Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 69:717ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΨΑΛΜΟΥΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ. Ἱεροὶ μὲν λόγοι καὶ θείων ἄθροισις μαθημάτων, εὐκλεᾶ τοῖς εἰρηκόσιν περιποιοῦσι τὴν ὄνησιν· «Κρεῖσσον γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς ἐστιν.» Χρῆναι δὲ οἶμαι πονεῖν, καὶ μάλα προθύμως, ἔν γε δὴ τοῖς οὕτως ὀνησιφόροις, ὄκνου τε εἶναι καὶ ῥᾳθυμίας κρείττονα τῶν ἀξιαγάστων ἐρῶντα πραγμάτων· οὐ γὰρ τοῖς εἰωθόσιν ἀναπίπτειν εἰς ῥᾳθυμίαν, ἁλώσιμα γένοιτ’ ἂν τὰ ἐξαίρετα τῶν κατορθωμάτων, ἀλλὰ τοῖς ἱδροῦν ἐθέλουσιν περὶ αὐτῶν. Ἔνθεν τοι κἀγὼ παρατέθηγμαι καὶ νῦν ἐπί γε τὸ δεῖν ὀλίγα ἄττα κατὰ δύναμιν καὶ εἰς τὴν τῶν ψαλμῶν ἀφηγήσασθαι βίβλον. Σφόδρα γὰρ αὐτῇ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου ταῦτα ψάλλουσιν εἰς ὑπακοὴν τοῦ λαοῦ· δύνανται δὲ οἱ περὶ τὸν Ἀσὰφ προφῆται δείκνυσθαι καὶ ἀρχηγοὶ καὶ διδάσκαλοι κατασταθέντες ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ εἰς τοὺς λαοὺς εἰς τὸ αἰνεῖν τὸν Κύριον καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἡμῖν εἴρηται.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΨΑΛΜΟΥΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ (1). Ἱεροὶ μὲν λόγοι καὶ θείων ἄθροισις μαθημάτων, Δ εὐκλες τοῖς εἰρηκόσιν περιποιοῦσι τὴν ὄνησιν· • Κρείσσον (2) γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς ἐστιν. » Χρῆναι δὲ οἶμαι πονείν, καὶ μάλα προθύμως, ἔν γε δὴ τοῖς οὕτως όνησιφόροις, ὄχνου τε εἶναι καὶ ῥαθυμίας κρείττονα τῶν ἀξιαγά- στην ερώντα πραγμάτων· οὐ γὰρ τοῖς ειωθόσιν ἀναπίπτειν εἰς ῥᾳθυμίαν, ἁλώσιμα γένοιτ' ἂν τὰ · Εξαίρετα τῶν κατορθωμάτων, ἀλλὰ τοῖς ἱδροῦν ἐθέ- λουσιν περὶ αὐτῶν. Ενθεν τοι κἀγὼ παρατέθηγμαι καὶ νῦν ἐπί γε τὸ δεῖν ὀλίγα ἅττα κατὰ δύναμιν καὶ εἰς τὴν τῶν ψαλμῶν ἀφηγήσασθαι βίβλον. Σφόδρα γὰρ αὐτῇ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου ταῦτα ψάλλουσιν εἰς ὑπακοὴν τοῦ λαοῦ· δύνανται (3) δὲ οἱ περὶ τὸν Ασάφ προφῆται δείκνυσθαι καὶ ἀρχηγοὶ καὶ διδάσκαλοι και Β τασταθέντες ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ εἰς τοὺς λαοὺς εἰς τὸ αἰ- νεῖν τὸν Κύριον καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἡμῖν εἴρηται. Περὶ δὲ τῶν λοιπῶν τῶν εὑρισκομένων, εἰ τύχοι, διαψάλματος, ἢ ὁβέλου, ἢ λημνίσκου, ή τινος ἑτέρου μνήμην (4) εκάστου ψαλμοῦ, τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι οδηγούμενος καὶ συμ- Ειβαζόμενος τῇ ἐκείνου δυνάμει, λέξω καὶ πάλιν. Καὶ περὶ αὐτῶν δὲ τῶν προλεχθέντων ἐν τοῖς ἑξῆς πλατύτερον τὸν λόγον διηγήσομαι τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι. $8 δύνονται, χχνί, δύνομαι (δ) §. GYRILLI IN PSALMOS. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRINI EXPLANATIO IN PSALMOS. PROCEMIUM. Sacra Litere et divinarum doctrinarum Prov. 11, 14. quo videnda Maii praefatio ad tom. 1ll Nove Bibl. PP., quam inter Prolegomena hujusce novæ editionis (Tom. I, col. 110) posuimus. EDIT. PATR. Sic cod. Veron.; sic habet textus biblicus et Cyrillus ipse in exordio libri contra Nestorium. - Emendandis ad calcem voluminis, ‹ Mallem, inquit Mai, retinuisse quod videtur ex dialecto Alexandrina; namque et in codice celebri Vat. Math. scribitur a prima manu. C volumina nobilem disserentibus suppeditant utili- tatem. ‹ Melior est enim sapientia lapidibus pre- tiosis : imo quidquid honorabile est, comparari ei nequit ¹. › Existimo autem perquam alacriter esse laborandum, atque in his tantopere fructuosis 20- cordiam pigritiamque vincendam ab eo certe qui eximiarum rerum studio teneatur (5) : neque enim iis, quibus pigritia obrepere solet, egregia facinora patrare continget, sed iis potius qui sudorem pati decreverint. Hinc ego quoque nunc sum exacutus, ut pro viribus breviter Psalmorum etiam librum interpreter. Hi enim maxime canuntur in ipsa Do- mini Ecclesia ad populi auditum ; et Asaphus qui- dem propheta haberi potest tanquam princeps et magister consults a Davide in populo ad canen dum Domino eique confitendum. Hæc tantum in præsenti dicta a nobis sint. De reliquis autem quæ occurrent, puta de diapsalmate, vel obelo, vel lemnisco, vel alia re quavis, in unoquoque psalmo, Domini favore ductus, ejusque comitante gratia, mentionem postea faciam. Et de prædictis quo- que in subsequentibus latius loquar, Dei gratia fa- vente. lta_videbatur in folio Veronensi, a quo nunc absum. Cæteroquin aliquot amanuensis veteris menda, quæ tabula cusa exhibet, merito emendavi. rillus, nempe in procomiis ad Glaphyra, ad Oseam, ad Isaiam, ad Joannem, ad dialog. de Trin., ad op. De ador. in sp. et ver. et contra Nest., necnon homil. et 26. Profecto nihil est dignius, anim- rum præsertim pastore, quam assiduum sacrs scientiæ studium. Hinc tot egregii ab antiquis præ - sertim episcopis pro sancta religione orti sunt libri. (4) Ex follo vetere membraneo Veronensi. - De (3) Cod. δύνονται, quod et alibi vidi. — Et in (5) Sepe suum laboris amorem prædicat S. Cy-
Περὶ δὲ τῶν λοιπῶν τῶν εὑρισκομένων, εἰ τύχοι, διαψάλματος, ἢ ὀβέλου, ἢ λημνίσκου, ἤ τινος ἑτέρου μνήμην ἑκάστου ψαλμοῦ, τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι ὁδηγούμενος καὶ συμβιβαζόμενος τῇ ἐκείνου δυνάμει, λέξω καὶ πάλιν. Καὶ περὶ αὐτῶν δὲ τῶν προλεχθέντων ἐν τοῖς ἑξῆς πλατύτερον τὸν λόγον διηγήσομαι τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι. ΨΑΛΜΟΣ Α. «Καὶ πάντα ὅσα ἂν ποιῇ κατευοδωθήσεται» (ξοδ. β. φ. 3 β.) Πρὸ μὲν γὰρ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας ἦν οὐκ ἄτραχυ τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τὸ δύνασθαι κατευμεγεθεῖν τῆς ἐκτόπου φιληδονίας, καὶ ὑπερφέρεσθαι κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐπέφανεν ἡμῖν Θεὸς ὢν ὁ Κύριος, λεία καὶ ὁμαλὴ καὶ οὐδὲν ἔχουσα τὸ ἄναντες ἢ τραχὺ γέγονεν ἡ εἰς ἀρετὴν ἡμᾶς ἀποφέρουσα τρίβος. «Οὐκ ἀναστήσονται οἱ ἀσεβεῖς ἐν κρίσει.» (α φ. 10 β, β φ. 4, ε φ. 1 β.) Ἕπεται δέ τις αὐτοῖς ἔσθ’ ὅτε καὶ οἰκτιρμὸς, ὡς μὴ ταῖς ἴσαις τοῖς ἀσεβέσιν κολάσεσι περιπεσεῖν. Ἀναστήσονται δὲ καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ, ἀλλ’ οὐκ ἔσονται ἐν τῇ βουλῇ καὶ τῷ τάγματι τῶν δικαίων· βουλὴν δὲ δικαίων φησὶν οἷον τὴν τάξιν καὶ τὸ ἀξίωμα. Εἰ γὰρ καὶ εἶέν τινες τῶν ἡμαρτηκότων ἐλέους [ β. ε.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΨΑΛΜΟΥΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ (1). Ἱεροὶ μὲν λόγοι καὶ θείων ἄθροισις μαθημάτων, Δ εὐκλες τοῖς εἰρηκόσιν περιποιοῦσι τὴν ὄνησιν· • Κρείσσον (2) γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς ἐστιν. » Χρῆναι δὲ οἶμαι πονείν, καὶ μάλα προθύμως, ἔν γε δὴ τοῖς οὕτως όνησιφόροις, ὄχνου τε εἶναι καὶ ῥαθυμίας κρείττονα τῶν ἀξιαγά- στην ερώντα πραγμάτων· οὐ γὰρ τοῖς ειωθόσιν ἀναπίπτειν εἰς ῥᾳθυμίαν, ἁλώσιμα γένοιτ' ἂν τὰ · Εξαίρετα τῶν κατορθωμάτων, ἀλλὰ τοῖς ἱδροῦν ἐθέ- λουσιν περὶ αὐτῶν. Ενθεν τοι κἀγὼ παρατέθηγμαι καὶ νῦν ἐπί γε τὸ δεῖν ὀλίγα ἅττα κατὰ δύναμιν καὶ εἰς τὴν τῶν ψαλμῶν ἀφηγήσασθαι βίβλον. Σφόδρα γὰρ αὐτῇ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου ταῦτα ψάλλουσιν εἰς ὑπακοὴν τοῦ λαοῦ· δύνανται (3) δὲ οἱ περὶ τὸν Ασάφ προφῆται δείκνυσθαι καὶ ἀρχηγοὶ καὶ διδάσκαλοι και Β τασταθέντες ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ εἰς τοὺς λαοὺς εἰς τὸ αἰ- νεῖν τὸν Κύριον καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἡμῖν εἴρηται. Περὶ δὲ τῶν λοιπῶν τῶν εὑρισκομένων, εἰ τύχοι, διαψάλματος, ἢ ὁβέλου, ἢ λημνίσκου, ή τινος ἑτέρου μνήμην (4) εκάστου ψαλμοῦ, τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι οδηγούμενος καὶ συμ- Ειβαζόμενος τῇ ἐκείνου δυνάμει, λέξω καὶ πάλιν. Καὶ περὶ αὐτῶν δὲ τῶν προλεχθέντων ἐν τοῖς ἑξῆς πλατύτερον τὸν λόγον διηγήσομαι τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι. $8 δύνονται, χχνί, δύνομαι (δ) §. GYRILLI IN PSALMOS. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRINI EXPLANATIO IN PSALMOS. PROCEMIUM. Sacra Litere et divinarum doctrinarum Prov. 11, 14. quo videnda Maii praefatio ad tom. 1ll Nove Bibl. PP., quam inter Prolegomena hujusce novæ editionis (Tom. I, col. 110) posuimus. EDIT. PATR. Sic cod. Veron.; sic habet textus biblicus et Cyrillus ipse in exordio libri contra Nestorium. - Emendandis ad calcem voluminis, ‹ Mallem, inquit Mai, retinuisse quod videtur ex dialecto Alexandrina; namque et in codice celebri Vat. Math. scribitur a prima manu. C volumina nobilem disserentibus suppeditant utili- tatem. ‹ Melior est enim sapientia lapidibus pre- tiosis : imo quidquid honorabile est, comparari ei nequit ¹. › Existimo autem perquam alacriter esse laborandum, atque in his tantopere fructuosis 20- cordiam pigritiamque vincendam ab eo certe qui eximiarum rerum studio teneatur (5) : neque enim iis, quibus pigritia obrepere solet, egregia facinora patrare continget, sed iis potius qui sudorem pati decreverint. Hinc ego quoque nunc sum exacutus, ut pro viribus breviter Psalmorum etiam librum interpreter. Hi enim maxime canuntur in ipsa Do- mini Ecclesia ad populi auditum ; et Asaphus qui- dem propheta haberi potest tanquam princeps et magister consults a Davide in populo ad canen dum Domino eique confitendum. Hæc tantum in præsenti dicta a nobis sint. De reliquis autem quæ occurrent, puta de diapsalmate, vel obelo, vel lemnisco, vel alia re quavis, in unoquoque psalmo, Domini favore ductus, ejusque comitante gratia, mentionem postea faciam. Et de prædictis quo- que in subsequentibus latius loquar, Dei gratia fa- vente. lta_videbatur in folio Veronensi, a quo nunc absum. Cæteroquin aliquot amanuensis veteris menda, quæ tabula cusa exhibet, merito emendavi. rillus, nempe in procomiis ad Glaphyra, ad Oseam, ad Isaiam, ad Joannem, ad dialog. de Trin., ad op. De ador. in sp. et ver. et contra Nest., necnon homil. et 26. Profecto nihil est dignius, anim- rum præsertim pastore, quam assiduum sacrs scientiæ studium. Hinc tot egregii ab antiquis præ - sertim episcopis pro sancta religione orti sunt libri. (4) Ex follo vetere membraneo Veronensi. - De (3) Cod. δύνονται, quod et alibi vidi. — Et in (5) Sepe suum laboris amorem prædicat S. Cy-
PG 69:718αδδυντ ἢ συγγνώμης] ἄξιοι, ἀλλ’ οὐκ ἂν τοῖς τῶν ἁγίων ἐναριθμηθεῖεν χοροῖς· ἕτερος γὰρ ἐκείνων κλῆρος, καὶ ἀνεστηκότα τὰ αὐχήματα, περίοπτός τε ἡ χάρις, καὶ ἀτελεύτητος ἡ τρυφή. Τετρυγήκασι γὰρ καρπὸν ἀνδραγαθημάτων, καὶ τῆς εἰς πᾶν ἀγαθὸν εὐανδρίας καταπλουτοῦσι τὰς ἀμοιβάς. Σὺ δὲ σημείωσαι ὅτι πρῶτος Δαβὶδ ἀνάστασιν καὶ κρίσιν καὶ ἐπαγγελίαν ζωῆς μελλούσης σαφῶς ἐδίδαξε, Μωσέως μηδὲν παραδεδωκότος. ΨΑΛΜΟΣ Β. «Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά;» (α φ. 12.) Καὶ ἐνταῦθα δὲ σαφέστερον τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας, καὶ τὸ ἀχάλινον θράσος τὸ κατὰ Χριστοῦ, καὶ τὸ εἰκαῖον ἐν σκέμμασι, καὶ μειρακιῶδες ἐν λογισμοῖς, μονονουχὶ καταιτιᾶται λέγων· «Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη; Καὶ ἑτέρως δὲ μάτην ἐμελέτησαν τὰ τῶν προφητῶν βιβλία, τὸν ὑπ’ αὐτῶν κηρυττόμενον Σωτῆρα τοῦ γένους μὴ παραδεξάμενοι. »Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ.« (β φ. », 7, ε φ. 4, κ φ. 27.) Ἀνενδεὴς δὲ κατὰ φύσιν ὑπάρχων, ὅσα λέγεται λαμβάνειν, ἵνα ἡμεῖς μετάσχωμεν, εἴληφεν. Κεχειροτόνημαι, φησὶν, εἰς βασιλέα παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὥστε διαγγέλλειν τὸ πρόσταγμα αὐτοῦ, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Σιών.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΨΑΛΜΟΥΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ (1). Ἱεροὶ μὲν λόγοι καὶ θείων ἄθροισις μαθημάτων, Δ εὐκλες τοῖς εἰρηκόσιν περιποιοῦσι τὴν ὄνησιν· • Κρείσσον (2) γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς ἐστιν. » Χρῆναι δὲ οἶμαι πονείν, καὶ μάλα προθύμως, ἔν γε δὴ τοῖς οὕτως όνησιφόροις, ὄχνου τε εἶναι καὶ ῥαθυμίας κρείττονα τῶν ἀξιαγά- στην ερώντα πραγμάτων· οὐ γὰρ τοῖς ειωθόσιν ἀναπίπτειν εἰς ῥᾳθυμίαν, ἁλώσιμα γένοιτ' ἂν τὰ · Εξαίρετα τῶν κατορθωμάτων, ἀλλὰ τοῖς ἱδροῦν ἐθέ- λουσιν περὶ αὐτῶν. Ενθεν τοι κἀγὼ παρατέθηγμαι καὶ νῦν ἐπί γε τὸ δεῖν ὀλίγα ἅττα κατὰ δύναμιν καὶ εἰς τὴν τῶν ψαλμῶν ἀφηγήσασθαι βίβλον. Σφόδρα γὰρ αὐτῇ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου ταῦτα ψάλλουσιν εἰς ὑπακοὴν τοῦ λαοῦ· δύνανται (3) δὲ οἱ περὶ τὸν Ασάφ προφῆται δείκνυσθαι καὶ ἀρχηγοὶ καὶ διδάσκαλοι και Β τασταθέντες ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ εἰς τοὺς λαοὺς εἰς τὸ αἰ- νεῖν τὸν Κύριον καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἡμῖν εἴρηται. Περὶ δὲ τῶν λοιπῶν τῶν εὑρισκομένων, εἰ τύχοι, διαψάλματος, ἢ ὁβέλου, ἢ λημνίσκου, ή τινος ἑτέρου μνήμην (4) εκάστου ψαλμοῦ, τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι οδηγούμενος καὶ συμ- Ειβαζόμενος τῇ ἐκείνου δυνάμει, λέξω καὶ πάλιν. Καὶ περὶ αὐτῶν δὲ τῶν προλεχθέντων ἐν τοῖς ἑξῆς πλατύτερον τὸν λόγον διηγήσομαι τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι. $8 δύνονται, χχνί, δύνομαι (δ) §. GYRILLI IN PSALMOS. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRINI EXPLANATIO IN PSALMOS. PROCEMIUM. Sacra Litere et divinarum doctrinarum Prov. 11, 14. quo videnda Maii praefatio ad tom. 1ll Nove Bibl. PP., quam inter Prolegomena hujusce novæ editionis (Tom. I, col. 110) posuimus. EDIT. PATR. Sic cod. Veron.; sic habet textus biblicus et Cyrillus ipse in exordio libri contra Nestorium. - Emendandis ad calcem voluminis, ‹ Mallem, inquit Mai, retinuisse quod videtur ex dialecto Alexandrina; namque et in codice celebri Vat. Math. scribitur a prima manu. C volumina nobilem disserentibus suppeditant utili- tatem. ‹ Melior est enim sapientia lapidibus pre- tiosis : imo quidquid honorabile est, comparari ei nequit ¹. › Existimo autem perquam alacriter esse laborandum, atque in his tantopere fructuosis 20- cordiam pigritiamque vincendam ab eo certe qui eximiarum rerum studio teneatur (5) : neque enim iis, quibus pigritia obrepere solet, egregia facinora patrare continget, sed iis potius qui sudorem pati decreverint. Hinc ego quoque nunc sum exacutus, ut pro viribus breviter Psalmorum etiam librum interpreter. Hi enim maxime canuntur in ipsa Do- mini Ecclesia ad populi auditum ; et Asaphus qui- dem propheta haberi potest tanquam princeps et magister consults a Davide in populo ad canen dum Domino eique confitendum. Hæc tantum in præsenti dicta a nobis sint. De reliquis autem quæ occurrent, puta de diapsalmate, vel obelo, vel lemnisco, vel alia re quavis, in unoquoque psalmo, Domini favore ductus, ejusque comitante gratia, mentionem postea faciam. Et de prædictis quo- que in subsequentibus latius loquar, Dei gratia fa- vente. lta_videbatur in folio Veronensi, a quo nunc absum. Cæteroquin aliquot amanuensis veteris menda, quæ tabula cusa exhibet, merito emendavi. rillus, nempe in procomiis ad Glaphyra, ad Oseam, ad Isaiam, ad Joannem, ad dialog. de Trin., ad op. De ador. in sp. et ver. et contra Nest., necnon homil. et 26. Profecto nihil est dignius, anim- rum præsertim pastore, quam assiduum sacrs scientiæ studium. Hinc tot egregii ab antiquis præ - sertim episcopis pro sancta religione orti sunt libri. (4) Ex follo vetere membraneo Veronensi. - De (3) Cod. δύνονται, quod et alibi vidi. — Et in (5) Sepe suum laboris amorem prædicat S. Cy-
Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν ὅπερ ἔφη Χριστός· «Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ.» Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοῖς τῆς ἐπαγγελείας ὠφείλετο χάρις, αὐτοῖς καὶ πρώτοις τὸ τῆς εὐαγγελικῆς ἀφηγήσεως ἐχαρίζετο λόγον, καὶ τὴν διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν δικαίωσιν. «Υἱός μου εἶ σύ· ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε.» (α φ. 13 β.) Οἶδεν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸν Χριστὸν καὶ προαιώνιον ἔχοντα τὸν τῆς θεότητος θρόνον, διὰ τὴν ἐκ Πατρὸς ἀπόῤῥητον γέννησιν· «Ὁ θρόνος σου γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα.» Οἶδεν αὐτὸν καὶ βασιλείαν δεχόμενον ἀνθρωπίνως ἐν χρόνῳ, διὰ τὸ τῆς οἰκονομίας νεώτερον. Καὶ πάλιν τὴν προαιώνιον αὐτοῦ δηλοῖ γέννησιν εἰπών· «Υἱός μου εἶ σύ.» Ἦν γὰρ ἀεὶ Υἱός. Καὶ τὴν κατὰ σάρκα δὲ αὖθις δεικνύει ἐπενεγκών· «Ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε·» τὸ γὰρ σήμερον, χρόνου ἐστίν. Ἐχαρίσατο δὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς ὡς ἀνθρώπῳ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, τὸ τῆς υἱότητος δηλαδή. (ι φ. 8.) Τὸ σήμερον, καιροῦ τοῦ ἐνεστηκότος, καθ’ ὃν καὶ γέγονε σὰρξ, ποιεῖται τὴν δήλωσιν, ὑπάρχων δὲ φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος· μεμαρτύρηκεν γὰρ Ἰωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι εἰς τὰ ἴδια ἦλθεν, ἴδια λέγων αὐτοῦ τὸν κόσμον.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΚΥΡΙΛΛΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΙΣ ΤΟΥΣ ΨΑΛΜΟΥΣ. ΠΡΟΟΙΜΙΟΝ (1). Ἱεροὶ μὲν λόγοι καὶ θείων ἄθροισις μαθημάτων, Δ εὐκλες τοῖς εἰρηκόσιν περιποιοῦσι τὴν ὄνησιν· • Κρείσσον (2) γὰρ σοφία λίθων πολυτελῶν, πᾶν δὲ τίμιον οὐκ ἄξιον αὐτῆς ἐστιν. » Χρῆναι δὲ οἶμαι πονείν, καὶ μάλα προθύμως, ἔν γε δὴ τοῖς οὕτως όνησιφόροις, ὄχνου τε εἶναι καὶ ῥαθυμίας κρείττονα τῶν ἀξιαγά- στην ερώντα πραγμάτων· οὐ γὰρ τοῖς ειωθόσιν ἀναπίπτειν εἰς ῥᾳθυμίαν, ἁλώσιμα γένοιτ' ἂν τὰ · Εξαίρετα τῶν κατορθωμάτων, ἀλλὰ τοῖς ἱδροῦν ἐθέ- λουσιν περὶ αὐτῶν. Ενθεν τοι κἀγὼ παρατέθηγμαι καὶ νῦν ἐπί γε τὸ δεῖν ὀλίγα ἅττα κατὰ δύναμιν καὶ εἰς τὴν τῶν ψαλμῶν ἀφηγήσασθαι βίβλον. Σφόδρα γὰρ αὐτῇ ἐν Ἐκκλησίᾳ Κυρίου ταῦτα ψάλλουσιν εἰς ὑπακοὴν τοῦ λαοῦ· δύνανται (3) δὲ οἱ περὶ τὸν Ασάφ προφῆται δείκνυσθαι καὶ ἀρχηγοὶ καὶ διδάσκαλοι και Β τασταθέντες ὑπὸ τοῦ Δαβὶδ εἰς τοὺς λαοὺς εἰς τὸ αἰ- νεῖν τὸν Κύριον καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ. Καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἡμῖν εἴρηται. Περὶ δὲ τῶν λοιπῶν τῶν εὑρισκομένων, εἰ τύχοι, διαψάλματος, ἢ ὁβέλου, ἢ λημνίσκου, ή τινος ἑτέρου μνήμην (4) εκάστου ψαλμοῦ, τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι οδηγούμενος καὶ συμ- Ειβαζόμενος τῇ ἐκείνου δυνάμει, λέξω καὶ πάλιν. Καὶ περὶ αὐτῶν δὲ τῶν προλεχθέντων ἐν τοῖς ἑξῆς πλατύτερον τὸν λόγον διηγήσομαι τῇ τοῦ Κυρίου χάριτι. $8 δύνονται, χχνί, δύνομαι (δ) §. GYRILLI IN PSALMOS. S. P. N. CYRILLI ARCHIEPISCOPI ALEXANDRINI EXPLANATIO IN PSALMOS. PROCEMIUM. Sacra Litere et divinarum doctrinarum Prov. 11, 14. quo videnda Maii praefatio ad tom. 1ll Nove Bibl. PP., quam inter Prolegomena hujusce novæ editionis (Tom. I, col. 110) posuimus. EDIT. PATR. Sic cod. Veron.; sic habet textus biblicus et Cyrillus ipse in exordio libri contra Nestorium. - Emendandis ad calcem voluminis, ‹ Mallem, inquit Mai, retinuisse quod videtur ex dialecto Alexandrina; namque et in codice celebri Vat. Math. scribitur a prima manu. C volumina nobilem disserentibus suppeditant utili- tatem. ‹ Melior est enim sapientia lapidibus pre- tiosis : imo quidquid honorabile est, comparari ei nequit ¹. › Existimo autem perquam alacriter esse laborandum, atque in his tantopere fructuosis 20- cordiam pigritiamque vincendam ab eo certe qui eximiarum rerum studio teneatur (5) : neque enim iis, quibus pigritia obrepere solet, egregia facinora patrare continget, sed iis potius qui sudorem pati decreverint. Hinc ego quoque nunc sum exacutus, ut pro viribus breviter Psalmorum etiam librum interpreter. Hi enim maxime canuntur in ipsa Do- mini Ecclesia ad populi auditum ; et Asaphus qui- dem propheta haberi potest tanquam princeps et magister consults a Davide in populo ad canen dum Domino eique confitendum. Hæc tantum in præsenti dicta a nobis sint. De reliquis autem quæ occurrent, puta de diapsalmate, vel obelo, vel lemnisco, vel alia re quavis, in unoquoque psalmo, Domini favore ductus, ejusque comitante gratia, mentionem postea faciam. Et de prædictis quo- que in subsequentibus latius loquar, Dei gratia fa- vente. lta_videbatur in folio Veronensi, a quo nunc absum. Cæteroquin aliquot amanuensis veteris menda, quæ tabula cusa exhibet, merito emendavi. rillus, nempe in procomiis ad Glaphyra, ad Oseam, ad Isaiam, ad Joannem, ad dialog. de Trin., ad op. De ador. in sp. et ver. et contra Nest., necnon homil. et 26. Profecto nihil est dignius, anim- rum præsertim pastore, quam assiduum sacrs scientiæ studium. Hinc tot egregii ab antiquis præ - sertim episcopis pro sancta religione orti sunt libri. (4) Ex follo vetere membraneo Veronensi. - De (3) Cod. δύνονται, quod et alibi vidi. — Et in (5) Sepe suum laboris amorem prædicat S. Cy-
PG 69:720Ὡς εἰς δόξαν συνήθη τὴν τῆς βασιλείας καλούμενος, ἔφασκεν· «Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ’ αὐτοῦ,» δῆλον δὲ ὅτι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ἠνέσχετο δὲ τῶν τοιούτων, ἵν’ ὡς ἄνθρωπος υἱοποιηθεὶς, καίτοι κατὰ φύσιν ὑπάρχων Υἱὸς, ὁδοποιήσῃ δι’ αὐτοῦ τῇ ἀνθρώπου φύσει τῆς υἱοθεσίας τὴν μέθεξιν, καὶ καλέσῃ πρὸς βασιλείαν οὐρανῶν τοὺς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τυραννουμένους. Ὥσπερ γὰρ οἷά τινα κλῆρον, ἐκ πατρὸς εἰς ὅλον τὸ ἐξ αὐτοῦ διῆκον γένος τὰς ἐκ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως συμφορὰς ἐσχήκαμεν, ἀρᾷ καὶ θανάτῳ πεφορτισμένοι, οὕτω πάλιν εἰς ἅπαν τὸ ἀνθρώπινον γένος τὰ ἐν Χριστῷ διαδραμεῖται λαμπρά. Δέχεται γὰρ ἡμῖν, οὐχ ἑαυτῷ δὲ πάντως ὁ Μονογενής· πλήρης γάρ ἐστιν ὅτι καὶ φύσει Θεός· δεῖται δὲ ὅλως οὐδενός· καταπλουτίζει δὲ μᾶλλον αὐτὸς τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς τὴν σύμπασαν κτίσιν. «Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη.» (α φ. 13 β. β φ. 8. κ φ. 27 β.) Ἑνὸς ἔθνους παροιστρήσαντος τοῦ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ διὰ τοῦτο ἀποβληθέντος, πάντα τὰ ἔθνη δίδοται τῷ Χριστῷ πιστεύσαντα εἰς αὐτόν. Αὐτὸς γὰρ ἡ τῶν ἐθνῶν προσδοκὴ, καὶ ἐν αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι.
Εt Β Καὶ πάντα όσα ἂν ποιῇ κατευοδωθήσεται Β. Γ. Πρὸ μὲν γὰρ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας ἦν οὐκ ἄτραχυ τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τὸ δύνα σθαι κατευμεγεθεῖν τῆς ἐκτόπου φιληδονίας, καὶ ὑπερφέρεσθαι κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐπ έφανεν ἡμῖν Θεὸς ὢν ὁ Κύριος, λεία καὶ ὁμαλὴ καὶ οὐδὲν ἔχουσα τὸ ἄναντες ἢ τραχύ γέγονεν ἡ εἰς ἀρε τὴν ἡμᾶς ἀποφέρουσα τρίβος. Οὐκ ἀναστήσονται οἱ ἀσεβεῖς ἐν κρίσει. (Α Β 1. 4, Ε Έπεται δέ τις αὐτοῖς ἔσθ' ὅτε καὶ οἰκτιρμός, ὡς μὴ ταῖς ἴσαις τοῖς ἀσε βέσιν κολάσεσι περιπεσείν. - Αναστήσονται δὲ καὶ οἱ ἁμαρτωλοί, ἀλλ' οὐκ ἔσονται ἐν τῇ βουλῇ καὶ τῷ τάγματι τῶν δικαίων· βουλὴν δὲ δικαίων φησὶν οἷον τὴν τάξιν καὶ τὸ ἀξίωμα (4). Εἰ γὰρ καὶ εἶἐν τινες τῶν ἡμαρτηκότων ἐλέους (Β. Ε. ή συγγνώ μης] ἄξιοι, ἀλλ' οὐκ ἂν τοῖς τῶν ἁγίων ἐναριθμηθείεν χοροῖς· ἕτερος γὰρ ἐκείνων κλῆρος, καὶ ἀνεστηκότα τὰ αὐχήματα, περίοπτός τε ἡ χάρις, καὶ ἀτελεύτητας ἡ τρυφή. Πετρυγήκασι γὰρ καρπὸν ἀνδραγαθημάτων, καὶ τῆς εἰς πᾶν ἀγαθὸν εὐανδρίας καταπλουτούσι τὰς ἀμοιβάς (5). Σὺ δὲ σημείωσαι ὅτι πρῶτος Δαλιδ ἀνάστασιν καὶ κρίσιν καὶ ἐπαγγελίαν ζωής μελλούσης σαφῶς ἐδίδαξε, Μωσέως μηδὲν παραδεδωκότος. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ινα τί ἐφρύαξαν έθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; (Α 1. 12.) Καὶ ἐνταῦθα δὲ σαφέστερον τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας, καὶ τὸ ἀχάλινον θράσος τὸ κατὰ Χριστοῦ, καὶ τὸ εἰκαῖον ἐν σκέμμασι, καὶ μειρακιώ δες ἐν λογισμοῖς, μονονουχί καταιτιάτα: λέγων • Ινα τί ἐφρύαξαν ἔθνη; — Καὶ ἑτέρως δὲ μάτην ἐμελέτησαν τὰ τῶν προφητῶν βιβλία, τὸν ὑπ' αὐτῶν κηρυττόμενον Σωτῆρα τοῦ γένους μὴ παραδεξάμενοι. - Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ' αὐτοῦ. (Β Γ. 6, 7, Ε Ι. 4, Κ. Γ. 27.) Ανενδεής δὲ κατὰ φύσιν ὑπάρχων, ὅσα λέγεται λαμβάνειν, ἵνα ἡμεῖς μετάσχωμεν, είληφεν. (6) - Κεχειροτόνημαι, φησίν, εἰς βασιλέα παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὥστε διαγ γέλλειν τὸ πρόσταγμα αὐτοῦ, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Σιών. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν ὅπερ ἔφη Χρ στός· « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τε χεν, 34. " ἀπολωλότα οίκου Ισραήλ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοῖς τῆς βουλή. οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε την ήτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κ. σμου.. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS I. Vers. 5. omnia quacunque faciet prosperabuntur. A Ante Servatoris quidem nostri adventum haud facile erat mortalibus superare viribus suis absur- dam voluptatem, et mundanis cupiditatibus supe- riorem se constituere. Postquam vero nobis appa- ruit Deus Dominus, plana et facilis nihilque habens arduum aut asperum visa via est quæ nos ad vir- Lutem ducit. - B (Cod. b.) f. b, f. b.) addunt Vers. 5. Non resurgent impii in judicio, etc. Sequitur (culparum minorum reos) quædam etiam aliquando misericordia, ne pari cum impiis pœna multentur. - Itaque reviviscent quidem et hi, ve- rumtamen haud in concilio justorum: concilium autem justorum intellige ordinem quemdam aut dignitatem. Nam etsi aliqui forte fuerint, ex his qui peccarunt, misericordia aut indulgentia digni, non ideo tamen in sanctorum choris connumerabuntur: alia enim horum est sors, excelsa gloria, admira- bilis gratia, immortale gaudium. Fructum quippe præclarorum operum colligunt, et suæ ad omne bonum alacritatis mercedem percipiunt, Christo ipsis dicente : « Venite, benedicti Patris mei, possim dete paratum vobis regnum a mundi constita- tiamne 13. » Tu vero animadverte, primum Davidem et Judicii et promissionis vitæ futuræ manifestam notitiam intulisse, cum Moyses nihil horum memoravisset (!). PSALMUS II. Vers. 1. Quare fremuerunt gentes, et populi me- titati sunt inania ? Hic quoque manifestius Judæorum vesaniam, et C effrenatam adversus Christum audaciam, et consi- liorum vanitatem, cogitationumque puerilitatem ferme incusat dicens : « Quare fremuerunt gentes? › -(2) Alioqui frustra fuissent prophetarum libri, si quidem prædicatum ab illis generis humani Serva- torem non erant recepturi. - Vers. 6. Ego autem ab eo rex constitutus sum. Nullius rei naturaliter indigens, quidquid accipere dicitur, ideo ut nos fiamus participes, accepit. — Electus sum, inquit,rex a Deo Patre, ut annuntiem præceptum ejus, et quidem ante alios Sionis inco- tis. Atque id, arbitror, affirmabat Christus cum dixit: • Non sam missus, nisi ad oves quæ perierunt do- mus Israelis. Nam quia his prædicationis de- D bebatur gratia, primis ipsis evangelicæ doctrinæ Matth. Matth. xv, 24. Mihi in Evangelio promittuntur regna cœlorum, quæ instrumentum velus omnino non nominat. Sed tamen figurate saltem atque in ænigmate videri Moy- sem regnum coelorum denotavisse, non negant Pho- tius in Amphilochiana sexta quæstione, quam nos edidimus Script. vet. t. 1. et Easebius Chron. lib. 1, cap. 16. Diligenter vero ex recentioribns Chr. Col Bergius, inter Dav. Michaelis opuscula Goettinge an. 1759, hac super re disputavit, multis laudabi- liter prolatis argumentis ob asserendam Moysis de futura vita sententiam. det, ut saepe it in catenis. (5)Reliqua omnia ex codicibus Vaticanis. tur nisi in codd. B et E. Hinc Romanorum senatus dicebatur a Grecis tur pagina sequenti. (5) ΨΑΛΜΟΣ Α'. (1) Similiter divus Hieronymus epist. 139, 5 (2) Sequens fragmentum a præcedente non pen- (4) Verba βουλήν δὲ..... καὶ τὸ ἀξίωμα non lego- (5) Cod. B addit : Χριστοῦ λέγοντος αὐτοῖς· ο Δεῦτε, (6) Nonnulla alia, quæ hic sequebantur, baben-
Καὶ ἀντὶ μιᾶς γῆς τῆς τῶν Ἰουδαίων, τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα [ α. πληρώματα] ᾠκειώσατο. «Καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου.» (ξ φ. 4.) Τέθειται γὰρ ὡς ἄνθρωπος κληρονόμος πάντων, ἵνα λοιπὸν ὡς ἴδιον ἀνασώσῃ κλῆρον τοὺς ἐπὶ γῆς διηρπασμένους ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων. Οὗ δὴ πρὸς πέρας ἀχθέντος, ἔφη πρὸς τὸν Πατέρα ὁ Υἱός· «Οὓς δέδωκάς μοι, ἐκ σοῦ ἦσαν, κἀμοὶ αὐτοὺς δέδωκας.» Εἰ δὲ τοῦ Πατρὸς ἦσαν, καὶ τοῦ συμβασιλεύοντος αὐτῷ κατὰ φύσιν Λόγου, εἰς τὸν ὑπάρχοντα αὐτοῦ πλοῦτον ἄνεισιν καὶ μετὰ σαρκός. Τοιγαροῦν ἔφασκε· «Πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά.» Οὐκοῦν ἂν εἰ λέγοιτο λαβεῖν καὶ τεθεῖσθαι κληρονόμος, διὰ τὸ ἀνθρώπινον λέγεται. Γέγονε γὰρ ἄνθρωπος ἵνα κηρύξῃ αἰχμαλώτοις ἄφεσιν τοῖς ἀποσκιρτήσασι τοῦ Θεοῦ· ἀλλ’ ἔμεινεν οὐδὲν ἧττον Θεὸς, καίτοι πτωχεύσας καθ’ ὃ γέγονεν ἄνθρωπος. Διὸ καὶ πρὸς τοὺς Ἑβραίους ἔφασκε Παῦλος· «Δι’ οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησε.» (ξ φ. 4, δ φ. 39.) Οὐκ ἐν χρείᾳ δόξης ἢ ἑτέρου τινὸς καθεστηκὼς ὁ Υἱὸς, ὃς Λόγος ἐστὶν, αἰτεῖν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἢ καὶ λαμβάνειν λέγεται· οἰκονομικῶς δὲ τοῦτο ποιεῖ.
Εt Β Καὶ πάντα όσα ἂν ποιῇ κατευοδωθήσεται Β. Γ. Πρὸ μὲν γὰρ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας ἦν οὐκ ἄτραχυ τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τὸ δύνα σθαι κατευμεγεθεῖν τῆς ἐκτόπου φιληδονίας, καὶ ὑπερφέρεσθαι κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν. Ἐπειδὴ δὲ ἐπ έφανεν ἡμῖν Θεὸς ὢν ὁ Κύριος, λεία καὶ ὁμαλὴ καὶ οὐδὲν ἔχουσα τὸ ἄναντες ἢ τραχύ γέγονεν ἡ εἰς ἀρε τὴν ἡμᾶς ἀποφέρουσα τρίβος. Οὐκ ἀναστήσονται οἱ ἀσεβεῖς ἐν κρίσει. (Α Β 1. 4, Ε Έπεται δέ τις αὐτοῖς ἔσθ' ὅτε καὶ οἰκτιρμός, ὡς μὴ ταῖς ἴσαις τοῖς ἀσε βέσιν κολάσεσι περιπεσείν. - Αναστήσονται δὲ καὶ οἱ ἁμαρτωλοί, ἀλλ' οὐκ ἔσονται ἐν τῇ βουλῇ καὶ τῷ τάγματι τῶν δικαίων· βουλὴν δὲ δικαίων φησὶν οἷον τὴν τάξιν καὶ τὸ ἀξίωμα (4). Εἰ γὰρ καὶ εἶἐν τινες τῶν ἡμαρτηκότων ἐλέους (Β. Ε. ή συγγνώ μης] ἄξιοι, ἀλλ' οὐκ ἂν τοῖς τῶν ἁγίων ἐναριθμηθείεν χοροῖς· ἕτερος γὰρ ἐκείνων κλῆρος, καὶ ἀνεστηκότα τὰ αὐχήματα, περίοπτός τε ἡ χάρις, καὶ ἀτελεύτητας ἡ τρυφή. Πετρυγήκασι γὰρ καρπὸν ἀνδραγαθημάτων, καὶ τῆς εἰς πᾶν ἀγαθὸν εὐανδρίας καταπλουτούσι τὰς ἀμοιβάς (5). Σὺ δὲ σημείωσαι ὅτι πρῶτος Δαλιδ ἀνάστασιν καὶ κρίσιν καὶ ἐπαγγελίαν ζωής μελλούσης σαφῶς ἐδίδαξε, Μωσέως μηδὲν παραδεδωκότος. ΨΑΛΜΟΣ Β'. Ινα τί ἐφρύαξαν έθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; (Α 1. 12.) Καὶ ἐνταῦθα δὲ σαφέστερον τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀπονοίας, καὶ τὸ ἀχάλινον θράσος τὸ κατὰ Χριστοῦ, καὶ τὸ εἰκαῖον ἐν σκέμμασι, καὶ μειρακιώ δες ἐν λογισμοῖς, μονονουχί καταιτιάτα: λέγων • Ινα τί ἐφρύαξαν ἔθνη; — Καὶ ἑτέρως δὲ μάτην ἐμελέτησαν τὰ τῶν προφητῶν βιβλία, τὸν ὑπ' αὐτῶν κηρυττόμενον Σωτῆρα τοῦ γένους μὴ παραδεξάμενοι. - Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ' αὐτοῦ. (Β Γ. 6, 7, Ε Ι. 4, Κ. Γ. 27.) Ανενδεής δὲ κατὰ φύσιν ὑπάρχων, ὅσα λέγεται λαμβάνειν, ἵνα ἡμεῖς μετάσχωμεν, είληφεν. (6) - Κεχειροτόνημαι, φησίν, εἰς βασιλέα παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὥστε διαγ γέλλειν τὸ πρόσταγμα αὐτοῦ, καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τοῖς ἐν Σιών. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν ὅπερ ἔφη Χρ στός· « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τε χεν, 34. " ἀπολωλότα οίκου Ισραήλ. Ἐπειδὴ γὰρ αὐτοῖς τῆς βουλή. οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε την ήτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κ. σμου.. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS I. Vers. 5. omnia quacunque faciet prosperabuntur. A Ante Servatoris quidem nostri adventum haud facile erat mortalibus superare viribus suis absur- dam voluptatem, et mundanis cupiditatibus supe- riorem se constituere. Postquam vero nobis appa- ruit Deus Dominus, plana et facilis nihilque habens arduum aut asperum visa via est quæ nos ad vir- Lutem ducit. - B (Cod. b.) f. b, f. b.) addunt Vers. 5. Non resurgent impii in judicio, etc. Sequitur (culparum minorum reos) quædam etiam aliquando misericordia, ne pari cum impiis pœna multentur. - Itaque reviviscent quidem et hi, ve- rumtamen haud in concilio justorum: concilium autem justorum intellige ordinem quemdam aut dignitatem. Nam etsi aliqui forte fuerint, ex his qui peccarunt, misericordia aut indulgentia digni, non ideo tamen in sanctorum choris connumerabuntur: alia enim horum est sors, excelsa gloria, admira- bilis gratia, immortale gaudium. Fructum quippe præclarorum operum colligunt, et suæ ad omne bonum alacritatis mercedem percipiunt, Christo ipsis dicente : « Venite, benedicti Patris mei, possim dete paratum vobis regnum a mundi constita- tiamne 13. » Tu vero animadverte, primum Davidem et Judicii et promissionis vitæ futuræ manifestam notitiam intulisse, cum Moyses nihil horum memoravisset (!). PSALMUS II. Vers. 1. Quare fremuerunt gentes, et populi me- titati sunt inania ? Hic quoque manifestius Judæorum vesaniam, et C effrenatam adversus Christum audaciam, et consi- liorum vanitatem, cogitationumque puerilitatem ferme incusat dicens : « Quare fremuerunt gentes? › -(2) Alioqui frustra fuissent prophetarum libri, si quidem prædicatum ab illis generis humani Serva- torem non erant recepturi. - Vers. 6. Ego autem ab eo rex constitutus sum. Nullius rei naturaliter indigens, quidquid accipere dicitur, ideo ut nos fiamus participes, accepit. — Electus sum, inquit,rex a Deo Patre, ut annuntiem præceptum ejus, et quidem ante alios Sionis inco- tis. Atque id, arbitror, affirmabat Christus cum dixit: • Non sam missus, nisi ad oves quæ perierunt do- mus Israelis. Nam quia his prædicationis de- D bebatur gratia, primis ipsis evangelicæ doctrinæ Matth. Matth. xv, 24. Mihi in Evangelio promittuntur regna cœlorum, quæ instrumentum velus omnino non nominat. Sed tamen figurate saltem atque in ænigmate videri Moy- sem regnum coelorum denotavisse, non negant Pho- tius in Amphilochiana sexta quæstione, quam nos edidimus Script. vet. t. 1. et Easebius Chron. lib. 1, cap. 16. Diligenter vero ex recentioribns Chr. Col Bergius, inter Dav. Michaelis opuscula Goettinge an. 1759, hac super re disputavit, multis laudabi- liter prolatis argumentis ob asserendam Moysis de futura vita sententiam. det, ut saepe it in catenis. (5)Reliqua omnia ex codicibus Vaticanis. tur nisi in codd. B et E. Hinc Romanorum senatus dicebatur a Grecis tur pagina sequenti. (5) ΨΑΛΜΟΣ Α'. (1) Similiter divus Hieronymus epist. 139, 5 (2) Sequens fragmentum a præcedente non pen- (4) Verba βουλήν δὲ..... καὶ τὸ ἀξίωμα non lego- (5) Cod. B addit : Χριστοῦ λέγοντος αὐτοῖς· ο Δεῦτε, (6) Nonnulla alia, quæ hic sequebantur, baben-
PG 69:722Δέχεται μὲν γὰρ ἀνθρωπίνως διὰ τὸ σχῆμα τῆς πρὸς ἡμᾶς ὁμοιώσεως· ἔστι δὲ πλήρης ὡς Θεός. Καὶ μετ’ ὀλίγα· Αἰτεῖ τοίνυν καὶ δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς δι’ ἡμᾶς, ἅπερ ἔχει μὲν φυσικῶς ὡς Θεός. Ἐπειδὴ σάρκα τοῦ δοξάζεσθαι χρῄζουσαν ἀνέλαβεν, καὶ οὐχ ἑτέρου τινὸς, ἀλλ’ αὐτοῦ γέγονεν, εἰκότως ἰδιοποιεῖται τὰ εἰς αὐτὴν ἢ περὶ αὐτὴν γινόμενα· καὶ ὡς ἄνθρωπος μὴ ἔχων, δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς ἅπερ ἔχει φυσικῶς ὡς Υἱὸς καὶ Θεός. «Καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς.» (κ φ. 27 β.) Τοῦτο δείκνυσιν, ὅτι οὔτε ἐπὶ τοῦ Ζοροβάβελ, ὡς Ἰουδαῖοί φασιν, ἔχει λόγον· ποῖα γὰρ ἔλαβεν, ἢ ποίαν κατάσχεσιν περάτων γῆς; ἐπὶ δὲ τοῦ Κυρίου τοῦ πάντα τὸν κόσμον ὑπαγομένου εἰς τὴν ἑαυτοῦ δεσποτείαν. «Ὡς σκεύη κεραμέως συντρίψεις αὐτούς.» (α φ. 14.) Ἕως μὲν γὰρ ἐλπίδα εἶχον ἀναπλάσεως, πηλὸς ἤκουον· «Μὴ γὰρ, φησὶ, καθὼς ὁ κεραμεὺς οὐ δυνήσομαι ὑμᾶς ἀναπλάσαι, οἶκος Ἰσραήλ;» Ὅτε δὲ ἐξοπτηθέντες πρὸς τὸ κακὸν γεγόνασιν ὄστρακα, συντριβὴν αὐτοῖς ἀπειλεῖ ἀδιόρθωτον. Ποιμαίνει δὲ καὶ τὰ ἔθνη Χριστὸς ὡς ἐν ῥάβδῳ τῷ σταυρῷ, καὶ τῇ ἀῤῥαγεῖ καὶ ἰσχυρᾷ αὐτοῦ βασιλείᾳ.
ἐπαγγελείας ὠφείλετο χάρις, αὐτοῖς καὶ πρώτοις τὸ τῆς εὐαγγελικῆς ἀφηγήσεως ἐχαρίζετο λόγον, καὶ τὴν διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν δικαίωσιν. Υιός μου εἶ σύ· ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. (Α Γ. (ἶδεν οὖν ὁ Δαβιδ τὸν Χριστὸν καὶ προαιώνιον ἔχοντα τὸν τῆς θεότητος θρόνον, διὰ τὴν ἐκ Πατρὸς ἀπόρρητον γέννησιν. Ο θρόνος του γάρ, φησὶν, ὁ Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα. » Οἶδεν αὐτὸν καὶ βασι- λείαν δεχόμενον ἀνθρωπίνως ἐν χρόνῳ, διὰ τὸ τῆς οικονομίας νεώτερον. Καὶ πάλιν τήν προαιώνιον αὐτοῦ δηλοί γέννησιν εἰπών • Υιός μου εἴ σύ. • Ην γὰρ ἀεὶ Υἱός. Καὶ τὴν κατὰ σάρκα δὲ αὖθις δεικνύει ἐπενεγκών. Εγώ σήμερον γεγέννηκά σεν τὸ γὰρ σήμερον, χρόνου ἐστίν. Ἐχαρίσατο δὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς ὡς ἀνθρώπῳ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, τὸ τῆς β υἱότητος δηλαδή. (1 Γ. 8.) Το σήμερον (1), καιροῦ τοῦ ἐνεστηκότος, καθ᾽ ἂν καὶ γέγονε σὰρξ, ποιεῖται τὴν δήλωσιν, ὑπάρχων δὲ φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος· μεμαρτύ- ρηκεν γὰρ Ἰωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι εἰς τὰ ίδια ἦλθεν, ίδια λέγων αὐτοῦ τὸν κόσμον. ὡς εἰς δόξαν συνήθη τὴν τῆς βασιλείας καλούμενος, ἔφασκεν· • Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ' αὐτοῦ, ὁ δῆλον δὲ ὅτι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ηνέσχετο δὲ τῶν τοιού- των, ἵν᾿ ὡς ἄνθρωπος υἱοποιηθείς, καίτοι κατὰ φύσ σιν ὑπάρχων Υιός, ὁδοποιήσῃ δι' αὐτοῦ τῇ ἀνθρώπου φύσει τῆς υἱοθεσίας τὴν μέθεξιν, καὶ καλέσῃ πρὸς βασιλείαν οὐρανῶν τοὺς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τυράννου- μένους. Ωσπερ γὰρ οἷά τινα κλήρον, ἐκ πατρὸς εἰς δλον τὸ ἐξ αὐτοῦ διῆκον γένος τὰς ἐκ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως συμφορὰς ἐσχήκαμεν, ἀρᾷ καὶ θανάτῳ πεφορτισμένος, ούτω πάλιν εἰς ἅπαν τὸ ἀνθρώπινον γένος τὰ ἐν Χριστῷ διαδραμείται λαμπρά. Δέχεται γὰρ ἡμῖν, οὐχ ἑαυτῷ δὲ πάντως ὁ Μονογενής πλή- ρης γάρ ἐστιν ὅτι καὶ φύσει Θεός· δεῖται δὲ ὅλως οὐδενός· καταπλουτίζει δὲ μᾶλλον αὐτὸς τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς τὴν σύμπασαν κτίσιν. • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι έθνη. οιστρήσαντος τοῦ ἐξ Ισραήλ, καὶ διὰ τοῦτο ἀποβλη θέντος, πάντα τὰ ἔθνη δίδοται τῷ Χριστῷ πιστεύ σαντα εἰς αὐτόν. Αὐτὸς γὰρ ἡ τῶν ἐθνῶν προσδοκή, καὶ ἐν αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. Καὶ ἀντὶ μιᾶς γῆς τῆς τῶν Ἰουδαίων, τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα [Α. πλη ρώματα ] ᾠκειώσατο. Καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. (Ο Γ. 4.) Τέθειται γὰρ ὡς ἄνθρωπος κληρονόμος πάντων, ἵνα λοιπὸν ὡς ἴδιον ἀνασώσῃ κλῆρον τους ἐπὶ γῆς διηρπασμένους ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνά- ** Πρὸ αἰώνων Υἱός, σήμερον γεννᾶται γενόμενος άνθρωπος. . IN PSALMUM II. A largiebatur sermonem, et per fdem in ipsum je b.) stificationem. Vers. 7. Fikus meus es tu ; ego hodie genui te. Novit ergo David Christum, et quidem æternum tenuisse deitatis thronum, propter inenarrabiſem ex Patre nativitatem : « Sedes enim tua, inquit, Deus, in sæculum 1. » Novit ipsum humanitus quo- que regnum in tempore accepisse, propter incara- tionis novitatem. Et iterum æternam illius genera Lionem ostendit dicens : . Filius meus es tu. Fuit enim semper Filius. Tum et illam quæ secun- dum carnem est demonstrat, addens : « Ego hodie genui te ; namque hodie, temporis est (2). Donavit › autem ei Deus tanquam homini nomen quod est C (A f. b. B f. 8. K f. b.) 'Evòę žÛvous Tap- Psal. xLv, 7. Philipp. 1, 9. 2. Joan. 1, Psalmos, quem distinguimus littera 1; grandis est et vetus, sæculi xı aut xn, cum prolixis Patrum seg- mentis. Jam qui hoc fragmentum, Cyrillo Alexan- drino diserte în prædicto codice inscriptum, cum circumstantibus comparabit, varietatem facile co- gnoscet, qua usi sunt diversi eclogarii in ejusdem quandoque auctoris scriptis excerpendis. D super omne nomen 1. Filii scilicet. ' Vocabulum hodie præsens tempus, quo caro fa- ctus fuit, declarat ; qui tamen natura sua rerum omnium Dominus erat: testatus est enim de eo Joannes, quod in propria venerit, propria illius appellans mundum. Tanquam ad gloriam sibi con- suetam, in regnum vocatus aiebat : . Ego autem constitutus sum rex ab eo, id est a Deo Patre. Hæc autem pertulit, ut in humanitate factus Fifius, etsi jam erat natura propria Filins (5), viam per semet sterneret naturæ humanæ ad consequendam adoptionis participationem, atque ad regnum colo rum vocaret homines peccati tyrannide oppressos. Sicut enim, ceu quamdam hæreditatem ad univer- sum ex patre genus transmissam, transgressionis Adami mala recepimus, maledictione et morte gravati, ita vicissim in universum hominum genus splendida Christi dona decurrunt. Accipit enim nobis, non autem omnino sibi, Unigenitus ; plenus quippe is est, utpote natura Deus (4), nec rei cujus- vis indiget; ditat vero ipse magis supernis bonis omnem creaturam. Vers. 8. Postula a me, et dabo tibi gentes. . Uno Israelis populo adveeordiam verse, idee que abjecto, cunctæ gentes traduntur Christo in quem credunt. Ipse enim est exspectatio gentium, et in eum gentes sperabunt ". Ac pro una Judæorum regione, mundi terminos acquisivit, Et dabo tibi gentes hæreditatem tuam. Nimirum quatenus homo fit hæres omnium, ut mox ceu suam hæreditatem salvet eos qui in mundo ab adversariis potentiis vexabætur. Qua re peracta, se Matth. XII, 21. dorus Mopsuestenus : Qui ante secula Filius erat, hodie nascitur facius homo. hominem, asseverat sexcentis in locis Cyrillus. est Cyrillus, ut ex toto hoc volumine patet. Digitized by volumune patte (1) Nonus hic est codex Vaticanus catenarum in (2) Consentit Cyrillo diserte hoc loco etiam Theo- (5) Unicum esse Filium quanquam Deum simul ot (3) Perpetuus divinitatis Jesu Christi prædicator
Ἡ γὰρ ῥάβδος καὶ βασιλείας ἐστὶ σύμβολον, ὡς τὸ, «Ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου.» Καὶ συντρίβει ταῦτα οὐχ ὥστε ἀπολέσαι καὶ ἀναλῶσαι, ἀλλ’ ὥστε ἀναπλάσαι. Πρὸς τοῦτο γὰρ σκοπὸς τῷ κεραμεῖ συντρίβειν τὰ οἰκεῖα σκεύη, ὅταν μὴ ἀκέραιον σώζῃ τὴν διάπλασιν οὐδέπω πυρὶ προσωμιληκότα. «Δράξασθε παιδείας.» (ξ φ. 5.) Τὸ Δράξασθε, τὸ Ἐν τάχει ἀποδοτέον, καθ’ ὑπέρβατον εἰρημένον. Δράξασθε παιδείας ἐν τάχει, καὶ ἔτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, μήποτε ὀργισθῇ Κύριος, καὶ ἀλλοτριώσῃ ὑμᾶς τῆς χαρᾶς τῶν δικαίων. Ἀπρὶξ ἡμᾶς ἔχεσθαι τῆς τοῦ Κυρίου διδασκαλίας βουλόμενος, εἰκότως τῇ τοῦ δράξασθαι φωνῇ κέχρηται. ΨΑΛΜΟΣ Γ. «Κύριε, τί ἐπληθύνθησαν;» (α φ. 16 β, β φ 11, δ φ. 59 β.) Φησὶ γοῦν· «Τί ἐπληθύνθησαν;» τὸ τί ἀντὶ τοῦ σφόδρα λέγων. Καταπλήττεται γὰρ ἀναριθμήτους ὁρῶν τοὺς ἀρτύοντας αὐτῷ τὰς ἐπιβουλάς· καὶ δέδιε μὲν ὡς ἄνθρωπος, πλὴν οὐχ ἡττᾶται τοῖς δείμασιν, ἀλλ’ ἐῤῥωμένην ἔχων ἐπὶ Θεῷ τὴν καρδίαν, προσδοκᾷ ὅτι τῶν ἐπιβουλευόντων περιγενήσεται.
ἐπαγγελείας ὠφείλετο χάρις, αὐτοῖς καὶ πρώτοις τὸ τῆς εὐαγγελικῆς ἀφηγήσεως ἐχαρίζετο λόγον, καὶ τὴν διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν δικαίωσιν. Υιός μου εἶ σύ· ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. (Α Γ. (ἶδεν οὖν ὁ Δαβιδ τὸν Χριστὸν καὶ προαιώνιον ἔχοντα τὸν τῆς θεότητος θρόνον, διὰ τὴν ἐκ Πατρὸς ἀπόρρητον γέννησιν. Ο θρόνος του γάρ, φησὶν, ὁ Θεός, εἰς τὸν αἰῶνα. » Οἶδεν αὐτὸν καὶ βασι- λείαν δεχόμενον ἀνθρωπίνως ἐν χρόνῳ, διὰ τὸ τῆς οικονομίας νεώτερον. Καὶ πάλιν τήν προαιώνιον αὐτοῦ δηλοί γέννησιν εἰπών • Υιός μου εἴ σύ. • Ην γὰρ ἀεὶ Υἱός. Καὶ τὴν κατὰ σάρκα δὲ αὖθις δεικνύει ἐπενεγκών. Εγώ σήμερον γεγέννηκά σεν τὸ γὰρ σήμερον, χρόνου ἐστίν. Ἐχαρίσατο δὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς ὡς ἀνθρώπῳ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, τὸ τῆς β υἱότητος δηλαδή. (1 Γ. 8.) Το σήμερον (1), καιροῦ τοῦ ἐνεστηκότος, καθ᾽ ἂν καὶ γέγονε σὰρξ, ποιεῖται τὴν δήλωσιν, ὑπάρχων δὲ φύσει καὶ τῶν ὅλων Κύριος· μεμαρτύ- ρηκεν γὰρ Ἰωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι εἰς τὰ ίδια ἦλθεν, ίδια λέγων αὐτοῦ τὸν κόσμον. ὡς εἰς δόξαν συνήθη τὴν τῆς βασιλείας καλούμενος, ἔφασκεν· • Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ὑπ' αὐτοῦ, ὁ δῆλον δὲ ὅτι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ηνέσχετο δὲ τῶν τοιού- των, ἵν᾿ ὡς ἄνθρωπος υἱοποιηθείς, καίτοι κατὰ φύσ σιν ὑπάρχων Υιός, ὁδοποιήσῃ δι' αὐτοῦ τῇ ἀνθρώπου φύσει τῆς υἱοθεσίας τὴν μέθεξιν, καὶ καλέσῃ πρὸς βασιλείαν οὐρανῶν τοὺς ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τυράννου- μένους. Ωσπερ γὰρ οἷά τινα κλήρον, ἐκ πατρὸς εἰς δλον τὸ ἐξ αὐτοῦ διῆκον γένος τὰς ἐκ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως συμφορὰς ἐσχήκαμεν, ἀρᾷ καὶ θανάτῳ πεφορτισμένος, ούτω πάλιν εἰς ἅπαν τὸ ἀνθρώπινον γένος τὰ ἐν Χριστῷ διαδραμείται λαμπρά. Δέχεται γὰρ ἡμῖν, οὐχ ἑαυτῷ δὲ πάντως ὁ Μονογενής πλή- ρης γάρ ἐστιν ὅτι καὶ φύσει Θεός· δεῖται δὲ ὅλως οὐδενός· καταπλουτίζει δὲ μᾶλλον αὐτὸς τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς τὴν σύμπασαν κτίσιν. • Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι έθνη. οιστρήσαντος τοῦ ἐξ Ισραήλ, καὶ διὰ τοῦτο ἀποβλη θέντος, πάντα τὰ ἔθνη δίδοται τῷ Χριστῷ πιστεύ σαντα εἰς αὐτόν. Αὐτὸς γὰρ ἡ τῶν ἐθνῶν προσδοκή, καὶ ἐν αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσι. Καὶ ἀντὶ μιᾶς γῆς τῆς τῶν Ἰουδαίων, τὰ τῆς οἰκουμένης πέρατα [Α. πλη ρώματα ] ᾠκειώσατο. Καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. (Ο Γ. 4.) Τέθειται γὰρ ὡς ἄνθρωπος κληρονόμος πάντων, ἵνα λοιπὸν ὡς ἴδιον ἀνασώσῃ κλῆρον τους ἐπὶ γῆς διηρπασμένους ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνά- ** Πρὸ αἰώνων Υἱός, σήμερον γεννᾶται γενόμενος άνθρωπος. . IN PSALMUM II. A largiebatur sermonem, et per fdem in ipsum je b.) stificationem. Vers. 7. Fikus meus es tu ; ego hodie genui te. Novit ergo David Christum, et quidem æternum tenuisse deitatis thronum, propter inenarrabiſem ex Patre nativitatem : « Sedes enim tua, inquit, Deus, in sæculum 1. » Novit ipsum humanitus quo- que regnum in tempore accepisse, propter incara- tionis novitatem. Et iterum æternam illius genera Lionem ostendit dicens : . Filius meus es tu. Fuit enim semper Filius. Tum et illam quæ secun- dum carnem est demonstrat, addens : « Ego hodie genui te ; namque hodie, temporis est (2). Donavit › autem ei Deus tanquam homini nomen quod est C (A f. b. B f. 8. K f. b.) 'Evòę žÛvous Tap- Psal. xLv, 7. Philipp. 1, 9. 2. Joan. 1, Psalmos, quem distinguimus littera 1; grandis est et vetus, sæculi xı aut xn, cum prolixis Patrum seg- mentis. Jam qui hoc fragmentum, Cyrillo Alexan- drino diserte în prædicto codice inscriptum, cum circumstantibus comparabit, varietatem facile co- gnoscet, qua usi sunt diversi eclogarii in ejusdem quandoque auctoris scriptis excerpendis. D super omne nomen 1. Filii scilicet. ' Vocabulum hodie præsens tempus, quo caro fa- ctus fuit, declarat ; qui tamen natura sua rerum omnium Dominus erat: testatus est enim de eo Joannes, quod in propria venerit, propria illius appellans mundum. Tanquam ad gloriam sibi con- suetam, in regnum vocatus aiebat : . Ego autem constitutus sum rex ab eo, id est a Deo Patre. Hæc autem pertulit, ut in humanitate factus Fifius, etsi jam erat natura propria Filins (5), viam per semet sterneret naturæ humanæ ad consequendam adoptionis participationem, atque ad regnum colo rum vocaret homines peccati tyrannide oppressos. Sicut enim, ceu quamdam hæreditatem ad univer- sum ex patre genus transmissam, transgressionis Adami mala recepimus, maledictione et morte gravati, ita vicissim in universum hominum genus splendida Christi dona decurrunt. Accipit enim nobis, non autem omnino sibi, Unigenitus ; plenus quippe is est, utpote natura Deus (4), nec rei cujus- vis indiget; ditat vero ipse magis supernis bonis omnem creaturam. Vers. 8. Postula a me, et dabo tibi gentes. . Uno Israelis populo adveeordiam verse, idee que abjecto, cunctæ gentes traduntur Christo in quem credunt. Ipse enim est exspectatio gentium, et in eum gentes sperabunt ". Ac pro una Judæorum regione, mundi terminos acquisivit, Et dabo tibi gentes hæreditatem tuam. Nimirum quatenus homo fit hæres omnium, ut mox ceu suam hæreditatem salvet eos qui in mundo ab adversariis potentiis vexabætur. Qua re peracta, se Matth. XII, 21. dorus Mopsuestenus : Qui ante secula Filius erat, hodie nascitur facius homo. hominem, asseverat sexcentis in locis Cyrillus. est Cyrillus, ut ex toto hoc volumine patet. Digitized by volumune patte (1) Nonus hic est codex Vaticanus catenarum in (2) Consentit Cyrillo diserte hoc loco etiam Theo- (5) Unicum esse Filium quanquam Deum simul ot (3) Perpetuus divinitatis Jesu Christi prædicator
PG 69:723Ἔθλιβον δὲ τὸν Δαβὶδ πληθυνόμενοι οἱ προστιθέμενοι τῷ Ἀβεσσαλὼμ διακόσιοι ἄνδρες ἐξ Ἰερουσαλὴμ, ὅτε αὐτῷ καὶ Ἀχιτόφελ καὶ Θεκὼν προσετέθησαν, καὶ σύστρεμμα ἰσχυρὸν καὶ λαὸς πολὺς σὺν αὐτῷ. Οὗτοι γὰρ πάντες ἔθλιβον τὸν Δαβίδ· ἐν οἷς καὶ ὁ Σεμεεὶ, ὃς ἐκπορευομένῳ κατηρᾶτο τῷ Δαβίδ. «Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ.» (α φ. 17 β.) Τὴν γενομένην ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπαναστάσεως αὐτῷ συνοχήν τε καὶ ἀμηχανίαν προειπὼν ὁ Δαβὶδ, νῦν διαστέλλει τὸ μέλος τῷ διαψάλματι, καὶ τῷ κατὰ τὸ ἀπόῤῥητον αὐτῷ ἐνηχήσαντι ἐπιθαρσήσας, τὴν σωτήριον ταύτην φωνὴν φθέγγεται· «Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ.» Ἐκεῖνοι μὲν, φησὶν, ὅπλα κινοῦσι, καὶ περιέσεσθαί μου προσδοκῶσι, διὰ τὸ τῆς σῆς γεγυμνῶσθαί με χάριτος· ἐγὼ δὲ οἶδα τὸν ἐμαυτοῦ Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Οὐκ ἐπὶ τόξῳ ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με· ἀλλὰ τεῖχος ἄῤῥηκτον ἐμοὶ καὶ δορυφόρων πλῆθος οὐκ εὐκαταγώνιστον τὸ σὸν εὐμενὲς, ὦ Δέσποτα, καὶ ἡ παρὰ σοῦ ἀντίληψις· δεηθήσομαι δὲ οὐδενὸς, τῆς σῆς ἡμερότητος ἐμοὶ καὶ δόξαν νεμούσης, καὶ τὴν ἐμὴν ὑψούσης κεφαλὴν, τουτέστιν ἐν περιφανείᾳ τιθείσης, καὶ οἷον ἐπέκεινα τῶν ἐχθρῶν.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ή μεων. Οὗ δὴ πρὸς πέρας ἀχθέντος, ἔφη πρὸς τὸν Β Εt Πατέρα ὁ Υἱός· « Ούς δέδωκάς μοι, ἐκ σοῦ ἦταν, καμοὶ αὐτοὺς δέδωκας. » Εἰ δὲ τοῦ Πατρὸς ἦσαν, καὶ τοῦ συμβασιλεύοντος αὐτῷ κατὰ φύσιν Λέο γου, εἰς τὸν ὑπάρχοντα αὐτοῦ πλοῦτον ἄνεισιν καὶ μετὰ σαρκός. Τοιγαροῦν ἔφασκε ο Πάντα τα ἐμὰ τά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά. » Οὐκοῦν ἂν εἰ λέ- γοιτο λαβεῖν καὶ τεθεῖσθαι κληρονόμος, διὰ τὸ ἄν θρώπινον λέγεται. Γέγονε γὰρ ἄνθρωπος ἵνα τη ρύξη αἰχμαλώτοις ἄφεσιν τοῖς ἀποσκιρτήσεσι του Θεοῦ· ἀλλ᾽ ἔμεινεν οὐδὲν ἧττον Θεός, καίτοι που χεύσας καθ' δ γέγονεν ἄνθρωπος. Διὸ καὶ πρὸς τους Εβραίους έφασκε Παῦλος· . Δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησε (2). » Οὐκ ἐν χρεία δόξης ἢ ἑτέρου τινός καθεστηκὼς ὁ Υἱός, ὃς Λόγος ἐστὶν, αἰτεῖν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἢ καὶ λαμβάνειν λέγεται· οἰκονομικῶς δ τοῦτο ποιεῖ. Δέχεται μὲν γὰρ ἀνθρωπίνως διὰ τὸ σχῆμα τῆς πρὸς ἡμᾶς ὁμοιώσεως· ἔστι δὲ πλήρης ὡς Θεός. Καὶ μετ' ὀλίγα· Αίτεῖ τοίνυν καὶ δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς δι' ἡμᾶς, ἅπερ ἔχει μὲν φυσικώς ὡς Θεός. Επειδή σάρκα τοῦ δοξάζεσθαι χρήζουσαν Ανέλαβεν, καὶ οὐχ ἑτέρου τινός, ἀλλ' αὐτοῦ γέγονεν, εἰκότως ἰδιοποιείται τὰ εἰς αὐτὴν ἢ περὶ αὐτὴν γενό- μενα· καὶ ὡς ἄνθρωπος μὴ ἔχων, δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς ἅπερ ἔχει φυσικῶς ὡς Υἱὸς καὶ Θεός. Καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. (Κ 1. Τοῦτο (5) δείκνυσιν, ὅτι οὔτε ἐπὶ τοῦ Ζοροβάβελ, ώς Ἰουδαῖοί φασιν, έχει λόγον· τοῖς γὰρ έλαβεν, ἢ ποίαν κατάσχεσιν περάτων γῆς; ἐπὶ δὲ τοῦ Κυρίου τοῦ πάντα τὸν κόσμον ὑπαγομένου εἰς τὴν ἑαυτοῦ δεσποτείαν. Ως σκεύη κεραμέως συντρίψεις αὐτούς. (Α Γ. 14.) Εως μὲν γὰρ ἐλπίδα εἶχον ἀναπλάσεως. πηλὸς ἤκουον· « Μὴ γὰρ, φησί, καθὼς ὁ κεραμεὺς οὐ δυνήσομαι ὑμᾶς ἀναπλάσαι, οἶκος Ἰσραήλ; » Ὅτε δὲ ἐξοπτηθέντες πρὸς τὸ κακὸν γεγόνασιν όστρακα, συντριβὴν αὐτοῖς ἀπειλεῖ ἀδιόρθωτον. Ποιμαίνει δ καὶ τὰ ἔθνη Χριστὸς ὡς ἐν ῥάβδῳ τῷ σταυρῷ, καὶ το ἀβραγεῖ καὶ ἰσχυρᾷ αὐτοῦ βασιλείᾳ. Ἡ γὰρ βάθος και βασιλείας ἐστὶ σύμβολον, ὡς τι, ο Ράβδος ευθύτητες ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. » Καὶ συντρίβει ταύτα οὐχ ὥστε ἀπολέσαι καὶ ἀναλῶσαι, ἀλλ' ὥστε ἀναπλά ΣΑΝ, 1. ν, ; ἀνενδεής οἱ ἐνὸς ἔθνους. sit Patry Fillius : • Quas mihi dedioti, tui erant, et mihi eos dedisti". Si ergo Patris erant, noc non et ejus qui cum illo regnat naturalis Filii, hic qui- dem in proprias venit opes, etiam carne vestitus. Quamobrem aiebat : Omnia mea tua sunt, et tua mea ". Ergo, si dicitur et factus hæres, et ac- cepisse, secundum humanitatem id dicitur. Factus est enim homo, ut prædicaret captivis remissio- nem ", qui a Deo recesserant; sed haud idcirco Deus non mansit, quanquam hominis paupertate assumipla. Quare et ad Hebraeos Paulus aiebat : • Per quem fecit et sæcula ". Haud gloriæ vel cujusvis rei indigens Filius, qui Verbi dignitate pollet, postulat a Patre, et acci- pere dicitur, sed hæc per dispensationem funt. Accipit enim humanitus, propter similitudinis no- strae formam ; est autem plenus tanquam Deus. Et paulo post : postulat itaque et aocipit a Patre pro- pter nos, quæ ipse tanquam Deus naturaliter habet. Sed quia indigentem gloriæ carnem assumpsit, eaque non alterius cujusquam, sed ipsius est, merito sibi propria reputai, quæ in ipsa et circa ipsam fiunt : et quatenus homo rebus illis egens, accipit a Patre, etsi eas jam naturaliter habet tanquam Filius et Deus. Et possessionem tuam terminos terræ. Mine demonstratur, vaticinium hoc ne Zorobabe- lis quidem tempori, ut Judai contendunt, posse ac- commodari: quid enim ille accepit, aut quos terme terminos possedit? sed recte in Christum cadere, qui universam mundum in suam redegit potests tem (f). Vers. 9. Tanquam vasa figuli confringes eos. Quandiu reformationis spes fuit, lutum diceban- tur : « Nonne enim, inquit, veluti fgulus refors mare vos potero, domus Israel ? Postquam autem malitia excocti, facti sunt ceu testæ, confractionem illis insanabilem comminatur. Regit vero et gentes Christus eruce sua veluti virga, suaque haud fra- gilli sed valida potestate regia. Nam virga regni quoque symbolum est, ut illud: «Virga rectitudì- nis, virga regni tui ”. › Hæc autem vasa confrin- git, non ut pessumdet, sed ut reformet. Hic enim C (C f. 6. D f. 39.) b.) ss Hebr. 1, 2. ´» Jerem. xviii, G. >> Psal. D 1º Joan, xvII, 6. ** ibid. 10. ** Isa. LXI, 1; Luc. IV, 19. psalmum nonnisi de Christo posse pronuntiari; cujus interpretationis concors auctor fuit primo- rum Adelium Ecclesia et Paulus ap. Act. xm, 33. Quare, ut alios audaciores ihittam hodier- nos, certe a religiosissimo Bossuetio (cui cæteroqui propheticus psalmnus est) dictum nollem ad v. 6, Constitutus sum rex, etc., hæc quidem utcunque Davidi congruunt, sed melius Christo. Etenim ipse Rosenmüllerus Davidem et alios quosvis prorsus excludit, nec nisi propheticum r admitti posse valde valideg quoque veterum firmam ♂ • dicens. apud Cordorium tribuuntur Origeni ; quanquam revera et illa Origeniana in Codice I Vat., T. 8, dari videntur potius Cyrillo, quia anonyma post hujus fragmentum seribuntur. codex Vaticanus, quem denotamus littera K, în quo solo fragmentum hoc Cyrilli reperinous ; quan- guam et illa duo habcbat dex K maximæ forniæ, sæculi xu aut mis Patrum scholiis. (4) Constans Patrum Ecclesiæ judicium est, hune (2) Multa hujus fragmenti congrunnt cum iis que (5) Decimus jam accedit catenarum in Psalmos
Ἢ κεφαλὴν τὴν ἀρχὴν λέγει τὴν ἑαυτοῦ, ἣν πρὸς βραχὺ ταπεινωθεῖσαν, πάλιν ὑψωθεῖσαν ἀνέλαβεν. Εἴποι δ’ ἂν καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος, ὅτι Σὺ ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ οὐκ ἐγκαταλιμπάνων τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, καὶ δόξα μου, εἰπών· «Καὶ ἐδόξασα, καὶ πάλιν δοξάσω,» καὶ τὴν ἐμὴν κεφαλὴν τὴν θεότητα ὕψωσας, τουτέστι διὰ τῶν θεοσημειῶν φανερὰν ἐποίησας. Τὰ γὰρ ἐπὶ τῷ σταυρῷ θαύματα, τῆς τοῦ Μονογενοῦς θεότητος σαφὴς ὄντως ἀπόδειξις. Ὑψοῖ δὲ καὶ ἡμῶν τὴν κεφαλὴν ὁ Θεὸς, ἤγουν τὸν νοῦν καὶ τὸ ἡγεμονικὸν, ὅταν ἄνω βλέπωμεν, πᾶν σωματικὸν ὑπερκύπτοντες. «Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, κ.τ.λ.» (α φ. 18) Τὰ οἰκεῖα πάθη διηγούμενος ὁ προφήτης, καὶ ὅπως ἤνεγκε τὰ συμπίπτοντα γενναίως, διὰ τοῦ καθ’ ἑαυτὸν ὑποδείγματος διδασκαλίαν ἡμῖν ἐναργεστάτην τῆς ὑπομονῆς καταλιμπάνει, καὶ διδάσκει ὡς ἐν ταῖς περιστάσεσιν οὐκ ἄλλῳ ἢ Θεῷ προσιέναι δεῖ, καὶ ὅτι ὁ καρπὸς τῆς τοιαύτης προσόδου, τὸ εἰςακούεσθαι. Νῦν μέν τοι ἀποστρέφει τὸ πρόσωπον πρὸς ἡμᾶς, καὶ διηγεῖται πῶς εὐξάμενος ἐπηκούσθη, καί φησι·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ή μεων. Οὗ δὴ πρὸς πέρας ἀχθέντος, ἔφη πρὸς τὸν Β Εt Πατέρα ὁ Υἱός· « Ούς δέδωκάς μοι, ἐκ σοῦ ἦταν, καμοὶ αὐτοὺς δέδωκας. » Εἰ δὲ τοῦ Πατρὸς ἦσαν, καὶ τοῦ συμβασιλεύοντος αὐτῷ κατὰ φύσιν Λέο γου, εἰς τὸν ὑπάρχοντα αὐτοῦ πλοῦτον ἄνεισιν καὶ μετὰ σαρκός. Τοιγαροῦν ἔφασκε ο Πάντα τα ἐμὰ τά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά. » Οὐκοῦν ἂν εἰ λέ- γοιτο λαβεῖν καὶ τεθεῖσθαι κληρονόμος, διὰ τὸ ἄν θρώπινον λέγεται. Γέγονε γὰρ ἄνθρωπος ἵνα τη ρύξη αἰχμαλώτοις ἄφεσιν τοῖς ἀποσκιρτήσεσι του Θεοῦ· ἀλλ᾽ ἔμεινεν οὐδὲν ἧττον Θεός, καίτοι που χεύσας καθ' δ γέγονεν ἄνθρωπος. Διὸ καὶ πρὸς τους Εβραίους έφασκε Παῦλος· . Δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησε (2). » Οὐκ ἐν χρεία δόξης ἢ ἑτέρου τινός καθεστηκὼς ὁ Υἱός, ὃς Λόγος ἐστὶν, αἰτεῖν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἢ καὶ λαμβάνειν λέγεται· οἰκονομικῶς δ τοῦτο ποιεῖ. Δέχεται μὲν γὰρ ἀνθρωπίνως διὰ τὸ σχῆμα τῆς πρὸς ἡμᾶς ὁμοιώσεως· ἔστι δὲ πλήρης ὡς Θεός. Καὶ μετ' ὀλίγα· Αίτεῖ τοίνυν καὶ δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς δι' ἡμᾶς, ἅπερ ἔχει μὲν φυσικώς ὡς Θεός. Επειδή σάρκα τοῦ δοξάζεσθαι χρήζουσαν Ανέλαβεν, καὶ οὐχ ἑτέρου τινός, ἀλλ' αὐτοῦ γέγονεν, εἰκότως ἰδιοποιείται τὰ εἰς αὐτὴν ἢ περὶ αὐτὴν γενό- μενα· καὶ ὡς ἄνθρωπος μὴ ἔχων, δέχεται παρὰ τοῦ Πατρὸς ἅπερ ἔχει φυσικῶς ὡς Υἱὸς καὶ Θεός. Καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. (Κ 1. Τοῦτο (5) δείκνυσιν, ὅτι οὔτε ἐπὶ τοῦ Ζοροβάβελ, ώς Ἰουδαῖοί φασιν, έχει λόγον· τοῖς γὰρ έλαβεν, ἢ ποίαν κατάσχεσιν περάτων γῆς; ἐπὶ δὲ τοῦ Κυρίου τοῦ πάντα τὸν κόσμον ὑπαγομένου εἰς τὴν ἑαυτοῦ δεσποτείαν. Ως σκεύη κεραμέως συντρίψεις αὐτούς. (Α Γ. 14.) Εως μὲν γὰρ ἐλπίδα εἶχον ἀναπλάσεως. πηλὸς ἤκουον· « Μὴ γὰρ, φησί, καθὼς ὁ κεραμεὺς οὐ δυνήσομαι ὑμᾶς ἀναπλάσαι, οἶκος Ἰσραήλ; » Ὅτε δὲ ἐξοπτηθέντες πρὸς τὸ κακὸν γεγόνασιν όστρακα, συντριβὴν αὐτοῖς ἀπειλεῖ ἀδιόρθωτον. Ποιμαίνει δ καὶ τὰ ἔθνη Χριστὸς ὡς ἐν ῥάβδῳ τῷ σταυρῷ, καὶ το ἀβραγεῖ καὶ ἰσχυρᾷ αὐτοῦ βασιλείᾳ. Ἡ γὰρ βάθος και βασιλείας ἐστὶ σύμβολον, ὡς τι, ο Ράβδος ευθύτητες ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. » Καὶ συντρίβει ταύτα οὐχ ὥστε ἀπολέσαι καὶ ἀναλῶσαι, ἀλλ' ὥστε ἀναπλά ΣΑΝ, 1. ν, ; ἀνενδεής οἱ ἐνὸς ἔθνους. sit Patry Fillius : • Quas mihi dedioti, tui erant, et mihi eos dedisti". Si ergo Patris erant, noc non et ejus qui cum illo regnat naturalis Filii, hic qui- dem in proprias venit opes, etiam carne vestitus. Quamobrem aiebat : Omnia mea tua sunt, et tua mea ". Ergo, si dicitur et factus hæres, et ac- cepisse, secundum humanitatem id dicitur. Factus est enim homo, ut prædicaret captivis remissio- nem ", qui a Deo recesserant; sed haud idcirco Deus non mansit, quanquam hominis paupertate assumipla. Quare et ad Hebraeos Paulus aiebat : • Per quem fecit et sæcula ". Haud gloriæ vel cujusvis rei indigens Filius, qui Verbi dignitate pollet, postulat a Patre, et acci- pere dicitur, sed hæc per dispensationem funt. Accipit enim humanitus, propter similitudinis no- strae formam ; est autem plenus tanquam Deus. Et paulo post : postulat itaque et aocipit a Patre pro- pter nos, quæ ipse tanquam Deus naturaliter habet. Sed quia indigentem gloriæ carnem assumpsit, eaque non alterius cujusquam, sed ipsius est, merito sibi propria reputai, quæ in ipsa et circa ipsam fiunt : et quatenus homo rebus illis egens, accipit a Patre, etsi eas jam naturaliter habet tanquam Filius et Deus. Et possessionem tuam terminos terræ. Mine demonstratur, vaticinium hoc ne Zorobabe- lis quidem tempori, ut Judai contendunt, posse ac- commodari: quid enim ille accepit, aut quos terme terminos possedit? sed recte in Christum cadere, qui universam mundum in suam redegit potests tem (f). Vers. 9. Tanquam vasa figuli confringes eos. Quandiu reformationis spes fuit, lutum diceban- tur : « Nonne enim, inquit, veluti fgulus refors mare vos potero, domus Israel ? Postquam autem malitia excocti, facti sunt ceu testæ, confractionem illis insanabilem comminatur. Regit vero et gentes Christus eruce sua veluti virga, suaque haud fra- gilli sed valida potestate regia. Nam virga regni quoque symbolum est, ut illud: «Virga rectitudì- nis, virga regni tui ”. › Hæc autem vasa confrin- git, non ut pessumdet, sed ut reformet. Hic enim C (C f. 6. D f. 39.) b.) ss Hebr. 1, 2. ´» Jerem. xviii, G. >> Psal. D 1º Joan, xvII, 6. ** ibid. 10. ** Isa. LXI, 1; Luc. IV, 19. psalmum nonnisi de Christo posse pronuntiari; cujus interpretationis concors auctor fuit primo- rum Adelium Ecclesia et Paulus ap. Act. xm, 33. Quare, ut alios audaciores ihittam hodier- nos, certe a religiosissimo Bossuetio (cui cæteroqui propheticus psalmnus est) dictum nollem ad v. 6, Constitutus sum rex, etc., hæc quidem utcunque Davidi congruunt, sed melius Christo. Etenim ipse Rosenmüllerus Davidem et alios quosvis prorsus excludit, nec nisi propheticum r admitti posse valde valideg quoque veterum firmam ♂ • dicens. apud Cordorium tribuuntur Origeni ; quanquam revera et illa Origeniana in Codice I Vat., T. 8, dari videntur potius Cyrillo, quia anonyma post hujus fragmentum seribuntur. codex Vaticanus, quem denotamus littera K, în quo solo fragmentum hoc Cyrilli reperinous ; quan- guam et illa duo habcbat dex K maximæ forniæ, sæculi xu aut mis Patrum scholiis. (4) Constans Patrum Ecclesiæ judicium est, hune (2) Multa hujus fragmenti congrunnt cum iis que (5) Decimus jam accedit catenarum in Psalmos
PG 69:725«Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, καὶ ἐπήκουσέ μου ἐξ ὄρους ἁγίου αὐτοῦ.» «Ἐγὼ ἐκοιμήθην καὶ ὕπνωσα.» (α φ. 18, β φ. 12 β, δ φ. 40.) Ὕπνον ἐνταῦθα τὸν περὶ τὸν νοῦν φησι, δι’ οὗ καὶ εἰς τὴν ἁμαρτίαν κατέπεσε. [ ξοδδ. β. δ. Ὁμολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὕπνου τοῦ κατὰ νοῦν συμβάντος ἔγκλημα ποιεῖται τὸ γεγονός. Νοῦ μὲν γάρ, ετξ. ] Νοῦ μὲν γὰρ ἐγρηγορότος ἔργον ἂν γένοιτο καὶ σπουδὴ τὸ παραιτεῖσθαι τὸ φαῦλον, καὶ ἀποφοιτᾷν ἐπείγεσθαι τοῦ πεφυκότος ἀδικεῖν· ῥέγχοντος δὲ καὶ ἠῤῥωστηκότος τὸ ῥᾴθυμον, τὸ ἡττᾶσθαι παθῶν καὶ τοῦτο σαρκικῶν. Οὐκοῦν ἐν ταυτῷ καὶ τῆς ἁμαρτίας ποιεῖται τὴν μνήμην, καὶ ᾠδὴν ἀναφέρει χαριστήριον τῷ Θεῷ, λέγων· Ἐγὼ μὲν ὕπνωσα τῇ ῥᾳθυμίᾳ εἰς ἁμαρτίαν, τῇ Βηρσαβεὲ συμφθαρεὶς καὶ τὸν Οὐρίαν ἀπεκτονώς. Οὐκ ἂν δὲ ἐξηγέρθην τῇ μετανοίᾳ, εἰ μὴ Κύριος ἀντελάβετό μου. Τοῦτο δέ ἐστιν ὁμολογοῦντος μὲν ἐναργῶς τῆς ἀνθρωπίνης διανοίας τὸ ἀσθενὲς, στεφανοῦντος δὲ ταῖς εὐφημίαις τὸν ἀεὶ σώζοντα καὶ ἐπικουροῦντα Θεὸν, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου παγίδα συνθραύοντα, καὶ ἐξέλκοντα αὐτῆς τοὺς ἁλόντας αὐτῇ.
σαι. Πρὸς τοῦτο γὰρ σκοπός τῷ κεραμεί συντρίβειν τὰ οἰκεῖα σκεύη, ὅταν μὴ ἀκέραιον σώζῃ τὴν διά- πλασιν ουδέπω πυρὶ προσωμιληκότα. Δράξασθε παιδείας. Το Δράξασθε, τὸ Ἐν τάχει ἀποδοτέον, καθ' ὑπέρβατον εἰρημένον. Δράξασθε παιδείας ἐν τά χει, καὶ ἔτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, μήποτε ὀργισθῇ Κύριος, καὶ ἀλλοτριώσῃ ὑμᾶς τῆς χαρᾶς τῶν δικαίων. ᾿Απρὶξ ἡμᾶς ἔχεσθαι τῆς τοῦ Κυρίου διδα- σκαλίας βουλόμενος, εἰκότως τῇ τοῦ δράξασθαι φωνῇ κέχρηται. ΨΑΛΜΟΣ Γ' (1). Κύριε, τί ἐπληθύνθησαν ; ἐπληθύνθησαν ; » τὸ εἰ ἀντὶ τοῦ σφόδρα λέγων. Κα- ταπλήττεται γὰρ ἀναριθμήτους ὁρῶν τοὺς ἀρτύοντας αὐτῷ τὰς ἐπιβουλάς· καὶ δέδιε μὲν ὡς ἄνθρωπος, πλὴν οὐχ ἡττᾶται τοῖς δείμασιν, ἀλλ' ἐῤῥωμένην ἔχων ἐπὶ Θεῷ τὴν καρδίαν, προσδοκῇ ὅτι τῶν ἐπι· βουλευόντων περιγενήσεται. Εθλιβον δὲ τὸν Δαβιδ πληθυνόμενοι οι προστιθέμενοι τῷ ᾿Αβεσσαλώμ δια κόσιοι ἄνδρες ἐξ Ιερουσαλήμ, ὅτι αὐτῷ καὶ ᾿Αχιτό φελ καὶ θεκὼν προσετέθησαν, καὶ σύστρεμμα ἰσχυρὸν καὶ λαὸς πολὺς σὺν αὐτῷ. Οὗτοι γὰρ πάντες ἔθλιβον τὴν Δαβίδ· ἐν οἷς καὶ ὁ Σεμεί, ὃς ἐκπορευομένῳ κατηράτο τῷ Δαβίδ. Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. Αp- (Δ. Ι. Την γενομένην ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπ- αναστάσεως αὐτῷ συνοχήν τε καὶ ἀμηχανίαν προειπών ὁ Δαβίδ, νῦν διαστέλλει τὸ μέλος τῷ διαψάλματι, καὶ τῷ κατὰ τὸ ἀπόρρητον αὐτῷ ἐνηχήσαντι ἐπιθαρσής σας, τὴν σωτήριον ταύτην φωνὴν φθέγγεται· . Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. » Εκεῖνοι μὲν, φησὶν, ὅπλες, κινοῦσι, καὶ περιέσεσθαί μου προσδοκῶσι, διὰ τὸ τῆς σῆς γεγυμνώσθαι με χάριτος· ἐγὼ δὲ οἶδα τὸν ἐμαυτοῦ Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Οὐκ ἐπὶ τάξῳ ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με · ἀλλὰ τεῖχος ἄῤῥηκτον ἐμοὶ καὶ δορυφόρων πλῆθος οὐκ εὐκαταγώ νιστὸν τὸ σὸν εὐμενες, ὦ Δέσποτα, καὶ ἡ παρὰ σοῦ ἀντίληψις· διηθήσομαι δὲ οὐδενὸς, τῆς σῆς ἡμερότη- τος ἐμοὶ καὶ δόξαν νεμούσης, καὶ τὴν ἐμὴν ὑψούσης κεφαλήν, τουτέστιν ἐν περιφανείᾳ τιθείσης, καὶ οἷον ἐπέκεινα τῶν ἐχθρῶν. Η κεφαλὴν τὴν ἀρχὴν λέγει τὴν ἑαυτοῦ, ἣν πρὸς βραχὺ ταπεινωθεῖσαν, πάλιν ὑψωθεῖσαν ἀνέλαβεν. Εἶποι δ᾽ ἂν καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος, ὅτι Σὺ ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ οὐκ ἐγκαταλιμπάνων τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, καὶ δόξα μου, εἰπών· ι Καὶ ἐδόξασα, καὶ πάλιν δο ξάσω, ν καὶ τὴν ἐμὴν κεφαλὴν τὴν θεότητα ύψωσας, ** IN PSALMUM IH est figuli scopus, cum vase sua frangit, nempe eum (C 1. 5.) (A f. b, B f. 11, D f. b.) ŋal youv· «T! incolumem suam non servant facturam, nisi denas igni admoréantur. Vers. 12. Apprehendite disciplinam. Apprehendite, per hyperbaton dictam, referen dum est ad id quod paulo post sequitur, Cito. prehendite dito disciplinam, adhuc in hac vita su- perstites, ne irascatur Dominus, vosque a gaudio justorum excludat. Mordicus inberere nos Domini doctrinæ volens, rente vocabulo apprehendere usUS est. PSALMUS III., Vers. 2. Domine, quid multiplicati sunt? Ait itaque : ‹ Quid multiplicati sunt? › voca bulum quid pro valde dicens. Expavescit enim in- n'imeros cernens qui insidias ipsi struunt; et metuit quidem ut homo, haud tamen cedit terroribus, sed roboratum habens a Deo cor, exspectat se rebellan- tibus eri superiorem. Porro Davidem premebant mukiplicati, illi videlicet Absalomo adjuncti ex Je- rusalem ducenti viri “, cum ei Achitophel etiam et Thecon (9) adhæserunt, validusque seditiosorum globus et populus multus cum eodem erat. Hi om- nes videlicet Davidi molesti erant, in quibus etiam Semei, qui abeunti eidem maledicebat. Vers. 4. Tu autem, Domine, susceptor meus es.. Postquam suas ex inimicorum seditione angu- stias et anxietatem dixerat David, nunc canticus diapsalmate (3) quasi interpungens distinguit, et ei confisus a quo arcane inspirabatur, salutarem hanc locutionem pronuntiat : < Tu autem, Domine, suscc- ptor meus es. Illi, inquit, arma commovent, et me potituros sperant, quasi tua sim gratia nudatus; verumtamen Servatorem meum Redemptoremque probe novi. Haud arcui confido, neque meus me gladius servabit, sed pro inexpugnabili muro, et ar matorum Invicta multitudine, benivolentia tua, Do- mine, mihi est, tuaque susceptio : neminemque me- tuam, tua mibi clementia gloriam tribuente, meum- que caput levante, id est illustri loco supraque ho- stes me collocante. Aut capitis vocabulo principatum suum denotat, quem brevi tempore depressum, mox b.) D relevatum receperat. Imo eliam Servator dicere II Reg. xv, 11. * Joan, XII, 28. manno inter sua Athanasiana (Vide hujusce Patro- logie Grace tom. XXVII, col. 151). in codice no- stro A f. 15, ascribitur utrique, Athanasio scilicet et Cyrillo; quod nimirum significat eadem esse verba vel sententiam utriusque Patris. tophel Theconites. potest quatenus homo Patri: Tu susceptor meus es, neque animam meam in inferis derclinquis, sed gloria mea es, qui dixisti : « Et glorifcavi, et iterum glorifcabo : et caput meum, divinitatem scilicet, extulisti, id est prodigiis claram fecisti. Nam mira- tatione Nicete. Nimirum est Hebraicum illud voca- bulum, de quo triginta saltem feruntur erudi- torum divers sententi. Itaque nos in hoc agore oleum et operam non perdemus. Sæpe recurrit in Psalmis, quandoque etiam apud Habbacucum. (1) Longus psalmi III prologus, editus a Felk- (2) Ita prorsus legebat Cyrillus, non autem Achi- (3) Videsis quæ de diapsalmate traduntur in pre-
Ἀλλὰ καὶ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ, φησὶν, ἐπιβουλεύοντος, Ἐγὼ ἐῤῥᾳθύμουν καὶ οἷον ἐκάθευδον· νῦν δὲ ἀνέστην καὶ οἶδα, ὅτι Κύριος ἀδικουμένου μου ἀντιλήψεται. Ἐκτινάξομαι καὶ τὸν ὕπνον τὸν ἐξ ἀθυμίας, ὃν ἡ νύξ μοι τῆς συμφορᾶς ἐπήνεγκε· καὶ διεγερθήσομαι πρὸς εὐθυμίαν, λευκὴν ὥσπερ ἰδὼν ἡμέραν τὴν φαιδροτέραν τῶν πραγμάτων κατάστασιν. Ἡ γὰρ προσδοκία τῆς τοῦ Θεοῦ ἀντιλήψεως οὐκ ἐᾷ με καθεύδειν καὶ ἀναπίπτειν. «Οὐ φοβηθήσομαι ἀπὸ μυριάδων λαοῦ.» (α φ. 18 β.) Ἐπειδὴ, φησὶν, ὁ Κύριος ἀντελάβετό μου, διεγήγερμαι, καὶ οὕτω νεανικὸν πεπλούτηκα φρόνημα, ὡς κατὰ μηδένα δεδιέναι τρόπον, κἂν μυριάδες λαῶν τῶν μετὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ περιστοιχίζοιντό με. Καλὴ τοιγαροῦν τῶν ἁγίων ἡ πίστις· δεδίασι γὰρ οὐδαμῶς κατατεθηγμένης αὐτῶν ἀναριθμήτου πληθύος ἐχθρῶν, ὅταν ἐπαμύνῃ Θεός. Ἀρκεῖ γὰρ καὶ μόνος παρὼν τὰς πολλὰς μυριάδας διασκεδάσαι. Οὐκ ἐφοβήθη οὐδὲ ὁ Κύριος τοὺς κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους κυκλοῦντας αὐτῷ Ἰουδαίους καὶ ἐθνικούς· διὸ καὶ λεγεῶνας ἀγγέλων παρῃτήσατο. «Ἀνάστα, Κύριε, σῶσόν με, ὁ Θεός μου.» (α φ. 19.) Χρῆμα μὲν οὐκ ἀζήμιον τοῖς κάμνουσιν ἡ σιγή·
σαι. Πρὸς τοῦτο γὰρ σκοπός τῷ κεραμεί συντρίβειν τὰ οἰκεῖα σκεύη, ὅταν μὴ ἀκέραιον σώζῃ τὴν διά- πλασιν ουδέπω πυρὶ προσωμιληκότα. Δράξασθε παιδείας. Το Δράξασθε, τὸ Ἐν τάχει ἀποδοτέον, καθ' ὑπέρβατον εἰρημένον. Δράξασθε παιδείας ἐν τά χει, καὶ ἔτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, μήποτε ὀργισθῇ Κύριος, καὶ ἀλλοτριώσῃ ὑμᾶς τῆς χαρᾶς τῶν δικαίων. ᾿Απρὶξ ἡμᾶς ἔχεσθαι τῆς τοῦ Κυρίου διδα- σκαλίας βουλόμενος, εἰκότως τῇ τοῦ δράξασθαι φωνῇ κέχρηται. ΨΑΛΜΟΣ Γ' (1). Κύριε, τί ἐπληθύνθησαν ; ἐπληθύνθησαν ; » τὸ εἰ ἀντὶ τοῦ σφόδρα λέγων. Κα- ταπλήττεται γὰρ ἀναριθμήτους ὁρῶν τοὺς ἀρτύοντας αὐτῷ τὰς ἐπιβουλάς· καὶ δέδιε μὲν ὡς ἄνθρωπος, πλὴν οὐχ ἡττᾶται τοῖς δείμασιν, ἀλλ' ἐῤῥωμένην ἔχων ἐπὶ Θεῷ τὴν καρδίαν, προσδοκῇ ὅτι τῶν ἐπι· βουλευόντων περιγενήσεται. Εθλιβον δὲ τὸν Δαβιδ πληθυνόμενοι οι προστιθέμενοι τῷ ᾿Αβεσσαλώμ δια κόσιοι ἄνδρες ἐξ Ιερουσαλήμ, ὅτι αὐτῷ καὶ ᾿Αχιτό φελ καὶ θεκὼν προσετέθησαν, καὶ σύστρεμμα ἰσχυρὸν καὶ λαὸς πολὺς σὺν αὐτῷ. Οὗτοι γὰρ πάντες ἔθλιβον τὴν Δαβίδ· ἐν οἷς καὶ ὁ Σεμεί, ὃς ἐκπορευομένῳ κατηράτο τῷ Δαβίδ. Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. Αp- (Δ. Ι. Την γενομένην ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπ- αναστάσεως αὐτῷ συνοχήν τε καὶ ἀμηχανίαν προειπών ὁ Δαβίδ, νῦν διαστέλλει τὸ μέλος τῷ διαψάλματι, καὶ τῷ κατὰ τὸ ἀπόρρητον αὐτῷ ἐνηχήσαντι ἐπιθαρσής σας, τὴν σωτήριον ταύτην φωνὴν φθέγγεται· . Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. » Εκεῖνοι μὲν, φησὶν, ὅπλες, κινοῦσι, καὶ περιέσεσθαί μου προσδοκῶσι, διὰ τὸ τῆς σῆς γεγυμνώσθαι με χάριτος· ἐγὼ δὲ οἶδα τὸν ἐμαυτοῦ Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Οὐκ ἐπὶ τάξῳ ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με · ἀλλὰ τεῖχος ἄῤῥηκτον ἐμοὶ καὶ δορυφόρων πλῆθος οὐκ εὐκαταγώ νιστὸν τὸ σὸν εὐμενες, ὦ Δέσποτα, καὶ ἡ παρὰ σοῦ ἀντίληψις· διηθήσομαι δὲ οὐδενὸς, τῆς σῆς ἡμερότη- τος ἐμοὶ καὶ δόξαν νεμούσης, καὶ τὴν ἐμὴν ὑψούσης κεφαλήν, τουτέστιν ἐν περιφανείᾳ τιθείσης, καὶ οἷον ἐπέκεινα τῶν ἐχθρῶν. Η κεφαλὴν τὴν ἀρχὴν λέγει τὴν ἑαυτοῦ, ἣν πρὸς βραχὺ ταπεινωθεῖσαν, πάλιν ὑψωθεῖσαν ἀνέλαβεν. Εἶποι δ᾽ ἂν καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος, ὅτι Σὺ ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ οὐκ ἐγκαταλιμπάνων τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, καὶ δόξα μου, εἰπών· ι Καὶ ἐδόξασα, καὶ πάλιν δο ξάσω, ν καὶ τὴν ἐμὴν κεφαλὴν τὴν θεότητα ύψωσας, ** IN PSALMUM IH est figuli scopus, cum vase sua frangit, nempe eum (C 1. 5.) (A f. b, B f. 11, D f. b.) ŋal youv· «T! incolumem suam non servant facturam, nisi denas igni admoréantur. Vers. 12. Apprehendite disciplinam. Apprehendite, per hyperbaton dictam, referen dum est ad id quod paulo post sequitur, Cito. prehendite dito disciplinam, adhuc in hac vita su- perstites, ne irascatur Dominus, vosque a gaudio justorum excludat. Mordicus inberere nos Domini doctrinæ volens, rente vocabulo apprehendere usUS est. PSALMUS III., Vers. 2. Domine, quid multiplicati sunt? Ait itaque : ‹ Quid multiplicati sunt? › voca bulum quid pro valde dicens. Expavescit enim in- n'imeros cernens qui insidias ipsi struunt; et metuit quidem ut homo, haud tamen cedit terroribus, sed roboratum habens a Deo cor, exspectat se rebellan- tibus eri superiorem. Porro Davidem premebant mukiplicati, illi videlicet Absalomo adjuncti ex Je- rusalem ducenti viri “, cum ei Achitophel etiam et Thecon (9) adhæserunt, validusque seditiosorum globus et populus multus cum eodem erat. Hi om- nes videlicet Davidi molesti erant, in quibus etiam Semei, qui abeunti eidem maledicebat. Vers. 4. Tu autem, Domine, susceptor meus es.. Postquam suas ex inimicorum seditione angu- stias et anxietatem dixerat David, nunc canticus diapsalmate (3) quasi interpungens distinguit, et ei confisus a quo arcane inspirabatur, salutarem hanc locutionem pronuntiat : < Tu autem, Domine, suscc- ptor meus es. Illi, inquit, arma commovent, et me potituros sperant, quasi tua sim gratia nudatus; verumtamen Servatorem meum Redemptoremque probe novi. Haud arcui confido, neque meus me gladius servabit, sed pro inexpugnabili muro, et ar matorum Invicta multitudine, benivolentia tua, Do- mine, mihi est, tuaque susceptio : neminemque me- tuam, tua mibi clementia gloriam tribuente, meum- que caput levante, id est illustri loco supraque ho- stes me collocante. Aut capitis vocabulo principatum suum denotat, quem brevi tempore depressum, mox b.) D relevatum receperat. Imo eliam Servator dicere II Reg. xv, 11. * Joan, XII, 28. manno inter sua Athanasiana (Vide hujusce Patro- logie Grace tom. XXVII, col. 151). in codice no- stro A f. 15, ascribitur utrique, Athanasio scilicet et Cyrillo; quod nimirum significat eadem esse verba vel sententiam utriusque Patris. tophel Theconites. potest quatenus homo Patri: Tu susceptor meus es, neque animam meam in inferis derclinquis, sed gloria mea es, qui dixisti : « Et glorifcavi, et iterum glorifcabo : et caput meum, divinitatem scilicet, extulisti, id est prodigiis claram fecisti. Nam mira- tatione Nicete. Nimirum est Hebraicum illud voca- bulum, de quo triginta saltem feruntur erudi- torum divers sententi. Itaque nos in hoc agore oleum et operam non perdemus. Sæpe recurrit in Psalmis, quandoque etiam apud Habbacucum. (1) Longus psalmi III prologus, editus a Felk- (2) Ita prorsus legebat Cyrillus, non autem Achi- (3) Videsis quæ de diapsalmate traduntur in pre-
PG 69:727χρήσιμον δὲ καὶ σωτήριον τὸ λέγειν· «Ἀνάστα, Κύριε, σῶσόν με, ὁ Θεός μου.» Πλὴν οὐχ ἅπασιν οἶμαι πρέπειν αὐτό. Οἱ γὰρ τῶν θείων μὲν καταφρονοῦντες θελημάτων, ταῖς δὲ ἰδίαις ἡδοναῖς ὥσπερ ὅλας ἀνέντες ἡνίας, πῶς ἢ πόθεν ἂν σχοῖεν πρὸς Θεὸν παῤῥησίαν; Τοῖς γε μὴν εὐάγωγον τοῖς παρὰ Θεοῦ νόμοις ὑπέχουσι τὸν αὐχένα, παῤῥησία πολλὴ πρὸς αὐτόν· φαῖεν δ’ ἂν εἰκότως τὸ, Ἀνάστα, σῶσόν με τὸν σὸν γνήσιον οἰκέτην. Καὶ ὁ Δαβὶδ οὖν Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Θεὸν ὀνομάζει, ὡς ποιῶν αὐτοῦ τὸ θέλημα, καί φησι· «Σῶσόν με, ὁ Θεός μου·» μετὰ πολλῆς διαθέσεως τὸν τῶν ἁπάντων Θεὸν ἰδιοποιούμενος, καὶ ἀναστῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. Ἀξία δὲ τῆς πραότητος αὐτοῦ ἡ προσευχή· οὐ γὰρ εἶπεν· Ἀπόλεσον τοὺς ἐχθρούς μου· ἀλλὰ τί; «Σῶσόν με.» Τοῦτο, φησὶ, μόνον ζητῶ ἵνα ἐγὼ σωθῶ, οὐ μὴν ἵνα οἱ ἐχθροί μου ἀπόλωνται. Τάχα καὶ ὡς Προφήτης εἰδὼς ὅτι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐν ᾅδου κατασχεθεῖσαν ὁ Χριστὸς ἐκεῖθεν ἐλευθερώσει ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς, προλέγει τὸ μέλλον· καὶ τοῦ Κυρίου ἐπιταχῦναι εὔχεται τὴν ἀνάστασιν, ὅπως δι’ αὐτῆς τύχοι καὶ αὐτὸς σωτηρίας.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. τουτέστι διὰ τῶν θεοσημειῶν φανερὰν ἐποίησας. Τὰ η γὰρ ἐπὶ τῷ σταυρῷ θαύματα, τῆς τοῦ Μονογενούς θεότητος σαφής ὄντως ἀπόδειξις. Ὑψοῖ δὲ καὶ ἡμῶν τὴν κεφαλὴν ὁ Θεὸς, ήγουν τὸν νοῦν καὶ τὸ ἡγεμονι κόν, ὅταν ἄνω βλέπωμεν, τῶν σωματικών υπερχ πτοντες. Φωνή μου προς Κύριον ἐκέκραξα, κ. τ. λ. (Α Γ. 18) Τὰ οἰκεία πάθη διηγούμενος ὁ προφήτης, καὶ ὅπως ἤνεγκε τὰ συμπίπτοντα γενναίως, διὰ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ὑποδείγματος διδασκαλίαν ἡμῖν ἐναργε στάτην τῆς ὑπομονῆς καταλιμπάνει, καὶ διδάσκει ὡς ἐν ταῖς περιστάσεσιν οὐκ ἄλλῳ ἢ θεῷ προσιέναι δεῖ, καὶ ὅτι ὁ καρπός της τοιαύτης προσόδου, τὸ εἰσ- ακούεσθαι. Νῦν μέν τοι ἀποστρέφει το πρόσωπον πρὸς ἡμᾶς, καὶ διηγεῖται πως εὐξάμενος ἐπηκούσθη, καί φησι· ι Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, και ἐπήκουσέ μου ἐξ ὅρους ἁγίου αὐτοῦ. Εγώ ἐκοιμήθην καὶ ύπνωσα. περὶ τὸν νοῦν φησι, δι' οὗ καὶ εἰς τὴν ἁμαρτίαν και έπεσε. Β. Ομολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὕπνου τοῦ κατὰ νοῦν συμβάντος Εγκλημα ποιείται τι γεγονός. Νοῦ μὲν γάρ, Νοῦ μὲν γὰρ ἐγρηγορά τος ἔργον ἂν γένοιτο καὶ σπουδὴ τὸ παραιτείσθαι τὰ φαύλον, καὶ ἀποφοιταν ἐπείγεσθαι τοῦ πεφυκότες ἀδικεῖν· ῥέγχοντος δὲ καὶ ἡῤῥωστηκότος τὸ βάθωμου, τὸ ἡττᾶσθαι παθῶν καὶ τοῦτο σαρκικῶν. Οὐκοῦν ἐν ταυτῷ καὶ τῆς ἁμαρτίας ποιεῖται τὴν μνήμην, καὶ ᾠδὴν ἀναφέρει χαριστήριον τῷ Θεῷ, λέγων· Εγώ μὲν ὕπνωσα τῇ ῥαθυμίᾳ εἰς ἁμαρτίαν, τῇ Βηρσαδελ συμφθαρεὶς καὶ τὸν Ουρίαν ἀπεκτονώς. Οὐκ ἂν δὲ ἐξηγέρθην τῇ μετανοίᾳ, εἰ μή Κύριος ἀντελάβετο μου. Τοῦτο δὲ ἐστιν ὁμολογοῦντος μὲν ἐνεργῶς τῆς ἀνθρωπίνης διανοίας τὸ ἀσθενὲς, στεφανοῦντος δὲ ταῖς εὐφημίαις τὸν ἀεὶ σώζοντα καὶ ἐπικουροῦντα Θεόν, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου παγίδα συνθραύοντα, καὶ ἐξέλκοντα αὐτῆς τοὺς ἁλόντας αὐτῇ. 'Αλλὰ καὶ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, φησὶν, ἐπιβουλεύοντος, Ἐγὼ ἐββαθύ μουν καὶ οἷον ἐκάθευδον· νῦν δὲ ἀνέστην καὶ οἶδα, ὅτι Κύριος ἀδικουμένου μου ἀντιλήψεται. Εκτινάξο μαι καὶ τὸν ὕπνον τὸν ἐξ ἀθυμίας, ἂν ἡ νύξ μοι τῆς συμφορᾶς ἐπήνεγκε· καὶ διεγερθήσομαι πρὸς εὐθυ μίαν, λευκὴν ὥσπερ ἰδὼν ἡμέραν τὴν φαιδροτέραν τῶν πραγμάτων κατάστασιν. Η γὰρ προσδοκία τῆς τοῦ Θεοῦ ἀντιλήψεως οὐκ ἐξ με καθεύδειν καὶ ἀνα πίπτειν. Οὐ φοβηθήσομαι ἀπὸ μυριάδων λαού. (Α 1. Επειδή, φησὶν, ὁ Κύριος ἀντελάβετο μου, διεγήγερμαι, καὶ οὕτω νεανικόν πεπλούτηκε φρόνημα, ὡς κατὰ μηδένα δεδιέναι τρόπον, καν μυ ριάδες λαῶν τῶν μετὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ περιστοιχί ζοιντό με. Καλή τοιγαροῦν τῶν ἁγίων ἡ πίστις· δε δίασι γὰρ οὐδαμῶς κατατεθηγμένης αὐτῶν ἀναριθμής. του πληθύος ἐχθρῶν, ὅταν ἐπαμύνῃ Θεός. Αρχεί cula que circa crucem acciderunt, perspicuam om- A nino divinitatis Unigeniti fecerunt demonstratio hem. Extollit nostrum quoque caput Deus, id est mentem atque animum, cum sursum spectamus, omne corporeum despicientes. Vers. 5. Voce mea ad Dominum clamavi. Calamitates suas narrans Propheta, atque ut for- titer casus illos pertulerit, exemplo suo magiste- rium nobis clarissimum patientiæ tradit, docetque nonnisi ad Deum in adversitatibus esse confugien- dum, et quod hujus perfugii fructus sit, ab eo exaudiri. Nunc certe converso ad nos vultu Psal- mista, quomodo orans exauditus fuerit, narrat di- cens : . Voce mea ad Dominum clamavi, et audivit me de monte sancto suo. › Vers. 6. Ego dormivi, et soporatus sum. Hoc loco somnum mentis dicit, cujus causa in peccatum quoque deciderat. (Al. cod. Fatetur peo- catum, et somno, qui menti propriæ obrepserat, culpam casus præsentis tribuit.) Mens enim vigil dat operam satagitque ut malum arceat, et rem quamlibet nocuam devitet: contra vero supina mens et agra torpet, et a carnalibus praesertim passionibus superatur. Itaque mentionem simul facit peccati sui, et gratiarum canticum Deo offert di- cens : Equidem socordia mea decidi quasi somnolene tus in peccatum, cum Bersabea rem habens, et Uriam occidens ". Neque ad pœnitentiam excitatus essem, nisi Dominus me suscepisset (1). Hac porro verba sunt aperte fatentis humanæ mentis in- Birinitatem, laudibus vero exornantis perpetuum opis salutisque auctorem Deum, qui diaboli laqueos con- fringit, et irretitos inde eripit. Sed enim Absalomo quoque rebellante, ait : Ego ignaviter me habui, ac pene dormivi; nunc vero surrexi, cognovi- que Dominum injuste mihi oppresso opem esse laturum. Excutiam autem pusillanimitatis somnum, quem mihi calamitatis nox attulit, atque ad alacri- talem consurgam, visa veluti candida die, rerum mearum hilariore restitutione. Etenim subsidii di- vini exspectatio me dormire vel animum despon- dere haud sinit. Vers. 7. Non timebo millia populi. Postquam, inquit, Dominus suscepit me, exsur- rexi, atque adeo viriles sumpsi animos, ut nullo jam timore qualerer, eliamsi populi myriades Absalomi conspirantis me circumdarent. Egregia igitur est sanctorum fiducia: prorsus enim non formidant concitatam contra se innumeram inimi- corum multitudinem, duminodo Deus defensor sit. I II Reg. H, seqq. Dei consilium fuit, ut duo nobilissimi contempora- B C D • (A f. 18, B f. b, D f. 40.) "Yxvov ¿vozila sèv Codd. D. etc.] b.) les gratie dogma defenderiat Cyrillus atque Augu- stinus. (1) En gratiæ divinæ necessitatem. Mirum quippe
Τέως μέντοι κατὰ τὸ ἰδίωμα τῆς Γραφῆς ὑπνοῦν λέγεται ὁ Θεὸς, ὅταν μακροθυμεῖ· ὡς τὸ, «Ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε;» ἀνίστασθαι δὲ πάλιν, ὅταν ἐκδικῇ καὶ ἐπισκέπτηται. Καὶ ἐνταῦθα οὖν, Ἀνάστα, φησὶ, Κύριε· τουτέστιν, Ἀπόθου τὴν πολλὴν μακροθυμίαν, καὶ ἐξεγέρθητι εἰς ἐμὴν ἀντίληψιν. Ὅτε δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ὑπὲρ ἡμῶν παρεδίδοτο, οἱονεὶ ἐκοιμᾶτο αὐτῷ ὁ Πατὴρ ἀνεχόμενος. Πρὸς ὃν καὶ ἔλεγε· «Σῶσόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης.» Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν πειρασμοῖς λέγειν δυνάμεθα. Πλὴν ὅρα ὅτι, ὅταν ἐκνήψωμεν, τότε καὶ ὁ Θεὸς πρὸς τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἀνίσταται. Καὶ ὁ Δαβὶδ οὖν αὐτὸς πρότερον τὸν ὕπνον τῆς ῥᾳθυμίας ἀπέθετο, εἶτα καὶ τὸν Θεὸν ἀναστῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. «Ὅτι σὺ ἐπάταξας πάντας τοὺς ἐχθραίνοντάς μοι ματαίως.» (α φ. 19 β, β φ. 12 β, ε φ. 7.) Σκόπει δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀσφαλές· οὐ γὰρ ἁπλῶς εἶπε τοὺς ἐχθραίνοντας, ἀλλὰ τοὺς τοῦτο δρῶντας ματαίως, τουτέστιν εἰκῆ καὶ περιττῶς καὶ ἐπ’ οὐδενὶ πλημμελήματι. Ἐχθραίνει δέ τις ματαίως, ὅταν μὴ προαδικηθῇ, μηδέ τι πάθοι τῶν εἰωθότων λυπεῖν καὶ παροξύνειν.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. τουτέστι διὰ τῶν θεοσημειῶν φανερὰν ἐποίησας. Τὰ η γὰρ ἐπὶ τῷ σταυρῷ θαύματα, τῆς τοῦ Μονογενούς θεότητος σαφής ὄντως ἀπόδειξις. Ὑψοῖ δὲ καὶ ἡμῶν τὴν κεφαλὴν ὁ Θεὸς, ήγουν τὸν νοῦν καὶ τὸ ἡγεμονι κόν, ὅταν ἄνω βλέπωμεν, τῶν σωματικών υπερχ πτοντες. Φωνή μου προς Κύριον ἐκέκραξα, κ. τ. λ. (Α Γ. 18) Τὰ οἰκεία πάθη διηγούμενος ὁ προφήτης, καὶ ὅπως ἤνεγκε τὰ συμπίπτοντα γενναίως, διὰ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ὑποδείγματος διδασκαλίαν ἡμῖν ἐναργε στάτην τῆς ὑπομονῆς καταλιμπάνει, καὶ διδάσκει ὡς ἐν ταῖς περιστάσεσιν οὐκ ἄλλῳ ἢ θεῷ προσιέναι δεῖ, καὶ ὅτι ὁ καρπός της τοιαύτης προσόδου, τὸ εἰσ- ακούεσθαι. Νῦν μέν τοι ἀποστρέφει το πρόσωπον πρὸς ἡμᾶς, καὶ διηγεῖται πως εὐξάμενος ἐπηκούσθη, καί φησι· ι Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, και ἐπήκουσέ μου ἐξ ὅρους ἁγίου αὐτοῦ. Εγώ ἐκοιμήθην καὶ ύπνωσα. περὶ τὸν νοῦν φησι, δι' οὗ καὶ εἰς τὴν ἁμαρτίαν και έπεσε. Β. Ομολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὕπνου τοῦ κατὰ νοῦν συμβάντος Εγκλημα ποιείται τι γεγονός. Νοῦ μὲν γάρ, Νοῦ μὲν γὰρ ἐγρηγορά τος ἔργον ἂν γένοιτο καὶ σπουδὴ τὸ παραιτείσθαι τὰ φαύλον, καὶ ἀποφοιταν ἐπείγεσθαι τοῦ πεφυκότες ἀδικεῖν· ῥέγχοντος δὲ καὶ ἡῤῥωστηκότος τὸ βάθωμου, τὸ ἡττᾶσθαι παθῶν καὶ τοῦτο σαρκικῶν. Οὐκοῦν ἐν ταυτῷ καὶ τῆς ἁμαρτίας ποιεῖται τὴν μνήμην, καὶ ᾠδὴν ἀναφέρει χαριστήριον τῷ Θεῷ, λέγων· Εγώ μὲν ὕπνωσα τῇ ῥαθυμίᾳ εἰς ἁμαρτίαν, τῇ Βηρσαδελ συμφθαρεὶς καὶ τὸν Ουρίαν ἀπεκτονώς. Οὐκ ἂν δὲ ἐξηγέρθην τῇ μετανοίᾳ, εἰ μή Κύριος ἀντελάβετο μου. Τοῦτο δὲ ἐστιν ὁμολογοῦντος μὲν ἐνεργῶς τῆς ἀνθρωπίνης διανοίας τὸ ἀσθενὲς, στεφανοῦντος δὲ ταῖς εὐφημίαις τὸν ἀεὶ σώζοντα καὶ ἐπικουροῦντα Θεόν, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου παγίδα συνθραύοντα, καὶ ἐξέλκοντα αὐτῆς τοὺς ἁλόντας αὐτῇ. 'Αλλὰ καὶ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, φησὶν, ἐπιβουλεύοντος, Ἐγὼ ἐββαθύ μουν καὶ οἷον ἐκάθευδον· νῦν δὲ ἀνέστην καὶ οἶδα, ὅτι Κύριος ἀδικουμένου μου ἀντιλήψεται. Εκτινάξο μαι καὶ τὸν ὕπνον τὸν ἐξ ἀθυμίας, ἂν ἡ νύξ μοι τῆς συμφορᾶς ἐπήνεγκε· καὶ διεγερθήσομαι πρὸς εὐθυ μίαν, λευκὴν ὥσπερ ἰδὼν ἡμέραν τὴν φαιδροτέραν τῶν πραγμάτων κατάστασιν. Η γὰρ προσδοκία τῆς τοῦ Θεοῦ ἀντιλήψεως οὐκ ἐξ με καθεύδειν καὶ ἀνα πίπτειν. Οὐ φοβηθήσομαι ἀπὸ μυριάδων λαού. (Α 1. Επειδή, φησὶν, ὁ Κύριος ἀντελάβετο μου, διεγήγερμαι, καὶ οὕτω νεανικόν πεπλούτηκε φρόνημα, ὡς κατὰ μηδένα δεδιέναι τρόπον, καν μυ ριάδες λαῶν τῶν μετὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ περιστοιχί ζοιντό με. Καλή τοιγαροῦν τῶν ἁγίων ἡ πίστις· δε δίασι γὰρ οὐδαμῶς κατατεθηγμένης αὐτῶν ἀναριθμής. του πληθύος ἐχθρῶν, ὅταν ἐπαμύνῃ Θεός. Αρχεί cula que circa crucem acciderunt, perspicuam om- A nino divinitatis Unigeniti fecerunt demonstratio hem. Extollit nostrum quoque caput Deus, id est mentem atque animum, cum sursum spectamus, omne corporeum despicientes. Vers. 5. Voce mea ad Dominum clamavi. Calamitates suas narrans Propheta, atque ut for- titer casus illos pertulerit, exemplo suo magiste- rium nobis clarissimum patientiæ tradit, docetque nonnisi ad Deum in adversitatibus esse confugien- dum, et quod hujus perfugii fructus sit, ab eo exaudiri. Nunc certe converso ad nos vultu Psal- mista, quomodo orans exauditus fuerit, narrat di- cens : . Voce mea ad Dominum clamavi, et audivit me de monte sancto suo. › Vers. 6. Ego dormivi, et soporatus sum. Hoc loco somnum mentis dicit, cujus causa in peccatum quoque deciderat. (Al. cod. Fatetur peo- catum, et somno, qui menti propriæ obrepserat, culpam casus præsentis tribuit.) Mens enim vigil dat operam satagitque ut malum arceat, et rem quamlibet nocuam devitet: contra vero supina mens et agra torpet, et a carnalibus praesertim passionibus superatur. Itaque mentionem simul facit peccati sui, et gratiarum canticum Deo offert di- cens : Equidem socordia mea decidi quasi somnolene tus in peccatum, cum Bersabea rem habens, et Uriam occidens ". Neque ad pœnitentiam excitatus essem, nisi Dominus me suscepisset (1). Hac porro verba sunt aperte fatentis humanæ mentis in- Birinitatem, laudibus vero exornantis perpetuum opis salutisque auctorem Deum, qui diaboli laqueos con- fringit, et irretitos inde eripit. Sed enim Absalomo quoque rebellante, ait : Ego ignaviter me habui, ac pene dormivi; nunc vero surrexi, cognovi- que Dominum injuste mihi oppresso opem esse laturum. Excutiam autem pusillanimitatis somnum, quem mihi calamitatis nox attulit, atque ad alacri- talem consurgam, visa veluti candida die, rerum mearum hilariore restitutione. Etenim subsidii di- vini exspectatio me dormire vel animum despon- dere haud sinit. Vers. 7. Non timebo millia populi. Postquam, inquit, Dominus suscepit me, exsur- rexi, atque adeo viriles sumpsi animos, ut nullo jam timore qualerer, eliamsi populi myriades Absalomi conspirantis me circumdarent. Egregia igitur est sanctorum fiducia: prorsus enim non formidant concitatam contra se innumeram inimi- corum multitudinem, duminodo Deus defensor sit. I II Reg. H, seqq. Dei consilium fuit, ut duo nobilissimi contempora- B C D • (A f. 18, B f. b, D f. 40.) "Yxvov ¿vozila sèv Codd. D. etc.] b.) les gratie dogma defenderiat Cyrillus atque Augu- stinus. (1) En gratiæ divinæ necessitatem. Mirum quippe
PG 69:728Κἀκεῖνος ἔχει ματαίως ἐχθροὺς, ὁ μὴ παρέχων πρόφασιν ἔχθρας καὶ μίσους, ὁποῖοι πάντες οἱ διωκόμενοι διὰ τὸ ζῇν εὐσεβῶς. Πρὸς οὕς φησιν ὁ Σωτήρ· «Μακάριοί ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσι καὶ εἴπωσι πᾶν πονηρὸν ῥῆμα καθ’ ὑμῶν ψευδόμενοι, ἕνεκεν ἐμοῦ,» καὶ τὰ ἐξῆς. Καὶ ὁ Δαβὶδ πολλοὺς εἶχε μάτην ἐχθραίνοντας, τὸν Σαοὺλ καὶ τὸν Ἀβεσσαλὼμ, καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς· αὐτοῦ γὰρ πολλὴν πρὸς αὐτοὺς ἐπιδεικνυμένου πραότητα, μάτην ἦσαν ἐχθροί. «Ὀδόντας ἀμαρτωλῶν συνέτριψας.» (α φ. 19 β.) Τὸ δὲ, «Ὀδόντας συνέτριψας,» ὡς ἐπὶ θηρίων ἀγρίων εἶπε· μιαιφόνοι γὰρ ὡς ἐπίπαν οἱ φιλαμαρτήμονες καὶ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιτρίζοντες τοὺς ὀδόντας. Ἔθος δὲ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ θηρίοις ἐξομοιοῦν τοὺς ἀγρίως τισὶν ἐπιφύεσθαι μεμελετηκότας. Τὸ οὖν Συνέτριψας ὀδόντας, ἀντὶ τοῦ Πάσης ἰσχύος αὐτοὺς ἐγύμνωσας εἴρηται, ἐκ μεταφορᾶς τῶν θηρίων, ἃ τῶν ὀδόντων στερούμενα, εὐκαταφρόνητα λίαν ἐστὶ καὶ εὐκαταγώνιστα. Ἐρεῖ δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα, ὅτι Σὺ ἐπάταξας μὲν Ἡρώδην τὸν βρεφοκτόνον ἐχθραίνοντά μοι ματαίως· πατάξεις δὲ καὶ τοὺς Ἰουδαίους, Ῥωμαίοις αὐτοὺς παραδούς·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. τουτέστι διὰ τῶν θεοσημειῶν φανερὰν ἐποίησας. Τὰ η γὰρ ἐπὶ τῷ σταυρῷ θαύματα, τῆς τοῦ Μονογενούς θεότητος σαφής ὄντως ἀπόδειξις. Ὑψοῖ δὲ καὶ ἡμῶν τὴν κεφαλὴν ὁ Θεὸς, ήγουν τὸν νοῦν καὶ τὸ ἡγεμονι κόν, ὅταν ἄνω βλέπωμεν, τῶν σωματικών υπερχ πτοντες. Φωνή μου προς Κύριον ἐκέκραξα, κ. τ. λ. (Α Γ. 18) Τὰ οἰκεία πάθη διηγούμενος ὁ προφήτης, καὶ ὅπως ἤνεγκε τὰ συμπίπτοντα γενναίως, διὰ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ὑποδείγματος διδασκαλίαν ἡμῖν ἐναργε στάτην τῆς ὑπομονῆς καταλιμπάνει, καὶ διδάσκει ὡς ἐν ταῖς περιστάσεσιν οὐκ ἄλλῳ ἢ θεῷ προσιέναι δεῖ, καὶ ὅτι ὁ καρπός της τοιαύτης προσόδου, τὸ εἰσ- ακούεσθαι. Νῦν μέν τοι ἀποστρέφει το πρόσωπον πρὸς ἡμᾶς, καὶ διηγεῖται πως εὐξάμενος ἐπηκούσθη, καί φησι· ι Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, και ἐπήκουσέ μου ἐξ ὅρους ἁγίου αὐτοῦ. Εγώ ἐκοιμήθην καὶ ύπνωσα. περὶ τὸν νοῦν φησι, δι' οὗ καὶ εἰς τὴν ἁμαρτίαν και έπεσε. Β. Ομολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὕπνου τοῦ κατὰ νοῦν συμβάντος Εγκλημα ποιείται τι γεγονός. Νοῦ μὲν γάρ, Νοῦ μὲν γὰρ ἐγρηγορά τος ἔργον ἂν γένοιτο καὶ σπουδὴ τὸ παραιτείσθαι τὰ φαύλον, καὶ ἀποφοιταν ἐπείγεσθαι τοῦ πεφυκότες ἀδικεῖν· ῥέγχοντος δὲ καὶ ἡῤῥωστηκότος τὸ βάθωμου, τὸ ἡττᾶσθαι παθῶν καὶ τοῦτο σαρκικῶν. Οὐκοῦν ἐν ταυτῷ καὶ τῆς ἁμαρτίας ποιεῖται τὴν μνήμην, καὶ ᾠδὴν ἀναφέρει χαριστήριον τῷ Θεῷ, λέγων· Εγώ μὲν ὕπνωσα τῇ ῥαθυμίᾳ εἰς ἁμαρτίαν, τῇ Βηρσαδελ συμφθαρεὶς καὶ τὸν Ουρίαν ἀπεκτονώς. Οὐκ ἂν δὲ ἐξηγέρθην τῇ μετανοίᾳ, εἰ μή Κύριος ἀντελάβετο μου. Τοῦτο δὲ ἐστιν ὁμολογοῦντος μὲν ἐνεργῶς τῆς ἀνθρωπίνης διανοίας τὸ ἀσθενὲς, στεφανοῦντος δὲ ταῖς εὐφημίαις τὸν ἀεὶ σώζοντα καὶ ἐπικουροῦντα Θεόν, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου παγίδα συνθραύοντα, καὶ ἐξέλκοντα αὐτῆς τοὺς ἁλόντας αὐτῇ. 'Αλλὰ καὶ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, φησὶν, ἐπιβουλεύοντος, Ἐγὼ ἐββαθύ μουν καὶ οἷον ἐκάθευδον· νῦν δὲ ἀνέστην καὶ οἶδα, ὅτι Κύριος ἀδικουμένου μου ἀντιλήψεται. Εκτινάξο μαι καὶ τὸν ὕπνον τὸν ἐξ ἀθυμίας, ἂν ἡ νύξ μοι τῆς συμφορᾶς ἐπήνεγκε· καὶ διεγερθήσομαι πρὸς εὐθυ μίαν, λευκὴν ὥσπερ ἰδὼν ἡμέραν τὴν φαιδροτέραν τῶν πραγμάτων κατάστασιν. Η γὰρ προσδοκία τῆς τοῦ Θεοῦ ἀντιλήψεως οὐκ ἐξ με καθεύδειν καὶ ἀνα πίπτειν. Οὐ φοβηθήσομαι ἀπὸ μυριάδων λαού. (Α 1. Επειδή, φησὶν, ὁ Κύριος ἀντελάβετο μου, διεγήγερμαι, καὶ οὕτω νεανικόν πεπλούτηκε φρόνημα, ὡς κατὰ μηδένα δεδιέναι τρόπον, καν μυ ριάδες λαῶν τῶν μετὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ περιστοιχί ζοιντό με. Καλή τοιγαροῦν τῶν ἁγίων ἡ πίστις· δε δίασι γὰρ οὐδαμῶς κατατεθηγμένης αὐτῶν ἀναριθμής. του πληθύος ἐχθρῶν, ὅταν ἐπαμύνῃ Θεός. Αρχεί cula que circa crucem acciderunt, perspicuam om- A nino divinitatis Unigeniti fecerunt demonstratio hem. Extollit nostrum quoque caput Deus, id est mentem atque animum, cum sursum spectamus, omne corporeum despicientes. Vers. 5. Voce mea ad Dominum clamavi. Calamitates suas narrans Propheta, atque ut for- titer casus illos pertulerit, exemplo suo magiste- rium nobis clarissimum patientiæ tradit, docetque nonnisi ad Deum in adversitatibus esse confugien- dum, et quod hujus perfugii fructus sit, ab eo exaudiri. Nunc certe converso ad nos vultu Psal- mista, quomodo orans exauditus fuerit, narrat di- cens : . Voce mea ad Dominum clamavi, et audivit me de monte sancto suo. › Vers. 6. Ego dormivi, et soporatus sum. Hoc loco somnum mentis dicit, cujus causa in peccatum quoque deciderat. (Al. cod. Fatetur peo- catum, et somno, qui menti propriæ obrepserat, culpam casus præsentis tribuit.) Mens enim vigil dat operam satagitque ut malum arceat, et rem quamlibet nocuam devitet: contra vero supina mens et agra torpet, et a carnalibus praesertim passionibus superatur. Itaque mentionem simul facit peccati sui, et gratiarum canticum Deo offert di- cens : Equidem socordia mea decidi quasi somnolene tus in peccatum, cum Bersabea rem habens, et Uriam occidens ". Neque ad pœnitentiam excitatus essem, nisi Dominus me suscepisset (1). Hac porro verba sunt aperte fatentis humanæ mentis in- Birinitatem, laudibus vero exornantis perpetuum opis salutisque auctorem Deum, qui diaboli laqueos con- fringit, et irretitos inde eripit. Sed enim Absalomo quoque rebellante, ait : Ego ignaviter me habui, ac pene dormivi; nunc vero surrexi, cognovi- que Dominum injuste mihi oppresso opem esse laturum. Excutiam autem pusillanimitatis somnum, quem mihi calamitatis nox attulit, atque ad alacri- talem consurgam, visa veluti candida die, rerum mearum hilariore restitutione. Etenim subsidii di- vini exspectatio me dormire vel animum despon- dere haud sinit. Vers. 7. Non timebo millia populi. Postquam, inquit, Dominus suscepit me, exsur- rexi, atque adeo viriles sumpsi animos, ut nullo jam timore qualerer, eliamsi populi myriades Absalomi conspirantis me circumdarent. Egregia igitur est sanctorum fiducia: prorsus enim non formidant concitatam contra se innumeram inimi- corum multitudinem, duminodo Deus defensor sit. I II Reg. H, seqq. Dei consilium fuit, ut duo nobilissimi contempora- B C D • (A f. 18, B f. b, D f. 40.) "Yxvov ¿vozila sèv Codd. D. etc.] b.) les gratie dogma defenderiat Cyrillus atque Augu- stinus. (1) En gratiæ divinæ necessitatem. Mirum quippe
καὶ τοὺς ὀδόντας αὐτῶν συντρίψεις, διότι εἶπον· «Οὐκ ἔχομεν βασιλέα·» καὶ, «Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς.» Πατάσσονται δὲ ὑπὸ Κυρίου καὶ οἱ δαίμονες, διότι μηδὲν παρ’ ἡμῶν ἀδικηθέντες, μάτην ἡμῖν διὰ τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπιβουλεύουσι· καὶ οἱ νοητοὶ ὀδόντες αὐτῶν, τὰ πάθη φημὶ, δι’ ὧν κατεσθίουσι τοὺς ἁπλουστέρους, συντρίβονται. Σὺ γὰρ, φησὶ, «συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τῶν ἐμφωλευόντων δρακόντων τοῖς ὕδασιν,» ὁ τὸ μέγα κῆτος διὰ τῆς ἀναστάσεως χειρωσάμενος, ὁ ᾄδην καθελὼν καὶ θάνατον πατήσας, καὶ καταργήσας διάβολον. Σὺ δέ μοι ὅρα, ὅτι οἱ ἀδικοῦντες ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ βλαπτόμενοι, πατάσσονται γὰρ ὑπὸ Θεοῦ· οἱ δὲ ἀδικούμενοι, οὗτοι καὶ προσωφέληνται· σώζονται γάρ. «Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία, καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου ἡ εὐλογία σου.» (α φ. 20.) Ἁγιοπρεπὲς δὲ τὸ καὶ τοῖς ἄλλοις ὑπάρξαι παρακαλεῖν, ὅπερ ἑαυτῷ συμβῆναι βούλεται· οὐ γὰρ μόνος τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν ἐν μεθέξει γενέσθαι ζητεῖ, ἀλλὰ κοινὴν ἅπασι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν Θεὸν τὴν ἐπὶ τούτοις προκεῖσθαι φιλοτιμίαν.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. τουτέστι διὰ τῶν θεοσημειῶν φανερὰν ἐποίησας. Τὰ η γὰρ ἐπὶ τῷ σταυρῷ θαύματα, τῆς τοῦ Μονογενούς θεότητος σαφής ὄντως ἀπόδειξις. Ὑψοῖ δὲ καὶ ἡμῶν τὴν κεφαλὴν ὁ Θεὸς, ήγουν τὸν νοῦν καὶ τὸ ἡγεμονι κόν, ὅταν ἄνω βλέπωμεν, τῶν σωματικών υπερχ πτοντες. Φωνή μου προς Κύριον ἐκέκραξα, κ. τ. λ. (Α Γ. 18) Τὰ οἰκεία πάθη διηγούμενος ὁ προφήτης, καὶ ὅπως ἤνεγκε τὰ συμπίπτοντα γενναίως, διὰ τοῦ καθ᾿ ἑαυτὸν ὑποδείγματος διδασκαλίαν ἡμῖν ἐναργε στάτην τῆς ὑπομονῆς καταλιμπάνει, καὶ διδάσκει ὡς ἐν ταῖς περιστάσεσιν οὐκ ἄλλῳ ἢ θεῷ προσιέναι δεῖ, καὶ ὅτι ὁ καρπός της τοιαύτης προσόδου, τὸ εἰσ- ακούεσθαι. Νῦν μέν τοι ἀποστρέφει το πρόσωπον πρὸς ἡμᾶς, καὶ διηγεῖται πως εὐξάμενος ἐπηκούσθη, καί φησι· ι Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα, και ἐπήκουσέ μου ἐξ ὅρους ἁγίου αὐτοῦ. Εγώ ἐκοιμήθην καὶ ύπνωσα. περὶ τὸν νοῦν φησι, δι' οὗ καὶ εἰς τὴν ἁμαρτίαν και έπεσε. Β. Ομολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὕπνου τοῦ κατὰ νοῦν συμβάντος Εγκλημα ποιείται τι γεγονός. Νοῦ μὲν γάρ, Νοῦ μὲν γὰρ ἐγρηγορά τος ἔργον ἂν γένοιτο καὶ σπουδὴ τὸ παραιτείσθαι τὰ φαύλον, καὶ ἀποφοιταν ἐπείγεσθαι τοῦ πεφυκότες ἀδικεῖν· ῥέγχοντος δὲ καὶ ἡῤῥωστηκότος τὸ βάθωμου, τὸ ἡττᾶσθαι παθῶν καὶ τοῦτο σαρκικῶν. Οὐκοῦν ἐν ταυτῷ καὶ τῆς ἁμαρτίας ποιεῖται τὴν μνήμην, καὶ ᾠδὴν ἀναφέρει χαριστήριον τῷ Θεῷ, λέγων· Εγώ μὲν ὕπνωσα τῇ ῥαθυμίᾳ εἰς ἁμαρτίαν, τῇ Βηρσαδελ συμφθαρεὶς καὶ τὸν Ουρίαν ἀπεκτονώς. Οὐκ ἂν δὲ ἐξηγέρθην τῇ μετανοίᾳ, εἰ μή Κύριος ἀντελάβετο μου. Τοῦτο δὲ ἐστιν ὁμολογοῦντος μὲν ἐνεργῶς τῆς ἀνθρωπίνης διανοίας τὸ ἀσθενὲς, στεφανοῦντος δὲ ταῖς εὐφημίαις τὸν ἀεὶ σώζοντα καὶ ἐπικουροῦντα Θεόν, καὶ τὴν τοῦ διαβόλου παγίδα συνθραύοντα, καὶ ἐξέλκοντα αὐτῆς τοὺς ἁλόντας αὐτῇ. 'Αλλὰ καὶ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ, φησὶν, ἐπιβουλεύοντος, Ἐγὼ ἐββαθύ μουν καὶ οἷον ἐκάθευδον· νῦν δὲ ἀνέστην καὶ οἶδα, ὅτι Κύριος ἀδικουμένου μου ἀντιλήψεται. Εκτινάξο μαι καὶ τὸν ὕπνον τὸν ἐξ ἀθυμίας, ἂν ἡ νύξ μοι τῆς συμφορᾶς ἐπήνεγκε· καὶ διεγερθήσομαι πρὸς εὐθυ μίαν, λευκὴν ὥσπερ ἰδὼν ἡμέραν τὴν φαιδροτέραν τῶν πραγμάτων κατάστασιν. Η γὰρ προσδοκία τῆς τοῦ Θεοῦ ἀντιλήψεως οὐκ ἐξ με καθεύδειν καὶ ἀνα πίπτειν. Οὐ φοβηθήσομαι ἀπὸ μυριάδων λαού. (Α 1. Επειδή, φησὶν, ὁ Κύριος ἀντελάβετο μου, διεγήγερμαι, καὶ οὕτω νεανικόν πεπλούτηκε φρόνημα, ὡς κατὰ μηδένα δεδιέναι τρόπον, καν μυ ριάδες λαῶν τῶν μετὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ περιστοιχί ζοιντό με. Καλή τοιγαροῦν τῶν ἁγίων ἡ πίστις· δε δίασι γὰρ οὐδαμῶς κατατεθηγμένης αὐτῶν ἀναριθμής. του πληθύος ἐχθρῶν, ὅταν ἐπαμύνῃ Θεός. Αρχεί cula que circa crucem acciderunt, perspicuam om- A nino divinitatis Unigeniti fecerunt demonstratio hem. Extollit nostrum quoque caput Deus, id est mentem atque animum, cum sursum spectamus, omne corporeum despicientes. Vers. 5. Voce mea ad Dominum clamavi. Calamitates suas narrans Propheta, atque ut for- titer casus illos pertulerit, exemplo suo magiste- rium nobis clarissimum patientiæ tradit, docetque nonnisi ad Deum in adversitatibus esse confugien- dum, et quod hujus perfugii fructus sit, ab eo exaudiri. Nunc certe converso ad nos vultu Psal- mista, quomodo orans exauditus fuerit, narrat di- cens : . Voce mea ad Dominum clamavi, et audivit me de monte sancto suo. › Vers. 6. Ego dormivi, et soporatus sum. Hoc loco somnum mentis dicit, cujus causa in peccatum quoque deciderat. (Al. cod. Fatetur peo- catum, et somno, qui menti propriæ obrepserat, culpam casus præsentis tribuit.) Mens enim vigil dat operam satagitque ut malum arceat, et rem quamlibet nocuam devitet: contra vero supina mens et agra torpet, et a carnalibus praesertim passionibus superatur. Itaque mentionem simul facit peccati sui, et gratiarum canticum Deo offert di- cens : Equidem socordia mea decidi quasi somnolene tus in peccatum, cum Bersabea rem habens, et Uriam occidens ". Neque ad pœnitentiam excitatus essem, nisi Dominus me suscepisset (1). Hac porro verba sunt aperte fatentis humanæ mentis in- Birinitatem, laudibus vero exornantis perpetuum opis salutisque auctorem Deum, qui diaboli laqueos con- fringit, et irretitos inde eripit. Sed enim Absalomo quoque rebellante, ait : Ego ignaviter me habui, ac pene dormivi; nunc vero surrexi, cognovi- que Dominum injuste mihi oppresso opem esse laturum. Excutiam autem pusillanimitatis somnum, quem mihi calamitatis nox attulit, atque ad alacri- talem consurgam, visa veluti candida die, rerum mearum hilariore restitutione. Etenim subsidii di- vini exspectatio me dormire vel animum despon- dere haud sinit. Vers. 7. Non timebo millia populi. Postquam, inquit, Dominus suscepit me, exsur- rexi, atque adeo viriles sumpsi animos, ut nullo jam timore qualerer, eliamsi populi myriades Absalomi conspirantis me circumdarent. Egregia igitur est sanctorum fiducia: prorsus enim non formidant concitatam contra se innumeram inimi- corum multitudinem, duminodo Deus defensor sit. I II Reg. H, seqq. Dei consilium fuit, ut duo nobilissimi contempora- B C D • (A f. 18, B f. b, D f. 40.) "Yxvov ¿vozila sèv Codd. D. etc.] b.) les gratie dogma defenderiat Cyrillus atque Augu- stinus. (1) En gratiæ divinæ necessitatem. Mirum quippe
PG 69:730Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοιοῦτος ἔνεστι τοῖς ἁγίοις σκοπὸς, ὅπου καὶ συναλγοῦσι τοῖς πάσχουσι, καὶ συνδακρύουσι τοῖς κλαίουσι, καὶ τὴν τοῖς φιλαμαρτήμοσιν ὀφειλομένην ὀργὴν ποιοῦνται κοινήν. Τάχα δὲ καὶ θεολογεῖ ἐνταῦθα ὁ Δαβὶδ λέγων, ὅτι Παρὰ σοῦ τοῦ Κυρίου καὶ Πατρὸς ἀποσταλήτω ὁ Σωτὴρ Ἰησοῦς, ἡ σωτηρία τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος εὐλογία ἐπὶ τὸν λαόν σου καταπεμφθήτω, τουτέστιν ἐπὶ τὰ ἔθνη· ἂ καὶ εὐλόγησον πάσῃ εὐλογίᾳ πνευματικῇ. Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ εὐλογηθήσονται πάντα τὰ ἔθνη, Ἰουδαῖοι δὲ ἐξωσθήσονται. Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ τὴν ἑαυτοῦ σωτηρίαν, ἣν ἐσώθη ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς, τοῦ Πατρὸς εἶναι λέγει, ὁμοίως καὶ τὴν ἐπὶ τοὺς πιστεύοντας εὐλογίαν αὐτῷ ἀνατίθησι. Διὸ λέγει· «Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε.» Δικαίως δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τῇ ἀνθρωπίνῃ φύσει προσαρμοσθήσεται, ἣν ἔθλιβον μὲν οἱ δαίμονες πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας· ἐπατάχθησαν δὲ τῇ ἀληθεῖ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει ἐνανθρωπήσαντος· ἡ δὲ ὑπ’ αὐτῶν πολεμηθεῖσα φύσις καὶ σωτηρίας καὶ εὐλογίας ἀπέλαυσεν. ΨΑΛΜΟΣ Δ. «Εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις. Ψαλμὸς ᾠδῆς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 20.
