PG 22:795ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ ΠΡΟΣ ΤΑ ΥΠΟ ΦΙΛΟΣΤΡΑΤΟΥ ΕΙΣ ΑΠΟΛΛΩ- ΝΙΟΝ ΤΟΝ ΤΥΑΝΕΑ ΔΙΑ ΤΗΝ ΙΕΡΟΚΛΕΙ ΠΑΡΑΛΗΦΘΕΙΣΑΝ ΑΥΤΟΥ ΤΕ ΚΑΙ ΤΟΥ ΧΡΙΣΤΟΥ ΣΥΓΚΡΙΣΙΝ. Ἆρ’ οὖν, ὦ φιλότης, κἀκεῖνά σε τοῦ συγγραφέως ἄξιον ἀποθαυμάζειν, ἃ τῷ ἡμετέρῳ σωτῆρί τε καὶ διδασκάλῳ τὸν Τυανέα συγκρίνων παρεδοξολόγει;795 EUSELII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APCLOGETICA. 796 EUSEBII CONTRA HIEROCLEM LIBER. - Ex editione G. Olearii, Opp. Philostrati, Lipsiæ 1709 in-fol., pag. 411. . Summa hujus libri hæc est: Hierocles, Bithynia proses, in ensissimus Christianorum hostis, libros duos confecerat, inscriptos: perd offers apps zobs Xpartici in quibus, præter reliqua olim Christianis objecta et ab his dudum confutata, ex Philostrati Historia Apolonium Tya neum prestigiatorem Salvatori nostro comparare ausus est, statuens Apolonium hunc vel paria cum Christo, vel etiam majora patrasse miracula, quin idcirco a quopiam sane mentis deus fuerit habitus Cæteris missis, Eusebius in Hieroclis libris hanc solum Christi et Apollonii comparationem disputat, ex argumentis internis probat, iis, que de Apo lonio narrantur, fidem denegandam esse, fuse de miraculorum natura disputat, ea autem quæ ab Apolonio facta esse perhibentur, miracula vel meras prestigias fuisse demonstrat, vel, si miri quidpiam præ se tulerint, ea da monum ope perpetrata fuisse asserit. Cf. Lactant. De mort persecul. c. 16. S. Epiphan, hæres. LXVmu, n. 1. Eusebius De martyr. Palæst., c. 5, cum nota Valesii; Lactant. Dirin. instit., lib. v, c. 2. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ (1) ΠΡΟΣ ΤΑ ΥΠΟ ΦΙΛΟΣΤΡΑΤΟΥ ΕΙΣ ΑΠΟΛΛΩΝΙΟΝ ΤΟΝ ΤΥΑΝΕΑ ΔΙΑ ΤΗΝ ΙΕΡΟΚΛΕΙ ΠΑΡΑΛΗΦΘΕΙΣΑΝ ΑΥΤΟΥ ΤΕ ΚΑΙ ΧΡΙΣΤΟΥ ΣΥΓΚΡΙΣΙΝ (2). EUSEBII PAMPHILI ANIMADVERSIONES IN PHILOSTRATI DE APOLLONIO TYANENSI COMMENTARIOS Ob institutam cum illo ab Hierocle Christi comparationem adornata. 511 CAPUT I. Ten', amice, illa quoque scriptoris suspicere par est, quæ cum magistro, ac Salvatore nostro Tya- niensem componens paradoxe jactavit? Et reliquis quidem, quæ Philalethe continentur (hoc enim præclaro titulo suum illud contra nos opus inscri- bere merito sibi visus est), haud ita magnum operæ cod. reperi, expressi: alter enim ille Evaɛbiou Καισαρείας τοῦ Παμφίλου ineptus et ab editoribus ad libidinem inversus videbatur. Holsten. representabatur : Ευσεβίου Καισαρείας του Παμφίλου Αντιρρητικός πρὸς τὰ Ἱεροκλέους, Απολλώνιον τὸν Τυανέα τῷ Σωτήρι Χριστῷ παραβάλλοντος. Quem tamen ex cod. Regio exhibet Holstenius, eumdem ex eodem, ut puto, codice, in margine etiam exhi- B bebat Morellus, eumque retinendum nos putavimus, quod argumento hujus libri videretur convenien- tior. Nempe quod vir magnus J. Pearsonius quoque agnovit, Eusebius vix attigit ea, quæ ab Hierocle sunt profecta, neque comparationi Apollonii cum Christo inhæret : imo vero ab eo argumento prorsus obstinuit, et Philostrati libros Vin De vita Apollonii tantum percurrit ; et quidquid ei tanquam philosopho ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α', "Αρ' οὖν, ὦ φιλότης, κἀκεῖνά σε τοῦ ξυγγραφέως ἄξιον ἀποθαυμάζειν, &, τῷ ἡμετέρῳ Σωτῆρί τε καὶ διδασκάλῳ τὸν Τυανέα ξυγκρίνων, παρεδοξολόγει; Пpò; µèv yàp tà doinà tôv èv tỷ Þılalı{0ɛi (3-4) (οὕτω γὰρ εὖ ἔχειν αὐτῷ τὸν καθ' ἡμῶν ἐπιγράφειν ἐδόκει λόγον) οὐδὲν ἂν εἴη σπουδαῖον ἐπὶ τοῦ παρόν tribuitur liben'er concedit, quidquid ad eum supra mortalium sortem evehendum comparatum est. excw tit, elevat, convellit. Photius tamen in Bibliotheca, p. 23, hunc librum ἀνασκευαστικὸν βιβλιδάριον προ pellat πρὸς τοὺς ὑπὲρ Απολλωνίου του Τυανέως Τε ροκλέους λόγους. Eusebii autem Cæsariensis illud esse opus frustra dubitare Ionsium ostensum in no- tulis nostris ad Hieroclis, quam dedit, totoplay, huic opusculo præmissam. Ceterum in prioribus editionibus parum accurate ad libros Philostrati revocata fuit hujus libri partitio, qua parte ubi aberratum fuit, id emendavimus. (3 4) Ἐν τῷ φιλαλήθει. Hoc libro suo contra Christianos nomen fecerat Hierocles, enjus partem stolida illa comparatio absolvebat, cit. Noster in sin gulari semper ilulñon Adror. Lactantius tamen Institut. 1. v. cap. 2, semper in plurali fibros vocat, et duos fuisse ait. (1) Ευσεβίου τ. Παμφ. Titulum ita ut in Reg. (2) Integer titulus in Aldi et Morelli editione ita
PG 22:796πρὸς μὲν γὰρ τὰ λοιπὰ τῶν ἐν τῷ Φιλαλήθει, οὕτω γὰρ εὖ ἔχειν αὐτῷ τὸν καθ’ ἡμῶν ἐπιγράφειν ἐδόκει λόγον, οὐδὲν ἂν εἴη σπουδαῖον ἐπὶ τοῦ παρόντος ἵστασθαι μὴ αὐτοῦ ἴδια τυγχάνοντα, σφόδρα δὲ ἀναιδῶς ἐξ ἑτέρων οὐκ αὐτοῖς μονονουχὶ νοήμασιν, ἀλλὰ καὶ ῥήμασι καὶ συλλαβαῖς ἀποσεσυλημένα, (ἃ) τύχοι μὲν ἂν καὶ αὐτὰ τῆς προσηκούσης κατὰ καιρὸν ἀπελέγξεως, δυνάμει δ’ ἤδη καὶ πρὸ τῆς ἰδίας κατ’ αὐτῶν γραφῆς ἀνατέτραπται καὶ προαπελήλεγκται ἐν ὅλοις ὀκτὼ συγγράμμασι τοῖς Ὠριγένει γραφεῖσι πρὸς τὸν ἀλαζονικώτερον τοῦ Φιλαλήθους ἐπιγεγραμμένον Κέλσου Ἀληθῆ λόγον, ᾧ τὰς εὐθύνας ἀπαραλείπτως, ἐν ὅσοις εἰρήκαμεν, ὁ δεδηλωμένος παραγαγὼν συλλήβδην ὅσα εἰς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν παντί τῳ εἴρηταί τε καὶ εἰρήσεται, προλαβὼν διελύσατο, ἐφ’ ἃ τοὺς ἐπ’ ἀκριβὲς τὰ καθ’ ἡμᾶς διαγνῶναι ἔχοντας φιλαλήθως ἀναπέμψαντες φέρε μόνην ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν κατὰ τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τοῦ Φιλαλήθους τουτουὶ λόγου παράθεσιν ἐπισκεψώμεθα μηδέν τι σπουδαῖον ἡγούμενοι πρὸς τὰ λοιπὰ τῶν ἑτέρωθεν ὑποσεσυλημένων αὐτῷ διαμάχεσθαι.795 EUSELII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APCLOGETICA. 796 EUSEBII CONTRA HIEROCLEM LIBER. - Ex editione G. Olearii, Opp. Philostrati, Lipsiæ 1709 in-fol., pag. 411. . Summa hujus libri hæc est: Hierocles, Bithynia proses, in ensissimus Christianorum hostis, libros duos confecerat, inscriptos: perd offers apps zobs Xpartici in quibus, præter reliqua olim Christianis objecta et ab his dudum confutata, ex Philostrati Historia Apolonium Tya neum prestigiatorem Salvatori nostro comparare ausus est, statuens Apolonium hunc vel paria cum Christo, vel etiam majora patrasse miracula, quin idcirco a quopiam sane mentis deus fuerit habitus Cæteris missis, Eusebius in Hieroclis libris hanc solum Christi et Apollonii comparationem disputat, ex argumentis internis probat, iis, que de Apo lonio narrantur, fidem denegandam esse, fuse de miraculorum natura disputat, ea autem quæ ab Apolonio facta esse perhibentur, miracula vel meras prestigias fuisse demonstrat, vel, si miri quidpiam præ se tulerint, ea da monum ope perpetrata fuisse asserit. Cf. Lactant. De mort persecul. c. 16. S. Epiphan, hæres. LXVmu, n. 1. Eusebius De martyr. Palæst., c. 5, cum nota Valesii; Lactant. Dirin. instit., lib. v, c. 2. ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΤΟΥ ΠΑΜΦΙΛΟΥ (1) ΠΡΟΣ ΤΑ ΥΠΟ ΦΙΛΟΣΤΡΑΤΟΥ ΕΙΣ ΑΠΟΛΛΩΝΙΟΝ ΤΟΝ ΤΥΑΝΕΑ ΔΙΑ ΤΗΝ ΙΕΡΟΚΛΕΙ ΠΑΡΑΛΗΦΘΕΙΣΑΝ ΑΥΤΟΥ ΤΕ ΚΑΙ ΧΡΙΣΤΟΥ ΣΥΓΚΡΙΣΙΝ (2). EUSEBII PAMPHILI ANIMADVERSIONES IN PHILOSTRATI DE APOLLONIO TYANENSI COMMENTARIOS Ob institutam cum illo ab Hierocle Christi comparationem adornata. 511 CAPUT I. Ten', amice, illa quoque scriptoris suspicere par est, quæ cum magistro, ac Salvatore nostro Tya- niensem componens paradoxe jactavit? Et reliquis quidem, quæ Philalethe continentur (hoc enim præclaro titulo suum illud contra nos opus inscri- bere merito sibi visus est), haud ita magnum operæ cod. reperi, expressi: alter enim ille Evaɛbiou Καισαρείας τοῦ Παμφίλου ineptus et ab editoribus ad libidinem inversus videbatur. Holsten. representabatur : Ευσεβίου Καισαρείας του Παμφίλου Αντιρρητικός πρὸς τὰ Ἱεροκλέους, Απολλώνιον τὸν Τυανέα τῷ Σωτήρι Χριστῷ παραβάλλοντος. Quem tamen ex cod. Regio exhibet Holstenius, eumdem ex eodem, ut puto, codice, in margine etiam exhi- B bebat Morellus, eumque retinendum nos putavimus, quod argumento hujus libri videretur convenien- tior. Nempe quod vir magnus J. Pearsonius quoque agnovit, Eusebius vix attigit ea, quæ ab Hierocle sunt profecta, neque comparationi Apollonii cum Christo inhæret : imo vero ab eo argumento prorsus obstinuit, et Philostrati libros Vin De vita Apollonii tantum percurrit ; et quidquid ei tanquam philosopho ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α', "Αρ' οὖν, ὦ φιλότης, κἀκεῖνά σε τοῦ ξυγγραφέως ἄξιον ἀποθαυμάζειν, &, τῷ ἡμετέρῳ Σωτῆρί τε καὶ διδασκάλῳ τὸν Τυανέα ξυγκρίνων, παρεδοξολόγει; Пpò; µèv yàp tà doinà tôv èv tỷ Þılalı{0ɛi (3-4) (οὕτω γὰρ εὖ ἔχειν αὐτῷ τὸν καθ' ἡμῶν ἐπιγράφειν ἐδόκει λόγον) οὐδὲν ἂν εἴη σπουδαῖον ἐπὶ τοῦ παρόν tribuitur liben'er concedit, quidquid ad eum supra mortalium sortem evehendum comparatum est. excw tit, elevat, convellit. Photius tamen in Bibliotheca, p. 23, hunc librum ἀνασκευαστικὸν βιβλιδάριον προ pellat πρὸς τοὺς ὑπὲρ Απολλωνίου του Τυανέως Τε ροκλέους λόγους. Eusebii autem Cæsariensis illud esse opus frustra dubitare Ionsium ostensum in no- tulis nostris ad Hieroclis, quam dedit, totoplay, huic opusculo præmissam. Ceterum in prioribus editionibus parum accurate ad libros Philostrati revocata fuit hujus libri partitio, qua parte ubi aberratum fuit, id emendavimus. (3 4) Ἐν τῷ φιλαλήθει. Hoc libro suo contra Christianos nomen fecerat Hierocles, enjus partem stolida illa comparatio absolvebat, cit. Noster in sin gulari semper ilulñon Adror. Lactantius tamen Institut. 1. v. cap. 2, semper in plurali fibros vocat, et duos fuisse ait. (1) Ευσεβίου τ. Παμφ. Titulum ita ut in Reg. (2) Integer titulus in Aldi et Morelli editione ita
PG 22:797μόνα δὲ εἰκότως νυνὶ τὰ περὶ τὸν Ἀπολλώνιον ἐποψόμεθα, ἐπεὶ καὶ μόνῳ παρὰ τοὺς πώποτε καθ’ ἡμῶν γεγραφότας ἐξαίρετος νῦν τούτῳ γέγονεν ἡ τοῦδε πρὸς τὸν ἡμέτερον σωτῆρα παράθεσίς τε καὶ σύγκρισις. Θαυμάζει γοῦν καὶ ἀποδέχεται θείᾳ τινὶ καὶ ἀρρήτῳ σοφίᾳ, οὐχὶ δὲ γοητείας σοφίσμασι τεθαυματουργηκέναι φάσκων αὐτὸν καὶ ταῦτα ἀληθῶς οὕτως ἔχειν ὡς ἔτυχε, πιστεύων καὶ ἀναποδείκτως ἀπισχυριζόμενος. ἄκουε δ’ οὖν, ἅ φησιν αὐταῖς συλλαβαῖς· ἄνω δὲ καὶ κάτω θρυλοῦσι σεμνύνοντες τὸν Ἰησοῦν ὡς τυφλοῖς ἀναβλέψαι παρασχόντα καί τινα τοιαῦτα δράσαντα θαυμάσια. εἶτά τινα μεταξὺ εἰπὼν ἐπιλέγει· ἐπισκεψώμεθα γε μήν, ὅσῳ βέλτιον καὶ συνετώτερον ἡμεῖς ἐκδεχόμεθα τὰ τοιαῦτα καὶ ἣν περὶ τῶν ἐναρέτων ἀνδρῶν ἔχομεν γνώμην. καὶ ἐπὶ τούτοις τὸν Προκοννήσιον Ἀριστέαν καὶ Πυθαγόραν ὡς ἂν ἀρχαιοτέρους παρελθὼν ἐπιφέρει λέγων·εως ἱστασθαι (5), μὴ αὐτοῦ ἰδίᾳ τυγχάνοντα, σφόδρα δὲ ἀναιδῶς ἐξ ἑτέρων, οὐκ αὐτοῖς μονονουχί νοήματ σιν, ἀλλὰ καὶ ῥήμασι καὶ συλλαβαῖς ἀποσεσυλημένα. Τύχοι μὲν ἂν καὶ αὐτὰ τῆς προσηκούσης κατὰ και τὸν ἀπελέγξεως, δυνάμει δ' ἤδη καὶ πρὸ τῆς ἰδίας (6) κατ' αὐτῶν γραφῆς ἀνατέτραπται καὶ προαπελή λεγκται ἐν ὅλοις ὀκτὼ ξυγγράμμασι, τοῖς Ωριγένει γραφεῖσι πρὸς τὸν ἀλαζονικώτερον τοῦ Φιλαλή θευς (7) επιγεγραμμένον Κέλσου Αληθῆ Λόγου ᾧ τὰς εὐθύνας ἀπαραλείπτως, ἐν ὅσοις εἰρήκαμεν, ὁ δεδηλωμένος παραγαγών, ξυλλήβδην ὅσα ἐς τὴν αὐ τὴν ὑπόθεσιν παντί τω εἴρηταί τε καὶ εἰρήσεται, προλαβών διελύσατο· ἐφ᾽ ἃ τοὺς ἐπ᾽ ἀκριβὲς τὰ καθ' ἡμᾶς διαγνῶναι ἔχοντας φιλαλήθως (8) άνα- πέμψαντες, φέρε μόνην ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν κατὰ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τοῦ Φιλαλήθους Β του του λόγου παράθεσιν ἐπισκεψώμεθα· μηδέν τι σπουδαῖον ἡγούμενοι πρὸς τὰ λοιπὰ τῶν ἑτέρωθεν ὑποσεσυλημένων αὐτῷ διαμάχεσθαι. Μόνα δὲ εἰκότως νυνὶ τὰ περὶ τὸν ᾿Απολλώνιον ἐποψόμεθα, ἐπεὶ καὶ μόνῳ περὶ τοὺς (9) πώποτε καθ' ἡμῶν γεγραφότας ἐξαίρετος νῦν τούτῳ γέγονεν ἡ τοῦδε πρὸς τὸν ἡμέ τερον Σωτῆρα παράθεσίς τε καὶ ξύγκρισις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β', Θαυμάζει οὖν καὶ ἀποδέχεται, θείᾳ τινὶ καὶ ἀῤῥήτῳ σοφίᾳ, οὐχὶ δὲ γοητείας σοφίσμασι (10) τεθαυμα τουργηκέναι φάσκων αὐτόν, καὶ ταῦτα ἀληθῶς οὕ τως ἔχειν πιστεύων, καὶ ἀναποδείκτως άπισχυριζό- μενος. Ακουε δ' οὖν ἅ φησιν αὐταῖς συλλαβαῖς· «Ανω καὶ κάτω (11) θρυλλούσι, σεμνύνοντες τὸν Ἰησοῦν, ὡς τυφλοῖς ἀναβλέψαι τε παρασχόντα, καί τινα τοιαῦτα δράσαντα θαυμάσια. » Εἶτά τινα μεταξύ είν τῶν, ἐπιλέγει· « Σκεψώμεθά γε μήν (12) ὅσῳ βέλτιον καὶ συνετώτερον ἡμεῖς ἐκδεχόμεθα τὰ τοιαῦτα, καὶ ἦν περὶ τῶν ἐναρέτων ἔχομεν γνώμην ἀνδρῶν. ὁ Ἐπὶ φέρε μόνην ἐπί, δυνάμει πρὸς τῆς ἰδ., προ τ. ίδ. ίδια κατ' αὐτῶν γρα φή, προσήκουσα ἀπέλεγξις τῷ δυνάμει προαπηλέγχθαι. γοητείας. ἄνω δὲ καὶ κάτω. δέ γυμνῇ κεφαλῇ αλεξίκακον LIBER CONTRA HIEROCLEM. A pretium fuerit hoc tempore immorari : quippe qua • non propria illius, sed ex aliorum scriptis, non sen- tentiis modo, verum dictionibus quoque iisdem, ac totidem pene syllabis, impudenter sunt sublecta. Sed tamen et ipsa suo tempore decentem sortien- tur refutationem: tametsi potestate, etiam ante quam peculiaris eis scriptio opponatur, eversa siuit atque jampridem explosa, voluminibus integris oc- to, ab Origene conscriptis, adversus Celsi, magis superbe quam Philalethes iusignitam titulo, Ora- tionem veram. Quam accurate sub examen revo- cans, totidem libris quot diximus, allegatus scriptor, compendio quidquid de eo argumento cui- quam vel dictum vel dicendum occupavit atque dis- cussiţ. Ad quos proinde cognescendarum accurate magis rerum nostrarum cupidos bona fide ablegan- tes, solam age in præsenti cum Domino nostro Jesu Christo in oratione illa Philalethe institutam com- parationen expendemus : rem opera nostra indi- gnam deputantes, de reliquis etiam, quæ aliunde est suffuratus, cum eo digladiari. Merito autem de iis unice quæ ad Apollonium spectant modo dispicie- mus, quandoquidem uni etiam huic præ omnibus, peculiare est, hominem cum Salvatore nostro con qui contra nos styli unquam aciem distrinxerant, tendere illum, atque comparare. C qua mutilus et mancus hic locus. Interpres (Accio- lus) sensum ejus non est asseculus, quem sic ex- primere debuisset : Et reliquis quidem quæ Phila- lethe continentur (hoc enim præclaro titulo suum illud contra nos opus sibi exornandum putavit) haud ita magnum operæ pretium fuerit hoc tempore refel- lendis immorari : quippe quæ non propria illud sed ex aliorum scriptis, non sententiis modo, verum di- D cliones quoque iisdem, ac totidem pæne syllabis satis impudenter subiecta. Quibus et ipsis sua quandoque, ut par est, fortassis refulatio opponetur: tametsi re quidem, etc., his enim tandem respondent illa etc. HoLST. est flieroclis deliramenta cætera in Philaletha pro- posita, de Scripturis nempe sibi ipsis contradicen- libus, et aspersas Christo atque apostolis calum- nias, confutalas iam esse, dum scilicet si- milia a Celso proposita Origenes exploserit. Unde manifestum est male in Aldi et Morelli editione mox legi pro eo quod recte est in Holst. cd nempe est quod paulo ante et opponitur Veram le- ctionem Acciolus quoque secutus esse videtur; ver- terat enim Tametsi reipsa quidem jampridem, li̟- CAPUT II. Admiratur ergo atque amplectitur hoc, quod di- vina quadam atque arcana sapientia, non magicis artibus miracula |Apollonius] ille patraverit : id ita revera se habere et credens ipse, et sine proba- tione firmum esse et indubitatum jubens. Audi vero quæ dicat iisdem syllabis : « Ultro citroque ja- ctant, laudibusque Jesum tollunt, ut qui caecis vi- dendi dederit facultatem, et alia ið genus miranda praestiterit., Tum, quibusdam interjectis, ista sub- jungit. • Videndum vero quanto melius et pruden- tius nos talia, et quam habemus de viris præstan- cet non destinato contra de stylo, satis illa eversa videantur. roclis. legebatur : substitui ex mss. HOLST. batur Sed rectius omnissuu in cæteris putavi. Jatus in priore editione legebatur, quem magna la- euna liberavi. In Regio codice supplementum oræ ascriptum erat; id cum Philostrati editor ignoraret, quorsum referendum esset, scholii instar in calcem libri rejecit, lacerum et satis vitiatum. Librarius religios or, offensus horrendis blasphemiis quas mortalis ille in Christum Dominum nostrum effundit, castrare locum maluit, ne piæ au- res ei incestarentnr. Nec ipse suo ordini restituere fuissem ausus, nisi infra totidem litteris repeteren- tur, et totum Eusebii librum veluti et scorpiacum huic veneno oppositum vidissem. HoOL- STEN. -Partem hujus laciniæ repetitam inf. habe- mus c. 20. - (5) Ιστασθαι. Hanc vocem ex mss. addidi, sine (6) Δυνάμει δ' ἤδη καὶ πρὸ τῆς ιδίας. Sensus (7) Τοῦ Φιλαλήθους. Vid. paulo ante not. 1. (8) Φιλαλήθως. Allusum ad titulum operis lie- (9) Περὶ τούς. Malim ego παρὰ τούς. (10) Οὐχὶ δὲ γοητείας σοφίσμασι. Γοητείαν male (11) "Ανω καὶ κάτω. In editione Holstenii lege- (12) Σκεψώμεθά γε μήν. Locus hic foede muti-
PG 22:798ἀλλ’ ἐπὶ τῶν προγόνων ἡμῶν κατὰ τὴν Νέρωνος βασιλείαν Ἀπολλώνιος ἤκμασεν ὁ Τυανεύς, ὃς ἐκ παιδὸς κομιδῇ νέου καὶ ἀφ’ οὗπερ ἐν Αἰγαῖς τῆς Κιλικίας ἱεράσατο τῷ φιλανθρώπῳ Ἀσκληπιῷ, πολλὰ καὶ θαυμαστὰ διεπράξατο, ὧν τὰ πλείω παρεὶς ὀλίγων ποιήσομαι μνήμην. εἶτα καταλέγει ἀπὸ πρώτου ἀρξάμενος τὰ παράδοξα, μεθ’ ἃ καὶ ἐπιλέγει ταῦτα κατὰ λέξιν· τίνος οὖν ἕνεκα τούτων ἐμνήσθην; ἵν’ ἐξῇ συγκρῖναι τὴν ἡμετέραν ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν ἐφ’ ἑκάστῳ κρίσιν καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν κουφότητα, εἴπερ ἡμεῖς μὲν τὸν τὰ τοιαῦτα πεποιηκότα οὐ θεόν, ἀλλὰ θεοῖς κεχαρισμένον ἄνδρα ἡγούμεθα, οἱ δὲ δι’ ὀλίγας τερατείας τινὰς τὸν Ἰησοῦν θεὸν ἀναγορεύουσι. τούτοις ἐπιφέρει μεθ’ ἕτερα φάσκων·εως ἱστασθαι (5), μὴ αὐτοῦ ἰδίᾳ τυγχάνοντα, σφόδρα δὲ ἀναιδῶς ἐξ ἑτέρων, οὐκ αὐτοῖς μονονουχί νοήματ σιν, ἀλλὰ καὶ ῥήμασι καὶ συλλαβαῖς ἀποσεσυλημένα. Τύχοι μὲν ἂν καὶ αὐτὰ τῆς προσηκούσης κατὰ και τὸν ἀπελέγξεως, δυνάμει δ' ἤδη καὶ πρὸ τῆς ἰδίας (6) κατ' αὐτῶν γραφῆς ἀνατέτραπται καὶ προαπελή λεγκται ἐν ὅλοις ὀκτὼ ξυγγράμμασι, τοῖς Ωριγένει γραφεῖσι πρὸς τὸν ἀλαζονικώτερον τοῦ Φιλαλή θευς (7) επιγεγραμμένον Κέλσου Αληθῆ Λόγου ᾧ τὰς εὐθύνας ἀπαραλείπτως, ἐν ὅσοις εἰρήκαμεν, ὁ δεδηλωμένος παραγαγών, ξυλλήβδην ὅσα ἐς τὴν αὐ τὴν ὑπόθεσιν παντί τω εἴρηταί τε καὶ εἰρήσεται, προλαβών διελύσατο· ἐφ᾽ ἃ τοὺς ἐπ᾽ ἀκριβὲς τὰ καθ' ἡμᾶς διαγνῶναι ἔχοντας φιλαλήθως (8) άνα- πέμψαντες, φέρε μόνην ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν κατὰ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν τοῦ Φιλαλήθους Β του του λόγου παράθεσιν ἐπισκεψώμεθα· μηδέν τι σπουδαῖον ἡγούμενοι πρὸς τὰ λοιπὰ τῶν ἑτέρωθεν ὑποσεσυλημένων αὐτῷ διαμάχεσθαι. Μόνα δὲ εἰκότως νυνὶ τὰ περὶ τὸν ᾿Απολλώνιον ἐποψόμεθα, ἐπεὶ καὶ μόνῳ περὶ τοὺς (9) πώποτε καθ' ἡμῶν γεγραφότας ἐξαίρετος νῦν τούτῳ γέγονεν ἡ τοῦδε πρὸς τὸν ἡμέ τερον Σωτῆρα παράθεσίς τε καὶ ξύγκρισις. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Β', Θαυμάζει οὖν καὶ ἀποδέχεται, θείᾳ τινὶ καὶ ἀῤῥήτῳ σοφίᾳ, οὐχὶ δὲ γοητείας σοφίσμασι (10) τεθαυμα τουργηκέναι φάσκων αὐτόν, καὶ ταῦτα ἀληθῶς οὕ τως ἔχειν πιστεύων, καὶ ἀναποδείκτως άπισχυριζό- μενος. Ακουε δ' οὖν ἅ φησιν αὐταῖς συλλαβαῖς· «Ανω καὶ κάτω (11) θρυλλούσι, σεμνύνοντες τὸν Ἰησοῦν, ὡς τυφλοῖς ἀναβλέψαι τε παρασχόντα, καί τινα τοιαῦτα δράσαντα θαυμάσια. » Εἶτά τινα μεταξύ είν τῶν, ἐπιλέγει· « Σκεψώμεθά γε μήν (12) ὅσῳ βέλτιον καὶ συνετώτερον ἡμεῖς ἐκδεχόμεθα τὰ τοιαῦτα, καὶ ἦν περὶ τῶν ἐναρέτων ἔχομεν γνώμην ἀνδρῶν. ὁ Ἐπὶ φέρε μόνην ἐπί, δυνάμει πρὸς τῆς ἰδ., προ τ. ίδ. ίδια κατ' αὐτῶν γρα φή, προσήκουσα ἀπέλεγξις τῷ δυνάμει προαπηλέγχθαι. γοητείας. ἄνω δὲ καὶ κάτω. δέ γυμνῇ κεφαλῇ αλεξίκακον LIBER CONTRA HIEROCLEM. A pretium fuerit hoc tempore immorari : quippe qua • non propria illius, sed ex aliorum scriptis, non sen- tentiis modo, verum dictionibus quoque iisdem, ac totidem pene syllabis, impudenter sunt sublecta. Sed tamen et ipsa suo tempore decentem sortien- tur refutationem: tametsi potestate, etiam ante quam peculiaris eis scriptio opponatur, eversa siuit atque jampridem explosa, voluminibus integris oc- to, ab Origene conscriptis, adversus Celsi, magis superbe quam Philalethes iusignitam titulo, Ora- tionem veram. Quam accurate sub examen revo- cans, totidem libris quot diximus, allegatus scriptor, compendio quidquid de eo argumento cui- quam vel dictum vel dicendum occupavit atque dis- cussiţ. Ad quos proinde cognescendarum accurate magis rerum nostrarum cupidos bona fide ablegan- tes, solam age in præsenti cum Domino nostro Jesu Christo in oratione illa Philalethe institutam com- parationen expendemus : rem opera nostra indi- gnam deputantes, de reliquis etiam, quæ aliunde est suffuratus, cum eo digladiari. Merito autem de iis unice quæ ad Apollonium spectant modo dispicie- mus, quandoquidem uni etiam huic præ omnibus, peculiare est, hominem cum Salvatore nostro con qui contra nos styli unquam aciem distrinxerant, tendere illum, atque comparare. C qua mutilus et mancus hic locus. Interpres (Accio- lus) sensum ejus non est asseculus, quem sic ex- primere debuisset : Et reliquis quidem quæ Phila- lethe continentur (hoc enim præclaro titulo suum illud contra nos opus sibi exornandum putavit) haud ita magnum operæ pretium fuerit hoc tempore refel- lendis immorari : quippe quæ non propria illud sed ex aliorum scriptis, non sententiis modo, verum di- D cliones quoque iisdem, ac totidem pæne syllabis satis impudenter subiecta. Quibus et ipsis sua quandoque, ut par est, fortassis refulatio opponetur: tametsi re quidem, etc., his enim tandem respondent illa etc. HoLST. est flieroclis deliramenta cætera in Philaletha pro- posita, de Scripturis nempe sibi ipsis contradicen- libus, et aspersas Christo atque apostolis calum- nias, confutalas iam esse, dum scilicet si- milia a Celso proposita Origenes exploserit. Unde manifestum est male in Aldi et Morelli editione mox legi pro eo quod recte est in Holst. cd nempe est quod paulo ante et opponitur Veram le- ctionem Acciolus quoque secutus esse videtur; ver- terat enim Tametsi reipsa quidem jampridem, li̟- CAPUT II. Admiratur ergo atque amplectitur hoc, quod di- vina quadam atque arcana sapientia, non magicis artibus miracula |Apollonius] ille patraverit : id ita revera se habere et credens ipse, et sine proba- tione firmum esse et indubitatum jubens. Audi vero quæ dicat iisdem syllabis : « Ultro citroque ja- ctant, laudibusque Jesum tollunt, ut qui caecis vi- dendi dederit facultatem, et alia ið genus miranda praestiterit., Tum, quibusdam interjectis, ista sub- jungit. • Videndum vero quanto melius et pruden- tius nos talia, et quam habemus de viris præstan- cet non destinato contra de stylo, satis illa eversa videantur. roclis. legebatur : substitui ex mss. HOLST. batur Sed rectius omnissuu in cæteris putavi. Jatus in priore editione legebatur, quem magna la- euna liberavi. In Regio codice supplementum oræ ascriptum erat; id cum Philostrati editor ignoraret, quorsum referendum esset, scholii instar in calcem libri rejecit, lacerum et satis vitiatum. Librarius religios or, offensus horrendis blasphemiis quas mortalis ille in Christum Dominum nostrum effundit, castrare locum maluit, ne piæ au- res ei incestarentnr. Nec ipse suo ordini restituere fuissem ausus, nisi infra totidem litteris repeteren- tur, et totum Eusebii librum veluti et scorpiacum huic veneno oppositum vidissem. HoOL- STEN. -Partem hujus laciniæ repetitam inf. habe- mus c. 20. - (5) Ιστασθαι. Hanc vocem ex mss. addidi, sine (6) Δυνάμει δ' ἤδη καὶ πρὸ τῆς ιδίας. Sensus (7) Τοῦ Φιλαλήθους. Vid. paulo ante not. 1. (8) Φιλαλήθως. Allusum ad titulum operis lie- (9) Περὶ τούς. Malim ego παρὰ τούς. (10) Οὐχὶ δὲ γοητείας σοφίσμασι. Γοητείαν male (11) "Ανω καὶ κάτω. In editione Holstenii lege- (12) Σκεψώμεθά γε μήν. Locus hic foede muti-
PG 22:799κἀκεῖνο λογίσασθαι ἄξιον, ὅτι τὰ μὲν τοῦ Ἰησοῦ Πέτρος καὶ Παῦλος καί τινες τούτοιν παραπλήσιοι κεκομπάκασιν ἄνθρωποι ψεῦσται καὶ ἀπαίδευτοι καὶ γόητες, τὰ δὲ Ἀπολλωνίου Μάξιμος ὁ Αἰγιεὺς καὶ Δάμις ὁ φιλόσοφος ὁ συνδιατρίψας αὐτῷ καὶ Φιλόστρατος ὁ Ἀθηναῖος παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντες, τὸ δ’ ἀληθὲς τιμῶντες διὰ φιλανθρωπίαν ἀνδρὸς γενναίου καὶ θεοῖς φίλου πράξεις μὴ βουλόμενοι λαθεῖν. ταῦτα ῥήμασιν αὐταῖς Ἱεροκλεῖ τῷ τὸν καθ’ ἡμῶν ἐπιγεγραφότι Φιλαλήθη λόγον εἴρηται. Δάμις μὲν οὖν ὁ τὰ πολλὰ ξυνδιατρίψας τῷ Ἀπολλωνίῳ ἀπὸ τῆς Ἀσσυρίων γῆς ὁρμώμενος αὐτόθι τε πρῶτον ἐπὶ τῆς ἰδίας χώρας αὐτῷ συμμίξας τὴν ἐξ ἐκείνου μετὰ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῷ γενομένην συνουσίαν ἱστόρησεν, ὁ δὲ Μάξιμος κομιδῇ βραχέα τῶν κατὰ μέρος αὐτῷ πεπραγμένων ἀνεγράψατο, ὅ γε μὴν Ἀθηναῖος Φιλόστρατος τὰ φερόμενα πάντα ὁμοῦ ἀπό τε τῶν Μαξίμου καὶ αὐτοῦ Δάμιδος καὶ ἄλλων συναγαγεῖν ἑαυτὸν φήσας πάντων μάλιστα ἐντελῆ τὴν ἀπὸ γενέσεως καὶ μέχρι τελευτῆς ἱστορίαν τοῦ κατὰ τὸν ἄνδρα βίου πεποίηται.Πυθαγόραν, καὶ αἱ ἀρχαιοτέρους παρελθών (14) ἐπιφέρει λέγων· • Αλλ' ἐπὶ τῶν προγόνων ἡμῶν κατὰ τὴν Νέρωνος βασιλείαν Απολλώνιος έκμασεν : Τυανεύς, ὃς ἐκ παιδὸς κομιδῇ νέου, καὶ ἀφ᾽ οὗπερ ἐν Αἰγαῖς τῆς Κιλικίας (15) ἱεράσατο τῷ φιλανθρώπω Ασκληπιῷ, πολλὰ καὶ θαυμαστὰ διεπράξατο, ὧν, τὰ πλείω παρεῖς, ἡμῖν (15') ποιήσομαι μνήμην. » Είτα καταλέγει, ἀπὸ πρώτου ἀρξάμενος, τὰ παράδοξα, μεθ' ἃ καὶ ἐπιλέγει ταῦτα κατὰ λέξιν· « Τίνος οὖν ἔνεκα τούτων ἐμνήσθην; ἵνα ἐξῇ συγκρίνειν τὴν ἡμετέραν ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν ἐφ' ἑκάστῳ κρίσιν καὶ τὴν τῶν Χριστιανῶν κουφότητα (16)· εἴπερ ἡμεῖς μὲν τὸν τοιαῦτα πεποιηκότα οὐ Θεὸν (17), ἀλλὰ θεοῖς κεχα- ρισμένον ἄνδρα ἡγούμεθα. Οἱ δὲ δι᾽ ὀλίγας τερατείας Εt Α καὶ τούτοις τὸν Προκοννήσιον Αριστέαν (15) καὶ Β τινὰς τὸν Ἰησοῦν Θεὸν ἀναγορεύουσι. » Τούτῳ ἐπι- Τερατολογίαις ὡς ἐν παρόδῳ ρος παρελθεῖν, Ιi. πάροδον φέρει μεθ' ἕτερα, φάσκων· . Κἀκεῖνο λογίσασθαι ἄξιον, ὅτι τὰ μὲν τοῦ Ἰησοῦ Πέτρος καὶ Παῦλος, και τινες τούτων παραπλήσιοι, κεκόμπασιν, ἄνθρωποι ψεῦσται, καὶ ἀπαίδευτοι, καὶ γόητες· τὰ δὲ Ἀπολ λωνίου Μάξιμος ὁ Αἰγιεύς (18), καὶ Δάμις (19) φιλόσοφος, ὁ συνδιατρίψας αὐτῷ, καὶ Φιλόστρατος ὁ ᾿Αθηναῖος, παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ήχοντες, τὸ δ' ἀληθὲς τιμῶντες, διὰ φιλανθρωπίαν ἀνδρὸς γεν ναίου καὶ θεοῖς φίλου πράξεις μὴ βουλόμενοι (20) λαθεῖν. » Ταῦτα ῥήμασιν αὐτοῖς Ἱεροκλεῖ τῷ τὸν καθ' ἡμῶν (21) ἐπιγεγραφότι λόγον εἴρηται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Δάμις μὲν οὖν (22), ὁ τὰ πολλὰ ξυνδιατρίψας τῷ Απολλωνίῳ, ἀπὸ τῆς ᾿Ασσυρίων γῆς ὁρμώμενος, αὐτόθι τε πρῶτον ἐπὶ τῆς ἰδίας χώρας αὐτῷ ξυμμί ξας, τὴν ἐξ ἐκείνου μετὰ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῷ γενομένην ξυνουσίαν ἱστόρησεν· ὁ δὲ Μάξιμος, κομιδή βραχέα τῶν κατὰ μέρος αὐτῷ πεπραγμένων ἀνεγράψατο· δ γε μὴν ᾿Αθηναίος Φιλόστρατος, τὰ φερόμενα πάντα ὁμοῦ ἀπό τε τῶν Μαξίμου, καὶ αὐτοῦ Δάμιδος, καὶ άλλων (25) ξυναγαγεῖν ἑαυτὸν φήσας, πάντων μάτ Οὐ Θεόν. μή μή Χριστιανούς λόγος. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. tibus sententiam, admittamus. » post ista quo- que Proconnesium Aristeam et Pythagoram, rur- sumque antiquiores nonnullos in transitu velut percensens, subjungit hæc dicta: At majorum nostrorum ævo, Nerone imperente, Apollonius flo- ruit Tyanensis, qui a prima pueritia, et ex quo - gis, Cilicis oppido, bominum amantissimi Æscula- pii sacris vacavit, multas res admirandas gessit quarum vobis, majore parte omissa, memoriam re- fricabo. » Deinde, ab initio exorsus, stupenda ejus facta recenset, quibus expositis ista verbotenus subjungit. Quo ergo fine ista commemnoro? Nem- pe, ut liceat contendere invicem accuratum no- strum solidumque de re quavis judicium, et animi in christianis levitatem. Quandoquidem nos qui- den, tam magna operatum non Deum tamen, sed deorum amicum esse arbitramur. Illi vicissim ob exiguas quasdam præstigias Jesum Deum esse præ- dicant. » Istis post alia quædam hæc subjungit ver- ba : e ld quoque dignum consideratione est, quod a J. su quidem gesta Petrus et Paulus, iisque simi- les ali quidam, miris modis extulerint, mendaces homines indoctique et præstigiatores Apollonii autem res Maximus Ægiensis, et Damis philoso- plus, sodalis ejus, Atheniensis Philostratus, qui præclare doctrina profecerant, et veritatis erant cultores, humanique generis commodis studentes, viri magni diisque amicissimi res ignotas esse noluere. Hæc Hierocli ad verbum prolata sunt, qui contra nos disputationem scripsit. CAPUT 111. Damis igitur, qui plurimum cum Apollonio est versatus, ex Assyria pro eclus, atque ibi primum in patria cum illo versatus, quæ ab isto tempore cum eodem illi intercessit, conversationem in lit- teras retu'it. Maximus autem paucis singularia quædam facta ejus descripsit. Atheniensis demum Philostratus omnia, quæ ferebantur, ex Maximi ip- siusque Damidis atque aliis scriptis collegisse sese affirmans, omnium perfectam maxime ab incunabu- C Aristeæ nota omnia ex Herodoto Mel pom. p. 30. Strabone lib xm; Apollonio Hist. Mir., c. 2; Maximo Tyrio Diff. xxn el xxviti; Suida item et Plinio 1. vu Hist. Nat., sect. 53. Caeterumn infeliciter ab Hierocle allegatum ejus exemplum, inter eos, quorum eximia virtus fuerit, divinis ta- D men propterea qui non sint affecti honoribus. Certe enim ei ut Deo sacra instituta a Siculis, ut ex Herodoto et aliis ad Apollonii 1. c. docuit Meursius p. 37. Et de Pythagora quæ non commenti sunt plerique, ut Deum eum fuisse, ipsumque Hyperbo- reum Apollinem persuaderent. Multa eam in rem le- gere est passim apud eos, qui vitam illius scripsere. Holstenio hæc fuere conversa: Deinde Aristeam froconuensem et Pythagoram pretermittens subjun- git his verbis. Quis enim in illis sensus, et quid præs el nostra interpretatio judicabunt cordatiores. Nempe de illis egerat Hierocles, unde e. quasi in transitu de iis egisse, figura usum forte etiam, quam vocamus, ait Eusebius. str' lib. De vita Apollon. Tyan., c. 7. tentia postulat et interpres vertit. EDIT. dere. Hinc sapiens : Qui cito credit, levis est corde. (17, At certe, quem tantis laudibus post ornat, Damis ipseque Philostratus in ea fere sententia sunt, quod deus fuerit Apollonius. Vide observata ad Philostr. Vita Apoll. lib. ii, c. 1, et tam Apollonii lib. 1, c. 3, 1.. 5. rii omissam particulam adlo : HOLSTEN. Nempe in editis prius omissum fuerat. insriptus fuit, ut ex Lactantii loco observes licet. Eusebius igitur de re loquitur, non de verbis et titulo : sane enim opposita Christianis ille erat Eusebius, excerpsit ex ipso Philostrato lib. 1, c. 3. Apollonii, variaque inonimenta in civitatibus et templis reperta, ad quæ 1. c. Philostratus provocat. (13) Προκοννήσιον Αριστέαν. De Proconnesii (14) Παρελθών. Infeliciter, nisi fallor, do tissimo (15) Αφ' οὗπερ ἐν Αἰγ. τῆς Κιλικ. Vide Philo- (45) Ἡμῖν. Legendum videtur ὑμῖν, ut et sen- (10) Κουφότητα. Nempe levitatis est temere cre 1. 8, c. 29. (18) Μάξιμος ὁ Αἰγιεύς. Vide observata ad Vi (19) Δάμις. Vide ibid. not. 4. (20) Πράξεις μὴ βουλόμενοι. Negligentia libra- (21) Καθ' ἡμῶν. Non κατὰ Χριστιανῶν, sed πρὸς (22) Δάμις μὲν οὖν. Quæ toto hoc capite refert (25) Καὶ ἄλλων. Epistolas inprimis respicit
PG 22:801Εἰ δὴ οὖν ἐξὸν τὴν ἐπικατηγορουμένην ἡμῶν εὐχέρειάν τε καὶ κουφότητα καὶ τὴν τοῦ Φιλαλήθους ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν ἐφ’ ἑκάστῳ παραθεῖναι κρίσιν, φέρε διαπυθώμεθα, οὐχ ὅστις θειότερος γεγόνει.λιστα ἐντελῆ τὴν ἀπὸ γενέσεως καὶ μέχρι τελευτῆς Ιστορίαν τοῦ κατὰ τὸν ἄνδρα βίου πεποίηται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. Εἰ δὴ οὖν ἐξὸν τὴν ἐπικατηγορουμένην ἡμῶν εὐ χέρειάν τε καὶ κουφότητα, καὶ τὴν τοῦ Φιλαλήθους ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν ἐφ' ἑκάστῳ παραθεῖναι κρίσιν, φέρε διαπυθώμεθα, οὐχ ὅστις θειότερος γεγόνοι· οὐδ' ὁποῖος θαυμασιώτερά τε καὶ πλείω διεπράξατο παρά δόξα· οὐδ᾽ ὡς μόνος παρὰ τοῖς ἀνέκαθεν, πρὸ μυρίων ὅσων γενομένων, Εβραίων σοφεῖς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς ἥξειν ἐς ἀνθρώπους κατά θείαν ἐπίπνοιαν προεφήτευτο· οὐδ᾽ ὡς πλείους ἐπὶ τὸν τῆς θείας διδασκαλίας αὐτοῦ λόγον προτρέψατο· οὐδ᾽ ὡς γνησίους καὶ ὄντως ἀληθεῖς ἐκτήσατο φοιτη- τὰς, μονονουχὶ καὶ ὑπεραποθνήσκειν ἑτοίμως τῶν λό- β γων αὐτοῦ παρεσκευασμένους· οὐδ᾽ ὡς μόνος σώφρο- νος βίου διδασκαλεῖον, καὶ ἐς τὸν μετέπειτα χρόνον, ξυνεστήσατο· οὐδ᾽ ὡς τῇ ἰδίᾳ θεότητί τε καὶ ἀρετῇ πᾶσαν ἔσωσε τὴν οἰκουμένην, καὶ εἰσέτι καὶ νῦν μυ ρία πλήθη πανταχόθεν ἐπὶ τὴν θείαν ἑαυτοῦ διδασκα- λίαν ἐπαγόμενος· οὐδ᾿ ὡς τῶν πώποτε μόνος πρὸς ἁπάντων, σχεδόν εἰπεῖν, ἀνθρώπων, ἀρχόντων τε καὶ ἀρχομένων, πλείστοις ἔθεσιν ἤδη πολεμούμενος, κρείττων, καὶ πολὺ δυνατώτερος τῶν πικρῶς ἐλαυ νόντων ἀπίστων (24) ἀποδέδεικται, θείᾳ καὶ ἀῤῥήτῳ δυνάμει τοὺς μὲν κατὰ καιρὸν ἐπανισταμένους αὐτοῦ τῇ θείᾳ διδασκαλία μετιών ῥᾳδίως, τὸν δὲ παγέντα πρὸς αὐτοῦ (25) καὶ παραδοθέντα θεῖον λόγον ἐς άπειρον αἰῶνα καθ᾽ ὅλης κρατύνων οἰκουμένης· οὐδ᾽ ὡς εἰσέτι καὶ νῦν τῆς ἐνθέου δυνάμεως τὴν ἀρετὴν ἐπιδείκνυται, μοχθηρούς τινας, καὶ φαύλους δαίμο νας, ψυχαῖς ἀνθρώπων καὶ σώμασιν ἐφεδρεύοντας, ἀπελαύνων (26) διὰ μόνης τῆς ἀῤῥήτου προσηγορίας αὐτοῦ (27), ὡς αὐτῇ πείρᾳ κατειλήφαμεν· ταῦτα γὰρ περὶ τοῦ ᾿Απολλωνίου ζητεῖν, μὴ καὶ τὸ ἐρωταν ἀνόητον· μόνην δὲ ἐπισκεψώμεθα τὴν τοῦ Φιλοστρά του γραφήν, δι' ἧς εὐθυνοῦμεν, ὡς οὐχ ὅτι γε ἐν φι- λοσόφοις, ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν ἐπιεικέσι, καὶ μετρίοις ἀνδρά- σιν ἄξιον ἐγκρίνειν, οὐχ ὅπως τῷ Σωτῆρι ἡμῶν Χρι στῷ παρατιθέναι τὸν ᾿Απολλώνιον, ὅσον ἐπὶ τῇ γραφή τοῦ παρὰ τῷ Φιλαλήθει παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖ τον ήχοντος (28), τὸ δ' ἀληθὲς μὴ τιμῶντος ξυγγρα- φέως. Τοιοῦτος γὰρ ἦν μετὰ τῶν ἄλλων (29) καὶ ὁ τόν, ἢ πρὸς αὐτῶν ἐπικαλουμένη ευχέρεια. Καὶ γὰρ εἰσὶ καὶ ἦσαν ἱκανοὶ παρ. ὄντες καὶ ὁρώμενοι, καὶ μόνον ἐμπνέοντες καὶ φθεγγόμενοι, διασκεδάσαι τὰς τῶν ἁλιτηρίων δαιμό των ἐπιβουλάς, τελετὰς δὲ ἀνάγνους, καὶ μαγγανείας ἐξαγίστους, καὶ ἱερουργίας ἀκαλλιερή τους ἐπιτελεῖν. εμπνέοντες καὶ φθεγγόμενοι. πλ. ἧκ. ξυγγραφέα L'BER CONTRA HIEROCLEM. A lis, usque ad exitum vitæ viri historian con- texuit. • CAPUT IV. Quod si igitur liceat nostram, quam incusavit simplicitatem levitalenque, et Philalethis accura- tum solidumque de unaquavis re judicium invicem contendere; age inquiramus, non quidem uter divinæ magis sit indolis; neque uter stupenda ma- gis, aut plura patraverit miracula. Neque (de eo disquiremus) quod solum ab antiquis, ante innu- meros annos florentium Hebræorum sapientibus Salvatorem nostrum et Dominum Jesum Christum venturum in mundum, divina inspiratione sit prædictum. Neque quod quam plurimos ille ad di- vinæ suæ disciplinæ doctrinam adduxerit : nec ut antea legebatur, HOLSTEN. quod ante editum. Sic ipse Eusebius cum se- cundo casu eo sensu præpositionem após jungit paulo post : bolicas præstigias impedire atque eludere efficaciter valebant Christiani: quæ eorum in dæmonas potestas Valeriani persecutioni occasionem dedit, instigante eum Mago Egyptio Macriano. Ut enim H. E. VII, 10, ait Eusebius : nomen efferentes diabolicas dissipabant machina- tiones Christiani: quo pertinent Eusebii quoque in G D quod ingenuos verosque nactus discipulos fuerit, pene lubenter pro illius doctrina mortem subire paratos: neque quod frugalis vitæ scholam solus, posteris quoque temporibus duraturam, patefece- rit : neque quod propria sibi virtute divina salu- tem universo paraverit mundo, etiamnum undequa- que innumeram multitudinem ad divinam suam doctrinam adducens : neque quod unus ex onmi- bus, qui unquam vixere, a cunctis fere mortalibus, imperantibus et subditis, variis modis oppugnauis vicerit tamen, multoque superior iis, qui acerbis- sime eum insectabantur, infidelibus exstiterit, di- vina et ineffabili virtute sibi dum viveret adversatos institutione divina facile in partes trahens, firma- tam vero a se traditamque divinam doctrinam ad ævum finein non habiturum per universum terra- rum orbem conservans: neque quod adhuc dum divinæ potentiæ suæ virtutem demonstret, miseros quosdam et infaustos dæmonas, corporibus homi- num animisque insidiantes, solo sacratissimo nomi- ne suo appellato expellens, prout ipsa edocti expe- rientia sumus. Similia enim quærere in Apollonio, imo (de iis) vel interrogare fortassis summæ foret stoliditatis. Solam igitur Philostrati pensitemus hi- storiam, ex qua evincemus, non inter bonos qui- dem, imo nec mediocris indolis viros eum censeri jure posse (ne dum ut Salvatori nostro Christo Apollonium conferre deceat) : prout quidem ex loco alleg. verba, Hinc Cyprian. ep. 76, Per exorcistas voce humana el po- testate divina flugellari diabolum, ait. Nempe ut de idolorum vanitate ait idem: Adjuratum per Deum verum. Adde Act. apostol. xix, 13. Respicit verba Hieroclis supra cap. allata, quibus eruditionis laudem Philostrato tribuit, qui est, quem hic vocal Eusebius. Ex cujus utcunque eruditi, minus veracis tamen scriptis, se hoc saltem evicturum esse ait, Apollonium, si talie fuerit qualem ipse delineat, neque philosophum ne. que bonum virum fuisse, nedum ut cum Christo nereatur componi. Parum exacte hæc Acciolus red- diderat, ut alia pleraque. vita nempe Apollonii commentati fuerant, ad quos supra c. provocabat Hierocles: erant autein illi Maximus Ægiensis, Damisque Ninius. (24) Απίστων. Sic rectius ms. quam ἁπάντων, (25) Πρὸς αὐτοῦ. Ita scribendum pro πρὸς αὐτ (26) Απελαύνων. Nempe Eusebii adhuc tale dia (27) Προσηγορίας αὐτοῦ. Sacrum nimirum Jesu (28) Τοῦ π. τ. Φιλαλήθει παιδεύσ. μὲν ἐπὶ (29) Μετὰ τῶν ἄλλων. Juxta cum cæteris ; qui de
PG 22:802οὐδ’ ὁποῖος θαυμασιώτερά τε καὶ πλείω διεπράξατο παράδοξα, οὐδ’ ὡς μόνος παρὰ τοῖς ἀνέκαθεν πρὸ μυρίων ὅσων (ἐτῶν) γενομένοις Ἑβραίων σοφοῖς ὁ σωτὴρ ἡμῶν καὶ κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς ἥξειν εἰς ἀνθρώπους κατὰ θείαν ἐπίπνοιαν προπεφήτευτο, οὐδ’ ὡς πλείους ἐπὶ τὸν τῆς θείας διδασκαλίας αὐτοῦ λόγον προὐτρέψατο, οὐδ’ ὡς γνησίους καὶ ὄντως ἀληθεῖς ἐκτήσατο φοιτητὰς μονονουχὶ καὶ ὑπεραποθνήσκειν ἑτοίμως τῶν λόγων αὐτοῦ παρεσκευασμένους, οὐδ’ ὡς μόνος σώφρονος βίου διδασκαλεῖον καὶ ἐς τὸν μετέπειτα χρόνον συνεστήσατο, οὐδ’ ὡς τῇ ἰδίᾳ θεότητί τε καὶ ἀρετῇ πᾶσαν ἔσωσε τὴν οἰκουμένην [καὶ] εἰσέτι καὶ νῦν μυρία πλήθη πανταχόθεν ἐπὶ τὴν θείαν ἑαυτοῦ διδασκαλίαν ἐπαγόμενος, οὐδ’ ὡς τῶν πώποτε μόνος πρὸς ἁπάντων σχεδὸν εἰπεῖν ἀνθρώπων ἀρχόντων τε καὶ ἀρχομένων πλείστοις ἔτεσιν ἤδη πολεμούμενος κρείττων καὶ πολὺ δυνατώτερος τῶν πικρῶς ἐλαυνόντων ἀπίστων ἀποδέδεικται θείᾳ καὶ ἀρρήτῳ δυνάμει τοὺς μὲν κατὰ καιρὸν ἐπανισταμένους αὐτοῦ τῇ θείᾳ διδασκαλίᾳ ῥᾳδίως μετιών, τὸν δὲ παγέντα πρὸς αὐτοῦ καὶ παραδοθέντα θεῖον λόγον εἰς ἄπειρον αἰῶνα καθ’ ὅλης κρατύνων τῆς οἰκουμένης, οὐδ’ ὡς εἰσέτι καὶ νῦν τῆς ἐνθέου δυνάμεως τὴν ἀρετὴν ἐπιδείκνυται μοχθηρούς τινας καὶ φαύλους δαίμονας ψυχαῖς ἀνθρώπων καὶ σώμασιν ἐφεδρεύοντας ἀπελαύνων διὰ μόνης τῆς ἀρρήτου προσηγορίας αὐτοῦ, ὡς αὐτῇ πείρᾳ κατειλήφαμεν, ταῦτα γὰρ περὶ τὸν Ἀπολλώνιον ζητεῖν μὴ καὶ τὸ ἐρωτᾶν ἀνόητον·λιστα ἐντελῆ τὴν ἀπὸ γενέσεως καὶ μέχρι τελευτῆς Ιστορίαν τοῦ κατὰ τὸν ἄνδρα βίου πεποίηται. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Δ'. Εἰ δὴ οὖν ἐξὸν τὴν ἐπικατηγορουμένην ἡμῶν εὐ χέρειάν τε καὶ κουφότητα, καὶ τὴν τοῦ Φιλαλήθους ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν ἐφ' ἑκάστῳ παραθεῖναι κρίσιν, φέρε διαπυθώμεθα, οὐχ ὅστις θειότερος γεγόνοι· οὐδ' ὁποῖος θαυμασιώτερά τε καὶ πλείω διεπράξατο παρά δόξα· οὐδ᾽ ὡς μόνος παρὰ τοῖς ἀνέκαθεν, πρὸ μυρίων ὅσων γενομένων, Εβραίων σοφεῖς ὁ Σωτὴρ ἡμῶν καὶ Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς ἥξειν ἐς ἀνθρώπους κατά θείαν ἐπίπνοιαν προεφήτευτο· οὐδ᾽ ὡς πλείους ἐπὶ τὸν τῆς θείας διδασκαλίας αὐτοῦ λόγον προτρέψατο· οὐδ᾽ ὡς γνησίους καὶ ὄντως ἀληθεῖς ἐκτήσατο φοιτη- τὰς, μονονουχὶ καὶ ὑπεραποθνήσκειν ἑτοίμως τῶν λό- β γων αὐτοῦ παρεσκευασμένους· οὐδ᾽ ὡς μόνος σώφρο- νος βίου διδασκαλεῖον, καὶ ἐς τὸν μετέπειτα χρόνον, ξυνεστήσατο· οὐδ᾽ ὡς τῇ ἰδίᾳ θεότητί τε καὶ ἀρετῇ πᾶσαν ἔσωσε τὴν οἰκουμένην, καὶ εἰσέτι καὶ νῦν μυ ρία πλήθη πανταχόθεν ἐπὶ τὴν θείαν ἑαυτοῦ διδασκα- λίαν ἐπαγόμενος· οὐδ᾿ ὡς τῶν πώποτε μόνος πρὸς ἁπάντων, σχεδόν εἰπεῖν, ἀνθρώπων, ἀρχόντων τε καὶ ἀρχομένων, πλείστοις ἔθεσιν ἤδη πολεμούμενος, κρείττων, καὶ πολὺ δυνατώτερος τῶν πικρῶς ἐλαυ νόντων ἀπίστων (24) ἀποδέδεικται, θείᾳ καὶ ἀῤῥήτῳ δυνάμει τοὺς μὲν κατὰ καιρὸν ἐπανισταμένους αὐτοῦ τῇ θείᾳ διδασκαλία μετιών ῥᾳδίως, τὸν δὲ παγέντα πρὸς αὐτοῦ (25) καὶ παραδοθέντα θεῖον λόγον ἐς άπειρον αἰῶνα καθ᾽ ὅλης κρατύνων οἰκουμένης· οὐδ᾽ ὡς εἰσέτι καὶ νῦν τῆς ἐνθέου δυνάμεως τὴν ἀρετὴν ἐπιδείκνυται, μοχθηρούς τινας, καὶ φαύλους δαίμο νας, ψυχαῖς ἀνθρώπων καὶ σώμασιν ἐφεδρεύοντας, ἀπελαύνων (26) διὰ μόνης τῆς ἀῤῥήτου προσηγορίας αὐτοῦ (27), ὡς αὐτῇ πείρᾳ κατειλήφαμεν· ταῦτα γὰρ περὶ τοῦ ᾿Απολλωνίου ζητεῖν, μὴ καὶ τὸ ἐρωταν ἀνόητον· μόνην δὲ ἐπισκεψώμεθα τὴν τοῦ Φιλοστρά του γραφήν, δι' ἧς εὐθυνοῦμεν, ὡς οὐχ ὅτι γε ἐν φι- λοσόφοις, ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν ἐπιεικέσι, καὶ μετρίοις ἀνδρά- σιν ἄξιον ἐγκρίνειν, οὐχ ὅπως τῷ Σωτῆρι ἡμῶν Χρι στῷ παρατιθέναι τὸν ᾿Απολλώνιον, ὅσον ἐπὶ τῇ γραφή τοῦ παρὰ τῷ Φιλαλήθει παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖ τον ήχοντος (28), τὸ δ' ἀληθὲς μὴ τιμῶντος ξυγγρα- φέως. Τοιοῦτος γὰρ ἦν μετὰ τῶν ἄλλων (29) καὶ ὁ τόν, ἢ πρὸς αὐτῶν ἐπικαλουμένη ευχέρεια. Καὶ γὰρ εἰσὶ καὶ ἦσαν ἱκανοὶ παρ. ὄντες καὶ ὁρώμενοι, καὶ μόνον ἐμπνέοντες καὶ φθεγγόμενοι, διασκεδάσαι τὰς τῶν ἁλιτηρίων δαιμό των ἐπιβουλάς, τελετὰς δὲ ἀνάγνους, καὶ μαγγανείας ἐξαγίστους, καὶ ἱερουργίας ἀκαλλιερή τους ἐπιτελεῖν. εμπνέοντες καὶ φθεγγόμενοι. πλ. ἧκ. ξυγγραφέα L'BER CONTRA HIEROCLEM. A lis, usque ad exitum vitæ viri historian con- texuit. • CAPUT IV. Quod si igitur liceat nostram, quam incusavit simplicitatem levitalenque, et Philalethis accura- tum solidumque de unaquavis re judicium invicem contendere; age inquiramus, non quidem uter divinæ magis sit indolis; neque uter stupenda ma- gis, aut plura patraverit miracula. Neque (de eo disquiremus) quod solum ab antiquis, ante innu- meros annos florentium Hebræorum sapientibus Salvatorem nostrum et Dominum Jesum Christum venturum in mundum, divina inspiratione sit prædictum. Neque quod quam plurimos ille ad di- vinæ suæ disciplinæ doctrinam adduxerit : nec ut antea legebatur, HOLSTEN. quod ante editum. Sic ipse Eusebius cum se- cundo casu eo sensu præpositionem após jungit paulo post : bolicas præstigias impedire atque eludere efficaciter valebant Christiani: quæ eorum in dæmonas potestas Valeriani persecutioni occasionem dedit, instigante eum Mago Egyptio Macriano. Ut enim H. E. VII, 10, ait Eusebius : nomen efferentes diabolicas dissipabant machina- tiones Christiani: quo pertinent Eusebii quoque in G D quod ingenuos verosque nactus discipulos fuerit, pene lubenter pro illius doctrina mortem subire paratos: neque quod frugalis vitæ scholam solus, posteris quoque temporibus duraturam, patefece- rit : neque quod propria sibi virtute divina salu- tem universo paraverit mundo, etiamnum undequa- que innumeram multitudinem ad divinam suam doctrinam adducens : neque quod unus ex onmi- bus, qui unquam vixere, a cunctis fere mortalibus, imperantibus et subditis, variis modis oppugnauis vicerit tamen, multoque superior iis, qui acerbis- sime eum insectabantur, infidelibus exstiterit, di- vina et ineffabili virtute sibi dum viveret adversatos institutione divina facile in partes trahens, firma- tam vero a se traditamque divinam doctrinam ad ævum finein non habiturum per universum terra- rum orbem conservans: neque quod adhuc dum divinæ potentiæ suæ virtutem demonstret, miseros quosdam et infaustos dæmonas, corporibus homi- num animisque insidiantes, solo sacratissimo nomi- ne suo appellato expellens, prout ipsa edocti expe- rientia sumus. Similia enim quærere in Apollonio, imo (de iis) vel interrogare fortassis summæ foret stoliditatis. Solam igitur Philostrati pensitemus hi- storiam, ex qua evincemus, non inter bonos qui- dem, imo nec mediocris indolis viros eum censeri jure posse (ne dum ut Salvatori nostro Christo Apollonium conferre deceat) : prout quidem ex loco alleg. verba, Hinc Cyprian. ep. 76, Per exorcistas voce humana el po- testate divina flugellari diabolum, ait. Nempe ut de idolorum vanitate ait idem: Adjuratum per Deum verum. Adde Act. apostol. xix, 13. Respicit verba Hieroclis supra cap. allata, quibus eruditionis laudem Philostrato tribuit, qui est, quem hic vocal Eusebius. Ex cujus utcunque eruditi, minus veracis tamen scriptis, se hoc saltem evicturum esse ait, Apollonium, si talie fuerit qualem ipse delineat, neque philosophum ne. que bonum virum fuisse, nedum ut cum Christo nereatur componi. Parum exacte hæc Acciolus red- diderat, ut alia pleraque. vita nempe Apollonii commentati fuerant, ad quos supra c. provocabat Hierocles: erant autein illi Maximus Ægiensis, Damisque Ninius. (24) Απίστων. Sic rectius ms. quam ἁπάντων, (25) Πρὸς αὐτοῦ. Ita scribendum pro πρὸς αὐτ (26) Απελαύνων. Nempe Eusebii adhuc tale dia (27) Προσηγορίας αὐτοῦ. Sacrum nimirum Jesu (28) Τοῦ π. τ. Φιλαλήθει παιδεύσ. μὲν ἐπὶ (29) Μετὰ τῶν ἄλλων. Juxta cum cæteris ; qui de
PG 22:803μόνην δὲ ἐπισκεψώμεθα τὴν τοῦ Φιλοστράτου γραφήν, δι’ ἧς εὐθυνοῦμεν, ὡς οὐχ ὅτι γε ἐν φιλοσόφοις, ἀλλ’ οὐδὲ ἐν ἐπιεικέσι καὶ μετρίοις ἀνδράσιν ἄξιον ἐγκρίνειν, οὐχ ὅπως τῷ σωτῆρι ἡμῶν Χριστῷ παρατιθέναι τὸν Ἀπολλώνιον ὅσον ἐπὶ τῇ γραφῇ τοῦ παρὰ τῷ Φιλαλήθει παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντος, τὸ δ’ ἀληθὲς μὴ τιμῶντος συγγραφέως. τοιοῦτος γὰρ ἦν αὐτῷ μετὰ τῶν ἄλλων καὶ ὁ Ἀθηναῖος Φιλόστρατος, ἐξ οὗ ῥᾳδίως ἂν καταμάθοιμεν καὶ τῶν λοιπῶν τῶν κατ’ αὐτὸν παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἡκόντων, αὐτὸ δὲ τὸ ἐξητασμένως μὴ ἀπηκριβωμένων τῆς κατὰ τὸν Ἀπολλώνιον ἱστορίας. τούτων γὰρ ἡμῖν διευκρινηθέντων ὁμοῦ τοῦ τε Φιλαλήθους τὰ ἀνωτάτω τε καὶ καθ’ ὅλων δικαστήρια διειληφότος ἡ κατὰ Χριστιανῶν βεβαία καί, ὡς αὐτὸς ἑαυτῷ δοκεῖ, ἀκριβὴς ἐφ’ ἑκάστῳ κρίσις φανερὰ καταστήσεται ἡμῶν τε αὖ, οἳ μωροὶ καὶ βεβουκολημένοι νενομίσμεθα παρ’ αὐτοῖς, ἡ πρὸς αὐτῶν ἐπικαλουμένη εὐχέρειά τε καὶ κουφότης.Αθηναίος Φιλόστρατος· ἐξ οὗ ῥᾳδίως ἂν καταμάθω μεν (29') καὶ τῶν λοιπῶν, τῶν κατ' αὐτὸν παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἡκόντων, αὐτὸ δὲ τὸ ἐξητασμένως μὴ ἀπηκριβωμένων τῆς κατὰ τὸν ᾿Απολλώνιον ἱστορίας. Τούτων γὰρ ἡμῖν διευκρινηθέντων, ὁμοῦ τοῦ τε Φιλα- λήθους, τὰ ἀνωτάτω τε καθ' ὅλων δικαστήρια διε ληφότος (30), ή (30') κατὰ Χριστιανῶν βεβαία, καὶ ὡς αὐτὸς ἑαυτῷ δοκεῖ, ἀκριβὴς ἐφ' ἑκάστῳ κρίσις, φανερά καταστήσεται· ἡμῶν τε αὖ, οἱ μωροὶ καὶ βεβουκο λημένοι νενομίσμεθα παρ' αὐτοῖς, ἡ πρὸς αὐτῶν ἐπι καλουμένη ευχέρειά τε καὶ κουφότης (31). Α Καταμάθωμεν. καταμάθοιμεν. Επιτ. Φιλαλήθους » τὰ ἀνωτάτω καὶ καθόλου, καὶ καθ' ὅλων. δικαστήρια καθ' ὅλου, κρίσις; γε τε. Ομόσε χωρεῖν καὶ σοὶ τὴν αὐτός, (54)Οὐ φιλόσοφος. ὁ φιλόσοφος, οὐ φιλόσοφος, όνος δέ,εις., σοφιστής τις ἀληθῶς ἀγείρων, αὐτό τε τοῦτο, γόης ἀτεχνῶς ἀντὶ ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Αλλος μὲν οὖν, ὁμόσε χωρῶν (32), αὐτόθεν διέβαλ- δεν ἂν βλασφημῶν, ὡς ἐχθρὸν αὐτῷ καὶ πολέμιον, τὸν καθ᾽ οὗ τὸν λόγον ἐποιεῖτο· ἐγὼ δὲ, ὦ ἑταίμε, σοφόν τινα τὰ ἀνθρώπινα τὸν Τυανέα γεγονέναι ἡγούμην, καὶ ἔτι γε αὐτῆς ἔχεσθαι διανοίας ἑκὼν εἶναι βουλοίμην, καί σοι μὲν αὐτὸς (35) ἐμαυτού περὶ αὐτοῦ δόξαν ἐκθείην ἂν ἐρωτῶντι. Φιλοσόφων μὲν ὅτῳ τις βούλοιτο καταλέγειν τὸν ἄνδρα, παρὰ μη- δὲν διενοχλοῦντα ταῖς περὶ αὐτοῦ μυθολογίαις, ἔστω· εἰ δ' ὑπερπηδῶν τοὺς ὅρους, καὶ φιλοσοφίας ὑπέρο τερα φρονεῖν, εἴτε τις Δάμις Ασσύριος, είτε Φιλό στρατος, εἴτε τις ξυγγραφεύς, ἢ λογογράφος θρασύ νοιτο, λόγῳ μὲν ἐκτρεπόμενος γοητείαν, ἔργοις δὲ πλέον ή βήμασιν ἐπιφορτίζων τὸν ἄνδρα, προσωπείου δίκην τὴν Πυθαγόρειον ἐπιμορφαζόμενος ἀγωγήν· οἰχήσει ται μὲν ἡμῖν οὐ φιλόσοφος (34), ὄνος δὲ τῇ τοῦ λέον τος ἐπικρυπτόμενος δέῤῥει (35), σοφιστής τις ἀληθῶς ἀγείρων κατὰ τὰς πόλεις, αὐτό τε τοῦτο, γόης ἀτε χνῶς ἀντὶ φιλοσόφου φωραθήσεται, φιλοσόφου φωραθήσεται. Οὐ δὲ δεῖ τινος ἀποδύσαντος τὴν λεοντήν, ὡς φανερός γένοιο κανθήλιος ών. τοσούτον χρόνον ἐλελήθει ὑπὸ τῇ λεοντῇ, γελοῖόν τινα πίθηκον περ ριστέλλων, ὄνος ὑπὸ λεοντῇ, πίθη κος ήρωος προσωπεῖον περιθέμενος. Οὐκ ἤνεγκα τὴν αἰσχύνην τῆς ὑποκρίσεως, εἰ πίθηκοι ὄντες ετόλο μησαν ἡρώων προσωπεία περιθέσθαι, ἢ τὸν ἐν Κύμη έναν μιμήσασθαι, ὃς λεοντήν περιβαλλόμενος ἠξίου λέων αὐτὸς εἶναι. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII CAESARIENSIS OPP. scriptione colligere est auctoris, qui, Philaletha ju- dice, plurimum quidem in eruditione profecit, sed parum certe veritatis est studiosus. Nempe talis omnino erat juxta cun cæteris Philostratus Athe- niensis ex quo facile etiam judicium feramus li- cel de cateris, qui juxta Philaletham plurinum quidem in eruditione profecerunt, exquisitum ta- men studium in historia Apollonii ponere minime laborarunt. Ista nempe si probe examinaverimus, simul et Philalethæ, suprema judicia per totam provinciam administraulis, contra Christianos jul- dicium an verum sit, et, ut ipsi videtur, undequaque accuratum, patescet: nostrum:que item qui stolidi, rustici inficetique istis hominibus videmur, tantopere ab eis reprehensa simplicitas, et animi levitas. CAPUT V. Atque alius quidem adversis signis concursurus, conviviis statim dilaturus erat, tanquam hostem et inimicum sibi, eum, adversus quem instituenda oratio erat. Ego vero, amice, humanæ sapientiæ egregie callentem fuisse Tyanensem et olim exi stimavi, et adhuc quoque eamdem non invitus re- Linere sententiam velim, imo et tibi eum de eo opi- nioncm, si interroges, exponere non dubitem. Cum quovis philosophorum ut componat virum, modo fabulis de eo mihil turbarum det, patior: sin limi- tes vero transilire, et quæ philosophiae vires exce- dant statuere ausit, sive Assyrius quidam Damis, sive Philostratus, sive alius quicunque auctor vel historicus, verbis quidem magiæ ab eo depellens crimen, re tamen magis quam verbis hominem gra- watus, ceu larvam aliquam Pythagoricum ei vitæ institutum aptans; tum quidem non philosophus nobis procedet, sed asinus leonis lectus exuviis, et sophista circulatorem per civitates agens; imo on- nino magus manifeste pro philosopho deprehende- lur. (29') Forte Nempe Nicomediensis in Bithynia judex Ilierocles, (quem e nomine semper, petito ex in- scriptione libri nomine, Noster vocat) prim..m exsti- tit, ut ex Lactantio notum : inde præfectus Alexan- driæ factus, ut ex Epiphanio colligitur hær. Cæterum hanc ejus dignitatem iisdem plane verbis rursum infra designat Eusebius c. init. Ibi ta- men legitur unile et lic it malim quam liuelligo autem per quorum auctoritatem tota ali- qua provincia revereatur, qualia apud nos quoque provincialia judicia, ad et paulo ante pro EDIT. Christianis, supra c. allegatis verbis, ubi bac ipsa voce in eo negotio ulitur. ciolo. dicuntur adversæ acies, colla- tis signis concurrentes, quot exemplis affatim in vulgatis quoque lexicis probatur. quod editum antea est. Ita rescripsi pro : quod antea editum. Emendationem luculenter fir- mat mox sequens adversativa, item caetera que subjungit, B C D Ad fabulam de asino Cumano, leoniua pelle induto, respici certum est, quam scite narrat Lucianus in Piscatore, pag. m. 409, qui ad eamdem etiam ali- dit in Pseudologista : Utilirque proverbio inde ducto Socrates quoque apud Plato- nem in Cratylo. Vide plura ap. Erasm. in Proverb. Induitis me leonis eruvium, p. m. 283. Cui tamen non assentior, existimanti, Lucianum in philopseude demutasse non nihil de proverbio, cum ait, quod ita interpretatur Erasmus :lanium temporis non animadvertit, eum sub leonis exuvio ri diculam simiam teciam habere. At plane inaudita res simia cuu leonis exuviis, ineptumque exiguo ani- mali, quale simia, bene amplas aptare exurias. Nempe ad duo simul Lucianus eo loco respicit pro- verbia, alterum est alterum Vertendum erat: tanto tempore sub leonina pelle delituit, atque simiam ridiculam vestitu texit. Luculenter rem firmat locus in paulo ante allegatis piscatoribus, ubi similiter conjungit utrumque, sed paulo clarius : (30) Τὰ ἀνωτ. δὲ καθ' ὅλ. δικαστήρια διειληφ. (30) "H. Legendum videtur esse ǹ, quod referatur (31) Κουφότης. Nempe eamii exprobrabat Hierocles (52) ῾Ομόσε χωρῶν. Plirasis non intellecta Ac- (33) Καί σοι μὲν αὐτός. Sic malim legere quam (55) Ονος δὲ τ. τ. λέοντος ἐπικρυπτ. δέγξει.
PG 22:804Ἄλλος μὲν οὖν ὁμόσε χωρῶν αὐτόθεν διέβαλλεν ἂν βλασφημῶν ὡς ἐχθρὸν αὐτῷ καὶ πολέμιον τὸν καθ’ οὗ τὸν λόγον ἐποιεῖτο, ἐγὼ δέ, ἑταῖρε, σοφόν τινα τὰ ἀνθρώπινα τὸν Τυανέα γεγονέναι ἡγούμην καὶ ἔτι γε (τῆς) αὐτῆς ἔχεσθαι διανοίας ἑκὼν εἶναι βουλοίμην καί σοι τὴν αὐτὸς ἐμαυτοῦ περὶ αὐτοῦ δόξαν ἐκθείην ἂν ἐρωτῶντι· φιλοσόφων μὲν ὅτῳ τις βούλοιτο (συγ)καταλέγειν τὸν ἄνδρα πέρα μηδὲν διενοχλῶν ταῖς περὶ αὐτοῦ μυθολογίαις. μὴ φθονεῖν, εἰ δ’ ὑπερπηδᾶν τοὺς ὅρους καὶ φιλοσοφίας ὑπέρτερα φρονεῖν εἴτε τις Δάμις Ἀσσύριος, εἴτε Φιλόστρατος, εἴτε τις συγγραφεὺς ἢ λογογράφος θρασύνοιτο λόγῳ μὲν ἐκτρεπόμενος γοητείαν, ἔργοις δὲ πλέον ἢ ῥήμασιν ἐπιφορτίζων τὸν ἄνδρα προσωπείου δίκην τὴν Πυθαγόρειον ἐπιμορφαζόμενος ἀγωγήν, οἰχήσεται μὲν ἡμῖν ὁ φιλόσοφος, ὄνος δ’ ἀντὶ τοῦ λέοντος ἐπικρυπτόμενος δέρρει σοφιστής τις ὡς ἀληθῶς ἀγείρων κατὰ τὰς πόλεις αὐτό τε τοῦτο γόης ἀτεχνῶς ἀντὶ φιλοσόφου φωραθήσεται. πῶς δὲ τοῦτό φημι καὶ πόθεν ὁρμώμενος, ἐρωτᾷς; μάνθανε·Αθηναίος Φιλόστρατος· ἐξ οὗ ῥᾳδίως ἂν καταμάθω μεν (29') καὶ τῶν λοιπῶν, τῶν κατ' αὐτὸν παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἡκόντων, αὐτὸ δὲ τὸ ἐξητασμένως μὴ ἀπηκριβωμένων τῆς κατὰ τὸν ᾿Απολλώνιον ἱστορίας. Τούτων γὰρ ἡμῖν διευκρινηθέντων, ὁμοῦ τοῦ τε Φιλα- λήθους, τὰ ἀνωτάτω τε καθ' ὅλων δικαστήρια διε ληφότος (30), ή (30') κατὰ Χριστιανῶν βεβαία, καὶ ὡς αὐτὸς ἑαυτῷ δοκεῖ, ἀκριβὴς ἐφ' ἑκάστῳ κρίσις, φανερά καταστήσεται· ἡμῶν τε αὖ, οἱ μωροὶ καὶ βεβουκο λημένοι νενομίσμεθα παρ' αὐτοῖς, ἡ πρὸς αὐτῶν ἐπι καλουμένη ευχέρειά τε καὶ κουφότης (31). Α Καταμάθωμεν. καταμάθοιμεν. Επιτ. Φιλαλήθους » τὰ ἀνωτάτω καὶ καθόλου, καὶ καθ' ὅλων. δικαστήρια καθ' ὅλου, κρίσις; γε τε. Ομόσε χωρεῖν καὶ σοὶ τὴν αὐτός, (54)Οὐ φιλόσοφος. ὁ φιλόσοφος, οὐ φιλόσοφος, όνος δέ,εις., σοφιστής τις ἀληθῶς ἀγείρων, αὐτό τε τοῦτο, γόης ἀτεχνῶς ἀντὶ ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ε'. Αλλος μὲν οὖν, ὁμόσε χωρῶν (32), αὐτόθεν διέβαλ- δεν ἂν βλασφημῶν, ὡς ἐχθρὸν αὐτῷ καὶ πολέμιον, τὸν καθ᾽ οὗ τὸν λόγον ἐποιεῖτο· ἐγὼ δὲ, ὦ ἑταίμε, σοφόν τινα τὰ ἀνθρώπινα τὸν Τυανέα γεγονέναι ἡγούμην, καὶ ἔτι γε αὐτῆς ἔχεσθαι διανοίας ἑκὼν εἶναι βουλοίμην, καί σοι μὲν αὐτὸς (35) ἐμαυτού περὶ αὐτοῦ δόξαν ἐκθείην ἂν ἐρωτῶντι. Φιλοσόφων μὲν ὅτῳ τις βούλοιτο καταλέγειν τὸν ἄνδρα, παρὰ μη- δὲν διενοχλοῦντα ταῖς περὶ αὐτοῦ μυθολογίαις, ἔστω· εἰ δ' ὑπερπηδῶν τοὺς ὅρους, καὶ φιλοσοφίας ὑπέρο τερα φρονεῖν, εἴτε τις Δάμις Ασσύριος, είτε Φιλό στρατος, εἴτε τις ξυγγραφεύς, ἢ λογογράφος θρασύ νοιτο, λόγῳ μὲν ἐκτρεπόμενος γοητείαν, ἔργοις δὲ πλέον ή βήμασιν ἐπιφορτίζων τὸν ἄνδρα, προσωπείου δίκην τὴν Πυθαγόρειον ἐπιμορφαζόμενος ἀγωγήν· οἰχήσει ται μὲν ἡμῖν οὐ φιλόσοφος (34), ὄνος δὲ τῇ τοῦ λέον τος ἐπικρυπτόμενος δέῤῥει (35), σοφιστής τις ἀληθῶς ἀγείρων κατὰ τὰς πόλεις, αὐτό τε τοῦτο, γόης ἀτε χνῶς ἀντὶ φιλοσόφου φωραθήσεται, φιλοσόφου φωραθήσεται. Οὐ δὲ δεῖ τινος ἀποδύσαντος τὴν λεοντήν, ὡς φανερός γένοιο κανθήλιος ών. τοσούτον χρόνον ἐλελήθει ὑπὸ τῇ λεοντῇ, γελοῖόν τινα πίθηκον περ ριστέλλων, ὄνος ὑπὸ λεοντῇ, πίθη κος ήρωος προσωπεῖον περιθέμενος. Οὐκ ἤνεγκα τὴν αἰσχύνην τῆς ὑποκρίσεως, εἰ πίθηκοι ὄντες ετόλο μησαν ἡρώων προσωπεία περιθέσθαι, ἢ τὸν ἐν Κύμη έναν μιμήσασθαι, ὃς λεοντήν περιβαλλόμενος ἠξίου λέων αὐτὸς εἶναι. PARS II. APOLOGETICA. - EUSEBII CAESARIENSIS OPP. scriptione colligere est auctoris, qui, Philaletha ju- dice, plurimum quidem in eruditione profecit, sed parum certe veritatis est studiosus. Nempe talis omnino erat juxta cun cæteris Philostratus Athe- niensis ex quo facile etiam judicium feramus li- cel de cateris, qui juxta Philaletham plurinum quidem in eruditione profecerunt, exquisitum ta- men studium in historia Apollonii ponere minime laborarunt. Ista nempe si probe examinaverimus, simul et Philalethæ, suprema judicia per totam provinciam administraulis, contra Christianos jul- dicium an verum sit, et, ut ipsi videtur, undequaque accuratum, patescet: nostrum:que item qui stolidi, rustici inficetique istis hominibus videmur, tantopere ab eis reprehensa simplicitas, et animi levitas. CAPUT V. Atque alius quidem adversis signis concursurus, conviviis statim dilaturus erat, tanquam hostem et inimicum sibi, eum, adversus quem instituenda oratio erat. Ego vero, amice, humanæ sapientiæ egregie callentem fuisse Tyanensem et olim exi stimavi, et adhuc quoque eamdem non invitus re- Linere sententiam velim, imo et tibi eum de eo opi- nioncm, si interroges, exponere non dubitem. Cum quovis philosophorum ut componat virum, modo fabulis de eo mihil turbarum det, patior: sin limi- tes vero transilire, et quæ philosophiae vires exce- dant statuere ausit, sive Assyrius quidam Damis, sive Philostratus, sive alius quicunque auctor vel historicus, verbis quidem magiæ ab eo depellens crimen, re tamen magis quam verbis hominem gra- watus, ceu larvam aliquam Pythagoricum ei vitæ institutum aptans; tum quidem non philosophus nobis procedet, sed asinus leonis lectus exuviis, et sophista circulatorem per civitates agens; imo on- nino magus manifeste pro philosopho deprehende- lur. (29') Forte Nempe Nicomediensis in Bithynia judex Ilierocles, (quem e nomine semper, petito ex in- scriptione libri nomine, Noster vocat) prim..m exsti- tit, ut ex Lactantio notum : inde præfectus Alexan- driæ factus, ut ex Epiphanio colligitur hær. Cæterum hanc ejus dignitatem iisdem plane verbis rursum infra designat Eusebius c. init. Ibi ta- men legitur unile et lic it malim quam liuelligo autem per quorum auctoritatem tota ali- qua provincia revereatur, qualia apud nos quoque provincialia judicia, ad et paulo ante pro EDIT. Christianis, supra c. allegatis verbis, ubi bac ipsa voce in eo negotio ulitur. ciolo. dicuntur adversæ acies, colla- tis signis concurrentes, quot exemplis affatim in vulgatis quoque lexicis probatur. quod editum antea est. Ita rescripsi pro : quod antea editum. Emendationem luculenter fir- mat mox sequens adversativa, item caetera que subjungit, B C D Ad fabulam de asino Cumano, leoniua pelle induto, respici certum est, quam scite narrat Lucianus in Piscatore, pag. m. 409, qui ad eamdem etiam ali- dit in Pseudologista : Utilirque proverbio inde ducto Socrates quoque apud Plato- nem in Cratylo. Vide plura ap. Erasm. in Proverb. Induitis me leonis eruvium, p. m. 283. Cui tamen non assentior, existimanti, Lucianum in philopseude demutasse non nihil de proverbio, cum ait, quod ita interpretatur Erasmus :lanium temporis non animadvertit, eum sub leonis exuvio ri diculam simiam teciam habere. At plane inaudita res simia cuu leonis exuviis, ineptumque exiguo ani- mali, quale simia, bene amplas aptare exurias. Nempe ad duo simul Lucianus eo loco respicit pro- verbia, alterum est alterum Vertendum erat: tanto tempore sub leonina pelle delituit, atque simiam ridiculam vestitu texit. Luculenter rem firmat locus in paulo ante allegatis piscatoribus, ubi similiter conjungit utrumque, sed paulo clarius : (30) Τὰ ἀνωτ. δὲ καθ' ὅλ. δικαστήρια διειληφ. (30) "H. Legendum videtur esse ǹ, quod referatur (31) Κουφότης. Nempe eamii exprobrabat Hierocles (52) ῾Ομόσε χωρῶν. Plirasis non intellecta Ac- (33) Καί σοι μὲν αὐτός. Sic malim legere quam (55) Ονος δὲ τ. τ. λέοντος ἐπικρυπτ. δέγξει.
