Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Monitum in Orationem XLV (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 36:621〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
NEM XLV. " erationum collectioni finis imponitur. Nam quæ sequuntur orationes, mox in prævia et unicuique annexa admonitione, inter spuria Theologi opera, plurimis argumentis, reji- ciendas probabimus. Id autem modo mirabile prorsus videri debet, quod ex tanta tamque mirifica Gregorii orationum serie, prima et ultima «in sanctum Pascha » inscribantur, sicque cæteras omnes veluti complectantur et comprehendant. Sacrum elenim Pascha, quod ter in ista oratione (n. 2) a Theologo nostro, e in sanctissimæ Trinitatis honorem,» eleganter repetitur, «est, ut ipse loquitur, « festivitatum festivitas, ac celebritatum cele- britas. Consentaneum igitur erat, ut tantus divini Verbi præco os suum in sacri Pascha- tis laudem aperiret ac clauderet. Nec mirum, si, cycui instar, suaviores in ista oratione, quam in prima, sonos edat ac moduletur. In priori namque, paucis quidem, ut vidimus; in ista vero, totas animi ac pietatis vires colligens, Paschatis diguitatem et excellentiam fusiori sermone commendat. Primum ipsius nomen ab Hebræo nomine derivatum ostendit (n. ), utpote « transitum » significans, cum scilicet a ex Ægypto in Chananæam regionem migrarunt Israelitæ. Deinde e lege scripta, ac legalibus sacrificiis ad tempus concessis, auditorum animos ad altiora evehit, eosque ad Evangelium et ad novæ legis sacrificia allicit. Hinc mirum in modum sapientiæ Dei profunditatem, ac investigabilium ipsius judiciorum divitias extollit. Qualis autem fuerit legalis agnus, ipse, allegoriarum ope, ingeniose aperit, et ad Christum, verum utique agnum, eleganter accommodat. Mox, brevi facta mysteriorum Dei enumeratione, peramanter exclamat (n. ): « O Pascha, magnum et sacrum Pascha, totiusque mundi piaculum 1... O Verbum Dei!... hanc velim orationem, non ut primitias, sed ut extremam fortasse oblationem nostram habeas! » II. Heu nimium vere his verbis, sui corporis dissolutionem imminere prænuntiavit S. Doctor. Non enim diu huic orationi superfuit vir sanctitate et eloquentia præstantissi- mus, cujus profecto dies ad multos annos protrahi desiderassemus. Et certe, quamvis modo magram suscepti oneris partem ex humeris deponamus, ægre tamen tantos tamque salubres pietatis ac doctrinæ rivos claudimus. Cæterum ex dictis manifestum est, banc orationem extrema Gregorii vitæ tempora spectare. Quo autem præcise anno pronuntiata fuerit, id certo nobis affirmare non licet. Conjicimus tamen ad annum collocari posse, triennio circiter antequam e vivis excederet. Quod vero ad locum spectat, Niceta assen- timur. Ait enim Gregorium, « post suum ex urbe Constantinopoli reditum, hanc orationem elaborate conscriptam, Arianzi pronuntiasse. » Sic etiam censet Billius (), et adnotat inendose legi in codice Reginæ, v Natav. « Neque enim, inquit, hanc urbem Gregorius prædium paternum vocasset. » In codice vero quo utebatur scriptum erat Aiavų. At ignorat quis litteram superposuerit, cum minimé bæc littera supplenda esset, sed potius littera in p commutanda. Arianzum enim locus erat non multum a Nazianzo dissitus, in quo villam habebat Theologus, quemadmodum testatur Gregorius presbyter in ipsius Vita. Unde non immerito colligimus, Arianzi habitam fuisse hanc orationem anno circiter « in Christi Nativitatem, » verbo ad verbum desumpta fuisse. Utrum autem id factum fuerit ab ipso Gregorio, an amanuensium incuria contigerit, prorsus ignoramus. In notis hæc loca observabimus. () Παραπ. 1n quibusdam, μεταπεμφθείημεν. () Ο πᾶσα δόξα, etc. Or. 1, ᾧ ἡ δόξα, καὶ τὸ 1. Hac altera in sanctum Pasena» inscripta oratione, toti demum ac genuinæ Gregorii . Notandum superest, duo insigniora bujus orationis loca ex oratione tricesima octava, () Arg. in hanc Orationem. - ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. Χ κοσμικόν, ἔαρ πνευματικόν, ἔαρ ψυχαῖς, ἔαρ σώμα- A gnum, tum sermonibus in ipsius triumphi laudem σιν, ἔαρ δρώμενον, ἔαρ ἀόρατον· οὗ κἀκεῖθεν μετα- λάβοιμεν ἐνταῦθα καλῶς ἀμειφθέντες, καὶ καινοὶ πρὸς τὸν καινὸν βίον παραπεμφθείημεν (), ἐν Χρι στῷ
PG 36:624ΛΟΓΟΣ ΜΕ. Εἰς τὸ ἅγιον Πάσχα. Α. Ἐπὶ τῆς φυλακῆς μου στήσομαι, φησὶν ὁ θαυμάσιος Ἀββακούμ. Κἀγὼ μετ’ αὐτοῦ σήμερον, τῆς δεδομένης μοι παρὰ τοῦ Πνεύματος ἐξουσίας καὶ θεωρίας, καὶ ἀποσκοπεύσω καὶ γνώσομαι, τί ὀφθήσεται, καὶ τί λαληθήσεταί μοι. Καὶ ἔστην, καὶ ἀπεσκόπευσα· καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ τῶν νεφελῶν, καὶ οὗτος ὑψηλὸς σφόδρα· καὶ ἡ ὅρασις αὐτοῦ, ὡς ὅρασις ἀγγέλου· καὶ ἡ στολὴ αὐτοῦ, ὡς φέγγος ἀστραπῆς διερχομένης· καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ’ ἀνατολὰς, καὶ ἐβόησε φωνῇ μεγάλῃ. Φωνὴ αὐτοῦ, ὡς φωνὴ σάλπιγγος· καὶ κύκλῳ αὐτοῦ, ὡς πλῆθος οὐρανίου στρατιᾶς, καὶ εἶπε· Σήμερον σωτηρία τῷ κόσμῳ, ὅσος τε ὁρατὸς, καὶ ὅσος ἀόρατος. Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, συνεγείρεσθε· Χριστὸς εἰς ἑαυτὸν, ἐπανέρχεσθε· Χριστὸς ἐκ τάφων, ἐλευθερώθητε τῶν δεσμῶν τῆς ἁμαρτίας. Πύλαι ᾅδου ἀνοίγονται, καὶ θάνατος καταλύεται, καὶ ὁ παλαιὸς Ἀδὰμ ἀποτίθεται, καὶ ὁ νέος συμπληροῦται· εἴ τις ἐν Χριστῷ καινὴ κτίσις, ἀνακαινίζεσθε. Ταῦτα ὁ μὲν ἔλεγεν· οἱ δὲ ἀνύμνουν, ὅπερ καὶ πρότερον, ἡνίκα ἡμῖν ἐπεφάνη Χριστὸς διὰ τῆς κάτω γεννήσεως, τὸ, δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία.
Χ Β ΛΟΓΟΣ ΜΕ. Εἰς τὸ ἅγιον (43) Πάσχα. Α΄. Ἐπὶ τῆς φυλακῆς μου στήσομαι, φησὶν ὁ θαυμάσιος ᾿Αββακούμ (44). Καγώ μετ' αὐτοῦ σήμε ρον, τῆς δεδομένης μοι παρὰ τοῦ Πνεύματος εξου σίας καὶ θεωρίας, καὶ ἀποσκοπεύσω καὶ γνώσομαι, τί ὀφθήσεται, καὶ τί λαληθήσεταί μοι. Καὶ ἔστην, καὶ ἀπεσκόπευσα· καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ τῶν νεφελῶν, καὶ οὗτος ὑψηλὸς σφόδρα· καὶ ἡ ὅρασις αὐτοῦ, ὡς ὅρασις ἀγγέλου· καὶ ἡ στολὴ αὐτοῦ, ὡς φέγγος ἀστραπῆς διερχομένης (45)· καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ᾿ ἀνατολὰς, καὶ ἐβόησε φωνῇ μεγάλῃ. Φωνὴ αὐτοῦ, ὡς φωνή σάλπιγγος· καὶ κύκλῳ αὐτοῦ, ὡς πλῆθος οὐρανίου στρατιᾶς, καὶ εἶπε· Σήμερον σωτηρία τῷ κόσμῳ, όσος τε ὁρατὸς, καὶ ὅσος ἀόρα τος. Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, συνεγείρεσθε· Χριστὸς εἰς ἑαυτὸν (46), επανέρχεσθε· Χριστὸς ἐκ τάφων, ἐλευ θερώθητε τῶν δεσμῶν τῆς ἁμαρτίας. Πύλαι είδου ἀνοίγονται, καὶ θάνατος καταλύεται, καὶ ὁ παλαιός Ἀδὰμ ἀποτίθεται (47), καὶ ὁ νέος συμπληρούται (48) εἴ τις ἐν Χριστῷ καινὴ κτίσις, ἀνακαινίζεσθε. Ταῦτα ὁ μὲν ἔλεγεν· οἱ δὲ ἀνύμνουν, ὅπερ καὶ πρότερον, ἡνίκα ἡμῖν ἐπεφάνη Χριστὸς διὰ τῆς κάτω γεννή σεως, τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰ ρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. Μεθ᾽ ὧν καὶ αὐτὸς ἐν ὑμῖν ταῦτα φθέγγομαι· εἴη δὲ καὶ φωνὴν λαβεῖν τῆς ἀγγελικῆς ἀξίαν, καὶ πάντα περιηχοῦσαν τὰ πέρατα. Β'. Πάσχα Κυρίου, Πάσχα, καὶ πάλιν ἐρῶ Πάσχα, τιμῇ (49) τῆς Τριάδος. Αὕτη ἑορτῶν ἡμῖν ἑορτὴ, καὶ Ο πανήγυρις πανηγύρεων, τοσοῦτον υπεραίρουσα πά σας, οὐ τὰς ἀνθρωπικὰς μόνον καὶ χαμαὶ ἐρχομέ νας (50), ἀλλ' ήδη καὶ τὰς αὐτοῦ Χριστοῦ καὶ ἐπ' αὐτῷ τελουμένας, ὅσον ἀστέρας ήλιος. Καλὴ μὲν (51) καὶ ἡ χθὲς ἡμῖν λαμπροφορία (52) καὶ φωταγωγία, Αν iδίᾳ τε καὶ δημοσίᾳ συνεστησάμεθα, πᾶν γένος ἀν- θρώπων μικροῦ καὶ ἀξία πατα, δαψιλεῖ τῷ πυρὶ τὴν νύχτα καταφωτίζοντες (33), καὶ τοῦ μεγάλου φωτός ἀντίτυπος, ὅσον τε οὐρανὸς ἄνωθεν φρυκτωρεί, κάτ σμον ὅλον (54) αὐγάζων τοῖς παρ' ἑαυτοῦ κάλλεσι, καὶ ὅσον ὑπερουράνιον, ἔν τε ἀγγέλοις τῇ πρώτῃ φωτεινῇ φύσει μετὰ τὴν πρώτην, τῷ ἐκεῖθεν πηγά • ᾿Αββακούμ. Αμ. σαχούμ. σαντες. S. GREGORII THEOLOGI ORATIO XLV.. In sanctum Pascha. A Habacuc³. Ego quoque cum ipso hodie, data mihi per Spiritum sanctum potestate ac contemplatione, quasi e specula diligenter observabo, et mecum ipse considerabo, quidnam mihi spectandum propone- tur, et quid dicetur. Et steti, ac speculatus suun : et ecce vir sedens super nubes, atque hic per- quam sublimis ; et facies ejus, ut facies angeli; et amictus ejus, ut splendor fulguris discurrentis *; et extulit manum suam ad orientem, et clamavit voce magna. Vox ejus, ut vox buccinæ ; et in circuitu ejus, quasi multitudo coelestis exercitus, et dixit: flodie salus mundo, tam visibili, quam in- visibili. Christus ex mortuis ; simul surgite. Chri- stus ad sese; redite. Christus ex sepulcro; peccati vinculis solvamini. Portæ inferi aperiuntur, et mors opprimitur, et vetus Adam deponitur, et novus perficitur; si quæ nova in Christo creatura, reno- vemini. flæc quidem ipse dicebat: illi autem idem canebant, quod ante, cum Christus nobis per ter- renam nativitatem apparuit: Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas". Cum quibus ipse quoque inter vos hæc loquor; atque utinam vocem angelicæ parem accipiam, omnesque orbis terra fines circumsonan- tem. II. Pascha Domini, Pascna, iterumque cascha «licam, in honoremn Trinitatis. Hæc nobis festivita- tum festivitas, et celebritatum celebritas, tanto cate- ris omnibus, uon solum humanis et e terra ortis, sed iis etiam, quæ ipsius Christi sunt, ac propter ipsum celebrantur, superior, quanto sol stellas antecellit. Præclara quidem nobis quoque fuit he- sterna candida vestis ac luminum gestatio (quam privatim juxta publiceque peregimus, omne genus hominum ferme, atque omnes magistratu et digni- tate insignes, largo Igne noctem collustrantes), magnumque illud lumen referens, quod, vel co- lum orbem universum siderum suorum pulchritu- dine illustrans, superne nobis trajicit, vel super- • Habac. 1, 1. • Nalum 11, 4. * Luc. 1, 14. Alias XLII. Quæ auten erat, nunc episto- D la 243. Habita Arianzi anno circiter 385. - bus. * (44) Rev. ph, Or. et Comb., et Nobilius. Bill. c pertranseuntis. Sic Vulgata ad sese rediit. Quod exponens, adjungit : c id est, ad divinitatis suæ amplitudinem et dignitatein; qua, propter dispensationein, ad exiguum tempus spolia- ins atque exinanitus fuerat. Receptus autein, ad dexterain Patris cousedit. Redite igitur vos quoque ad veterem splendorem et dignitatem, ac divinæ imaginis decus. » dit ad hæc Apostoli verba Eph. v, : ‹ Deponere vos secunduin pristinam conversationem, » etc. Reg. um. ducentibus. Bill. ‹humi defixis. › Alludit hic Gregorius ad candidas neophytorun ve- stes. Bill. c facium et luminum gestatio. 1. Super custodiam meam stabo, inquit admirandus (43) "Αγιον. Deest in Reg. pl, aliisque pluri- (45) Διερχομένης. • Discurrentis. (46) Χριστὸς εἰς ἑαυτόν, etc. Nicelas : « Christus (47) 'Αποτίθεται. Reg. um, ἀποτέθειται. Αllu- (48) Καὶ ὁ νέος συμπληρούται. Hæc desunt in (49) Τιμῇ. Sic plures Regg. In ed., τιμή. (50) Χαμαὶ ἐρχομένας. •E terra ortis, originem (51) Μέν. Plures codd. addunt, οὖν (52) Λαμπροφορία. Candide vestis gestatio. (55) Καταφωτίζοντες. In nonnullis, καταφωτί (54) Ὅλον. Sic codd. In ed.. ὅλων.
Μεθ’ ὧν καὶ αὐτὸς ἐν ὑμῖν ταῦτα φθέγγομαι· εἴη δὲ καὶ φωνὴν λαβεῖν τῆς ἀγγελικῆς ἀξίαν, καὶ πάντα περιηχοῦσαν τὰ πέρατα. Β. Πάσχα Κυρίου, Πάσχα, καὶ πάλιν ἐρῶ Πάσχα, τιμῇ τῆς Τριάδος. Αὕτη ἑορτῶν ἡμῖν ἑορτὴ, καὶ πανήγυρις πανηγύρεων, τοσοῦτον ὑπεραίρουσα πάσας, οὐ τὰς ἀνθρωπικὰς μόνον καὶ χαμαὶ ἐρχομένας, ἀλλ’ ἤδη καὶ τὰς αὐτοῦ Χριστοῦ καὶ ἐπ’ αὐτῷ τελουμένας, ὅσον ἀστέρας ἥλιος. Καλὴ μὲν καὶ ἡ χθὲς ἡμῖν λαμπροφορία καὶ φωταγωγία, ἣν ἰδίᾳ τε καὶ δημοσίᾳ συνεστησάμεθα, πᾶν γένος ἀνθρώπων μικροῦ καὶ ἀξία πᾶσα, δαψιλεῖ τῷ πυρὶ τὴν νύκτα καταφωτίζοντες, καὶ τοῦ μεγάλου φωτὸς ἀντίτυπος, ὅσον τε οὐρανὸς ἄνωθεν φρυκτωρεῖ, κόσμον ὅλον αὐγάζων τοῖς παρ’ ἑαυτοῦ κάλλεσι, καὶ ὅσον ὑπερουράνιον, ἔν τε ἀγγέλοις τῇ πρώτῃ φωτεινῇ φύσει μετὰ τὴν πρώτην, τῷ ἐκεῖθεν πηγάζεσθαι, καὶ ὅσον ἐν τῇ Τριάδι, παρ’ ἧς φῶς ἅπαν συνέστηκεν, ἐξ ἀμερίστου φωτὸς μεριζόμενον καὶ τιμώμενον. Καλλίων δὲ ἡ σήμερον, καὶ περιφανεστέρα. Ὅσῳ χθὲς μὲν πρόδρομον ἦν τοῦ μεγάλου φωτὸς ἀνισταμένου τὸ φῶς, καὶ οἷον εὐφροσύνη τις προεόρτιος.
Χ Β ΛΟΓΟΣ ΜΕ. Εἰς τὸ ἅγιον (43) Πάσχα. Α΄. Ἐπὶ τῆς φυλακῆς μου στήσομαι, φησὶν ὁ θαυμάσιος ᾿Αββακούμ (44). Καγώ μετ' αὐτοῦ σήμε ρον, τῆς δεδομένης μοι παρὰ τοῦ Πνεύματος εξου σίας καὶ θεωρίας, καὶ ἀποσκοπεύσω καὶ γνώσομαι, τί ὀφθήσεται, καὶ τί λαληθήσεταί μοι. Καὶ ἔστην, καὶ ἀπεσκόπευσα· καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ τῶν νεφελῶν, καὶ οὗτος ὑψηλὸς σφόδρα· καὶ ἡ ὅρασις αὐτοῦ, ὡς ὅρασις ἀγγέλου· καὶ ἡ στολὴ αὐτοῦ, ὡς φέγγος ἀστραπῆς διερχομένης (45)· καὶ ἐπῆρε τὴν χεῖρα αὐτοῦ κατ᾿ ἀνατολὰς, καὶ ἐβόησε φωνῇ μεγάλῃ. Φωνὴ αὐτοῦ, ὡς φωνή σάλπιγγος· καὶ κύκλῳ αὐτοῦ, ὡς πλῆθος οὐρανίου στρατιᾶς, καὶ εἶπε· Σήμερον σωτηρία τῷ κόσμῳ, όσος τε ὁρατὸς, καὶ ὅσος ἀόρα τος. Χριστὸς ἐκ νεκρῶν, συνεγείρεσθε· Χριστὸς εἰς ἑαυτὸν (46), επανέρχεσθε· Χριστὸς ἐκ τάφων, ἐλευ θερώθητε τῶν δεσμῶν τῆς ἁμαρτίας. Πύλαι είδου ἀνοίγονται, καὶ θάνατος καταλύεται, καὶ ὁ παλαιός Ἀδὰμ ἀποτίθεται (47), καὶ ὁ νέος συμπληρούται (48) εἴ τις ἐν Χριστῷ καινὴ κτίσις, ἀνακαινίζεσθε. Ταῦτα ὁ μὲν ἔλεγεν· οἱ δὲ ἀνύμνουν, ὅπερ καὶ πρότερον, ἡνίκα ἡμῖν ἐπεφάνη Χριστὸς διὰ τῆς κάτω γεννή σεως, τὸ, Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰ ρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. Μεθ᾽ ὧν καὶ αὐτὸς ἐν ὑμῖν ταῦτα φθέγγομαι· εἴη δὲ καὶ φωνὴν λαβεῖν τῆς ἀγγελικῆς ἀξίαν, καὶ πάντα περιηχοῦσαν τὰ πέρατα. Β'. Πάσχα Κυρίου, Πάσχα, καὶ πάλιν ἐρῶ Πάσχα, τιμῇ (49) τῆς Τριάδος. Αὕτη ἑορτῶν ἡμῖν ἑορτὴ, καὶ Ο πανήγυρις πανηγύρεων, τοσοῦτον υπεραίρουσα πά σας, οὐ τὰς ἀνθρωπικὰς μόνον καὶ χαμαὶ ἐρχομέ νας (50), ἀλλ' ήδη καὶ τὰς αὐτοῦ Χριστοῦ καὶ ἐπ' αὐτῷ τελουμένας, ὅσον ἀστέρας ήλιος. Καλὴ μὲν (51) καὶ ἡ χθὲς ἡμῖν λαμπροφορία (52) καὶ φωταγωγία, Αν iδίᾳ τε καὶ δημοσίᾳ συνεστησάμεθα, πᾶν γένος ἀν- θρώπων μικροῦ καὶ ἀξία πατα, δαψιλεῖ τῷ πυρὶ τὴν νύχτα καταφωτίζοντες (33), καὶ τοῦ μεγάλου φωτός ἀντίτυπος, ὅσον τε οὐρανὸς ἄνωθεν φρυκτωρεί, κάτ σμον ὅλον (54) αὐγάζων τοῖς παρ' ἑαυτοῦ κάλλεσι, καὶ ὅσον ὑπερουράνιον, ἔν τε ἀγγέλοις τῇ πρώτῃ φωτεινῇ φύσει μετὰ τὴν πρώτην, τῷ ἐκεῖθεν πηγά • ᾿Αββακούμ. Αμ. σαχούμ. σαντες. S. GREGORII THEOLOGI ORATIO XLV.. In sanctum Pascha. A Habacuc³. Ego quoque cum ipso hodie, data mihi per Spiritum sanctum potestate ac contemplatione, quasi e specula diligenter observabo, et mecum ipse considerabo, quidnam mihi spectandum propone- tur, et quid dicetur. Et steti, ac speculatus suun : et ecce vir sedens super nubes, atque hic per- quam sublimis ; et facies ejus, ut facies angeli; et amictus ejus, ut splendor fulguris discurrentis *; et extulit manum suam ad orientem, et clamavit voce magna. Vox ejus, ut vox buccinæ ; et in circuitu ejus, quasi multitudo coelestis exercitus, et dixit: flodie salus mundo, tam visibili, quam in- visibili. Christus ex mortuis ; simul surgite. Chri- stus ad sese; redite. Christus ex sepulcro; peccati vinculis solvamini. Portæ inferi aperiuntur, et mors opprimitur, et vetus Adam deponitur, et novus perficitur; si quæ nova in Christo creatura, reno- vemini. flæc quidem ipse dicebat: illi autem idem canebant, quod ante, cum Christus nobis per ter- renam nativitatem apparuit: Gloria in altissimis Deo, et in terra pax, in hominibus bona voluntas". Cum quibus ipse quoque inter vos hæc loquor; atque utinam vocem angelicæ parem accipiam, omnesque orbis terra fines circumsonan- tem. II. Pascha Domini, Pascna, iterumque cascha «licam, in honoremn Trinitatis. Hæc nobis festivita- tum festivitas, et celebritatum celebritas, tanto cate- ris omnibus, uon solum humanis et e terra ortis, sed iis etiam, quæ ipsius Christi sunt, ac propter ipsum celebrantur, superior, quanto sol stellas antecellit. Præclara quidem nobis quoque fuit he- sterna candida vestis ac luminum gestatio (quam privatim juxta publiceque peregimus, omne genus hominum ferme, atque omnes magistratu et digni- tate insignes, largo Igne noctem collustrantes), magnumque illud lumen referens, quod, vel co- lum orbem universum siderum suorum pulchritu- dine illustrans, superne nobis trajicit, vel super- • Habac. 1, 1. • Nalum 11, 4. * Luc. 1, 14. Alias XLII. Quæ auten erat, nunc episto- D la 243. Habita Arianzi anno circiter 385. - bus. * (44) Rev. ph, Or. et Comb., et Nobilius. Bill. c pertranseuntis. Sic Vulgata ad sese rediit. Quod exponens, adjungit : c id est, ad divinitatis suæ amplitudinem et dignitatein; qua, propter dispensationein, ad exiguum tempus spolia- ins atque exinanitus fuerat. Receptus autein, ad dexterain Patris cousedit. Redite igitur vos quoque ad veterem splendorem et dignitatem, ac divinæ imaginis decus. » dit ad hæc Apostoli verba Eph. v, : ‹ Deponere vos secunduin pristinam conversationem, » etc. Reg. um. ducentibus. Bill. ‹humi defixis. › Alludit hic Gregorius ad candidas neophytorun ve- stes. Bill. c facium et luminum gestatio. 1. Super custodiam meam stabo, inquit admirandus (43) "Αγιον. Deest in Reg. pl, aliisque pluri- (45) Διερχομένης. • Discurrentis. (46) Χριστὸς εἰς ἑαυτόν, etc. Nicelas : « Christus (47) 'Αποτίθεται. Reg. um, ἀποτέθειται. Αllu- (48) Καὶ ὁ νέος συμπληρούται. Hæc desunt in (49) Τιμῇ. Sic plures Regg. In ed., τιμή. (50) Χαμαὶ ἐρχομένας. •E terra ortis, originem (51) Μέν. Plures codd. addunt, οὖν (52) Λαμπροφορία. Candide vestis gestatio. (55) Καταφωτίζοντες. In nonnullis, καταφωτί (54) Ὅλον. Sic codd. In ed.. ὅλων.
PG 36:626Σήμερον δὲ τὴν ἀνάστασιν αὐτὴν ἑορτάζομεν, οὐκ ἔτι ἐλπιζομένην, ἀλλ’ ἤδη γεγενημένην, καὶ κόσμον ὅλον ἑαυτῇ συνάγουσαν. Ἄλλος μὲν οὖν ἄλλο τι τῷ καιρῷ καρποφορείτω, καὶ δωροφορείτω δῶρον ἑόρτιον, ἢ μικρὸν, ἢ μεῖζον, τῶν πνευματικῶν τε καὶ Θεῷ φίλων, ὅπως ἂν ἕκαστος ἔχῃ δυνάμεως. Τῆς γὰρ ἀξίας, μόλις ἂν καὶ ἄγγελοι τύχοιεν, οἱ πρῶτοι, καὶ νοεροὶ, καὶ καθαροὶ, καὶ τῆς ἄνω δόξης ἐπόπται καὶ μάρτυρες· εἴπερ καὶ τούτοις τὸ πᾶν ἐφικτὸν τῆς ὑμνήσεως. Ἡμεῖς δὲ λόγον εἰσοίσομεν, ὧν ἔχομεν τὸ κάλλιστόν τε καὶ τιμιώτατον, ἄλλως τε καὶ Λόγον ὑμνοῦντες, ἐπ’ εὐεργεσίᾳ τῆς λογικῆς φύσεως. Ἄρξομαι δὲ ἐντεῦθεν. Οὐδὲ γὰρ ἀνέχομαι, τοὺς περὶ τοῦ μεγάλου θύματος καὶ τῆς μεγίστης ἡμερῶν θύων λόγους, μὴ πρὸς Θεὸν ἀναδραμεῖν, κἀκεῖθεν ποιήσασθαι τὴν ἀρχήν. Καί μοι καθήρασθε καὶ νοῦν, καὶ ἀκοὴν, καὶ διάνοιαν, ὅσοι τρυφᾶτε τὰ τοιαῦτα (ἐπειδὴ περὶ Θεοῦ καὶ θεῖος ὁ λόγος), ἵν’ ἀπέλθητε τρυφήσαντες ὄντως τὰ μὴ κενούμενα. Ἔσται δὲ ὁ αὐτὸς πληρέστατός τε ἅμα καὶ συντομώτατος, ὡς μήτε τῷ ἐνδεεῖ λυπεῖν, μήτε ἀηδὴς εἶναι διὰ τὸν κόρον. Γ. Θεὸς ἦν μὲν ἀεὶ, καὶ ἔστι, καὶ ἔσται· μᾶλλον δὲ, ἔστιν ἀεί.
ζεσθαι (55), καὶ ὅσον ἐν τῇ Τριάδι, παρ' ἧς φῶς Α ἅπαν συνέστηκεν, ἐξ ἀμερίστου φωτός μεριζόμενον καὶ τιμώμενον (56). Καλλίων δὲ ἡ σήμερον, καὶ πεο ριφανεστέρα. Οσῳ χθὲς μὲν πρόδρομον ἦν τοῦ μετ γάλου φωτὸς ἀνισταμένου τὸ φῶς, καὶ οἷον εὐφροσύνη τις προεόρτιος. Σήμερον δὲ τὴν ἀνάστασιν αὐτὴν ἑορτάζομεν, οὐκ ἔτι ἐλπιζομένην, ἀλλ᾽ ἤδη γεγενη- μένην (57), καὶ κόσμον ὅλον ἑαυτῇ συνάγουσαν. "Αλ- λος μὲν οὖν ἄλλο τι τῷ καιρῷ καρποφορείτω, και δω ροφορείτω (58) δῶρον ἑόρτιον, ἢ μικρὸν, ἢ μείζον, τῶν πνευματικῶν τε καὶ Θεῷ φίλων, ὅπως ἂν ἔκα· στος ἔχῃ δυνάμεως. Τῆς γὰρ ἀξίας, μόλις ἂν καὶ ἄγγελοι τύχοιεν, οἱ πρῶτοι, καὶ νοεροι, καὶ καθαροί, καὶ (59) τῆς ἄνω δόξης επόπται καὶ μάρτυρες· εἴπερ καὶ τούτοις τὸ πᾶν ἐφικτόν (60) τῆς ὑμνήσεως. Ἡμεῖς δὲ λόγον εἰσοίσομεν, ὧν ἔχομεν τὸ κάλλιστον Β τε καὶ τιμιώτατον, ἄλλως τε καὶ Λόγον ὑμνοῦντες, ἐπ' εὐεργεσίᾳ τῆς λογικῆς φύσεως. ῎Αρξομαι δὲ ἐν τεῦθεν. Οὐδὲ γὰρ ἀνέχομαι, τοὺς περὶ τοῦ μεγάλου θύματος καὶ τῆς μεγίστης ἡμερῶν θύων λόγους, μὴ πρὸς Θεὸν ἀναδραμείν, κἀκεῖθεν ποιήσασθαι τὴν ἀρχήν. Καί μοι καθήρασθε καὶ νοῦν, καὶ ἀκοὴν, καὶ διάνοιαν, ὅσοι τρυφᾶτε τὰ τοιαῦτα (ἐπειδὴ περὶ Θεοῦ καὶ θεῖος ὁ λόγος), ἵν᾿ ἀπέλθητε τρυφήσαντες ὄντως τὰ μὴ κενούμενα. Εσται δὲ ὁ αὐτὸς πληρέστατός τε ἅμα καὶ συντομώτατος, ώς μήτε τῷ ἐνδεεῖ λυπεῖν, μήτε ἀηδὴς εἶναι διὰ τὸν κόρον (61). Γ'. Θεὸς ἦν μὲν ἀεὶ (62), καὶ ἔστι, καὶ ἔσται· μάλ- λον δὲ, ἔστιν ἀεί (63). Τὸ γὰρ ἦν, καὶ ἔσται, τοῦ καθ' ἡμᾶς χρόνου τμήματα, καὶ τῆς ρευστῆς φύσεως· ὁ δὲ ὢν ἀεὶ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ἑαυτὸν ὄνο μάζει, τῷ Μωϋσεῖ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Ολον γὰρ ἐν ἑαυτῷ συλλαβὼν ἔχει τὸ εἶναι, μήτε ἀρξά- μενον, μήτε παυσόμενον, οἷόν τι πέλαγος οὐσίας ἄπειρον καὶ ἀόριστον, πᾶσαν ὑπερεκπίπτον ἔννοιαν, καὶ χρόνου, καὶ φύσεως· νῷ μόνῳ σκιαγραφούμε- νος (64), καὶ τούτῳ λίαν ἀμυδρῶς καὶ μετρίως, οὐκ ἐκ τῶν κατ' αὐτὸν (65), ἀλλ' ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν, ἄλλης ἐξ ἄλλου φαντασίας συλλεγομένης, εἰς ἔν τι τῆς ἀληθείας ίνδαλμα, πρὶν κρατηθῆναι φεῦγον, καὶ πρὶν νοηθῆναι διαδιδράσκον· τοσαῦτα περιλάμπον * αὐγάζεσθαι, « γεννημένην. "Εστιν ἀεί. σκιαγραφούμενον. - ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. cœleste est, tum in angelis, quæ prima post pri- mam lucida natura est (nam illinc splendorem tra- hunt); tum in ipsa Trinitate, a qua lumen omne productum est, ab indivisibili lumine divisum atque honoratum. At hodierna præclarior et excellentior. Nam hesternum lumen magni illius luminis exsur- gentis prænuntium erat, ac veluti profesta quædam animorum voluptas. Hodie autem ipsam resurre- ctionem celebramus, non jam in spe positam, sed jam ortam, mundanique totum sibi concilianten. Enimvero alius aliud quiddam huic tempori donet, ac munus festivum offerat, vel parvum, vel magnum, modo spirituale, Deoque gratum, unusquisque pro virium suarum ratione. Nam dignuni munus offerre vix ipsi quoque angeli possint, illi, inquam, primi, et intelligentes, et puri, supernæque gloriæ specta- tores, ac testes; si tamen his quoque omnibus numeris absoluta Dei laudatio concessa est. Nos autem sermonem, quo nec pulchrius quidquam habemus, nec praestantius, conferemus ; præsertiu Verbum laudantes, ob beneficium, quod ab eo ad naturam ratione utentem profectum est. Hinc au- tem exordiar. Facere enim nequeo, quin de magna victima, et die omnium dierum naximo, sermones, victima cujusdam instar, offerens, ad Deuin ex- curram, atque illinc exordium ducam. Ac vos, et mentein, et aures, et intellectum perpurgate, qui în hujusmodi rebus delicias positas habetis (quandoquidem de Deo, ac divina est hæc oratio), ut veris deliciis, non autem evanescentibus, expleti discedatis. Erit autem oratio nostra simul et ple- nissima, et contractissima; ut nec ob defectum molesta sit, nec ob saturitatem tædium afferat. G Εxod. !!! so. etc. splendorem eficiunt, clare- scunt. » cisum. Quam lectionem probat Combefisius, ut- pote quæ magis Gregorium sapiat. nullis. et Comb. ... desunt in plerisque codicibus. Ea tamen agnoscit Nicetas. III. Deus et semper erat, et est, et erit; vel, ut rectius loquar, semper est. Nam crat et erit, hu- jus nostri temporis, fuxæque et caducæ natura segmenta sunt. Ille autem semper est, atque hoc modo seipsum nominat*, cum in monte Moysi oraculum edit. Universum enim esse in seipso complectitur, quod nec principium habuit, nec finem habiturumi est, quasi pelagus quoddam essen- tiæ immensum et interminatum, omnem tum tem- poris, tumn natura cogitationem superans, mente sola is adumbratus, et quidem perexigue ac per- obscure, now ex his, quæ in ipso sunt, sed quæ circa ipsum, alia nimirum ex alia imagine collecta, ad unum aliquod veritatis simulacrum exprimen- que ad finem numeri noni, verbo ad verbum napen- tur in tricesima octava oratione De Christi nati- vitate. Utrum autem id factum fuerit ab ipso Gre- gorio, an amanuensiumn lapsu contigerit, incer- lum. . (63) Semper est. Angustinus De vera relig., c. 49, sic loquitur : «Nihil præterit in aeterno, et nihil futurum est ; quia et quod prae- terit, esse desinit; et quod futurum est, nondum coepit. Eternitas autem tantummodo est : nec fuit, quasi non sit ; nec erit, quasi adhuc non sit. › Par., etc. In ed., est, non ipsa essentia, secundum quam Deus a no- bis comprehendi nequit ; sed ex effectibus, seu ope ribus a nobis laudatur (55) Πηγάζεσθαι. Coisl. 1, Or. 1, Jes., Hervag., D (56) Τιμώμενον. In nonnullis, τεμνόμενον, « prae (57) Γεγενημένην. Sic plures codd. In ed., γε (58) Καὶ δωροφορείτω. llæc desunt in nou- (59) Kal. Deest in quatuor Regg., quinque Colb. (60) Εφικτόν. Unus codex addit, ἐστίν. (61) Εσται διὰ τὸν κόρον. Hæc et interjecla (62) Θεὸς ἦν μὲν ἀεὶ, etc. Hæc et sequentia us- (64) Σκιαγραφούμενος. Sic plures Regg. et Colb., (65) Οὐκ ἐκ τῶν κατ' αὐτόν. « Non ex suis. y lu
Τὸ γὰρ ἦν, καὶ ἔσται, τοῦ καθ’ ἡμᾶς χρόνου τμήματα, καὶ τῆς ῥευστῆς φύσεως· ὁ δὲ ὢν ἀεὶ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ἑαυτὸν ὀνομάζει, τῷ Μωϋσεῖ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Ὅλον γὰρ ἐν ἑαυτῷ συλλαβὼν ἔχει τὸ εἶναι, μήτε ἀρξάμενον, μήτε παυσόμενον, οἷόν τι πέλαγος οὐσίας ἄπειρον καὶ ἀόριστον, πᾶσαν ὑπερεκπίπτον ἔννοιαν, καὶ χρόνου, καὶ φύσεως· νῷ μόνῳ σκιαγραφούμενος, καὶ τούτῳ λίαν ἀμυδρῶς καὶ μετρίως, οὐκ ἐκ τῶν κατ’ αὐτὸν, ἀλλ’ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν, ἄλλης ἐξ ἄλλου φαντασίας συλλεγομένης, εἰς ἕν τι τῆς ἀληθείας ἴνδαλμα, πρὶν κρατηθῆναι φεῦγον, καὶ πρὶν νοηθῆναι διαδιδράσκον· τοσαῦτα περιλάμπον ἡμῶν τὸ ἡγεμονικὸν, καὶ ταῦτα κεκαθαρμένον, ὅσα καὶ ὄψιν, ἀστραπῆς τάχος οὐχ ἱσταμένης· ἐμοὶ δοκεῖν, ἵνα τῷ ληπτῷ μὲν ἕλκῃ πρὸς ἑαυτὸ (τὸ γὰρ τελέως ἄληπτον, ἀνέλπιστον καὶ ἀνεπιχείρητον)· τῷ δὲ ἀλήπτῳ, θαυμάζηται· θαυμαζόμενον δὲ, ποθῆται πλέον· ποθούμενον δὲ, καθαίρῃ· καθαῖρον δὲ, θεοειδεῖς ἐργάζηται· τοιούτοις δὲ γενομένοις, ὡς οἰκείοις ἤδη προσομιλῇ (τολμᾷ τι νεανικὸν ὁ λόγος)· Θεὸς θεοῖς ἑνούμενός τε καὶ γνωριζόμενος· καὶ τοσοῦτον ἴσως, ὅσον ἤδη γινώσκει τοὺς γινωσκομένους.
ζεσθαι (55), καὶ ὅσον ἐν τῇ Τριάδι, παρ' ἧς φῶς Α ἅπαν συνέστηκεν, ἐξ ἀμερίστου φωτός μεριζόμενον καὶ τιμώμενον (56). Καλλίων δὲ ἡ σήμερον, καὶ πεο ριφανεστέρα. Οσῳ χθὲς μὲν πρόδρομον ἦν τοῦ μετ γάλου φωτὸς ἀνισταμένου τὸ φῶς, καὶ οἷον εὐφροσύνη τις προεόρτιος. Σήμερον δὲ τὴν ἀνάστασιν αὐτὴν ἑορτάζομεν, οὐκ ἔτι ἐλπιζομένην, ἀλλ᾽ ἤδη γεγενη- μένην (57), καὶ κόσμον ὅλον ἑαυτῇ συνάγουσαν. "Αλ- λος μὲν οὖν ἄλλο τι τῷ καιρῷ καρποφορείτω, και δω ροφορείτω (58) δῶρον ἑόρτιον, ἢ μικρὸν, ἢ μείζον, τῶν πνευματικῶν τε καὶ Θεῷ φίλων, ὅπως ἂν ἔκα· στος ἔχῃ δυνάμεως. Τῆς γὰρ ἀξίας, μόλις ἂν καὶ ἄγγελοι τύχοιεν, οἱ πρῶτοι, καὶ νοεροι, καὶ καθαροί, καὶ (59) τῆς ἄνω δόξης επόπται καὶ μάρτυρες· εἴπερ καὶ τούτοις τὸ πᾶν ἐφικτόν (60) τῆς ὑμνήσεως. Ἡμεῖς δὲ λόγον εἰσοίσομεν, ὧν ἔχομεν τὸ κάλλιστον Β τε καὶ τιμιώτατον, ἄλλως τε καὶ Λόγον ὑμνοῦντες, ἐπ' εὐεργεσίᾳ τῆς λογικῆς φύσεως. ῎Αρξομαι δὲ ἐν τεῦθεν. Οὐδὲ γὰρ ἀνέχομαι, τοὺς περὶ τοῦ μεγάλου θύματος καὶ τῆς μεγίστης ἡμερῶν θύων λόγους, μὴ πρὸς Θεὸν ἀναδραμείν, κἀκεῖθεν ποιήσασθαι τὴν ἀρχήν. Καί μοι καθήρασθε καὶ νοῦν, καὶ ἀκοὴν, καὶ διάνοιαν, ὅσοι τρυφᾶτε τὰ τοιαῦτα (ἐπειδὴ περὶ Θεοῦ καὶ θεῖος ὁ λόγος), ἵν᾿ ἀπέλθητε τρυφήσαντες ὄντως τὰ μὴ κενούμενα. Εσται δὲ ὁ αὐτὸς πληρέστατός τε ἅμα καὶ συντομώτατος, ώς μήτε τῷ ἐνδεεῖ λυπεῖν, μήτε ἀηδὴς εἶναι διὰ τὸν κόρον (61). Γ'. Θεὸς ἦν μὲν ἀεὶ (62), καὶ ἔστι, καὶ ἔσται· μάλ- λον δὲ, ἔστιν ἀεί (63). Τὸ γὰρ ἦν, καὶ ἔσται, τοῦ καθ' ἡμᾶς χρόνου τμήματα, καὶ τῆς ρευστῆς φύσεως· ὁ δὲ ὢν ἀεὶ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ἑαυτὸν ὄνο μάζει, τῷ Μωϋσεῖ χρηματίζων ἐπὶ τοῦ ὄρους. Ολον γὰρ ἐν ἑαυτῷ συλλαβὼν ἔχει τὸ εἶναι, μήτε ἀρξά- μενον, μήτε παυσόμενον, οἷόν τι πέλαγος οὐσίας ἄπειρον καὶ ἀόριστον, πᾶσαν ὑπερεκπίπτον ἔννοιαν, καὶ χρόνου, καὶ φύσεως· νῷ μόνῳ σκιαγραφούμε- νος (64), καὶ τούτῳ λίαν ἀμυδρῶς καὶ μετρίως, οὐκ ἐκ τῶν κατ' αὐτὸν (65), ἀλλ' ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν, ἄλλης ἐξ ἄλλου φαντασίας συλλεγομένης, εἰς ἔν τι τῆς ἀληθείας ίνδαλμα, πρὶν κρατηθῆναι φεῦγον, καὶ πρὶν νοηθῆναι διαδιδράσκον· τοσαῦτα περιλάμπον * αὐγάζεσθαι, « γεννημένην. "Εστιν ἀεί. σκιαγραφούμενον. - ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. cœleste est, tum in angelis, quæ prima post pri- mam lucida natura est (nam illinc splendorem tra- hunt); tum in ipsa Trinitate, a qua lumen omne productum est, ab indivisibili lumine divisum atque honoratum. At hodierna præclarior et excellentior. Nam hesternum lumen magni illius luminis exsur- gentis prænuntium erat, ac veluti profesta quædam animorum voluptas. Hodie autem ipsam resurre- ctionem celebramus, non jam in spe positam, sed jam ortam, mundanique totum sibi concilianten. Enimvero alius aliud quiddam huic tempori donet, ac munus festivum offerat, vel parvum, vel magnum, modo spirituale, Deoque gratum, unusquisque pro virium suarum ratione. Nam dignuni munus offerre vix ipsi quoque angeli possint, illi, inquam, primi, et intelligentes, et puri, supernæque gloriæ specta- tores, ac testes; si tamen his quoque omnibus numeris absoluta Dei laudatio concessa est. Nos autem sermonem, quo nec pulchrius quidquam habemus, nec praestantius, conferemus ; præsertiu Verbum laudantes, ob beneficium, quod ab eo ad naturam ratione utentem profectum est. Hinc au- tem exordiar. Facere enim nequeo, quin de magna victima, et die omnium dierum naximo, sermones, victima cujusdam instar, offerens, ad Deuin ex- curram, atque illinc exordium ducam. Ac vos, et mentein, et aures, et intellectum perpurgate, qui în hujusmodi rebus delicias positas habetis (quandoquidem de Deo, ac divina est hæc oratio), ut veris deliciis, non autem evanescentibus, expleti discedatis. Erit autem oratio nostra simul et ple- nissima, et contractissima; ut nec ob defectum molesta sit, nec ob saturitatem tædium afferat. G Εxod. !!! so. etc. splendorem eficiunt, clare- scunt. » cisum. Quam lectionem probat Combefisius, ut- pote quæ magis Gregorium sapiat. nullis. et Comb. ... desunt in plerisque codicibus. Ea tamen agnoscit Nicetas. III. Deus et semper erat, et est, et erit; vel, ut rectius loquar, semper est. Nam crat et erit, hu- jus nostri temporis, fuxæque et caducæ natura segmenta sunt. Ille autem semper est, atque hoc modo seipsum nominat*, cum in monte Moysi oraculum edit. Universum enim esse in seipso complectitur, quod nec principium habuit, nec finem habiturumi est, quasi pelagus quoddam essen- tiæ immensum et interminatum, omnem tum tem- poris, tumn natura cogitationem superans, mente sola is adumbratus, et quidem perexigue ac per- obscure, now ex his, quæ in ipso sunt, sed quæ circa ipsum, alia nimirum ex alia imagine collecta, ad unum aliquod veritatis simulacrum exprimen- que ad finem numeri noni, verbo ad verbum napen- tur in tricesima octava oratione De Christi nati- vitate. Utrum autem id factum fuerit ab ipso Gre- gorio, an amanuensiumn lapsu contigerit, incer- lum. . (63) Semper est. Angustinus De vera relig., c. 49, sic loquitur : «Nihil præterit in aeterno, et nihil futurum est ; quia et quod prae- terit, esse desinit; et quod futurum est, nondum coepit. Eternitas autem tantummodo est : nec fuit, quasi non sit ; nec erit, quasi adhuc non sit. › Par., etc. In ed., est, non ipsa essentia, secundum quam Deus a no- bis comprehendi nequit ; sed ex effectibus, seu ope ribus a nobis laudatur (55) Πηγάζεσθαι. Coisl. 1, Or. 1, Jes., Hervag., D (56) Τιμώμενον. In nonnullis, τεμνόμενον, « prae (57) Γεγενημένην. Sic plures codd. In ed., γε (58) Καὶ δωροφορείτω. llæc desunt in nou- (59) Kal. Deest in quatuor Regg., quinque Colb. (60) Εφικτόν. Unus codex addit, ἐστίν. (61) Εσται διὰ τὸν κόρον. Hæc et interjecla (62) Θεὸς ἦν μὲν ἀεὶ, etc. Hæc et sequentia us- (64) Σκιαγραφούμενος. Sic plures Regg. et Colb., (65) Οὐκ ἐκ τῶν κατ' αὐτόν. « Non ex suis. y lu
PG 36:628Ἄπειρον οὖν τὸ θεῖον καὶ δυσθεώρητον· καὶ τοῦτο πάντη καταληπτὸν αὐτοῦ μόνον, ἡ ἀπειρία· κἄν τις οἴηται τῷ ἁπλῆς εἶναι φύσεως, ἢ ὅλον ἄληπτον εἶναι, ἢ τελέως ληπτόν. Τί γὰρ ὂν ἁπλῆς ἐστι φύσεως, ἐπιζητήσωμεν. Οὐ γὰρ δὴ τοῦτο φύσις αὐτῷ, ἡ ἁπλότης· εἴπερ μηδὲ τοῖς συνθέτοις, τὸ εἶναι μόνον συνθέτοις. Δ. Διχῆ δὲ τοῦ ἀπείρου θεωρουμένου, κατά τε ἀρχὴν καὶ τέλος (τὸ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα, καὶ μὴ ἐν τούτοις, ἄπειρον), ὅταν μὲν εἰς τὸν ἄνω βυθὸν ὁ νοῦς ἀποβλέψῃ, οὐκ ἔχων ὅποι στῇ καὶ ἀπερείσηται ταῖς περὶ Θεοῦ φαντασίαις, τὸ ἐνταῦθα ἄπειρον καὶ ἀνέκβατον, ἄναρχον προσηγόρευσεν· ὅταν δὲ εἰς τὸν κάτω, καὶ τὰ ἑξῆς, ἀθάνατον καὶ ἀνώλεθρον· ὅταν δὲ συνέλῃ τὸ πᾶν, αἰώνιον. Αἰὼν γὰρ, οὔτε χρόνος, οὔτε χρόνου τι μέρος· οὐδὲ γὰρ μετρητόν· ἀλλ’ ὅπερ ἡμῖν ὁ χρόνος, ἡλίου φορᾷ μετρούμενος, τοῦτο τοῖς ἀϊδίοις αἰὼν, τὸ συμπαρεκτεινόμενον τοῖς οὖσιν, οἷόν τι χρονικὸν κίνημα καὶ διάστημα. Ταῦτά μοι περὶ Θεοῦ πεφιλοσοφήσθω τανῦν. Οὐδὲ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα καιρὸς, ὅτι μὴ θεολογία τὸ προκείμενον ἡμῖν, ἀλλ’ οἰκονομία. Θεοῦ δὲ ὅταν εἴπω, λέγω Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος·
Λ ἡμῶν τὸ ἡγεμονικὸν, καὶ ταῦτα κεκαθαρμένον (66), ὅσα καὶ ὄψιν, ἀστραπῆς τάχος οὐχ ἱσταμένης· ἐμοὶ δοκεῖν, ἵνα τῷ ληπτῷ μὲν ἔλκῃ πρὸς ἑαυτὸ (67) (τὸ γὰρ τελέως ἄληπτον, ἀνέλπιστον καὶ ἀνεπιχείρητον) τῷ δὲ ἀλήπτῳ, θαυμάζηται· θαυμαζόμενον δὲ, που θῆται πλέον· ποθούμενον δὲ, καθαίρῃ· καθαῖρον δὲ, θεοειδεῖς ἐργάζηται (68)· τοιούτοις δὲ γενομένοις, ὡς οἰκείοις ήδη προσομιλῇ (τολμᾷ τι νεανικὸν ὁ λόγος) Θεὸς θεοῖς ἐνούμενός τε καὶ γνωριζόμενος· καὶ τοσοῦ τον ἴσως, ὅσον ἤδη γινώσκει τους γινωσκομένους (69). Απειρον οὖν τὸ θεῖον καὶ δυσθεώρητον· καὶ τοῦτο πάντη καταληπτὸν αὐτοῦ μόνον, ἡ ἀπειρία· κἄν τις οἴηται τῷ (70) ἁπλῆς εἶναι φύσεως, ή όλον (71) άλη- πτον εἶναι, ἢ τελέως ληπτόν. Τί γὰρ ἂν ἁπλῆς ἐστι φύσεως, ἐπιζητήσωμεν (72). Οὐ γὰρ δὴ τοῦτο φύσις Β αὐτῷ, ἡ ἁπλότης· εἴπερ μηδὲ τοῖς συνθέτοις, τὸ εἶναι μόνον (73) συνθέτοις Δ'. Διχῆ δὲ τοῦ ἀπείρου θεωρουμένου, κατά τε ἀρχὴν καὶ τέλος (τὸ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα, καὶ μὴ ἐν τού τοις, ἄπειρον), ὅταν μὲν εἰς τὸν ἄνω βυθὸν ὁ νοῦς άποβλέψῃ, οὐκ ἔχων ὅποι στῇ καὶ ἀπερείσηται ταῖς περὶ Θεοῦ φαντασίαις, τὰ ἐνταῦθα ἄπειρον καὶ ἀνέκ- βατον, ἄναρχον προσηγόρευσεν· ὅταν δὲ εἰς τὸν κά τω (74), καὶ τὰ ἑξῆς, ἀθάνατον καὶ ἀνώλεθρον· ὅταν δὲ συνέλῃ τὸ πᾶν, αἰώνιον. Αἰὼν γὰρ, οὔτε χρόνος, οὔτε χρόνου τι μέρος· οὐδὲ γὰρ μετρητόν· ἀλλ' ὅπερ ἡμῖν ὁ χρόνος, ἡλίου φορᾷ μετρούμενος, τοῦτο τοῖς ἀϊδίοις αἰῶν, τὸ συμπαρεκτεινόμενον (75) τοῖς ο σιν (76), οἷόν τι χρονικόν κίνημα καὶ διάστημα. Ταῦτά μοι περὶ Θεοῦ πεφιλοσοφήσθω τανῦν (77). Οὐδὲ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα καιρὸς, ὅτι μὴ θεολογία το προκείμενον ἡμῖν, ἀλλ' οικονομία (78). Θεοῦ δὲ ὅταν εἴπω, λέγω Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος· οὔτε ὑπὲρ ταῦτα τῆς θεότητος χεομένης, ἵνα μὴ δῆμον θεῶν εἰσαγάγωμεν· οὔτε ἐντὸς τούτων οριζο μένης, ἵνα μὴ πενίαν θεότητος κατακριθῶμεν, ἢ διὰ τὴν μοναρχίαν Ἰουδαΐζοντες (79), ἢ διὰ τὴν ἀφθο νίαν Ἑλληνίζοντες. Τὸ γὰρ κακὸν ἐν ἀμφοτέροις ὅμοιον, κἂν ἐν (80) τοῖς ἐναντίοις εὑρίσκηται. Οὕτω μὲν οὖν τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἃ καὶ τοῖς σεραφίμ κεκαθαρμένων, ἐπιζητήσομεν. τὸ εἶναι. συνκαλύπτεται, καὶ δοξάζεται τρισὶν ἁγιασμοῖς, εἰς κάτω. εἰς τὰ μέλλοντα, « φιλοσοφείσθω τὸ νῦν. S. GREGORII THEOLOGI dum, quod, priusquam teneatur, efugit, et prius- quam intellectu percipiatur, seipsum fuga proripit; tantum principem nostri partem, eamque pur- galam, collustrans, quantum oculorum aciem per- stringit fulguris celeritas haudquaquam permanen- tis; ut, meo quidem judicio, quatenus compre- hendi potest, nos ad se trahat (quod enim nullo modo percipi potest, id nec sperat quisquam, nec ad id adnititur) ; quatenus auten capi nequit, admi- rationem sui excitet, atque ex ipsa admiratione vehementius desideretur, desideratus purgel, pur- gans autem Deo similes efficiat, cumque id conse- cuti fuerimus, jam velut cum familiaribus collo- quatur (metuo ne hoc audacius a me dictum videri possit), Deus diis unitus et innotescens, ac tantum fortasse, quantum jam eos, qui cognoscunt, cogni- tos habet. Immensus igitur est Deus, et ad con- B templandum difficilis, idque solum in eo plane comprehendi potest, quod immensus sit; quamli- bet aliquis existimet, eum, quia simplicis naturæ sit, rationem hanc habere, ut vel nullo omnino modo comprehendi possit, vel plene perfecteque comprehendi queat. Quid enim sit ille, na- tura simplex, exquiramus. Neque enim simplicitas illi natura est. quandoquidem nec compositis sola compositio IV. Jam vero, cum immensitas bifariam consi- deretur, nempe et principii, et finis ratione (nam quod supra hac est, nec his continetur, imnen- sum est); cum in superius profundum mens aspexit, in formis illis, quas sibi de Deo elingit, non habens ubi consistat et innitatur, immensum hoc exitusque expers, anarchum, hoc est, principio carens, appella- vit: cum autem adiuferiora hac, et posteriora, inmor. C tale atque interitus expers: cum autem utrumque contraxerit, et collegerit, alernum. Alernitas enim, nec tempus, nec temporis pars ulla est; nec enim in mensuram cadit; sed quod nobis tempus est, solis motu definitum, hoc æternis ævum est, nimirum ille quasi temporalis quidam motus, et intervallum, quod simul cum æternis extenditur. Atque hæc nobis in præsentia de Deo dicta sint. Neque enim plura disserere hujus est temporis, quandoquidem nobis hoc loco, non de Dei natura, sed de œconomia instituta est oratio. Deum porro cum dico, Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum dico, nec ultra hæc sese diffundente deitate, ne deorum turbam inducamus, nec rursus intra hæc finita atque restricta, ne divinitatis inopia premi D judicemur, vel propter unius principatum Judaismo cum purgati fuerimus. » nou, cognoscuntur, ut Billius. Alludit eniin Gre- gorius ad hæc Apostoli verba, Cor. xHI, 12, « tunc autem cognoscam sicut et cognitus sum. › etiam B. llius. In ed., Gloss., ad ulteriora, ad fu tura. › simul cum exsistentibus rebus extenditur. › Nicetas, de Incarnationis consilio et œconomia disserere proposuimus. Ex quibus forsan colligen- dum esset, hæc ex oratione de Nativitate excerpta, ab amanuensibus huc fuisse translata. personam agnoscebant. (66) Κεκαθαρμένον. Reg. pli, Savil. et Comb., (7) Εαυτό. Reg. ph et Or. 1, ἑαυτόν. (68) Εργάζηται. Cunill., ἀπεργάζηται. (9) Τοὺς γινωσκομένους. Qui cognoscunt, (70) Οἴηται τῷ. Jes., Par. et Savil., οίεται τό. (74) "Ολον. Par., ὅλως. (72) Επιζητήσωμεν. Sic Regg. 3u, ph, etc. Sic (73) Τὸ εἶναι μόνον. Sc Coisl. 2. In ed., μόνον (76) Εἰς τὸν κάτω. Regg. bin, pl, etc., εἰς τὰ (75) Τὸ συμπαρεκτεινόμενον. « lllud avum quod (76) Τοῖς οὖσιν. Conb. : « Spiritualibus. » (17) Πεφιλοσοφήσθω τανῦν. Τu nonnullis, πε- (78) Οικονομία. « De economia ; » id est, inquit (73) Ἰουδαΐζοντες. Judai unam tantum in Deo (80) 'Er. Deest iu Regg. c, det des.
