Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Admonitio in librum sequentem (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 26:982〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
pud Theo- *Habacuc, , 5. C dorum laterem, cjus naviculam undique coopertam conscendi, abbate Pammone nos honoris causa co- mitante. Vento autem minus prospero flante, equi- dem corde anxius precabar; qui vero cum Theo- doro erant monachi, egressi, naviculam trahebant. Cumque abbas Pammo, morentem me consolare- tur, respondi : Crede affirmanti mihi, non tanta tempore pacis cordi meo fiducia inest, quanta tem- pore persecutionis. Confido quippe, me pro Christo patientem, atque ejus misericordia roboratum, etiamsi occidar, multo majorem misericordiam ab eo consecuturum. Hæc verba necdum compleve- ram, cum Theodorus abbatem Pammonem intui- tus, subrisit : et cum pene arrideret abbas Pammo, Quid, inquam, me ista loquentem ridetis : an me timiditatis arguitis? Tum ad Pammonem Theodo- rus : Dic illi, ait, quæ sit nobis causa ridendi. Re- ponente Pammone abbate: Tuum illud est, ait Theodorus: Hac ipsa hora in Perside Julianus oc- cisus est, ut de illo prædixerat Deus : Arrogans vir, contempor et superbus nihil perficiet . Surget "8. autem Christianus imperator, qui præclarus qui- dem, sed brevioris vitæ futurus est. Quare ne iu Thebaidem ascendas, nec defatigere : sed in coni- tatuin clam te confer, quem in itinere offendes, atque ab illo perhumaniter exceptus, in Ecclesian remigrabis. Atque ille citius a Deo ex hac auferetur vita. Quod ita contigit. Quamobrem arbitror quam- plurimos in monachorum maxime cutibus latuisse Deo acceptissimos homines, cujusmodi fuit beatus Amun, et sanctus Theodorus in monte Nitriæ, et. servus Dei felicisque senectutis Pammo. IN LIBRUM ATHANASII SEQUENTEM ADMONITIO. 1: Quam varie in manuscriptis nuncupatum fuerit hoc opusculum, in nota inferius posita cernere est. Parisiensis autem editio, et codices nonnulli, post verba, hæc adjiciunt, sed perperam, ut ex optimis codicibus perspicuum est, et ut jam pridem advertere viri eruditione celeberrimi. Nihil quippe adversus Apollinarium hic agitur, sed Anomæos et Pneumatomachos oppugnat. Athanasius : quare ex editione nostra id expungere visum est. II. Hunc porro librum Athanasio abjudicant viri nostro ævo doctissimi, aiuntque nusquam Athanasius tres hypostases memorasse, quarum tamen hoc in libro mentio habetur, num. . Imo putant iidem Apol- linario hæresiarcha hoc opus esse ascribendum, legendumque in titulo, non, ut in prius editis legitur, quam sententiam his asserere nituntur argumentis : 1° Quod caro Christi hic passim pro ejus humanitate usurpetur, ita ut humana mens sic excluḍi videatur, quam inesse Christo negabal Apollinarius; 2° Quod vox Apollinaristis familiarissima, hoc in opere usu veniat. , Quam levia, quam nulla hac sint, facile commonstratur. Primo enim hypostases quod spectat, haud semel illa apud Athanasium comparent. Sic p. de quatuor animalibus ait : Tres hypostases perfectas denotant. In Expositione autem dei, non esse ait in Deo tres hypostases inter se divisas, et in tomo Alexandrina synodi, hac loquendi ratio, () Lege, παραμυθουμένου, ἔλεγον. Hic deficit textus Græcus. - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. zpel; únoorássig, sana et orthodoxa declaratur. Quare ex memoratis hoc in opere hypostasibus, ne minima quidem vodɛiaç suspicio. IV. Minore adhuc negotio solvetur quod afferunt ad hunc librum Apollinario ascribendum, nempe carnem Christi sæpissime pro humanitate ejus hic usurpari. Quid enim frequentius ejusmodi synecdoche, tum in Scripturis, tum apud Patres, et ipsum quoque Athanasium? Nequaquam opus est ut in exemplis apponendis immoremur, in re sane apertissima. Quod ad vocem sapxoçópoç attinet, fatemur ea usos fuisse Apollinari- stas, ut testatur Gregorius Nazianzenus, orat. , p. , nec inde tamen conficitur eam vel suspectam vel prohibitam fuisse: illa quippe sunt usi SS. Patres: Ignatius Epist. ad Smyrnæos, c. 5; ubi ait blasphemare qui Dominum non fatentur σαρκοφόρον · Clemens Αlex. Strom. v, p. , σαρκοφόρος γενόμενος ὁ Λόγος, et Pædagog. 1, p. , capxopopñsai tòv Adyov.
PG 26:984ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ, ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΕΝΣΑΡΚΟΥ ΕΠΙΦΑΝΕΙΑΣ ΤΟΥ ΘΕΟΥ ΛΟΓΟΥ, ΚΑΙ ΚΑΤΑ ΑΡΕΙΑΝΩΝ. Οἱ κακοτέχνως τὰς θείας Γραφὰς βουλόμενοι νοεῖν, τὰ ἀνθρώπινα ῥήματα τῆς πτωχείας τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ παράγειν βούλονται πρὸς τὸ συστῆσαι τὴν ἑαυτῶν βλασφημίαν. Πᾶσα δὲ ἀκρίβεια τοῦ Χριστιανισμοῦ ἐν τοῖς εὐτελέσι ῥήμασι καὶ πράγμασιν εὑρίσκεται. Εἰ οὖν ἠδύναντο ἀκούειν τοῦ μακαρίου Παύλου γράφοντος πρὸς Κορινθίους· Γινώσκετε γὰρ τὴν χάριν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅτι δι’ ἡμᾶς ἐπτώχευσε πλούσιος ὢν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν· οὐκ ἄν ποτε ἀνόμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν ἐτόλμησαν εἰπεῖν· εἴπερ ἔγνωσαν, τίς ὁ τρόπος τῆς πτωχείας αὐτοῦ, καὶ τίς ἡ δύναμις τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ. Ὅθεν καὶ ἀλλαχοῦ λέγει ὁ αὐτὸς Παῦλος· Ἵνα ἐξισχύσητε καταλαβεῖν σὺν πᾶσι τοῖς ἁγίοις, τί τὸ πλάτος, καὶ μῆκος, καὶ βάθος, καὶ ὕψος, γνῶναί τε τὴν ὑπερβάλλουσαν ἀγάπην τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ, ἵνα πληρωθῆτε εἰς πᾶν τὸ πλήρωμα τοῦ Θεοῦ. Διὰ τοῦτο ἐγγράφως ἐν τῇ πτωχεία αὐτοῦ καὶ τοῖς παθήμασι παῤῥησιάζεται λέγων·
933 - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. 984 zpel; únoorássig, sana et orthodoxa declaratur. Quare ex memoratis hoc in opere hypostasibus, ne minima quidem vodɛiaç suspicio. IV. Minore adhuc negotio solvetur quod afferunt ad hunc librum Apollinario ascribendum, nempe carnem Christi sæpissime pro humanitate ejus hic usurpari. Quid enim frequentius ejusmodi synecdoche, tum in Scripturis, tum apud Patres, et ipsum quoque Athanasium? Nequaquam opus est ut in exemplis apponendis immoremur, in re sane apertissima. Quod ad vocem sapxoçópoç attinet, fatemur ea usos fuisse Apollinari- stas, ut testatur Gregorius Nazianzenus, orat. 54, p. 748, nec inde tamen conficitur eam vel suspectam vel prohibitam fuisse: illa quippe sunt usi SS. Patres: Ignatius Epist. ad Smyrnæos, c. 5; ubi ait blasphemare qui Dominum non fatentur σαρκοφόρον · Clemens Αlex. Strom. v, p. 562, σαρκοφόρος γενόμενος ὁ Λόγος, et Pædagog. 1, p. 215, capxopopñsai tòv Adyov. Hesychius item, vel si quis alius, De fine mundi, de Christo loquens, capxocópov nuncupat, ut et Constantinus M. in Orat. Ad sacrum cœtum, ex Sibylla. 696 Imo ipse Athanasius licet voce capxoyópoç alias non sit usus, frequentissime tamen ait Christum obpxa qopésai, quod idem ferme sonat, idem prorsus significat: sic supra in Vita Antoniį, num. 5, et alibi sæpissime. His adde, Christum dici in hoc opusculo, num. 8, hominem tédɛtov, id est perfectumi, quod ab Apollinarii sententia quantum abhorreat, nemo nescit. Item num. 11 dicitur Christum in omnibus nobis similem fuisse excepto peccato, et alibi duas in Christo esse voluntates, divinam scilicet et humanam, quæ admodum repu- gnant Apollinaristarum hæresi, V. Præterea Athanasii esse comprobatur hic liber Theodoreti et Gelasii testimoniis, qui haud semel loca hinc excerpta nomine citant Athanasii, ut suis locis adnotumus. Et licet in tanta locorum Scripturæ, quanta hic congeritur, silva, vis Athanasii stylus internosci queat, allamen si quis hunc librum conferat cum Epist. 1 et 3 ad Serapionem, tantam inter hos tractatus deprehendet affinitatem, ut eamdem utrobique Alkanasii manum nullo negotio agnoscat. VI. Porro licet Anomœos potissimum hic adoriatur invictus Verbi defensor, occasione tamen multa pertractat fidei dogmata : nimirum de Spiritus sancti deitate, de ejus cum Patre et Filio æqualitate, de processione ejusdem ex Patre et Filio, cum ait, Filium in Patre fontem esse Spiritus sancti; de Incarnatione, Passione et Resurrectione; de veritate corporis Christi in Eucharistia, cum affirmat nos carnem Domini sumere, quæ ex Spiritu vivificante concepta est; et alia permulta, quæ lectoris dili- gentiæ observanda relinquimus. VII. Cæterum Anomæorum temporibus editum hoc opusculum fuisse arbitramur. De anno nihil cer- tum; commode tamen post annum 365 reponi posse credimus, quo grassabatur hæresis illa. - ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ, ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΕΝΣΑΡΚΟΥ ΕΠΙΦΑΝΕΙΑΣ ΤΟΥ ΘΕΟΥ ΛΟΓΟΥ, ΚΑΙ ΚΑΤΑ ΑΡΕΙΑΝΩΝ (29). S. P. N. ATHANASII ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ, DE INCARNATIONE DEI VERBI, ET CONTRA ARIANOS. Scripturas, verba quæ de Filii Dei inopia secundum in Basil., Felck. 3 et 5, et edit. Comměl. Edit. vero Paris. post 'Αρειανών addit, καὶ ᾿Απολλιναρίου. Theodoretus, dial. 5, vocat τόμον πρὸς 'Αρειανούς. Felckm. 2, "Ετερος τοῦ αὐτοῦ κατὰ ᾿Αρειανῶν, καὶ ὅσοι ἔπονται τὰ 'Αρείου. Anglican., Περὶ τῆς μονογε νοῦς τοῦ Θεοῦ Λόγου ἐνανθρωπήσεως, κατὰ ᾿Αρείου και Απολλιναρίου. Gobler. et Felckm. 1, Περί τῆς τὰ ἀνθρώπινα (50) ῥήματα της πτωχείας τοῦ Υἱοῦ τοῦ μονογενούς Λόγου ἐνανθρωπήσεως καὶ κατὰ Απολλιναρίου. Seguerian., Τοῦ αὐτοῦ περὶ τῆς τοῦ μονογενούς editis habet, avtixa(peva. Infra iidem omnes, ooh- oat. Felckm. 3, et editi, ostrva. Mox in omnibus, excepto Felck. 5 et editis, του deest ante Χριστια νισμοῦ. 1. Qui vafre et perverse divinas interpretantur A 1. Οἱ κακοτέχνως τὰς θείας Γραφάς βουλόμενοι νοεῖν, (29) Scripta post annum 364. Ita legitur titulus (30) Sic omnes mss., præter Felek. 3, qui cum
Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· καὶ πάλιν· Οὐδὲν ἔκρινα εἰδέναι ἐν ὑμῖν, εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον· καὶ, Εἰ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ νῦν οὗτοι, εἰ ἔγνωσαν τὰς θείας Γραφὰς, οὐκ ἂν τὸν Κτίστην τῶν ἁπάντων κτίσμα ἢ δημιούργημα βλασφημῆσαι ἐτόλμησαν. Παράγουσι γὰρ ἡμῖν, λέγοντες· Πῶς δύναται ὅμοιος, ἢ ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας εἶναι, ὁπότε γέγραπται· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἔχει ζωὴν ἐν ἑαυτῷ, οὕτως ἔδωκε καὶ τῷ Υἱῷ ζωὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ; ὑπεροχή ἐστι, φησὶ, τοῦ διδόντος παρὰ τὸν λαμβάνοντα· καὶ, Τί με λέγεις ἀγαθόν; φησίν· οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός· καὶ πάλιν· Θεέ μου, Θεέ μου, ἱνατί με ἐγκατέλιπες; καὶ αὖθις· Περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐσχάτης οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ ὁ Υἱὸς, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· καὶ πάλιν· Ὃν ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον· καὶ πάλιν· Ὃν ὁ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν. Πῶς οὖν, φασὶν, ὅμοιος εἶναι δύναται ἢ ὁμοούσιος ὁ ἐγειρόμενος ἐκ νεκρῶν τῷ ἐγείραντι αὐτόν;
933 - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. 984 zpel; únoorássig, sana et orthodoxa declaratur. Quare ex memoratis hoc in opere hypostasibus, ne minima quidem vodɛiaç suspicio. IV. Minore adhuc negotio solvetur quod afferunt ad hunc librum Apollinario ascribendum, nempe carnem Christi sæpissime pro humanitate ejus hic usurpari. Quid enim frequentius ejusmodi synecdoche, tum in Scripturis, tum apud Patres, et ipsum quoque Athanasium? Nequaquam opus est ut in exemplis apponendis immoremur, in re sane apertissima. Quod ad vocem sapxoçópoç attinet, fatemur ea usos fuisse Apollinari- stas, ut testatur Gregorius Nazianzenus, orat. 54, p. 748, nec inde tamen conficitur eam vel suspectam vel prohibitam fuisse: illa quippe sunt usi SS. Patres: Ignatius Epist. ad Smyrnæos, c. 5; ubi ait blasphemare qui Dominum non fatentur σαρκοφόρον · Clemens Αlex. Strom. v, p. 562, σαρκοφόρος γενόμενος ὁ Λόγος, et Pædagog. 1, p. 215, capxopopñsai tòv Adyov. Hesychius item, vel si quis alius, De fine mundi, de Christo loquens, capxocópov nuncupat, ut et Constantinus M. in Orat. Ad sacrum cœtum, ex Sibylla. 696 Imo ipse Athanasius licet voce capxoyópoç alias non sit usus, frequentissime tamen ait Christum obpxa qopésai, quod idem ferme sonat, idem prorsus significat: sic supra in Vita Antoniį, num. 5, et alibi sæpissime. His adde, Christum dici in hoc opusculo, num. 8, hominem tédɛtov, id est perfectumi, quod ab Apollinarii sententia quantum abhorreat, nemo nescit. Item num. 11 dicitur Christum in omnibus nobis similem fuisse excepto peccato, et alibi duas in Christo esse voluntates, divinam scilicet et humanam, quæ admodum repu- gnant Apollinaristarum hæresi, V. Præterea Athanasii esse comprobatur hic liber Theodoreti et Gelasii testimoniis, qui haud semel loca hinc excerpta nomine citant Athanasii, ut suis locis adnotumus. Et licet in tanta locorum Scripturæ, quanta hic congeritur, silva, vis Athanasii stylus internosci queat, allamen si quis hunc librum conferat cum Epist. 1 et 3 ad Serapionem, tantam inter hos tractatus deprehendet affinitatem, ut eamdem utrobique Alkanasii manum nullo negotio agnoscat. VI. Porro licet Anomœos potissimum hic adoriatur invictus Verbi defensor, occasione tamen multa pertractat fidei dogmata : nimirum de Spiritus sancti deitate, de ejus cum Patre et Filio æqualitate, de processione ejusdem ex Patre et Filio, cum ait, Filium in Patre fontem esse Spiritus sancti; de Incarnatione, Passione et Resurrectione; de veritate corporis Christi in Eucharistia, cum affirmat nos carnem Domini sumere, quæ ex Spiritu vivificante concepta est; et alia permulta, quæ lectoris dili- gentiæ observanda relinquimus. VII. Cæterum Anomæorum temporibus editum hoc opusculum fuisse arbitramur. De anno nihil cer- tum; commode tamen post annum 365 reponi posse credimus, quo grassabatur hæresis illa. - ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ, ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΕΝΣΑΡΚΟΥ ΕΠΙΦΑΝΕΙΑΣ ΤΟΥ ΘΕΟΥ ΛΟΓΟΥ, ΚΑΙ ΚΑΤΑ ΑΡΕΙΑΝΩΝ (29). S. P. N. ATHANASII ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ, DE INCARNATIONE DEI VERBI, ET CONTRA ARIANOS. Scripturas, verba quæ de Filii Dei inopia secundum in Basil., Felck. 3 et 5, et edit. Comměl. Edit. vero Paris. post 'Αρειανών addit, καὶ ᾿Απολλιναρίου. Theodoretus, dial. 5, vocat τόμον πρὸς 'Αρειανούς. Felckm. 2, "Ετερος τοῦ αὐτοῦ κατὰ ᾿Αρειανῶν, καὶ ὅσοι ἔπονται τὰ 'Αρείου. Anglican., Περὶ τῆς μονογε νοῦς τοῦ Θεοῦ Λόγου ἐνανθρωπήσεως, κατὰ ᾿Αρείου και Απολλιναρίου. Gobler. et Felckm. 1, Περί τῆς τὰ ἀνθρώπινα (50) ῥήματα της πτωχείας τοῦ Υἱοῦ τοῦ μονογενούς Λόγου ἐνανθρωπήσεως καὶ κατὰ Απολλιναρίου. Seguerian., Τοῦ αὐτοῦ περὶ τῆς τοῦ μονογενούς editis habet, avtixa(peva. Infra iidem omnes, ooh- oat. Felckm. 3, et editi, ostrva. Mox in omnibus, excepto Felck. 5 et editis, του deest ante Χριστια νισμοῦ. 1. Qui vafre et perverse divinas interpretantur A 1. Οἱ κακοτέχνως τὰς θείας Γραφάς βουλόμενοι νοεῖν, (29) Scripta post annum 364. Ita legitur titulus (30) Sic omnes mss., præter Felek. 3, qui cum
PG 26:986Ταῦτα δὲ ἀπὸ πολλῶν ὀλίγα παρεθέμεθα, ὅπως, τούτων λυθέντων, καὶ τὰ λοιπὰ εὐχερῶς νοηθῇ. Ὀφείλομεν οὖν ἡμεῖς κατὰ τὸ δυνατὸν τὴν δύναμιν αὐτῶν ἐξηγήσασθαι. Ὅταν οὖν λέγει ὁ μακάριος Παῦλος, Ὁ Πατὴρ ἤγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν, Ἰωάννης ἡμῖν διηγεῖται, ὅτι ἔλεγεν ὁ Ἰησοῦς· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Ἔλεγε δὲ, φησὶ, περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὐτοῦ. Δῆλον οὖν ἐστι τοῖς προσέχουσιν, ὅτι, τοῦ σώματος ἐγειρομένου, ὁ Υἱὸς λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ ἐγηγέρθαι ἐκ νεκρῶν· τὰ γὰρ τοῦ σώματος αὐτοῦ εἰς τὸ αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται. Οὕτως οὖν καὶ ὅταν λέγῃ, Ζωὴν ἔδωκεν ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ, τῇ σαρκὶ δεδομένην τὴν ζωὴν νοητέον. Εἰ γὰρ αὐτός ἐστιν ἡ ζωὴ, πῶς ἡ ζωὴ ζωὴν λαμβάνει; Καὶ εἰ αὐτὸς ἐπαγγέλλεται λέγων· Τὰ πρόβατά μου τῆς φωνῆς μου ἀκούει, κἀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπόλλωνται εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ εἰ αὐτός ἐστιν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ, καὶ εἰ αὐτὸς ἐποίησε πᾶσαν ἡλικίαν, πῶς λέγεται· Προέκοπτε δὲ Ἰησοῦς σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ;
τοῦ Θεοῦ παράγειν βούλονται πρὸς τὸ συστῆσαι τὴν ἑαυτῶν βλασφημίαν. Πᾶσα δὲ ἀκρίβεια τοῦ Χρι στιανισμοῦ ἐν τοῖς εὐτελέσι βήμασι καὶ πράγμασιν εὑρίσκεται. Εἰ οὖν ἡδύναντο ἀκούειν τοῦ μακαρίου Παύλου γράφοντος πρὸς Κορινθίους· Γινώσκετε γὰρ τὴν χάριν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅτι δι' ἡμᾶς ἐπτώχευσε πλούσιος ὢν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν· οὐκ ἄν ποτε ἀν- όμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν ἐτόλμησαν εἰπεῖν· εἴπερ ἔγνωσαν, τίς ὁ τρόπος τῆς πτωχείας αὐτοῦ, καὶ τίς ἡ δύναμις τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ. "Οθεν καὶ ἀλλαχοῦ λέγει ὁ αὐτὸς Παῦλος· "Ινα εξισχύσητε καταλαβεῖν (51) σὺν πᾶσι τοῖς ἁγίοις, τί τὸ πλάτος, καὶ μῆκος, καὶ βάθος, καὶ ὕψος, γνῶναί τε τὴν ὑπερβάλλου σαν ἀγάπην τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ, ἵνα πλη ρωθῆτε εἰς πᾶν τὸ πλήρωμα τοῦ Θεοῦ. Διὰ τοῦτο ἐγγράφως ἐν τῇ πτωχείᾳ αὐτοῦ καὶ τοῖς παθήμασι παρρησιάζεται λέγων· Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχα- σθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰη- σοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· καὶ πάλιν (32)· Οὐδὲν ἔκρινα είν δέναι ἐν ὑμῖν, εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον· καὶ, Εἰ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύ ριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ νῦν οὗτοι, εἰ ἔγνωσαν τὰς θείας Γραφάς, οὐκ ἂν τὸν Κτίστην τῶν ἁπάντων κτίσμα ή δημιούργημα βλασφημῆσαι ἐτόλ μησαν. Παράγουσι γὰρ ἡμῖν, λέγοντες· Πῶς δύνα- τα: (35) ὅμοιος, ἢ ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας εἶναι, οπότε γέγραπται· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἔχει ζωὴν ἐν ἑαυτῷ, οὕτως ἔδωκε καὶ τῷ Υἱῷ ζωὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ; ὑπεροχή (34) ἐστι, φησί, τοῦ διδόντος παρὰ τὸν λαμβάνοντα· καὶ, Τί με λέγεις ἀγαθόν; φησίν· οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἰς ὁ Θεός· καὶ πάλιν· Θεέ μου, Θεέ μου, ίνατί με ἐγκατέλιπες; καὶ αὖθις· Περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐσχάτης οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ ὁ Υἱός, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· καὶ πάλιν· Ὃν ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον· καὶ πάλιν· Ὃν δ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν. Πῶς οὖν, φασὶν (35), ὅμοιος εἶναι δύναται ἢ ὁμοούσιος ὁ ἐγειρόμενος ἐκ νεκρῶν τῷ ἐγείραντι αὐτόν; τούτων λυθέντων, καὶ τὰ λοιπὰ εὐχερῶς νοηθῇ (56). Ὀφείλομεν οὖν ἡμεῖς κατὰ τὸ δυνατὸν τὴν δύναμιν Β ' τι, 14. * μονογενούς Λόγου ἐνανθρωπήσεως, κατὰ ᾿Αρείου καὶ Απολλιναρίου. Περὶ σαρκώσεως. Περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως, Λόγος περί σαρκώσεως τοῦ Θεοῦ Λόγου Λόγος περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως. Λόγου περὶ σαρκώσεως καὶ Τριάδος. Περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως λόγος κατὰ ᾿Απολλιναρίου. Λόγος ε'. τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ. έστι, φησί, Μή με λέγε, φησιν, ἀγαθόν. ὅταν οὖν λέγει, 'Απαθεῖ, λέγη. λέγει ὁ ᾿Απόστολος. Ιωάννης πάλιν φησίν, ὅτ' DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A humanitatem dicta sunt, ad blasphemiam suam as- serendam detorquere satagunt. Tota autem et accu- rata Christianismi ratio in humilibus dictis et acti- bus invenitur. Si igitur potuissent beatum Paulum audire ad Corinthios scribentem: Scitis enim gra- tiam Domini nostri Jesu Christi, quoniam propler nos egenus factus est, cum esset dives, ut illius ino- pia nos diviles essemus s, nunquam dissimilem Patri Filium dicere ausi fuissent : si tamen agno- vissent, quisnam modus inopia ejus, et quænam virtus crucis ejus. Unde et alibi idem Paulus dicit : Ut possitis comprehendere cum omnibus sanctis, quæ sit latitudo et longitudo, et profundum, et sublimi- tas, scire etiam supereminentem dilectionem scientiæ Christi, ut impleamini in omnem plenitudinem Dei 30. Quare in ejus inopia ejusque passionibus fidenter agit, hæc aiens : Mihi autem absit gloriari, nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est, et ego mundo " et rursum : Non enim judicavi me scire aliquid inter vos, nisi Jesum Christum, et hunc crucifixum "; et : Si cogno- vissent, nunquam Dominum gloriæ crucifixissent”. Et nunc isti, si sacras intellexissent Scripturas, nunquam eo blasphemiarum erupissent, ut dicerent Creatorem omnium, crcaturam esse aut opificium. Vafre enim Scripturam detorquent dum dicunt : Qui potest Filius Patri similis aut ex substantia ejus esse, cum scriptum sit : Sicut Pater habet vi- tam in semetipso, sic dedit et Filio habere vitam in semetipso *? eo excellentia denotatur, " aiunt, dantis præ accipiente; et : Quid me dicis bonum? inquit; nemo bonus, nisi unus Deus ; et rursum : Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me ? et iterum : De die extrema nemo scit, neque Filius, nisi Pater ; et rursum: Quem Pater san- ctificavit, et misit in mundum”; ac rursum: Quem Pater suscitavit a mortuis ". Qui fieri potest, aiunt, ut qui a mortuis suscitatur, suscitanti se sit similis aut consubstantialis ? C iis solutis, cætera quoque facile intelligantur. Nostri igitur muneris est, ut pro virili, verborum ejusmodi Cor. 11, 2. sa ibid. 8. ** Joan. v, 26. Joan. x, 56. » Gal. 1, 1. II Cor. vill, 9. Ephes. 111, 18, 19. ss Galat. Marc. x, 18. as Matth. xxv, 47. Marc. XIII, 32. D Gelasius lib. De duabus naturis, vα cat, De Incarnatione. Sexta syne- dus, pluries : loca in- ferius notantur. In eademi, act. 10, Euphemius An- tiochenus, act. 18, Constantinus imp., Damascenus, De trisagio, bis vocat Synodus Lateranensis tom. Vi Concil., p. 287, sic vocat, Post titulum Felckm. habet Seguer. vero ad margi- nem habet e, quo indicatur solum hoc opusculum ordine quintum haberi in his mss., ut et in aliis ferme omnibus, quæ, vel quorum catalogum, dispi- cere licuit. Vide quæ de ejusmodi titulis diximus in Admonitione. Infra Felckm. 2, In editis et aliis máli deest. Nuy sequens deest in Felckmanni 5. in editis legitur sed hæc vox deest in Seg. Gobler. et Felc. 1. Mox Seguer. Gobler. et Felc. 1. lac, et sequentia permulta, citantur a Theodoreto, in dial. 5, p. 101, Ibid. Theod. Seguer. Anglic., Gobler. et Felc. 1, Μox Gablerian. et Felc. 1, 2. Ταῦτα δὲ ἀπὸ πολλῶν ὀλίγα παρεθέμεθα, όπως, 2. Hæc pauca ex multis in medium attulimus, ut (51) Seguer. Gouler. Felckm. 1, καταλαβέσθαι. (32) Sic Seguer. Anglic. Gobler. et Felckman. 1. (53) Seguer., πῶς δύνατον. (34) Seguer. et Anglic., υπεροχής. Ibid, post (35) Φασίν deest in Gobler. et Felc. 1. (36) Seguer. Gobler. et Felc. 1, νοηθείη. Infra
Καὶ εἰ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὰ πάντα ἐποίησε, δῆλον, ὅτι καὶ τὴν ἔγερσιν τῆς σαρκὸς αὐτοῦ δι’ αὐτοῦ ἐποίησε. Δι’ αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἤγειρε, καὶ δι’ αὐτοῦ αὐτῷ ζωὴν δίδωσιν. Ἐγείρεται μὲν κατὰ σάρκα ὡς ἄνθρωπος, καὶ λαμβάνει ζωὴν ὡς ἄνθρωπος, ἐν σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς δέ ἐστιν ὁ ἐγείρων τὸν ἴδιον ναὸν, ὡς Θεὸς, καὶ διδοὺς ζωὴν τῇ ἰδίᾳ σαρκί. Ὅταν οὖν πάλιν λέγῃ, Ὃν ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἀλλαχοῦ φησιν· Ὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ· καὶ ὅταν λέγῃ· Θεέ μου, Θεέ μου, ἵνα τί με ἐγκατέλιπες; ἐκ προσώπου ἡμετέρου λέγει· διότι μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων γενόμενος, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτὸν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ σταυροῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ καθὼς λέγει Ἡσαί̈ας· Αὐτὸς τὰς μαλακίας ἡμῶν αἴρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· ὥστε οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ὀδυνᾶται, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν· καὶ οὐκ αὐτὸς ἐγκατελείφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἀλλ’ ἡμεῖς, καὶ δι’ ἡμᾶς τοὺς ἐγκαταλειφθέντας παρεγένετο εἰς τὸν κόσμον. Καὶ ὅτε λέγει·
τοῦ Θεοῦ παράγειν βούλονται πρὸς τὸ συστῆσαι τὴν ἑαυτῶν βλασφημίαν. Πᾶσα δὲ ἀκρίβεια τοῦ Χρι στιανισμοῦ ἐν τοῖς εὐτελέσι βήμασι καὶ πράγμασιν εὑρίσκεται. Εἰ οὖν ἡδύναντο ἀκούειν τοῦ μακαρίου Παύλου γράφοντος πρὸς Κορινθίους· Γινώσκετε γὰρ τὴν χάριν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅτι δι' ἡμᾶς ἐπτώχευσε πλούσιος ὢν, ἵνα ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν· οὐκ ἄν ποτε ἀν- όμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν ἐτόλμησαν εἰπεῖν· εἴπερ ἔγνωσαν, τίς ὁ τρόπος τῆς πτωχείας αὐτοῦ, καὶ τίς ἡ δύναμις τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ. "Οθεν καὶ ἀλλαχοῦ λέγει ὁ αὐτὸς Παῦλος· "Ινα εξισχύσητε καταλαβεῖν (51) σὺν πᾶσι τοῖς ἁγίοις, τί τὸ πλάτος, καὶ μῆκος, καὶ βάθος, καὶ ὕψος, γνῶναί τε τὴν ὑπερβάλλου σαν ἀγάπην τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ, ἵνα πλη ρωθῆτε εἰς πᾶν τὸ πλήρωμα τοῦ Θεοῦ. Διὰ τοῦτο ἐγγράφως ἐν τῇ πτωχείᾳ αὐτοῦ καὶ τοῖς παθήμασι παρρησιάζεται λέγων· Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχα- σθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰη- σοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κἀγὼ τῷ κόσμῳ· καὶ πάλιν (32)· Οὐδὲν ἔκρινα είν δέναι ἐν ὑμῖν, εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον· καὶ, Εἰ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύ ριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. Καὶ νῦν οὗτοι, εἰ ἔγνωσαν τὰς θείας Γραφάς, οὐκ ἂν τὸν Κτίστην τῶν ἁπάντων κτίσμα ή δημιούργημα βλασφημῆσαι ἐτόλ μησαν. Παράγουσι γὰρ ἡμῖν, λέγοντες· Πῶς δύνα- τα: (35) ὅμοιος, ἢ ἐκ τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας εἶναι, οπότε γέγραπται· Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἔχει ζωὴν ἐν ἑαυτῷ, οὕτως ἔδωκε καὶ τῷ Υἱῷ ζωὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ; ὑπεροχή (34) ἐστι, φησί, τοῦ διδόντος παρὰ τὸν λαμβάνοντα· καὶ, Τί με λέγεις ἀγαθόν; φησίν· οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἰς ὁ Θεός· καὶ πάλιν· Θεέ μου, Θεέ μου, ίνατί με ἐγκατέλιπες; καὶ αὖθις· Περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐσχάτης οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ ὁ Υἱός, εἰ μὴ ὁ Πατήρ· καὶ πάλιν· Ὃν ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον· καὶ πάλιν· Ὃν δ Πατὴρ ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν. Πῶς οὖν, φασὶν (35), ὅμοιος εἶναι δύναται ἢ ὁμοούσιος ὁ ἐγειρόμενος ἐκ νεκρῶν τῷ ἐγείραντι αὐτόν; τούτων λυθέντων, καὶ τὰ λοιπὰ εὐχερῶς νοηθῇ (56). Ὀφείλομεν οὖν ἡμεῖς κατὰ τὸ δυνατὸν τὴν δύναμιν Β ' τι, 14. * μονογενούς Λόγου ἐνανθρωπήσεως, κατὰ ᾿Αρείου καὶ Απολλιναρίου. Περὶ σαρκώσεως. Περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως, Λόγος περί σαρκώσεως τοῦ Θεοῦ Λόγου Λόγος περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως. Λόγου περὶ σαρκώσεως καὶ Τριάδος. Περὶ Τριάδος καὶ σαρκώσεως λόγος κατὰ ᾿Απολλιναρίου. Λόγος ε'. τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ. έστι, φησί, Μή με λέγε, φησιν, ἀγαθόν. ὅταν οὖν λέγει, 'Απαθεῖ, λέγη. λέγει ὁ ᾿Απόστολος. Ιωάννης πάλιν φησίν, ὅτ' DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A humanitatem dicta sunt, ad blasphemiam suam as- serendam detorquere satagunt. Tota autem et accu- rata Christianismi ratio in humilibus dictis et acti- bus invenitur. Si igitur potuissent beatum Paulum audire ad Corinthios scribentem: Scitis enim gra- tiam Domini nostri Jesu Christi, quoniam propler nos egenus factus est, cum esset dives, ut illius ino- pia nos diviles essemus s, nunquam dissimilem Patri Filium dicere ausi fuissent : si tamen agno- vissent, quisnam modus inopia ejus, et quænam virtus crucis ejus. Unde et alibi idem Paulus dicit : Ut possitis comprehendere cum omnibus sanctis, quæ sit latitudo et longitudo, et profundum, et sublimi- tas, scire etiam supereminentem dilectionem scientiæ Christi, ut impleamini in omnem plenitudinem Dei 30. Quare in ejus inopia ejusque passionibus fidenter agit, hæc aiens : Mihi autem absit gloriari, nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est, et ego mundo " et rursum : Non enim judicavi me scire aliquid inter vos, nisi Jesum Christum, et hunc crucifixum "; et : Si cogno- vissent, nunquam Dominum gloriæ crucifixissent”. Et nunc isti, si sacras intellexissent Scripturas, nunquam eo blasphemiarum erupissent, ut dicerent Creatorem omnium, crcaturam esse aut opificium. Vafre enim Scripturam detorquent dum dicunt : Qui potest Filius Patri similis aut ex substantia ejus esse, cum scriptum sit : Sicut Pater habet vi- tam in semetipso, sic dedit et Filio habere vitam in semetipso *? eo excellentia denotatur, " aiunt, dantis præ accipiente; et : Quid me dicis bonum? inquit; nemo bonus, nisi unus Deus ; et rursum : Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me ? et iterum : De die extrema nemo scit, neque Filius, nisi Pater ; et rursum: Quem Pater san- ctificavit, et misit in mundum”; ac rursum: Quem Pater suscitavit a mortuis ". Qui fieri potest, aiunt, ut qui a mortuis suscitatur, suscitanti se sit similis aut consubstantialis ? C iis solutis, cætera quoque facile intelligantur. Nostri igitur muneris est, ut pro virili, verborum ejusmodi Cor. 11, 2. sa ibid. 8. ** Joan. v, 26. Joan. x, 56. » Gal. 1, 1. II Cor. vill, 9. Ephes. 111, 18, 19. ss Galat. Marc. x, 18. as Matth. xxv, 47. Marc. XIII, 32. D Gelasius lib. De duabus naturis, vα cat, De Incarnatione. Sexta syne- dus, pluries : loca in- ferius notantur. In eademi, act. 10, Euphemius An- tiochenus, act. 18, Constantinus imp., Damascenus, De trisagio, bis vocat Synodus Lateranensis tom. Vi Concil., p. 287, sic vocat, Post titulum Felckm. habet Seguer. vero ad margi- nem habet e, quo indicatur solum hoc opusculum ordine quintum haberi in his mss., ut et in aliis ferme omnibus, quæ, vel quorum catalogum, dispi- cere licuit. Vide quæ de ejusmodi titulis diximus in Admonitione. Infra Felckm. 2, In editis et aliis máli deest. Nuy sequens deest in Felckmanni 5. in editis legitur sed hæc vox deest in Seg. Gobler. et Felc. 1. Mox Seguer. Gobler. et Felc. 1. lac, et sequentia permulta, citantur a Theodoreto, in dial. 5, p. 101, Ibid. Theod. Seguer. Anglic., Gobler. et Felc. 1, Μox Gablerian. et Felc. 1, 2. Ταῦτα δὲ ἀπὸ πολλῶν ὀλίγα παρεθέμεθα, όπως, 2. Hæc pauca ex multis in medium attulimus, ut (51) Seguer. Gouler. Felckm. 1, καταλαβέσθαι. (32) Sic Seguer. Anglic. Gobler. et Felckman. 1. (53) Seguer., πῶς δύνατον. (34) Seguer. et Anglic., υπεροχής. Ibid, post (35) Φασίν deest in Gobler. et Felc. 1. (36) Seguer. Gobler. et Felc. 1, νοηθείη. Infra
PG 26:988Διὸ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε, καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα, τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, περὶ τοῦ ναοῦ λέγει, ὅ ἐστι τὸ σῶμα αὐτοῦ. Οὐ γὰρ ὁ Ὕψιστος ὑψοῦται, ἀλλ’ ἡ σὰρξ τοῦ Ὑψίστου ὑψοῦται· καὶ τῇ σαρκὶ τοῦ Ὑψίστου ἐχαρίσατο ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. Καὶ οὐχ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ κατὰ χάριν ἔλαβε τὸ καλεῖσθαι Θεὸς, ἀλλ’ ἡ σὰρξ αὐτοῦ σὺν αὐτῷ ἐθεολογήθη. Οὐ γὰρ εἶπεν, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς γέγονεν, ἀλλὰ, Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· Ἀεὶ ἦν, φησὶν, ὁ Θεὸς Λόγος, καὶ οὗτος αὐτὸς ὁ Θεὸς γέγονε σὰρξ, ἵνα ἡ σὰρξ αὐτοῦ γένηται Θεὸς Λόγος· καθὼς καὶ ὁ Θωμᾶς, ψηλαφήσας τὴν σάρκα αὐτοῦ, ἀνεβόησεν· Ὁ Κύριός μου, καὶ ὁ Θεός μου, τὸ συναμφότερον θεολογῶν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Ἰωάννης ἔγραψεν· Ὃ ἦν ἀπ’ ἀρχῆς, ὃ ἀκηκόαμεν, ὃ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, ὃ ἐθεασάμεθα, καὶ αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ Λόγου τῆς ζωῆς. Φανερὸν οὖν ἐστιν, ὅτι ἐν σαρκὶ ὁ Υἱὸς καὶ Λόγος τοῦ Πατρὸς ἐψηλαφήθη, καὶ τὸ συναμφότερον, Λόγον ζωῆς, ἡ θεία Γραφὴ παραδέδωκε ψηλαφηθέντα. Καὶ ὅτε λέγει· Οὔπω ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη, τὴν σάρκα αὐτοῦ λέγει μήπω δοξασθεῖσαν.
Α αὐτῶν ἐξηγήσασθαι. Οταν οὖν λέγει ὁ μακάριος Παῦ λος. Ο Πατὴρ ἤγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν, Ἰωάννης ἡμῖν διηγεῖται, ὅτι ἔλεγεν ὁ Ἰησοῦς· Αύ σατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Ελεγε δέ, φησί, περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος (37) αὐτοῦ. Δῆλον οὖν ἐστι τοῖς προσέχου σιν, ὅτι, τοῦ σώματος εγειρομένου, ὁ Υἱὸς λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ ἐγηγέρθαι ἐκ νεκρῶν· τὰ γὰρ τοῦ σώματος αὐτοῦ εἰς τὸ αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται. Ού- τως οὖν καὶ ὅταν λέγῃ (38), Ζωὴν ἔδωκεν ὁ Πατήρ τῷ Υἱῷ, τῇ σαρκὶ δεδομένην τὴν ζωὴν νοητέον. Εἰ γὰρ αὐτός ἐστιν ἡ ζωή, πῶς ἡ ζωὴ ζωὴν λαμβάνει; Καὶ (39) εἰ αὐτὸς ἐπαγγέλλεται λέγων· Τὰ πρόβα- τά μου τῆς φωνῆς μου ἀκούει, κἀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπόλλωνται εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ εἰ αὐτός ἐστιν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ, καὶ εἰ αὐτὸς ἐποίησε πᾶσαν ἡλικίαν, πῶς λέγεται (40) · Προέκοπτε δὲ Ἰησοῦς σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ; Καὶ εἰ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὰ πάντα ἐποξη σε, δῆλον, ὅτι καὶ τὴν ἔγερσιν τῆς σαρκὸς αὐτοῦ δι' αὐτοῦ ἐποίησε. Δι' αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἤγειρε, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτῷ (41) ζωὴν δίδωσιν. Εγείρεται μὲν κατὰ σάρκα ὡς ἄνθρωπος, καὶ λαμβάνει ζωὴν ὡς ἄνθρω πος, ἐν σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς δέ ἐστιν ὁ ἐγείρων τὸν ἴδιον ναόν, ὡς Θεὸς, καὶ διδοὺς ζωὴν τῇ ἰδίᾳ σαρκί. Οταν οὖν πάλιν λέγῃ, Ον ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἀλλαχοῦ (42) φησιν· Ὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυ τὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ· καὶ όταν λέγῃ· Θεέ μου, Θεέ μου, ἵνα τί με εγκατ έλιπες; ἐκ προσώπου ἡμετέρου λέγει· διότι μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων γενό μενος, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, έτα πείνωσεν ἑαυτὸν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανά του, θανάτου δὲ σταυροῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ καθ ὡς (45) λέγει Ησαΐας Αὐτὸς τὰς μαλακίας ἡμῶν αἴρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· ὥστε οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ὀδυνᾶται, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν· καὶ οὐκ αὐτὸς ἐγκατελείφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ ἡμεῖς, καὶ δι' ἡμᾶς. ' τοὺς ἐγκαταλειφθέντας παρεγένετο εἰς τὸν κόσμον. Καὶ ὅτε λέγει· Διὸ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε». καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα (44), τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, περὶ τοῦ ναοῦ λέγει, ὅ ἐστι τὸ σῶμα αὐτοῦ, Η ὅταν λέγηται. ὅταν λέγῃ. ὅταν λέγει. διδομένην. Καὶ γάρ. πῶς δέ, λέγει. λέγει. καὶ ὅταν λέγει, Θεέ μου. Αν Θεέ μου. καθώς. σταυροῦ. Καθώς, μαλακίας, ἀσθενείας. άμαρ τίας. φέρει, αίρει. περὶ ὑμῶν. ὑπὲρ ἡμῶν. καὶ οὐκ αὐτός. καὶ οὗτος οὐκ. ἀλλ᾽ ἡμεῖς καὶ δι' ἡμᾶς. ἀλλὰ δι' ἡμᾶς, παρεγένετο, ἦλθεν. καὶ ὅτε, καὶ ὅταν. μα, καὶ τὰ ἑξῆς. περὶ τοῦ ναοῦ, οὐ περὶ τῆς θεότητος. τῇ ἰδίᾳ σαρκί. ἀρχήν, κατὰ χάριν. S. ATHANASII OPP. PARS I. - B HISTORICA ET DOGMATICA. vim explicemus. Sane cum beatus Paulus dicat : Puter suscitavit Filium suum a mortuis, narrat no- bis Joannes, dixisse Jesum : Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud. Dicebat autem, in- `quit, de templo corporis sui *. Palam igitur cuivis est attendere volenti, quando corpus excitatur, tum Filium dici excitari a mortuis: quæ enim corporis sunt de ejus persona dicuntur. Sic igitur cum ait: Vitam dedit Filio Pater, vitam carni datam intelli- gendum est: si enim ipse est vita, quomodo vita vitam accipit? Et si hæc ipse pollicetur : Oves meæ vocem meam audiunt : et ego cognosco eas, et se- quuntur me: el ego vilam æternam do eis : et non peribunt in æternum : si item ipse est sapientia Dei, et si ipse omnem fecit ætatem, quare dicitur : Jesus autem profciebat sapientia et aetate * ? Et si Pater per proprium Verbum et Filium omnia fecit, planum utique est, quia resurrectionem carnis ejus per ipsum effecerit. Per ipsum igitur ipsum susci- tat : et per ipsum ipsi dat vitam. Suscitatur qui dem secundum carnem ut homo, et vitam accipit ut homo, qui habitu inventus est ut homo. Ipse autem est, qui, utpote Deus, proprium templum excitat, et propriæ carni dat vitam. Cum igitur iterum dicat: Quem Pater sanctificavit, et misit in mundum ** alibi quoque ait: Pro eis ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in veritate **. Et cum di- cit : Deus meus, Deus meus, quare me dereliquistis ? ex nostra persona ista loquitur, quia formam ser- vi accipiens et in similitudinem hominum factus, et C kabitu inventus ut homo, humiliavit semetipsum ſa- etus obediens usque ad mortem,mortem autem crucis, elc. Et ut ait Isaias ' : Languores nostros ipse lol- lil, el pro nobis cruciatur. Non pro seipso itaque doloribus afficitur, sed pro nobis: nec ipse a Deo derelictus est, sed nos.: et propter nos derelictos ille venit in mundum. Et cum dicit: Propter quod et Deus exaltavit illum, et donavit illi nomen, quod est super omne nomen 48, de templo loquitur, quod est corpus ejus. Joan. ut, 19, 21. * Joan. x, 27, 28. " Luc. 11, 52. * Joan. x, 36. Joan. xvi, 19. Puilipp. 1, 6, 7. Philipp. 11, 9. XXVII, 47. Isa. LIII, 4. Felc. 2, Felc. 5, Alii et editi, Mox Seguer.. alii, editis habet male. Ibidem Seguer., Seguer., Infra haer, etc., haben- tur in Concil. Constantinopolitano it, tom. IV Con- cil. p. 776. Ibid. editi habent semel manuscripti omnes, præter Felc. 5, bis habent et Felc. 1, qui duo postremni non habent xxi ante Editi, omissis mediis. lbi- "Matth. D dem Seguer. Basil. Anglic. Felc. 2, et 5, editi et alii, Græcus Script. textus, Hebr. 1997. Vulgata languores, recte. Ibid. Græcus Script. textus, pro Ibid. omnes fere manuscripli, Editi, Infra Seguer., quem sequimur, Editi et alii, Μox seguer. Gobler. et Felc. 1, Editi, minus re cle. Ibidem, pro Seguer. habet Ibid. omnes manuscripti, præter Felc. 5, qui cum editis habet Hic porro locus habetur apud Theodoretum, dial: 2, p. 93, et Gelas, De duabus Naturis, c. 2. Ibid. Theod., post addit, Infra Seguer. solus Paulo post Theod. habet pro (57) Theodoret., περὶ τοῦ ἰδίου σώματος. (38) Theod. Sry. Gobler. et Felc. 1, ὅτε λέγει. (39) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1, recte. Editi et (40) Ita omnes mss., præter Felc. 3, qui cum (41) Sic Seguer., recte. Alii et editi, οὕτω. (42) Seguer. Gobler. et Felc. 1, καὶ ἀλλαχοῦ. Ibid. (43) Sic Basiliens. Seguer. Felc. 2 et 5, Gobler. (44) Sic omnes omnino mss. et Theod. Editi, Övz-
Οὐ γὰρ ὁ Κύριος τῆς δόξης δοξάζεται, ἀλλ’ ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου τῆς δόξης· αὕτη λαμβάνει δόξαν συναναβαίνουσα αὐτῷ εἰς οὐρανόν. Ὅθεν καὶ Πνεῦμα υἱοθεσίας οὔπω ἦν ἐν ἀνθρώποις, διότι ἡ ληφθεῖσα ἀπαρχὴ ἐξ ἡμῶν οὔπω ἦν ἀνελθοῦσα εἰς οὐρανόν. Ὅσα οὖν λέγει ἡ Γραφὴ, ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱὸς, καὶ ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς, διὰ τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ λέγει, οὐ διὰ τὴν θεότητα. Καὶ ὅτε λέγει, Ὁ Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν, ἐπεὶ ἄνθρωπος γέγονε, μείζω αὐτοῦ λέγει τὸν Πατέρα. Λόγος δὲ ὢν τοῦ Πατρὸς, ἴσος αὐτοῦ ἐστιν. Ἐγὼ γὰρ, φησὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἕν ἐσμεν· καὶ Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. Καὶ οὐκ ἀπὸ ἁρπαγῆς ἔχει τὸ εἶναι αὐτὸν ἴσον τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ κατὰ φύσιν ἴσος ἐστὶ καὶ ὁμοούσιος τῷ Πατρί· διότι ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Ἀπόστολος, Ὅτι ἐν Χριστῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς, ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ κατοικεῖν πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος νοητέον. Καὶ ὅτε λέγει, Ὅς γε τοῦ ἰδίου Υἱοῦ οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτόν, ἀλλαχοῦ λέγει· Καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησε τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ ἑαυτὸν παρέδωκεν ὑπὲρ αὐτῆς.