γὰρ καὶ μόνος παρὼν τὰς πολλὰς μυριάδας διασκε- δάσαι. Οὐκ ἐφοβήθη οὐδὲ ὁ Κύριος τοὺς κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους κυκλοῦντας αὐτῷ Ἰουδαίους καὶ ἐθνικούς· διὸ καὶ λεγεῶνας ἀγγέλων παρητήσατο. Ανάστα, Κύριε, σώσόν με, ὁ Θεός μου. (Α (. 19.) Χρήμα μὲν οὐκ ἀζήμιον τοῖς κάμνουσιν ἡ σιγή χρήσιμον δὲ καὶ σωτήριον τὸ λέγειν. 'Ανά στα, Κύριε, σώσόν με, ὁ Θεός μου. › Πλὴν οὐχ ἅπα σιν οἶμαι πρέπειν αὐτό. Οἱ γὰρ τῶν θείων μὲν και ταφρονούντες θελημάτων, ταῖς δὲ ἰδίαις ἡδοναῖς ὥσπερ ὅλας ἀνέντες ἡνίας, πῶς ἢ πόθεν ἂν σχοῖεν πρὸς Θεὸν παρρησίαν ; Τοῖς γε μὴν εὐάγωγον τοῖς παρὰ Θεοῦ νόμοις ὑπέχουσι τὸν αὐχένα, παρρησία πολλή πρὸς αὐτόν· φαίεν δ' ἂν εἰκότως τὸν ᾿Ανάστα, σῶσόν Β με τὸν σὸν γνήσιον οἰκέτην. Καὶ ὁ Δαβίδ οὖν Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Θεὸν ὀνομάζει, ὡς ποιῶν αὐτοῦ τὸ θέλημα, καί φησι· ο Σωσόν με, ὁ Θεός μου· › μετὰ πολλῆς διαθέσεως τὸν τῶν ἁπάντων Θεὸν ἰδιοποιούμενος, καὶ ἀναστῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. Αξία δὲ τῆς πραότητος αὐτοῦ ἡ προσευχή· οὐ γὰρ εἶπεν· Απ ὄλεσον τοὺς ἐχθρούς μου· ἀλλὰ τί; « Σῶσόν με. Τοῦτο, φησί, μόνον ζητῶ ἵνα ἐγὼ σωθῶ, οὐ μὴν ἵνα εἰ ἐχθροί μου ἀπόλωνται. Τάχα καὶ ὡς Προφήτης εἰδὼς ὅτι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐν ᾅδου κατασχεθείσαν ὁ Χρι δ στὸς ἐκεῖθεν ἐλευθερώσει ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς, προλέ γει τὸ μέλλον· καὶ τοῦ Κυρίου ἐπιταχύναι εὔχεται τὴν ἀνάστασιν, ὅπως δι' αὐτῆς τύχοι καὶ αὐτὸς σω- τηρίας. Τέως μέντοι κατὰ τὸ ἰδίωμα τῆς Γραφῆς ὑπνοῦν λέγεται ὁ Θεός, ὅταν μακροθυμεῖ· ὡς τὸ Ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε ; » ἀνίστασθαι δὲ πάλιν, ὅταν ἐκδικῇ καὶ ἐπισκέπτηται. Καὶ ἐνταῦθα οὖν, ᾿Ανάστα, φησί, Κύριε· τουτέστιν, ᾿Απόθου τὴν πολλὴν μακρο- θυμίαν, καὶ ἐξεγέρθητι εἰς ἐμὴν ἀντίληψιν. Οτε δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ὑπὲρ ἡμῶν παρεδίδοτο, οἱονεὶ ἐκοιμάτο αὐτῷ ὁ Πατὴρ ἀνεχόμενος. Πρὸς ἦν καὶ ἔλεγε · . Σύ- σόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης. » Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν πειρασμοῖς λέγειν δυνάμεθα. Πλην δρα ὅτι, ὅταν ἐκνήψωμεν, τότε καὶ ὁ Θεὸς πρὸς τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἀνίσταται. Καὶ ὁ Δαβὶδ οὖν αὐτὸς πρότερον τὸν ὕπνον τῆς ῥαθυμίας ἀπέθετο, εἶτα καὶ τὸν Θεὸν ἀνα- στῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. Οτι σὺ ἐπάταξας πάντας τοὺς ἐχθραίνοντάς μου ματαίως. (Α. Γ. Β Σκόπει δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀσφαλές· οὐ γὰρ ἁπλῶς εἶπε τοὺς ἐχθραίνοντας, ἀλλὰ τοὺς τοῦτο δρῶντας ματαίως, τουτέστιν εἰκῆ καὶ περιττῶς καὶ ἐπ᾽ οὐδενὶ πλημμελήματι. Εχθραί νει δέ τις ματαίως, ὅταν μή προαδικηθῇ, μηδέ τι πάθοι τῶν ειωθότων λυπεῖν καὶ παροξύνειν. Κἀκεῖνος ἔχει ματαίως ἐχθροὺς, ὁ μὴ παρέχων πρόφασιν ἔχω θρας καὶ μίσους, ὁποῖει πάντες οι διωκόμενοι διὰ τὸ Τὴν εὐσεβῶς. Πρὸς οὓς φησιν ὁ Σωτήρ· . Μακάριοι ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσι καὶ εἴπωσι πᾶν πονηρὸν ῥῆμα καθ' ὑμῶν ψευδόμενοι, ένεκεν ἐμοῦ, ν καὶ τὰ ἐξῆς. Καὶ ὁ Δαβίδ πολλούς είχε μάτην 3ª IN PSALMUM III. Sufit enim ipse vel solus ad myriades multae præsentia sua dispergendas. Certe net Dominus, passionis suæ tempore, circumsistentes se Judæos et ethnicos timuit; ideoque angelorum etiam legio- nes recusavit. Vers. 8. Exsurge, Domine ; salva me, Deus mous. Non est innocuum afflictis silentium; sed utile ac salutare est dicere : « Exsurge, Domine ; salva me, Deus meus. Cæteroquin id hand omnibus con- gruit. Nam qui divina jussa contemnunt, suisque voluptatibus totas veluti habenas effundunt, quo- modo aut unde fiduciam suam in Deo reponent? Secus vero, ii qui docilem divinis legibus cervicem supponunt, magnopere in Deo confdunt, meritone dicent : Exsurge, salva me fidelem servum tuum. C • b, f. b, E l. 7.) Psal. xliii, 23. * Joan. x11, 27. so Matth. ^, D Quare et David Dominum appellat Deum suum, quia nempe voluntati illius obsequebatur, aitque : • Salva me, Deus meus; » magno cum affectu uni- versalem Deum sibi proprium faciens, atque ut exsurgat ad opem sibi ferendam deprecans. Digna vero est mansuetudine ejus oratio; non enim dixft : Perde inimicos meos; sed quid ? « Salva me. Hoc unum, inquit, peto ut salver ego, non ut inimici mei pereant. Fortasse etiam, utpote Propheta, fore cognoscens ut suam animam in inferis retentam Christus liberet a morte resurgens, rem futuram nunc prædicit; et Domini resurrectionem properare orat, ut per eam ipse quoque salutem consequatur. Tandiu vero, secundum Scripturæ proprium mo- rem, Deus dormire dicitur, quandiu procrastine ; ut illud : • Quare obdormis, Domine ) excitari vero, cum fit vindex et inspector. Igitur hic ait: Exsurge, Domine ; hoc est : Omitte tantam longa- nimitatem, atque ad me suscipiendum evigila. Cum vero etiam Servator, nostri causa, traditus fuit, ipsi quodammodo obdormiebat Pater, eam rem to- lerans. Quem sic alloquebatur : Salvifca me ex hac hora". Hoc idem et nos in tentationibus dicere possumus. Verumtamen hoc animadverte, quod tum Deus ad salvandos nos exsurgit, cum ipsi evi- gilare voluerimus. Quare et David primo quidem socordiæ somnum discussit, deinde Deum quoque ut sibi opem ferret precatus est. 11. Quoniam tu percussisti omnes mihi adversantes sine causa. Observa dicti cautelam : non enim simplieiter dixit adversantes, sed sine causa id agentes, id est vane, supervacue, et sine ulla Davidis culpa. Temere autem homo est infensus, cum nulla præcessit inju- ria, neque aliquid passus est eorum quæ affligere atque irritare solent. Ille enim sine causa babet mi- micos, qui odii et inimicitiæ ansam non dat, cujusmodi sunt ii qui ob pie vivendum persecutio- nem patiuntur. Quibus ait Servator : « Beati estis, cum contumeliis vos afficient, et persequentur, di- centque omne mali verbi genus adversus vos men- tientes, propter me ", › et reliqua. David quoque
) Τὸν μὲν τρίτον ψαλμὸν συνέταξεν ὁ μακάριος Δαβὶδ, ἔτι τοῦ πρὸς τὸν Ἀβεσσαλὼμ συνεστῶτος πολέμου, ὅθεν καὶ ὀλοφυρμοὺς περιεῖχε· τὸν δὲ τέταρτον τοῦτον, μετὰ τὸ νικῆσαι τὸν πόλεμον, ἀνατίθησι τῷ νικοποιῷ Θεῷ εὐχαριστήριον. Διὸ ἕτεροι τῶν ἑρμηνευτῶν ἀντὶ τοῦ Εἰς τὸ τέλος, Τῷ νικοποιῷ ἤγουν ἐπινίκιον ἀναγράφουσι τὴν ᾠδήν. Εἰς τὸ τέλος μὲν οὖν ἐπιγέγραπται, ὅτι ἐπὶ καταλύσει τῆς τυραννίδος ὁ ψαλμὸς συνετέθη· Ἐν ὕμνοις δὲ, ὅτι οὐκ ἔτι δακρύει ὁ Δαβὶδ, ἀλλ’ ὑμνεῖ τὸν τῆς νίκης δοτῆρα Θεόν· ψαλμὸς δὲ ᾠδῆς, ὅτι πανηγυρίζων, ᾠδικώτερον ᾄδει τὸ ἐπινίκιον. [«Ἐν τῷ ἐπικαλεῖσθαί με.» Ἄτοπόν ἐστι σιγῇ καταχωννύναι τὸν τῆς εὐεργεσίας τρόπον, ὅπερ οἱ ἐν Εὐαγγελίοις ἐννέα λεπροὶ ὀνειδίζονται. Ἢ τοίνυν τὴν θείαν καταθαυμάζει φιλοτιμίαν, οὐκ ἐν παρατάσει χρόνου τὰ αἰτήματα πληρώσασαν· ἢ τάχα διδάσκει, ὡς οὐκ ἐν τῷ σιγᾷν, ἀλλ’ ἐν τῷ μᾶλλον ἐπικαλεῖσθαι, σέσωσται. Δείκνυται δὲ διὰ τοῦτο, μέγα καὶ ὀνησιφόρον τὸ ἀδιαλείπτως προσεύχεσθαι.] «Ὁ Θεὸς τῆς δικαιοσύνης μου.» (α φ. 21.
γὰρ καὶ μόνος παρὼν τὰς πολλὰς μυριάδας διασκε- δάσαι. Οὐκ ἐφοβήθη οὐδὲ ὁ Κύριος τοὺς κατὰ τὸν καιρὸν τοῦ πάθους κυκλοῦντας αὐτῷ Ἰουδαίους καὶ ἐθνικούς· διὸ καὶ λεγεῶνας ἀγγέλων παρητήσατο. Ανάστα, Κύριε, σώσόν με, ὁ Θεός μου. (Α (. 19.) Χρήμα μὲν οὐκ ἀζήμιον τοῖς κάμνουσιν ἡ σιγή χρήσιμον δὲ καὶ σωτήριον τὸ λέγειν. 'Ανά στα, Κύριε, σώσόν με, ὁ Θεός μου. › Πλὴν οὐχ ἅπα σιν οἶμαι πρέπειν αὐτό. Οἱ γὰρ τῶν θείων μὲν και ταφρονούντες θελημάτων, ταῖς δὲ ἰδίαις ἡδοναῖς ὥσπερ ὅλας ἀνέντες ἡνίας, πῶς ἢ πόθεν ἂν σχοῖεν πρὸς Θεὸν παρρησίαν ; Τοῖς γε μὴν εὐάγωγον τοῖς παρὰ Θεοῦ νόμοις ὑπέχουσι τὸν αὐχένα, παρρησία πολλή πρὸς αὐτόν· φαίεν δ' ἂν εἰκότως τὸν ᾿Ανάστα, σῶσόν Β με τὸν σὸν γνήσιον οἰκέτην. Καὶ ὁ Δαβίδ οὖν Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Θεὸν ὀνομάζει, ὡς ποιῶν αὐτοῦ τὸ θέλημα, καί φησι· ο Σωσόν με, ὁ Θεός μου· › μετὰ πολλῆς διαθέσεως τὸν τῶν ἁπάντων Θεὸν ἰδιοποιούμενος, καὶ ἀναστῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. Αξία δὲ τῆς πραότητος αὐτοῦ ἡ προσευχή· οὐ γὰρ εἶπεν· Απ ὄλεσον τοὺς ἐχθρούς μου· ἀλλὰ τί; « Σῶσόν με. Τοῦτο, φησί, μόνον ζητῶ ἵνα ἐγὼ σωθῶ, οὐ μὴν ἵνα εἰ ἐχθροί μου ἀπόλωνται. Τάχα καὶ ὡς Προφήτης εἰδὼς ὅτι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐν ᾅδου κατασχεθείσαν ὁ Χρι δ στὸς ἐκεῖθεν ἐλευθερώσει ἐκ νεκρῶν ἀναστὰς, προλέ γει τὸ μέλλον· καὶ τοῦ Κυρίου ἐπιταχύναι εὔχεται τὴν ἀνάστασιν, ὅπως δι' αὐτῆς τύχοι καὶ αὐτὸς σω- τηρίας. Τέως μέντοι κατὰ τὸ ἰδίωμα τῆς Γραφῆς ὑπνοῦν λέγεται ὁ Θεός, ὅταν μακροθυμεῖ· ὡς τὸ Ἵνα τί ὑπνοῖς, Κύριε ; » ἀνίστασθαι δὲ πάλιν, ὅταν ἐκδικῇ καὶ ἐπισκέπτηται. Καὶ ἐνταῦθα οὖν, ᾿Ανάστα, φησί, Κύριε· τουτέστιν, ᾿Απόθου τὴν πολλὴν μακρο- θυμίαν, καὶ ἐξεγέρθητι εἰς ἐμὴν ἀντίληψιν. Οτε δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ ὑπὲρ ἡμῶν παρεδίδοτο, οἱονεὶ ἐκοιμάτο αὐτῷ ὁ Πατὴρ ἀνεχόμενος. Πρὸς ἦν καὶ ἔλεγε · . Σύ- σόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης. » Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν πειρασμοῖς λέγειν δυνάμεθα. Πλην δρα ὅτι, ὅταν ἐκνήψωμεν, τότε καὶ ὁ Θεὸς πρὸς τὴν ἡμῶν σωτηρίαν ἀνίσταται. Καὶ ὁ Δαβὶδ οὖν αὐτὸς πρότερον τὸν ὕπνον τῆς ῥαθυμίας ἀπέθετο, εἶτα καὶ τὸν Θεὸν ἀνα- στῆναι παρακαλῶν εἰς βοήθειαν. Οτι σὺ ἐπάταξας πάντας τοὺς ἐχθραίνοντάς μου ματαίως. (Α. Γ. Β Σκόπει δὲ τοῦ λόγου τὸ ἀσφαλές· οὐ γὰρ ἁπλῶς εἶπε τοὺς ἐχθραίνοντας, ἀλλὰ τοὺς τοῦτο δρῶντας ματαίως, τουτέστιν εἰκῆ καὶ περιττῶς καὶ ἐπ᾽ οὐδενὶ πλημμελήματι. Εχθραί νει δέ τις ματαίως, ὅταν μή προαδικηθῇ, μηδέ τι πάθοι τῶν ειωθότων λυπεῖν καὶ παροξύνειν. Κἀκεῖνος ἔχει ματαίως ἐχθροὺς, ὁ μὴ παρέχων πρόφασιν ἔχω θρας καὶ μίσους, ὁποῖει πάντες οι διωκόμενοι διὰ τὸ Τὴν εὐσεβῶς. Πρὸς οὓς φησιν ὁ Σωτήρ· . Μακάριοι ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσι καὶ εἴπωσι πᾶν πονηρὸν ῥῆμα καθ' ὑμῶν ψευδόμενοι, ένεκεν ἐμοῦ, ν καὶ τὰ ἐξῆς. Καὶ ὁ Δαβίδ πολλούς είχε μάτην 3ª IN PSALMUM III. Sufit enim ipse vel solus ad myriades multae præsentia sua dispergendas. Certe net Dominus, passionis suæ tempore, circumsistentes se Judæos et ethnicos timuit; ideoque angelorum etiam legio- nes recusavit. Vers. 8. Exsurge, Domine ; salva me, Deus mous. Non est innocuum afflictis silentium; sed utile ac salutare est dicere : « Exsurge, Domine ; salva me, Deus meus. Cæteroquin id hand omnibus con- gruit. Nam qui divina jussa contemnunt, suisque voluptatibus totas veluti habenas effundunt, quo- modo aut unde fiduciam suam in Deo reponent? Secus vero, ii qui docilem divinis legibus cervicem supponunt, magnopere in Deo confdunt, meritone dicent : Exsurge, salva me fidelem servum tuum. C • b, f. b, E l. 7.) Psal. xliii, 23. * Joan. x11, 27. so Matth. ^, D Quare et David Dominum appellat Deum suum, quia nempe voluntati illius obsequebatur, aitque : • Salva me, Deus meus; » magno cum affectu uni- versalem Deum sibi proprium faciens, atque ut exsurgat ad opem sibi ferendam deprecans. Digna vero est mansuetudine ejus oratio; non enim dixft : Perde inimicos meos; sed quid ? « Salva me. Hoc unum, inquit, peto ut salver ego, non ut inimici mei pereant. Fortasse etiam, utpote Propheta, fore cognoscens ut suam animam in inferis retentam Christus liberet a morte resurgens, rem futuram nunc prædicit; et Domini resurrectionem properare orat, ut per eam ipse quoque salutem consequatur. Tandiu vero, secundum Scripturæ proprium mo- rem, Deus dormire dicitur, quandiu procrastine ; ut illud : • Quare obdormis, Domine ) excitari vero, cum fit vindex et inspector. Igitur hic ait: Exsurge, Domine ; hoc est : Omitte tantam longa- nimitatem, atque ad me suscipiendum evigila. Cum vero etiam Servator, nostri causa, traditus fuit, ipsi quodammodo obdormiebat Pater, eam rem to- lerans. Quem sic alloquebatur : Salvifca me ex hac hora". Hoc idem et nos in tentationibus dicere possumus. Verumtamen hoc animadverte, quod tum Deus ad salvandos nos exsurgit, cum ipsi evi- gilare voluerimus. Quare et David primo quidem socordiæ somnum discussit, deinde Deum quoque ut sibi opem ferret precatus est. 11. Quoniam tu percussisti omnes mihi adversantes sine causa. Observa dicti cautelam : non enim simplieiter dixit adversantes, sed sine causa id agentes, id est vane, supervacue, et sine ulla Davidis culpa. Temere autem homo est infensus, cum nulla præcessit inju- ria, neque aliquid passus est eorum quæ affligere atque irritare solent. Ille enim sine causa babet mi- micos, qui odii et inimicitiæ ansam non dat, cujusmodi sunt ii qui ob pie vivendum persecutio- nem patiuntur. Quibus ait Servator : « Beati estis, cum contumeliis vos afficient, et persequentur, di- centque omne mali verbi genus adversus vos men- tientes, propter me ", › et reliqua. David quoque
PG 69:732) Εὑρήσομεν δὲ αὐτὸν, τὸν ἐνθάδε χρησίμως δίκαιον ἑαυτὸν εἶναι λέγοντα, καὶ πλημμελείαις ἔνοχον ὁμολογοῦντα ὑπάρχειν. Εἶτα πῶς ἂν εἴη, φησὶν, ἀληθὲς, ὅτι δίκαιος ὁ αὐτὸς καὶ πλημμελείαις ἔνοχος; Ὅτι παρέπεται τοῖς δικαίοις καὶ ὀλισθήματα, κατὰ τὸ, «Ἑπτάκις πεσεῖται ὁ δίκαιος, καὶ ἀναστήσεται.» Ἕτερον τοίνυν ἐστὶ τὸ ἀκαταλήκτως πλημμελεῖν, καὶ ἕτερον τὸ ἐν τῷ πειρᾶσθαι κατορθοῦν τὴν δικαιοσύνην, ὀλιγάκις ἔσθ’ ὅτε τὴν κοινὴν τῆς φύσεως ὑπομένειν ἀσθένειαν. «Παραπτώματα γὰρ τίς συνήσει;» κατὰ τὸ γεγραμμένον. «Τίς δὲ καυχήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν;» «Ἐν θλίψει ἐπλάτυνάς με.» (α φ. 21 β.) Ἐπειδὴ εἶπεν ὅτι Εἰσήκουσέ μου ὁ Θεὸς, ὡσανεί τινος αὐτὸν ἐρωτήσαντος, Κατὰ τί εἰςηκούσθης, ὦ προφήτα; τί δέ σοι καταθύμιον εἰς πέρας ἐκβέβηκε; διαλευκαίνει τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον, καί φησιν, ὅτι «Ἐπλατύνθην ἐν θλίψει·» τουτέστιν, οὐκ ἀπήλλαγμαι μόνον τῶν περιστάσεων καὶ τοῦ ἐν μοχθηροῖς εἶναι πράγμασιν, ἀλλὰ γὰρ ἰδοὺ καὶ πρὸς εὐθυμίαν κατευρύνομαι. Εἰσήκουσέ μου γὰρ, οὐκ ἐν χρήμασιν, οὐδ’ ἵνα ἐχθρῶν κρατήσω (οὐ γὰρ ταῦτα ᾔτησα), ἀλλ’ ἐν ἀνέσει τῇ ἐν μέσῳ τῆς θλίψεως γενομένῃ.
S. CYRH.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. τοὺς σὺν αὐτοῖς· αὐτοῦ γὰρ πολλὴν πρὸς αὐτούς ἐπιδεικνυμένου πραότητα, μάτην ἦσαν ἐχθροί. Λ ἐχθραίνοντας, τὸν Σαούλ καὶ τὸν ᾿Αβεσσαλώμ, καὶ Οδόντας ἁμαρτωλῶν συνέτριψας. (Α Τὸ δὲ, ο Οδόντας συνέτριψας, ὡς ἐπὶ θηρίων ἀγρίων εἶπε· μιαιφόνοι γὰρ ὡς ἐπίπαν οι φιλαμαρτήμονες καὶ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιτρίζοντες τοὺς ὀδόντας. Εθος δὲ τῇ θεοπνεύστω Γραφῇ θηρίοις ἐξομοιοῦν τοὺς ἀγρίως τισὶν ἐπιφύς. σθαι μεμελετηκότας. Τὸ οὖν Συνέτριψας οδόντας, ἀντὶ τοῦ Πάσης ἰσχύος αὐτοὺς ἐγύμνωσας εἴρηται, ἐκ μεταφορᾶς τῶν θηρίων, & τῶν οδόντων στερο μενα, ευκαταφρόνητα λίαν ἐστὶ καὶ εὐκαταγώνιστα Ἐρεῖ δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα, δτι Σὺ ἐπάν ταξας μὲν Ηρώδην τον βρεφοκτόνον έχθραίνοντα μας ματαίως· πατάξεις δὲ καὶ τοὺς Ἰουδαίους, Ρωμαίας αὐτοὺς παραδούς· καὶ τοὺς ὀδόντας αὐτῶν συντρέψεις, διότι εἶπον· ε Οὐκ ἔχομεν βασιλέα·, και, ο Τί αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς. • Πατάσσονται δὲ ὑπὸ Κυρίου και οἱ δαίμονες, διότι μηδὲν παρ' ἡμῶν ἀδικηθέντες, μά την ἡμῖν διὰ τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπιβουλεύουσι· καὶ οἱ νοητοὶ ὀδόντες αὐτῶν, τὰ πάθη φημί, δι' ών κατ εσθίουσι τοὺς ἁπλουστέρους, συντρίβοντας. Σὺ γάρ, φησί, ο συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τῶν ἐμφωλευόντων δρακόντων τοῖς ὕδασιν, ο ὁ τὸ μέγα κήτος διὰ τῆς ἀναστάσεως χειρωσάμενος, ὁ ᾄδην καθελὼν καὶ θὰ· νατον πατήσας, καὶ καταργήσας διάβολον. Σὺ δέ μοι δρα, ὅτι οἱ ἀδικοῦντες ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ βλαπτόμενο, πατάσσονται γὰρ ὑπὸ Θεοῦ· οἱ δὲ ἀδικούμενοι, εἶτοι καὶ προσωφέληνται· σώζονται γάρ. Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία, καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου ή εὐλογία σου. (Α Γ. 20.) 'Αγιοπρεπὲς δὲ τὸ καὶ τοῖς ἄλλοις ὑπάρ και παρακαλεῖν, ὅπερ ἑαυτῷ συμβήναι βούλεται· οὐ γὰρ μόνος τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν ἐν μεθέξει γενέ- σθα: ζητεῖ, ἀλλὰ κοινὴν ἅπασι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν Θεὸν τὴν ἐπὶ τούτοις προκεῖσθαι φιλοτιμίαν. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοιοῦτος ἔνεστι τοῖς ἁγίοις σκοπός, ὅπου καὶ συναλγοῦσι τοῖς πάσχουσι, καὶ συνδακρύ ουσι τοῖς κλαίουσι, καὶ τὴν τοῖς φιλαμαρτήμασιν ὀφειλομένην ὀργὴν ποιοῦνται κοινήν. Τάχα δὲ καὶ θεολογεῖ ἐνταῦθα ὁ Δαβὶδ λέγων, ὅτι παρὰ σοῦ τοῦ Κυρίου και Πατρὸς ἀποσταλήτω ὁ Σωτὴρ Ιησούς, ἡ σωτηρία τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος εὐλογία ἐπὶ τὸν λαόν σου καταπεμφθήτω, τουτέστιν ἐπὶ τὰ ἔθνη· & καὶ εὐλόγησον πάσῃ εὐλο για πνευματικῇ. Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ ευλογηθή σονται πάντα τὰ ἔθνη, Ἰουδαῖοι δὲ ἐξωσθήσονται. Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ τὴν ἑαυτοῦ σωτηρίαν, ἣν ἐσώθη ἐπ νεκρῶν ἀναστὰς, τοῦ Πατρὸς εἶναι λέγει, ὁμοίως και τὴν ἐπὶ τοὺς πιστεύοντας εὐλογίαν αὐτῷ ἀνατίθησι Διὸ λέγει· « Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε. » Δικαίως δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τῇ ἀνα θρωπίνη φύσει προσαρμοσθήσεται, ην ἔθλιβον μὲν οι δαίμονες πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας· ἐπατάχθη ** multos habuit temere sibi irascentes, Saulem, Absalemum, et eorum asseclas : cum enim ipse multam eis exhibuisset clementiam, stulte eraut inimici. Dentes peccatorum contrivisti. B Locutionem ‹ Dentes contrivisti » tanquam de savis belluis dixit : sanguinarii enim plerumque ii sunt qui peccatis delectantur, et contra sanctorum bonam famam dentibus strident. Mos autem inspi- rate Scriptura est feris comparare homines qui aliquibus crudeliter abuti meditantur. Itaque, Den- tes contrivisti, pro, Omni eos vi spoliasti, dictum est; sumpta metaphora a feris, quæ ablatis denti- bus, contemptibiles admodum sunt et imbecillæ. Dicet autem etiam Servator Patri suo : Tu percus- sisti Herodem infanticidam, sine causa mihi ira- scentem ; percuties quoque Judeos, Romanis illos tradens; dentesque eorum conteres, propterea quod dixerint : ‹ Non habemus regem ***, › et, ‹ Sanguis ejus super nos. Percutiuntur a Domino etiam dæ- mones, quia nulla re a nobis læsi, temere nobis ob malitiam suam insidiantur : et intellectuales ipso- rum dentes, passiones, inquam, quibus simpliciores comedunt, conteruntur. Tu enim, inquit Psalmi- sta, capita contribulasti draconum in aquis delitescentium : tu magnum cete resurrectione tua domuisti : tu inferos destruxisti, mortem calcasti, diabolum futilem reddidisti. Et mecum, quæso, ob- serve, quomodo detrimentum ii demum perferunt qui injuriam faciunt; a Deo enim percutiuntur; ab C aliis autem læsi potius juvantur, quia salutem ab eo consequuntur. Vers. 9. Domini est salus, et super populum tuum benedictio tua. Decet hominem sanctum aliis quoque a Deo id precari, quod sibi bene evenire vult: hic enim nequaquam se solum fieri participem optat divino- rum beneficiorum, sed communem cunetis Dei ama- toribus hanc beneficentiam patere. Neque mireris hoc esse sanctorum studium, siquidem condolent pariter patientibus, collacrymant cum fentibus, et debitam peccatoribus Dei iram sibi quoque commu- nem dicunt. Fortasse etiam theologice hic David loquitur, nempe, Utinam a te, Domine Pater, mit- tatur Servator Jesus, humanæ naturæ salus, et san- cti Spiritus benedictio super populum descendat, id est super gentes, quibus utinam omni spiritali be- medictione benedicas! In Christo enim omnes gen- tes benedicentur, Judæi autem expellentur. Jam Christus ipse salutis suæ, quam resurgens adeptus est, Patrem auctorem habere dicit; pariterque be- nedictionem credentibus concessam, ipsi acceptam refert. Mcirco ait : . Venite, benedicti Patris mei, et possidete ". » Recte insuper psalmus bumanæ etiam naturæ accommodabitur, quam affligebant dæ- inones ante Servatoris adventum : verum hi Chri- sti humanati virtute percussi fuere; oppugnata au- • D f. b.) Joan. xtx, 15. ³¹ Psal. Lxx|11, 13. » Matth. xxv, 31.
(α φ. 22.) Παῦλός γ’ οὖν ἤκουσεν· «Ἀρκεῖ σοι ἡ χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμίς μου ἐν ἀσθενείᾳ τελειοῦται.» Καὶ οἱ διελάσαντες δὲ τῆς ἁμαρτίας τοὺς βρόχους, καὶ οἱ ἐν πίστει τελειωθέντες καὶ θλίψεις ὑπὲρ Χριστοῦ καὶ αἰκίας ἀναδεξάμενοι, τοῖς ἄνωθεν ἐντρυφήσουσιν ἀγαθοῖς. Ἔλθοι δ’ ἂν ὁ λόγος καὶ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα, δεικνὺς καὶ αὐτὸν διὰ παθημάτων τελειωθέντα, καὶ ἐκ τοῦ παθεῖν γενόμενον ὑψηλότερον. Ἰστέον δὲ καὶ τοῦτο, ὅτι τὰ περιστατικὰ ἐπὶ μὲν τῶν ἁγίων θλίψεις ὀνομάζει ἡ θεία Γραφὴ, διότι γυμνασίου ἕνεκεν αὐτοῖς συμβαίνουσιν· ὡς τὸ, «Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων·» ἐπὶ δὲ τῶν ἁμαρτωλῶν, μάστιγας· ὡς τὸ, «Πολλαὶ αἱ μάστιγες τῶν ἁμαρτωλῶν.» Μαστίζονται γὰρ, διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν παιδευόμενοι. «Καὶ εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου.» (α φ. 22 β.) Ἀλλὰ πῶς ὁ εἰσηκοῦσθαι λέγων, ἀκουσθῆναι πάλιν παρακαλεῖ; Ἢ χρόνος ἐστὶν ἀντὶ χρόνου· ἀντὶ γὰρ τοῦ, Ὠκτείρησάς με καὶ εἰσήκουσας, εἴρηται τὸ, «Οἰκτείρησον καὶ εἰσάκουσον·» ἢ τάχα που καὶ διηνεκῶς ἀκούεσθαι παρακαλεῖ· ἐπειδὴ τοὺς ζῇν εὐσεβῶς ἐθέλοντας οὐκ ἐνδέχεται μὴ οὐχὶ πάντως ταῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον ὁμιλεῖν θλίψεσιν.
S. CYRH.LI ALEXANDRINI ARCHIEP. τοὺς σὺν αὐτοῖς· αὐτοῦ γὰρ πολλὴν πρὸς αὐτούς ἐπιδεικνυμένου πραότητα, μάτην ἦσαν ἐχθροί. Λ ἐχθραίνοντας, τὸν Σαούλ καὶ τὸν ᾿Αβεσσαλώμ, καὶ Οδόντας ἁμαρτωλῶν συνέτριψας. (Α Τὸ δὲ, ο Οδόντας συνέτριψας, ὡς ἐπὶ θηρίων ἀγρίων εἶπε· μιαιφόνοι γὰρ ὡς ἐπίπαν οι φιλαμαρτήμονες καὶ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιτρίζοντες τοὺς ὀδόντας. Εθος δὲ τῇ θεοπνεύστω Γραφῇ θηρίοις ἐξομοιοῦν τοὺς ἀγρίως τισὶν ἐπιφύς. σθαι μεμελετηκότας. Τὸ οὖν Συνέτριψας οδόντας, ἀντὶ τοῦ Πάσης ἰσχύος αὐτοὺς ἐγύμνωσας εἴρηται, ἐκ μεταφορᾶς τῶν θηρίων, & τῶν οδόντων στερο μενα, ευκαταφρόνητα λίαν ἐστὶ καὶ εὐκαταγώνιστα Ἐρεῖ δὲ καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα, δτι Σὺ ἐπάν ταξας μὲν Ηρώδην τον βρεφοκτόνον έχθραίνοντα μας ματαίως· πατάξεις δὲ καὶ τοὺς Ἰουδαίους, Ρωμαίας αὐτοὺς παραδούς· καὶ τοὺς ὀδόντας αὐτῶν συντρέψεις, διότι εἶπον· ε Οὐκ ἔχομεν βασιλέα·, και, ο Τί αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς. • Πατάσσονται δὲ ὑπὸ Κυρίου και οἱ δαίμονες, διότι μηδὲν παρ' ἡμῶν ἀδικηθέντες, μά την ἡμῖν διὰ τὴν ἑαυτῶν κακίαν ἐπιβουλεύουσι· καὶ οἱ νοητοὶ ὀδόντες αὐτῶν, τὰ πάθη φημί, δι' ών κατ εσθίουσι τοὺς ἁπλουστέρους, συντρίβοντας. Σὺ γάρ, φησί, ο συνέθλασας τὰς κεφαλὰς τῶν ἐμφωλευόντων δρακόντων τοῖς ὕδασιν, ο ὁ τὸ μέγα κήτος διὰ τῆς ἀναστάσεως χειρωσάμενος, ὁ ᾄδην καθελὼν καὶ θὰ· νατον πατήσας, καὶ καταργήσας διάβολον. Σὺ δέ μοι δρα, ὅτι οἱ ἀδικοῦντες ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ βλαπτόμενο, πατάσσονται γὰρ ὑπὸ Θεοῦ· οἱ δὲ ἀδικούμενοι, εἶτοι καὶ προσωφέληνται· σώζονται γάρ. Τοῦ Κυρίου ἡ σωτηρία, καὶ ἐπὶ τὸν λαόν σου ή εὐλογία σου. (Α Γ. 20.) 'Αγιοπρεπὲς δὲ τὸ καὶ τοῖς ἄλλοις ὑπάρ και παρακαλεῖν, ὅπερ ἑαυτῷ συμβήναι βούλεται· οὐ γὰρ μόνος τῶν θεοσδότων ἀγαθῶν ἐν μεθέξει γενέ- σθα: ζητεῖ, ἀλλὰ κοινὴν ἅπασι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν Θεὸν τὴν ἐπὶ τούτοις προκεῖσθαι φιλοτιμίαν. Καὶ μὴ θαυμάσῃς εἰ τοιοῦτος ἔνεστι τοῖς ἁγίοις σκοπός, ὅπου καὶ συναλγοῦσι τοῖς πάσχουσι, καὶ συνδακρύ ουσι τοῖς κλαίουσι, καὶ τὴν τοῖς φιλαμαρτήμασιν ὀφειλομένην ὀργὴν ποιοῦνται κοινήν. Τάχα δὲ καὶ θεολογεῖ ἐνταῦθα ὁ Δαβὶδ λέγων, ὅτι παρὰ σοῦ τοῦ Κυρίου και Πατρὸς ἀποσταλήτω ὁ Σωτὴρ Ιησούς, ἡ σωτηρία τῆς ἀνθρωπίνης φύσεως, καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος εὐλογία ἐπὶ τὸν λαόν σου καταπεμφθήτω, τουτέστιν ἐπὶ τὰ ἔθνη· & καὶ εὐλόγησον πάσῃ εὐλο για πνευματικῇ. Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ ευλογηθή σονται πάντα τὰ ἔθνη, Ἰουδαῖοι δὲ ἐξωσθήσονται. Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ τὴν ἑαυτοῦ σωτηρίαν, ἣν ἐσώθη ἐπ νεκρῶν ἀναστὰς, τοῦ Πατρὸς εἶναι λέγει, ὁμοίως και τὴν ἐπὶ τοὺς πιστεύοντας εὐλογίαν αὐτῷ ἀνατίθησι Διὸ λέγει· « Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός μου, κληρονομήσατε. » Δικαίως δὲ ὁ ψαλμὸς καὶ τῇ ἀνα θρωπίνη φύσει προσαρμοσθήσεται, ην ἔθλιβον μὲν οι δαίμονες πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος παρουσίας· ἐπατάχθη ** multos habuit temere sibi irascentes, Saulem, Absalemum, et eorum asseclas : cum enim ipse multam eis exhibuisset clementiam, stulte eraut inimici. Dentes peccatorum contrivisti. B Locutionem ‹ Dentes contrivisti » tanquam de savis belluis dixit : sanguinarii enim plerumque ii sunt qui peccatis delectantur, et contra sanctorum bonam famam dentibus strident. Mos autem inspi- rate Scriptura est feris comparare homines qui aliquibus crudeliter abuti meditantur. Itaque, Den- tes contrivisti, pro, Omni eos vi spoliasti, dictum est; sumpta metaphora a feris, quæ ablatis denti- bus, contemptibiles admodum sunt et imbecillæ. Dicet autem etiam Servator Patri suo : Tu percus- sisti Herodem infanticidam, sine causa mihi ira- scentem ; percuties quoque Judeos, Romanis illos tradens; dentesque eorum conteres, propterea quod dixerint : ‹ Non habemus regem ***, › et, ‹ Sanguis ejus super nos. Percutiuntur a Domino etiam dæ- mones, quia nulla re a nobis læsi, temere nobis ob malitiam suam insidiantur : et intellectuales ipso- rum dentes, passiones, inquam, quibus simpliciores comedunt, conteruntur. Tu enim, inquit Psalmi- sta, capita contribulasti draconum in aquis delitescentium : tu magnum cete resurrectione tua domuisti : tu inferos destruxisti, mortem calcasti, diabolum futilem reddidisti. Et mecum, quæso, ob- serve, quomodo detrimentum ii demum perferunt qui injuriam faciunt; a Deo enim percutiuntur; ab C aliis autem læsi potius juvantur, quia salutem ab eo consequuntur. Vers. 9. Domini est salus, et super populum tuum benedictio tua. Decet hominem sanctum aliis quoque a Deo id precari, quod sibi bene evenire vult: hic enim nequaquam se solum fieri participem optat divino- rum beneficiorum, sed communem cunetis Dei ama- toribus hanc beneficentiam patere. Neque mireris hoc esse sanctorum studium, siquidem condolent pariter patientibus, collacrymant cum fentibus, et debitam peccatoribus Dei iram sibi quoque commu- nem dicunt. Fortasse etiam theologice hic David loquitur, nempe, Utinam a te, Domine Pater, mit- tatur Servator Jesus, humanæ naturæ salus, et san- cti Spiritus benedictio super populum descendat, id est super gentes, quibus utinam omni spiritali be- medictione benedicas! In Christo enim omnes gen- tes benedicentur, Judæi autem expellentur. Jam Christus ipse salutis suæ, quam resurgens adeptus est, Patrem auctorem habere dicit; pariterque be- nedictionem credentibus concessam, ipsi acceptam refert. Mcirco ait : . Venite, benedicti Patris mei, et possidete ". » Recte insuper psalmus bumanæ etiam naturæ accommodabitur, quam affligebant dæ- inones ante Servatoris adventum : verum hi Chri- sti humanati virtute percussi fuere; oppugnata au- • D f. b.) Joan. xtx, 15. ³¹ Psal. Lxx|11, 13. » Matth. xxv, 31.
PG 69:734Εἰ οὖν καὶ κατὰ πάντα εἰσηκούσθη ὅσα προσηύξατο, ἀλλ’ ὅμως δέδοικε περὶ τοῦ μέλλοντος· διὸ καὶ πάλιν προσεύχεται, τὸ κέρδος τῆς προσευχῆς ἐπιστάμενος. Εἰ γὰρ καὶ ἀπηλλάγη τῶν ἀλγηδόνων καὶ τῆς ἀθυμίας, ἀλλ’ ἄνθρωπος ὢν καὶ πρὸς τὸ μέλλον ἀγωνιῶν, μὴ οὐκ ἰσχύσῃ διὰ παντὸς ἐπικειμένων τῶν πειρασμῶν, πλατύνεσθαι αἰτεῖται, καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ ποιητικὰ τῶν ἀλγηδόνων παρελθεῖν. Διὸ καὶ, Οἰκτείρησόν με, φησὶ, τουτέστι Λῦσον τὸν ἀγῶνα, δὸς παντελῶς ἀπαλλαγῆναι. «Υἱοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιοι;» (α φ. 23.) Κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, ὡς πρὸς τοὺς οἰομένους τῷ πλήθει τοῦ στρατοῦ ἑλεῖν τὸν δίκαιον, ταῦτα εἴρηται. Διὰ πείρας γὰρ αὐτῆς μαθὼν ὅσην ἔχει τὴν ὄνησιν τὸ ἐπὶ Θεῷ πεποιθέναι, καὶ παρ’ αὐτοῦ μόνου σώζεσθαι ζητεῖν, κοινωφελὲς μάθημα προτίθεται τὸ συμβεβηκὸς αὐτῷ, καί φησιν· Ὦ τυφλοὶ τὰς φρένας, τὸν νοῦν τε παχεῖς, μέχρι τίνος οὐκ ἀποβαλεῖσθε τὴν ἀῤῥωστίαν; ἕως τίνος οὐ γνώσεσθε, ὅτι ἡ ἐπ’ ἀνθρώποις ἐλπὶς ματαιότης ἐστὶ καὶ ψεῦδος; Γίγας γὰρ οὐ σωθήσεται ἐν πλήθει ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ ἁπλῶς δὲ ὁ Δαβὶδ υἱοὺς ἀνθρώπων καλεῖ τοὺς ἐν πονηρίᾳ ζῶντας, τοὺς πρὸς ἀσέβειαν ἐπιῤῥεπεῖς·
IN PSALMUM IV. σαν δὲ τῇ ἀληθεῖ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει ενανθρωπή- Δ σαντος· ἡ δὲ ὑπ' αὐτῶν πολεμηθείσα φύσις καὶ σω τηρίας καὶ εὐλογίας ἀπέλαυσεν. ΨΑΛΜΟΣ Δ'. Εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις. Ψαλμὸς ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 20.) Τὸν μὲν τρίτον ψαλμὸν συνέταξεν ὁ μπο κάριος Δαβίδ, ὅτι τοῦ πρὸς τὸν ᾿Αβεσσαλώμ συνεστώ· τος πολέμου, ὅθεν καὶ ὀλοφυρμούς περιείχε· τὸν δὲ τέταρτον τοῦτον, μετὰ τὸ νικῆσαι τὸν πόλεμον, ἀνα- τίθησι τῷ νικοποιῷ Θεῷ εὐχαριστήριον. Διὸ ἕτεροι τῶν ἑρμηνευτῶν ἀντὶ τοῦ Εἰς τὸ τέλος, Τῷ νικο ποιῷ ἔχουν ἐπινίκιον ἀναγράφουσι τὴν ᾠδήν. Εἰς τὸ τέλος μὲν οὖν ἐπιγέγραπται, ὅτι ἐπὶ καταλύσει τῆς τυραννίδος ὁ ψαλμός συνετέθη· Ἐν ὕμνοις δε, ὅτι οὐκ ἔτι δακρύει ὁ Δαβίδ, ἀλλ᾽ ὑμνεῖ τὸν τῆς νί- της δοτῆρα Θεόν· ψαλμὸς δὲ ᾠδῆς, ὅτι πανηγυρίζων, ᾠδικώτερον ᾄδει τὸ ἐπινίκιον (1). ['Εν τῷ ἐπικαλεῖσθαί με. Ατοπόν ἐστι σιγῇ καταχωννύναι τὸν τῆς εὐεργε σίας τρόπον, ὅπερ οἱ ἐν Εὐαγγελίοις ἐννέα λεπροί ὀνειδίζονται. Η τοίνυν τὴν θείαν καταθαυμάζει φιλο- τιμίαν, οὐκ ἐν παρατάσει χρόνου τὰ αἰτήματα πλη- ρώσασαν· ἢ τάχα διδάσκει, ὡς οὐκ ἐν τῷ σιγάν, ἀλλ' ἐν τῷ μᾶλλον ἐπικαλεῖσθαι, σέσωσται. Δείκνυται δὲ διὰ τοῦτο, μέγα καὶ ὀνησιφόρον τὸ ἀδιαλείπτως προσεύχεσθαι.] Ο Θεός τῆς δικαιοσύνης μου. Β (Α Γ. 21.) Εὑρήσομεν δὲ αὐτὸν, τὸν ἐνθάδε χρησι- Ο μως δίκαιον ἑαυτὸν εἶναι λέγοντα, καὶ πλημμελείαις Ενοχων ὁμολογοῦντα υπάρχειν. Εἶτα πῶς ἂν εἴη, φησὶν, ἀληθὲς, ὅτι δίκαιος ὁ αὐτὸς καὶ πλημμελείας ἔνοχος; Ότι παρέπεται τοῖς δικαίοις καὶ ὀλισθήμα- τα, κατὰ τὸ, ι Επτάκις πεσεῖται ὁ δίκαιος, καὶ ἀναστήσεται. » Ετερον τοίνυν ἐστὶ τὸ ἀκαταλήκτως πλημμελεῖν, καὶ ἕτερον τὸ ἐν τῷ πειρᾶσθαι κατορ- θοῦν τὴν δικαιοσύνην, ὀλιγάκις ἔσθ' ὅτε τὴν κοινὴν τῆς φύσεως ὑπομένειν ἀσθένειαν. « Παραπτώματα γὰρ τίς συνήσει; ν κατὰ τὸ γεγραμμένον. « Τίς δὲ καυχήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν ; » Ἐν θλίψει επλάτυνας με. (Α 1. Επειδὴ εἶπεν ὅτι Βἰσήκουσέ μου ὁ Θεός, ώσανεί τινος αὐτὸν ἐρωτήσαντος, Κατὰ τί εἰσ- ηκούσθης, ὦ προφήτα ; τί δέ σοι καταθύμιον εἰς πέ- δ ρας ἐκβέβηκε; διαλευκαίνει τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον, καί φησιν, ὅτι ο Ἐπλατύνθην ἐν θλίψει τουτέστιν, οὐκ ἀπήλλαγμαι μόνον τῶν περιστάσεων καὶ τοῦ ἐν μοχθηροῖς εἶναι πράγμασιν, ἀλλὰ γὰρ Ἰδοὺ καὶ πρὸς εὐθυμίαν κατευρύνομαι. Εἰσήκουσέ ΣΤΗΝ, ' π κιος, εἰς τὸ νίκος, tem ab ipsis natura salutem ac benedictionens adepta est. PSALMUS IV. Vers. 1. In finem. in hymnis. Psalmus cantici Daridi (2). Tertium quidem psalmum composuerat beatne David, ferrente adhuc adversus Absalomum bello : quare et 'ejutatibus refertus eral; quartum vero hunc psalmum post ejus belli victoriam dedicat victori Deo ob gratiarum actionem. Quamobrem alii interpretes pro In finem, Victori (5), id est trium- phale hoc prætitulant canticum. Inscribitur autem In finem, quia ob tyrannidis depulsionem psalmus est compositus; porro dicitar In hymnis, quia haud jam lacrymatur David, sed datorem victoria Deum collaudat; item psalmus cantici appellatur, quis pe- negyrici more ac lætiore cantu triumphum celo- brat. B b.) D sto Luc. XVH, 17. Prov. XXIV, 16. • Psal. EDIT. ginta interpretes, quod ut sine ambiguitate sit, vulgatus sæpe scribit ipsi David. Porro canones grammatici aiunt, ut cuique Hebræophilo notum est, articulum tam secundo quam tertio casui Vers. 2. [Cum invocarem, exaudivit. Absurdum est silentio supprimere beneficii ra- tionem : propter quod in Evangeliis novem illi le- proti reprehenduntur e. Vel itaque admiratur, di- vinam muni fcentiam tanto temporis spatio postulata nondum implesse; vel ærte docet, se non tam lendo, quam invocando salutem consecutum. Hinc etiam declaratur, magnum emolumentum afferre assiduam orationem. — Es Corderio, 1, 65.] - Deus justitiæ meæ. Alio loco comperiemus, eumdem Davidem qui munc opportune justum se dicit, peceatorum semet reum fateri. Qui autem fieri potest ut idem et justus sit et peccatorum reus? Nempe quia justis quoque prolabi contingit; juxta illud : « Seplies cadet justus, totiesque resurget”. » Aliud itaque est incessanter peccare; aliud vero si quis, dum justi- tiam sectari nititur, communem interdum experia- tur infirmitatem. ‹ Delicta enim, uti scriptum est **, quis intelliget? . — Quis item purum se habere cor gloriabitur ”?, ‹ In pressura dilatasti me. Quia dixerat se exauditum a Deo, tanquam si modo aliquis eum interroget. Quanam in re exaudi- tus fuisti, o propheta? quidve tibi jucundum accidit? declarat accepti auxilii rationem, aitque, quia ‹ în pressura dilatatus sum ; : id est, non modo ab an- gustiis molestoque negotio expeditus fui, verum etiam ad animi kætitiam relaxatus. Etenim exaudiit me Dominus, hand opes tribuens, vel hostium op- 9. apud Hebræos inservire. Itaque tam Davidis si- gnificat quam Davidi. Licuit ergo alterutrum pare interpretari. Theodotion Hieronymus vi ctori. (4) Eadem Corderius (1, 65), sed aliis verbis. (2) Ita est in tertio casu τῷ Δαβίδ apud Septae 13. * Prov. XI, (3) Nempe Aquilas νικοποιῷ, Symmachus ἐπινέ
ἐπεὶ οἱ μὴ τοιοῦτοι, τῇ φύσει μὲν ἀνθρώπων υἱοὶ, τῇ χάριτι δὲ οὐκ ἔτι, ἀλλ’ υἱοὶ Θεοῦ. «Καὶ γνῶτε ὅτι ἐθαυμάστωσε Κύριος τὸν ὅσιον αὐτοῦ.» (α φ. 24.) Ἡ μὲν γὰρ τῶν ἐπιγείων ἀπόλαυσις κατ’ οὐδὲν, οἶμαι, διαφέρει τῶν ἐν ὁράμασι τερπνῶν, ἃ μόνον ὀφθέντα καταλήγει πρὸς τὸ μηδὲν, τὸν τοῦ ῥέγχοντος νοῦν διαπαίξαντα· τὰ δέ γε λαμπρὰ τῆς δικαιοσύνης αὐχήματα, καὶ τὰ ἐπ’ αὐτῇ παρὰ τοῦ Θεοῦ γέρα, μακρὰν καὶ ἀκράδαντον ἔχει τὴν μέθεξιν καὶ περιφανὲς τὸ ἀξίωμα. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὰς τῶν ὁσίων φωνὰς, καὶ ἀποπεραίνει τὰ αἰτήματα· οὗ τί γένοιτ’ ἂν τὸ ἰσοστατοῦν; «Ὀργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε.» (α φ. 24.) Ἄπασι μὴν ἀνθρώποις συμβαίνει τὸ τῆς ὀργῆς πάθος, μητέρα ἔχον λύπην ἢ μικροψυχίαν ἢ πλεονεξίαν ἢ τὴν παρά τινων λοιδορίαν. Ἔξεστι δὲ ταύτην ἀνακόπτειν, καθάπερ καὶ τὰς σωματικὰς ὀρέξεις. Τὸ μὲν γὰρ μηδόλως αὐτὰς ἐν ἡμῖν κινεῖσθαι, τάχα που καὶ ἀνέφικτον καὶ οὐκ ἐφ’ ἡμῖν. Ἐν ἡμῖν δὲ τὸ ἐπιτιμᾷν τοῖς κινήμασιν· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ὀργῆς· δριμὺ μὲν γὰρ ἐν ἡμῖν ἐστιν, ὅτε ποιεῖται τὸ κίνημα, πλὴν ὥσπερ τισὶ χαλινοῖς ἀνακόπτεται, τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογισμοῖς.
IN PSALMUM IV. σαν δὲ τῇ ἀληθεῖ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει ενανθρωπή- Δ σαντος· ἡ δὲ ὑπ' αὐτῶν πολεμηθείσα φύσις καὶ σω τηρίας καὶ εὐλογίας ἀπέλαυσεν. ΨΑΛΜΟΣ Δ'. Εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις. Ψαλμὸς ᾠδῆς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 20.) Τὸν μὲν τρίτον ψαλμὸν συνέταξεν ὁ μπο κάριος Δαβίδ, ὅτι τοῦ πρὸς τὸν ᾿Αβεσσαλώμ συνεστώ· τος πολέμου, ὅθεν καὶ ὀλοφυρμούς περιείχε· τὸν δὲ τέταρτον τοῦτον, μετὰ τὸ νικῆσαι τὸν πόλεμον, ἀνα- τίθησι τῷ νικοποιῷ Θεῷ εὐχαριστήριον. Διὸ ἕτεροι τῶν ἑρμηνευτῶν ἀντὶ τοῦ Εἰς τὸ τέλος, Τῷ νικο ποιῷ ἔχουν ἐπινίκιον ἀναγράφουσι τὴν ᾠδήν. Εἰς τὸ τέλος μὲν οὖν ἐπιγέγραπται, ὅτι ἐπὶ καταλύσει τῆς τυραννίδος ὁ ψαλμός συνετέθη· Ἐν ὕμνοις δε, ὅτι οὐκ ἔτι δακρύει ὁ Δαβίδ, ἀλλ᾽ ὑμνεῖ τὸν τῆς νί- της δοτῆρα Θεόν· ψαλμὸς δὲ ᾠδῆς, ὅτι πανηγυρίζων, ᾠδικώτερον ᾄδει τὸ ἐπινίκιον (1). ['Εν τῷ ἐπικαλεῖσθαί με. Ατοπόν ἐστι σιγῇ καταχωννύναι τὸν τῆς εὐεργε σίας τρόπον, ὅπερ οἱ ἐν Εὐαγγελίοις ἐννέα λεπροί ὀνειδίζονται. Η τοίνυν τὴν θείαν καταθαυμάζει φιλο- τιμίαν, οὐκ ἐν παρατάσει χρόνου τὰ αἰτήματα πλη- ρώσασαν· ἢ τάχα διδάσκει, ὡς οὐκ ἐν τῷ σιγάν, ἀλλ' ἐν τῷ μᾶλλον ἐπικαλεῖσθαι, σέσωσται. Δείκνυται δὲ διὰ τοῦτο, μέγα καὶ ὀνησιφόρον τὸ ἀδιαλείπτως προσεύχεσθαι.] Ο Θεός τῆς δικαιοσύνης μου. Β (Α Γ. 21.) Εὑρήσομεν δὲ αὐτὸν, τὸν ἐνθάδε χρησι- Ο μως δίκαιον ἑαυτὸν εἶναι λέγοντα, καὶ πλημμελείαις Ενοχων ὁμολογοῦντα υπάρχειν. Εἶτα πῶς ἂν εἴη, φησὶν, ἀληθὲς, ὅτι δίκαιος ὁ αὐτὸς καὶ πλημμελείας ἔνοχος; Ότι παρέπεται τοῖς δικαίοις καὶ ὀλισθήμα- τα, κατὰ τὸ, ι Επτάκις πεσεῖται ὁ δίκαιος, καὶ ἀναστήσεται. » Ετερον τοίνυν ἐστὶ τὸ ἀκαταλήκτως πλημμελεῖν, καὶ ἕτερον τὸ ἐν τῷ πειρᾶσθαι κατορ- θοῦν τὴν δικαιοσύνην, ὀλιγάκις ἔσθ' ὅτε τὴν κοινὴν τῆς φύσεως ὑπομένειν ἀσθένειαν. « Παραπτώματα γὰρ τίς συνήσει; ν κατὰ τὸ γεγραμμένον. « Τίς δὲ καυχήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν ; » Ἐν θλίψει επλάτυνας με. (Α 1. Επειδὴ εἶπεν ὅτι Βἰσήκουσέ μου ὁ Θεός, ώσανεί τινος αὐτὸν ἐρωτήσαντος, Κατὰ τί εἰσ- ηκούσθης, ὦ προφήτα ; τί δέ σοι καταθύμιον εἰς πέ- δ ρας ἐκβέβηκε; διαλευκαίνει τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον, καί φησιν, ὅτι ο Ἐπλατύνθην ἐν θλίψει τουτέστιν, οὐκ ἀπήλλαγμαι μόνον τῶν περιστάσεων καὶ τοῦ ἐν μοχθηροῖς εἶναι πράγμασιν, ἀλλὰ γὰρ Ἰδοὺ καὶ πρὸς εὐθυμίαν κατευρύνομαι. Εἰσήκουσέ ΣΤΗΝ, ' π κιος, εἰς τὸ νίκος, tem ab ipsis natura salutem ac benedictionens adepta est. PSALMUS IV. Vers. 1. In finem. in hymnis. Psalmus cantici Daridi (2). Tertium quidem psalmum composuerat beatne David, ferrente adhuc adversus Absalomum bello : quare et 'ejutatibus refertus eral; quartum vero hunc psalmum post ejus belli victoriam dedicat victori Deo ob gratiarum actionem. Quamobrem alii interpretes pro In finem, Victori (5), id est trium- phale hoc prætitulant canticum. Inscribitur autem In finem, quia ob tyrannidis depulsionem psalmus est compositus; porro dicitar In hymnis, quia haud jam lacrymatur David, sed datorem victoria Deum collaudat; item psalmus cantici appellatur, quis pe- negyrici more ac lætiore cantu triumphum celo- brat. B b.) D sto Luc. XVH, 17. Prov. XXIV, 16. • Psal. EDIT. ginta interpretes, quod ut sine ambiguitate sit, vulgatus sæpe scribit ipsi David. Porro canones grammatici aiunt, ut cuique Hebræophilo notum est, articulum tam secundo quam tertio casui Vers. 2. [Cum invocarem, exaudivit. Absurdum est silentio supprimere beneficii ra- tionem : propter quod in Evangeliis novem illi le- proti reprehenduntur e. Vel itaque admiratur, di- vinam muni fcentiam tanto temporis spatio postulata nondum implesse; vel ærte docet, se non tam lendo, quam invocando salutem consecutum. Hinc etiam declaratur, magnum emolumentum afferre assiduam orationem. — Es Corderio, 1, 65.] - Deus justitiæ meæ. Alio loco comperiemus, eumdem Davidem qui munc opportune justum se dicit, peceatorum semet reum fateri. Qui autem fieri potest ut idem et justus sit et peccatorum reus? Nempe quia justis quoque prolabi contingit; juxta illud : « Seplies cadet justus, totiesque resurget”. » Aliud itaque est incessanter peccare; aliud vero si quis, dum justi- tiam sectari nititur, communem interdum experia- tur infirmitatem. ‹ Delicta enim, uti scriptum est **, quis intelliget? . — Quis item purum se habere cor gloriabitur ”?, ‹ In pressura dilatasti me. Quia dixerat se exauditum a Deo, tanquam si modo aliquis eum interroget. Quanam in re exaudi- tus fuisti, o propheta? quidve tibi jucundum accidit? declarat accepti auxilii rationem, aitque, quia ‹ în pressura dilatatus sum ; : id est, non modo ab an- gustiis molestoque negotio expeditus fui, verum etiam ad animi kætitiam relaxatus. Etenim exaudiit me Dominus, hand opes tribuens, vel hostium op- 9. apud Hebræos inservire. Itaque tam Davidis si- gnificat quam Davidi. Licuit ergo alterutrum pare interpretari. Theodotion Hieronymus vi ctori. (4) Eadem Corderius (1, 65), sed aliis verbis. (2) Ita est in tertio casu τῷ Δαβίδ apud Septae 13. * Prov. XI, (3) Nempe Aquilas νικοποιῷ, Symmachus ἐπινέ
PG 69:735Καὶ ἕως μὲν ἀδρανές ἐστι ἔτι τὸ πάθος ἐν ἡμῖν, συγγνώμης ἀξιοῦται παρὰ τοῦ Θεοῦ· ἐπειδ’ ἂν δὲ τὰ ἐξ αὐτοῦ ἐμφαίνηται κακὰ, τότε τὰς δίκας ὑφέξομεν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐπὶ τῶν σαρκικῶν ὀρέξεων· ἀπρακτούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς φαύλης ἡδονῆς, συνηρεμήσει πάντως καὶ αὐτῇ ὁ κολάζων νόμος· ἐνηνεγμένης δὲ ἤδη πρὸς πέρας, τὰ τῆς δίκης συνεκτείνεται. Φησὶν οὖν καὶ νῦν ὁ Δαβὶδ, ὅτι Κἂν ἀπροαιρέτως ὀργισθῆτε, ὅπερ οὐχ ἁμάρτημα τέλειον, μὴ προσθῆτε καὶ τὴν πρᾶξιν, ἵνα μὴ τέλειον ᾖ τὸ ἁμάρτημα. Εὐφυῶς γὰρ συγχωρεῖ τὸ ἔλαττον ὡς ἀσθενεστέροις, τὴν ὀργὴν λέγω, ἵνα κωλύσῃ τὸ μεῖζον, τουτέστι τὸν φόνον καὶ ὅσα ἐκ τοῦ θυμοῦ μὴ κολαζομένου τίκτεται. «Θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον.» (α φ. 25 β.) Τίθησι δὲ τὰ καθ’ ἑαυτὸν εἰς παράδειγμα ὁ Δαβίδ· καὶ ὅτι τοῖς θύουσι τῷ πανάγνῳ Θεῷ τοὺς ἐκ τῆς δικαιοσύνης καρποὺς οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς αὐτὸν ἐλπὶς, πειρᾶται διδάσκειν. Καὶ γὰρ μονονουχὶ, φησὶ, τέθυκα τὴν δικαιοσύνην, ἐποιησάμην δὲ καὶ ἐπ’ αὐτῷ τὴν ἐλπίδα, καὶ κεκράτηκα τῶν ἐχθρῶν, εἰ καὶ τεθρήνηκα πεσόντα τὸν νεανίαν.
Δ μου γὰρ, οὐκ ἐν χρήμασιν, οὐδ᾽ ἵνα ἐχθρῶν κρατήσω Η (οὐ γὰρ ταῦτα ᾔτησα), ἀλλ' ἐν ἀνέσει τῇ ἐν μέσῳ τῆς θλίψεως γενομένῃ. (Α Γ. 22.) Παῦλός γ' οὖν ἤκουσεν· . Αρκεί σοι ή χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμίς μου ἐν ἀσθενείᾳ τελειοῦ ται. ι Καὶ οἱ διελάσαντες δὲ τῆς ἁμαρτίας τους βρά χους, καὶ οἱ ἐν πίστει τελειωθέντες καὶ θλίψεις ὑπὲρ Χριστοῦ καὶ αἰκίας ἀναδεξάμενοι, τοῖς ἄνωθεν ἐν τρυφήσουσιν ἀγαθοῖς. Ελθοι δ' ἂν ὁ λόγος καὶ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα, δεικνὺς καὶ αὐτὸν διὰ παθημάτων τε λειωθέντα, καὶ ἐκ τοῦ παθεῖν γενόμενον υψηλότερον. Ἱστέον δὲ καὶ τοῦτο, ὅτι τὰ περιστατικὰ ἐπὶ μὲν τῶν ἁγίων θλίψεις ὀνομάζει ἡ θεία Γραφή, διότι γυμνασίου ἔνεκεν αὐτοῖς συμβαίνουσιν· ὡς τό, ο Πολ λαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων· ἡ ἐπὶ δὲ τῶν ἁμαρτωλῶν, μάστιγας· ὡς τὸ, ο Πολλαὶ αἱ μάστιγες τῶν ἀμερο τωλῶν. » Μαστίζονται γὰρ, διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτο τῶν παιδευόμενοι. • Καὶ εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου. (Α Γ. Αλλὰ πῶς ὁ εἰσηκοῦσθαι λέγων, όπου σθῆναι πάλιν παρακαλεῖ; "Η χρόνος ἐστὶν ἀντὶ χρό- νου· ἀντὶ γὰρ τοῦ, Εκτείρησάς με καὶ εἰσήκουσας, εἴρηται τὸν Οἰκτείρησον καὶ εἰσάκουσον ο ή τάχα · που καὶ διηνεκῶς ἀκούεσθαι παρακαλεῖ· ἐπειδὴ τοὺς τὴν εὐσεβῶς ἐθέλοντας οὐκ ἐνδέχεται μὴ αὐχὶ πάντως ταῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον ὁμιλεῖν θλίψεσιν. Εἰ οὖν καὶ κατὰ πάντα εἰσηκούσθη όσα προσηύξατο, ἀλλ' ὅμως δέδοικε περὶ τοῦ μέλλοντος· διὸ καὶ πάλιν προσεύχεται, το κέρδος τῆς προσευχῆς ἐπιστάμε νος (1). Εἰ γὰρ καὶ ἀπηλλάγη τῶν ἀλγηδόνων καὶ τῆς ἀθυμίας, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὧν καὶ πρὸς τὸ μέλλον ἀγωνιῶν, μὴ οὐκ ἰσχύσῃ διὰ παντὸς ἐπικειμένων τῶν πειρασμῶν, πλατύνεσθαι αἰτεῖται, καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ ποιητικὰ τῶν ἀλγηδόνων παρελθεῖν. Δεδ και, Οικτείρησόν με, φησί, τουτέστι Λύσον τὸν ἀγῶνα, δὸς παντελῶς ἀπαλλαγῆναι. Υιοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιοι ; (Α Γ. 23.) Κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, ὡς πρὸς τοὺς οἰομένους τῷ πλήθει τοῦ στρατοῦ ἑλεῖν τὸν δίκαιον, ταῦτα εἴρηται. Διὰ πείρας γὰρ αὐτῆς μαθὼν ὅσην ἔχει τὴν ὄνησιν τὸ ἐπὶ Θεῷ πεποιθέναι, καὶ παρ' αὐτοῦ μόνου σώζεσθαι ζητεῖν, κοινωφελές μάθημα προτίθεται τὸ συμβεβηκός αὐτῷ, καί φησιν α τυ φλοὶ τὰς φρένας, τὸν νοῦν τα παχείς, μέχρι τίνος εὐκ ἀποβαλεῖσθε τὴν ἀρρωστίαν; ἕως τίνος οὐ γνώ σεσθε, ὅτι ἡ ἐπ' ἀνθρώποις ἐλπὶς ματαιότης ἐστὶ καὶ ψεῦδος ; Γίγας γὰρ οὐ σωθήσεται ἐν πλήθει ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ ἁπλῶς δὲ ὁ Δαβίδ υἱοὺς ἀνθρώπων καλεῖ τοὺς ἐν πονηρίᾳ ζώντας, τοὺς πρὸς ἀσέβειαν ἐπιῤῥεπεῖς· ἐπεὶ οἱ μὴ τοιοῦτοι, τῇ φύσει μὲν ἀν θρώπων υἱοί, τῇ χάριτι δὲ οὐκ ἔτι, ἀλλ' υἱοὶ Θεοῦ. Καὶ γνῶτε ὅτι ἐθαυμάστωσε Κύριος τὴν ὅσιε αὐτοῦ. (Α Γ. 24.) Η μὲν γὰρ τῶν ἐπιγείων ἀπόλαυσις κατ' οὐδὲν, οἶμαι, διαφέρει τῶν ἐν δράμασι τερπνῶν, 16; S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIHEP. pressorem me praestans, neque enim hæc postulavi, sed me de media pressura remittens. Itaque et Paulus audit: Sufficit tibi gratia mea; nam mea virtus in infirmitate perficitur ”. ) Utique et ii qui peccati laqueis evaserint, et qui fde perfecti, pressuras pro Christo ac dolores per- tulerint, cœlestibus perfruentur bonis. Sed enim ad Servatorem quoque potest hic sermo pertinere, innuendo scilicet ipsum quoque passione fuisse con- summatum, et patiendo factum sublimiorem. Præ- terea sciendum est, eas quidem quæ justis obvʊ- niunt calamitates, dici a divina Scriptura pressuras, quia causa exercitationis ipsis accidunt; ut, ‹ Multæ sunt justorum pressuræ; › quæ autem improbis, Cagelia appellari : ut illud : « Multa fagella pecca- torum ”. › Flagellantur enim, et ob peccata sua castigantur. Et exaudi orationem meam. Cur vero qui exauditum se dixerat, nunc iterum audiri se postulat? Vel tempus pro tempore ponitur: nam pro, Misertus es mei, et exaudisti, dictum est • Miserere et exaudi : » vel fortasse etiam perpetuo audiri se flagitat, propterea quod fieri nequit, quo- minus ii, qui pie vivere volunt, in pressuris om- nino versentur. Ergo etiamsi cunctæ ejas preces exauditæ fuerant, nihilo tamen minus de futuro la- borat: unde et rursus orat, quam sit utilis oratio probe gnarus. Quanquam enim a doloribus et pa- vore expeditus fuerat, attamen nti homo, et futuro tempori timens, ne forte ingruentibus tentationibus salis non resistat, expediri se angustiis petit, et has ipsas dolorum causas prætervehi. Quare etait : Mi- serere mei; id est Certamen dirime, da ut prorsus sima liber. Vers. 3. Filii hominum, usquequo gravi corde? Sensus quidem historicus est, ut hæc iis dican- tur, qui exercituum multitudine putabant se ju- stum capturos. Namque ipsa experientia edoctus David, quam utile sit Deo confidere, ab eoque uno salutem exquirere, communem vult esse eruditionem exemplum suum, aitque : cæco intellectu et crassa mente præditi, quandiu hunc morbum non depelletis? quandiu ignorabitis, vanam esse et men- dacem duciam in hominibus constitutam? Gigas enim non salvabitur suarum virium copia. Diserte vero David filios hominum appellat eos qui im- probe vivunt, atque ad impietatem sunt proclives: nam qui aliter se habent, ii natura quidem filii ho- minum sunt, gratia autem non ita, sed filii Dei 38. Vers. 4. Et scitole, quoniam mirificavit Dominus sanctum suum. Terrestrium rerum delectatio haud differre vi- detur a spectaculorum jucunditate, quæ station ac * || Cor. xII, 9. * Psal. xxxi, 10. a Rom. vui, C D b.) IJoan. III, 2. mendoque, in catena ad hunc psalmum. (1) Hactenus tantummodo editum erat fragmentum apud Cordetium, non sine aliqua variciate
Λέγων δὲ, «Θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης,» οὐ τὴν ἐν σκιαῖς ἀποδέχεται ταῖς κατὰ τὸν νόμον, τὴν ἐν Χριστῷ δὲ μᾶλλον καὶ εὐαγγελικήν. Ὁ μὲν γὰρ ἀρχαῖος ἐδίδασκε νόμος τὰς δι’ αἱμάτων ποιεῖσθαι προσαγωγὰς, ἀλλ’ οὐκ ἦν ἐν αὐταῖς τελειοῦσθαι τὸν ἄνθρωπον κατὰ συνείδησιν· προσεκομίζοντο γὰρ τῆς ἀληθοῦς λατρείας προανατυποῦσαι τὴν εὐοσμίαν, καὶ ἦσαν μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμεναι. Τοιγάρτοι καὶ ἐν Χριστῷ κατηργήθη μὲν ἡ σκιά· περιαστράπτει δὲ λοιπὸν τὰς τῶν πιστευσάντων καρδίας τῆς ἀληθείας τὸ φῶς. Λέγοι δ’ ἂν καὶ Ἰουδαίοις ὁ Κύριος, ὅτι Αἱ διὰ τῶν θυμάτων θυσίαι καὶ αἱμάτων ὑμᾶς εἰς οὐρανὸν οὐκ ἀναβιβάσουσιν· ἀλλ’ ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς ἐγὼ, ἐφ’ ὃν μόνον ἐλπίζετε, μηδένα τοῦ γράμματος ποιούμενοι λόγον. «Πολλοὶ λέγουσι· Τίς δείξει ἡμῖν ἀγαθὰ;» (α φ. 25 β.) Οἱ μὲν γὰρ ὀλίγοι, φησὶ, καὶ δόκιμοι καὶ φιλοσοφεῖν εἰδότες, ἀκατάσειστον ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα ἔχουσι· τεθαρσήκασι γὰρ ἐπαγγελλομένῳ τὰ ὑπὲρ νοῦν ἀγαθά·
Δ μου γὰρ, οὐκ ἐν χρήμασιν, οὐδ᾽ ἵνα ἐχθρῶν κρατήσω Η (οὐ γὰρ ταῦτα ᾔτησα), ἀλλ' ἐν ἀνέσει τῇ ἐν μέσῳ τῆς θλίψεως γενομένῃ. (Α Γ. 22.) Παῦλός γ' οὖν ἤκουσεν· . Αρκεί σοι ή χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμίς μου ἐν ἀσθενείᾳ τελειοῦ ται. ι Καὶ οἱ διελάσαντες δὲ τῆς ἁμαρτίας τους βρά χους, καὶ οἱ ἐν πίστει τελειωθέντες καὶ θλίψεις ὑπὲρ Χριστοῦ καὶ αἰκίας ἀναδεξάμενοι, τοῖς ἄνωθεν ἐν τρυφήσουσιν ἀγαθοῖς. Ελθοι δ' ἂν ὁ λόγος καὶ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα, δεικνὺς καὶ αὐτὸν διὰ παθημάτων τε λειωθέντα, καὶ ἐκ τοῦ παθεῖν γενόμενον υψηλότερον. Ἱστέον δὲ καὶ τοῦτο, ὅτι τὰ περιστατικὰ ἐπὶ μὲν τῶν ἁγίων θλίψεις ὀνομάζει ἡ θεία Γραφή, διότι γυμνασίου ἔνεκεν αὐτοῖς συμβαίνουσιν· ὡς τό, ο Πολ λαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων· ἡ ἐπὶ δὲ τῶν ἁμαρτωλῶν, μάστιγας· ὡς τὸ, ο Πολλαὶ αἱ μάστιγες τῶν ἀμερο τωλῶν. » Μαστίζονται γὰρ, διὰ τὰς ἁμαρτίας αὐτο τῶν παιδευόμενοι. • Καὶ εἰσάκουσον τῆς προσευχῆς μου. (Α Γ. Αλλὰ πῶς ὁ εἰσηκοῦσθαι λέγων, όπου σθῆναι πάλιν παρακαλεῖ; "Η χρόνος ἐστὶν ἀντὶ χρό- νου· ἀντὶ γὰρ τοῦ, Εκτείρησάς με καὶ εἰσήκουσας, εἴρηται τὸν Οἰκτείρησον καὶ εἰσάκουσον ο ή τάχα · που καὶ διηνεκῶς ἀκούεσθαι παρακαλεῖ· ἐπειδὴ τοὺς τὴν εὐσεβῶς ἐθέλοντας οὐκ ἐνδέχεται μὴ αὐχὶ πάντως ταῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον ὁμιλεῖν θλίψεσιν. Εἰ οὖν καὶ κατὰ πάντα εἰσηκούσθη όσα προσηύξατο, ἀλλ' ὅμως δέδοικε περὶ τοῦ μέλλοντος· διὸ καὶ πάλιν προσεύχεται, το κέρδος τῆς προσευχῆς ἐπιστάμε νος (1). Εἰ γὰρ καὶ ἀπηλλάγη τῶν ἀλγηδόνων καὶ τῆς ἀθυμίας, ἀλλ᾽ ἄνθρωπος ὧν καὶ πρὸς τὸ μέλλον ἀγωνιῶν, μὴ οὐκ ἰσχύσῃ διὰ παντὸς ἐπικειμένων τῶν πειρασμῶν, πλατύνεσθαι αἰτεῖται, καὶ αὐτὰ ταῦτα τὰ ποιητικὰ τῶν ἀλγηδόνων παρελθεῖν. Δεδ και, Οικτείρησόν με, φησί, τουτέστι Λύσον τὸν ἀγῶνα, δὸς παντελῶς ἀπαλλαγῆναι. Υιοὶ ἀνθρώπων, ἕως πότε βαρυκάρδιοι ; (Α Γ. 23.) Κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, ὡς πρὸς τοὺς οἰομένους τῷ πλήθει τοῦ στρατοῦ ἑλεῖν τὸν δίκαιον, ταῦτα εἴρηται. Διὰ πείρας γὰρ αὐτῆς μαθὼν ὅσην ἔχει τὴν ὄνησιν τὸ ἐπὶ Θεῷ πεποιθέναι, καὶ παρ' αὐτοῦ μόνου σώζεσθαι ζητεῖν, κοινωφελές μάθημα προτίθεται τὸ συμβεβηκός αὐτῷ, καί φησιν α τυ φλοὶ τὰς φρένας, τὸν νοῦν τα παχείς, μέχρι τίνος εὐκ ἀποβαλεῖσθε τὴν ἀρρωστίαν; ἕως τίνος οὐ γνώ σεσθε, ὅτι ἡ ἐπ' ἀνθρώποις ἐλπὶς ματαιότης ἐστὶ καὶ ψεῦδος ; Γίγας γὰρ οὐ σωθήσεται ἐν πλήθει ἰσχύος αὐτοῦ. Καὶ ἁπλῶς δὲ ὁ Δαβίδ υἱοὺς ἀνθρώπων καλεῖ τοὺς ἐν πονηρίᾳ ζώντας, τοὺς πρὸς ἀσέβειαν ἐπιῤῥεπεῖς· ἐπεὶ οἱ μὴ τοιοῦτοι, τῇ φύσει μὲν ἀν θρώπων υἱοί, τῇ χάριτι δὲ οὐκ ἔτι, ἀλλ' υἱοὶ Θεοῦ. Καὶ γνῶτε ὅτι ἐθαυμάστωσε Κύριος τὴν ὅσιε αὐτοῦ. (Α Γ. 24.) Η μὲν γὰρ τῶν ἐπιγείων ἀπόλαυσις κατ' οὐδὲν, οἶμαι, διαφέρει τῶν ἐν δράμασι τερπνῶν, 16; S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIHEP. pressorem me praestans, neque enim hæc postulavi, sed me de media pressura remittens. Itaque et Paulus audit: Sufficit tibi gratia mea; nam mea virtus in infirmitate perficitur ”. ) Utique et ii qui peccati laqueis evaserint, et qui fde perfecti, pressuras pro Christo ac dolores per- tulerint, cœlestibus perfruentur bonis. Sed enim ad Servatorem quoque potest hic sermo pertinere, innuendo scilicet ipsum quoque passione fuisse con- summatum, et patiendo factum sublimiorem. Præ- terea sciendum est, eas quidem quæ justis obvʊ- niunt calamitates, dici a divina Scriptura pressuras, quia causa exercitationis ipsis accidunt; ut, ‹ Multæ sunt justorum pressuræ; › quæ autem improbis, Cagelia appellari : ut illud : « Multa fagella pecca- torum ”. › Flagellantur enim, et ob peccata sua castigantur. Et exaudi orationem meam. Cur vero qui exauditum se dixerat, nunc iterum audiri se postulat? Vel tempus pro tempore ponitur: nam pro, Misertus es mei, et exaudisti, dictum est • Miserere et exaudi : » vel fortasse etiam perpetuo audiri se flagitat, propterea quod fieri nequit, quo- minus ii, qui pie vivere volunt, in pressuris om- nino versentur. Ergo etiamsi cunctæ ejas preces exauditæ fuerant, nihilo tamen minus de futuro la- borat: unde et rursus orat, quam sit utilis oratio probe gnarus. Quanquam enim a doloribus et pa- vore expeditus fuerat, attamen nti homo, et futuro tempori timens, ne forte ingruentibus tentationibus salis non resistat, expediri se angustiis petit, et has ipsas dolorum causas prætervehi. Quare etait : Mi- serere mei; id est Certamen dirime, da ut prorsus sima liber. Vers. 3. Filii hominum, usquequo gravi corde? Sensus quidem historicus est, ut hæc iis dican- tur, qui exercituum multitudine putabant se ju- stum capturos. Namque ipsa experientia edoctus David, quam utile sit Deo confidere, ab eoque uno salutem exquirere, communem vult esse eruditionem exemplum suum, aitque : cæco intellectu et crassa mente præditi, quandiu hunc morbum non depelletis? quandiu ignorabitis, vanam esse et men- dacem duciam in hominibus constitutam? Gigas enim non salvabitur suarum virium copia. Diserte vero David filios hominum appellat eos qui im- probe vivunt, atque ad impietatem sunt proclives: nam qui aliter se habent, ii natura quidem filii ho- minum sunt, gratia autem non ita, sed filii Dei 38. Vers. 4. Et scitole, quoniam mirificavit Dominus sanctum suum. Terrestrium rerum delectatio haud differre vi- detur a spectaculorum jucunditate, quæ station ac * || Cor. xII, 9. * Psal. xxxi, 10. a Rom. vui, C D b.) IJoan. III, 2. mendoque, in catena ad hunc psalmum. (1) Hactenus tantummodo editum erat fragmentum apud Cordetium, non sine aliqua variciate
PG 69:737οἱ δὲ πολλοὶ, τουτέστι τὸ κεχυμένον πλῆθος, τὸ ἀδιάκριτον, τὸ ἀνοίᾳ προσηλωμένον, τὴν παραυτίκα μέθεξιν τῶν σαρκικῶν ἀκαθαρσιῶν τῶν ἐν ἐλπίδι ἀγαθῶν προτιμήσαντες, φασί· «Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά;» Ταῦτα τῶν περὶ τὰς διοικήσεις τοῦ Θεοῦ ὀλιγωρούντων τὰ ῥήματα· Ποῦ τοῦ Θεοῦ πρόνοια, τοσαύτης συγχύσεως ἐν τῷ βίῳ οὔσης; Καὶ ἄλλων μὲν τρυφώντων, ἡμῶν δὲ ἐν πτωχείᾳ καὶ τοῖς ἐσχάτοις ὄντων κακοῖς, τί τεκμήριον τῆς θείας κηδεμονίας; «Ἐσημειώθη ἐφ’ ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, Κύριε.» (α φ. 26.) Κρυφιωδέστερον δὲ καὶ μυστικώτερον, πρόσωπον μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, φῶς δὲ τὸ ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενον Πνεῦμα εἰς ἡμᾶς· δι’ οὗ κατεσφραγίσμεθα, εἰς εἰκόνα τὴν πρώτην ἀναμορφούμενοι· δι’ οὗ καὶ δεδιδάγμεθα τὰ ὄντως ἀγαθὰ, δι’ ἃ καὶ τὴν νοητὴν εὐφροσύνην ἐσχήκαμεν τὴν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, βεβαιούμενοι πρὸς ἐλπίδα τὴν ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς. (ξ φ. 8.) Οἱ μὲν ἄγγελοι βλέπουσι διὰ παντὸς τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ, οἱ δὲ ἄνθρωποι τὸ φῶς τοῦ προςώπου αὐτοῦ. Πρόσωπον δὲ Κυρίου ἐστὶ θεωρία πνευματικὴ πάντων τῶν ἐπὶ γῆς· φῶς δὲ προσώπου ἐστὶν ἡ μερικὴ γνῶσις τούτων αὐτῶν·
IN PSALMUM IV. μόνον έφθέντα καταλήγει πρὸς τὸ μηδὲν, τὸν τοῦ βέγχοντος νοῦν διαπαίξαντα· τὰ δέ γε λαμπρὰ τῆς δικαιοσύνης αὐχήματα, καὶ τὰ ἐπ' αὐτῇ παρὰ τοῦ Θεοῦ γέρα, μακρὰν καὶ ἀκράδαντον ἔχει τὴν μέθο δεξιν καὶ περιφανὲς τὸ ἀξίωμα. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὰς τῶν ὁσίων φωνές, καὶ ἀποπεραίνει τὰ αἰτήμα- τα' οὗ τί γένοιτ' ἂν τὸ ἰσοστατοῦν ; Οργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. (Α Γ. 26.) "Απασι μὴν ἀνθρώποις συμβαίνει τὸ τῆς ὀργῆς πάθος, μητέρα ἔχον λύπην ή μικροψυχίαν Η πλεονεξίαν ἢ τὴν παρά τινων λοιδορίαν. Εξεστι δὲ ταύτην ἀνακόπτειν, καθάπερ καὶ τὰς σωματικάς ὀρέξεις. Τὸ μὲν γὰρ μηδόλως αὐτὰς ἐν ἡμῖν κινεῖ σθαι, τάχα που καὶ ἀνέφικτον καὶ οὐκ ἐφ' ἡμῖν. Εν ἡμῖν δὲ τὸ ἐπιτιμάν τοῖς κινήμασιν· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ὀργῆς· δριμὺ μὲν γὰρ ἐν ἡμῖν ἐστιν, ὅτε ποιεί ται τὸ κίνημα, πλὴν ὥσπερ τισὶ χαλινοῖς ἀνακόπτε ται, τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογισμοῖς. Καὶ ἕως μὲν ἀδρανές ἐστι ἔτι τὸ πάθος ἐν ἡμῖν, συγγνώμης ἀξιοῦ- και παρὰ τοῦ Θεοῦ· ἐπειδ᾽ ἂν δὲ τὰ ἐξ αὐτοῦ ἐμ- φαίνηται κακά, τότε τὰς δίκας υφέξομεν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐπὶ τῶν σαρκικῶν ὀρέξεων· ἀπρακτούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς φαύλης ἡδονῆς, συνηρεμήσει πάντως καὶ αὐτῇ ὁ κολάζων νόμος· ἐνηνεγμένης δὲ ἤδη πρὸς πέρας, τὰ τῆς δίκης συνεκτείνεται. Φησὶν οὖν καὶ νῦν ὁ Δαβίδ, ὅτι ἂν ἀπροαιρέτως ὀργισθῆτε, ὅπερ οὐχ ἁμάρτημα τέλειον, μὴ προσθῆτε καὶ τὴν πρᾶ- ξιν, ἵνα μὴ τέλειον ᾖ τὸ ἁμάρτημα. Εὐφυῶς γὰρ συγχωρεῖ τὸ ἔλαττον ὡς ἀσθενεστέροις, τὴν ὀργὴν λέγω, ἵνα κωλύσῃ τὸ μεῖζον, τουτέστι τὸν φόνον καὶ ὅσα ἐκ τοῦ θυμοῦ μὴ κολαζομένου τίκτεται. θύσατε ουσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον. (Δ . Τίθησι δὲ τὰ καθ' ἑαυτὸν εἰς παρά- δειγμα ὁ Δαβίδ· καὶ ὅτι τοῖς θύουσι τῷ πανάγνῳ Θεῷ τοὺς ἐκ τῆς δικαιοσύνης καρποὺς οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς αὐτὸν ἐλπὶς, πειρᾶται διδάσκειν. Καὶ γὰρ μου νονουχί, φησί, τέθυκα τὴν δικαιοσύνην, ἐποιησάμην δὲ καὶ ἐπ᾿ αὐτῷ τὴν ἐλπίδα, καὶ κεκράτηκα τῶν ἐχθρῶν, εἰ καὶ τεθήνηκα πεσόντα τὸν νεανίαν. Λέ- γων δέ, ο θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, ο οὐ τὴν ἐν σκιαῖς ἀποδέχεται ταῖς κατὰ τὸν νόμον, τὴν ἐν Χρι στῷ δὲ μᾶλλον καὶ εὐαγγελικήν. Ὁ μὲν γὰρ ἀρχαῖος ἐδίδασκε νόμος τὰς δι' αἱμάτων ποιεῖσθαι προσαγω γῆς, ἀλλ' οὐκ ἦν ἐν αὐταῖς τελειοῦσθαι τὸν ἄνθρω τον κατά συνείδησιν· προσεκομίζοντο γὰρ τῆς ἀλη τους λατρείας προανατυποῦσαι τὴν εὐοσμίαν, καὶ ήταν μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμεναι. Τοιγαρο τοι καὶ ἐν Χριστῷ κατηργήθη μὲν ἡ σκιά· περι αστράπτει δὲ λοιπὸν τὰς τῶν πιστευσάντων καρδίας τῆς ἀληθείας τὸ φῶς. Λέγοι δ' ἂν καὶ Ἰουδαίοις ὁ Κύριος, ὅτι δὲ διὰ τῶν θυμάτων θυσίαι καὶ αἱμά των ὑμᾶς εἰς οὐρανὸν οὐκ ἀναβιβάσουσιν· ἀλλ' ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς ἐγώ, ἐφ᾿ ὃν μόνον ἐλπίζετε, μηδένα του γράμματος ποιούμενοι λόγον. Εt modo illudunt otione; secus vero justitiæ docus, eique decreta a Deo præmia, longum perennemque usum præstant et illustrem dignitatem. Excipit enim Deus sanctorum voces, et votis annuit: cui rei quis parem inveniet? & A spectata fuerint, nullius usus sunt, memti tantum- B C b.) care: sol non occidat super iracundiam vestram. D Vers. 5. Irascimini, et nolite peccare. Nemo iræ passione immunis est, quæ matrem ha- bet dolorem, aut simultatem, aut aviditatem, aut ab aliquibus injectum convicium. Possumus tamen irat amputare, haud secus quam corporis appetitus (4). Namque hos in nobis omnino non commoveri, for- tasse ineluctabile est, neque arbitrii nostri. Possu- mus tamen commotiones bas increpare, sicuti et iram; quæ sane truculenta est dum commovetur, sed tamen ceu quibusdam frenis cohibetur meliore aliqua cogitatione. quandiu quidem ea passio inefficax intra nos est, veniam a Deo meretur : sed si ejusdem tristes erumpant effectus, tunc pœnas dabimus. Idem carnalibus quoque appetitibus usu- venit : nam quandiu in nobis ea prava delectatio iners est (2), quiescet pariter legis vindicta ; verum si illa ad actum processerit, punitio simul intendi- tur. Ait itaque nunc quoque David : Etiamsi forte inconsiderate irascimini, quæ non est consummata culpa, ne, quæso, actum quoque adjiciatis, quo pec- caturn perficeretur. Scite enim minorem rei partem infirmioribus indulget, iram inquam, ut majorem puniat, id est czdem et alios quosvis efrenals ira effectus. Vers. 6. Sacrificate sacrifcium justitia, et sperate in Domino. Res suas ponit in aliorum exemplum David; et quod offerentibus sanctissimo Deo justitize fructus non vacua spes sit proposita, conatur docere. Sta- tim ac enim, inquit, justitiæ sacrificium obtuli, at- que in Deo spem collocavi, hostes vici, quanquam cadentem puerum dolui. Cum autem dicit, ‹ Sacri- ficate sacrificium justitiæ, › haud illud umbratile legis intelligit, sed Christi potius atque evangeli cum. Nam prisca quidem docebat lex cruentas fa- cere oblationes, quibus tamen conscientia hominis expiari perfecte non poterat : eatenus enim offere- bantur, quatenus veri cultus præfigurabant fragran- tiam, atque interim dum melioratio adveniret, ap- ponebantur. Idcirco a Christo depulsa umbra fuit : et deinceps credentium corda veritatis lux illustrat. Fortasse etiam Judæis Dominus dicit : Cruentarum sacrificia victimarum vos in cœlum non deducent, sed ego potius qui de cœlo descendi, in quo uno sperare debetis, nullam jam litteræ habentes ra- tionem. Cyrillus, veluti ad I Cor. vi, 19, itemque in frag- miento ad Coloss. et alibi. Hic ergo de involuntaria phantasia loquitur. (1) Ad Ephesios iv, 26 : Irascimini, et nolite pec- (2) Mentis quoque puritatem non semiel prædicat
εἴπερ, κατὰ τὴν σοφὴν Θεκωί̈τιδα, ὡς ἄγγελος Θεοῦ ἦν ὁ Δαβὶδ εἰδὼς τὰ ἐπὶ τῆς γῆς πάντα. (κ φ. 31.) Καὶ ποῖον ἄρα ἐστὶν τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, οὗ τὸ φῶς ἐφ’ ἡμᾶς σεσημείωται; Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκών· καὶ διὰ τοῦτο λέγων· «Ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν Πατέρα μου.» Ἐσημάνθη δὲ ἡμῖν, συμμόρφους ἡμᾶς ἀποδείξας ἑαυτῷ, καὶ τὸν διὰ πνεύματος τοῦ ἰδίου φωτισμὸν ἐγχαράξας ὡς θείαν εἰκόνα τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτόν. «Ἔδωκας εὐφροσύνην εἰς τὴν καρδίαν μου.» (α φ. 26 β.) Οὕτως τεθαύμακα, φησὶ, τοὺς τολμῶντας λέγειν· «Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά;» καίτοι παρὸν ἀπὸ τῶν ἐν χερσὶ βεβαιοῦσθαι πρὸς τὰ μέλλοντα. Ἐσχήκαμεν γὰρ ἐνέχυρα τῆς μελλούσης ἡμερότητος ἔσεσθαι πλουσίως, τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φειδώ τε καὶ πρόνοιαν τοῦ Δημιουργοῦ. Χαρίζεται γὰρ τῇ φιλοτίμῳ δεξιᾷ τὰ ἀναγκαῖα πρὸς τὸ ζῇν· καὶ καθίησι μὲν ὑετοὺς, τὰς δὲ ἐξ ἀγρῶν εὐκαρπίας ἀνίησι κατὰ καιρούς. Ὁ τοίνυν ἀμφιλαφῶς χορηγήσας τὰ ζωαρκῆ, πῶς ἂν διαψεύσαιτο χαριεῖσθαι λέγων τὰ μετὰ τόνδε τὸν βίον; Ἐμοὶ οὖν ἔδωκας εὐφροσύνην εἰς τὴν καρδίαν. «Ἐν εἰρήνῃ ἐπὶ τὸ αὐτὸ κοιμηθήσομαι καὶ ὑπνώσω·
IN PSALMUM IV. μόνον έφθέντα καταλήγει πρὸς τὸ μηδὲν, τὸν τοῦ βέγχοντος νοῦν διαπαίξαντα· τὰ δέ γε λαμπρὰ τῆς δικαιοσύνης αὐχήματα, καὶ τὰ ἐπ' αὐτῇ παρὰ τοῦ Θεοῦ γέρα, μακρὰν καὶ ἀκράδαντον ἔχει τὴν μέθο δεξιν καὶ περιφανὲς τὸ ἀξίωμα. Δέχεται γὰρ ὁ Θεὸς τὰς τῶν ὁσίων φωνές, καὶ ἀποπεραίνει τὰ αἰτήμα- τα' οὗ τί γένοιτ' ἂν τὸ ἰσοστατοῦν ; Οργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. (Α Γ. 26.) "Απασι μὴν ἀνθρώποις συμβαίνει τὸ τῆς ὀργῆς πάθος, μητέρα ἔχον λύπην ή μικροψυχίαν Η πλεονεξίαν ἢ τὴν παρά τινων λοιδορίαν. Εξεστι δὲ ταύτην ἀνακόπτειν, καθάπερ καὶ τὰς σωματικάς ὀρέξεις. Τὸ μὲν γὰρ μηδόλως αὐτὰς ἐν ἡμῖν κινεῖ σθαι, τάχα που καὶ ἀνέφικτον καὶ οὐκ ἐφ' ἡμῖν. Εν ἡμῖν δὲ τὸ ἐπιτιμάν τοῖς κινήμασιν· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ὀργῆς· δριμὺ μὲν γὰρ ἐν ἡμῖν ἐστιν, ὅτε ποιεί ται τὸ κίνημα, πλὴν ὥσπερ τισὶ χαλινοῖς ἀνακόπτε ται, τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογισμοῖς. Καὶ ἕως μὲν ἀδρανές ἐστι ἔτι τὸ πάθος ἐν ἡμῖν, συγγνώμης ἀξιοῦ- και παρὰ τοῦ Θεοῦ· ἐπειδ᾽ ἂν δὲ τὰ ἐξ αὐτοῦ ἐμ- φαίνηται κακά, τότε τὰς δίκας υφέξομεν. Τὸ αὐτὸ δὲ καὶ ἐπὶ τῶν σαρκικῶν ὀρέξεων· ἀπρακτούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς φαύλης ἡδονῆς, συνηρεμήσει πάντως καὶ αὐτῇ ὁ κολάζων νόμος· ἐνηνεγμένης δὲ ἤδη πρὸς πέρας, τὰ τῆς δίκης συνεκτείνεται. Φησὶν οὖν καὶ νῦν ὁ Δαβίδ, ὅτι ἂν ἀπροαιρέτως ὀργισθῆτε, ὅπερ οὐχ ἁμάρτημα τέλειον, μὴ προσθῆτε καὶ τὴν πρᾶ- ξιν, ἵνα μὴ τέλειον ᾖ τὸ ἁμάρτημα. Εὐφυῶς γὰρ συγχωρεῖ τὸ ἔλαττον ὡς ἀσθενεστέροις, τὴν ὀργὴν λέγω, ἵνα κωλύσῃ τὸ μεῖζον, τουτέστι τὸν φόνον καὶ ὅσα ἐκ τοῦ θυμοῦ μὴ κολαζομένου τίκτεται. θύσατε ουσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον. (Δ . Τίθησι δὲ τὰ καθ' ἑαυτὸν εἰς παρά- δειγμα ὁ Δαβίδ· καὶ ὅτι τοῖς θύουσι τῷ πανάγνῳ Θεῷ τοὺς ἐκ τῆς δικαιοσύνης καρποὺς οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς αὐτὸν ἐλπὶς, πειρᾶται διδάσκειν. Καὶ γὰρ μου νονουχί, φησί, τέθυκα τὴν δικαιοσύνην, ἐποιησάμην δὲ καὶ ἐπ᾿ αὐτῷ τὴν ἐλπίδα, καὶ κεκράτηκα τῶν ἐχθρῶν, εἰ καὶ τεθήνηκα πεσόντα τὸν νεανίαν. Λέ- γων δέ, ο θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, ο οὐ τὴν ἐν σκιαῖς ἀποδέχεται ταῖς κατὰ τὸν νόμον, τὴν ἐν Χρι στῷ δὲ μᾶλλον καὶ εὐαγγελικήν. Ὁ μὲν γὰρ ἀρχαῖος ἐδίδασκε νόμος τὰς δι' αἱμάτων ποιεῖσθαι προσαγω γῆς, ἀλλ' οὐκ ἦν ἐν αὐταῖς τελειοῦσθαι τὸν ἄνθρω τον κατά συνείδησιν· προσεκομίζοντο γὰρ τῆς ἀλη τους λατρείας προανατυποῦσαι τὴν εὐοσμίαν, καὶ ήταν μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμεναι. Τοιγαρο τοι καὶ ἐν Χριστῷ κατηργήθη μὲν ἡ σκιά· περι αστράπτει δὲ λοιπὸν τὰς τῶν πιστευσάντων καρδίας τῆς ἀληθείας τὸ φῶς. Λέγοι δ' ἂν καὶ Ἰουδαίοις ὁ Κύριος, ὅτι δὲ διὰ τῶν θυμάτων θυσίαι καὶ αἱμά των ὑμᾶς εἰς οὐρανὸν οὐκ ἀναβιβάσουσιν· ἀλλ' ὁ ἐξ οὐρανοῦ καταβὰς ἐγώ, ἐφ᾿ ὃν μόνον ἐλπίζετε, μηδένα του γράμματος ποιούμενοι λόγον. Εt modo illudunt otione; secus vero justitiæ docus, eique decreta a Deo præmia, longum perennemque usum præstant et illustrem dignitatem. Excipit enim Deus sanctorum voces, et votis annuit: cui rei quis parem inveniet? & A spectata fuerint, nullius usus sunt, memti tantum- B C b.) care: sol non occidat super iracundiam vestram. D Vers. 5. Irascimini, et nolite peccare. Nemo iræ passione immunis est, quæ matrem ha- bet dolorem, aut simultatem, aut aviditatem, aut ab aliquibus injectum convicium. Possumus tamen irat amputare, haud secus quam corporis appetitus (4). Namque hos in nobis omnino non commoveri, for- tasse ineluctabile est, neque arbitrii nostri. Possu- mus tamen commotiones bas increpare, sicuti et iram; quæ sane truculenta est dum commovetur, sed tamen ceu quibusdam frenis cohibetur meliore aliqua cogitatione. quandiu quidem ea passio inefficax intra nos est, veniam a Deo meretur : sed si ejusdem tristes erumpant effectus, tunc pœnas dabimus. Idem carnalibus quoque appetitibus usu- venit : nam quandiu in nobis ea prava delectatio iners est (2), quiescet pariter legis vindicta ; verum si illa ad actum processerit, punitio simul intendi- tur. Ait itaque nunc quoque David : Etiamsi forte inconsiderate irascimini, quæ non est consummata culpa, ne, quæso, actum quoque adjiciatis, quo pec- caturn perficeretur. Scite enim minorem rei partem infirmioribus indulget, iram inquam, ut majorem puniat, id est czdem et alios quosvis efrenals ira effectus. Vers. 6. Sacrificate sacrifcium justitia, et sperate in Domino. Res suas ponit in aliorum exemplum David; et quod offerentibus sanctissimo Deo justitize fructus non vacua spes sit proposita, conatur docere. Sta- tim ac enim, inquit, justitiæ sacrificium obtuli, at- que in Deo spem collocavi, hostes vici, quanquam cadentem puerum dolui. Cum autem dicit, ‹ Sacri- ficate sacrificium justitiæ, › haud illud umbratile legis intelligit, sed Christi potius atque evangeli cum. Nam prisca quidem docebat lex cruentas fa- cere oblationes, quibus tamen conscientia hominis expiari perfecte non poterat : eatenus enim offere- bantur, quatenus veri cultus præfigurabant fragran- tiam, atque interim dum melioratio adveniret, ap- ponebantur. Idcirco a Christo depulsa umbra fuit : et deinceps credentium corda veritatis lux illustrat. Fortasse etiam Judæis Dominus dicit : Cruentarum sacrificia victimarum vos in cœlum non deducent, sed ego potius qui de cœlo descendi, in quo uno sperare debetis, nullam jam litteræ habentes ra- tionem. Cyrillus, veluti ad I Cor. vi, 19, itemque in frag- miento ad Coloss. et alibi. Hic ergo de involuntaria phantasia loquitur. (1) Ad Ephesios iv, 26 : Irascimini, et nolite pec- (2) Mentis quoque puritatem non semiel prædicat
PG 69:739ὅτι σὺ, Κύριε, κατὰ μόνας ἐπ’ ἐλπίδι κατῴκισάς με.» (α φ. 27 β, ξ φ. 8 β.) Κατὰ δὲ τὸν θεῖον Κύριλλον, ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ἁγίοις τὸν ὕπνῳ ἐοικότα δέξομαι θάνατον· πλὴν ἐν εἰρήνῃ, μὴ ἔχων τὴν ἁμαρτίαν, ἡ ἐστιν ἔχθρα εἰς Θεόν· καὶ οὕτω καταλύσας τὸν βίον, κατοικισθήσομαι παρὰ Θεοῦ καὶ ἐπ’ ἀγαθαῖς ἐλπίσι, τουτέστι βεβαίαν καὶ ἀκράδαντον τὴν ἐλπίδα ἕξω. Τὸ δὲ κατὰ μόνας ὑπεμφήνειεν ἂν, ὅτι ἰδικὸς καὶ ἐξαίρετός ἐστι τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος· οὐ γὰρ ἀναμὶξ ἔσονται τοῖς πονηροῖς, ἀλλ’ οἷον ἐξῃρημένοι καὶ κατὰ μόνας. Ἐκείνοις μὲν γὰρ πῦρ καὶ θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος ἡ τοῦ ποτηρίου μερὶς, τούτοις δὲ τὸ βασιλεύειν ἡτοίμασται καὶ ἀκαταλήκτως ἐντρυφᾷν τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς. ΨΑΛΜΟΣ Ε. «Σύνες τῆς κραυγῆς μου.» (δ φ. 42 β, ε φ. 8 β.) Τὸ σύνες ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Κατεξέτασον καὶ βασάνισον τῆς ἐμῆς κραυγῆς τὸν σκοπόν. Οὐ γὰρ αἰτῶ τι τῶν ἀνθρωπίνων ἢ τῶν ἀπᾳδόντων τοῖς σοῖς, ὦ Δέσποτα, νόμοις· ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον, ἃ καὶ τοῖς λαβοῦσι χρήσιμά τε καὶ ἀναγκαῖα πρὸς σωτηρίαν, καὶ τῇ σῇ φιλοτιμίᾳ χαρίζεσθαι πρέπει. «Τὸ πρωὶ̈ εἰσακούσῃ τῆς φωνῆς μου.» (α φ.