οὔτε ὑπὲρ ταῦτα τῆς θεότητος χεομένης, ἵνα μὴ δῆμον θεῶν εἰσαγάγωμεν· οὔτε ἐντὸς τούτων ὁριζομένης, ἵνα μὴ πενίαν θεότητος κατακριθῶμεν, ἣ διὰ τὴν μοναρχίαν Ἰουδαί̈ζοντες, ἢ διὰ τὴν ἀφθονίαν Ἑλληνίζοντες. Τὸ γὰρ κακὸν ἐν ἁμφοτέροις ὅμοιον, κἂν ἐν τοῖς ἐναντίοις εὑρίσκηται. Οὕτω μὲν οὖν τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων, ἂ καὶ τοῖς σεραφὶμ συγκαταλύπτεται, καὶ δοξάζεται τρισὶν ἁγιασμοῖς, εἰς μίαν συνιοῦσι κυριότητα καὶ θεότητα· ὅπερ καὶ ἄλλῳ τινὶ τῶν πρὸ ἡμῶν πεφιλοσόφηται κάλλιστά τε καὶ ὑψηλότατα. Ε. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἤρκει τῇ ἀγαθότητι τοῦτο, τὸ κινεῖσθαι μόνον τῇ ἑαυτῆς θεωρίᾳ, ἀλλ’ ἔδει χεθῆναι τὸ ἀγαθὸν καὶ ὁδεῦσαι, ὡς πλείονα εἶναι τὰ εὐεργετούμενα (τοῦτο γὰρ τῆς ἄκρας ἦν ἀγαθότητος)· πρῶτον μὲν ἐννοεῖ τὰς ἀγγελικὰς δυνάμεις καὶ οὐρανίους· καὶ τὸ ἐννόημα ἔργον ἦν, Λόγῳ συμπληρούμενον, καὶ Πνεύματι τελειούμενον· καὶ οὕτως ὑπέστησαν λαμπρότητες δεύτεραι, λειτουργοὶ τῆς πρώτης λαμπρότητος, εἴτε νοερὰ πνεύματα, εἴτε πῦρ, οἷον ἄϋλον καὶ ἀσώματον, εἴτε τινὰ φύσιν ἄλλην ὅτι ἐγγυτάτω τῶν εἰρημένων, ταύτας ὑποληπτέον.
Λ ἡμῶν τὸ ἡγεμονικὸν, καὶ ταῦτα κεκαθαρμένον (66), ὅσα καὶ ὄψιν, ἀστραπῆς τάχος οὐχ ἱσταμένης· ἐμοὶ δοκεῖν, ἵνα τῷ ληπτῷ μὲν ἔλκῃ πρὸς ἑαυτὸ (67) (τὸ γὰρ τελέως ἄληπτον, ἀνέλπιστον καὶ ἀνεπιχείρητον) τῷ δὲ ἀλήπτῳ, θαυμάζηται· θαυμαζόμενον δὲ, που θῆται πλέον· ποθούμενον δὲ, καθαίρῃ· καθαῖρον δὲ, θεοειδεῖς ἐργάζηται (68)· τοιούτοις δὲ γενομένοις, ὡς οἰκείοις ήδη προσομιλῇ (τολμᾷ τι νεανικὸν ὁ λόγος) Θεὸς θεοῖς ἐνούμενός τε καὶ γνωριζόμενος· καὶ τοσοῦ τον ἴσως, ὅσον ἤδη γινώσκει τους γινωσκομένους (69). Απειρον οὖν τὸ θεῖον καὶ δυσθεώρητον· καὶ τοῦτο πάντη καταληπτὸν αὐτοῦ μόνον, ἡ ἀπειρία· κἄν τις οἴηται τῷ (70) ἁπλῆς εἶναι φύσεως, ή όλον (71) άλη- πτον εἶναι, ἢ τελέως ληπτόν. Τί γὰρ ἂν ἁπλῆς ἐστι φύσεως, ἐπιζητήσωμεν (72). Οὐ γὰρ δὴ τοῦτο φύσις Β αὐτῷ, ἡ ἁπλότης· εἴπερ μηδὲ τοῖς συνθέτοις, τὸ εἶναι μόνον (73) συνθέτοις Δ'. Διχῆ δὲ τοῦ ἀπείρου θεωρουμένου, κατά τε ἀρχὴν καὶ τέλος (τὸ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα, καὶ μὴ ἐν τού τοις, ἄπειρον), ὅταν μὲν εἰς τὸν ἄνω βυθὸν ὁ νοῦς άποβλέψῃ, οὐκ ἔχων ὅποι στῇ καὶ ἀπερείσηται ταῖς περὶ Θεοῦ φαντασίαις, τὰ ἐνταῦθα ἄπειρον καὶ ἀνέκ- βατον, ἄναρχον προσηγόρευσεν· ὅταν δὲ εἰς τὸν κά τω (74), καὶ τὰ ἑξῆς, ἀθάνατον καὶ ἀνώλεθρον· ὅταν δὲ συνέλῃ τὸ πᾶν, αἰώνιον. Αἰὼν γὰρ, οὔτε χρόνος, οὔτε χρόνου τι μέρος· οὐδὲ γὰρ μετρητόν· ἀλλ' ὅπερ ἡμῖν ὁ χρόνος, ἡλίου φορᾷ μετρούμενος, τοῦτο τοῖς ἀϊδίοις αἰῶν, τὸ συμπαρεκτεινόμενον (75) τοῖς ο σιν (76), οἷόν τι χρονικόν κίνημα καὶ διάστημα. Ταῦτά μοι περὶ Θεοῦ πεφιλοσοφήσθω τανῦν (77). Οὐδὲ γὰρ ὑπὲρ ταῦτα καιρὸς, ὅτι μὴ θεολογία το προκείμενον ἡμῖν, ἀλλ' οικονομία (78). Θεοῦ δὲ ὅταν εἴπω, λέγω Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος· οὔτε ὑπὲρ ταῦτα τῆς θεότητος χεομένης, ἵνα μὴ δῆμον θεῶν εἰσαγάγωμεν· οὔτε ἐντὸς τούτων οριζο μένης, ἵνα μὴ πενίαν θεότητος κατακριθῶμεν, ἢ διὰ τὴν μοναρχίαν Ἰουδαΐζοντες (79), ἢ διὰ τὴν ἀφθο νίαν Ἑλληνίζοντες. Τὸ γὰρ κακὸν ἐν ἀμφοτέροις ὅμοιον, κἂν ἐν (80) τοῖς ἐναντίοις εὑρίσκηται. Οὕτω μὲν οὖν τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἃ καὶ τοῖς σεραφίμ κεκαθαρμένων, ἐπιζητήσομεν. τὸ εἶναι. συνκαλύπτεται, καὶ δοξάζεται τρισὶν ἁγιασμοῖς, εἰς κάτω. εἰς τὰ μέλλοντα, « φιλοσοφείσθω τὸ νῦν. S. GREGORII THEOLOGI dum, quod, priusquam teneatur, efugit, et prius- quam intellectu percipiatur, seipsum fuga proripit; tantum principem nostri partem, eamque pur- galam, collustrans, quantum oculorum aciem per- stringit fulguris celeritas haudquaquam permanen- tis; ut, meo quidem judicio, quatenus compre- hendi potest, nos ad se trahat (quod enim nullo modo percipi potest, id nec sperat quisquam, nec ad id adnititur) ; quatenus auten capi nequit, admi- rationem sui excitet, atque ex ipsa admiratione vehementius desideretur, desideratus purgel, pur- gans autem Deo similes efficiat, cumque id conse- cuti fuerimus, jam velut cum familiaribus collo- quatur (metuo ne hoc audacius a me dictum videri possit), Deus diis unitus et innotescens, ac tantum fortasse, quantum jam eos, qui cognoscunt, cogni- tos habet. Immensus igitur est Deus, et ad con- B templandum difficilis, idque solum in eo plane comprehendi potest, quod immensus sit; quamli- bet aliquis existimet, eum, quia simplicis naturæ sit, rationem hanc habere, ut vel nullo omnino modo comprehendi possit, vel plene perfecteque comprehendi queat. Quid enim sit ille, na- tura simplex, exquiramus. Neque enim simplicitas illi natura est. quandoquidem nec compositis sola compositio IV. Jam vero, cum immensitas bifariam consi- deretur, nempe et principii, et finis ratione (nam quod supra hac est, nec his continetur, imnen- sum est); cum in superius profundum mens aspexit, in formis illis, quas sibi de Deo elingit, non habens ubi consistat et innitatur, immensum hoc exitusque expers, anarchum, hoc est, principio carens, appella- vit: cum autem adiuferiora hac, et posteriora, inmor. C tale atque interitus expers: cum autem utrumque contraxerit, et collegerit, alernum. Alernitas enim, nec tempus, nec temporis pars ulla est; nec enim in mensuram cadit; sed quod nobis tempus est, solis motu definitum, hoc æternis ævum est, nimirum ille quasi temporalis quidam motus, et intervallum, quod simul cum æternis extenditur. Atque hæc nobis in præsentia de Deo dicta sint. Neque enim plura disserere hujus est temporis, quandoquidem nobis hoc loco, non de Dei natura, sed de œconomia instituta est oratio. Deum porro cum dico, Patrem, et Filium, et Spiritum sanctum dico, nec ultra hæc sese diffundente deitate, ne deorum turbam inducamus, nec rursus intra hæc finita atque restricta, ne divinitatis inopia premi D judicemur, vel propter unius principatum Judaismo cum purgati fuerimus. » nou, cognoscuntur, ut Billius. Alludit eniin Gre- gorius ad hæc Apostoli verba, Cor. xHI, 12, « tunc autem cognoscam sicut et cognitus sum. › etiam B. llius. In ed., Gloss., ad ulteriora, ad fu tura. › simul cum exsistentibus rebus extenditur. › Nicetas, de Incarnationis consilio et œconomia disserere proposuimus. Ex quibus forsan colligen- dum esset, hæc ex oratione de Nativitate excerpta, ab amanuensibus huc fuisse translata. personam agnoscebant. (66) Κεκαθαρμένον. Reg. pli, Savil. et Comb., (7) Εαυτό. Reg. ph et Or. 1, ἑαυτόν. (68) Εργάζηται. Cunill., ἀπεργάζηται. (9) Τοὺς γινωσκομένους. Qui cognoscunt, (70) Οἴηται τῷ. Jes., Par. et Savil., οίεται τό. (74) "Ολον. Par., ὅλως. (72) Επιζητήσωμεν. Sic Regg. 3u, ph, etc. Sic (73) Τὸ εἶναι μόνον. Sc Coisl. 2. In ed., μόνον (76) Εἰς τὸν κάτω. Regg. bin, pl, etc., εἰς τὰ (75) Τὸ συμπαρεκτεινόμενον. « lllud avum quod (76) Τοῖς οὖσιν. Conb. : « Spiritualibus. » (17) Πεφιλοσοφήσθω τανῦν. Τu nonnullis, πε- (78) Οικονομία. « De economia ; » id est, inquit (73) Ἰουδαΐζοντες. Judai unam tantum in Deo (80) 'Er. Deest iu Regg. c, det des.
PG 36:630Βούλομαι μὲν εἰπεῖν, ὅτι ἀκινήτους πρὸς τὸ κακὸν, καὶ μόνην ἐχούσας τὴν τοῦ καλοῦ κίνησιν, ἅτε περὶ Θεὸν οὔσας, καὶ τὰ πρῶτα ἐκ Θεοῦ λαμπομένας (τὰ γὰρ ἐνταῦθα δευτέρας ἐλλάμψεως)· πείθει δέ με, μὴ ἀκινήτους, ἀλλὰ δυσκινήτους, καὶ ὑπολαμβάνειν ταύτας καὶ λέγειν, ὁ διὰ τὴν λαμπρότητα Ἑωσφόρος, σκότος διὰ τὴν ἔπαρσιν καὶ γενόμενος καὶ λεγόμενος, αἵ τε ὑπ’ αὐτὸν ἀποστατικαὶ δυνάμεις, δημιουργοὶ τῆς κακίας τῇ τοῦ καλοῦ φυγῇ, καὶ ἡμῖν πρόξενοι. #2. Οὕτω μὲν οὖν ὁ νοητὸς αὐτῷ καὶ διὰ ταῦτα ὑπέστη κόσμος, ὡς ἐμὲ γοῦν περὶ τούτων φιλοσοφῆσαι, μικρῷ λόγῳ τὰ μεγάλα σταθμώμενον. Ἐπεὶ δὲ τὰ πρῶτα καλῶς εἶχεν αὐτῷ, δεύτερον ἐννοεῖ κόσμον, ὑλικὸν καὶ ὁρώμενον· καὶ οὗτός ἐστι, τὸ ἐξ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τῶν ἐν μέσῳ σύστημά τε καὶ σύγκριμα· ἐπαινετὸν μὲν τῆς καθ’ ἕκαστον εὐφυί̈ας, ἀξιεπαινετώτερον δὲ τῆς ἐξ ἁπάντων εὐαρμοστίας καὶ συμφωνίας, ἄλλου πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντος, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλήρωσιν· ἵνα δείξῃ, μὴ μόνον οἰκείαν ἑαυτῷ φύσιν, ἀλλὰ καὶ πάντη ξένην ὑποστήσασθαι δυνατὸς ὤν. Οἰκεῖον μὲν γὰρ θεότητος, αἱ νοεραὶ φύσεις, καὶ νῷ μόνῳ ληπταί·
μίαν συνιοῦσι κυριότητα καὶ θεότητα· ὅπερ καὶ (81) ἄλλῳ τινὶ τῶν (82) πρὸ ἡμῶν πεφιλοσόφηται κάλλι- στά τε καὶ ὑψηλότατα. Ε'. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἤρχει τῇ ἀγαθότητι τοῦτο, τὸ κινεῖσθαι μόνον τῇ ἑαυτῆς θεωρίᾳ, ἀλλ' ἔδει χεθῆναι τὸ ἀγαθὸν καὶ ὁδεῦσαι, ὡς πλείονα εἶναι τὰ εὐεργε τούμενα (τοῦτο γὰρ τῆς ἄκρας ἦν ἀγαθότητος)· πρῶτ τον μὲν ἐννοεῖ τὰς ἀγγελικὰς δυνάμεις καὶ οὐρα νίους· καὶ τὸ ἐννόημα ἔργον ἦν, Λόγῳ συμπληρού μενον, καὶ Πνεύματι τελειούμενον· καὶ οὕτως ὑπο έστησαν λαμπρότητες δεύτεραι, λειτουργοί τῆς πρώ- της λαμπρότητος, εἴτε νοερά πνεύματα, εἴτε πῦρ, οἷον ἄϋλον καὶ ἀσώματον, εἴτε τινὰ φύσιν ἄλλην ὅτι ἐγγυτάτω (83) τῶν εἰρημένων, ταύτας (84) ύπολη- πτέον. Βούλομαι μὲν εἰπεῖν, ὅτι ἀκινήτους πρὸς τὸ κακὸν, καὶ μόνην ἐχούσας τὴν τοῦ καλοῦ κίνησιν, ἅτε περὶ Θεὸν οὔσας, καὶ τὰ πρῶτα ἐκ Θεοῦ λαμπο- μένας (τὰ γὰρ ἐνταῦθα δευτέρας ἐλλάμψεως)· πείθει δέ με, μὴ ἀκινήτους, ἀλλὰ δυσκινήτους (85), καὶ ὑπολαμβάνειν ταύτας καὶ λέγειν, ὁ διὰ τὴν λαμπρό τητα Εωσφόρος, σκότος διὰ τὴν ἔπαρσιν καὶ γενό- μενος καὶ λεγόμενος, αἵ τε ὑπ' αὐτὸν ἀποστατικαὶ δυνάμεις, δημιουργοί τῆς κακίας τῇ τοῦ καλοῦ φυγή, καὶ ἡμῖν πρόξενοι. Ϛ'. Οὕτω μὲν οὖν ὁ νοητὸς αὐτῷ καὶ διὰ ταῦτα ὑπέστη κόσμος, ὡς ἐμὲ γοῦν περὶ τούτων φιλοσο φῆσαι, μικρῷ λόγῳ τὰ μεγάλα σταθμώμενον. Ἐπεὶ δὲ τὰ πρῶτα καλῶς εἶχεν αὐτῷ, δεύτερον ἐννοεῖ κόσμον, ὑλικὸν καὶ ὁρώμενον· καὶ οὗτός ἐστι, τὸ ἐξ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τῶν ἐν μέσῳ (86) σύστημά τε καὶ σύγκριμα· ἐπαινετὸν μὲν τῆς καθ᾽ ἕκαστον εὐ- φυΐας, ἀξιεπαινετώτερον δὲ τῆς ἐξ ἁπάντων εὐαρ- μοστίας καὶ συμφωνίας, ἄλλου πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντος, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλήρωσιν· ἵνα δείξῃ, μὴ μόνον οἰκείαν ἑαυτῷ φύσιν, ἀλλὰ καὶ πάντη ξένην ὑποστήσασθαι δυνατὸς ὤν. Οἰκεῖον μὲν γὰρ θεότητος, αἱ νοεραὶ φύσεις, καὶ να μόνῳ ληπταί· ξένον (87) δὲ παντάπασιν, ὅσαι ὑπὸ τὴν αἴσθησιν· καὶ τούτων αὐτῶν ἔτι ποῤῥωτές ρω, ὅσαι παντελῶς ἄψυχοι καὶ ἀκίνητοι. Ζ΄. Νοῦς μὲν οὖν ἤδη καὶ αἴσθησις (88), οὕτως ἀπ' ἀλλήλων διακριθέντα (89), τῶν ἰδίων ὅρων ἐντὸς τῶν. ταῦτα. δυσκυνήτους. ξένου. διακριθέντες. ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. A faventes, vel propter effusam deorum multitudinem gentilismo. Nam utrobique malum æquale est, ta- metsi in contrariis reperiatur. Sic nimirum Saneta sanctorum, quæ etiam a seraphinis obteguntur, ac tribus sanctificationibus in unam dominationem et deitatem coeuntibus, celebrantur 7, quemadmodum et alius quidam ante nos pulcherrime et sublimis- sime philosophatus est. B C V. Quoniam autem bonitati minime satis erat sua ipsius solum contemplatione moveri, sed bo- num diffundi ac propagari oportebat, ut plura essent, quæ beneficio afficerentur (id enim summæ bonitatis erat), primum angelos, et coelestes spiri- tus cogitavit; atque illa cogitatio opus erat, quod Verbo conficiebatur, ac Spiritu perficiebatur; atque ita secundi splendores procreati sunt, primi splen- doris administri; sive spiritus mente præditos, sive ignen, tanquam materiæ et corporis expertem, sive aliam quamdam naturam proxime ad eas, quas diximus, accedentem, eos existimare oportet. Gestit quidem animus dicere ad malum immobiles, ac solummodo ad bonum propensos, utpote Deum circumstantes, ac primario Dei fulgore collucentes (hæc enim inferiora secundæ illumina - tionis sunt); verum, ut non omnino immobiles, sel ægre mobiles existimem ac dicam, mihi persuadet ille, ob splendorem, Lucifer, qui propter super- biam caligo effectus est, ac nominatur, et rebelles angeli ei subjecti, vitii per boni fugam architecti, ejusdemque nobis auctores. VI. Sic igitur atque ob has causas, mundus is intellectualis, ab eo creatus est, quantum quidem ipse de his rebus philosophari queo, exigua ora- tione res magnas expendens. Posteaquam autem primas partes preclare constitutas vidit, alterum mundum, materia constantem et aspectabilem co- gilavit, hanc nimirum ex ccelo, et terra, et his re- bus quæ eorum complexu continentur, coagmenta - Lionem et concretionem : laudabilem illam quidem, ob singularum partium elegantiam; verum lauda- biliorem, ob eam, quæ ex universis exsistit, concin- nitatem atque concordiam, alia re videlicet ad altud quiddam pulchre quadrante, atque omnibus ad om- nia scite convenientibus, ad unius mundi ornatum omnibus numeris absolvendum ; ut perspicuum fa- D ceret, se, non modo sibiipsi cognatam et propin- quam naturain, sed etiam omnino alienam posse procreare. Divinitatis enim propinquæ sunt intelli- gentes naturæ, quæque mente sola percipi queunt; alienæ autein omnino, quæcunque sub sensus ca- dunt; atque his adhuc remotiores, quæ anima omni et motu carent. Isa. vi, sqq. ed. deest Budæus intelligit Dionysium. Re gius Mazarinus et Nicetas, Athanasium,› quibus assentimur. Prave in ed., etc. In ed., mirum aere et aqua, quæ inter cœlum et terram VII. Enimvero mens jam et sensus, sic inter se discreta, finibus suis se continebant, opificisque continentur. Nam • mundus, ut ait Aristoteles, ‹ est coagmentatio ex cœlo et terra naturisque in- termediis. Prave in Par. ed., jam et sensus. › Intelligit Gregorius angelos et visibilem mundum a Verbo creatos, qui, vocis or- gano destituti, opificis sui gloriam tacite enarra- bant, cum nondum homo creatus esset codd. In ed., (81) "Οπερ και. Duo Colb. et Or. 1, 8 και. (82) τινὶ τῶν. Sic Regg. d, pl, Or. 1, etc. In (83) Εγγυτάτω. In nonnullis, έγγυτάτων. (84) Ταύτας. Sic sex Regg., Par. Jes., Bas. etc. (85) Δυσκινήτους. Sic Regg. c, d, pl, Savil., (86) Καὶ τῶν ἐν μέσῳ. « Εt. rebus mediis, » ni (87) Ξένον. Sic Regg. bm, ph, Coisl. 1, etc. (88) Νοῦς μὲν οὖν ἤδη καὶ αίσθησις. • Mens (89) Διακριθέντα. Sic plerique melioris nola
ξένον δὲ παντάπασιν, ὅσαι ὑπὸ τὴν αἴσθησιν· καὶ τούτων αὐτῶν ἔτι ποῤῥωτέρω, ὅσαι παντελῶς ἄψυχοι καὶ ἀκίνητοι. Ζ. Νοῦς μὲν οὖν ἤδη καὶ αἴσθησις, οὕτως ἀπ’ ἀλλήλων διακριθέντα, τῶν ἰδίων ὅρων ἐντὸς εἱστήκεισαν, καὶ τὸ τοῦ δημιουργοῦ Λόγου μεγαλεῖον ἐν ἑαυτοῖς ἔφερον, σιγῶντες ἐπαινέται τῆς μεγαλουργίας, καὶ διαπρύσιοι κήρυκες. Οὔπω δὲ ἦν κρᾶμα ἐξ ἀμφοτέρων, οὐδέ τις μίξις τῶν ἐναντίων, σοφίας μείζονος γνώρισμα καὶ τῆς περὶ τὰς φύσεις πολυτελείας· οὐδὲ ὁ πᾶς πλοῦτος τῆς ἀγαθότητος γνώριμος. Τοῦτο δὴ βουληθεὶς ὁ τεχνίτης ἐπιδείξασθαι Λόγος, καὶ ζῶον ἓν ἐξ ἀμφοτέρων, ἀοράτου τε λέγω καὶ ὁρατῆς φύσεως, δημιουργεῖ, τὸν ἄνθρωπον·
μίαν συνιοῦσι κυριότητα καὶ θεότητα· ὅπερ καὶ (81) ἄλλῳ τινὶ τῶν (82) πρὸ ἡμῶν πεφιλοσόφηται κάλλι- στά τε καὶ ὑψηλότατα. Ε'. Ἐπεὶ δὲ οὐκ ἤρχει τῇ ἀγαθότητι τοῦτο, τὸ κινεῖσθαι μόνον τῇ ἑαυτῆς θεωρίᾳ, ἀλλ' ἔδει χεθῆναι τὸ ἀγαθὸν καὶ ὁδεῦσαι, ὡς πλείονα εἶναι τὰ εὐεργε τούμενα (τοῦτο γὰρ τῆς ἄκρας ἦν ἀγαθότητος)· πρῶτ τον μὲν ἐννοεῖ τὰς ἀγγελικὰς δυνάμεις καὶ οὐρα νίους· καὶ τὸ ἐννόημα ἔργον ἦν, Λόγῳ συμπληρού μενον, καὶ Πνεύματι τελειούμενον· καὶ οὕτως ὑπο έστησαν λαμπρότητες δεύτεραι, λειτουργοί τῆς πρώ- της λαμπρότητος, εἴτε νοερά πνεύματα, εἴτε πῦρ, οἷον ἄϋλον καὶ ἀσώματον, εἴτε τινὰ φύσιν ἄλλην ὅτι ἐγγυτάτω (83) τῶν εἰρημένων, ταύτας (84) ύπολη- πτέον. Βούλομαι μὲν εἰπεῖν, ὅτι ἀκινήτους πρὸς τὸ κακὸν, καὶ μόνην ἐχούσας τὴν τοῦ καλοῦ κίνησιν, ἅτε περὶ Θεὸν οὔσας, καὶ τὰ πρῶτα ἐκ Θεοῦ λαμπο- μένας (τὰ γὰρ ἐνταῦθα δευτέρας ἐλλάμψεως)· πείθει δέ με, μὴ ἀκινήτους, ἀλλὰ δυσκινήτους (85), καὶ ὑπολαμβάνειν ταύτας καὶ λέγειν, ὁ διὰ τὴν λαμπρό τητα Εωσφόρος, σκότος διὰ τὴν ἔπαρσιν καὶ γενό- μενος καὶ λεγόμενος, αἵ τε ὑπ' αὐτὸν ἀποστατικαὶ δυνάμεις, δημιουργοί τῆς κακίας τῇ τοῦ καλοῦ φυγή, καὶ ἡμῖν πρόξενοι. Ϛ'. Οὕτω μὲν οὖν ὁ νοητὸς αὐτῷ καὶ διὰ ταῦτα ὑπέστη κόσμος, ὡς ἐμὲ γοῦν περὶ τούτων φιλοσο φῆσαι, μικρῷ λόγῳ τὰ μεγάλα σταθμώμενον. Ἐπεὶ δὲ τὰ πρῶτα καλῶς εἶχεν αὐτῷ, δεύτερον ἐννοεῖ κόσμον, ὑλικὸν καὶ ὁρώμενον· καὶ οὗτός ἐστι, τὸ ἐξ οὐρανοῦ, καὶ γῆς, καὶ τῶν ἐν μέσῳ (86) σύστημά τε καὶ σύγκριμα· ἐπαινετὸν μὲν τῆς καθ᾽ ἕκαστον εὐ- φυΐας, ἀξιεπαινετώτερον δὲ τῆς ἐξ ἁπάντων εὐαρ- μοστίας καὶ συμφωνίας, ἄλλου πρὸς ἄλλο τι καλῶς ἔχοντος, καὶ πάντων πρὸς ἅπαντα, εἰς ἑνὸς κόσμου συμπλήρωσιν· ἵνα δείξῃ, μὴ μόνον οἰκείαν ἑαυτῷ φύσιν, ἀλλὰ καὶ πάντη ξένην ὑποστήσασθαι δυνατὸς ὤν. Οἰκεῖον μὲν γὰρ θεότητος, αἱ νοεραὶ φύσεις, καὶ να μόνῳ ληπταί· ξένον (87) δὲ παντάπασιν, ὅσαι ὑπὸ τὴν αἴσθησιν· καὶ τούτων αὐτῶν ἔτι ποῤῥωτές ρω, ὅσαι παντελῶς ἄψυχοι καὶ ἀκίνητοι. Ζ΄. Νοῦς μὲν οὖν ἤδη καὶ αἴσθησις (88), οὕτως ἀπ' ἀλλήλων διακριθέντα (89), τῶν ἰδίων ὅρων ἐντὸς τῶν. ταῦτα. δυσκυνήτους. ξένου. διακριθέντες. ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. A faventes, vel propter effusam deorum multitudinem gentilismo. Nam utrobique malum æquale est, ta- metsi in contrariis reperiatur. Sic nimirum Saneta sanctorum, quæ etiam a seraphinis obteguntur, ac tribus sanctificationibus in unam dominationem et deitatem coeuntibus, celebrantur 7, quemadmodum et alius quidam ante nos pulcherrime et sublimis- sime philosophatus est. B C V. Quoniam autem bonitati minime satis erat sua ipsius solum contemplatione moveri, sed bo- num diffundi ac propagari oportebat, ut plura essent, quæ beneficio afficerentur (id enim summæ bonitatis erat), primum angelos, et coelestes spiri- tus cogitavit; atque illa cogitatio opus erat, quod Verbo conficiebatur, ac Spiritu perficiebatur; atque ita secundi splendores procreati sunt, primi splen- doris administri; sive spiritus mente præditos, sive ignen, tanquam materiæ et corporis expertem, sive aliam quamdam naturam proxime ad eas, quas diximus, accedentem, eos existimare oportet. Gestit quidem animus dicere ad malum immobiles, ac solummodo ad bonum propensos, utpote Deum circumstantes, ac primario Dei fulgore collucentes (hæc enim inferiora secundæ illumina - tionis sunt); verum, ut non omnino immobiles, sel ægre mobiles existimem ac dicam, mihi persuadet ille, ob splendorem, Lucifer, qui propter super- biam caligo effectus est, ac nominatur, et rebelles angeli ei subjecti, vitii per boni fugam architecti, ejusdemque nobis auctores. VI. Sic igitur atque ob has causas, mundus is intellectualis, ab eo creatus est, quantum quidem ipse de his rebus philosophari queo, exigua ora- tione res magnas expendens. Posteaquam autem primas partes preclare constitutas vidit, alterum mundum, materia constantem et aspectabilem co- gilavit, hanc nimirum ex ccelo, et terra, et his re- bus quæ eorum complexu continentur, coagmenta - Lionem et concretionem : laudabilem illam quidem, ob singularum partium elegantiam; verum lauda- biliorem, ob eam, quæ ex universis exsistit, concin- nitatem atque concordiam, alia re videlicet ad altud quiddam pulchre quadrante, atque omnibus ad om- nia scite convenientibus, ad unius mundi ornatum omnibus numeris absolvendum ; ut perspicuum fa- D ceret, se, non modo sibiipsi cognatam et propin- quam naturain, sed etiam omnino alienam posse procreare. Divinitatis enim propinquæ sunt intelli- gentes naturæ, quæque mente sola percipi queunt; alienæ autein omnino, quæcunque sub sensus ca- dunt; atque his adhuc remotiores, quæ anima omni et motu carent. Isa. vi, sqq. ed. deest Budæus intelligit Dionysium. Re gius Mazarinus et Nicetas, Athanasium,› quibus assentimur. Prave in ed., etc. In ed., mirum aere et aqua, quæ inter cœlum et terram VII. Enimvero mens jam et sensus, sic inter se discreta, finibus suis se continebant, opificisque continentur. Nam • mundus, ut ait Aristoteles, ‹ est coagmentatio ex cœlo et terra naturisque in- termediis. Prave in Par. ed., jam et sensus. › Intelligit Gregorius angelos et visibilem mundum a Verbo creatos, qui, vocis or- gano destituti, opificis sui gloriam tacite enarra- bant, cum nondum homo creatus esset codd. In ed., (81) "Οπερ και. Duo Colb. et Or. 1, 8 και. (82) τινὶ τῶν. Sic Regg. d, pl, Or. 1, etc. In (83) Εγγυτάτω. In nonnullis, έγγυτάτων. (84) Ταύτας. Sic sex Regg., Par. Jes., Bas. etc. (85) Δυσκινήτους. Sic Regg. c, d, pl, Savil., (86) Καὶ τῶν ἐν μέσῳ. « Εt. rebus mediis, » ni (87) Ξένον. Sic Regg. bm, ph, Coisl. 1, etc. (88) Νοῦς μὲν οὖν ἤδη καὶ αίσθησις. • Mens (89) Διακριθέντα. Sic plerique melioris nola
PG 36:631καὶ παρὰ μὲν τῆς ὕλης λαβὼν τὸ σῶμα ἤδη προϋποστάσης, παρ’ ἑαυτοῦ δὲ πνοὴν ἐνθεὶς (ὃ δὴ νοερὰν ψυχὴν καὶ εἰκόνα Θεοῦ οἶδεν ὁ λόγος), οἷόν τινα κόσμον ἕτερον, ἐν μικρῷ μέγαν, ἐπὶ τῆς γῆς ἵστησιν, ἄγγελον ἄλλον, προσκυνητὴν μικτὸν, ἐπόπτην τῆς ὁρατῆς κτίσεως, μύστην τῆς νοουμένης, βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς, βασιλευόμενον ἄνωθεν, ἐπίγειον καὶ οὐράνιον, πρόσκαιρον καὶ ἀθάνατον, ὁρατὸν καὶ νοούμενον, μέσον μεγέθους καὶ ταπεινότητος, τὸν αὐτὸν πνεῦμα καὶ σάρκα· πνεῦμα διὰ τὴν χάριν, σάρκα διὰ τὴν ἔπαρσιν· τὸ μὲν, ἵνα μένῃ, καὶ δοξάζῃ τὸν εὐεργέτην· τὸ δὲ, ἵνα πάσχῃ, καὶ πάσχων ὑπομιμνήσκηται, καὶ παιδεύηται τῷ μεγέθει φιλοτιμούμενος· ζῶον ἐνταῦθα οἰκονομούμενον, καὶ ἀλλαχοῦ μεθιστάμενον, καὶ πέρας τοῦ μυστηρίου, τῇ πρὸς Θεὸν νεύσει θεούμενον. Εἰς τοῦτο γὰρ ἐμοὶ φέρει τὸ μέτριον ἐνταῦθα φέγγος τῆς ἀληθείας, λαμπρότητα Θεοῦ καὶ ἰδεῖν καὶ παθεῖν ἀξίαν τοῦ καὶ συνδήσαντος, καὶ λύσοντος, καὶ αὖθις συνδήσοντος ὑψηλότερον. Η.
Β ἐν ἑαυτοῖς ἔφερον, σιγῶντες ἐπαινεται τῆς μεγα λουργίας, καὶ διαπρύσιοι κήρυκες. Οὔπω δὲ ἦν κρά μα ἐξ ἀμφοτέρων, οὐδέ τις μίξις τῶν ἐναντίων, σου φίας μείζονος γνώρισμα καὶ τῆς περὶ τὰς φύσεις πολυτελείας· οὐδὲ ὁ πᾶς πλοῦτος τῆς ἀγαθότητος γνώριμος. Τοῦτο δὴ βουληθεὶς ὁ τεχνίτης ἐπιδεί ξασθαι Λόγος, καὶ ζῶον ἓν ἐξ ἀμφοτέρων, ἀοράτου τε λέγω καὶ ὁρατῆς φύσεως, δημιουργεί, τὸν ἄνθρω πον· καὶ παρὰ μὲν τῆς ὕλης λαβὼν τὸ σῶμα ἤδη προϋποστάσης, παρ' ἑαυτοῦ δὲ πνοὴν ἐνθεὶς (90) δὴ νοεράν ψυχὴν καὶ εἰκόνα Θεοῦ οἶδεν ὁ λόγος), οἷόν τινα κόσμον ἕτερον, ἐν μικρῷ μέγαν, ἐπὶ τῆς γῆς ἴστησιν, ἄγγελον ἄλλον, προσκυνητὴν μικτόν, Επόπτην τῆς ὁρατῆς κτίσεως, μύστην τῆς νοουμένης, βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς, βασιλευόμενον ἄνωθεν, ἐπίσ γειον καὶ οὐράνιον, πρόσκαιρον καὶ ἀθάνατον, δρα τὸν καὶ νοούμενον, μέσον (91) μεγέθους καὶ ταπει νότητος, τὸν αὐτὸν πνεῦμα καὶ σάρχα· πνεῦμα διά τὴν χάριν, σάρκα διὰ τὴν ἔπαρσιν· τὸ μὲν, ἵνα μέσ νῃ, καὶ δοξάζῃ τὸν εὐεργέτην· τὸ δὲ, ἵνα πάσχῃ, καὶ πάσχων (92) ὑπομιμνήσκηται, καὶ παιδεύηται τῷ μεγέθει φιλοτιμούμενος (93) · ζῶον ἐνταῦθα (94) οι χονομούμενον, καὶ ἀλλαχοῦ μεθιστάμενον, καὶ πέρας τοῦ μυστηρίου, τῇ πρὸς Θεὸν νεύσει θεούμενον. Εἰς τοῦτο γὰρ ἐμοὶ φέρει τὸ μέτριον ἐνταῦθα φέγγος τῆς ἀληθείας, λαμπρότητα Θεοῦ καὶ ἰδεῖν καὶ παθεῖν ἀξίαν τοῦ καὶ συνδήσαντος, καὶ λύσοντος, καὶ αὖθις συνδήσοντος (95) υψηλότερον. Α ειστήκεισαν, καὶ τὸ τοῦ δημιουργοῦ Λόγου μεγαλείον Εν ζωὴν ἐνθείς, « - φιλοτιμούμενον. Η΄. Τοῦτον ἔθετο μὲν ἐν τῷ (96) παραδείσῳ, ὅστις ποτὲ ἦν ὁ παράδεισος οὗτος, τῷ αὐτεξουσίῳ τιμή σας, ἵν' ᾗ τοῦ ἑλομένου τὸ ἀγαθὸν οὐχ ἧττον ἢ τοῦ (97) παρασχόντος τὰ σπέρματα, φυτῶν ἀθανάτων γεωρ γόν, θείων ἐννοιῶν ἴσως, τῶν τε ἁπλουστέρων, καὶ τῶν τελεωτέρων, γυμνὸν τῇ ἁπλότητι, καὶ ζωῇ τῇ ἀτέχνῳ, καὶ δίχα παντὸς ἐπικαλύμματος καὶ προς βλήματος· τοιοῦτον γὰρ ἔπρεπεν εἶναι τὸν ἀπ' ἀρ χῆς· καὶ δίδωσι νόμον, ὕλην τῷ αὐτεξουσίῳ. Ὁ δὲ νόμος ἦν, ἐντολὴ, ὧν τε μεταληπτέον αὐτῷ φυτῶν, καὶ οὗ μὴ προσαπτέον. Τὸ δὲ ἦν, τὸ ξύλον τῆς γνώ σεως, ούτε φυτευθὲν ἀπ' ἀρχῆς κακῶς, οὔτε ἀπ- αγορευθέν φθονερῶς (μὴ πεμπέτωσαν ἐκεῖ τὰς γλώσ σας οἱ θεομάχοι, μηδὲ τὸν ὄφιν μιμείσθωσαν)· ἀλλὰ καλὸν μὲν εὐκαίρως μεταλαμβανόμενον (θεωρία [98] γὰρ ἦν τὸ φυτόν, ὡς ἡ ἐμὴ θεωρία, ἧς μόνοις ἐπισ βαίνειν [99] ἀσφαλὲς, τοῖς τὴν ἕξιν τελεωτέροις [1]), λύσαντος. . . συνδήσαντος. τῷ βαίνει. τους τελεωτέρους. S. GREGORII THEOLOGI Verbi misjestatem in seipsis ferebant, taciti lauda- tores insignis opificii, et canori præcones. Nondum autem ex utroque temperatura ulla erat, aut con- trariorum mistio, quæ sublimioris sapientiæ ac circa naturarum creationem varietatis et excellen- tiæ specimen exhiberet: nec omnes bonitatis divi- tiæ notæ atque spectatæ erant. Iloc igitur cum arti- fex Verbum ostendere voluisset, animal unum ex utroque, ex invisibili scilicet ac visibili natura, hominem dico, fabricatur; atque a materia quidem, jam ante producta, sumpto corpore, a se autein insito spiraculo (quod quidem intellectualem ani- main, Deique imaginem Scriptura vocat, velut alterum quemdam mundum, in parvo magnum, in terra collocat, angelum alium, nistum adoratorem, visibilis natura spectatorem, intellectualis inyslein, eorum, quæ in terra sunt, regem, superis aulemn subditum, terrenum et cœlestem, caducum et im- snortalem, visibilem et intelligibilem, medium in- ter magnitudinem et humilitatem, eundem spiri- tum et carnem ; spiritum propter gratiam, carnem ob elationem : illud quidem, ut maneat, eumque, cujus beneficiis ornatus est, concelebret; hoc au- tem, ut veretur, ac vexationibus admoueatur, et de magnitudine sibi placens erudiatur et coerceatur; animal hic varie gubernatum, atque alio demigrans, et, quod mysterii extremum est, animi ad Deum nutu et propensione divinitatem consequens. enim mihi veritatis splendor ille, quem bie exigue haurimus, tendit, ut Dei claritatem et videam et vet, ac rursus excellentius sublimiusque constringet. VHI. Hunc arbitrii libertate donatum, ut bonum ɑ non minus illius esset, qui elegisset, quam ejus, qui semina præbuisset, in paradiso (quicunque tandem eral paradisus ille), collocat, plantaruin immorta - lium cultorem, hoc est, fortasse divinarum cogita- tionum, tam simpliciorum, quam perfectiorum, nu- dum per simplicitatem, et vitam artificio carentem, atque omnis integumenti et munimenti expertem. Talem enim esse conveniebat eum, qui primum csset creatus. Ac legem, quasi materiam libero arbitrio tradit. Lex autem illa, præceptum erat, quo præscribebatur, tum quibus arboribus ei uten- lum esset, tum a qua manus abstinenda. Ea porro erat scientiæ arbor, non illa quidem, aut male a principio consita, aut per invidiam interdicia (ue illuc linguas suas Dei hostes injiciant, nec serpen- tem imitentur); sed bona quidem tempestive per- • Gen. 1, 27; 11, 7. • Gen. 1, sqq. Sic etiam legit Bill. In Par. ed., sila vila. > hac vita, providentia, lege et consilio regatur, et ad aliam vitam transferatur. D sentiam dignam eo, qui et constrinxit, et dissot- tiam male codd. In eul., in ed. celas, • altior quædam cognitio, iis conveniens, oui sensus exercitatos habent. › (90) Πνοὴν ἐνθείς. Sic. Coisl. 1, Or. 1, Comb., etc. (91) Μέσον. Sic. codd. Mendose in ed., μέσους. (92) Πάσχων. Reg. ph, πάσχον. (93) Φιλοτιμούμενος. Regg. um, pl et Savil., (94) Ζῶον ἐνταῦθα, etc. lil est, animal quod in (95) Λύσοντος. . . συνδήσοντος. Sic plures op- (96) Er tõ. Sic Regg. bm, ph, Or. 1, etc. Decst (97) "Η τοῦ. Comb., ἢ ἀπὸ τοῦ. (98) θεωρία. ι Contemplatio. » id est, inquit Ni (99) Ἐπιβαίνειν. Sic tres legg. In ed., επι- (1) Τοῖς... τελεωτέροις. Regg. bm, ph et Savil.,
Τοῦτον ἔθετο μὲν ἐν τῷ παραδείσῳ, ὅστις ποτὲ ἦν ὁ παράδεισος οὗτος, τῷ αὐτεξουσίῳ τιμήσας, ἵν’ ᾖ τοῦ ἑλομένου τὸ ἀγαθὸν οὐχ ἧττον ἢ τοῦ παρασχόντος τὰ σπέρματα, φυτῶν ἀθανάτων γεωργὸν, θείων ἐννοιῶν ἴσως, τῶν τε ἀπλουστέρων, καὶ τῶν τελεωτέρων, γυμνὸν τῇ ἁπλότητι, καὶ ζωῇ τῇ ἀτέχνῳ, καὶ δίχα παντὸς ἐπικαλύμματος καὶ προβλήματος· τοιοῦτον γὰρ ἔπρεπεν εἶναι τὸν ἀπ’ ἀρχῆς· καὶ δίδωσι νόμον, ὕλην τῷ αὐτεξουσίῳ. Ὁ δὲ νόμος ἦν ἐντολὴ, ὧν τε μεταληπτέον αὐτῷ φυτῶν, καὶ οὗ μὴ προσαπτέον. Τὸ δὲ ἦν, τὸ ξύλον τῆς γνώσεως, οὔτε φυτευθὲν ἀπ’ ἀρχῆς κακῶς, οὔτε ἀπαγορευθὲν φθονερῶς (μὴ πεμπέτωσαν ἐκεῖ τὰς γλώςσας οἱ θεομάχοι, μηδὲ τὸν ὄφιν μιμείσθωσαν)· ἀλλὰ καλὸν μὲν εὐκαίρως μεταλαμβανόμενον (θεωρία γὰρ ἦν τὸ φυτὸν, ὡς ἡ ἐμὴ θεωρία, ἧς μόνοις ἐπιβαίνειν ἀσφαλὲς, τοῖς τὴν ἕξιν τελεωτέροις, οὐ καλὸν δὲ τοῖς ἁπλουστέροις ἔτι, καὶ τὴν ἔφεσιν λιχνοτέροις· ὥσπερ οὐδὲ τροφὴ τελεία λυσιτελὴς τοῖς ἁπαλοῖς ἔτι, καὶ δεομένοις γάλακτος.