Α αὐτῶν ἐξηγήσασθαι. Οταν οὖν λέγει ὁ μακάριος Παῦ λος. Ο Πατὴρ ἤγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν, Ἰωάννης ἡμῖν διηγεῖται, ὅτι ἔλεγεν ὁ Ἰησοῦς· Αύ σατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Ελεγε δέ, φησί, περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος (37) αὐτοῦ. Δῆλον οὖν ἐστι τοῖς προσέχου σιν, ὅτι, τοῦ σώματος εγειρομένου, ὁ Υἱὸς λέγεται παρὰ τῷ Παύλῳ ἐγηγέρθαι ἐκ νεκρῶν· τὰ γὰρ τοῦ σώματος αὐτοῦ εἰς τὸ αὐτοῦ πρόσωπον λέγεται. Ού- τως οὖν καὶ ὅταν λέγῃ (38), Ζωὴν ἔδωκεν ὁ Πατήρ τῷ Υἱῷ, τῇ σαρκὶ δεδομένην τὴν ζωὴν νοητέον. Εἰ γὰρ αὐτός ἐστιν ἡ ζωή, πῶς ἡ ζωὴ ζωὴν λαμβάνει; Καὶ (39) εἰ αὐτὸς ἐπαγγέλλεται λέγων· Τὰ πρόβα- τά μου τῆς φωνῆς μου ἀκούει, κἀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι, κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς, καὶ οὐ μὴ ἀπόλλωνται εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ εἰ αὐτός ἐστιν ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ, καὶ εἰ αὐτὸς ἐποίησε πᾶσαν ἡλικίαν, πῶς λέγεται (40) · Προέκοπτε δὲ Ἰησοῦς σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ; Καὶ εἰ ὁ Πατὴρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὰ πάντα ἐποξη σε, δῆλον, ὅτι καὶ τὴν ἔγερσιν τῆς σαρκὸς αὐτοῦ δι' αὐτοῦ ἐποίησε. Δι' αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἤγειρε, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτῷ (41) ζωὴν δίδωσιν. Εγείρεται μὲν κατὰ σάρκα ὡς ἄνθρωπος, καὶ λαμβάνει ζωὴν ὡς ἄνθρω πος, ἐν σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος. Καὶ αὐτὸς δέ ἐστιν ὁ ἐγείρων τὸν ἴδιον ναόν, ὡς Θεὸς, καὶ διδοὺς ζωὴν τῇ ἰδίᾳ σαρκί. Οταν οὖν πάλιν λέγῃ, Ον ὁ Πατὴρ ἡγίασε, καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ἀλλαχοῦ (42) φησιν· Ὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυ τὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ· καὶ όταν λέγῃ· Θεέ μου, Θεέ μου, ἵνα τί με εγκατ έλιπες; ἐκ προσώπου ἡμετέρου λέγει· διότι μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων γενό μενος, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος, έτα πείνωσεν ἑαυτὸν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανά του, θανάτου δὲ σταυροῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ καθ ὡς (45) λέγει Ησαΐας Αὐτὸς τὰς μαλακίας ἡμῶν αἴρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται· ὥστε οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ὀδυνᾶται, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν· καὶ οὐκ αὐτὸς ἐγκατελείφθη ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ ἡμεῖς, καὶ δι' ἡμᾶς. ' τοὺς ἐγκαταλειφθέντας παρεγένετο εἰς τὸν κόσμον. Καὶ ὅτε λέγει· Διὸ καὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε». καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα (44), τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, περὶ τοῦ ναοῦ λέγει, ὅ ἐστι τὸ σῶμα αὐτοῦ, Η ὅταν λέγηται. ὅταν λέγῃ. ὅταν λέγει. διδομένην. Καὶ γάρ. πῶς δέ, λέγει. λέγει. καὶ ὅταν λέγει, Θεέ μου. Αν Θεέ μου. καθώς. σταυροῦ. Καθώς, μαλακίας, ἀσθενείας. άμαρ τίας. φέρει, αίρει. περὶ ὑμῶν. ὑπὲρ ἡμῶν. καὶ οὐκ αὐτός. καὶ οὗτος οὐκ. ἀλλ᾽ ἡμεῖς καὶ δι' ἡμᾶς. ἀλλὰ δι' ἡμᾶς, παρεγένετο, ἦλθεν. καὶ ὅτε, καὶ ὅταν. μα, καὶ τὰ ἑξῆς. περὶ τοῦ ναοῦ, οὐ περὶ τῆς θεότητος. τῇ ἰδίᾳ σαρκί. ἀρχήν, κατὰ χάριν. S. ATHANASII OPP. PARS I. - B HISTORICA ET DOGMATICA. vim explicemus. Sane cum beatus Paulus dicat : Puter suscitavit Filium suum a mortuis, narrat no- bis Joannes, dixisse Jesum : Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud. Dicebat autem, in- `quit, de templo corporis sui *. Palam igitur cuivis est attendere volenti, quando corpus excitatur, tum Filium dici excitari a mortuis: quæ enim corporis sunt de ejus persona dicuntur. Sic igitur cum ait: Vitam dedit Filio Pater, vitam carni datam intelli- gendum est: si enim ipse est vita, quomodo vita vitam accipit? Et si hæc ipse pollicetur : Oves meæ vocem meam audiunt : et ego cognosco eas, et se- quuntur me: el ego vilam æternam do eis : et non peribunt in æternum : si item ipse est sapientia Dei, et si ipse omnem fecit ætatem, quare dicitur : Jesus autem profciebat sapientia et aetate * ? Et si Pater per proprium Verbum et Filium omnia fecit, planum utique est, quia resurrectionem carnis ejus per ipsum effecerit. Per ipsum igitur ipsum susci- tat : et per ipsum ipsi dat vitam. Suscitatur qui dem secundum carnem ut homo, et vitam accipit ut homo, qui habitu inventus est ut homo. Ipse autem est, qui, utpote Deus, proprium templum excitat, et propriæ carni dat vitam. Cum igitur iterum dicat: Quem Pater sanctificavit, et misit in mundum ** alibi quoque ait: Pro eis ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in veritate **. Et cum di- cit : Deus meus, Deus meus, quare me dereliquistis ? ex nostra persona ista loquitur, quia formam ser- vi accipiens et in similitudinem hominum factus, et C kabitu inventus ut homo, humiliavit semetipsum ſa- etus obediens usque ad mortem,mortem autem crucis, elc. Et ut ait Isaias ' : Languores nostros ipse lol- lil, el pro nobis cruciatur. Non pro seipso itaque doloribus afficitur, sed pro nobis: nec ipse a Deo derelictus est, sed nos.: et propter nos derelictos ille venit in mundum. Et cum dicit: Propter quod et Deus exaltavit illum, et donavit illi nomen, quod est super omne nomen 48, de templo loquitur, quod est corpus ejus. Joan. ut, 19, 21. * Joan. x, 27, 28. " Luc. 11, 52. * Joan. x, 36. Joan. xvi, 19. Puilipp. 1, 6, 7. Philipp. 11, 9. XXVII, 47. Isa. LIII, 4. Felc. 2, Felc. 5, Alii et editi, Mox Seguer.. alii, editis habet male. Ibidem Seguer., Seguer., Infra haer, etc., haben- tur in Concil. Constantinopolitano it, tom. IV Con- cil. p. 776. Ibid. editi habent semel manuscripti omnes, præter Felc. 5, bis habent et Felc. 1, qui duo postremni non habent xxi ante Editi, omissis mediis. lbi- "Matth. D dem Seguer. Basil. Anglic. Felc. 2, et 5, editi et alii, Græcus Script. textus, Hebr. 1997. Vulgata languores, recte. Ibid. Græcus Script. textus, pro Ibid. omnes fere manuscripli, Editi, Infra Seguer., quem sequimur, Editi et alii, Μox seguer. Gobler. et Felc. 1, Editi, minus re cle. Ibidem, pro Seguer. habet Ibid. omnes manuscripti, præter Felc. 5, qui cum editis habet Hic porro locus habetur apud Theodoretum, dial: 2, p. 93, et Gelas, De duabus Naturis, c. 2. Ibid. Theod., post addit, Infra Seguer. solus Paulo post Theod. habet pro (57) Theodoret., περὶ τοῦ ἰδίου σώματος. (38) Theod. Sry. Gobler. et Felc. 1, ὅτε λέγει. (39) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1, recte. Editi et (40) Ita omnes mss., præter Felc. 3, qui cum (41) Sic Seguer., recte. Alii et editi, οὕτω. (42) Seguer. Gobler. et Felc. 1, καὶ ἀλλαχοῦ. Ibid. (43) Sic Basiliens. Seguer. Felc. 2 et 5, Gobler. (44) Sic omnes omnino mss. et Theod. Editi, Övz-
PG 26:990Οὐ γὰρ ἑαυτὸν ἦλθε σῶσαι ὁ ἀθάνατος Θεὸς, ἀλλὰ τοὺς θανατωθέντας· καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἔπαθεν, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν· ὥστε διὰ τοῦτο τὴν εὐτέλειαν ἡμῶν καὶ τὴν πτωχείαν ἀνεδέξατο, ἵνα ἡμῖν τὸν πλοῦτον αὐτοῦ χαρίσηται. Τὸ γὰρ πάθος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀπάθειά ἐστι· καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀθανασία ἐστί· καὶ τὸ δάκρυον αὐτοῦ, χαρὰ ἡμετέρα· καὶ ἡ ταφὴ αὐτοῦ, ἡμῶν ἀνάστασις· καὶ τὸ βάπτισμα αὐτοῦ, ἡμῶν ἁγιασμός· Ὑπὲρ αὐτῶν γὰρ, φησὶν, ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὁ μώλωψ αὐτοῦ, ἡμῶν ἴασις· Τῷ γὰρ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Καὶ ἡ παιδεία αὐτοῦ, ἡμῶν εἰρήνη· Παιδεία γὰρ εἰρήνης ἡμῶν ἐπ’ αὐτόν· τουτέστιν, ἕνεκεν τῆς ἡμῶν εἰρήνης αὐτὸς παιδεύεται· καὶ ἡ ἀδοξία αὐτοῦ, ἡμῶν δόξα· ὅθεν αἰτεῖ τὴν δόξαν δι’ ἡμᾶς, λέγων· Δόξασόν με σὺ, Πάτερ, παρὰ σεαυτῷ τῇ δόξῃ ᾗ εἶχον, πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν αὐτῷ δοξαζόμενοι· καὶ ἡ κάθοδος αὐτοῦ, ἡμῶν ἐστιν ἄνοδος, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Καὶ συνήγειρε καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ·
Υψίστου ὑψοῦται· καὶ τῇ σαρκὶ τοῦ Ὑψίστου ἐχα- ρίσατο ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. Καὶ οὐχ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ κατὰ χάριν ἔλαβε τὸ καλεῖσθαι Θεὸς, ἀλλ᾽ ἡ σὰρξ αὐτοῦ σὺν αὐτῷ ἐθεολογήθη. Οὐ γὰρ εἶπεν, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς γέγονεν, ἀλλὰ, Θεὸς ἦν ὁ Λόγος 'Αεὶ ἦν (45), φησὶν, ὁ Θεὸς Λόγος, καὶ οὗτος αὐτὸς ὁ Θεὸς γέγονε σαρξ, ἵνα ἡ σάρξ αὐτοῦ γένηται Θεός Λόγος· καθὼς καὶ ὁ Θωμᾶς, ψηλαφήσας την σάρκα αὐτοῦ, ἀνεβόησεν • Ο Κύριός μου, καὶ ὁ Θεός μου, τὸ συναμφότερον θεολογῶν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Ἰωάν νης ἔγραψεν (46)· Ο ἦν ἀπ' ἀρχῆς, ὁ ἀκηκόα μεν, ὃ ἐωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, ὃ ἐθεα- σάμεθα, καὶ αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς. Φανερόν οὖν ἐστιν, ὅτι ἐν σαρκὶ ὁ Υἱὸς καὶ Λόγος τοῦ Πατρὸς ἐψηλαφήθη, " καὶ τὸ συναμφότερον, Λόγον ζωῆς, ἡ θεία Γραφή παραδέδωκε (47) ψηλαφηθέντα. Καὶ ὅτε λέγει· Οὔπω ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη, τὴν σάρκα αὐτοῦ λέγει μήπω δοξασθεῖσαν. Οὐ γὰρ ὁ Κύριος τῆς δόξης δοξάζεται, ἀλλ' ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου τῆς δόξης· αὕτη λαμβάνει δόξαν συναναβαίνουσα (48) αὐτῷ εἰς οὐρανόν. Οθεν καὶ Πνεῦμα υιοθεσίας οὔπω ἦν ἐν ἀνθρώποις, διότι ἡ ληφθεῖσα ἀπαρχὴ ἐξ ἡμῶν οὐ πω ἦν ἀνελθοῦσα εἰς οὐρανόν. καὶ ἐδοξάσθη ὁ Υἱος, διὰ τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ λέγει, οὐ διὰ τὴν θεότητα. Καὶ ὅτε (49) λέγει, Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν, ἐπεὶ ἄνθρωπος γέγονε, μείζω αὐτοῦ λέγει τὸν Πα- τέρα. Λόγος δὲ ὧν τοῦ Πατρὸς, ἴσος αὐτοῦ ἐστιν. Ἐγὼ γὰρ, φησί, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν καὶ Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. Καὶ οὐκ ἀπὸ ἁρπαγῆς (50) ἔχει τὸ εἶναι αὐτὸν ἴσον τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ κατὰ φύσιν ἴσος ἐστὶ καὶ ὁμοούσιος τῷ Πατρί διότι ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ ὅτε λέγει ὁ ᾿Απόστολος, Ὅτι ἐν Χριστῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς, ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ κατοικεῖν πᾶν (51) τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος νοητέον. Καὶ ὅτε λέγει, "Ος γε τοῦ ἰδίου Υἱοῦ οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτόν, ἀλλαχοῦ λέγει· Καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησε τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ ἑαυτὸν παρέδωκεν ὑπὲρ αὐτῆς. ἐξ ἀνθρώπων. ληφθεῖσα σὰρξ ἐξ ἀρχῆς ἀνθρώπων. εθεασάμεθα, ὅταν λέγῃ. ούπω ἐδοξάσθη. οὐδέπω. συναναβαίνουσαν, δόξαν, συναναβαίνουσαν. σάρξ. ληφθεῖσα ἀπαρχὴ ἐξ ἡμῶν (ἐξ ὅτε λέγει ὁ ᾿Απ. ὅτι λέγει ) πᾶν τῆς θεότητος. νοητέον ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, έδωκεν παρέδωκεν. CONTRA ARIANOS. tissimi : Altissimique carni nomen donavit, quod est super omne nomen. Neque Dei Verbum per gra- tiam accepit, ut Deus vocaretur, sed care ejus una cum ipso, Dei nomen accepit : non enim di- xit : Verbum Deus factum est ; sed : Dius erat Ver- bum “ : Semper, inquit, Deus erat Verbum, et hic ipse Deus caro factus est, ut caro ejus fieret Deus Verbum. Quare et Thomas cum carnem ejus pal- passet, exclamavit: Dominus meus, et Deus meus**, utrumque simul Deum appellans. Itidem et Joannes hæc scripsit : Quod fuit ab initio, quod audivimus, quod vidimus oculis nostris, quod perspeximus, et manus nostræ contrectaverunt de Verbo vitæ ". Propalam est igitur, in carne Filium et Verbum DE INCARNATIONE ET Patris palpatum fuisse, et utrumque Scriptura di- B C vina tradidit esse Verbum vitæ quod palpatum est. Et cum dicit: Nondum erat Spiritus datus, quia Jesus nondum erat glorificatus", de carne ejus loquitur nondum glorificata. Non enim Dominus gloriæ glorificatur, sed caro Domini gloriæ : ipsa gloriam accipit ubi una cum illo in coelum ascen dit. Unde Spiritus adoptionis nondum erat in homi- nibus, quia primitiæ ex nobis assumptæ nondum in cœlum ascenderant. cepit Filius, glorificatus est Filius, propter ejus hu- manitatem, et non propter deitatem sic loquitur. Et cum dicit, Pater meus qui misit me, major¸me est ", eo dicit Patrem se majorem, quod ipse homo factus sit. Cum autem Verbum sit Patris, æqualis est illi. Nam Ego, inquit, et Pater unum sumus **; et : Qui vidit me, vidit et Patrem. Ac non ex ra- pina habet quod sit æqualis Patri, sed secundum na- turam æqualis est, et consubstantialis Patri, quia ex Patris substantia genitus est. Et cum Apostolus di- cit, Quia in Christo inhabitat omnis plenitudo divi- nitatis corporaliter *, in carne ejus inhabitare ple- nitudinem divinitatis, intelligendum est. Et cum ali- quando dixerit, Qui proprio Filio suo non pepercit, sed pro nobis omnibus tradidit illum ³ alio loco ait Sicut et Christus dilexit Ecclesiam, et seipsum tradidit pro ea 88. ss Joan. 1, 1. * Joan. VII, 39. ss Joan. siv, Rom. vin, 52. Ephes. v, 25. , 28. st Joan. x, 30. - Joan. 1, 1. Joan. xx, 28. Joan. xiv, 9. se Coloss. fr, 9. Editi vero, tis hy deest. Paulo post, haec, desunt in Seguer. Anglic. Gobler. et Felekm. 1. iidem, Hæc item habentur apud Theodo- retum et Gelasium locis superius notatis. Paulo post Seguer., Editi, et omnes mss. habent errore hinc orto, quod cernentes librarii vocem præceden- tem putarint scribendum Al liquet referri ad vocem Μox Seg. Gobler. et Felc. 1, deest in (ubi Gobler. et Felc. habent desunt in Seguer. Gobler. et Felck. 1, nec lecta sunt a Nannio, et ad calcem hujus opusculi in quibusdam mss. sunt restituta. diis. deest, et in Gobler. et Felc. Editi, omissis alus. Mox Felc. 5, pro . 3. Non enim Altissimus exaltatur, sed caro Al- 3. Οὐ γὰρ ὁ Ὕψιστος ὑψοῦται, ἀλλ' ἡ σὰρξ του Α 4. Οσα οὖν λέγει ἡ Γραφή, ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱός, 4. Quæcunque igitur Scriptura dicit, nempe : ac- (45) Seguer. Anglie. et Gobler., ἀεὶ ἦν, φ. In edi- D Gobler. et Felc. 1). Theodor. pro ἐξ ἡμῶν habet (46) Ita Seguer. recte. Editi vero et alii, έγραφεν. (47) Seguer. Gobler. et Felc. 1, παρέδωκε. Μο (48) Lectionem sequimur Theodoreti. Editi autem (49) Hac, Καὶ ὅτε, etc., usque ad sequens Καὶ (50) Basil., έστιν. Καὶ οὐκ ἀπὸ ἁρπ., omissis me (51) Sic Seguer. Anglic. Gobl. Felc. 1; in Seguer.
καὶ τὸ, Ἵνα ἐνδείξηται ἐν τοῖς αἰῶσι τοῖς ἐπερχομένοις τὸν ὑπερβάλλοντα πλοῦτον τῆς χάριτος αὐτοῦ ἐν χρηστότητι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐφ’ ἡμᾶς. Καὶ τὸ λέγειν αὐτὸν ἐν τῷ σταυρῷ· Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθημι τὸ πνεῦμά μου, πάντας ἀνθρώπους παρατίθεται τῷ Πατρὶ δι’ ἑαυτοῦ, τοὺς ἐν αὐτῷ ζωοποιουμένους. Μέλη γὰρ αὐτοῦ εἰσι, καὶ τὰ πολλὰ μέλη ἕν ἐστι σῶμα, ὅπερ ἐστὶν ἡ Ἐκκλησία· καθὼς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει Γαλάταις· Πάντες γὰρ ὑμεῖς ἕν ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· τοὺς πάντας οὖν παρατίθεται ἐν ἑαυτῷ, Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει, Κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, περὶ τῆς Ἐκκλησίας λέγει, τῆς ἐν αὐτῷ κτιζομένης. Οὐ γὰρ ὁ ποιητὴς τῶν ἁπάντων κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν, ἀλλὰ τὸ ποίημα ἐν τῷ ποιητῇ ἀνανεοῦται, κατὰ τὸ λεγόμενον ὑπὸ τοῦ Παύλου· Αὐτοῦ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Καὶ καθὼς πάλιν λέγει· Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ἐν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἐν τοῖς ἐπουρανίοις διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων, ἣν ἐποίησεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ἐν ᾧ ἔχομεν τὴν παῤῥησίαν, καὶ τὴν προσαγωγὴν ἐν πεποιθήσει διὰ τῆς πίστεως αὐτοῦ.
Υψίστου ὑψοῦται· καὶ τῇ σαρκὶ τοῦ Ὑψίστου ἐχα- ρίσατο ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. Καὶ οὐχ ὁ Λόγος τοῦ Θεοῦ κατὰ χάριν ἔλαβε τὸ καλεῖσθαι Θεὸς, ἀλλ᾽ ἡ σὰρξ αὐτοῦ σὺν αὐτῷ ἐθεολογήθη. Οὐ γὰρ εἶπεν, ὅτι ὁ Λόγος Θεὸς γέγονεν, ἀλλὰ, Θεὸς ἦν ὁ Λόγος 'Αεὶ ἦν (45), φησὶν, ὁ Θεὸς Λόγος, καὶ οὗτος αὐτὸς ὁ Θεὸς γέγονε σαρξ, ἵνα ἡ σάρξ αὐτοῦ γένηται Θεός Λόγος· καθὼς καὶ ὁ Θωμᾶς, ψηλαφήσας την σάρκα αὐτοῦ, ἀνεβόησεν • Ο Κύριός μου, καὶ ὁ Θεός μου, τὸ συναμφότερον θεολογῶν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Ἰωάν νης ἔγραψεν (46)· Ο ἦν ἀπ' ἀρχῆς, ὁ ἀκηκόα μεν, ὃ ἐωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, ὃ ἐθεα- σάμεθα, καὶ αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς. Φανερόν οὖν ἐστιν, ὅτι ἐν σαρκὶ ὁ Υἱὸς καὶ Λόγος τοῦ Πατρὸς ἐψηλαφήθη, " καὶ τὸ συναμφότερον, Λόγον ζωῆς, ἡ θεία Γραφή παραδέδωκε (47) ψηλαφηθέντα. Καὶ ὅτε λέγει· Οὔπω ἦν Πνεῦμα ἅγιον, ὅτι Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη, τὴν σάρκα αὐτοῦ λέγει μήπω δοξασθεῖσαν. Οὐ γὰρ ὁ Κύριος τῆς δόξης δοξάζεται, ἀλλ' ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου τῆς δόξης· αὕτη λαμβάνει δόξαν συναναβαίνουσα (48) αὐτῷ εἰς οὐρανόν. Οθεν καὶ Πνεῦμα υιοθεσίας οὔπω ἦν ἐν ἀνθρώποις, διότι ἡ ληφθεῖσα ἀπαρχὴ ἐξ ἡμῶν οὐ πω ἦν ἀνελθοῦσα εἰς οὐρανόν. καὶ ἐδοξάσθη ὁ Υἱος, διὰ τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ λέγει, οὐ διὰ τὴν θεότητα. Καὶ ὅτε (49) λέγει, Ο Πατήρ μου, ὁ πέμψας με, μείζων μου ἐστὶν, ἐπεὶ ἄνθρωπος γέγονε, μείζω αὐτοῦ λέγει τὸν Πα- τέρα. Λόγος δὲ ὧν τοῦ Πατρὸς, ἴσος αὐτοῦ ἐστιν. Ἐγὼ γὰρ, φησί, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν καὶ Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα. Καὶ οὐκ ἀπὸ ἁρπαγῆς (50) ἔχει τὸ εἶναι αὐτὸν ἴσον τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ κατὰ φύσιν ἴσος ἐστὶ καὶ ὁμοούσιος τῷ Πατρί διότι ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γεγέννηται. Καὶ ὅτε λέγει ὁ ᾿Απόστολος, Ὅτι ἐν Χριστῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς, ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ κατοικεῖν πᾶν (51) τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος νοητέον. Καὶ ὅτε λέγει, "Ος γε τοῦ ἰδίου Υἱοῦ οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτόν, ἀλλαχοῦ λέγει· Καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησε τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ ἑαυτὸν παρέδωκεν ὑπὲρ αὐτῆς. ἐξ ἀνθρώπων. ληφθεῖσα σὰρξ ἐξ ἀρχῆς ἀνθρώπων. εθεασάμεθα, ὅταν λέγῃ. ούπω ἐδοξάσθη. οὐδέπω. συναναβαίνουσαν, δόξαν, συναναβαίνουσαν. σάρξ. ληφθεῖσα ἀπαρχὴ ἐξ ἡμῶν (ἐξ ὅτε λέγει ὁ ᾿Απ. ὅτι λέγει ) πᾶν τῆς θεότητος. νοητέον ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, έδωκεν παρέδωκεν. CONTRA ARIANOS. tissimi : Altissimique carni nomen donavit, quod est super omne nomen. Neque Dei Verbum per gra- tiam accepit, ut Deus vocaretur, sed care ejus una cum ipso, Dei nomen accepit : non enim di- xit : Verbum Deus factum est ; sed : Dius erat Ver- bum “ : Semper, inquit, Deus erat Verbum, et hic ipse Deus caro factus est, ut caro ejus fieret Deus Verbum. Quare et Thomas cum carnem ejus pal- passet, exclamavit: Dominus meus, et Deus meus**, utrumque simul Deum appellans. Itidem et Joannes hæc scripsit : Quod fuit ab initio, quod audivimus, quod vidimus oculis nostris, quod perspeximus, et manus nostræ contrectaverunt de Verbo vitæ ". Propalam est igitur, in carne Filium et Verbum DE INCARNATIONE ET Patris palpatum fuisse, et utrumque Scriptura di- B C vina tradidit esse Verbum vitæ quod palpatum est. Et cum dicit: Nondum erat Spiritus datus, quia Jesus nondum erat glorificatus", de carne ejus loquitur nondum glorificata. Non enim Dominus gloriæ glorificatur, sed caro Domini gloriæ : ipsa gloriam accipit ubi una cum illo in coelum ascen dit. Unde Spiritus adoptionis nondum erat in homi- nibus, quia primitiæ ex nobis assumptæ nondum in cœlum ascenderant. cepit Filius, glorificatus est Filius, propter ejus hu- manitatem, et non propter deitatem sic loquitur. Et cum dicit, Pater meus qui misit me, major¸me est ", eo dicit Patrem se majorem, quod ipse homo factus sit. Cum autem Verbum sit Patris, æqualis est illi. Nam Ego, inquit, et Pater unum sumus **; et : Qui vidit me, vidit et Patrem. Ac non ex ra- pina habet quod sit æqualis Patri, sed secundum na- turam æqualis est, et consubstantialis Patri, quia ex Patris substantia genitus est. Et cum Apostolus di- cit, Quia in Christo inhabitat omnis plenitudo divi- nitatis corporaliter *, in carne ejus inhabitare ple- nitudinem divinitatis, intelligendum est. Et cum ali- quando dixerit, Qui proprio Filio suo non pepercit, sed pro nobis omnibus tradidit illum ³ alio loco ait Sicut et Christus dilexit Ecclesiam, et seipsum tradidit pro ea 88. ss Joan. 1, 1. * Joan. VII, 39. ss Joan. siv, Rom. vin, 52. Ephes. v, 25. , 28. st Joan. x, 30. - Joan. 1, 1. Joan. xx, 28. Joan. xiv, 9. se Coloss. fr, 9. Editi vero, tis hy deest. Paulo post, haec, desunt in Seguer. Anglic. Gobler. et Felekm. 1. iidem, Hæc item habentur apud Theodo- retum et Gelasium locis superius notatis. Paulo post Seguer., Editi, et omnes mss. habent errore hinc orto, quod cernentes librarii vocem præceden- tem putarint scribendum Al liquet referri ad vocem Μox Seg. Gobler. et Felc. 1, deest in (ubi Gobler. et Felc. habent desunt in Seguer. Gobler. et Felck. 1, nec lecta sunt a Nannio, et ad calcem hujus opusculi in quibusdam mss. sunt restituta. diis. deest, et in Gobler. et Felc. Editi, omissis alus. Mox Felc. 5, pro . 3. Non enim Altissimus exaltatur, sed caro Al- 3. Οὐ γὰρ ὁ Ὕψιστος ὑψοῦται, ἀλλ' ἡ σὰρξ του Α 4. Οσα οὖν λέγει ἡ Γραφή, ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱός, 4. Quæcunque igitur Scriptura dicit, nempe : ac- (45) Seguer. Anglie. et Gobler., ἀεὶ ἦν, φ. In edi- D Gobler. et Felc. 1). Theodor. pro ἐξ ἡμῶν habet (46) Ita Seguer. recte. Editi vero et alii, έγραφεν. (47) Seguer. Gobler. et Felc. 1, παρέδωκε. Μο (48) Lectionem sequimur Theodoreti. Editi autem (49) Hac, Καὶ ὅτε, etc., usque ad sequens Καὶ (50) Basil., έστιν. Καὶ οὐκ ἀπὸ ἁρπ., omissis me (51) Sic Seguer. Anglic. Gobl. Felc. 1; in Seguer.
PG 26:992Καὶ πάλιν φησί· Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτόν. Καὶ πάλιν λέγει καὶ περὶ τῶν δύο λαῶν· Ἵνα τοὺς δύο κτίσῃ ἐν ἑαυτῷ εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξῃ τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι τῷ Θεῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, ἀποκτείνας τὴν ἔχθραν ἐν αὐτῷ. Καὶ ὅταν λέγει· Τί με λέγεις ἀγαθόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός· ὁ Θεὸς, συναριθμήσας ἑαυτὸν μετὰ τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὴν σάρκα αὐτοῦ τοῦτο εἶπε, καὶ πρὸς τὸν νοῦν τοῦ προσελθόντος αὐτῷ. Ἐκεῖνος γὰρ ἄνθρωπον αὐτὸν ἐνόμιζε μόνον καὶ οὐ Θεὸν, καὶ τοῦτον ἔχει τὸν νοῦν ἡ ἀπόκρισις· Εἰ μὲν γὰρ ἄνθρωπον, φησὶ, νομίζεις με, καὶ οὐ Θεὸν, μή με λέγε ἀγαθόν· οὐδεὶς γὰρ ἀγαθός. Οὐ γὰρ διαφέρει ἀνθρωπίνῃ φύσει τὸ ἀγαθὸν, ἀλλὰ Θεῷ. Καὶ ἐπιφέρει· Τὰς ἐντολὰς οἶδας; Εἰρηκότος δὲ ἐκείνου· Ποίας; ἔφη· Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀπεκρίνατο λέγων· Ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου, τί ἔτι ὑστερῶ; Ἔφη αὐτῷ·
6ο σε Β ἀλλὰ τοὺς θανατωθέντας· καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἔπα θεν, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν· ὥστε διὰ τοῦτο τὴν εὐτέλειαν ἡμῶν καὶ τὴν πτωχείαν ἀνεδέξατο, ἵνα ἡμῖν τὸν πλούς τον αὐτοῦ χαρίσηται. Τὸ γὰρ πάθος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀπά- θειά ἐστι· καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀθανασία ἐστί (55)· καὶ τὸ δάκρυον αὐτοῦ, χαρὰ ἡμετέρα· καὶ ή ταφὴ αὐτοῦ, ἡμῶν ἀνάστασις· καὶ τὸ βάπτισμα αὐτ τοῦ, ἡμῶν ἁγιασμός· Ὑπὲρ αὐτῶν γάρ, φησίν, - γιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὁ μώλωψ αὐτοῦ, ἡμῶν ἴασις· Τῷ γὰρ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Καὶ ἡ παιδεία αὐτοῦ, ἡμῶν εἰρήνη· Παιδεία γὰρ εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐ τόν τουτέστιν, ἕνεκεν τῆς ἡμῶν εἰρήνης αὐτὸς παι δεύεται· καὶ ἡ ἀδοξία αὐτοῦ, ἡμῶν δόξα· ὅθεν αἰτεῖ τερ, παρὰ σεαυτῷ τῇ δόξῃ ᾗ εἶχον, πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν αὐτ τῷ δοξαζόμενοι· καὶ ἡ κάθοδος αὐτοῦ, ἡμῶν ἐστιν ἄνοδος, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Και συνήγειρε (55) καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ τὸ Ἵνα ἐνδείξηται ἐν τοῖς αἰᾶσι τοῖς επερχομένοις τὸν ὑπερβάλλοντα πλοῦτον τῆς χά ριτος αὐτοῦ ἐν χρηστότητι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐφ' ἡμᾶς. Καὶ τὸ λέγειν αὐτὸν ἐν τῷ σταυρῷ· Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθημι τὸ πνεῦμά μου, πάν τας ἀνθρώπους παρατίθεται τῷ Πατρὶ δι' ἑαυτοῦ (56), τοὺς ἐν αὐτῷ ζωοποιουμένους. Μέλη γὰρ αὐτοῦ εἰσι, καὶ τὰ πολλὰ μέλη ἓν ἐστι σῶμα, ὅπερ ἐστὶν ἡ Ἐκ- κλησία· καθὼς καὶ ὁ μακάριος Παύλος γράφει Γαλά ταις· Πάντες γὰρ ὑμεῖς ὅν ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰης σοῦ· τοὺς πάντας οὖν παρατίθεται ἐν ἑαυτῷ (57). ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, περὶ τῆς Ἐκκλησίας λέγει, τῆς ἐν αὐτῷ κτιζομένης. Οὐ γὰρ ὁ ποιητὴς τῶν ἁπάντων κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν, ἀλλὰ τὸ ποίημα ἐν τῷ ποιητῇ ἀνανεοῦται, κατὰ τὸ λεγόμενον ὑπὸ τοῦ Παύλου· Αὐτοῦ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Καὶ καθὺς πάλιν λέγει· Ἵνα γ ρισθῇ νῦν ἐν ταῖς ἀρχαῖς (58) καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἐν τοῖς ἐπουρανίοις διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἡ πολυ ποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων, ἣν ἐποίησεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυ- σε ὁ ἀθάνατος Υιός. Μο ἀπέθανεν ἔπαθεν• διὰ τοῦτο. διά τούτων. ἐδέξατο. τὸν πλοῦτον αὐ τοῦ, πάντα τὸν πλοῦτον. ἑστί, ἐστί ἀνάστασις καὶ ἀθα νασία ἐστὶ, καὶ τὸ βάπτισμα. ήτει. ήπερ είχον. συνήγειρε. κατὰ τὸ γεγραμμένον· καὶ συνήγειρε. Μοχ καὶ τό, έπερχο μένοις, ύπερ- χομένοις. ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι' αὐτοῦ. εσμέν, εἰσί. και καθώς καὶ ὁ ᾿Απόστολος γράφη. εἷς ἐστε ἓν ἐστε. ἐν αὐτῷ. ἵνα γνωσθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς. . : - S. ATHANASHI OPP. PARS I. Deus, qui est immortalis; sed ut nos qui mortui era- mus liberaret: neque pro se passus est, sed pro nobis ita ut ideo nostram vilitatem inopiamque susceperit, ut nobis divitias largiretur suas. Passio enim ejus, nostra est impassibilitas : mors ejus, nostra immortalitas : lacrymæ ejus, nostrum gau- dium : sepultura ejus, nostra resurrectio, et bapti- smus ejus, nostra sanctificatio : nam Pro eis, inquit, ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in veritate. Et livor ejus nostra est sanatio : nam livore ejus sanati sumus 60. Et disciplina ejus pax est nostra: nam Disciplina pacis nostræ super eum ; id est, pro pace nostra ipse castigatur. Et ignomi- nia ejus nostra est gloria: unde propter nos glo- riam petit his verbis : Glorifca me tu, Pater, apud temetipsum gloria quam habui, prius quam mundus esset, apud te s. Nos enim sumus qui in illo glorif- camur. Et descensus ejus noster est ascensus, juxta illud quod scriptum est, Conresuscitavit, et consedere fecit in cœlestibus in Christo Jesu ^; et illud : Ut ostenderet in sæculis supervenientibus abundantes divitias graliæ suæ, in bonitate super nos in Christo Jesu. Et cum in cruce ait, Pater, in manus tuas commendo spiritum meum “, Patri per seipsum om- nes commendat homines, qui in ipso vivificantur. Membra enim ejus sunt, et multa membra unum corpus sunt, quod est Ecclesia : quemadmodum beatus Paulus ad Galatas scribit: Omnes enim vos unum estis in Christo Jesu. Onnes igitur in seipso commendat. , ; et ut ite- tium viarum suarum de Ecclesia illud dicit, quæ in ipso condita est. Non enim omnium opifex creatura est vel opificium; sed opificium in opifice renovatur, juxta illud Pauli dictum: Ipsius enim sumus factura, creati in Christo Jesu rum ait: Ut innotescat nunc principatibus et pole- statibus in calestibus per Ecclesiam multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo Jesu Domino nostro : in quo habemus fiduciam, et accessum in confidentia per Isa. Lill, 5. se Joan. xvi, 19. Luc. XXIII, 46. ibid. B C HISTORICA ET DOGMATICA. Joan. xvii, 5. es Ephes. 11, 6. ibid. 7. *8 Ephes. 11, 10. 6s Galat. 111, 28. Prov. viii, 22. legit Nanuius. Editi et alii, Seguer. pro Nannius, mortuus est, Ibidem Seguer. Gobler. Felc. 2, et 5, Editi et alii, Mox Anglic., Ibid. Seguer. Basil. Anglic. et Felc. 2, et ita legit Nannius. Editi et alii, desunt in Basil.; postrema vos tantum deest in Segner. Infra quidam, Paulo post Seguer., Editi vero, D Seguer. Anglic., quæ in aliis et editis desiderantur. Mox omnes mss., preter Felc. 5, qui cum editis habet Infra læ, desunt in Felc. 2. editis habet Mox Seguer., et ita legit Nannius ; alii vero cum editis, Paulo post in Seguer. post deest. Ibid. Gobler. et Felc. 1, infra Segner. Gobl. et Felc. 1, editi et alii, vero. vero et alii, 5. Non enim ut seipsum salvum faceret venit ▲ 6. Ita quoque cum ait: Dominus creavit me ini- 5. Οὐ γὰρ ἑαυτὸν ἦλθε σῶσαι ὁ ἀθάνατος Θεὸς (52), (54) τὴν δόξαν δι' ἡμᾶς, λέγων· Δόξασόν με σύ, Πά 6. Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει, Κύριος έκτισέ με (52) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1, atque ita (33) Hc, καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἡμῶν ἀθανασία (54) Ita Segner. Gobler. et Felc. 1. Editi et alii, (55) Seguer. Gobier. et Fel. 1, κατὰ τὸ λεγόμενον (56) Ita omnes mss. præter Felc. 5, qui cum (57) Ita Seguer. Anglic. Gobler. et Felc. 1. Editi (58) Ita plurimi mss. et Scripturæ textus. Editi
Εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, ὕπαγε, πώλησόν σου πάντα ὅσα ἔχεις, καὶ δὸς πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ λαβὼν τὸν σταυρόν σου ἀκολούθει μοι. Διὰ τούτων οὖν ἔδειξεν, ὅτι καὶ αὐτῷ διαφέρει τὸ ἀγαθόν· ὁ γὰρ μὴ ἀκολουθῶν τῷ ἀγαθῷ πῶς δύναται ζωὴν αἰώνιον κληρονομῆσαι; Καὶ ὅταν λέγει περὶ τῆς ἐσχάτης ἡμέρας, ὅτι Οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ ὁ Υἱὸς, εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, ἀνθρωπίνως λέγει. Εἰ γὰρ τὸν Πατέρα ἐπίσταται, τὴν ἐσχάτην ἡμέραν πῶς ἀγνοεῖ; Οὐδεὶς γὰρ ἐπιγινώσκει τὸν Πατέρα, φησὶν, εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ εἰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον οἶδε πάντα τὰ τοῦ Θεοῦ, πῶς ὁ Υἱὸς τὴν ἡμέραν, ἣν ἔκτισεν, ἀγνοεῖ; Καὶ εἰ οἱ αἰῶνες δι’ αὐτοῦ ἐγένοντο καὶ οἱ χρόνοι, φανερὸν, ὅτι καὶ ἡ ἐσχάτη ἡμέρα ἐν τοῖς αἰῶσι καὶ χρόνοις εὑρίσκεται, καὶ ἀδύνατόν ἐστιν αὐτὸν ἀγνοεῖν. Ὅσα οὖν εὐτελῆ ῥήματα ὑπὸ τοῦ Κυρίου εἴρηται, τῇ πτωχείᾳ αὐτοῦ διαφέρει, ἵνα ἡμεῖς ἐν αὐτῷ πλουτήσωμεν, οὐχ ἵνα ἐν αὐτοῖς βλασφημήσωμεν κατὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Καὶ κατὰ τοῦτο ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ υἱὸς ἀνθρώπου γέγονεν, ἵνα οἱ υἱοὶ τοῦ ἀνθρώπου, τουτέστι τοῦ Ἀδὰμ, υἱοὶ τοῦ Θεοῦ γένωνται.
6ο σε Β ἀλλὰ τοὺς θανατωθέντας· καὶ οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἔπα θεν, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν· ὥστε διὰ τοῦτο τὴν εὐτέλειαν ἡμῶν καὶ τὴν πτωχείαν ἀνεδέξατο, ἵνα ἡμῖν τὸν πλούς τον αὐτοῦ χαρίσηται. Τὸ γὰρ πάθος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀπά- θειά ἐστι· καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ, ἡμῶν ἀθανασία ἐστί (55)· καὶ τὸ δάκρυον αὐτοῦ, χαρὰ ἡμετέρα· καὶ ή ταφὴ αὐτοῦ, ἡμῶν ἀνάστασις· καὶ τὸ βάπτισμα αὐτ τοῦ, ἡμῶν ἁγιασμός· Ὑπὲρ αὐτῶν γάρ, φησίν, - γιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσι καὶ αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὁ μώλωψ αὐτοῦ, ἡμῶν ἴασις· Τῷ γὰρ μώλωπι αὐτοῦ ἡμεῖς ἰάθημεν. Καὶ ἡ παιδεία αὐτοῦ, ἡμῶν εἰρήνη· Παιδεία γὰρ εἰρήνης ἡμῶν ἐπ' αὐ τόν τουτέστιν, ἕνεκεν τῆς ἡμῶν εἰρήνης αὐτὸς παι δεύεται· καὶ ἡ ἀδοξία αὐτοῦ, ἡμῶν δόξα· ὅθεν αἰτεῖ τερ, παρὰ σεαυτῷ τῇ δόξῃ ᾗ εἶχον, πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι, παρὰ σοί. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν αὐτ τῷ δοξαζόμενοι· καὶ ἡ κάθοδος αὐτοῦ, ἡμῶν ἐστιν ἄνοδος, κατὰ τὸ γεγραμμένον· Και συνήγειρε (55) καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· καὶ τὸ Ἵνα ἐνδείξηται ἐν τοῖς αἰᾶσι τοῖς επερχομένοις τὸν ὑπερβάλλοντα πλοῦτον τῆς χά ριτος αὐτοῦ ἐν χρηστότητι, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐφ' ἡμᾶς. Καὶ τὸ λέγειν αὐτὸν ἐν τῷ σταυρῷ· Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παρατίθημι τὸ πνεῦμά μου, πάν τας ἀνθρώπους παρατίθεται τῷ Πατρὶ δι' ἑαυτοῦ (56), τοὺς ἐν αὐτῷ ζωοποιουμένους. Μέλη γὰρ αὐτοῦ εἰσι, καὶ τὰ πολλὰ μέλη ἓν ἐστι σῶμα, ὅπερ ἐστὶν ἡ Ἐκ- κλησία· καθὼς καὶ ὁ μακάριος Παύλος γράφει Γαλά ταις· Πάντες γὰρ ὑμεῖς ὅν ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰης σοῦ· τοὺς πάντας οὖν παρατίθεται ἐν ἑαυτῷ (57). ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ, περὶ τῆς Ἐκκλησίας λέγει, τῆς ἐν αὐτῷ κτιζομένης. Οὐ γὰρ ὁ ποιητὴς τῶν ἁπάντων κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν, ἀλλὰ τὸ ποίημα ἐν τῷ ποιητῇ ἀνανεοῦται, κατὰ τὸ λεγόμενον ὑπὸ τοῦ Παύλου· Αὐτοῦ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Καὶ καθὺς πάλιν λέγει· Ἵνα γ ρισθῇ νῦν ἐν ταῖς ἀρχαῖς (58) καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἐν τοῖς ἐπουρανίοις διὰ τῆς Ἐκκλησίας ἡ πολυ ποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων, ἣν ἐποίησεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυ- σε ὁ ἀθάνατος Υιός. Μο ἀπέθανεν ἔπαθεν• διὰ τοῦτο. διά τούτων. ἐδέξατο. τὸν πλοῦτον αὐ τοῦ, πάντα τὸν πλοῦτον. ἑστί, ἐστί ἀνάστασις καὶ ἀθα νασία ἐστὶ, καὶ τὸ βάπτισμα. ήτει. ήπερ είχον. συνήγειρε. κατὰ τὸ γεγραμμένον· καὶ συνήγειρε. Μοχ καὶ τό, έπερχο μένοις, ύπερ- χομένοις. ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, δι' αὐτοῦ. εσμέν, εἰσί. και καθώς καὶ ὁ ᾿Απόστολος γράφη. εἷς ἐστε ἓν ἐστε. ἐν αὐτῷ. ἵνα γνωσθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς. . : - S. ATHANASHI OPP. PARS I. Deus, qui est immortalis; sed ut nos qui mortui era- mus liberaret: neque pro se passus est, sed pro nobis ita ut ideo nostram vilitatem inopiamque susceperit, ut nobis divitias largiretur suas. Passio enim ejus, nostra est impassibilitas : mors ejus, nostra immortalitas : lacrymæ ejus, nostrum gau- dium : sepultura ejus, nostra resurrectio, et bapti- smus ejus, nostra sanctificatio : nam Pro eis, inquit, ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in veritate. Et livor ejus nostra est sanatio : nam livore ejus sanati sumus 60. Et disciplina ejus pax est nostra: nam Disciplina pacis nostræ super eum ; id est, pro pace nostra ipse castigatur. Et ignomi- nia ejus nostra est gloria: unde propter nos glo- riam petit his verbis : Glorifca me tu, Pater, apud temetipsum gloria quam habui, prius quam mundus esset, apud te s. Nos enim sumus qui in illo glorif- camur. Et descensus ejus noster est ascensus, juxta illud quod scriptum est, Conresuscitavit, et consedere fecit in cœlestibus in Christo Jesu ^; et illud : Ut ostenderet in sæculis supervenientibus abundantes divitias graliæ suæ, in bonitate super nos in Christo Jesu. Et cum in cruce ait, Pater, in manus tuas commendo spiritum meum “, Patri per seipsum om- nes commendat homines, qui in ipso vivificantur. Membra enim ejus sunt, et multa membra unum corpus sunt, quod est Ecclesia : quemadmodum beatus Paulus ad Galatas scribit: Omnes enim vos unum estis in Christo Jesu. Onnes igitur in seipso commendat. , ; et ut ite- tium viarum suarum de Ecclesia illud dicit, quæ in ipso condita est. Non enim omnium opifex creatura est vel opificium; sed opificium in opifice renovatur, juxta illud Pauli dictum: Ipsius enim sumus factura, creati in Christo Jesu rum ait: Ut innotescat nunc principatibus et pole- statibus in calestibus per Ecclesiam multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo Jesu Domino nostro : in quo habemus fiduciam, et accessum in confidentia per Isa. Lill, 5. se Joan. xvi, 19. Luc. XXIII, 46. ibid. B C HISTORICA ET DOGMATICA. Joan. xvii, 5. es Ephes. 11, 6. ibid. 7. *8 Ephes. 11, 10. 6s Galat. 111, 28. Prov. viii, 22. legit Nanuius. Editi et alii, Seguer. pro Nannius, mortuus est, Ibidem Seguer. Gobler. Felc. 2, et 5, Editi et alii, Mox Anglic., Ibid. Seguer. Basil. Anglic. et Felc. 2, et ita legit Nannius. Editi et alii, desunt in Basil.; postrema vos tantum deest in Segner. Infra quidam, Paulo post Seguer., Editi vero, D Seguer. Anglic., quæ in aliis et editis desiderantur. Mox omnes mss., preter Felc. 5, qui cum editis habet Infra læ, desunt in Felc. 2. editis habet Mox Seguer., et ita legit Nannius ; alii vero cum editis, Paulo post in Seguer. post deest. Ibid. Gobler. et Felc. 1, infra Segner. Gobl. et Felc. 1, editi et alii, vero. vero et alii, 5. Non enim ut seipsum salvum faceret venit ▲ 6. Ita quoque cum ait: Dominus creavit me ini- 5. Οὐ γὰρ ἑαυτὸν ἦλθε σῶσαι ὁ ἀθάνατος Θεὸς (52), (54) τὴν δόξαν δι' ἡμᾶς, λέγων· Δόξασόν με σύ, Πά 6. Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει, Κύριος έκτισέ με (52) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1, atque ita (33) Hc, καὶ ὁ θάνατος αὐτοῦ ἡμῶν ἀθανασία (54) Ita Segner. Gobler. et Felc. 1. Editi et alii, (55) Seguer. Gobier. et Fel. 1, κατὰ τὸ λεγόμενον (56) Ita omnes mss. præter Felc. 5, qui cum (57) Ita Seguer. Anglic. Gobler. et Felc. 1. Editi (58) Ita plurimi mss. et Scripturæ textus. Editi
PG 26:994Ὁ γὰρ γεννηθεὶς ἄνωθεν ἐκ Πατρὸς Λόγος ἀῤῥήτως, ἀφράστως, ἀκαταλήπτως, ἀϊδίως, ὁ αὐτὸς ἐν χρόνῳ γεννᾶται κάτωθεν ἐκ Παρθένου Θεοτόκου Μαρίας· ἵνα οἱ κάτωθεν πρότερον γεννηθέντες ἄνωθεν γεννηθῶσιν ἐκ δευτέρου, τουτέστιν, ἐκ Θεοῦ. Αὐτὸς οὖν μητέρα ἔχει μόνον ἐπὶ γῆς, καὶ ἡμεῖς Πατέρα μόνον ἔχομεν ἐν οὐρανῷ. Καὶ διὰ τοῦτο ἑαυτὸν Υἱὸν ἀνθρώπου καλεῖ, ἵνα οἱ ἄνθρωποι Θεὸν καλέσωσι Πατέρα ἐν τοῖς οὐρανοῖς· Πάτερ ἡμῶν, φησὶν, ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Ὥσπερ οὖν ἡμεῖς οἱ δοῦλοι τοῦ Θεοῦ υἱοὶ Θεοῦ γεγόναμεν, οὕτως ὁ Δεσπότης τῶν δούλων υἱὸς τοῦ ἰδίου δούλου γέγονε θνητὸς, τουτέστι τοῦ Ἀδὰμ, ἵνα οἱ υἱοὶ τοῦ Ἀδὰμ, θνητοὶ ὄντες, υἱοὶ τοῦ Θεοῦ γένωνται, κατὰ τὸ λεγόμενον· Ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι. Ὅθεν καὶ θανάτου γεύεται ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ διὰ τὸν σαρκικὸν αὐτοῦ πατέρα, ἵνα οἱ υἱοὶ τοῦ ἀνθρώπου τῆς ζωῆς τοῦ Θεοῦ μεταλάβωσι, διὰ τὸν κατὰ Πνεῦμα αὐτῶν Πατέρα Θεόν· Αὐτὸς οὖν κατὰ φύσιν Υἱός ἐστι τοῦ Θεοῦ, ἡμεῖς δὲ κατὰ χάριν. Καὶ πάλιν αὐτὸς κατ’ οἰκονομίαν καὶ χάριν ἡμετέραν υἱὸς γέγονε τοῦ Ἀδὰμ, ἡμεῖς δὲ κατὰ φύσιν ἐσμὲν υἱοὶ τοῦ Ἀδάμ.