PG 22:805ὅροι φύσεως ἀρχὰς καὶ μέσα καὶ τέλη τῆς τῶν ὅλων οὐσίας περιειληφότες μέτρα καὶ θεσμοὶ ἅπασι, δι’ ὧν τόδε τὸ πᾶν μηχάνημά τε καὶ ἀρχιτεκτόνημα τοῦ παντὸς κόσμου τελεσιουργεῖται, διατέθεινται νόμοις ἀλύτοις καὶ δεσμοῖς ἀρρήκτοις τῆς τὰ πάντα οἰκονομούσης προνοίας τὸ πάνσοφον βούλημα διαφυλάττοντες. οὔκουν κινήσειέ τι καὶ μεταθείη (τις ἂν) τῆς τάξεως τῶν ἅπαξ διατεθειμένων. κεκράτηται δ’ οὖν θεσμῷ φύσεως τὸν θεῖον ὑπεραναβαίνειν νόμον πᾶς, ὅτῳ τις θρασύτερος τῶν ἐπέκεινα (ἐπι)βαίνειν ἔνεστι πόθος. οὔτ’ οὖν παρὰ φύσιν ὁ ἔνυδρος ἐπὶ τὴν χέρσον μεταβὰς βιῶναι δυνήσεται ἰχθύς, οὔτε τὸ ἐν χέρσῳ τραφὲν τοῖς ὕδασιν ἐγκαταδύσεται τὴν ἐκεῖσε διηνεκῆ μονὴν ἀσπαζόμενον, οὔτε μέγα πηδήσας μετέωρός τις τῶν ἐπὶ γῆς ἀρθήσεται πρὸς ἀέρα συμπεριπολεῖν ἀετοῖς ἐπιθυμῶν· καὶ μὴν ἐκεῖνοί γε κἂν ἐπὶ γῆς ἔλθοιεν βρίσαντες ἐπὶ τὸ κάτω τὴν δύναμιν καὶ τοῦ πτεροῦ χαλάσαντες καὶ ἀνέντες τὴν φύσιν, ἐπεὶ καὶ τοῦτο θείοις ὥρισται νόμοις, (ἐκ) τοῦ ὕψους τὸ μετέωρον ὑποκαταβαίνειν δύνασθαι, οὐ μὴν καὶ ἔμπαλιν τὸ ταπεινὸν καὶ γεῶδες ἐπὶ τὸ μετέωρον αἴρεσθαι.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Λ Πῶς δὲ τοῦτό φημι, καὶ πόθεν ἐρμώμενος, ἐρωτᾷς, μάνθανε. Ὅρος φύσεως, ἀρχὰς, καὶ μέσα, καὶ τέλη τῆς τῶν ὅλων ουσίας περιειληφότες, μέτρα καὶ θεσμούς ἅπασι, δι' ὧν τόδε τὸ πᾶν μηχάνημά τε καὶ ἀρχιτεκτόνημα τοῦ παντὸς κόσμου τελεσιουργείται. Διατεθεῖναί τε νόμοις ἀλύτοις, καὶ δεσμοῖς ἀρρήκτοις τῆς τὰ πάντα οἰκονομούσης Προνοίας, τὸ πάνσοφον βούλημα διαφυλάττοντες. Ούκουν κινήσεις τι, καὶ μεταθείη τῆς τάξεως, τῶν ἅπαξ διατεθειμένων. Κε- κράτηται δ' οὖν θεσμῷ φύσεως τὸν θεῖον ὑπερανα- βαίνειν νόμον πᾶς, ὅτῳ τις θρασύτερος τοῦ ἐπέκεινα βαίνειν ἔνεστι πόθος. Οὔτ᾽ οὖν παρὰ φύσιν ὁ Ενυδρος, ἐπὶ τὴν χέρσον μεταβάς, βιῶναι δυνήσεται Ιχθύς· οὐ τὸ ἐν χέρσῳ τραφὲν τοῖς ὕδασι καταδύνεται, τὴν εἰκεῖσε διηνεκή μονὴν ἀσπαζόμενον· οὐ, μέγα πηδήσας, μετέωρός τις τῶν ἐπὶ γῆς ἀρθήσεται πρὸς αέρα, ξυμπεριπολεῖν ἀετοῖς ἐπιθυμῶν· καὶ μὴν κεῖνοί γε, κἂν ἐπὶ γῆς ἔλθοιεν, βρίσαντες ἐπὶ τὸ κάτω τὴν δύναμιν, καὶ τοῦ πτεροῦ χαλάσαντες, καὶ ἀνέντες τὴν φύσιν· ἐπεὶ καὶ τοῦτο θείοις ώρισται νόμοις, του ύψους τὸ μετέωρον ὑποκαταβαίνειν δύνασθαι· οὐ μὴν καὶ ἔμπαλιν τὸ ταπεινὸν καὶ γεῶδες ἐπὶ τὸ μετέωρον αἴρεσθαι. Ταύτῃ δὴ καὶ τὸ θνητὸν ἀνθρώπων γένος, ψυχῆς μετέχον καὶ σώματος, ὅροις περιγέγραπται θείοις. Οὔτ᾽ οὖν τῷ σώματι δι' ἀέρος ἔλθοι ποτέ, τῶν ἐπὶ γῆς καταφρονήσας διατριβών, μὴ οὐχὶ τού- πότιμον αὐτίκα τῆς ἀνοίας παρασχών· οὐ τὴν ψυχὴν ἀρθεὶς φρονήματι καθίζεται τῶν ἀνεφίκτων, ἢ μελαγχολίας νοσήματι ἂν περιπέτοι. Σωφρονοῖ δ᾽ ἂν ἀρτίοις μὲν τὸ σῶμα ποσὶν ἐπὶ γῆς φερόμενος, την δὲ ψυχὴν παιδείᾳ καὶ φιλοσοφίᾳ σκηρίπτων (56). Εξαιτο δὲ καί τινὰ ξυνεργὸν ἄνωθέν ποθεν ἐκ τῶν κατ' οὐρανὸν διατριβῶν ἐλθεῖν, καὶ τῆς ἐκεῖσε διδά- σκαλον αὐτῷ φανῆνας σωτηρίας. Εῤῥωμένῳ γάρτοι παραδείγματι (37), νοσοῦντι μὲν τὸν ἰατρὸν ἐπιφοι. τὴν θέμις, καὶ τὸν διδάσκαλον εἰσαγομένῳ τοῖς μα θέματι ξυμφέρεσθαι, καὶ τὸν ἄνω που, καὶ ἐν ὕψει, ξυγκατιέναι τοῖς ταπεινοῖς· οὐ μὴν καὶ ἀνάπαλιν. Ὅθεν δὴ θείαν μὲν φύσιν, εὐεργέτιν οὖσαν, καὶ σώ- τειραν, καὶ προνοητικὴν τῶν ὄντων, ἀνθρώποις ποτὲ ἐς ὁμιλίαν ἐλθεῖν, οὐδεὶς ἂν ἀπείργοι λόγος, όρι θείας προνοίας (38) καὶ τούτου ξυγκεχωρημένου. Ο Αγαθὸς γὰρ ἦν, κατὰ τὸν Πλάτωνα· · ἀγαθῷ δὲ οὐδεὶς περὶοὐδενὸς ἐγγίνεται φθόνος (39). » Ούκουν βος ἢ ἄλλῳ τινί, Οὐ μὴν καὶ ἀνάπαλιν, εἰσαγόμενος, μαθή λόγον δρῳ θείας προνοίας διατεθειμένα, ὅρον προνοίας ξυγ χωρῆσαι μ. 29. 1. 111, LIBER CONTRA IIIEROCLEM. B CAPUT VI. D res sese demittere : non versa vice. Quamobrem Hoc vero quomodo affirmare possim, quibusve rationibus motus, interrogas: accipe igitur. Limi- tes [dantur] naturæ, qui initia, mediumque, et fi- nes universitatis rerum contineant, mensuram et leges rerum omnium, quibus tota hæc machina, mundique totius ædificium absolvitur. Illi [limites] vero lege immutabili scitisque inviolabilibus Provi- dentia, omnibus rebus prospicientis, sunt positi, consilii summe sapientis custodes. Non igitur quid- quam eorum loco se moveat, ordinemve commutet licet, quæ senel sunt constituta. Atque adeo natu- ræ lege retinetur quo minus divinum ordinem transi- liat, quemcunque audentior subierit, ultra nature leges] eundi, impetus. Non igitur præter naturam, in aquis vivere natus piscis, ubi in terras translatus fuerit, vivere poterit: non terris innutritum aui- mal aquas subibit, constans ibi domicilium sibi ut deligat. Non quisquam eorum qui terra afisi sunt, magno licet saltu in sublime se tollat, ad aerem usque elevabitur, ut cum aquilis per eum feratur, utut velit cum maxime. Et tamen illis in terram quoque se demittere datur, deorsum inclinantibus virium impetum, et laxantibus alas, suæque in- dolis vim remittentibus : quoniam et hoc divinis sancitum legibus est, ut ex sublimi id, quod în aere suspenditur, possit descendere : non aulem versa vice in altum tolli, quod humi repit terræque aſ- fixum degit. Eadem ratione nortale hominum ge nus, anine particeps corporisque, limitibus cir- cumscriptum est divinitus. Nec corpore itaque pr aerem vehi datum est ipsi, moræ in terra facien- dæ pertæso, nisi pœnæ statim stoliditatis præbere exemplum velit; neque animo sublatus cogitatione assequi poterit qua: supra eum sunt posita, quin potius in morbum incidet atrabiliorem. Prudenter igitur fecerit sanis pedibus corpus in terra susti- mens, animum vero doctrina ac philosophia sufful · ciens. Optare tamen etiam licebit, ut desuper ex cœlestibus sedibus adjutor subveniat, indeque de- rivandæ salutis doctor sibi exsistat. Validissimo enim argumento, ad ægrotum accedere medicum fas est, et magistrum discipulo condescendere, et loco superiore atque in sublimi positum ad inferio- etc. liesych. Similia legas apud Suidam. pato: exemplum medici et ægroti, præceptoris et in disciplinam admissi, satis validum esse ut per- suadeat nobis, conveniens esse, ut revelatione nobis sapientia coelestis subveniat. nor versa autem vice, ut nos propríis viribus subli- mia pelamus, altumque sapiamus. Si ad ægrotum enim medicus veniat, ad nos quoque ægrotos medi- cum venire debere, non nos ad ipsum: si conve- niens sit ut magistrum ipsius pact sit obaudiens non vero ipsum se doctorein esse stolida opinione præsumat; conveniens etiam case, ut nos divinæ sapientiæ præceptis obaudia- mus, non ipsos veræ scientiæ causam nos esse no- . c C bis posse arbitremur. Atque adco sapientiam et æternum, quæ sit super omnia, ad nos de- scendere, non vero ad eam nos subvolare oportere: quæ Pelagio opposita, obscuriora erant in Accioli versione, diligentius proinde paulo a nobis illu- stranda. Neinpe supra dixerat, non posse mutari prudentissimeque facere, qui, viribus naturae recte utentes, ultra Sa- piant. Celera rationi conveniens esse, a.jutorem ad veram sapientiam divinum exspectare. Et ne di- vinæ naturæ cum humana conversationem itidem excedere quis dicat, eum potius permittere hoc ostendit. ba sunt dlesumpta ex ejus Timao (56) Σκηρίπτων. Σκηρίπτεσθαι, ἐπερείδεσθαι μά (37) Εῤῥωμ. γάρτοι παραδείγμ. Sensum esse (38) Οὐδ. ἂν ἀπείργ. λόγος ὄρη θ. προνοίας. (59) Αγαθὸς γὰρ ἦν... φθόνος. Ipsa Platonis ver
PG 22:806ταύτῃ δὴ καὶ τὸ θνητὸν ἀνθρώπων γένος ψυχῆς μετέχον καὶ σώματος ὅροις περιγέγραπται θείοις. οὔτ’ οὖν τῷ σώματι δι’ ἀέρος ἔλθοι ποτὲ τῶν ἐπὶ γῆς τις καταφρονήσας διατριβῶν μὴ οὐχὶ τοὐπιτίμιον αὐτίκα τῆς ἀνοίας παρασχών, οὔτε τὴν ψυχὴν ἀρθεὶς φρονήματι καθίξεται τῶν ἀνεφίκτων, ἢ μελαγχολίας νοσήματι ἂν περιπέσοι. σωφρονοῖ δ’ ἂν ἀρτίοις μὲν τὸ σῶμα ποσὶν ἐπὶ γῆς φερόμενος, τὴν δὲ ψυχὴν παιδείᾳ καὶ φιλοσοφίᾳ σκηρίπτων, εὔξαιτο δὲ καί τινα συνεργὸν ἄνωθέν ποθεν ἐκ τῶν κατ’ οὐρανὸν διατριβῶν ἐλθεῖν καὶ τῆς ἐκεῖσε διδάσκαλον αὐτῷ φανῆναι σωτηρίας. ἐρρωμένῳ γάρ τοι παραδείγματι νοσοῦντι μὲν τὸν ἰατρὸν ἐπιφοιτᾶν θέμις, καὶ τὸν διδάσκαλον εἰσαγομένῳ τοῖς μαθήμασι συμφέρεσθαι καὶ τὸν ἄνω που καὶ ἐν ὕψει συγκατιέναι τοῖς ταπεινοῖς, οὐ μὴν καὶ ἀνάπαλιν. ὅθεν δὴ θείαν μὲν φύσιν εὐεργέτιν οὖσαν καὶ σώτειραν καὶ προνοητικὴν τῶν (ἐπι)όντων ἀνθρώποις ποτὲ εἰς ὁμιλίαν ἐλθεῖν οὐδεὶς ἂν ἀπείργοι λόγος ὅρῳ θείας προνοίας καὶ τούτου συγκεχωρημένου, ἀγαθὸς γὰρ ἦν κατὰ τὸν Πλάτωνα, ἀγαθῷ δὲ οὐδεὶς περὶ οὐδενὸς ἐγγίνεται φθόνος·ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Λ Πῶς δὲ τοῦτό φημι, καὶ πόθεν ἐρμώμενος, ἐρωτᾷς, μάνθανε. Ὅρος φύσεως, ἀρχὰς, καὶ μέσα, καὶ τέλη τῆς τῶν ὅλων ουσίας περιειληφότες, μέτρα καὶ θεσμούς ἅπασι, δι' ὧν τόδε τὸ πᾶν μηχάνημά τε καὶ ἀρχιτεκτόνημα τοῦ παντὸς κόσμου τελεσιουργείται. Διατεθεῖναί τε νόμοις ἀλύτοις, καὶ δεσμοῖς ἀρρήκτοις τῆς τὰ πάντα οἰκονομούσης Προνοίας, τὸ πάνσοφον βούλημα διαφυλάττοντες. Ούκουν κινήσεις τι, καὶ μεταθείη τῆς τάξεως, τῶν ἅπαξ διατεθειμένων. Κε- κράτηται δ' οὖν θεσμῷ φύσεως τὸν θεῖον ὑπερανα- βαίνειν νόμον πᾶς, ὅτῳ τις θρασύτερος τοῦ ἐπέκεινα βαίνειν ἔνεστι πόθος. Οὔτ᾽ οὖν παρὰ φύσιν ὁ Ενυδρος, ἐπὶ τὴν χέρσον μεταβάς, βιῶναι δυνήσεται Ιχθύς· οὐ τὸ ἐν χέρσῳ τραφὲν τοῖς ὕδασι καταδύνεται, τὴν εἰκεῖσε διηνεκή μονὴν ἀσπαζόμενον· οὐ, μέγα πηδήσας, μετέωρός τις τῶν ἐπὶ γῆς ἀρθήσεται πρὸς αέρα, ξυμπεριπολεῖν ἀετοῖς ἐπιθυμῶν· καὶ μὴν κεῖνοί γε, κἂν ἐπὶ γῆς ἔλθοιεν, βρίσαντες ἐπὶ τὸ κάτω τὴν δύναμιν, καὶ τοῦ πτεροῦ χαλάσαντες, καὶ ἀνέντες τὴν φύσιν· ἐπεὶ καὶ τοῦτο θείοις ώρισται νόμοις, του ύψους τὸ μετέωρον ὑποκαταβαίνειν δύνασθαι· οὐ μὴν καὶ ἔμπαλιν τὸ ταπεινὸν καὶ γεῶδες ἐπὶ τὸ μετέωρον αἴρεσθαι. Ταύτῃ δὴ καὶ τὸ θνητὸν ἀνθρώπων γένος, ψυχῆς μετέχον καὶ σώματος, ὅροις περιγέγραπται θείοις. Οὔτ᾽ οὖν τῷ σώματι δι' ἀέρος ἔλθοι ποτέ, τῶν ἐπὶ γῆς καταφρονήσας διατριβών, μὴ οὐχὶ τού- πότιμον αὐτίκα τῆς ἀνοίας παρασχών· οὐ τὴν ψυχὴν ἀρθεὶς φρονήματι καθίζεται τῶν ἀνεφίκτων, ἢ μελαγχολίας νοσήματι ἂν περιπέτοι. Σωφρονοῖ δ᾽ ἂν ἀρτίοις μὲν τὸ σῶμα ποσὶν ἐπὶ γῆς φερόμενος, την δὲ ψυχὴν παιδείᾳ καὶ φιλοσοφίᾳ σκηρίπτων (56). Εξαιτο δὲ καί τινὰ ξυνεργὸν ἄνωθέν ποθεν ἐκ τῶν κατ' οὐρανὸν διατριβῶν ἐλθεῖν, καὶ τῆς ἐκεῖσε διδά- σκαλον αὐτῷ φανῆνας σωτηρίας. Εῤῥωμένῳ γάρτοι παραδείγματι (37), νοσοῦντι μὲν τὸν ἰατρὸν ἐπιφοι. τὴν θέμις, καὶ τὸν διδάσκαλον εἰσαγομένῳ τοῖς μα θέματι ξυμφέρεσθαι, καὶ τὸν ἄνω που, καὶ ἐν ὕψει, ξυγκατιέναι τοῖς ταπεινοῖς· οὐ μὴν καὶ ἀνάπαλιν. Ὅθεν δὴ θείαν μὲν φύσιν, εὐεργέτιν οὖσαν, καὶ σώ- τειραν, καὶ προνοητικὴν τῶν ὄντων, ἀνθρώποις ποτὲ ἐς ὁμιλίαν ἐλθεῖν, οὐδεὶς ἂν ἀπείργοι λόγος, όρι θείας προνοίας (38) καὶ τούτου ξυγκεχωρημένου. Ο Αγαθὸς γὰρ ἦν, κατὰ τὸν Πλάτωνα· · ἀγαθῷ δὲ οὐδεὶς περὶοὐδενὸς ἐγγίνεται φθόνος (39). » Ούκουν βος ἢ ἄλλῳ τινί, Οὐ μὴν καὶ ἀνάπαλιν, εἰσαγόμενος, μαθή λόγον δρῳ θείας προνοίας διατεθειμένα, ὅρον προνοίας ξυγ χωρῆσαι μ. 29. 1. 111, LIBER CONTRA IIIEROCLEM. B CAPUT VI. D res sese demittere : non versa vice. Quamobrem Hoc vero quomodo affirmare possim, quibusve rationibus motus, interrogas: accipe igitur. Limi- tes [dantur] naturæ, qui initia, mediumque, et fi- nes universitatis rerum contineant, mensuram et leges rerum omnium, quibus tota hæc machina, mundique totius ædificium absolvitur. Illi [limites] vero lege immutabili scitisque inviolabilibus Provi- dentia, omnibus rebus prospicientis, sunt positi, consilii summe sapientis custodes. Non igitur quid- quam eorum loco se moveat, ordinemve commutet licet, quæ senel sunt constituta. Atque adeo natu- ræ lege retinetur quo minus divinum ordinem transi- liat, quemcunque audentior subierit, ultra nature leges] eundi, impetus. Non igitur præter naturam, in aquis vivere natus piscis, ubi in terras translatus fuerit, vivere poterit: non terris innutritum aui- mal aquas subibit, constans ibi domicilium sibi ut deligat. Non quisquam eorum qui terra afisi sunt, magno licet saltu in sublime se tollat, ad aerem usque elevabitur, ut cum aquilis per eum feratur, utut velit cum maxime. Et tamen illis in terram quoque se demittere datur, deorsum inclinantibus virium impetum, et laxantibus alas, suæque in- dolis vim remittentibus : quoniam et hoc divinis sancitum legibus est, ut ex sublimi id, quod în aere suspenditur, possit descendere : non aulem versa vice in altum tolli, quod humi repit terræque aſ- fixum degit. Eadem ratione nortale hominum ge nus, anine particeps corporisque, limitibus cir- cumscriptum est divinitus. Nec corpore itaque pr aerem vehi datum est ipsi, moræ in terra facien- dæ pertæso, nisi pœnæ statim stoliditatis præbere exemplum velit; neque animo sublatus cogitatione assequi poterit qua: supra eum sunt posita, quin potius in morbum incidet atrabiliorem. Prudenter igitur fecerit sanis pedibus corpus in terra susti- mens, animum vero doctrina ac philosophia sufful · ciens. Optare tamen etiam licebit, ut desuper ex cœlestibus sedibus adjutor subveniat, indeque de- rivandæ salutis doctor sibi exsistat. Validissimo enim argumento, ad ægrotum accedere medicum fas est, et magistrum discipulo condescendere, et loco superiore atque in sublimi positum ad inferio- etc. liesych. Similia legas apud Suidam. pato: exemplum medici et ægroti, præceptoris et in disciplinam admissi, satis validum esse ut per- suadeat nobis, conveniens esse, ut revelatione nobis sapientia coelestis subveniat. nor versa autem vice, ut nos propríis viribus subli- mia pelamus, altumque sapiamus. Si ad ægrotum enim medicus veniat, ad nos quoque ægrotos medi- cum venire debere, non nos ad ipsum: si conve- niens sit ut magistrum ipsius pact sit obaudiens non vero ipsum se doctorein esse stolida opinione præsumat; conveniens etiam case, ut nos divinæ sapientiæ præceptis obaudia- mus, non ipsos veræ scientiæ causam nos esse no- . c C bis posse arbitremur. Atque adco sapientiam et æternum, quæ sit super omnia, ad nos de- scendere, non vero ad eam nos subvolare oportere: quæ Pelagio opposita, obscuriora erant in Accioli versione, diligentius proinde paulo a nobis illu- stranda. Neinpe supra dixerat, non posse mutari prudentissimeque facere, qui, viribus naturae recte utentes, ultra Sa- piant. Celera rationi conveniens esse, a.jutorem ad veram sapientiam divinum exspectare. Et ne di- vinæ naturæ cum humana conversationem itidem excedere quis dicat, eum potius permittere hoc ostendit. ba sunt dlesumpta ex ejus Timao (56) Σκηρίπτων. Σκηρίπτεσθαι, ἐπερείδεσθαι μά (37) Εῤῥωμ. γάρτοι παραδείγμ. Sensum esse (38) Οὐδ. ἂν ἀπείργ. λόγος ὄρη θ. προνοίας. (59) Αγαθὸς γὰρ ἦν... φθόνος. Ipsa Platonis ver
PG 22:807οὔκουν σωμάτων μόνων ἀγαθὸς ὢν ὁ τόδε τὸ πᾶν διακυβερνῶν ἐπιμελήσεται, πολὺ πλέον δὲ ψυχῶν, αἷς τὸ ἀθάνατόν τε καὶ αὐτοκρατορικὸν κεχάρισται γέρας. ταύταις δῆτα οἷα τῆς οἰκονομίας ἁπάσης κύριος ὢν καὶ χαρίτων, ὧν ἂν δωρούμενος αὐτὰς εὐεργετῇ τὴν φύσιν οὔσαις ἀντιληπτικαῖς ἀκτῖνας ὥσπερ τοῦ παρ’ ἑαυτοῦ φωτὸς δωρήσεται ἀφθόνως τῶν ἀμφ’ αὐτόν, ἔστιν ὅτε τοὺς μάλιστα προσεχεῖς εἰς τὴν τῶν ἐπίταδε σωτηρίαν τε καὶ ἀντίληψιν ἐκπέμπων, ὧν εἴ τῳ εὐτυχῆσαι γένοιτο, τὴν διάνοιαν οὗτος ἀποκαθαρθεὶς καὶ τὴν τῆς θνητότητος ἀποσκεδάσας ἀχλὺν θεῖος ἀληθῶς ἀναγραφήσεται μέγαν τινὰ θεὸν ἀγαλματοφορῶν (ἐν) τῇ ψυχῇ. κινήσειε δῆτ’ ἂν οἷα τηλικοῦτος τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος καὶ μᾶλλον ἡλίου τὴν οἰκουμένην καταλάμψειε τοὖργον τῆς ἀιδίου θεότητος καὶ εἰς τὸν ἐπιόντα συνορᾶσθαι καταλείπων χρόνον οὐ μεῖον τῶν ἐξ ἀψύχου ὕλης δημιουργημάτων τὸ τῆς ἐνθέου παράδειγμα φύσεως παρεσχημένος. καὶ ταύτῃ μὲν ἀνθρωπεία φύσις τῆς ὑπὲρ ἄνθρωπον κοινωνήσαι ἄν, ἄλλως δ’ οὐ θέμις τοὺς ὅρους ὑπερβαίνειν, οὐδ’ ἄπτερον ἔχοντα τὸ σῶμα τὰ τῶν πτηνῶν ἐπιτηδεύειν, οὐδ’ ἄνθρωπον ὄντα τὰ τῶν δαιμόνων πολυπραγμονεῖν.νῶν ἐπιμελήσεται, πολὺ πλέον δὲ ψυχῶν, αἷς τὸ ἀθά νατόν τε καὶ αὐτοκρατορικόν (40) κεχάρισται γέρας. Ταύταις δῆτα (41), οἷα τῆς οἰκονομίας ἀπάτης κύ ριος ὢν καὶ χαρίτων, ὧν ἂν, δωρούμενος αὐτές, εὐεργετοῖ τὴν φύσιν, οὔσαις ἀντιληπτικαῖς, ἀκτῖνας ὥσπερ τοῦ παρ' ἑαυτοῦ φωτὸς δωρήσεται ἀφθόνως· τῶν ἀμφ' αὐτὸν ἔσθ' ὅτε τοὺς μάλιστα προσεχεῖς ἐς τὴν τῶν ἐπὶ τὰ τῇδε (42) σωτηρίαν τε καὶ ἀντίληψιν ἐκπέμπων. ἂν εἴ τῷ εὐτυχῆσαι γένοιτο, τὴν διάνοιαν οὗτος ἀποκαθαρθείς, καὶ τὴν τῆς θνητότητος ἀποσχε δάσας ἀχλύν, θεῖος ἀληθῶς ἀναγραφήσεται, μέγαν τινὰ Θεὸν ἀγαλματοφορῶν τῇ ψυχῇ. Κινήσειε δῆτα οἷα τηλικούτος (43)! τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος, καὶ μᾶλλον ἡλίου τὴν οἰκουμένην καταλάμψειε, τούρ γον τῆς ἀϊδίου θεότητος καὶ ἐς τὸν ἑπιόντα ξυνορά σθαι καταλείπων χρόνον, οὐ μεῖον τῶν ἐξ ἀψύχου ὕλης δημιουργημάτων (44) τὸ τῆς ἐνθέου παράδειγμα φύ σεως παρεσχημένος. Καὶ ταύτῃ μὲν ἀνθρωπεία φύσις τῇ ὑπὲρ ἀνθρώπων (44) κοινωνήσαι ἄν· ἄλλως δ' οὐ θέμις τοὺς ὅρους ὑπερβαίνειν, οὐδ᾽ ἄπτερον ἔχοντα τὸ σῶμα, τὰ τῶν πτηνῶν ἐπιτηδεύειν, οὐδ᾽ ἄνθρωπον ὄντα, τ1 τῶν δαιμόνων πολυπραγμονεῖν. σωμάτων μόνον, ἀγαθὸς ὤν, ὁ τόδε τὸ πᾶν διακυβερ τὸ αὐτο κρατορικὸν κρατεῖ κινεῖ. Ταύταις δῆτα (ψυχαῖς), οὔσαις ἀντι- ληπτικαῖς, ἀκτῖνας ὥσπερ τοῦ παρ' ἑαυτοῦ φωτὸς δωρήσεται ἀφθόνως, οἷα τῆς οἰκονομίας ἁπάσης καὶ τῶν χαρίτων ὢν κύριος, ὧν ἂν, δωρούμενος αὐτὰς, εὐεργετοί τὴν φύσιν, εις. Υστέραις φροντίσ: οἱ ἐπὶ τὰ τῇδε τὸ αὐτοκρατορικὸν μᾶλλον ἡλίου τὴν οἰκουμένην καταλόμψαντα, τῶν μάλιστα Θεῷ προσεχῶν τινος ηυτύχησε. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. Τί δῆτα ἡμῖν ἐπὶ τούτοις τὸν ᾿Απολλώνιον είσ ἀγεις, ὦ ξυγγραφεῦ; Εἰ μὲν δὴ θεῖον, καὶ φιλοσόφου κρείττονα, τήν τε φύσιν, ἁπλῶς εἰπεῖν, ὑπὲρ ἄνθρω που, τήρει μοι δι' ὅλης τῆς ἱστορίας τὴν ὑπόθε σιν (45), καὶ τοῦργον εἰσέτι νῦν ἐπιδείκνυθι τῆς θεί τητος. Η γὰρ οὐκ ἀτοπώτατον τεκτόνων μὲν καὶ οἱ- κοδόμων καὶ μετὰ τὴν τῶν δημιουργῶν τελευτὴν ἐπιμήκιστον τουργον διαρκεῖν, ἀθάνατόν που σχεδόν τῶν συστησαμένων την μνήμην στηλιτεῦον· θείαν δὲ θεῖος ἀληθῶς ἀναγεγραμ μένος. θρώπινον τῷ θείῳ ματοφορεῖσθαι τῇ ψυχῇ ανακτίσεως τῆς ὑπὲρ ἄνθρωπον. τῇ ὑπὲρ ἄνθρωπον. Επιτ. υπόθεσιν οὐκ ἐτήρησεν. ' EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - divinam quidem naturam, ut quæ benefica sit et A salutaris, rebusque prospiciat, cum hominibus ali- quando conversatam esse, nulla prohibuerit ratio, limitibus diving providentiæ subnixa, ut qui et ipsi minime istud prohibeant. • Bonus enim erat [Deus]. ut inquit Plato : e bonum vero nulla rei cujusquam subit invidia. › Non corporum tantum igitur, bonus qui sit, hujus universi gubernator geret curam, verum multo magis etiain animorum, quibus immortalitatis ac dominii concessum est munus. Animis igitur,tanquam totius familiæ, do- norumque, quorum largitione naturæ benefaciat, Dominus, eo quod illis recipiendis apti nati sint, radios quasi lucis suæ liberaliter impertietur, ap- paritorum suorum quandoque maxime sibi conjun- ctos, in salutem atque adjumentum eorum, qui in B terrenis hisce principatum tenent, ablegins. Quo- rum aliquo si cui bona sua fortuna potiri detur, ille mente purgatus, et mortalis naturæ dissipata caligine, vere divinus censebitur, magnum ali- quem deum animo circumferens. Tantus autem qui sit quam non vim exserat! omne humanum ge- nus, ipsumque mundum multo etiam, quam sol iste, magis collustraverit : æternæ divinitatis opus posteris etiam spectandum relinquens temporibus, aeque inferius opificiis ex bruta materia factis naturæ divinæ argumentum suppeditans. Atque hac- tenus quidem natura humana particeps fieri possit naturæ humana excellentioris. Alia vero ratione timites nefas transilire, neque corpus alis destitutun habentes, ea quæ alis sint peragenda moliri, meque eum, qui homo sit, superioribus competentia naturis temere affectare licet. CAPUT VII. Qualem igitur nobis, ista cum ita se habeant, Apollonium sistis, scriptor egregie ? Si ut divinum philosophoque majorem, et, ut verbo absolvan, ex- cellentiore, quam humana sit, natura præditum, fac ut per totam mihi serves historiam hoc quod ponis, atque argumentum divinitatis etiamnum de- monstra. Quidni enim absurdissimum fuerit, fabro- rum architectorumque, etiam post mortem artifi- cum, longissimo tempore perdurare opus, inimor- ad lib. 11. voluntatis arbitrium. Nec inepte fortassis ad vim animi, qua seipsum vel C expeditissima fit, si naturalem ei ordinem restitua- mus hoc modo : D olim putabam, ut sensus sit : Deo proximos quan- doque mitti salutis causa eorum, qui hic in terris degaul. tamen mihi liquebat scri- Dere Eusebium, ita ut editum est, potuisse. Nam sunt qui rebus hic obuiis, il est in hac terra nostra viventibus præsunt, et dominium in eos exercent, id est humani animi, quibus et paulo antea tribuebat. Caterum videtur mihi in bisce et quæ sequuntur Arianæ impietatis nonnihil delitescere. Fallor enim, an id agit Euse- bius, ut Christum Salvatorem divinam istam virtutem esseruisse innuat, quod h e. quod non ipse quidem deus. sed naturæ cuidem angelicæ, quæ divinæ sit prozima, conjunctus fuerit, propterea Nempe diserte etiam addit sub finem hujus capitis, alia quam ista ratione cum divina natura humanam non posse conjungi, Platonicas scilicet secutus notiones, solis angelis mediatoribus ïò av- cum conciliare posse. dixerat paulo ante. opera nova creationis in mentibus ho minum, omnino et futuris, ut paulo ante dixerat, perdurant temporibus, nulla æternitate finienda, et creatione materialium rerum tantum praestant, quar tum ipsa natura spiritualis materia: ut omnia bic plana esse confidam. tur Forte legendum Nempe in sequentibus multa observat Eusebius a Philostrato de Apollonio dicta, quæ in Deum aut humanam naturain supergressum minime quadreat: ideoque si deum esse serio statuat Apollonium, vel saltem homine majorem, (40) Αὐτοκρατορικόν. Acciolus verterat libera (41) Ταύταις δῆτα. Hacce periodus, impeditior, (42) Ἐπὶ τὰ τῇδε. Omittendas voculas ἐπὶ τά (43) Τηλικοῦτος. Refero ego aut Deum, quem ἀγαλ (44) Οὐ μείον τῶν ἐξ ἀψύχου ύλης δημ. Nempe (445) Τῇ ὑπὲρ ἀνθρώπων Interpres legisse vide (45) Τήρει μοι δι' ὅλ. τ. ἱστορ. τὴν ὑπόθεση.
PG 22:808Τίνα δῆτα ἡμῖν ἐπὶ τούτοις τὸν Ἀπολλώνιον εἰσάγεις, ὦ συγγραφεῦ; εἰ μὲν δὴ θεῖον καὶ φιλοσόφου κρείττονα τήν τε φύσιν ἁπλῶς εἰπεῖν ὑπὲρ ἄνθρωπον, τήρει μοι δι’ ὅλης τῆς ἱστορίας τὴν ὑπόθεσιν καὶ τοὖργον εἰσέτι νῦν ἐπιδείκνυθι τῆς θειότητος. ἦ γὰρ οὐκ ἀτοπώτατον τεκτόνων μὲν καὶ οἰκοδόμων καὶ μετὰ τὴν τῶν δημιουργῶν τελευτὴν ἐπὶ μήκιστον τοὖργον διαρκεῖν ἀθάνατόν που σχεδὸν τῶν συστησαμένων τὴν μνήμην στηλιτεῦον, θείαν δὲ ἄρα φύσιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψασαν σκότιόν που καὶ μινυνθάδιον ἀποτελεῖν, οὐχὶ δὲ εἰς αἰῶνα τὴν ἀρετὴν ἐπιδείκνυσθαι, μὴ εἰς ἕνα τινὰ Δάμιν ἢ καὶ ἄλλους βραχεῖς πτωχεύουσαν τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ’ εἰς μυρίων ὅσων ὠφελείας οὐ τῶν καθ’ ὃν (χρόνον) ἐγνωρίζετο μόνων, ἀλλὰ καὶ τῶν μετὰ ταῦτα γενησομένων τὴν πάροδον ποιουμένην; ταύτῃ τοι καὶ τοὺς πάλαι σοφοὺς ζηλωτάς τε καὶ διαδόχους ποιήσασθαι τῆς ἀρετῆς ἀθάνατον ὡς ἀληθῶς ἀνθρώποις παρεσχημένους τὸ κατόρθωμα. εἰ δὲ θνητὴν ὑπογράφεις τἀνδρὸς τὴν φύσιν, ὅρα μὴ πλέον, ἢ προσῆκε, ταύτῃ χαριζόμενος δίκην ἀποίσεις παραλογίας.νῶν ἐπιμελήσεται, πολὺ πλέον δὲ ψυχῶν, αἷς τὸ ἀθά νατόν τε καὶ αὐτοκρατορικόν (40) κεχάρισται γέρας. Ταύταις δῆτα (41), οἷα τῆς οἰκονομίας ἀπάτης κύ ριος ὢν καὶ χαρίτων, ὧν ἂν, δωρούμενος αὐτές, εὐεργετοῖ τὴν φύσιν, οὔσαις ἀντιληπτικαῖς, ἀκτῖνας ὥσπερ τοῦ παρ' ἑαυτοῦ φωτὸς δωρήσεται ἀφθόνως· τῶν ἀμφ' αὐτὸν ἔσθ' ὅτε τοὺς μάλιστα προσεχεῖς ἐς τὴν τῶν ἐπὶ τὰ τῇδε (42) σωτηρίαν τε καὶ ἀντίληψιν ἐκπέμπων. ἂν εἴ τῷ εὐτυχῆσαι γένοιτο, τὴν διάνοιαν οὗτος ἀποκαθαρθείς, καὶ τὴν τῆς θνητότητος ἀποσχε δάσας ἀχλύν, θεῖος ἀληθῶς ἀναγραφήσεται, μέγαν τινὰ Θεὸν ἀγαλματοφορῶν τῇ ψυχῇ. Κινήσειε δῆτα οἷα τηλικούτος (43)! τὸ πάντων ἀνθρώπων γένος, καὶ μᾶλλον ἡλίου τὴν οἰκουμένην καταλάμψειε, τούρ γον τῆς ἀϊδίου θεότητος καὶ ἐς τὸν ἑπιόντα ξυνορά σθαι καταλείπων χρόνον, οὐ μεῖον τῶν ἐξ ἀψύχου ὕλης δημιουργημάτων (44) τὸ τῆς ἐνθέου παράδειγμα φύ σεως παρεσχημένος. Καὶ ταύτῃ μὲν ἀνθρωπεία φύσις τῇ ὑπὲρ ἀνθρώπων (44) κοινωνήσαι ἄν· ἄλλως δ' οὐ θέμις τοὺς ὅρους ὑπερβαίνειν, οὐδ᾽ ἄπτερον ἔχοντα τὸ σῶμα, τὰ τῶν πτηνῶν ἐπιτηδεύειν, οὐδ᾽ ἄνθρωπον ὄντα, τ1 τῶν δαιμόνων πολυπραγμονεῖν. σωμάτων μόνον, ἀγαθὸς ὤν, ὁ τόδε τὸ πᾶν διακυβερ τὸ αὐτο κρατορικὸν κρατεῖ κινεῖ. Ταύταις δῆτα (ψυχαῖς), οὔσαις ἀντι- ληπτικαῖς, ἀκτῖνας ὥσπερ τοῦ παρ' ἑαυτοῦ φωτὸς δωρήσεται ἀφθόνως, οἷα τῆς οἰκονομίας ἁπάσης καὶ τῶν χαρίτων ὢν κύριος, ὧν ἂν, δωρούμενος αὐτὰς, εὐεργετοί τὴν φύσιν, εις. Υστέραις φροντίσ: οἱ ἐπὶ τὰ τῇδε τὸ αὐτοκρατορικὸν μᾶλλον ἡλίου τὴν οἰκουμένην καταλόμψαντα, τῶν μάλιστα Θεῷ προσεχῶν τινος ηυτύχησε. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Ζ'. Τί δῆτα ἡμῖν ἐπὶ τούτοις τὸν ᾿Απολλώνιον είσ ἀγεις, ὦ ξυγγραφεῦ; Εἰ μὲν δὴ θεῖον, καὶ φιλοσόφου κρείττονα, τήν τε φύσιν, ἁπλῶς εἰπεῖν, ὑπὲρ ἄνθρω που, τήρει μοι δι' ὅλης τῆς ἱστορίας τὴν ὑπόθε σιν (45), καὶ τοῦργον εἰσέτι νῦν ἐπιδείκνυθι τῆς θεί τητος. Η γὰρ οὐκ ἀτοπώτατον τεκτόνων μὲν καὶ οἱ- κοδόμων καὶ μετὰ τὴν τῶν δημιουργῶν τελευτὴν ἐπιμήκιστον τουργον διαρκεῖν, ἀθάνατόν που σχεδόν τῶν συστησαμένων την μνήμην στηλιτεῦον· θείαν δὲ θεῖος ἀληθῶς ἀναγεγραμ μένος. θρώπινον τῷ θείῳ ματοφορεῖσθαι τῇ ψυχῇ ανακτίσεως τῆς ὑπὲρ ἄνθρωπον. τῇ ὑπὲρ ἄνθρωπον. Επιτ. υπόθεσιν οὐκ ἐτήρησεν. ' EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - divinam quidem naturam, ut quæ benefica sit et A salutaris, rebusque prospiciat, cum hominibus ali- quando conversatam esse, nulla prohibuerit ratio, limitibus diving providentiæ subnixa, ut qui et ipsi minime istud prohibeant. • Bonus enim erat [Deus]. ut inquit Plato : e bonum vero nulla rei cujusquam subit invidia. › Non corporum tantum igitur, bonus qui sit, hujus universi gubernator geret curam, verum multo magis etiain animorum, quibus immortalitatis ac dominii concessum est munus. Animis igitur,tanquam totius familiæ, do- norumque, quorum largitione naturæ benefaciat, Dominus, eo quod illis recipiendis apti nati sint, radios quasi lucis suæ liberaliter impertietur, ap- paritorum suorum quandoque maxime sibi conjun- ctos, in salutem atque adjumentum eorum, qui in B terrenis hisce principatum tenent, ablegins. Quo- rum aliquo si cui bona sua fortuna potiri detur, ille mente purgatus, et mortalis naturæ dissipata caligine, vere divinus censebitur, magnum ali- quem deum animo circumferens. Tantus autem qui sit quam non vim exserat! omne humanum ge- nus, ipsumque mundum multo etiam, quam sol iste, magis collustraverit : æternæ divinitatis opus posteris etiam spectandum relinquens temporibus, aeque inferius opificiis ex bruta materia factis naturæ divinæ argumentum suppeditans. Atque hac- tenus quidem natura humana particeps fieri possit naturæ humana excellentioris. Alia vero ratione timites nefas transilire, neque corpus alis destitutun habentes, ea quæ alis sint peragenda moliri, meque eum, qui homo sit, superioribus competentia naturis temere affectare licet. CAPUT VII. Qualem igitur nobis, ista cum ita se habeant, Apollonium sistis, scriptor egregie ? Si ut divinum philosophoque majorem, et, ut verbo absolvan, ex- cellentiore, quam humana sit, natura præditum, fac ut per totam mihi serves historiam hoc quod ponis, atque argumentum divinitatis etiamnum de- monstra. Quidni enim absurdissimum fuerit, fabro- rum architectorumque, etiam post mortem artifi- cum, longissimo tempore perdurare opus, inimor- ad lib. 11. voluntatis arbitrium. Nec inepte fortassis ad vim animi, qua seipsum vel C expeditissima fit, si naturalem ei ordinem restitua- mus hoc modo : D olim putabam, ut sensus sit : Deo proximos quan- doque mitti salutis causa eorum, qui hic in terris degaul. tamen mihi liquebat scri- Dere Eusebium, ita ut editum est, potuisse. Nam sunt qui rebus hic obuiis, il est in hac terra nostra viventibus præsunt, et dominium in eos exercent, id est humani animi, quibus et paulo antea tribuebat. Caterum videtur mihi in bisce et quæ sequuntur Arianæ impietatis nonnihil delitescere. Fallor enim, an id agit Euse- bius, ut Christum Salvatorem divinam istam virtutem esseruisse innuat, quod h e. quod non ipse quidem deus. sed naturæ cuidem angelicæ, quæ divinæ sit prozima, conjunctus fuerit, propterea Nempe diserte etiam addit sub finem hujus capitis, alia quam ista ratione cum divina natura humanam non posse conjungi, Platonicas scilicet secutus notiones, solis angelis mediatoribus ïò av- cum conciliare posse. dixerat paulo ante. opera nova creationis in mentibus ho minum, omnino et futuris, ut paulo ante dixerat, perdurant temporibus, nulla æternitate finienda, et creatione materialium rerum tantum praestant, quar tum ipsa natura spiritualis materia: ut omnia bic plana esse confidam. tur Forte legendum Nempe in sequentibus multa observat Eusebius a Philostrato de Apollonio dicta, quæ in Deum aut humanam naturain supergressum minime quadreat: ideoque si deum esse serio statuat Apollonium, vel saltem homine majorem, (40) Αὐτοκρατορικόν. Acciolus verterat libera (41) Ταύταις δῆτα. Hacce periodus, impeditior, (42) Ἐπὶ τὰ τῇδε. Omittendas voculas ἐπὶ τά (43) Τηλικοῦτος. Refero ego aut Deum, quem ἀγαλ (44) Οὐ μείον τῶν ἐξ ἀψύχου ύλης δημ. Nempe (445) Τῇ ὑπὲρ ἀνθρώπων Interpres legisse vide (45) Τήρει μοι δι' ὅλ. τ. ἱστορ. τὴν ὑπόθεση.
PG 22:809ἀλλὰ μὴν εἰσῆκται αὐτῷ θεῖος ἄνθρωπος καὶ θαλαττίου δαίμονος σχῆμά τε καὶ προσωπεῖον ἀπὸ γενέσεως ἀναλαμβάνων. κυούσῃ γάρ, ὥς φησι, τῇ αὐτοῦ μητρὶ φάσμα ἦλθε θαλαττίου δαίμονος, Πρωτεὺς ὁ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ ἐξαλλάττων. ἡ δὲ οὐδὲν δείσασα ἤρετο αὐτόν, τί ἀποκυήσοι, ὁ δὲ ἐμὲ εἶπε· σὺ δὲ τίς εἰπούσης Πρωτεὺς ἔφη ὁ Αἰγύπτιος. εἶτα δὲ λειμῶνά τινα, καὶ κύκνους τὴν γυναῖκα μαιεύεσθαι γράφει, ὁπόθεν αὐτὸ τοῦτ’ εἴη ληφθέν, μὴ εἰπών· οὐ γὰρ δὴ καὶ τούτου ὑγηγητήν. Δάμιν τὸν Ἀσσύριον ὑπογράψεται. ἀλλὰ καὶ οὐκ ἐς μακρὸν τῆς αὐτῆς ἱστορίας αὐτῷ Δάμιδι οἷα δὴ θείας ὄντα φύσεως τὸν Ἀπολλώνιον εἰσάγει αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγοντα· ἐγώ, ὦ ἑταῖρε, πασῶν τῶν φωνῶν ξυνίημι μαθὼν οὐδεμίαν· καὶ μὴ θαυμάσῃς, οἶδα γὰρ καὶ ἃ σιωπῶσιν οἱ ἄνθρωποι. καὶ πάλιν ἐν Ἀσκληπιοῦ τιμώμενον πρὸς τοῦ δαίμονος καὶ πρόγνωσιν φυσικήν τινα καὶ ἀδίδακτον ἔχειν ἐκ παιδὸς κρείττονά τε ἀτεχνῶς ἀνθρώπου φῦναι αὐτὸν ἐξ αὐτῆς γενέσεως καὶ δι’ ὅλης ἡμῖν τῆς ἱστορίας ὑπογράφει. λύσαντος γοῦν ἑαυτόν ποτε ἀπὸ δεσμῶν ἐπιφέρει λέγων·ἄρα φύσιν ἀνθρώποις ἐπιλάμψασαν, σκότιόν που καὶ μινυνθάδιον ἀποτελεῖν, οὐχὶ δὲ ἐς αἰῶνα τὴν ἀρετὴν ἐπιδείκνυσθαι, μὴ ἐς ἕνα τινὰ Δάμιν, ἢ καὶ ἄλλους βραχεῖς πτωχεύουσαν (46) τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ' ἐς μυρίων ὅσων ὠφελείας, οὐ τῶν καθ' ὧν ἐγνωρίζετο μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν μετὰ ταῦτα γενησομένων την πάροδον ποιουμένη. Ταύτῃ τοίνυν καὶ τοὺς πάλαι σου φους ζηλωτές τε καὶ διαδόχους ποιήσασθαι (47) τῆς ἀρετῆς, ἀθάνατον ὡς ἀληθῶς ἀνθρώποις παρεσχη- μένους τὸ κατόρθωμα. Εἰ δὲ θνητήν θ' ὑπογράφεις τἀνδρὸς τὴν φύσιν, ὅρα μὴ πλέον ἢ προσῆκε ταύτη χαριζόμενος, δίκην ἀποίσεις παραλογίας. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Η'. ᾿Αλλὰ μὴν εἰσῆκται αὐτῷ θεῖος ἄνθρωπος, καὶ θα- λαττίου δαίμονος σχῆμά τε καὶ προσωπεῖον ἀπὸ γε- νέσεως ἀναλαμβάνων. Κνούσῃ γὰρ, ὥς φησι, τῇ αὐτ τοῦ μητρὶ (48), φάσμα ἦλθε θαλαττίου δαίμονος (49), Πρωτεύς, ὁ παρὰ τῷ Ὁμήρῳ ἐξαλλάττων (50). Η δὲ, οὐδὲν δείσασα, ἤρετο αὐτὸν τί ἀποκυήσοι; Ὁ δὲ, Ἐμὲ, εἶπε. Σὺ δὲ τίς; εἰπούσης· Πρωτεύς, ἔφη, δ Αἰγύπτιος. Εἶτα δὲ λειμῶνά τινα, καὶ κύκνους τὴν γυναῖκα μαιεύεσθαι γράφει, οπόθεν αὐτὸ τοῦτ' ἐλήφθη (51) μὴ εἰπών. Οὐ γὰρ δὴ καὶ τούτου ὑφ- ηγητὴν Δάμιν τὸν ᾿Ασσύριον ὑπογράψετα: (52). ᾿Αλλὰ καὶ οὐκ ἐς μακρὸν τῆς αὐτῆς ἱστορίας αὐτῷ Δά- μιδι, οἷα δὴ θείας ὄντα φύσεως, τὸν ᾿Απολλώνιον εἰσάγει, αὐτὰ δὴ ταῦτα λέγοντα· Ἐγώ, ὦ ἑταῖρε, πασῶν τῶν φωνῶν ξυνίημι, μαθὼν οὐδεμίαν· · καὶ, • Μὴ θαυμάσῃς· οἶδα γὰρ καὶ ἃ σιωπῶσιν οἱ ἄνθρω- Καὶ πάλιν ἐν Ἀσκληπιού τιμώμενον (53) πρὸς τοῦ δαίμονος, καὶ πρόγνωσιν (51) τινα καὶ ἀδίδακτον Πτωχεύειν εἰς τινα Πτωχεύσαι ἀκμήν ενεργείᾳ ἀρετή πτωχεύ- ουσα, τόν αὐτοῦ αὐτοῦ αὐτόν. θαλαττίου δαίμονος, ἁλίοιο γέροντος ὡς γέρων άλιος εἰ Ποσειδάωνος ὑποδμώς γράφεται ὑπογράψεται εἰσάγειν LIBER CONTRA HIEROCLEM. A talem fere stabiliens auctorum memoriam : divinam TEGL. ? lib. 1, c. 19. 5. ... B C • lib. 1, c. 4. * lib. 1, c. est mendice et parum liberaliter se adversus aliquem gerere, quem sensum esse phraseos, ab Acciolo, ut multa alia, parum intel- lertz, lingue analogia satis prodit. all- tem ait sapientiam Apollonii divinam, si tanta qui- dem fuerit, nunc autem nulla ejus amplius vis su- persit quod exigua res et indigna divina virtute videatur, pauculos quosdam unius ætatis homines alicere, imo ne ad quidem eos perducere ; Damin enim in medioxumis philosophis, qui cum eo D liberaliter egerit, vix censeat. Ut adeo, nisi Eusebii ævo virtutem Apollonii ejusque doctrinæ efficaciam luculenter tueri liceat, ita ejus hominum animi percellantur, ut Christi percellebantur vir- tute, nihil divini ei inesse sit judicandum. Idque eo magis valere dicit, quod illi quoque philosophi, qui tamen nullam sibi arrogassent divinam virtutem, ad posteros tamen et sectatores propagaverint inventa sua, ut adeo corum minus fuerit quam Apollonii virtus, res unius ætatis. ex Philostrato pro reposui. HOLSTEN. Male vero : nam apud Piilostratum quoque legendum, non Vide Vit. Ap., 1, 4. Praeterea apud Philostratum plane alia constructio est, quæ hoc loco non possit obtinere, nisi articulo n de- leto, ut monstrosa plane sit Holsteniana lectio. Re- PATROL. GR. XXII. vero naturam, homines irradiantem, admittere te- nebras, parumque durabilem esse: neque in æter- num subsistere virtutem, contentam minime, in Damidem aliquem, aliosque brevis ævi homines pauperem exercuisse liberalitatem, sed in multitu dinis hominum infinitæ, non ejus tantum quo in- claruit ævi, verum etiam posthac exstiturorum emo- lumentum redundantem. Atqui ea ratione antiqui sapientes, virtutis suæ imitatores successoresque sibi paraverunt, immortale humano generi emolu- mentum præbentes. Quod si mortalem vero naturam ascribas viro, cave ne plus quam ea ferat, illi tri- buens, præter rationem egisse accuseris. CAPUT VIII. Atqui omnino ita ab eo virum repræsentatum ha- bemus, ut qui divini sit generis, deique marini formam et speciem ab ipsis natalibus induerit º. Matri enim ejus, ut ait, ventrem ferenti, marini Dei oblata est species, Proteus, inquam, apud Ho- merum alias aliasque figuras induens. Ea vero, nihil perterrita, quid paritura esset eum interroga- vit. Is vero, Me, respondit, ipsum. Quis tu autem? interrogante ea : Proteus, ille inquit, Ægyptius [suni]. Tum pratum quoddam et cycnos mulieri obstetriciam operam præstitisse scribit, unde hoc ipsum depromptum sit nullo facto indicio. Neque enim [puto] hujus quoque rei auctorem Assyrium Damin allegabit. At et non multo post initia ejus historia, ad ipsum Damidem, quasi divinæ parti- ceps sit naturæ, hæcce verba Appollonium pro- ferentem inducit : • Ego, amice, omnes intelligo linguas, licet nullam didicerim : item : « Noll mirari, nam et quæ silentio homines premunt, novi. » tinendum puto quod editi habebant, nihil necesso enim in iis mutare quidquam. ap. Philostr. vid. 1. c. Ut nostro ita nomine venit Homero Odyss. vers. 365, 391. Adde vers. 384, ubi dicitur. vers. 456. errore, quem sustulit jan HOLSTENIUS. Nain loquitur de facto Philostrati, qui ista ut cætera ex Damide non retulit, Ferri tamen posse putem, ut sensus sit : non spe- rare Eusebium, Philostratum eam rem a Damide se accepisse affirmaturum. Cum ille rerum tantum scripserit historiam ab Apollonio gestarum, post- quain in comitatum ejus ipse adscitus esset: ut ob- servatum Philostrato ipsi, Vita Apollon., 1. 3. verbum quod præcessit. historiam sparsa argumenta lib. 1. Videri potest cap. et 12. sub fin., it. cap. 22. ex cap. 19. Nam alias et c. et sqq. varii Apollo- nii præceptores referuntur, quorum et paulo pust apud nostrum mentio. (55) ἔχειν ἐκ παιδός, κρείττονά τε ἀτεχνῶς ἀνθρώ (46) Μὴ ἐς ἕνα τινὰ Δάμιν πτωχεύουσαν. (47) Ποιήσασθαι. Per enallagen pro ἐποιήσαντα. (48) Κυούσῃ γὰρ, ὥς φησι, τῇ αὐτοῦ μητρί. Αύτ (49) Θαλαττίου δαίμ. Αἰγυπτίου δαίμονος legebatur (50) ῾Ο παρὰ τ. ῾Ομήρ. ἐξαλλάττων. Odyss. Δ, (51) Ελήφθη. Male είληφθέν in editis, manifesto (32) Οὐ γὰρ δὴ ... ὑπογράψεται. Malim ὑπο (55) Τιμώμενον. Repetendum ἀπὸ τοῦ κοινοῦ (54) Πρόγνωσιν. Ejus rei per totam Apollonii (55) Αδίδακτον. Respicit ad paulo ante allegata
PG 22:811τότε πρῶτον ὁ Δάμις φησὶν ἀκριβῶς ξυνεῖναι τῆς Ἀπολλωνίου φύσεως, ὅτι θεία τε εἴη καὶ κρείττων ἀνθρώπου. μὴ γὰρ θύσαντά τι, πῶς γὰρ ἐν δεσμωτηρίῳ; μηδὲ εὐξάμενον, μηδὲ εἰπόντα τι καταγελάσαι τοῦ δεσμοῦ. ἐπὶ τελευτῇ δὲ τάφον μὲν αὐτοῦ μηδόλως ποι γῆς εὑρίσκεσθαι, χωρῆσαι δὲ εἰς οὐρανὸν αὐτῷ σώματι μεθ’ ὕμνων καὶ χορείας λέγει. εἰκότως δὴ οὖν οἷα ὄντα τοσοῦτον θειότερον ἢ Πυθαγόρας Ἐμπεδοκλῆς τε καὶ Πλάτων φιλοσοφίᾳ τὸν ἄνδρα προσεληλυθέναι φησίν. οὐκοῦν ἐν θεοῖς ἡμῖν διὰ τούτων ἀναγεγράφθω ὁ ἄνθρωπος καὶ ὁ φθόνος ἀπέστω τῆς τῶν φωνῶν ἁπασῶν αὐτοφυοῦς καὶ αὐτοδιδάκτου συνέσεως. τί δῆτα οὖν ἐς διδασκάλου ἄγει αὐτὸν καὶ τὸν μηδεμίαν φωνὴν μεμαθηκότα διαβάλλει ὡς ἂν ἐξ ἀσκήσεως καὶ μελέτης, ἀλλ’ οὐκ ἐκ φύσεως Ἀττικὸν γενόμενον τὴν γλῶτταν;ἡμῖν τῆς ἱστορίας ὑπογράφει. Λύσαντος γοῦν ἐαν τόν ποτε ἀπὸ τῶν δεσμῶν, ἐπιφέρει λέγων· « Τότε πρῶτον ὁ Δάμις φησὶν ἀκριβῶς ξυνεῖναι τῆς ᾿Απολ λωνίου φύσεως, ὅτι θεία τε εἴη καὶ κρείττων ἀνθρώ που. Μὴ γὰρ θύσαντά τι (πῶς γὰρ ἐν δεσμωτηρίῳ;), μηδὲ εὐξάμενον, μηδὲ εἰπόντα (56-57) τι, καταγελά σαι τοῦ δεσμοῦ. ὁ Ἐπὶ τελευτῇ δὲ, τάφον μὲν αὐτοῦ μηδόλως που γῆς ευρίσκεσθαι, χωρῆσαι δὲ ἐς οὐρα νὸν αὐτῷ σώματι μεθ' ὕμνων καὶ χορείας λέγει. Εἰκότως δὴ οὖν, οἷα τὸν τοσοῦτον, « θειότερον ή Πυ θαγόρας, Εμπεδοκλῆς τε καὶ Πλάτων, φιλοσοφία τὸν ἄνδρα προσεληλυθέναι φησίν. » Οὐκοῦν ἐν θεοῖς ἡμῖν ἀναγεγράφθω ὁ ἄνθρωπος. που φῦναι αὐτὸν ἐξ αὐτῆς γενέσεως, καὶ δι' δλης ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. Καὶ ὁ φθόνος ἀπέστω τῆς τῶν φωνῶν ἁπασῶν αὐτο φυοῦς καὶ αὐτοδιδάκτου ξυνέσεως. Τί δῆτα οὖν ἐς διδασκάλου ἄγει (58) αὐτὸν, καὶ τὸν μηδεμίαν φωνήν μεμαθηκότα διαβάλλει, ὡς ἂν ἐξ ἀσκήσεως και με λέτης, ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ φύσεως Αττικὸν γενόμενον τὴν γλῶτταν; Φησὶ γὰρ, ὡς, ο προϊὼν ἐς ἡλικίαν, γράμ ματά τε (59) καὶ μνήμης ἰσχὺν ἐδήλου, καὶ μελέτης κράτος· καὶ ἡ γλῶττα αὐτῷ (60) Αττικῶς εἶχε. Καὶ • Γεγονότα δὲ αὐτὸν ἔτη τεσσαρεσκαίδεκα, ἄγει ἐς Ταρσοὺς ὁ πατὴρ, παρ' Εὐθύδημον τὸν ἐκ Φοινίκης, &ς ῥήτωρ τε ἀγαθὸς ἦν, καὶ ἐπαίδευε τοῦτον· ὁ δὲ τοῦ δι- δασκάλου εἶχετο· » εἶτα· « Ξυνεφιλοσόφουν αὐτῷ Πλα τώνειοί τε καὶ Χρυσίππειοι, καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Περιπά του. Διήκουε (61) δὲ καὶ τῶν Ἐπικούρου λόγων οὐδὲ γὰρ τούτους ἀπεσπούδαζε. Τοὺς δὲ Πυθαγρ Χ. Μηδὲ εὐξάμενον μηδὲ εἰπόντα τι. μηδ' ευξάμενόν τι μηδὲ εἰπόντα. γράμματα τε, ρείους (62) ἀῤῥήτῳ τινὶ σοφίᾳ (63) ξυνελάμβανε. Τοσαῦτα ὁ μηδεμίαν μαθὼν φωνὴν, θείᾳ τε δυνάμει, τὰ καὶ σιωπῶσιν ἄνθρωποι » προλαβών, ἐξεπαιδεύετα ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ὁ δὲ, διαλιπών αὖθις, αὐτὸν θαυμάζει (64) ἐς ὅσον ξυνέσεως τῆς τῶν ζῴων φωνῆς ἦλθε· καὶ ἐπιφέρει λέγων· ι Καὶ ἐς ξύνεσιν δὲ (65) τῆς τῶν ζῴων φω νῆς ἦλθε. Ἔμαθε (66) δὲ τοῦτο διὰ τῶν ᾿Αράβων (67) τε Πύθ., τοὺς δέ γε Διαλιπών αὖθις αὐτὸν, θαυμάσει. Αραβίων EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. El rursum in sculapii templo a Deo honorifice A eum habitum [ait]; et rerum futurarum scientiam, sine institutione a puero habuisse humanaque manifeste excellentiorem nactum indolem esse, statim ab ipsis natalibus, per totam quoque histo- riam scribit. Cumque adeo vinculis se aliquando exsolvisset, sequentia subjungit verba * : • Tum primum se, Damis, penitius, ait, Apollonii indolem perspexisse, nempe divina quod esset, et humana excellentior. Neque enim sacris peractis, (quomodo id enim in custodia potuisset ?) neque precationibus usum, neque verbulum emittentein, vincula eum ludibrio babuisse. Sub finem vero historie ", nusquam gentium sepulcrum ejus inveniri scribit, ipsoque corpore in cœlum eum inter choreas abiisse. Merito eum igitur, quippe tantus qui sit, magis divine quam Pythagoras, Empedoclesque et Plato, ad philosophiam ait accessisse. › In deorum itaque censum nobis veniat homo. CAPUT IX. B Absit invidia quoque a linguarum omnium, quæ sponte ei venit nulloque præeunte magistro, cogni- tione 10. Ad quid igitur in scholam eum deducit ", atque illi qui nullam edoctus est linguam detrahit, quasi usu et exercitio non vero natura Atticam eloquentiam sit assecutus? Nempe ait, ‹ad ætatem ubi pervenisset, litterarum doctrinam eum et me- moriæ vim studiique pertinaciam patefecisse, et lingua esse Attica usum. » Item : • Annos natus xiv, Tarsun a parente deductus est ad Eulliyde- mum, Phoenicia oriundum, qui rhetor bonus erat illumque instituit: eumque ille amplectebatur ma- gistrum. › Porro : « Cum illo philosophiæ vacabant Platonis et Chrysippi sectatores, et Peripatetici. Quinetiam Epicuri dogmata audivit : neque enim G ista neglexit. Pythagorica vero ineffabili quadam mnentis vi comprehendit. Tamn varia, qui nullam linguæ ullius magistrum habuit, divinaque virtute, etiam quæ silentio premunt homines, ante animad- vertit '', usus tamen iustitutione fuit. CAPUT Philostratus vero, rursus interjectis quibusdam, eum extollit, quod ad magnam linguæ brutorum animantium cognitionem pervenerit ; pergitque di- cendo Cognitionem etiam linguæ brutorum • lib. vu, c. 38. ▼lib. vIII, lib. 1, c. 19. lib. 1, c. 20. 31. lib. 1, c. 9. st lib. 1, c. 7. (56-57) Apud D Philostr. legitur toy vel tale quid, nota et frequentissima Græcis ellipsi, apud Philostratum identidem observata. Respicit autem ad Euthydemi scholam, in qua elo- quentiæ studiis operatus est Apollonius, referente Philostrato. omisso quod plane alium sensum fa- cit nempe Apollonium ad ætatem provectum, qua institui litteris juvenes solent memoriæ vim et cæ- terarum virtutum, quas ad intellectum referunt, ar- gumenta dedisse. pronomen s lib. vill, pro quo in codd. mss. legebatur in editis distinctio nonnihil obscuritatis his offun- debat. Nempe minus commode illi : Philostr. desiderantur. apud Philostratum quoque omissum deprehende- bam. (58) Ες διδασκάλου άγει. Subint. φροντιστή (59) Γράμματά τε. Philostrati editi habebant ἐν ᾗ (60) Αὐτῷ. Omittitur apud Philostratum hoc 30. • lib. 1, c. 2. 10 lib. 1, c. 19. (61) Διήκους. Αpud Philostr. est διήκουσε. (62) Τοὺς δὲ Πυθ. Apud Philostr. est τοὺς δὲ (65) Σοφίᾳ. Philostrati editi male, φιλοσοφία. (64) Διαλιπών αὖθις, αὐτὸν θαυμ. Male larata (65) Καὶ ἐς ξύνεσιν δέ. Particulæ xal et δt apud (66) "Εμαθε. Εditi καὶ ἔμαθε. Omisi και quod (67) Διὰ τῶν ᾿Αράβων. Philostr., διὰ τουτωνὶ τῶν
PG 22:812φησὶ γάρ τοι, ὡς προϊὼν ἐς ἡλικίαν γράμματά τε καὶ μνήμης ἰσχὺν ἐδήλου καὶ μελέτης κράτος καὶ ἡ γλῶττα αὐτῷ ἀττικῶς εἶχε. καὶ γεγονότα δὲ αὐτὸν ἔτη τεσσαρεσκαίδεκα ἄγει ἐς Ταρσοὺς ὁ πατὴρ παρ’ Εὐθύδημον τὸν ἐκ Φοινίκης, ὃς ῥήτωρ τε ἀγαθὸς ἦν καὶ ἐπαίδευε τοῦτον, ὁ δὲ τοῦ διδασκάλου εἴχετο. εἶτα ξυνεφιλοσόφουν αὐτῷ Πλατώνειοί τε καὶ Χρυσίππειοι καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ περιπάτου. διήκουε δὲ καὶ τῶν Ἐπικούρου λόγων, οὐδὲ γὰρ τούτους ἀπεσπούδαζε, τοὺς δὲ Πυθαγορείους ἀρρήτῳ τινὶ σοφίᾳ ξυνελάμβανε. τοσαῦτα ὁ μηδεμίαν μαθὼν φωνὴν θείᾳ τε δυνάμει ἃ καὶ σιωπῶσιν ἄνθρωποι προλαβὼν ἐξεπαιδεύετο. ὁ δὲ διαλιπὼν αὖθις αὐτὸν θαυμάζει, ἐς ὅσον συνέσεως τῆς τῶν ζῴων φωνῆς ἦλθε καὶ ἐπιφέρει λέγων καὶ ἐς ξύνεσιν δὲ τῆς τῶν ζῴων φωνῆς ἦλθε, καὶ ἔμαθε δὲ τοῦτο διὰ τῶν Ἀραβίων πορευόμενος ἄριστα γιγνωσκόντων τε καὶ πραττόντων αὐτό. ἔστι γὰρ τῶν Ἀραβίων κύκνων ἤδη καὶ ὀρνίθων μαντευομένων ἀκούειν, ὁπόσα οἱ χρησμοί.ἡμῖν τῆς ἱστορίας ὑπογράφει. Λύσαντος γοῦν ἐαν τόν ποτε ἀπὸ τῶν δεσμῶν, ἐπιφέρει λέγων· « Τότε πρῶτον ὁ Δάμις φησὶν ἀκριβῶς ξυνεῖναι τῆς ᾿Απολ λωνίου φύσεως, ὅτι θεία τε εἴη καὶ κρείττων ἀνθρώ που. Μὴ γὰρ θύσαντά τι (πῶς γὰρ ἐν δεσμωτηρίῳ;), μηδὲ εὐξάμενον, μηδὲ εἰπόντα (56-57) τι, καταγελά σαι τοῦ δεσμοῦ. ὁ Ἐπὶ τελευτῇ δὲ, τάφον μὲν αὐτοῦ μηδόλως που γῆς ευρίσκεσθαι, χωρῆσαι δὲ ἐς οὐρα νὸν αὐτῷ σώματι μεθ' ὕμνων καὶ χορείας λέγει. Εἰκότως δὴ οὖν, οἷα τὸν τοσοῦτον, « θειότερον ή Πυ θαγόρας, Εμπεδοκλῆς τε καὶ Πλάτων, φιλοσοφία τὸν ἄνδρα προσεληλυθέναι φησίν. » Οὐκοῦν ἐν θεοῖς ἡμῖν ἀναγεγράφθω ὁ ἄνθρωπος. που φῦναι αὐτὸν ἐξ αὐτῆς γενέσεως, καὶ δι' δλης ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Θ'. Καὶ ὁ φθόνος ἀπέστω τῆς τῶν φωνῶν ἁπασῶν αὐτο φυοῦς καὶ αὐτοδιδάκτου ξυνέσεως. Τί δῆτα οὖν ἐς διδασκάλου ἄγει (58) αὐτὸν, καὶ τὸν μηδεμίαν φωνήν μεμαθηκότα διαβάλλει, ὡς ἂν ἐξ ἀσκήσεως και με λέτης, ἀλλ᾽ οὐκ ἐκ φύσεως Αττικὸν γενόμενον τὴν γλῶτταν; Φησὶ γὰρ, ὡς, ο προϊὼν ἐς ἡλικίαν, γράμ ματά τε (59) καὶ μνήμης ἰσχὺν ἐδήλου, καὶ μελέτης κράτος· καὶ ἡ γλῶττα αὐτῷ (60) Αττικῶς εἶχε. Καὶ • Γεγονότα δὲ αὐτὸν ἔτη τεσσαρεσκαίδεκα, ἄγει ἐς Ταρσοὺς ὁ πατὴρ, παρ' Εὐθύδημον τὸν ἐκ Φοινίκης, &ς ῥήτωρ τε ἀγαθὸς ἦν, καὶ ἐπαίδευε τοῦτον· ὁ δὲ τοῦ δι- δασκάλου εἶχετο· » εἶτα· « Ξυνεφιλοσόφουν αὐτῷ Πλα τώνειοί τε καὶ Χρυσίππειοι, καὶ οἱ ἀπὸ τοῦ Περιπά του. Διήκουε (61) δὲ καὶ τῶν Ἐπικούρου λόγων οὐδὲ γὰρ τούτους ἀπεσπούδαζε. Τοὺς δὲ Πυθαγρ Χ. Μηδὲ εὐξάμενον μηδὲ εἰπόντα τι. μηδ' ευξάμενόν τι μηδὲ εἰπόντα. γράμματα τε, ρείους (62) ἀῤῥήτῳ τινὶ σοφίᾳ (63) ξυνελάμβανε. Τοσαῦτα ὁ μηδεμίαν μαθὼν φωνὴν, θείᾳ τε δυνάμει, τὰ καὶ σιωπῶσιν ἄνθρωποι » προλαβών, ἐξεπαιδεύετα ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Γ'. Ὁ δὲ, διαλιπών αὖθις, αὐτὸν θαυμάζει (64) ἐς ὅσον ξυνέσεως τῆς τῶν ζῴων φωνῆς ἦλθε· καὶ ἐπιφέρει λέγων· ι Καὶ ἐς ξύνεσιν δὲ (65) τῆς τῶν ζῴων φω νῆς ἦλθε. Ἔμαθε (66) δὲ τοῦτο διὰ τῶν ᾿Αράβων (67) τε Πύθ., τοὺς δέ γε Διαλιπών αὖθις αὐτὸν, θαυμάσει. Αραβίων EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS. II. - APOLOGETICA. El rursum in sculapii templo a Deo honorifice A eum habitum [ait]; et rerum futurarum scientiam, sine institutione a puero habuisse humanaque manifeste excellentiorem nactum indolem esse, statim ab ipsis natalibus, per totam quoque histo- riam scribit. Cumque adeo vinculis se aliquando exsolvisset, sequentia subjungit verba * : • Tum primum se, Damis, penitius, ait, Apollonii indolem perspexisse, nempe divina quod esset, et humana excellentior. Neque enim sacris peractis, (quomodo id enim in custodia potuisset ?) neque precationibus usum, neque verbulum emittentein, vincula eum ludibrio babuisse. Sub finem vero historie ", nusquam gentium sepulcrum ejus inveniri scribit, ipsoque corpore in cœlum eum inter choreas abiisse. Merito eum igitur, quippe tantus qui sit, magis divine quam Pythagoras, Empedoclesque et Plato, ad philosophiam ait accessisse. › In deorum itaque censum nobis veniat homo. CAPUT IX. B Absit invidia quoque a linguarum omnium, quæ sponte ei venit nulloque præeunte magistro, cogni- tione 10. Ad quid igitur in scholam eum deducit ", atque illi qui nullam edoctus est linguam detrahit, quasi usu et exercitio non vero natura Atticam eloquentiam sit assecutus? Nempe ait, ‹ad ætatem ubi pervenisset, litterarum doctrinam eum et me- moriæ vim studiique pertinaciam patefecisse, et lingua esse Attica usum. » Item : • Annos natus xiv, Tarsun a parente deductus est ad Eulliyde- mum, Phoenicia oriundum, qui rhetor bonus erat illumque instituit: eumque ille amplectebatur ma- gistrum. › Porro : « Cum illo philosophiæ vacabant Platonis et Chrysippi sectatores, et Peripatetici. Quinetiam Epicuri dogmata audivit : neque enim G ista neglexit. Pythagorica vero ineffabili quadam mnentis vi comprehendit. Tamn varia, qui nullam linguæ ullius magistrum habuit, divinaque virtute, etiam quæ silentio premunt homines, ante animad- vertit '', usus tamen iustitutione fuit. CAPUT Philostratus vero, rursus interjectis quibusdam, eum extollit, quod ad magnam linguæ brutorum animantium cognitionem pervenerit ; pergitque di- cendo Cognitionem etiam linguæ brutorum • lib. vu, c. 38. ▼lib. vIII, lib. 1, c. 19. lib. 1, c. 20. 31. lib. 1, c. 9. st lib. 1, c. 7. (56-57) Apud D Philostr. legitur toy vel tale quid, nota et frequentissima Græcis ellipsi, apud Philostratum identidem observata. Respicit autem ad Euthydemi scholam, in qua elo- quentiæ studiis operatus est Apollonius, referente Philostrato. omisso quod plane alium sensum fa- cit nempe Apollonium ad ætatem provectum, qua institui litteris juvenes solent memoriæ vim et cæ- terarum virtutum, quas ad intellectum referunt, ar- gumenta dedisse. pronomen s lib. vill, pro quo in codd. mss. legebatur in editis distinctio nonnihil obscuritatis his offun- debat. Nempe minus commode illi : Philostr. desiderantur. apud Philostratum quoque omissum deprehende- bam. (58) Ες διδασκάλου άγει. Subint. φροντιστή (59) Γράμματά τε. Philostrati editi habebant ἐν ᾗ (60) Αὐτῷ. Omittitur apud Philostratum hoc 30. • lib. 1, c. 2. 10 lib. 1, c. 19. (61) Διήκους. Αpud Philostr. est διήκουσε. (62) Τοὺς δὲ Πυθ. Apud Philostr. est τοὺς δὲ (65) Σοφίᾳ. Philostrati editi male, φιλοσοφία. (64) Διαλιπών αὖθις, αὐτὸν θαυμ. Male larata (65) Καὶ ἐς ξύνεσιν δέ. Particulæ xal et δt apud (66) "Εμαθε. Εditi καὶ ἔμαθε. Omisi και quod (67) Διὰ τῶν ᾿Αράβων. Philostr., διὰ τουτωνὶ τῶν
PG 22:813ξυμβάλλονται δὲ τῶν ἀλόγων σιτούμενοι τῶν δρακόντων οἱ μὲν καρδίαν φασίν, οἱ δὲ ἧπαρ. ἐνταῦθα πάντως που δρακόντων καρδίας δήπου καὶ ἥπατος τὸν Πυθαγόρειον ἐμψύχων τε τροφῆς ἀπεχόμενον καὶ μηδὲ θύειν δαίμοσιν ἐπιτολμῶντα εἰκὸς ἦν ἀπογεύσασθαι, ὡς ἂν καὶ τῆς παρὰ τούτοις κοινωνήσοι σοφίας. πρὸς γὰρ τοιῶνδε διδασκομένῳ πῶς ἂν ἄλλως μὴ οὐχὶ τὰ ὅμοια τοῖς διδασκάλοις ζηλώσαντι κατωρθοῦτο τὸ ἐπιτήδευμα; ἔχομεν δὴ οὖν πρὸς τοῖς καταλελεγμένοις καὶ τοὺς Ἀραβίων σοφοὺς διδασκάλους τῆς κατὰ τὴν οἰωνιστικὴν τἀνδρὸς ἐπιστήμης, ἐφ’ ἧς εἰκότως ὁρμώμενος ὕστερόν ποτε τὸν στρουθόν, ὅ τι καὶ βούλοιτο συγκαλῶν τοὺς ἑτέρους ἐπὶ τροφήν, προειπὼν θαῦμα μέγιστον παρέχειν ἔδοξε τοῖς παροῦσι. ταύτῃ δὴ καὶ τὴν ἀπεσφαγμένην ὅσον οὔπω λέαιναν ἅμα τοῖς ὀκτὼ σκύμνοις κατὰ τὴν εἰς Ἀσσυρίους ὁδὸν θεασάμενος αὐτίκα τῷ θεάματι συμβαλὼν τῆς ἐσομένης αὐτῷ παρὰ Πέρσαις διατριβῆς τὸν χρόνον ἐμαντεύσατο. ἀκόλουθα δὲ τῇ παρὰ τοῖς Ἀραβίοις φοιτήσει ἐγχειρεῖν αὐτὸν καὶ παρὰ Πέρσαις ὁ αὐτὸς συγγραφεὺς ἱστορεῖ·πορευόμενος, ἄριστα γιγνωσκόντων τε καὶ πραττόν- των αὐτό (68). Εστι γὰρ τῶν ᾿Αραβίων κύκνων ἤδη καὶ ὀρνίθων (69) μαντευομένων ἀκούειν, ὁπόσα οἱ χρησμοί. Ξυμβάλλονται δὲ τῶν ἀλόγων, σιτούμενοι τῶν δρακόντων οἱ μὲν καρδίαν, φασὶν, οἱ δὲ ἦπαρ. » Ενταῦθα πάντως που δρακόντων καρδίας δήπου καὶ ἔπατος τὸν Πυθαγόρειον, ἐμψύχων τε τροφῆς ἀπὸ εχόμενον, καὶ μηδὲ θύειν δαίμοσιν ἐπιτολμῶντα, εἰκὸς ἦν ἀπογεύσασθαι, ὡς ἂν καὶ τῆς παρὰ τούτοις κοι νωνήσοι σοφίας. Πρὸς γὰρ τοιῶνδε διδασκομένων πῶς ἂν ἄλλως, μὴ οὐχὶ τὰ ὅμοια τοῖς διδασκάλοις ζηλώ σαντι, κατωρθοῦτο τὸ ἐπιτήδευμα ; Ἔχομεν δὴ οὖν πρὸς τοῖς καταλελεγμένοις (70) καὶ τοὺς ᾿Αράβων σοφούς διδασκάλους τῆς κατὰ τὴν οἰωνιστικὴν τάν δρὸς ἐπιστήμης· ἀφ' ἧς εἰκότως ὁρμώμενος, ὕστερόν ποτε τὸν στρουθόν, ὅ τι καὶ βούλοιτο, ξυγκαλῶν τοὺς ἑταίρους ἐπὶ τροφήν, προειπών, θαῦμα μέγιστον παρέχειν ἔδοξε τοῖς παροῦσι. Ταύτῃ δὴ καὶ τὴν ἀπὸ εσφαγμένην δτὸν οὔπω λέαιναν ἅμα τοῖς ὀκτὼ σκύ μνοις κατὰ τὴν ᾿Ασσυρίων ὁδὸν θεασάμενος, αὐτίκα, τῷ μαθήματα ξυμβαλών, τῆς ἐσομένης αὐτῷ παρά Πέρσαις διατριβῆς τὸν χρόνον εμαντεύσατο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ακόλουθα δὲ τῇ παρὰ τοῖς ᾿Αραβίοις φοιτήσει ἐγχειρεῖν αὐτὸν καὶ παρὰ Πέρσαις ὁ αὐτὸς ξυγγρα- φεὺς ἱστορεῖ. Τῷ γάρ τοι Δάμιδι, ὅς μόνος φοιτητής ἦν αὐτῷ καὶ ἑταῖρος, ἀπαγορεύσας (71) παρὰ τοὺς μάγους ιέναι, μόνος αὐτὸς, ὡς ἂν μὴ μετ' ἀγνώμονος “ δηλαδὴ τὰ τῆς μαγείας μανθάνοι, μεσημβρίας τε, ὡς ἀμφὶ μέσας νύκτας, τὰς μετ' αὐτῶν ἐποιεῖτο σχολάς. Ἔτι δὲ Οὐαρδάνῃ Βαβυλωνίῳ ἐς λόγους ἐλθόντα βα σιλεῖ, ὧδέ πως λέγειν αὐτὸν παρατίθεται· η Σοφία δέ μος Πυθαγόρου, Σαμίου ἀνδρὸς, ὃς θεούς θερα- πεύειν (72) ὧδέ με εδιδάξατο, ὡς (73) ξυνιέναι σφῶν ὁρωμένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων· φοιτᾷν τε ἐς δια- λέξεις θεῶν. » Τίς δ' αὐτῷ ταῦτα ξυγχωρήσειεν; ὅτε Πυθαγόρα μὲν οὐδεμία τις τοιαύτη καταλέλειπται γραφή, οὐδ᾽ ἀπόῤῥητά τινα ξυγγράμματα (74), ὡς κἂν ὑπονοῆσαι αὐτὸν ἐξ ἐκείνων ὁρμᾶσθαι· ὁ δέ γε διδά- σκαλος αὐτῷ τῆς κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφίας οὐδέν τι διαφέρειν τῶν Ἐπικουρείων πρὸς αὐτοῦ μεμαρ γιγνωσκόντων τε αὐτὸ καὶ πραττόντων, νὸν, ὀρνίθων, αὐτοδίδακτον ὡς ἂν μὴ μετ᾿ ἀγικώ μονος ἀπαγορεύσαντι. 8:3 LIBER CONTRA HIEROCLEM. A animantium sibi comparavit. Id vero didicit, dum B per istos Arabiæ populos iter faceret, qui et scien- tia et usu ejus rei maxime pollebant. Est enim hoc Arabum, ut cycnos bodienum, aliasque fatidicas aves sciscitentur perinde atque oracula. Conjiciunt vero brutas voces draconum pasti, ut alii putant, corde, ut alii, hepate. » Hic nempe omnino dra- conum, sive cor, sive hepar Pythagoricum illum, a victu abhorrentem animantium, et ne diis quidem sanguine remn sacram facere sustinentem, verosi - mile est comedisse, quo scilicet in sapientiæ gentis istius partes ipse quoque veniret. Apud magistros enim ejusmodi, qua alia ratione, nisi eadem quæs præceptores sequendo, in instituto suo proficere poluisset? Tenemus igitur inter Apollonii præcep- tores, quorum catalogum dedimus, Arabum etiam sapientes, artis auguralis, qua ipse praestabat, do- ctores : cujus, ut verosimile est, adjumento, postea aliquando de passerculo ", quid sibi velit, dum 80- cios ad pastum invitaret, vaticinatus, rem mazime mirandam præslare præsentibus omnibus est visus. Similiter, cæsam modo leænam, una cum octo ca- tulis, in itinere per Assyriam conspicatus, illico, ex isto conjecturam faciens " documento, ſaciendæ sibi apud Persas moræ tempus prædixit. C lib. 1, CAPUT XI. Consentanea autem disciplinæ apud Arabes, apud Persas quoque aggressum eum fuisse, idem auctor commemorat. Damidem enim, qui solus ipsi erat discipulus sociusque, probibens ad magos accessu 1, sulus ipse, (eam ob causam scilicet, ne illum, quem planissime liquebat rerum magicarum penitus esse imperitum,condiscipulum haberet,) circa meridiem, uti et circa medias noctes, eorum scholas obivit. Prætereaque ad Bardanis Babylonii regis admissura colloquium, his fere verbis usum eum fuisse Phi- lostratus] refert : • Sapientiam autem amplector Pythagorae Samii, qui et colere deos me ita docuit, ut mente eos complectar, sive videndos se præbeant sive minus, pariter, atque in colloquia cum diis descendam. » Sed enim quis hoc illi concesserit ! Cum Pythagoras ejus generis scriptum reliquerit nullum, neque aliquod scriptum ejus exstet arca- num magis, ut vel suspicari liceat talibus eum sub- lib. 1, c. 26. lib. 1v, c. 2. lib. 1, c. 22. quod elegans magis mihi videtur. etc., quod magis mihi probatur. Namn c post speciem genus nominari non adeo conve- niens, et cycni inter augurales aves non adeo cele- bres, imo corvorum ea in re celebrior opera apud Aralies, ut observatum Porphyrio De abst., lib. 111, p. 104. spectant, quod ista de Arabibus narratione contra- dicat sibi psi Philostratus, cum alibi sapientiam Apollonii esse statuat. Quod paulo ante ei exprobratum, c. 9. rius, si locum Philostrati conferas, firmantque hanc lectionem sequentia : etc. Quorum nullus esse potest sensus, si re Lineamus lectionem depravatam editorum qui ha- bent ticulam e quam hic insertam habent edita Euse- biana, melius eam ego quoque omitti putem, illi te enim nihil respondet, et sequentia duo cola inter se rectius illa particula junguntur, tanquam partes continentia cultus, quem a Pythagoræ sapientia se accepisse ait. (73) variis involucris sensum involventia, ut solebant symbolis suis uti ad tegendas reconditas doctrinas illi philosophi, symbolicam imitati Ægyptiorum sapientiam passim. (68) Γιγνωσκ. τε καὶ πραττ. αὐτό. Philostr., D (69) Κύκνων ήδη καὶ ὀρνίθ. Pilostr., ἤδη κοι- (70) Ἔχομεν δὴ οὖν πρ. τ. καταλελ. Hæc eo (71) Απαγορεύσας. Ita legendum esse sole cla- (72) Θεοὺς θεραπεύειν. Philostratus omittit par- (73) Ως. Philostr. habet καί. (74) Απόῤῥητά τινα ξυγγράμματα. Η.e. scripta