Β Πολλοὶ λέγουσι· Τίς δείξει ἡμῖν ἀγαθά; (Α Γ. Οἱ μὲν γὰρ ὀλίγοι, φησί, καὶ δόκιμος καὶ φιλοσοφεῖν εἰδότες, ἀκατάσειστον ἐπὶ θεῷ τὴν ἐλπίδα ἔχουσι· τεθαρσήκασι γὰρ ἐπαγγελλομένο ὑπὲρ νοῦν ἀγαθά· οἱ δὲ πολλοὶ, τουτέστι τὸ κεχυμέ τον πλῆθος, τὸ ἀδιάκριτον, τὸ ἀνοίς προσηλωμένον, τὴν παραυτίκα μέθεξιν τῶν σαρκικῶν ἀκαθαρσιών τῶν ἐν ἐλπίδι ἀγαθῶν προτιμήσαντες, φασί - « Τις δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά;» Ταῦτα τῶν περὶ τὰς διοική- σεις τοῦ Θεοῦ ὀλιγωρούντων τὰ βήματα· Ποῦ τοῦ Θεοῦ πρόνοια, τοσαύτης συγχύσεως ἐν τῷ βίῳ οὔσης; Καὶ ἄλλων μὲν τρυφώντων, ἡμῶν δὲ ἐν πτωχείᾳ καὶ τοῖς ἐσχάτοις ὄντων κακοῖς, τί τεκμήριον τῆς θείας κηδεμονίας ; Ἐσημειώθη ἐφ' ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, Κύριε. (Α 1. 26.) Κρυφιωδέστερον δὲ καὶ μυστικώτερον, πρόσωπον μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, φῶς δὲ τὸ ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενον Πνεῦμα εἰς ἡμᾶς· δ' οὗ κατεσφραγίσμεθα, εἰς εἰκόνα τὴν πρώτην αναμορ φούμενοι· δι' οὗ καὶ δεδιδάγμεθα τὰ ὄντως ἀγαθά, δι' & καὶ τὴν νοητὴν εὐφροσύνην ἐσχήκαμεν τὴν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, βεβαιούμενοι πρὸς ἐλπίδα την ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς. Οἱ μὲν ἄγγελοι βλέπουσι διὰ παντὸς τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ, οἱ δὲ ἄνθρωποι τὸ φῶς τοῦ προσ ώπου αὐτοῦ. Πρόσωπον δὲ Κυρίου ἐστὶ θεωρία πνευματικὴ πάντων τῶν ἐπὶ γῆς· φῶς δὲ προσώπου ἐστὶν ἡ μερικὴ γνώσις τούτων αὐτῶν· εἴπερ, κατά την σοφήν Θεκωίτιδα, ὡς ἄγγελος Θεοῦ ἦν ὁ Δαβιδ εἰδὼς τὰ ἐπὶ τῆς γῆς πάντα. Ο (Κ (. 31.) Καὶ ποῖον ἄρα ἐστὶν τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, οὗ τὸ φῶς ἐφ' ἡμᾶς σεσημείωται ; Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκών· καὶ διὰ τοῦτο λέγων· ο Ο εωρακώς ἐμὲ, δώρακε τὸν Πατέ ρα μου. » Εσημάνθη δὲ ἡμῖν, συμμόρφους ἡμᾶς ἀποδείξας ἑαυτῷ, καὶ τὸν διὰ πνεύματος τοῦ ἰδίου φωτισμὸν ἐγχαράξας ως θείαν εικόνα τοῖς πιστεύου σιν εἰς αὐτόν. Εδωκας εὐφροσύνην εἰς τὴν καρδίαν μου. (Α Γ. Ούτως τεθαύμακα, φησί, τους τολ μῶντας λέγειν· « Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά; ν και τοι παρὸν ἀπὸ τῶν ἐν χερσὶ βεβαιοῦσθαι πρὸς τὰ μέλλοντα. Ἐσχήκαμεν γὰρ ἐνέχυρα τῆς μελλούσης ημερότητας ἔσεσθαι πλουσίως, τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φειδώ τε καὶ πρόνοιαν τοῦ Δημιουργοῦ. Χαρίζεται γὰρ τῇ φιλοτίμῳ δεξιὰ τὰ ἀναγκαῖα πρὸς τὸ ἐξα· καὶ καθίησι μὲν ὑετοὺς, τὰς δὲ ἐξ ἀγρῶν εὐκαρπίας ἀνίησι κατὰ καιρούς. Ο τοίνυν ἀμφιλαφῶς χορηγή σας τὰ ζωαρχή, πῶς ἂν διαψεύσαιτο χαριεῖσθαι γων τὰ μετὰ τόνδε τὸν βίαν; Ἐμοὶ οὖν ἔδωκες φροσύνην εἰς τὴν καρδίαν. 'Ετ εἰρήνῃ ἐπὶ τὸ αὐτὸ κοιμηθήσομαι καὶ επτά σω ότι σύ, Κύριε, κατά μόνος ἐπ' ἐλπίδι και ψαισάς με. (4 Κατὰ δὲ τὸν θεῖον Κύριλλον, • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 7. Multi dicunt: Quis ostendet nobis bona ? Pauci quidem, inquit, probi simul et philoso- phandi gnari, inconcussam in Deo spem retinent : conddunt enim ei incomprehensibilia bona promit- tenti; multi autem, id est vaga plebs atque indis Lincta, vesanis dedita, praesentem carnalis impari tatis usum speratis bonis anteponens ait : « Quis ostendet nobis bona? › Illorum videlicet, qui Dei gubernationem floccifaciunt, verba haec sunt : Ubi- nam Dei providentia in tanta humanarum rerum perturbatione? Et dum alii deliciis difluunt, nos vero egestate extremisque malis conflictamur, quod- nam divinæ curæ indicium superest ? Vers. 7. Signatum est super nos lumen vultus B tui, Domine. Abstrusiore mysticoque sensu (1), vultus Dei Patris intelligitur Filius; lumen autem ex ipso ad nos missum Spiritus, quo obsignati fuimus, ad primigeniam imaginem reformati : a quo etiam vera bona edocti fuimus, quibus intellectuale gaudium in mentem et cor recepimus, in futurorum bonorum spe confirmati. Angeli quidem faciem Dei semper vident ", ho- mines autem faciei ejus lumen. Facies porro Dei est terrenarum omnium rerum spiritalis contemplatio; lumen vero faciei, harum ipsarum partialis co- gnitio siquidem, prout sapienti illi feminæ The- cuitidi videbatur ", angelus Dei erat David, quia cuncta quæ fiebant in terris noverat. Quinam demum est vultus Dei Patris, cujus su- per nos lumen signatum est? Nempe Dei Filius, imago simillima: proptereaque dicens : « Qui vidit me, vidit Patrem meum $1 • Ma vero in nobis signa- tus est, ut conformes nos sibi fecerit, et sui spiritus Illuminationem, divine instar imaginis, credenti bus impresserit. Vers. 8. Dedisti lætitiam in corde meo, etc. Utique illos, inquit, miror qui dicere audent : • Quis ostendet nobis bona w?, cum reapse queant ex præsentibus certiores fieri futurorum. Namque arrbam futuræ abundanter bonitatis recepimus hanc in mundo clementiam Creatoris ac providentiam. Larga enim manu suppeditat vilæ necessaria, de- mittitque colo pluvias, et agrorum fructus per tem- pora germinat. Qui ergo vitæ hujus copiose ali- menta præbet, cur mentiri credatur cum alia post hanc vitam largiturum se promittit? Mihi ergo in corde dedisti lætitiam. Vers. 9. In pace in idipeum dormiam et soporabor, quia tu, Domine, singulariter, etc. b.) (Cf. 8.) C D b.) f. b, C f. b.) Verba in idipsum significant, una cum aliis san- » Matth. XVI, 10. * II Reg. xiv, 20. * Joan. XIV, 9. *Psal. iv, 7. (1) Ita dicit, quia alius quoque versiculi sensus cognoscitur.
95) Εἴη δ’ ἂν πρωί̈α καὶ ὁ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας καιρός· τότε γὰρ δεκταὶ γεγόνασιν αἱ πάντων εὐχαί. (ξ φ. «.) Μέγα εἰς ἁγνείαν καύχημα τὸ ἐκ πρωί̈ας τῆς αὐτῆς παρίστασθαι τῷ Θεῷ, καὶ φθάνειν ἐν εὐχαριστίᾳ τὸν ἥλιον· Οὕτω γὰρ, φησὶν, ἐπόψομαι τὰ θεῖα καὶ ἅγιά σου μυστήρια, ἃ ἡτοίμασας τοῖς ἀγαπῶσί σε. »Ἐμίσησας, Κύριε, πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν, κ.τ.λ.« (ξ φ. ».) Τοὺς μὲν ἐν τῇ πολιτείᾳ πταίοντας, ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν ὠνόμασεν· τούτους δὲ μισεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀποπεσόντας τῆς ἀληθείας. Ἑτεροδόξους, λαλοῦντας ψεῦδος εἶπεν, οὓς ἀπολεῖ ὁ Θεός· καὶ τήρει διαφορὰν τοῦ Ἐμίσησας καὶ Ἀπολεῖς· πρῶτον μὲν εἰ χεῖρον τοῦ Ἀπολεῖς τὸ Ἐμίσησας· δεύτερον δὲ, διὰ τί τὸ μὲν εἰς παρεληλυθότα ἔκλινε χρόνον, τὸ δὲ εἰς μέλλοντα. «Ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου, κ.τ.λ.» (ξ φ. « β.) Ἐγὼ, φησὶν, ἐλέῳ τῷ σῷ εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου· οὕτω γὰρ λέγειν δυνήσομαι, τὸ Πρωὶ̈ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι, καὶ ὡς ἠλεημένος σὺν εὐλαβείᾳ προσκυνήσω σοι ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ. Καὶ γὰρ ἀμελούμενα, μείζονα γίνεται τῶν ἁμαρτημάτων τὰ τραύματα·
Β Πολλοὶ λέγουσι· Τίς δείξει ἡμῖν ἀγαθά; (Α Γ. Οἱ μὲν γὰρ ὀλίγοι, φησί, καὶ δόκιμος καὶ φιλοσοφεῖν εἰδότες, ἀκατάσειστον ἐπὶ θεῷ τὴν ἐλπίδα ἔχουσι· τεθαρσήκασι γὰρ ἐπαγγελλομένο ὑπὲρ νοῦν ἀγαθά· οἱ δὲ πολλοὶ, τουτέστι τὸ κεχυμέ τον πλῆθος, τὸ ἀδιάκριτον, τὸ ἀνοίς προσηλωμένον, τὴν παραυτίκα μέθεξιν τῶν σαρκικῶν ἀκαθαρσιών τῶν ἐν ἐλπίδι ἀγαθῶν προτιμήσαντες, φασί - « Τις δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά;» Ταῦτα τῶν περὶ τὰς διοική- σεις τοῦ Θεοῦ ὀλιγωρούντων τὰ βήματα· Ποῦ τοῦ Θεοῦ πρόνοια, τοσαύτης συγχύσεως ἐν τῷ βίῳ οὔσης; Καὶ ἄλλων μὲν τρυφώντων, ἡμῶν δὲ ἐν πτωχείᾳ καὶ τοῖς ἐσχάτοις ὄντων κακοῖς, τί τεκμήριον τῆς θείας κηδεμονίας ; Ἐσημειώθη ἐφ' ἡμᾶς τὸ φῶς τοῦ προσώπου σου, Κύριε. (Α 1. 26.) Κρυφιωδέστερον δὲ καὶ μυστικώτερον, πρόσωπον μὲν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, φῶς δὲ τὸ ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενον Πνεῦμα εἰς ἡμᾶς· δ' οὗ κατεσφραγίσμεθα, εἰς εἰκόνα τὴν πρώτην αναμορ φούμενοι· δι' οὗ καὶ δεδιδάγμεθα τὰ ὄντως ἀγαθά, δι' & καὶ τὴν νοητὴν εὐφροσύνην ἐσχήκαμεν τὴν εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, βεβαιούμενοι πρὸς ἐλπίδα την ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς. Οἱ μὲν ἄγγελοι βλέπουσι διὰ παντὸς τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ, οἱ δὲ ἄνθρωποι τὸ φῶς τοῦ προσ ώπου αὐτοῦ. Πρόσωπον δὲ Κυρίου ἐστὶ θεωρία πνευματικὴ πάντων τῶν ἐπὶ γῆς· φῶς δὲ προσώπου ἐστὶν ἡ μερικὴ γνώσις τούτων αὐτῶν· εἴπερ, κατά την σοφήν Θεκωίτιδα, ὡς ἄγγελος Θεοῦ ἦν ὁ Δαβιδ εἰδὼς τὰ ἐπὶ τῆς γῆς πάντα. Ο (Κ (. 31.) Καὶ ποῖον ἄρα ἐστὶν τὸ πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, οὗ τὸ φῶς ἐφ' ἡμᾶς σεσημείωται ; Ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός, ἡ ἀπαράλλακτος εἰκών· καὶ διὰ τοῦτο λέγων· ο Ο εωρακώς ἐμὲ, δώρακε τὸν Πατέ ρα μου. » Εσημάνθη δὲ ἡμῖν, συμμόρφους ἡμᾶς ἀποδείξας ἑαυτῷ, καὶ τὸν διὰ πνεύματος τοῦ ἰδίου φωτισμὸν ἐγχαράξας ως θείαν εικόνα τοῖς πιστεύου σιν εἰς αὐτόν. Εδωκας εὐφροσύνην εἰς τὴν καρδίαν μου. (Α Γ. Ούτως τεθαύμακα, φησί, τους τολ μῶντας λέγειν· « Τίς δείξει ἡμῖν τὰ ἀγαθά; ν και τοι παρὸν ἀπὸ τῶν ἐν χερσὶ βεβαιοῦσθαι πρὸς τὰ μέλλοντα. Ἐσχήκαμεν γὰρ ἐνέχυρα τῆς μελλούσης ημερότητας ἔσεσθαι πλουσίως, τὴν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φειδώ τε καὶ πρόνοιαν τοῦ Δημιουργοῦ. Χαρίζεται γὰρ τῇ φιλοτίμῳ δεξιὰ τὰ ἀναγκαῖα πρὸς τὸ ἐξα· καὶ καθίησι μὲν ὑετοὺς, τὰς δὲ ἐξ ἀγρῶν εὐκαρπίας ἀνίησι κατὰ καιρούς. Ο τοίνυν ἀμφιλαφῶς χορηγή σας τὰ ζωαρχή, πῶς ἂν διαψεύσαιτο χαριεῖσθαι γων τὰ μετὰ τόνδε τὸν βίαν; Ἐμοὶ οὖν ἔδωκες φροσύνην εἰς τὴν καρδίαν. 'Ετ εἰρήνῃ ἐπὶ τὸ αὐτὸ κοιμηθήσομαι καὶ επτά σω ότι σύ, Κύριε, κατά μόνος ἐπ' ἐλπίδι και ψαισάς με. (4 Κατὰ δὲ τὸν θεῖον Κύριλλον, • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 7. Multi dicunt: Quis ostendet nobis bona ? Pauci quidem, inquit, probi simul et philoso- phandi gnari, inconcussam in Deo spem retinent : conddunt enim ei incomprehensibilia bona promit- tenti; multi autem, id est vaga plebs atque indis Lincta, vesanis dedita, praesentem carnalis impari tatis usum speratis bonis anteponens ait : « Quis ostendet nobis bona? › Illorum videlicet, qui Dei gubernationem floccifaciunt, verba haec sunt : Ubi- nam Dei providentia in tanta humanarum rerum perturbatione? Et dum alii deliciis difluunt, nos vero egestate extremisque malis conflictamur, quod- nam divinæ curæ indicium superest ? Vers. 7. Signatum est super nos lumen vultus B tui, Domine. Abstrusiore mysticoque sensu (1), vultus Dei Patris intelligitur Filius; lumen autem ex ipso ad nos missum Spiritus, quo obsignati fuimus, ad primigeniam imaginem reformati : a quo etiam vera bona edocti fuimus, quibus intellectuale gaudium in mentem et cor recepimus, in futurorum bonorum spe confirmati. Angeli quidem faciem Dei semper vident ", ho- mines autem faciei ejus lumen. Facies porro Dei est terrenarum omnium rerum spiritalis contemplatio; lumen vero faciei, harum ipsarum partialis co- gnitio siquidem, prout sapienti illi feminæ The- cuitidi videbatur ", angelus Dei erat David, quia cuncta quæ fiebant in terris noverat. Quinam demum est vultus Dei Patris, cujus su- per nos lumen signatum est? Nempe Dei Filius, imago simillima: proptereaque dicens : « Qui vidit me, vidit Patrem meum $1 • Ma vero in nobis signa- tus est, ut conformes nos sibi fecerit, et sui spiritus Illuminationem, divine instar imaginis, credenti bus impresserit. Vers. 8. Dedisti lætitiam in corde meo, etc. Utique illos, inquit, miror qui dicere audent : • Quis ostendet nobis bona w?, cum reapse queant ex præsentibus certiores fieri futurorum. Namque arrbam futuræ abundanter bonitatis recepimus hanc in mundo clementiam Creatoris ac providentiam. Larga enim manu suppeditat vilæ necessaria, de- mittitque colo pluvias, et agrorum fructus per tem- pora germinat. Qui ergo vitæ hujus copiose ali- menta præbet, cur mentiri credatur cum alia post hanc vitam largiturum se promittit? Mihi ergo in corde dedisti lætitiam. Vers. 9. In pace in idipeum dormiam et soporabor, quia tu, Domine, singulariter, etc. b.) (Cf. 8.) C D b.) f. b, C f. b.) Verba in idipsum significant, una cum aliis san- » Matth. XVI, 10. * II Reg. xiv, 20. * Joan. XIV, 9. *Psal. iv, 7. (1) Ita dicit, quia alius quoque versiculi sensus cognoscitur.
PG 69:741καὶ οὐ μέχρι τραυμάτων ἵσταται τὰ τῆς νόσου καὶ τῆς ἀῤῥωστίας, ἀλλὰ καὶ θάνατον τίκτει τὸν ἀθάνατον. ΨΑΛΜΟΣ 2. Κυρίλλου ἐκ τοῦ εἰς Ψαλτήριον ὑπομνήματος, ῥητοῦ προκειμένου· »Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με. « Καίτοι ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ προφήτου, μεμένηκεν ἀσφαλής· οὐ κατώλισθεν εἰς τὸ ῥᾴθυμον, οὐκ ἀνῆκε τοῦ τόνου· ἀλλὰ καίτοι λίαν ἡσθεὶς ἐπὶ τῇ τοῦ συγχωρήσαντος ἡμερότητι, καὶ χαριστηρίους ἀνατείνας ᾠδὰς, οὐδὲν ἧττον ἄθυμος ἦν ὅτι προσκέκρουκεν ὅλως· πρέπει γὰρ ἁγίοις ἐπαινεῖσθαι μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. »Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με.« (α φ. 33.) Λέγων δὲ, »Μὴ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με,« παραιτεῖσθαί πως ἔοικε τοῦ νομικοῦ γράμματος τὴν ἀποτομίαν. Ἀθετήσας γάρ τις νόμον Μωσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσιν ἀποθνήσκει· τοιγάρτοι καὶ κατακρίσεως διακονίαν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τὸν νόμον ὀνομάζει· δεδικαίωκε γὰρ οὐδένα, πικρὰς δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας ἐζήτει δίκας. Οὐκοῦν τῆς ἐν νόμῳ παιδεύσεως ἀμείνων ἐστὶν ἀσυγκρίτως ἡ διὰ Χριστοῦ· ἡ μὲν γὰρ εἰς ἔλεγχον ἔκειτο τῶν ἠσθενηκότων, καὶ εἰς κατάκριμα τῶν παραβαινόντων, ἡ δὲ εἰς δικαίωσιν τῶν ἠσθενηκότων.
ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ὁμοῦ τοῖς ἄλλοι; ἁγίοις τὸν ὕπνῳ δοικότα δέξομαι θάνατον· πλὴν ἐν εἰρήνῃ, μὴ ἔχων τὴν ἁμαρτίαν, ἡ ἐστιν ἔχθρα εἰς Θεόν· καὶ οὕτω και ταλύσας τὸν βίον, κατοικισθήσομαι παρὰ Θεοῦ καὶ ἐπ' ἀγαθαῖς ἐλπίσι, τουτέστι βεβαίαν καὶ ἀκράδαν. τον τὴν ἐλπίδα ἔξω. Τὸ δὲ κατὰ μόνας ὑπεμφήνειεν ἄν, ὅτι ἰδικὸς καὶ ἐξαίρετός ἐστι τῶν ἁγίων ὁ κλη ρος· οὐ γὰρ ἀναμίξ ἔσονται τοῖς πονηροῖς, ἀλλ᾽ οἷον ἐξῃρημένοι καὶ κατά μόνας. Ἐκείνοις μὲν γὰρ πῦρ καὶ θεῖον καὶ πνεύμα καταιγίδος ἡ τοῦ ποτηρίου μερὶς, τούτοις δὲ τὸ βασιλεύειν ἡτοίμασται καὶ ἀκα ταλήκτως ἐντρυφῶν τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς. ΨΑΛΜΟΣ Ε. Σύνος τῆς κραυγῆς μου. ( Ε Τὸ σύνες ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Κατεξέτασον καὶ βασάνισαν τῆς ἐμῆς κραυγῆς τὸν ὦ σκοπόν. Οὐ γὰρ αἰτῶ τι τῶν ἀνθρωπίνων ἢ τῶν ἀποδόντων τοῖς σοῖς, ὦ Δέσποτα, νόμοις· ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον, ὁ καὶ τοῖς λαβοῦσι χρήσιμά τε καὶ ἀναγ καλα πρὸς σωτηρίων, καὶ τῇ σῇ φιλοτιμία χαρίζει σθαι πρέπει. Το πρωί εισακούσῃ τῆς φωνῆς μου. (Α 1. 95.) Είη δ' ἂν πρωΐα καὶ ὁ τῆς τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίας καιρός· τότε γὰρ δεκται γεγόνασιν αἱ πάντων εὐχαί. Μέγα εἰς ἀγνείαν καύχημα τὸ ἐκ πρωΐας τῆς αὐτῆς παρίστασθαι τῷ Θεῷ, καὶ φθάνειν ἐν εὐχαριστία τὸν ἥλιον· (τω γάρ, φησιν, επόψομαι τὰ θεῖα καὶ ἅγιά σου μυστήρια, ἃ ήτοίμασας τοῖς ἀγα πωσ σε. Εμίσησας. Κύριε, πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν, κ. τ. λ. Τοὺς μὲν ἐν τῇ πολιτείᾳ πταίοντας, ἐρ- γαζομένους τὴν ἀνομίαν ὠνόμασεν· τούτους δὲ μισεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀποπεσόντας τῆς ἀληθείας. Ετεροδό- ξους, λαλούντας ψεῦδος εἶπεν, οὓς ἀπολεῖ ὁ Θεός· καὶ τήρει διαφορὰν τοῦ Ἐμίσησας καὶ ᾿Απολείς· πρῶτον μὲν εἰ χεῖρον τοῦ ἀπολεῖς τὸ Ἐμίσησας· δεύτερον δὲ, διὰ τί τὸ μὲν εἰς παρεληλυθότα ἔκλινε χρόνον, τὸ δὲ εἰς μέλλοντα. Ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου, κ. τ. λ. Εγώ, φησὶν, ἐλέῳ τῷ σῷ εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου· οὕτω γὰρ λέγειν δυνήσομαι, τὸ Πρωΐ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι, καὶ ὡς ήλεη μένος σὺν εὐλαβεία προσκυνήσω σοι ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ. Καὶ γὰρ (1) ἀμελούμενα, μείζονα γίνεται τῶν ἁμαρτημάτων τὰ τραύματα· καὶ οὐ μέχρι τραυμά- των ίσταται τὰ τῆς νόσου καὶ τῆς ἀῤῥωστίας, ἀλλὰ καὶ θάνατον τίκτει τὸν ἀθάνατον. Κυρίλλου Αλεξανδρείας ἐκ τοῦ ὑπομνήματος τῶν εἰς τὸν εἴ ψαλμόν Εν εἰρήνῃ κοίμησις αυ του. IN PSALMUM V. in pace (9). non habens scilicet peccatum, que el adversus Deum inimicitia; atque ita fine vitæ im- posito, mittar a Deo ad habitandum cum bona spe, id est, Arma immotaque spe fruar. Vocabulum au- tem singulariter (3) innuere videtur, peculiarem fore et selectam sanctorum sortem: non enim in A ctis somno similem mortem exciplam ; verumtamet f. b, f. b.) B (Cf. 9.) (Cf. 9.) (Cf. b.) tero. Jam edita Script. Vet. VII, p. 51. Fragmento premittuntur haec : formula in pace. In Hebræorum quoque tumulis non infrequens est inscriptio, implorum turba erant, sed selecti quodammodo ac seorsum. Illis quippe ignis, sulfur et procellæ spiritus, ceu calicis portio servatur; his autem re- gnum paratum est, et sempiternarum in cœlo deli- ciarum gaudium. PSALMUS V. Vers. 9. Intellige clamorem meum. Intellige hoc loco dictum est, pro Expende et ex- plora clamoris mei scopum. Non enim humanum quid posoo, vel a tuis alienum, Domine, legibus; sed illa potius qua accipientibus prosunt, imo et necessaria saluti sunt, et quæ tuam largiri benefi- centiam decet. Vers. 4. Mane eraudies vocem meam. Mane Ficet intelligere tempus adventus Servato- ris : tunc enim omnium preces acceptabiles evase- rum. Valde interest ad castimoniæ decus, jam inde a diluculo astare Deo, et gratiarum actionibus solem antevertere (4): Sic enim, inquit, divina et sancta mysteria tua cernam, quæ parasti diligenti- C bus te. D Vers. 7. Odisti, Domine, omnes operantes iniquita- tem: perdes omnes qui loquuntur mendacium. Eos, qui in publica vita peccant, appellat operan- tes iniquitatem ; hos odit Deus, ceu qui veritate exciderunt. Loquentes mendacium dicit hæreticos, quos Deus perdet. Et observa differentiam verbo- rum Odisti et Perdes; et primo quidem an sit pejus Odisti quam Perdes : deinde vero cur illud præteriui temporis forma declinaverit, hoc vero fu- turi (3) Vers. 8. Ego autem in multitudine misericordiæ tuæ, etc. Ego, inquit, misericordiæ tuæ beneficio templum tuum ingrediar: sic enim dicere potero: Mane astabo tibi, et videbo : et tanquam misericordiam consecutus, pie te venerabor in spiritu et veritate. Etenim neglecta, majora flunt peccatorum vul- nera; neque vulneribus contenta morbi infirmitas mortem quoque immortalem parit. securus apud llorat., lib. 1, od. 26. norum laudes divinas concinentium, quem morem ab orientalibus partibus ætate sua ad Occidentem quoque transisse ait Augustinus Confess., lib. X1, 7. argute loqui Cyrillus. (1) Καὶ γὰρ ἀθάνατον. Es Anastasio presby- (2) Hinc solemnis epitaphiorum Christianorum (3) Καταμόνας, singulariter, alio vocabulo unice (4) En chorus nocturnus vel matutinus Christia- (5) Omisit eclogarius quæ hic sine dubio pergebat
Ὃ τοίνυν εἴπομεν, οὐ παρακαλεῖ μὴ ἐλεγχθῆναι, ἀλλὰ μὴ θυμῷ. »Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι ἀσθενής εἰμι.« (α φ. 34 β.) Οὐκ εἶπεν· Ἄνες μοι, οὐδὲ ἔνδος μοι, ἀλλ’ Ἴασαι· τὰ γὰρ πρότερα ἀξιοῖ τραύματα ἀφανισθῆναι. Προσελθὼν γὰρ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τῷ Θεῷ, καὶ ὁμολογήσας τῆς φύσεως τὴν ἀσθένειαν, αἰτεῖ τὴν ἐπικουρίαν· καὶ Διψῶ τὴν ἴασιν, λέγων, ἐν κακοῖς με γεγονότα ἐλέῳ θεράπευσον. Ἐξ ἀσθενείας γὰρ ἦλθον ἐπὶ τὸ πάθος. Τίς δὲ ἡ ἀσθένεια; Ἐξηρθρώθη τὰ ὀστᾶ μου, καὶ διελύθη ἀπὸ τῆς μετ’ ἀλλήλων ἁρμονίας. Ὀστᾶ δὲ λέγει τοὺς σώφρονας λογισμοὺς, τοὺς τὴν ψυχὴν διερείδοντας, καὶ τὰς λόγῳ ληπτὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, αἳ καὶ ἀνέχουσιν αὐτὴν εἰς νοητικὴν εὐρωστίαν· οἷον ἐγκράτεια, φρόνησις, ἡ κατὰ Θεὸν ἀνδρεία, σωφροσύνη, δικαιοσύνη, καὶ ἅπαξ ἁπλῶς πᾶν εἶδος ἀρετῆς· ὧν οὐκ οὐσῶν ἐν ἡμῖν ἀσυγχύτως, ἤγουν ἐν κόσμῳ τῷ δεόντι διὰ τοῦ τὴν ἰδίαν ἔχειν ἰσχὺν, πᾶσά πως ἀνάγκη ταράττεσθαι τὴν ψυχὴν, ἀτακτούντων ἐν αὐτῇ τῶν παθῶν. Τότε γὰρ οἷον ἐν σάλῳ γινομένη κοσμικῶν ἡδονῶν κινδυνεύει δεινῶς· ἀτονούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς ἀρετῆς, κατακρατεῖ πάντως εἰς φαυλότητα κατασείουσα ἡδονή.
ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ὁμοῦ τοῖς ἄλλοι; ἁγίοις τὸν ὕπνῳ δοικότα δέξομαι θάνατον· πλὴν ἐν εἰρήνῃ, μὴ ἔχων τὴν ἁμαρτίαν, ἡ ἐστιν ἔχθρα εἰς Θεόν· καὶ οὕτω και ταλύσας τὸν βίον, κατοικισθήσομαι παρὰ Θεοῦ καὶ ἐπ' ἀγαθαῖς ἐλπίσι, τουτέστι βεβαίαν καὶ ἀκράδαν. τον τὴν ἐλπίδα ἔξω. Τὸ δὲ κατὰ μόνας ὑπεμφήνειεν ἄν, ὅτι ἰδικὸς καὶ ἐξαίρετός ἐστι τῶν ἁγίων ὁ κλη ρος· οὐ γὰρ ἀναμίξ ἔσονται τοῖς πονηροῖς, ἀλλ᾽ οἷον ἐξῃρημένοι καὶ κατά μόνας. Ἐκείνοις μὲν γὰρ πῦρ καὶ θεῖον καὶ πνεύμα καταιγίδος ἡ τοῦ ποτηρίου μερὶς, τούτοις δὲ τὸ βασιλεύειν ἡτοίμασται καὶ ἀκα ταλήκτως ἐντρυφῶν τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς. ΨΑΛΜΟΣ Ε. Σύνος τῆς κραυγῆς μου. ( Ε Τὸ σύνες ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Κατεξέτασον καὶ βασάνισαν τῆς ἐμῆς κραυγῆς τὸν ὦ σκοπόν. Οὐ γὰρ αἰτῶ τι τῶν ἀνθρωπίνων ἢ τῶν ἀποδόντων τοῖς σοῖς, ὦ Δέσποτα, νόμοις· ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον, ὁ καὶ τοῖς λαβοῦσι χρήσιμά τε καὶ ἀναγ καλα πρὸς σωτηρίων, καὶ τῇ σῇ φιλοτιμία χαρίζει σθαι πρέπει. Το πρωί εισακούσῃ τῆς φωνῆς μου. (Α 1. 95.) Είη δ' ἂν πρωΐα καὶ ὁ τῆς τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίας καιρός· τότε γὰρ δεκται γεγόνασιν αἱ πάντων εὐχαί. Μέγα εἰς ἀγνείαν καύχημα τὸ ἐκ πρωΐας τῆς αὐτῆς παρίστασθαι τῷ Θεῷ, καὶ φθάνειν ἐν εὐχαριστία τὸν ἥλιον· (τω γάρ, φησιν, επόψομαι τὰ θεῖα καὶ ἅγιά σου μυστήρια, ἃ ήτοίμασας τοῖς ἀγα πωσ σε. Εμίσησας. Κύριε, πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν, κ. τ. λ. Τοὺς μὲν ἐν τῇ πολιτείᾳ πταίοντας, ἐρ- γαζομένους τὴν ἀνομίαν ὠνόμασεν· τούτους δὲ μισεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀποπεσόντας τῆς ἀληθείας. Ετεροδό- ξους, λαλούντας ψεῦδος εἶπεν, οὓς ἀπολεῖ ὁ Θεός· καὶ τήρει διαφορὰν τοῦ Ἐμίσησας καὶ ᾿Απολείς· πρῶτον μὲν εἰ χεῖρον τοῦ ἀπολεῖς τὸ Ἐμίσησας· δεύτερον δὲ, διὰ τί τὸ μὲν εἰς παρεληλυθότα ἔκλινε χρόνον, τὸ δὲ εἰς μέλλοντα. Ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου, κ. τ. λ. Εγώ, φησὶν, ἐλέῳ τῷ σῷ εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου· οὕτω γὰρ λέγειν δυνήσομαι, τὸ Πρωΐ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι, καὶ ὡς ήλεη μένος σὺν εὐλαβεία προσκυνήσω σοι ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ. Καὶ γὰρ (1) ἀμελούμενα, μείζονα γίνεται τῶν ἁμαρτημάτων τὰ τραύματα· καὶ οὐ μέχρι τραυμά- των ίσταται τὰ τῆς νόσου καὶ τῆς ἀῤῥωστίας, ἀλλὰ καὶ θάνατον τίκτει τὸν ἀθάνατον. Κυρίλλου Αλεξανδρείας ἐκ τοῦ ὑπομνήματος τῶν εἰς τὸν εἴ ψαλμόν Εν εἰρήνῃ κοίμησις αυ του. IN PSALMUM V. in pace (9). non habens scilicet peccatum, que el adversus Deum inimicitia; atque ita fine vitæ im- posito, mittar a Deo ad habitandum cum bona spe, id est, Arma immotaque spe fruar. Vocabulum au- tem singulariter (3) innuere videtur, peculiarem fore et selectam sanctorum sortem: non enim in A ctis somno similem mortem exciplam ; verumtamet f. b, f. b.) B (Cf. 9.) (Cf. 9.) (Cf. b.) tero. Jam edita Script. Vet. VII, p. 51. Fragmento premittuntur haec : formula in pace. In Hebræorum quoque tumulis non infrequens est inscriptio, implorum turba erant, sed selecti quodammodo ac seorsum. Illis quippe ignis, sulfur et procellæ spiritus, ceu calicis portio servatur; his autem re- gnum paratum est, et sempiternarum in cœlo deli- ciarum gaudium. PSALMUS V. Vers. 9. Intellige clamorem meum. Intellige hoc loco dictum est, pro Expende et ex- plora clamoris mei scopum. Non enim humanum quid posoo, vel a tuis alienum, Domine, legibus; sed illa potius qua accipientibus prosunt, imo et necessaria saluti sunt, et quæ tuam largiri benefi- centiam decet. Vers. 4. Mane eraudies vocem meam. Mane Ficet intelligere tempus adventus Servato- ris : tunc enim omnium preces acceptabiles evase- rum. Valde interest ad castimoniæ decus, jam inde a diluculo astare Deo, et gratiarum actionibus solem antevertere (4): Sic enim, inquit, divina et sancta mysteria tua cernam, quæ parasti diligenti- C bus te. D Vers. 7. Odisti, Domine, omnes operantes iniquita- tem: perdes omnes qui loquuntur mendacium. Eos, qui in publica vita peccant, appellat operan- tes iniquitatem ; hos odit Deus, ceu qui veritate exciderunt. Loquentes mendacium dicit hæreticos, quos Deus perdet. Et observa differentiam verbo- rum Odisti et Perdes; et primo quidem an sit pejus Odisti quam Perdes : deinde vero cur illud præteriui temporis forma declinaverit, hoc vero fu- turi (3) Vers. 8. Ego autem in multitudine misericordiæ tuæ, etc. Ego, inquit, misericordiæ tuæ beneficio templum tuum ingrediar: sic enim dicere potero: Mane astabo tibi, et videbo : et tanquam misericordiam consecutus, pie te venerabor in spiritu et veritate. Etenim neglecta, majora flunt peccatorum vul- nera; neque vulneribus contenta morbi infirmitas mortem quoque immortalem parit. securus apud llorat., lib. 1, od. 26. norum laudes divinas concinentium, quem morem ab orientalibus partibus ætate sua ad Occidentem quoque transisse ait Augustinus Confess., lib. X1, 7. argute loqui Cyrillus. (1) Καὶ γὰρ ἀθάνατον. Es Anastasio presby- (2) Hinc solemnis epitaphiorum Christianorum (3) Καταμόνας, singulariter, alio vocabulo unice (4) En chorus nocturnus vel matutinus Christia- (5) Omisit eclogarius quæ hic sine dubio pergebat
PG 69:742Ὅτι δὲ ὀστᾶ τροπικῶς νοηθεῖεν ἂν αἱ νοηταὶ τῆς ψυχῆς δυνάμεις, καθ’ ἃς ἔχει τὴν εἰς τὸ εὖ εἶναι σύστασιν καὶ διαμονὴν, αὐτὸς ὁ Δαβὶδ ἑρμηνεύει τοῦ λόγου τὸ αἴνιγμα, δι’ ὧν ἐπήγαγε τοῖς εἰρημένοις. ὅτι Ἡ ψυχή μου ἐταράχθη σφόδρα. »Ὅτι ἐταράχθη τὰ ὀστᾶ μου.« (α φ. 35 β.) Οἶμαι δὲ καὶ ἕτερόν τι κατασημαίνεσθαι, διὰ τοῦ φάναι τὸν Ψάλλοντα ταραχὴν ὑπομεῖναι τὰ ὀστᾶ αὐτοῦ. Ἔκτισε μὲν γὰρ ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ τὸν ἄνθρωπον ὁ Θεός· ἐπεὶ δὲ τὴν δοθεῖσαν πεπάτηκεν ἐντολὴν ὁ προπάτωρ Ἀδὰμ καὶ παρώλισθεν εἰς παράβασιν, ἐπάρατος ἦν εὐθύς. Εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν· »Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ.« Τεταράχθαι τοίνυν καὶ κατὰ τοῦτον οἶμαι τὸν τρόπον τὰ πάντων ὀστᾶ, ἅτε δὴ λυθείσης εἰς θάνατον τῆς σαρκός· εἰσέδραμον γὰρ καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν θόρυβοί τε καὶ πτοῖαι, καὶ ἡ τῶν παθῶν τυραννίς. Φθαρτοῦ γὰρ ἅπαξ γεγονότος τοῦ σώματος, τὰ τῆς φθορᾶς ἐν αὐτῷ βεβλάστηκε πάθη, καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εἰσέδυ νόμος, ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, ὁ ἀντιστρατευόμενος καὶ αἰχμαλωτίζων τὸν νοῦν εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων.
ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ὁμοῦ τοῖς ἄλλοι; ἁγίοις τὸν ὕπνῳ δοικότα δέξομαι θάνατον· πλὴν ἐν εἰρήνῃ, μὴ ἔχων τὴν ἁμαρτίαν, ἡ ἐστιν ἔχθρα εἰς Θεόν· καὶ οὕτω και ταλύσας τὸν βίον, κατοικισθήσομαι παρὰ Θεοῦ καὶ ἐπ' ἀγαθαῖς ἐλπίσι, τουτέστι βεβαίαν καὶ ἀκράδαν. τον τὴν ἐλπίδα ἔξω. Τὸ δὲ κατὰ μόνας ὑπεμφήνειεν ἄν, ὅτι ἰδικὸς καὶ ἐξαίρετός ἐστι τῶν ἁγίων ὁ κλη ρος· οὐ γὰρ ἀναμίξ ἔσονται τοῖς πονηροῖς, ἀλλ᾽ οἷον ἐξῃρημένοι καὶ κατά μόνας. Ἐκείνοις μὲν γὰρ πῦρ καὶ θεῖον καὶ πνεύμα καταιγίδος ἡ τοῦ ποτηρίου μερὶς, τούτοις δὲ τὸ βασιλεύειν ἡτοίμασται καὶ ἀκα ταλήκτως ἐντρυφῶν τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς. ΨΑΛΜΟΣ Ε. Σύνος τῆς κραυγῆς μου. ( Ε Τὸ σύνες ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Κατεξέτασον καὶ βασάνισαν τῆς ἐμῆς κραυγῆς τὸν ὦ σκοπόν. Οὐ γὰρ αἰτῶ τι τῶν ἀνθρωπίνων ἢ τῶν ἀποδόντων τοῖς σοῖς, ὦ Δέσποτα, νόμοις· ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον, ὁ καὶ τοῖς λαβοῦσι χρήσιμά τε καὶ ἀναγ καλα πρὸς σωτηρίων, καὶ τῇ σῇ φιλοτιμία χαρίζει σθαι πρέπει. Το πρωί εισακούσῃ τῆς φωνῆς μου. (Α 1. 95.) Είη δ' ἂν πρωΐα καὶ ὁ τῆς τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίας καιρός· τότε γὰρ δεκται γεγόνασιν αἱ πάντων εὐχαί. Μέγα εἰς ἀγνείαν καύχημα τὸ ἐκ πρωΐας τῆς αὐτῆς παρίστασθαι τῷ Θεῷ, καὶ φθάνειν ἐν εὐχαριστία τὸν ἥλιον· (τω γάρ, φησιν, επόψομαι τὰ θεῖα καὶ ἅγιά σου μυστήρια, ἃ ήτοίμασας τοῖς ἀγα πωσ σε. Εμίσησας. Κύριε, πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν, κ. τ. λ. Τοὺς μὲν ἐν τῇ πολιτείᾳ πταίοντας, ἐρ- γαζομένους τὴν ἀνομίαν ὠνόμασεν· τούτους δὲ μισεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀποπεσόντας τῆς ἀληθείας. Ετεροδό- ξους, λαλούντας ψεῦδος εἶπεν, οὓς ἀπολεῖ ὁ Θεός· καὶ τήρει διαφορὰν τοῦ Ἐμίσησας καὶ ᾿Απολείς· πρῶτον μὲν εἰ χεῖρον τοῦ ἀπολεῖς τὸ Ἐμίσησας· δεύτερον δὲ, διὰ τί τὸ μὲν εἰς παρεληλυθότα ἔκλινε χρόνον, τὸ δὲ εἰς μέλλοντα. Ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου, κ. τ. λ. Εγώ, φησὶν, ἐλέῳ τῷ σῷ εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου· οὕτω γὰρ λέγειν δυνήσομαι, τὸ Πρωΐ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι, καὶ ὡς ήλεη μένος σὺν εὐλαβεία προσκυνήσω σοι ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ. Καὶ γὰρ (1) ἀμελούμενα, μείζονα γίνεται τῶν ἁμαρτημάτων τὰ τραύματα· καὶ οὐ μέχρι τραυμά- των ίσταται τὰ τῆς νόσου καὶ τῆς ἀῤῥωστίας, ἀλλὰ καὶ θάνατον τίκτει τὸν ἀθάνατον. Κυρίλλου Αλεξανδρείας ἐκ τοῦ ὑπομνήματος τῶν εἰς τὸν εἴ ψαλμόν Εν εἰρήνῃ κοίμησις αυ του. IN PSALMUM V. in pace (9). non habens scilicet peccatum, que el adversus Deum inimicitia; atque ita fine vitæ im- posito, mittar a Deo ad habitandum cum bona spe, id est, Arma immotaque spe fruar. Vocabulum au- tem singulariter (3) innuere videtur, peculiarem fore et selectam sanctorum sortem: non enim in A ctis somno similem mortem exciplam ; verumtamet f. b, f. b.) B (Cf. 9.) (Cf. 9.) (Cf. b.) tero. Jam edita Script. Vet. VII, p. 51. Fragmento premittuntur haec : formula in pace. In Hebræorum quoque tumulis non infrequens est inscriptio, implorum turba erant, sed selecti quodammodo ac seorsum. Illis quippe ignis, sulfur et procellæ spiritus, ceu calicis portio servatur; his autem re- gnum paratum est, et sempiternarum in cœlo deli- ciarum gaudium. PSALMUS V. Vers. 9. Intellige clamorem meum. Intellige hoc loco dictum est, pro Expende et ex- plora clamoris mei scopum. Non enim humanum quid posoo, vel a tuis alienum, Domine, legibus; sed illa potius qua accipientibus prosunt, imo et necessaria saluti sunt, et quæ tuam largiri benefi- centiam decet. Vers. 4. Mane eraudies vocem meam. Mane Ficet intelligere tempus adventus Servato- ris : tunc enim omnium preces acceptabiles evase- rum. Valde interest ad castimoniæ decus, jam inde a diluculo astare Deo, et gratiarum actionibus solem antevertere (4): Sic enim, inquit, divina et sancta mysteria tua cernam, quæ parasti diligenti- C bus te. D Vers. 7. Odisti, Domine, omnes operantes iniquita- tem: perdes omnes qui loquuntur mendacium. Eos, qui in publica vita peccant, appellat operan- tes iniquitatem ; hos odit Deus, ceu qui veritate exciderunt. Loquentes mendacium dicit hæreticos, quos Deus perdet. Et observa differentiam verbo- rum Odisti et Perdes; et primo quidem an sit pejus Odisti quam Perdes : deinde vero cur illud præteriui temporis forma declinaverit, hoc vero fu- turi (3) Vers. 8. Ego autem in multitudine misericordiæ tuæ, etc. Ego, inquit, misericordiæ tuæ beneficio templum tuum ingrediar: sic enim dicere potero: Mane astabo tibi, et videbo : et tanquam misericordiam consecutus, pie te venerabor in spiritu et veritate. Etenim neglecta, majora flunt peccatorum vul- nera; neque vulneribus contenta morbi infirmitas mortem quoque immortalem parit. securus apud llorat., lib. 1, od. 26. norum laudes divinas concinentium, quem morem ab orientalibus partibus ætate sua ad Occidentem quoque transisse ait Augustinus Confess., lib. X1, 7. argute loqui Cyrillus. (1) Καὶ γὰρ ἀθάνατον. Es Anastasio presby- (2) Hinc solemnis epitaphiorum Christianorum (3) Καταμόνας, singulariter, alio vocabulo unice (4) En chorus nocturnus vel matutinus Christia- (5) Omisit eclogarius quæ hic sine dubio pergebat
Γέγονε τοίνυν ἴασις τῇ ἀνθρώπου φύσει, τῆς τοῦ Μονογενοῦς ἐνανθρωπήσεως ἡ δύναμις ἔπαυσε γὰρ τὴν φθορὰν, συνήγαγε τὰ πάντων ὀστᾶ κατεσκεδασμένα· πτοίας καὶ θορύβου παντὸς καὶ δειμάτων καὶ προσέτι παθῶν καὶ πλεονεξίας διαβολικῆς ἐλευθέραν ἀπέφηνε τὴν ἀνθρώπου φύσιν. »Καὶ σὺ, Κύριε, ἕως πότε;« (α φ. 35 β) Μᾶλλον δὲ εἰ χρή τι καὶ μυστικώτερον εἰπεῖν, οὐκ ἐπιτιμᾷ τοῖς τοῦ Θεοῦ κρίμασιν ὁ προφήτης, οὔτε μὴν ὡς μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον τὴν ἐπικουρίαν καταιτιᾶται τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, περιεργάζεται δὲ μᾶλλον τὸν τῆς ἐπιδημίας καιρὸν τοῦ εἰς τέλος ἐγηγερμένου Χριστοῦ κατὰ τὴν ὀγδόην. Πότε γὰρ, φησὶν, ἐλεύσῃ ὁ διὰ τῆς ἀναστάσεώς σου τὴν ἴασιν ἡμῖν χαρισόμενος; Ἔστι δὲ τὸ ἕως πότε καὶ τῆς χρονίας μετανοίας παραστατικόν. »Ὅτι οὐκ ἔστιν ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνημονεύων σου.« (α φ. 36, β φ. 24, ε φ. 11) Ὁ γὰρ ἅπαξ τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις ἁλοὺς, ἀπρακτήσει ἂν πρὸς πᾶσαν ἀρετήν. »Οὐκ ἔστιν, φησὶν, ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνημονεύων σου,« τουτέστιν ὁ τὰς ἐντολὰς τηρῆσαι δυνάμενος, τῆς βοηθείας τοῦ πνεύματος μὴ συμπαρούσης. [»Ἐκοπίασα ἐν τῷ στεναγμῷ μου.« Τὸ Ἐκοπίασα φησὶν ἀντὶ τοῦ Κοπιάσω.
ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ ὁμοῦ τοῖς ἄλλοι; ἁγίοις τὸν ὕπνῳ δοικότα δέξομαι θάνατον· πλὴν ἐν εἰρήνῃ, μὴ ἔχων τὴν ἁμαρτίαν, ἡ ἐστιν ἔχθρα εἰς Θεόν· καὶ οὕτω και ταλύσας τὸν βίον, κατοικισθήσομαι παρὰ Θεοῦ καὶ ἐπ' ἀγαθαῖς ἐλπίσι, τουτέστι βεβαίαν καὶ ἀκράδαν. τον τὴν ἐλπίδα ἔξω. Τὸ δὲ κατὰ μόνας ὑπεμφήνειεν ἄν, ὅτι ἰδικὸς καὶ ἐξαίρετός ἐστι τῶν ἁγίων ὁ κλη ρος· οὐ γὰρ ἀναμίξ ἔσονται τοῖς πονηροῖς, ἀλλ᾽ οἷον ἐξῃρημένοι καὶ κατά μόνας. Ἐκείνοις μὲν γὰρ πῦρ καὶ θεῖον καὶ πνεύμα καταιγίδος ἡ τοῦ ποτηρίου μερὶς, τούτοις δὲ τὸ βασιλεύειν ἡτοίμασται καὶ ἀκα ταλήκτως ἐντρυφῶν τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς. ΨΑΛΜΟΣ Ε. Σύνος τῆς κραυγῆς μου. ( Ε Τὸ σύνες ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Κατεξέτασον καὶ βασάνισαν τῆς ἐμῆς κραυγῆς τὸν ὦ σκοπόν. Οὐ γὰρ αἰτῶ τι τῶν ἀνθρωπίνων ἢ τῶν ἀποδόντων τοῖς σοῖς, ὦ Δέσποτα, νόμοις· ἐκεῖνα δὲ μᾶλλον, ὁ καὶ τοῖς λαβοῦσι χρήσιμά τε καὶ ἀναγ καλα πρὸς σωτηρίων, καὶ τῇ σῇ φιλοτιμία χαρίζει σθαι πρέπει. Το πρωί εισακούσῃ τῆς φωνῆς μου. (Α 1. 95.) Είη δ' ἂν πρωΐα καὶ ὁ τῆς τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίας καιρός· τότε γὰρ δεκται γεγόνασιν αἱ πάντων εὐχαί. Μέγα εἰς ἀγνείαν καύχημα τὸ ἐκ πρωΐας τῆς αὐτῆς παρίστασθαι τῷ Θεῷ, καὶ φθάνειν ἐν εὐχαριστία τὸν ἥλιον· (τω γάρ, φησιν, επόψομαι τὰ θεῖα καὶ ἅγιά σου μυστήρια, ἃ ήτοίμασας τοῖς ἀγα πωσ σε. Εμίσησας. Κύριε, πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν, κ. τ. λ. Τοὺς μὲν ἐν τῇ πολιτείᾳ πταίοντας, ἐρ- γαζομένους τὴν ἀνομίαν ὠνόμασεν· τούτους δὲ μισεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀποπεσόντας τῆς ἀληθείας. Ετεροδό- ξους, λαλούντας ψεῦδος εἶπεν, οὓς ἀπολεῖ ὁ Θεός· καὶ τήρει διαφορὰν τοῦ Ἐμίσησας καὶ ᾿Απολείς· πρῶτον μὲν εἰ χεῖρον τοῦ ἀπολεῖς τὸ Ἐμίσησας· δεύτερον δὲ, διὰ τί τὸ μὲν εἰς παρεληλυθότα ἔκλινε χρόνον, τὸ δὲ εἰς μέλλοντα. Ἐγὼ δὲ ἐν τῷ πλήθει τοῦ ἐλέους σου, κ. τ. λ. Εγώ, φησὶν, ἐλέῳ τῷ σῷ εἰσελεύσομαι εἰς τὸν οἶκόν σου· οὕτω γὰρ λέγειν δυνήσομαι, τὸ Πρωΐ παραστήσομαί σοι καὶ ἐπόψομαι, καὶ ὡς ήλεη μένος σὺν εὐλαβεία προσκυνήσω σοι ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ. Καὶ γὰρ (1) ἀμελούμενα, μείζονα γίνεται τῶν ἁμαρτημάτων τὰ τραύματα· καὶ οὐ μέχρι τραυμά- των ίσταται τὰ τῆς νόσου καὶ τῆς ἀῤῥωστίας, ἀλλὰ καὶ θάνατον τίκτει τὸν ἀθάνατον. Κυρίλλου Αλεξανδρείας ἐκ τοῦ ὑπομνήματος τῶν εἰς τὸν εἴ ψαλμόν Εν εἰρήνῃ κοίμησις αυ του. IN PSALMUM V. in pace (9). non habens scilicet peccatum, que el adversus Deum inimicitia; atque ita fine vitæ im- posito, mittar a Deo ad habitandum cum bona spe, id est, Arma immotaque spe fruar. Vocabulum au- tem singulariter (3) innuere videtur, peculiarem fore et selectam sanctorum sortem: non enim in A ctis somno similem mortem exciplam ; verumtamet f. b, f. b.) B (Cf. 9.) (Cf. 9.) (Cf. b.) tero. Jam edita Script. Vet. VII, p. 51. Fragmento premittuntur haec : formula in pace. In Hebræorum quoque tumulis non infrequens est inscriptio, implorum turba erant, sed selecti quodammodo ac seorsum. Illis quippe ignis, sulfur et procellæ spiritus, ceu calicis portio servatur; his autem re- gnum paratum est, et sempiternarum in cœlo deli- ciarum gaudium. PSALMUS V. Vers. 9. Intellige clamorem meum. Intellige hoc loco dictum est, pro Expende et ex- plora clamoris mei scopum. Non enim humanum quid posoo, vel a tuis alienum, Domine, legibus; sed illa potius qua accipientibus prosunt, imo et necessaria saluti sunt, et quæ tuam largiri benefi- centiam decet. Vers. 4. Mane eraudies vocem meam. Mane Ficet intelligere tempus adventus Servato- ris : tunc enim omnium preces acceptabiles evase- rum. Valde interest ad castimoniæ decus, jam inde a diluculo astare Deo, et gratiarum actionibus solem antevertere (4): Sic enim, inquit, divina et sancta mysteria tua cernam, quæ parasti diligenti- C bus te. D Vers. 7. Odisti, Domine, omnes operantes iniquita- tem: perdes omnes qui loquuntur mendacium. Eos, qui in publica vita peccant, appellat operan- tes iniquitatem ; hos odit Deus, ceu qui veritate exciderunt. Loquentes mendacium dicit hæreticos, quos Deus perdet. Et observa differentiam verbo- rum Odisti et Perdes; et primo quidem an sit pejus Odisti quam Perdes : deinde vero cur illud præteriui temporis forma declinaverit, hoc vero fu- turi (3) Vers. 8. Ego autem in multitudine misericordiæ tuæ, etc. Ego, inquit, misericordiæ tuæ beneficio templum tuum ingrediar: sic enim dicere potero: Mane astabo tibi, et videbo : et tanquam misericordiam consecutus, pie te venerabor in spiritu et veritate. Etenim neglecta, majora flunt peccatorum vul- nera; neque vulneribus contenta morbi infirmitas mortem quoque immortalem parit. securus apud llorat., lib. 1, od. 26. norum laudes divinas concinentium, quem morem ab orientalibus partibus ætate sua ad Occidentem quoque transisse ait Augustinus Confess., lib. X1, 7. argute loqui Cyrillus. (1) Καὶ γὰρ ἀθάνατον. Es Anastasio presby- (2) Hinc solemnis epitaphiorum Christianorum (3) Καταμόνας, singulariter, alio vocabulo unice (4) En chorus nocturnus vel matutinus Christia- (5) Omisit eclogarius quæ hic sine dubio pergebat
PG 69:744Ἔσται δὲ τοῦτο σαφὲς διά γε τῶν ἐφεξῆς κειμένων. Οὐ γὰρ Ἔλουσα τὴν κλίνην μου, φησὶν, ἀλλ’ οὐδὲ Ἔβρεξα τὴν στρωμνήν μου, ἀλλ’ ἐπ’ ἀμφοῖν τὸ Λούσω, καὶ Βρέξω φησίν. Ὑπισχνεῖται γὰρ ἔσεσθαί τις φιλοπονώτατος, καὶ τὸν ἀνειμένον καὶ ἄφετον οὐκ ἀγαπήσειν βίον.] (α φ. 87) Διδάσκει δὲ καὶ ἡμᾶς ὅτι τοὺς εὐαρεστεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ, οὐκ ἀργίας καιρὸν ὕπνου τε καὶ ῥᾳθυμίας ἡγεῖσθαι προσήκει τὰ τῶν νυκτῶν διαστήματα (κτηνοπρεπὲς γὰρ τοῦτο καὶ ἀλογώτατον), πόνου δὲ μᾶλλον καὶ ἀϋπνίας τῆς ἐπ’ ἀγαθοῖς. Ἄριστον γὰρ τὸ ἐν ἡσυχίαις μάλιστα καὶ κατὰ μόνας μονονουχὶ Θεῷ διαλέγεσθαι διὰ συχνῆς προσευχῆς, καὶ ἐφ’ οἶς μὲν ἤδη κατεγνώσμεθα, συγγνώμην αἰτεῖν· τὰ δὲ ψυχωφελῆ ζητεῖν παρ’ αὐτοῦ, καὶ ᾠδὴν αὐτὸν καὶ μέλος ποιεῖσθαι. »Ἐταράχθη ἐν θυμῷ [ ιν μαργ. γρ. ἀπὸ θυμοῦ] ὁ ὀφθαλμός μου.« (α φ. 37 β) Τάχα δὲ ὑπονοστεῖ ὁ Προφήτης πρὸς ἀνάμνησιν τῶν τῇ ἀνθρώπου φύσει συμβεβηκότων διὰ τὸ προσκροῦσαι Θεῷ τὴν τοῦ γένους ἀρχὴν, τουτέστι τὸν Ἀδάμ.
ΨΑΛΜΟΣ Γ'. Κυρίλλου ἐκ τοῦ εἰς Ψαλτήριον υπομνήμα τος, ῥητοῦ προκειμένου· « Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με. » Καίτοι ταῦτα (3) ακούσας παρά τοῦ προφήτου, μεμένηκεν ἀσφαλής· οὐ κατώλεσθεν εἰς τὸ ῥᾴθυμον, οὐκ ἀνῆκε τοῦ τόνου· ἀλλὰ καίτοι λίαν ἡσθεὶς ἐπὶ τῇ τοῦ συγχωρήσαντος ημερότητα, καὶ χαριστηρίους ἀνατείνας ᾠδάς, οὐδὲν ἧττον του μος ἦν ὅτι προσκέκρουκεν ὅλως· πρέπει γὰρ ἁγίας ἐπαινεῖσθαι μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. (Α Γ. 33.) Λέγων δέ, « Μὴ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσης με, ο παραιτεῖσθαί πως ἔοικε τοῦ νομικού γράμμα τος τὴν ἀποτομίαν. ᾿Αθετήσας γάρ τις νόμου σέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσι Β ἀποθνήσκει· τοιγάρτοι καὶ κατακρίσεως διακονίαν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τὸν νόμον ὀνομάζει · δεδικαίωσε γὰρ οὐδένα, πικρὰς δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας ἐζήτει δίκας. Οὐκοῦν τῆς ἐν νόμῳ παιδεύσεως ἐμείνων ἐστὶν ἀσυγκρίτως ἡ διὰ Χριστοῦ· ἡ μὲν γὰρ εἰς ἔλεγχον ἔκειτο τῶν ἠσθενηκότων, καὶ εἰς κατάκριμε τῶν παραβαινόντων, ἡ δὲ εἰς δικαίωσιν τῶν ἠσθενη- κότων. Ο τοίνυν εἶπομεν, οὐ παρακαλεῖ μὴ έλεγ χθῆναι, ἀλλὰ μὴ θυμῷ. Ελέησόν με, Κύριε, ὅτι ἀσθενής είμι. (Α Γ. Οὐκ εἶπεν· Ανες μοι, οὐδὲ ἔνδος μοι, ἀλλ᾽ Ιασαι· τὰ γὰρ πρότερα ἀξιοί τραύματα άρα. νισθῆναι. Προσελθών γὰρ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τῷ Θεῷ, καὶ ὁμολογήσας τῆς φύσεως τὴν ἀσθένειαν, αιτεῖ τὴν ἐπικουρίαν· καὶ Διψῶ τὴν ἴασιν, λέγων, ἐν κακοῖς με γεγονότα ελέω θεράπευσον. Ἐξ ἀσθενείας γὰρ ἦλθον ἐπὶ τὸ πάθος. Τίς δὲ ἡ ἀσθένεια; Εξηρ θρώθη τὰ ὀστᾶ μου, καὶ διελύθη ἀπὸ τῆς μετ' ἀλλη λων ἁρμονίας. Οστὰ δὲ λέγει τους σώφρονας λογι σμούς, τοὺς τὴν ψυχὴν διερείδοντας, καὶ τὰς λόγῳ ληπτὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, αἱ καὶ ἀνέχουσιν αὐτὴν εἰς νοητικὴν εὐρωστίαν· οἷον ἐγκράτεια, φρόνησις, ή κατὰ Θεὸν ἀνδρεία, σωφροσύνη, δικαιοσύνη, καὶ ἅπαξ ἁπλῶς πᾶν εἶδος ἀρετῆς· ὧν οὐκ οὐσῶν ἐν ἡμῖν ἀσυγχύτως, ἤγουν ἐν κόσμῳ τῷ δεόντι διὰ τοῦ τὴν ἰδίαν ἔχειν ἰσχύν, πᾶσα πως ἀνάγκη ταράττε σθαι τὴν ψυχὴν, ἀτακτούντων ἐν αὐτῇ τῶν παθῶν. Τότε γὰρ οἷον ἐν σάλῳ γινομένη κοσμικῶν ἡδονῶν κινδυνεύει δεινῶς· ἀτονούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς ἀμε τῆς, κατακρατεί πάντως εἰς φαυλότητα κατασείουσα ἡδονή. Οτι δὲ ὀστᾶ τροπικῶς νοηθείεν ἂν αἱ νοητεί τῆς ψυχῆς δυνάμεις, καθ᾿ ὃς ἔχει τὴν εἰς τὸ εὖ εἶναι σύστασιν καὶ διαμονὴν, αὐτὸς ὁ Δαβιδ ερμηνεύει τοῦ λόγου τὸ αἴνιγμα, δι' ὧν ἐπήγαγε τοῖς εἰρημένοις, ὅτι ἡ ψυχή μου έταράχθη σφόδρα. *Οτι ἐταράχθη τὰ ὀστᾶ μου. (Α Γ. Οίμαι δὲ καὶ ἕτερόν τι κατασημαίνε καὶ εἶπε Δαβιδ τῷ Νάθαν· Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. A S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS VI. Cyrilli ex commentario in Psalterium, super illud : • Domine, ne in furore tuo arguas me. › His tamen a propheta (Nathan) auditis, securus mansit, ani- mum non despondit, vigorem non remisit; sed valde delectatus indulgentis Dei benignitate, et gratiarum hymno persoluto, nihilominus in mœrore versaba- tur, quia peccaverat; etenim sauclos laudari magis decet quam veniam impetrare. Vers. 2. Neque in ira tua corripias me. Dum ait, « Neque in ira tua corripias me, de- precari fortasse videtur legalis litteræ severitatem. Nam qui Moysis legem violasset, sine misericordia ex duorum vel trium testimonio necabatur *: ideo- qae damnationis ministrationem divus Paulus legem appellat “: namque illa neminem justificabat, sed acerbas a peccantibus penas reposcebat. Ergo legis correptione incomparabiliter melior est correptio per Christum : illa enim ad peccantium redargutio- nem atque ad transgressorum damnationem perti- nebat, hæc ad justificationem peccatorum. Ut ergo jam diximus, haud petit ne redarguatur, sed ne cum ira. Vers. 3. Miserere mei, Domine, quoniam infirmus sum; sana me, Domine. Non ait : Remiste mihi, aut concede mihi, sed Sana me: orat enim ut priora tollantur vulnera. Elenim ceu medico spirituum Deo accedens, natu- rque infirmitatem conftens, opem implorat, Opto, dicens, sanitatem; male mihi habenti misericordia C tua medere. Nam infirmitatis meæ causa in hoc ma- lum decidi. Quænam porro infirmitas? Luxata sunt ossa mea, dissoluta est ipsorum compages. Ossa au- tem dicit sobrias cogitationes, quæ animam soli- dant, et rationales ejusdem animæ vires, quæ ipsam in intellectuali sanitate conservant; cujusmodi sunt continentia, prudentia quæ est secundum Deum, fortitudo, temperantia, justitia et omnino quodli- bet virtutis genus: quæ si ordinatæ in nobis non fuerint, id est convenienter dispositæ juxta pro- prias singularum facultates, prorsus turbari animam necesse est, cupiditatibus tumultuantibus. Tunc enim velut in mundanarum voluptatum tempestate valde periclitatur: nam debilitata in nobis virtute, omnino prævalet trabens in vitium voluptas. Quod aulem vocabulo ossa tropice significentur intelle- ctuales animæ vires, ob quas ipsa recto in statu re- tinetur et confirmatur, idem David dicti sui obscu- ritatem interpretatur, dum prædictis addit: Anima mea valde est turbata. Vers. 3. Quoniam ossa mea conturbala sunt. Existimo aliud quoque significari (1), dum dici- * Deut. xrx, 15. "II Cor. 1, 9. disit superius. gmentum edidit Ang. Mai in Bibliotheca Nova Pa- D " b.) b.) trum ex Bessarionis cardinalis catena ms. ad libros Regum in bibliotheca S. Marci Veneta asservata ; ad haec libri Il Regum, cap. xr, vers. : (1) Namque alium hujus locutionis significatum (2) Καίτοι ταῦτα... συγγινώσκεσθαι. Hoc fra
Πρὶν μὲν γὰρ ὀλιγωρῆσαι τῆς θείας ἐντολῆς, καθαρὸν εἶχε τὸν ὀφθαλμὸν, θεοπτίας ἔμπλεων καὶ ἐννοιῶν ἀγαθῶν, καὶ ἦν ἀθώλοτος, ἕτι τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπόμενος. »Εἰσήκουσε Κύριος τῆς δεήσεώς μου.« (α φ. 38) Ἐξηγεῖται δὲ τίνα τρόπον εἰς πέρας ἐκβέβηκε τὰ τῆς εὐθυμίας αὐτῷ· εἰσηκοῦσθαι γάρ φησι τὴν φωνὴν τοῦ κλαυθμοῦ αὐτοῦ, δεκτήν τε γενέσθαι τὴν προσευχήν. Φωνὴν δέ φησιν, οὐχὶ πάντως τὴν διὰ χειλέων, ἐκείνην δὲ μᾶλλον τὴν ἐκ πραγμάτων μονονουχὶ πρὸς Θεὸν πεμπομένην. Ὥσπερ γάρ ἐστιν ἁμαρτίας φωνὴ, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς Κάϊν, »Φωνὴ αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με,« οὕτω καὶ μετανοίας ἐστὶ φωνὴ, ἧς ἀκούει Θεός. Καὶ οὐ δήπου φαίη τις ἂν, ὅτι φωνὴν ἔντονον αἰτεῖ, οὐ γὰρ οὕτω προσεύχεσθαι προστετάγμεθα. Κραυγὴν δὲ πάλιν ἐν τούτοις φησὶ τὴν ἐκ πόνου λιτὴν, ᾗ κεχρῆσθαι τοὺς ἁγίους ἔθος. »Αἰσχυνθείησαν καὶ ταραχθείησαν.« (α φ. 38 β) Καὶ οἱ τῆς κακίας δὲ εὑρεταὶ καὶ διδάσκαλοι δαίμονες ἀποστρέφονται καὶ ὀπίσω πίπτουσιν, ἀφόρητον ὑπομένοντες τὴν τροπήν·
ΨΑΛΜΟΣ Γ'. Κυρίλλου ἐκ τοῦ εἰς Ψαλτήριον υπομνήμα τος, ῥητοῦ προκειμένου· « Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με. » Καίτοι ταῦτα (3) ακούσας παρά τοῦ προφήτου, μεμένηκεν ἀσφαλής· οὐ κατώλεσθεν εἰς τὸ ῥᾴθυμον, οὐκ ἀνῆκε τοῦ τόνου· ἀλλὰ καίτοι λίαν ἡσθεὶς ἐπὶ τῇ τοῦ συγχωρήσαντος ημερότητα, καὶ χαριστηρίους ἀνατείνας ᾠδάς, οὐδὲν ἧττον του μος ἦν ὅτι προσκέκρουκεν ὅλως· πρέπει γὰρ ἁγίας ἐπαινεῖσθαι μᾶλλον ἢ συγγινώσκεσθαι. Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. (Α Γ. 33.) Λέγων δέ, « Μὴ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσης με, ο παραιτεῖσθαί πως ἔοικε τοῦ νομικού γράμμα τος τὴν ἀποτομίαν. ᾿Αθετήσας γάρ τις νόμου σέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσι Β ἀποθνήσκει· τοιγάρτοι καὶ κατακρίσεως διακονίαν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τὸν νόμον ὀνομάζει · δεδικαίωσε γὰρ οὐδένα, πικρὰς δὲ τοὺς ἁμαρτάνοντας ἐζήτει δίκας. Οὐκοῦν τῆς ἐν νόμῳ παιδεύσεως ἐμείνων ἐστὶν ἀσυγκρίτως ἡ διὰ Χριστοῦ· ἡ μὲν γὰρ εἰς ἔλεγχον ἔκειτο τῶν ἠσθενηκότων, καὶ εἰς κατάκριμε τῶν παραβαινόντων, ἡ δὲ εἰς δικαίωσιν τῶν ἠσθενη- κότων. Ο τοίνυν εἶπομεν, οὐ παρακαλεῖ μὴ έλεγ χθῆναι, ἀλλὰ μὴ θυμῷ. Ελέησόν με, Κύριε, ὅτι ἀσθενής είμι. (Α Γ. Οὐκ εἶπεν· Ανες μοι, οὐδὲ ἔνδος μοι, ἀλλ᾽ Ιασαι· τὰ γὰρ πρότερα ἀξιοί τραύματα άρα. νισθῆναι. Προσελθών γὰρ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τῷ Θεῷ, καὶ ὁμολογήσας τῆς φύσεως τὴν ἀσθένειαν, αιτεῖ τὴν ἐπικουρίαν· καὶ Διψῶ τὴν ἴασιν, λέγων, ἐν κακοῖς με γεγονότα ελέω θεράπευσον. Ἐξ ἀσθενείας γὰρ ἦλθον ἐπὶ τὸ πάθος. Τίς δὲ ἡ ἀσθένεια; Εξηρ θρώθη τὰ ὀστᾶ μου, καὶ διελύθη ἀπὸ τῆς μετ' ἀλλη λων ἁρμονίας. Οστὰ δὲ λέγει τους σώφρονας λογι σμούς, τοὺς τὴν ψυχὴν διερείδοντας, καὶ τὰς λόγῳ ληπτὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις, αἱ καὶ ἀνέχουσιν αὐτὴν εἰς νοητικὴν εὐρωστίαν· οἷον ἐγκράτεια, φρόνησις, ή κατὰ Θεὸν ἀνδρεία, σωφροσύνη, δικαιοσύνη, καὶ ἅπαξ ἁπλῶς πᾶν εἶδος ἀρετῆς· ὧν οὐκ οὐσῶν ἐν ἡμῖν ἀσυγχύτως, ἤγουν ἐν κόσμῳ τῷ δεόντι διὰ τοῦ τὴν ἰδίαν ἔχειν ἰσχύν, πᾶσα πως ἀνάγκη ταράττε σθαι τὴν ψυχὴν, ἀτακτούντων ἐν αὐτῇ τῶν παθῶν. Τότε γὰρ οἷον ἐν σάλῳ γινομένη κοσμικῶν ἡδονῶν κινδυνεύει δεινῶς· ἀτονούσης γὰρ ἐν ἡμῖν τῆς ἀμε τῆς, κατακρατεί πάντως εἰς φαυλότητα κατασείουσα ἡδονή. Οτι δὲ ὀστᾶ τροπικῶς νοηθείεν ἂν αἱ νοητεί τῆς ψυχῆς δυνάμεις, καθ᾿ ὃς ἔχει τὴν εἰς τὸ εὖ εἶναι σύστασιν καὶ διαμονὴν, αὐτὸς ὁ Δαβιδ ερμηνεύει τοῦ λόγου τὸ αἴνιγμα, δι' ὧν ἐπήγαγε τοῖς εἰρημένοις, ὅτι ἡ ψυχή μου έταράχθη σφόδρα. *Οτι ἐταράχθη τὰ ὀστᾶ μου. (Α Γ. Οίμαι δὲ καὶ ἕτερόν τι κατασημαίνε καὶ εἶπε Δαβιδ τῷ Νάθαν· Ημάρτηκα τῷ Κυρίῳ. A S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS VI. Cyrilli ex commentario in Psalterium, super illud : • Domine, ne in furore tuo arguas me. › His tamen a propheta (Nathan) auditis, securus mansit, ani- mum non despondit, vigorem non remisit; sed valde delectatus indulgentis Dei benignitate, et gratiarum hymno persoluto, nihilominus in mœrore versaba- tur, quia peccaverat; etenim sauclos laudari magis decet quam veniam impetrare. Vers. 2. Neque in ira tua corripias me. Dum ait, « Neque in ira tua corripias me, de- precari fortasse videtur legalis litteræ severitatem. Nam qui Moysis legem violasset, sine misericordia ex duorum vel trium testimonio necabatur *: ideo- qae damnationis ministrationem divus Paulus legem appellat “: namque illa neminem justificabat, sed acerbas a peccantibus penas reposcebat. Ergo legis correptione incomparabiliter melior est correptio per Christum : illa enim ad peccantium redargutio- nem atque ad transgressorum damnationem perti- nebat, hæc ad justificationem peccatorum. Ut ergo jam diximus, haud petit ne redarguatur, sed ne cum ira. Vers. 3. Miserere mei, Domine, quoniam infirmus sum; sana me, Domine. Non ait : Remiste mihi, aut concede mihi, sed Sana me: orat enim ut priora tollantur vulnera. Elenim ceu medico spirituum Deo accedens, natu- rque infirmitatem conftens, opem implorat, Opto, dicens, sanitatem; male mihi habenti misericordia C tua medere. Nam infirmitatis meæ causa in hoc ma- lum decidi. Quænam porro infirmitas? Luxata sunt ossa mea, dissoluta est ipsorum compages. Ossa au- tem dicit sobrias cogitationes, quæ animam soli- dant, et rationales ejusdem animæ vires, quæ ipsam in intellectuali sanitate conservant; cujusmodi sunt continentia, prudentia quæ est secundum Deum, fortitudo, temperantia, justitia et omnino quodli- bet virtutis genus: quæ si ordinatæ in nobis non fuerint, id est convenienter dispositæ juxta pro- prias singularum facultates, prorsus turbari animam necesse est, cupiditatibus tumultuantibus. Tunc enim velut in mundanarum voluptatum tempestate valde periclitatur: nam debilitata in nobis virtute, omnino prævalet trabens in vitium voluptas. Quod aulem vocabulo ossa tropice significentur intelle- ctuales animæ vires, ob quas ipsa recto in statu re- tinetur et confirmatur, idem David dicti sui obscu- ritatem interpretatur, dum prædictis addit: Anima mea valde est turbata. Vers. 3. Quoniam ossa mea conturbala sunt. Existimo aliud quoque significari (1), dum dici- * Deut. xrx, 15. "II Cor. 1, 9. disit superius. gmentum edidit Ang. Mai in Bibliotheca Nova Pa- D " b.) b.) trum ex Bessarionis cardinalis catena ms. ad libros Regum in bibliotheca S. Marci Veneta asservata ; ad haec libri Il Regum, cap. xr, vers. : (1) Namque alium hujus locutionis significatum (2) Καίτοι ταῦτα... συγγινώσκεσθαι. Hoc fra
PG 69:746πρῶτον μὲν διὰ τὴν παρὰ τοῦ σώζοντος Θεοῦ ἀντίλεξιν, ἔπειτα δὲ διὰ τὸ θέλειν ἡμᾶς ἀπανίστασθαι μὲν τῶν ἀρχαίων ἀῤῥωστημάτων, μεταφοιτᾷν δὲ νεανικῶς εἰς τὸ κατευμεγεθεῖν ἁπάσης φιλοσαρκίας, καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης οὐδένα ποιεῖσθαι λόγον, εἰς μόνα δὲ βλέπειν τὰ ἀρέσκοντα Θεῷ, καὶ ἐπ’ αὐτὰ τρέχειν ἀμεταστρεπτί. Ἀνδριζομένοις γὰρ οὕτω συνέσται Χριστὸς ὁ πάντων ἡμῖν τῶν ἀγαθῶν καὶ δοτὴρ καὶ πρύτανις. ΨΑΛΜΟΣ Ζ. »Τῷ Κυρίῳ ὑπὲρ τῶν λόγων Χουσὶ υἱοῦ Ἰεμενεί.« (α φ. 39 β) Σὺ δέ μοι ὅρα, ὅτι σε τοσαύταις ἐγγυμνασθέντα νίκαις, πάλιν ἀπολύει πρὸς ἑτέρους ἀγῶνας ὁ λόγος, πάλιν ἀλείφει τῇ τῶν πειρασμῶν προςβολῇ. Ὁ αὐτὸς γὰρ πολέμιος, ὁ Ἀβεσσαλὼμ ἐκεῖνος, ὥσπερ ἀναγεννηθεὶς ἐξ ἡμῶν, τὸν καθ’ ἡμῶν ἐξαρτύεται πόλεμον· ὃν ἀνατρέπει φονῶντα καθ’ ἡμῶν ἡ ἡμετέρα περὶ τοῦ πράγματος εὐβουλία· μᾶλλον δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ συμμαχία. Ἥ γε μὴν σώζουσα ἡμᾶς γνώμη, ἀγχόνη γίνεται τοῦ ἀντικειμένου· αὕτη δέ ἐστιν, τὸ ἴσον εἰς κακίαν ἡγεῖσθαι, ἄρχειν τε ἀδικίας καὶ ἀμύνεσθαι τὸν κατάρξαντα.
σθαι, διὰ τοῦ φάναι τον Γάλλοντα ταραχὴν ὑπομεῖ. και τὰ ὀστᾶ αὐτοῦ. Ἔκτισε μὲν γὰρ ἐπὶ ἀφθαρσία τὸν ἄνθρωπον ὁ Θεός· ἐπεὶ δὲ τὴν δοθεῖσαν πετά- τηκεν ἐντολὴν ὁ προπάτωρ Αδὰμ καὶ παρώλισθεν εἰς παράβασιν, ἐπάρατος ἦν εὐθύς. Εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν· ο 1ῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τετα- ράχθαι τοίνυν καὶ κατὰ τοῦτον οἶμαι τὸν τρόπον τὰ πάντων ὀστᾶ, ἅτε δὴ λυθείσης εἰς θάνατον τῆς σαρ κός· εἰσέδραμον γὰρ καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν θόρυβοί τε καὶ πτοῖαι, καὶ ἡ τῶν παθῶν τυραννίς. Φθαρτοῦ γὰρ ἅπαξ γεγονότος τοῦ σώματος, τὰ τῆς φθορᾶς ἐν αὐτῷ βεβλάστηκε πάθη, καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εἰσέδυ νόμος, ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, ὁ ἀντιστρατευό. μενος καὶ αἰχμαλωτίζων τὸν νοῦν εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων. Γέγονε τοίνυν ἴασις τῇ ἀνθρώπου φύ σει, τῆς τοῦ Μονογενοῦς ἐνανθρωπήσεως ή δύναμις. ἔπαντε γὰρ τὴν φθοράν, συνήγαγε τὰ πάντων ὀστᾶ κατεσκεδασμένα· πτοίας καὶ θορύβου παντὸς καὶ δειμάτων και προσέτι παθῶν καὶ πλεονεξίας διατο λικῆς ἐλευθέραν ἀπέφηνε τὴν ἀνθρώπου φύσιν. Καί σύ, Κύριε, έως πότε; (Α Γ. Μάλλον δὲ εἰ χρή τι καὶ μυστικώτε ρον εἰπεῖν, οὐκ ἐπιτιμῇ τοῖς τοῦ Θεοῦ κρίμασιν ὁ προφήτης, οὔτε μὴν ὡς μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον τὴν ἐπικουρίαν καταιτιᾶται τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, περιεργάζεται δὲ μᾶλλον τὸν τῆς ἐπιδημίας καιρὸν τοῦ εἰς τέλος ἐγηγερμένου Χριστοῦ κατὰ τὴν ὀγδόην. Πότε γάρ, φησίν, ἐλεύσῃ ὁ διὰ τῆς ἀναστάσεώς σου τὴν ἴασιν ἡμῖν χαρισόμενος; Έστι δὲ τὸ ἕως πότε καὶ τῆς χρονίας μετανοίας παραστατικόν. Οτι οὐκ ἔστιν ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνημονεύων σου. (Α 1. 56, Β Ι. 24, Ε Ὁ γὰρ ἅπαξ τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις ἀλους, ἀπρακτήσει ἂν πρὸς πᾶσαν ἀρετήν. «Οὐκ ἔστιν, φησὶν, ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνη- μονεύων σου, τουτέστιν ὁ τὰς ἐντολὰς τηρῆσαι δυνά- μενος, της βοηθείας του πνεύματος μὴ συμπαρού σης. [Εκοπίασα ἐν τῷ στεναγμῷ μου. Το Εκοπίασα φησὶν ἀντὶ τοῦ Κοπιάσω. Εσται δὲ τοῦτο σαφές διά γε τῶν ἐφεξῆς κειμένων. Οὐ γὰρ Ελουσα τὴν κλίνην μου, φησίν, ἀλλ' οὐδὲ Εβρεξα την στρωμνήν μου, ἀλλ' ἐπ' ἀμφοῖν τὸ Λούσω, καὶ Βρέξω φησίν. Υπισχνείται γὰρ ἔσεσθαί τις φιλο- πονώτατος, καὶ τὸν ἀνειμένον καὶ ἄφετον οὐκ ἀγα- πήσειν βίον.] (Α Γ. 87) Διδάσκει δὲ καὶ ἡμᾶς ὅτι τοὺς εὐαρε στεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ, οὐκ ἀργίας καιρὸν ὕπνου τε και βαθυμίας ἡγεῖσθαι προσήκει τὰ τῶν νυκτῶν διαστήματα (κτηνοπρεπές γὰρ τοῦτο καὶ ἀλογώτα- του), πόνου δὲ μᾶλλον καὶ ἀϋπνίας τῆς ἐπ' ἀγαθοῖς. Αριστον γὰρ τὸ ἐν ἡσυχίαις μάλιστα καὶ κατὰ μόνας μονονουχὶ Θεῷ διαλέγεσθαι διὰ συχνῆς προσευχῆς, καὶ ἐφ᾽ οἷς μὲν ἤδη κατεγνώσμεθα, συγγνώμην 7:5 IN PSALMUM. VI. A tur Psalmista turbationem ossium passus. b) f. 11) Gen. m, 19. し L C D Nam Deus ad immortalitatem hominem condidit : sed postquam, spreto mandato, ad transgressionem Adamus progenitor prolapsus est, continuo factus est maledictus. Dictum enim ei fuit : « Terra es, et in terram abibis“. » Turbata sunt itaque secunduni hanc quoque rationen cunctorum ossa, quatenus in mortem caro dissolvenda est: subierunt enim ipsam animam tumultus, consternationes, cupidi- latumque tyrannis. Corruptibili nimirum corpore jam facto, corruptionis in eo pullularunt passiones, et peccati lex subintravit, quæ carnis membris inest, quæque ex adverso militat, et mentem ad ab- surdum quodvis captivam trahit. Facta est igitur humanæ naturæ medicina per humanati virtutem Unigeniti : hic enim corruptionem cohibuit, om- nium ossa dispersa colligavit : a consternatione qualibet et perturbatione, ac pavoribus, cupiditai- bus denique ac diabolica præpotentia liberam ho- minis naturam effecit. Vers. 4. Et tu, Domine, usquequo? Imo vero, si quid magis mysticum dicendura est (1), haud increpat Dei judicia propheta, neque tanquam tardantem et opem ferre detrectantem accusat Dominum universalem; sed exquirit potius adventus Christi tempus, qui demum die hebdo- madæ oclava resurrexit. Quandonam enim, inquit, dies aderit qui per tuam resurrectionem sanitatem nobis largietur? Denique dictio usquequo procrasti- natam quoque pœnitentiam denotat. Vers. 6. Quoniam non est in morte qui memor sit tui. Certe qui semnel mortis vinculis captus fuerit, nulli jam virtuti idoneus erit. . Non est, inquit, in morte qui memor sit tui, › id est qui mandata tua observare queat, auxilio spiritus jam destitutus. Vers. 7. [Laboravi in gemitu meo. Illud Laboravi, pro Laborabo positum est. Erit autem hoc ex sequentibus manifestum. Non enim dixit: Lavi lectum meum, neque, Rigavi stra- tum meum; sed utrobique dixit,Lavabo, et, Rigaio. Pollicetur enim se laboriosissimum fore, et volu- pluariam et dissolutam vitam non sectaturum. Ex Corderio.j Monet nos, quod ii qui Deo placere student, haud in otio et somno atque ignavia tempora no- cturna traducere debeant; id enim stolidissimum est, belluasque decet; sed in lucubrationibus potius, bonique operis vigiliis consumere. Optimum quippe est in silentio potissime ac solitudine cum Deo veluti colloqui per assiduam orationem, et agnita- rum culparum veniam postulare: insuper eum quæ PATROL. GR. LXIX. (1) Vides hic posteriorem tantummodo Cyrilliani fragmenti partem.
Ὁριστὴς γὰρ τῆς καθ’ ἑαυτοῦ τιμωρίας ὁ Δαβὶδ γίνεται, εἰ εὑρεθείη κακοῦ τὸ κακὸν ὥσπερ ἐν συναλλάγματι διαμείψας, καὶ ἀντιδοὺς παρεσχημένοις ὃ ἔλαβε. »Εἰ ἔστιν ἀδικία ἐν χερσί μου.« (α φ. 41) Τάχα δὲ οὐ τὸ πάντη ἐλεύθερον ἀδικίας ἑαυτῷ ὁ Δαβὶδ μαρτυρεῖ (ἠδίκησε γὰρ τὸν Οὐρίαν), ἀλλὰ τοῦτο λέγει, ὅτι Ἐν τῇ κατὰ τὸν παῖδα ὑποθέσει, καθαρός εἰμι καὶ ἀνυπαίτιος· οὐδὲν γὰρ αὐτὸν ἠδίκησα, οὔτε τοὺς μετ’ αὐτοῦ, ὥστε καὶ εὐάφορμον αὐτοῖς γενέσθαι τὴν κατ’ ἐμοῦ δίωξιν. Εἶτα καὶ τὸ ἀμνησίκακον προβάλλεται, ἐκκαλούμενος δι’ αὐτοῦ εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Καὶ δῆλον ἀφ’ ὧν ἐπάγει· λέγει γάρ· »Εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά.« »Ἀποπέσοιμι ἄρα τῶν ἐχθρῶν μου κενός.« (ε ι. 12) Τουτέστιν ἀπολισθήσαιμι καὶ τιμῆς καὶ δόξης ἁπάσης, καὶ γενοίμην ὡς χοῦς ὑπὸ πόδας ἐχθρῶν μου. »Ἀνάστηθι, Κύριε, ἐν ὀργῇ σου.« (α φ. 42 β) Ὅπερ οὖν ἔφην, μεταπεφοίτηκεν ὁ λόγος εἰς Χριστὸν, καὶ αὐτὸν ἀναστῆναι παρακαλεῖ οὐ κατὰ τοῦ Ἀβεσσαλὼμ (πῶς γὰρ, ὑπὲρ οὗ παρεκάλει λέγων·
σθαι, διὰ τοῦ φάναι τον Γάλλοντα ταραχὴν ὑπομεῖ. και τὰ ὀστᾶ αὐτοῦ. Ἔκτισε μὲν γὰρ ἐπὶ ἀφθαρσία τὸν ἄνθρωπον ὁ Θεός· ἐπεὶ δὲ τὴν δοθεῖσαν πετά- τηκεν ἐντολὴν ὁ προπάτωρ Αδὰμ καὶ παρώλισθεν εἰς παράβασιν, ἐπάρατος ἦν εὐθύς. Εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν· ο 1ῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Τετα- ράχθαι τοίνυν καὶ κατὰ τοῦτον οἶμαι τὸν τρόπον τὰ πάντων ὀστᾶ, ἅτε δὴ λυθείσης εἰς θάνατον τῆς σαρ κός· εἰσέδραμον γὰρ καὶ αὐτὴν τὴν ψυχὴν θόρυβοί τε καὶ πτοῖαι, καὶ ἡ τῶν παθῶν τυραννίς. Φθαρτοῦ γὰρ ἅπαξ γεγονότος τοῦ σώματος, τὰ τῆς φθορᾶς ἐν αὐτῷ βεβλάστηκε πάθη, καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εἰσέδυ νόμος, ὁ ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς, ὁ ἀντιστρατευό. μενος καὶ αἰχμαλωτίζων τὸν νοῦν εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἐκτόπων. Γέγονε τοίνυν ἴασις τῇ ἀνθρώπου φύ σει, τῆς τοῦ Μονογενοῦς ἐνανθρωπήσεως ή δύναμις. ἔπαντε γὰρ τὴν φθοράν, συνήγαγε τὰ πάντων ὀστᾶ κατεσκεδασμένα· πτοίας καὶ θορύβου παντὸς καὶ δειμάτων και προσέτι παθῶν καὶ πλεονεξίας διατο λικῆς ἐλευθέραν ἀπέφηνε τὴν ἀνθρώπου φύσιν. Καί σύ, Κύριε, έως πότε; (Α Γ. Μάλλον δὲ εἰ χρή τι καὶ μυστικώτε ρον εἰπεῖν, οὐκ ἐπιτιμῇ τοῖς τοῦ Θεοῦ κρίμασιν ὁ προφήτης, οὔτε μὴν ὡς μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον τὴν ἐπικουρίαν καταιτιᾶται τὸν τῶν ὅλων Δεσπότην, περιεργάζεται δὲ μᾶλλον τὸν τῆς ἐπιδημίας καιρὸν τοῦ εἰς τέλος ἐγηγερμένου Χριστοῦ κατὰ τὴν ὀγδόην. Πότε γάρ, φησίν, ἐλεύσῃ ὁ διὰ τῆς ἀναστάσεώς σου τὴν ἴασιν ἡμῖν χαρισόμενος; Έστι δὲ τὸ ἕως πότε καὶ τῆς χρονίας μετανοίας παραστατικόν. Οτι οὐκ ἔστιν ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνημονεύων σου. (Α 1. 56, Β Ι. 24, Ε Ὁ γὰρ ἅπαξ τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις ἀλους, ἀπρακτήσει ἂν πρὸς πᾶσαν ἀρετήν. «Οὐκ ἔστιν, φησὶν, ἐν τῷ θανάτῳ ὁ μνη- μονεύων σου, τουτέστιν ὁ τὰς ἐντολὰς τηρῆσαι δυνά- μενος, της βοηθείας του πνεύματος μὴ συμπαρού σης. [Εκοπίασα ἐν τῷ στεναγμῷ μου. Το Εκοπίασα φησὶν ἀντὶ τοῦ Κοπιάσω. Εσται δὲ τοῦτο σαφές διά γε τῶν ἐφεξῆς κειμένων. Οὐ γὰρ Ελουσα τὴν κλίνην μου, φησίν, ἀλλ' οὐδὲ Εβρεξα την στρωμνήν μου, ἀλλ' ἐπ' ἀμφοῖν τὸ Λούσω, καὶ Βρέξω φησίν. Υπισχνείται γὰρ ἔσεσθαί τις φιλο- πονώτατος, καὶ τὸν ἀνειμένον καὶ ἄφετον οὐκ ἀγα- πήσειν βίον.] (Α Γ. 87) Διδάσκει δὲ καὶ ἡμᾶς ὅτι τοὺς εὐαρε στεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ, οὐκ ἀργίας καιρὸν ὕπνου τε και βαθυμίας ἡγεῖσθαι προσήκει τὰ τῶν νυκτῶν διαστήματα (κτηνοπρεπές γὰρ τοῦτο καὶ ἀλογώτα- του), πόνου δὲ μᾶλλον καὶ ἀϋπνίας τῆς ἐπ' ἀγαθοῖς. Αριστον γὰρ τὸ ἐν ἡσυχίαις μάλιστα καὶ κατὰ μόνας μονονουχὶ Θεῷ διαλέγεσθαι διὰ συχνῆς προσευχῆς, καὶ ἐφ᾽ οἷς μὲν ἤδη κατεγνώσμεθα, συγγνώμην 7:5 IN PSALMUM. VI. A tur Psalmista turbationem ossium passus. b) f. 11) Gen. m, 19. し L C D Nam Deus ad immortalitatem hominem condidit : sed postquam, spreto mandato, ad transgressionem Adamus progenitor prolapsus est, continuo factus est maledictus. Dictum enim ei fuit : « Terra es, et in terram abibis“. » Turbata sunt itaque secunduni hanc quoque rationen cunctorum ossa, quatenus in mortem caro dissolvenda est: subierunt enim ipsam animam tumultus, consternationes, cupidi- latumque tyrannis. Corruptibili nimirum corpore jam facto, corruptionis in eo pullularunt passiones, et peccati lex subintravit, quæ carnis membris inest, quæque ex adverso militat, et mentem ad ab- surdum quodvis captivam trahit. Facta est igitur humanæ naturæ medicina per humanati virtutem Unigeniti : hic enim corruptionem cohibuit, om- nium ossa dispersa colligavit : a consternatione qualibet et perturbatione, ac pavoribus, cupiditai- bus denique ac diabolica præpotentia liberam ho- minis naturam effecit. Vers. 4. Et tu, Domine, usquequo? Imo vero, si quid magis mysticum dicendura est (1), haud increpat Dei judicia propheta, neque tanquam tardantem et opem ferre detrectantem accusat Dominum universalem; sed exquirit potius adventus Christi tempus, qui demum die hebdo- madæ oclava resurrexit. Quandonam enim, inquit, dies aderit qui per tuam resurrectionem sanitatem nobis largietur? Denique dictio usquequo procrasti- natam quoque pœnitentiam denotat. Vers. 6. Quoniam non est in morte qui memor sit tui. Certe qui semnel mortis vinculis captus fuerit, nulli jam virtuti idoneus erit. . Non est, inquit, in morte qui memor sit tui, › id est qui mandata tua observare queat, auxilio spiritus jam destitutus. Vers. 7. [Laboravi in gemitu meo. Illud Laboravi, pro Laborabo positum est. Erit autem hoc ex sequentibus manifestum. Non enim dixit: Lavi lectum meum, neque, Rigavi stra- tum meum; sed utrobique dixit,Lavabo, et, Rigaio. Pollicetur enim se laboriosissimum fore, et volu- pluariam et dissolutam vitam non sectaturum. Ex Corderio.j Monet nos, quod ii qui Deo placere student, haud in otio et somno atque ignavia tempora no- cturna traducere debeant; id enim stolidissimum est, belluasque decet; sed in lucubrationibus potius, bonique operis vigiliis consumere. Optimum quippe est in silentio potissime ac solitudine cum Deo veluti colloqui per assiduam orationem, et agnita- rum culparum veniam postulare: insuper eum quæ PATROL. GR. LXIX. (1) Vides hic posteriorem tantummodo Cyrilliani fragmenti partem.
PG 69:747»Φείσασθέ μου τοῦ παιδαρίου Ἀβεσσαλώμ;«), ἀλλ’ ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπότητος ἀναστῆναι παρακαλεῖ τὸν Θεὸν, ὥσπερ ἐξ ἠρεμίας τῆς πάλαι μακροθυμίας ἐν ὀργῇ καὶ κινήσει κατὰ τῶν περάτων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. Πλεῖστοι μὲν οὖν οἱ τῆς ἀνθρωπότητος ἐχθροὶ, τουτέστιν οἱ πονηροὶ καὶ ἀλιτήριοι δαίμονες· πέρατα δὲ αὐτῶν νοηθεῖεν ἂν οἱ προὔχοντες τῶν ἄλλων καὶ ὑπερκείμενοι, οἷον ὁ Σατανᾶς καὶ οἱ ἐγγὺς, ἤγουν οἱ κοσμοκράτορες τοῦ σκότου. Τούτων κατεξανέστη Χριστός. »Καὶ ἐξεγέρθητι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν προστάγματι, ᾧ ἐνετείλω.« (α φ. 43 β) Ἐνταῦθα σαφῶς περὶ τῆς θεοφανείας τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελίζεται. Ἄνωθεν γὰρ διὰ τῶν πατριαρχῶν ταύτην ἡμῖν τὴν σωτηρίαν ὑπέσχετο· καί γε μεμέστωται ἡ θεία Γραφὴ τῶν τοῦ Σωτῆρος φωνῶν, προϋπισχνουμένου διὰ προφητῶν ἁγίων ὡς ἥξει κατὰ καιροὺς, καὶ ἐξελεῖται τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ οὐκ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ ποιήσεται τῆς ἐνούσης αὐτῷ ἡμερότητος τὴν ἐπίδειξιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐπισκέψεται πάντα τὰ ἔθνη· καὶ γοῦν ἐλπὶς ὠνόμασται τῶν ἐθνῶν.
αἰτεῖν· τὰ δὲ ψυχωφελή ζητεῖν παρ' αὐτοῦ, καὶ ᾠδὴν αὐτὸν καὶ μέλος ποιεῖσθαι. Εταράχθη ἐν θυμῷ γρ. ἀπὸ θυμοῦ δ ὀφθαλμός μου. (Α 1. Τάχα δὲ ὑπονοστεῖ ὁ Προφήτης προς ἀνάμνησιν τῶν τῇ ἀνθρώπου φύσει συμβεβηκότων διὰ τὰ προσκροῦσαι Θεῷ τὴν τοῦ γένους ἀρχὴν, του τέστι τὸν 'Αδάμ. Πρὶν μὲν γὰρ ὀλιγωρῆσαι τῆς θείας ἐντολῆς, καθαρὸν εἶχε τὸν ὀφθαλμόν, θεοπτίας έμ- πλεων καὶ ἐννοιῶν ἀγαθῶν, καὶ ἦν ἀθώλοτος, ἔτι τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπόμενος. Εισήκουσε Κύριος τῆς δεήσεώς μου. (Α Γ. 38) Εξηγείται δὲ τίνα τρόπον εἰς πέρας ἐκβέβηκε τὰ τῆς εὐθυμίας αὐτῷ· εἰσηγοῦσθαι γάρ φησι τὴν φωνὴν τοῦ κλαυθμοῦ αὐτοῦ, δεκτήν τε γενέσθαι τὴν προσευχήν. Φωνήν δέ φησιν, οὐχὶ πάν τως τὴν διὰ χειλέων, ἐκείνην δὲ μᾶλλον τὴν ἐκ πρ γμάτων μονονουχί πρὸς Θεὸν πεμπομένην. Ὥσπερ γάρ ἐστιν ἁμαρτίας φωνή, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς Κάϊν, « Φωνή αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοζί πρός με το οὕτω καὶ μετανοίας ἐστὶ φωνή, ἧς ἀκούει Θεός. Καὶ οὐ δήπου φαίη τις ἂν, ὅτι φωνὴν ἔντονον αἰτεῖ, οὐ γὰρ οὕτω προσεύχεσθαι προστεταγμεθα. Κραυγὴν δὲ πάλιν ἐν τούτοις φησὶ τὴν ἐκ πόνου λιτήν, ᾗ κε χρῆσθαι τοὺς ἁγίους ἔθος. νι) Αισχυνθείησαν καὶ ταραχθείησαν. (Δ. Γ. Καὶ οἱ τῆς κακίας δὲ εὑρεταὶ καὶ διδά- σκαλοι δαίμονες ἀποστρέφονται καὶ ὀπίσω πίπτου σιν, ἀφόρητον ὑπομένοντες τὴν τροπήν πρώτον μὲν διὰ τὴν παρὰ τοῦ σώζοντος Θεοῦ ἀντίλεξιν, ἔπειτα δὲ διὰ τὸ θέλειν ἡμᾶς ἀπανίστασθαι μὲν τῶν ἀρχαίων ἀῤῥωστημάτων, μεταφοιτάν δὲ νεανικῶς εἰς τὸ κατευμεγεθεῖν ἁπάσης φιλοσαρκίας, καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης οὐδένα ποιεῖσθαι λόγον, εἰς μόνα δὲ βλέπειν τὰ ἀρέσκοντα Θεῷ, καὶ ἐπ' αὐτὰ τρέχειν ἀμεταστρεπτί. 'Ανδριζομένοις γὰρ οὕτω συνέσται Χριστὸς ὁ πάντων ἡμῖν τῶν ἀγαθῶν καὶ δοτήρ καὶ πρύτανις. ΨΑΛΜΟΣ Ζ. Τῷ Κυρίῳ ὑπὲρ τῶν λόγων Χουσὶ υἱοῦ δεμενες. (Α Γ. Σὺ δέ μοι δρα, ὅτι σε τοσαύταις ἐγγυ μνασθέντα νίκαις, πάλιν ἀπολύει πρὸς ἑτέρους ἀγῶ νας ὁ λόγος, πάλιν ἀλείφει τῇ τῶν πειρασμῶν προς βολή. Ὁ αὐτὸς γὰρ πολέμιος, ὁ ᾿Αβεσσαλώμ ἐκεῖνος, ὥσπερ ἀναγεννηθεὶς ἐξ ἡμῶν, τὸν καθ᾿ ἡμῶν ἐξαρ τύεται πόλεμον· ὃν ἀνατρέπει φονῶντα καθ' ἡμῶν ἡ ἡμετέρα περὶ τοῦ πράγματος εὐβουλία· μᾶλλον δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ συμμαχία. Η γε μήν σώζοντα ἡμᾶς γνώμη, αγχόνη γίνεται τοῦ ἀντικειμένου· αὕτη δέ ἐστιν, τὸ ἴσον εἰς κακίαν ἡγεῖσθαι, ἄρχειν τε ἀδικίας καὶ ἀμύνεσθαι τὸν κατάρξαντα. Οριστής γὰρ τῆς καθ' ἑαυτοῦ τιμωρίας ὁ Δαβὶδ γίνεται, εἰ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sunt animæ utilia rogare, et canticorum melodia / celebrare (4). Vers. 8. Turbatus est furore oculus meus. Fortasse revocat sibi Propheta in memoriam quæ humana nature acciderunt, ob Deum sub generis nostri primordiis offensum, id est sub Adamo. Ante- quam enim hic divini præcepti oblivisceretur, niti- dum habuit oculum, totumque divina contempla- tione et bonis cogitationibus occupatum, defæca- tumque ac divino lumine collustratum. Vers. 9. Exaudivit Dominus deprecationem meam. Narrat quemadmodum animi lætitiam recupera- verit : exauditam enim fuisse ait vocem fetus sui, precesque exceptas. Jam vero vocem dicit non plane illam quæ labiis emittitur, verum eam potius quæ per actus quodammodo ad Deum dirigitur. Sicuti enim est vox peccati, uti dictum Gaino fuit “, ‹ Vox sanguinis fratris tui clamat ad me, sic etiam poenitentia est vos, cui Deus auscultat. Nec quis- quam dicat, Deum a nobis exposcere vocem validam; non enim sic orare jussi fuimus. Clamorem contra dicit hoc loco preces cum labore, cujusmodi sancto- rum mos est. [in marg. b) B C Vers. 11. Erubescant et conturbentur. Malitiæ inventores magistrique dæmones aver- Lunt se et retrorsum cadunt, intolerabilem per- pessi claden; primo quidem propter Dei Servatoris repugnantiam : deinde quia nos resurgere a pristi- " nis morbis volumius, atque ad domandum fortiter quemvis carnis affectum transire, mundique hujus colluviem pedibus proterere, atque unice Dei pla- cila spectare, eaque sine regressu sectari. Sic viri- liter agentibus Christus aderit, qui nobis omnium bonorum dator est et auctor. PSALMUS VΠ. Vers. 1. Domino propter verba Chusi filii Jemini (2). Tu vero animadverte quod te, tot victoriis assue- tum, rursus ad alia certamina sermo hic emittit, rursus concitat tentationum incursu. Idem enim hostis, nempe ille Absalomus, tanquam ex nobis denuo natus, bellum contra nos conflat: quem ta- men cædi nostri anhelantem, nostra dispellit agendi prudentia, magis vero Dei auxilium. Certe qnod nobis salutare est rectum dogma, idem fit adversa- rio laqueus : dogma autem hoc est, ut nequitiam parein putemus, tum lædere, tum lædentem ulcisci. Ipse enim sibi pœnam indicit David, si forte com- periatur malum malo, tanquam alternatim, repen- * Gen. IV, 10. asceticorum. Exstant egregia duo De servorum Dei vigiliis, et De psalmodia bono, Nicetii Trevirensis episcopi (sac. apud Gallandium in Bibl. PP. t. XII et in nostra Patrologia Latina, tom. LXVIII). D b) b) pto dolosis consiliis rebellante Absalomo, II Reg. xv, 7. Certe Arachitem intelligit Cyrillus, aliique nonnulli veteres. Alii tamen cogitare malunt Chusi Saulis duce. de (1) Laus rursus vigiliarum, praesertim hominum (2) Nempe Chusi Arachites Davidi profuit, dece-
Ἐπέφανε γὰρ τῷ κόσμῳ παντὶ Θεὸς ὢν Κύριος καὶ φῶς τὸ ἀληθινὸν, δι’ οὗ καὶ αὐτὸν ἐγνώκαμεν τὸν Πατέρα, τῆς ἀρχαίας ἀχλύος ἐσκεδασμένης, τῆς ἐν τῷ πλανᾶσθαι, φημὶ, καὶ ἀναλάμψαντος ἡμῖν ἑωσφόρου κατὰ τὸν νοῦν, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, ἀνίσχοντος δὲ καὶ τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. Ἐξεγέρθητι τοίνυν, φησὶ, κατὰ τὸ πρόσταγμα, ὃ ἐνετείλω, ἤγουν ὃ ἐπηγγείλω ποιήσειν· τοῦτο γὰρ ἐνταῦθα δηλοῖ τὸ ἐντείλασθαι. »Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον.« (λ φ. 44) Τάχα δὲ τὸ, εἰς ὕψος ἐπίστρεψον, ἢ τὸν τίμιον αἰνίττεται σταυρὸν, εἰς ὃν ἀνήνεγκεν ἡμῶν τὰς ἁμαρτίας· ἢ τὴν εἰς οὐρανοὺς τοῦ Χριστοῦ ἀναφοίτησιν· ἐπορεύθη γὰρ ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν. Πῶς ὑπὲρ ἡμῶν; Ἡμῖν ἐγκαινίζων πρόσφατον ὁδὸν καὶ ζῶσαν, ἵνα καὶ αὖθις βάσιμος ὑπάρχῃ λοιπὸν ὁ οὐρανὸς, καὶ εἰσερχώμεθα εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ἀρξαμένου καὶ τοῦδε τοῦ ἐν πᾶσι πρωτεύοντος, δηλονότι Χριστοῦ. »Κύριος κρινεῖ λαούς.« (α φ. 44) Εἴρηται δὲ ἐνταῦθα, τὸ κρινεῖ, ἀντὶ τοῦ, δικάσει. Ἐδίκασε γὰρ ἡμῖν τε καὶ τῷ Σατανᾷ·
αἰτεῖν· τὰ δὲ ψυχωφελή ζητεῖν παρ' αὐτοῦ, καὶ ᾠδὴν αὐτὸν καὶ μέλος ποιεῖσθαι. Εταράχθη ἐν θυμῷ γρ. ἀπὸ θυμοῦ δ ὀφθαλμός μου. (Α 1. Τάχα δὲ ὑπονοστεῖ ὁ Προφήτης προς ἀνάμνησιν τῶν τῇ ἀνθρώπου φύσει συμβεβηκότων διὰ τὰ προσκροῦσαι Θεῷ τὴν τοῦ γένους ἀρχὴν, του τέστι τὸν 'Αδάμ. Πρὶν μὲν γὰρ ὀλιγωρῆσαι τῆς θείας ἐντολῆς, καθαρὸν εἶχε τὸν ὀφθαλμόν, θεοπτίας έμ- πλεων καὶ ἐννοιῶν ἀγαθῶν, καὶ ἦν ἀθώλοτος, ἔτι τῷ θείῳ φωτὶ καταλαμπόμενος. Εισήκουσε Κύριος τῆς δεήσεώς μου. (Α Γ. 38) Εξηγείται δὲ τίνα τρόπον εἰς πέρας ἐκβέβηκε τὰ τῆς εὐθυμίας αὐτῷ· εἰσηγοῦσθαι γάρ φησι τὴν φωνὴν τοῦ κλαυθμοῦ αὐτοῦ, δεκτήν τε γενέσθαι τὴν προσευχήν. Φωνήν δέ φησιν, οὐχὶ πάν τως τὴν διὰ χειλέων, ἐκείνην δὲ μᾶλλον τὴν ἐκ πρ γμάτων μονονουχί πρὸς Θεὸν πεμπομένην. Ὥσπερ γάρ ἐστιν ἁμαρτίας φωνή, κατὰ τὸ εἰρημένον πρὸς Κάϊν, « Φωνή αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοζί πρός με το οὕτω καὶ μετανοίας ἐστὶ φωνή, ἧς ἀκούει Θεός. Καὶ οὐ δήπου φαίη τις ἂν, ὅτι φωνὴν ἔντονον αἰτεῖ, οὐ γὰρ οὕτω προσεύχεσθαι προστεταγμεθα. Κραυγὴν δὲ πάλιν ἐν τούτοις φησὶ τὴν ἐκ πόνου λιτήν, ᾗ κε χρῆσθαι τοὺς ἁγίους ἔθος. νι) Αισχυνθείησαν καὶ ταραχθείησαν. (Δ. Γ. Καὶ οἱ τῆς κακίας δὲ εὑρεταὶ καὶ διδά- σκαλοι δαίμονες ἀποστρέφονται καὶ ὀπίσω πίπτου σιν, ἀφόρητον ὑπομένοντες τὴν τροπήν πρώτον μὲν διὰ τὴν παρὰ τοῦ σώζοντος Θεοῦ ἀντίλεξιν, ἔπειτα δὲ διὰ τὸ θέλειν ἡμᾶς ἀπανίστασθαι μὲν τῶν ἀρχαίων ἀῤῥωστημάτων, μεταφοιτάν δὲ νεανικῶς εἰς τὸ κατευμεγεθεῖν ἁπάσης φιλοσαρκίας, καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης οὐδένα ποιεῖσθαι λόγον, εἰς μόνα δὲ βλέπειν τὰ ἀρέσκοντα Θεῷ, καὶ ἐπ' αὐτὰ τρέχειν ἀμεταστρεπτί. 'Ανδριζομένοις γὰρ οὕτω συνέσται Χριστὸς ὁ πάντων ἡμῖν τῶν ἀγαθῶν καὶ δοτήρ καὶ πρύτανις. ΨΑΛΜΟΣ Ζ. Τῷ Κυρίῳ ὑπὲρ τῶν λόγων Χουσὶ υἱοῦ δεμενες. (Α Γ. Σὺ δέ μοι δρα, ὅτι σε τοσαύταις ἐγγυ μνασθέντα νίκαις, πάλιν ἀπολύει πρὸς ἑτέρους ἀγῶ νας ὁ λόγος, πάλιν ἀλείφει τῇ τῶν πειρασμῶν προς βολή. Ὁ αὐτὸς γὰρ πολέμιος, ὁ ᾿Αβεσσαλώμ ἐκεῖνος, ὥσπερ ἀναγεννηθεὶς ἐξ ἡμῶν, τὸν καθ᾿ ἡμῶν ἐξαρ τύεται πόλεμον· ὃν ἀνατρέπει φονῶντα καθ' ἡμῶν ἡ ἡμετέρα περὶ τοῦ πράγματος εὐβουλία· μᾶλλον δὲ ἡ παρὰ τοῦ Θεοῦ συμμαχία. Η γε μήν σώζοντα ἡμᾶς γνώμη, αγχόνη γίνεται τοῦ ἀντικειμένου· αὕτη δέ ἐστιν, τὸ ἴσον εἰς κακίαν ἡγεῖσθαι, ἄρχειν τε ἀδικίας καὶ ἀμύνεσθαι τὸν κατάρξαντα. Οριστής γὰρ τῆς καθ' ἑαυτοῦ τιμωρίας ὁ Δαβὶδ γίνεται, εἰ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sunt animæ utilia rogare, et canticorum melodia / celebrare (4). Vers. 8. Turbatus est furore oculus meus. Fortasse revocat sibi Propheta in memoriam quæ humana nature acciderunt, ob Deum sub generis nostri primordiis offensum, id est sub Adamo. Ante- quam enim hic divini præcepti oblivisceretur, niti- dum habuit oculum, totumque divina contempla- tione et bonis cogitationibus occupatum, defæca- tumque ac divino lumine collustratum. Vers. 9. Exaudivit Dominus deprecationem meam. Narrat quemadmodum animi lætitiam recupera- verit : exauditam enim fuisse ait vocem fetus sui, precesque exceptas. Jam vero vocem dicit non plane illam quæ labiis emittitur, verum eam potius quæ per actus quodammodo ad Deum dirigitur. Sicuti enim est vox peccati, uti dictum Gaino fuit “, ‹ Vox sanguinis fratris tui clamat ad me, sic etiam poenitentia est vos, cui Deus auscultat. Nec quis- quam dicat, Deum a nobis exposcere vocem validam; non enim sic orare jussi fuimus. Clamorem contra dicit hoc loco preces cum labore, cujusmodi sancto- rum mos est. [in marg. b) B C Vers. 11. Erubescant et conturbentur. Malitiæ inventores magistrique dæmones aver- Lunt se et retrorsum cadunt, intolerabilem per- pessi claden; primo quidem propter Dei Servatoris repugnantiam : deinde quia nos resurgere a pristi- " nis morbis volumius, atque ad domandum fortiter quemvis carnis affectum transire, mundique hujus colluviem pedibus proterere, atque unice Dei pla- cila spectare, eaque sine regressu sectari. Sic viri- liter agentibus Christus aderit, qui nobis omnium bonorum dator est et auctor. PSALMUS VΠ. Vers. 1. Domino propter verba Chusi filii Jemini (2). Tu vero animadverte quod te, tot victoriis assue- tum, rursus ad alia certamina sermo hic emittit, rursus concitat tentationum incursu. Idem enim hostis, nempe ille Absalomus, tanquam ex nobis denuo natus, bellum contra nos conflat: quem ta- men cædi nostri anhelantem, nostra dispellit agendi prudentia, magis vero Dei auxilium. Certe qnod nobis salutare est rectum dogma, idem fit adversa- rio laqueus : dogma autem hoc est, ut nequitiam parein putemus, tum lædere, tum lædentem ulcisci. Ipse enim sibi pœnam indicit David, si forte com- periatur malum malo, tanquam alternatim, repen- * Gen. IV, 10. asceticorum. Exstant egregia duo De servorum Dei vigiliis, et De psalmodia bono, Nicetii Trevirensis episcopi (sac. apud Gallandium in Bibl. PP. t. XII et in nostra Patrologia Latina, tom. LXVIII). D b) b) pto dolosis consiliis rebellante Absalomo, II Reg. xv, 7. Certe Arachitem intelligit Cyrillus, aliique nonnulli veteres. Alii tamen cogitare malunt Chusi Saulis duce. de (1) Laus rursus vigiliarum, praesertim hominum (2) Nempe Chusi Arachites Davidi profuit, dece-
PG 69:749καὶ τὸν μὲν ὡς πλεονεκτήσαντα τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, τῆς κατὰ πάντων τυραννίδος ἀπώσατο· τοὺς δὲ τὴν ἀφόρητον ὑπομείναντας πλεονεξίαν, κατηλέησεν ὡς Θεὸς καὶ τῇ πίστει ἐδικαίωσε. »Κρῖνόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην μου.« (α φ. 45) Ἑτέρως δὲ εἰπὼν ὁ προφήτης, ὅτι Κύριος κρινεῖ λαοὺς, εἰσφέρει νῦν καὶ τὸ τῶν κρινομένων πρόσωπον, τὴν οἰκείαν ὁμολογούντων ἀσθένειαν, οὔτω τε κριθῆναι παρακαλούντων, ὡς ἂν πρέποι τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις· ἑτέρα μὲν γὰρ, ὡς ἔφημεν, ἀγγέλων δικαιοσύνη πρέπουσα πάντως τῇ αὐτῶν φύσει· ἑτέρα δὲ ἡ ἀνθρώπων, σμικρὰ δηλονότι καὶ ἀναλόγως ἔχουσα τῇ τῆς φύσεως ἀσθενείᾳ. »Συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν.« (α φ. 46) Συντελεσθήτω οὖν πονηρία ἁμαρτωλῶν, τουτέστι καταργηθήτω τοῦ διαβόλου ἡ τυραννὶς, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων· ἵνα λοιπὸν δι’ εὐθείας ὥσπερ καὶ λειοτάτης ἔρχοιτο τρίβου πρὸς τὴν εὐδόκιμον πολιτείαν πᾶς εἴτις ἐστὶ δικαιοσύνης ἐργάτης. Παροτρύνοντος γὰρ μηδενὸς ἐπὶ θάτερα, κατευθυνεῖ πάντως ὁδὸν αὐτοῦ ὁ δίκαιος·
εὑρεθείη κακοῦ τὸ κακὸν ὥσπερ ἐν συναλλάγματι διαμείψας, καὶ ἀντιδοὺς παρεσχημένοις δ ἔλαβε. Εἰ ἔστιν ἀδικία εν χερσί μου. (Δ. Γ. 41) Τάχα δὲ οὐ τὸ πάντη ἐλεύθερον ἀδικίας ἑαυτῷ ὁ Δαβὶδ μαρτυρεί (δίκησε γὰρ τὸν οὐρίαν), ἀλλὰ τοῦτο λέγει, ὅτι Ἐν τῇ κατὰ τὸν παῖδὰ ὑποθέ σει, καθαρός εἰμι καὶ ἀνυπαίτιος· οὐδὲν γὰρ αὐτὸν ἠδίκησα, οὔτε τοὺς μετ' αὐτοῦ, ὥστε καὶ εὐάφορμον αὐτοῖς γενέσθαι τὴν κατ᾿ ἐμοῦ δίωξιν. Εἶτα καὶ τὸ ἀμνησίκακον προβάλλεται, ἐκκαλούμενος δι' αὐτοῦ εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Καὶ δῆλον ἀφ' ὧν ἐπάγει· λέγει γάρ· ' Εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά. ν Αποπέσοιμι ἄρα τῶν ἐχθρῶν μου κενός. (Ε Ι. 12) Τουτέστιν ἀπολισθήσαιμι καὶ τιμῆς καὶ Β δέξης ἀπάσης, καὶ γενοίμην ὡς χοῦς ὑπὸ πόδας ἐχθρῶν μου. Ανάστηθι, Κύριε, ἐν ὀργῇ σου. (Α 1. 1) "Οπερ οὖν ἔφην, μεταπεφοίτηκεν ὁ λό- γος εἰς Χριστὸν, καὶ αὐτὸν ἀναστῆναι παρακαλεῖ οὐ κατὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ (πῶς γὰρ, ὑπὲρ οὗ παρεκά λει λέγων· « Φείσασθέ μου τοῦ παιδαρίου ᾿Αβεσσα- λώμ; »), ἀλλ' ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπότητος ἀναστή και παρακαλεῖ τὸν Θεὸν, ὥσπερ ἐξ ηρεμίας τῆς πάλαι μακροθυμίας ἐν ὀργῇ καὶ κινήσει κατὰ τῶν περί των τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. Πλεῖστοι μὲν οὖν οἱ τῆς ἀν- θρωπότητος ἐχθροί, τουτέστιν οἱ πονηροὶ καὶ ἀλιτή- ριοι δαίμονες- πέρατα δὲ αὐτῶν νοηθεῖεν ἂν οἱ προϋ χοντες τῶν ἄλλων καὶ ὑπερκείμενοι, οἷον ὁ Σατανᾶς καὶ οἱ ἐγγὺς, ήγουν οἱ κοσμοκράτορες τοῦ σκότου. Τούτων κατεξανέστη Χριστός. Καὶ ἐξεγέρθητι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν προστά γματι, ᾧ ἐνετείλω. ( Α (. ) Ενταῦθα σαφῶς περὶ τῆς θεοφανείας τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελίζεται. Ανωθεν γὰρ διὰ τῶν πατριαρχῶν ταύτην ἡμῖν τὴν σωτηρίαν ὑπέσχετο· καί γε μεμέστωται ἡ θεία Γραφὴ τῶν τοῦ Σωτῆρος φωνῶν, προϋπισχνουμένου διὰ προφητῶν ἁγίων ὡς ἥξει κατά καιρούς, καὶ ἐξελεῖται τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ οὐκ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ ποιήσεται τῆς ἐνούσης αὐτῷ ἡμερότητος τὴν ἐπίδειξιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐπι σκέψεται πάντα τὰ ἔθνη· καὶ γοῦν ἐλπὶς ὠνόμασται τῶν ἐθνῶν. Ἐπέφανε γὰρ τῷ κόσμῳ παντὶ Θεὸς ὢν Κύριος καὶ φῶς τὸ ἀληθινὸν, δι' οὗ καὶ αὐτὸν ἐγνώ- καμεν τὸν Πατέρα, τῆς ἀρχαίας ἀχλύος ἐσκεδασμέ- νης, τῆς ἐν τῷ πλανάσθαι, φημί, καὶ ἀναλάμψαντος ἡμῖν Εωσφόρου κατὰ τὸν νοῦν, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, ἀνίσχοντος δὲ καὶ τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. Ἐξεγέρθητι τοίνυν, φησί, κατὰ τὸ πρόσταγμα, δ ἐνετείλω, ήγουν ὁ ἐπηγγείλω ποιήσειν· τοῦτο γὰρ ἐνταῦθα δηλοῖ τὸ ἐντείλασθαι. ] IN PSALMUM VII. A disse, et acceptam injuriam iis rependisse qui fe c Reg. xvut, 12. “Ephes. vi, 12. auctores pro eclogarii libito excerpuntur. agnoscendi passim in Psalmis vaticinia de Christo. D cerant. Vers. 4. Si est iniquitas in manibus meis. Non idcirco videatur omni se injustitia purum David affirmare; nam iniquus fuit in Uriam; sed hoc tantum dicit, quod in filii conspiratione ipse purus fuerit, nec ullam ansam præbuerit : neque enim illum, inquit, injuria affeci, neque socios ejus, ita ut honestam haberent persequendi mei causam. Deinde suam quoque injuriarum oblivio- nem memorat, ut Dei in se misericordiam provocet. Res patet ex sequentibus, ubi ait : « Si reddidi re- tribuentibus mihi mala. » Vers. 5. Decidam utique ab inimicis meis inanis. Nempe ab omni honore gloriaque excidam, fam- que ut pulvis sub inimicorum meorum pedibus. Vers. 7. Exsurge, Domine, in îra tua. Itaque, ut dixi (1), transit sermo ad Christum, ipsumque ut consurgat precatur, haud sane adver- sus Absalomum; nam qui id fieri poterat, cum pro illo oraret: Servate mihi puerum Absalo- mum “?, sed pro universo hominum genere con- surgere rogat Deum, tanquam ex antiquæ patien- tiæ quiete ad iram et commotionem contra fines inimicorum suorum. Plurimi enim sunt humani generis hostes, id est improbi fagitiosique dæmo- nes; fines vero illorum intelligere licet potiores in- ter ipsos ac praesidentes, veluti Satanam ac fami- liares ejus, nempe principes tenebrarum hujus mundi “. Contra hos expeditionem Christus sus- cepit. Et exsurge, Domine Deus meus, in præcepto quod mandasti. Hic manifeste Dei Servatoris adventum nun- tiat (2). Antea . enim patriarcharum ore salutem nobis promiserat; et quidem redundat divina Scri- βptura dictionibus de Servatore nostro, quem prophet sancti venturum per tempora spondent, et terrarum orbem redempturum; neque in Judra tantummodo insitæ sibi bonitatis indicium factu- rum, verum etiam universas gentes visitaturum : unde gentium spes appellatus est. Apparuit enim toti orbi Dominus, Deus scilicet verumque lumen; per quem Patrem quoque ipsum agnovimus, anti- quis tenebris errorum depulsis, oriente nostre menti astro lucifero, die dilucescente, ipsoque se- met attollente sole justitiæ, id est Christo. Exsurge igitur, inquit, secundum præceptum quod mandasti, sen quod te exsecuturum promisisti : id enim hoc loco denotat verbum mandare. Porro hic breves aliquot particulæ tribuuntur per- peram in editis Athanasio, contradicente egregio co- dice Vaticano. Alibi quoque interdum, sed raro, hac observatio facienda est. (1) Rursus hians sermo, ut ft in catenis, ubi (2) Perpetuus mos Cyrilli et Patrum veterum
ἢ τάχα συντελεσθῆναι τὴν ἐν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πονηρίαν εὔχεται ὁ Προφήτης, τουτέστι παύσασθαι μετατιθεμένων αὐτῶν πρὸς ἀρετήν. Οὐκοῦν κατάληξιν ἁμαρτίας αἰτεῖ ἐν ἑκάστῳ τῶν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότων, ἵνα λοιπὸν ὁ δίκαιος κατευθύνηται. Οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν ἀποφανθῆναί τινα τῶν εἰς ἀρετὴν ἀνδραγαθημάτων ἀποτελεστὴν, πρὶν ἂν παύσηται τοῦ εἶναι πονηρός. »Δικαία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ Θεοῦ.« (α φ. 46 β) Ἁρμόσει δὲ ὁ λόγος καὶ Ἰουδαίοις καὶ Ἕλλησιν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μὲν ἐν γνώσει πλημμελεῖν, καταφρόνησίς ἐστιν ὁμολογουμένως· τό γε μὴν ἐν ἀγνοίᾳ τοῦτο δρᾷν, εὐάφορμον ἔχει τῆς συγγνώμης τὴν αἴτησιν (πεπλάνηντο δὲ καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ἔλληνες, οἱ μὲν ταῖς τῶν ἡγουμένων δυστροπίαις ἀποκομιζόμενοι πρὸς τὸ εὐπειθὲς, καὶ τὸν Λυτρωτὴν ἀγνοήσαντες· οἱ δὲ οὔπω τὸ θεῖον φῶς λαβόντες εἰς νοῦν, οὔτε μὴν ἐγνωκότες τίς ἐστιν ὁ φύσει καὶ ἀληθῶς Θεός)· διὰ τοῦτο ὁ ἐτάζων καρδίαν καὶ νεφροὺς, ἔγνω τούτους τε κἀκείνους πλημμελοῦντας ἐξ ἀμαθίας, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι τὸ θέλημα τὸ Δεσποτικὸν, καὶ δικαίαν αὐτοῖς ἐκνενέμηκε τὴν ἐπικουρίαν.
εὑρεθείη κακοῦ τὸ κακὸν ὥσπερ ἐν συναλλάγματι διαμείψας, καὶ ἀντιδοὺς παρεσχημένοις δ ἔλαβε. Εἰ ἔστιν ἀδικία εν χερσί μου. (Δ. Γ. 41) Τάχα δὲ οὐ τὸ πάντη ἐλεύθερον ἀδικίας ἑαυτῷ ὁ Δαβὶδ μαρτυρεί (δίκησε γὰρ τὸν οὐρίαν), ἀλλὰ τοῦτο λέγει, ὅτι Ἐν τῇ κατὰ τὸν παῖδὰ ὑποθέ σει, καθαρός εἰμι καὶ ἀνυπαίτιος· οὐδὲν γὰρ αὐτὸν ἠδίκησα, οὔτε τοὺς μετ' αὐτοῦ, ὥστε καὶ εὐάφορμον αὐτοῖς γενέσθαι τὴν κατ᾿ ἐμοῦ δίωξιν. Εἶτα καὶ τὸ ἀμνησίκακον προβάλλεται, ἐκκαλούμενος δι' αὐτοῦ εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Καὶ δῆλον ἀφ' ὧν ἐπάγει· λέγει γάρ· ' Εἰ ἀνταπέδωκα τοῖς ἀνταποδιδοῦσί μοι κακά. ν Αποπέσοιμι ἄρα τῶν ἐχθρῶν μου κενός. (Ε Ι. 12) Τουτέστιν ἀπολισθήσαιμι καὶ τιμῆς καὶ Β δέξης ἀπάσης, καὶ γενοίμην ὡς χοῦς ὑπὸ πόδας ἐχθρῶν μου. Ανάστηθι, Κύριε, ἐν ὀργῇ σου. (Α 1. 1) "Οπερ οὖν ἔφην, μεταπεφοίτηκεν ὁ λό- γος εἰς Χριστὸν, καὶ αὐτὸν ἀναστῆναι παρακαλεῖ οὐ κατὰ τοῦ ᾿Αβεσσαλώμ (πῶς γὰρ, ὑπὲρ οὗ παρεκά λει λέγων· « Φείσασθέ μου τοῦ παιδαρίου ᾿Αβεσσα- λώμ; »), ἀλλ' ὑπὲρ πάσης τῆς ἀνθρωπότητος ἀναστή και παρακαλεῖ τὸν Θεὸν, ὥσπερ ἐξ ηρεμίας τῆς πάλαι μακροθυμίας ἐν ὀργῇ καὶ κινήσει κατὰ τῶν περί των τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. Πλεῖστοι μὲν οὖν οἱ τῆς ἀν- θρωπότητος ἐχθροί, τουτέστιν οἱ πονηροὶ καὶ ἀλιτή- ριοι δαίμονες- πέρατα δὲ αὐτῶν νοηθεῖεν ἂν οἱ προϋ χοντες τῶν ἄλλων καὶ ὑπερκείμενοι, οἷον ὁ Σατανᾶς καὶ οἱ ἐγγὺς, ήγουν οἱ κοσμοκράτορες τοῦ σκότου. Τούτων κατεξανέστη Χριστός. Καὶ ἐξεγέρθητι, Κύριε ὁ Θεός μου, ἐν προστά γματι, ᾧ ἐνετείλω. ( Α (. ) Ενταῦθα σαφῶς περὶ τῆς θεοφανείας τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελίζεται. Ανωθεν γὰρ διὰ τῶν πατριαρχῶν ταύτην ἡμῖν τὴν σωτηρίαν ὑπέσχετο· καί γε μεμέστωται ἡ θεία Γραφὴ τῶν τοῦ Σωτῆρος φωνῶν, προϋπισχνουμένου διὰ προφητῶν ἁγίων ὡς ἥξει κατά καιρούς, καὶ ἐξελεῖται τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ οὐκ ἐν μόνῃ τῇ Ἰουδαίᾳ ποιήσεται τῆς ἐνούσης αὐτῷ ἡμερότητος τὴν ἐπίδειξιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐπι σκέψεται πάντα τὰ ἔθνη· καὶ γοῦν ἐλπὶς ὠνόμασται τῶν ἐθνῶν. Ἐπέφανε γὰρ τῷ κόσμῳ παντὶ Θεὸς ὢν Κύριος καὶ φῶς τὸ ἀληθινὸν, δι' οὗ καὶ αὐτὸν ἐγνώ- καμεν τὸν Πατέρα, τῆς ἀρχαίας ἀχλύος ἐσκεδασμέ- νης, τῆς ἐν τῷ πλανάσθαι, φημί, καὶ ἀναλάμψαντος ἡμῖν Εωσφόρου κατὰ τὸν νοῦν, καὶ διαυγαζούσης ἡμέρας, ἀνίσχοντος δὲ καὶ τοῦ τῆς δικαιοσύνης ἡλίου, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ. Ἐξεγέρθητι τοίνυν, φησί, κατὰ τὸ πρόσταγμα, δ ἐνετείλω, ήγουν ὁ ἐπηγγείλω ποιήσειν· τοῦτο γὰρ ἐνταῦθα δηλοῖ τὸ ἐντείλασθαι. ] IN PSALMUM VII. A disse, et acceptam injuriam iis rependisse qui fe c Reg. xvut, 12. “Ephes. vi, 12. auctores pro eclogarii libito excerpuntur. agnoscendi passim in Psalmis vaticinia de Christo. D cerant. Vers. 4. Si est iniquitas in manibus meis. Non idcirco videatur omni se injustitia purum David affirmare; nam iniquus fuit in Uriam; sed hoc tantum dicit, quod in filii conspiratione ipse purus fuerit, nec ullam ansam præbuerit : neque enim illum, inquit, injuria affeci, neque socios ejus, ita ut honestam haberent persequendi mei causam. Deinde suam quoque injuriarum oblivio- nem memorat, ut Dei in se misericordiam provocet. Res patet ex sequentibus, ubi ait : « Si reddidi re- tribuentibus mihi mala. » Vers. 5. Decidam utique ab inimicis meis inanis. Nempe ab omni honore gloriaque excidam, fam- que ut pulvis sub inimicorum meorum pedibus. Vers. 7. Exsurge, Domine, in îra tua. Itaque, ut dixi (1), transit sermo ad Christum, ipsumque ut consurgat precatur, haud sane adver- sus Absalomum; nam qui id fieri poterat, cum pro illo oraret: Servate mihi puerum Absalo- mum “?, sed pro universo hominum genere con- surgere rogat Deum, tanquam ex antiquæ patien- tiæ quiete ad iram et commotionem contra fines inimicorum suorum. Plurimi enim sunt humani generis hostes, id est improbi fagitiosique dæmo- nes; fines vero illorum intelligere licet potiores in- ter ipsos ac praesidentes, veluti Satanam ac fami- liares ejus, nempe principes tenebrarum hujus mundi “. Contra hos expeditionem Christus sus- cepit. Et exsurge, Domine Deus meus, in præcepto quod mandasti. Hic manifeste Dei Servatoris adventum nun- tiat (2). Antea . enim patriarcharum ore salutem nobis promiserat; et quidem redundat divina Scri- βptura dictionibus de Servatore nostro, quem prophet sancti venturum per tempora spondent, et terrarum orbem redempturum; neque in Judra tantummodo insitæ sibi bonitatis indicium factu- rum, verum etiam universas gentes visitaturum : unde gentium spes appellatus est. Apparuit enim toti orbi Dominus, Deus scilicet verumque lumen; per quem Patrem quoque ipsum agnovimus, anti- quis tenebris errorum depulsis, oriente nostre menti astro lucifero, die dilucescente, ipsoque se- met attollente sole justitiæ, id est Christo. Exsurge igitur, inquit, secundum præceptum quod mandasti, sen quod te exsecuturum promisisti : id enim hoc loco denotat verbum mandare. Porro hic breves aliquot particulæ tribuuntur per- peram in editis Athanasio, contradicente egregio co- dice Vaticano. Alibi quoque interdum, sed raro, hac observatio facienda est. (1) Rursus hians sermo, ut ft in catenis, ubi (2) Perpetuus mos Cyrilli et Patrum veterum
PG 69:751Ὀφείλεται γὰρ τοῖς πεπλανημένοις ἡ ἐπιστροφὴ, τοῖς ἐσκοτισμένοις ὁ φωτισμὸς, τοῖς ἠσθενηκόσι τὸ ἐνισχύεσθαι παρ’ αὐτοῦ. Διό φησιν· »Ἡ βοήθεια δικαία παρὰ τοῦ Θεοῦ.« »Ὁ Θεὸς κριτὴς δίκαιος, καὶ ἰσχυρὸς, καὶ μακρόθυμος, κ.τ.λ.« (α φ. 47 β) Ἐπωφελὲς μὲν οὖν τὸ παράγγελμα τοῖς τὸν ἄφετον καὶ ἀνειμένον ζῶσι βίον, ὅτι κριτὴς δίκαιος ὁ τῶν ὅλων Θεός. Ἔστι δὲ πρὸς τοῦτο καὶ ἰσχυρός. Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, τίς ἀνοίξει; καὶ, Τὴν χεῖρα τὴν ὑψηλὴν τίς ἀποστρέψει; Ναὶ μὴν καὶ μακρόθυμος, μὴ παρὰ πόδας μηδὲ ὁμοῦ τῇ κακίᾳ τὴν ὀργὴν ἐπάγων τοῖς ἁμαρτάνουσι. Πλὴν εἰ καὶ ἀνεξίκακος, οὐ χρὴ διὰ τοῦτο ἡμᾶς ῥᾳθυμεῖν. Μετακομιστέον δὲ πάλιν τοὺς λόγους καὶ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ καὶ τοὺς ἐξ ἐθνῶν· ἐπιφωνήσοι γὰρ ἄν τις αὐτοῖς, ὡς εἰ μὴ θᾶττον ἀπόσχοιντο τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων, καὶ οἱ μὲν τοῦ τῇ κτίσει λατρεύειν ἀποσταῖεν, οἱ δὲ τὴν εἰς Χριστὸν πίστιν εἰσδέξαιντο, κριτῇ περιπεσοῦνται δικαίῳ καὶ ἰσχυρῷ, καὶ μακροθύμῳ μὲν, πλὴν εἰ μὴ ἀποδύσονται τὰ ἐγκλήματα, καὶ κολάζοντι· τοῦτο γὰρ διὰ τῶν ἐφεξῆς στίχων διδάσκει.