ρίῳ ". ράς ἡμῶν· ἐν ᾧ ἔχομεν τὴν παρρησίαν, καὶ Ει τὴν προσαγωγὴν ἐν πεποιθήσει διὰ τῆς πίσ σιςως (59) αὐτοῦ. Καὶ πάλιν φησί· Καθὼς ἐξε ελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτ τοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὐτόν (60). Καὶ πάλιν λέγει καὶ περὶ τῶν δύο λαῶν· Ἵνα τοὺς δύο κτίσῃ ἐν ἑαυτῷ εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάξῃ τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι τῷ Θεῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, ἀποκτείνας τὴν ἔχθραν ἐν αὐτῷ (61). ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἰς ὁ Θεός· ὁ Θεὸς, συναριθμήσας ἑαυτὸν μετὰ τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὴν σάρκα αὐτοῦ τοῦτο εἶπε, καὶ πρὸς τὸν νοῦν τοῦ προσελθόντος αὐτῷ. Ἐκεῖνος γὰρ ἄνθρωπον αὐτὸν ἐνόμιζε μόνον καὶ οὐ Θεὸν, καὶ τοῦτον ἔχει τὸν νοῦν ἡ ἀπόκρισις· Εἰ μὲν γὰρ ἄνθρωπον, φησί, νομίζεις με, καὶ οὐ Θεόν (62), μή με λέγε ἀγαθόν· οὐδεὶς γὰρ ἀγαθός. Οὐ γὰρ διαφέρει ἀνθρωπίνη φύσει τὸ ἀγαθὸν, ἀλλὰ Θεῷ. Καὶ ἐπιφέρει· Τὰς ἐντολὰς οἶδας; Εἰρηκό τος δὲ ἐκείνου· Ποίας; ἔφη· Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀπεκρίνατο λέγων· Ταϋ τα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου, τί ἔτι ὑστερῶ; Εφη αὐτῷ· Εἰ θέλεις τέλειος εἶναι (63), ὕπαγε, πώλησόν σου πάντα ὅσα ἔχεις, καὶ δὺς πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ λα βὼν τὸν σταυρόν σου ἀκολούθει μοι. Διὰ τούτων οὖν (64) ἔδειξεν, ὅτι καὶ αὐτῷ διαφέρει τὸ ἀγαθόν· ὁ γὰρ μὴ ἀκολουθῶν τῷ ἀγαθῷ πῶς δύναται ζωὴν αἰώνιον κληρονομῆσαι; Καὶ ὅταν λέγει περὶ τῆς ἐσχάτης ἡμέρας, ὅτι Οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ ὁ Υἱὸς, εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, ἀνθρωπίνως λέγει. Εἰ γὰρ τὸν Πατέρα ἐπίσταται, τὴν ἐσχάτην ἡμέραν πῶς ἀγνοεῖ; Οὐδεὶς γὰρ ἐπιγινώσκει τὸν Πατέρα, φησίν, εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Καὶ εἰ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον οἶδε πάντα τὰ τοῦ Θεοῦ, πῶς ὁ Υἱὸς τὴν ἡμέραν, ἣν ἔκτισεν, ἀγνοεῖ; Καὶ εἰ οἱ αἰῶνες δι' αὐτοῦ ἐγένοντο καὶ οἱ χρόνοι, φανερόν, ὅτι καὶ ἡ ἐσχάτη ἡμέρα ἐν τοῖς αἰῶσι καὶ χρόνοις εὑρίσκεται, καὶ ἀδύνατόν ἐστιν αὐτὸν (65) ἀγνοεῖν. ΧΤΗ, 21. ** διὰ τῆς χάριτος. Ι- ἡμᾶς, και περί τῶν δύο λαών, τῶν ἄλλων λαῶν. Μος ἐν αὐτῷ. λέγῃ. ὁ Θεός, εἰ μὴ ὁ Θεὸς συν. σάρκα αὐτοῦ, αὐτοῦ τοῦ προσελθόντος ἀπεκρίνατο. ενό- μιζε ψιλὸν εἶναι καί. μόνον, και, Ανθρωπον εἶναί φησι, νομίζεις. Οὐδεὶς γὰρ ἀγαθός, ἀνθρώπων μιν ἀνθρωπίνῃ. Θεῷ μόνῳ, μόνῳ ἀλλὰ Θεοῦ. Οὐ μοιχεύσεις, καὶ τὰ ἑξῆς. Ὁ δέ φησι ταῦτα, μοι ἀπεκρίνατο οὖν, ἐφύλαξα. ὑστερῶ; Καὶ ὅς· Εἰ. πάντα τὰ ὑπάρχοντα. ἐν οὐρανοῖς. τὸν ἀγαθόν. ὅταν λέγῃ. αὐτήν. λέγεται εἴρηται. ἐν αὐτῷ. ἐν αὐτ τοῖς. οὐχ ἵνα ἡμεῖς DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. ipso ante mundi constitutionem, ut essemus sancti et immaculati in conspectu ejus in charitate. Qui prædestinavit nos in adoptionem fliorum per Je sum Christum in ipsum 7º. Et rursum dicit de duo- bus populis: Ut duos condat in semetipso in unum novum hominem, faciens pacem, et reconciliet ami- bos in uno corpore Deo per crucem, interficiens inimicitias in semetipso ". a fidem ejus . iterum ait: Sicut elegit nos in B ' Matth. xi, 27. Rus, nisi unus Deus ". Deus nempe qui sese au- numeravit hominibus ratione carnis suæ hoc dicit, et ad mentem ejus qui se adierat, respondit. Is enim eum duntaxat hominem esse arbitratus est, et non Deum, eaque ipsa est illius responsio- nis sententia : Si enim, ait, me hominem duntaxat esse arbitraris, et non Deum, ue me dicas bonum: nemo enim est bonus. Neque enim hominum na- turæ competit, bonum esse : sed soli Deo ; et adl- dit Præcepta nosti? Eoque dicente: Quænam ? Non machaberis, inquit, non occides, etc. Respon- dit ille Hæc omnia custodivi a juventute mea, quid adhuc mihi deest ? Ait illi : Si vis perfectus esse, vade, vende omnia quæ habes, et da pauperibus, et habebis thesaurum in cœlis, et tollens crucem tuam, sequere me 't. Hinc itaque ostendit sibi quo- que competere bonum esse : qui enim bonum non sequitur, quomodo potest vitam æternam adipisci? Et cum dicit de ultima die, Nemo novit, neque Fi- C lius, nisi Pater, secundum humanitatem loquitur. Si enim Patrem novit, ultimam diem quo pacto ignorabit? Nemo enim, inquit, nauit Patrem, nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare ". Et si Spi- ritus sanctus novit omnia quæ Dei sunt, quomodo Filius diem, quam ipse creavit, ignorat? Et si sa- cula et tempora per eum facta sunt, inani- festum est ultimam diem in sæculis ipsis et tem- poribus inveniri, et impossibile est ut eam ignoret ipse. Scripturæ textu. Editi et alii, fra omnes fere mss., quæ vox deest in editis. Gobler. et Felc. 1. Mox ante abest ab iisdem. Ibidem omnes mss., praeter Felc. 3, qui cum editis habet Seguer. Gobler. et Felc. 1, Gobler. et Felc. 5, Paulo post in Seg. semel ponitur editi, Omnes alii codices ut in textu. Inira Seguer., in editis autem et aliis, deest. Mox Seguer., Paulo post idem, Felc. 4, Hos illud, deest in editis et in quibusdam mss., sed habetur in Seguer. Gobler. et Ibid. Seguer. Anglic. Gobler. et Felc. 1, sed deest in edi- tis et in Basil. Felc. et 5, qui habent, Infra Goblerian. et Felc. 1, etc. Ibid. legebatur sed abest ab omnibus mss. Ibid. Seguer., Ibid. Gobler. et Felc. 1, lidlem, Infra Seguer. Felc. 2, et 5, lidem mox, pro Mox Se- guer., quem sequimur, Editi et alii, Μox post legitur in editis, sed deest in omnibus mss. prater Felc. 5. 7. Καὶ ὅταν λέγει· Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς 6. Ephes. uti, 10-12. 70 Ephes. 1, 4, 5. 71 Ephes. 11, 15, 16. 7 Marc. x, 18. 73 ibid. 19-21; Matth. 7. Et cum ait: Quid me dicis bonum ? nemo bo- (59) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1, cum Græco p Felc. 1, in priori tamen γάρ deest. In iisdem mox (64) Ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς ἑαυτόν. Sic Seguer. (61) Seguer., Εχθραν ἐν τῇ σαρκὶ ἐν ἑαυτῷ. ΜΟΣ (62) Seguer.. φησίν· ἄνθρωπόν με νομίζεις είναι (63) Seguer. et Felc. 1, γενέσθαι. Μox idem, (64) Seguer., Εντεῦθεν γοῦν. Paulo post Felc. 2, (65) Seg. Gob. et Felc. 1, αὐτόν. Editi et alii,
PG 26:997Ὅθεν λέγει, Ἀπέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου καὶ Πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου, καὶ Θεὸν ὑμῶν. Πατὴρ γὰρ αὐτοῦ ἐστιν ὁ Θεὸς, ὡς προεῖπον, κατὰ φύσιν, ἡμῶν δὲ κατὰ χάριν· καὶ Θεὸς αὐτοῦ γέγονε κατ’ οἰκονομίαν, διότι ἄνθρωπος, ἡμῶν δὲ κατὰ φύσιν Δεσπότης ἐστὶ καὶ Θεός. Καὶ διὰ τοῦτο ὁ Λόγος καὶ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς ἑνωθεὶς σαρκὶ, γέγονε σὰρξ, ἄνθρωπος τέλειος, ἵνα οἱ ἄνθρωποι ἑνωθέντες Πνεύματι, γένωνται ἓν Πνεῦμα. Αὐτὸς οὖν ἐστι Θεὸς σαρκοφόρος, καὶ ἡμεῖς ἄνθρωποι πνευματοφόροι. Ἀπαρχὴν γὰρ λαβὼν ἐκ τῆς οὐσίας τῶν ἀνθρώπων, τουτέστιν ἐκ τοῦ σπέρματος Ἀδὰμ (ἥτις ἐστὶ μορφὴ δούλου), καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γεγονὼς, ἔδωκεν ἡμῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς, ἀπαρχὴν ἁγίου Πνεύματος· ἵνα γενώμεθα οἱ πάντες εἰς υἱοὺς Θεοῦ, ἐν ὁμοιώματι τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Αὐτὸς οὖν ὁ ἀληθινὸς καὶ φύσει Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοὺς πάντας ἡμᾶς φορεῖ, ἵνα οἱ πάντες τὸν ἕνα φορέσωμεν Θεόν. Ἀσεβὲς οὖν ἐστι κτιστὸν ἢ ποιητὸν λέγειν τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· ὁπότε πᾶσα Γραφὴ Παλαιά τε καὶ Καινὴ, μετὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ αὐτὸ συναριθμεῖ καὶ δοξάζει· διότι τῆς αὐτῆς θεότητός ἐστι, καὶ τῆς αὐτῆς ἐξουσίας· καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος λέγει·
καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γεγονώς, ἔδωκεν ἡμῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς, ἀπαρχήν ἁγίου Πνεύμα τος· ἵνα γενώμεθα οἱ πάντες εἰς υἱοὺς Θεοῦ (74), ἐν ὁμοιώματι τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Αὐτὸς οὖν ὁ ἀληθινὸς καὶ φύσει Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοὺς πάντας ἡμᾶς φορεῖ, ἵνα οἱ πάντες τὸν ἕνα φορέσωμεν Θεόν. Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· ὁπότε πᾶσα Γραφή Παλαιά τε καὶ Καινή (75), μετὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ αὐτὸ συναριθμεῖ καὶ δοξάζει· διότι τῆς αὐτῆς (76) θεότητός ἐστι, καὶ τῆς αὐτῆς ἐξουσίας· καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος λέγει· ῾Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτ τοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ εἶπε περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἔμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύ οντες εἰς αὐτόν· ὡς καὶ ἐν τῷ Ἰωὴλ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς λέγει· Ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου Β ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν. Καὶ διὰ τοῦτο (77) ἐμφυσᾷ αὐτὸ εἰς τὸ πρόσωπον τῶν ἀποστόλων λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἵνα μάθωμεν, ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος τῆς θεότητός ἐστι τὸ διδόμενον Πνεῦμα τοῖς μαθηταῖς. Ἐν Χριστῷ γάρ, φησί, κατοικεῖ, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς Θεότητος (78) σωματικῶς· καθὼς καὶ ὁ Βαπτιστής Ιωάννης λέγει· Ἡμεῖς πάντες ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν. Σωματικῷ γὰρ εἴδει, τουτέστιν ὡς περιστερά, ὤφθη τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ' αὐτόν. Ἐν ἡμῖν μὲν γὰρ (79) ἀπαρχή καὶ ἀῤῥαβὼν θεότητος κατοικεῖ, ἐν Χριστῷ δὲ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος. Καὶ μή τις νομίσῃ, ὅτι μὴ ἔχων αὐτὸ ἐλάμβανεν· αὐτὸς γὰρ αὐτὸ ἄνωθεν ἔπεμ- " ὡς Θεός· καὶ αὐτὸς αὐτὸ κάτω ὑπεδέχετο, ὡς ἄνθρωπος. Ἐξ αὐτοῦ οὖν εἰς αὐτὸν κατῄει, ἐκ τῆς θεότητος αὐτοῦ εἰς τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ. Καὶ ὁ μὲν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς βοᾷ λέγων· Οὕτω λέγει Κύριος (80) ό Θεός σου, ὁ ποιήσας σε καὶ πλάσας σε ἐκ κοιλίας· Μὴ φοβοῦ, ὁ παῖς μου Ἰακώβ, καὶ ὁ ἡγαπημένος Ἰσραὴλ, ὃν ἐξ- ελεξάμην· ὅτι ἐγὼ δώσω ὕδωρ ἐν δίψει τοῖς πορευο- μένοις ἐν ἀνύδρῳ· ἐπιθήσω τὸ Πνεῦμά μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου, καὶ τὰς εὐλογίας μου ἐπὶ τὰ τέ κνα σου (81). Ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δὲ ὁ Υἱὸς ἐπαγγέλ ἀληθινός, καὶ φύσει. τὸν ἕνα αὐτοῦ. ἐξουσίας καὶ οὐσίας. εξουσίας καί, ὁ Κύριος περὶ τοῦ Πνεύματος, φησί, έμ- φυσᾷ αὐτὸς ὁ Κύριος Ἰησοῦς εἰς. έμφυσα αὐτὸς ὁ Κύριος εἰς. πληρώμα τος αὐτοῦ τῆς θεότητος. εὐαγγελιστής πάντες ὑμεῖς. μὴ ἔχων αυτό, μὴ ἔχων αυ τός. έπεμπεν έπεμψεν. Μοχ κάτω, κάτωθεν. εἰς τὸν αὐτόν· κατείη. παῖς, Αγαπημένος ὃν ἐγώ. μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A militudinem hominis factus, dedit nobis ex sub- stantia Patris primitias Spiritus sancti, ut efficia- nur omnes Dei filii, in similitudine Filii Dei. Is itaque verus, et natura Filius Dei, omnes nos gestat, ut omnes unum feramus Deum. cere Spiritum Dei, ubi omnis Scriptura Vetus et Nova, cum Patre et Filio ipsum annunerat et glo- rificat, quia ejusdem est deitatis, ejusdemque po- tentiæ ac substantiæ: ut ipse Dominus dicit: Qui credit in me, flumina de ventre ejus fluent aquæ vivæ. Hoc autem dixit de Spiritu quem ac- cepturi erant credentes in eum : ut et in Joele ex persona Patris ait: Efundam de Spiritu meo su- per omnem carnem, et prophetabunt filii vestri, et filiæ vestræ ". Et propterea insufflavit ipsum in faciem apostolorum dicens: Accipite Spiritum san- clum s : ut discamus, Spiritum qui discipulis da- tur, ex plenitudine deilalis esse. In Christo enim, inquit, inhabitat, hoc est in carne ejus, omnis plenitudo divinitatis corporaliter 81; ut item ait Joannes Baptista : Nos omnes de plenitudine ejus accepimus s. Corporali enim specie, hoc est, quasi columba, visus est Spiritus sanctus descendere, et manere super eum. In nobis quippe primitiæ et arrha deitatis inhabitant, in Christo autem omnis plenitudo divinitatis. Et ne quis pularit, eum cum prius uon haberet, ipsum accepisse eum ille desu- per mittebat, utpote Deus, et ipse infra illum ac- cipiebat, ut homo. Ex ipso igitur in ipsum descen- clit, nimirum ex divinitate ejus in ejus humanita- tem. Et Isaias quidem ex persona Patris clamat his verbis : Sic dicit Dominus Deus tuus, faciens et formans te ab utero : Noli timere, puer mi Jacob, et dilecte Israel, quem elegi; dabo enim aquam in siti illis qui ambulant in inaquoso : et imponam Spiritum meum super semen tuum, et benedictio- nem meam super liberos tuos ** In Evangelio au- tem Filius pollicetur se daturum aquam iis qui in siti ambulant, dum Samaritanæ ita de Spiritu sancto loquitur : Si scires donum Dei, et quis est • Coloss. 11, 9. ss Joan. 1, 16. Isa. XLIV, 2, 3. 7ª Joan. vii, 38, 39. " Joel. 11, 28. *º Joan. xx, 22. minus recte, ut videtur. Iufra, post in solis Seguer. Gobler. et Felc. 1, habetur, Lofra, legitur in solo Seguerian. Μox Gobl. et Felc. 1, In editis et aliis hæc, desunt. Ibid., deest in Seg. post qui- dam addunt alii omittunt. nam Conciliorum, p. 916, vocaturque isthic hoc opuscu- lum, Oratio de apparitione Dominiţin carne, Latine tantum exstat ibi locus. Ibidem Seguer., Anglic., Infra Seguer. solus, et editi, id certe ait Joannes Baptista apud Joannem Evangelistam. for Seguer. Gobler. et Felc. 1, soli habent post sequimur, Editi et alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, recte; alii et editi, Seguer. solus, quem tamen sequimur. Alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, duo postremni ibidem, Infra articulus & ante et ante deest in quibusdam mss. Μox Seguer., Ibid. Seguer., 9. Ασεβὲς οὖν ἐστι κτιστὸν ἢ ποιητὸν λέγειν τὸ 9. Impium igitur est creatum, aut factum di- (74) Ita Seguer., quem sequimur. Alii, εἷς Υἱός, D guer. Anglic. Gobler. et Felc. 1, ὁ βαπτιστής, alii (75) Seguer. Gobler. et Felc. 1, καὶ Νέα. (76) Sic Basil. Anglic. et Seguer. Editi et alii, τῆς (77) Hæc, Καὶ διὰ τοῦτο, etc., habentur tomo Vul (78) Seguer. post θεότητος habet αὐτοῦ. Μor Se (79) Γάρ deest in Felc. 5. Infra Seguer., quem (80) Ita Seguer. solus. In aliis Κύριος deest. (81) Basil., ἐπὶ τὰ τέκνα σου, καὶ τὰς εὐλογίας
Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ εἶπε περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἔμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτόν· ὡς καὶ ἐν τῷ Ἰωὴλ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς λέγει· Ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν. Καὶ διὰ τοῦτο ἐμφυσᾷ αὐτὸ εἰς τὸ πρόσωπον τῶν ἀποστόλων λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἵνα μάθωμεν, ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος τῆς θεότητός ἐστι τὸ διδόμενον Πνεῦμα τοῖς μαθηταῖς. Ἐν Χριστῷ γὰρ, φησὶ, κατοικεῖ, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· καθὼς καὶ ὁ Βαπτιστὴς Ἰωάννης λέγει· Ἡμεῖς πάντες ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν. Σωματικῷ γὰρ εἴδει, τουτέστιν ὡς περιστερὰ, ὤφθη τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ’ αὐτόν. Ἐν ἡμῖν μὲν γὰρ ἀπαρχὴ καὶ ἀῤῥαβὼν θεότητος κατοικεῖ, ἐν Χριστῷ δὲ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος. Καὶ μή τις νομίσῃ, ὅτι μὴ ἔχων αὐτὸ ἐλάμβανεν· αὐτὸς γὰρ αὐτὸ ἄνωθεν ἔπεμπεν, ὡς Θεός· καὶ αὐτὸς αὐτὸ κάτω ὑπεδέχετο, ὡς ἄνθρωπος. Ἐξ αὐτοῦ οὖν εἰς αὐτὸν κατῄει, ἐκ τῆς θεότητος αὐτοῦ εἰς τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ.
καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γεγονώς, ἔδωκεν ἡμῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς, ἀπαρχήν ἁγίου Πνεύμα τος· ἵνα γενώμεθα οἱ πάντες εἰς υἱοὺς Θεοῦ (74), ἐν ὁμοιώματι τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Αὐτὸς οὖν ὁ ἀληθινὸς καὶ φύσει Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοὺς πάντας ἡμᾶς φορεῖ, ἵνα οἱ πάντες τὸν ἕνα φορέσωμεν Θεόν. Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· ὁπότε πᾶσα Γραφή Παλαιά τε καὶ Καινή (75), μετὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ αὐτὸ συναριθμεῖ καὶ δοξάζει· διότι τῆς αὐτῆς (76) θεότητός ἐστι, καὶ τῆς αὐτῆς ἐξουσίας· καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος λέγει· ῾Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτ τοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ εἶπε περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἔμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύ οντες εἰς αὐτόν· ὡς καὶ ἐν τῷ Ἰωὴλ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς λέγει· Ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου Β ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν. Καὶ διὰ τοῦτο (77) ἐμφυσᾷ αὐτὸ εἰς τὸ πρόσωπον τῶν ἀποστόλων λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἵνα μάθωμεν, ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος τῆς θεότητός ἐστι τὸ διδόμενον Πνεῦμα τοῖς μαθηταῖς. Ἐν Χριστῷ γάρ, φησί, κατοικεῖ, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς Θεότητος (78) σωματικῶς· καθὼς καὶ ὁ Βαπτιστής Ιωάννης λέγει· Ἡμεῖς πάντες ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν. Σωματικῷ γὰρ εἴδει, τουτέστιν ὡς περιστερά, ὤφθη τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ' αὐτόν. Ἐν ἡμῖν μὲν γὰρ (79) ἀπαρχή καὶ ἀῤῥαβὼν θεότητος κατοικεῖ, ἐν Χριστῷ δὲ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος. Καὶ μή τις νομίσῃ, ὅτι μὴ ἔχων αὐτὸ ἐλάμβανεν· αὐτὸς γὰρ αὐτὸ ἄνωθεν ἔπεμ- " ὡς Θεός· καὶ αὐτὸς αὐτὸ κάτω ὑπεδέχετο, ὡς ἄνθρωπος. Ἐξ αὐτοῦ οὖν εἰς αὐτὸν κατῄει, ἐκ τῆς θεότητος αὐτοῦ εἰς τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ. Καὶ ὁ μὲν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς βοᾷ λέγων· Οὕτω λέγει Κύριος (80) ό Θεός σου, ὁ ποιήσας σε καὶ πλάσας σε ἐκ κοιλίας· Μὴ φοβοῦ, ὁ παῖς μου Ἰακώβ, καὶ ὁ ἡγαπημένος Ἰσραὴλ, ὃν ἐξ- ελεξάμην· ὅτι ἐγὼ δώσω ὕδωρ ἐν δίψει τοῖς πορευο- μένοις ἐν ἀνύδρῳ· ἐπιθήσω τὸ Πνεῦμά μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου, καὶ τὰς εὐλογίας μου ἐπὶ τὰ τέ κνα σου (81). Ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δὲ ὁ Υἱὸς ἐπαγγέλ ἀληθινός, καὶ φύσει. τὸν ἕνα αὐτοῦ. ἐξουσίας καὶ οὐσίας. εξουσίας καί, ὁ Κύριος περὶ τοῦ Πνεύματος, φησί, έμ- φυσᾷ αὐτὸς ὁ Κύριος Ἰησοῦς εἰς. έμφυσα αὐτὸς ὁ Κύριος εἰς. πληρώμα τος αὐτοῦ τῆς θεότητος. εὐαγγελιστής πάντες ὑμεῖς. μὴ ἔχων αυτό, μὴ ἔχων αυ τός. έπεμπεν έπεμψεν. Μοχ κάτω, κάτωθεν. εἰς τὸν αὐτόν· κατείη. παῖς, Αγαπημένος ὃν ἐγώ. μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A militudinem hominis factus, dedit nobis ex sub- stantia Patris primitias Spiritus sancti, ut efficia- nur omnes Dei filii, in similitudine Filii Dei. Is itaque verus, et natura Filius Dei, omnes nos gestat, ut omnes unum feramus Deum. cere Spiritum Dei, ubi omnis Scriptura Vetus et Nova, cum Patre et Filio ipsum annunerat et glo- rificat, quia ejusdem est deitatis, ejusdemque po- tentiæ ac substantiæ: ut ipse Dominus dicit: Qui credit in me, flumina de ventre ejus fluent aquæ vivæ. Hoc autem dixit de Spiritu quem ac- cepturi erant credentes in eum : ut et in Joele ex persona Patris ait: Efundam de Spiritu meo su- per omnem carnem, et prophetabunt filii vestri, et filiæ vestræ ". Et propterea insufflavit ipsum in faciem apostolorum dicens: Accipite Spiritum san- clum s : ut discamus, Spiritum qui discipulis da- tur, ex plenitudine deilalis esse. In Christo enim, inquit, inhabitat, hoc est in carne ejus, omnis plenitudo divinitatis corporaliter 81; ut item ait Joannes Baptista : Nos omnes de plenitudine ejus accepimus s. Corporali enim specie, hoc est, quasi columba, visus est Spiritus sanctus descendere, et manere super eum. In nobis quippe primitiæ et arrha deitatis inhabitant, in Christo autem omnis plenitudo divinitatis. Et ne quis pularit, eum cum prius uon haberet, ipsum accepisse eum ille desu- per mittebat, utpote Deus, et ipse infra illum ac- cipiebat, ut homo. Ex ipso igitur in ipsum descen- clit, nimirum ex divinitate ejus in ejus humanita- tem. Et Isaias quidem ex persona Patris clamat his verbis : Sic dicit Dominus Deus tuus, faciens et formans te ab utero : Noli timere, puer mi Jacob, et dilecte Israel, quem elegi; dabo enim aquam in siti illis qui ambulant in inaquoso : et imponam Spiritum meum super semen tuum, et benedictio- nem meam super liberos tuos ** In Evangelio au- tem Filius pollicetur se daturum aquam iis qui in siti ambulant, dum Samaritanæ ita de Spiritu sancto loquitur : Si scires donum Dei, et quis est • Coloss. 11, 9. ss Joan. 1, 16. Isa. XLIV, 2, 3. 7ª Joan. vii, 38, 39. " Joel. 11, 28. *º Joan. xx, 22. minus recte, ut videtur. Iufra, post in solis Seguer. Gobler. et Felc. 1, habetur, Lofra, legitur in solo Seguerian. Μox Gobl. et Felc. 1, In editis et aliis hæc, desunt. Ibid., deest in Seg. post qui- dam addunt alii omittunt. nam Conciliorum, p. 916, vocaturque isthic hoc opuscu- lum, Oratio de apparitione Dominiţin carne, Latine tantum exstat ibi locus. Ibidem Seguer., Anglic., Infra Seguer. solus, et editi, id certe ait Joannes Baptista apud Joannem Evangelistam. for Seguer. Gobler. et Felc. 1, soli habent post sequimur, Editi et alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, recte; alii et editi, Seguer. solus, quem tamen sequimur. Alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, duo postremni ibidem, Infra articulus & ante et ante deest in quibusdam mss. Μox Seguer., Ibid. Seguer., 9. Ασεβὲς οὖν ἐστι κτιστὸν ἢ ποιητὸν λέγειν τὸ 9. Impium igitur est creatum, aut factum di- (74) Ita Seguer., quem sequimur. Alii, εἷς Υἱός, D guer. Anglic. Gobler. et Felc. 1, ὁ βαπτιστής, alii (75) Seguer. Gobler. et Felc. 1, καὶ Νέα. (76) Sic Basil. Anglic. et Seguer. Editi et alii, τῆς (77) Hæc, Καὶ διὰ τοῦτο, etc., habentur tomo Vul (78) Seguer. post θεότητος habet αὐτοῦ. Μor Se (79) Γάρ deest in Felc. 5. Infra Seguer., quem (80) Ita Seguer. solus. In aliis Κύριος deest. (81) Basil., ἐπὶ τὰ τέκνα σου, καὶ τὰς εὐλογίας
Καὶ ὁ μὲν Ἡσαί̈ας ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς βοᾷ λέγων· Οὕτω λέγει Κύριος ὁ Θεός σου, ὁ ποιήσας σε καὶ πλάσας σε ἐκ κοιλίας· Μὴ φοβοῦ, ὁ παῖς μου Ἰακὼβ, καὶ ὁ ἠγαπημένος Ἰσραὴλ, ὃν ἐξελεξάμην· ὅτι ἐγὼ δώσω ὕδωρ ἐν δίψει τοῖς πορευομένοις ἐν ἀνύδρῳ· ἐπιθήσω τὸ Πνεῦμά μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου, καὶ τὰς εὐλογίας μου ἐπὶ τὰ τέκνα σου. Ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δὲ ὁ Υἱὸς ἐπαγγέλλεται διδόναι ὕδωρ τοῖς πορευομένοις ἐν δίψει, λέγων τῇ Σαμαρείτιδι περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· Εἰ ᾔδεις τὴν δωρεὰν τοῦ Θεοῦ, καὶ τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι, Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾔτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Καὶ μετ’ ὀλίγα λέγει αὐτῇ· Πᾶς ὁ πίνων ἐκ τοῦ ὕδατος τούτου διψήσει πάλιν· ὃς δ’ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· ἀλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πηγὴ ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Καὶ διὰ τοῦτο ὁ Δαβὶδ ψάλλων τῷ Θεῷ λέγει· Ὅτι παρὰ σοὶ πηγὴ ζωῆς, ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς· οἶδε γὰρ παρὰ τῷ Θεῷ Πατρὶ ὄντα τὸν Υἱὸν τὴν πηγὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Καὶ διὰ Ἱερεμίου ὁ Υἱὸς λέγει· Δύο καὶ πονηρὰ ἐποίησεν ὁ λαός μου·
καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γεγονώς, ἔδωκεν ἡμῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς, ἀπαρχήν ἁγίου Πνεύμα τος· ἵνα γενώμεθα οἱ πάντες εἰς υἱοὺς Θεοῦ (74), ἐν ὁμοιώματι τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Αὐτὸς οὖν ὁ ἀληθινὸς καὶ φύσει Υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοὺς πάντας ἡμᾶς φορεῖ, ἵνα οἱ πάντες τὸν ἕνα φορέσωμεν Θεόν. Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· ὁπότε πᾶσα Γραφή Παλαιά τε καὶ Καινή (75), μετὰ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ αὐτὸ συναριθμεῖ καὶ δοξάζει· διότι τῆς αὐτῆς (76) θεότητός ἐστι, καὶ τῆς αὐτῆς ἐξουσίας· καθὼς αὐτὸς ὁ Κύριος λέγει· ῾Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτ τοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ εἶπε περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἔμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύ οντες εἰς αὐτόν· ὡς καὶ ἐν τῷ Ἰωὴλ ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς λέγει· Ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός μου Β ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν. Καὶ διὰ τοῦτο (77) ἐμφυσᾷ αὐτὸ εἰς τὸ πρόσωπον τῶν ἀποστόλων λέγων· Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον· ἵνα μάθωμεν, ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος τῆς θεότητός ἐστι τὸ διδόμενον Πνεῦμα τοῖς μαθηταῖς. Ἐν Χριστῷ γάρ, φησί, κατοικεῖ, τουτέστιν ἐν τῇ σαρκὶ αὐτοῦ, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς Θεότητος (78) σωματικῶς· καθὼς καὶ ὁ Βαπτιστής Ιωάννης λέγει· Ἡμεῖς πάντες ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἐλάβομεν. Σωματικῷ γὰρ εἴδει, τουτέστιν ὡς περιστερά, ὤφθη τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ' αὐτόν. Ἐν ἡμῖν μὲν γὰρ (79) ἀπαρχή καὶ ἀῤῥαβὼν θεότητος κατοικεῖ, ἐν Χριστῷ δὲ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος. Καὶ μή τις νομίσῃ, ὅτι μὴ ἔχων αὐτὸ ἐλάμβανεν· αὐτὸς γὰρ αὐτὸ ἄνωθεν ἔπεμ- " ὡς Θεός· καὶ αὐτὸς αὐτὸ κάτω ὑπεδέχετο, ὡς ἄνθρωπος. Ἐξ αὐτοῦ οὖν εἰς αὐτὸν κατῄει, ἐκ τῆς θεότητος αὐτοῦ εἰς τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ. Καὶ ὁ μὲν Ησαΐας ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς βοᾷ λέγων· Οὕτω λέγει Κύριος (80) ό Θεός σου, ὁ ποιήσας σε καὶ πλάσας σε ἐκ κοιλίας· Μὴ φοβοῦ, ὁ παῖς μου Ἰακώβ, καὶ ὁ ἡγαπημένος Ἰσραὴλ, ὃν ἐξ- ελεξάμην· ὅτι ἐγὼ δώσω ὕδωρ ἐν δίψει τοῖς πορευο- μένοις ἐν ἀνύδρῳ· ἐπιθήσω τὸ Πνεῦμά μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου, καὶ τὰς εὐλογίας μου ἐπὶ τὰ τέ κνα σου (81). Ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ δὲ ὁ Υἱὸς ἐπαγγέλ ἀληθινός, καὶ φύσει. τὸν ἕνα αὐτοῦ. ἐξουσίας καὶ οὐσίας. εξουσίας καί, ὁ Κύριος περὶ τοῦ Πνεύματος, φησί, έμ- φυσᾷ αὐτὸς ὁ Κύριος Ἰησοῦς εἰς. έμφυσα αὐτὸς ὁ Κύριος εἰς. πληρώμα τος αὐτοῦ τῆς θεότητος. εὐαγγελιστής πάντες ὑμεῖς. μὴ ἔχων αυτό, μὴ ἔχων αυ τός. έπεμπεν έπεμψεν. Μοχ κάτω, κάτωθεν. εἰς τὸν αὐτόν· κατείη. παῖς, Αγαπημένος ὃν ἐγώ. μου ἐπὶ τὸ σπέρμα σου. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A militudinem hominis factus, dedit nobis ex sub- stantia Patris primitias Spiritus sancti, ut efficia- nur omnes Dei filii, in similitudine Filii Dei. Is itaque verus, et natura Filius Dei, omnes nos gestat, ut omnes unum feramus Deum. cere Spiritum Dei, ubi omnis Scriptura Vetus et Nova, cum Patre et Filio ipsum annunerat et glo- rificat, quia ejusdem est deitatis, ejusdemque po- tentiæ ac substantiæ: ut ipse Dominus dicit: Qui credit in me, flumina de ventre ejus fluent aquæ vivæ. Hoc autem dixit de Spiritu quem ac- cepturi erant credentes in eum : ut et in Joele ex persona Patris ait: Efundam de Spiritu meo su- per omnem carnem, et prophetabunt filii vestri, et filiæ vestræ ". Et propterea insufflavit ipsum in faciem apostolorum dicens: Accipite Spiritum san- clum s : ut discamus, Spiritum qui discipulis da- tur, ex plenitudine deilalis esse. In Christo enim, inquit, inhabitat, hoc est in carne ejus, omnis plenitudo divinitatis corporaliter 81; ut item ait Joannes Baptista : Nos omnes de plenitudine ejus accepimus s. Corporali enim specie, hoc est, quasi columba, visus est Spiritus sanctus descendere, et manere super eum. In nobis quippe primitiæ et arrha deitatis inhabitant, in Christo autem omnis plenitudo divinitatis. Et ne quis pularit, eum cum prius uon haberet, ipsum accepisse eum ille desu- per mittebat, utpote Deus, et ipse infra illum ac- cipiebat, ut homo. Ex ipso igitur in ipsum descen- clit, nimirum ex divinitate ejus in ejus humanita- tem. Et Isaias quidem ex persona Patris clamat his verbis : Sic dicit Dominus Deus tuus, faciens et formans te ab utero : Noli timere, puer mi Jacob, et dilecte Israel, quem elegi; dabo enim aquam in siti illis qui ambulant in inaquoso : et imponam Spiritum meum super semen tuum, et benedictio- nem meam super liberos tuos ** In Evangelio au- tem Filius pollicetur se daturum aquam iis qui in siti ambulant, dum Samaritanæ ita de Spiritu sancto loquitur : Si scires donum Dei, et quis est • Coloss. 11, 9. ss Joan. 1, 16. Isa. XLIV, 2, 3. 7ª Joan. vii, 38, 39. " Joel. 11, 28. *º Joan. xx, 22. minus recte, ut videtur. Iufra, post in solis Seguer. Gobler. et Felc. 1, habetur, Lofra, legitur in solo Seguerian. Μox Gobl. et Felc. 1, In editis et aliis hæc, desunt. Ibid., deest in Seg. post qui- dam addunt alii omittunt. nam Conciliorum, p. 916, vocaturque isthic hoc opuscu- lum, Oratio de apparitione Dominiţin carne, Latine tantum exstat ibi locus. Ibidem Seguer., Anglic., Infra Seguer. solus, et editi, id certe ait Joannes Baptista apud Joannem Evangelistam. for Seguer. Gobler. et Felc. 1, soli habent post sequimur, Editi et alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, recte; alii et editi, Seguer. solus, quem tamen sequimur. Alii, Paulo post Seguer. Gobler. et Felc. 1, duo postremni ibidem, Infra articulus & ante et ante deest in quibusdam mss. Μox Seguer., Ibid. Seguer., 9. Ασεβὲς οὖν ἐστι κτιστὸν ἢ ποιητὸν λέγειν τὸ 9. Impium igitur est creatum, aut factum di- (74) Ita Seguer., quem sequimur. Alii, εἷς Υἱός, D guer. Anglic. Gobler. et Felc. 1, ὁ βαπτιστής, alii (75) Seguer. Gobler. et Felc. 1, καὶ Νέα. (76) Sic Basil. Anglic. et Seguer. Editi et alii, τῆς (77) Hæc, Καὶ διὰ τοῦτο, etc., habentur tomo Vul (78) Seguer. post θεότητος habet αὐτοῦ. Μor Se (79) Γάρ deest in Felc. 5. Infra Seguer., quem (80) Ita Seguer. solus. In aliis Κύριος deest. (81) Basil., ἐπὶ τὰ τέκνα σου, καὶ τὰς εὐλογίας
PG 26:999ἐμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους, οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν. Καὶ ὅτε δοξολογοῦσι τὰ σεραφὶμ τὸν Θεὸν, λέγοντα τρίτον· Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σαβαὼθ, Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα δοξολογοῦσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ὥσπερ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ βαπτιζόμεθα, οὕτως καὶ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ γινόμεθα υἱοὶ Θεοῦ, οὐ Θεῶν. Πατὴρ γὰρ καὶ Υἱὸς καὶ ἅγιον Πνεῦμα, Κύριος σαβαώθ ἐστι. Μία γὰρ ἡ θεότης καὶ εἷς Θεὸς ἐν τρισὶν ὑποστάσεσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ἅπερ εἶπεν ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Ἡσαί̈ᾳ, ὁ Ἰωάννης λέγει. ὅτι ὁ Υἱὸς εἶπεν· ἐν δὲ ταῖς Πράξεσιν ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπε. Λέγει γὰρ οὕτως ὁ Ἡσαί̈ας· Εἶδον τὸν Κύριον σαβαὼθ, καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ ἐπληρώθη ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ τὰ σεραφὶμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ, καὶ ἓξ πτέρυγες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶ πτέρυξιν ἐκάλυπτον τὰ πρόσωπα, ταῖς δὲ δυσὶ τοὺς πόδας, καὶ ταῖς δυσὶν ἐπέτοντο. Καὶ ἐκέκραγεν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, λέγοντες·
Α λεται διδόναι ὕδωρ τοῖς πορευομένοις ἐν δίψει, λέγων τῇ Σαμαρείτιδι (82) περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος" Εἰ ᾔδεις τὴν δωρεὰν τοῦ Θεοῦ, καὶ τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι, Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾖτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει αὐτῇ· Πᾶς ὁ πίνων ἐκ τοῦ ὕδατος τούτου διψήσει πάλιν· ὃς δ᾽ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· ἀλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγώ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πη- γὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Καὶ διὰ τοῦτο ὁ Δαβὶδ ψάλλων τῷ Θεῷ λέγει· Οτι παρὰ σοὶ πηγὴ ζωῆς, ἐν τῷ φωτί σου ἐψόμεθα φῶς· οἶδε γὰρ παρὰ τῷ Θεῷ (83) Πατρὶ ὄντα τὸν Υἱὸν τὴν πηγὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. • Β νηρὰ ἐποίησεν ὁ λαός μου· ἐμὲ ἐγκατέλιπον (84) πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκ κους συντετριμμένους, οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν. Καὶ ὅτε δοξολογοῦσι τὰ σεραφίμ τὸν Θεὸν, λέγοντα τρίτον· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σα βαώθ, Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα δοξολο γοῦσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ὥσπερ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πα- τρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ βαπτιζόμεθα, οὕτως καὶ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ γινόμεθα υἱοὶ Θεοῦ, οὐ θεῶν. Πατήρ γὰρ καὶ Υἱὸς καὶ ἅγιον Πνεῦμα, Κύριος σαβαώθ ἐστι. Μία γὰρ ἡ (85) θεότης καὶ εἷς Θεὸς ἐν τρισὶν ὑποστάσεσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ἅπερ εἶπεν ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Ἡσαΐᾳ, ὁ Ἰωάννης λέγει, ὅτι (86) ὁ Υἱὸς εἶπεν· ἐν δὲ ταῖς Πράξεσιν ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπε. Λέγει γὰρ οὕτως ὁ Ἡσαΐας· Εἶδον τὸν Κύριον σαβαώθ, καθήμενον ἐπὶ θρόνον υψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ ἐπληρώθη ὁ (87) οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ τὰ σεραφίμ ειστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ, καὶ ἓξ πτέρυ- γες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶ πτέρυξιν ἐκάλυ- πτον τὰ πρόσωπα, ταῖς δὲ δυσὶ τοὺς πόδας, καὶ ταῖς δυσὶν ἐπέτοντο. Καὶ ἐκέκραγεν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, λέγοντες (88)· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σαβαώθ, πλήρης ὁ οὐρανὸς καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. Καὶ μετ' ὀλίγα ὁ αὐτός· Ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέγοντος· Τίνα ἀπο- στείλω (89) ; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν ρείτιδι. περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, Δός μου ὕδωρ πιεῖν. ἄν. ὕδωρ ζωῆς. ολί- γον. αὐτῇ, τήν πηγήν. έλιπε. καὶ ὅτε, τὰ χε- ρουβὶμ καὶ οἱ σεραφὶμ τὸν Θεὸν λέγοντα τρίτον. δοξολογοῦσι τὰ χερ. καὶ οἱ σερ. τρίτον τὸν Θεόν λ. δοξολογοῦσι τα σεραφίμ τρίτον λέγοντα. δοξ. τὰ χερ. καὶ οἱ σερ. τὸν Θεοῦ Λόγον λέγοντα τρίτον. δοξολο γοῦσι τὰ χερουβὶμ τρίτον τὸν Θεὸν λέγοντα. τρισὶν ὑποστάσεσι, Φησὶ γὰρ Ησαΐας. τῆς δόξης ὁ οἶκος αὐτοῦ. πτέρυ τὸ πρόσωπον. σαβαώθ μετ' ολίγα λέγει· ή ήκουσα. ἀποστέλλω. εἶπον. εγώ είμι, πρὸς τὸν S. ATIANASH OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. qui dicit tibi, Da mihi bibere, tu forsitan petiisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam ***. Et paulo post eam sic affatur: Omnis qui bibit ex aqua hac, si- tiet iterum : qui autem biberit ex aqua quam ego dabo ei, non siliet in æternum : sed aqua, quam ego dabo ei, fiet in eo fons aquæ salientis in vitam @lernam Eaque de causa ait David : Quoniam apud te est fons vitæ, in lumine tuo videbimus Lumen 68. Norat enim apud Deum Patrem Filium esse fontem sancti Spiritus. B populus meus me dereliquerunt fontem aquæ vivæ, et foderunt sibi cisternas dissipatas, quæ continere non valebunt aquam 86. Et cum seraphim Deum glo- rificant ter dicentes : Sanctus, sanctus, sanctus Do- minus sabaoth s, Patrem et Filium, et Spiritum sanctum glorificant. Quapropter sicut in nomine Patris et Filii baptizamur, ita et in nomine Spiri- tus sancti, et efficimur filii Dei, non Deorum. Pater enim et Filius, et Spiritus sanctus, Dominus sa- baoth est. Una enim est divinitas, et unus Deus, in tribus hypostasibus. Ideoque quæ Pater dicit in Isaia, ea Joannes ait dixisse Filium: in Actibus autem Paulus ait, eadem Spiritum sanctum locutum fuisse. Sic enim loquitur Isaias : Vidi Dominum sa- baoth, sedentem super solium excelsum et ele- vrium, et plena erat domus majestate ejus : et sera- Thim stabant in circuitu ejus : sex alæ uni, et sex C alæ alteri : et duabus quidem velabant faciem, et duabus pedes, et duabus volabant. Et clamabant al- ter ad alterum: Sanctus, sanctus, sanctus Dominus exercituum, plenum est cœlum et omnis terra gloria ejus : ac paulo post ait: Audivi vocem Domini dicentis: Quem mittam? et quis ibit ad populum istum ? Et dixi : Ecce ego, mille me. Et dixit mihi : Vade ad populum istum, et dic illi: Auditu audiatis, et ne intelligatis : et videntes videatis, et nolite vi- dere. Incrossatum est enim cor populi hujus ; et au- st ibid. 13, 14. Psal. xxxv, 10. Jer. 11, 13. Isa. vi, 3. es ibid. 1-3. Ibidem Seguer. Gobler. et Felc. adjiciunt, quæ desunt in aliis, sed lecta sunt a Nannio. Mox Basil. et Felc. 2, In iisdem et in Felc. 5, deest Paulo post Basil., Ibidem Seguer., Ibidem omnes pene mss. habent quæ vox deest in editis. Felck. et 2, soli habent ante Μox ante xxi legebatur in editis et in quibusdam rss., sed deest in Seguer. Gobl. Felc. et 2. Infra læc : etc., referuntur a Da- mnasceno Epist. de Trisagio. Ibidem Seguer., Ang., Daniasc., Recte Gobler. et Felc. 1, Euliti, desunt in edit. Cornmn., sed ha- D bentur in Seguer. Gobler. Felc. 1, et lecta sunt ab interprete Nannio. Vide quæ de hisce diximus in Monito. desunt in Seguer. Gobler. et Felc. 1. Paulo post Gobler. et Felck. 1, cum editis, Infra Ety deest in Seguerian. et in textu Script. Ibidem Segnerian., mss., sed habetur in Seguer. Goller. et Felckm. 1, et lectum est ab interprete Nannio. Vox mox sequens deest in Seguerian. Infra Seguer. Go blerian. et Fele. 1, qui cum editis habet Paulo post Felc. 2, Ibid. Seguerian., et ita Græcus Scripturæ textus, Mor omnes fere mss., 10. Ac per Jeremiam Filius dicit : Duo mala fecit 10. Καὶ διὰ Ἱερεμίου ὁ Υἱὸς λέγει· Δύο καὶ που 88. Joan. 1, 10. 84 (82) Gobler. et Felc. 1, Σαμαρίτιδι, alii Σαμα (83) In Seguer. Θεῷ deest. Μox Seguer. Gobler. (84) Sic Seguer. et Felc. 5. Editi vero et alii, έγχατ- (85) Η ante θεότης deest in Seguer. Mox hac, ἐν (86) Hæc, a voce ὅτι usque ad ὅτι sequens, (87) Seguer. solus, πλήρης δ. Ibid. Felc. 5, solus (88) Λέγοντες deest in editis et in quibusdam (89) Ita omnes manuscripti, præter Felckm. 3,
Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σαβαὼθ, πλήρης ὁ οὐρανὸς καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. Καὶ μετ’ ὀλίγα ὁ αὐτός· Ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέγοντος· Τίνα ἀποστείλω; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοὺ ἐγὼ, ἀπόστειλον με. Καὶ εἶπέ μοι· Πορεύθητι πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ εἶπον αὐτῷ· Ἀκοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου. Καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν· καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκάμμυσαν· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ὁ δὲ εὐαγγελιστὴς Ἰωάννης λέγει· Διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸν Ἰησοῦν, ὅτι εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτι Ἐτύφλωσεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τῇ καρδίᾳ νοήσωσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ταῦτα δὲ εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ· ὥστε καὶ Κύριος Σαβαώθ ἐστιν ὁ Υἱός. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων ἑρμηνεύεται τὸ Κύριος Σαβαώθ· Ὁ δὲ Κύριος τῶν δυνάμεων, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὡς ὁ Δαβὶδ εἶπε·
Α λεται διδόναι ὕδωρ τοῖς πορευομένοις ἐν δίψει, λέγων τῇ Σαμαρείτιδι (82) περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος" Εἰ ᾔδεις τὴν δωρεὰν τοῦ Θεοῦ, καὶ τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι, Δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾖτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Καὶ μετ' ὀλίγα λέγει αὐτῇ· Πᾶς ὁ πίνων ἐκ τοῦ ὕδατος τούτου διψήσει πάλιν· ὃς δ᾽ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος, οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· ἀλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγώ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πη- γὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Καὶ διὰ τοῦτο ὁ Δαβὶδ ψάλλων τῷ Θεῷ λέγει· Οτι παρὰ σοὶ πηγὴ ζωῆς, ἐν τῷ φωτί σου ἐψόμεθα φῶς· οἶδε γὰρ παρὰ τῷ Θεῷ (83) Πατρὶ ὄντα τὸν Υἱὸν τὴν πηγὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. • Β νηρὰ ἐποίησεν ὁ λαός μου· ἐμὲ ἐγκατέλιπον (84) πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκ κους συντετριμμένους, οἳ οὐ δυνήσονται ὕδωρ συνέχειν. Καὶ ὅτε δοξολογοῦσι τὰ σεραφίμ τὸν Θεὸν, λέγοντα τρίτον· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σα βαώθ, Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα δοξολο γοῦσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ὥσπερ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πα- τρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ βαπτιζόμεθα, οὕτως καὶ εἰς τὸ ὄνομα τοῦ ἁγίου Πνεύματος, καὶ γινόμεθα υἱοὶ Θεοῦ, οὐ θεῶν. Πατήρ γὰρ καὶ Υἱὸς καὶ ἅγιον Πνεῦμα, Κύριος σαβαώθ ἐστι. Μία γὰρ ἡ (85) θεότης καὶ εἷς Θεὸς ἐν τρισὶν ὑποστάσεσι. Καὶ διὰ τοῦτο, ἅπερ εἶπεν ὁ Πατὴρ ἐν τῷ Ἡσαΐᾳ, ὁ Ἰωάννης λέγει, ὅτι (86) ὁ Υἱὸς εἶπεν· ἐν δὲ ταῖς Πράξεσιν ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπε. Λέγει γὰρ οὕτως ὁ Ἡσαΐας· Εἶδον τὸν Κύριον σαβαώθ, καθήμενον ἐπὶ θρόνον υψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου· καὶ ἐπληρώθη ὁ (87) οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ τὰ σεραφίμ ειστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ· ἐξ πτέρυγες τῷ ἑνὶ, καὶ ἓξ πτέρυ- γες τῷ ἑνί· καὶ ταῖς μὲν δυσὶ πτέρυξιν ἐκάλυ- πτον τὰ πρόσωπα, ταῖς δὲ δυσὶ τοὺς πόδας, καὶ ταῖς δυσὶν ἐπέτοντο. Καὶ ἐκέκραγεν ἕτερος πρὸς τὸν ἕτερον, λέγοντες (88)· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος σαβαώθ, πλήρης ὁ οὐρανὸς καὶ πᾶσα ἡ γῆ τῆς δόξης αὐτοῦ. Καὶ μετ' ὀλίγα ὁ αὐτός· Ἤκουσα τῆς φωνῆς Κυρίου λέγοντος· Τίνα ἀπο- στείλω (89) ; καὶ τίς πορεύσεται πρὸς τὸν λαὸν ρείτιδι. περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, Δός μου ὕδωρ πιεῖν. ἄν. ὕδωρ ζωῆς. ολί- γον. αὐτῇ, τήν πηγήν. έλιπε. καὶ ὅτε, τὰ χε- ρουβὶμ καὶ οἱ σεραφὶμ τὸν Θεὸν λέγοντα τρίτον. δοξολογοῦσι τὰ χερ. καὶ οἱ σερ. τρίτον τὸν Θεόν λ. δοξολογοῦσι τα σεραφίμ τρίτον λέγοντα. δοξ. τὰ χερ. καὶ οἱ σερ. τὸν Θεοῦ Λόγον λέγοντα τρίτον. δοξολο γοῦσι τὰ χερουβὶμ τρίτον τὸν Θεὸν λέγοντα. τρισὶν ὑποστάσεσι, Φησὶ γὰρ Ησαΐας. τῆς δόξης ὁ οἶκος αὐτοῦ. πτέρυ τὸ πρόσωπον. σαβαώθ μετ' ολίγα λέγει· ή ήκουσα. ἀποστέλλω. εἶπον. εγώ είμι, πρὸς τὸν S. ATIANASH OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. qui dicit tibi, Da mihi bibere, tu forsitan petiisses ab eo, et dedisset tibi aquam vivam ***. Et paulo post eam sic affatur: Omnis qui bibit ex aqua hac, si- tiet iterum : qui autem biberit ex aqua quam ego dabo ei, non siliet in æternum : sed aqua, quam ego dabo ei, fiet in eo fons aquæ salientis in vitam @lernam Eaque de causa ait David : Quoniam apud te est fons vitæ, in lumine tuo videbimus Lumen 68. Norat enim apud Deum Patrem Filium esse fontem sancti Spiritus. B populus meus me dereliquerunt fontem aquæ vivæ, et foderunt sibi cisternas dissipatas, quæ continere non valebunt aquam 86. Et cum seraphim Deum glo- rificant ter dicentes : Sanctus, sanctus, sanctus Do- minus sabaoth s, Patrem et Filium, et Spiritum sanctum glorificant. Quapropter sicut in nomine Patris et Filii baptizamur, ita et in nomine Spiri- tus sancti, et efficimur filii Dei, non Deorum. Pater enim et Filius, et Spiritus sanctus, Dominus sa- baoth est. Una enim est divinitas, et unus Deus, in tribus hypostasibus. Ideoque quæ Pater dicit in Isaia, ea Joannes ait dixisse Filium: in Actibus autem Paulus ait, eadem Spiritum sanctum locutum fuisse. Sic enim loquitur Isaias : Vidi Dominum sa- baoth, sedentem super solium excelsum et ele- vrium, et plena erat domus majestate ejus : et sera- Thim stabant in circuitu ejus : sex alæ uni, et sex C alæ alteri : et duabus quidem velabant faciem, et duabus pedes, et duabus volabant. Et clamabant al- ter ad alterum: Sanctus, sanctus, sanctus Dominus exercituum, plenum est cœlum et omnis terra gloria ejus : ac paulo post ait: Audivi vocem Domini dicentis: Quem mittam? et quis ibit ad populum istum ? Et dixi : Ecce ego, mille me. Et dixit mihi : Vade ad populum istum, et dic illi: Auditu audiatis, et ne intelligatis : et videntes videatis, et nolite vi- dere. Incrossatum est enim cor populi hujus ; et au- st ibid. 13, 14. Psal. xxxv, 10. Jer. 11, 13. Isa. vi, 3. es ibid. 1-3. Ibidem Seguer. Gobler. et Felc. adjiciunt, quæ desunt in aliis, sed lecta sunt a Nannio. Mox Basil. et Felc. 2, In iisdem et in Felc. 5, deest Paulo post Basil., Ibidem Seguer., Ibidem omnes pene mss. habent quæ vox deest in editis. Felck. et 2, soli habent ante Μox ante xxi legebatur in editis et in quibusdam rss., sed deest in Seguer. Gobl. Felc. et 2. Infra læc : etc., referuntur a Da- mnasceno Epist. de Trisagio. Ibidem Seguer., Ang., Daniasc., Recte Gobler. et Felc. 1, Euliti, desunt in edit. Cornmn., sed ha- D bentur in Seguer. Gobler. Felc. 1, et lecta sunt ab interprete Nannio. Vide quæ de hisce diximus in Monito. desunt in Seguer. Gobler. et Felc. 1. Paulo post Gobler. et Felck. 1, cum editis, Infra Ety deest in Seguerian. et in textu Script. Ibidem Segnerian., mss., sed habetur in Seguer. Goller. et Felckm. 1, et lectum est ab interprete Nannio. Vox mox sequens deest in Seguerian. Infra Seguer. Go blerian. et Fele. 1, qui cum editis habet Paulo post Felc. 2, Ibid. Seguerian., et ita Græcus Scripturæ textus, Mor omnes fere mss., 10. Ac per Jeremiam Filius dicit : Duo mala fecit 10. Καὶ διὰ Ἱερεμίου ὁ Υἱὸς λέγει· Δύο καὶ που 88. Joan. 1, 10. 84 (82) Gobler. et Felc. 1, Σαμαρίτιδι, alii Σαμα (83) In Seguer. Θεῷ deest. Μox Seguer. Gobler. (84) Sic Seguer. et Felc. 5. Editi vero et alii, έγχατ- (85) Η ante θεότης deest in Seguer. Mox hac, ἐν (86) Hæc, a voce ὅτι usque ad ὅτι sequens, (87) Seguer. solus, πλήρης δ. Ibid. Felc. 5, solus (88) Λέγοντες deest in editis et in quibusdam (89) Ita omnes manuscripti, præter Felckm. 3,