PG 22:814τῷ γάρ τοι Δάμιδι, ὃς μόνος φοιτητὴς ἦν αὐτῷ καὶ ἑταῖρος, ἀπαγορεύσας παρὰ τοὺς μάγους ἰέναι μόνος αὐτός, ὡς ἂν μὴ μετ’ ἀγνώμονος δηλαδὴ τὰ τῆς μαγείας μανθάνοι, μεσημβρίας τε καὶ ἀμφὶ μέσας νύκτας τὰς μετ’ αὐτῶν ἐποιεῖτο σχολάς. ἔτι δὲ Οὐαρδάνῃ Βαβυλωνίῳ εἰς λόγους ἐλθόντα βασιλεῖ ὧδέ πως λέγειν αὐτὸν παρατίθεται· σοφία δέ μοι Πυθαγόρου Σαμίου ἀνδρός, ὃς θεούς τε θεραπεύειν ὧδέ με ἐδιδάξατο καὶ ξυνιέναι σφῶν ὁρωμένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων φοιτᾶν τε ἐς διαλέξεις θεῶν. τίς δ’ αὐτῷ ταῦτα συγχωρήσειεν, ὅτε Πυθαγόρᾳ μὲν οὐδεμία τις τοιαύτη καταλέλειπται γραφή, οὐδ’ ἀπόρρητα τινα συγγράμματα, ὡς κἂν ὑπονοῆσαι αὐτὸν ἐξ ἐκείνων ὁρμᾶσθαι, ὁ δέ γε διδάσκαλος αὐτῷ τῆς κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφίας οὐδέν τι διαφέρειν τῶν Ἐπικουρείων πρὸς αὐτοῦ μεμαρτύρηται τοῦ Φιλοστράτου ὧδέ πως εἰρηκότος διδάσκαλος μὲν ἦν αὐτῷ τῶν Πυθαγόρου λόγων οὐ πάνυ σπουδαῖος, οὐδ’ ἐνεργῷ τῇ φιλοσοφίᾳ χρώμενος, γαστρός τε ἥττων καὶ ἀφροδισίων καὶ κατὰ τὸν Ἐπίκουρον ἐσχημάτιστο. ἦν δὲ οὗτος Εὔξενος ὁ ἐξ Ἡρακλείας τοῦ Πόντου. τὰς δὲ Πυθαγόρου γνώμας ἐγίγνωσκεν, ὥσπερ οἱ ὄρνιθες ἃ μανθάνουσι παρὰ τῶν ἀνθρώπων.πορευόμενος, ἄριστα γιγνωσκόντων τε καὶ πραττόν- των αὐτό (68). Εστι γὰρ τῶν ᾿Αραβίων κύκνων ἤδη καὶ ὀρνίθων (69) μαντευομένων ἀκούειν, ὁπόσα οἱ χρησμοί. Ξυμβάλλονται δὲ τῶν ἀλόγων, σιτούμενοι τῶν δρακόντων οἱ μὲν καρδίαν, φασὶν, οἱ δὲ ἦπαρ. » Ενταῦθα πάντως που δρακόντων καρδίας δήπου καὶ ἔπατος τὸν Πυθαγόρειον, ἐμψύχων τε τροφῆς ἀπὸ εχόμενον, καὶ μηδὲ θύειν δαίμοσιν ἐπιτολμῶντα, εἰκὸς ἦν ἀπογεύσασθαι, ὡς ἂν καὶ τῆς παρὰ τούτοις κοι νωνήσοι σοφίας. Πρὸς γὰρ τοιῶνδε διδασκομένων πῶς ἂν ἄλλως, μὴ οὐχὶ τὰ ὅμοια τοῖς διδασκάλοις ζηλώ σαντι, κατωρθοῦτο τὸ ἐπιτήδευμα ; Ἔχομεν δὴ οὖν πρὸς τοῖς καταλελεγμένοις (70) καὶ τοὺς ᾿Αράβων σοφούς διδασκάλους τῆς κατὰ τὴν οἰωνιστικὴν τάν δρὸς ἐπιστήμης· ἀφ' ἧς εἰκότως ὁρμώμενος, ὕστερόν ποτε τὸν στρουθόν, ὅ τι καὶ βούλοιτο, ξυγκαλῶν τοὺς ἑταίρους ἐπὶ τροφήν, προειπών, θαῦμα μέγιστον παρέχειν ἔδοξε τοῖς παροῦσι. Ταύτῃ δὴ καὶ τὴν ἀπὸ εσφαγμένην δτὸν οὔπω λέαιναν ἅμα τοῖς ὀκτὼ σκύ μνοις κατὰ τὴν ᾿Ασσυρίων ὁδὸν θεασάμενος, αὐτίκα, τῷ μαθήματα ξυμβαλών, τῆς ἐσομένης αὐτῷ παρά Πέρσαις διατριβῆς τὸν χρόνον εμαντεύσατο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΑ'. Ακόλουθα δὲ τῇ παρὰ τοῖς ᾿Αραβίοις φοιτήσει ἐγχειρεῖν αὐτὸν καὶ παρὰ Πέρσαις ὁ αὐτὸς ξυγγρα- φεὺς ἱστορεῖ. Τῷ γάρ τοι Δάμιδι, ὅς μόνος φοιτητής ἦν αὐτῷ καὶ ἑταῖρος, ἀπαγορεύσας (71) παρὰ τοὺς μάγους ιέναι, μόνος αὐτὸς, ὡς ἂν μὴ μετ' ἀγνώμονος “ δηλαδὴ τὰ τῆς μαγείας μανθάνοι, μεσημβρίας τε, ὡς ἀμφὶ μέσας νύκτας, τὰς μετ' αὐτῶν ἐποιεῖτο σχολάς. Ἔτι δὲ Οὐαρδάνῃ Βαβυλωνίῳ ἐς λόγους ἐλθόντα βα σιλεῖ, ὧδέ πως λέγειν αὐτὸν παρατίθεται· η Σοφία δέ μος Πυθαγόρου, Σαμίου ἀνδρὸς, ὃς θεούς θερα- πεύειν (72) ὧδέ με εδιδάξατο, ὡς (73) ξυνιέναι σφῶν ὁρωμένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων· φοιτᾷν τε ἐς δια- λέξεις θεῶν. » Τίς δ' αὐτῷ ταῦτα ξυγχωρήσειεν; ὅτε Πυθαγόρα μὲν οὐδεμία τις τοιαύτη καταλέλειπται γραφή, οὐδ᾽ ἀπόῤῥητά τινα ξυγγράμματα (74), ὡς κἂν ὑπονοῆσαι αὐτὸν ἐξ ἐκείνων ὁρμᾶσθαι· ὁ δέ γε διδά- σκαλος αὐτῷ τῆς κατὰ Πυθαγόραν φιλοσοφίας οὐδέν τι διαφέρειν τῶν Ἐπικουρείων πρὸς αὐτοῦ μεμαρ γιγνωσκόντων τε αὐτὸ καὶ πραττόντων, νὸν, ὀρνίθων, αὐτοδίδακτον ὡς ἂν μὴ μετ᾿ ἀγικώ μονος ἀπαγορεύσαντι. 8:3 LIBER CONTRA HIEROCLEM. A animantium sibi comparavit. Id vero didicit, dum B per istos Arabiæ populos iter faceret, qui et scien- tia et usu ejus rei maxime pollebant. Est enim hoc Arabum, ut cycnos bodienum, aliasque fatidicas aves sciscitentur perinde atque oracula. Conjiciunt vero brutas voces draconum pasti, ut alii putant, corde, ut alii, hepate. » Hic nempe omnino dra- conum, sive cor, sive hepar Pythagoricum illum, a victu abhorrentem animantium, et ne diis quidem sanguine remn sacram facere sustinentem, verosi - mile est comedisse, quo scilicet in sapientiæ gentis istius partes ipse quoque veniret. Apud magistros enim ejusmodi, qua alia ratione, nisi eadem quæs præceptores sequendo, in instituto suo proficere poluisset? Tenemus igitur inter Apollonii præcep- tores, quorum catalogum dedimus, Arabum etiam sapientes, artis auguralis, qua ipse praestabat, do- ctores : cujus, ut verosimile est, adjumento, postea aliquando de passerculo ", quid sibi velit, dum 80- cios ad pastum invitaret, vaticinatus, rem mazime mirandam præslare præsentibus omnibus est visus. Similiter, cæsam modo leænam, una cum octo ca- tulis, in itinere per Assyriam conspicatus, illico, ex isto conjecturam faciens " documento, ſaciendæ sibi apud Persas moræ tempus prædixit. C lib. 1, CAPUT XI. Consentanea autem disciplinæ apud Arabes, apud Persas quoque aggressum eum fuisse, idem auctor commemorat. Damidem enim, qui solus ipsi erat discipulus sociusque, probibens ad magos accessu 1, sulus ipse, (eam ob causam scilicet, ne illum, quem planissime liquebat rerum magicarum penitus esse imperitum,condiscipulum haberet,) circa meridiem, uti et circa medias noctes, eorum scholas obivit. Prætereaque ad Bardanis Babylonii regis admissura colloquium, his fere verbis usum eum fuisse Phi- lostratus] refert : • Sapientiam autem amplector Pythagorae Samii, qui et colere deos me ita docuit, ut mente eos complectar, sive videndos se præbeant sive minus, pariter, atque in colloquia cum diis descendam. » Sed enim quis hoc illi concesserit ! Cum Pythagoras ejus generis scriptum reliquerit nullum, neque aliquod scriptum ejus exstet arca- num magis, ut vel suspicari liceat talibus eum sub- lib. 1, c. 26. lib. 1v, c. 2. lib. 1, c. 22. quod elegans magis mihi videtur. etc., quod magis mihi probatur. Namn c post speciem genus nominari non adeo conve- niens, et cycni inter augurales aves non adeo cele- bres, imo corvorum ea in re celebrior opera apud Aralies, ut observatum Porphyrio De abst., lib. 111, p. 104. spectant, quod ista de Arabibus narratione contra- dicat sibi psi Philostratus, cum alibi sapientiam Apollonii esse statuat. Quod paulo ante ei exprobratum, c. 9. rius, si locum Philostrati conferas, firmantque hanc lectionem sequentia : etc. Quorum nullus esse potest sensus, si re Lineamus lectionem depravatam editorum qui ha- bent ticulam e quam hic insertam habent edita Euse- biana, melius eam ego quoque omitti putem, illi te enim nihil respondet, et sequentia duo cola inter se rectius illa particula junguntur, tanquam partes continentia cultus, quem a Pythagoræ sapientia se accepisse ait. (73) variis involucris sensum involventia, ut solebant symbolis suis uti ad tegendas reconditas doctrinas illi philosophi, symbolicam imitati Ægyptiorum sapientiam passim. (68) Γιγνωσκ. τε καὶ πραττ. αὐτό. Philostr., D (69) Κύκνων ήδη καὶ ὀρνίθ. Pilostr., ἤδη κοι- (70) Ἔχομεν δὴ οὖν πρ. τ. καταλελ. Hæc eo (71) Απαγορεύσας. Ita legendum esse sole cla- (72) Θεοὺς θεραπεύειν. Philostratus omittit par- (73) Ως. Philostr. habet καί. (74) Απόῤῥητά τινα ξυγγράμματα. Η.e. scripta
PG 22:815φεῦ τῆς ἀτοπίας, εἰ παρὰ τούτου λέγοι τις τῆς πρὸς τοὺς θεοὺς διαλέξεως τὴν σύνεσιν αὐτὸν εἰληφέναι. ἀλλὰ δὴ συγκεχωρήσθω καὶ ἑτέρων ὑφηγητῶν αὐτὸν ἀκηκοέναι καίτοι γε τοῦ συγγραφέως τοῦτο μηδαμῶς ἐπισημηναμένου· τίς δὴ οὖν τούτων σύνεσίν τε καὶ φοίτησιν (εἰς διαλέξεις) θεῶν ὁρωμένων καὶ οὐχ ὁρωμένων αὐτός τε ὡς ἀπὸ Πυθαγόρου (μαθὼν) εἰδέναι διδάσκεσθαί τε ἑτέρους ἐπηγγέλλετο; καὶ μὴν οὐδ’ ὁ περιβόητος Πλάτων πάντων γε μᾶλλον τῆς Πυθαγόρου κεκοινωνηκὼς φιλοσοφίας, οὔτ’ Ἀρχύτας, οὔτ’ αὐτὸς ἐκεῖνος ὁ τὰς Πυθαγόρου γραφῇ παραδοὺς ὁμιλίας Φιλόλαος, οὐδ’ εἴ τινες ἄλλοι γνώριμοι τἀνδρὸς γεγονότες, οἳ δόξας τε αὐτοῦ καὶ γνώμας γραφῇ τοῖς μετ’ αὐτὸν παραδεδώκασιν, ἐπὶ τοιαύτῃ τινὶ ἐσεμνύναντο σοφίᾳ. οὐκοῦν ἑτέρωθεν, ἀλλ’ οὐκ ἀπὸ Πυθαγόρου τὰ τοιαδὶ μαθὼν προσχήματι σεμνολογῶν ἐπιγράφεται τὴν τοῦ φιλοσόφου πρόσρησιν, ἵνα δὲ καὶ παραλογώτατα τὸ ψεῦδος ὡς ἀληθές τις γεγονέναι συγχωρήσειεν, οὐκ οἶδ’ ὅπως ἐξ αὐτοῦ λέγων ἐκείνου τοῦ Σαμίου πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν ἐξ ἀνθρώπων γενομένου τὰ περὶ τούτων αὐτὸν μεμαθηκέναι.σκαλος μὲν ἦν (75) αὐτῷ τῶν Πυθαγόρου λόγων αὐ πάνυ σπουδαῖος, οὐδ᾽ ἐνεργῷ τῇ φιλοσοφία χρώμενος, γαστρός τε ήττων (76) και Αφροδισίων· καὶ κατὰ τὸν Ἐπίκουρον ἐσχημάτιστο. Ην δὲ οὗτος Εὔξενος, ὁ ἐξ Ηρακλείας (77) του Πόντου. Τὰς δὲ Πυθαγόρου γνώμας (78) ἐγίγνωσκεν, ὥσπερ οἱ ὄρνιθες & μανο θάνουσι παρὰ τῶν ἀνθρώπων. Φεῦ τῆς ἀτοπίας ! εἰ παρὰ τούτου λέγοι τις τῆς πρὸς τοὺς θεοὺς δια λέξεως τὴν ξύνεσιν αὐτὸν εἰληφέναι. ᾿Αλλὰ δὴ ξυγκε χωρήσθω καὶ ἑτέρων ὑφηγητῶν αὐτὸν ἀκηκοέναι καί τοιγε τοῦ ξυγγραφέως τοῦτο μηδαμῶς ἐπισημηναμέν νου· τίς δὴ οὖν τούτων ξύνεσίν τε καὶ φοίτησιν θεῶν, δρωμένων καὶ οὐχ ὁρωμένων, αὐτός τε ὡς ὑπὸ Πυθα γόρου εἰδέναι, διδάσκεσθαί τε ἑτέρους ἐπηγγέλλετο ; Καὶ μὴν οὐδ᾽ ὁ περιβόητος Πλάτων, πάντων γε μᾶλλον τῆς Πυθαγόρου κεκοινωνηκώς φιλοσοφίας, οὔτ᾽ Αρχύ τας (79), οὔτ᾽ αὐτὸς ἐκεῖνος, ὁ τὰς Πυθαγόρου γραφή παραδοὺς ὁμιλίας, Φιλόλαος (80), οὐδ᾽ εἴ τινες ἄλλοι γνώριμοι τἀνδρὸς γεγονότες, οἳ δόξας τε αὐτοῦ καὶ γνώμας γραφῇ τοῖς μετ' αὐτοῦ (80') παραδεδώκασιν, ἐπὶ τοιαύτῃ τινὶ ἐσεμνύναντο σοφίᾳ. Οὐκοῦν ἑτέρωθεν, ἀλλ' οὐκ ἀπὸ Πυθαγόρου, τὰ τοιάδε μαθών, προσχήματι σεμνολογῶν, ἐπιγράφεται τὴν τοῦ φιλοσόφου πρόσω ρησιν. Ἵνα δὲ καὶ παραλογώτατα τὸ ψεῦδος (81) ὡς ἀληθές τις γεγονέναι ξυγχωρήσειεν, οὐκ οἶδ' ὅπως ἐξ αὐτοῦ λέγων (82) εκείνου τοῦ Σαμίου, πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν ἐξ ἀνθρώπων γενομένου, τὰ περὶ τούτων αὐτὸν μεμαθηκέναι. Οὐκοῦν πρὸς τοῖς Αραβίοις καὶ τοῦτον διδάσκαλον αὐτοῦ τῆς δὴ νομιζομένης ἀπορ βήτου περὶ θεῶν ἐπιστήμης ἐπιγραπτέον. Εἰ δὲ οὖν θείας ἦν φύσεως, κατέψευσται αὐτοῦ τοὺς διδασκά λους ὁ λόγος. Εἰ δ' ἀληθὴς ἦν οὗτος, ψευδὴς ἦν ὁ μυσ θος, καὶ οὐκ ἀληθὴς ἡ περὶ τοῦ θεῖον γεγονέναι αὐτὸν γραφή. τύρηται τοῦ Φιλοστράτου, ὧδέ πως εἰρηκότος· « Διδά γὰρ ήττων ἦν. διαδοχή. Μαθητεύ σαντες τῷ Πυθαγόρα πρεσβύτῃ νέοι Φιλόλαος, καὶ Εύρυτος, καὶ Αρχύτας τε ὁ πρεσβύτερος. έννατον ἀπὸ Πυθα- γόρου διάδοχον Πλάτωνα γεγονέναι Αρχύτου πρεσβυτέ ρου μαθητήν νεωτέρου πρεσβυτέρου ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΒ'. Οὔπω μοι τοῦ Πρωτέως το φάσμα πολυπραγμο Περὶ παίδων ἀγωγῆς, Γάδειρα" οὕτω τὰ πέντε βιβλία ἐπιγέγραπται τῶν Πυθαγόρι- κῶν σχολῶν Μοδεράτου Γαδειρέως. Μέχρι δὲ Φιλολάου οὐκ ἦν τι γνώναι Πυθαγόρειον δόγμα. τὸ ῥητόν Σοφία μοί Πυθαγόρου, ὃς θεοὺς θεραπεύειν ὧδέ με ἐδιδά ξατο, EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sidiis usum. Imo magister, quo ille in Pythagorica A philosophia usus est, nihil Epicureis fuisse melior, ipsius Philostrati testimonio perhibe:ur, ita loquen- tisse : « Præceptor quidem Pythagoricæ discipline ei fuit, bonæ minime frugis, neque opera pariter ac verbis philosophatus, ventrique et Veneri deditus, et ad Epicuri disciplinam compositus. Isque Euse- nus erat, Heraclea in Ponto oriundus, Pythagoræ autem sententias ita noverat, sicut aves ea, quæ ab hominibus edocentur. » Vah absurditatem ! si ab hoc quispiam affirmet conversandi cum diis pe. ritiam Apollonium accepisse. Verum concedamus alios quoque eum audivisse (Pythagoræ] interpre- tes, tametsi noster historicus ejus rei ne minimum quidem indicium faciat: at quis eorum cognoscere deos, eorumque commerciis frui, sive videndos se B præbeant sive minus, vel ipsum se a Pythagora edoctumi, vel alios docere posse professus est? Atqui ne celebratissimus Plato quidem magis quam alius quisquam Pythagoricæ particeps philosophie : neque Archytas, neque ipse, qui Pythagoræ fami- liares sermones litteris mandavit, Philolaus, neque alii, si qui sunt ex viri illius familiaribus, qui sen- tentias illius atque dogmata litteris posteritati con- signarunt, talem unquain sapientiam jactavere. Aliunde igitur, neque a Pythagora vero, talia edo- ctus, illo prætextu auctoritatem quærens, a philo- sophi illius nomine appellari voluit. Ut autem vel maxime, præter oninei rationem, mendacium illud verum esse aliquis concedat; non video tamen, quo pacto ab ipso dicere possit Samio illo, qui plurimos ante annos vivis excessit, ista sese acce- pisse. Ergo Arabibus hunc quoque doctorem ejus arcanæ, quæ pulatur, de diis scientia fas erit ac- censere. Si divinæ ergo indolis fuit; historia ma- gistros ei perperam affinxisse deprehenditur. Sin ea rum, qud de ejus divinitate est scriptum. CAPUT XII. Non mihi est animus diligentius de Protei spe- lib. 1, c. 7. Philostrato. dentur in Pythagora Alter qui ipsum au- civit Pythagoram, Jamblich. 1. r, c. 25, Mlleque Philolai magister, ut apud Diogenem est, qui Philo- laus primus Pythagorica dogmata scriptis prodidit. Ut posterioris Archytæ alicujus esse oporteat, si quæ sint Pythagorica scripta. Posterioris meminisse videtur apud Photiumn Anonymus, inquiens. Ut Archytam illum octavum in ea successione fuisse oporteat, juniorem priore, quem ipsi Pythagoræ Tarenti successisse dicit Jambli- chus. Quamobrem apud Photium pro legi malimn. Sane ipse Philostratus hic Archyte Philolaum, tanquam posteriori priorem, opponere videtur. Junioris vero Archytæ vitam Dio- C & D verax narratio est, falsa erit fabula, neque vɛ. genes scripsit. Scriptaque ejus varia, ad quæ hic digitum intendit Eusebius, habes apud Menagium ad Diogen. Laert. lib. viii, s. 80. quibus addendus videtur liber ipsi Philostrato allegatus, lib. vi De vita Apollon., c. 31. opus fuisse videtur Epicteticis Arriani dissertatio- nibus, quales Pythagore dissertationes scripsit quo- que Moderatus Gaditamus. V. Stephanus Ceterum primus Philolaus fuit, qui Pythagorica publicavit : Diogen., lib. viii, s. 85, interpres legisse videtur. EDIT. sint et a Pythagoreis accepta. verbis supra allegatis dicit Apollonius que tamen an salis æque ac dexte interpre tetur Eusebius, ut alia plura, hic quidem disqui- rendi locus non est. (75) Μὲν ἦν. Philostr. habet μὲν γὰρ ἦν. (76) Γαστρός τε ήττων. Philostr., Γαστρός τε (77) Ὁ ἐξ Ηρακλείας. Ἐξ omissum, restitui ex (78) Γνώμας. Philostr., δόξας. (79) Αρχύτας. Uter vero? nam duo fuisse vi- (60) Γραφῇ παραδούς όμιλ., Φιλόλαος. Simile boc (805) Μετ' αὐτοῦ. Forte legendum αὐτόν, ut et (81) Τα ψεῦδος. Quasi nempe Pythagorica illa (82) Λέγων. Subint. ἐστί, h. e. λέγει. Caterum κατὰ
PG 22:816οὐκοῦν πρὸς τοῖς Ἀραβίοις καὶ τοῦτον διδάσκαλον αὐτοῦ τῆς δὴ νομιζομένης ἀπορρήτου περὶ θεῶν ἐπιστήμης ἐπιγραπτέον. εἰ δὴ οὖν θείας ἦν φύσεως, κατέψευσται αὐτοῦ τοὺς διδασκάλους ὁ λόγος, εἰ δ’ ἀληθὴς ἦν οὗτος, ψευδὴς ἦν ὁ μῦθος καὶ οὐκ ἀληθὴς ἡ περὶ τοῦ θεῖον γεγονέναι αὐτὸν γραφή. οὔπω μοι τοῦ Πρωτέως τὸ φάσμα πολυπραγμονεῖν ἔπεισι καὶ τὴν περὶ τούτου πίστιν αἰτεῖν, οὐδὲ τῶν παρ’ αὐτῷ κύκνων τὰς ἀποδείξεις, οὓς γελοίως τὴν μητέρα τίκτουσαν αὐτὸν μαιοῦσθαι ἱστορεῖ, ἀλλ’ οὐδὲ τῆς περὶ τοῦ σκηπτοῦ μυθολογίας τὸν μάρτυρα παρέχειν ἀξιῶ, οὐ γὰρ δὴ καὶ τούτων, ὡς ἔφην, Δάμις ἡμῖν συνίστωρ ἀφίξεται, μακρῷ ὕστερον ἐν Νίνῳ τῆς Ἀσσυρίας τἀνδρὶ συνάψας. ἐγὼ μὲν οὖν εὖ μάλα προθύμως τοῖς εἰκόσι τε καὶ ἀληθείας ἐχομένοις πειθόμενος, εἰ καὶ μείζονά τινα καθ’ ὑπερβολὴν ἐς ἔπαινον ἀνδρὸς ἀγαθοῦ λέγοιτ’ ἄν, πιστὰ καὶ παραδεκτέα εἶναί μοι δοκῶ, ὅτι μὴ μόνα τὰ τερατώδη καὶ λήρου πλέα.σκαλος μὲν ἦν (75) αὐτῷ τῶν Πυθαγόρου λόγων αὐ πάνυ σπουδαῖος, οὐδ᾽ ἐνεργῷ τῇ φιλοσοφία χρώμενος, γαστρός τε ήττων (76) και Αφροδισίων· καὶ κατὰ τὸν Ἐπίκουρον ἐσχημάτιστο. Ην δὲ οὗτος Εὔξενος, ὁ ἐξ Ηρακλείας (77) του Πόντου. Τὰς δὲ Πυθαγόρου γνώμας (78) ἐγίγνωσκεν, ὥσπερ οἱ ὄρνιθες & μανο θάνουσι παρὰ τῶν ἀνθρώπων. Φεῦ τῆς ἀτοπίας ! εἰ παρὰ τούτου λέγοι τις τῆς πρὸς τοὺς θεοὺς δια λέξεως τὴν ξύνεσιν αὐτὸν εἰληφέναι. ᾿Αλλὰ δὴ ξυγκε χωρήσθω καὶ ἑτέρων ὑφηγητῶν αὐτὸν ἀκηκοέναι καί τοιγε τοῦ ξυγγραφέως τοῦτο μηδαμῶς ἐπισημηναμέν νου· τίς δὴ οὖν τούτων ξύνεσίν τε καὶ φοίτησιν θεῶν, δρωμένων καὶ οὐχ ὁρωμένων, αὐτός τε ὡς ὑπὸ Πυθα γόρου εἰδέναι, διδάσκεσθαί τε ἑτέρους ἐπηγγέλλετο ; Καὶ μὴν οὐδ᾽ ὁ περιβόητος Πλάτων, πάντων γε μᾶλλον τῆς Πυθαγόρου κεκοινωνηκώς φιλοσοφίας, οὔτ᾽ Αρχύ τας (79), οὔτ᾽ αὐτὸς ἐκεῖνος, ὁ τὰς Πυθαγόρου γραφή παραδοὺς ὁμιλίας, Φιλόλαος (80), οὐδ᾽ εἴ τινες ἄλλοι γνώριμοι τἀνδρὸς γεγονότες, οἳ δόξας τε αὐτοῦ καὶ γνώμας γραφῇ τοῖς μετ' αὐτοῦ (80') παραδεδώκασιν, ἐπὶ τοιαύτῃ τινὶ ἐσεμνύναντο σοφίᾳ. Οὐκοῦν ἑτέρωθεν, ἀλλ' οὐκ ἀπὸ Πυθαγόρου, τὰ τοιάδε μαθών, προσχήματι σεμνολογῶν, ἐπιγράφεται τὴν τοῦ φιλοσόφου πρόσω ρησιν. Ἵνα δὲ καὶ παραλογώτατα τὸ ψεῦδος (81) ὡς ἀληθές τις γεγονέναι ξυγχωρήσειεν, οὐκ οἶδ' ὅπως ἐξ αὐτοῦ λέγων (82) εκείνου τοῦ Σαμίου, πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν ἐξ ἀνθρώπων γενομένου, τὰ περὶ τούτων αὐτὸν μεμαθηκέναι. Οὐκοῦν πρὸς τοῖς Αραβίοις καὶ τοῦτον διδάσκαλον αὐτοῦ τῆς δὴ νομιζομένης ἀπορ βήτου περὶ θεῶν ἐπιστήμης ἐπιγραπτέον. Εἰ δὲ οὖν θείας ἦν φύσεως, κατέψευσται αὐτοῦ τοὺς διδασκά λους ὁ λόγος. Εἰ δ' ἀληθὴς ἦν οὗτος, ψευδὴς ἦν ὁ μυσ θος, καὶ οὐκ ἀληθὴς ἡ περὶ τοῦ θεῖον γεγονέναι αὐτὸν γραφή. τύρηται τοῦ Φιλοστράτου, ὧδέ πως εἰρηκότος· « Διδά γὰρ ήττων ἦν. διαδοχή. Μαθητεύ σαντες τῷ Πυθαγόρα πρεσβύτῃ νέοι Φιλόλαος, καὶ Εύρυτος, καὶ Αρχύτας τε ὁ πρεσβύτερος. έννατον ἀπὸ Πυθα- γόρου διάδοχον Πλάτωνα γεγονέναι Αρχύτου πρεσβυτέ ρου μαθητήν νεωτέρου πρεσβυτέρου ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΒ'. Οὔπω μοι τοῦ Πρωτέως το φάσμα πολυπραγμο Περὶ παίδων ἀγωγῆς, Γάδειρα" οὕτω τὰ πέντε βιβλία ἐπιγέγραπται τῶν Πυθαγόρι- κῶν σχολῶν Μοδεράτου Γαδειρέως. Μέχρι δὲ Φιλολάου οὐκ ἦν τι γνώναι Πυθαγόρειον δόγμα. τὸ ῥητόν Σοφία μοί Πυθαγόρου, ὃς θεοὺς θεραπεύειν ὧδέ με ἐδιδά ξατο, EUSEBI CESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. sidiis usum. Imo magister, quo ille in Pythagorica A philosophia usus est, nihil Epicureis fuisse melior, ipsius Philostrati testimonio perhibe:ur, ita loquen- tisse : « Præceptor quidem Pythagoricæ discipline ei fuit, bonæ minime frugis, neque opera pariter ac verbis philosophatus, ventrique et Veneri deditus, et ad Epicuri disciplinam compositus. Isque Euse- nus erat, Heraclea in Ponto oriundus, Pythagoræ autem sententias ita noverat, sicut aves ea, quæ ab hominibus edocentur. » Vah absurditatem ! si ab hoc quispiam affirmet conversandi cum diis pe. ritiam Apollonium accepisse. Verum concedamus alios quoque eum audivisse (Pythagoræ] interpre- tes, tametsi noster historicus ejus rei ne minimum quidem indicium faciat: at quis eorum cognoscere deos, eorumque commerciis frui, sive videndos se B præbeant sive minus, vel ipsum se a Pythagora edoctumi, vel alios docere posse professus est? Atqui ne celebratissimus Plato quidem magis quam alius quisquam Pythagoricæ particeps philosophie : neque Archytas, neque ipse, qui Pythagoræ fami- liares sermones litteris mandavit, Philolaus, neque alii, si qui sunt ex viri illius familiaribus, qui sen- tentias illius atque dogmata litteris posteritati con- signarunt, talem unquain sapientiam jactavere. Aliunde igitur, neque a Pythagora vero, talia edo- ctus, illo prætextu auctoritatem quærens, a philo- sophi illius nomine appellari voluit. Ut autem vel maxime, præter oninei rationem, mendacium illud verum esse aliquis concedat; non video tamen, quo pacto ab ipso dicere possit Samio illo, qui plurimos ante annos vivis excessit, ista sese acce- pisse. Ergo Arabibus hunc quoque doctorem ejus arcanæ, quæ pulatur, de diis scientia fas erit ac- censere. Si divinæ ergo indolis fuit; historia ma- gistros ei perperam affinxisse deprehenditur. Sin ea rum, qud de ejus divinitate est scriptum. CAPUT XII. Non mihi est animus diligentius de Protei spe- lib. 1, c. 7. Philostrato. dentur in Pythagora Alter qui ipsum au- civit Pythagoram, Jamblich. 1. r, c. 25, Mlleque Philolai magister, ut apud Diogenem est, qui Philo- laus primus Pythagorica dogmata scriptis prodidit. Ut posterioris Archytæ alicujus esse oporteat, si quæ sint Pythagorica scripta. Posterioris meminisse videtur apud Photiumn Anonymus, inquiens. Ut Archytam illum octavum in ea successione fuisse oporteat, juniorem priore, quem ipsi Pythagoræ Tarenti successisse dicit Jambli- chus. Quamobrem apud Photium pro legi malimn. Sane ipse Philostratus hic Archyte Philolaum, tanquam posteriori priorem, opponere videtur. Junioris vero Archytæ vitam Dio- C & D verax narratio est, falsa erit fabula, neque vɛ. genes scripsit. Scriptaque ejus varia, ad quæ hic digitum intendit Eusebius, habes apud Menagium ad Diogen. Laert. lib. viii, s. 80. quibus addendus videtur liber ipsi Philostrato allegatus, lib. vi De vita Apollon., c. 31. opus fuisse videtur Epicteticis Arriani dissertatio- nibus, quales Pythagore dissertationes scripsit quo- que Moderatus Gaditamus. V. Stephanus Ceterum primus Philolaus fuit, qui Pythagorica publicavit : Diogen., lib. viii, s. 85, interpres legisse videtur. EDIT. sint et a Pythagoreis accepta. verbis supra allegatis dicit Apollonius que tamen an salis æque ac dexte interpre tetur Eusebius, ut alia plura, hic quidem disqui- rendi locus non est. (75) Μὲν ἦν. Philostr. habet μὲν γὰρ ἦν. (76) Γαστρός τε ήττων. Philostr., Γαστρός τε (77) Ὁ ἐξ Ηρακλείας. Ἐξ omissum, restitui ex (78) Γνώμας. Philostr., δόξας. (79) Αρχύτας. Uter vero? nam duo fuisse vi- (60) Γραφῇ παραδούς όμιλ., Φιλόλαος. Simile boc (805) Μετ' αὐτοῦ. Forte legendum αὐτόν, ut et (81) Τα ψεῦδος. Quasi nempe Pythagorica illa (82) Λέγων. Subint. ἐστί, h. e. λέγει. Caterum κατὰ
PG 22:817οὔκουν φθονοίην, εἴ φησιν ὁ συγγραφεὺς γένος τε ἀρχαῖον καὶ τῶν οἰκιστῶν ἀνημμένον τῷ ἀνδρὶ γεγονέναι καὶ πλουτῶν εἰ οὕτως ἔτυχεν ὑπὲρ τοὺς ἐγχωρίους ἅπαντας διδασκάλων τε νέον ὄντα οὐ μόνον τῶν δεδηλωμένων τυχεῖν, ἀλλ’, εἰ δοκεῖ, καὶ τούτων αὐτὸν διδάσκαλον καὶ καθηγητὴν γεγονέναι. ἔστω δ’ ἐπὶ τούτοις ἐντρεχὴς καὶ τὰ κοινά, ὡς τὸν εἰς Ἀσκληπιοῦ θεραπείας χάριν ἀφιγμένον διὰ γνώμης ἀρίστης ἀπαλλάξαι τῆς ἀρρωστίας, νοσοῦντι γὰρ δὴ ὑδέρου πάθει κατάλληλον ἐγκρατείας ὑποθέσθαι δίαιταν τῷ κάμνοντι καὶ ταύτῃ αὐτὸν ὑγιᾶ καταστῆσαι καὶ τούτῳ γε τῆς φρονήσεως ἀποδεκτὸν τὸ μειράκιον, καὶ ὡς τὸν πολυτελῶς θύειν παρεσκευασμένον εἶρξεν οἷα εἰκὸς ἐπὶ κακίᾳ διαβεβοημένον, καὶ γὰρ δὴ τῶν ἐγχωρίων ἁπάντων πλουσιώτατόν τε καὶ περιφανέστατον αὐτὸν ὑποτίθεται. καὶ ἐν σώφροσι δ’ αὐτὸν φθόνος οὐδεὶς ἐγγράφειν, ὅτι τε πρὸς τὸν ἐραστὴν πειρώμενον αὐτοῦ τῆς ὥρας διελοιδορήσατο καὶ γυναικείας ὅτι καθαρὸν ἑαυτὸν μίξεως διὰ τέλους, ὡς ὁ λόγος φησίν, ἤγαγε. πιστὰ δ’ ἔστω καὶ τὰ τῆς πενταετοῦς κατὰ Πυθαγόραν σιωπῆς αὐτοῦ, καὶ τά, ὅπως ταύτην διήνυσεν, ἐπαίνου ἄξια.νεῖν ἔπεισι, καὶ τὴν περὶ τούτου πίστιν αἰτεῖν, οὐδὲ ἡ τῶν παρ' αὐτῷ κύκνων τὰς ἀποδείξεις, οὓς γελοίως τίκτουσαν αὐτὸν τὴν μητέρα καὶ περιστῆσαι (85), καὶ μαιοῦσθαι ἱστορεῖ. ᾿Αλλ' οὐδὲ περὶ τοῦ σκηπτοῦ (84) μυθολογίας τὸν μάρτυρα παρέχειν ἀξιῶ. Οὐ γὰρ δὴ καὶ τούτων, ὡς ἔφη, Δάμις ἡμῖν ξυνίστωρ (85) ἀφ- ίξεται, μακρῷ ὕστερον ἐν Νίνῳ τῆς Ἀσσυρίας τἀνδρὶ ξυνάψας. Ἐγὼ μὲν οὖν εὖ μάλα προθύμως τοῖς εἰσ κόσι τε καὶ ἀληθείας ἐχομένοις πειθόμενος, εἰ καὶ μείζονα τινα καθ' ὑπερβολὴν ἐς ἔπαινον ἀνδρὸς ἀγα θοῦ λέγοιτ' ἂν, πιστὰ καὶ παραδεκτέα εἶναί μοι δοκῶ, ὅτι μὴ μόνα τὰ τερατώδη καὶ λήρου πλέα. Ούκουν φθονείην, εἴ φησιν ὁ ξυγγραφεύς γένος τε - ἀρχαῖον, καὶ τῶν οἰκιστῶν ἀνημμένον τῷ ἀνδρὶ γεγο νέναι· καὶ πλουτῶν εἰ οὕτως ἔτυχεν ὑπὲρ τοὺς ἔγχω ρίους ἅπαντας· διδασκάλων τε, νέον ὄντα, οὐ μόνον Β τῶν δεδηλωμένων τυχεῖν, ἀλλ᾽, εἰ δοκεῖ, καὶ τού- των (86) αὐτὸν διδάσκαλον καὶ καθηγητὴν γεγονέναι. Ἔστω δ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐντρεχὴς καὶ τὰ κοινὰ, ὡς τὸν ἐς Ἀσκληπιοῦ θεραπείας χάριν ἀφιγμένον, διὰ γνώ- μης ἀρίστης ἀπαλλάξαι τῆς ἀῤῥωστίας. Νοσοῦντι γὰρ δὴ ὑδέρου πάθει, κατάλληλον ἐγκρατείας υπο θέσθαι δίαιταν τῷ κάμνοντι, καὶ ταύτῃ αὐτὸν ὑγια καταστῆσαι, καὶ τούτῳ γε τῆς φρονήσεως ἀποδεκτὸν τὸ μειράκιον. Καὶ ὡς τὸν πολυτελῶς (87) θύειν παρ εσκευασμένον είρξεν, οἷα εἰκὸς ἐπὶ κακίᾳ διαβεβοη- μένον· καὶ γὰρ δὴ καὶ τῶν ἐγχωρίων ἁπάντων πλουσιώτατόν (88) τε καὶ περιφανέστατον αὐτὸν ὑπο- τίθεται. Καὶ ἐν σώφροσι δ' αὐτὸν φθόνος οὐδεὶς ἀνα- γράφειν, ὅτι τε πρὸς τὸν ἐραστὴν, πειρώμενον αὐτοῦ ' τῆς ὥρας, διελοιδορήσατο, καὶ γυναικείας ὅτι καθα- ρὸν ἑαυτὸν μίξεως διὰ τέλους, ὡς ὁ λόγος φησίν, ήγαγε. Πιστὰ δ' ἔστω καὶ τὰ τῆς πενταετούς κατὰ Πυθαγόραν σιωπῆς αὐτοῦ, καὶ τὰ, ὅπως ταύτην δι- ήνυσεν, ἐπαίνου ἄξια. Ταῦτα δὴ, καὶ ὅσα τοιαῦτα ἀν- θρώπινα, καὶ ὡς ἀληθῶς φιλοσοφίας καὶ ἀληθείας οὐ πόρρω, δέχοιμ' ἂν, περὶ πολλοῦ τὸ εὐγνωμόν τε καὶ φιλάληθες τιμώμενος. Τό γέ τοι κρεῖττον ἀνθρώπου τὴν φύσιν ὑποτίθεσθαι, καὶ παρὰ πόδας (89) έναν τιολογεῖν, τῆς τε δοθείσης ἀμνημονεῖν ὑποθέσεως, ἔχειν ψόγον ἂν καὶ διαβολὴν αὐτῷ τε τῷ γράφοντι, καὶ πολὺ πρότερον τῷ γραφομένῳ, περιάψειν ἡγοῦ μαι. περὶ τους κήπους. ὡς έστω δ' ἐπὶ τούτοις ἐντρεχὴς καὶ τὰ κοινά, ὩΣ τὸν Ἀσκληπιού ἀριγμέν γον ἀπαλλάξαι τῆς ἀρρωστίας... καὶ ὩΣ τὸν που λυτ. δόσας, παραδόξως κα inquirere, ejusque argumenta ut edat postu lare, ut item, de cycnis quæ habet ", prolet, quos ridicule matrem ejus, ipsum jam parientem, cir- cumstetisse, eique obstetriciam præstitisse operam narrat. Imo neque ut fabulæ " de fulmine testem producat expeto. Neque enim istorum etiam con- scius Damis, ad quem provocavit, nobis prodibit, qui diu post demum Nini, Assyriæ urbe, viro se adjunxit. Nempe ego quidem lubentissime probabi- libus rebus, et ad verum propius accedentibus fidem habens, licet etiam quædam magnifice magis, per exaggerationem, ad commendationem viri boni af- persuadeo, modo ne monstrosa siut plane, et sto- lidis figmentis referta. Neque adeo invideam, quod LIGER CONTRA HIEROCLEM. ctro ferantur, ea credenda esse amplectendaque mili dicat historicus, genus esse viro antiquum el quod in primos conditores [patriæ] desinat. Quod item civium omnium ditissimum ticat fuisse: præ- ceptoresque adolescentem non clarissimos tan- twn esse nacium, verum etiam, si ita placeat, eorum ipsum magistrum exstitisse atque doctorem. Esto autem præterea, etiam in rebus [ordinariis et} vulgaribus sagax : ita ut ad Asclepieum medicina causa accedentem ", optimo consilio ab ægritudine liberarit (Aquæ intercutis enim morbo laboranti, convenientem ægro in victu temperantiam quod præceperit, eumque adeo restituerit sanitati, ob boc quoque prudentiæ [argumentum} laudandus adolescens); ita [porro in rebus vulgaribus sagax sit] ut et magnifice sacris operantem abegerit ", C quippe alatim ob vitia famosum (nempe hominem ut regionis illius maxime divitem repræsentat, maximeque conspicuum); neque invideam in castis- simis eum censeri, quodque amantem *, ætatem ejus corrumpere tentantem, objurgatum repulerit; quod item a muliebri commercio puram semper, ¸ut historia refert "7, vitam egerit. Fidem etiam in- veniant, quæ ad observatumn] ipsi juxta Pythagore instituta quinquennio silentium spectant 18, et quid- quid, dum illud olivit, laude fecit dignum. Haec, in- quam, et quidquid ejus est generis, humanam sortei non excedentia, et veræ philosophiæ con- sentanea, neque nimis ab ipsa veritate aliena, non invitas admiserim; magni sane candorem faciens, et studium veritatis. At vero hominis illius indolem humana majorein fingere, statimque sibi ipsi contradicere, et parum memorem esse antea positorum, lib. 1, c. 4. lib. 11, c. 5. at ibid. c. 19. lib. 1, c. 12. lib. 1, c. 13. ss lib. 1, lib. fuit, quæ exciderat in editis. ex Reg. ms. et Philostrato emendaram. HOLSTEN. Nempe in Eusebii editis inepte scriptum erat (quod erat in prioribus editionibus) sententia flagi- tante HOLSTEN. sententia, et ipsa historia Philostrati concinente, qui Euxeno, magistro in Pythagorica sapientia suo, longe superiorem fuisse discipulum Apollonium dicit. ' D c. 4. lib. 1, c. 3. c. et 16. ** lib. 1, c. 9. as lib. 3, particulam a superioribus, etc. scelera facilius in vulgus emanare solent, ut adeo Apollonius sine divina scientia, ex fama, quæ ad hominem istum spectabant, potuerit resciscere. quod nauci est. HOLSTEN. Hinc lectionem et ipse probo ; suspicatus olim fueram, gendum esse. (85) Περιστῆσαι. Restituenda ex Philostrato vox (84) Τοῦ σκηπτού. Legendum τοῦ σκηπτοῦ, μι (85) Ξυνίστωρ. Ξυνίστωρ reposui pro ξὺν ἔστρῳ (86) Τούτων. Sic restitui pro τοῦτον, postulante (87) Καὶ ὡς τὸν πολυτ. Suspenditur oratio per (88) Καὶ γ. δ. καὶ τ. ἐγχωρ. ἀπ. πλουσ. Qualium (8) Παρὰ πόδας. Ita Reg. cod. pro edito παρα
PG 22:818ταῦτα δὴ καὶ ὅσα τοιαῦτα ἀνθρώπινα καὶ ὡς ἀληθῶς φιλοσοφίας καὶ ἀληθείας οὐ πόρρω δεχοίμην ἂν περὶ πολλοῦ τὸ εὔγνωμόν τε καὶ φιλάληθες τιμώμενος, τὸ γέ τοι κρεῖττον ἀνθρώπου τὴν φύσιν ὑποτίθεσθαι καὶ παρὰ πόδας ἐναντιολογεῖν τῆς τε δοθείσης ἀμνημονεῖν ὑποθέσεως, ἔχειν ψόγον ἂν καὶ διαβολὴν αὐτῷ τε τῷ γράφοντι καὶ πολὺ πρότερον τῷ γραφομένῳ περιάψειν ἡγοῦμαι. Καὶ ταῦτα μὲν ἀπὸ τοῦ πρώτου συγγράμματος. ἐπίωμεν δὲ καὶ τὰ ἐκ τοῦ δευτέρου. τὴν ἀπὸ Περσίδος ἐπ’ Ἰνδοὺς πορείαν ἄγει παραλαβὼν αὐτὸν ὁ λόγος. εἶτά τι πεπονθὼς ἀπειρόκαλον, [ὥσπερ τι παράδοξον,] δαιμόνιόν τι, ὃ καὶ ἔμπουσαν ὀνομάζει, κατὰ τὴν ὁδὸν ἰδόντα λοιδορίαις ἅμα τοῖς ἀμφ’ αὐτὸν ἀπελάσαι φησί, καὶ ζῴων δὲ εἰς τροφὴν αὐτοῖς προσαχθέντων εἰρηκέναι αὐτὸν τῷ Δάμιδι, ὡς ἄρα συγχωροίη αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἑταίροις σιτεῖσθαι τῶν κρεῶν, τὸ γὰρ ἀπέχεσθαι αὐτῶν αὐτοῖς μὲν εἰς οὐδὲν ὁρᾶν προβαῖνον, ἑαυτῷ δὲ εἰς ἃ ὡμολόγηται πρὸς φιλοσοφίαν ἐκ παιδός.νεῖν ἔπεισι, καὶ τὴν περὶ τούτου πίστιν αἰτεῖν, οὐδὲ ἡ τῶν παρ' αὐτῷ κύκνων τὰς ἀποδείξεις, οὓς γελοίως τίκτουσαν αὐτὸν τὴν μητέρα καὶ περιστῆσαι (85), καὶ μαιοῦσθαι ἱστορεῖ. ᾿Αλλ' οὐδὲ περὶ τοῦ σκηπτοῦ (84) μυθολογίας τὸν μάρτυρα παρέχειν ἀξιῶ. Οὐ γὰρ δὴ καὶ τούτων, ὡς ἔφη, Δάμις ἡμῖν ξυνίστωρ (85) ἀφ- ίξεται, μακρῷ ὕστερον ἐν Νίνῳ τῆς Ἀσσυρίας τἀνδρὶ ξυνάψας. Ἐγὼ μὲν οὖν εὖ μάλα προθύμως τοῖς εἰσ κόσι τε καὶ ἀληθείας ἐχομένοις πειθόμενος, εἰ καὶ μείζονα τινα καθ' ὑπερβολὴν ἐς ἔπαινον ἀνδρὸς ἀγα θοῦ λέγοιτ' ἂν, πιστὰ καὶ παραδεκτέα εἶναί μοι δοκῶ, ὅτι μὴ μόνα τὰ τερατώδη καὶ λήρου πλέα. Ούκουν φθονείην, εἴ φησιν ὁ ξυγγραφεύς γένος τε - ἀρχαῖον, καὶ τῶν οἰκιστῶν ἀνημμένον τῷ ἀνδρὶ γεγο νέναι· καὶ πλουτῶν εἰ οὕτως ἔτυχεν ὑπὲρ τοὺς ἔγχω ρίους ἅπαντας· διδασκάλων τε, νέον ὄντα, οὐ μόνον Β τῶν δεδηλωμένων τυχεῖν, ἀλλ᾽, εἰ δοκεῖ, καὶ τού- των (86) αὐτὸν διδάσκαλον καὶ καθηγητὴν γεγονέναι. Ἔστω δ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐντρεχὴς καὶ τὰ κοινὰ, ὡς τὸν ἐς Ἀσκληπιοῦ θεραπείας χάριν ἀφιγμένον, διὰ γνώ- μης ἀρίστης ἀπαλλάξαι τῆς ἀῤῥωστίας. Νοσοῦντι γὰρ δὴ ὑδέρου πάθει, κατάλληλον ἐγκρατείας υπο θέσθαι δίαιταν τῷ κάμνοντι, καὶ ταύτῃ αὐτὸν ὑγια καταστῆσαι, καὶ τούτῳ γε τῆς φρονήσεως ἀποδεκτὸν τὸ μειράκιον. Καὶ ὡς τὸν πολυτελῶς (87) θύειν παρ εσκευασμένον είρξεν, οἷα εἰκὸς ἐπὶ κακίᾳ διαβεβοη- μένον· καὶ γὰρ δὴ καὶ τῶν ἐγχωρίων ἁπάντων πλουσιώτατόν (88) τε καὶ περιφανέστατον αὐτὸν ὑπο- τίθεται. Καὶ ἐν σώφροσι δ' αὐτὸν φθόνος οὐδεὶς ἀνα- γράφειν, ὅτι τε πρὸς τὸν ἐραστὴν, πειρώμενον αὐτοῦ ' τῆς ὥρας, διελοιδορήσατο, καὶ γυναικείας ὅτι καθα- ρὸν ἑαυτὸν μίξεως διὰ τέλους, ὡς ὁ λόγος φησίν, ήγαγε. Πιστὰ δ' ἔστω καὶ τὰ τῆς πενταετούς κατὰ Πυθαγόραν σιωπῆς αὐτοῦ, καὶ τὰ, ὅπως ταύτην δι- ήνυσεν, ἐπαίνου ἄξια. Ταῦτα δὴ, καὶ ὅσα τοιαῦτα ἀν- θρώπινα, καὶ ὡς ἀληθῶς φιλοσοφίας καὶ ἀληθείας οὐ πόρρω, δέχοιμ' ἂν, περὶ πολλοῦ τὸ εὐγνωμόν τε καὶ φιλάληθες τιμώμενος. Τό γέ τοι κρεῖττον ἀνθρώπου τὴν φύσιν ὑποτίθεσθαι, καὶ παρὰ πόδας (89) έναν τιολογεῖν, τῆς τε δοθείσης ἀμνημονεῖν ὑποθέσεως, ἔχειν ψόγον ἂν καὶ διαβολὴν αὐτῷ τε τῷ γράφοντι, καὶ πολὺ πρότερον τῷ γραφομένῳ, περιάψειν ἡγοῦ μαι. περὶ τους κήπους. ὡς έστω δ' ἐπὶ τούτοις ἐντρεχὴς καὶ τὰ κοινά, ὩΣ τὸν Ἀσκληπιού ἀριγμέν γον ἀπαλλάξαι τῆς ἀρρωστίας... καὶ ὩΣ τὸν που λυτ. δόσας, παραδόξως κα inquirere, ejusque argumenta ut edat postu lare, ut item, de cycnis quæ habet ", prolet, quos ridicule matrem ejus, ipsum jam parientem, cir- cumstetisse, eique obstetriciam præstitisse operam narrat. Imo neque ut fabulæ " de fulmine testem producat expeto. Neque enim istorum etiam con- scius Damis, ad quem provocavit, nobis prodibit, qui diu post demum Nini, Assyriæ urbe, viro se adjunxit. Nempe ego quidem lubentissime probabi- libus rebus, et ad verum propius accedentibus fidem habens, licet etiam quædam magnifice magis, per exaggerationem, ad commendationem viri boni af- persuadeo, modo ne monstrosa siut plane, et sto- lidis figmentis referta. Neque adeo invideam, quod LIGER CONTRA HIEROCLEM. ctro ferantur, ea credenda esse amplectendaque mili dicat historicus, genus esse viro antiquum el quod in primos conditores [patriæ] desinat. Quod item civium omnium ditissimum ticat fuisse: præ- ceptoresque adolescentem non clarissimos tan- twn esse nacium, verum etiam, si ita placeat, eorum ipsum magistrum exstitisse atque doctorem. Esto autem præterea, etiam in rebus [ordinariis et} vulgaribus sagax : ita ut ad Asclepieum medicina causa accedentem ", optimo consilio ab ægritudine liberarit (Aquæ intercutis enim morbo laboranti, convenientem ægro in victu temperantiam quod præceperit, eumque adeo restituerit sanitati, ob boc quoque prudentiæ [argumentum} laudandus adolescens); ita [porro in rebus vulgaribus sagax sit] ut et magnifice sacris operantem abegerit ", C quippe alatim ob vitia famosum (nempe hominem ut regionis illius maxime divitem repræsentat, maximeque conspicuum); neque invideam in castis- simis eum censeri, quodque amantem *, ætatem ejus corrumpere tentantem, objurgatum repulerit; quod item a muliebri commercio puram semper, ¸ut historia refert "7, vitam egerit. Fidem etiam in- veniant, quæ ad observatumn] ipsi juxta Pythagore instituta quinquennio silentium spectant 18, et quid- quid, dum illud olivit, laude fecit dignum. Haec, in- quam, et quidquid ejus est generis, humanam sortei non excedentia, et veræ philosophiæ con- sentanea, neque nimis ab ipsa veritate aliena, non invitas admiserim; magni sane candorem faciens, et studium veritatis. At vero hominis illius indolem humana majorein fingere, statimque sibi ipsi contradicere, et parum memorem esse antea positorum, lib. 1, c. 4. lib. 11, c. 5. at ibid. c. 19. lib. 1, c. 12. lib. 1, c. 13. ss lib. 1, lib. fuit, quæ exciderat in editis. ex Reg. ms. et Philostrato emendaram. HOLSTEN. Nempe in Eusebii editis inepte scriptum erat (quod erat in prioribus editionibus) sententia flagi- tante HOLSTEN. sententia, et ipsa historia Philostrati concinente, qui Euxeno, magistro in Pythagorica sapientia suo, longe superiorem fuisse discipulum Apollonium dicit. ' D c. 4. lib. 1, c. 3. c. et 16. ** lib. 1, c. 9. as lib. 3, particulam a superioribus, etc. scelera facilius in vulgus emanare solent, ut adeo Apollonius sine divina scientia, ex fama, quæ ad hominem istum spectabant, potuerit resciscere. quod nauci est. HOLSTEN. Hinc lectionem et ipse probo ; suspicatus olim fueram, gendum esse. (85) Περιστῆσαι. Restituenda ex Philostrato vox (84) Τοῦ σκηπτού. Legendum τοῦ σκηπτοῦ, μι (85) Ξυνίστωρ. Ξυνίστωρ reposui pro ξὺν ἔστρῳ (86) Τούτων. Sic restitui pro τοῦτον, postulante (87) Καὶ ὡς τὸν πολυτ. Suspenditur oratio per (88) Καὶ γ. δ. καὶ τ. ἐγχωρ. ἀπ. πλουσ. Qualium (8) Παρὰ πόδας. Ita Reg. cod. pro edito παρα
PG 22:819καίτοι τίς οὐκ ἂν ἀπορήσειεν, ὅτι μηδ’ αὐτόν, ὃν μόνον ἐδόκει τοῦ βίου ζηλωτὴν κεκτῆσθαι καὶ προὔτρεπεν ἐπὶ φιλοσοφίαν, εἶργεν οἷα φίλτατον τῆς τῶν ἐμψύχων, ὡς ἂν οὐχ ὁσίας κατὰ Πυθαγόραν τροφῆς, ὁ δ’ οὐκ οἶδ’ ὁποίῳ λόγῳ λέγων μὲν οὐ συνοίσειν ἑαυτῷ, κείνοις δ’ οὐδὲν ὁρᾶν ἀπὸ τῆς ἀποχῆς προβαῖνον ὡμολόγει; ἐπὶ τούτοις ὁ Φιλόστρατος ὁ τἀληθὲς τιμᾶν πρὸς τοῦ Φιλαλήθους μεμαρτυρημένος, ὅρα τῆς ἀληθείας ὁποῖα δείγματα παρίστησι· γενόμενον παρ’ Ἰνδοῖς τὸν Ἀπολλώνιον παραστήσασθαί φησιν ἑρμηνέα καὶ δι’ αὐτοῦ προσδιαλέγεσθαι Φραώτῃ, τοῦτο δ’ εἶναι τῷ βασιλεῖ τῶν Ἰνδῶν ὄνομα, καὶ ὁ μικρῷ πρόσθεν κατ’ αὐτὸν πασῶν γλωσσῶν συνεὶς νῦν αὖ κατὰ τὸν αὐτὸν ἑρμηνέως δεῖται. καὶ πάλιν ὁ (τὰ) κατὰ διάνοιαν ἀνθρώπων εἰδὼς καὶ μόνον οὐχὶ κατὰ τὸν παρ’ αὐτοῖς θεὸν 20 κωφοῦ τε ξυνιεὶς καὶ οὐ λαλέοντος ἀκούων 20 δι’ ἑρμηνέως ἀνερωτᾷ, ὁποία τις εἴη τῷ βασιλεῖ δίαιτα, ἡγεμόνα τε ἀξιοῖ τῆς ἐς Βραχμᾶνας πορείας γενέσθαι τινὰ αὐτῷ.ΙΙ. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. Καὶ ταῦτα μὲν ἀπὸ τοῦ πρώτου ξυγγράμματος. Ἐπίωμεν δὲ τὰ ἐκ τοῦ δευτέρου. Τὴν ἀπὸ Περ σίδος ἐπ' Ινδούς πορείαν ἄγει παραλαβὼν αὐτὸν ὁ λόγος. Εἶτά τι πεπονθότ' ἀπειρόκαλον, ὅπερ τι παράδοξον, δαιμόνιόν τι, ὁ καὶ Ἔμπουσαν ὀνομάζει, κατὰ τὴν ὁδὸν ἰδόντα, λοιδορίαις ἅμα τοῖς ἀμφ' αύ τὸν ἀπελάσαι φησί. Καὶ ζώων δὲ αὐτοῖς ἐς τροφής προσαχθέντων, εἰρηκέναι αὐτὸν τῷ Δάμιδι, ὡς ἄρα ξυγχωροίη αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἑταίροις (90) σιτεῖσθαι τῶν χρεῶν· τὸ γὰρ ἀπέχεσθαι αὐτῶν, αὐτοῖς μὲν ἐς οὐδὲν ὁρᾶν προβαῖνον (91), ἑαυτῷ δὲ ἐς ἃ ὡμολόγη ται πρὸς φιλοσοφίαν ἐκ παιδός. Καίτοι τίς οὐκ ἂν ἀπορήσειεν, ὅτι μηδ' αὐτὸν, ἐν μόνον ἐδόκει τοῦ βίου ζηλωτὴν κεκτῆσθαι, καὶ προτρεπεν ἐπὶ φιλοσοφίαν, είργέ τε, οἷα φίλτατον, τῆς τῶν ἐμψύχων, ὡς ἂν τύχ ὁσίας, κατὰ Πυθαγόραν, τροφῆς. Ὁ δ', οὐκ οἶδ' ὁποία λόγῳ, λέγει (92) μὲν οὐ ξυνοίσειν ἑαυτῷ· κείναις δ' οὐδὲν ὁρᾶν ἀπὸ τῆς ἀποχῆς προβαίνον ὡμολόγει. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΔ'. Ἐπὶ τούτοις ὁ Φιλόστρατος, ὁ τἀληθὲς τιμαν πρὸς τοῦ ο Φιλαλήθους, μεμαρτυρημένος (95), όρα τῆς ἀληθείας ὁποῖα δείγματα παρίστησι. Γενόμενον παρ' Ἰνδοῖς τὸν ᾿Απολλώνιον παραστήσασθαί φησιν ἑρμηνέα, καὶ δι' αὐτοῦ προσδιαλέγεσθαι Φραώτη, τοῦτο δ' εἶναι τῷ βασιλεῖ τῶν Ἰνδῶν ὄνομα. Καὶ ὁ μικρῷ πρόσθεν, κατ' αὐτὸν, πασῶν γλωττῶν ξυνείς, νῦν αὖ, κατὰ τὸν αὐτὸν, ἑρμηνέως δεῖται. Καὶ πάλιν ὁ τὰ κατὰ διανοίας (94) ἀνθρώπων εἰδὼς, καὶ μόνον οὐχὶ κατὰ τὸν παρ' αὐτοῖς Θεὸν (95), Κωφοῦ τε ξυνιείς, καὶ οὐ λαλοῦντος ἀκούων, ὁποία τίς εἴη τῷ βασιλεῖ δι' ἑρμηνέως έρωτᾷ δίαιτα, ὡς ἐς, προσβαῖνον προ- βαῖνον, λόγῳ, λόγῳ. λόγῳ ξυνοί- σειεν ξυνοίσειν, ὁ κατά διάνοιαν. μυσταγωγον τοῦ βίου Επ- δαιμόνιον θεόν Περὶ τούτου Σωκράτους δαιμονίου, ὁ παρ' αὐτοῖς Θεός EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. APOLOGETICA. - id reprehensionem mereri, atque tum ipsi scriptori tum multo etiam magis ei, de quo scribit, turpite- dinem afferre arbitror. CAPUT XIII. A Atque haec quidem sunt, quæ ex primo libro [ob- servanda fuere]. Percurramus ea etiam quæ in se- cundo occurrunt. " Itinere ex Perside in Indiam eum porro prosecuta [historia] deducit. Deinde cum aliquid ei obvenisset plane absonum, hoc est insolitum, damon scilicet aliquis, quem Empu- sam quoque appellat": eum in via ubi esset con- spicatus, conviciis juxta cum sociis abegisse, nar- rat. Animantibus vero eis, quibus vescerentur, oblatis ", ad Damin dixisse, se quidem ipsi el som ciis concedere non illibenter ut carnibus vescan- tur: abstinentiam enim ab iis ad nullam corum spectare utilitatem: sibi autem hoc conducere ad volum, quod puer fecerit philosophiæ. At vero cui incredibile non videatur, quod ne eum quidem, quem unum habere vitæ imitatorem, præceptisque philosophiæ quem instituebat, non prohibuerit, conjunctissimum licet, victu animantium, quippe in-purus qui esset juxta Pythagoræ instituta. At ipse, nescio qua ratione ductus, sibi quidem id minus expedire ait : illis tamen quid ex abstinentia ab animantibus commodi provenire possit, non videre fatetur. CAPUT XIV. Post hæc Philostratus, qui veritatis amantissi- mus • Philaleth: a testimonio perhibetur, quæ veri- tatis specimina edat, considera. Ad Indos delatum Apollonium interpretem sibi ait ascivisse ", at- que per eum collocutum esse cum Phraota, id enim Indiæ regi nomen fuisse. Nempe qui paulo ante, secundum Philostratum”, linguarum om- nium erat callentissimus, jam juxta eumdem inter- C prete habet opus. Et rursum qui ca novit, quæ animo homines premunt et tantum non ut Deus il- lorum, Muti est concipiens animum sensusque lacentis, fam per interpretem, quo victu rex utatur, inter- * lib, 11, ** lib. 11, c. 4. lib. 11, c. 7. erat in editis. lib. 11, c. 26. ss lib. r, c. 19. editi habebant pro et pro D quam utramque lectionem ex Eusebio et mss. rejecimus suo loco. conjectura dueti restituimus nam editi habent quod incuria amamuensis natum ex præce dente proximo loco Unde iteratum fru- stra esse alii suspicati, plane omisere, indeque porro formam infinitam in subjunctivam mulavere, legentes pro quæ jam inde corru- ptel Holstenii textum occupavere. cap. 2. Holstenianæ lectio est. Nani Aldus et Morellus edi- derant pres, quasi Deus illis insitus, ac si genium homini- bus singulis adjunctum, sebius intellexisset; quem non solum, sed et ipse Plato frequenter appellat. Et Apulei de deo Socratis liber exstat, hoc est ut Plutarchus et Maximus Tr- rius suos inscripsere. Et hunc sive deum sive ge- nium, arbitrum omnium non modo actorum, verum etiam cogitationum Apuleius vocat, quem in ipsis penitissimis mentibus vice conscientia diversari allir- mat, quem domesticum speculatorem, intimum co- gnitorem, individuum arbitrum appellat. Verum En- sebius hoc loco non genium, sed Apollinem intelligit, cujus hoc quod sequitur oraculum apud Herodotum lib. 1, p. 11_de ipso Apolline profertur. Meininit ejus eliam Tertullianus lib. De oral., c. : Deus autem non vocis sed cordis auditor est sicut conspe- clor. Dæmonium oraculi Pythii et mutum intelligo et non loquentem audio, inquit. Cujus auctoritate versum hunc ita reddidi, Muli concipiens, etc. In- terpres Surdi concipiens animum pariterque tacen- tis. Inferius (cap. 41) idem repetitur. HOLSTEN. Nempe est, qui apud ipsos (fen- tiles nempe, et adversarios Eusebii imprimis, Hie- roclem, Eusebium et reliquos), habetur Deus. (90) Εταίροις. Ita malui quam ἑτέροις, quod (94) Ες οὐδὲν ὀρ. προβαῖνοr. Male Philostrati (94) λέγει. Verissima lectio, quam sola tamen (93) Πρὸς τ. Φιλαλ. μεμαρτυρ. Vide supra (94) Ο τὰ κατὰ διανοίας. Verior hæc editionis (95) Κατὰ τὸν παρ' αὐτοῖς Θεόν. Verterat inter-
PG 22:821καὶ μεταξὺ ὁ μὲν τῶν Ἰνδῶν βασιλεὺς καὶ ταῦτα βάρβαρος ὢν τὴν φύσιν τὸν ἑρμηνέα ἐκποδὼν μεταστησάμενος Ἑλλάδι χρῆται πρὸς αὐτὸν τῇ ὁμιλίᾳ παιδείαν καὶ πολυμάθειαν ἐνδεικνύμενος, ὁ δὲ οὐδ’ ὥς, ὅτι δὴ καὶ αὐτὸς τῆς παρ’ αὐτοῖς οὐκ ἀμαθῶς ἔχοι φωνῆς δέον ἐπεφιλοτιμήσατο, ἀλλὰ καὶ λαλοῦντος Ἑλλάδι γλώσσῃ τοῦ Ἰνδοῦ ἐκπλήττεται, ᾗ φησιν ὁ Φιλόστρατος ἀκόλουθα, ὡς ἔοικεν, ἑαυτῷ γράφων. πῶς γὰρ ἂν ἐξεπλάγη μὴ οὐχὶ βάρβαρον οἰηθείς; καὶ τὸν τοιοῦτον θαυμάσας οὔποτ’ ἂν ἑλληνίσαι προσεδόκησεν· εἶθ’, ὥσπερ τι παραδόντα παράδοξον καταπλαγεὶς καὶ τὸ τούτου ἔτ’ ἀγνοῶν αἴτιον εἰπέ μοι ἔφη ὁ Ἀπολλώνιος ὦ βασιλεῦ, πόθεν οὕτως ἔχεις φωνῆς Ἑλλάδος; φιλοσοφία τε ἡ περὶ σὲ πόθεν ἐνταῦθα; οὐδὲ γὰρ ἐς διδασκάλους γε, οἶμαι, ἀναφέρεις, ἐπεὶ μηδὲ εἶναι Ἰνδοῖς (εἰκὸς) διδασκάλους τούτου. αὗται αἱ παράδοξοι τοῦ πάντα προγνώσει διειληφότος φωναί, ἃς ὁ βασιλεὺς ἀμειβόμενος, ὅτι τε σχοίη διδασκάλους καὶ οἵτινες οὗτοι ἕκαστά τε πατρόθεν τῶν περὶ αὐτὸν συμβεβηκότων φράζει.ἡγεμόνα τε ἀξιοῖ τῆς ἐς Βραχμάνας πορείας γενέ- Α σθαι τιν αὐτῷ. Καὶ μεταξὺ ὁ μὲν τῶν Ἰνδῶν βασι- λεως, καὶ ταῦτα βάρβαρος ὢν τὴν φύσιν, τὸν ἐρ- μηνέα ἐκποδὼν μεταστησάμενος, Ελλάδι χρῆται πρὸς αὐτὸν τῇ ὁμιλίᾳ, παιδείαν καὶ πολυμάθειαν ἐνδεικνύμενος· ὁ δὲ οὐδ᾽ ὡς, ὅτι δὴ καὶ αὐτὸς τῆς παρ' αὐτοῖς οὐκ ἀμαθῶς ἔχοι φωνῆς, δέον ἀντεφιλο τιμήσατο (96). ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀλλὰ καὶ λαλοῦντος 'Ελλάδι γλώττη του Ινδού, Εκπλήττεται, ᾗ φησιν ὁ Φιλόστρατος, ἀκόλουθα, ὡς ἔοικεν, ἑαυτῷ γράφων. Πῶς γὰρ ἂν ἐξεπλάγη, μὴ οὐχὶ βάρβαρον οἰηθεὶς, καὶ θαυμάσας (97) ; καὶ ὅτι δὴ τὸν τοιοῦτον οὗ ποτ᾽ ἂν Ἑλληνίσαι προσεδόκησεν; εἶθ', ὥσπερ τι παραδόντι παράδοξον καταπλαγείς, καὶ τὸ τούτου ἔτι (98) ἀγνοῶν αἴτιον, « Εἰπέ μοι, ἔφη ὁ ᾿Απολλώνιος, ὦ βασιλεῦ, πόθεν οὕτως ἔχεις φωνῆς Ἑλλάδος; Φιλοσοφία τε ἡ περὶ σὲ πόθεν ἐνταῦθα; οὐδὲ γὰρ ἐς διδασκάλους, οἶμαί γε, ἀνα- φέρεις, ἐπεὶ μὴ εἶναι Ἰνδοῖς εἰκὸς (99) διδασκάλους τούτου. » Αὗται αἱ παράδοξοι τοῦ πάντα προγνώσει διειληφότος φωναί, ἃς ὁ βασιλεὺς ἀμειβόμενος, ὅτι σε σχοίη διδασκάλους, καὶ οἵτινες οὗτοι, ἕκαστά τε πατρόθεν τῶν περὶ αὐτὸν ξυμβεβηκότων φράζει. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. ' Εἶτα καί τισι τοῦ Ἰνδοῦ δικάζοντος περὶ θησαυρού φωραθέντος ἐν ἀγρῷ, πότερα τῷ πριαμένῳ, ἢ τῷ τὸ χωρίον ἀποδομένῳ, δέον οἶμαι (1) τοῦτον, ὁ πάνω έως φιλόσοφος, καὶ θεοῖς κεχαρισμένος, ερωτηθεὶς, ἐπικρίνει τῷ πριαμένῳ, λογισμὸν δὴ αὐτοῖς ῥήμασιν ἐπειπών·. Ως οὐκ ἂν οἱ θεοὶ τὸν μὲν ἀφεῖλον καὶ κατὰ τὴν γῆν (2), εἰ μὴ φαῦλος ἦν, τῷ δ' αὖ (3) καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δοῦναι, εἰ μὴ βελτίων ἦν τοῦ ἀπο- δομένου . » Ως κατ' αὐτὸν δὴ ξυνάγεσθαι, τοὺς μὲν εὐπόρους καὶ πλούτῳ διαφέροντας, καν αἰσχρότατοι καὶ πανωλέστατοι τυγχάνοιεν, τρισευδαίμονας καὶ θεοφιλεῖς ἡγεῖσθαι, μόνους δ᾽ ἄρα κακοδαίμονάς τε καὶ ἀθλίους τοὺς πενεστάτους, κἂν Σωκράτης, καν Διογένης, κἂν αὐτὸς ἐκεῖνος Πυθαγόρας τυγχάνῃ, κἂν ἄλλος, οἱ πάντων ἀνδρῶν σωφρονέστατοί τε καὶ ἐπιεικέστατοι. Εἴποι γὰρ ἄν τις ἑπόμενος τῷ λόγῳ μὴ ἂν κατ' αὐτὸν τοὺς θεοὺς τοὺς μὲν πένητας, τούτους δὴ αὐτοὺς, οἱ κατὰ φιλοσοφίαν διήνεγκαν, ἀφελέσθαι καὶ τὰ πρὸς τὴν ἀναγκαίαν τροφήν, μή ἀπεφιλοτιμήσατο. φιλοσοφεῖν δόξαι Φραώτην είτ'. είκός, κώλον Οὐ γὰρ ἐς διδασκάλους γε οἶμαι ἀναφέρειν, ἐπεὶ μηδὲ εἶναι τινας ἐν Ἰνδοῖς εἰκὸς διδασκάλους τούτου. οἶμαι, δοῦναι, κατά, καί, κατά αν μια ἂν LIBER CONTRA HIEROCLEM. rogat. Ducem item aliquem viæ ad Brachmanas B C sibi dari non renuit ". Interea Indorum rex 38, baro barus licet natalibus, interprete subito submoto, Græce cum ipso loquitur, doctrinæ atque eruditio- nis edens argumenta. Apollonius vero ne sic qui- dem, ut se quoque vicissim linguæ quæ apud In- dos obtineret, peritum ostenderet, contra, ut par erat, contendit. CAPUT XV. Ast et Indo Græce loquente obstupuit, ut Philo- stratus testatur, scilicet consentanea sibi ipsi scri- bens. Quid enim obstupuit, si barbarum non esse putavit, idque ob ipsum suspexit? Et cur quacun- que re tantum virum Græcos imitaturum esse non exspectavit potius? Porro, quasi res plane singu- laris ab eo sibi oblata esset, ejusque adhucdum ignorans causam, Cedo, o rex, inquit Apollo- nius 3, unde ea tibi sit Græcæ linguæ facultas ? Philosophia item, qua imbutus es, unde his regio- nibus venit ? neque enim, ut puto, magistris eam in acceptis fers, nam probabile haud est ejus rei magistros esse Indis. Hæc miranda sunt in viro, prascientia omnia complexo, verba: quibus re- spondens rex, quod et præceptores habuerit, et quinam illi fuerint [exponens,] omnia sigillatim, quæ ipsi a natalibus inde obligerant, exponit st CAPUT XVI. Inde porro cum jus quibusdam diceret Indus” de thesauro in agro reperto, an emptori an ven- ditori agri eum reddere par sit; Apollonius, in omnibus philosophi usus acumine, diisque charis- simus, sententiam ubi esset interrogatus, emplori eum addixit, ratione ad verbum hac addita: «Quod dii vendenti haudquaquam agellum etiam fuerrut adempturi, improbus nisi sit, emptori vero vicis- sim latentia etiam sub terra bona concessuri, nisi vendente sit longe melior. Ut juxta illum conclu- dendum sit, eos qui opibus afluunt, præstantque divitiis, quanquam fœdissimi sint et perditissimi, pro ter beatis tamen, Deoque dilectissimis esse habendos: infelices autem miserosque solos esse eos, qui cum paupertate maxime conflictentur, licet Socratem ipsum vel maxime, ac Diogeneni, ipsumque etiam Pythagoram in his esse contingal, D et quemcunque eorum, qui frugalissimi viri, et egregiae probitatis censentur. Dicat enim quis, lib. 11, c. 40. lib. 11, c. 17. "lib. 11, cap. 29. *7 lib. 11, c. 31. *8 lib. 11, c. 39. psi, cum esset in editis cit, quod Apollonio Philostratus testatur, lib. ut, cap. 26, initio. Quodque adeo moribus minus barbarus ei visus sit. Vereor autem, ne suum hic Eusebium destituat acumen; cur enim mirari non potuerit Apollonius, linguam Græcorum callere Phraotem, quem moribus minus barbarum deprehenderat, non video. bat. Editi habebant lostrato quod exciderat apud Eusebium. Cr- tera apud eum totum hoc ita habet : detur verbum malim substituere quod etiam in versione expressi. mus quod natum videtur ex repetito for- ma scribendi abbreviata. Omnissum etiam in textu Philostrati. quod erat in editis Eusebiis (96) Αντεφιλοτιμήσ. Sic ex conjectura rescri- (97) Μὴ οὐχὶ βάρβ. οιηθ. καὶ θαυμάσ. Εo respi- (98) Ετι. Ita scribendumn esse sententia suade- (99) Ινδοῖς εἰκός. Saltem restituendum ex Phi- (1) Οἶμαι. Parum opportunum isti loco mihi vi- (2) Καὶ τὴν γῆν. Edili καὶ κατὰ τὴν γῆν. Omnisi- (3) Τῷ δ' αὖ. Omnino ex Philostr. restituendum
PG 22:822εἶτα καί τισι τοῦ Ἰνδοῦ δικάζοντος περὶ θησαυροῦ φωραθέντος ἐν ἀγρῷ, πότερα τῷ πριαμένῳ ἢ τῷ τὸ χωρίον ἀποδομένῳ δέοι νεῖμαι τοῦτον, ὁ πάντα φιλόσοφος καὶ θεοῖς κεχαρισμένος ἐρωτηθεὶς ἐπικρίνει τῷ πριαμένῳ, λογισμὸν δὴ αὐτοῖς ῥήμασιν ἐπειπὼν ὡς οὐκ ἂν οἱ θεοὶ τὸν μὲν ἀφείλοντο καὶ τὴν γῆν, εἰ μὴ φαῦλος ἦν, τῷ δ’ αὖ καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δοῦναι, εἰ μὴ βελτίων ἦν τοῦ ἀποδομένου. ὡς κατ’ αὐτὸν δὴ συνάγεσθαι, τοὺς μὲν εὐπόρους καὶ πλούτῳ διαφέροντας, κἂν αἰσχρότατοι καὶ πανωλέστατοι τυγχάνοιεν, τρισευδαίμονας καὶ θεοφιλεῖς ἡγεῖσθαι, μόνους δ’ ἄρα κακοδαίμονάς τε καὶ ἀθλίους τοὺς πενεστάτους, κἂν Σωκράτης, κἂν Διογένης, κἂν αὐτὸς ἐκεῖνος Πυθαγόρας τυγχάνῃ, κἂν ἄλλος, οἱ πάντων ἀνδρῶν σωφρονέστατοι τε καὶ ἐπιεικέστατοι.ἡγεμόνα τε ἀξιοῖ τῆς ἐς Βραχμάνας πορείας γενέ- Α σθαι τιν αὐτῷ. Καὶ μεταξὺ ὁ μὲν τῶν Ἰνδῶν βασι- λεως, καὶ ταῦτα βάρβαρος ὢν τὴν φύσιν, τὸν ἐρ- μηνέα ἐκποδὼν μεταστησάμενος, Ελλάδι χρῆται πρὸς αὐτὸν τῇ ὁμιλίᾳ, παιδείαν καὶ πολυμάθειαν ἐνδεικνύμενος· ὁ δὲ οὐδ᾽ ὡς, ὅτι δὴ καὶ αὐτὸς τῆς παρ' αὐτοῖς οὐκ ἀμαθῶς ἔχοι φωνῆς, δέον ἀντεφιλο τιμήσατο (96). ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΕ'. Ἀλλὰ καὶ λαλοῦντος 'Ελλάδι γλώττη του Ινδού, Εκπλήττεται, ᾗ φησιν ὁ Φιλόστρατος, ἀκόλουθα, ὡς ἔοικεν, ἑαυτῷ γράφων. Πῶς γὰρ ἂν ἐξεπλάγη, μὴ οὐχὶ βάρβαρον οἰηθεὶς, καὶ θαυμάσας (97) ; καὶ ὅτι δὴ τὸν τοιοῦτον οὗ ποτ᾽ ἂν Ἑλληνίσαι προσεδόκησεν; εἶθ', ὥσπερ τι παραδόντι παράδοξον καταπλαγείς, καὶ τὸ τούτου ἔτι (98) ἀγνοῶν αἴτιον, « Εἰπέ μοι, ἔφη ὁ ᾿Απολλώνιος, ὦ βασιλεῦ, πόθεν οὕτως ἔχεις φωνῆς Ἑλλάδος; Φιλοσοφία τε ἡ περὶ σὲ πόθεν ἐνταῦθα; οὐδὲ γὰρ ἐς διδασκάλους, οἶμαί γε, ἀνα- φέρεις, ἐπεὶ μὴ εἶναι Ἰνδοῖς εἰκὸς (99) διδασκάλους τούτου. » Αὗται αἱ παράδοξοι τοῦ πάντα προγνώσει διειληφότος φωναί, ἃς ὁ βασιλεὺς ἀμειβόμενος, ὅτι σε σχοίη διδασκάλους, καὶ οἵτινες οὗτοι, ἕκαστά τε πατρόθεν τῶν περὶ αὐτὸν ξυμβεβηκότων φράζει. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΓ'. ' Εἶτα καί τισι τοῦ Ἰνδοῦ δικάζοντος περὶ θησαυρού φωραθέντος ἐν ἀγρῷ, πότερα τῷ πριαμένῳ, ἢ τῷ τὸ χωρίον ἀποδομένῳ, δέον οἶμαι (1) τοῦτον, ὁ πάνω έως φιλόσοφος, καὶ θεοῖς κεχαρισμένος, ερωτηθεὶς, ἐπικρίνει τῷ πριαμένῳ, λογισμὸν δὴ αὐτοῖς ῥήμασιν ἐπειπών·. Ως οὐκ ἂν οἱ θεοὶ τὸν μὲν ἀφεῖλον καὶ κατὰ τὴν γῆν (2), εἰ μὴ φαῦλος ἦν, τῷ δ' αὖ (3) καὶ τὰ ὑπὸ γῆν δοῦναι, εἰ μὴ βελτίων ἦν τοῦ ἀπο- δομένου . » Ως κατ' αὐτὸν δὴ ξυνάγεσθαι, τοὺς μὲν εὐπόρους καὶ πλούτῳ διαφέροντας, καν αἰσχρότατοι καὶ πανωλέστατοι τυγχάνοιεν, τρισευδαίμονας καὶ θεοφιλεῖς ἡγεῖσθαι, μόνους δ᾽ ἄρα κακοδαίμονάς τε καὶ ἀθλίους τοὺς πενεστάτους, κἂν Σωκράτης, καν Διογένης, κἂν αὐτὸς ἐκεῖνος Πυθαγόρας τυγχάνῃ, κἂν ἄλλος, οἱ πάντων ἀνδρῶν σωφρονέστατοί τε καὶ ἐπιεικέστατοι. Εἴποι γὰρ ἄν τις ἑπόμενος τῷ λόγῳ μὴ ἂν κατ' αὐτὸν τοὺς θεοὺς τοὺς μὲν πένητας, τούτους δὴ αὐτοὺς, οἱ κατὰ φιλοσοφίαν διήνεγκαν, ἀφελέσθαι καὶ τὰ πρὸς τὴν ἀναγκαίαν τροφήν, μή ἀπεφιλοτιμήσατο. φιλοσοφεῖν δόξαι Φραώτην είτ'. είκός, κώλον Οὐ γὰρ ἐς διδασκάλους γε οἶμαι ἀναφέρειν, ἐπεὶ μηδὲ εἶναι τινας ἐν Ἰνδοῖς εἰκὸς διδασκάλους τούτου. οἶμαι, δοῦναι, κατά, καί, κατά αν μια ἂν LIBER CONTRA HIEROCLEM. rogat. Ducem item aliquem viæ ad Brachmanas B C sibi dari non renuit ". Interea Indorum rex 38, baro barus licet natalibus, interprete subito submoto, Græce cum ipso loquitur, doctrinæ atque eruditio- nis edens argumenta. Apollonius vero ne sic qui- dem, ut se quoque vicissim linguæ quæ apud In- dos obtineret, peritum ostenderet, contra, ut par erat, contendit. CAPUT XV. Ast et Indo Græce loquente obstupuit, ut Philo- stratus testatur, scilicet consentanea sibi ipsi scri- bens. Quid enim obstupuit, si barbarum non esse putavit, idque ob ipsum suspexit? Et cur quacun- que re tantum virum Græcos imitaturum esse non exspectavit potius? Porro, quasi res plane singu- laris ab eo sibi oblata esset, ejusque adhucdum ignorans causam, Cedo, o rex, inquit Apollo- nius 3, unde ea tibi sit Græcæ linguæ facultas ? Philosophia item, qua imbutus es, unde his regio- nibus venit ? neque enim, ut puto, magistris eam in acceptis fers, nam probabile haud est ejus rei magistros esse Indis. Hæc miranda sunt in viro, prascientia omnia complexo, verba: quibus re- spondens rex, quod et præceptores habuerit, et quinam illi fuerint [exponens,] omnia sigillatim, quæ ipsi a natalibus inde obligerant, exponit st CAPUT XVI. Inde porro cum jus quibusdam diceret Indus” de thesauro in agro reperto, an emptori an ven- ditori agri eum reddere par sit; Apollonius, in omnibus philosophi usus acumine, diisque charis- simus, sententiam ubi esset interrogatus, emplori eum addixit, ratione ad verbum hac addita: «Quod dii vendenti haudquaquam agellum etiam fuerrut adempturi, improbus nisi sit, emptori vero vicis- sim latentia etiam sub terra bona concessuri, nisi vendente sit longe melior. Ut juxta illum conclu- dendum sit, eos qui opibus afluunt, præstantque divitiis, quanquam fœdissimi sint et perditissimi, pro ter beatis tamen, Deoque dilectissimis esse habendos: infelices autem miserosque solos esse eos, qui cum paupertate maxime conflictentur, licet Socratem ipsum vel maxime, ac Diogeneni, ipsumque etiam Pythagoram in his esse contingal, D et quemcunque eorum, qui frugalissimi viri, et egregiae probitatis censentur. Dicat enim quis, lib. 11, c. 40. lib. 11, c. 17. "lib. 11, cap. 29. *7 lib. 11, c. 31. *8 lib. 11, c. 39. psi, cum esset in editis cit, quod Apollonio Philostratus testatur, lib. ut, cap. 26, initio. Quodque adeo moribus minus barbarus ei visus sit. Vereor autem, ne suum hic Eusebium destituat acumen; cur enim mirari non potuerit Apollonius, linguam Græcorum callere Phraotem, quem moribus minus barbarum deprehenderat, non video. bat. Editi habebant lostrato quod exciderat apud Eusebium. Cr- tera apud eum totum hoc ita habet : detur verbum malim substituere quod etiam in versione expressi. mus quod natum videtur ex repetito for- ma scribendi abbreviata. Omnissum etiam in textu Philostrati. quod erat in editis Eusebiis (96) Αντεφιλοτιμήσ. Sic ex conjectura rescri- (97) Μὴ οὐχὶ βάρβ. οιηθ. καὶ θαυμάσ. Εo respi- (98) Ετι. Ita scribendumn esse sententia suade- (99) Ινδοῖς εἰκός. Saltem restituendum ex Phi- (1) Οἶμαι. Parum opportunum isti loco mihi vi- (2) Καὶ τὴν γῆν. Edili καὶ κατὰ τὴν γῆν. Omnisi- (3) Τῷ δ' αὖ. Omnino ex Philostr. restituendum
PG 22:823εἴποι γὰρ ἄν τις ἑπόμενος τῷ λόγῳ μὴ ἂν κατ’ αὐτὸν τοὺς θεοὺς τοὺς μὲν πένητας, τούτους δὴ αὐτούς, οἳ κατὰ φιλοσοφίαν διήνεγκαν, ἀφελέσθαι καὶ τὰ πρὸς τὴν ἀναγκαίαν τροφὴν μὴ οὐχὶ πάντως φαύλους ὄντας τὸν τρόπον, τοῖς δὲ τὸ ἦθος ἀκολαστοτέροις ἄφθονα καὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα παρασχεῖν, εἰ μὴ βελτίους ἐτύγχανον τῶν προτέρων, ἐξ ὧν παντί τῳ καταφανὴς ἡ τοῦ συμπεράσματος ἀτοπία. Ταῦτα καὶ ἀπὸ τοῦ δευτέρου παραθέμενοι ἴωμεν ἐπὶ τὸ τρίτον τὰ κατὰ τοὺς βεβοημένους ἐποψόμενοι Βραχμᾶνας· ἔνθα δὴ τὰ ὑπὲρ Θούλην ἄπιστα καὶ εἴ τί περ ἄλλο τερατῶδές ποτε μυθολόγοις τισὶν ἀναπέπλασται, εὖ μάλα πιστὰ καὶ ἀληθέστατα, ὡς ἐν παραθέσει τούτων, ἀναφανήσεται, οἷς καὶ τὸν νοῦν ἐπιστῆσαι ἄξιον τῆς τοῦ Φιλαλήθους ἕνεκεν αὐθαδείας ἡμῖν μὲν εὐχέρειαν καὶ κουφότητα τρόπου περιάπτοντος, αὑτῷ δὲ καὶ τοῖς αὐτῷ παραπλησίοις τὴν ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν μετὰ συνέσεως κρίσιν. ὅρα γοῦν, ἐφ’ οἷς σεμνύνεται παραδόξοις τῶν ἡμετέρων θείων εὐαγγελιστῶν προκρίνων τὸν Φιλόστρατον, ὡς μὴ μόνον παιδείας ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντα, ἀλλὰ καὶ ἀληθείας ἐπιμεμελημένον.ἦθος ἀκολαστοτέροις ἄφθονα καὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα παρασχεῖν, εἰ μὴ βελτίους ἐτύγχανον τῶν προτέρων. Ἐξ ὧν παντί γε καταφανὴς ἡ τοῦ ξυμπεράσματος ἀτοπία. οὐχὶ πάντως φαύλους ὄντας τὸν τρόπον· τοῖς δὲ τὸ ΧVΠΙ. Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΖ'. Ταῦτα καὶ ἀπὸ τοῦ δευτέρου παραθέμενοι, ίωμεν ἐπὶ τὸ τρίτον, τὰ κατὰ τοὺς βεβοημένους εποψόμεν νοι Βραχμάνας· ἔνθα δὴ τὰ ὑπὲρ Θούλην άπιστα, Καὶ εἴ τί περ ἄλλο τερατώδες ποτε μυθολόγοις τισὶν ἀναπέπλασται, εὖ μάλα πιστὰ καὶ ἀληθέστατα, ὡς ἐν παραθέσει τούτων, ἀναφανήσεται· οἷς καὶ τὸν νοῦν ἐπιστῆσαι ἄξιον τῆς τοῦ • Φιλαλήθους » ἕνεκεν αὐθα δείας, ἡμῖν μὲν εὐχέρειαν (4) καὶ κουφότητα τη που περιάπτοντος, αὐτῷ δὲ καὶ τοῖς αὐτῷ παραπλη σίοις τὴν ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν μετὰ ξυνέσεως κρίσιν. υρα γοῦν ἐφ᾽ οἷς σεμνύνεται παραδόξοις, τῶν ἡμε· τέρων θείων εὐαγγελιστῶν προκρίνων τὸν Φιλόστρα τον, ὡς μὴ μόνον παιδείας ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντα, ἀλλὰ καὶ ἀληθείας ἐπιμεμελημένον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. Πρῶτα μὲν οὖν ἐν τῇ πρὸς τοὺς Βραχμάνας του ρείᾳ τοῦ ᾿Απολλωνίου γυνή τις αὐτῷ τὴν χροιάν, εἰσάγεται ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἐς ὀσφὺν λευκοτάτη (5), τὸ δὲ ἕτερον μέρος του σώματος μέλαινα· τὰ δὲ, προϊόντων τῆς ἐπὶ τοὺς Βραχμᾶνας ὁδοῦ, ὄρη, κατά πεφυτευμένα τὸ πέπερι, καὶ τούτου πίθηκοι γεωρ γοὶ, καὶ παράδοξοι τινες τὸ μέγεθος δράκοντες, ὧν ἀπὸ κεφαλῆς λαμπάδες ἀποῤῥιπτοῦνται πυρός, οὓς εξ τις ἀνέλοι, εὕροι ἂν, φησὶ, παραδόξους λίθους ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, τῷ τοῦ Γύγου, τοῦ παρὰ τῷ Πλάτωνι, παρα πλησίους. Καὶ ταῦτα μὲν τὰ πρὸ τοῦ τῶν Βραχμάνων λόφου. ὡς δὲ καὶ εἰς αὐτὸν ἀφίκοντο, Σανδαρίκινον ἐνταῦθα φρέαρ ὕδατος ἰδεῖν παραδόξου, καὶ κρα τῆρα πλησίον πυρὸς, οὗ φλόγα ἀναπέμπεσθαι μολυβ δώδη δύο τε πίθους λίθου μέλανος· τὸν μὲν ἡμβρων, τὸν δὲ ἀνέμων, ἀφ᾽ ὧν τοὺς Βραχμάνας, οἷς ἂν εἶεν ἵλεψ τῆς χώρας, χορηγεῖν. Αλλά γε καὶ ἀγάλματα παρ' αὐτοῖς ᾿Αθηνᾶς ο Πολιάδος » καὶ ᾿Απόλλωνος Πυθίου, καὶ Διονύσου (6), καὶ ἄλλων τινῶν Ἑλληνικῶν θεῶν. 'Πάρχαν δὲ, τὸν ἐπὶ πάντων, ο διδάσκαλον » καλεί σθαι· ὂν καὶ ἰδεῖν καθεζόμενον, πολλοῦ γε δεί φιλο σοφικῶς, σατραπικῷ (7) δ᾽ ἂν μᾶλλον σχήματι, ἐφ' ὑψηλοτάτου δίφρου. Χαλκοῦ δὲ μέλανος οὗτος ἦν, καὶ πεποίκιλτο χρυσέοις ἀγάλμασιν, σα δὴ εἰκὸς, τεχνουργῶν βαναύσων τρόπον, πυρὶ καὶ σιδήρω μου σε Ἀπὸ τ. κερ. ἐς ἐσφ. λευκ. Απόλλωνος Πυθίου Απόλλωνος Δηλίου : Διονύσου) πικώς EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - islam rationem sequens, neutiquam juxta eam A deos hominibus illis pauperculis, bis ipsis, [inquam,] qui philosophia præstantes fuere, ipsa quoque ad vi- ctum spectantia subtracturos fuisse, nisi pessimis ŝili moribus exstitissent: neque illis, qui soluti sunt moribus, aſſatim etiam minus necessaria præstituros, nisi prioribus exstitissent meliores. Unde nemini obscura istius conclusionis est absurditas. CAPUT Hisce ex secundo libro expositis ad tertium per- gemus, consideraturi quæ ad Brachmanas, fama adeo celebratos, pertinent ” : qua parte magis oc- currunt incredibilia, quam de Thule referuntur. Imo si quid aliud unquam scriptoribus fabulosis monstrosum excogitatum fuit, id omne verisimile valde, imo verissimum, si cum istis compares, ride- bitur. Quibus omnino mentem advertere etiam opera B pretium est propter Philalethæ › jactantiam, nobis credulitatem morumque levitatem tribuentis, sibi vero ac sui similibus accuratum solidunque, ac scientia nixum judicium. Vide igitur quibus se jactet portentis, sanctis evangelistis nostris Philo- stratum anteponens, ut qui eruditione non modo profecerit maxime, sed veritatis etiam sit maxime studiosus. CAPUT XVIII. C Primum igitur quidem in itinere Apollonii "ad Brachmanas femina quædam ab eo colore induci- tur, a capite ad femur usque candidissima, reliqua vero corporis parte nigra. Montes porro, pergenli- bus in itinere ad Brachmanas [ollati], pipere con- siti ", ejusqus coloni simiæ, draconesque quidam magnitudine stupenda '', de quorum capitibus ignis flammæ scintillent, quos si quis perimat, in eorum capite mirabiles inveniat lapillos, Gygæ lapidi, cu- jus apud Platonem mentio, similes. hæc quidem sunt quæ, antequam ad Brachmanum tumulum perveniatur, occurrunt. Ut vero hunc quoque atti- gerunt, Sandaracinum illic puteum vidisse ait, aquæ plane mirabilis : juxtaque craterem, ignem continentem, ex quo plumbei coloris flamma sur- sum tendat. Tum et dolia duo lapidis nigricantis, alterum imbrium, alterumque ventorum, unde Brachmanes iis quibus faveant indigenis [ventos ac pluviam] impertiantur. Quin statuas quoque apud eos esse • Poliadis, Minerva, Pythiique Apollinis, et D Bacchi, aliorumque quorundam deorum, quæ Græ- ci colunt. Iarcham autem ", qui omnibus præsil, appellari e magistrum : » quem viderit considentem, habitu adeo a philosophico dissidente, ut satra, pam retulerit potius, in sublimi collocatus solio. c. 4. lib. 111, s9 lib. lib. Ex memoria sua potiùs quam ex Philostrato hæc depromit Eusebius, quæ tamen eum hic destituit. Nam Philostratus qui- dem illam feminam a capite usque ad mammas, nigram, inde reliquo corpore candidam fuisse ait. Eusebii esse nequit, qui ignorare non poterat Delii C. 8. ** lib. 111, c. 14. * lib. 111, c. 16. cognomen in Bacchicis haud esse. Puto ego docta manu quadam Andiou in margine primo adnotatum fuisse, ut scilicet notaretur apud Philostratum pro legi, idque postea indoctum librarium in textum post imperite intrusisse. quod erat in editis. 17. lib. 111, c. 3. (4) Ἡμῖν μὲν ευχέρειαν, etc. Vide supra c. 2. (6) Καὶ Διονύσου. In editis additum Δηλίου, quod (7) Σατραπικῷ. Ita legendum omnino pro σατρά