Α Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον. (Α Γ. 44) Τάχα δὲ τὸ, εἰς ὕψος ἐπίστρεψον, ἢ τὸν τίμιον αινίττεται σταυρὸν, εἰς ὃν ἀνήνεγκεν ἡμῶν τὰς ἁμαρτίας· ἢ τὴν εἰς οὐρανοὺς τοῦ Χριστοῦ ἀνα- φοίτησιν· ἐπορεύθη γὰρ ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπω τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν. Πῶς ὑπὲρ ἡμῶν; Ἡμῖν ἐγ καινίζων πρόσφατον ὁδὸν καὶ ζῶσαν, ἵνα καὶ αὖθις βάσιμος ὑπάρχῃ λοιπὸν ὁ οὐρανὸς, καὶ εἰσερχώμεθα εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ἀρξαμένου καὶ τοῦδε τοῦ ἐν πᾶσι πρωτεύοντος, δηλονότι Χριστοῦ. Κύριος κρινεῖ λαούς. ( Α Ι. ) Είρηται δὲ ἐνταῦθα, τὸ κρινεῖ, ἀντὶ τοῦ, δικάσει. Εδίκασε γὰρ ἡμῖν τε καὶ τῷ Σατανα· καὶ τὸν μὲν ὡς πλεονεκτήσαντα τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, τῆς Β κατά πάντων τυραννίδος ἀπώσατο· τοὺς δὲ τὴν ἀρι ρητον ὑπομείναντας πλεονεξίαν, κατηλέησεν ὡς θεὸς καὶ τῇ πίστει ἐδικαίωσε. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην με ( Α Γ. 45) Ἑτέρως δὲ εἰπὼν ὁ προφήτης, ότι Κύ ριος κρινεῖ λαούς, εἰσφέρει νῦν καὶ τὸ τῶν κοινη μένων πρόσωπον, τὴν οἰκείαν ὁμολογούντων ἀσθέ νειαν, οὕτω τε κριθῆναι παρακαλούντων, ὡς ἂν πρέ- ποι τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις· ἑτέρα μὲν γάρ. ὡς ἔρημεν, ἀγγέλων δικαιοσύνη πρέπουσα πάντως τῇ αὐτῶν φύσει· ἑτέρα δὲ ἡ ἀνθρώπων, σμικρὰ δηλον ότι καὶ ἀναλόγως ἔχουσα τῇ τῆς φύσεως ἀσθενείᾳ. Συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν. ( Α Ι. ) Συντελεσθήτω οὖν πονηρία ἁμαρτωλών. τουτέστι καταργηθήτω τοῦ διαβόλου ἡ τυραννίς, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων· ἵνα λοιπόν δι' εὐθείας ὥσπερ καὶ λειοτάτης ἔρχοιτο τρίβου πρὸς τὴν εὐδόκιμον πολιτείαν πᾶς εἶτις ἐστὶ δικαιοσύνης ἐρω γάτης. Παροτρύνοντος γὰρ μηδενὸς ἐπὶ θάτερα, κατ ευθυνεί πάντως ὁδὸν αὐτοῦ ὁ δίκαιος· ἡ τάχα συν- τελεσθῆναι τὴν ἐν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πονηρίαν εύχεται ὁ Προφήτης, τουτέστι παύσασθαι μετατιθεμένων αὐτῶν πρὸς ἀρετήν. Οὐκοῦν κατάληξιν ἁμαρτίας αἰτεῖ ἐν ἑκάστῳ τῶν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότων, ἵνα λοιπὸν ὁ δίκαιος κατευθύνηται. Οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν ἀποφανθῆναί τινα τῶν εἰς ἀρετὴν ἀνδραγαθη μάτων ἀποτελεστὴν, πρὶν ἂν παύσηται τοῦ εἶναι πονηρός. Δικεία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ Θεοῦ. ( Α Ι. Αρμόσει δὲ ὁ λόγος καὶ Ἰουδαίοι, καὶ Ἕλλησιν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μὲν ἐν γνώσει πλημμε λεῖν, καταφρόνησίς ἐστιν ὁμολογουμένως· τό γε μήν ἐν ἀγνοίᾳ τοῦτο δράν, εὐάφορμαν ἔχει τῆς συγγνώ μης τὴν αἴτησιν (πεπλάνηντο δὲ καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ελληνες, οἱ μὲν ταῖς τῶν ἡγουμένων δυστροπίας ἀποκομιζόμενοι πρὸς τὸ εὐπειθὲς, καὶ τὸν Λυτρωτήν ἀγνοήσαντες· οἱ δὲ οὔπω τὸ θεῖον φῶς λαβόντες εἰς νοῦν, οὔτε μὴν ἐγνωκότες τίς ἐστιν ὁ φύσει καὶ ἀλη θῶς Θεός)· διὰ τοῦτο ὁ ἐτάζων καρδίαν καὶ νεφρούς, ἔγνω τούτους τε κακείνους πλημμελοῦντας ἐξ ἀμπ S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 8. Et super hanc in altum regredere. Fortasse verbum regredere, aut venerandam in- nuit crucem, in quam Christus peccata nostra ex- tulit: aut ejus in cœlum reditum; perrexit enim ad Patris conspectum pro nobis. Cur pro nobis? No- vam scilicet et viventem reserans viam, ut cœlum deinceps pervium fieret, nosque adeo in interius velum penetraremus: hujus quoque rei duce nobis illo qui ad omnia princeps est, Christo scilicet. Vers. 9. Dominus judicabit populos. Dictum est hoc loco judicabit, pro jus dicet. Jus enim reapse dixit inter nos et Satanam : atque hunc quidem præpotentia mundum vexantem, de sua ty- rannide universali depulit; intolerabili autem gra- vamine oppressos miseratus est, uti Deus, et fide justificavit. Judica me, Domine, secundum justitiam meam. Cum nuper Propheta dixisset, a Domino populos judicatum iri, introducit nunc judicandorum etiam personam, propriam fatentium infirmitatem, atque ita judicari rogantium prout humanæ conditionis fert modulus : alia est enim, ut diximus (1), ange- lorum justitia, quæ ipsorum prorsus naturain de- cet : alia homimam, exigua nimirum, et naturæ in- firmitati respondens. Vers. 10. Consummetur nequitia peccatorum. Consummetur ergo peccatorum improbitas, id est diaboli tyrannis auferatur, et reliquarum cum C ipso potentiarum ut posthinc per rectam veluti ac planissimam semitam ad laudabilem vitam deveniat quicunque justitiæ operator est. Nam si nemo in alterutram partem stimulet, per suam justus viam recta omnino procedet; vel fortasse ut consumme- tur in peccatoribus improbitas orat Propheta, id est ut a malitia cessent, ad virtutem translati. Ita- que cessationem peccandi postulat pro singulis qui infirmitate fuerint prolapsi, ut deinceps justus recta via pergat. Prorsus enim fieri non potest ut quis- piam fortia virtutis facinora edere videatur, nisi antea improbus esse desiverit. Vers. 11. Justum auxilium meum a Deo. Judæis æque et ethnicis sermo hic quadrabit : nam scienter peccare, manifestus contemptus est; in- scienter vero id agere, facilem dat petendre veniæ aditum. Errabant tum Judæi tum ethnici; illi qui- dem per ducum suorum malitiam a fide suscipienda impediti, et a Redemptoris agnitione isti autem nondum divinum in mentem receperant lumen, nec quisnam esset verus ac naturalis Deus sciebant. Propterea qui cor et renes scrutatur Deus ", probe animadvertebat tum hos tum illos inscitia sua pec- care, quia Domini voluntatem nesciebant : ergo * Psal. vi, 10. D b) (1) Nempe in commentarii partibus ab eclogario omissis.
Ἵνα γὰρ μὴ ἀκούοντες, ὅτι μακρόθυμος, ῥᾳθυμότεροι γένωνται, ἐπήγαγεν, ὅτι »Τὴν ῥομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει, τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινε.« (α φ. 48 β, β φ. 29) Στιλβώσει, ἀντὶ τοῦ, Γυμνώσει καθ’ ὑμῶν τὴν μάχαιραν. Φιλάνθρωπον δὲ τὸ κήρυγμα καὶ ἐξ ἡμερότητος τοῦ Θεοῦ προτεινόμενον τοῖς οὖσιν ἐν ἀσθενείαις· οὐ γὰρ ἁπλῶς, ὅτι γεγόνασιν ἐργάται τῶν πονηρῶν, ἠπείλησεν τὴν ῥομφαίαν αὐτοῖς· ἀλλ’ εἰ μὴ βούλοιντο θᾶττον ἐπιστρέφειν, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως περιπεσοῦνται δεινοῖς, ἐφήσει νοεῖν. Ἐνέτεινε δὲ καὶ τὸ τόξον, ἕτοιμον ἔχων αὐτὸ τῶν τοῦ θανάτου σκευῶν, ἤτοι τῶν βελῶν, ἐπίμεστον, ἃ καὶ ἐξειργάσθαι φησὶν τοῖς καιομένοις, τοῖς τῆς γεέννης υἱοῖς [ ξοδ. υἱοὺς], οἳ κατὰ καιροὺς ἀκούσονται τοῦ Κριτοῦ λέγοντος· »Πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι,« καὶ τὰ ἑξῆς. Ῥομφαίαν γε μὴν τόξον τε καὶ βέλη καὶ σκεύη θανάτου, ἢ τὰς διαφορὰς τῶν κολάσεών φαμεν ὑποδηλοῦν, ἤγουν δυνάμεις τινὰς ἐπιφερούσας ἀναλόγως τοῖς ἑκάστου πλημμελήμασι τὰς δίκας. Ἔθος δὲ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ ἐκ τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων σχηματίζειν ἔσθ’ ὅτε τὰ μὴ ἐμφανῶς, ἀλλ’ ὡς ἐν κρυπτῷ καὶ νοήσει δρώμενα.
Α Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον. (Α Γ. 44) Τάχα δὲ τὸ, εἰς ὕψος ἐπίστρεψον, ἢ τὸν τίμιον αινίττεται σταυρὸν, εἰς ὃν ἀνήνεγκεν ἡμῶν τὰς ἁμαρτίας· ἢ τὴν εἰς οὐρανοὺς τοῦ Χριστοῦ ἀνα- φοίτησιν· ἐπορεύθη γὰρ ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπω τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν. Πῶς ὑπὲρ ἡμῶν; Ἡμῖν ἐγ καινίζων πρόσφατον ὁδὸν καὶ ζῶσαν, ἵνα καὶ αὖθις βάσιμος ὑπάρχῃ λοιπὸν ὁ οὐρανὸς, καὶ εἰσερχώμεθα εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ἀρξαμένου καὶ τοῦδε τοῦ ἐν πᾶσι πρωτεύοντος, δηλονότι Χριστοῦ. Κύριος κρινεῖ λαούς. ( Α Ι. ) Είρηται δὲ ἐνταῦθα, τὸ κρινεῖ, ἀντὶ τοῦ, δικάσει. Εδίκασε γὰρ ἡμῖν τε καὶ τῷ Σατανα· καὶ τὸν μὲν ὡς πλεονεκτήσαντα τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, τῆς Β κατά πάντων τυραννίδος ἀπώσατο· τοὺς δὲ τὴν ἀρι ρητον ὑπομείναντας πλεονεξίαν, κατηλέησεν ὡς θεὸς καὶ τῇ πίστει ἐδικαίωσε. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην με ( Α Γ. 45) Ἑτέρως δὲ εἰπὼν ὁ προφήτης, ότι Κύ ριος κρινεῖ λαούς, εἰσφέρει νῦν καὶ τὸ τῶν κοινη μένων πρόσωπον, τὴν οἰκείαν ὁμολογούντων ἀσθέ νειαν, οὕτω τε κριθῆναι παρακαλούντων, ὡς ἂν πρέ- ποι τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις· ἑτέρα μὲν γάρ. ὡς ἔρημεν, ἀγγέλων δικαιοσύνη πρέπουσα πάντως τῇ αὐτῶν φύσει· ἑτέρα δὲ ἡ ἀνθρώπων, σμικρὰ δηλον ότι καὶ ἀναλόγως ἔχουσα τῇ τῆς φύσεως ἀσθενείᾳ. Συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν. ( Α Ι. ) Συντελεσθήτω οὖν πονηρία ἁμαρτωλών. τουτέστι καταργηθήτω τοῦ διαβόλου ἡ τυραννίς, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων· ἵνα λοιπόν δι' εὐθείας ὥσπερ καὶ λειοτάτης ἔρχοιτο τρίβου πρὸς τὴν εὐδόκιμον πολιτείαν πᾶς εἶτις ἐστὶ δικαιοσύνης ἐρω γάτης. Παροτρύνοντος γὰρ μηδενὸς ἐπὶ θάτερα, κατ ευθυνεί πάντως ὁδὸν αὐτοῦ ὁ δίκαιος· ἡ τάχα συν- τελεσθῆναι τὴν ἐν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πονηρίαν εύχεται ὁ Προφήτης, τουτέστι παύσασθαι μετατιθεμένων αὐτῶν πρὸς ἀρετήν. Οὐκοῦν κατάληξιν ἁμαρτίας αἰτεῖ ἐν ἑκάστῳ τῶν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότων, ἵνα λοιπὸν ὁ δίκαιος κατευθύνηται. Οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν ἀποφανθῆναί τινα τῶν εἰς ἀρετὴν ἀνδραγαθη μάτων ἀποτελεστὴν, πρὶν ἂν παύσηται τοῦ εἶναι πονηρός. Δικεία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ Θεοῦ. ( Α Ι. Αρμόσει δὲ ὁ λόγος καὶ Ἰουδαίοι, καὶ Ἕλλησιν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μὲν ἐν γνώσει πλημμε λεῖν, καταφρόνησίς ἐστιν ὁμολογουμένως· τό γε μήν ἐν ἀγνοίᾳ τοῦτο δράν, εὐάφορμαν ἔχει τῆς συγγνώ μης τὴν αἴτησιν (πεπλάνηντο δὲ καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ελληνες, οἱ μὲν ταῖς τῶν ἡγουμένων δυστροπίας ἀποκομιζόμενοι πρὸς τὸ εὐπειθὲς, καὶ τὸν Λυτρωτήν ἀγνοήσαντες· οἱ δὲ οὔπω τὸ θεῖον φῶς λαβόντες εἰς νοῦν, οὔτε μὴν ἐγνωκότες τίς ἐστιν ὁ φύσει καὶ ἀλη θῶς Θεός)· διὰ τοῦτο ὁ ἐτάζων καρδίαν καὶ νεφρούς, ἔγνω τούτους τε κακείνους πλημμελοῦντας ἐξ ἀμπ S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 8. Et super hanc in altum regredere. Fortasse verbum regredere, aut venerandam in- nuit crucem, in quam Christus peccata nostra ex- tulit: aut ejus in cœlum reditum; perrexit enim ad Patris conspectum pro nobis. Cur pro nobis? No- vam scilicet et viventem reserans viam, ut cœlum deinceps pervium fieret, nosque adeo in interius velum penetraremus: hujus quoque rei duce nobis illo qui ad omnia princeps est, Christo scilicet. Vers. 9. Dominus judicabit populos. Dictum est hoc loco judicabit, pro jus dicet. Jus enim reapse dixit inter nos et Satanam : atque hunc quidem præpotentia mundum vexantem, de sua ty- rannide universali depulit; intolerabili autem gra- vamine oppressos miseratus est, uti Deus, et fide justificavit. Judica me, Domine, secundum justitiam meam. Cum nuper Propheta dixisset, a Domino populos judicatum iri, introducit nunc judicandorum etiam personam, propriam fatentium infirmitatem, atque ita judicari rogantium prout humanæ conditionis fert modulus : alia est enim, ut diximus (1), ange- lorum justitia, quæ ipsorum prorsus naturain de- cet : alia homimam, exigua nimirum, et naturæ in- firmitati respondens. Vers. 10. Consummetur nequitia peccatorum. Consummetur ergo peccatorum improbitas, id est diaboli tyrannis auferatur, et reliquarum cum C ipso potentiarum ut posthinc per rectam veluti ac planissimam semitam ad laudabilem vitam deveniat quicunque justitiæ operator est. Nam si nemo in alterutram partem stimulet, per suam justus viam recta omnino procedet; vel fortasse ut consumme- tur in peccatoribus improbitas orat Propheta, id est ut a malitia cessent, ad virtutem translati. Ita- que cessationem peccandi postulat pro singulis qui infirmitate fuerint prolapsi, ut deinceps justus recta via pergat. Prorsus enim fieri non potest ut quis- piam fortia virtutis facinora edere videatur, nisi antea improbus esse desiverit. Vers. 11. Justum auxilium meum a Deo. Judæis æque et ethnicis sermo hic quadrabit : nam scienter peccare, manifestus contemptus est; in- scienter vero id agere, facilem dat petendre veniæ aditum. Errabant tum Judæi tum ethnici; illi qui- dem per ducum suorum malitiam a fide suscipienda impediti, et a Redemptoris agnitione isti autem nondum divinum in mentem receperant lumen, nec quisnam esset verus ac naturalis Deus sciebant. Propterea qui cor et renes scrutatur Deus ", probe animadvertebat tum hos tum illos inscitia sua pec- care, quia Domini voluntatem nesciebant : ergo * Psal. vi, 10. D b) (1) Nempe in commentarii partibus ab eclogario omissis.
PG 69:752»Τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργάσατο.« (α φ. 49) Ἀκουέτωσαν ταῦτα καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ἔλληνες, ὡς ταῖς ἀφύκτοις περιπεσοῦνται δίκαις, εἰ μὴ ἐπιστρέφειν ἕλοιντο, καὶ οἱ μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπόσχοιντο πλάνης, οἱ δὲ τῇ μετανοίᾳ τὰ τῆς κυριοκτονίας ἐγκλήματα διασμήχοιντο. »Ὠδίνησεν ἀδικίαν, κ.τ.λ. Λάκκον ὤρυξε, κ.τ.λ.« (α φ. 50 β) Ἀλλὰ γὰρ προσεξεργαστέον καὶ ἔτι τὴν ψαλμῳδίαν. Οὐκοῦν λέγοιτο ἂν εἰκότως καὶ περὶ παντὸς ἁμαρτήματος, ὅτι ὁ ἁμαρτάνων συνέλαβε πόνον καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν· ἀεὶ γάρ πως προανίσχουσι τῶν ἐν κακοῖς ἀποτελεσμάτων, διαλογισμοὶ πονηροί. Ἁρμόσειε δ’ ἂν τὸ ῥητὸν καὶ τοῖς Ἰουδαίων καθηγηταῖς, οἳ συλλαβόντες, ἤγουν ἐν ὠδῖσι προεισδεξάμενοι, τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσσεβείας τὰ σπέρματα, τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ταῦτα αὐτοῖς ἐνσπειράσης, ἐξέτεκον ἀνομίαν, τὴν κατ’ αὐτοῦ δηλονότι. Ὠδίνησεν ἀδικίαν καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν καὶ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς· πειράζων μὲν γὰρ προσῆλθε κατὰ τὴν ἔρημον· εἶτα ἀπέστη μέχρι καιροῦ, καὶ εἰς πέρας ἤγαγε τὸν ἐξ ἀρχῆς τεθέντα σκοπόν.
Α Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον. (Α Γ. 44) Τάχα δὲ τὸ, εἰς ὕψος ἐπίστρεψον, ἢ τὸν τίμιον αινίττεται σταυρὸν, εἰς ὃν ἀνήνεγκεν ἡμῶν τὰς ἁμαρτίας· ἢ τὴν εἰς οὐρανοὺς τοῦ Χριστοῦ ἀνα- φοίτησιν· ἐπορεύθη γὰρ ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπω τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν. Πῶς ὑπὲρ ἡμῶν; Ἡμῖν ἐγ καινίζων πρόσφατον ὁδὸν καὶ ζῶσαν, ἵνα καὶ αὖθις βάσιμος ὑπάρχῃ λοιπὸν ὁ οὐρανὸς, καὶ εἰσερχώμεθα εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ἀρξαμένου καὶ τοῦδε τοῦ ἐν πᾶσι πρωτεύοντος, δηλονότι Χριστοῦ. Κύριος κρινεῖ λαούς. ( Α Ι. ) Είρηται δὲ ἐνταῦθα, τὸ κρινεῖ, ἀντὶ τοῦ, δικάσει. Εδίκασε γὰρ ἡμῖν τε καὶ τῷ Σατανα· καὶ τὸν μὲν ὡς πλεονεκτήσαντα τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, τῆς Β κατά πάντων τυραννίδος ἀπώσατο· τοὺς δὲ τὴν ἀρι ρητον ὑπομείναντας πλεονεξίαν, κατηλέησεν ὡς θεὸς καὶ τῇ πίστει ἐδικαίωσε. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην με ( Α Γ. 45) Ἑτέρως δὲ εἰπὼν ὁ προφήτης, ότι Κύ ριος κρινεῖ λαούς, εἰσφέρει νῦν καὶ τὸ τῶν κοινη μένων πρόσωπον, τὴν οἰκείαν ὁμολογούντων ἀσθέ νειαν, οὕτω τε κριθῆναι παρακαλούντων, ὡς ἂν πρέ- ποι τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις· ἑτέρα μὲν γάρ. ὡς ἔρημεν, ἀγγέλων δικαιοσύνη πρέπουσα πάντως τῇ αὐτῶν φύσει· ἑτέρα δὲ ἡ ἀνθρώπων, σμικρὰ δηλον ότι καὶ ἀναλόγως ἔχουσα τῇ τῆς φύσεως ἀσθενείᾳ. Συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν. ( Α Ι. ) Συντελεσθήτω οὖν πονηρία ἁμαρτωλών. τουτέστι καταργηθήτω τοῦ διαβόλου ἡ τυραννίς, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων· ἵνα λοιπόν δι' εὐθείας ὥσπερ καὶ λειοτάτης ἔρχοιτο τρίβου πρὸς τὴν εὐδόκιμον πολιτείαν πᾶς εἶτις ἐστὶ δικαιοσύνης ἐρω γάτης. Παροτρύνοντος γὰρ μηδενὸς ἐπὶ θάτερα, κατ ευθυνεί πάντως ὁδὸν αὐτοῦ ὁ δίκαιος· ἡ τάχα συν- τελεσθῆναι τὴν ἐν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πονηρίαν εύχεται ὁ Προφήτης, τουτέστι παύσασθαι μετατιθεμένων αὐτῶν πρὸς ἀρετήν. Οὐκοῦν κατάληξιν ἁμαρτίας αἰτεῖ ἐν ἑκάστῳ τῶν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότων, ἵνα λοιπὸν ὁ δίκαιος κατευθύνηται. Οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν ἀποφανθῆναί τινα τῶν εἰς ἀρετὴν ἀνδραγαθη μάτων ἀποτελεστὴν, πρὶν ἂν παύσηται τοῦ εἶναι πονηρός. Δικεία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ Θεοῦ. ( Α Ι. Αρμόσει δὲ ὁ λόγος καὶ Ἰουδαίοι, καὶ Ἕλλησιν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μὲν ἐν γνώσει πλημμε λεῖν, καταφρόνησίς ἐστιν ὁμολογουμένως· τό γε μήν ἐν ἀγνοίᾳ τοῦτο δράν, εὐάφορμαν ἔχει τῆς συγγνώ μης τὴν αἴτησιν (πεπλάνηντο δὲ καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ελληνες, οἱ μὲν ταῖς τῶν ἡγουμένων δυστροπίας ἀποκομιζόμενοι πρὸς τὸ εὐπειθὲς, καὶ τὸν Λυτρωτήν ἀγνοήσαντες· οἱ δὲ οὔπω τὸ θεῖον φῶς λαβόντες εἰς νοῦν, οὔτε μὴν ἐγνωκότες τίς ἐστιν ὁ φύσει καὶ ἀλη θῶς Θεός)· διὰ τοῦτο ὁ ἐτάζων καρδίαν καὶ νεφρούς, ἔγνω τούτους τε κακείνους πλημμελοῦντας ἐξ ἀμπ S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 8. Et super hanc in altum regredere. Fortasse verbum regredere, aut venerandam in- nuit crucem, in quam Christus peccata nostra ex- tulit: aut ejus in cœlum reditum; perrexit enim ad Patris conspectum pro nobis. Cur pro nobis? No- vam scilicet et viventem reserans viam, ut cœlum deinceps pervium fieret, nosque adeo in interius velum penetraremus: hujus quoque rei duce nobis illo qui ad omnia princeps est, Christo scilicet. Vers. 9. Dominus judicabit populos. Dictum est hoc loco judicabit, pro jus dicet. Jus enim reapse dixit inter nos et Satanam : atque hunc quidem præpotentia mundum vexantem, de sua ty- rannide universali depulit; intolerabili autem gra- vamine oppressos miseratus est, uti Deus, et fide justificavit. Judica me, Domine, secundum justitiam meam. Cum nuper Propheta dixisset, a Domino populos judicatum iri, introducit nunc judicandorum etiam personam, propriam fatentium infirmitatem, atque ita judicari rogantium prout humanæ conditionis fert modulus : alia est enim, ut diximus (1), ange- lorum justitia, quæ ipsorum prorsus naturain de- cet : alia homimam, exigua nimirum, et naturæ in- firmitati respondens. Vers. 10. Consummetur nequitia peccatorum. Consummetur ergo peccatorum improbitas, id est diaboli tyrannis auferatur, et reliquarum cum C ipso potentiarum ut posthinc per rectam veluti ac planissimam semitam ad laudabilem vitam deveniat quicunque justitiæ operator est. Nam si nemo in alterutram partem stimulet, per suam justus viam recta omnino procedet; vel fortasse ut consumme- tur in peccatoribus improbitas orat Propheta, id est ut a malitia cessent, ad virtutem translati. Ita- que cessationem peccandi postulat pro singulis qui infirmitate fuerint prolapsi, ut deinceps justus recta via pergat. Prorsus enim fieri non potest ut quis- piam fortia virtutis facinora edere videatur, nisi antea improbus esse desiverit. Vers. 11. Justum auxilium meum a Deo. Judæis æque et ethnicis sermo hic quadrabit : nam scienter peccare, manifestus contemptus est; in- scienter vero id agere, facilem dat petendre veniæ aditum. Errabant tum Judæi tum ethnici; illi qui- dem per ducum suorum malitiam a fide suscipienda impediti, et a Redemptoris agnitione isti autem nondum divinum in mentem receperant lumen, nec quisnam esset verus ac naturalis Deus sciebant. Propterea qui cor et renes scrutatur Deus ", probe animadvertebat tum hos tum illos inscitia sua pec- care, quia Domini voluntatem nesciebant : ergo * Psal. vi, 10. D b) (1) Nempe in commentarii partibus ab eclogario omissis.
Κατέθηξε γὰρ ἐν αὐτῷ τὰς τῶν Ἰουδαίων καρδίας καὶ τὴν τοῦ προδότου ψυχὴν, ὃς δὴ καὶ κατ’ αὐτὸν τὸν τῆς ἑαυτοῦ δυσσεβείας πατέρα, φημὶ δὴ τὸν Σατανᾶν, συνέλαβε μὲν ἀδικίαν κατὰ τοῦ Χριστοῦ, αἰσχρῶν ἕνεκα λημμάτων, καταπροδοῦναι τοῖς φονῶσιν αὐτὸν βουλόμενος. Εἶτα καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν· λαβὼν γὰρ τριάκοντα δηνάρια, παρέδωκεν αὐτὸν, σύνθημα φόνου τὸ τῆς ἀγάπης σύμβολον ποιησάμενος, τουτέστι τὸ φίλημα, καὶ αὐτὴν ἀδικήσας τὴν ἀρετήν. Εἶτα δέχεται μὲν ὁ προφήτης, ὡς ἐν λόγῳ παραδείγματος, τὸ ὀρύξαι λάκκον καὶ ἀνασκάψαι αὐτόν· καταλευκαίνει δὲ τοῦ φαινομένου τὴν διάνοιαν, ἐπενεγκὼν εὐθὺς τὸ, Ἐπιστρέψει ὁ πόνος αὐτοῦ εἰς κεφαλὴν αὐτοῦ. Πόνον δὲ οἶμαι λέγειν αὐτὸν, ἢ τὴν ἐπὶ τῷ τὸν βόθρον ὀρύξαι ματαιοπονίαν, ἢ τὸν φθόνον ὃς κατατήκει τὴν τῶν ἐχόντων καρδίαν· ἀδικίαν δὲ τὴν πλεονεξίαν, ἤγουν τὴν ἐπιβουλὴν ἣν ἄν τις ἐργάσαιτο κατὰ τοῦ πέλας. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παροιμιαστὴς εὑρίσκεται λέγων· »Ὁ ὀρύςσων βόθρον τῷ πλησίον, ἐμπεσεῖται εἰς αὐτόν·« καὶ τοῦτο δὲ τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας, τὸ τοιαύτην συγκληρῶσαι τῇ ἐπιβουλῇ τὴν φύσιν, ὥστε εἰς τοὺς ἐπιβουλεύοντας περιτρέψεσθαι.
Α Καὶ ὑπὲρ ταύτης εἰς ὕψος ἐπίστρεψον. (Α Γ. 44) Τάχα δὲ τὸ, εἰς ὕψος ἐπίστρεψον, ἢ τὸν τίμιον αινίττεται σταυρὸν, εἰς ὃν ἀνήνεγκεν ἡμῶν τὰς ἁμαρτίας· ἢ τὴν εἰς οὐρανοὺς τοῦ Χριστοῦ ἀνα- φοίτησιν· ἐπορεύθη γὰρ ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπω τοῦ Πατρὸς ὑπὲρ ἡμῶν. Πῶς ὑπὲρ ἡμῶν; Ἡμῖν ἐγ καινίζων πρόσφατον ὁδὸν καὶ ζῶσαν, ἵνα καὶ αὖθις βάσιμος ὑπάρχῃ λοιπὸν ὁ οὐρανὸς, καὶ εἰσερχώμεθα εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ἀρξαμένου καὶ τοῦδε τοῦ ἐν πᾶσι πρωτεύοντος, δηλονότι Χριστοῦ. Κύριος κρινεῖ λαούς. ( Α Ι. ) Είρηται δὲ ἐνταῦθα, τὸ κρινεῖ, ἀντὶ τοῦ, δικάσει. Εδίκασε γὰρ ἡμῖν τε καὶ τῷ Σατανα· καὶ τὸν μὲν ὡς πλεονεκτήσαντα τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, τῆς Β κατά πάντων τυραννίδος ἀπώσατο· τοὺς δὲ τὴν ἀρι ρητον ὑπομείναντας πλεονεξίαν, κατηλέησεν ὡς θεὸς καὶ τῇ πίστει ἐδικαίωσε. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην με ( Α Γ. 45) Ἑτέρως δὲ εἰπὼν ὁ προφήτης, ότι Κύ ριος κρινεῖ λαούς, εἰσφέρει νῦν καὶ τὸ τῶν κοινη μένων πρόσωπον, τὴν οἰκείαν ὁμολογούντων ἀσθέ νειαν, οὕτω τε κριθῆναι παρακαλούντων, ὡς ἂν πρέ- ποι τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις· ἑτέρα μὲν γάρ. ὡς ἔρημεν, ἀγγέλων δικαιοσύνη πρέπουσα πάντως τῇ αὐτῶν φύσει· ἑτέρα δὲ ἡ ἀνθρώπων, σμικρὰ δηλον ότι καὶ ἀναλόγως ἔχουσα τῇ τῆς φύσεως ἀσθενείᾳ. Συντελεσθήτω δὴ πονηρία ἁμαρτωλῶν. ( Α Ι. ) Συντελεσθήτω οὖν πονηρία ἁμαρτωλών. τουτέστι καταργηθήτω τοῦ διαβόλου ἡ τυραννίς, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων· ἵνα λοιπόν δι' εὐθείας ὥσπερ καὶ λειοτάτης ἔρχοιτο τρίβου πρὸς τὴν εὐδόκιμον πολιτείαν πᾶς εἶτις ἐστὶ δικαιοσύνης ἐρω γάτης. Παροτρύνοντος γὰρ μηδενὸς ἐπὶ θάτερα, κατ ευθυνεί πάντως ὁδὸν αὐτοῦ ὁ δίκαιος· ἡ τάχα συν- τελεσθῆναι τὴν ἐν τοῖς ἁμαρτωλοῖς πονηρίαν εύχεται ὁ Προφήτης, τουτέστι παύσασθαι μετατιθεμένων αὐτῶν πρὸς ἀρετήν. Οὐκοῦν κατάληξιν ἁμαρτίας αἰτεῖ ἐν ἑκάστῳ τῶν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότων, ἵνα λοιπὸν ὁ δίκαιος κατευθύνηται. Οὐ γὰρ ἔστιν, οὐκ ἔστιν ἀποφανθῆναί τινα τῶν εἰς ἀρετὴν ἀνδραγαθη μάτων ἀποτελεστὴν, πρὶν ἂν παύσηται τοῦ εἶναι πονηρός. Δικεία ἡ βοήθειά μου παρὰ τοῦ Θεοῦ. ( Α Ι. Αρμόσει δὲ ὁ λόγος καὶ Ἰουδαίοι, καὶ Ἕλλησιν· ἐπειδὴ γὰρ τὸ μὲν ἐν γνώσει πλημμε λεῖν, καταφρόνησίς ἐστιν ὁμολογουμένως· τό γε μήν ἐν ἀγνοίᾳ τοῦτο δράν, εὐάφορμαν ἔχει τῆς συγγνώ μης τὴν αἴτησιν (πεπλάνηντο δὲ καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Ελληνες, οἱ μὲν ταῖς τῶν ἡγουμένων δυστροπίας ἀποκομιζόμενοι πρὸς τὸ εὐπειθὲς, καὶ τὸν Λυτρωτήν ἀγνοήσαντες· οἱ δὲ οὔπω τὸ θεῖον φῶς λαβόντες εἰς νοῦν, οὔτε μὴν ἐγνωκότες τίς ἐστιν ὁ φύσει καὶ ἀλη θῶς Θεός)· διὰ τοῦτο ὁ ἐτάζων καρδίαν καὶ νεφρούς, ἔγνω τούτους τε κακείνους πλημμελοῦντας ἐξ ἀμπ S. CYRILLA ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 8. Et super hanc in altum regredere. Fortasse verbum regredere, aut venerandam in- nuit crucem, in quam Christus peccata nostra ex- tulit: aut ejus in cœlum reditum; perrexit enim ad Patris conspectum pro nobis. Cur pro nobis? No- vam scilicet et viventem reserans viam, ut cœlum deinceps pervium fieret, nosque adeo in interius velum penetraremus: hujus quoque rei duce nobis illo qui ad omnia princeps est, Christo scilicet. Vers. 9. Dominus judicabit populos. Dictum est hoc loco judicabit, pro jus dicet. Jus enim reapse dixit inter nos et Satanam : atque hunc quidem præpotentia mundum vexantem, de sua ty- rannide universali depulit; intolerabili autem gra- vamine oppressos miseratus est, uti Deus, et fide justificavit. Judica me, Domine, secundum justitiam meam. Cum nuper Propheta dixisset, a Domino populos judicatum iri, introducit nunc judicandorum etiam personam, propriam fatentium infirmitatem, atque ita judicari rogantium prout humanæ conditionis fert modulus : alia est enim, ut diximus (1), ange- lorum justitia, quæ ipsorum prorsus naturain de- cet : alia homimam, exigua nimirum, et naturæ in- firmitati respondens. Vers. 10. Consummetur nequitia peccatorum. Consummetur ergo peccatorum improbitas, id est diaboli tyrannis auferatur, et reliquarum cum C ipso potentiarum ut posthinc per rectam veluti ac planissimam semitam ad laudabilem vitam deveniat quicunque justitiæ operator est. Nam si nemo in alterutram partem stimulet, per suam justus viam recta omnino procedet; vel fortasse ut consumme- tur in peccatoribus improbitas orat Propheta, id est ut a malitia cessent, ad virtutem translati. Ita- que cessationem peccandi postulat pro singulis qui infirmitate fuerint prolapsi, ut deinceps justus recta via pergat. Prorsus enim fieri non potest ut quis- piam fortia virtutis facinora edere videatur, nisi antea improbus esse desiverit. Vers. 11. Justum auxilium meum a Deo. Judæis æque et ethnicis sermo hic quadrabit : nam scienter peccare, manifestus contemptus est; in- scienter vero id agere, facilem dat petendre veniæ aditum. Errabant tum Judæi tum ethnici; illi qui- dem per ducum suorum malitiam a fide suscipienda impediti, et a Redemptoris agnitione isti autem nondum divinum in mentem receperant lumen, nec quisnam esset verus ac naturalis Deus sciebant. Propterea qui cor et renes scrutatur Deus ", probe animadvertebat tum hos tum illos inscitia sua pec- care, quia Domini voluntatem nesciebant : ergo * Psal. vi, 10. D b) (1) Nempe in commentarii partibus ab eclogario omissis.
PG 69:754Ἐντεῦθεν καὶ ἡ εὐμηχανία τοῦ Θεοῦ μάλιστα διαλάμπει, καὶ τοῖς πονηροῖς πολὺς ὁ σωφρονισμὸς, καὶ τοῖς διαφεύγουσιν ἡ ἡδονή. »Ἐξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ κατὰ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ψαλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψίστου.« (α φ. 51 β, β φ. 30, ε φ. 13 β) Αὕτη φωνὴ καὶ τῶν ἐν Χριστῷ σεσωσμένων, ὡς καταργηθέντος τοῦ Σατανᾶ καὶ ἀναιρεθέντος τοῦ θανάτου καὶ τῆς ἁμαρτίας ἀνῃρημένης, καὶ ἐπιγνωσθέντος ἤδη τοῦ κατὰ ἀλήθειαν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τὸ δὲ, Ἐξομολογήσομαι, φησὶν, ἀντὶ τοῦ, Μετ’ ᾠδῆς ποιήσομαι τὴν εὐχαριστίαν κατὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ (ξοδ. ε. μοι) δικαιοσύνην, ἤτοι κατὰ τὸ μέγεθος τῆς δικαιοκρισίας ἧς ἐποιήσατο, διασώσας τὴν ἁρπαζομένην ἀνθρωπότητα ὑπό τε τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων. Μεγάλη τοίνυν ἡ Θεοῦ δικαιοσύνη· διὸ ψάλλειν ἐπαγγέλλονται τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ Ὑψίστου· ὃν γὰρ οὐκ ᾔδεισαν πάλαι, νῦν Κύριον καὶ Ὕψιστον ὀνομάζουσι. ΨΑΛΜΟΣ Η. »Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν· ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.« (α φ. 52) Προαναφωνεῖται τοίνυν διὰ τῆς προκειμένης ᾠδῆς ἡ τῶν ἐθνῶν κλῆσις· ἐπεγράφη δὲ αὕτη· Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν.
θίας, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι τὸ θέλημα τὸ Δε- σποτικὸν, καὶ δικαίαν αὐτοῖς ἐκνενέμηκε τὴν ἐπικου- ρίαν. Οφείλεται γὰρ τοῖς πεπλανημένοις ἡ ἐπι στροφή, τοῖς ἐσκοτισμένοις ὁ φωτισμός, τοῖς ἐσθενη κόσι τὸ ἐνισχύεσθαι παρ' αὐτοῦ. Διό φησιν. Ἡ βοήθεια δικαία παρὰ τοῦ Θεοῦ. 'Ο Θεός κριτής δίκαιος, καὶ ἰσχυρὸς, καὶ μακρό- θυμος, κ. τ. λ (Α 1. Επωφελὲς μὲν οὖν τὸ παράγγελμα τοῖς τὸν ἄφετον καὶ ἀνειμένον ζῶσι βίον, ὅτι κριτής δίκαιος ὁ τῶν ὅλων Θεός. Εστι δὲ πρὸς τοῦτο καὶ ἐσχυρός. Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, τίς ἀνοί ξει; και, Τὴν χεῖρα τὴν ὑψηλὴν τίς ἀποστρέψει ; Ναι μὴν καὶ μακρόθυμος, μή παρά πόδας μηδὲ ὁμοῦ τῇ κακίᾳ τὴν ὀργὴν ἐπάγων τοῖς ἁμαρτάνουσι. Πλὴν εἰ καὶ ἀνεξίκακος, οὐ χρὴ διὰ τοῦτο ἡμᾶς ῥαθυμεῖν. Μετακομιστέον δὲ πάλιν τοὺς λόγους καὶ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ καὶ τοὺς ἐξ ἐθνῶν· ἐπιφωνήσοι γὰρ ἄν τις αὐτοῖς, ὡς εἰ μὴ θᾶττον ἀπόσχοιντο τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων, καὶ οἱ μὲν τοῦ τῇ κτίσει λατρεύειν ἀποσταΐεν, οἱ δὲ τὴν εἰς Χριστὸν πίστιν εἰσδέξαιντο, κριτῇ περιπεσοῦνται δικαίῳ καὶ ἰσχυρῷ, καὶ μα κροθύμῳ μὲν, πλὴν εἰ μὴ ἀποδύσονται τὰ ἐγκλήματα, καὶ κολάζοντι· τοῦτο γὰρ διὰ τῶν ἐφεξῆς στίχων διδάσκει. Ἵνα γὰρ μὴ ἀκούοντες, ότι μακρόθυμος, ῥαθυμότεροι γένωνται, ἐπήγαγεν, ὅτι Την ρομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει, το τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινε. Α Β Στιλβώσει, ἀντὶ τοῦ, Γυμνώσει καθ' ὑμῶν τὴν μάχαιραν. Φιλάνθρωπον δὲ τὸ κή- ρυγμα καὶ ἐξ ἡμερότητος τοῦ Θεοῦ προτεινόμενον τοῖς οὖσιν ἐν ἀσθενείαις· οὐ γὰρ ἁπλῶς, ὅτι γεγόνασιν Εργάται τῶν πονηρῶν, ἠπείλησεν τὴν ῥομφαίαν αὐ- τοῖς ἀλλ᾽ εἰ μὴ βούλοιντο θᾶττον ἐπιστρέφειν, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως περιπεσοῦνται δεινοῖς, ἐφήσει νοεῖν. Ενέτεινε δὲ καὶ τὸ τόξον, ἕτοιμον ἔχων αὐτὸ τῶν τοῦ θανάτου σκευῶν, ἤτοι τῶν βελῶν, ἐπίμεστον, καὶ ἐξειργάσθαι φησὶν τοῖς καιομένοις, τοῖς τῆς γεέννης υἱοῖς υἱοὺς], οἱ κατὰ καιροὺς ἀκούσον- ται τοῦ Κριτοῦ λέγοντος· . Πορεύεσθε ἀπ᾿ ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ρομφαίαν γε μήν τόξον τε καὶ βέλη καὶ σκεύη θανάτου, ἢ τὰς διαφοράς τῶν κολάσεων φαμεν ὑποδηλοῦν, ήγουν δυνάμεις τινὰς ἐπιφερούσας ἀναλόγως τοῖς ἑκάστου πλημμε λήμασι τὰς δίκας. Εθος δὲ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ ἐκ τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων σχηματίζειν ἔσθ' ὅτε τὰ μὴ ἐμφανῶς, ἀλλ' ὡς ἐν κρυπτῷ καὶ νοήσει δρώ- μενα. Τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργάσατο. (Α 1. 49) Ακουέτωσαν ταῦτα καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Έλληνες, ὡς ταῖς ἀφύκτοις περιπεσοῦνται δίκαις, εἰ μὴ ἐπιστρέφειν ἔλοιντο, καὶ οἱ μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπό σχοιντο πλάνης, οἱ δὲ τῇ μετανοίᾳ τὰ τῆς κυριοκτο νέας ἐγκλήματα διασμήχοιντο. Ωδίνησεν ἀδικίαν, κ. τ. λ. Λάκκον ώρυξε, κ. τ. λ. (Α 6. ᾿Αλλὰ γὰρ προσεξεργαστέον καὶ ἔτι τὴν ** χιν, 27. ** IN PSALMUM VI.' 75% errantibus revocatio in viam, eæcatis illuminatio, debilibus virium instauratio a Deo. Ideo dicit: ‹ Justum auxilium a Deo. › A justum illis suppeditavit auxilium. Debetur enim b) B Vers. 12. 104. Deus judes justus et fortis et longanimis. lis qui solutam et lubricam vitam degunt, utiiis est admonitio quod justus sit judex, universalis Deus. Idem præterea fortis est; ipso enim aditum homini obserante, quis aperiet "? Et manum elc- vatam quis avertet *? Cæteroqui longanimis simul est, neque statim et recente facinore ira ejus pec- cantes persequitur. Quanquam tamen patiens est, non ideo nobis in culpa desidendum est. Nunc de- nuo sermo ad Israelem simul et ethnicos conver- tendus est, iisque dicendum quod, nisi propere a suæ vitæ ratione recedant, et hi quidem a creaturæ cultu abstineant, illi autem Christi fdem suscipiant, in judicem justum incurrent, fortemque; patientem utique, sed tamen, nisi crimina exuant, vindicem : id enim in sequentibus docet versiculis. Etenim ne forte audientes eum esse patientem, socordiores homines fant, addit : Vers. 13. Gladium suum splendificabit, arcum suum intendit. Splendificabit, pro Evaginabit contra vos gladium. Clemens est hæc admonitio, atque a Dei bonitate iis oblata qui in morum infirmitate versantur : non enim simpliciter quia mala operantur, gladium ipsis comminatur; sed tum demum, si haud cito converti velint, sine dubio vult eos intelligere, in graves cruciatus incursuros. Arcum quoque inten- dit, quem instructum habet mortis instrumentis, id est sagittis plenum, quas ardentibus, id est ge- hennæ filiis, fabricatas dicit; qui per tempora au- dient dicentem judicem : « Discedite a me, male- dicti ", » et reliqua. Gladio certe et arcu et sagit- tis et mortis instrumentis, vel varia poenarum ge- nera denotari dicimus, vel potentias aliquas quæ pro suo quemque merito ulciscantur. Mos autem est divinæ Scripturæ, ex iis quæ apud nos fiunt, ( f. b, f. 29) C [cod. D figurare interdum quæ non conspicue, sed clam b) Job. xn, 14. Isa. Matth. xxv, 41. veluti et mente tantum comprehensibilia sunt. Vers. 14. Sagittas suas ardentibus effecit. Audiant hæc tum Judæi tum ethnici, quod nempe ineluctabiles pœnas sint passuri, nisi converti ma- lint; et hi quidem ab antiquo errore discedant, hi vero interfecti Domini crimen pœnitentia abluant. Vers. 15. Parturiit injustitiam, etc. Lacum effodit, etc. Pergamus porro psalmodiam adhuc pervestigare.
Καὶ τὸ μὲν Εἰς τὸ τέλος, δηλοῖ τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων γενομένην ἐπιδημίαν, ἤγουν ἐνανθρώπησιν τοῦ Μονογενοῦς· τὸ δὲ ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοιάνδε τὴν διάνοιαν ἔχει· τινὲς μὲν γὰρ βούλονται ληνοὺς ὠνομάσθαι τροπικῶς τὰς Ἐκκλησίας Χριστοῦ, εἰς ἃς οἷά τινας βότρυας συγκομίζουσιν οἱ μυσταγωγοὶ τοὺς ἔκ τε τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης καὶ ἐκ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, καὶ οἷον ἐξ ἀμπελῶνος Δεσποτικῆς καρποὺς συναγείρουσιν· ἢ ληνοὺς εἶναί φασι τὰ θυσιαστήρια, διὰ τὸ ἐν αὐτοῖς συμφέρεσθαι τὰς παρὰ πάντων δωροφορίας. »Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ « (α. φ. 53) Πάλαι μὲν γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ δόξα μονονουχὶ συνεστέλλετο κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν· γνωστὸν γὰρ ἦν ἐν αὐτῇ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ· ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, τεθαύμασται τὸ ὄνομα αὐτοῦ παρὰ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν. Ἐκπλήττεται τοίνυν ὁ προφήτης τὴν εἰς ἀνθρώπους χυθεῖσαν γνῶσιν τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι γὰρ μόνοις γνωστὸς τοῖς ἐν τῷ Ἰούδᾳ ὁ Θεός. »Ὅτι ἐπήρθη ἡ μεγαλοπρέπειά σου.« (α. φ.
θίας, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι τὸ θέλημα τὸ Δε- σποτικὸν, καὶ δικαίαν αὐτοῖς ἐκνενέμηκε τὴν ἐπικου- ρίαν. Οφείλεται γὰρ τοῖς πεπλανημένοις ἡ ἐπι στροφή, τοῖς ἐσκοτισμένοις ὁ φωτισμός, τοῖς ἐσθενη κόσι τὸ ἐνισχύεσθαι παρ' αὐτοῦ. Διό φησιν. Ἡ βοήθεια δικαία παρὰ τοῦ Θεοῦ. 'Ο Θεός κριτής δίκαιος, καὶ ἰσχυρὸς, καὶ μακρό- θυμος, κ. τ. λ (Α 1. Επωφελὲς μὲν οὖν τὸ παράγγελμα τοῖς τὸν ἄφετον καὶ ἀνειμένον ζῶσι βίον, ὅτι κριτής δίκαιος ὁ τῶν ὅλων Θεός. Εστι δὲ πρὸς τοῦτο καὶ ἐσχυρός. Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, τίς ἀνοί ξει; και, Τὴν χεῖρα τὴν ὑψηλὴν τίς ἀποστρέψει ; Ναι μὴν καὶ μακρόθυμος, μή παρά πόδας μηδὲ ὁμοῦ τῇ κακίᾳ τὴν ὀργὴν ἐπάγων τοῖς ἁμαρτάνουσι. Πλὴν εἰ καὶ ἀνεξίκακος, οὐ χρὴ διὰ τοῦτο ἡμᾶς ῥαθυμεῖν. Μετακομιστέον δὲ πάλιν τοὺς λόγους καὶ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ καὶ τοὺς ἐξ ἐθνῶν· ἐπιφωνήσοι γὰρ ἄν τις αὐτοῖς, ὡς εἰ μὴ θᾶττον ἀπόσχοιντο τῶν οἰκείων ἐπιτηδευμάτων, καὶ οἱ μὲν τοῦ τῇ κτίσει λατρεύειν ἀποσταΐεν, οἱ δὲ τὴν εἰς Χριστὸν πίστιν εἰσδέξαιντο, κριτῇ περιπεσοῦνται δικαίῳ καὶ ἰσχυρῷ, καὶ μα κροθύμῳ μὲν, πλὴν εἰ μὴ ἀποδύσονται τὰ ἐγκλήματα, καὶ κολάζοντι· τοῦτο γὰρ διὰ τῶν ἐφεξῆς στίχων διδάσκει. Ἵνα γὰρ μὴ ἀκούοντες, ότι μακρόθυμος, ῥαθυμότεροι γένωνται, ἐπήγαγεν, ὅτι Την ρομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει, το τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινε. Α Β Στιλβώσει, ἀντὶ τοῦ, Γυμνώσει καθ' ὑμῶν τὴν μάχαιραν. Φιλάνθρωπον δὲ τὸ κή- ρυγμα καὶ ἐξ ἡμερότητος τοῦ Θεοῦ προτεινόμενον τοῖς οὖσιν ἐν ἀσθενείαις· οὐ γὰρ ἁπλῶς, ὅτι γεγόνασιν Εργάται τῶν πονηρῶν, ἠπείλησεν τὴν ῥομφαίαν αὐ- τοῖς ἀλλ᾽ εἰ μὴ βούλοιντο θᾶττον ἐπιστρέφειν, ὅτι πάντη τε καὶ πάντως περιπεσοῦνται δεινοῖς, ἐφήσει νοεῖν. Ενέτεινε δὲ καὶ τὸ τόξον, ἕτοιμον ἔχων αὐτὸ τῶν τοῦ θανάτου σκευῶν, ἤτοι τῶν βελῶν, ἐπίμεστον, καὶ ἐξειργάσθαι φησὶν τοῖς καιομένοις, τοῖς τῆς γεέννης υἱοῖς υἱοὺς], οἱ κατὰ καιροὺς ἀκούσον- ται τοῦ Κριτοῦ λέγοντος· . Πορεύεσθε ἀπ᾿ ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ρομφαίαν γε μήν τόξον τε καὶ βέλη καὶ σκεύη θανάτου, ἢ τὰς διαφοράς τῶν κολάσεων φαμεν ὑποδηλοῦν, ήγουν δυνάμεις τινὰς ἐπιφερούσας ἀναλόγως τοῖς ἑκάστου πλημμε λήμασι τὰς δίκας. Εθος δὲ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ ἐκ τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων σχηματίζειν ἔσθ' ὅτε τὰ μὴ ἐμφανῶς, ἀλλ' ὡς ἐν κρυπτῷ καὶ νοήσει δρώ- μενα. Τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργάσατο. (Α 1. 49) Ακουέτωσαν ταῦτα καὶ Ἰουδαῖοι καὶ Έλληνες, ὡς ταῖς ἀφύκτοις περιπεσοῦνται δίκαις, εἰ μὴ ἐπιστρέφειν ἔλοιντο, καὶ οἱ μὲν τῆς ἀρχαίας ἀπό σχοιντο πλάνης, οἱ δὲ τῇ μετανοίᾳ τὰ τῆς κυριοκτο νέας ἐγκλήματα διασμήχοιντο. Ωδίνησεν ἀδικίαν, κ. τ. λ. Λάκκον ώρυξε, κ. τ. λ. (Α 6. ᾿Αλλὰ γὰρ προσεξεργαστέον καὶ ἔτι τὴν ** χιν, 27. ** IN PSALMUM VI.' 75% errantibus revocatio in viam, eæcatis illuminatio, debilibus virium instauratio a Deo. Ideo dicit: ‹ Justum auxilium a Deo. › A justum illis suppeditavit auxilium. Debetur enim b) B Vers. 12. 104. Deus judes justus et fortis et longanimis. lis qui solutam et lubricam vitam degunt, utiiis est admonitio quod justus sit judex, universalis Deus. Idem præterea fortis est; ipso enim aditum homini obserante, quis aperiet "? Et manum elc- vatam quis avertet *? Cæteroqui longanimis simul est, neque statim et recente facinore ira ejus pec- cantes persequitur. Quanquam tamen patiens est, non ideo nobis in culpa desidendum est. Nunc de- nuo sermo ad Israelem simul et ethnicos conver- tendus est, iisque dicendum quod, nisi propere a suæ vitæ ratione recedant, et hi quidem a creaturæ cultu abstineant, illi autem Christi fdem suscipiant, in judicem justum incurrent, fortemque; patientem utique, sed tamen, nisi crimina exuant, vindicem : id enim in sequentibus docet versiculis. Etenim ne forte audientes eum esse patientem, socordiores homines fant, addit : Vers. 13. Gladium suum splendificabit, arcum suum intendit. Splendificabit, pro Evaginabit contra vos gladium. Clemens est hæc admonitio, atque a Dei bonitate iis oblata qui in morum infirmitate versantur : non enim simpliciter quia mala operantur, gladium ipsis comminatur; sed tum demum, si haud cito converti velint, sine dubio vult eos intelligere, in graves cruciatus incursuros. Arcum quoque inten- dit, quem instructum habet mortis instrumentis, id est sagittis plenum, quas ardentibus, id est ge- hennæ filiis, fabricatas dicit; qui per tempora au- dient dicentem judicem : « Discedite a me, male- dicti ", » et reliqua. Gladio certe et arcu et sagit- tis et mortis instrumentis, vel varia poenarum ge- nera denotari dicimus, vel potentias aliquas quæ pro suo quemque merito ulciscantur. Mos autem est divinæ Scripturæ, ex iis quæ apud nos fiunt, ( f. b, f. 29) C [cod. D figurare interdum quæ non conspicue, sed clam b) Job. xn, 14. Isa. Matth. xxv, 41. veluti et mente tantum comprehensibilia sunt. Vers. 14. Sagittas suas ardentibus effecit. Audiant hæc tum Judæi tum ethnici, quod nempe ineluctabiles pœnas sint passuri, nisi converti ma- lint; et hi quidem ab antiquo errore discedant, hi vero interfecti Domini crimen pœnitentia abluant. Vers. 15. Parturiit injustitiam, etc. Lacum effodit, etc. Pergamus porro psalmodiam adhuc pervestigare.
PG 69:75653 β) Τάχα δὲ οὐκ ἄλλη τῆς οἰκονομίας αὐτοῦ ἡ ἐπαρθεῖσα μεγαλοπρέπεια. Τί γάρ ἐστιν ἐν αὐτῇ μὴ ἔχον ἐν μεγάλοις τὸ πρέπον; ἐκ παρθένου τόκος, ἐν θαλάσσῃ πορεία, ἐν θανάτῳ ἀφθαρσία, καὶ ὅσα τούτοις ἐοικότα. Αὕτη τοίνυν ἡ μεγαλοπρέπεια ἐπήρθη, καθίσαντος ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης ἐν ὑψηλοῖς, μετὰ τὸ καθαρισμὸν τῶν ἁμαρτιῶν πεποιηκέναι. Οὕτω νοητέον καὶ τὸ ὑψηλότερον αὐτὸν τῶν οὐρανῶν γεγονέναι μετὰ τὴν ἀνάστασιν. »Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων, κ.τ.λ.« (ξ. φ. 14) Τὴν νέαν καὶ καινὴν συναγωγὴν, ἐκ νηπίων λέγει συνεστάναι ψυχῶν, διὰ τὴν ἀναγέννησιν τὴν ἐν τῷ Χριστῷ πανταχοῦ συνιστᾶσαν τῆς οἰκουμένης μετὰ τὴν ἀνάληψιν αὐτοῦ. Διὸ καὶ βοώντων αὐτὸν τῶν παίδων· »Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις,« ἀγανακτοῦσι τοῖς Ἰουδαίοις φησί· »Οὐδέποτε ἀνέγνωτε;« καὶ τὰ ἑξῆς. »Τοῦ καταλῦσαι ἐχθρὸν καὶ ἐκδικητήν.« (α. φ. 54) Τὸν διάβολον δηλονότι, ἐπειδὴ μετὰ τὸ ἀναγκάσαι πληρῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τιμωρεῖται τοὺς ἁμαρτάνοντας, τὸ μέγεθος αὐτοῖς τοῦ ἁμαρτήματος ἐν ὀφθαλμοῖς παριστῶν. Ὁ αὐτὸς γὰρ καὶ εἰς τὸ πλημμελὲς κατωθεῖ, καὶ κατήγορος τῶν ἡμαρτηκότων γίνεται·
Α ψαλμῳδίαν. Οὐκοῦν λέγοιτο ἂν εἰκότως καὶ περὶ παν Β τὸς ἁμαρτήματος, ὅτι ὁ ἁμαρτάνων συνέλαβε πόνον καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν· ἀεὶ γάρ πως προανίσχοντι τῶν ἐν κακοῖς ἀποτελεσμάτων, διαλογισμοί πονηροί. 'Αρμόσειε δ᾽ ἂν τὸ ῥητὸν καὶ τοῖς Ἰουδαίων καθηγη ταῖς, οἱ συλλαβόντες, ήγουν ἐν ὠδῖσι προεισδεξάμενοι, τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσσεβείας τὰ σπέρματα, τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ταῦτα αὐτοῖς ἐνσπειράσης, ἐξέτεκον ἀνομίαν, τὴν κατ' αὐτοῦ δηλονότι. Ὠδένησεν ἀδικίαν καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν καὶ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς· πειράζων μὲν γὰρ προσῆλθε κατὰ τὴν ἔρημον· εἶτα ἀπέστη μέχρι καιροῦ, καὶ εἰς πέρας ἤγαγε τὸν ἐξ ἀρχῆς τεθέντα σκοπόν. Κατέθηκε γὰρ ἐν αὐτῷ τὰς τῶν Ἰουδαίων καρδίας καὶ τὴν τοῦ προδότου ψυχήν, δς δὴ καὶ κατ' αὐτὸν τὸν τῆς ἑαυτοῦ δυσσεβείας και πέρα, φημὶ δὴ τὸν Σατανᾶν, συνέλαβε μὲν ἀδικίαν κατὰ τοῦ Χριστοῦ, αἰσχρῶν ἕνεκα λημμάτων, κατα προδοῦναι τοῖς φονῶσιν αὐτὸν βουλόμενος. Εἶτα και ἔτεκεν ἀνομίαν· λαβὼν γὰρ τριάκοντα δηνάρια, παρ ἔδωκεν αὐτὸν, σύνθημα φόνου τὸ τῆς ἀγάπης σύμβο λον ποιησάμενος, τουτέστι τὸ φίλημα, καὶ αὐτήν ἀδικήσας τὴν ἀρετήν. Εἶτα δέχεται μὲν ὁ προφήτης, ὡς ἐν λόγῳ παραδείγματος, τὸ ὀρύξαι λάκκον καὶ ανασκάψαι αὐτόν· καταλευκαίνει δὲ τοῦ φαινομένου τὴν διάνοιαν, ἐπενεγκών εὐθὺς τὸν Ἐπιστρέψει ὁ πόνος αὐτοῦ εἰς κεφαλὴν αὐτοῦ. Πένον δὲ οἶμαι λέ- γειν αὐτὸν, ἢ τὴν ἐπὶ τῷ τὸν βόθρον όρύξαι ματαιοπο νίαν, ἢ τὸν φθόνον ὃς κατατήκει τὴν τῶν ἐχόντων καρδίαν· ἀδικίαν δὲ τὴν πλεονεξίαν, ήγουν τὴν ἐπι βουλὴν ἣν ἂν τις ἐργάσαιτο κατὰ τοῦ πέλας. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παροιμιαστής εὑρίσκεται λέγων· ο Ο δρύσ των βόθρον τῷ πλησίον, ἐμπεσεῖται εἰς αὐτόν· ο καὶ τοῦτο δὲ τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας, τὸ τοιαύτην συγκληρῶσαι τῇ ἐπιβουλῇ τὴν φύσιν, ὥστε εἰς τοὺς ἐπιβουλεύοντας περιτρέψεσθαι. Εντεῦθεν καὶ ἡ εὐ μηχανία τοῦ Θεοῦ μάλιστα διαλάμπει, καὶ τοῖς πονηροῖς πολὺς ὁ σωφρονισμός, καὶ ταῖς διαφεύγουσιν ἡ ἡδονή. Εξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ κατὰ τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ, γαλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψί στου ( Α Υ. Β 1. 30, Ε Αὕτη φωνὴ καὶ τῶν ἐν Χριστῷ σεσωσμένων, ὡς καταργηθέντος τοῦ Σ τανᾶ καὶ ἀναιρεθέντος τοῦ θανάτου καὶ τῆς ἁμαρτίας ἀνῃρημένης, καὶ ἐπιγνωσθέντος ἤδη τοῦ κατὰ ἀλη θειαν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τὸ δὲ, Ἐξομολογήσομαι, φησίν, ἀντὶ τοῦ, Μετ' ᾠδῆς ποιήσομαι τὴν εὐχαριστίαν κατά τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ Ε. μας ) δικαιοσύνην, ήτοι κατὰ τὸ μέγεθος τῆς δικαιοκρισίας ἧς ἐποιήσατο, διασώσας τὴν ἁρπαζομένην ἀνθρωπότητα υπό τε τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων. Μεγάλη τοίνυν ἡ Θεοῦ δικαιοσύνη· διὸ ψάλλειν ἐπαγγέλλονται τῷ ὀνόματι Κυρίου του Υψίστου δν γὰρ οὐκ ᾔδεισαν πάλαι, νῦν Κύριον καὶ Ὕψιστον ὀνομάζουσι. ΨΑΛΜΟΣ Π. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνών ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. 52) Προαναφωνεῖται τοίνυν διὰ τῆς προ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Convenienter sane dicitur de omni peccato, eum qui peccat, dolorem concipere et iniquitatem pa- rere: semper enim anteeunt flagitiosis factis malæ cogitationes. Dictum hoc Judæorum quoque prin- cipibus congruit, qui cum dolore concipientes, id est pridem susceptis incredulitatis in Christum se- minibus, quæ diaboli importunitas in eis several, pepererunt contra eumdem Dominum injustitiam. Quin adeo ipse Satanas injustitiam parturiit, et ini- quitatem peperit: tentaturus enim in desertum ve- nit; deinde ad tempus recessit, et susceptum ab initio consilium peregit. Namque interim Judaeorum corda exacuit, necnon proditoris animum; qui more ejus qui sibi pater erat improbitatis, Satanse, inquam, concepit adversus Christum injustitiam, volens scilicet, turpis mercedis gratia, Dominum homicidis tradere. Deinde iniquitatem quoque pe- perit, cum triginta acceptis denariis illum tradidit, cædis signum, amoris symbolum, id est osculum, faciens; virtutem ipsam injuste violans. Praeterea, veluti exempli causa, Propheta loquitur de lacu aperto atque effosso : nam statim propositæ imagi- nis significatum declarat addens : « Convertetur labor ejus in caput ejusdem, › Laborem autem ab eo dici puto, aut effodiendæ foveæ vanam curam, aut in- vidiam quæ invidentium cor liquefacit: porro in- justitiam intelligo, præpotentiam sive insidias quas proximo suo quispiam intendit. Hujusmodi quiddam ab auctore quoque Proverbiorum dici comperimus : • Qui foveam proximo fodit, incidet in ip- sam 53: hoc est enim Dei clementiæ officium, qui tałem dedit insidiis naturam, ut insidiatores in easdem decidant. Hinc etiam Dei sapientia maxime elucet, et improbis multa fit cohibitio, salvatis au- tem gaudium. C Vers. 18. Confitebor Domino secundum justitiam ejus, psallam nomini Domini altissimi. Vox est hæc salvatorum in Christo, ceu Satana abolita, morte sublata, peccato perempto, et cogni- to demum vero Dei Filio. Confitebor autem dicit, pro, Cum cantico gratias agam, secundum insitam illi justitiam, id est secundum æquum quod exer, cuit judicium, humanum salvans a Satana dire- plam genus, ejusque improbis satellitibus. Magna est itaque Dei justitia: ideoque nomini Domini altis- simi psallunt gentes: nam quem non noverant olim, nunc Dominum et Altissimum appellant. b, f, b) D (cod. PSALMUS VIII. Vers. 1. In finem pro torcularibus (1): psalmus Davidis. Prædicitur ergo præsente cantico gentium voca- Prov. IAVI, 27. scriptum hunc, nec non Lxxx et LxxxII psalmos pu- tant, quia fortasse canebantur autumnali tempore, quo uva et olea torcularibus supponuntur. (1) Non est absurda illorum opinio qui ita in-
ὡς μὲν οὖν ἐχθρὸς, ἁμαρτάνειν καταναγκάζει, ὡς δὲ ἐκδικητὴς, παραδεδομένους κολάζει. Ὑμέναιον γοῦν καὶ Ἀλέξανδρον αὐτὸς βλασφήμους ἀπεργασάμενος, πάλιν ἐπαίδευσε διὰ τὰς εἰς Θεὸν βλασφημίας. »Τίς ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι μιμνήσκῃ αὐτοῦ;« (α φ. 56) Ἄπερ οὖν καὶ ὁ Δαβὶδ ἐννοῶν, θαυμάζεται καὶ λέγει· Εἰ καὶ θαυμαστά σου δημιουργήματα ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἅπερ ἥδρασας δι’ ὅλου τοῦ αἰῶνος ἑστάναι, οὐ μήν σοι μεγάλα πρὸς ὕπαρξιν, ἀλλὰ βραχείας δυνάμεως δακτύλοις ἀναλογούσης· οὕτω γὰρ τὰς μικρὰς δυνάμεις ἐκάλεσε τοῦ Θεοῦ. Ἀλλά γε τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον μᾶλλον ἐκπέπληγμαι θεωρῶν, ὅπως καὶ μέμνησαι τούτου καὶ προνοῇ· ὅπερ οὐκ ἂν ὑπῆρξεν, εἴπερ σμικρόν τι παρὰ σοὶ καὶ οὐδαμινὸν ἐτύγχανε ζῶον. (β φ. 32) Ἄλλοι μὲν τῶν Ἰουδαίων καθηγηταὶ πεπλάνηνται, μὴ συνιέντες τὸ μυστήριον· ἐγὼ δὲ, φησὶν, τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασιν ἐνορῶν τὴν κτίσιν, σὰ τὰ πάντα δημιουργήματα βλέπω. Σὺ κατηρτίσω ἥλιον καὶ σελήνην, καὶ τὸν ἐπ’ αὐτοῖς τέθεικας νόμον διηνεκῆ· τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, »Ἐθεμελίωσας αὐτά.« Καὶ μετ’ ὀλίγα·
Α ψαλμῳδίαν. Οὐκοῦν λέγοιτο ἂν εἰκότως καὶ περὶ παν Β τὸς ἁμαρτήματος, ὅτι ὁ ἁμαρτάνων συνέλαβε πόνον καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν· ἀεὶ γάρ πως προανίσχοντι τῶν ἐν κακοῖς ἀποτελεσμάτων, διαλογισμοί πονηροί. 'Αρμόσειε δ᾽ ἂν τὸ ῥητὸν καὶ τοῖς Ἰουδαίων καθηγη ταῖς, οἱ συλλαβόντες, ήγουν ἐν ὠδῖσι προεισδεξάμενοι, τῆς κατὰ Χριστοῦ δυσσεβείας τὰ σπέρματα, τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ταῦτα αὐτοῖς ἐνσπειράσης, ἐξέτεκον ἀνομίαν, τὴν κατ' αὐτοῦ δηλονότι. Ὠδένησεν ἀδικίαν καὶ ἔτεκεν ἀνομίαν καὶ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς· πειράζων μὲν γὰρ προσῆλθε κατὰ τὴν ἔρημον· εἶτα ἀπέστη μέχρι καιροῦ, καὶ εἰς πέρας ἤγαγε τὸν ἐξ ἀρχῆς τεθέντα σκοπόν. Κατέθηκε γὰρ ἐν αὐτῷ τὰς τῶν Ἰουδαίων καρδίας καὶ τὴν τοῦ προδότου ψυχήν, δς δὴ καὶ κατ' αὐτὸν τὸν τῆς ἑαυτοῦ δυσσεβείας και πέρα, φημὶ δὴ τὸν Σατανᾶν, συνέλαβε μὲν ἀδικίαν κατὰ τοῦ Χριστοῦ, αἰσχρῶν ἕνεκα λημμάτων, κατα προδοῦναι τοῖς φονῶσιν αὐτὸν βουλόμενος. Εἶτα και ἔτεκεν ἀνομίαν· λαβὼν γὰρ τριάκοντα δηνάρια, παρ ἔδωκεν αὐτὸν, σύνθημα φόνου τὸ τῆς ἀγάπης σύμβο λον ποιησάμενος, τουτέστι τὸ φίλημα, καὶ αὐτήν ἀδικήσας τὴν ἀρετήν. Εἶτα δέχεται μὲν ὁ προφήτης, ὡς ἐν λόγῳ παραδείγματος, τὸ ὀρύξαι λάκκον καὶ ανασκάψαι αὐτόν· καταλευκαίνει δὲ τοῦ φαινομένου τὴν διάνοιαν, ἐπενεγκών εὐθὺς τὸν Ἐπιστρέψει ὁ πόνος αὐτοῦ εἰς κεφαλὴν αὐτοῦ. Πένον δὲ οἶμαι λέ- γειν αὐτὸν, ἢ τὴν ἐπὶ τῷ τὸν βόθρον όρύξαι ματαιοπο νίαν, ἢ τὸν φθόνον ὃς κατατήκει τὴν τῶν ἐχόντων καρδίαν· ἀδικίαν δὲ τὴν πλεονεξίαν, ήγουν τὴν ἐπι βουλὴν ἣν ἂν τις ἐργάσαιτο κατὰ τοῦ πέλας. Τοιοῦτόν τι καὶ ὁ Παροιμιαστής εὑρίσκεται λέγων· ο Ο δρύσ των βόθρον τῷ πλησίον, ἐμπεσεῖται εἰς αὐτόν· ο καὶ τοῦτο δὲ τῆς τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίας, τὸ τοιαύτην συγκληρῶσαι τῇ ἐπιβουλῇ τὴν φύσιν, ὥστε εἰς τοὺς ἐπιβουλεύοντας περιτρέψεσθαι. Εντεῦθεν καὶ ἡ εὐ μηχανία τοῦ Θεοῦ μάλιστα διαλάμπει, καὶ τοῖς πονηροῖς πολὺς ὁ σωφρονισμός, καὶ ταῖς διαφεύγουσιν ἡ ἡδονή. Εξομολογήσομαι τῷ Κυρίῳ κατὰ τὴν δικαιοσύ την αὐτοῦ, γαλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψί στου ( Α Υ. Β 1. 30, Ε Αὕτη φωνὴ καὶ τῶν ἐν Χριστῷ σεσωσμένων, ὡς καταργηθέντος τοῦ Σ τανᾶ καὶ ἀναιρεθέντος τοῦ θανάτου καὶ τῆς ἁμαρτίας ἀνῃρημένης, καὶ ἐπιγνωσθέντος ἤδη τοῦ κατὰ ἀλη θειαν Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Τὸ δὲ, Ἐξομολογήσομαι, φησίν, ἀντὶ τοῦ, Μετ' ᾠδῆς ποιήσομαι τὴν εὐχαριστίαν κατά τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ Ε. μας ) δικαιοσύνην, ήτοι κατὰ τὸ μέγεθος τῆς δικαιοκρισίας ἧς ἐποιήσατο, διασώσας τὴν ἁρπαζομένην ἀνθρωπότητα υπό τε τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῶν σὺν αὐτῷ πονηρῶν δυνάμεων. Μεγάλη τοίνυν ἡ Θεοῦ δικαιοσύνη· διὸ ψάλλειν ἐπαγγέλλονται τῷ ὀνόματι Κυρίου του Υψίστου δν γὰρ οὐκ ᾔδεισαν πάλαι, νῦν Κύριον καὶ Ὕψιστον ὀνομάζουσι. ΨΑΛΜΟΣ Π. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνών ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. 52) Προαναφωνεῖται τοίνυν διὰ τῆς προ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Convenienter sane dicitur de omni peccato, eum qui peccat, dolorem concipere et iniquitatem pa- rere: semper enim anteeunt flagitiosis factis malæ cogitationes. Dictum hoc Judæorum quoque prin- cipibus congruit, qui cum dolore concipientes, id est pridem susceptis incredulitatis in Christum se- minibus, quæ diaboli importunitas in eis several, pepererunt contra eumdem Dominum injustitiam. Quin adeo ipse Satanas injustitiam parturiit, et ini- quitatem peperit: tentaturus enim in desertum ve- nit; deinde ad tempus recessit, et susceptum ab initio consilium peregit. Namque interim Judaeorum corda exacuit, necnon proditoris animum; qui more ejus qui sibi pater erat improbitatis, Satanse, inquam, concepit adversus Christum injustitiam, volens scilicet, turpis mercedis gratia, Dominum homicidis tradere. Deinde iniquitatem quoque pe- perit, cum triginta acceptis denariis illum tradidit, cædis signum, amoris symbolum, id est osculum, faciens; virtutem ipsam injuste violans. Praeterea, veluti exempli causa, Propheta loquitur de lacu aperto atque effosso : nam statim propositæ imagi- nis significatum declarat addens : « Convertetur labor ejus in caput ejusdem, › Laborem autem ab eo dici puto, aut effodiendæ foveæ vanam curam, aut in- vidiam quæ invidentium cor liquefacit: porro in- justitiam intelligo, præpotentiam sive insidias quas proximo suo quispiam intendit. Hujusmodi quiddam ab auctore quoque Proverbiorum dici comperimus : • Qui foveam proximo fodit, incidet in ip- sam 53: hoc est enim Dei clementiæ officium, qui tałem dedit insidiis naturam, ut insidiatores in easdem decidant. Hinc etiam Dei sapientia maxime elucet, et improbis multa fit cohibitio, salvatis au- tem gaudium. C Vers. 18. Confitebor Domino secundum justitiam ejus, psallam nomini Domini altissimi. Vox est hæc salvatorum in Christo, ceu Satana abolita, morte sublata, peccato perempto, et cogni- to demum vero Dei Filio. Confitebor autem dicit, pro, Cum cantico gratias agam, secundum insitam illi justitiam, id est secundum æquum quod exer, cuit judicium, humanum salvans a Satana dire- plam genus, ejusque improbis satellitibus. Magna est itaque Dei justitia: ideoque nomini Domini altis- simi psallunt gentes: nam quem non noverant olim, nunc Dominum et Altissimum appellant. b, f, b) D (cod. PSALMUS VIII. Vers. 1. In finem pro torcularibus (1): psalmus Davidis. Prædicitur ergo præsente cantico gentium voca- Prov. IAVI, 27. scriptum hunc, nec non Lxxx et LxxxII psalmos pu- tant, quia fortasse canebantur autumnali tempore, quo uva et olea torcularibus supponuntur. (1) Non est absurda illorum opinio qui ita in-
PG 69:757Οὐκοῦν εἰ καὶ γέγονας, φησὶν, καθ’ ἡμᾶς, καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον οἰκονομικῶς ὑπελθὼν οὐκ ἐπεγνώσθης παρά τινων, ἀλλ’ ἐγὼ τὴν σὴν ἐπίσταμαι δόξαν· οἶδα τῆς κατὰ πάντων ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, ὁμολογῶ καὶ ἐν σαρκὶ γεγονότα δημιουργὸν τῶν ὅλων, οἶδά σε Κύριον καὶ παρενεγκόντα πρὸς σὲ ἥλιον καὶ σελήνην. Δέχεται δὲ ἀπὸ μέρους, ἵνα πᾶσαν νοῇς τὴν κτίσιν. »Ἠλάττωσας αὐτὸν βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους.« (α φ. 56 β, β φ. 32 β, κ φ. 35 β.) Λογικαὶ μὲν οὖν αἱ ἄνω δυνάμεις, μακράν τε καὶ ἀτελεύτητον τρίβουσαι ζωήν. Ὁμοίως δὲ λογικὸς ἐπὶ γῆς ὁ ἄνθρωπος, εἰ καὶ μὴ ἐν ἴσῳ μέτρῳ τοῖς ἄνω, βραχὺ δὲ ὑποβέβηκε τὴν τῶν ἀγγέλων ἀξίαν διὰ τὴν πρὸς τὸ γεῶδες σῶμα συνάφειαν· καὶ ἐλάττων, καθ’ ὃ ὑπὸ δίκην ἐστὶ θανάτου καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦτο μετὰ τὴν παράβασιν· αὕτη γὰρ εἰσῆξε τὴν φθορὰν καὶ τὸν θάνατον. Ἠλαττῶσθαι τοίνυν ἀγγέλων λέγεται ὁ Χριστὸς διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου· παθεῖν γὰρ ἠνέσχετο σαρκὶ τῇ ἰδίᾳ, καίτοι μεμενηκὼς ἀπαθὴς τῇ τῆς θεότητος φύσει. [Ἐστεφάνωσε δὲ ἡμᾶς δόξῃ καὶ τιμῇ, δι’ ὧν ὑπάρχων Θεὸς κατὰ φύσιν, ἠλάττωται δι’ ἡμᾶς. ὡς ἂν ἡμεῖς ὑπὲρ φύσιν πλουτήσωμεν ἐν αὐτῷ.
κειμένης ᾠδῆς ἡ τῶν ἐθνῶν κλῆσις· ἐπεγράφη δὲ αὕτη· Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν. Καὶ τὸ μὲν Εἰς τὸ τέλος, δηλοῖ τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων γενο- μένην ἐπιδημίαν, ήγουν ἐνανθρώπησιν τοῦ Μονογε νοῦς· τὸ δὲ ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοιάνδε τὴν διάνοιαν ἔχει· τινὲς μὲν γὰρ βούλονται ληνούς ὠνομάσθαι τρο- πικῶς τὰς Ἐκκλησίας Χριστοῦ, εἰς ἃς οἷά τινας βότρυας συγκομίζουσιν οἱ μυσταγωγοὶ τοὺς ἔκ τε τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης καὶ ἐκ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, καὶ οἷον ἐξ ἀμπελῶνος Δεσποτικῆς καρπούς συναγείρουσιν· ἡ ληνοὺς εἶναί φασι τὰ θυσιαστήρια, διὰ τὸ ἐν αὐτοῖς συμφέρεσθαι τὰς παρὰ πάντων δω ροφορίας. Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! (Α. Πάλαι μὲν γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ δόξα μονον- ουχί συνεστέλλετο κατά μόνην τὴν Ἰουδαίαν γνω στὸν γὰρ ἦν ἐν αὐτῇ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ· ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, τεθαύμασται τὸ ὄνομα αὐτοῦ παρὰ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν. Εκπλήττεται τοίνυν ὁ προφήτης τὴν εἰς ἀνθρώπους χυθεῖσαν γνῶσιν τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι γὰρ μόνοις γνωστὸς τοῖς ἐν τῷ Ἰούδᾳ ὁ Θεός. Οτι ἐπήρθη ἡ μεγαλοπρέπειά σου. (Δ. Ι. Τάχα δὲ οὐκ ἄλλη τῆς οἰκονομίας αύ- τοῦ ἡ ἐπαρθεῖσα μεγαλοπρέπεια. Τί γάρ ἐστιν ἐν αὐτῇ μὴ ἔχον ἐν μεγάλοις τὸ πρέπον; ἐκ παρθένου τόκος, ἐν θαλάσσῃ πορεία, ἐν θανάτῳ ἀφθαρσία, και ὅσα τούτοις εοικότα. Αὕτη τοίνυν ή μεγαλοπρέπεια ἐπήρθη, καθίσαντος ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης ἐν ὑψηλοῖς, μετὰ τὸ καθαρισμὸν τῶν ἁμαρτιῶν πεποιη- κέναι. Οὕτω νοητέον καὶ τὸ ὑψηλότερον αὐτὸν τῶν οὐρανῶν γεγονέναι μετὰ τὴν ἀνάστασιν. Εκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων, κ. τ. λ. Την νέαν καὶ καινὴν συναγωγήν, ἐκ νηπίων λέγει συνεστάναι ψυχῶν, διὰ τὴν ἀναγέννησιν τὴν ἐν τῷ Χριστῷ πανταχοῦ συνιστᾶσαν τῆς οἰκου μένης μετὰ τὴν ἀνάληψιν αὐτοῦ. Διὸ καὶ βοώντων αὐτὸν τῶν παίδων· ε Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις, ο ἀγανακτοῦσι τοῖς Ἰουδαίοις φησί· · Οὐδέποτε ἀν- ἔγνωτε ; ν καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦ καταλῦσαι ἐχθρὸν καὶ ἐκδικητήν. (Α. Ι. 54) Τὸν διάβολον δηλονότι, ἐπειδὴ μετὰ τὸ ἀναγκάσαι πληρῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τιμωρεῖται τοὺς ἁμαρτάνοντας, τὸ μέγεθος αὐτοῖς τοῦ ἁμαρτή ματος ἐν ὀφθαλμοῖς παριστῶν. Ὁ αὐτὸς γὰρ καὶ εἰς τὸ πλημμελὲς κατωθεῖ, καὶ κατήγορος τῶν ἡμαρτη κάτων γίνεται· ὡς μὲν οὖν ἐχθρός, ἁμαρτάνειν καταναγκάζει, ὡς δὲ ἐκδικητής, παραδεδομένους κολάζει. Υμέναιον γοῦν καὶ ᾿Αλέξανδρον αὐτὸς βλασφήμους ἀπεργασάμενος, πάλιν επαίδευσε διὰ τὰς εἰς Θεὸν βλασφημίας. * και, 9, 16. σε IN PSALMUM VIII. A tio: inscribitur autem In Gnem, pro torcularibus. f. 53) b) (C. f. 14) Malh. Timoth. 1, 20. Paulus_ad Hebr. ut, seqq. Item Cor. xv, 26. Imo et ipse Christus de se, ut infra dicitur. B C " D Et dictio quidem In finem adventum demonstrat, qui in Aue sæculorum accidit, id est Unigeniti in- carnationem (1): dietio vero pro torcularibus hunc habet sensum quidam volunt torcularia appellari tropice Ecclesias Christi, ad quas veluti quosdam racemos sacri doctores comportant tum ex Judæo- rum turma, tum etiam ex ethnicis credentes in Christum, et tanquam ex vinea Dominica fructus coacervant ; vel torcularia aiunt esse altaria, quia illuc conferuntur ab omnibus. oblationes. Vers. 2. Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! Olim quidem Dei gloria intra solam pene Judæam concludebatur: notus enim erat in ipsa Deus, et in Israele magnum nomen ejus; postquam vero Deus Dominus apparuit nobis, admirantur nomen ejus omnes terræ incolæ. Stupet itaque propheta difu- sam inter homines nominis Dei notitiam: non enim jam solis notus est Judæis Deus. Quoniam elevata est magnificentia tua. Fortasse nihil est aliud magnificentia elevala, quam ipsius incarnatio (2). Quid enim in bae est quod magnum dici non queat? nativitas ex virgine, ambulatio in mari, incorruptio in morte, et quævis alia bis similia. Hæc ergo magnificentia elevata est, sedentis videlicet in dextera majestatis in excelsis, post factam peccatorum purgationem. Sic etiam in- telligendum est quod excelsior cœlis ipse sit fa- ctus post resurrectionem.. Vers. 3. Ex ore infantium: et lactentium, etc. Novum recentemque cœtum,puerilibus veluti con- stare ait animabus, propter regenerationem in Chri- sto ubique terrarum factam post Domini ascensio- nem. Ideo et cum' ei acclamarent pueri: «Hosan- na in altissimis, › indignantibus Judæis ait : ‹ Nun- quam legistis ?, et reliqua. Ob destruendum inimicum et ultorem. Nempe diabolum, qui postquam peccare coegit, peccantes punit, gravitatem ipsis peccati ob oculos ponens. Idem quippe et ad peccatum impellit, et peccantium ft accusator: ergo ut inimicus, peccare cogit; ut ultor, traditos sibi punit. Sic Hymenæum atque Alexandrum cum ipse blasphe mos effecisset, postea ob blasphemias in Deum ca- stigavit " *. Cyrillo est. (1) Revera de Christo explicat hunc psalmum (2) Semper Christus præ oculis religiosissim ›
»Συνήγειρε γὰρ ἡμᾶς, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς οὐρανίοις ἐν Χριστῷ.« Συνεδρεύοντος γὰρ αὐτοῦ, ἐφ’ ὅλην τὴν ἀνθρώπου φύσιν δραμεῖται τὸ καύχημα. Οὕτω γὰρ τῇ αὐτοῦ πτωχίᾳ πεπλουτήκαμεν, δι’ οὓς δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωται, καίτοι τῆς δόξης Κύριος ὢν ὡς Θεός. Ἄτιμοι γὰρ ἐν τῇ τοῦ Ἀδὰμ παραβάσει γεγενημένοι, ἐν τῇ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπακοῇ τοῦ Χριστοῦ δεδοξάσμεθα.] »Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ « (α φ. 58) Ἀναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα, καὶ πάλιν αὐτὸ τὸ προοίμιον ἀκροτελεύτιον τίθησιν, ἐκπληττόμενος ἐπὶ τῇ γενομένῃ τῶν ἀνθρώπων θεογνωσίᾳ. Καὶ πρὸ τῆς ἀποδείξεως καὶ μετὰ τὴν ἀπόδειξιν τὰ αὐτὰ λέγει ῥήματα, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ πλείστου θαύματος ἔρχεται πρὸς δοξολογίαν· καὶ κατευθυνομένην ὁρῶν τῆς ὑφ’ ἥλιον πάσης τὴν δόξαν τοῦ Σωτῆρος, μονονουχὶ καὶ ἀνασκιρτᾷ, καὶ τὸν ἑαυτοῦ λόγον ἀναλαβὼν λέγει· »Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὅνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ « ΨΑΛΜΟΣ Θ. »Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ.« (α φ.
κειμένης ᾠδῆς ἡ τῶν ἐθνῶν κλῆσις· ἐπεγράφη δὲ αὕτη· Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῶν ληνῶν. Καὶ τὸ μὲν Εἰς τὸ τέλος, δηλοῖ τὴν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων γενο- μένην ἐπιδημίαν, ήγουν ἐνανθρώπησιν τοῦ Μονογε νοῦς· τὸ δὲ ὑπὲρ τῶν ληνῶν τοιάνδε τὴν διάνοιαν ἔχει· τινὲς μὲν γὰρ βούλονται ληνούς ὠνομάσθαι τρο- πικῶς τὰς Ἐκκλησίας Χριστοῦ, εἰς ἃς οἷά τινας βότρυας συγκομίζουσιν οἱ μυσταγωγοὶ τοὺς ἔκ τε τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης καὶ ἐκ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, καὶ οἷον ἐξ ἀμπελῶνος Δεσποτικῆς καρπούς συναγείρουσιν· ἡ ληνοὺς εἶναί φασι τὰ θυσιαστήρια, διὰ τὸ ἐν αὐτοῖς συμφέρεσθαι τὰς παρὰ πάντων δω ροφορίας. Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! (Α. Πάλαι μὲν γὰρ ἡ τοῦ Θεοῦ δόξα μονον- ουχί συνεστέλλετο κατά μόνην τὴν Ἰουδαίαν γνω στὸν γὰρ ἦν ἐν αὐτῇ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ· ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, τεθαύμασται τὸ ὄνομα αὐτοῦ παρὰ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν. Εκπλήττεται τοίνυν ὁ προφήτης τὴν εἰς ἀνθρώπους χυθεῖσαν γνῶσιν τοῦ ὀνόματος τοῦ Θεοῦ· οὐκέτι γὰρ μόνοις γνωστὸς τοῖς ἐν τῷ Ἰούδᾳ ὁ Θεός. Οτι ἐπήρθη ἡ μεγαλοπρέπειά σου. (Δ. Ι. Τάχα δὲ οὐκ ἄλλη τῆς οἰκονομίας αύ- τοῦ ἡ ἐπαρθεῖσα μεγαλοπρέπεια. Τί γάρ ἐστιν ἐν αὐτῇ μὴ ἔχον ἐν μεγάλοις τὸ πρέπον; ἐκ παρθένου τόκος, ἐν θαλάσσῃ πορεία, ἐν θανάτῳ ἀφθαρσία, και ὅσα τούτοις εοικότα. Αὕτη τοίνυν ή μεγαλοπρέπεια ἐπήρθη, καθίσαντος ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης ἐν ὑψηλοῖς, μετὰ τὸ καθαρισμὸν τῶν ἁμαρτιῶν πεποιη- κέναι. Οὕτω νοητέον καὶ τὸ ὑψηλότερον αὐτὸν τῶν οὐρανῶν γεγονέναι μετὰ τὴν ἀνάστασιν. Εκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων, κ. τ. λ. Την νέαν καὶ καινὴν συναγωγήν, ἐκ νηπίων λέγει συνεστάναι ψυχῶν, διὰ τὴν ἀναγέννησιν τὴν ἐν τῷ Χριστῷ πανταχοῦ συνιστᾶσαν τῆς οἰκου μένης μετὰ τὴν ἀνάληψιν αὐτοῦ. Διὸ καὶ βοώντων αὐτὸν τῶν παίδων· ε Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις, ο ἀγανακτοῦσι τοῖς Ἰουδαίοις φησί· · Οὐδέποτε ἀν- ἔγνωτε ; ν καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦ καταλῦσαι ἐχθρὸν καὶ ἐκδικητήν. (Α. Ι. 54) Τὸν διάβολον δηλονότι, ἐπειδὴ μετὰ τὸ ἀναγκάσαι πληρῶσαι τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τιμωρεῖται τοὺς ἁμαρτάνοντας, τὸ μέγεθος αὐτοῖς τοῦ ἁμαρτή ματος ἐν ὀφθαλμοῖς παριστῶν. Ὁ αὐτὸς γὰρ καὶ εἰς τὸ πλημμελὲς κατωθεῖ, καὶ κατήγορος τῶν ἡμαρτη κάτων γίνεται· ὡς μὲν οὖν ἐχθρός, ἁμαρτάνειν καταναγκάζει, ὡς δὲ ἐκδικητής, παραδεδομένους κολάζει. Υμέναιον γοῦν καὶ ᾿Αλέξανδρον αὐτὸς βλασφήμους ἀπεργασάμενος, πάλιν επαίδευσε διὰ τὰς εἰς Θεὸν βλασφημίας. * και, 9, 16. σε IN PSALMUM VIII. A tio: inscribitur autem In Gnem, pro torcularibus. f. 53) b) (C. f. 14) Malh. Timoth. 1, 20. Paulus_ad Hebr. ut, seqq. Item Cor. xv, 26. Imo et ipse Christus de se, ut infra dicitur. B C " D Et dictio quidem In finem adventum demonstrat, qui in Aue sæculorum accidit, id est Unigeniti in- carnationem (1): dietio vero pro torcularibus hunc habet sensum quidam volunt torcularia appellari tropice Ecclesias Christi, ad quas veluti quosdam racemos sacri doctores comportant tum ex Judæo- rum turma, tum etiam ex ethnicis credentes in Christum, et tanquam ex vinea Dominica fructus coacervant ; vel torcularia aiunt esse altaria, quia illuc conferuntur ab omnibus. oblationes. Vers. 2. Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! Olim quidem Dei gloria intra solam pene Judæam concludebatur: notus enim erat in ipsa Deus, et in Israele magnum nomen ejus; postquam vero Deus Dominus apparuit nobis, admirantur nomen ejus omnes terræ incolæ. Stupet itaque propheta difu- sam inter homines nominis Dei notitiam: non enim jam solis notus est Judæis Deus. Quoniam elevata est magnificentia tua. Fortasse nihil est aliud magnificentia elevala, quam ipsius incarnatio (2). Quid enim in bae est quod magnum dici non queat? nativitas ex virgine, ambulatio in mari, incorruptio in morte, et quævis alia bis similia. Hæc ergo magnificentia elevata est, sedentis videlicet in dextera majestatis in excelsis, post factam peccatorum purgationem. Sic etiam in- telligendum est quod excelsior cœlis ipse sit fa- ctus post resurrectionem.. Vers. 3. Ex ore infantium: et lactentium, etc. Novum recentemque cœtum,puerilibus veluti con- stare ait animabus, propter regenerationem in Chri- sto ubique terrarum factam post Domini ascensio- nem. Ideo et cum' ei acclamarent pueri: «Hosan- na in altissimis, › indignantibus Judæis ait : ‹ Nun- quam legistis ?, et reliqua. Ob destruendum inimicum et ultorem. Nempe diabolum, qui postquam peccare coegit, peccantes punit, gravitatem ipsis peccati ob oculos ponens. Idem quippe et ad peccatum impellit, et peccantium ft accusator: ergo ut inimicus, peccare cogit; ut ultor, traditos sibi punit. Sic Hymenæum atque Alexandrum cum ipse blasphe mos effecisset, postea ob blasphemias in Deum ca- stigavit " *. Cyrillo est. (1) Revera de Christo explicat hunc psalmum (2) Semper Christus præ oculis religiosissim ›
PG 69:75958 β) Ἡ Εἰς τὸ τέλος ἐπιγραφὴ δείκνυσιν, ὅτι συντέθειται τῷ Δαβὶδ ὁ ψαλμὸς οὐκ ἐπί τισιν ἤδη συντετελεσμένοις πράγμασιν, ἀλλ’ ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος. Ταῦτα δὴ ἦν τὰ κρύφια τοῦ υἱοῦ, τουτέστι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, ὃ προέγνωστο μὲν τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἀποκαλύπτοντος αὐτοῖς τοῦ ἀγίου Πνεύματος, ἐκβέβηκε δὲ εἰς πέρας καιροῖς ἰδίοις. Κρύφια τοίνυν τοῦ υἱοῦ, τὰ κρυφίως πεπραγμένα τῷ Σωτῆρι· πολλὰ δὲ ταῦτα ἦν, ἥ τε ἐκ Παρθένου διὰ Πνεύματος ἁγίου κατὰ σάρκα γέννησις, τά τε θαύματα, ὅ τε θάνατος αὐτὸς, καὶ ἡ εἰς ᾅδου κάθοδος, καὶ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσις, καὶ ἁπλῶς ὁ τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπος, καὶ τὰ ἐντεῦθεν τῷ βίῳ κατωρθωμένα. Ταῦτα γὰρ πάντα κρυφίως αὐτῷ πέπρακται· ἀπέκρυψε γὰρ αὐτὰ καὶ τοὺς ἄρχοντας τοῦ κόσμου τούτου· »Μυστήριον γὰρ, φησὶ, τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν.« Καὶ πάλιν· »Σοφίαν λαλοῦμεν Θεοῦ ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἢν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν.« Ἐλάνθανε δὲ καὶ τοὺς μαθητὰς ὁ θάνατος Χριστοῦ, καὶ ἡ κατὰ τοῦ θανάτου νίκη. Ἦν γὰρ, φησὶ, τοῦτο κεκρυμμένον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν.
Α Τίς ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι μιμνήσκῃ αὐτοῦ; (Α Γ. 56) "Απερ οὖν καὶ ὁ Δαβὶδ ἐννοῶν, θαυμάζει ται καὶ λέγει· Εἰ καὶ θαυμαστά σου δημιουργήματ ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἅπερ ήδραστή δι' ὅλου τοῦ αἰῶνος ἑστάναι, οὐ μήν σοι μεγάλα πρὸς ὕπαρξιν, ἀλλὰ βραχείας δυνάμεως δακτύλοις ἀναλ γούσης· οὕτω γὰρ τὰς μικρὰς δυνάμεις ἐκάλεσε τοῦ Θεοῦ. ᾿Αλλά γε τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον μᾶλλον ἐκτεί πληγμαι θεωρῶν, ὅπως καὶ μέμνησαι τούτου καὶ προνοῇ· ὅπερ οὐκ ἂν ὑπῆρξεν, εἴπερ σμικρόν τι παρά σοὶ καὶ οὐδαμινὸν ἐτύγχανε ζῶον. (Β Γ. 52) "Αλλοι μὲν τῶν Ἰουδαίων καθηγηται πε πλάνηνται, μὴ συνιέντες τὸ μυστήριον· ἐγὼ δὲ, φη- σιν, τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν ἐνορῶν τὴν κτίσιν, σε τὰ πάντα δημιουργήματα βλέπω. Σὺ κατηρτίσω Fλιον καὶ σελήνην, καὶ τὸν ἐπ' αὐτοῖς τέθεικας νόμον διηνεκή· τοῦτο γὰρ οίμαι δηλοῦν τὸ, ο Εθεμελίωσες αὐτά. » Καὶ μετ' ὀλίγα· Οὐκοῦν εἰ καὶ γέγονας, τη σὶν, καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον οι- κονομικῶς ὑπελθὼν οὐκ ἐπεγνώσθης παρά τινων, ἀλλ' ἐγὼ τὴν σὴν ἐπίσταμαι δόξαν· οἶδα τῆς κατά πάντων ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, ὁμολογῶ καὶ ἐν σαρκί γεγονότα δημιουργὸν τῶν ὅλων, οἶδά σε Κύρων καὶ παρενεγκόντα πρὸς σὲ ἥλιον καὶ σελήνην. Δέχεται δὲ ἀπὸ μέρους, ἵνα πᾶσαν νοῇς τὴν κτίσιν. Πλάττωσας αὐτὸν βραχύ τι παρ' ἀγγέλους. οὖν αἱ ἄνω δυνάμεις, μακράν τε καὶ ἀτελεύτητον τρίβουσαι ζωήν. Ομοίως δὲ λογικὸς ἐπὶ γῆς ὁ ἄν θρωπος, εἰ καὶ μὴ ἐν ἴσῳ μέτρῳ τοῖς ἄνω, βραχὺ δὲ ὑποδέβηκε τὴν τῶν ἀγγέλων ἀξίαν διὰ τὴν πρὸς τὸ γεῶδες σῶμα συνάφειαν· καὶ ἐλάττων, καθ᾽ ὁ ὑπὸ δίκην ἐστὶ θανάτου καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦτο μετὰ τὴν παράβασιν· αὕτη γὰρ εἰσῆξε τὴν φθορὰν καὶ τὸν θάνατον. Ἠλαττῶσθαι τοίνυν ἀγγέλων λέγεται ὁ Χριστὸς διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου· παθεῖν γὰρ ἠνέσχετο σαρκὶ τῇ ἰδίᾳ, καίτοι μεμενηκώς ἀπαθὴς τῇ τῆς θεότητος φύσει. [ Εστεφάνωσε δὲ ἡμᾶς δόξῃ καὶ τιμῇ, δι' ὧν ὑπάρ χων Θεὸς κατὰ φύσιν, ἠλάττωται δι' ἡμᾶς, ὡς ἂν ἡμεῖς ὑπὲρ φύσιν πλουτήσωμεν ἐν αὐτῷ. « Συνήγειρε γὰρ ἡμᾶς, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς οὐρανίοις ἐν Χριστῷ. • Συνεδρεύοντος γὰρ αὐτοῦ, ἐφ' ὅλην τὴν ανθρώπου φύσιν δραμεῖται τὸ καύχημα. Οὕτω γὰρ τῇ αὐτοῦ πτωχία πεπλουτήκαμεν, δι' ους δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωται, καίτοι τῆς δόξης Κύριος ὢν ὡς Θεός. Ατιμοι γὰρ ἐν τῇ τοῦ Ἀδὰμ παραβάσει γι γενημένοι, ἐν τῇ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπακοὴ τοῦ Χριστοῦ δεδοξάσμεθα.] Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὶν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! (Α Γ. 58) 'Αναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα, καὶ πάλιν αὐτὸ τὸ προοίμιον ἀκροτελεύτιον τίθησιν, ἐκπληττό μενος ἐπὶ τῇ γενομένη τῶν ἀνθρώπων θεογνωσία. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 5. Quid est homo, quod memineris ejus ? Profecto hæc cogitans miratur David, aitque : Quanquam magnæ creationes tuæ sunt cœlum et terra et quidquid iis continetur, quas res tu in omni ævo permanere constituisti, haud tamen ma- gnæ tibi fuerunt ad creandum, sed brevioris po- tentiae et quasi digitorum opera ; sic enim voluit appellare minores Dei operationes. Verumtamen quæ circa hominem facis, magis miror contemplans, nempe quod ejus sis memor eique consulas : id quod sane non ageres, si parvum quoddam et nullius pretii animal esset. » Et alii quidem Judæorum principes aberrarunt, mysterium non intelligentes; ego vero, ait, mentis oculis creationem rerum contemplans, singulas tuas creaturas inspicio. Tu solem lunamque condidisti, eisque perpetuam regulam constituisti: sic enim interpretor, «Fundasti ea. Et paulo post : itaque quamvis, unus de nobis factus, et humano moduło per incarnationem circumscriptus, a quibusdam non es agnitus, ego tamen tuam non ignoro glo- riam: novi summam dignitatem tuam : quamvis carne vestitum fateor te conditorem omnium, scio te Dominum, et caducos præ te solem ac lunam. Porro hanc mundi partem enumerat, ut universam intelligas creaturam. B Vers. 6. Minnisti eum parum quid præ angelis. Rationales quidem supernæ virtutes longam et interminabilem agunt vitam. Rationalis similiter in terra homo, etsi superis non est par, aliquantum C tamen infra angelorum dignitatem jacet, ob suam cum terreno corpore conjunctionem : minorque est, quatenus morti et corruptela obnoxius, idque post transgressionem: ex hac enim, et corruptela et mors exstiterunt. Imminutus itaque infra angelos dicitur Christus propter mortis perpessionem: pati enim carne proprie sustinuit, quanquam in divina natura mansit impassibilis. [Nos autem gloria et honore coronavit, quod, cum esset natura Deus, nostri causa minor factus sit, ut nos supra naturam divites essemus in ipso. • Conresuscitavit enim nos, et consedere fecit in co- lestibus in Christo ". Nam ab ipso consedente in uni- versam hominum naturam gloria redundat. Ita enim D paupertate ipsius divites facti sumus, propter quos gloria et honore coronatus est, tametsi gloriæ Do- minus esset, in quantum Deus. Cum enim ob Adæ pravaricationem inglorii facti essemus, in Christi pro nobis obedientia glorifcati sumus. - Ex Cor- derio.] Vers. 10. Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra ! Admirationem repetit, denuoque idem proœ- mium in fine ponit, attonitus quod hominibus Deus innotuerit. Et tum ante, tum etiam post ejus rei *• Ephes. 11, 6. • (A f. b, B f. b, K f. b.) Aoyixal µèv
Εἰκότως τοίνυν οἱ Ἑβδομήκοντα, τοῦ υἱοῦ τὸν θάνατον ὠνόμασαν κρύφιον. (α φ. 59) Περιέχει δὲ ὁ ψαλμὸς ἐθνῶν κλῆσιν καὶ εὐχαριστίαν ὑπὲρ αὐτῶν, ἤγουν παρ’ αὐτῶν· καὶ τῆς Χριστοῦ οἰκονομίας μεμέστωται, καὶ προσώπων ἔχει διαφορὰς, καὶ προσέτι θεωρημάτων ἄλλοτε ἄλλων ἐφ’ ἕτερα μεταστάσεις, πλὴν οὐκ ἔξω τοῦ εἰκότος ἀποκομιζούσας τὸν νοῦν. Ἄρχεται δὲ τοῦ ψαλμοῦ, τὸ τῶν ἐθνῶν πρόσωπον ὑποδὺς, ἤτοι τὸ τῆς ἀνθρωπότητος. »Εὐφρανθήσομαι καὶ ἀγαλλιάσομαι ἐν σοί.« (α φ. 59) Μεγάλα μὲν οὖν πάντα καὶ ἀξιάκουστα τὰ διὰ Χριστοῦ, τοῖς γε μὴν ὁρῶσιν αὐτὰ καὶ ἐπεγνωκόσιν. Αὐτὸς ὁ τούτων ἀποτελεστὴς, εὐφροσύνη γίνεται, καὶ πρόφασις εὐθυμίας, καὶ πανηγύρεως ἀφορμὴ, ὥστε καὶ λέγειν ἕκαστον· Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί. Φιλοθέου δὲ ψυχῆς ἀπόδειξις τὸ χρῆμά ἐστι· τὸ γὰρ χαίρειν ἐπὶ Θεῷ καὶ εὐφραίνεσθαι διαδείκνυσι σαφῶς, ὅτι ὁ νοῦς τῶν ἐπὶ Θεῷ εὐφραινομένων ἔξω γέγονε τοῦ θέλειν ἐφήδεσθαι τοῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον πράγμασιν, ἃ ματαιότητα καὶ μανίας ψευδεῖς εἴποι ἄν τις. Εὐφραίνεται δὲ νοῦς ἐπὶ Θεῷ, φιλάρετος ὢν, καὶ τῆς παρ’ αὐτοῦ δόξης ἐραστὴς, καὶ τῶν θαυμασίων τῶν παραδόξων αὐτοῦ θεωρὸς γεγονώς.
Α Τίς ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι μιμνήσκῃ αὐτοῦ; (Α Γ. 56) "Απερ οὖν καὶ ὁ Δαβὶδ ἐννοῶν, θαυμάζει ται καὶ λέγει· Εἰ καὶ θαυμαστά σου δημιουργήματ ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς ἅπερ ήδραστή δι' ὅλου τοῦ αἰῶνος ἑστάναι, οὐ μήν σοι μεγάλα πρὸς ὕπαρξιν, ἀλλὰ βραχείας δυνάμεως δακτύλοις ἀναλ γούσης· οὕτω γὰρ τὰς μικρὰς δυνάμεις ἐκάλεσε τοῦ Θεοῦ. ᾿Αλλά γε τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον μᾶλλον ἐκτεί πληγμαι θεωρῶν, ὅπως καὶ μέμνησαι τούτου καὶ προνοῇ· ὅπερ οὐκ ἂν ὑπῆρξεν, εἴπερ σμικρόν τι παρά σοὶ καὶ οὐδαμινὸν ἐτύγχανε ζῶον. (Β Γ. 52) "Αλλοι μὲν τῶν Ἰουδαίων καθηγηται πε πλάνηνται, μὴ συνιέντες τὸ μυστήριον· ἐγὼ δὲ, φη- σιν, τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν ἐνορῶν τὴν κτίσιν, σε τὰ πάντα δημιουργήματα βλέπω. Σὺ κατηρτίσω Fλιον καὶ σελήνην, καὶ τὸν ἐπ' αὐτοῖς τέθεικας νόμον διηνεκή· τοῦτο γὰρ οίμαι δηλοῦν τὸ, ο Εθεμελίωσες αὐτά. » Καὶ μετ' ὀλίγα· Οὐκοῦν εἰ καὶ γέγονας, τη σὶν, καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον οι- κονομικῶς ὑπελθὼν οὐκ ἐπεγνώσθης παρά τινων, ἀλλ' ἐγὼ τὴν σὴν ἐπίσταμαι δόξαν· οἶδα τῆς κατά πάντων ὑπεροχῆς τὸ ἀξίωμα, ὁμολογῶ καὶ ἐν σαρκί γεγονότα δημιουργὸν τῶν ὅλων, οἶδά σε Κύρων καὶ παρενεγκόντα πρὸς σὲ ἥλιον καὶ σελήνην. Δέχεται δὲ ἀπὸ μέρους, ἵνα πᾶσαν νοῇς τὴν κτίσιν. Πλάττωσας αὐτὸν βραχύ τι παρ' ἀγγέλους. οὖν αἱ ἄνω δυνάμεις, μακράν τε καὶ ἀτελεύτητον τρίβουσαι ζωήν. Ομοίως δὲ λογικὸς ἐπὶ γῆς ὁ ἄν θρωπος, εἰ καὶ μὴ ἐν ἴσῳ μέτρῳ τοῖς ἄνω, βραχὺ δὲ ὑποδέβηκε τὴν τῶν ἀγγέλων ἀξίαν διὰ τὴν πρὸς τὸ γεῶδες σῶμα συνάφειαν· καὶ ἐλάττων, καθ᾽ ὁ ὑπὸ δίκην ἐστὶ θανάτου καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦτο μετὰ τὴν παράβασιν· αὕτη γὰρ εἰσῆξε τὴν φθορὰν καὶ τὸν θάνατον. Ἠλαττῶσθαι τοίνυν ἀγγέλων λέγεται ὁ Χριστὸς διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου· παθεῖν γὰρ ἠνέσχετο σαρκὶ τῇ ἰδίᾳ, καίτοι μεμενηκώς ἀπαθὴς τῇ τῆς θεότητος φύσει. [ Εστεφάνωσε δὲ ἡμᾶς δόξῃ καὶ τιμῇ, δι' ὧν ὑπάρ χων Θεὸς κατὰ φύσιν, ἠλάττωται δι' ἡμᾶς, ὡς ἂν ἡμεῖς ὑπὲρ φύσιν πλουτήσωμεν ἐν αὐτῷ. « Συνήγειρε γὰρ ἡμᾶς, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς οὐρανίοις ἐν Χριστῷ. • Συνεδρεύοντος γὰρ αὐτοῦ, ἐφ' ὅλην τὴν ανθρώπου φύσιν δραμεῖται τὸ καύχημα. Οὕτω γὰρ τῇ αὐτοῦ πτωχία πεπλουτήκαμεν, δι' ους δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωται, καίτοι τῆς δόξης Κύριος ὢν ὡς Θεός. Ατιμοι γὰρ ἐν τῇ τοῦ Ἀδὰμ παραβάσει γι γενημένοι, ἐν τῇ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπακοὴ τοῦ Χριστοῦ δεδοξάσμεθα.] Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὶν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! (Α Γ. 58) 'Αναδιπλασιάζει τὸ θαῦμα, καὶ πάλιν αὐτὸ τὸ προοίμιον ἀκροτελεύτιον τίθησιν, ἐκπληττό μενος ἐπὶ τῇ γενομένη τῶν ἀνθρώπων θεογνωσία. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 5. Quid est homo, quod memineris ejus ? Profecto hæc cogitans miratur David, aitque : Quanquam magnæ creationes tuæ sunt cœlum et terra et quidquid iis continetur, quas res tu in omni ævo permanere constituisti, haud tamen ma- gnæ tibi fuerunt ad creandum, sed brevioris po- tentiae et quasi digitorum opera ; sic enim voluit appellare minores Dei operationes. Verumtamen quæ circa hominem facis, magis miror contemplans, nempe quod ejus sis memor eique consulas : id quod sane non ageres, si parvum quoddam et nullius pretii animal esset. » Et alii quidem Judæorum principes aberrarunt, mysterium non intelligentes; ego vero, ait, mentis oculis creationem rerum contemplans, singulas tuas creaturas inspicio. Tu solem lunamque condidisti, eisque perpetuam regulam constituisti: sic enim interpretor, «Fundasti ea. Et paulo post : itaque quamvis, unus de nobis factus, et humano moduło per incarnationem circumscriptus, a quibusdam non es agnitus, ego tamen tuam non ignoro glo- riam: novi summam dignitatem tuam : quamvis carne vestitum fateor te conditorem omnium, scio te Dominum, et caducos præ te solem ac lunam. Porro hanc mundi partem enumerat, ut universam intelligas creaturam. B Vers. 6. Minnisti eum parum quid præ angelis. Rationales quidem supernæ virtutes longam et interminabilem agunt vitam. Rationalis similiter in terra homo, etsi superis non est par, aliquantum C tamen infra angelorum dignitatem jacet, ob suam cum terreno corpore conjunctionem : minorque est, quatenus morti et corruptela obnoxius, idque post transgressionem: ex hac enim, et corruptela et mors exstiterunt. Imminutus itaque infra angelos dicitur Christus propter mortis perpessionem: pati enim carne proprie sustinuit, quanquam in divina natura mansit impassibilis. [Nos autem gloria et honore coronavit, quod, cum esset natura Deus, nostri causa minor factus sit, ut nos supra naturam divites essemus in ipso. • Conresuscitavit enim nos, et consedere fecit in co- lestibus in Christo ". Nam ab ipso consedente in uni- versam hominum naturam gloria redundat. Ita enim D paupertate ipsius divites facti sumus, propter quos gloria et honore coronatus est, tametsi gloriæ Do- minus esset, in quantum Deus. Cum enim ob Adæ pravaricationem inglorii facti essemus, in Christi pro nobis obedientia glorifcati sumus. - Ex Cor- derio.] Vers. 10. Domine, Dominus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra ! Admirationem repetit, denuoque idem proœ- mium in fine ponit, attonitus quod hominibus Deus innotuerit. Et tum ante, tum etiam post ejus rei *• Ephes. 11, 6. • (A f. b, B f. b, K f. b.) Aoyixal µèv
PG 69:761»Ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω.« (α φ. 60) Ἐπειδὴ δὲ δεδώκαμεν τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντας ποιεῖσθαι τὴν ἐξομολόγησιν, ὅταν ἀκούσωμεν λεγόντων αὐτῶν, »Εὐφρανθήσομαι ἐν σοὶ,« καὶ τὰ ἑξῆς, νοοῦμεν ὅτι πρέποι ἂν τοῖς ἤδη πιστεύσασι καὶ πεφωτισμένοις καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν ἡ φωνὴ αὕτη. »Ἀσθενήσουσι καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου.« (α φ. 60 β) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, ὅς ἐστιν εἰκὼν αὐτοῦ ἀπαράλλακτος· ἠσθένησαν δὲ ἀπ’ αὐτοῦ πάντες οἱ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐχθροὶ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, δυσάντητος ἦν καὶ ὅλης κατεθρασύνετο τῆς ὑπ’ οὐρανὸν, λέγων· »Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλήψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιὰν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὠὰ ἀρῶ.« Ἐπειδὴ δὲ τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν ὁ Μονογενὴς γέγονεν ἄνθρωπος, ἠσθένησεν ὁ ἐχθρός· πεπτώκασιν αἱ δυνάμεις αἱ δειναὶ καὶ ἀφόρητοι, καὶ γεγόνασιν ὑπὸ πόδας ἁγίων. »Ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην.« (α φ.