Β ἐν ἑαυτοῖς ἔφερον, σιγῶντες ἐπαινεται τῆς μεγα λουργίας, καὶ διαπρύσιοι κήρυκες. Οὔπω δὲ ἦν κρά μα ἐξ ἀμφοτέρων, οὐδέ τις μίξις τῶν ἐναντίων, σου φίας μείζονος γνώρισμα καὶ τῆς περὶ τὰς φύσεις πολυτελείας· οὐδὲ ὁ πᾶς πλοῦτος τῆς ἀγαθότητος γνώριμος. Τοῦτο δὴ βουληθεὶς ὁ τεχνίτης ἐπιδεί ξασθαι Λόγος, καὶ ζῶον ἓν ἐξ ἀμφοτέρων, ἀοράτου τε λέγω καὶ ὁρατῆς φύσεως, δημιουργεί, τὸν ἄνθρω πον· καὶ παρὰ μὲν τῆς ὕλης λαβὼν τὸ σῶμα ἤδη προϋποστάσης, παρ' ἑαυτοῦ δὲ πνοὴν ἐνθεὶς (90) δὴ νοεράν ψυχὴν καὶ εἰκόνα Θεοῦ οἶδεν ὁ λόγος), οἷόν τινα κόσμον ἕτερον, ἐν μικρῷ μέγαν, ἐπὶ τῆς γῆς ἴστησιν, ἄγγελον ἄλλον, προσκυνητὴν μικτόν, Επόπτην τῆς ὁρατῆς κτίσεως, μύστην τῆς νοουμένης, βασιλέα τῶν ἐπὶ γῆς, βασιλευόμενον ἄνωθεν, ἐπίσ γειον καὶ οὐράνιον, πρόσκαιρον καὶ ἀθάνατον, δρα τὸν καὶ νοούμενον, μέσον (91) μεγέθους καὶ ταπει νότητος, τὸν αὐτὸν πνεῦμα καὶ σάρχα· πνεῦμα διά τὴν χάριν, σάρκα διὰ τὴν ἔπαρσιν· τὸ μὲν, ἵνα μέσ νῃ, καὶ δοξάζῃ τὸν εὐεργέτην· τὸ δὲ, ἵνα πάσχῃ, καὶ πάσχων (92) ὑπομιμνήσκηται, καὶ παιδεύηται τῷ μεγέθει φιλοτιμούμενος (93) · ζῶον ἐνταῦθα (94) οι χονομούμενον, καὶ ἀλλαχοῦ μεθιστάμενον, καὶ πέρας τοῦ μυστηρίου, τῇ πρὸς Θεὸν νεύσει θεούμενον. Εἰς τοῦτο γὰρ ἐμοὶ φέρει τὸ μέτριον ἐνταῦθα φέγγος τῆς ἀληθείας, λαμπρότητα Θεοῦ καὶ ἰδεῖν καὶ παθεῖν ἀξίαν τοῦ καὶ συνδήσαντος, καὶ λύσοντος, καὶ αὖθις συνδήσοντος (95) υψηλότερον. Α ειστήκεισαν, καὶ τὸ τοῦ δημιουργοῦ Λόγου μεγαλείον Εν ζωὴν ἐνθείς, « - φιλοτιμούμενον. Η΄. Τοῦτον ἔθετο μὲν ἐν τῷ (96) παραδείσῳ, ὅστις ποτὲ ἦν ὁ παράδεισος οὗτος, τῷ αὐτεξουσίῳ τιμή σας, ἵν' ᾗ τοῦ ἑλομένου τὸ ἀγαθὸν οὐχ ἧττον ἢ τοῦ (97) παρασχόντος τὰ σπέρματα, φυτῶν ἀθανάτων γεωρ γόν, θείων ἐννοιῶν ἴσως, τῶν τε ἁπλουστέρων, καὶ τῶν τελεωτέρων, γυμνὸν τῇ ἁπλότητι, καὶ ζωῇ τῇ ἀτέχνῳ, καὶ δίχα παντὸς ἐπικαλύμματος καὶ προς βλήματος· τοιοῦτον γὰρ ἔπρεπεν εἶναι τὸν ἀπ' ἀρ χῆς· καὶ δίδωσι νόμον, ὕλην τῷ αὐτεξουσίῳ. Ὁ δὲ νόμος ἦν, ἐντολὴ, ὧν τε μεταληπτέον αὐτῷ φυτῶν, καὶ οὗ μὴ προσαπτέον. Τὸ δὲ ἦν, τὸ ξύλον τῆς γνώ σεως, ούτε φυτευθὲν ἀπ' ἀρχῆς κακῶς, οὔτε ἀπ- αγορευθέν φθονερῶς (μὴ πεμπέτωσαν ἐκεῖ τὰς γλώσ σας οἱ θεομάχοι, μηδὲ τὸν ὄφιν μιμείσθωσαν)· ἀλλὰ καλὸν μὲν εὐκαίρως μεταλαμβανόμενον (θεωρία [98] γὰρ ἦν τὸ φυτόν, ὡς ἡ ἐμὴ θεωρία, ἧς μόνοις ἐπισ βαίνειν [99] ἀσφαλὲς, τοῖς τὴν ἕξιν τελεωτέροις [1]), λύσαντος. . . συνδήσαντος. τῷ βαίνει. τους τελεωτέρους. S. GREGORII THEOLOGI Verbi misjestatem in seipsis ferebant, taciti lauda- tores insignis opificii, et canori præcones. Nondum autem ex utroque temperatura ulla erat, aut con- trariorum mistio, quæ sublimioris sapientiæ ac circa naturarum creationem varietatis et excellen- tiæ specimen exhiberet: nec omnes bonitatis divi- tiæ notæ atque spectatæ erant. Iloc igitur cum arti- fex Verbum ostendere voluisset, animal unum ex utroque, ex invisibili scilicet ac visibili natura, hominem dico, fabricatur; atque a materia quidem, jam ante producta, sumpto corpore, a se autein insito spiraculo (quod quidem intellectualem ani- main, Deique imaginem Scriptura vocat, velut alterum quemdam mundum, in parvo magnum, in terra collocat, angelum alium, nistum adoratorem, visibilis natura spectatorem, intellectualis inyslein, eorum, quæ in terra sunt, regem, superis aulemn subditum, terrenum et cœlestem, caducum et im- snortalem, visibilem et intelligibilem, medium in- ter magnitudinem et humilitatem, eundem spiri- tum et carnem ; spiritum propter gratiam, carnem ob elationem : illud quidem, ut maneat, eumque, cujus beneficiis ornatus est, concelebret; hoc au- tem, ut veretur, ac vexationibus admoueatur, et de magnitudine sibi placens erudiatur et coerceatur; animal hic varie gubernatum, atque alio demigrans, et, quod mysterii extremum est, animi ad Deum nutu et propensione divinitatem consequens. enim mihi veritatis splendor ille, quem bie exigue haurimus, tendit, ut Dei claritatem et videam et vet, ac rursus excellentius sublimiusque constringet. VHI. Hunc arbitrii libertate donatum, ut bonum ɑ non minus illius esset, qui elegisset, quam ejus, qui semina præbuisset, in paradiso (quicunque tandem eral paradisus ille), collocat, plantaruin immorta - lium cultorem, hoc est, fortasse divinarum cogita- tionum, tam simpliciorum, quam perfectiorum, nu- dum per simplicitatem, et vitam artificio carentem, atque omnis integumenti et munimenti expertem. Talem enim esse conveniebat eum, qui primum csset creatus. Ac legem, quasi materiam libero arbitrio tradit. Lex autem illa, præceptum erat, quo præscribebatur, tum quibus arboribus ei uten- lum esset, tum a qua manus abstinenda. Ea porro erat scientiæ arbor, non illa quidem, aut male a principio consita, aut per invidiam interdicia (ue illuc linguas suas Dei hostes injiciant, nec serpen- tem imitentur); sed bona quidem tempestive per- • Gen. 1, 27; 11, 7. • Gen. 1, sqq. Sic etiam legit Bill. In Par. ed., sila vila. > hac vita, providentia, lege et consilio regatur, et ad aliam vitam transferatur. D sentiam dignam eo, qui et constrinxit, et dissot- tiam male codd. In eul., in ed. celas, • altior quædam cognitio, iis conveniens, oui sensus exercitatos habent. › (90) Πνοὴν ἐνθείς. Sic. Coisl. 1, Or. 1, Comb., etc. (91) Μέσον. Sic. codd. Mendose in ed., μέσους. (92) Πάσχων. Reg. ph, πάσχον. (93) Φιλοτιμούμενος. Regg. um, pl et Savil., (94) Ζῶον ἐνταῦθα, etc. lil est, animal quod in (95) Λύσοντος. . . συνδήσοντος. Sic plures op- (96) Er tõ. Sic Regg. bm, ph, Or. 1, etc. Decst (97) "Η τοῦ. Comb., ἢ ἀπὸ τοῦ. (98) θεωρία. ι Contemplatio. » id est, inquit Ni (99) Ἐπιβαίνειν. Sic tres legg. In ed., επι- (1) Τοῖς... τελεωτέροις. Regg. bm, ph et Savil.,
PG 36:633Ἐπεὶ δὲ φθόνῳ διαβόλου, καὶ γυναικὸς ἐπηρείᾳ, ἥν τε ἔπαθεν, ὡς ἁπαλωτέρα, καὶ ἣν προσήγαγεν, ὡς πιθανωτέρα (φεῦ τῆς ἐμῆς ἀσθενείας ἐμὴ γὰρ ἡ τοῦ προπάτορος), τῆς μὲν ἐντολῆς ἐπελάθετο τῆς δοθείσης, καὶ ἡττήθη τῆς μικρᾶς γεύσεως· ὁμοῦ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου, καὶ τοῦ παραδείσου, καὶ τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν κακίαν ἐξόριστος γίνεται, καὶ τοὺς δερματίνους ἀμφιέννυται χιτῶνας, ἴσως τὴν παχυτέραν σάρκα, καὶ θνητὴν, καὶ ἀντίτυπον· καὶ τοῦτο πρῶτον γινώσκει τὴν ἰδίαν αἰσχύνην, καὶ ἀπὸ Θεοῦ κρύπτεται. Κερδαίνει μέν τι κἀνταῦθα, τὸν θάνατον, καὶ τὸ διακοπῆναι τὴν ἁμαρτίαν, ἵνα μὴ ἀθάνατον ᾖ τὸ κακόν. Καὶ γίνεται φιλανθρωπία, ἡ τιμωρία. Οὕτω γὰρ πείθομαι κολάζειν Θεόν. Θ. Πολλοῖς δὲ παιδευθεὶς πρότερον ἀντὶ πολλῶν τῶν ἁμαρτημάτων, ὧν ἡ τῆς κακίας ῥίζα ἐβλάστησε, κατὰ διαφόρους αἰτίας καὶ χρόνους, λόγῳ, νόμῳ, προφήταις, εὐεργεσίαις, ἀπειλαῖς, πληγαῖς, ὕδασιν, ἐμπρησμοῖς, πολέμοις, νίκαις, ἥτταις, σημείοις ἐξ οὐρανοῦ, σημείοις ἐξ ἀέρος, ἐκ γῆς, ἐκ θαλάττης, ἀνδρῶν, πόλεων, ἐθνῶν, ἀνελπίστοις μεταβολαῖς, ὑφ’ ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν·
οὐ καλὸν δὲ τοῖς ἁπλουστέροις ἔτι, καὶ τὴν ἔφεσιν Α λιχνοτέροις· ὥσπερ οὐδὲ τροφὴ τελεία λυσιτελὴς τοῖς ἀπαλοῖς (2) ἔτι, καὶ δεομένοις γάλακτος. Ἐπεὶ δὲ φθόνῳ διαβόλου, καὶ γυναικὸς ἐπηρείᾳ, ἣν τε ἔπα- θεν, ὡς ἀπαλωτέρα, καὶ ἦν προσήγαγεν, ὡς πιθα νωτέρα (φεῦ τῆς ἐμῆς ἀσθενείας! ἐμὴ γὰρ ἡ τοῦ προπάτορος), τῆς μὲν ἐντολῆς ἐπελάθετο τῆς δοθεί σης, καὶ ἡττήθη τῆς μικρᾶς γεύσεως· ὁμοῦ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου, καὶ τοῦ παραδείσου, καὶ τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν κακίαν ἐξόριστος γίνεται, καὶ τοὺς δερμα τίνους ἀμφιέννυται χιτῶνας, ἴσως τὴν παχυτέραν σάρκα, καὶ θνητὴν, καὶ ἀντίτυπον· καὶ τοῦτο πρώ- τον γινώσκει τὴν ἰδίαν αἰσχύνην, καὶ ἀπὸ Θεοῦ κρύ- πτεται. Κερδαίνει μέν τι κανταῦθα, τὸν θάνατον, καὶ τὸ διακοπῆναι τὴν ἁμαρτίαν, ἵνα μὴ ἀθάνατον ᾖ τὸ κακόν. Καὶ γίνεται φιλανθρωπία, ή τιμωρία. Ούτω Β γὰρ πείθομαι (3) κολάζειν Θεόν. πρῶτ ὑφ' Θ'. Πολλοῖς δὲ παιδευθεὶς πρότερον ἀντι πολλῶν τῶν ἁμαρτημάτων, ὧν ἡ τῆς κακίας ῥίζα ἐβλάστησε, κατὰ διαφόρους αἰτίας καὶ χρόνους, λόγῳ, νόμῳ, προφήταις, εὐεργεσίαις, ἀπειλαῖς, πληγαίς, ύδασιν, ἐμπρησμοίς, πολέμοις, νίκαις, ἥτταις, σημείοις ἐξ οὐρανοῦ, σημείοις ἐξ ἀέρος, ἐκ γῆς, ἐκ θαλάττης, ἀνδρῶν, πόλεων, ἐθνῶν, ἀνελπίστοις μεταβολαῖς, ύφ' ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν· τέλος, ἰσχυροτέρου δεῖται φαρμάκου ἐπὶ δεινοτέροις τοῖς ἀῤῥωστήμασιν, ἀλληλοφονίαις, μοιχείαις, ἐπιορ κίαις, ἀνδρομανίαις, τὸ πάντων ἔσχατον τῶν και κῶν καὶ πρῶτον, εἰδωλολατρίαις (4), καὶ τῇ μετα θέσει τῆς προσκυνήσεως ἀπὸ τοῦ πεποιηκότος ἐπὶ τα κτίσματα. Ταῦτα, ἐπειδὴ μείζονος ἐδεῖτο τοῦ βοηθήματος, μείζονος καὶ τυγχάνει. Τὸ δὲ ἦν, αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ προαιώνιος, ὁ ἀόρατος, ὁ ἀπερίληπτος, ὁ ἀσώματος, ἡ ἐκ τῆς ἀρχῆς ἀρχὴ, τὸ ἐκ τοῦ φωτὸς φῶς, ἡ πηγή τῆς ζωῆς καὶ τῆς ἀθανασίας, τὸ ἐκμαγείον τοῦ ἀρχετύπου (5), ἡ μὴ (6) κινουμένη σφραγὶς, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκὼν, ὁ τοῦ Πατρὸς ὄρος καὶ λόγος, ἐπὶ τὴν ἰδίαν εἰκόνα χωρεῖ, καὶ σάρκα φορεῖ διὰ τὴν σάρκα, καὶ ψυχῇ νοερᾷ (7) διὰ τὴν ἐμὴν ψυχὴν μίγνυται, τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἀνακαθαίρων. καὶ πάντα γίνεται, πλὴν τῆς ἁμαρτίας, ἄνθρωπος· κυηθεὶς μὲν ἐκ τῆς Παρθένου, καὶ ψυχὴν καὶ σάρκα προκαθαρθείσης τῷ Πνεύματι (ἔδει γάρ, καὶ γέννησιν τιμηθῆναι, καὶ παρθενίαν προτιμηθῆ- ναι), προελθὼν δὲ Θεὸς μετὰ τῆς προσλήψεως, ἐν ἐκ δύο τῶν ἐναντίων, σαρκὸς καὶ πνεύματος (8), ὧν τὸ μὲν ἐθέωσε, τὸ δὲ ἐθεώθη. Ο τῆς καινῆς μίξεως ! Ο τῆς παραδόξου κράσεων! Ο ὢν, γίνεται· καὶ ὁ * ἁπλοῖς, « τρείαις. ή μή. Ανθρωπότητος καὶ θεότητος· . ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. assequor, hæc arbor erat, ad quam iis solis tuius est ascensus, qui animi habitu perfectiori sunt); haudquaquam autem bona simplicioribus adhuc animis, atque appetitu avidiori præditis; quemadmodum nec perfectus ac solidus cibus iis conducit, qui tenera adhuc ætate sunt, lacteque opus habent. Postquam autem diaboli invidia, et fraude facta mulieri, quam, et ut mollior passa est, et, ut ad persuadendum accommodatior, admovit (o infirmitatem meam! meam enim duco primi parentis infirmitatem), accepti mandati oblitus, et huic gustui acerbo acquievit, tum simul et a ligno vitæ, et a paradiso, et ab ipso Deo propter pecca- tum expellitur, et pelliceas tunicas induit, hoc est, cepta (contemplationis enim, ut ipse contemplaudo fortasse crassioren carnem, et mortalem, ac refra- clariam ; primumque turpitudinem suam agnoscit, et a Deo se abscondit¹. Atque hic quoque tamen mortem, ac peccati præcisionem elucratur, ne ma- lum immortale sit. Ita pœna ipsa in misericordiam censeo. cessit. Sic enim Deun supplicia inferre IX. Multis autem prius modis, propter multa peccata, quæ ex vitii radice pullularunt, secundum diversas causas et tempora castigatus, sermone, lege, prophetis, beneficiis, comminationibus, pla- gis, aquis, incendiis, bellis, victoriis, cladibus, siguis e coelo, signis ex aere, ex terra, ex mari, hominum, urbium, gentium, insperatis mutationi- bus, quæ omnia eo tendebant, ut malitia contere retur; validiori tandem medicamento propter gra- C viores morbos opus habere cœpit, nimirum ob mutuas caedes, adulteria, perjuria, praeposteram libidinem, et, quod omnium malorum extremum ac primum est, idolorum cultum, adorationisque a Creatore ad creaturas translationem. Quæ, quoniam majus auxilium requirebant, majus etiam accepe- runt. Hoc autem erat ipse Dei Filius, ille sæculis antiquior, ille invisibilis, ille incomprehensibilis, ille incorporeus, illud ex principio principium, illud ex lumine lumen, ille fons vitæ et immortalitatis, illa archetypi expressio, illud immotum sigillum, ¡lla per omnia similis imago, ille Patris terminus et ratio, ille, inquam, ad imaginem suam se con- fert, carnemque carnis causa gerit, et cuni intek D lectuali anima propter animam meam jungitur, ut Gen. 1, sqq. 1n ed., simplicibus. » ehritudinis archetypi expressio: › simile per simile repurget, atque humana omnia, excepto peccato, suscipit; conceptus quidem ex Vir- gine, animo et carne a Spiritu præpurgata ( naın el generationein honore affici, et virginitatem præ- ferri oportebat); progressus autem Deus cumn assumpta humanitate, unum ex duobus inter se contrariis, carne nimirum et spiritu, quorum alte- ponit : Cum divin tate et humanitate. (2) Απαλοῖς. Sic quatuor Regg., sex Colb., etc. (5) Πείθομαι. Conib., ἐγὼ πείθομαι. 4) Ειδωλολατρίαις. Reg. pl et Or. 1, είδωλολα- (5) Αρχετύπου. Coisl. 1 addit, κάλλους, « pul- (65) 'Η μή. Sic Regg. om, pu et Savil. In ed., (7) Καὶ ψυχῇ νοερᾷ. Par., καὶ ψυχὴν νοεράν. (8) Σαρκὸς καὶ πνεύματος. Οptime Nicetas ex
τέλος, ἰσχυροτέρου δεῖται φαρμάκου ἐπὶ δεινοτέροις τοῖς ἀῤῥωστήμασιν, ἀλληλοφονίαις, μοιχείαις, ἐπιορκίαις, ἀνδρομανίαις, τὸ πάντων ἔσχατον τῶν κακῶν καὶ πρῶτον, εἰδωλολατρίαις, καὶ τῇ μεταθέσει τῆς προσκυνήσεως ἀπὸ τοῦ πεποιηκότος ἐπὶ τὰ κτίσματα. Ταῦτα, ἐπειδὴ μείζονος ἐδεῖτο τοῦ βοηθήματος, μείζονος καὶ τυγχάνει. Τὸ δὲ ἦν, αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ προαιώνιος, ὁ ἀόρατος, ὁ ἀπερίληπτος, ὁ ἀσώματος, ἡ ἐκ τῆς ἀρχῆς ἀρχὴ, τὸ ἐκ τοῦ φωτὸς φῶς, ἡ πηγὴ τῆς ζωῆς καὶ τῆς ἀθανασίας, τὸ ἐκμαγεῖον τοῦ ἀρχετύπου, ἡ μὴ κινουμένη σφραγὶς, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκὼν, ὁ τοῦ Πατρὸς ὅρος καὶ λόγος, ἐπὶ τὴν ἰδίαν εἰκόνα χωρεῖ, καὶ σάρκα φορεῖ διὰ τὴν σάρκα, καὶ ψυχῇ νοερᾷ διὰ τὴν ἐμὴν ψυχὴν μίγνυται, τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἀνακαθαίρων. καὶ πάντα γίνεται, πλὴν τῆς ἁμαρτίας, ἄνθρωπος· κυηθεὶς μὲν ἐκ τῆς Παρθένου, καὶ ψυχὴν καὶ σάρκα προκαθαρθείσης τῷ Πνεύματι (ἔδει γὰρ, καὶ γέννησιν τιμηθῆναι, καὶ παρθενίαν προτιμηθῆναι), προελθὼν δὲ Θεὸς μετὰ τῆς προσλήψεως, ἓν ἐκ δύο τῶν ἐναντίων, σαρκὸς καὶ πνεύματος, ὧν τὸ μὲν ἐθέωσε, τὸ δὲ ἐθεώθη. Ὢ τῆς καινῆς μίξεως Ὢ τῆς παραδόξου κράσεως Ὁ ὢν, γίνεται·
οὐ καλὸν δὲ τοῖς ἁπλουστέροις ἔτι, καὶ τὴν ἔφεσιν Α λιχνοτέροις· ὥσπερ οὐδὲ τροφὴ τελεία λυσιτελὴς τοῖς ἀπαλοῖς (2) ἔτι, καὶ δεομένοις γάλακτος. Ἐπεὶ δὲ φθόνῳ διαβόλου, καὶ γυναικὸς ἐπηρείᾳ, ἣν τε ἔπα- θεν, ὡς ἀπαλωτέρα, καὶ ἦν προσήγαγεν, ὡς πιθα νωτέρα (φεῦ τῆς ἐμῆς ἀσθενείας! ἐμὴ γὰρ ἡ τοῦ προπάτορος), τῆς μὲν ἐντολῆς ἐπελάθετο τῆς δοθεί σης, καὶ ἡττήθη τῆς μικρᾶς γεύσεως· ὁμοῦ δὲ τοῦ τῆς ζωῆς ξύλου, καὶ τοῦ παραδείσου, καὶ τοῦ Θεοῦ διὰ τὴν κακίαν ἐξόριστος γίνεται, καὶ τοὺς δερμα τίνους ἀμφιέννυται χιτῶνας, ἴσως τὴν παχυτέραν σάρκα, καὶ θνητὴν, καὶ ἀντίτυπον· καὶ τοῦτο πρώ- τον γινώσκει τὴν ἰδίαν αἰσχύνην, καὶ ἀπὸ Θεοῦ κρύ- πτεται. Κερδαίνει μέν τι κανταῦθα, τὸν θάνατον, καὶ τὸ διακοπῆναι τὴν ἁμαρτίαν, ἵνα μὴ ἀθάνατον ᾖ τὸ κακόν. Καὶ γίνεται φιλανθρωπία, ή τιμωρία. Ούτω Β γὰρ πείθομαι (3) κολάζειν Θεόν. πρῶτ ὑφ' Θ'. Πολλοῖς δὲ παιδευθεὶς πρότερον ἀντι πολλῶν τῶν ἁμαρτημάτων, ὧν ἡ τῆς κακίας ῥίζα ἐβλάστησε, κατὰ διαφόρους αἰτίας καὶ χρόνους, λόγῳ, νόμῳ, προφήταις, εὐεργεσίαις, ἀπειλαῖς, πληγαίς, ύδασιν, ἐμπρησμοίς, πολέμοις, νίκαις, ἥτταις, σημείοις ἐξ οὐρανοῦ, σημείοις ἐξ ἀέρος, ἐκ γῆς, ἐκ θαλάττης, ἀνδρῶν, πόλεων, ἐθνῶν, ἀνελπίστοις μεταβολαῖς, ύφ' ὧν ἐκτριβῆναι τὴν κακίαν τὸ σπουδαζόμενον ἦν· τέλος, ἰσχυροτέρου δεῖται φαρμάκου ἐπὶ δεινοτέροις τοῖς ἀῤῥωστήμασιν, ἀλληλοφονίαις, μοιχείαις, ἐπιορ κίαις, ἀνδρομανίαις, τὸ πάντων ἔσχατον τῶν και κῶν καὶ πρῶτον, εἰδωλολατρίαις (4), καὶ τῇ μετα θέσει τῆς προσκυνήσεως ἀπὸ τοῦ πεποιηκότος ἐπὶ τα κτίσματα. Ταῦτα, ἐπειδὴ μείζονος ἐδεῖτο τοῦ βοηθήματος, μείζονος καὶ τυγχάνει. Τὸ δὲ ἦν, αὐτὸς ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ προαιώνιος, ὁ ἀόρατος, ὁ ἀπερίληπτος, ὁ ἀσώματος, ἡ ἐκ τῆς ἀρχῆς ἀρχὴ, τὸ ἐκ τοῦ φωτὸς φῶς, ἡ πηγή τῆς ζωῆς καὶ τῆς ἀθανασίας, τὸ ἐκμαγείον τοῦ ἀρχετύπου (5), ἡ μὴ (6) κινουμένη σφραγὶς, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκὼν, ὁ τοῦ Πατρὸς ὄρος καὶ λόγος, ἐπὶ τὴν ἰδίαν εἰκόνα χωρεῖ, καὶ σάρκα φορεῖ διὰ τὴν σάρκα, καὶ ψυχῇ νοερᾷ (7) διὰ τὴν ἐμὴν ψυχὴν μίγνυται, τῷ ὁμοίῳ τὸ ὅμοιον ἀνακαθαίρων. καὶ πάντα γίνεται, πλὴν τῆς ἁμαρτίας, ἄνθρωπος· κυηθεὶς μὲν ἐκ τῆς Παρθένου, καὶ ψυχὴν καὶ σάρκα προκαθαρθείσης τῷ Πνεύματι (ἔδει γάρ, καὶ γέννησιν τιμηθῆναι, καὶ παρθενίαν προτιμηθῆ- ναι), προελθὼν δὲ Θεὸς μετὰ τῆς προσλήψεως, ἐν ἐκ δύο τῶν ἐναντίων, σαρκὸς καὶ πνεύματος (8), ὧν τὸ μὲν ἐθέωσε, τὸ δὲ ἐθεώθη. Ο τῆς καινῆς μίξεως ! Ο τῆς παραδόξου κράσεων! Ο ὢν, γίνεται· καὶ ὁ * ἁπλοῖς, « τρείαις. ή μή. Ανθρωπότητος καὶ θεότητος· . ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. assequor, hæc arbor erat, ad quam iis solis tuius est ascensus, qui animi habitu perfectiori sunt); haudquaquam autem bona simplicioribus adhuc animis, atque appetitu avidiori præditis; quemadmodum nec perfectus ac solidus cibus iis conducit, qui tenera adhuc ætate sunt, lacteque opus habent. Postquam autem diaboli invidia, et fraude facta mulieri, quam, et ut mollior passa est, et, ut ad persuadendum accommodatior, admovit (o infirmitatem meam! meam enim duco primi parentis infirmitatem), accepti mandati oblitus, et huic gustui acerbo acquievit, tum simul et a ligno vitæ, et a paradiso, et ab ipso Deo propter pecca- tum expellitur, et pelliceas tunicas induit, hoc est, cepta (contemplationis enim, ut ipse contemplaudo fortasse crassioren carnem, et mortalem, ac refra- clariam ; primumque turpitudinem suam agnoscit, et a Deo se abscondit¹. Atque hic quoque tamen mortem, ac peccati præcisionem elucratur, ne ma- lum immortale sit. Ita pœna ipsa in misericordiam censeo. cessit. Sic enim Deun supplicia inferre IX. Multis autem prius modis, propter multa peccata, quæ ex vitii radice pullularunt, secundum diversas causas et tempora castigatus, sermone, lege, prophetis, beneficiis, comminationibus, pla- gis, aquis, incendiis, bellis, victoriis, cladibus, siguis e coelo, signis ex aere, ex terra, ex mari, hominum, urbium, gentium, insperatis mutationi- bus, quæ omnia eo tendebant, ut malitia contere retur; validiori tandem medicamento propter gra- C viores morbos opus habere cœpit, nimirum ob mutuas caedes, adulteria, perjuria, praeposteram libidinem, et, quod omnium malorum extremum ac primum est, idolorum cultum, adorationisque a Creatore ad creaturas translationem. Quæ, quoniam majus auxilium requirebant, majus etiam accepe- runt. Hoc autem erat ipse Dei Filius, ille sæculis antiquior, ille invisibilis, ille incomprehensibilis, ille incorporeus, illud ex principio principium, illud ex lumine lumen, ille fons vitæ et immortalitatis, illa archetypi expressio, illud immotum sigillum, ¡lla per omnia similis imago, ille Patris terminus et ratio, ille, inquam, ad imaginem suam se con- fert, carnemque carnis causa gerit, et cuni intek D lectuali anima propter animam meam jungitur, ut Gen. 1, sqq. 1n ed., simplicibus. » ehritudinis archetypi expressio: › simile per simile repurget, atque humana omnia, excepto peccato, suscipit; conceptus quidem ex Vir- gine, animo et carne a Spiritu præpurgata ( naın el generationein honore affici, et virginitatem præ- ferri oportebat); progressus autem Deus cumn assumpta humanitate, unum ex duobus inter se contrariis, carne nimirum et spiritu, quorum alte- ponit : Cum divin tate et humanitate. (2) Απαλοῖς. Sic quatuor Regg., sex Colb., etc. (5) Πείθομαι. Conib., ἐγὼ πείθομαι. 4) Ειδωλολατρίαις. Reg. pl et Or. 1, είδωλολα- (5) Αρχετύπου. Coisl. 1 addit, κάλλους, « pul- (65) 'Η μή. Sic Regg. om, pu et Savil. In ed., (7) Καὶ ψυχῇ νοερᾷ. Par., καὶ ψυχὴν νοεράν. (8) Σαρκὸς καὶ πνεύματος. Οptime Nicetas ex
PG 36:635καὶ ὁ ἄκτιστος, κτίζεται· καὶ ὁ ἀχώρητος, χωρεῖται, διὰ μέσης ψυχῆς νοερᾶς μεσιτευούσης θεότητι καὶ σαρκὸς παχύτητι· καὶ ὁ πλουτίζων, πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, ἵν’ ἐγὼ πλουτήσω τὴν αὐτοῦ θεότητα. Καὶ ὁ πλήρης, κενοῦται· κενοῦται γὰρ τῆς ἑαυτοῦ δόξης ἐπὶ μικρὸν, ἵν’ ἐγὼ τῆς ἐκείνου μεταλάβω πληρώσεως. Τίς ὁ πλοῦτος τῆς ἀγαθότητος; τί τὸ περὶ ἐμὲ τοῦτο μυστήριον; Μετέλαβον τῆς εἰκόνος, καὶ οὐκ ἐφύλαξα· μεταλαμβάνει τῆς ἐμῆς σαρκὸς, ἵνα καὶ τὴν εἰκόνα σώσῃ, καὶ τὴν σάρκα ἀθανατίσῃ. Δευτέραν κοινωνεῖ κοινωνίαν, πολὺ τῆς προτέρας παραδοξοτέραν· ὅσῳ τότε μὲν τοῦ κρείττονος μετέδωκε, νῦν δὲ μεταλαμβάνει τοῦ χείρονος. Τοῦτο τοῦ προτέρου θεοειδέστερον· τοῦτο τοῖς νοῦν ἔχουσιν ὑψηλότερον. Ι. Ἀλλὰ τί τούτων ἡμῖν, τάχα ἂν εἴποι τις τῶν λίαν φιλεόρτων καὶ θερμοτέρων; Κέντει τὸν πῶλον περὶ τὴν νύσσαν· τὰ τῆς ἑορτῆς ἡμῖν φιλοσόφει, καὶ οἷς προκαθεζόμεθα σήμερον. Τοῦτο δὴ καὶ ποιήσω, καὶ εἰ μικρὸν ἄνωθεν ἠρξάμην, οὕτω τοῦ λόγου καὶ τοῦ πόθου βιασαμένων. Οὐ χεῖρον δὲ ἴσως τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοκάλοις περὶ τῆς προςηγορίας αὐτῆς τοῦ Πάσχα βραχέα διαλαβεῖν.
μέσης ψυχῆς νοερᾶς μεσιτευούσης θεότητι καὶ σαρ κὸς παχύτητι· καὶ ὁ πλουτίζων, πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, ἵν' ἐγὼ πλουτήσω (9) τὴν αὐτοῦ θεότητα. Καὶ ὁ πλήρης, κενοῦται· κενοῦται γὰρ τῆς ἑαυτοῦ δόξης ἐπὶ μικρὸν (10), ἵν' ἐγὼ τῆς ἐκείνου μεταλάβω πληρώσεως (11). Τίς ὁ πλοῦτος τῆς ἀγα- θότητος; τί τὸ περὶ ἐμὲ τοῦτο μυστήριον; Μετέλα- 6ον τῆς εἰκόνος, καὶ οὐκ ἐφύλαξα· μεταλαμβάνει τῆς ἐμῆς σαρκὸς, ἵνα καὶ τὴν εἰκόνα σώσῃ, καὶ τὴν σάρ και αθανατίσῃ. Δευτέραν (12) κοινωνεί κοινωνίαν, πολὺ τῆς προτέρας παραδοξοτέραν· ὅσῳ τότε μὲν τοῦ κρείττονος μετέδωκε, νῦν δὲ μεταλαμβάνει τοῦ χείρονος. Τοῦτο τοῦ προτέρου θεοειδέστερον· τοῦτο τοῖς νοῦν ἔχουσιν ὑψηλότερον (13). ἄκτιστος, κτίζεται· καὶ ὁ ἀχώρητος, χωρεῖται, διὰ Ο ᾿Αλλὰ τί τούτων ἡμῖν, τάχα ἂν εἴποι τις τῶν λίαν φιλεόρτων καὶ θερμοτέρων; Κέντες τὸν πῶλον περὶ τὴν νύσσαν· τὰ τῆς ἑορτῆς ἡμῖν φιλο- σόφει, καὶ οἷς προκαθεζόμεθα σήμερον. Τοῦτο δὴ καὶ ποιήσω, καὶ εἰ μικρὸν ἄνωθεν ἠρξάμην, οὕτω τοῦ λόγου καὶ τοῦ πόθου βιασαμένων (14). Οὐ χεῖρον δὲ ἴσως τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοκάλοις περὶ τῆς προσ- ηγορίας αὐτῆς τοῦ Πάσχα βραχέα διαλαβεῖν (15). Γέ- νοιτο γὰρ ἂν οὐ φαῦλον τοῦτο ταῖς ἀκοαῖς ἐπεισόδιον. Τὸ Πάσχα τοῦτο, τὸ μέγα τε καὶ σεβάσμιον, Φάσκα τοῖς Εβραίοις (16) προσαγορεύεται, κατὰ τὴν ἐκεί νων φωνήν· δηλοῖ δὲ ἡ φωνὴ τὴν διάβασιν· ἱστορι - κῶς μὲν, διὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου πρὸς τὴν Χαναναίαν φυγὴν καὶ (17) μετανάστασιν· πνευματικῶς δὲ, διὰ τὴν ἐκ τῶν κάτω πρὸς τὰ ἄνω, καὶ τὴν γῆν τῆς επαγγελίας πρόοδον καὶ ἀνάβασιν. Οπερ δὲ πολλα φ π, δευτέρον. ᾿Αλλὰ τί τοῦτο. διάβασις· χοῦ τῆς Γραφῆς συμβάν εὕρομεν, ἀπὸ τῶν ἀσαφε- στέρων μεταποιηθέντα τινὰ τῶν ὀνομάτων ἐπὶ τὸ σαφέστερον, ἢ τῶν ἀγροικοτέρων (18) ἐπὶ τὸ εὐσχη- μονέστερον, τοῦτο κάνταῦθα τεθεωρήκαμεν. Τοῦ γὰρ σωτηρίου πάθους ὄνομα (19) τοῦτο εἶναί τινες νομί σαντες, εἶτα ἐξελληνίζοντες (20) τὴν φωνὴν, κατὰ τὴν τοῦ φῖ πρὸς τὸ πῖ, καὶ τοῦ κάππα πρὸς τὸ χι μεταποίησιν, Πάσχα τὴν ἡμέραν προσηγορεύκασιν. Παραλαβοῦσα δὲ ἡ συνήθεια τὴν φωνὴν, ἰσχυροτέραν Ο Πάσχα τοῖς Εβραίοις. τέρων. . Φάσκα, πάσχειν, π, Π, σαντες. C55 S. GREGORII THEOLOGI run deitatem dedit, alterum accepit. O novam et A inauditam misturam! admirandam temperatio- nem ! Qui est, fit : qui increatus est, creatur : qui nullo loco contineri potest, interventu animæ intel- lectualis, inter divinitatem carnisque crassitiem interjectæ, continetur. Qui alios ditat, pauper elli- citur; carnis enim meæ paupertatem subit, ut ego deitatis ipsius opes consequar. Qui plenus est, exi- nanitur; sua enim gloria ad breve tempus exinani- tur, ut plenitudinis ipsius ego particeps efficiar. Quænam bæ bonitatis divitiæ ? Quodnam erga me mysterium? Divinam imaginem accepi, nec custo- divi. llle mean carnem accipit, ut et imagini salu- tem, et carni immortalitatem afferat; secundum con- sortium nobiscum init, et quidem priori longe admirabilius. Tum enim id quod præslantius erat, nobis impertiit; at nunc ejus, quod deterius est, particeps ipse fit. Hoc priori illo divinius; hoc apud cordatos viros multo sublimius. 1'. X. Sed quorsum hæc, dicturus est fortasse quis. B piam ex his, qui majore erga festum studio du- cuntur, fervidiorique animo præditi sunt? Equum ad metam stimula; de iisque, quæ hujus festi sunt, et ob quæ hic assidemus, orationem ad nos habe. Ita vero faciam, etsi paulo altius exorsus sum, sic nimirum et ratione et amore perpellentibus. Nec vero abs re, ut opinor, fuerit, studiosis et ho- nesti cupidis hominibus de nomine ipso Paschiæ quædamn præfari. Id enim non contemnendum addi- tamentum auribus fuerit. Hoc Pascha, hoc, in- quam, magnum et venerandum, Plascha ab He- bræis juxta eorum linguam nominatur; quæ vox transitum sonat ", historica quidem ratione, pro- pler Israelitarum ex Ægypto in Chananæam regio nem fugam et migrationem : sin autem spiritualem G sensum spectemus, propter nostram ex his inferio- ribus ad superiora, atque ad promissionis terram progressionem et ascensum. Quod vero in permultis Scripturae locis accidisse comperimus, ut vo- cabula quædam ab obscuriori sensu ad apertiorem, atque ab duriori sono ad elegantiorem inımutata sint, ilem hic quoque contigisse animadvertimus. Qui- dam enim salutiferæ passionis nomen hoc esse ar- bitrati, ac deinde per littera in et x in x mu- Exod. xi, 11. Juin sua majestate exinanitur, nempe per Incarna- tionem. ed., xxxvu mútuala superius notavimus. interjecta rursus desumpta ex or, xxxvını sub finem n. 10. Par., Colb. et Jes. Quam lectionem, ex sequentibus, ge- nuinam arbitramur, Hebræi namique hoc festūm nuncupabant, MDD, id est, ‹ Phesach, Phase, Phas- cha. » Grace, Latine, transitus. In ed., brato nomine no, Pliase, seu Plascha, id est transitus, derivatur. Apud Graecos, longius aber- rarunt, qui lingua Hebraicæ imperiti, vocem a verbo Graco pali, deduxerunt. Hinc Gregorius dicit: «Per litteræ è in et x in ỵ mu- tationem, hanc vocem ad linguam Græcam accom modantes, hanc diem Pascha rominarunt. » Cla- rior autem fuisset hic locus, si Theologus dixis- set : « Per litteræ D in m, et fin x mutationem, hanc vocem, ad linguam Græcam accommo- dantes, › etc. (9) Πλουτήσω. Reg. ph, πλουτίσω. (10) Ἐπὶ μικρόν. « Paruniper, tantillum, paulu- (14) Πληρώσεως. Reg. d, πληρότητος. (12) Δευτέραν. Sic Regg. bu, pl, Savil., etc. In (13) Υψηλότερον. llic desinunt, quæ ex or. (14) Ἀλλὰ τί τούτων. . . . βιασαμένων. Hæc et (15) Διαλαβείν. Reg. bu, προδιαλαβεῖν. (16) Φάσκα τοῖς Εβραίοις. Sic tres Regg., tres (17) Φυγήν και. Savil., φυγήν τε και. (18) Αγροικοτέρων. Sic codd. In ed., αγροικω (19) Πάθους ὄνομα, etc. Vox Pascha, ab He- (20) Εξελληνίζοντες. In nonnullis, Ελληνι
Γένοιτο γὰρ ἂν οὐ φαῦλον τοῦτο ταῖς ἀκοαῖς ἐπεισόδιον. Τὸ Πάσχα τοῦτο, τὸ μέγα τε καὶ σεβάσμιον, Φάσκα τοῖς Ἑβραίοις προσαγορεύεται, κατὰ τὴν ἐκείνων φωνήν· δηλοῖ δὲ ἡ φωνὴ τὴν διάβασιν· ἱστορικῶς μὲν, διὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου πρὸς τὴν Χαναναίαν φυγὴν καὶ μετανάστασιν· πνευματικῶς δὲ, διὰ τὴν ἐκ τῶν κάτω πρὸς τὰ ἄνω, καὶ τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας πρόοδον καὶ ἀνάβασιν. Ὅπερ δὲ πολλαχοῦ τῆς Γραφῆς συμβὰν εὕρομεν, ἀπὸ τῶν ἀσαφεστέρων μεταποιηθέντα τινὰ τῶν ὀνομάτων ἐπὶ τὸ σαφέστερον, ἢ τῶν ἀγροικοτέρων ἐπὶ τὸ εὐσχημονέστερον, τοῦτο κἀνταῦθα τεθεωρήκαμεν. Τοῦ γὰρ σωτηρίου πάθους ὄνομα τοῦτο εἶναί τινες νομίσαντες, εἶτα ἐξελληνίζοντες τὴν φωνὴν, κατὰ τὴν τοῦ φῖ πρὸς τὸ πῖ, καὶ τοῦ κάππα πρὸς τὸ χῖ μεταποίησιν, Πάσχα τὴν ἡμέραν προσηγορεύκασιν. Παραλαβοῦσα δὲ ἡ συνήθεια τὴν φωνὴν, ἰσχυροτέραν ἐποίησε, προστρεχούσης τῆς τῶν πολλῶν ἀκοῆς, ὡς εὐσεβεστέρῳ τῷ ῥήματι. ΙΑ. Πάντα μὲν οὖν τὸν νόμον, σκιὰν εἶναι τῶν μελλόντων καὶ νοουμένων, ὁ θεῖος Ἀπόστολος πρὸ ἡμῶν ἀπεφήνατο. Καὶ ὁ χρηματίσας πρὸ τούτου τῷ Μωϋσεῖ Θεὸς, ἡνίκα περὶ τούτων ἐνομοθέτει·
μέσης ψυχῆς νοερᾶς μεσιτευούσης θεότητι καὶ σαρ κὸς παχύτητι· καὶ ὁ πλουτίζων, πτωχεύει· πτωχεύει γὰρ τὴν ἐμὴν σάρκα, ἵν' ἐγὼ πλουτήσω (9) τὴν αὐτοῦ θεότητα. Καὶ ὁ πλήρης, κενοῦται· κενοῦται γὰρ τῆς ἑαυτοῦ δόξης ἐπὶ μικρὸν (10), ἵν' ἐγὼ τῆς ἐκείνου μεταλάβω πληρώσεως (11). Τίς ὁ πλοῦτος τῆς ἀγα- θότητος; τί τὸ περὶ ἐμὲ τοῦτο μυστήριον; Μετέλα- 6ον τῆς εἰκόνος, καὶ οὐκ ἐφύλαξα· μεταλαμβάνει τῆς ἐμῆς σαρκὸς, ἵνα καὶ τὴν εἰκόνα σώσῃ, καὶ τὴν σάρ και αθανατίσῃ. Δευτέραν (12) κοινωνεί κοινωνίαν, πολὺ τῆς προτέρας παραδοξοτέραν· ὅσῳ τότε μὲν τοῦ κρείττονος μετέδωκε, νῦν δὲ μεταλαμβάνει τοῦ χείρονος. Τοῦτο τοῦ προτέρου θεοειδέστερον· τοῦτο τοῖς νοῦν ἔχουσιν ὑψηλότερον (13). ἄκτιστος, κτίζεται· καὶ ὁ ἀχώρητος, χωρεῖται, διὰ Ο ᾿Αλλὰ τί τούτων ἡμῖν, τάχα ἂν εἴποι τις τῶν λίαν φιλεόρτων καὶ θερμοτέρων; Κέντες τὸν πῶλον περὶ τὴν νύσσαν· τὰ τῆς ἑορτῆς ἡμῖν φιλο- σόφει, καὶ οἷς προκαθεζόμεθα σήμερον. Τοῦτο δὴ καὶ ποιήσω, καὶ εἰ μικρὸν ἄνωθεν ἠρξάμην, οὕτω τοῦ λόγου καὶ τοῦ πόθου βιασαμένων (14). Οὐ χεῖρον δὲ ἴσως τοῖς φιλομαθέσι καὶ φιλοκάλοις περὶ τῆς προσ- ηγορίας αὐτῆς τοῦ Πάσχα βραχέα διαλαβεῖν (15). Γέ- νοιτο γὰρ ἂν οὐ φαῦλον τοῦτο ταῖς ἀκοαῖς ἐπεισόδιον. Τὸ Πάσχα τοῦτο, τὸ μέγα τε καὶ σεβάσμιον, Φάσκα τοῖς Εβραίοις (16) προσαγορεύεται, κατὰ τὴν ἐκεί νων φωνήν· δηλοῖ δὲ ἡ φωνὴ τὴν διάβασιν· ἱστορι - κῶς μὲν, διὰ τὴν ἐξ Αἰγύπτου πρὸς τὴν Χαναναίαν φυγὴν καὶ (17) μετανάστασιν· πνευματικῶς δὲ, διὰ τὴν ἐκ τῶν κάτω πρὸς τὰ ἄνω, καὶ τὴν γῆν τῆς επαγγελίας πρόοδον καὶ ἀνάβασιν. Οπερ δὲ πολλα φ π, δευτέρον. ᾿Αλλὰ τί τοῦτο. διάβασις· χοῦ τῆς Γραφῆς συμβάν εὕρομεν, ἀπὸ τῶν ἀσαφε- στέρων μεταποιηθέντα τινὰ τῶν ὀνομάτων ἐπὶ τὸ σαφέστερον, ἢ τῶν ἀγροικοτέρων (18) ἐπὶ τὸ εὐσχη- μονέστερον, τοῦτο κάνταῦθα τεθεωρήκαμεν. Τοῦ γὰρ σωτηρίου πάθους ὄνομα (19) τοῦτο εἶναί τινες νομί σαντες, εἶτα ἐξελληνίζοντες (20) τὴν φωνὴν, κατὰ τὴν τοῦ φῖ πρὸς τὸ πῖ, καὶ τοῦ κάππα πρὸς τὸ χι μεταποίησιν, Πάσχα τὴν ἡμέραν προσηγορεύκασιν. Παραλαβοῦσα δὲ ἡ συνήθεια τὴν φωνὴν, ἰσχυροτέραν Ο Πάσχα τοῖς Εβραίοις. τέρων. . Φάσκα, πάσχειν, π, Π, σαντες. C55 S. GREGORII THEOLOGI run deitatem dedit, alterum accepit. O novam et A inauditam misturam! admirandam temperatio- nem ! Qui est, fit : qui increatus est, creatur : qui nullo loco contineri potest, interventu animæ intel- lectualis, inter divinitatem carnisque crassitiem interjectæ, continetur. Qui alios ditat, pauper elli- citur; carnis enim meæ paupertatem subit, ut ego deitatis ipsius opes consequar. Qui plenus est, exi- nanitur; sua enim gloria ad breve tempus exinani- tur, ut plenitudinis ipsius ego particeps efficiar. Quænam bæ bonitatis divitiæ ? Quodnam erga me mysterium? Divinam imaginem accepi, nec custo- divi. llle mean carnem accipit, ut et imagini salu- tem, et carni immortalitatem afferat; secundum con- sortium nobiscum init, et quidem priori longe admirabilius. Tum enim id quod præslantius erat, nobis impertiit; at nunc ejus, quod deterius est, particeps ipse fit. Hoc priori illo divinius; hoc apud cordatos viros multo sublimius. 1'. X. Sed quorsum hæc, dicturus est fortasse quis. B piam ex his, qui majore erga festum studio du- cuntur, fervidiorique animo præditi sunt? Equum ad metam stimula; de iisque, quæ hujus festi sunt, et ob quæ hic assidemus, orationem ad nos habe. Ita vero faciam, etsi paulo altius exorsus sum, sic nimirum et ratione et amore perpellentibus. Nec vero abs re, ut opinor, fuerit, studiosis et ho- nesti cupidis hominibus de nomine ipso Paschiæ quædamn præfari. Id enim non contemnendum addi- tamentum auribus fuerit. Hoc Pascha, hoc, in- quam, magnum et venerandum, Plascha ab He- bræis juxta eorum linguam nominatur; quæ vox transitum sonat ", historica quidem ratione, pro- pler Israelitarum ex Ægypto in Chananæam regio nem fugam et migrationem : sin autem spiritualem G sensum spectemus, propter nostram ex his inferio- ribus ad superiora, atque ad promissionis terram progressionem et ascensum. Quod vero in permultis Scripturae locis accidisse comperimus, ut vo- cabula quædam ab obscuriori sensu ad apertiorem, atque ab duriori sono ad elegantiorem inımutata sint, ilem hic quoque contigisse animadvertimus. Qui- dam enim salutiferæ passionis nomen hoc esse ar- bitrati, ac deinde per littera in et x in x mu- Exod. xi, 11. Juin sua majestate exinanitur, nempe per Incarna- tionem. ed., xxxvu mútuala superius notavimus. interjecta rursus desumpta ex or, xxxvını sub finem n. 10. Par., Colb. et Jes. Quam lectionem, ex sequentibus, ge- nuinam arbitramur, Hebræi namique hoc festūm nuncupabant, MDD, id est, ‹ Phesach, Phase, Phas- cha. » Grace, Latine, transitus. In ed., brato nomine no, Pliase, seu Plascha, id est transitus, derivatur. Apud Graecos, longius aber- rarunt, qui lingua Hebraicæ imperiti, vocem a verbo Graco pali, deduxerunt. Hinc Gregorius dicit: «Per litteræ è in et x in ỵ mu- tationem, hanc vocem ad linguam Græcam accom modantes, hanc diem Pascha rominarunt. » Cla- rior autem fuisset hic locus, si Theologus dixis- set : « Per litteræ D in m, et fin x mutationem, hanc vocem, ad linguam Græcam accommo- dantes, › etc. (9) Πλουτήσω. Reg. ph, πλουτίσω. (10) Ἐπὶ μικρόν. « Paruniper, tantillum, paulu- (14) Πληρώσεως. Reg. d, πληρότητος. (12) Δευτέραν. Sic Regg. bu, pl, Savil., etc. In (13) Υψηλότερον. llic desinunt, quæ ex or. (14) Ἀλλὰ τί τούτων. . . . βιασαμένων. Hæc et (15) Διαλαβείν. Reg. bu, προδιαλαβεῖν. (16) Φάσκα τοῖς Εβραίοις. Sic tres Regg., tres (17) Φυγήν και. Savil., φυγήν τε και. (18) Αγροικοτέρων. Sic codd. In ed., αγροικω (19) Πάθους ὄνομα, etc. Vox Pascha, ab He- (20) Εξελληνίζοντες. In nonnullis, Ελληνι
PG 36:637Ὅρα γὰρ, φησὶ, ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει· σκιαγραφίαν τινὰ καὶ προχάραγμα τῶν ἀοράτων παραδεικνὺς τὰ ὁρώμενα. Καὶ πείθομαι, μηδὲν εἰκῆ, μηδὲ ἀλογίστως, μηδὲ χαμερπῶς τούτων διατετάχθαι, μηδὲ ἀναξίως τῆς τοῦ Θεοῦ νομοθεσίας, καὶ τῆς Μωϋσέως ὑπουργίας· εἰ καὶ χαλεπὸν ἑκάστῃ τῶν σκιῶν, ἑκάστην ἐφευρεῖν θεωρίαν εἰς λεπτὸν καταβαίνοντα, ὅσα τε περὶ τῆς σκηνῆς αὐτῆς, καὶ μέτρων, καὶ ὕλης, καὶ τῶν αἰρόντων ταῦτα Λευϊτῶν τε καὶ λειτουργῶν, ὅσα τε περὶ θυσιῶν, καὶ καθαρσίων, καὶ ἀφαιρεμάτων νενομοθέτηται· καὶ μόνοις εἶναι θεωρητὰ τοῖς κατὰ Μωϋσέα τὴν ἀρετὴν, ἢ ὅτι ἐγγυτάτω τῆς ἐκείνου παιδεύσεως. Ἐπεὶ καὶ ἐν αὐτῷ τῷ ὄρει Θεὸς ἀνθρώποις φαντάζεται, τὸ μέν τι καταβαίνων αὐτὸς τῆς οἰκείας περιωπῆς, τὸ δὲ ἡμᾶς ἀνάγων ἐκ τῆς κάτωθεν ταπεινώσεως, ἵνα χωρηθῇ μετρίως γοῦν θνητῇ φύσει, καὶ ὅσον ἀσφαλὲς, ὁ ἀχώρητος. Οὐ γὰρ οἷόν τε ἄλλως ἐν περινοίᾳ Θεοῦ γενέσθαι σώματος ὑλικοῦ καὶ δεσμίου νοῦ πάχος μὴ βοηθούμενον. Τότε τοίνυν, οὐ πάντες τῆς αὐτῆς ἀξιωθέντες φαίνονται τάξεώς τε καὶ στάσεως·
ἐποίησε, προστρεχούσης τῆς τῶν πολλῶν ἀκοῆς, ὡς εὐσεβεστέρῳ τῷ ῥήματι. ΙΑ΄. Πάντα μὲν οὖν τὸν νόμον, σκιὰν εἶναι τῶν μελλόντων καὶ νοουμένων, ὁ θεῖος Απόστολος πρὸ ἡμῶν ἀπεφήνατο. Καὶ ὁ χρηματίσας πρὸ τούτου τῷ Μωϋσεῖ Θεὸς, ἡνίκα περὶ τούτων ἐνομοθέτει· "Ορα γάρ, φησί, ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει· σκιαγραφίαν τινὰ καὶ προχάραγμα τῶν ἀοράτων παραδεικνὺς τὰ ὁρώμενα. Καὶ πείθομαι, μηδὲν εἰκῆ, μηδὲ ἀλογίστως, μηδὲ χα- μερπῶς τούτων (21) διατετάχθαι, μηδὲ ἀναξίως τῆς τοῦ Θεοῦ νομοθεσίας, καὶ τῆς Μωϋσέως ὑπουργίας εἰ καὶ χαλεπὸν ἑκάστῃ τῶν σκιῶν, ἑκάστην ἐφευρείν Β θεωρίαν εἰς λεπτὸν (22) καταβαίνοντα, ὅσα τε περὶ τῆς σκηνῆς αὐτῆς, καὶ μέτρων (23), καὶ ὕλης, καὶ τῶν αἱρόντων ταῦτα Λευϊτῶν τε καὶ λειτουργῶν, ὅσα τε περὶ θυσιῶν, καὶ καθαρσίων, καὶ ἀφαιρεμάτων (24) νενομοθέτηται· καὶ μόνοις εἶναι θεωρητὰ τοῖς κατὰ Μωϋσέα τὴν ἀρετὴν, ἢ ὅτι ἐγγυτάτω τῆς ἐκείνου παιδεύσεως. Ἐπεὶ καὶ ἐν αὐτῷ τῷ ὄρει Θεὸς ἀνθρώ ποις φαντάζεται, τὸ μέν τι καταβαίνων αὐτὸς τῆς (25) οἰκείας περιωπῆς, τὸ δὲ ἡμᾶς ἀνάγων ἐκ τῆς κάτω- θεν (26) ταπεινώσεως, ἵνα χωρηθῇ μετρίως γοῦν θνητῇ φύσει (27), καὶ ὅσον ἀσφαλές, ὁ ἀχώρητος. Οὐ γὰρ οἷόν τε ἄλλως ἐν περινοίᾳ Θεοῦ γενέσθαι σώμα τος ὑλικοῦ καὶ δεσμίου νοῦ πάχος μὴ βοηθούμενον. Τότε τοίνυν, οὐ πάντες τῆς αὐτῆς ἀξιωθέντες φαί- νονται τάξεώς τε καὶ στάσεως· ἀλλ᾽ ὁ μὲν τῆς, ὁ δὲ τῆς, πρὸς μέτρον, οἶμαι, τῆς ἑαυτοῦ καθάρσεως ἕκαστος· οἱ δὲ καὶ παντάπασιν ἀπεληλαμένοι, καὶ μόνης ἀκούειν τῆς ἄνωθεν φωνῆς συγχωρούμενοι, ὅσοι θηριώδεις τὸν τρόπον, καὶ θείων μυστηρίων ἀνάξιο:. ΙΒ'. Ομως δὲ μέσην χωροῦντες ἡμεῖς τῶν τε πάντη παχυτέρων τὴν διάνοιαν, καὶ τῶν ἄγαν θεωρητι- κῶν (28) τε καὶ ἀνηγμένων, ἵνα μήτε παντελῶς ἀρ- γοὶ καὶ ἀκίνητοι μένωμεν, μήτε περιεργότεροι τοῦ δέοντος ὦμεν, καὶ τῶν προκειμένων ἔκπτωτοι καὶ ἀλλότριοι (τὸ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκόν πως καὶ ταπεινόν, τὸ δὲ ὀνειροκριτικὸν, καὶ ὁμοίως ἀμφότερα κατεγνω σμένα)· οὕτω περὶ τούτων διαλεξόμεθα, κατὰ τὸ ἡμῖν ἐφικτὸν, καὶ οὐ λίαν ἔκτοπον, οὐδὲ τοῖς πολλοῖς καταγέλαστον. Ηγούμεθα (29) γὰρ, ἐπειδὴ πεσόντας τούτων γεννητῇ φύσει, • ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCIIA. A tationem, hanc vocem ad linguam Græcam accon- modantes, hunc diem Pascha nominarunt. Atque hæc vox postea consuetudine atque usu confirmata est, multitudine videlicet hoc verbum, ut magis pium, calculo suo comprobante. quemque, ut opinor, pro purgationis suae modo ac ipsisque vocis ex alto duntaxat audiendæ potestas divinisque mysteriis indigni. G D Colos. 11, 17. Exod. XXV, 40. que plures, decem Coll., etc. Deest in ed. descendentes. Billius subtiliter ad ea omnia de- scendentes, Bill : c de modo. partibus, et sacerdoli ascriptis. > • XI. Enimvero legem universam, futurorum, al- que eorum, quæ animo et ratione intelliguntur, umbram fuisse, divinus Apostolus ante nos pronun- tiavit ss. Ac Deus etiam, qui Moysi ante oracula edidit, cum de his rebus leges illi præscriberet : Vide, inquit, ut omnia facias juxta exemplar, quod tibi in monte ostensum est ¹; ea nimirum, quæ aspectu sentiuntur, quasi adumbrationem quam- dam et delineationem earum rerum, quæ oculorum sensum fugiunt, esse ostendens. Atque illud per- suasum habeo, nihil temere, nec inconsiderate, ni- hil humiliter atque abjecte, nihil denique Deo legis- latore ac ministro Moyse parum dignum, indictum atque constitutum esse; tametsi difficile factu sit, ut suam cuique umbræ ac figuræ allegoriam exco- gitemus, minutatim ad singula descendentes, quæ tum de arca ipsa et mensuris et materia et Levitis ac ministris eam gestantibus; tum etiam de sacri- ficiis et lustrationibus atque oblationibus lege san- cita sunt: quæ quidem iis solis conspicua sunt, qui virtute Moysem referunt, vel ad ejus eruditio- nem proxime accedunt. Nam in ipso quoque monte Deus hominibus apparet, partim de specula sua ipse nonnihil descendens, partim nos ex terrena depressione in altum evebens, ut a mortali natura leviter saltem, et qualenus tutum est, incompre- hensibilis ille concipiatur. Neque enim aliter terreni corporis ac mentis vinctæ crassities Deum conci- pere potest, nisi divinitus adjuvetur. Tune igitur, non eodem statu atque ordine omnes dignos habitos fuisse constat ; verum hunc alio, illum alio, unum- ratione. Quirlam etiam prorsus arcebantur, fiebat, nimirum iis, qui belluinis erant moribus, . XII. Nos tamen media quadam via inter eos, qui crassiore omnino ingenio sunt, et eos, qui nimio contemplationis et anagogia studio ducuntur, ince dentes, ut nec prorsus inertes ac torpidi manea- mus, nec rursus curiosiores simus, quam par sit, atque a proposito argumento excidamus et evage- mur (alterum enim Judaicum quodammodo et abjectum, alterum ineptum et somniorum conjectore dignum est, ac ulrumque parem reprehensionem neretur); ad hunc modum de his rebus, pro virium codd., a creata natura. » Sic legit Billius. locum ex Budæo sic reddit : « Qui valde spirituales sunt, provectique animi, altissimos ex Scripturis sensus eliciunt. D quit Nicetas, hujus loci videtur esse sententia, quia longis hyperbatis concisa est hæc periodus. Hunc autem sensum habet. Existimamus, inquit, quoniam usque ad idololatriam prolapsi fueramus, atque excitari nos erigique oportebat, idcirco nobia (21) Χαμερπῶς τούτων. Sic Regg. bm, ph, alii- (22) Εἰς λεπτόν, etc. o Minutatim ad singula (25) Μέτρων. • De mensuris, dimensionibus. (24) Αφαιρεμάτων. . De subductis victimarum (25) Τῆς. In quibusdam, ἐκ τῆς. (26) Κάτωθεν. In nonnullis, κάτω. (27) θνητῇ φύσει. . A mortali matura. Quidam (28) "Αγαν θεωρητικών, etc. Combefisius hunc (29) Ηγούμεθα, etc. • Difficilis et obscura, » .0-
ἀλλ’ ὁ μὲν τῆς, ὁ δὲ τῆς, πρὸς μέτρον, οἶμαι, τῆς ἑαυτοῦ καθάρσεως ἕκαστος· οἱ δὲ καὶ παντάπασιν ἀπεληλαμένοι, καὶ μόνης ἀκούειν τῆς ἄνωθεν φωνῆς συγχωρούμενοι, ὅσοι θηριώδεις τὸν τρόπον, καὶ θείων μυστηρίων ἀνάξιοι. ΙΒ. Ὅμως δὲ μέσην χωροῦντες ἡμεῖς τῶν τε πάντη παχυτέρων τὴν διάνοιαν, καὶ τῶν ἄγαν θεωρητικῶν τε καὶ ἀνηγμένων, ἵνα μήτε παντελῶς ἀργοὶ καὶ ἀκίνητοι μένωμεν, μήτε περιεργότεροι τοῦ δέοντος ὦμεν, καὶ τῶν προκειμένων ἔκπτωτοι καὶ ἀλλότριοι (τὸ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκόν πως καὶ ταπεινὸν, τὸ δὲ ὀνειροκριτικὸν, καὶ ὁμοίως ἀμφότερα κατεγνωσμένα)· οὕτω περὶ τούτων διαλεξόμεθα, κατὰ τὸ ἡμῖν ἐφικτὸν, καὶ οὐ λίαν ἔκτοπον, οὐδὲ τοῖς πολλοῖς καταγέλαστον. Ἡγούμεθα γὰρ, ἐπειδὴ πεσόντας ἡμᾶς ἐκ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἀπ’ ἀρχῆς, καὶ διὰ τῆς ἡδονῆς κλαπέντας μέχρις εἰδωλολατρείας, καὶ τῶν ἀθέσμων αἱμάτων, ἔδει πάλιν ἀνακληθῆναι, καὶ πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἐπαναχθῆναι, διὰ σπλάγχνα ἐλέους Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν, οὐκ ἀνασχομένου ζημιωθῆναι τοσοῦτον ἔργον τῆς οἰκείας χειρὸς τὸν ἄνθρωπον. Πῶς οὖν ἀναπλασθῆναι, καὶ τί γενέσθαι;
ἐποίησε, προστρεχούσης τῆς τῶν πολλῶν ἀκοῆς, ὡς εὐσεβεστέρῳ τῷ ῥήματι. ΙΑ΄. Πάντα μὲν οὖν τὸν νόμον, σκιὰν εἶναι τῶν μελλόντων καὶ νοουμένων, ὁ θεῖος Απόστολος πρὸ ἡμῶν ἀπεφήνατο. Καὶ ὁ χρηματίσας πρὸ τούτου τῷ Μωϋσεῖ Θεὸς, ἡνίκα περὶ τούτων ἐνομοθέτει· "Ορα γάρ, φησί, ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει· σκιαγραφίαν τινὰ καὶ προχάραγμα τῶν ἀοράτων παραδεικνὺς τὰ ὁρώμενα. Καὶ πείθομαι, μηδὲν εἰκῆ, μηδὲ ἀλογίστως, μηδὲ χα- μερπῶς τούτων (21) διατετάχθαι, μηδὲ ἀναξίως τῆς τοῦ Θεοῦ νομοθεσίας, καὶ τῆς Μωϋσέως ὑπουργίας εἰ καὶ χαλεπὸν ἑκάστῃ τῶν σκιῶν, ἑκάστην ἐφευρείν Β θεωρίαν εἰς λεπτὸν (22) καταβαίνοντα, ὅσα τε περὶ τῆς σκηνῆς αὐτῆς, καὶ μέτρων (23), καὶ ὕλης, καὶ τῶν αἱρόντων ταῦτα Λευϊτῶν τε καὶ λειτουργῶν, ὅσα τε περὶ θυσιῶν, καὶ καθαρσίων, καὶ ἀφαιρεμάτων (24) νενομοθέτηται· καὶ μόνοις εἶναι θεωρητὰ τοῖς κατὰ Μωϋσέα τὴν ἀρετὴν, ἢ ὅτι ἐγγυτάτω τῆς ἐκείνου παιδεύσεως. Ἐπεὶ καὶ ἐν αὐτῷ τῷ ὄρει Θεὸς ἀνθρώ ποις φαντάζεται, τὸ μέν τι καταβαίνων αὐτὸς τῆς (25) οἰκείας περιωπῆς, τὸ δὲ ἡμᾶς ἀνάγων ἐκ τῆς κάτω- θεν (26) ταπεινώσεως, ἵνα χωρηθῇ μετρίως γοῦν θνητῇ φύσει (27), καὶ ὅσον ἀσφαλές, ὁ ἀχώρητος. Οὐ γὰρ οἷόν τε ἄλλως ἐν περινοίᾳ Θεοῦ γενέσθαι σώμα τος ὑλικοῦ καὶ δεσμίου νοῦ πάχος μὴ βοηθούμενον. Τότε τοίνυν, οὐ πάντες τῆς αὐτῆς ἀξιωθέντες φαί- νονται τάξεώς τε καὶ στάσεως· ἀλλ᾽ ὁ μὲν τῆς, ὁ δὲ τῆς, πρὸς μέτρον, οἶμαι, τῆς ἑαυτοῦ καθάρσεως ἕκαστος· οἱ δὲ καὶ παντάπασιν ἀπεληλαμένοι, καὶ μόνης ἀκούειν τῆς ἄνωθεν φωνῆς συγχωρούμενοι, ὅσοι θηριώδεις τὸν τρόπον, καὶ θείων μυστηρίων ἀνάξιο:. ΙΒ'. Ομως δὲ μέσην χωροῦντες ἡμεῖς τῶν τε πάντη παχυτέρων τὴν διάνοιαν, καὶ τῶν ἄγαν θεωρητι- κῶν (28) τε καὶ ἀνηγμένων, ἵνα μήτε παντελῶς ἀρ- γοὶ καὶ ἀκίνητοι μένωμεν, μήτε περιεργότεροι τοῦ δέοντος ὦμεν, καὶ τῶν προκειμένων ἔκπτωτοι καὶ ἀλλότριοι (τὸ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκόν πως καὶ ταπεινόν, τὸ δὲ ὀνειροκριτικὸν, καὶ ὁμοίως ἀμφότερα κατεγνω σμένα)· οὕτω περὶ τούτων διαλεξόμεθα, κατὰ τὸ ἡμῖν ἐφικτὸν, καὶ οὐ λίαν ἔκτοπον, οὐδὲ τοῖς πολλοῖς καταγέλαστον. Ηγούμεθα (29) γὰρ, ἐπειδὴ πεσόντας τούτων γεννητῇ φύσει, • ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCIIA. A tationem, hanc vocem ad linguam Græcam accon- modantes, hunc diem Pascha nominarunt. Atque hæc vox postea consuetudine atque usu confirmata est, multitudine videlicet hoc verbum, ut magis pium, calculo suo comprobante. quemque, ut opinor, pro purgationis suae modo ac ipsisque vocis ex alto duntaxat audiendæ potestas divinisque mysteriis indigni. G D Colos. 11, 17. Exod. XXV, 40. que plures, decem Coll., etc. Deest in ed. descendentes. Billius subtiliter ad ea omnia de- scendentes, Bill : c de modo. partibus, et sacerdoli ascriptis. > • XI. Enimvero legem universam, futurorum, al- que eorum, quæ animo et ratione intelliguntur, umbram fuisse, divinus Apostolus ante nos pronun- tiavit ss. Ac Deus etiam, qui Moysi ante oracula edidit, cum de his rebus leges illi præscriberet : Vide, inquit, ut omnia facias juxta exemplar, quod tibi in monte ostensum est ¹; ea nimirum, quæ aspectu sentiuntur, quasi adumbrationem quam- dam et delineationem earum rerum, quæ oculorum sensum fugiunt, esse ostendens. Atque illud per- suasum habeo, nihil temere, nec inconsiderate, ni- hil humiliter atque abjecte, nihil denique Deo legis- latore ac ministro Moyse parum dignum, indictum atque constitutum esse; tametsi difficile factu sit, ut suam cuique umbræ ac figuræ allegoriam exco- gitemus, minutatim ad singula descendentes, quæ tum de arca ipsa et mensuris et materia et Levitis ac ministris eam gestantibus; tum etiam de sacri- ficiis et lustrationibus atque oblationibus lege san- cita sunt: quæ quidem iis solis conspicua sunt, qui virtute Moysem referunt, vel ad ejus eruditio- nem proxime accedunt. Nam in ipso quoque monte Deus hominibus apparet, partim de specula sua ipse nonnihil descendens, partim nos ex terrena depressione in altum evebens, ut a mortali natura leviter saltem, et qualenus tutum est, incompre- hensibilis ille concipiatur. Neque enim aliter terreni corporis ac mentis vinctæ crassities Deum conci- pere potest, nisi divinitus adjuvetur. Tune igitur, non eodem statu atque ordine omnes dignos habitos fuisse constat ; verum hunc alio, illum alio, unum- ratione. Quirlam etiam prorsus arcebantur, fiebat, nimirum iis, qui belluinis erant moribus, . XII. Nos tamen media quadam via inter eos, qui crassiore omnino ingenio sunt, et eos, qui nimio contemplationis et anagogia studio ducuntur, ince dentes, ut nec prorsus inertes ac torpidi manea- mus, nec rursus curiosiores simus, quam par sit, atque a proposito argumento excidamus et evage- mur (alterum enim Judaicum quodammodo et abjectum, alterum ineptum et somniorum conjectore dignum est, ac ulrumque parem reprehensionem neretur); ad hunc modum de his rebus, pro virium codd., a creata natura. » Sic legit Billius. locum ex Budæo sic reddit : « Qui valde spirituales sunt, provectique animi, altissimos ex Scripturis sensus eliciunt. D quit Nicetas, hujus loci videtur esse sententia, quia longis hyperbatis concisa est hæc periodus. Hunc autem sensum habet. Existimamus, inquit, quoniam usque ad idololatriam prolapsi fueramus, atque excitari nos erigique oportebat, idcirco nobia (21) Χαμερπῶς τούτων. Sic Regg. bm, ph, alii- (22) Εἰς λεπτόν, etc. o Minutatim ad singula (25) Μέτρων. • De mensuris, dimensionibus. (24) Αφαιρεμάτων. . De subductis victimarum (25) Τῆς. In quibusdam, ἐκ τῆς. (26) Κάτωθεν. In nonnullis, κάτω. (27) θνητῇ φύσει. . A mortali matura. Quidam (28) "Αγαν θεωρητικών, etc. Combefisius hunc (29) Ηγούμεθα, etc. • Difficilis et obscura, » .0-
PG 36:639Τὸ μὲν σφοδρὸν τῆς ἰατρείας ἀποδοκιμασθῆναι, ὡς οὔτε πεῖσον, καὶ προσπλῆξαι δυνάμενον, διὰ τὴν ἐκ τοῦ χρόνου φυσίωσιν, τῷ δὲ ἡμέρῳ καὶ φιλανθρώπῳ τῆς θεραπείας οἰκονομηθῆναι πρὸς ἐπανόρθωσιν. Μηδὲ γὰρ ἂν πτόρθον λοξὸν ἐνεγκεῖν ἀθρόαν μετάκλισιν καὶ βίαν χειρὸς ἀπευθυνούσης (θᾶττον μέν τ’ ἂν πληγῆναι, ἢ ὀρθωθῆναι), μήτε ἵππον θερμὸν καὶ ὑπερήλικα χαλινοῦ τυραννίδα, δίχα τινὸς κολακείας καὶ ποππυσμάτων. Διὰ τοῦτο δίδοται νόμος ἡμῖν εἰς βοήθειαν, οἷόν τι διατείχισμα, μέσον Θεοῦ καὶ εἰδώλων, τῶν μὲν ἀπάγων ἡμᾶς, πρὸς δὲ τὸν ἐπανάγων. Καὶ συγχωρεῖ τι μικρὸν ἀπ’ ἀρχῆς, ἵνα τὸ μεῖζον λάβῃ. Συγχωρεῖ τὰς θυσίας τέως, ἵν’ ἐγκαταστήσῃ Θεόν· ἔπειτα, ἡνίκα καιρὸς, καταλύσῃ καὶ τὰς θυσίας, σοφῶς ὑπαλλάττων ἡμᾶς ταῖς κατὰ μικρὸν ὑφαιρέσεσι, καὶ μετάγων ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον ἤδη γεγυμνασμένους πρὸς εὐπείθειαν. ΙΓ. Οὕτω μὲν οὖν καὶ διὰ ταῦτα, εἱσῆλθεν ὁ γραπτὸς νόμος, συνάγων ἡμᾶς εἰς Χριστὸν, καὶ οὗτος τῶν θυσιῶν ὁ λόγος, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος.