PG 26:1001Κύριος δὲ τῆς δόξης ἐστὶν ὁ ἐσταυρωμένος Χριστὸς κατὰ τὸν Παῦλον. Καὶ καθὼς εἶπε Δαβίδ· Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει· καὶ ἀλλαχοῦ· Ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσὴφ, ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβὶμ, ἐμφάνηθι. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις λέγει ὁ Υἱός· Ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· αὐτὸς οὖν ἐστιν ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβὶμ, ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα λέγει διὰ Ἡσαί̈ου εἰρηκέναι ταῦτα, ἅπερ εἶπεν Ἡσαί̈ας, ὅτι Κύριος Σαβαώθ μοι εἶπεν. Ὁ Πατὴρ οὖν καὶ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Κύριος Σαβαώθ ἐστι. Καὶ ὅτε λέγει ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Πατρὸς, ὅτι Αὐτὸς ἔκτισε τὰ πάντα, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· ἀλλαχοῦ ἡ Γραφὴ διδάσκει ἡμᾶς, ὅτι διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκτίσθη. Οὐχ ἕτερα χωρὶς ὁ Πατὴρ ἔκτισε, καὶ ἄλλα ὁ Υἱός· ἀλλ’ ἅπερ ὁ Πατὴρ ποιεῖ, διὰ τῆς ἰδίας δυνάμεως ποιεῖ, ἥτις ἐστὶν ὁ Υἱός· τὰ πάντα γὰρ δι’ αὐτοῦ ἐγένετο. Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱός· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν· ἔλεγε δὲ, φησὶ, περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ἑτέρα Γραφὴ λέγει, ὅτι Ὁ Πατὴρ ἤγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν· καὶ καλῶς λέγει·
τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοὺ ἐγώ, ἀπόστειλόν με. Καὶ Εt εἶπέ μοι· Πορεύθητι πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ εἶπον αὐτῷ· 'Ακοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε καὶ βλέποντες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Επα- χύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου. Καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν· καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκάμ μυσαν (90)· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ιάσωμαι αὐτούς. Ὁ δὲ εὐαγ- γελιστής Ιωάννης λέγει· Διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸν Ἰησοῦν (91), ὅτι εἶπεν Ησαΐας, ὅτι Ετύφλωσεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλ μούς, καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τῇ καρδίᾳ νοήσωσι (92), καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ταῦτα δὲ εἶπεν Ησαΐας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, τουτέστι Β τοῦ Υἱοῦ· ὥστε καὶ (93) Κύριος Σαβαώθ ἐστιν ὁ Υἱός. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων ἑρμηνεύεται τὸ Κύριος Σαβαώθ· Ὁ δὲ Κύριος τῶν δυνάμεων, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὡς ὁ Δαβὶδ εἶπε· Κύριος δὲ τῆς δόξης (94) ἐστὶν ὁ ἐσταυρωμένος Χριστὸς κατὰ τὸν Παῦλον. Καὶ καθὼς εἶπε Δαβίδ· Κύριος ποιμαί νει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει· καὶ ἀλλαχοῦ (95)· Ο ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσὴφ, ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις λέ- γει (96) ὁ Υἱός· 'Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· αὐτὸς οὖν ἐστιν ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβίμ, ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα λέγει διὰ Ἠσαΐου εἰρηκέναι ταῦτα, ἅπερ εἶπεν Ησαΐας, ὅτι Κύριος Σαβαώθ μοι εἶπεν. Ο Πατὴρ οὖν καὶ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Κύριος Σαβαώθ ἐστι. • Αὐτὸς ἔκτισε τὰ πάντα, τὰ ὁρατὰ (97) καὶ τὰ ἀδ ρατα· ἀλλαχοῦ ἡ (98) Γραφὴ διδάσκει ἡμᾶς, ὅτι διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκτίσθη. Οὐχ ἕτερα χωρὶς ὁ Πατὴρ ἔκτισε, καὶ ἄλλα ὁ Υἱός· ἀλλ᾽ ἅπερ ὁ Πατὴρ ποιεῖ, διὰ τῆς Ιδίας δυνάμεως ποιεῖ, ἥτις ἐστὶν ὁ Υἱός· τὰ πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱός· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ἔλεγε δέ, φησί, περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ἑτέρα Γραφὴ λέγει, ὅτι ὁ Πατήρ ήγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν· καὶ (99) καλῶς λέγει· ἤγειρε γὰρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὴν σάρκα * Χ, 14. λαὸν τοῦτον. πρὸς τὸν λαόν, τοῦτον. μακάριον Παῦλον. πρὸς τὸν λαόν μου. ἀκούσετε. ἀκούσητε. βλέψητε, βλέ ψετε. ἐκάμμυσαν, τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν. τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκάμμυ σαν. αὐτῶν ὀφθαλμοῖς εἰς τὸν Υἱόν. ὅτι ἐτύφλωσεν. πεπώρωχεν. συνώσιν. καθὼς ὁ Δαβίδ. τῆς δυνάμεως. γελίοις λέγει, δέ Εὐαγγελίῳ λέγει. Καὶ ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ τῷ προσκυνουμένῳ λέγει. αὐτός. οὖ- τος. άλλαχοῦ ἡ, διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ. διὰ ἰδίου Υἱοῦ. φύσει ἀλλὰ σῶμα τοῦ Υἱοῦ καὶ Θεοῦ. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. 100% A ribus suis difficulter audierunt, et oculos clauserunt, ne forte videant oculis, et auribus audiant, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos ®. Joannes vero evangelista dicit : Propterea non poterant Ju- dæi credere in Jesum, quia dixit Isaias : Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum; ne forte vi- deant oculis, et corde intelligant, et convertantur, el sanem eos. Hæc autem dixit Isaias, cum vidit glo- riam ejus ", hoc est, Filii : itaque Dominus quoque Sabaoth, Filius est : illud namque Dominus Sa baoth, explicatur, Dominus virtutum ; Dominus au- tem virtutum ipse est Rex gloriæ quemadmodum David locutus est: Dominus vero gloriæ est, qui crucifixus est Christus, juxta Paulum. ut ait David : Dominus pascit me, et nihil mihi deerit : et alibi : Qui pascis Israel, intende, qui deducis velut ovem Joseph, qui sedes super cherubim, manifestare". In Evangeliis autem ait Filius: Ego sum pastor bo- nus Ipse igitur est, qui sedet super cherubim, qui pascit Israel. Paulus autem in Actibus ait Spi- ritum sanctum per Isaiam dixisse, ea quæ ipse Isaias dixerat : Dominus Sabaoth dixit mihi ”. Pa- ter igitur et Filius et Spiritus sanctus, Dominus Sabaoth est. vit omnia visibilia et invisibilia " : alibi eadem Scri- ptura nos edocet, ea per Filium creata fuisse. Ne- que enim alia Pater creavit, alia Filius: sed quod Pater facit, id per propriam virtutem facit, que est Filius nam omnia per ipsum facta sunt ". Ita ergo ubi Filius dicit: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud : dicebat autem, inquit, de corpore suo ; alia Scriptura dicit : Pater sus- citavit Filium suum ex mortuis " ; et recte loqui- tur : suscitavit enim per proprium Verbum et Fi- lium carnem Filii sui. Nec dicimus corpus esse na- ss Psal. xxii, 1. Psal. Lxxix, 2. " Joan. Joan. 1, 3. Joan. 11, 19, 21. Isa. vi, 8-10. Joan. XII. 39-41. • Psal. xxii, 40. Act. XXVIII. 25; Isa. v1, 9. • Coloss. 1, 16. » Gal. 1, Editi omisso D solus halet ante Basil., Μox Felc. 2, et Græcus Scripturæ textus, Editi et alii, Infra quidam mss., alii cum editis, alii, Gobler. Seguer. Felc. 1, Paulo post post deest in Seguer. editi, Μor in Seguer. deest ante Infra idem, Infra 'Seg. Gobler. et Felc. 1, visum est. Editi et alii, Mox Seguer. PATROL. GR. XXVI. in duobus postremis deest, et eam lectionem secutus est vetus interpres. Anglic. 'Ev tỷ Editi vero et alii, Infra Seguer. Angli. Gobler. et Felc. 1, Editi vero et alii et Felc. 1, rectius : atque ita legit Nannius. Nannius. In editis xal deest. Mox plurimi manu- scripti Editi et alii Μox in editis deest, sed habetur in Seguer. Gobler. et Felck. 1. Ibid. iidem, Diglized by Google 11. Εt cum Scriptura dicat de Patre : Ipse crea- 11. Καὶ ὅτε λέγει ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Πατρός, ὅτι C (95) Seguer. solus, καὶ ἀλλαχοῦ λέγει. (90) Seguer. Gobler. Fel. 1, τοῖς ὀφθαλμοῖς (91) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1. Alii vero et (92) Sic Seg. Gobl. Felc. 1. Editi, καὶ τῇ καρδίᾳ (93) Ita Seguer. solus recte. In aliis και deest. (94) Ita Seguer. Gobier. et Felc. 1, quos sequi (96) Seguer. Gobler. et Felc. 1, 'Ev dè rolę Ebay- (97) Gobler. et Felc. 1, δρώμενα. (98) Felc. 5, ἀλλ' ἡ. Editi ἄλλη. Seguer. Gobler. (99) Ita Seguer. Gobler. et Felc. 1. legitque ita
ἤγειρε γὰρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὴν σάρκα τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ. Καὶ οὐ λέγομεν τὸ σῶμα εἶναι Υἱὸν φύσει τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὸ σῶμα τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τοῦ οὖν σώματος ἐγειρομένου, ὁ Υἱὸς νοεῖται ἐγηγερμένος ἐκ νεκρῶν. Διὰ τοῦτο κατὰ σάρκα λέγομεν, ὅτι καὶ ἀπέθανε, καὶ ἐτάφη, καὶ ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν· κατὰ δὲ τὸ πνεῦμα καὶ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἦν καὶ πανταχοῦ. Ἐπεὶ οὖν πρότερον πλούσιος ὢν, τουτέστι Θεός· ὕστερον δὲ πτωχὸς γέγονε, τουτέστιν ἄνθρωπος, καὶ ὡμοιώθη ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρτίας· καὶ διὰ τοῦτο ὡς ἄνθρωπος λαμβάνει ζωὴν, ὁ ἔχων ζωὴν, αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ ζωή· λαμβάνει δὲ δι’ ἡμᾶς, καὶ ὡς ἄνθρωπος προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ ἡ ἀί̈διος τοῦ Θεοῦ δύναμις καὶ σοφία, καὶ ὡς ἄνθρωπος ἁγιάζεται ὁ ἅγιος, καὶ μὴ χρείαν ἔχων ἁγιασμοῦ· Ὑπὲρ αὐτῶν γὰρ, φησὶν, ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσιν αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὡς ἄνθρωπος ὑψοῦται λαβὼν ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ὅπερ ἀεὶ κατὰ φύσιν ἔχει. Θεὸς γὰρ ἦν, φησὶν, ὁ Λόγος. Ὅσα οὖν λέγει ἡ Γραφὴ ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱὸς, διὰ τὸ σῶμα αὐτοῦ λέγει, ὅπερ σῶμα ἀπαρχή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας· Ἀπαρχὴ γὰρ, φησὶν, ὁ Χριστός.
τοῦτον; Καὶ εἶπα· Ἰδοὺ ἐγώ, ἀπόστειλόν με. Καὶ Εt εἶπέ μοι· Πορεύθητι πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ εἶπον αὐτῷ· 'Ακοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε καὶ βλέποντες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Επα- χύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου. Καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν· καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκάμ μυσαν (90)· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτῶν, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ιάσωμαι αὐτούς. Ὁ δὲ εὐαγ- γελιστής Ιωάννης λέγει· Διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν οἱ Ἰουδαῖοι εἰς τὸν Ἰησοῦν (91), ὅτι εἶπεν Ησαΐας, ὅτι Ετύφλωσεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλ μούς, καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν· μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τῇ καρδίᾳ νοήσωσι (92), καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ταῦτα δὲ εἶπεν Ησαΐας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, τουτέστι Β τοῦ Υἱοῦ· ὥστε καὶ (93) Κύριος Σαβαώθ ἐστιν ὁ Υἱός. Κύριος γὰρ τῶν δυνάμεων ἑρμηνεύεται τὸ Κύριος Σαβαώθ· Ὁ δὲ Κύριος τῶν δυνάμεων, αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὡς ὁ Δαβὶδ εἶπε· Κύριος δὲ τῆς δόξης (94) ἐστὶν ὁ ἐσταυρωμένος Χριστὸς κατὰ τὸν Παῦλον. Καὶ καθὼς εἶπε Δαβίδ· Κύριος ποιμαί νει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει· καὶ ἀλλαχοῦ (95)· Ο ποιμαίνων τὸν Ἰσραὴλ, πρόσχες, ὁ ὁδηγῶν ὡσεὶ πρόβατον τὸν Ἰωσὴφ, ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβίμ, ἐμφάνηθι. Ἐν δὲ τοῖς Εὐαγγελίοις λέ- γει (96) ὁ Υἱός· 'Εγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· αὐτὸς οὖν ἐστιν ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν χερουβίμ, ὁ ποιμαίνων τὸν Ἰσραήλ. Ὁ δὲ Παῦλος ἐν ταῖς Πράξεσι τὸ ἅγιον Πνεῦμα λέγει διὰ Ἠσαΐου εἰρηκέναι ταῦτα, ἅπερ εἶπεν Ησαΐας, ὅτι Κύριος Σαβαώθ μοι εἶπεν. Ο Πατὴρ οὖν καὶ ὁ Υἱὸς καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα Κύριος Σαβαώθ ἐστι. • Αὐτὸς ἔκτισε τὰ πάντα, τὰ ὁρατὰ (97) καὶ τὰ ἀδ ρατα· ἀλλαχοῦ ἡ (98) Γραφὴ διδάσκει ἡμᾶς, ὅτι διὰ τοῦ Υἱοῦ ἐκτίσθη. Οὐχ ἕτερα χωρὶς ὁ Πατὴρ ἔκτισε, καὶ ἄλλα ὁ Υἱός· ἀλλ᾽ ἅπερ ὁ Πατὴρ ποιεῖ, διὰ τῆς Ιδίας δυνάμεως ποιεῖ, ἥτις ἐστὶν ὁ Υἱός· τὰ πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Οὕτως οὖν καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱός· Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέ ραις ἐγερῶ αὐτόν· ἔλεγε δέ, φησί, περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ἑτέρα Γραφὴ λέγει, ὅτι ὁ Πατήρ ήγειρε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐκ νεκρῶν· καὶ (99) καλῶς λέγει· ἤγειρε γὰρ διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ τὴν σάρκα * Χ, 14. λαὸν τοῦτον. πρὸς τὸν λαόν, τοῦτον. μακάριον Παῦλον. πρὸς τὸν λαόν μου. ἀκούσετε. ἀκούσητε. βλέψητε, βλέ ψετε. ἐκάμμυσαν, τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν. τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐκάμμυ σαν. αὐτῶν ὀφθαλμοῖς εἰς τὸν Υἱόν. ὅτι ἐτύφλωσεν. πεπώρωχεν. συνώσιν. καθὼς ὁ Δαβίδ. τῆς δυνάμεως. γελίοις λέγει, δέ Εὐαγγελίῳ λέγει. Καὶ ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ τῷ προσκυνουμένῳ λέγει. αὐτός. οὖ- τος. άλλαχοῦ ἡ, διὰ τοῦ ἰδίου Λόγου καὶ Υἱοῦ. διὰ ἰδίου Υἱοῦ. φύσει ἀλλὰ σῶμα τοῦ Υἱοῦ καὶ Θεοῦ. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. 100% A ribus suis difficulter audierunt, et oculos clauserunt, ne forte videant oculis, et auribus audiant, et corde intelligant, et convertantur, et sanem eos ®. Joannes vero evangelista dicit : Propterea non poterant Ju- dæi credere in Jesum, quia dixit Isaias : Excæcavit oculos eorum, et induravit cor eorum; ne forte vi- deant oculis, et corde intelligant, et convertantur, el sanem eos. Hæc autem dixit Isaias, cum vidit glo- riam ejus ", hoc est, Filii : itaque Dominus quoque Sabaoth, Filius est : illud namque Dominus Sa baoth, explicatur, Dominus virtutum ; Dominus au- tem virtutum ipse est Rex gloriæ quemadmodum David locutus est: Dominus vero gloriæ est, qui crucifixus est Christus, juxta Paulum. ut ait David : Dominus pascit me, et nihil mihi deerit : et alibi : Qui pascis Israel, intende, qui deducis velut ovem Joseph, qui sedes super cherubim, manifestare". In Evangeliis autem ait Filius: Ego sum pastor bo- nus Ipse igitur est, qui sedet super cherubim, qui pascit Israel. Paulus autem in Actibus ait Spi- ritum sanctum per Isaiam dixisse, ea quæ ipse Isaias dixerat : Dominus Sabaoth dixit mihi ”. Pa- ter igitur et Filius et Spiritus sanctus, Dominus Sabaoth est. vit omnia visibilia et invisibilia " : alibi eadem Scri- ptura nos edocet, ea per Filium creata fuisse. Ne- que enim alia Pater creavit, alia Filius: sed quod Pater facit, id per propriam virtutem facit, que est Filius nam omnia per ipsum facta sunt ". Ita ergo ubi Filius dicit: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud : dicebat autem, inquit, de corpore suo ; alia Scriptura dicit : Pater sus- citavit Filium suum ex mortuis " ; et recte loqui- tur : suscitavit enim per proprium Verbum et Fi- lium carnem Filii sui. Nec dicimus corpus esse na- ss Psal. xxii, 1. Psal. Lxxix, 2. " Joan. Joan. 1, 3. Joan. 11, 19, 21. Isa. vi, 8-10. Joan. XII. 39-41. • Psal. xxii, 40. Act. XXVIII. 25; Isa. v1, 9. • Coloss. 1, 16. » Gal. 1, Editi omisso D solus halet ante Basil., Μox Felc. 2, et Græcus Scripturæ textus, Editi et alii, Infra quidam mss., alii cum editis, alii, Gobler. Seguer. Felc. 1, Paulo post post deest in Seguer. editi, Μor in Seguer. deest ante Infra idem, Infra 'Seg. Gobler. et Felc. 1, visum est. Editi et alii, Mox Seguer. PATROL. GR. XXVI. in duobus postremis deest, et eam lectionem secutus est vetus interpres. Anglic. 'Ev tỷ Editi vero et alii, Infra Seguer. Angli. Gobler. et Felc. 1, Editi vero et alii et Felc. 1, rectius : atque ita legit Nannius. Nannius. In editis xal deest. Mox plurimi manu- scripti Editi et alii Μox in editis deest, sed habetur in Seguer. Gobler. et Felck. 1. Ibid. iidem, Diglized by Google 11. Εt cum Scriptura dicat de Patre : Ipse crea- 11. Καὶ ὅτε λέγει ἡ Γραφὴ περὶ τοῦ Πατρός, ὅτι C (95) Seguer. solus, καὶ ἀλλαχοῦ λέγει. (90) Seguer. Gobler. Fel. 1, τοῖς ὀφθαλμοῖς (91) Sic Seguer. Gobler. et Felc. 1. Alii vero et (92) Sic Seg. Gobl. Felc. 1. Editi, καὶ τῇ καρδίᾳ (93) Ita Seguer. solus recte. In aliis και deest. (94) Ita Seguer. Gobier. et Felc. 1, quos sequi (96) Seguer. Gobler. et Felc. 1, 'Ev dè rolę Ebay- (97) Gobler. et Felc. 1, δρώμενα. (98) Felc. 5, ἀλλ' ἡ. Editi ἄλλη. Seguer. Gobler. (99) Ita Seguer. Gobler. et Felc. 1. legitque ita
PG 26:1003Τῆς οὖν ἀπαρχῆς λαβούσης ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, συνηγέρθη δυνάμει καὶ τὸ φύραμα, καὶ συνεκαθέσθη, κατὰ τὸ λεγόμενον· Καὶ συνήγειρε καὶ συνεκάθισε. Καὶ διὰ τοῦτο χάριν ἔλαβον οἱ ἄνθρωποι τὸ καλεῖσθαι θεοὶ καὶ υἱοὶ Θεοῦ. Πρῶτον οὖν τὸ ἴδιον σῶμα ἤγειρεν ὁ Κύριος ἐκ νεκρῶν, καὶ ὕψωσεν ἐν ἑαυτῷ· μετὰ ταῦτα ἐγερεῖ καὶ τὰ μέλη τοῦ σώματος αὐτοῦ, ἵνα χαρίσηται αὐτοῖς τὰ πάντα, ὡς Θεὸς, ὅσα αὐτὸς ὡς ἄνθρωπος ἔλαβεν. Αὐτὸς οὖν ἑαυτῷ χαρίζεται ζωὴν, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ἁγιάζει, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ὑψοῖ. Ὅτε οὖν λέγει, ὅτι ὁ Πατὴρ ἡγίασεν αὐτὸν, καὶ ἤγειρεν αὐτὸν, καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ζωήν· δῆλον, ὅτι δι’ αὐτοῦ τὰ πάντα ποιεῖ ὁ Πατήρ. Δι’ αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἐγείρει, καὶ δι’ αὐτοῦ αὐτὸν ἁγιάζει, καὶ δι’ αὐτοῦ αὐτὸν ὑψοῖ, καὶ δι’ αὐτοῦ αὐτῷ ζωὴν δίδωσι. Καὶ ὅτε παρατίθεται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ εἰς χεῖρας τοῦ Πατρὸς, ὡς ἄνθρωπος ἑαυτὸν παρατίθεται τῷ Θεῷ, ἵνα πάντας ἀνθρώπους παραθῆται τῷ Θεῷ. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ χεὶρ, καὶ αἱ χεῖρες τοῦ Πατρός. Καὶ ὅτε λέγει·
Α τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ. Καὶ οὐ λέγομεν τὸ σῶμα εἶναι Υἱὸν φύσει τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὸ σῶμα τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τοῦ οὖν σώματος ἐγειρομένου, ὁ Υἱὸς νοεῖται ἐγηγερ μένος (1) ἐκ νεκρῶν. Διὰ τοῦτο κατὰ σάρκα λέγομεν, ὅτι καὶ ἀπέθανε, καὶ ἐτάφη, καὶ ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν· κατὰ δὲ τὸ πνεῦμα καὶ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἦν καὶ πανταχοῦ. Ἐπεὶ οὖν πρότερον πλούσιος ὤν, τουτέστι Θεός· ὕστερον δὲ πτωχὸς γέγονε, τουτέστιν ἄνθρω πος, καὶ (2) ώμοιώθη ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρ τίας· καὶ διὰ τοῦτο ὡς ἄνθρωπος λαμβάνει ζωὴν, ὁ ἔχων ζωήν, αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ ζωή· λαμβάνει δὲ δι' ἡμᾶς, καὶ ὡς ἄνθρωπος προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ ἡ ἀΐδιος τοῦ Θεοῦ δύναμις καὶ σοφία, καὶ ὡς ἄνθρω πος ἁγιάζεται ὁ ἅγιος, καὶ μὴ χρείαν ἔχων (3) ἁγια σμοῦ· Ὑπὲρ αὐτῶν γὰρ, φησὶν, ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσιν αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὡς ἄν θρωπος ὑψοῦται λαβὼν ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ὅπερ ἀεὶ κατὰ φύσιν ἔχει. Θεὸς γὰρ ἦν, φησίν, ὁ Λόγος. διὰ τὸ σῶμα αὐτοῦ (4) λέγει, ὅπερ σῶμα ἀπαρχή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας· Ἀπαρχὴ γὰρ, φησίν, ὁ Χρι στός. Τῆς οὖν ἀπαρχῆς λαβούσης ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν όνομα, συνηγέρθη δυνάμει καὶ τὸ φύραμα, καὶ συν- εκαθέσθη, κατὰ τὸ λεγόμενον· Καὶ συνήγειρε καὶ συνεκάθισε. Καὶ διὰ τοῦτο χάριν ἔλαβον οἱ ἄνθρω ποι τὸ καλεῖσθαι θεοὶ καὶ υἱοὶ Θεοῦ. Πρῶτον οὖν τὸ ἴδιον σῶμα ἤγειρεν ὁ Κύριος ἐκ νεκρῶν, καὶ ὕψωσεν ἐν ἑαυτῷ· μετὰ (5) ταῦτα ἐγερεῖ καὶ τὰ μέλη του σώματος αὐτοῦ, ἵνα χαρίσηται αὐτοῖς τὰ πάντα, ὡς Θεὸς, ὅσα αὐτὸς ὡς ἄνθρωπος ἔλαβεν. Αὐτὸς οὖν ἑαυ τῷ χαρίζεται ζωὴν, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ἁγιάζει (6), καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ὑψοῖ. Οτε οὖν λέγει, ὅτι ὁ Πατήρ ἡγίασεν αὐτὸν, καὶ ἤγειρεν αὐτὸν, καὶ ἐχαρίσατο αὐτ τῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ζωήν· δῆλον, ὅτι δι' αὐτοῦ τὰ πάντα ποιεῖ ὁ Πατήρ Δι' αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἐγείρει, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτὸν ἁγιά- ζει, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτὸν ὑψοῦ, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτῷ ζωὴν δίδωσι. Καὶ ὅτε παρατίθεται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ εἰς χεῖρας τοῦ Πατρός, ὡς ἄνθρωπος ἑαυτὸν παρατί θεται (7) τῷ Θεῷ, ἵνα πάντας ἀνθρώπους παραθῆ- ται τῷ Θεῷ. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ χεὶρ, καὶ αἱ χεῖρες τοῦ Πατρός. Καὶ ὅτε λέγει· Πρὸ δὲ πάντων τῶν βουνῶν γεννᾷ με, ἐκ προσώπου τῆς Ἐκκλησίας λέ- γει, ἥτις, πρότερον κτισθεῖσα, μετὰ ταῦτα γεννᾶται ἐκ Θεοῦ (8). Διὰ τοῦτο πρῶτον κεῖται ἐν τῇ Παροι- έγηγερμένος. γέγονε καί. ὁ ἔχων ζωήν, λαμβάνει δὲ ἡμᾶς. ἐγώ ἁγιάζω. σῶμα αὐτοῦ, διὰ τὸ σῶμα. διὰ τοῦ σώματος. ύψωσε, μετά, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ἁγιάζει, αὐτῷ όνομα. δηλονότι. δήλον, ὅτι. δι' αὐτοῦ ταῦτα ποιεῖ. παρατίθησι. ἐστιν με ἐγέννησε S. ATHANASH OPP. PARS !. - HISTORICA ET DOGMATICA. ' tura sua Filium Dei, sed corpus Filii Dei. Cum ita- que corpus excitatur, Filius intelligitur excitari ex mortuis. Ideoque dicimus illum secundum carr.em mortuum, sepultum, et excitatum fuisse a mortuis : secundum spiritum autem in cœlo, et in terra, et ubique tunc fuisse. Quandoquidem igitur cum esset dives, id est, Deus, factus est inops, id est, homo, et, excepto peccato, in omnibus similis fa- ctus est nobis: idcirco ut homo accipit vitam, licet vitam habeat, quippe ipse est vita, illam tamen pro- pter nos accipit : ac utpote homo proficiebat sapien- tia et aetate, qui erat æterna Dei virtus et sapientia. Ut homo etiam sanctificatur qui sanctus est, et qui sanctificatione non eget : nam pro eis, inquit, ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in ve- ritate'. Ut homo item exaltatur accipiens nomen super omne nomen, quod tamen semper natura sua habet. Nam Deus, inquit, erat Verbum '. B Filium, propter corpus ejus illud dicit : corpusque illud est primitiæ Ecclesiæ: nam primitiæ, inquit, Christus³. Cum ergo primitiæ accepissent nomen quod est super omne nomen, tunc reliqua massa, per illam virtutem simul excitata et consedere facta est, juxta illud dictum : Conresuscitavit et consedere fecit. Quapropter eam gratiam homines accepere, ut dei et filii Dei vocarentur. Primo igitur proprium corpus Dominus excitavit ex mortuis, et in seipso exaltavit deinceps membra corporis sui excitabit, ut omnia illis largiatur, utpote Deus, quæcunque C ipse ut homo accepit. Ipse igitur sibi ipsi vitam largitur, ipse seipsum sanctificat, ipse seipsum exal- tat. Cum ait igitur, quod Pater illum sanctificaverit, et excitaverit, et dederit illi nomen quod est super omne nomen, vitam quoque tribuerit; propalam est Patrem omnia per ipsum facere. Per ipsum igitur ipsum excitat, per ipsum ipsum sanctificat, per ipsum ipsum exaltat, et per ipsum ipsi vitam lar- gitur. Et cum spiritum suum in manus Patris com- mendat, ut homo seipsum commendat Deo, ut omnes homines Deo commendet. Ipse enim est ma- nus ipsa, et manus ipsæ Patris. Et ubi ait : Anle omnes colles generat me, id ex persona Ecclesiæ doquitur, quæ prius condita, postmodum ex Deo generatur. Quocirca illud in Proverbio primum la- D Joan. XVII, 19. s Joan. 1, 1. • Cor. xv, 23. et editi, Basil., Editi et alii, ut in textu supra. Infra hac, desunt in editis, sed ha- bentur in omnibus manuscriptis, præter Felck. tertium. Anglicanus mor, Seguer. legitur ante recte. Basil. Felck. et 5, Editi, etc. • Ephes. 11, 6. • Prov. VIII, 25. vero, hæc, desunt : sed lecta sunt a veteri interprete. Infra Seg. et Anglic. soli quos sequimur habent ante Paulo post Seg. Basil. Gobl. et Felckm. 1, et 5, Editi et alii, Ibid. Gobl. et Felckm. 1, cum editis habet Paulo post, le- gitur in Seg. Anglic. Gobl. et Felckni. 1, deestque in editis. articulo, qui in cateris et in editis legitur. Infra, post legitur in editis, sed deest in omni bus mss. præter Felckm. 3. 12. Οσα οὖν λέγει ἡ Γραφὴ ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱὸς, 12. Quæcunque igitur Scriptura dicit accepisse (1) Seguer. Gobler. et Felc. 1, εγειρόμενος. Alii (2) Gobier. et Felck. 1, γέγονε ὡς ἄνθρωπος, καί. (5) Εχων deest in Gobler. et Felck. 1. Mox in (4) Seguer. Anglic. Gobier. et Felck. 1, διὰ τὸ (5) Ita Seguer. Gobler. et Felck. 1. Editi et alii, (6) Sic Seguer. Goller. et Felck. 1. In editis (7) Ita omnes manuscripti excepto Felckm. 3 qui (8) Maxima pars manuscript., ἐκ Θεοῦ, omisso
Πρὸ δὲ πάντων τῶν βουνῶν γεννᾷ με, ἐκ προσώπου τῆς Ἐκκλησίας λέγει, ἥτις, πρότερον κτισθεῖσα, μετὰ ταῦτα γεννᾶται ἐκ Θεοῦ. Διὰ τοῦτο πρῶτον κεῖται ἐν τῇ Παροιμίᾳ τὸ, Ἔκτισέ με ὁ Κύριος, καὶ ὕστερος τὸ, ἐγέννησε. Καὶ ὅτε λέγει ἡ Γραφὴ περὶ Πατρός· Οὐχὶ Θεὸς εἷς ἔκτισεν ἡμᾶς; ὁμοίως καὶ περὶ Υἱοῦ λέγει, ὅτι δι’ αὐτοῦ ἐκτίσθη τὰ πάντα· τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος λέγεται· Ἀντανελεῖς, φησὶ, τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Ἐξαποστελεῖς τὸ Πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται, καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱὸς περὶ Πατρὸς τῷ Πέτρῳ· Μακάριος εἶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ’ ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· τὰ αὐτὰ περὶ ἑαυτοῦ λέγει· Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱὸς, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Ὁμοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁ Παῦλος λέγει· Ἡμῖν δὲ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ· τίς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ, Οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ.
Α τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ. Καὶ οὐ λέγομεν τὸ σῶμα εἶναι Υἱὸν φύσει τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὸ σῶμα τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τοῦ οὖν σώματος ἐγειρομένου, ὁ Υἱὸς νοεῖται ἐγηγερ μένος (1) ἐκ νεκρῶν. Διὰ τοῦτο κατὰ σάρκα λέγομεν, ὅτι καὶ ἀπέθανε, καὶ ἐτάφη, καὶ ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν· κατὰ δὲ τὸ πνεῦμα καὶ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ἦν καὶ πανταχοῦ. Ἐπεὶ οὖν πρότερον πλούσιος ὤν, τουτέστι Θεός· ὕστερον δὲ πτωχὸς γέγονε, τουτέστιν ἄνθρω πος, καὶ (2) ώμοιώθη ἡμῖν κατὰ πάντα χωρὶς ἁμαρ τίας· καὶ διὰ τοῦτο ὡς ἄνθρωπος λαμβάνει ζωὴν, ὁ ἔχων ζωήν, αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ ζωή· λαμβάνει δὲ δι' ἡμᾶς, καὶ ὡς ἄνθρωπος προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ ἡ ἀΐδιος τοῦ Θεοῦ δύναμις καὶ σοφία, καὶ ὡς ἄνθρω πος ἁγιάζεται ὁ ἅγιος, καὶ μὴ χρείαν ἔχων (3) ἁγια σμοῦ· Ὑπὲρ αὐτῶν γὰρ, φησὶν, ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα ὦσιν αὐτοὶ ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Καὶ ὡς ἄν θρωπος ὑψοῦται λαβὼν ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ὅπερ ἀεὶ κατὰ φύσιν ἔχει. Θεὸς γὰρ ἦν, φησίν, ὁ Λόγος. διὰ τὸ σῶμα αὐτοῦ (4) λέγει, ὅπερ σῶμα ἀπαρχή ἐστι τῆς Ἐκκλησίας· Ἀπαρχὴ γὰρ, φησίν, ὁ Χρι στός. Τῆς οὖν ἀπαρχῆς λαβούσης ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν όνομα, συνηγέρθη δυνάμει καὶ τὸ φύραμα, καὶ συν- εκαθέσθη, κατὰ τὸ λεγόμενον· Καὶ συνήγειρε καὶ συνεκάθισε. Καὶ διὰ τοῦτο χάριν ἔλαβον οἱ ἄνθρω ποι τὸ καλεῖσθαι θεοὶ καὶ υἱοὶ Θεοῦ. Πρῶτον οὖν τὸ ἴδιον σῶμα ἤγειρεν ὁ Κύριος ἐκ νεκρῶν, καὶ ὕψωσεν ἐν ἑαυτῷ· μετὰ (5) ταῦτα ἐγερεῖ καὶ τὰ μέλη του σώματος αὐτοῦ, ἵνα χαρίσηται αὐτοῖς τὰ πάντα, ὡς Θεὸς, ὅσα αὐτὸς ὡς ἄνθρωπος ἔλαβεν. Αὐτὸς οὖν ἑαυ τῷ χαρίζεται ζωὴν, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ἁγιάζει (6), καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ὑψοῖ. Οτε οὖν λέγει, ὅτι ὁ Πατήρ ἡγίασεν αὐτὸν, καὶ ἤγειρεν αὐτὸν, καὶ ἐχαρίσατο αὐτ τῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ζωήν· δῆλον, ὅτι δι' αὐτοῦ τὰ πάντα ποιεῖ ὁ Πατήρ Δι' αὐτοῦ οὖν αὐτὸν ἐγείρει, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτὸν ἁγιά- ζει, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτὸν ὑψοῦ, καὶ δι' αὐτοῦ αὐτῷ ζωὴν δίδωσι. Καὶ ὅτε παρατίθεται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ εἰς χεῖρας τοῦ Πατρός, ὡς ἄνθρωπος ἑαυτὸν παρατί θεται (7) τῷ Θεῷ, ἵνα πάντας ἀνθρώπους παραθῆ- ται τῷ Θεῷ. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ χεὶρ, καὶ αἱ χεῖρες τοῦ Πατρός. Καὶ ὅτε λέγει· Πρὸ δὲ πάντων τῶν βουνῶν γεννᾷ με, ἐκ προσώπου τῆς Ἐκκλησίας λέ- γει, ἥτις, πρότερον κτισθεῖσα, μετὰ ταῦτα γεννᾶται ἐκ Θεοῦ (8). Διὰ τοῦτο πρῶτον κεῖται ἐν τῇ Παροι- έγηγερμένος. γέγονε καί. ὁ ἔχων ζωήν, λαμβάνει δὲ ἡμᾶς. ἐγώ ἁγιάζω. σῶμα αὐτοῦ, διὰ τὸ σῶμα. διὰ τοῦ σώματος. ύψωσε, μετά, καὶ αὐτὸς ἑαυτὸν ἁγιάζει, αὐτῷ όνομα. δηλονότι. δήλον, ὅτι. δι' αὐτοῦ ταῦτα ποιεῖ. παρατίθησι. ἐστιν με ἐγέννησε S. ATHANASH OPP. PARS !. - HISTORICA ET DOGMATICA. ' tura sua Filium Dei, sed corpus Filii Dei. Cum ita- que corpus excitatur, Filius intelligitur excitari ex mortuis. Ideoque dicimus illum secundum carr.em mortuum, sepultum, et excitatum fuisse a mortuis : secundum spiritum autem in cœlo, et in terra, et ubique tunc fuisse. Quandoquidem igitur cum esset dives, id est, Deus, factus est inops, id est, homo, et, excepto peccato, in omnibus similis fa- ctus est nobis: idcirco ut homo accipit vitam, licet vitam habeat, quippe ipse est vita, illam tamen pro- pter nos accipit : ac utpote homo proficiebat sapien- tia et aetate, qui erat æterna Dei virtus et sapientia. Ut homo etiam sanctificatur qui sanctus est, et qui sanctificatione non eget : nam pro eis, inquit, ego sanctifico meipsum, ut sint et ipsi sanctificati in ve- ritate'. Ut homo item exaltatur accipiens nomen super omne nomen, quod tamen semper natura sua habet. Nam Deus, inquit, erat Verbum '. B Filium, propter corpus ejus illud dicit : corpusque illud est primitiæ Ecclesiæ: nam primitiæ, inquit, Christus³. Cum ergo primitiæ accepissent nomen quod est super omne nomen, tunc reliqua massa, per illam virtutem simul excitata et consedere facta est, juxta illud dictum : Conresuscitavit et consedere fecit. Quapropter eam gratiam homines accepere, ut dei et filii Dei vocarentur. Primo igitur proprium corpus Dominus excitavit ex mortuis, et in seipso exaltavit deinceps membra corporis sui excitabit, ut omnia illis largiatur, utpote Deus, quæcunque C ipse ut homo accepit. Ipse igitur sibi ipsi vitam largitur, ipse seipsum sanctificat, ipse seipsum exal- tat. Cum ait igitur, quod Pater illum sanctificaverit, et excitaverit, et dederit illi nomen quod est super omne nomen, vitam quoque tribuerit; propalam est Patrem omnia per ipsum facere. Per ipsum igitur ipsum excitat, per ipsum ipsum sanctificat, per ipsum ipsum exaltat, et per ipsum ipsi vitam lar- gitur. Et cum spiritum suum in manus Patris com- mendat, ut homo seipsum commendat Deo, ut omnes homines Deo commendet. Ipse enim est ma- nus ipsa, et manus ipsæ Patris. Et ubi ait : Anle omnes colles generat me, id ex persona Ecclesiæ doquitur, quæ prius condita, postmodum ex Deo generatur. Quocirca illud in Proverbio primum la- D Joan. XVII, 19. s Joan. 1, 1. • Cor. xv, 23. et editi, Basil., Editi et alii, ut in textu supra. Infra hac, desunt in editis, sed ha- bentur in omnibus manuscriptis, præter Felck. tertium. Anglicanus mor, Seguer. legitur ante recte. Basil. Felck. et 5, Editi, etc. • Ephes. 11, 6. • Prov. VIII, 25. vero, hæc, desunt : sed lecta sunt a veteri interprete. Infra Seg. et Anglic. soli quos sequimur habent ante Paulo post Seg. Basil. Gobl. et Felckm. 1, et 5, Editi et alii, Ibid. Gobl. et Felckm. 1, cum editis habet Paulo post, le- gitur in Seg. Anglic. Gobl. et Felckni. 1, deestque in editis. articulo, qui in cateris et in editis legitur. Infra, post legitur in editis, sed deest in omni bus mss. præter Felckm. 3. 12. Οσα οὖν λέγει ἡ Γραφὴ ὅτι ἔλαβεν ὁ Υἱὸς, 12. Quæcunque igitur Scriptura dicit accepisse (1) Seguer. Gobler. et Felc. 1, εγειρόμενος. Alii (2) Gobier. et Felck. 1, γέγονε ὡς ἄνθρωπος, καί. (5) Εχων deest in Gobler. et Felck. 1. Mox in (4) Seguer. Anglic. Gobier. et Felck. 1, διὰ τὸ (5) Ita Seguer. Gobler. et Felck. 1. Editi et alii, (6) Sic Seguer. Goller. et Felck. 1. In editis (7) Ita omnes manuscripti excepto Felckm. 3 qui (8) Maxima pars manuscript., ἐκ Θεοῦ, omisso
PG 26:1005Ὥσπερ οὖν τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐ κεχώρισται, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ τῆς θεότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐκ ἔστιν ἀλλότριον. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Κύριος ἐν Ἡσαί̈ᾳ· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν, ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ λέγει· Τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστι, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ Πνεύματος πνεῦμά ἐστι. Καὶ πάλιν· Τὸ Πνεῦμα ὅπου θέλει, πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις· ἀλλ’ οὐκ οἶδας, πόθεν ἔρχεται, καὶ ποῦ ὑπάγει. Οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Πνεύματος. Ἐν δὲ τῇ ἀρχῇ τοῦ Εὐαγγελίου Ἰωάννης λέγει· Ὅσοι δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ· οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. Ὅσοι οὖν ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐγεννήθησαν, οὗτοι ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. Καὶ ὅσοι εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, οὗτοι εἰς Πατέρα καὶ ἅγιον Πνεῦμα ἐβαπτίσθησαν. Καὶ πάλιν, ὅτε λέγει ὁ Πέτρος τῷ Ἀνανίᾳ· Διὰ τί ἐπλήρωσεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ νοσφίσασθαι ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου;
μία τή, Εκτισέ με ὁ Κύριος, καὶ ὕστερον τὸν ἐγέν- νησε. Θεὸς εἰς ἔκτισεν ἡμᾶς; ὁμοίως καὶ περὶ Υἱοῦ λέ- γει, ὅτι δι' αὐτοῦ ἐκτίσθη τὰ πάντα· τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος λέγεται· Ἀντανελεῖς, φησί, τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Ἐξαποστελεῖς τὸ Πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται, καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱὸς περὶ Πατρὸς τῷ Πέτρῳ· Μακάριος εἶ, ὅτι (9) σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· τὰ αὐτὰ περὶ ἑαυτοῦ λέγει· Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Ομοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου (10) Πνεύματος ὁ Παῦλος λέγει· Ἡμῖν δὲ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ· τίς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ, Οὔ- τω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν (11) εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ωσπερ οὖν τὸ πνεῦμα τοῦ ἀν- θρώπου τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐ κεχώρισται, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα (12) τοῦ Θεοῦ τῆς θεότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐκ ἔστιν ἀλλότριον. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Κύριος ἐν Ησαΐᾳ· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν, ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ λέγει· Τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστι, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ Πνεύματος πνεῦμά ἐστι. Καὶ πάλιν· Τὸ Πνεῦμα ὅπου θέλει, πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις· ἀλλ' οὐκ οἶδας, πόθεν ἔρχεται, καὶ ποῦ ὑπάγει. Οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Πνεύματος. Ἐν δὲ τῇ ἀρχῇ τοῦ Εὐαγγελίου Ἰωάννης (13) λέγει· "Οσοι δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ· οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκός, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννή Θησαν. Ὅσοι οὖν ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐγεννήθησαν, οὗτοι ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. Καὶ ὅσοι εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, οὗτοι εἰς Πατέρα καὶ ἅγιον Πνεῦμα ἐβαπτίσθησαν. Καὶ πάλιν, ὅτε λέγει ὁ Πέτρος τῷ Ανανίᾳ· Διὰ τί (14) επλήρωσεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, Β καὶ νοσφίσασθαι ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. Ὥστε ὁ ψευσά- μενος τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τῷ Θεῷ ἐψεύσατο, τῷ κατοικοῦντι ἐν ἀνθρώποις διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. • γεγεννημένον. Εt γεγεννημένος. περὶ ἑαυτοῦ. καὶ ἐπὶ ἑαυτοῦ. Πατέρα φησί, &ν. ἐάν. ἁγίου πάντα. ἅπαν- τα. διερευνά. Πνεῦμα ὅταν λέγει. ὅταν Ἰωάννης, νία, Ανανία, τί. διὰ τί ἐπλήρωσεν ὁ Σα τανᾶς. τί ὁ Σατανᾶς ἐπλήρωσεν. εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. εἰς DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A belur : Greavit me Dominus, ultimo autem illud: generavit. non Deus unus creavit nos 1? id de Filio quoque di- cit: per ipsum creata sunt omnia; hæc ipsa de Spiritu sancto quoque dicuntur : Auferes, inquit, spi- ritum eorum, et deficient, et in pulverem suum rever- tentur. Emittes Spiritum tuum et creabuntur, et re- novabis faciem terræ *. Et cum Filius ad Petrum de Patre dixerit suo: Beatus es, quia caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui in cœlis est, idipsum de se locutus est: Nemo novit Patrem nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 10. Similiter et de Spiritu sancto ait Paulus : Nobis autem revelavit Deus per Spiritum suum; Spiritus enim omniu scru- tatur, etiam profunda Dei. Quis enim hominum scit quæ sunt hominis, nisi spiritus hominis qui est in ipso? Ita et quæ Dei sunt nemo cognovit nisi Spiri- tus Dei ". Sicut igilur spiritus hominis ab huma- nitate ejus et substantia non est segregatus; sic et Spiritus Dei a divinitate ejus et substantia non est alienus. Et cum dixerit Dominus in Isaia : Filios enutrivi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me 19-18, in Evangelio dicit: Quod natum est ex carne caro est : et quod natum est ex Spiritu spiritus est “. Et iterum : Spiritus ubi vult spirat, et vocem ejus audis; sed nescis unde veniat, aut quo vadat. Sic est omnis qui natus est ex Spiritu ". In Evangelii autem ini- tio ait Joannes: Quotquot autem receperunt eum de- dit eis potestatem filios Dei fieri, iis qui credunt in nomine ejus : qui non ex sanguinibus, neque ex volun- tate viri, neque ex voluntate carnis, sed ex Deo nati sunt Quotquot igitur ex Spiritu sancto nati sunt, ii ex Deo nati sunt. Et quotquot in Christum ba- ptizati sunt, hi in Patrem et Spiritum sanctumi sunt baptizati. Et rursum cum Petrus ait Ananiæ: Cur implevit Satanas cor tuum, mentiri te Spiritui san- clo, et seponere de pretio agri? Non es mentitus ho- minibus, sed Deo 17. Itaque qui mentitus est Spiritui sancto, mentitus est Deo, habitanti in omnibus per Spiritum suum. Ubi enim est Spiritus Dei, ibi est Deus. Nam in hoc, inquit, cognoscimus quod Deus in nobis manet, quoniam de Spiritu suo dedit no- bis 18. • Prov. viii, 22. * Malach. I, 10. • Psal. ct, 29, 30. • Matth. xvi, 17. Matth. XI, 27. Cor. II, 10, 11. 19.13 Isa. I, 2. ibid. 8. Joan. 1, 12, 15. Act. v, 3, Joan. IV, 13. 4. Joan. 111, 6. editis, et habentur in solis Seg. Gobi. et Felckm. 1. Mox Seg. solus bis habet inferius, Infra Seg. Gobl. et Felckman. et 2, Editi et alii, Μox post legi- tur, in editis, et in quibusdam mss., sed deest in Seg. Gobl. et Felc. 1. Ibid. in iisdem legitur Editi et alii, teris deest. Infra Seg. Gobl. Felckm. 1, 2, et Græcus Scripturæ textus, Edit et alii, Anglic. ibid., deest. Mox Anglic., Alii, et ita legit Nannis. Ibidem: Seguer. Gobl. et Felckm. 1, cum Greco Scripturæ textu, Editi et alii, Ιnfra Seguerian. Basiliens. Gobler. et Felckm. 5, In editis, deest, ut et in Sci- pure textu. 13. Καὶ ὅτε λέγει ή Γραφή περι Πατρός· Ουχι 13. Εt cum Scriptura dicat de Patre : Nunquid (9) Anglicanus, εἰ, φησὶ Σίμων Βὰρ Ἰωνᾶ, ὅτι. D λέγῃ. Infra hac, αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν, desunt in (10) Ita Seg. Gobl. et Felckm. 1. In editis et cœ- (11) Sic omnes pene manuscripti. Editi, οιδεν. (12) Ita Seg. Gobl. et Felck. 1. In editis et aliis (15) Gobler. et Felckm. 1, Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ (14) In Basiliens. Anglican. et Felckm. 2, 'Ava-
Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. Ὥστε ὁ ψευσάμενος τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τῷ Θεῷ ἐψεύσατο, τῷ κατοικοῦντι ἐν ἀνθρώποις διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. Ὅπου γάρ ἐστι τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, ἐκεῖ ἐστιν ὁ Θεός· Ἐν τούτῳ γὰρ, φησὶ, γινώσκομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐν ἡμῖν μένει, ὅτι ἐκ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ δέδωκεν ἡμῖν Καὶ ὅτε μὲν λέγει ἡ Γραφὴ, ὅτι Πνεῦμα ἅγιον ἐλάλει ἐν τοῖς προφήταις, ἀλλαχοῦ λέγει ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι ὁ Πατὴρ ἐλάλει ἐν τοῖς προφήταις· Πολυμερῶς γὰρ καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λαλήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ’ ἐσχάτου τοῦ ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν Υἱῷ. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει, ὅτι ὁ Υἱὸς λαλεῖ· Εἰ δοκιμὴν, φησὶ, ζητεῖτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χριστοῦ. Ὁ δὲ Υἱὸς τὸ Πνεῦμα εἶπε τὸ λαλοῦν ἐν τοῖς ἀποστόλοις, Ὅταν, φησὶ, παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς συνέδρια, μὴ μεριμνήσητε, πῶς, ἢ τί λαλήσητε· δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, τί λαλήσητε. Οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν, τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν.