Καὶ πρὸ τῆς ἀποδείξεως καὶ μετὰ τὴν ἀπόδειξιν τὰ αὐτὰ λέγει βήματα, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ πλείστου θαύ ματος έρχεται πρὸς δοξολογίαν· καὶ κατευθυνομένην ὁρῶν τῆς ὑφ' ἥλιον πάσης τὴν δόξαν τοῦ Σωτῆρος, μονονουχὶ καὶ ἀνασκιρτᾷ, καὶ τὸν ἑαυτοῦ λόγον ἀνα- λαβών λέγει· « Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! ν ΨΑΛΜΟΣ Θ. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ. (Α Ι. ) Ἡ Εἰς τὸ τέλος ἐπιγραφὴ δείκνυσιν, ότι συντέθειται τῷ Δαβὶδ ὁ ψαλμὸς οὐκ ἐπί τισιν ἤδη συντετελεσμένοις πράγμασιν, ἀλλ' ἐπὶ τοῖς ἐσο- μένοις ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος. Ταῦτα δὴ ἦν τὰ κρύφια τοῦ υἱοῦ, τουτέστι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, δ προέγνωστο μὲν τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἀποκαλύπτον- Β τος αὐτοῖς τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἐκβέβηκε δὲ εἰς πέρας καιροῖς ἰδίοις. Κρύφια τοίνυν τοῦ υἱοῦ, τὰ κρυφίως πεπραγμένα τῷ Σωτῆρι· πολλὰ δὲ ταῦτα ἦν, ἥ τε ἐκ Παρθένου διά Πνεύματος ἁγίου κατὰ σάρκα γέννησις, τά τε θαύματα, ὅ τε θάνατος αὐτὸς, καὶ ἡ εἰς ᾅδου κάθοδος, καὶ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσις, καὶ ἁπλῶς ὁ τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπο;, καὶ τὰ ἐντεῦ θεν τῷ βίῳ κατωρθωμένα. Ταῦτα γὰρ πάντα κρυφίως αὐτῷ πέπρακται· ἀπέκρυψε γὰρ αὐτὰ καὶ τοὺς ἄρχοντας τοῦ κόσμου τούτου· ο Μυστήριον γὰρο φησί, τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν. » Καὶ πάλιν Σοφίαν λαλοῦμεν Θεοῦ ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρ· γόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. » Ελάνθανε δὲ καὶ τοὺς μαθητὲς ὁ θάνατος Χριστοῦ, καὶ ἡ κατὰ τοῦ θανάτου νίκη. "Ην γάρ, φησί, τοῦτο κεκρυμμένον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. Εἰκότως τοίνυν οἱ Εβδο μήκοντα, τοῦ υἱοῦ τὸν θάνατον ὠνόμασαν κρύφιον (1). (Α (. 59) Περιέχει δὲ ὁ ψαλμὸς ἐθνῶν κλῆσιν καὶ εὐχαριστίαν ὑπὲρ αὐτῶν, ἤγουν παρ' αὐτῶν· καὶ τῆς Χριστοῦ οἰκονομίας μεμέστωται, καὶ προσώπων ἔχει διαφορᾶς, καὶ προσέτι θεωρημάτων ἄλλοτε ἄλλων ἐφ' Έτερα μεταστάσεις, πλὴν οὐκ ἔξω τοῦ εἰκότος ἀποκο- μιζούσας τὸν νοῦν. Αρχεται δὲ τοῦ ψαλμοῦ, τὸ τῶν ἐθνῶν πρόσωπον ὑποδὺς, ἤτοι τὸ τῆς ἀνθρωπό τητος. Εὐφρανθήσομαι καὶ ἀγαλλιάσομαι ἐν σοί. (Α Γ. 59) Μεγάλα μὲν οὖν πάντα καὶ ἀξιάκουστα τὰ διὰ Χριστοῦ, τοῖς γε μὴν ὁρῶσιν αὐτὰ καὶ ἐπεγνω- κόσιν. Αὐτὸς ὁ τούτων ἀποτελεστής, εὐφροσύνη γίνεται, καὶ πρόφασις εὐθυμίας, καὶ πανηγύρεως ἀφορμὴ, ὥστε καὶ λέγειν ἕκαστον· Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί. Φιλοθέου δὲ ψυχῆς ἀπόδειξις τὸ χρῆμά ἐστι· • Ει IN PSALMUM IX. A demonstrationem, eadem verba profert, et tanquam admiratione compulsus ad Dei laudationem pro- greditur: dilatatamque cernens per universum or- Dem Servatoris gloriam, propemodum, exsilit, suumque sermonem resumens ait: Domine, Domi- nus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! › PSALMUS IX. Vers. 1. In finem, pro occultis filii. Inscriptio In finem demonstrat compositum fuisse a Davide psalmum haud de aliquibus jam peractis rebus, sed de futuris in sæculi consummatione. Porro sunt hæc filii occulta, id est, Christi mysterium, quod 'a sanctis quidem prophetis provisum fuit, Spiritu sancto revelante, propriis Coloss. 1, 26. Cor. 11, 7. rium, nec non in Eusebiana Monfauconii editione, sub nomine Eusebii. Sed in præstante codice Vat. et prolixius id est, et Cyrillo universum tribuitur. Nihil tamen vetat quominus suspicemur Cyrillum aliquid, ut fit, ab Eusebio sumpsisse. (*) Notissimum est, ab Hebræis in duos dividi hunc psalmum, exceptis tamen quatuor apud Bern. Rubeum codicibus. Quin adeo figurata quoque (ut C D autem temporibus exitum habuit. Occulta igitur filii sunt ea quæ occulte Servatori cvenerunt: ea- que multa sunt, nempe ex Virgine per Spiritum sanctum carnalis nativitas, item miracula, et mors ipsa, et descensus ad inferos, et a mortuis resur- rectio, et summatim incarnationis ratio, et quæ binc mundo bona evenerunt. Hæc enim omnia oc- culte ab eo facta sunt : namque hæc ipsos mundi hujus principes laluerunt: Mysterium, inquit, absconditum a sæculis, et a generationi- bus 67. . rursus: • Sapientiam absconditam Dei loquimur in mysterio, quam nullus princeps sæculi hujus novit 88., Latuit etiam discipulos mors Christi, et adversus mortem victoria. Erat enim hoc, inquit, absconditum oculis eorum. Merito igitur Septuaginta Interpretes mortem filii dixe runt quiddam esse occultum. « Continet vero hic psalmus ethnicorum vocatio- nem, et ipsorum nomine gratiarum actionem ; ple musque est incarnationis Dominicæ mysterio, et personarum distinctionem habet, prætereaque sen- tentiarum alternationem ac transitum, quin tamen mens extra propositum abripiatur (2). Initium au- tem psalmi facit auctor persona ethnicorum assum- pta, sive humanæ naturæ (3). Vers. 3. Lætabor et exsultabo in te. Magnæ fuerunt cunctæ et auditu dignæ res Christi, iis certe qui viderunt et cognoverunt. Ipse harum auctor gaudium fit, et causa laetitiae, et solemnitatis publicæ occasio, ita ut unusquisque dicat : Lela- bor in te. Id vero amantis Deum animæ indicium) est: nam lætari in Deo et gaudere, demonstrat appellatur) Syriaca codicis Ambrosiani editio, quan- quam de Græco sumpta in duas hunc psalmuin di- vidit partes, diserte inscribendo pars prior, pars altera. quam Athanasii in ejuseditione, quæ nonnisi ex ca- tenis sumpta fuit. Contradicit tamen optimus codex Vaticanus, Cyrillo omnia vindicans. (1) Fragmenti aujus pars recitatur apud Corde- (3) Interpolantur hæc et partim recitantur tan-
61) Ἐπεξεργάζεται προθύμως ὅπερ ἔφη, καὶ διδάσκει σαφῶς ὅ τι ἂν βούλοιτο δηλοῦν τὸ, ὅτι »Ἐποίησας τὴν δίκην μου.« Καθίσαι γὰρ αὐτὸν ἐπὶ θρόνου φησὶν, ἀνθρωπινώτερον φθεγγόμενος, καὶ ὡς ἐξ ὁμοιότητος τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων διαπλάττων τὰ νοητά. Οἱ γὰρ βασιλεῖς ὅταν ἀκούσωσιν, ὅτι κάμνουσιν ἢ πόλεις ἢ χῶραι ἐκ βαρβαρικῆς ἐπιδρομῆς ἢ τυραννικῆς ἀπονοίας, ἐπὶ τοὺς τῆς βασιλείας ἀναπηδῶσι θώκους, οἷον δικάζοντες τοῖς τετολμημένοις, καὶ ψῆφον ἐκφέρουσι κατὰ τῶν ἠδικηκότων, καὶ τοὺς μὲν κακοὺς κακῶς ἀπολέσθαι προςτάσσουσι, σώζουσι δὲ τοὺς ἠδικημένους· οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκάθισεν ἐπὶ θρόνου, καὶ οὐχ ἵδρυσίν τινα ἐν τούτοις δηλοῖ τὸ, ἐκάθισεν, ἀλλ’ οἷον ἐξουσίας ἐπίδειξιν, καὶ δικαστικῆς λαμπρότητος δόξαν· ὡς εἶναι τὸ, Ἐκάθισας, ἀντὶ τοῦ, Ἐδίκασας, ἐπεξῆλθες, ἤμυνας. (α φ. 61) Ἔοικε δὲ ἐν τούτοις ὁ Ψάλλων διὰ μὲν τοῦ, Ἐκάθισας, τὴν εἰς τὸ κρίνειν ἐπισκοπὴν δηλοῦν τοῦ Θεοῦ· Ἔθνη δὲ τὰς τῶν πονηρῶν δαιμόνων ἀγέλας ἀποκαλεῖν ἀναγωγικῶς, αἳ διεμοιράσαντο τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, εἰς πολυειδῆ καὶ πολύτροπον ἀποφέρουσαι πλάνην καὶ ἁμαρτίαν·
Καὶ πρὸ τῆς ἀποδείξεως καὶ μετὰ τὴν ἀπόδειξιν τὰ αὐτὰ λέγει βήματα, καὶ ὡς ἀπό γε τοῦ πλείστου θαύ ματος έρχεται πρὸς δοξολογίαν· καὶ κατευθυνομένην ὁρῶν τῆς ὑφ' ἥλιον πάσης τὴν δόξαν τοῦ Σωτῆρος, μονονουχὶ καὶ ἀνασκιρτᾷ, καὶ τὸν ἑαυτοῦ λόγον ἀνα- λαβών λέγει· « Κύριε, ὁ Κύριος ἡμῶν, ὡς θαυμαστὸν τὸ ὄνομά σου ἐν πάσῃ τῇ γῇ! ν ΨΑΛΜΟΣ Θ. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ. (Α Ι. ) Ἡ Εἰς τὸ τέλος ἐπιγραφὴ δείκνυσιν, ότι συντέθειται τῷ Δαβὶδ ὁ ψαλμὸς οὐκ ἐπί τισιν ἤδη συντετελεσμένοις πράγμασιν, ἀλλ' ἐπὶ τοῖς ἐσο- μένοις ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος. Ταῦτα δὴ ἦν τὰ κρύφια τοῦ υἱοῦ, τουτέστι τὸ Χριστοῦ μυστήριον, δ προέγνωστο μὲν τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἀποκαλύπτον- Β τος αὐτοῖς τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἐκβέβηκε δὲ εἰς πέρας καιροῖς ἰδίοις. Κρύφια τοίνυν τοῦ υἱοῦ, τὰ κρυφίως πεπραγμένα τῷ Σωτῆρι· πολλὰ δὲ ταῦτα ἦν, ἥ τε ἐκ Παρθένου διά Πνεύματος ἁγίου κατὰ σάρκα γέννησις, τά τε θαύματα, ὅ τε θάνατος αὐτὸς, καὶ ἡ εἰς ᾅδου κάθοδος, καὶ ἡ ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσις, καὶ ἁπλῶς ὁ τῆς ἐνανθρωπήσεως τρόπο;, καὶ τὰ ἐντεῦ θεν τῷ βίῳ κατωρθωμένα. Ταῦτα γὰρ πάντα κρυφίως αὐτῷ πέπρακται· ἀπέκρυψε γὰρ αὐτὰ καὶ τοὺς ἄρχοντας τοῦ κόσμου τούτου· ο Μυστήριον γὰρο φησί, τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν. » Καὶ πάλιν Σοφίαν λαλοῦμεν Θεοῦ ἐν μυστηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρ· γόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. » Ελάνθανε δὲ καὶ τοὺς μαθητὲς ὁ θάνατος Χριστοῦ, καὶ ἡ κατὰ τοῦ θανάτου νίκη. "Ην γάρ, φησί, τοῦτο κεκρυμμένον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. Εἰκότως τοίνυν οἱ Εβδο μήκοντα, τοῦ υἱοῦ τὸν θάνατον ὠνόμασαν κρύφιον (1). (Α (. 59) Περιέχει δὲ ὁ ψαλμὸς ἐθνῶν κλῆσιν καὶ εὐχαριστίαν ὑπὲρ αὐτῶν, ἤγουν παρ' αὐτῶν· καὶ τῆς Χριστοῦ οἰκονομίας μεμέστωται, καὶ προσώπων ἔχει διαφορᾶς, καὶ προσέτι θεωρημάτων ἄλλοτε ἄλλων ἐφ' Έτερα μεταστάσεις, πλὴν οὐκ ἔξω τοῦ εἰκότος ἀποκο- μιζούσας τὸν νοῦν. Αρχεται δὲ τοῦ ψαλμοῦ, τὸ τῶν ἐθνῶν πρόσωπον ὑποδὺς, ἤτοι τὸ τῆς ἀνθρωπό τητος. Εὐφρανθήσομαι καὶ ἀγαλλιάσομαι ἐν σοί. (Α Γ. 59) Μεγάλα μὲν οὖν πάντα καὶ ἀξιάκουστα τὰ διὰ Χριστοῦ, τοῖς γε μὴν ὁρῶσιν αὐτὰ καὶ ἐπεγνω- κόσιν. Αὐτὸς ὁ τούτων ἀποτελεστής, εὐφροσύνη γίνεται, καὶ πρόφασις εὐθυμίας, καὶ πανηγύρεως ἀφορμὴ, ὥστε καὶ λέγειν ἕκαστον· Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί. Φιλοθέου δὲ ψυχῆς ἀπόδειξις τὸ χρῆμά ἐστι· • Ει IN PSALMUM IX. A demonstrationem, eadem verba profert, et tanquam admiratione compulsus ad Dei laudationem pro- greditur: dilatatamque cernens per universum or- Dem Servatoris gloriam, propemodum, exsilit, suumque sermonem resumens ait: Domine, Domi- nus noster, quam admirabile est nomen tuum in universa terra! › PSALMUS IX. Vers. 1. In finem, pro occultis filii. Inscriptio In finem demonstrat compositum fuisse a Davide psalmum haud de aliquibus jam peractis rebus, sed de futuris in sæculi consummatione. Porro sunt hæc filii occulta, id est, Christi mysterium, quod 'a sanctis quidem prophetis provisum fuit, Spiritu sancto revelante, propriis Coloss. 1, 26. Cor. 11, 7. rium, nec non in Eusebiana Monfauconii editione, sub nomine Eusebii. Sed in præstante codice Vat. et prolixius id est, et Cyrillo universum tribuitur. Nihil tamen vetat quominus suspicemur Cyrillum aliquid, ut fit, ab Eusebio sumpsisse. (*) Notissimum est, ab Hebræis in duos dividi hunc psalmum, exceptis tamen quatuor apud Bern. Rubeum codicibus. Quin adeo figurata quoque (ut C D autem temporibus exitum habuit. Occulta igitur filii sunt ea quæ occulte Servatori cvenerunt: ea- que multa sunt, nempe ex Virgine per Spiritum sanctum carnalis nativitas, item miracula, et mors ipsa, et descensus ad inferos, et a mortuis resur- rectio, et summatim incarnationis ratio, et quæ binc mundo bona evenerunt. Hæc enim omnia oc- culte ab eo facta sunt : namque hæc ipsos mundi hujus principes laluerunt: Mysterium, inquit, absconditum a sæculis, et a generationi- bus 67. . rursus: • Sapientiam absconditam Dei loquimur in mysterio, quam nullus princeps sæculi hujus novit 88., Latuit etiam discipulos mors Christi, et adversus mortem victoria. Erat enim hoc, inquit, absconditum oculis eorum. Merito igitur Septuaginta Interpretes mortem filii dixe runt quiddam esse occultum. « Continet vero hic psalmus ethnicorum vocatio- nem, et ipsorum nomine gratiarum actionem ; ple musque est incarnationis Dominicæ mysterio, et personarum distinctionem habet, prætereaque sen- tentiarum alternationem ac transitum, quin tamen mens extra propositum abripiatur (2). Initium au- tem psalmi facit auctor persona ethnicorum assum- pta, sive humanæ naturæ (3). Vers. 3. Lætabor et exsultabo in te. Magnæ fuerunt cunctæ et auditu dignæ res Christi, iis certe qui viderunt et cognoverunt. Ipse harum auctor gaudium fit, et causa laetitiae, et solemnitatis publicæ occasio, ita ut unusquisque dicat : Lela- bor in te. Id vero amantis Deum animæ indicium) est: nam lætari in Deo et gaudere, demonstrat appellatur) Syriaca codicis Ambrosiani editio, quan- quam de Græco sumpta in duas hunc psalmuin di- vidit partes, diserte inscribendo pars prior, pars altera. quam Athanasii in ejuseditione, quæ nonnisi ex ca- tenis sumpta fuit. Contradicit tamen optimus codex Vaticanus, Cyrillo omnia vindicans. (1) Fragmenti aujus pars recitatur apud Corde- (3) Interpolantur hæc et partim recitantur tan-
PG 69:763ἀσεβῆ δὲ ἀπολλύμενον ἢ καθόλου πάντα τοιοῦτον, ἢ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον. Ἵνα δὲ μάθῃς τοῦ Θεοῦ τὴν ἰσχὺν, ἄκουε τῶν ἑξῆς· »Τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐξήλειψας εἰς τὸν αἰῶνα.« (β φ. 35) Οὐ μόνον, φησὶν, ἠσθένησαν καὶ ἀπολώλασιν ἐπιτιμηθέντες οἱ δυσμενεῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξηλείφθη τὸ ὄνομα αὐτῶν. Ὄνομα δέ φησιν ἐν τούτοις οὐχ ἁπλῶς τὴν κλῆσιν, ἐπεὶ μηδὲ τοῦτο γέγονεν (μεμνήμεθα γὰρ εἰς δεῦρο καὶ τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ δαιμονίων ἀκαθάρτων)· δηλοῖ δὲ τὴν δόξαν. »Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος.« (α φ. 61 β) Ἐξέλιπον καὶ τοῦ διαβόλου αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος, ὅ ἐστι παντελῶς· αὗται δὲ εἶεν ἂν ἤτοι αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, δι’ ὧν ἦν ἰσχυρός· ἢ τὰ καθ’ ἡμῶν τυραννήσαντα πάθη, δι’ ὧν ἐχειροῦτο τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τραυματίας ἀποφαίνων, τοῖς ἰδίοις ὑπετίθει ζυγοῖς· ἢ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας τὰ εὑρήματα, καὶ αἱ πολύτροποι μηχαναὶ, ἂς ἐπ’ ὀλέθρῳ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν εἰργάσατο.
Α τὸ γὰρ χαίρειν ἐπὶ Θεῷ καὶ εὐφραίνεσθαι διαδείκνυσι Ο σαφῶς, ὅτι ὁ νοῦς τῶν ἐπὶ Θεῷ εὐφραινομένων έξω γέγονε τοῦ θέλειν ἐφήδεσθαι τοῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον πράγμασιν, ἃ ματαιότητα και μανίας ψευδείς εἴποι ἄν τις. Εὐφραίνεται δὲ νοῦς ἐπὶ Θεῷ, φιλάρετος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ δόξης εραστής, καὶ τῶν θαυμα σίων τῶν παραδόξων αὐτοῦ θεωρὸς γεγονώς. Ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω. (Α Γ. (0) Επειδὴ δὲ δεδώκαμεν τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντας ποιεῖσθαι τὴν ἐξομολόγησιν, όταν ἀκούσωμεν λεγόντων αὐτῶν, ὁ Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί, ο καὶ τὰ ἑξῆς, νοοῦμεν ὅτι πρέπει ἂν τοῖς ἤδη πιστεύσασι καὶ πεφωτισμένοις καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν ἡ φωνὴ αύτη. Ασθενήσουσι καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου. (Α 1. 1) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅς ἐστιν εἰκὼν αὐτοῦ ἀπαρ άλλακτος· ἠσθένησαν δὲ ἀπ' αὐτοῦ πάντες οἱ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐχθροὶ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίας, δυσάντητος ἦν καὶ ὅλης κατεθρασύνετο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, λέγων· . Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλή ψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ. » Ἐπειδὴ δὲ τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν ὁ Μονογενής γέγονεν ἄνθρωπος, ἠσθένησεν ὁ ἐχθρός· πεπτώκασιν αἱ δυνάμεις αἱ δειναὶ καὶ ἀφόρητοι, καὶ γεγόνασιν ὑπὸ πόδας ἁγίων. Εκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. (Α Γ. 61) Επεξεργάζεται προθύμως ὅπερ ἔφη, καὶ διδάσκει σαφῶς ὅ τι ἂν βούλοιτο δηλοῦν τὸ, ὅτι • Εποίησας τὴν δίκην μου, ο Καθίσαι γὰρ αὐτὸν ἐπὶ θρόνου φησὶν, ἀνθρωπινώτερον φθεγγόμενος, καὶ ὡς ἐξ ὁμοιότητος τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων δια πλάττων τὰ νοητά. Οἱ γὰρ βασιλεῖς ὅταν ἀκούσωσιν, ὅτι κάμνουσιν ἢ πόλεις ἢ χώρας ἐκ βαρβαρικῆς ἐπισ δρομῆς ἢ τυραννικῆς ἀπανοίας, ἐπὶ τοὺς τῆς βασι λείας ἀναπηδῶσι θώκους, οἷον δικάζοντες τοῖς τετολ μημένοις, καὶ ψῆφον ἐκφέρουσι κατὰ τῶν ἠδικηκό των, καὶ τοὺς μὲν κακοὺς κακῶς ἀπολέσθαι προσο τάσσουσι, σώζουσι δὲ τοὺς ἡδικημένους· οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκάθισεν ἐπὶ θρόνου, καὶ οὐχ ἵδρυσίν τιν ἐν τούτοις δηλοῖ τὸ ἐκάθισεν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξουσίας επί δειξιν, καὶ δικαστικῆς λαμπρότητος δόξαν· ὡς εἶναι τὸ, Ἐκάθισας, ἀντὶ τοῦ, Ἐδίκασας, ἐπεξῆλθες, ἥμυνας. (Α 1. 61) Έοικε δὲ ἐν τούτοις ὁ Γάλλων διὰ μὲν τοῦ, Εκάθισας, τὴν εἰς τὸ κρίνειν ἐπισκοπὴν δηλοῦν τοῦ Θεοῦ · Ἔθνη δὲ τὰς τῶν πονηρῶν δαιμόνων ἁγέ- λας ἀποκαλεῖν ἀναγωγικῶς, αἱ διεμοιράσαντο την ὑπ᾽ οὐρανὸν, εἰς πολυειδῆ καὶ πολύτροπον ἀποφέρου σαι πλάνην καὶ ἁμαρτίαν· ἀσεβῆ δὲ ἀπολλύμενον ἢ καθόλου πάντα τοιοῦτον, ἢ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον. Ινα δὲ μάθῃς τοῦ Θεοῦ τὴν ἰσχύν, ἄκους τῶν ἑξῆς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 70% aperte mentem illorum, qui in Deo læelantur, pro- cul abesse a negotiorum hujus mundi oblectatione, quam vanitatem vesaniamque mendacem dicere licet. Lætatur autem in Deo mens quæ fuerit stu- diosa virtutis, et gloriæ ab eo recipiendæ cupida, et miraculorum prodigiorumque ipsius contem- platrix. Vers. 4. In convertendo inimicum meum retrorsum. Quoniam narravimus conversos ad fidem ex ethni- cis confessionem fecisse, cum audimus eosdem di- centes: • Laetabor in te, o et reliqua, probe intelli- gimus decere hanc vocem illos qui crediderunt, et illuminati sunt, et ad veritatis notitiam pervenc- runt. Infirmabuntur et peribunt a facie tua. Secundum anagogen (1) autem, facies Dei Patris Filius est, qui est ipsius absque ulla differentia imago ; infrmati vero ab eo sunt omnes ipsius glo- riæ adversarii, id est Satanas cum satellitibus suis. Ante enim Servatoris adventum sævus erat, et omnia quæ sub cœlo sunt vexabat, dicens : «Uni- versam mundum manu œu nidum capiam, atque ut ova derelicta diripiam ". . Sed postquam simili tudine nostra assumpta, Unigenitus factus est ho- mo, infirmatus est hostis, ceciderunt diræ et into- Jerandæ potentiæ, et sanctorum pedibus suppositæ sunt. Vers. 5. Sedisti super thronum qui judicas justitiam, B Exsequitur alacriter quod dixit, docetque per- spicue quid significent verba Fecisti judicium meum. › Sedere illum in throno dicit, humano lo- quendi more, et rerum nostrarum similitudini con- formans ea quæ nonnisi intellectu capiuntur. Nam reges cum audiunt laborare urbes aut provincias ex barbarica incursione aut aliquo ausu tyrannico, throno regni inscenso, judicium de laesa majestate instituunt, sententiamque in reos ferunt; et malos quidem male perire jubent, injuriam vero passos tuentur: ita etiam Servator in throno residet; ne- que tamen sessionem quamdam hic signifcat verbum sedet, sed potestatem demonstrat, maje- statisque judicialis gloriam : ita ut Sedisti D ponatur pro Jus dixisti, auxiliator et vindex super- venisti. Videtur hoc loco Psalmista verbo Sedisti, Dei vigilantiam ad judicandum patefacere; vocabulo au- tem Gentes, malorum dæmonum greges appellare per anagogen, qui inter se mundi partes distribue- runt, in multiformem variumque errorem trahentes ac peccatum ; impium autem pereuntem, aut quem- vis hujuscemodi intellige, aut ipsum diabolum. Ut autem Dei vires cognoscas, audi sequentia. ** ]ga. X, 13. hujus vocabuli usus, nempe ut sit elevatio sensus a re terrena sive humana ad cœlestem aut¸ spiritalem vel supernaturalem. (1) Confer infra not. ad vers. 13. Notus autem est
Πᾶν γὰρ εἶδος αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ τῶν ἑτέρων ἁμαρτιῶν, μαχαίρας εἶναί φαμεν διαβολικὰς, ἤτοι βέλη τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων, δι’ ὧν καρδίαν κατατοξεύουσι καὶ κατανεκροῦσιν εἰς ἁμαρτίαν, ἀλλ’ ἐκλελοίπασιν αἱ ῥομφαῖαι· ἐνεδυσάμεθα γὰρ καὶ ἡμεῖς τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, δι’ ἧς αὐτὰς ἀπημβλύναμεν. »Ἡτοίμασεν ἐν κρίσει τὸν θρόνον αὐτοῦ.« (β φ. 35. β) Οὐκοῦν ὁ ἀεὶ βασιλεὺς Χριστὸς ὡς Θεὸς βεβασίλευκε καὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ αὐτοὺς ὑποθεὶς τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι. Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ, ἐν κρίσει τὸν ἑαυτοῦ θρόνον ἑτοιμάσαι, καὶ κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. »Καὶ αὐτὸς κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι.« (α φ. 62 β) Ἐπεὶ δὲ ἔθος τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ, τὸ κρίνειν ἀντὶ τοῦ δικάζειν λαμβάνειν, ἢ ἀντὶ τοῦ καθηγεῖσθαι καὶ προεστάναι πόλεων ἢ χωρῶν, κατὰ τὸ, »Παιδεύθητε πάντες οἱ κρίνοντες τὴν γῆν,« ῥητέον ὅτι ἐξαλειφθέντος εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ ὀνόματος τῶν ἐθνῶν, καὶ εἰς ἄπαν ἀνῃρημένης ἀρχῆς ἁπάσης καὶ ἐξουσίας διαβολικῆς ἐν δικαιοσύνῃ, κατάρξει καὶ κατακυριεύσει Χριστός.
Α τὸ γὰρ χαίρειν ἐπὶ Θεῷ καὶ εὐφραίνεσθαι διαδείκνυσι Ο σαφῶς, ὅτι ὁ νοῦς τῶν ἐπὶ Θεῷ εὐφραινομένων έξω γέγονε τοῦ θέλειν ἐφήδεσθαι τοῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον πράγμασιν, ἃ ματαιότητα και μανίας ψευδείς εἴποι ἄν τις. Εὐφραίνεται δὲ νοῦς ἐπὶ Θεῷ, φιλάρετος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ δόξης εραστής, καὶ τῶν θαυμα σίων τῶν παραδόξων αὐτοῦ θεωρὸς γεγονώς. Ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω. (Α Γ. (0) Επειδὴ δὲ δεδώκαμεν τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντας ποιεῖσθαι τὴν ἐξομολόγησιν, όταν ἀκούσωμεν λεγόντων αὐτῶν, ὁ Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί, ο καὶ τὰ ἑξῆς, νοοῦμεν ὅτι πρέπει ἂν τοῖς ἤδη πιστεύσασι καὶ πεφωτισμένοις καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν ἡ φωνὴ αύτη. Ασθενήσουσι καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου. (Α 1. 1) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅς ἐστιν εἰκὼν αὐτοῦ ἀπαρ άλλακτος· ἠσθένησαν δὲ ἀπ' αὐτοῦ πάντες οἱ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐχθροὶ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίας, δυσάντητος ἦν καὶ ὅλης κατεθρασύνετο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, λέγων· . Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλή ψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ. » Ἐπειδὴ δὲ τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν ὁ Μονογενής γέγονεν ἄνθρωπος, ἠσθένησεν ὁ ἐχθρός· πεπτώκασιν αἱ δυνάμεις αἱ δειναὶ καὶ ἀφόρητοι, καὶ γεγόνασιν ὑπὸ πόδας ἁγίων. Εκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. (Α Γ. 61) Επεξεργάζεται προθύμως ὅπερ ἔφη, καὶ διδάσκει σαφῶς ὅ τι ἂν βούλοιτο δηλοῦν τὸ, ὅτι • Εποίησας τὴν δίκην μου, ο Καθίσαι γὰρ αὐτὸν ἐπὶ θρόνου φησὶν, ἀνθρωπινώτερον φθεγγόμενος, καὶ ὡς ἐξ ὁμοιότητος τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων δια πλάττων τὰ νοητά. Οἱ γὰρ βασιλεῖς ὅταν ἀκούσωσιν, ὅτι κάμνουσιν ἢ πόλεις ἢ χώρας ἐκ βαρβαρικῆς ἐπισ δρομῆς ἢ τυραννικῆς ἀπανοίας, ἐπὶ τοὺς τῆς βασι λείας ἀναπηδῶσι θώκους, οἷον δικάζοντες τοῖς τετολ μημένοις, καὶ ψῆφον ἐκφέρουσι κατὰ τῶν ἠδικηκό των, καὶ τοὺς μὲν κακοὺς κακῶς ἀπολέσθαι προσο τάσσουσι, σώζουσι δὲ τοὺς ἡδικημένους· οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκάθισεν ἐπὶ θρόνου, καὶ οὐχ ἵδρυσίν τιν ἐν τούτοις δηλοῖ τὸ ἐκάθισεν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξουσίας επί δειξιν, καὶ δικαστικῆς λαμπρότητος δόξαν· ὡς εἶναι τὸ, Ἐκάθισας, ἀντὶ τοῦ, Ἐδίκασας, ἐπεξῆλθες, ἥμυνας. (Α 1. 61) Έοικε δὲ ἐν τούτοις ὁ Γάλλων διὰ μὲν τοῦ, Εκάθισας, τὴν εἰς τὸ κρίνειν ἐπισκοπὴν δηλοῦν τοῦ Θεοῦ · Ἔθνη δὲ τὰς τῶν πονηρῶν δαιμόνων ἁγέ- λας ἀποκαλεῖν ἀναγωγικῶς, αἱ διεμοιράσαντο την ὑπ᾽ οὐρανὸν, εἰς πολυειδῆ καὶ πολύτροπον ἀποφέρου σαι πλάνην καὶ ἁμαρτίαν· ἀσεβῆ δὲ ἀπολλύμενον ἢ καθόλου πάντα τοιοῦτον, ἢ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον. Ινα δὲ μάθῃς τοῦ Θεοῦ τὴν ἰσχύν, ἄκους τῶν ἑξῆς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 70% aperte mentem illorum, qui in Deo læelantur, pro- cul abesse a negotiorum hujus mundi oblectatione, quam vanitatem vesaniamque mendacem dicere licet. Lætatur autem in Deo mens quæ fuerit stu- diosa virtutis, et gloriæ ab eo recipiendæ cupida, et miraculorum prodigiorumque ipsius contem- platrix. Vers. 4. In convertendo inimicum meum retrorsum. Quoniam narravimus conversos ad fidem ex ethni- cis confessionem fecisse, cum audimus eosdem di- centes: • Laetabor in te, o et reliqua, probe intelli- gimus decere hanc vocem illos qui crediderunt, et illuminati sunt, et ad veritatis notitiam pervenc- runt. Infirmabuntur et peribunt a facie tua. Secundum anagogen (1) autem, facies Dei Patris Filius est, qui est ipsius absque ulla differentia imago ; infrmati vero ab eo sunt omnes ipsius glo- riæ adversarii, id est Satanas cum satellitibus suis. Ante enim Servatoris adventum sævus erat, et omnia quæ sub cœlo sunt vexabat, dicens : «Uni- versam mundum manu œu nidum capiam, atque ut ova derelicta diripiam ". . Sed postquam simili tudine nostra assumpta, Unigenitus factus est ho- mo, infirmatus est hostis, ceciderunt diræ et into- Jerandæ potentiæ, et sanctorum pedibus suppositæ sunt. Vers. 5. Sedisti super thronum qui judicas justitiam, B Exsequitur alacriter quod dixit, docetque per- spicue quid significent verba Fecisti judicium meum. › Sedere illum in throno dicit, humano lo- quendi more, et rerum nostrarum similitudini con- formans ea quæ nonnisi intellectu capiuntur. Nam reges cum audiunt laborare urbes aut provincias ex barbarica incursione aut aliquo ausu tyrannico, throno regni inscenso, judicium de laesa majestate instituunt, sententiamque in reos ferunt; et malos quidem male perire jubent, injuriam vero passos tuentur: ita etiam Servator in throno residet; ne- que tamen sessionem quamdam hic signifcat verbum sedet, sed potestatem demonstrat, maje- statisque judicialis gloriam : ita ut Sedisti D ponatur pro Jus dixisti, auxiliator et vindex super- venisti. Videtur hoc loco Psalmista verbo Sedisti, Dei vigilantiam ad judicandum patefacere; vocabulo au- tem Gentes, malorum dæmonum greges appellare per anagogen, qui inter se mundi partes distribue- runt, in multiformem variumque errorem trahentes ac peccatum ; impium autem pereuntem, aut quem- vis hujuscemodi intellige, aut ipsum diabolum. Ut autem Dei vires cognoscas, audi sequentia. ** ]ga. X, 13. hujus vocabuli usus, nempe ut sit elevatio sensus a re terrena sive humana ad cœlestem aut¸ spiritalem vel supernaturalem. (1) Confer infra not. ad vers. 13. Notus autem est
PG 69:764Ὁ γάρ τοι θρόνος, τὴν βασιλείαν ὑποδηλοῖ, ἤτις, οὐδενὸς ἀνθεστηκότος, ἑτοιμοτάτη τις ἔσται, τουτέστιν ἀδιακωλύτως ἐκλάμπουσα, καὶ κατακρατοῦσα τῶν ὅλων. Δικάσει γὰρ ὁ Χριστὸς ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κατάρξει λαῶν τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην· βεβασίλευκε γὰρ τῆς ὑπ’ οὐρανόν. Νοήσεις δὲ τοὺς στίχους καὶ οὕτως· ὅτι ὁ τὴν τοῦ διαβόλου τυραννίδα καθελὼν, καὶ τῆς ἐκείνου σκαιότητος ὅλην ἀπαλλάξας τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, αὐτὸς ἥξει κατὰ καιροὺς ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ. Πᾶσαν γὰρ τὴν κρίσιν δέδωκεν ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ, καὶ δεῖ πάντας ἡμᾶς φανερωθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. »Καὶ ἐγένετο Κύριος καταφυγὴ τῷ πένητι, βοηθὸς ἐν εὐκαιρίαις, ἐν θλίψεσι.« (ξ φ. 16 β) Ποίῳ φησὶ πένητι; Τῷ ἑκουσίως πενομένῳ καὶ διὰ τὸν Θεόν. Ἀντὶ γὰρ τῆς ἑκουσίου πενίας τούτῳ τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον ὁ Θεὸς χαρίζεται, καὶ ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ ῥύστης καὶ βοηθὸς αὐτοῦ εὑρίσκεται. (α φ.
Α τὸ γὰρ χαίρειν ἐπὶ Θεῷ καὶ εὐφραίνεσθαι διαδείκνυσι Ο σαφῶς, ὅτι ὁ νοῦς τῶν ἐπὶ Θεῷ εὐφραινομένων έξω γέγονε τοῦ θέλειν ἐφήδεσθαι τοῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον πράγμασιν, ἃ ματαιότητα και μανίας ψευδείς εἴποι ἄν τις. Εὐφραίνεται δὲ νοῦς ἐπὶ Θεῷ, φιλάρετος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ δόξης εραστής, καὶ τῶν θαυμα σίων τῶν παραδόξων αὐτοῦ θεωρὸς γεγονώς. Ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω. (Α Γ. (0) Επειδὴ δὲ δεδώκαμεν τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντας ποιεῖσθαι τὴν ἐξομολόγησιν, όταν ἀκούσωμεν λεγόντων αὐτῶν, ὁ Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί, ο καὶ τὰ ἑξῆς, νοοῦμεν ὅτι πρέπει ἂν τοῖς ἤδη πιστεύσασι καὶ πεφωτισμένοις καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν ἡ φωνὴ αύτη. Ασθενήσουσι καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου. (Α 1. 1) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅς ἐστιν εἰκὼν αὐτοῦ ἀπαρ άλλακτος· ἠσθένησαν δὲ ἀπ' αὐτοῦ πάντες οἱ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐχθροὶ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίας, δυσάντητος ἦν καὶ ὅλης κατεθρασύνετο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, λέγων· . Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλή ψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ. » Ἐπειδὴ δὲ τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν ὁ Μονογενής γέγονεν ἄνθρωπος, ἠσθένησεν ὁ ἐχθρός· πεπτώκασιν αἱ δυνάμεις αἱ δειναὶ καὶ ἀφόρητοι, καὶ γεγόνασιν ὑπὸ πόδας ἁγίων. Εκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. (Α Γ. 61) Επεξεργάζεται προθύμως ὅπερ ἔφη, καὶ διδάσκει σαφῶς ὅ τι ἂν βούλοιτο δηλοῦν τὸ, ὅτι • Εποίησας τὴν δίκην μου, ο Καθίσαι γὰρ αὐτὸν ἐπὶ θρόνου φησὶν, ἀνθρωπινώτερον φθεγγόμενος, καὶ ὡς ἐξ ὁμοιότητος τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων δια πλάττων τὰ νοητά. Οἱ γὰρ βασιλεῖς ὅταν ἀκούσωσιν, ὅτι κάμνουσιν ἢ πόλεις ἢ χώρας ἐκ βαρβαρικῆς ἐπισ δρομῆς ἢ τυραννικῆς ἀπανοίας, ἐπὶ τοὺς τῆς βασι λείας ἀναπηδῶσι θώκους, οἷον δικάζοντες τοῖς τετολ μημένοις, καὶ ψῆφον ἐκφέρουσι κατὰ τῶν ἠδικηκό των, καὶ τοὺς μὲν κακοὺς κακῶς ἀπολέσθαι προσο τάσσουσι, σώζουσι δὲ τοὺς ἡδικημένους· οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκάθισεν ἐπὶ θρόνου, καὶ οὐχ ἵδρυσίν τιν ἐν τούτοις δηλοῖ τὸ ἐκάθισεν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξουσίας επί δειξιν, καὶ δικαστικῆς λαμπρότητος δόξαν· ὡς εἶναι τὸ, Ἐκάθισας, ἀντὶ τοῦ, Ἐδίκασας, ἐπεξῆλθες, ἥμυνας. (Α 1. 61) Έοικε δὲ ἐν τούτοις ὁ Γάλλων διὰ μὲν τοῦ, Εκάθισας, τὴν εἰς τὸ κρίνειν ἐπισκοπὴν δηλοῦν τοῦ Θεοῦ · Ἔθνη δὲ τὰς τῶν πονηρῶν δαιμόνων ἁγέ- λας ἀποκαλεῖν ἀναγωγικῶς, αἱ διεμοιράσαντο την ὑπ᾽ οὐρανὸν, εἰς πολυειδῆ καὶ πολύτροπον ἀποφέρου σαι πλάνην καὶ ἁμαρτίαν· ἀσεβῆ δὲ ἀπολλύμενον ἢ καθόλου πάντα τοιοῦτον, ἢ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον. Ινα δὲ μάθῃς τοῦ Θεοῦ τὴν ἰσχύν, ἄκους τῶν ἑξῆς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 70% aperte mentem illorum, qui in Deo læelantur, pro- cul abesse a negotiorum hujus mundi oblectatione, quam vanitatem vesaniamque mendacem dicere licet. Lætatur autem in Deo mens quæ fuerit stu- diosa virtutis, et gloriæ ab eo recipiendæ cupida, et miraculorum prodigiorumque ipsius contem- platrix. Vers. 4. In convertendo inimicum meum retrorsum. Quoniam narravimus conversos ad fidem ex ethni- cis confessionem fecisse, cum audimus eosdem di- centes: • Laetabor in te, o et reliqua, probe intelli- gimus decere hanc vocem illos qui crediderunt, et illuminati sunt, et ad veritatis notitiam pervenc- runt. Infirmabuntur et peribunt a facie tua. Secundum anagogen (1) autem, facies Dei Patris Filius est, qui est ipsius absque ulla differentia imago ; infrmati vero ab eo sunt omnes ipsius glo- riæ adversarii, id est Satanas cum satellitibus suis. Ante enim Servatoris adventum sævus erat, et omnia quæ sub cœlo sunt vexabat, dicens : «Uni- versam mundum manu œu nidum capiam, atque ut ova derelicta diripiam ". . Sed postquam simili tudine nostra assumpta, Unigenitus factus est ho- mo, infirmatus est hostis, ceciderunt diræ et into- Jerandæ potentiæ, et sanctorum pedibus suppositæ sunt. Vers. 5. Sedisti super thronum qui judicas justitiam, B Exsequitur alacriter quod dixit, docetque per- spicue quid significent verba Fecisti judicium meum. › Sedere illum in throno dicit, humano lo- quendi more, et rerum nostrarum similitudini con- formans ea quæ nonnisi intellectu capiuntur. Nam reges cum audiunt laborare urbes aut provincias ex barbarica incursione aut aliquo ausu tyrannico, throno regni inscenso, judicium de laesa majestate instituunt, sententiamque in reos ferunt; et malos quidem male perire jubent, injuriam vero passos tuentur: ita etiam Servator in throno residet; ne- que tamen sessionem quamdam hic signifcat verbum sedet, sed potestatem demonstrat, maje- statisque judicialis gloriam : ita ut Sedisti D ponatur pro Jus dixisti, auxiliator et vindex super- venisti. Videtur hoc loco Psalmista verbo Sedisti, Dei vigilantiam ad judicandum patefacere; vocabulo au- tem Gentes, malorum dæmonum greges appellare per anagogen, qui inter se mundi partes distribue- runt, in multiformem variumque errorem trahentes ac peccatum ; impium autem pereuntem, aut quem- vis hujuscemodi intellige, aut ipsum diabolum. Ut autem Dei vires cognoscas, audi sequentia. ** ]ga. X, 13. hujus vocabuli usus, nempe ut sit elevatio sensus a re terrena sive humana ad cœlestem aut¸ spiritalem vel supernaturalem. (1) Confer infra not. ad vers. 13. Notus autem est
63) Νοητέον δὲ ταῦτα καὶ κατὰ ἀναγωγὴν, ὅτι τῷ πτωχῷ τῷ πνεύματι λαῷ, τουτέστι τῷ πτωχεύοντι πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίας, οὐ πρέσβυς, οὐκ ἄγγελος, οὐχ ἑτέρα τις δύναμις ἢ ἐξουσία λογικὴ βεβοήθηκεν, ἀλλ’ αὐτὸς ὁ Κύριος, ὁ τοῦ νοητοῦ πλούτου χορηγὸς, αὐτὸς βεβοήθηκεν ἐν εὐκαιρίαις, εἴτουν ἐν καιρῷ δεκτῷ θλίψεως σέσωκεν ἐπὶ καιροῦ. Ποία δὲ ἦν ἡ θλίψις; Ἡ δυσφόρητος ἁμαρτία φορτίου δίκην ἐπηρτημένη, ὥστε καὶ ἕκαστον τῶν ὑπ’ αὐτῇ γεγονότων ἀναφωνεῖν, ὅτι »Αἱ ἀνομίαι μου ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμέ.« Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Σατανᾶς βαρὺς ἦν, καὶ φορτίου παντὸς δυσαχθέστερος ἐπιπίπτων μετὰ τῆς πονηρᾶς φάλαγγος. Πεπιεσμένης τοίνυν τῆς ὑπ’ οὐρανὸν καὶ οἷον ἐκτεθλιμμένης, ἐπὶ καιροῦ ἐπεφοίτησε τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Κύριος, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησεν. Οἱ δέ γε ἀλιτήριοι δαίμονες, τὸ μὴ ἐν καιρῷ πεπράχθαι τὴν οἰκονομίαν κατεψεύδοντο λέγοντες· »Ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς.« Ἀλλ’, ὦ παμπόνηροι, φαίη τις ἂν, οὐ πρὸ καιροῦ μᾶλλον, ἀλλ’ ἐν εὐκαιρίᾳ καὶ ἐν θλίψει βεβοήθηκεν ἡμῖν, καὶ καταφυγὴ γέγονεν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος. »Καὶ ἐλπισάτωσαν ἐπὶ σὲ [ αρ.
Α τὸ γὰρ χαίρειν ἐπὶ Θεῷ καὶ εὐφραίνεσθαι διαδείκνυσι Ο σαφῶς, ὅτι ὁ νοῦς τῶν ἐπὶ Θεῷ εὐφραινομένων έξω γέγονε τοῦ θέλειν ἐφήδεσθαι τοῖς κατὰ τόνδε τὸν βίον πράγμασιν, ἃ ματαιότητα και μανίας ψευδείς εἴποι ἄν τις. Εὐφραίνεται δὲ νοῦς ἐπὶ Θεῷ, φιλάρετος ὤν, καὶ τῆς παρ' αὐτοῦ δόξης εραστής, καὶ τῶν θαυμα σίων τῶν παραδόξων αὐτοῦ θεωρὸς γεγονώς. Ἐν τῷ ἀποστραφῆναι τὸν ἐχθρόν μου εἰς τὰ ὀπίσω. (Α Γ. (0) Επειδὴ δὲ δεδώκαμεν τοὺς ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντας ποιεῖσθαι τὴν ἐξομολόγησιν, όταν ἀκούσωμεν λεγόντων αὐτῶν, ὁ Εὐφρανθήσομαι ἐν σοί, ο καὶ τὰ ἑξῆς, νοοῦμεν ὅτι πρέπει ἂν τοῖς ἤδη πιστεύσασι καὶ πεφωτισμένοις καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν ἡ φωνὴ αύτη. Ασθενήσουσι καὶ ἀπολοῦνται ἀπὸ προσώπου σου. (Α 1. 1) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πρόσωπον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὁ Υἱός, ὅς ἐστιν εἰκὼν αὐτοῦ ἀπαρ άλλακτος· ἠσθένησαν δὲ ἀπ' αὐτοῦ πάντες οἱ τῆς αὐτοῦ δόξης ἐχθροὶ, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίας, δυσάντητος ἦν καὶ ὅλης κατεθρασύνετο τῆς ὑπ' οὐρανὸν, λέγων· . Τὴν οἰκουμένην ὅλην καταλή ψομαι τῇ χειρὶ ὡς νοσσιάν, καὶ ὡς καταλελειμμένα ὡὰ ἀρῶ. » Ἐπειδὴ δὲ τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν ὁ Μονογενής γέγονεν ἄνθρωπος, ἠσθένησεν ὁ ἐχθρός· πεπτώκασιν αἱ δυνάμεις αἱ δειναὶ καὶ ἀφόρητοι, καὶ γεγόνασιν ὑπὸ πόδας ἁγίων. Εκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. (Α Γ. 61) Επεξεργάζεται προθύμως ὅπερ ἔφη, καὶ διδάσκει σαφῶς ὅ τι ἂν βούλοιτο δηλοῦν τὸ, ὅτι • Εποίησας τὴν δίκην μου, ο Καθίσαι γὰρ αὐτὸν ἐπὶ θρόνου φησὶν, ἀνθρωπινώτερον φθεγγόμενος, καὶ ὡς ἐξ ὁμοιότητος τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων δια πλάττων τὰ νοητά. Οἱ γὰρ βασιλεῖς ὅταν ἀκούσωσιν, ὅτι κάμνουσιν ἢ πόλεις ἢ χώρας ἐκ βαρβαρικῆς ἐπισ δρομῆς ἢ τυραννικῆς ἀπανοίας, ἐπὶ τοὺς τῆς βασι λείας ἀναπηδῶσι θώκους, οἷον δικάζοντες τοῖς τετολ μημένοις, καὶ ψῆφον ἐκφέρουσι κατὰ τῶν ἠδικηκό των, καὶ τοὺς μὲν κακοὺς κακῶς ἀπολέσθαι προσο τάσσουσι, σώζουσι δὲ τοὺς ἡδικημένους· οὕτω καὶ ὁ Σωτὴρ ἐκάθισεν ἐπὶ θρόνου, καὶ οὐχ ἵδρυσίν τιν ἐν τούτοις δηλοῖ τὸ ἐκάθισεν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξουσίας επί δειξιν, καὶ δικαστικῆς λαμπρότητος δόξαν· ὡς εἶναι τὸ, Ἐκάθισας, ἀντὶ τοῦ, Ἐδίκασας, ἐπεξῆλθες, ἥμυνας. (Α 1. 61) Έοικε δὲ ἐν τούτοις ὁ Γάλλων διὰ μὲν τοῦ, Εκάθισας, τὴν εἰς τὸ κρίνειν ἐπισκοπὴν δηλοῦν τοῦ Θεοῦ · Ἔθνη δὲ τὰς τῶν πονηρῶν δαιμόνων ἁγέ- λας ἀποκαλεῖν ἀναγωγικῶς, αἱ διεμοιράσαντο την ὑπ᾽ οὐρανὸν, εἰς πολυειδῆ καὶ πολύτροπον ἀποφέρου σαι πλάνην καὶ ἁμαρτίαν· ἀσεβῆ δὲ ἀπολλύμενον ἢ καθόλου πάντα τοιοῦτον, ἢ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον. Ινα δὲ μάθῃς τοῦ Θεοῦ τὴν ἰσχύν, ἄκους τῶν ἑξῆς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 70% aperte mentem illorum, qui in Deo læelantur, pro- cul abesse a negotiorum hujus mundi oblectatione, quam vanitatem vesaniamque mendacem dicere licet. Lætatur autem in Deo mens quæ fuerit stu- diosa virtutis, et gloriæ ab eo recipiendæ cupida, et miraculorum prodigiorumque ipsius contem- platrix. Vers. 4. In convertendo inimicum meum retrorsum. Quoniam narravimus conversos ad fidem ex ethni- cis confessionem fecisse, cum audimus eosdem di- centes: • Laetabor in te, o et reliqua, probe intelli- gimus decere hanc vocem illos qui crediderunt, et illuminati sunt, et ad veritatis notitiam pervenc- runt. Infirmabuntur et peribunt a facie tua. Secundum anagogen (1) autem, facies Dei Patris Filius est, qui est ipsius absque ulla differentia imago ; infrmati vero ab eo sunt omnes ipsius glo- riæ adversarii, id est Satanas cum satellitibus suis. Ante enim Servatoris adventum sævus erat, et omnia quæ sub cœlo sunt vexabat, dicens : «Uni- versam mundum manu œu nidum capiam, atque ut ova derelicta diripiam ". . Sed postquam simili tudine nostra assumpta, Unigenitus factus est ho- mo, infirmatus est hostis, ceciderunt diræ et into- Jerandæ potentiæ, et sanctorum pedibus suppositæ sunt. Vers. 5. Sedisti super thronum qui judicas justitiam, B Exsequitur alacriter quod dixit, docetque per- spicue quid significent verba Fecisti judicium meum. › Sedere illum in throno dicit, humano lo- quendi more, et rerum nostrarum similitudini con- formans ea quæ nonnisi intellectu capiuntur. Nam reges cum audiunt laborare urbes aut provincias ex barbarica incursione aut aliquo ausu tyrannico, throno regni inscenso, judicium de laesa majestate instituunt, sententiamque in reos ferunt; et malos quidem male perire jubent, injuriam vero passos tuentur: ita etiam Servator in throno residet; ne- que tamen sessionem quamdam hic signifcat verbum sedet, sed potestatem demonstrat, maje- statisque judicialis gloriam : ita ut Sedisti D ponatur pro Jus dixisti, auxiliator et vindex super- venisti. Videtur hoc loco Psalmista verbo Sedisti, Dei vigilantiam ad judicandum patefacere; vocabulo au- tem Gentes, malorum dæmonum greges appellare per anagogen, qui inter se mundi partes distribue- runt, in multiformem variumque errorem trahentes ac peccatum ; impium autem pereuntem, aut quem- vis hujuscemodi intellige, aut ipsum diabolum. Ut autem Dei vires cognoscas, audi sequentia. ** ]ga. X, 13. hujus vocabuli usus, nempe ut sit elevatio sensus a re terrena sive humana ad cœlestem aut¸ spiritalem vel supernaturalem. (1) Confer infra not. ad vers. 13. Notus autem est
PG 69:766λεξτ., σοὶ] οἱ γινώσκοντες τὸ ὄνομά σου.« (α φ. 63. β) Τίνες δέ εἰσιν οἱ ἐλπίζοντες ἐπ’ αὐτῷ καὶ γινώσκοντες τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Οἱ τοῖς θεσπίσμασιν ὑπέχοντες τὸν αὐχένα. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐτός· »Ὁ ἀγαπῶν με, τὰς ἐντολάς μου τηρεῖ.« »Ὅτι οὐκ ἐγκατέλιπες τοὺς ἐκζητοῦντάς σε, Κύριε.« (α φ. 63 β) Ἰσχυρίζεται διὰ πείρας ἔχειν τὸ πρᾶγμα, εἰδέναι τε ὅτι τὸ ἀκράδαντον ἔχει. Ἀληθὲς γὰρ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, ὅτι »Εὐλογημένος ἄνθρωπος ὃς πέποιθεν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ· καὶ ἔσται ὡς ξύλος εὐθηνοῦν παρ’ ὕδατι.« Οὕτω καὶ ἕτερός φησιν· Ἐμβλέψατε εἰς ἀρχαίας γενεὰς, καὶ ἴδετε, τίς ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον, καὶ κατῃσχύνθη, ἢ τίς ἐπεκαλέσατο αὐτὸν, καὶ ἐγκατέλιπεν αὐτόν. »Ψάλατε τῷ Κυρίῳ τῷ κατοικοῦντι ἐν Σιών.« (α φ. 64) Εἰ τοίνυν λέγοιτο κατοικεῖν ὁ Θεὸς ἐν Σιὼν, οὐ κατὰ τὰς Ἰουδαίων ὑπονοίας αἰσθητῶς τοῦτο πράττεσθαι νοοῦμεν· οὐ γὰρ ἐν τῇ ἐπιγείῳ Σιὼν, οὐδὲ ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλὴμ κατοικεῖ ὁ Θεός· ἀλλὰ Σιὼν εἶναί φαμεν τὴν νοητὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν, ἣ καὶ ἀδελφὴ τῆς ἄνω νοεῖται. Πρέποι δ’ ἂν ὀνομάζεσθαι Σιὼν τήν τε ἄνω καὶ ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν·
Τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐξήλειψας εἰς τὸν αἰῶνα. (Β Γ. 35) Οὐ μόνον, φησίν, ἡσθένησαν καὶ ἀπολύ λασιν ἐπιτιμηθέντες οι δυσμενεῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξ ηλείφθη τὸ ὄνομα αὐτῶν. Όνομα δέ φησιν ἐν τούτοις οὐχ ἁπλῶς τὴν κλήσιν, ἐπεὶ μηδὲ τοῦτο γέγονεν (μεμνήμεθα γὰρ εἰς δεῦρο καὶ τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ δαιμονίων ἀκαθάρτων)· δηλοῖ δὲ τὴν δόξαν. Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος. (Α 1. 1) Εξέλιπον καὶ τοῦ διαβόλου αν ῥομφαίαι εἰς τέλος, ὅ ἐστι παντελῶς· αὗται δὲ εἶεν ἂν ἤτοι αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, δι' ὧν ἦν ἰσχυρός· ἢ τὰ καθ' ἡμῶν τυραννήσαντα πάθη, δι' ὧν ἐχειροῦτο τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τραυματίας ἀποφαίνων, τοῖς ἰδίοις ὑπο ετίθει ζυγοῖς· ἡ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας τὰ εὐ- Β ρήματα, καὶ αἱ πολύτροποι μηχαναί, ἂς ἐπ' ὀλέθρῳ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν εἰργάσατο. Πᾶν γὰρ εἶδος αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ τῶν ἑτέρων ἁμαρτιῶν, μαχαίρας εἶναί φαμεν διαβολικάς, ήτοι βέλη τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων, δι' ὧν καρδίαν κατατοξεύουσι καὶ κατα νεκροῦσιν εἰς ἁμαρτίαν, ἀλλ' ἐκλελοίπασιν αἱ ρομ- φαῖαι· ἐνεδυσάμεθα γὰρ καὶ ἡμεῖς τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, δι' ἧς αὐτὰς ἀπημβλύνομεν. Ετοίμασεν ἐν κρίσει τὸν θρόνον αὐτοῦ. (Β Γ. 35. Οὐκοῦν ὁ ἀεὶ βασιλεὺς Χριστὸς ὡς θεός βεβασίλευκε καὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ αὐτοὺς ὑποθείς τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι. Τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ, ἐν κρίσει τὸν ἑαυτοῦ θρόνον ἑτοιμάσαι, καὶ κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Καὶ αὐτὸς κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. (Α. Ι. Ἐπεὶ δὲ ἔθος τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ, τὸ κρίνειν ἀντὶ τοῦ δικάζειν λαμβάνειν, ἢ ἀντὶ τοῦ καθηγεῖσθαι καὶ προεστάναι πόλεων ἢ χωρῶν, κατὰ τὸ, ο Παιδεύθητε πάντες οι κρίνοντες τὴν γῆν, ο ῥητέον ὅτι ἐξαλειφθέντος εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ ὀνόματος τῶν ἐθνῶν, καὶ εἰς ἅπαν ἀνῃρημένης ἀρχῆς ἁπάσης καὶ ἐξουσίας διαβολικῆς ἐν δικαιοσύνη, κατάρξει καὶ κατακυριεύσει Χριστός. Ο γάρ τοι θρόνος, την βασι- λεία, υποδηλοί, ἥτις, οὐδενὸς ἀνθεστηκότος, έτοιμο- τάτη τις ἔσται, τουτέστιν ἀδιακωλύτως ἐκλάμπουσα, καὶ κατακρατοῦσα τῶν ὅλων. Δικάσει γὰρ ὁ Χριστὸς ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κατάρξει λαῶν τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην· βεβασίλευκε γὰρ τῆς ὑπ' οὐρανόν. Νοή στις δὲ τοὺς στίχους καὶ οὕτως· ὅτι ὁ τὴν τοῦ δια βόλου τυραννίδα καθελών, καὶ τῆς ἐκείνου σκαιότη- τος ὅλην ἀπαλλάξας τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, αὐτὸς ἥξει κατὰ καιροὺς ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ. Πᾶσαν γὰρ τὴν κρίσιν δέδωκεν ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ, καὶ δεῖ πάντας ἡμᾶς φα νερωθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. Καὶ ἐγένετο Κύριος καταφυγὴ τῷ πένητι, βοηθός ἐν εὐκαιρίαις, ἐν θλίψεσι. φησὶ πένητι ; Τῷ ἑκουσίως πλάνο- μένῳ καὶ διὰ τὸν Θεόν. 'Αντὶ γὰρ τῆς ἑκουσίου που νέας τούτῳ τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον ὁ Θεὸς χαρίζεται, καὶ ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ ῥύστης καὶ βοηθὸς αὐτ τοῦ εὑρίσκεται. Εt IN PSALMUM IX. A Vers. 6. Nomen eorum delesti in æternum. Non solum, inquit, infirmati sunt ac perierunt increpiti adversarii, sed et nomen eorum deletum fuit. Nomen autem hoc loco haud simpliciter dicit propriam appellationem; ea enim nequaquam de- structa est; siquidem adhuc recordamur et Sata- næ et sodalium ejus impurorum dæmonum; sed deletam gloriam denotat. Vers. 7. Inimici defecerunt frameæ in finem. Defecerunt diaboli quoque frameæ in finem, id est omnino: hæ autem intelligendæ videntur ad- versariæ phalanges, quibus ipse roboratur; vel tyrannica contra uos passiones, quibus ille morta- les perdomat, et impositis vulneribus, jugo suo supponit; vel insita ipsi malitiæ commenta, va- b) C b) (Cf. b) Holy D riæque machinationes, quas ad humanarum anima- rum perniciem struit. Omne enim flagitiose volu- platis et caeterorum peccatorum genus, diabolicos esse gladies dicimus, sive immundorum spirituum tela, per quæ cor transfigunt, ac mortali peccato perimunt. Sed jam frames defecerunt; induti enim fuimus nos quoque Dei armatura, qua illas obtu- dimus. Vers. 8. Paravit in judicio thronum suum. Ergo sempiternus rex Christus, utpote Deus, gentibus quoque dominatur; nam et ipsas evange- licis decretis suis subjugavit. Hoc significant verba, Thronum suum paravisse, et judicare orbem in justitia, et populos iu rectitudine. Vers. 9. Et ipse judicabit orbem in justitia, judicabit populos in rectitudine. Quia mos est inspiratæ Scripturæ verbum judicare adhibendi pro jus dicere, vel pro ducem esse ac præsse civitatibus aut provinciis, secundum illud : • Erudimini, omnes qui judicatis terram ;» dicendum est, fore ut deleto in sempiternum tempus nomine gentilitatis, exstinctoque prorsus diabolico omni principatu ac potestate, cum justitia dominetur re- gnetque Christus. Nam thronus regnum denotat, quod nemine adversante paratissimum erit, id est, sine ullo impedimento fulgebit cum universali do- minio. Jus enim juste dicet Christus, populisque toto orbe imperabit : etenim universæ terræ rex est. Age vero hos versiculos alio etiam modo intel- liges nimirum destructa diaboli tyrannide, atque ab ejus importunitate mundo subtracto, Christum esse venturum per tempora cum gloria Patris, ut mundum æquo jure judicet. Omne enim judicium tradidit Pater Filio, nosque omnes oportet ante Christi tribunal manifestari. : Vers. 10. facius Dominus refugium pauperi, ad- juler in opportunitatibus in tribulationibus. Cuinam inquit pauperi? Nempe ei qui sponte et propter Deum egenus est. Nam pro voluntaria pau- pertate huic Deus divitias suas largitur, et pressu- ræ tempore liberator adjutorque esse dignoscitur.
ἑρμηνεύεται γὰρ Σιὼν σκοπευτήριον· τοῦτο δέ ἐστιν αὕτη τε κἀκείνη. Οὐκοῦν κατοικεῖ Θεὸς ἐν τῇ Σιὼν οὐ περιγραφόμενος (πληροῖ γὰρ τὰ πάντα), ἀλλ’ οἷον ἐμφιλοχωρῶν καὶ ἀναπαυόμενος ἐν αὐτῇ. »Ὧδε γὰρ, φησὶ, κατοικήσω, ὅτι ᾑρετισάμην αὐτήν.« Ἀπεφοίτησε μὲν γὰρ τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς, λέγων· »Ἰδοὺ ἀφίεται ὁ οἷκος ὑμῶν ὑμῖν.« Πεπλούτηκε δὲ αὐτὸν ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία, πρὸς ἣν ὁ Ψάλλων φησίν· »Ἄκουσον, θύγατερ,« καὶ τὰ ἑξῆς, »ὅτι ἐπεθύμησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου.« Τοῖς γε μὴν κατοικοῦσιν ἐν ταύτῃ τῇ Σιὼν, τουτέστι τοῖς ἠλεημένοις καὶ σεσωσμένοις διὰ πίστεως, μηκέτι ζωοθυτεῖν· ἀλλ’ ἐπειδὴ εἰς πνευματικὴν λατρείαν μετεφοίτησε τὰ ἐν νόμῳ, τὰς ᾠδὰς ἀνιέναι τῷ Θεῷ, καὶ ψάλλειν αὐτῷ θυσίας αἰνέσεως θύοντας· ψάλλειν δὲ τὰ αὐτοῦ καὶ μόνα λαλοῦντας μεγαλεῖα καὶ κατορθώματα. »Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ.« (α φ. 64 β) Χριστοῦ δέ φαμεν ἐπιτηδεύματα, ἤτοι τὰς θεοσημείας, ἢ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ εὐτεχνές. Βαθὺς γὰρ λίαν ὁ τοῦ μυστηρίου λόγος, καὶ ἰσχναῖς ἐρεύναις ἐκ μέρους ἁλώσιμος, καὶ πίστει δεκτός· πολὺ γὰρ ἐν αὐτῷ τὸ θαῦμα.
Τὸ ὄνομα αὐτῶν ἐξήλειψας εἰς τὸν αἰῶνα. (Β Γ. 35) Οὐ μόνον, φησίν, ἡσθένησαν καὶ ἀπολύ λασιν ἐπιτιμηθέντες οι δυσμενεῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξ ηλείφθη τὸ ὄνομα αὐτῶν. Όνομα δέ φησιν ἐν τούτοις οὐχ ἁπλῶς τὴν κλήσιν, ἐπεὶ μηδὲ τοῦτο γέγονεν (μεμνήμεθα γὰρ εἰς δεῦρο καὶ τοῦ Σατανᾶ καὶ τῶν σὺν αὐτῷ δαιμονίων ἀκαθάρτων)· δηλοῖ δὲ τὴν δόξαν. Τοῦ ἐχθροῦ ἐξέλιπον αἱ ῥομφαῖαι εἰς τέλος. (Α 1. 1) Εξέλιπον καὶ τοῦ διαβόλου αν ῥομφαίαι εἰς τέλος, ὅ ἐστι παντελῶς· αὗται δὲ εἶεν ἂν ἤτοι αἱ ἀντικείμεναι δυνάμεις, δι' ὧν ἦν ἰσχυρός· ἢ τὰ καθ' ἡμῶν τυραννήσαντα πάθη, δι' ὧν ἐχειροῦτο τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τραυματίας ἀποφαίνων, τοῖς ἰδίοις ὑπο ετίθει ζυγοῖς· ἡ τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυστροπίας τὰ εὐ- Β ρήματα, καὶ αἱ πολύτροποι μηχαναί, ἂς ἐπ' ὀλέθρῳ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν εἰργάσατο. Πᾶν γὰρ εἶδος αἰσχρᾶς ἡδονῆς καὶ τῶν ἑτέρων ἁμαρτιῶν, μαχαίρας εἶναί φαμεν διαβολικάς, ήτοι βέλη τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων, δι' ὧν καρδίαν κατατοξεύουσι καὶ κατα νεκροῦσιν εἰς ἁμαρτίαν, ἀλλ' ἐκλελοίπασιν αἱ ρομ- φαῖαι· ἐνεδυσάμεθα γὰρ καὶ ἡμεῖς τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, δι' ἧς αὐτὰς ἀπημβλύνομεν. Ετοίμασεν ἐν κρίσει τὸν θρόνον αὐτοῦ. (Β Γ. 35. Οὐκοῦν ὁ ἀεὶ βασιλεὺς Χριστὸς ὡς θεός βεβασίλευκε καὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ αὐτοὺς ὑποθείς τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι. Τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ, ἐν κρίσει τὸν ἑαυτοῦ θρόνον ἑτοιμάσαι, καὶ κρῖναι τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ καὶ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. Καὶ αὐτὸς κρινεῖ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, κρινεῖ λαοὺς ἐν εὐθύτητι. (Α. Ι. Ἐπεὶ δὲ ἔθος τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ, τὸ κρίνειν ἀντὶ τοῦ δικάζειν λαμβάνειν, ἢ ἀντὶ τοῦ καθηγεῖσθαι καὶ προεστάναι πόλεων ἢ χωρῶν, κατὰ τὸ, ο Παιδεύθητε πάντες οι κρίνοντες τὴν γῆν, ο ῥητέον ὅτι ἐξαλειφθέντος εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ ὀνόματος τῶν ἐθνῶν, καὶ εἰς ἅπαν ἀνῃρημένης ἀρχῆς ἁπάσης καὶ ἐξουσίας διαβολικῆς ἐν δικαιοσύνη, κατάρξει καὶ κατακυριεύσει Χριστός. Ο γάρ τοι θρόνος, την βασι- λεία, υποδηλοί, ἥτις, οὐδενὸς ἀνθεστηκότος, έτοιμο- τάτη τις ἔσται, τουτέστιν ἀδιακωλύτως ἐκλάμπουσα, καὶ κατακρατοῦσα τῶν ὅλων. Δικάσει γὰρ ὁ Χριστὸς ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ κατάρξει λαῶν τῶν ἀνὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην· βεβασίλευκε γὰρ τῆς ὑπ' οὐρανόν. Νοή στις δὲ τοὺς στίχους καὶ οὕτως· ὅτι ὁ τὴν τοῦ δια βόλου τυραννίδα καθελών, καὶ τῆς ἐκείνου σκαιότη- τος ὅλην ἀπαλλάξας τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, αὐτὸς ἥξει κατὰ καιροὺς ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς, ἵνα κρίνῃ τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ. Πᾶσαν γὰρ τὴν κρίσιν δέδωκεν ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ, καὶ δεῖ πάντας ἡμᾶς φα νερωθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. Καὶ ἐγένετο Κύριος καταφυγὴ τῷ πένητι, βοηθός ἐν εὐκαιρίαις, ἐν θλίψεσι. φησὶ πένητι ; Τῷ ἑκουσίως πλάνο- μένῳ καὶ διὰ τὸν Θεόν. 'Αντὶ γὰρ τῆς ἑκουσίου που νέας τούτῳ τὸν ἑαυτοῦ πλοῦτον ὁ Θεὸς χαρίζεται, καὶ ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ ῥύστης καὶ βοηθὸς αὐτ τοῦ εὑρίσκεται. Εt IN PSALMUM IX. A Vers. 6. Nomen eorum delesti in æternum. Non solum, inquit, infirmati sunt ac perierunt increpiti adversarii, sed et nomen eorum deletum fuit. Nomen autem hoc loco haud simpliciter dicit propriam appellationem; ea enim nequaquam de- structa est; siquidem adhuc recordamur et Sata- næ et sodalium ejus impurorum dæmonum; sed deletam gloriam denotat. Vers. 7. Inimici defecerunt frameæ in finem. Defecerunt diaboli quoque frameæ in finem, id est omnino: hæ autem intelligendæ videntur ad- versariæ phalanges, quibus ipse roboratur; vel tyrannica contra uos passiones, quibus ille morta- les perdomat, et impositis vulneribus, jugo suo supponit; vel insita ipsi malitiæ commenta, va- b) C b) (Cf. b) Holy D riæque machinationes, quas ad humanarum anima- rum perniciem struit. Omne enim flagitiose volu- platis et caeterorum peccatorum genus, diabolicos esse gladies dicimus, sive immundorum spirituum tela, per quæ cor transfigunt, ac mortali peccato perimunt. Sed jam frames defecerunt; induti enim fuimus nos quoque Dei armatura, qua illas obtu- dimus. Vers. 8. Paravit in judicio thronum suum. Ergo sempiternus rex Christus, utpote Deus, gentibus quoque dominatur; nam et ipsas evange- licis decretis suis subjugavit. Hoc significant verba, Thronum suum paravisse, et judicare orbem in justitia, et populos iu rectitudine. Vers. 9. Et ipse judicabit orbem in justitia, judicabit populos in rectitudine. Quia mos est inspiratæ Scripturæ verbum judicare adhibendi pro jus dicere, vel pro ducem esse ac præsse civitatibus aut provinciis, secundum illud : • Erudimini, omnes qui judicatis terram ;» dicendum est, fore ut deleto in sempiternum tempus nomine gentilitatis, exstinctoque prorsus diabolico omni principatu ac potestate, cum justitia dominetur re- gnetque Christus. Nam thronus regnum denotat, quod nemine adversante paratissimum erit, id est, sine ullo impedimento fulgebit cum universali do- minio. Jus enim juste dicet Christus, populisque toto orbe imperabit : etenim universæ terræ rex est. Age vero hos versiculos alio etiam modo intel- liges nimirum destructa diaboli tyrannide, atque ab ejus importunitate mundo subtracto, Christum esse venturum per tempora cum gloria Patris, ut mundum æquo jure judicet. Omne enim judicium tradidit Pater Filio, nosque omnes oportet ante Christi tribunal manifestari. : Vers. 10. facius Dominus refugium pauperi, ad- juler in opportunitatibus in tribulationibus. Cuinam inquit pauperi? Nempe ei qui sponte et propter Deum egenus est. Nam pro voluntaria pau- pertate huic Deus divitias suas largitur, et pressu- ræ tempore liberator adjutorque esse dignoscitur.
PG 69:768»Ὅτι ὁ ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν, ἐμνήσθη.« (α φ. 64 β) Καὶ τίνα τρόπον; Ἐνηνθρώπηκε γὰρ, καὶ τὴν καθ’ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθὼν, ὑπέμεινε σταυρὸν, ἵνα πάντας ἀγοράσῃ τῷ ἰδίῳ αἵματι, καὶ διαβολικῶν ἁρπάσῃ βρόχων τοὺς ἁλόντας αὐτοῖς. »Οὐκ ἐπελάθετο τῆς κραυγῆς τῶν πενήτων.« (α φ. 65) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πένητας ἐν τούτοις ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει, ἢ τοὺς ὑπὲρ αὐτῶν πλειστάκις παρακαλοῦντας ἁγίους· τοὺς μὲν, ὡς οὐκ ἔχοντας πλοῦτον τὸν νοητὸν (οἱ γὰρ ὅλως τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότες, ποίαν ἂν ἔχοιεν λαμπρότητα νοητήν)· τοὺς δὲ, ὡς ταπεινὸν καὶ συνεσταλμένον ἔχοντας φρόνημα. Εἰ μὲν οὖν πένητας εἶναί φαμεν τοὺς ἁγίους, οὐκ ἐπελάθετο τῆς κραυγῆς αὐτῶν, ἧς πεποίηνται, πλειστάκις παρακαλοῦντες τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Θεὸν, ἐπισκέψασθαι τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ ἀντιλαβέσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς. Ἔφασκον γάρ· »Ὁ καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβὶμ, ἐμφάνηθι· ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς·« καὶ πάλιν·
(Α Νοητέον δὲ ταῦτα καὶ κατὰ ἀναγωγήν, ὅτι τῷ πτωχῷ τῷ πνεύματι λαῷ, τουτέστι τῷ πο χεύοντι πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίες, ε πρέσβυς, οὐκ ἄγγελος, οὐχ ἑτέρα τις δύναμις ή εξουσία λογικὴ βεβοήθηκεν, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος, ὁ τοῦ νοητοῦ πλούτου χορηγός, αὐτὸς βεβοήθηκεν ἐν εὐκαιρίαις. εἴτουν ἐν καιρῷ δεκτῷ θλίψεως σέσωκεν ἐπὶ καιρού. Ποία δὲ ἦν ή θλίψις ; "Η δυσφόρητος ἁμαρτία φορτίου δίκην ἐπηρτημένη, ὥστε καὶ ἕκαστον τῶν ὑπ' αὐτῇ γεγονότων ἀναφωνεῖν, ὅτι « Αἱ ἀνομίαι μου ὡσεὶ φορ τίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμέ. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Σατανᾶς βαρὺς ἦν, καὶ φορτίου παντὸς δυσαχθέστερος ἐπιπίπτων μετὰ τῆς πονηρᾶς φάλαγγος. Πεπιεσμένης τοίνυν τῆς ὑπ' οὐρανὸν καὶ οἷον ἐκτεθλιμμένης, ἐπὶ καιροῦ ἐπεφοίτησε τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Κύριος, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας εβοήθησεν. Οἱ δέ γε αλιτήριο: δαί- μονες, τὸ μὴ ἐν καιρῷ πεπράχθαι τὴν οἰκονομίαν κατ εψεύδοντο λέγοντες· « Ηλθες ὧδε προ καιρού βα σανίσαι ἡμᾶς. » Αλλ᾽, ὦ παμπόνηροι, φαίη τις εν οὐ πρὸ καιροῦ μᾶλλον, ἀλλ' ἐν εὐκαιρίᾳ καὶ ἐν θλί ψει βεβοήθηκεν ἡμῖν, καὶ καταφυγὴ γέγονεν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος. Καὶ ἐλπισάτωσαν ἐπὶ σὲ σοι] οι μι νώσκοντες τὸ ὄνομά σου. (Α Ι. 63. Τίνες δέ εἰσιν οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτῷ καὶ γινώσκοντες τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Οἱ τοῖς θεσπίσμασιν ὑπέχοντες τὸν αὐχένα. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐ τός· ο Ὁ ἀγαπῶν με, τὰς ἐντολάς μου τηρεί. ο *Οτι οὐκ εγκατέλιπες τοὺς ἐκζητοῦντάς σε, Κύριε. (Α Ι. ) Ἰσχυρίζεται διὰ πείρας ἔχειν τὸ πράγμα, εἰδέναι τε ὅτι τὸ ἀκράδαντον ἔχει. Αληθές γὰρ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, ὅτι ο Ευλογημένος ἄνθρωπος ὃς πέποιθεν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ· καὶ ἔσται ὡς ξύλος εὐθηνοῦν παρ' ύδατι, ο Οὕτω καὶ ἕτερός φησιν· Εμβλέψατε εἰς ἀρχαίας γενεάς, καὶ ἴδετε τίς ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον, καὶ κατ· ησχύνθη, ή εις έπεκαλέσατο αὐτὸν, καὶ ἐγκατ έλιπεν αὐτόν. Ψάλατε τῷ Κυρίῳ τῷ κατοικοῦντι ἐν Σιών. (Α 1. 64) Ε τοίνυν λέγοιτο κατοικεῖν ὁ Θεὸς ἐν Σιών, οἱ κατὰ τὰς Ἰουδαίων ὑπονοίας αισθητώς τοῦτο πράττεσθαι νοοῦμεν· οὐ γὰρ ἐν τῇ ἐπιγείῳ Σιών, οὐδὲ ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλὴμ κατοικεῖ ὁ Θεός· ἀλλὰ Σιὼν εἶναί φαμεν τὴν νοητὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν, ἢ καὶ ἀδελφὴ τῆς ἄνω νοεῖται. Πρέποι δ' ἂν ὀνομάζε σθαι Σιών τήν τε ἄνω καὶ ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν· ἐρο μηνεύεται γὰρ Σιών σκοπευτήριον· τοῦτο δέ ἐστιν αὕτη τε κἀκείνη. Οὐκοῦν κατοικεῖ θεὸς ἐν τῇ Σιών σε χιν, 21. τῆς θεοπνεύστου Γραφής, Πᾶσα σοφία παρὰ Κυρίου, ὡς γέγραπται S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Sed et secundum anagogen hæc intelligenda A sunt : quod pauperem spiritu populum, id est iu- opia laborantem ante Servatoris nostri adventum, non legatus, non angelus, non alia quælibet vis aut potentia rationalis adjuverit, sed ipsemet Dominus, intellectualium divitiarum dator, ipse, inquam, in opportunitatibus opem tulerit, id est idoneo pres- sure tempore servarit percommode. Qua nam vero pressura hæc erat? Grave peccatum, ponderis instar impositum; ita ut unusquisque eo pressus exclamaret: Iniquitates meæ ceu grave pondus gravatæ sunt super me. Certe et ipse Sa- tanas gravis erat, et onere quovis molestior, cum sua perversa phalange insidens. Ergo orbe op- presso et quasi eliso, opportune venit in terram Dominus, et die salutari suppetias tulit. Scelesti B autem dæmones, incarnationis mysterium haud suo tempore factum dicebant: Venisti hue ante tempus ad torquendum nos "., Sed hem ne- quissimi, aliquis hic responderet: haud certe ante tempus, sed cum maxime oportebat, pressuræ no- stræ auxiliatus est, factusque est refugium Serva- ter omnium et Dominus. Vers. 11. Et sperent in te qui noverunt nomen tuum. Quinam vero sunt in eum sperantes, et nominis ejusdem gpari? Nempe qui mandatis colla subdunt. Id ipse doeebit inquiens: « Qui me diligit, man- data mea serval ་ Quia non dereliquisti exquirentes te, Domine. Affirmat se rem expertum cognoscere, eamque stabili veritate niti. Vere enim dicit Jeremias: • Benedictus bouno qui condidit in Domino, et cujus fiducia crit Dominus eritque quasi lignum bene crescens juxta aquas “. » Alius (1) quoque pariter dicit Respicite antiquas generationes, et videte quisnam unquam sperans in Domino repulsam tulit? aut quis cum illum invocasset, derelictus est? Vers. 12. Psallite Domino qui habitat in Sion. Si ergo dicitur Deus habitare in Sione, ne idcirco tamen putemus secundum Judæorum opinionem ita C f. 63) [var. lect., b) sensibiliter rem se habere : non enim in terrestri D Sione, neque in sola Jerusalem habitat Deus; sed Sionem esse dicimus spiritalem in orbe Ecclesiam, quæ etiam soror supernæ intelligitur. Apte autem appellabitur Sion tam illa superna, quam quæ in terra est Ecclesia: nam Sionem interpretamur spe- culam (2); quæ est reapse tam illius quam hujus ' **Matth. vIII, 29. Joan. Jerem. xvi, 7. hoc heterodoxi, qui hujus libri divinam auctorita- tem negant. Et quidem Cyrillus noster contra Jul. lib. vn, ed. Aubert. t. Vi, p. 235, postquam dixit Christianos uti solere inspirata a Deo Scriptura, mox citat et Eccli. 1, 1, Omnis sapientia a Domino, ut scriptum est. • est. Confer D. Michaelium in supplem. lex. llebr. 2128. Cæteroqui valde arbitror Cyrillum uti so- litun fuisse Philonis Judæi libro Hebraicorum no- minum, quorum etymologias juxta ordinem littera (1) Nempe Ecclesiasticus 11, 11. Observent autcm (2) Perite fix, specula quasi a my, speculatus
»Κύριε, κλῖνον οὐρανοὺς καὶ κατάβηθι.« Εἰ δὲ τὰ ἔθνη νοοῦμεν τοὺς πένητας, ἐπειδὴ φωνὰς ὑπὲρ ἑαυτῶν οὐκ ἂν ἔχοι τις αὐτὰ καταδεῖξαι ῥήξαντά ποτε (πῶς γὰρ ἂν ἐπεκαλέσαντο Θεὸν ὃν οὐκ ᾔδεισαν)· φαμὲν, ὅτι διὰ πραγμάτων μᾶλλον ἢ ῥημάτων παρ’ αὐτῶν γέγονεν ἡ φωνή. Πᾶσα γάρ πως ἀδικία μονονουχὶ κατακέκραγε τοῦ δρῶντος αὐτὴν, καὶ ὑπὲρ τῶν ἀδικουμένων προσάγει λιτὴν, τοῦ πλημμελοῦντος τὸ ἀπηνὲς καταγγέλλουσα, καὶ διανιστῶσα πρὸς ἐπικουρίαν τὸν ἐπαμῦναι δυνάμενον. Κατεβόησε γοῦν τοῦ Κάϊν τὸ αἷμα τοῦ ὑπ’ αὐτοῦ ἀναιρεθέντος. »Φωνὴ γὰρ, φησὶν, αἵματος τοῦ ἀδελφοῦ σου βοᾷ πρός με.« Δέδωκε δὲ καὶ ὁ θεῖος παῦλος φωνὴν τῷ τιμίῳ αἵματι τοῦ Χριστοῦ· κρεῖττον γὰρ ἔφη λαλεῖν αὐτὸ παρὰ τὸ Ἄβελ· τὸ μὲν γὰρ κατέκρινε τὸν φονευτὴν, καὶ οἷα κατηγοροῦσαν ἠφίει φωνὴν, τὸ δὲ γέγονε τῷ κόσμῳ σωτήριον, καὶ πλημμελημάτων ἄφεσιν ἐκάλεσεν ἐπ’ αὐτόν. Καθαρίζει γὰρ ἡμᾶς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας τὸ αἷμα Χριστοῦ, καθὰ γέγραπται. Οὐκοῦν ἡ ἀπώλεια τῶν ἐθνῶν, ἤγουν τὰ αἵματα αὐτῶν τὰ ζητηθέντα παρὰ Θεοῦ, κραυγῆς δύναμιν ἀπετέλεσε, καὶ κέκληκε τὸν τῶν ὅλων Δημιουργὸν εἰς ὀργὰς τὰς κατὰ τῶν ἀνῃρηκότων.
(Α Νοητέον δὲ ταῦτα καὶ κατὰ ἀναγωγήν, ὅτι τῷ πτωχῷ τῷ πνεύματι λαῷ, τουτέστι τῷ πο χεύοντι πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιδημίες, ε πρέσβυς, οὐκ ἄγγελος, οὐχ ἑτέρα τις δύναμις ή εξουσία λογικὴ βεβοήθηκεν, ἀλλ' αὐτὸς ὁ Κύριος, ὁ τοῦ νοητοῦ πλούτου χορηγός, αὐτὸς βεβοήθηκεν ἐν εὐκαιρίαις. εἴτουν ἐν καιρῷ δεκτῷ θλίψεως σέσωκεν ἐπὶ καιρού. Ποία δὲ ἦν ή θλίψις ; "Η δυσφόρητος ἁμαρτία φορτίου δίκην ἐπηρτημένη, ὥστε καὶ ἕκαστον τῶν ὑπ' αὐτῇ γεγονότων ἀναφωνεῖν, ὅτι « Αἱ ἀνομίαι μου ὡσεὶ φορ τίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμέ. » Καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Σατανᾶς βαρὺς ἦν, καὶ φορτίου παντὸς δυσαχθέστερος ἐπιπίπτων μετὰ τῆς πονηρᾶς φάλαγγος. Πεπιεσμένης τοίνυν τῆς ὑπ' οὐρανὸν καὶ οἷον ἐκτεθλιμμένης, ἐπὶ καιροῦ ἐπεφοίτησε τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Κύριος, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας εβοήθησεν. Οἱ δέ γε αλιτήριο: δαί- μονες, τὸ μὴ ἐν καιρῷ πεπράχθαι τὴν οἰκονομίαν κατ εψεύδοντο λέγοντες· « Ηλθες ὧδε προ καιρού βα σανίσαι ἡμᾶς. » Αλλ᾽, ὦ παμπόνηροι, φαίη τις εν οὐ πρὸ καιροῦ μᾶλλον, ἀλλ' ἐν εὐκαιρίᾳ καὶ ἐν θλί ψει βεβοήθηκεν ἡμῖν, καὶ καταφυγὴ γέγονεν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος. Καὶ ἐλπισάτωσαν ἐπὶ σὲ σοι] οι μι νώσκοντες τὸ ὄνομά σου. (Α Ι. 63. Τίνες δέ εἰσιν οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτῷ καὶ γινώσκοντες τὸ ὄνομα αὐτοῦ; Οἱ τοῖς θεσπίσμασιν ὑπέχοντες τὸν αὐχένα. Καὶ τοῦτο διδάξει λέγων αὐ τός· ο Ὁ ἀγαπῶν με, τὰς ἐντολάς μου τηρεί. ο *Οτι οὐκ εγκατέλιπες τοὺς ἐκζητοῦντάς σε, Κύριε. (Α Ι. ) Ἰσχυρίζεται διὰ πείρας ἔχειν τὸ πράγμα, εἰδέναι τε ὅτι τὸ ἀκράδαντον ἔχει. Αληθές γὰρ τὸ τοῦ Ἱερεμίου, ὅτι ο Ευλογημένος ἄνθρωπος ὃς πέποιθεν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ· καὶ ἔσται ὡς ξύλος εὐθηνοῦν παρ' ύδατι, ο Οὕτω καὶ ἕτερός φησιν· Εμβλέψατε εἰς ἀρχαίας γενεάς, καὶ ἴδετε τίς ἤλπισεν ἐπὶ Κύριον, καὶ κατ· ησχύνθη, ή εις έπεκαλέσατο αὐτὸν, καὶ ἐγκατ έλιπεν αὐτόν. Ψάλατε τῷ Κυρίῳ τῷ κατοικοῦντι ἐν Σιών. (Α 1. 64) Ε τοίνυν λέγοιτο κατοικεῖν ὁ Θεὸς ἐν Σιών, οἱ κατὰ τὰς Ἰουδαίων ὑπονοίας αισθητώς τοῦτο πράττεσθαι νοοῦμεν· οὐ γὰρ ἐν τῇ ἐπιγείῳ Σιών, οὐδὲ ἐν μόνῃ τῇ Ἱερουσαλὴμ κατοικεῖ ὁ Θεός· ἀλλὰ Σιὼν εἶναί φαμεν τὴν νοητὴν ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν, ἢ καὶ ἀδελφὴ τῆς ἄνω νοεῖται. Πρέποι δ' ἂν ὀνομάζε σθαι Σιών τήν τε ἄνω καὶ ἐπὶ γῆς Ἐκκλησίαν· ἐρο μηνεύεται γὰρ Σιών σκοπευτήριον· τοῦτο δέ ἐστιν αὕτη τε κἀκείνη. Οὐκοῦν κατοικεῖ θεὸς ἐν τῇ Σιών σε χιν, 21. τῆς θεοπνεύστου Γραφής, Πᾶσα σοφία παρὰ Κυρίου, ὡς γέγραπται S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Sed et secundum anagogen hæc intelligenda A sunt : quod pauperem spiritu populum, id est iu- opia laborantem ante Servatoris nostri adventum, non legatus, non angelus, non alia quælibet vis aut potentia rationalis adjuverit, sed ipsemet Dominus, intellectualium divitiarum dator, ipse, inquam, in opportunitatibus opem tulerit, id est idoneo pres- sure tempore servarit percommode. Qua nam vero pressura hæc erat? Grave peccatum, ponderis instar impositum; ita ut unusquisque eo pressus exclamaret: Iniquitates meæ ceu grave pondus gravatæ sunt super me. Certe et ipse Sa- tanas gravis erat, et onere quovis molestior, cum sua perversa phalange insidens. Ergo orbe op- presso et quasi eliso, opportune venit in terram Dominus, et die salutari suppetias tulit. Scelesti B autem dæmones, incarnationis mysterium haud suo tempore factum dicebant: Venisti hue ante tempus ad torquendum nos "., Sed hem ne- quissimi, aliquis hic responderet: haud certe ante tempus, sed cum maxime oportebat, pressuræ no- stræ auxiliatus est, factusque est refugium Serva- ter omnium et Dominus. Vers. 11. Et sperent in te qui noverunt nomen tuum. Quinam vero sunt in eum sperantes, et nominis ejusdem gpari? Nempe qui mandatis colla subdunt. Id ipse doeebit inquiens: « Qui me diligit, man- data mea serval ་ Quia non dereliquisti exquirentes te, Domine. Affirmat se rem expertum cognoscere, eamque stabili veritate niti. Vere enim dicit Jeremias: • Benedictus bouno qui condidit in Domino, et cujus fiducia crit Dominus eritque quasi lignum bene crescens juxta aquas “. » Alius (1) quoque pariter dicit Respicite antiquas generationes, et videte quisnam unquam sperans in Domino repulsam tulit? aut quis cum illum invocasset, derelictus est? Vers. 12. Psallite Domino qui habitat in Sion. Si ergo dicitur Deus habitare in Sione, ne idcirco tamen putemus secundum Judæorum opinionem ita C f. 63) [var. lect., b) sensibiliter rem se habere : non enim in terrestri D Sione, neque in sola Jerusalem habitat Deus; sed Sionem esse dicimus spiritalem in orbe Ecclesiam, quæ etiam soror supernæ intelligitur. Apte autem appellabitur Sion tam illa superna, quam quæ in terra est Ecclesia: nam Sionem interpretamur spe- culam (2); quæ est reapse tam illius quam hujus ' **Matth. vIII, 29. Joan. Jerem. xvi, 7. hoc heterodoxi, qui hujus libri divinam auctorita- tem negant. Et quidem Cyrillus noster contra Jul. lib. vn, ed. Aubert. t. Vi, p. 235, postquam dixit Christianos uti solere inspirata a Deo Scriptura, mox citat et Eccli. 1, 1, Omnis sapientia a Domino, ut scriptum est. • est. Confer D. Michaelium in supplem. lex. llebr. 2128. Cæteroqui valde arbitror Cyrillum uti so- litun fuisse Philonis Judæi libro Hebraicorum no- minum, quorum etymologias juxta ordinem littera (1) Nempe Ecclesiasticus 11, 11. Observent autcm (2) Perite fix, specula quasi a my, speculatus
PG 69:769Ὥςπερ γὰρ τὸ αἷμα τοῦ Ἄβελ βοῆσαι λέγεται πρὸς τὸν Θεὸν, οὐκ αὐτό που πάντως ἰδίαν ἔχον φωνὴν, ἀλλ’ οἱονεὶ τὴν τοῦ πράγματος ἀτοπίαν κατεστυγηκότος Θεοῦ· οὕτω νοήσει τις καὶ ἐπὶ τῶν προσκυνούντων τοῖς δαίμοσιν. Εἰ γὰρ οὐκ ἴσασι τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, καὶ διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐβόησαν πρὸς αὐτὸν, ἀλλ’ ὅτι πεπλεονέκτηνται παρὰ τοῦ Σατανᾶ, δι’ αὐτοῦ τρόπον τινὰ τοῦ πράγματος ἀνακεκράγασι, τὴν ἐφ’ ἑαυτοῖς πάντως αἰτοῦντες ἐπικουρίαν. »Ἐλέησόν με, Κύριε, ἴδε τὴν ταπείνωσίν μου.« (α φ. 66) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, μνημονεύσας ὁ Ψαλμῳδὸς πενήτων κραυγῆς ἧς οὐκ ἐπελάθετο ὁ Θεὸς, εἰσεκόμισεν εὐθέως ὁποία γέγονεν ἡ κραυγὴ παρὰ τῶν πενήτων ἐθνῶν. Οἷον γὰρ ἤδη πεφωτισμένοι καὶ ἀνανήψαντες, καὶ τῆς τῶν δαιμόνων κατεγνωκότες ἀπάτης, καὶ ἐν ἐπιγνώσει γεγονότες τῆς αὐτῶν ἐπιβουλῆς, ὡς καὶ ἐν πολεμίων ποιεῖσθαι μοίρᾳ τοὺς πάλαι προσκυνουμένους, παρακαλοῦσι τῆς ἄνωθεν ἐπικουρίας τυχεῖν, καί φασι τεταπεινῶσθαι, οὐχ ὑπὸ τῆς ἑαυτῶν φύσεως (ἐπὶ ἀφθαρσίᾳ γὰρ ἔκτισεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς), ἀλλ’ ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς. Φθόνῳ γὰρ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον.
οὐ περιγραφόμενος (πληροῖ γὰρ τὰ πάντα), ἀλλ᾽ οἷον ἐμφιλοχωρῶν καὶ ἀναπαυόμενος ἐν αὐτῇ. . Ωδε γὰρ, φησί, κατοικήσω, ὅτι ᾑρετισάμην αυτήν. » Απεφοίτ τησε μὲν γὰρ τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, λέγων· • ιδού ἀφίεται ὁ οἶκος ὑμῶν ὑμῖν. • Πεπλούτηκε δὲ αὐτὸν ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία, πρὸς ἦν ὁ άλλων φησίν· «"Ακουσον, θύγατερ, » καὶ τὰ ἑξῆς, « ὅτι ἐπεθύ μησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου. » Τοῖς γε μὴν κατ- οικοῦσιν ἐν ταύτῃ τῇ Σιών, τουτέστι τοῖς ἡλεημένοις καὶ σεσωσμένοις διὰ πίστεως, μηκέτι ζωοθυτεῖν· ἀλλ᾽ ἐπειδὴ εἰς πνευματικὴν λατρείαν μετεφοίτησε τὰ ἐν νόμῳ, τὰς ᾠδὰς ἀνιέναι τῷ Θεῷ, καὶ ψάλλειν αὐτῷ θυσίας αἰνέσεως θύοντας· ψάλλειν δὲ τὰ αὐτοῦ καὶ μόνα λαλοῦντας μεγαλεῖα καὶ κατορθώματα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ. (Α 1. 1) Χριστοῦ δέ φαμεν ἐπιτηδεύματα, ἤτοι τὰς θεοσημείας, ἢ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὴ εὐτεχνές. Βαθὺς γὰρ λίαν ὁ τοῦ μυστηρίου λόγος, καὶ ἰσχναῖς ἐρεύναις ἐκ μέρους αλώσιμος, καὶ πίστει δεκτός· πολὺ γὰρ ἐν αὐτῷ τὸ θαῦμα. Ὅτι ὁ ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν, ἐμνήσθη. (Α Γ. 1) Καὶ τίνα τρόπον ; Ενηνθρώπηκε γὰρ, καὶ τὴν καθ' ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών, ὑπέμεινε σταυρόν, ἵνα πάντας ἀγοράσῃ τῷ ἰδίῳ αἵματι, καὶ διαβολικῶν ἁρπάσῃ βρόχων τοὺς ἁλόντας αὐτοῖς. Οὐκ ἐπελάβετο τῆς κραυγῆς τῶν πενήτων. (Α Γ. 65) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, πένητας ἐν τούτοις ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει, ἢ τοὺς ὑπὲρ αὐτῶν πλει στάκις παρακαλοῦντας ἁγίους· τοὺς μὲν, ὡς οὐκ ἔχοντας πλοῦτον τὸν νοητόν (οἱ γὰρ ὅλως τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότες, ποίαν ἂν ἔχοιεν λαμπρότητα νοητ τήν)· τοὺς δὲ, ὡς ταπεινὸν καὶ συνεσταλμένον ἔχοντας φρόνημα. Εἰ μὲν οὖν πένητας εἶναί φαμεν τοὺς ἁγίους, οὐκ ἐπελάθετο της κραυγῆς αὐτῶν, ἧς πε- ποίηνται, πλειστάκις παρακαλοῦντες τὴν τῶν ὅλων Σωτῆρα Θεόν, ἐπισκέψασθαι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ ἀντιλαβέσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς. Ἔφασκον γάρ· . Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι · ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς· καὶ πάλιν· « Κύριε, κλίνον οὐρανοὺς καὶ κατά- βηθι. » Εἰ δὲ τὰ ἔθνη νοοῦμεν τοὺς πένητας, ἐπειδὴ φωνὰς ὑπὲρ ἑαυτῶν οὐκ ἂν ἔχοι τις αὐτὰ καταδεῖξαι ρήξαντά ποτε (πῶς γὰρ ἂν ἐπεκαλέσαντο Θεὸν ὅν οὐκ ᾔδεισαν )· φαμέν, ὅτι διὰ πραγμάτων μᾶλλον ἢ ῥημά των παρ' αὐτῶν γέγονεν ἡ φωνή. Πᾶσα γάρ πως ἀδικία μονονουχί κατακέκραγε τοῦ ὁρῶντος αὐτήν, καὶ ὑπὲρ τῶν ἀδικουμένων προσάγει λιτήν, του ** σκοπευτήριον, IN PSALMUM IX. A natura. Ergo habitat Deus in Sione non circum- B C D Psal. cxxxı, 14. * Luc. x, 35. ** Psal. xliv, run e latere copulaverat, ut narrat S. Hieronymus ; quem librum, nunc pene deperditum, marte suo idem Hieronymus refecit. Reapse in variis Hierony- sulanis lexicís ed. Veron. t. III, Sion explicatur Gr. Lat. specula. Cyrilli commentarium excerpsit, prætermissis c scriptus, etenim omnia implet, sed tanquam com- morans et requicscens in ea. ‹ Hic quippe, ait, habitabo, quoniam elegi eam ". » Revera is a Jn- dæorum Synagoga recessit dicens: En vobis re- linquitur domus vestra deserta“.› Contra vero di- tata est ejus præsentia ethnicorum Ecclesia, cui dicit Psalmista : • Audi, filia, et reliqua, quoniam concupirit rex pulchritudinem tuam ". Ergo ab ineolentibus hanc Sionem, id est ab iis qui miseri- cordiam salutemque per fidem sunt consecuti, uite rius victimas offerri nou (oportet): sed quoniam að spiritualem cultum legales ritus transiverunt, hymnos Deo cani, eique sacrificium laudis mactari, psalli quoque et enarrari ejus tantummodo magna- lia ac recte facta. Annuntiate inter gentes studia ejus., Christi studia dicimus aut ejus miracula, aut in- genfosum incarnationis opus. Valde enim profunda est hujus mysterii ratio, et vix subtili-vestigatione partim comprehendenda, et fide potius tenenda : grande enim miraculum est. Vers. 13. Quoniam requirens sanguinem co- rum recordàtus est. Quomodo ? Nempe factus est homo, et similitu - dine nostra indutus, crucem pertulit, ut omnes san- guine suo redimeret, et diabolicis laqueis irretitos expediret. Non est oblitus clamoris pauperum. Secundum autem anagogen (1), pauperes hic aut ethnicos nuncupat, aut sanctos qui pro illis sæpe orant; et illos quidem pauperes dicit, utpote spiri- talibus opibus vacuos : nam qui verum suapte na- tura Deum nesciunt, quemnam spiritalem ornatum habere queant; hos autem pauperes item appellat, utpote humilem demissamque mentem habentes. Si ergo pauperum nomine sanctos intelligi dicimus, non est oblitus clamoris illorum, quem extollunt dum sæpe orant Servatorem omnium Deum, ut mundum visitet, et nostrarum rerum curam gerat. Dictum enim ab iis est : « Qui sedes super cheru- bim, appare: excita potentiam tuam, et veni ad sal- vandum nos » Et alibi : « Domine, inclina coelos et descende . Sin vero pauperes pro ethnicis di- ctum opinamur, quoniam voces ab iis unquam pro se missas nemo ostendere potest; quomodo enim eum invocarent, quem non noverant? superest ut dicamus, voces illorum factis magis quam verbis fuisse conflatas. Omnis enim iniquitas contra pro- prium auctorem clamare videtur, et pro læsis orať, 12. Psal. LXXIΣ, 2. Psal. cxliu, 5. teris partibus, nempe historicis aut moralibus, par- tem fere tantummodo anagogicam seu mysticam in hoc nono psalmo retinuisse. Reapse ego quemdam quoque codicem vidi, ubi locorum anagogicorum ex Cyrillo, Maximo aliisque Patribus, fit colle- ctio. (4) Ex hoc sequentibusque locis patet eum qui
Ἀλλ’, ὦ Δέσποτα, φησὶν, ἐλέησόν με· σὺ γὰρ, ὁ ὑψῶσαι δυνάμενος ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου τοὺς ἁλόντας αὐταῖς. Πύλαι δὲ θανάτου, αἱ πονηραὶ δυνάμεις, κατακομίζουσαι εἰς πυθμένα θανάτου τοὺς ὑπ’ αὐτοῖς γεγονότας, καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, ἐξ ὧν τοὺς ἐνειλημμένους ἐξαιρεῖται Θεός. Θυγατέρα δὲ Σιὼν, τῆς ἐν οὐρανοῖς ἤτοι τῆς τῶν πρωτοτόκων Ἐκκλησίας τὴν ἐπὶ γῆς ὀνομάζουσι· πεποίηται γὰρ ὡς πρὸς ἐκείνην. »Ὅρα γὰρ, φησὶ ἡ Γραφὴ, ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει·« τύπος γὰρ ἦν Ἐκκλησίας, ἡ σκηνή. Ἐν ταύτῃ τοίνυν γεγονὼς τῇ Σιὼν, φησὶν, μελῳδήσω σοι, τὰς αἰνέσεις ἐξαγγελῶ καὶ πάσας ἀπαραλείπτως, ὡς μηδένα τρόπον ἐλλεῖψαι δοξολογίας. Ἐοίκασι δὲ διὰ τούτου δηλοῦν, ὡς οὐχὶ τοῖς ἔξω τῶν Ἐκκλησιῶν, ἀλλὰ τοῖς ἐν αὐταῖς εἰσελαύνουσι διὰ τῆς πίστεως, πρέπει τὸ δοξολογεῖν· »Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ.« Καὶ πῶς ᾄσομεν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας; Φασὶν οὖν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ὅτι Διὰ τοῦτο ἐγείρεις ἡμᾶς ἐκ τῆς ταπεινώσεως, ἵνα ἐν τῇ ἐπουρανίῳ Σιὼν χορεύσωμεν. [»Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου.« Πύλαι θανάτου κατὰ Διαφόρους ἂν νοοῖντο τρόπους.
οὐ περιγραφόμενος (πληροῖ γὰρ τὰ πάντα), ἀλλ᾽ οἷον ἐμφιλοχωρῶν καὶ ἀναπαυόμενος ἐν αὐτῇ. . Ωδε γὰρ, φησί, κατοικήσω, ὅτι ᾑρετισάμην αυτήν. » Απεφοίτ τησε μὲν γὰρ τῆς Ἰουδαίων Συναγωγής, λέγων· • ιδού ἀφίεται ὁ οἶκος ὑμῶν ὑμῖν. • Πεπλούτηκε δὲ αὐτὸν ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία, πρὸς ἦν ὁ άλλων φησίν· «"Ακουσον, θύγατερ, » καὶ τὰ ἑξῆς, « ὅτι ἐπεθύ μησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου. » Τοῖς γε μὴν κατ- οικοῦσιν ἐν ταύτῃ τῇ Σιών, τουτέστι τοῖς ἡλεημένοις καὶ σεσωσμένοις διὰ πίστεως, μηκέτι ζωοθυτεῖν· ἀλλ᾽ ἐπειδὴ εἰς πνευματικὴν λατρείαν μετεφοίτησε τὰ ἐν νόμῳ, τὰς ᾠδὰς ἀνιέναι τῷ Θεῷ, καὶ ψάλλειν αὐτῷ θυσίας αἰνέσεως θύοντας· ψάλλειν δὲ τὰ αὐτοῦ καὶ μόνα λαλοῦντας μεγαλεῖα καὶ κατορθώματα. Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἐπιτηδεύματα αὐτοῦ. (Α 1. 1) Χριστοῦ δέ φαμεν ἐπιτηδεύματα, ἤτοι τὰς θεοσημείας, ἢ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὴ εὐτεχνές. Βαθὺς γὰρ λίαν ὁ τοῦ μυστηρίου λόγος, καὶ ἰσχναῖς ἐρεύναις ἐκ μέρους αλώσιμος, καὶ πίστει δεκτός· πολὺ γὰρ ἐν αὐτῷ τὸ θαῦμα. Ὅτι ὁ ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν, ἐμνήσθη. (Α Γ. 1) Καὶ τίνα τρόπον ; Ενηνθρώπηκε γὰρ, καὶ τὴν καθ' ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑπελθών, ὑπέμεινε σταυρόν, ἵνα πάντας ἀγοράσῃ τῷ ἰδίῳ αἵματι, καὶ διαβολικῶν ἁρπάσῃ βρόχων τοὺς ἁλόντας αὐτοῖς. Οὐκ ἐπελάβετο τῆς κραυγῆς τῶν πενήτων. (Α Γ. 65) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, πένητας ἐν τούτοις ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει, ἢ τοὺς ὑπὲρ αὐτῶν πλει στάκις παρακαλοῦντας ἁγίους· τοὺς μὲν, ὡς οὐκ ἔχοντας πλοῦτον τὸν νοητόν (οἱ γὰρ ὅλως τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότες, ποίαν ἂν ἔχοιεν λαμπρότητα νοητ τήν)· τοὺς δὲ, ὡς ταπεινὸν καὶ συνεσταλμένον ἔχοντας φρόνημα. Εἰ μὲν οὖν πένητας εἶναί φαμεν τοὺς ἁγίους, οὐκ ἐπελάθετο της κραυγῆς αὐτῶν, ἧς πε- ποίηνται, πλειστάκις παρακαλοῦντες τὴν τῶν ὅλων Σωτῆρα Θεόν, ἐπισκέψασθαι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ ἀντιλαβέσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς. Ἔφασκον γάρ· . Ο καθήμενος ἐπὶ τῶν Χερουβίμ, ἐμφάνηθι · ἐξέγειρον τὴν δυναστείαν σου, καὶ ἐλθὲ εἰς τὸ σῶσαι ἡμᾶς· καὶ πάλιν· « Κύριε, κλίνον οὐρανοὺς καὶ κατά- βηθι. » Εἰ δὲ τὰ ἔθνη νοοῦμεν τοὺς πένητας, ἐπειδὴ φωνὰς ὑπὲρ ἑαυτῶν οὐκ ἂν ἔχοι τις αὐτὰ καταδεῖξαι ρήξαντά ποτε (πῶς γὰρ ἂν ἐπεκαλέσαντο Θεὸν ὅν οὐκ ᾔδεισαν )· φαμέν, ὅτι διὰ πραγμάτων μᾶλλον ἢ ῥημά των παρ' αὐτῶν γέγονεν ἡ φωνή. Πᾶσα γάρ πως ἀδικία μονονουχί κατακέκραγε τοῦ ὁρῶντος αὐτήν, καὶ ὑπὲρ τῶν ἀδικουμένων προσάγει λιτήν, του ** σκοπευτήριον, IN PSALMUM IX. A natura. Ergo habitat Deus in Sione non circum- B C D Psal. cxxxı, 14. * Luc. x, 35. ** Psal. xliv, run e latere copulaverat, ut narrat S. Hieronymus ; quem librum, nunc pene deperditum, marte suo idem Hieronymus refecit. Reapse in variis Hierony- sulanis lexicís ed. Veron. t. III, Sion explicatur Gr. Lat. specula. Cyrilli commentarium excerpsit, prætermissis c scriptus, etenim omnia implet, sed tanquam com- morans et requicscens in ea. ‹ Hic quippe, ait, habitabo, quoniam elegi eam ". » Revera is a Jn- dæorum Synagoga recessit dicens: En vobis re- linquitur domus vestra deserta“.› Contra vero di- tata est ejus præsentia ethnicorum Ecclesia, cui dicit Psalmista : • Audi, filia, et reliqua, quoniam concupirit rex pulchritudinem tuam ". Ergo ab ineolentibus hanc Sionem, id est ab iis qui miseri- cordiam salutemque per fidem sunt consecuti, uite rius victimas offerri nou (oportet): sed quoniam að spiritualem cultum legales ritus transiverunt, hymnos Deo cani, eique sacrificium laudis mactari, psalli quoque et enarrari ejus tantummodo magna- lia ac recte facta. Annuntiate inter gentes studia ejus., Christi studia dicimus aut ejus miracula, aut in- genfosum incarnationis opus. Valde enim profunda est hujus mysterii ratio, et vix subtili-vestigatione partim comprehendenda, et fide potius tenenda : grande enim miraculum est. Vers. 13. Quoniam requirens sanguinem co- rum recordàtus est. Quomodo ? Nempe factus est homo, et similitu - dine nostra indutus, crucem pertulit, ut omnes san- guine suo redimeret, et diabolicis laqueis irretitos expediret. Non est oblitus clamoris pauperum. Secundum autem anagogen (1), pauperes hic aut ethnicos nuncupat, aut sanctos qui pro illis sæpe orant; et illos quidem pauperes dicit, utpote spiri- talibus opibus vacuos : nam qui verum suapte na- tura Deum nesciunt, quemnam spiritalem ornatum habere queant; hos autem pauperes item appellat, utpote humilem demissamque mentem habentes. Si ergo pauperum nomine sanctos intelligi dicimus, non est oblitus clamoris illorum, quem extollunt dum sæpe orant Servatorem omnium Deum, ut mundum visitet, et nostrarum rerum curam gerat. Dictum enim ab iis est : « Qui sedes super cheru- bim, appare: excita potentiam tuam, et veni ad sal- vandum nos » Et alibi : « Domine, inclina coelos et descende . Sin vero pauperes pro ethnicis di- ctum opinamur, quoniam voces ab iis unquam pro se missas nemo ostendere potest; quomodo enim eum invocarent, quem non noverant? superest ut dicamus, voces illorum factis magis quam verbis fuisse conflatas. Omnis enim iniquitas contra pro- prium auctorem clamare videtur, et pro læsis orať, 12. Psal. LXXIΣ, 2. Psal. cxliu, 5. teris partibus, nempe historicis aut moralibus, par- tem fere tantummodo anagogicam seu mysticam in hoc nono psalmo retinuisse. Reapse ego quemdam quoque codicem vidi, ubi locorum anagogicorum ex Cyrillo, Maximo aliisque Patribus, fit colle- ctio. (4) Ex hoc sequentibusque locis patet eum qui
PG 69:771Καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετὴς, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις πονηραὶ, λέγοιντο ἂν οὐκ ἀπεικότως θανάτου πύλαι· κατακομίζουσι γὰρ εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς πυθμένα θανάτου, τοὺς ὑπ’ αὐτοὺς γεγονότας. Νοηθεῖεν δὲ ἂν θανάτου πύλαι καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, καὶ μὴν καὶ οἱ παρ’ Ἕλλησιν σοφοὶ, συνασπίζοντες τῇ πλάνῃ, καὶ τῆς εἰδωλολατρείας τὸ ἀκαλλὲς ταῖς ἑαυτῶν εὐγλωττίαις ἐξωραί̈ζειν σπουδάζοντες.] »Ἀγαλλιασόμεθα ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου.« (α φ. 66 β) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἀσμενίζουσι τὴν οἰκονομίαν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἢν ἐν Χριστῷ πεποίηκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν ἀναδείξας αὐτὸν τῷ κόσμῳ παντί· εὐδόκησε γὰρ ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Οὐκοῦν προσιέντες τὴν πίστιν, ὡς εἰσκομίζειν ἰσχύουσαν ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγατρὸς Σιών. Σωτήριον δὲ πανταχοῦ ἡ Γραφὴ τὸν Χριστὸν ὀνομάζει. Ἄδεται γοῦν ὡς ἐκ προσώπου τινῶν δεδιψηκότων ἰδεῖν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ· »Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν.« »Ἐν παγίδι ταύτῃ ᾗ ἔκρυψαν.« (α φ.
πλημμελούντος τὸ ἀπηγές καταγγέλλουσα, καὶ δι- ανιστῶσα πρὸς ἐπικουρίαν τὸν ἐπαμύναι δυνάμενον. Κατεβόησε γοῦν τοῦ Κάϊν τὸ αἷμα τοῦ ὑπ' αὐτοῦ ἀναιρεθέντος. « Φωνή γάρ, φησίν, αἵματος τοῦ ἀδελ φοῦ σου βολ πρός με, ο Δέδωκε δὲ καὶ ὁ θεῖος Παϊ λος φωνὴν τῷ τιμίῳ αἵματι τοῦ Χριστοῦ · κρεῖταν γὰρ ἔφη λαλεῖν αὐτὸ παρὰ τὸ ᾿Αβελ· τὸ μὲν γὰρ κατέκρινε τὸν φονευτήν, καὶ οἷα κατηγοροῦσαν ήγίει φωνὴν, τὸ δὲ γέγονε τῷ κόσμῳ σωτήριον, καὶ πλημ μελημάτων ἄφεσιν ἐκάλεσεν ἐπ' αὐτόν. Καθαρίζει γάρ ἡμᾶς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας τὸ αἷμα Χριστοῦ, καθά γέγραπται. Οὐκοῦν ἡ ἀπώλεια τῶν ἐθνῶν, ἤγουν τα αἵματα αὐτῶν τὰ ζητηθέντα παρὰ Θεοῦ, κραυγής δύναμιν ἀπετέλεσε, καὶ κέκληκε τὸν τῶν ὅλων Δη μιουργὸν εἰς ὀργὰς τὰς κατὰ τῶν ἀνηρηκότων. περ γὰρ τὸ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοῆσαι λέγεται πρὸς τὸν Θεόν, οὐκ αὐτό που πάντως ιδίαν ἔχον φωνὴν, ἀλλ' οἰονεὶ τὴν τοῦ πράγματος ατοπίαν κατεστυγηκότος Θεοῦ· οὕτω νοήσει τις καὶ ἐπὶ τῶν προσκυνούντων τοῖς δαίμοσιν. Εἰ γὰρ οὐκ ἴσασι τὸν τῶν ὅλων θεόν, καὶ διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐβόησαν πρὸς αὐτόν, ἀλλ' ὅτι πα πλεονέκτηνται παρὰ τοῦ Σατανᾶ, δι' αὐτοῦ τρόπον τινὰ τοῦ πράγματος ανακεκραγασι, τὴν ἐφ' ἑαυτοῖς πάντως αὐτοῦντες ἐπικουρίαν. Ελέησόν με, Κύριε, ίδε την ταπείνωσίν μου. Σ (Α 1. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, μνημονεύσας ο Ψαλμ ῳδὸς πενήτων κραυγῆς ἧς οὐκ ἐπελάθετο ὁ Θεός, εἰσεκόμισεν εὐθέως ὁποία γέγονεν ή κραυγή παρά τῶν πενήτων ἐθνῶν. Οἷον γὰρ ἤδη πεφωτισμένοι καὶ ἀνανήψαντες, καὶ τῆς τῶν δαιμόνων κατεγνω κότες ἀπάτης, καὶ ἐν ἐπιγνώσει γεγονότες τῆς αὐ τῶν ἐπιβουλῆς, ὡς καὶ ἐν πολεμίων ποιεῖσθαι μοίρα τους πάλαι προσκυνουμένους, παρακαλοῦσι τῆς ἄνωθεν ἐπικουρίας τυχεῖν, καί φασι τεταπεινώσθαι, οὐχ ὑπὸ τῆς ἑαυτῶν φύσεως (ἐπὶ ἀφθαρσία γὰρ ἔκτισεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς), ἀλλ᾽ ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς. Φθόνῳ γὰρ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον. Αλλ', ὦ Δέσποτα, φησίν, ἐλέησόν με· σὺ γὰρ, ὁ διψῶσαι δυνάμενος ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου τοὺς ἀλόντας αὐταῖς. Πύλαι δὲ θανάτου, αἱ πονηραὶ δυνάμεις, κατακομίζουσαι εἰς πυθμένα θανάτου τοὺς ὑπ' αὐτ τοῖς γεγονότας, καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, ἐξ ὧν η τοὺς ἐνειλημμένους ἐξαιρεῖται Θεός. Θυγατέρα θα Σιών, τῆς ἐν οὐρανοῖς ἥται τῆς τῶν πρωτοτόκων Ἐκκλησίας τὴν ἐπὶ γῆς ὀνομάζουσι· πεποίηται γέρος πρὸς ἐκείνην. « Ορα γάρ, φησὶ ἡ Γραφή, ποιήσει; πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει ο τύπος γὰρ ἦν Ἐκκλησίας, ἡ σκηνή. Εν ταύτῃ τοίνυν γεγονώς τῇ Σιών, φησίν, μελῳήσω σοι, τὰς αἰνέσεις ἐξαγγελῶ καὶ πάσας ἀπαραλείπτως, ώς μηδένα τρό πον ἐλλείψαι δοξολογίας. Ἐοίκασι δὲ διὰ τούτου δε λοῦν, ὡς οὐχὶ τοῖς ἔξω τῶν Ἐκκλησιῶν, ἀλλὰ τοῖς ἐν αὐταῖς εἰσελαύνουσι διὰ τῆς πίστεως, πρέπει το δοξολογεῖν· « Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι αμερ το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ledentis stevitiam accusans, aique ad succurrendum A invitans, si quis protegere queat. Hinc accedit ut adversus Cainum sanguis perempli ab eo fratris clamaret : « Vox, inquit, sanguinis fratris tui ad me clamat R , Jam divus Paulus, Christi quoque san- guini vocem attribuit ; dixit enim eum melius loqui quam Abelis : ille enim interfectorem damnabat, • et accusantis more vocem mittebat; hic autem mundo fuit salutaris, et peccatorum ei remissionem impetravit. Emundet enim nos ab omni peccato sanguis Christi, uti scriptum est " : Igitur ethnico rum perditio, sive ipsorun sanguis a Deo requisi- tus, clamoris vim habebat, et universalis Creatoris iram invocabat contra ipsorum homicidas. Sieuti enim Abelis sanguis clamasse dicitur ad Deum, haud sane quod propriam haberet vocem, sed quia B Deus facinoris illius enormitatem detestabatur; sic etiam cogitare licet de dæmonum adoratoribus. Etiamsi enim universalem Deum non noverant, proptereaque ad eum non clamabant; attamen quin, dæmonis violentia opprimebantur, hac ipsa quo- dammodo re clamabant, impense sibi auxilium de- poscentes. Vers. 14. Miserere mei, 'Domine, vide humilitatem meam. Secundum vero anagegen, post memoratum pau- perum clamorem, cujus Deus non erat oblitus, sta- tim intulit Psalmista quinam porro esset hic paupe- rum ethnicorum clamor. Tanquam enim illuminati, et resipiscentes, et dæmonum detestantes fraudem, atque horum detectis demum insidiis, adeo ut jam inimicorum loco haberent quos antea veneraban- tur, rogant superno auxilio potiri; seque humilia- tos dicunt fuisse, haud a propria natura, nam Deus ad immortalitatem bonaque opera hominem crea- vit, sed illorum insidiis. Diaboli enim invidia mors in mundum introiit ". Sed, o Domine, ait ethnicus, miserere mei tu enim a mortis potes revocare portis inibi clausos. Mortis autem portæ sunt malæ potestates, quæ suos subditos ad mortis barathrum imomittunt ; nec non multiplicia peccata, quibus de- tentos Deus solet expedire. Filiam vero Sionis, il- lius cœlestis primogenitorum Ecclesiæ, hanc terre- strem appellant : ad illam enim directa est. • Cura, inquit Scriptura ", ut omnia peragas ad typi regulam qui tibi in monte fuit ostensus:) porro typus Ecclesiæ fuit tabernaculum. In hac ergo jam versans Ecclesia, Sione, inquam, tibi can- tabo, laudesque tuas omnes palam sine fine nun- tiabo, ita ut nullam celebrandi partem omittam. Videtur autem his verbis significare, nequaquam a degentibus extra Ecclesias, sed ab ingressis in eas per fidem, laudari Deum decere: «Non enim spe- ciosa est laus in ore peccatoris, (1). Sed quomo- do canemus canticum Domini in terra aliena ” ? ** Gen. rv, 10. "Hebr. xu, 24. ” | Joan. 1, 7. " C Sap. n, 24. ” Exod. xxv, 40. Psal. CXXXVI, (1) En rursus citatum a Cyrillo Ecclesiasticum cap. xv, 9.
66 β) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἔθνη χρὴ λέγειν τὴν ἀκάθαρτον τῶν δαιμόνων πληθὺν, οἳ κατεσκεύασαν μὲν τῷ Σωτῆρι, καθάπερ ᾠήθησαν, τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ διαφθοράν. Ἐστρατήγησαν αὐτοὶ ταῖς Ἰουδαίων μανίαις, στήσαντες ὑπουργὸν τὸν κλεπτίστατον μαθητήν· ἐνεπάγησαν δὲ αὐτοὶ μᾶλλον, ἤπερ ὁ τὴν παρ’ αὐτῶν ὑπομείνας ἐπιβουλήν. Ἐξεπρίατο γὰρ τῷ ἰδίῳ αἵματι τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἠλευθέρωσεν. Ἔφη γὰρ τὸν τῷ κόσμῳ σωτήριον μέλλων ὑπομεῖναι σταυρόν· »Νῦν κρίσις ἐστὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται·« Καὶ, »Ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.« Καὶ οἱ διῶκται δὲ ταῦτα πεπόνθασιν, ἃ τοῖς πολλοῖς ἐξήρτυσαν. »Ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ.« (α φ. 67, ξ φ. 18) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ὀρθοῦ κρίματος γεγονότος, καὶ κολάσεως ἐπενηνεγμένης τοῖς ἀνόσια πεπλημμεληκόσιν, ἐπιγινώσκεται ὁ Κύριος παρὰ τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν, ὡς ὑπάρχων δίκαιος, ὅσιός τε καὶ δυνατός· ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήφθη ὁ ἁμαρτωλός. Τοῦτο δὲ διχῆ νοητέον·
πλημμελούντος τὸ ἀπηγές καταγγέλλουσα, καὶ δι- ανιστῶσα πρὸς ἐπικουρίαν τὸν ἐπαμύναι δυνάμενον. Κατεβόησε γοῦν τοῦ Κάϊν τὸ αἷμα τοῦ ὑπ' αὐτοῦ ἀναιρεθέντος. « Φωνή γάρ, φησίν, αἵματος τοῦ ἀδελ φοῦ σου βολ πρός με, ο Δέδωκε δὲ καὶ ὁ θεῖος Παϊ λος φωνὴν τῷ τιμίῳ αἵματι τοῦ Χριστοῦ · κρεῖταν γὰρ ἔφη λαλεῖν αὐτὸ παρὰ τὸ ᾿Αβελ· τὸ μὲν γὰρ κατέκρινε τὸν φονευτήν, καὶ οἷα κατηγοροῦσαν ήγίει φωνὴν, τὸ δὲ γέγονε τῷ κόσμῳ σωτήριον, καὶ πλημ μελημάτων ἄφεσιν ἐκάλεσεν ἐπ' αὐτόν. Καθαρίζει γάρ ἡμᾶς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας τὸ αἷμα Χριστοῦ, καθά γέγραπται. Οὐκοῦν ἡ ἀπώλεια τῶν ἐθνῶν, ἤγουν τα αἵματα αὐτῶν τὰ ζητηθέντα παρὰ Θεοῦ, κραυγής δύναμιν ἀπετέλεσε, καὶ κέκληκε τὸν τῶν ὅλων Δη μιουργὸν εἰς ὀργὰς τὰς κατὰ τῶν ἀνηρηκότων. περ γὰρ τὸ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοῆσαι λέγεται πρὸς τὸν Θεόν, οὐκ αὐτό που πάντως ιδίαν ἔχον φωνὴν, ἀλλ' οἰονεὶ τὴν τοῦ πράγματος ατοπίαν κατεστυγηκότος Θεοῦ· οὕτω νοήσει τις καὶ ἐπὶ τῶν προσκυνούντων τοῖς δαίμοσιν. Εἰ γὰρ οὐκ ἴσασι τὸν τῶν ὅλων θεόν, καὶ διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐβόησαν πρὸς αὐτόν, ἀλλ' ὅτι πα πλεονέκτηνται παρὰ τοῦ Σατανᾶ, δι' αὐτοῦ τρόπον τινὰ τοῦ πράγματος ανακεκραγασι, τὴν ἐφ' ἑαυτοῖς πάντως αὐτοῦντες ἐπικουρίαν. Ελέησόν με, Κύριε, ίδε την ταπείνωσίν μου. Σ (Α 1. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, μνημονεύσας ο Ψαλμ ῳδὸς πενήτων κραυγῆς ἧς οὐκ ἐπελάθετο ὁ Θεός, εἰσεκόμισεν εὐθέως ὁποία γέγονεν ή κραυγή παρά τῶν πενήτων ἐθνῶν. Οἷον γὰρ ἤδη πεφωτισμένοι καὶ ἀνανήψαντες, καὶ τῆς τῶν δαιμόνων κατεγνω κότες ἀπάτης, καὶ ἐν ἐπιγνώσει γεγονότες τῆς αὐ τῶν ἐπιβουλῆς, ὡς καὶ ἐν πολεμίων ποιεῖσθαι μοίρα τους πάλαι προσκυνουμένους, παρακαλοῦσι τῆς ἄνωθεν ἐπικουρίας τυχεῖν, καί φασι τεταπεινώσθαι, οὐχ ὑπὸ τῆς ἑαυτῶν φύσεως (ἐπὶ ἀφθαρσία γὰρ ἔκτισεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς), ἀλλ᾽ ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς. Φθόνῳ γὰρ διαβόλου, θάνατος εἰσῆλθεν εἰς τὸν κόσμον. Αλλ', ὦ Δέσποτα, φησίν, ἐλέησόν με· σὺ γὰρ, ὁ διψῶσαι δυνάμενος ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου τοὺς ἀλόντας αὐταῖς. Πύλαι δὲ θανάτου, αἱ πονηραὶ δυνάμεις, κατακομίζουσαι εἰς πυθμένα θανάτου τοὺς ὑπ' αὐτ τοῖς γεγονότας, καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, ἐξ ὧν η τοὺς ἐνειλημμένους ἐξαιρεῖται Θεός. Θυγατέρα θα Σιών, τῆς ἐν οὐρανοῖς ἥται τῆς τῶν πρωτοτόκων Ἐκκλησίας τὴν ἐπὶ γῆς ὀνομάζουσι· πεποίηται γέρος πρὸς ἐκείνην. « Ορα γάρ, φησὶ ἡ Γραφή, ποιήσει; πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει ο τύπος γὰρ ἦν Ἐκκλησίας, ἡ σκηνή. Εν ταύτῃ τοίνυν γεγονώς τῇ Σιών, φησίν, μελῳήσω σοι, τὰς αἰνέσεις ἐξαγγελῶ καὶ πάσας ἀπαραλείπτως, ώς μηδένα τρό πον ἐλλείψαι δοξολογίας. Ἐοίκασι δὲ διὰ τούτου δε λοῦν, ὡς οὐχὶ τοῖς ἔξω τῶν Ἐκκλησιῶν, ἀλλὰ τοῖς ἐν αὐταῖς εἰσελαύνουσι διὰ τῆς πίστεως, πρέπει το δοξολογεῖν· « Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι αμερ το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ledentis stevitiam accusans, aique ad succurrendum A invitans, si quis protegere queat. Hinc accedit ut adversus Cainum sanguis perempli ab eo fratris clamaret : « Vox, inquit, sanguinis fratris tui ad me clamat R , Jam divus Paulus, Christi quoque san- guini vocem attribuit ; dixit enim eum melius loqui quam Abelis : ille enim interfectorem damnabat, • et accusantis more vocem mittebat; hic autem mundo fuit salutaris, et peccatorum ei remissionem impetravit. Emundet enim nos ab omni peccato sanguis Christi, uti scriptum est " : Igitur ethnico rum perditio, sive ipsorun sanguis a Deo requisi- tus, clamoris vim habebat, et universalis Creatoris iram invocabat contra ipsorum homicidas. Sieuti enim Abelis sanguis clamasse dicitur ad Deum, haud sane quod propriam haberet vocem, sed quia B Deus facinoris illius enormitatem detestabatur; sic etiam cogitare licet de dæmonum adoratoribus. Etiamsi enim universalem Deum non noverant, proptereaque ad eum non clamabant; attamen quin, dæmonis violentia opprimebantur, hac ipsa quo- dammodo re clamabant, impense sibi auxilium de- poscentes. Vers. 14. Miserere mei, 'Domine, vide humilitatem meam. Secundum vero anagegen, post memoratum pau- perum clamorem, cujus Deus non erat oblitus, sta- tim intulit Psalmista quinam porro esset hic paupe- rum ethnicorum clamor. Tanquam enim illuminati, et resipiscentes, et dæmonum detestantes fraudem, atque horum detectis demum insidiis, adeo ut jam inimicorum loco haberent quos antea veneraban- tur, rogant superno auxilio potiri; seque humilia- tos dicunt fuisse, haud a propria natura, nam Deus ad immortalitatem bonaque opera hominem crea- vit, sed illorum insidiis. Diaboli enim invidia mors in mundum introiit ". Sed, o Domine, ait ethnicus, miserere mei tu enim a mortis potes revocare portis inibi clausos. Mortis autem portæ sunt malæ potestates, quæ suos subditos ad mortis barathrum imomittunt ; nec non multiplicia peccata, quibus de- tentos Deus solet expedire. Filiam vero Sionis, il- lius cœlestis primogenitorum Ecclesiæ, hanc terre- strem appellant : ad illam enim directa est. • Cura, inquit Scriptura ", ut omnia peragas ad typi regulam qui tibi in monte fuit ostensus:) porro typus Ecclesiæ fuit tabernaculum. In hac ergo jam versans Ecclesia, Sione, inquam, tibi can- tabo, laudesque tuas omnes palam sine fine nun- tiabo, ita ut nullam celebrandi partem omittam. Videtur autem his verbis significare, nequaquam a degentibus extra Ecclesias, sed ab ingressis in eas per fidem, laudari Deum decere: «Non enim spe- ciosa est laus in ore peccatoris, (1). Sed quomo- do canemus canticum Domini in terra aliena ” ? ** Gen. rv, 10. "Hebr. xu, 24. ” | Joan. 1, 7. " C Sap. n, 24. ” Exod. xxv, 40. Psal. CXXXVI, (1) En rursus citatum a Cyrillo Ecclesiasticum cap. xv, 9.
PG 69:773ἢ γὰρ ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ καθάπερ εἴς τινα παγίδα ἐμπεσὼν ὁ ἁμαρτωλὸς, τὰς τῆς δυσσεβείας δίδωσι δίκας, ἢ τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν περιπεσὼν, συλληφθήσεται· ὁ γὰρ τῷ πλησίον ὀρύςσων βόθρον, ἐμπεσεῖται εἰς αὐτόν. Καὶ κρῖμα ἀληθῶς δίκαιον, τὸ, τοὺς κατασκευάσαντας ἀνθρώπῳ τὸν θάνατον, ἐν αὐτῷ περιληφθῆναι, τοῦ Θεοῦ τὴν ἀπάτην κατὰ τοῦ μηχανωμένου τρέποντος. Ἁμαρτωλὸν δὲ ἐνταῦθα καλεῖ ὁ Δαβὶδ, ἤτοι καθ’ ὅλου τὸν ἁμαρτίαις ἔνοχον (πᾶσα γὰρ ἀνάγκη τὸν οὕτω ζῇν εἰωθότα, κολάζεσθαι τοῖς ἰδίοις ἔργοις ἐμπεπαρμένον· σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται)· ἢ ἁμαρτωλὸν τὸν Ἰουδαίων δῆμον ὀνομάζει, καὶ μάλα εἰκότως· ἀπέμεινε γὰρ ἐν μολυσμοῖς, οὐ προσηκάμενος τὴν διασμήχουσαν χάριν, ἐναπέθανε τοῖς ἑαυτοῦ πλημμελήμασι. Κληθείη δ’ ἂν ἁμαρτωλὸς καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετὴς Σατανᾶς, ὃς δικαίῳ κρίματι συνελήφθη, τοῖς ἰδίοις ἔργοις περιπεσών· κατεσκεύασε μὲν γὰρ καὶ γέγονεν ὑπὸ πόδας δικαίων. »Ἀποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν ᾅδην.« (α φ.