PG 22:824πρῶτα μὲν οὖν ἐν τῇ πρὸς τοὺς Βραχμᾶνας πορείᾳ τοῦ Ἀπολλωνίου γυνή τις αὐτῷ τὴν χροιὰν εἰσάγεται ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἐς ὀσφὺν λευκοτάτη, τὸ δὲ ἕτερον μέρος τοῦ σώματος μέλαινα, τὰ δὲ προϊόντων τῆς ἐπὶ τοὺς Βραχμᾶνας ὁδοῦ ὄρη καταπεφυτευμένα τὸ πέπερι καὶ τούτου πίθηκοι γεωργοὶ καὶ παράδοξοί τινες τὸ μέγεθος δράκοντες, ὧν ἀπὸ κεφαλῆς λαμπάδες ἀπορριπτοῦνται πυρός, οὓς εἴ τις ἀνέλοι, εὕροι ἄν, φησι, παραδόξους λίθους ἐν ταῖς κεφαλαῖς τῷ τοῦ Γύγου τοῦ παρὰ τῷ Πλάτωνι παραπλησίους. καὶ ταῦτα μὲν τὰ πρὸ τοῦ τῶν Βραχμάνων λόφου. ὡς δὲ καὶ εἰς αὐτὸν ἀφίκοντο, σανδαράκινον ἐνταῦθα φρέαρ ὕδατος ἰδεῖν παραδόξου καὶ κρατῆρα πλησίον πυρός, οὗ φλόγα ἀναπέμπεσθαι μολιβδώδη, δύο τε πίθους λίθου μέλανος τὸν μὲν ὄμβρων, τὸν δὲ ἀνέμων, ἀφ’ ὧν τοὺς Βραχμᾶνας, οἷς ἂν εἶεν τῆς χώρας ἵλεῳ, χορηγεῖν.ἦθος ἀκολαστοτέροις ἄφθονα καὶ τὰ μὴ ἀναγκαῖα παρασχεῖν, εἰ μὴ βελτίους ἐτύγχανον τῶν προτέρων. Ἐξ ὧν παντί γε καταφανὴς ἡ τοῦ ξυμπεράσματος ἀτοπία. οὐχὶ πάντως φαύλους ὄντας τὸν τρόπον· τοῖς δὲ τὸ ΧVΠΙ. Ει ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΖ'. Ταῦτα καὶ ἀπὸ τοῦ δευτέρου παραθέμενοι, ίωμεν ἐπὶ τὸ τρίτον, τὰ κατὰ τοὺς βεβοημένους εποψόμεν νοι Βραχμάνας· ἔνθα δὴ τὰ ὑπὲρ Θούλην άπιστα, Καὶ εἴ τί περ ἄλλο τερατώδες ποτε μυθολόγοις τισὶν ἀναπέπλασται, εὖ μάλα πιστὰ καὶ ἀληθέστατα, ὡς ἐν παραθέσει τούτων, ἀναφανήσεται· οἷς καὶ τὸν νοῦν ἐπιστῆσαι ἄξιον τῆς τοῦ • Φιλαλήθους » ἕνεκεν αὐθα δείας, ἡμῖν μὲν εὐχέρειαν (4) καὶ κουφότητα τη που περιάπτοντος, αὐτῷ δὲ καὶ τοῖς αὐτῷ παραπλη σίοις τὴν ἀκριβῆ καὶ βεβαίαν μετὰ ξυνέσεως κρίσιν. υρα γοῦν ἐφ᾽ οἷς σεμνύνεται παραδόξοις, τῶν ἡμε· τέρων θείων εὐαγγελιστῶν προκρίνων τὸν Φιλόστρα τον, ὡς μὴ μόνον παιδείας ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντα, ἀλλὰ καὶ ἀληθείας ἐπιμεμελημένον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΗ'. Πρῶτα μὲν οὖν ἐν τῇ πρὸς τοὺς Βραχμάνας του ρείᾳ τοῦ ᾿Απολλωνίου γυνή τις αὐτῷ τὴν χροιάν, εἰσάγεται ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἐς ὀσφὺν λευκοτάτη (5), τὸ δὲ ἕτερον μέρος του σώματος μέλαινα· τὰ δὲ, προϊόντων τῆς ἐπὶ τοὺς Βραχμᾶνας ὁδοῦ, ὄρη, κατά πεφυτευμένα τὸ πέπερι, καὶ τούτου πίθηκοι γεωρ γοὶ, καὶ παράδοξοι τινες τὸ μέγεθος δράκοντες, ὧν ἀπὸ κεφαλῆς λαμπάδες ἀποῤῥιπτοῦνται πυρός, οὓς εξ τις ἀνέλοι, εὕροι ἂν, φησὶ, παραδόξους λίθους ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, τῷ τοῦ Γύγου, τοῦ παρὰ τῷ Πλάτωνι, παρα πλησίους. Καὶ ταῦτα μὲν τὰ πρὸ τοῦ τῶν Βραχμάνων λόφου. ὡς δὲ καὶ εἰς αὐτὸν ἀφίκοντο, Σανδαρίκινον ἐνταῦθα φρέαρ ὕδατος ἰδεῖν παραδόξου, καὶ κρα τῆρα πλησίον πυρὸς, οὗ φλόγα ἀναπέμπεσθαι μολυβ δώδη δύο τε πίθους λίθου μέλανος· τὸν μὲν ἡμβρων, τὸν δὲ ἀνέμων, ἀφ᾽ ὧν τοὺς Βραχμάνας, οἷς ἂν εἶεν ἵλεψ τῆς χώρας, χορηγεῖν. Αλλά γε καὶ ἀγάλματα παρ' αὐτοῖς ᾿Αθηνᾶς ο Πολιάδος » καὶ ᾿Απόλλωνος Πυθίου, καὶ Διονύσου (6), καὶ ἄλλων τινῶν Ἑλληνικῶν θεῶν. 'Πάρχαν δὲ, τὸν ἐπὶ πάντων, ο διδάσκαλον » καλεί σθαι· ὂν καὶ ἰδεῖν καθεζόμενον, πολλοῦ γε δεί φιλο σοφικῶς, σατραπικῷ (7) δ᾽ ἂν μᾶλλον σχήματι, ἐφ' ὑψηλοτάτου δίφρου. Χαλκοῦ δὲ μέλανος οὗτος ἦν, καὶ πεποίκιλτο χρυσέοις ἀγάλμασιν, σα δὴ εἰκὸς, τεχνουργῶν βαναύσων τρόπον, πυρὶ καὶ σιδήρω μου σε Ἀπὸ τ. κερ. ἐς ἐσφ. λευκ. Απόλλωνος Πυθίου Απόλλωνος Δηλίου : Διονύσου) πικώς EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - islam rationem sequens, neutiquam juxta eam A deos hominibus illis pauperculis, bis ipsis, [inquam,] qui philosophia præstantes fuere, ipsa quoque ad vi- ctum spectantia subtracturos fuisse, nisi pessimis ŝili moribus exstitissent: neque illis, qui soluti sunt moribus, aſſatim etiam minus necessaria præstituros, nisi prioribus exstitissent meliores. Unde nemini obscura istius conclusionis est absurditas. CAPUT Hisce ex secundo libro expositis ad tertium per- gemus, consideraturi quæ ad Brachmanas, fama adeo celebratos, pertinent ” : qua parte magis oc- currunt incredibilia, quam de Thule referuntur. Imo si quid aliud unquam scriptoribus fabulosis monstrosum excogitatum fuit, id omne verisimile valde, imo verissimum, si cum istis compares, ride- bitur. Quibus omnino mentem advertere etiam opera B pretium est propter Philalethæ › jactantiam, nobis credulitatem morumque levitatem tribuentis, sibi vero ac sui similibus accuratum solidunque, ac scientia nixum judicium. Vide igitur quibus se jactet portentis, sanctis evangelistis nostris Philo- stratum anteponens, ut qui eruditione non modo profecerit maxime, sed veritatis etiam sit maxime studiosus. CAPUT XVIII. C Primum igitur quidem in itinere Apollonii "ad Brachmanas femina quædam ab eo colore induci- tur, a capite ad femur usque candidissima, reliqua vero corporis parte nigra. Montes porro, pergenli- bus in itinere ad Brachmanas [ollati], pipere con- siti ", ejusqus coloni simiæ, draconesque quidam magnitudine stupenda '', de quorum capitibus ignis flammæ scintillent, quos si quis perimat, in eorum capite mirabiles inveniat lapillos, Gygæ lapidi, cu- jus apud Platonem mentio, similes. hæc quidem sunt quæ, antequam ad Brachmanum tumulum perveniatur, occurrunt. Ut vero hunc quoque atti- gerunt, Sandaracinum illic puteum vidisse ait, aquæ plane mirabilis : juxtaque craterem, ignem continentem, ex quo plumbei coloris flamma sur- sum tendat. Tum et dolia duo lapidis nigricantis, alterum imbrium, alterumque ventorum, unde Brachmanes iis quibus faveant indigenis [ventos ac pluviam] impertiantur. Quin statuas quoque apud eos esse • Poliadis, Minerva, Pythiique Apollinis, et D Bacchi, aliorumque quorundam deorum, quæ Græ- ci colunt. Iarcham autem ", qui omnibus præsil, appellari e magistrum : » quem viderit considentem, habitu adeo a philosophico dissidente, ut satra, pam retulerit potius, in sublimi collocatus solio. c. 4. lib. 111, s9 lib. lib. Ex memoria sua potiùs quam ex Philostrato hæc depromit Eusebius, quæ tamen eum hic destituit. Nam Philostratus qui- dem illam feminam a capite usque ad mammas, nigram, inde reliquo corpore candidam fuisse ait. Eusebii esse nequit, qui ignorare non poterat Delii C. 8. ** lib. 111, c. 14. * lib. 111, c. 16. cognomen in Bacchicis haud esse. Puto ego docta manu quadam Andiou in margine primo adnotatum fuisse, ut scilicet notaretur apud Philostratum pro legi, idque postea indoctum librarium in textum post imperite intrusisse. quod erat in editis. 17. lib. 111, c. 3. (4) Ἡμῖν μὲν ευχέρειαν, etc. Vide supra c. 2. (6) Καὶ Διονύσου. In editis additum Δηλίου, quod (7) Σατραπικῷ. Ita legendum omnino pro σατρά
PG 22:825ἀλλά γε καὶ ἀγάλματα παρ’ αὐτοῖς Ἀθηνᾶς Πολιάδος καὶ Ἀπόλλωνος Πυθίου καὶ Διονύσου Λιμναίου, καὶ ἄλλων τινῶν Ἑλληνικῶν θεῶν, Ἰάρχαν δὲ τὸν ἐπὶ πάντων διδάσκαλον καλεῖσθαι, ὃν καὶ ἰδεῖν καθεζόμενον πολλοῦ γε δεῖ φιλοσοφικῷ, σατραπικῷ δ’ ἂν μᾶλλον σχήματι ἐφ’ ὑψηλοτάτου δίφρου, χαλκοῦ δὲ μέλανος οὗτος ἦν καὶ πεποίκιλτο χρυσέοις ἀγάλμασιν, οἷα δὴ εἰκὸς τεχνουργῶν βαναύσων τρόπον πυρὶ καὶ σιδήρῳ μοχθοῦντας τοὺς φιλοσόφους τεχνουργεῖν, ἡ καὶ θαυματοποιῶν δίκην αὐτόματον ἀποτελεῖν τὸ δημιούργημα, οἱ δὲ τῶν ἄλλων τῶν μετ’ αὐτὸν διδασκάλων δίφροι χαλκοῖ μέν, φησιν, ἄσημοι δ’ ἦσαν καὶ ἧττον ὑψηλοί. ἔδει γάρ που πάντως τυράννου σχήματι προνομίας τῆς ἐν ἀγάλμασι καὶ χρυσῷ τὸν τῆς θείας φιλοσοφίας ἀξιοῦσθαι διδάσκαλον.χθοῦντας τοὺς φιλοσόφους τεχνουργεῖν, ἢ καὶ, θαυ- ματοποιῶν δίκην, αὐτόματον ἀποτελεῖν τὸ δημιούρ- γημα. Οἱ δὲ τῶν ἄλλων τῶν μετ᾿ αὐτὸν διδάσκαλον δίφροι χαλκοί μὲν, φησίν, ἄσημοι δ' ἦσαν, καὶ ἧττον υψηλοί. Έδει γάρ που τυράννου πάντως σχήματι προνομίας τῆς ἐν ἀγάλμασι, καὶ χρυσῷ τὸν τῆς θείας φιλοσοφίας διδάσκαλον ἀξιοῦσθαι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. Πρῶτον δὲ τὸν Ἰάρχαν ἰδόντα, φησί, τὸν Ἀπολ λώνιον, ἐξ ὀνόματός τε προσειπεῖν (8) Ἑλλάδι τῇ φωνῇ, καὶ ἦν αὐτῷ παρὰ Φραώτου κομίζει ἐπιστολὴν αἰτῆσαι, κατὰ πρόγνωσιν ἤδη τοῦτο προειληφότα. Ενδείξασθαί τε τὸ ἔνθεον τῆς προγνώσεως, προει- Β ρηκότα, ὡς ἄρα ἑνὶ γράμματι, τῷ « Δέλτα, ο λείπε: ἡ ἐπιστολή. Αρξασθαί τε ἀπειροκάλως εὐθὺς ἀπὸ πρώτης ομιλίας, ἀπειροπλούτου δίκην, ἐνεπιδείκνυ- σθαι τὸ τῆς προγνώσεως πλεονέκτημα, πατέρα καὶ μητέρα καταλέγοντα τοῦ ᾿Απολλωνίου, γένος τε και τροφὴν, καὶ παιδείαν, καὶ τὰς κατὰ χρόνους ἀποδη- μίας, καὶ τὴν ἐς αὐτὸν πορείαν, καὶ τὰ κατ' αὐτὴν πεπραγμένα αὐτῷ καὶ ὡμιλημένα. Εἶτα δέ φησιν οὗτος ὁ θαυμάσιος συγγραφεύς, τοὺς Βραχμᾶνας, ἅμα τῷ ᾿Απολλωνίῳ, χρισαμένους ηλεκτρίνῳ φαρ- μάχω, λούσασθαι· καὶ περιστάντας ὡς ἐν χορῷ τὴν γῆν τύψαι ταῖς ῥάβδοις· τὴν δὲ κυρτωθεῖσαν ἀνα- πέμψαι αὐτοὺς ἐς δίπηχυ τοῦ ἀέρος, ἑστάναι τε αὐ τοὺς μετεώρους ἐν αὐτῷ ἀέρι ἐπί τι χρόνου διάστημα, ἔλκειν δὲ καὶ πῦρ ἀπὸ τοῦ ἡλίου, ὅτε βούλοιντο, αύ- τομάτως. Τούτοις δ' ἐπιφέρει παράδοξον ὁ θαυματο- λόγος· ὡς ἄρα τρίποδες Πυθικοὶ τέτταρες ἐξεκυκλή- θησαν (9), αυτόματοι φοιτῶντες· καὶ εἰκάζει δὴ οὖν αὐτοὺς τοῖς ὑμηρείοις· οινοχόους τ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐκ χαλκοῦ διακόνους τὴν ὕλην (10) ίστησι τέτταρας. Επιλέγει δὲ ὡς ἄρα καὶ ἡ γῆ αὐτομάτως ὑπεστρών νυτο αὐτοῖς πόας. Τῶν δὲ τριπόδων οἱ μὲν δύο, φη- σίν, οἶνου ἀπέῤῥεον, οἱ δὲ ἕτεροι δύο, ὁ μὲν ὕδατος θερμοῦ κρᾶσιν παρεῖχεν, ὁ δ' αὖ ψυχροῦ. Τοὺς δὲ ινοχόους τους χαλκοῦς ἀρύεσθαι εὐμέτρως τοῦ τε οἴνου καὶ τοῦ ὕδατος· περιελαύνειν γε κύκλῳ τὰς κύλικας, ὥσπερ ἐν τοῖς πότοις (11). ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. Ταῦτα Ἱεροκλεῖ, τὰ ἀνωτάτω (12) καὶ καθόλου δι- καστήρια πεπιστευμένῳ, μετὰ πολλῆς ἀνετάσεως προειπεῖν. εξεπορεύθησαν διακόνους ΧΙΧ. πότοις LIBER CONTRA HIEROCLEM. A Erat autem illud ex are nigro, aureisque ornatum statuis, quales scilicet, fabrorum more verosimile sit sapientes, igni ferroque adhibito, fabricare ; quin et praestigiatorum ritu ita opus instruere, ut sponte sua moveatur. Calerarum autem, qui assi debant magistro, sedes, æreæ quidem, uti ait, si- gnis tamen ornatæ non erant, minusque sublimes. Nempe erat conveniens omnino regio ornatui prærogativa, in statuis illis consistens, [conveniens item] auro honorare divinæ philosophiæ magistrum. «a lib. 1', c. 17. lib. 11, c. 27. c male enim in editis Eusebii est illis, quæ machinis occultis in scenani proveheban- tur; utitur eadem, ubi de his Brachmanum artibus loquitur, Thespesion gymnosophista apud Philostra- tum lib. vi, De vita Apollonii, cap. 10. Loco autem ubi hac referuntur proprio verbum Philostr. adhibuit. facit vox interposita vocibus natura sua conjungendis, neque hac ratione divellendis, nisi CAPUT larcham autem, ubi primum Apollonium con- spexisset, nominatim eum salutasse ait Græca lin- gua, reddique sibi epistolam, quam a Phraota ipsi afferebat, postulasse, mente præsaga ea de re jam antea edoctum. Nempe demonstrasse divinitus sibi res antea perspectas esse, prædicendo una littera, • Delta, » deficere epistolam. Copisse autem parum modeste prima statim conversatione, more eorum qui vastis divitiis abundant, absconditarum rerum jactare scientiam, patrem recensendo Apollonii et matrem, et genus omne, educationemque et insti- tutionem, variisque temporibus susceptas peregri nationes, et quod ad ipsum instituerat iter, quæque ipsi in eo gesta dictave fuerant. Inde porro egre- gius ille scriptor narrat *, electrino unguento un- ctos Brachmanas cum Tyanensi, balneo usos esse eumque ambientes, choro quasi, terram scipioni- bus feriisse; eam vero in gibbum resilientem, alti- tudine bicubitali eos in aerem extulisse, pensiles- que aliquandiu in ipso aere illos substitisse. Deri- vare item eos ubi voluerint, ex sole ignem, sponte sequentem. Atque istis omnibus rem plane stupen- dam portentosus ille scriptor jungit "; ut tripodes nempe, Pythiis similes, quatuor, sponte sua mo- ventes, in medium processerint; eosque Homericis similes esse ait. Pincernas autem iis ex ære, si materiam spectes, qui ministrarent, statuit qua- tuor. Addit etiam, ut terra sponte gramina sub- straverit. Tripodum autem binos ait vino manasse, reliquorum vero alterum calidæ admiscendæ co- piam fecisse, alterum frigidæ; æreosque pincernas vinum pariter et aquam larga hausisse mensura; calices enim circumlatos esse, ut fieri in compola- tionibus assolet. CAPUT XX. Ista Hierocli, supremis in provinciis præfecto dicasteriis, multa instituta disquisitione, vera esse invito linguæ genio, eam itaque omitti plane malim, nihil enim ea est opus. quod secure nimis secutus fuit Acciolus, qui vertit Sed et calices actos in gyrum quasi vorticoso flumine impellebant. Eo tutius autem ñótotę substituas, quod ipsa hic Philostrati verba retinuerit Eusebius, in cujus textu codicum omnium consensu le- gitur. Eamdem lectionem Salmasium quoque resti - tuisse, post animadverti. bes supra, cap. 5. (8) Προσειπεῖν. Ita ex Philostrato scribendum; D (9) Εξεκυκλήθησαν. Vox in theatris usitata de (10) Χαλκού διακόνους τὴν ύλην. Agre mihi (11) Πότοις. Male in editis habebatur ποταμοῖς, (12) Τὰ ἀνωτάτω, etc. Eadem verbis iisdem ha
PG 22:826πρῶτον δὲ τὸν Ἰάρχαν ἰδόντα φησὶ τὸν Ἀπολλώνιον ἐξ ὀνόματός τε προσειπεῖν Ἑλλάδι τῇ φωνῇ καὶ ἣν αὐτῷ παρὰ Φραώτου κομίζοι, ἐπιστολὴν αἰτῆσαι κατὰ πρόγνωσιν ἤδη τοῦτο προειληφότα ἐνδείξασθαί τε τὸ ἔνθεον τῆς προγνώσεως προειρηκότα, ὡς ἄρα ἑνὶ γράμματι τῷ δέλτα λείποι ἡ ἐπιστολὴ ἄρξασθαί τε ἀπειροκάλως εὐθὺς ἀπὸ πρώτης ὁμιλίας ἀπειροπλούτου δίκην ἐνεπιδείκνυσθαι τὸ τῆς προγνώσεως πλεονέκτημα πατέρα καὶ μητέρα καταλέγοντα τοῦ Ἀπολλωνίου γένος τε καὶ τροφὴν καὶ παιδείαν καὶ τὰς κατὰ χρόνους ἀποδημίας καὶ τὴν εἰς αὐτὸν πορείαν καὶ τὰ κατ’ αὐτὴν πεπραγμένα τε αὐτῷ καὶ ὡμιλημένα. εἶτα δέ φησιν αὐτὸς οὗτος ὁ θαυμάσιος συγγραφεὺς τοὺς Βραχμᾶνας ἅμα τῷ Ἀπολλωνίῳ χρισαμένους ἠλεκτρίνῳ φαρμάκῳ λούσασθαι καὶ περιστάντας ὡς ἐν χορῷ τὴν γῆν τύψαι ταῖς ῥάβδοις, τὴν δὲ κυρτωθεῖσαν ἀναπέμψαι αὐτοὺς εἰς δίπηχυ τοῦ ἀέρος, ἑστάναι τε αὐτοὺς μετεώρους ἐν αὐτῷ ἀέρι ἐπί τι χρόνου διάστημα, ἕλκειν δὲ καὶ πῦρ ἀπὸ τοῦ ἡλίου, ὅτε βούλοιντο, αὐτομάτως.χθοῦντας τοὺς φιλοσόφους τεχνουργεῖν, ἢ καὶ, θαυ- ματοποιῶν δίκην, αὐτόματον ἀποτελεῖν τὸ δημιούρ- γημα. Οἱ δὲ τῶν ἄλλων τῶν μετ᾿ αὐτὸν διδάσκαλον δίφροι χαλκοί μὲν, φησίν, ἄσημοι δ' ἦσαν, καὶ ἧττον υψηλοί. Έδει γάρ που τυράννου πάντως σχήματι προνομίας τῆς ἐν ἀγάλμασι, καὶ χρυσῷ τὸν τῆς θείας φιλοσοφίας διδάσκαλον ἀξιοῦσθαι. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΙΘ'. Πρῶτον δὲ τὸν Ἰάρχαν ἰδόντα, φησί, τὸν Ἀπολ λώνιον, ἐξ ὀνόματός τε προσειπεῖν (8) Ἑλλάδι τῇ φωνῇ, καὶ ἦν αὐτῷ παρὰ Φραώτου κομίζει ἐπιστολὴν αἰτῆσαι, κατὰ πρόγνωσιν ἤδη τοῦτο προειληφότα. Ενδείξασθαί τε τὸ ἔνθεον τῆς προγνώσεως, προει- Β ρηκότα, ὡς ἄρα ἑνὶ γράμματι, τῷ « Δέλτα, ο λείπε: ἡ ἐπιστολή. Αρξασθαί τε ἀπειροκάλως εὐθὺς ἀπὸ πρώτης ομιλίας, ἀπειροπλούτου δίκην, ἐνεπιδείκνυ- σθαι τὸ τῆς προγνώσεως πλεονέκτημα, πατέρα καὶ μητέρα καταλέγοντα τοῦ ᾿Απολλωνίου, γένος τε και τροφὴν, καὶ παιδείαν, καὶ τὰς κατὰ χρόνους ἀποδη- μίας, καὶ τὴν ἐς αὐτὸν πορείαν, καὶ τὰ κατ' αὐτὴν πεπραγμένα αὐτῷ καὶ ὡμιλημένα. Εἶτα δέ φησιν οὗτος ὁ θαυμάσιος συγγραφεύς, τοὺς Βραχμᾶνας, ἅμα τῷ ᾿Απολλωνίῳ, χρισαμένους ηλεκτρίνῳ φαρ- μάχω, λούσασθαι· καὶ περιστάντας ὡς ἐν χορῷ τὴν γῆν τύψαι ταῖς ῥάβδοις· τὴν δὲ κυρτωθεῖσαν ἀνα- πέμψαι αὐτοὺς ἐς δίπηχυ τοῦ ἀέρος, ἑστάναι τε αὐ τοὺς μετεώρους ἐν αὐτῷ ἀέρι ἐπί τι χρόνου διάστημα, ἔλκειν δὲ καὶ πῦρ ἀπὸ τοῦ ἡλίου, ὅτε βούλοιντο, αύ- τομάτως. Τούτοις δ' ἐπιφέρει παράδοξον ὁ θαυματο- λόγος· ὡς ἄρα τρίποδες Πυθικοὶ τέτταρες ἐξεκυκλή- θησαν (9), αυτόματοι φοιτῶντες· καὶ εἰκάζει δὴ οὖν αὐτοὺς τοῖς ὑμηρείοις· οινοχόους τ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐκ χαλκοῦ διακόνους τὴν ὕλην (10) ίστησι τέτταρας. Επιλέγει δὲ ὡς ἄρα καὶ ἡ γῆ αὐτομάτως ὑπεστρών νυτο αὐτοῖς πόας. Τῶν δὲ τριπόδων οἱ μὲν δύο, φη- σίν, οἶνου ἀπέῤῥεον, οἱ δὲ ἕτεροι δύο, ὁ μὲν ὕδατος θερμοῦ κρᾶσιν παρεῖχεν, ὁ δ' αὖ ψυχροῦ. Τοὺς δὲ ινοχόους τους χαλκοῦς ἀρύεσθαι εὐμέτρως τοῦ τε οἴνου καὶ τοῦ ὕδατος· περιελαύνειν γε κύκλῳ τὰς κύλικας, ὥσπερ ἐν τοῖς πότοις (11). ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κ'. Ταῦτα Ἱεροκλεῖ, τὰ ἀνωτάτω (12) καὶ καθόλου δι- καστήρια πεπιστευμένῳ, μετὰ πολλῆς ἀνετάσεως προειπεῖν. εξεπορεύθησαν διακόνους ΧΙΧ. πότοις LIBER CONTRA HIEROCLEM. A Erat autem illud ex are nigro, aureisque ornatum statuis, quales scilicet, fabrorum more verosimile sit sapientes, igni ferroque adhibito, fabricare ; quin et praestigiatorum ritu ita opus instruere, ut sponte sua moveatur. Calerarum autem, qui assi debant magistro, sedes, æreæ quidem, uti ait, si- gnis tamen ornatæ non erant, minusque sublimes. Nempe erat conveniens omnino regio ornatui prærogativa, in statuis illis consistens, [conveniens item] auro honorare divinæ philosophiæ magistrum. «a lib. 1', c. 17. lib. 11, c. 27. c male enim in editis Eusebii est illis, quæ machinis occultis in scenani proveheban- tur; utitur eadem, ubi de his Brachmanum artibus loquitur, Thespesion gymnosophista apud Philostra- tum lib. vi, De vita Apollonii, cap. 10. Loco autem ubi hac referuntur proprio verbum Philostr. adhibuit. facit vox interposita vocibus natura sua conjungendis, neque hac ratione divellendis, nisi CAPUT larcham autem, ubi primum Apollonium con- spexisset, nominatim eum salutasse ait Græca lin- gua, reddique sibi epistolam, quam a Phraota ipsi afferebat, postulasse, mente præsaga ea de re jam antea edoctum. Nempe demonstrasse divinitus sibi res antea perspectas esse, prædicendo una littera, • Delta, » deficere epistolam. Copisse autem parum modeste prima statim conversatione, more eorum qui vastis divitiis abundant, absconditarum rerum jactare scientiam, patrem recensendo Apollonii et matrem, et genus omne, educationemque et insti- tutionem, variisque temporibus susceptas peregri nationes, et quod ad ipsum instituerat iter, quæque ipsi in eo gesta dictave fuerant. Inde porro egre- gius ille scriptor narrat *, electrino unguento un- ctos Brachmanas cum Tyanensi, balneo usos esse eumque ambientes, choro quasi, terram scipioni- bus feriisse; eam vero in gibbum resilientem, alti- tudine bicubitali eos in aerem extulisse, pensiles- que aliquandiu in ipso aere illos substitisse. Deri- vare item eos ubi voluerint, ex sole ignem, sponte sequentem. Atque istis omnibus rem plane stupen- dam portentosus ille scriptor jungit "; ut tripodes nempe, Pythiis similes, quatuor, sponte sua mo- ventes, in medium processerint; eosque Homericis similes esse ait. Pincernas autem iis ex ære, si materiam spectes, qui ministrarent, statuit qua- tuor. Addit etiam, ut terra sponte gramina sub- straverit. Tripodum autem binos ait vino manasse, reliquorum vero alterum calidæ admiscendæ co- piam fecisse, alterum frigidæ; æreosque pincernas vinum pariter et aquam larga hausisse mensura; calices enim circumlatos esse, ut fieri in compola- tionibus assolet. CAPUT XX. Ista Hierocli, supremis in provinciis præfecto dicasteriis, multa instituta disquisitione, vera esse invito linguæ genio, eam itaque omitti plane malim, nihil enim ea est opus. quod secure nimis secutus fuit Acciolus, qui vertit Sed et calices actos in gyrum quasi vorticoso flumine impellebant. Eo tutius autem ñótotę substituas, quod ipsa hic Philostrati verba retinuerit Eusebius, in cujus textu codicum omnium consensu le- gitur. Eamdem lectionem Salmasium quoque resti - tuisse, post animadverti. bes supra, cap. 5. (8) Προσειπεῖν. Ita ex Philostrato scribendum; D (9) Εξεκυκλήθησαν. Vox in theatris usitata de (10) Χαλκού διακόνους τὴν ύλην. Agre mihi (11) Πότοις. Male in editis habebatur ποταμοῖς, (12) Τὰ ἀνωτάτω, etc. Eadem verbis iisdem ha
PG 22:827τούτοις δ’ ἐπιφέρει παράδοξον ὁ θαυματολόγος, ὡς ἄρα τρίποδες Πυθικοὶ τέτταρες ἐξεκυκλήθησαν αὐτόματοι φοιτῶντες, καὶ εἰκάζει δὴ οὖν αὐτοὺς τοῖς Ὁμηρείοις οἰνοχόους τε ἐπὶ τούτοις ἐκ χαλκοῦ διακόνους τὴν ὕλην ἵστησι τέτταρας, ἐπιλέγει δέ, ὡς ἄρα καὶ ἡ γῆ αὐτομάτως ὑπεστόρνυτο αὐτοῖς πόας. τῶν δὲ τριπόδων οἱ μὲν δύο, φησίν, οἴνου ἀπέρρεον, οἱ δὲ ἕτεροι δύο ὁ μὲν ὕδατος θερμοῦ κρᾶσιν παρεῖχεν, ὁ δ’ αὖ ψυχροῦ. τοὺς δὲ οἰνοχόους τοὺς χαλκοῦς ἀρύεσθαι εὐμέτρως τοῦ τε οἴνου καὶ τοῦ ὕδατος, περιελαύνειν τε κύκλῳ τὰς κύλικας, ὥσπερ ἐν τοῖς πότοις.ἀληθῆ καὶ πιστὰ εἶναι δοκεῖ. Καὶ ἡμῶν μὲν εὐχέ ρεια καὶ κουφότης (13) πλείστη όση κατέγνωσται παρ' αὐτῷ· αὐτὸς δὲ, τοιαῦτα Φιλοστράτῳ πιστεύων, αὐτ τοῖς δὴ ῥήμασι σεμνύνεται λέγων ο Σκεψώμεθα γε μὴν ὅσῳ βέλτιον καὶ ξυνετώτερον ἡμεῖς ἐκδε χόμεθα τὰ τοιαῦτα, καὶ ἦν περὶ τῶν ἐναρέτων ἀνδρῶν ἔχομεν γνώμην. ο ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. Ἐπὶ τοιούτῳ δὴ τῷ συμποσίῳ, κατὰ τὸν αὐτὸν Φι λόστρατον, βασιλεὺς ἐγχωριάζων Ἰνδοῖς εἰσάγεται, συμπίνων τοῖς φιλοσόφοις. Τοῦτον δὲ ἐνυβρίζειν καὶ έμπαροινεῖν φιλοσοφίᾳ, μεθύσκεσθαί τε παρ' αὐτοῖς, καὶ ἀντιπαρεξάγειν τῷ ἡλίῳ, καὶ ἀλαζονεύεσθαι ἱστορεῖ. Καὶ πάλιν τὸν ᾿Απολλώνιον δι᾿ ἑρμηνέως τὰ παρὰ τούτου μανθάνειν· καὶ αὖ πάλιν πρὸς αὐτὸνεις λέγεσθαι, ὑφερμηνεύοντος τοῦ Ἰάρχα. Καὶ πῶς οὐ θαν μάζειν ἄξιον, ὅπως τὸν ὑβριστὴν καὶ ἀτοπώτατον παροινεῖν καὶ μεθύσκεσθαι παρὰ τηλικούτοις εἰκὸς ἦν, ὃν οὐδὲ παριέναι ἄξιον ἐν φιλοσόφων, μήτι γε καὶ ἰσοθέων ἑστία; Τί δέ μοι ἐσοθέους τούτους και λεῖν, καὶ τῆς ἀξίας ἐνυβρίζειν τοὺς ἄνδρας; ὁπότε, πυθομένου τοῦ ᾿Απολλωνίου, τίνας ἑαυτοὺς ἡγοῦνται, θεούς, ἔφη ὁ Ἰάρχας· ὃς καὶ τοῖς συμπόταις, οἷα δη θεός (14-15), φιλοσόφου μὲν ἥκιστα τρόπῳ, πολλού με δεῖ, μήτι γε μᾶλλον, οὗ ἔφησε, θεοῦ ἀξίως, τὴν φ λην ἐπικύπτων (16) ἐξῆρχεν. Ἡ δὲ, φησὶν ὁ συγγρα φεύς, ὡς ἄρα ἐπότιζε (17) ἱκανῶς πάντας, ἐπεδί δου (18), καθάπερ αἱ ἀπόρητοι πηγαὶ τοῖς ἀνιμω μένοις. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΒ'. Μετὰ ταῦτα κοιναὶ λόγων ὁμιλίαι, καὶ σπουοπιολα γίαι τῶν φιλοσόφων, τοῦ μὲν Ἰάρχα διδάσκοντες, ὡς ἄρα ποτὲ αὐτῷ ἡ ψυχὴ ἐν ἑτέρῳ, ἀνθρώπου βασι λέως, γένοιτο σώματι, καὶ τοιάδε τινὰ αὐτῷ πετρα γμένα εἴη· τοῦ ᾿Απολλωνίου δὲ, ὡς νηός Αἰγυπτίας ποτὲ γένοιτο κυβερνήτης, καὶ τοσαῦτα διαπράξοιτο. Πεύσεις τε καὶ ἀποκρίσεις ἑκάστου, ὧν καὶ τῆς σερο φίας ἄξιον μηδαμῶς παρεκθέσθαι τὴν μνήμην. Ερέ- σθαι δέ φησι τὸν Ἀπολλώνιον, εἰ ἔστι παρ' αὐτοῖς χρύσεον ὕδωρ ; Ὢ τοῦ σοφοῦ καὶ παραδόξου πύσματ τος ! Καὶ περὶ ἀνθρώπων δὲ ὑπὸ γῆν οἰκούντων, καὶ οι σε ο Οἷα δὴ θεός. κύπτοντας πίσ ἐπότιζε επεδίδου τὸ νᾶμα ἀφθ'. νως, επιδιδόναι πηγή, ἐπιδιδόναι EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. videntur atque explorata, nostra autem simplicitas, A levitasque animi longe maxima ab eo damnatur. Ipse autem talia credens Philostrato, his ipsis ver- bis se jactat, inquiens : c Videamus enim, quanto nos melius hæc atque prudentius admittamus, el quæ de præclaris virtute viris sententia nostra sit. › CAPUT XXΙ. In apparato porro hoc modo convivio, juxta ipsum Philostratum s Indorum inducitur rex, compotationem instituens cum philosophis. Hunc vero superbe se gessisse et in philosophiam debac- chatum narrat, crapula item apud eos incaluisse, cumque ipso sole de principatu contendisse, alia- que elato animo jactitasse. Rursum autem per in- terpretem ista ab eo accepisse Apollonium; vicis - simque regem allocutum esse, Jarcha vicem inter- pretis sustinente. Qui autem admiratione dignum baud existimemus, quod superbum tantopere, ab- surde adeo debacchari, et crapulæ indulgere vero- simile queat videri, quem ne ad philosophorum quidem, nedum deis similium virorum penates par erat accedere? Quid vero est, quod semideos eos appello, et dignitati virorum illudo ? quandoquidem, Apollonio interrogante *, quosnam se esse puta- rent? deos se esse respondit larchas. Qui etiam apud convivas, ut qui deus esset, modo quidem philosophum minime addecente, multo minus con- veniente dei, quem se esse professus est, dignitati, phialæ incumbens, corpolationem incepit. Ea vero dun, narrante historico, omnibus affatim potum præberet, liberaliter [latices) submittebat, perinde ac fontes occulti haurientibus [aquas submittere solent]. CAPUT XXII. C se lib. uir, c. 19, 20. lib. ut, c. 23. lib. Succedunt inde mutui sermones et philosophica disputationes, larcha docente ut sua olim anima in alio hominis, qui rex fuerit, exstiterit corpore, atque talia quædam in eo patraverit: Apollonio vicissim ", ut navis Ægyptiæ exstiterit guberna- tor, quæque sibi gesta tum fuerint, narrante. Quæstiones vero et responsiones utriusque sunt ta- les, qualium ne mentionem quidem fecisse, sapien. tia maxime erat dignum. Interrogasse ergo Apol- lonium refert ", aureane apud eos aqua invenire- tur?O plenam sapientiæ, admirandam quæstio- s lib. 11, c. 25, lib. 131, 18. lib. 11, c. 52. III, c. 45. verba, quibus eam Christianis exprobrabat, habes supra, cap. 1. (14-15) Verba ista mihi præter rem videntur, nescio unde, in textum esse admissa. ex Philostrato : Vide observata ad lib. 111, cap. 52, n. 5, et lib. ii, cap. 28, n. 6, nempe vaty est canum aliorumque ejus generis animalium, ut liquet ex observatis posteriore loco, idque adeo viris gravibus, nedum philosophis, valde indignum, bibere ex tantæ molis crateribus, ut pronis etiam ex iis potus esset hauriendus. et ex Philostrato atque Reg. cod. substituer- denda post putabat verba sine quibus cetera non cohærere putabat. Sed pace ejus dictum sit, sine istis etiam apte cohærer* reliqua, nam nulla alia re addita, dici fons potest. Sic enim apud Atticos scriptores ipsumque Philostratum passim aliqua res dicitur, non addita in sexto casu re, qua proficit vel incrementa capit, quæ adeo ex ipsis circumstan tiis sit intelligenda. Omittenda itaque ea verba hic duximus, cum neque necessitas ea postulet, neque eorum in codd. Eusebianis vestigium ullum appa- reat. (13) Ημῶν μὲν εὐχ. καὶ κουφότ. Ipsa llieroclis D dum. HotSTEN. (16) Επικύπτων. Ita certissime restituendum (17) Επότιζε. Delenda erat vox nihili ἐπόντιζε, (18) Ἐπεδίδεν, Holstenius ex Philostrato ad-
PG 22:828ταῦτα Ἱεροκλεῖ τὰ ἀνωτάτω καὶ καθόλου δικαστήρια πεπιστευμένῳ μετὰ πολλῆς ἀνετάσεως ἀληθῆ καὶ πιστὰ εἶναι δοκεῖ καὶ ἡμῶν μὲν εὐχέρεια καὶ κουφότης πλείστη ὅση κατέγνωσται παρ’ αὐτῷ, αὐτὸς δὲ τοιαῦτα Φιλοστράτῳ πιστεύων αὐτοῖς δὴ ῥήμασι σεμνύνεται λέγων ἐπισκεψώμεθά γε μήν, ὅσῳ βέλτιον καὶ συνετώτερον ἡμεῖς ἐκδεχόμεθα τὰ τοιαῦτα, καὶ ἣν περὶ τῶν ἐναρέτων ἀνδρῶν ἔχομεν γνώμην. ἐπὶ τοιούτῳ δὴ τῷ συμποσίῳ κατὰ τὸν αὐτὸν Φιλόστρατον βασιλεὺς ἐγχωριάζων Ἰνδοῖς εἰσάγεται συμπίνων τοῖς φιλοσόφοις, τοῦτον δὲ ἐνυβρίζειν καὶ ἐμπαροινεῖν φιλοσοφίᾳ μεθύσκεσθαί τε παρ’ αὐτοῖς καὶ ἀντιπαρεξάγειν Ἡλίῳ καὶ ἀλαζονεύεσθαι ἱστορεῖ, καὶ πάλιν τὸν Ἀπολλώνιον δι’ ἑρμηνέως τὰ παρὰ τούτου μανθάνειν καὶ αὖ πάλιν πρὸς αὐτὸν διαλέγεσθαι ὑφερμηνεύοντος τοῦ Ἰάρχα· καὶ πῶς οὐ θαυμάζειν ἄξιον, ὅπως τὸν οὕτως ὑβριστὴν καὶ ἀτοπώτατον παροινεῖν καὶ μεθύσκεσθαι παρὰ τηλικούτοις εἰκὸς ἦν, ὃν οὐδὲ παρεῖναι ἄξιον ἐν φιλοσόφων μή τί γε καὶ ἰσοθέων ἑστίᾳ; τί δέ μοι ἰσοθέους τούτους καλεῖν καὶ τῆς ἀξίας ἐνυβρίζειν τοὺς ἄνδρας;ἀληθῆ καὶ πιστὰ εἶναι δοκεῖ. Καὶ ἡμῶν μὲν εὐχέ ρεια καὶ κουφότης (13) πλείστη όση κατέγνωσται παρ' αὐτῷ· αὐτὸς δὲ, τοιαῦτα Φιλοστράτῳ πιστεύων, αὐτ τοῖς δὴ ῥήμασι σεμνύνεται λέγων ο Σκεψώμεθα γε μὴν ὅσῳ βέλτιον καὶ ξυνετώτερον ἡμεῖς ἐκδε χόμεθα τὰ τοιαῦτα, καὶ ἦν περὶ τῶν ἐναρέτων ἀνδρῶν ἔχομεν γνώμην. ο ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΑ'. Ἐπὶ τοιούτῳ δὴ τῷ συμποσίῳ, κατὰ τὸν αὐτὸν Φι λόστρατον, βασιλεὺς ἐγχωριάζων Ἰνδοῖς εἰσάγεται, συμπίνων τοῖς φιλοσόφοις. Τοῦτον δὲ ἐνυβρίζειν καὶ έμπαροινεῖν φιλοσοφίᾳ, μεθύσκεσθαί τε παρ' αὐτοῖς, καὶ ἀντιπαρεξάγειν τῷ ἡλίῳ, καὶ ἀλαζονεύεσθαι ἱστορεῖ. Καὶ πάλιν τὸν ᾿Απολλώνιον δι᾿ ἑρμηνέως τὰ παρὰ τούτου μανθάνειν· καὶ αὖ πάλιν πρὸς αὐτὸνεις λέγεσθαι, ὑφερμηνεύοντος τοῦ Ἰάρχα. Καὶ πῶς οὐ θαν μάζειν ἄξιον, ὅπως τὸν ὑβριστὴν καὶ ἀτοπώτατον παροινεῖν καὶ μεθύσκεσθαι παρὰ τηλικούτοις εἰκὸς ἦν, ὃν οὐδὲ παριέναι ἄξιον ἐν φιλοσόφων, μήτι γε καὶ ἰσοθέων ἑστία; Τί δέ μοι ἐσοθέους τούτους και λεῖν, καὶ τῆς ἀξίας ἐνυβρίζειν τοὺς ἄνδρας; ὁπότε, πυθομένου τοῦ ᾿Απολλωνίου, τίνας ἑαυτοὺς ἡγοῦνται, θεούς, ἔφη ὁ Ἰάρχας· ὃς καὶ τοῖς συμπόταις, οἷα δη θεός (14-15), φιλοσόφου μὲν ἥκιστα τρόπῳ, πολλού με δεῖ, μήτι γε μᾶλλον, οὗ ἔφησε, θεοῦ ἀξίως, τὴν φ λην ἐπικύπτων (16) ἐξῆρχεν. Ἡ δὲ, φησὶν ὁ συγγρα φεύς, ὡς ἄρα ἐπότιζε (17) ἱκανῶς πάντας, ἐπεδί δου (18), καθάπερ αἱ ἀπόρητοι πηγαὶ τοῖς ἀνιμω μένοις. Β ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΒ'. Μετὰ ταῦτα κοιναὶ λόγων ὁμιλίαι, καὶ σπουοπιολα γίαι τῶν φιλοσόφων, τοῦ μὲν Ἰάρχα διδάσκοντες, ὡς ἄρα ποτὲ αὐτῷ ἡ ψυχὴ ἐν ἑτέρῳ, ἀνθρώπου βασι λέως, γένοιτο σώματι, καὶ τοιάδε τινὰ αὐτῷ πετρα γμένα εἴη· τοῦ ᾿Απολλωνίου δὲ, ὡς νηός Αἰγυπτίας ποτὲ γένοιτο κυβερνήτης, καὶ τοσαῦτα διαπράξοιτο. Πεύσεις τε καὶ ἀποκρίσεις ἑκάστου, ὧν καὶ τῆς σερο φίας ἄξιον μηδαμῶς παρεκθέσθαι τὴν μνήμην. Ερέ- σθαι δέ φησι τὸν Ἀπολλώνιον, εἰ ἔστι παρ' αὐτοῖς χρύσεον ὕδωρ ; Ὢ τοῦ σοφοῦ καὶ παραδόξου πύσματ τος ! Καὶ περὶ ἀνθρώπων δὲ ὑπὸ γῆν οἰκούντων, καὶ οι σε ο Οἷα δὴ θεός. κύπτοντας πίσ ἐπότιζε επεδίδου τὸ νᾶμα ἀφθ'. νως, επιδιδόναι πηγή, ἐπιδιδόναι EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. videntur atque explorata, nostra autem simplicitas, A levitasque animi longe maxima ab eo damnatur. Ipse autem talia credens Philostrato, his ipsis ver- bis se jactat, inquiens : c Videamus enim, quanto nos melius hæc atque prudentius admittamus, el quæ de præclaris virtute viris sententia nostra sit. › CAPUT XXΙ. In apparato porro hoc modo convivio, juxta ipsum Philostratum s Indorum inducitur rex, compotationem instituens cum philosophis. Hunc vero superbe se gessisse et in philosophiam debac- chatum narrat, crapula item apud eos incaluisse, cumque ipso sole de principatu contendisse, alia- que elato animo jactitasse. Rursum autem per in- terpretem ista ab eo accepisse Apollonium; vicis - simque regem allocutum esse, Jarcha vicem inter- pretis sustinente. Qui autem admiratione dignum baud existimemus, quod superbum tantopere, ab- surde adeo debacchari, et crapulæ indulgere vero- simile queat videri, quem ne ad philosophorum quidem, nedum deis similium virorum penates par erat accedere? Quid vero est, quod semideos eos appello, et dignitati virorum illudo ? quandoquidem, Apollonio interrogante *, quosnam se esse puta- rent? deos se esse respondit larchas. Qui etiam apud convivas, ut qui deus esset, modo quidem philosophum minime addecente, multo minus con- veniente dei, quem se esse professus est, dignitati, phialæ incumbens, corpolationem incepit. Ea vero dun, narrante historico, omnibus affatim potum præberet, liberaliter [latices) submittebat, perinde ac fontes occulti haurientibus [aquas submittere solent]. CAPUT XXII. C se lib. uir, c. 19, 20. lib. ut, c. 23. lib. Succedunt inde mutui sermones et philosophica disputationes, larcha docente ut sua olim anima in alio hominis, qui rex fuerit, exstiterit corpore, atque talia quædam in eo patraverit: Apollonio vicissim ", ut navis Ægyptiæ exstiterit guberna- tor, quæque sibi gesta tum fuerint, narrante. Quæstiones vero et responsiones utriusque sunt ta- les, qualium ne mentionem quidem fecisse, sapien. tia maxime erat dignum. Interrogasse ergo Apol- lonium refert ", aureane apud eos aqua invenire- tur?O plenam sapientiæ, admirandam quæstio- s lib. 11, c. 25, lib. 131, 18. lib. 11, c. 52. III, c. 45. verba, quibus eam Christianis exprobrabat, habes supra, cap. 1. (14-15) Verba ista mihi præter rem videntur, nescio unde, in textum esse admissa. ex Philostrato : Vide observata ad lib. 111, cap. 52, n. 5, et lib. ii, cap. 28, n. 6, nempe vaty est canum aliorumque ejus generis animalium, ut liquet ex observatis posteriore loco, idque adeo viris gravibus, nedum philosophis, valde indignum, bibere ex tantæ molis crateribus, ut pronis etiam ex iis potus esset hauriendus. et ex Philostrato atque Reg. cod. substituer- denda post putabat verba sine quibus cetera non cohærere putabat. Sed pace ejus dictum sit, sine istis etiam apte cohærer* reliqua, nam nulla alia re addita, dici fons potest. Sic enim apud Atticos scriptores ipsumque Philostratum passim aliqua res dicitur, non addita in sexto casu re, qua proficit vel incrementa capit, quæ adeo ex ipsis circumstan tiis sit intelligenda. Omittenda itaque ea verba hic duximus, cum neque necessitas ea postulet, neque eorum in codd. Eusebianis vestigium ullum appa- reat. (13) Ημῶν μὲν εὐχ. καὶ κουφότ. Ipsa llieroclis D dum. HotSTEN. (16) Επικύπτων. Ita certissime restituendum (17) Επότιζε. Delenda erat vox nihili ἐπόντιζε, (18) Ἐπεδίδεν, Holstenius ex Philostrato ad-
PG 22:829ὁπότε πυθομένου τοῦ Ἀπολλωνίου, τίνας ἑαυτοὺς ἡγοῦνται, θεοὺς ἔφη ὁ Ἰάρχας, ὃς καὶ τοῖς συμπόταις, οἷα δὴ θεὸς φιλοσόφου μὲν ἥκιστα τρόπῳ, πολλοῦ γε δεῖ, μή τί γε μᾶλλον, οὗ ἔφησε, θεοῦ ἀξίως, (ἐς) τὴν φιάλην ἐπικύπτων ἐξῆρχεν, ἡ δέ, φησιν ὁ συγγραφεύς, ὡς ἄρα ἐπότιζεν ἱκανῶς πάντας, (καὶ) ἐπεδίδου, καθάπερ αἱ ἀπόρρητοι πηγαὶ τοῖς ἀνιμωμένοις. μετὰ ταῦτα κοιναὶ λόγων ὁμιλίαι καὶ σπουδαιολογίαι τῶν φιλοσόφων τοῦ μὲν Ἰάρχα διδάσκοντος, ὡς ἄρα ποτὲ αὐτῷ ἡ ψυχὴ ἐν ἑτέρῳ ἀνθρώπου βασιλέως γένοιτο σώματι καὶ τοιαδί τινα αὐτῷ πεπραγμένα εἴη, τοῦ δὲ Ἀπολλωνίου, ὡς νηὸς Αἰγυπτίας ποτὲ γένοιτο κυβερνήτης, καὶ τὰ τοιαῦτα διαπράξαιτο, πεύσεις τε καὶ ἀποκρίσεις [ἑκάστου], ὧν καὶ τῆς σοφίας ἄξιον μηδαμῶς παρεκθέσθαι τὴν μνήμην.LIBER CONTRA HIEROCLEM. Πυγμαίων άλλων, καὶ ωκιαπόδων ἀνέρωτα. Καὶ εἰ Α γίγνοιτο παρ' αὐτοῖς ζώον τετράπουν, δ λέγεται Μαν τιχόρα (19), δ τὴν κεφαλὴν ἀνθρώπῳ εἰκάσθαι, λέοντι δὲ ὡμοιῶσθαι τὸ μέγεθος, τὴν δὲ οὐρὰν ἐκφέρειν πηχυαίας καὶ ἀκανθώδεις τὰς τρίχας (20), ἂς βάλο λειν ὥσπερ τοξεύματα ἐς τοὺς θηρῶντας. Καὶ τοιαῦτα μὲν τὸν Ἀπολλώνιον ἀνερωτᾷν· τὸν δὲ Ἰάρχαν δι- δάσκειν αὐτὸν περὶ μὲν τῶν Πυγμαίων, ὡς ἄρα εἶεν οἰκοῦντες μὲν ὑπόγειοι, διατρίβοντες δὲ ὑπὸ τὸν Γάγ- την ποταμὸν ζῶντες· περὶ δὲ τῶν ἄλλων, ὡς ἀντ ύπαρκτα εἴη. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΓ'. Ἔριον ἐπὶ τούτοις φυόμενον αὐτοῖς ἀπὸ γῆς ἐς ἐσθῆτος ὕλην ὁ Φιλόστρατος ἀναγράφει, πάντως δή- που τῶν φιλοσόφων ἱστὸν ἐποιχομένων, καὶ ταλα σιουργίαις ἐς ἐσθῆτος κατεργασίαν ἐκπονουμένων (οὐδὲ γὰρ εἰσῆκται (21) παρ' αὐτοῖς γυναικεῖον φύλ λον), εἰ μὴ καὶ τοῦτο φήσειεν αὐτόματον αὐτοῖς παρ ραδόξως δι' ἱερέας (22) ἐς ἐσθῆτα μεταφύεσθαι. Φέρειν δ᾽ ἕκαστον αὐτῶν ῥάβδον καὶ δακτύλιον, ἀπό ῥητον ἔχοντα ἰσχύν. Εἶτα παραδοξοποιίαι τοῦ Βρα- χμάνος, ὡς δαιμονῶντα δι' ἐπιστολῆς ἀνακαλέσοιτο, ὡς χωλεύοντα καταψήσας τὸν γλουτὸν θεραπεύσειεν, ὡς τυφλῷ τὸ βλέπειν, καὶ ἀδρανεί τινι τὴν χεῖρα σώαν χαρίζοιτο. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΔ. Πολλὰ κἀγαθὰ γένοιτο πραγμάτων ἡμᾶς ἀπολύσαντι ότι βροντάς τε καὶ ἀνέμους ἐν πίθοις, τρίποδάς τε ἐκ λίθου φοιτῶντας αὐτομάτως, καὶ οἰνοχόους ἀπὸ χαλκοῦ περιελαύνειν ἐν κύκλῳ τὰς κύλικας προϊστο ρήσας, διὰ τῆς περὶ τούτων, ὡς ἀληθῶν, ἀφηγήσεως καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων ἐξέφηνέ τε καὶ διήλεγξε τὴν μυθολογίαν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΕ'. Εἰρηκέναι δέ φησιν ὁ Φιλόστρατος τὸν Δάμιν, δίχα τῆς αὐτοῦ παρουσίας καὶ τῷ Ἰάρχα συμφιλοσοφήσαι τὸν ᾿Απολλώνιον, ειληφέναι τε παρ' αὐτοῦ δακτυλίους Β ἀκανθώξεις. συνείσακτοι Εσχηκότος δὲ τοιαύτας γυναῖκας, ἐξυπηρετουμένας αὐτῷ, φημὶ δὲ συνεισάκτους. Χλευάζονται τελειότατα δι᾽ ἃς κέκτηνται ἕκαστος συν εισάκτους γυναῖκας, δι᾽ ἃς ειώθασι φιλοτιμεῖσθαι ἔχειν εἰς ὑπηρεσίαν. συνεισάκτους Εἰς τοὺς ἔχοντας συνεισάκτ. ι. νι, εἰσάγεσθαι τοῦτο ἱερὰν ἐσθῆτα ποιοῦν ται, nem ! Interrogasse item de hominibus subterraneas ss lib. 111, c. 15. * lib. ut, c. 58. lib. 111, c. 41. c. 27. C ss lib. 111, regiones incolentibus, aliis item qui pygmæi di- cantur, et umbripedes. An item apud eos quadru- pes obvium sit animal, Mantichora, quod hominem capite referat, mole corporis leonem exæquet, cau- dæque loco promittat cubitales setas, acanthis Ai- miles, quas veluti sagittas in venatores jaculetur. Atque hæc Apollonium quidem ait] interrogasse, Jarcham autem de pygmæis quidem eum docuisse, subterraneas specus eos habitare, sub Gange fluvio vitam degentes; de cæteris vero, nuspiam ea exsistere. CAPUT XXIII. e Præterea lanam commemorat Philostratus terra illis provenientem, ut vestibus materiam præ- beat; philosophis nempe pectine telas omnino per- currentibus, et lanificium ad vestes comparandas exercentibus (neque enim muliebris sexus contu- bernio apud eos admittitur), nisi et lanam dicat sponte sua apud eos miraculo quodam in sacerdotum gratiam transformnari in vestes. Gestare porro quemvis eorum baculum refert et annulum, arcana præstantem virtute. Sequuntur inde Brachmanis miracıa, ut dæinone malo correptum missa epi- stola restituerit **, ut item solo attactu eum, qui limatam habebat apophysin ossis majoris femoris, sanaverit : ut oculis item capto visum, alque manu laboranti, integram eam restituerit *. CAPUT XXIV. Bene eveniat auctori, qui nos opera sublevat. Nempe quam vera ista sint etiam manifestum est, quando tonitrua ventosque in doliis ", et tripodas ex saxo proprio motu obambulantes ", æneosque pincernas, calices in orbem circumferentes, com- memorans primum, hæc ipsa quasi vera narrando, reliqua etiam omnia meras fabulas esse prodit at- que arguit. CAPUT XXV. Refert autem Philostratus " etiam Damin dixis- se, se non præsente quoque cum Jarcha Apollo- nium philosopbatum esse, munusque ab eo tulisse so ibid. lib. 11, c. 14. lib. 111, c. 39. bus oratio, quas ex Philostrato proinde restituen- das Ensebio putavimus, pariter ac voculam xal ante frequentissina, inde dicta femina, va- riis ministeriis destinatæ, et in clericorum, seve- riorem etiam vitam professorum, contubernio vi- ventes, de quibus niulta in antiquis Ecclesiarum canonibus. Epiphanius hær. LXIII de quodam in Pa- lestina episcopo, qui e confessorum numero fuerit: Idem de Hieracilis : Vides dici niulieres illas, quæ ministerii causa cum istis hominibus vi- oral. docet, p. 214, edit. Savil. Vide plura de his apud Cotelerium ad Hernia vis. 1, not. 1, et ad vis. u, not. 15, et Bevereg. in can. ut concilii Nicæni 1. Hinc Eusebius aple vocem ex usu illius avi adhibet, de mulieribus loquens, quæ philosophorum si non li- bidini, ministeriis saltem, de quibus hic sermo, va- care debebant. Philostrati sententiam nempe non ordinarius ille vestitus, sed eorum qui sacerdotalia obirent oficia. strenue et aperte mentiri innuit Philostratuin, ut fabulis manifestis suspecta reliqua etiam faciat; ut adeo reſutationis opera sublevetur ipse, mentiendi in a versario impudentia. (23) τῷ συγγραφεῖ. Δῆλα γὰρ ὡς ἀληθῆ καὶ ταῦτα, (19) Μαντιχόρα. Apud Philostr. est Μαρτιχόρα. D vant, γάμου και συνουσίας χωρίς, ut Chrysostomus (20) Τὰς τρίχας. Manca omnino sine istis voci (21) Εἰσῆκται. Vox Eusebii ætate in hoc nogotio (22) Δι' ἱερέας. Hæc adduntur, ad exprimendam (23) Πραγμάτων ἡμᾶς ἀπολύσαντι. Nempe ita
PG 22:831ἐρέσθαι δέ φησι τὸν Ἀπολλώνιον, εἰ ἔστι παρ’ αὐτοῖς χρύσεον ὕδωρ ὢ τοῦ σοφοῦ καὶ παραδόξου πύσματοςκαὶ περὶ ἀνθρώπων δὲ ὑπὸ γῆν οἰκούντων καὶ Πυγμαίων ἄλλων καὶ σκιαπόδων ἀνερωτᾶν, καὶ εἰ γίγνοιτο παρ’ αὐτοῖς ζῷον τετράπουν, ὃ λέγεται μαρτιχόρα, ὃ τὴν κεφαλὴν ἀνθρώπῳ εἰκάσθαι, λέοντι δὲ ὡμοιῶσθαι τὸ μέγεθος, τὴν δὲ οὐρὰν ἐκφέρειν πηχυαίας καὶ ἀκανθώδεις τὰς τρίχας, ἃς βάλλειν ὥσπερ τοξεύματα ἐς τοὺς θηρῶντας, καὶ τοιαῦτα μὲν τὸν Ἀπολλώνιον ἀνερωτᾶν, τὸν δὲ Ἰάρχαν διδάσκειν αὐτὸν περὶ μὲν τῶν Πυγμαίων, ὡς ἄρα εἶεν οἰκοῦντες μὲν ὑπόγειοι, διατρίβοντες δὲ ὑπὲρ τὸν Γάγγην ποταμὸν ζῶντες, περὶ δὲ τῶν ἄλλων, ὡς ἀνύπαρκτα εἴη. ἔριον ἐπὶ τούτοις φυόμενον αὐτοῖς ἀπὸ γῆς ἐς ἐσθῆτος ὕλην ὁ Φιλόστρατος ἀναγράφει, πάντως δήπου τῶν φιλοσόφων ἱστὸν ἐποιχομένων καὶ ταλασιουργίαις ἐς ἐσθῆτος κατεργασίαν ἐκπονουμένωνοὐδὲ γὰρ εἰσῆκται παρ’ αὐτοῖς γυναικεῖον φῦλονεἰ μὴ καὶ τοῦτο φήσειεν αὐτόματον αὐτοῖς παραδόξως δὴ ἱερὰν ἐς ἐσθῆτα μεταφύεσθαι. φέρειν δ’ ἕκαστον αὐτῶν ῥάβδον καὶ δακτύλιον ἀπόρρητον ἔχοντα ἰσχύν.ἑπτὰ, ἐπωνύμους ἀστέρων, οὓς καὶ φορεῖν αὐτὸν καθ ἕνα πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν. Ταῦτα δὲ νῦν εἰ πῶν, ὅ τ' ἀληθὲς τιμᾶν παρὰ τῷ Φιλαλήθες (24) νενομισμένος, μεθ᾿ ἕτερα τῆς γραφῆς, ὡς ἂν δὲ γοη τείαν τῶν Βραχμάνων καταγνούς, καὶ ταύτης ἐλεύ θερον καταστῆσαι τὸν ᾿Απολλώνιον φροντίσας, ἐπι φέρει, φάσκων κατὰ λέξιν· . Ἰδὼν δὲ παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίποδας, καὶ τοὺς οἰνοχόους, καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιτᾷν (25) εἶπον, οὔθ' ὅπως σοφία ζοιντο αὐτὰ, ἤρετο (26), οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν· ἀλλ᾽ ἐπῄνει μὲν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου. » Καὶ πῶς, ὦ οὗτος, οὐκ ἠξίου ζηλοῦν ; ὁ δίχα τοῦ Δάμιδος σπου δὴν ποιούμενος συμφιλοσοφεῖν αὐτοῖς, καὶ τὸν μόνον, ὅ τι καὶ πράττοι, λανθάνειν δέον ἑταῖρον ἡγούμενος. Πῶς δὲ οὐκ ἠξίου ζηλοῦν; ὁ τοὺς τῶν Β ἀστέρων ἐπωνύμους καταδεχόμενος δακτυλίους, καὶ τούτους ἀναγκαῖον τιθέμενος διὰ παντὸς τοῦ βίου φέρειν πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν· καίτοιγε, ἀπόῤῥητον, ὡς φῂς αὐτὸς, ἔχοντας ἰσχύν. Εἰ δὲ καὶ δοθείη τὸ μὴ ζηλοῦν ἠξιωκέναι αὐτὸν, ὡς μὴ εὖ πράττοντας οὐκ ἐζήλου δηλονότι. Πῶς οὖν ἐπ- ήνει, ἐφ' οἷς μὴ ἠξίου ζηλοῦν; Εἰ δ᾽ ὡς θείως ενερ γοῦντας ἐπῄνει, πῶς οὐκ ἐζήλου τὰ ἐπαίνων ἄξια ; ᾿Αλλὰ γὰρ μετὰ τὴν παρὰ τούτοις διατριβήν, π λινοστοῦντα αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις, ἐληλυθέναι φη- σὶν ἐς τὴν τῶν Ὡριτῶν (27) χώραν, ἔνθα χαλκαῖ μὲν αὐτοῖς αἱ πέτραι, χαλκῆ δὲ ἡ ψάμμος, χαλκοῦ δὲ ψήγμα οἱ ποταμοὶ ἄγουσι. Καὶ τοσαῦτα μὲν τὰ κατὰ τὸ τρί τον σύγγραμμα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κα. Ἐπίωμεν δ' ἤδη τὰ ἑξῆς. Ἐπανελθόντα, φησίν, αὐτὸν τῆς Ἰνδῶν χώρας ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, κοινωνόν τῶν θεῶν πρὸς αὐτῶν τῶν θεῶν ἀνακεκηρύχθαι, οι καὶ τοὺς κάμνοντας ὡς αὐτὸν ἐφ' ὑγεία παρέπεμπον. Καὶ δῆτα ὡς ἐξ ᾿Αράβων, καὶ μάγων, καὶ Ἰνδῶν παράδοξόν τινα καὶ θεῖον αὐτὸν ἡμῖν ἀγαγών, παρα δόξων ἐντεῦθεν ἀφηγημάτων κατάρχεται. Καὶ τὸ (279) ἄν τις εἴποι εὐλόγως, ὅτι δή, εἰ θειοτέρας ἢ κατ' ἄνθρω πον φύσεως ἦν πάλαι, ἀλλ᾽ οὐ νῦν ἔδει, πρὸ τῆς δὲ ἑτέρων μεταλήψεως τῶν θαυμασίων κατάρχεσθαι. Περιττὴ δ' ἂν καὶ ἡ ἐξ ᾿Αράβων αὐτῷ, μάγων τε καὶ Ἰνδῶν, διὰ σπουδῆς ἐπεχειρεῖτο πολυμάθεια, εἰ δή τις κατὰ τὴν δοθεῖσαν ὑπῆρεν ὑπόθεσιν. Αλλ' οὗτος, κατὰ τὸν ἀληθῆ συγγραφέα (28), νῦν δὴ πάρ εστι, μετά τοσούτους διδασκάλους τὴν σοφίαν ἐνδεικνύ μενος. * σε σε Εκφοιταν Ὠρειτῶν 'Ωρείτης ἐθνικὸν τοῦ Ὀρεοῦ Καὶ τό. καίτοι. χῶς, EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - annulos septem, planetarum nominibus insignitos: A quos etiam gestaverit, unum post alium, pro ra- tione nominum diebus impositorum. Hæc tamen isto quidem loco referens, qui veritatis studiosus Philalethæ judicio est, alio scripti illius loco, quasi damnans Brachmanum incantamenta, utque ab iis immunem præstet Apollonium curæ habens, sub- jungit verbotenus ista : • Videns autem tripodas apud Indos, pincernasque, et quæcunque suo motu acta procedere dixi, neque interrogavit qua arte confecta hæc sint, neque discendi ea ipsum volu- plas incessit. Verum laudavit quidem, imitari ta- men dignatus haud fuit. » lllene vero hoc fece- rit?] qui Damide submoto cum iis conversari magni faciebat, atque sodalem unicum, quidquid eliam est, [cum iis] quod egit, ignorare oportere cense- bat? Qui vero imitari dignatus haud sit? qui plane tarum nominibus insignitos annulos accepit ", eos- que per omnem vitam gestare necessarium sibi duxit, prout ferrent nomina cujusvis diei : et qui- dem eo quod arcana, uti ipse ais, virtute præsta - rent. Ut vero concedamus etiam, imitari ista eum noluisse, propterea certe non imitatum esse mani- festum erit, quod recte sibi haud facere videren- tur. Quomodo igitur ob ea laudavit, quæ non di- gnaretur imitari? Et, si tanquam arte divina ope- rantes collaudavit, cur imitatus haud est, laudem quæ mererentur? Porro vero post moram apud hos factam, Apollonium una cum suis revertentem ad Oritarum ait “ venisse regionem, ubi ærea saxa, que ista sunt, quæ in tertio libro continentur. CAPUT XXVI. C Sequentia jam percenseamus. Ex India in Græ- ciam reducem ab ipsis diis refert socium deo- rum eum esse declaratum: qui et ægrotos ad eum, sanitatis recuperandæ causa, remiserunt. Jaque quasi ab Arabibus, magisque et Indis stupendum virum et plane divinum advehens, miras inde nar- rationes instituit. Atqui non immerito dicat ali- quis, quod si jam olim excellentioris, quam est humana, exstitisset naturæ, non jam demum, sed potius antequam aliorum profecisset institutione, miraculorum patrandorum initium eum facere par erat. Præterea superforanea futura fuisset, quam Arabibus, magisque et Indis studio sibi conquisi- vit, doctrina, si quis eum juxta ea, quæ Philostra- tus ponit, extollendum putet. Sed tamen ille, juxta D veracissimum istum scriptorem, jam demum adest, sapientiæ argumenta publice exhibens. arenaque ærea, ærisque ramenta fluvii vehunt. At- lib. v, c. 12. lib. 11, c. 15. lib. II, c. 54. c. 30. habebant editi. emittendum putavi; nam, ut taceam Philostratum, ipse id omittit Eusebius inf., c. 30. dum monet Stephanus, Eustathius ad Dionysium, aliique non ut Εusebii editi habebant. aulem oppidi, in Eu- 6s lib. v, c. 1. brea insula. Similiter apud Philostratum peccatum est. HOLSTEN. (27') Forte legendum EDIT. nempe pro tali Philostratum vendiderat Hiero- cles, supra c. 11. Male igitur Acciolus hæc ad ipsum Hieroclem retulerat, el contra Græci textus lidem verterat: Philalethe tamen auctore, nonnisi tol exhau- stis magistris sapientiam patefeci!. (24) Παρὰ τῷ Φιλαλήθει. Supra c. 2. (25) 'Εσφοιτᾷr. Ita Philost. habet et Euseb. inf. (26) Ἤρετο. Editi οὔτε ήρετο. Hoc οὔτε tamen (97) 'Ωριτῶν. Ita Indiræ gentis nomen scriben- (28) Κατὰ τὸν ἀληθῆ συγγρ. Dictum ειρωνι
PG 22:832εἶτα παραδοξοποιίαι τοῦ Βραχμᾶνος, ὡς δαιμονῶντα δι’ ἐπιστολῆς ἀνακαλέσαιτο, ὡς χωλεύοντα καταψήσας τὸν γλουτὸν θεραπεύσειεν, ὡς τυφλῷ τὸ βλέπειν καὶ ἀδρανεῖ τινι τὴν χεῖρα σῴαν χαρίζοιτο. πολλὰ κἀγαθὰ γένοιτο πραγμάτων ἡμᾶς ἀπολύσαντι τῷ συγγραφεῖ· δῆλα γάρ, ὡς ἀληθῆ καὶ ταῦτα, ὅτε βροντὰς καὶ ἀνέμους ἐν πίθοις τρίποδάς τε ἐκ λίθου φοιτῶντας αὐτομάτως καὶ οἰνοχόους ἀπὸ χαλκοῦ περιελαύνειν ἐν κύκλῳ τὰς κύλικας προιστορήσας διὰ τῆς περὶ τούτων ὡς ἀληθῶν ἀφηγήσεως καὶ τῶν λοιπῶν ἁπάντων ἐξέφηνέ τε καὶ διήλεγξε τὴν μυθολογίαν. εἰρηκέναι δέ φησιν ὁ Φιλόστρατος τὸν Δάμιν δίχα τῆς αὐτοῦ παρουσίας καὶ τῷ Ἰάρχᾳ συμφιλοσοφῆσαι τὸν Ἀπολλώνιον εἰληφέναι τε παρ’ αὐτοῦ δακτυλίους ἑπτὰ ἐπωνύμους ἀστέρων, οὓς καὶ φορεῖν αὐτὸν καθ’ ἕνα πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν. ταῦτα δὲ νῦν εἰπὼν ὁ τἀληθὲς τιμᾶν παρὰ τῷ Φιλαλήθει νενομισμένος μεθ’ ἕτερα τῆς γραφῆς, ὡς ἂν δὴ γοητείαν τῶν Βραχμάνων καταγνοὺς καὶ ταύτης ἐλεύθερον καταστῆσαι τὸν Ἀπολλώνιον φροντίσας ἐπιφέρει φάσκων κατὰ λέξιν·ἑπτὰ, ἐπωνύμους ἀστέρων, οὓς καὶ φορεῖν αὐτὸν καθ ἕνα πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν. Ταῦτα δὲ νῦν εἰ πῶν, ὅ τ' ἀληθὲς τιμᾶν παρὰ τῷ Φιλαλήθες (24) νενομισμένος, μεθ᾿ ἕτερα τῆς γραφῆς, ὡς ἂν δὲ γοη τείαν τῶν Βραχμάνων καταγνούς, καὶ ταύτης ἐλεύ θερον καταστῆσαι τὸν ᾿Απολλώνιον φροντίσας, ἐπι φέρει, φάσκων κατὰ λέξιν· . Ἰδὼν δὲ παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίποδας, καὶ τοὺς οἰνοχόους, καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιτᾷν (25) εἶπον, οὔθ' ὅπως σοφία ζοιντο αὐτὰ, ἤρετο (26), οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν· ἀλλ᾽ ἐπῄνει μὲν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου. » Καὶ πῶς, ὦ οὗτος, οὐκ ἠξίου ζηλοῦν ; ὁ δίχα τοῦ Δάμιδος σπου δὴν ποιούμενος συμφιλοσοφεῖν αὐτοῖς, καὶ τὸν μόνον, ὅ τι καὶ πράττοι, λανθάνειν δέον ἑταῖρον ἡγούμενος. Πῶς δὲ οὐκ ἠξίου ζηλοῦν; ὁ τοὺς τῶν Β ἀστέρων ἐπωνύμους καταδεχόμενος δακτυλίους, καὶ τούτους ἀναγκαῖον τιθέμενος διὰ παντὸς τοῦ βίου φέρειν πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν· καίτοιγε, ἀπόῤῥητον, ὡς φῂς αὐτὸς, ἔχοντας ἰσχύν. Εἰ δὲ καὶ δοθείη τὸ μὴ ζηλοῦν ἠξιωκέναι αὐτὸν, ὡς μὴ εὖ πράττοντας οὐκ ἐζήλου δηλονότι. Πῶς οὖν ἐπ- ήνει, ἐφ' οἷς μὴ ἠξίου ζηλοῦν; Εἰ δ᾽ ὡς θείως ενερ γοῦντας ἐπῄνει, πῶς οὐκ ἐζήλου τὰ ἐπαίνων ἄξια ; ᾿Αλλὰ γὰρ μετὰ τὴν παρὰ τούτοις διατριβήν, π λινοστοῦντα αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις, ἐληλυθέναι φη- σὶν ἐς τὴν τῶν Ὡριτῶν (27) χώραν, ἔνθα χαλκαῖ μὲν αὐτοῖς αἱ πέτραι, χαλκῆ δὲ ἡ ψάμμος, χαλκοῦ δὲ ψήγμα οἱ ποταμοὶ ἄγουσι. Καὶ τοσαῦτα μὲν τὰ κατὰ τὸ τρί τον σύγγραμμα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Κα. Ἐπίωμεν δ' ἤδη τὰ ἑξῆς. Ἐπανελθόντα, φησίν, αὐτὸν τῆς Ἰνδῶν χώρας ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, κοινωνόν τῶν θεῶν πρὸς αὐτῶν τῶν θεῶν ἀνακεκηρύχθαι, οι καὶ τοὺς κάμνοντας ὡς αὐτὸν ἐφ' ὑγεία παρέπεμπον. Καὶ δῆτα ὡς ἐξ ᾿Αράβων, καὶ μάγων, καὶ Ἰνδῶν παράδοξόν τινα καὶ θεῖον αὐτὸν ἡμῖν ἀγαγών, παρα δόξων ἐντεῦθεν ἀφηγημάτων κατάρχεται. Καὶ τὸ (279) ἄν τις εἴποι εὐλόγως, ὅτι δή, εἰ θειοτέρας ἢ κατ' ἄνθρω πον φύσεως ἦν πάλαι, ἀλλ᾽ οὐ νῦν ἔδει, πρὸ τῆς δὲ ἑτέρων μεταλήψεως τῶν θαυμασίων κατάρχεσθαι. Περιττὴ δ' ἂν καὶ ἡ ἐξ ᾿Αράβων αὐτῷ, μάγων τε καὶ Ἰνδῶν, διὰ σπουδῆς ἐπεχειρεῖτο πολυμάθεια, εἰ δή τις κατὰ τὴν δοθεῖσαν ὑπῆρεν ὑπόθεσιν. Αλλ' οὗτος, κατὰ τὸν ἀληθῆ συγγραφέα (28), νῦν δὴ πάρ εστι, μετά τοσούτους διδασκάλους τὴν σοφίαν ἐνδεικνύ μενος. * σε σε Εκφοιταν Ὠρειτῶν 'Ωρείτης ἐθνικὸν τοῦ Ὀρεοῦ Καὶ τό. καίτοι. χῶς, EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS 11. APOLOGETICA. - annulos septem, planetarum nominibus insignitos: A quos etiam gestaverit, unum post alium, pro ra- tione nominum diebus impositorum. Hæc tamen isto quidem loco referens, qui veritatis studiosus Philalethæ judicio est, alio scripti illius loco, quasi damnans Brachmanum incantamenta, utque ab iis immunem præstet Apollonium curæ habens, sub- jungit verbotenus ista : • Videns autem tripodas apud Indos, pincernasque, et quæcunque suo motu acta procedere dixi, neque interrogavit qua arte confecta hæc sint, neque discendi ea ipsum volu- plas incessit. Verum laudavit quidem, imitari ta- men dignatus haud fuit. » lllene vero hoc fece- rit?] qui Damide submoto cum iis conversari magni faciebat, atque sodalem unicum, quidquid eliam est, [cum iis] quod egit, ignorare oportere cense- bat? Qui vero imitari dignatus haud sit? qui plane tarum nominibus insignitos annulos accepit ", eos- que per omnem vitam gestare necessarium sibi duxit, prout ferrent nomina cujusvis diei : et qui- dem eo quod arcana, uti ipse ais, virtute præsta - rent. Ut vero concedamus etiam, imitari ista eum noluisse, propterea certe non imitatum esse mani- festum erit, quod recte sibi haud facere videren- tur. Quomodo igitur ob ea laudavit, quæ non di- gnaretur imitari? Et, si tanquam arte divina ope- rantes collaudavit, cur imitatus haud est, laudem quæ mererentur? Porro vero post moram apud hos factam, Apollonium una cum suis revertentem ad Oritarum ait “ venisse regionem, ubi ærea saxa, que ista sunt, quæ in tertio libro continentur. CAPUT XXVI. C Sequentia jam percenseamus. Ex India in Græ- ciam reducem ab ipsis diis refert socium deo- rum eum esse declaratum: qui et ægrotos ad eum, sanitatis recuperandæ causa, remiserunt. Jaque quasi ab Arabibus, magisque et Indis stupendum virum et plane divinum advehens, miras inde nar- rationes instituit. Atqui non immerito dicat ali- quis, quod si jam olim excellentioris, quam est humana, exstitisset naturæ, non jam demum, sed potius antequam aliorum profecisset institutione, miraculorum patrandorum initium eum facere par erat. Præterea superforanea futura fuisset, quam Arabibus, magisque et Indis studio sibi conquisi- vit, doctrina, si quis eum juxta ea, quæ Philostra- tus ponit, extollendum putet. Sed tamen ille, juxta D veracissimum istum scriptorem, jam demum adest, sapientiæ argumenta publice exhibens. arenaque ærea, ærisque ramenta fluvii vehunt. At- lib. v, c. 12. lib. 11, c. 15. lib. II, c. 54. c. 30. habebant editi. emittendum putavi; nam, ut taceam Philostratum, ipse id omittit Eusebius inf., c. 30. dum monet Stephanus, Eustathius ad Dionysium, aliique non ut Εusebii editi habebant. aulem oppidi, in Eu- 6s lib. v, c. 1. brea insula. Similiter apud Philostratum peccatum est. HOLSTEN. (27') Forte legendum EDIT. nempe pro tali Philostratum vendiderat Hiero- cles, supra c. 11. Male igitur Acciolus hæc ad ipsum Hieroclem retulerat, el contra Græci textus lidem verterat: Philalethe tamen auctore, nonnisi tol exhau- stis magistris sapientiam patefeci!. (24) Παρὰ τῷ Φιλαλήθει. Supra c. 2. (25) 'Εσφοιτᾷr. Ita Philost. habet et Euseb. inf. (26) Ἤρετο. Editi οὔτε ήρετο. Hoc οὔτε tamen (97) 'Ωριτῶν. Ita Indiræ gentis nomen scriben- (28) Κατὰ τὸν ἀληθῆ συγγρ. Dictum ειρωνι
PG 22:833ἰδὼν δὲ παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίποδας καὶ τοὺς οἰνοχόους καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιτᾶν εἶπον, οὔθ’, ὅπως σοφίζοιντο αὐτά, ἤρετο, οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν, ἀλλ’ ἐπῄνει μέν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου. καὶ πῶς, ὦ οὗτος, οὐκ ἠξίου; ὁ δίχα τοῦ Δάμιδος σπουδὴν ποιούμενος συμφιλοσοφεῖν αὐτοῖς καὶ τὸν μόνον ἑταῖρον, ὅ τι καὶ πράττοι, λανθάνειν δέον ἡγούμενος, πῶς δὲ οὐκ ἠξίου ζηλοῦν ὁ τοὺς τῶν ἀστέρων ἐπωνύμους καταδεχόμενος δακτυλίους καὶ τούτους ἀναγκαῖον τιθέμενος διὰ παντὸς τοῦ βίου φέρειν πρὸς τὰ ὀνόματα τῶν ἡμερῶν καίτοι γε ἀπόρρητον, ὡς φῂς αὐτός, ἔχοντας ἰσχύν; εἰ δὲ καὶ δοθείη τὸ μὴ ζηλοῦν ἠξιωκέναι αὐτὸν ὡς μὴ εὖ πράττοντα, οὐκ ἐζήλου δηλονότι. πῶς οὖν ἐπῄνει, ἐφ’ οἷς μὴ ἠξίου ζηλοῦν; εἰ δ’ ὡς θείως ἐνεργοῦντας ἐπῄνει, πῶς οὐκ ἐζήλου τὰ ἐπαίνων ἄξια; ἀλλὰ γὰρ μετὰ τὴν παρὰ τούτοις διατριβὴν παλινοστοῦντα αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις ἐληλυθέναι φησὶν ἐς τὴν τῶν Ὠρειτῶν χώραν, ἔνθα χαλκαῖ μὲν αὐτοῖς αἱ πέτραι, χαλκῆ δὲ ἡ ψάμμος, χαλκοῦ δὲ ψῆγμα οἱ ποταμοὶ ἄγουσι. Καὶ τοσαῦτα μὲν τὰ κατὰ τὸ τρίτον σύγγραμμα, ἐπίωμεν δ’ ἤδη καὶ τὰ ἑξῆς.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΖ'. Καὶ πρῶτα μὲν, οἷα ἐξ ᾿Αράβων (29) καὶ τῆς παρ' αὐτοῖς οἰωνιστικῆς ὁρμώμενος, τὸν στρουθὸν ὅ τι βού- λοιτο, τοὺς ἑτέρους ἐπὶ τροφὴν παρακαλῶν, ἐφερμη- νεύει τοῖς παροῦσιν· εἶτα δὲ, λοιμοῦ προαισθόμενος, προμαντεύεται τοῖς πολίταις. Τὴν δ᾽ αἰτίαν καὶ τούτου ἐν τῇ πρὸς Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ αὐτὸς παρατίθεται. Ερομένου γάρ τοι αὐτὸν, ὁπόθεν ὁρμώμενος τοῦτο προ- είποι, «Λεπτοτέρα, ἔφη, χρώμενος, ὦ βασιλεῦ, διαίτῃ, πρῶτος τοῦ δεινοῦ ἡσθόμην·, καὶ τρίτον δ' αὐτῷ θαῦμα γεγονὸς ἱστορεῖ, ὡς δὴ ἀλεξήσαντος τὸν λοι- μόν (30). "Οπερ εἰ τὰ μάλιστα ἐν ταῖς ἐπὶ τέλει κατ' αὐτοῦ κατηγορίαις οὐ τέθεικεν ὁ συγγραφεύς, ὅτι μὴ παρῆν, ὡς εἰκὸς, αὐτῷ δι᾿ ἀπολογίας ἀπολύ σασθαι (51) τὸ ἔγκλημα, φέρε δὴ οὖν ὅμως, αὐτοὶ τὴν ἱστορίαν ἐς φανερὸν ὑποθώμεθα, οὕτω δὴ καὶ ταύτην Β εὐθύνοντες. Εἴ τινι γὰρ οὐκ ἂν εἴη σαφές, ὅτι δὴ πολὺ τὸ πλάσμα, καὶ ἀπατηλόν, γοητείας τε ὡς ἀλη θῶς ἔμπλεον, αὐτὸς ὁ τρόπος ἀπελέγχει τῆς ἱστορίας. Τον γάρ τοι λοιμὸν ὑποτίθεται ἐν εἴδει πτωχεύοντος, καὶ ῥάκεσιν ἡμφιεσμένου πρεσβύτου ἀνδρὸς ἑωρα- σθαι· ὃν καταλεύειν ἐπικελευσαμένου τοῦ ᾿Απολλω νίου, πρότερον μὲν πῦρ βάλλειν τῶν ὀφθαλμῶν, εἶθ' ὕστερον βληθέντα λίθοις, κύνα συντετριμμένον, καὶ παραπτύοντα ἀφρὸν, ὡς οἱ λυττῶντες, φανῆναι· εἰ ρηκέναι δ' αὐτὸν περὶ τούτου καὶ ἐν τῇ πρὸς αὐτο- κράτορα Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ ταῦτα γράφει· . Τὸ γὰρ λοιμοῦ εἶδος, πτωχῷ, ὧδε ἀγείροντι (32), είκα- στο· καὶ εἶδον, καὶ ἰδὼν, εἷλον, οὐ παύσας νόσον, ἀλλ' ἐξελών. » Τίς δὴ οὖν ἐπὶ τούτοις οὐ μέγα τὴν τοῦ θαυματοποιοῦ γελάσεται παραδοξοποιίαν ; ζώων ὀφθαλμοῖς, καὶ λίθων ὑποπίπτοντα βολαῖς, ξυντριβό μενόν τε πρὸς ἀνθρώπων, καὶ ἀφρὸν παραπτύοντα, τὴν τοῦ λοιμοῦ φύσιν ἀκούων, ὡς οὐδ᾽ ἀλλ' ὁτιοῦν τυγχάνει ή φθορά, καὶ κάκωσις ἀέρος, ἐπὶ τὸ νο- σῶδες τρεπομένου, τοῦ περιέχοντος, ἐκ πονηρών τε καὶ φαύλων ἀναθυμιάσεων, ᾗ λόγος Ιατρικός παρα- δίδωσι, ξυνισταμένου. Καὶ ἄλλως (33) δ' ἂν τὸ φά σμα (34) διευθυνθείη, επείπερ μόνῃ τῇ τῶν Ἐφεσίων πόλει, ἀλλ᾽ οὐχὶ καὶ τοῖς ὁμέροις τὸν λοιμὸν ἐπισκῆ- ψαί φησιν ὁ λόγος· ὅπερ οὐκ ἂν γεγόνοι, κάκωσιν τοῦ περιέχοντος πεπονθότος· οὐ γὰρ δὴ, κατακλει σθὲν, μόνῳ ἂν ἐφήδρευσε τῷ περὶ τὴν Ἔφεσον ἀέρι τὸ νόσημα. & οἰωνιστικῆς λογισμόν, λύσ. ὧδε γέροντι, πτο καὶ ἄλλως, Οτι φάσκα καὶ οὐδέν τι πλέον ἦν, προδ δήλωται ། LIBER CONTRA HIEROCLEM. A C . CAPUT XXVII. Ac primo quidem ", veluti ab Arabibus et augu- rali eorum schola adventans, passerculus quid sibɩ vellet, ad pastum cæteros qui invitabat, auditori bus interpretatur. Tum " appetentem pestilentiam ante sentiens, civibus illam prædicit. Ejusque rei rationem apud Domitianum ipse quoque edidit. Rogante enim eum Domitiano, quo id prædi- xisset instinctu, e Dieta, inquit, o imperator, magis tenui usus, primus omnium persensi malum. • Tertium inde patralorum ei mira- culorum exponit " ut pestem nempe depu- lerit. Quod tametsi cum maxime scriptor in iis, quæ sub finem habentur, accusationibus non comme- moraverit, quoniam, ut verosimile est, apologia illud crimen non poterat diluere; nihilominus ta- men nos, age, istam historiam in lucem produca- mus, eam quoque ita examinaturi, Si cui enim mi- nus alias constaret liquido, spissum boc esse men- dacium, et magica revera superstitione refer- tum, ipsa narrationis ratio id esset evictura. Pestem enim statuit mendici, pannisque laceris induti se- nis habitu apparuisse. Quem cum lapidibus obrui jussisset Apollonius, primum ait flammam emisisse oculis : tum vero lapidibus obrutum canem obtri- tum et ore spumantem, rabidorum more, apparuis- se. Ipsum autem de eo etiam Apollonium, in sua ad Domitianum imperatorem apologia, ita loculuin esse scribit : • Pestilentia enim forma mendico, co habitu circumvaganti, assimilabatur: eamque vidi, visamque vici, non ut cessaret lues eliciens, sed plane e medio eam tollens. Quis vero, talia legens, præstigiatoris magno risu non excipiat portenta? [monstrum] oculis viventium, et lapidibus in se conjectis obnoxium, ab hominibus vero obtritum, et ore spumans: pestis naturam qui sciat, quod aliud sit nihil quam corruptela et vitium ɔeris, nosmet ambientis, atque in noxium versi habitum, et malignis ac depravatis exhalationibus, ut medi- corum tradit doctrina, inspissati. Imo et habita cæterarum circumstantiarum ratione hocce explo- dere liceat spectrum, quoniam nempe soli urbi Ephesiæ, non vero finitimis etiam pestem gravem incubuisse narrat oratio: quod factum certe haud » esset, si vitium ab aere ambiente fuisset contractum : minime enin, angustiis conclusus, sulum Ephesium aerem morbus obsidere potuisset. « lib. v, c. 3. lib. 1v, c. 4. lib. 111, c. 10. magistri. Vide nostrum supra cap. 10. Irebat Morellianamn quoque invaserat, quamvis vel Accioli versio Morellum de vera le- ctione admonere potuisset. In Holsteniana editione mendum istud sublatum observo. Nescio an Eusebium ratio hic non fugiat. Cum enim, quod ipse paulo post observat, Apollo- nius apud Domitianum ea de re prolixe egisse narretur, nescio an Philostrato ista tribui possit prævaricatio. Vide huc spectantia, lib. viii, c. 7, sect. 9. strato, legendum putat. At ncque apud Philostratum. Nec in proclivi est ea lectione obtinente particulam woɛ commode explicare. Hinc ex Eusebio Philostratum, quam ex Philostrato Eu- sebium isto loco malim emendari. tur fabulam esse tradita de peste senis forma con spicua, et cætera eo pertinentia nugamenta fabu- losa esse; nec sic tamen etiam acquiescendum; nam omnino pestem Ephesiam, etiam sine istis nuga- mentis spectatam, ratione habita cætera- rum circumstantiarum, fabulosam esse deprehendi. quam fucum oculis obstipatum : sic inf. c. 35, (3 eadem re, (29) Οἷα ἐξ ᾿Αράβων. Nempe doctissimi illi τῆς D ὧδε γέροντι, sed potius πτωχῷ δὲ γέροντι legitur (34) Λοιμόν. Vitium Aldine editionis, quæ ha- (31) "Οτι μὴ παρ. ὡς εἰκ. αὐτ. δι' ἀπολ. ἀπο- (52) Πτωχ. ὧδε αγείροντι. Holstenius ex Philo- (33) Καὶ ἄλλως. Η. e. licet vero etiam conceda- (34) Φάσμα. Φάσμα hoc loco nil aliud significat