μία τή, Εκτισέ με ὁ Κύριος, καὶ ὕστερον τὸν ἐγέν- νησε. Θεὸς εἰς ἔκτισεν ἡμᾶς; ὁμοίως καὶ περὶ Υἱοῦ λέ- γει, ὅτι δι' αὐτοῦ ἐκτίσθη τὰ πάντα· τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος λέγεται· Ἀντανελεῖς, φησί, τὸ πνεῦμα αὐτῶν, καὶ ἐκλείψουσι, καὶ εἰς τὸν χοῦν αὐτῶν ἐπιστρέψουσιν. Ἐξαποστελεῖς τὸ Πνεῦμά σου, καὶ κτισθήσονται, καὶ ἀνακαινιεῖς τὸ πρόσωπον τῆς γῆς. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Υἱὸς περὶ Πατρὸς τῷ Πέτρῳ· Μακάριος εἶ, ὅτι (9) σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ' ὁ Πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· τὰ αὐτὰ περὶ ἑαυτοῦ λέγει· Οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν Πατέρα εἰ μὴ ὁ Υἱός, καὶ ᾧ ἂν βούληται ὁ Υἱὸς ἀποκαλύψαι. Ομοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου (10) Πνεύματος ὁ Παῦλος λέγει· Ἡμῖν δὲ ἀπεκάλυψεν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. Τὸ γὰρ Πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ· τίς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ, Οὔ- τω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν (11) εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. Ωσπερ οὖν τὸ πνεῦμα τοῦ ἀν- θρώπου τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐ κεχώρισται, οὕτω καὶ τὸ Πνεῦμα (12) τοῦ Θεοῦ τῆς θεότητος αὐτοῦ καὶ τῆς οὐσίας οὐκ ἔστιν ἀλλότριον. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Κύριος ἐν Ησαΐᾳ· Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν, ἐν τῷ Εὐαγ γελίῳ λέγει· Τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστι, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ Πνεύματος πνεῦμά ἐστι. Καὶ πάλιν· Τὸ Πνεῦμα ὅπου θέλει, πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις· ἀλλ' οὐκ οἶδας, πόθεν ἔρχεται, καὶ ποῦ ὑπάγει. Οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Πνεύματος. Ἐν δὲ τῇ ἀρχῇ τοῦ Εὐαγγελίου Ἰωάννης (13) λέγει· "Οσοι δὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ· οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκός, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννή Θησαν. Ὅσοι οὖν ἐκ Πνεύματος ἁγίου ἐγεννήθησαν, οὗτοι ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. Καὶ ὅσοι εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθησαν, οὗτοι εἰς Πατέρα καὶ ἅγιον Πνεῦμα ἐβαπτίσθησαν. Καὶ πάλιν, ὅτε λέγει ὁ Πέτρος τῷ Ανανίᾳ· Διὰ τί (14) επλήρωσεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου, ψεύσασθαί σε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, Β καὶ νοσφίσασθαι ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου; Οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. Ὥστε ὁ ψευσά- μενος τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, τῷ Θεῷ ἐψεύσατο, τῷ κατοικοῦντι ἐν ἀνθρώποις διὰ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ. • γεγεννημένον. Εt γεγεννημένος. περὶ ἑαυτοῦ. καὶ ἐπὶ ἑαυτοῦ. Πατέρα φησί, &ν. ἐάν. ἁγίου πάντα. ἅπαν- τα. διερευνά. Πνεῦμα ὅταν λέγει. ὅταν Ἰωάννης, νία, Ανανία, τί. διὰ τί ἐπλήρωσεν ὁ Σα τανᾶς. τί ὁ Σατανᾶς ἐπλήρωσεν. εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. εἰς DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A belur : Greavit me Dominus, ultimo autem illud: generavit. non Deus unus creavit nos 1? id de Filio quoque di- cit: per ipsum creata sunt omnia; hæc ipsa de Spiritu sancto quoque dicuntur : Auferes, inquit, spi- ritum eorum, et deficient, et in pulverem suum rever- tentur. Emittes Spiritum tuum et creabuntur, et re- novabis faciem terræ *. Et cum Filius ad Petrum de Patre dixerit suo: Beatus es, quia caro et sanguis non revelavit tibi, sed Pater meus qui in cœlis est, idipsum de se locutus est: Nemo novit Patrem nisi Filius, et cui voluerit Filius revelare 10. Similiter et de Spiritu sancto ait Paulus : Nobis autem revelavit Deus per Spiritum suum; Spiritus enim omniu scru- tatur, etiam profunda Dei. Quis enim hominum scit quæ sunt hominis, nisi spiritus hominis qui est in ipso? Ita et quæ Dei sunt nemo cognovit nisi Spiri- tus Dei ". Sicut igilur spiritus hominis ab huma- nitate ejus et substantia non est segregatus; sic et Spiritus Dei a divinitate ejus et substantia non est alienus. Et cum dixerit Dominus in Isaia : Filios enutrivi et exaltavi, ipsi autem spreverunt me 19-18, in Evangelio dicit: Quod natum est ex carne caro est : et quod natum est ex Spiritu spiritus est “. Et iterum : Spiritus ubi vult spirat, et vocem ejus audis; sed nescis unde veniat, aut quo vadat. Sic est omnis qui natus est ex Spiritu ". In Evangelii autem ini- tio ait Joannes: Quotquot autem receperunt eum de- dit eis potestatem filios Dei fieri, iis qui credunt in nomine ejus : qui non ex sanguinibus, neque ex volun- tate viri, neque ex voluntate carnis, sed ex Deo nati sunt Quotquot igitur ex Spiritu sancto nati sunt, ii ex Deo nati sunt. Et quotquot in Christum ba- ptizati sunt, hi in Patrem et Spiritum sanctumi sunt baptizati. Et rursum cum Petrus ait Ananiæ: Cur implevit Satanas cor tuum, mentiri te Spiritui san- clo, et seponere de pretio agri? Non es mentitus ho- minibus, sed Deo 17. Itaque qui mentitus est Spiritui sancto, mentitus est Deo, habitanti in omnibus per Spiritum suum. Ubi enim est Spiritus Dei, ibi est Deus. Nam in hoc, inquit, cognoscimus quod Deus in nobis manet, quoniam de Spiritu suo dedit no- bis 18. • Prov. viii, 22. * Malach. I, 10. • Psal. ct, 29, 30. • Matth. xvi, 17. Matth. XI, 27. Cor. II, 10, 11. 19.13 Isa. I, 2. ibid. 8. Joan. 1, 12, 15. Act. v, 3, Joan. IV, 13. 4. Joan. 111, 6. editis, et habentur in solis Seg. Gobi. et Felckm. 1. Mox Seg. solus bis habet inferius, Infra Seg. Gobl. et Felckman. et 2, Editi et alii, Μox post legi- tur, in editis, et in quibusdam mss., sed deest in Seg. Gobl. et Felc. 1. Ibid. in iisdem legitur Editi et alii, teris deest. Infra Seg. Gobl. Felckm. 1, 2, et Græcus Scripturæ textus, Edit et alii, Anglic. ibid., deest. Mox Anglic., Alii, et ita legit Nannis. Ibidem: Seguer. Gobl. et Felckm. 1, cum Greco Scripturæ textu, Editi et alii, Ιnfra Seguerian. Basiliens. Gobler. et Felckm. 5, In editis, deest, ut et in Sci- pure textu. 13. Καὶ ὅτε λέγει ή Γραφή περι Πατρός· Ουχι 13. Εt cum Scriptura dicat de Patre : Nunquid (9) Anglicanus, εἰ, φησὶ Σίμων Βὰρ Ἰωνᾶ, ὅτι. D λέγῃ. Infra hac, αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν, desunt in (10) Ita Seg. Gobl. et Felckm. 1. In editis et cœ- (11) Sic omnes pene manuscripti. Editi, οιδεν. (12) Ita Seg. Gobl. et Felck. 1. In editis et aliis (15) Gobler. et Felckm. 1, Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ (14) In Basiliens. Anglican. et Felckm. 2, 'Ava-
PG 26:1007Καὶ ὁτὲ μὲν ὁ Ἀπόστολος λέγει, ὅτι τὰ σώματα τῶν πιστῶν ναός ἐστι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὁτὲ δὲ τὰ μέλη αὐτῶν μέλη Χριστοῦ, ὁτὲ δὲ αὐτοὺς ναὸν εἶναι τοῦ Πατρός· Ὑμεῖς γὰρ, φησὶ, ναός ἐστε Θεοῦ ζῶντος, καθὼς εἶπεν ὁ Θεός· Ἐνοικήσω ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐμπεριπατήσω, καὶ ἔσομαι αὐτοῖς Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μου λαός· καὶ, Εἴ τις φθείρῃ τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, φθερεῖ τοῦτον ὁ Θεός. Καὶ πάλιν· Οὐκ οἴδατε, ὅτι ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἅγιον οἰκεῖ ἐν ὑμῖν; Εἴ τις γάρ ἐστι ναὸς τοῦ Πνεύματος, οὗτος ναός ἐστι τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ Πατρός· ὅπου γὰρ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ κατοικεῖ, ἐκεῖ ὁ Θεὸς κατοικεῖ. Καὶ, Ὥσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωοποιεῖ, οὕτως καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ. Ὁμοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος λέγει, ὅτι Τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ζωοποιοῦν, ἡ σὰρξ οὐκ ὠφελεῖ οὐδέν. Πρὸς δὲ Κορινθίους γράφει Παῦλος· Τὸ δὲ Πνεῦμα ζωοποιεῖ. Ὁρᾷς, ὅτι ἅπερ ἐστὶν ἔργα τοῦ Πατρὸς, ταῦτα λέγει ἡ Γραφὴ τοῦ Υἱοῦ εἶναι, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· ὡς καὶ ὁ Ἀπόστολος ἐδίδαξε λέγων· Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ Πνεῦμα τὸ αὐτό· καὶ διαιρέσεις διακονιῶν εἰσι, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος·
Οπου γάρ ἐστι τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, ἐκεῖ ἐστιν ὁ Θεός· Ἐν τούτῳ γὰρ, φησί, γινώσκομεν, ὅτι ὁ Θεὸς ἐν ἡμῖν μένει, ὅτι ἐκ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ δέδωκεν ἡμῖν (15). Β Εt ἐλάλει ἐν τοῖς προφήταις, ἀλλαχοῦ λέγει ὁ μακάριος Παῦλος, ὅτι ὁ Πατὴρ ἐλάλει ἐν τοῖς προφήταις· Πο- λυμερῶς γὰρ καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λα λήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπ' ἐσχά του (16) τοῦ ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν γιῷ. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει, ὅτι ὁ Υἱὸς λαλεῖ· Εἰ δοκι μὴν, φησί, ζητεῖτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χρι- στοῦ. Ὁ δὲ Υἱὸς τὸ Πνεῦμα εἶπε τὸ λαλοῦν ἐν τοῖς ἀποστόλοις, "Οταν (17), φησί, παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς συνέδρια, μὴ μεριμνήσητε, πώς, ἢ τί λαλή σητε· δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, τί λαλήσητε. Οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν, τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. Καὶ οτὲ (18) μὲν ὁ Ἀπόστολος λέγει, ὅτι τὰ σώματα τῶν πιστῶν ναός ἐστι τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ότὲ δὲ τὰ μέλη αὐτῶν μέλη Χριστοῦ, ὁτὲ δὲ αὐτοὺς ναὸν εἶναι τοῦ Πατρός· Ὑμεῖς γὰρ, φησί, ναός έστε Θεοῦ ζῶντος, καθὼς εἶπεν ὁ Θεός. Ενοικήσω (19) ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐμπεριπατήσω, καὶ ἔσομαι αὐτοῖς Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός· καὶ, Εἴ τις φθείρῃ τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, φθερεῖ τοῦτον ὁ Θεός. Καὶ πάλιν· Οὐκ οἴδατε, ὅτι ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ (20) Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἅγιον οἰκεῖ ἐν ὑμῖν; Εἴ τις γάρ ἐστι ναὸς τοῦ Πνεύματος, οὗτος ναός ἐστι τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ Πατρός· ὅπου γὰρ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ κατοικεῖ, ἐκεῖ (21) ὁ Θεὸς κατοικεῖ. Και, "Ωσπερ ὁ Πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς καὶ ζωο- ποιεῖ, οὕτως καὶ ὁ Υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ. Ομοίως δὲ καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος λέγει, ὅτι (22) Τὸ Πνεῦμά ἐστι τὸ ζωοποιοῦν, ἡ σὰρξ οὐκ ὠφε λεῖ οὐδέν. Πρὸς δὲ Κορινθίους γράφει Παῦλος· Τὸ δὲ Πνεῦμα ζωοποιεῖ. Ορᾷς, ὅτι ἅπερ ἐστὶν ἔργα τοῦ Πατρὸς, ταῦτα λέγει ἡ Γραφὴ τοῦ Υἱοῦ εἶναι, καὶ τοῦ ἁγίου (25) Πνεύματος· ὡς καὶ ὁ Ἀπόστολος εἰσὶ, τὸ δὲ Πνεῦμα τὸ αὐτό· καὶ διαιρέσεις δια- ημίν αὐτῶν Θεός. μο ἔδωκεν. καὶ ὅτε ἀλλ' ὅτε, τῶν ἡμερῶν τού των. τούτων Καὶ ἀλλα- χοῦ λέγει, και Λέξ ελάλει, καθώς φησιν· "Η δοκιμὴν ζη- τείτε. ὅταν οὖν. παραδώσουσιν, παραδώσωσιν. ὅτι). ποτέ. ὅτε μὲν λέγει. ποτὲ μὲν ὁ Απόστολος λέγει. εἰς λαόν. φθερεί αὐτόν. τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, τὸ ἅγιον σάρξ οὐδὲν ὠφελεῖ. Μοχ τὸ δὲ Πνεῦμα. Ιn τό καὶ τὰ αὐτὰ τοῦ ἁγίου. ὡς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος. ὡς ὁ αὐτὸς ὁ Ἀπόστολος. Μοχ τὸ δὲ αὐτὸ Πνεῦμα. ὁ δὲ αὐτὸς Θεός. καὶ ὁ αὐτὸς Θεός S. ATHANASI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - sanctum locutum fuisse in prophetis, alibi ait bea- tus Paulus, Patrem in prophetis locutum fuisse : nam multifariam multisque modis olim Deus lo- quens patribus in prophetis, stovissime diebus istis locutus est nobis in Filio ". Et alibi dicit, Filium loqui : An experimentum, inquit, quaritis ejus, qui in me loquitur, Christi 3. Filium vero ait Spiritum esse qui loquitur in apostolis : Cum, inquit, tradent vos in concilia, nolite cogitare quomodo, aut quid loquamini : dabitur enim vobis in illa hora quid lo- quamini. Non enim vos esiis qui loquimini, sed Spiri- tus Patris vestri qui loquitur in vobis ". Et interdum quidem ait Apostolus, corpora fidelium esse membra Spiritus sancti ; aliquando autem membra illorum membra Christi esse; aliquando ipsos esse templum Patris: Vos enim, inquit, estis templum Dei vivi : sicuti dicit Deus: quoniam inhabitabo in illis, et in- ambulabo, et ero illorum Deus, et ipsi erunt mihi populus s. Fl, Si quis violaverit templum Dei, dis- Et, perdet illum Deus ". Et rursum, Nescitis quia tem- plum Dei estis, et Spiritus Dei habitat in vobis * ? Si quis enim est templum Spiritus, is templum est Filii et Patris. Ubi enim Spiritus Dei habitat, illic Deus habitat. El, Sicut Pater suscitat mortuos et vi- vifcat; sic et Filius quos vult vivificat 3. Similiter, do Spiritu sancto dicit: Spiritus est qui vivificat, caro non prodest quidquam 26. Ad Corinthios autem scri- bit Paulus : Spiritus autem vivificat”. Vides opera quæ Patris sunt, ipsa Filii, eadem quoque Spiritus. sancti esse, ut Scriptura testatur. Ut et ipse Apostolus his docuit verbis: Divisiones vero gratiarum sunt, idem autem Spiritus; et divisiones ministratio- num sunt, idem autem Dominus : et divisiones ope- rationum sunt, idem vero Deus, qui operatur omnia in omnibus 18. postquam dixit Patrem operari omnia in omnibus, paucis interjectis, ait Spiritum C Hebr. 1, 1. Cor. XIII, 3. Matth. x, 17-20 : Luc. x1, 11, 12. "If Cor. vi, 16. Cor. *s ibid. 16. I. 17. Joan. v, 21. Joan. vi, Gf. Cor. 111, 6. Cor. xn, 4.6. desunt in Gobler. et Felckm. ; nec lecta sunt D post Felckm. 5, Statimque Basil. ab interprete. Ibidem Seguer., Ibid. omnes fere manuscripti habent pro ut le- gebatur in editis. Anglican. Gobler. et Felckin. 1, In edit. deest. Iidem mox, sea in tribus postremis deest. Yet non legitur in editis et in quibusdam manu- scriptis. Mox Gobler. et Felckin. 1, ibidem- que cum Segueriano, alii, Μor Seg. recte. Editi et cateri, sequentibus habent ( Gobler. tamen et Felckm. habent primo tantum loco, Editi ter, iisdem, Editi vero et alii, Paulo post Anglican. et Felckm. 5, post legitur in edius et in quibusdam manuscriptis, sed deest in Segue- riano. scriptis, sed habetur in pluribus. Infra Sek. Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, editis vero et aliis, deest. git Nannius. Editi et alii, Nannius. Seguer. vero, Editi et alii, Seguer. et Felckm. 2, Infra Seg. Gorl. et Felckm. 1, ut legit interpres, Editi, 14. Et cum Scriptura quidem dicat, Spiritum A 14. Καὶ ὅτε μὲν λέγει ἡ Γραφή, ὅτι Πνεῦμα ἅγιον (24) ἐδίδαξε λέγων· Διαιρέσεις δὲ χαρισμάτων (15) Hec, ὅτι ἐκ τοῦ Πνεύματος αὐτοῦ δέδωκεν (19) Seguerianus habet ὅ ante ένοικήσω. Paulu (16) Anglicanus, ἐπ' ἐσχάτων. Mox Seg. Basil. (17) Sic_Seg. Gobl. et Felckm. 1, recte. Editi et (18) Seg. Gobl. et Felckm. 1, öte hic et bis in (20) Quatuor manuscript. καὶ ὅτι τό. Ibidem (21) Sic Seguer. Editi καί pro ἐκεῖ. (22) Ὅτι deest in editis et in quibusdam manu- (23) Sic Goblerianus et Felckm. 1, atque ita le- (24) Sic Goblerianus et Felekin. 1, et ita legit
PG 26:1010καὶ διαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτὸς Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Εἰρηκὼς οὖν, ὅτι ὁ Πατήρ ἐστιν ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι, καὶ μετ’ ὀλίγον λέγει τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ ἐνεργοῦν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Πάντα δὲ ταῦτα, φησὶν, ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἴδια ἑκάστῳ, καθὼς βούλεται. Καὶ ὅτε μὲν ὁ μακάριος Παῦλος διδάσκει περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὅτι ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἐστὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὁ Δαβὶδ λέγει τὸν Κύριον εἶναι τὴν κληρονομίαν· Κύριος γὰρ, φησὶ, μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἐκέκραξα πρὸς σὲ, Κύριε, εἶπα, σὺ εἶ ἡ ἐλπίς μου, μερίς μου εἶ ἐν γῆ ζώντων. Ὁ δὲ Ἱερεμίας λέγει, ὅτι Ὁ πλάσας τὰ πάντα, αὐτὸς κληρονομία τοῦ Ἰακὼβ, Κύριος ὄνομα αὐτῷ. Τῶν οὖν προφητῶν τὸν Κύριον κληρονομίαν λεγόντων τῶν ἁγίων, ὁ Παῦλος τὸ ἅγιον Πνεῦμα κληρονομίαν εἶναι εἶπεν· Ἐν ᾧ, φησὶ, καὶ πιστεύσαντες, ἐσφραγίσθητε τῷ Πνεύματι τῆς ἐπαγγελίας τῷ ἁγίῳ, ὅ ἐστιν ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν· ὡς καὶ Μωσῆς τὸ πρόσωπον ἐσφραγίσθη τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ὅτε ἔλαβε νόμον παρὰ Θεοῦ, καὶ οὐδεὶς ἠδύνατο αὐτῷ ἀτενίσαι τῶν υἱῶν Ἰσραήλ·
κονιῶν εἰσι, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος· καὶ διαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτὸς Θεὸς δὲ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι (25). Εἰρηκώς οὖν, ὅτι ὁ Πατήρ ἐστιν ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι, καὶ μετ' ὀλίγον λέγει τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ ἐνεργοῦν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Πάντα δὲ ταῦτα, φησὶν, ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἴδια ἑκάστῳ, καθὼς βούλεται. περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὅτι ἀῤῥαβὼν τῆς κληρο νομίας ἐστὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὁ Δαβιδ λέγει τὸν Κύριον εἶναι τὴν κληρονομίαν· Κύριος γάρ, φησί, μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἐκέκραξα πρὸς σέ, Κύριε, εἶπα, σὺ εἶ ἡ ἐλπίς μου, μερίς μου εἶ ἐν γῇ ζών των. Ὁ δὲ Ἱερεμίας λέγει, ὅτι Ο πλάσας τὰ πάντα, αὐτὸς κληρονομία τοῦ Ἰακώβ (27), Κύριος όνομα αὐτῷ. Τῶν οὖν προφητῶν τὸν Κύριον κληρονομίαν λεγόντων τῶν ἁγίων, ὁ Παῦλος τὸ ἅγιον Πνεῦμα κλη- Β ρονομίαν εἶναι εἶπεν· Ἐν ᾧ, φησὶ, καὶ πιστεύσαν τες, ἐσφραγίσθητε (28) τῷ Πνεύματι τῆς ἐπαγγε‐ λίας τῷ ἁγίῳ, ὅ ἐστιν ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν· ὡς καὶ Μωσῆς τὸ πρόσωπον ἐσφραγίσθη τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ὅτε ἔλαβε νόμον παρὰ Θεοῦ, καὶ οὐ δεὶς ἡδύνατο αὐτῷ ἀτενίται τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· ἐσης μειώθη γὰρ ἐπ' αὐτὸν τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου· ὡς καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται (29)· Τότε οι δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν. Ὁ Θεὸς γὰρ φῶς ἐστιν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Υἱὸς φῶς ἐστι (50), διότι τῆς αὐτῆς οὐσίας ἐστὶ τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς, ὡς καὶ Ἡσαΐας λέγει· Καὶ ἔσται τὸ φῶς τοῦ Ἰσραὴλ ὡς πῦρ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν φλογί καιομένῃ. Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής (51) λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· Αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ᾿Αλλαχοῦ δὲ λέγει τὸν Κύριον τὸν ἁγιάζοντα· Ἐγὼ Κύριος ὁ ἁγιάζων αὐτούς. Καὶ ὅτε τὸν Θεὸν καλει πῦρ ἡ Γραφή. Ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον (32), ὁμοίως καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου λέγει· ὅτι Ἄφθησαν τοῖς ἀποστόλοις διαμεριζόμεναι γλώσ σαι ὡσεὶ πυρὸς, εκάθισέ τε ἐφ' ἕνα ἕκαστον αὐτ τῶν, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες Πνεύματος αγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις, καθὼς τὸ Πνεῦμα ἐδίδου αὐτοῖς ἀποφθέγγεσθαι. Οσοι γὰρ (33) Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, φῶς φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες φῶς Χριστόν εἰσιν ἐνδεδυμένοι· καὶ οἱ ἐνδεδυμένοι Χριστὸν Πατέρα ἐνδέδυνται. Δεῖ γὰρ τὸ Χ, 17. καὶ μετ' ὀλίγα μετ' ὀλίγα πάλιν, ὅτι τὸ ἅγιον Πνεῦμά ἐστι Ταῦτα δέ φησιν. Ο Απόστολος διδάσκει. λέ γει ὁ μακάριος Παῦλος. ἐστὶν ἡμῶν τὸ Πνεῦμα. γάρ φησι τῶν γοῦν... κληρονο- μίαν τὸν Κύριον τῶν ἁγίων εἶναι λεγόντων. τὴν κληρονομίαν. Τότε. ἀληθινὸν καὶ τὸ Πνεῦμα φῶς. φῶς ἐστιν. Ομοίως δὲ καὶ Υἱὸς φῶς, τῆς αὐτῆς οὐσίας. αὐτῆς. περὶ τοῦ Χριστοῦ. Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, Θεὸν φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες τὸ φῶς. Δεξ γάρ, φησί. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A sanctum operari omnia in omnibus: Hæc aulem on- nia, inquit, operatur unus atque idem Spiritus, diri- dens propria singulis prout vult ”. esse pignus hæreditatis; David dicit, Dominum esse illam hæreditatem : nam Dominus, inquit, pars ha - reditatis meæ et calicis mei 30. Et alibi ait: Clamari ad te, Domine ; dixi: Tu es spes mea, portio mea in terra viventium ". Jeremias vero dicit: Qui for- mavit omnia, ipse est hæreditas Jacob, Dominus nomen illi s. Prophetis ergo, Dominum esse san- ctorum haereditatem, dicentibus, Paulus Spiri- tum sanctum hæreditatem esse dixit: In quo, in- quit, et credentes signali estis Spiritu promissionis B sancto, qui est pignus hæreditatis nostræ ". Ut et Μoyses in facie signatus est Spiritu sancto, cum ac- cepit legem a Deo, et nullus filiorum Israel poterat eum intueri * : signatum enim erat super eum lumen vultus Domini: ut et in Evangelio scriptum est : Tunc justi fulgebunt sicut sol in regno Patris eo- rum ss. Deus enim lux est vera, similiter Filius lux est, quia est ejusdem substantiæ atque vera lux, ut et Isaias loquitur : Et erit lux Israel ut ignis,et san- ctificabit illum in flamma ardentes. In Evangelio au- tem Joannes Baptista de Domino ait: Ipse vos ba. plizabit in Spiritu sancto et igne ". Alibi autem 10- minum dicit sanctifcantem: Ego Dominus qui san cuifco eos 3. Et cum Scriptura Deum ignem vocet: Deus noster ignis consumens est ; similiter de Spi- ritu quoque sancto dicit : Apparuerunt apostolis dispertitæ linguae tanquam ignis, sedilque supra sin- gulos eorum, et repleti sunt omnes Spiritu sancto, et cœperunt loqui variis linguis, prout Spiritus sanclus dabat eloqui illis *. Quicunque enim Spiritum Dei gerunt, lumen gerunt; et quicunque lumen gerunt, Christum induti sunt, et qui Christum induti sunt, Patrem quoque iuduli sunt. Οportet enim, inquit, corruptibile hoc induere incorruptionem, et mortale hoc induere immortalitatem ". Qui enim Spiritum Dei gestant, incorruptibilitatem gestant; Deus enim incorruptibilitas est. Cor. x11, 11. Psal. xv, 5. Psal. CXLI, as' Matth. xu, 43. Isa. XXXIV, 30. * Act. 11, 3, 4. * Cor. xv, 53. sr omissis mediis quæ leguntur in An- glicano. Ibid. editi, cum quibusdam mss. Nos sequimur Seg. Gobl. et Felckm. 1. Mox Seg. solus, Felckin. 1, Editi et alii, Infra Seg. Infra in eodem ante deest. Mox Seg. Gobl. et Felckm: 1, Mor Seg. C 6. ³¹ Jerem. x, 16. ” Ephes. 1, 13, 14. 111, Exodl. Matth. 11. se Levit. xxi, 16. 3. Deut. 1, 24. Editi et alii, dubia lectio. Mox Seguer. Gobler. Felckm. 1, In editis et aliis deest Ibidem Seguerianus, Infra idem, 15. Et cum Apostolus doceat Spiritum sanctum 15. Καὶ ὅτε μὲν ὁ μακάριος Παῦλος διδάσκει (26) (25) Editi et quamplurimi manuscripli, ἐν πᾶσι, (26) Sic Seg. et ita legit Nannius. Gobl. vero et (27) Ita omnes fere mss., editi vero τῷ Ἰακώβ. (28) Seg., ἐσφραγίσθη μεν. Idem nos, Μωϋσῆς. (29) Goblerianus et Felckm. 1, Εὐαγγελίῳ φησί · (30) Anglic. Seg. Gobl. et Felckm. 1, φῶς ἐστιν (51) Basil., εὐαγγελιστής. Μox Gobl. et Felck. 1, (32) Seguerianus, καταναλίσκον ἐστίν. (33) Γάρ deest in Gobleriano et Felckm. primo.
ἐσημειώθη γὰρ ἐπ’ αὐτὸν τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου· ὡς καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται· Τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν. Ὁ Θεὸς γὰρ φῶς ἐστιν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Υἱὸς φῶς ἐστι, διότι τῆς αὐτῆς οὐσίας ἐστὶ τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς, ὡς καὶ Ἡσαί̈ας λέγει· Καὶ ἔσται τὸ φῶς τοῦ Ἰσραὴλ ὡς πῦρ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν φλογὶ καιομένῃ. Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστὴς λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· Αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἀλλαχοῦ δὲ λέγει τὸν Κύριον τὸν ἁγιάζοντα. Ἐγὼ Κύριος ὁ ἁγιάζων αὐτούς. Καὶ ὅτε τὸν Θεὸν καλεῖ πῦρ ἡ Γραφή· Ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον, ὁμοίως καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου λέγει· ὅτι Ὤφθησαν τοῖς ἀποστόλοις διαμεριζόμεναι γλῶςσαι ὡσεὶ πυρὸς, ἐκάθισέ τε ἐφ’ ἕνα ἕκαστον αὐτῶν, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες Πνεύματος ἁγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις, καθὼς τὸ Πνεῦμα ἐδίδου αὐτοῖς ἀποφθέγγεσθαι. Ὅσοι γὰρ Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, φῶς φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες φῶς Χριστόν εἰσιν ἐνδεδυμένοι· καὶ οἱ ἐνδεδυμένοι Χριστὸν Πατέρα ἐνδέδυνται. Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν.
κονιῶν εἰσι, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος· καὶ διαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτὸς Θεὸς δὲ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι (25). Εἰρηκώς οὖν, ὅτι ὁ Πατήρ ἐστιν ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι, καὶ μετ' ὀλίγον λέγει τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ ἐνεργοῦν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Πάντα δὲ ταῦτα, φησὶν, ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἴδια ἑκάστῳ, καθὼς βούλεται. περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὅτι ἀῤῥαβὼν τῆς κληρο νομίας ἐστὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὁ Δαβιδ λέγει τὸν Κύριον εἶναι τὴν κληρονομίαν· Κύριος γάρ, φησί, μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἐκέκραξα πρὸς σέ, Κύριε, εἶπα, σὺ εἶ ἡ ἐλπίς μου, μερίς μου εἶ ἐν γῇ ζών των. Ὁ δὲ Ἱερεμίας λέγει, ὅτι Ο πλάσας τὰ πάντα, αὐτὸς κληρονομία τοῦ Ἰακώβ (27), Κύριος όνομα αὐτῷ. Τῶν οὖν προφητῶν τὸν Κύριον κληρονομίαν λεγόντων τῶν ἁγίων, ὁ Παῦλος τὸ ἅγιον Πνεῦμα κλη- Β ρονομίαν εἶναι εἶπεν· Ἐν ᾧ, φησὶ, καὶ πιστεύσαν τες, ἐσφραγίσθητε (28) τῷ Πνεύματι τῆς ἐπαγγε‐ λίας τῷ ἁγίῳ, ὅ ἐστιν ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν· ὡς καὶ Μωσῆς τὸ πρόσωπον ἐσφραγίσθη τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ὅτε ἔλαβε νόμον παρὰ Θεοῦ, καὶ οὐ δεὶς ἡδύνατο αὐτῷ ἀτενίται τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· ἐσης μειώθη γὰρ ἐπ' αὐτὸν τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου· ὡς καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται (29)· Τότε οι δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν. Ὁ Θεὸς γὰρ φῶς ἐστιν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Υἱὸς φῶς ἐστι (50), διότι τῆς αὐτῆς οὐσίας ἐστὶ τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς, ὡς καὶ Ἡσαΐας λέγει· Καὶ ἔσται τὸ φῶς τοῦ Ἰσραὴλ ὡς πῦρ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν φλογί καιομένῃ. Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής (51) λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· Αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ᾿Αλλαχοῦ δὲ λέγει τὸν Κύριον τὸν ἁγιάζοντα· Ἐγὼ Κύριος ὁ ἁγιάζων αὐτούς. Καὶ ὅτε τὸν Θεὸν καλει πῦρ ἡ Γραφή. Ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον (32), ὁμοίως καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου λέγει· ὅτι Ἄφθησαν τοῖς ἀποστόλοις διαμεριζόμεναι γλώσ σαι ὡσεὶ πυρὸς, εκάθισέ τε ἐφ' ἕνα ἕκαστον αὐτ τῶν, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες Πνεύματος αγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις, καθὼς τὸ Πνεῦμα ἐδίδου αὐτοῖς ἀποφθέγγεσθαι. Οσοι γὰρ (33) Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, φῶς φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες φῶς Χριστόν εἰσιν ἐνδεδυμένοι· καὶ οἱ ἐνδεδυμένοι Χριστὸν Πατέρα ἐνδέδυνται. Δεῖ γὰρ τὸ Χ, 17. καὶ μετ' ὀλίγα μετ' ὀλίγα πάλιν, ὅτι τὸ ἅγιον Πνεῦμά ἐστι Ταῦτα δέ φησιν. Ο Απόστολος διδάσκει. λέ γει ὁ μακάριος Παῦλος. ἐστὶν ἡμῶν τὸ Πνεῦμα. γάρ φησι τῶν γοῦν... κληρονο- μίαν τὸν Κύριον τῶν ἁγίων εἶναι λεγόντων. τὴν κληρονομίαν. Τότε. ἀληθινὸν καὶ τὸ Πνεῦμα φῶς. φῶς ἐστιν. Ομοίως δὲ καὶ Υἱὸς φῶς, τῆς αὐτῆς οὐσίας. αὐτῆς. περὶ τοῦ Χριστοῦ. Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, Θεὸν φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες τὸ φῶς. Δεξ γάρ, φησί. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A sanctum operari omnia in omnibus: Hæc aulem on- nia, inquit, operatur unus atque idem Spiritus, diri- dens propria singulis prout vult ”. esse pignus hæreditatis; David dicit, Dominum esse illam hæreditatem : nam Dominus, inquit, pars ha - reditatis meæ et calicis mei 30. Et alibi ait: Clamari ad te, Domine ; dixi: Tu es spes mea, portio mea in terra viventium ". Jeremias vero dicit: Qui for- mavit omnia, ipse est hæreditas Jacob, Dominus nomen illi s. Prophetis ergo, Dominum esse san- ctorum haereditatem, dicentibus, Paulus Spiri- tum sanctum hæreditatem esse dixit: In quo, in- quit, et credentes signali estis Spiritu promissionis B sancto, qui est pignus hæreditatis nostræ ". Ut et Μoyses in facie signatus est Spiritu sancto, cum ac- cepit legem a Deo, et nullus filiorum Israel poterat eum intueri * : signatum enim erat super eum lumen vultus Domini: ut et in Evangelio scriptum est : Tunc justi fulgebunt sicut sol in regno Patris eo- rum ss. Deus enim lux est vera, similiter Filius lux est, quia est ejusdem substantiæ atque vera lux, ut et Isaias loquitur : Et erit lux Israel ut ignis,et san- ctificabit illum in flamma ardentes. In Evangelio au- tem Joannes Baptista de Domino ait: Ipse vos ba. plizabit in Spiritu sancto et igne ". Alibi autem 10- minum dicit sanctifcantem: Ego Dominus qui san cuifco eos 3. Et cum Scriptura Deum ignem vocet: Deus noster ignis consumens est ; similiter de Spi- ritu quoque sancto dicit : Apparuerunt apostolis dispertitæ linguae tanquam ignis, sedilque supra sin- gulos eorum, et repleti sunt omnes Spiritu sancto, et cœperunt loqui variis linguis, prout Spiritus sanclus dabat eloqui illis *. Quicunque enim Spiritum Dei gerunt, lumen gerunt; et quicunque lumen gerunt, Christum induti sunt, et qui Christum induti sunt, Patrem quoque iuduli sunt. Οportet enim, inquit, corruptibile hoc induere incorruptionem, et mortale hoc induere immortalitatem ". Qui enim Spiritum Dei gestant, incorruptibilitatem gestant; Deus enim incorruptibilitas est. Cor. x11, 11. Psal. xv, 5. Psal. CXLI, as' Matth. xu, 43. Isa. XXXIV, 30. * Act. 11, 3, 4. * Cor. xv, 53. sr omissis mediis quæ leguntur in An- glicano. Ibid. editi, cum quibusdam mss. Nos sequimur Seg. Gobl. et Felckm. 1. Mox Seg. solus, Felckin. 1, Editi et alii, Infra Seg. Infra in eodem ante deest. Mox Seg. Gobl. et Felckm: 1, Mor Seg. C 6. ³¹ Jerem. x, 16. ” Ephes. 1, 13, 14. 111, Exodl. Matth. 11. se Levit. xxi, 16. 3. Deut. 1, 24. Editi et alii, dubia lectio. Mox Seguer. Gobler. Felckm. 1, In editis et aliis deest Ibidem Seguerianus, Infra idem, 15. Et cum Apostolus doceat Spiritum sanctum 15. Καὶ ὅτε μὲν ὁ μακάριος Παῦλος διδάσκει (26) (25) Editi et quamplurimi manuscripli, ἐν πᾶσι, (26) Sic Seg. et ita legit Nannius. Gobl. vero et (27) Ita omnes fere mss., editi vero τῷ Ἰακώβ. (28) Seg., ἐσφραγίσθη μεν. Idem nos, Μωϋσῆς. (29) Goblerianus et Felckm. 1, Εὐαγγελίῳ φησί · (30) Anglic. Seg. Gobl. et Felckm. 1, φῶς ἐστιν (51) Basil., εὐαγγελιστής. Μox Gobl. et Felck. 1, (32) Seguerianus, καταναλίσκον ἐστίν. (33) Γάρ deest in Gobleriano et Felckm. primo.
Οἱ γὰρ φοροῦντες τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ἀφθαρσίαν φοροῦσιν· ἀφθαρσία δέ ἐστιν ὁ Θεός. Καὶ ὅτε λέγει Δαβίδ· Πολλοὶ λέγουσι, Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά; περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος λέγει· καὶ ἀλλαχοῦ εἴρηκε· Κύριος οὐχ ὑστερήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομένοις ἐν ἀκακίᾳ. Καὶ ὁ Ματθαῖος περὶ τοῦ Πατρὸς οὕτω λέγει· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει ἀγαθὰ τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν αὐτὸν τρόπον ἱστορῶν ἑρμηνεύει, τί ἐστι τὰ ἀγαθὰ, λέγων· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει Πνεῦμα ἅγιον τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν. Εἰ μὴ γὰρ ἦν τῆς οὐσίας τοῦ μόνου ἀγαθοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, οὐκ ἂν ἀγαθὸν ἐκλήθη, ὁπότε ὁ Κύριος παραιτεῖται τὸ καλεῖσθαι ἀγαθὸς, καθὸ ἄνθρωπος γέγονε, λέγων· Τί με λέγεις ἀγαθόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός. Τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα οὐ παραιτεῖται ἡ Γραφὴ καλεῖν ἀγαθὸν, κατὰ τὸν Δαβὶδ τὸν λέγοντα· Τὸ Πνεῦμά σου τὸ ἀγαθὸν ὁδηγήσει με ἐν γῇ εὐθείᾳ. Καὶ ὅτε πάλιν ὁ Κύριος λέγει περὶ ἑαυτοῦ·
κονιῶν εἰσι, καὶ αὐτὸς ὁ Κύριος· καὶ διαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτὸς Θεὸς δὲ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι (25). Εἰρηκώς οὖν, ὅτι ὁ Πατήρ ἐστιν ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσι, καὶ μετ' ὀλίγον λέγει τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ ἐνεργοῦν τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Πάντα δὲ ταῦτα, φησὶν, ἐνεργεῖ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα, διαιροῦν ἴδια ἑκάστῳ, καθὼς βούλεται. περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὅτι ἀῤῥαβὼν τῆς κληρο νομίας ἐστὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὁ Δαβιδ λέγει τὸν Κύριον εἶναι τὴν κληρονομίαν· Κύριος γάρ, φησί, μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἐκέκραξα πρὸς σέ, Κύριε, εἶπα, σὺ εἶ ἡ ἐλπίς μου, μερίς μου εἶ ἐν γῇ ζών των. Ὁ δὲ Ἱερεμίας λέγει, ὅτι Ο πλάσας τὰ πάντα, αὐτὸς κληρονομία τοῦ Ἰακώβ (27), Κύριος όνομα αὐτῷ. Τῶν οὖν προφητῶν τὸν Κύριον κληρονομίαν λεγόντων τῶν ἁγίων, ὁ Παῦλος τὸ ἅγιον Πνεῦμα κλη- Β ρονομίαν εἶναι εἶπεν· Ἐν ᾧ, φησὶ, καὶ πιστεύσαν τες, ἐσφραγίσθητε (28) τῷ Πνεύματι τῆς ἐπαγγε‐ λίας τῷ ἁγίῳ, ὅ ἐστιν ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν· ὡς καὶ Μωσῆς τὸ πρόσωπον ἐσφραγίσθη τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, ὅτε ἔλαβε νόμον παρὰ Θεοῦ, καὶ οὐ δεὶς ἡδύνατο αὐτῷ ἀτενίται τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· ἐσης μειώθη γὰρ ἐπ' αὐτὸν τὸ φῶς τοῦ προσώπου Κυρίου· ὡς καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται (29)· Τότε οι δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς αὐτῶν. Ὁ Θεὸς γὰρ φῶς ἐστιν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Υἱὸς φῶς ἐστι (50), διότι τῆς αὐτῆς οὐσίας ἐστὶ τοῦ ἀληθινοῦ φωτὸς, ὡς καὶ Ἡσαΐας λέγει· Καὶ ἔσται τὸ φῶς τοῦ Ἰσραὴλ ὡς πῦρ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐν φλογί καιομένῃ. Ἐν δὲ τῷ Εὐαγγελίῳ Ἰωάννης ὁ Βαπτιστής (51) λέγει περὶ τοῦ Κυρίου· Αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. ᾿Αλλαχοῦ δὲ λέγει τὸν Κύριον τὸν ἁγιάζοντα· Ἐγὼ Κύριος ὁ ἁγιάζων αὐτούς. Καὶ ὅτε τὸν Θεὸν καλει πῦρ ἡ Γραφή. Ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον (32), ὁμοίως καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου λέγει· ὅτι Ἄφθησαν τοῖς ἀποστόλοις διαμεριζόμεναι γλώσ σαι ὡσεὶ πυρὸς, εκάθισέ τε ἐφ' ἕνα ἕκαστον αὐτ τῶν, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες Πνεύματος αγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις, καθὼς τὸ Πνεῦμα ἐδίδου αὐτοῖς ἀποφθέγγεσθαι. Οσοι γὰρ (33) Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, φῶς φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες φῶς Χριστόν εἰσιν ἐνδεδυμένοι· καὶ οἱ ἐνδεδυμένοι Χριστὸν Πατέρα ἐνδέδυνται. Δεῖ γὰρ τὸ Χ, 17. καὶ μετ' ὀλίγα μετ' ὀλίγα πάλιν, ὅτι τὸ ἅγιον Πνεῦμά ἐστι Ταῦτα δέ φησιν. Ο Απόστολος διδάσκει. λέ γει ὁ μακάριος Παῦλος. ἐστὶν ἡμῶν τὸ Πνεῦμα. γάρ φησι τῶν γοῦν... κληρονο- μίαν τὸν Κύριον τῶν ἁγίων εἶναι λεγόντων. τὴν κληρονομίαν. Τότε. ἀληθινὸν καὶ τὸ Πνεῦμα φῶς. φῶς ἐστιν. Ομοίως δὲ καὶ Υἱὸς φῶς, τῆς αὐτῆς οὐσίας. αὐτῆς. περὶ τοῦ Χριστοῦ. Πνεῦμα Θεοῦ φοροῦσι, Θεὸν φοροῦσι· καὶ οἱ φοροῦντες τὸ φῶς. Δεξ γάρ, φησί. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A sanctum operari omnia in omnibus: Hæc aulem on- nia, inquit, operatur unus atque idem Spiritus, diri- dens propria singulis prout vult ”. esse pignus hæreditatis; David dicit, Dominum esse illam hæreditatem : nam Dominus, inquit, pars ha - reditatis meæ et calicis mei 30. Et alibi ait: Clamari ad te, Domine ; dixi: Tu es spes mea, portio mea in terra viventium ". Jeremias vero dicit: Qui for- mavit omnia, ipse est hæreditas Jacob, Dominus nomen illi s. Prophetis ergo, Dominum esse san- ctorum haereditatem, dicentibus, Paulus Spiri- tum sanctum hæreditatem esse dixit: In quo, in- quit, et credentes signali estis Spiritu promissionis B sancto, qui est pignus hæreditatis nostræ ". Ut et Μoyses in facie signatus est Spiritu sancto, cum ac- cepit legem a Deo, et nullus filiorum Israel poterat eum intueri * : signatum enim erat super eum lumen vultus Domini: ut et in Evangelio scriptum est : Tunc justi fulgebunt sicut sol in regno Patris eo- rum ss. Deus enim lux est vera, similiter Filius lux est, quia est ejusdem substantiæ atque vera lux, ut et Isaias loquitur : Et erit lux Israel ut ignis,et san- ctificabit illum in flamma ardentes. In Evangelio au- tem Joannes Baptista de Domino ait: Ipse vos ba. plizabit in Spiritu sancto et igne ". Alibi autem 10- minum dicit sanctifcantem: Ego Dominus qui san cuifco eos 3. Et cum Scriptura Deum ignem vocet: Deus noster ignis consumens est ; similiter de Spi- ritu quoque sancto dicit : Apparuerunt apostolis dispertitæ linguae tanquam ignis, sedilque supra sin- gulos eorum, et repleti sunt omnes Spiritu sancto, et cœperunt loqui variis linguis, prout Spiritus sanclus dabat eloqui illis *. Quicunque enim Spiritum Dei gerunt, lumen gerunt; et quicunque lumen gerunt, Christum induti sunt, et qui Christum induti sunt, Patrem quoque iuduli sunt. Οportet enim, inquit, corruptibile hoc induere incorruptionem, et mortale hoc induere immortalitatem ". Qui enim Spiritum Dei gestant, incorruptibilitatem gestant; Deus enim incorruptibilitas est. Cor. x11, 11. Psal. xv, 5. Psal. CXLI, as' Matth. xu, 43. Isa. XXXIV, 30. * Act. 11, 3, 4. * Cor. xv, 53. sr omissis mediis quæ leguntur in An- glicano. Ibid. editi, cum quibusdam mss. Nos sequimur Seg. Gobl. et Felckm. 1. Mox Seg. solus, Felckin. 1, Editi et alii, Infra Seg. Infra in eodem ante deest. Mox Seg. Gobl. et Felckm: 1, Mor Seg. C 6. ³¹ Jerem. x, 16. ” Ephes. 1, 13, 14. 111, Exodl. Matth. 11. se Levit. xxi, 16. 3. Deut. 1, 24. Editi et alii, dubia lectio. Mox Seguer. Gobler. Felckm. 1, In editis et aliis deest Ibidem Seguerianus, Infra idem, 15. Et cum Apostolus doceat Spiritum sanctum 15. Καὶ ὅτε μὲν ὁ μακάριος Παῦλος διδάσκει (26) (25) Editi et quamplurimi manuscripli, ἐν πᾶσι, (26) Sic Seg. et ita legit Nannius. Gobl. vero et (27) Ita omnes fere mss., editi vero τῷ Ἰακώβ. (28) Seg., ἐσφραγίσθη μεν. Idem nos, Μωϋσῆς. (29) Goblerianus et Felckm. 1, Εὐαγγελίῳ φησί · (30) Anglic. Seg. Gobl. et Felckm. 1, φῶς ἐστιν (51) Basil., εὐαγγελιστής. Μox Gobl. et Felck. 1, (32) Seguerianus, καταναλίσκον ἐστίν. (33) Γάρ deest in Gobleriano et Felckm. primo.