τωλοῦ. ὁ Καὶ πῶς ᾄσομεν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας; Φασὶν οὖν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ὅτι Διὰ τοῦτο ἐγεί ρεις ἡμᾶς ἐκ τῆς ταπεινώσεως, ἵνα ἐν τῇ ἐπουρανίῳ Σιών χορεύσωμεν. [ Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Πύλαι θανάτου κατὰ Διαφόρους ἂν νοοίντο τρόπους. Καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλό τητος ἁπάσης εὑρετής, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις πονηραί, λέγοιντο ἂν οὐκ ἀπεικότως θανάτου πύλαι· κατακομίζουσι γὰρ εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς τους Εμένα θανάτου, τοὺς ὑπ' αὐτοὺς γεγονότας. Νοηθείεν δὲ ἂν θανάτου πύλαι καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, καὶ μὴν καὶ οἱ παρ' Έλλησιν σοφοί, συνασπίζοντες τῇ πλάνῃ, καὶ τῆς εἰδωλολατρείας τὸ ἀκαλλὲς ταῖς ἑαυ τῶν εὐγλωττίαις ἐξωραΐζειν σπουδάζοντες.] Αγαλλιασόμεθα ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου. ( Α Ι. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἀσμενίζουσι τὴν οἰκονομίαν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἣν ἐν Χριστῷ πεποίηκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν ἀναδείξας αὐτὸν τῷ κόσμῳ παντί· εὐδόκησε γὰρ ἀνακατα λαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Οὐκοῦν προσιέντες τὴν πίστιν, ὡς εἰσκομίζειν ισχύουσαν ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγα τρὸς Σιών. Σωτήριον δὲ πανταχοῦ ἡ Γραφὴ τὸν Χρι στὸν ὀνομάζει. Αδεται γοῦν ὡς ἐκ προσώπου τινῶν δεδιψηκότων ἰδεῖν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ· . Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν. » Ἐν παγίδι ταύτη ή έκρυψαν. ( Α Ι. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἔθνη χρή λέγειν τὴν ἀκάθαρτον τῶν δαιμόνων πληθύν, οι κατεσκεύα- σαν μὲν τῷ Σωτῆρι, καθάπερ ᾠήθησαν, τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ διαφθοράν. Ἐστρατήγησαν αὐτοὶ ταῖς Ἰουδαίων μανίαις, στήσαντες ὑπουργὸν τὸν κλεπτί στατον μαθητήν· ἐνεπάγησαν δὲ αὐτοὶ μᾶλλον, ἤπερ ὁ τὴν παρ' αὐτῶν ὑπομείνας ἐπιβουλήν. Εξεπρίατο γὰρ τῷ ἰδίῳ αἷματι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἠλευθέρωσεν. Εφη γὰρ τὸν τῷ κόσμῳ σωτήριον μέλλων ὑπομεῖναι σταυρόν· « Νῦν κρίσις ἐπὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται· » Καὶ, « Ἐὰν ὑψωθώ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ οἱ διώκται δὲ ταῦτα πεπόνθασιν, ἃ τοῖς πολλοῖς ἐξήρ τυσαν. Ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ. ( Α. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ὀρθοῦ κρί- ματος γεγονότος, καὶ κολάσεως ἐπενηνεγμένης τοῖς ἀνόσια πεπλημμεληκόσιν, ἐπιγινώσκεται ὁ Κύριος παρὰ τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν, ὡς ὑπάρχων δια καιος, όσιός τε καὶ δυνατός· ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήφθη ὁ ἁμαρτωλός. Τοῦτο δὲ διχῆ νοητέον· ἡ γὰρ ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ καθάπερ εἰς τινα παγίδα έμπεσὼν ὁ ἁμαρτωλός, τὰς τῆς δυσσε ” ' IN PSALMUM IX. A Aiunt ergo ethniei : Propterea de humilitate nos b) f. 67, C f. 18) Psal. Lxxxiv, 8. " Joan. x11, 31, 32. peccatore intelligi posse ait mox Cyrillus. Quare et excitas, ut in superna Sione chorum celebremus. Vers. 15. [Qui exaltas me de portis mortis. Portæ mortis pluribus modis accipi possunt. Et- enim et ipse Draco apostata, omnis malitiæ inventor, et quæ cum eo conspiraverunt malignæ potestates, non immerito mortis portæ appellari possunt : nam deducunt in barathrum inferni, et in profunda mor- tis, eos qui sub eorum potestate sunt. Mortis que- que portæ multiformia peccata intelligi possint, uti et gentiles sapientes, qui errorem contegunt, et idololatriæ turpitudinem ornatis et fucatis verbis B suis pulchram reddere student. Ex Corderio]. C - Vers. 16. Exsultabimus in salutari tuo. Secundum vero anagogen, gratum habent incar- nationis opus ethnici, quod in Christo operatus est Deus Pater, Servatorem Redemptoremque ipsum efficiens mundi totius: libuit enim illi cuncta per eum instaurare, sive quæ in cœlis sunt, sive quæ in terra. Quapropter ad fidem accesserunt, ceu quæ inducere intra portas filiæ Sionis potest. Salutife- rum autem ubique Scriptura Christum nuncupat. Quare canitur ex persona quorumdam adventum ejus discupientium : « Ostende nobis, Domine, mi- sericordiam tuam, et salutare tuum da nobis ”. › In laqueo isto quem absconderuni. Secunduin vero anagogen, ethnicos dicere opor- tet impuram dæmonum multitudinem, qui Serva- tori concinnarunt mortis, ut certe ipsi putabant, exitium. Duces enim fuerunt Judaicæ vesaniæ, mi- nistro utentes discipulo furacissimo: verum ipsi magis illaqueati sunt, quam is passus ipsorum in- sidias. Redemit enim proprio sanguine mundum, atque a diaboli sævitia liberavit. Nam dixit, quo tempore salutarem crucem passurus erat : « Nunc judicium est mundi hujus, nunc princeps hujus mundi expelletur ; » et : c Si exaltatus fuero a terra, omnes ad me pertraham 7., Denique persecutores id passi sunt quod aliis fuerant machinati. Vers. 17. In operibus manuum ejus (†). Secundum vero anagogen, recte judicio peracto, pœnaque reis inflicta, cognoscitur Dominus a cre- dentibus in eum, ceu justus, sanctus, potensque : namque operibus manuum ejus captus est peccator. Hoe dupliciter intelligere possumus : aut enim in Dei manus, tanquam in laqueum, incidens pecca- tor, nequitiæ suæ pœnas dat‹; aut suarum mannum operibus irretitus capietur: nam qui foveam pro- nos non suarum, sed ejus posuimus, ut duplicem sensum servaremus. (1) Graece αὐτοῦ, quod tam de Deo quam de ipso
67 β) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθεί̈ας οἱ πιστεύσαντες ἐοίκασιν ἐπαρᾶσθαι τοῖς ἠθετηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ Χριστοῦ καὶ τὴν πολύευκτον χάριν, δι’ ἧς ἠδύναντο τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀποφαίνεσθαι κληρονόμοι. Ἢ τάχα ἔθνη Θεοῦ ἐπιλανθανόμενα, οἱ δαίμονές εἰσι· κατ’ οὐδένα γὰρ τρόπον πρακτικῶς Θεοῦ διαμέμνηνται, ἀλλ’ ἔξω πάσης εἰσὶν ἀρετῆς καὶ ἀγαθουργίας. »Ὅτι οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεται ὁ πτωχός.« (α φ. 68) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πένητας ἐνταῦθα ἢ πάντας τοὺς ἁγίους ὀνομάζει ἁπλῶς, ὑφειμένον καὶ ταπεινὸν ἔχοντας φρόνημα, ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένους, οἳ πάλαι ἐν ἐνδείᾳ ἦσαν παντὸς ἀγαθοῦ. Τούτους οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεσθαί φησι· μνήμη γὰρ γέγονεν αὐτῶν παρὰ τῷ φιλοικτίρμονι Θεῷ, καὶ κέκληνται διὰ Χριστοῦ πρὸς ἐπίγνωσιν, τὸν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης ἀπολυσάμενοι ζυγόν. »Ἀνάστηθι, Κύριε, μὴ κραταιούσθω ἄνθρωπος.« (α φ.
τωλοῦ. ὁ Καὶ πῶς ᾄσομεν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας; Φασὶν οὖν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ὅτι Διὰ τοῦτο ἐγεί ρεις ἡμᾶς ἐκ τῆς ταπεινώσεως, ἵνα ἐν τῇ ἐπουρανίῳ Σιών χορεύσωμεν. [ Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Πύλαι θανάτου κατὰ Διαφόρους ἂν νοοίντο τρόπους. Καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλό τητος ἁπάσης εὑρετής, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις πονηραί, λέγοιντο ἂν οὐκ ἀπεικότως θανάτου πύλαι· κατακομίζουσι γὰρ εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς τους Εμένα θανάτου, τοὺς ὑπ' αὐτοὺς γεγονότας. Νοηθείεν δὲ ἂν θανάτου πύλαι καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, καὶ μὴν καὶ οἱ παρ' Έλλησιν σοφοί, συνασπίζοντες τῇ πλάνῃ, καὶ τῆς εἰδωλολατρείας τὸ ἀκαλλὲς ταῖς ἑαυ τῶν εὐγλωττίαις ἐξωραΐζειν σπουδάζοντες.] Αγαλλιασόμεθα ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου. ( Α Ι. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἀσμενίζουσι τὴν οἰκονομίαν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἣν ἐν Χριστῷ πεποίηκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν ἀναδείξας αὐτὸν τῷ κόσμῳ παντί· εὐδόκησε γὰρ ἀνακατα λαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Οὐκοῦν προσιέντες τὴν πίστιν, ὡς εἰσκομίζειν ισχύουσαν ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγα τρὸς Σιών. Σωτήριον δὲ πανταχοῦ ἡ Γραφὴ τὸν Χρι στὸν ὀνομάζει. Αδεται γοῦν ὡς ἐκ προσώπου τινῶν δεδιψηκότων ἰδεῖν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ· . Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν. » Ἐν παγίδι ταύτη ή έκρυψαν. ( Α Ι. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἔθνη χρή λέγειν τὴν ἀκάθαρτον τῶν δαιμόνων πληθύν, οι κατεσκεύα- σαν μὲν τῷ Σωτῆρι, καθάπερ ᾠήθησαν, τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ διαφθοράν. Ἐστρατήγησαν αὐτοὶ ταῖς Ἰουδαίων μανίαις, στήσαντες ὑπουργὸν τὸν κλεπτί στατον μαθητήν· ἐνεπάγησαν δὲ αὐτοὶ μᾶλλον, ἤπερ ὁ τὴν παρ' αὐτῶν ὑπομείνας ἐπιβουλήν. Εξεπρίατο γὰρ τῷ ἰδίῳ αἷματι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἠλευθέρωσεν. Εφη γὰρ τὸν τῷ κόσμῳ σωτήριον μέλλων ὑπομεῖναι σταυρόν· « Νῦν κρίσις ἐπὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται· » Καὶ, « Ἐὰν ὑψωθώ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ οἱ διώκται δὲ ταῦτα πεπόνθασιν, ἃ τοῖς πολλοῖς ἐξήρ τυσαν. Ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ. ( Α. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ὀρθοῦ κρί- ματος γεγονότος, καὶ κολάσεως ἐπενηνεγμένης τοῖς ἀνόσια πεπλημμεληκόσιν, ἐπιγινώσκεται ὁ Κύριος παρὰ τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν, ὡς ὑπάρχων δια καιος, όσιός τε καὶ δυνατός· ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήφθη ὁ ἁμαρτωλός. Τοῦτο δὲ διχῆ νοητέον· ἡ γὰρ ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ καθάπερ εἰς τινα παγίδα έμπεσὼν ὁ ἁμαρτωλός, τὰς τῆς δυσσε ” ' IN PSALMUM IX. A Aiunt ergo ethniei : Propterea de humilitate nos b) f. 67, C f. 18) Psal. Lxxxiv, 8. " Joan. x11, 31, 32. peccatore intelligi posse ait mox Cyrillus. Quare et excitas, ut in superna Sione chorum celebremus. Vers. 15. [Qui exaltas me de portis mortis. Portæ mortis pluribus modis accipi possunt. Et- enim et ipse Draco apostata, omnis malitiæ inventor, et quæ cum eo conspiraverunt malignæ potestates, non immerito mortis portæ appellari possunt : nam deducunt in barathrum inferni, et in profunda mor- tis, eos qui sub eorum potestate sunt. Mortis que- que portæ multiformia peccata intelligi possint, uti et gentiles sapientes, qui errorem contegunt, et idololatriæ turpitudinem ornatis et fucatis verbis B suis pulchram reddere student. Ex Corderio]. C - Vers. 16. Exsultabimus in salutari tuo. Secundum vero anagogen, gratum habent incar- nationis opus ethnici, quod in Christo operatus est Deus Pater, Servatorem Redemptoremque ipsum efficiens mundi totius: libuit enim illi cuncta per eum instaurare, sive quæ in cœlis sunt, sive quæ in terra. Quapropter ad fidem accesserunt, ceu quæ inducere intra portas filiæ Sionis potest. Salutife- rum autem ubique Scriptura Christum nuncupat. Quare canitur ex persona quorumdam adventum ejus discupientium : « Ostende nobis, Domine, mi- sericordiam tuam, et salutare tuum da nobis ”. › In laqueo isto quem absconderuni. Secunduin vero anagogen, ethnicos dicere opor- tet impuram dæmonum multitudinem, qui Serva- tori concinnarunt mortis, ut certe ipsi putabant, exitium. Duces enim fuerunt Judaicæ vesaniæ, mi- nistro utentes discipulo furacissimo: verum ipsi magis illaqueati sunt, quam is passus ipsorum in- sidias. Redemit enim proprio sanguine mundum, atque a diaboli sævitia liberavit. Nam dixit, quo tempore salutarem crucem passurus erat : « Nunc judicium est mundi hujus, nunc princeps hujus mundi expelletur ; » et : c Si exaltatus fuero a terra, omnes ad me pertraham 7., Denique persecutores id passi sunt quod aliis fuerant machinati. Vers. 17. In operibus manuum ejus (†). Secundum vero anagogen, recte judicio peracto, pœnaque reis inflicta, cognoscitur Dominus a cre- dentibus in eum, ceu justus, sanctus, potensque : namque operibus manuum ejus captus est peccator. Hoe dupliciter intelligere possumus : aut enim in Dei manus, tanquam in laqueum, incidens pecca- tor, nequitiæ suæ pœnas dat‹; aut suarum mannum operibus irretitus capietur: nam qui foveam pro- nos non suarum, sed ejus posuimus, ut duplicem sensum servaremus. (1) Graece αὐτοῦ, quod tam de Deo quam de ipso
PG 69:77468) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἐπιλάμψειν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς εὔχεται τὸν Μονογενῆ καὶ διεγερθῆναι, ὅπως ὁ ὑψηλόφρων ἐκεῖνος διάβολος (ὂν καὶ ἄνθρωπον ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ διὰ τὸ ἀσθενὲς, καὶ τό γε πρὸς Θεὸν μηδὲν ὅλως ὑπάρχειν αὐτὸν, ἀλλ’ οἷον ἐν τάξει τῶν γηγενῶν) μὴ ἐπὶ πλεῖον ἐπαίρῃ τὴν ὀφρὺν, μηδὲ κραταιὸς φαίνηται. »Κριθήτωσαν ἔθνη ἐνώπιόν σου.« (α φ. 68 β) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, τὴν ἐπὶ σωτηρίᾳ γενησομένην τῶν ἐθνῶν κρίσιν γενέσθαι εὔχεται· Κριθήτωσαν γὰρ, φησὶν, ἔθνη, οὐχ ἵνα τὰς τῶν ἐπταισμένων δοῖεν δίκας, ἀλλ’ ἵνα γνωσθεῖεν ὡς ἠδικημένοι, καὶ τῆς τοῦ τυραννήσαντος ἔξω γένοιντο χειρός· ὡς εἶναι κρίσιν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοκρισίαν, καθ’ ἣν ἠλέηται τὰ ἔθνη καὶ κέκληνται πρὸς τὴν θείαν ἐπίγνωσιν αὐτοῦ. »Γνώτωσαν ἔθνη, ὅτι ἄνθρωποί εἰσιν.« (α φ. 68 β) Ὃ δὲ λέγει, τοῦτό ἐστι· Πολλοὶ καὶ τοῦτο ἀπολωλέκασιν, ἐπελάθοντο τῆς φύσεως, εἰς μανίαν ἐξώκειλαν, ἠγνόησαν ἑαυτούς. Ὁρᾷς πῶς ὑπὲρ αὐτῶν ποιεῖται τὴν δέησιν, καὶ τὴν μανίαν ἀξιοῖ διορθωθῆναι; Τὸ γὰρ ἑαυτοὺς ἀγνοεῖν, ἐσχάτης μανίας καὶ φρενίτιδος χαλεπώτερον· τὸ μὲν γὰρ, ἀνάγκης σώματος·
τωλοῦ. ὁ Καὶ πῶς ᾄσομεν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας; Φασὶν οὖν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ὅτι Διὰ τοῦτο ἐγεί ρεις ἡμᾶς ἐκ τῆς ταπεινώσεως, ἵνα ἐν τῇ ἐπουρανίῳ Σιών χορεύσωμεν. [ Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Πύλαι θανάτου κατὰ Διαφόρους ἂν νοοίντο τρόπους. Καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλό τητος ἁπάσης εὑρετής, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις πονηραί, λέγοιντο ἂν οὐκ ἀπεικότως θανάτου πύλαι· κατακομίζουσι γὰρ εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς τους Εμένα θανάτου, τοὺς ὑπ' αὐτοὺς γεγονότας. Νοηθείεν δὲ ἂν θανάτου πύλαι καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, καὶ μὴν καὶ οἱ παρ' Έλλησιν σοφοί, συνασπίζοντες τῇ πλάνῃ, καὶ τῆς εἰδωλολατρείας τὸ ἀκαλλὲς ταῖς ἑαυ τῶν εὐγλωττίαις ἐξωραΐζειν σπουδάζοντες.] Αγαλλιασόμεθα ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου. ( Α Ι. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἀσμενίζουσι τὴν οἰκονομίαν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἣν ἐν Χριστῷ πεποίηκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν ἀναδείξας αὐτὸν τῷ κόσμῳ παντί· εὐδόκησε γὰρ ἀνακατα λαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Οὐκοῦν προσιέντες τὴν πίστιν, ὡς εἰσκομίζειν ισχύουσαν ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγα τρὸς Σιών. Σωτήριον δὲ πανταχοῦ ἡ Γραφὴ τὸν Χρι στὸν ὀνομάζει. Αδεται γοῦν ὡς ἐκ προσώπου τινῶν δεδιψηκότων ἰδεῖν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ· . Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν. » Ἐν παγίδι ταύτη ή έκρυψαν. ( Α Ι. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἔθνη χρή λέγειν τὴν ἀκάθαρτον τῶν δαιμόνων πληθύν, οι κατεσκεύα- σαν μὲν τῷ Σωτῆρι, καθάπερ ᾠήθησαν, τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ διαφθοράν. Ἐστρατήγησαν αὐτοὶ ταῖς Ἰουδαίων μανίαις, στήσαντες ὑπουργὸν τὸν κλεπτί στατον μαθητήν· ἐνεπάγησαν δὲ αὐτοὶ μᾶλλον, ἤπερ ὁ τὴν παρ' αὐτῶν ὑπομείνας ἐπιβουλήν. Εξεπρίατο γὰρ τῷ ἰδίῳ αἷματι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἠλευθέρωσεν. Εφη γὰρ τὸν τῷ κόσμῳ σωτήριον μέλλων ὑπομεῖναι σταυρόν· « Νῦν κρίσις ἐπὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται· » Καὶ, « Ἐὰν ὑψωθώ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ οἱ διώκται δὲ ταῦτα πεπόνθασιν, ἃ τοῖς πολλοῖς ἐξήρ τυσαν. Ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ. ( Α. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ὀρθοῦ κρί- ματος γεγονότος, καὶ κολάσεως ἐπενηνεγμένης τοῖς ἀνόσια πεπλημμεληκόσιν, ἐπιγινώσκεται ὁ Κύριος παρὰ τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν, ὡς ὑπάρχων δια καιος, όσιός τε καὶ δυνατός· ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήφθη ὁ ἁμαρτωλός. Τοῦτο δὲ διχῆ νοητέον· ἡ γὰρ ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ καθάπερ εἰς τινα παγίδα έμπεσὼν ὁ ἁμαρτωλός, τὰς τῆς δυσσε ” ' IN PSALMUM IX. A Aiunt ergo ethniei : Propterea de humilitate nos b) f. 67, C f. 18) Psal. Lxxxiv, 8. " Joan. x11, 31, 32. peccatore intelligi posse ait mox Cyrillus. Quare et excitas, ut in superna Sione chorum celebremus. Vers. 15. [Qui exaltas me de portis mortis. Portæ mortis pluribus modis accipi possunt. Et- enim et ipse Draco apostata, omnis malitiæ inventor, et quæ cum eo conspiraverunt malignæ potestates, non immerito mortis portæ appellari possunt : nam deducunt in barathrum inferni, et in profunda mor- tis, eos qui sub eorum potestate sunt. Mortis que- que portæ multiformia peccata intelligi possint, uti et gentiles sapientes, qui errorem contegunt, et idololatriæ turpitudinem ornatis et fucatis verbis B suis pulchram reddere student. Ex Corderio]. C - Vers. 16. Exsultabimus in salutari tuo. Secundum vero anagogen, gratum habent incar- nationis opus ethnici, quod in Christo operatus est Deus Pater, Servatorem Redemptoremque ipsum efficiens mundi totius: libuit enim illi cuncta per eum instaurare, sive quæ in cœlis sunt, sive quæ in terra. Quapropter ad fidem accesserunt, ceu quæ inducere intra portas filiæ Sionis potest. Salutife- rum autem ubique Scriptura Christum nuncupat. Quare canitur ex persona quorumdam adventum ejus discupientium : « Ostende nobis, Domine, mi- sericordiam tuam, et salutare tuum da nobis ”. › In laqueo isto quem absconderuni. Secunduin vero anagogen, ethnicos dicere opor- tet impuram dæmonum multitudinem, qui Serva- tori concinnarunt mortis, ut certe ipsi putabant, exitium. Duces enim fuerunt Judaicæ vesaniæ, mi- nistro utentes discipulo furacissimo: verum ipsi magis illaqueati sunt, quam is passus ipsorum in- sidias. Redemit enim proprio sanguine mundum, atque a diaboli sævitia liberavit. Nam dixit, quo tempore salutarem crucem passurus erat : « Nunc judicium est mundi hujus, nunc princeps hujus mundi expelletur ; » et : c Si exaltatus fuero a terra, omnes ad me pertraham 7., Denique persecutores id passi sunt quod aliis fuerant machinati. Vers. 17. In operibus manuum ejus (†). Secundum vero anagogen, recte judicio peracto, pœnaque reis inflicta, cognoscitur Dominus a cre- dentibus in eum, ceu justus, sanctus, potensque : namque operibus manuum ejus captus est peccator. Hoe dupliciter intelligere possumus : aut enim in Dei manus, tanquam in laqueum, incidens pecca- tor, nequitiæ suæ pœnas dat‹; aut suarum mannum operibus irretitus capietur: nam qui foveam pro- nos non suarum, sed ejus posuimus, ut duplicem sensum servaremus. (1) Graece αὐτοῦ, quod tam de Deo quam de ipso
τὸ δὲ, διεφθαρμένης προαιρέσεως. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, εὔχεται τοῖς ἔθνεσι νομοθέτην καταστῆναι Χριστόν· καὶ τὴν αἰτίαν ἐπιφέρει, δι’ ἢν τοῦτο εὔχεται· »Γνώτωσαν ἔθνη, φησὶν, ὅτι ἄνθρωποί εἰσι.« Πρὶν μὲν γὰρ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, καὶ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ζυγοῖς ὑπενεγκεῖν τὸν αὐχένα, κτηνοπρεπῆ διέζησαν βίον, οὐδὲν ὄντες ἔτερον πλὴν ὅτι σάρκα, καὶ οἷον βοσκήματα ταῖς τῆς γαστρὸς ἡδοναῖς προσκείμενοι· ὥστε τὸν Δαβὶδ ἐπιστενάζοντα λέγειν· »Ἄνθρωπος ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν.« Ἀνεκομίσθησαν δὲ διὰ Χριστοῦ πρὸς σύνεσιν ἀνθρωποπρεπῆ, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι πρὸς ἀρετὴν ἀπευθύνονται. »Ἵνα τί, Κύριε, ἀφέστηκας μακρόθεν;« (α φ. 69.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἐπιταχῦναι τὴν μικρὸν ὕστερον γενησομένην τῶν ἐθνῶν κλῆσιν εὔχεται. Τοῦτο δὲ αὐτῷ πεποίηκεν ἢ τοῦ διαβόλου ὑπεροψία, ἢ καὶ οὕτως· Ἵνα τί ἀφέστηκας μακρόθεν, οἷον ἀποφέρων ἑαυτὸν τῶν ἠδικημένων, καὶ πλεονεκτεῖν ἐφιεὶς τοῖς τὰ σὰ διαρπάζουσι, καὶ οὐχὶ δὲ μᾶλλον ἔγγιον ἔρχῃ διὰ τῆς ἐπικουρίας, ὑπερορᾷς δὲ συντεθλιμμένους καί τοι καιροῦ καλοῦντος εἰς τὸ ἐπαμῦναι;
τωλοῦ. ὁ Καὶ πῶς ᾄσομεν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας; Φασὶν οὖν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ὅτι Διὰ τοῦτο ἐγεί ρεις ἡμᾶς ἐκ τῆς ταπεινώσεως, ἵνα ἐν τῇ ἐπουρανίῳ Σιών χορεύσωμεν. [ Ὁ ὑψῶν με ἐκ τῶν πυλῶν τοῦ θανάτου. Πύλαι θανάτου κατὰ Διαφόρους ἂν νοοίντο τρόπους. Καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλό τητος ἁπάσης εὑρετής, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ δυνάμεις πονηραί, λέγοιντο ἂν οὐκ ἀπεικότως θανάτου πύλαι· κατακομίζουσι γὰρ εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς τους Εμένα θανάτου, τοὺς ὑπ' αὐτοὺς γεγονότας. Νοηθείεν δὲ ἂν θανάτου πύλαι καὶ αἱ πολυειδεῖς ἁμαρτίαι, καὶ μὴν καὶ οἱ παρ' Έλλησιν σοφοί, συνασπίζοντες τῇ πλάνῃ, καὶ τῆς εἰδωλολατρείας τὸ ἀκαλλὲς ταῖς ἑαυ τῶν εὐγλωττίαις ἐξωραΐζειν σπουδάζοντες.] Αγαλλιασόμεθα ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ σου. ( Α Ι. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἀσμενίζουσι τὴν οἰκονομίαν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἣν ἐν Χριστῷ πεποίηκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν ἀναδείξας αὐτὸν τῷ κόσμῳ παντί· εὐδόκησε γὰρ ἀνακατα λαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν αὐτῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. Οὐκοῦν προσιέντες τὴν πίστιν, ὡς εἰσκομίζειν ισχύουσαν ἐν ταῖς πύλαις τῆς θυγα τρὸς Σιών. Σωτήριον δὲ πανταχοῦ ἡ Γραφὴ τὸν Χρι στὸν ὀνομάζει. Αδεται γοῦν ὡς ἐκ προσώπου τινῶν δεδιψηκότων ἰδεῖν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ· . Δεῖξον ἡμῖν, Κύριε, τὸ ἔλεός σου, καὶ τὸ σωτήριόν σου δῴης ἡμῖν. » Ἐν παγίδι ταύτη ή έκρυψαν. ( Α Ι. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἔθνη χρή λέγειν τὴν ἀκάθαρτον τῶν δαιμόνων πληθύν, οι κατεσκεύα- σαν μὲν τῷ Σωτῆρι, καθάπερ ᾠήθησαν, τὴν ἐπὶ τῷ θανάτῳ διαφθοράν. Ἐστρατήγησαν αὐτοὶ ταῖς Ἰουδαίων μανίαις, στήσαντες ὑπουργὸν τὸν κλεπτί στατον μαθητήν· ἐνεπάγησαν δὲ αὐτοὶ μᾶλλον, ἤπερ ὁ τὴν παρ' αὐτῶν ὑπομείνας ἐπιβουλήν. Εξεπρίατο γὰρ τῷ ἰδίῳ αἷματι τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν, καὶ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἠλευθέρωσεν. Εφη γὰρ τὸν τῷ κόσμῳ σωτήριον μέλλων ὑπομεῖναι σταυρόν· « Νῦν κρίσις ἐπὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται· » Καὶ, « Ἐὰν ὑψωθώ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καὶ οἱ διώκται δὲ ταῦτα πεπόνθασιν, ἃ τοῖς πολλοῖς ἐξήρ τυσαν. Ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ. ( Α. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ὀρθοῦ κρί- ματος γεγονότος, καὶ κολάσεως ἐπενηνεγμένης τοῖς ἀνόσια πεπλημμεληκόσιν, ἐπιγινώσκεται ὁ Κύριος παρὰ τῶν πιστευσάντων εἰς αὐτὸν, ὡς ὑπάρχων δια καιος, όσιός τε καὶ δυνατός· ἐν γὰρ τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτοῦ συνελήφθη ὁ ἁμαρτωλός. Τοῦτο δὲ διχῆ νοητέον· ἡ γὰρ ἐν ταῖς χερσὶ τοῦ Θεοῦ καθάπερ εἰς τινα παγίδα έμπεσὼν ὁ ἁμαρτωλός, τὰς τῆς δυσσε ” ' IN PSALMUM IX. A Aiunt ergo ethniei : Propterea de humilitate nos b) f. 67, C f. 18) Psal. Lxxxiv, 8. " Joan. x11, 31, 32. peccatore intelligi posse ait mox Cyrillus. Quare et excitas, ut in superna Sione chorum celebremus. Vers. 15. [Qui exaltas me de portis mortis. Portæ mortis pluribus modis accipi possunt. Et- enim et ipse Draco apostata, omnis malitiæ inventor, et quæ cum eo conspiraverunt malignæ potestates, non immerito mortis portæ appellari possunt : nam deducunt in barathrum inferni, et in profunda mor- tis, eos qui sub eorum potestate sunt. Mortis que- que portæ multiformia peccata intelligi possint, uti et gentiles sapientes, qui errorem contegunt, et idololatriæ turpitudinem ornatis et fucatis verbis B suis pulchram reddere student. Ex Corderio]. C - Vers. 16. Exsultabimus in salutari tuo. Secundum vero anagogen, gratum habent incar- nationis opus ethnici, quod in Christo operatus est Deus Pater, Servatorem Redemptoremque ipsum efficiens mundi totius: libuit enim illi cuncta per eum instaurare, sive quæ in cœlis sunt, sive quæ in terra. Quapropter ad fidem accesserunt, ceu quæ inducere intra portas filiæ Sionis potest. Salutife- rum autem ubique Scriptura Christum nuncupat. Quare canitur ex persona quorumdam adventum ejus discupientium : « Ostende nobis, Domine, mi- sericordiam tuam, et salutare tuum da nobis ”. › In laqueo isto quem absconderuni. Secunduin vero anagogen, ethnicos dicere opor- tet impuram dæmonum multitudinem, qui Serva- tori concinnarunt mortis, ut certe ipsi putabant, exitium. Duces enim fuerunt Judaicæ vesaniæ, mi- nistro utentes discipulo furacissimo: verum ipsi magis illaqueati sunt, quam is passus ipsorum in- sidias. Redemit enim proprio sanguine mundum, atque a diaboli sævitia liberavit. Nam dixit, quo tempore salutarem crucem passurus erat : « Nunc judicium est mundi hujus, nunc princeps hujus mundi expelletur ; » et : c Si exaltatus fuero a terra, omnes ad me pertraham 7., Denique persecutores id passi sunt quod aliis fuerant machinati. Vers. 17. In operibus manuum ejus (†). Secundum vero anagogen, recte judicio peracto, pœnaque reis inflicta, cognoscitur Dominus a cre- dentibus in eum, ceu justus, sanctus, potensque : namque operibus manuum ejus captus est peccator. Hoe dupliciter intelligere possumus : aut enim in Dei manus, tanquam in laqueum, incidens pecca- tor, nequitiæ suæ pœnas dat‹; aut suarum mannum operibus irretitus capietur: nam qui foveam pro- nos non suarum, sed ejus posuimus, ut duplicem sensum servaremus. (1) Graece αὐτοῦ, quod tam de Deo quam de ipso
PG 69:776Πρέπει γὰρ οὐχ ἑτέροις ἢ τοῖς παθοῦσιν ὁ ἔλεος. Οὐκοῦν ἡ θλῖψις, ὡς ἐπὶ καιροῦ βοήθειαν αἰτεῖ· »Οὐ γὰρ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.« Ἐσχημάτισται δὲ ὁ λόγος ὡς ἐφ’ ἡμῶν· οὐ γὰρ ἀπέστη Θεὸς, πληροῖ δὲ μᾶλλον τὰ πάντα, καὶ οὐδὲν αὐτοῦ κενόν. Εἰ δὲ ἀφεστάναι λέγεται μακρὰν, μὴ τὴν ὡς ἐν τόπῳ νοήσῃς ἀπόστασιν, ἀπεριόριστον γὰρ τὸ Θεῖον, ἀλλὰ καθ’ ὃ συγκεχώρηκεν ἀδικηθῆναι καὶ παθεῖν, οὐ χαριζόμενος τὴν ἐπικουρίαν· ταύτῃ τοι καὶ ἀφεστάναι λέγεται. Ἔτι ἀφέστηκεν ὥσπερ ἡμῶν ὁ Θεὸς τῇ τῆς φύσεως διαφορᾷ· πολὺ γάρ τι τὸ μεσολαβοῦν Θεὸν καὶ κτίσιν, καὶ ἀσύγκριτος ἡ διαφορά. Ἔοικε τοίνυν ἐνταῦθα καλεῖν τὸν μονογενῆ Λόγον εἰς ἐνανθρώπησιν· οὕτω γὰρ γέγονεν ἐγγὺς ἡμῶν ὁ μακρὰν, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονε σάρξ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ πέπρακται τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, ὅτε καὶ εἰς λῆξιν κακοῦ διελήλακεν ἡ ὑπ’ οὐρανὸν, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐπαρτυσάντων αὐτῇ τῶν ἐχθρῶν. »Ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ἐμπυρίζεται ὁ πτωχός.« (ξ φ. 18 β.) Οὐ μόνον ἐν τοῖς ἀνθρωπικοῖς ἀδικούμενος πράγμασιν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἁμαρτίαν ἐρεθιζόμενος·
Α βείας δίδωσι δίκας, ἢ τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν περιπεσών, συλληφθήσεται ὁ γὰρ τῷ πλησίον ὁρισ σων βόθρον, εμπεσεῖται εἰς αὐτόν. Καὶ κρῖμα ἀλη θῶς δίκαιον, τό, τοὺς κατασκευάσαντας ἀνθρώπῳ τὸν θάνατον, ἐν αὐτῷ περιληφθῆναι, τοῦ Θεοῦ τὴν ἀπά· την κατὰ τοῦ μηχανωμένου τρέποντος. Αμαρτωλών δὲ ἐνταῦθα καλεῖ ὁ Δαβίδ, ἤτοι καθ' ὅλου τὸν ἁμαρ τίαις ἔνοχον (πᾶσα γὰρ ἀνάγκη τὸν οὕτω ζῇν ειωθότα, κολάζεσθαι τοῖς ἰδίοις ἔργοις ἐμπεπαρμένον· σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται)· ἁμαρτωλὸν τὸν Ἰουδαίων δῆμον ὀνομάζει, καὶ μάλι εἰκότως· ἀπέμεινε γὰρ ἐν μολυσμοῖς, οὐ προστάτ μενος τὴν διασμήχουσαν χάριν, εναπέθανε τοῖς ἑαυ τοῦ πλημμελήμασι. Κληθείη δ' ἂν ἁμαρτωλὸς καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετής Σατανάς, ὃς δικαίῳ κρίματι Η συνελήφθη, τοῖς ἰδίοις ἔργοις περιπεσών· κατ- εσκεύασε μὲν γὰρ καὶ γέγονεν ὑπὸ πόδας δικαίων. Αποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν άδην. (Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθείας οι πιστεύσαντες εοίκασιν ἐπαράσθαι τοῖς ήθετηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ Χριστοῦ καὶ τὴν το λύευκτον χάριν, δι' ἧς ἡδύναντο τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀποφαίνεσθαι κληρονόμοι. "Η τάχα Εθνη Θεοῦ ἐπιλανθανόμενα, οἱ δαίμονες εἰσι· κατ᾽ οὐδένα γὰρ τρόπον πρακτικῶς θεοῦ διαμέμνηνται, ἀλλ' ἔξω πάσης εἰσὶν ἀρετῆς καὶ ἀγαθουργίας. 'Οτι οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεται ὁ πτωχός. ( Α Ι. 68) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πένητας ἐνταῦθα ἢ πάντας τοὺς ἁγίους ὀνομάζει ἁπλῶς, ὑφειμένον καὶ ταπεινὸν ἔχοντας φρόνημα, ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλη μένους, οἳ πάλαι ἐν ἐνδείᾳ ἦσαν παντὸς ἀγαθοῦ. Τού τους οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεσθαί φησι· μνήμη γάρ γέγονεν αὐτῶν παρὰ τῷ φιλοικτίρμονι Θεῷ, καὶ κέ κληνται διὰ Χριστοῦ πρὸς ἐπίγνωσιν, τὸν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης ἀπολυσάμενοι ζυγόν. Ανάστηθι, Κύριε, μὴ κραταιούσθω ἄνθρωπος. (Α 1. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἐπιλάμψειν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς εύχεται τὸν Μονογενῆ καὶ διεγερθῆναι, όπως ὁ ὑψηλόφρων ἐκεῖνος διάβολος (ἂν καὶ ἄνθρωπον ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ διὰ τὸ ἀσθενὲς καὶ τό γε πρὸς Θεόν μηδὲν ὅλως ὑπάρχειν αὐτόν, ἀλλ᾽ οἷον ἐν τάξει τῶν γηγενῶν) μὴ ἐπὶ πλεῖον ἐπαίρῃ τὴν ὀφρύν, με δὲ κραταιὸς φαίνηται. Κριθήτωσαν ἔθνη ἐνώπιόν σου. (Α 1. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, τὴν ἐπὶ σωτηρία γενησομένην τῶν ἐθνῶν κρίσιν γενέσθαι εύχεται· Κριθήτωσαν γάρ, φησιν, ἔθνη, οὐχ ἵνα τὰς τῶν ἑπτα- σμένων δοῖεν δίκας, ἀλλ᾽ ἵνα γνωσθεῖεν ὡς ἀδικτ μένοι, καὶ τῆς τοῦ τυραννήσαντος έξω γένοιντο χει μός· ὡς εἶναι κρίσιν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιο- κρισίαν, καθ' ἣν ἠλέηται τὰ ἔθνη καὶ κέκληνται πως τὴν θείαν ἐπίγνωσιν αὐτοῦ Γνώτωσαν έθνη,ὅτι ἄνθρωποι εἰσιν. (Α Γ. ) δὲ λέγει, τοῦτό ἐστι· Πολλοὶ καὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. simo fodit, in ipsam decidet 7. Justum vere judi- cium est, ut qui homini mortem struunt, in eamdem impingant, Deo fraudem contra fraudulentum con- vertente. Peccatorem autem hic appellat David aut absolute illum qui peccatorum reus est : nam- que omnino necesse est eum qui sic vitam instituit, suis ipsis operibus compunctum puniri; suorum enim quisque peccatorum catenis vincitur. Aut peccatorem appellat Judaicum populum; et merito id quidem : mansit enim in suis sordibus, gratia lavacrum nolens, atque in suis mortuus est crimi- nibus. Denique peccatorem appellare Satanam quo- que licet peccati inventorem, qui justo judicio cir- cumventus fuit, propriis convictus operibus: insi- diatus est enim, sed decidit sub sanctorum pedes. Vers. 18. Convertantur peccatores in infernum. Secundum vero anagogen, vehementi Dei amore commoti credentes, videntur iis imprecari qui Chri- sti adventum et optatissimam gratiam negarunt, qua deri poterant regni eclorum hæredes. Vel fortasse ethnici Dei obliti, dæmones sunt : hi enim nullatenus in suis actibus Dei recordantur, sed ab omni virtute bonove opere abhorrent. Vers. 19. Quoniam non in finem oblivio erit pan- peris. Secundum vero anagogen, pauperes hie aut quos- vis sanctos appellat simpliciter, qui demissum hu- nulemque animum gerunt; aut vocatos ex gentibus, qui olim in omnium bonorum egestate versaban- tur. Horum, inquit, perpetua oblivio non erit; quorum reapse recordatus est misericors Deus, vo- cavitque cos per Christum ad veri notitiam, erroris veteris jugo depulso. Vers. 20. Exsurge, Domine, non confortetur homo. Secundum vero anagogen, illucescere mortalibus optat Unigenitum et suscitari, ut superbus ille dia- bolus, quem hominis nuncupatione qunc designat ob ejus debilitatem, et quia præ Deo hilum est, sed unus veluti de terræ filiis; ne magis attollat supercilium, aut validus videatur. Judicentur gontes in conspectu tuo. Secundum vero anagogen, salutare fieri de ethni- cis judicium precatur : Judicentur enim, inquit, ethnici, non ut culparum suarum poenas dent, sed ut injuris potius affecti appareant, et deinde ty- rapni manu erepti ; ita ut hic judicium intelliga- tur recta Dei discretio, qua misertus ethnicorum, vocavit eos ad divinam sui notitiam. Vers. 21. Sciant gentes, quoniam homines sunt. Quod ait, hujuscemodi est: multi hujus quoque Prov. xxvi, 27. c f. ) b)
ὅταν γὰρ ἴδῃ τὸν ἀσεβῆ εὐοδούμενον, ὑπὸ τῶν λογισμῶν ἐμπυρίζεται, τοῦ Σατανᾶ ὑποβάλλοντος αὐτῷ ζηλῶσαι τὸν ἄνομον. (α φ. 69 β.) Οὐκοῦν ἀληθὴς ὁ λόγος καὶ κατὰ παντὸς ἀλαζόνος καὶ ἀπηνοῦς λεγόμενος, ἀφύκτοις ὥσπερ πλεονεξίαις καταφλέγοντος τοὺς ἀσθενεστέρους. Ἀληθὲς γὰρ κἀκεῖνο· οἱ γὰρ τὴν ἐγκόσμιον ταύτην καὶ δαιμονιώδη καὶ ψυχικὴν σοφίαν ἐξησκηκότες, ἀλαζονεύονται διὰ τοῦτο, καὶ τοὺς ἐν πτωχείᾳ φρενῶν ἐμπυρίζουσι, τουτέστιν υἱοὺς γεέννης ἀποφαίνουσι, συνηγοροῦντες τῷ ψεύδει, καὶ ταῖς αὐτῶν εὐγλωττίαις τὴν ἀπάτην κατακαλλύνοντες, καὶ ἀποφέροντες διὰ τούτου πρὸς τὸ πλανᾶσθαι πολλούς· οὗτοι συλλαμβάνονται, καθάπερ εἰς παγίδα πεσόντες εἰς τὰ τῶν πλάνων διαβούλια· ὃ γὰρ ἂν ἐκεῖνοι συμβουλεύσειαν, τοῦτο τοῖς ἀσθενεστέροις πάγη καὶ βρόχος γίνεται. Ἑτέρως δὲ ὑπερήφανος μὲν ὁ Σατανᾶς· ἐπειδὴ δὲ τοιοῦτός ἐστιν, ἕως ἐξῆν αὐτῷ τοῦτο δρᾷν καὶ κατεπαίρεσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐνεπυρίσθη πᾶς ὁ πτωχὸς, τουτέστιν ὁ ἐν ἐνδείᾳ φρενῶν, καὶ πνευματικῆς ἰσχύος ἐπιδεής· ἡ γὰρ ὑπεροψία τοῦ πονηροῦ, πύρωσις τῷ πτωχῷ γίνεται λαῷ.
Α βείας δίδωσι δίκας, ἢ τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν περιπεσών, συλληφθήσεται ὁ γὰρ τῷ πλησίον ὁρισ σων βόθρον, εμπεσεῖται εἰς αὐτόν. Καὶ κρῖμα ἀλη θῶς δίκαιον, τό, τοὺς κατασκευάσαντας ἀνθρώπῳ τὸν θάνατον, ἐν αὐτῷ περιληφθῆναι, τοῦ Θεοῦ τὴν ἀπά· την κατὰ τοῦ μηχανωμένου τρέποντος. Αμαρτωλών δὲ ἐνταῦθα καλεῖ ὁ Δαβίδ, ἤτοι καθ' ὅλου τὸν ἁμαρ τίαις ἔνοχον (πᾶσα γὰρ ἀνάγκη τὸν οὕτω ζῇν ειωθότα, κολάζεσθαι τοῖς ἰδίοις ἔργοις ἐμπεπαρμένον· σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτιῶν ἕκαστος σφίγγεται)· ἁμαρτωλὸν τὸν Ἰουδαίων δῆμον ὀνομάζει, καὶ μάλι εἰκότως· ἀπέμεινε γὰρ ἐν μολυσμοῖς, οὐ προστάτ μενος τὴν διασμήχουσαν χάριν, εναπέθανε τοῖς ἑαυ τοῦ πλημμελήμασι. Κληθείη δ' ἂν ἁμαρτωλὸς καὶ ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετής Σατανάς, ὃς δικαίῳ κρίματι Η συνελήφθη, τοῖς ἰδίοις ἔργοις περιπεσών· κατ- εσκεύασε μὲν γὰρ καὶ γέγονεν ὑπὸ πόδας δικαίων. Αποστραφήτωσαν οἱ ἁμαρτωλοὶ εἰς τὸν άδην. (Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθείας οι πιστεύσαντες εοίκασιν ἐπαράσθαι τοῖς ήθετηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν τοῦ Χριστοῦ καὶ τὴν το λύευκτον χάριν, δι' ἧς ἡδύναντο τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἀποφαίνεσθαι κληρονόμοι. "Η τάχα Εθνη Θεοῦ ἐπιλανθανόμενα, οἱ δαίμονες εἰσι· κατ᾽ οὐδένα γὰρ τρόπον πρακτικῶς θεοῦ διαμέμνηνται, ἀλλ' ἔξω πάσης εἰσὶν ἀρετῆς καὶ ἀγαθουργίας. 'Οτι οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεται ὁ πτωχός. ( Α Ι. 68) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πένητας ἐνταῦθα ἢ πάντας τοὺς ἁγίους ὀνομάζει ἁπλῶς, ὑφειμένον καὶ ταπεινὸν ἔχοντας φρόνημα, ἢ τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλη μένους, οἳ πάλαι ἐν ἐνδείᾳ ἦσαν παντὸς ἀγαθοῦ. Τού τους οὐκ εἰς τέλος ἐπιλησθήσεσθαί φησι· μνήμη γάρ γέγονεν αὐτῶν παρὰ τῷ φιλοικτίρμονι Θεῷ, καὶ κέ κληνται διὰ Χριστοῦ πρὸς ἐπίγνωσιν, τὸν τῆς ἀρχαίας ἀπάτης ἀπολυσάμενοι ζυγόν. Ανάστηθι, Κύριε, μὴ κραταιούσθω ἄνθρωπος. (Α 1. ) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἐπιλάμψειν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς εύχεται τὸν Μονογενῆ καὶ διεγερθῆναι, όπως ὁ ὑψηλόφρων ἐκεῖνος διάβολος (ἂν καὶ ἄνθρωπον ἐπὶ τοῦ παρόντος καλεῖ διὰ τὸ ἀσθενὲς καὶ τό γε πρὸς Θεόν μηδὲν ὅλως ὑπάρχειν αὐτόν, ἀλλ᾽ οἷον ἐν τάξει τῶν γηγενῶν) μὴ ἐπὶ πλεῖον ἐπαίρῃ τὴν ὀφρύν, με δὲ κραταιὸς φαίνηται. Κριθήτωσαν ἔθνη ἐνώπιόν σου. (Α 1. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, τὴν ἐπὶ σωτηρία γενησομένην τῶν ἐθνῶν κρίσιν γενέσθαι εύχεται· Κριθήτωσαν γάρ, φησιν, ἔθνη, οὐχ ἵνα τὰς τῶν ἑπτα- σμένων δοῖεν δίκας, ἀλλ᾽ ἵνα γνωσθεῖεν ὡς ἀδικτ μένοι, καὶ τῆς τοῦ τυραννήσαντος έξω γένοιντο χει μός· ὡς εἶναι κρίσιν ἐνταῦθα τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιο- κρισίαν, καθ' ἣν ἠλέηται τὰ ἔθνη καὶ κέκληνται πως τὴν θείαν ἐπίγνωσιν αὐτοῦ Γνώτωσαν έθνη,ὅτι ἄνθρωποι εἰσιν. (Α Γ. ) δὲ λέγει, τοῦτό ἐστι· Πολλοὶ καὶ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. simo fodit, in ipsam decidet 7. Justum vere judi- cium est, ut qui homini mortem struunt, in eamdem impingant, Deo fraudem contra fraudulentum con- vertente. Peccatorem autem hic appellat David aut absolute illum qui peccatorum reus est : nam- que omnino necesse est eum qui sic vitam instituit, suis ipsis operibus compunctum puniri; suorum enim quisque peccatorum catenis vincitur. Aut peccatorem appellat Judaicum populum; et merito id quidem : mansit enim in suis sordibus, gratia lavacrum nolens, atque in suis mortuus est crimi- nibus. Denique peccatorem appellare Satanam quo- que licet peccati inventorem, qui justo judicio cir- cumventus fuit, propriis convictus operibus: insi- diatus est enim, sed decidit sub sanctorum pedes. Vers. 18. Convertantur peccatores in infernum. Secundum vero anagogen, vehementi Dei amore commoti credentes, videntur iis imprecari qui Chri- sti adventum et optatissimam gratiam negarunt, qua deri poterant regni eclorum hæredes. Vel fortasse ethnici Dei obliti, dæmones sunt : hi enim nullatenus in suis actibus Dei recordantur, sed ab omni virtute bonove opere abhorrent. Vers. 19. Quoniam non in finem oblivio erit pan- peris. Secundum vero anagogen, pauperes hie aut quos- vis sanctos appellat simpliciter, qui demissum hu- nulemque animum gerunt; aut vocatos ex gentibus, qui olim in omnium bonorum egestate versaban- tur. Horum, inquit, perpetua oblivio non erit; quorum reapse recordatus est misericors Deus, vo- cavitque cos per Christum ad veri notitiam, erroris veteris jugo depulso. Vers. 20. Exsurge, Domine, non confortetur homo. Secundum vero anagogen, illucescere mortalibus optat Unigenitum et suscitari, ut superbus ille dia- bolus, quem hominis nuncupatione qunc designat ob ejus debilitatem, et quia præ Deo hilum est, sed unus veluti de terræ filiis; ne magis attollat supercilium, aut validus videatur. Judicentur gontes in conspectu tuo. Secundum vero anagogen, salutare fieri de ethni- cis judicium precatur : Judicentur enim, inquit, ethnici, non ut culparum suarum poenas dent, sed ut injuris potius affecti appareant, et deinde ty- rapni manu erepti ; ita ut hic judicium intelliga- tur recta Dei discretio, qua misertus ethnicorum, vocavit eos ad divinam sui notitiam. Vers. 21. Sciant gentes, quoniam homines sunt. Quod ait, hujuscemodi est: multi hujus quoque Prov. xxvi, 27. c f. ) b)
PG 69:778»Συνελήφθησαν γὰρ ἐν διαβουλίοις οἷς διαλογίζονται.« Καὶ τίνες οἱ διαλογιζόμενοι; Ἢ αὐτὸς ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετὴς, καὶ οἱ κοσμοκράτορες τοῦ κόσμου τούτου, ὧν τὰ διαβούλια καὶ αἱ κακουργίαι καὶ κατὰ πάντων μηχανήματα, παγίδες εἰσὶ τοῖς ἁλισκομένοις· ἢ αὐτοὶ οἱ πλεονεκτούμενοι, ἐν τοῖς ἑαυτῶν διαβουλίοις συλλαμβάνονται· ὃ γὰρ ἂν βουλεύσωνται, τοῦτο πάντως ἔσται κατ’ αὐτῶν. Ὡς ἐν κεφαλαίῳ τοίνυν εἰπεῖν, ἐκ μέσου γενέσθαι παρακαλεῖ τὸν ἀλαζόνα δράκοντα καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις, ὧν τοῖς διαβουλίοις ὁ πτωχὸς ἐμπυρίζεται, πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατωθούμενος· διὰ τοῦ μὴ εἰδέναι τίς ὁ φύσει Θεὸς, μήτε μὴν τοῖς θείοις νόμοις πρὸς τὸ καλὸν ἀπευθύνεσθαι. »Ὅτι ἐπαινεῖται ὁ ἁμαρτωλὸς ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῆς ψυχῆς αὐτοῦ.« (α φ. 70.) Ἢ καὶ οὕτως.
τοῦτο ἀπολωλέκασιν, ἐπελάθοντο τῆς φύσεως, εἰς μανίαν ἐξώκειλαν, ἡγνόησαν ἑαυτούς. Ορις πως ὑπὲρ αὐτῶν ποιεῖται τὴν δέησιν, καὶ τὴν μανίαν ἀξιοῖ διορθωθῆναι ; Τὸ γὰρ ἑαυτοὺς ἀγνοεῖν, ἐσχάτης μανίας καὶ φρενίτιδος χαλεπώτερον· τὸ μὲν γὰρ, ἀνάγκης σώματος· τὸ δὲ, διεφθαρμένης προαιρέ- σεως. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, εὔχεται τοῖς ἔθνεσι νομο- θέτην καταστῆναι Χριστόν· καὶ τὴν αἰτίαν ἐπιφέρει, δι' ἣν τοῦτο εὔχεται· « Γνώτωσαν ἔθνη, φησίν, ὅτι ἄνθρωποί εἰσι. » Πρὶν μὲν γὰρ εἰς ἐπίγνωσιν ἀλη· θείας ἐλθεῖν, καὶ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ζυγοῖς ὑπενεγκεῖν τὸν αὐχένα, κτηνοπρεπή διέζησαν βίον, οὐδὲν ὄντες ἕτερον πλὴν ὅτι σάρκα, καὶ οἷον βοσκήματα ταῖς τῆς γαστρὸς ἡδοναῖς προσκείμενοι· ὥστε τὸν Δαβὶδ ἐπι- στενάζοντα λέγειν· « "Ανθρωπος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν. » 'Ανεκομί- σθησαν δὲ διὰ Χριστοῦ πρὸς σύνεσιν ἀνθρωποπρεπῆ, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι πρὸς ἀρετὴν ἀπευ- θύνονται. Ινα τί, Κύριε, ἀφέστηκας μακρόθεν; (ΑΓ. 69.) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἐπιταχῦναι τὴν μικρὸν ὕστερον γενησομένην τῶν ἐθνῶν κλῆσιν εὖ- χεται. Τοῦτο δὲ αὐτῷ πεποίηκεν ἢ τοῦ διαβόλου ὑπεροψία, ἢ καὶ οὕτως· Ἵνα τί ἀφέστηκας μακρύ- θεν, οἷον ἀποφέρων ἑαυτὸν τῶν ἠδικημένων, καὶ πλεονεκτεῖν ἐφιεὶς τοῖς τὰ σὰ διαρπάζουσι, καὶ οὐχί δὲ μᾶλλον ἔγγιον ἔρχῃ διὰ τῆς ἐπικουρίας, ὑπεροράς Οι συντεθλιμμένους και του καιροῦ καλοῦντος εἰς τὸ Απαμύναι ; Πρέπει γὰρ οὐχ ετέροις ἢ τοῖς παθοῦσιν ὁ Έλεος. Οὐκοῦν ἡ θλίψις, ὡς ἐπὶ καιροῦ βοήθειαν αἰτεῖ· « Οὐ γὰρ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. • Εσχημάτισται δὲ ὁ λόγος ὡς ἐφ' ἡμῶν· οὐ γὰρ ἀπέστη Θεὸς, πληροῖ δὲ μᾶλε λον τὰ πάντα, καὶ οὐδὲν αὐτοῦ κενόν. Εἰ δὲ ἀφεστά- και λέγεται μακράν, μὴ τὴν ὡς ἐν τόπῳ νοήσῃς ἀπόστασιν, ἀπεριόριστον γὰρ τὸ θεῖον, ἀλλὰ καθ' δ συγκεχώρηκεν ἀδικηθῆναι καὶ παθεῖν, οὐ χαριζόμενος τὴν ἐπικουρίαν· ταύτῃ τοι καὶ ἀφεστάναι λέγεται. Εξι ἀφέστηκεν ὥσπερ ἡμῶν ὁ Θεὸς τῇ τῆς φύσεως διαφορά πολύ γάρ τι τὸ μεσολαβοῦν Θεὸν καὶ κτίσιν, καὶ ἀσύγκριτος ή διαφορά. Έοικε τοίνυν ἐνταῦθα καλεῖν τὸν μονογενῆ Λόγον εἰς ἐνανθρώπησιν· οὕτω γὰρ γέγονεν ἐγγὺς ἡμῶν ὁ μακράν, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονε σάρξ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ πέπρακται τῆς μετά σαρκὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, ὅτε καὶ εἰς ληξιν κακοῦ διελήλακεν ἡ ὑπ' οὐρανὸν, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐπαρτυσάντων αὐτῇ τῶν ἐχθρῶν. Ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ἐμπυρίζεται. ὁ πτωχός. Οὐ μόνον ἐν τοῖς ἀνθρωπικοῖς ἀδικού μενος πράγμασιν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἁμαρτίαν ἐρεθιζόμε- νος· ὅταν γὰρ ἴδῃ τὴν ἀσεβῆ εὐοδούμενον, ὑπὸ τῶν λογισμῶν ἐμπυρίζεται, τοῦ Σατανά ὑποβάλλοντος αὐτῷ ζηλῶσαι τὸν ἄνομον. (Α 1. 1.) Οὐκοῦν ἀληθῆς ὁ λόγος καὶ κατὰ παντὸς ἀλαξόνος καὶ ἀπηνοῦς λεγόμενος, ἀφύκτοις ὥσπερ * Β IN PSALMUM IX. A conditionis memoriam amiserunt, naturæ suæ oblith sunt, in vesaniam incurrerunt, semetipsos nesci- verunt. Viden', quomodo pro ipsis orat, atque eo- rum insaniæ medicinam fieri petit? Nam seipsum ignorare, extremi furoris ac vecordiæ est, quorun alterum ad corporis coactam infirmitatem pertinet, alterum corruptæ voluntatis morbus est. Secundum vero anagogen, orat ut gentibus legislator Christus constituatur; causamque hujus precis addit : «Sciant gentes, quoniam homines sunt. Antequam enim ad veritatis cognitionem venirent, et Servatoris jugo colla supponerent, belluinam vivebant vitamn, nihil praeter carnem sapientes, pecudum instar vo- luptatibus ventris dediti, adeo ut gemnens diceret David : « Homo cum in honore esset, non intečexit, jumentis comparatus est". . Sed per Christum denique ad intelligentiam homine dignam sunt trans- lati, mandatisque evangelicis ad virtutem directi (Cf. b.) Psal. xLvul, 13. * Matth. 15, PATROL. GR. LXIX. 12. B G D Vers. 22. Cur, Domine, longe recessisti ? Secundum vero amagogen, festinare illam, quæ paulo post futura erat, gentium vocationem orat. Hoc autem ei desiderium injecit diaboli fastus. Vel sic etiam explies : Cur procul abiisti, tanquam te afflictis subducens, atque eos prævalere sinis, qui res tuas diripiunt ? nec prope potius accedis per auxilium tuum, sed elisos negligis, etsi te invitat opportunitas ad defendendum ? Sane misericordia nonnisi afflictis debetur. Pressura igitur idoneum nunc adjutorium requirit : Non enim opus habent medico valentes, sed agroti ". » Cæteroqui hic sermo humano nostro more figuratur : non enim reapse abest Deus, qui omnia potius implet, nihil que eo caret. Quod si procul abesse dicitur, cave de locali absentia cogites; est enim incircumscriptum numen; sed quia affligi aliquem patique permittit, auxilium minime suppeditans, sie is nimirum abesse dicitur. Praeterea a nobis veluti abest Deus ob na- turæ differentiam : grande enim inter Deum et creaturam intervallum est, et differentia infinita. Videtur hic ergo invitare unigenitum Verbum ad incarnationem : sic enim qui aberat, nobis appro- pinquavit, quia, cum Deus suapte natura esset, fa- ctus est caro. Idoneo autem tempore peractum fuit incarnationis mysterium, cum in extremum malo- rum mundus devenisset inimicis ei omne genus insidiarum struentibus. Vers. 23. Dum superbit impius, incenditur pauper. Non solum in humanis negotiis damnum patitur pauper, verum etiam ad peccandum concitatur : dum enim videt impium prospere agentem, cogi- tationes ejus inflammantur, instigante Satana ut iniquum æmuletur. Verus ergo hic sermo est, de superbo quovis et crudeli dictus, qui inevitabili præpotentia debi- |
Εἰς τοῦτο, φησὶ, φαυλότητος καὶ ἀθλιότητος πραγμάτων κατεκομίσθη τὰ ἀνθρώπινα ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ὡς εἶναι μὲν παντελῶς οὐδένα τῆς ἀγαθουργίας τὸν ἐπιμελητὴν, ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων καὶ ἐπαινεῖσθαι παρὰ πάντων τοὺς ταῖς τῶν ἰδίων ψυχῶν ἐπιθυμίαις ἀκολουθοῦντας, οἳ τάχα που καὶ ἐναβρύνονται τῷ κακῷ καὶ ἐπὶ τῷ εἶναι πονηροὶ μέγα φρονοῦσι, κατασκώπτοντος μὲν αὐτοὺς οὐδενὸς, εὐλογοῦντος δὲ μᾶλλον ἤγουν εὐφημοῦντος. »Παρώξυνε τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλός.« (α φ. 70.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως ὅτι παρώξυνε τὸν Κύριον, χλευάζων τοὺς περὶ τῆς προνοίας καὶ τῆς κρίσεως αὐτοῦ λόγους. Πολλοὶ γοῦν ἀκούοντες τοιοῦτόν τι, γελῶσιν εὐθέως· τούτῳ δὲ συναπτέον καὶ τὸ, »Κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ,« ἵνα ᾖ τὸ ὅλον οὕτω· Παρώξυνε γὰρ, φησὶ, τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλὸς, πλῆθος ὀργῆς ἑαυτῷ θησαυρίζων· τὸ γὰρ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ παροξύνοντος αὐτὸν ληπτέον. Εἶτα τὸ οὐκ ἐκζητήσει, καθ’ ὑποστιγμὴν ἀναγνωστέον· ἵνα ᾖ τὸ νοούμενον οὕτως· Ἆρ’ οὖν ὁ μὲν παροξύνει τὸν Θεὸν καὶ τὸ πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίων ὀργῆς; ὁ δὲ οὐ· ἐκζητήσει; Ἢ καὶ οὕτως· Παροξύνει μὲν τὸν Θεὸν ὁ ἁμαρτωλὸς, οὐκ ἔχων αὐτὸν εἰς νοῦν.
τοῦτο ἀπολωλέκασιν, ἐπελάθοντο τῆς φύσεως, εἰς μανίαν ἐξώκειλαν, ἡγνόησαν ἑαυτούς. Ορις πως ὑπὲρ αὐτῶν ποιεῖται τὴν δέησιν, καὶ τὴν μανίαν ἀξιοῖ διορθωθῆναι ; Τὸ γὰρ ἑαυτοὺς ἀγνοεῖν, ἐσχάτης μανίας καὶ φρενίτιδος χαλεπώτερον· τὸ μὲν γὰρ, ἀνάγκης σώματος· τὸ δὲ, διεφθαρμένης προαιρέ- σεως. Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, εὔχεται τοῖς ἔθνεσι νομο- θέτην καταστῆναι Χριστόν· καὶ τὴν αἰτίαν ἐπιφέρει, δι' ἣν τοῦτο εὔχεται· « Γνώτωσαν ἔθνη, φησίν, ὅτι ἄνθρωποί εἰσι. » Πρὶν μὲν γὰρ εἰς ἐπίγνωσιν ἀλη· θείας ἐλθεῖν, καὶ τοῖς τοῦ Σωτῆρος ζυγοῖς ὑπενεγκεῖν τὸν αὐχένα, κτηνοπρεπή διέζησαν βίον, οὐδὲν ὄντες ἕτερον πλὴν ὅτι σάρκα, καὶ οἷον βοσκήματα ταῖς τῆς γαστρὸς ἡδοναῖς προσκείμενοι· ὥστε τὸν Δαβὶδ ἐπι- στενάζοντα λέγειν· « "Ανθρωπος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκε, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν. » 'Ανεκομί- σθησαν δὲ διὰ Χριστοῦ πρὸς σύνεσιν ἀνθρωποπρεπῆ, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασι πρὸς ἀρετὴν ἀπευ- θύνονται. Ινα τί, Κύριε, ἀφέστηκας μακρόθεν; (ΑΓ. 69.) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, ἐπιταχῦναι τὴν μικρὸν ὕστερον γενησομένην τῶν ἐθνῶν κλῆσιν εὖ- χεται. Τοῦτο δὲ αὐτῷ πεποίηκεν ἢ τοῦ διαβόλου ὑπεροψία, ἢ καὶ οὕτως· Ἵνα τί ἀφέστηκας μακρύ- θεν, οἷον ἀποφέρων ἑαυτὸν τῶν ἠδικημένων, καὶ πλεονεκτεῖν ἐφιεὶς τοῖς τὰ σὰ διαρπάζουσι, καὶ οὐχί δὲ μᾶλλον ἔγγιον ἔρχῃ διὰ τῆς ἐπικουρίας, ὑπεροράς Οι συντεθλιμμένους και του καιροῦ καλοῦντος εἰς τὸ Απαμύναι ; Πρέπει γὰρ οὐχ ετέροις ἢ τοῖς παθοῦσιν ὁ Έλεος. Οὐκοῦν ἡ θλίψις, ὡς ἐπὶ καιροῦ βοήθειαν αἰτεῖ· « Οὐ γὰρ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. • Εσχημάτισται δὲ ὁ λόγος ὡς ἐφ' ἡμῶν· οὐ γὰρ ἀπέστη Θεὸς, πληροῖ δὲ μᾶλε λον τὰ πάντα, καὶ οὐδὲν αὐτοῦ κενόν. Εἰ δὲ ἀφεστά- και λέγεται μακράν, μὴ τὴν ὡς ἐν τόπῳ νοήσῃς ἀπόστασιν, ἀπεριόριστον γὰρ τὸ θεῖον, ἀλλὰ καθ' δ συγκεχώρηκεν ἀδικηθῆναι καὶ παθεῖν, οὐ χαριζόμενος τὴν ἐπικουρίαν· ταύτῃ τοι καὶ ἀφεστάναι λέγεται. Εξι ἀφέστηκεν ὥσπερ ἡμῶν ὁ Θεὸς τῇ τῆς φύσεως διαφορά πολύ γάρ τι τὸ μεσολαβοῦν Θεὸν καὶ κτίσιν, καὶ ἀσύγκριτος ή διαφορά. Έοικε τοίνυν ἐνταῦθα καλεῖν τὸν μονογενῆ Λόγον εἰς ἐνανθρώπησιν· οὕτω γὰρ γέγονεν ἐγγὺς ἡμῶν ὁ μακράν, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονε σάρξ. Ἐπὶ καιροῦ δὲ πέπρακται τῆς μετά σαρκὸς οἰκονομίας τὸ μυστήριον, ὅτε καὶ εἰς ληξιν κακοῦ διελήλακεν ἡ ὑπ' οὐρανὸν, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐπαρτυσάντων αὐτῇ τῶν ἐχθρῶν. Ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ἐμπυρίζεται. ὁ πτωχός. Οὐ μόνον ἐν τοῖς ἀνθρωπικοῖς ἀδικού μενος πράγμασιν, ἀλλὰ καὶ εἰς ἁμαρτίαν ἐρεθιζόμε- νος· ὅταν γὰρ ἴδῃ τὴν ἀσεβῆ εὐοδούμενον, ὑπὸ τῶν λογισμῶν ἐμπυρίζεται, τοῦ Σατανά ὑποβάλλοντος αὐτῷ ζηλῶσαι τὸν ἄνομον. (Α 1. 1.) Οὐκοῦν ἀληθῆς ὁ λόγος καὶ κατὰ παντὸς ἀλαξόνος καὶ ἀπηνοῦς λεγόμενος, ἀφύκτοις ὥσπερ * Β IN PSALMUM IX. A conditionis memoriam amiserunt, naturæ suæ oblith sunt, in vesaniam incurrerunt, semetipsos nesci- verunt. Viden', quomodo pro ipsis orat, atque eo- rum insaniæ medicinam fieri petit? Nam seipsum ignorare, extremi furoris ac vecordiæ est, quorun alterum ad corporis coactam infirmitatem pertinet, alterum corruptæ voluntatis morbus est. Secundum vero anagogen, orat ut gentibus legislator Christus constituatur; causamque hujus precis addit : «Sciant gentes, quoniam homines sunt. Antequam enim ad veritatis cognitionem venirent, et Servatoris jugo colla supponerent, belluinam vivebant vitamn, nihil praeter carnem sapientes, pecudum instar vo- luptatibus ventris dediti, adeo ut gemnens diceret David : « Homo cum in honore esset, non intečexit, jumentis comparatus est". . Sed per Christum denique ad intelligentiam homine dignam sunt trans- lati, mandatisque evangelicis ad virtutem directi (Cf. b.) Psal. xLvul, 13. * Matth. 15, PATROL. GR. LXIX. 12. B G D Vers. 22. Cur, Domine, longe recessisti ? Secundum vero amagogen, festinare illam, quæ paulo post futura erat, gentium vocationem orat. Hoc autem ei desiderium injecit diaboli fastus. Vel sic etiam explies : Cur procul abiisti, tanquam te afflictis subducens, atque eos prævalere sinis, qui res tuas diripiunt ? nec prope potius accedis per auxilium tuum, sed elisos negligis, etsi te invitat opportunitas ad defendendum ? Sane misericordia nonnisi afflictis debetur. Pressura igitur idoneum nunc adjutorium requirit : Non enim opus habent medico valentes, sed agroti ". » Cæteroqui hic sermo humano nostro more figuratur : non enim reapse abest Deus, qui omnia potius implet, nihil que eo caret. Quod si procul abesse dicitur, cave de locali absentia cogites; est enim incircumscriptum numen; sed quia affligi aliquem patique permittit, auxilium minime suppeditans, sie is nimirum abesse dicitur. Praeterea a nobis veluti abest Deus ob na- turæ differentiam : grande enim inter Deum et creaturam intervallum est, et differentia infinita. Videtur hic ergo invitare unigenitum Verbum ad incarnationem : sic enim qui aberat, nobis appro- pinquavit, quia, cum Deus suapte natura esset, fa- ctus est caro. Idoneo autem tempore peractum fuit incarnationis mysterium, cum in extremum malo- rum mundus devenisset inimicis ei omne genus insidiarum struentibus. Vers. 23. Dum superbit impius, incenditur pauper. Non solum in humanis negotiis damnum patitur pauper, verum etiam ad peccandum concitatur : dum enim videt impium prospere agentem, cogi- tationes ejus inflammantur, instigante Satana ut iniquum æmuletur. Verus ergo hic sermo est, de superbo quovis et crudeli dictus, qui inevitabili præpotentia debi- |
PG 69:779Εἶτα ὡς ἐν ἐπερωτήσει· Τί δέ; Ὁ Θεὸς οὐκ ἐκζητήσει κατὰ τὸν τῆς κρίσεως καιρὸν, ὅτε καὶ τὸ πλῆθος καὶ ἡ ἔκκαυσις ἔσται τῆς ὀργῆς αὐτοῦ; »Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ· βεβηλοῦνται αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ.« (α φ. 70 β, β φ. 39.) Ὁ γὰρ μὴ ἐπιστάμενος ὅτι ἔστι Θεὸς, οὐδὲ ὅτι κριτής ἐστιν οἶδε. Ἐπὶ μὲν οὖν ἀνθρώπων, οὕτως ἂν νοηθεῖεν οἱ προκείμενοι λόγοι τῶν στίχων, ὅτι παντὸς φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως ἐκνενευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεὸν, διὰ τὸ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αἱ ὁδοὶ, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶ μεσταὶ, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρῳ καταμιαίνονται, καὶ οἶον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων, ἤτοι νόμων. Πᾶσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων, καὶ τό γε ἧκον εἰς αὐτὴν, ὁ τῆς ἀρετῆς βραβευτὴς ἀναιρεῖται νόμος, καὶ ἀνατέτραπται θέλημα τὸ Δεσποτικόν. Ἐπὶ δὲ τοῦ Σατανᾶ λεγόμενα ταῦτα, πολὺ τὸ εἰκὸς ἔχει· ἀεὶ γὰρ ἀκάθαρτοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ, καὶ τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἀντανίστανται.
Α πλεονεξίαις καταφλέγοντος τοὺς ἀσθενεστέρους. 'Αλη Β θὲς γὰρ κἀκεῖνο· οἱ γὰρ τὴν ἐγκόσμιον ταύτην καὶ δαιμονιώδη καὶ ψυχικὴν σοφίαν ἐξησκηκότες, ἀλαζο νεύονται διὰ τοῦτο, καὶ τοὺς ἐν πτωχείᾳ φρενών ἐμπυρίζουσι, τουτέστιν υἱοὺς γεέννης ἀποφαίνουσι, συνηγοροῦντες τῷ ψεύδει, καὶ ταῖς αὐτῶν εὐγλωττίαις τὴν ἀπάτην κατακαλλύνοντες, καὶ ἀποφέροντες διὰ τούτου πρὸς τὸ πλανᾶσθαι πολλούς· οὗτοι συλλαμβά νονται, καθάπερ εἰς παγίδα πεσόντες εἰς τὰ τῶν πλάνων διαβούλια· ὃ γὰρ ἂν ἐκεῖνοι συμβουλεύσειαν, τοῦτο τοῖς ἀσθενεστέροις πάγη καὶ βρόχος γίνεται. Ετέρως δὲ ὑπερήφανος μὲν ὁ Σατανᾶς· ἐπειδὴ τ τοιοῦτός ἐστιν, ἕως ἐξὴν αὐτῷ τοῦτο δρᾷν καὶ κατ επαίρεσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐνεπυρίσθη πως ὁ πως χὸς, τουτέστιν ὁ ἐν ἐνδείᾳ φρενῶν, καὶ πνευματικῆς ισχύος ἐπιδεής· ἡ γὰρ ὑπεροψία τοῦ πονηροῦ, πύρω σις τῷ πτωχῷ γίνεται λαῷ, ο Συνελήφθησαν γὰρ ἐν διαβουλίοις οἷς διαλογίζονται. Καὶ τίνες οἱ ἀκείο γιζόμενοι; Η αὐτὸς ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετής, καὶ οἱ κοσμοκράτορες τοῦ κόσμου τούτου, ὧν τὰ διαβούλια καὶ αἱ κακουργίαι καὶ κατὰ πάντων μηχανήματα, παγίδες εἰσὶ τοῖς ἁλισκομένοις· ἡ αὐτοὶ οἱ πλεον εκτούμενοι, ἐν τοῖς ἑαυτῶν διαβουλίοις συλλαμβάνον ται· ὁ γὰρ ἂν βουλεύσωνται, τοῦτο πάντως ἔσται κατ' αὐτῶν. Ὡς ἐν κεφαλαίῳ τοίνυν εἰπεῖν, ἐκ μέσου γενέσθαι παρακαλεῖ τὸν ἀλαζόνα δράκοντα καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις, ὧν τοῖς διαβουλίας ὁ πτωχὸς ἐμπυρίζεται, πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατα ωθούμενος· διὰ τοῦ μὴ εἰδέναι τίς ὁ φύσει Θεός, μήτε μὴν τοῖς θείοις νόμοις πρὸς τὸ καλὸν ἀπευθύ νεσθαι. "Οτι ἐπαινεῖται ὁ ἁμαρτωλὸς ἐν ταῖς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς αὐτοῦ. (Δ. Γ. 70.) Η καὶ οὕτως. Εἰς τοῦτο, φησί, φαυλό τητος καὶ ἀθλιότητος πραγμάτων κατεκομίσθη τὰ ἀνθρώπινα ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ὡς εἶναι μὲν παντελῶς οὐδένα τῆς ἀγαθουργίας τὸν ἐπι· μελητήν, ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων καὶ ἐπαινεῖσθαι παρὰ πάντων τοὺς ταῖς τῶν ἰδίων ψυχῶν ἐπιθυμίαις έχει λουθοῦντας, οἱ τάχα που καὶ ἀναβρύνονται τῷ κατέρ καὶ ἐπὶ τῷ εἶναι πονηροι μέγα φρονοῦσι, κατασκύ πτοντος μὲν αὐτοὺς οὐδενὸς, εὐλογοῦντος δὲ μᾶλλον ήγουν εὐφημοῦντας. Παρώξυνε τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλός. (Α Γ. 70.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως ἔτι παρώξυνε την Κύριον, χλευάζων τοὺς περὶ τῆς προνοίας καὶ τῆς κρίσεως αὐτοῦ λόγους. Πολλοὶ γοῦν ἀκούοντες τοιού τόν τι, γελῶσιν εὐθέως· τούτῳ δὲ συναπτέον καὶ τὸν • Κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ, ὁ ἵνα τῇ τὸ ὅλον οὕτω Παρώξυνε γὰρ, φησὶ, τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλός, πλῆθος ὀργῆς ἑαυτῷ θησαυρίζων· τὸ γὰρ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ παροξύνοντας αὐτὸν ληπτέον. Εἶτα τὸ οὐκ ἐκζη τήσει, καθ' ὑποστιγμὴν ἀναγνωστέον· ένα ᾗ τ νοούμενον οὕτως· "Αρ' οὖν ὁ μὲν παροξύνει τὸν θελω καὶ τὸ πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίων ὀργῆς ; ὁ δὲ ούτ ἐκζητήσει; Η καὶ οὕτως· Παροξύνει μὲν τὸν θεὸν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. liores veluti incendit. Vere etiam alio sensu di- citur: nam qui mundanam hanc et diabolicam ani- malemque sapientiam excolunt, ob hanc superbiunt, : et mente exiguos incendunt, id est gehennæ filios efficiunt, mendacio faventes, et eloquentia sua fraudem exornantes, atque ita multos in errorem trahentes (1): qui, heu ! tanquam laqueo quodam capiuntur decipientium consiliis circumventi: nam quod isti deliberant aut moliuntur, id infirmioribus decipula laqueusque fit. Alioquin et Satanas super- bus est qui cum sit hujusmodi, quandiu certe hoc ei agere licuit et extolli supra mortales, in- cendebatur omnis pauper, id est mente exiguus, et spiritalibus viribus egens : nam fastus improbi pauperi populo veluti incendium fit. . Compreheusi sunt consiliis, quæ agitabant. . Quinam vero cun- silia agitantes? Ipse peccati inventor, et cæteri mundi hujus rectores, quorum consultationes atque malitia, et adversus omnes machinamenta, incau- torum laquei funt: vel ipsi hi præpotentes suis- met consiliis irretiuntur : quod enim machinantur, sine dubio in ipsos recidet. Ut ergo verba ad com- pendium conferam, tolli de medio petit superbum draconem, et consociatas cum eo potestates, quo- rum consultationibus incenditur pauper, ad omne nequitiæ genus compulsus, dum quis sit verus natura Deus ignorat, neque divinis legibus ad ho- nestatem dirigitur. Vers. 24. Quoniam laudatur peccator in desiderio C enima sue. Vel etiam sic (2): In tantum, inquit, nequitiae at que infelicitatis res humanæ venerunt, dum effer- tur superbia impius, ut prorsus nemo jam recte vivendi studiosus sit ; contra vero laudentur ab omnibus ii, qui sui animi cupiditatibus obsequun tur, atque hi fortasse de re mala sibi plaudunt, et se pravos esse gloriantur, quia eis nemo convi- cium facit, imo omnes plaudunt potius ae bene- dicunt. Vers. 25. Ετxacerbavit Dominum peccator. Potes et sic intelligere, quod Dominum nempe exacerbaverit, dum providentiam ejus et judicii ejusdem dogma irrideret. Multi enim, si quid hu- jusmodi audiunt, statim sibi risum excutiunt. His connectenda sunt verba secundum multitudinem iræ suæ : » ut sit integer sensus hic: Exacerbavil, inquit, Dominum peccator, iram plurimam in se concitans: nam sue de exacerbante Deum acci- piendum est. Deinde dictio non exquiret cum in- terpunctione legenda, ut versiculi sententia sit : Ergono hic quidem Deum exacerbat, et iræ contra se plurimam inflammat ? Deus vero non exquiret ? compositis exornatisque speciosa eloquentia libris venenatam incautis populis, id est mente exiguis hominibus, doctrinam propinant, et gehennæ filios D efficiunt. gmenti. Sic et infra. (1) Graphice Cyrillus describit sapientes illos 'qui (2) Pars hæc est tantum posterior Cyrillian¡ frð-
»Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ.« [Παντὸς ἀνθρώπου φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως ἐκνενευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεὸν, διὰ τοῦ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αἱ ὁδοὶ, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶν μεσταὶ, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρῳ καταμιαίνονται, καὶ οἷον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων, ἤτοι νόμων. Πᾶσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων] »Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυριεύσει.« (ξ φ. 19.) Οὐ πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυριεύσει ὁ Σατανᾶς. Πάντες δὲ οἱ δίκαιοι ἐχθροὶ αὐτοῦ ὄντες, πάντων ἆρα τούτων κατακυριεύσει; Οὐκ ἐν παντὶ δηλονότι κατακυριεύσει πράγματι, ἀλλ’ ἔν τινι· μόνος γὰρ ὁ Χριστὸς »ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ.« »Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει καὶ πικρίας καὶ δόλου.« (α φ. 71.) Καὶ τοῦ διαβόλου δὲ τὸ στόμα πικρίας καὶ δόλου πεπλήρωται· καὶ μὴν καὶ ἐνεδρεύει πτωχοὺς πρὸς τὸ ἀποκτεῖναι διὰ τῶν οἰκείων παγίδων. Τὸ δὲ »μετὰ πλουσίων,« τί ἂν ἔτερον νοηθείη, ἢ τῶν πλουτούντων ἐν κακοῖς;
Α πλεονεξίαις καταφλέγοντος τοὺς ἀσθενεστέρους. 'Αλη Β θὲς γὰρ κἀκεῖνο· οἱ γὰρ τὴν ἐγκόσμιον ταύτην καὶ δαιμονιώδη καὶ ψυχικὴν σοφίαν ἐξησκηκότες, ἀλαζο νεύονται διὰ τοῦτο, καὶ τοὺς ἐν πτωχείᾳ φρενών ἐμπυρίζουσι, τουτέστιν υἱοὺς γεέννης ἀποφαίνουσι, συνηγοροῦντες τῷ ψεύδει, καὶ ταῖς αὐτῶν εὐγλωττίαις τὴν ἀπάτην κατακαλλύνοντες, καὶ ἀποφέροντες διὰ τούτου πρὸς τὸ πλανᾶσθαι πολλούς· οὗτοι συλλαμβά νονται, καθάπερ εἰς παγίδα πεσόντες εἰς τὰ τῶν πλάνων διαβούλια· ὃ γὰρ ἂν ἐκεῖνοι συμβουλεύσειαν, τοῦτο τοῖς ἀσθενεστέροις πάγη καὶ βρόχος γίνεται. Ετέρως δὲ ὑπερήφανος μὲν ὁ Σατανᾶς· ἐπειδὴ τ τοιοῦτός ἐστιν, ἕως ἐξὴν αὐτῷ τοῦτο δρᾷν καὶ κατ επαίρεσθαι τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐνεπυρίσθη πως ὁ πως χὸς, τουτέστιν ὁ ἐν ἐνδείᾳ φρενῶν, καὶ πνευματικῆς ισχύος ἐπιδεής· ἡ γὰρ ὑπεροψία τοῦ πονηροῦ, πύρω σις τῷ πτωχῷ γίνεται λαῷ, ο Συνελήφθησαν γὰρ ἐν διαβουλίοις οἷς διαλογίζονται. Καὶ τίνες οἱ ἀκείο γιζόμενοι; Η αὐτὸς ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετής, καὶ οἱ κοσμοκράτορες τοῦ κόσμου τούτου, ὧν τὰ διαβούλια καὶ αἱ κακουργίαι καὶ κατὰ πάντων μηχανήματα, παγίδες εἰσὶ τοῖς ἁλισκομένοις· ἡ αὐτοὶ οἱ πλεον εκτούμενοι, ἐν τοῖς ἑαυτῶν διαβουλίοις συλλαμβάνον ται· ὁ γὰρ ἂν βουλεύσωνται, τοῦτο πάντως ἔσται κατ' αὐτῶν. Ὡς ἐν κεφαλαίῳ τοίνυν εἰπεῖν, ἐκ μέσου γενέσθαι παρακαλεῖ τὸν ἀλαζόνα δράκοντα καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις, ὧν τοῖς διαβουλίας ὁ πτωχὸς ἐμπυρίζεται, πρὸς πᾶν εἶδος φαυλότητος κατα ωθούμενος· διὰ τοῦ μὴ εἰδέναι τίς ὁ φύσει Θεός, μήτε μὴν τοῖς θείοις νόμοις πρὸς τὸ καλὸν ἀπευθύ νεσθαι. "Οτι ἐπαινεῖται ὁ ἁμαρτωλὸς ἐν ταῖς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς αὐτοῦ. (Δ. Γ. 70.) Η καὶ οὕτως. Εἰς τοῦτο, φησί, φαυλό τητος καὶ ἀθλιότητος πραγμάτων κατεκομίσθη τὰ ἀνθρώπινα ἐν τῷ ὑπερηφανεύεσθαι τὸν ἀσεβῆ, ὡς εἶναι μὲν παντελῶς οὐδένα τῆς ἀγαθουργίας τὸν ἐπι· μελητήν, ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων καὶ ἐπαινεῖσθαι παρὰ πάντων τοὺς ταῖς τῶν ἰδίων ψυχῶν ἐπιθυμίαις έχει λουθοῦντας, οἱ τάχα που καὶ ἀναβρύνονται τῷ κατέρ καὶ ἐπὶ τῷ εἶναι πονηροι μέγα φρονοῦσι, κατασκύ πτοντος μὲν αὐτοὺς οὐδενὸς, εὐλογοῦντος δὲ μᾶλλον ήγουν εὐφημοῦντας. Παρώξυνε τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλός. (Α Γ. 70.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως ἔτι παρώξυνε την Κύριον, χλευάζων τοὺς περὶ τῆς προνοίας καὶ τῆς κρίσεως αὐτοῦ λόγους. Πολλοὶ γοῦν ἀκούοντες τοιού τόν τι, γελῶσιν εὐθέως· τούτῳ δὲ συναπτέον καὶ τὸν • Κατὰ τὸ πλῆθος τῆς ὀργῆς αὐτοῦ, ὁ ἵνα τῇ τὸ ὅλον οὕτω Παρώξυνε γὰρ, φησὶ, τὸν Κύριον ὁ ἁμαρτωλός, πλῆθος ὀργῆς ἑαυτῷ θησαυρίζων· τὸ γὰρ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ παροξύνοντας αὐτὸν ληπτέον. Εἶτα τὸ οὐκ ἐκζη τήσει, καθ' ὑποστιγμὴν ἀναγνωστέον· ένα ᾗ τ νοούμενον οὕτως· "Αρ' οὖν ὁ μὲν παροξύνει τὸν θελω καὶ τὸ πλῆθος ἑαυτῷ ἐκκαίων ὀργῆς ; ὁ δὲ ούτ ἐκζητήσει; Η καὶ οὕτως· Παροξύνει μὲν τὸν θεὸν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. liores veluti incendit. Vere etiam alio sensu di- citur: nam qui mundanam hanc et diabolicam ani- malemque sapientiam excolunt, ob hanc superbiunt, : et mente exiguos incendunt, id est gehennæ filios efficiunt, mendacio faventes, et eloquentia sua fraudem exornantes, atque ita multos in errorem trahentes (1): qui, heu ! tanquam laqueo quodam capiuntur decipientium consiliis circumventi: nam quod isti deliberant aut moliuntur, id infirmioribus decipula laqueusque fit. Alioquin et Satanas super- bus est qui cum sit hujusmodi, quandiu certe hoc ei agere licuit et extolli supra mortales, in- cendebatur omnis pauper, id est mente exiguus, et spiritalibus viribus egens : nam fastus improbi pauperi populo veluti incendium fit. . Compreheusi sunt consiliis, quæ agitabant. . Quinam vero cun- silia agitantes? Ipse peccati inventor, et cæteri mundi hujus rectores, quorum consultationes atque malitia, et adversus omnes machinamenta, incau- torum laquei funt: vel ipsi hi præpotentes suis- met consiliis irretiuntur : quod enim machinantur, sine dubio in ipsos recidet. Ut ergo verba ad com- pendium conferam, tolli de medio petit superbum draconem, et consociatas cum eo potestates, quo- rum consultationibus incenditur pauper, ad omne nequitiæ genus compulsus, dum quis sit verus natura Deus ignorat, neque divinis legibus ad ho- nestatem dirigitur. Vers. 24. Quoniam laudatur peccator in desiderio C enima sue. Vel etiam sic (2): In tantum, inquit, nequitiae at que infelicitatis res humanæ venerunt, dum effer- tur superbia impius, ut prorsus nemo jam recte vivendi studiosus sit ; contra vero laudentur ab omnibus ii, qui sui animi cupiditatibus obsequun tur, atque hi fortasse de re mala sibi plaudunt, et se pravos esse gloriantur, quia eis nemo convi- cium facit, imo omnes plaudunt potius ae bene- dicunt. Vers. 25. Ετxacerbavit Dominum peccator. Potes et sic intelligere, quod Dominum nempe exacerbaverit, dum providentiam ejus et judicii ejusdem dogma irrideret. Multi enim, si quid hu- jusmodi audiunt, statim sibi risum excutiunt. His connectenda sunt verba secundum multitudinem iræ suæ : » ut sit integer sensus hic: Exacerbavil, inquit, Dominum peccator, iram plurimam in se concitans: nam sue de exacerbante Deum acci- piendum est. Deinde dictio non exquiret cum in- terpunctione legenda, ut versiculi sententia sit : Ergono hic quidem Deum exacerbat, et iræ contra se plurimam inflammat ? Deus vero non exquiret ? compositis exornatisque speciosa eloquentia libris venenatam incautis populis, id est mente exiguis hominibus, doctrinam propinant, et gehennæ filios D efficiunt. gmenti. Sic et infra. (1) Graphice Cyrillus describit sapientes illos 'qui (2) Pars hæc est tantum posterior Cyrillian¡ frð-
PG 69:781Οὗτοι γὰρ δὴ τῷ διαβόλῳ κατὰ τῶν πτωχῶν τῷ πνεύματι συμπράττουσι. Νοήσεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν αἱρετικῶν. Ὥσπερ γὰρ οἱ δεινοὶ καὶ πικροὶ τῶν ὄφεων ἐν τοῖς δήγμασιν ὅλην ἔχουσι τὴν ἰσχὺν, οὕτως καὶ οὗτοι· μεστοὶ γάρ εἰσι ῥημάτων πικρῶν καὶ ἐπαράτων ἐννοιῶν καὶ ἀπάτης καὶ δόλου, καὶ πόνον ὑπὸ τὴν γλῶτταν ἔχουσι. Συντρίβουσι γὰρ αἱ τῶν ἀνοσίων φωναὶ τὰς τῶν ἁπλουστέρων καρδίας, διὰ δόλου καὶ ἀπάτης, ἀποφέρουσαι πλειστάκις ἐφ’ ἃ μὴ θέμις. Ἐπάρατον δὲ μάλιστα τοῦ Σατανᾶ τὸ δολερὸν καὶ ἀπατηλόν· ἀποφέρει γὰρ οὕτως εἰς τὸ πλημμελὲς, ψιθυρίζων ὁ πονηρὸς εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, καὶ συναγορεύων ἀεὶ τῷ κακῷ, καὶ τὸ πικρὸν γλυκὺ λέγων αὐτός τε καὶ οἱ μιμηταὶ τῆς αὐτοῦ σκαιότητος· ἔργον γὰρ αὐτοῖς τὸ ὑποσκελίζειν ἀγαθοὺς καὶ ἀποκτείνειν ἀθώους· ἐνεδρεύοντας ἐν ἀποκρύφοις, τουτέστι κρύπτοντας τὴν πονηρίαν, καὶ οἷς ἂν δύνωνται τρόποις κατασκιάζοντας τὸ κακόν. Οἱ γὰρ ἀπατῶντες τοὺς ὀρθοποδοῦντας, ὑποπλάττονται πολλάκις εἶναι χρηστοί· εἶτα κολλώμενοι ἐπιπλέκουσι τὸν τῆς ἀπάτης ἰὸν, καὶ κατὰ βραχὺ παρακλέπτουσι τῶν ἀκεραίων τὸν νοῦν, ἀποφέροντες αὐτοὺς εἰς τὰ οἰκεῖα.
ἁμαρτωλός, οὐκ ἔχων αὐτὸν εἰς νοῦν. Εἶτα ὡς ἐν ἐ περωτήσει· Τί δέ; Ο Θεὸς οὐκ ἐκζητήσει κατὰ τὸν τῆς κρίσεως καιρόν, ὅτε καὶ τὸ πλῆθος καὶ ἡ ἔκκαυσις ἔσται τῆς ὀργῆς αὐτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ· βεβηλοῦνται αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ. (Α Γ. Β (. 39.) Ο γὰρ μὴ ἐπιστάμενος ὅτι ἔστι θεὸς, οὐδὲ ὅτι κριτής ἐστιν οἶδε. Ἐπὶ μὲν οὖν ἀνθρώπων, οὕτως ἂν νοηθείεν οἱ προκείμενοι λόγοι τῶν στίχων, ὅτι παντὸς φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως εκνε νευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεόν, διὰ τὸ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αι οδοί, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶ μεσταί, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρω καταμιαίνονται, καὶ οἷον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κρι μάτων, ἤτοι νόμων. Πᾶσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων (1), καὶ τό γε ἧκον εἰς αὐτὴν, ὁ τῆς ἀρετῆς βραβευτὴς ἀναιρείται νόμος, καὶ ἀνατέτραπται θέλημα τὸ Δεσποτικόν. Ἐπὶ δὲ τοῦ Σατανᾶ λεγόμενα ταῦτα, πολὺ τὸ εἰκὸς ἔχει· ἀεὶ γὰρ ἀκάθαρτοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ, καὶ τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἀντανίστανται. Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ. [Παντὸς ἀνθρώπου φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως εκνε νευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεόν, διὰ τοῦ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αἱ ὁδοὶ, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶν μεσταί, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρω καταμιαίνονται, καὶ οἷον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων, ήτοι νόμων. Πάσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων.] Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυριεύσει. Οὐ πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυ ριεύσει ὁ Σατανᾶς. Πάντες δὲ οἱ δίκαιοι ἐχθροὶ αὐτοῦ ὄντες, πάντων ἆρα τούτων κατακυριεύσει; Οὐκ ἐν παντί δηλονότι κατακυριεύσει πράγματι, ἀλλ᾽ ἔν τινι· μόνος γὰρ ὁ Χριστὸς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει καὶ πικρίας καὶ δόλου. (Α Γ. 71.) Καὶ τοῦ διαβόλου δὲ τὸ στόμα πικρίας καὶ δόλου πεπλήρωται· καὶ μὴν καὶ ἐνεδρεύει πτω- χοὺς πρὸς τὸ ἀποκτεῖναι διὰ τῶν οἰκείων παγίδων. Τὸ δὲ μετὰ πλουσίων, ο τί ἂν ἕτερον νοηθείη, ή τῶν πλουτούντων ἐν κακοῖς ; Οὗτος γὰρ δὴ τῷ διαβόλῳ κατὰ τῶν πτωχῶν τῷ πνεύματι συμπράττουσι. Νοή- σεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν αἱρετικῶν. Ωσπερ γὰρ οἱ δεινοὶ καὶ πικροὶ τῶν ἔφεων ἐν τοῖς δήγμασιν ὅλην ' ἔχουσι τὴν ἰσχύν, οὕτως καὶ οὗτοι· μεστοὶ γὰρ εἰσι βημάτων πικρῶν καὶ ἐπαράτων ἐννοιῶν καὶ ἀπάτης καὶ δόλου, καὶ πόνον ὑπὸ τὴν γλῶτταν ἔχουσι. Συνα * IN PSALMUM IX. A b, B C (C f. 19.) D I Petr. 11, 22. derium. non sine interpolationibus, Athanasio, contradicente Aut etiam hoc modo : Exacerbat Dominum peccator, dum eum mente non retinet. Deinde interrogan- dum sic : Quid porro ? Deus non exquiret judici; tem pore, cum magnitudo et accensio iræ ejus erit (2) ? Vers. 25, 26. Non est Deus in conspectu ejus ; via ejus semper inquinantur. Nanı qui Deum esse ignorat, ne judicem quidem fore scit. Ergo ad homines quod attinet, sic versi- culorum sententia intelligenda est, quod cujusque peccandi studiosi, et ad malum incontinenter spe- ctantis, atque omnifariam exacerbando Deo dediti, eo quod de præsentia ejus non cogitet, inquinantur omnino vie, hoc est actiones, et immunditia sca- tent, nequitiæque cœno fœdantur, quasi de abolen- dis Dei judiciis præceptisque negotium sit. Namque omne peccatum divinorum mandatorum scopo adver- satur ; et quantum ejus vires ferunt, ipsa virtutis moderatrix les perimitur, et Dominica voluntas evertitur. Sed de Satana quoque convenienter ad- modum hæc dici queunt; semper enim impuræ viæ ejus, et Dei legibus contrarie. [Non est Deus in conspectu ejus. Omnis hominis peccati amantis et incontinenter in vitium ruentis et ad Deum exacerbandum pror sus inclinati, eo quod non habeat ipsum in conspe- clu suo, inquinatæ sunt prorsus viæ, id est, actio- nes, et impuritatis plenæ sunt et malitiæ cœno contaminantur, et quasi ad judicia legesque Dei e medio tollendas spectant. Omne enim peccatum cum divinorum oraculorum intentione pugnat. Ex Corderio.] -- Vers. 27. Omnium inimicorum suorum dominabitur. Non omnium inimicorum suorum dominabitur Satanas. Atqui cum omnes justi inimici ei sint, ponne omnium istorum dominabitur? Non in omni videlicet actione dominabitur, sed in aliqua : uņus enim Christus • peccatum non fecit, neque inven- tus est dolus in ore ejus r. » Vers. 28. Cujus os maledictione plenum est, et ama- ritudine ac dolo. Diaboli quoque (3) os amaritudine doloque re- dundat : profecto obsidet pauperes, ut laqueis suis captos interimat. Quod autem sequitur ‹ cum divi- tibus › quid aliud intelligatur, quam malitia divi- tes? Hi quippe una cum diabolo contra pauperes spiritu conspirant. Hæc de hæreticis quoque intel- liges. Nam sicuti horribiles rabidique serpentes vim suam omnem morsibus exserunt, ita et isti: scatent enim amaris sermonibus detestândisque sententiis, et fraude ac dolo, et molestiam sub lin- gua insitam habent. Tundunt enim impiorum voces tamen Niceta in codice Vaticano. Item postrema verba fragmenti primi psalmi sequentis. lus. (1) Hujus fragmenti pars legitur etiam apud Cor- (2) Hæc in aliis catenis videntur attributa fuisse, (3) Nempe de aliis ante locutus fuerat Cyril-
Πλὴν τοῦτο δρῶσιν, οὐ κατὰ πάντων ἀδιακρίτως, κατ’ ἐκείνων δὲ μᾶλλον οἷς πτωχός ἐστι νοῦς, τὸν ἐκ φρονήσεως δηλονότι πλοῦτον οὐκ ἔχων. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, »Οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσι.« »Ἐνεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάνδρᾳ αὐτοῦ.« (ξ φ. 19 β.) Τὸν γὰρ ἐν ἀρετῇ ζῶντα κἂν ἑλκύσῃ αὐτὸν πρὸς μικρὸν, ὅμως εἰς τέλος νήψαντος καὶ ἀποστάντος οὐ περιγίνεται· τὸν δὲ πτωχὸν τῇ ἀρετῇ καὶ ἀσύνετον ὅταν ἑλκῦσαι φθάσῃ, εἰς τὸ σπήλαιον τῆς κακίας λαβὼν μασᾶται, καθάπερ λέων ἐν ἀποκρύφῳ πρόβατον. (α φ. 71 β, β φ. 39 β.) Τί δὲ βούλεται τὸ ἐνεδρεύει ὡς λέων; Φασὶν γὰρ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸν λέοντα ἐν ταῖς οἰκείαις μάνδραις ἠρεμεῖν, καὶ οἷον κατακρύπτεσθαι, μὴ ἄρα πως τῇ θέᾳ καταπτοήσῃ τι τῶν ἑτέρων ζώων, ἃ δὴ ποιεῖται τροφήν· ἐπ’ ἂν δὲ ἴδῃ τὸ γεγονὸς ἐγγὺς, ἀναπηδήσας εὐθὺς καταβρυχᾶται μέγα, καὶ καταβροντήσας ἀφορήτως ἐπιπηδᾷ, καὶ ἁρπάζει τὸ παρατυχὸν, προαπονευρώσας τοῖς δείμασι. »Λέων γὰρ ἐρεύξεται, φησὶ, καὶ τίς οὐ φοβηθήσεται; Λέοντι τοίνυν παραπλησίως ὁ Σατανᾶς ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν· δέδιε γὰρ τοῦ πλουτοῦντος κατ’ ἀρετὴν τὴν ἀντίστασιν·
ἁμαρτωλός, οὐκ ἔχων αὐτὸν εἰς νοῦν. Εἶτα ὡς ἐν ἐ περωτήσει· Τί δέ; Ο Θεὸς οὐκ ἐκζητήσει κατὰ τὸν τῆς κρίσεως καιρόν, ὅτε καὶ τὸ πλῆθος καὶ ἡ ἔκκαυσις ἔσται τῆς ὀργῆς αὐτοῦ; Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ· βεβηλοῦνται αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ. (Α Γ. Β (. 39.) Ο γὰρ μὴ ἐπιστάμενος ὅτι ἔστι θεὸς, οὐδὲ ὅτι κριτής ἐστιν οἶδε. Ἐπὶ μὲν οὖν ἀνθρώπων, οὕτως ἂν νοηθείεν οἱ προκείμενοι λόγοι τῶν στίχων, ὅτι παντὸς φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως εκνε νευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεόν, διὰ τὸ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αι οδοί, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶ μεσταί, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρω καταμιαίνονται, καὶ οἷον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κρι μάτων, ἤτοι νόμων. Πᾶσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων (1), καὶ τό γε ἧκον εἰς αὐτὴν, ὁ τῆς ἀρετῆς βραβευτὴς ἀναιρείται νόμος, καὶ ἀνατέτραπται θέλημα τὸ Δεσποτικόν. Ἐπὶ δὲ τοῦ Σατανᾶ λεγόμενα ταῦτα, πολὺ τὸ εἰκὸς ἔχει· ἀεὶ γὰρ ἀκάθαρτοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ, καὶ τοῖς τοῦ Θεοῦ νόμοις ἀντανίστανται. Οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς ἐνώπιον αὐτοῦ. [Παντὸς ἀνθρώπου φιλαμαρτήμονος, καὶ ἀσχέτως βλέποντος εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ ὁλοτρόπως εκνε νευκότος εἰς τὸ παροξύνειν Θεόν, διὰ τοῦ μὴ ἔχειν αὐτὸν ἐνώπιον αὐτοῦ, βεβηλοῦνται πάντως αἱ ὁδοὶ, τουτέστιν αἱ πράξεις, καὶ ἀκαθαρσίας εἰσὶν μεσταί, καὶ τῷ τῆς φαυλότητος βορβόρω καταμιαίνονται, καὶ οἷον βλέπουσι πρὸς ἀναίρεσιν τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων, ήτοι νόμων. Πάσα γὰρ ἁμαρτία μάχεται τῷ σκοπῷ τῶν ἱερῶν θεσπισμάτων.] Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυριεύσει. Οὐ πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ κατακυ ριεύσει ὁ Σατανᾶς. Πάντες δὲ οἱ δίκαιοι ἐχθροὶ αὐτοῦ ὄντες, πάντων ἆρα τούτων κατακυριεύσει; Οὐκ ἐν παντί δηλονότι κατακυριεύσει πράγματι, ἀλλ᾽ ἔν τινι· μόνος γὰρ ὁ Χριστὸς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Οὗ ἀρᾶς τὸ στόμα αὐτοῦ γέμει καὶ πικρίας καὶ δόλου. (Α Γ. 71.) Καὶ τοῦ διαβόλου δὲ τὸ στόμα πικρίας καὶ δόλου πεπλήρωται· καὶ μὴν καὶ ἐνεδρεύει πτω- χοὺς πρὸς τὸ ἀποκτεῖναι διὰ τῶν οἰκείων παγίδων. Τὸ δὲ μετὰ πλουσίων, ο τί ἂν ἕτερον νοηθείη, ή τῶν πλουτούντων ἐν κακοῖς ; Οὗτος γὰρ δὴ τῷ διαβόλῳ κατὰ τῶν πτωχῶν τῷ πνεύματι συμπράττουσι. Νοή- σεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν αἱρετικῶν. Ωσπερ γὰρ οἱ δεινοὶ καὶ πικροὶ τῶν ἔφεων ἐν τοῖς δήγμασιν ὅλην ' ἔχουσι τὴν ἰσχύν, οὕτως καὶ οὗτοι· μεστοὶ γὰρ εἰσι βημάτων πικρῶν καὶ ἐπαράτων ἐννοιῶν καὶ ἀπάτης καὶ δόλου, καὶ πόνον ὑπὸ τὴν γλῶτταν ἔχουσι. Συνα * IN PSALMUM IX. A b, B C (C f. 19.) D I Petr. 11, 22. derium. non sine interpolationibus, Athanasio, contradicente Aut etiam hoc modo : Exacerbat Dominum peccator, dum eum mente non retinet. Deinde interrogan- dum sic : Quid porro ? Deus non exquiret judici; tem pore, cum magnitudo et accensio iræ ejus erit (2) ? Vers. 25, 26. Non est Deus in conspectu ejus ; via ejus semper inquinantur. Nanı qui Deum esse ignorat, ne judicem quidem fore scit. Ergo ad homines quod attinet, sic versi- culorum sententia intelligenda est, quod cujusque peccandi studiosi, et ad malum incontinenter spe- ctantis, atque omnifariam exacerbando Deo dediti, eo quod de præsentia ejus non cogitet, inquinantur omnino vie, hoc est actiones, et immunditia sca- tent, nequitiæque cœno fœdantur, quasi de abolen- dis Dei judiciis præceptisque negotium sit. Namque omne peccatum divinorum mandatorum scopo adver- satur ; et quantum ejus vires ferunt, ipsa virtutis moderatrix les perimitur, et Dominica voluntas evertitur. Sed de Satana quoque convenienter ad- modum hæc dici queunt; semper enim impuræ viæ ejus, et Dei legibus contrarie. [Non est Deus in conspectu ejus. Omnis hominis peccati amantis et incontinenter in vitium ruentis et ad Deum exacerbandum pror sus inclinati, eo quod non habeat ipsum in conspe- clu suo, inquinatæ sunt prorsus viæ, id est, actio- nes, et impuritatis plenæ sunt et malitiæ cœno contaminantur, et quasi ad judicia legesque Dei e medio tollendas spectant. Omne enim peccatum cum divinorum oraculorum intentione pugnat. Ex Corderio.] -- Vers. 27. Omnium inimicorum suorum dominabitur. Non omnium inimicorum suorum dominabitur Satanas. Atqui cum omnes justi inimici ei sint, ponne omnium istorum dominabitur? Non in omni videlicet actione dominabitur, sed in aliqua : uņus enim Christus • peccatum non fecit, neque inven- tus est dolus in ore ejus r. » Vers. 28. Cujus os maledictione plenum est, et ama- ritudine ac dolo. Diaboli quoque (3) os amaritudine doloque re- dundat : profecto obsidet pauperes, ut laqueis suis captos interimat. Quod autem sequitur ‹ cum divi- tibus › quid aliud intelligatur, quam malitia divi- tes? Hi quippe una cum diabolo contra pauperes spiritu conspirant. Hæc de hæreticis quoque intel- liges. Nam sicuti horribiles rabidique serpentes vim suam omnem morsibus exserunt, ita et isti: scatent enim amaris sermonibus detestândisque sententiis, et fraude ac dolo, et molestiam sub lin- gua insitam habent. Tundunt enim impiorum voces tamen Niceta in codice Vaticano. Item postrema verba fragmenti primi psalmi sequentis. lus. (1) Hujus fragmenti pars legitur etiam apud Cor- (2) Hæc in aliis catenis videntur attributa fuisse, (3) Nempe de aliis ante locutus fuerat Cyril-
PG 69:783τοὺς δὲ ἐν ἐνδείᾳ φρενῶν καὶ πνευματικῆς ἰσχύος, ἑτοιμότατα λαβὼν, γλυκὺ ποιεῖται τὸ θήραμα. Πλεῖσται δὲ λίαν αἱ τοῦ διαβόλου παγίδες, καὶ πρός γε τῶν ἄλλων, τὸ μὴ εἰδέναι τὸν φύσει Θεόν. Τὸ δὲ «Κύψει καὶ πεσεῖται,» διχῆ νοητέον. Ἤτοι γὰρ ἐν τῷ κατακυριεῦσαι τὸν ἀσεβῆ τῶν πενήτων, πᾶς ὁ τοῦτο πεπονθὼς, ὑπὸ τὴν ἐκείνου χεῖρα καὶ τυραννίδα γεγονὼς, κύψει καὶ πεσεῖται· τουτέστι ταπεινωθήσεται, καὶ οἷον ἐν γῇ κείσεται, τοῖς ἐν πολέμῳ τεθνεῶσι προσεοικώς. Ἢ αὐτὸς ὁ ἀσεβὴς ἐπειδὰν κυριεύσῃ τῶν πτωχῶν, τουτέστι τῶν ἀσθενῶν, πεσεῖται· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ Σατανᾶς, ὅτε κεκυρίευκε τῶν πενήτων, τότε τεταπείνωται. «Εἶπε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Ἐπιλέλησται ὁ Θεός.» (λ φ. 72.) Ὠήθη δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ὅτι κατακυριεύσει τῶν πενήτων, οὐκ ἐφορῶντος ἔτι τοῦ Θεοῦ τὴν γῆν, ἀλλ’ ἅπαν ἀποστρεφομένου, καὶ μὴ κηδομένου τοὺς ἐν αὐτῇ. «Ὑψωθήτω ἡ χείρ σου.» (α φ. 72, β φ. 40·) Καταπαιέτω ἡ χείρ σου, φησὶ, καὶ ὑψούσθω λοιπὸν, ἐπιφέρουσα τοῖς πλημμελοῦσι τὴν μάστιγα, κατά γε τὸ εἰρημένον διὰ τῆς Ἡσαί̈ου φωνῆς·
τρίβουσι γὰρ αἱ τῶν ἀνοσίων φωναὶ τὰς τῶν ἀπίσ στέρων καρδίας, διὰ δόλου καὶ ἀπάτης, ἀπως έρουσες πλειστάκις ἐφ' & μὴ θέμις. Επάρατον δε μάλιστα τοῦ Σατανᾶ τὸ δολερὸν καὶ ἀπατηλόν· ἀποφέρει γέρ οὕτως εἰς τὸ πλημμελὲς, ψιθυρίζων ὁ ποντρός εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, καὶ συναγορεύων ἀεὶ τῷ κακή καὶ τὸ πικρὸν γλυκύ λέγων αυτός τε καὶ οἱ μιμητα τῆς αὐτοῦ σκαιότητος· ἔργον γὰρ αὐτοῖς τὸ ὁπο λίζειν ἀγαθοὺς καὶ ἀποκτείνειν ἀθώους· ἐνεδρεύει. τας (4) ἐν ἀποκρύφοις, τουτέστι κρύπτοντας την πονηρίαν, καὶ οἷς ἂν δύνωνται τρόποις καταστάζον τας τὸ κακόν. Οἱ γὰρ ἀπατώντες τοὺς ὀρθοποδοῦν ὑποπλάττονται πολλάκις εἶναι χρηστοί· εἶτε πολλέ μενοι ἐπιπλέκουσι τὸν τῆς ἀπάτης Εν, καὶ καὶ βραχύ παρακλέπτουσι τῶν ἀκεραίων τὸν νοῦν, ἀπ φέροντες αὐτοὺς εἰς τὰ οἰκεῖα. Πλὴν τοῦτο δρῶσιν, οὐ κατὰ πάντων αδιακρίτως, κατ' ἐκείνων δὲ με πλοῦτον οὐκ ἔχων. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο δὲ οἷς πτωχός ἐστι νοῦς, τὸν ἐκ φρονήσεως δηλονότι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσι. » Ενεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάστι αὐτοῦ. Τον γὰρ ἐν ἀρετῇ ζῶντα και ελκύσῃ αὐτὸν πρὸς μικρὸν, ὅμως εἰς τέλος νήψαντος καὶ ἀποστάντες οὐ περιγίνεται· τὸν δὲ πτωχὸν τῇ ἀρετῇ καὶ ἀσύνετον ὅταν ἐλαῦσαι φθάσῃ, εἰς τὸ σπήλαιον τῆς κακίας λαβών μασᾶται, καθάπερ λέων ἐν ἀποκρύφω πρόβατον. (Α Β Τί δὲ βούλεται τὸ ἐνεδρεία ὡς λέων; Φασὶν γὰρ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸν λέοντα ἐν ταῖς οἰκείαις μάνδραις ἡρεμεῖν, καὶ οἷον κατακρύπτεσθαι, μὴ ἄρα πως τῇ θέα καταπτοήσῃ τι τῶν ἑτέρων ζώων, Η δὴ ποιεῖται τροφήν· ἐπ᾽ ἂν δὲ ἴδῃ τὸ γεγονὸς ἐγγὺς, αναπηδήσας εὐθὺς καταβρυχάται μέγα, καὶ κατά- βροντήσας ἀφορήτως ἐπιπηδή, καὶ ἁρπάζει τὸ πα ρατυχόν, προαπονευρώσας τοῖς δείμασι. « Λέων γὰρ ἐρεύξεται, φησί, καὶ τὶς οὐ φοβηθήσεται; Λέοντι τοίνυν παραπλησίως ὁ Σατανάς (α) ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν· δέδιε γὰρ τοῦ πλουτούντος κατ' ἀρετὴν τὴν ἀντίστασιν· τοὺς δὲ ἐν ἐνδείᾳ φρενών καὶ πνευματικῆς ἰσχύος, ἑτοιμότατα λαβών, γλυκ ποιεῖται τὸ θήραμα. Πλεῖστα: δὲ λίαν αἱ τοῦ διαβόλου παγίδες, καὶ πρός τε τῶν ἄλλων, τὸ μὴ εἰδέναι τον φύσει Θεόν. Τὸ δὲ ο Κύψει καὶ πεσεῖται, ο διχή να τέον. Ητοι γὰρ ἐν τῷ κατακυριεῦσαι τὸν ἀσεβή των πενήτων, ταῖς ὁ τοῦτο πεπονθώς, ὑπὸ τὴν ἐκείναι χεῖρα καὶ τυραννίδα γεγονώς, κύψει καὶ πεσείται· τουτέστι ταπεινωθήσεται, καὶ οἷον ἐν γῇ κείσεται, τοῖς ἐν πολέμῳ τεθνεώσι προσεοικώς. Η αὐτὸς ὁ ἀπεβὴς ἐπειδὰν κυριεύσῃ τῶν πτωχῶν, τουτέστι των ἀσθενῶν, κατεῖται· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ Σατανᾶς, ὅτε κεκυρίευσε τῶν πενήτων, τότε τεταπείνωται. Εἶτε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Επιλέλησται ὁ θείς. (Α.Π. 73.) ήθη δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ὅτι κατακυριεύ σας τῶν πενήτων, οὐκ ἐφορῶνσης ἔτι τοῦ Θεοῦ τὴν γῆν, ἀλλ' ὅταν ἀποστρεφομένου, καὶ μὴ κηδομένου τοὺς ἐν αὐτῇ. παραπλήσιος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - corda simpliciorum, et cum dolo ac fraude ad illicita A persæpe deducunt. Sed detestabilis præ cæteris ' fraus delusque diaboli : is enim ad peccatum im- pellit, susurrans improbe ad cor mentemque,`sem- perque malo patrando favens ; et quod amarum est, dulce mentiens, tam ipse quam nequitiæ ejus imi- talores: quorum negotium est bonos subvertere et occultis insidiis immerentes occidere, id est latente scelere, et velato prout potuerint malo. Nam qui volunt rectos decipere, sæpe bonitatem simulant ; mox inherentes, erroris venenum insi- nuant, sensimque menti innocentium subrepunt, ad sua illos sevocantes. Verumtamen haud contra om- nes indiscriminatim id agunt, sed contra illos po- tissimum quorum paupercula mens est, prudentiz nimirum opibus careus. Id enim significari existimo & verbis : Oculi eorum in pauperem respiciunt. Vers. 30. Insidiatur in occulto, sicut leo in spelunca Etenim virtuti hominem deditum etiamsi parum- per ad se attrahat (diabolus], nihilominus resipi- scente demum et recedente eo non potitur: verum- tamen virtute pauperem et insipientem simul ac ad s traxerit, in spelunca nequitiæ correptum mandit, ceu leo ovem in secreto. C Quid vero significat insidiatur ut leo? Aiunt leo- nem in montibus intra speluncam suam quietum se continere ac veluti delitescere, ne conspectu suo animalia cætera terreat, quibus ipse ali solet; ve- rum ubi quodpiam propinquans viderit, repente exsiliens graviter frendet, et cum borrendo rugita irruit, rapitque occurrentem prædam, quam antea terrore exanimaverat. Leo rugiet, inquit Scriptura, quis non pavebit ? › Leoni ergo similis Satanas insidiatur, ut rapiat pauperem : contra timet a divitis virtute obstaculum; interim mentis et spiritalium virium egenos, facillime capiens, dul- cem sibi facit prædam. Plurimi autem sunt diaboli Jaquei, et ille præter cæteros, si verus natura Deus ignoretur. Dictionibus autem Incurvabit se, et cadets, duples sensus inest : nempe vel quia dum D impius potitur paupere, hic cladem passus, et sub illius tyrannidem redactus incurvabit se et cadet, id est humiliabitur, ac veluti humi jacebit, pereuntibus in prælio similis: vel ipse impius post- quam pauperibus prævaluerit, id est debilibus, mox cadet ; sicuti et Satanas post devietos pauperes Lumiliatus fuit. Vers. 32. Dixit enim in corde suo : Oblitus est Deus. Existimavit autem etiam Satanas se pauperibus pɔtiturum, quasi jam terram non respiceret Deus, sed ab ea aversus esset, neque viventium in ea caram gereret. • Amos uti, 8. (Cf. b.) f. b, f. b.) apud Carlsrum, apud quem pro (1) Ita cod. (2) Hujus quoque fragmenti nonnisi pars exstat
«Ἐπὶ πᾶσι τούτοις οὐκ ἀπεστράφη ὁ θυμὸς, ἀλλ’ ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή·» αἴρεται γὰρ ἀεί πως ὑψοῦ τῶν παιόντων ἡ χείρ. Εἰ γὰρ οὕτως συνήσεις τὸν στίχον, ἤγουν καὶ ἑτέρως δὲ χείρ ἐστι Θεοῦ, ἡ πάντα ἰσχύουσα αὐτοῦ, ζῶσά τε καὶ ἐνυπόστατος δύναμις, τουτέστιν ὁ Υἱὸς, ὃς ὑψωθεὶς ὑπὲρ ἡμῶν, καὶ τὸν τίμιον ὑπομείνας σταυρὸν, ἐδοξάσθη. Κατήργηκε γὰρ οὕτω τοῦ θανάτου τὸ κράτος, καὶ ἀνεκόμισεν εἰς ἀφθαρσίαν καὶ ἀθανασίαν ἐκ φθορᾶς τὴν ἀνθρώπου φύσιν· καὶ γὰρ δι’ Υἱοῦ τὰ πάντα κατεργάζεται. Οὕτω γάρ πού φησιν ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ· Ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανόν. «Ἔνεκεν τίνος παρώργισεν ὁ ἀσεβὴς τὸν Θεόν;» (α φ. 72, β φ. 40 β.) Ὁ μὲν οὖν παράνομος ταῦτά φησιν, ὁ ἁρπάζων, ὁ πλεονεκτῶν, ὁ μὴ διδοὺς δίκην· ὁ δὲ προφήτης, ἀναιρῶν αὐτοῦ τὰ δόγματα, τὸν περὶ μακροθυμίας ἐξαπλοῖ λόγον. Ἐκεῖνος μὲν γάρ φησιν, ὅτι ἀπέστρεψεν ὁ Θεὸς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ τοῦ μὴ βλέπειν· ὁ δὲ Δαβὶδ ἀπεναντίας λέγει, ὅτι καὶ βλέπεις καὶ κατανοεῖς καὶ τὸν κόπον τῶν ἀδικουμένων καὶ τὸν θυμὸν τῶν ἀδικούντων αὐτούς· μακροθυμεῖς δὲ ἕως ἂν αὐτοὶ ἐμπέσωσιν εἰς χεῖράς σου.