Α ἡμᾶς ἐκ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἀπ' ἀρχῆς, καὶ διὰ τῆς ἡδο νῆς κλαπέντας μέχρις εἰδωλολατρείας, καὶ τῶν ἀθέ σμων αἱμάτων, Εδει πάλιν ἀνακληθῆναι, καὶ πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἐπαναχθῆναι, διὰ σπλάγχνα ελέους Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν, οὐκ ἀνασχομένου ζημιωθῆναι τοσοῦτον ἔργον τῆς οἰκείας χειρὸς τὸν ἄνθρωπον. Πῶς οὖν ἀναπλασθῆναι, καὶ τί γενέσθαι; Τὸ μὲν σφοδρὸν τῆς Ιατρείας (30) ἀποδοκιμασθῆναι, ὡς οὔτε πείσον, καὶ προσπλῆξαι δυνάμενον, διὰ τὴν ἐκ τοῦ χρόνου φυσίω σιν, τῷ δὲ ἡμέρῳ καὶ φιλανθρώπῳ τῆς θεραπείας οἰκονομηθῆναι πρὸς ἐπανόρθωσιν. Μηδὲ γὰρ ἂν (31) πτόρθον λοξὸν ἐνεγκεῖν ἀθρόαν μετάκλισιν (52) καὶ βίαν χειρὸς ἀπευθυνούσης (θάττον μέν τ' ἂν πληγή ναι, ἡ ὀρθωθῆναι), μήτε ίππον (53) θερμὸν καὶ ὑπερ ήλικα χαλινού τυραννίδα, δίχα τινὸς κολακείας καὶ Β ποππυσμάτων. Διὰ τοῦτο δίδοται νόμος ἡμῖν εἰς βοή θειαν, οἷόν τι διατείχισμα, μέσον Θεοῦ καὶ εἰδώλων, τῶν μὲν ἀπάγων ἡμᾶς, πρὸς δὲ τὸν ἐπανάγων. Καὶ συγχωρεῖ τι μικρὸν ἀπ' ἀρχῆς, ἵνα τὸ μεῖζον λάβῃ. Συγχωρεῖ τὰς θυσίας τέως, ἵν' εγκαταστήσῃ (54) Θεόν· ἔπειτα, ἡνίκα καιρός, καταλύσῃ καὶ τὰς θυ- σίας, σοφῶς ὑπαλλάττων ἡμᾶς ταῖς κατὰ μικρὸν ὑφαιρέσεσι (35), καὶ μετάγων ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον ἤδη γεγυμνασμένους πρὸς εὐπείθειαν. ΙΓ΄. Οὕτω μὲν οὖν καὶ διὰ ταῦτα, εἰσῆλθεν ὁ γρα- στὸς νόμος, συνάγων ἡμᾶς εἰς Χριστὸν, καὶ οὗτος τῶν θυσιῶν ὁ λόγος, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος (36). Ως ἂν δὲ τὸ τῆς σοφίας βάθος μὴ ἀγνοῇς, καὶ τὸν πλοῦτον τῶν ἀνεξιχνιάστων αὐτοῦ κριμάτων, οὐδὲ ταύτας παντε λῶς ἀνιέρους ἀφῆκεν, οὐδὲ ἀσυντελεῖς, οὐδὲ μέχρι ψιλοῦ προϊούσας τοῦ αἵματος· ἀλλὰ τὸ μέγα (57) καὶ ἄθυτον ἱερεῖον, ἵν' οὕτως εἴπω, ὅσον ἐπὶ τῇ πρώτῃ φύσει, ταῖς νομικαῖς θυσίαις εγκαταμέμικται, καὶ οὐ μικρού μέρους τῆς οἰκουμένης, οὐδὲ πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ παντὸς τοῦ κόσμου καὶ διαιωνίζον καθάρσιον. Διὰ (38) τοῦτο λαμβάνεται πρόβατον μὲν, διὰ τὴν ἀκακίαν, καὶ τὸ ἔνδυμα τῆς ἀρχαίας γυμνώσεως. ", Τοιοῦτον γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν σφάγιον, ἔνδυμα ἀφθαρ σίας, καὶ ὄν, καὶ (39) καλούμενον. Τέλειον δὲ, οὐ διὰ την θεότητα μόνον, ἧς οὐδὲν τελεώτερον (40), ἀλλὰ * μετάκλησιν, « μήτε ἵππου. S. GREGORI THEOLOGI nostrarum modulo, non nimis absurde nec ridicule B disseremus. Ita enim existimamus : quandoquidem nos per peccatum ab initio lapsi, atque voluptatis illecebra usque ad idolorum cultum ac nefarios cruores subrepti fueramus, per viscera misericordiæ Dei Patris nostri, qui hominis, tanti manus sug opificii, jacturam facere non sustinuit, revocari ac in pristinum statum restitui oportebat. Quonam igitur pacto illum reformari, quidve feri? Negligi quidem acriorein medicinam, utpote ad persuaden- dum minus idoneam, et quae, ob diuturniorem animi tumorem, excæcare possit, leni autem ac benigno medicamine procurari, ut erigeretur. Ne- que enim plantam incurvam, subitam inflexionem, manusque erigentis violentiam ferre (sic enim potius fore, ut lædatur atque infringatur, quam ut eriga- tur), nec equum præferocem, ac jam ætate aliquanto provectiorem, freni tyrannidem perferre, nisi blanda quadam et adulabunda manu pernulceatur. Propterea nobis, adjumenti causa, lex datur, velut maceria quædam, inter Deum atque idola inter- jecta, ab his quidem nos abducens, ad illum autem revocans. Ac paululum quiddam primo indulget, ut majus accipiat. Sacrificia ad tempus concedit, ut Deum in nobis inserat; ac postea, cum commodum fuerit, ipsa quoque sacrificia de medio tollat, mira sapientia per tacitas subtractiones animos nostros sensim immutans, atque ad Evangelium tra- ducens, jam ad obediendum exercitatos et assuefactos. XIII. Sic igitur atque bis de causis, lex scripta C introducta est, ad Christum nos deducens ; atque hæc, ut mea fert sententia, sacrificiorum est ratio. Ut autem sapientia Dei profunditatein, atque imper- vestigabilium ipsius judiciorum divitias intelligas, ne ea quidem mysterii prorsus expertia et inutilia, el in nudo ac simplici sanguine defixa reliquit : verum magna illa, et, quantum ad primam naturaın, immactabilis, ut ita loquar, victima, legalibus sacri- ficiis immnista est; illa, inquam, non exign cujusdam partis orbis terrarum, nec ad exiguum tempus, sed totius mundi nunquam intermoritura expiatio. Proinde agnus quidem accipitur st, propter innocentiam veterisque nuditatis indumentum. Talis enim est victima illa pro nobis cæsa, quæ incor- ruptionis indumentum, ut revera est, appellatur. D Exod. x11, sqq. veterem legem datam esse, cum alia multa præ- cepta, quæ nos ab idolorum cultu abducebant, com- plectentem, tum ea etiam, quæ ad sacrificiorum rationem pertinebant, etc. Billii vero interpreta- tione omnia disturbantur. Sic enim vertit : • Quan- doquidem enim nos, ab initio per peccatum lapsos, alque voluptate usque ad idoloruin cultum ac ne- farios cruores, subreptos et circumscriptos, propter viscera misericordiæ Dei Patris nostri, tanti manus suæ opificii, hoc est, hominis, jacturam facere non sustinentis, revocari, atque in veteremn slalum re- stitui oportebat, hanc in eo instaurando rationem initam esse existimamus, ut, acriore atque aspe- riore medicina improbata (ut quæ non modo fidem factura, sed, propter contractum temporis diutur nitate tumorem, fortasse etiam morbum exulcera- tura esset), leni ac facili medicamenti genere ipsius resipiscentia procuraretur : neque enim, » etc. etc. Inflexionem in alteram partem. In ed. vero, accitum. » In Par. ed., stituat, ut Dei sensum religionemque statuat. › • subtractiones et inminutiones. orationem, De perpetua Ecclesiæ fide circa Eucha- ristiam, tom. li, lib. vi, cap. 10, pag. 673. (30) Ιατρείας. Coisl. 1 addit, τέως, « interim. (34) "Ar. Deest in Or. 1. (32) Μετάκλισιν. Sic Reg. ph, octo colb., Par., (53) Μήτε ίππον. Sic Reg. ph, tres Colb., etc. (34) "Ιν' ἐγκαταστήσῃ. Conib. : e ut Deum con- (35) Υφαιρέσεσι. Coisl. 1 addit, καὶ ὑφέσεσι, (36) Ὡς ὁ ἐμὸς λόγος. Haec desunt in Or. 1. (37) 'Αλλὰ τὸ μέγα, etc. Vide Arnaud in hane (38) Διά. Or. 1, Καὶ διά. (39) Καί. Or. 1 adilit. ἀεί, « semper. » (40) Τελεώτερον. Reg. um, τελειότερον.
Ὡς ἂν δὲ τὸ τῆς σοφίας βάθος μὴ ἀγνοῇς, καὶ τὸν πλοῦτον τῶν ἀνεξιχνιάστων αὐτοῦ κριμάτων, οὐδὲ ταύτας παντελῶς ἀνιέρους ἀφῆκεν, οὐδὲ ἀσυντελεῖς, οὐδὲ μέχρι ψιλοῦ προϊούσας τοῦ αἵματος· ἀλλὰ τὸ μέγα καὶ ἄθυτον ἱερεῖον, ἵν’ οὕτως εἴπω, ὅσον ἐπὶ τῇ πρώτῃ φύσει, ταῖς νομικαῖς θυσίαις ἐγκαταμέμικται, καὶ οὐ μικροῦ μέρους τῆς οἰκουμένης, οὐδὲ πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ παντὸς τοῦ κόσμου καὶ διαιωνίζον καθάρσιον. Διὰ τοῦτο λαμβάνεται πρόβατον μὲν, διὰ τὴν ἀκακίαν, καὶ τὸ ἔνδυμα τῆς ἀρχαίας γυμνώσεως. Τοιοῦτον γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν σφάγιον, ἔνδυμα ἀφθαρσίας, καὶ ὂν, καὶ καλούμενον. Τέλειον δὲ, οὐ διὰ τὴν θεότητα μόνον, ἧς οὐδὲν τελεώτερον, ἀλλὰ καὶ διὰ τὴν πρόσληψιν τὴν χρισθεῖσαν θεότητι, καὶ γενομένην ὅπερ τὸ χρῖσαν, καὶ θαῤῥῶ λέγειν, ὁμόθεον. Ἄῤῥεν δὲ, ὡς ὑπὲρ τοῦ Ἀδὰμ προςαγόμενον, μᾶλλον δὲ τοῦ στεῤῥοῦ τὸ στεῤῥότερον, τοῦ πρώτου πεσόντος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ὅτι μάλιστα μηδὲν θῆλυ, μηδὲ ἄνανδρον ἐν ἑαυτῷ φέρον· ἀλλὰ καὶ ἐκραγὲν βίᾳ δεσμῶν παρθενικῶν τε καὶ μητρικῶν, κατὰ πολλὴν ἐξουσίαν, καὶ τεχθὲν ἄρσεν ἐκ τῆς προφήτιδος, ὡς Ἡσαί̈ας εὐαγγελίζεται.
Α ἡμᾶς ἐκ τῆς ἁμαρτίας τὸ ἀπ' ἀρχῆς, καὶ διὰ τῆς ἡδο νῆς κλαπέντας μέχρις εἰδωλολατρείας, καὶ τῶν ἀθέ σμων αἱμάτων, Εδει πάλιν ἀνακληθῆναι, καὶ πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἐπαναχθῆναι, διὰ σπλάγχνα ελέους Θεοῦ Πατρὸς ἡμῶν, οὐκ ἀνασχομένου ζημιωθῆναι τοσοῦτον ἔργον τῆς οἰκείας χειρὸς τὸν ἄνθρωπον. Πῶς οὖν ἀναπλασθῆναι, καὶ τί γενέσθαι; Τὸ μὲν σφοδρὸν τῆς Ιατρείας (30) ἀποδοκιμασθῆναι, ὡς οὔτε πείσον, καὶ προσπλῆξαι δυνάμενον, διὰ τὴν ἐκ τοῦ χρόνου φυσίω σιν, τῷ δὲ ἡμέρῳ καὶ φιλανθρώπῳ τῆς θεραπείας οἰκονομηθῆναι πρὸς ἐπανόρθωσιν. Μηδὲ γὰρ ἂν (31) πτόρθον λοξὸν ἐνεγκεῖν ἀθρόαν μετάκλισιν (52) καὶ βίαν χειρὸς ἀπευθυνούσης (θάττον μέν τ' ἂν πληγή ναι, ἡ ὀρθωθῆναι), μήτε ίππον (53) θερμὸν καὶ ὑπερ ήλικα χαλινού τυραννίδα, δίχα τινὸς κολακείας καὶ Β ποππυσμάτων. Διὰ τοῦτο δίδοται νόμος ἡμῖν εἰς βοή θειαν, οἷόν τι διατείχισμα, μέσον Θεοῦ καὶ εἰδώλων, τῶν μὲν ἀπάγων ἡμᾶς, πρὸς δὲ τὸν ἐπανάγων. Καὶ συγχωρεῖ τι μικρὸν ἀπ' ἀρχῆς, ἵνα τὸ μεῖζον λάβῃ. Συγχωρεῖ τὰς θυσίας τέως, ἵν' εγκαταστήσῃ (54) Θεόν· ἔπειτα, ἡνίκα καιρός, καταλύσῃ καὶ τὰς θυ- σίας, σοφῶς ὑπαλλάττων ἡμᾶς ταῖς κατὰ μικρὸν ὑφαιρέσεσι (35), καὶ μετάγων ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον ἤδη γεγυμνασμένους πρὸς εὐπείθειαν. ΙΓ΄. Οὕτω μὲν οὖν καὶ διὰ ταῦτα, εἰσῆλθεν ὁ γρα- στὸς νόμος, συνάγων ἡμᾶς εἰς Χριστὸν, καὶ οὗτος τῶν θυσιῶν ὁ λόγος, ὡς ὁ ἐμὸς λόγος (36). Ως ἂν δὲ τὸ τῆς σοφίας βάθος μὴ ἀγνοῇς, καὶ τὸν πλοῦτον τῶν ἀνεξιχνιάστων αὐτοῦ κριμάτων, οὐδὲ ταύτας παντε λῶς ἀνιέρους ἀφῆκεν, οὐδὲ ἀσυντελεῖς, οὐδὲ μέχρι ψιλοῦ προϊούσας τοῦ αἵματος· ἀλλὰ τὸ μέγα (57) καὶ ἄθυτον ἱερεῖον, ἵν' οὕτως εἴπω, ὅσον ἐπὶ τῇ πρώτῃ φύσει, ταῖς νομικαῖς θυσίαις εγκαταμέμικται, καὶ οὐ μικρού μέρους τῆς οἰκουμένης, οὐδὲ πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ παντὸς τοῦ κόσμου καὶ διαιωνίζον καθάρσιον. Διὰ (38) τοῦτο λαμβάνεται πρόβατον μὲν, διὰ τὴν ἀκακίαν, καὶ τὸ ἔνδυμα τῆς ἀρχαίας γυμνώσεως. ", Τοιοῦτον γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν σφάγιον, ἔνδυμα ἀφθαρ σίας, καὶ ὄν, καὶ (39) καλούμενον. Τέλειον δὲ, οὐ διὰ την θεότητα μόνον, ἧς οὐδὲν τελεώτερον (40), ἀλλὰ * μετάκλησιν, « μήτε ἵππου. S. GREGORI THEOLOGI nostrarum modulo, non nimis absurde nec ridicule B disseremus. Ita enim existimamus : quandoquidem nos per peccatum ab initio lapsi, atque voluptatis illecebra usque ad idolorum cultum ac nefarios cruores subrepti fueramus, per viscera misericordiæ Dei Patris nostri, qui hominis, tanti manus sug opificii, jacturam facere non sustinuit, revocari ac in pristinum statum restitui oportebat. Quonam igitur pacto illum reformari, quidve feri? Negligi quidem acriorein medicinam, utpote ad persuaden- dum minus idoneam, et quae, ob diuturniorem animi tumorem, excæcare possit, leni autem ac benigno medicamine procurari, ut erigeretur. Ne- que enim plantam incurvam, subitam inflexionem, manusque erigentis violentiam ferre (sic enim potius fore, ut lædatur atque infringatur, quam ut eriga- tur), nec equum præferocem, ac jam ætate aliquanto provectiorem, freni tyrannidem perferre, nisi blanda quadam et adulabunda manu pernulceatur. Propterea nobis, adjumenti causa, lex datur, velut maceria quædam, inter Deum atque idola inter- jecta, ab his quidem nos abducens, ad illum autem revocans. Ac paululum quiddam primo indulget, ut majus accipiat. Sacrificia ad tempus concedit, ut Deum in nobis inserat; ac postea, cum commodum fuerit, ipsa quoque sacrificia de medio tollat, mira sapientia per tacitas subtractiones animos nostros sensim immutans, atque ad Evangelium tra- ducens, jam ad obediendum exercitatos et assuefactos. XIII. Sic igitur atque bis de causis, lex scripta C introducta est, ad Christum nos deducens ; atque hæc, ut mea fert sententia, sacrificiorum est ratio. Ut autem sapientia Dei profunditatein, atque imper- vestigabilium ipsius judiciorum divitias intelligas, ne ea quidem mysterii prorsus expertia et inutilia, el in nudo ac simplici sanguine defixa reliquit : verum magna illa, et, quantum ad primam naturaın, immactabilis, ut ita loquar, victima, legalibus sacri- ficiis immnista est; illa, inquam, non exign cujusdam partis orbis terrarum, nec ad exiguum tempus, sed totius mundi nunquam intermoritura expiatio. Proinde agnus quidem accipitur st, propter innocentiam veterisque nuditatis indumentum. Talis enim est victima illa pro nobis cæsa, quæ incor- ruptionis indumentum, ut revera est, appellatur. D Exod. x11, sqq. veterem legem datam esse, cum alia multa præ- cepta, quæ nos ab idolorum cultu abducebant, com- plectentem, tum ea etiam, quæ ad sacrificiorum rationem pertinebant, etc. Billii vero interpreta- tione omnia disturbantur. Sic enim vertit : • Quan- doquidem enim nos, ab initio per peccatum lapsos, alque voluptate usque ad idoloruin cultum ac ne- farios cruores, subreptos et circumscriptos, propter viscera misericordiæ Dei Patris nostri, tanti manus suæ opificii, hoc est, hominis, jacturam facere non sustinentis, revocari, atque in veteremn slalum re- stitui oportebat, hanc in eo instaurando rationem initam esse existimamus, ut, acriore atque aspe- riore medicina improbata (ut quæ non modo fidem factura, sed, propter contractum temporis diutur nitate tumorem, fortasse etiam morbum exulcera- tura esset), leni ac facili medicamenti genere ipsius resipiscentia procuraretur : neque enim, » etc. etc. Inflexionem in alteram partem. In ed. vero, accitum. » In Par. ed., stituat, ut Dei sensum religionemque statuat. › • subtractiones et inminutiones. orationem, De perpetua Ecclesiæ fide circa Eucha- ristiam, tom. li, lib. vi, cap. 10, pag. 673. (30) Ιατρείας. Coisl. 1 addit, τέως, « interim. (34) "Ar. Deest in Or. 1. (32) Μετάκλισιν. Sic Reg. ph, octo colb., Par., (53) Μήτε ίππον. Sic Reg. ph, tres Colb., etc. (34) "Ιν' ἐγκαταστήσῃ. Conib. : e ut Deum con- (35) Υφαιρέσεσι. Coisl. 1 addit, καὶ ὑφέσεσι, (36) Ὡς ὁ ἐμὸς λόγος. Haec desunt in Or. 1. (37) 'Αλλὰ τὸ μέγα, etc. Vide Arnaud in hane (38) Διά. Or. 1, Καὶ διά. (39) Καί. Or. 1 adilit. ἀεί, « semper. » (40) Τελεώτερον. Reg. um, τελειότερον.
PG 36:641Ἐνιαύσιον δὲ, ὡς ἥλιον δικαιοσύνης, ἢ ἐκεῖθεν ὁρμώμενον, ἢ τῷ ὁρωμένῳ περίγραπτον, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐπιστρέφοντα· στέφανόν τε χρηστότητος εὐλογούμενον, καὶ πανταχόθεν ἴσον ἑαυτῷ καὶ ὅμοιον· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ ὡς ζωογονοῦν τὸν τῶν ἀρετῶν κύκλον, ἠπίως ἐπιμιγνυμένων καὶ κιρναμένων ἀλλήλαις, νόμῳ φιλίας καὶ τάξεως. Ἄμωμον δὲ καὶ ἀκίβδηλον, ὡς θεραπευτικὸν μώμων, καὶ τῶν ἀπὸ κακίας ἐλαττωμάτων καὶ μολυσμάτων. Εἰ γὰρ καὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνέλαβε, καὶ τὰς νόσους ἐβάστασεν, ἀλλ’ οὐκ αὐτός τι πέπονθε τῶν θεραπείας ἀξίων. Ἐπειράσθη μὲν γὰρ κατὰ πάντα, καθ’ ὁμοιότητα τὴν ἡμετέραν, χωρὶς ἁμαρτίας δέ. Ὁ γὰρ διώξας τὸ φαῖνον ἐν τῇ σκοτίᾳ φῶς, οὐ κατέλαβεν. ΙΔ. Τί ἔτι; Μὴν μὲν εἰσάγεται πρῶτος, μᾶλλον δὲ, ἀρχὴ μηνῶν· εἴτε τις τοῦτο παρ’ Ἑβραίοις ὢν ἀπ’ ἀρχῆς, εἴτε ὕστερον ἐντεῦθεν γενόμενος, καὶ παρὰ τοῦ μυστηρίου τὸ εἶναι πρῶτος λαβών. Τῇ δεκάτῃ δὲ τοῦ μηνός· οὗτος γὰρ ἀριθμῶν πληρέστατος, ἐκ μονάδων πρώτη μονὰς τελεία, καὶ γεννητικὴ τελειότητος.
καὶ διὰ τὴν πρόσληψιν τὴν χρισθεῖσαν θεότητι, καὶ γενομένην ὅπερ τὸ χρῖσαν (44), καὶ θαῤῥῶ λέγειν, ὁμόθεον. "Αῤῥεν δὲ, ὡς ὑπὲρ (42) τοῦ Ἀδὰμ προστ αγόμενον, μᾶλλον δὲ τοῦ (43) στεῤῥοῦ τὸ στερρότερον, τοῦ πρώτου πεσόντος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ὅτι μά λιστα μηδὲν θῆλυ, μηδὲ ἄνανδρον ἐν ἑαυτῷ φέρον· ἀλλὰ καὶ ἐκραγέν βίᾳ (44) δεσμῶν παρθενικῶν τε καὶ μητρικῶν, κατὰ πολλὴν ἐξουσίαν, καὶ τεχθὲν ἄρσεν ἐκ τῆς προφήτιδος, ώς Ησαΐας εὐαγγελίζεται. Ἐνιαύσιον δὲ, ὡς ἥλιον δικαιοσύνης, ἢ ἐκεῖθεν όρο μώμενον, ἢ τῷ ὁρωμένῳ (45) περίγραπτον, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐπιστρέφοντα (46)· στέφανόν τε χρηστότητος εὐλογούμενον, καὶ πανταχόθεν ἴσον ἑαυτῷ καὶ ὅμοιον· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ ὡς ζωογονοῦν (47) τὸν τῶν ἀρε- τῶν (48) κύκλον, ηπίως ἐπιμιγνυμένων καὶ κιρνα- μένων ἀλλήλαις, νόμῳ φιλίας καὶ τάξεως. "Αμωμον δὲ καὶ ἀκίβδηλον, ὡς θεραπευτικὸν μώμων, καὶ τῶν ἀπὸ κακίας ελαττωμάτων καὶ μολυσμάτων. Εἰ γὰρ καὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνέλαβε, καὶ τὰς νόσους εβάστασεν, ἀλλ᾽ οὐκ αὐτός τι πέπονθε τῶν θεραπείας ἀξίων. Ἐπειράσθη μὲν γὰρ κατὰ πάντα, καθ' ὁμοιότητα τὴν ἡμετέραν, χωρὶς ἁμαρ- τίας δέ. Ο γὰρ διώξας τὸ φαῖνον ἐν τῇ σκοτίᾳ φῶς, οὐ κατέλαβεν. Β ὁμόθεον, ΙΔ'. Τί ἔτι; Μὴν μὲν εἰσάγεται πρῶτος, μᾶλλον δὲ, ἀρχὴ μηνῶν· εἴτε τις τοῦτο παρ' Εβραίοις ὢν ἀπ' ἀρχῆς, εἴτε ὕστερον ἐντεῦθεν γενόμενος, καὶ παρὰ τοῦ μυστηρίου τὸ εἶναι πρῶτος λαβών. Τῇ δε κάτῃ δὲ τοῦ μηνός· οὗτος γὰρ ἀριθμῶν πληρέστατος, ἐκ μονάδων πρώτη μονὰς τελεία, καὶ γεννητική τε λειότητος. Διατηρεῖται δὲ εἰς πέμπτην ἡμέραν, ἴσως ὅτι καθαρτικὸν αἰσθήσεων τὸ ἐμὸν θῦμα, ἐξ ὧν τὸ πταίειν, καὶ περὶ ἂς ὁ πόλεμος, εἰσδεχομένας τὸ κέντρον τῆς ἁμαρτίας. Εκλέγεται δὲ, οὐκ ἀπὸ τῶν ἀρνῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ χείρονος εἴδους, καὶ τῆς ἀριστερᾶς χειρὸς τῶν ἐρίφων, ὅτι μὴ ὑπὲρ τῶν δι καίων μόνον, ἀλλὰ καὶ (49) τῶν ἁμαρτωλῶν σφαγιά ζεται· τάχα δὲ ὑπὲρ τούτων καὶ πλέον, ὅσῳ καὶ με!. ζονος χρήζομεν τῆς φιλανθρωπίας. Θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ μάλιστα μὲν κατ' οἶκον ἕκαστον ἐπιζητεῖται τὸ πρόβατον, εἰ δὲ μὴ, καὶ κατ' οἴκους πατριῶν, διὰ πενίαν ἐρανιζόμενον· ἐπειδὴ κράτιστον, μάλιστα μὲν αὐτὸν ἕκαστον ἀρκεῖν ἑαυτῷ πρὸς τελείωσιν, καὶ θυ- σίαν ζῶσαν, ἁγίαν προσάγειν τῷ καλοῦντι (50) Θεῷ, πάντοτε καὶ διὰ πάντων καθιερούμενον· εἰ δὲ μή, χρίζαν. ώσπερ. λιστα τοῦ. όρμω μένω, & ἐπιστρέφων, στέφανος..... εὐλογούμενος..... Τσος..... ὅμοιος, ζωογονών. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. A Perfectus autem, non modo propter divinitatem, qua nihil perfectius, sed etiam propter humanitatem divinitate unetam, idemque effectam, quod id a quo uncta est, atque, ut audacter loquar, id est, simul Deum. Masculus autem, ut qui pro Ada- mo potissimum offeratur, verum illo firmo Grmior, cum ille primus in peccatum lapsus sit; alque imprimis quod nihil muliebre, nihil molle alque effeminatum gestet; verum e virgineis et maternis vinculis pro potestate ac vi eruperit, et masculus, ut annuntiat Isaias 15, ex prophetissa natus sit. An- niculus porro, ut sol justitie, vel e caelo progre diens, vel, quantum ad partem eam, quæ oculis cernitur, circumscriptus ac defnitus, et ad seipsum rediens atque item ut benignitatis corona bene- diela 1, omnique ex parte sibi similis et qualis : ac præterea ut virtutum, `quæ amicitiæ ordinisque lege leniter placideque inter se conjunguntur et commiscentur, orbem progignens. Immaculatus insuper et incorruptus, ut qui nævos, et vitia, et sordes a peccato manantes, curet. Quamvis enim peccata nostra susceperit, et morbos portaverit ", ipse tamen nihil eorum, quæ curationis indi- gent, perpessus est. Tentatus est enim per omnia pro similitudine nostra, cæterum absque peccato ". Ille enim, qui lucem in tenebris lucentem “ persecu. tus est, eam haudquaquam comprehendit. G D Isa. vIII, 3. Psal. LXIV, 12. Isa. Lill, 4. Mendose in Par. ed., Sic etiam legit Billius. Prave in ed., natura illata, illusa matris virginitate. Bill. « viom lenter eruperit. » Coisl. 2, Jes. Sic etiam legit Billius. In ed., a progrediente descriptus. XIV. Quid praeterea ? Mensis quidem primus, vel mensium potius principium inducitur "; sive quispiam ab initio apud Hebræos id fuerit, sive ex ea re postea factus sit, atque ab hoc mysterio hoc acceperit, ut princeps esset. Decima autem mensis: quia hic numerus omnium absolutissimus, nimirum ex unitatibus unitas prima perfecta, et perfectionis parens. Asservatur porro in quintum diem, fortasse quia victima mea id habet, ut sensus expurget, a quibus peccatum oritur, et circa quos bellum com- mittitur, utpote peccati aculeum admittentes. Deli- gitur autem, non solum ex agnis ", sed etiam ex deteriori genere, ex hædis scilicet, qui sinistra manu sunt”; qula non pro justis duntaxat, sed etiam pro peccatoribus mactatur; ac fortasse ipso- rum potius causa, quandoquidem majori misericor- dia opus habemus. Illud autem^minime mirandum est, quod maxime quidem per singulas domos ovis requiritur; sin minus, at certe per domos familia- rum ob paupertatem erogatus: quandoquidem opti- mum est, potissimum quidem sibi quemque ad per- Hebr. 1v, 15. " Joan. 1, 5. Exod. x11, etc. que Regg., quæ inter se leniter commiscentur. Neque enim subila ab uno contrario ad alterum fit mutatio; nec, ut observat Nicetas, qui hunc etiam locum ‹ de virtutibus › exponit, statim ab æstate ad hiemem transimus. : 37. ss ibid. 5. ss Matth. xxν, 33. (41) Χρῖσαν. Sic Regg. bm, pl, Coisl. 2, etc. (42) Ως υπέρ. Sic Regg. bm, pu, aliique plures. (43) Μᾶλλον δὲ τοῦ. Regg. bm, ph, etc., μάτ (44) Καὶ ἐκραγέν βίᾳ. Vi eruperit, id est, vi (45) Ορωμένῳ. Sic Regg. c, d, ph, tres Colb., (48) Επιστρέφοντα, etc. In nonnullis codd., (47) Ζωογονοῦν. • Vitali fetu progignens. Quiu- (48) 'Αρετών. Coisl. 1, ὡρῶν, anni temporum, (49) Καί. Savilius addit, ὑπέρ. (50) Καλοῦντι. Hervag., ζώντι, « viventi.
Διατηρεῖται δὲ εἰς πέμπτην ἡμέραν, ἴσως ὅτι καθαρτικὸν αἰσθήσεων τὸ ἐμὸν θῦμα, ἐξ ὧν τὸ πταίειν, καὶ περὶ ἃς ὁ πόλεμος, εἰσδεχομένας τὸ κέντρον τῆς ἁμαρτίας. Ἐκλέγεται δὲ, οὐκ ἀπὸ τῶν ἀρνῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ χείρονος εἴδους, καὶ τῆς ἀριστερᾶς χειρὸς τῶν ἐρίφων, ὅτι μὴ ὑπὲρ τῶν δικαίων μόνον, ἀλλὰ καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν σφαγιάζεται· τάχα δὲ ὑπὲρ τούτων καὶ πλέον, ὅσῳ καὶ μείζονος χρῄζομεν τῆς φιλανθρωπίας. Θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ μάλιστα μὲν κατ’ οἶκον ἕκαστον ἐπιζητεῖται τὸ πρόβατον, εἰ δὲ μὴ, καὶ κατ’ οἴκους πατριῶν, διὰ πενίαν ἐρανιζόμενον· ἐπειδὴ κράτιστον, μάλιστα μὲν αὐτὸν ἕκαστον ἀρκεῖν ἑαυτῷ πρὸς τελείωσιν, καὶ θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν προσάγειν τῷ καλοῦντι Θεῷ, πάντοτε καὶ διὰ πάντων καθιερούμενον· εἰ δὲ μὴ, καὶ συνεργοῖς εἰς τοῦτο κεχρῆσθαι, τοῖς κατ’ ἀρετὴν ὁμογενέσι καὶ ὁμοτρόποις. Τοῦτο γάρ μοι δοκεῖ βούλεσθαι, τὸ κοινωνεῖν τοῖς ἔγγιστα τοῦ θύματος, εἰ δεήσειεν. ΙΕ. Ἐντεῦθεν ἡ ἱερὰ νὺξ, καὶ τοῦ παρόντος βίου τῆς κεχυμένης, τῆσδε νυκτὸς ἀντίπαλος, καθ’ ἣν τὸ πρωτόγονον λύεται σκότος, καὶ εἰς φῶς ἅπαντα, καὶ τάξιν, καὶ εἶδος ἔρχεται, καὶ κόσμον ἡ πρὶν ἀκοσμία λαμβάνει.
καὶ διὰ τὴν πρόσληψιν τὴν χρισθεῖσαν θεότητι, καὶ γενομένην ὅπερ τὸ χρῖσαν (44), καὶ θαῤῥῶ λέγειν, ὁμόθεον. "Αῤῥεν δὲ, ὡς ὑπὲρ (42) τοῦ Ἀδὰμ προστ αγόμενον, μᾶλλον δὲ τοῦ (43) στεῤῥοῦ τὸ στερρότερον, τοῦ πρώτου πεσόντος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ὅτι μά λιστα μηδὲν θῆλυ, μηδὲ ἄνανδρον ἐν ἑαυτῷ φέρον· ἀλλὰ καὶ ἐκραγέν βίᾳ (44) δεσμῶν παρθενικῶν τε καὶ μητρικῶν, κατὰ πολλὴν ἐξουσίαν, καὶ τεχθὲν ἄρσεν ἐκ τῆς προφήτιδος, ώς Ησαΐας εὐαγγελίζεται. Ἐνιαύσιον δὲ, ὡς ἥλιον δικαιοσύνης, ἢ ἐκεῖθεν όρο μώμενον, ἢ τῷ ὁρωμένῳ (45) περίγραπτον, καὶ εἰς ἑαυτὸν ἐπιστρέφοντα (46)· στέφανόν τε χρηστότητος εὐλογούμενον, καὶ πανταχόθεν ἴσον ἑαυτῷ καὶ ὅμοιον· οὐ μόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ ὡς ζωογονοῦν (47) τὸν τῶν ἀρε- τῶν (48) κύκλον, ηπίως ἐπιμιγνυμένων καὶ κιρνα- μένων ἀλλήλαις, νόμῳ φιλίας καὶ τάξεως. "Αμωμον δὲ καὶ ἀκίβδηλον, ὡς θεραπευτικὸν μώμων, καὶ τῶν ἀπὸ κακίας ελαττωμάτων καὶ μολυσμάτων. Εἰ γὰρ καὶ τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἀνέλαβε, καὶ τὰς νόσους εβάστασεν, ἀλλ᾽ οὐκ αὐτός τι πέπονθε τῶν θεραπείας ἀξίων. Ἐπειράσθη μὲν γὰρ κατὰ πάντα, καθ' ὁμοιότητα τὴν ἡμετέραν, χωρὶς ἁμαρ- τίας δέ. Ο γὰρ διώξας τὸ φαῖνον ἐν τῇ σκοτίᾳ φῶς, οὐ κατέλαβεν. Β ὁμόθεον, ΙΔ'. Τί ἔτι; Μὴν μὲν εἰσάγεται πρῶτος, μᾶλλον δὲ, ἀρχὴ μηνῶν· εἴτε τις τοῦτο παρ' Εβραίοις ὢν ἀπ' ἀρχῆς, εἴτε ὕστερον ἐντεῦθεν γενόμενος, καὶ παρὰ τοῦ μυστηρίου τὸ εἶναι πρῶτος λαβών. Τῇ δε κάτῃ δὲ τοῦ μηνός· οὗτος γὰρ ἀριθμῶν πληρέστατος, ἐκ μονάδων πρώτη μονὰς τελεία, καὶ γεννητική τε λειότητος. Διατηρεῖται δὲ εἰς πέμπτην ἡμέραν, ἴσως ὅτι καθαρτικὸν αἰσθήσεων τὸ ἐμὸν θῦμα, ἐξ ὧν τὸ πταίειν, καὶ περὶ ἂς ὁ πόλεμος, εἰσδεχομένας τὸ κέντρον τῆς ἁμαρτίας. Εκλέγεται δὲ, οὐκ ἀπὸ τῶν ἀρνῶν μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῦ χείρονος εἴδους, καὶ τῆς ἀριστερᾶς χειρὸς τῶν ἐρίφων, ὅτι μὴ ὑπὲρ τῶν δι καίων μόνον, ἀλλὰ καὶ (49) τῶν ἁμαρτωλῶν σφαγιά ζεται· τάχα δὲ ὑπὲρ τούτων καὶ πλέον, ὅσῳ καὶ με!. ζονος χρήζομεν τῆς φιλανθρωπίας. Θαυμαστὸν δὲ οὐδὲν, εἰ μάλιστα μὲν κατ' οἶκον ἕκαστον ἐπιζητεῖται τὸ πρόβατον, εἰ δὲ μὴ, καὶ κατ' οἴκους πατριῶν, διὰ πενίαν ἐρανιζόμενον· ἐπειδὴ κράτιστον, μάλιστα μὲν αὐτὸν ἕκαστον ἀρκεῖν ἑαυτῷ πρὸς τελείωσιν, καὶ θυ- σίαν ζῶσαν, ἁγίαν προσάγειν τῷ καλοῦντι (50) Θεῷ, πάντοτε καὶ διὰ πάντων καθιερούμενον· εἰ δὲ μή, χρίζαν. ώσπερ. λιστα τοῦ. όρμω μένω, & ἐπιστρέφων, στέφανος..... εὐλογούμενος..... Τσος..... ὅμοιος, ζωογονών. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. A Perfectus autem, non modo propter divinitatem, qua nihil perfectius, sed etiam propter humanitatem divinitate unetam, idemque effectam, quod id a quo uncta est, atque, ut audacter loquar, id est, simul Deum. Masculus autem, ut qui pro Ada- mo potissimum offeratur, verum illo firmo Grmior, cum ille primus in peccatum lapsus sit; alque imprimis quod nihil muliebre, nihil molle alque effeminatum gestet; verum e virgineis et maternis vinculis pro potestate ac vi eruperit, et masculus, ut annuntiat Isaias 15, ex prophetissa natus sit. An- niculus porro, ut sol justitie, vel e caelo progre diens, vel, quantum ad partem eam, quæ oculis cernitur, circumscriptus ac defnitus, et ad seipsum rediens atque item ut benignitatis corona bene- diela 1, omnique ex parte sibi similis et qualis : ac præterea ut virtutum, `quæ amicitiæ ordinisque lege leniter placideque inter se conjunguntur et commiscentur, orbem progignens. Immaculatus insuper et incorruptus, ut qui nævos, et vitia, et sordes a peccato manantes, curet. Quamvis enim peccata nostra susceperit, et morbos portaverit ", ipse tamen nihil eorum, quæ curationis indi- gent, perpessus est. Tentatus est enim per omnia pro similitudine nostra, cæterum absque peccato ". Ille enim, qui lucem in tenebris lucentem “ persecu. tus est, eam haudquaquam comprehendit. G D Isa. vIII, 3. Psal. LXIV, 12. Isa. Lill, 4. Mendose in Par. ed., Sic etiam legit Billius. Prave in ed., natura illata, illusa matris virginitate. Bill. « viom lenter eruperit. » Coisl. 2, Jes. Sic etiam legit Billius. In ed., a progrediente descriptus. XIV. Quid praeterea ? Mensis quidem primus, vel mensium potius principium inducitur "; sive quispiam ab initio apud Hebræos id fuerit, sive ex ea re postea factus sit, atque ab hoc mysterio hoc acceperit, ut princeps esset. Decima autem mensis: quia hic numerus omnium absolutissimus, nimirum ex unitatibus unitas prima perfecta, et perfectionis parens. Asservatur porro in quintum diem, fortasse quia victima mea id habet, ut sensus expurget, a quibus peccatum oritur, et circa quos bellum com- mittitur, utpote peccati aculeum admittentes. Deli- gitur autem, non solum ex agnis ", sed etiam ex deteriori genere, ex hædis scilicet, qui sinistra manu sunt”; qula non pro justis duntaxat, sed etiam pro peccatoribus mactatur; ac fortasse ipso- rum potius causa, quandoquidem majori misericor- dia opus habemus. Illud autem^minime mirandum est, quod maxime quidem per singulas domos ovis requiritur; sin minus, at certe per domos familia- rum ob paupertatem erogatus: quandoquidem opti- mum est, potissimum quidem sibi quemque ad per- Hebr. 1v, 15. " Joan. 1, 5. Exod. x11, etc. que Regg., quæ inter se leniter commiscentur. Neque enim subila ab uno contrario ad alterum fit mutatio; nec, ut observat Nicetas, qui hunc etiam locum ‹ de virtutibus › exponit, statim ab æstate ad hiemem transimus. : 37. ss ibid. 5. ss Matth. xxν, 33. (41) Χρῖσαν. Sic Regg. bm, pl, Coisl. 2, etc. (42) Ως υπέρ. Sic Regg. bm, pu, aliique plures. (43) Μᾶλλον δὲ τοῦ. Regg. bm, ph, etc., μάτ (44) Καὶ ἐκραγέν βίᾳ. Vi eruperit, id est, vi (45) Ορωμένῳ. Sic Regg. c, d, ph, tres Colb., (48) Επιστρέφοντα, etc. In nonnullis codd., (47) Ζωογονοῦν. • Vitali fetu progignens. Quiu- (48) 'Αρετών. Coisl. 1, ὡρῶν, anni temporum, (49) Καί. Savilius addit, ὑπέρ. (50) Καλοῦντι. Hervag., ζώντι, « viventi.
PG 36:643Ἐντεῦθεν Αἴγυπτον φεύγομεν, τὴν σκυθρωπὴν καὶ διώκτριαν ἁμαρτίαν, καὶ Φαραὼ τὸν ἀόρατον τύραννον, καὶ τοὺς πικροὺς ἐργοδότας, πρὸς τὸν ἄνω μετασκευαζόμενοι κόσμον· καὶ τοῦ πηλοῦ καὶ τῆς πλινθείας ἐλευθερούμεθα, τῆς τε τοῦ ἀχύρου καὶ σφαλερᾶς τοῦ σαρκίου τοῦδε συστάσεως, καὶ μηδ’ ὅσον ἀχυρώδεσι λογισμοῖς ἐπὶ τῶν πολλῶν κρατουμένης. Ἐντεῦθεν ὁ ἀμνὸς σφαγιάζεται, καὶ σφραγίζονται τῷ τιμίῳ αἵματι πρᾶξις καὶ λόγος, εἴτουν ἕξις καὶ ἐνέργεια, αἱ τῶν ἡμετέρων θυρῶν παραστάτιδες, λέγω δὴ τῶν τοῦ νοῦ κινημάτων τε καὶ δογμάτων, καλῶς ἀνοιγομένων καὶ κλειομένων ἐκ θεωρίας, ἐπειδὴ μέτρον ἐστί τι καὶ καταλήψεων. Ἐντεῦθεν ἡ τελευταία καὶ βαρυτάτη τοῖς διώκταις πληγὴ, καὶ νυκτὸς ὄντως ἀξία· καὶ θρηνεῖ τὰ πρωτότοκα τῶν οἰκείων λογισμῶν καὶ πράξεων Αἴγυπτος (ὃ καὶ σπέρμα Χαλδαϊκὸν ἐξαιρόμενον τῇ Γραφῇ καλεῖται, καὶ νήπια Βαβυλώνια τῇ πέτρᾳ προσκροτούμενα καὶ λυόμενα), καὶ βοῆς πάντα μεστὰ καὶ κραυγῆς Αἰγυπτίοις· καὶ ἡμῶν ἀποχωρήσει τηνικαῦτα ὁ ἐκείνων ὀλοθρευτὴς, αἰδοῖ καὶ φόβῳ τοῦ χρίσματος.
καὶ συνεργοῖς εἰς τοῦτο κεχρῆσθαι, τοῖς κατ' ἀρετὴν ὁμογενέσι καὶ ὁμοτρόποις (51). Τοῦτο γάρ μοι δοκεῖ βούλεσθαι, τὸ κοινωνεῖν τοῖς ἔγγιστα τοῦ θύματος, εἰ δεήσειεν. ΙΕ΄. Εντεῦθεν ἡ ἱερὰ νύξ (52), καὶ τοῦ παρόντος βίου τῆς κεχυμένης, τῆσδε νυκτὸς ἀντίπαλος, καθ᾿ ἣν τὸ πρωτόγονον λύεται σκότος, καὶ εἰς φῶς ἅπαντα, καὶ τάξιν, καὶ εἶδος ἔρχεται, καὶ κόσμον ἡ πρὶν ἀκοσμία λαμβάνει. Ἐντεῦθεν Αἴγυπτον φεύγομεν, τὴν σκυθρωπὴν καὶ διώκτριαν ἁμαρτίαν, καὶ Φαραὼ τὸν ἀόρατον τύραννον, καὶ τοὺς πικροὺς ἐργοδότας, πρὸς τὸν ἄνω μετασκευαζόμενοι κόσμον· καὶ τοῦ πη- λοῦ καὶ τῆς πλινθείας Ελευθερούμεθα, τῆς τε τοῦ ἀχύρου (53) καὶ σφαλερᾶς τοῦ σαρκίου τοῦδε συστά- σεως, καὶ μηδ' ὅσον ἀχυρώδεσι λογισμοῖς ἐπὶ τῶν πολλῶν κρατουμένης. Εντεῦθεν ὁ ἀμνὸς σφαγιάζε ται, καὶ σφραγίζονται τῷ τιμίῳ αἵματι πρᾶξις καὶ λόγος (54), εἴτουν ἕξις καὶ ἐνέργεια, αἱ τῶν ἡμετέ ρων θυρῶν παραστάτιδες (55), λέγω δὴ τῶν τοῦ νοῦ κινημάτων (56) τε καὶ δογμάτων, καλῶς ἀνοιγομέν νων καὶ κλειομένων ἐκ θεωρίας, ἐπειδὴ μέτρον ἐστί τι καὶ καταλήψεων. Εντεῦθεν ἡ τελευταία καὶ βασ ρυτάτη τοῖς διώκταις πληγή, καὶ νυκτὸς ὄντως ἀξία· καὶ θρηνεῖ τὰ πρωτότοκα τῶν οἰκείων λογισμῶν καὶ πράξεων Αἴγυπτος (8 καὶ σπέρμα Χαλδαϊκὸν ἐξαι- ρόμενον (57) τῇ Γραφῇ καλεῖται, καὶ νήπια Βαβυ- λώνια τῇ πέτρα προσκροτούμενα [58] καὶ λυόμενα), καὶ βοῆς πάντα μεστὰ καὶ κραυγῆς Αἰγυπτίοις (59)- καὶ ἡμῶν ἀποχωρήσει τηνικαῦτα ὁ ἐκείνων όλο θρευτής, αἰδοῖ καὶ φόβῳ τοῦ χρίσματος. Ἐντεῦθεν ἄρσις τῆς ζύμης ἑπταήμερος (οὗτος γὰρ μυστικώ τατος ἀριθμῶν, καὶ τῷ κόσμῳ τούτῳ σύστοιχος [60]), τῆς παλαιᾶς καὶ ὀξώδους κακίας (οὐ γὰρ τῆς ἀρτο ποιοῦ τε καὶ ζωτικῆς) • ἵνα μηδὲν Αἰγύπτιον ἐπισιτι- ζώμεθα φύραμα, καὶ λείψανον Φαρισαϊκῆς καὶ ἀθέου διδασκαλίας. ΙϚ'. Καὶ οἱ μὲν θρηνείτωσαν· ἡμῖν δὲ ὁ ἀμνος βρωθήσεται· τὸ πρὸς ἑσπέραν μὲν, ὅτι ἐπὶ (61) συν- τελείᾳ τῶν αἰώνων τὸ Χριστοῦ πάθος· ἐπεὶ (62) καὶ κοινωνεῖ τοῦ μυστηρίου (63) τοῖς μαθηταῖς ἐν ἑσπέρα, λύων τὸν σκότον τῆς ἁμαρτίας. Οὐχ εψόμενος δὲ, ἀλλ᾿ ὀπτώμενος· ὡς ἂν μηδὲν ἀθεώρητον, μηδ' ύδα παραστάδες. τῶν ρούμενον. Διὰ τὸ ἑπτὰ αἰῶσι τὸν κόσμον περιορίζεσθαι. του S. GREGORII THEOLOGI fectionem sufficere, seseque hostiam sanctam viven- A tem vocanti Deo offerre, atque ejusmodi, quæ sem- per, et per omnia consecretur : sin id non datur, eorum saltem opera et adjumento ad eam rem uti, qui virtute nobis consanguinei sunt, moribusque persimiles. Hoc enim mihi significare videtur, quod vicinos sacrificii participes fieri Deus præcipit, si ita opus fuerit. XV. Hinc sacra nox, noctisque hujus, qua præ- sens vita suffunditur, inimica, in qua primigenæ tenebra depelluntur, atque omnia in lucem et ordi- nem formamque prodeunt, ac confusio ea, quæ prius vigebat, ornatum accipit. Hinc Ægyptum fugimus, hoc est, triste nosque persequens pecca tum, ac Pharaonem invisibilem tyrannum, et sævos operam præfectos, al supernum mundum migrantes: ac luto et conficiendorum laterum labore libera- mur, paleari nimirum et instabili caruis uu- jus constitutione, quæ ne acerosis quidem rationi- bus in multis validior est. Hinc agnus mactatur, alque actio et contemplatio, seu habitus et actus, pretioso sanguine signautur; nam hi ostiorum no- strorum postes sunt, hoc est, mėntis agitationum et dogmatum, quæ ex contemplatione recte ape- riuntur atque clauduntur, quandoquidem compre- hensionum quoque modus quidam est. Hinc postre- ma, et persecutoribus gravissima plaga, nocteque profecto digna ac cogitationum suarum actionum- que primogenita luget Ægyptus (quod et semen Chaldaicum sublatum atque oppressun Scriptura vocat ", et puerulos Babylonios ad petram allisos " et solutos), atque clamore et vociferatione apud Ægyptios omnia personant: ac tum a nobis illorum exterminator secedet, unctionis metu ac reverentia. Hinc fermentum septem dierum spatio ss submo- vetur (hic enim numerus omnium maxime mysti. cus, atque huic mundo consociatus), hoc est, velus et acida pravitas (non enim illud, quod panem eficit ac vitale est); ut ne quod Ægyptiacae con- spersionis viaticum *, nec ullas Pharisaicæ er impiæ doctrinæ ” reliquias nobis paremus. ** B C XVI. Atque illi quidem lugeant : nos autem agnum comedamus; ad vesperam quidem *, quoniam in sæculorum fine Christi passio contigit; siquidem vespere quandoque, peccati videlicet caliginem dis- cutiens, discipulis sacramentum impertitur. Non elixum autem, sed tostum ; ut ne quid specula-D ss Judith v, 6. ** Psal. cxxxvi, 8, 9. * Exod. x1, 19. * ibid. 9. " sentis vitae, hoc est, su fusae hujus noctis, inimica, etc. Hac interpretatione vir doctus non satis Gre- gorii mentem aperit. Magnum discrimen reperitur inter præsentem vitam, et tenebras quibus præsens vita suffunditur. « Nox sacra, de qua agitur, inimica quidem est tenebrarum, vitii, peccati, ignorantie, quæ vitam nostram obsident; sed ipsius præsentis vitæ multum amica est. et levi, straminea, lubricaque .infidæ carnis hujus constitutione, › elc. Comb., etc. in cul., ss ibid. Matth. xvi, 6. Exod. xi, 18. Or. 1, Comb., etc. Deest in ed. dinis. Tum quia, inquit Nicetas, « septem dierum spatio mundus omnibus suis numeris absolutus es', tom quia expletis septem annorum millibus, mundi finis futurus est. » Anonymus in Reg. a : etc. Deest m ed. (51) ῾Ομοτρόποις. Gr. 1, ὁμοιοτρόποις. (52) Η ἱερὰ νύξ, etc. Bill. : « sacra box, et pra (53) Τῆς τε τοῦ ἀχύρου, etc. « Alque his paleis, (54) Καὶ λόγος. ι Serino, » vel, ratio. (55) Παραστάτιδες. Sic Regg. bin, ph, Coisl. 1, (56) Τῶν τοῦ νοῦ κινημάτων. Sic quinque Regg., (57) 'Εξαιρόμενον. Quatuor Colb. et Or. 1, εξαι (58) Προσκροτούμενα. Nicet., προσκρούμενα. (59) Αἰγυπτίοις. Comb., τοῖς Αἰγυπτίοις. (60) Σύστοιχος. • Ejusdem cui hoc mundo oρο (64) Επί. Sic codd. Mendose in dar. ed., επεί. (62) 'Επεί. Sic codd. Prave in Par. ed., επί. (63) Τοῦ μυστηρίου. Sic Regg. bu, pl, Or. 1,
Ἐντεῦθεν ἄρσις τῆς ζύμης ἑπταήμερος (οὗτος γὰρ μυστικώτατος ἀριθμῶν, καὶ τῷ κόσμῳ τούτῳ σύστοιχος, τῆς παλαιᾶς καὶ ὀξώδους κακίας (οὐ γὰρ τῆς ἀρτοποιοῦ τε καὶ ζωτικῆς)· ἵνα μηδὲν Αἰγύπτιον ἐπισιτιζώμεθα φύραμα, καὶ λείψανον Φαρισαϊκῆς καὶ ἀθέου διδασκαλίας. Ι#2. Καὶ οἱ μὲν θρηνείτωσαν· ἡμῖν δὲ ὁ ἀμνὸς βρωθήσεται· τὸ πρὸς ἑσπέραν μὲν, ὅτι ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων τὸ Χριστοῦ πάθος· ἐπεὶ καὶ κοινωνεῖ τοῦ μυστηρίου τοῖς μαθηταῖς ἐν ἑσπέρᾳ, λύων τὸν σκότον τῆς ἁμαρτίας. Οὐχ ἑψόμενος δὲ, ἀλλ’ ὀπτώμενος· ὡς ἂν μηδὲν ἀθεώρητον, μηδ’ ὑδαρὲς ὁ λόγος ἡμῖν ἂν ἔχῃ, μηδ’ εὐδιάλυτον, ἀλλ’ ὅλος συνεστὼς ᾖ, καὶ στεῤῥὸς, καὶ τῷ καθαρτικῷ πυρὶ δεδοκιμασμένος, καὶ παντὸς ὑλώδους ἐλεύθερος, καὶ ἀπέριττος, καὶ τοῖς καλοῖς ἄνθραξι βοηθώμεθα, τὸ διανοητικὸν ἡμῶν ἀνάπτουσι καὶ καθαίρουσι, παρὰ τοῦ πῦρ ἐλθόντος βαλεῖν ἐπὶ τῆς γῆς, τὸ τῶν μοχθηρῶν ἕξεων ἀναλωτικὸν, καὶ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδοντος.