PG 26:1012Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. Ἀλλαχοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα καλεῖ ἄρτον οὐράνιον λέγων· Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον. Ἐδίδαξε γὰρ ἡμᾶς ἐν τῇ εὐχῇ ἐν τῷ νῦν αἰῶνι αἰτεῖν τὸν ἐπιούσιον ἄρτον, τουτέστι τὸν μέλλοντα, οὗ ἀπαρχὴν ἔχομεν ἐν τῇ νῦν ζωῇ, τῆς σαρκὸς τοῦ Κυρίου μεταλαμβάνοντες, καθὼς αὐτὸς εἶπεν· Ὁ ἄρτος δὲ, ὃν ἐγὼ δώσω, ἡ σάρξ μου ἐστὶν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς. Πνεῦμα γὰρ ζωοποιοῦν ἡ σάρξ ἐστι τοῦ Κυρίου, διότι ἐκ Πνεύματος τοῦ ζωοποιοῦ συνελήφθη. Τὸ γὰρ γεγεννημένον ἐκ τοῦ Πνεύματος Πνεῦμά ἐστι. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Ἱερεμίας περὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι αὐτὸς ὡδήγησε τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· Καὶ οὐκ εἴπατε, φησὶ, Ποῦ ἐστιν ὁ Κύριος, ὁ ἀναγαγὼν ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὁ καθοδηγήσας ἡμᾶς ἐν τῇ ἐρήμῳ; Ὁ Ἡσαί̈ας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπεν ὡδηγηκέναι τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· ἔστι γοῦν ἀκοῦσαι αὐτοῦ λέγοντος· Ἤγαγεν αὐτοὺς διὰ τῆς ἀβύσσου ὡς ἵππον διὰ τῆς ἐρήμου· καὶ οὐκ ἐκοπίασαν, καὶ ὡς κτήνη διὰ τοῦ πεδίου. Καὶ κατέβη Πνεῦμα παρὰ Κυρίου, καὶ ὡδήγησεν αὐτούς. Πρὸς δὲ Κορινθίους γράφει ὁ Ἀπόστολος, ὅτι Χριστὸς ἦν ὁ ὁδηγῶν·
φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν. Οἱ γὰρ φο ροῦντες τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ἀφθαρσίαν φοροῦσιν· ἀφθαρσία δέ ἐστιν ὁ Θεός. Β ἐπιούσιον, υμα *. δείξει (54) ἡμῖν τὰ ἀγαθά; περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος λέγει· καὶ ἀλλαχοῦ εἴρηκε· Κύριος οὐχ ὑστε ρήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομένοις ἐν ἀκακίᾳ. Καὶ ὁ Ματθαῖος περὶ τοῦ Πατρὸς οὕτω (55) λέγει· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πα τὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει ἀγαθὰ τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν αὐτὸν τρόπον ἱστορῶν ἑρμηνεύει, τί ἐστι τὰ ἀγαθὰ, λέγων· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδό- και τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατήρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει Πνεῦμα ἅγιον τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν (56). Εἰ μὴ γὰρ ἦν τῆς οὐσίας τοῦ μόνου ἀγαθοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, οὐκ ἂν ἀγα θὸν ἐκλήθη (37), οπότε ὁ Κύριος παραιτεῖται τὸ και λεῖσθαι ἀγαθὸς, καθὸ ἄνθρωπος γέγονε, λέγων· Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἰς ὁ Θεός. Τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα οὐ παραιτεῖται ἡ Γραφὴ καλεῖν ἀγαθὸν, κατὰ τὸν Δαβὶδ τὸν λέγοντα· Τὸ Πνεῦμα σου τὸ ἀγαθὸν ὁδηγήσει με ἐν γῇ εὐθείᾳ. Καὶ ὅτε πάλιν ὁ Κύριος λέγει περὶ ἑαυτοῦ (38)· Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. Αλλα χοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα καλεῖ ἄρτον οὐράνιον λέγων· Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον. Ἐδίδαξε γὰρ ἡμᾶς ἐν τῇ εὐχῇ ἐν τῷ νῦν αἰῶνι αἰτεῖν τὸν ἐπιούσιον ἄρτον, τουτέστι τὸν μέλλοντα, οὗ ἀπαρ χὴν ἔχομεν ἐν τῇ νῦν ζωῇ, τῆς σαρκὸς (39) τοῦ Κυ ρίου μεταλαμβάνοντες, καθὼς αὐτὸς εἶπεν· ῾Ο ἄρτος δὲ, ὅν ἐγὼ δώσω, ἡ σάρξ μου ἐστὶν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς. Πνεῦμα γὰρ ζωοποιοῦν ἡ σάρξ ἐστι τοῦ Κυρίου, διότι ἐκ Πνεύματος τοῦ ζωοποιοῦ συν ελήφθη. Τὸ γὰρ γεγεννημένον (40) ἐκ τοῦ Πνεύματος Πνεῦμά ἐστι. αὐτὸς ὡδήγησε τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· Καὶ οὐκ είπατε, φησί, Ποῦ ἐστιν ὁ Κύριος, ὁ ἀναγαγών ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου (41), δκαθοδηγήσας ἡμᾶς ἐν τῇ ἐρήμῳ; Ο Ησαΐας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπεν ώδης γηκέναι τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· ἔστι γοῦν ἀκοῦσαι αὐτοῦ λέγοντος· Ἤγαγεν αὐτοὺς (42) διὰ τῆς σε οι τεῖται. παρητείτο. ή Γραφή, τὸν λέγοντα. Τις δείξει οὐχ ὑστερήσει. οὐ στερήσει. τους πορευομένους. τοῖς πορευομένοις. Ομοίως δὲ καὶ ὁ Ματθαῖος. περὶ αὐτοῦ οὕτω. ὑμῶν ὁ οὐράνιος. δώσει δίδωσι. Λουκᾶς ἑρμηνεύων τί έστι. τὸν αὐτὸν τόπον. πονηροὶ ὑπάρχοντες. πονηροί, ὄντες. ἀγαθά ὁ ἐξ οὐρανοῦ δίδωσι Πνεῦμα ἅγιον τοῖς πιστεύουσιν αὐτῷ. τὸ ἅγιον Πνεύμα. τοῦ. Πνεῦμα τὸ ἅγιον. τὸν ἐπουράνιον δός. ἐπου ράνιον ἐπιούσιον. κός. καὶ ὁ ἄρτος, νημένον. καθοδηγήσας ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου. ἢ καὶ ὁ καθοδηγ. γεν αυτούς, S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - Quis ostendit nobis bona “? id de Spiritu sancto lo- quitur, alibique ait: Dominus non retardabit bona eis qui ambulant in innocentia s. Itidemque Matthaeus de Patre sic ait: Si igitur vos cum sitis mali, nostis bona data dare filiis vestris; quanto magis Pater vester qui in cœlis est, dabit bona petentibus se “. Lucas vero idipsum enarrans, his verbis quidnam sint illa bona explicat: Si igitur vos cum sitis mali, nostis bona data dare filiis vestris, quanto magis Puter vester qui in calis est, dabit Spiritum sanctum petentibus se. Nisi enim Spiritus sanctus substan- tiæ illius esset qui solus bonus est, nunquam bo- nus vocatus fuisset, cum ipse Dominus prohibeat se vocari bonum, quatenus homo erat, dicens: Quid me dicis bonum? nemo bonus, nisi unus Deus 4. San- ctum autem Spiritum bonum vocare non recusat Scriptura, cum David dicat : Spiritus tuus bonus de- ducet me in terram rectam 47. Et iterum, cum Domi- nus de seipso ait : Ego sum panis vivus qui de cœlo descendi alibi Spiritum sanctum panem cœlestem appellat, dicens : Panem nostrum supersubstantialem da nobis hodie ". Docuit enim nos ut orando pe- teremus in praesenti sæculo, panem id est, faturum : cujus primitias in præsenti vita habemus, dum carnis Domini participes efficimur: ut ipse dixit ; Et panis quem ego dabo caro mea est pro mundi Nam caro Domini est Spiritus vivificans, quia er Spiritu vivificante concepta est. Nam quod natum est ex Spiritu Spiritus est ³¹. . - fuerit Israel in deserto: Et non dixeritis, ait, Ubi est Dominus, qui ascendere nos fecit de terra Ægypti, qui dur nobis fuit in deserto * ? Isaias dicit Spiritum sanctum ducem fuisse Israel in deserto: quem au- dire licet ita loquentem : Deduxit eos per abyssum quasi equum in deserto: et fatigati non sunt, et quasi 10. * Psal. IV, 6. Psal. LXXXIII, 15. * is Joan. vi, 51. * Matth. vi, 11. C Matth. vi, 11, Luc. x1, 43. Marc. x, 18. Psal. cxLil, Joan. vi, 52. Joan. nt, 6. as Jerem. II, 6. Editi vero et alii, Infra in Goble- riano et Felckm. deest et mox in iisdem, omissis quibusdam. Infra Seguer. et Lxx Interpret., Εditi et alii, Mox Seguerianus et Anglicanus, Editi vero et alii, Ibidem Seg., alii, Infra Gobler. et Felckm. 4, Ibidemque iidem cum Seg. recte. Editi vero et alii, Mox Goblerian. et Felckm. 1, Ibidem Seg., Paulo post Seguer. Basil. Gobler. Felckm. et 5, Editi vero et alii, Μox deest in editis et in quibusdam mss. Jegit Nannius. Editi vero et alii, Μox iidem, Infra idem cum Gobleriano et Felckm. 1, Paulo post Basiliens. Anglican. Felck. et 5, Infra iidem pro Mox quidam mss. cum editis, in aliis xat deest. Goblerian. et Felckm. 1, Seguer. vero, omissis mediis. 46. Et cum hæc David loquitur : Multi dicunt, A 16. Καὶ ὅτε λέγει Δαβίδ· Πολλοὶ λέγουσι, Τις 17. Et cum Jeremias de Deo dicat, quod ipse dux 17. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Ἱερεμίας περὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι (34) Seg. Gobl. et Felckm. 1, Όταν λέγει ὁ Δαβίδ· D τοῦτο. Μox Seguer. Gobler. et Felckm. 1, παραι- (35) Sic Seg. Gobl. et Felckm. 1. Editi vero et (36) Sic Seguer. Gobler. et Felckm. 1, atque ita (37) Seguer. Anglic. Gobl. et Felckm. 1, ἐκλήθη (38) Ita Seguerianus, editi vero et alii, περὶ αὐτ (59) Basil. Anglican. Felckm. 2 et 5, διὰ τῆς σαρ (40) Seguerian. Goblerian. Felckm. 1 et 2, γεγε- (41) Felck. 2 et 5, ἐκ τῆς Αἰγύπτου. Ibidem Seg. (42) Goblerian. et Felckm. 2, ἐν τῇ ἐρήμῳ· "Ηγατ
Ἔπινον γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Παῦλος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κεκλῆσθαι αὐτόν· Ὁ Θεὸς, φησὶν, ὁ ἀφορίσας με ἐκ κοιλίας μητρός μου, καὶ καλέσας διὰ τῆς χάριτος αὐτοῦ, ἀποκαλύψαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοὶ, ἵνα εὐαγγελίζωμαι αὐτὸν ἐν τοῖς ἔθνεσι. Ῥωμαίους δὲ ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ κεκλῆσθαι λέγει γράφων πρὸς αὐτούς· Ἐν οἷς ἐστε καὶ ὑμεῖς κλητοὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ. Τὸ δὲ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὸν Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν κεκληκέναι εἴρηκεν εἰς τὸ τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν Χριστόν. Καὶ τό γε θαυμαστὸν, τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος Παύλῳ ἐν τῷ ἱερῷ· Πορεύου, ὅτι εἰς ἔθνη μακρὰν ἐξαποστέλλω σε· καὶ τοῦ Παύλου Γαλάταις γράφοντος, Παῦλος ἀπόστολος οὐκ ἀπ’ ἀνθρώπων, οὐδὲ δι’ ἀνθρώπου, ἀλλὰ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ Θεοῦ Πατρὸς τοῦ ἐγείραντος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν· καὶ μετ’ ὀλίγον· Γνωρίζω δὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο, ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ ἄνθρωπον· οὐδὲ γὰρ ἐγὼ παρὰ ἀνθρώπου παρέλαβον αὐτὸ, οὐδὲ ἐδιδάχθην, ἀλλὰ δι’ ἀποκαλύψεως Ἰησοῦ Χριστοῦ· τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀποστεῖλαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν φαίνεται, κηρῦξαι τοῖς ἔθνεσι τὸν Χριστόν.
φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν. Οἱ γὰρ φο ροῦντες τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ἀφθαρσίαν φοροῦσιν· ἀφθαρσία δέ ἐστιν ὁ Θεός. Β ἐπιούσιον, υμα *. δείξει (54) ἡμῖν τὰ ἀγαθά; περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος λέγει· καὶ ἀλλαχοῦ εἴρηκε· Κύριος οὐχ ὑστε ρήσει τὰ ἀγαθὰ τοῖς πορευομένοις ἐν ἀκακίᾳ. Καὶ ὁ Ματθαῖος περὶ τοῦ Πατρὸς οὕτω (55) λέγει· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πα τὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει ἀγαθὰ τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν; Ὁ δὲ Λουκᾶς τὸν αὐτὸν τρόπον ἱστορῶν ἑρμηνεύει, τί ἐστι τὰ ἀγαθὰ, λέγων· Εἰ οὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδό- και τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ Πατήρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει Πνεῦμα ἅγιον τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν (56). Εἰ μὴ γὰρ ἦν τῆς οὐσίας τοῦ μόνου ἀγαθοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, οὐκ ἂν ἀγα θὸν ἐκλήθη (37), οπότε ὁ Κύριος παραιτεῖται τὸ και λεῖσθαι ἀγαθὸς, καθὸ ἄνθρωπος γέγονε, λέγων· Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἰς ὁ Θεός. Τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα οὐ παραιτεῖται ἡ Γραφὴ καλεῖν ἀγαθὸν, κατὰ τὸν Δαβὶδ τὸν λέγοντα· Τὸ Πνεῦμα σου τὸ ἀγαθὸν ὁδηγήσει με ἐν γῇ εὐθείᾳ. Καὶ ὅτε πάλιν ὁ Κύριος λέγει περὶ ἑαυτοῦ (38)· Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς. Αλλα χοῦ τὸ ἅγιον Πνεῦμα καλεῖ ἄρτον οὐράνιον λέγων· Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον. Ἐδίδαξε γὰρ ἡμᾶς ἐν τῇ εὐχῇ ἐν τῷ νῦν αἰῶνι αἰτεῖν τὸν ἐπιούσιον ἄρτον, τουτέστι τὸν μέλλοντα, οὗ ἀπαρ χὴν ἔχομεν ἐν τῇ νῦν ζωῇ, τῆς σαρκὸς (39) τοῦ Κυ ρίου μεταλαμβάνοντες, καθὼς αὐτὸς εἶπεν· ῾Ο ἄρτος δὲ, ὅν ἐγὼ δώσω, ἡ σάρξ μου ἐστὶν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς. Πνεῦμα γὰρ ζωοποιοῦν ἡ σάρξ ἐστι τοῦ Κυρίου, διότι ἐκ Πνεύματος τοῦ ζωοποιοῦ συν ελήφθη. Τὸ γὰρ γεγεννημένον (40) ἐκ τοῦ Πνεύματος Πνεῦμά ἐστι. αὐτὸς ὡδήγησε τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· Καὶ οὐκ είπατε, φησί, Ποῦ ἐστιν ὁ Κύριος, ὁ ἀναγαγών ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου (41), δκαθοδηγήσας ἡμᾶς ἐν τῇ ἐρήμῳ; Ο Ησαΐας τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον εἶπεν ώδης γηκέναι τὸν Ἰσραὴλ ἐν τῇ ἐρήμῳ· ἔστι γοῦν ἀκοῦσαι αὐτοῦ λέγοντος· Ἤγαγεν αὐτοὺς (42) διὰ τῆς σε οι τεῖται. παρητείτο. ή Γραφή, τὸν λέγοντα. Τις δείξει οὐχ ὑστερήσει. οὐ στερήσει. τους πορευομένους. τοῖς πορευομένοις. Ομοίως δὲ καὶ ὁ Ματθαῖος. περὶ αὐτοῦ οὕτω. ὑμῶν ὁ οὐράνιος. δώσει δίδωσι. Λουκᾶς ἑρμηνεύων τί έστι. τὸν αὐτὸν τόπον. πονηροὶ ὑπάρχοντες. πονηροί, ὄντες. ἀγαθά ὁ ἐξ οὐρανοῦ δίδωσι Πνεῦμα ἅγιον τοῖς πιστεύουσιν αὐτῷ. τὸ ἅγιον Πνεύμα. τοῦ. Πνεῦμα τὸ ἅγιον. τὸν ἐπουράνιον δός. ἐπου ράνιον ἐπιούσιον. κός. καὶ ὁ ἄρτος, νημένον. καθοδηγήσας ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου. ἢ καὶ ὁ καθοδηγ. γεν αυτούς, S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - Quis ostendit nobis bona “? id de Spiritu sancto lo- quitur, alibique ait: Dominus non retardabit bona eis qui ambulant in innocentia s. Itidemque Matthaeus de Patre sic ait: Si igitur vos cum sitis mali, nostis bona data dare filiis vestris; quanto magis Pater vester qui in cœlis est, dabit bona petentibus se “. Lucas vero idipsum enarrans, his verbis quidnam sint illa bona explicat: Si igitur vos cum sitis mali, nostis bona data dare filiis vestris, quanto magis Puter vester qui in calis est, dabit Spiritum sanctum petentibus se. Nisi enim Spiritus sanctus substan- tiæ illius esset qui solus bonus est, nunquam bo- nus vocatus fuisset, cum ipse Dominus prohibeat se vocari bonum, quatenus homo erat, dicens: Quid me dicis bonum? nemo bonus, nisi unus Deus 4. San- ctum autem Spiritum bonum vocare non recusat Scriptura, cum David dicat : Spiritus tuus bonus de- ducet me in terram rectam 47. Et iterum, cum Domi- nus de seipso ait : Ego sum panis vivus qui de cœlo descendi alibi Spiritum sanctum panem cœlestem appellat, dicens : Panem nostrum supersubstantialem da nobis hodie ". Docuit enim nos ut orando pe- teremus in praesenti sæculo, panem id est, faturum : cujus primitias in præsenti vita habemus, dum carnis Domini participes efficimur: ut ipse dixit ; Et panis quem ego dabo caro mea est pro mundi Nam caro Domini est Spiritus vivificans, quia er Spiritu vivificante concepta est. Nam quod natum est ex Spiritu Spiritus est ³¹. . - fuerit Israel in deserto: Et non dixeritis, ait, Ubi est Dominus, qui ascendere nos fecit de terra Ægypti, qui dur nobis fuit in deserto * ? Isaias dicit Spiritum sanctum ducem fuisse Israel in deserto: quem au- dire licet ita loquentem : Deduxit eos per abyssum quasi equum in deserto: et fatigati non sunt, et quasi 10. * Psal. IV, 6. Psal. LXXXIII, 15. * is Joan. vi, 51. * Matth. vi, 11. C Matth. vi, 11, Luc. x1, 43. Marc. x, 18. Psal. cxLil, Joan. vi, 52. Joan. nt, 6. as Jerem. II, 6. Editi vero et alii, Infra in Goble- riano et Felckm. deest et mox in iisdem, omissis quibusdam. Infra Seguer. et Lxx Interpret., Εditi et alii, Mox Seguerianus et Anglicanus, Editi vero et alii, Ibidem Seg., alii, Infra Gobler. et Felckm. 4, Ibidemque iidem cum Seg. recte. Editi vero et alii, Mox Goblerian. et Felckm. 1, Ibidem Seg., Paulo post Seguer. Basil. Gobler. Felckm. et 5, Editi vero et alii, Μox deest in editis et in quibusdam mss. Jegit Nannius. Editi vero et alii, Μox iidem, Infra idem cum Gobleriano et Felckm. 1, Paulo post Basiliens. Anglican. Felck. et 5, Infra iidem pro Mox quidam mss. cum editis, in aliis xat deest. Goblerian. et Felckm. 1, Seguer. vero, omissis mediis. 46. Et cum hæc David loquitur : Multi dicunt, A 16. Καὶ ὅτε λέγει Δαβίδ· Πολλοὶ λέγουσι, Τις 17. Et cum Jeremias de Deo dicat, quod ipse dux 17. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Ἱερεμίας περὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτι (34) Seg. Gobl. et Felckm. 1, Όταν λέγει ὁ Δαβίδ· D τοῦτο. Μox Seguer. Gobler. et Felckm. 1, παραι- (35) Sic Seg. Gobl. et Felckm. 1. Editi vero et (36) Sic Seguer. Gobler. et Felckm. 1, atque ita (37) Seguer. Anglic. Gobl. et Felckm. 1, ἐκλήθη (38) Ita Seguerianus, editi vero et alii, περὶ αὐτ (59) Basil. Anglican. Felckm. 2 et 5, διὰ τῆς σαρ (40) Seguerian. Goblerian. Felckm. 1 et 2, γεγε- (41) Felck. 2 et 5, ἐκ τῆς Αἰγύπτου. Ibidem Seg. (42) Goblerian. et Felckm. 2, ἐν τῇ ἐρήμῳ· "Ηγατ
PG 26:1014Καὶ ὁτὲ μὲν ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς λαλοῦσιν οἱ προφῆται, ὡς ὅταν ἐν Ψαλμοῖς λέγῃ ὁ Θεός· Ἅπαξ ὤμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύσομαι, τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου· καὶ πάλιν· Ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου· καὶ καθὼς ὁ Πέτρος εἴρηκε· Προφήτης οὖν ὑπάρχων ὁ Δαβὶδ, καὶ εἰδὼς, ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ Θεὸς, ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ καθίσαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ Υἱοῦ, ὡς ὅταν λέγῃ ὁ Ἡσαί̈ας· Τάδε λέγει Κύριος· Δι’ ὑμᾶς διαπαντὸς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι. Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ τὸ ὄνομά μου· ὅτι ἐγώ εἰμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ὡς ὅταν ὁ μὲν προφήτης Ἄγαβος λέγῃ· Τάδε λέγει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· Τὸν ἄνδρα, οὗ ἐστιν ἡ ζώνη αὕτη. Καὶ πάλιν ὁ Παῦλος πρὸς Τιμόθεον γράφει· Τὸ Πνεῦμα ῥητῶς λέγει, ὅτι ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως· καὶ πάλιν· Εἶπε τὸ Πνεῦμα τῷ Φιλίππῳ· Πρόσελθε καὶ κολλήθητι τῷ ἅρματι τούτῳ τοῦ Αἰθίοπος τοῦ εὐνούχου.
ἀβύσσου ὡς ἵππον διὰ τῆς ἐρήμου· καὶ οὐκ ἐκο- Α Εt πίασαν, καὶ ὡς κτήνη διὰ τοῦ πεδίου. Καὶ (43) κατέβη Πνεῦμα παρὰ Κυρίου, καὶ ὡδήγησεν αὐτ τούς. Πρὸς δὲ Κορινθίους γράφει ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Χριστὸς ἦν ὁ ὁδηγῶν· Ἐπινον γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Παῦλος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κεκλῆσθαι αὐτ τόν· 'Ο Θεός, φησὶν, ὁ ἀφορίσας με ἐκ κοιλίας μητρός μου, καὶ καλέσας διὰ τῆς χάριτος αὐτοῦ, ἀποκαλύψαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοὶ (44), ἵνα εὐαγγελίζωμαι αὐτὸν ἐν τοῖς ἔθνεσι. 'Ρωμαίους δὲ ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ κεκλῆσθαι λέγει γράφων πρὸς αὐτ τούς· Ἐν οἷς ἐστε καὶ ὑμεῖς κλητοί Ἰησοῦ Χρι- στοῦ. Τὸ δὲ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὸν Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν κεκληκέναι (45) εἴρηκεν εἰς τὸ τοῖς ἔθνε σιν εὐαγγελίσασθαι τὸν Χριστόν. Καὶ τό γε θαυμα- Β στὸν, τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος Παύλῳ ἐν τῷ ἱερῷ· Πο- ρεύου, ὅτι εἰς ἔθνη μακρὰν ἐξαποστέλλω σε· καὶ τοῦ Παύλου Γαλάταις γράφοντος, Παῦλος ἀπόστο λος οὐκ ἀπ' ἀνθρώπων, οὐδὲ δι' ἀνθρώπου, ἀλλὰ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ Θεοῦ Πατρὸς τοῦ ἐγεί ραντος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν· καὶ μετ' ὀλίγον (46) - Γνωρίζω δὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο, ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ ἄνθρωπον· οὐδὲ γὰρ ἐγὼ παρὰ ἀνθρώπου παρέλαβον (47) αὐτό, οὐδὲ ἐδιδάχθην ἀλλὰ δι' ἀποκαλύψεως Ἰησοῦ Χριστοῦ· τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀποστεῖλαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν φαίνεται, κηρύξαι τοῖς ἔθνεσι τὸν Χριστόν. λοῦσιν οἱ προφῆται, ὡς ὅταν ἐν Ψαλμοῖς λέγῃ ὁ Θεός· Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύ σομαι, τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου (49) · καὶ πάλιν· Ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου· καὶ καθὼς ὁ Πέτρος εἴρηκε · Προφή- της οὖν ὑπάρχων ὁ Δαβίδ, καὶ εἰδὼς, ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ Θεός, ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ καθίσαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα (50) ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ Υἱοῦ, ὡς ὅταν λέγῃ ὁ Ησαΐας· Τάδε λέγει Κύριος" Δι' ὑμᾶς διαπαντὸς (51) τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται͵ ἐν τοῖς ἔθνεσι. Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου. ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ τὸ ὄνομά μου· ὅτι ἐγώ είμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ γράφει ὁ Παῦλος λέγων. ὁ Παῦλος λέγει. ἐμοί. Ῥωμαίους ὑπό, Ρωμαίοις δὲ γράφων ὑπό. τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος. τοῦ Υἱοῦ εἰπόντος. τῷ Παύλῳ εἰς τὸ ἱερόν· Πορεύου, εἰς ἔθνη μα κρὰν ἐγὼ ἐξαποστέλλω. οὐδὲ δι' ἀνθρώ- που, ἀλλά, δι' ἀνθρώπων. μετ' ὀλίγον δέ φησιν ὁ αὐτός. καὶ μετ' ὀλίγα φήσαντος. τοῦτο παρέλαβον. του Πνεύματος. ὡς ὅτε ἐν Ψαλμοίς λέγει. ὡς ἐν Ψαλμοῖς λέγη. ὡς ὅταν ἐν Ψαλμοῖς λέγῃ. τίον μου, καὶ ὡς σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα. ἐπὶ τὸν θρόνον σου. ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. σου. Καθὼς ὁ Πέτρος εἶπεν, και. κατὰ σάρκα διὰ παντός. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. jumenta per campum. descendit Spiritus a Domino, et ductor eorum fuit ". Ad Corinthios vero Aposto- lus scribit, ducem fuisse Christum : Bibebant enim de spiritali consequente eos petra: petra autem erat Chri- stus s. Et cum dicat Paulus se a Deo vocatum esse: Deus, inquit, qui me segregavit ex utero matris meæ et vocavit per gratiam suam, ut revelaret Filium suum in me, ut evangelizarem illum in gentibus **. Roma- nis scribens, illos a Christo vocatos esse dicit : In quibus estis et vos vocati Jesu Christi & Spiritus au- tem sanctus Paulum et Barnabam se vocasse dixit, ut Christum in gentibus evangelizarent. Et quod mirabile est, cum Paulo Jesus in templo jubeat: Vade, quoniam ego in nationes longe mittam te : et Paulus ad Galatas scribat: Paulus apostolus non • ab hominibus, neque per hominem, sed per Jesum Christum et Deum Patrem, qui suscitavit eum a mor- G Isa. Lxui, 13, 14. 5+1 Cor. x, Act. XIII, 2. et Isa. LII, 5, 6. tuis : ac paulo post ipse : Notum autem vobis fa- cio, fratres, Evangelium hoc, quia non est secundum hominem: neque enim ego ab homine accepi illud, neque didici; sed per revelationem Jesu Christi Spiritus tamen sanctus Paulum et Barnabam mittere exhibetur *, ut Christum gentibus prædicarent. ; prophetæ ; ut in Psalmis ait Deus: Semel juravi in sancto meo, Si David mentiar, semen ejus in @ler- num manebit; et thronus ejus sicut sol in conspectu meo º¹ : et rursum : De fructu ventris tui ponam super sedem tuam ; et sicuti Petrus dixit : Propheta igitur cum esset David, et sciret quia jurejurando ju- rasset illi Deus, de fructu lumbi ejus, sedere Christum secundum carnem super thronum ejus : aliquando ex persona Filii; ut cum dicit Isaias: Hæc dicit Dominus Propter vos jugiter nomen meum blasphe- matur in gentibus. Propter hoc sciet populus meus nomen meum in die illa : quia ego sum, ipse qui lo- quor adsum ; quandoque autem ex persona Spiri- tus sancti (52), ut cum propheta quidem Agabus ait: Hæc dicit Spiritus sanctus: Virum cujus est zonu 6. Psal. LXXXVIII, 36-38. Psal., cxxxı, 11. Act. 11, 30. post Gobler. et Felckm. 1, Seg. omissis mediis. Ibid. Seg. et Felckm. 1, Basil. Anglie. et Felckm. 2,ut in textu. Seguer. Gobier. Felckm. et 2, Alii et editi, Ibidem Seguerianus solus, infra idem, et sic Græcus scripturæ textus. Editi et alii, Editi et alii, Μox deest in Segueriano. alii, et recte quidem, ut patet ex subsequentibus. Editi et alii, Infra Seguerianus, Goblerianus et Felckman. 1, Editi et cateri, Mox Gobl. et Felckm. 5, Alii et editi, Ibid. Seg., omisso tis, deest. glican. vero label, 18. Καὶ ὁτὲ μὲν ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς (48) λα 1. so ibid. 11. 18. Item aliquando ex persona Patris loquuntur 8. Galat. 1, 15, 16. σε Rom. 1, 6. * Act. xx1, 21. ss Galat (43) Καί deest in Seg. Gobl. et Felckm. 1. Paulo (44) Ita Seg. Gobl. et Felckm. 1. Editi et alii, ἐν (45) Goblerianus et Felckm. 1, κεκλημένον. Infra (46) Sic Goblerianus et Felckm. 2. Seg. vero, xa! (47) Gobler. et Felckm. 1, ἔλαβον. Editi vero et (48) Sic Seguerian. Goblerian. Felckm. 1, 2 et 5, (49) Anglicanus prosequitur versum psalmi, έναν- (50) Ita Seg. Gobl. Felckm. 1 et Anglic. In edi- (51) Διαπαντός deest in Gobl. et Felchm. 1. Απ-
Καὶ ὁ μὲν προφήτης Ἰεζεκιὴλ, αἰτιώμενος τὸν παλαιὸν λαὸν, ἔλεγε· Καὶ ἐλύπησάν με ἐν πᾶσι τούτοις, λέγει Κύριος. Ὁ δὲ Παῦλος γράφει τῷ νέῳ λαῷ· Καὶ μὴ λυπεῖτε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾧ ἐσφραγίσθητε εἰς ἡμέραν ἀπολυτρώσεως. Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ περὶ τῶν Ἰουδαίων λέγει· Καὶ παρώξυναν τὸν Θεὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ· ὁ δὲ Ἡσαί̈ας περὶ αὐτῶν· Αὐτοὶ δὲ ἠπείθησαν, καὶ παρώξυναν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ ἐστράφη αὐτοῖς εἰς ἔχθραν. Καὶ ὁ Στέφανος ἐν ταῖς Πράξεσι λέγει· Σκληροτράχηλοι καὶ ἀπερίτμητοι τῇ καρδίᾳ καὶ τοῖς ὠσὶν, ὑμεῖς ἀεὶ τῷ Πνεύματι τῷ ἁγίῳ ἀντιπίπτετε, ὡς οἱ πατέρες ὑμῶν. Καὶ ὅτε μὲν λέγει ὁ Παῦλος περὶ Πατρός· Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων; τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ὁμοίως λέγει· Ἀλλ’ ἀπελούσασθε, ἀλλ’ ἡγιάσθητε, ἀλλ’ ἐδικαιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Ὁ δὲ Κύριος τῷ Σατανᾷ λέγει περὶ ἑαυτοῦ· Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον, τὸν Θεόν σου· ὁ δὲ Πέτρος εἶπε πρὸς τὴν Σαπφείραν· Τί ὅτι συνεφωνήθη ὑμῖν πειράσαι τὸ Πνεῦμα Κυρίου;
ἀβύσσου ὡς ἵππον διὰ τῆς ἐρήμου· καὶ οὐκ ἐκο- Α Εt πίασαν, καὶ ὡς κτήνη διὰ τοῦ πεδίου. Καὶ (43) κατέβη Πνεῦμα παρὰ Κυρίου, καὶ ὡδήγησεν αὐτ τούς. Πρὸς δὲ Κορινθίους γράφει ὁ ᾿Απόστολος, ὅτι Χριστὸς ἦν ὁ ὁδηγῶν· Ἐπινον γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Παῦλος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κεκλῆσθαι αὐτ τόν· 'Ο Θεός, φησὶν, ὁ ἀφορίσας με ἐκ κοιλίας μητρός μου, καὶ καλέσας διὰ τῆς χάριτος αὐτοῦ, ἀποκαλύψαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοὶ (44), ἵνα εὐαγγελίζωμαι αὐτὸν ἐν τοῖς ἔθνεσι. 'Ρωμαίους δὲ ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ κεκλῆσθαι λέγει γράφων πρὸς αὐτ τούς· Ἐν οἷς ἐστε καὶ ὑμεῖς κλητοί Ἰησοῦ Χρι- στοῦ. Τὸ δὲ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὸν Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν κεκληκέναι (45) εἴρηκεν εἰς τὸ τοῖς ἔθνε σιν εὐαγγελίσασθαι τὸν Χριστόν. Καὶ τό γε θαυμα- Β στὸν, τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος Παύλῳ ἐν τῷ ἱερῷ· Πο- ρεύου, ὅτι εἰς ἔθνη μακρὰν ἐξαποστέλλω σε· καὶ τοῦ Παύλου Γαλάταις γράφοντος, Παῦλος ἀπόστο λος οὐκ ἀπ' ἀνθρώπων, οὐδὲ δι' ἀνθρώπου, ἀλλὰ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ Θεοῦ Πατρὸς τοῦ ἐγεί ραντος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν· καὶ μετ' ὀλίγον (46) - Γνωρίζω δὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο, ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ ἄνθρωπον· οὐδὲ γὰρ ἐγὼ παρὰ ἀνθρώπου παρέλαβον (47) αὐτό, οὐδὲ ἐδιδάχθην ἀλλὰ δι' ἀποκαλύψεως Ἰησοῦ Χριστοῦ· τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀποστεῖλαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν φαίνεται, κηρύξαι τοῖς ἔθνεσι τὸν Χριστόν. λοῦσιν οἱ προφῆται, ὡς ὅταν ἐν Ψαλμοῖς λέγῃ ὁ Θεός· Απαξ ώμοσα ἐν τῷ ἁγίῳ μου, Εἰ τῷ Δαβὶδ ψεύ σομαι, τὸ σπέρμα αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μενεῖ, καὶ ὁ θρόνος αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος ἐναντίον μου (49) · καὶ πάλιν· Ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου· καὶ καθὼς ὁ Πέτρος εἴρηκε · Προφή- της οὖν ὑπάρχων ὁ Δαβίδ, καὶ εἰδὼς, ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ Θεός, ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ καθίσαι τὸν Χριστὸν κατὰ σάρκα (50) ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ Υἱοῦ, ὡς ὅταν λέγῃ ὁ Ησαΐας· Τάδε λέγει Κύριος" Δι' ὑμᾶς διαπαντὸς (51) τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται͵ ἐν τοῖς ἔθνεσι. Διὰ τοῦτο γνώσεται ὁ λαός μου. ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ τὸ ὄνομά μου· ὅτι ἐγώ είμι, αὐτὸς ὁ λαλῶν πάρειμι· ὁτὲ δὲ ἐκ προσώπου τοῦ γράφει ὁ Παῦλος λέγων. ὁ Παῦλος λέγει. ἐμοί. Ῥωμαίους ὑπό, Ρωμαίοις δὲ γράφων ὑπό. τοῦ Ἰησοῦ εἰπόντος. τοῦ Υἱοῦ εἰπόντος. τῷ Παύλῳ εἰς τὸ ἱερόν· Πορεύου, εἰς ἔθνη μα κρὰν ἐγὼ ἐξαποστέλλω. οὐδὲ δι' ἀνθρώ- που, ἀλλά, δι' ἀνθρώπων. μετ' ὀλίγον δέ φησιν ὁ αὐτός. καὶ μετ' ὀλίγα φήσαντος. τοῦτο παρέλαβον. του Πνεύματος. ὡς ὅτε ἐν Ψαλμοίς λέγει. ὡς ἐν Ψαλμοῖς λέγη. ὡς ὅταν ἐν Ψαλμοῖς λέγῃ. τίον μου, καὶ ὡς σελήνη κατηρτισμένη εἰς τὸν αἰῶνα. ἐπὶ τὸν θρόνον σου. ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. σου. Καθὼς ὁ Πέτρος εἶπεν, και. κατὰ σάρκα διὰ παντός. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. jumenta per campum. descendit Spiritus a Domino, et ductor eorum fuit ". Ad Corinthios vero Aposto- lus scribit, ducem fuisse Christum : Bibebant enim de spiritali consequente eos petra: petra autem erat Chri- stus s. Et cum dicat Paulus se a Deo vocatum esse: Deus, inquit, qui me segregavit ex utero matris meæ et vocavit per gratiam suam, ut revelaret Filium suum in me, ut evangelizarem illum in gentibus **. Roma- nis scribens, illos a Christo vocatos esse dicit : In quibus estis et vos vocati Jesu Christi & Spiritus au- tem sanctus Paulum et Barnabam se vocasse dixit, ut Christum in gentibus evangelizarent. Et quod mirabile est, cum Paulo Jesus in templo jubeat: Vade, quoniam ego in nationes longe mittam te : et Paulus ad Galatas scribat: Paulus apostolus non • ab hominibus, neque per hominem, sed per Jesum Christum et Deum Patrem, qui suscitavit eum a mor- G Isa. Lxui, 13, 14. 5+1 Cor. x, Act. XIII, 2. et Isa. LII, 5, 6. tuis : ac paulo post ipse : Notum autem vobis fa- cio, fratres, Evangelium hoc, quia non est secundum hominem: neque enim ego ab homine accepi illud, neque didici; sed per revelationem Jesu Christi Spiritus tamen sanctus Paulum et Barnabam mittere exhibetur *, ut Christum gentibus prædicarent. ; prophetæ ; ut in Psalmis ait Deus: Semel juravi in sancto meo, Si David mentiar, semen ejus in @ler- num manebit; et thronus ejus sicut sol in conspectu meo º¹ : et rursum : De fructu ventris tui ponam super sedem tuam ; et sicuti Petrus dixit : Propheta igitur cum esset David, et sciret quia jurejurando ju- rasset illi Deus, de fructu lumbi ejus, sedere Christum secundum carnem super thronum ejus : aliquando ex persona Filii; ut cum dicit Isaias: Hæc dicit Dominus Propter vos jugiter nomen meum blasphe- matur in gentibus. Propter hoc sciet populus meus nomen meum in die illa : quia ego sum, ipse qui lo- quor adsum ; quandoque autem ex persona Spiri- tus sancti (52), ut cum propheta quidem Agabus ait: Hæc dicit Spiritus sanctus: Virum cujus est zonu 6. Psal. LXXXVIII, 36-38. Psal., cxxxı, 11. Act. 11, 30. post Gobler. et Felckm. 1, Seg. omissis mediis. Ibid. Seg. et Felckm. 1, Basil. Anglie. et Felckm. 2,ut in textu. Seguer. Gobier. Felckm. et 2, Alii et editi, Ibidem Seguerianus solus, infra idem, et sic Græcus scripturæ textus. Editi et alii, Editi et alii, Μox deest in Segueriano. alii, et recte quidem, ut patet ex subsequentibus. Editi et alii, Infra Seguerianus, Goblerianus et Felckman. 1, Editi et cateri, Mox Gobl. et Felckm. 5, Alii et editi, Ibid. Seg., omisso tis, deest. glican. vero label, 18. Καὶ ὁτὲ μὲν ἐκ προσώπου τοῦ Πατρὸς (48) λα 1. so ibid. 11. 18. Item aliquando ex persona Patris loquuntur 8. Galat. 1, 15, 16. σε Rom. 1, 6. * Act. xx1, 21. ss Galat (43) Καί deest in Seg. Gobl. et Felckm. 1. Paulo (44) Ita Seg. Gobl. et Felckm. 1. Editi et alii, ἐν (45) Goblerianus et Felckm. 1, κεκλημένον. Infra (46) Sic Goblerianus et Felckm. 2. Seg. vero, xa! (47) Gobler. et Felckm. 1, ἔλαβον. Editi vero et (48) Sic Seguerian. Goblerian. Felckm. 1, 2 et 5, (49) Anglicanus prosequitur versum psalmi, έναν- (50) Ita Seg. Gobl. Felckm. 1 et Anglic. In edi- (51) Διαπαντός deest in Gobl. et Felchm. 1. Απ-
PG 26:1016Καὶ ὁ Θεὸς μέν ἐστιν ὁ περιέχων καὶ πληρῶν τὰ πάντα, ὡς καὶ διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου λέγει· Τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος· Ὁμοίως καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ γράφει ὁ Παῦλος. Ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματός φησιν ὁ Δαβίδ· Ποῦ πορευθῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός σου, καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου ποῦ φύγω; Τὸ δὲ εἰπεῖν αὐτόν· Ποῦ πορευθῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός σου; ἔδειξεν ἡμῖν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ τὰ πάντα πληροῦν· Καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου ποῦ φύγω; Ἐὰν ἀναβῶ εἰς τὸν οὐρανὸν, σὺ ἐκεῖ εἶ· ἐὰν καταβῶ εἰς τὸν ᾅδην, πάρει. Τίς δὲ παραγέγονεν εἰς τὸν ᾅδην εἰ μὴ ὁ Υἱὸς ὁ ἐκ νεκρῶν ἀναστάς; καὶ ὅτε μὲν λέγει ὁ Στέφανος ἐν ταῖς Πράξεσιν· Ὁ Θεὸς τῆς δόξης ὤφθη τῷ πατρὶ ἡμῶν Ἀβραάμ· τὰ αὐτὰ καὶ περὶ Υἱοῦ ὁ Παῦλος λέγει· Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Δαβὶδ λέγει· Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Μία γὰρ δόξα Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος· Τὴν δόξαν μου, φησὶν ἡ Γραφὴ, ἑτέρῳ οὐ δώσω·
ἁγίου Πνεύματος (52), ὡς ὅταν ὁ μὲν προφήτης "Αγα 6ος λέγῃ· Τάδε λέγει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Τον ἄνδρα, οὗ ἐστιν ἡ ζώνη αὕτη. Καὶ πάλιν ὁ Παῦ λος πρὸς Τιμόθεον γράφει· Τὸ Πνεῦμα (53) ῥητῶς λέγει, ὅτι ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονται τινες τῆς πίστεως· καὶ πάλιν· Εἶπε τὸ Πνεῦμα τῷ (54) Φιλίππῳ· Πρόσελθε και κολλήθητι τῷ Ει ἅρματι τούτῳ τοῦ Αἰθίοπος τοῦ εὐνούχου. Καὶ ὁ μὲν προφήτης Ἰεζεκιήλ, αιτιώμενος τὸν παλαιὸν λαόν, ἔλεγε· Καὶ ἐλύπησαν με ἐν πᾶσι τού τοις, λέγει Κύριος. Ο δὲ Παῦλος γράφει τῷ νέῳ λαῷ· Καὶ μὴ λυπεῖτε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾧ ἐσφραγίσθητε εἰς ἡμέραν ἀπολυτρών σεως (56). Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ περὶ τῶν Ἰουδαίων λέγει· Καὶ παρώξυναν τὸν Θεὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ· ὁ Β δὲ Ἡσαΐας περὶ αὐτῶν· Αὐτοὶ δὲ ἠπείθησαν, καὶ παρώξυναν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ ἐστράφη (57) αὐτοῖς εἰς ἔχθραν. Καὶ ὁ Στέφανος ἐν ταῖς Πρά ξεσι λέγει· Σκληροτράχηλοι καὶ ἀπερίτμητοι τῇ καρδίᾳ καὶ τοῖς ὠσὶν, ὑμεῖς ἀεὶ τῷ Πνεύματι το ἁγίῳ ἀντιπίπτετε, ὡς οἱ πατέρες ὑμῶν. Καὶ ὅτε μὲν λέγει ὁ Παῦλος περὶ Πατρός· Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων; τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος (58) ὁμοίως λέγει· Αλλ' ἀπελεύσασθε, ἀλλ' ἡγιάσθητε, ἀλλ' ἐδι- καιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἐν τῷ Πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Ὁ δὲ Κύριος τῷ Σατανᾷ λέγει περὶ ἑαυτοῦ· Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον, τὸν Θεόν σου· ὁ δὲ Πέτρος εἶπε πρὸς τὴν Σαπφείραν· Τι ὅτι συνεφωνήθη ὑμῖν πειράσαι τὸ Πνεῦμα Κυρίου (59); τὰ πάντα, ὡς καὶ διὰ τοῦ Ἡσαΐου λέγει· Τὸν οὐρα τὸν καὶ τὴν γῆν ἐγὼ πληρῶ, λέγει Κύριος Ομοίως καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ γράφει (60) ὁ Παῦλος. Ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα. Τὰ δὲ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματός φησιν ὁ Δαβίδ (61)· Ποῦ πορευθῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός σου, καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου που φύγω; Τὸ δὲ εἰπεῖν αὐτόν· Ποῦ πορευθῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός σου; ἔδειξεν ἡμῖν καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα εἶναι τὸ σα το το θέῳ· Τὸ δὲ Πνεῦμα. Τὸ δὲ Πνεῦμα. Το Πνεῦμα. πάλιν δὲ εἶπε τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τῷ. καὶ πάλιν, εἶπε δὲ τὸ Πνεῦμα τῷ. Μοχ τῷ άρματι τούτῳ, τούτῳ πάλαι. ἐν πᾶσι, ἐν ἅπασι. και μή μὴ λυπῆτε. καὶ Δαβὶδ περὶ Ἰουδαίων λέγει· Παρ- ώξυναν. ἐπεστράφη. Καὶ Στέφανος ἐν ταῖς Πράξεσι. Σκληροτράχηλοι. Μο ταῖς καρδίαις, καρδίᾳ. τὰ αὐτὰ καὶ περὶ τοῦ Πνεύματος. ἡγιάσθητε, ἀλλ' ἐδικαιώ θητε, Θεοῦ ἡμῶν. Θεοῦ ὑμῶν. Ὁ δέ. τὸ ἅγιον Κυρίου, καὶ Θεός. διὰ τοῦ Ἡσαΐου. διὰ τοῦ προφήτου. πάντων ρευθῶ ἀπὸ τοῦ Πνεύματός σου; Εδίδαξεν ἡμᾶς καὶ τὸ ἅγιον, ἐδίδαξεν ἡμᾶς. S. ATHANASIJ OPP PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. hac s. Et rursum Paulus ad Timotheum scribit : A Spiritus autem manifeste dicit, quia in novissimis temporibus discedent quidam a fide". Et iterum : Dixit autem Spiritus Philippo: Accede et adjunge te ad currum istum Æthiopis eunuchi *¸ Et propheta quidem Ezechiel veterem populum accusans, aie- bat: Et in omnibus his dolore affecerunt me, dicit Do- minus s. Paulus vero scribit ad novum populum : nolite contristare Spiritum sanctum Dei in quo signati estis, in ḍiem redemptionis ". Et David quidem de (55) Judais dicit : Et exacerbaverunt Deum in deserto 10. Isaias vero de iisdem : Ipsi autem increduli fuerunt el exacerbaverunt Spiritum sanctum, et conversus est eis in inimicitiam 11. Stephanus vero in Actibus ait : Dura cervice, et incircumcisis cordibus et auribus, vos semper Spiritui sancto resistitis, sicut patres ve- stri”. Ac cum de Patre quidem dicat Paulus: Deus qui justificat, quis est qui condemnet ? eadem et de Filio et de Spiritu sancto ait: Sed abluti estis, sed sanctificati estis, sed justificati estis, in nomine Do- mini nostri Jesu Christi, et in Spiritu Dei nostri™. Dominus vero Satanæ ait de seipso : Non tentabis Dominum Deum tuum ". Petrus autem ad Sapphiram ait : Quid utique convenit vobis tentare Sviritum Do- mini "* ? omnia, ut per Isaiam dicit : Cœlum et terram ego impleo, dicit Dominus ". Itidem de Filio ait Paulus: Qui descendit, ipse est et qui ascendit super omnes cœlos, ut impleret omnia 78. Hæc ipsa autem de Spi- ritu sancto David loquitur : Quo ibo a Spiritu luo, et quo a facie tua fugiam *? Cum vero ait: Quo ibo a Spiritu tuo? palam nobis facit, Spiritum quoque sanctum esse qui omnia implet. Et quo a facie tua fugiam ? Si ascendero in cœlum, tu illic es ; si descen- dcro in infernum, ades 30. Quis autem inferos adiit, Act. xxi, 11. | Tim. IV, 1. • Act. viii, 29. Ezech, xvΙ, 42. Ephes. IV, 30. Psal. LXXVII, 40. Isa. Laur, 10. *s Act. vi, 51. Rom. vult, 33. Cor. vi, 11. Matth. 1, 7. Act. v, 9. Jerem. xxı, 24. Ephes. IV, 10. Psal. cxxxvii, 7. so ibid. 8. Seg. itidem, teri et editi. Editi, omisso sic habent, Seguer. solus, et ita Græcus Scri- pturæ textus. In aliis, deest. Μox alii, alii, Paulo post ante deest in Seg. Ibidem Felckm. 5, editis, sed babentur in maxima parte manuscripto- rum. Ibidem, Sic Gobl. et Felekm. 4. editi, Ibidem Gobier. et Felckm. 1, Seguerianus, et sic codex Alexan D drinus Bibliothecæ Regiæ Anglican. Omnes alii, th Nannius recte. Editi vero et alii, Infra Seguerianus et Græcus Scri- pluræ festus post addunt, quæ in editis desunt. Paulo post Seguer. et Græcus Scripturæ textus, Editi vero et alii, Μox Seguer. Goblerian. et Felckm. 1, Editi vero et alii, bus mss. deest, sed habetur in Seg. et in Græco Scripturæ textu. omissis mediis. Ibidem Gobler. et Feltm. habent etiam, 19. Εt Deus quidem est qui continet et implet C 19. Καὶ 5 Θεὸς μὲν ἐστιν ὁ περιέχων καὶ πληρῶν (52) Vide Epist. 1, ad Serap., n. 6. (53) Goll. et Felckm. 4, αὕτη. Καὶ Παῦλος Τιμο (54) Sic Gobl. et Felckm. 1 recte. Seguer., Και (55) Ita Seguerian. et Anglicanus. Editi vero, τὸν (56) Hc, εἰς ἡμέραν ἀπολυτρώσεως desunt in (37) Seguerianus solus εστράφη cum Lxx. Alii et (58) Sic Seguer. Gobler. Felckm. 1, et ita legit (59) Seguer. Gobler. et Felckm. primus, Πνεῦμα (60) Seguer., λέγει. Μox in editis et in compluri- (61) Seguer. Δαβὶδ λέγει. Idem ibidem, Που που