PG 22:834ἐπανελθόντα φησὶν ἀπὸ τῆς Ἰνδῶν χώρας ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα κοινωνὸν τῶν θεῶν πρὸς αὐτῶν τῶν θεῶν ἀνακεκηρῦχθαι, οἳ καὶ τοὺς κάμνοντας ὡς αὐτὸν ἐφ’ ὑγείᾳ παρέπεμπον, καὶ δῆτα ὡς ἐξ Ἀράβων καὶ μάγων καὶ Ἰνδῶν παράδοξόν τινα καὶ θεῖον ἡμῖν αὐτὸν ἀγαγὼν παραδόξων ἐντεῦθεν ἀφηγημάτων κατάρχεται. καίτοι ἄν τις εἴποι εὐλόγως, ὅτι δὴ εἰ θειοτέρας ἢ κατ’ ἄνθρωπον φύσεως ἦν, πάλαι, ἀλλ’ οὐ νῦν ἔδει, πρὸ τῆς δὲ ἑτέρων μεταλήψεως τῶν θαυμασίων κατάρχεσθαι, περιττὴ δ’ ἂν καὶ ἡ ἐξ Ἀράβων αὐτῷ μάγων τε καὶ Ἰνδῶν διὰ σπουδῆς ἐπεχειρεῖτο πολυμάθεια, εἰ δή τις κατὰ τὴν δοθεῖσαν ὑπῆρξεν ὑπόθεσιν· ἀλλ’ οὗτός γε κατὰ τὸν φιλαλήθη συγγραφέα νῦν δὴ πάρεστι μετὰ τοσούτους διδασκάλους τὴν σοφίαν ἐνεπιδεικνύμενος, καὶ πρῶτα μὲν οἷα ἐξ Ἀράβων καὶ τῆς παρ’ αὐτοῖς οἰωνιστικῆς ὁρμώμενος τὸν στρουθόν, ὅ τι καὶ βούλοιτο τοὺς ἑτέρους ἐπὶ τροφὴν παρακαλῶν ἐφερμηνεύει τοῖς παροῦσιν, εἶτα δὲ λοιμοῦ (ἐν Ἐφέσῳ) προαισθόμενος προμαντεύεται τοῖς πολίταις. τὴν δ’ αἰτίαν καὶ τούτου ἐν τῇ πρὸς Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ αὐτὸς παρατίθεται.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΖ'. Καὶ πρῶτα μὲν, οἷα ἐξ ᾿Αράβων (29) καὶ τῆς παρ' αὐτοῖς οἰωνιστικῆς ὁρμώμενος, τὸν στρουθὸν ὅ τι βού- λοιτο, τοὺς ἑτέρους ἐπὶ τροφὴν παρακαλῶν, ἐφερμη- νεύει τοῖς παροῦσιν· εἶτα δὲ, λοιμοῦ προαισθόμενος, προμαντεύεται τοῖς πολίταις. Τὴν δ᾽ αἰτίαν καὶ τούτου ἐν τῇ πρὸς Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ αὐτὸς παρατίθεται. Ερομένου γάρ τοι αὐτὸν, ὁπόθεν ὁρμώμενος τοῦτο προ- είποι, «Λεπτοτέρα, ἔφη, χρώμενος, ὦ βασιλεῦ, διαίτῃ, πρῶτος τοῦ δεινοῦ ἡσθόμην·, καὶ τρίτον δ' αὐτῷ θαῦμα γεγονὸς ἱστορεῖ, ὡς δὴ ἀλεξήσαντος τὸν λοι- μόν (30). "Οπερ εἰ τὰ μάλιστα ἐν ταῖς ἐπὶ τέλει κατ' αὐτοῦ κατηγορίαις οὐ τέθεικεν ὁ συγγραφεύς, ὅτι μὴ παρῆν, ὡς εἰκὸς, αὐτῷ δι᾿ ἀπολογίας ἀπολύ σασθαι (51) τὸ ἔγκλημα, φέρε δὴ οὖν ὅμως, αὐτοὶ τὴν ἱστορίαν ἐς φανερὸν ὑποθώμεθα, οὕτω δὴ καὶ ταύτην Β εὐθύνοντες. Εἴ τινι γὰρ οὐκ ἂν εἴη σαφές, ὅτι δὴ πολὺ τὸ πλάσμα, καὶ ἀπατηλόν, γοητείας τε ὡς ἀλη θῶς ἔμπλεον, αὐτὸς ὁ τρόπος ἀπελέγχει τῆς ἱστορίας. Τον γάρ τοι λοιμὸν ὑποτίθεται ἐν εἴδει πτωχεύοντος, καὶ ῥάκεσιν ἡμφιεσμένου πρεσβύτου ἀνδρὸς ἑωρα- σθαι· ὃν καταλεύειν ἐπικελευσαμένου τοῦ ᾿Απολλω νίου, πρότερον μὲν πῦρ βάλλειν τῶν ὀφθαλμῶν, εἶθ' ὕστερον βληθέντα λίθοις, κύνα συντετριμμένον, καὶ παραπτύοντα ἀφρὸν, ὡς οἱ λυττῶντες, φανῆναι· εἰ ρηκέναι δ' αὐτὸν περὶ τούτου καὶ ἐν τῇ πρὸς αὐτο- κράτορα Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ ταῦτα γράφει· . Τὸ γὰρ λοιμοῦ εἶδος, πτωχῷ, ὧδε ἀγείροντι (32), είκα- στο· καὶ εἶδον, καὶ ἰδὼν, εἷλον, οὐ παύσας νόσον, ἀλλ' ἐξελών. » Τίς δὴ οὖν ἐπὶ τούτοις οὐ μέγα τὴν τοῦ θαυματοποιοῦ γελάσεται παραδοξοποιίαν ; ζώων ὀφθαλμοῖς, καὶ λίθων ὑποπίπτοντα βολαῖς, ξυντριβό μενόν τε πρὸς ἀνθρώπων, καὶ ἀφρὸν παραπτύοντα, τὴν τοῦ λοιμοῦ φύσιν ἀκούων, ὡς οὐδ᾽ ἀλλ' ὁτιοῦν τυγχάνει ή φθορά, καὶ κάκωσις ἀέρος, ἐπὶ τὸ νο- σῶδες τρεπομένου, τοῦ περιέχοντος, ἐκ πονηρών τε καὶ φαύλων ἀναθυμιάσεων, ᾗ λόγος Ιατρικός παρα- δίδωσι, ξυνισταμένου. Καὶ ἄλλως (33) δ' ἂν τὸ φά σμα (34) διευθυνθείη, επείπερ μόνῃ τῇ τῶν Ἐφεσίων πόλει, ἀλλ᾽ οὐχὶ καὶ τοῖς ὁμέροις τὸν λοιμὸν ἐπισκῆ- ψαί φησιν ὁ λόγος· ὅπερ οὐκ ἂν γεγόνοι, κάκωσιν τοῦ περιέχοντος πεπονθότος· οὐ γὰρ δὴ, κατακλει σθὲν, μόνῳ ἂν ἐφήδρευσε τῷ περὶ τὴν Ἔφεσον ἀέρι τὸ νόσημα. & οἰωνιστικῆς λογισμόν, λύσ. ὧδε γέροντι, πτο καὶ ἄλλως, Οτι φάσκα καὶ οὐδέν τι πλέον ἦν, προδ δήλωται ། LIBER CONTRA HIEROCLEM. A C . CAPUT XXVII. Ac primo quidem ", veluti ab Arabibus et augu- rali eorum schola adventans, passerculus quid sibɩ vellet, ad pastum cæteros qui invitabat, auditori bus interpretatur. Tum " appetentem pestilentiam ante sentiens, civibus illam prædicit. Ejusque rei rationem apud Domitianum ipse quoque edidit. Rogante enim eum Domitiano, quo id prædi- xisset instinctu, e Dieta, inquit, o imperator, magis tenui usus, primus omnium persensi malum. • Tertium inde patralorum ei mira- culorum exponit " ut pestem nempe depu- lerit. Quod tametsi cum maxime scriptor in iis, quæ sub finem habentur, accusationibus non comme- moraverit, quoniam, ut verosimile est, apologia illud crimen non poterat diluere; nihilominus ta- men nos, age, istam historiam in lucem produca- mus, eam quoque ita examinaturi, Si cui enim mi- nus alias constaret liquido, spissum boc esse men- dacium, et magica revera superstitione refer- tum, ipsa narrationis ratio id esset evictura. Pestem enim statuit mendici, pannisque laceris induti se- nis habitu apparuisse. Quem cum lapidibus obrui jussisset Apollonius, primum ait flammam emisisse oculis : tum vero lapidibus obrutum canem obtri- tum et ore spumantem, rabidorum more, apparuis- se. Ipsum autem de eo etiam Apollonium, in sua ad Domitianum imperatorem apologia, ita loculuin esse scribit : • Pestilentia enim forma mendico, co habitu circumvaganti, assimilabatur: eamque vidi, visamque vici, non ut cessaret lues eliciens, sed plane e medio eam tollens. Quis vero, talia legens, præstigiatoris magno risu non excipiat portenta? [monstrum] oculis viventium, et lapidibus in se conjectis obnoxium, ab hominibus vero obtritum, et ore spumans: pestis naturam qui sciat, quod aliud sit nihil quam corruptela et vitium ɔeris, nosmet ambientis, atque in noxium versi habitum, et malignis ac depravatis exhalationibus, ut medi- corum tradit doctrina, inspissati. Imo et habita cæterarum circumstantiarum ratione hocce explo- dere liceat spectrum, quoniam nempe soli urbi Ephesiæ, non vero finitimis etiam pestem gravem incubuisse narrat oratio: quod factum certe haud » esset, si vitium ab aere ambiente fuisset contractum : minime enin, angustiis conclusus, sulum Ephesium aerem morbus obsidere potuisset. « lib. v, c. 3. lib. 1v, c. 4. lib. 111, c. 10. magistri. Vide nostrum supra cap. 10. Irebat Morellianamn quoque invaserat, quamvis vel Accioli versio Morellum de vera le- ctione admonere potuisset. In Holsteniana editione mendum istud sublatum observo. Nescio an Eusebium ratio hic non fugiat. Cum enim, quod ipse paulo post observat, Apollo- nius apud Domitianum ea de re prolixe egisse narretur, nescio an Philostrato ista tribui possit prævaricatio. Vide huc spectantia, lib. viii, c. 7, sect. 9. strato, legendum putat. At ncque apud Philostratum. Nec in proclivi est ea lectione obtinente particulam woɛ commode explicare. Hinc ex Eusebio Philostratum, quam ex Philostrato Eu- sebium isto loco malim emendari. tur fabulam esse tradita de peste senis forma con spicua, et cætera eo pertinentia nugamenta fabu- losa esse; nec sic tamen etiam acquiescendum; nam omnino pestem Ephesiam, etiam sine istis nuga- mentis spectatam, ratione habita cætera- rum circumstantiarum, fabulosam esse deprehendi. quam fucum oculis obstipatum : sic inf. c. 35, (3 eadem re, (29) Οἷα ἐξ ᾿Αράβων. Nempe doctissimi illi τῆς D ὧδε γέροντι, sed potius πτωχῷ δὲ γέροντι legitur (34) Λοιμόν. Vitium Aldine editionis, quæ ha- (31) "Οτι μὴ παρ. ὡς εἰκ. αὐτ. δι' ἀπολ. ἀπο- (52) Πτωχ. ὧδε αγείροντι. Holstenius ex Philo- (33) Καὶ ἄλλως. Η. e. licet vero etiam conceda- (34) Φάσμα. Φάσμα hoc loco nil aliud significat
PG 22:835ἐρομένου γάρ τοι αὐτόν, ὁπόθεν ὁρμώμενος τοῦτο προείποι, λεπτοτέρᾳ ἔφη χρώμενος, ὦ βασιλεῦ, διαίτῃ πρῶτος τοῦ δεινοῦ ᾐσθόμην. καὶ τρίτον δ’ αὐτοῦ θαῦμα γεγονὸς ἱστορεῖ, ὡς δὴ ἀλεξήσαντος τὸν λοιμόν, ὅπερ εἰ καὶ τὰ μάλιστα ἐν ταῖς ἐπὶ τέλει κατ’ αὐτοῦ κατηγορίαις οὐ τέθεικεν ὁ συγγραφεύς, ὅτι μὴ παρῆν, ὡς εἰκός, αὐτῷ δι’ ἀπολογίας ἀπολύσασθαι τὸ ἔγκλημα, φέρε δ’ οὖν ὅμως αὐτοὶ τὴν ἱστορίαν ἐς φανερὸν ὑποθώμεθα, οὕτω δὴ καὶ ταύτην εὐθύνοντες. εἴ τινι γὰρ οὐκ [ἂν] εἴη σαφές, ὅτι δὴ πολὺ τὸ πλάσμα καὶ ἀπατηλὸν γοητείας τε ὡς ἀληθῶς ἔμπλεων, αὐτὸς ὁ τρόπος ἀπελέγχει τῆς ἱστορίας. τὸν γάρ τοι λοιμὸν ὑποτίθεται ἐν εἴδει πτωχεύοντος καὶ ῥάκεσιν ἠμφιεσμένου πρεσβύτου ἀνδρὸς ἑωρᾶσθαι, ὃν καταλεύειν ἐπικελευσαμένου τοῦ Ἀπολλωνίου πρότερον μὲν πῦρ βάλλειν τῶν ὀφθαλμῶν, εἶθ’ ὕστερον βληθέντα λίθοις κύνα συντετριμμένον καὶ παραπτύοντα ἀφρόν, ὡς οἱ λυττῶντες, φανῆναι, εἰρηκέναι δ’ αὐτὸν περὶ τούτου καὶ ἐν τῇ πρὸς τὸν αὐτοκράτορα Δομετιανὸν ἀπολογίᾳ ταῦτα γράφει·ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΗ'. Τέταρτον αὐτῷ παράδοξον ᾿Αχιλλέως ήν ψυχή, πρ τερον μὲν ἐν χλαμύδι πεντάπηχυς, εἶτα δωδεκάπηχυς τὸ μέγεθος, παρὰ τῷ ἰδίῳ αὐτοῦ μνήματι φαινομένη, Θετταλούς τε καταιτιωμένη, ὅτι δὴ τὰ ἐναγίσματα αὐτῷ, ὡς ἔθος ἦν, οὐκ ἐπετέλουν· μηνιῶσά τε εἰσε ἐτι. Τρωσί τῶν ἐς αὐτὸν πεπλημμελημένων, καὶ προστάττουσα τῷ ᾿Απολλωνίῳ πέντε λόγους, οὓς ἂν αὐτός τε βούλοιτο, καὶ αἱ μοῖραι ξυγχωρεῖεν ἀνέρε σθαι. Εἶθ᾽ ὁ πάντα εἰδὼς, καὶ τῶν μελλόντων προ- γνωσιν αὐχῶν, ἔτι ἀγνοεῖ εἰ τάφου τύχοι Αχιλλεύς, καὶ εἰ Μουσῶν θρῆνοι, καὶ Νηρηίδων ἐπ' αὐτῷ γεγό νασι, καὶ περὶ τούτων αὐτὸν ἀνερωτᾷ, καὶ διατυ θάνεται, εἰ Πολυξένη ἐπεσφάγη αὐτῷ, καὶ εἰ Ελένη ἐς Τροίαν ἐληλύθει. Ὡς σεμνά γε, καὶ κατεπείγοντα ἐς τὸν φιλόσοφον βίον τοῦ δίου (55) τὰ σπουδῆς ἄξια ερωτήματα! θαυμάζει δ' ἐπὶ τούτοις, εἰ τοσοῦτοι ἥρωες παρὰ τοῖς Ἕλλησιν ἑνὶ χρόνῳ γεγόνασι, καὶ εἰ ἀφίκοιτο ἐς Τροίαν Παλαμήδης. Τὸν δὴ κ θεῶν όρω μένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων ο ὁμιλητὴν τοιαῦτα ἀγνοεῖν, καὶ περὶ τούτων ἀνερωτᾷν, ποίας οὐχὶ γέ- νοιτ' ἂν αἰσχύνης; εἰ μὴ ἄρ᾽, ἐπειδὴ νεκροῖς ὁμιλῶν εἰσῆκται, ἐπὶ τὸ ψυχρότερον μεταποιεῖ τὰς πεύσεις ὁ ξυγγραφεύς, ὡς ἂν ὑπεκλύσῃ τὴν ὑπόνοιαν του πέρα τῶν προσηκόντων αὐτὸν περιειργάσθαι (56) δοκεῖν. Καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀπολογούμενον αὐτὸν ὑπο γράφει, ὅτι μὴ κατὰ νεκρομαντείαν ὁ τρόπος αὐτῷ τῆς φανείσης ὄψεως γένοιτο· Οὔτε γὰρ βάθρον, εἶπεν, Οδυσσέως ὀρυξάμενος, οὐδ᾽ ἀρνῶν αἵματι ψυχαγωγή σας, ἐς διάλεξιν τοῦ ᾿Αχιλλέως ἦλθον (37), ἀλλ᾽ εὐξάμε- νος ὁπόσα τοῖς ἥρωσιν Ινδοί φασιν εὔξασθαι δεῖν. » Καὶ ταῦτα νῦν πρὸς τὸν ἑταῖρον ἀποσεμνύνεται, ὁ μηδὲν μαθεῖν παρ᾽ Ἰνδῶν, μηδὲ ζηλῶσαι (38) τὴν παρ' αὐτοῖς σοφίαν, πρὸς τοῦ ξυγγραφέως μεμαρτυρημένος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΘ'. Τίδητ' οὖν, ὦ οὗτος, εἰ μή τις ἦν κακοήθης περιερ γία, μηδὲ τὸν ἕνα σοι, καὶ γνήσιον, καὶ μόνον ἑταῖρον, Δάμιν, κοινὸν ἐποιοῦ τῆς θαυμαστής ταύτης όψεως τε καὶ ὁμιλίας; Τί δ' οὐχὶ καὶ δι' ἡμέρας τοῦτο ἐξῆν ποιεῖν, ἀλλὰ τῶν νυκτῶν ἀωρὶ, καὶ μόνον ; Τί δὲ καὶ ήλαυνον τὴν τοῦ ἥρωας ψυχὴν ἀλεκτρυόνων βοαί; « Απῆλθε γὰρ, φησί, ξὺν ἀστραπῇ μετρίᾳ· καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀλεκτρυόνες ἤδη ᾠδῆς ήπτοντο. » Δαίμοσι μὲν οὖν πονηροῖς γένοιτ' ἂν ἴσως ὁ τῆς ὥρας ἐπιτήδειος ἐς περιέργους ὁμιλίας καιρὸς, ἀλλ᾽ οὐχὶ ἡρωίδι ψυχή, σε περίεργος νεκυομαντείαν, ἦλθον EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. 11. — ΑPOLOGETICA. CAPUT XX VIII. A B - Quarti miraculi loco Achillis producit manes primum quidem in chlamyde quinque cubitales, inde duodecim cubitorum magnitudine ad sepul- crum ipsius Apollonio conspectos, et de Thessalis conquerentes, quod sibi inferias, ut more erat re- ceptum, non solverent : Trojanis præterea iratos, ob ea quæ in eum peccavissent, atque Apollonio, ut quinque proponeret quæstiones, quas vellet ipse, et Parcæ proponi paterentur, permittentes. Inde vir ille, rerum omnium solers, et futura antea sibi innotescere gloriatus, adhuc dum ignorat, funera- tusne sepulcro Achilles fuerit, Musæqueilli ac Ne- reides an lamenta profuderint, deque his illum rebus percunctatur: neque minus an Polyxena il- lius ad tumulum cæsa fuerit interrogat, Trojamve Helena an pervenerit. Praeclaras vero, multumque ad philosophicam divini illius viri vitam conferen- tes, serioque proinde studio dignas quæstiones. Miratur item præterea, quod tot heroes inter Græ- cos aetate eadem esse potuerint, et quod ad Trojam Palamedes fuerit præsens. Virum autem ‹ cum diis ▸ familiariter versatum, ‹sive forma apparentium visibili, sive non obnoxiorum oculis, • talia igno- rare, et de ejusmodi interrogare rebus, quomodo turpissimum non censeatur? Nisi forte, quia mortuos interrogans inducitur, ideo frigidiores quæ- stiunculas auctor fingit, ut tollat suspicionem, qua ille ultra quam par est curiosus exstitisse videri poterat. Sane enim et apologia usum nobis sistit Apollonium ", quod eo modo, quo in Necyomantiis " fieri solet, ipsi visa oblata haud fuerint : « Neque enim, inquit, ut Ulysses scrobe effossa, neque cæ- sis agnis manibus placatis, in Achillis colloquium veni, sed precibus fusis, quas Indi censent heroibus fundi oportere. » Atque de istis jam apud so- dalem gloriatur, qui nihil ab Indis accepisse, neque eorum imitatus sapientiam esse alibi huic scriptori perhibetur 70. CAPUT XXIX. Sed, heus! bone vir, nisi damnabilis illa erat ma- gia, quid est quod vel unicum tibi familiarissi- mum, eumque solum, Damidem, admirandi hujus spectaculi et confabulationis participem haud fecisti. Cur item plena die id facere haud licuit, sed nocte intempesta, a te peragi opor- tuit solo? Cur item gallorum cantus herois manes fugarunt ? « Abiit enim, inquit, cum fulgure quo- dam modico, namque et galli gallinacei jam cantum exorsi fuerant. Impuris itaque dæmonibus forte C D « lib. IV, c. 16. lib. 1, Co 32. lib. IV, c. 16. ingratiis Musarum in dlov nos ex conjectura mu- tasse confidimus. vocis de rebus magicis usus, ad quem censum referre oportet curiosasque mortuorum consultationes. Quamobrem nolo de liac voce ad sacram illam apostolorum historiam a viris doctis observata hoc loco repetere. ** lib. v, c. 12. cumque ipsa bic ex Philostrati historia allegentur Apollonii verba, ex ea restituere non dubi- tavi. ria Philostrati supra etiamn cap. 24, allegatur, quem cum modo allegatis Apollonii verbis conten dens, contraria narrare Philostratum ostendit. (35) Τοῦ δίου. Editi habebant τοῦ Διός,quod non (36) Περιειργάσθαι. Notus ex Actibus apostolicis (37) *Ηλθον. Εditi έλθοι habebant, sensu invito, (58) Μηδὲ ζηλῶσαι etc. Respicit locum in bisto
PG 22:836τὸ γὰρ τοῦ λοιμοῦ εἶδος, πτωχῷ δὲ γέροντι εἴκαστο, καὶ εἶδον καὶ ἰδὼν εἷλον οὐ παύσας νόσον, ἀλλ’ ἐξελών. τίς δὴ οὖν ἐπὶ τούτοις οὐ μέγα τὴν τοῦ θαυματοποιοῦ γελάσεται παραδοξοποιίαν ζῷον ὀφθαλμοῖς καὶ λίθων ὑποπῖπτον βολαῖς συντριβόμενόν τε πρὸς ἀνθρώπων καὶ ἀφρὸν παραπτῦον τὴν τοῦ λοιμοῦ φύσιν ἀκούων, ὃς οὐδ’ ἄλλ’ ὁτιοῦν τυγχάνει ἢ φθορὰ καὶ κάκωσις ἀέρος ἐπὶ τὸ νοσῶδες τρεπομένου τοῦ περιέχοντος ἐκ πονηρῶν τε καὶ φαύλων ἀναθυμιάσεων, ᾗ λόγος ἰατρικὸς παραδίδωσι, συνισταμένου; καὶ ἄλλως δ’ ἂν τὸ φάσμα διευθυνθείη, ἐπείπερ μόνῃ τῇ τῶν Ἐφεσίων πόλει, ἀλλ’ οὐχὶ καὶ τοῖς ὁμόροις τὸν λοιμὸν ἐπισκῆψαί φησιν ὁ λόγος, ὅπερ πῶς οὐκ ἂν γεγόνει κάκωσιν τοῦ περιέχοντος πεπονθότος; οὐ γὰρ δὴ κατακλεισθὲν μόνῳ ἂν ἐφήδρευσε τῷ περὶ τὴν Ἔφεσον ἀέρι τὸ νόσημα.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΗ'. Τέταρτον αὐτῷ παράδοξον ᾿Αχιλλέως ήν ψυχή, πρ τερον μὲν ἐν χλαμύδι πεντάπηχυς, εἶτα δωδεκάπηχυς τὸ μέγεθος, παρὰ τῷ ἰδίῳ αὐτοῦ μνήματι φαινομένη, Θετταλούς τε καταιτιωμένη, ὅτι δὴ τὰ ἐναγίσματα αὐτῷ, ὡς ἔθος ἦν, οὐκ ἐπετέλουν· μηνιῶσά τε εἰσε ἐτι. Τρωσί τῶν ἐς αὐτὸν πεπλημμελημένων, καὶ προστάττουσα τῷ ᾿Απολλωνίῳ πέντε λόγους, οὓς ἂν αὐτός τε βούλοιτο, καὶ αἱ μοῖραι ξυγχωρεῖεν ἀνέρε σθαι. Εἶθ᾽ ὁ πάντα εἰδὼς, καὶ τῶν μελλόντων προ- γνωσιν αὐχῶν, ἔτι ἀγνοεῖ εἰ τάφου τύχοι Αχιλλεύς, καὶ εἰ Μουσῶν θρῆνοι, καὶ Νηρηίδων ἐπ' αὐτῷ γεγό νασι, καὶ περὶ τούτων αὐτὸν ἀνερωτᾷ, καὶ διατυ θάνεται, εἰ Πολυξένη ἐπεσφάγη αὐτῷ, καὶ εἰ Ελένη ἐς Τροίαν ἐληλύθει. Ὡς σεμνά γε, καὶ κατεπείγοντα ἐς τὸν φιλόσοφον βίον τοῦ δίου (55) τὰ σπουδῆς ἄξια ερωτήματα! θαυμάζει δ' ἐπὶ τούτοις, εἰ τοσοῦτοι ἥρωες παρὰ τοῖς Ἕλλησιν ἑνὶ χρόνῳ γεγόνασι, καὶ εἰ ἀφίκοιτο ἐς Τροίαν Παλαμήδης. Τὸν δὴ κ θεῶν όρω μένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων ο ὁμιλητὴν τοιαῦτα ἀγνοεῖν, καὶ περὶ τούτων ἀνερωτᾷν, ποίας οὐχὶ γέ- νοιτ' ἂν αἰσχύνης; εἰ μὴ ἄρ᾽, ἐπειδὴ νεκροῖς ὁμιλῶν εἰσῆκται, ἐπὶ τὸ ψυχρότερον μεταποιεῖ τὰς πεύσεις ὁ ξυγγραφεύς, ὡς ἂν ὑπεκλύσῃ τὴν ὑπόνοιαν του πέρα τῶν προσηκόντων αὐτὸν περιειργάσθαι (56) δοκεῖν. Καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀπολογούμενον αὐτὸν ὑπο γράφει, ὅτι μὴ κατὰ νεκρομαντείαν ὁ τρόπος αὐτῷ τῆς φανείσης ὄψεως γένοιτο· Οὔτε γὰρ βάθρον, εἶπεν, Οδυσσέως ὀρυξάμενος, οὐδ᾽ ἀρνῶν αἵματι ψυχαγωγή σας, ἐς διάλεξιν τοῦ ᾿Αχιλλέως ἦλθον (37), ἀλλ᾽ εὐξάμε- νος ὁπόσα τοῖς ἥρωσιν Ινδοί φασιν εὔξασθαι δεῖν. » Καὶ ταῦτα νῦν πρὸς τὸν ἑταῖρον ἀποσεμνύνεται, ὁ μηδὲν μαθεῖν παρ᾽ Ἰνδῶν, μηδὲ ζηλῶσαι (38) τὴν παρ' αὐτοῖς σοφίαν, πρὸς τοῦ ξυγγραφέως μεμαρτυρημένος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΚΘ'. Τίδητ' οὖν, ὦ οὗτος, εἰ μή τις ἦν κακοήθης περιερ γία, μηδὲ τὸν ἕνα σοι, καὶ γνήσιον, καὶ μόνον ἑταῖρον, Δάμιν, κοινὸν ἐποιοῦ τῆς θαυμαστής ταύτης όψεως τε καὶ ὁμιλίας; Τί δ' οὐχὶ καὶ δι' ἡμέρας τοῦτο ἐξῆν ποιεῖν, ἀλλὰ τῶν νυκτῶν ἀωρὶ, καὶ μόνον ; Τί δὲ καὶ ήλαυνον τὴν τοῦ ἥρωας ψυχὴν ἀλεκτρυόνων βοαί; « Απῆλθε γὰρ, φησί, ξὺν ἀστραπῇ μετρίᾳ· καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀλεκτρυόνες ἤδη ᾠδῆς ήπτοντο. » Δαίμοσι μὲν οὖν πονηροῖς γένοιτ' ἂν ἴσως ὁ τῆς ὥρας ἐπιτήδειος ἐς περιέργους ὁμιλίας καιρὸς, ἀλλ᾽ οὐχὶ ἡρωίδι ψυχή, σε περίεργος νεκυομαντείαν, ἦλθον EUSEBII CESARIENSIS OPP. PARS. 11. — ΑPOLOGETICA. CAPUT XX VIII. A B - Quarti miraculi loco Achillis producit manes primum quidem in chlamyde quinque cubitales, inde duodecim cubitorum magnitudine ad sepul- crum ipsius Apollonio conspectos, et de Thessalis conquerentes, quod sibi inferias, ut more erat re- ceptum, non solverent : Trojanis præterea iratos, ob ea quæ in eum peccavissent, atque Apollonio, ut quinque proponeret quæstiones, quas vellet ipse, et Parcæ proponi paterentur, permittentes. Inde vir ille, rerum omnium solers, et futura antea sibi innotescere gloriatus, adhuc dum ignorat, funera- tusne sepulcro Achilles fuerit, Musæqueilli ac Ne- reides an lamenta profuderint, deque his illum rebus percunctatur: neque minus an Polyxena il- lius ad tumulum cæsa fuerit interrogat, Trojamve Helena an pervenerit. Praeclaras vero, multumque ad philosophicam divini illius viri vitam conferen- tes, serioque proinde studio dignas quæstiones. Miratur item præterea, quod tot heroes inter Græ- cos aetate eadem esse potuerint, et quod ad Trojam Palamedes fuerit præsens. Virum autem ‹ cum diis ▸ familiariter versatum, ‹sive forma apparentium visibili, sive non obnoxiorum oculis, • talia igno- rare, et de ejusmodi interrogare rebus, quomodo turpissimum non censeatur? Nisi forte, quia mortuos interrogans inducitur, ideo frigidiores quæ- stiunculas auctor fingit, ut tollat suspicionem, qua ille ultra quam par est curiosus exstitisse videri poterat. Sane enim et apologia usum nobis sistit Apollonium ", quod eo modo, quo in Necyomantiis " fieri solet, ipsi visa oblata haud fuerint : « Neque enim, inquit, ut Ulysses scrobe effossa, neque cæ- sis agnis manibus placatis, in Achillis colloquium veni, sed precibus fusis, quas Indi censent heroibus fundi oportere. » Atque de istis jam apud so- dalem gloriatur, qui nihil ab Indis accepisse, neque eorum imitatus sapientiam esse alibi huic scriptori perhibetur 70. CAPUT XXIX. Sed, heus! bone vir, nisi damnabilis illa erat ma- gia, quid est quod vel unicum tibi familiarissi- mum, eumque solum, Damidem, admirandi hujus spectaculi et confabulationis participem haud fecisti. Cur item plena die id facere haud licuit, sed nocte intempesta, a te peragi opor- tuit solo? Cur item gallorum cantus herois manes fugarunt ? « Abiit enim, inquit, cum fulgure quo- dam modico, namque et galli gallinacei jam cantum exorsi fuerant. Impuris itaque dæmonibus forte C D « lib. IV, c. 16. lib. 1, Co 32. lib. IV, c. 16. ingratiis Musarum in dlov nos ex conjectura mu- tasse confidimus. vocis de rebus magicis usus, ad quem censum referre oportet curiosasque mortuorum consultationes. Quamobrem nolo de liac voce ad sacram illam apostolorum historiam a viris doctis observata hoc loco repetere. ** lib. v, c. 12. cumque ipsa bic ex Philostrati historia allegentur Apollonii verba, ex ea restituere non dubi- tavi. ria Philostrati supra etiamn cap. 24, allegatur, quem cum modo allegatis Apollonii verbis conten dens, contraria narrare Philostratum ostendit. (35) Τοῦ δίου. Editi habebant τοῦ Διός,quod non (36) Περιειργάσθαι. Notus ex Actibus apostolicis (37) *Ηλθον. Εditi έλθοι habebant, sensu invito, (58) Μηδὲ ζηλῶσαι etc. Respicit locum in bisto
PG 22:837τέταρτον αὐτῷ παράδοξον Ἀχιλλέως ἦν ψυχὴ πρότερον μὲν ἐν χλαμύδι πεντάπηχυς, εἶτα δωδεκάπηχυς τὸ μέγεθος παρὰ τῷ ἰδίῳ αὐτοῦ μνήματι φαινομένη Θετταλούς τε καταιτιωμένη, ὅτι δὴ τὰ ἐναγίσματα αὐτῷ, ὡς ἔθος ἦν, οὐκ ἐπετέλουν, μηνιῶσά τε εἰσέτι Τρωσὶ τῶν ἐς αὐτὸν πεπλημμελημένων καὶ προστάττουσα τῷ Ἀπολλωνίῳ πέντε λόγους, οὓς ἂν αὐτός τε βούλοιτο καὶ αἱ Μοῖραι συγχωροῖεν, ἀνερέσθαι. εἶθ’ ὁ πάντα εἰδὼς καὶ τῶν μελλόντων πρόγνωσιν αὐχῶν ἔτι ἀγνοεῖ, εἰ τάφου τύχοι Ἀχιλλεὺς καὶ εἰ Μουσῶν θρῆνοι καὶ Νηρηίδων ἐπ’ αὐτῷ γεγόνασι, καὶ περὶ τούτων αὐτὸν ἀνερωτᾷ καὶ διαπυνθάνεται, εἰ Πολυξένη ἐπισφαγείη αὐτῷ καὶ εἰ Ἑλένη ἐς Τροίαν ἐληλύθοι, ὡς σεμνά γε καὶ κατεπείγοντα εἰς τὸν φιλόσοφον βίον τοῦ ἥρωος καὶ σπουδῆς ἄξια ἐρωτήματα. θαυμάζει δ’ ἐπὶ τούτοις, εἰ τοσοῦτοι ἥρωες παρὰ τοῖς Ἕλλησιν ἑνὶ χρόνῳ γεγόνασι καὶ εἰ ἀφίκετο ἐς Τροίαν Παλαμήδης. τὸν δὴ θεῶν ὁρωμένων τε καὶ οὐχ ὁρωμένων ὁμιλητὴν τοιαῦτα ἀγνοεῖν, καὶ περὶ τοιούτων ἀνερωτᾶν, ποίας οὐχὶ γένοιτ’ ἂν αἰσχύνης;ἦν, τῆς παχείας τοῦ σώματος ἐλευθερωθεῖσαν ύλης, ἀγαθὴν καὶ πανάρετον εἶναι χρεών. Ο γε μὴν εἰσ ηγμένος ἐνταῦθα δαίμων βάσκανος, καὶ φθονερὸς τὸν τρόπον, ὀργίλος τε καὶ ταπεινὸς τὴν διάθεσιν ὑπο τετύπωται. Η οὐχὶ τοιοῦτος ὁ τὸν ᾿Αντισθένην, μει ρακιόν τι σπουδαῖον, ὡς ἂν δὴ φιλοσόφῳ ξυνέπεσθαι τῷ ᾿Απολλωνίῳ πειρώμενον, ἀπείργων ; Προστάττει γὰρ τὸ μὴ ποιεῖσθαι αὐτὸν ξυνέμπορον τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας, ἐπιλέγων τὴν αἰτίαν· « Πριαμίδης τε γάρ, φησὶν, ἱκανῶς (38) ἐστι, καὶ τὸν Ἕκτορα ὑμνῶν οὐ παύεται. » Πῶς δὲ οὐκ ὀργίλος καὶ ταπεινός ; ὁ Θετταλοῖς, ὅτι μή θύοιεν αὐτῷ, θυμούμενος, καὶ Τρωσίν, ὅτι δὴ πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν ἐς αὐτὸν δι ημαρτήκασι, μὴ καταλλασσόμενος, καὶ ταῦτα θύουσι, καὶ ξυνεχῶς σπενδομένοις· ἀλλὰ καὶ τὸν Παλαμή δους τάφον, αὐτῷ ἀγάλματι φαύλως ἐῤῥιμμένον, ἀνα- Β λαβεῖν ἐγκελευόμενος ; ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Το μέντοι πέμπτον καὶ ἕκτον θαῦμα οὐ πολλῆς δέοιτο τοῦ λόγου διατριβῆς, ἐς ἔνδειξιν τῆς τοῦ γρα- φέντος (39) εύχερείας· δαίμονας γὰρ ἀπελαύνει, ἄλλῳ ἄλλον, ᾗ φασι (40), δαίμονι. Τὸν μὲν γὰρ ἐξ ἀκολάστου μειρακίου, τὸν δ᾽ ἐπιπλάστως ἐς γυναι- κείαν μορφήν σχηματιζόμενον. Τουτονὶ δὲ τὸν δαί μονα ο Εμπουσαν » καὶ ι Λαμίαν, ο αὐτοῖς ὀνόμα- σιν, ὁ σοφώτατος ἀποκαλεῖ. Τό γε μὴν ἐπὶ τῆς Ῥω- μαίων πόλεως μετὰ ταῦτα κόριον, ὅτι δὴ μετὰ θάνα- τὴν ἐπὶ δευτέραν ζωὴν ἤγαγεν, ἀπιστότατον (41) καὶ αὐτῷ δόξαν τῷ Φιλοστράτῳ, παραιτητέον. Ἐν διστα γμῷ μέντοι ἀμφιβάλλει, μὴ ἄρα σπινθήρ τῆς ψυχῆς ἐνυπάρχων τῷ παιδί, τοὺς θεραπεύοντας ελελήθει. Λέγεσθαι γάρ φησιν, ὡς ψεκάζοι μὲν ὁ Ζεὺς, ἡ δὲ ἀτμίζοι ἀπὸ τοῦ προσώπου. Καὶ γὰρ δὴ εἰ ἀληθῶς αὐτὸ τοιόνδε ἐπ' αὐτῆς Ῥώμης ἐπέπρακτο, οὐκ ἂν ἐλελήθει βασιλέα τε πρῶτον, καὶ τοὺς μετ᾿ αὐτὸν ἅπαντας ὑπάρχους, μάλιστα δὲ τὸν φιλόσοφον Εύ- φράτην, ἐγχωριάζοντα κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ ἐπὶ τῆς Ῥώμης διατρίβοντα, ὃς δὴ ἐς ὕστερον τὴν κατ' αὐτοῦ κατηγορίαν, ὡς δὴ κατὰ γόητος, ὑποβάλλειν εστέρηται. Πάντως γὰρ ἂν καὶ τοῦτο, εἰ δὴ τοῦτο γε γονὸς ἦν, ταῖς ἄλλαις κατ' αὐτοῦ διαβολαῖς πρὸς τοῦ κατηγόρου συγκατείλεκτο. Καὶ τὰ μὲν ἐν μέρει καὶ κατ' εἶδος αὐτῷ πεπραγμένα, τοσαῦτα· μυρία δὲ καὶ Ἱκανῶς. ἱκανός. πραχθέντος. εὐχέρειαν κουφότητα εὐχερείας κουφότητος γραφέντος γραφείς το γραφή ἀλλὰ γὰρ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλον, ἀπιστοτάτην δόξαν αόριστον - LIBER CONTRA HIEROCLEM. nes istud tempus, non vero herois manibus, quos, crassa ista corporis solutos materia, probos esse, omnique virtutum genere abundare oportebat. At, qui isthic inducitur dæmon, invidis est et paruin benignis moribus: iracundus item repræsentatur idem, et pusillo animo. Annon enim talis haben- dus sit, qui Antisthenem”, probum adolescentem, ut qui philosophum sectari Apollonium cuperet, ab eo avulsit? Nempe eum Apollonius ne participem philosophiæ faceret suæ prohibet, ratione addita : • Priamides enim est genuinus, et Hectorem laudare non desinit. › Qui iracundum item et animo pu- sillo non dicam esse? qui Thessalis succenset, quod sacra sibi non faciantis, et Troianis, quod innu- A magis opportunum fuerit ad magicas conversatio- meris ante annis injuria eum affecissent, reconci- lib. iv, c. 12. lib. IV VIII, c. 3. , c. 16. (38') Forte EDIT. C liari nolit, sacrificantibus licet atque libantibus ei indesinenter. Sed et Palamedis sepulcrum una cum illius statua male dirutum restaurari jubet. CAPUT XXX. Quintum porro sextumque miraculum non opus habent, ut longa eis oratione immoremur, qua pa- teat stolida scriptoris simplicitas: dæmonas nempe exturbat, alium, ut vulgo aiunt, ope alterius. Alium nempe ex adolescente infrunito 7³, alium porro qui facie muliebri esset indutus". Atque hunc quidem ‹Lamiam» et «Empusam, ipsis hisce adhibitis voci- bus, sapientissimus auctor appellat. Puellam inde in webe Romana” quod post mortem in vitam reduxerit . iterum, curn vel ipsi Philostrato plane incredibile videatur, plane repudiandum. In ambiguo enim hæ- ret, num vitalis auræ scintilla, in puella residua, medicos latuerit. Famam enim esse ait, pluviam tum cecidisse placidissimam, ex puellæ vero facie vaporem exhalasse. At certe, si vere tale quid in ipsa urbe Romana fuisset patratum, fugere primo ipsum quidem non potuisset imperatorem, neque principes, qui proximum ei locum obtinent, omnes, præcipue autem, qui ea tempestate in istis partibus agebat, imo in ipsa urbe Roma tum versabatur, Euphratem philosophum, qui subsequentibus tem- poribus, controversiam tanquam mago e intentasse narratur. Sane vero hoc omnino eliam, si qui- dem factum id esset, cæteris imputationibus ab ac- cusatore additum fuisset. Atque ista quidem sunt lib. v, c. 20. lib. 1v, c. 25. ** lib. iv, c. 45. Paulo audacius videri poteramus hic emendasse. Sed necessitas, ut spero, aulaciam excusabil; nul- lum enim sensum hic fundit Contra et Christianis exprobraverat Hierocles, quam passim in hoc opusculo retorquen- tem vidimus calumniam Eusebium: ipsum potius Hieroclem, Philostratumque tantopere ab eo com- mendatum, et reos esse de- monstrantem: quod hic quoque eum facere liquido constare puto. Caeterum sive illud ad Hieroclem referas, sive ad Philostratum non mul- tum intererit, nam potest esse ille quoque, lib. D qui litem intendit, quæ dicitur : forma enim passiva hoc verbum active tamen significare tri- tum. dictum fuisse innuit, natum forte ex Judæorum ad- versus Salvatorem calumnia, vel iis etiam jam antea trito usu receptum, et passim de iis adhibitum, qui malum malo depellerent. Sic inf., c. 32, etc. quod est in editis. Imperitis librariis fucum fecit quod substantivum femininum pu- tarent, quod tamen est participium trius generis. (59) Γραφέντος. Editi habebant πραχθέντος. (40) Η φασι. Forma hac loquendi vulgare illud (41) Ἀπιστότατον. Ita rescribo audacter pro
PG 22:838εἰ μὴ ἄρα, ἐπειδὴ νεκροῖς ὁμιλῶν εἰσῆκται, ἐπὶ τὸ ψυχρότερον μεταποιεῖ τὰς πεύσεις ὁ συγγραφεύς, ὡς ἂν ὑπεκλύσειε τὴν ὑπόνοιαν τοῦ πέρα τῶν προςηκόντων αὐτὸν περιειργάσθαι δοκεῖν, καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀπολογούμενον αὐτὸν ὑπογράφει, ὅτι μὴ κατὰ νεκρομαντείαν ὁ τρόπος αὐτῷ τῆς φανείσης ὄψεως γένοιτο, οὔτε γὰρ βόθρον εἶπεν Ὀδυσσέως ὀρυξάμενος, οὐδ’ ἀρνῶν αἵμασι ψυχαγωγήσας, ἐς διάλεξιν τοῦ Ἀχιλλέως ἦλθον, ἀλλ’ εὐξάμενος ὁπόσα τοῖς ἥρωσιν Ἰνδοί φασι δεῖν εὔξασθαι. καὶ ταῦτα νῦν πρὸς τὸν ἑταῖρον ἀποσεμνύνεται ὁ μηδὲν μαθεῖν παρ’ Ἰνδῶν, μηδὲ ζηλῶσαι τὴν παρ’ αὐτοῖς σοφίαν πρὸς τοῦ συγγραφέως μεμαρτυρημένος. τί δῆτα οὖν, ὦ οὗτος, εἰ μή τις ἦν κακοήθης περιεργία, μηδὲ τὸν ἕνα σοι καὶ γνήσιον καὶ μόνον ἑταῖρον Δάμιν κοινωνὸν ἐποιοῦ τῆς θαυμαστῆς ταύτης ὄψεώς τε καὶ ὁμιλίας; τί δ’ οὐχὶ καὶ δι’ ἡμέρας τοῦτο ποιεῖν ἐξῆν, ἀλλὰ τῶν νυκτῶν ἀωρὶ καὶ μόνον; τί δὲ καὶ ἤλαυνον τὴν τοῦ ἥρωος ψυχὴν ἀλεκτρυόνων βοαί;ἦν, τῆς παχείας τοῦ σώματος ἐλευθερωθεῖσαν ύλης, ἀγαθὴν καὶ πανάρετον εἶναι χρεών. Ο γε μὴν εἰσ ηγμένος ἐνταῦθα δαίμων βάσκανος, καὶ φθονερὸς τὸν τρόπον, ὀργίλος τε καὶ ταπεινὸς τὴν διάθεσιν ὑπο τετύπωται. Η οὐχὶ τοιοῦτος ὁ τὸν ᾿Αντισθένην, μει ρακιόν τι σπουδαῖον, ὡς ἂν δὴ φιλοσόφῳ ξυνέπεσθαι τῷ ᾿Απολλωνίῳ πειρώμενον, ἀπείργων ; Προστάττει γὰρ τὸ μὴ ποιεῖσθαι αὐτὸν ξυνέμπορον τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας, ἐπιλέγων τὴν αἰτίαν· « Πριαμίδης τε γάρ, φησὶν, ἱκανῶς (38) ἐστι, καὶ τὸν Ἕκτορα ὑμνῶν οὐ παύεται. » Πῶς δὲ οὐκ ὀργίλος καὶ ταπεινός ; ὁ Θετταλοῖς, ὅτι μή θύοιεν αὐτῷ, θυμούμενος, καὶ Τρωσίν, ὅτι δὴ πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν ἐς αὐτὸν δι ημαρτήκασι, μὴ καταλλασσόμενος, καὶ ταῦτα θύουσι, καὶ ξυνεχῶς σπενδομένοις· ἀλλὰ καὶ τὸν Παλαμή δους τάφον, αὐτῷ ἀγάλματι φαύλως ἐῤῥιμμένον, ἀνα- Β λαβεῖν ἐγκελευόμενος ; ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Α'. Το μέντοι πέμπτον καὶ ἕκτον θαῦμα οὐ πολλῆς δέοιτο τοῦ λόγου διατριβῆς, ἐς ἔνδειξιν τῆς τοῦ γρα- φέντος (39) εύχερείας· δαίμονας γὰρ ἀπελαύνει, ἄλλῳ ἄλλον, ᾗ φασι (40), δαίμονι. Τὸν μὲν γὰρ ἐξ ἀκολάστου μειρακίου, τὸν δ᾽ ἐπιπλάστως ἐς γυναι- κείαν μορφήν σχηματιζόμενον. Τουτονὶ δὲ τὸν δαί μονα ο Εμπουσαν » καὶ ι Λαμίαν, ο αὐτοῖς ὀνόμα- σιν, ὁ σοφώτατος ἀποκαλεῖ. Τό γε μὴν ἐπὶ τῆς Ῥω- μαίων πόλεως μετὰ ταῦτα κόριον, ὅτι δὴ μετὰ θάνα- τὴν ἐπὶ δευτέραν ζωὴν ἤγαγεν, ἀπιστότατον (41) καὶ αὐτῷ δόξαν τῷ Φιλοστράτῳ, παραιτητέον. Ἐν διστα γμῷ μέντοι ἀμφιβάλλει, μὴ ἄρα σπινθήρ τῆς ψυχῆς ἐνυπάρχων τῷ παιδί, τοὺς θεραπεύοντας ελελήθει. Λέγεσθαι γάρ φησιν, ὡς ψεκάζοι μὲν ὁ Ζεὺς, ἡ δὲ ἀτμίζοι ἀπὸ τοῦ προσώπου. Καὶ γὰρ δὴ εἰ ἀληθῶς αὐτὸ τοιόνδε ἐπ' αὐτῆς Ῥώμης ἐπέπρακτο, οὐκ ἂν ἐλελήθει βασιλέα τε πρῶτον, καὶ τοὺς μετ᾿ αὐτὸν ἅπαντας ὑπάρχους, μάλιστα δὲ τὸν φιλόσοφον Εύ- φράτην, ἐγχωριάζοντα κατ' ἐκεῖνο καιροῦ, καὶ ἐπὶ τῆς Ῥώμης διατρίβοντα, ὃς δὴ ἐς ὕστερον τὴν κατ' αὐτοῦ κατηγορίαν, ὡς δὴ κατὰ γόητος, ὑποβάλλειν εστέρηται. Πάντως γὰρ ἂν καὶ τοῦτο, εἰ δὴ τοῦτο γε γονὸς ἦν, ταῖς ἄλλαις κατ' αὐτοῦ διαβολαῖς πρὸς τοῦ κατηγόρου συγκατείλεκτο. Καὶ τὰ μὲν ἐν μέρει καὶ κατ' εἶδος αὐτῷ πεπραγμένα, τοσαῦτα· μυρία δὲ καὶ Ἱκανῶς. ἱκανός. πραχθέντος. εὐχέρειαν κουφότητα εὐχερείας κουφότητος γραφέντος γραφείς το γραφή ἀλλὰ γὰρ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλον, ἀπιστοτάτην δόξαν αόριστον - LIBER CONTRA HIEROCLEM. nes istud tempus, non vero herois manibus, quos, crassa ista corporis solutos materia, probos esse, omnique virtutum genere abundare oportebat. At, qui isthic inducitur dæmon, invidis est et paruin benignis moribus: iracundus item repræsentatur idem, et pusillo animo. Annon enim talis haben- dus sit, qui Antisthenem”, probum adolescentem, ut qui philosophum sectari Apollonium cuperet, ab eo avulsit? Nempe eum Apollonius ne participem philosophiæ faceret suæ prohibet, ratione addita : • Priamides enim est genuinus, et Hectorem laudare non desinit. › Qui iracundum item et animo pu- sillo non dicam esse? qui Thessalis succenset, quod sacra sibi non faciantis, et Troianis, quod innu- A magis opportunum fuerit ad magicas conversatio- meris ante annis injuria eum affecissent, reconci- lib. iv, c. 12. lib. IV VIII, c. 3. , c. 16. (38') Forte EDIT. C liari nolit, sacrificantibus licet atque libantibus ei indesinenter. Sed et Palamedis sepulcrum una cum illius statua male dirutum restaurari jubet. CAPUT XXX. Quintum porro sextumque miraculum non opus habent, ut longa eis oratione immoremur, qua pa- teat stolida scriptoris simplicitas: dæmonas nempe exturbat, alium, ut vulgo aiunt, ope alterius. Alium nempe ex adolescente infrunito 7³, alium porro qui facie muliebri esset indutus". Atque hunc quidem ‹Lamiam» et «Empusam, ipsis hisce adhibitis voci- bus, sapientissimus auctor appellat. Puellam inde in webe Romana” quod post mortem in vitam reduxerit . iterum, curn vel ipsi Philostrato plane incredibile videatur, plane repudiandum. In ambiguo enim hæ- ret, num vitalis auræ scintilla, in puella residua, medicos latuerit. Famam enim esse ait, pluviam tum cecidisse placidissimam, ex puellæ vero facie vaporem exhalasse. At certe, si vere tale quid in ipsa urbe Romana fuisset patratum, fugere primo ipsum quidem non potuisset imperatorem, neque principes, qui proximum ei locum obtinent, omnes, præcipue autem, qui ea tempestate in istis partibus agebat, imo in ipsa urbe Roma tum versabatur, Euphratem philosophum, qui subsequentibus tem- poribus, controversiam tanquam mago e intentasse narratur. Sane vero hoc omnino eliam, si qui- dem factum id esset, cæteris imputationibus ab ac- cusatore additum fuisset. Atque ista quidem sunt lib. v, c. 20. lib. 1v, c. 25. ** lib. iv, c. 45. Paulo audacius videri poteramus hic emendasse. Sed necessitas, ut spero, aulaciam excusabil; nul- lum enim sensum hic fundit Contra et Christianis exprobraverat Hierocles, quam passim in hoc opusculo retorquen- tem vidimus calumniam Eusebium: ipsum potius Hieroclem, Philostratumque tantopere ab eo com- mendatum, et reos esse de- monstrantem: quod hic quoque eum facere liquido constare puto. Caeterum sive illud ad Hieroclem referas, sive ad Philostratum non mul- tum intererit, nam potest esse ille quoque, lib. D qui litem intendit, quæ dicitur : forma enim passiva hoc verbum active tamen significare tri- tum. dictum fuisse innuit, natum forte ex Judæorum ad- versus Salvatorem calumnia, vel iis etiam jam antea trito usu receptum, et passim de iis adhibitum, qui malum malo depellerent. Sic inf., c. 32, etc. quod est in editis. Imperitis librariis fucum fecit quod substantivum femininum pu- tarent, quod tamen est participium trius generis. (59) Γραφέντος. Editi habebant πραχθέντος. (40) Η φασι. Forma hac loquendi vulgare illud (41) Ἀπιστότατον. Ita rescribo audacter pro
PG 22:839ἀπῆλθε γάρ φησι ξὺν ἀστραπῇ μετρίᾳ, καὶ γὰρ δὴ καὶ ἀλεκτρυόνες ἤδη ᾠδῆς ἥπτοντο. δαίμοσι μὲν οὖν πονηροῖς γένοιτ’ ἂν ἴσως ὁ τῆς ὥρας ἐπιτήδειος εἰς περιέργους ὁμιλίας καιρός, ἀλλ’ οὐχ ἡρωίδι ψυχῇ, ἣν τῆς παχείας τοῦ σώματος ἐλευθερωθεῖσαν ὕλης ἀγαθὴν καὶ πανάρετον εἶναι χρεών. ὅ γε μὴν εἰσηγμένος ἐνταῦθα δαίμων βάσκανος καὶ φθονερὸς τὸν τρόπον ὀργίλος τε καὶ ταπεινὸς τὴν διάθεσιν ὑποτετύπωται. ἢ οὐχὶ τοιοῦτος ὁ τὸν Ἀντισθένην μειράκιόν τι σπουδαῖον ὡς ἂν δὴ φιλοσόφῳ συνέπεσθαι τῷ Ἀπολλωνίῳ πειρώμενον ἀπείργων; προστάττει γὰρ τὸ μὴ ποιεῖσθαι αὐτὸν συνέμπορον τῆς ἑαυτοῦ φιλοσοφίας ἐπιλέγων τὴν αἰτίαν· Πριαμίδης τε γάρ φησιν ἱκανῶς ἐστι καὶ τὸν Ἕκτορα ὑμνῶν οὐ παύεται. πῶς δὲ οὐκ ὀργίλος καὶ ταπεινὸς ὁ Θετταλοῖς, ὅτι μὴ θύοιεν αὐτῷ, θυμούμενος καὶ Τρωσίν, ὅτι δὴ πρὸ μυρίων ὅσων ἐτῶν εἰς αὐτὸν διημαρτήκασι, μὴ καταλλασσόμενος καὶ ταῦτα θύουσι καὶ συνεχῶς σπενδομένοις, ἀλλὰ καὶ τὸν Παλαμήδους τάφον αὐτῷ ἀγάλματι φαύλως ἐρριμμένῳ ἀναλαβεῖν ἐγκελευόμενος;ΙΙ , Α' Α ἄλλα, καὶ κατὰ πρόγνωσιν αὐτὸν λέγειν, προμαν τεύσασθαί τε καὶ προειρηκέναι γράφει. Καὶ ὡς ᾿Αθήνησι βουληθέντα μυηθῆναι τὰ Ἐλευσίνια ὁ τῇδε εἶρξεν ὁ ἱερεὺς, μὴ ἄν ποτε φήσας μυήσεσθαι γόητα, μηδὲ τὰ Ελευσίνια ἀνοίξαι ἀνθρώπῳ μὴ καθαρῷ τα δαιμόνια. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ ἀσελγῶς ἀγείροντι κατὰ τὴν Ῥώμην, καὶ τὰς Νέρωνος μετὰ κιθάρας ἐπὶ μισθῷ διεξιόντι ᾠδας, μισθὸν ἐπιδοῦναι τοῖς ἑταίροις τῆς σοφῆς ταύτης ἐπιτηδεύσεως, ὁ φιλοσοφώτατος διὰ τὸν Νέρωνος φόβον προστάττει. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΑ' Ἐν τούτοις καὶ τοῦ τετάρτου περιγραφέντος ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς περὶ αὐτοῦ γραφῆς, εἰπών τινα περὶ γνώσεως (42) αὐτοῦ, καὶ ἀποθαυμάσας ὁ συγγραφεύς, ἐπιλέγει ταῦτα κατὰ λέξιν· Ὅτι μὲν δὴ τὰ (43) τοιαῦτα δαιμονίᾳ κινήσει προέλεγε (44), καὶ ὅτι τοῖ γόητα ἡγουμένοις τὸν ἄνδρα οὐχ ὑγιαίνει ὁ λόγος, δηλοῖ μὲν καὶ τὰ εἰρημένα· σκεψώμεθα δὲ κἀκεῖνα· Οι γόητες (ἡγοῦμαι δ' αὐτοὺς ἐγὼ κακοδαιμονεστά τους ἀνθρώπων), οἱ μὲν ἐς βασάνους εἰδώλων χω ροῦντες, οἱ δὲ ἐς θυσίας βαρβάρους, οἱ δὲ ἐς τὴ ἐπᾶσαί τι ἢ ἀλεῖψαι, μεταποιεῖν φασι τὰ εἶμαρ μένα (45). Ὁ δὲ εἴπετο μὲν τοῖς ἐκ μοιρῶν, καὶ προέλεγεν (46), ὡς ἀνάγκη ἔσεσθαι (47) αὐτά. Προ έλεγε (48) δὲ οὐ γοητεύων, ἀλλ᾽ ἐξ ὧν οἱ θεοὶ ἔφαινον. Ιδών τε παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίπο- δας, καὶ τοὺς οἰνοχόους, καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιταν εἶπον, οὔθ᾽ ὅπως σοφίζοιντο αὐτὰ ἤρετο, οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν, ἀλλ' ἐπῄνει μὲν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου.» Ταῦτα δὲ λέγων, δῆλός ἐστι τοὺς περιβοήτους Ἰνδῶν φιλοσό φους γόητας ἀποφαίνων. Περὶ γάρ τοι γοήτων ποιού μενος τὸν λόγον, μνημονεύει καὶ τούτων· σοφίζεσθαι τὰ δὴ παράδοξα λέγων αὐτοὺς, καὶ τὸν, περὶ οὗ ὁ λό γος, τῆς τοιάσδ' αὐτῶν σοφιστείας, ὡς ἂν μὴ ἀστείας, ἀλλότριον ὑποτιθέμενος. Οὐκοῦν εἰ φαίνοιτο τούτου, θεοὺς ἀποκαλῶν, καὶ διδασκάλους ἐπιγραφόμενος απ τοὺς ὁ ᾿Απολλώνιος, ὥρα (49) ταῖς κατὰ τῶν διδασκό λων καὶ αὐτὸν ὑπάγειν διαβολαῖς. Εἰσῆκται δὴ οὖν παρ᾽ οἷς φησι Γυμνοῖς Αἰγυπτίων, ρήμασιν αὐτοῖς ταῦτα φάσκων· « Οὐκ ἀπεικός τι παθεῖν μοι δοκῶ (50), φιλοσοφίας ἡττηθεὶς εὖ κεκοσμημένης, ἣν ἐς τὸ πρόσ φορον (51) Ἰνδοὶ στείλαντες, ἐφ' ὑψηλῆς τε καὶ θείας μηχανῆς ἐκκυκλοῦσιν. Ὡς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθη εἰρημένα, δρα, ὡς δὲ ἐν δίκῃ μὲν (52). ἐν δίκῃ δὲ ἡγοῦμαι σοφούς τε καὶ μακαρίους, Αγάσθην, ὥρα μανθάνειν ; γὰρ ὁ Εὐφράτης παρὰ τοῖς πᾶσι φιλοσοφία διαπρέ ψαι ὁμολογηθείη, ώρα μεσοπονηρίαν μὲν ἐκείνου κατηγορεῖν, δοκεῖ. πρόσφ. οὓς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθην αὐτούς. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. A - APOLOGETICA. particularia Apollonii facta atque specialiora. alia etiam innumera præsaga mente dixisse eum, vaticinatumque esse et præcecinisse, scribit. Hoc item, ut Athenis initiari Eleusiniis sacris cupiens ", a Cereris sacerdote prohibitus fuerit, nolle sese, aiente, magum initiare, Eleusiniave sacra paudere homini, ninus puris addicto sacris. Imo etiam ei, qui impudice Ronam pervagabatur, Neronisque carmina ad citharam mercede cantillabat, merce- dem ut solverent ob præclaram operam, sodalibus suis summus ille philosophus, Neronem metuens. præcepit. CAPUT XXXI. Atque istis quidem quarto etiam absoluto, in quinto institutæ de eo scriptionis libro ", ubi de fatidica ejus facultate nonnulla dixisset, eumque admiratus esset scriptor, ista ad verbum subjun- git: Quod autem hæc divino quodanı motu præ- dixerit, quodque parum sana utantur mente, magum fuisse illum qui opinantur, 531, satis constat ex dictis hucusque. Sed tamen ea quoque de re am- plius dispiciamus. Incantatores, eos autem ego mor- talium infelicissimos puto esse, partim spiritibus torquendis sese applicant, partim barbaris sacris, partim carminibus aut venenis fatorum sancita se quidem mutare aiunt. Apollonius autem fatorum decreta sequebatur, fatalique necessitate eventura prædicebat ; prædicebat autem non magiæ ope, ve- rum deorum revelatione edoctus. Cumque apud B c Indos vidisset tripodas, pincernasque et cetera, quæ spontaneo motu in medium prodire aiebant, ne- que qua comparata essent arte interrogavit, neque, ut edoceretur quomodo facta essent, petiit, verum laudavit quidem, imitari tamen haud est dic gnatus. Hæc referens, celeberrimos illos Indorum philosophos magos manifeste fatetur esse. Nam de magis sermonem instituens, eorum mentionem fa- cit : stupenda opera eos arte sua producere aiens, ejusque eorum artis, tanquam parum liberalis, in- peritum eum, de quo orationem instituit, esse sta- tuens. Si igitur convictus fuerit Apollonius, quod deos vocaverit hos ipsos, et pro præceptoribus agnoverit, intempestivum haud erit, eis, quibus magistri ejus tenentur, imputationibus ipsum quo- que obnoxium censere. Inducitur ergo apud Nu-D dos, quos vocat [Philostratus,] Ægyptiorum, ad lib. IV, c. 39. lib. v. ” lib. iv, c. 58. a nobis restituta, rejiculumque omnino quod in editis erat, neque turbare non potuit Ac- ciolum interpretem. quæ ineptissima lectio omnes ediios invase- rat. Sic paulo post ex Philostrato, et plane simili orationis Structura intra apud Euseb., sub fin. c. 32: Ei etc. in Philostrati textu legitur restitui, apud quem male antea scribebatur of to erat Vid. paulo post, not. 54. (42) Γνώσεως. Malim προγνώσεως.. (43) "Οτι μὲν δὴ τά. Philostr., ὅτι μὲν γὰρ τά. (44) Προέλεγε. Philostr., προεγίγνωσκε. (45) Ειμαρμένα. Verissima lectio, ex Philostrato (46) Καὶ προέλεγεν. Philostr. habet προΰλεγε δέ. (47) Εσεσθαι. Philostr., γενέσθαι. (48) Προέλεγε. Philostr., προεγίγνωσκε. (49) Ώρα. lta ex conjectura rescripsimus pro (50) Δοκώ. Hoc magis mihi probatur, quam quod (31) Ἐς τὸ πρόσω. Sic apud Philostr. quoque (52) Ὡς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθην. Αnte editum
PG 22:840τὸ μέντοι πέμπτον καὶ ἕκτον θαῦμα οὐ πολλῆς (ἂν) δέοιτο τοῦ λόγου διατριβῆς εἰς ἔνδειξιν τῆς τοῦ γράφοντος εὐχερείας· δαίμονας γὰρ ἀπελαύνει ἄλλῳ ἄλλον, ᾗ φασι, δαίμονι, τὸν μὲν γὰρ ἐξ ἀκολάστου μειρακίου, τὸν δὲ ἐπιπλάστως εἰς γυναικείαν μορφὴν σχηματιζόμενον, τουτονὶ δὲ τὸν δαίμονα ἔμπουσαν καὶ λάμιαν αὐτοῖς ὀνόμασιν ὁ σοφώτατος ἀποκαλεῖ. τό γε μὴν ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων πόλεως μετὰ ταῦτα κόριον, ὅ τι δὴ μετὰ θάνατον ἐπὶ δευτέραν ζῳὴν ἤγαγεν, ἀπιστότατον καὶ αὐτῷ δόξαν τῷ Φιλοστράτῳ παραιτητέον. ἐν δισταγμῷ μέντοι ἀμφιβάλλει, μὴ ἄρα σπινθήρ τις ψυχῆς ἐνυπάρχων τῇ παιδὶ τοὺς θεραπεύοντας ἐλελήθει. λέγεσθαι γάρ φησιν, ὡς ψακάζοι μὲν ὁ Ζεύς, ἡ δὲ ἀτμίζοι ἀπὸ τοῦ προσώπου. καὶ γὰρ δὴ εἰ ἀληθῶς αὐτῷ τοιόνδε ἐπ’ αὐτῆς Ῥώμης ἐπέπρακτο, οὐκ ἂν ἐλελήθει βασιλέα τε πρῶτον καὶ τοὺς μετ’ αὐτὸν ὑπάρχους ἅπαντας, μάλιστα δὲ τὸν φιλόσοφον Εὐφράτην ἐγχωριάζοντα κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ καὶ ἐπὶ τῆς Ῥώμης διατρίβοντα, ὃς δὴ εἰς ὕστερον τὴν κατ’ αὐτοῦ κατηγορίαν, ὡς δὴ κατὰ γόητος, ὑποβάλλειν ἱστόρηται.ΙΙ , Α' Α ἄλλα, καὶ κατὰ πρόγνωσιν αὐτὸν λέγειν, προμαν τεύσασθαί τε καὶ προειρηκέναι γράφει. Καὶ ὡς ᾿Αθήνησι βουληθέντα μυηθῆναι τὰ Ἐλευσίνια ὁ τῇδε εἶρξεν ὁ ἱερεὺς, μὴ ἄν ποτε φήσας μυήσεσθαι γόητα, μηδὲ τὰ Ελευσίνια ἀνοίξαι ἀνθρώπῳ μὴ καθαρῷ τα δαιμόνια. ᾿Αλλὰ καὶ τῷ ἀσελγῶς ἀγείροντι κατὰ τὴν Ῥώμην, καὶ τὰς Νέρωνος μετὰ κιθάρας ἐπὶ μισθῷ διεξιόντι ᾠδας, μισθὸν ἐπιδοῦναι τοῖς ἑταίροις τῆς σοφῆς ταύτης ἐπιτηδεύσεως, ὁ φιλοσοφώτατος διὰ τὸν Νέρωνος φόβον προστάττει. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΑ' Ἐν τούτοις καὶ τοῦ τετάρτου περιγραφέντος ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς περὶ αὐτοῦ γραφῆς, εἰπών τινα περὶ γνώσεως (42) αὐτοῦ, καὶ ἀποθαυμάσας ὁ συγγραφεύς, ἐπιλέγει ταῦτα κατὰ λέξιν· Ὅτι μὲν δὴ τὰ (43) τοιαῦτα δαιμονίᾳ κινήσει προέλεγε (44), καὶ ὅτι τοῖ γόητα ἡγουμένοις τὸν ἄνδρα οὐχ ὑγιαίνει ὁ λόγος, δηλοῖ μὲν καὶ τὰ εἰρημένα· σκεψώμεθα δὲ κἀκεῖνα· Οι γόητες (ἡγοῦμαι δ' αὐτοὺς ἐγὼ κακοδαιμονεστά τους ἀνθρώπων), οἱ μὲν ἐς βασάνους εἰδώλων χω ροῦντες, οἱ δὲ ἐς θυσίας βαρβάρους, οἱ δὲ ἐς τὴ ἐπᾶσαί τι ἢ ἀλεῖψαι, μεταποιεῖν φασι τὰ εἶμαρ μένα (45). Ὁ δὲ εἴπετο μὲν τοῖς ἐκ μοιρῶν, καὶ προέλεγεν (46), ὡς ἀνάγκη ἔσεσθαι (47) αὐτά. Προ έλεγε (48) δὲ οὐ γοητεύων, ἀλλ᾽ ἐξ ὧν οἱ θεοὶ ἔφαινον. Ιδών τε παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίπο- δας, καὶ τοὺς οἰνοχόους, καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιταν εἶπον, οὔθ᾽ ὅπως σοφίζοιντο αὐτὰ ἤρετο, οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν, ἀλλ' ἐπῄνει μὲν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου.» Ταῦτα δὲ λέγων, δῆλός ἐστι τοὺς περιβοήτους Ἰνδῶν φιλοσό φους γόητας ἀποφαίνων. Περὶ γάρ τοι γοήτων ποιού μενος τὸν λόγον, μνημονεύει καὶ τούτων· σοφίζεσθαι τὰ δὴ παράδοξα λέγων αὐτοὺς, καὶ τὸν, περὶ οὗ ὁ λό γος, τῆς τοιάσδ' αὐτῶν σοφιστείας, ὡς ἂν μὴ ἀστείας, ἀλλότριον ὑποτιθέμενος. Οὐκοῦν εἰ φαίνοιτο τούτου, θεοὺς ἀποκαλῶν, καὶ διδασκάλους ἐπιγραφόμενος απ τοὺς ὁ ᾿Απολλώνιος, ὥρα (49) ταῖς κατὰ τῶν διδασκό λων καὶ αὐτὸν ὑπάγειν διαβολαῖς. Εἰσῆκται δὴ οὖν παρ᾽ οἷς φησι Γυμνοῖς Αἰγυπτίων, ρήμασιν αὐτοῖς ταῦτα φάσκων· « Οὐκ ἀπεικός τι παθεῖν μοι δοκῶ (50), φιλοσοφίας ἡττηθεὶς εὖ κεκοσμημένης, ἣν ἐς τὸ πρόσ φορον (51) Ἰνδοὶ στείλαντες, ἐφ' ὑψηλῆς τε καὶ θείας μηχανῆς ἐκκυκλοῦσιν. Ὡς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθη εἰρημένα, δρα, ὡς δὲ ἐν δίκῃ μὲν (52). ἐν δίκῃ δὲ ἡγοῦμαι σοφούς τε καὶ μακαρίους, Αγάσθην, ὥρα μανθάνειν ; γὰρ ὁ Εὐφράτης παρὰ τοῖς πᾶσι φιλοσοφία διαπρέ ψαι ὁμολογηθείη, ώρα μεσοπονηρίαν μὲν ἐκείνου κατηγορεῖν, δοκεῖ. πρόσφ. οὓς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθην αὐτούς. EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS. A - APOLOGETICA. particularia Apollonii facta atque specialiora. alia etiam innumera præsaga mente dixisse eum, vaticinatumque esse et præcecinisse, scribit. Hoc item, ut Athenis initiari Eleusiniis sacris cupiens ", a Cereris sacerdote prohibitus fuerit, nolle sese, aiente, magum initiare, Eleusiniave sacra paudere homini, ninus puris addicto sacris. Imo etiam ei, qui impudice Ronam pervagabatur, Neronisque carmina ad citharam mercede cantillabat, merce- dem ut solverent ob præclaram operam, sodalibus suis summus ille philosophus, Neronem metuens. præcepit. CAPUT XXXI. Atque istis quidem quarto etiam absoluto, in quinto institutæ de eo scriptionis libro ", ubi de fatidica ejus facultate nonnulla dixisset, eumque admiratus esset scriptor, ista ad verbum subjun- git: Quod autem hæc divino quodanı motu præ- dixerit, quodque parum sana utantur mente, magum fuisse illum qui opinantur, 531, satis constat ex dictis hucusque. Sed tamen ea quoque de re am- plius dispiciamus. Incantatores, eos autem ego mor- talium infelicissimos puto esse, partim spiritibus torquendis sese applicant, partim barbaris sacris, partim carminibus aut venenis fatorum sancita se quidem mutare aiunt. Apollonius autem fatorum decreta sequebatur, fatalique necessitate eventura prædicebat ; prædicebat autem non magiæ ope, ve- rum deorum revelatione edoctus. Cumque apud B c Indos vidisset tripodas, pincernasque et cetera, quæ spontaneo motu in medium prodire aiebant, ne- que qua comparata essent arte interrogavit, neque, ut edoceretur quomodo facta essent, petiit, verum laudavit quidem, imitari tamen haud est dic gnatus. Hæc referens, celeberrimos illos Indorum philosophos magos manifeste fatetur esse. Nam de magis sermonem instituens, eorum mentionem fa- cit : stupenda opera eos arte sua producere aiens, ejusque eorum artis, tanquam parum liberalis, in- peritum eum, de quo orationem instituit, esse sta- tuens. Si igitur convictus fuerit Apollonius, quod deos vocaverit hos ipsos, et pro præceptoribus agnoverit, intempestivum haud erit, eis, quibus magistri ejus tenentur, imputationibus ipsum quo- que obnoxium censere. Inducitur ergo apud Nu-D dos, quos vocat [Philostratus,] Ægyptiorum, ad lib. IV, c. 39. lib. v. ” lib. iv, c. 58. a nobis restituta, rejiculumque omnino quod in editis erat, neque turbare non potuit Ac- ciolum interpretem. quæ ineptissima lectio omnes ediios invase- rat. Sic paulo post ex Philostrato, et plane simili orationis Structura intra apud Euseb., sub fin. c. 32: Ei etc. in Philostrati textu legitur restitui, apud quem male antea scribebatur of to erat Vid. paulo post, not. 54. (42) Γνώσεως. Malim προγνώσεως.. (43) "Οτι μὲν δὴ τά. Philostr., ὅτι μὲν γὰρ τά. (44) Προέλεγε. Philostr., προεγίγνωσκε. (45) Ειμαρμένα. Verissima lectio, ex Philostrato (46) Καὶ προέλεγεν. Philostr. habet προΰλεγε δέ. (47) Εσεσθαι. Philostr., γενέσθαι. (48) Προέλεγε. Philostr., προεγίγνωσκε. (49) Ώρα. lta ex conjectura rescripsimus pro (50) Δοκώ. Hoc magis mihi probatur, quam quod (31) Ἐς τὸ πρόσω. Sic apud Philostr. quoque (52) Ὡς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθην. Αnte editum
PG 22:842πάντως γὰρ ἂν καὶ τοῦτο, εἰ δὴ τοῦτο γεγονὸς ἦν, ταῖς ἄλλαις κατ’ αὐτοῦ διαβολαῖς πρὸς τοῦ κατηγόρου συγκατείλεκτο. καὶ τὰ μὲν ἐν μέρει καὶ κατ’ εἶδος αὐτῷ πεπραγμένα τοσαῦτα, μυρία δὲ καὶ ἄλλα κατὰ πρόγνωσιν αὐτὸν λέγων προμαντεύσασθαί τε καὶ προειρηκέναι γράφει καὶ ὡς Ἀθήνησι βουληθέντα μυηθῆναι τὰ Ἐλευσίνια ὁ τῇδε εἶρξεν ἱερεὺς μὴ ἄν ποτε φήσας μυήσεσθαι γόητα, μηδὲ τὰ Ἐλευσίνια ἀνοῖξαι ἀνθρώπῳ μὴ καθαρῷ τὰ δαιμόνια. ἀλλὰ καὶ τῷ ἀσελγῶς ἀγείροντι κατὰ τὴν Ῥώμην καὶ τὰς Νέρωνος μετὰ κιθάρας ἐπὶ μισθῷ διεξιόντι ᾠδὰς μισθὸν ἐπιδοῦναι τοῖς ἑταίροις τῆς σοφῆς ταύτης ἐπιτηδεύσεως ὁ φιλοσοφώτατος διὰ τὸν Νέρωνος φόβον προστάττει. Ἐν τούτοις καὶ τοῦ τετάρτου περιγραφέντος ἐν τῷ πέμπτῳ τῆς περὶ αὐτοῦ γραφῆς εἰπών τινα περὶ προγνώσεως αὐτοῦ καὶ ἀποθαυμάσας ὁ συγγραφεὺς ἐπιλέγει ταῦτα κατὰ λέξιν ὅτι μὲν δὴ τὰ τοιαῦτα δαιμονίᾳ κινήσει προέλεγε καὶ ὅτι τοῖς γόητα ἡγουμένοις τὸν ἄνδρα οὐχ ὑγιαίνει ὁ λόγος, δηλοῖ μὲν καὶ τὰ εἰρημένα, σκεψώμεθα δὲ κἀκεῖνα·ΒΑ ὥρα μανθάνειν (55). » Καὶ μετὰ βραχέα (54) φησίν• Ούτοι μὲν γὰρ θεοί τέ εἰσι, καὶ κεκόσμηνται κατά τὴν Πυθίαν (55). » Καὶ Δομετιανῷ δὲ εἰσῆκται λέγων· • Καὶ τίς πρὸς Ἰάρχαν σοι πόλεμος, καὶ Φραώτην, τοὺς Ινδούς; οὓς ἐγὼ μόνους ἀνθρώπων θεούς τε ἡγοῦμαι, καὶ ἀξίους τῆς ἐπωνυμίας ταύτης. » Καὶ ἐν ἄλλοις δὲ ὁμοίως θεούς τε καὶ διδασκάλους τἀνδρὸς ἐπιγρά ψας (56) ὁ λόγος τους δεδηλωμένους, δακτυλίους τε παρ' αὐτῶν εἰληφέναι ὁμολογήσας αὐτὸν, ἐπιλέλησται νῦν, καὶ συνδιαβάλλων τοῖς διδασκάλοις τὸν μαθητὴν οὐκ ἐπαῖει. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΒ'. Ὑποβὰς δ' ἐν τῇ γραφῇ, αὐλητὴν ὑποτίθεται, καὶ τὸν ᾿Απολλώνιον, ὥσπερ τινὸς οὔσης μεγίστης και σοφωτάτης ἐπιστήμης, τρόπους αθλήσεως μάλα σπου δαίως μακροῖς τοῖς διηγήμασιν εἴροντα διεξέρχεται. Καὶ αὐτοκράτορα Ουεσπασιανόν, οἷα δὴ Θεῷ προσεύ ξασθαι αὐτῷ ἱστορεῖ· καὶ τὸν μὲν, ὡς εὐχῇ, εἰρηκέ ναι (57) • Ποίησόν με βασιλέα· ο τὸν δὲ ἀποκρίνα- σθαι· « Εποίησα. » Καὶ τίς οὐκ ἂν μισήσειεν ευλόγως τῆς ἀλαζονείας τὴν φωνὴν, μανίας τὸ μηθὲν ἀποδέου σαν, ὅτε γε ήδη αὐτὸς Θεὸς, καὶ βασιλέων ποιητής εἶναι φρυάττεται, ὁ τῆς Αἰγυπτίας κυβερνήτης νεώς; Τοῦτο γὰρ αὐτὸς ἑαυτὸν ὁ ᾿Απολλώνιος γεγονέναι τὴν ψυχὴν, ἐν ταῖς πρὸς τὸν Ἰνδὸν ὁμιλίαις μικρῷ πρό- σθεν ἡμῖν δεδήλωκε. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΓ. Τῷ δ' αὐτῷ βασιλεῖ, οὓς ἂν αὐτὸς δοκιμάζοι τῶν φιλοσόφων συμβούλους τῶν πρακτέων, γνωρίσαι αὐτ τῷ ἀξιοῦντι, κατὰ λέξιν φησίν· « Αγαθοὶ δὲ τούτων σύμβουλοι καὶ οἶδε οἱ ἄνδρες, τὸν Δίωνα δείξας, καὶ τὸν Εὐφράτην, μήπω αὐτῷ ἐς διαφορὰν ήκοντα. Καὶ αὖθις· « "Ω βασιλεῦ, εἶπεν, Εὐφράτης καὶ Δίων, πάλαι σοι γνώριμοι ὄντες, πρὸς θύραις εἰσὶν, οὐκ ἀφρόντιδες τῶν σῶν. Κάλει δὴ κἀκείνους ἐς κοι νὸν λόγον· σοφὼ γὰρ τὰ ἄνδρε. » Πρὸς & Ουεσπασια ῥήσεως καὶ μετὰ βραχέα φησίν. ὥρα μανθάνειν μαχαρίεις ὥρα μανθάνειν. ὥρα μανθάνειν. ΧΧΙΙ. Οὓς δὴ δίκῃ μὲν ἠγάσθην, ἐν δίκῃ δὲ ἡγοῦμαι σου φούς τε καὶ μακαρίους. Ωρα δὲ μανθάνειν καὶ ἃ μετὰ βραχέα φησίν. τις. ἀτεχνῶς μάντις. ὁμολογήσας, LIBER CONTRA HIEROCLEM. A verbum prolocutus sequentia " : « Neque absonum • quid mihi evenire puto, si philosophiæ obnoxius evadam pulcherrime ornatæ, quam decenti habitu indutam, Indi sublimi et plane divina vectam ma- china, in scenam provehunt. Quam jure autem eos admirer, jure sapientes esse atque beatos existi- nem, jam tempus est ut percipiatis. » Et paulo post ait et : c Hi dii enim sunt, et Pythiæ exemplo ornan- tur. › Domitianum quoque imperatorem hujusmodi verbis inducitur allocutus es : Quodnam tibi adver- sus larcham et Phraotem Indos est bellum? quos ego solos inter homines deos esse puto, eaque appellatione dignos censeo. Aliisque in locis simi- liter deos Apollonił atque magistros agnoscens historia illa prædictos [philosophos], annulosque ab iis accepisse fassa", nunc istorum velut obliviscitur una cum magistris discipulum, opprobriis obno- xium sese reddere non sentiens. B C : CAPUT XXXII. Dum pergit vero scribere, tibicinem quemdam in- ducit Apollonium autem quasi maxima illa et præclarissima scientia esset, modos tibiæ inflandæ, magno studio, prolixo discursu, prosecutum nar- rat. Vespasianum porro imperatorem ei, quasi Deo, supplicem factum aites. Atque ipsum quidem, sup- plicantis more, « Imperatorem me facito, » dixisse. Huncque, e Jam feci, respondisse. Quis vero non odio habeat merito, insolentia plenam, proximam- que insaniæ vocem ? quando jam ipsum se Deum, et imperatores creandi potestatem habere frenit, navis Ægyptiæ olim gubernator **? Talem enim sc fuisse, qua animum, ipse Apollonius in sermone cum Indo paulo ante nobis indicavit. CAPUT XXXIII Eidem imperatori, ut sibi indicaret roganti, quos- nam philosophos in consilium rerum gerendarum adhibendos maxime probaret? ita ad verbum re- spondet Boni illarum rerum consiliarii et isti sunt, Dionem Euphratemque manu monstrans, cui nihil adhuc dum cum eo controversiæ intercedebat. › Et rursum : « Sunt, inquit, oimperator, Euphrates et Dion, veteres amici tui, in limine ; rerum tua- rum satagentes, illos igitur ad conferendos sermo- s lib. vi, c. 11. st ibisl. as lib. vn, c. 32. lib. IV, c. 19. lib. V c. 21. * lib. 111, c. 23. lib. v, c. 29. lib. v, c. 31. omnino ad præcedentia pertinere, adeoque non ante, sed post ea ponendam typhy esse, secus quam factum in prioribus editionibus; particulam &item post wpa delendam esse, Philostrati textum conferentibus dubium haud esse poterit. Omnis in vulgatis Eusebii error ex eo est, quod statim post hæc verba indicium fieret allegata alterius Apollonii, verbis quidem præmissis istis : Ad hæc igitur aptius referri posse judicavit verba nasutulus quidam, quain ad præcedentia, eo quod Philostratum non inspexisset, neque adeo legisset, quæ apud eum se- quuntur, quibus demonstrat merito se Indos phi- losophos pro labere, ut adeo optime quadret iis quod præcesserat Quæ si vidisset, quicunque ille fuerit criticus, statim vi- disset ad verba Apollonii ex Philostrato allegata pertinere ista : Hoc vero semel com- PATROL, GR. D lib. v, c. 29. misso errore cætera omnia idem pro lubitu refinxit, ut suis accommodarentur commentis, atque adeo ita totam istam pot ex cerebro suo repræsentavit : Pp. Nempe & additum ex semel concepto de hoc loco errore, de quo nota præced. ut notum, lectionem, præterquam quod sententia postulat, firmat statim sequens participium quod præcessisse aliud participium intercedens copula te ¨ evincit. vov, invito linguæ genio, quam glossam proinde marginalem esse putavi, ex textu eliminandam. ' (53) Καὶ μακ. ὥρα μανθ. Verba ὥρα μανθάνειν (54) Καὶ μετὰ βραχέα. Ante editumn καὶ ἃ μετά (55) Κατὰ τὴν Πυθίαν. Pythia Apollinis ὑποφῆ (56) Ἐπιγράψας. Male editi επιγράψαι. Veram (57) Εἰρηκέναι. Additumn in editis Ουεσπασια