καὶ συνεργοῖς εἰς τοῦτο κεχρῆσθαι, τοῖς κατ' ἀρετὴν ὁμογενέσι καὶ ὁμοτρόποις (51). Τοῦτο γάρ μοι δοκεῖ βούλεσθαι, τὸ κοινωνεῖν τοῖς ἔγγιστα τοῦ θύματος, εἰ δεήσειεν. ΙΕ΄. Εντεῦθεν ἡ ἱερὰ νύξ (52), καὶ τοῦ παρόντος βίου τῆς κεχυμένης, τῆσδε νυκτὸς ἀντίπαλος, καθ᾿ ἣν τὸ πρωτόγονον λύεται σκότος, καὶ εἰς φῶς ἅπαντα, καὶ τάξιν, καὶ εἶδος ἔρχεται, καὶ κόσμον ἡ πρὶν ἀκοσμία λαμβάνει. Ἐντεῦθεν Αἴγυπτον φεύγομεν, τὴν σκυθρωπὴν καὶ διώκτριαν ἁμαρτίαν, καὶ Φαραὼ τὸν ἀόρατον τύραννον, καὶ τοὺς πικροὺς ἐργοδότας, πρὸς τὸν ἄνω μετασκευαζόμενοι κόσμον· καὶ τοῦ πη- λοῦ καὶ τῆς πλινθείας Ελευθερούμεθα, τῆς τε τοῦ ἀχύρου (53) καὶ σφαλερᾶς τοῦ σαρκίου τοῦδε συστά- σεως, καὶ μηδ' ὅσον ἀχυρώδεσι λογισμοῖς ἐπὶ τῶν πολλῶν κρατουμένης. Εντεῦθεν ὁ ἀμνὸς σφαγιάζε ται, καὶ σφραγίζονται τῷ τιμίῳ αἵματι πρᾶξις καὶ λόγος (54), εἴτουν ἕξις καὶ ἐνέργεια, αἱ τῶν ἡμετέ ρων θυρῶν παραστάτιδες (55), λέγω δὴ τῶν τοῦ νοῦ κινημάτων (56) τε καὶ δογμάτων, καλῶς ἀνοιγομέν νων καὶ κλειομένων ἐκ θεωρίας, ἐπειδὴ μέτρον ἐστί τι καὶ καταλήψεων. Εντεῦθεν ἡ τελευταία καὶ βασ ρυτάτη τοῖς διώκταις πληγή, καὶ νυκτὸς ὄντως ἀξία· καὶ θρηνεῖ τὰ πρωτότοκα τῶν οἰκείων λογισμῶν καὶ πράξεων Αἴγυπτος (8 καὶ σπέρμα Χαλδαϊκὸν ἐξαι- ρόμενον (57) τῇ Γραφῇ καλεῖται, καὶ νήπια Βαβυ- λώνια τῇ πέτρα προσκροτούμενα [58] καὶ λυόμενα), καὶ βοῆς πάντα μεστὰ καὶ κραυγῆς Αἰγυπτίοις (59)- καὶ ἡμῶν ἀποχωρήσει τηνικαῦτα ὁ ἐκείνων όλο θρευτής, αἰδοῖ καὶ φόβῳ τοῦ χρίσματος. Ἐντεῦθεν ἄρσις τῆς ζύμης ἑπταήμερος (οὗτος γὰρ μυστικώ τατος ἀριθμῶν, καὶ τῷ κόσμῳ τούτῳ σύστοιχος [60]), τῆς παλαιᾶς καὶ ὀξώδους κακίας (οὐ γὰρ τῆς ἀρτο ποιοῦ τε καὶ ζωτικῆς) • ἵνα μηδὲν Αἰγύπτιον ἐπισιτι- ζώμεθα φύραμα, καὶ λείψανον Φαρισαϊκῆς καὶ ἀθέου διδασκαλίας. ΙϚ'. Καὶ οἱ μὲν θρηνείτωσαν· ἡμῖν δὲ ὁ ἀμνος βρωθήσεται· τὸ πρὸς ἑσπέραν μὲν, ὅτι ἐπὶ (61) συν- τελείᾳ τῶν αἰώνων τὸ Χριστοῦ πάθος· ἐπεὶ (62) καὶ κοινωνεῖ τοῦ μυστηρίου (63) τοῖς μαθηταῖς ἐν ἑσπέρα, λύων τὸν σκότον τῆς ἁμαρτίας. Οὐχ εψόμενος δὲ, ἀλλ᾿ ὀπτώμενος· ὡς ἂν μηδὲν ἀθεώρητον, μηδ' ύδα παραστάδες. τῶν ρούμενον. Διὰ τὸ ἑπτὰ αἰῶσι τὸν κόσμον περιορίζεσθαι. του S. GREGORII THEOLOGI fectionem sufficere, seseque hostiam sanctam viven- A tem vocanti Deo offerre, atque ejusmodi, quæ sem- per, et per omnia consecretur : sin id non datur, eorum saltem opera et adjumento ad eam rem uti, qui virtute nobis consanguinei sunt, moribusque persimiles. Hoc enim mihi significare videtur, quod vicinos sacrificii participes fieri Deus præcipit, si ita opus fuerit. XV. Hinc sacra nox, noctisque hujus, qua præ- sens vita suffunditur, inimica, in qua primigenæ tenebra depelluntur, atque omnia in lucem et ordi- nem formamque prodeunt, ac confusio ea, quæ prius vigebat, ornatum accipit. Hinc Ægyptum fugimus, hoc est, triste nosque persequens pecca tum, ac Pharaonem invisibilem tyrannum, et sævos operam præfectos, al supernum mundum migrantes: ac luto et conficiendorum laterum labore libera- mur, paleari nimirum et instabili caruis uu- jus constitutione, quæ ne acerosis quidem rationi- bus in multis validior est. Hinc agnus mactatur, alque actio et contemplatio, seu habitus et actus, pretioso sanguine signautur; nam hi ostiorum no- strorum postes sunt, hoc est, mėntis agitationum et dogmatum, quæ ex contemplatione recte ape- riuntur atque clauduntur, quandoquidem compre- hensionum quoque modus quidam est. Hinc postre- ma, et persecutoribus gravissima plaga, nocteque profecto digna ac cogitationum suarum actionum- que primogenita luget Ægyptus (quod et semen Chaldaicum sublatum atque oppressun Scriptura vocat ", et puerulos Babylonios ad petram allisos " et solutos), atque clamore et vociferatione apud Ægyptios omnia personant: ac tum a nobis illorum exterminator secedet, unctionis metu ac reverentia. Hinc fermentum septem dierum spatio ss submo- vetur (hic enim numerus omnium maxime mysti. cus, atque huic mundo consociatus), hoc est, velus et acida pravitas (non enim illud, quod panem eficit ac vitale est); ut ne quod Ægyptiacae con- spersionis viaticum *, nec ullas Pharisaicæ er impiæ doctrinæ ” reliquias nobis paremus. ** B C XVI. Atque illi quidem lugeant : nos autem agnum comedamus; ad vesperam quidem *, quoniam in sæculorum fine Christi passio contigit; siquidem vespere quandoque, peccati videlicet caliginem dis- cutiens, discipulis sacramentum impertitur. Non elixum autem, sed tostum ; ut ne quid specula-D ss Judith v, 6. ** Psal. cxxxvi, 8, 9. * Exod. x1, 19. * ibid. 9. " sentis vitae, hoc est, su fusae hujus noctis, inimica, etc. Hac interpretatione vir doctus non satis Gre- gorii mentem aperit. Magnum discrimen reperitur inter præsentem vitam, et tenebras quibus præsens vita suffunditur. « Nox sacra, de qua agitur, inimica quidem est tenebrarum, vitii, peccati, ignorantie, quæ vitam nostram obsident; sed ipsius præsentis vitæ multum amica est. et levi, straminea, lubricaque .infidæ carnis hujus constitutione, › elc. Comb., etc. in cul., ss ibid. Matth. xvi, 6. Exod. xi, 18. Or. 1, Comb., etc. Deest in ed. dinis. Tum quia, inquit Nicetas, « septem dierum spatio mundus omnibus suis numeris absolutus es', tom quia expletis septem annorum millibus, mundi finis futurus est. » Anonymus in Reg. a : etc. Deest m ed. (51) ῾Ομοτρόποις. Gr. 1, ὁμοιοτρόποις. (52) Η ἱερὰ νύξ, etc. Bill. : « sacra box, et pra (53) Τῆς τε τοῦ ἀχύρου, etc. « Alque his paleis, (54) Καὶ λόγος. ι Serino, » vel, ratio. (55) Παραστάτιδες. Sic Regg. bin, ph, Coisl. 1, (56) Τῶν τοῦ νοῦ κινημάτων. Sic quinque Regg., (57) 'Εξαιρόμενον. Quatuor Colb. et Or. 1, εξαι (58) Προσκροτούμενα. Nicet., προσκρούμενα. (59) Αἰγυπτίοις. Comb., τοῖς Αἰγυπτίοις. (60) Σύστοιχος. • Ejusdem cui hoc mundo oρο (64) Επί. Sic codd. Mendose in dar. ed., επεί. (62) 'Επεί. Sic codd. Prave in Par. ed., επί. (63) Τοῦ μυστηρίου. Sic Regg. bu, pl, Or. 1,
PG 36:645Ὅσον μὲν οὖν σαρκῶδες τοῦ λόγου καὶ τρόφιμον, μετὰ τῶν ἐντοσθίων καὶ τῶν κρυφίων τοῦ νοῦ βρωθήσεται καὶ ἀναλωθήσεται, καὶ εἰς πέψιν πνευματικὴν ἀναδοθήσεται, ἄχρι κεφαλῆς καὶ ποδῶν, τῶν τε πρώτων περὶ θεότητος θεωρημάτων, καὶ τῶν τελευταίων τῆς σαρκώσεως φροντισμάτων. Οὐκ ἐξοίσομεν δὲ οὐδὲν, οὐδὲ εἰς τὸ πρωὶ καταλείψομεν· ὅτι μηδὲ ἐκφορὰ τοῖς ἔξω τὰ πολλὰ τῶν ἡμετέρων μυστηρίων, μηδὲ ὑπὲρ τὴν νύκτα ταύτην ἔστι τις κάθαρσις, καὶ τὸ τῆς ἀναβολῆς οὐκ ἐπαινετὸν τοῖς τοῦ Λόγου μεταλαμβάνουσιν. Ὥσπερ γὰρ τὴν ὀργὴν μὴ διημερεύειν, ἀλλὰ προκαταλύειν ἡλίου καλὸν, καὶ τῷ Θεῷ φίλον, χρονικῶς τε καὶ ἀναγωγικῶς (ἐπιδύεσθαι γὰρ ὀργιζομένοις ἡμῖν οὐκ ἀσφαλὲς τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον)· οὕτω τὴν τοιαύτην βρῶσιν μὴ διανυκτερεύειν, μηδὲ εἰς τὴν ἑξῆς ἀποτίθεσθαι. Ὅσον δὲ ὀστῶδες καὶ ἄβρωτον, καὶ ἡμῖν δυσθεώρητον, οὐδὲ συντριβήσεται, κακῶς διαιρούμενον καὶ νοούμενον (ἐῶ γὰρ λέγειν, ὅτι μηδὲ, κατὰ τὴν ἱστορίαν, τοῦ Ἰησοῦ συνετρίβη, καί τοί γε τοῦ θανάτου τοῖς σταυρωταῖς ἐπισπευδομένου, διὰ τὸ Σάββατον)· οὐδὲ ἀποῤῥιφήσεται καὶ περισυρήσεται·
Β ρὲς (64) ὁ λόγος ἡμῖν ἂν (65) ἔχῃ, μηδ' εὐδιάλυτον, ἀλλ' ὅλος (66) συνεστώς ᾖ, καὶ στεῤῥὸς, καὶ τῷ καθ αρτικῷ πυρὶ δεδοκιμασμένος, καὶ παντὸς ὑλώδους ἐλεύθερος, καὶ ἀπέριττος, καὶ τοῖς καλοῖς ἄνθραξι βοηθώμεθα, τὸ διανοητικὸν ἡμῶν ἀνάπτουσι καὶ καθ αίρουσι, παρὰ τοῦ πῦρ ἐλθόντος βαλεῖν ἐπὶ τῆς γῆς, τὸ τῶν μοχθηρῶν ἕξεων ἀναλωτικὸν, καὶ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδοντος. Οσον μὲν οὖν σαρκώδες τοῦ λόγου καὶ τρόφιμον, μετὰ τῶν ἐντοσθίων (67) καὶ τῶν κρυ φίων τοῦ νοῦ βρωθήσεται καὶ ἀναλωθήσεται, καὶ εἰς πέψιν πνευματικὴν ἀναδοθήσεται, ἄχρι κεφαλῆς καὶ ποδῶν, τῶν τε πρώτων (68) περὶ θεότητος θεωρημά των, καὶ τῶν τελευταίων τῆς σαρκώσεως (69) φρον τισμάτων. Οὐκ ἐξοίσομεν δὲ οὐδὲν, οὐδὲ εἰς τὸ πρωὶ καταλείψομεν (70)· ὅτι μηδὲ ἐκφορὰ τοῖς ἔξω τὰ πολλὰ τῶν ἡμετέρων μυστηρίων, μηδὲ ὑπὲρ τὴν νύχτα ταύτην ἔστι τις κάθαρσις, καὶ τὸ τῆς ἀναβολῆς οὐκ ἐπαινετὸν τοῖς τοῦ Λόγου μεταλαμβάνουσιν. Ὥσπερ γὰρ τὴν ὀργὴν μὴ διημερεύειν, ἀλλὰ προκατ ταλύειν ἡλίου καλὸν (71), καὶ τῷ Θεῷ φίλον, χρονικῶς τε καὶ ἀναγωγικῶς (ἐπιδύεσθαι γὰρ ὀργιζομένοις ἡμῖν οὐκ ἀσφαλὲς τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον)· οὕτω τὴν τοιαύτην βρῶσιν μὴ διανυκτερεύειν (72), μηδὲ εἰς τὴν ἑξῆς ἀποτίθεσθαι. Ὅσον δὲ ὀστῶδες καὶ ἄβρω- τον, καὶ ἡμῖν δυσθεώρητον, οὐδὲ συντριβήσεται, κακῶς διαιρούμενον καὶ νοούμενον (ἐῷ γὰρ λέγειν, ὅτι μηδὲ, κατὰ τὴν ἱστορίαν, τοῦ Ἰησοῦ [73] συν- ετρίβη, και τοί γε τοῦ θανάτου τοῖς σταυρωταῖς ἐπι σπευδομένου, διὰ τὸ Σάββατον)· οὐδὲ (74) ἀποῤῥι- φήσεται καὶ περιστρήσεται (75) ἵνα μὴ δοθῇ τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ καὶ κακοῖς τοῦ Λόγου σπαράκταις, ὥσπερ οὐδὲ τοῖς χοίροις τὸ λαμπρὸν τοῦ Λόγου καὶ μαργαρῶδες· ἀλλὰ πυρὶ καταναλωθήσεται, τῷ καὶ τὰ (76) ὁλοκαυτώματα, τὰ πάντα ἐρευνῶντι καὶ εἰς δότι Πνεύματι λεπτυνόμενα καὶ σωζόμενα, οὐκ ἀπολο λύμενα καθ᾽ ὑδάτων, οὐδὲ σπειρόμενα· ὥσπερ ἡ κε- φαλὴ τοῦ μόσχου παρὰ Μωϋσέως, ἡ σχεδιασθεῖσα τῷ Ἰσραὴλ, εἰς ὀνειδισμόν τῆς σκληρότητος (77). ραδραμεῖν, ὅτι μηδὲ ὁ νόμος, ἄχρι καὶ τούτου, τὴν θεωρίαν φιλοπονῶν ἐν τῷ γράμματι. Αναλώσο- μεν (78) γὰρ τὸ θῦμα κατὰ σπουδὴν, καὶ ἄζυμα ἐπὶ πικρίδων συνέσθοντες (79), καὶ τὰς ὀσφύας περιεζω σμένοι, καὶ τὰ ὑποδήματα περικείμενοι, καὶ πρεσβυ- τικῶς βακτηρεύοντες. Κατὰ σπουδὴν μὲν, ἵνα μή πάθωμεν ὅπερ ὁ Λὼτ ἐκεῖνος ἀπηγόρευται παρὰ τῆς σθιδίων. Οr. 1, ἐνδοσθίων. εξοίσωμεν... καταλείψωμεν. διανυκτεύειν. ᾧ καὶ τά. δώσωμεν, - ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. habeat, nec ejusmodi, ut facile dissolvi queat, sed tota densa et solida, atque igne purgante explorata, et ab omni crassiore ac superflua materia pura et libera sit, utque bonis illis carbonibus, intellectum nostrum accendentibus et purgantibus, ab eo adju- vemur, qui idcirco in terram venit, ut ad improbas animi habitudines absumendas ignem mitteret ”, ejusque accensionem adurgeret. Quidquid porro carneum et esculentum habet doctrina, cum inte- stinis abditisque mentis partibus comedetur et absumetur ”, atque ad spiritualem concoctionem digeretur, ad caput usque ac pedes, hoc est, primas de Divinitate contemplationes et postremas Incar- nationis meditationes. Nec vero quidquam effere- mus, nec usque ad mane relinquenus *, quoniam nec ad exteros magna nostrorum mysteriorum pars efferenda est, nec ultra hanc noctem purgatio ulla superest, nec in iis qui Verbi participes fiunt, procrastinatio laudem habet. Quemadmodum enim praeclarum ac Deo gratum est, ut ira per omnen diei cursum minime duret, verum ante solem occi- dat S, sive id temporali modo, sive anagogico in- telligas (nec enim nobis irascentibus justitiæ solem occumbere tutum est); ita nec hujusmodi escam pernoctare, nec in posterum diem recondì expedit. Quidquid autem osseum minimeque ad edendum aptum est, hancque rationem habet, ut difficillime intelligi queat, id nec confringetur ", hoc est, male dividetur atque intelligetur (mitto enim dicere, quod, nec, quantum ad historicum sensum, os Jesu confractum est, idque cum carnifices ” ipsius mor- tem ob Sabbatum adurgerent); nec projicietur et raptabitur, ne sancta canibus dentur, ac scelera- tis Verbi discerptoribus, quemadmodum nec por- cis quod in Verbo splendidum et gemmeum est, verum igne absumetur, quo et holocausta, a Spiritu omnia scrutante et sciente attenuata et servata, non A tionis expers atque aquosum nobis fidei doctrina autem in aquis pereuntia, nec dispersa; quemadmodum vituli illius ab Israel tumultuarie confecti caput a Moyse iu duritiæ illius probrum sparsum est ³. D Luc. XII, 49. at Matth. vII, 6. • C XVII. Ne modus quidem manducationis præter- eundus est, cum nec lex ipsa eum prætermiserit, sed contemplationen in verbis et littera eousque elaboraverit. Victimam enim festinanter absume- mus, et azymos panes cum lactucis agrestibus co- medentes, et lumbis accincti, et calceamentis instru cli, ac denique, senum more, baculum gestantes 46. Festinanter quidem, ne in eam culpam incidamus, Exod. x11, 8. ss ibid. 10. 8. Ephes. 19, Exod. xxxII, sqq. Exod. 311, sqq. Coisl. 1, el., Comb., etc. In ed., Deest is in ed. male. 12. Αξιον δὲ μηδὲ τὸν τῆς βρώσεως τρόπον πα 26. * Εxod. 1, 46. 25 Joan. xix, 33. (64) Μηδ' υδαρές. Jes., μηδ' ὑδαρώδες. (65) "Ar. Deest in sex Regg. et Or. 1. (66) Ολος. Οr. 1. όλως. (67) Εντοσθίων. Coisl. 2, aliique nonnulli, έντο- (63) Πρώτων. Reg. bu, πρῶτον. (69) Σαρκώσεως. Reg. bni, σαρκός. (70) Εξοίσομεν... καταλείψομεν. Reg. pl et (71) Καλόν. Nonnulli addunt, τε. (73) Διανυκτερεύειν. Sic Reg. ph et Or. 1. In (73) Τοῦ Ἰησοῦ. In nonnullis, τὸ Ἰησοῦ. (74) Ovdé. Or. 1, oŭte. (15) Περισυρήσεται. Οr. 1. περισυρίσεται. (76) Τῷ καὶ τά. Sic Regg. bu, ph, novem Colb., (77) Τῆς σκληρότητος. Sic quinque Regg., etc. (78) Αναλώσομεν. Sic quatuor Regg. Ali, ανα (79) Συνέσθοντες. Comb.; ἔσθοντες.
ἵνα μὴ δοθῇ τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ καὶ κακοῖς τοῦ Λόγου σπαράκταις, ὥσπερ οὐδὲ τοῖς χοίροις τὸ λαμπρὸν τοῦ Λόγου καὶ μαργαρῶδες· ἀλλὰ πυρὶ καταναλωθήσεται, τῷ καὶ τὰ ὁλοκαυτώματα, τὰ πάντα ἐρευνῶντι καὶ εἰδότι Πνεύματι λεπτυνόμενα καὶ σωζόμενα, οὐκ ἀπολλύμενα καθ’ ὑδάτων, οὐδὲ σπειρόμενα· ὥσπερ ἡ κεφαλὴ τοῦ μόσχου παρὰ Μωϋσέως, ἡ σχεδιασθεῖσα τῷ Ἰσραὴλ, εἰς ὀνειδισμὸν τῆς σκληρότητος. ΙΖ. Ἄξιον δὲ μηδὲ τὸν τῆς βρώσεως τρόπον παραδραμεῖν, ὅτι μηδὲ ὁ νόμος, ἄχρι καὶ τούτου, τὴν θεωρίαν φιλοπονῶν ἐν τῷ γράμματι. Ἀναλώσομεν γὰρ τὸ θῦμα κατὰ σπουδὴν, καὶ ἄζυμα ἐπὶ πικρίδων συνεσθίοντες, καὶ τὰς ὀσφύας περιεζωσμένοι, καὶ τὰ ὑποδήματα περικείμενοι, καὶ πρεσβυτικῶς βακτηρεύοντες. Κατὰ σπουδὴν μὲν, ἵνα μὴ πάθωμεν ὅπερ ὁ Λὼτ ἐκεῖνος ἀπηγόρευται παρὰ τῆς ἐντολῆς· μὴ περιβλεψώμεθα, μὴ στῶμεν ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ· εἰς τὸ ὅρος ἀποσωθῶμεν, μὴ συμπαραληφθῶμεν τῷ Σοδομιτικῷ καὶ ξένῳ πυρὶ, μηδ’ εἰς στήλην ἀλὸς παγῶμεν, ἐκ τῆς ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐπιστροφῆς, ὅπερ ἐργάζεται μέλλησις. Ἐπὶ δὲ πικρίδων, διὰ τὸ πικρὸν τοῦ κατὰ Θεὸν βίου, καὶ πρόσαντες, τοῖς ἀρχομένοις μάλιστα, καὶ ἡδονῶν ὑψηλότερον.
Β ρὲς (64) ὁ λόγος ἡμῖν ἂν (65) ἔχῃ, μηδ' εὐδιάλυτον, ἀλλ' ὅλος (66) συνεστώς ᾖ, καὶ στεῤῥὸς, καὶ τῷ καθ αρτικῷ πυρὶ δεδοκιμασμένος, καὶ παντὸς ὑλώδους ἐλεύθερος, καὶ ἀπέριττος, καὶ τοῖς καλοῖς ἄνθραξι βοηθώμεθα, τὸ διανοητικὸν ἡμῶν ἀνάπτουσι καὶ καθ αίρουσι, παρὰ τοῦ πῦρ ἐλθόντος βαλεῖν ἐπὶ τῆς γῆς, τὸ τῶν μοχθηρῶν ἕξεων ἀναλωτικὸν, καὶ τὴν ἄναψιν ἐπισπεύδοντος. Οσον μὲν οὖν σαρκώδες τοῦ λόγου καὶ τρόφιμον, μετὰ τῶν ἐντοσθίων (67) καὶ τῶν κρυ φίων τοῦ νοῦ βρωθήσεται καὶ ἀναλωθήσεται, καὶ εἰς πέψιν πνευματικὴν ἀναδοθήσεται, ἄχρι κεφαλῆς καὶ ποδῶν, τῶν τε πρώτων (68) περὶ θεότητος θεωρημά των, καὶ τῶν τελευταίων τῆς σαρκώσεως (69) φρον τισμάτων. Οὐκ ἐξοίσομεν δὲ οὐδὲν, οὐδὲ εἰς τὸ πρωὶ καταλείψομεν (70)· ὅτι μηδὲ ἐκφορὰ τοῖς ἔξω τὰ πολλὰ τῶν ἡμετέρων μυστηρίων, μηδὲ ὑπὲρ τὴν νύχτα ταύτην ἔστι τις κάθαρσις, καὶ τὸ τῆς ἀναβολῆς οὐκ ἐπαινετὸν τοῖς τοῦ Λόγου μεταλαμβάνουσιν. Ὥσπερ γὰρ τὴν ὀργὴν μὴ διημερεύειν, ἀλλὰ προκατ ταλύειν ἡλίου καλὸν (71), καὶ τῷ Θεῷ φίλον, χρονικῶς τε καὶ ἀναγωγικῶς (ἐπιδύεσθαι γὰρ ὀργιζομένοις ἡμῖν οὐκ ἀσφαλὲς τὸν τῆς δικαιοσύνης ἥλιον)· οὕτω τὴν τοιαύτην βρῶσιν μὴ διανυκτερεύειν (72), μηδὲ εἰς τὴν ἑξῆς ἀποτίθεσθαι. Ὅσον δὲ ὀστῶδες καὶ ἄβρω- τον, καὶ ἡμῖν δυσθεώρητον, οὐδὲ συντριβήσεται, κακῶς διαιρούμενον καὶ νοούμενον (ἐῷ γὰρ λέγειν, ὅτι μηδὲ, κατὰ τὴν ἱστορίαν, τοῦ Ἰησοῦ [73] συν- ετρίβη, και τοί γε τοῦ θανάτου τοῖς σταυρωταῖς ἐπι σπευδομένου, διὰ τὸ Σάββατον)· οὐδὲ (74) ἀποῤῥι- φήσεται καὶ περιστρήσεται (75) ἵνα μὴ δοθῇ τὰ ἅγια τοῖς κυσὶ καὶ κακοῖς τοῦ Λόγου σπαράκταις, ὥσπερ οὐδὲ τοῖς χοίροις τὸ λαμπρὸν τοῦ Λόγου καὶ μαργαρῶδες· ἀλλὰ πυρὶ καταναλωθήσεται, τῷ καὶ τὰ (76) ὁλοκαυτώματα, τὰ πάντα ἐρευνῶντι καὶ εἰς δότι Πνεύματι λεπτυνόμενα καὶ σωζόμενα, οὐκ ἀπολο λύμενα καθ᾽ ὑδάτων, οὐδὲ σπειρόμενα· ὥσπερ ἡ κε- φαλὴ τοῦ μόσχου παρὰ Μωϋσέως, ἡ σχεδιασθεῖσα τῷ Ἰσραὴλ, εἰς ὀνειδισμόν τῆς σκληρότητος (77). ραδραμεῖν, ὅτι μηδὲ ὁ νόμος, ἄχρι καὶ τούτου, τὴν θεωρίαν φιλοπονῶν ἐν τῷ γράμματι. Αναλώσο- μεν (78) γὰρ τὸ θῦμα κατὰ σπουδὴν, καὶ ἄζυμα ἐπὶ πικρίδων συνέσθοντες (79), καὶ τὰς ὀσφύας περιεζω σμένοι, καὶ τὰ ὑποδήματα περικείμενοι, καὶ πρεσβυ- τικῶς βακτηρεύοντες. Κατὰ σπουδὴν μὲν, ἵνα μή πάθωμεν ὅπερ ὁ Λὼτ ἐκεῖνος ἀπηγόρευται παρὰ τῆς σθιδίων. Οr. 1, ἐνδοσθίων. εξοίσωμεν... καταλείψωμεν. διανυκτεύειν. ᾧ καὶ τά. δώσωμεν, - ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. habeat, nec ejusmodi, ut facile dissolvi queat, sed tota densa et solida, atque igne purgante explorata, et ab omni crassiore ac superflua materia pura et libera sit, utque bonis illis carbonibus, intellectum nostrum accendentibus et purgantibus, ab eo adju- vemur, qui idcirco in terram venit, ut ad improbas animi habitudines absumendas ignem mitteret ”, ejusque accensionem adurgeret. Quidquid porro carneum et esculentum habet doctrina, cum inte- stinis abditisque mentis partibus comedetur et absumetur ”, atque ad spiritualem concoctionem digeretur, ad caput usque ac pedes, hoc est, primas de Divinitate contemplationes et postremas Incar- nationis meditationes. Nec vero quidquam effere- mus, nec usque ad mane relinquenus *, quoniam nec ad exteros magna nostrorum mysteriorum pars efferenda est, nec ultra hanc noctem purgatio ulla superest, nec in iis qui Verbi participes fiunt, procrastinatio laudem habet. Quemadmodum enim praeclarum ac Deo gratum est, ut ira per omnen diei cursum minime duret, verum ante solem occi- dat S, sive id temporali modo, sive anagogico in- telligas (nec enim nobis irascentibus justitiæ solem occumbere tutum est); ita nec hujusmodi escam pernoctare, nec in posterum diem recondì expedit. Quidquid autem osseum minimeque ad edendum aptum est, hancque rationem habet, ut difficillime intelligi queat, id nec confringetur ", hoc est, male dividetur atque intelligetur (mitto enim dicere, quod, nec, quantum ad historicum sensum, os Jesu confractum est, idque cum carnifices ” ipsius mor- tem ob Sabbatum adurgerent); nec projicietur et raptabitur, ne sancta canibus dentur, ac scelera- tis Verbi discerptoribus, quemadmodum nec por- cis quod in Verbo splendidum et gemmeum est, verum igne absumetur, quo et holocausta, a Spiritu omnia scrutante et sciente attenuata et servata, non A tionis expers atque aquosum nobis fidei doctrina autem in aquis pereuntia, nec dispersa; quemadmodum vituli illius ab Israel tumultuarie confecti caput a Moyse iu duritiæ illius probrum sparsum est ³. D Luc. XII, 49. at Matth. vII, 6. • C XVII. Ne modus quidem manducationis præter- eundus est, cum nec lex ipsa eum prætermiserit, sed contemplationen in verbis et littera eousque elaboraverit. Victimam enim festinanter absume- mus, et azymos panes cum lactucis agrestibus co- medentes, et lumbis accincti, et calceamentis instru cli, ac denique, senum more, baculum gestantes 46. Festinanter quidem, ne in eam culpam incidamus, Exod. x11, 8. ss ibid. 10. 8. Ephes. 19, Exod. xxxII, sqq. Exod. 311, sqq. Coisl. 1, el., Comb., etc. In ed., Deest is in ed. male. 12. Αξιον δὲ μηδὲ τὸν τῆς βρώσεως τρόπον πα 26. * Εxod. 1, 46. 25 Joan. xix, 33. (64) Μηδ' υδαρές. Jes., μηδ' ὑδαρώδες. (65) "Ar. Deest in sex Regg. et Or. 1. (66) Ολος. Οr. 1. όλως. (67) Εντοσθίων. Coisl. 2, aliique nonnulli, έντο- (63) Πρώτων. Reg. bu, πρῶτον. (69) Σαρκώσεως. Reg. bni, σαρκός. (70) Εξοίσομεν... καταλείψομεν. Reg. pl et (71) Καλόν. Nonnulli addunt, τε. (73) Διανυκτερεύειν. Sic Reg. ph et Or. 1. In (73) Τοῦ Ἰησοῦ. In nonnullis, τὸ Ἰησοῦ. (74) Ovdé. Or. 1, oŭte. (15) Περισυρήσεται. Οr. 1. περισυρίσεται. (76) Τῷ καὶ τά. Sic Regg. bu, ph, novem Colb., (77) Τῆς σκληρότητος. Sic quinque Regg., etc. (78) Αναλώσομεν. Sic quatuor Regg. Ali, ανα (79) Συνέσθοντες. Comb.; ἔσθοντες.
PG 36:647Εἰ γὰρ καὶ χρηστὸς ὁ νέος ζυγὸς, καὶ τὸ φορτίον ἐλαφρὸν, ὥσπερ ἀκούεις· ἀλλὰ διὰ τὴν ἐλπίδα τοῦτο καὶ τὴν ἀντίδοσιν, πολλῷ τῆς ἐνταῦθα κακοπαθείας οὖσαν δαψιλεστέραν· ἐπεὶ ἄλλως γε, τίς οὐκ ἂν εἴποι, πολὺ τῶν νομικῶν διατάξεων τὸ Εὐαγγέλιον ἐργωδέστερον εἶναι καὶ μοχθηρότερον; Τοῦ γὰρ νόμον τὰ τέλη τῶν ἀμαρτημάτων κωλύοντος, ἡμεῖς καὶ τὰς αἰτίας, ὡς πράξεις σχεδὸν, ἐγκαλούμεθα. Οὐ μοιχεύσεις, φησὶν ὁ νόμος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἐπιθυμήσεις, ἐκ περιέργου θέας καὶ φιλοπόνου φλέγων τὸ πάθος. Οὐ φονεύσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἀντιπλήξεις, ἀλλὰ καὶ σεαυτὸν ἐμπαρέξεις τῷ παίοντι. Ὅσον ταῦτα ἐκείνων φιλοσοφώτερα Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ, οὐδὲ ὁμῇ τὴν ἀρχὴν, οὐ μικρὸν, οὐ μεῖζον, ὡς τοῦ ὅρκου τὴν ἐπιορκίαν τίκτοντος. Οὐ συνάψεις οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, ἐκεῖνος, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν, καταδυναστεύων τοῦ πένητος· σὺ δὲ, ἀποθήσῃ καὶ τὰ δικαίως κτηθέντα προθύμως, καὶ γυμνωθήσῃ τοῖς πένησιν, ἵνα κούφως τὸν σταυρὸν αἴρῃς, καὶ πλουτήσῃς τὰ μὴ ὁρώμενα. ΙΗ. Ὀσφὺς δὲ, τοῖς μὲν ἀλόγοις, ἄνετος ἔστω καὶ ἄδετος· οὐδὲ γὰρ λόγον ἔχουσι, τὸν κρατοῦντα τῶν ἡδονῶν·
τῇ περιχώρῳ· εἰς τὸ ὄρος ἀποσωθῶμεν (81), μη συμ- παραληφθῶμεν τῷ Σοδομιτικῷ καὶ ξένῳ πυρί, μηδ' εἰς στήλην ἁλὸς παγῶμεν, ἐκ τῆς ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐπιστροφῆς, ὅπερ ἐργάζεται μέλλησις. Ἐπὶ δὲ πιο κρίδων, διὰ τὸ πικρὸν τοῦ κατὰ Θεὸν βίου, καὶ πρόσαντες, τοῖς ἀρχομένοις μάλιστα, καὶ ἡδονῶν ὑψηλότερον. Εἰ γὰρ καὶ χρηστὸς ὁ νέος ζυγὸς, καὶ τὸ φορτίον ἐλαφρὸν, ὥσπερ ἀκούεις· ἀλλὰ διὰ τὴν ἐλπί δα τοῦτο καὶ τὴν ἀντίδοσιν, πολλῷ τῆς ἐνταῦθα και κοπαθείας οὖσαν δαψιλεστέραν· ἐπεὶ ἄλλως γε, τίς οὐκ ἂν εἴποι, πολὺ τῶν νομικῶν διατάξεων τὸ Εὐαγ γέλιον εργωδέστερον εἶναι καὶ μοχθηρότερον; Τοῦ γὰρ νόμου τὰ τέλη τῶν (82) ἁμαρτημάτων κωλύοντ τος, ἡμεῖς καὶ τὰς αἰτίας, ὡς πράξεις σχεδόν, έγκα λούμεθα. Οὐ μοιχεύσεις (83), φησὶν ὁ νόμος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἐπιθυμήσεις, ἐκ περιέργου θέας καὶ φιλοπόνου φλέγων τὸ πάθος (84). Οὐ φονεύσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἀντιπλήξεις, ἀλλὰ καὶ σεαυτὸν ἐμπαρέξεις τῷ παίοντι. Ὅσον ταῦτα ἐκείνων (85) φιλοσοφώτε μα! Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ (86), οὐδὲ ὀμη τὴν ἀρχὴν, οὐ μικρόν, οὐ μείζον, ὡς τοῦ ὅρκου την ἐπιορκίαν τίκτοντος. Οὐ συνάψεις οἰκίαν πρὸς οι κίαν, ἐκεῖνος, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν, καταδυνα- στεύων τοῦ πένητος· σὺ δὲ, ἀποθήσῃ καὶ τὰ δικαίως κτηθέντα προθύμως, καὶ γυμνωθήσῃ τοῖς πένησιν, ἵνα κούφως τὸν σταυρὸν αἴρῃς, καὶ πλουτήσῃς τὰ μὴ δρώμενα. Α ἐντολῆς· μὴ περιβλεψώμεθα, μὴ στῶμεν ἐν πάσῃ (80) Β Η'. Οσφὺς δὲ, τοῖς μὲν ἄλογοις, ἄνετος ἔστω καὶ ἄδετος· οὐδὲ γὰρ λόγον ἔχουσι, τὸν κρατοῦντα τῶν ἡδονῶν· οὔπω λέγω, ὅτι κἀκεῖνα ὅρον οἶδε τῆς φυσι - κῆς κινήσεως· σοὶ καὶ ἀναστελλέσθω ζώνῃ καὶ σω- φροσύνῃ (87) τὸ ἐπιθυμητικὸν καὶ χρεμετιστικὸν (ὡς ἡ θεία [88] φησὶ Γραφή, τὸ τοῦ πάθους αἰσχρὸν δια- σύρουσα), ἵνα καθαρῶς ἐσθίῃς τὸ Πάσχα, νεκρώσας τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὴν Ἰωάννου ζώνην μιμούμενος, τοῦ ἐρημικοῦ, καὶ προδρόμου, καὶ με γάλου τῆς ἀληθείας κήρυκος. Οίδα καὶ ζώνην ἄλλην, τὴν στρατιωτικὴν λέγω καὶ ἀνδρικήν, καθ' ήν Εύζω νοι Συρίας καὶ Μονόζωνοί τινες ὀνομάζονται· καθ' ην καὶ τῷ Ἰὼβ χρηματίζων φησὶν ὁ Θεός· Μὴ, ἀλλὰ ζῶσαι ὥσπερ ἀνὴρ τὴν ὀσφύν σου, καὶ δὸς ἀπόκρι σιν ἀνδρικήν· ἦν καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ (89) περιεζώσθαι δύναμιν ἐκ Θεοῦ μεγαλαυχεῖ, καὶ τὸν Θεὸν (90) αὐτὸν 15. ταῦτα ἐκείνου, φροσύνην. ! 0.17 S. GREGORII THEOLOGI qua Lot divino interdicto avocabatur; ne circum- piciamus, ne stemus in omni circumjacente regio- ne; in montem, salutis causa, confugiamus, ne Sodomitico illo et inusitato igne simul invol- vamur, nec propter nostram in deterius conversio- nem, quæ ex cunctatione nasci solet, in salis sta- stam concrescamus 3. Cum lactucis autem agre- stibus t, quoniam vita divinæ legi consentanea, iis praesertim qui incipiunt, acerba et ardua est, volu- ptatibusque sublimior. Nam etsi novum jugum sua- ve cat, et onus leve, ut ex Scriptura audis "; id tamen propter spem fit ac mercedem, hujus vitæ molestiis et aerumnis longe uberiorem : alioqui enim quis non Evangelium legalibus præceptis mul- to laboriosius alque ærumnosius esse dixerit ? Nam cum lex peccatorum duntaxat fines prohibeat, no- bis ipsæ etiam causæ, propemodum ut actiones, crimini vertantur. Non adulterium committes, in- quit lex es : at tu, ne concupisces quidem 4, ex curioso ac studioso contuitu animi affectum incen- dlens. Non occides, ait illa * : at tu, ne, si feriaris quidem, referies ", quin potius percutienti leipsum expones. Quanto tandem haec illis sapientiora! Now pejerabis, inquit illa " : at tu, penitus nec jurabis, nec parvum, nec magnum“; quod scilicet ex ju- ramento perjurium nascatur. Non junges domum cum domo, ait illa, nec agrum cum agro 4*, tyranni- de pauperem opprinens : at tn, libenti animo, justis etiam rationibus quæsitas opes excuties, atque in pauperum subsidium spoliaoeris ", ut leviter cru- cem tollas divitiasque ab aspectu remotas assequaris. XVIII. Jam lumbi, mutis quidem animantibus C remissi ae soluti sint : neque enim illis inest ra- tio, quæ voluptatibus imperet; quanquam hæc quo- que motus naturalis libidinisque modum norunt. Tibi autem per zonam ac temperantiam restringa- tur pars illa, quæ libidine aestuat, ac velut hinnl- tum edit*¹ (nam hoc verbo Scriptura, bujus affe- ctus turpitudinem exagitans, utitur) ; ut, mortifica- tis membris, quæ sunt super terram ", ss Pascha pure comedas, solitarii illius Joannis et præcurse- ris, magnique veritatis præconis, præcinctionem imitans. Sed et aliam zonam novi, nimirum milita- rem et virilem, juxta quam Euzoni Syriæ et Mono- zoni quidam nominantur *; ac Deus ipse Jobum al- loquens : Nequaquam, inquit *, verum accinge. ut vir lumbos tuos, et da responsum virile; quibus D XI, 30. * Gen. xix, sqq. • Exod. sui, 8. Matth. v, 59. * Exod. xx, 7. Matth. v, 34. ss Jer. V, *Exod. xx, Exod. xx, 14. * Matth. v, 28. * Matth. Linen. D etc. • Quanto hac exquisitioris et severioris disciplinæ. » Billius in prima ed. : • Quanto tandem hæc illis altiora ac difhciliora. › [37. V. 2. rabis. » Job xxxvIII, 3. rem. v, 8: Unusquisque ad uxorem proximi sui hinniebat. › dis verba, psal. xvii, : ‹ Præcinxisti me virtute arl hellum. duius est Dominus fortitudinen, et præcinxit se. 8. 8 Coloss. 111, 5. ss Matth. 1, 8. Matth. xix, 21. το Exod. xn, 11. 4. # IV Reg. v, (80) Πάσῃ. Sic codd. In ed., πᾶσι. (81) Ἀποσωθῶμεν. Colb. b, ἀνασωθῶμεν. (82) Των. Sic codd. In ed., τοῦ. (83) Μοιχεύσεις. Savil., μοιχεύσῃς. (34) Τὸ πάθος. • Animi affectum, id est, e libi.. (85) Ὅσον ταῦτα ἐκείνων. In nonnullis, ὅσῳ (86) Σύ δέ, etc. Bill. : « At tu, nec ullo modo ju- (87) Ζώνῃ καὶ σωφροσύνῃ. Par., ζώνην καὶ σω (88) 'Ως ή θεία, etc. Alludit ad hæc verba Je- (89) “Ην καὶ ὁ θεῖος Δαβίδ. Intelligit hæc Davi- (90) Καὶ τὸν Θεόν, etc, Sic in psal. xcit, 1 : cln-
οὔπω λέγω, ὅτι κἀκεῖνα ὅρον οἶδε τῆς φυσικῆς κινήσεως· σοὶ καὶ ἀναστελλέσθω ζώνῃ καὶ σωφροσύνῃ τὸ ἐπιθυμητικὸν καὶ χρεμετιστικὸν (ὡς ἡ θεία φησὶ Γραφὴ, τὸ τοῦ πάθους αἰσχρὸν διασύρουσα), ἵνα καθαρῶς ἐσθίῃς τὸ Πάσχα, νεκρώσας τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὴν Ἰωάννου ζώνην μιμούμενος, τοῦ ἐρημικοῦ, καὶ προδρόμου, καὶ μεγάλου τῆς ἀληθείας κήρυκος. Οἶδα καὶ ζώνην ἄλλην, τὴν στρατιωτικὴν λέγω καὶ ἀνδρικὴν, καθ’ ἣν Εὔζωνοι Συρίας καὶ Μονόζωνοί τινες ὀνομάζονται· καθ’ ἣν καὶ τῷ Ἰὼβ χρηματίζων φησὶν ὁ Θεός· Μὴ, ἀλλὰ ζῶσαι ὥσπερ ἀνὴρ τὴν ὀσφύν σου, καὶ δὸς ἀπόκρισιν ἀνδρικήν· ἣν καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ περιεζῶσθαι δύναμιν ἐκ Θεοῦ μεγαλαυχεῖ, καὶ τὸν Θεὸν αὐτὸν εἰσάγει ἐνδεδυμένον δύναμιν καὶ περιεζωσμένον, δηλαδὴ κατὰ τῶν ἀσεβῶν· εἰ μή τῳ φίλον, τὸ περιὸν τῆς δυνάμεως, καὶ οἷον ἀνεσταλμένον, οὕτω παραδηλοῦσθαι, καθὸ καὶ φῶς ἀναβάλλεται, ὡς ἱμάτιον. Τὸ γὰρ ἄσχετον αὐτοῦ τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ φωτὸς τίς ὑποστήσεται; Ζητῶ, τί κοινὸν ὀσφύϊ καὶ ἀληθείᾳ; τί δαὶ τῷ ἁγίῳ Παύλῳ νοεῖται τὸ φάσκειν· Στῆτε οὖν περιεζωσμένοι τὴν ὀσφὺν ὑμῶν ἐν ἀληθείᾳ;
τῇ περιχώρῳ· εἰς τὸ ὄρος ἀποσωθῶμεν (81), μη συμ- παραληφθῶμεν τῷ Σοδομιτικῷ καὶ ξένῳ πυρί, μηδ' εἰς στήλην ἁλὸς παγῶμεν, ἐκ τῆς ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐπιστροφῆς, ὅπερ ἐργάζεται μέλλησις. Ἐπὶ δὲ πιο κρίδων, διὰ τὸ πικρὸν τοῦ κατὰ Θεὸν βίου, καὶ πρόσαντες, τοῖς ἀρχομένοις μάλιστα, καὶ ἡδονῶν ὑψηλότερον. Εἰ γὰρ καὶ χρηστὸς ὁ νέος ζυγὸς, καὶ τὸ φορτίον ἐλαφρὸν, ὥσπερ ἀκούεις· ἀλλὰ διὰ τὴν ἐλπί δα τοῦτο καὶ τὴν ἀντίδοσιν, πολλῷ τῆς ἐνταῦθα και κοπαθείας οὖσαν δαψιλεστέραν· ἐπεὶ ἄλλως γε, τίς οὐκ ἂν εἴποι, πολὺ τῶν νομικῶν διατάξεων τὸ Εὐαγ γέλιον εργωδέστερον εἶναι καὶ μοχθηρότερον; Τοῦ γὰρ νόμου τὰ τέλη τῶν (82) ἁμαρτημάτων κωλύοντ τος, ἡμεῖς καὶ τὰς αἰτίας, ὡς πράξεις σχεδόν, έγκα λούμεθα. Οὐ μοιχεύσεις (83), φησὶν ὁ νόμος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἐπιθυμήσεις, ἐκ περιέργου θέας καὶ φιλοπόνου φλέγων τὸ πάθος (84). Οὐ φονεύσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ, οὐδὲ ἀντιπλήξεις, ἀλλὰ καὶ σεαυτὸν ἐμπαρέξεις τῷ παίοντι. Ὅσον ταῦτα ἐκείνων (85) φιλοσοφώτε μα! Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἐκεῖνος· σὺ δὲ (86), οὐδὲ ὀμη τὴν ἀρχὴν, οὐ μικρόν, οὐ μείζον, ὡς τοῦ ὅρκου την ἐπιορκίαν τίκτοντος. Οὐ συνάψεις οἰκίαν πρὸς οι κίαν, ἐκεῖνος, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν, καταδυνα- στεύων τοῦ πένητος· σὺ δὲ, ἀποθήσῃ καὶ τὰ δικαίως κτηθέντα προθύμως, καὶ γυμνωθήσῃ τοῖς πένησιν, ἵνα κούφως τὸν σταυρὸν αἴρῃς, καὶ πλουτήσῃς τὰ μὴ δρώμενα. Α ἐντολῆς· μὴ περιβλεψώμεθα, μὴ στῶμεν ἐν πάσῃ (80) Β Η'. Οσφὺς δὲ, τοῖς μὲν ἄλογοις, ἄνετος ἔστω καὶ ἄδετος· οὐδὲ γὰρ λόγον ἔχουσι, τὸν κρατοῦντα τῶν ἡδονῶν· οὔπω λέγω, ὅτι κἀκεῖνα ὅρον οἶδε τῆς φυσι - κῆς κινήσεως· σοὶ καὶ ἀναστελλέσθω ζώνῃ καὶ σω- φροσύνῃ (87) τὸ ἐπιθυμητικὸν καὶ χρεμετιστικὸν (ὡς ἡ θεία [88] φησὶ Γραφή, τὸ τοῦ πάθους αἰσχρὸν δια- σύρουσα), ἵνα καθαρῶς ἐσθίῃς τὸ Πάσχα, νεκρώσας τὰ μέλη τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὴν Ἰωάννου ζώνην μιμούμενος, τοῦ ἐρημικοῦ, καὶ προδρόμου, καὶ με γάλου τῆς ἀληθείας κήρυκος. Οίδα καὶ ζώνην ἄλλην, τὴν στρατιωτικὴν λέγω καὶ ἀνδρικήν, καθ' ήν Εύζω νοι Συρίας καὶ Μονόζωνοί τινες ὀνομάζονται· καθ' ην καὶ τῷ Ἰὼβ χρηματίζων φησὶν ὁ Θεός· Μὴ, ἀλλὰ ζῶσαι ὥσπερ ἀνὴρ τὴν ὀσφύν σου, καὶ δὸς ἀπόκρι σιν ἀνδρικήν· ἦν καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ (89) περιεζώσθαι δύναμιν ἐκ Θεοῦ μεγαλαυχεῖ, καὶ τὸν Θεὸν (90) αὐτὸν 15. ταῦτα ἐκείνου, φροσύνην. ! 0.17 S. GREGORII THEOLOGI qua Lot divino interdicto avocabatur; ne circum- piciamus, ne stemus in omni circumjacente regio- ne; in montem, salutis causa, confugiamus, ne Sodomitico illo et inusitato igne simul invol- vamur, nec propter nostram in deterius conversio- nem, quæ ex cunctatione nasci solet, in salis sta- stam concrescamus 3. Cum lactucis autem agre- stibus t, quoniam vita divinæ legi consentanea, iis praesertim qui incipiunt, acerba et ardua est, volu- ptatibusque sublimior. Nam etsi novum jugum sua- ve cat, et onus leve, ut ex Scriptura audis "; id tamen propter spem fit ac mercedem, hujus vitæ molestiis et aerumnis longe uberiorem : alioqui enim quis non Evangelium legalibus præceptis mul- to laboriosius alque ærumnosius esse dixerit ? Nam cum lex peccatorum duntaxat fines prohibeat, no- bis ipsæ etiam causæ, propemodum ut actiones, crimini vertantur. Non adulterium committes, in- quit lex es : at tu, ne concupisces quidem 4, ex curioso ac studioso contuitu animi affectum incen- dlens. Non occides, ait illa * : at tu, ne, si feriaris quidem, referies ", quin potius percutienti leipsum expones. Quanto tandem haec illis sapientiora! Now pejerabis, inquit illa " : at tu, penitus nec jurabis, nec parvum, nec magnum“; quod scilicet ex ju- ramento perjurium nascatur. Non junges domum cum domo, ait illa, nec agrum cum agro 4*, tyranni- de pauperem opprinens : at tn, libenti animo, justis etiam rationibus quæsitas opes excuties, atque in pauperum subsidium spoliaoeris ", ut leviter cru- cem tollas divitiasque ab aspectu remotas assequaris. XVIII. Jam lumbi, mutis quidem animantibus C remissi ae soluti sint : neque enim illis inest ra- tio, quæ voluptatibus imperet; quanquam hæc quo- que motus naturalis libidinisque modum norunt. Tibi autem per zonam ac temperantiam restringa- tur pars illa, quæ libidine aestuat, ac velut hinnl- tum edit*¹ (nam hoc verbo Scriptura, bujus affe- ctus turpitudinem exagitans, utitur) ; ut, mortifica- tis membris, quæ sunt super terram ", ss Pascha pure comedas, solitarii illius Joannis et præcurse- ris, magnique veritatis præconis, præcinctionem imitans. Sed et aliam zonam novi, nimirum milita- rem et virilem, juxta quam Euzoni Syriæ et Mono- zoni quidam nominantur *; ac Deus ipse Jobum al- loquens : Nequaquam, inquit *, verum accinge. ut vir lumbos tuos, et da responsum virile; quibus D XI, 30. * Gen. xix, sqq. • Exod. sui, 8. Matth. v, 59. * Exod. xx, 7. Matth. v, 34. ss Jer. V, *Exod. xx, Exod. xx, 14. * Matth. v, 28. * Matth. Linen. D etc. • Quanto hac exquisitioris et severioris disciplinæ. » Billius in prima ed. : • Quanto tandem hæc illis altiora ac difhciliora. › [37. V. 2. rabis. » Job xxxvIII, 3. rem. v, 8: Unusquisque ad uxorem proximi sui hinniebat. › dis verba, psal. xvii, : ‹ Præcinxisti me virtute arl hellum. duius est Dominus fortitudinen, et præcinxit se. 8. 8 Coloss. 111, 5. ss Matth. 1, 8. Matth. xix, 21. το Exod. xn, 11. 4. # IV Reg. v, (80) Πάσῃ. Sic codd. In ed., πᾶσι. (81) Ἀποσωθῶμεν. Colb. b, ἀνασωθῶμεν. (82) Των. Sic codd. In ed., τοῦ. (83) Μοιχεύσεις. Savil., μοιχεύσῃς. (34) Τὸ πάθος. • Animi affectum, id est, e libi.. (85) Ὅσον ταῦτα ἐκείνων. In nonnullis, ὅσῳ (86) Σύ δέ, etc. Bill. : « At tu, nec ullo modo ju- (87) Ζώνῃ καὶ σωφροσύνῃ. Par., ζώνην καὶ σω (88) 'Ως ή θεία, etc. Alludit ad hæc verba Je- (89) “Ην καὶ ὁ θεῖος Δαβίδ. Intelligit hæc Davi- (90) Καὶ τὸν Θεόν, etc, Sic in psal. xcit, 1 : cln-
PG 36:649Μήποτε ὡς τοῦ θεωρητικοῦ τὸ ἐπιθυμητικὸν περισφίγγοντος, καὶ οὐκ ἐῶντος ἀλλαχοῦ φέρεσθαι; Οὐ γὰρ ἐθέλει τὸ περί τι διακείμενον ἐρωτικῶς, πρὸς τὰς ἄλλας ἡδονὰς τὴν αὐτὴν ἔχειν δύναμιν. ΙΘ. Τὰ δὲ ὑποδήματα, ὁ μὲν τῆς ἁγίας γῆς καὶ θεοστιβοῦς ψαύειν μέλλων, ὑπολυέσθω, καθὰ καὶ Μωϋσῆς ἐκεῖνος ἐπὶ τοῦ ὄρους, ἵνα μηδὲν νεκρὸν φέρῃ, μηδὲ μέσον Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. Ὡς δὲ καὶ εἴ τις μαθητὴς ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον πέμπεται, φιλοσόφως καὶ ἀπερίττως· ὃν δεῖ πρὸς τῷ ἀχάλκῳ, καὶ ἀράβδῳ, καὶ μονοχίτωνι, ἔτι καὶ γυμνοποδεῖν, ἵνα φανῶσιν οἱ πόδες ὡραῖοι τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην, καὶ ἄλλο πᾶν ἀγαθόν. Ὁ δὲ φεύγων Αἴγυπτόν τε καὶ τὰ Αἰγύπτια, ὑποδεδέσθω, τῆς τε ἄλλης ἀσφαλείας ἕνεκα καὶ τῆς πρὸς τοὺς σκορπίους καὶ τοὺς ὄφεις, οὓς καὶ πολλοὺς Αἴγυπτος τρέφει, ὥστε μὴ βλάπτεσθαι παρὰ τῶν τηρούντων τὴν πτέρναν, οὓς πατεῖν ἐκελεύσθημεν. Περὶ δὲ τῆς βακτηρίας οὕτως ἔχω, καὶ τοῦ περὶ ταύτην αἰνίγματος. Τὴν μὲν ὑπερειστικὴν οἶδα, τὴν δὲ ποιμαντικήν τε καὶ διδασκαλικὴν, καὶ τὰ λογικὰ πρόβατα ἐπιστρέφουσαν.