τρίβουσι γὰρ αἱ τῶν ἀνοσίων φωναὶ τὰς τῶν ἀπίσ στέρων καρδίας, διὰ δόλου καὶ ἀπάτης, ἀπως έρουσες πλειστάκις ἐφ' & μὴ θέμις. Επάρατον δε μάλιστα τοῦ Σατανᾶ τὸ δολερὸν καὶ ἀπατηλόν· ἀποφέρει γέρ οὕτως εἰς τὸ πλημμελὲς, ψιθυρίζων ὁ ποντρός εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, καὶ συναγορεύων ἀεὶ τῷ κακή καὶ τὸ πικρὸν γλυκύ λέγων αυτός τε καὶ οἱ μιμητα τῆς αὐτοῦ σκαιότητος· ἔργον γὰρ αὐτοῖς τὸ ὁπο λίζειν ἀγαθοὺς καὶ ἀποκτείνειν ἀθώους· ἐνεδρεύει. τας (4) ἐν ἀποκρύφοις, τουτέστι κρύπτοντας την πονηρίαν, καὶ οἷς ἂν δύνωνται τρόποις καταστάζον τας τὸ κακόν. Οἱ γὰρ ἀπατώντες τοὺς ὀρθοποδοῦν ὑποπλάττονται πολλάκις εἶναι χρηστοί· εἶτε πολλέ μενοι ἐπιπλέκουσι τὸν τῆς ἀπάτης Εν, καὶ καὶ βραχύ παρακλέπτουσι τῶν ἀκεραίων τὸν νοῦν, ἀπ φέροντες αὐτοὺς εἰς τὰ οἰκεῖα. Πλὴν τοῦτο δρῶσιν, οὐ κατὰ πάντων αδιακρίτως, κατ' ἐκείνων δὲ με πλοῦτον οὐκ ἔχων. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο δὲ οἷς πτωχός ἐστι νοῦς, τὸν ἐκ φρονήσεως δηλονότι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσι. » Ενεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάστι αὐτοῦ. Τον γὰρ ἐν ἀρετῇ ζῶντα και ελκύσῃ αὐτὸν πρὸς μικρὸν, ὅμως εἰς τέλος νήψαντος καὶ ἀποστάντες οὐ περιγίνεται· τὸν δὲ πτωχὸν τῇ ἀρετῇ καὶ ἀσύνετον ὅταν ἐλαῦσαι φθάσῃ, εἰς τὸ σπήλαιον τῆς κακίας λαβών μασᾶται, καθάπερ λέων ἐν ἀποκρύφω πρόβατον. (Α Β Τί δὲ βούλεται τὸ ἐνεδρεία ὡς λέων; Φασὶν γὰρ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸν λέοντα ἐν ταῖς οἰκείαις μάνδραις ἡρεμεῖν, καὶ οἷον κατακρύπτεσθαι, μὴ ἄρα πως τῇ θέα καταπτοήσῃ τι τῶν ἑτέρων ζώων, Η δὴ ποιεῖται τροφήν· ἐπ᾽ ἂν δὲ ἴδῃ τὸ γεγονὸς ἐγγὺς, αναπηδήσας εὐθὺς καταβρυχάται μέγα, καὶ κατά- βροντήσας ἀφορήτως ἐπιπηδή, καὶ ἁρπάζει τὸ πα ρατυχόν, προαπονευρώσας τοῖς δείμασι. « Λέων γὰρ ἐρεύξεται, φησί, καὶ τὶς οὐ φοβηθήσεται; Λέοντι τοίνυν παραπλησίως ὁ Σατανάς (α) ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν· δέδιε γὰρ τοῦ πλουτούντος κατ' ἀρετὴν τὴν ἀντίστασιν· τοὺς δὲ ἐν ἐνδείᾳ φρενών καὶ πνευματικῆς ἰσχύος, ἑτοιμότατα λαβών, γλυκ ποιεῖται τὸ θήραμα. Πλεῖστα: δὲ λίαν αἱ τοῦ διαβόλου παγίδες, καὶ πρός τε τῶν ἄλλων, τὸ μὴ εἰδέναι τον φύσει Θεόν. Τὸ δὲ ο Κύψει καὶ πεσεῖται, ο διχή να τέον. Ητοι γὰρ ἐν τῷ κατακυριεῦσαι τὸν ἀσεβή των πενήτων, ταῖς ὁ τοῦτο πεπονθώς, ὑπὸ τὴν ἐκείναι χεῖρα καὶ τυραννίδα γεγονώς, κύψει καὶ πεσείται· τουτέστι ταπεινωθήσεται, καὶ οἷον ἐν γῇ κείσεται, τοῖς ἐν πολέμῳ τεθνεώσι προσεοικώς. Η αὐτὸς ὁ ἀπεβὴς ἐπειδὰν κυριεύσῃ τῶν πτωχῶν, τουτέστι των ἀσθενῶν, κατεῖται· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ Σατανᾶς, ὅτε κεκυρίευσε τῶν πενήτων, τότε τεταπείνωται. Εἶτε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Επιλέλησται ὁ θείς. (Α.Π. 73.) ήθη δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ὅτι κατακυριεύ σας τῶν πενήτων, οὐκ ἐφορῶνσης ἔτι τοῦ Θεοῦ τὴν γῆν, ἀλλ' ὅταν ἀποστρεφομένου, καὶ μὴ κηδομένου τοὺς ἐν αὐτῇ. παραπλήσιος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - corda simpliciorum, et cum dolo ac fraude ad illicita A persæpe deducunt. Sed detestabilis præ cæteris ' fraus delusque diaboli : is enim ad peccatum im- pellit, susurrans improbe ad cor mentemque,`sem- perque malo patrando favens ; et quod amarum est, dulce mentiens, tam ipse quam nequitiæ ejus imi- talores: quorum negotium est bonos subvertere et occultis insidiis immerentes occidere, id est latente scelere, et velato prout potuerint malo. Nam qui volunt rectos decipere, sæpe bonitatem simulant ; mox inherentes, erroris venenum insi- nuant, sensimque menti innocentium subrepunt, ad sua illos sevocantes. Verumtamen haud contra om- nes indiscriminatim id agunt, sed contra illos po- tissimum quorum paupercula mens est, prudentiz nimirum opibus careus. Id enim significari existimo & verbis : Oculi eorum in pauperem respiciunt. Vers. 30. Insidiatur in occulto, sicut leo in spelunca Etenim virtuti hominem deditum etiamsi parum- per ad se attrahat (diabolus], nihilominus resipi- scente demum et recedente eo non potitur: verum- tamen virtute pauperem et insipientem simul ac ad s traxerit, in spelunca nequitiæ correptum mandit, ceu leo ovem in secreto. C Quid vero significat insidiatur ut leo? Aiunt leo- nem in montibus intra speluncam suam quietum se continere ac veluti delitescere, ne conspectu suo animalia cætera terreat, quibus ipse ali solet; ve- rum ubi quodpiam propinquans viderit, repente exsiliens graviter frendet, et cum borrendo rugita irruit, rapitque occurrentem prædam, quam antea terrore exanimaverat. Leo rugiet, inquit Scriptura, quis non pavebit ? › Leoni ergo similis Satanas insidiatur, ut rapiat pauperem : contra timet a divitis virtute obstaculum; interim mentis et spiritalium virium egenos, facillime capiens, dul- cem sibi facit prædam. Plurimi autem sunt diaboli Jaquei, et ille præter cæteros, si verus natura Deus ignoretur. Dictionibus autem Incurvabit se, et cadets, duples sensus inest : nempe vel quia dum D impius potitur paupere, hic cladem passus, et sub illius tyrannidem redactus incurvabit se et cadet, id est humiliabitur, ac veluti humi jacebit, pereuntibus in prælio similis: vel ipse impius post- quam pauperibus prævaluerit, id est debilibus, mox cadet ; sicuti et Satanas post devietos pauperes Lumiliatus fuit. Vers. 32. Dixit enim in corde suo : Oblitus est Deus. Existimavit autem etiam Satanas se pauperibus pɔtiturum, quasi jam terram non respiceret Deus, sed ab ea aversus esset, neque viventium in ea caram gereret. • Amos uti, 8. (Cf. b.) f. b, f. b.) apud Carlsrum, apud quem pro (1) Ita cod. (2) Hujus quoque fragmenti nonnisi pars exstat
PG 69:784Οὐχ ἕτεροι δὲ ἡμᾶς εἰς χεῖρας Θεοῦ πέμπουσιν, ἀλλ’ ἕκαστος ὑπὸ τῶν ἰδίων πλημμελημάτων μονονουχὶ καὶ προσάγεται. Τὸ μέν τοι ἕνεκεν τίνος, οὐκ ἐνδοιάζοντός ἐστιν, οὐδὲ ἀγνοοῦντος τὴν αἰτίαν δι’ ἣν ἐθάῤῥησεν ὁ ἀσεβὴς παροξύναι τὸν Θεὸν, ἐξηγουμένου δὲ μᾶλλον αὐτήν. Ὡς ἐν ἐρωτήσει καὶ ὑποστιγμῇ οὖν τὸν πρῶτον στίχον ἀναγνωστέον, ὡς ἀπόδοσιν αἰτίας τὸν δεύτερον ποιησώμεθα. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἀσεβὴς ᾠήθη καθ’ ἑαυτὸν μὴ ἐκζητεῖν τὸν Θεὸν, μήτε μὴν ἐφορᾷν τὰ ἀνθρώπινα. Ὅτι δὲ τῆς ἀληθείας ἐσφάλλετο, καὶ τοῦ εἰδέναι τὴν ἐνοῦσαν ἡμερότητα τῷ Θεῷ καὶ φιλανθρωπίαν ἀπεκομίσθη μακρὰν, αὐτὰ δι’ ἑαυτῶν βοήσει τὰ πράγματα. Κατημέλησε γὰρ τῶν τῇδε ὁ Θεὸς οὐδαμῶς, ἀλλ’ ἔπεμψεν ἐξ οὐρανῶν τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ζητῆσαι τὸ ἀπολωλὸς, ἐπιστρέψοντα τὸν πεπλανημένον, ἀναῤῥωννύντα τὸ ἀσθενὲς, ἀπαλλάςσοντα τοῦ νοσεῖν τὸν συντετριμμένον. «Σοὶ ἐγκαταλέλειπται ὁ πτωχός.» (α φ. 72 β, β φ. 40 β.) Τὸν ἀσθενῆ φησι καὶ τὸν ἀνεπικούρητον, τὴν παρὰ σοῦ μόνου ζητουμένους ἐπικουρίαν· δύναται γὰρ διασώζειν τοὺς πτωχούς τε καὶ ὀρφανούς. Αὐτοὶ δ’ ἂν εἶεν καὶ μάλα εἰκότως οἱ οὔπω Θεὸν τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς ἐπεγνωκότες·
τρίβουσι γὰρ αἱ τῶν ἀνοσίων φωναὶ τὰς τῶν ἀπίσ στέρων καρδίας, διὰ δόλου καὶ ἀπάτης, ἀπως έρουσες πλειστάκις ἐφ' & μὴ θέμις. Επάρατον δε μάλιστα τοῦ Σατανᾶ τὸ δολερὸν καὶ ἀπατηλόν· ἀποφέρει γέρ οὕτως εἰς τὸ πλημμελὲς, ψιθυρίζων ὁ ποντρός εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, καὶ συναγορεύων ἀεὶ τῷ κακή καὶ τὸ πικρὸν γλυκύ λέγων αυτός τε καὶ οἱ μιμητα τῆς αὐτοῦ σκαιότητος· ἔργον γὰρ αὐτοῖς τὸ ὁπο λίζειν ἀγαθοὺς καὶ ἀποκτείνειν ἀθώους· ἐνεδρεύει. τας (4) ἐν ἀποκρύφοις, τουτέστι κρύπτοντας την πονηρίαν, καὶ οἷς ἂν δύνωνται τρόποις καταστάζον τας τὸ κακόν. Οἱ γὰρ ἀπατώντες τοὺς ὀρθοποδοῦν ὑποπλάττονται πολλάκις εἶναι χρηστοί· εἶτε πολλέ μενοι ἐπιπλέκουσι τὸν τῆς ἀπάτης Εν, καὶ καὶ βραχύ παρακλέπτουσι τῶν ἀκεραίων τὸν νοῦν, ἀπ φέροντες αὐτοὺς εἰς τὰ οἰκεῖα. Πλὴν τοῦτο δρῶσιν, οὐ κατὰ πάντων αδιακρίτως, κατ' ἐκείνων δὲ με πλοῦτον οὐκ ἔχων. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο δὲ οἷς πτωχός ἐστι νοῦς, τὸν ἐκ φρονήσεως δηλονότι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσι. » Ενεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάστι αὐτοῦ. Τον γὰρ ἐν ἀρετῇ ζῶντα και ελκύσῃ αὐτὸν πρὸς μικρὸν, ὅμως εἰς τέλος νήψαντος καὶ ἀποστάντες οὐ περιγίνεται· τὸν δὲ πτωχὸν τῇ ἀρετῇ καὶ ἀσύνετον ὅταν ἐλαῦσαι φθάσῃ, εἰς τὸ σπήλαιον τῆς κακίας λαβών μασᾶται, καθάπερ λέων ἐν ἀποκρύφω πρόβατον. (Α Β Τί δὲ βούλεται τὸ ἐνεδρεία ὡς λέων; Φασὶν γὰρ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸν λέοντα ἐν ταῖς οἰκείαις μάνδραις ἡρεμεῖν, καὶ οἷον κατακρύπτεσθαι, μὴ ἄρα πως τῇ θέα καταπτοήσῃ τι τῶν ἑτέρων ζώων, Η δὴ ποιεῖται τροφήν· ἐπ᾽ ἂν δὲ ἴδῃ τὸ γεγονὸς ἐγγὺς, αναπηδήσας εὐθὺς καταβρυχάται μέγα, καὶ κατά- βροντήσας ἀφορήτως ἐπιπηδή, καὶ ἁρπάζει τὸ πα ρατυχόν, προαπονευρώσας τοῖς δείμασι. « Λέων γὰρ ἐρεύξεται, φησί, καὶ τὶς οὐ φοβηθήσεται; Λέοντι τοίνυν παραπλησίως ὁ Σατανάς (α) ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν· δέδιε γὰρ τοῦ πλουτούντος κατ' ἀρετὴν τὴν ἀντίστασιν· τοὺς δὲ ἐν ἐνδείᾳ φρενών καὶ πνευματικῆς ἰσχύος, ἑτοιμότατα λαβών, γλυκ ποιεῖται τὸ θήραμα. Πλεῖστα: δὲ λίαν αἱ τοῦ διαβόλου παγίδες, καὶ πρός τε τῶν ἄλλων, τὸ μὴ εἰδέναι τον φύσει Θεόν. Τὸ δὲ ο Κύψει καὶ πεσεῖται, ο διχή να τέον. Ητοι γὰρ ἐν τῷ κατακυριεῦσαι τὸν ἀσεβή των πενήτων, ταῖς ὁ τοῦτο πεπονθώς, ὑπὸ τὴν ἐκείναι χεῖρα καὶ τυραννίδα γεγονώς, κύψει καὶ πεσείται· τουτέστι ταπεινωθήσεται, καὶ οἷον ἐν γῇ κείσεται, τοῖς ἐν πολέμῳ τεθνεώσι προσεοικώς. Η αὐτὸς ὁ ἀπεβὴς ἐπειδὰν κυριεύσῃ τῶν πτωχῶν, τουτέστι των ἀσθενῶν, κατεῖται· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ Σατανᾶς, ὅτε κεκυρίευσε τῶν πενήτων, τότε τεταπείνωται. Εἶτε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Επιλέλησται ὁ θείς. (Α.Π. 73.) ήθη δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ὅτι κατακυριεύ σας τῶν πενήτων, οὐκ ἐφορῶνσης ἔτι τοῦ Θεοῦ τὴν γῆν, ἀλλ' ὅταν ἀποστρεφομένου, καὶ μὴ κηδομένου τοὺς ἐν αὐτῇ. παραπλήσιος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - corda simpliciorum, et cum dolo ac fraude ad illicita A persæpe deducunt. Sed detestabilis præ cæteris ' fraus delusque diaboli : is enim ad peccatum im- pellit, susurrans improbe ad cor mentemque,`sem- perque malo patrando favens ; et quod amarum est, dulce mentiens, tam ipse quam nequitiæ ejus imi- talores: quorum negotium est bonos subvertere et occultis insidiis immerentes occidere, id est latente scelere, et velato prout potuerint malo. Nam qui volunt rectos decipere, sæpe bonitatem simulant ; mox inherentes, erroris venenum insi- nuant, sensimque menti innocentium subrepunt, ad sua illos sevocantes. Verumtamen haud contra om- nes indiscriminatim id agunt, sed contra illos po- tissimum quorum paupercula mens est, prudentiz nimirum opibus careus. Id enim significari existimo & verbis : Oculi eorum in pauperem respiciunt. Vers. 30. Insidiatur in occulto, sicut leo in spelunca Etenim virtuti hominem deditum etiamsi parum- per ad se attrahat (diabolus], nihilominus resipi- scente demum et recedente eo non potitur: verum- tamen virtute pauperem et insipientem simul ac ad s traxerit, in spelunca nequitiæ correptum mandit, ceu leo ovem in secreto. C Quid vero significat insidiatur ut leo? Aiunt leo- nem in montibus intra speluncam suam quietum se continere ac veluti delitescere, ne conspectu suo animalia cætera terreat, quibus ipse ali solet; ve- rum ubi quodpiam propinquans viderit, repente exsiliens graviter frendet, et cum borrendo rugita irruit, rapitque occurrentem prædam, quam antea terrore exanimaverat. Leo rugiet, inquit Scriptura, quis non pavebit ? › Leoni ergo similis Satanas insidiatur, ut rapiat pauperem : contra timet a divitis virtute obstaculum; interim mentis et spiritalium virium egenos, facillime capiens, dul- cem sibi facit prædam. Plurimi autem sunt diaboli Jaquei, et ille præter cæteros, si verus natura Deus ignoretur. Dictionibus autem Incurvabit se, et cadets, duples sensus inest : nempe vel quia dum D impius potitur paupere, hic cladem passus, et sub illius tyrannidem redactus incurvabit se et cadet, id est humiliabitur, ac veluti humi jacebit, pereuntibus in prælio similis: vel ipse impius post- quam pauperibus prævaluerit, id est debilibus, mox cadet ; sicuti et Satanas post devietos pauperes Lumiliatus fuit. Vers. 32. Dixit enim in corde suo : Oblitus est Deus. Existimavit autem etiam Satanas se pauperibus pɔtiturum, quasi jam terram non respiceret Deus, sed ab ea aversus esset, neque viventium in ea caram gereret. • Amos uti, 8. (Cf. b.) f. b, f. b.) apud Carlsrum, apud quem pro (1) Ita cod. (2) Hujus quoque fragmenti nonnisi pars exstat
καὶ πτωχοὶ μὲν ὡς πλοῦτον οὐκ ἔχοντες τὸν ἐκ θείων τε καὶ ἱερῶν χαρισμάτων, ἤγουν τῶν ἐκ πολιτείας εὐαγοῦς καὶ ζωῆς τῆς κατὰ Χριστόν· ὀρφανοὶ δὲ ὡς οὔπω λαχόντες Πατέρα τὸν Θεόν. Δέδωκε γὰρ ἐξουσίαν ὁ Υἱὸς τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ τέκνα Θεοῦ γενέσθαι· οἱ τοίνυν οὔπω πιστεύσαντες, οὔτε μὴν τὴν ἐξ ὕδατός τε καὶ Πνεύματος ἔχοντες ἀναγέννησιν, ὀρφανοὶ πάντως νοηθεῖεν. «Ὀρφανῷ σὺ ἦσθα βοηθός.» (ξφ. 20.) Οὐκ εἶπε· Σὺ εἶ, ἀλλ’, Ἦσθα. Πρότερον γὰρ πάντων παρανομούντων, σὺ μόνος βοηθὸς τῶν ὀρφανῶν ἐτύγχανες· νῦν δὲ καὶ οἱ σοὶ, οἱ τοῦ νόμου τὰς ἐντολὰς φυλάσσοντες. «Σύντριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηροῦ.» (α φ. 72 β, ε φ. 18.) Καὶ τοῦ Σατανᾶ δὲ τοσαύτη γέγονεν ἡ ἁμαρτία, ὥστε διερευνηθεῖσαν παρὰ Θεοῦ, δίκης ἄξιον αὐτὸν τῆς ἐσχάτης ἀποφῆναι· τοιγάρτοι καὶ συνετρίβη καὶ ἠτόνησεν ὁ βραχίων αὐτοῦ, τουτέστιν ἡ καθ’ ἡμῶν δυναστεία. Πλὴν ἁγιοπρεπὴς ἡ αἴτησις καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστὸν τῆς προσευχῆς τὸ χρῆμα. Ὅσιον γὰρ καὶ παντὶ τῷ βίῳ χρήσιμον τὸ παντὸς ἁμαρτωλοῦ συντρίβεσθαι βραχίονα, τουτέστι τὴν δυναστείαν·
τρίβουσι γὰρ αἱ τῶν ἀνοσίων φωναὶ τὰς τῶν ἀπίσ στέρων καρδίας, διὰ δόλου καὶ ἀπάτης, ἀπως έρουσες πλειστάκις ἐφ' & μὴ θέμις. Επάρατον δε μάλιστα τοῦ Σατανᾶ τὸ δολερὸν καὶ ἀπατηλόν· ἀποφέρει γέρ οὕτως εἰς τὸ πλημμελὲς, ψιθυρίζων ὁ ποντρός εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, καὶ συναγορεύων ἀεὶ τῷ κακή καὶ τὸ πικρὸν γλυκύ λέγων αυτός τε καὶ οἱ μιμητα τῆς αὐτοῦ σκαιότητος· ἔργον γὰρ αὐτοῖς τὸ ὁπο λίζειν ἀγαθοὺς καὶ ἀποκτείνειν ἀθώους· ἐνεδρεύει. τας (4) ἐν ἀποκρύφοις, τουτέστι κρύπτοντας την πονηρίαν, καὶ οἷς ἂν δύνωνται τρόποις καταστάζον τας τὸ κακόν. Οἱ γὰρ ἀπατώντες τοὺς ὀρθοποδοῦν ὑποπλάττονται πολλάκις εἶναι χρηστοί· εἶτε πολλέ μενοι ἐπιπλέκουσι τὸν τῆς ἀπάτης Εν, καὶ καὶ βραχύ παρακλέπτουσι τῶν ἀκεραίων τὸν νοῦν, ἀπ φέροντες αὐτοὺς εἰς τὰ οἰκεῖα. Πλὴν τοῦτο δρῶσιν, οὐ κατὰ πάντων αδιακρίτως, κατ' ἐκείνων δὲ με πλοῦτον οὐκ ἔχων. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο δὲ οἷς πτωχός ἐστι νοῦς, τὸν ἐκ φρονήσεως δηλονότι ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσι. » Ενεδρεύει ἐν ἀποκρύφῳ ὡς λέων ἐν τῇ μάστι αὐτοῦ. Τον γὰρ ἐν ἀρετῇ ζῶντα και ελκύσῃ αὐτὸν πρὸς μικρὸν, ὅμως εἰς τέλος νήψαντος καὶ ἀποστάντες οὐ περιγίνεται· τὸν δὲ πτωχὸν τῇ ἀρετῇ καὶ ἀσύνετον ὅταν ἐλαῦσαι φθάσῃ, εἰς τὸ σπήλαιον τῆς κακίας λαβών μασᾶται, καθάπερ λέων ἐν ἀποκρύφω πρόβατον. (Α Β Τί δὲ βούλεται τὸ ἐνεδρεία ὡς λέων; Φασὶν γὰρ ἐν τοῖς ὄρεσι τὸν λέοντα ἐν ταῖς οἰκείαις μάνδραις ἡρεμεῖν, καὶ οἷον κατακρύπτεσθαι, μὴ ἄρα πως τῇ θέα καταπτοήσῃ τι τῶν ἑτέρων ζώων, Η δὴ ποιεῖται τροφήν· ἐπ᾽ ἂν δὲ ἴδῃ τὸ γεγονὸς ἐγγὺς, αναπηδήσας εὐθὺς καταβρυχάται μέγα, καὶ κατά- βροντήσας ἀφορήτως ἐπιπηδή, καὶ ἁρπάζει τὸ πα ρατυχόν, προαπονευρώσας τοῖς δείμασι. « Λέων γὰρ ἐρεύξεται, φησί, καὶ τὶς οὐ φοβηθήσεται; Λέοντι τοίνυν παραπλησίως ὁ Σατανάς (α) ἐνεδρεύει τοῦ ἁρπάσαι πτωχόν· δέδιε γὰρ τοῦ πλουτούντος κατ' ἀρετὴν τὴν ἀντίστασιν· τοὺς δὲ ἐν ἐνδείᾳ φρενών καὶ πνευματικῆς ἰσχύος, ἑτοιμότατα λαβών, γλυκ ποιεῖται τὸ θήραμα. Πλεῖστα: δὲ λίαν αἱ τοῦ διαβόλου παγίδες, καὶ πρός τε τῶν ἄλλων, τὸ μὴ εἰδέναι τον φύσει Θεόν. Τὸ δὲ ο Κύψει καὶ πεσεῖται, ο διχή να τέον. Ητοι γὰρ ἐν τῷ κατακυριεῦσαι τὸν ἀσεβή των πενήτων, ταῖς ὁ τοῦτο πεπονθώς, ὑπὸ τὴν ἐκείναι χεῖρα καὶ τυραννίδα γεγονώς, κύψει καὶ πεσείται· τουτέστι ταπεινωθήσεται, καὶ οἷον ἐν γῇ κείσεται, τοῖς ἐν πολέμῳ τεθνεώσι προσεοικώς. Η αὐτὸς ὁ ἀπεβὴς ἐπειδὰν κυριεύσῃ τῶν πτωχῶν, τουτέστι των ἀσθενῶν, κατεῖται· ὥσπερ οὖν καὶ ὁ Σατανᾶς, ὅτε κεκυρίευσε τῶν πενήτων, τότε τεταπείνωται. Εἶτε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Επιλέλησται ὁ θείς. (Α.Π. 73.) ήθη δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ὅτι κατακυριεύ σας τῶν πενήτων, οὐκ ἐφορῶνσης ἔτι τοῦ Θεοῦ τὴν γῆν, ἀλλ' ὅταν ἀποστρεφομένου, καὶ μὴ κηδομένου τοὺς ἐν αὐτῇ. παραπλήσιος, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. - corda simpliciorum, et cum dolo ac fraude ad illicita A persæpe deducunt. Sed detestabilis præ cæteris ' fraus delusque diaboli : is enim ad peccatum im- pellit, susurrans improbe ad cor mentemque,`sem- perque malo patrando favens ; et quod amarum est, dulce mentiens, tam ipse quam nequitiæ ejus imi- talores: quorum negotium est bonos subvertere et occultis insidiis immerentes occidere, id est latente scelere, et velato prout potuerint malo. Nam qui volunt rectos decipere, sæpe bonitatem simulant ; mox inherentes, erroris venenum insi- nuant, sensimque menti innocentium subrepunt, ad sua illos sevocantes. Verumtamen haud contra om- nes indiscriminatim id agunt, sed contra illos po- tissimum quorum paupercula mens est, prudentiz nimirum opibus careus. Id enim significari existimo & verbis : Oculi eorum in pauperem respiciunt. Vers. 30. Insidiatur in occulto, sicut leo in spelunca Etenim virtuti hominem deditum etiamsi parum- per ad se attrahat (diabolus], nihilominus resipi- scente demum et recedente eo non potitur: verum- tamen virtute pauperem et insipientem simul ac ad s traxerit, in spelunca nequitiæ correptum mandit, ceu leo ovem in secreto. C Quid vero significat insidiatur ut leo? Aiunt leo- nem in montibus intra speluncam suam quietum se continere ac veluti delitescere, ne conspectu suo animalia cætera terreat, quibus ipse ali solet; ve- rum ubi quodpiam propinquans viderit, repente exsiliens graviter frendet, et cum borrendo rugita irruit, rapitque occurrentem prædam, quam antea terrore exanimaverat. Leo rugiet, inquit Scriptura, quis non pavebit ? › Leoni ergo similis Satanas insidiatur, ut rapiat pauperem : contra timet a divitis virtute obstaculum; interim mentis et spiritalium virium egenos, facillime capiens, dul- cem sibi facit prædam. Plurimi autem sunt diaboli Jaquei, et ille præter cæteros, si verus natura Deus ignoretur. Dictionibus autem Incurvabit se, et cadets, duples sensus inest : nempe vel quia dum D impius potitur paupere, hic cladem passus, et sub illius tyrannidem redactus incurvabit se et cadet, id est humiliabitur, ac veluti humi jacebit, pereuntibus in prælio similis: vel ipse impius post- quam pauperibus prævaluerit, id est debilibus, mox cadet ; sicuti et Satanas post devietos pauperes Lumiliatus fuit. Vers. 32. Dixit enim in corde suo : Oblitus est Deus. Existimavit autem etiam Satanas se pauperibus pɔtiturum, quasi jam terram non respiceret Deus, sed ab ea aversus esset, neque viventium in ea caram gereret. • Amos uti, 8. (Cf. b.) f. b, f. b.) apud Carlsrum, apud quem pro (1) Ita cod. (2) Hujus quoque fragmenti nonnisi pars exstat
PG 69:786ἐπ’ οὐδενὶ γὰρ ἔχουσιν αὐτὴν ἑτέρῳ, ἐπὶ δὲ τῷ συντρίβειν πτωχούς. Ἁμαρτωλοῦ τούτου ὁ βραχίων ὑπὸ Κυρίου συντρίβεται, καὶ ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ ζητουμένη οὐχ εὑρίσκεται. «Ζητηθήσεται ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ, καὶ οὐχ εὑρεθῇ.» (β φ. 41.) Εἰ γὰρ ἐρευνῷτο, φησὶν, ἡ [ἁμαρτία] τοῦ τὰ φαῦλα δρῶντος ἁμαρτωλοῦ, οὐκ ἀνευρεθείη δι’ αὐτὴν, τουτέστι δικαίως ἀφανισθήσεται. «Ἀπολεῖσθε, ἔθνη, ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ.» (α φ. 73.) Ἐν γὰρ τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ βληθήσονται εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. Ἔθνη δὲ λέγει τοὺς ἀκαθάρτους δαίμονας, ἀλλ’ οὐκ ἀνθρώπους οὓς ἦν ἐλπὶς σωθήσεσθαι διὰ Χριστοῦ δικαιωθέντας ἐν πίστει. Πῶς ἂν ηὔξατο δραμεῖν εἰς ἀπώλειαν καὶ ἔθνη τὰ ἄπιστα; «Τὴν ἐπιθυμίαν τῶν πενήτων εἰσήκουσε Κύριος.» (α φ. 73.) Αὕτη ἦν αὐτῶν ἡ ἐπιθυμία, τὸ τῶν μελλόντων ἀξιωθῆναι ἀγαθῶν· εἰς τοῦτο γὰρ ἑτοιμαζόμενοι, πάντα ὑπομένειν τὴν καρδίαν ηὐτρέπιζον. Ἀλλ’ ἴσως ἐρεῖ τις· Καὶ ποία τις ἦν ἐπιθυμία τοιαύτη παρὰ τοῖς ἔτι πλανωμένοις;
πολεμίῳ Σαούλ, καὶ μηνύοντας ἔνθα διήγε. Πρέπει δ' ἂν τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα καὶ ἁγίῳ παντί, λαμ πρὶν καὶ ἐξῃρημένην ἔχοντι τὴν ζωὴν, καὶ οὐχὶ δὴ μόνης τῆς ἰδίας κηδομένῳ ψυχῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῖς τῶν πεπλανημένων ἀμαθίαις ἐπιστυγνάζοντι, γλίχο μένῳ τε καὶ αὐτοὺς ἰδεῖν ὑποπίπτοντας τῷ Θεῷ. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις έντευξιν μὲν ἔχει κατά παν τὸς ἀδίκου καὶ πονηροῦ διψύχου τε καὶ ἑτερογνώμο νος, ψευδοεπούς τε καὶ βωμολόχου, δόλοις καὶ ἀπά ταις ἐντεθραμμένου. Έοικε δέ πως καὶ τῆς Ἑλλή νων σοφίας καταβοᾷν· ποιεῖται δὲ καὶ μνήμην του πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· περιέχει δὲ καὶ ἐπαγγελίαν, ὡς παρ' αὐτοῦ γενομένην, ὡς ὅσον ούτ δέπω παρεσομένου πρὸς ἐπισυρίαν τῶν ὑπὸ τοῦ δια φιλίαν μὲν ὑπισχνουμένους, προϊεμένους δὲ αὐτὸν τῷ Β βόλου πλεονεκτουμένων. Αδεται δὲ περὶ τῆς ὀγδόης, γέγονε κλήσις, καθ᾽ ἣν ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν γέγονε πλέο σις (2), καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δόσις, καὶ τῆς νοητῆς ἤγουν τῆς ἐν πνεύματι περιτομῆς ἡ δύναμις· εύχεται δὲ ὁ προφήτης ῥυσθῆναι τῆς γενεάς τῆς που νηρᾶς· αὕτη δ' ἂν εἴη γενεὰ, ἡ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρες ἡμῶν Χριστοῦ, περὶ ἧς αὐτὸς ἔλεγον· ο "Ανδρες Νινευίται κρινοῦσι τὴν γενεάν ταύτην, ο "Αρχεται τοίνυν τῆς ᾠδῆς οὕτως. Σωσόν με, Κύριε, ὅτι ἐκλέλοιπεν ὅσιος. (Α. ε. Τοσαύτην οὖν φησιν ὁ Δαβὶδ τῶν ἀγαθ ουργεῖν ειωθότων εἶναι τὴν σπάνιν, ὡς τάχα που συναρπάζεσθαι εἰς φαυλότητα καὶ αὐτοὺς τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ παιδαγωγουμένους· δεῖσθαι δέ φησιν ἑαυ τὸν, ήγουν ἅπαντας τοὺς περὶ ὧν ὁ λόγος, της φρου ροῦ χειρός, τουτέστι Χριστοῦ καὶ οὐχὶ μόνους κα δαίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν ὑπ' οὐρανόν αὐτὸς γάρ ἐστι προσδόκησις ἐθνῶν, κατὰ τὸ γεγραμ- μέναν. Ὅτι ὠλιγώθησαν αἱ ἀλήθειαι ἀπὸ τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Αγ. 78.) Ψευδῆ δὲ καὶ τὰ Ἑλλήνων άπαντα, σοφία καὶ λόγοι καὶ ζωὴ· καὶ τῶν ἀληθῶν, ήγουν ἀναγκαίων καὶ ἐπωφελῶν, εὕροι τις ἂν παρ' αὐτοῖς οὐδὲν, οι γε τεθεοποιήκασι τὴν κτίσιν, τὸν φύσει ἀφέντες θεόν. Ὀλιγώθησαν τοίνυν αἱ ἀλήθειαι παρ' αὐτοῖς. Μάταια ἐλάλησεν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ. (Α Τοῦτο (3) καὶ ἐπὶ Ἰουδαίων ἀληθές· ἔκα- στις ἐλάλησε μάταια πρὸς τὸν πλησίον, τὰς κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν συνάγων ἐπιβουλάς. Καὶ οἱ περι Ἕλλησι δὲ ποιηταὶ καὶ λογογράφοι, κατ' οὐδένα τρό πον τοῦ ἀληθεῖς εἶναι φροντίσαντες, συντεθείκασιν ἀβασανίστως τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, σκοπὸν ἔχοντες ένα, τὸ ἐπίδειξιν ποιήσασθαι γλώττης. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dam, qui amicitiam spondebant, reapse autem A inimico Sauli ipsum prodebant, et ubi lateret de- nuntiabant. Sed psalmi verba sancto quoque cuivis conveniunt, qui puram singularemqne vitam insti- tuerit, neque propriæ tantum sit sollicitus animæ, sed de errantium 'quoque inscitia doleat, eosque pariter cupiat Deo obedientes feri. Cantici hujus argumentum est invectio contra quemvis injustum ac malignum, animo sententiaque inconstantem, mendacem et assentatorem, dolis ac fraudibus in- nutritum. Videtur etiam ethnicorum sapientiam in- crepare; facit insuper Christi nostrum omnium Servatoris mentionem; continet etiam promissionem, tanquam ejus qui necdum ad adjuvandum venisset oppressos a diabolo. Canitur autem pro octava, quo die fuit resurrectio, et vocatio gentium, et sancti Spiritus donatio, et intellectualis, id est, in spirit circumcisionis virtus. Orat Propheta, ut a genera- tione mala eripiatur, quæ quidem illa fuit, ut arbi- tror, Christi aetate, de qua ipse aiebat : « Viri Nini- vitæ generationem hanc judicabunt"., Sic autem canticum exorditur. Vers. 2. Salva me, Domine, quoniam defecit san- cius. Tantam itaque ait David recte viventium esse penuriam, ut pene et illi in vitium trahantur qui in divina lege fuerant instituti : atque egere sé dicit, id est omnes de quibus verba facit, manu tutelari, nimirum Christo; neque Judæos tantummodo, sed omnes sub caelo mortales : est enim ipse exspecta- tio gentium, uti scriptum est ". Quia deminutæ sunt veritates a filiis hominum. Fa'sa sunt omnia apud ethnicos, sapientia videli- cet, sermones et vitas ratio : nam veræ rei, id est necessariæ vel utilis, nihil apud eos quispiam com- periet, qui creaturam deificarunt, omisso eo qui suapte natura est Deus. Ergo apud illos deminutæ sunt veritates. Vers. 3. Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum. Hoc de Judæis vere dicitur : unusquisque vana proximo suo locutus est, quo tempore adversus Servatorem nostrum struebant insidias. Apud eth- nicos pariter poetae et oratores sive historici, nihil de veritate solliciti, quidquid eis visum fuit, per- inde composuerunt, hoc uno sibi fine proposito, lin- guæ scilicet ostentatione (1). * Matth.xis, 41. " Gen. ILIS, 10. moster respondens quartæ impii Juliani objectioni lib. vn. due ad legitur apud Corderium. Eoιτ. PATR. C D b.) f. 78.) mul et Athanasii; verumtamen in Athanasii certa Montfauconii editione nihil hujusmodi exstat. Ne- que id mirum ; non enim integrum in Psalmos com- mentarium Athanasii habemus, sed ejus partes tan- tummodo ab editore ex catenis consarcinatas. (1) Argumentum hoc latius exornat Cyrillus (2) Pars fragmenti, a verbis ή δέ γε τῆς ᾠδῆς us- (3) Fragmentum hoc dicitur in codice Cyrilli si-
Φαμὲν οὖν ὅτι συντριβέντος τοῦ βραχίονος τοῦ πονηροῦ, καὶ οὐκ ἐνεργοῦντος ἐν αὐτοῖς καθὰ καὶ πάλαι τὸ ἐν ἀγνοίᾳ κεῖσθαι Θεοῦ, κέκληνται τὰ ἔθνη πρὸς ἐπιθυμίαν τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας καὶ τοῦ εἰδέναι τὴν ἀλήθειαν, καὶ ἑτοιμοτάτην ἔσχον τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν. «Κρῖναι ὀρφανῷ καὶ ταπεινῷ, ἵνα μὴ προσθῇ ἔτι τοῦ μεγαλαυχεῖν.» (α φ. 73.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πτωχὸς καὶ ταπεινὸς οἱ οὔπω πιστεύσαντες. Τούτοις εὔχεται γενέσθαι κριτὴν τὸν Χριστὸν, καταδικάζοντα μὲν τὸν Σατανᾶν, δικαιοῦντα δὲ τοὺς ἠπατημένους. Τούτου γὰρ γεγονότος, οὐκ ἂν ἔτι μεγαλαυχήσειεν ἄνθρωπος ἐπὶ τῆς γῆς, ἢ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς ἄνθρωπος κληθεὶς, διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ ἀσθένειαν· οὐδεὶς γάρ ἐστι παντελῶς ὡς πρός γε τὴν θείαν ἰσχὺν, ἢ ἁπλῶς πᾶς ἄνθρωπος τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ὑπουργὸς καὶ τῶν αὐτοῦ θελημάτων ὅργανον. Ὁ γὰρ τοιοῦτος, οὐκ ἔτι μέγα φρονήσει περιγινόμενος τῶν ἀσθενεστέρων. Δῴη δὲ καὶ ἡμῖν ὁ Θεὸς νικῆσαι τὸν ἐν κρυφίοις ἐνεδρεύοντα καθ’ ἡμῶν θῆρα, ὥστε μηκέτι τοῦ ἐχθροῦ τὸ καθ’ ἡμῶν περιλειφθῆναι καύχημα. ΨΑΛΜΟΣ Ι. «Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα· πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου; κ.τ.λ.» (α φ. 73 β, β φ.
πολεμίῳ Σαούλ, καὶ μηνύοντας ἔνθα διήγε. Πρέπει δ' ἂν τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα καὶ ἁγίῳ παντί, λαμ πρὶν καὶ ἐξῃρημένην ἔχοντι τὴν ζωὴν, καὶ οὐχὶ δὴ μόνης τῆς ἰδίας κηδομένῳ ψυχῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῖς τῶν πεπλανημένων ἀμαθίαις ἐπιστυγνάζοντι, γλίχο μένῳ τε καὶ αὐτοὺς ἰδεῖν ὑποπίπτοντας τῷ Θεῷ. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις έντευξιν μὲν ἔχει κατά παν τὸς ἀδίκου καὶ πονηροῦ διψύχου τε καὶ ἑτερογνώμο νος, ψευδοεπούς τε καὶ βωμολόχου, δόλοις καὶ ἀπά ταις ἐντεθραμμένου. Έοικε δέ πως καὶ τῆς Ἑλλή νων σοφίας καταβοᾷν· ποιεῖται δὲ καὶ μνήμην του πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· περιέχει δὲ καὶ ἐπαγγελίαν, ὡς παρ' αὐτοῦ γενομένην, ὡς ὅσον ούτ δέπω παρεσομένου πρὸς ἐπισυρίαν τῶν ὑπὸ τοῦ δια φιλίαν μὲν ὑπισχνουμένους, προϊεμένους δὲ αὐτὸν τῷ Β βόλου πλεονεκτουμένων. Αδεται δὲ περὶ τῆς ὀγδόης, γέγονε κλήσις, καθ᾽ ἣν ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν γέγονε πλέο σις (2), καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δόσις, καὶ τῆς νοητῆς ἤγουν τῆς ἐν πνεύματι περιτομῆς ἡ δύναμις· εύχεται δὲ ὁ προφήτης ῥυσθῆναι τῆς γενεάς τῆς που νηρᾶς· αὕτη δ' ἂν εἴη γενεὰ, ἡ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρες ἡμῶν Χριστοῦ, περὶ ἧς αὐτὸς ἔλεγον· ο "Ανδρες Νινευίται κρινοῦσι τὴν γενεάν ταύτην, ο "Αρχεται τοίνυν τῆς ᾠδῆς οὕτως. Σωσόν με, Κύριε, ὅτι ἐκλέλοιπεν ὅσιος. (Α. ε. Τοσαύτην οὖν φησιν ὁ Δαβὶδ τῶν ἀγαθ ουργεῖν ειωθότων εἶναι τὴν σπάνιν, ὡς τάχα που συναρπάζεσθαι εἰς φαυλότητα καὶ αὐτοὺς τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ παιδαγωγουμένους· δεῖσθαι δέ φησιν ἑαυ τὸν, ήγουν ἅπαντας τοὺς περὶ ὧν ὁ λόγος, της φρου ροῦ χειρός, τουτέστι Χριστοῦ καὶ οὐχὶ μόνους κα δαίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν ὑπ' οὐρανόν αὐτὸς γάρ ἐστι προσδόκησις ἐθνῶν, κατὰ τὸ γεγραμ- μέναν. Ὅτι ὠλιγώθησαν αἱ ἀλήθειαι ἀπὸ τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Αγ. 78.) Ψευδῆ δὲ καὶ τὰ Ἑλλήνων άπαντα, σοφία καὶ λόγοι καὶ ζωὴ· καὶ τῶν ἀληθῶν, ήγουν ἀναγκαίων καὶ ἐπωφελῶν, εὕροι τις ἂν παρ' αὐτοῖς οὐδὲν, οι γε τεθεοποιήκασι τὴν κτίσιν, τὸν φύσει ἀφέντες θεόν. Ὀλιγώθησαν τοίνυν αἱ ἀλήθειαι παρ' αὐτοῖς. Μάταια ἐλάλησεν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ. (Α Τοῦτο (3) καὶ ἐπὶ Ἰουδαίων ἀληθές· ἔκα- στις ἐλάλησε μάταια πρὸς τὸν πλησίον, τὰς κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν συνάγων ἐπιβουλάς. Καὶ οἱ περι Ἕλλησι δὲ ποιηταὶ καὶ λογογράφοι, κατ' οὐδένα τρό πον τοῦ ἀληθεῖς εἶναι φροντίσαντες, συντεθείκασιν ἀβασανίστως τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, σκοπὸν ἔχοντες ένα, τὸ ἐπίδειξιν ποιήσασθαι γλώττης. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dam, qui amicitiam spondebant, reapse autem A inimico Sauli ipsum prodebant, et ubi lateret de- nuntiabant. Sed psalmi verba sancto quoque cuivis conveniunt, qui puram singularemqne vitam insti- tuerit, neque propriæ tantum sit sollicitus animæ, sed de errantium 'quoque inscitia doleat, eosque pariter cupiat Deo obedientes feri. Cantici hujus argumentum est invectio contra quemvis injustum ac malignum, animo sententiaque inconstantem, mendacem et assentatorem, dolis ac fraudibus in- nutritum. Videtur etiam ethnicorum sapientiam in- crepare; facit insuper Christi nostrum omnium Servatoris mentionem; continet etiam promissionem, tanquam ejus qui necdum ad adjuvandum venisset oppressos a diabolo. Canitur autem pro octava, quo die fuit resurrectio, et vocatio gentium, et sancti Spiritus donatio, et intellectualis, id est, in spirit circumcisionis virtus. Orat Propheta, ut a genera- tione mala eripiatur, quæ quidem illa fuit, ut arbi- tror, Christi aetate, de qua ipse aiebat : « Viri Nini- vitæ generationem hanc judicabunt"., Sic autem canticum exorditur. Vers. 2. Salva me, Domine, quoniam defecit san- cius. Tantam itaque ait David recte viventium esse penuriam, ut pene et illi in vitium trahantur qui in divina lege fuerant instituti : atque egere sé dicit, id est omnes de quibus verba facit, manu tutelari, nimirum Christo; neque Judæos tantummodo, sed omnes sub caelo mortales : est enim ipse exspecta- tio gentium, uti scriptum est ". Quia deminutæ sunt veritates a filiis hominum. Fa'sa sunt omnia apud ethnicos, sapientia videli- cet, sermones et vitas ratio : nam veræ rei, id est necessariæ vel utilis, nihil apud eos quispiam com- periet, qui creaturam deificarunt, omisso eo qui suapte natura est Deus. Ergo apud illos deminutæ sunt veritates. Vers. 3. Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum. Hoc de Judæis vere dicitur : unusquisque vana proximo suo locutus est, quo tempore adversus Servatorem nostrum struebant insidias. Apud eth- nicos pariter poetae et oratores sive historici, nihil de veritate solliciti, quidquid eis visum fuit, per- inde composuerunt, hoc uno sibi fine proposito, lin- guæ scilicet ostentatione (1). * Matth.xis, 41. " Gen. ILIS, 10. moster respondens quartæ impii Juliani objectioni lib. vn. due ad legitur apud Corderium. Eoιτ. PATR. C D b.) f. 78.) mul et Athanasii; verumtamen in Athanasii certa Montfauconii editione nihil hujusmodi exstat. Ne- que id mirum ; non enim integrum in Psalmos com- mentarium Athanasii habemus, sed ejus partes tan- tummodo ab editore ex catenis consarcinatas. (1) Argumentum hoc latius exornat Cyrillus (2) Pars fragmenti, a verbis ή δέ γε τῆς ᾠδῆς us- (3) Fragmentum hoc dicitur in codice Cyrilli si-
PG 69:78842, ξ φ. 21.) Ὁ μὲν οὖν σκοπὸς τοῦ Ψάλλοντος ἐναργής· πεποιθέναι γάρ φησιν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ὁ δὲ ἐπιφερόμενος στίχος διαφόρους ἡμῖν ἐννοίας εἰσκομίζει. Τίκτει γὰρ ὑπόνοιαν, ὅτι προσδιαλέγεταί τισι, καὶ οἷον ἐπιπλήττει λέγουσιν αὐτῷ· «Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη.» Διὰ τί γάρ μοι, φησὶν, ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότι, στρουθίῳ παρεικάζεσθαι συμβουλεύετε, καὶ ἐν ὄρεσιν ἀναπτῆναι τοῖς ὑψηλοτάτοις; Ἔδει τοίνυν, φησὶν, ἐπὶ τῷ Κυρίῳ με πεποιθότα, μὴ μᾶλλον ἀκούειν «Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη,» ἀλλ’ ἐπαινεῖσθαι τῆς γνώμης, καὶ ὡς τῶν ἀρίστων βουλευμάτων ἐπιδραξάμενον, εὖ μάλα καταθαυμάζεσθαι. Μία μὲν οὖν αὕτη διάνοια· ἑτέρα δέ· Πειρασμοῦ γὰρ ἐπικειμένου καὶ πολέμου κινεῖσθαι μέλλοντος, ἢ νοητοῦ τυχὸν ἢ αἰσθητοῦ, πῶς ἡμᾶς χρὴ διακεῖσθαι, μετασχηματίσας ἐφ’ ἑαυτῷ τὸν λόγον, πειρᾶται διδάσκειν, καί φησιν· «Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα.» Μέχρι τούτου στήσας τὸν λόγον, τοῖς εἰωθόσι παρακαλεῖν τοὺς ἐν περιστάσει, ἐπιφθέγγεται· «Πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου;» τουτέστι, Τίνα ἐστὶν ἄπερ ἂν εἰσηγησαμένους ὑμᾶς ἐπαινέσαι δικαίως, Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον; Ταῦτά μοι παρ’ ὑμῶν λεγέσθω, φησί.
Α κνα Θεοῦ γενέσθαι· οἱ τοίνυν οὔπω πιστεύσαντες, Β οὔτε μὴν τὴν ἐξ ὕδατός τε καὶ Πνεύματος έχοντας ἀναγέννησιν, ὀρφανοί πάντως νοηθείεν. Ορφανῷ σὺ ἦσθα βοηθός. Οὐκ εἶπε· Σὺ εἶ, ἀλλ', Εσθα. Πρότερον γὰρ πάντων παρανομούντων, σὺ μόνος βοηθὸς τῶν ἐμφα νῶν ἐτύγχανες· νῦν δὲ καὶ οἱ σοί, οἱ τοῦ νόμου της ἐντολὰς φυλάσσοντες. Σύντριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηρού. (Α. Γ. Ε. Γ. 18.) Και (1) τοῦ Σατανά θὲ τοσαύ τη γέγονεν ἡ ἁμαρτία, ὥστε διερευνηθεῖσαν παρά Θεοῦ, δίκης ἄξιον αὐτὸν τῆς ἐσχάτης ἀποφῆνει· γάρτοι καὶ συνετρίβη καὶ ἡτόνησεν ὁ βραχίων αὐτοῦ, τουτέστιν ἡ καθ' ἡμῶν δυναστεία. Πλήν (1) αγιο πρεπής ἡ αἴτησις καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστὸν τῆς προσευχῆς τὸ χρῆμα. Ὅσιον γὰρ καὶ παντὶ τῷ βίῳ χρήσιμον τὸ παντὸς ἁμαρτωλοῦ συντρίβεσθαι βρα χίονα, τουτέστι τὴν δυναστείαν· ἐπ' οὐδενὶ γὰρ έχουν σιν αὐτὴν ἑτέρῳ, ἐπὶ δὲ τῷ συντρίβειν πτωχούς. Αμαρτωλοῦ τούτου ὁ βραχίων ὑπος Κυρίου συντρί βεται, καὶ ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ ζητουμένη ούχ ευρίσκε ται. Ζητηθήσεται ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ, καὶ οὐχ εὑρεθή. (Β 1. 41.) Εἰ γὰρ ἐρευνῷτο, φησίν, ἡ [ἁμαρτία] τοῦ τὰ φαῦλα ὁρῶντος ἁμαρτωλοῦ, οὐκ ἀνευρεθείη δ' αὐτήν, τουτέστι δικαίως αφανισθήσεται. ἀπολεῖσθε, ἔθνη, ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ. (Α Γ. 73.) Εν γὰρ τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ βληθήσονται εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. Εθνη δὲ λέγει τοὺς ἀκαθάρ τους δαίμονας, ἀλλ' οὐκ ἀνθρώπους οὓς ἦν ἐλπὶς σωθήσεσθαι διὰ Χριστοῦ δικαιωθέντας ἐν πίστει. Πῶς ἂν ηύξατο δραμεῖν εἰς ἀπώλειαν καὶ ἔθνη τα Επιστα ; Τὴν ἐπιθυμίαν τῶν πενήτων εἰσήκουσε Κύριος. (Α Γ. 73.) Αὕτη ἦν αὐτῶν ἡ ἐπιθυμία, τὸ τῶν μελ λόντων ἀξιωθῆναι ἀγαθῶν· εἰς τοῦτο γὰρ ἐτοιμαζό μενοι, πάντα ὑπομένειν τὴν καρδίαν ηυτρέπιζον. 'Αλλ' ἴσως ἐρεῖ τις· Καὶ ποία τις ἦν ἐπιθυμία του αύτη παρὰ τοῖς ἔτι πλανωμένοις; Φαμὲν οὖν ὅτι συντριβέντος τοῦ βραχίονες τοῦ πονηροῦ, καὶ οὐκ ἐνεργοῦντος ἐν αὐτοῖς καθὰ καὶ πάλαι τὸ ἐν ἀγνοίς κεῖσθαι Θεοῦ, κέκληνται τὰ ἔθνη πρὸς ἐπιθυμίας τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας καὶ τοῦ εἰδέναι τὴν ἀλή - θειαν, καὶ ἑτοιμοτάτην ἔσχον τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν, Κρῖναι ἐγρανῷ καὶ ταπεινῷ, ἵνα μὴ προσθῇ ἔτι τοῦ μεγαλαυχεῖν. (Α 1. 73.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πτωχὸς καὶ ταπει νὸς οἱ οὔπω πιστεύσαντες. Τούτοις εύχεται γενέσθαι κριτὴν τὸν Χριστὸν, καταδικάζοντα μὲν τὸν Σατα νᾶν, δικαιοῦντα δὲ τοὺς ἐπατημένους. Τούτου γάρ γεγονότος, οὐκ ἂν ἔτι μεγαλαυχήσειεν άνθρωπος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ut alii Dei fant 's : qui ergo nondum credi- derant, neque ex aqua et Spiritu renati erant, pu- pilli omnino censebantur. Pupillo tu eras adjutor. Non ait es sed eras. Antea enim cum omnes pec- catores essent, tu solus pupillorum eras adjutor ; nunc etiam tui id praestant] qui legis mandata cu- stodiunt. Vers. 30. Centere brachium peccatoris et maligni. Satanae tantum fuit peecatum, ut a Deo inquisi- tum, extrema pena dignum fuerit judicatum; quam- obrem contrium fuit et viribus cassum brachium illius, id est ejus contra nos potentia, Verumtamen digna est sancto viro postulatio, et omni laude com- mendandum hoc precum genus. Sanctum enim est et universo mundo utile, ut cujusvis peccatoris brachium infringatur, id est potentia : alioqui enim huic tantummodo usui eam retinent, ut pauperes conterant. Hujusce peccatoris brachium conteritur a Domino, et peccatum ejus si forte quæritur, jam non reperitur. Vers. 37. Queretur peccatum ejus, et non invenietur. Si investigetur, inquit, inique agentis peccatum, haud inveniatur, id est merito destruetur. Peribitis, gentes, de terra illius. Christo quippe regnante projicientur in ignem C æternum. Gentes autem intelligit impuros dæmones, non homines quorum salvandorum, post justifica- tionem per Christum in fide, spes erat. Cur enim optasset abire in exitium etiam ethnicos qui non- dum fidem susceperant ? Vers. 38. Desiderium pauperum exaudivit Dominus. Hoc erat ipsorum votum, nempe ut futuris digni fierent bonis ob horum enim exspectationem ad omnia patienda cor comparabant. Sed fortasse dicet aliquis: Quodnam erat hoc desiderium apud eos qui adhuc in errore versabantur ? Respondemus ergo, quod brachio improbi contrito, qui non jam eos ut olim in ignorantia Dei detinebat, vocatæ sunt gentes ad desiderium consequendi per Chri- D stum salutis, veritatemque agnoscendam, et para- tissimo ad credendum ei corde fuerunt. Vers. 39. Judicare pupillo et humili, ne quis ultra se jacket. Secundum vero, anagogen verbis pauper et kumi- (is intelliguntur adhuc increduli. His optat fieri judicem Christum, qui Satanam damnet, deceptor autem ab hoc justificet. Hoc enim peracto, jam homo in terra non gloriabitur: ve ipse Satanas es Joan. 1, 12. stomi simul et Cyrilli. Reapse in Montfauconii ope rum Chrysostomi editione t. V, p. 111, psal, r, (Cr. 20.) b, pars ejus aliqua legitur. derium. (1) Fragmentum hoc in codico dicitur Chryso- (2) Pars postrema hujus fragmenti est apud Cor-
Τοὺς γὰρ ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότας, νοητῶς ἀναπτῆναι προσήκει καὶ ἁγίοις ὄρεσιν ἐμφιλοχωρεῖν, τουτέστι τὰς τῶν ἁγίων ἐκείνων κατασκέπτεσθαι πολιτείας, καὶ τοὺς τῆς εὐδοκιμήσεως περιεργάζεσθαι τρόπους, οὕτω τε κατ’ ἴχνος ἰέναι τῆς ἐκείνων ἀγωγῆς. Ὄρη δὲ ἅγιά φαμεν εἶναι τοὺς ἁγίους προφήτας καὶ δικαίους. Εἴ τις οὖν ἀναπτὰς οἷάπερ στρουθίον τούτοις τοῖς νοητοῖς ὄρεσιν ἐνιζήσειεν, ὄψεται πάντως λαμπροὺς γεγονότας, οὐ διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἰσχὺν, ἀλλ’ ὅτι πεποιθότες ἦσαν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον τοὺς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πεποιθότας ὡς στρουθίον ἀνίπτασθαι δεῖ ἐπὶ τὰ ὄρη. Ὄρη δὲ εἶναί φαμεν τὰς ἀρετὰς, οὐδὲν ἐχούσας χαμαιριφές· ἐν οἷς ὄρεσι πέμποντες τὰ φρονήματα, καὶ τὸ χαμαίζηλον τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων διωθούμενοι, ἀνάλωτοι τῶν εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῶν ἐσόμεθα. «Ὅτι ἰδοὺ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐνέτειναν τόξον.» (α φ. 74 β.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἀναγκαίαν εἶναί φησι τὴν εἰς τὰ ὄρη νοητὴν ἀναφοίτησιν, ὡς ἐντεινάντων τὸ τόξον τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ ηὐτρεπισμένων ἤδη πρὸς μάχην.
Α κνα Θεοῦ γενέσθαι· οἱ τοίνυν οὔπω πιστεύσαντες, Β οὔτε μὴν τὴν ἐξ ὕδατός τε καὶ Πνεύματος έχοντας ἀναγέννησιν, ὀρφανοί πάντως νοηθείεν. Ορφανῷ σὺ ἦσθα βοηθός. Οὐκ εἶπε· Σὺ εἶ, ἀλλ', Εσθα. Πρότερον γὰρ πάντων παρανομούντων, σὺ μόνος βοηθὸς τῶν ἐμφα νῶν ἐτύγχανες· νῦν δὲ καὶ οἱ σοί, οἱ τοῦ νόμου της ἐντολὰς φυλάσσοντες. Σύντριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηρού. (Α. Γ. Ε. Γ. 18.) Και (1) τοῦ Σατανά θὲ τοσαύ τη γέγονεν ἡ ἁμαρτία, ὥστε διερευνηθεῖσαν παρά Θεοῦ, δίκης ἄξιον αὐτὸν τῆς ἐσχάτης ἀποφῆνει· γάρτοι καὶ συνετρίβη καὶ ἡτόνησεν ὁ βραχίων αὐτοῦ, τουτέστιν ἡ καθ' ἡμῶν δυναστεία. Πλήν (1) αγιο πρεπής ἡ αἴτησις καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστὸν τῆς προσευχῆς τὸ χρῆμα. Ὅσιον γὰρ καὶ παντὶ τῷ βίῳ χρήσιμον τὸ παντὸς ἁμαρτωλοῦ συντρίβεσθαι βρα χίονα, τουτέστι τὴν δυναστείαν· ἐπ' οὐδενὶ γὰρ έχουν σιν αὐτὴν ἑτέρῳ, ἐπὶ δὲ τῷ συντρίβειν πτωχούς. Αμαρτωλοῦ τούτου ὁ βραχίων ὑπος Κυρίου συντρί βεται, καὶ ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ ζητουμένη ούχ ευρίσκε ται. Ζητηθήσεται ἡ ἁμαρτία αὐτοῦ, καὶ οὐχ εὑρεθή. (Β 1. 41.) Εἰ γὰρ ἐρευνῷτο, φησίν, ἡ [ἁμαρτία] τοῦ τὰ φαῦλα ὁρῶντος ἁμαρτωλοῦ, οὐκ ἀνευρεθείη δ' αὐτήν, τουτέστι δικαίως αφανισθήσεται. ἀπολεῖσθε, ἔθνη, ἐκ τῆς γῆς αὐτοῦ. (Α Γ. 73.) Εν γὰρ τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ βληθήσονται εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. Εθνη δὲ λέγει τοὺς ἀκαθάρ τους δαίμονας, ἀλλ' οὐκ ἀνθρώπους οὓς ἦν ἐλπὶς σωθήσεσθαι διὰ Χριστοῦ δικαιωθέντας ἐν πίστει. Πῶς ἂν ηύξατο δραμεῖν εἰς ἀπώλειαν καὶ ἔθνη τα Επιστα ; Τὴν ἐπιθυμίαν τῶν πενήτων εἰσήκουσε Κύριος. (Α Γ. 73.) Αὕτη ἦν αὐτῶν ἡ ἐπιθυμία, τὸ τῶν μελ λόντων ἀξιωθῆναι ἀγαθῶν· εἰς τοῦτο γὰρ ἐτοιμαζό μενοι, πάντα ὑπομένειν τὴν καρδίαν ηυτρέπιζον. 'Αλλ' ἴσως ἐρεῖ τις· Καὶ ποία τις ἦν ἐπιθυμία του αύτη παρὰ τοῖς ἔτι πλανωμένοις; Φαμὲν οὖν ὅτι συντριβέντος τοῦ βραχίονες τοῦ πονηροῦ, καὶ οὐκ ἐνεργοῦντος ἐν αὐτοῖς καθὰ καὶ πάλαι τὸ ἐν ἀγνοίς κεῖσθαι Θεοῦ, κέκληνται τὰ ἔθνη πρὸς ἐπιθυμίας τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας καὶ τοῦ εἰδέναι τὴν ἀλή - θειαν, καὶ ἑτοιμοτάτην ἔσχον τὴν καρδίαν εἰς τὸ πιστεύειν εἰς αὐτόν, Κρῖναι ἐγρανῷ καὶ ταπεινῷ, ἵνα μὴ προσθῇ ἔτι τοῦ μεγαλαυχεῖν. (Α 1. 73.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πτωχὸς καὶ ταπει νὸς οἱ οὔπω πιστεύσαντες. Τούτοις εύχεται γενέσθαι κριτὴν τὸν Χριστὸν, καταδικάζοντα μὲν τὸν Σατα νᾶν, δικαιοῦντα δὲ τοὺς ἐπατημένους. Τούτου γάρ γεγονότος, οὐκ ἂν ἔτι μεγαλαυχήσειεν άνθρωπος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ut alii Dei fant 's : qui ergo nondum credi- derant, neque ex aqua et Spiritu renati erant, pu- pilli omnino censebantur. Pupillo tu eras adjutor. Non ait es sed eras. Antea enim cum omnes pec- catores essent, tu solus pupillorum eras adjutor ; nunc etiam tui id praestant] qui legis mandata cu- stodiunt. Vers. 30. Centere brachium peccatoris et maligni. Satanae tantum fuit peecatum, ut a Deo inquisi- tum, extrema pena dignum fuerit judicatum; quam- obrem contrium fuit et viribus cassum brachium illius, id est ejus contra nos potentia, Verumtamen digna est sancto viro postulatio, et omni laude com- mendandum hoc precum genus. Sanctum enim est et universo mundo utile, ut cujusvis peccatoris brachium infringatur, id est potentia : alioqui enim huic tantummodo usui eam retinent, ut pauperes conterant. Hujusce peccatoris brachium conteritur a Domino, et peccatum ejus si forte quæritur, jam non reperitur. Vers. 37. Queretur peccatum ejus, et non invenietur. Si investigetur, inquit, inique agentis peccatum, haud inveniatur, id est merito destruetur. Peribitis, gentes, de terra illius. Christo quippe regnante projicientur in ignem C æternum. Gentes autem intelligit impuros dæmones, non homines quorum salvandorum, post justifica- tionem per Christum in fide, spes erat. Cur enim optasset abire in exitium etiam ethnicos qui non- dum fidem susceperant ? Vers. 38. Desiderium pauperum exaudivit Dominus. Hoc erat ipsorum votum, nempe ut futuris digni fierent bonis ob horum enim exspectationem ad omnia patienda cor comparabant. Sed fortasse dicet aliquis: Quodnam erat hoc desiderium apud eos qui adhuc in errore versabantur ? Respondemus ergo, quod brachio improbi contrito, qui non jam eos ut olim in ignorantia Dei detinebat, vocatæ sunt gentes ad desiderium consequendi per Chri- D stum salutis, veritatemque agnoscendam, et para- tissimo ad credendum ei corde fuerunt. Vers. 39. Judicare pupillo et humili, ne quis ultra se jacket. Secundum vero, anagogen verbis pauper et kumi- (is intelliguntur adhuc increduli. His optat fieri judicem Christum, qui Satanam damnet, deceptor autem ab hoc justificet. Hoc enim peracto, jam homo in terra non gloriabitur: ve ipse Satanas es Joan. 1, 12. stomi simul et Cyrilli. Reapse in Montfauconii ope rum Chrysostomi editione t. V, p. 111, psal, r, (Cr. 20.) b, pars ejus aliqua legitur. derium. (1) Fragmentum hoc in codico dicitur Chryso- (2) Pars postrema hujus fragmenti est apud Cor-
PG 69:789Τούτοις γὰρ τοῖς λόγοις φυγεῖν ἠρέθιζον, φάσκοντες, εἰ μὴ φύγοι, κατατοξεύειν αὐτὸν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐν σκοτομήνῃ, ἀντὶ τοῦ λεληθότως καὶ ὡς ἐν σελήνης ἀμυδροῖς φέγγεσι. Τοιαῦτα γὰρ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν τὰ τοξεύματα· τῷ ζόφῳ γὰρ ἑαυτὸν ἐγκρύπτων, ὁ πονηρὸς κατατοξεύει τὸ καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας. (α φ. 74 β) Εἶεν δ’ ἂν ἁμαρτωλοὶ, καὶ οἱ τὴν πίστιν διώκοντες, καὶ οἱ τοῖς εὐαγῶς ἐθέλουσι ζῇν ἀνέδην ἐπιβουλεύοντες. Δρῶσι δὲ τοῦτο καὶ μάλα ἐντόνως καὶ αἱ πονηραὶ δυνάμεις, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς τοῖς ἁγίοις ἀρτύουσαι. «Τοῦ κατατοξεῦσαι ἐν σκοτομήνῃ τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ.» (ξ φ. 21.) Εὐτρεπῆ μὲν τῶν πολεμίων τόξα ἐν σκοτομήνῃ· οὕτω δὲ τὸ τὴν σελήνην ὑποτρέχον σκότος καὶ σκιάζον αὐτὴν ὠνόμασεν. Τότε τοίνυν πολεμοῦσιν οἱ ἁμαρτωλοὶ δαίμονες· τοξεῦσαι γὰρ ἐν φωτὶ τοὺς δικαίους οὐ δύνανται, ἀλλ’ ἐν τῷ σκότει τῆς ἀγνοίας, ὅταν νεφέλη ῥᾳθυμίας ἐπελθοῦσα ἀμαυροῖ τὸ φῶς τῆς ἡμετέρας σελήνης, ἤτοι τῆς διανοίας ἐργάσηται. «Ὅτι ἂ σὺ κατηρτίσω, αὐτοὶ καθεῖλον.» (α φ. 75 β.
ἐπὶ τῆς γῆς, ἡ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς ἄνθρωπος κληθείς, διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ ἀσθένειαν· οὐδεὶς γὰρ ἐστι παντελῶς ὡς πρός γε τὴν θείαν ἰσχύν, ἢ ἁπλῶς πως ἄνθρωπος τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ὑπουργὸς καὶ τῶν αὐτοῦ θελημάτων όργανον. Ο γὰρ τοιοῦτος, οὐκ Έτι μέγα φρονήσει περιγενόμενος τῶν ἀσθενεστέρων. Δῴη δὲ καὶ ἡμῖν ὁ Θεὸς νιπῆσαι τὸν ἐν κρυφίους ἐνεδρεύονται καθ' ἡμῶν θήρα, ὥστε μηκέτι τοῦ ἐχθροῦ τὸ καθ' ἡμῶν περιλειφθῆναι καύχημα. ΨΑΛΜΟΣ Γ. Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα· πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου ; κ.τ.λ. (Δ Β. Γ.. 42, Ο μὲν οὖν σκοπὸς τοῦ Ψάλλοντος ἐναργής πεποιθέναι· γάρ φησιν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ὁ δὲ ἐπιφερόμενος στίχος διαφόρους ἡμῖν ἐννοίας εἰσκομίζει. Τίκτει γὰρ ὑπόνοιαν, ὅτι προσδιαλέγεται τισι, καὶ οἷον ἐπιπλήττει λέγουσιν αὐτῷ· ι Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη. » Διά τί γάρ μας, φησὶν, ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότι, στρουθίῳ παρεικάζει σθαι συμβουλεύετε, καὶ ἐν ὄρεσιν ἀναπτῆναι τοῖς υψηλοτάτοις; Εδει τοίνυν, φησὶν, ἐπὶ τῷ Κυρίῳ με πεποιθότα, μὴ μᾶλλον ἀκούειν . Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη, » ἀλλ' ἐπαινεῖσθαι τῆς γνώμης, καὶ ὡς τῶν ἀρίστων βουλευμάτων ἐπιδραξάμενον, εὖ μάλα κατα θαυμάζεσθαι. Μία μὲν οὖν αὕτη διάνοια· ἑτέρα δέ· Πειρασμοῦ γὰρ ἐπικειμένου καὶ πολέμου κινεῖσθαι μέλλοντος, ἢ νοητοῦ τυχὸν ἢ αἰσθητοῦ, πῶς ἡμᾶς χρὴ διαχεῖσθαι, μετασχηματίσας ἐφ' ἑαυτῷ τὸν λό- γον, πειρᾶται διδάσκειν, και φησιν· • Ἐπὶ τῷ Κυ- ρίῳ πέποιθα. ο Μέχρι τούτου στήσας τὸν λόγον, τοῖς ειωθόσι παρακαλεῖν τοὺς ἐν περιστάσει, ἐπιφθέγγε ται· « Πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου; ν τουτέστι, Τίνα ἐστὶν ἅπερ ἂν εἰσηγησαμένους ὑμᾶς ἐπαινέσαι δικαίως, Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον; Ταῦτά μοι παρ' ὑμῶν λεγέσθω, φησί. Τοὺς γὰρ ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότας, νοητῶς ἀναπτῆναι προσήκει καὶ ἁγίοις ὄρεσιν ἐμφιλοχωρεῖν, τουτέστι τὰς τῶν ἁγίων ἐκεί- των κατασκέπτεσθαι πολιτείας, καὶ τοὺς τῆς εὐδο κιμήσεως περιεργάζεσθαι τρόπους, οὕτω τε κατ' ἴχνος Ιέναι τῆς ἐκείνων ἀγωγῆς. Ορη δὲ ἅγιά φα μεν εἶναι τοὺς ἁγίους προφήτας καὶ δικαίους. Εἴ τις οὖν ἀναπτὰς οἷάπερ στρουθίον τούτοις τοῖς νοητοῖς βρεσιν ἐνιζήσειεν, έψεται πάντως λαμπρούς γεγονό τας, οὐ διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἰσχύν, ἀλλ' ὅτι πε ποιθότες ἦσαν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον τοὺς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πεποιθότας ὡς στρουθίον ἀνίπτασθαι δεῖ ἐπὶ τὰ ὄρη. Ορη δὲ εἶναι φαμεν τὰς ἀρετὰς, οὐδὲν ἐχούσας χαμαιριφές· ἐν οἷς ὄρεσι πέμποντες τὰ φρονήματα, καὶ τὸ χαμαίζηλον τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων διωθούμενοι, ἀνάλωτοι τῶν εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῶν ἐσόμεθα. "Οτι ἰδοὺ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐνέτειναν τόξον. (Α Γ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἀναγκαίαν εἶναί φησι τὴν εἰς τὰ ὄρη νοητὴν ἀναφοίτησιν, ὡς ἐντει- νάντων τὸ τόξον τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ ηὐτρεπισμέν ** IN PSALMUM X. A hominis nomine indigiletur, propter insitam ei debilitatem : nihil enim prorsus ipse est præ Dei fortitudine: sive vel simpliciter intelligatur qui- cunque home diabolicæ nequitiæ minister fit, al- que ejus voluntatum instrumentum. Homo enim hujusmodi jam alterius non gloriabitur de victoria contra infirmiores. Utinam det nobis quoque Deus debellare in occultis insidiantem belluam, ut in posterum nullum hesti de damno nostre gandium supersis ! PSALMUS X. Vers. 1. In Domino confisus sum ; quomodo dicitis .. B f. b, C f. 21.) C b.) Psal. v1, 2. D animæ meæ ? etc. Evidens est Psalmista scopus ; nam se confisum in Demino affirmat. Qui autem sequitur versiculus varios nobis sensus suppeditat. Parit enim suspi- cionem, Psalmistam alloqui. nonnullos, et quasi Increpitare dicentibus sibi : « Transmigra. in. mon tes *. Cur mihi, inquit,. in Deo confidenti suadetis ut passeri misimiler, atque in altissimos montes convolem ? oportuit ergo me, inquit, in Deo confidentem nequaquam audire, ‹ Transmigra in montes, › sed laudari potius sententiam meam, et tanquam optima consilia secutam magni fieri. Primus itaque hic sensus est. Alter vero : Tenta- tione instante et bello mox insurgente, vel spiri- tali fortasse vel exteriore, quomodo nos compa- ratos esse oporteat, sermonem in propria persona. figurans, conatur docere, aitque : ‹ In Domino con- âsus sum. Atque hactenus sermonem sistens, mox, ut solent qui in discrimine versantur, pergit dicere : « Quomodo dicitis animæ meæ?, id est, quæ- nam mihi laudabilia merito consilia suppeditatis, nempe ut migrem in montes sicut passer ? Hæc mihi a vobis, inquit, dicuntur. Nam qui Deo conf- dunt, eos intellectualiter volare decet, et in sanctis montibus commorari, id est, sanctorum illorum contemplari vitas, et probati moris rationem scru tari, atque ipsorum vestigiis insistere. Sanctos au- tem montes dicimus sanctos prophetas ac justos. Si qui ergo avolantis passeris more, intellectualibus his insidebunt montibus, videre hos licebit præ- claros fieri, non ob insitas ipsis vires, sed quia Deo confisi erant. Denique et alio modo eos qui Deo confidunt, veluti passerem evolare oportet in mon- tes. Montes vero virtutes dicimus, quia nihil humi reptans habent : quos ad montes mentem nostram dirigentes, et terrenarum rerum desiderium vile expellentes, contra flagitiosas voluptates invicti permanebimus. Vers. 2. Ecce enim peccatores intenderunt ar- cum. Secundum vero anagogen necessarium ait esse intellectualem in montes recessum, utpote intenden- tibus jam arcum peccatoribus, et prælium parsell-
) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, δείκνυσιν ἐναργῶς ὡς Θεῷ μαχόμενος ὁ Σατανᾶς, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ πονηραὶ δυνάμεις τοῖς εὖ βιοῦν ᾑρημένοις ἐπιβουλεύουσι. Σκοπὸς γὰρ αὐτοῖς τὸ οἰκοδομούμενον ὑπὸ Θεοῦ καταστρέφειν, καὶ τοῖς αὐτοῦ θελήμασιν ἀντανίστασθαι· Κατήνεγκε γὰρ, φησὶν, ὁ ἐχθρὸς τὸν ἄνθρωπον εἰς φθορὰν, καί τοι ἐπὶ ἀφθαρσίαν κατηρτισμένον.(β. φ. 42 β) Μάχονται τῷ θείῳ σκοπῷ, καὶ ἅπερ ἂν αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης καταρτίσαιτο πρός γε τὸ εὖ ἔχειν, καθαιροῦσιν αὐτοί. Πλάττει γὰρ κόπον ἐπὶ προστάγματι ὁ τῆς ἀνομίας θρόνος, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς. «Ὁ δὲ δίκαιος τί ἐποίησε; Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, κ.τ.λ.» (ξ φ. 21.) Δίκαιον νῦν τὸν Θεὸν ὁμολογεῖ, πάντων μὲν, ἐξαιρέτως δὲ τῆς τῶν δικαίων σωτηρίας, νοήσωμεν λέγεσθαι.(α φ. 76.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, τὴν τοῦ διαβόλου δυστροπίαν εἰρηκὼς ὁ Δαβὶδ, ἐναργῆ καθίστησι τὸν σώζειν εἰδότα καὶ τῆς ἐκείνου πλεονεξίας ἐξέλκοντα. Τοῦ γὰρ διαβόλου, φησὶ, καθαιρεῖν ἐπιχειροῦντος ἄπερ ἂν εἰς σωτηρίαν τῶν ἐπὶ τῆς γῆς καταρτίσαιτο Θεὸς νομοθετῶν καὶ διδάσκων τί πεποίηκεν ὁ δίκαιος;
ἐπὶ τῆς γῆς, ἡ αὐτὸς ὁ Σατανᾶς ἄνθρωπος κληθείς, διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτῷ ἀσθένειαν· οὐδεὶς γὰρ ἐστι παντελῶς ὡς πρός γε τὴν θείαν ἰσχύν, ἢ ἁπλῶς πως ἄνθρωπος τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ὑπουργὸς καὶ τῶν αὐτοῦ θελημάτων όργανον. Ο γὰρ τοιοῦτος, οὐκ Έτι μέγα φρονήσει περιγενόμενος τῶν ἀσθενεστέρων. Δῴη δὲ καὶ ἡμῖν ὁ Θεὸς νιπῆσαι τὸν ἐν κρυφίους ἐνεδρεύονται καθ' ἡμῶν θήρα, ὥστε μηκέτι τοῦ ἐχθροῦ τὸ καθ' ἡμῶν περιλειφθῆναι καύχημα. ΨΑΛΜΟΣ Γ. Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πέποιθα· πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου ; κ.τ.λ. (Δ Β. Γ.. 42, Ο μὲν οὖν σκοπὸς τοῦ Ψάλλοντος ἐναργής πεποιθέναι· γάρ φησιν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Ὁ δὲ ἐπιφερόμενος στίχος διαφόρους ἡμῖν ἐννοίας εἰσκομίζει. Τίκτει γὰρ ὑπόνοιαν, ὅτι προσδιαλέγεται τισι, καὶ οἷον ἐπιπλήττει λέγουσιν αὐτῷ· ι Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη. » Διά τί γάρ μας, φησὶν, ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότι, στρουθίῳ παρεικάζει σθαι συμβουλεύετε, καὶ ἐν ὄρεσιν ἀναπτῆναι τοῖς υψηλοτάτοις; Εδει τοίνυν, φησὶν, ἐπὶ τῷ Κυρίῳ με πεποιθότα, μὴ μᾶλλον ἀκούειν . Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη, » ἀλλ' ἐπαινεῖσθαι τῆς γνώμης, καὶ ὡς τῶν ἀρίστων βουλευμάτων ἐπιδραξάμενον, εὖ μάλα κατα θαυμάζεσθαι. Μία μὲν οὖν αὕτη διάνοια· ἑτέρα δέ· Πειρασμοῦ γὰρ ἐπικειμένου καὶ πολέμου κινεῖσθαι μέλλοντος, ἢ νοητοῦ τυχὸν ἢ αἰσθητοῦ, πῶς ἡμᾶς χρὴ διαχεῖσθαι, μετασχηματίσας ἐφ' ἑαυτῷ τὸν λό- γον, πειρᾶται διδάσκειν, και φησιν· • Ἐπὶ τῷ Κυ- ρίῳ πέποιθα. ο Μέχρι τούτου στήσας τὸν λόγον, τοῖς ειωθόσι παρακαλεῖν τοὺς ἐν περιστάσει, ἐπιφθέγγε ται· « Πῶς ἐρεῖτε τῇ ψυχῇ μου; ν τουτέστι, Τίνα ἐστὶν ἅπερ ἂν εἰσηγησαμένους ὑμᾶς ἐπαινέσαι δικαίως, Μεταναστεύου ἐπὶ τὰ ὄρη ὡς στρουθίον; Ταῦτά μοι παρ' ὑμῶν λεγέσθω, φησί. Τοὺς γὰρ ἐπὶ τῷ Θεῷ πεποιθότας, νοητῶς ἀναπτῆναι προσήκει καὶ ἁγίοις ὄρεσιν ἐμφιλοχωρεῖν, τουτέστι τὰς τῶν ἁγίων ἐκεί- των κατασκέπτεσθαι πολιτείας, καὶ τοὺς τῆς εὐδο κιμήσεως περιεργάζεσθαι τρόπους, οὕτω τε κατ' ἴχνος Ιέναι τῆς ἐκείνων ἀγωγῆς. Ορη δὲ ἅγιά φα μεν εἶναι τοὺς ἁγίους προφήτας καὶ δικαίους. Εἴ τις οὖν ἀναπτὰς οἷάπερ στρουθίον τούτοις τοῖς νοητοῖς βρεσιν ἐνιζήσειεν, έψεται πάντως λαμπρούς γεγονό τας, οὐ διὰ τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἰσχύν, ἀλλ' ὅτι πε ποιθότες ἦσαν ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. Καὶ καθ᾿ ἕτερον δὲ τρόπον τοὺς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ πεποιθότας ὡς στρουθίον ἀνίπτασθαι δεῖ ἐπὶ τὰ ὄρη. Ορη δὲ εἶναι φαμεν τὰς ἀρετὰς, οὐδὲν ἐχούσας χαμαιριφές· ἐν οἷς ὄρεσι πέμποντες τὰ φρονήματα, καὶ τὸ χαμαίζηλον τῶν ἐπὶ γῆς πραγμάτων διωθούμενοι, ἀνάλωτοι τῶν εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῶν ἐσόμεθα. "Οτι ἰδοὺ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἐνέτειναν τόξον. (Α Γ. Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ἀναγκαίαν εἶναί φησι τὴν εἰς τὰ ὄρη νοητὴν ἀναφοίτησιν, ὡς ἐντει- νάντων τὸ τόξον τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ ηὐτρεπισμέν ** IN PSALMUM X. A hominis nomine indigiletur, propter insitam ei debilitatem : nihil enim prorsus ipse est præ Dei fortitudine: sive vel simpliciter intelligatur qui- cunque home diabolicæ nequitiæ minister fit, al- que ejus voluntatum instrumentum. Homo enim hujusmodi jam alterius non gloriabitur de victoria contra infirmiores. Utinam det nobis quoque Deus debellare in occultis insidiantem belluam, ut in posterum nullum hesti de damno nostre gandium supersis ! PSALMUS X. Vers. 1. In Domino confisus sum ; quomodo dicitis .. B f. b, C f. 21.) C b.) Psal. v1, 2. D animæ meæ ? etc. Evidens est Psalmista scopus ; nam se confisum in Demino affirmat. Qui autem sequitur versiculus varios nobis sensus suppeditat. Parit enim suspi- cionem, Psalmistam alloqui. nonnullos, et quasi Increpitare dicentibus sibi : « Transmigra. in. mon tes *. Cur mihi, inquit,. in Deo confidenti suadetis ut passeri misimiler, atque in altissimos montes convolem ? oportuit ergo me, inquit, in Deo confidentem nequaquam audire, ‹ Transmigra in montes, › sed laudari potius sententiam meam, et tanquam optima consilia secutam magni fieri. Primus itaque hic sensus est. Alter vero : Tenta- tione instante et bello mox insurgente, vel spiri- tali fortasse vel exteriore, quomodo nos compa- ratos esse oporteat, sermonem in propria persona. figurans, conatur docere, aitque : ‹ In Domino con- âsus sum. Atque hactenus sermonem sistens, mox, ut solent qui in discrimine versantur, pergit dicere : « Quomodo dicitis animæ meæ?, id est, quæ- nam mihi laudabilia merito consilia suppeditatis, nempe ut migrem in montes sicut passer ? Hæc mihi a vobis, inquit, dicuntur. Nam qui Deo conf- dunt, eos intellectualiter volare decet, et in sanctis montibus commorari, id est, sanctorum illorum contemplari vitas, et probati moris rationem scru tari, atque ipsorum vestigiis insistere. Sanctos au- tem montes dicimus sanctos prophetas ac justos. Si qui ergo avolantis passeris more, intellectualibus his insidebunt montibus, videre hos licebit præ- claros fieri, non ob insitas ipsis vires, sed quia Deo confisi erant. Denique et alio modo eos qui Deo confidunt, veluti passerem evolare oportet in mon- tes. Montes vero virtutes dicimus, quia nihil humi reptans habent : quos ad montes mentem nostram dirigentes, et terrenarum rerum desiderium vile expellentes, contra flagitiosas voluptates invicti permanebimus. Vers. 2. Ecce enim peccatores intenderunt ar- cum. Secundum vero anagogen necessarium ait esse intellectualem in montes recessum, utpote intenden- tibus jam arcum peccatoribus, et prælium parsell-
PG 69:791ὁ ἐν τῷ ἰδίῳ ναῷ κατοικῶν, ὁ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἐπιβλέπουσι. Δεῖ γὰρ συνάψαι τοὺς στίχους, ὡς εἰς μίαν τελοῦντας διάνοιαν. Ἡ δὲ ἐπίβλεψις ἐνταῦθα τὴν ἐπισκοπὴν κατασημαίνει. Σώζει δὲ πάντως ἐφορῶν, καὶ ἔξω παγίδος τίθησι· ἐπιβλέπει δὲ τὸν πένητα, τὸν πτωχὸν δηλαδὴ τῷ πνεύματι· «Ἐπὶ τίνα γὰρ, φησὶν, ἐπιβλέψω, ἀλλ’ ἢ ἐπὶ τὸν ταπεινὸν καὶ ἡσύχιον;» Ὅταν δὲ ἡ θεία Γραφὴ τοὺς περὶ Θεοῦ ποιεῖται λόγους, εἶτα μορίων μνημονεύσει σωματικῶν, μὴ τοῖς αἰσθητοῖς ἐνορμιζέσθω τῶν ἀκροωμένων ὁ νοῦς, ἀλλ’ ἐκ τῶν αἰσθητῶν ὡς ἐξ εἰκότων πραγμάτων, πρὸς τὸ τῶν νοητῶν ἀναφοιτάτω κάλλος, ἔξω τε σχημάτων καὶ ποσότητος καὶ περιγραφῆς, εἴδους τε καὶ τῶν ἑτέρων, ἃ τοῖς σώμασιν ἀκολουθεῖ, νοείτω Θεόν· ἔστι μὲν γὰρ ὑπὲρ πάντα νοῦν. Ἀνθρωπίνως δὲ τὰ περὶ αὐτοῦ λαλοῦμεν· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν τὰ ὑπὲρ ἡμᾶς. Βλέφαρα τοίνυν, ἤγουν ὀφθαλμοὶ, ἡ ἐποπτικὴ ἐνέργεια τοῦ Θεοῦ λέγεται, ἤπερ ἂν νοοῖτο κατὰ τὴν αὐτοῦ φύσιν· ἐξετάζει δὲ, ἤγουν ἀκριβῶς ἐρευνᾷ καὶ κατασκέπτεται, τόν τε δίκαιον καὶ τὸν ἀσεβῆ·
Α νων ἤδη προς μάχην. Τούτοις γὰρ τοῖς λόγοις φυγεῖν ἠρέθιζον, φάσκοντες, εἰ μὴ φύγοι, καταταξεύειν αὐτὸν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐν σκοτομήνῃ, ἀντὶ τοῦ λε ληθότως καὶ ὡς ἐν σελήνης αμυδροῖς φέγγεσι. Τοι αῦτα γὰρ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν τὰ τοξεύματα· τῷ ζέφῳ γὰρ ἑαυτὸν ἐγκρύπτων, ὁ πονηρός κατατοξεύει το καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας. (Α 1. ) Είεν δ' ἂν ἁμαρτωλοί, καὶ οἱ τὴν πέτ στιν διώκοντες, καὶ οἱ τοῖς εὐαγῶς ἐθέλουσι την ἀνέδην ἐπιβουλεύοντες. Δρῶσι δὲ τοῦτο καὶ μάλι ἐντόνως καὶ αἱ πονηραὶ δυνάμεις, πάντα τρόπον ἐπι- βουλῆς τοῖς ἁγίοις ἀρεύουσαι. Τοῦ κατατοξεῦσαι ἐν σκοτομήνῃ τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδία. Εὐτρεπῆ μὲν τῶν πολεμίων τόξα εν αποσ τομήνῃ· οὕτω δὲ τὸ τὴν σελήνην ὑποτρέχον σκότες καὶ σκιάζον αὐτὴν ὠνόμασεν. Τότε τοίνυν πολεμού σιν οἱ ἁμαρτωλοὶ δαίμονες τοξεῦσαι γὰρ ἐν φωτί τους δικαίους οὐ δύνανται, ἀλλ' ἐν τῷ σκότει τῆς ἀγνοίας, ὅταν νεφέλη ῥᾳθυμίας ἐπελθοῦσα ἀμαυροί τὸ φῶς τῆς ἡμετέρας σελήνης, ήτοι τῆς διανοίας ἐρ γάσηται. "Οτι & σὺ κατηρτίσω, αὐτοὶ καθεῖλον. ( Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, δείκνυσιν εναρ γῶς ὡς Θεῷ μαχόμενος ὁ Σατανᾶς, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ πονηραὶ δυνάμεις τοῖς εὖ βιοῦν ᾑρημένοις ἐπιβου λεύουσι. Σκοπός γὰρ αὐτοῖς τὸ οἰκοδομούμενον ὑπὸ Θεοῦ καταστρέφειν, καὶ τοῖς αὐτοῦ θελήμασιν ἀντ- ανίστασθαι· Κατήνεγκε γάρ, φησὶν, ὁ ἐχθρὸς τὸν ἄν θρωπον εἰς φθοράν, καί τοι ἐπὶ ἀφθαρσίαν κατηρ τισμένον. - (Β. Μάχονται τῷ θείῳ σκοπών, καὶ ἅπερ ἂν αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης καταρτίσαιτο πρός γε τὸ εὖ ἔχειν, καθαιροῦσιν αὐτοί. Πλάττει γὰρ κόπον ἐπὶ προστάγματι ὁ τῆς ἀνομίας θρόνος, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς. Ὁ δὲ δίκαιος τί ἐποίησε; Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, κ. τ. 2. Δίκαιον νῦν τὸν Θεὸν ὁμολογεῖ, πάντων μὲν, ἐξαιρέτως δὲ τῆς τῶν δικαίων σωτηρίας, νοή σωμεν λέγεσθαι. - ( Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, τὴν τοῦ διαβόλου δυστροπίαν εἰρηκὼς ὁ Δαβίδ, ἐναργή καθίστησι τὸν σώζειν εἰδότα καὶ τῆς ἐκείνου πλεον εξίας ἐξέλκοντα. Τοῦ γὰρ διαβόλου, φησί, καθαιρείν επιχειροῦντος ἅπερ ἂν εἰς σωτηρίαν τῶν ἐπὶ τῆς γῆς καταρτίσαιτο Θεὸς νομοθετῶν καὶ διδάσκων τί πε ποίηκεν ὁ δίκαιος; ὁ ἐν τῷ ἰδίῳ ναῷ κατοικών, δ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἐπιβλέπουσι. Δεῖ γὰρ συνάψαι τους στίχους ὡς εἰς μίαν τελοῦντας διάνοιαν. Ἡ δὲ ἐπίβλεψις ἐν ταῦθα τὴν ἐπισκοπὴν κατασημαίνει. Σώζει δὲ πάν τως ἐφορῶν, καὶ ἔξω παγίδος τίθησι· ἐπιβλέπει δε τὸν πένητα, τὸν πτωχὸν δηλαδὴ τῷ πνεύματι ο Ἐπὶ τίνα γάρ, φησὶν, ἐπιβλέψω, ἀλλ' ἡ ἐπὶ τὸν ταπεινόν καὶ ἡσύχιον ; » Οταν δὲ ἡ θεία Γραφὴ τοὺς περὶ Θεοῦ ποιεῖται λόγους, εἶτα μορίων μνημονεύσει του S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bus. His autem verbis ad fugam hortabantur aien- tes, nisi fugeret, fore ut illum peccatores tenebrosa in nocte sagittis appeterent, pro, clam et tanquam sub hebete luna luce. Hujusmodi enim sunt spiri- talium hostium jaculationes: nam tenebris se in- volvens malus damon, in pulchrum Ecclesiæ corpus jacula dirigit. . Peccatores intelligi possunt etiam fidei persecu- tores, et qui pie vivendi studiosos palam insectan- tur. Id autem strenue admodum faciunt malæ quoque potestates, omne insidiarum genus sanctis inten- dentes. Vers. 2. Ut sagittent in obscuro rectos corde. Parati sunt inimicorum in tenebris arcus: sic enim appellavit subeuntes lunam tenebras eamque obumbrantes. Tunc ergo dimieant peccatores dæ- mones: namque in luce ferire justos nequeunt, sed in ignorantia tenebris ; cum socordiæ superveniens nubes luna nostra, id est mentis, lumen obscura- verit. Vers. 3. Quoniam qua tu perfecisti, ipsi destrure- runt. B Secundum vero anagogen manifeste demonstrat, Dei hostem Satanam et malas cæteras cum eo po- testates pie vivere volentibus insidiari. Propositum enim illis est ædificium Dei evertere, et voluntati- bus ejus adversari. Contulit enim, inquit Scriptura inimicus hominem in corruptelam, qui tamen ad C immortalitatem creatus fueral w Oppugnant dæmones divinum propositum; et quæ omnium Do- minus ita condidit ut bene se habeant, ipsi destruunt. Fingit enim laborem in præcepto“ iniquitatis sedes, id est Satanas. - Vers. 3. Justus autem quid fecit? Dominus in templo sancto suo. - Justum nunc Deum fatetur, id quod circa omnia quidem, sed præcipue circa justorum salutem dici putabimus. — Secundum vero anagogen, memorata diaboli perversitate, perspicue denotat eum, qui salvare valuit, atque ab illius oppressione subducere. Cum enim diabolus ea destruere aggressus essel, quæ ad mortalium salutem Deus fecerat, legem suam doctrinamque tradens, quid justus (Deus) egit, qui in proprio templo habitat, qui throni loco clum habet, et cujus oculi pauperem respiciunt? Oportet enim versiculos connectere, tanquam si unam sententiam efficerent. Respectus autem hoc loco inspectionem significat. Deus certe inspiciens salvat, et extrà laqueum statuit : respicit autem pauperem, spiritu, inquam, pauperem. « Ad quem enim, inquit, respiciam, nisi ad humilem et quie- tum ^?, Jam cum divina Scriptura de Deo verba facit, deinde partium meminit corporearum, mens Sap. II, 23. * Psal. xcur, 20. D (C f. 21.) f. b. ) f. b) (C f. 21.) f. 76.) at Isa. Lxvi. 2.
καὶ τῷ μὲν χεῖρα νέμει τὴν ἐπίκουρον, καὶ φῶς ἐνίησιν εἰς νοῦν, ἵνα μὴ ἐν σκοτομήνῃ τοξεύηται· τὸν δὲ ὡς ἀχαλίνως ἐρχόμενον, κατὰ πετρῶν καὶ κρημνῶν ἀφίησιν. «Τὰ βλέφαρα αὐτοῦ ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων.» (ξ φ. 21.) Ὅτε κρίσεως καιρὸς, τοῖς βλεφάροις ὡς ἀπειλὴν μηνύουσιν κέχρηται· ταῦτα γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀνασπᾷν ἐν τῷ θυμοῦσθαι εἰώθαμεν· ἀλλὰ μὴν καὶ ὄταν ἀκριβῶς τι κατοπτεῦσαι βουλώμεθα. Ὅθεν οὐδὲ Σολομὼν αὐτῶν ἐν τῷ τὸν νυμφίον ἢ τὴν νύμφην, ὡς θυμῷ καὶ κρίσει μᾶλλον, οὐχὶ δὲ γάμῳ καὶ χαρᾷ πρεπόντων ἐμνημόνευσεν. Ἢ ὀφθαλμὸς τὸ ἀλάθητον τοῦ Θεοῦ σημαίνει. «Πνεῦμα καταιγίδος ἡ μερὶς τοῦ ποτηρίου αὐτῶν.» (α φ. 76. β.) Ποτήριον δὲ ἐνταῦθα τὴν τιμωρίαν ὀνομάζει, ὡς τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου ἐξ οὗ πίονται ἁμαρτωλοί. Τὸ μὲν οὖν τῶν δικαίων ποτήριον ἀποφέρει πρὸς σωτηρίαν αὐτούς· ποιεῖται γὰρ εὐφροσύνην καὶ ζωὴν, κατὰ τὸ, «Ποτήριον σωτηρίου λήψομαι.» Τὸ δέ γε τῶν ἁμαρτωλῶν κατακομίζει πρὸς θάνατον, καὶ ἀκατεύναστον ἔχει φλόγα·
Α νων ἤδη προς μάχην. Τούτοις γὰρ τοῖς λόγοις φυγεῖν ἠρέθιζον, φάσκοντες, εἰ μὴ φύγοι, καταταξεύειν αὐτὸν τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐν σκοτομήνῃ, ἀντὶ τοῦ λε ληθότως καὶ ὡς ἐν σελήνης αμυδροῖς φέγγεσι. Τοι αῦτα γὰρ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν τὰ τοξεύματα· τῷ ζέφῳ γὰρ ἑαυτὸν ἐγκρύπτων, ὁ πονηρός κατατοξεύει το καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας. (Α 1. ) Είεν δ' ἂν ἁμαρτωλοί, καὶ οἱ τὴν πέτ στιν διώκοντες, καὶ οἱ τοῖς εὐαγῶς ἐθέλουσι την ἀνέδην ἐπιβουλεύοντες. Δρῶσι δὲ τοῦτο καὶ μάλι ἐντόνως καὶ αἱ πονηραὶ δυνάμεις, πάντα τρόπον ἐπι- βουλῆς τοῖς ἁγίοις ἀρεύουσαι. Τοῦ κατατοξεῦσαι ἐν σκοτομήνῃ τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδία. Εὐτρεπῆ μὲν τῶν πολεμίων τόξα εν αποσ τομήνῃ· οὕτω δὲ τὸ τὴν σελήνην ὑποτρέχον σκότες καὶ σκιάζον αὐτὴν ὠνόμασεν. Τότε τοίνυν πολεμού σιν οἱ ἁμαρτωλοὶ δαίμονες τοξεῦσαι γὰρ ἐν φωτί τους δικαίους οὐ δύνανται, ἀλλ' ἐν τῷ σκότει τῆς ἀγνοίας, ὅταν νεφέλη ῥᾳθυμίας ἐπελθοῦσα ἀμαυροί τὸ φῶς τῆς ἡμετέρας σελήνης, ήτοι τῆς διανοίας ἐρ γάσηται. "Οτι & σὺ κατηρτίσω, αὐτοὶ καθεῖλον. ( Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, δείκνυσιν εναρ γῶς ὡς Θεῷ μαχόμενος ὁ Σατανᾶς, καὶ αἱ σὺν αὐτῷ πονηραὶ δυνάμεις τοῖς εὖ βιοῦν ᾑρημένοις ἐπιβου λεύουσι. Σκοπός γὰρ αὐτοῖς τὸ οἰκοδομούμενον ὑπὸ Θεοῦ καταστρέφειν, καὶ τοῖς αὐτοῦ θελήμασιν ἀντ- ανίστασθαι· Κατήνεγκε γάρ, φησὶν, ὁ ἐχθρὸς τὸν ἄν θρωπον εἰς φθοράν, καί τοι ἐπὶ ἀφθαρσίαν κατηρ τισμένον. - (Β. Μάχονται τῷ θείῳ σκοπών, καὶ ἅπερ ἂν αὐτὸς ὁ τῶν ὅλων Δεσπότης καταρτίσαιτο πρός γε τὸ εὖ ἔχειν, καθαιροῦσιν αὐτοί. Πλάττει γὰρ κόπον ἐπὶ προστάγματι ὁ τῆς ἀνομίας θρόνος, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς. Ὁ δὲ δίκαιος τί ἐποίησε; Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ, κ. τ. 2. Δίκαιον νῦν τὸν Θεὸν ὁμολογεῖ, πάντων μὲν, ἐξαιρέτως δὲ τῆς τῶν δικαίων σωτηρίας, νοή σωμεν λέγεσθαι. - ( Α Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, τὴν τοῦ διαβόλου δυστροπίαν εἰρηκὼς ὁ Δαβίδ, ἐναργή καθίστησι τὸν σώζειν εἰδότα καὶ τῆς ἐκείνου πλεον εξίας ἐξέλκοντα. Τοῦ γὰρ διαβόλου, φησί, καθαιρείν επιχειροῦντος ἅπερ ἂν εἰς σωτηρίαν τῶν ἐπὶ τῆς γῆς καταρτίσαιτο Θεὸς νομοθετῶν καὶ διδάσκων τί πε ποίηκεν ὁ δίκαιος; ὁ ἐν τῷ ἰδίῳ ναῷ κατοικών, δ θρόνον ἔχων τὸν οὐρανὸν, οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἐπιβλέπουσι. Δεῖ γὰρ συνάψαι τους στίχους ὡς εἰς μίαν τελοῦντας διάνοιαν. Ἡ δὲ ἐπίβλεψις ἐν ταῦθα τὴν ἐπισκοπὴν κατασημαίνει. Σώζει δὲ πάν τως ἐφορῶν, καὶ ἔξω παγίδος τίθησι· ἐπιβλέπει δε τὸν πένητα, τὸν πτωχὸν δηλαδὴ τῷ πνεύματι ο Ἐπὶ τίνα γάρ, φησὶν, ἐπιβλέψω, ἀλλ' ἡ ἐπὶ τὸν ταπεινόν καὶ ἡσύχιον ; » Οταν δὲ ἡ θεία Γραφὴ τοὺς περὶ Θεοῦ ποιεῖται λόγους, εἶτα μορίων μνημονεύσει του S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. bus. His autem verbis ad fugam hortabantur aien- tes, nisi fugeret, fore ut illum peccatores tenebrosa in nocte sagittis appeterent, pro, clam et tanquam sub hebete luna luce. Hujusmodi enim sunt spiri- talium hostium jaculationes: nam tenebris se in- volvens malus damon, in pulchrum Ecclesiæ corpus jacula dirigit. . Peccatores intelligi possunt etiam fidei persecu- tores, et qui pie vivendi studiosos palam insectan- tur. Id autem strenue admodum faciunt malæ quoque potestates, omne insidiarum genus sanctis inten- dentes. Vers. 2. Ut sagittent in obscuro rectos corde. Parati sunt inimicorum in tenebris arcus: sic enim appellavit subeuntes lunam tenebras eamque obumbrantes. Tunc ergo dimieant peccatores dæ- mones: namque in luce ferire justos nequeunt, sed in ignorantia tenebris ; cum socordiæ superveniens nubes luna nostra, id est mentis, lumen obscura- verit. Vers. 3. Quoniam qua tu perfecisti, ipsi destrure- runt. B Secundum vero anagogen manifeste demonstrat, Dei hostem Satanam et malas cæteras cum eo po- testates pie vivere volentibus insidiari. Propositum enim illis est ædificium Dei evertere, et voluntati- bus ejus adversari. Contulit enim, inquit Scriptura inimicus hominem in corruptelam, qui tamen ad C immortalitatem creatus fueral w Oppugnant dæmones divinum propositum; et quæ omnium Do- minus ita condidit ut bene se habeant, ipsi destruunt. Fingit enim laborem in præcepto“ iniquitatis sedes, id est Satanas. - Vers. 3. Justus autem quid fecit? Dominus in templo sancto suo. - Justum nunc Deum fatetur, id quod circa omnia quidem, sed præcipue circa justorum salutem dici putabimus. — Secundum vero anagogen, memorata diaboli perversitate, perspicue denotat eum, qui salvare valuit, atque ab illius oppressione subducere. Cum enim diabolus ea destruere aggressus essel, quæ ad mortalium salutem Deus fecerat, legem suam doctrinamque tradens, quid justus (Deus) egit, qui in proprio templo habitat, qui throni loco clum habet, et cujus oculi pauperem respiciunt? Oportet enim versiculos connectere, tanquam si unam sententiam efficerent. Respectus autem hoc loco inspectionem significat. Deus certe inspiciens salvat, et extrà laqueum statuit : respicit autem pauperem, spiritu, inquam, pauperem. « Ad quem enim, inquit, respiciam, nisi ad humilem et quie- tum ^?, Jam cum divina Scriptura de Deo verba facit, deinde partium meminit corporearum, mens Sap. II, 23. * Psal. xcur, 20. D (C f. 21.) f. b. ) f. b) (C f. 21.) f. 76.) at Isa. Lxvi. 2.
PG 69:793πῦρ γάρ ἐστι, θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος, ἵν’ ἐννοῶμεν ὅτι καθάπερ ἄνεμος ἐμπεσὼν εἰς φλόγα διανίστησιν αὐτὴν καὶ ἀποφέρει πως ἐνεργεστέραν, οὕτω καὶ ὁ τοῦ κρίνοντος θυμὸς, οἷον πνεῦμα καταιγίδος ἐμπίπτων τοῖς κολαζομένοις, ἄσβεστον ἀεὶ ἀποφαίνει τὴν τιμωρίαν. «Ὅτι δίκαιος Κύριος, καὶ δικαιοσύνας ἠγάπησεν.» (ξ φ. 22.) Τουτέστιν ἰσότητα, ἤτις τότε σώζεται καὶ φανεροῦται μάλιστα ὅταν ὑψωθῶσι τοῖς ἀγαθοῖς οἱ διὰ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες· ταπεινωθῶσι δὲ ταῖς τιμωρίαις πάλιν, οὓς ὁ διάβολος ὕψωσε· ταύτην γὰρ ὁ Θεὸς ὁρᾷ καὶ οἰκεῖ τὴν εὐθύτητα. (α φ. 76 β.) Κολασθήσονται τοίνυν οἱ τῆς ἀδικίας ἐρασταί· ἐφορᾷ δὲ τὸν εὐθῆ, τουτέστι τὸν ὅσιόν τε καὶ ἀδιάστροφον, καὶ ὥσπερ τινὰ κανόνα τῆς ἑαυτοῦ πολιτείας καὶ ζωῆς τὸν θεῖον νόμον ποιούμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΙΑ. «Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ὀγδόης· ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 77.) Ἄδεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ψαλμὸς, τῆς εἰς Θεὸν εὐνοίας καὶ γνησιότητος ἔχων ἐπίδειξιν. Διαβάλλει δὲ ὁ Δαβὶδ τοὺς διπλόῃ κεχρημένους, καὶ φιλίαν μὲν ὑπισχνουμένους, προϊεμένους δὲ αὐτὸν τῷ πολεμίῳ Σαοὺλ, καὶ μηνύοντας ἔνθα διῆγε.
ματικῶν, μὴ τοῖς αἰσθητοῖς ἐνορμιζέσθω τῶν ἀκροω· μένων ὁ νοῦς, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν αἰσθητῶν ὡς ἐξ εἰκότων πραγμάτων, πρὸς τὸ τῶν νοητῶν ἀναφοιτάτω κάλλος, Έξω τε σχημάτων καὶ ποσότητος καὶ περιγραφής, εἴδους τε καὶ τῶν ἑτέρων, & τοῖς σώμασιν ἀκολουθεῖ, νοείτω Θεόν· ἔστι μὲν γὰρ ὑπὲρ πάντα νοῦν. Ανθρω. πίνως δὲ τὰ περὶ αὐτοῦ λαλοῦμεν· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν τὰ ὑπὲρ ἡμᾶς. Βλέφαρα τοίνυν, ήγουν ὀφθαλμοί, ἡ ἐποπτικὴ ἐνέργεια τοῦ Θεοῦ λέγεται, ἤπερ ἂν νοοῖτο κατὰ τὴν αὐτοῦ φύσιν· ἐξετάζει δὲ, ήγουν ἀκριβῶς ἐρευνᾷ καὶ κατασκέπτεται, τόν τε δίκαιον καὶ τὸν ἀσεβῆ καὶ τῷ μὲν χεῖρα νέμει τὴν ἐπίκουρον, καὶ φῶς ἐνίησιν εἰς νοῦν, ἵνα μὴ ἐν σκου τομήνη τοξεύηται· τὸν δὲ ὡς ἀχαλίνως ἐρχόμενον, κατὰ πετρῶν καὶ κρημνῶν ἀφίησιν. Τὰ βλέφαρα αὐτοῦ ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν- • θρώπων. "Οτε κρίσεως καιρός, τοῖς βλεφάροις ὡς ἀπειλὴν μηνύουσιν κέχρηται· ταῦτα γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀναστῶν ἐν τῷ θυμοῦσθαι ειώθαμεν· ἀλλὰ μὴν καὶ ὅταν ἀκριβῶς τι κατοπτεῦσαι βουλώμεθα. "Οθεν οὐδὲ Σολομῶν αὐτῶν ἐν τῷ (1) τὸν νυμφίον ἢ τὴν νύμφην, ὡς θυμῷ καὶ κρίσει μᾶλλον, οὐχὶ δὲ γάμῳ καὶ χαρᾷ πρεπόντων ἐμνημόνευσεν. "Η ὀφθαλμὸς τὸ ἀλάθη τον τοῦ Θεοῦ σημαίνει. Πνεύμα καταιγίδος ἡ μερὶς τοῦ ποτηρίου αὐτῶν. ( Α Ι. 76. Ποτήριον δὲ ἐνταῦθα τὴν τιμωρίαν ὀνομάζει, ὡς τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου ἐξ οὗ πίον- και ἁμαρτωλοί. Τὸ μὲν οὖν τῶν δικαίων ποτήριον ἀποφέρει πρὸς σωτηρίαν αὐτούς· ποιεῖται γὰρ εὐφρα- σύνην καὶ ζωὴν, κατὰ τὸ, ο Ποτήριον σωτηρίου λή- ψομαι. » Τὸ δέ γε τῶν ἁμαρτωλῶν κατακομίζει πρὸς θάνατον, καὶ ἀκατεύναστον ἔχει φλόγα· πῦρ γάρ ἐστι, θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος, ἵν' ἐννοῶμεν ὅτι και θάπερ ἄνεμος ἐμπεσὼν εἰς φλόγα διανίστησιν αὐτὴν καὶ ἀποφέρει πως ενεργεστέραν, οὕτω καὶ δ᾽ τοῦ κρί- νοντας θυμός, οἷον πνεύμα καταιγίδος εμπίπτων τοῖς κολαζομένοις, άσβεστον ἀεὶ ἀποφαίνει την τιμωρίαν. Ότι δίκαιος Κύριος, καὶ δικαιοσύνας ἠγάπησεν. Τουτέστιν ισότητα, ἥτις τότε σώζεται καὶ φανεροῦται μάλιστα ὅταν ὑψωθῶσι τοῖς ἀγαθοῖς οἱ διὰ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες ταπεινωθῶσι δὲ ταῖς τιμωρίαις πάλιν, οὓς ὁ διάβολος ὕψωσε· ταύ- τὴν γὰρ ὁ Θεὸς ὁρᾷ καὶ οἰκεῖ τὴν εὐθύτητα. (Α 1. Κολασθήσονται τοίνυν οἱ τῆς ἀδικίας ἐρασταί· ἐφορᾷ δὲ τὸν εὐθῆ, τουτέστι τὸν ὅσιόν τε καὶ ἀδιάστροφον, καὶ ὥσπερ τινὰ κανόνα τῆς ἑαυτοῦ που λιτείας καὶ ζωῆς τὸν θεῖον νόμον ποιούμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΙΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 77.) "Αδεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ψαλμός, τῆς εἰς Θεὸν εὐνοίας καὶ γνησιότητος ἔχων ἐπίδειξιν. Διαβάλλει δὲ ὁ Δαβὶδ τοὺς διπλόῃ κεχρημένους, καὶ • $ IN PSALMUM XI. A caveat audientium ne res sensibiles sibi proponat, (C 1. 21.) b.) B C (G f. 23.) D b.) Psal. cx, 15. sed ex sensibilibus tanquam verisimilibus rebus, ad intellectualium pulchritudinem conscendat, et extra omnem figuram, quantitatem, circumscri- ptionem, speciem, aliaque hujusmodi, quæ corpora comitantur, Deum esse cogitet : est enim reapse supra omnem intelligentiam. Humano autem more de Dei rebus loquimur, quia res nobis superiores haud aliter imaginari possumus. Palpebræ igitur, id est oculi, visualis Dei vis dicitur, quam in ipsius natura intelligimus : exquirit enim, id est, accurate scrutatur et considerat pium æque ac impium ho- minem; et illi quidem auxiliarem commodat ma- num, et lumen menti objicit, ne in tenebris sagittis appetatur; hunc autem effrenate currentem per petras ac præcipitia ruere patitur. Vers. 4. Palpebræ ejus examinant filios homi- num. Judicii tempore palpebris Deus ceu minarum indicio utitur : namque has nos quoque solemus irati contrahere; item cum aliquid intente spectare volumus. Quare harum Salomon neque in sponso neque item in sponsa, ceu iræ judicioque magis quam nuptiis et laetitiae idonearum, meminit. Vel de πique oculus omnituentem Dei vim significat. Vers. 6. Spiritus procella pars calicis eorum. Calicis vocabulo hic poenam designat, nempe veluti calicem in mann Domini unde bibunt pecca- tores. Secus vero justorum calix salutem ipsis confert, quia hilaritatem vitamque conciliat; velut illud : • Calicem salutaris accipiam ". Secus autem peccatorum calix morti admovet, et inexstin- guibilem flammam excitat : est enim ignis, sulphur, et procellæ spiritus: ut intelligamus, quod sicuti ventus in flammam incidens attollit ipsam et facit vehementiorem, sic etiam judicis ira, procellosi spi- ritus instar, damnatis ad pœnam incumbens, per- ennem fore pœnam demonstrat. Vers. 7. Quia justus Dominus, et justitias dilexit. Id est æquitatem, quæ tum servatur potissime et inclarescit, cum ad bona elevantur qui se propter Deum humiliaverant : et cum vicissim deprimuntur ad pœnam ii, quos diabolus extulerat : hanc enim sibi propositam habet atque exercet Deus rectitudinem. Punientur itaque injustitiæ amatores; inspicit autem Deus hominem rectum, id est sanctum atque constantem, et qui morum suorum ac vitæ regulam facit divinam legem. PSALMUS XI. Vers. 1. In finem, pro octava, psalmus Davidi. Canitur hic quoque psalmus, veluti amoris erga Deum et genuinæ adhæsionis continens demonstra- tionem. Invehitur porro David in simulatores quos- (1) Ita cod.
Πρέποι δ’ ἂν τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα καὶ ἁγίῳ παντὶ, λαμπρὰν καὶ ἐξῃρημένην ἔχοντι τὴν ζωὴν, καὶ οὐχὶ δὴ μόνης τῆς ἰδίας κηδομένῳ ψυχῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῖς τῶν πεπλανημένων ἀμαθίαις ἐπιστυγνάζοντι, γλιχομένῳ τε καὶ αὐτοὺς ἰδεῖν ὑποπίπτοντας τῷ Θεῷ. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις ἔντευξιν μὲν ἔχει κατὰ παντὸς ἀδίκου καὶ πονηροῦ διψύχου τε καὶ ἑτερογνώμονος, ψευδοεποῦς τε καὶ βωμολόχου, δόλοις καὶ ἀπάταις ἐντεθραμμένου. Ἔοικε δέ πως καὶ τῆς Ἑλλήνων σοφίας καταβοᾷν· ποιεῖται δὲ καὶ μνήμην τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ· περιέχει δὲ καὶ ἐπαγγελίαν, ὡς παρ’ αὐτοῦ γενομένην, ὡς ὅσον οὐδέπω παρεσομένου πρὸς ἐπικουρίαν τῶν ὑπὸ τοῦ διαβόλου πλεονεκτουμένων. Ἄδεται δὲ περὶ τῆς ὀγδόης, καθ’ ἣν ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν γέγονε κλῆσις, καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δόσις, καὶ τῆς νοητῆς ἤγουν τῆς ἐν πνεύματι περιτομῆς ἡ δύναμις· εὔχεται δὲ ὁ προφήτης ῥυσθῆναι τῆς γενεᾶς τῆς πονηρᾶς· αὕτη δ’ ἂν εἴη γενεὰ, ἡ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν Χριστοῦ, περὶ ἧς αὐτὸς ἔλεγεν· «Ἄνδρες Νινευῖται κρινοῦσι τὴν γενεὰν ταύτην.» Ἄρχεται τοίνυν τῆς ᾠδῆς οὕτως. «Σῶσόν με, Κύριε, ὅτι ἐκλέλοιπεν ὅσιος.» (α φ. 77 β.
ματικῶν, μὴ τοῖς αἰσθητοῖς ἐνορμιζέσθω τῶν ἀκροω· μένων ὁ νοῦς, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν αἰσθητῶν ὡς ἐξ εἰκότων πραγμάτων, πρὸς τὸ τῶν νοητῶν ἀναφοιτάτω κάλλος, Έξω τε σχημάτων καὶ ποσότητος καὶ περιγραφής, εἴδους τε καὶ τῶν ἑτέρων, & τοῖς σώμασιν ἀκολουθεῖ, νοείτω Θεόν· ἔστι μὲν γὰρ ὑπὲρ πάντα νοῦν. Ανθρω. πίνως δὲ τὰ περὶ αὐτοῦ λαλοῦμεν· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν τὰ ὑπὲρ ἡμᾶς. Βλέφαρα τοίνυν, ήγουν ὀφθαλμοί, ἡ ἐποπτικὴ ἐνέργεια τοῦ Θεοῦ λέγεται, ἤπερ ἂν νοοῖτο κατὰ τὴν αὐτοῦ φύσιν· ἐξετάζει δὲ, ήγουν ἀκριβῶς ἐρευνᾷ καὶ κατασκέπτεται, τόν τε δίκαιον καὶ τὸν ἀσεβῆ καὶ τῷ μὲν χεῖρα νέμει τὴν ἐπίκουρον, καὶ φῶς ἐνίησιν εἰς νοῦν, ἵνα μὴ ἐν σκου τομήνη τοξεύηται· τὸν δὲ ὡς ἀχαλίνως ἐρχόμενον, κατὰ πετρῶν καὶ κρημνῶν ἀφίησιν. Τὰ βλέφαρα αὐτοῦ ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν- • θρώπων. "Οτε κρίσεως καιρός, τοῖς βλεφάροις ὡς ἀπειλὴν μηνύουσιν κέχρηται· ταῦτα γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀναστῶν ἐν τῷ θυμοῦσθαι ειώθαμεν· ἀλλὰ μὴν καὶ ὅταν ἀκριβῶς τι κατοπτεῦσαι βουλώμεθα. "Οθεν οὐδὲ Σολομῶν αὐτῶν ἐν τῷ (1) τὸν νυμφίον ἢ τὴν νύμφην, ὡς θυμῷ καὶ κρίσει μᾶλλον, οὐχὶ δὲ γάμῳ καὶ χαρᾷ πρεπόντων ἐμνημόνευσεν. "Η ὀφθαλμὸς τὸ ἀλάθη τον τοῦ Θεοῦ σημαίνει. Πνεύμα καταιγίδος ἡ μερὶς τοῦ ποτηρίου αὐτῶν. ( Α Ι. 76. Ποτήριον δὲ ἐνταῦθα τὴν τιμωρίαν ὀνομάζει, ὡς τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου ἐξ οὗ πίον- και ἁμαρτωλοί. Τὸ μὲν οὖν τῶν δικαίων ποτήριον ἀποφέρει πρὸς σωτηρίαν αὐτούς· ποιεῖται γὰρ εὐφρα- σύνην καὶ ζωὴν, κατὰ τὸ, ο Ποτήριον σωτηρίου λή- ψομαι. » Τὸ δέ γε τῶν ἁμαρτωλῶν κατακομίζει πρὸς θάνατον, καὶ ἀκατεύναστον ἔχει φλόγα· πῦρ γάρ ἐστι, θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος, ἵν' ἐννοῶμεν ὅτι και θάπερ ἄνεμος ἐμπεσὼν εἰς φλόγα διανίστησιν αὐτὴν καὶ ἀποφέρει πως ενεργεστέραν, οὕτω καὶ δ᾽ τοῦ κρί- νοντας θυμός, οἷον πνεύμα καταιγίδος εμπίπτων τοῖς κολαζομένοις, άσβεστον ἀεὶ ἀποφαίνει την τιμωρίαν. Ότι δίκαιος Κύριος, καὶ δικαιοσύνας ἠγάπησεν. Τουτέστιν ισότητα, ἥτις τότε σώζεται καὶ φανεροῦται μάλιστα ὅταν ὑψωθῶσι τοῖς ἀγαθοῖς οἱ διὰ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες ταπεινωθῶσι δὲ ταῖς τιμωρίαις πάλιν, οὓς ὁ διάβολος ὕψωσε· ταύ- τὴν γὰρ ὁ Θεὸς ὁρᾷ καὶ οἰκεῖ τὴν εὐθύτητα. (Α 1. Κολασθήσονται τοίνυν οἱ τῆς ἀδικίας ἐρασταί· ἐφορᾷ δὲ τὸν εὐθῆ, τουτέστι τὸν ὅσιόν τε καὶ ἀδιάστροφον, καὶ ὥσπερ τινὰ κανόνα τῆς ἑαυτοῦ που λιτείας καὶ ζωῆς τὸν θεῖον νόμον ποιούμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΙΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 77.) "Αδεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ψαλμός, τῆς εἰς Θεὸν εὐνοίας καὶ γνησιότητος ἔχων ἐπίδειξιν. Διαβάλλει δὲ ὁ Δαβὶδ τοὺς διπλόῃ κεχρημένους, καὶ • $ IN PSALMUM XI. A caveat audientium ne res sensibiles sibi proponat, (C 1. 21.) b.) B C (G f. 23.) D b.) Psal. cx, 15. sed ex sensibilibus tanquam verisimilibus rebus, ad intellectualium pulchritudinem conscendat, et extra omnem figuram, quantitatem, circumscri- ptionem, speciem, aliaque hujusmodi, quæ corpora comitantur, Deum esse cogitet : est enim reapse supra omnem intelligentiam. Humano autem more de Dei rebus loquimur, quia res nobis superiores haud aliter imaginari possumus. Palpebræ igitur, id est oculi, visualis Dei vis dicitur, quam in ipsius natura intelligimus : exquirit enim, id est, accurate scrutatur et considerat pium æque ac impium ho- minem; et illi quidem auxiliarem commodat ma- num, et lumen menti objicit, ne in tenebris sagittis appetatur; hunc autem effrenate currentem per petras ac præcipitia ruere patitur. Vers. 4. Palpebræ ejus examinant filios homi- num. Judicii tempore palpebris Deus ceu minarum indicio utitur : namque has nos quoque solemus irati contrahere; item cum aliquid intente spectare volumus. Quare harum Salomon neque in sponso neque item in sponsa, ceu iræ judicioque magis quam nuptiis et laetitiae idonearum, meminit. Vel de πique oculus omnituentem Dei vim significat. Vers. 6. Spiritus procella pars calicis eorum. Calicis vocabulo hic poenam designat, nempe veluti calicem in mann Domini unde bibunt pecca- tores. Secus vero justorum calix salutem ipsis confert, quia hilaritatem vitamque conciliat; velut illud : • Calicem salutaris accipiam ". Secus autem peccatorum calix morti admovet, et inexstin- guibilem flammam excitat : est enim ignis, sulphur, et procellæ spiritus: ut intelligamus, quod sicuti ventus in flammam incidens attollit ipsam et facit vehementiorem, sic etiam judicis ira, procellosi spi- ritus instar, damnatis ad pœnam incumbens, per- ennem fore pœnam demonstrat. Vers. 7. Quia justus Dominus, et justitias dilexit. Id est æquitatem, quæ tum servatur potissime et inclarescit, cum ad bona elevantur qui se propter Deum humiliaverant : et cum vicissim deprimuntur ad pœnam ii, quos diabolus extulerat : hanc enim sibi propositam habet atque exercet Deus rectitudinem. Punientur itaque injustitiæ amatores; inspicit autem Deus hominem rectum, id est sanctum atque constantem, et qui morum suorum ac vitæ regulam facit divinam legem. PSALMUS XI. Vers. 1. In finem, pro octava, psalmus Davidi. Canitur hic quoque psalmus, veluti amoris erga Deum et genuinæ adhæsionis continens demonstra- tionem. Invehitur porro David in simulatores quos- (1) Ita cod.
PG 69:794) Τοσαύτην οὖν φησιν ὁ Δαβὶδ τῶν ἀγαθουργεῖν εἰωθότων εἶναι τὴν σπάνιν, ὡς τάχα που συναρπάζεσθαι εἰς φαυλότητα καὶ αὐτοὺς τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ παιδαγωγουμένους· δεῖσθαι δέ φησιν ἑαυτὸν, ἤγουν ἅπαντας τοὺς περὶ ὧν ὁ λόγος, τῆς φρουροῦ χειρὸς, τουτέστι Χριστοῦ καὶ οὐχὶ μόνους Ἰουδαίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν ὑπ’ οὐρανόν· αὐτὸς γάρ ἐστι προσδόκησις ἐθνῶν, κατὰ τὸ γεγραμμένον. «Ὅτι ὠλιγώθησαν αἱ ἀλήθειαι ἀπὸ τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων.» (α φ. 78.) Ψευδῆ δὲ καὶ τὰ Ἑλλήνων ἅπαντα, σοφία καὶ λόγοι καὶ ζωή· καὶ τῶν ἀληθῶν, ἤγουν ἀναγκαίων καὶ ἐπωφελῶν, εὕροι τις ἂν παρ’ αὐτοῖς οὐδὲν, οἵ γε τεθεοποιήκασι τὴν κτίσιν, τὸν φύσει ἀφέντες Θεόν. Ὠλιγώθησαν τοίνυν αἱ ἀλήθειαι παρ’ αὐτοῖς. «Μάταια ἐλάλησεν ἔκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ.» (α φ. 78.) Τοῦτο καὶ ἐπὶ Ἰουδαίων ἀληθές· ἔκαστος ἐλάλησε μάταια πρὸς τὸν πλησίον, τὰς κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν συνάγων ἐπιβουλάς. Καὶ οἱ παρ’ Ἕλλησι δὲ ποιηταὶ καὶ λογογράφοι, κατ’ οὐδένα τρόπον τοῦ ἀληθεῖς εἶναι φροντίσαντες, συντεθείκασιν ἀβασανίστως τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, σκοπὸν ἔχοντες ἕνα, τὸ ἐπίδειξιν ποιήσασθαι γλώττης.
ματικῶν, μὴ τοῖς αἰσθητοῖς ἐνορμιζέσθω τῶν ἀκροω· μένων ὁ νοῦς, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν αἰσθητῶν ὡς ἐξ εἰκότων πραγμάτων, πρὸς τὸ τῶν νοητῶν ἀναφοιτάτω κάλλος, Έξω τε σχημάτων καὶ ποσότητος καὶ περιγραφής, εἴδους τε καὶ τῶν ἑτέρων, & τοῖς σώμασιν ἀκολουθεῖ, νοείτω Θεόν· ἔστι μὲν γὰρ ὑπὲρ πάντα νοῦν. Ανθρω. πίνως δὲ τὰ περὶ αὐτοῦ λαλοῦμεν· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν τὰ ὑπὲρ ἡμᾶς. Βλέφαρα τοίνυν, ήγουν ὀφθαλμοί, ἡ ἐποπτικὴ ἐνέργεια τοῦ Θεοῦ λέγεται, ἤπερ ἂν νοοῖτο κατὰ τὴν αὐτοῦ φύσιν· ἐξετάζει δὲ, ήγουν ἀκριβῶς ἐρευνᾷ καὶ κατασκέπτεται, τόν τε δίκαιον καὶ τὸν ἀσεβῆ καὶ τῷ μὲν χεῖρα νέμει τὴν ἐπίκουρον, καὶ φῶς ἐνίησιν εἰς νοῦν, ἵνα μὴ ἐν σκου τομήνη τοξεύηται· τὸν δὲ ὡς ἀχαλίνως ἐρχόμενον, κατὰ πετρῶν καὶ κρημνῶν ἀφίησιν. Τὰ βλέφαρα αὐτοῦ ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν- • θρώπων. "Οτε κρίσεως καιρός, τοῖς βλεφάροις ὡς ἀπειλὴν μηνύουσιν κέχρηται· ταῦτα γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀναστῶν ἐν τῷ θυμοῦσθαι ειώθαμεν· ἀλλὰ μὴν καὶ ὅταν ἀκριβῶς τι κατοπτεῦσαι βουλώμεθα. "Οθεν οὐδὲ Σολομῶν αὐτῶν ἐν τῷ (1) τὸν νυμφίον ἢ τὴν νύμφην, ὡς θυμῷ καὶ κρίσει μᾶλλον, οὐχὶ δὲ γάμῳ καὶ χαρᾷ πρεπόντων ἐμνημόνευσεν. "Η ὀφθαλμὸς τὸ ἀλάθη τον τοῦ Θεοῦ σημαίνει. Πνεύμα καταιγίδος ἡ μερὶς τοῦ ποτηρίου αὐτῶν. ( Α Ι. 76. Ποτήριον δὲ ἐνταῦθα τὴν τιμωρίαν ὀνομάζει, ὡς τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου ἐξ οὗ πίον- και ἁμαρτωλοί. Τὸ μὲν οὖν τῶν δικαίων ποτήριον ἀποφέρει πρὸς σωτηρίαν αὐτούς· ποιεῖται γὰρ εὐφρα- σύνην καὶ ζωὴν, κατὰ τὸ, ο Ποτήριον σωτηρίου λή- ψομαι. » Τὸ δέ γε τῶν ἁμαρτωλῶν κατακομίζει πρὸς θάνατον, καὶ ἀκατεύναστον ἔχει φλόγα· πῦρ γάρ ἐστι, θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος, ἵν' ἐννοῶμεν ὅτι και θάπερ ἄνεμος ἐμπεσὼν εἰς φλόγα διανίστησιν αὐτὴν καὶ ἀποφέρει πως ενεργεστέραν, οὕτω καὶ δ᾽ τοῦ κρί- νοντας θυμός, οἷον πνεύμα καταιγίδος εμπίπτων τοῖς κολαζομένοις, άσβεστον ἀεὶ ἀποφαίνει την τιμωρίαν. Ότι δίκαιος Κύριος, καὶ δικαιοσύνας ἠγάπησεν. Τουτέστιν ισότητα, ἥτις τότε σώζεται καὶ φανεροῦται μάλιστα ὅταν ὑψωθῶσι τοῖς ἀγαθοῖς οἱ διὰ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες ταπεινωθῶσι δὲ ταῖς τιμωρίαις πάλιν, οὓς ὁ διάβολος ὕψωσε· ταύ- τὴν γὰρ ὁ Θεὸς ὁρᾷ καὶ οἰκεῖ τὴν εὐθύτητα. (Α 1. Κολασθήσονται τοίνυν οἱ τῆς ἀδικίας ἐρασταί· ἐφορᾷ δὲ τὸν εὐθῆ, τουτέστι τὸν ὅσιόν τε καὶ ἀδιάστροφον, καὶ ὥσπερ τινὰ κανόνα τῆς ἑαυτοῦ που λιτείας καὶ ζωῆς τὸν θεῖον νόμον ποιούμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΙΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 77.) "Αδεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ψαλμός, τῆς εἰς Θεὸν εὐνοίας καὶ γνησιότητος ἔχων ἐπίδειξιν. Διαβάλλει δὲ ὁ Δαβὶδ τοὺς διπλόῃ κεχρημένους, καὶ • $ IN PSALMUM XI. A caveat audientium ne res sensibiles sibi proponat, (C 1. 21.) b.) B C (G f. 23.) D b.) Psal. cx, 15. sed ex sensibilibus tanquam verisimilibus rebus, ad intellectualium pulchritudinem conscendat, et extra omnem figuram, quantitatem, circumscri- ptionem, speciem, aliaque hujusmodi, quæ corpora comitantur, Deum esse cogitet : est enim reapse supra omnem intelligentiam. Humano autem more de Dei rebus loquimur, quia res nobis superiores haud aliter imaginari possumus. Palpebræ igitur, id est oculi, visualis Dei vis dicitur, quam in ipsius natura intelligimus : exquirit enim, id est, accurate scrutatur et considerat pium æque ac impium ho- minem; et illi quidem auxiliarem commodat ma- num, et lumen menti objicit, ne in tenebris sagittis appetatur; hunc autem effrenate currentem per petras ac præcipitia ruere patitur. Vers. 4. Palpebræ ejus examinant filios homi- num. Judicii tempore palpebris Deus ceu minarum indicio utitur : namque has nos quoque solemus irati contrahere; item cum aliquid intente spectare volumus. Quare harum Salomon neque in sponso neque item in sponsa, ceu iræ judicioque magis quam nuptiis et laetitiae idonearum, meminit. Vel de πique oculus omnituentem Dei vim significat. Vers. 6. Spiritus procella pars calicis eorum. Calicis vocabulo hic poenam designat, nempe veluti calicem in mann Domini unde bibunt pecca- tores. Secus vero justorum calix salutem ipsis confert, quia hilaritatem vitamque conciliat; velut illud : • Calicem salutaris accipiam ". Secus autem peccatorum calix morti admovet, et inexstin- guibilem flammam excitat : est enim ignis, sulphur, et procellæ spiritus: ut intelligamus, quod sicuti ventus in flammam incidens attollit ipsam et facit vehementiorem, sic etiam judicis ira, procellosi spi- ritus instar, damnatis ad pœnam incumbens, per- ennem fore pœnam demonstrat. Vers. 7. Quia justus Dominus, et justitias dilexit. Id est æquitatem, quæ tum servatur potissime et inclarescit, cum ad bona elevantur qui se propter Deum humiliaverant : et cum vicissim deprimuntur ad pœnam ii, quos diabolus extulerat : hanc enim sibi propositam habet atque exercet Deus rectitudinem. Punientur itaque injustitiæ amatores; inspicit autem Deus hominem rectum, id est sanctum atque constantem, et qui morum suorum ac vitæ regulam facit divinam legem. PSALMUS XI. Vers. 1. In finem, pro octava, psalmus Davidi. Canitur hic quoque psalmus, veluti amoris erga Deum et genuinæ adhæsionis continens demonstra- tionem. Invehitur porro David in simulatores quos- (1) Ita cod.