PG 22:843οἱ γόητες, ἡγοῦμαι δὲ αὐτοὺς ἐγὼ κακοδαιμονεστάτους ἀνθρώπων, οἱ μὲν ἐς βασάνους εἰδώλων χωροῦντες, οἱ δ’ ἐς θυσίας βαρβάρους, οἱ δὲ ἐς τὸ ἐπᾷσαί τι ἢ ἀλεῖψαι μεταποιεῖν φασι τὰ εἱμαρμένα, ὁ δὲ εἵπετο μὲν τοῖς ἐκ Μοιρῶν καὶ προέλεγεν, ὡς ἀνάγκη ἔσεσθαι αὐτά, προέλεγε δὲ οὐ γοητεύων, ἀλλ’ ἐξ ὧν οἱ θεοὶ ἔφαινον, ἰδὼν δὲ παρὰ τοῖς Ἰνδοῖς τοὺς τρίποδας καὶ τοὺς οἰνοχόους καὶ ὅσα αὐτόματα ἐσφοιτᾶν εἶπον, οὔθ’ ὅπως σοφίζοιντο αὐτὰ ἤρετο, οὔτε ἐδεήθη μαθεῖν, ἀλλ’ ἐπῄνει μέν, ζηλοῦν δὲ οὐκ ἠξίου. ταῦτα δὲ λέγων δῆλός ἐστι τοὺς περιβοήτους Ἰνδῶν φιλοσόφους γόητας ἀποφαίνων. περὶ γάρ τοι γοήτων ποιούμενος τὸν λόγον μνημονεύει καὶ τούτων σοφίζεσθαι δὴ τὰ παράδοξα λέγων αὐτοὺς καὶ τόν, περὶ οὗ ὁ λόγος, τῆς τοιασδὶ αὐτῶν σοφιστείας ὡς ἂν μὴ ἀστείας ἀλλότριον ὑποτιθέμενος. οὐκοῦν εἰ φαίνοιτο τούτους θεοὺς ἀποκαλῶν καὶ διδασκάλους ἐπιγραφόμενος αὐτοὺς ὁ Ἀπολλώνιος, ὥρα ταῖς κατὰ τῶν διδασκάλων καὶ αὐτὸν ὑπάγειν διαβολαῖς. εἰςῆκται δὴ οὖν παρ’ οἷς φησι γυμνοῖς Αἰγυπτίων, ῥήμασιν αὐτοῖς ταῦτα φάσκων·Α νός ο Ακλείστους, ἔφη, θύρας παρέχω σοφοίς ἄνδρα. σιν. » Εύγε τῆς προγνώσεως του ήρωος! Ευφράτης νῦν ἀγαθός τε καὶ σοφός, ἐπεὶ μὴ ἐς διαφοράν τω αὐτῷ ἐληλύθει. Εἰ δ᾽ ἔλθοι, ὅσον οὔπω δὲ τοῦτ' ἔσται. Ορα οἷα περὶ αὐτοῦ ὁ αὐτὸς πρὸς Δομετιανὸν γράφει (58) · Καὶ μὴν ὁπόσα γίνεται φιλοσόφῳ ἀνδρὶ, κολακεύονται τους δυνατούς, δηλοῖ τὰ Εὐφράτου. Τούτῳ γὰρ ἐντεῦθεν, τί λέγω (59) χρήματα; πηγαὶ μὲν οὖν εἰσι πλούτου. Κάπὶ (60) τῶν τραπεζών ἤδη διαλέγεται, κάπηλος, ὑποκάπηλος, τελώνης, οβολοστάτης, πάντα γινό μενος, τὰ πωλούμενά τε καὶ πωλοῦντα. Έντε τύπωται δὲ ἀεὶ ἐν ταῖς (61) τῶν δυνατῶν θύραις, καὶ προσέστηκεν (62) αὐταῖς πλείω καιρὸν ἢ οἱ θυ ρωροί. Απελήφθη (63) δὲ καὶ ὑπὸ τῶν θυρωρῶν (64) πολλάκις, ὥσπερ τῶν κυνῶν οἱ λίχνοι. Δραχμὴν δὲ Β οὐδὲ φιλοσόφῳ ἀνδρί ποτε προέμενος, ἐπιτειχίζει (65) τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον, ἑτέροις (66) τὸν Αἰγύπτιον του τον βόσκων χρήμασι, καὶ ὀξύνων ἐπ' ἐμὲ γλώσσαν, ἀξίαν ἐκτετμῆσθαι. Ευφράτην μὲν δὴ καταλείπε σοι· σὺ γὰρ, ἢν μὴ κόλακας ἐπαινῇς, εὑρήσεις τὸν ἄνθρωπον κακίω ἢ ἑρμηνεύω (67). » Ο δὴ πρὸς τὸν πατέρα τὸν Ουεσπασιανὸν σοφὸν καὶ ἀγαθὸν τὸν Εὐα φράτην μαρτυρόμενος, πρὸς δὲ τὸν υἱὸν ταῦτα περὶ αὐτοῦ διεξιών, δῆλος ἂν εἴη τὸν αὐτὸν ἐπαινῶν τε καὶ ψέγων. "Αρ' οὖν ὁ τὴν τῶν μελλόντων προειλή- φως γνῶσιν ἡγνόει ὅς ἦν τε καὶ ἔσται ὁ Εὐφράτης; Καὶ γὰρ οὐ νῦν πρῶτον, ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτοῦ Ούεσπα σιανοῦ διαβάλλειν αὐτὸν, ὡς δὴ τὸ ἦθος μοχθηρότα τον, βούλεται. Πῶς δὲ οὖν τοιόνδε συνίστη βασιλεί, ὡς καὶ ἀκλείστους αὐτῷ (68) διὰ τὰς παρ' αὐτοῦ συστάσεις τῶν βασιλείων ἀναπεπετάσθαι τὰς πύλες; ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλον, ὡς ἄρα πρόγνω σιν μὲν συκοφαντεῖται πρὸς τοῦ συγγραφέως ὁ ἄν θρωπος. Εἴη δ' ἂν ἄλλως γενναῖος, πολύ (60) μὲν προπείρας (70) ἑταίροις· ἀτὰρ καὶ τῷ Εὐφράτῃ ἐς γράφειν γράφειν γράφειν γραφή τί λέγω, άπληστα τί λέγω. περί, προέστηκεν, Προστsits ἀπειλήφθη, ήπειλήθη ἀπελήφθη, στιγμή ἑτέροις. λαι, πείρας. προπείρας γενναίων. πείρω περώ, 'Ανδρών τε πολέμους αλεγεινά τε κύματα πείρων, εἰ ἀπορεῖν οἱ εὐπορεῖν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. -- nes, quaso, admitte etiam ; viri enim sapientes sunt. Ad quæ Vespasianus : « Sapientibus, inquit, viris fores semper præbere soleo patentes. › Euge vero egregiam rerum futurarum in illo heroe scientiam ! Bonus jam est et sapiens Euphrates, quia nulla dum inter eos orta contentio. Sin vero aliqua oriatur, « quam longe, talis ut habeatur, aberit. En tibi quæ de eodem idem ad Domitianum scribat ** : Et certe quantas comparare opes philosophus possit, potentioribus si aduletur, Euphratis fortunæ osten- dunt. Illi nempe inde, (quid enimn opes dicam?) inexhausti sunt divitiarum fontes. Jamque ad mensas disputationes habet, mercator magnarius, vilis cocio, publicanus danista, ipse omnia fa- ctus, venalis et vendens. Semper autem poten- tiorum liminibus hæret affixus, inque iis ultra etiam quam janitores subsistit. Quin sæpe a Janitoribus eum intercludi contigit, ut canes gu- losi intercludi solent. Philosopho autem vel dra- chmam impertitus nunquam, opes suas muris cir- cumvallat, extortis ab aliis huncce Ægyptium pe- cuniis pascens, linguamque in me acuens, exscindi merentem. At Euphratem tibi relinquo, tu enim nisi adulatoribus admodum delecteris, multo quam dico hominem deteriorem esse invenies. . Qui ergo apud Vespasianum patrem sapientem esse Euphratem, et probum est testatus, ista apud f- lium autem profert, manifeste ejusdem viri et lau- dator esse deprehenditur, et accusator. Ilane vero qui futurorum præditus scientia est, qualis sit, qua- lisve futurus sit Euphrates ignorat? At neque nunc primum, sed ipsius jam Vespasiani ævo car- pere Euphratem, ut qui perversis sit moribus, in- stituit ”. Quomodo talem igitur imperatori com- mendat, ita ut ipsi quoque patentes, illius com- lib. VIII. c. 7. ** lib. v, c. 39. mitianum Apologia hæc inveniuntur, quam reci- tare ei datum haud fuit, ut ex lib. viii, c. 6, liquet; hinc eum quæ sequuntur Eusebius ail. Aliter acceperat verbum Acciolus, qui ver- tit: Vide, quæso, quibus illum apud Domitianum verbis accuset. At dubito verbum h. 1. eo sensu accipi posse, neque enim est illud ad Domi- tianum opus, sed Apologia. in ms. se invenisse quæ lectio cum in Philostrati quoque textu inveniatur, retinenda vi- debatur. Editi tamen h. 1. habebant pro quod minus convenire videtur genitivo se- quenti. quain quod in editis Eusebii inveni. Prius illud rectius convenit ei, quod paulo post di- citur, canum ad instar sæpe interclusus esse. immissirakiebam, editio et ms. Reg. nescio quo sensut. Putabam ege rectius legi. Interpres hoc loco mirum in modum delirarat, qui nobis canes nescio quos lucernarios, foribus appositos finxerat. HOLSTEN. C D Pace viri docti sanum esse puto vide quæ ad illum Philostrati locum a nobis fuere apno- tata. bii editis additum post hanc vocem, fide lectionis quæ apud Philostratum occurrit. Nec sensus eani particulam ferre videtur. in editis Eusebii, quæ rectius ante illam collocatur, ut in Philostrati textu ; nam ad sequen- tia pertinet Vide notata_ad Philostr. legata paulo ante ex l. v, c. 31, sub init. Vespasiani dieta, quod est in editis. quod in editis est, neque ullum sensum fundit, p Εst autem qui periculum pro alio subit, quod est maxime Nempe derivatur vel quod proprie fuvium transire est : inde ad quodcunque, quod subeas, periculum translatum, unde Ulysses Homericus Odyss. IX. Hinc destitui in transitu, et faci- lem transitum invenire, ad res fortunæ translata (58) Γράφει. Nempe in scripta Apollonii ad Dom (59) Τι λέγω. Morellus in margine observaverat (60) Καπί. Sic Philostr. Editi h. 1. habent καὶ (61) Ἐν ταῖς. Αpud Philostr. omittitur έν. (62) Προσέστηκεν. Sic cum Philostr. malebam, (63) Απελήφθη. Philostr. ἀπελήφθη habet. Prior (64) θυρωρών. Philostr. habet θυρῶν. (65) Επιτειχίζει. Omissum a me νῦν, in Euse (66) Ἑτέροις. Male post hanc vocem posita ὑπο (67) Η ερμηνεύω Philostr. ὧν έρμηνεύω. (68) Ὡς καὶ ἀκλείστους αὐτῷ. Alluditur ad al- (69) Πολύ. Ita haud dubie legendum pro πά- (70) Προπείρας. Ita legendum putavi, pro co
PG 22:844οὐκ ἀπεικός τε παθεῖν μοι δοκῶ φιλοσοφίας ἡττηθεὶς εὖ κεκοσμημένης, ἣν ἐς τὸ πρόσφορον Ἰνδοὶ στείλαντες ἐφ’ ὑψηλῆς τε καὶ θείας μηχανῆς ἐκκυκλοῦσιν. ὡς δὴ ἐν δίκῃ μὲν ἠγάσθην, ἐν δίκῃ δὲ ἡγοῦμαι σοφούς τε καὶ μακαρίους, ὥρα μανθάνειν. καὶ μετὰ βραχέα φησίν· οὗτοι μὲν γὰρ θεοί τέ εἰσι καὶ κεκόσμηνται κατὰ τὴν Πυθίαν. καὶ Δομετιανῷ δὲ εἰσῆκται λέγων καὶ τίς πρὸς Ἰάρχαν σοι πόλεμος ἢ πρὸς Φραώτην τοὺς Ἰνδούς; οὓς ἐγὼ μόνους ἀνθρώπων θεούς τε ἡγοῦμαι καὶ ἀξίους τῆς ἐπωνυμίας ταύτης; καὶ ἐν ἄλλοις δὲ ὁμοίως θεούς τε καὶ διδασκάλους τἀνδρὸς ἐπιγράψας ὁ λόγος τοὺς δεδηλωμένους δακτυλίους τε παρ’ αὐτῶν εἰληφέναι ὁμολογήσας αὐτὸν ἐπιλέλησται νῦν καὶ συνδιαβάλλων τοῖς διδασκάλοις τὸν μαθητὴν οὐκ ἐπαίει. ὑποβὰς δ’ ἐν τῇ γραφῇ αὐλητὴν ὑποτίθεται καὶ τὸν Ἀπολλώνιον ὥσπερ τινὸς οὔσης μεγίστης καὶ σοφωτάτης ἐπιστήμης τρόπους αὐλήσεως μάλα σπουδαίως μακροῖς τοῖς διεξηγήμασιν εἴροντα διεξέρχεται, καὶ αὐτοκράτορα Οὐεσπασιανὸν οἷα δὴ θεῷ προσεύξασθαι αὐτῷ ἱστορεῖ, καὶ τὸν μὲν ὡς εὐχῇ εἰρηκέναι τὸν Οὐεσπασιανόν· ποίησόν με βασιλέα, τὸν δὲ ἀποκρίνασθαι·Α νός ο Ακλείστους, ἔφη, θύρας παρέχω σοφοίς ἄνδρα. σιν. » Εύγε τῆς προγνώσεως του ήρωος! Ευφράτης νῦν ἀγαθός τε καὶ σοφός, ἐπεὶ μὴ ἐς διαφοράν τω αὐτῷ ἐληλύθει. Εἰ δ᾽ ἔλθοι, ὅσον οὔπω δὲ τοῦτ' ἔσται. Ορα οἷα περὶ αὐτοῦ ὁ αὐτὸς πρὸς Δομετιανὸν γράφει (58) · Καὶ μὴν ὁπόσα γίνεται φιλοσόφῳ ἀνδρὶ, κολακεύονται τους δυνατούς, δηλοῖ τὰ Εὐφράτου. Τούτῳ γὰρ ἐντεῦθεν, τί λέγω (59) χρήματα; πηγαὶ μὲν οὖν εἰσι πλούτου. Κάπὶ (60) τῶν τραπεζών ἤδη διαλέγεται, κάπηλος, ὑποκάπηλος, τελώνης, οβολοστάτης, πάντα γινό μενος, τὰ πωλούμενά τε καὶ πωλοῦντα. Έντε τύπωται δὲ ἀεὶ ἐν ταῖς (61) τῶν δυνατῶν θύραις, καὶ προσέστηκεν (62) αὐταῖς πλείω καιρὸν ἢ οἱ θυ ρωροί. Απελήφθη (63) δὲ καὶ ὑπὸ τῶν θυρωρῶν (64) πολλάκις, ὥσπερ τῶν κυνῶν οἱ λίχνοι. Δραχμὴν δὲ Β οὐδὲ φιλοσόφῳ ἀνδρί ποτε προέμενος, ἐπιτειχίζει (65) τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον, ἑτέροις (66) τὸν Αἰγύπτιον του τον βόσκων χρήμασι, καὶ ὀξύνων ἐπ' ἐμὲ γλώσσαν, ἀξίαν ἐκτετμῆσθαι. Ευφράτην μὲν δὴ καταλείπε σοι· σὺ γὰρ, ἢν μὴ κόλακας ἐπαινῇς, εὑρήσεις τὸν ἄνθρωπον κακίω ἢ ἑρμηνεύω (67). » Ο δὴ πρὸς τὸν πατέρα τὸν Ουεσπασιανὸν σοφὸν καὶ ἀγαθὸν τὸν Εὐα φράτην μαρτυρόμενος, πρὸς δὲ τὸν υἱὸν ταῦτα περὶ αὐτοῦ διεξιών, δῆλος ἂν εἴη τὸν αὐτὸν ἐπαινῶν τε καὶ ψέγων. "Αρ' οὖν ὁ τὴν τῶν μελλόντων προειλή- φως γνῶσιν ἡγνόει ὅς ἦν τε καὶ ἔσται ὁ Εὐφράτης; Καὶ γὰρ οὐ νῦν πρῶτον, ἀλλὰ καὶ ἐπ' αὐτοῦ Ούεσπα σιανοῦ διαβάλλειν αὐτὸν, ὡς δὴ τὸ ἦθος μοχθηρότα τον, βούλεται. Πῶς δὲ οὖν τοιόνδε συνίστη βασιλεί, ὡς καὶ ἀκλείστους αὐτῷ (68) διὰ τὰς παρ' αὐτοῦ συστάσεις τῶν βασιλείων ἀναπεπετάσθαι τὰς πύλες; ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλον, ὡς ἄρα πρόγνω σιν μὲν συκοφαντεῖται πρὸς τοῦ συγγραφέως ὁ ἄν θρωπος. Εἴη δ' ἂν ἄλλως γενναῖος, πολύ (60) μὲν προπείρας (70) ἑταίροις· ἀτὰρ καὶ τῷ Εὐφράτῃ ἐς γράφειν γράφειν γράφειν γραφή τί λέγω, άπληστα τί λέγω. περί, προέστηκεν, Προστsits ἀπειλήφθη, ήπειλήθη ἀπελήφθη, στιγμή ἑτέροις. λαι, πείρας. προπείρας γενναίων. πείρω περώ, 'Ανδρών τε πολέμους αλεγεινά τε κύματα πείρων, εἰ ἀπορεῖν οἱ εὐπορεῖν EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS. 11. APOLOGETICA. -- nes, quaso, admitte etiam ; viri enim sapientes sunt. Ad quæ Vespasianus : « Sapientibus, inquit, viris fores semper præbere soleo patentes. › Euge vero egregiam rerum futurarum in illo heroe scientiam ! Bonus jam est et sapiens Euphrates, quia nulla dum inter eos orta contentio. Sin vero aliqua oriatur, « quam longe, talis ut habeatur, aberit. En tibi quæ de eodem idem ad Domitianum scribat ** : Et certe quantas comparare opes philosophus possit, potentioribus si aduletur, Euphratis fortunæ osten- dunt. Illi nempe inde, (quid enimn opes dicam?) inexhausti sunt divitiarum fontes. Jamque ad mensas disputationes habet, mercator magnarius, vilis cocio, publicanus danista, ipse omnia fa- ctus, venalis et vendens. Semper autem poten- tiorum liminibus hæret affixus, inque iis ultra etiam quam janitores subsistit. Quin sæpe a Janitoribus eum intercludi contigit, ut canes gu- losi intercludi solent. Philosopho autem vel dra- chmam impertitus nunquam, opes suas muris cir- cumvallat, extortis ab aliis huncce Ægyptium pe- cuniis pascens, linguamque in me acuens, exscindi merentem. At Euphratem tibi relinquo, tu enim nisi adulatoribus admodum delecteris, multo quam dico hominem deteriorem esse invenies. . Qui ergo apud Vespasianum patrem sapientem esse Euphratem, et probum est testatus, ista apud f- lium autem profert, manifeste ejusdem viri et lau- dator esse deprehenditur, et accusator. Ilane vero qui futurorum præditus scientia est, qualis sit, qua- lisve futurus sit Euphrates ignorat? At neque nunc primum, sed ipsius jam Vespasiani ævo car- pere Euphratem, ut qui perversis sit moribus, in- stituit ”. Quomodo talem igitur imperatori com- mendat, ita ut ipsi quoque patentes, illius com- lib. VIII. c. 7. ** lib. v, c. 39. mitianum Apologia hæc inveniuntur, quam reci- tare ei datum haud fuit, ut ex lib. viii, c. 6, liquet; hinc eum quæ sequuntur Eusebius ail. Aliter acceperat verbum Acciolus, qui ver- tit: Vide, quæso, quibus illum apud Domitianum verbis accuset. At dubito verbum h. 1. eo sensu accipi posse, neque enim est illud ad Domi- tianum opus, sed Apologia. in ms. se invenisse quæ lectio cum in Philostrati quoque textu inveniatur, retinenda vi- debatur. Editi tamen h. 1. habebant pro quod minus convenire videtur genitivo se- quenti. quain quod in editis Eusebii inveni. Prius illud rectius convenit ei, quod paulo post di- citur, canum ad instar sæpe interclusus esse. immissirakiebam, editio et ms. Reg. nescio quo sensut. Putabam ege rectius legi. Interpres hoc loco mirum in modum delirarat, qui nobis canes nescio quos lucernarios, foribus appositos finxerat. HOLSTEN. C D Pace viri docti sanum esse puto vide quæ ad illum Philostrati locum a nobis fuere apno- tata. bii editis additum post hanc vocem, fide lectionis quæ apud Philostratum occurrit. Nec sensus eani particulam ferre videtur. in editis Eusebii, quæ rectius ante illam collocatur, ut in Philostrati textu ; nam ad sequen- tia pertinet Vide notata_ad Philostr. legata paulo ante ex l. v, c. 31, sub init. Vespasiani dieta, quod est in editis. quod in editis est, neque ullum sensum fundit, p Εst autem qui periculum pro alio subit, quod est maxime Nempe derivatur vel quod proprie fuvium transire est : inde ad quodcunque, quod subeas, periculum translatum, unde Ulysses Homericus Odyss. IX. Hinc destitui in transitu, et faci- lem transitum invenire, ad res fortunæ translata (58) Γράφει. Nempe in scripta Apollonii ad Dom (59) Τι λέγω. Morellus in margine observaverat (60) Καπί. Sic Philostr. Editi h. 1. habent καὶ (61) Ἐν ταῖς. Αpud Philostr. omittitur έν. (62) Προσέστηκεν. Sic cum Philostr. malebam, (63) Απελήφθη. Philostr. ἀπελήφθη habet. Prior (64) θυρωρών. Philostr. habet θυρῶν. (65) Επιτειχίζει. Omissum a me νῦν, in Euse (66) Ἑτέροις. Male post hanc vocem posita ὑπο (67) Η ερμηνεύω Philostr. ὧν έρμηνεύω. (68) Ὡς καὶ ἀκλείστους αὐτῷ. Alluditur ad al- (69) Πολύ. Ita haud dubie legendum pro πά- (70) Προπείρας. Ita legendum putavi, pro co
PG 22:845ἐποίησα. καὶ τίς οὐκ ἂν μισήσειεν εὐλόγως τῆς ἀλαζονείας τὴν φωνὴν μανίας τὸ μηθὲν ἀποδέουσαν, ὅτε γε ἤδη αὐτὸς θεὸς καὶ βασιλέων ποιητὴς εἶναι φρυάττεται ὁ τῆς Αἰγυπτίας κυβερνήτης νεώς; τοῦτο γὰρ αὐτὸς ἑαυτὸν ὁ Ἀπολλώνιος γεγονέναι τὴν ψυχὴν ἐν ταῖς πρὸς τὸν Ἰνδὸν ὁμιλίαις μικρῷ πρόσθεν ἡμῖν δεδήλωκε. τῷ δ’ αὐτῷ βασιλεῖ, οὓς ἂν αὐτὸς δοκιμάζοι τῶν φιλοσόφων συμβούλους τῶν πρακτέων, γνωρίσαι αὐτῷ ἀξιοῦντι κατὰ λέξιν φησίν· ἀγαθοὶ δὲ τούτων σύμβουλοι καὶ οἵδε οἱ ἄνδρες, τὸν Δίωνα δείξας καὶ τὸν Εὐφράτην μήπω αὐτῷ ἐς διαφορὰν ἥκοντα. καὶ αὖθις, ὦ βασιλεῦ, εἶπεν, Εὐφράτης καὶ Δίων πάλαι σοι γνώριμοι ὄντες πρὸς θύραις εἰσὶν οὐκ ἀφρόντιδες τῶν σῶν. κάλει δὴ κἀκείνους ἐς κοινὸν λόγον, σοφὼ γὰρ τὼ ἄνδρε. πρὸς ἃ Οὐεσπασιανὸς ἀκλείτους ἔφη θύρας παρέχω σοφοῖς ἀνδράσιν. εὖγε τῆς προγνώσεως τοῦ ἥρωος· Εὐφράτης νῦν ἀγαθός τε καὶ σοφός, ἐπεὶ μὴ ἐς διαφοράν πω αὐτῷ ἐληλύθει, εἰ δ’ ἔλθοιὅσον οὔπω δὲ τοῦτ’ ἔσταιὅρα οἷα περὶ αὐτοῦ ὁ αὐτὸς πρὸς Δομετιανὸν γράφει· καὶ μὴν ὁπόσα γίγνεται φιλοσόφῳ ἀνδρὶ κολακεύοντι τοὺς δυνατοὺς δηλοῖ τὰ Εὐφράτου·τὰ βασίλεια παρόδου κοινωνῶν, ὕστερον δὲ τῆς δια- Α φορᾶς ἕνεκα τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ λέγων, οὔπω μοι διαβάλλειν ὁ λόγος βούλεται τὸν ἄνδρα, ὡς ἂν τὸν Εὐφράτην συκοφαντοῦντα, φιλοσόφων τῶν καθ᾿ ἑαυ τὸν (71) ἐπιδοξότατον, ὡς καὶ ἐς δεῦρ', οἷς μέτεστι φιλοσοφίας, ᾄδεσθαι; Ο καὶ μέγιστον λάβοι ἄν τις, εἰ βούλοιτο, παράδειγμα τῆς κατὰ τοῦ ᾿Απολλωνίου διαβολῆς. Εἰ γὰρ ὁ Εὐφράτης παρὰ τοῖς πᾶσι φιλο- σοφία διαπρέψαι ὁμολογηθείη, ώρα μισοπονηρίαν μὲν ἐκείνου κατηγορεῖν, ἐπεξιόντος τοῖς ἀτόπως ὑπὸ τοῦδε δρωμένοις ; τουτονὶ δὲ πρὸς ἐκείνου κατηγορού μενον, φαύλην περιβάλλεσθαι δόξαν, ὅτι δὴ μὴ τὸν ἀρέσκοντα τῷ φιλοσόφῳ μετῄει βίον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΔ'. Πάλιν ἐν τῷ ἔκτω, παραδοξολογῶν ὁ μυθολόγος, ἄγει μὲν αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις καμήλῳ οχούμενον, ἐφ᾽ οὖς φησιν Αἰγυπτίων Γυμνούς, φιλοσόφους. Ενθα δὴ προστάξαντος τοῦ γυμνοῦ, πτελέα, φησί, τὸ δέν δρον προσαγορεύει τὸν ᾿Απολλώνιον, ἐνάρθρῳ καὶ θηλείᾳ τῇ φωνῇ. Καὶ τούτοις γε ἡμᾶς ἐν Φιλαλήθης πιστεύειν ἀξιοῖ. Εἶτα Πυγμαίους ἄνδρας ὑπὲρ τὴν τούτων ἱστορεῖ χώραν, καὶ ᾿Ανθρωποφάγους (72), καὶ Σκιάποδας, Σάτυρόν τε πρὸς τοῦ Ἀπολλωνίου μεθυσκόμενον. Ἐξ ἐκείνων αὖθις ἐπάνεισιν ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα. Ὁμιλίαι τε πάλιν αὐτῷ, καὶ προγνώσεις ἀνακοινοῦνται πρὸς Τίτον. Καὶ δηχθέντα ἔφηβον ὑπὸ λυττῶντος κυνός, ὃν δὴ καὶ ἐμαντεύσατο ὅστις εἴη τὴν ψυχὴν, ὅτι ὁ τῆς Αἰγύπτου ποτὲ βασιλεὺς ᾿Αμα σις (73), τῆς συμφορᾶς ἀπαλλάττει, μέχρι καὶ τοῦ κυνὸς ἐπιτείνας τὸ φιλάνθρωπον (74). Ταυτί μὲν οὖν τὰ πρὸ τῆς κατηγορίας αὐτῷ πεπραγμένα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΕ. Ἐπιστῆσαι δ' ἄξιον δι' ὅλης τῆς πραγματείας, ὡς ὅτι, κἂν ἀληθεύειν δοθῇ τῷ συγγραφεῖ τὰ παρά δοξα, συνεργεία δαίμονος ἕκαστον αὐτῷ διαπεπρᾶχθαι τούτων σαφῶς δείκνυται. Τό τε γὰρ τοῦ λοιμοῦ προαι- σθέσθαι ἴσως μὲν οὐκ ἀπερίεργον δόξειεν, εἰ, καθὼς Προπείρειν προκινδυνεύειν, προέπειρε. γενναῖον φιλοσόφων γενομένων τῶν καθ' ἑαυτόν. γενομένων, ἑαυ τον ποτέ βασιλ. Αμασις. πον. περιώφθη δὲ οὐδὲ ὁ κύων, LIBER CONTRA HIEROCLEM. A mendatione, palatii imperatoris fores panderentur? Verum vel caco, ut in proverbio aiunt, jam per- spicuum sit, quod in divinandi arte detrahatur viro ab historico. Concedamus autem in cæteris eum generosum animum demonstrasse, pericula etiam pro amicis subeundo frequenter. At certe Euphratem, aditus ad imperatoris palatium parti- cipem reddens, postea tamen, ob intercedens dis- sidium, talia de eo proferens, nonne, ipsa suadente mihi ratione, Euphratis egisse sycophantam argui- tur, philosophorum suæ ætatis clarissimi, qui bo die etiam ab iis, qui philosophiæ imbuti sunt slu- diis, celebratur? Quod ipsum vel illustrissimum ali- cui, si velit, justæ] Apollonii reprehensionis exemplum præbeat. Si Euphrates enim omnium con- sensu philosophiæ studiis clarissimus habeatur, intempestivum certe minime fuerit, illius eo evincere adversus improbitatem odium, quod mala Apollonii facta fuerit insectatus. Hunc vero, qui ab eo arguebatur, [concludere] mala fama oppressisse eum, quasi vitam ageret philosophiæ minime con- sentaneam. B C lib. vi. c. 10. lib. vi. c. 25. lib. vi, lib. 111, c. 4. sunt. vero, ut pro alio periculum subire. Quod fecisse Apollonium agno- scit, virique fortis et generosi gloriam hoc ipso eum tueri, concedi posse ait, qui scilicet in Nervæ, Ruf et Orfiti imprimis gratiam At ut- cunque se habeant ista, in negotio quod eỉ cum Eu- phrate intercessit, se probasse Apollonium negat. tur puriores scriptores Græci, non ut in editis legi- tur, Relegan- dum igitur fuit quod ex margine, qua ascriptum erat, ad explicandum tyroni idio- tismum, et quidem alieno loco, in textum immi- gravit : ferri enim utcunque posset, si post positum fuisset. D CAPUT XXXIV. Rursum portenta in sexto libro loquens nugator, camelis eum una cum sociis vectum sistit ad phi- losophos, quos Nudos appellat Ægyptiorum. Ubi gymnosophista, ut quidemn narrat ", jubente, ul- mus arbor Apollonium voce articulata et muliebri affata est. Hisce autem Philalethes › fidem a no- bis vult haberi. Deinde pygmæos ", ultra gymno- sophistarum patriam positos, Anthropophagosque et Umbripedes commemorat, Satyrumque ab Apol- Ionio inebriatumn. Inde autem in Greciam redit; et rursum cum imperatore Tito" sermones et va- ticinia communicat. Atque adolescentem, a rabido morsum cane 9, cujus etiam anima quæ sit, (Ama- sis nempe Ægyptii quondam regis) divinat, ab eo liberat morbo : ipsum quoque canem in benignita- tis suæ partem admittens. Atque hæc quidem sunt, quæ antequam [apud imperatorem Domitianum] deferretur, gesta ab eo fuere. · CAPUT XXXV. Id vero in tota illa tenendum historia est, quod, si concedatur vel maxime scriptori, vera eum di- cere, portenta illa dum refert; mali dæmonis ta- meu opera, omnia ista patrata esse ab Apollonio, facile evincatur. Quod enim pestem ante sensit", c. 27. lib. VI, c. seq. ” lib. v1, c. 53. pellat. Fallit hic memoria sua Fi sebium; juvenis enim a cane morsus non Amasis esse dicitur ab Apollonio, sed Telephus Mysius. Videtur confudisse cum ea, de qua agit, re, gesta Alexandriæ cum leone, in quo regis illius ani- matn esse aiebat Apollonius. Vide Viam ejus, lib. VI, C. Mire hic omnia pervertit, pro more, Accio- lus: facile quid res sit_assecuturus, si ipsum consu luisset Philostratum. Scilicet spectant ista ad Apol- lonii in ipsum quoque canem benignitatem, nempe ut Philostratus sit; nani que ipsi quoque restituta sanitas fuit. (71) Φιλοσόφων τῶν καθ' ἑαυτόν. lta loquun- (72) Ανθρωποφάγους. Philostr. 'Ανδροφάγους ap- (73) Ὃν δὴ καὶ ἐμαντεύσατο... ὅτι ὁ τῆς Αἰγ. (74) Μέχρι καὶ τοῦ κυνὸς ἐπιτείνας τὸ φιλάνθρω
PG 22:846τούτῳ γὰρ ἐντεῦθεν, τί λέγω χρήματα; πηγαὶ μὲν οὖν εἰσι πλούτου, κἀπὶ τῶν τραπεζῶν ἤδη διαλέγεται κάπηλος ὑποκάπηλος τελώνης ὀβολοστάτης πάντα γιγνόμενος τὰ πωλούμενά τε καὶ πωλοῦντα, ἐντετύπωται δὲ ἀεὶ ταῖς τῶν δυνατῶν θύραις καὶ προσέστηκεν αὐταῖς πλείω καιρὸν ἢ οἱ θυρωροί, ἀπελήφθη δὲ καὶ ὑπὸ τῶν θυρωρῶν πολλάκις, ὥσπερ τῶν κυνῶν οἱ λίχνοι, δραχμὴν δὲ οὐδὲ φιλοσόφῳ ἀνδρί ποτε προέμενος ἐπιτειχίζει νῦν τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον ἑτέροις τὸν Αἰγύπτιον τουτονὶ βόσκων χρήμασι καὶ ὀξύνων ἐπ’ ἐμὲ γλῶτταν ἀξίαν ἐκτετμῆσθαι. Εὐφράτην μὲν δὴ καταλείπω σοί, σὺ γάρ, ἢν μὴ κόλακας ἐπαινῇς, εὑρήσεις τὸν ἄνθρωπον κακίω ἢ ἑρμηνεύω. ὁ δὴ πρὸς τὸν πατέρα τὸν Οὐεσπασιανὸν σοφὸν καὶ ἀγαθὸν τὸν Εὐφράτην μαρτυρόμενος, πρὸς δὲ τὸν υἱὸν ταῦτα περὶ αὐτοῦ διεξιὼν δῆλος ἂν εἴη τὸν αὐτὸν ἐπαινῶν τε καὶ ψέγων. ἆρ’ οὖν ὁ τὴν τῶν μελλόντων προειληφὼς γνῶσιν ἠγνόει, ὃς ἦν τε καὶ ἔσται τὸν τρόπον ὁ Εὐφράτης; καὶ γὰρ οὐ νῦν πρῶτον, ἀλλὰ καὶ ἐπ’ αὐτοῦ Οὐεσπασιανοῦ διαβάλλειν αὐτὸν ὡς δὴ τὸ ἦθος μοχθηρότατον βούλεται.τὰ βασίλεια παρόδου κοινωνῶν, ὕστερον δὲ τῆς δια- Α φορᾶς ἕνεκα τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ λέγων, οὔπω μοι διαβάλλειν ὁ λόγος βούλεται τὸν ἄνδρα, ὡς ἂν τὸν Εὐφράτην συκοφαντοῦντα, φιλοσόφων τῶν καθ᾿ ἑαυ τὸν (71) ἐπιδοξότατον, ὡς καὶ ἐς δεῦρ', οἷς μέτεστι φιλοσοφίας, ᾄδεσθαι; Ο καὶ μέγιστον λάβοι ἄν τις, εἰ βούλοιτο, παράδειγμα τῆς κατὰ τοῦ ᾿Απολλωνίου διαβολῆς. Εἰ γὰρ ὁ Εὐφράτης παρὰ τοῖς πᾶσι φιλο- σοφία διαπρέψαι ὁμολογηθείη, ώρα μισοπονηρίαν μὲν ἐκείνου κατηγορεῖν, ἐπεξιόντος τοῖς ἀτόπως ὑπὸ τοῦδε δρωμένοις ; τουτονὶ δὲ πρὸς ἐκείνου κατηγορού μενον, φαύλην περιβάλλεσθαι δόξαν, ὅτι δὴ μὴ τὸν ἀρέσκοντα τῷ φιλοσόφῳ μετῄει βίον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΔ'. Πάλιν ἐν τῷ ἔκτω, παραδοξολογῶν ὁ μυθολόγος, ἄγει μὲν αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις καμήλῳ οχούμενον, ἐφ᾽ οὖς φησιν Αἰγυπτίων Γυμνούς, φιλοσόφους. Ενθα δὴ προστάξαντος τοῦ γυμνοῦ, πτελέα, φησί, τὸ δέν δρον προσαγορεύει τὸν ᾿Απολλώνιον, ἐνάρθρῳ καὶ θηλείᾳ τῇ φωνῇ. Καὶ τούτοις γε ἡμᾶς ἐν Φιλαλήθης πιστεύειν ἀξιοῖ. Εἶτα Πυγμαίους ἄνδρας ὑπὲρ τὴν τούτων ἱστορεῖ χώραν, καὶ ᾿Ανθρωποφάγους (72), καὶ Σκιάποδας, Σάτυρόν τε πρὸς τοῦ Ἀπολλωνίου μεθυσκόμενον. Ἐξ ἐκείνων αὖθις ἐπάνεισιν ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα. Ὁμιλίαι τε πάλιν αὐτῷ, καὶ προγνώσεις ἀνακοινοῦνται πρὸς Τίτον. Καὶ δηχθέντα ἔφηβον ὑπὸ λυττῶντος κυνός, ὃν δὴ καὶ ἐμαντεύσατο ὅστις εἴη τὴν ψυχὴν, ὅτι ὁ τῆς Αἰγύπτου ποτὲ βασιλεὺς ᾿Αμα σις (73), τῆς συμφορᾶς ἀπαλλάττει, μέχρι καὶ τοῦ κυνὸς ἐπιτείνας τὸ φιλάνθρωπον (74). Ταυτί μὲν οὖν τὰ πρὸ τῆς κατηγορίας αὐτῷ πεπραγμένα. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΕ. Ἐπιστῆσαι δ' ἄξιον δι' ὅλης τῆς πραγματείας, ὡς ὅτι, κἂν ἀληθεύειν δοθῇ τῷ συγγραφεῖ τὰ παρά δοξα, συνεργεία δαίμονος ἕκαστον αὐτῷ διαπεπρᾶχθαι τούτων σαφῶς δείκνυται. Τό τε γὰρ τοῦ λοιμοῦ προαι- σθέσθαι ἴσως μὲν οὐκ ἀπερίεργον δόξειεν, εἰ, καθὼς Προπείρειν προκινδυνεύειν, προέπειρε. γενναῖον φιλοσόφων γενομένων τῶν καθ' ἑαυτόν. γενομένων, ἑαυ τον ποτέ βασιλ. Αμασις. πον. περιώφθη δὲ οὐδὲ ὁ κύων, LIBER CONTRA HIEROCLEM. A mendatione, palatii imperatoris fores panderentur? Verum vel caco, ut in proverbio aiunt, jam per- spicuum sit, quod in divinandi arte detrahatur viro ab historico. Concedamus autem in cæteris eum generosum animum demonstrasse, pericula etiam pro amicis subeundo frequenter. At certe Euphratem, aditus ad imperatoris palatium parti- cipem reddens, postea tamen, ob intercedens dis- sidium, talia de eo proferens, nonne, ipsa suadente mihi ratione, Euphratis egisse sycophantam argui- tur, philosophorum suæ ætatis clarissimi, qui bo die etiam ab iis, qui philosophiæ imbuti sunt slu- diis, celebratur? Quod ipsum vel illustrissimum ali- cui, si velit, justæ] Apollonii reprehensionis exemplum præbeat. Si Euphrates enim omnium con- sensu philosophiæ studiis clarissimus habeatur, intempestivum certe minime fuerit, illius eo evincere adversus improbitatem odium, quod mala Apollonii facta fuerit insectatus. Hunc vero, qui ab eo arguebatur, [concludere] mala fama oppressisse eum, quasi vitam ageret philosophiæ minime con- sentaneam. B C lib. vi. c. 10. lib. vi. c. 25. lib. vi, lib. 111, c. 4. sunt. vero, ut pro alio periculum subire. Quod fecisse Apollonium agno- scit, virique fortis et generosi gloriam hoc ipso eum tueri, concedi posse ait, qui scilicet in Nervæ, Ruf et Orfiti imprimis gratiam At ut- cunque se habeant ista, in negotio quod eỉ cum Eu- phrate intercessit, se probasse Apollonium negat. tur puriores scriptores Græci, non ut in editis legi- tur, Relegan- dum igitur fuit quod ex margine, qua ascriptum erat, ad explicandum tyroni idio- tismum, et quidem alieno loco, in textum immi- gravit : ferri enim utcunque posset, si post positum fuisset. D CAPUT XXXIV. Rursum portenta in sexto libro loquens nugator, camelis eum una cum sociis vectum sistit ad phi- losophos, quos Nudos appellat Ægyptiorum. Ubi gymnosophista, ut quidemn narrat ", jubente, ul- mus arbor Apollonium voce articulata et muliebri affata est. Hisce autem Philalethes › fidem a no- bis vult haberi. Deinde pygmæos ", ultra gymno- sophistarum patriam positos, Anthropophagosque et Umbripedes commemorat, Satyrumque ab Apol- Ionio inebriatumn. Inde autem in Greciam redit; et rursum cum imperatore Tito" sermones et va- ticinia communicat. Atque adolescentem, a rabido morsum cane 9, cujus etiam anima quæ sit, (Ama- sis nempe Ægyptii quondam regis) divinat, ab eo liberat morbo : ipsum quoque canem in benignita- tis suæ partem admittens. Atque hæc quidem sunt, quæ antequam [apud imperatorem Domitianum] deferretur, gesta ab eo fuere. · CAPUT XXXV. Id vero in tota illa tenendum historia est, quod, si concedatur vel maxime scriptori, vera eum di- cere, portenta illa dum refert; mali dæmonis ta- meu opera, omnia ista patrata esse ab Apollonio, facile evincatur. Quod enim pestem ante sensit", c. 27. lib. VI, c. seq. ” lib. v1, c. 53. pellat. Fallit hic memoria sua Fi sebium; juvenis enim a cane morsus non Amasis esse dicitur ab Apollonio, sed Telephus Mysius. Videtur confudisse cum ea, de qua agit, re, gesta Alexandriæ cum leone, in quo regis illius ani- matn esse aiebat Apollonius. Vide Viam ejus, lib. VI, C. Mire hic omnia pervertit, pro more, Accio- lus: facile quid res sit_assecuturus, si ipsum consu luisset Philostratum. Scilicet spectant ista ad Apol- lonii in ipsum quoque canem benignitatem, nempe ut Philostratus sit; nani que ipsi quoque restituta sanitas fuit. (71) Φιλοσόφων τῶν καθ' ἑαυτόν. lta loquun- (72) Ανθρωποφάγους. Philostr. 'Ανδροφάγους ap- (73) Ὃν δὴ καὶ ἐμαντεύσατο... ὅτι ὁ τῆς Αἰγ. (74) Μέχρι καὶ τοῦ κυνὸς ἐπιτείνας τὸ φιλάνθρω
PG 22:847πῶς δὴ οὖν τὸν τοιόνδε συνίστη βασιλεῖ, ὡς καὶ ἀκλείτους αὐτῷ διὰ τὰς παρ’ αὐτοῦ συστάσεις τῶν βασιλείων ἀναπεπετάσθαι τὰς πύλας; ἀλλὰ γὰρ καὶ τυφλῷ, φασί, δῆλον, ὡς ἄρα πρόγνωσιν μὲν συκοφαντεῖται πρὸς τοῦ συγγραφέως ὁ ἄνθρωπος, εἴη δ’ ἂν ἄλλως γενναῖος, πάλαι μὲν πρὸ πείρας ἀφθόνως ἑταίροις, ἀτὰρ καὶ τῷ Εὐφράτῃ τῆς εἰς τὰ βασίλεια παρόδου κοινωνῶν, ὕστερον δὲ τῆς διαφορᾶς ἕνεκα τοιαῦτα περὶ αὐτοῦ λέγων. οὔπω μοι διαβάλλειν ὁ λόγος βούλεται τὸν ἄνδρα, ὡς ἂν τὸν Εὐφράτην συκοφαντοῦντα φιλοσόφων γενόμενον τῶν καθ’ ἑαυτὸν ἐπιδοξότατον, ὡς καὶ ἐς δεῦρ’, οἷς μέτεστι φιλοσοφίας, ᾄδεσθαι, ὃ καὶ μέγιστον λάβοι ἄν τις, εἰ βούλοιτο, παράδειγμα [τῆς] κατὰ τοῦ Ἀπολλωνίου διαβολῆς. εἰ γὰρ οὖν ὁ Εὐφράτης παρ’ αὐτοῖς πάσῃ φιλοσοφίᾳ διαπρέψαι ὁμολογηθείη, ὥρα μισοπονηρίαν μὲν ἐκείνου κατηγορεῖν ἐπεξιόντος τοῖς ἀτόπως ὑπὸ τοῦδε δρωμένοις, τουτονὶ δὲ πρὸς ἐκείνου κατηγορούμενον φαύλην περιβάλλεσθαι δόξαν, ὅτι δὴ μὴ τὸν ἀρέσκοντα τῷ φιλοσόφῳ μετῄει βίον.είληπτο, ὡς αὐτὸς ἔφησεν. Ἴσως δὲ καὶ αὐτὸ ἐξ ὁμιλίας δαίμονος αὐτῷ προεμεμήνυτο. Καὶ γὰρ δὴ καὶ τὰ λοιπὰ, ὅσα κατὰ πρόγνωσιν διειληφώς τε καὶ προειρηκώς εἰσῆκται, εἰ καὶ μυρίοις ἐλέγχοις ἐξ αὐτῆς πάρεστι τῆς τοῦ Φιλοστράτου γραφῆς εὐ θύνειν, ὅμως ἵνα συγχωρηθείη καὶ τοῦτ᾽ εἶναι ἀλη θὲς, κατὰ περίεργον μηχανὴν, εἴποιμ᾽ ἂν πρὸς δα!- μόνος αὐτῷ παρέδρου τινὰ τῶν μελλόντων, οὐδὲ γὰρ πάντα, κατειλῆφθαι. Τοῦτο δὲ παρίστησι σα- φές, τὸ μὴ δι᾿ ὅλου καὶ περὶ πάντων τὴν πρό γνωσιν αὐτὸν ἀποσώζειν· ἀπορεῖν δὲ ἐν πλείστοις, καὶ πυνθάνεσθαι δι᾽ ἄγνοιαν, ὅπερ οὐκ ἂν, εἰ θείας ἀρετῆς μετὴν αὐτῷ, πεπόνθοι. Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ παῦσαι τὸν λοιμὸν, ὁποῖον είληχε τὸ δράμα, ὅτι φάσμα (75). καὶ οὐδέν τι πλέον ἦν, προδεδήλωται (76). Αλλά καὶ ἡ ψυχὴ (77) ᾿Αχιλλέως παρὰ τῷ αὐτοῦ μνήματι τί ἂν διατρίβοι, τὰς ἐν μακάρων νήσοις, ὡς ἂν φή- σειέ τις (78), ἀπολειποῦσα (78') διαγωγής, εἰ μὴ καὶ τοῦτο δαίμονος ἦν ἐπιφανείας παρουσία; Καὶ τοῦ ἀσελγοῦς δὲ μειρακίου σαφῶς ἔνοικον δαίμονα, καὶ πάλιν ἣν ἔφησεν Εμπουσάν τε καὶ Λαμίαν ἐμπε παρῳνηκέναι τῷ Μενίππῳ, μείζονι τάχ' ἴσως ἐξελή λακε δαίμονι. Ομοίως τε αὖ καὶ τὸν τὰς φρένας παρα- τραπέντα νεανίαν ὑπὸ τοῦ λυττῶντος κυνός, αὐτόν τε τὸν δαιμονῶντα κύνα, τῇ αὐτῇ μετήλλαξε μεθόδῳ. "Ορα δὴ οὖν, ὡς ἔφην, τὴν πᾶσαν αὐτῷ παράδοξη ποιίαν, ὡς διὰ δαιμονικῆς ἀποτελεῖτο ὑπουργίας. Τὸ γὰρ τῆς ἀναβιωσάσης κόρης, εἴτ' ἔμπνους ὑπῆρχε, σπινθήρα ψυχῆς, κατὰ τὸν συγγραφέα, καὶ ἐκμάδα ἐπὶ τοῦ προσώπου φέρουσα (79), περιαιρετέον την θαυματοποιίας. Οὐ γὰρ ἂν, ὡς καὶ πρόσθεν ἔφην (80), σιωπῇ τὸ τηλικοῦτον παρεδόθη, ἐπ' αὐτῆς Ῥώμης βασιλέως ἐπὶ παρόντος γεγενημένον. Α αὐτός, ο ἀπὸ λεπτοτάτης καὶ καθαράς διαίτης ο κατ • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΓ. Μυρία μὲν οὖν καὶ ἄλλα πάρεστιν ἐκ τῶν αὐτῶν ἀναλέξασθαι συγγραμμάτων, τό τε ἐν αὐτοῖς ε έλεγκτον, καὶ ἀσύστατον, μυθῶδές τε καὶ τερατώδες ἀπευθύνειν· ὅμως ἐπεί γε οὐδὲ πολλῆς τὰ κατὰ τὸν ἄνδρα δεῖται σπουδαιολογίας, οὐχ ὅτι γε ἐν θεοῖς, καὶ παραδόξοις, καὶ θαυμασίοις, ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν φιλοσόφοις παρά τισι τῶν νῦν μνήμης ὑπαρχούσης αὐτοῦ, ταῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες, μετίωμεν καὶ ἐπὶ τὸ ἑβδο μον περὶ αὐτοῦ σύγγραμμα. ὅτι κατ' ἄνθρωπον φέρουσα. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II.. APOLOGETICA. B - forte non carebit superstitione, si ut ipse [facit,] ex tenui victu, derivetur et puro, » prout a Phi- lostrato narratum : forte tamen ex commercio mali . spiritus ejus rei indicium ipsi est factum. Enim- vero cætera etiam quæ fatidica virtute assecutum atque prædicentem inducit, vel mille argumentis ex ipso Philostrati scripto arguere licet, ut una hoc quoque sit concedendum, magica arte, imo parum abest quin dicam per spiritum familiarem, quasdam rerum futurarum, non enim de omnibus loquor, as- secutum eum fuisse. Idque luculenter eo firmatur, quod non semper et in omnibus divinatricem istam vim conservaverit: verum dubius fuerit in quam plurimis, de multis, quod ea ignoraret, inter- rogaverit : id quod ei, si divina virtute polluisset, neutiquam obtingere poterat. Ipsum vero etiam fi- nem pesti impositum , quem nactum illud drama fcit, meram imposturam, prætereaque nihil fuisse, jam antea a nobis est demonstratum. Sed et Achil- lis umbræ apud tumulum ipsius quid moræ esse possit, relictis illis in beatorum insulis, ut forte quis censeat, habitaculis, nisi hoc quoque præsen- tis actum sit dæmnonis apparitione ? Porro dæmo- nem, qui protervum illum luculentis indiciis ob- sidebat adolescentem ", et rursum Empusam, La- miamve, quam Menippum ait agitasse, majoris dæ- monis ope eum expulisse est verosimile. Pariter - que vicissim mente motum adolescentem rabidi ca · nis morsu ¹, ipsumque dæmone correptum canem eadem arte curavit. Agnosce igitur, prout antea dixi, omnia ejus portenta malorum dæmonum pa- trata ministerio esse. Nam quod ad puellam spectat ab inferis revocatam 2, si spiritum adhuc ea intus habebat, vitalis auræ scintillam, quod ait scriptor, humidumque vaporem facie adhuc præferens; id quidem numero miraculorum est eximendum. Ne- que enim, sicut et ante monui, tam grande facinus silentio potuisset involvi, in ipsa urbe Romæ in conspectu quasi imperatoris patratum. CAPUT XXXVI. C Equidem alia innumera ex iisdem libris colligere liceret, quibus quam facile confutari queant, quam parum invicem sibi respondentia habeant, quam sint fabulosa, quam plena monstris evincamus. At- tamen quandoquidem non accurato nimis adversus hominem studio nobis opus est; quod tantum absit ut inter deos stupendosve viros et admirandos D jlocus ipsi habeatur], ut ne inter philosophos qui- dem a quibusdam nostri ævi hominibus mentio ejus fat; idcirco iis contenti quæ dicta sunt, ad septi- mum quoque de eo librum progredimur. of lib. v, c. 10. lib. 17, lib. v, c. 20. c. 16. ad cap. 26. rejiciendum videbatur, quod in ms. ex præce- dente linea ab oscitante librario videtur derivatum esse. sulas beatorum, et in iis habitantem Achillis ani- * lib. iv, c. 45. lib. vi, c. 53. mam, non ipse quidem agnoscat Eusebius, sed loquatur, ex mente gentilium, heroem il- lum in insulis beatorum felicitate frui juxta theo- logiæ suæ placita existimantium. legendum putabant HOLSTEN. (75) Φάσμα. Vide de hac voce observata supra (76) προδεδήλωται. Nempe paulo ante cap. 26. (77) Καὶ ἡ ψυχή. Καὶ ὅτι ἡ ψυχή editum fuerat; (78) Ὡς ἂν φήσει τις. Hæc addita, quod in- (78) ᾿Απολειποῦσα. Lege ἀπολιποῦσα. Εριτ. (79) Φέρουσα. Pro φέρουσαν (quod erat in editis) (80) Ὡς καὶ πρόσθεν ἔφην. Supra cap. 29.
PG 22:848Πάλιν ἐν τῷ ἕκτῳ παραδοξολογῶν ὁ μυθολόγος ἄγει μὲν αὐτὸν ἅμα τοῖς ἑταίροις καμήλῳ ὀχούμενον ἐφ’ οὕς φησιν Αἰγυπτίων γυμνοὺς φιλοσόφους, ἔνθα δὴ προστάξαντος τοῦ γυμνοῦ πτελέα, φησί, τὸ δένδρον προσαγορεύει τὸν Ἀπολλώνιον ἐνάρθρῳ καὶ θήλει τῇ φωνῇ, καὶ τούτοις γε ἡμᾶς ὁ Φιλαλήθης πιστεύειν ἀξιοῖ. εἶτα Πυγμαίους ἄνδρας ὑπὲρ τὴν τούτων ἱστορεῖ χώραν καὶ Ἀνθρωποφάγους καὶ Σκιάποδας σάτυρόν τε πρὸς τοῦ Ἀπολλωνίου μεθυσκόμενον. ἐξ ἐκείνων δ’ αὖθις ἐπάνεισιν ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα, ὁμιλίαι τε πάλιν αὐτῷ καὶ προγνώσεις ἀνακοινοῦνται πρὸς Τίτον, καὶ δηχθέντα ἔφηβον ὑπὸ λυττῶντος κυνός, ὃν δὴ καὶ ἐμαντεύσατο, ὅς τις εἴη τὴν ψυχήν, ὅτι ὁ τῆς Αἰγύπτου ποτὲ βασιλεὺς Ἄμασις, τῆς συμφορᾶς ἀπαλλάττει, μέχρι καὶ τοῦ κυνὸς ἐπιτείνας τὸ φιλάνθρωπον. ταυτὶ μὲν οὖν τὰ πρὸ τῆς κατηγορίας αὐτῷ πεπραγμένα, ἐπιστῆσαι δ’ ἄξιον δι’ ὅλης τῆς πραγματείας, ὡς ὅτι κἂν ἀληθεύειν δοθῇ τῷ συγγραφεῖ τὰ παράδοξα, συνεργείᾳ δαίμονος ἕκαστον αὐτῷ διαπεπρᾶχθαι τούτων σαφῶς δείκνυται.είληπτο, ὡς αὐτὸς ἔφησεν. Ἴσως δὲ καὶ αὐτὸ ἐξ ὁμιλίας δαίμονος αὐτῷ προεμεμήνυτο. Καὶ γὰρ δὴ καὶ τὰ λοιπὰ, ὅσα κατὰ πρόγνωσιν διειληφώς τε καὶ προειρηκώς εἰσῆκται, εἰ καὶ μυρίοις ἐλέγχοις ἐξ αὐτῆς πάρεστι τῆς τοῦ Φιλοστράτου γραφῆς εὐ θύνειν, ὅμως ἵνα συγχωρηθείη καὶ τοῦτ᾽ εἶναι ἀλη θὲς, κατὰ περίεργον μηχανὴν, εἴποιμ᾽ ἂν πρὸς δα!- μόνος αὐτῷ παρέδρου τινὰ τῶν μελλόντων, οὐδὲ γὰρ πάντα, κατειλῆφθαι. Τοῦτο δὲ παρίστησι σα- φές, τὸ μὴ δι᾿ ὅλου καὶ περὶ πάντων τὴν πρό γνωσιν αὐτὸν ἀποσώζειν· ἀπορεῖν δὲ ἐν πλείστοις, καὶ πυνθάνεσθαι δι᾽ ἄγνοιαν, ὅπερ οὐκ ἂν, εἰ θείας ἀρετῆς μετὴν αὐτῷ, πεπόνθοι. Καὶ αὐτὸ δὲ τὸ παῦσαι τὸν λοιμὸν, ὁποῖον είληχε τὸ δράμα, ὅτι φάσμα (75). καὶ οὐδέν τι πλέον ἦν, προδεδήλωται (76). Αλλά καὶ ἡ ψυχὴ (77) ᾿Αχιλλέως παρὰ τῷ αὐτοῦ μνήματι τί ἂν διατρίβοι, τὰς ἐν μακάρων νήσοις, ὡς ἂν φή- σειέ τις (78), ἀπολειποῦσα (78') διαγωγής, εἰ μὴ καὶ τοῦτο δαίμονος ἦν ἐπιφανείας παρουσία; Καὶ τοῦ ἀσελγοῦς δὲ μειρακίου σαφῶς ἔνοικον δαίμονα, καὶ πάλιν ἣν ἔφησεν Εμπουσάν τε καὶ Λαμίαν ἐμπε παρῳνηκέναι τῷ Μενίππῳ, μείζονι τάχ' ἴσως ἐξελή λακε δαίμονι. Ομοίως τε αὖ καὶ τὸν τὰς φρένας παρα- τραπέντα νεανίαν ὑπὸ τοῦ λυττῶντος κυνός, αὐτόν τε τὸν δαιμονῶντα κύνα, τῇ αὐτῇ μετήλλαξε μεθόδῳ. "Ορα δὴ οὖν, ὡς ἔφην, τὴν πᾶσαν αὐτῷ παράδοξη ποιίαν, ὡς διὰ δαιμονικῆς ἀποτελεῖτο ὑπουργίας. Τὸ γὰρ τῆς ἀναβιωσάσης κόρης, εἴτ' ἔμπνους ὑπῆρχε, σπινθήρα ψυχῆς, κατὰ τὸν συγγραφέα, καὶ ἐκμάδα ἐπὶ τοῦ προσώπου φέρουσα (79), περιαιρετέον την θαυματοποιίας. Οὐ γὰρ ἂν, ὡς καὶ πρόσθεν ἔφην (80), σιωπῇ τὸ τηλικοῦτον παρεδόθη, ἐπ' αὐτῆς Ῥώμης βασιλέως ἐπὶ παρόντος γεγενημένον. Α αὐτός, ο ἀπὸ λεπτοτάτης καὶ καθαράς διαίτης ο κατ • ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΓ. Μυρία μὲν οὖν καὶ ἄλλα πάρεστιν ἐκ τῶν αὐτῶν ἀναλέξασθαι συγγραμμάτων, τό τε ἐν αὐτοῖς ε έλεγκτον, καὶ ἀσύστατον, μυθῶδές τε καὶ τερατώδες ἀπευθύνειν· ὅμως ἐπεί γε οὐδὲ πολλῆς τὰ κατὰ τὸν ἄνδρα δεῖται σπουδαιολογίας, οὐχ ὅτι γε ἐν θεοῖς, καὶ παραδόξοις, καὶ θαυμασίοις, ἀλλ' οὐδ᾽ ἐν φιλοσόφοις παρά τισι τῶν νῦν μνήμης ὑπαρχούσης αὐτοῦ, ταῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες, μετίωμεν καὶ ἐπὶ τὸ ἑβδο μον περὶ αὐτοῦ σύγγραμμα. ὅτι κατ' ἄνθρωπον φέρουσα. EUSEBI CÆSARIENSIS OPP. PARS II.. APOLOGETICA. B - forte non carebit superstitione, si ut ipse [facit,] ex tenui victu, derivetur et puro, » prout a Phi- lostrato narratum : forte tamen ex commercio mali . spiritus ejus rei indicium ipsi est factum. Enim- vero cætera etiam quæ fatidica virtute assecutum atque prædicentem inducit, vel mille argumentis ex ipso Philostrati scripto arguere licet, ut una hoc quoque sit concedendum, magica arte, imo parum abest quin dicam per spiritum familiarem, quasdam rerum futurarum, non enim de omnibus loquor, as- secutum eum fuisse. Idque luculenter eo firmatur, quod non semper et in omnibus divinatricem istam vim conservaverit: verum dubius fuerit in quam plurimis, de multis, quod ea ignoraret, inter- rogaverit : id quod ei, si divina virtute polluisset, neutiquam obtingere poterat. Ipsum vero etiam fi- nem pesti impositum , quem nactum illud drama fcit, meram imposturam, prætereaque nihil fuisse, jam antea a nobis est demonstratum. Sed et Achil- lis umbræ apud tumulum ipsius quid moræ esse possit, relictis illis in beatorum insulis, ut forte quis censeat, habitaculis, nisi hoc quoque præsen- tis actum sit dæmnonis apparitione ? Porro dæmo- nem, qui protervum illum luculentis indiciis ob- sidebat adolescentem ", et rursum Empusam, La- miamve, quam Menippum ait agitasse, majoris dæ- monis ope eum expulisse est verosimile. Pariter - que vicissim mente motum adolescentem rabidi ca · nis morsu ¹, ipsumque dæmone correptum canem eadem arte curavit. Agnosce igitur, prout antea dixi, omnia ejus portenta malorum dæmonum pa- trata ministerio esse. Nam quod ad puellam spectat ab inferis revocatam 2, si spiritum adhuc ea intus habebat, vitalis auræ scintillam, quod ait scriptor, humidumque vaporem facie adhuc præferens; id quidem numero miraculorum est eximendum. Ne- que enim, sicut et ante monui, tam grande facinus silentio potuisset involvi, in ipsa urbe Romæ in conspectu quasi imperatoris patratum. CAPUT XXXVI. C Equidem alia innumera ex iisdem libris colligere liceret, quibus quam facile confutari queant, quam parum invicem sibi respondentia habeant, quam sint fabulosa, quam plena monstris evincamus. At- tamen quandoquidem non accurato nimis adversus hominem studio nobis opus est; quod tantum absit ut inter deos stupendosve viros et admirandos D jlocus ipsi habeatur], ut ne inter philosophos qui- dem a quibusdam nostri ævi hominibus mentio ejus fat; idcirco iis contenti quæ dicta sunt, ad septi- mum quoque de eo librum progredimur. of lib. v, c. 10. lib. 17, lib. v, c. 20. c. 16. ad cap. 26. rejiciendum videbatur, quod in ms. ex præce- dente linea ab oscitante librario videtur derivatum esse. sulas beatorum, et in iis habitantem Achillis ani- * lib. iv, c. 45. lib. vi, c. 53. mam, non ipse quidem agnoscat Eusebius, sed loquatur, ex mente gentilium, heroem il- lum in insulis beatorum felicitate frui juxta theo- logiæ suæ placita existimantium. legendum putabant HOLSTEN. (75) Φάσμα. Vide de hac voce observata supra (76) προδεδήλωται. Nempe paulo ante cap. 26. (77) Καὶ ἡ ψυχή. Καὶ ὅτι ἡ ψυχή editum fuerat; (78) Ὡς ἂν φήσει τις. Hæc addita, quod in- (78) ᾿Απολειποῦσα. Lege ἀπολιποῦσα. Εριτ. (79) Φέρουσα. Pro φέρουσαν (quod erat in editis) (80) Ὡς καὶ πρόσθεν ἔφην. Supra cap. 29.
PG 22:849τό τε γὰρ τοῦ λοιμοῦ προαισθέσθαι ἴσως μὲν οὐδὲ περίεργον ἂν δόξειεν, εἰ [καθὼς αὐτὸς] ἀπὸ λεπτοτάτης καὶ καθαρᾶς διαίτης κατείληπτο, ὡς αὐτὸς ἔφησεν, ἴσως δὲ καὶ αὐτὸ ἐξ ὁμιλίας δαίμονος αὐτῷ προμεμήνυτο. καὶ γὰρ δὴ καὶ τὰ λοιπά, ὅσα κατὰ πρόγνωσιν διειληφώς τε καὶ προειρηκὼς εἰσῆκται, εἰ καὶ μυρίοις ἐλέγχοις ἐξ αὐτῆς πάρεστι τῆς τοῦ Φιλοστράτου γραφῆς εὐθύνειν, ὅμως ἵνα συγχωρηθείη καὶ τοῦτ’ εἶναι ἀληθές, κατὰ περίεργον μηχανὴν εἴποιμ’ ἂν πρὸς δαίμονος αὐτῷ παρέδρου τινὰ τῶν μελλόντων, οὐδὲ γὰρ πάντα, κατειλῆφθαι. τοῦτο δὲ παρίστησι σαφὲς τὸ μὴ δι’ ὅλου καὶ περὶ πάντων τὴν πρόγνωσιν αὐτὸν ἀποσώζειν, ἀπορεῖν δὲ ἐν πλείστοις καὶ πυνθάνεσθαι δι’ ἄγνοιαν, ὅπερ οὐκ ἄν, εἰ θείας ἀρετῆς μετῆν αὐτῷ, πεπόνθει. καὶ αὐτὸ δὲ τὸ παῦσαι τὸν λοιμόν, ὁποῖον εἴληχε τὸ δρᾶμα, ὅτι φάσμα καὶ οὐδέν τι πλέον ἦν, προδεδήλωται. ἀλλὰ καὶ ἡ ψυχὴ Ἀχιλλέως παρὰ τῷ αὐτοῦ μνήματι τί ἂν διατρίβοι τὰς ἐν μακάρων νήσοις, ὡς ἂν φήσειέ τις, ἀπολείπουσα διαγωγάς, εἰ μὴ καὶ τοῦτο δαίμονος ἦν ἐπιφανείας παρουσία;LIBER CONTRA HIEROCLEM. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΖ'. Κατηγορείται δῆτα γοητείαν ὁ ἀνήρ. Εἶτα Δημη- τρίῳ φιλοσόφῳ, ἀποτρέποντι αὐτὸν τῆς ἐπὶ τὴν Ῥώ μην παρόδου, μὴ πειθόμενος, επαχθῆ τινα, καὶ φορ τικὰ περὶ ἑαυτοῦ ὧδέ πως λέγει· ι Ἐγὼ δὲ γινώσκω μὲν πλεῖστα ἀνθρώπων, ἅτε δὴ (81) εἰδὼς πάντα· οἶδα δὲ ὧν οἶδα τὰ μὲν σπουδαίοις, τὰ δὲ σοφοῖς, τὰ δὲ ἐμαυτῷ, τὰ δὲ θεοῖς. » Καὶ δὴ ὁ ἐν τούτοις πάντα εἰδέναι μεγαλαυχούμενος, προϊών, ἄγνοιάν τινων πρὸς τοῦ λόγου κατηγορείται. Εἶτα Δάμις αὐτῷ μεταπλάτ τεται, διὰ θανάτου φόβον τὸν φιλόσοφον ἐπικρυπτό μενος. Ακουε δ' οὖν τοῦ συγγραφέως, & περὶ αὐτοῦ φησιν ἀπολογούμενος· « Αἰτία μὲν ἤδε (82) τοῦ με ταβαλεῖν Δάμιν τὸ τῶν Πυθαγορείων σχῆμα. Οὐ γὰρ ὡς κακίω (83) γε αὐτὸ (84) μετεῖναί φησιν, οὐδὲ μεταγνοὺς αὐτὸ, τέχνην δὲ ἐπαινέσας, ἣν ὑπῆλθεν ἐς Β τὸ ξυμφέρον τοῦ καιροῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΗ'. . Ἐπὶ τούτοις ὁ Φιλόστρατος τέσσαρας αἰτίας, τὰς δὴ εὐχερεῖς αὐτῷ πρὸς ἀπολογίαν νομισθείσας ἐκτί- θησιν, ἀπὸ πλείστων ὁμολογῶν καὶ ἄλλων αὐτὰς ἀνειλέχθαι. Τῶν ἡ μέν τις ἦν· « Τί δῆτα μαθὼν οὐ τὴν αὐτὴν ἅπασιν ἔχοι στολήν ; » ἡ δέ . Τοῦ χάριν οἱ ἄνθρωποι Θεὸν αὐτὸν νενομίκασι ; ν τρίτη - ο Πό- δεν προείποι Ἐφεσίοις τὸν λοιμόν ; ι ἐπὶ ταύταις· • Τίνι (83) βαδίσας ἐς ἀγρὸν ἀνατέμνει τὸν παῖδα τὸν ᾿Αρκάδα; » Πρὸς ταύτας δέ φησι καὶ τὴν ἀπο λογίαν αὐτὸν γεγραφέναι. Πρότερον δ' ἱστορεῖ δε- σμοῖς αὐτὸν παραδοθῆναι, καὶ τι θαυμαστὸν ἐνταῦθα κατεργάσασθαι. Τῷ γάρ τοι Δάμιδι μάλα λυπηρῶς. ὡς ἂν ἐπὶ συμφορᾷ τοῦ διδασκάλου διακειμένῳ, αὐτ τόματον ἐπιδεῖξαι λελυμένον τοῦ δεσμοῦ τὸ σκέλος· εἶτα πάλιν ἀναλαβόντ᾽ αὐτὸν τῆς λύπης, ἐνθεῖναι ἐς τὸ πρότερον σχῆμα τὸν πόδα. Μετὰ τοῦτο, κρινόμε- νον αὐτὸν ἐπὶ βασιλέως Δομετιανοῦ, γράφει εἶτα δὴ τῶν ἐγκλημάτων ἀπολυθῆναι, καὶ μετὰ τὴν τῶν ἐγκλημάτων λύσιν, οὐκ οἶδ' ὅπως ἀκαίρως, μοὶ δο κεῖ, ἐν τῷ δικαστηρίῳ αὐτὰ δὴ ταῦτα ἀναφωνῆσαι· • Δὸς, εἰ βούλει (86), κάμοι τόπον. Εἰ δὲ μὴ, πέμπε τὸν ληψόμενόν μου τὸ σῶμα· τὴν γὰρ ψυχὴν ἀδύνα τον, μᾶλλον δ' οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα τοὐμὸν λάβοις. ο Οὐ γάρ με κτενέεις, ἐπεὶ οὗτοι μόρσιμός ειμι. Καὶ δὴ ἐπὶ τούτῳ τῷ περιβοήτῳ ῥήματι ἀφανι - σθῆναι τοῦ δικαστηρίου φησὶν αὐτόν. Καὶ ἐν τούτοις, τὰ περὶ αὐτοῦ καταστρέφει δράμα. ώς, κακίας. A CAPUT XXX VII. Magiæ igitur dica Apollonio scribitur. Inde au- tem Demetrio philosopho, dehortanti eum ab itinere Romam continuando, minime obaudiens, insolen- ter quædam, ac superbe de se ipso his fere verbis profert³: ‹ Ego mortalium cunctorum scio pluri- mum scio enim omnia. Quæ scio autem partim scio bonis viris, partim sapientibus, partim ipsi mihi, partim diis. » Sed enim qui verbis istis omnia se nosse magnifice gloriatur, paulo post ignoran- tiæ in quibusdam in ipsa illa historia arguitur. Inde porro Damis transformatur ab eo, ob mortis metum philosophum abscondens. Sed audi Philo- stralus quæ dicat, id factum ejus defendens : • Et causa quidem exstitit ista, cur Pythagoreum Damis habitum mularet. Neque euim abjecisse se ait eum, ut qui vitæ institutum mutasset in dete- rius, neque quod ejus ipsum poeniteret, sed quod astum probaret, cui se accommodaverit, tempori inserviturus. › lib. vii, c. 14. • lib. vi, c. 16. maxime respici puto. lib. viii, c. 6. c C CAPUT XXXVIII Post hæc Philostratus quatuor accusationis capi- ta, quæ facile se apologia diluere posse putaret, exponit * : ex pluribus aliis eorum delectum habi- tuin esse inquiens. Horum primum erat : ‹ Qua de causa eodem quo cæteri habitu non utatur? › Alte- rum porro : ‹ Quare deum ipsum homines putent esse?, Tertium : Quanam ratione pestem Ephesiis imminentem prædixerit? › Præterea : ‹ In cujus gratiam in agrum profectus, Arcadem puerum dis- cerpserit?, Atque ad depellenda ista apologiam quoque eum scripsisse ait •. Ante vero in vincuła eum conjectum memorat, atque in iis etiam admi- randa quædam præstitisse. Damidi enim animo valde afflicto, ut par erat in ista præceptoris sui fortuna, sponte pede delapsa vincula eum mon- strasse ', inde vero, ubi ejus tristitiam esset sola- tus, priori statui pedem restituisse. Post hæc co- ram Domitiano imperatore causam dicentem, mox crimine absolutum scribit, dilutisque quæ objecta fuerant criminibus, nescio quomodo parum oppor- tune sequentia, ipsis verbis, in dicasterio magno clamore protulisse * : « Fac et mihi dicenti] queso locum. Sin minus, immitte qui corpus vincial meum ; quandoquidem ligari anima nequit. Imo D potius ne corpus quidem meum vincias. » Nec me enim occides, Parcis me auferre negatum. Dumque istud tam celebre dictum proferret, e dicasterio euni disparuisse ait. Atque læc est fa- bulæ ejus catastrophe. lib. vit, c. 20; adde c. 11. et lib. VIII, c. 5, quem locum bic lib. vul c. 39. s lib. vuli, c. 5. referturque illud fe ad ea quæ præcedebant apud istum scriptorem, quibus causæ mutati a Dami ha- bitus continebantur. laborent editi qui, omisso habent Me- lioren lectionem ex Philostrato revocavimus. ' strato. tinos dativo exprimi personam in cujus gratiam ali- quid fit. Nempe in Nervæ gratiam abominanda ista sacra peracta fuisse Domitianus suspicabatur, ut ex Philostrati clarissime constat história. Sed hic tamen etiam Acciolus impegit. Ubi vero non impe- *¨ git iste? (81) "Ατε δή. Omittitur δή apud Philostratum. (82) "Ηδε. Omnino legendum ήδε ex Philostrato, (85) Ὡς κακίω. Lectio indubitate vera, ut navo (84) Αὐτό. Pronomen hoc addidimus ex Philo- (85) Τίνι. Notum est apud Græcos pariter ac La (86) Βούλει. Philostr., βούλεια
PG 22:850καὶ τοῦ ἀσελγοῦς δὲ μειρακίου σαφῶς ἔνοικον δαίμονα, καὶ πάλιν, ἣν ἔφησεν ἔμπουσάν τε καὶ λάμιαν ἐμπεπαρῳνηκέναι τῷ Μενίππῳ, μείζονι τάχ’ ἴσως ἐξελήλακε δαίμονι, ὁμοίως τε αὖ καὶ τὸν τὰς φρένας παρατραπέντα νεανίαν ὑπὸ τοῦ λυττῶντος κυνὸς αὐτόν τε τὸν δαιμονῶντα κύνα τῇ αὐτῇ μετήλλαξε μεθόδῳ. ὅρα δὴ οὖν, ὡς ἔφην, τὴν πᾶσαν αὐτῷ παραδοξοποιίαν, ὡς διὰ δαιμονικῆς ἀπετελεῖτο ὑπουργίας. τὸ γὰρ τῆς ἀναβιωσάσης κόρης, εἴγ’ ἔμπνους ὑπῆρχε σπινθῆρα ψυχῆς κατὰ τὸν συγγραφέα καὶ ἰκμάδα ἐπὶ τοῦ προσώπου φέρουσα, περιαιρετέον τῆς θαυματοποιίας, οὐ γὰρ ἄν, ὡς καὶ πρόσθεν ἔφην, σιωπῇ τὸ τηλικοῦτο παρεδόθη ἐπ’ αὐτῆς Ῥώμης βασιλέως ἐπιπαρόντος γεγενημένον. μυρία μὲν οὖν καὶ ἄλλα πάρεστιν ἐκ τῶν αὐτῶν ἀναλέξασθαι συγγραμμάτων τό τε ἐν αὐτοῖς εὐέλεγκτον καὶ ἀσύστατον μυθῶδές τε καὶ τερατῶδες ἀπευθύνειν. ὅμως, ἐπεί γε οὐδὲ πολλῆς τὰ κατὰ τὸν ἄνδρα δεῖται σπουδαιολογίας, οὐχ ὅτι γε ἐν θείοις καὶ παραδόξοις καὶ θαυμασίοις, ἀλλ’ οὐδ’ ἐν φιλοσόφοις παρά τισι τῶν νῦν μνήμης ὑπαρχούσης αὐτοῦ τοῖς εἰρημένοις ἀρκεσθέντες μετίωμεν καὶ ἐπὶ τὸ ἕβδομον περὶ αὐτοῦ σύγγραμμα.LIBER CONTRA HIEROCLEM. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΖ'. Κατηγορείται δῆτα γοητείαν ὁ ἀνήρ. Εἶτα Δημη- τρίῳ φιλοσόφῳ, ἀποτρέποντι αὐτὸν τῆς ἐπὶ τὴν Ῥώ μην παρόδου, μὴ πειθόμενος, επαχθῆ τινα, καὶ φορ τικὰ περὶ ἑαυτοῦ ὧδέ πως λέγει· ι Ἐγὼ δὲ γινώσκω μὲν πλεῖστα ἀνθρώπων, ἅτε δὴ (81) εἰδὼς πάντα· οἶδα δὲ ὧν οἶδα τὰ μὲν σπουδαίοις, τὰ δὲ σοφοῖς, τὰ δὲ ἐμαυτῷ, τὰ δὲ θεοῖς. » Καὶ δὴ ὁ ἐν τούτοις πάντα εἰδέναι μεγαλαυχούμενος, προϊών, ἄγνοιάν τινων πρὸς τοῦ λόγου κατηγορείται. Εἶτα Δάμις αὐτῷ μεταπλάτ τεται, διὰ θανάτου φόβον τὸν φιλόσοφον ἐπικρυπτό μενος. Ακουε δ' οὖν τοῦ συγγραφέως, & περὶ αὐτοῦ φησιν ἀπολογούμενος· « Αἰτία μὲν ἤδε (82) τοῦ με ταβαλεῖν Δάμιν τὸ τῶν Πυθαγορείων σχῆμα. Οὐ γὰρ ὡς κακίω (83) γε αὐτὸ (84) μετεῖναί φησιν, οὐδὲ μεταγνοὺς αὐτὸ, τέχνην δὲ ἐπαινέσας, ἣν ὑπῆλθεν ἐς Β τὸ ξυμφέρον τοῦ καιροῦ. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΛΗ'. . Ἐπὶ τούτοις ὁ Φιλόστρατος τέσσαρας αἰτίας, τὰς δὴ εὐχερεῖς αὐτῷ πρὸς ἀπολογίαν νομισθείσας ἐκτί- θησιν, ἀπὸ πλείστων ὁμολογῶν καὶ ἄλλων αὐτὰς ἀνειλέχθαι. Τῶν ἡ μέν τις ἦν· « Τί δῆτα μαθὼν οὐ τὴν αὐτὴν ἅπασιν ἔχοι στολήν ; » ἡ δέ . Τοῦ χάριν οἱ ἄνθρωποι Θεὸν αὐτὸν νενομίκασι ; ν τρίτη - ο Πό- δεν προείποι Ἐφεσίοις τὸν λοιμόν ; ι ἐπὶ ταύταις· • Τίνι (83) βαδίσας ἐς ἀγρὸν ἀνατέμνει τὸν παῖδα τὸν ᾿Αρκάδα; » Πρὸς ταύτας δέ φησι καὶ τὴν ἀπο λογίαν αὐτὸν γεγραφέναι. Πρότερον δ' ἱστορεῖ δε- σμοῖς αὐτὸν παραδοθῆναι, καὶ τι θαυμαστὸν ἐνταῦθα κατεργάσασθαι. Τῷ γάρ τοι Δάμιδι μάλα λυπηρῶς. ὡς ἂν ἐπὶ συμφορᾷ τοῦ διδασκάλου διακειμένῳ, αὐτ τόματον ἐπιδεῖξαι λελυμένον τοῦ δεσμοῦ τὸ σκέλος· εἶτα πάλιν ἀναλαβόντ᾽ αὐτὸν τῆς λύπης, ἐνθεῖναι ἐς τὸ πρότερον σχῆμα τὸν πόδα. Μετὰ τοῦτο, κρινόμε- νον αὐτὸν ἐπὶ βασιλέως Δομετιανοῦ, γράφει εἶτα δὴ τῶν ἐγκλημάτων ἀπολυθῆναι, καὶ μετὰ τὴν τῶν ἐγκλημάτων λύσιν, οὐκ οἶδ' ὅπως ἀκαίρως, μοὶ δο κεῖ, ἐν τῷ δικαστηρίῳ αὐτὰ δὴ ταῦτα ἀναφωνῆσαι· • Δὸς, εἰ βούλει (86), κάμοι τόπον. Εἰ δὲ μὴ, πέμπε τὸν ληψόμενόν μου τὸ σῶμα· τὴν γὰρ ψυχὴν ἀδύνα τον, μᾶλλον δ' οὐδ᾽ ἂν τὸ σῶμα τοὐμὸν λάβοις. ο Οὐ γάρ με κτενέεις, ἐπεὶ οὗτοι μόρσιμός ειμι. Καὶ δὴ ἐπὶ τούτῳ τῷ περιβοήτῳ ῥήματι ἀφανι - σθῆναι τοῦ δικαστηρίου φησὶν αὐτόν. Καὶ ἐν τούτοις, τὰ περὶ αὐτοῦ καταστρέφει δράμα. ώς, κακίας. A CAPUT XXX VII. Magiæ igitur dica Apollonio scribitur. Inde au- tem Demetrio philosopho, dehortanti eum ab itinere Romam continuando, minime obaudiens, insolen- ter quædam, ac superbe de se ipso his fere verbis profert³: ‹ Ego mortalium cunctorum scio pluri- mum scio enim omnia. Quæ scio autem partim scio bonis viris, partim sapientibus, partim ipsi mihi, partim diis. » Sed enim qui verbis istis omnia se nosse magnifice gloriatur, paulo post ignoran- tiæ in quibusdam in ipsa illa historia arguitur. Inde porro Damis transformatur ab eo, ob mortis metum philosophum abscondens. Sed audi Philo- stralus quæ dicat, id factum ejus defendens : • Et causa quidem exstitit ista, cur Pythagoreum Damis habitum mularet. Neque euim abjecisse se ait eum, ut qui vitæ institutum mutasset in dete- rius, neque quod ejus ipsum poeniteret, sed quod astum probaret, cui se accommodaverit, tempori inserviturus. › lib. vii, c. 14. • lib. vi, c. 16. maxime respici puto. lib. viii, c. 6. c C CAPUT XXXVIII Post hæc Philostratus quatuor accusationis capi- ta, quæ facile se apologia diluere posse putaret, exponit * : ex pluribus aliis eorum delectum habi- tuin esse inquiens. Horum primum erat : ‹ Qua de causa eodem quo cæteri habitu non utatur? › Alte- rum porro : ‹ Quare deum ipsum homines putent esse?, Tertium : Quanam ratione pestem Ephesiis imminentem prædixerit? › Præterea : ‹ In cujus gratiam in agrum profectus, Arcadem puerum dis- cerpserit?, Atque ad depellenda ista apologiam quoque eum scripsisse ait •. Ante vero in vincuła eum conjectum memorat, atque in iis etiam admi- randa quædam præstitisse. Damidi enim animo valde afflicto, ut par erat in ista præceptoris sui fortuna, sponte pede delapsa vincula eum mon- strasse ', inde vero, ubi ejus tristitiam esset sola- tus, priori statui pedem restituisse. Post hæc co- ram Domitiano imperatore causam dicentem, mox crimine absolutum scribit, dilutisque quæ objecta fuerant criminibus, nescio quomodo parum oppor- tune sequentia, ipsis verbis, in dicasterio magno clamore protulisse * : « Fac et mihi dicenti] queso locum. Sin minus, immitte qui corpus vincial meum ; quandoquidem ligari anima nequit. Imo D potius ne corpus quidem meum vincias. » Nec me enim occides, Parcis me auferre negatum. Dumque istud tam celebre dictum proferret, e dicasterio euni disparuisse ait. Atque læc est fa- bulæ ejus catastrophe. lib. vit, c. 20; adde c. 11. et lib. VIII, c. 5, quem locum bic lib. vul c. 39. s lib. vuli, c. 5. referturque illud fe ad ea quæ præcedebant apud istum scriptorem, quibus causæ mutati a Dami ha- bitus continebantur. laborent editi qui, omisso habent Me- lioren lectionem ex Philostrato revocavimus. ' strato. tinos dativo exprimi personam in cujus gratiam ali- quid fit. Nempe in Nervæ gratiam abominanda ista sacra peracta fuisse Domitianus suspicabatur, ut ex Philostrati clarissime constat história. Sed hic tamen etiam Acciolus impegit. Ubi vero non impe- *¨ git iste? (81) "Ατε δή. Omittitur δή apud Philostratum. (82) "Ηδε. Omnino legendum ήδε ex Philostrato, (85) Ὡς κακίω. Lectio indubitate vera, ut navo (84) Αὐτό. Pronomen hoc addidimus ex Philo- (85) Τίνι. Notum est apud Græcos pariter ac La (86) Βούλει. Philostr., βούλεια
PG 22:852Κατηγορεῖται δῆτα γοητείαν ὁ ἀνήρ. εἶτα Δημητρίῳ φιλοσόφῳ ἀποτρέποντι αὐτὸν τῆς ἐπὶ τὴν Ῥώμην παρόδου μὴ πειθόμενος ἐπαχθῆ τινα καὶ φορτικὰ περὶ ἑαυτοῦ ὧδέ πως λέγει· ἐγὼ δὲ γιγνώσκω μὲν πλεῖστα ἀνθρώπων, ἅτε εἰδὼς πάντα, οἶδα δὲ ὧν οἶδα τὰ μὲν σπουδαίοις, τὰ δὲ σοφοῖς, τὰ δὲ ἐμαυτῷ, τὰ δὲ θεοῖς. καὶ δὴ ὁ ἐν τούτοις πάντ’ εἰδέναι μεγαλαυχούμενος προϊὼν ἄγνοιάν τινων πρὸς τοῦ λόγου κατηγορεῖται. εἶτα Δάμις αὐτῷ μεταπλάττεται διὰ θανάτου φόβον τὸν φιλόσοφον ἐπικρυπτόμενος. ἄκουε δ’ οὖν τοῦ συγγραφέως, ἃ περὶ αὐτοῦ φησιν ἀπολογούμενος·ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΑΘ', Ο μὲν οὖν συγγραφεὺς ἐπὶ τοῦ κατὰ τὸ δεσμωτή ριον θαύματος, κατὰ φαντασίαν, ὡς ἔοικεν, ὑπὸ τοῦ παρέδρου δαίμονος τῷ Δάμιδι ἑωραμένου, ἐπιφέρει λέγων· « Τότε πρῶτον ὁ Δάμις φησὶν ἀκριβῶς ξυν εἶναι τῆς ᾿Απολλωνίου φύσεως, ὅτι θεία τε εἴη καὶ κρείττων ἀνθρώπου. Μὴ γὰρ θύσαντά τι (87) (πώς γὰρ ἐν δεσμωτηρίῳ;), μηδὲ εὐξάμενον, μηδὲ εἰπόντα τι, καταγελάσαι τοῦ δεσμοῦ, καὶ ἐναρμόσαντα αὐτῷ τὸ σκέλος τὰ τοῦ δεδεμένου πράττειν. » Ἐγὼ δὲ οὐ ποτ' ἂν καταγνοίην βραδύτητα τοῦ φοιτητοῦ, εἰ τὸν πάντα βίον συνὼν αὐτῷ, καὶ διά τινων περιέργων ὁρῶν αὐτὸν ἀποτελοῦντα τὰ παράδοξα, ουδέν τι δια φέρειν αὐτὸν ἡγεῖτο τῆς θνητῆς φύσεως. Αλλ' ἔτι καὶ νῦν μετὰ τοσαύτην θαυματουργίαν τὰ κατ' αὐτὸν ἀγνοεῖ· εἰκότως δὲ ἀγωνιᾷ καὶ δέδιε (88), ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπου, μή τι πάθει παρὰ προαίρεσιν. Εἰ δὲ δὴ πρῶτον ἄρτι μετὰ τὴν τοσαύτην διατριβὴν, ὅτι δὴ θεῖος εἴη καὶ κρείττονος ἀνθρώπου φύσεως, ξυνίησι τὴν τούτου ξυνιδεῖν ἄξιον αἰτίαν, ἦν αὐτὸς ὁ συγγρα φεύς δηλοῖ λέγων· « Μὴ γὰρ θύσαντά τι, μηδὲ ἐπει ξάμενον, μηδέ τι τῶν ἀποῤῥήτων εἰρηκότα, ο τὸ παράδοξον ἰδεῖν αὐτὸν πεποιηκότα. Οὐκοῦν τὰ πρώτ τερον διὰ περιέργου μηχανῆς ἐτελεῖτο τῷ ἀνδρί· διο μηδὲ καταπλήττεσθαι αὐτὰ μηδὲ θαυμάζειν τὸν Δ1- μιν. Εἰκότως δὲ νῦν τοῦτο πρῶτον πέπονθεν, ὡς ξένου τινὰς ὑπ' αὐτοῦ παρὰ τὰ συνήθη διαπεπραγμένου. Προς τὸ δειχθὲν δὲ τοῦ δεσμοῦ φάσμα, καὶ τὴν ἀπὸ τοῦ δικα- στηρίου ἀναχώρησιν, τὰς πρὸς Δομετιανὸν αὐτοῦ τοῦ ᾿Απολλωνίου φωνὰς παραθείμην ἄν. Δεσμεῖς γάρτοι αὐτὸν παραδοθῆναι προστάξαντος βασιλέως, πάνω με ἀκολούθως ὁ ᾿Απολλώνιος συνελογίσατο ώδί πως· « Εἰ μὲν γόητά με ἡγῇ, πῶς δήσεις; εἰ δὲ δήσεις, πως γόητα είναι φήσεις; » Αντικρούσει γοῦν αὐτῷ τις ὡδί πως, ἐκ τούτων ὁρμώμενος· Εἰ μὲν οὐ γόης, πῶς λέλυταί σου τὸ σκέλος; εἰ δὲ λέλυται, πῶς οὐ γόης; Καὶ εἰ τῷ ὑπομεῖναι τὸν δεσμὸν οὐ γόης, τῷ μὴ ὑπομεῖναι, κατ' αὐτὸν, ὡμολόγηται γόης. Και αὖ πάλιν, εἰ ὑπομείνας τὸ δικαστήριον οὐ γόης, τῷ δὲ διαδρᾶναι τοῦτο, καὶ τοὺς ἀμφ' αὐτὸν βασιλέα, λέγω καὶ τοὺς ἐν κύκλῳ δορυφόρους, σαφῶς ἐναπέ- φηνεν (88') ὁ γόης. "Οθεν, μοι δοκῶ, συνησθημένος ὁ λόγος, θεραπεύει τὸ γεγονὸς, ὡς δὴ ἄνευ θυσιῶν καὶ ἐπῳδῶν ἀῤῥήτῳ τινὶ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τοῦ παραδόξου πεφηνότος. τί, εἰπόντα. μος! εὐξάμενον. EUSEBII CASARIENSIS OPP, PARS II. CAPUT XXXIX. B - APOLOGETICA. C Historiæ autem ipsius scriptor, dum miraculum in carcere patratum exponit, quòd ſuco phanta- siæ, ut credere par est, facto, familiaris spiritus ope Damis viderat, hæc verba subjungit : < Tum primum Damis ait naturam Apollonii accuratius perspexisse, divina quod sit, et humana major. Neque enim sacra ulla obeuntem (qui enim in carcere potuisset ?), neque precationibus usum, neque verbum proferentem ullum, pedicas con- temptui habuisse: rursusque crure illis inserto, ut vinculis qui esset constrictus, sese gessisse. ▸ Ego vero vitio vertere quidem discipula nolim tarditatem suam, quod omne cum eo consuinens ævum, et superstitiosorum quarumdam rituum in- terventu mirabilia eum patrare videns, nihil eum mortali præstare natura existimarit. At vero etiam post tantum opus patratum, qualis ille existat, ignorat : et, ut fas sit ignoranti, ob ipsum angi- tur, atque timet, perinde ac si homo sit nudus, ne quid ei, quod minime velit, eveniat. Porro si post longam adeo conversationem demum divinum eum esse, et excellentioris, quam humana sit, indolis, intellexit ; ejus rei ratio meretur examinari, quam ipse scriptor ille indicat dicens: Neque sacra obeuntem eum ulla, neque precationibus usuni neque arcani quidquam mussitantem › Damin mi- raculum istud patrare vidisse. Antea igitur patrata per magicas artes quasdam ab Apollonio peracta fuere, proptereaque neque obstupuisse ea, neque c admiratum esse Damin [ait]. Merito autem [ut ad- miraretur] nunc primum ei evenit, quod insolitum quid ab Apollonio et præter morem efficeretur. Quod autem { objectum Danidi ] pedicæ spectacu- hum attinet, discessumque ex dicasterio, ipsius ea de re Apollonii ad Domitianum sermones haud invitus apponam. Vinculis enim cum illum ligari imperator jussisset, optimo argumentandi nexu ita Apollonius argutatus fuit : « Si magum me esse arbitraris, quanam ratione vincies? Sin vincire me poteris, quomodo esse magum putabis ? › Sed opponere ipsi hoc modo aliquis posset, occasione ex istis accepta: Si tu magus non es, quomodo tibi crus est solutum ? At si solutum est, quomodo non es magus? Sique adeo eo quod in vincula se conjici sit passus, magus non esse evincitur, hoc ipso quod vincula exuit, maguin eum proprio effato esse, in confesso erit. Et vicissim, si ex eo, quod judicio se submisit, magum non esse patet; in hoc ipso certe quod ex eo sese surripuit, ipsique imperatori se subduxit, addo et stipantibus eum cor- poris custodibus, luculenter sese prodidit magus. Quamobrem, ut mihi videtur, ipsa Philostrati ora- to, dum eam rem animadvertit, facto illi medicinam parat, | referens] quod nullis obitis sacris incantamentisve adhibitis, occulta quadam et humanam indolem superante virtute, miraculum boc- ce patratum fuerit. • lib. v11, c. 38, to lib. vi. c. 34. sumn est ut et mox post Ponitur vero cere Philostratum cupit hoc argumento, quod Da- midem dicat indicium divinitatis Apollini cepisse ex pede vinculis sponte soluto. Nam huic opinioni quod postea apud Demetrium, lib.vi, cap. 11, 12, ipsius capiti metuat, perinde ac si nudus homio es- set, de quo nullam haberet prorsus excellentioris naturæ opinionem. (87) θύσαντά τι. Ap. Philostr. hoc loco omis- D Damidis, ista occasione natæ, minime convenire, (88) Αγωνιᾷ καὶ δέδιε. Contradictionis convin- (88) Εναπέμηνεν. Forte ἀναπές. Επιτ.