Γ. εἰσάγει ἐνδεδυμένον δύναμιν καὶ περιεζωσμένον, δη- Α λαδὴ κατὰ τῶν ἀσεβῶν· εἰ μή τῳ φίλον, τὸ περιόν τῆς δυνάμεως, καὶ οἷον ἀνεσταλμένον, οὕτω παραδη- λοῦσθαι, καθὸ καὶ φῶς ἀναβάλλεται, ὡς ἱμάτιον. Τὸ γὰρ ἄσχετον αὐτοῦ τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ φωτὸς τίς ὑποστήσεται; Ζητῶ, τί κοινὸν ὀσφύϊ καὶ ἀληθείᾳ; τί Εαὶ τῷ ἁγίῳ Παύλῳ νοεῖται τὸ φάσκειν· Στῆτε οὖν περιεζωσμένοι (91) τὴν ὀσφὺν ὑμῶν ἐν ἀληθείᾳ; Μήποτε ὡς τοῦ θεωρητικοῦ τὸ ἐπιθυμητικόν περι- σφίγγοντος, καὶ οὐκ ἐῶντος ἀλλαχοῦ φέρεσθαι; Οὐ γὰρ ἐθέλει τὸ περί τι διακείμενον ἐρωτικῶς, πρὸς τὰς ἄλλας ἡδονὰς τὴν αὐτὴν ἔχειν δύναμιν. θεαστικούς ψαύειν μέλλων, ὑπολυέσθω, καθὰ (92) καὶ Μωϋσῆς ἐκεῖνος ἐπὶ τοῦ ὄρους, ἵνα μηδὲν νεκρὸν φέ- ρῃ, μηδὲ μέσον Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. ὡς δὲ καὶ εἰ τις μαθητὴς ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον πέμπεται, φιλοσόφως καὶ ἀπερίττως (93) · ὂν δεῖ (94) πρὸς τῷ ἀχάλκῳ, καὶ ἀράβδῳ, καὶ μονοχίτωνι, ἔτι καὶ γυμνοπο δεῖν (95), ἵνα φανῶσιν οἱ πόδες ὡραῖοι τῶν εὐαγγελι - ζομένων εἰρήνην, καὶ ἄλλο πᾶν ἀγαθόν. Ὁ δὲ φεύγων Αἴγυπτόν τε καὶ τὰ Αἰγύπτια, ὑποδεδέσθω, τῆς τε ἄλλης ἀσφαλείας ἕνεκα καὶ τῆς πρὸς τοὺς σκορπίους καὶ τοὺς ὄφεις, οὓς καὶ πολλοὺς Αίγυπτος τρέφει, ὥστε μὴ βλάπτεσθαι παρὰ τῶν τηρούντων τὴν πτέρ- ναν, οὓς πατεῖν ἐκελεύσθημεν. Περὶ δὲ τῆς βακτη- ρίας οὕτως ἔχω, καὶ τοῦ περὶ ταύτην (96) αινίγμα τος. Τὴν μὲν ὑπερειστικήν οἶδα, τὴν δὲ ποιμαντικήν τε καὶ διδασκαλικὴν, καὶ τὰ λογικὰ πρόβατα επιστρέ- φουσαν. ᾿Αλλὰ σοὶ νῦν τὴν ὑπερείδουσαν ὁ νόμος δια- κελεύεται, μήπου τὸν λογισμὸν ὀκλάσης, αἷμα Θεοῦ, καὶ πάθος ἀκούων, καὶ θάνατον, μήπου περιενεχθῇς ἀθέως, ὡς Θεοῦ συνήγορος· ἀλλ᾽ ἀνεπαισχύντως καὶ ἀνενδοιάστως, φάγε τὸ σῶμα, πίε τὸ αἷμα, εἰ τῆς ζωῆς ἐπιθυμητικῶς ἔχεις, μήτε τοῖς περὶ σαρ κός (97) ἀπιστῶν λόγοις, μήτε τοῖς περὶ τὸ πάθος βλαπτόμενος. Ἐρηρεισμένος ίστασο, πάγιος, βεβη- κώς, ἐν μηδενὶ σαλευόμενος ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων, μηδὲ πιθανότητος λόγοις παρασυρόμενος. Ἐπὶ τὸ ύψος σεαυτοῦ στῆθι, ἐν ταῖς αὐλαῖς Ἱερουσα λὴμ στῆσον τους πόδας, ἐπὶ τῆς πέτρας (98) ἔρει- σον, ἵνα μὴ σαλεύηταί σου τὰ κατὰ Θεὸν διαβή- ματα. Κ'. Τί φής; Οὕτω ταῦτα ἔδοξεν, Αίγυπτον ἐξελ θεῖν, τὴν σιδηρᾶν κάμινον, καταλιπεῖν σε τὴν ἐκεῖσε πολυθείαν (99), καὶ ὑπὸ Μωϋσέως ἀχθῆναι, καὶ τῆς περιζωσάμενοι. 1, γυμνοποδεί. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. - etiam viribus beneficio divino accinctum se esse David gloriatur ", ac Deum quoque ipsums potentia indutum atque accinctumn inducit *, nen pe adversus impios: nisi tamen malit quispiam po- tentiæ exuberantiam ac veluti restrictionem his verbis significari: quo etiam sensu, lumine, sicut vestimento 58, amictus dicitur. Insuperabilem enim potentiæ ipsius ac luminis vim quis sustinebit ? Quæro quid lumbis cum veritate commune sit, et quæ Pauli mens fuerit, cum diceret: State igitur succincti lumbos vestros in veritate " ? Num forte quod speculatio concupiscentiam coerceat, nec aliorsum ferri sinat? Nec enim fieri potest, ut qui rei cujuspiam amore flagrat, parem ad alias volu- plates vim habeat. C XIX. Jam qui terram sanctam ac divinis vestigiis impressam contacturus est, calceamenta solvat, quemadmodum et Moyses ille in monte ®, ut nihil mortnum ferat, nec inter Deum atque homines in- termedium. Consimili modo si quis discipulus ad prædicandumn Evangelium mittitur ", frugalitati ac simplicitati studeat : quippe quem, præter id quod nec as, nec baculum, nec duplicem tunicam la- beat, etiam nudis pedibus iter facere oporteat, ut pulchri pedes evangelizantium pacem ", et quod- libet aliud bonum, appareant. At vero qui Ægy- ptum ac res Ægypti fugit, calceos sumat *, ut tutus sit, cum ab aliis rebus, tum a scorpiis et serpenti- bus, quos permultos Ægyptus alit, ut ab iis, qui calcaneum observant, et quos calcare jussi sumus **, minime vulneretur. Jam de baculo es atque ejus si- gnificatione ita sentio. Nam cum alter fulciendi vim habeat, alter pastoris et doctoris proprius sit, atque oves ratione præditas convertat, in viamque reducat: hic lex fulcientem baculum tibi præscri- bit, necubi animo titubes, dum Dei sanguinem et Passionem et mortem audis, ac dum Dei patronus atque defensor videri cupis, impie corruas. Quin potius, sine pudore ac dubitatione corpus ede, san- guinem bibe, si modo vite desiderio teneris, nec sermonibus de carne fidem abrogans, nec ad ecs, qui de passione habentur, impingens. Innixus.sta, firmus et stabilis, atque ita comparatus, ut nuka in re quatiaris ab adversariis, nec verborum lepore D atque illecebris abripiaris. In fastigio tuo sta, in atriis Jerusalem pedes statue ", in petra suffulci, ut tui secundum Deum gressus non movean- tur. XX. Quid ais? Itane fixum ac decretum est, ut ex Ægypto, hoc est, ex fornace ferrea ", excedas, im- piumque deorum multorum cultum illic vigentem Exod. sit, 11. '66 Psal. cxa1, 2. Deut. 19, 20. Psal. xv, 33. Psal. xcu, 1. Psal. cti, ** Isa. LII, 7. 6s Exod. xi, 11. & Luc. x, 19. Par., etc. In Par. ed., PATROL. GR. XXXVI. elit. . Nec doctrina carnis idem abrogans, Passionis sermonibus offensus. › nec Chrisio, juxta Apost. Cor. x, 4, « Petra auru erat Christus, • igypiam, sacrilegam. 18. Τὰ δὲ ὑποδήματα, ὁ μὲν τῆς ἁγίας γῆς καὶ Β 2. Ephes. vi, 14. co Exod. 1, 5. οι Luc. x, 5 sqq (91) Περιεζωσμένοι. Tres Regg. et novey Celp., (94) Καθά. Οr. 1, καθώς. (95) Καὶ ἀπερίττως. Deest in Jes. (94) Aɛi. In nonnullis, xph. (95) Γυμνοποδεῖν. Sic tres Regg., Coisl. 1, Or. 196) Περὶ ταύτην. Coisl. 1 et Jes., περὶ ταύτης. (97) Μήτε τοῖς περὶ σαρκός, etc. Bill. in prima (98) Ἐπὶ τῆς πέτρας. « In petra, id est, cin (99) Πολυθεΐαν. Coisl. 1 et Or. 1 addunt, ἀθείς,
Ἀλλὰ σοὶ νῦν τὴν ὑπερείδουσαν ὁ νόμος διακελεύεται, μήπου τὸν λογισμὸν ὀκλάσῃς, αἷμα Θεοῦ, καὶ πάθος ἀκούων, καὶ θάνατον, μήπου περιενεχθῇς ἀθέως, ὡς Θεοῦ συνήγορος· ἀλλ’ ἀνεπαισχύντως καὶ ἀνενδοιάστως, φάγε τὸ σῶμα, πίε τὸ αἷμα, εἰ τῆς ζωῆς ἐπιθυμητικῶς ἔχεις, μήτε τοῖς περὶ σαρκὸς ἀπιστῶν λόγοις, μήτε τοῖς περὶ τὸ πάθος βλαπτόμενος. Ἐρηρεισμένος ἵστατο, πάγιος, βεβηκὼς, ἐν μηδενὶ σαλευόμενος ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων, μηδὲ πιθανότητος λόγοις παρασυρόμενος. Ἐπὶ τὸ ὕψος σεαυτοῦ στῆθι, ἐν ταῖς αὐλαῖς Ἱερουσαλὴμ στῆσον τοὺς πόδας, ἐπὶ τῆς πέτρας ἔρεισον, ἵνα μὴ σαλεύηταί σου τὰ κατὰ Θεὸν διαβήματα. Κ. Τί φῄς; Οὕτω ταῦτα ἔδοξεν, Αἴγυπτον ἐξελθεῖν, τὴν σιδηρᾶν κάμινον, καταλιπεῖν σε τὴν ἐκεῖσε πολυθεί̈αν, καὶ ὑπὸ Μωϋσέως ἀχθῆναι, καὶ τῆς ἐκείνου νομοθεσίας καὶ στρατηγίας; Εἰσηγοῦμαι τι καὶ τῶν οὐκ ἐμῶν, μᾶλλον δὲ καὶ λίαν ἐμῶν, ἂν πνευματικῶς θεωρῇς. Χρῆσαι παρ’ Αἰγυπτίων σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ· μετὰ τούτων ὅδευσον· ἐκ τῶν ἀλλοτρίων ἐφοδιάσθητι, μᾶλλον δὲ τῶν σῶν· χρεωστεῖταί σοι μισθὸς τῆς δουλείας καὶ τῆς πλινθείας· σόφισαί τι καὶ σὺ περὶ τὴν ἀπαίτησιν· καλῶς ἀποστέρησον.
Γ. εἰσάγει ἐνδεδυμένον δύναμιν καὶ περιεζωσμένον, δη- Α λαδὴ κατὰ τῶν ἀσεβῶν· εἰ μή τῳ φίλον, τὸ περιόν τῆς δυνάμεως, καὶ οἷον ἀνεσταλμένον, οὕτω παραδη- λοῦσθαι, καθὸ καὶ φῶς ἀναβάλλεται, ὡς ἱμάτιον. Τὸ γὰρ ἄσχετον αὐτοῦ τῆς δυνάμεως καὶ τοῦ φωτὸς τίς ὑποστήσεται; Ζητῶ, τί κοινὸν ὀσφύϊ καὶ ἀληθείᾳ; τί Εαὶ τῷ ἁγίῳ Παύλῳ νοεῖται τὸ φάσκειν· Στῆτε οὖν περιεζωσμένοι (91) τὴν ὀσφὺν ὑμῶν ἐν ἀληθείᾳ; Μήποτε ὡς τοῦ θεωρητικοῦ τὸ ἐπιθυμητικόν περι- σφίγγοντος, καὶ οὐκ ἐῶντος ἀλλαχοῦ φέρεσθαι; Οὐ γὰρ ἐθέλει τὸ περί τι διακείμενον ἐρωτικῶς, πρὸς τὰς ἄλλας ἡδονὰς τὴν αὐτὴν ἔχειν δύναμιν. θεαστικούς ψαύειν μέλλων, ὑπολυέσθω, καθὰ (92) καὶ Μωϋσῆς ἐκεῖνος ἐπὶ τοῦ ὄρους, ἵνα μηδὲν νεκρὸν φέ- ρῃ, μηδὲ μέσον Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων. ὡς δὲ καὶ εἰ τις μαθητὴς ἐπὶ τὸ Εὐαγγέλιον πέμπεται, φιλοσόφως καὶ ἀπερίττως (93) · ὂν δεῖ (94) πρὸς τῷ ἀχάλκῳ, καὶ ἀράβδῳ, καὶ μονοχίτωνι, ἔτι καὶ γυμνοπο δεῖν (95), ἵνα φανῶσιν οἱ πόδες ὡραῖοι τῶν εὐαγγελι - ζομένων εἰρήνην, καὶ ἄλλο πᾶν ἀγαθόν. Ὁ δὲ φεύγων Αἴγυπτόν τε καὶ τὰ Αἰγύπτια, ὑποδεδέσθω, τῆς τε ἄλλης ἀσφαλείας ἕνεκα καὶ τῆς πρὸς τοὺς σκορπίους καὶ τοὺς ὄφεις, οὓς καὶ πολλοὺς Αίγυπτος τρέφει, ὥστε μὴ βλάπτεσθαι παρὰ τῶν τηρούντων τὴν πτέρ- ναν, οὓς πατεῖν ἐκελεύσθημεν. Περὶ δὲ τῆς βακτη- ρίας οὕτως ἔχω, καὶ τοῦ περὶ ταύτην (96) αινίγμα τος. Τὴν μὲν ὑπερειστικήν οἶδα, τὴν δὲ ποιμαντικήν τε καὶ διδασκαλικὴν, καὶ τὰ λογικὰ πρόβατα επιστρέ- φουσαν. ᾿Αλλὰ σοὶ νῦν τὴν ὑπερείδουσαν ὁ νόμος δια- κελεύεται, μήπου τὸν λογισμὸν ὀκλάσης, αἷμα Θεοῦ, καὶ πάθος ἀκούων, καὶ θάνατον, μήπου περιενεχθῇς ἀθέως, ὡς Θεοῦ συνήγορος· ἀλλ᾽ ἀνεπαισχύντως καὶ ἀνενδοιάστως, φάγε τὸ σῶμα, πίε τὸ αἷμα, εἰ τῆς ζωῆς ἐπιθυμητικῶς ἔχεις, μήτε τοῖς περὶ σαρ κός (97) ἀπιστῶν λόγοις, μήτε τοῖς περὶ τὸ πάθος βλαπτόμενος. Ἐρηρεισμένος ίστασο, πάγιος, βεβη- κώς, ἐν μηδενὶ σαλευόμενος ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων, μηδὲ πιθανότητος λόγοις παρασυρόμενος. Ἐπὶ τὸ ύψος σεαυτοῦ στῆθι, ἐν ταῖς αὐλαῖς Ἱερουσα λὴμ στῆσον τους πόδας, ἐπὶ τῆς πέτρας (98) ἔρει- σον, ἵνα μὴ σαλεύηταί σου τὰ κατὰ Θεὸν διαβή- ματα. Κ'. Τί φής; Οὕτω ταῦτα ἔδοξεν, Αίγυπτον ἐξελ θεῖν, τὴν σιδηρᾶν κάμινον, καταλιπεῖν σε τὴν ἐκεῖσε πολυθείαν (99), καὶ ὑπὸ Μωϋσέως ἀχθῆναι, καὶ τῆς περιζωσάμενοι. 1, γυμνοποδεί. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. - etiam viribus beneficio divino accinctum se esse David gloriatur ", ac Deum quoque ipsums potentia indutum atque accinctumn inducit *, nen pe adversus impios: nisi tamen malit quispiam po- tentiæ exuberantiam ac veluti restrictionem his verbis significari: quo etiam sensu, lumine, sicut vestimento 58, amictus dicitur. Insuperabilem enim potentiæ ipsius ac luminis vim quis sustinebit ? Quæro quid lumbis cum veritate commune sit, et quæ Pauli mens fuerit, cum diceret: State igitur succincti lumbos vestros in veritate " ? Num forte quod speculatio concupiscentiam coerceat, nec aliorsum ferri sinat? Nec enim fieri potest, ut qui rei cujuspiam amore flagrat, parem ad alias volu- plates vim habeat. C XIX. Jam qui terram sanctam ac divinis vestigiis impressam contacturus est, calceamenta solvat, quemadmodum et Moyses ille in monte ®, ut nihil mortnum ferat, nec inter Deum atque homines in- termedium. Consimili modo si quis discipulus ad prædicandumn Evangelium mittitur ", frugalitati ac simplicitati studeat : quippe quem, præter id quod nec as, nec baculum, nec duplicem tunicam la- beat, etiam nudis pedibus iter facere oporteat, ut pulchri pedes evangelizantium pacem ", et quod- libet aliud bonum, appareant. At vero qui Ægy- ptum ac res Ægypti fugit, calceos sumat *, ut tutus sit, cum ab aliis rebus, tum a scorpiis et serpenti- bus, quos permultos Ægyptus alit, ut ab iis, qui calcaneum observant, et quos calcare jussi sumus **, minime vulneretur. Jam de baculo es atque ejus si- gnificatione ita sentio. Nam cum alter fulciendi vim habeat, alter pastoris et doctoris proprius sit, atque oves ratione præditas convertat, in viamque reducat: hic lex fulcientem baculum tibi præscri- bit, necubi animo titubes, dum Dei sanguinem et Passionem et mortem audis, ac dum Dei patronus atque defensor videri cupis, impie corruas. Quin potius, sine pudore ac dubitatione corpus ede, san- guinem bibe, si modo vite desiderio teneris, nec sermonibus de carne fidem abrogans, nec ad ecs, qui de passione habentur, impingens. Innixus.sta, firmus et stabilis, atque ita comparatus, ut nuka in re quatiaris ab adversariis, nec verborum lepore D atque illecebris abripiaris. In fastigio tuo sta, in atriis Jerusalem pedes statue ", in petra suffulci, ut tui secundum Deum gressus non movean- tur. XX. Quid ais? Itane fixum ac decretum est, ut ex Ægypto, hoc est, ex fornace ferrea ", excedas, im- piumque deorum multorum cultum illic vigentem Exod. sit, 11. '66 Psal. cxa1, 2. Deut. 19, 20. Psal. xv, 33. Psal. xcu, 1. Psal. cti, ** Isa. LII, 7. 6s Exod. xi, 11. & Luc. x, 19. Par., etc. In Par. ed., PATROL. GR. XXXVI. elit. . Nec doctrina carnis idem abrogans, Passionis sermonibus offensus. › nec Chrisio, juxta Apost. Cor. x, 4, « Petra auru erat Christus, • igypiam, sacrilegam. 18. Τὰ δὲ ὑποδήματα, ὁ μὲν τῆς ἁγίας γῆς καὶ Β 2. Ephes. vi, 14. co Exod. 1, 5. οι Luc. x, 5 sqq (91) Περιεζωσμένοι. Tres Regg. et novey Celp., (94) Καθά. Οr. 1, καθώς. (95) Καὶ ἀπερίττως. Deest in Jes. (94) Aɛi. In nonnullis, xph. (95) Γυμνοποδεῖν. Sic tres Regg., Coisl. 1, Or. 196) Περὶ ταύτην. Coisl. 1 et Jes., περὶ ταύτης. (97) Μήτε τοῖς περὶ σαρκός, etc. Bill. in prima (98) Ἐπὶ τῆς πέτρας. « In petra, id est, cin (99) Πολυθεΐαν. Coisl. 1 et Or. 1 addunt, ἀθείς,
PG 36:651Ἔστω, τεταλαιπώρηκας ἐνταῦθα, τῷ πηλῷ μαχόμενος, τῷ μοχθηρῷ τούτῳ καὶ ῥυπαρῷ σώματι, καὶ πόλεις οἰκοδομῶν ἀλλοτρίας καὶ σφαλερὰς, ὧν ἀπολεῖται τὸ μνημόσυνον μετ’ ἤχου. Τί δαί; προῖκα ἐξέρχῃ καὶ ἀμισθί; Τί δαί; καταλείψεις Αἰγυπτίοις καὶ ταῖς ἀντικειμέναις δυνάμεσιν, ἃ κακῶς ἐκτήσαντο, καὶ χεῖρον δαπανήσουσιν; Οὐκ ἔστιν ἐκείνων· ἐσύλησαν, ἥρπασαν τοῦ εἰπόντος· Ἐμόν ἐστι τὸ ἀργύριον, καὶ ἐμόν ἐστι τὸ χρυσίον, καὶ δώσω αὐτὸ ᾧ βούλομαι. Χθὲς ἦν ἐκείνων· συνεχωρεῖτο γάρ. Σήμερον σοὶ προσάγει καὶ δίδωσιν ὁ Δεσπότης, καλῶς χρησομένῳ καὶ σωτηρίως. Κτησώμεθα ἡμῖν αὐτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμμωνᾶ τῆς ἀδικίας, ἵν’ ὅταν ἐκλίπωμεν, ἀντιλάβωμεν ἐν καιρῷ κρίσεως. ΚΑ. Εἰ μέν τις εἶ Ῥαχὴλ, ἢ Λεία, ψυχὴ πατριαρχικὴ καὶ μεγάλη, καὶ τὰ εἴδωλα κλέψον, ἅπερ ἂν εὕρῃς, τοῦ σοῦ πατρὸς, οὐχ ἵνα φυλάξῃς, ἀλλ’ ἵν’ ἀφανίσῃς· εἰ δὲ Ἰσραηλίτης σοφὸς, πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας μετένεγκε· καὶ περὶ τούτων ὁ διώκτης ἀλγησάτω, καὶ γνώτω κατασοφισθεὶς, ὅτι μάτην ἐτυράννει καὶ κατεδουλοῦτο τοὺς κρείττονας.
Α εκείνου (1) νομοθεσίας καὶ στρατηγίας ; Εἰσηγοῦμαι Β τι καὶ τῶν οὐκ ἐμῶν, μᾶλλον δὲ καὶ λίαν ἐμῶν, ἂν πνευματικῶς θεωρῇς. Χρήσαι παρ' Αιγυπτίων σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ· μετὰ τούτων ἔδευσον· ἐκ τῶν ἀλλοτρίων ἐφοδιάσθητι, μᾶλλον δὲ τῶν σῶν· χρεων στεῖταί σοι μισθὸς τῆς δουλείας καὶ τῆς πλινθείας· σόφισαί τι καὶ σὺ περὶ τὴν ἀπαίτησιν· καλῶς ἀπο στέρησον. Εστω, τεταλαιπώρηκας ἐνταῦθα, τῷ πηλῷ μαχόμενος, τῷ μοχθηρῷ τούτῳ καὶ ῥυπαρῷ σώ ματι, καὶ πόλεις οἰκοδομῶν ἀλλοτρίας καὶ σφαλεράς, ὧν ἀπολεῖται τὸ μνημόσυνον μετ' ήχου. Τί δαί; προῖκα ἐξέρχῃ καὶ ἀμισθί; Τί δαί; καταλείψεις Αἰγυπτίοις καὶ ταῖς ἀντικειμέναις δυνάμεσιν, & και κῶς ἐκτήσαντο, καὶ χεῖρον δαπανήσουσιν; Οὐκ ἔστιν ἐκείνων· ἐσύλησαν, ήρπασαν τοῦ εἰπόντος· Ἐμόν ἐστι τὸ ἀργύριον (2), καὶ ἐμόν ἐστι τὸ χρυσίον, καὶ δώσω αὐτὸ ᾧ βούλομαι. Χθὲς ἦν ἐκείνων· συν εχωρεῖτο γάρ. Σήμερον σοὶ προσάγει καὶ δίδωσιν ὁ Δεσπότης, καλῶς χρησομένῳ καὶ σωτηρίως. Κτη σώμεθα ἡμῖν αὐτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμμωνα τῆς ἀδι κίας, ἵν' ὅταν ἐκλίπωμεν, ἀντιλάβωμεν ἐν καιρῷ κρίσεως. ΚΑ'. Εἰ μέν τις εἶ Ραχήλ, ή Λεία, ψυχή πατριαρ χικὴ καὶ μεγάλη, καὶ τὰ εἴδωλα κλέψον, ἅπερ ἂν εὕρῃς, τοῦ σοῦ πατρὸς, οὐχ ἵνα φυλάξῃς, ἀλλ᾽ ἵν' ἀφανίσῃς· εἰ δὲ Ἰσραηλίτης σοφός, πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας μετένεγκε· καὶ περὶ τούτων ὁ διώ- κτης ἀλγησάτω, καὶ γνώτω κατασοφισθείς, ὅτι μάθ τὴν ἑτυράννει καὶ κατεδουλοῦτο τοὺς κρείττονας. Αν οὕτω ποιῇς, καὶ οὕτως ἐξέλθῃς Αἴγυπτον, εὖ οἶδα, στύλῳ πυρὸς καὶ νεφέλης οδηγηθήσῃ νυκτός καὶ ἡμέρας, ἔρημος ἡμερωθήσεται, θάλασσά σοι τμηθήσεται, Φαραώ βαπτισθήσεται, ἄρτος ὀμβρήσει, πέτρα πηγάσει, Αμαλήκ καταπολεμηθήσεται· οὐχ ὅπλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ πολεμίαις χερσί (5) δικαίων, εὐχὴν ὁμοῦ τυπούσαις, καὶ σταυροῦ τρόπαιον τὸ αήττητον· ποταμὸς ἀνακοπήσεται, ἥλιος στήσεται σελήνη σχεθήσεται, τείχη κατενεχθήσεται, καὶ δίγα μηχανημάτων, σφηκίαι προδραμοῦνται, ὁδοποιοῦσαι τῷ Ἰσραήλ, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἀνείργουσαι (4) τἆλλα τε ὅσα ἐπὶ τούτοις καὶ σὺν τούτοις ἱστόρηται, ἵνα μὴ μακρὸν ἀποτείνω λόγον, παρὰ Θεοῦ σοι δοθή- σεται. Τοιαύτην ἑορτὴν ἑορτάζεις σήμερον· τοιοῦ τον ἐστιᾷ (5) τὸ ἐπὶ σοὶ τοῦ γεννηθέντος γενέθλιον, καὶ τοῦ παθόντος (6) ἐπιτάφιον· τοιοῦτόν σοι τὸ τοῦ Πάσχα μυστήριον. Ταῦτα ὁ νόμος ὑπέγραψε· ταῦτα Χριστὸς ἐτελείωσεν, ὁ τοῦ γράμματος (7) καταλυτής, ὁ τελειωτὴς τοῦ Πνεύματος, ὃς οἷς ἔπαθε, τὸ πάσχειν διδάσκων, οἷς ἐδοξάσθη, τὸ συνδοξασθῆναι χαρίζεται. το έστι μίαις, « ἑστιάς « S. GREGORII THEOLOGI relinquas, atque a Moyse, ipsiusque legibus ac mili- tari imperio ducaris? Consilium quoddam tibi por- rigo, nequaquam meum, imo admodum quoque meum, si rem spiritualiter expenderis. Vasa aurea et argentea Ægyptiis commodato pete : cum his te itineri committe: ex alienis facultatibus viati- cum tibi para, imo ex tuis potius. Servitutis enim ac confectorum laterum merces tibi debetur. Callide tu quoque aliquid circa mercedis flagitationem com- miniscere : pulchre frauda. Esto sane, gravibus hic laboribus vexatus es, cum lulo colluctans, il est, cum ærumnoso et impuro corpore, ac domos alienas el caducas exstruens, quarum memoria cum sonitu perit. Quid? Gratisne et absque pretio egrederis? Quid? An Egyptiis et adversariis potestatibus ca relinques, quæ male adepti sunt, ac pejus consu- ment? Nullum jus in ea habent; sacrilegio compi- larunt, eripuerunt ei, qui dixit : Meum est argentum, el meum est aurum ", daboque ei, cui voluero 7. Ileri illa possidebant: sic enim permittebatur. Ho- die ca tibi Dominus offert ac tradit, honeste et ad salutem usuro. Amicos nobis de mammona iniqui- tatis comparemus, ut, cum defecerimus, in judicii tempore recipiamus ” C XXI. Si Rachel quædam es, aut Lia, lioc est, pa- triarchica et naagna anima, patris quoque tui idola, quæcunque iuveneris, surripe, non ut serves, sed ut deleas 7. Si autem sapiens Israelitis, ad terram promissionis transfer; eoque nomine discrucietur persecutor, atque ex fraude sibi facta hoc intelligat, quod tyrannide ac servitute meliores frustra oppri- mebat. Hoc si feceris, atque ita ex Ægypto exces- seris, ignis, mihi credle, ac nubis columna tibi die ae nocte iter praemonstrabit *, desertum mitiga- bitur, mare tibi scindetur, Pharao demergetur, panis pluet, petra scaluriel, Analec opprimetur; non armis tantum, sed etiam hostilibus justorum mani- bus, precationem simul atque insuperabile crucis tropæum signantibus; fluminis cursus inbibebi- tur 7, sol sistetur, luna cursus reprimetur, muri, nullis etiam machinis admotis, corruent, crabrones præcurrent, viam Israeli.munientes 862, atque alie- nigenas arcentes ; reliqua etiam omnia, quæ post haec, et simul cum bis, memoriæ prodita sunt, ne nimis longum sermonem producain, Dei beneficio tibi D concedentur. Ac tale est festum, quod hodierno die agtlas; tali epulo, tum natalitio, tum funebri, quan- tum in te est, accipias, ob eum, qui, tua causa, et natus, et passus est; tale tibi Paschalis mysterium. Hæc lex adumbravit; hæc Christus perfecità ille, inquam, litterae abrogator, ille Spiritus initiator, . qui, ut ex eo, quod passus est, ad patiendum nos erudit, ita ex eo, quod glorificatus est, boc nobis affert, ut simul glorificemur. Exod. x1, 2. Agge. 11, 9. ** Jos. 111, 45. Daniel tv, Deest in edit. imbellibus justorun pugnantium armis. Talibus epulis natalitia et funus illius, qui pro te natus et passus est, celebra. » . est. ▸ (1) Εκείνου. Οr. 1, ἐκεῖσε. 14. * Luc. xνι, θ. ” Gen. xxxı, 19, "Exod. x 12. (2) Ἐμόν ἐστι τὸ ἀργύριον. Sic nonnulli codd. (5) Πολεμίαις χερσί. Coisl. 1, ἀπολέμοις πολε (4) Ανείργουσαι. Comb., ἀπείργουσαι. (5) Τοιοῦτον ἐστιᾷ. Legendum videtur, τοιοῦτον (6) Παθόντος. In quibusdam, θανόντος, mortuus (7) Γράμματος. Bill. « legis. »
Ἂν οὕτω ποιῇς, καὶ οὕτως ἐξέλθῃς Αἴγυπτον, εὖ οἶδα, στύλῳ πυρὸς καὶ νεφέλης ὁδηγηθήσῃ νυκτὸς καὶ ἡμέρας, ἔρημος ἡμερωθήσεται, θάλασσά σοι τμηθήσεται, Φαραὼ βαπτισθήσεται, ἄρτος ὀμβρήσει, πέτρα πηγάσει, Ἀμαλὴκ καταπολεμηθήσεται· οὐχ ὅπλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ πολεμίαις χερσὶ δικαίων, εὐχὴν ὁμοῦ τυπούσαις, καὶ σταυροῦ τρόπαιον τὸ ἀήττητον· ποταμὸς ἀνακοπήσεται, ἥλιος στήσεται σελήνη σχεθήσεται, τείχη κατενεχθήσεται, καὶ δίχα μηχανημάτων, σφηκίαι προδραμοῦνται, ὁδοποιοῦσαι τῷ Ἰσραὴλ, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἀνείργουσαι· τἄλλα τε ὅσα ἐπὶ τούτοις καὶ σὺν τούτοις ἱστόρηται, ἵνα μὴ μακρὸν ἀποτείνω λόγον, παρὰ Θεοῦ σοι δοθήσεται. Τοιαύτην ἑορτὴν ἑορτάζεις σήμερον· τοιοῦτον ἑστιᾷ τὸ ἐπὶ σοὶ τοῦ γεννηθέντος γενέθλιον, καὶ τοῦ παθόντος ἐπιτάφιον· τοιοῦτόν σοι τὸ τοῦ Πάσχα μυστήριον. Ταῦτα ὁ νόμος ὑπέγραψε· ταῦτα Χριστὸς ἐτελείωσεν, ὁ τοῦ γράμματος καταλυτὴς, ὁ τελειωτὴς τοῦ Πνεύματος, ὃς οἷς ἔπαθε, τὸ πάσχειν διδάσκων, οἷς ἐδοξάσθη, τὸ συνδοξασθῆναι χαρίζεται. ΚΒ. Ἔστι τοίνυν ἐξετάσαι πρᾶγμα καὶ δόγμα, τοῖς μὲν πολλοῖς παρορώμενον, ἐμοὶ δὲ, καὶ λίαν ἐξεταζόμενον.
Α εκείνου (1) νομοθεσίας καὶ στρατηγίας ; Εἰσηγοῦμαι Β τι καὶ τῶν οὐκ ἐμῶν, μᾶλλον δὲ καὶ λίαν ἐμῶν, ἂν πνευματικῶς θεωρῇς. Χρήσαι παρ' Αιγυπτίων σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ· μετὰ τούτων ἔδευσον· ἐκ τῶν ἀλλοτρίων ἐφοδιάσθητι, μᾶλλον δὲ τῶν σῶν· χρεων στεῖταί σοι μισθὸς τῆς δουλείας καὶ τῆς πλινθείας· σόφισαί τι καὶ σὺ περὶ τὴν ἀπαίτησιν· καλῶς ἀπο στέρησον. Εστω, τεταλαιπώρηκας ἐνταῦθα, τῷ πηλῷ μαχόμενος, τῷ μοχθηρῷ τούτῳ καὶ ῥυπαρῷ σώ ματι, καὶ πόλεις οἰκοδομῶν ἀλλοτρίας καὶ σφαλεράς, ὧν ἀπολεῖται τὸ μνημόσυνον μετ' ήχου. Τί δαί; προῖκα ἐξέρχῃ καὶ ἀμισθί; Τί δαί; καταλείψεις Αἰγυπτίοις καὶ ταῖς ἀντικειμέναις δυνάμεσιν, & και κῶς ἐκτήσαντο, καὶ χεῖρον δαπανήσουσιν; Οὐκ ἔστιν ἐκείνων· ἐσύλησαν, ήρπασαν τοῦ εἰπόντος· Ἐμόν ἐστι τὸ ἀργύριον (2), καὶ ἐμόν ἐστι τὸ χρυσίον, καὶ δώσω αὐτὸ ᾧ βούλομαι. Χθὲς ἦν ἐκείνων· συν εχωρεῖτο γάρ. Σήμερον σοὶ προσάγει καὶ δίδωσιν ὁ Δεσπότης, καλῶς χρησομένῳ καὶ σωτηρίως. Κτη σώμεθα ἡμῖν αὐτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμμωνα τῆς ἀδι κίας, ἵν' ὅταν ἐκλίπωμεν, ἀντιλάβωμεν ἐν καιρῷ κρίσεως. ΚΑ'. Εἰ μέν τις εἶ Ραχήλ, ή Λεία, ψυχή πατριαρ χικὴ καὶ μεγάλη, καὶ τὰ εἴδωλα κλέψον, ἅπερ ἂν εὕρῃς, τοῦ σοῦ πατρὸς, οὐχ ἵνα φυλάξῃς, ἀλλ᾽ ἵν' ἀφανίσῃς· εἰ δὲ Ἰσραηλίτης σοφός, πρὸς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας μετένεγκε· καὶ περὶ τούτων ὁ διώ- κτης ἀλγησάτω, καὶ γνώτω κατασοφισθείς, ὅτι μάθ τὴν ἑτυράννει καὶ κατεδουλοῦτο τοὺς κρείττονας. Αν οὕτω ποιῇς, καὶ οὕτως ἐξέλθῃς Αἴγυπτον, εὖ οἶδα, στύλῳ πυρὸς καὶ νεφέλης οδηγηθήσῃ νυκτός καὶ ἡμέρας, ἔρημος ἡμερωθήσεται, θάλασσά σοι τμηθήσεται, Φαραώ βαπτισθήσεται, ἄρτος ὀμβρήσει, πέτρα πηγάσει, Αμαλήκ καταπολεμηθήσεται· οὐχ ὅπλοις μόνον, ἀλλὰ καὶ πολεμίαις χερσί (5) δικαίων, εὐχὴν ὁμοῦ τυπούσαις, καὶ σταυροῦ τρόπαιον τὸ αήττητον· ποταμὸς ἀνακοπήσεται, ἥλιος στήσεται σελήνη σχεθήσεται, τείχη κατενεχθήσεται, καὶ δίγα μηχανημάτων, σφηκίαι προδραμοῦνται, ὁδοποιοῦσαι τῷ Ἰσραήλ, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἀνείργουσαι (4) τἆλλα τε ὅσα ἐπὶ τούτοις καὶ σὺν τούτοις ἱστόρηται, ἵνα μὴ μακρὸν ἀποτείνω λόγον, παρὰ Θεοῦ σοι δοθή- σεται. Τοιαύτην ἑορτὴν ἑορτάζεις σήμερον· τοιοῦ τον ἐστιᾷ (5) τὸ ἐπὶ σοὶ τοῦ γεννηθέντος γενέθλιον, καὶ τοῦ παθόντος (6) ἐπιτάφιον· τοιοῦτόν σοι τὸ τοῦ Πάσχα μυστήριον. Ταῦτα ὁ νόμος ὑπέγραψε· ταῦτα Χριστὸς ἐτελείωσεν, ὁ τοῦ γράμματος (7) καταλυτής, ὁ τελειωτὴς τοῦ Πνεύματος, ὃς οἷς ἔπαθε, τὸ πάσχειν διδάσκων, οἷς ἐδοξάσθη, τὸ συνδοξασθῆναι χαρίζεται. το έστι μίαις, « ἑστιάς « S. GREGORII THEOLOGI relinquas, atque a Moyse, ipsiusque legibus ac mili- tari imperio ducaris? Consilium quoddam tibi por- rigo, nequaquam meum, imo admodum quoque meum, si rem spiritualiter expenderis. Vasa aurea et argentea Ægyptiis commodato pete : cum his te itineri committe: ex alienis facultatibus viati- cum tibi para, imo ex tuis potius. Servitutis enim ac confectorum laterum merces tibi debetur. Callide tu quoque aliquid circa mercedis flagitationem com- miniscere : pulchre frauda. Esto sane, gravibus hic laboribus vexatus es, cum lulo colluctans, il est, cum ærumnoso et impuro corpore, ac domos alienas el caducas exstruens, quarum memoria cum sonitu perit. Quid? Gratisne et absque pretio egrederis? Quid? An Egyptiis et adversariis potestatibus ca relinques, quæ male adepti sunt, ac pejus consu- ment? Nullum jus in ea habent; sacrilegio compi- larunt, eripuerunt ei, qui dixit : Meum est argentum, el meum est aurum ", daboque ei, cui voluero 7. Ileri illa possidebant: sic enim permittebatur. Ho- die ca tibi Dominus offert ac tradit, honeste et ad salutem usuro. Amicos nobis de mammona iniqui- tatis comparemus, ut, cum defecerimus, in judicii tempore recipiamus ” C XXI. Si Rachel quædam es, aut Lia, lioc est, pa- triarchica et naagna anima, patris quoque tui idola, quæcunque iuveneris, surripe, non ut serves, sed ut deleas 7. Si autem sapiens Israelitis, ad terram promissionis transfer; eoque nomine discrucietur persecutor, atque ex fraude sibi facta hoc intelligat, quod tyrannide ac servitute meliores frustra oppri- mebat. Hoc si feceris, atque ita ex Ægypto exces- seris, ignis, mihi credle, ac nubis columna tibi die ae nocte iter praemonstrabit *, desertum mitiga- bitur, mare tibi scindetur, Pharao demergetur, panis pluet, petra scaluriel, Analec opprimetur; non armis tantum, sed etiam hostilibus justorum mani- bus, precationem simul atque insuperabile crucis tropæum signantibus; fluminis cursus inbibebi- tur 7, sol sistetur, luna cursus reprimetur, muri, nullis etiam machinis admotis, corruent, crabrones præcurrent, viam Israeli.munientes 862, atque alie- nigenas arcentes ; reliqua etiam omnia, quæ post haec, et simul cum bis, memoriæ prodita sunt, ne nimis longum sermonem producain, Dei beneficio tibi D concedentur. Ac tale est festum, quod hodierno die agtlas; tali epulo, tum natalitio, tum funebri, quan- tum in te est, accipias, ob eum, qui, tua causa, et natus, et passus est; tale tibi Paschalis mysterium. Hæc lex adumbravit; hæc Christus perfecità ille, inquam, litterae abrogator, ille Spiritus initiator, . qui, ut ex eo, quod passus est, ad patiendum nos erudit, ita ex eo, quod glorificatus est, boc nobis affert, ut simul glorificemur. Exod. x1, 2. Agge. 11, 9. ** Jos. 111, 45. Daniel tv, Deest in edit. imbellibus justorun pugnantium armis. Talibus epulis natalitia et funus illius, qui pro te natus et passus est, celebra. » . est. ▸ (1) Εκείνου. Οr. 1, ἐκεῖσε. 14. * Luc. xνι, θ. ” Gen. xxxı, 19, "Exod. x 12. (2) Ἐμόν ἐστι τὸ ἀργύριον. Sic nonnulli codd. (5) Πολεμίαις χερσί. Coisl. 1, ἀπολέμοις πολε (4) Ανείργουσαι. Comb., ἀπείργουσαι. (5) Τοιοῦτον ἐστιᾷ. Legendum videtur, τοιοῦτον (6) Παθόντος. In quibusdam, θανόντος, mortuus (7) Γράμματος. Bill. « legis. »
PG 36:653Τίνι γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν αἷμα, καὶ περὶ τίνος ἐχέθη, τὸ μέγα καὶ περιβόητον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀρχιερέως, καὶ θύματος; Κατειχόμεθα μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ, πεπραμένοι ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀντιλαβόντες τῆς κακίας τὴν ἡδονήν. Εἰ δὲ τὸ λύτρον οὐκ ἄλλου τινὸς, ἢ τοῦ κατέχοντος γίνεται, ζητῶ τίνι τοῦτο εἰσηνέχθη, καὶ δι’ ἥντινα τὴν αἰτίαν; Εἰ μὲν τῷ πονηρῷ, φεῦ τῆς ὕβρεως· εἰ μὴ παρὰ τοῦ Θεοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν Θεὸν αὐτὸν λύτρον ὁ λῃστὴς λαμβάνει, καὶ μισθὸν οὕτως ὑπερφυῆ τῆς ἑαυτοῦ τυραννίδος, δι’ ὃν καὶ ἡμῶν φείδεσθαι δίκαιον ἦν· εἰ δὲ τῷ Πατρὶ, πρῶτον μὲν πῶς; Οὐχ ὑπ’ ἐκείνου γὰρ ἐκρατούμεθα. Δεύτερον δὲ, τίς ὁ λόγος, Μονογενοῦς αἷμα τέρπειν Πατέρα, ὃς οὐδὲ τὸν Ἰσαὰκ ἐδέξατο παρὰ τοῦ πατρὸς προςφερόμενον, ἀλλ’ ἀντηλλάξατο τὴν θυσίαν, κριὸν ἀντιδοὺς τοῦ λογικοῦ θύματος; Ἢ δῆλον, ὅτι λαμβάνει μὲν ὁ Πατὴρ, οὐκ αἰτήσας, οὐδὲ δεηθεὶς, ἀλλὰ διὰ τὴν οἰκονομίαν, καὶ τὸ χρῆναι ἁγιασθῆναι τῷ ἀνθρωπίνῳ τοῦ Θεοῦ τὸν ἄνθρωπον·
ΚΒ. Ἔστι τοίνυν (8) ἐξετάσαι πρᾶγμα καὶ δόγμα, Α τοῖς μὲν πολλοῖς παρορώμενον, ἐμοὶ δὲ, καὶ λίαν ἐξεταζόμενον. Τίνι γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν αἷμα, καὶ περὶ τίνος εχέθη, τὸ μέγα καὶ περιβόητον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀρχιερέως, καὶ θύματος; Κατεχόμεθα (9) μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ, πεπραμένοι ὑπὸ τὴν ἁμαρ‐ τίαν, καὶ ἀντιλαβόντες τῆς κακίας τὴν ἡδονήν. Εἰ δὲ τὸ λύτρον οὐκ ἄλλου τινὸς, ἢ τοῦ κατέχοντος γίνε ται, ζητῶ τίνι τοῦτο εἰσηνέχθη, καὶ δι' ἥντινα τὴν αἰτίαν; Εἰ μὲν τῷ πονηρῷ, φεῦ τῆς ὕβρεως· εἰ μή παρὰ τοῦ Θεοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν Θεὸν αὐτὸν λύο τρον ὁ λῃστὴς λαμβάνει, καὶ μισθὸν οὕτως ὑπερ- φυῆ (10) τῆς ἑαυτοῦ τυραννίδος, δι᾿ ἂν καὶ ἡμῶν φείδεσθαι δίκαιον ἦν· εἰ δὲ τῷ Πατρὶ, πρῶτον μὲν πῶς; Οὐχ ὑπ' ἐκείνου γὰρ ἐκρατούμεθα. Δεύτερον δὲ, τίς ὁ λόγος, Μονογενούς αἷμα τέρπειν Πατέρα, ὃς οὐδὲ τὸν Ἰσαὰκ ἐδέξατο παρὰ τοῦ πατρὸς προσ- φερόμενον, ἀλλ' ἀντηλλάξατο τὴν θυσίαν, κριὸν ἀντι- δοὺς τοῦ λογικοῦ θύματος; Η δῆλον, ὅτι λαμβάνει μὲν ὁ Πατὴρ, οὐκ αιτήσας (11), οὐδὲ δεηθείς, ἀλλὰ διὰ τὴν οἰκονομίαν, καὶ τὸ χρῆναι (12) ἁγιασθῆναι τῷ ἀνθρωπίνῳ τοῦ Θεοῦ τὸν ἄνθρωπον· ἵν᾿ αὐτὸς ἡμᾶς ἐξέληται, τοῦ τυράννου βίᾳ κρατήσας, καὶ πρὸς ἑαυτὸν (15) ἐπαναγάγῃ διὰ τοῦ Υἱοῦ μεσιτεύσαν- τος, καὶ εἰς τιμὴν τοῦ Πατρὸς τοῦτο οικονομήσαν- τος, ᾧ τὰ πάντα παραχωρῶν φαίνεται. Τὰ μὲν δὴ Χριστοῦ τοιαῦτα, καὶ τὰ πλείω σιγῇ σεβέσθω. Ο δὲ χαλκοῦς ὄφις κρεμᾶται (14) μὲν κατὰ τῶν δα κνόντων όρεων, οὐχ ὡς τύπος (15) δὲ τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν παθόντος, ἀλλ' ὡς ἀντίτυπος· καὶ σώζει τοὺς εἰς αὐτὸν ὁρῶντας, οὐχ ὅτι ζῇ πιστευόμενος, ἀλλ' ὅτι νενέκρωται, καὶ συννεκροῖ τὰς ὑπ' αὐτὸν (16) δυνά- μεις, καταλυθείς, ὥσπερ ἦν ἄξιος. Καὶ τίς ὁ πρέ των αὐτῷ παρ' ἡμῶν ἐπιτάφιος; Ποῦ σου, θά- νατε, τὸ κέντρον; Ποῦ σου, ᾅδη, τὸ νῖκος; Τῷ σταυρῷ βέβληται, τῷ ζωοποιῷ τεθανάτωσαι. "Α- πνους (17), νεκρός, ἀκίνητος, ἀνενέργητος, και, εἰ τὸ (18) σχῆμα σώζεις ὄφεως, ἐν ὕψει στηλιτευόμε- νος (19). Κ.Γ. Μεταληψόμεθα (20) δὲ τοῦ Πάσχα, νῦν μὲν ** ΓΗΠ. Ο Οὔτε τῷ Πατρὶ αἷμα τοῦ Μονογενοῦς προσφέρεσθαι ὑποτιθέμεθα. αὐτόν. μνᾶται. ὑπ' αὐτῷ. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. - B C XXII. Enimvero alienum non fuerit, rem ac doctrinam inquirere, a multis quidem neglectam, meo autem judicio, studiose perquirendam. Eccui enim ille pro nobis sanguis, et quam ob causamı fusus est, ille, inquam, magnus et nobilis Dei, tum pontifcis, tum victimæ sanguis? Nos enim a diabolo detinebamur, utpote qui venundati essemus sub peccato, ac vitium cum voluptate commutassemus. Quod si redemptionis pretium non alii ulli, quam ei, qui captivos tenet, persolvitur, quæro cui tall- dem oblatum est, et quam ob causam ? Si pravo illi, o gravem contumeliam ! si non a Deo solum, sed Deum quoque ipsum pro redemptionis pretio latro accipit, adeoque insigne et excellens tyrannidis suae præmium, eujus causa nobis quoque parci æquum erat : si autem Patri, primum quomodo id factum est? Nec enim ab ipso tenebamur. Deinde, quæ ra- tio afferri potest, ut Unigeniti sanguine Pater oble- ctetur, qui ne Isaac quidem a patre oblatum acce- perit, sed ariete, in rationalis victimæ locum sub- stituto, sacrificium permutarit? Perspicuum utique est, Patrem quidem accepisse, non tamen quod pe- tierit, aut eo opus habuerit, verum certa concilii ratione et dispensatione, et quia, per humanitatem a Deo assumptam, homini sanctitatem afferri opor- tebat ; ut, tyranno per vim superato, nos liberaret, atque ad se per mediatorem Filium reduceret, hoc, ad Patris honorem, cui in omnibus rebus cedere perspicitur, dispensantem. Ac de Christo hæc nobis dicta sint, aliaque multo plura silentii ho- nore afficiantur. At vero, serpens æneus adversus serpentum morsus suspenditur non tamen ut Christi pro nobis passi typus, verum ut antitypus : atque iis qui ipsum intuentur, salutem affert, dum non vita frui, sed mortuus esse, ac subditas sibi potestates secum interimere creditur, oppressus ni- mirum et exstinctus, sicut merebatur. Et quod tan- dem illi congruens epitaphium canemus? Ubi est, mors, stimulus tuus? Ubi tua, inferne, victoria”? , Crux te prostravit, vitæ auctor tibi necem attulit. Exanimis es, mortuus, immobilis, iners, serpentis licet figuram serves, in sublimi loco ignominiose pendes. Num. xxi, 8. * Ose. XIII, 14; Cor. xv, 55. vat scholiastes, duplex esse redimendi genus ; alte rum, e quo pretium ei, a quo qui captus tenetur, solvitur, et pecunia ab eo rediinitur; alterum, . quo quis pro reo pati sustinet in ipsius unius com- modum. » Sic Christus pro nobis cruciatus pertulit, ac sic ejus passione nihil diabolo datum. Præterea sanguis Christi Patri oblatus est, non quod unige- niti Filii cruore effuso delectaretur, ut his verbis declarat idem scholiastes : Sed in- dicat, Filium sua sponte hominis reatum in se transtulisse ac mortem subiisse, ut hominem redi- meret, ac cum Deo in gratiam restitueret, illatam- que divinæ majestati injuriam sarciret./ XXIII. Jam vero Paschatis participes erimus, elc. li ed., cens, serpentem æneum Christi typum haudqua- quam esse censet (neque fas est ac pium perver- sum spiritum Christi typum vocari); verum autily- pum, id est, contrariam figuram. Etenim serpens a principio homini exitium attulit, Christus autem postea salutem. etc. In ed., niæ notis iustus. ▸ ‹ participes simus. › (8) "Εστι τοίνυν. Οr. 1, Εστι λοιπόν, ο Gale- D (4) Κατειχόμεθα. Comb., ἐκρατούμεθα. (10) Υπερφνή. Reg. ph, ὑπερφυά. (11) Οὐκ αιτήσας, etc. Or. 1 addit, δέ. Obser (12) Το χρῆναι. Reg. phi et Or. 1. τῷ χρῆναι. (13) 'Εαυτόν. Sic plures Regg. et Colb., Coisl. 1, (14) Κρεμάται. Reg. bn, aliique nonnulli, κρε- (15) Οὐχ ὡς τύπος, etc. « Gregorius, inquit Ni (16) Υπ' αὐτόν. Sic Regg. bm, pl, Or. 1, Comb.g (17) "Απνους. Plures codd. addunt, εἶ. (18) Τό. Reg. bm, τι. (19) Στηλιτευόμενος. Bill. e decoris et ignom. (20) Μεταληψόμεθα. Reg. pu, μεταληψώμεθα,
ἵν’ αὐτὸς ἡμᾶς ἐξέληται, τοῦ τυράννου βίᾳ κρατήσας, καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἐπαναγάγῃ διὰ τοῦ Υἱοῦ μεσιτεύσαντος, καὶ εἰς τιμὴν τοῦ Πατρὸς τοῦτο οἰκονομήσαντος, ᾧ τὰ πάντα παραχωρῶν φαίνεται. Τὰ μὲν δὴ Χριστοῦ τοιαῦτα, καὶ τὰ πλείω σιγῇ σεβέσθω. Ὁ δὲ χαλκοῦς ὄφις κρεμᾶτοι μὲν κατὰ τῶν δακνόντων ὄφεων, οὐχ ὡς τύπος δὲ τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν παθόντος, ἀλλ’ ὡς ἀντίτυπος· καὶ σώζει τοὺς εἰς αὐτὸν ὁρῶντας, οὐχ ὅτι ζῇ πιστευόμενος, ἀλλ’ ὅτι νενέκρωται, καὶ συννεκροῖ τὰς ὑπ’ αὐτὸν δυνάμεις, καταλυθεὶς, ὥσπερ ἦν ἄξιος. Καὶ τίς ὁ πρέπων αὐτῷ παρ’ ἡμῶν ἐπιτάφιος; Ποῦ σου, θάνατε, τὸ κέντρον; Ποῦ σου, ᾅδη, τὸ νῖκος; Τῷ σταυρῷ βέβλησαι, τῷ ζωοποιῷ τεθανάτωσαι. Ἄπνους, νεκρὸς, ἀκίνητος, ἀνενέργητος, καὶ, εἰ τὸ σχῆμα σώζεις ὄφεως, ἐν ὕψει στηλιτευόμενος. ΚΓ. Μεταληψόμεθα δὲ τοῦ Πάσχα, νῦν μὲν τυπικῶς ἔτι, καὶ εἰ τοῦ παλαιοῦ γυμνότερον (τὸ γὰρ νομικὸν Πάσχα, τολμῶ καὶ λέγω, τύπου τύπος ἦν ἀμυδρότερος)· μικρὸν δὲ ὕστερον, τελεώτερον καὶ καθαρώτερον, ἡνίκα ἂν αὐτὸ πίνῃ καινὸν μεθ’ ἡμῶν ὁ Λόγος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς, ἀποκαλύπτων καὶ διδάσκων, ἃ νῦν μετρίως παρέδειξε.