PG 26:1019οὐ γάρ ἐστι δεύτερος Θεὸς ὁ Υἱὸς, ἀλλὰ Λόγος τοῦ ἑνὸς καὶ μόνου Θεοῦ, θεολογούμενος ἐν Πατρὶ, ὡς καὶ ὁ Πατὴρ ἐν Υἱῷ θεολογεῖται· καθὼς καὶ Ἡσαί̈ας λέγει θεολογῶν Υἱὸν σὺν Πατρί· Καὶ προσκυνήσουσί σοι καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ ὁ Θεός ἐστι, καὶ πλὴν σοῦ Θεὸς οὐκ ἔστι. Σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ᾔδειμεν, Θεὸς τοῦ Ἰσραὴλ Σωτήρ. Αἰσχυνθήσονται καὶ ἐντραπήσονται πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ. Ἀντίκεινται δὲ αὐτῷ οἱ μὴ ὁμολογοῦντες αὐτὸν καὶ τὸ Πνεῦμα αὐτοῦ τῆς αὐτῆς τῷ Πατρὶ οὐσίας, καὶ πλὴν αὐτοῦ μὴ εἶναι Θεὸν, καὶ οἱ τὸ πάθος αὐτοῦ καὶ τὴν πτωχείαν ἐπαισχυνόμενοι. Οὐδεὶς γὰρ δύναται γνῶναι Θεὸν, ἐὰν μὴ τὸν σταυρωθέντα καὶ ἐκ νεκρῶν ἀναστάντα ὁμολογήσῃ σὺν τῷ ἀποστόλῳ Θωμᾷ Κύριον καὶ Θεὸν τὸν λέγοντα τοῖς ἀποστόλοις αὐτοῦ· Εἰ γὰρ ἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν Πατέρα μου ἐγνώκειτε ἂν, καὶ ἀπάρτι γινώσκετε αὐτὸν, καὶ ἑωράκατε αὐτόν. Λέγει αὐτῷ Φίλιππος· Κύριε, δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· Τοσοῦτον χρόνον μεθ’ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με; Φίλιππε, ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα μου. Καὶ πῶς σὺ λέγεις· Δεῖξον ἡμῖν τὸν Πατέρα;
τὰ δαιμόνια. "Οτε γὰρ ἡ Γραφὴ τὸν Χριστὸν βραχίονα ὀνομάζει τοῦ Πατρὸς, τὸ ἅγιον Πνεῦμα δάχτυ λον Θεοῦ καλεῖ · καὶ ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον ὀνομάζει, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐμφύσημα τοῦ Θεοῦ λέγει. Β διδῷ τὴν βασιλείαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, ὅταν κατ- αργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ πᾶσαν (70) ἐξουσίαν καὶ δύναμιν. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἔσχατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. 'Οταν δὲ εἴπῃ, ὅτι Πάντα ὑποτέτακται, δῆλον, ὅτι ἐκτὸς τοῦ ὑποτάξαντος αὐτῷ τὰ πάντα. Ὅταν δὲ ὑπο- ταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑπο- ταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα, ἵνα τ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Περὶ τῆς ὑποταγῆς τοῦ κόσμου λέγει τῆς ἐν σαρκὶ αὐτοῦ ὑποτεταγμένης (71). Περὶ γὰρ τῆς βασιλείας αὐτοῦ τῆς θεϊκῆς Δανιὴλ ἐξέφρασε λέγων· Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Καθὼς καὶ ὁ Λουκᾶς λέγει τὸν ἄγγελον Γαβριήλ είρηκέναι πρὸς τὴν Παρθένον (72) περὶ τοῦ Κυρίου· Καὶ βασιλεύσει, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Ὁ δὲ 'Από στολος λέγει τέλος ἔχειν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν, φησίν, ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς (75) ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ομοίως δὲ καὶ ὁ Δαβίδ · Εἶπε, φησὶν, ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου• Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου υποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Τὸ λέγει, οὖν αὐτὸν, κάθου, ἀρχὴν σημαίνει· καὶ τὸ λέγειν, ἕως τεθῶσιν (74) οἱ ἐχθροί σου, τέλος δείκνυσιν. Ὅταν δὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα (75) · ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Τοῦτο δέ ἐστιν, ὅταν φησὶν ὑποταγῶμεν οἱ πάντες τῷ Υἱῷ, εὑρεθῶμεν αὐτοῦ μέλη, καὶ γενώμεθα αὐτῷ εἰς υἱοὺς Θεοῦ. Ὑμεῖς γὰρ, φησὶν, εἰς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ· τότε δὲ αὐτὸς ὑποταγήσεται ἀνθ' ἡμῶν (76) τῷ Πατρί, ὡς κεφαλὴ ὑπὲρ τῶν ἰδίων μελῶν. Τῶν γὰρ μελῶν αὐτοῦ μηδέπω ὑποταγέντων πάντων, αὐτὸς, ἡ κεφαλὴ αὐτῶν, οὔπω ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ, ἀνα μένων τὰ ἴδια μέλη. Εἰ δὲ ἦν εἷς τῶν ὑποτεταγμέ νων (77), ἐξ ἀρχῆς ἂν ὑπετάσσετο τῷ Πατρὶ, καὶ οὐκ ἐπὶ τοῦ τέλους τοῦτο ἐποίει. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν βάλλω. τον Υιόν. του Πατρὸς, τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα δάκτυλον Θεοῦ. Ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον, τὸ δὲ Πνεῦμα ἅγιον ἐμφύσημα. ἀσυστάτως Καὶ πάλιν ὅταν λέγῃ· '0. Καὶ πάλιν λέγει. παραδιδῷ, παραδῷ. πᾶσαν πάντας, ἐξέφρασε. έφρασε. καὶ ὁ ἄγγελος φτ, ει τῇ Παρθένῳ. πρὸς τὴν Θεοτόκον καὶ Παρθένον. εἰς τοὺς αἰῶνας. τους. ἄχρις οὗ θῇ τούς. θῶσιν. ὅταν. ὅτε. αὐτός τα ἐν πᾶσι, τοῦτο βούλεται ( θέλει ) εἰπεῖν, ὅταν. φησί καὶ γενώμεθα ἐν αὐτῷ. Τῶν γὰρ μελῶν ὑπο- τασσομένων. συνεποίει. ΜΟΣ οἱ ἐν αὐτῷ. σὺν αὐτῷ. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA, - num Deo et Patri, cum evacuaverit omnem princi- palum et potestatem et virtutem. Oportet enim illum regnare, donec ponat omnes inimicos sub pedibus ejus. Novissima autem inimica destruetur mors : om- nia enim subjecit sub pedibus ejus. Cum autem dicat, Omnia subjecta sunt ei, sine dubio præter eum qui subjecit ei omnia. Cum autem subjecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei, qui sub- jecit sibi omnia, ut sit Deus omnia in omnibus ºº. Hoc de subjectione mundi ait, quæ in carne ejus subjicitur. Nam de regno ejus divino Daniel his verbis locutus est: Et regni ejus non erit finis". Quemadmodum Lucas ait, angelum Gabriel ad Vir- ginem de Domino locutum fuisse : Et regnabit, in- quit, in æternum, et regni ejus non erit finis ". Apo- stolus vero ait, regnum ejus finem habiturum. Opor- tet enim illum regnare, inquit, donec ponat inimicos sub pedibus ejus. Similiter et David: Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam ini- micos tuos scabellum pedum tuorum ". Quod igitur dicit, sede, initium significat : et quod ait, donec ponantur inimici tui, fiuem indicat. Cum autem sub- jecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei qui subjecit sibi omnia : ut sit Deus om- nia in omnibus: id est, cum omnes Filio subjecti, ejusque membra reperti, ac in illo filii Dei effecti fuerimus, vos enim, inquit, unum estis in Christo Jesu "; tunc ipse pro nobis Patri subjicietur, ut ca- put pro suis membris. Quandiu enim omnia ejus uembra subjecta non fuere, tandiu ipse qui est caput eorum, Patri subjeclus non erat, dum propria mem- bra exspectaret. Si vero unus fuisset ex subjectis, ab initio Patri subjectus fuisset, et non in Gine. Nos enim sumus qui in eo Patri subjicimur : et nos su- mus qui in eo regnamus, donec ponantur inimici nostri sub pedibus nostris. Nam propter inimicos nostros Dominus cœlorum in similitudinem nostrum factus est accepitque humanum illud solium David patris sui, secundum carnem, ut reædificaret et re- C os Psal. cix, 4. * Galat. 111, 28. I Cor. xv, 24-28. • Dan. 111, 100. es Luc. 1, 33. Μox Felckm. 2, Ibidem editi, Har, tposita, ex Seguer. Goblerian. et Felckm. emendavimus. Mox editi, Sed rectius Seguerian., flidem omnes manuscripti, præter Fel. tertium, qui cum editis habet tus. In editis vero, deest, et similiter infra, quæ vox legitur in Segueriano, Gobleriano et Felckin. 1. pars manuscriptorum, Editi vero, Ibidem Seguerian., Infra idem, Anglicanus vero, Μos multi manuscr., Editi vero, Paulo post, deest in editis, sed legitur in om- nibus pene mss. Seguer., Ibidem in Gobler. et Felckm. 1, deest. Mox Seg. Gobler. jet Felckm. 1, desunt in Seguerian. Goblerian. et Felckm. 1. Infra duo postrenui, iidem cum Segueriano, Editi, 20. Ac rursum Apostolus ait : Cum tradiderit reg- A 20. Καὶ πάλιν λέγει ὁ Ἀπόστολος • "Οταν παρα- (70) Sic Seguerianus et Græcus Scripturæ tex- (71) Seguerianus, ὑποτασσομένης. Infra maxima (72) Goblerianus et Feickmanni primus, καθὼς (75) Seguerianus, φησίν, ἄχρις οὗ ἂν θῇ πάντας (74) Ita Seguerianus. Editi vero, καὶ ἕως ἂν τε- (75) Seguer. Gobler. et Felckm. 1, αὐτῷ τὰ πάν (76) Ανθ᾿ ἡμῶν deest in Felckm. 2. Infra hac, (77) Seguerian. Goblerian. et Felckman. 1,
Οὐ πιστεύεις, ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι; Τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λαλῶ, οὐκ ἀπ’ ἐμαυτοῦ λαλῶ. Ὁ δὲ Πατήρ μου ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. Πιστεύετέ μοι, ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ Πατρί μου, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστιν. Εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετέ μοι. Ἔργον δὲ ἦν τοῦ Θεοῦ Πατρὸς τὸ ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια· ἐν Πνεύματι δὲ ἁγίῳ εἶπεν ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια· Εἰ δὲ ἐγὼ, φησὶν, ἐν Πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια· Περὶ οὗ ὁ Λουκᾶς φησιν· Εἰ δὲ ἐγὼ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια. Ὅτε γὰρ ἡ Γραφὴ τὸν Χριστὸν βραχίονα ὀνομάζει τοῦ Πατρὸς, τὸ ἅγιον Πνεῦμα δάκτυλον Θεοῦ καλεῖ· καὶ ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον ὀνομάζει, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐμφύσημα τοῦ Θεοῦ λέγει. Καὶ πάλιν λέγει ὁ Ἀπόστολος· Ὅταν παραδιδῷ τὴν βασιλείαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ, ὅταν καταργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ πᾶσαν ἐξουσίαν καὶ δύναμιν. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἔσχατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ὅταν δὲ εἴπῃ, ὅτι Πάντα ὑποτέτακται, δῆλον, ὅτι ἐκτὸς τοῦ ὑποτάξαντος αὐτῷ τὰ πάντα.
τὰ δαιμόνια. "Οτε γὰρ ἡ Γραφὴ τὸν Χριστὸν βραχίονα ὀνομάζει τοῦ Πατρὸς, τὸ ἅγιον Πνεῦμα δάχτυ λον Θεοῦ καλεῖ · καὶ ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον ὀνομάζει, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐμφύσημα τοῦ Θεοῦ λέγει. Β διδῷ τὴν βασιλείαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, ὅταν κατ- αργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ πᾶσαν (70) ἐξουσίαν καὶ δύναμιν. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἔσχατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. 'Οταν δὲ εἴπῃ, ὅτι Πάντα ὑποτέτακται, δῆλον, ὅτι ἐκτὸς τοῦ ὑποτάξαντος αὐτῷ τὰ πάντα. Ὅταν δὲ ὑπο- ταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑπο- ταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα, ἵνα τ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Περὶ τῆς ὑποταγῆς τοῦ κόσμου λέγει τῆς ἐν σαρκὶ αὐτοῦ ὑποτεταγμένης (71). Περὶ γὰρ τῆς βασιλείας αὐτοῦ τῆς θεϊκῆς Δανιὴλ ἐξέφρασε λέγων· Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Καθὼς καὶ ὁ Λουκᾶς λέγει τὸν ἄγγελον Γαβριήλ είρηκέναι πρὸς τὴν Παρθένον (72) περὶ τοῦ Κυρίου· Καὶ βασιλεύσει, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Ὁ δὲ 'Από στολος λέγει τέλος ἔχειν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν, φησίν, ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς (75) ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ομοίως δὲ καὶ ὁ Δαβίδ · Εἶπε, φησὶν, ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου• Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου υποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Τὸ λέγει, οὖν αὐτὸν, κάθου, ἀρχὴν σημαίνει· καὶ τὸ λέγειν, ἕως τεθῶσιν (74) οἱ ἐχθροί σου, τέλος δείκνυσιν. Ὅταν δὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα (75) · ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Τοῦτο δέ ἐστιν, ὅταν φησὶν ὑποταγῶμεν οἱ πάντες τῷ Υἱῷ, εὑρεθῶμεν αὐτοῦ μέλη, καὶ γενώμεθα αὐτῷ εἰς υἱοὺς Θεοῦ. Ὑμεῖς γὰρ, φησὶν, εἰς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ· τότε δὲ αὐτὸς ὑποταγήσεται ἀνθ' ἡμῶν (76) τῷ Πατρί, ὡς κεφαλὴ ὑπὲρ τῶν ἰδίων μελῶν. Τῶν γὰρ μελῶν αὐτοῦ μηδέπω ὑποταγέντων πάντων, αὐτὸς, ἡ κεφαλὴ αὐτῶν, οὔπω ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ, ἀνα μένων τὰ ἴδια μέλη. Εἰ δὲ ἦν εἷς τῶν ὑποτεταγμέ νων (77), ἐξ ἀρχῆς ἂν ὑπετάσσετο τῷ Πατρὶ, καὶ οὐκ ἐπὶ τοῦ τέλους τοῦτο ἐποίει. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν βάλλω. τον Υιόν. του Πατρὸς, τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα δάκτυλον Θεοῦ. Ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον, τὸ δὲ Πνεῦμα ἅγιον ἐμφύσημα. ἀσυστάτως Καὶ πάλιν ὅταν λέγῃ· '0. Καὶ πάλιν λέγει. παραδιδῷ, παραδῷ. πᾶσαν πάντας, ἐξέφρασε. έφρασε. καὶ ὁ ἄγγελος φτ, ει τῇ Παρθένῳ. πρὸς τὴν Θεοτόκον καὶ Παρθένον. εἰς τοὺς αἰῶνας. τους. ἄχρις οὗ θῇ τούς. θῶσιν. ὅταν. ὅτε. αὐτός τα ἐν πᾶσι, τοῦτο βούλεται ( θέλει ) εἰπεῖν, ὅταν. φησί καὶ γενώμεθα ἐν αὐτῷ. Τῶν γὰρ μελῶν ὑπο- τασσομένων. συνεποίει. ΜΟΣ οἱ ἐν αὐτῷ. σὺν αὐτῷ. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA, - num Deo et Patri, cum evacuaverit omnem princi- palum et potestatem et virtutem. Oportet enim illum regnare, donec ponat omnes inimicos sub pedibus ejus. Novissima autem inimica destruetur mors : om- nia enim subjecit sub pedibus ejus. Cum autem dicat, Omnia subjecta sunt ei, sine dubio præter eum qui subjecit ei omnia. Cum autem subjecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei, qui sub- jecit sibi omnia, ut sit Deus omnia in omnibus ºº. Hoc de subjectione mundi ait, quæ in carne ejus subjicitur. Nam de regno ejus divino Daniel his verbis locutus est: Et regni ejus non erit finis". Quemadmodum Lucas ait, angelum Gabriel ad Vir- ginem de Domino locutum fuisse : Et regnabit, in- quit, in æternum, et regni ejus non erit finis ". Apo- stolus vero ait, regnum ejus finem habiturum. Opor- tet enim illum regnare, inquit, donec ponat inimicos sub pedibus ejus. Similiter et David: Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam ini- micos tuos scabellum pedum tuorum ". Quod igitur dicit, sede, initium significat : et quod ait, donec ponantur inimici tui, fiuem indicat. Cum autem sub- jecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei qui subjecit sibi omnia : ut sit Deus om- nia in omnibus: id est, cum omnes Filio subjecti, ejusque membra reperti, ac in illo filii Dei effecti fuerimus, vos enim, inquit, unum estis in Christo Jesu "; tunc ipse pro nobis Patri subjicietur, ut ca- put pro suis membris. Quandiu enim omnia ejus uembra subjecta non fuere, tandiu ipse qui est caput eorum, Patri subjeclus non erat, dum propria mem- bra exspectaret. Si vero unus fuisset ex subjectis, ab initio Patri subjectus fuisset, et non in Gine. Nos enim sumus qui in eo Patri subjicimur : et nos su- mus qui in eo regnamus, donec ponantur inimici nostri sub pedibus nostris. Nam propter inimicos nostros Dominus cœlorum in similitudinem nostrum factus est accepitque humanum illud solium David patris sui, secundum carnem, ut reædificaret et re- C os Psal. cix, 4. * Galat. 111, 28. I Cor. xv, 24-28. • Dan. 111, 100. es Luc. 1, 33. Μox Felckm. 2, Ibidem editi, Har, tposita, ex Seguer. Goblerian. et Felckm. emendavimus. Mox editi, Sed rectius Seguerian., flidem omnes manuscripti, præter Fel. tertium, qui cum editis habet tus. In editis vero, deest, et similiter infra, quæ vox legitur in Segueriano, Gobleriano et Felckin. 1. pars manuscriptorum, Editi vero, Ibidem Seguerian., Infra idem, Anglicanus vero, Μos multi manuscr., Editi vero, Paulo post, deest in editis, sed legitur in om- nibus pene mss. Seguer., Ibidem in Gobler. et Felckm. 1, deest. Mox Seg. Gobler. jet Felckm. 1, desunt in Seguerian. Goblerian. et Felckm. 1. Infra duo postrenui, iidem cum Segueriano, Editi, 20. Ac rursum Apostolus ait : Cum tradiderit reg- A 20. Καὶ πάλιν λέγει ὁ Ἀπόστολος • "Οταν παρα- (70) Sic Seguerianus et Græcus Scripturæ tex- (71) Seguerianus, ὑποτασσομένης. Infra maxima (72) Goblerianus et Feickmanni primus, καθὼς (75) Seguerianus, φησίν, ἄχρις οὗ ἂν θῇ πάντας (74) Ita Seguerianus. Editi vero, καὶ ἕως ἂν τε- (75) Seguer. Gobler. et Felckm. 1, αὐτῷ τὰ πάν (76) Ανθ᾿ ἡμῶν deest in Felckm. 2. Infra hac, (77) Seguerian. Goblerian. et Felckman. 1,
Ὅταν δὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα, ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Περὶ τῆς ὑποταγῆς τοῦ κόσμου λέγει τῆς ἐν σαρκὶ αὐτοῦ ὑποτεταγμένης. Περὶ γὰρ τῆς βασιλείας αὐτοῦ τῆς θεϊκῆς Δανιὴλ ἐξέφρασε λέγων· Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Καθὼς καὶ ὁ Λουκᾶς λέγει τὸν ἄγγελον Γαβριὴλ εἰρηκέναι πρὸς τὴν Παρθένον περὶ τοῦ Κυρίου· Καὶ βασιλεύσει, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Ὁ δὲ Ἀπόστολος λέγει τέλος ἔχειν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν, φησὶν, ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ὁμοίως δὲ καὶ ὁ Δαβίδ· Εἶπε, φησὶν, ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Τὸ λέγειν οὖν αὐτὸν, κάθου, ἀρχὴν σημαίνει· καὶ τὸ λέγειν, ἕως τεθῶσιν οἱ ἐχθροί σου, τέλος δείκνυσιν. Ὅταν δὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα· ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Τοῦτο δέ ἐστιν, ὅταν φησὶν ὑποταγῶμεν οἱ πάντες τῷ Υἱῷ, εὑρεθῶμεν αὐτοῦ μέλη, καὶ γενώμεθα αὐτῷ εἰς υἱοὺς Θεοῦ.
τὰ δαιμόνια. "Οτε γὰρ ἡ Γραφὴ τὸν Χριστὸν βραχίονα ὀνομάζει τοῦ Πατρὸς, τὸ ἅγιον Πνεῦμα δάχτυ λον Θεοῦ καλεῖ · καὶ ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον ὀνομάζει, τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐμφύσημα τοῦ Θεοῦ λέγει. Β διδῷ τὴν βασιλείαν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, ὅταν κατ- αργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ πᾶσαν (70) ἐξουσίαν καὶ δύναμιν. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἔσχατος ἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· πάντα γὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. 'Οταν δὲ εἴπῃ, ὅτι Πάντα ὑποτέτακται, δῆλον, ὅτι ἐκτὸς τοῦ ὑποτάξαντος αὐτῷ τὰ πάντα. Ὅταν δὲ ὑπο- ταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑπο- ταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα, ἵνα τ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Περὶ τῆς ὑποταγῆς τοῦ κόσμου λέγει τῆς ἐν σαρκὶ αὐτοῦ ὑποτεταγμένης (71). Περὶ γὰρ τῆς βασιλείας αὐτοῦ τῆς θεϊκῆς Δανιὴλ ἐξέφρασε λέγων· Καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Καθὼς καὶ ὁ Λουκᾶς λέγει τὸν ἄγγελον Γαβριήλ είρηκέναι πρὸς τὴν Παρθένον (72) περὶ τοῦ Κυρίου· Καὶ βασιλεύσει, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. Ὁ δὲ 'Από στολος λέγει τέλος ἔχειν τὴν βασιλείαν αὐτοῦ. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν, φησίν, ἄχρις ἂν θῇ πάντας τοὺς (75) ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ομοίως δὲ καὶ ὁ Δαβίδ · Εἶπε, φησὶν, ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου• Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου υποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Τὸ λέγει, οὖν αὐτὸν, κάθου, ἀρχὴν σημαίνει· καὶ τὸ λέγειν, ἕως τεθῶσιν (74) οἱ ἐχθροί σου, τέλος δείκνυσιν. Ὅταν δὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα (75) · ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. Τοῦτο δέ ἐστιν, ὅταν φησὶν ὑποταγῶμεν οἱ πάντες τῷ Υἱῷ, εὑρεθῶμεν αὐτοῦ μέλη, καὶ γενώμεθα αὐτῷ εἰς υἱοὺς Θεοῦ. Ὑμεῖς γὰρ, φησὶν, εἰς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰη σοῦ· τότε δὲ αὐτὸς ὑποταγήσεται ἀνθ' ἡμῶν (76) τῷ Πατρί, ὡς κεφαλὴ ὑπὲρ τῶν ἰδίων μελῶν. Τῶν γὰρ μελῶν αὐτοῦ μηδέπω ὑποταγέντων πάντων, αὐτὸς, ἡ κεφαλὴ αὐτῶν, οὔπω ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ, ἀνα μένων τὰ ἴδια μέλη. Εἰ δὲ ἦν εἷς τῶν ὑποτεταγμέ νων (77), ἐξ ἀρχῆς ἂν ὑπετάσσετο τῷ Πατρὶ, καὶ οὐκ ἐπὶ τοῦ τέλους τοῦτο ἐποίει. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν βάλλω. τον Υιόν. του Πατρὸς, τὸ δὲ ἅγιον Πνεῦμα δάκτυλον Θεοῦ. Ὅτε δὲ τὸν Υἱὸν Θεοῦ Λόγον, τὸ δὲ Πνεῦμα ἅγιον ἐμφύσημα. ἀσυστάτως Καὶ πάλιν ὅταν λέγῃ· '0. Καὶ πάλιν λέγει. παραδιδῷ, παραδῷ. πᾶσαν πάντας, ἐξέφρασε. έφρασε. καὶ ὁ ἄγγελος φτ, ει τῇ Παρθένῳ. πρὸς τὴν Θεοτόκον καὶ Παρθένον. εἰς τοὺς αἰῶνας. τους. ἄχρις οὗ θῇ τούς. θῶσιν. ὅταν. ὅτε. αὐτός τα ἐν πᾶσι, τοῦτο βούλεται ( θέλει ) εἰπεῖν, ὅταν. φησί καὶ γενώμεθα ἐν αὐτῷ. Τῶν γὰρ μελῶν ὑπο- τασσομένων. συνεποίει. ΜΟΣ οἱ ἐν αὐτῷ. σὺν αὐτῷ. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA, - num Deo et Patri, cum evacuaverit omnem princi- palum et potestatem et virtutem. Oportet enim illum regnare, donec ponat omnes inimicos sub pedibus ejus. Novissima autem inimica destruetur mors : om- nia enim subjecit sub pedibus ejus. Cum autem dicat, Omnia subjecta sunt ei, sine dubio præter eum qui subjecit ei omnia. Cum autem subjecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei, qui sub- jecit sibi omnia, ut sit Deus omnia in omnibus ºº. Hoc de subjectione mundi ait, quæ in carne ejus subjicitur. Nam de regno ejus divino Daniel his verbis locutus est: Et regni ejus non erit finis". Quemadmodum Lucas ait, angelum Gabriel ad Vir- ginem de Domino locutum fuisse : Et regnabit, in- quit, in æternum, et regni ejus non erit finis ". Apo- stolus vero ait, regnum ejus finem habiturum. Opor- tet enim illum regnare, inquit, donec ponat inimicos sub pedibus ejus. Similiter et David: Dixit Dominus Domino meo : Sede a dextris meis, donec ponam ini- micos tuos scabellum pedum tuorum ". Quod igitur dicit, sede, initium significat : et quod ait, donec ponantur inimici tui, fiuem indicat. Cum autem sub- jecta fuerint illi omnia, tunc et ipse Filius subjectus erit ei qui subjecit sibi omnia : ut sit Deus om- nia in omnibus: id est, cum omnes Filio subjecti, ejusque membra reperti, ac in illo filii Dei effecti fuerimus, vos enim, inquit, unum estis in Christo Jesu "; tunc ipse pro nobis Patri subjicietur, ut ca- put pro suis membris. Quandiu enim omnia ejus uembra subjecta non fuere, tandiu ipse qui est caput eorum, Patri subjeclus non erat, dum propria mem- bra exspectaret. Si vero unus fuisset ex subjectis, ab initio Patri subjectus fuisset, et non in Gine. Nos enim sumus qui in eo Patri subjicimur : et nos su- mus qui in eo regnamus, donec ponantur inimici nostri sub pedibus nostris. Nam propter inimicos nostros Dominus cœlorum in similitudinem nostrum factus est accepitque humanum illud solium David patris sui, secundum carnem, ut reædificaret et re- C os Psal. cix, 4. * Galat. 111, 28. I Cor. xv, 24-28. • Dan. 111, 100. es Luc. 1, 33. Μox Felckm. 2, Ibidem editi, Har, tposita, ex Seguer. Goblerian. et Felckm. emendavimus. Mox editi, Sed rectius Seguerian., flidem omnes manuscripti, præter Fel. tertium, qui cum editis habet tus. In editis vero, deest, et similiter infra, quæ vox legitur in Segueriano, Gobleriano et Felckin. 1. pars manuscriptorum, Editi vero, Ibidem Seguerian., Infra idem, Anglicanus vero, Μos multi manuscr., Editi vero, Paulo post, deest in editis, sed legitur in om- nibus pene mss. Seguer., Ibidem in Gobler. et Felckm. 1, deest. Mox Seg. Gobler. jet Felckm. 1, desunt in Seguerian. Goblerian. et Felckm. 1. Infra duo postrenui, iidem cum Segueriano, Editi, 20. Ac rursum Apostolus ait : Cum tradiderit reg- A 20. Καὶ πάλιν λέγει ὁ Ἀπόστολος • "Οταν παρα- (70) Sic Seguerianus et Græcus Scripturæ tex- (71) Seguerianus, ὑποτασσομένης. Infra maxima (72) Goblerianus et Feickmanni primus, καθὼς (75) Seguerianus, φησίν, ἄχρις οὗ ἂν θῇ πάντας (74) Ita Seguerianus. Editi vero, καὶ ἕως ἂν τε- (75) Seguer. Gobler. et Felckm. 1, αὐτῷ τὰ πάν (76) Ανθ᾿ ἡμῶν deest in Felckm. 2. Infra hac, (77) Seguerian. Goblerian. et Felckman. 1,
PG 26:1021Ὑμεῖς γὰρ, φησὶν, εἷς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· τότε δὲ αὐτὸς ὑποταγήσεται ἀνθ’ ἡμῶν τῷ Πατρὶ, ὡς κεφαλὴ ὑπὲρ τῶν ἰδίων μελῶν. Τῶν γὰρ μελῶν αὐτοῦ μηδέπω ὑποταγέντων πάντων, αὐτὸς, ἡ κεφαλὴ αὐτῶν, οὔπω ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ, ἀναμένων τὰ ἴδια μέλη. Εἰ δὲ ἦν εἷς τῶν ὑποτεταγμένων, ἐξ ἀρχῆς ἂν ὑπετάσσετο τῷ Πατρὶ, καὶ οὐκ ἐπὶ τοῦ τέλους τοῦτο ἐποίει. Ἡμεῖς γάρ ἐσμεν οἱ ἐν αὐτῷ ὑποτασσόμενοι τῷ Πατρὶ, καὶ ἡμεῖς ἐσμεν οἱ ἐν αὐτῷ βασιλεύοντες, ἕως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν· διὰ γὰρ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν ὁ Δεσπότης τῶν οὐρανῶν ἐν ὁμοιώματι ἡμῶν γέγονε, καὶ ἔλαβε τὸν ἀνθρώπινον θρόνον Δαβὶδ τοῦ κατὰ σάρκα πατρὸς αὐτοῦ εἰς τὸ ἀνοικοδομῆσαι καὶ ἀνορθῶσαι αὐτόν. Ἵνα, ὅταν ἀνορθωθῇ, οἱ πάντες ἐν αὐτῷ βασιλεύσωμεν, καὶ παραδῷ τὴν ἀνθρωπίνην βασιλείαν κατωρθωμένην τῷ Πατρὶ, Ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι, βασιλεύων δι’ αὐτοῦ, ὡς διὰ Λόγου Θεοῦ, μετὰ τὸ βασιλεῦσαι αὐτὸν δι’ αὐτοῦ, ὡς δι’ ἀνθρώπου σωτῆρος. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Πέτρος· Ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεὸς τοῦτον τὸν Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε·
αὐτῷ ὑποτασσόμενοι τῷ Πατρὶ, καὶ ἡμεῖς ἐσμεν οἱ ἐν αὐτῷ βασιλεύοντες, ἕως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν (78) · διὰ γὰρ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν ὁ Δεσπότης τῶν οὐρανῶν ἐν ὁμοιώματι ἡμῶν γέγονε, καὶ ἔλαβε τὸν ἀνθρώπινον θρόνον Δαβίδ τοῦ κατὰ σάρκα πατρὸς αὐτοῦ εἰς τὸ ἀνοικοδομῆσαι καὶ ἀνορθῶσαι αὐτόν. Ινα, ὅταν ἀνορθωθῇ (79), οἱ πάντες ἐν αὐτῷ βασιλεύσωμεν, καὶ παραδῷ τὴν ἀνθρω πίνην βασιλείαν κατωρθωμένην τῷ Πατρὶ, Ινα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι, βασιλεύων δι' αὐτοῦ, ὡς διὰ Λόγου Θεοῦ, μετὰ τὸ βασιλεῦσαι αὐτὸν δι' αὐτοῦ, ὡς δι' ἀνθρώπου σωτῆρος. νωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεὸς τοῦτον τὸν Ἰη- σοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε· οὐ περὶ τῆς θεότη- τος αὐτοῦ λέγει, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ περὶ (80) τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ, ἥτις ἐστὶ πᾶσα ἡ Ἐκκλησία, ἡ ἐν αὐτῷ κυριεύουσα καὶ βασιλεύουσα μετὰ τὸ αὐτὸν σταυρωθῆναι· καὶ χριομένη εἰς βασιλείαν οὐρανῶν, ἵνα συμβασιλεύσῃ αὐτῷ, τῷ δι' αὐτὴν ἑαυτὸν κενώσαντι, καὶ ἀναλα βόντι αὐτὴν διὰ τῆς δουλικῆς μορφῆς. Ὁ γὰρ Λόγος καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἀεὶ ἦν Κύριος καὶ Θεός· καὶ οὐ (81) μετὰ τὸ σταυρωθῆναι ἐποιήθη Κύριος καὶ Χριστός· ἀλλὰ, ὡς προείπον, τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ ἐποίησεν ἡ θεότης αὐτοῦ Κύριον καὶ Χριστόν· καὶ ὅταν λέγῃ· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον τοῦτο παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα γένηται, ἀλλὰ τὸ σόν· καὶ, Τὸ μὲν Πνεῦμα πρό θυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής· δύο θελήματα ἐνταῦθα δείκνυσι, τὸ μὲν ἀνθρώπινον, ὅπερ ἐστὶ τῆς σαρκός· τὸ δὲ θεϊκὸν, ὅπερ Θεοῦ (82). Τὸ γὰρ ἀνθρώπινον διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς παραιτεῖται τὸ πάθος· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πρόθυμον. Ωσπερ δὲ ὁ Πέτρος ἀκού- σας περὶ τοῦ πάθους ἐδειλίασε, καὶ εἶπεν· Ιλεώς σοι, Κύριε· ἐπιτιμῶν δὲ αὐτῷ ὁ Κύριος λέγει· Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, σκάνδαλον μου εἶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων οὕτως καὶ ἐνταῦθα νοεῖται· γενόμενος γὰρ ἐν ὁμοιώ- ματι ἀνθρώπων, παραιτεῖται τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος Θεὸς δὲ ὤν, καὶ κατὰ τὴν οὐσίαν τὴν θεϊκὴν ἀπαθὴς ὑπάρχων, προθύμως ὑπεδέξατο (83) τὸ πάθος καὶ β ἡμῶν. ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν ὁ Δεσπό- της τοῦ οὐρανοῦ. τοῦ οὐρανοῦ ἀνορθωθῇ. οι πάντες ἐν αὐτῷ. ἐν αὐτῷ παραδῷ. παραδούς καί. Θεοδωρίτου· Οὐ τοιοῦτόν ἐστιν, ὅτι ταύτην ἀποθήσει· ἀλλ' ὅτι ὑφ' ἡμετέρων εκσπάσας προσάξει τῷ Πατρί. Συγκατάρξει γε μὴν τούτῳ καὶ αὐτός. ἐποίησεν οὐ περὶ τῆς θεότητος αὐτοῦ λέγει, ἀλλὰ περί. άλλ' ὡς προείπον. ἀλλ᾿ ὥσπερ εἶπον. καὶ ὅταν λέγῃ, Ρ. οὖν λέγῃ. ἀπ' ἐμοῦ γινέσθω γένηται. Τὸ μὲν γὰρ Πνεῦμα. Τὸ γάρ. Το μέν. Καὶ τὸ μέν. θεϊκὸν αὐτοῦ διὰ τὸ πρό- θυμον. θεϊκόν, αὐτοῦ τὸ πρόθυμον. Ο Πέτρος, δειλιάσας τὸ πάθος, ἔφη. αὐτῷ ὁ Κύριος. mur,Ὕπαγε ὀπίσω. Απελθε ὀπίσω. διότι οὐκ. καὶ ὅτι οὐκ. καὶ ὅτε οὐκ. ὅτι Θεὸς ἦν. καὶ ὅτι ἦν. ἀνθρώπου. γενόμενος DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A stauraret illud. Ut cum instauratum fuerit, omnes in ipso regnemus, et tradat ipse Patri humanum regnum instauratum : Ut sit Deus omnia in omni- bus ss, regnans per ipsum, ut per Verbum Dei, post- quam regnaverit ipse per eum, ut per hominem salvatorem. C omnis domus Israel, quia et Dominum eum, et Chri- stum fecit Deus, hunc Jesum, quem vos crucifixi- stis ; non de divinitate ejus dicit, quod Dominum ipsum et Christum fecerit; sed de humanitate ejus, quæ est universa Ecclesia, quæ in ipso dominatur et regnat, postquam ipse crucifixus est ; et quæ un- gitur ad regnum cœlorum, ut cum illo regnet, qui seipsum pro illa exinanivit, et qui, induta servili forma, ipsam assumpsit. Verbum enim et Filius Dei, semper erat Dominus et Deus: neque postquam crucifixus est, factus est Dominus et Christus : sed uti supra dixi, humanitatem ejus Dominum et Chri- stum effecit divinitas ejus. Cumque ait : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste : verumtamen non mea voluntas, sed tua fiat sr ; et, Spiritus quidem promptus est, caro autem infrma : duas voluntates ibi ostendit : alteram humanam, quæ est carnis ; alteram divinam, quæ Dei est : siquidem humana ob infirmitatem carnis deprecatur passionem ; divina autem ejus voluntas prompta est. Ut vero Petrus audiens de passione timuit, et dixit: Miserearis tui, Domine; increpans autem illum, Dominus ait : Vade post me, Satanu, scandalumes mihi, quia non supis ea quæ Dei sunt, sed ea quæ hominum "; ita et hie intelligitur in similitudinem enim hominum factus, deprecatur passionem ut homo: Deus autem cum sit, et secundum substantiam divinam impassibilis exsistat, alacriter passionem et mortem excepit: quia impossibile erat eum sub mortis imperio deti- neri: quippe qui Deus erat in similitudinem hominum ibid. 41; Marc. xiv, 38. Matth. xv1, 22, 23. Ibidem editi, D et 1092. Et in concilio Lateran., tom. VI, Nos sequimur Seguerian. Gobler. Felc. et Anglic., qui tamen postremus habet, cum editis. DB I Cor. XV, 28. ** Act. 11, 36. º7 Matth. xxv1, 39. alii, Ibidem Seguerianus quem sequi vi sum est, In editis of et desunt. Mox Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, xa! Editi et alii, omisso Ad hæc verba notatur in codice Basil., manu recentiore, vero, deest. Mox Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, Editi vero et alii, Infra huc, etc., afferuntur in conci- Paulo post, hæc, desunt in edi- tis, sed habentur in Seguer. Mox Seguer. Gobler. et Felckm. 1, pro Mox Seguerian., Gobler. et Felckm. 1, Lateran., Editi, Lateran. Infra Anglicanus, Editi, Sequimur Seguer. Gobler. Felckm. et Basil. Mox Gobler. et Feickm. 1, Paulo post manuscripti ferme omnes, Εdi- ti, autóv. Statim Gobler. et Felckm. 1, quos sequi- Editi et alii, Basil. Anglican. Felckm. 2, et 5, Editi, Paulo post Seguer. Gobler. et Felckm. 1, Editi vero et alii, Mox Basiliensis, Ibidem, 21. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Πέτρος· Ἀσφαλῶς οὖν για 21. Et cum Petrus dicat : Certissime sciat ergo (78) Seguerianus solus, ὑποπόδιον τῶν ποδῶν lio Constantinopolitano iii, tom. V, p. 640, 775, (79) Basiliensis et Seguerianus, ὀρθωθῇ. Editi et (80) Sic Seguerian. Gobler. et Felckm. 1. Editi (81) Ita Seg. solus recte. In editis vero et aliis, οὐ 287. Ibid. Seguerian. Goblerian. et Felchn. 1, "Οταν (82) Hac, ὅπερ Θεοῦ habentur solum in concilio (83) Seguerianus, ἀνεδέξατο. Mox Seguerianus,
οὐ περὶ τῆς θεότητος αὐτοῦ λέγει, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ, ἥτις ἐστὶ πᾶσα ἡ Ἐκκλησία, ἡ ἐν αὐτῷ κυριεύουσα καὶ βασιλεύουσα μετὰ τὸ αὐτὸν σταυρωθῆναι· καὶ χριομένη εἰς βασιλείαν οὐρανῶν, ἵνα συμβασιλεύσῃ αὐτῷ, τῷ δι’ αὐτὴν ἑαυτὸν κενώσαντι, καὶ ἀναλαβόντι αὐτὴν διὰ τῆς δουλικῆς μορφῆς. Ὁ γὰρ Λόγος καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἀεὶ ἦν Κύριος καὶ Θεός· καὶ οὐ μετὰ τὸ σταυρωθῆναι ἐποιήθη Κύριος καὶ Χριστός· ἀλλὰ, ὡς προεῖπον, τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ ἐποίησεν ἡ θεότης αὐτοῦ Κύριον καὶ Χριστόν· καὶ ὅταν λέγῃ· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον τοῦτο παρελθέτω ἀπ’ ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα γένηται, ἀλλὰ τὸ σόν· καὶ, Τὸ μὲν Πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής· δύο θελήματα ἐνταῦθα δείκνυσι, τὸ μὲν ἀνθρώπινον, ὅπερ ἐστὶ τῆς σαρκός· τὸ δὲ θεϊκὸν, ὅπερ Θεοῦ. Τὸ γὰρ ἀνθρώπινον διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς παραιτεῖται τὸ πάθος· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πρόθυμον. Ὥσπερ δὲ ὁ Πέτρος ἀκούσας περὶ τοῦ πάθους ἐδειλίασε, καὶ εἶπεν· Ἵλεώς σοι, Κύριε· ἐπιτιμῶν δὲ αὐτῷ ὁ Κύριος λέγει·
αὐτῷ ὑποτασσόμενοι τῷ Πατρὶ, καὶ ἡμεῖς ἐσμεν οἱ ἐν αὐτῷ βασιλεύοντες, ἕως ἂν τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ ἡμῶν ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν (78) · διὰ γὰρ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν ὁ Δεσπότης τῶν οὐρανῶν ἐν ὁμοιώματι ἡμῶν γέγονε, καὶ ἔλαβε τὸν ἀνθρώπινον θρόνον Δαβίδ τοῦ κατὰ σάρκα πατρὸς αὐτοῦ εἰς τὸ ἀνοικοδομῆσαι καὶ ἀνορθῶσαι αὐτόν. Ινα, ὅταν ἀνορθωθῇ (79), οἱ πάντες ἐν αὐτῷ βασιλεύσωμεν, καὶ παραδῷ τὴν ἀνθρω πίνην βασιλείαν κατωρθωμένην τῷ Πατρὶ, Ινα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι, βασιλεύων δι' αὐτοῦ, ὡς διὰ Λόγου Θεοῦ, μετὰ τὸ βασιλεῦσαι αὐτὸν δι' αὐτοῦ, ὡς δι' ἀνθρώπου σωτῆρος. νωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ἐποίησεν ὁ Θεὸς τοῦτον τὸν Ἰη- σοῦν, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε· οὐ περὶ τῆς θεότη- τος αὐτοῦ λέγει, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ περὶ (80) τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ, ἥτις ἐστὶ πᾶσα ἡ Ἐκκλησία, ἡ ἐν αὐτῷ κυριεύουσα καὶ βασιλεύουσα μετὰ τὸ αὐτὸν σταυρωθῆναι· καὶ χριομένη εἰς βασιλείαν οὐρανῶν, ἵνα συμβασιλεύσῃ αὐτῷ, τῷ δι' αὐτὴν ἑαυτὸν κενώσαντι, καὶ ἀναλα βόντι αὐτὴν διὰ τῆς δουλικῆς μορφῆς. Ὁ γὰρ Λόγος καὶ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἀεὶ ἦν Κύριος καὶ Θεός· καὶ οὐ (81) μετὰ τὸ σταυρωθῆναι ἐποιήθη Κύριος καὶ Χριστός· ἀλλὰ, ὡς προείπον, τὴν ἀνθρωπότητα αὐτοῦ ἐποίησεν ἡ θεότης αὐτοῦ Κύριον καὶ Χριστόν· καὶ ὅταν λέγῃ· Πάτερ, εἰ δυνατὸν, τὸ ποτήριον τοῦτο παρελθέτω ἀπ' ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ ἐμὸν θέλημα γένηται, ἀλλὰ τὸ σόν· καὶ, Τὸ μὲν Πνεῦμα πρό θυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής· δύο θελήματα ἐνταῦθα δείκνυσι, τὸ μὲν ἀνθρώπινον, ὅπερ ἐστὶ τῆς σαρκός· τὸ δὲ θεϊκὸν, ὅπερ Θεοῦ (82). Τὸ γὰρ ἀνθρώπινον διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς παραιτεῖται τὸ πάθος· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πρόθυμον. Ωσπερ δὲ ὁ Πέτρος ἀκού- σας περὶ τοῦ πάθους ἐδειλίασε, καὶ εἶπεν· Ιλεώς σοι, Κύριε· ἐπιτιμῶν δὲ αὐτῷ ὁ Κύριος λέγει· Υπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, σκάνδαλον μου εἶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων οὕτως καὶ ἐνταῦθα νοεῖται· γενόμενος γὰρ ἐν ὁμοιώ- ματι ἀνθρώπων, παραιτεῖται τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος Θεὸς δὲ ὤν, καὶ κατὰ τὴν οὐσίαν τὴν θεϊκὴν ἀπαθὴς ὑπάρχων, προθύμως ὑπεδέξατο (83) τὸ πάθος καὶ β ἡμῶν. ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν ὁ Δεσπό- της τοῦ οὐρανοῦ. τοῦ οὐρανοῦ ἀνορθωθῇ. οι πάντες ἐν αὐτῷ. ἐν αὐτῷ παραδῷ. παραδούς καί. Θεοδωρίτου· Οὐ τοιοῦτόν ἐστιν, ὅτι ταύτην ἀποθήσει· ἀλλ' ὅτι ὑφ' ἡμετέρων εκσπάσας προσάξει τῷ Πατρί. Συγκατάρξει γε μὴν τούτῳ καὶ αὐτός. ἐποίησεν οὐ περὶ τῆς θεότητος αὐτοῦ λέγει, ἀλλὰ περί. άλλ' ὡς προείπον. ἀλλ᾿ ὥσπερ εἶπον. καὶ ὅταν λέγῃ, Ρ. οὖν λέγῃ. ἀπ' ἐμοῦ γινέσθω γένηται. Τὸ μὲν γὰρ Πνεῦμα. Τὸ γάρ. Το μέν. Καὶ τὸ μέν. θεϊκὸν αὐτοῦ διὰ τὸ πρό- θυμον. θεϊκόν, αὐτοῦ τὸ πρόθυμον. Ο Πέτρος, δειλιάσας τὸ πάθος, ἔφη. αὐτῷ ὁ Κύριος. mur,Ὕπαγε ὀπίσω. Απελθε ὀπίσω. διότι οὐκ. καὶ ὅτι οὐκ. καὶ ὅτε οὐκ. ὅτι Θεὸς ἦν. καὶ ὅτι ἦν. ἀνθρώπου. γενόμενος DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. A stauraret illud. Ut cum instauratum fuerit, omnes in ipso regnemus, et tradat ipse Patri humanum regnum instauratum : Ut sit Deus omnia in omni- bus ss, regnans per ipsum, ut per Verbum Dei, post- quam regnaverit ipse per eum, ut per hominem salvatorem. C omnis domus Israel, quia et Dominum eum, et Chri- stum fecit Deus, hunc Jesum, quem vos crucifixi- stis ; non de divinitate ejus dicit, quod Dominum ipsum et Christum fecerit; sed de humanitate ejus, quæ est universa Ecclesia, quæ in ipso dominatur et regnat, postquam ipse crucifixus est ; et quæ un- gitur ad regnum cœlorum, ut cum illo regnet, qui seipsum pro illa exinanivit, et qui, induta servili forma, ipsam assumpsit. Verbum enim et Filius Dei, semper erat Dominus et Deus: neque postquam crucifixus est, factus est Dominus et Christus : sed uti supra dixi, humanitatem ejus Dominum et Chri- stum effecit divinitas ejus. Cumque ait : Pater, si possibile est, transeat a me calix iste : verumtamen non mea voluntas, sed tua fiat sr ; et, Spiritus quidem promptus est, caro autem infrma : duas voluntates ibi ostendit : alteram humanam, quæ est carnis ; alteram divinam, quæ Dei est : siquidem humana ob infirmitatem carnis deprecatur passionem ; divina autem ejus voluntas prompta est. Ut vero Petrus audiens de passione timuit, et dixit: Miserearis tui, Domine; increpans autem illum, Dominus ait : Vade post me, Satanu, scandalumes mihi, quia non supis ea quæ Dei sunt, sed ea quæ hominum "; ita et hie intelligitur in similitudinem enim hominum factus, deprecatur passionem ut homo: Deus autem cum sit, et secundum substantiam divinam impassibilis exsistat, alacriter passionem et mortem excepit: quia impossibile erat eum sub mortis imperio deti- neri: quippe qui Deus erat in similitudinem hominum ibid. 41; Marc. xiv, 38. Matth. xv1, 22, 23. Ibidem editi, D et 1092. Et in concilio Lateran., tom. VI, Nos sequimur Seguerian. Gobler. Felc. et Anglic., qui tamen postremus habet, cum editis. DB I Cor. XV, 28. ** Act. 11, 36. º7 Matth. xxv1, 39. alii, Ibidem Seguerianus quem sequi vi sum est, In editis of et desunt. Mox Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, xa! Editi et alii, omisso Ad hæc verba notatur in codice Basil., manu recentiore, vero, deest. Mox Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, Editi vero et alii, Infra huc, etc., afferuntur in conci- Paulo post, hæc, desunt in edi- tis, sed habentur in Seguer. Mox Seguer. Gobler. et Felckm. 1, pro Mox Seguerian., Gobler. et Felckm. 1, Lateran., Editi, Lateran. Infra Anglicanus, Editi, Sequimur Seguer. Gobler. Felckm. et Basil. Mox Gobler. et Feickm. 1, Paulo post manuscripti ferme omnes, Εdi- ti, autóv. Statim Gobler. et Felckm. 1, quos sequi- Editi et alii, Basil. Anglican. Felckm. 2, et 5, Editi, Paulo post Seguer. Gobler. et Felckm. 1, Editi vero et alii, Mox Basiliensis, Ibidem, 21. Καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Πέτρος· Ἀσφαλῶς οὖν για 21. Et cum Petrus dicat : Certissime sciat ergo (78) Seguerianus solus, ὑποπόδιον τῶν ποδῶν lio Constantinopolitano iii, tom. V, p. 640, 775, (79) Basiliensis et Seguerianus, ὀρθωθῇ. Editi et (80) Sic Seguerian. Gobler. et Felckm. 1. Editi (81) Ita Seg. solus recte. In editis vero et aliis, οὐ 287. Ibid. Seguerian. Goblerian. et Felchn. 1, "Οταν (82) Hac, ὅπερ Θεοῦ habentur solum in concilio (83) Seguerianus, ἀνεδέξατο. Mox Seguerianus,