PG 22:853αἰτία μὲν ἥδε τοῦ μεταβαλεῖν τὸν Δάμιν τὸ τῶν Πυθαγορείων σχῆμα, οὐ γὰρ κακίᾳ γε αὐτὸ μεθεῖναί φησιν, οὐδὲ μεταγνούς, τέχνην δὲ ἐπαινέσας, ἣν ὑπῆλθεν ἐς τὸ συμφέρον τοῦ καιροῦ. ἐπὶ τούτοις ὁ Φιλόστρατος τέσσαρας αἰτίας τὰς δὴ εὐχερεῖς αὐτῷ πρὸς ἀπολογίαν νομισθείσας ἐκτίθησιν ἀπὸ πλείστων καὶ ἄλλων αὐτὰς ὁμολογῶν ἀνειλέχθαι, ὧν ἡ μέν τις ἦν, τί δῆτα μαθὼν οὐ τὴν αὐτὴν ἅπασιν ἔχοι στολήν, ἡ δέ, τοῦ χάριν οἱ ἄνθρωποι θεὸν αὐτὸν νενομίκασι, τρίτην, πόθεν προείποι Ἐφεσίοις τὸν λοιμόν, ἐπὶ ταύταις, τίνι βαδίσας εἰς ἀγρὸν ἀνατέμοι τὸν παῖδα τὸν Ἀρκάδα. πρὸς ταύτας δέ φησι καὶ τὴν ἀπολογίαν αὐτὸν γεγραφέναι. πρότερον δ’ ἱστορεῖ δεσμοῖς αὐτὸν παραδοθῆναι καί τι θαυμαστὸν ἐνταῦθα κατεργάσασθαι· τῷ γάρ τοι Δάμιδι μάλα λυπηρῶς, ὡς ἂν ἐπὶ συμφορᾷ τοῦ διδασκάλου, διακειμένῳ αὐτόματον ἐπιδεῖξαι λελυμένον τοῦ δεσμοῦ τὸ σκέλος, εἶτα πάλιν ἀναλαβόντ’ αὐτὸν τῆς λύπης ἐνθεῖναι εἰς τὸ πρότερον σχῆμα τὸν πόδα.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Μ'. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐκ ἐς μακρὰν αὖθις ὁ τῆς φύσεως παραθήσεται έλεγχος. Αὐτίκα γάρ τινος ἐπιστάντος αὐτῷ, καὶ φήσαντος· « Αφίησί σε, ὦ Απολλώνιε, τουτωνὶ τῶν δεσμῶν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐλεύθερον δεσμωτήριον συγχωρεῖ οἰκεῖν, ν ὁ κρείττων ἢ ἄνθρω- πος, καὶ τῶν μελλόντων προγνώστης, Κωροῦ τε ξυνιείς (89), καὶ οὐ λαλέοντος ἀκούων, ὑπὸ τῆς ἄγαν, ὡς εἰκὸς, περιχαρείας ἀποπεσὼν τῆς προγνώσεως, πυνθάνεται λέγων· Τίς οὖν ὁ μετα σκευάσων μ' ἐντεῦθεν;» Ο δέ· « Εγώ, ἔφη, καὶ Έπου. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΑ'. Εἶτα καὶ λόγον ἀπολογίας ὁ θειότατος μάλα γε συν- Β τάττει πεφροντισμένως, ἀγνοῶν, ὅτι δῆτα ἐς μάτην αὐτῷ σπουδασθήσεται ή γραφή. Οίεται μὲν γὰρ ἀκου σθήσεσθαι αὐτοῦ ἀπολογουμένου βασιλέως· καὶ, ὡς ἀκουσομένου γε σφόδρα πιθανῶς παρασκευάζεται τὴν ἀπολογίαν· ὁ δὲ, ταύτην μὴ ἀναμείνας, ἐς οὐδὲν αὐτοῦ τὴν σπουδὴν κατεστήσατο. Ακουε δὴ οὖν καὶ περὶ τούτων οἷά φησιν ὁ ἔλεγχος· « Ἐπειδὴ δὲ καὶ λόγος αὐτῷ συνεγράφη τις, ὡς πρὸς ὕδωρ (90) τὴν ἀπολογίαν ἀφήσοντι (91), ξυνεῖλε δὲ αὐτὸν ὁ τύραννος ἐς &ς εἴρηκα ἐρωτήσεις, αναγεγράφθω καὶ ὁ λόγος. » "Ορα δὴ πῶς τοῦ μέλλοντος ποῤῥωτάτω τυγχάνων ὁ πάντα θειότατος, μετὰ πλείστης ὅσης φροντίδος, ὡς πρὸς ὕδωρ τὴν ἀπολογίαν ποιησόμενος ἐσπού- βαζεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΒ'. ᾿Αλλὰ γὰρ διεξιτητέον καὶ τὴν ἐς μάτην αὐτῷ περ ποιημένην ἀπολογίαν, &, ὡς πολλὰ καὶ (92) ἄλλα ἐν ταύτῃ Δομετιανῷ προσφωνῶν, ἀπαυθαδίζεται λέγων· • Ὡς ἄρα Ουεσπασιανὸς σὲ μὲν βασιλέα ἐποίησεν, ὑπ' ἐμοῦ δὲ ἐγένετο. » Βαβαὶ τῆς ἀλαζονείας ! ἣν οὔτι γε ὁ τυχών, ἀλλ' οὐδὲ εἰ φιλόσοφός τις ἀληθῶς, καὶ κατὰ ἀνθρωπείαν ὑπεραίρων ἐγεγόνει φύσιν, έτερα- τεύσατο ἂν, μὴ οὐχὶ δίκην ἀνοίας παρὰ τοῖς ἔμφρο- σιν ὑποσχών. Εἶτα δὲ τῆς κατ' αὐτὸν ὑποψίας ἑαυτὸν ἀπολυόμενος (95), ταῦτα περὶ γοήτων φησίν· « Αλλά τοὺς γόητας ψευδοσόφους φημί. Τὰ γὰρ οὐκ ὄντα εἶ- και παρ' αὐτοῖς, καὶ τὰ ὄντα, ἀπιστεῖσθαι (94). » Και ταμάθοι δ' οὖν τις ἔκ τε τῆς ὅλης πραγματείας, καὶ τῶν ἐν μέρει δεδηλωμένων, πότερα ἐν θείοις καὶ φι λοσόφοις, ἢ ἐν γόησιν αὐτὸν κατατακτέον, πιστεύσας οἷς τε αὐτὸς περὶ γοήτων καὶ ψευδοσόφων είρηκε, καὶ οἷς δεδήλωκεν ἡ κατ' αὐτὸν ἱστορία. Δρυές τε γὰρ, καὶ πτελέαι, ενάρθρῳ καὶ θηλείᾳ φωνῇ λαλού- σαι, καὶ τρίποδες αυτόματοι φοιτῶντες, καὶ χάλκεοι ο ὥσπερ ὕδωρ τὴν ἀπολο γίαν ἀφήσοντι. ἀπολυόμενον, άπιστα, LIBER CONTRA HIEROCLEM, A CAPUT XL: Verum rursus non ita multo post naturæ ejus nobis suppeditabitur argumentum s. Cum ex in- sperato enim ad eum accederet non nemo, diceret- que : « Hisce te vinculis, Apolloni, eximi jubet o imperator, utque in liberiore carcere degas per- mittit; » tum ultra hominum sortem positus ille, futurorumque antea gnarus, Muti concipiens animum, sensusque tacentis, præ nimio, ut videtur, gaudio fatidica excidens virtute, nuntium rogat: ‹ Quis vero me isthac est traducturus ? . llle autem : c Ego, respondit, tu modo sequere. ▸ CAPUT XLΙ. Postremo "orationem apologeticam quoque composuit studio ingenti vir ille plane divinus, ignarus nempe inanem operam in eo se scripto consumpturum. Putabat enim se ab imperatore iri auditum recitantem apologiam : eoque quod audi- turum eum speraret, ad persuadendum cum ma- xime orationem componit. Cæsar tamen eam non ferens irritum ejus studium reddidit. Audi igitur de his etiam quid dicat sibi ipsi adversante oratio- ne : • Quoniam vero oratio etiam ei conscripta est, ut qui ad clepsydram causam esset dicturus, eum autem tyrannus intra quæstionum, quas dixi, angustias conclusit, oratio quoque huic bis- toriæ inseratur. Vide igitur ut a futuris longissime aberrans, vir ille plane divinus, quam maxima C potuit cura, velut ad clepsydram dicturus, elabo- raverit. D CAPUT XLII. At et ipsa percensenda est frustra ab eo elaborata apologia, et quæ, multa alia inter, quibus Domitianum compellat, arroganter jactat, diserte inquiens : « Te igitur imperatorem Vespasianus fecit, ipse a me est factus. » Vah arrogantiam! qua ne ex vulgo quidem quispiam, nedum vere philosophus, humanaque excellentior natura se jactitet, nisi insaniæ dicam a prudentioribus sibi scribi velit. Deinde vero a suspicione, qua pre- mebatur, se ipsum purgans, sequentia profert de magis magis Equidem magos false sapientiæ puto alumnos esse. Nam quæ non sunt, ut esse videan- tur, et quæ sunt, ut non esse videantur faciunt. Ex tota igitur ista tractatione, et sigillatim exposi- tis omnibus, discas licet, an in diis, an in philoso- phis, an in magis censendus sit, iis admissis quæ ipse de magis et spuriæ sapientiæ cultoribus dixit, et quæ historia ejus de ipso retulit. Nam quercus et ulmi " articulata ac muliebri voce locutæ, tripo- lib. vuli, c. 7. ut lib. VII c. 40. 4s lib. viii, c. 7. lib. vill, c. 6. "lib. vi, c. 10. restitui : antea legebatur, HOLSTEN. post å, sine qua obscurior sensus. lib. vi, C. 7. vi, pro quod in editis erat. quod erat in Eusebii editis ; rationem cur priorem præferam lectionem reddidi ad Philostra- tun). (89) Κωφού τε ξυν. Vide supra c. 14. (90) Ὡς πρὸς ὕδωρ. Sic ex ms. et Philostrato (91) Αφήσοντι. Philostr. habet ἀφηγήσαντι. (92) 'Α, ὡς πολλὰ καί, etc. Distinctionen posui (95) Απολυόμενος. Sic rescribere non dubita- (94) Απιστεῖσθαι. Ita ex Philostrato restitui pro
PG 22:854μετὰ τοῦτο κρινόμενον αὐτὸν ἐπὶ βασιλέως Δομετιανοῦ γράφει [εἶτα] δὴ τῶν ἐγκλημάτων ἀπολυθῆναι καὶ μετὰ τὴν τῶν ἐγκλημάτων λύσιν οὐκ οἶδ’ ὅπως ἀκαίρως, μοι δοκεῖν, ἐν τῷ δικαστηρίῳ αὐτὰ δὴ ταῦτα ἀναφωνῆσαι δός, εἰ βούλει, κἀμοὶ τόπον, εἰ δὲ μή, πέμπε τὸν ληψόμενόν μου τὸ σῶμα, τὴν γὰρ ψυχὴν ἀδύνατον. μᾶλλον δὲ οὐδ’ ἂν τὸ σῶμα τοὐμὸν λάβοις· οὐ γάρ με κτενέεις, ἐπεὶ οὔτοι μόρσιμός εἰμι, 2 καὶ δὴ ἐπὶ τούτῳ τῷ περιβοήτῳ ῥήματι ἀφανισθῆναι τοῦ δικαστηρίου φησὶν αὐτόν, καὶ ἐν τούτοις τὸ περὶ αὐτοῦ καταστρέφει δρᾶμα. Ὁ μὲν οὖν συγγραφεὺς ἐπὶ τοῦ κατὰ τὸ δεσμωτήριον θαύματος κατὰ φαντασίαν, ὡς ἔοικεν, ὑπὸ τοῦ παρέδρου δαίμονος τῷ Δάμιδι ἑωραμένου ἐπιφέρει λέγων τότε πρῶτον ὁ Δάμις φησὶν ἀκριβῶς ξυνεῖναι τῆς Ἀπολλωνίου φύσεως, ὅτι θεία τε εἴη καὶ κρείττων ἀνθρώπου, μὴ γὰρ θύσαντά τι, πῶς γὰρ ἂν ἐν δεσμωτηρίῳ;ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ Μ'. ᾿Αλλὰ γὰρ οὐκ ἐς μακρὰν αὖθις ὁ τῆς φύσεως παραθήσεται έλεγχος. Αὐτίκα γάρ τινος ἐπιστάντος αὐτῷ, καὶ φήσαντος· « Αφίησί σε, ὦ Απολλώνιε, τουτωνὶ τῶν δεσμῶν ὁ βασιλεὺς, καὶ ἐλεύθερον δεσμωτήριον συγχωρεῖ οἰκεῖν, ν ὁ κρείττων ἢ ἄνθρω- πος, καὶ τῶν μελλόντων προγνώστης, Κωροῦ τε ξυνιείς (89), καὶ οὐ λαλέοντος ἀκούων, ὑπὸ τῆς ἄγαν, ὡς εἰκὸς, περιχαρείας ἀποπεσὼν τῆς προγνώσεως, πυνθάνεται λέγων· Τίς οὖν ὁ μετα σκευάσων μ' ἐντεῦθεν;» Ο δέ· « Εγώ, ἔφη, καὶ Έπου. » ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΑ'. Εἶτα καὶ λόγον ἀπολογίας ὁ θειότατος μάλα γε συν- Β τάττει πεφροντισμένως, ἀγνοῶν, ὅτι δῆτα ἐς μάτην αὐτῷ σπουδασθήσεται ή γραφή. Οίεται μὲν γὰρ ἀκου σθήσεσθαι αὐτοῦ ἀπολογουμένου βασιλέως· καὶ, ὡς ἀκουσομένου γε σφόδρα πιθανῶς παρασκευάζεται τὴν ἀπολογίαν· ὁ δὲ, ταύτην μὴ ἀναμείνας, ἐς οὐδὲν αὐτοῦ τὴν σπουδὴν κατεστήσατο. Ακουε δὴ οὖν καὶ περὶ τούτων οἷά φησιν ὁ ἔλεγχος· « Ἐπειδὴ δὲ καὶ λόγος αὐτῷ συνεγράφη τις, ὡς πρὸς ὕδωρ (90) τὴν ἀπολογίαν ἀφήσοντι (91), ξυνεῖλε δὲ αὐτὸν ὁ τύραννος ἐς &ς εἴρηκα ἐρωτήσεις, αναγεγράφθω καὶ ὁ λόγος. » "Ορα δὴ πῶς τοῦ μέλλοντος ποῤῥωτάτω τυγχάνων ὁ πάντα θειότατος, μετὰ πλείστης ὅσης φροντίδος, ὡς πρὸς ὕδωρ τὴν ἀπολογίαν ποιησόμενος ἐσπού- βαζεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΒ'. ᾿Αλλὰ γὰρ διεξιτητέον καὶ τὴν ἐς μάτην αὐτῷ περ ποιημένην ἀπολογίαν, &, ὡς πολλὰ καὶ (92) ἄλλα ἐν ταύτῃ Δομετιανῷ προσφωνῶν, ἀπαυθαδίζεται λέγων· • Ὡς ἄρα Ουεσπασιανὸς σὲ μὲν βασιλέα ἐποίησεν, ὑπ' ἐμοῦ δὲ ἐγένετο. » Βαβαὶ τῆς ἀλαζονείας ! ἣν οὔτι γε ὁ τυχών, ἀλλ' οὐδὲ εἰ φιλόσοφός τις ἀληθῶς, καὶ κατὰ ἀνθρωπείαν ὑπεραίρων ἐγεγόνει φύσιν, έτερα- τεύσατο ἂν, μὴ οὐχὶ δίκην ἀνοίας παρὰ τοῖς ἔμφρο- σιν ὑποσχών. Εἶτα δὲ τῆς κατ' αὐτὸν ὑποψίας ἑαυτὸν ἀπολυόμενος (95), ταῦτα περὶ γοήτων φησίν· « Αλλά τοὺς γόητας ψευδοσόφους φημί. Τὰ γὰρ οὐκ ὄντα εἶ- και παρ' αὐτοῖς, καὶ τὰ ὄντα, ἀπιστεῖσθαι (94). » Και ταμάθοι δ' οὖν τις ἔκ τε τῆς ὅλης πραγματείας, καὶ τῶν ἐν μέρει δεδηλωμένων, πότερα ἐν θείοις καὶ φι λοσόφοις, ἢ ἐν γόησιν αὐτὸν κατατακτέον, πιστεύσας οἷς τε αὐτὸς περὶ γοήτων καὶ ψευδοσόφων είρηκε, καὶ οἷς δεδήλωκεν ἡ κατ' αὐτὸν ἱστορία. Δρυές τε γὰρ, καὶ πτελέαι, ενάρθρῳ καὶ θηλείᾳ φωνῇ λαλού- σαι, καὶ τρίποδες αυτόματοι φοιτῶντες, καὶ χάλκεοι ο ὥσπερ ὕδωρ τὴν ἀπολο γίαν ἀφήσοντι. ἀπολυόμενον, άπιστα, LIBER CONTRA HIEROCLEM, A CAPUT XL: Verum rursus non ita multo post naturæ ejus nobis suppeditabitur argumentum s. Cum ex in- sperato enim ad eum accederet non nemo, diceret- que : « Hisce te vinculis, Apolloni, eximi jubet o imperator, utque in liberiore carcere degas per- mittit; » tum ultra hominum sortem positus ille, futurorumque antea gnarus, Muti concipiens animum, sensusque tacentis, præ nimio, ut videtur, gaudio fatidica excidens virtute, nuntium rogat: ‹ Quis vero me isthac est traducturus ? . llle autem : c Ego, respondit, tu modo sequere. ▸ CAPUT XLΙ. Postremo "orationem apologeticam quoque composuit studio ingenti vir ille plane divinus, ignarus nempe inanem operam in eo se scripto consumpturum. Putabat enim se ab imperatore iri auditum recitantem apologiam : eoque quod audi- turum eum speraret, ad persuadendum cum ma- xime orationem componit. Cæsar tamen eam non ferens irritum ejus studium reddidit. Audi igitur de his etiam quid dicat sibi ipsi adversante oratio- ne : • Quoniam vero oratio etiam ei conscripta est, ut qui ad clepsydram causam esset dicturus, eum autem tyrannus intra quæstionum, quas dixi, angustias conclusit, oratio quoque huic bis- toriæ inseratur. Vide igitur ut a futuris longissime aberrans, vir ille plane divinus, quam maxima C potuit cura, velut ad clepsydram dicturus, elabo- raverit. D CAPUT XLII. At et ipsa percensenda est frustra ab eo elaborata apologia, et quæ, multa alia inter, quibus Domitianum compellat, arroganter jactat, diserte inquiens : « Te igitur imperatorem Vespasianus fecit, ipse a me est factus. » Vah arrogantiam! qua ne ex vulgo quidem quispiam, nedum vere philosophus, humanaque excellentior natura se jactitet, nisi insaniæ dicam a prudentioribus sibi scribi velit. Deinde vero a suspicione, qua pre- mebatur, se ipsum purgans, sequentia profert de magis magis Equidem magos false sapientiæ puto alumnos esse. Nam quæ non sunt, ut esse videan- tur, et quæ sunt, ut non esse videantur faciunt. Ex tota igitur ista tractatione, et sigillatim exposi- tis omnibus, discas licet, an in diis, an in philoso- phis, an in magis censendus sit, iis admissis quæ ipse de magis et spuriæ sapientiæ cultoribus dixit, et quæ historia ejus de ipso retulit. Nam quercus et ulmi " articulata ac muliebri voce locutæ, tripo- lib. vuli, c. 7. ut lib. VII c. 40. 4s lib. viii, c. 7. lib. vill, c. 6. "lib. vi, c. 10. restitui : antea legebatur, HOLSTEN. post å, sine qua obscurior sensus. lib. vi, C. 7. vi, pro quod in editis erat. quod erat in Eusebii editis ; rationem cur priorem præferam lectionem reddidi ad Philostra- tun). (89) Κωφού τε ξυν. Vide supra c. 14. (90) Ὡς πρὸς ὕδωρ. Sic ex ms. et Philostrato (91) Αφήσοντι. Philostr. habet ἀφηγήσαντι. (92) 'Α, ὡς πολλὰ καί, etc. Distinctionen posui (95) Απολυόμενος. Sic rescribere non dubita- (94) Απιστεῖσθαι. Ita ex Philostrato restitui pro
PG 22:855μηδὲ εὐξάμενον, μηδὲ εἰπόντα τι καταγελάσαι τοῦ δεσμοῦ καὶ ἐναρμόσαντα αὐτῷ τὸ σκέλος τὰ τοῦ δεδεμένου πράττειν. ἐγὼ δὲ οὔποτ’ ἂν καταγνοίην βραδυτῆτα τοῦ φοιτητοῦ, εἰ τὸν πάντα βίον συνὼν αὐτῷ καὶ διά τινων περιέργων ὁρῶν αὐτὸν ἀποτελοῦντα τὰ παράδοξα οὐδέν τι διαφέρειν αὐτὸν ἡγεῖτο τῆς θνητῆς φύσεως, ἀλλ’ ἔτι καὶ νῦν μετὰ τοσαύτην θαυματουργίαν τὰ κατ’ αὐτὸν ἀγνοεῖ, εἰκότως δ’ ἀγωνιᾷ καὶ δέδιε ὡς ὑπὲρ ἀνθρώπου, μή τι πάθοι παρὰ προαίρεσιν. εἰ δὲ δὴ πρῶτον ἄρτι μετὰ τὴν τοσαύτην διατριβήν, ὅτι δὴ θεῖος εἴη καὶ κρείττονος ἀνθρώπου φύσεως, συνίησι, τὴν τούτου συνιδεῖν ἄξιον αἰτίαν, ἣν αὐτὸς ὁ συγγραφεὺς δηλοῖ λέγων μὴ γὰρ θύσαντά τι, μηδὲ ἐπευξάμενον, μηδέ τι τῶν ἀπορρήτων εἰρηκότα τὸ παράδοξον ἰδεῖν αὐτὸν πεποιηκότα. οὐκοῦν τὰ πρότερον διὰ περιέργου μηχανῆς ἐτελεῖτο τῷ ἀνδρί, διὸ μηδὲ καταπλήττεσθαι αὐτά, μηδὲ θαυμάζειν τὸν Δάμιν, εἰκότως δὲ νῦν τοῦτο πρῶτον πέπονθεν, ὡς ξένου τινὸς ὑπ’ αὐτοῦ παρὰ τὰ συνήθη διαπεπραγμένου. πρὸς τὸ δειχθὲν δὲ τοῦ δεσμοῦ φάσμα καὶ τὴν ἀπὸ τοῦ δικαστηρίου ἀναχώρησιν τὰς πρὸς Δομετιανὸν αὐτοῦ τοῦ Ἀπολλωνίου φωνὰς παραθείμην ἄν·EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. μων, καὶ σανδαράκινον ὕδωρ, καὶ ὅσα ἄλλα εἰσῆκτα:, παρ' οἷς ἡγεῖτο θεοῖς, οὓς καὶ οὐκ ὤχνει διδασκάλους ἐπιγράφεσθαι, τίνος ἂν εἶεν παραστατικὰ ἢ τῶν τὰ οὐκ ὄντα εἶναι, καὶ τὰ ὄντα ἄπιστά ο παραδεικνύν των ; οὓς αὐτὸς γόητας ὀνομάζων, ψευδοσόφους υπάρ χειν ἀποφαίνεται. Ητοι οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ θεῖος, και ἐνάρετος, καὶ θεοῖς κεχαρισμένος, τὸ σοφίας ἀναδη σάμενος βραβεῖον, αὐτοῦ Πυθαγόρου καὶ τῶν ὅσοι μετ᾿ ἐκεῖνον θειότερος ἀληθῶς καὶ μακρῷ εὐδαιμονέ- στερος κριθείη· ἢ ἔμπαλιν, ψευδοσοφίας ἁλους, κακο δαιμόνων (95) ἀποίσεται τὰ πρωτεία. θεράποντες διακονούμενοι, πίθοι τε ὄμβρων καὶ ἀνέ- ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΓ. * Πάλιν δὲ τῇ γραφῇ περὶ μοιρῶν ἰσχύος φιλοσοφή σαι αὐτὸν ἐν Ἰωνίᾳ φησί, διδάσκοντα οὕτως άτρεπ εἶναι, ἃ κλώθουσιν, ὡς, εἰ καὶ βασιλείαν τούτῳ (96) ψηφίσαιντο, ἑτέρῳ ἤδη ὑπάρχουσαν, οὐκ ἂν ἀποκτεί νειέ τις τοῦτον, ὡς μὴ ἀφαιρεθείη ποτὲ ὑπ᾽ αὐτοῦ τὸ ἄρχειν· ἀλλὰ καὶ ἀναβιῶναι ἀποθανὼν ὑπὲρ τῶν δε ξάντων ταῖς μοίραις. Καὶ τούτοις ἐπιλέγει αὐταῖς συλλαβαῖς· « Οτῳ πέπρωται γενέσθαι τεκτονικῷ, οὗτος κἂν ἀποκοπῇ τώ χεῖρε, τεκτονικὸς ἔσται. Καὶ τῳ νίκην ἐν Ὀλυμπία δρόμου ἄρασθαι, οὗτος δ, οὐδ᾽ εἰ πηρωθείη τὸ σκέλος, ἁμαρτήσεται της νίκης. Καὶ ὅτῳ ἔνευσαν μοῖραι τὸ ἐν τοξικῇ κράτος, οὗτος, οὐδ᾽ εἰ ἀποβάλοι (97) τὰς ὄψεις, ἐκπεσείται τοῦ σκου που (98). » Τούτοις, τὸν ἄρχοντα κολακεύων, ἐπιφέ ρει λέγων· « Τὰ δὲ τῶν βασιλέων ἔλεγον, ἐς τοὺς ᾿Ακρισίους δήπου ὁρῶν, καὶ τοὺς Λαΐους, Αστυάγην τε τὸν Μήδον, καὶ πολλοὺς ἄλλους (99), εὖ τίθεσθαι τὰ τοιαῦτα δόξαντας (1)· ὧν οἱ μὲν παῖδας, οἱ δὲ ἐγ γόνους ἀποκτείνειν οἰηθέντες, ἀφηρέθησαν ὑπ' αὐ- τῶν τὸ βασιλεύειν, ἀναφύντων ἐπ' αὐτοὺς ἐξ ἀφανοῦς σὺν τῷ πεπρωμένῳ. Καὶ εἰ μὲν ἠγάπων κολακευτι κὴν (2), εἶπον ἂν καὶ τὰ σὰ (3) ἐντεθυμῆσθαι, ὅτι ἀπείληψο μὲν ὑπὸ Βιτελλίου (4), κατεπίμπρατο δὲ ὁ νεὼς τοῦ Διὸς περὶ τὰς ὀφρῦς τοῦ ἄστεος. Οδ' εὖ κεί- σεσθαι τὰ ἑαυτοῦ ἔφασκεν, εἰ μὴ διαφύγοις αὐτόν. Καίτοι μειράκιον ἱκανῶς ἦσθα, καὶ οὔπω οὗτος. Αλλ' ὅμως ἐπὶ μοίραις ἐδόκει ἕτερα· ὁ μὲν ἀπώλετο αὐταῖς βουλαῖς, σὺ δὲ τὰ ἐκείνου νῦν ἔχεις. Ἐπεὶ δὲ ἁρμονία κολακευτικῇ ἄχθομαι (δοκεῖ γάρ μοι τῶν ἐκρύθμων τε καὶ οὐκ εὐφθόγγων (5) εἶναι), τετμήσθω μοι ήδε ἡ κακοδαίμονα εὐδαίμονα λείας. βασιλείαν τῳ. αποβάλλει. ἐν ἀρχῇ δόξαντας. κολακευτικόν, πων τάδε, εὐφθόγγων - sks ctiam " spontaneo motu incedentes, æreique A servi discumbentibus ministrantes, imbrium item dolia se ac ventorum, et sandaracina aqua, et quæ alia repræsentantur ab iis, quos deos est arbitra- tus ", et quos ne præceptores quidem agnoscere est dedignatus, in quem alium competere putes, nisi in eos qui ‹ quæ non sunt ** ut esse videan- tur, et quæ sunt, ut videantur non esse, efficiunt ?, quos ipse magos appellans, spuriæ sapientiæ cul- tores esse demonstrat. Num igitur istis argumentis divinus hic, omnique virtute excultus, ipsisque diis gratissimus, sapientiæ coronatus bravio, ipso di- vinior Pythagora ejusque discipulis, beatiorque censendus erit? an contra spuriæ sapientiæ damna tus, inter infelicissimos primas feret potius? CAPUT XLIII. - B Rursum in apologetico illo scripto se in Ionia de fatorum vi ait disputasse *0*, adeo mutari non posse, quæ texunt ista, docentem, ut, si imperium huic decernant, quod in alterius nunc quidem sit potesta te, nemo illum interimere possit, ne ab illo sibi im- perium eripiatur: imo si vel interemptus fuerit, revicturum tamen eum, ut fatis decreta eveniant. Quibus sequentia ipsis iisdem syllabis subjungit : • Cuicunque fato decretum fuerit lignarius ut sit, is manibus truncetur licet, in lignarium eva- det. Et cui cursu vincere in Olympia [destinatum est,] hic, ne abscisso quidem si claudicet crure, victoria fraudabitur. Et cui ut sagittandi valeat arte Parcæ decreverint, hic vel captus oculis sagitta a scopo non aberrabit. » His vero, adulaturus impe- C ratori, subnectit et ista : • Regum autem exemplo usus sum, ad Acrisios respiciens et Laios, Astya- gemque Medum, et complures alios, qui bene sibi in hujusmodi rebus consuluisse sibi videbantur. Quo- rum alii filios, nepotes alii e medio sublatos esse putantes, ab iisdem illis spoliati sunt imperio, re- viviscentibus quasi, ut in ipsos insilirent, adjuvan- tibus fatis. Quod si adulandi studio tenerer, dicere possem etiam tuas animo meo res esse obversatas, quando a Vitellio obsidebaris, templumque Jovis op- timi accendebatur in summo urbis vertice. Ille vero bene se res suas habituras putabat, modo tu ejus ne evaderes manus. Atque adolescens tunc plane eras, neque dum qualis nunc es. Verumtamen, quia Parcis aliter est visum, Vitellius quidem, D lib. ut, c. 27. lib. tis, c. 14. lib. vi, c. ; et lib. vn c. conf. et s. c. 31. \VII, c. 7. sou lib. vill, C. 7. lent vocare eos, quibus mens est læva ; autem et Græcis esse, quibus bene vel secus constituta mens est, ad Philostratum pluribus probatum. Eusebius habet et Philostr. agnoscit, et ms. Morello visum, Editi Labebant gine lectionem ascripserat quoque Morell. lib. Ev Eusebium erat male etiam post hyi- comma ponebatur. Utrumque mendum pr eunte Philostrato sustuli. Philostrato revocata, quam quod in editis Eusebii est sic enim sequentia aptius cohærent. Nempe Philostrati eliam codices habent. (95) Κακοδαιμόνων. Infelices Romani quoque so- (96) Βασιλείαν τούτῳ. Ante scriptum erat βασι- (97) Αποβάλοι. Verior haud dubie lectio, quam (98) Σκοποῦ. Ita Philostr. Editi, εὐσκόπου. (94) Αλλους. Philostr., ἑτέρους, quam in mar- (1) Τὰ τοιαῦτα δόξ. Philostr., τὰ αὐτῶν τοιαῦτα (2) Καὶ εἰ μὲν ἠγάπων κολακευτικήν. Apud (3) Τα σά. Melior haud dubie est lectio hac, ex (4) Βιτελλίου. Philostr. addit ἐνταῦθα. (5) Εὐφθόγγων. Antea ἀφθόγγων male, HOLSTE
PG 22:856δεσμοῖς γάρ τοι αὐτὸν παραδοθῆναι προστάξαντος βασιλέως πάνυ γε ἀκολούθως ὁ Ἀπολλώνιος συνελογίσατο ὡδί πως· εἰ μὲν γόητά με ἡγῇ, πῶς δήσεις; εἰ δὲ δήσεις, πῶς γόητα εἶναι φήσεις; ἀντικρούσει γοῦν αὐτῷ τις ὡδί πως ἐκ τούτων ὁρμώμενος· εἰ μὲν οὐ γόης, πῶς λέλυταί σου τὸ σκέλος; εἰ δὲ λέλυται, πῶς οὐ γόης; καὶ εἰ τῷ ὑπομεῖναι τὸν δεσμὸν οὐ γόης, τῷ μὴ ὑπομεῖναι καὶ κατ’ αὐτὸν ὡμολόγηται γόης. καὶ αὖ πάλιν, εἰ ὑπομείνας τὸ δικαστήριον οὐ γόης, τῷ δὲ διαδρᾶναι τοῦτο καὶ τοὺς ἀμφ’ αὐτὸν βασιλέα, λέγω καὶ τοὺς ἐν κύκλῳ δορυφόρους, σαφῶς ἀναπέφανται γόης. ὃ δή μοι δοκῶ, συνῃσθημένος ὁ λόγος θεραπεύει τὸ γεγονὸς ὡς δὴ ἄνευ θυσιῶν καὶ ἐπῳδῶν ἀρρήτῳ τινὶ καὶ ὑπὲρ ἄνθρωπον δυνάμει τοῦ παραδόξου πεφηνότος. ἀλλὰ γὰρ οὐκ ἐς μακρὰν αὖθις ὁ τῆς φύσεως παραστήσεται ἔλεγχος·EUSEBII CASARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. μων, καὶ σανδαράκινον ὕδωρ, καὶ ὅσα ἄλλα εἰσῆκτα:, παρ' οἷς ἡγεῖτο θεοῖς, οὓς καὶ οὐκ ὤχνει διδασκάλους ἐπιγράφεσθαι, τίνος ἂν εἶεν παραστατικὰ ἢ τῶν τὰ οὐκ ὄντα εἶναι, καὶ τὰ ὄντα ἄπιστά ο παραδεικνύν των ; οὓς αὐτὸς γόητας ὀνομάζων, ψευδοσόφους υπάρ χειν ἀποφαίνεται. Ητοι οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ θεῖος, και ἐνάρετος, καὶ θεοῖς κεχαρισμένος, τὸ σοφίας ἀναδη σάμενος βραβεῖον, αὐτοῦ Πυθαγόρου καὶ τῶν ὅσοι μετ᾿ ἐκεῖνον θειότερος ἀληθῶς καὶ μακρῷ εὐδαιμονέ- στερος κριθείη· ἢ ἔμπαλιν, ψευδοσοφίας ἁλους, κακο δαιμόνων (95) ἀποίσεται τὰ πρωτεία. θεράποντες διακονούμενοι, πίθοι τε ὄμβρων καὶ ἀνέ- ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΓ. * Πάλιν δὲ τῇ γραφῇ περὶ μοιρῶν ἰσχύος φιλοσοφή σαι αὐτὸν ἐν Ἰωνίᾳ φησί, διδάσκοντα οὕτως άτρεπ εἶναι, ἃ κλώθουσιν, ὡς, εἰ καὶ βασιλείαν τούτῳ (96) ψηφίσαιντο, ἑτέρῳ ἤδη ὑπάρχουσαν, οὐκ ἂν ἀποκτεί νειέ τις τοῦτον, ὡς μὴ ἀφαιρεθείη ποτὲ ὑπ᾽ αὐτοῦ τὸ ἄρχειν· ἀλλὰ καὶ ἀναβιῶναι ἀποθανὼν ὑπὲρ τῶν δε ξάντων ταῖς μοίραις. Καὶ τούτοις ἐπιλέγει αὐταῖς συλλαβαῖς· « Οτῳ πέπρωται γενέσθαι τεκτονικῷ, οὗτος κἂν ἀποκοπῇ τώ χεῖρε, τεκτονικὸς ἔσται. Καὶ τῳ νίκην ἐν Ὀλυμπία δρόμου ἄρασθαι, οὗτος δ, οὐδ᾽ εἰ πηρωθείη τὸ σκέλος, ἁμαρτήσεται της νίκης. Καὶ ὅτῳ ἔνευσαν μοῖραι τὸ ἐν τοξικῇ κράτος, οὗτος, οὐδ᾽ εἰ ἀποβάλοι (97) τὰς ὄψεις, ἐκπεσείται τοῦ σκου που (98). » Τούτοις, τὸν ἄρχοντα κολακεύων, ἐπιφέ ρει λέγων· « Τὰ δὲ τῶν βασιλέων ἔλεγον, ἐς τοὺς ᾿Ακρισίους δήπου ὁρῶν, καὶ τοὺς Λαΐους, Αστυάγην τε τὸν Μήδον, καὶ πολλοὺς ἄλλους (99), εὖ τίθεσθαι τὰ τοιαῦτα δόξαντας (1)· ὧν οἱ μὲν παῖδας, οἱ δὲ ἐγ γόνους ἀποκτείνειν οἰηθέντες, ἀφηρέθησαν ὑπ' αὐ- τῶν τὸ βασιλεύειν, ἀναφύντων ἐπ' αὐτοὺς ἐξ ἀφανοῦς σὺν τῷ πεπρωμένῳ. Καὶ εἰ μὲν ἠγάπων κολακευτι κὴν (2), εἶπον ἂν καὶ τὰ σὰ (3) ἐντεθυμῆσθαι, ὅτι ἀπείληψο μὲν ὑπὸ Βιτελλίου (4), κατεπίμπρατο δὲ ὁ νεὼς τοῦ Διὸς περὶ τὰς ὀφρῦς τοῦ ἄστεος. Οδ' εὖ κεί- σεσθαι τὰ ἑαυτοῦ ἔφασκεν, εἰ μὴ διαφύγοις αὐτόν. Καίτοι μειράκιον ἱκανῶς ἦσθα, καὶ οὔπω οὗτος. Αλλ' ὅμως ἐπὶ μοίραις ἐδόκει ἕτερα· ὁ μὲν ἀπώλετο αὐταῖς βουλαῖς, σὺ δὲ τὰ ἐκείνου νῦν ἔχεις. Ἐπεὶ δὲ ἁρμονία κολακευτικῇ ἄχθομαι (δοκεῖ γάρ μοι τῶν ἐκρύθμων τε καὶ οὐκ εὐφθόγγων (5) εἶναι), τετμήσθω μοι ήδε ἡ κακοδαίμονα εὐδαίμονα λείας. βασιλείαν τῳ. αποβάλλει. ἐν ἀρχῇ δόξαντας. κολακευτικόν, πων τάδε, εὐφθόγγων - sks ctiam " spontaneo motu incedentes, æreique A servi discumbentibus ministrantes, imbrium item dolia se ac ventorum, et sandaracina aqua, et quæ alia repræsentantur ab iis, quos deos est arbitra- tus ", et quos ne præceptores quidem agnoscere est dedignatus, in quem alium competere putes, nisi in eos qui ‹ quæ non sunt ** ut esse videan- tur, et quæ sunt, ut videantur non esse, efficiunt ?, quos ipse magos appellans, spuriæ sapientiæ cul- tores esse demonstrat. Num igitur istis argumentis divinus hic, omnique virtute excultus, ipsisque diis gratissimus, sapientiæ coronatus bravio, ipso di- vinior Pythagora ejusque discipulis, beatiorque censendus erit? an contra spuriæ sapientiæ damna tus, inter infelicissimos primas feret potius? CAPUT XLIII. - B Rursum in apologetico illo scripto se in Ionia de fatorum vi ait disputasse *0*, adeo mutari non posse, quæ texunt ista, docentem, ut, si imperium huic decernant, quod in alterius nunc quidem sit potesta te, nemo illum interimere possit, ne ab illo sibi im- perium eripiatur: imo si vel interemptus fuerit, revicturum tamen eum, ut fatis decreta eveniant. Quibus sequentia ipsis iisdem syllabis subjungit : • Cuicunque fato decretum fuerit lignarius ut sit, is manibus truncetur licet, in lignarium eva- det. Et cui cursu vincere in Olympia [destinatum est,] hic, ne abscisso quidem si claudicet crure, victoria fraudabitur. Et cui ut sagittandi valeat arte Parcæ decreverint, hic vel captus oculis sagitta a scopo non aberrabit. » His vero, adulaturus impe- C ratori, subnectit et ista : • Regum autem exemplo usus sum, ad Acrisios respiciens et Laios, Astya- gemque Medum, et complures alios, qui bene sibi in hujusmodi rebus consuluisse sibi videbantur. Quo- rum alii filios, nepotes alii e medio sublatos esse putantes, ab iisdem illis spoliati sunt imperio, re- viviscentibus quasi, ut in ipsos insilirent, adjuvan- tibus fatis. Quod si adulandi studio tenerer, dicere possem etiam tuas animo meo res esse obversatas, quando a Vitellio obsidebaris, templumque Jovis op- timi accendebatur in summo urbis vertice. Ille vero bene se res suas habituras putabat, modo tu ejus ne evaderes manus. Atque adolescens tunc plane eras, neque dum qualis nunc es. Verumtamen, quia Parcis aliter est visum, Vitellius quidem, D lib. ut, c. 27. lib. tis, c. 14. lib. vi, c. ; et lib. vn c. conf. et s. c. 31. \VII, c. 7. sou lib. vill, C. 7. lent vocare eos, quibus mens est læva ; autem et Græcis esse, quibus bene vel secus constituta mens est, ad Philostratum pluribus probatum. Eusebius habet et Philostr. agnoscit, et ms. Morello visum, Editi Labebant gine lectionem ascripserat quoque Morell. lib. Ev Eusebium erat male etiam post hyi- comma ponebatur. Utrumque mendum pr eunte Philostrato sustuli. Philostrato revocata, quam quod in editis Eusebii est sic enim sequentia aptius cohærent. Nempe Philostrati eliam codices habent. (95) Κακοδαιμόνων. Infelices Romani quoque so- (96) Βασιλείαν τούτῳ. Ante scriptum erat βασι- (97) Αποβάλοι. Verior haud dubie lectio, quam (98) Σκοποῦ. Ita Philostr. Editi, εὐσκόπου. (94) Αλλους. Philostr., ἑτέρους, quam in mar- (1) Τὰ τοιαῦτα δόξ. Philostr., τὰ αὐτῶν τοιαῦτα (2) Καὶ εἰ μὲν ἠγάπων κολακευτικήν. Apud (3) Τα σά. Melior haud dubie est lectio hac, ex (4) Βιτελλίου. Philostr. addit ἐνταῦθα. (5) Εὐφθόγγων. Antea ἀφθόγγων male, HOLSTE
PG 22:857αὐτίκα γάρ τινος ἐπιστάντος αὐτῷ καὶ φήσαντος ἀφίησί σε, ὦ Ἀπολλώνιε, τουτωνὶ τῶν δεσμῶν ὁ βασιλεὺς καὶ ἐλευθέριον δεσμωτήριον συγχωρεῖ οἰκεῖν ὁ κρείττων ἢ ἄνθρωπος καὶ τῶν μελλόντων προγνώστης κωφοῦ τε ξυνιεὶς καὶ οὐ λαλέοντος ἀκούων ὑπὸ τῆς ἄγαν, ὡς εἰκός, περιχαρείας ἀποπεσὼν τῆς προγνώσεως πυνθάνεται λέγων τίς οὖν ὁ μετασκευάσων με ἐντεῦθεν; ὁ δὲ ἐγώ, ἔφη καὶ ἕπου. εἶτα καὶ λόγον ἀπολογίας ὁ θειότατος μάλα γε πεφροντισμένως συντάττει, ἀγνοῶν, ὅτι δῆτα εἰς μάτην αὐτῷ σπουδασθήσεται ἡ γραφή. οἴεται μὲν γὰρ ἀκούσεσθαι αὐτοῦ ἀπολογουμένου βασιλέα, καὶ ὡς ἀκουσομένου γε σφόδρα πιθανῶς παρασκευάζεται τὴν ἀπολογίαν, ὁ δὲ ταύτην μὴ ἀναμείνας εἰς οὐ δέον αὐτοῦ τὴν σπουδὴν κατεστήσατο. ἄκουε δὴ οὖν καὶ περὶ τούτων, οἷά φησιν ὁ ἔλεγχος· ἐπεὶ δὲ καὶ λόγος αὐτῷ συνεγράφη τις ὡς πρὸς ὕδωρ τὴν ἀπολογίαν ἀφήσοντι, ξυνεῖλε δὲ αὐτὸν ὁ τύραννος ἐς ἃς εἴρηκα ἐρωτήσεις, ἀναγεγράφθω καὶ ὁ λόγος. ὅρα δή, πῶς τοῦ μέλλοντος πορρωτάτω τυγχάνων ὁ πάντα θειότατος μετὰ πλείστης ὅσης φροντίδος ὡς πρὸς ὕδωρ τὴν ἀπολογίαν ποιησόμενος ἐσπούδαζεν.σευρά, καὶ μηδὲν ἡγοῦ τῶν σῶν ἐντεθυμῆσθαί με. » Α Διὰ τούτων δὲ ὁμοῦ τὸν ἄνδρα κόλακα, καὶ ψεύστην, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ φιλόσοφον, ὁ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας παρίστησι λόγος (6). Τοσαῦτα γὰρ πρότερον εἰπὼν κατὰ τοῦ Δομετιανοῦ, κολακεύει νῦν ὁ γεννάδας, καὶ καθυποκρίνεται, ὡς οὐδέν τι κατ' αὐτοῦ, μᾶλλον δὲ ὑπὲρ αὐτοῦ, τῶν περὶ μοιρῶν αὐτῷ καὶ ἀνάγκης ἐν Ἰωνίᾳ κεκινημένων. Ανάλαβε δῆτα τὴν ἱστορίαν, ὦ συγγραφεῦ, καὶ τῆς ἀληθείας διανήψας (7) τὰ πρότερόν σοι γραφέντα λαμπρᾷ καὶ φιλαλήθει διελθε (8) τῇ φωνῇ, μηδὲν ὑποστειλάμενος· Ως, ἐν Ἐφέσῳ διατρίβων, : ἀφίστη Δομετιανοῦ ἄν δρας (9), καὶ ὑπὲρ ἁπάντων ἐῤῥώννυε σωτηρίας· καὶ τὰς μὲν ἐπιστολιμαίους ὁμιλίας (10) οὐκ ἀσφαλεῖς αὐτοῖς ᾤετο, τῶν δὲ ἑταίρων τοὺς σωφρονεστάτους, ἄλλοτε ἄλλον ἀπολαμβάνων, Διάκονον, ἔλεγε, ποιοῦ- Β μαί σε ἀποῤῥήτου λαμπρού. Βαδίσαι δέ σε χρὴ ἐς Ῥώμην παρὰ τὸν δεῖνα, καὶ διαλεχθήναί οἱ. » Καὶ διελέγετο μὲν ὑπὲρ μοιρῶν καὶ ἀνάγκης, καὶ τὸν λόγον διῄει, ὅτι μηδὲ οἱ τύραννοι τὰ μοιρῶν οἷοι βιά- ζεσθαι. Καὶ ὡς χαλκῆς εἰκόνος ἱδρυμένης Δομετια- τοῦ πρὸς τῷ Μέλητι, ἐπιστρέψας ἐς αὐτὴν τοὺς παρ- όντας ο ανόητε, εἶπεν, ὡς πολὺ διαμαρτάνεις μοι ρῶν καὶ ἀνάγκης. ῇ γὰρ μετὰ σὲ τυραννεῦσαι πέτ πρωται, τοῦτον καὶ εἰ ἀποκτείνειας, ἀναβιώσεται. ν Ὁ δὴ μετὰ τοὺς τοίους διαλόγους κολακεύων τὸν τύ ραννον, καὶ μηδέν τι τούτων ὡς πρὸς αὐτὸν εἰρῆσθαι αὐτῷ κατειρωνευόμενος, πῶς οὐ μοχθηρίας ἁπάσης καὶ ἀνελευθερίας κριθείη ; εἰ μὴ ἄρα ψευδηγόρους τι νὰς καὶ κατηγόρους τοῦ ἀνδρὸς, οὐχὶ δὲ ἀληθεῖς συγγραφέας, θείη τις τοὺς ταῦτα μνήμῃ παραδέδω- κότας. Καὶ ποῦ τοῦ Φιλαλήθους ο οἱ παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντες, τὸ δ᾽ ἀληθὲς τιμῶντες συγγραφεῖς; » Δάμις τε ὁ φιλόσοφος, ὁ καὶ συνδια- τρίψας τῷ δηλουμένῳ, καὶ Φιλόστρατος ὁ ᾿Αθηναίος, ἀφ᾽ ὧν ταῦτα παρατίθεται· οὓς σαφῶς οὕτως ἐναν τιολογοῦντας, κομπάζοντάς τε ἀληθῶς, καὶ τοῖς μαθ χομένοις παρισταμένους ψεύστας ἐναργῶς, καὶ ἀπαιδεύτους, καὶ γόητας τῆς ἀληθείας τὸ φέγγος διήλεγξεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΔ'. Ἐπὶ πᾶσι τὸν Ἀπολλώνιον, ἀπαλλαγέντα τοῦ δι- καστηρίου, ἐν Λεβαδείᾳ ἐλθεῖν ἱστορεῖ. Βουλόμενόν (β) Ὁ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας παρίστησι λόγος. σύγγραμμα τῇ ἀληθεια διανήψας, (δ) Γραφέντα λαμπρᾷ καὶ φιλαλήθει δίελθε. Εx γραφέντα λαμπρὰ καὶ φιλαλήθη δίελθε, LIBER CONTRA HIEROCLEM. dum ista ageret consilia, male periit, tu vero que illius erant nunc possides. Sed quoniam adijato- rum cantus me offendit, (videtur enim mihi drso- nus esse ac discors,) rumpenda mihi ista est chư- da. Neque velim ut arbitreris de tuis rebus m cogitasse. His autem Apollonium adulatorem juxta et mendacem, et quidvis potius quam philo- sophum, nobis sistit historia ista, veritatis adeo studiosa. Namque idem, qui graviter adeo prius in Doniitianum fuerat invectus, nunc adulatur vir strenuus, simulatque ac si non contra ipsum ullo modo, sed pro ipso potius faciant, quos in Ionia ipse de fatis atque necessitate moverat discursus. Sume igitur in manus tuam, o scriptor, historiam, et veritati pervigilium agens, antea tibi in lit- teras relata clara voce et veritatis studium pra- C. O stulte, quam fatorum ignoras indolem atque neces eunte relege, nec te subducas huic oneri : Ut nempe commoratus Ephesi ", a Domitiano viros abalienaverit, et ut communem tuerentur liberta- tem confirmaverit: atque commercia quidem per epistolas minus tuta ipsis esse putaverit, adeoque sodalium prudentissimis, modo hoc modo alio a turba seducto, dixerit : Magni te facio arcani mini- strum. Oportet autem Romam te abire ad hunc vel illum, atque cum eo disserere. Ut item de fatis et necessitate locutus sit ", atque ostenderit oratione, quod ne tyranni quidem fatorum mutare decreta valeant. Ut porro ænea cum esset Domitiano ad Meletem fluvium posita statua, in eam ut intueren- tur, prasentes omnes permoverit, dixeritque: sitatis. Cui enim ab eis, ut post te imperet, fuit de- cretum, ille, si perimas etiam, reviviscet. › Jam ergo, qui post sermones ejusmodi adulatur tyranno, al- que nihil eorum in ipsum dictum esse simulat, quomodo omnis is nequitiæ animique illiberalis reus non agatur? Nisi forte mendaces quosdam et calumniatores Apollonii esse statuat, non veraces auctores, hæc qui memoriæ prodiderunt. Ubi jamu igitur illi Philalethis auctores, qui eruditione plu- rinum profecere, veritatisque » studiosissimni? Damnis, inquam, philosophus, qui et comes assiduus ei, de quo agitur, fuit, Atheniensisque Philostratus, a quibus ista nobis proponuntur : quos luculenter adeo sibi repugnare ipsis, jactatores certe vanissimos, et contradictionibus suis spissorum menda- ciorum convictos, indoctos item et magos lux veritatis demonstravit. D CAPUT XLIV. Postremo Apollonium judicio absolutum sese in Lebadeam recepisse memorat ". Cumque in Tro- lib. VII, c. 8. ss lib. vii, c. 9. ss lib. vul, c. 19. Ironice dictum. Nempe a veritatis studio Philostra- tum, atque istud ejus commendaverat Hierocles, ut videre est supra cap. 2. certum est: nam quomodo vertere alias potuisset : Age veritatis fonte dilutam repete hanc clara et in- genua voce? At ista lectione, fatendum ingenue, non multum lucis accedit loco obscuro. Nihil ego invenio magis probabile, quam legendum esse xal sic enim satis plana omnia, sensusque emergit non clarus tantum, verum et elegans, quem proinde, cum alium non possem, in versione etiam expressi. ms. reposui. Prior editio, alteram autem lectionem et distin- ctionem interpres quoque sequitur. HOLSTEN. enim agitur eo quein respicit Philostrati loco. magis probem. (7) Διανήψας. Acciolum in suis διανίψας legisse (9) Ανδρας. Nervam, Rufum et Orfitum, de iis (10) Ομιλίας. Philostr. ξυμβουλίας habes, quot
PG 22:858Ἀλλὰ γὰρ διεξιτητέον καὶ τὴν εἰς μάτην αὐτῷ πεποιημένην ἀπολογίαν, ἅ, ὡς πολλὰ καὶ ἄλλα ἐν ταύτῃ, Δομετιανῷ προσφωνῶν ἀπαυθαδίζεται λέγων, ὡς ἄρα Οὐεσπασιανὸς σὲ μὲν βασιλέα ἐποίησεν, ὑπ’ ἐμοῦ δὲ ἐγένετο. βαβαὶ τῆς ἀλαζονείας, ἣν οὔτι γε ὁ τυχών, ἀλλ’ οὐδὲ εἰ φιλόσοφός τις ἀληθῶς καὶ τὴν ἀνθρωπείαν ὑπεραίρων ἐγεγόνει φύσιν, ἐτερατεύσατο ἂν μὴ οὐχὶ δίκην ἀνοίας παρὰ τοῖς ἔμφροσιν ὑποσχών. εἶτα δὲ τῆς κατ’ αὐτὸν ὑποψίας ἑαυτὸν ἀπολυόμενος ταῦτα περὶ γοήτων φησίν· ἀλλὰ τοὺς γόητας ψευδοσόφους φημί, τὰ γὰρ οὐκ ὄντα εἶναι παρ’ αὐτοῖς, καὶ τὰ ὄντα ἄπιστα εἶναι. καταμάθοι δ’ οὖν τις ἔκ τε τῆς ὅλης πραγματείας καὶ τῶν ἐν μέρει δεδηλωμένων, πότερα ἐν θείοις καὶ φιλοσόφοις ἢ ἐν γόησιν αὐτὸν κατατακτέον, ἐπιστήσας οἷς τε αὐτὸς περὶ γοήτων καὶ ψευδοσόφων εἴρηκε καὶ οἷς δεδήλωκεν ἡ κατ’ αὐτὸν ἱστορία·σευρά, καὶ μηδὲν ἡγοῦ τῶν σῶν ἐντεθυμῆσθαί με. » Α Διὰ τούτων δὲ ὁμοῦ τὸν ἄνδρα κόλακα, καὶ ψεύστην, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ φιλόσοφον, ὁ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας παρίστησι λόγος (6). Τοσαῦτα γὰρ πρότερον εἰπὼν κατὰ τοῦ Δομετιανοῦ, κολακεύει νῦν ὁ γεννάδας, καὶ καθυποκρίνεται, ὡς οὐδέν τι κατ' αὐτοῦ, μᾶλλον δὲ ὑπὲρ αὐτοῦ, τῶν περὶ μοιρῶν αὐτῷ καὶ ἀνάγκης ἐν Ἰωνίᾳ κεκινημένων. Ανάλαβε δῆτα τὴν ἱστορίαν, ὦ συγγραφεῦ, καὶ τῆς ἀληθείας διανήψας (7) τὰ πρότερόν σοι γραφέντα λαμπρᾷ καὶ φιλαλήθει διελθε (8) τῇ φωνῇ, μηδὲν ὑποστειλάμενος· Ως, ἐν Ἐφέσῳ διατρίβων, : ἀφίστη Δομετιανοῦ ἄν δρας (9), καὶ ὑπὲρ ἁπάντων ἐῤῥώννυε σωτηρίας· καὶ τὰς μὲν ἐπιστολιμαίους ὁμιλίας (10) οὐκ ἀσφαλεῖς αὐτοῖς ᾤετο, τῶν δὲ ἑταίρων τοὺς σωφρονεστάτους, ἄλλοτε ἄλλον ἀπολαμβάνων, Διάκονον, ἔλεγε, ποιοῦ- Β μαί σε ἀποῤῥήτου λαμπρού. Βαδίσαι δέ σε χρὴ ἐς Ῥώμην παρὰ τὸν δεῖνα, καὶ διαλεχθήναί οἱ. » Καὶ διελέγετο μὲν ὑπὲρ μοιρῶν καὶ ἀνάγκης, καὶ τὸν λόγον διῄει, ὅτι μηδὲ οἱ τύραννοι τὰ μοιρῶν οἷοι βιά- ζεσθαι. Καὶ ὡς χαλκῆς εἰκόνος ἱδρυμένης Δομετια- τοῦ πρὸς τῷ Μέλητι, ἐπιστρέψας ἐς αὐτὴν τοὺς παρ- όντας ο ανόητε, εἶπεν, ὡς πολὺ διαμαρτάνεις μοι ρῶν καὶ ἀνάγκης. ῇ γὰρ μετὰ σὲ τυραννεῦσαι πέτ πρωται, τοῦτον καὶ εἰ ἀποκτείνειας, ἀναβιώσεται. ν Ὁ δὴ μετὰ τοὺς τοίους διαλόγους κολακεύων τὸν τύ ραννον, καὶ μηδέν τι τούτων ὡς πρὸς αὐτὸν εἰρῆσθαι αὐτῷ κατειρωνευόμενος, πῶς οὐ μοχθηρίας ἁπάσης καὶ ἀνελευθερίας κριθείη ; εἰ μὴ ἄρα ψευδηγόρους τι νὰς καὶ κατηγόρους τοῦ ἀνδρὸς, οὐχὶ δὲ ἀληθεῖς συγγραφέας, θείη τις τοὺς ταῦτα μνήμῃ παραδέδω- κότας. Καὶ ποῦ τοῦ Φιλαλήθους ο οἱ παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντες, τὸ δ᾽ ἀληθὲς τιμῶντες συγγραφεῖς; » Δάμις τε ὁ φιλόσοφος, ὁ καὶ συνδια- τρίψας τῷ δηλουμένῳ, καὶ Φιλόστρατος ὁ ᾿Αθηναίος, ἀφ᾽ ὧν ταῦτα παρατίθεται· οὓς σαφῶς οὕτως ἐναν τιολογοῦντας, κομπάζοντάς τε ἀληθῶς, καὶ τοῖς μαθ χομένοις παρισταμένους ψεύστας ἐναργῶς, καὶ ἀπαιδεύτους, καὶ γόητας τῆς ἀληθείας τὸ φέγγος διήλεγξεν. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΔ'. Ἐπὶ πᾶσι τὸν Ἀπολλώνιον, ἀπαλλαγέντα τοῦ δι- καστηρίου, ἐν Λεβαδείᾳ ἐλθεῖν ἱστορεῖ. Βουλόμενόν (β) Ὁ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας παρίστησι λόγος. σύγγραμμα τῇ ἀληθεια διανήψας, (δ) Γραφέντα λαμπρᾷ καὶ φιλαλήθει δίελθε. Εx γραφέντα λαμπρὰ καὶ φιλαλήθη δίελθε, LIBER CONTRA HIEROCLEM. dum ista ageret consilia, male periit, tu vero que illius erant nunc possides. Sed quoniam adijato- rum cantus me offendit, (videtur enim mihi drso- nus esse ac discors,) rumpenda mihi ista est chư- da. Neque velim ut arbitreris de tuis rebus m cogitasse. His autem Apollonium adulatorem juxta et mendacem, et quidvis potius quam philo- sophum, nobis sistit historia ista, veritatis adeo studiosa. Namque idem, qui graviter adeo prius in Doniitianum fuerat invectus, nunc adulatur vir strenuus, simulatque ac si non contra ipsum ullo modo, sed pro ipso potius faciant, quos in Ionia ipse de fatis atque necessitate moverat discursus. Sume igitur in manus tuam, o scriptor, historiam, et veritati pervigilium agens, antea tibi in lit- teras relata clara voce et veritatis studium pra- C. O stulte, quam fatorum ignoras indolem atque neces eunte relege, nec te subducas huic oneri : Ut nempe commoratus Ephesi ", a Domitiano viros abalienaverit, et ut communem tuerentur liberta- tem confirmaverit: atque commercia quidem per epistolas minus tuta ipsis esse putaverit, adeoque sodalium prudentissimis, modo hoc modo alio a turba seducto, dixerit : Magni te facio arcani mini- strum. Oportet autem Romam te abire ad hunc vel illum, atque cum eo disserere. Ut item de fatis et necessitate locutus sit ", atque ostenderit oratione, quod ne tyranni quidem fatorum mutare decreta valeant. Ut porro ænea cum esset Domitiano ad Meletem fluvium posita statua, in eam ut intueren- tur, prasentes omnes permoverit, dixeritque: sitatis. Cui enim ab eis, ut post te imperet, fuit de- cretum, ille, si perimas etiam, reviviscet. › Jam ergo, qui post sermones ejusmodi adulatur tyranno, al- que nihil eorum in ipsum dictum esse simulat, quomodo omnis is nequitiæ animique illiberalis reus non agatur? Nisi forte mendaces quosdam et calumniatores Apollonii esse statuat, non veraces auctores, hæc qui memoriæ prodiderunt. Ubi jamu igitur illi Philalethis auctores, qui eruditione plu- rinum profecere, veritatisque » studiosissimni? Damnis, inquam, philosophus, qui et comes assiduus ei, de quo agitur, fuit, Atheniensisque Philostratus, a quibus ista nobis proponuntur : quos luculenter adeo sibi repugnare ipsis, jactatores certe vanissimos, et contradictionibus suis spissorum menda- ciorum convictos, indoctos item et magos lux veritatis demonstravit. D CAPUT XLIV. Postremo Apollonium judicio absolutum sese in Lebadeam recepisse memorat ". Cumque in Tro- lib. VII, c. 8. ss lib. vii, c. 9. ss lib. vul, c. 19. Ironice dictum. Nempe a veritatis studio Philostra- tum, atque istud ejus commendaverat Hierocles, ut videre est supra cap. 2. certum est: nam quomodo vertere alias potuisset : Age veritatis fonte dilutam repete hanc clara et in- genua voce? At ista lectione, fatendum ingenue, non multum lucis accedit loco obscuro. Nihil ego invenio magis probabile, quam legendum esse xal sic enim satis plana omnia, sensusque emergit non clarus tantum, verum et elegans, quem proinde, cum alium non possem, in versione etiam expressi. ms. reposui. Prior editio, alteram autem lectionem et distin- ctionem interpres quoque sequitur. HOLSTEN. enim agitur eo quein respicit Philostrati loco. magis probem. (7) Διανήψας. Acciolum in suis διανίψας legisse (9) Ανδρας. Nervam, Rufum et Orfitum, de iis (10) Ομιλίας. Philostr. ξυμβουλίας habes, quot
PG 22:859δρύες τε γὰρ καὶ πτελέαι ἐνάρθρῳ καὶ θήλει φωνῇ λαλοῦσαι καὶ τρίποδες αὐτόματοι φοιτῶντες καὶ χάλκεοι θεράποντες διακονούμενοι πίθοι τε ὄμβρων καὶ ἀνέμων καὶ σανδαράκινον ὕδωρ καὶ ὅσα ἄλλα τοιαῦτα εἰσῆκται, παρ’ οἷς ἡγεῖτο θεοῖς, οὓς καὶ οὐκ ὤκνει διδασκάλους ἐπιγράφεσθαι, τίνος ἂν εἶεν παραστατικὰ ἢ τῶν τὰ οὐκ ὄντα εἶναι καὶ τὰ ὄντα ἄπιστα εἶναι παραδεικνύντων; οὓς αὐτὸς γόητας ὀνομάζων ψευδοσόφους ὑπάρχειν ἀποφαίνεται. ἤτοι οὖν ἐπὶ τούτοις ὁ θεῖος καὶ ἐνάρετος καὶ θεοῖς κεχαρισμένος τὸ σοφίας ἀναδησάμενος βραβεῖον αὐτοῦ Πυθαγόρου καὶ τῶν, ὅσοι μετ’ ἐκεῖνον, θειότερος ἀληθῶς καὶ μακρῷ εὐδαιμονέστερος ἂν κριθείη, ἢ ἔμπαλιν ψευδοσοφίας ἁλοὺς κακοδαιμόνων ἀποίσεται τὰ πρωτεῖα. Πάλιν δ’ ἐν τῇ γραφῇ περὶ Μοιρῶν ἰσχύος φιλοσοφῆσαι αὐτὸν ἐν Ἰωνίᾳ φησὶ διδάσκοντα οὕτως ἄτρεπτα εἶναι, ἃ κλώθουσιν, ὡς εἰ καὶ βασιλείαν τῳ ψηφίσαιντο ἑτέρῳ ἤδη ὑπάρχουσαν, οὐδ’ ἂν ἀποκτείνειέ τις τοῦτον, ὡς μὴ ἀφαιρεθείη ποτὲ ὑπ’ αὐτοῦ τὸ ἄρχειν, καὶ ἂν ἀναβιῴη ἀποθανὼν ὑπὲρ τῶν δοξάντων ταῖς Μοίραις.Α τε ἐς Τροφωνίου κατελθεῖν, μὴ ἐπιτρέπεσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων, γόητα καὶ τούτων ἡγουμένων αὐτόν. Καίτοι ἄξιον ἀπορῆσαι, παραθέμενον τὰς ἐν ἀρχῇ τοῦ Φιλοστράτου λέξεις, ἐν αἷς ἀπορῶν ὅ τι δὴ γύητα αὐτὸν ὑπειλήφασιν, αὐτὰ δὴ ταῦτα θαυμάζει λέγων· • Εμπεδοκλέα μὲν καὶ Πυθαγόραν, καὶ Δημόκριτον, τοῖς αὐτοῖς μάγοις ώμιληκότας, οὔπω ὑπῆχθαι τέχνῃ Πλάτωνά τε, παρὰ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἱερέων τε καὶ προφητῶν πολλὰ παρειληφότα, καὶ ταῦτα τοῖς ἰδίοις αναμίξαντα λόγοις, οὐδαμῶς δόξαι τισὶ μαγεύειν. Τουτονὶ δὲ οὔπω γινώσκεσθαι παρ' ἀνθρώποις, ότι δὴ ἀπὸ τῆς ἀληθινῆς ὡρμᾶτο σοφίας, μάγον δὲ αὐ τὸν νενομίσθαι, τῷ μάγοις Βαβυλωνίων, Ἰνδῶν τε Βραχμᾶσι καὶ τοῖς Αἰγυπτίων Γυμνοῖς ὁμιληκέναι. » Τί δῆτα οὖν εἰρήσεται πρὸς αὐτὸν, ὦ οὗτος; Τῷδε τῷ ἀνδρὶ τηλικοῦτον ἐπεχειρεῖτο, ὡς μόνον γόητε πάλαι τε καὶ νῦν νενομίσθαι εἰσέτι παρὰ τοὺς τηλικού τους ἄνδρας, οἱ τῶν αὐτῶν, ὡς φῂς, διδασκάλων πεπει- ρασμένοι (10'), διέπρεψαν μὲν καὶ καθ' οὓς ἐγνωρί- ζοντο χρόνους, καὶ ἐς τοὺς μετέπειτα δὲ τῆς σφῶν φιλοσοφίας ἀοίδιμον καταλελοίπασι τὴν ἀρετήν· εἰ μὴ ἄρα πέρα τῶν προσηκόντων ἐγχειρῶν τοῖς εὖ φρονοῦσι φανερὸς καθειστήκει; Αὐτίκα τῶν νῦν εἰ- σιν, οἳ περιέργους μηχανὰς (11), τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνα κειμένας προσηγορία, κατειληφέναι λέγουσιν. Αλλ' οὐκ ἔμοιγε φίλον τούτοις προσέχειν τὸν νοῦν· ἀλλὰ γὰρ καὶ περὶ τῆς τελευτῆς τοῦ ἀνδρὸς ἀκόλουθα τοῖς προτέροις συντάττων, οὐδὲν ἀληθὲς ἐξέφηνεν εἰδέ ναι. Τοὺς μὲν γὰρ ἐν Ἐφέσῳ τελευτῆσαι αὐτὸν ἱστο ρεῖ, τοὺς δὲ ἐν Λίνδῳ ἐς τὸ ἱερὸν τῆς ᾿Αθηνάς, ἄλλους δὲ ἐν Κρήτῃ. Καὶ τοσαύτην ἄγνοιαν τοῦ περὶ αὐτὸν τέλους κατασκεδάσας, βούλεται αὐτὸν ἐς οὐρανὸν αὐτῷ σώματι χωρῆσαι. Εσδραμόντος γὰρ ἐς ἱερὸν, φησὶ κλεισθῆναι τὰς πύλας, καί τινα ᾠδὴν ἀδόκητον παρ θένων ἐκπεσεῖν. Τὸ δὲ ᾆσμα εἶναι· « Στείχε, στείχε ἐς οὐρανὸν, στείχε. Λέγει δὲ, ὡς μήτε κενοταφίω τοῦ ἀνδρός πω περιτύχοι, καίτοι τῆς γῆς ὁπόση ἐστὶν, ἑαυτὸν ἐπελθόντα. Καὶ βούλεται αὐτῷ ἡ διάνοια μηδὲ ὅλως θανάτου τὸν ἄνδρα θίγειν. Πρότερον μὲν γὰρ ἀμφιβάλλων περὶ τοῦ τρόπου, καθ' ὃν ἐτελεύτα, ὕστερον δὲ διαῤῥήδην καὶ ἐς οὐρανὸν αὐτὸν χωρῆσαι φάσκει. Ὅθεν, ὡς δὲ τοιοῦτον ὄντα, καὶ κατὰ τὸ προ οίμιον, καὶ καθ' ὅλην τὴν γραφήν, Πυθαγόρου καὶ Εμπεδοκλέους θειότερόν φησι, καὶ παρεληλυθέναι φιλοσοφία. ράομαι. Επιτ. στικά, τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνακειμένας προσηγορία. "Ην δὲ τοῖς χρόνοις βασιλέως Δομετιανοῦ ὁ σου φώτατος Απολλώνιος ο Τυανεύς, καὶ ήκμαζε περι πολεύων καὶ πανταχοῦ ποιῶν τελέσματα εἰς τὰς πό- λεις καὶ εἰς τὰς χώρας. τελέσματα μη- χαναὶ τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνακείμεναι προσηγορία. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - phonii specum descendere affectaret, prohibitum B ab in olis esse, his quoque magum eum esse cen- sentbus. Atqui merito ejus rei suspicio obtineat, si quis contulerit ab initio Philostrato dicta ", ubi agre ferens, suspicionem quibusdam esse ortam, nagus quod sit, id ipsum admiratus inquit : « Em- pedoclem atque Pythagoram Democritumque, qui eorumdem magorum exstiterint discipuli, nunquam tamen in artis illius suspicionem venisse; Pla- tonem quoque, tametsi ab Ægyptiis sacerdotibus pro- phetisque multa accepisset, eaque suis libris inser- uisset, nequaquam tamen cuiquam magiæ addictum visum esse. De Apollonio autem nondum satis ho- minibus innotuisse, quod ingenuæ sapientiæ usus sit adjumentis, magumque creditum esse eum, quod Babyloniorum magis Brachmanibusque Indorum, ac Ægyptiis Nudis se in disciplinam dedisset.Quid igitur Philostrato responderi, amice, convenit ? Nempe vir iste ejus generis res molitus fuit, ut so- lus et olim et nostra ætate fuerit habitus magus, prææ ejuscemodi viris, qui licet eosdem, quod tu quidem ais, experti fuissent magistros, et suo ta- men ævo bona fama gavisi sunt, et posteris quoque temporibus philosophiæ suæ virtutem commenda- tissimam reliquere. Annon igitur ultra quam fas sit eum molitionibus suis processisse, quibus sana mens est omnibus manifestum sit? Suntque etiam- num hodie qui magicas machinas, quæ viri illius esse dicantur, sese dicant reperisse. At istis ani- mụm advertere nunc quidem haud placet. De morte autem etiam viri prioribus consentanea dum coa- ciunat, nulla parte veritatem rei sibi innotuisse ostendit, Alias enim Ephesi exitum ejus contigisse ait referre ", alios autem Lindi in Minerva templo, alios in Creta insula. Et cum tantum caliginis illius morti offundat, vult tamen eundem cum ipso cor- pore ad superos evolasse. Nam cum templum, prout ille ait, ingressus esset, valvas repente occlusas, inexspectatumque virginum cantum ex eo auditum esse. Cantumque fuisse istum : c Veni, veni in cœ• lum, veni. » Addit quod ne in cenotaphium quidem ejus inciderit, cum tamen ipse universum orbem, qua late patet, peragrasset. Vultque boc ipsi ani- mus, omnino mortem virum illum non attingere. Cum enim initio dubitet de modo quo vivis exces- sit, diserte deinde dicit in coelum ascendisse eum. Quamobrem eum, tantus qui sit, et in prooemio ", st lib. 1, c. 2. ss lib. viii, c. 29. se lib. 1. c. 2. quæ passim in urbibus Asiæ et Græciæ inve- niebantur, quæ Apollonii vulgo Eusebii ævo esse credebantur, ejusque adeo dicebantur esse; hoc enim est quod addit, Talium in hac ipsa historia fit mentio, lib. iv, cap. 10. Plura autem de iis habet Joannes Antiochenus in Chronogr., pag. 342, quem locum transcripsit etiam auctor Chronici Alex. En verba ejus : Inde narrat Byzantii eum te- C D lesmata adversus ciconias, Lyci fluvii exund:tiones, testudines item,et equos ferocientes fecisse. Antiochiæ ad portam urbis orientalem telesina contra ventum aquilonarem posuisse. Fusum item ex aere scor- pium in urbe inedia defodisse, columnamque ei par- vain imposuisse, quod omnes scorpios fugaverit te lesma. Aliud item adversus culices parasse, quod prolixius describitur, quam ut hic repetere vacel. Eadem vero juxta cum aliis Apollonii etiam Tzetzes recenset Chiliad. 11, hist. 60. Adde Joan.Gregorium in Observ. S., c. vur. Hic itaque Accio- lus male verterat: Neque vero hodie desunt, qui ex pertos se dicant ejus nomini invocato magicas inesse virtutes, ad superstitiosa quapiam peragenda. (10) Πεπειρασμένοι. Lege πεπειραμένοι, a πει (11) Οι περιέργους μηχανάς. Intelliguntur τελε-
PG 22:860καὶ τούτοις ἐπιλέγει αὐταῖς συλλαβαῖς ὅτῳ πέπρωται γενέσθαι τεκτονικῷ, οὗτος, κἂν ἀποκοπῇ τὼ χεῖρε, τεκτονικὸς ἔσται, καὶ ὅτῳ νίκην ἐν Ὀλυμπίᾳ δρόμου ἄρασθαι, οὗτος [δ’], οὐδ’ εἰ πηρωθείη τὸ σκέλος, ἁμαρτήσεται τῆς νίκης, καὶ ὅτῳ ἔνευσαν Μοῖραι τὸ ἐν τοξικῇ κράτος, οὗτος, οὐδ’ εἰ ἀποβάλοι τὰς ὄψεις, ἐκπεσεῖται τοῦ εὐσκόπου. τούτοις τὸν ἄρχοντα κολακεύων ἐπιφέρει λέγων τὰ δὲ τῶν βασιλέων ἔλεγον ἐς τοὺς Ἀκρισίους δήπου ὁρῶν καὶ τοὺς Λαί̈ους Ἀστυάγην τε τὸν Μῆδον καὶ πολλοὺς ἑτέρους εὖ τίθεσθαι τὰ τοιαῦτα δόξαντας, ὧν οἱ μὲν παῖδας, οἱ δὲ ἐγγόνους ἀποκτείνειν οἰηθέντες ἀφῃρέθησαν ὑπ’ αὐτῶν τὸ βασιλεύειν ἀναφύντων ἐπ’ αὐτοὺς ἐξ ἀφανοῦς ξὺν τῷ πεπρωμένῳ, καὶ εἰ μὲν ἠγάπων κολακευτικήν, εἶπον ἂν καὶ τάδε ἐντεθυμῆσθαι, ὅτε ἀπείληψο μὲν ὑπὸ Βιτελλίου, κατεπίμπρατο δὲ ὁ ναὸς τοῦ Διὸς περὶ τὰς ὀφρῦς τοῦ ἄστεος, ὁ δ’ εὖ κείσεσθαι τὰ ἑαυτοῦ ἔφασκεν, εἰ μὴ διαφύγοις αὐτόνκαίτοι μειράκιον ἱκανῶς ἦσθα, καὶ οὔπω οὗτοςἀλλ’ ὅμως, ἐπεὶ Μοίραις ἐδόκει ἕτερα, ὁ μὲν ἀπώλετο αὐταῖς βουλαῖς, σὺ δὲ τὰ ἐκείνου νῦν ἔχεις.Α τε ἐς Τροφωνίου κατελθεῖν, μὴ ἐπιτρέπεσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων, γόητα καὶ τούτων ἡγουμένων αὐτόν. Καίτοι ἄξιον ἀπορῆσαι, παραθέμενον τὰς ἐν ἀρχῇ τοῦ Φιλοστράτου λέξεις, ἐν αἷς ἀπορῶν ὅ τι δὴ γύητα αὐτὸν ὑπειλήφασιν, αὐτὰ δὴ ταῦτα θαυμάζει λέγων· • Εμπεδοκλέα μὲν καὶ Πυθαγόραν, καὶ Δημόκριτον, τοῖς αὐτοῖς μάγοις ώμιληκότας, οὔπω ὑπῆχθαι τέχνῃ Πλάτωνά τε, παρὰ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἱερέων τε καὶ προφητῶν πολλὰ παρειληφότα, καὶ ταῦτα τοῖς ἰδίοις αναμίξαντα λόγοις, οὐδαμῶς δόξαι τισὶ μαγεύειν. Τουτονὶ δὲ οὔπω γινώσκεσθαι παρ' ἀνθρώποις, ότι δὴ ἀπὸ τῆς ἀληθινῆς ὡρμᾶτο σοφίας, μάγον δὲ αὐ τὸν νενομίσθαι, τῷ μάγοις Βαβυλωνίων, Ἰνδῶν τε Βραχμᾶσι καὶ τοῖς Αἰγυπτίων Γυμνοῖς ὁμιληκέναι. » Τί δῆτα οὖν εἰρήσεται πρὸς αὐτὸν, ὦ οὗτος; Τῷδε τῷ ἀνδρὶ τηλικοῦτον ἐπεχειρεῖτο, ὡς μόνον γόητε πάλαι τε καὶ νῦν νενομίσθαι εἰσέτι παρὰ τοὺς τηλικού τους ἄνδρας, οἱ τῶν αὐτῶν, ὡς φῂς, διδασκάλων πεπει- ρασμένοι (10'), διέπρεψαν μὲν καὶ καθ' οὓς ἐγνωρί- ζοντο χρόνους, καὶ ἐς τοὺς μετέπειτα δὲ τῆς σφῶν φιλοσοφίας ἀοίδιμον καταλελοίπασι τὴν ἀρετήν· εἰ μὴ ἄρα πέρα τῶν προσηκόντων ἐγχειρῶν τοῖς εὖ φρονοῦσι φανερὸς καθειστήκει; Αὐτίκα τῶν νῦν εἰ- σιν, οἳ περιέργους μηχανὰς (11), τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνα κειμένας προσηγορία, κατειληφέναι λέγουσιν. Αλλ' οὐκ ἔμοιγε φίλον τούτοις προσέχειν τὸν νοῦν· ἀλλὰ γὰρ καὶ περὶ τῆς τελευτῆς τοῦ ἀνδρὸς ἀκόλουθα τοῖς προτέροις συντάττων, οὐδὲν ἀληθὲς ἐξέφηνεν εἰδέ ναι. Τοὺς μὲν γὰρ ἐν Ἐφέσῳ τελευτῆσαι αὐτὸν ἱστο ρεῖ, τοὺς δὲ ἐν Λίνδῳ ἐς τὸ ἱερὸν τῆς ᾿Αθηνάς, ἄλλους δὲ ἐν Κρήτῃ. Καὶ τοσαύτην ἄγνοιαν τοῦ περὶ αὐτὸν τέλους κατασκεδάσας, βούλεται αὐτὸν ἐς οὐρανὸν αὐτῷ σώματι χωρῆσαι. Εσδραμόντος γὰρ ἐς ἱερὸν, φησὶ κλεισθῆναι τὰς πύλας, καί τινα ᾠδὴν ἀδόκητον παρ θένων ἐκπεσεῖν. Τὸ δὲ ᾆσμα εἶναι· « Στείχε, στείχε ἐς οὐρανὸν, στείχε. Λέγει δὲ, ὡς μήτε κενοταφίω τοῦ ἀνδρός πω περιτύχοι, καίτοι τῆς γῆς ὁπόση ἐστὶν, ἑαυτὸν ἐπελθόντα. Καὶ βούλεται αὐτῷ ἡ διάνοια μηδὲ ὅλως θανάτου τὸν ἄνδρα θίγειν. Πρότερον μὲν γὰρ ἀμφιβάλλων περὶ τοῦ τρόπου, καθ' ὃν ἐτελεύτα, ὕστερον δὲ διαῤῥήδην καὶ ἐς οὐρανὸν αὐτὸν χωρῆσαι φάσκει. Ὅθεν, ὡς δὲ τοιοῦτον ὄντα, καὶ κατὰ τὸ προ οίμιον, καὶ καθ' ὅλην τὴν γραφήν, Πυθαγόρου καὶ Εμπεδοκλέους θειότερόν φησι, καὶ παρεληλυθέναι φιλοσοφία. ράομαι. Επιτ. στικά, τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνακειμένας προσηγορία. "Ην δὲ τοῖς χρόνοις βασιλέως Δομετιανοῦ ὁ σου φώτατος Απολλώνιος ο Τυανεύς, καὶ ήκμαζε περι πολεύων καὶ πανταχοῦ ποιῶν τελέσματα εἰς τὰς πό- λεις καὶ εἰς τὰς χώρας. τελέσματα μη- χαναὶ τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνακείμεναι προσηγορία. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA. - phonii specum descendere affectaret, prohibitum B ab in olis esse, his quoque magum eum esse cen- sentbus. Atqui merito ejus rei suspicio obtineat, si quis contulerit ab initio Philostrato dicta ", ubi agre ferens, suspicionem quibusdam esse ortam, nagus quod sit, id ipsum admiratus inquit : « Em- pedoclem atque Pythagoram Democritumque, qui eorumdem magorum exstiterint discipuli, nunquam tamen in artis illius suspicionem venisse; Pla- tonem quoque, tametsi ab Ægyptiis sacerdotibus pro- phetisque multa accepisset, eaque suis libris inser- uisset, nequaquam tamen cuiquam magiæ addictum visum esse. De Apollonio autem nondum satis ho- minibus innotuisse, quod ingenuæ sapientiæ usus sit adjumentis, magumque creditum esse eum, quod Babyloniorum magis Brachmanibusque Indorum, ac Ægyptiis Nudis se in disciplinam dedisset.Quid igitur Philostrato responderi, amice, convenit ? Nempe vir iste ejus generis res molitus fuit, ut so- lus et olim et nostra ætate fuerit habitus magus, prææ ejuscemodi viris, qui licet eosdem, quod tu quidem ais, experti fuissent magistros, et suo ta- men ævo bona fama gavisi sunt, et posteris quoque temporibus philosophiæ suæ virtutem commenda- tissimam reliquere. Annon igitur ultra quam fas sit eum molitionibus suis processisse, quibus sana mens est omnibus manifestum sit? Suntque etiam- num hodie qui magicas machinas, quæ viri illius esse dicantur, sese dicant reperisse. At istis ani- mụm advertere nunc quidem haud placet. De morte autem etiam viri prioribus consentanea dum coa- ciunat, nulla parte veritatem rei sibi innotuisse ostendit, Alias enim Ephesi exitum ejus contigisse ait referre ", alios autem Lindi in Minerva templo, alios in Creta insula. Et cum tantum caliginis illius morti offundat, vult tamen eundem cum ipso cor- pore ad superos evolasse. Nam cum templum, prout ille ait, ingressus esset, valvas repente occlusas, inexspectatumque virginum cantum ex eo auditum esse. Cantumque fuisse istum : c Veni, veni in cœ• lum, veni. » Addit quod ne in cenotaphium quidem ejus inciderit, cum tamen ipse universum orbem, qua late patet, peragrasset. Vultque boc ipsi ani- mus, omnino mortem virum illum non attingere. Cum enim initio dubitet de modo quo vivis exces- sit, diserte deinde dicit in coelum ascendisse eum. Quamobrem eum, tantus qui sit, et in prooemio ", st lib. 1, c. 2. ss lib. viii, c. 29. se lib. 1. c. 2. quæ passim in urbibus Asiæ et Græciæ inve- niebantur, quæ Apollonii vulgo Eusebii ævo esse credebantur, ejusque adeo dicebantur esse; hoc enim est quod addit, Talium in hac ipsa historia fit mentio, lib. iv, cap. 10. Plura autem de iis habet Joannes Antiochenus in Chronogr., pag. 342, quem locum transcripsit etiam auctor Chronici Alex. En verba ejus : Inde narrat Byzantii eum te- C D lesmata adversus ciconias, Lyci fluvii exund:tiones, testudines item,et equos ferocientes fecisse. Antiochiæ ad portam urbis orientalem telesina contra ventum aquilonarem posuisse. Fusum item ex aere scor- pium in urbe inedia defodisse, columnamque ei par- vain imposuisse, quod omnes scorpios fugaverit te lesma. Aliud item adversus culices parasse, quod prolixius describitur, quam ut hic repetere vacel. Eadem vero juxta cum aliis Apollonii etiam Tzetzes recenset Chiliad. 11, hist. 60. Adde Joan.Gregorium in Observ. S., c. vur. Hic itaque Accio- lus male verterat: Neque vero hodie desunt, qui ex pertos se dicant ejus nomini invocato magicas inesse virtutes, ad superstitiosa quapiam peragenda. (10) Πεπειρασμένοι. Lege πεπειραμένοι, a πει (11) Οι περιέργους μηχανάς. Intelliguntur τελε-
PG 22:862ἐπεὶ δὲ ἁρμονίᾳ κολακευτικῇ ἄχθομαι, δοκεῖ γάρ μοι τῶν ἐκρύθμων τε καὶ οὐκ εὐφθόγγων εἶναι, τετμήσθω μοι ἥδε ἡ νευρὰ καὶ μηδὲν ἡγοῦ τῶν σῶν ἐντεθυμῆσθαί με. διὰ τούτων δὲ ὁμοῦ τὸν ἄνδρα κόλακα καὶ ψεύστην καὶ πάντα μᾶλλον ἢ φιλόσοφον ὁ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας παρίστησι λόγος, τοςαῦτα γὰρ πρότερον εἰπὼν κατὰ τοῦ Δομετιανοῦ κολακεύει νῦν ὁ γεννάδας καὶ καθυποκρίνεται ὡς οὐδέν τι κατ’ αὐτοῦ, μᾶλλον δὲ ὑπὲρ αὐτοῦ τῶν περὶ Μοιρῶν αὐτῷ καὶ ἀνάγκης ἐν Ἰωνίᾳ κεκινημένων.ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΕ. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐν τούτοις περιγραφομένου τοῦ λόγου, βραχέ" ἅττα περὶ μοιρῶν καὶ εἱμαρμένης φέρε δια- λάβωμεν· ὅ τι καὶ βούλοιτο δι' ὅλης αὐτῷ τῆς ὑπου θέσεως ὁ λόγος (12), τὸ μὲν ἐφ' ἡμῖν ἀναιρῶν, ἀνάγκην δὲ εἰσάγων, καὶ εἱμαρμένην, καὶ μοίρας, διαθροῦντες· ταύτῃ γὰρ ἡμῖν ἐντελῶς καὶ ἡ ἐν δόγμασι ψευδοδοξία τἀνδρὸς διευθυνθήσεται. Εἰ δὴ οὖν, κατὰ τὸν ἀληθοῦς φιλοσοφίας λόγον, ψυχὴ πᾶσα ἀθάνατος (τὸ γὰρ ἀεικίνητον (13) ἀθάνατον, τὸ δ' ὑφ' ἑτέρου κινούμενον, παύλαν ἔχον κινήσεως, παύο λαν ἔχει ζωῆς), καὶ αἰτία ἑλομένου, Θεὸς ἀναίτιος· εἰς αἱροῖτο λόγος ἄκουσαν, οὐχὶ δὲ κατὰ προαίρεσιν, ἀψύχου δίκην σώματος ἔξωθέν ποθεν κινουμένην, καὶ ὡσπερεί νευροσπαστουμένην (14), ὧδε κἀκεῖσε τὴν ἀεικίνητον ἄγεσθαι φύσιν, μηδὲν μηδαμῶς ἐξ Ιδίας ὁρμῆς καὶ κινήσεως ἐνεργοῦσαν, μηδὲ ἐς ἑαυ τὴν τὴν τῶν δρωμένων ἀναφέρουσαν αἰτίαν· ταύτῃ τε μήτε φιλοσοφοῦσαν ἐπαινετέαν τυγχάνειν, μήτ' αὖ ψεκτὴν κακίας ἔμπλεων καὶ πονηρίας ; Τί δῆτα οὖν Εὐφράτῃ λοιδορούμενος καταμέμφη, ὦ 'ταν, εἰ μὴ παρ' ἑαυτοῦ, ἀλλ' ἐξ εἱμαρμένης ἐπὶ τὸ κέρδος ἐκδοὺς, ὡς αὐτὸς ἀξιοῖς, ὠλιγώρει φιλοσοφίας (15) ; Τί δὲ γόησιν ἐνυβρίζεις, ψευδοσόφους ἀποκαλῶν, ὑπὸ μοιρῶν, ὡς ἡγῇ, καθελκομένους ἐπὶ τὸν κακοδαίμονα βίον; Τί δὲ κακίαν ἁπλῶς ὀνομάζεις; Καὶ πονηρός τις ἀνθρώπων οὐκ ἐν δίκῃ κρίνεται παρὰ σοι, τὸν ἐξ ἀνάγκης ειμαρμένον ἀποπληρῶν ὅρον. Ὡς ἔμπαλιν, τίνι λόγῳ Πυθαγόραν σεμνολογῶν θαυμαστὸν ἐπι- γράφῃ διδάσκαλον, καὶ μοιρῶν παίγνιον, ἀλλ᾽ οὐκ ἐραστὴν ὄντα φιλοσοφίας, οὐκ ἀπολείπεις ἐπαινῶν; Φραώτης δὲ καὶ Ἰάρχας, Ινδῶν φιλόσοφοι, τί μᾶλ- λον παρὰ σοὶ θεῶν ἀπηνέγκαντο (16) δόξαν, μηδέν τι παιδείας ἴδιον (17), μηδ' ἀρετῆς ἀπενεγκάμενοι κλέος; Νέρωνος δ' ὡσαύτως καὶ Δομετιανοῦ τί οὐχὶ μοίραις καὶ ἀνάγκῃ τὴν ἀκόλαστον περιάπτεις ἀγερωχίαν, πάσης αἰτίας καὶ παντὸς ἐγκλήματος ἐλευθερῶν τοὺς ἄνδρας; ᾿Αλλὰ καὶ εἴ τῳ πέπρωται, ὡς φῂς, δρομι- κῷ, καὶ τοξικῷ, καὶ τεκτονικῷ γενέσθαι (18)· οὕτω δὴ γὰρ γόητι τὸν τρόπον ὄντι, μάγον ἀναφανῆναι· μιαι φόνῳ τε καὶ πονηρῷ, καὶ ἀκολάστῳ πάντως που ἐξ ἀνάγκης τοιόσδε τις ἀποβήσεται. Τί δῆτα οὖν περι- σοφίᾳ πράττειν νι, θρώπων ἀναφανῆναι πέπρωται ἀπὸ τοῦ κοινοῦ, μιαιφόνῳ τε καὶ πονηρῷ καὶ ἀκολάστῳ, πέπρωται ταῦτα γενέσθαι. LIBER CONTRA HIEROCLEM. et in toto opere, magis quam vel Pythagoram, vel Empedoclem ait fuisse divinum, studiisque sapien- tiæ excelluisse. sf lib. vi. C. 29; lib. vir, c. 7. lib, vult, C. lib. VIII, C. 7. c. 52. B C et sequentia si lecta fuissent viro docto, Jo. Jonsio, in libro De scriptoribus hist. philos., non potuisset in euin prolabi errorem, quo abreptus existimavit, Hierocli de fato disputata hic confutari, quorum fragmenta Stobæus nobis servavit. Unde deinde argumentum sibi nasci putavit, Cæsariensem Euse- bium non esse qui hæc scripsit, cum qui de fato scripsit Hierocles, ætate eo sit multum inferior. Platonis. sere exceperat, quem paulo planius rectiusque me expressisse arbitror. HOLSTEN. Holstenianam autem interpretationem hic nos quoque servavimus. 7. CAPUT XLV. Sed limites orationis constituentes istos, age paucis adhuc de fato, atque Parcis tractemus : quid velit [scriptori per totum opus istud doctrina, arbitrii tollens libertatem, et necessitatem inducens legesque fatales, et fatum, dispecturi : hac enim ratione accurate a nobis Apollonii in doctrina er- rores etiam redarguentur. Si est igitur (ut veræ philosophiæ doctrina tradit.) anima immortalis (si- quidem quod semper movetur, est immortale, quod autem movetur aliunde, ubi motus cessationem admiserit, vivere desinit); si item est causa electionis, et Deus culpæ est immunis; quæ ratio sibi persua- serit invitam, non sponte sua, veluti inanimum corpus, ab externo aliquo agitatam, et veluti alienis nervis mobilem, buc et illuc perpetuo motu vigentem naturam duci, nihil unquam vi propria motuque agentem, neque ad seipsam factorum a se causas referentem : atque ob id ipsum neque philosophian- tem laudem mereri, neque reprehensionem si mali- tiæ ac delictorum plena fuerit? Quid igitur, amice, Euphratem conviciis atque animadversionibus pro- sequeris ", si non suo arbitrio, sed fatali necessi tate lucro deditus, ignominia, prout tu censes, phi- losophiam aflicit? Quid magos item probris insecta- ris 38, spuriæ sapientiæ cultores appelans, qui falo tamen, juxta tuam opinionem, ad infelix istud vi- vendi genus trahuntur? Imo quid vitium omnino adhuc nominas? Neque malus quisquam jure a te damnatur, præscriptam sibi a fato necessariam le- gem dum implet. Sic versa vice, qua tu ratione Pythagoram veneratus admirabilem vocas præce- plorem ", Parcarumque ludibrium qui sit, non sapientiæ amator, laudare non cessas? Phraotes porro et larchas cur potius quam alii homines a te pro diis habentur 3, cun propriam non ferant insti tutionis atque virtutis laudem? Similique ratione Neronis et Domitiani cur fato et necessitati infrunitam haud tribuis superbiam, ab omni crimine et culpa eos absolvens? Verum si cui fato tributum est, ut, quemadmodum ais ", cursor sit, ut sagitta- rius, ut architectus ; perinde etiam ei, qui incanta- lib. vil, ss lib. viii, c. seq. et passim. dicit Philostr. 1. c. 39. se pro diis habere diserte ait loco in marg. citato. non est quidquid in eis virtutis, sed fati, eujus necessitans vis eos ad virtutem determinat. sine qua mancus hic locus videbatur. Ea vero addita omnia plana sunt, modo memineris post verbum repetere et similiter post subintelligendum (12) Δι' ὅλης αὐτῷ τῆς ὑποθ. ὁ λόγος, etc. Hæc D (13) Τὸ γὰρ ἀεικίν. Desumpta sunt ista ex Phadro (14) Νευροσπαστονμ. Hunc locum interpres mi- (15) λιγώρει φιλοσοφίας. Παρὰ τὸ πρέπον φιλο- (16) Μᾶλλον π. σοί, etc. Nempe eos μόνους ἀν- (17) Μηδέν τι παιδείας ἴδιον. Ipsorum nempe (18) Γενέσθαι. Hanc vocem addere ausus sum,
PG 22:863ἀνάλαβε δῆτα τὴν ἱστορίαν, ὦ συγγραφεῦ, καὶ τῆς μέθης διανήψας τὰ πρότερόν σοι γραφέντα λαμπρᾷ καὶ φιλαλήθει δίελθε τῇ φωνῇ, μηδὲν ὑποστειλάμενος, ὡς ἐν Ἐφέσῳ διατρίβων ἀφίστη Δομετιανοῦ τοὺς ἄνδρας καὶ ὑπὲρ τῆς ἁπάντων ἐρρώννυε σωτηρίας καὶ τὰς μὲν ἐπιστολιμαίους ὁμιλίας οὐκ ἀσφαλεῖς αὐτοῖς ᾤετο, τῶν δὲ ἑταίρων τοὺς σωφρονεστάτους ἄλλοτε ἄλλον ἀπολαμβάνων διάκονον ἔλεγε ποιοῦμαί σε ἀπορρήτου λαμπροῦ, βαδίσαι δέ σε χρὴ ἐς Ῥώμην παρὰ τὸν δεῖνα καὶ τὸν δεῖνα καὶ διαλεχθῆναί οἱ, καὶ (ὡς) διελέγετο μὲν ὑπὲρ Μοιρῶν καὶ ἀνάγκης καὶ τὸν λόγον διῄει, ὅτι μηδὲ οἱ τύραννοι τὰ Μοιρῶν οἷοι βιάζεσθαι, καὶ ὡς χαλκῆς εἰκόνος ἱδρυμένης Δομετιανοῦ πρὸς τῷ Μέλητι ἐπιστρέψας ἐς αὐτὴν τοὺς παρόντας ἀνόητε εἶπεν ὡς πολὺ διαμαρτάνεις Μοιρῶν καὶ ἀνάγκης·EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA προκηρύττοις (18); Η τί καταμέμφῃ τοῖς τὴν μοῖραν, ἀλλ' οὐ τὴν προαίρεσιν, ἀτοπωτάτοις; τί δὲ καὶ, εξ αὐτῷ σοι πέπρωτο, θείῳ ὄντι τὴν φύσιν, ὑπερᾶραι βασιλέως δόξης (19), ἐς διδασκάλων ἐφοίτας καὶ φι- λοσόφων ; 'Αραβίους (20) τε καὶ Βαβυλωνίων μάγους, καὶ σοφοὺς Ἰνδῶν ἐπολυπραγμόνεις ; Πάντα (21) γάρ που καὶ τῆς τούτων δίχα κοινωνίας τὰ ἐκ μοιρῶν ἐτελεῖτό σοι. Τί δὲ καὶ οἷς νομίζεις θεοῖς τὰ μελιτ τοῦντα, καὶ τὸν λιβανωτὸν ἐς μάτην ρίπτεις, εὐσέ Γειάν τε ἐπιμορφαζόμενος, ἐπ' εὐχὰς τρέπεσθαι τοὺς ἑταίρους παρορμᾷς; αὐτός τε εὐχόμενος, τί παρὰ θεῶν αἰτεῖς, ὁπότε καὶ τούτων τὴν εἰμαρμένην ὁμο λογεῖς κρατεῖν; Καὶ μὴν ἔδει, τοὺς ἄλλους θεούς παραμειψάμενον, ἀνάγκῃ μόνον καὶ μοίραις θύειν, Α νοστῶν τοῖς μὴ οἴοις τε τυχεῖν διορθώσεως ἀρετὴν Β καὶ τοῦ Διὸς αὐτοῦ μᾶλλον τὴν εἰμαρμένην προτι μαν. Οὕτω δ᾽ ἄν σοι θεοὶ μὲν οὐκέτ᾽ ἂν ἦσαν, καὶ εἰκότως, ἅτε μηδὲ ἀνθρώπους οἷοί τε ὠφελεῖν. Αλλά καὶ εἰ ἐπέπρωτο τοὺς Εφεσίους ἀγῶναι λοιμῷ πολ τας, τί, τἀναντία νομοθετών, παρακρούεις τὴν εἶμαι μένην; Μᾶλλον δὲ πῶς ὑπερῆρας τὴν μοῖραν, τρό παιον ὥσπερ κατ' αὐτῆς ἀράμενος ; Εἰ δὲ καὶ τῆς Κλωθοῦς ἐπὶ τῇ κόρῃ τὸ νῆμα πέρας ειλήχει, πόθεν ἐξ ὑπαρχῆς μετὰ θάνατον ἀναδησάμενος τῷ μέσῳ τὸν ἅτρακτον, ζωοποιὸς αὐτῇ παραπέφηνας; 'Αλλ' ίσως μοῖραι καὶ σεαυτὸν ἐπὶ ταῦτ᾽ ἦγον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΕ'. Οὔτι πω φήσεις κατ᾽ ἀξίαν, πολλοῦ γε δεῖ, ὅς πρὸ τῆς ἐς τοῦτο τὸ σῶμα παρόδου τῶν ἐν θαλάττῃ καὶ κύκ μασι διατριβόντων γεγονέναι σεαυτὸν λέγεις. Αλλ' ἐξ ἀνάγκης, ὡς εἰκὸς, καὶ τοῦτο. Ούκουν θαυμάσιος, οὔτε τῆς πρώτης γενέσεως καὶ τροφῆς, οὔτε τῆς ἐγκυκλίου παιδείας, οὔτε τῆς ἐν ἀκμῇ σώφρονος ἀγω γῆς, οὐκ ἀσκήσεως τῆς ἐν φιλοσοφία (22). *Ην δ' ἄρα τις μοιρῶν ἀνάγκη καὶ ἐς Βαβυλωνίους ἐλαύ νουσα· ὠθούμενος δ' ὥσπερ καὶ τῶν Ἰνδῶν ὡμίλεις σοφοῖς, καὶ ἐπὶ τοὺς Αἰγυπτίων δὲ Γυμνοὺς οὐχ ἡ προαίρεσις, οὐδ᾽ ἡ φιλοσοφίας πόθος, μοῖρα δὲ ἦγεν, ἄγχουσα καὶ ἐπὶ τὰ Γάδειρα, καὶ τὰς Ηρακλείους στήλας, ἑῷόν τε καὶ ἑσπέριον Ὠκεανὸν ἀλᾶσθαι· καὶ αὐταῖς ἀτράκτοις ἐς μάτην ἐξεδιάζετο περιστρέφε σθαι. Εἰ δὲ δὴ μετειληφέναι τι σοφίας αὐτὸν ἐκ τού των εἴποι τις, μοῖρα καὶ τούτων αἰτία, καὶ οὐκέτ' ἂν ἐν φιλομαθέσιν ὁ ἀνὴρ καταλεχθείη, οὐδ᾽ ἂν εὐλό γως θαυμασθείη, τῆς οὐ κατὰ γνώμην, ἀλλὰ κατὰ ἀνάγκην αὐτῷ πορισθείσης φιλοσοφίας. Ἐν ἴσῳ δ' ἂν συγκρινόμενος εἴη κατ' αὐτὸν Πυθαγόρας αὐτὸς καί τι τερατώδες καὶ ἀπεῤῥιμμένον ἀνδράποδον· . Αραβίων. έχεμυθίας - mentis deditus est, ut magus evadat [a fatis obve- niel]; similiterque sicario item, nebuloni, superbo; tum omnino ex necessitate talis erit. Quid igitur oberrans emendationis non capacibus virtutem pro- ponis? Aut quid in eos animadvertis, quorum fata, non vero voluntas monstrum alunt? Imo quid, si ipsi tibi fatis est destinatum, ut divina præditus in- dole imperatorem mente sublimi despicias; magi- strorum scholas frequentasti? Quid Arabas, Babylo- niorumque magos, et Indorum sapientes curiose obiisti? Omnia enim vel citra illam conversationem, quæ fatis essent decreta, tibi peragere licuisset. Quid iis item quos credis diis mellitas nequidquam placentas thuraque profundis s, et pietatis in- duens larvam discipulos ad preces convertere labo- ras ss? Imno et ipse precatus quid deos exposcis, quandoquidem his quoque fata imperare existimas? Atqui oportebat, cæteris diis omissis, uni tantum Necessitati Parcisque rem divinam te facere, su- praque Jovem ipsum venerari fatum. Ita vero dii nulli tibi amplius fuerint, et merito quidem, ut qui prodesse hominibus valeant nihil. Præterea si decre- tum fuit, ut cives Ephesii peste corripiantur ", quid contraria sanciens fato te præbes adversum ? Imo quomodo vicisti fatum, tropæum quasi de illo £tatuens? Si porro in puella Clothus jam stamina erant absumpta, quo tu pacto denuo post mortem ejus novo colum induere filo, illique esse vitæ re-. deuntis auctor potuisti? Sed te fortassis eædem Parcæ ad hæc agenda ducebant. CAPUT XLVI. Nihil profers quod ad tuam faciat dignitatem, (multum abest, qui antequam in corpus hoc esses delatus ", in eorum, qui in mari, et fluctus inter ætatem consumunt, ie fuisse censu ais. Nempe necessitatis, ut verosimile, et hoc est. Nihil ergo quo admirationem mereare, neque natales *7 tui et educatio, neque encyclios disciplina *, aeque vitæ genus temperantissinium ", neque phi- losophica exercitatio *. Nempe fatalis etiam quæ- dam erat necessitas, quæ, ad Babylonios ut profi- ciscerere, te compulit ". Vi item actus quasi Indo. rum quoque factus discipulus es : et ad Ægy- piorum Nudos non electio tua et sapientiæ studium, sed fatum te egit, collo te adigens obtorto Gadibus eliam Herculisque columnis 4, eooque atque oc- ciduo Oceano " ut oberrares: ipsoque fuso suo, ut nullo emolumento tuo hinc inde vagus discurreres, te coegit. Quod si quis sapientiæ participem fa- ctum istorum ope dicat esse; ejus quoque rei causa fatum erit, neque amplius vir ille in iis, qui di- scendi studio fervent, censebitur, neque merito , $2 C D lib. 1, c. 31. coll. lib. c. 1. lib. v, c. 38. lib. IV c. 10. ss lib. lib. !!!, c. 45. c. 25. lib. 1, c. 4-5. lib. 1, c. 7. lib. 1, c. 12-13. lib. 1, c. et 14. ** lib. 1, c. 18. lib. 111, c. 16. lib. c. ** lib. 111, c. 66, lib. v, c. 47. ' imprimis cum Domitiano, vide libri vili, cap. et 2. spici puto ad exercitium perpetuæ abstinentiæ, et Pythagoricæ, de quibus vide loca iu margine citata. ☐ (18) Προκηρύττοις. Forte προκηρύττεις. Επιτ. (19) Υπεράραι βασιλ. δόξ. Respicit ad gesta (20) Αραβίους. Morell. in margine ascripsit (21) Πάντα. Morell. in margine habet πάντως. (22) 'Ασκήσεως τῆς ἐν φιλοσοφίᾳ. Maxime re
PG 22:864ᾧ γὰρ μετὰ σὲ τυραννεῦσαι πέπρωται, τοῦτον καὶ εἰ ἀποκτείνειας, ἀναβιώσεται. ὁ δὴ μετὰ τοὺς τοιουσδὶ λόγους κολακεύων τὸν τύραννον καὶ μηδέν τι τούτων ὡς πρὸς αὐτὸν εἰρῆσθαι αὑτῷ κατειρωνευόμενος πῶς οὐ μοχθηρίας ἁπάσης (ἂν) καὶ ἀνελευθερίας κριθείη, εἰ μὴ ἄρα ψευδηγόρους τινὰς καὶ κατηγόρους τοῦ ἀνδρός, οὐχὶ δὲ ἀληθεῖς συγγραφέας θείη τις τοὺς ταῦτα μνήμῃ παραδεδωκότας; καὶ ποῦ τοῦ Φιλαλήθους οἱ παιδεύσεως μὲν ἐπὶ πλεῖστον ἥκοντες, τὸ δ’ ἀληθὲς τιμῶντες συγγραφεῖς Δάμις τε ὁ φιλόσοφος ὁ καὶ συνδιατρίψας τῷ δηλουμένῳ καὶ Φιλόστρατος ὁ Ἀθηναῖος, ἀφ’ ὧν ταῦτα παρατίθεται, οὓς σαφῶς οὕτως ἐναντιολογοῦντας κομπάζοντάς τε ἀληθῶς καὶ τοῖς μαχομένοις παρισταμένους ψεύστας ἐναργῶς καὶ ἀπαιδεύτους καὶ γόητας τῆς ἀληθείας τὸ φέγγος διήλεγξεν; ἐπὶ πᾶσι τὸν Ἀπολλώνιον ἀπαλλαγέντα τοῦ δικαστηρίου ἐν Λεβαδείᾳ [ἐλθεῖν] ἱστορεῖ βουλόμενον εἰς Τροφωνίου κατελθεῖν μὴ ἐπιτρέπεσθαι πρὸς τῶν ἐπιχωρίων γόητα καὶ τούτων ἡγουμένων αὐτόν.EUSEBII CAESARIENSIS OPP. PARS II. APOLOGETICA προκηρύττοις (18); Η τί καταμέμφῃ τοῖς τὴν μοῖραν, ἀλλ' οὐ τὴν προαίρεσιν, ἀτοπωτάτοις; τί δὲ καὶ, εξ αὐτῷ σοι πέπρωτο, θείῳ ὄντι τὴν φύσιν, ὑπερᾶραι βασιλέως δόξης (19), ἐς διδασκάλων ἐφοίτας καὶ φι- λοσόφων ; 'Αραβίους (20) τε καὶ Βαβυλωνίων μάγους, καὶ σοφοὺς Ἰνδῶν ἐπολυπραγμόνεις ; Πάντα (21) γάρ που καὶ τῆς τούτων δίχα κοινωνίας τὰ ἐκ μοιρῶν ἐτελεῖτό σοι. Τί δὲ καὶ οἷς νομίζεις θεοῖς τὰ μελιτ τοῦντα, καὶ τὸν λιβανωτὸν ἐς μάτην ρίπτεις, εὐσέ Γειάν τε ἐπιμορφαζόμενος, ἐπ' εὐχὰς τρέπεσθαι τοὺς ἑταίρους παρορμᾷς; αὐτός τε εὐχόμενος, τί παρὰ θεῶν αἰτεῖς, ὁπότε καὶ τούτων τὴν εἰμαρμένην ὁμο λογεῖς κρατεῖν; Καὶ μὴν ἔδει, τοὺς ἄλλους θεούς παραμειψάμενον, ἀνάγκῃ μόνον καὶ μοίραις θύειν, Α νοστῶν τοῖς μὴ οἴοις τε τυχεῖν διορθώσεως ἀρετὴν Β καὶ τοῦ Διὸς αὐτοῦ μᾶλλον τὴν εἰμαρμένην προτι μαν. Οὕτω δ᾽ ἄν σοι θεοὶ μὲν οὐκέτ᾽ ἂν ἦσαν, καὶ εἰκότως, ἅτε μηδὲ ἀνθρώπους οἷοί τε ὠφελεῖν. Αλλά καὶ εἰ ἐπέπρωτο τοὺς Εφεσίους ἀγῶναι λοιμῷ πολ τας, τί, τἀναντία νομοθετών, παρακρούεις τὴν εἶμαι μένην; Μᾶλλον δὲ πῶς ὑπερῆρας τὴν μοῖραν, τρό παιον ὥσπερ κατ' αὐτῆς ἀράμενος ; Εἰ δὲ καὶ τῆς Κλωθοῦς ἐπὶ τῇ κόρῃ τὸ νῆμα πέρας ειλήχει, πόθεν ἐξ ὑπαρχῆς μετὰ θάνατον ἀναδησάμενος τῷ μέσῳ τὸν ἅτρακτον, ζωοποιὸς αὐτῇ παραπέφηνας; 'Αλλ' ίσως μοῖραι καὶ σεαυτὸν ἐπὶ ταῦτ᾽ ἦγον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΕ'. Οὔτι πω φήσεις κατ᾽ ἀξίαν, πολλοῦ γε δεῖ, ὅς πρὸ τῆς ἐς τοῦτο τὸ σῶμα παρόδου τῶν ἐν θαλάττῃ καὶ κύκ μασι διατριβόντων γεγονέναι σεαυτὸν λέγεις. Αλλ' ἐξ ἀνάγκης, ὡς εἰκὸς, καὶ τοῦτο. Ούκουν θαυμάσιος, οὔτε τῆς πρώτης γενέσεως καὶ τροφῆς, οὔτε τῆς ἐγκυκλίου παιδείας, οὔτε τῆς ἐν ἀκμῇ σώφρονος ἀγω γῆς, οὐκ ἀσκήσεως τῆς ἐν φιλοσοφία (22). *Ην δ' ἄρα τις μοιρῶν ἀνάγκη καὶ ἐς Βαβυλωνίους ἐλαύ νουσα· ὠθούμενος δ' ὥσπερ καὶ τῶν Ἰνδῶν ὡμίλεις σοφοῖς, καὶ ἐπὶ τοὺς Αἰγυπτίων δὲ Γυμνοὺς οὐχ ἡ προαίρεσις, οὐδ᾽ ἡ φιλοσοφίας πόθος, μοῖρα δὲ ἦγεν, ἄγχουσα καὶ ἐπὶ τὰ Γάδειρα, καὶ τὰς Ηρακλείους στήλας, ἑῷόν τε καὶ ἑσπέριον Ὠκεανὸν ἀλᾶσθαι· καὶ αὐταῖς ἀτράκτοις ἐς μάτην ἐξεδιάζετο περιστρέφε σθαι. Εἰ δὲ δὴ μετειληφέναι τι σοφίας αὐτὸν ἐκ τού των εἴποι τις, μοῖρα καὶ τούτων αἰτία, καὶ οὐκέτ' ἂν ἐν φιλομαθέσιν ὁ ἀνὴρ καταλεχθείη, οὐδ᾽ ἂν εὐλό γως θαυμασθείη, τῆς οὐ κατὰ γνώμην, ἀλλὰ κατὰ ἀνάγκην αὐτῷ πορισθείσης φιλοσοφίας. Ἐν ἴσῳ δ' ἂν συγκρινόμενος εἴη κατ' αὐτὸν Πυθαγόρας αὐτὸς καί τι τερατώδες καὶ ἀπεῤῥιμμένον ἀνδράποδον· . Αραβίων. έχεμυθίας - mentis deditus est, ut magus evadat [a fatis obve- niel]; similiterque sicario item, nebuloni, superbo; tum omnino ex necessitate talis erit. Quid igitur oberrans emendationis non capacibus virtutem pro- ponis? Aut quid in eos animadvertis, quorum fata, non vero voluntas monstrum alunt? Imo quid, si ipsi tibi fatis est destinatum, ut divina præditus in- dole imperatorem mente sublimi despicias; magi- strorum scholas frequentasti? Quid Arabas, Babylo- niorumque magos, et Indorum sapientes curiose obiisti? Omnia enim vel citra illam conversationem, quæ fatis essent decreta, tibi peragere licuisset. Quid iis item quos credis diis mellitas nequidquam placentas thuraque profundis s, et pietatis in- duens larvam discipulos ad preces convertere labo- ras ss? Imno et ipse precatus quid deos exposcis, quandoquidem his quoque fata imperare existimas? Atqui oportebat, cæteris diis omissis, uni tantum Necessitati Parcisque rem divinam te facere, su- praque Jovem ipsum venerari fatum. Ita vero dii nulli tibi amplius fuerint, et merito quidem, ut qui prodesse hominibus valeant nihil. Præterea si decre- tum fuit, ut cives Ephesii peste corripiantur ", quid contraria sanciens fato te præbes adversum ? Imo quomodo vicisti fatum, tropæum quasi de illo £tatuens? Si porro in puella Clothus jam stamina erant absumpta, quo tu pacto denuo post mortem ejus novo colum induere filo, illique esse vitæ re-. deuntis auctor potuisti? Sed te fortassis eædem Parcæ ad hæc agenda ducebant. CAPUT XLVI. Nihil profers quod ad tuam faciat dignitatem, (multum abest, qui antequam in corpus hoc esses delatus ", in eorum, qui in mari, et fluctus inter ætatem consumunt, ie fuisse censu ais. Nempe necessitatis, ut verosimile, et hoc est. Nihil ergo quo admirationem mereare, neque natales *7 tui et educatio, neque encyclios disciplina *, aeque vitæ genus temperantissinium ", neque phi- losophica exercitatio *. Nempe fatalis etiam quæ- dam erat necessitas, quæ, ad Babylonios ut profi- ciscerere, te compulit ". Vi item actus quasi Indo. rum quoque factus discipulus es : et ad Ægy- piorum Nudos non electio tua et sapientiæ studium, sed fatum te egit, collo te adigens obtorto Gadibus eliam Herculisque columnis 4, eooque atque oc- ciduo Oceano " ut oberrares: ipsoque fuso suo, ut nullo emolumento tuo hinc inde vagus discurreres, te coegit. Quod si quis sapientiæ participem fa- ctum istorum ope dicat esse; ejus quoque rei causa fatum erit, neque amplius vir ille in iis, qui di- scendi studio fervent, censebitur, neque merito , $2 C D lib. 1, c. 31. coll. lib. c. 1. lib. v, c. 38. lib. IV c. 10. ss lib. lib. !!!, c. 45. c. 25. lib. 1, c. 4-5. lib. 1, c. 7. lib. 1, c. 12-13. lib. 1, c. et 14. ** lib. 1, c. 18. lib. 111, c. 16. lib. c. ** lib. 111, c. 66, lib. v, c. 47. ' imprimis cum Domitiano, vide libri vili, cap. et 2. spici puto ad exercitium perpetuæ abstinentiæ, et Pythagoricæ, de quibus vide loca iu margine citata. ☐ (18) Προκηρύττοις. Forte προκηρύττεις. Επιτ. (19) Υπεράραι βασιλ. δόξ. Respicit ad gesta (20) Αραβίους. Morell. in margine ascripsit (21) Πάντα. Morell. in margine habet πάντως. (22) 'Ασκήσεως τῆς ἐν φιλοσοφίᾳ. Maxime re
PG 22:865καίτοι ἄξιον ἀπορῆσαι παραθέμενον τὰς ἐν ἀρχῇ τοῦ Φιλοστράτου λέξεις, ἐν αἷς ἀπορῶν, ὅτι δὴ γόητα αὐτὸν ὑπειλήφασιν αὐτὰ δὴ ταῦτα θαυμάζει λέγων Ἐμπεδοκλέα μὲν καὶ Πυθαγόραν καὶ Δημόκριτον τοῖς αὐτοῖς μάγοις ὡμιληκότας οὔπω ὑπῆχθαι τέχνῃ, Πλάτωνά τε παρὰ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ ἱερέων τε καὶ προφητῶν πολλὰ παρειληφότα καὶ ταῦτα τοῖς ἰδίοις ἀναμίξαντα λόγοις οὐδαμῶς δόξαι τισὶ μαγεύειν, τουτονὶ δὲ οὔπω γιγνώσκεσθαι παρ’ ἀνθρώποις, ὅτι δὴ ἀπὸ τῆς ἀληθινῆς ὁρμῷτο σοφίας, μάγον δὲ αὐτὸν πάλαι τε καὶ εἰσέτι νῦν νενομίσθαι τῷ μάγοις Βαβυλωνίων Ἰνδῶν τε Βραχμᾶσι καὶ τοῖς Αἰγυπτίων Γυμνοῖς ὡμιληκέναι. τί δῆτα οὖν εἰρήσεται πρὸς αὐτόν;Σωκράτης δ' αὐτὸς φιλοσοφίας ὑπεραποθνήσκων καὶ οἱ τοῦτον θανάτου ἄξιον γραψάμενοι· Διογένης τε καὶ τὰ ᾿Αθηναίων μειράκια. Καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν ὁ σοφώ- τατος οὐκ ἂν διαφέροι τοῦ ἀφρονεστάτου, καὶ ὁ ἀδι- κώτατος τοῦ δικαιοτάτου, ὅ τε ἀκόλαστος τοῦ σωφρο- νεστάτου, καὶ ὁ δειλότατος τοῦ ἀνδρειοτάτου, είμαρ μένης καὶ μοιρῶν παιγνίων τούτων ἁπάντων ἀναδε δειγμένων. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΖ'. ᾿Αλλὰ γὰρ πρὸς ταῦτα ὁ κήρυξ τῆς ἀληθείας βοή σεται, λέγων· τὰ ἄνθρωποι, θνητὸν καὶ ἐπίκαιρον γένος, ποῖ δὴ φέρεσθε, τὸν τῆς ἀκρασίας ἄκρατον Β ἐμπιόντες; λήξατε ποτε, καὶ διανήψατε τῆς μέθης, καὶ διανοίας ὀρθοῖς ὄμμασι τὸ σεμνὸν τῆς ἀληθείας ἐνοπτρίσασθε πρόσωπον. Οὐ θέμις ἀλήθειαν πολεμεῖν ἑαυτῇ καὶ μάχεσθαι· οὐδὲ δυοῖν ἐναντιωτάτοιν μίαν ὑφεστάναι καὶ τὴν αὐτὴν αἰτίαν. Τῆς τοῦ Θεοῦ προ- νοίας τὰ πάντα κρατούσης, θείοις (23) νόμοις διατέ τακται τὸ πᾶν. Ανθρώπων τε ψυχῆς ὄρος αυτοκρά τερά τε καὶ κριτήν, ἡγεμόνα τε καὶ κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ καθίστησι· φυσικοῖς νόμοις καὶ φιλοσόφων δέγμασιν ἐκδιδάσκων, ὡς ἄρα τῶν ὄντων τὰ μὲν ἔστιν ἐφ' ἡμῖν, τὰ δὲ οὐκ ἐφ᾽ ἡμῖν. Καὶ ἐφ' ἡμῖν μὲν ὅσα γένοιτ' ἂν κατὰ προαίρεσίν τε καὶ πράξιν (24), ἃ καὶ φύσει ελεύθερα (25), ἀκώλυτα, ἀπαρεμπόδιστα τυγ χάνει· τὰ δὲ οὐκ ἐφ' ἡμῖν ἀσθενῆ, δοῦλα, κωλυτά, ἀλλά τρια, ἃ καὶ περὶ τὸ σῶμα, καὶ τὰ ἐκτὸς, ἄψυχά τε ὄντα καὶ ἄλογα, καὶ πάντη τῆς ἰδίας τοῦ λογικοῦ ζώου φύσεως ἀλλοτρίαν τὴν ὑπόστασιν ἔχει. Τῶν δ' ἐφ' ἡμῖν τὴν ἐπὶ θάτερα ὁρμὴν ἀρετῆς τε καὶ κακίας ἕκαστος ἐν αὐτῇ κέκτηται προαιρέσει. Καὶ τὸ μὲν τῶν ὅλων δεσπόζον σε καὶ ἡγεμονοῦν εὐθέως περαίνει (26), κατὰ φύσιν περιπορευόμενον· τῷδ' αἰεὶ συνέπεται δίκη, τῶν ἀπο- λειπομένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός· τῶν δ' ἐπὶ τὰς πράξεις ὁρμῶν οὐ μοίρας, οὐδὲ εἰμαρμένης, οὐδ' ἀνάγκης αἰτία (27)· αἰτία ἑλομένου · Θεὸς ἀναίτιος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΗ'. Εἰ δὴ θρασύνοντό τις, τῶν ἐφ' ἡμῖν ἄρτι πολεμῶν, μὴ παρακαλυπτέσθω. Οὗτος ἀθεότητα ἀναφανδόν ἐξαγορευέτω, μὴ πρόνοιαν, μὴ Θεὸν, μηδέ τι ἄλλο, θείοις αἰτίαν, τῆς τ. Θ. προν. τ. π. κρατούσης. Θείοις καὶ πρᾶξιν δρέξις πράξεως προαίρεσις ει πρᾶξις ἐφ' ἡμῖν ἑνὶ λόγῳ ὅσα ἡμέτερα ΕΡΓΑ. πρᾶξιν παραινεί Τὸ ἐνθέως LIBER CONTRA HIEROCLEM. A existimationem consequetur ob sapientiam, quam non electione sua, sed necessitate ductus sibi com- paravit. Eademque, juxta eum si comparatio insti- tuatur, ratio erit ipsius Pythagoræ, et mancipii alicujus præstigiis dediti, et nullius pretii: ipsius- que Socratis mortem pro philosophia oppetentis et eorum qui eum capitali supplicio afficiendum decre- verunt : Diogenis item et Atticorum adolescentulo- rum. Uique paucis absolvam, sapientissimus et stolidissimus mortalium nihil different, nihil in- justissimus maximeque justus, lascivus maxime et continentissimus, timidissimus et fortissimus di- stabunt, si eos omnes necessitatis et fati merum constet esse ludibrium. C CAPUT XLVII. Sed enim contra hæc præco veritatis inclamabit dicens Heus homines, mortale et exigui temporis genus, quo ferimini incontinentiæ mero ebrii? de- sinje demum, e crapula expergiscimini, rectisque mentis oculis augustam veritatis intuemini faciem. Fas enim non est sibi ipsi repugnare veritatem, ac a se dissentire. Neque duobus inter se maxime con- trariis unam eamdemque causam subesse. Divinæ Providentiæ omnia continentis legibus divinis uni- versum hoc regitur. Definita autem animæ huma- na potentia, principem eum ac judicem, recto- rem et dominum sui ipsius constituit: juxta na- turæ leges et philosophorum placita eum docens, rerum alias esse in potestate nostra, alias vero non esse. Et in nostra quidem potestate esse posita omnia quæ ab electione nostra et operatione pendent, cum quibus et ita a natura comparatum est, ut libera sint, nec prohiberi a quopiam vel impediri queant. Quæ vero in potestate nostra non sunt, ea indirna sunt, obnoxia servituti, nihilque ad nos attinent, ad corpus pertinentia et res exter- nas, animo et ratione destituta, atque omnino di- versam a natura animalis ratione præditi naturamı habentia. In eis vero quæ sunt in potestate nostra, ad alterutram partem propensionem, vel cum vir- tute, vel cum vitio conjunctam, in electione sua unusquisque positam habet. Porro autem Dominus et rector omnium recta ratione singula transigit, per universam commeans naturam. Hunc assidue sequitur Nemesis, eorum qui a divina lege discesserint vindex. Ad agendum autem quod feramur, non in Parcis ſatove et necessitate est culpa, sed culpa est in eligente; Deus omni culpa vacat. etc. Ita distinguendum putavimus. Nam in editis erat etc. tio ut et ms. Reg. hic habent. Et ita interpres in suo codice repererat, vertens quæ ex electione actuque proveniunt. At de emendatione nostra (qua in locum substituitur) nemo dubitabit, qui Epictetuni ejusque commenta- torem Simplicium vel a limine inspexit. HOLSTEN. Sed ego qui utrumque inspexi, de emendatione tamen Holsteniana dubito. Præterquam enim quod longe aptius sibi mutuo re- spondeant, ipse Epictetus esse ait CAPUT XLVIII. Quod si igitur aliquis nimiuni audacter se gerat, in potestate nostra quæ sunt impugnans, eum la- tere non patiamur ulterius. Imo impietatem talis Igitur fde omnium co- dicum hic retinere non dubito. Epicteti deprompta Enchiridio sunt, quod vide c. 2. quod in editis erat omnibus. Et certe ve ram lectionem invenerat etiam in suis Acciolus; ita enim vertebat: Deus porro Dominus rerum omnium princepsque, recta ratione singula transigit. Quod et nos retinuimus. opponitur cæcis fatalis necessitatis motibus. derat, oscitanter hæc describentium, atque voce bis repetita turbatorum, restitui, non in gratiis, ut confido, Musarum. (23) Αἰτίαν. Τῆς τ. Θεοῦ προν. τ. π. κρατούσης, (24) Κατὰ προαίρεσίν τε καὶ πράξιν. Prior edi- (25) "Α καὶ φύσει ελεύθερα. Hæc itidem ex (26) Περαίνει. Ita ex conjectura restituebam pro (27) Αιτία. Vocem quæ librariorum vitio exci.