ΚΒ. Ἔστι τοίνυν (8) ἐξετάσαι πρᾶγμα καὶ δόγμα, Α τοῖς μὲν πολλοῖς παρορώμενον, ἐμοὶ δὲ, καὶ λίαν ἐξεταζόμενον. Τίνι γὰρ τὸ ὑπὲρ ἡμῶν αἷμα, καὶ περὶ τίνος εχέθη, τὸ μέγα καὶ περιβόητον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἀρχιερέως, καὶ θύματος; Κατεχόμεθα (9) μὲν γὰρ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ, πεπραμένοι ὑπὸ τὴν ἁμαρ‐ τίαν, καὶ ἀντιλαβόντες τῆς κακίας τὴν ἡδονήν. Εἰ δὲ τὸ λύτρον οὐκ ἄλλου τινὸς, ἢ τοῦ κατέχοντος γίνε ται, ζητῶ τίνι τοῦτο εἰσηνέχθη, καὶ δι' ἥντινα τὴν αἰτίαν; Εἰ μὲν τῷ πονηρῷ, φεῦ τῆς ὕβρεως· εἰ μή παρὰ τοῦ Θεοῦ μόνον, ἀλλὰ καὶ τὸν Θεὸν αὐτὸν λύο τρον ὁ λῃστὴς λαμβάνει, καὶ μισθὸν οὕτως ὑπερ- φυῆ (10) τῆς ἑαυτοῦ τυραννίδος, δι᾿ ἂν καὶ ἡμῶν φείδεσθαι δίκαιον ἦν· εἰ δὲ τῷ Πατρὶ, πρῶτον μὲν πῶς; Οὐχ ὑπ' ἐκείνου γὰρ ἐκρατούμεθα. Δεύτερον δὲ, τίς ὁ λόγος, Μονογενούς αἷμα τέρπειν Πατέρα, ὃς οὐδὲ τὸν Ἰσαὰκ ἐδέξατο παρὰ τοῦ πατρὸς προσ- φερόμενον, ἀλλ' ἀντηλλάξατο τὴν θυσίαν, κριὸν ἀντι- δοὺς τοῦ λογικοῦ θύματος; Η δῆλον, ὅτι λαμβάνει μὲν ὁ Πατὴρ, οὐκ αιτήσας (11), οὐδὲ δεηθείς, ἀλλὰ διὰ τὴν οἰκονομίαν, καὶ τὸ χρῆναι (12) ἁγιασθῆναι τῷ ἀνθρωπίνῳ τοῦ Θεοῦ τὸν ἄνθρωπον· ἵν᾿ αὐτὸς ἡμᾶς ἐξέληται, τοῦ τυράννου βίᾳ κρατήσας, καὶ πρὸς ἑαυτὸν (15) ἐπαναγάγῃ διὰ τοῦ Υἱοῦ μεσιτεύσαν- τος, καὶ εἰς τιμὴν τοῦ Πατρὸς τοῦτο οικονομήσαν- τος, ᾧ τὰ πάντα παραχωρῶν φαίνεται. Τὰ μὲν δὴ Χριστοῦ τοιαῦτα, καὶ τὰ πλείω σιγῇ σεβέσθω. Ο δὲ χαλκοῦς ὄφις κρεμᾶται (14) μὲν κατὰ τῶν δα κνόντων όρεων, οὐχ ὡς τύπος (15) δὲ τοῦ ὑπὲρ ἡμῶν παθόντος, ἀλλ' ὡς ἀντίτυπος· καὶ σώζει τοὺς εἰς αὐτὸν ὁρῶντας, οὐχ ὅτι ζῇ πιστευόμενος, ἀλλ' ὅτι νενέκρωται, καὶ συννεκροῖ τὰς ὑπ' αὐτὸν (16) δυνά- μεις, καταλυθείς, ὥσπερ ἦν ἄξιος. Καὶ τίς ὁ πρέ των αὐτῷ παρ' ἡμῶν ἐπιτάφιος; Ποῦ σου, θά- νατε, τὸ κέντρον; Ποῦ σου, ᾅδη, τὸ νῖκος; Τῷ σταυρῷ βέβληται, τῷ ζωοποιῷ τεθανάτωσαι. "Α- πνους (17), νεκρός, ἀκίνητος, ἀνενέργητος, και, εἰ τὸ (18) σχῆμα σώζεις ὄφεως, ἐν ὕψει στηλιτευόμε- νος (19). Κ.Γ. Μεταληψόμεθα (20) δὲ τοῦ Πάσχα, νῦν μὲν ** ΓΗΠ. Ο Οὔτε τῷ Πατρὶ αἷμα τοῦ Μονογενοῦς προσφέρεσθαι ὑποτιθέμεθα. αὐτόν. μνᾶται. ὑπ' αὐτῷ. ORATIO XLV. IN SANCTUM PASCHA. - B C XXII. Enimvero alienum non fuerit, rem ac doctrinam inquirere, a multis quidem neglectam, meo autem judicio, studiose perquirendam. Eccui enim ille pro nobis sanguis, et quam ob causamı fusus est, ille, inquam, magnus et nobilis Dei, tum pontifcis, tum victimæ sanguis? Nos enim a diabolo detinebamur, utpote qui venundati essemus sub peccato, ac vitium cum voluptate commutassemus. Quod si redemptionis pretium non alii ulli, quam ei, qui captivos tenet, persolvitur, quæro cui tall- dem oblatum est, et quam ob causam ? Si pravo illi, o gravem contumeliam ! si non a Deo solum, sed Deum quoque ipsum pro redemptionis pretio latro accipit, adeoque insigne et excellens tyrannidis suae præmium, eujus causa nobis quoque parci æquum erat : si autem Patri, primum quomodo id factum est? Nec enim ab ipso tenebamur. Deinde, quæ ra- tio afferri potest, ut Unigeniti sanguine Pater oble- ctetur, qui ne Isaac quidem a patre oblatum acce- perit, sed ariete, in rationalis victimæ locum sub- stituto, sacrificium permutarit? Perspicuum utique est, Patrem quidem accepisse, non tamen quod pe- tierit, aut eo opus habuerit, verum certa concilii ratione et dispensatione, et quia, per humanitatem a Deo assumptam, homini sanctitatem afferri opor- tebat ; ut, tyranno per vim superato, nos liberaret, atque ad se per mediatorem Filium reduceret, hoc, ad Patris honorem, cui in omnibus rebus cedere perspicitur, dispensantem. Ac de Christo hæc nobis dicta sint, aliaque multo plura silentii ho- nore afficiantur. At vero, serpens æneus adversus serpentum morsus suspenditur non tamen ut Christi pro nobis passi typus, verum ut antitypus : atque iis qui ipsum intuentur, salutem affert, dum non vita frui, sed mortuus esse, ac subditas sibi potestates secum interimere creditur, oppressus ni- mirum et exstinctus, sicut merebatur. Et quod tan- dem illi congruens epitaphium canemus? Ubi est, mors, stimulus tuus? Ubi tua, inferne, victoria”? , Crux te prostravit, vitæ auctor tibi necem attulit. Exanimis es, mortuus, immobilis, iners, serpentis licet figuram serves, in sublimi loco ignominiose pendes. Num. xxi, 8. * Ose. XIII, 14; Cor. xv, 55. vat scholiastes, duplex esse redimendi genus ; alte rum, e quo pretium ei, a quo qui captus tenetur, solvitur, et pecunia ab eo rediinitur; alterum, . quo quis pro reo pati sustinet in ipsius unius com- modum. » Sic Christus pro nobis cruciatus pertulit, ac sic ejus passione nihil diabolo datum. Præterea sanguis Christi Patri oblatus est, non quod unige- niti Filii cruore effuso delectaretur, ut his verbis declarat idem scholiastes : Sed in- dicat, Filium sua sponte hominis reatum in se transtulisse ac mortem subiisse, ut hominem redi- meret, ac cum Deo in gratiam restitueret, illatam- que divinæ majestati injuriam sarciret./ XXIII. Jam vero Paschatis participes erimus, elc. li ed., cens, serpentem æneum Christi typum haudqua- quam esse censet (neque fas est ac pium perver- sum spiritum Christi typum vocari); verum autily- pum, id est, contrariam figuram. Etenim serpens a principio homini exitium attulit, Christus autem postea salutem. etc. In ed., niæ notis iustus. ▸ ‹ participes simus. › (8) "Εστι τοίνυν. Οr. 1, Εστι λοιπόν, ο Gale- D (4) Κατειχόμεθα. Comb., ἐκρατούμεθα. (10) Υπερφνή. Reg. ph, ὑπερφυά. (11) Οὐκ αιτήσας, etc. Or. 1 addit, δέ. Obser (12) Το χρῆναι. Reg. phi et Or. 1. τῷ χρῆναι. (13) 'Εαυτόν. Sic plures Regg. et Colb., Coisl. 1, (14) Κρεμάται. Reg. bn, aliique nonnulli, κρε- (15) Οὐχ ὡς τύπος, etc. « Gregorius, inquit Ni (16) Υπ' αὐτόν. Sic Regg. bm, pl, Or. 1, Comb.g (17) "Απνους. Plures codd. addunt, εἶ. (18) Τό. Reg. bm, τι. (19) Στηλιτευόμενος. Bill. e decoris et ignom. (20) Μεταληψόμεθα. Reg. pu, μεταληψώμεθα,
PG 36:655Καινὸν γάρ ἐστιν ἀεὶ τὸ νῦν γνωριζόμενον. Τίς δὲ ἡ πόσις καὶ ἡ ἀπόλαυσις, ἡμῶν μὲν τὸ μαθεῖν, ἐκείνου δὲ τὸ διδάξαι, καὶ κοινώσασθαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς τὸν λόγον. Τροφὴ γάρ ἐστιν ἡ δίδαξις, καὶ τοῦ τρέφοντος. Ἀλλὰ δεῦρο, καὶ ἡμεῖς τοῦ νόμου μεταλάβωμεν εὐαγγελικῶς, ἀλλὰ μὴ γραπτῶς· τελείως, ἀλλὰ μὴ ἀτελῶς· ἀϊδίως, ἀλλὰ μὴ προσκαίρως, Ποιησώμεθα κεφαλὴν, μὴ τὴν κάτω Ἱερουσαλὴμ, ἀλλὰ τὴν ἄνω μητρόπολιν· μὴ τὴν ὑπὸ στρατοπέδων νῦν πατουμένην, ἀλλὰ τὴν ὑπ’ ἀγγέλων δοξαζομένην. Θύσωμεν, μὴ μόσχους νέους, μηδὲ ἀμνοὺς κέρατα ἐκφέροντας καὶ ὁπλὰς, παρ’ οἷς πολὺ τὸ νεκρὸν καὶ ἀναίσθητον· ἀλλὰ θύσωμεν τῷ Θεῷ θυσίαν αἰνέσεως, ἐπὶ τὸ ἄνω θυσιαστήριον, μετὰ τῆς ἄνω χοροστασίας. Διάσχωμεν τὸ πρῶτον καταπέτασμα, τῷ δευτέρῳ προσέλθωμεν, εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων παρακύψωμεν. Εἴπω τὸ μεῖζον, ἡμᾶς αὐτοὺς θύσωμεν τῷ Θεῷ· μᾶλλον δὲ, θύωμεν καθ’ ἑκάστην ἡμέραν καὶ πᾶσαν κίνησιν. Πάντα ὑπὲρ τοῦ Λόγου δεχώμεθα, πάθεσι τὸ πάθος μιμώμεθα, αἵματι τὸ αἷμα σεμνύνωμεν, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνίωμεν πρόθυμοι. Γλυκεῖς οἱ ἧλοι, καὶ εἰ λίαν ὀδυνηροί.
γὰρ νομικὸν Πάσχα, τολμῶ καὶ λέγω, τύπου τύπος ἦν ἀμυδρότερος)· μικρὸν δὲ ὕστερον, τελεώτερον καὶ καθαρώτερον, ἡνίκα ἂν αὐτὸ πίνῃ καινὸν μεθ' ἡμῶν ὁ Λόγος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς, ἀποκα λύπτων καὶ διδάσκων, & νῦν μετρίως παρέδειξε. Καινὸν γάρ ἐστιν ἀεὶ τὸ νῦν γνωριζόμενον. Τίς δὲ ἡ πόσις καὶ ἡ ἀπόλαυσις, ἡμῶν μὲν τὸ μαθεῖν, ἐκεί νου δὲ τὸ διδάξαι, καὶ κοινώσασθαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθη ταῖς τὸν λόγον. Τροφή γάρ ἐστιν ἡ δίδαξις, καὶ τοῦ τρέφοντος. Ἀλλὰ δεῦρο καὶ ἡμεῖς τοῦ νόμου μεταλά σωμεν εὐαγγελικῶς, ἀλλὰ μὴ γραπτῶς· τελείως, ἀλλὰ μὴ ἀτελῶς· ἀϊδίως, ἀλλὰ μὴ προσκαίρως. Ποιησώ- μεθα κεφαλήν, μὴ τὴν κάτω Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ τὴν ἄνω μητρόπολιν· μὴ τὴν ὑπὸ στρατοπέδων νῦν πα τουμένην, ἀλλὰ τὴν ὑπ' ἀγγέλων δοξαζομένην. Ού σωμεν, μὴ μόσχους νέους, μηδὲ ἀμνοὺς κέρατα ἐκ- φέροντας καὶ ὁπλὰς, παρ᾽ οἷς πολὺ τὸ νεκρὸν καὶ ἀναίσθητον· ἀλλὰ θύσωμεν τῷ Θεῷ θυσίαν αἰνές σεως, ἐπὶ τὸ ἄνω θυσιαστήριον, μετὰ τῆς ἄνω χου ροστασίας. Διάσχωμεν τὸ πρῶτον καταπέτασμα, τῷ δευτέρῳ προσέλθωμεν, εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων πα ραχύψωμεν. Είπω τὸ μεῖζον, ἡμᾶς αὐτοὺς θύσωμεν τῷ Θεῷ· μᾶλλον δὲ, θύωμεν καθ' ἑκάστην ἡμέραν καὶ πᾶσαν κίνησιν. Πάντα ὑπὲρ τοῦ Λόγου δεχώμα θα, πάθεσι τὸ πάθος μιμώμεθα, αἵματι τὸ αἷμα σε μνύνωμεν, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνίωμεν πρόθυμοι. Γλυ κεῖς οἱ ἦλοι, καὶ εἰ λίαν ὀδυνηροί. Τὸ γὰρ (21) μετά Χριστοῦ πάσχειν, καὶ ὑπὲρ Χριστοῦ, τοῦ μετ᾿ ἄλλων τρυφᾷν αἱρετώτερον τυπικῶς ἔτι, καὶ εἰ τοῦ παλαιοῦ γυμνότερον (το ΚΔ'. "Αν Σίμων ἧς Κυρηναίος, τὸν σταυρὸν ἄρον, καὶ ἀκολούθησον. "Αν συσταυρωθῇς ὡς ληστής (22), ὡς εὐγνώμων τὸν Θεὸν γνώρισον· εἰ κἀκεῖνος μετά ἀνόμων ἐλυγίσθη διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν ἁμαρτίαν, σὺ γενοῦ δι᾽ ἐκεῖνον ἔννομος. Προσκύνησον τὸν διὰ σὲ κρεμασθέντα (23), καὶ κρεμάμενος· κέρδανόν το καὶ παρὰ τῆς κακίας· ὤνησαι τῷ θανάτῳ τὴν σωτης ρίαν· εἰς τὸν παράδεισον εἴσελθε μετὰ Ἰησοῦ, ὥστε μαθεῖν ὧν ἐκπέπτωκας. Τὰ ἐκεῖ κάλλη θεώρησον • τὸν γογγυστὴν ἄφες ἀποθανεῖν ἔξω, μετὰ τῆς βλα σφημίας. Κἂν Ἰωσὴφ ᾖς ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας (24), απ τῆσαι τὸ σῶμα παρὰ τοῦ σταυροῦντος· σὸν γενέσθω τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον. Κἂν Νικόδημος ἧς, ὁ νυ κτερινός Θεοσεβής, μύροις αὐτὸν ἐνταφίασον. Κἂν Μαρία τις ᾖς, κἂν ἡ ἄλλη (25) Μαρία, κἂν Σαλώμη, καν Ἰωάννα, δάκρυσον όρθρία (26). Ιδε πρώτη τὸν λίθον ἡρμένον, τυχὸν δὲ καὶ τοὺς ἀγγέλους, καὶ Ἰη- σοῦν αὐτόν. Φθέγξαι τι· φωνῆς ἄκουσον. "Αν ἀκού το ὁ ᾿Αριμαθαῖος. ή χρυσον, ἀκολούθησον πρὸς τάφον, ἀπάντησον όρο θρία, S. GREGORII TIJEOLOGI B nunc quidem adhuc typice, tametsi apertius quamn A in veteri lege (legale siquidem Pascha; nec enim dicere verebor, figura erat figuræ obscurior); ali- quanto post autem perfectius et purius, tum ville- licet cum Verbum novum illud nobiscum in regno Patris bibet ", patefaciens ac docens, quæ nunc minus plene demonstravit. Novum enim illud sem- per est, quod nunc intelligitur. Quænam autem illa sit potio atque perceptio, dicere nostrum est, illius docere, discipulisque suis hanc doctrinam imper- tiri. Doctrina cuim, ejus quoque, qui alit, cibus est. Age vero, uas quoque legis participes efficia- mur, verum evangelice now liuteraliter perfecte non imperfecte, sempiterne non temporarie. Caput nobis efficiamus, non terrenam Jerusalem, sed cœ- Jesteni metropolim; non eam, inquam, quæ nunc ab exercitibus calcatur, sed quæ ab angelis laude et prædicatione effertur. Mactemus, non vitulos no- vellos, nec aguas cornua producentes et ungulas *, quæ magna ex parte mortua sunt, ac sensu carent: verum Deo in superno altari cum cœlestibus choris sacrificium laudis immolemus . Penetrenus pri- mum velamen, ad secundum accedamus, in Sancta sanctorum prospiciamus. Atque, ut majus aliquid dicam, Immolemus nos Deo: into, singulis diebus vosmetipsos molusque omnes immolemus. Omnia pro Verbo excipiamus, per passiones Passionem imitemur, per sanguinem sanguinem honoremus, crucem alacres conscendamus. Dulces sunt clavi, tametsi valde acerbi. Praestat cum Christo, et pro Christo pati, quam cum aliis in deliciis ver- sari. XXIV. Si Simon Cyrenæus sis, crucem tolle ³º, ac sequere. Si, ut latro³¹, cruci simul afixus fueris, ut vir probus, Deum agnosce : si ille quoque propter te tuumque peccatum cum iniquis reputatus sit, tu propter illum justus fias. Adora tua causa sus- pensum ; et pendens ipse, lucri aliquid ex ipsa quo- que improbitate collige morte salutem eme: eum Jesu paradisum ingredere, ut intelligas, qui- bus bonis excideras, Pulchritudines illas contem- plare: murmuratorem cum sua blasphemia foris mori sine. Si Joseph Arimathæus sis ", ab eo, qui cruci affixit, corpus pete: tuum fiat mundi piacu- lum. Si Nicodemus sis, nocturnus ille Dei cultor, funebribus unguentis ipsum unge *. Si Maria quæ- dam sis, si alia Maria, si Salome, si Joanna, dilu- eulo lacrymas profunde. Fac, ut prima sublatum apidem, angelos etiam fortasse, atque adeo Je- sum ipsum, videas. Nonnihil loquere; vocem au- C D Matth. xxvi, 29. Psal. Lxviii, 32. Psal. xLIS, 14. Luc. xx111, 26. ss ibid. seqq. 8s Isa. ss Marc. xv, 1. LIII, nullis. • cruci aflixum. Canl., etc., Coll., etc. Deest in ed. plora, ad sepulcrum sequere, occurras dilu culo. > 12. ss Luc. xxi, 50. » Joan. XFX, 39. (21) Γάρ. Deest in Regg. ph, O. 1, aliisque nou- (22) 'Ως ληστής. Reg. pl, ὡς ὁ λῃστής. (13) Κρεμασθέντα. In nonnullis, σταυρωθέντα, (25) ῾Ο ἀπὸ ᾿Αριμαθαίας. Plures Colb., Or. 1, (25) Κἂν ἡ ἄλλη. Sic quinque Regg., duodecim (26) Δάκρυσον ὀρθρία. Coisl. 1 et Comb., &
Τὸ γὰρ μετὰ Χριστοῦ πάσχειν, καὶ ὑπὲρ Χριστοῦ, τοῦ μετ’ ἄλλων τρυφᾷν αἱρετώτερον. ΚΔ. Ἂν Σίμων ἦς Κυρηναῖος, τὸν σταυρὸν ἆρον, καὶ ἀκολούθησον. Ἂν συσταυρωθῇς ὡς λῃστὴς, ὡς εὐγνώμων τὸν Θεὸν γνώρισον· εἰ κἀκεῖνος μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν ἁμαρτίαν, σὺ γενοῦ δι’ ἐκεῖνον ἔννομος. Προσκύνησον τὸν διὰ σὲ κρεμασθέντα, καὶ κρεμάμενος· κέρδανόν τι καὶ παρὰ τῆς κακίας· ὤμνησαι τῷ θανάτῳ τὴν σωτηρίαν· εἰς τὸν παράδεισον εἴσελθε μετὰ Ἰησοῦ, ὥστε μαθεῖν ὧν ἐκπέπτωκας· Τὰ ἐκεῖ κάλλη θεώρησον· τὸν γογγυστὴν ἄφες ἀποθανεῖν ἔξω, μετὰ τῆς βλασφημίας. Κἂν Ἰωσὴφ ᾖς ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας, αἴτησαι τὸ σῶμα παρὰ τοῦ σταυροῦντος· σὸν γενέσθω τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον. Κἂν Νικόδημος ᾖς, ὁ νυκτερινὸς θεοσεβὴς, μύροις αὐτὸν ἐνταφίασον. Κἂν Μαρία τις ᾖς, κἂν ἡ ἄλλη Μαρία, κἂν Σαλώμη, κἂν Ἰωάννα, δάκρυσον ὀρθρία. Ἴδε πρώτη τὸν λίθον ἡρμένον, τυχὸν δὲ καὶ τοὺς ἀγγέλους, καὶ Ἰησοῦν αὐτόν. Φθέγξαι τι· φωνῆς ἄκουσον. Ἂν ἀκούσῃς. Μή μου ἅπτου, πόῤῥω στῆθι, σεβάσθητι τὸν Λόγον, ἀλλὰ μὴ λυπηθῇς. Οἶδε γὰρ οἷς ὀφθῇ πρῶτον. Ἐγκαίνισον τὴν ἀνάστασιν·
γὰρ νομικὸν Πάσχα, τολμῶ καὶ λέγω, τύπου τύπος ἦν ἀμυδρότερος)· μικρὸν δὲ ὕστερον, τελεώτερον καὶ καθαρώτερον, ἡνίκα ἂν αὐτὸ πίνῃ καινὸν μεθ' ἡμῶν ὁ Λόγος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Πατρὸς, ἀποκα λύπτων καὶ διδάσκων, & νῦν μετρίως παρέδειξε. Καινὸν γάρ ἐστιν ἀεὶ τὸ νῦν γνωριζόμενον. Τίς δὲ ἡ πόσις καὶ ἡ ἀπόλαυσις, ἡμῶν μὲν τὸ μαθεῖν, ἐκεί νου δὲ τὸ διδάξαι, καὶ κοινώσασθαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθη ταῖς τὸν λόγον. Τροφή γάρ ἐστιν ἡ δίδαξις, καὶ τοῦ τρέφοντος. Ἀλλὰ δεῦρο καὶ ἡμεῖς τοῦ νόμου μεταλά σωμεν εὐαγγελικῶς, ἀλλὰ μὴ γραπτῶς· τελείως, ἀλλὰ μὴ ἀτελῶς· ἀϊδίως, ἀλλὰ μὴ προσκαίρως. Ποιησώ- μεθα κεφαλήν, μὴ τὴν κάτω Ἱερουσαλήμ, ἀλλὰ τὴν ἄνω μητρόπολιν· μὴ τὴν ὑπὸ στρατοπέδων νῦν πα τουμένην, ἀλλὰ τὴν ὑπ' ἀγγέλων δοξαζομένην. Ού σωμεν, μὴ μόσχους νέους, μηδὲ ἀμνοὺς κέρατα ἐκ- φέροντας καὶ ὁπλὰς, παρ᾽ οἷς πολὺ τὸ νεκρὸν καὶ ἀναίσθητον· ἀλλὰ θύσωμεν τῷ Θεῷ θυσίαν αἰνές σεως, ἐπὶ τὸ ἄνω θυσιαστήριον, μετὰ τῆς ἄνω χου ροστασίας. Διάσχωμεν τὸ πρῶτον καταπέτασμα, τῷ δευτέρῳ προσέλθωμεν, εἰς τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων πα ραχύψωμεν. Είπω τὸ μεῖζον, ἡμᾶς αὐτοὺς θύσωμεν τῷ Θεῷ· μᾶλλον δὲ, θύωμεν καθ' ἑκάστην ἡμέραν καὶ πᾶσαν κίνησιν. Πάντα ὑπὲρ τοῦ Λόγου δεχώμα θα, πάθεσι τὸ πάθος μιμώμεθα, αἵματι τὸ αἷμα σε μνύνωμεν, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνίωμεν πρόθυμοι. Γλυ κεῖς οἱ ἦλοι, καὶ εἰ λίαν ὀδυνηροί. Τὸ γὰρ (21) μετά Χριστοῦ πάσχειν, καὶ ὑπὲρ Χριστοῦ, τοῦ μετ᾿ ἄλλων τρυφᾷν αἱρετώτερον τυπικῶς ἔτι, καὶ εἰ τοῦ παλαιοῦ γυμνότερον (το ΚΔ'. "Αν Σίμων ἧς Κυρηναίος, τὸν σταυρὸν ἄρον, καὶ ἀκολούθησον. "Αν συσταυρωθῇς ὡς ληστής (22), ὡς εὐγνώμων τὸν Θεὸν γνώρισον· εἰ κἀκεῖνος μετά ἀνόμων ἐλυγίσθη διὰ σὲ καὶ τὴν σὴν ἁμαρτίαν, σὺ γενοῦ δι᾽ ἐκεῖνον ἔννομος. Προσκύνησον τὸν διὰ σὲ κρεμασθέντα (23), καὶ κρεμάμενος· κέρδανόν το καὶ παρὰ τῆς κακίας· ὤνησαι τῷ θανάτῳ τὴν σωτης ρίαν· εἰς τὸν παράδεισον εἴσελθε μετὰ Ἰησοῦ, ὥστε μαθεῖν ὧν ἐκπέπτωκας. Τὰ ἐκεῖ κάλλη θεώρησον • τὸν γογγυστὴν ἄφες ἀποθανεῖν ἔξω, μετὰ τῆς βλα σφημίας. Κἂν Ἰωσὴφ ᾖς ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας (24), απ τῆσαι τὸ σῶμα παρὰ τοῦ σταυροῦντος· σὸν γενέσθω τὸ τοῦ κόσμου καθάρσιον. Κἂν Νικόδημος ἧς, ὁ νυ κτερινός Θεοσεβής, μύροις αὐτὸν ἐνταφίασον. Κἂν Μαρία τις ᾖς, κἂν ἡ ἄλλη (25) Μαρία, κἂν Σαλώμη, καν Ἰωάννα, δάκρυσον όρθρία (26). Ιδε πρώτη τὸν λίθον ἡρμένον, τυχὸν δὲ καὶ τοὺς ἀγγέλους, καὶ Ἰη- σοῦν αὐτόν. Φθέγξαι τι· φωνῆς ἄκουσον. "Αν ἀκού το ὁ ᾿Αριμαθαῖος. ή χρυσον, ἀκολούθησον πρὸς τάφον, ἀπάντησον όρο θρία, S. GREGORII TIJEOLOGI B nunc quidem adhuc typice, tametsi apertius quamn A in veteri lege (legale siquidem Pascha; nec enim dicere verebor, figura erat figuræ obscurior); ali- quanto post autem perfectius et purius, tum ville- licet cum Verbum novum illud nobiscum in regno Patris bibet ", patefaciens ac docens, quæ nunc minus plene demonstravit. Novum enim illud sem- per est, quod nunc intelligitur. Quænam autem illa sit potio atque perceptio, dicere nostrum est, illius docere, discipulisque suis hanc doctrinam imper- tiri. Doctrina cuim, ejus quoque, qui alit, cibus est. Age vero, uas quoque legis participes efficia- mur, verum evangelice now liuteraliter perfecte non imperfecte, sempiterne non temporarie. Caput nobis efficiamus, non terrenam Jerusalem, sed cœ- Jesteni metropolim; non eam, inquam, quæ nunc ab exercitibus calcatur, sed quæ ab angelis laude et prædicatione effertur. Mactemus, non vitulos no- vellos, nec aguas cornua producentes et ungulas *, quæ magna ex parte mortua sunt, ac sensu carent: verum Deo in superno altari cum cœlestibus choris sacrificium laudis immolemus . Penetrenus pri- mum velamen, ad secundum accedamus, in Sancta sanctorum prospiciamus. Atque, ut majus aliquid dicam, Immolemus nos Deo: into, singulis diebus vosmetipsos molusque omnes immolemus. Omnia pro Verbo excipiamus, per passiones Passionem imitemur, per sanguinem sanguinem honoremus, crucem alacres conscendamus. Dulces sunt clavi, tametsi valde acerbi. Praestat cum Christo, et pro Christo pati, quam cum aliis in deliciis ver- sari. XXIV. Si Simon Cyrenæus sis, crucem tolle ³º, ac sequere. Si, ut latro³¹, cruci simul afixus fueris, ut vir probus, Deum agnosce : si ille quoque propter te tuumque peccatum cum iniquis reputatus sit, tu propter illum justus fias. Adora tua causa sus- pensum ; et pendens ipse, lucri aliquid ex ipsa quo- que improbitate collige morte salutem eme: eum Jesu paradisum ingredere, ut intelligas, qui- bus bonis excideras, Pulchritudines illas contem- plare: murmuratorem cum sua blasphemia foris mori sine. Si Joseph Arimathæus sis ", ab eo, qui cruci affixit, corpus pete: tuum fiat mundi piacu- lum. Si Nicodemus sis, nocturnus ille Dei cultor, funebribus unguentis ipsum unge *. Si Maria quæ- dam sis, si alia Maria, si Salome, si Joanna, dilu- eulo lacrymas profunde. Fac, ut prima sublatum apidem, angelos etiam fortasse, atque adeo Je- sum ipsum, videas. Nonnihil loquere; vocem au- C D Matth. xxvi, 29. Psal. Lxviii, 32. Psal. xLIS, 14. Luc. xx111, 26. ss ibid. seqq. 8s Isa. ss Marc. xv, 1. LIII, nullis. • cruci aflixum. Canl., etc., Coll., etc. Deest in ed. plora, ad sepulcrum sequere, occurras dilu culo. > 12. ss Luc. xxi, 50. » Joan. XFX, 39. (21) Γάρ. Deest in Regg. ph, O. 1, aliisque nou- (22) 'Ως ληστής. Reg. pl, ὡς ὁ λῃστής. (13) Κρεμασθέντα. In nonnullis, σταυρωθέντα, (25) ῾Ο ἀπὸ ᾿Αριμαθαίας. Plures Colb., Or. 1, (25) Κἂν ἡ ἄλλη. Sic quinque Regg., duodecim (26) Δάκρυσον ὀρθρία. Coisl. 1 et Comb., &
PG 36:657τῇ Εὔᾳ βοήθησον, τῇ πρώτῃ πεσούσῃ, τῇ πρώτῃ Τριστὸν ἀσπάσασθαι, καὶ γνωρίσαι τοῖς μαθηταῖς. Γενοῦ Πέτρος, ἢ Ἰωάννης· ἐπὶ τὸν τάφον ἐπείχθητι, ἀντιτρέχων, συντρέχων, τὴν καλὴν ἅμιλλαν ἁμιλλώμενος. Κἂν προληφθῇς τῷ τάχει, τῇ σπουδῇ νίκησον μὴ παρακύψας εἰς τὸ μνημεῖον, ἀλλ’ ἔνδον γενόμενος. Κἂν ὡς Θωμᾶς ἀπολειφθῇς, τῶν μαθητῶν συνηγμένων, οἷς Χριστὸς ἐμφανίζεται, ὅταν ἴδῃς, μὴ ἀπιστήσῃς· κἂν ἀπιστήσῃς, τοῖς λέγουσι πίστευσον· εἰ δὲ μηδὲ τούτοις, τοῖς τύποις τῶν ἥλων πιστώθητι. Ἂν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκάτελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ μυστήρια, τίς ἡ οἰκονομία τῆς διπλῆς καταβάσεως, τίς ὁ λόγος· ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανεὶς, ἢ κακεῖ τοὺς πιστεύοντας. ΚΕ. Κἂν εἰς οὐρανοὺς ἀνίῃ, συνάνελθε· γενοῦ μετὰ τῶν παραπεμπόντων ἀγγέλων, ἢ τῶν δεχομένων. Ἀρθῆναι ταῖς πύλαις διακέλευσαι, ὑψηλοτέραις γενέσθαι, ἵν’ ἐκ τοῦ παθεῖν ὑψηλότερον δέξωνται. Ἀπόκριναι τοῖς ἀποροῦσι διὰ τὸ σῶμα, καὶ τὰ τοῦ Πάθους σύμβολα, οἷς μὴ κατελθὼν συνανέρχεται, καὶ διὰ τοῦτο πυνθανομένοις· Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης;
σης Μή μου ἅπτου, πόρρω στῆθι, σεβάσθητι τὸν Α Λόγον, ἀλλὰ μὴ λυπηθῇς. Ο δε γὰρ οἷς ὀφθῇ πρώτ τον. Ἐγκαίνισον τὴν ἀνάστασιν· τῇ Εὐπ βοήθησον, τῇ πρώτῃ (27) πεσούσῃ, τῇ πρώτῃ Χριστὸν ἀσπά σασθαι, καὶ γνωρίσαι τοῖς μαθηταῖς. Γενοῦ Πέτρος, ἢ (28) Ιωάννης· ἐπὶ τὸν τάφον ἐπείχθητι, ἀντιτρέ χων, συντρέχων, τὴν καλὴν ἅμιλλαν ἁμιλλώμε- νος (29). Κἂν προληφθῇς τῷ τάχει, τῇ σπουδῇ νί- κησον, μὴ παρακύψας εἰς τὸ μνημεῖον, ἀλλ᾽ ἔνδον γενόμενος. Κἂν ὡς Θωμᾶς ἀπολειφθῇς, τῶν μαθητῶν συνηγμένων, οἷς Χριστὸς ἐμφανίζεται, ὅταν ἴδῃς, μὴ ἀπιστήσῃς· κἂν ἀπιστήσῃς, τοῖς λέγουσι πίστευσον εἰ δὲ μηδὲ τούτοις, τοῖς τύποις τῶν ἤλων πιστώθητε. Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκατελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ (30) μυστήρια, τίς ἡ οἰκονομία τῆς δι- πλῆς καταβάσεως, τίς ὁ λόγος· ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανεῖς, ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας (34). ΚΕ'. Κἂν εἰς οὐρανοὺς ἀνίῃ, συνάνελθε· γενοῦ μετὰ τῶν παραπεμπόντων ἀγγέλων, ἢ τῶν δεχομέ- νων. ᾿Αθῆναι ταῖς πύλαις διακελευσαι, ὑψηλοτέ ραις γενέσθαι, ἵν᾽ ἐκ τοῦ (32) παθεῖν ὑψηλότερον δέξωνται. Απόκριναι τοῖς ἀποροῦσι διὰ τὸ σῶμα, καὶ τὰ τοῦ Πάθους σύμβολα, οἷς μή κατελθὼν (33) συν- ανέρχεται, καὶ διὰ τοῦτο πυνθανομένοις· Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; ὅτι Κύριος κραταιός καὶ δυνατὸς ἐν πᾶσι τε οἷς ἀεὶ πεποίηκε, καὶ ποιεῖ, καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπό με τητος· καὶ δὸς τῷ διπλῳ τῆς ἐρωτήσεως διπλῆν τὴν ἀπόκρισιν. Κἂν θαυμάζωσι, λέγοντες (54), κατὰ τὴν Ησαΐου δραματουργίαν (55)· Τίς οὗτος ὁ παραγενό. μενος ἐξ Εδώμ, καὶ τῶν γηίνων ; ἢ, Πῶς ἐρυθρὰ τὰ ἱμάτια τοῦ ἀναίμου καὶ ἀσωμάτου, ὡς ληνοβάτου, καὶ πλήρη ληνόν πατήσαντος; προβαλοῦ τὸ ὡραῖον τῆς στολῆς τοῦ πεπονθότος σώματος, τῷ Πάθει καλλω πισθέντος, καὶ τῇ Θεότητι λαμπρυνθέντος, ἧς οὐδὲν ἐρασμιώτερον, οὐδὲ ὡραιότερον. Κα'. Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφανται (56), οἱ πικροὶ τῆς Θεότητος λογισταί, οἱ κατήγοροι τῶν ἐπαινουμένων, οἱ σκοτεινοὶ περὶ τὸ φῶς, οἱ περὶ τὴν σοφίαν ἀπαίδευτοι, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανε, τὰ ἀχάριστα κτίσματα, τὰ τοῦ πονηροῦ πλάσματα ; Τοῦτο ἐγκαλεῖς Θεῷ τὴν εὐεργεσίαν ; διὰ τοῦτο μι κρός, ὅτι διὰ σὲ ταπεινός ; ὅτι ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθεν ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς, ὁ τιθεὶς τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων, ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ τοὺς βουνούς, ἐφ᾽ ὧν * λέγωσι ται, + ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. sculta. Si audieris : Noir me tangere s, procul sla, Verbum venerare, non autem mere. Novit euim a quibus primum conspiciendus sit. Resurrectionis encænium celebra; Evæ succurre, quæ primum lapsa, prior quoque Christum salutavit, ac discipulis indi- cavit. Petrum vel Joannem inftare, ad sepuleruni propera, simul as certatim currens er, atque hone sta æmulatione contendens. Quod si celeritate an- tevertaris, studio vince, non inclinato corpore in monumentum introspiciens, sed in ipsum ingrediens. Quod si, Thom: instar, a cœlu discipulorum, qui bus apparuit Christus, abfueris, posteaquahi vide - ris 88, ne rei fidem abroges. Quod si id tibi fidem non facit, warrantibus saltem crede. Si ne his qui- dem, at certe clavorum impressionibus fidem habe. Si in infernum descendat, simul descende. Ex quo- B que mysteria cognosce, quæ Christus illic designa- vit, quod duplicis descensus consilium, quæ ratio fuerit: utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque duntaxat, qui crediderunt. XXV. Si in coelos ascendat, simul ascende: comitantibus vel excipientibus angelis te adjunge. Portis, ut attollantur " ac sublimiores fiant, im- pera, quo a passione sublimiorem capiant. His, qui propter corpus et Passionis signa, quæ in descensu non allata, secum ascendens tulit, mente dubia et ancipiti sunt, atque ideo percunctantur : Quis est isle Rex gloria : responde : Dominus fortis ct lens 3, tum in iis omnibus, quæ semper fecit, et facit, tum in præsenti bello ac tropo, pro hu- C mama natura erecto; ac duplici interrogationi re Joan. xx, 17. ibid. 2. es ibid. sqq. es Juan. I, 11. ‹ Dei. > D sponsum duplex repende. Quod si, secundum dra- maticam illam apud Isaiam personarum loquentium inđuctionem, admiratione defixi, dixerint : Quis est iste, qui de Edom, rebusque terrenis venit of all, Quomodo rubra sunt ejus, qui sanguinis ac corpo. ris expers est, vestimenta, non secus ac vinitoris, qui torcular plenum calcaverit? stolæ corporis passi pulchritudinem ex adverso profer, quod per Passionem exornatum est, ac per Deitatém, qua nee amabilius quidquam, nec pulchrius, exsplenduit. XXVI. Quid ad hæc nobis sycophantæ dicunt, acerbi, inquam, isti Divinitatis expensores, reru honestarum et laudabilium reprehensores, circa lu- cem tenebrosi, circa sapientiam imperiti, pro qui- bus Christus gratis mortuus est, ingrată creattiræ, pravi illius figmenta? Siccine Deo beneficium eri- mini vertis? Eone parvus est, quia propter te hu- milis, quia ad ovem errantein bonus iHe Pastor ve- nit, animam suam pro ovibus ponens es ad monteg * Psal. xxm, 7, 9. ** ibid. 8. » Isa. LXIII, • j sq4. falsam compositionem, quales sunt actus fabulosi quibus dramatica poemata conficiuntur: sed genus scribendi ita institutum, ut personas loquentes ha- beat, quemadmodum in Isaiæ verbis habentur. etc. Hæc et sequentia usque ad fuem fere nu- ineri 29, verbo ad verbum mutuantur ex Or. XAVII, mum. et 15. (37) Τῇ πρώτῃ. Sic codd. Deest τῇ in ed. (28) Πέτρος, *. In nonnullis, Πέτρος, και. (29) ῾Αμιλλώμενος. Οr. 1, ἁμιλλώμενοι. (50) Χριστοῦ. Reg. b, duo Colb. et Gr. 1, Θεοῦ, (31) Πιστεύοντας. In quibusdam, πιστεύσαντας. (39) Ιγ' ἐκ τοῦ. Coisl. 1, ἵνα τὸν ἐκ τοῦ. (33) Κατελθών. Coisl. 1, συγκατελθών. (54) Θαυμάζωσι λέγοντες. Savil., θαυμάζοντες (35) Δραματουργίαν. Gregorius hic non intelligit (36) Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφάν
ὅτι Κύριος κραταιὸς καὶ δυνατὸς ἐν πᾶσί τε οἷς ἀεὶ πεποίηκε, καὶ ποιεῖ, καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος· καὶ δὸς τῷ διπλῷ τῆς ἐρωτήσεως διπλῆν τὴν ἀπόκρισιν. Κἂν θαυμάζωσι, λέγοντες, κατὰ τὴν Ἡσαί̈ου δραματουργίαν· Τίς οὗτος ὁ παραγενόμενος ἐξ Ἐδὼμ, καὶ τῶν γηίνων; ἢ, Πῶς ἐρυθρὰ τὰ ἱμάτια τοῦ ἀναίμου καὶ ἀσωμάτου, ὡς ληνοβάτου, καὶ πλήρη ληνὸν πατήσαντος; προβαλοῦ τὸ ὡραῖον τῆς στολῆς τοῦ πεπονθότος σώματος, τῷ Πάθει καλλωπισθέντος, καὶ τῇ Θεότητι λαμπρυνθέντος, ἧς οὐδὲν ἐρασιμιώτερον, οὐδὲ ὡραιότερον. Κ#2. Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφάνται, οἱ πικροὶ τῆς Θεότητος λογισταὶ, οἱ κατήγοροι τῶν ἐπαινουμένων, οἱ σκοτεινοὶ περὶ τὸ φῶς, οἱ περὶ τὴν σοφίαν ἀπαίδευτοι, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανε, τὰ ἀχάριστα κτίσματα, τὰ τοῦ πονηροῦ πλάσματα; Τοῦτο ἐγκαλεῖς Θεῷ τὴν εὐεργεσίαν; διὰ τοῦτο μικρὸς, ὅτι διὰ σὲ ταπεινός;
σης Μή μου ἅπτου, πόρρω στῆθι, σεβάσθητι τὸν Α Λόγον, ἀλλὰ μὴ λυπηθῇς. Ο δε γὰρ οἷς ὀφθῇ πρώτ τον. Ἐγκαίνισον τὴν ἀνάστασιν· τῇ Εὐπ βοήθησον, τῇ πρώτῃ (27) πεσούσῃ, τῇ πρώτῃ Χριστὸν ἀσπά σασθαι, καὶ γνωρίσαι τοῖς μαθηταῖς. Γενοῦ Πέτρος, ἢ (28) Ιωάννης· ἐπὶ τὸν τάφον ἐπείχθητι, ἀντιτρέ χων, συντρέχων, τὴν καλὴν ἅμιλλαν ἁμιλλώμε- νος (29). Κἂν προληφθῇς τῷ τάχει, τῇ σπουδῇ νί- κησον, μὴ παρακύψας εἰς τὸ μνημεῖον, ἀλλ᾽ ἔνδον γενόμενος. Κἂν ὡς Θωμᾶς ἀπολειφθῇς, τῶν μαθητῶν συνηγμένων, οἷς Χριστὸς ἐμφανίζεται, ὅταν ἴδῃς, μὴ ἀπιστήσῃς· κἂν ἀπιστήσῃς, τοῖς λέγουσι πίστευσον εἰ δὲ μηδὲ τούτοις, τοῖς τύποις τῶν ἤλων πιστώθητε. Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκατελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ (30) μυστήρια, τίς ἡ οἰκονομία τῆς δι- πλῆς καταβάσεως, τίς ὁ λόγος· ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανεῖς, ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας (34). ΚΕ'. Κἂν εἰς οὐρανοὺς ἀνίῃ, συνάνελθε· γενοῦ μετὰ τῶν παραπεμπόντων ἀγγέλων, ἢ τῶν δεχομέ- νων. ᾿Αθῆναι ταῖς πύλαις διακελευσαι, ὑψηλοτέ ραις γενέσθαι, ἵν᾽ ἐκ τοῦ (32) παθεῖν ὑψηλότερον δέξωνται. Απόκριναι τοῖς ἀποροῦσι διὰ τὸ σῶμα, καὶ τὰ τοῦ Πάθους σύμβολα, οἷς μή κατελθὼν (33) συν- ανέρχεται, καὶ διὰ τοῦτο πυνθανομένοις· Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; ὅτι Κύριος κραταιός καὶ δυνατὸς ἐν πᾶσι τε οἷς ἀεὶ πεποίηκε, καὶ ποιεῖ, καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπό με τητος· καὶ δὸς τῷ διπλῳ τῆς ἐρωτήσεως διπλῆν τὴν ἀπόκρισιν. Κἂν θαυμάζωσι, λέγοντες (54), κατὰ τὴν Ησαΐου δραματουργίαν (55)· Τίς οὗτος ὁ παραγενό. μενος ἐξ Εδώμ, καὶ τῶν γηίνων ; ἢ, Πῶς ἐρυθρὰ τὰ ἱμάτια τοῦ ἀναίμου καὶ ἀσωμάτου, ὡς ληνοβάτου, καὶ πλήρη ληνόν πατήσαντος; προβαλοῦ τὸ ὡραῖον τῆς στολῆς τοῦ πεπονθότος σώματος, τῷ Πάθει καλλω πισθέντος, καὶ τῇ Θεότητι λαμπρυνθέντος, ἧς οὐδὲν ἐρασμιώτερον, οὐδὲ ὡραιότερον. Κα'. Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφανται (56), οἱ πικροὶ τῆς Θεότητος λογισταί, οἱ κατήγοροι τῶν ἐπαινουμένων, οἱ σκοτεινοὶ περὶ τὸ φῶς, οἱ περὶ τὴν σοφίαν ἀπαίδευτοι, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανε, τὰ ἀχάριστα κτίσματα, τὰ τοῦ πονηροῦ πλάσματα ; Τοῦτο ἐγκαλεῖς Θεῷ τὴν εὐεργεσίαν ; διὰ τοῦτο μι κρός, ὅτι διὰ σὲ ταπεινός ; ὅτι ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθεν ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς, ὁ τιθεὶς τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων, ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ τοὺς βουνούς, ἐφ᾽ ὧν * λέγωσι ται, + ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. sculta. Si audieris : Noir me tangere s, procul sla, Verbum venerare, non autem mere. Novit euim a quibus primum conspiciendus sit. Resurrectionis encænium celebra; Evæ succurre, quæ primum lapsa, prior quoque Christum salutavit, ac discipulis indi- cavit. Petrum vel Joannem inftare, ad sepuleruni propera, simul as certatim currens er, atque hone sta æmulatione contendens. Quod si celeritate an- tevertaris, studio vince, non inclinato corpore in monumentum introspiciens, sed in ipsum ingrediens. Quod si, Thom: instar, a cœlu discipulorum, qui bus apparuit Christus, abfueris, posteaquahi vide - ris 88, ne rei fidem abroges. Quod si id tibi fidem non facit, warrantibus saltem crede. Si ne his qui- dem, at certe clavorum impressionibus fidem habe. Si in infernum descendat, simul descende. Ex quo- B que mysteria cognosce, quæ Christus illic designa- vit, quod duplicis descensus consilium, quæ ratio fuerit: utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque duntaxat, qui crediderunt. XXV. Si in coelos ascendat, simul ascende: comitantibus vel excipientibus angelis te adjunge. Portis, ut attollantur " ac sublimiores fiant, im- pera, quo a passione sublimiorem capiant. His, qui propter corpus et Passionis signa, quæ in descensu non allata, secum ascendens tulit, mente dubia et ancipiti sunt, atque ideo percunctantur : Quis est isle Rex gloria : responde : Dominus fortis ct lens 3, tum in iis omnibus, quæ semper fecit, et facit, tum in præsenti bello ac tropo, pro hu- C mama natura erecto; ac duplici interrogationi re Joan. xx, 17. ibid. 2. es ibid. sqq. es Juan. I, 11. ‹ Dei. > D sponsum duplex repende. Quod si, secundum dra- maticam illam apud Isaiam personarum loquentium inđuctionem, admiratione defixi, dixerint : Quis est iste, qui de Edom, rebusque terrenis venit of all, Quomodo rubra sunt ejus, qui sanguinis ac corpo. ris expers est, vestimenta, non secus ac vinitoris, qui torcular plenum calcaverit? stolæ corporis passi pulchritudinem ex adverso profer, quod per Passionem exornatum est, ac per Deitatém, qua nee amabilius quidquam, nec pulchrius, exsplenduit. XXVI. Quid ad hæc nobis sycophantæ dicunt, acerbi, inquam, isti Divinitatis expensores, reru honestarum et laudabilium reprehensores, circa lu- cem tenebrosi, circa sapientiam imperiti, pro qui- bus Christus gratis mortuus est, ingrată creattiræ, pravi illius figmenta? Siccine Deo beneficium eri- mini vertis? Eone parvus est, quia propter te hu- milis, quia ad ovem errantein bonus iHe Pastor ve- nit, animam suam pro ovibus ponens es ad monteg * Psal. xxm, 7, 9. ** ibid. 8. » Isa. LXIII, • j sq4. falsam compositionem, quales sunt actus fabulosi quibus dramatica poemata conficiuntur: sed genus scribendi ita institutum, ut personas loquentes ha- beat, quemadmodum in Isaiæ verbis habentur. etc. Hæc et sequentia usque ad fuem fere nu- ineri 29, verbo ad verbum mutuantur ex Or. XAVII, mum. et 15. (37) Τῇ πρώτῃ. Sic codd. Deest τῇ in ed. (28) Πέτρος, *. In nonnullis, Πέτρος, και. (29) ῾Αμιλλώμενος. Οr. 1, ἁμιλλώμενοι. (50) Χριστοῦ. Reg. b, duo Colb. et Gr. 1, Θεοῦ, (31) Πιστεύοντας. In quibusdam, πιστεύσαντας. (39) Ιγ' ἐκ τοῦ. Coisl. 1, ἵνα τὸν ἐκ τοῦ. (33) Κατελθών. Coisl. 1, συγκατελθών. (54) Θαυμάζωσι λέγοντες. Savil., θαυμάζοντες (35) Δραματουργίαν. Gregorius hic non intelligit (36) Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφάν
PG 36:658ὅτι ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθεν ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς, ὁ τιθεὶς τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων, ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ τοὺς βουνοὺς, ἐφ’ ὧν ἐθυσίαζες, καὶ πλανώμενον εὗρε, καὶ εὑρὼν ἐπὶ τῶν ὤμων ἀνέλαβεν, ἐφ’ ὧν καὶ τὸ ξύλον, καὶ λαβὼν ἐπανήγαγεν ἐπὶ τὴν ἄνω ζωὴν, καὶ ἀναγαγὼν τοῖς μένουσι συνηρίθμησεν; ὅτι λύχνον ἧψε, τὴν ἑαυτοῦ σάρκα, καὶ τὴν οἰκίαν ἐσάρωσε, τῆς ἁμαρτίας τὸν κόσμον ἀποκαθαίρων, καὶ τὴν δραχμὴν ἐζήτησε, τὴν βασιλικὴν εἰκόνα συγκεχωσμένην τοῖς πάθεσι, καὶ συγκαλεῖ τὰς φίλας αὐτῷ δυνάμεις ἐπὶ τῇ τῆς δραχμῆς εὑρέσει, καὶ κοινωνοὺς ποιεῖται τῆς εὐφροσύνης, ἃς καὶ τῆς οἰκονομίας μύστιδας πεποίητο, ὅτι τῷ προδρόμῳ λύχνῳ τὸ φῶς ἀκολουθεῖ τὸ ὑπέρλαμπρον, καὶ τῇ φωνῇ ὁ Λόγος, καὶ τῷ νυμφαγωγῷ ὁ νυμφίος, κατασκευάζοντι Κυρίῳ λαὸν περιούσιον, καὶ προκαθαίροντι ἐπὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ ὕδατος; Ταῦτα ἐγκαλεῖς τῷ Θεῷ; διὰ ταῦτα ὑπολαμβάνεις χείρονα, ὅτι λεντίῳ διαζώννυται, καὶ νίπτει τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν, καὶ δείκνυσιν ἀρίστην ὁδὸν ὑψώσεως, τὴν ταπείνωσιν; ὅτι διὰ τὴν συγκύπτουσαν χαμαὶ ψυχὴν ταπεινοῦται, ἵνα καὶ συνυψώσῃ τὸ κάτω νεῦον ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας;