PG 26:1023Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, σκάνδαλόν μου εἶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων· οὕτως καὶ ἐνταῦθα νοεῖται· γενόμενος γὰρ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων, παραιτεῖται τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος· Θεὸς δὲ ὢν, καὶ κατὰ τὴν οὐσίαν τὴν θεϊκὴν ἀπαθὴς ὑπάρχων, προθύμως ὑπεδέξατο τὸ πάθος καὶ τὸν θάνατον· διότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ θανάτου· ὅτι Θεὸς ἦν ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων γενόμενος, ἀποθνήσκων ἑκοντὶ, καὶ ἐγειρόμενος κατ’ ἐξουσίαν ἰδίαν ὡς Θεὸς, ὡς καὶ Δαβὶδ εἶπεν· Ἀναστήτω ὁ Θεὸς, καὶ διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ· καὶ αὖθις· Ἐξεγέρθητι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν προστάγματι, ᾧ ἐνετείλω, καὶ συναγωγὴ λαῶν κυκλώσει σε. Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον· Κύριος κρινεῖ λαούς. Λέγει δὲ καὶ ὁ Ἀπόστολος ἀλλαχοῦ· Ἔπαθεν ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ. Δύναμις δέ ἐστι Θεοῦ ὁ Υἱὸς, παθὼν ἐξ ἀσθενείας, τουτέστιν, ἐκ τῆς σαρκικῆς συμπλοκῆς· καὶ παραιτούμενος τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος· ζῶν δὲ διὰ τῆς ἑαυτοῦ δυνάμεως. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Κύριος ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγγελίῳ·
Α τὸν θάνατον· διότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ θανάτου· ὅτι Θεὸς ἦν ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώ πων γενόμενος, ἀποθνήσκων έκοντι, καὶ ἐγειρόμενος κατ' ἐξουσίαν ἰδίαν ὡς Θεός, ὡς καὶ Δαβίδ εἶπεν· Αναστήτω ὁ Θεὸς, καὶ διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ· καὶ αὖθις· Εξεγέρθητι, Κύριε Θεός μου, ἐν προστάγματι, ᾧ ἐνετείλω, καὶ συν αγωγή λαών κυκλώσει σε. Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον· Κύριος κρινεῖ λαούς. Λέγει δὲ καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἀλλαχοῦ· Ἔπαθεν ἐξ ἀσθε νείας (84), ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεού. Δύναμις δέ ἐστι Θεοῦ ὁ Υἱὸς, παθὼν ἐξ ἀσθενείας, τουτέστιν, ἐκ τῆς (85) σαρκικῆς συμπλοκῆς· καὶ παραιτούμενος τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος· ζῶν δὲ διὰ τῆς ἑαυτοῦ δυνά- μεως. Β Εὐαγγελίῳ· Αὕτη δέ ἐστιν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα για νώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν (86), καὶ δι ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν· ἀλλαχοῦ ὁ αὐτὸς Ἰωάννης τὸν Υἱὸν λέγει ἀληθινὸν Θεόν· Οἴδαμεν γὰρ, φησίν, ὅτι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἥκει· καὶ δέδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐσμὲν ἐν τῷ ἀληθινῷ ἐν τῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς, καὶ ζωὴ ἡ αἰώνιος (87). "Ωστε ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ πρὸ τοῦ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον, καὶ μετὰ τὸ γενέσθαι μεσίτην Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄν θρωπον Ἰησοῦν Χριστόν. Τοῦτο γὰρ ἐστι, καὶ ὃν ἀπε έστειλεν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν ἡνωμένον (88) Πατρί κατὰ Πνεῦμα, ἡμῖν δὲ κατὰ σάρκα, καὶ οὕτω μεσι τεύσαντα Θεῷ καὶ ἀνθρώποις· τὸν μὴ μόνον ἄνθρω πον, ἀλλὰ καὶ Θεὸν τὸν αὐτὸν ὄντα (89), καθὼς καὶ Ἱερεμίας λέγει· Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθή σεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξευρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης· καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα (90) ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη καὶ τοῖς ἀν- θρώποις συνανεστράφη. Πότε δὲ συνανεστράφη τοῖς ἀνθρώποις, εἰ μὴ ὅτε συνεγεννήθη μετ' αὐτῶν ἐκ γυναικὸς, καὶ συνενηπίασε, καὶ συνηύξησε (91), και και ὡς ὡς καί. Απόστολος: "Επαθεν ἐξ ἀσθενείας, ὁ ᾿Απόστολος αὐτοῦ δυνάμεως. ὅτ' αὖ λέγει ἐν Εὐαγγελίοις ὁ Κύριος· Αὐτὴ δέ. δέ, άλ- λαχοῦ πάλιν τὸν Υἱόν. ἀληθινὸν Θεόν. Οι δαμεν γάρ, ὅτι, τοῦ Θεοῦ ἥκει. Καὶ ἐσμέν, ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ, ἀληθινός, οὗτος, Υιός. πριν γενέσθαι αὐτὸν ἄν- θρωπον. πρὶν γενέσθαι ἄνθρω πος. πρὸ τοῦ γενέσθαι αυτόν, άν θρωπον. πρὸ τοῦ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. θρωπον Ἰησοῦν Χριστὸν ἡνωμένον. Θεῷ καὶ ἀνθρώ ποις. Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. τὸν αὐτὸν ὄντα ταῦτα. πότε δὲ συνεστράφη. ἐγεννήθη, μετ' αὐτ τῶν. συνεγεννήθη μετὰ τῶν. συνηύξη καρδία αὐτοῦ. Ομοίως και. ὅτι S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. factus : qui sponte sua moritur, et propria virtute excitatur, utpote Deus, ut ait David : Exsurgat Deus et dissipentur inimici ejus'; et iterum: Exsurge, Domine Deus meus, in præcepto quod mandasti ; et synagoga populorum circumdabit te. Et pro- pter hanc in altum regredere, Dominus judicabit po- pulos. Alibi autem dicit Apostolus: Passus est ex infirmitate : sed vivit ex virtute Dei. Virtus autem Dei est Filius qui passus est ex infirmitate, id est ex conjunctione cum carne: et qui passionem ut bomo deprecatus est; jam vero vivit per suam vir- tutem. Joannem : Hæc est autem vila æterna, ut cognoscant te solum verum Deum, et quem misisti Jesum Chri- stum ; idem Joannes alibi Filium ait verum Deum: nam scimus, inquit, quoniam Filius Dei venit, et de- dit nobis sensum ut cognoscamus verum Deum, et si- mus in vero in Filio ejus Jesu Christo. Hic est verus Deus et vita æterna*. Itaque verus Deus est Filius, priusquam homo fieret, et postquam factus est me- diator Dei et hominum homo Christus Jesus. Hoc enim est quod dicit, et quem misit Jesum Christum, unitum Patri secundum Spiritum, nobis vero se- cundum caruem; et sic mediatorem Dei et homi- num. Qui non solum homo, sed etiam Deus est, quemadmodum et Jeremias dicit: Hic est Deus noster, et non æstimabitur alius adversus eum. Hic adinvenit omnem viam scientiæ, et tradidit illam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Posthæc in terris visus est, et cum hominibus conversalus est " Quandonam autem cum hominibus conversatus est, nisi quando genitus est cum illis ex femina, infaus cum illis fuit, cum illis crevit, et cum illis come- dit? Et alibi ait : Profundum cor ejus super omnes ; el homo est, et quis cognoscet eum 7? Similiter Isaias dicit: Parvulus nutus est nobis, et filius datus est C Psal. LXVII, 2. • Psal. vII, 8, 9. • II Cor. XIII, 4. HI, 36-38. Jerem. XVII, 9. legitur in Seguerian. Goblerian. et Felckm. primo, sed deest in caeteris et in editis. Mox Seguer., pro omissis mediis. Ibidem, xal ante deest in Segueriano. fra Basiliens., Mox Goblerianus et Felckman. 1, Ibidem Seguerianus quoque habet, quæ vox in editis deest. et 5. Goblerianus tamen et Felckm. habent, Editi vero, omnissis intermediis. Paulo post editi, omissis interne- diis, quæ ex Anglic. Seguer. Gobler. et Felekm. 1, desumpsimus. Ibidem Gobler et Felckm. atque ita legit Nannius. etc., citantur a Theodor. dial. 2. Ibidem * Joan. xvII, 3. Joan. v, 20. • Baruch Seguer. Theodor. Gobler. et Felckm. 1, pro D Ibidem Seguerian. Gubler. et Felckm. 1, Theodor., omisso Editi, Paulo post Seg. Anglican. Goblerian. et Theodor., Editi vero et alii, mus. In editis et aliis, hac, desunt. Μox editi, Sequimur Seguerian. et Felckm. 2. Mox Seguer. et ita Gobler. et Felckm. 1, in quibus deest, Anglican. primus et secundus. Editi, male. Paulo in solo Seguer. Mox Gobler. et Felckm. 1, Infra deest in Goller. Seguer. et Felckm. 1. 'Hµïy proxime sequens deest 22. Et cum Dominus dicat in Evangelio secundum 22. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Κύριος ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην (84) Goblerianus et Felckm. 1, επίστρεψον, καὶ ο (85) Goblerianus et Felckm. 1. ήτοι, ἐκ τῆς. Ιn- (86) Ita Basil. Anglic. Seguer. Gobler. Felckm. 1, (87) Η deest in Seg. et Felc. 2. Mox hac, ὥστε (88) Ita Seg. Anglic. Gobl. Felckm. 1. Editi, ǎv- (80) Sic Seguerian. Goblerian. et Felckm. pri- (90) Goblerianus et Felckmanni primus, Μετὰ δὲ (91) Ita Seguer. Basil. Anglican. Gobler. Felckm.
Αὕτη δέ ἐστιν ἡ αἰώνιος ζωὴ, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν· ἀλλαχοῦ ὁ αὐτὸς Ἰωάννης τὸν Υἱὸν λέγει ἀληθινὸν Θεόν· Οἴδαμεν γὰρ, φησὶν, ὅτι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἥκει· καὶ δέδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐσμὲν ἐν τῷ ἀληθινῷ ἐν τῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς, καὶ ζωὴ ἡ αἰώνιος. Ὥστε ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ πρὸ τοῦ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον, καὶ μετὰ τὸ γενέσθαι μεσίτην Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄνθρωπον Ἰησοῦν Χριστόν. Τοῦτο γάρ ἐστι, καὶ ὃν ἀπέστειλεν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν ἡνωμένον Πατρὶ κατὰ Πνεῦμα, ἡμῖν δὲ κατὰ σάρκα, καὶ οὕτω μεσιτεύσαντα Θεῷ καὶ ἀνθρώποις· τὸν μὴ μόνον ἄνθρωπον, ἀλλὰ καὶ Θεὸν τὸν αὐτὸν ὄντα, καθὼς καὶ Ἱερεμίας λέγει· Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθήσεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξεῦρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης· καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἠγαπημένῳ ὑπ’ αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. Πότε δὲ συνανεστράφη τοῖς ἀνθρώποις, εἰ μὴ ὅτε συνεγεννήθη μετ’ αὐτῶν ἐκ γυναικὸς, καὶ συνενηπίασε, καὶ συνηύξησε, καὶ συνέφαγε;
Α τὸν θάνατον· διότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τοῦ θανάτου· ὅτι Θεὸς ἦν ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώ πων γενόμενος, ἀποθνήσκων έκοντι, καὶ ἐγειρόμενος κατ' ἐξουσίαν ἰδίαν ὡς Θεός, ὡς καὶ Δαβίδ εἶπεν· Αναστήτω ὁ Θεὸς, καὶ διασκορπισθήτωσαν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ· καὶ αὖθις· Εξεγέρθητι, Κύριε Θεός μου, ἐν προστάγματι, ᾧ ἐνετείλω, καὶ συν αγωγή λαών κυκλώσει σε. Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον· Κύριος κρινεῖ λαούς. Λέγει δὲ καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἀλλαχοῦ· Ἔπαθεν ἐξ ἀσθε νείας (84), ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεού. Δύναμις δέ ἐστι Θεοῦ ὁ Υἱὸς, παθὼν ἐξ ἀσθενείας, τουτέστιν, ἐκ τῆς (85) σαρκικῆς συμπλοκῆς· καὶ παραιτούμενος τὸ πάθος, ὡς ἄνθρωπος· ζῶν δὲ διὰ τῆς ἑαυτοῦ δυνά- μεως. Β Εὐαγγελίῳ· Αὕτη δέ ἐστιν ἡ αἰώνιος ζωή, ἵνα για νώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν (86), καὶ δι ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν· ἀλλαχοῦ ὁ αὐτὸς Ἰωάννης τὸν Υἱὸν λέγει ἀληθινὸν Θεόν· Οἴδαμεν γὰρ, φησίν, ὅτι ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἥκει· καὶ δέδωκεν ἡμῖν διάνοιαν, ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ἐσμὲν ἐν τῷ ἀληθινῷ ἐν τῷ Υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. Οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς, καὶ ζωὴ ἡ αἰώνιος (87). "Ωστε ἀληθινὸς Θεός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ πρὸ τοῦ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον, καὶ μετὰ τὸ γενέσθαι μεσίτην Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄν θρωπον Ἰησοῦν Χριστόν. Τοῦτο γὰρ ἐστι, καὶ ὃν ἀπε έστειλεν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν ἡνωμένον (88) Πατρί κατὰ Πνεῦμα, ἡμῖν δὲ κατὰ σάρκα, καὶ οὕτω μεσι τεύσαντα Θεῷ καὶ ἀνθρώποις· τὸν μὴ μόνον ἄνθρω πον, ἀλλὰ καὶ Θεὸν τὸν αὐτὸν ὄντα (89), καθὼς καὶ Ἱερεμίας λέγει· Οὗτος ὁ Θεὸς ἡμῶν, οὐ λογισθή σεται ἕτερος πρὸς αὐτόν. Ἐξευρε πᾶσαν ὁδὸν ἐπιστήμης· καὶ ἔδωκεν αὐτὴν Ἰακὼβ τῷ παιδὶ αὐτοῦ, καὶ Ἰσραὴλ τῷ ἡγαπημένῳ ὑπ' αὐτοῦ. Μετὰ ταῦτα (90) ἐπὶ τῆς γῆς ὤφθη καὶ τοῖς ἀν- θρώποις συνανεστράφη. Πότε δὲ συνανεστράφη τοῖς ἀνθρώποις, εἰ μὴ ὅτε συνεγεννήθη μετ' αὐτῶν ἐκ γυναικὸς, καὶ συνενηπίασε, καὶ συνηύξησε (91), και και ὡς ὡς καί. Απόστολος: "Επαθεν ἐξ ἀσθενείας, ὁ ᾿Απόστολος αὐτοῦ δυνάμεως. ὅτ' αὖ λέγει ἐν Εὐαγγελίοις ὁ Κύριος· Αὐτὴ δέ. δέ, άλ- λαχοῦ πάλιν τὸν Υἱόν. ἀληθινὸν Θεόν. Οι δαμεν γάρ, ὅτι, τοῦ Θεοῦ ἥκει. Καὶ ἐσμέν, ἐν τῷ ἀληθινῷ Υἱῷ, ἀληθινός, οὗτος, Υιός. πριν γενέσθαι αὐτὸν ἄν- θρωπον. πρὶν γενέσθαι ἄνθρω πος. πρὸ τοῦ γενέσθαι αυτόν, άν θρωπον. πρὸ τοῦ γενέσθαι αὐτὸν ἄνθρωπον. θρωπον Ἰησοῦν Χριστὸν ἡνωμένον. Θεῷ καὶ ἀνθρώ ποις. Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. τὸν αὐτὸν ὄντα ταῦτα. πότε δὲ συνεστράφη. ἐγεννήθη, μετ' αὐτ τῶν. συνεγεννήθη μετὰ τῶν. συνηύξη καρδία αὐτοῦ. Ομοίως και. ὅτι S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. factus : qui sponte sua moritur, et propria virtute excitatur, utpote Deus, ut ait David : Exsurgat Deus et dissipentur inimici ejus'; et iterum: Exsurge, Domine Deus meus, in præcepto quod mandasti ; et synagoga populorum circumdabit te. Et pro- pter hanc in altum regredere, Dominus judicabit po- pulos. Alibi autem dicit Apostolus: Passus est ex infirmitate : sed vivit ex virtute Dei. Virtus autem Dei est Filius qui passus est ex infirmitate, id est ex conjunctione cum carne: et qui passionem ut bomo deprecatus est; jam vero vivit per suam vir- tutem. Joannem : Hæc est autem vila æterna, ut cognoscant te solum verum Deum, et quem misisti Jesum Chri- stum ; idem Joannes alibi Filium ait verum Deum: nam scimus, inquit, quoniam Filius Dei venit, et de- dit nobis sensum ut cognoscamus verum Deum, et si- mus in vero in Filio ejus Jesu Christo. Hic est verus Deus et vita æterna*. Itaque verus Deus est Filius, priusquam homo fieret, et postquam factus est me- diator Dei et hominum homo Christus Jesus. Hoc enim est quod dicit, et quem misit Jesum Christum, unitum Patri secundum Spiritum, nobis vero se- cundum caruem; et sic mediatorem Dei et homi- num. Qui non solum homo, sed etiam Deus est, quemadmodum et Jeremias dicit: Hic est Deus noster, et non æstimabitur alius adversus eum. Hic adinvenit omnem viam scientiæ, et tradidit illam Jacob puero suo, et Israel dilecto suo. Posthæc in terris visus est, et cum hominibus conversalus est " Quandonam autem cum hominibus conversatus est, nisi quando genitus est cum illis ex femina, infaus cum illis fuit, cum illis crevit, et cum illis come- dit? Et alibi ait : Profundum cor ejus super omnes ; el homo est, et quis cognoscet eum 7? Similiter Isaias dicit: Parvulus nutus est nobis, et filius datus est C Psal. LXVII, 2. • Psal. vII, 8, 9. • II Cor. XIII, 4. HI, 36-38. Jerem. XVII, 9. legitur in Seguerian. Goblerian. et Felckm. primo, sed deest in caeteris et in editis. Mox Seguer., pro omissis mediis. Ibidem, xal ante deest in Segueriano. fra Basiliens., Mox Goblerianus et Felckman. 1, Ibidem Seguerianus quoque habet, quæ vox in editis deest. et 5. Goblerianus tamen et Felckm. habent, Editi vero, omnissis intermediis. Paulo post editi, omissis interne- diis, quæ ex Anglic. Seguer. Gobler. et Felekm. 1, desumpsimus. Ibidem Gobler et Felckm. atque ita legit Nannius. etc., citantur a Theodor. dial. 2. Ibidem * Joan. xvII, 3. Joan. v, 20. • Baruch Seguer. Theodor. Gobler. et Felckm. 1, pro D Ibidem Seguerian. Gubler. et Felckm. 1, Theodor., omisso Editi, Paulo post Seg. Anglican. Goblerian. et Theodor., Editi vero et alii, mus. In editis et aliis, hac, desunt. Μox editi, Sequimur Seguerian. et Felckm. 2. Mox Seguer. et ita Gobler. et Felckm. 1, in quibus deest, Anglican. primus et secundus. Editi, male. Paulo in solo Seguer. Mox Gobler. et Felckm. 1, Infra deest in Goller. Seguer. et Felckm. 1. 'Hµïy proxime sequens deest 22. Et cum Dominus dicat in Evangelio secundum 22. Καὶ ὅτε λέγει ὁ Κύριος ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην (84) Goblerianus et Felckm. 1, επίστρεψον, καὶ ο (85) Goblerianus et Felckm. 1. ήτοι, ἐκ τῆς. Ιn- (86) Ita Basil. Anglic. Seguer. Gobler. Felckm. 1, (87) Η deest in Seg. et Felc. 2. Mox hac, ὥστε (88) Ita Seg. Anglic. Gobl. Felckm. 1. Editi, ǎv- (80) Sic Seguerian. Goblerian. et Felckm. pri- (90) Goblerianus et Felckmanni primus, Μετὰ δὲ (91) Ita Seguer. Basil. Anglican. Gobler. Felckm.
PG 26:1025Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Βαθεῖα ἡ καρδία αὐτοῦ παρὰ πάντας· καὶ ἄνθρωπός ἐστι, καὶ τίς γνώσεται αὐτόν; Ὁμοίως δὲ καὶ Ἡσαί̈ας λέγει, ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ Υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ Μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, θαυμαστὸς, σύμβουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσιαστὴς, ἄρχων εἰρήνης, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γαστρὶ λήψεται, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον Μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός. Θεὸς οὖν ἐστιν ὁ γεννηθεὶς ἐκ Παρθένου, καὶ γενόμενος ἄνθρωπος ἐκ Μαρίας τῆς Θεοτόκου. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Καὶ εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος. Ἦν γὰρ αὐτὸν πρὸ τούτου θεωρήσας ἐν τῇ θεϊκῇ καὶ ἐνδόξῳ αὐτοῦ μορφῇ, καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, ὅτε καὶ οἱ σεραφὶμ ἐδοξολόγουν αὐτὸν, λέγοντες· Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ. Καὶ μετὰ ταῦτα ὁρᾷ αὐτὸν δούλου μορφὴν λαβόντα, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου γενόμενον. Διὰ τοῦτο λέγει· Εἴδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος·
Εt Εt συνέφαγε; Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Βαθεῖα ἡ καρδία αὐτοῦ παρὰ πάντας· καὶ ἄνθρωπος ἐστι, καὶ τίς γνώσεται αὐτόν; Ομοίως δὲ καὶ Ησαΐας λέγει, ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ Υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Καὶ καλεῖ ται τὸ ὄνομα αὐτοῦ Μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, θαυμαστὸς, σύμβουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσια- στὴς, ἄρχων εἰρήνης, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶ νος. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γα στρί λήψεται (92), καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέ σουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερ μηνευόμενον Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Θεὸς οὖν ἐστιν ὁ γεννηθεὶς ἐκ Παρθένου, καὶ γενόμενος ἄνθρωπος ἐκ Μαρίας τῆς Θεοτόκου. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει• Καὶ (93) είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος. Ην γὰρ αὐτὸν πρὸ τούτου θεωρήσας ἐν τῇ Β θεϊκῇ καὶ ἐνδόξῳ αὐτοῦ μορφή, καθήμενον ἐπὶ θρό νου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, ὅτε καὶ οἱ σεραφίμ (94) ἐδοξολόγουν αὐτὸν, λέγοντες· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ. Καὶ μετὰ ταῦτα ὁρᾷ αὐτὸν δούλου μορφὴν λαβόντα, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου (95) γενόμενον. Διὰ τοῦτο λέγει· Εἰδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτ τοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπιν παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς (96) τῶν ἀνθρώπων. Ανθρωπος ἐν πληγῇ 'ῶν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν. "Οτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ (97) · ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλο- γίσθη· οὗτος τὰς μαλακίας ἡμῶν φέρει (98), καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ, καὶ πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει. Αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν (99) · καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει περὶ αὐτοῦ· Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀντ- αποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει (1). Αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυ φλῶν, καὶ ὦτα κωςῶν ἀκούσονται. Τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μου γελάλων. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Οὐκ ἄγγελος, οὐδὲ πρέσβυς (2), ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἐγενήθη έγενήθη, ἐγεννήθη. 6. • ἐν γαστρὶ ἕξει. Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ γεννηθεὶς ἐκ τῆς Παρθένου. ἐκ Μαρίας τῆς Θεοτό κου, "Ανθρωπος, ἀλλ' ὁ Θεὸς καὶ Θεὸς καὶ Θεὸς, ὁ εἷς τῆς Τριάδος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Θεός· ἀλλ᾽ οὐχ ἅγιος καὶ ἅγιος καὶ ἅγιος, οὐδὲ τρεῖς τρὶς ), μόνον ἅγιος, ἀλλ᾽ ἀορίστως καὶ ἀπειράκις ἅγιος καὶ ὑπεράγιος. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ. Δεὶ πάλιν. ὑπερευδόξῳ μορφή. καὶ οἱ σεραφίμ. τὰ χερουβίμ. λέγοντες, λέγοντα πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τὸ πρόσωπον αὐτῷ ἀπ' αὐτοῦ. ἁμαρτίας ἡμῶν. τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Καὶ ἀλλαχοῦ. ἀλλαχοῦ πάλιν. μογγιλάλων. καὶ ἀλλαχοῦ. ἔσωσεν. Ὁ δὲ Δαβίδ. καὶ ὁ Δαβίδ. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. ejus. vocatur nomen ejus Magni consilii ange- lus, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, polens, princeps pacis, pater futuri sæculi ®. alibi dicit Ecce virgo in utero concipiet, et pariet Fi- lium, et vocabunt nomen ejus Emmanuel, quod explicatum est Nobiscum Deus. Deus igitur est, qui natus est ex Virgine, et qui factus est homo ex Maria Deipara. Et rursum alibi dicit: Vidimus eum et non habebat speciem neque pulchritudinem 10. Vi- derat enim illum prius in divina et gloriosissima forma sua, sedentem super solium excelsum et ele- vatum, cum seraphim eum glorificabant dicentes : Sanctus, sunctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth 1. Et postea vidit eum servi forma indutum, et in si- A nobis, cujus principatus fuctus est super humerum militudinem hominis factum. Propterea dicit: Vidi- C mus eum, et non habebat speciem, neque pulchrilu- dinem. Sed species ejus sine honore et deficiens plus quam omnium fliorum hominum. Vir in plagis constitutus, et sciens ferre infirmitatem. Quia immu- tatus est vultus ejus a suo statu: despectus, et non reputatus est. Hic languores nostros fert, et pro no- bis cruciatur. Et nos putavimus eum esse in labore, in plaga et in afflictione. Ipse vero vulneratus est propter iniquitates nostras : in languore fuit propter scelera nostra 1. Et alibi de ipso dicit: Ecce Deus noster judicium reddit, et retribuet. Ipse veniet et salvabit nos. Tunc aperientur oculi cæcorum et aures surdorum audient. Tunc saliet sicut cervus claudus, et expedita erit lingua balborum 13. Et iterum alibi ait : Non angelus, neque legatus, sed ipse Dominus salvavit nos 1. Et David ait : Maler Sion dicet : Homo et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam Altis- sinius 1. Nam is homo qui in illa natus est, ipse est Altissimus : ut et in alio Psalmo ait: Ft cogno- scant 'quia nomen tibi Dominus: tu solus Altissimus super omnem terram 16. Hæc autem ex parte descri- psimus, ut quemadmodum dicit Apostolus, Jam non simus parvuli fluctuantes, et circumferamur omni 1ª Isa. xxxv, 4, 5. • Isa. IX, Isa. LXIII, 9. in editis. Paulo post, deest in Anglican. Alii ibidem legunt alii, Isa. vi, 14. Isa. Lill, Psal. LXXXVI, 5. Psal. Lxxx, 19. pture textus. Editi vero et alii, Infra iidem manuscripti, Ibidem hac, leguntur in Seguer. Anglic. Gobler. et Felck. primo in aliis et in editis desunt. Damascenus qui hunc citat locum Epistola de Trisagio, hæc sic ha- let : (forte Anglican. item ha- tis xal deest. Quæ sequuntur porro habentur in Dialogo Theoriani. Infra Seguerianus, Felckman. primus, Editi et alii, D Μox alii, alii, habent. Ibidem, Zabaw deest in Gobleriano et Felckmanni primo. atque ita legit Nannius. tus. Editi et alii, NW NW7 infirmitates nostras ipse ſert. Editi et alii, Naunius legit. Editi vero et alii, Gobler. et Felckm. post ad- dunt multi habent Ibidem Goblerian. et Felckm. 1, Paulo post idem, Edili, 2. 11 Isa. τι, 5. 18 Isa. Lili, 2-5. (92) Sic Seg. Gobl. Felckm. 1 et Græcus Scri- (93) Sic maxima pars manuscript. In aliis et edi- (94) Theorianus, τα σεραφίμ. Seguer. Goblerian. (95) Damascenus et Theorianus, άνθρώπων. (96) Seguerian. Goblerian. et Felckman. 1, παρά (97) Ita Seguerianus et Græcus Scripturæ tex- (98) Sic Seguer. cum Hebræo, qui habet (99) Ita Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, et sic (1) Καὶ ἀνταποδώσει deest in Felckm. 2. Paulo (2) Seguer., οὐ πρέσβυς. Mox idem solus, ἐλθὼν
ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπον παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Ἄνθρωπος ἐν πληγῇ ὢν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν. Ὅτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ· ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλογίσθη· οὗτος τὰς μαλακίας ἡμῶν φέρει, καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ, καὶ πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει. Αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν· καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει περὶ αὐτοῦ· Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀνταποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει. Αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυφλῶν, καὶ ὦτα κωφῶν ἀκούσονται. Τότε ἁλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλὸς, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μογιλάλων. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Οὐκ ἄγγελος, οὐδὲ πρέσβυς, ἀλλ’ αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἡμᾶς. Ὁ δὲ Δαβὶδ λέγει· Μήτηρ Σιὼν ἐρεῖ· Ἄνθρωπος καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Οὗτος γὰρ ὁ ἄνθρωπος ὁ γεννηθεὶς ἐν αὐτῇ, αὐτός ἐστιν ὁ Ὕψιστος, καθὼς ἐν ἄλλῳ ψαλμῷ λέγει· Καὶ γνώτωσαν, ὅτι ὄνομά σοι Κύριος· σὺ μόνος Ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν.
Εt Εt συνέφαγε; Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Βαθεῖα ἡ καρδία αὐτοῦ παρὰ πάντας· καὶ ἄνθρωπος ἐστι, καὶ τίς γνώσεται αὐτόν; Ομοίως δὲ καὶ Ησαΐας λέγει, ὅτι Παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν, καὶ Υἱὸς ἐδόθη ἡμῖν, οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Καὶ καλεῖ ται τὸ ὄνομα αὐτοῦ Μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, θαυμαστὸς, σύμβουλος, Θεὸς ἰσχυρὸς, ἐξουσια- στὴς, ἄρχων εἰρήνης, πατὴρ τοῦ μέλλοντος αἰῶ νος. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει· Ἰδοὺ ἡ Παρθένος ἐν γα στρί λήψεται (92), καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέ σουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερ μηνευόμενον Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Θεὸς οὖν ἐστιν ὁ γεννηθεὶς ἐκ Παρθένου, καὶ γενόμενος ἄνθρωπος ἐκ Μαρίας τῆς Θεοτόκου. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει• Καὶ (93) είδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος. Ην γὰρ αὐτὸν πρὸ τούτου θεωρήσας ἐν τῇ Β θεϊκῇ καὶ ἐνδόξῳ αὐτοῦ μορφή, καθήμενον ἐπὶ θρό νου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, ὅτε καὶ οἱ σεραφίμ (94) ἐδοξολόγουν αὐτὸν, λέγοντες· "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος Σαβαώθ. Καὶ μετὰ ταῦτα ὁρᾷ αὐτὸν δούλου μορφὴν λαβόντα, καὶ ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπου (95) γενόμενον. Διὰ τοῦτο λέγει· Εἰδομεν αὐτὸν, καὶ οὐκ εἶχεν εἶδος, οὐδὲ κάλλος· ἀλλὰ τὸ εἶδος αὐτ τοῦ ἄτιμον, καὶ ἐκλεῖπιν παρὰ πάντας τοὺς υἱοὺς (96) τῶν ἀνθρώπων. Ανθρωπος ἐν πληγῇ 'ῶν, καὶ εἰδὼς φέρειν μαλακίαν. "Οτι ἀπέστραπται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ (97) · ἠτιμάσθη καὶ οὐκ ἐλο- γίσθη· οὗτος τὰς μαλακίας ἡμῶν φέρει (98), καὶ περὶ ἡμῶν ὀδυνᾶται. Καὶ ἡμεῖς ἐλογισάμεθα αὐτὸν εἶναι ἐν πόνῳ, καὶ πληγῇ, καὶ ἐν κακώσει. Αὐτὸς δὲ ἐτραυματίσθη διὰ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν (99) · καὶ μεμαλάκισται διὰ τὰς ἀνομίας ἡμῶν. Καὶ ἀλλαχοῦ λέγει περὶ αὐτοῦ· Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ἡμῶν κρίσιν ἀντ- αποδίδωσι, καὶ ἀνταποδώσει (1). Αὐτὸς ἥξει καὶ σώσει ἡμᾶς. Τότε ἀνοιχθήσονται ὀφθαλμοὶ τυ φλῶν, καὶ ὦτα κωςῶν ἀκούσονται. Τότε ἀλεῖται ὡς ἔλαφος ὁ χωλός, καὶ τρανὴ ἔσται γλῶσσα μου γελάλων. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ λέγει· Οὐκ ἄγγελος, οὐδὲ πρέσβυς (2), ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος ἔσωσεν ἐγενήθη έγενήθη, ἐγεννήθη. 6. • ἐν γαστρὶ ἕξει. Θεὸς γάρ ἐστιν ὁ γεννηθεὶς ἐκ τῆς Παρθένου. ἐκ Μαρίας τῆς Θεοτό κου, "Ανθρωπος, ἀλλ' ὁ Θεὸς καὶ Θεὸς καὶ Θεὸς, ὁ εἷς τῆς Τριάδος, ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ καὶ Θεός· ἀλλ᾽ οὐχ ἅγιος καὶ ἅγιος καὶ ἅγιος, οὐδὲ τρεῖς τρὶς ), μόνον ἅγιος, ἀλλ᾽ ἀορίστως καὶ ἀπειράκις ἅγιος καὶ ὑπεράγιος. Καὶ πάλιν ἀλλαχοῦ. Δεὶ πάλιν. ὑπερευδόξῳ μορφή. καὶ οἱ σεραφίμ. τὰ χερουβίμ. λέγοντες, λέγοντα πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τὸ πρόσωπον αὐτῷ ἀπ' αὐτοῦ. ἁμαρτίας ἡμῶν. τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν. Καὶ ἀλλαχοῦ. ἀλλαχοῦ πάλιν. μογγιλάλων. καὶ ἀλλαχοῦ. ἔσωσεν. Ὁ δὲ Δαβίδ. καὶ ὁ Δαβίδ. DE INCARNATIONE ET CONTRA ARIANOS. ejus. vocatur nomen ejus Magni consilii ange- lus, admirabilis, consiliarius, Deus fortis, polens, princeps pacis, pater futuri sæculi ®. alibi dicit Ecce virgo in utero concipiet, et pariet Fi- lium, et vocabunt nomen ejus Emmanuel, quod explicatum est Nobiscum Deus. Deus igitur est, qui natus est ex Virgine, et qui factus est homo ex Maria Deipara. Et rursum alibi dicit: Vidimus eum et non habebat speciem neque pulchritudinem 10. Vi- derat enim illum prius in divina et gloriosissima forma sua, sedentem super solium excelsum et ele- vatum, cum seraphim eum glorificabant dicentes : Sanctus, sunctus, sanctus Dominus Deus Sabaoth 1. Et postea vidit eum servi forma indutum, et in si- A nobis, cujus principatus fuctus est super humerum militudinem hominis factum. Propterea dicit: Vidi- C mus eum, et non habebat speciem, neque pulchrilu- dinem. Sed species ejus sine honore et deficiens plus quam omnium fliorum hominum. Vir in plagis constitutus, et sciens ferre infirmitatem. Quia immu- tatus est vultus ejus a suo statu: despectus, et non reputatus est. Hic languores nostros fert, et pro no- bis cruciatur. Et nos putavimus eum esse in labore, in plaga et in afflictione. Ipse vero vulneratus est propter iniquitates nostras : in languore fuit propter scelera nostra 1. Et alibi de ipso dicit: Ecce Deus noster judicium reddit, et retribuet. Ipse veniet et salvabit nos. Tunc aperientur oculi cæcorum et aures surdorum audient. Tunc saliet sicut cervus claudus, et expedita erit lingua balborum 13. Et iterum alibi ait : Non angelus, neque legatus, sed ipse Dominus salvavit nos 1. Et David ait : Maler Sion dicet : Homo et homo natus est in ea, et ipse fundavit eam Altis- sinius 1. Nam is homo qui in illa natus est, ipse est Altissimus : ut et in alio Psalmo ait: Ft cogno- scant 'quia nomen tibi Dominus: tu solus Altissimus super omnem terram 16. Hæc autem ex parte descri- psimus, ut quemadmodum dicit Apostolus, Jam non simus parvuli fluctuantes, et circumferamur omni 1ª Isa. xxxv, 4, 5. • Isa. IX, Isa. LXIII, 9. in editis. Paulo post, deest in Anglican. Alii ibidem legunt alii, Isa. vi, 14. Isa. Lill, Psal. LXXXVI, 5. Psal. Lxxx, 19. pture textus. Editi vero et alii, Infra iidem manuscripti, Ibidem hac, leguntur in Seguer. Anglic. Gobler. et Felck. primo in aliis et in editis desunt. Damascenus qui hunc citat locum Epistola de Trisagio, hæc sic ha- let : (forte Anglican. item ha- tis xal deest. Quæ sequuntur porro habentur in Dialogo Theoriani. Infra Seguerianus, Felckman. primus, Editi et alii, D Μox alii, alii, habent. Ibidem, Zabaw deest in Gobleriano et Felckmanni primo. atque ita legit Nannius. tus. Editi et alii, NW NW7 infirmitates nostras ipse ſert. Editi et alii, Naunius legit. Editi vero et alii, Gobler. et Felckm. post ad- dunt multi habent Ibidem Goblerian. et Felckm. 1, Paulo post idem, Edili, 2. 11 Isa. τι, 5. 18 Isa. Lili, 2-5. (92) Sic Seg. Gobl. Felckm. 1 et Græcus Scri- (93) Sic maxima pars manuscript. In aliis et edi- (94) Theorianus, τα σεραφίμ. Seguer. Goblerian. (95) Damascenus et Theorianus, άνθρώπων. (96) Seguerian. Goblerian. et Felckman. 1, παρά (97) Ita Seguerianus et Græcus Scripturæ tex- (98) Sic Seguer. cum Hebræo, qui habet (99) Ita Seguerian. Gobler. et Felckm. 1, et sic (1) Καὶ ἀνταποδώσει deest in Felckm. 2. Paulo (2) Seguer., οὐ πρέσβυς. Mox idem solus, ἐλθὼν
PG 26:1027Ταῦτα δὲ ἀπὸ μέρους ἐγράψαμεν, ἵνα, καθὼς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος, Μηκέτι ὦμεν νήπιοι κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν τῇ πανουργίᾳ πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης.
1027 S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. 1028 vento doctrinæ in nequitia hominum, in astutia ad A ἡμᾶς. Ὁ δὲ Δαβὶδ λέγει· Μήτηρ Σιὼν ἐρεῖ· "Ανθρω circumventionem erroris 17. πος καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Οὗτος γὰρ ὁ ἄνθρωπος ὁ γεννηθεὶς ἐν αὐτῇ, αὐτός ἐστιν ὁ Ὕψιστος, καθ- ὡς (5) ἐν ἄλλῳ ψαλμῷ λέγει· Καὶ γνώτωσαν, ὅτι ὄνομά σοι Κύριος· σὺ μόνος Ὕψιστος ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. Ταῦτα δὲ (4) ἀπὸ μέρους εγράψαμεν, ἵνα, καθὼς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος, Μηκέτι ὦμεν νήπιοι κλυ- δωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν τῇ πανουργίᾳ πρὸς τὴν μεθοδείαν (5) τῆς πλάνης. 17 Ephes. IV, 14. mediis. Anglican., αὐτὴν εἰς τὸν αἰῶνα. Αὐτὸς γὰρ ὁ γεννηθεὶς ἐν αὐτῇ, αὐτός, etc. Gobler. et Felckm. primus, ut et legit Nannius, αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Καὶ ἐν ἑτέρῳ, καὶ γνώτωσαν (sic) ότι όνομα. Cæteri ut in textu. φησιν legitur pro εἶπεν. vero cum editis, μέθοδον. Ibidem post, τῆς πλά νης, hæc in editis, atque in Seguer. Anglic. Gobl. et Felckm. 1, leguntur, Πρὸς δὲ τὴν ἐρώτησιν ἐρ- δέθη τὰ ὑποτεταγμένα, ἅπερ ἐκ προσώπου λέγει τῆς Ἐκκλησίας, ἥτις, πρότερον κτισθεῖσα, μετὰ ταῦτα γεννᾶται κατὰ χάριν ἐκ Θεοῦ. Διὰ τοῦτο πρῶτον κεῖ ται ἐν τῇ Παροιμία το, Εκτισέ με Κύριος, καὶ ὕστε ρον τό· Ἐγέννησέ με· καὶ ὅτε λέγει ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστὶν, ἐπειδὴ ἄνθρω- δ πος γέγονε, μείζονα αὐτοῦ λέγει τὸν Πατέρα. Λόγος δὲ ἂν τοῦ Πατρὸς ἴσος ἐστὶν αὐτοῦ. Ἐγὼ γὰρ, φησί, καὶ ὁ Πατὴρ, ἓν ἐσμεν, καὶ, Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα, και, Οὐκ ἀπὸ ἁρπαγῆς ἔχει τὸ εἶναι αὐτ τὸν ἴσον τῷ Πατρί. ᾿Αλλὰ κατὰ φύσιν ἴσος ἐστὶ καὶ ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, διότι ἐκ τῆς πατρικῆς οὐσίας γεγέννηται. Sed præter supra memoratos codices, in omnibus aliis hæc desunt. Hæc autem, ἐκ προσ- ώπου λέγει τῆς Ἐκκλησίας, ad usque hæc verba in- ferius, καὶ ὅτε λέγει· Ο Πατήρ μου ὁ πέμψας με μείζων μου ἐστίν, habentur supra num. 12. Quæ se- quuntur autem omnia leguntur num. 4. Cuni enim suis locis omissa fuissent, ut videre est in Seguer. Gobl. et Felck. 1, a librariis quibusdam ad calcem adjecta sunt : ac demum quispiam cum hæc ἀσύ- στατα reperisset, priora verba temere addidit, sci- licet, Πρὸς δὲ τὴν ἐρώτησιν ἐῤῥέθη τὰ ὑποτετα γμένα. δ IN EPISTOLAM AD AFROS EPISCOPOS MONITUM. stola, Cyrenaicos esse existimantis ; quod sane vel uno hujusce loco apertissime elevatur; numero nempe 10, ubi ait Athanasius, hanc epistolam non a se tantum, sed ab omnibus Ægypti Libyarumque episcopis, missam subscriptamque fuisse. Nam ubi Libyarum meminit, num.1 et 10, utramque haud dubie indicat Libyam, Cyre- naicam, seu Pentapolitanam et Marmaricam, ac quodcunque Libya, nomine a Cyrenaica ad Ægyptum exten- ditur; quæ ambæ tunc erant patriarchatus Alexandrini. Et sane solet Athanasius, ubi synodicas inscribit epi- stolas Alexandrinas, cum Ægypto Libyam et Pentapolin sive Cyrenaicam copulare, ut p. 99. Demum ubi pro- vincias recenset ecclesiasticas, Africam semper secernit a Libya et Pentapoli, seu Gyrenaica, ut videre est supra p. 97, 157, et in subscriptionibus Sardicensibus; ut exploratissimum sit, Africa nomine hic et alias oram occidentalem designari, in qua sita Carthago ſuit. ubi monentur Africani, ne viris obtemperent, qui, cum studio flagrarent Nicænæ abrogandæ fidei, omnem movebant lapidem, ut ea vim obtinerent, quæ illi Arimini edita mentiebantur, tametsi revera Nice in Thracia scripta propositaque fuerant. Post hæc commendatur in hac epistola Nicæna synodus, ex pietate ac multitu- dine episcoporum, qui ad eam celebrandam convenerant, quæ quantum præstet variis Arianorum conciliabulis pluribus commonstratur. Historia deinde terilur rerum in Nicæna synodo gestarum, ad vocem ὁμοούσιον ας. serendam : paucisque demum propugnatur divinitas sancti Spiritus. Singulare illud est quod sub finem enar ratur, tam arcio scilicet charitatis vinculo junctos fuisse Ægyptios et Libyos episcopos, ut quibusdam absen- tibus, qui adessent eorum loco subscriberent III. Quo autem anno conscripta fuerit hæc epistola, minime constat inter nujusce ævi scriptores; nuperus auctor annum illi assignavit 371, cui tamen agre nos, peritissimo licet, assentiemur, tardius sane eam syno- dum reponenti, quam ut posse videantur cætera, quæ ad mortem usque edidit Athanasius, justum obtinere temporis spatium. Quare commodius in annum conferri posse putamus circiter 369 ut pluribus in Vita Athanasii. (3) Felckm. 5, αὐτὴν ὁ Ὕψιστος, καθώς, omissis (4) Δέ deest in Gobl. et Felckm. 1. Mox in iisdem (5) Sic Seguer. Basil. Anglic. et Felckm. 2: alii 1. Jamdiu animadversus fuit a doctissimis viris Baronii lapsus, Afros episcopos, quibus hæc mittitur epi- 11. Porro qua ducti occasione hanc dederint epistolam Athanasius cæterique episcopi, ex ipso liquet initio ;
Continue reading PG 26: Epistula ad Maximum →≣ entire volume