PG 22:866ὦ οὗτος, τῷδε τῷ ἀνδρὶ τί τοιοῦτο ἐπεχειρεῖτο, ὡς μόνον γόητα πάλαι τε καὶ εἰσέτι νῦν νενομίσθαι παρὰ τοὺς τηλικούτους ἄνδρας, οἳ τῶν αὐτῶν αὐτῷ, ὡς φῄς, διδασκάλων πεπειραμένοι διέπρεψαν μὲν καὶ καθ’ οὓς ἐγνωρίζοντο χρόνους καὶ εἰς τοὺς μετέπειτα δὲ τῆς σφῶν φιλοσοφίας ἀοίδιμον καταλελοίπασι τὴν ἀρετήν, εἰ μὴ ἄρα πέρα τῶν προσηκόντων ἐγχειρῶν τοῖς εὖ φρονοῦσι φανερὸς καθειστήκει, αὐτίκα τῶν νῦν εἰσιν, οἳ περιέργους μηχανὰς τῇ τοῦ ἀνδρὸς ἀνακειμένας προσηγορίᾳ κατειληφέναι λέγουσιν. ἀλλ’ οὐκ ἔμοιγε τούτοις φίλον προσέχειν τὸν νοῦν. ἀλλὰ γὰρ καὶ περὶ τῆς τελευτῆς τἀνδρὸς ἀκόλουθα τοῖς προτέροις συντάττων οὐδὲν ἀληθὲς ἐξέφηνεν εἰδέναι, τοὺς μὲν γὰρ ἐν Ἐφέσῳ τελευτῆσαι αὐτὸν ἱστορεῖν, τοὺς δὲ ἐν Λίνδῳ (παρελθόντα) ἐς τὸ ἱερὸν τῆς Ἀθηνᾶς, ἄλλους δὲ ἐν Κρήτῃ, καὶ τοσαύτην ἄγνοιαν τοῦ περὶ αὐτὸν τέλους κατασκεδάσας βούλεται αὐτὸν ἐς οὐρανὸν αὐτῷ σώματι χωρῆσαι. ἐσδραμόντος γὰρ ἐς ἱερόν φησι κλεισθῆναι τὰς πύλας καὶ τινὰ ᾠδὴν ἀδόκητον παρθένων ἐκπεσεῖν, τὸ δὲ ᾆσμα εἶναι·Σωκράτης δ' αὐτὸς φιλοσοφίας ὑπεραποθνήσκων καὶ οἱ τοῦτον θανάτου ἄξιον γραψάμενοι· Διογένης τε καὶ τὰ ᾿Αθηναίων μειράκια. Καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν ὁ σοφώ- τατος οὐκ ἂν διαφέροι τοῦ ἀφρονεστάτου, καὶ ὁ ἀδι- κώτατος τοῦ δικαιοτάτου, ὅ τε ἀκόλαστος τοῦ σωφρο- νεστάτου, καὶ ὁ δειλότατος τοῦ ἀνδρειοτάτου, είμαρ μένης καὶ μοιρῶν παιγνίων τούτων ἁπάντων ἀναδε δειγμένων. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΖ'. ᾿Αλλὰ γὰρ πρὸς ταῦτα ὁ κήρυξ τῆς ἀληθείας βοή σεται, λέγων· τὰ ἄνθρωποι, θνητὸν καὶ ἐπίκαιρον γένος, ποῖ δὴ φέρεσθε, τὸν τῆς ἀκρασίας ἄκρατον Β ἐμπιόντες; λήξατε ποτε, καὶ διανήψατε τῆς μέθης, καὶ διανοίας ὀρθοῖς ὄμμασι τὸ σεμνὸν τῆς ἀληθείας ἐνοπτρίσασθε πρόσωπον. Οὐ θέμις ἀλήθειαν πολεμεῖν ἑαυτῇ καὶ μάχεσθαι· οὐδὲ δυοῖν ἐναντιωτάτοιν μίαν ὑφεστάναι καὶ τὴν αὐτὴν αἰτίαν. Τῆς τοῦ Θεοῦ προ- νοίας τὰ πάντα κρατούσης, θείοις (23) νόμοις διατέ τακται τὸ πᾶν. Ανθρώπων τε ψυχῆς ὄρος αυτοκρά τερά τε καὶ κριτήν, ἡγεμόνα τε καὶ κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ καθίστησι· φυσικοῖς νόμοις καὶ φιλοσόφων δέγμασιν ἐκδιδάσκων, ὡς ἄρα τῶν ὄντων τὰ μὲν ἔστιν ἐφ' ἡμῖν, τὰ δὲ οὐκ ἐφ᾽ ἡμῖν. Καὶ ἐφ' ἡμῖν μὲν ὅσα γένοιτ' ἂν κατὰ προαίρεσίν τε καὶ πράξιν (24), ἃ καὶ φύσει ελεύθερα (25), ἀκώλυτα, ἀπαρεμπόδιστα τυγ χάνει· τὰ δὲ οὐκ ἐφ' ἡμῖν ἀσθενῆ, δοῦλα, κωλυτά, ἀλλά τρια, ἃ καὶ περὶ τὸ σῶμα, καὶ τὰ ἐκτὸς, ἄψυχά τε ὄντα καὶ ἄλογα, καὶ πάντη τῆς ἰδίας τοῦ λογικοῦ ζώου φύσεως ἀλλοτρίαν τὴν ὑπόστασιν ἔχει. Τῶν δ' ἐφ' ἡμῖν τὴν ἐπὶ θάτερα ὁρμὴν ἀρετῆς τε καὶ κακίας ἕκαστος ἐν αὐτῇ κέκτηται προαιρέσει. Καὶ τὸ μὲν τῶν ὅλων δεσπόζον σε καὶ ἡγεμονοῦν εὐθέως περαίνει (26), κατὰ φύσιν περιπορευόμενον· τῷδ' αἰεὶ συνέπεται δίκη, τῶν ἀπο- λειπομένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός· τῶν δ' ἐπὶ τὰς πράξεις ὁρμῶν οὐ μοίρας, οὐδὲ εἰμαρμένης, οὐδ' ἀνάγκης αἰτία (27)· αἰτία ἑλομένου · Θεὸς ἀναίτιος. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΜΗ'. Εἰ δὴ θρασύνοντό τις, τῶν ἐφ' ἡμῖν ἄρτι πολεμῶν, μὴ παρακαλυπτέσθω. Οὗτος ἀθεότητα ἀναφανδόν ἐξαγορευέτω, μὴ πρόνοιαν, μὴ Θεὸν, μηδέ τι ἄλλο, θείοις αἰτίαν, τῆς τ. Θ. προν. τ. π. κρατούσης. Θείοις καὶ πρᾶξιν δρέξις πράξεως προαίρεσις ει πρᾶξις ἐφ' ἡμῖν ἑνὶ λόγῳ ὅσα ἡμέτερα ΕΡΓΑ. πρᾶξιν παραινεί Τὸ ἐνθέως LIBER CONTRA HIEROCLEM. A existimationem consequetur ob sapientiam, quam non electione sua, sed necessitate ductus sibi com- paravit. Eademque, juxta eum si comparatio insti- tuatur, ratio erit ipsius Pythagoræ, et mancipii alicujus præstigiis dediti, et nullius pretii: ipsius- que Socratis mortem pro philosophia oppetentis et eorum qui eum capitali supplicio afficiendum decre- verunt : Diogenis item et Atticorum adolescentulo- rum. Uique paucis absolvam, sapientissimus et stolidissimus mortalium nihil different, nihil in- justissimus maximeque justus, lascivus maxime et continentissimus, timidissimus et fortissimus di- stabunt, si eos omnes necessitatis et fati merum constet esse ludibrium. C CAPUT XLVII. Sed enim contra hæc præco veritatis inclamabit dicens Heus homines, mortale et exigui temporis genus, quo ferimini incontinentiæ mero ebrii? de- sinje demum, e crapula expergiscimini, rectisque mentis oculis augustam veritatis intuemini faciem. Fas enim non est sibi ipsi repugnare veritatem, ac a se dissentire. Neque duobus inter se maxime con- trariis unam eamdemque causam subesse. Divinæ Providentiæ omnia continentis legibus divinis uni- versum hoc regitur. Definita autem animæ huma- na potentia, principem eum ac judicem, recto- rem et dominum sui ipsius constituit: juxta na- turæ leges et philosophorum placita eum docens, rerum alias esse in potestate nostra, alias vero non esse. Et in nostra quidem potestate esse posita omnia quæ ab electione nostra et operatione pendent, cum quibus et ita a natura comparatum est, ut libera sint, nec prohiberi a quopiam vel impediri queant. Quæ vero in potestate nostra non sunt, ea indirna sunt, obnoxia servituti, nihilque ad nos attinent, ad corpus pertinentia et res exter- nas, animo et ratione destituta, atque omnino di- versam a natura animalis ratione præditi naturamı habentia. In eis vero quæ sunt in potestate nostra, ad alterutram partem propensionem, vel cum vir- tute, vel cum vitio conjunctam, in electione sua unusquisque positam habet. Porro autem Dominus et rector omnium recta ratione singula transigit, per universam commeans naturam. Hunc assidue sequitur Nemesis, eorum qui a divina lege discesserint vindex. Ad agendum autem quod feramur, non in Parcis ſatove et necessitate est culpa, sed culpa est in eligente; Deus omni culpa vacat. etc. Ita distinguendum putavimus. Nam in editis erat etc. tio ut et ms. Reg. hic habent. Et ita interpres in suo codice repererat, vertens quæ ex electione actuque proveniunt. At de emendatione nostra (qua in locum substituitur) nemo dubitabit, qui Epictetuni ejusque commenta- torem Simplicium vel a limine inspexit. HOLSTEN. Sed ego qui utrumque inspexi, de emendatione tamen Holsteniana dubito. Præterquam enim quod longe aptius sibi mutuo re- spondeant, ipse Epictetus esse ait CAPUT XLVIII. Quod si igitur aliquis nimiuni audacter se gerat, in potestate nostra quæ sunt impugnans, eum la- tere non patiamur ulterius. Imo impietatem talis Igitur fde omnium co- dicum hic retinere non dubito. Epicteti deprompta Enchiridio sunt, quod vide c. 2. quod in editis erat omnibus. Et certe ve ram lectionem invenerat etiam in suis Acciolus; ita enim vertebat: Deus porro Dominus rerum omnium princepsque, recta ratione singula transigit. Quod et nos retinuimus. opponitur cæcis fatalis necessitatis motibus. derat, oscitanter hæc describentium, atque voce bis repetita turbatorum, restitui, non in gratiis, ut confido, Musarum. (23) Αἰτίαν. Τῆς τ. Θεοῦ προν. τ. π. κρατούσης, (24) Κατὰ προαίρεσίν τε καὶ πράξιν. Prior edi- (25) "Α καὶ φύσει ελεύθερα. Hæc itidem ex (26) Περαίνει. Ita ex conjectura restituebam pro (27) Αιτία. Vocem quæ librariorum vitio exci.
PG 22:867στεῖχε, στεῖχε ἐς οὐρανόν, στεῖχε. λέγει δέ, ὡς μήτε τάφῳ μήτε κενοταφίῳ τοῦ ἀνδρός πω περιτύχοι, καίτοι τῆς γῆς, ὁπόση ἐστίν, (φήσας) ἐπελθεῖν (πλείστην), καὶ βούλεται αὐτῷ ἡ διάνοια μηδὲ ὅλως θανάτου τὸν ἄνδρα θιγεῖν, πρότερον μὲν γὰρ ἀμφιβάλλων περὶ τοῦ τρόπου, καθ’ ὃν ἐτελεύτα, φησὶν εἴγε ἐτελεύτα, ὕστερον δὲ διαρρήδην καὶ ἐς οὐρανὸν αὐτὸν χωρῆσαι φάσκει. ὅθεν ὡς δὴ τοιοῦτον ὄντα καὶ κατὰ τὸ προοίμιον τῆς [ὅλης] γραφῆς καὶ καθ’ ὅλην τὴν γραφὴν Πυθαγόρου καὶ Ἐμπεδοκλέους θειότερόν φησι προσεληλυθέναι φιλοσοφίᾳ. Ἀλλὰ γὰρ ἐν τούτοις περιγραφομένου τοῦ λόγου βραχέ’ ἄττα περὶ Μοιρῶν καὶ εἱμαρμένης φέρε διαλάβωμεν, ὅ τι καὶ βούλοιτο δι’ ὅλης αὐτῷ τῆς ὑποθέσεως ὁ λόγος τὸ μὲν ἐφ’ ἡμῖν ἀναιρῶν, ἀνάγκην δὲ εἰσάγων καὶ εἱμαρμένην καὶ Μοίρας, διαθροῦντες, ταύτῃ γὰρ ἡμῖν ἐντελῶς καὶ ἡ ἐν δόγμασι ψευδοδοξία τἀνδρὸς διευθυνθήσεται.τούτοις γυμνῇ προσκαταλεγέτω κεφαλῇ, μὴ σοφόν, μὴ ἄφρονα, μὴ δίκαιον, μὴ ἄδικον, μὴ ἐνάρετον, μὴ φαῦλον, μὴ γόητα, μὴ θεῖον ἐν ἀνθρώπων γίνεσθαι φύσει (28), μή φιλοσοφίαν εἶναι, μὴ παιδείαν, μηδ' όλως τέχνην τινά, μηδ' επιστήμην· μή τις ἄλλον (29) τὴν φύ σιν ἀγαθὸν, ἢ πονηρὸν ἀποκαλοῖτο, πάντα δὲ συλλήβδην ἀνάγκῃ καὶ μοιρῶν ἀτράκτοις περιδινεῖσθαι. "Αθεος δῆτα καὶ δυσσεβὴς οὗτος ἐν εὐσεβῶν καὶ φιλοσόφων ἀπογεγράφθω κριτηρίῳ ; Εἰ δ', ἐπικαλυπτόμενος ἕτερα, δοξάζειν ἐπεχείρει πρόνοιαν καὶ θεοὺς, μοῖραν δ' ἐπὶ τούτοις, καὶ εἱμαρμένην, τὶς ἀνακηρύττοι· Μαχόμε νοις καὶ ἐναντίοις παριστάμενος δόγμασιν, ἐναγέσω δίκην ἀνοίας παρασχών, καταγεγράφθω. Ταυτί μὲν οὖν ταύτῃ. Εἰ δ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐν φιλοσόφων διατριβαῖς ἀξιοῖεν ἔτι καταλέγειν τινὲς τὸν ἄνδρα, λέξεται, ὡς ἄν, εἰ ἀποκαθήρα: ἑαυτὸν τῆς ἔξωθεν λύμης (30), καὶ τῆς ἀπὸ τῆσδε τῆς γραφῆς ἐπεισκυκλουμένης (31) αὐτῷ σκευῆς, φθόνος πᾶς αὐτῆς ἐκποδὼν ἂν εἴη. Ορους δ' εἰ ἀληθείας προϊών τις (32), ὑπὲρ φιλοσόφους εκθειάζειν αὐτὸν πειρῷτο, λάθοι ἂν αὐτῷ γόητος ἀτεχνῶς διαβολὴν ἐπεντρίβων. Ὡς ταυτὶ τὰ συγγράμ- ματα, σοφιστικῶς (33) αναπεπλασμένα, πλέον ἐλέγ χου (34) καὶ δεινῆς ἀνδρὸς διαβολῆς παρὰ τοῖς νοῦν ἔχουσιν ἔμοιγε δοκεῖ περιέχειν. Α πλὴν μοιρῶν καὶ ἀνάγκης ὁμολογῶν· καὶ τὰ ἀκόλουθα Β μὴ γόητα, θείῃ ἄνθρωπον γίνεσθαι φύσει. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. aperte profteatur, non providentiam, non Deum, non aliud quidpiam præter fatum et necessitatem agnoscens. Imo et quæ hanc doctrinam consequun- tur sine involucro insuper proloquatur : non dari sapientem, non stultum, non æquum, non iniquum, non virtuti deditum, non pravum, non magum, non divinam indolem in humanis dari : neque vero phi- losophiam esse, neque disciplinam, neque artem omnino ullam vel scientiam. Nemo alterum [proinde] ingenio sive bonum vocet sive malum, sed confuse omnia, quasi vertigine, agi necessitate et Parcarum fusis. Impium igitur atque profanum istum in pio- rumne et sapientum censum referamus? Si tamen, catera dissimulans, Providentiam statuere et deus, eis vero superius admittere præ se ferat fatum, merito quis velut præconis voce exclamet: Pugnan- tia et contraria maxime, eaque impia, admittere deprehensus iste, ad insaniæ ponas subeundas condemnetur. Atque ista huc usque quidem. Si autem post hæc etiam in philosophorum scholis lo- cum facere viro dignati quipiam fuerint, eis dicen- dum, fore ut, ubi eum a labe aliunde aspersa purgaverint, itemque a machina, quæ ex ista scri- ptione in eum impellitur, immunem præstiterint; omnis, quæ ex hac scriptione ipsi conflari possit invidia, e medio tollatur. Si veritatis autem metas egressus, divinam magis, quam philosophi quæ sit, excellentiam ei tribuere quis velit, ille imprudens magi omnino ei criminationem impinget. Itaque ejus generis libri, sophistica arte concinnati, apud prudentiores opprobrio et gravissimæ inculpationi ejus inservituri potius mihi videntur. hanc lectionem, verissimam sane, et sine qua nulla hujus loci integritas, neque a Morello neque ab Holstenio receptam in textu fuisse. Plane enim inepta sunt quæ illi in textu servarunt, dosum esse tota oratio suadebat. ipso Philostrato, parum prudente encomiasta, ine- ptis laudibus Apollonio aspersam. Quem verissi- C mum sensum esse patebit conferenti cum istis qua supra Eusebius habebat, capite toto. notata ad Vitam Apollonii, lib. xi, c. 10. supra legimus in hoc libro, c. 5. editis erat, legendum esse vel cæcus judicet. culæ aperte hic sensus reclamat, quam eliminan- dam propterea duximus. ORIGENIS APOLOGIÆ LIBER UNUS. Vide inter Origenis Opera, hujusce Patrologia Græco-Latina tom. XVII. (28) Μὴ θεῖον ἐν ἀνθρ. γίνεσθαι φύσει. Miror (29) Μή τις ἄλλον. Editi μή τιν' ἄλλον, quod men- (30) Τῆς ἔξωθεν λύμης. Puto intelligi labem, ab (31) Επεισκυκλουμένης. Vide de hac voce (32) "Ορους δ' εἰ ἀλ. προϊών, etc. Plane gemina (33) Σοφιστικώς. Ita pro σοφιστικούς, quod in (34) Πλέον έλ. Editi οὐ πλέον έλ. Negativa parti
PG 22:868εἰ δὴ οὖν κατὰ τὸν τῆς ἀληθοῦς φιλοσοφίας λόγον ψυχὴ πᾶσα ἀθάνατος, τὸ γὰρ ἀεικίνητον ἀθάνατον, τὸ δ’ ἄλλο κινοῦν καὶ ὑφ’ ἑτέρου κινούμενον παῦλαν ἔχον κινήσεως παῦλαν ἔχει ζῳῆς, καὶ αἰτία ἑλομένου, θεὸς ἀναίτιος, τίς αἱρεῖ λόγος, ἄκουσαν, οὐχὶ δὲ κατὰ προαίρεσιν, ἀψύχου δίκην σώματος ἔξωθέν ποθεν κινουμένην καὶ ὡσπερεὶ νευροσπαστουμένην ὧδε κἀκεῖσε τὴν ἀεικίνητον ἄγεσθαι φύσιν μηδὲν μηδαμῶς ἐξ ἰδίας ὁρμῆς καὶ κινήσεως ἐνεργοῦσαν, μηδὲ εἰς ἑαυτὴν τὴν τῶν δρωμένων ἀναφέρουσαν αἰτίαν ταύτῃ τε μήτε φιλοσοφοῦσαν ἐπαινετέαν τυγχάνειν μήτ’ αὖ ψεκτὴν κακίας ἔμπλεων καὶ πονηρίας; τί δῆτα οὖν Εὐφράτῃ λοιδορούμενος καταμέμφῃ, ὦ τᾶν, εἰ μὴ παρ’ ἑαυτοῦ, ἀλλ’ ἐξ εἱμαρμένης ἐπὶ τὸ κέρδος ἐκδούς, ὡς αὐτὸς ἀξιοῖς, ὠλιγώρει φιλοσοφίας; τί δὲ καὶ γόησιν ἐνυβρίζεις ψευδοσόφους ἀποκαλῶν ὑπὸ Μοιρῶν, ὡς ἡγῇ, καθελκομένους ἐπὶ τὸν κακοδαίμονα βίον; τί δὲ κακίαν ἁπλῶς ὀνομάζεις, καὶ πονηρός τις ἀνθρώπων οὐκ ἐν δίκῃ κρίνεται παρὰ σοὶ τὸν ἐξ ἀνάγκης εἱμαρμένον ἀποπληρῶν ὅρον;τούτοις γυμνῇ προσκαταλεγέτω κεφαλῇ, μὴ σοφόν, μὴ ἄφρονα, μὴ δίκαιον, μὴ ἄδικον, μὴ ἐνάρετον, μὴ φαῦλον, μὴ γόητα, μὴ θεῖον ἐν ἀνθρώπων γίνεσθαι φύσει (28), μή φιλοσοφίαν εἶναι, μὴ παιδείαν, μηδ' όλως τέχνην τινά, μηδ' επιστήμην· μή τις ἄλλον (29) τὴν φύ σιν ἀγαθὸν, ἢ πονηρὸν ἀποκαλοῖτο, πάντα δὲ συλλήβδην ἀνάγκῃ καὶ μοιρῶν ἀτράκτοις περιδινεῖσθαι. "Αθεος δῆτα καὶ δυσσεβὴς οὗτος ἐν εὐσεβῶν καὶ φιλοσόφων ἀπογεγράφθω κριτηρίῳ ; Εἰ δ', ἐπικαλυπτόμενος ἕτερα, δοξάζειν ἐπεχείρει πρόνοιαν καὶ θεοὺς, μοῖραν δ' ἐπὶ τούτοις, καὶ εἱμαρμένην, τὶς ἀνακηρύττοι· Μαχόμε νοις καὶ ἐναντίοις παριστάμενος δόγμασιν, ἐναγέσω δίκην ἀνοίας παρασχών, καταγεγράφθω. Ταυτί μὲν οὖν ταύτῃ. Εἰ δ᾽ ἐπὶ τούτοις ἐν φιλοσόφων διατριβαῖς ἀξιοῖεν ἔτι καταλέγειν τινὲς τὸν ἄνδρα, λέξεται, ὡς ἄν, εἰ ἀποκαθήρα: ἑαυτὸν τῆς ἔξωθεν λύμης (30), καὶ τῆς ἀπὸ τῆσδε τῆς γραφῆς ἐπεισκυκλουμένης (31) αὐτῷ σκευῆς, φθόνος πᾶς αὐτῆς ἐκποδὼν ἂν εἴη. Ορους δ' εἰ ἀληθείας προϊών τις (32), ὑπὲρ φιλοσόφους εκθειάζειν αὐτὸν πειρῷτο, λάθοι ἂν αὐτῷ γόητος ἀτεχνῶς διαβολὴν ἐπεντρίβων. Ὡς ταυτὶ τὰ συγγράμ- ματα, σοφιστικῶς (33) αναπεπλασμένα, πλέον ἐλέγ χου (34) καὶ δεινῆς ἀνδρὸς διαβολῆς παρὰ τοῖς νοῦν ἔχουσιν ἔμοιγε δοκεῖ περιέχειν. Α πλὴν μοιρῶν καὶ ἀνάγκης ὁμολογῶν· καὶ τὰ ἀκόλουθα Β μὴ γόητα, θείῃ ἄνθρωπον γίνεσθαι φύσει. EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS II. - APOLOGETICA. aperte profteatur, non providentiam, non Deum, non aliud quidpiam præter fatum et necessitatem agnoscens. Imo et quæ hanc doctrinam consequun- tur sine involucro insuper proloquatur : non dari sapientem, non stultum, non æquum, non iniquum, non virtuti deditum, non pravum, non magum, non divinam indolem in humanis dari : neque vero phi- losophiam esse, neque disciplinam, neque artem omnino ullam vel scientiam. Nemo alterum [proinde] ingenio sive bonum vocet sive malum, sed confuse omnia, quasi vertigine, agi necessitate et Parcarum fusis. Impium igitur atque profanum istum in pio- rumne et sapientum censum referamus? Si tamen, catera dissimulans, Providentiam statuere et deus, eis vero superius admittere præ se ferat fatum, merito quis velut præconis voce exclamet: Pugnan- tia et contraria maxime, eaque impia, admittere deprehensus iste, ad insaniæ ponas subeundas condemnetur. Atque ista huc usque quidem. Si autem post hæc etiam in philosophorum scholis lo- cum facere viro dignati quipiam fuerint, eis dicen- dum, fore ut, ubi eum a labe aliunde aspersa purgaverint, itemque a machina, quæ ex ista scri- ptione in eum impellitur, immunem præstiterint; omnis, quæ ex hac scriptione ipsi conflari possit invidia, e medio tollatur. Si veritatis autem metas egressus, divinam magis, quam philosophi quæ sit, excellentiam ei tribuere quis velit, ille imprudens magi omnino ei criminationem impinget. Itaque ejus generis libri, sophistica arte concinnati, apud prudentiores opprobrio et gravissimæ inculpationi ejus inservituri potius mihi videntur. hanc lectionem, verissimam sane, et sine qua nulla hujus loci integritas, neque a Morello neque ab Holstenio receptam in textu fuisse. Plane enim inepta sunt quæ illi in textu servarunt, dosum esse tota oratio suadebat. ipso Philostrato, parum prudente encomiasta, ine- ptis laudibus Apollonio aspersam. Quem verissi- C mum sensum esse patebit conferenti cum istis qua supra Eusebius habebat, capite toto. notata ad Vitam Apollonii, lib. xi, c. 10. supra legimus in hoc libro, c. 5. editis erat, legendum esse vel cæcus judicet. culæ aperte hic sensus reclamat, quam eliminan- dam propterea duximus. ORIGENIS APOLOGIÆ LIBER UNUS. Vide inter Origenis Opera, hujusce Patrologia Græco-Latina tom. XVII. (28) Μὴ θεῖον ἐν ἀνθρ. γίνεσθαι φύσει. Miror (29) Μή τις ἄλλον. Editi μή τιν' ἄλλον, quod men- (30) Τῆς ἔξωθεν λύμης. Puto intelligi labem, ab (31) Επεισκυκλουμένης. Vide de hac voce (32) "Ορους δ' εἰ ἀλ. προϊών, etc. Plane gemina (33) Σοφιστικώς. Ita pro σοφιστικούς, quod in (34) Πλέον έλ. Editi οὐ πλέον έλ. Negativa parti
PG 22:869καὶ ἔμπαλιν τίνι λόγῳ Πυθαγόραν σεμνολογῶν θαυμαστὸν ἐπιγράφῃ διδάσκαλον, καὶ Μοιρῶν παίγνιον, ἀλλ’ οὐκ ἐραστὴν ὄντα φιλοσοφίας οὐκ ἀπολείπεις ἐπαινῶν, Φραώτης δὲ καὶ Ἰάρχας (οἱ) Ἰνδῶν φιλόσοφοι τί μᾶλλον παρὰ σοὶ θεῶν ἀπηνέγκαντο δόξαν μηδέν τι παιδείας ἴδιον, μηδ’ ἀρετῆς ἀπενεγκάμενοι κλέος; Νέρωνος δ’ ὡσαύτως καὶ Δομετιανοῦ τί οὐχὶ Μοίραις καὶ ἀνάγκῃ τὴν ἀκόλαστον περιάπτεις ἀγερωχίαν πάσης αἰτίας καὶ παντὸς ἐγκλήματος ἐλευθερῶν τοὺς ἄνδρας; ἀλλὰ καὶ εἴ τῳ πέπρωται, ὡς φῄς, δρομικῷ καὶ τοξικῷ καὶ τεκτονικῷ, οὕτω δὴ καὶ εἰ γόητι τὸν τρόπον ὄντι μάγῳ ἀναφανῆναι μιαιφόνῳ τε καὶ πονηρῷ καὶ ἀκολάστῳ, πάντως που ἐξ ἀνάγκης τοιόσδε τις ἀποβήσεται. τί δῆτα οὖν περινοστῶν τοῖς μὴ οἵοις τε τυχεῖν διορθώσεως ἀρετὴν προκηρύττεις; ἢ τί καταμέμφῃ τοῖς τὴν μοῖραν, ἀλλ’ οὐ τὴν προαίρεσιν ἀτοπωτάτοις; τί δὲ καί, εἰ αὐτῷ σοι πέπρωτο θείῳ ὄντι τὴν φύσιν ὑπερᾶραι βασιλέων δόξης, εἰς διδασκάλων ἐφοίτας καὶ φιλοσόφων Ἀραβίους τε καὶ Βαβυλωνίων μάγους καὶ σοφοὺς Ἰνδῶν ἐπολυπραγμόνεις; πάντως γάρ που καὶ τῆς τούτων δίχα κοινωνίας τὰ ἐκ Μοιρῶν ἐτελεῖτό σοι.$69 DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. 870 EUSEBII PAMPHILI CÆSARIENSIS EPISCOPI OPERUM OMNIUM PARS TERTIA EXEGETICA DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. (Angelo Mai, Bibliotheca nova Patrum, t. IV, p. 66. Romæ 1847, in-4.) Dum Eusebii reliquis sedulo colligendis curam impenderem, fieri non poterat quin ad codicem quoque illum insignem respicerem olim in Gallia Claromontanum, nunc Vaticanum, prophetas omnes, cum Pam- phili Eusebiique recensione, continentem; de quo olim Curterius in præfatione ad Procopium in Esaiam, et deinde peritius Montfauconius in Græca palæographia, p. 224 seqq., locutus est. Is codex, nescio quo rerum eventu, anno 1785 Romam delatus, palatii apostolici impensa, scutatis nummis trecentis emptus fuit, et bibliothecæ Vaticanæ addictus, bibliothecario card. Zelada, præfecto Josepho Regio, ut in au- thentica venditionis syngrapha legitur. Quanta sit codicis calligraphia et antiquitas, judicabunt eruditi ex specimine fidelissimo, quod ligno excusum hic apponimus. Nam fol. 84 ante Esaiam Græce, ut in nostro cuso, specimine scribuntur ea, quæ Latine sic habent: Desumptus fuit Esains ab exemplari Patris Apollinarii cœnobiarchæ, cui hæc erant subjuncta: desumptus fuit Esaias ex editionibus hexaplaribus. Col- latus est autem etiam cum altero hexaplari codice hanc adnotationem habente : emendatæ fuerunt diligenter cunctæ editiones; etenim collatæ fuere cum Esaia tetraplari, nec non cum hexaplari. Tum etiam ab initio usque ad visionem Tyri, accuratius adhuc emendatus fuit. Copiam enim habuimus, usque ad finem visionis Tyri, tomorum in Esaiam exegeticorum Origenis : seduloque animadvertentes, quo sensu ille singulas dictio- nes pro viribus explicavisset, omnem ambiguitatem secundum illius mentem correximus. Præterea compa- ratione instituta cum Septuaginta virorum editione, et cum adnotatis ab Eusebio ad Esaiam, in dissonanti- bus locis sensum rimati sumus, atque ad illius normam emendationem curavimus. Tum fol. 280 b ante Ezechielem legitur Græce, ut pariter in nostro specimine, quod Latine sic interpretamur. Desumptus fuit (Ezechiel) ab exemplari Patris Apollinarii cœnobiarchæ, in quo hæc erant subjuncta: desumptus fuit ex editionibus hexaplaribus, emendatusque ad ejusdem Origenis tetrapla, quæ manu ipsius emendata fuerant et scholiis prædita. Unde ego Eusebius scholia addidi. Pamphilus et Eusebius emendaverunt. Vides codicem ædepol præstantissimum. Vides Eusebii erga divinos libros merita, et quam recte de eo Hieronymus De vir. ill. cap. 81 dixerit: Eusebius Cæsareæ Palæstinæ episcopus in Scripturis divinis stu- diosissimus, et bibliothecæ divinæ, cum Pamphilo martyre, diligentissimus pervestigator. Revera Constan- tinus ipse imperator (Vit. lib. iv, 36, 37) Eusebio munus imposuit præstantissima SS. Bibliorum exem- plaria quinquaginta conficiendi, quæ diversis Ecclesiis distributa fuerunt. Jam si codicis pleniorem no- titiam optas, eam breviter sic trademus. Fol. 1-5, Vitæ breves prophetarum auctore nominatim Eusebio, quas Curterius edidit. Fol. 5-11, Obitus et sepulturæ prophetarum, sine auctoris nomine, de quibus po- stea dicemus. Fol. 12-83, Prophetæ minores duodecin. Fol. 84. Illa inscriptio ante Esaiam quæ in nostro specimine prima est. Præcedit illic notitia de Esaia, ejusque parentis Amosi nomine, et tempore vati -
PG 22:870τί δὲ καὶ οἷς νομίζεις θεοῖς τὰ μελιττοῦτα καὶ τὸν λιβανωτὸν εἰς μάτην ῥιπτεῖς, εὐσέβειάν τε ἐπιμορφαζόμενος ἐπ’ εὐχὰς τρέπεσθαι τοὺς ἑταίρους παρορμᾷς; αὐτός τε εὐχόμενος τί παρὰ θεῶν αἰτεῖς, ὁπότε καὶ τούτων ὁμολογεῖς τὴν εἱμαρμένην κρατεῖν; καὶ μὴν ἔδει τοὺς ἄλλους θεοὺς παραμειψάμενον Ἀνάγκῃ μόνον καὶ Μοίραις θύειν καὶ τοῦ Διὸς αὐτοῦ μᾶλλον τὴν εἱμαρμένην προτιμᾶν. οὕτω δ’ ἄν σοι θεοὶ μὲν οὐκέτ’ ἂν ἦσαν καὶ εἰκότως, ἅτε μηδὲ ἀνθρώπους οἷοί τε ὠφελεῖν. ἀλλὰ καὶ (εἰ) πέπρωτο τοὺς Ἐφεσίους ἁλῶναι λοιμῷ πολίτας, τί τἀναντία νομοθετῶν παρακρούῃ τὴν εἱμαρμένην; μᾶλλον δὲ πῶς ὑπερῆρας τὴν Μοῖραν, τρόπαιον ὥσπερ κατ’ αὐτῆς ἀράμενος; εἰ δὲ καὶ τῆς Κλωθοῦς ἐπὶ τῇ κόρῃ τὸ νῆμα πέρας εἰλήχει, πόθεν ἐξ ὑπαρχῆς μετὰ θάνατον ἀναδησάμενος τῷ μίτῳ τὸν ἄτρακτον, ζωοποιὸς αὐτῇ παραπέφηνας; ἀλλ’ ἴσως Μοῖραι καὶ σὲ αὐτὸν ἐπὶ ταῦτ’ ἦγον. οὔτι πω φήσεις κατ’ ἀξίαν, πολλοῦ γε καὶ δεῖ, ὃς πρὸ τῆς εἰς τοῦτο τὸ σῶμα παρόδου τῶν ἐν θαλάττῃ καὶ κύμασι διατριβόντων γεγονέναι σεαυτὸν λέγεις, ἀλλ’ ἐξ ἀνάγκης, ὡς εἰκὸς καὶ τοῦτο.$69 DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. 870 EUSEBII PAMPHILI CÆSARIENSIS EPISCOPI OPERUM OMNIUM PARS TERTIA EXEGETICA DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. (Angelo Mai, Bibliotheca nova Patrum, t. IV, p. 66. Romæ 1847, in-4.) Dum Eusebii reliquis sedulo colligendis curam impenderem, fieri non poterat quin ad codicem quoque illum insignem respicerem olim in Gallia Claromontanum, nunc Vaticanum, prophetas omnes, cum Pam- phili Eusebiique recensione, continentem; de quo olim Curterius in præfatione ad Procopium in Esaiam, et deinde peritius Montfauconius in Græca palæographia, p. 224 seqq., locutus est. Is codex, nescio quo rerum eventu, anno 1785 Romam delatus, palatii apostolici impensa, scutatis nummis trecentis emptus fuit, et bibliothecæ Vaticanæ addictus, bibliothecario card. Zelada, præfecto Josepho Regio, ut in au- thentica venditionis syngrapha legitur. Quanta sit codicis calligraphia et antiquitas, judicabunt eruditi ex specimine fidelissimo, quod ligno excusum hic apponimus. Nam fol. 84 ante Esaiam Græce, ut in nostro cuso, specimine scribuntur ea, quæ Latine sic habent: Desumptus fuit Esains ab exemplari Patris Apollinarii cœnobiarchæ, cui hæc erant subjuncta: desumptus fuit Esaias ex editionibus hexaplaribus. Col- latus est autem etiam cum altero hexaplari codice hanc adnotationem habente : emendatæ fuerunt diligenter cunctæ editiones; etenim collatæ fuere cum Esaia tetraplari, nec non cum hexaplari. Tum etiam ab initio usque ad visionem Tyri, accuratius adhuc emendatus fuit. Copiam enim habuimus, usque ad finem visionis Tyri, tomorum in Esaiam exegeticorum Origenis : seduloque animadvertentes, quo sensu ille singulas dictio- nes pro viribus explicavisset, omnem ambiguitatem secundum illius mentem correximus. Præterea compa- ratione instituta cum Septuaginta virorum editione, et cum adnotatis ab Eusebio ad Esaiam, in dissonanti- bus locis sensum rimati sumus, atque ad illius normam emendationem curavimus. Tum fol. 280 b ante Ezechielem legitur Græce, ut pariter in nostro specimine, quod Latine sic interpretamur. Desumptus fuit (Ezechiel) ab exemplari Patris Apollinarii cœnobiarchæ, in quo hæc erant subjuncta: desumptus fuit ex editionibus hexaplaribus, emendatusque ad ejusdem Origenis tetrapla, quæ manu ipsius emendata fuerant et scholiis prædita. Unde ego Eusebius scholia addidi. Pamphilus et Eusebius emendaverunt. Vides codicem ædepol præstantissimum. Vides Eusebii erga divinos libros merita, et quam recte de eo Hieronymus De vir. ill. cap. 81 dixerit: Eusebius Cæsareæ Palæstinæ episcopus in Scripturis divinis stu- diosissimus, et bibliothecæ divinæ, cum Pamphilo martyre, diligentissimus pervestigator. Revera Constan- tinus ipse imperator (Vit. lib. iv, 36, 37) Eusebio munus imposuit præstantissima SS. Bibliorum exem- plaria quinquaginta conficiendi, quæ diversis Ecclesiis distributa fuerunt. Jam si codicis pleniorem no- titiam optas, eam breviter sic trademus. Fol. 1-5, Vitæ breves prophetarum auctore nominatim Eusebio, quas Curterius edidit. Fol. 5-11, Obitus et sepulturæ prophetarum, sine auctoris nomine, de quibus po- stea dicemus. Fol. 12-83, Prophetæ minores duodecin. Fol. 84. Illa inscriptio ante Esaiam quæ in nostro specimine prima est. Præcedit illic notitia de Esaia, ejusque parentis Amosi nomine, et tempore vati -
PG 22:872οὔκουν θαυμάσιος οὔτε τῆς πρώτης γενέσεως καὶ τροφῆς, οὔτε τῆς ἐγκυκλίου παιδείας, οὔτε τῆς ἐν ἀκμῇ σώφρονος ἀγωγῆς, οὔτ’ ἀσκήσεως τῆς ἐν φιλοσοφίᾳ, ἦν δ’ ἄρα τις Μοιρῶν ἀνάγκη καὶ εἰς Βαβυλωνίους ἐλαύνουσα, ὠθούμενος δ’ ὥσπερ καὶ τοῖς Ἰνδῶν ὡμίλεις σοφοῖς, καὶ ἐπὶ τοὺς Αἰγυπτίων δὲ Γυμνοὺς οὐχ ἡ προαίρεσις, οὐδ’ ὁ φιλοσοφίας πόθος, Μοῖρα δὲ ἦγεν ἄγχουσα καὶ ἐπὶ τὰ Γάδειρα καὶ τὰς Ἡρακλείους στήλας ἑῷόν τε καὶ ἑσπέριον Ὠκεανὸν ἀλᾶσθαι καὶ αὐταῖς ἀτράκτοις εἰς μάτην ἐξεβιάζετο περιστρέφεσθαι. εἰ δὲ δὴ μετειληφέναι τι σοφίας αὐτὸν ἐκ τούτων εἴποι τις, Μοῖρα καὶ τούτων αἰτία καὶ οὐκέτ’ ἂν ἐν φιλομαθέσιν ὁ ἀνὴρ καταλεχθείη, οὐδ’ ἂν εὐλόγως θαυμασθείη τῆς οὐ κατὰ γνώμην, ἀλλὰ κατὰ ἀνάγκην αὐτῷ πορισθείσης φιλοσοφίας.871 EUSEBII CÆSARIENSIS OPP. PARS III. - - EXEGETICA. 879 cinil. Fol. 85-166, Esaias. Fol. 168-280, Hieremias, Baruch, Threni. Fol. 280 b est inscriptio secunda nostri speciminis, pertinens ad Ezechielem. Fol. 281-376. Ezechiel. Fol. 377-412, id est usque ad finem codicis, Danihel, in quo hymnus quoque trium puerorum scribitur f. 590; et initio, id est fol. 381, histo- ria Susannæ. Textus omnium prophetarum integerrimus est. Juxta tam venerabilem antiquitate criticis. que regulis textum, exstant in margine antiquis æque litterulis scriptæ lectiones variæ hexaplares LXX Virorum, Aquila, Symmachi, Theodotionis, et aliorum aliquot, puta Origenis. Hrc scholia, modo rare- scunt, modo nulla sunt, modo adeo frequentia et copiosa, ut alicujus quandoque interpretis latam sectio- nem habeamus. Horum nos scholiorum alio tempore specimen cusum exhibebimus. Præter vero hæc sane pretiosa, alia passim margines obruunt scholia recentiora, quorum nunc nullam, atque haud scio an ne postea quidem, rationem habebimus: sicuti ne brevium quidem recentiorum vitis additionem in spatiis vacuis rudi manu obtrusarum. Ergo ad Eusebium quæ pertinent, de quo nunc agimus, tria in codice sunt: 1. Sacri textus facta ab eo 'cum Pamphilo emendatio, 2. Scholiorum adjectio, 3. Prophetarum vitæ. Et tertium quidem Curterius satis, ut supra diximus, curavit, vitis illis prophetarum brevibus editis. Primum ac secundum a me, ut spero, quantum opus erit, præstabitur, cum hunc textum in meis biblicis lucubrationibus, vel integrum vel accurate collatum, exscribam; scholia autem, vel potius hexaplares lectiones, quatenus saltem in- cognitæ adhuc fuerint, non prætermittam. Nam Montfauconius (Hexapl. t. II, p. 87) quatridui tantum spatio concessum sibi codicis usum fuisse dolens ait. (Sed tamen Esaiam Curterius antea contulerat.) Itaque festinanter trepideque ob angustias temporis nonnisi ex tribus majoribus prophetis, omisso Da- niele et reliquis, lectionem hexaplarium varietatem excerpsit. Interim nos uno oblato folio, rem philologis philocalisque pergratam facere scimus. - Jam vero quia dixi, ante Esaiam in codice prologum quemdam esse, is ita se habet: "Opasię f¡v tõɛv Ησαΐας υἱὸς ᾿Αμώς. Οἰηθείη μὲν ἄν τις τὸν ᾿Αμὼς τοῦτον, ἤτοι ὁμώνυμον εἶναι τοῦ ἐν τοῖς δώδεκα, ἢ τὴν αὐτὸν ἐκεῖνον· χρὴ δὲ εἰδέναι, ὅτι ὁ μὲν πατὴρ Ησαΐου, παρ' ἡμῖν τελευταῖον σίγμα ἔχει, τὸ παρ᾽ Εβραίοις καλούμενον σὲν, ὅπερ οἱονεὶ δασύ ἐστι σίγμα· ὁ δὲ ἐν τοῖς δώδεκα, λήγει εἰς τελευταῖον στοιχεῖον τὸ καλούμε νον σαδὴ, ὅπερ οἱονεὶ ψιλούμενόν ἐστι σίγμα (α)· ἔχουσι δὲ Ἑβραῖοι καὶ τρίτον, παρὰ τὰ δύο ταῦτα, σίγμα τὸ καλούμενον σαμχάθ, ὅπερ ἴσον δύναται τῷ εἰπεῖν σίγμα. — Ηρξατο μὲν ἐν βασιλείᾳ Ὀξίου προφητεύειν ὁ Ἡσαΐας, καὶ παρατείνει μέχρι Εζεκίου· τὰ δὲ τούτων ἔτη ἀπὸ τῆς τετάρτης τῶν Βασιλειῶν ' ἐστι ταῦτα· Οξίας ὁ καὶ ᾿Αζαρίας (6) Έτη πεντήκοντα δύο· μετὰ τοῦτον Ἰωάθαμ ἔτη δεκαέξ· μετ' αὐτὸν ᾿Αχαζ ἔτη δεκαέξ· μετ' αὐτὸν Εζεκίας ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἔτη εἰκοσιεννέα· ἐπειδὴ φέρεται προφητεία Ησαΐου ἐν τεσσα- ρεσκαιδεκάτῳ ἔτει Εζεκίου εἰρημένη, χωρὶς τῶν γε υξίου χρόνων ἀδήλων ὄντων, καὶ τῶν μετὰ τὸ τεσσα- ρεσκαιδέκατον Εζεκίου, τὰ μεταξὺ τούτων τῆς προφητείας ἔτη γίνεται τεσσαρακονταέξ· ἐν τούτοις δὲ καὶ ἡ τοῦ Ωσηέ γεγένηται προφητεία. Visio quam vidit Esaias filius Amos. Existimabit fortasse aliquis, hunc Amos vel homonymum esse illi qui est ex duodecim numero, vel imo eumdem hominem. Sciendum vero est, Esaiæ patris nomen desinere in illud sigma, quod Hebræi appellant sin, quodque est veluti asperum sigma. Illum autem qui est ex numero duodecim, habere postremum elementum quod sade dicitur, quodque instar lenis sigmatis est. Habent He- bræi, præter hæc duo, tertium quoque sigma, dictum samchath, quod idem est ac si dicas sigma. — Regnante Ozia cœpit prophetare Esaias, pervenitque usque ad Ezechiam. Jam horum ànni in quarto Regnorum libro hi sunt. Ozias, qui et Azarias, annis quinquaginta duobus. Post hunc Joatham annis sexdecim. Deinde Achaz annis item sexdecim. Postea Ezechias filius ejus annis viginti novem. Quoniam igitur Esaiæ prophe- tia fieri adhuc dicitur anno quartodecimo Ezechiæ, omissa etiam Oziæ parte illa annorum quæ incognita esi, et illis quoque Ezechiæ annis qui post quartum decimum fuere, prophetiæ hoc intermedio tempore factæ fiunt anni quadraginta sex. Intra hoc autem spatium Oseæ quoque exstitit prophetia. Adhuc unum de hoc codice adnotandum superest. Post Eusebianas prophetarum Vitas, quas supra memoravimus, sequuntur aliæ eorumdem ampliores, ut item diximus, eadem manu vetere, iisdemque Il Paral. xxvi seq. (a) Vel legit hunc Græcum textum Hieronymus, vel certe cum eo consentit, Comment. in Esaiam sub initio: Amos pater Esaiæ, non ut plerique autumant, tertius duodecim prophetarum est, sed alius; diversis- que apud Hebræos scribuntur litteris. Iste primam et extremam litteram habet ALEPH el SADE; ille ain et SAMECH. (b) Cod. prima manu, Zaxapias, mox ibi emendatum 'Agapias. Reapse S. Hieronymus loc. cit.: Osis ipse est qui et Azarias, duplici nomine. 1
PG 22:873ἐν ἴσῳ δ’ ἂν συγκρινόμενος εἴη κατ’ αὐτὸν Πυθαγόρας αὐτὸς καί τι τερατῶδες καὶ ἀπερριμμένον ἀνδράποδον, Σωκράτης αὐτὸς φιλοσοφίας ὑπεραποθνήσκων καὶ οἱ τοῦτον θανάτου ἄξιον γραψάμενοι, Διογένης τε καὶ τὰ Ἀθηναίων μειράκια, καὶ ἁπλῶς εἰπεῖν ὁ σοφώτατος οὐκ ἂν διαφέροι τοῦ ἀφρονεστάτου καὶ ὁ ἀδικώτατος τοῦ δικαιοτάτου ὅ τε ἀκολαστότατος τοῦ σωφρονεστάτου καὶ ὁ δειλότατος τοῦ ἀνδρειοτάτου εἱμαρμένης καὶ Μοιρῶν παιγνίων τούτων ἁπάντων ἀποδεδειγμένων. ἀλλὰ γὰρ πρὸς ταῦτα τῆς ἀληθείας ὁ κῆρυξ ἀναβοήσεται λέγων· ὦ ἄνθρωποι, θνητὸν καὶ ἐπίκηρον γένος, ποῖ δὴ φέρεσθε τὸν τῆς ἀγνωσίας ἄκρατον ἐμπιόντες; λήξατε ποτὲ καὶ διανήψατε τῆς μέθης καὶ διανοίας ὀρθοῖς ὄμμασι τὸ σεμνὸν τῆς ἀληθείας ἐνοπτρίσασθε πρόσωπον. οὐ θέμις ἀλήθειαν πολεμεῖν ἑαυτῇ καὶ μάχεσθαι, οὐδὲ δυοῖν ἐναντιωτάτοιν μίαν ὑφεστάναι καὶ τὴν αὐτὴν αἰτίαν.873 DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. 874 litterarum formis, cum titulo : Ονόματα προφητῶν, καὶ πόθεν εἰσὶ, καὶ τοῦ ἀπέθανον, καὶ πῶς καὶ τοῦ χείνται· Nomina prophetarum, et ipsorum patria, et ubinam mortui, et quomodo et quo loco sepulti fuerint. Mirum porro est quod neque Curterius neque Montfauconius ullam hujus scripti mentionem fecerint (diversa enim sunt lemmata illa quæ manu recentiore scripta Montfauconius neglecta a Curterio dicit). Cæteroqui legenti mihi haud ægre innotuit, has esse illas prophetarum Vitas, quarum cinnus quidam peractus fuit in libris editis; tum videlicet Epiphanii in editione Pelaviana Gr. Lat. t. 11, tum in Chronico paschali ed. Paris., p. 146 seqq.: quanquam Græcus textus et in Chronico valde est mendosus, et in Epiphanio non parum variat. Denique hæ Vitæ sub Dorothei Tyrii nomine exstant in Lugdunensi Patrum Bibliotheca, t. III, p. 422, Latine tantummodo. Cæteroqui frustra (propemodum ait Cavæus Græcum Do- rothei textum esse ineditum, quandoquidem in paschali Chronico pene totus legitur. Nunc propter codicis Vaticani antiquitatem ac bonitatem, haud scio an scripti hujus nova editio meliorque aliquando mo lienda sit. Exemplo gustuique sit narratio miraculorum Elisæi, quæ deest in Chronico p. 161, ubi brevis ejusdem Vita legitur, prout in codice nostro est, sed reliqua non item, quæ sunt in codice fol. 10, 11, sic : Τὰ δὲ σημεῖα ἃ ἐποίησεν, εἰσὶ ταῦτα. Επάταξε καὶ αὐτὸς τὸν Ἰορδάνην τῇ μηλωτῇ τῇ Ἠλιοῦ, καὶ διηρέθη τὸ ὕδωρ, καὶ διέβη καὶ αὐτὸς ξηρῷ τῷ ποδί. Τὰ ὕδατα ἐν Ιεριχώ πονηρὰ ἦν καὶ ἄγονα· καὶ ἀκούσας παρὰ τῶν τῆς πόλεως, ἐπεκαλέσατο τὸν Θεὸν, καὶ εἶπεν· « Ιαμαι τὰ ὕδατα ταῦτα, καὶ οὐκ ἔσται ἔτι ἐκεῖθεν θάνατος καὶ ἀτεκνουμένη· » καὶ ἰάθησαν τὰ ὕδατα ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης. Παίδων ἀτακτούντων κατ' αὐτοῦ κατηράσατο ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐξελθοῦσαι δύο ἄρκτοι ἐνέῤῥηξαν ἐξ αὐτῶν μβ'. Γυνὴ προφήτου τελευτήσαντος οχλουμένη παρὰ δανειστῶν, καὶ μὴ ἔχουσα ἀποδοῦναι, προσῆλθε τῷ Ελισαίῳ, καὶ ἐνετείλατο αὐτῇ συναγαγεῖν ἀγγία καινὰ ἦσα δύναται, καὶ τὸ ἔχον ὀλιγοστὸν ἔλαιον ἐκκενοῦν εἰς αὐτὰ ἕως ἀποσχῇ τὰ ἀγγία, καὶ τοῦτο ποιήσασα ἐπλήρωσε τὰ ἀγγία, καὶ ἀποδέδωκε τοῖς δανεισταῖς, καὶ τὸ περισσεύον ἔσχεν εἰς διατροφὴν τῶν παίδων. Εἰς Σουμᾶν ἀπελθὼν ἔμεινε παρά τινι γυναικί, καὶ μὴ ποιοῦσαν αὐτὴν παιδίον, ἐπιθυμοῦσαν δὲ σχεῖν, εὐξάμενος περ ποίηκε συλλαβεῖν καὶ τεκεῖν· εἶτα ἀποθανόντα τὸν παῖδα, εὐξάμενος πάλιν ήγειρεν ἐκ νεκρῶν. Εἰς Γάλγαλα ἐλθὼν κατήχθη παρὰ τοῖς υἱοῖς τῶν προφητῶν, καὶ ἐψεθέντος προσφαγίου, καὶ θανατικῆς βοτάνης συνεψεθείσης τῷ προσφαγίῳ, καὶ παρ᾽ ὀλίγον κινδυνευόντων πάντων, πεποίηκεν ἀβλαβὲς καὶ ἡδὺ τὸ βρῶμα. Τῶν υἱῶν τῶν προφητῶν κοπτόντων ξύλα παρὰ τὸν Ἰορδάνην, ἐξέπεσε τὸ δρέπανον καὶ κατεποντίσθη· ὁ δὲ Ἐλισαῖος εὐχά μενος πεποίηκεν ἐπιπολᾶσαι τὸ δρέπανον. Ναμᾶν ὁ Σύρος δι' αὐτοῦ ἐκαθαρίσθη ἀπὸ τῆς λέπρας Τὸν παῖδα αὐτοῦ Ἐλισαῖος λεγόμενον Γιεζεὶ, ἀπελθόντα κρυφὰ παρὰ γνώμην αὐτοῦ πρὸς Ναμᾶν καὶ αἰτήσαντα ἀργύριον, ὕστερον ἐλθόντα καὶ ἀρνούμενον ἤλεγξε καὶ κατηράσατο αὐτόν, καὶ γέγονε λεπρός - βασιλέως Συρίας πολε- μοῦντος τὸν Ἰσραήλ, ἡσφαλίζετο τὸν βασιλέα Ἰσραὴλ ἀπαγγέλλων αὐτῷ τὰς σκέψεις τοῦ ἐχθροῦ· τοῦτο μα θὼν ὁ βασιλεὺς Συρίας πέμπει δύναμιν ἀγαγεῖν τὸν προφήτην· ἡ δὲ εὐξάμενος πεποίηκεν αὐτοὺς παταχθῆναι ἀορασίᾳ, καὶ ἀπήγαγεν εἰς Σαμάρειαν παρὰ τοὺς ἐχθροὺς, ἀβλαβεῖς τε αὐτοὺς φυλάξας διέσωσε καὶ ἔθρεψε· τοῦτο μαθὼν ὁ βασιλεὺς Συρίας επαύσατο τοῦ πολεμεῖν. Μετὰ θάνατον Ελισαίου ἀποθανών τις καὶ θαπτόμε νος ἐῤῥίφη ἐπὶ τὰ ὀστᾶ αὐτοῦ, καὶ μόνον ὡς ἥψατο τῶν ὀστῶν τοῦ Ἐλισαίου, ὁ νεκρὸς εὐθὺς ἀνέζησεν. 2 Cod., ἐκαθερίσθη. PATROL, Gn. ΧΧΙΙ. 28
PG 22:874τῆς τοῦ θεοῦ προνοίας τὰ πάντα κρατούσης θείοις νόμοις διατέτακται τὸ πᾶν, ἀνθρώπων τε ψυχῆς ὅρος αὐτοκράτορά τε καὶ κριτὴν ἡγεμόνα τε καὶ κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ καθίστησι φυσικοῖς νόμοις καὶ φιλοσόφων δόγμασιν ἐκδιδάσκων, ὡς ἄρα τῶν ὄντων τὰ μέν ἐστιν ἐφ’ ἡμῖν, τὰ δὲ οὐκ ἐφ’ ἡμῖν, καὶ ἐφ’ ἡμῖν μέν, ὅσα γένοιτ’ ἂν κατὰ προαίρεσίν τε καὶ πρᾶξιν, ἃ καὶ φύσει ἐλεύθερα ἀκώλυτα ἀπαρεμπόδιστα τυγχάνει, τὰ δὲ οὐκ ἐφ’ ἡμῖν ἀσθενῆ δοῦλα κωλυτὰ ἀλλότρια, ἃ καὶ περὶ τὸ σῶμα καὶ τὰ ἐκτὸς ἄψυχά τε ὄντα καὶ ἄλογα καὶ πάντῃ τῆς ἰδίας τοῦ λογικοῦ ζῴου φύσεως ἀλλοτρίαν τὴν ὑπόστασιν ἔχει. τῶν δ’ ἐφ’ ἡμῖν τὴν ἐπὶ θάτερα ὁρμὴν ἀρετῆς τε καὶ κακίας ἕκαστος ἐν αὐτῇ κέκτηται προαιρέσει, καὶ τὸ μὲν τῶν ὅλων δεσπόζον τε καὶ ἡγεμονοῦν εὐθέως περαίνει κατὰ φύσιν περιπορευόμενον, τῷ δ’ αἰεὶ συνέπεται δίκη τῶν ἀπολειπομένων τοῦ θείου νόμου τιμωρός, τῶν δ’ ἐπὶ τὰς πράξεις ὁρμῶν οὐ Μοίρας, οὐδὲ εἱμαρμένης, οὐδ’ ἀνάγκης αἰτία· αἰτία ἑλομένου, θεὸς ἀναίτιος. εἰ δὴ θρασύνοιτό τις τῷ ἐφ’ ἡμῖν ἀντιπολεμῶν, μὴ παρακαλυπτέσθω οὗτος·873 DE CURIS BIBLICIS EUSEBII. 874 litterarum formis, cum titulo : Ονόματα προφητῶν, καὶ πόθεν εἰσὶ, καὶ τοῦ ἀπέθανον, καὶ πῶς καὶ τοῦ χείνται· Nomina prophetarum, et ipsorum patria, et ubinam mortui, et quomodo et quo loco sepulti fuerint. Mirum porro est quod neque Curterius neque Montfauconius ullam hujus scripti mentionem fecerint (diversa enim sunt lemmata illa quæ manu recentiore scripta Montfauconius neglecta a Curterio dicit). Cæteroqui legenti mihi haud ægre innotuit, has esse illas prophetarum Vitas, quarum cinnus quidam peractus fuit in libris editis; tum videlicet Epiphanii in editione Pelaviana Gr. Lat. t. 11, tum in Chronico paschali ed. Paris., p. 146 seqq.: quanquam Græcus textus et in Chronico valde est mendosus, et in Epiphanio non parum variat. Denique hæ Vitæ sub Dorothei Tyrii nomine exstant in Lugdunensi Patrum Bibliotheca, t. III, p. 422, Latine tantummodo. Cæteroqui frustra (propemodum ait Cavæus Græcum Do- rothei textum esse ineditum, quandoquidem in paschali Chronico pene totus legitur. Nunc propter codicis Vaticani antiquitatem ac bonitatem, haud scio an scripti hujus nova editio meliorque aliquando mo lienda sit. Exemplo gustuique sit narratio miraculorum Elisæi, quæ deest in Chronico p. 161, ubi brevis ejusdem Vita legitur, prout in codice nostro est, sed reliqua non item, quæ sunt in codice fol. 10, 11, sic : Τὰ δὲ σημεῖα ἃ ἐποίησεν, εἰσὶ ταῦτα. Επάταξε καὶ αὐτὸς τὸν Ἰορδάνην τῇ μηλωτῇ τῇ Ἠλιοῦ, καὶ διηρέθη τὸ ὕδωρ, καὶ διέβη καὶ αὐτὸς ξηρῷ τῷ ποδί. Τὰ ὕδατα ἐν Ιεριχώ πονηρὰ ἦν καὶ ἄγονα· καὶ ἀκούσας παρὰ τῶν τῆς πόλεως, ἐπεκαλέσατο τὸν Θεὸν, καὶ εἶπεν· « Ιαμαι τὰ ὕδατα ταῦτα, καὶ οὐκ ἔσται ἔτι ἐκεῖθεν θάνατος καὶ ἀτεκνουμένη· » καὶ ἰάθησαν τὰ ὕδατα ἕως τῆς ἡμέρας ταύτης. Παίδων ἀτακτούντων κατ' αὐτοῦ κατηράσατο ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐξελθοῦσαι δύο ἄρκτοι ἐνέῤῥηξαν ἐξ αὐτῶν μβ'. Γυνὴ προφήτου τελευτήσαντος οχλουμένη παρὰ δανειστῶν, καὶ μὴ ἔχουσα ἀποδοῦναι, προσῆλθε τῷ Ελισαίῳ, καὶ ἐνετείλατο αὐτῇ συναγαγεῖν ἀγγία καινὰ ἦσα δύναται, καὶ τὸ ἔχον ὀλιγοστὸν ἔλαιον ἐκκενοῦν εἰς αὐτὰ ἕως ἀποσχῇ τὰ ἀγγία, καὶ τοῦτο ποιήσασα ἐπλήρωσε τὰ ἀγγία, καὶ ἀποδέδωκε τοῖς δανεισταῖς, καὶ τὸ περισσεύον ἔσχεν εἰς διατροφὴν τῶν παίδων. Εἰς Σουμᾶν ἀπελθὼν ἔμεινε παρά τινι γυναικί, καὶ μὴ ποιοῦσαν αὐτὴν παιδίον, ἐπιθυμοῦσαν δὲ σχεῖν, εὐξάμενος περ ποίηκε συλλαβεῖν καὶ τεκεῖν· εἶτα ἀποθανόντα τὸν παῖδα, εὐξάμενος πάλιν ήγειρεν ἐκ νεκρῶν. Εἰς Γάλγαλα ἐλθὼν κατήχθη παρὰ τοῖς υἱοῖς τῶν προφητῶν, καὶ ἐψεθέντος προσφαγίου, καὶ θανατικῆς βοτάνης συνεψεθείσης τῷ προσφαγίῳ, καὶ παρ᾽ ὀλίγον κινδυνευόντων πάντων, πεποίηκεν ἀβλαβὲς καὶ ἡδὺ τὸ βρῶμα. Τῶν υἱῶν τῶν προφητῶν κοπτόντων ξύλα παρὰ τὸν Ἰορδάνην, ἐξέπεσε τὸ δρέπανον καὶ κατεποντίσθη· ὁ δὲ Ἐλισαῖος εὐχά μενος πεποίηκεν ἐπιπολᾶσαι τὸ δρέπανον. Ναμᾶν ὁ Σύρος δι' αὐτοῦ ἐκαθαρίσθη ἀπὸ τῆς λέπρας Τὸν παῖδα αὐτοῦ Ἐλισαῖος λεγόμενον Γιεζεὶ, ἀπελθόντα κρυφὰ παρὰ γνώμην αὐτοῦ πρὸς Ναμᾶν καὶ αἰτήσαντα ἀργύριον, ὕστερον ἐλθόντα καὶ ἀρνούμενον ἤλεγξε καὶ κατηράσατο αὐτόν, καὶ γέγονε λεπρός - βασιλέως Συρίας πολε- μοῦντος τὸν Ἰσραήλ, ἡσφαλίζετο τὸν βασιλέα Ἰσραὴλ ἀπαγγέλλων αὐτῷ τὰς σκέψεις τοῦ ἐχθροῦ· τοῦτο μα θὼν ὁ βασιλεὺς Συρίας πέμπει δύναμιν ἀγαγεῖν τὸν προφήτην· ἡ δὲ εὐξάμενος πεποίηκεν αὐτοὺς παταχθῆναι ἀορασίᾳ, καὶ ἀπήγαγεν εἰς Σαμάρειαν παρὰ τοὺς ἐχθροὺς, ἀβλαβεῖς τε αὐτοὺς φυλάξας διέσωσε καὶ ἔθρεψε· τοῦτο μαθὼν ὁ βασιλεὺς Συρίας επαύσατο τοῦ πολεμεῖν. Μετὰ θάνατον Ελισαίου ἀποθανών τις καὶ θαπτόμε νος ἐῤῥίφη ἐπὶ τὰ ὀστᾶ αὐτοῦ, καὶ μόνον ὡς ἥψατο τῶν ὀστῶν τοῦ Ἐλισαίου, ὁ νεκρὸς εὐθὺς ἀνέζησεν. 2 Cod., ἐκαθερίσθη. PATROL, Gn. ΧΧΙΙ. 28
PG 22:875ἀθεότητα ἀναφανδὸν διεξαγορευέτω μὴ πρόνοιαν, μὴ θεόν, μηδέ τι ἄλλο πλὴν Μοιρῶν καὶ ἀνάγκης ὁμολογῶν, καὶ τὰ ἀκόλουθα τούτοις γυμνῇ προσκαταλεγέτω κεφαλῇ, μὴ σοφόν, μὴ ἄφρονα, μὴ δίκαιον, μὴ ἄδικον, μὴ ἐνάρετον, μὴ φαῦλον, μὴ γόητα, μὴ θεῖον ἐν ἀνθρώπων γίνεσθαι φύσει, μὴ φιλοσοφίαν εἶναι, μὴ παιδείαν, μηδ’ ὅλως τέχνην τινά, μηδὲ ἐπιστήμην, μή τινα ἄλλον τὴν φύσιν ἀγαθὸν ἢ πονηρὸν ἀποκαλείτω, πάντα δὲ συλλήβδην ἀνάγκῃ καὶ Μοιρῶν ἀτράκτοις περιδινεῖσθαι. ἄθεος δῆτα καὶ δυσσεβὴς οὗτος ἐν εὐσεβῶν καὶ ἐν φιλοσόφων ἀπογεγράφθω κριτηρίῳ, εἰ δ’ ἐπικαλυπτόμενος ἕτερα δοξάζειν ἐπιχειροῖ πρόνοιαν καὶ θεούς, Μοῖραν δ’ ἐπὶ τούτοις καὶ εἱμαρμένην τις ἀνακηρύττοι μαχομένοις καὶ ἐναντίοις παριστάμενος δόγμασιν, ἐν ἄφροσι δίκην ἀνοίας παρασχὼν καταγεγράφθω. ταυτὶ μὲν οὖν ταύτῃ.875 CODICIS PROPHETARUM SPECIMINA. H C & Ï & C профитно Гаетсянфо Τον αββαα πολικ Ενω και πεταχτο ταντα N W Ÿ CEICE Z&T FAWN INTEBAH HλeкAITTРÌ e ΕΤΕΡΟΝΕΣ ΑΠΛΟΥΝ ΧΟΝΤΗΝ παρασημεί WINT&TTHNAPONTI & KPI BWS TT a CAIALEKAOCCICANTE BAH+H CANTAP TIPOSTC ΤΡΑΠΛΟΥΝGia Ta και προεξείλον προς τον τοις και τα αποτη αρχησω στον οράματος τυρογάκριβέστερους παραυτών GYTTOPH CAN Tеerap TNPI TEX OY CT OT δραματος τηροστομων ζητητικών CTONFCATAN CUPIRENOTČ Kald KPI BWC ETTICTHEANTEC THEN NOLAKONE3 HTH NEZHTH C&TOCKAETHNAÉZIN K&COTONTECHN Ka 0 ENNOIANA I pe called TIPOСTOYTOICCY NEKPIHHTUNEBAUHKONT & E KAO CIC KAITI POC TAFTICEY CERCIOTICTONH CAÏAN EIP HUENLENDÏcale OWN YNTHIËZH THCEWCTHNEN NOIANZHTHCANTEC KAL (&YTHNAW просах Ï EZEKI HA Μετελη ΘΗΣ 1.01 &B BAATTORI NAPIOY TO YKOI NÓB I d R x q r é Ni ΚΑΘ΄τετακτα παντα LETEAHHd πότων κατατακες εξαπλών και διορθωθια ποτων ωρισένου ανταντε TPATTAWHATINAKAIÄYTOYXeipia lopew T BA! scalof+WCANTO N: - 876 •
PG 22:876εἰ δ’ ἐπὶ τούτοις ἐν φιλοσόφων διατριβαῖς ἀξιοῖεν ἔτι καταλέγειν τινὲς τὸν ἄνδρα, λελέξεται, ὡς ἄρα εἰ ἀποκαθήρειαν τῆς ἔξωθεν λύμης, ἀτὰρ καὶ τῆς ἀπὸ τῆσδε τῆς γραφῆς ἐπεισκυκλουμένης αὐτῷ σκευῆς, φθόνος πᾶς αὐτοῖς ἐκποδὼν ἂν εἴη, ὅρους δ’ εἰ ἀληθείας προϊών τις ’πὲρ φιλοσόφους ἐκθειάζειν αὐτὸν πειρῷτο, λάθοι ἂν αὐτῷ γόητος ἀτεχνῶς διαβολὴν ἐπεντρίβων, ὡς ταυτὶ τὰ συγγράμματα σοφιστικῶς ἀναπεπλασμένα οὐδὲν πλὴν ἐλέγχου καὶ δεινῆς τἀνδρὸς διαβολῆς παρὰ τοῖς νοῦν ἔχουσιν ἔμοιγε δοκεῖ περιέχειν.875 CODICIS PROPHETARUM SPECIMINA. H C & Ï & C профитно Гаетсянфо Τον αββαα πολικ Ενω και πεταχτο ταντα N W Ÿ CEICE Z&T FAWN INTEBAH HλeкAITTРÌ e ΕΤΕΡΟΝΕΣ ΑΠΛΟΥΝ ΧΟΝΤΗΝ παρασημεί WINT&TTHNAPONTI & KPI BWS TT a CAIALEKAOCCICANTE BAH+H CANTAP TIPOSTC ΤΡΑΠΛΟΥΝGia Ta και προεξείλον προς τον τοις και τα αποτη αρχησω στον οράματος τυρογάκριβέστερους παραυτών GYTTOPH CAN Tеerap TNPI TEX OY CT OT δραματος τηροστομων ζητητικών CTONFCATAN CUPIRENOTČ Kald KPI BWC ETTICTHEANTEC THEN NOLAKONE3 HTH NEZHTH C&TOCKAETHNAÉZIN K&COTONTECHN Ka 0 ENNOIANA I pe called TIPOСTOYTOICCY NEKPIHHTUNEBAUHKONT & E KAO CIC KAITI POC TAFTICEY CERCIOTICTONH CAÏAN EIP HUENLENDÏcale OWN YNTHIËZH THCEWCTHNEN NOIANZHTHCANTEC KAL (&YTHNAW просах Ï EZEKI HA Μετελη ΘΗΣ 1.01 &B BAATTORI NAPIOY TO YKOI NÓB I d R x q r é Ni ΚΑΘ΄τετακτα παντα LETEAHHd πότων κατατακες εξαπλών και διορθωθια ποτων ωρισένου ανταντε TPATTAWHATINAKAIÄYTOYXeipia lopew T BA! scalof+WCANTO N: - 876 •