σης Μή μου ἅπτου, πόρρω στῆθι, σεβάσθητι τὸν Α Λόγον, ἀλλὰ μὴ λυπηθῇς. Ο δε γὰρ οἷς ὀφθῇ πρώτ τον. Ἐγκαίνισον τὴν ἀνάστασιν· τῇ Εὐπ βοήθησον, τῇ πρώτῃ (27) πεσούσῃ, τῇ πρώτῃ Χριστὸν ἀσπά σασθαι, καὶ γνωρίσαι τοῖς μαθηταῖς. Γενοῦ Πέτρος, ἢ (28) Ιωάννης· ἐπὶ τὸν τάφον ἐπείχθητι, ἀντιτρέ χων, συντρέχων, τὴν καλὴν ἅμιλλαν ἁμιλλώμε- νος (29). Κἂν προληφθῇς τῷ τάχει, τῇ σπουδῇ νί- κησον, μὴ παρακύψας εἰς τὸ μνημεῖον, ἀλλ᾽ ἔνδον γενόμενος. Κἂν ὡς Θωμᾶς ἀπολειφθῇς, τῶν μαθητῶν συνηγμένων, οἷς Χριστὸς ἐμφανίζεται, ὅταν ἴδῃς, μὴ ἀπιστήσῃς· κἂν ἀπιστήσῃς, τοῖς λέγουσι πίστευσον εἰ δὲ μηδὲ τούτοις, τοῖς τύποις τῶν ἤλων πιστώθητε. Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκατελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ (30) μυστήρια, τίς ἡ οἰκονομία τῆς δι- πλῆς καταβάσεως, τίς ὁ λόγος· ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανεῖς, ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας (34). ΚΕ'. Κἂν εἰς οὐρανοὺς ἀνίῃ, συνάνελθε· γενοῦ μετὰ τῶν παραπεμπόντων ἀγγέλων, ἢ τῶν δεχομέ- νων. ᾿Αθῆναι ταῖς πύλαις διακελευσαι, ὑψηλοτέ ραις γενέσθαι, ἵν᾽ ἐκ τοῦ (32) παθεῖν ὑψηλότερον δέξωνται. Απόκριναι τοῖς ἀποροῦσι διὰ τὸ σῶμα, καὶ τὰ τοῦ Πάθους σύμβολα, οἷς μή κατελθὼν (33) συν- ανέρχεται, καὶ διὰ τοῦτο πυνθανομένοις· Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; ὅτι Κύριος κραταιός καὶ δυνατὸς ἐν πᾶσι τε οἷς ἀεὶ πεποίηκε, καὶ ποιεῖ, καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπό με τητος· καὶ δὸς τῷ διπλῳ τῆς ἐρωτήσεως διπλῆν τὴν ἀπόκρισιν. Κἂν θαυμάζωσι, λέγοντες (54), κατὰ τὴν Ησαΐου δραματουργίαν (55)· Τίς οὗτος ὁ παραγενό. μενος ἐξ Εδώμ, καὶ τῶν γηίνων ; ἢ, Πῶς ἐρυθρὰ τὰ ἱμάτια τοῦ ἀναίμου καὶ ἀσωμάτου, ὡς ληνοβάτου, καὶ πλήρη ληνόν πατήσαντος; προβαλοῦ τὸ ὡραῖον τῆς στολῆς τοῦ πεπονθότος σώματος, τῷ Πάθει καλλω πισθέντος, καὶ τῇ Θεότητι λαμπρυνθέντος, ἧς οὐδὲν ἐρασμιώτερον, οὐδὲ ὡραιότερον. Κα'. Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφανται (56), οἱ πικροὶ τῆς Θεότητος λογισταί, οἱ κατήγοροι τῶν ἐπαινουμένων, οἱ σκοτεινοὶ περὶ τὸ φῶς, οἱ περὶ τὴν σοφίαν ἀπαίδευτοι, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανε, τὰ ἀχάριστα κτίσματα, τὰ τοῦ πονηροῦ πλάσματα ; Τοῦτο ἐγκαλεῖς Θεῷ τὴν εὐεργεσίαν ; διὰ τοῦτο μι κρός, ὅτι διὰ σὲ ταπεινός ; ὅτι ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθεν ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς, ὁ τιθεὶς τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων, ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ τοὺς βουνούς, ἐφ᾽ ὧν * λέγωσι ται, + ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. sculta. Si audieris : Noir me tangere s, procul sla, Verbum venerare, non autem mere. Novit euim a quibus primum conspiciendus sit. Resurrectionis encænium celebra; Evæ succurre, quæ primum lapsa, prior quoque Christum salutavit, ac discipulis indi- cavit. Petrum vel Joannem inftare, ad sepuleruni propera, simul as certatim currens er, atque hone sta æmulatione contendens. Quod si celeritate an- tevertaris, studio vince, non inclinato corpore in monumentum introspiciens, sed in ipsum ingrediens. Quod si, Thom: instar, a cœlu discipulorum, qui bus apparuit Christus, abfueris, posteaquahi vide - ris 88, ne rei fidem abroges. Quod si id tibi fidem non facit, warrantibus saltem crede. Si ne his qui- dem, at certe clavorum impressionibus fidem habe. Si in infernum descendat, simul descende. Ex quo- B que mysteria cognosce, quæ Christus illic designa- vit, quod duplicis descensus consilium, quæ ratio fuerit: utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque duntaxat, qui crediderunt. XXV. Si in coelos ascendat, simul ascende: comitantibus vel excipientibus angelis te adjunge. Portis, ut attollantur " ac sublimiores fiant, im- pera, quo a passione sublimiorem capiant. His, qui propter corpus et Passionis signa, quæ in descensu non allata, secum ascendens tulit, mente dubia et ancipiti sunt, atque ideo percunctantur : Quis est isle Rex gloria : responde : Dominus fortis ct lens 3, tum in iis omnibus, quæ semper fecit, et facit, tum in præsenti bello ac tropo, pro hu- C mama natura erecto; ac duplici interrogationi re Joan. xx, 17. ibid. 2. es ibid. sqq. es Juan. I, 11. ‹ Dei. > D sponsum duplex repende. Quod si, secundum dra- maticam illam apud Isaiam personarum loquentium inđuctionem, admiratione defixi, dixerint : Quis est iste, qui de Edom, rebusque terrenis venit of all, Quomodo rubra sunt ejus, qui sanguinis ac corpo. ris expers est, vestimenta, non secus ac vinitoris, qui torcular plenum calcaverit? stolæ corporis passi pulchritudinem ex adverso profer, quod per Passionem exornatum est, ac per Deitatém, qua nee amabilius quidquam, nec pulchrius, exsplenduit. XXVI. Quid ad hæc nobis sycophantæ dicunt, acerbi, inquam, isti Divinitatis expensores, reru honestarum et laudabilium reprehensores, circa lu- cem tenebrosi, circa sapientiam imperiti, pro qui- bus Christus gratis mortuus est, ingrată creattiræ, pravi illius figmenta? Siccine Deo beneficium eri- mini vertis? Eone parvus est, quia propter te hu- milis, quia ad ovem errantein bonus iHe Pastor ve- nit, animam suam pro ovibus ponens es ad monteg * Psal. xxm, 7, 9. ** ibid. 8. » Isa. LXIII, • j sq4. falsam compositionem, quales sunt actus fabulosi quibus dramatica poemata conficiuntur: sed genus scribendi ita institutum, ut personas loquentes ha- beat, quemadmodum in Isaiæ verbis habentur. etc. Hæc et sequentia usque ad fuem fere nu- ineri 29, verbo ad verbum mutuantur ex Or. XAVII, mum. et 15. (37) Τῇ πρώτῃ. Sic codd. Deest τῇ in ed. (28) Πέτρος, *. In nonnullis, Πέτρος, και. (29) ῾Αμιλλώμενος. Οr. 1, ἁμιλλώμενοι. (50) Χριστοῦ. Reg. b, duo Colb. et Gr. 1, Θεοῦ, (31) Πιστεύοντας. In quibusdam, πιστεύσαντας. (39) Ιγ' ἐκ τοῦ. Coisl. 1, ἵνα τὸν ἐκ τοῦ. (33) Κατελθών. Coisl. 1, συγκατελθών. (54) Θαυμάζωσι λέγοντες. Savil., θαυμάζοντες (35) Δραματουργίαν. Gregorius hic non intelligit (36) Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφάν
Ἐκεῖνο δὲ πῶς οὐ κατηγορεῖς, ὅτι καὶ μετὰ τελωνῶν ἐσθίει, καὶ παρὰ τελώναις, καὶ μαθητεύει τελώνας, ἵνα καὶ αὐτός τι κερδάνῃ; Τί τοῦτο; Τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν. Εἰ μὴ καὶ τὸν ἰατρὸν αἰτιῷτό τις, ὅτι συγκύπτει ἐπὶ τὰ πάθη, καὶ δυσωδίας ἀνέχεται, ἵνα δῷ τὴν ὑγίειαν τοῖς κάμνουσι· καὶ τὸν ἐπικλινόμενον βόθρῳ διὰ φιλανθρωπίαν, ἵνα τὸ ἐμπεπτωκὸς κτῆνος κατὰ τὸν νόμον ἀνασώσηται. ΚΖ. Ἀπεστάλη μὲν, ἀλλ’ ὡς ἄνθρωπος· διπλοῦς γὰρ ἦν· ἐπεὶ καὶ ἐκοπίασε, καὶ ἐπείνησε, καὶ ἐδίψησε, καὶ ἠγωνίασε, καὶ ἐδάκρυσε, νόμῳ φύσεως. Εἰ δὲ καὶ ὡς Θεὸς, τί τοῦτο; Τὴν εὐδοκίαν τοῦ Πατρὸς ἀποστολὴν εἶναι νόμισον, ἐφ’ ὃν ἀναφέρει τὰ ἑαυτοῦ, καὶ ὡς ἀρχὴν τιμῶν ἄχρονον, καὶ τοῦ μὴ δοκεῖν εἶναι ἀντίθεος. Ἐπεὶ καὶ παραδεδόσθαι λέγεται, ἀλλὰ καὶ ἑαυτὸν παραδεδωκέναι γέγραπται· καὶ ἐγηγέρθαι παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ ἀνειλῆφθαι, ἀλλὰ καὶ ἑαυτὸν ἀνεστακέναι, καὶ ἀνεληλυθέναι πάλιν· ἐκεῖνα τῆς εὐδοκίας, ταῦτα τῆς ἐξουσίας. Σὺ δὲ τὰ μὲν ἐλαττοῦντα λέγεις, τὰ ὑψοῦντα δὲ παρατρέχεις· καὶ ὅτι μὲν ἔπαθε, λογίζῃ· ὅτι δὲ ἑκὼν, οὐ προστίθης. Οἷα πάσχει καὶ νῦν ὁ Λόγος Ὑπὸ μὲν τῶν ὡς Θεὸς τιμᾶται καὶ συναλείφεται·
σης Μή μου ἅπτου, πόρρω στῆθι, σεβάσθητι τὸν Α Λόγον, ἀλλὰ μὴ λυπηθῇς. Ο δε γὰρ οἷς ὀφθῇ πρώτ τον. Ἐγκαίνισον τὴν ἀνάστασιν· τῇ Εὐπ βοήθησον, τῇ πρώτῃ (27) πεσούσῃ, τῇ πρώτῃ Χριστὸν ἀσπά σασθαι, καὶ γνωρίσαι τοῖς μαθηταῖς. Γενοῦ Πέτρος, ἢ (28) Ιωάννης· ἐπὶ τὸν τάφον ἐπείχθητι, ἀντιτρέ χων, συντρέχων, τὴν καλὴν ἅμιλλαν ἁμιλλώμε- νος (29). Κἂν προληφθῇς τῷ τάχει, τῇ σπουδῇ νί- κησον, μὴ παρακύψας εἰς τὸ μνημεῖον, ἀλλ᾽ ἔνδον γενόμενος. Κἂν ὡς Θωμᾶς ἀπολειφθῇς, τῶν μαθητῶν συνηγμένων, οἷς Χριστὸς ἐμφανίζεται, ὅταν ἴδῃς, μὴ ἀπιστήσῃς· κἂν ἀπιστήσῃς, τοῖς λέγουσι πίστευσον εἰ δὲ μηδὲ τούτοις, τοῖς τύποις τῶν ἤλων πιστώθητε. Αν εἰς ᾅδου κατίῃ, συγκατελθε. Γνῶθι καὶ τὰ ἐκεῖσε τοῦ Χριστοῦ (30) μυστήρια, τίς ἡ οἰκονομία τῆς δι- πλῆς καταβάσεως, τίς ὁ λόγος· ἁπλῶς σώζει πάντας ἐπιφανεῖς, ἢ κἀκεῖ τοὺς πιστεύοντας (34). ΚΕ'. Κἂν εἰς οὐρανοὺς ἀνίῃ, συνάνελθε· γενοῦ μετὰ τῶν παραπεμπόντων ἀγγέλων, ἢ τῶν δεχομέ- νων. ᾿Αθῆναι ταῖς πύλαις διακελευσαι, ὑψηλοτέ ραις γενέσθαι, ἵν᾽ ἐκ τοῦ (32) παθεῖν ὑψηλότερον δέξωνται. Απόκριναι τοῖς ἀποροῦσι διὰ τὸ σῶμα, καὶ τὰ τοῦ Πάθους σύμβολα, οἷς μή κατελθὼν (33) συν- ανέρχεται, καὶ διὰ τοῦτο πυνθανομένοις· Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; ὅτι Κύριος κραταιός καὶ δυνατὸς ἐν πᾶσι τε οἷς ἀεὶ πεποίηκε, καὶ ποιεῖ, καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπό με τητος· καὶ δὸς τῷ διπλῳ τῆς ἐρωτήσεως διπλῆν τὴν ἀπόκρισιν. Κἂν θαυμάζωσι, λέγοντες (54), κατὰ τὴν Ησαΐου δραματουργίαν (55)· Τίς οὗτος ὁ παραγενό. μενος ἐξ Εδώμ, καὶ τῶν γηίνων ; ἢ, Πῶς ἐρυθρὰ τὰ ἱμάτια τοῦ ἀναίμου καὶ ἀσωμάτου, ὡς ληνοβάτου, καὶ πλήρη ληνόν πατήσαντος; προβαλοῦ τὸ ὡραῖον τῆς στολῆς τοῦ πεπονθότος σώματος, τῷ Πάθει καλλω πισθέντος, καὶ τῇ Θεότητι λαμπρυνθέντος, ἧς οὐδὲν ἐρασμιώτερον, οὐδὲ ὡραιότερον. Κα'. Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφανται (56), οἱ πικροὶ τῆς Θεότητος λογισταί, οἱ κατήγοροι τῶν ἐπαινουμένων, οἱ σκοτεινοὶ περὶ τὸ φῶς, οἱ περὶ τὴν σοφίαν ἀπαίδευτοι, ὑπὲρ ὧν Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανε, τὰ ἀχάριστα κτίσματα, τὰ τοῦ πονηροῦ πλάσματα ; Τοῦτο ἐγκαλεῖς Θεῷ τὴν εὐεργεσίαν ; διὰ τοῦτο μι κρός, ὅτι διὰ σὲ ταπεινός ; ὅτι ἐπὶ τὸ πλανώμενον ἦλθεν ὁ Ποιμὴν ὁ καλὸς, ὁ τιθεὶς τὴν ψυχὴν ὑπὲρ τῶν προβάτων, ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ τοὺς βουνούς, ἐφ᾽ ὧν * λέγωσι ται, + ORATIO XLV. - IN SANCTUM PASCHA. sculta. Si audieris : Noir me tangere s, procul sla, Verbum venerare, non autem mere. Novit euim a quibus primum conspiciendus sit. Resurrectionis encænium celebra; Evæ succurre, quæ primum lapsa, prior quoque Christum salutavit, ac discipulis indi- cavit. Petrum vel Joannem inftare, ad sepuleruni propera, simul as certatim currens er, atque hone sta æmulatione contendens. Quod si celeritate an- tevertaris, studio vince, non inclinato corpore in monumentum introspiciens, sed in ipsum ingrediens. Quod si, Thom: instar, a cœlu discipulorum, qui bus apparuit Christus, abfueris, posteaquahi vide - ris 88, ne rei fidem abroges. Quod si id tibi fidem non facit, warrantibus saltem crede. Si ne his qui- dem, at certe clavorum impressionibus fidem habe. Si in infernum descendat, simul descende. Ex quo- B que mysteria cognosce, quæ Christus illic designa- vit, quod duplicis descensus consilium, quæ ratio fuerit: utrum omnes sine ulla exceptione adventu suo salvos fecerit, an illic quoque duntaxat, qui crediderunt. XXV. Si in coelos ascendat, simul ascende: comitantibus vel excipientibus angelis te adjunge. Portis, ut attollantur " ac sublimiores fiant, im- pera, quo a passione sublimiorem capiant. His, qui propter corpus et Passionis signa, quæ in descensu non allata, secum ascendens tulit, mente dubia et ancipiti sunt, atque ideo percunctantur : Quis est isle Rex gloria : responde : Dominus fortis ct lens 3, tum in iis omnibus, quæ semper fecit, et facit, tum in præsenti bello ac tropo, pro hu- C mama natura erecto; ac duplici interrogationi re Joan. xx, 17. ibid. 2. es ibid. sqq. es Juan. I, 11. ‹ Dei. > D sponsum duplex repende. Quod si, secundum dra- maticam illam apud Isaiam personarum loquentium inđuctionem, admiratione defixi, dixerint : Quis est iste, qui de Edom, rebusque terrenis venit of all, Quomodo rubra sunt ejus, qui sanguinis ac corpo. ris expers est, vestimenta, non secus ac vinitoris, qui torcular plenum calcaverit? stolæ corporis passi pulchritudinem ex adverso profer, quod per Passionem exornatum est, ac per Deitatém, qua nee amabilius quidquam, nec pulchrius, exsplenduit. XXVI. Quid ad hæc nobis sycophantæ dicunt, acerbi, inquam, isti Divinitatis expensores, reru honestarum et laudabilium reprehensores, circa lu- cem tenebrosi, circa sapientiam imperiti, pro qui- bus Christus gratis mortuus est, ingrată creattiræ, pravi illius figmenta? Siccine Deo beneficium eri- mini vertis? Eone parvus est, quia propter te hu- milis, quia ad ovem errantein bonus iHe Pastor ve- nit, animam suam pro ovibus ponens es ad monteg * Psal. xxm, 7, 9. ** ibid. 8. » Isa. LXIII, • j sq4. falsam compositionem, quales sunt actus fabulosi quibus dramatica poemata conficiuntur: sed genus scribendi ita institutum, ut personas loquentes ha- beat, quemadmodum in Isaiæ verbis habentur. etc. Hæc et sequentia usque ad fuem fere nu- ineri 29, verbo ad verbum mutuantur ex Or. XAVII, mum. et 15. (37) Τῇ πρώτῃ. Sic codd. Deest τῇ in ed. (28) Πέτρος, *. In nonnullis, Πέτρος, και. (29) ῾Αμιλλώμενος. Οr. 1, ἁμιλλώμενοι. (50) Χριστοῦ. Reg. b, duo Colb. et Gr. 1, Θεοῦ, (31) Πιστεύοντας. In quibusdam, πιστεύσαντας. (39) Ιγ' ἐκ τοῦ. Coisl. 1, ἵνα τὸν ἐκ τοῦ. (33) Κατελθών. Coisl. 1, συγκατελθών. (54) Θαυμάζωσι λέγοντες. Savil., θαυμάζοντες (35) Δραματουργίαν. Gregorius hic non intelligit (36) Πρὸς ταῦτα τί φασιν ἡμῖν οἱ συκοφάν
PG 36:660ὑπὸ δὲ τῶν ὡς σὰρξ ἀτιμάζεται καὶ χωρίζεται. Τίσιν ὀργισθῆ πλέον; μᾶλλον δὲ, τίσιν ἀφῇ, τοῖς συναιροῦσι κακῶς, ἢ τοῖς τέμνουσι; Καὶ γὰρ κἀκείνους διαιρεῖν ἔδει, καὶ τούτους συνάπτειν· τοὺς μὲν τῷ ἀριθμῷ, τοὺς δὲ τῇ Θεότητι. Προσκόπτεις τῇ σαρκί; τοῦτο καὶ Ἰουδαῖοι. Ἢ καὶ Σαμαρείτην ἀποκαλεῖς (καὶ τὸ ἑξῆς σιωπήσομαι); ἀπιστεῖς τῇ Θεότητι; τοῦτο οὐδὲ οἱ δαίμονες. Ὦ καὶ δαιμόνων ἀπιστότερε σὺ, καὶ Ἰουδαίων ἀγνωμονέστερε Ἐκεῖνοι τὴν τοῦ Υἱοῦ προσηγορίαν ὁμοτιμίας φωνὴν ἐνόμισαν· οὗτοι τὸν ἐλαύνοντα Θεὸν ᾔδεσαν· ἐπείθοντο γὰρ ἐξ ὧν ἔπασχον. Σὺ δὲ, οὐδὲ τὴν ἰσότητα δέχῃ, οὐδὲ ὁμολογεῖς τὴν Θεότητα. Κρεῖττον ἦν σοι περιτετμῆσθαι καὶ δαιμονᾷν, ἵν’ εἴπω τι καὶ γελοίως, ἢ ἐν ἀκροβυστίᾳ καὶ ὑγιείᾳ διακεῖσθαι πονηρῶς καὶ ἀθέως. Ἀλλ’ ὁ μὲν πρὸς ἐκείνους πόλεμος ἢ καταλυέσθω, ὀψὲ γοῦν σωφρονήσαντας εἴπερ ἐθέλοιεν, ἢ ἀναβεβλήσθω, μὴ βουλομένων, ἀλλ’ ἐχόντων ὡς ἔχουσιν. Πάντως δὲ οὐδὲν δείσομεν, ὑπὲρ τῆς Τριάδος, μετὰ τῆς Τριάδος ἀγωνιζόμενοι. ΚΗ. Νῦν δὲ ἀναγκαῖον ἡμῖν οὕτω κεφαλαιῶσαι τὸν λόγον· Γεγόναμεν, ἵν’ εὖ πάθωμεν· εὖ πεπόνθαμεν, ἐπειδὴ γεγόναμεν.
Α εθυσίαζες, καὶ πλανώμενον εύρε, καὶ εὑρὼν ἐπὶ τῶν θαι παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ ἀνειλῆφθαι, ἀλλὰ καὶ ἑαυ ὤμων ἀνέλαβεν, ἐφ᾽ ὧν καὶ τὸ ξύλον, καὶ λαβὼν ἐπανήγαγεν ἐπὶ τὴν ἄνω ζωήν, καὶ ἀναγαγών τοῖς μένουσι συνηρίθμησεν; ὅτι λύχνον ἦψε, τὴν ἑαυτοῦ σάρκα, καὶ τὴν οἰκίαν ἐσάρωσε, τῆς ἁμαρτίας τὸν κόσμον ἀποκαθαίρων, καὶ τὴν δραχμὴν ἐζήτησε, τὴν βασιλικὴν εἰκόνα συγκεχωσμένην τοῖς πάθεσι, καὶ συγκαλεῖ τὰς φίλας αὐτῷ δυνάμεις ἐπὶ τῇ τῆς δρα χμῆς εὑρέσει, καὶ κοινωνούς ποιεῖται τῆς εὐφροσύν νης, ὃς καὶ τῆς οἰκονομίας μύστιδας πεποίητο; ὅτι τῷ προδρόμῳ λύχνῳ (57) τὸ φῶς ἀκολουθεῖ τὸ ὑπέρ- λαμπρον, καὶ τῇ φωνῇ ὁ Λόγος, καὶ τῷ νυμφαγωγῷ ὁ νυμφίος, κατασκευάζοντι Κυρίῳ λαὸν περιούσιον, καὶ προκαθαίροντι ἐπὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ ὕδατος; Ταῦτα ἐγκαλεῖς τῷ Θεῷ (38) ; διὰ (39) ταῦτα ὑπο- Β λαμβάνεις χείρονα, ὅτι λεντίῳ διαζώννυται, καὶ νί- πτει τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν, καὶ δείκνυσιν ἀρίστην ὁδὸν ὑψώσεως, τὴν ταπείνωσιν; ὅτι διὰ τὴν συγχύ πτουσαν (40) χαμαί ψυχὴν ταπεινοῦται, ἵνα καὶ συν υψώσῃ τὸ κάτω νεῦον ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας; Ἐκεῖνο δὲ πῶς οὐ κατηγορεῖς, ὅτι καὶ μετὰ τελωνῶν ἐσθίει, καὶ παρὰ τελώναις, καὶ μαθητεύει τελώνας, ἵνα καὶ αὐτός τι κερδάνῃ ; Τί τοῦτο; Τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν. Εἰ μὴ καὶ τὸν ἰατρὸν αἰτιτό τις, ὅτι συγκύπτει ἐπὶ τὰ πάθη, καὶ δυσωδίας ἀνέχεται, ἵνα δῷ τὴν ὑγίειαν τοῖς κάμνουσι· καὶ τὸν ἐπικλινόμενον βόθρῳ διὰ (41) φιλανθρωπίαν, ἵνα τὸ ἐμπεπτωχός κτῆνος κατὰ τὸν νόμον ἀνασώσηται. χιν, 11, Φύσεως. σώματος, « ΚΖ'. 'Απεστάλη μέν, ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος· διπλοῦς γὰρ ἦν· ἐπεὶ καὶ ἐκοπίασε, καὶ ἐπείνησε, καὶ ἐδίψησε, καὶ ἡγωνίασε, καὶ ἐδάκρυσε, νόμῳ φύσεως (42). Ε δὲ καὶ ὡς Θεὸς, τί τοῦτο; Τὴν εὐδοκίαν τοῦ Πατρὸς ἀποστολὴν εἶναι νόμισον, ἐφ᾿ ὃν ἀναφέρει τὰ ἑαυτοῦ, καὶ ὡς ἀρχὴν τιμῶν ἄχρονον, καὶ τοῦ μὴ δοκεῖν εἶναι ἀντίθεος. Ἐπεὶ καὶ παραδεδόσθαι λέγεται, ἀλλὰ καὶ ἑαυτὸν (43) παραδεδωκέναι γέγραπται· καὶ ἐγηγέρ- τὸν (44) ἀνεστακέναι, καὶ ἀνεληλυθέναι πάλιν· ἐκεῖνα τῆς εὐδοκίας, ταῦτα τῆς ἐξουσίας. Σὺ δὲ τὰ μὲν ἐλαττοῦντα λέγεις, τὰ ὑψοῦντα δὲ παρατρέχεις· καὶ ὅτι μὲν ἔπαθε, λογίζῃ· ὅτι δὲ ἐκών, οὐ προστίθης (45). Οἷα πάσχει καὶ νῦν ὁ Λόγος! Ὑπὸ μὲν τῶν ὡς Θεό; τιμᾶται καὶ συναλείφεται (46)· ὑπὸ δὲ τῶν ὡς σὰρξ ατιμάζεται καὶ χωρίζεται (47). Τίσιν ὀργισθῇ πλέον; • αὐτόν. S. GREGORII THEOLOGI et colles, in quibus sacrilicabas ", et errantem in- venit, et iuventamn, iisdem humeris, quibus et cru cis lignum, sustulit, et acceptam, ad supernam vi- tam reduxit, eoque subvectam eodem numero at- que ordine collocavit, quo eas, quæ minime aberra- runt? Quia lucernam, hoc est, carmen suam, accendit; et domum everrit *, mundum scilicet a peccato repurgans, et drachmam, regiam videlicet imaginem foedis affectibus obrulam, conquisivit, at- que amicas sibi virtutes ob repertain drachinam convocat, latitiaque participes facit, quas Incarna- tionis quoque conscias effecerat? Quia lucernam præviam lux illa clarissima sequitur, et vocem Ver- bum, et pronubum sponsus, Domnino populum exi- mium comparantem, atque ad Spiritum per aquam præpurgantem? Heccine Deo objicis? et id- circo inferiorem eum esse censes, quia linteo præ- cingitur, ac discipulorum pedes abluit ", optimam- que exaltationis viam ostendit, nimirum humilita - tem? Quia propter inclinatam in terram animam se dejicit, ut peccati mole deorsum vergentem secuin attollat? Quonam autem pacto illud quoque non reprehendis, quod cum publicanis, et apud publi- canos comedit, et publicanos discipulos efficit, ut ipse quoque aliquid lucretur ? Quid tandem ? Pec- caloruin salutem. Nisi quis forte co nomine medi- cum accuset, quod ad corporis morbos se demit- tat, fetoremque perferat, ut sanitatem ægrotis lar- giatur : atque eum etiam, qui humanitate ac misericordia perinotus, in foveam seipsum inclinat, ut prolapsum jumentum, quemadmodum lege sancitum est ", served. XXVII. Missus quidem est, verum ut homo; nam C duplex in eo natura erat; siquidem, juxta naturæ legein, et fatigatus est, et fame ac siti laboravit, et angore affectus est, et lacrymas fudit. Quod si etiam ut Deus, quid propterea ? Missionem ", Pa- tris beneplacitum interpretare, ad quem sua quo- que refert, tum ut principium temporis expers ho- noret, tumn ue Deo adversari videatur. Nam alioqui, ut traditus fuisse dicitur, ita seipsum tradidisse, scribitur : atque ut a Patre ad vitam revocatus, et susceptus fuisse, ita seipsum quoque a morte excitasse ", rursusque iu coelum ascendisse, prz- dicatur. Illa beneplaciti: hæc potestatis. At tu ea quiden, quæ minuuut, atque extenuant, profers; quæ autem efferunt, præteris : alque id quidem expendis, quod passus sit; quod autem sponte, non D ** Ose. iv, 13. » Luc. xv, 8. ” Joan. xiii, sqq. » Ephes. 1, sqq. id est, Joannen Domini Præcursorem. goriam indicat Gregorius, ‹ mulierem inclinatam, nec caput erigere valentem, de qua Lucas significare humanam naturam, quæ præ peccati gravitate deorsum tendit ac deprimitur. Plures Regg., novem Colb., etc., corporis. Deut. xxi, 4. » Galat. iv, 4. * Act. x, 14. x, 18, « Nemo tollit eam (animam) a neipso, et potestatem habeo ponendi eam, et potestatem habeo Nerum sumendi eam. › etc. In ed., trahitur ; » nempe a Sabellio, qui Filium, ut Deum honorans, ipsum cum Patre in unam personam contrahebat. Bill. e connectitur. » qui impie contendebant, Filium diversam a Patre naturain habere. (57) Προδρόμῳ λύχνῳ. «Lucernam præviam, (38) Τῷ Θεῷ. Deest τῷ in pluribus codd. (39) Διά. In nonnullis, καὶ διά. Sic legit Billius. (40) Διὰ τὴν συγκύπτουσαν, etc. Hic per alle- (41) Διά. Reg. bm addit, τήν. (43) ᾿Αλλὰ καὶ ἑαυτόν, etc. Scribitur apud Joan. (44) 'Εαυτόν. Sic plures Regg., plures Colb., (45) Προστίθης. Reg. bm, προστιθείς. (46) Συναλείφεται. • Confunditur, in unum co1 - (47) Χωρίζεται. « Separatur; » nempe ab Arianis,
Τὸν παράδεισον ἐπιστεύθημεν, ἵνα τρυφήσωμεν. Ἐντολὴν ἐλάβομεν, ἵν’ εὐδοκιμήσωμεν ταύτην φυλάξαντες· οὐκ ἀγνοοῦντος τοῦ Θεοῦ τὸ ἐσόμενον, ἀλλὰ νομοθετοῦντος τὸ αὐτεξούσιον. Ἠπατήθημεν, ἐπειδὴ ἐφθονήθημεν· ἐκπεπτώκαμεν, ἐπειδὴ παρέβημεν· ἐνηστεύσαμεν, ἐπειδὴ μὴ ἐνηστεύσαμεν, τοῦ ξύλου τῆς γνώσεως ὑποκρατηθέντες. Ἀρχαία γὰρ ἦν ἡ ἐντολὴ, καὶ ἡμῖν ὁμόχρονος ψυχῆς τις οὖσα παιδαγωγία, καὶ τρυφῆς σωφρόνισμα· ἣν ἐπετάχθημεν εἰκότως, ἵν’ ὃ μὴ φυλάξαντες ἀποβεβλήκαμεν, φυλάξαντες ἀπολάβωμεν. Ἐδεήθημεν Θεοῦ σαρκουμένου καὶ νεκρουμένου, ἵνα ζήσωμεν· συνενεκρώθημεν, ἵνα καθαρῶμεν· συνανέστημεν, ἐπειδὴ συνενεκρώθημεν· συνεδοξάσθημεν, ἐπειδὴ συνανέστημεν. ΚΘ. Πολλὰ μὲν δὴ τοῦ τότε καιροῦ τὰ θαύματα· Θεὸς σταυρούμενος, ἥλιος σκοτιζόμενος, καὶ πάλιν ἀναφλεγόμενος (ἔδει γὰρ τῷ Κτίστῃ συμπαθεῖν καὶ τὰ κτίσματα)· καταπέτασμα σχιζόμενον, αἷμα καὶ ὕδωρ τῆς πλευρᾶς χεόμενον· τὸ μὲν, ὡς ἀνθρώπου, τὸ δὲ, ὡς ὑπὲρ ἄνθρωπον· γῆ σειομένη, πέτραι ὑπὲρ τῆς πέτρας ῥηγνύμεναι, νεκροὶ ἀνιστάμενοι εἰς πίστιν τῆς τελευταίας καὶ κοινῆς ἀναστάσεως·
Α εθυσίαζες, καὶ πλανώμενον εύρε, καὶ εὑρὼν ἐπὶ τῶν θαι παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ ἀνειλῆφθαι, ἀλλὰ καὶ ἑαυ ὤμων ἀνέλαβεν, ἐφ᾽ ὧν καὶ τὸ ξύλον, καὶ λαβὼν ἐπανήγαγεν ἐπὶ τὴν ἄνω ζωήν, καὶ ἀναγαγών τοῖς μένουσι συνηρίθμησεν; ὅτι λύχνον ἦψε, τὴν ἑαυτοῦ σάρκα, καὶ τὴν οἰκίαν ἐσάρωσε, τῆς ἁμαρτίας τὸν κόσμον ἀποκαθαίρων, καὶ τὴν δραχμὴν ἐζήτησε, τὴν βασιλικὴν εἰκόνα συγκεχωσμένην τοῖς πάθεσι, καὶ συγκαλεῖ τὰς φίλας αὐτῷ δυνάμεις ἐπὶ τῇ τῆς δρα χμῆς εὑρέσει, καὶ κοινωνούς ποιεῖται τῆς εὐφροσύν νης, ὃς καὶ τῆς οἰκονομίας μύστιδας πεποίητο; ὅτι τῷ προδρόμῳ λύχνῳ (57) τὸ φῶς ἀκολουθεῖ τὸ ὑπέρ- λαμπρον, καὶ τῇ φωνῇ ὁ Λόγος, καὶ τῷ νυμφαγωγῷ ὁ νυμφίος, κατασκευάζοντι Κυρίῳ λαὸν περιούσιον, καὶ προκαθαίροντι ἐπὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ ὕδατος; Ταῦτα ἐγκαλεῖς τῷ Θεῷ (38) ; διὰ (39) ταῦτα ὑπο- Β λαμβάνεις χείρονα, ὅτι λεντίῳ διαζώννυται, καὶ νί- πτει τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν, καὶ δείκνυσιν ἀρίστην ὁδὸν ὑψώσεως, τὴν ταπείνωσιν; ὅτι διὰ τὴν συγχύ πτουσαν (40) χαμαί ψυχὴν ταπεινοῦται, ἵνα καὶ συν υψώσῃ τὸ κάτω νεῦον ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας; Ἐκεῖνο δὲ πῶς οὐ κατηγορεῖς, ὅτι καὶ μετὰ τελωνῶν ἐσθίει, καὶ παρὰ τελώναις, καὶ μαθητεύει τελώνας, ἵνα καὶ αὐτός τι κερδάνῃ ; Τί τοῦτο; Τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν σωτηρίαν. Εἰ μὴ καὶ τὸν ἰατρὸν αἰτιτό τις, ὅτι συγκύπτει ἐπὶ τὰ πάθη, καὶ δυσωδίας ἀνέχεται, ἵνα δῷ τὴν ὑγίειαν τοῖς κάμνουσι· καὶ τὸν ἐπικλινόμενον βόθρῳ διὰ (41) φιλανθρωπίαν, ἵνα τὸ ἐμπεπτωχός κτῆνος κατὰ τὸν νόμον ἀνασώσηται. χιν, 11, Φύσεως. σώματος, « ΚΖ'. 'Απεστάλη μέν, ἀλλ' ὡς ἄνθρωπος· διπλοῦς γὰρ ἦν· ἐπεὶ καὶ ἐκοπίασε, καὶ ἐπείνησε, καὶ ἐδίψησε, καὶ ἡγωνίασε, καὶ ἐδάκρυσε, νόμῳ φύσεως (42). Ε δὲ καὶ ὡς Θεὸς, τί τοῦτο; Τὴν εὐδοκίαν τοῦ Πατρὸς ἀποστολὴν εἶναι νόμισον, ἐφ᾿ ὃν ἀναφέρει τὰ ἑαυτοῦ, καὶ ὡς ἀρχὴν τιμῶν ἄχρονον, καὶ τοῦ μὴ δοκεῖν εἶναι ἀντίθεος. Ἐπεὶ καὶ παραδεδόσθαι λέγεται, ἀλλὰ καὶ ἑαυτὸν (43) παραδεδωκέναι γέγραπται· καὶ ἐγηγέρ- τὸν (44) ἀνεστακέναι, καὶ ἀνεληλυθέναι πάλιν· ἐκεῖνα τῆς εὐδοκίας, ταῦτα τῆς ἐξουσίας. Σὺ δὲ τὰ μὲν ἐλαττοῦντα λέγεις, τὰ ὑψοῦντα δὲ παρατρέχεις· καὶ ὅτι μὲν ἔπαθε, λογίζῃ· ὅτι δὲ ἐκών, οὐ προστίθης (45). Οἷα πάσχει καὶ νῦν ὁ Λόγος! Ὑπὸ μὲν τῶν ὡς Θεό; τιμᾶται καὶ συναλείφεται (46)· ὑπὸ δὲ τῶν ὡς σὰρξ ατιμάζεται καὶ χωρίζεται (47). Τίσιν ὀργισθῇ πλέον; • αὐτόν. S. GREGORII THEOLOGI et colles, in quibus sacrilicabas ", et errantem in- venit, et iuventamn, iisdem humeris, quibus et cru cis lignum, sustulit, et acceptam, ad supernam vi- tam reduxit, eoque subvectam eodem numero at- que ordine collocavit, quo eas, quæ minime aberra- runt? Quia lucernam, hoc est, carmen suam, accendit; et domum everrit *, mundum scilicet a peccato repurgans, et drachmam, regiam videlicet imaginem foedis affectibus obrulam, conquisivit, at- que amicas sibi virtutes ob repertain drachinam convocat, latitiaque participes facit, quas Incarna- tionis quoque conscias effecerat? Quia lucernam præviam lux illa clarissima sequitur, et vocem Ver- bum, et pronubum sponsus, Domnino populum exi- mium comparantem, atque ad Spiritum per aquam præpurgantem? Heccine Deo objicis? et id- circo inferiorem eum esse censes, quia linteo præ- cingitur, ac discipulorum pedes abluit ", optimam- que exaltationis viam ostendit, nimirum humilita - tem? Quia propter inclinatam in terram animam se dejicit, ut peccati mole deorsum vergentem secuin attollat? Quonam autem pacto illud quoque non reprehendis, quod cum publicanis, et apud publi- canos comedit, et publicanos discipulos efficit, ut ipse quoque aliquid lucretur ? Quid tandem ? Pec- caloruin salutem. Nisi quis forte co nomine medi- cum accuset, quod ad corporis morbos se demit- tat, fetoremque perferat, ut sanitatem ægrotis lar- giatur : atque eum etiam, qui humanitate ac misericordia perinotus, in foveam seipsum inclinat, ut prolapsum jumentum, quemadmodum lege sancitum est ", served. XXVII. Missus quidem est, verum ut homo; nam C duplex in eo natura erat; siquidem, juxta naturæ legein, et fatigatus est, et fame ac siti laboravit, et angore affectus est, et lacrymas fudit. Quod si etiam ut Deus, quid propterea ? Missionem ", Pa- tris beneplacitum interpretare, ad quem sua quo- que refert, tum ut principium temporis expers ho- noret, tumn ue Deo adversari videatur. Nam alioqui, ut traditus fuisse dicitur, ita seipsum tradidisse, scribitur : atque ut a Patre ad vitam revocatus, et susceptus fuisse, ita seipsum quoque a morte excitasse ", rursusque iu coelum ascendisse, prz- dicatur. Illa beneplaciti: hæc potestatis. At tu ea quiden, quæ minuuut, atque extenuant, profers; quæ autem efferunt, præteris : alque id quidem expendis, quod passus sit; quod autem sponte, non D ** Ose. iv, 13. » Luc. xv, 8. ” Joan. xiii, sqq. » Ephes. 1, sqq. id est, Joannen Domini Præcursorem. goriam indicat Gregorius, ‹ mulierem inclinatam, nec caput erigere valentem, de qua Lucas significare humanam naturam, quæ præ peccati gravitate deorsum tendit ac deprimitur. Plures Regg., novem Colb., etc., corporis. Deut. xxi, 4. » Galat. iv, 4. * Act. x, 14. x, 18, « Nemo tollit eam (animam) a neipso, et potestatem habeo ponendi eam, et potestatem habeo Nerum sumendi eam. › etc. In ed., trahitur ; » nempe a Sabellio, qui Filium, ut Deum honorans, ipsum cum Patre in unam personam contrahebat. Bill. e connectitur. » qui impie contendebant, Filium diversam a Patre naturain habere. (57) Προδρόμῳ λύχνῳ. «Lucernam præviam, (38) Τῷ Θεῷ. Deest τῷ in pluribus codd. (39) Διά. In nonnullis, καὶ διά. Sic legit Billius. (40) Διὰ τὴν συγκύπτουσαν, etc. Hic per alle- (41) Διά. Reg. bm addit, τήν. (43) ᾿Αλλὰ καὶ ἑαυτόν, etc. Scribitur apud Joan. (44) 'Εαυτόν. Sic plures Regg., plures Colb., (45) Προστίθης. Reg. bm, προστιθείς. (46) Συναλείφεται. • Confunditur, in unum co1 - (47) Χωρίζεται. « Separatur; » nempe ab Arianis,
PG 36:662τὰ ἐπὶ τῷ τάφῳ σημεῖα, τὰ μετὰ τὸν τάφον, ἃ τίς ἂν ἀξίως ὑμνήσειεν; Οὐδὲν δὲ οἷον τὸ θαῦμα τῆς ἐμῆς σωτηρίας· ῥανίδες αἵματος ὀλίγαι κόσμον ὅλον ἀναπλάττουσαι, καὶ γίνονται καθάπερ ὀπὸς γάλακτι πᾶσιν ἀνθρώποις, εἰς ἓν ἡμᾶς συνδέουσαι καὶ συνάγουσαι. Λ. Ἀλλ’, ὦ Πάσχα, τὸ μέγα καὶ ἱερὸν, καὶ παντὸς τοῦ κόσμου καθάρσιον ὡς γὰρ ἐμψύχῳ σοι διαλέξομαι. Ὦ Λόγε Θεοῦ, καὶ φῶς, καὶ ζωὴ, καὶ σοφία, καὶ δύναμις χαίρω γὰρ πᾶσί σου τοῖς ὀνόμασιν. Ὦ νοῦ τοῦ μεγάλου γέννημα, καὶ ὅρμημα, καὶ ἐκσφράγισμα ὦ Λόγε νοούμενε, καὶ ἄνθρωπε θεωρούμενε, ὃς πάντα φέρεις ἀναδησάμενος τῷ ῥήματι τῆς δυνάμεώς σου νῦν μὲν ἔχοις τὸν λόγον τοῦτον, οὐκ ἀπαρχὴν, ἀλλὰ συμπλήρωσιν ἵσως τῆς ἡμετέρας καρποφορίας, χαριστήριον τὸν αὐτὸν καὶ ἱκέσιον μηδὲν κακοπαθεῖν ἡμᾶς ἔξω τῶν ἀναγκαίων καὶ ἱερῶν, οἷς συνεζήσαμεν· καὶ στήσαις τῷ σώματι τὴν καθ’ ἡμῶν τυραννίδα (ὁρᾷς ὅσην, Κύριε, καὶ ὡς κάμπτουσαν), ἢ τὴν σὴν ψῆφον, εἰ παρὰ σοῦ καθαιροίμεθα.
Δ 5. Σκοπόν. Εἰς ὄν σκοπὸν οὐκ οἶδα, φησίν, εἴ τις ἄλλος ἐπεχείρησεν εἰπεῖν. Ἀντὶ τοῦ, Οὐκ οἶδα εἰ προλαβὼν ἄλλος τὴν ἀξίαν τοῦ τυράννου τε λευτὴν τῷ λόγῳ διεξῆλθεν. Εἰρημένοις προσθεῖναι. Ποίον τοῦτο; Τ προσθεῖναι τοῖς προτέροις λόγοις τὴν δικαίαν, ἐπὶ τῷ τυράννῳ, τοῦ Δεσπότου ψῆφον. Αντιταλαντεύεται. Αντί του, σταθμίζε ται καὶ ἐξετάζεται. • - Συμφοράν. 'Αρειανών δηλονότι. Σωφρονίζειν. Αναστέλλειν. Επίσταται μέτροις. Επληρώθη μέχρι τούτου τὸ προοίμιον. Β 5. 'Ανοήτους μεταμελείας. Εικότως. Εν τῷ πάσχειν ἀνάγκης ἐστὶν, οὐ τρόπου γνῶσιν ἔχοντος Η μεταμέλειαν. Εκτραγωδήσειεν. "Οσα ἢ περὶ τοὺς θείους οίκους παρανομήσασιν, ἢ τὸ καὶ τὸ ποιήσασιν, εἰς ἂν ἀξίως ἐκτραγῳδήσειεν; Ἀπὸ κοινοῦ γὰρ τοῦτο δεῖ λαβεῖν. Νεανιευσαμένοις. Τὸ νεανιεύεσθαι εν τεῦθεν εἴρηται, ὅτι νεανίσκοι κατὰ τὴν ρώμην ἰσχύον τες σεμνύνονται ταύτῃ, καὶ πάνυ φιλοτιμοῦνται. Νεανιεύεσθαι γοῦν ἐστιν, ἡνίκα τις δυνάμενος, φιλο- τιμεῖται τῇ δυναστείᾳ καὶ σεμνύνεται. Υπερβήσομαι. Τὸ κατὰ ἀποσιώπησιν ἐστι σχῆμα, ἐν ᾧ τελείως ἀποσιωπώντες τὰ πράγ- ματα, ἔμφασιν αὐτῶν μόνην παρέχομεν. Α 1. Τὸ Πνεῦμα ἐνυβρίσας. Καὶ ἐνυ βρίζω τὸ πράγμα καὶ ἐνυβρίζω τῷ πράγματι. 'Επιθειάζων. 'Αντὶ τοῦ, τὰ θεῖα λόγια, τὰ παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις διαμαρτυρούμενος, οἷον τοὺς κουφοτάτους Ἰουδαίους παρορμῶν δῆθεν καὶ παρα καλῶν εἰς τὴν κάθοδον καὶ τὴν τοῦ ἱεροῦ οἰκοδομήν· διαμαρτύρεται δῆθεν τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ τὰς ἐκείνου προββήσεις, ὅτι δὴ μὴ κωλύοι τὸν καιρὸν τῆς καθόδου ἐπιστάντα, ἀλλὰ καὶ συνεπιλαμβάνεσθαι ταύτης Έτοιμος εἴη. Ἐπὶ τούτου τοῦ σημαινομένου, καὶ παρὰ τῷ συγγραφεῖ, τὸ ἐπιθειάζειν εὑρέθη. Ελάττω νομίζειν. Εἴ τι δήποτε ἐποίουν, ἕκαστον ἔλαττον ἐνόμιζον ἧς ὤφειλον προθυμίας. Λαίλαπος. Λαίλαψ μετὰ συστροφῆς ἄνεμος· βρασμὸς δὲ γῆς, εύδηλον ότι σεισμός. Βοήθειαν. Ορμησαν δηλονότι, νομίζοντες ὑπὲρ αὐτῶν γεγενῆσθαι τὸ θαῦμα. Αλλοι δὲ ἄλλως εἶχον καὶ γνώμης καὶ ὁρμῆς. Κατάπληξιν. Θαυματουργεῖ τὸ θεῖον ἐν τοῖς τοιούτοις καιροίς δυοῖν ἔνεκα· ἵνα καὶ τοὺς ἀσε Σωφρονίζειν, ἀναστέλλειν, Β Νεανιευσαμένοις. Νεανιεύεσθαι, Τὸ Πνεῦμα ἐνυβρίσας. lεται. Ενυβρίζω επιθειά- ζειν Λαίλαπος. Λαῖλαψ βρα σμός SCHOLIA AD S. GREGORII ORAT. I CONTRA JULIANUM. ANONYMI SCHOLIA AD GREGORII ORATIONEM SECUNDAM CONTRA JULIANUM IMP. Col. A 1bid. 6. Ibid. 8. Ibid. 11. Ibid. 12. Ibid. 13. Ibid. Ibid. 10. Ibid. 15. Ibid. 17. Col. Ibid. B2. Ibid. C 5. Ibid. 6. Ibid. 9. Ibid. 15. Scopum. Ad quem scopum baud scio, ait, an quisquam collimarit, id est, haud scio an alius quisquam prævius dignum tyranni exitium sermone exposuerit. Quæ superius a nobis dicta sunt. Quænam hæc? Adjungere prioribus sermonibus justas in tyran- num pœnas a Domino decretas. Compensatur. Id est, expenditur atque exqui- ritur. Calamitatem. Arianorum videlicet. emendare, sapientem eficere. Pro reprimere. Modo quem ipse perspectum habet. Hic desinit procemium. Et inutiles pœnitentias. Haud mirum. In patiendo necessitatis est, non modi cognitionem habeute, B vel posuitentiam. C D Pro dignitate narrare. Quæcunque vel ob flagitia circa sacras ædes admissa, vel ob hæc atque illa . facinora, quis pro dignitate narrare atque exagge rare possit ? In communi hoc accipiendum, est. . juvenari hinc di- ctum est, quod juvenes robore vigentes ideo su- perbiunt sc quodlibet audent. Juvenari igitur est, quando quis viribus pollens, robore suo ferociens atque superbiens est, Præteribo. Præteritionis figura est, qua res ab- solute reticentes, earum tantummodo spcciem ex- bibemus. Spiritui contumeliam intu- verbum cum accusativo et cum dalivo dicitur. Fatale esse affirmans. Id est divina verba, quæ apud Judzos venerationi sunt testatur, nempe le- vissimos Judæos nimirum incitans advocansque ad reditum in patriam templique instaurationem. Attestatur videlicet ipsorum Deum, ejusque præ- dictiones, ne impedimento sit ipsi reditus tempus constituenti, sed et ad illud suscipiendum sit pa ratus. Hoc sensu et apud historicum invenitur. Inferiora ducerent. Quod si quid unquam face- rent, minoris momenti ducebant quam cui tanto studio operam navabant. est ventus cum turbine; vero telluris hiantis tremor. Periculi propulsationem. Perrexerunt scilicet re- putantes pro sibimetipsis factum esse prodigium. Alii alius erant sententiæ et impulsionis. Terrorem. Prodigium edit divinum Numen in his temporibus duas ob causas: ut et impios terrore
Εἰ δὲ καταλύσαιμεν ἀξίως τοῦ πόθου, καὶ δεχθείημεν ταῖς οὐρανίαις σκηναῖς, τάχα σοι καὶ αὐτόθι θύσομεν δεκτὰ ἐπὶ τὸ ἅγιόν σου θυσιαστήριον, ὦ Πάτερ, καὶ Λόγε, καὶ Πνεῦμα τὸ ἅγιον· ὅτι σοὶ πρέπει πᾶσα δόξα, τιμὴ, καὶ κράτος, εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.
Δ 5. Σκοπόν. Εἰς ὄν σκοπὸν οὐκ οἶδα, φησίν, εἴ τις ἄλλος ἐπεχείρησεν εἰπεῖν. Ἀντὶ τοῦ, Οὐκ οἶδα εἰ προλαβὼν ἄλλος τὴν ἀξίαν τοῦ τυράννου τε λευτὴν τῷ λόγῳ διεξῆλθεν. Εἰρημένοις προσθεῖναι. Ποίον τοῦτο; Τ προσθεῖναι τοῖς προτέροις λόγοις τὴν δικαίαν, ἐπὶ τῷ τυράννῳ, τοῦ Δεσπότου ψῆφον. Αντιταλαντεύεται. Αντί του, σταθμίζε ται καὶ ἐξετάζεται. • - Συμφοράν. 'Αρειανών δηλονότι. Σωφρονίζειν. Αναστέλλειν. Επίσταται μέτροις. Επληρώθη μέχρι τούτου τὸ προοίμιον. Β 5. 'Ανοήτους μεταμελείας. Εικότως. Εν τῷ πάσχειν ἀνάγκης ἐστὶν, οὐ τρόπου γνῶσιν ἔχοντος Η μεταμέλειαν. Εκτραγωδήσειεν. "Οσα ἢ περὶ τοὺς θείους οίκους παρανομήσασιν, ἢ τὸ καὶ τὸ ποιήσασιν, εἰς ἂν ἀξίως ἐκτραγῳδήσειεν; Ἀπὸ κοινοῦ γὰρ τοῦτο δεῖ λαβεῖν. Νεανιευσαμένοις. Τὸ νεανιεύεσθαι εν τεῦθεν εἴρηται, ὅτι νεανίσκοι κατὰ τὴν ρώμην ἰσχύον τες σεμνύνονται ταύτῃ, καὶ πάνυ φιλοτιμοῦνται. Νεανιεύεσθαι γοῦν ἐστιν, ἡνίκα τις δυνάμενος, φιλο- τιμεῖται τῇ δυναστείᾳ καὶ σεμνύνεται. Υπερβήσομαι. Τὸ κατὰ ἀποσιώπησιν ἐστι σχῆμα, ἐν ᾧ τελείως ἀποσιωπώντες τὰ πράγ- ματα, ἔμφασιν αὐτῶν μόνην παρέχομεν. Α 1. Τὸ Πνεῦμα ἐνυβρίσας. Καὶ ἐνυ βρίζω τὸ πράγμα καὶ ἐνυβρίζω τῷ πράγματι. 'Επιθειάζων. 'Αντὶ τοῦ, τὰ θεῖα λόγια, τὰ παρὰ τοῖς Ἰουδαίοις διαμαρτυρούμενος, οἷον τοὺς κουφοτάτους Ἰουδαίους παρορμῶν δῆθεν καὶ παρα καλῶν εἰς τὴν κάθοδον καὶ τὴν τοῦ ἱεροῦ οἰκοδομήν· διαμαρτύρεται δῆθεν τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ τὰς ἐκείνου προββήσεις, ὅτι δὴ μὴ κωλύοι τὸν καιρὸν τῆς καθόδου ἐπιστάντα, ἀλλὰ καὶ συνεπιλαμβάνεσθαι ταύτης Έτοιμος εἴη. Ἐπὶ τούτου τοῦ σημαινομένου, καὶ παρὰ τῷ συγγραφεῖ, τὸ ἐπιθειάζειν εὑρέθη. Ελάττω νομίζειν. Εἴ τι δήποτε ἐποίουν, ἕκαστον ἔλαττον ἐνόμιζον ἧς ὤφειλον προθυμίας. Λαίλαπος. Λαίλαψ μετὰ συστροφῆς ἄνεμος· βρασμὸς δὲ γῆς, εύδηλον ότι σεισμός. Βοήθειαν. Ορμησαν δηλονότι, νομίζοντες ὑπὲρ αὐτῶν γεγενῆσθαι τὸ θαῦμα. Αλλοι δὲ ἄλλως εἶχον καὶ γνώμης καὶ ὁρμῆς. Κατάπληξιν. Θαυματουργεῖ τὸ θεῖον ἐν τοῖς τοιούτοις καιροίς δυοῖν ἔνεκα· ἵνα καὶ τοὺς ἀσε Σωφρονίζειν, ἀναστέλλειν, Β Νεανιευσαμένοις. Νεανιεύεσθαι, Τὸ Πνεῦμα ἐνυβρίσας. lεται. Ενυβρίζω επιθειά- ζειν Λαίλαπος. Λαῖλαψ βρα σμός SCHOLIA AD S. GREGORII ORAT. I CONTRA JULIANUM. ANONYMI SCHOLIA AD GREGORII ORATIONEM SECUNDAM CONTRA JULIANUM IMP. Col. A 1bid. 6. Ibid. 8. Ibid. 11. Ibid. 12. Ibid. 13. Ibid. Ibid. 10. Ibid. 15. Ibid. 17. Col. Ibid. B2. Ibid. C 5. Ibid. 6. Ibid. 9. Ibid. 15. Scopum. Ad quem scopum baud scio, ait, an quisquam collimarit, id est, haud scio an alius quisquam prævius dignum tyranni exitium sermone exposuerit. Quæ superius a nobis dicta sunt. Quænam hæc? Adjungere prioribus sermonibus justas in tyran- num pœnas a Domino decretas. Compensatur. Id est, expenditur atque exqui- ritur. Calamitatem. Arianorum videlicet. emendare, sapientem eficere. Pro reprimere. Modo quem ipse perspectum habet. Hic desinit procemium. Et inutiles pœnitentias. Haud mirum. In patiendo necessitatis est, non modi cognitionem habeute, B vel posuitentiam. C D Pro dignitate narrare. Quæcunque vel ob flagitia circa sacras ædes admissa, vel ob hæc atque illa . facinora, quis pro dignitate narrare atque exagge rare possit ? In communi hoc accipiendum, est. . juvenari hinc di- ctum est, quod juvenes robore vigentes ideo su- perbiunt sc quodlibet audent. Juvenari igitur est, quando quis viribus pollens, robore suo ferociens atque superbiens est, Præteribo. Præteritionis figura est, qua res ab- solute reticentes, earum tantummodo spcciem ex- bibemus. Spiritui contumeliam intu- verbum cum accusativo et cum dalivo dicitur. Fatale esse affirmans. Id est divina verba, quæ apud Judzos venerationi sunt testatur, nempe le- vissimos Judæos nimirum incitans advocansque ad reditum in patriam templique instaurationem. Attestatur videlicet ipsorum Deum, ejusque præ- dictiones, ne impedimento sit ipsi reditus tempus constituenti, sed et ad illud suscipiendum sit pa ratus. Hoc sensu et apud historicum invenitur. Inferiora ducerent. Quod si quid unquam face- rent, minoris momenti ducebant quam cui tanto studio operam navabant. est ventus cum turbine; vero telluris hiantis tremor. Periculi propulsationem. Perrexerunt scilicet re- putantes pro sibimetipsis factum esse prodigium. Alii alius erant sententiæ et impulsionis. Terrorem. Prodigium edit divinum Numen in his temporibus duas ob causas: ut et impios terrore
Continue reading PG 36: Significatio in Ezechielem Sp. →≣ entire volume