«Ἐξολοθρεύσαι Κύριος πάντα τὰ χείλη τὰ δόλια, γλῶσσαν μεγαλοῤῥήμονα.» (α φ. 79.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, πῶς οὐ μεγαλοῤῥήμων ἡ γλῶσσα ἐκείνη ἡ τολμήσασα τῷ Σωτῆρι λέγειν; «Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; Καὶ τίς σοι δέδωκε τὴν ἐξουσίαν ταύτην;» Τῆς Ἰουδαίων δὲ τόλμης καὶ τὸ λέγειν· «Τὰ χείλη ἡμῶν παρ’ ἡμῖν ἐστι· τίς ἡμῶν Κύριός ἐστιν;» ὡς τοῦτο διανοουμένων ἐκείνων, τὸ ἐξουσίαν ἔχειν πᾶν ὅ τι ἂν βούλοιντο κατὰ τοῦ Σωτῆρος εἰπεῖν. «Τὰ χείλη ἡμῶν παρ’ ἡμῶν ἐστι.» (ε φ. 19 β.) Τουτέστιν ἡμεῖς εὑρεταὶ γεγόναμεν τῆς καλλιεπείας. «Ἕνεκεν τῆς ταλαιπωρίας τῶν πτωχῶν.» (α φ. 79 β.) Ὑπεξίσταται δὲ λοιπὸν ἐνταῦθα τὸ τῶν λιτανευόντων πρόσωπον· αὐτὸς δὲ ὁ τὰς ἐντεύξεις δεχόμενος ἀποκρίνεται, ἐπαγγελλόμενος τοῖς αἰτοῦσι τὴν ἄφιξιν καὶ τῆς ἐπικουρίας τὴν ἐπίδοσιν. Καὶ πένητας ὀνομάζει τοὺς πτωχοὺς τῷ πνεύματι, ὧν καὶ τοῦ στεναγμοῦ ἀκούσας, ἀναστήσομαι, φησίν. «Νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος· θήσομαι ἐν σωτηρίῳ, παῤῥησιάσομαι ἐν αὐτῷ.» (β φ. 44 β.) Ἐξεγερθήσεσθαι λέγει·
ματικῶν, μὴ τοῖς αἰσθητοῖς ἐνορμιζέσθω τῶν ἀκροω· μένων ὁ νοῦς, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν αἰσθητῶν ὡς ἐξ εἰκότων πραγμάτων, πρὸς τὸ τῶν νοητῶν ἀναφοιτάτω κάλλος, Έξω τε σχημάτων καὶ ποσότητος καὶ περιγραφής, εἴδους τε καὶ τῶν ἑτέρων, & τοῖς σώμασιν ἀκολουθεῖ, νοείτω Θεόν· ἔστι μὲν γὰρ ὑπὲρ πάντα νοῦν. Ανθρω. πίνως δὲ τὰ περὶ αὐτοῦ λαλοῦμεν· οὐ γὰρ ἦν ἑτέρως ἡμᾶς νοεῖν τὰ ὑπὲρ ἡμᾶς. Βλέφαρα τοίνυν, ήγουν ὀφθαλμοί, ἡ ἐποπτικὴ ἐνέργεια τοῦ Θεοῦ λέγεται, ἤπερ ἂν νοοῖτο κατὰ τὴν αὐτοῦ φύσιν· ἐξετάζει δὲ, ήγουν ἀκριβῶς ἐρευνᾷ καὶ κατασκέπτεται, τόν τε δίκαιον καὶ τὸν ἀσεβῆ καὶ τῷ μὲν χεῖρα νέμει τὴν ἐπίκουρον, καὶ φῶς ἐνίησιν εἰς νοῦν, ἵνα μὴ ἐν σκου τομήνη τοξεύηται· τὸν δὲ ὡς ἀχαλίνως ἐρχόμενον, κατὰ πετρῶν καὶ κρημνῶν ἀφίησιν. Τὰ βλέφαρα αὐτοῦ ἐξετάζει τοὺς υἱοὺς τῶν ἀν- • θρώπων. "Οτε κρίσεως καιρός, τοῖς βλεφάροις ὡς ἀπειλὴν μηνύουσιν κέχρηται· ταῦτα γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀναστῶν ἐν τῷ θυμοῦσθαι ειώθαμεν· ἀλλὰ μὴν καὶ ὅταν ἀκριβῶς τι κατοπτεῦσαι βουλώμεθα. "Οθεν οὐδὲ Σολομῶν αὐτῶν ἐν τῷ (1) τὸν νυμφίον ἢ τὴν νύμφην, ὡς θυμῷ καὶ κρίσει μᾶλλον, οὐχὶ δὲ γάμῳ καὶ χαρᾷ πρεπόντων ἐμνημόνευσεν. "Η ὀφθαλμὸς τὸ ἀλάθη τον τοῦ Θεοῦ σημαίνει. Πνεύμα καταιγίδος ἡ μερὶς τοῦ ποτηρίου αὐτῶν. ( Α Ι. 76. Ποτήριον δὲ ἐνταῦθα τὴν τιμωρίαν ὀνομάζει, ὡς τὸ ποτήριον ἐν χειρὶ Κυρίου ἐξ οὗ πίον- και ἁμαρτωλοί. Τὸ μὲν οὖν τῶν δικαίων ποτήριον ἀποφέρει πρὸς σωτηρίαν αὐτούς· ποιεῖται γὰρ εὐφρα- σύνην καὶ ζωὴν, κατὰ τὸ, ο Ποτήριον σωτηρίου λή- ψομαι. » Τὸ δέ γε τῶν ἁμαρτωλῶν κατακομίζει πρὸς θάνατον, καὶ ἀκατεύναστον ἔχει φλόγα· πῦρ γάρ ἐστι, θεῖον καὶ πνεῦμα καταιγίδος, ἵν' ἐννοῶμεν ὅτι και θάπερ ἄνεμος ἐμπεσὼν εἰς φλόγα διανίστησιν αὐτὴν καὶ ἀποφέρει πως ενεργεστέραν, οὕτω καὶ δ᾽ τοῦ κρί- νοντας θυμός, οἷον πνεύμα καταιγίδος εμπίπτων τοῖς κολαζομένοις, άσβεστον ἀεὶ ἀποφαίνει την τιμωρίαν. Ότι δίκαιος Κύριος, καὶ δικαιοσύνας ἠγάπησεν. Τουτέστιν ισότητα, ἥτις τότε σώζεται καὶ φανεροῦται μάλιστα ὅταν ὑψωθῶσι τοῖς ἀγαθοῖς οἱ διὰ τὸν Θεὸν ἑαυτοὺς ταπεινώσαντες ταπεινωθῶσι δὲ ταῖς τιμωρίαις πάλιν, οὓς ὁ διάβολος ὕψωσε· ταύ- τὴν γὰρ ὁ Θεὸς ὁρᾷ καὶ οἰκεῖ τὴν εὐθύτητα. (Α 1. Κολασθήσονται τοίνυν οἱ τῆς ἀδικίας ἐρασταί· ἐφορᾷ δὲ τὸν εὐθῆ, τουτέστι τὸν ὅσιόν τε καὶ ἀδιάστροφον, καὶ ὥσπερ τινὰ κανόνα τῆς ἑαυτοῦ που λιτείας καὶ ζωῆς τὸν θεῖον νόμον ποιούμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΙΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 77.) "Αδεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ψαλμός, τῆς εἰς Θεὸν εὐνοίας καὶ γνησιότητος ἔχων ἐπίδειξιν. Διαβάλλει δὲ ὁ Δαβὶδ τοὺς διπλόῃ κεχρημένους, καὶ • $ IN PSALMUM XI. A caveat audientium ne res sensibiles sibi proponat, (C 1. 21.) b.) B C (G f. 23.) D b.) Psal. cx, 15. sed ex sensibilibus tanquam verisimilibus rebus, ad intellectualium pulchritudinem conscendat, et extra omnem figuram, quantitatem, circumscri- ptionem, speciem, aliaque hujusmodi, quæ corpora comitantur, Deum esse cogitet : est enim reapse supra omnem intelligentiam. Humano autem more de Dei rebus loquimur, quia res nobis superiores haud aliter imaginari possumus. Palpebræ igitur, id est oculi, visualis Dei vis dicitur, quam in ipsius natura intelligimus : exquirit enim, id est, accurate scrutatur et considerat pium æque ac impium ho- minem; et illi quidem auxiliarem commodat ma- num, et lumen menti objicit, ne in tenebris sagittis appetatur; hunc autem effrenate currentem per petras ac præcipitia ruere patitur. Vers. 4. Palpebræ ejus examinant filios homi- num. Judicii tempore palpebris Deus ceu minarum indicio utitur : namque has nos quoque solemus irati contrahere; item cum aliquid intente spectare volumus. Quare harum Salomon neque in sponso neque item in sponsa, ceu iræ judicioque magis quam nuptiis et laetitiae idonearum, meminit. Vel de πique oculus omnituentem Dei vim significat. Vers. 6. Spiritus procella pars calicis eorum. Calicis vocabulo hic poenam designat, nempe veluti calicem in mann Domini unde bibunt pecca- tores. Secus vero justorum calix salutem ipsis confert, quia hilaritatem vitamque conciliat; velut illud : • Calicem salutaris accipiam ". Secus autem peccatorum calix morti admovet, et inexstin- guibilem flammam excitat : est enim ignis, sulphur, et procellæ spiritus: ut intelligamus, quod sicuti ventus in flammam incidens attollit ipsam et facit vehementiorem, sic etiam judicis ira, procellosi spi- ritus instar, damnatis ad pœnam incumbens, per- ennem fore pœnam demonstrat. Vers. 7. Quia justus Dominus, et justitias dilexit. Id est æquitatem, quæ tum servatur potissime et inclarescit, cum ad bona elevantur qui se propter Deum humiliaverant : et cum vicissim deprimuntur ad pœnam ii, quos diabolus extulerat : hanc enim sibi propositam habet atque exercet Deus rectitudinem. Punientur itaque injustitiæ amatores; inspicit autem Deus hominem rectum, id est sanctum atque constantem, et qui morum suorum ac vitæ regulam facit divinam legem. PSALMUS XI. Vers. 1. In finem, pro octava, psalmus Davidi. Canitur hic quoque psalmus, veluti amoris erga Deum et genuinæ adhæsionis continens demonstra- tionem. Invehitur porro David in simulatores quos- (1) Ita cod.
PG 69:796καὶ οὔ τί πού φαμεν σωματικὴν εἶναι τὴν ἀνάστασιν, ἤτοι τὴν ἔγερσιν, ἀλλ’ οἷον τὸ διανεῦσαι λοιπὸν ἐπὶ τῷ θέλειν τοῖς κάμνουσι χεῖρα νεῖμαι τὴν σώζουσαν. (α φ. 79 β.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, φανερὸν πᾶσι κατέστη τὸ διὰ Χριστοῦ σωτήριον, καὶ ἐξάκουστον πᾶσιν· ἐκηρύχθη γὰρ εἰς πᾶσαν τὴν γῆν μετὰ παῤῥησίας. «Τὰ λόγια Κυρίου λόγια ἀγνὰ, ἀργύριον πεπυρωμένον.» (β φ. 44 β, κ φ. 42.) Τουτέστιν ἁγνοποιά· νοσεῖ γὰρ κατ’ οὐδένα τρόπον, λαμπρὰ δὲ οὕτως ἐστὶν καὶ κεκαθαρμένα, ὥστε δοκεῖν ἀργύριον εἶναι, πεπυρωμένον δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ πλειστάκις· τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ ἑπταπλασίως. Δεδοκιμασμένα τοίνυν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Σωτῆρος τὰ λόγια. (α φ. 80.) Ἰουδαίοις δὲ διὰ Ἡσαί̈ου ὀνειδίζει λέγων· «Τὸ ἀργύριον ὑμῶν ἀδόκιμον,» τουτέστιν, ὁ λόγος τῆς πίστεως παρατετυπωμένος ἐστὶ καὶ παράσημος, τὸν ἀκριβῆ χαρακτῆρα τῆς βασιλικῆς εἰκόνος μὴ διασώζων. «Σὺ, Κύριε, φυλάξεις ἡμᾶς, καὶ διατηρήσεις ἡμᾶς.» (α φ. 80.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, εὔχεται ὁ Προφήτης ῥυσθῆναι τῆς ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος γενεᾶς τῶν Ἰουδαίων, τῆς ἀπίστου καὶ φονευτρίας καὶ μοιχαλίδος.
πολεμίῳ Σαούλ, καὶ μηνύοντας ἔνθα διήγε. Πρέπει δ' ἂν τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα καὶ ἁγίῳ παντί, λαμ πρὶν καὶ ἐξῃρημένην ἔχοντι τὴν ζωὴν, καὶ οὐχὶ δὴ μόνης τῆς ἰδίας κηδομένῳ ψυχῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῖς τῶν πεπλανημένων ἀμαθίαις ἐπιστυγνάζοντι, γλίχο μένῳ τε καὶ αὐτοὺς ἰδεῖν ὑποπίπτοντας τῷ Θεῷ. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις έντευξιν μὲν ἔχει κατά παν τὸς ἀδίκου καὶ πονηροῦ διψύχου τε καὶ ἑτερογνώμο νος, ψευδοεπούς τε καὶ βωμολόχου, δόλοις καὶ ἀπά ταις ἐντεθραμμένου. Έοικε δέ πως καὶ τῆς Ἑλλή νων σοφίας καταβοᾷν· ποιεῖται δὲ καὶ μνήμην του πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· περιέχει δὲ καὶ ἐπαγγελίαν, ὡς παρ' αὐτοῦ γενομένην, ὡς ὅσον ούτ δέπω παρεσομένου πρὸς ἐπισυρίαν τῶν ὑπὸ τοῦ δια φιλίαν μὲν ὑπισχνουμένους, προϊεμένους δὲ αὐτὸν τῷ Β βόλου πλεονεκτουμένων. Αδεται δὲ περὶ τῆς ὀγδόης, γέγονε κλήσις, καθ᾽ ἣν ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν γέγονε πλέο σις (2), καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δόσις, καὶ τῆς νοητῆς ἤγουν τῆς ἐν πνεύματι περιτομῆς ἡ δύναμις· εύχεται δὲ ὁ προφήτης ῥυσθῆναι τῆς γενεάς τῆς που νηρᾶς· αὕτη δ' ἂν εἴη γενεὰ, ἡ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρες ἡμῶν Χριστοῦ, περὶ ἧς αὐτὸς ἔλεγον· ο "Ανδρες Νινευίται κρινοῦσι τὴν γενεάν ταύτην, ο "Αρχεται τοίνυν τῆς ᾠδῆς οὕτως. Σωσόν με, Κύριε, ὅτι ἐκλέλοιπεν ὅσιος. (Α. ε. Τοσαύτην οὖν φησιν ὁ Δαβὶδ τῶν ἀγαθ ουργεῖν ειωθότων εἶναι τὴν σπάνιν, ὡς τάχα που συναρπάζεσθαι εἰς φαυλότητα καὶ αὐτοὺς τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ παιδαγωγουμένους· δεῖσθαι δέ φησιν ἑαυ τὸν, ήγουν ἅπαντας τοὺς περὶ ὧν ὁ λόγος, της φρου ροῦ χειρός, τουτέστι Χριστοῦ καὶ οὐχὶ μόνους κα δαίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν ὑπ' οὐρανόν αὐτὸς γάρ ἐστι προσδόκησις ἐθνῶν, κατὰ τὸ γεγραμ- μέναν. Ὅτι ὠλιγώθησαν αἱ ἀλήθειαι ἀπὸ τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Αγ. 78.) Ψευδῆ δὲ καὶ τὰ Ἑλλήνων άπαντα, σοφία καὶ λόγοι καὶ ζωὴ· καὶ τῶν ἀληθῶν, ήγουν ἀναγκαίων καὶ ἐπωφελῶν, εὕροι τις ἂν παρ' αὐτοῖς οὐδὲν, οι γε τεθεοποιήκασι τὴν κτίσιν, τὸν φύσει ἀφέντες θεόν. Ὀλιγώθησαν τοίνυν αἱ ἀλήθειαι παρ' αὐτοῖς. Μάταια ἐλάλησεν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ. (Α Τοῦτο (3) καὶ ἐπὶ Ἰουδαίων ἀληθές· ἔκα- στις ἐλάλησε μάταια πρὸς τὸν πλησίον, τὰς κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν συνάγων ἐπιβουλάς. Καὶ οἱ περι Ἕλλησι δὲ ποιηταὶ καὶ λογογράφοι, κατ' οὐδένα τρό πον τοῦ ἀληθεῖς εἶναι φροντίσαντες, συντεθείκασιν ἀβασανίστως τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, σκοπὸν ἔχοντες ένα, τὸ ἐπίδειξιν ποιήσασθαι γλώττης. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dam, qui amicitiam spondebant, reapse autem A inimico Sauli ipsum prodebant, et ubi lateret de- nuntiabant. Sed psalmi verba sancto quoque cuivis conveniunt, qui puram singularemqne vitam insti- tuerit, neque propriæ tantum sit sollicitus animæ, sed de errantium 'quoque inscitia doleat, eosque pariter cupiat Deo obedientes feri. Cantici hujus argumentum est invectio contra quemvis injustum ac malignum, animo sententiaque inconstantem, mendacem et assentatorem, dolis ac fraudibus in- nutritum. Videtur etiam ethnicorum sapientiam in- crepare; facit insuper Christi nostrum omnium Servatoris mentionem; continet etiam promissionem, tanquam ejus qui necdum ad adjuvandum venisset oppressos a diabolo. Canitur autem pro octava, quo die fuit resurrectio, et vocatio gentium, et sancti Spiritus donatio, et intellectualis, id est, in spirit circumcisionis virtus. Orat Propheta, ut a genera- tione mala eripiatur, quæ quidem illa fuit, ut arbi- tror, Christi aetate, de qua ipse aiebat : « Viri Nini- vitæ generationem hanc judicabunt"., Sic autem canticum exorditur. Vers. 2. Salva me, Domine, quoniam defecit san- cius. Tantam itaque ait David recte viventium esse penuriam, ut pene et illi in vitium trahantur qui in divina lege fuerant instituti : atque egere sé dicit, id est omnes de quibus verba facit, manu tutelari, nimirum Christo; neque Judæos tantummodo, sed omnes sub caelo mortales : est enim ipse exspecta- tio gentium, uti scriptum est ". Quia deminutæ sunt veritates a filiis hominum. Fa'sa sunt omnia apud ethnicos, sapientia videli- cet, sermones et vitas ratio : nam veræ rei, id est necessariæ vel utilis, nihil apud eos quispiam com- periet, qui creaturam deificarunt, omisso eo qui suapte natura est Deus. Ergo apud illos deminutæ sunt veritates. Vers. 3. Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum. Hoc de Judæis vere dicitur : unusquisque vana proximo suo locutus est, quo tempore adversus Servatorem nostrum struebant insidias. Apud eth- nicos pariter poetae et oratores sive historici, nihil de veritate solliciti, quidquid eis visum fuit, per- inde composuerunt, hoc uno sibi fine proposito, lin- guæ scilicet ostentatione (1). * Matth.xis, 41. " Gen. ILIS, 10. moster respondens quartæ impii Juliani objectioni lib. vn. due ad legitur apud Corderium. Eoιτ. PATR. C D b.) f. 78.) mul et Athanasii; verumtamen in Athanasii certa Montfauconii editione nihil hujusmodi exstat. Ne- que id mirum ; non enim integrum in Psalmos com- mentarium Athanasii habemus, sed ejus partes tan- tummodo ab editore ex catenis consarcinatas. (1) Argumentum hoc latius exornat Cyrillus (2) Pars fragmenti, a verbis ή δέ γε τῆς ᾠδῆς us- (3) Fragmentum hoc dicitur in codice Cyrilli si-
«Κύκλῳ οἱ ἀσεβεῖς περιπατοῦσι.» (α φ. 80.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, διὰ τοῦτό φησι, «Φυλάξεις ἡμᾶς,» ἐπειδὴ κυκλοῦντες κυκλοῦσιν ἡμᾶς οἱ ἀσεβεῖς, ἐπιβουλεύοντες τῇ ἡμῶν σωτηρίᾳ. ΨΑΛΜΟΣ ΙΒ. «Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 80 β.) Τοῦτον ᾄδει τὸν ψαλμὸν ἐν μετανοίᾳ τοῦ ἁμαρτήματος γεγονὼς, ἅμα δὲ καὶ τὸ σωτήριον ἡμῖν εὐαγγελιζόμενος, δι’ οὗ ἐλάβομεν ὑπογραμμὸν, πῶς δεῖ ἡμᾶς ἐν ἁμαρτίᾳ γενομένους προσιέναι Θεῷ. «Ἔως πότε ἀποστρέψεις τὸ πρόσωπόν σου ἀπ’ ἐμοῦ; κ.τ.λ.» (ξ φ. 23.) Ἀποστρέφει τὸ πρόσωπον ὁ Θεὸς ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, τί πράττων; ἀναξίους εἶναι κρίνας τῆς ἐποπτίας αὐτοῦ. Διὸ ὑπὸ τοῦ συνειδότος νυττόμενος, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δεδιὼς κρίσιν, ὡς καὶ μακρὰν γινόμενος αὐτῷ διὰ τὴν ἁμαρτίαν, ἐν τῇ μετανοίᾳ ἀνανεῶμαι, φησὶ, βουλόμενος κατὰ ψυχὴν, μήπως ἄρα ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ ἀποθανοῦμαι. Καὶ τοῦτό ἐστι μάλιστα ὃ ὀδύνας μου τῇ ψυχῇ παρασκευάζει. Ἀνθ’ οὗ Σύμμαχος ἔφη· «Μέριμναν ἐν τῇ καρδίᾳ μου καθ’ ἡμέραν.» Ταῦτα δὲ ἐγράφη πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν, πῶς δεῖ μετανοεῖν ἐφ’ ἁμαρτήμασιν ἐκδιδάσκοντα, τοῖς παροῦσι ῥήμασιν οἷα δὴ ὡς φαρμάκοις χρωμένους.
πολεμίῳ Σαούλ, καὶ μηνύοντας ἔνθα διήγε. Πρέπει δ' ἂν τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα καὶ ἁγίῳ παντί, λαμ πρὶν καὶ ἐξῃρημένην ἔχοντι τὴν ζωὴν, καὶ οὐχὶ δὴ μόνης τῆς ἰδίας κηδομένῳ ψυχῆς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ταῖς τῶν πεπλανημένων ἀμαθίαις ἐπιστυγνάζοντι, γλίχο μένῳ τε καὶ αὐτοὺς ἰδεῖν ὑποπίπτοντας τῷ Θεῷ. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις έντευξιν μὲν ἔχει κατά παν τὸς ἀδίκου καὶ πονηροῦ διψύχου τε καὶ ἑτερογνώμο νος, ψευδοεπούς τε καὶ βωμολόχου, δόλοις καὶ ἀπά ταις ἐντεθραμμένου. Έοικε δέ πως καὶ τῆς Ἑλλή νων σοφίας καταβοᾷν· ποιεῖται δὲ καὶ μνήμην του πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ· περιέχει δὲ καὶ ἐπαγγελίαν, ὡς παρ' αὐτοῦ γενομένην, ὡς ὅσον ούτ δέπω παρεσομένου πρὸς ἐπισυρίαν τῶν ὑπὸ τοῦ δια φιλίαν μὲν ὑπισχνουμένους, προϊεμένους δὲ αὐτὸν τῷ Β βόλου πλεονεκτουμένων. Αδεται δὲ περὶ τῆς ὀγδόης, γέγονε κλήσις, καθ᾽ ἣν ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν γέγονε πλέο σις (2), καὶ ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος δόσις, καὶ τῆς νοητῆς ἤγουν τῆς ἐν πνεύματι περιτομῆς ἡ δύναμις· εύχεται δὲ ὁ προφήτης ῥυσθῆναι τῆς γενεάς τῆς που νηρᾶς· αὕτη δ' ἂν εἴη γενεὰ, ἡ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρες ἡμῶν Χριστοῦ, περὶ ἧς αὐτὸς ἔλεγον· ο "Ανδρες Νινευίται κρινοῦσι τὴν γενεάν ταύτην, ο "Αρχεται τοίνυν τῆς ᾠδῆς οὕτως. Σωσόν με, Κύριε, ὅτι ἐκλέλοιπεν ὅσιος. (Α. ε. Τοσαύτην οὖν φησιν ὁ Δαβὶδ τῶν ἀγαθ ουργεῖν ειωθότων εἶναι τὴν σπάνιν, ὡς τάχα που συναρπάζεσθαι εἰς φαυλότητα καὶ αὐτοὺς τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ παιδαγωγουμένους· δεῖσθαι δέ φησιν ἑαυ τὸν, ήγουν ἅπαντας τοὺς περὶ ὧν ὁ λόγος, της φρου ροῦ χειρός, τουτέστι Χριστοῦ καὶ οὐχὶ μόνους κα δαίους, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν ὑπ' οὐρανόν αὐτὸς γάρ ἐστι προσδόκησις ἐθνῶν, κατὰ τὸ γεγραμ- μέναν. Ὅτι ὠλιγώθησαν αἱ ἀλήθειαι ἀπὸ τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Αγ. 78.) Ψευδῆ δὲ καὶ τὰ Ἑλλήνων άπαντα, σοφία καὶ λόγοι καὶ ζωὴ· καὶ τῶν ἀληθῶν, ήγουν ἀναγκαίων καὶ ἐπωφελῶν, εὕροι τις ἂν παρ' αὐτοῖς οὐδὲν, οι γε τεθεοποιήκασι τὴν κτίσιν, τὸν φύσει ἀφέντες θεόν. Ὀλιγώθησαν τοίνυν αἱ ἀλήθειαι παρ' αὐτοῖς. Μάταια ἐλάλησεν ἕκαστος πρὸς τὸν πλησίον αὐτοῦ. (Α Τοῦτο (3) καὶ ἐπὶ Ἰουδαίων ἀληθές· ἔκα- στις ἐλάλησε μάταια πρὸς τὸν πλησίον, τὰς κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν συνάγων ἐπιβουλάς. Καὶ οἱ περι Ἕλλησι δὲ ποιηταὶ καὶ λογογράφοι, κατ' οὐδένα τρό πον τοῦ ἀληθεῖς εἶναι φροντίσαντες, συντεθείκασιν ἀβασανίστως τὸ αὐτοῖς δοκοῦν, σκοπὸν ἔχοντες ένα, τὸ ἐπίδειξιν ποιήσασθαι γλώττης. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dam, qui amicitiam spondebant, reapse autem A inimico Sauli ipsum prodebant, et ubi lateret de- nuntiabant. Sed psalmi verba sancto quoque cuivis conveniunt, qui puram singularemqne vitam insti- tuerit, neque propriæ tantum sit sollicitus animæ, sed de errantium 'quoque inscitia doleat, eosque pariter cupiat Deo obedientes feri. Cantici hujus argumentum est invectio contra quemvis injustum ac malignum, animo sententiaque inconstantem, mendacem et assentatorem, dolis ac fraudibus in- nutritum. Videtur etiam ethnicorum sapientiam in- crepare; facit insuper Christi nostrum omnium Servatoris mentionem; continet etiam promissionem, tanquam ejus qui necdum ad adjuvandum venisset oppressos a diabolo. Canitur autem pro octava, quo die fuit resurrectio, et vocatio gentium, et sancti Spiritus donatio, et intellectualis, id est, in spirit circumcisionis virtus. Orat Propheta, ut a genera- tione mala eripiatur, quæ quidem illa fuit, ut arbi- tror, Christi aetate, de qua ipse aiebat : « Viri Nini- vitæ generationem hanc judicabunt"., Sic autem canticum exorditur. Vers. 2. Salva me, Domine, quoniam defecit san- cius. Tantam itaque ait David recte viventium esse penuriam, ut pene et illi in vitium trahantur qui in divina lege fuerant instituti : atque egere sé dicit, id est omnes de quibus verba facit, manu tutelari, nimirum Christo; neque Judæos tantummodo, sed omnes sub caelo mortales : est enim ipse exspecta- tio gentium, uti scriptum est ". Quia deminutæ sunt veritates a filiis hominum. Fa'sa sunt omnia apud ethnicos, sapientia videli- cet, sermones et vitas ratio : nam veræ rei, id est necessariæ vel utilis, nihil apud eos quispiam com- periet, qui creaturam deificarunt, omisso eo qui suapte natura est Deus. Ergo apud illos deminutæ sunt veritates. Vers. 3. Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum. Hoc de Judæis vere dicitur : unusquisque vana proximo suo locutus est, quo tempore adversus Servatorem nostrum struebant insidias. Apud eth- nicos pariter poetae et oratores sive historici, nihil de veritate solliciti, quidquid eis visum fuit, per- inde composuerunt, hoc uno sibi fine proposito, lin- guæ scilicet ostentatione (1). * Matth.xis, 41. " Gen. ILIS, 10. moster respondens quartæ impii Juliani objectioni lib. vn. due ad legitur apud Corderium. Eoιτ. PATR. C D b.) f. 78.) mul et Athanasii; verumtamen in Athanasii certa Montfauconii editione nihil hujusmodi exstat. Ne- que id mirum ; non enim integrum in Psalmos com- mentarium Athanasii habemus, sed ejus partes tan- tummodo ab editore ex catenis consarcinatas. (1) Argumentum hoc latius exornat Cyrillus (2) Pars fragmenti, a verbis ή δέ γε τῆς ᾠδῆς us- (3) Fragmentum hoc dicitur in codice Cyrilli si-
PG 69:798Ἢ καὶ λήθην καλεῖ τὴν τῆς βοηθείας ἀναβολὴν, καὶ παρακαλεῖ μὴ τελέως τῆς θείας γυμνωθῆναι προνοίας. «Ἔως πότε ὑψωθήσεται ὁ ἐχθρός μου ἐπ’ ἐμέ;» (ξ φ. 23 β.) Ἐρωτᾷ δὲ περὶ τούτων τὸν Θεὸν οὐχ ὡς αὐτὸν αἴτιον, ἀλλ’ ὡς κωλῦσαι διὰ τῆς ῥοπῆς τῆς οἰκείας δυνάμενον. (α φ. 81) Εἰ γὰρ θεοσεβούντων ἡμῶν ταπεινοῦται ὁ ἐχθρὸς, δηλονότι ἁμαρτανόντων ὑψοῦται· ὕψος γὰρ τοῦ Σατανᾶ, ἡ τῶν ἀνθρώπων ταπείνωσις· ἐπεὶ καθάπερ ὁ Θεὸς ὑψοῦσθαι ἐν τῇ σωτηρίᾳ τῆ ἡμετέρᾳ, οὕτως ὁ διάβολος ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ἐπαίρεσθαι λέγεται. Ἀρκεῖ, φησὶν, αὐτῷ ὅτι ἅπαξ ὑψώθη, ἐμοῦ τῇ ἁμαρτίᾳ ταπεινωθέντος. Ἴνα τί μέχρι πολλοῦ κατ’ ἐμοῦ ὑψοῦται; «Μήποτε ὑπνώσω εἰς θάνατον.» (ξ φ. 23 β) Ὕπνον τὴν ῥᾳθυμίαν ὠνόμασεν, ἐν ᾗ ταῖς τοῦ βίου φαντασίαις ῥεμβόμεθα, ἀργοὶ δὲ ἐπὶ κλίνης τῆς ἡδονῆς ἀναπεσόντες κείμεθα. Ὥστε τοίνυν μὴ τῷ ὕπνῳ τῆς ῥᾳθυμίας τὸν χαλεπὸν ἀκολουθῆσαι θάνατον, φωτισθῆναι τοὺς ὀφθαλμοὺς, τουτέστι τὰ τῆς ψυχῆς αἰσθήσεις, προσεύχεται, ἵνα βλέπωσι τὴν ἀλήθειαν. Δέδια μὴ εἰς θάνατον ὁ ὕπνος μεταπέσῃ, ἰσχυροτέρας τῆς λύπης γενομένης τῶν συμφορῶν. «Οἱ θλίβοντές με ἀγαλλιάσονται, ἐὰν σαλευθῶ.» (ξ φ.
σαι. Πρὸς τοῦτο γὰρ σκοπός τῷ κεραμεί συντρίβειν τὰ οἰκεῖα σκεύη, ὅταν μὴ ἀκέραιον σώζῃ τὴν διά- πλασιν ουδέπω πυρὶ προσωμιληκότα. Δράξασθε παιδείας. Το Δράξασθε, τὸ Ἐν τάχει ἀποδοτέον, καθ' ὑπέρβατον εἰρημένον. Δράξασθε παιδείας ἐν τά χει, καὶ ἔτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, μήποτε ὀργισθῇ Κύριος, καὶ ἀλλοτριώσῃ ὑμᾶς τῆς χαρᾶς τῶν δικαίων. ᾿Απρὶξ ἡμᾶς ἔχεσθαι τῆς τοῦ Κυρίου διδα- σκαλίας βουλόμενος, εἰκότως τῇ τοῦ δράξασθαι φωνῇ κέχρηται. ΨΑΛΜΟΣ Γ' (1). Κύριε, τί ἐπληθύνθησαν ; ἐπληθύνθησαν ; » τὸ εἰ ἀντὶ τοῦ σφόδρα λέγων. Κα- ταπλήττεται γὰρ ἀναριθμήτους ὁρῶν τοὺς ἀρτύοντας αὐτῷ τὰς ἐπιβουλάς· καὶ δέδιε μὲν ὡς ἄνθρωπος, πλὴν οὐχ ἡττᾶται τοῖς δείμασιν, ἀλλ' ἐῤῥωμένην ἔχων ἐπὶ Θεῷ τὴν καρδίαν, προσδοκῇ ὅτι τῶν ἐπι· βουλευόντων περιγενήσεται. Εθλιβον δὲ τὸν Δαβιδ πληθυνόμενοι οι προστιθέμενοι τῷ ᾿Αβεσσαλώμ δια κόσιοι ἄνδρες ἐξ Ιερουσαλήμ, ὅτι αὐτῷ καὶ ᾿Αχιτό φελ καὶ θεκὼν προσετέθησαν, καὶ σύστρεμμα ἰσχυρὸν καὶ λαὸς πολὺς σὺν αὐτῷ. Οὗτοι γὰρ πάντες ἔθλιβον τὴν Δαβίδ· ἐν οἷς καὶ ὁ Σεμεί, ὃς ἐκπορευομένῳ κατηράτο τῷ Δαβίδ. Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. Αp- (Δ. Ι. Την γενομένην ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπ- αναστάσεως αὐτῷ συνοχήν τε καὶ ἀμηχανίαν προειπών ὁ Δαβίδ, νῦν διαστέλλει τὸ μέλος τῷ διαψάλματι, καὶ τῷ κατὰ τὸ ἀπόρρητον αὐτῷ ἐνηχήσαντι ἐπιθαρσής σας, τὴν σωτήριον ταύτην φωνὴν φθέγγεται· . Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. » Εκεῖνοι μὲν, φησὶν, ὅπλες, κινοῦσι, καὶ περιέσεσθαί μου προσδοκῶσι, διὰ τὸ τῆς σῆς γεγυμνώσθαι με χάριτος· ἐγὼ δὲ οἶδα τὸν ἐμαυτοῦ Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Οὐκ ἐπὶ τάξῳ ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με · ἀλλὰ τεῖχος ἄῤῥηκτον ἐμοὶ καὶ δορυφόρων πλῆθος οὐκ εὐκαταγώ νιστὸν τὸ σὸν εὐμενες, ὦ Δέσποτα, καὶ ἡ παρὰ σοῦ ἀντίληψις· διηθήσομαι δὲ οὐδενὸς, τῆς σῆς ἡμερότη- τος ἐμοὶ καὶ δόξαν νεμούσης, καὶ τὴν ἐμὴν ὑψούσης κεφαλήν, τουτέστιν ἐν περιφανείᾳ τιθείσης, καὶ οἷον ἐπέκεινα τῶν ἐχθρῶν. Η κεφαλὴν τὴν ἀρχὴν λέγει τὴν ἑαυτοῦ, ἣν πρὸς βραχὺ ταπεινωθεῖσαν, πάλιν ὑψωθεῖσαν ἀνέλαβεν. Εἶποι δ᾽ ἂν καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος, ὅτι Σὺ ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ οὐκ ἐγκαταλιμπάνων τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, καὶ δόξα μου, εἰπών· ι Καὶ ἐδόξασα, καὶ πάλιν δο ξάσω, ν καὶ τὴν ἐμὴν κεφαλὴν τὴν θεότητα ύψωσας, ** IN PSALMUM IH est figuli scopus, cum vase sua frangit, nempe eum (C 1. 5.) (A f. b, B f. 11, D f. b.) ŋal youv· «T! incolumem suam non servant facturam, nisi denas igni admoréantur. Vers. 12. Apprehendite disciplinam. Apprehendite, per hyperbaton dictam, referen dum est ad id quod paulo post sequitur, Cito. prehendite dito disciplinam, adhuc in hac vita su- perstites, ne irascatur Dominus, vosque a gaudio justorum excludat. Mordicus inberere nos Domini doctrinæ volens, rente vocabulo apprehendere usUS est. PSALMUS III., Vers. 2. Domine, quid multiplicati sunt? Ait itaque : ‹ Quid multiplicati sunt? › voca bulum quid pro valde dicens. Expavescit enim in- n'imeros cernens qui insidias ipsi struunt; et metuit quidem ut homo, haud tamen cedit terroribus, sed roboratum habens a Deo cor, exspectat se rebellan- tibus eri superiorem. Porro Davidem premebant mukiplicati, illi videlicet Absalomo adjuncti ex Je- rusalem ducenti viri “, cum ei Achitophel etiam et Thecon (9) adhæserunt, validusque seditiosorum globus et populus multus cum eodem erat. Hi om- nes videlicet Davidi molesti erant, in quibus etiam Semei, qui abeunti eidem maledicebat. Vers. 4. Tu autem, Domine, susceptor meus es.. Postquam suas ex inimicorum seditione angu- stias et anxietatem dixerat David, nunc canticus diapsalmate (3) quasi interpungens distinguit, et ei confisus a quo arcane inspirabatur, salutarem hanc locutionem pronuntiat : < Tu autem, Domine, suscc- ptor meus es. Illi, inquit, arma commovent, et me potituros sperant, quasi tua sim gratia nudatus; verumtamen Servatorem meum Redemptoremque probe novi. Haud arcui confido, neque meus me gladius servabit, sed pro inexpugnabili muro, et ar matorum Invicta multitudine, benivolentia tua, Do- mine, mihi est, tuaque susceptio : neminemque me- tuam, tua mibi clementia gloriam tribuente, meum- que caput levante, id est illustri loco supraque ho- stes me collocante. Aut capitis vocabulo principatum suum denotat, quem brevi tempore depressum, mox b.) D relevatum receperat. Imo eliam Servator dicere II Reg. xv, 11. * Joan, XII, 28. manno inter sua Athanasiana (Vide hujusce Patro- logie Grace tom. XXVII, col. 151). in codice no- stro A f. 15, ascribitur utrique, Athanasio scilicet et Cyrillo; quod nimirum significat eadem esse verba vel sententiam utriusque Patris. tophel Theconites. potest quatenus homo Patri: Tu susceptor meus es, neque animam meam in inferis derclinquis, sed gloria mea es, qui dixisti : « Et glorifcavi, et iterum glorifcabo : et caput meum, divinitatem scilicet, extulisti, id est prodigiis claram fecisti. Nam mira- tatione Nicete. Nimirum est Hebraicum illud voca- bulum, de quo triginta saltem feruntur erudi- torum divers sententi. Itaque nos in hoc agore oleum et operam non perdemus. Sæpe recurrit in Psalmis, quandoque etiam apud Habbacucum. (1) Longus psalmi III prologus, editus a Felk- (2) Ita prorsus legebat Cyrillus, non autem Achi- (3) Videsis quæ de diapsalmate traduntur in pre-
23 β.) Ὥσπερ ἀθλητὴς ἀπὸ τοῦ σκάμματος ἀποπηδήσας ἥττηται, οὕτως καὶ ὁ πιστὸς ἀφεὶς ἂ ἐξ ἀρχῆς παρέλαβεν, σαλευόμενος πίπτει. Μὴ τοίνυν ἀλλοιωθῶμεν, ἵνα μὴ χαρὰν τοῖς ἡμετέροις ἐχθροῖς ἐμποιήσωμεν. «Ἄσω τῷ Κυρίῳ τῷ εὐεργετήσαντί με.» (ξ φ. 24.) Ἰστέον καὶ τοῦτο, ὡς καὶ τὸ πρότερον, οὐχ ὅτι νῦν ὁ προφήτης οὐκ οἶδεν, ἀλλ’ ὅτι τελεώτερον ᾄσει προκόπτων καὶ τελειούμενος. Τίνι δὲ ᾄσει; τῷ εὐεργέτῃ δηλονότι τῷ πλάσαντι καὶ ἀναπλάσαντι. «Καὶ ψαλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψίστου.» (ξ φ. 24.) Μακάριος ὃς ψάλλει τῷ πνεύματι καὶ τῷ νοὶ̈, εἰδὼς ᾧ ψάλλει, καὶ τοῖς ἔργοις συνιστῶν ὡς ἐπίσταται. Ὁ γὰρ οὗτος ψάλλων, τὸν οὐρανὸν τέμνει, τὰς νεφέλας ὑπερβαίνει, καὶ τῷ Ὑψίστῳ, οὗ τῷ ὀνόματι μελῳδεῖ, παρίσταται μηδενὸς ἐμποδίζοντος. ΨΑΛΜΟΣ ΙΓ. «Εἶπεν ἄφρων ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Οὐκ ἔστι Θεός.» (α φ. 82 β) Κορυφὴ τοῦτο πάσης πονηρίας ἐστί. Τὸ γὰρ οἴεσθαι μὴ εἶναι Θεὸν, ἀλλ’ ἀπὸ ταυτομάτου γεγενῆσθαι τὸ πᾶν, ἀρχὴ πάσης ἀκολασίας καὶ παρανόμου καθέστηκε πράξεως.
σαι. Πρὸς τοῦτο γὰρ σκοπός τῷ κεραμεί συντρίβειν τὰ οἰκεῖα σκεύη, ὅταν μὴ ἀκέραιον σώζῃ τὴν διά- πλασιν ουδέπω πυρὶ προσωμιληκότα. Δράξασθε παιδείας. Το Δράξασθε, τὸ Ἐν τάχει ἀποδοτέον, καθ' ὑπέρβατον εἰρημένον. Δράξασθε παιδείας ἐν τά χει, καὶ ἔτι ἐν τῷ βίῳ τούτῳ τυγχάνοντες, μήποτε ὀργισθῇ Κύριος, καὶ ἀλλοτριώσῃ ὑμᾶς τῆς χαρᾶς τῶν δικαίων. ᾿Απρὶξ ἡμᾶς ἔχεσθαι τῆς τοῦ Κυρίου διδα- σκαλίας βουλόμενος, εἰκότως τῇ τοῦ δράξασθαι φωνῇ κέχρηται. ΨΑΛΜΟΣ Γ' (1). Κύριε, τί ἐπληθύνθησαν ; ἐπληθύνθησαν ; » τὸ εἰ ἀντὶ τοῦ σφόδρα λέγων. Κα- ταπλήττεται γὰρ ἀναριθμήτους ὁρῶν τοὺς ἀρτύοντας αὐτῷ τὰς ἐπιβουλάς· καὶ δέδιε μὲν ὡς ἄνθρωπος, πλὴν οὐχ ἡττᾶται τοῖς δείμασιν, ἀλλ' ἐῤῥωμένην ἔχων ἐπὶ Θεῷ τὴν καρδίαν, προσδοκῇ ὅτι τῶν ἐπι· βουλευόντων περιγενήσεται. Εθλιβον δὲ τὸν Δαβιδ πληθυνόμενοι οι προστιθέμενοι τῷ ᾿Αβεσσαλώμ δια κόσιοι ἄνδρες ἐξ Ιερουσαλήμ, ὅτι αὐτῷ καὶ ᾿Αχιτό φελ καὶ θεκὼν προσετέθησαν, καὶ σύστρεμμα ἰσχυρὸν καὶ λαὸς πολὺς σὺν αὐτῷ. Οὗτοι γὰρ πάντες ἔθλιβον τὴν Δαβίδ· ἐν οἷς καὶ ὁ Σεμεί, ὃς ἐκπορευομένῳ κατηράτο τῷ Δαβίδ. Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. Αp- (Δ. Ι. Την γενομένην ἐκ τῆς τῶν ἐχθρῶν ἐπ- αναστάσεως αὐτῷ συνοχήν τε καὶ ἀμηχανίαν προειπών ὁ Δαβίδ, νῦν διαστέλλει τὸ μέλος τῷ διαψάλματι, καὶ τῷ κατὰ τὸ ἀπόρρητον αὐτῷ ἐνηχήσαντι ἐπιθαρσής σας, τὴν σωτήριον ταύτην φωνὴν φθέγγεται· . Σὺ δὲ, Κύριε, ἀντιλήπτωρ μου εἶ. » Εκεῖνοι μὲν, φησὶν, ὅπλες, κινοῦσι, καὶ περιέσεσθαί μου προσδοκῶσι, διὰ τὸ τῆς σῆς γεγυμνώσθαι με χάριτος· ἐγὼ δὲ οἶδα τὸν ἐμαυτοῦ Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Οὐκ ἐπὶ τάξῳ ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με · ἀλλὰ τεῖχος ἄῤῥηκτον ἐμοὶ καὶ δορυφόρων πλῆθος οὐκ εὐκαταγώ νιστὸν τὸ σὸν εὐμενες, ὦ Δέσποτα, καὶ ἡ παρὰ σοῦ ἀντίληψις· διηθήσομαι δὲ οὐδενὸς, τῆς σῆς ἡμερότη- τος ἐμοὶ καὶ δόξαν νεμούσης, καὶ τὴν ἐμὴν ὑψούσης κεφαλήν, τουτέστιν ἐν περιφανείᾳ τιθείσης, καὶ οἷον ἐπέκεινα τῶν ἐχθρῶν. Η κεφαλὴν τὴν ἀρχὴν λέγει τὴν ἑαυτοῦ, ἣν πρὸς βραχὺ ταπεινωθεῖσαν, πάλιν ὑψωθεῖσαν ἀνέλαβεν. Εἶποι δ᾽ ἂν καὶ ὁ Σωτὴρ πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος, ὅτι Σὺ ἀντιλήπτωρ μου εἶ, καὶ οὐκ ἐγκαταλιμπάνων τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, καὶ δόξα μου, εἰπών· ι Καὶ ἐδόξασα, καὶ πάλιν δο ξάσω, ν καὶ τὴν ἐμὴν κεφαλὴν τὴν θεότητα ύψωσας, ** IN PSALMUM IH est figuli scopus, cum vase sua frangit, nempe eum (C 1. 5.) (A f. b, B f. 11, D f. b.) ŋal youv· «T! incolumem suam non servant facturam, nisi denas igni admoréantur. Vers. 12. Apprehendite disciplinam. Apprehendite, per hyperbaton dictam, referen dum est ad id quod paulo post sequitur, Cito. prehendite dito disciplinam, adhuc in hac vita su- perstites, ne irascatur Dominus, vosque a gaudio justorum excludat. Mordicus inberere nos Domini doctrinæ volens, rente vocabulo apprehendere usUS est. PSALMUS III., Vers. 2. Domine, quid multiplicati sunt? Ait itaque : ‹ Quid multiplicati sunt? › voca bulum quid pro valde dicens. Expavescit enim in- n'imeros cernens qui insidias ipsi struunt; et metuit quidem ut homo, haud tamen cedit terroribus, sed roboratum habens a Deo cor, exspectat se rebellan- tibus eri superiorem. Porro Davidem premebant mukiplicati, illi videlicet Absalomo adjuncti ex Je- rusalem ducenti viri “, cum ei Achitophel etiam et Thecon (9) adhæserunt, validusque seditiosorum globus et populus multus cum eodem erat. Hi om- nes videlicet Davidi molesti erant, in quibus etiam Semei, qui abeunti eidem maledicebat. Vers. 4. Tu autem, Domine, susceptor meus es.. Postquam suas ex inimicorum seditione angu- stias et anxietatem dixerat David, nunc canticus diapsalmate (3) quasi interpungens distinguit, et ei confisus a quo arcane inspirabatur, salutarem hanc locutionem pronuntiat : < Tu autem, Domine, suscc- ptor meus es. Illi, inquit, arma commovent, et me potituros sperant, quasi tua sim gratia nudatus; verumtamen Servatorem meum Redemptoremque probe novi. Haud arcui confido, neque meus me gladius servabit, sed pro inexpugnabili muro, et ar matorum Invicta multitudine, benivolentia tua, Do- mine, mihi est, tuaque susceptio : neminemque me- tuam, tua mibi clementia gloriam tribuente, meum- que caput levante, id est illustri loco supraque ho- stes me collocante. Aut capitis vocabulo principatum suum denotat, quem brevi tempore depressum, mox b.) D relevatum receperat. Imo eliam Servator dicere II Reg. xv, 11. * Joan, XII, 28. manno inter sua Athanasiana (Vide hujusce Patro- logie Grace tom. XXVII, col. 151). in codice no- stro A f. 15, ascribitur utrique, Athanasio scilicet et Cyrillo; quod nimirum significat eadem esse verba vel sententiam utriusque Patris. tophel Theconites. potest quatenus homo Patri: Tu susceptor meus es, neque animam meam in inferis derclinquis, sed gloria mea es, qui dixisti : « Et glorifcavi, et iterum glorifcabo : et caput meum, divinitatem scilicet, extulisti, id est prodigiis claram fecisti. Nam mira- tatione Nicete. Nimirum est Hebraicum illud voca- bulum, de quo triginta saltem feruntur erudi- torum divers sententi. Itaque nos in hoc agore oleum et operam non perdemus. Sæpe recurrit in Psalmis, quandoque etiam apud Habbacucum. (1) Longus psalmi III prologus, editus a Felk- (2) Ita prorsus legebat Cyrillus, non autem Achi- (3) Videsis quæ de diapsalmate traduntur in pre-
PG 69:800Δηλοῖ οὗν ὁ λόγος ὡς εἰς τοσοῦτον ἀσεβείας τὸ γένος ἐλήλακεν, ὡς μηδὲ Θεὸν ἐφιστάνειν τοῖς οὖσιν, ἀλλ’ ἡγεῖσθαι τὸν σύμπαντα τοῦτον κόσμον, τυχαίαν καὶ αὐτόματον εἰληφέναι τὴν σύστασιν. Τί δέ ἐστιν, «Εἶπεν ἐν καρδίᾳ;» Ἐπειδὴ τῶν λόγων ὁ μὲν ἔστι προφορικὸς, ὁ δὲ ἐνδιάθετος, οὐ περὶ τοῦ προφορικοῦ λόγου φησὶν ὁ προφήτης, ἀλλὰ περὶ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ δόξης. Εἶπε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, τουτέστιν ἐλογίσατο ὅτι οὐκ ἔστι Θεός. Καὶ πᾶς δὲ ὁ ἀνέδην ἁμαρτάνων, δι’ ὧν ὁρᾶται καταφρονῶν, κἂν εἰ μὴ λέγοι φωναῖς, ἀλλ’ ἔργοις αὐτοῖς καὶ τῇ τοῦ βίου σκαιότητι μονονουχὶ διακέκραγε τὸ, «Οὐκ ἔστι Θεός.» Οἱ γὰρ οὕτως ζῇν εἰωθότες ὡς μὴ ἐφορῶντος Θεοῦ, πάντα τε δρῶντες ἀπερισκέπτως, ἔργοις αὐτοῖς καὶ πράγμασιν ἀρνοῦνται Θεόν. «Πάντες ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν, οὐκ ἔστι ποιῶν χρηστότητα.» (α φ. 83 β.) Νοήσεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν ἐθνῶν· ἡ γὰρ ἀπὸ γῆς σὰρξ, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐν αὐτῇ κατηῤῥώστησε νόμον, καὶ ὁ ἀνθρώπινος νοῦς, εὐπαράφορος λίαν εἰς τὸ ἐκνεῦσαι ἐπὶ τὰ πονηρὰ ἐκ νεότητος κατὰ τὸ γεγραμμένον. Δικαίως οὖν ὁ ἱερὸς ἐπιστυγνάζει λόγος ἡμῖν·
ΨΑΛΜΟΣ ΙΒ. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Τοῦτον ᾅδει τὸν ψαλμὸν ἐν μεταναίς τοῦ ἁμαρτήματος γεγονώς, ἅμα δὲ καὶ τὸ σωτήριον ἡμῖν εὐαγγελιζόμενος, δι' οὗ ἐλάβομεν ὑπογραμμών, πῶς δεῖ ἡμᾶς ἐν ἁμαρτίᾳ γενομένους προσιέναι Θεῷ. Ἕως πότε ἀποστρέψεις τὸ πρόσωπόν σου απ' ἐμοῦ; κ. τ. 2. Αποστρέφει τὸ πρόσωπον ὁ Θεὸς ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, τί πράττων; ἀναξίους είναι κρίνας τῆς ἑποπτίας αὐτοῦ. Διὸ ὑπὸ τοῦ συνειδότος νυστό μενος, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δεδιὼς κρίσιν, ὡς καὶ μιας κρὰν γινόμενος αὐτῷ διὰ τὴν ἁμαρτίαν, ἐν τῇ με Β. τανοίᾳ ἀνανεῶμαι, φησί, βουλόμενος κατὰ ψυχήν, μήπως ἄρα ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ ἀποθανούμαι. Καὶ τοῦτό ἐστι μάλιστα ὁ ὀδύνας μου τῇ ψυχῇ παρασκευάζει. 'Ανθ' οὗ Σύμμαχος ἔφη· . Μέριμναν ἐν τῇ καρδίᾳ μου καθ' ἡμέραν... Ταῦτα δὲ ἐγράφη πρὸς να θεσίαν ἡμῶν, πῶς δεῖ μετανοεῖν ἐφ᾽ ἁμαρτήμασιν ἐκδιδάσκοντα, τοῖς παροῦσι βήμασιν οἷα δὴ ὡς φαρ- μάχοις χρωμένους. Η καὶ λήθην καλεῖ τὴν τῆς βοη θείας ἀναβολὴν, καὶ παρακαλεῖ μὴ τελέως τῆς θείας γυμνωθῆναι προνοίας. Ἕως πότε ύψωθήσεται ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ; Ερωτᾷ δὲ περὶ τούτων τὸν Θεὸν οὐχ ὡς αὐτὸν αἴτιον, ἀλλ᾽ ὡς κωλύσαι διὰ τῆς ροπής τῆς οἰκείας δυνάμενον. (Α Ε! γὰρ θεοσεβούν των ἡμῶν ταπεινοῦται ὁ ἐχθρὸς, δηλονότι ἁμαρτανόν των ὑψοῦται· ύψος γὰρ τοῦ Σατανά, ἡ τῶν ἀνθρώ πων ταπείνωσις· ἐπεὶ καθάπερ ὁ Θεὸς ὑψοῦσθαι ἐν τῇ σωτηρίᾳ τῇ ἡμετέρᾳ, οὕτως ὁ διάβολος ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ἐπαίρεσθαι λέγεται. Αρκεί, φησίν, αὐτῷ ὅτι ἅπαξ ὑψώθη, ἐμοῦ τῇ ἁμαρτία ταπεινωθέντος. Ινα τί μέχρι πολλοῦ κατ' ἐμοῦ ὑψοῦται; Μήποτε υπνώσω εἰς θάνατον. Υπνον τὴν ῥαθυμίαν ὠνόμασεν, ἐν ᾖ ταῖς τοῦ βίου φαντασίαις ρεμβόμεθα, ἀργοὶ δὲ ἐπὶ κλίνης τῆς ἡδονῆς ἀναπεσόντες κείμενα. Ὥστε τοίνυν μὴ τῷ ὕπνῳ τῆς ῥαθυμίας τὸν χαλεπὸν ἀκο λουθῆσαι θάνατον, φωτισθῆναι τοὺς ὀφθαλμούς, τουτ ἐστι τὰς τῆς ψυχῆς αἰσθήσεις, προσεύχεται, ἵνα βλέπωσι τὴν ἀλήθειαν. Δέδια μὴ εἰς θάνατον ὁ ὕπνος μεταπέσῃ, ἰσχυροτέρας τῆς λύπης γενομένης τῶν συμφορών. Οι θλίβοντές με αγαλλιάσονται, ἐὰν σαλευθώ. "Ωσπερ ἀθλητὴς ἀπὸ τοῦ σκάμματος ἀποπηδήσας ἥττηται, οὕτως καὶ ὁ πιστὸς ἀφεὶς & ἐξ ἀρχῆς παρέλαβεν, σαλευόμενος πίπτει. Μὴ τοίνυν ἀλλοιωθῶμεν, ἵνα μὴ χαρὰν τοῖς ἡμετέροις εχθροίς ἐμποιήσωμεν. Ασω τῷ Κυρίῳ τῷ εὐεργετήσαντί με. (Γ. Ιστέον καὶ τοῦτο, ὡς καὶ τὸ πρότερον, οὐχ ὅτι νῦν ὁ προφήτης οὐκ οἶδεν, ἀλλ' ὅτι τελεώτια- , PSALMUS XII. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 1. In finem psalmus Davidi. Hunc canit psalmum peccati sui pœnitens, simul nobis salutare illud nuntians, a quo normam acce- pimus, qua post peccatum accedere ad Deum pos- simus. Vers. 2. Quousque avertes faciem tuam a me ? A b.) (C f. 23.) Quid est quod faciem Deus a peccatoribus avertit? quia indignos aspectu suo judicat. Quamobrem ego conscientia mea compunctus, Deique judicium me- tuens, utpote procul ab eo ob peccatum submotus, per pœnitentiam animi voluntariam renovor, ne forte in peccato moriar. Atque ea res mihi potissi- mum moerorem animni creal. Pro quo Symmachus dixit : ‹ Curam in corde meo quotidie. › Jam hæc nostri admonendi causa scripta sunt, atque docendi quomodo oporteat a peccatis resipiscere, prædictis verbis tanquam pharmacis utentes. Vel etiam obli- vionem appellat auxilii dilationem, oratque ne a divina prorsus providentia destituatur. Vers. 3. Quandiu exaltabitur inimicus meus super me? Interrogat de his Deum, non quasi causam, sed quia nutu suo impedire eadem potest. Nam si pie nobis viventibus deprimitur hostis, vicissim pec- cantibus extollitur. Nam Satanæ elevatio est homi- C num humiliatio: quia sicut Deus salutis nostræ causa efferri dicitur, ita diabolus exitio nostro ex- tollitur (1). Sufficiat, inquit, ei semel fuisse elatum, dum ego scilicet peccato deprimerer. Cur jam diutius contra me extollitur? Vers. 4. Ne unquam obdormiam in morte. Somni nomine pigritiam designavit, qua obsessi vitæ phantasiis vagamur, otiosique in voluptatis lecto cubamus. Ne itaque pigritiæ somnum dira mors subsequatur, illuminari oculos suos, id est animæ sensus, postulat, ut videant veritatem. Ve- reor, inquit, ne somnus in mortem desinat, si vebe- mentior fiat calamitatum dolor. Vers. 5. Qui tribulant me, exsultabunt si motus fuero. Sicuti athleta extra stadii sulcum prosiliens vinci- tur, ita Christianus deperditis, quæ initio acceperat donis, subversus cadit. Non igitur immutemur, ne gaudium inimicis nostris creemus. Cantabo Domino, qui bene mihi fecit. Hoc quoque, ut aliud præcedens, tenendum est; nempe Prophetam non quia nunc nesciat cantare, D (C f. b.) f. 81) (C f. b) (C 1.23 b.) f. 24.) quomodo ad Athanasium traxerunt. (1) Hæc Nicetas ex Cyrillo recitat, quæ alii nescio
«Πάντες γὰρ, φησὶν, ἐξέκλιναν.» Δέον γὰρ τὴν εὐθεῖαν τραπέσθαι, καὶ ἀπὸ τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ τάξεως ἀναλόγως τὸν γενεσιουργὸν κατιδεῖν, καὶ διὰ τῶν προφητικῶν φωνῶν ὁδηγηθῆναι πρὸς τὴν ἀλήθειαν, τοῦτο μὲν οὐ γέγονεν· εἰς μυρίας δὲ πλάνης καὶ ἀπωλείας ὁδοὺς ἐξετράπησαν, καὶ τοῖς ἔργοις τῆς αἰσχύνης ἠχρειώθησαν, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ποιῶν τὸ ἀγαθόν. «Τάφος ἀνεῳγμένος λάρυγξ αὐτῶν, κ.τ.λ.» (κ φ. 43 β.) Διόδωρος, καὶ Θεόδωρος, καὶ Κύριλλος, καὶ Δίδυμος, «Τάφος ἀνεῳγμένος,» κ.τ.λ. υσθυε «Ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν.» Ἐν δὲ τῷ Ἐξαπλῷ ταῦτα οὐχ εὕρηται. «Οὐχὶ γνώσονται πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν;» (α φ. 83 β.) Τοῦτον τὸν στίχον ὡς ἐν ἐρωτήσει ἀναγνωστέον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν, ὅτι «Πάντες ἐξέκλιναν» καὶ ἐργάζονται τὴν ἀνομίαν, νῦν φησι· «Καὶ ἆρα οὐ μέλλουσι γινώσκειν οὗτοι τὸν Κύριον, καὶ πιστεύειν εἰς αὐτόν;» Ναὶ πάντως πολλοὶ πιστεύσουσιν· εἰσὶ δὲ οἳ καὶ μενοῦσιν ἐν ἀπιστίᾳ, καὶ διώξουσι καὶ τυραννήσουσι τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν. «Ἐκεῖ ἐδειλίασαν φόβον οὗ οὐκ ἦν φόβος.» (α φ. 84.) Καταγινώσκει γὰρ τῶν τοιούτων ὁ Ψαλμῳδός.
ΨΑΛΜΟΣ ΙΒ. Εἰς τὸ τέλος ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Τοῦτον ᾅδει τὸν ψαλμὸν ἐν μεταναίς τοῦ ἁμαρτήματος γεγονώς, ἅμα δὲ καὶ τὸ σωτήριον ἡμῖν εὐαγγελιζόμενος, δι' οὗ ἐλάβομεν ὑπογραμμών, πῶς δεῖ ἡμᾶς ἐν ἁμαρτίᾳ γενομένους προσιέναι Θεῷ. Ἕως πότε ἀποστρέψεις τὸ πρόσωπόν σου απ' ἐμοῦ; κ. τ. 2. Αποστρέφει τὸ πρόσωπον ὁ Θεὸς ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, τί πράττων; ἀναξίους είναι κρίνας τῆς ἑποπτίας αὐτοῦ. Διὸ ὑπὸ τοῦ συνειδότος νυστό μενος, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δεδιὼς κρίσιν, ὡς καὶ μιας κρὰν γινόμενος αὐτῷ διὰ τὴν ἁμαρτίαν, ἐν τῇ με Β. τανοίᾳ ἀνανεῶμαι, φησί, βουλόμενος κατὰ ψυχήν, μήπως ἄρα ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ ἀποθανούμαι. Καὶ τοῦτό ἐστι μάλιστα ὁ ὀδύνας μου τῇ ψυχῇ παρασκευάζει. 'Ανθ' οὗ Σύμμαχος ἔφη· . Μέριμναν ἐν τῇ καρδίᾳ μου καθ' ἡμέραν... Ταῦτα δὲ ἐγράφη πρὸς να θεσίαν ἡμῶν, πῶς δεῖ μετανοεῖν ἐφ᾽ ἁμαρτήμασιν ἐκδιδάσκοντα, τοῖς παροῦσι βήμασιν οἷα δὴ ὡς φαρ- μάχοις χρωμένους. Η καὶ λήθην καλεῖ τὴν τῆς βοη θείας ἀναβολὴν, καὶ παρακαλεῖ μὴ τελέως τῆς θείας γυμνωθῆναι προνοίας. Ἕως πότε ύψωθήσεται ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ; Ερωτᾷ δὲ περὶ τούτων τὸν Θεὸν οὐχ ὡς αὐτὸν αἴτιον, ἀλλ᾽ ὡς κωλύσαι διὰ τῆς ροπής τῆς οἰκείας δυνάμενον. (Α Ε! γὰρ θεοσεβούν των ἡμῶν ταπεινοῦται ὁ ἐχθρὸς, δηλονότι ἁμαρτανόν των ὑψοῦται· ύψος γὰρ τοῦ Σατανά, ἡ τῶν ἀνθρώ πων ταπείνωσις· ἐπεὶ καθάπερ ὁ Θεὸς ὑψοῦσθαι ἐν τῇ σωτηρίᾳ τῇ ἡμετέρᾳ, οὕτως ὁ διάβολος ἐν τῇ ἀπωλείᾳ ἐπαίρεσθαι λέγεται. Αρκεί, φησίν, αὐτῷ ὅτι ἅπαξ ὑψώθη, ἐμοῦ τῇ ἁμαρτία ταπεινωθέντος. Ινα τί μέχρι πολλοῦ κατ' ἐμοῦ ὑψοῦται; Μήποτε υπνώσω εἰς θάνατον. Υπνον τὴν ῥαθυμίαν ὠνόμασεν, ἐν ᾖ ταῖς τοῦ βίου φαντασίαις ρεμβόμεθα, ἀργοὶ δὲ ἐπὶ κλίνης τῆς ἡδονῆς ἀναπεσόντες κείμενα. Ὥστε τοίνυν μὴ τῷ ὕπνῳ τῆς ῥαθυμίας τὸν χαλεπὸν ἀκο λουθῆσαι θάνατον, φωτισθῆναι τοὺς ὀφθαλμούς, τουτ ἐστι τὰς τῆς ψυχῆς αἰσθήσεις, προσεύχεται, ἵνα βλέπωσι τὴν ἀλήθειαν. Δέδια μὴ εἰς θάνατον ὁ ὕπνος μεταπέσῃ, ἰσχυροτέρας τῆς λύπης γενομένης τῶν συμφορών. Οι θλίβοντές με αγαλλιάσονται, ἐὰν σαλευθώ. "Ωσπερ ἀθλητὴς ἀπὸ τοῦ σκάμματος ἀποπηδήσας ἥττηται, οὕτως καὶ ὁ πιστὸς ἀφεὶς & ἐξ ἀρχῆς παρέλαβεν, σαλευόμενος πίπτει. Μὴ τοίνυν ἀλλοιωθῶμεν, ἵνα μὴ χαρὰν τοῖς ἡμετέροις εχθροίς ἐμποιήσωμεν. Ασω τῷ Κυρίῳ τῷ εὐεργετήσαντί με. (Γ. Ιστέον καὶ τοῦτο, ὡς καὶ τὸ πρότερον, οὐχ ὅτι νῦν ὁ προφήτης οὐκ οἶδεν, ἀλλ' ὅτι τελεώτια- , PSALMUS XII. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 1. In finem psalmus Davidi. Hunc canit psalmum peccati sui pœnitens, simul nobis salutare illud nuntians, a quo normam acce- pimus, qua post peccatum accedere ad Deum pos- simus. Vers. 2. Quousque avertes faciem tuam a me ? A b.) (C f. 23.) Quid est quod faciem Deus a peccatoribus avertit? quia indignos aspectu suo judicat. Quamobrem ego conscientia mea compunctus, Deique judicium me- tuens, utpote procul ab eo ob peccatum submotus, per pœnitentiam animi voluntariam renovor, ne forte in peccato moriar. Atque ea res mihi potissi- mum moerorem animni creal. Pro quo Symmachus dixit : ‹ Curam in corde meo quotidie. › Jam hæc nostri admonendi causa scripta sunt, atque docendi quomodo oporteat a peccatis resipiscere, prædictis verbis tanquam pharmacis utentes. Vel etiam obli- vionem appellat auxilii dilationem, oratque ne a divina prorsus providentia destituatur. Vers. 3. Quandiu exaltabitur inimicus meus super me? Interrogat de his Deum, non quasi causam, sed quia nutu suo impedire eadem potest. Nam si pie nobis viventibus deprimitur hostis, vicissim pec- cantibus extollitur. Nam Satanæ elevatio est homi- C num humiliatio: quia sicut Deus salutis nostræ causa efferri dicitur, ita diabolus exitio nostro ex- tollitur (1). Sufficiat, inquit, ei semel fuisse elatum, dum ego scilicet peccato deprimerer. Cur jam diutius contra me extollitur? Vers. 4. Ne unquam obdormiam in morte. Somni nomine pigritiam designavit, qua obsessi vitæ phantasiis vagamur, otiosique in voluptatis lecto cubamus. Ne itaque pigritiæ somnum dira mors subsequatur, illuminari oculos suos, id est animæ sensus, postulat, ut videant veritatem. Ve- reor, inquit, ne somnus in mortem desinat, si vebe- mentior fiat calamitatum dolor. Vers. 5. Qui tribulant me, exsultabunt si motus fuero. Sicuti athleta extra stadii sulcum prosiliens vinci- tur, ita Christianus deperditis, quæ initio acceperat donis, subversus cadit. Non igitur immutemur, ne gaudium inimicis nostris creemus. Cantabo Domino, qui bene mihi fecit. Hoc quoque, ut aliud præcedens, tenendum est; nempe Prophetam non quia nunc nesciat cantare, D (C f. b.) f. 81) (C f. b) (C 1.23 b.) f. 24.) quomodo ad Athanasium traxerunt. (1) Hæc Nicetas ex Cyrillo recitat, quæ alii nescio
PG 69:801Ἰουδαῖοι γοῦν οἱ ἐν ἀπιστίᾳ μεμενηκότες, ψοφοδεῆ φόβον ἐφοβήθησαν, ὃν οὐκ ἔδει αὐτοὺς φοβηθῆναι. Τίς δὲ ὁ ἀνόητος φόβος; Ἐδειλίασαν, μήποτε παραδεξάμενοι τὸν Χριστὸν, καὶ εἰς αὐτὸν πιστεύσαντες προσκρούωσι τῷ Θεῷ. Λεχθείη δ’ ἂν καὶ περὶ τῶν πιστευσάντων ἡ τοῦ στίχου δύναμις, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· Ὁ μὲν νόμος, φησὶ, Μωσέως κόλασιν ἐποίει· ὁ δὲ τοῦ Χριστοῦ φόβος ἁγνός ἐστιν, ὡς υἱοὺς γὰρ φοβεῖσθαι Πατέρα παρεσκεύασε. Μετὰ τὸν καιρὸν τοίνυν ἐκεῖνον, καθ’ ὃν δηλονότι ἡ ἐπιφάνεια· φόβον φοβηθήσονται οὗ οὐκ ἔστι φόβος, ἐκ νομικῆς δηλονότι ἀπειλῆς, ἀλλ’ ἡ πρέπουσα μᾶλλον ἐλευθέροις εὐλάβεια. «Τίς δώσει ἐκ Σιὼν τὸ σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ;» (α φ. 84.) Ὅρα πῶς διψῇ τὸν Κύριον, καὶ οἶον μέλλοντος οὐκ ἀνέχεται, καθ’ ὃν ἐπιλάμψειν ἔμελλε καιρὸν τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, τουτέστι Χριστός. Φησὶ δὲ αὐτὸν σωτήριον τοῦ Ἰσραὴλ, διὰ τὸ ἀφικέσθαι τάχα πρωτοτύπως ἕνεκα τοῦ Ἱσραήλ. Ἔφη γάρ· «Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ.» Ἢ καθ’ ἕτερον τρόπον·
BUI IN PSALMUM XIII. ρον ᾄσει προκόπτων καὶ τελειούμενος. Τίνι δὲ ᾄσει ; τῷ εὐεργέτῃ δηλονότι τῷ πλάσαντι καὶ ἀναπλά- σαντι. Καὶ καλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψίστου. Μακάριος ὃς ψάλλει τῷ πνεύματι καὶ τῷ νοί, εἰδὼς ᾧ ψάλλει, καὶ τοῖς ἔργοις συνιστῶν ὡς επίσταται. Ο γὰρ οὗτος ψάλλων, τὸν οὐρανὸν τέ μνει, τὰς νεφέλας ὑπερβαίνει, καὶ τῷ Ὑψίστῳ, οὗ τῷ ὀνόματι μελωδεί, παρίσταται μηδενὸς ἐμποδί- ζοντος. ΨΑΛΜΟΣ ΙΓ. Εἶπεν ἄφρων ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Οὐκ ἔστι Θεός. (Α 1. Κορυφὴ τοῦτο πάσης πονηρίας ἐστί. Τὸ γὰρ οἴεσθαι μὴ εἶναι Θεόν, ἀλλ᾽ ἀπὸ ταυτομάτου γεγενῆσθαι τὸ πᾶν, ἀρχὴ πάσης ἀκολασίας καὶ πα ρανόμου καθέστηκε πράξεως. Δηλοῖ οὖν ὁ λόγος ὡς εἰς τοσοῦτον ἀσεβείας τὸ γένος ἐλήλαχεν, ὡς μηδὲ Θεὸν ἐφιστάνειν τοῖς οὖσιν, ἀλλ' ἡγεῖσθαι τὸν σύμ παντα τοῦτον κόσμον, τυχαίαν καὶ αὐτόματον εἰ ληφέναι τὴν σύστασιν. Τί δέ ἐστιν, « Εἶπεν ἐν καρ δίς; › Ἐπειδὴ τῶν λόγων ὁ μὲν ἔστι προφορικὸς, ὁ δὲ ἐνδιάθετος, οὐ περὶ τοῦ προφορικοῦ λόγου φησὶν ὁ προφήτης, ἀλλὰ περὶ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ δόξης. Είπε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, τουτέστιν ελογίσατο ὅτι οὐκ ἔστι Θεός. Καὶ πᾶς δὲ ὁ ἀνέδην ἁμαρτάνων, δι' ὧν ὁρᾶται καταφρονῶν, κἂν εἰ μὴ λέγοι φωναῖς, ἀλλ' ἔργοις αὐτοῖς καὶ τῇ τοῦ βίου σκαιότητι μονονουχί διακέκραγε το, ο Οὐκ ἔστι Θεός. » Οἱ γὰρ οὕτως ζῆν ειωθότες ὡς μὴ ἐφορῶντος Θεοῦ, πάντα τε δρῶντες ἀπερισκέπτως, ἔργοις αὐτοῖς καὶ πράγμα- σιν ἀρνοῦνται θεόν. Πάντες εξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν, οὐκ ἔστι ποιῶν χρηστότητα. (Α Γ. Νοήσεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν ἐθνῶν· ἡ γὰρ ἀπὸ γῆς σάρξ, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐν αὐτῇ κατηῤῥώστησε νόμον, καὶ ὁ ἀνθρώπινος νους, εὐπα- ράφορος λίαν εἰς τὰ ἐκνεῦσαι ἐπὶ τὰ πονηρὰ ἐκ νεό- τητος κατὰ τὸ γεγραμμένον. Δικαίως οὖν ὁ ἱερὸς ἐπιστυγνάζει λόγος ἡμῖν· « Πάντες γάρ, φησίν, ἐξ- ἐκλιναν. » Δέον γὰρ τὴν εὐθεῖαν τραπέσθαι, καὶ ἀπὸ τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ τάξεως ἀναλό γως τὸν γενεσιουργὸν κατιδεῖν, καὶ διὰ τῶν προφη τικῶν φωνῶν ὁδηγηθῆναι πρὸς τὴν ἀλήθειαν, τοῦτο μὲν οὐ γέγονεν· εἰς μυρίας δὲ πλάνης καὶ ἀπωλείας ὁδοὺς ἐξετράπησαν, καὶ τοῖς ἔργοις τῆς αἰσχύνης · ἠχρειώθησαν, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ποιῶν τὸ ἀγαθόν. Τάφος ανεωγμένος ή λάρυγξ αὐτῶν, κ. τ. λ. (Κ Διόδωρος, καὶ Θεόδωρος, καὶ Κύριλλος, καὶ Δίδυμος, « Τάφος ἀνεωγμένος, ο κ. τ. λ. Ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν. Ἐν δὲ τῷ Εξαπλῷ ταῦτα οὐχ εύρηται (1). * τάφος αὐτῶν, A bis verbis uti, sed quia perfectius in posterum car.- (C 1. 24.) B b) C b.) f. b.) usque • Gen. viii, 24. ad lectum fuisse in Diodori, Theo- D taturus sit, cum magis profecerit consummatusque fuerit. Cuinam vero cantabit? benefactori nimirum suo, qui creavit et restauravit. Vers. 6. Psallam nomini Domini altissimi. Beatus qui psallit spiritu et mente, si modo sciat cui psallat, quodque scit factis præstet! Qui hoc modo psallit, coelum penetrat, nubes transcendit, et Altissimo, cujus nomini concinit, nulla re impe- diente, astal. PSALMUS XIII. Vers. 1. Dixit insipiens in corde suo : Non est Deus. Culmen omnis nequitiæ hoc est. Namque opinari Deum non esse, sed fortuito cuncta esse facta, pro- terviæ omnis illicitique operis initium est. Ergo hic sermo ostendit, in tantam venisse homines impieta- tem, ut his quæ exsistunt rebus non præesse Deum, sed universum mundum existiment fortuitam per se ipsum sortitum esse naturam. Age vero quid signi- ficant verba ‹ Dixit in corde? » Quandoquidem alius est sermo prolatus, aliús intra repositus, non de prolato sermone nunc loquitur Propheta, sed de animi interiore sententia. Dixit enim in corde suo, id est cogitavit Deum non esse. Nempe omnis qui palam et cum manifesto contemptu peccat, etsi non voce, operibus tamen ipsis et vitæ perversitate pene clamat : ‹ Non est Deus. › Nam qui ita vivere so- lent quasi Deus non intuereur, quique omnia sine ullo respectu agunt, operibus ipsis et factis Deum negant. Vers. 3. Omnes declinaverunt, simul inutiles facti sunt, non est qui faciat bonum, • Hæc de ethnicis quoque intelligas licet: nam caro terrena peccati legem ceu morbum secum ge- rit, mensque hominis valde prona est ad declinan- dum in malum jam inde ab adolescentia sua, uti scriptum est ", Merito ergo sacer de nobis conque- ritur sermo : « Omnes enim, inquit, declinaverunt. Nam cum recta via progredi oporteret, atque a creaturarum pulchritudine et ordine Creatorem con- sequenter cognoscere, et a propheticis vocibus ad veritatem perduci, contra accidit; et in sexcentas erroris et perditionis vias declinarunt, ac flagitiosis actibus inutiles evaserunt, nemoque jam bonis mo- ribus utitur. Sepulchrum patens est guttur illorum, etc.; usque ad ante oculos eorum. Diodorus quidem, Theodorus, Cyrillus et Didy- mus, a verbis ‹ Sepulchrum patens › usque ad ‹ in viis eorum › textum legunt. Verumtamen in Hexa-- plis hæc non habentur. dori, Cyrilli, et Didymi commentariis ; defuisse vero in Hexaplis. Nempe recitatur in margine codicis (1) In codice K scholiasta quidam ait, tractum illum
ὡς γὰρ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, Ἰουδαίων ἦσαν αἱ ἐπαγγελίαι, αἱ νομοθεσίαι, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες ἐξ ὧν γεγένηται τὸ κατὰ σάρκα Χριστός. Διψῶ οὖν τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, ὁ προφήτης φησί. Τίς μοι δώσει ἰδεῖν τὸν Σωτῆρα ἢ ἐκ τῆς ἄνω Σιὼν καὶ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδημήσαντα, ἢ ἐκ τῆς κάτω Σιὼν διὰ τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως προερχόμενον; ΨΑΛΜΟΣ ΙΔ. «Τίς κατασκηνώσει ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ σου;» (ξ φ. 25.) Ὄρος ἅγιόν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ μέλλοντος αἰῶνος· ὄρος, διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερκείμενον· ἅγιον, ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ οὐ κατοικεῖ βέβηλος. Ὁ τοίνυν παροικῶν ἐν τῷ βίῳ τούτῳ, καὶ τῇ νῦν πολιτείᾳ ὡς σκιᾷ καὶ χόρτῳ κατὰ πάροδον χρώμενος, οὗτος κατασκηνοῦν, τουτέστι κατοικεῖν, ἐν τῇ μελλούσῃ βασιλείᾳ δυνήσεται. Τίς δὲ ὁ τοιοῦτος, καὶ πῶς πολιτευόμενος, ἔχει τοῦ ψαλμοῦ τὰ ἐπαγόμενα. «Καὶ ὀνειδισμὸν οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ τοὺς ἔγγιστα αὐτοῦ.» (β φ. 50) Ἔχει τι τὸ ἀσαφὲς ὁ λόγος· ἄδηλον γὰρ πότερόν ποτε παρὰ τῶν ἔγγιστά τισιν οὐκ ἔλαβεν ὀνειδισμὸν, ἤγουν αὐτὸς κατ’ ἐκείνων τὸν ὀνειδισμόν; Καὶ οἶμαι δὲ ἔγω γε τοῖς δικαιοσύνης ἐπιμεληταῖς ἐπεῖναι πρέπειν κατ’ αὐτὸν ἀμφότερα.
BUI IN PSALMUM XIII. ρον ᾄσει προκόπτων καὶ τελειούμενος. Τίνι δὲ ᾄσει ; τῷ εὐεργέτῃ δηλονότι τῷ πλάσαντι καὶ ἀναπλά- σαντι. Καὶ καλῶ τῷ ὀνόματι Κυρίου τοῦ ὑψίστου. Μακάριος ὃς ψάλλει τῷ πνεύματι καὶ τῷ νοί, εἰδὼς ᾧ ψάλλει, καὶ τοῖς ἔργοις συνιστῶν ὡς επίσταται. Ο γὰρ οὗτος ψάλλων, τὸν οὐρανὸν τέ μνει, τὰς νεφέλας ὑπερβαίνει, καὶ τῷ Ὑψίστῳ, οὗ τῷ ὀνόματι μελωδεί, παρίσταται μηδενὸς ἐμποδί- ζοντος. ΨΑΛΜΟΣ ΙΓ. Εἶπεν ἄφρων ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ· Οὐκ ἔστι Θεός. (Α 1. Κορυφὴ τοῦτο πάσης πονηρίας ἐστί. Τὸ γὰρ οἴεσθαι μὴ εἶναι Θεόν, ἀλλ᾽ ἀπὸ ταυτομάτου γεγενῆσθαι τὸ πᾶν, ἀρχὴ πάσης ἀκολασίας καὶ πα ρανόμου καθέστηκε πράξεως. Δηλοῖ οὖν ὁ λόγος ὡς εἰς τοσοῦτον ἀσεβείας τὸ γένος ἐλήλαχεν, ὡς μηδὲ Θεὸν ἐφιστάνειν τοῖς οὖσιν, ἀλλ' ἡγεῖσθαι τὸν σύμ παντα τοῦτον κόσμον, τυχαίαν καὶ αὐτόματον εἰ ληφέναι τὴν σύστασιν. Τί δέ ἐστιν, « Εἶπεν ἐν καρ δίς; › Ἐπειδὴ τῶν λόγων ὁ μὲν ἔστι προφορικὸς, ὁ δὲ ἐνδιάθετος, οὐ περὶ τοῦ προφορικοῦ λόγου φησὶν ὁ προφήτης, ἀλλὰ περὶ τῆς ἐν τῇ ψυχῇ δόξης. Είπε γὰρ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, τουτέστιν ελογίσατο ὅτι οὐκ ἔστι Θεός. Καὶ πᾶς δὲ ὁ ἀνέδην ἁμαρτάνων, δι' ὧν ὁρᾶται καταφρονῶν, κἂν εἰ μὴ λέγοι φωναῖς, ἀλλ' ἔργοις αὐτοῖς καὶ τῇ τοῦ βίου σκαιότητι μονονουχί διακέκραγε το, ο Οὐκ ἔστι Θεός. » Οἱ γὰρ οὕτως ζῆν ειωθότες ὡς μὴ ἐφορῶντος Θεοῦ, πάντα τε δρῶντες ἀπερισκέπτως, ἔργοις αὐτοῖς καὶ πράγμα- σιν ἀρνοῦνται θεόν. Πάντες εξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν, οὐκ ἔστι ποιῶν χρηστότητα. (Α Γ. Νοήσεις δὲ ταῦτα καὶ ἐπὶ τῶν ἐθνῶν· ἡ γὰρ ἀπὸ γῆς σάρξ, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐν αὐτῇ κατηῤῥώστησε νόμον, καὶ ὁ ἀνθρώπινος νους, εὐπα- ράφορος λίαν εἰς τὰ ἐκνεῦσαι ἐπὶ τὰ πονηρὰ ἐκ νεό- τητος κατὰ τὸ γεγραμμένον. Δικαίως οὖν ὁ ἱερὸς ἐπιστυγνάζει λόγος ἡμῖν· « Πάντες γάρ, φησίν, ἐξ- ἐκλιναν. » Δέον γὰρ τὴν εὐθεῖαν τραπέσθαι, καὶ ἀπὸ τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ τάξεως ἀναλό γως τὸν γενεσιουργὸν κατιδεῖν, καὶ διὰ τῶν προφη τικῶν φωνῶν ὁδηγηθῆναι πρὸς τὴν ἀλήθειαν, τοῦτο μὲν οὐ γέγονεν· εἰς μυρίας δὲ πλάνης καὶ ἀπωλείας ὁδοὺς ἐξετράπησαν, καὶ τοῖς ἔργοις τῆς αἰσχύνης · ἠχρειώθησαν, καὶ οὐδεὶς ἦν ὁ ποιῶν τὸ ἀγαθόν. Τάφος ανεωγμένος ή λάρυγξ αὐτῶν, κ. τ. λ. (Κ Διόδωρος, καὶ Θεόδωρος, καὶ Κύριλλος, καὶ Δίδυμος, « Τάφος ἀνεωγμένος, ο κ. τ. λ. Ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν. Ἐν δὲ τῷ Εξαπλῷ ταῦτα οὐχ εύρηται (1). * τάφος αὐτῶν, A bis verbis uti, sed quia perfectius in posterum car.- (C 1. 24.) B b) C b.) f. b.) usque • Gen. viii, 24. ad lectum fuisse in Diodori, Theo- D taturus sit, cum magis profecerit consummatusque fuerit. Cuinam vero cantabit? benefactori nimirum suo, qui creavit et restauravit. Vers. 6. Psallam nomini Domini altissimi. Beatus qui psallit spiritu et mente, si modo sciat cui psallat, quodque scit factis præstet! Qui hoc modo psallit, coelum penetrat, nubes transcendit, et Altissimo, cujus nomini concinit, nulla re impe- diente, astal. PSALMUS XIII. Vers. 1. Dixit insipiens in corde suo : Non est Deus. Culmen omnis nequitiæ hoc est. Namque opinari Deum non esse, sed fortuito cuncta esse facta, pro- terviæ omnis illicitique operis initium est. Ergo hic sermo ostendit, in tantam venisse homines impieta- tem, ut his quæ exsistunt rebus non præesse Deum, sed universum mundum existiment fortuitam per se ipsum sortitum esse naturam. Age vero quid signi- ficant verba ‹ Dixit in corde? » Quandoquidem alius est sermo prolatus, aliús intra repositus, non de prolato sermone nunc loquitur Propheta, sed de animi interiore sententia. Dixit enim in corde suo, id est cogitavit Deum non esse. Nempe omnis qui palam et cum manifesto contemptu peccat, etsi non voce, operibus tamen ipsis et vitæ perversitate pene clamat : ‹ Non est Deus. › Nam qui ita vivere so- lent quasi Deus non intuereur, quique omnia sine ullo respectu agunt, operibus ipsis et factis Deum negant. Vers. 3. Omnes declinaverunt, simul inutiles facti sunt, non est qui faciat bonum, • Hæc de ethnicis quoque intelligas licet: nam caro terrena peccati legem ceu morbum secum ge- rit, mensque hominis valde prona est ad declinan- dum in malum jam inde ab adolescentia sua, uti scriptum est ", Merito ergo sacer de nobis conque- ritur sermo : « Omnes enim, inquit, declinaverunt. Nam cum recta via progredi oporteret, atque a creaturarum pulchritudine et ordine Creatorem con- sequenter cognoscere, et a propheticis vocibus ad veritatem perduci, contra accidit; et in sexcentas erroris et perditionis vias declinarunt, ac flagitiosis actibus inutiles evaserunt, nemoque jam bonis mo- ribus utitur. Sepulchrum patens est guttur illorum, etc.; usque ad ante oculos eorum. Diodorus quidem, Theodorus, Cyrillus et Didy- mus, a verbis ‹ Sepulchrum patens › usque ad ‹ in viis eorum › textum legunt. Verumtamen in Hexa-- plis hæc non habentur. dori, Cyrilli, et Didymi commentariis ; defuisse vero in Hexaplis. Nempe recitatur in margine codicis (1) In codice K scholiasta quidam ait, tractum illum
PG 69:803Καρπὸς γὰρ εἰς λῆξιν τῆς ἐπιεικείας τὸ σεπτὸν οὕτω ποιεῖσθαι τοῦ βίου ἀγωγὴν, ὥστε μὴ παρ’ ἑτέρων ὀνειδίζεσθαι τυχὸν ἐπὶ τῇ τῶν καλλίστων ῥᾳστώνῃ, μήτε μὴν αὐτὸν κατονειδίζειν ἑτέροις, κἂν εἴ πού τι διαπέσειάν τε καὶ διαπταίσειαν· νοσεῖ γὰρ ἀνθρώπου φύσις, καὶ πίπτει ῥᾳδίως εἰς τὸ πλημμελές. (β φ. 50.) Ἡ ἐξουδένωσις οὐκ ἐξ ὑπερόπτου φρονήματος, ἀλλ’ ἐκ μισοκάκου μᾶλλον καὶ βδελυττομένου τὰ πονηρά. ΨΑΛΜΟΣ ΙΕ. «Φύλαξόν με, Κύριε, ὅτι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα.» (ξ φ. 26.) Πάλιν καὶ τοῦτο πρέπον τῇ τοῦ δούλου μορφῇ· δηλοῖ δὲ ἅμα καὶ τὴν ἐν πίστει δι’ ὁμολογίας δικαίωσιν. (α φ. 88 β) Ἐνταῦθα τὸ κοινὸν ὥσπερ πρόσωπον τῆς ἀνθρωπότητος ἀναλαβὼν ὁ Σωτὴρ, τοὺς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα ποιεῖται λόγους οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μᾶλλον, ἀλλὰ δι’ ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν, ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν διὰ τὴν οἰκονομίαν. Κύριον οὖν ὀνομάζει τὸν Πατέρα, διὰ τὸ ἐν τῇ τοῦ δούλου αὐτὸς γενέσθαι μορφῇ. Φυλαχθῆναι δὲ ἑαυτὸν αἰτεῖ, διὰ τὴν Ἐκκλησίαν, ἥ ἐστιν ἡ σὰρξ αὐτοῦ. Ἡ γὰρ σὰρξ αὐτοῦ Ἐκκλησία· φυλαχθῆναι δὲ ταύτην αἰτεῖ εἰκότως· καὶ εἰς τὸ αὐτοῦ πρόσωπον ἀναφέροιτ’ ἂν ἡ Ἐκκλησία καὶ ἡ φυλακή.
β μένος ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, κείνται (οἱ στίχοι οὗτοι) τῶν Ψαλμῶν πόθεν δὲ ὁ ᾿Απόσ μῶν αὐτῶν. (Α Ι. Τοῦτον τὸν στίχον ὡς ἐν ἐρωτήσει ἀναγνωστέον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν, ὅτι Πάντες εξέκλι ναν ο καὶ ἐργάζονται τὴν ἀνομίαν, νῦν φησι· ο Καὶ ἆρα οὐ μέλλουσι γινώσκειν οὗτοι τὸν Κύριον, καὶ πιστεύειν εἰς αὐτόν; ο Ναὶ πάντως πολλοί πιστεύσου σιν· εἰσὶ δὲ οἱ καὶ μενοῦσιν ἐν ἀπιστία, καὶ διώξουσι καὶ τυραννήσουσι τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν. ᾿Εκεῖ ἐδειλίασαν φόβον (1) οὗ οὐκ ἦν φόβος. (Α 1. 84.) Καταγινώσκει γὰρ τῶν τοιούτων ὁ Ψαλμ. ῳδός. Ἰουδαῖοι γοῦν οἱ ἐν ἀπιστία μεμενηκότες, ψοφοδεή φόβον ἐφοβήθησαν, ὃν οὐκ ἔδει αὐτοὺς φο βηθῆναι. Τίς δὲ ὁ ἀνόητος φόβος; Εδειλίασαν, μή. ¿ ποτε παραδεξάμενοι τὸν Χριστὸν, καὶ εἰς αὐτὸν τα στεύσαντες προσκρούωσι τῷ Θεῷ. Λεχθείη δ' ἂν καὶ περὶ τῶν πιστευσάντων ἡ τοῦ στίχου δύναμις, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· Ὁ μὲν νόμος, φησί, Μωσέως κόλασιν ἐποίει· ὁ δὲ τοῦ Χριστοῦ ρόδος ἁγνός ἐστιν, ὡς υἱοὺς γὰρ φοβείσθαι Πατέρα παρ εσκεύασε. Μετὰ τὸν καιρὸν τοίνυν ἐκεῖνον, καθ' δν δηλονότι ἡ ἐπιφάνεια· φόβον φοβηθήσονται οι οὐκ ἔστι φόβος, ἐκ νομικής δηλονότι ἀπειλῆς, ἀλλ᾽ ἡ πρέσ πουσα μᾶλλον ἐλευθέροις εὐλάβεια. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 4. Nonne cognoscent omnes, qui ope- A Ovxl grwoorts rantur iniquitatem? Versiculus hic interrogative legendus est. Quo- niam dixerat: Omnes declinaverunt, » et operan- tur inique, nunc ait : « Num ergo hi Dominum co- gnituri sunt, et in illum credituri?, Sane multi cre- dentalii tamen in incredulitate perstabunt et per- sequentur eos ac vexabunt qui in Christum credi- derint. Vers. 5. Ibi timuerunt timore, ubi non erat timor. Reprehendit hos Psalmista. Judæi ergo in infide- litate constantes, vano timore expaverunt, quem gratis experti sunt. Quinam vero fuit hic stultus ti- mor? Timuerunt, ne si forte Christum admitterent, in eumque crederent, Deum offenderent. Quanquam versiculi sensus de credentibus quoque dici potest, ita ut loci sententia sit: Moysis quidem lex pœnam inferebat; Christi autem timor castus est; facit enim ut tanquam filii Patrem metuamus. Ergo post illud tempus, quo Christi adventus fuit, timore ti- mebunt ubi non est timor, a legis nimirum minis; quia tum erit conveniens potius liberis hominibus pietas. - (namque a textu abest) locus biblicus rayos avewy- usque ad verba qui men usque ad twy 6pbalμwy extendi debuisset ; eatenus enim fragmentum hoc in sacra critica fami- geratum pertingit. Jam vero in catenis Vaticanis, quibus nos usi sumus, abest id fragmentum a codi- C cibus A, B, E, F, I, L. Legitur autem in codice C, p. 24, sine commentario. Item in codice D, p. 58, in margine sub asteriscis, et cum scholio: Ouμ Todos langev autoùs, Trentov. Denique in codice M, p.21 b (quem codicem serius a me inventum dixi p. Gr. 450) ita legitur ut in codice K, nempe Aidowcos, etc., sed tamen recte et plene usque ad twy do Nihil dico de codicibus G et H qui sunt acephali. Jam vero scholia duo quæ ex codd. D, K et M nos citavimus, vidit jamdiu in mss. etiam No- bilius ad Sixtinam Latinam ex Græca, p. 753. Con- feratur etiam Montfauconius in Hexaplis, et magnus præcipue magister olim meus Bernardus Rubeus In variis lectionibus T. V, qui non levi eruditione hanc rem illustrat. Profecto sanctus Hieronymus præf. ad lib. xvi in Isaiam, etsi hos tres versiculos in ecclesiis legi non negat, attamen a Paulo (ad Rom. i, 13) ex variis psalmis et ex Isaia collectos judicat, et deinde ab alio nescio quo, ex Pauli Epistola ad hunc psalmi locum translatos. Hieronymo acquiescere videtur doctissimus Bellarminus in suo ad hunc psalmi lo- cum commentario. Imo idem vir purpuratus, De verbo Dei lib. 1, cap. 2, post relatam Hieronymi sententiam, diserte scribit: Dices, si ita est, cur Ecclesia in editione vulgata bos versiculos esse patitur? Nimirum ea de causa, quoniam sunt etiam ipsi sacræ Scripturæ partes quædam; et quoniam sine turbatione et scandalo populi non possent au- ferri, cum longo jain tempore ibi fuerint: quo- modo etiam patitur nonnullos errores typographo- rum. > Quæ cum ita se habeant, attamen ego nolo inde- fensam prorsus hanc rem destituere. Etenim codex oinnium Græcorum antiquissimus Vaticanus, quem præ oculis habeo, p. 630, exhibet in psalmo hos versiculos, et quidem nou in margine, ut a nonnul- D artes of sprašöperol thr ȧroplar; b.) lis temere dictitatum fuit, sed in ipso contextu, sine ullo veru, sine ullo interpolationis vestigio. Codex autem hic Vaticanus jure meritoque Sixtinorum Bibliorum editoribus præf. p. 2, (ante tempora B. Hieronymi, et non infra, scriptus videbatur, et inter cæteros optimus judicatus fuit.» Cæteroqui Hieronymus hunc non vidit, neque enim auctorita- tem ejus boc loco neglexisset. Codicis Vaticani pa- triam vel originem nondum ego cognovi; sed certe Georgius Syncellus in Chron. ed. Paris., p. 283, pervetustum quemdam memorat codicem septun- gintaviralem, ex Cæsariensi Cappadocia bibliotheca a se acceptum, qui ex antiquiore adhuc descriptus fuerat codice, divi Basilii manu emendato. Me hier- cle maxime permovet, quod hi versiculi in tam in- signi atque incomparabili codice recitentur, et quod testetur Hieronymus, ut jam dixi, eos a Christianis ecclesiis in Psalterio cantari solitos. Postremo, ut alia aliquot testimonia addam, habet hos versiculos codex etiam pervetus Syriacus Ambrosianus, quem item meis oculis vidi, quemque demum v. cl. Bu- gatius edidit. Habent vulgatus Lat., Arabs, et Ethiops, præter catenas Vaticanas, quas supra appellavi; nam quominus Vaticanorum codicum congeriem in præsenti scruter, tempore prohibeor. Legebantur in psalmo hi versiculi à Græcis Patri- bus, ut supra diximus, Diodoro, Theodoro, Cyrillo nostro ac Didymo; quibus addo tertium Patrem Alexandrinum Athanasium, ex ejus in psalmos frag. mentis a Montfauconio vulgatis. Legebantur, ob- servante Sabaterio, iidem versiculi a Justino, et Latinis Patribus Ambrosio, Augustino, Cassiodoro, Optato, qui omnes Itala vetere ex Græco derivata ulebantur. Denique mihi videtur credibilius, di- vum Paulum ex pleno aliquo Psalterii codice, qua- lis est Vaticanus, hos versiculos expedite recitasse, quam laboriose ex quinti, octavi, noni, trigesimique quinti ac noni psalmorum particulis, postremoque ex Isaia cap. LPX, 7, consarcinavisse. Stat ergo sua propria (ni rei nimio amore fortasse fallor) buie psalmi particulæ auctoritas, quin ea exaliis sacro- rum Bibliorum locis necessario conquiratur. (1) Cod. prima manu, póбw.
Τίθησι δὲ καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ δεῖν αὐτὸν φυλάττεσθαι· Διὰ τοῦτο γὰρ, φησὶν, ὦ Πάτερ, αἰτῶ παρὰ σοῦ φυλαχθῆναι, διότι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα· ἐμαυτὸν δὲ λέγων, τὴν Ἐκκλησίαν λέγει. «Εἶπα τῷ Κυρίῳ· Κύριός μου εἶ σὺ, ὅτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις.» (α φ. 88. β.) Καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ἔλεγεν· «Ἀναβαίνω πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν.» Καὶ νῦν ὡς φύσει γενόμενος ἄνθρωπος, Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα καλεῖ. Προσθεὶς δὲ, «Ὅτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις,» τῆς νομικῆς λατρείας ἔδειξε τὸ ἀνόνητον. Ἀγαθὰ γὰρ ἐνταῦθα, τὰς κατὰ νόμον προσφερομένας θυσίας ὠνόμασεν, ἃς οὐ παραδεχόμενος φαίνεται· τὸ γὰρ τῆς πίστεως ῥῆμα ἐκείνας ἀναιρεῖ. «Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, καὶ αἷμα τράγων πίομαι;» Καὶ πάλιν· «Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι.» Ὅρα δὲ ὅτι Θεοῦ μόνου τὸ ἀνενδεές· οἱ δὲ ἄλλοι λεγόμενοι κύριοι, χρῄζουσιν ὧν προςάγουσιν αὐτοῖς οἱ ὑπ’ αὐτοὺς, οἷον τῆς τῶν οἰκετῶν γεωργίας, τῆς οἰκοδομῆς, καὶ τῶν ἄλλων.
β μένος ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, κείνται (οἱ στίχοι οὗτοι) τῶν Ψαλμῶν πόθεν δὲ ὁ ᾿Απόσ μῶν αὐτῶν. (Α Ι. Τοῦτον τὸν στίχον ὡς ἐν ἐρωτήσει ἀναγνωστέον. Ἐπειδὴ γὰρ εἶπεν, ὅτι Πάντες εξέκλι ναν ο καὶ ἐργάζονται τὴν ἀνομίαν, νῦν φησι· ο Καὶ ἆρα οὐ μέλλουσι γινώσκειν οὗτοι τὸν Κύριον, καὶ πιστεύειν εἰς αὐτόν; ο Ναὶ πάντως πολλοί πιστεύσου σιν· εἰσὶ δὲ οἱ καὶ μενοῦσιν ἐν ἀπιστία, καὶ διώξουσι καὶ τυραννήσουσι τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν. ᾿Εκεῖ ἐδειλίασαν φόβον (1) οὗ οὐκ ἦν φόβος. (Α 1. 84.) Καταγινώσκει γὰρ τῶν τοιούτων ὁ Ψαλμ. ῳδός. Ἰουδαῖοι γοῦν οἱ ἐν ἀπιστία μεμενηκότες, ψοφοδεή φόβον ἐφοβήθησαν, ὃν οὐκ ἔδει αὐτοὺς φο βηθῆναι. Τίς δὲ ὁ ἀνόητος φόβος; Εδειλίασαν, μή. ¿ ποτε παραδεξάμενοι τὸν Χριστὸν, καὶ εἰς αὐτὸν τα στεύσαντες προσκρούωσι τῷ Θεῷ. Λεχθείη δ' ἂν καὶ περὶ τῶν πιστευσάντων ἡ τοῦ στίχου δύναμις, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· Ὁ μὲν νόμος, φησί, Μωσέως κόλασιν ἐποίει· ὁ δὲ τοῦ Χριστοῦ ρόδος ἁγνός ἐστιν, ὡς υἱοὺς γὰρ φοβείσθαι Πατέρα παρ εσκεύασε. Μετὰ τὸν καιρὸν τοίνυν ἐκεῖνον, καθ' δν δηλονότι ἡ ἐπιφάνεια· φόβον φοβηθήσονται οι οὐκ ἔστι φόβος, ἐκ νομικής δηλονότι ἀπειλῆς, ἀλλ᾽ ἡ πρέσ πουσα μᾶλλον ἐλευθέροις εὐλάβεια. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 4. Nonne cognoscent omnes, qui ope- A Ovxl grwoorts rantur iniquitatem? Versiculus hic interrogative legendus est. Quo- niam dixerat: Omnes declinaverunt, » et operan- tur inique, nunc ait : « Num ergo hi Dominum co- gnituri sunt, et in illum credituri?, Sane multi cre- dentalii tamen in incredulitate perstabunt et per- sequentur eos ac vexabunt qui in Christum credi- derint. Vers. 5. Ibi timuerunt timore, ubi non erat timor. Reprehendit hos Psalmista. Judæi ergo in infide- litate constantes, vano timore expaverunt, quem gratis experti sunt. Quinam vero fuit hic stultus ti- mor? Timuerunt, ne si forte Christum admitterent, in eumque crederent, Deum offenderent. Quanquam versiculi sensus de credentibus quoque dici potest, ita ut loci sententia sit: Moysis quidem lex pœnam inferebat; Christi autem timor castus est; facit enim ut tanquam filii Patrem metuamus. Ergo post illud tempus, quo Christi adventus fuit, timore ti- mebunt ubi non est timor, a legis nimirum minis; quia tum erit conveniens potius liberis hominibus pietas. - (namque a textu abest) locus biblicus rayos avewy- usque ad verba qui men usque ad twy 6pbalμwy extendi debuisset ; eatenus enim fragmentum hoc in sacra critica fami- geratum pertingit. Jam vero in catenis Vaticanis, quibus nos usi sumus, abest id fragmentum a codi- C cibus A, B, E, F, I, L. Legitur autem in codice C, p. 24, sine commentario. Item in codice D, p. 58, in margine sub asteriscis, et cum scholio: Ouμ Todos langev autoùs, Trentov. Denique in codice M, p.21 b (quem codicem serius a me inventum dixi p. Gr. 450) ita legitur ut in codice K, nempe Aidowcos, etc., sed tamen recte et plene usque ad twy do Nihil dico de codicibus G et H qui sunt acephali. Jam vero scholia duo quæ ex codd. D, K et M nos citavimus, vidit jamdiu in mss. etiam No- bilius ad Sixtinam Latinam ex Græca, p. 753. Con- feratur etiam Montfauconius in Hexaplis, et magnus præcipue magister olim meus Bernardus Rubeus In variis lectionibus T. V, qui non levi eruditione hanc rem illustrat. Profecto sanctus Hieronymus præf. ad lib. xvi in Isaiam, etsi hos tres versiculos in ecclesiis legi non negat, attamen a Paulo (ad Rom. i, 13) ex variis psalmis et ex Isaia collectos judicat, et deinde ab alio nescio quo, ex Pauli Epistola ad hunc psalmi locum translatos. Hieronymo acquiescere videtur doctissimus Bellarminus in suo ad hunc psalmi lo- cum commentario. Imo idem vir purpuratus, De verbo Dei lib. 1, cap. 2, post relatam Hieronymi sententiam, diserte scribit: Dices, si ita est, cur Ecclesia in editione vulgata bos versiculos esse patitur? Nimirum ea de causa, quoniam sunt etiam ipsi sacræ Scripturæ partes quædam; et quoniam sine turbatione et scandalo populi non possent au- ferri, cum longo jain tempore ibi fuerint: quo- modo etiam patitur nonnullos errores typographo- rum. > Quæ cum ita se habeant, attamen ego nolo inde- fensam prorsus hanc rem destituere. Etenim codex oinnium Græcorum antiquissimus Vaticanus, quem præ oculis habeo, p. 630, exhibet in psalmo hos versiculos, et quidem nou in margine, ut a nonnul- D artes of sprašöperol thr ȧroplar; b.) lis temere dictitatum fuit, sed in ipso contextu, sine ullo veru, sine ullo interpolationis vestigio. Codex autem hic Vaticanus jure meritoque Sixtinorum Bibliorum editoribus præf. p. 2, (ante tempora B. Hieronymi, et non infra, scriptus videbatur, et inter cæteros optimus judicatus fuit.» Cæteroqui Hieronymus hunc non vidit, neque enim auctorita- tem ejus boc loco neglexisset. Codicis Vaticani pa- triam vel originem nondum ego cognovi; sed certe Georgius Syncellus in Chron. ed. Paris., p. 283, pervetustum quemdam memorat codicem septun- gintaviralem, ex Cæsariensi Cappadocia bibliotheca a se acceptum, qui ex antiquiore adhuc descriptus fuerat codice, divi Basilii manu emendato. Me hier- cle maxime permovet, quod hi versiculi in tam in- signi atque incomparabili codice recitentur, et quod testetur Hieronymus, ut jam dixi, eos a Christianis ecclesiis in Psalterio cantari solitos. Postremo, ut alia aliquot testimonia addam, habet hos versiculos codex etiam pervetus Syriacus Ambrosianus, quem item meis oculis vidi, quemque demum v. cl. Bu- gatius edidit. Habent vulgatus Lat., Arabs, et Ethiops, præter catenas Vaticanas, quas supra appellavi; nam quominus Vaticanorum codicum congeriem in præsenti scruter, tempore prohibeor. Legebantur in psalmo hi versiculi à Græcis Patri- bus, ut supra diximus, Diodoro, Theodoro, Cyrillo nostro ac Didymo; quibus addo tertium Patrem Alexandrinum Athanasium, ex ejus in psalmos frag. mentis a Montfauconio vulgatis. Legebantur, ob- servante Sabaterio, iidem versiculi a Justino, et Latinis Patribus Ambrosio, Augustino, Cassiodoro, Optato, qui omnes Itala vetere ex Græco derivata ulebantur. Denique mihi videtur credibilius, di- vum Paulum ex pleno aliquo Psalterii codice, qua- lis est Vaticanus, hos versiculos expedite recitasse, quam laboriose ex quinti, octavi, noni, trigesimique quinti ac noni psalmorum particulis, postremoque ex Isaia cap. LPX, 7, consarcinavisse. Stat ergo sua propria (ni rei nimio amore fortasse fallor) buie psalmi particulæ auctoritas, quin ea exaliis sacro- rum Bibliorum locis necessario conquiratur. (1) Cod. prima manu, póбw.
PG 69:805Τοῦτο οὖν καὶ ὁ Χριστὸς τεκμήριον τίθησι τοῦ ἀληθῶς Κύριον εἶναι τὸν Πατέρα, ὅτι οὐ χρῄζει τῶν ἀγαθῶν τῶν προσαγομένων παρ’ αὐτοῦ, τουτέστι παρὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ τῆς Ἐκκλησίας. Καὶ μέν τοι κἂν προσεύχηται ὁ Υἱὸς, κἂν δακρύῃ, κἂν παρακαλῇ, οὐκ ἔχει ὁ Πατὴρ χρείαν τῶν τοιούτων ἀγαθῶν· εἰδὼς γὰρ πάντα, οὔτε προσευχῆς δέεται, οὔτε λόγων χρῄζει προφητικῶν. «Τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν γῇ αὐτοῦ.69 (ξ φ. 26. β.) Ἁγίους εἶναί φησι τοὺς ἡγιασμένους ἐν πνεύματι· γῆν δὲ τὴν τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησίαν. Τὸ δὲ ἐθαυμάστωσεν, ἀντὶ τοῦ ἔδειξεν ἢ ἐδόξασεν τέθειται. Τὸ δὲ αὐτοῦ, τὸν Πατέρα σημαίνει· ἵνα ᾖ τὸ ὅλαν οὕτω, τοῖς ἡγιασμένοις ἐν πίστει γνωστὸν ἐποίησε τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Διὸ καὶ καλεῖται μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος. »Ἐπληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν.« (ξ φ. 26. β.) Τῶν ἐθνῶν δηλονότι. Μήπω τῆς ἀληθείας φανερωθείσης τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐπληθύνθησαν αἱ ἁμαρτίαι καὶ τὰ πάθη. Μετὰ ταῦτα, φανερωθείσης τῆς σωτηρίας, ἐτάχυναν εἰς γνῶσιν, καὶ τῶν κακῶν ἀθέτησιν. (λ φ. 59 β.).
Τις δώσει ἐκ Σιὼν τὸ σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ; Λ (Α Γ. 84.) "Ορα πῶς διψῇ τὸν Κύριον, καὶ οἷον μέλλοντος οὐκ ἀνέχεται, καθ' ὅν ἐπιλάμψειν ἔμελλε καιρὸν τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τουτέστι Χριστός. Φησὶ δὲ αὐτὸν σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ, διὰ τὸ ἀφικέσθαι τάχα πρωτοτύπως ἕνεκα τοῦ Ἰσραήλ. Εφη γάρ « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ισραήλ. » Η καθ᾽ ἕτερον τρό- πον· ὡς γὰρ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, Ἰουδαίων ἦσαν οἱ ἐπαγγελίαι, αἱ νομοθεσίαι, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες ἐξ ὧν γεγένηται τὸ κατὰ σάρκα Χριστός. Διψῶ οὖν τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, ὁ προφήτης φησί. Τίς μοι δώσει ἰδεῖν τὸν Σωτῆρα ἢ ἐκ τῆς ἄνω Σιὼν καὶ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδημήσαντα, ἢ ἐκ τῆς κάτω Σεὼν διὰ τῆς κατά σάρκα γεννήσεως προερχό- μενον ; ΨΑΛΜΟΣ ΙΔ'. Τις κατασκηνώσει ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ σου; Όρος ἅγιόν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ μέλ λοντος αἰῶνος· ὅρος, διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερκείμε- νον· ἅγιον, ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ οὐ κατοικεῖ βέβηλος. Ο τοίνυν παροικῶν ἐν τῷ βίῳ τούτῳ, καὶ τῇ νῦν πολι τείᾳ ὡς σκιᾷ καὶ χόρτῳ κατὰ πάροδον χρώμενος, οὗτος κατασκηνοῦν, τουτέστι κατοικεῖν, ἐν τῇ μελ λούσῃ βασιλείᾳ δυνήσεται. Τίς δὲ ὁ τοιοῦτος, καὶ πῶς πολιτευόμενος, ἔχει τοῦ ψαλμοῦ τὰ ἐπαγό- μένα. Καὶ ὀνειδισμὸν οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ τοὺς ἔγγιστα αὐτοῦ. (Β "Εχει τι τὸ ἀσαφὲς ὁ λόγος· ἄδηλον γὰρ πότερόν ποτε παρὰ τῶν ἔγγιστά τισιν οὐκ ἔλαβεν ὀνειδισμόν, ήγουν αὐτὸς κατ' ἐκείνων τὸν ὀνειδισμόν; Καὶ οἶμαι δὲ ἔγω γε τοῖς δικαιοσύνης ἐπιμεληταῖς ἐπεῖναι πρέπειν κατ' αὐτὸν ἀμφότερα. Καρπός γὰρ εἰς λῆξιν τῆς ἐπιεικείας τὸ σεπτὸν οὕτω ποιεῖσθαι τοῦ βίου ἀγωγὴν, ὥστε μὴ παρ' ἑτέρων ὀνειδίζεσθαι τυχὸν ἐπὶ τῇ τῶν καλλίστων ῥαστώνῃ, μήτε μὴν αὐ- τὸν κατονειδίζειν ἑτέροις, κἂν εἴ πού τι διαπέσειάν τε καὶ διαπταίσειαν· νοσεῖ γὰρ ἀνθρώπου φύσις, καὶ πίπτει ῥᾳδίως εἰς τὸ πλημμελές. (Β 4. 50.) Η εξουδένωσις οὐκ ἐξ ὑπερόπτου φρο- νήματος, ἀλλ' ἐκ μισοκάκου μᾶλλον καὶ βδελυττομέ- νου τὰ πονηρά. ΨΔΑΜΟΣ ΙΕ'. Φύλαξόν με, Κύριε, ὅτι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα. Πάλιν καὶ τοῦτο πρέπον τῇ τοῦ δούλου μορφῇ · δηλοῖ δὲ ἅμα καὶ τὴν ἐν πίστει δι᾿ ὁμολογίας δικαίωσιν. (Α Ι. ) Ενταῦθα τὸ κοινὸν ὥσπερ πρόσωπον τῆς ἀνθρωπότητος ἀναλαβὼν ὁ Σωτὴρ, τοὺς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα ποιεῖται λόγους οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μᾶλλον, ἀλλὰ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν, ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν διὰ τὴν οἰκονομίαν. Κύριον οὖν ὀνομάζει τὸν Πατέρα, διὰ τὰ ἐν τῇ τοῦ δούλου αὐτὸς γενέσθαι μορφή. Φυλαχθῆναι δὲ ἑαυτὸν αἰτεῖ, διὰ τὴν Ἐκκλησίαν, ή ἐστιν ἡ σὰρξ αὐτοῦ. Ἡ γὰρ σὰρξ αὐτοῦ Ἐκκλησία· οι Vers. 7. Quis dubit ex Sion salutare Israelis ? Cerne quantopere Dominum discupit, et quam non tolerat futuri temporis exspectationem quo sa- lulare Dei Patris, nempe Christus, exorturum erat ! Dicit autem ipsum salutare Israelis, quia primarius fortasse adveniendi finis, Israel fuit. Dixit enim : • Non sum missus nisi ad oves deperditas domus Israelis ". » Aut alio modo : quia nempe, ut divus Paulus scribit, Judæorum erant promissiones, le- gislatio, fcdus, et patres, unde factus est secunduma carnem Christus 95. Discupio igitur adventum ejus, ait Propheta. Quis mihi tribuet, ut Serraio- rem de superna Sione cœloque advenientein vi- deam, aut ex inferiore Sione per nativitatem in carne procedentem? IN PSALMUM XV. (C f. 25.) B PSALMUS XIV. Vers. 1. Quis tabernaculum ponet in monte sancto two ? Mons sanctus est futuri sæculi regnum; mons, ob celsitudinem et eminentiam ; sanctus, quia ibi non habitat impurus. Qui ergo in boc mundo habitat, et præsente vita tanquam umbra et feno transeun- ter utitur, hic tabernaculum ponere, id est habitare futuro in regno poterit. Quisnam vero hic homo sit, et qua ratione vitam instituat, in subsequentibus psalmi partibus proditur. Yers. 3. Et opprobrium non accepit super proxi- f. 50) (Cf. 96.) Matth xv, 24. 9. Rom. 15, 4. C D mos suos. Habet quamdam hic sermo obscuritatem : incer- tum est enim, utrum ipse a nonnullis proximis op- probrium non acceperit, an ipse e contrario oppro brium non intulerit. Existimo ego justitia studiosis utrumque inesse decere. Summa enim fructus pie- tatis est, adeo venerabilem vitam degere, ut nemo nobis exprobrare queat pulcherrimi cujusvis operis negligentiam, vicissimque nullum aliis convicium facere, etiamsi aliquando lapsi fuerint aut tituba- rint : ægra est enim hominis natura, et in culpan facile incurrit. Contemptus intelligitur non ex mentis superbia, sed odio potius mali et abominatione. PSALMUS XV. Vers. 1. Conserva me, Domine, quoniam in te speravi. Rursus et hoc servili (Christi) formæ congruenɛ; simulque demonstrans justfcationem in fide pcr confessionem. Hic communem veluti humani generis induers personam Servator, cum Deo Patre loquitur non tam pro se, quam propter nos atque pro nobis, tanquam unus ex nobis. Dominum itaque appellat Patrem, postquam ipse servi formam assumpsit. Conservari autem se petit propter Ecclesiam, quæ est ejus caro. Nam revera Ecclesia caro ejus est : conservari au- tem illam, jure meritoque petit : atque ad ejus pcr-
Τινὲς δὲ τὰς ποικίλας τῶν ἐθνῶν εἰδωλολατρείας καὶ ἀσθενείας ἐδήλωσαν, ἐξ ὧν οἱ μεταβάλλοντες ἅγιοι γεγόνασι τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν ἔφη »τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ γῇ,« οἳ καὶ ταχέως ἀπέστησαν τῶν εἰδώλων, ἢ τῶν διαπονημάτων. ἣ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν τῶν πρὸ τῆς πίστεως, θαυμαστωθέντων τῶν τοῦ Σωτῆρος ἐν αὐτοῖς θελημάτων. »Οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων.« (β φ. 52.) Εἰ μέν τις βούλοιτο νοεῖν ταῦτα ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων, ἀποφαντικῶς ἀναγνωστέον τοὺς στίχους, οἷον ἐναργῶς διαγορεύοντος τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτίας τῆς ἀποβολῆς τοῦ Ἰσραήλ. Οὐκ ἂν συνάξαιμι, φησὶν, τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, ἀλλ’ οὐδ’ ἂν μνησθείην ἔτι αὐτῶν τῶν ὀνομάτων διὰ χειλέων μου. Καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; Ἐξ αἱμάτων, φησὶν, τουτέστιν διὰ τὸ πλείστοις αὐτοὺς αἵμασιν ἐνησχολῆσθαι καὶ φόνοις. Εἰ δέ τις λέγοι καὶ περὶ ἐθνῶν χρῆναι νοεῖν αὐτὸν, ἐκδέξαι κατὰ τοιόνδε τινὰ τρόπον. Ἐπειδὴ γὰρ ἐτάχυναν περὶ τὴν πίστιν, φησὶ, καὶ ἀμελ[λ]ητὶ παρεδέξαντο τὸν ἐπιλάμψαντα Κύριον, καὶ πρὸς τὸ θεῖον αὐτοῦ δεδραμήκασι φῶς, οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Ἀναγνωστέον δὲ ὡς ἐν ἐρωτήσει καὶ ὑποστιγμῇ·
Τις δώσει ἐκ Σιὼν τὸ σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ; Λ (Α Γ. 84.) "Ορα πῶς διψῇ τὸν Κύριον, καὶ οἷον μέλλοντος οὐκ ἀνέχεται, καθ' ὅν ἐπιλάμψειν ἔμελλε καιρὸν τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τουτέστι Χριστός. Φησὶ δὲ αὐτὸν σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ, διὰ τὸ ἀφικέσθαι τάχα πρωτοτύπως ἕνεκα τοῦ Ἰσραήλ. Εφη γάρ « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ισραήλ. » Η καθ᾽ ἕτερον τρό- πον· ὡς γὰρ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, Ἰουδαίων ἦσαν οἱ ἐπαγγελίαι, αἱ νομοθεσίαι, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες ἐξ ὧν γεγένηται τὸ κατὰ σάρκα Χριστός. Διψῶ οὖν τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, ὁ προφήτης φησί. Τίς μοι δώσει ἰδεῖν τὸν Σωτῆρα ἢ ἐκ τῆς ἄνω Σιὼν καὶ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδημήσαντα, ἢ ἐκ τῆς κάτω Σεὼν διὰ τῆς κατά σάρκα γεννήσεως προερχό- μενον ; ΨΑΛΜΟΣ ΙΔ'. Τις κατασκηνώσει ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ σου; Όρος ἅγιόν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ μέλ λοντος αἰῶνος· ὅρος, διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερκείμε- νον· ἅγιον, ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ οὐ κατοικεῖ βέβηλος. Ο τοίνυν παροικῶν ἐν τῷ βίῳ τούτῳ, καὶ τῇ νῦν πολι τείᾳ ὡς σκιᾷ καὶ χόρτῳ κατὰ πάροδον χρώμενος, οὗτος κατασκηνοῦν, τουτέστι κατοικεῖν, ἐν τῇ μελ λούσῃ βασιλείᾳ δυνήσεται. Τίς δὲ ὁ τοιοῦτος, καὶ πῶς πολιτευόμενος, ἔχει τοῦ ψαλμοῦ τὰ ἐπαγό- μένα. Καὶ ὀνειδισμὸν οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ τοὺς ἔγγιστα αὐτοῦ. (Β "Εχει τι τὸ ἀσαφὲς ὁ λόγος· ἄδηλον γὰρ πότερόν ποτε παρὰ τῶν ἔγγιστά τισιν οὐκ ἔλαβεν ὀνειδισμόν, ήγουν αὐτὸς κατ' ἐκείνων τὸν ὀνειδισμόν; Καὶ οἶμαι δὲ ἔγω γε τοῖς δικαιοσύνης ἐπιμεληταῖς ἐπεῖναι πρέπειν κατ' αὐτὸν ἀμφότερα. Καρπός γὰρ εἰς λῆξιν τῆς ἐπιεικείας τὸ σεπτὸν οὕτω ποιεῖσθαι τοῦ βίου ἀγωγὴν, ὥστε μὴ παρ' ἑτέρων ὀνειδίζεσθαι τυχὸν ἐπὶ τῇ τῶν καλλίστων ῥαστώνῃ, μήτε μὴν αὐ- τὸν κατονειδίζειν ἑτέροις, κἂν εἴ πού τι διαπέσειάν τε καὶ διαπταίσειαν· νοσεῖ γὰρ ἀνθρώπου φύσις, καὶ πίπτει ῥᾳδίως εἰς τὸ πλημμελές. (Β 4. 50.) Η εξουδένωσις οὐκ ἐξ ὑπερόπτου φρο- νήματος, ἀλλ' ἐκ μισοκάκου μᾶλλον καὶ βδελυττομέ- νου τὰ πονηρά. ΨΔΑΜΟΣ ΙΕ'. Φύλαξόν με, Κύριε, ὅτι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα. Πάλιν καὶ τοῦτο πρέπον τῇ τοῦ δούλου μορφῇ · δηλοῖ δὲ ἅμα καὶ τὴν ἐν πίστει δι᾿ ὁμολογίας δικαίωσιν. (Α Ι. ) Ενταῦθα τὸ κοινὸν ὥσπερ πρόσωπον τῆς ἀνθρωπότητος ἀναλαβὼν ὁ Σωτὴρ, τοὺς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα ποιεῖται λόγους οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μᾶλλον, ἀλλὰ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν, ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν διὰ τὴν οἰκονομίαν. Κύριον οὖν ὀνομάζει τὸν Πατέρα, διὰ τὰ ἐν τῇ τοῦ δούλου αὐτὸς γενέσθαι μορφή. Φυλαχθῆναι δὲ ἑαυτὸν αἰτεῖ, διὰ τὴν Ἐκκλησίαν, ή ἐστιν ἡ σὰρξ αὐτοῦ. Ἡ γὰρ σὰρξ αὐτοῦ Ἐκκλησία· οι Vers. 7. Quis dubit ex Sion salutare Israelis ? Cerne quantopere Dominum discupit, et quam non tolerat futuri temporis exspectationem quo sa- lulare Dei Patris, nempe Christus, exorturum erat ! Dicit autem ipsum salutare Israelis, quia primarius fortasse adveniendi finis, Israel fuit. Dixit enim : • Non sum missus nisi ad oves deperditas domus Israelis ". » Aut alio modo : quia nempe, ut divus Paulus scribit, Judæorum erant promissiones, le- gislatio, fcdus, et patres, unde factus est secunduma carnem Christus 95. Discupio igitur adventum ejus, ait Propheta. Quis mihi tribuet, ut Serraio- rem de superna Sione cœloque advenientein vi- deam, aut ex inferiore Sione per nativitatem in carne procedentem? IN PSALMUM XV. (C f. 25.) B PSALMUS XIV. Vers. 1. Quis tabernaculum ponet in monte sancto two ? Mons sanctus est futuri sæculi regnum; mons, ob celsitudinem et eminentiam ; sanctus, quia ibi non habitat impurus. Qui ergo in boc mundo habitat, et præsente vita tanquam umbra et feno transeun- ter utitur, hic tabernaculum ponere, id est habitare futuro in regno poterit. Quisnam vero hic homo sit, et qua ratione vitam instituat, in subsequentibus psalmi partibus proditur. Yers. 3. Et opprobrium non accepit super proxi- f. 50) (Cf. 96.) Matth xv, 24. 9. Rom. 15, 4. C D mos suos. Habet quamdam hic sermo obscuritatem : incer- tum est enim, utrum ipse a nonnullis proximis op- probrium non acceperit, an ipse e contrario oppro brium non intulerit. Existimo ego justitia studiosis utrumque inesse decere. Summa enim fructus pie- tatis est, adeo venerabilem vitam degere, ut nemo nobis exprobrare queat pulcherrimi cujusvis operis negligentiam, vicissimque nullum aliis convicium facere, etiamsi aliquando lapsi fuerint aut tituba- rint : ægra est enim hominis natura, et in culpan facile incurrit. Contemptus intelligitur non ex mentis superbia, sed odio potius mali et abominatione. PSALMUS XV. Vers. 1. Conserva me, Domine, quoniam in te speravi. Rursus et hoc servili (Christi) formæ congruenɛ; simulque demonstrans justfcationem in fide pcr confessionem. Hic communem veluti humani generis induers personam Servator, cum Deo Patre loquitur non tam pro se, quam propter nos atque pro nobis, tanquam unus ex nobis. Dominum itaque appellat Patrem, postquam ipse servi formam assumpsit. Conservari autem se petit propter Ecclesiam, quæ est ejus caro. Nam revera Ecclesia caro ejus est : conservari au- tem illam, jure meritoque petit : atque ad ejus pcr-
PG 69:806Ἀλλὰ ναὶ συνάξω, φησὶν, ἐξ αἱμάτων· τουτέστιν, ἐπειδὴ πάντες ἀνῄρηνται, καὶ τὰ πολλὰ αὐτῶν ἐξεχύθη αἵματα, κομίζοντος εἰς ἀπώλειαν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἀγέλης ὀλέθρου οὔσης αὐτοῖς. Δηλοῖ δὲ τὸ αἷμα τὴν ἀναίρεσιν, ἤγουν τὴν ἀπώλειαν ἣν ὑπέστησαν αὐτοὶ, διὰ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν τῶν ὄλων Δημιουργόν. Καταφέρεσθαι δὲ ἀγέλη[ν] δεῖ εἰς τὸν ᾅδην. Οὕτω γὰρ γέγραπται περὶ αὐτῶν καὶ τοῦ Σατανᾶ· »Ὁ ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν ἐμνήσθη·« καὶ τὸ, »Ὡς πρόβατα ἐν ᾄδῃ ἔθεντο· θάνατος ποιμανεῖ αὐτούς.« Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ θάνατος, τουτέστιν ὁ θανάτου πρόξενος Σατανᾶς καταποιμένων αὐτοὺς, καὶ ὥσπερ ἔν τισι σηκοῖς κατακλεῖ[ω] τοῖς ᾅδου μυχοῖς. Ἐπειδὴ τοίνυν, φησὶ, πολλὰ γέγονεν αὐτῶν τὰ αἵματα, καὶ ὅτι ἐτάχυναν εἰς πίστιν, οὐκ ἂν εἰκότως ἐλεήσας συνάξαιμι τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; (α φ. 89.) Ὁ μέντοι θεῖος Κύριλλος ἐν ἐρωτήσει τοὺς στίχους ἀναγινώσκεσθαι βούλεται. Ἐπειδὴ γὰρ, φησὶν, οἱ ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι περὶ τὴν πίστιν ἐτάχυναν, ἆρά γε οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Τὸ δὲ ἐξ αἱμάτων ἀντὶ τοῦ, Ἐπειδὴ πάντες ἀνῄρηνται, ετξ. υτ συπρα. (ξ. φ. 26 β.) Ἢ κατὰ τὸν Ἀκύλαν·
Τις δώσει ἐκ Σιὼν τὸ σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ; Λ (Α Γ. 84.) "Ορα πῶς διψῇ τὸν Κύριον, καὶ οἷον μέλλοντος οὐκ ἀνέχεται, καθ' ὅν ἐπιλάμψειν ἔμελλε καιρὸν τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τουτέστι Χριστός. Φησὶ δὲ αὐτὸν σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ, διὰ τὸ ἀφικέσθαι τάχα πρωτοτύπως ἕνεκα τοῦ Ἰσραήλ. Εφη γάρ « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ισραήλ. » Η καθ᾽ ἕτερον τρό- πον· ὡς γὰρ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, Ἰουδαίων ἦσαν οἱ ἐπαγγελίαι, αἱ νομοθεσίαι, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες ἐξ ὧν γεγένηται τὸ κατὰ σάρκα Χριστός. Διψῶ οὖν τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, ὁ προφήτης φησί. Τίς μοι δώσει ἰδεῖν τὸν Σωτῆρα ἢ ἐκ τῆς ἄνω Σιὼν καὶ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδημήσαντα, ἢ ἐκ τῆς κάτω Σεὼν διὰ τῆς κατά σάρκα γεννήσεως προερχό- μενον ; ΨΑΛΜΟΣ ΙΔ'. Τις κατασκηνώσει ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ σου; Όρος ἅγιόν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ μέλ λοντος αἰῶνος· ὅρος, διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερκείμε- νον· ἅγιον, ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ οὐ κατοικεῖ βέβηλος. Ο τοίνυν παροικῶν ἐν τῷ βίῳ τούτῳ, καὶ τῇ νῦν πολι τείᾳ ὡς σκιᾷ καὶ χόρτῳ κατὰ πάροδον χρώμενος, οὗτος κατασκηνοῦν, τουτέστι κατοικεῖν, ἐν τῇ μελ λούσῃ βασιλείᾳ δυνήσεται. Τίς δὲ ὁ τοιοῦτος, καὶ πῶς πολιτευόμενος, ἔχει τοῦ ψαλμοῦ τὰ ἐπαγό- μένα. Καὶ ὀνειδισμὸν οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ τοὺς ἔγγιστα αὐτοῦ. (Β "Εχει τι τὸ ἀσαφὲς ὁ λόγος· ἄδηλον γὰρ πότερόν ποτε παρὰ τῶν ἔγγιστά τισιν οὐκ ἔλαβεν ὀνειδισμόν, ήγουν αὐτὸς κατ' ἐκείνων τὸν ὀνειδισμόν; Καὶ οἶμαι δὲ ἔγω γε τοῖς δικαιοσύνης ἐπιμεληταῖς ἐπεῖναι πρέπειν κατ' αὐτὸν ἀμφότερα. Καρπός γὰρ εἰς λῆξιν τῆς ἐπιεικείας τὸ σεπτὸν οὕτω ποιεῖσθαι τοῦ βίου ἀγωγὴν, ὥστε μὴ παρ' ἑτέρων ὀνειδίζεσθαι τυχὸν ἐπὶ τῇ τῶν καλλίστων ῥαστώνῃ, μήτε μὴν αὐ- τὸν κατονειδίζειν ἑτέροις, κἂν εἴ πού τι διαπέσειάν τε καὶ διαπταίσειαν· νοσεῖ γὰρ ἀνθρώπου φύσις, καὶ πίπτει ῥᾳδίως εἰς τὸ πλημμελές. (Β 4. 50.) Η εξουδένωσις οὐκ ἐξ ὑπερόπτου φρο- νήματος, ἀλλ' ἐκ μισοκάκου μᾶλλον καὶ βδελυττομέ- νου τὰ πονηρά. ΨΔΑΜΟΣ ΙΕ'. Φύλαξόν με, Κύριε, ὅτι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα. Πάλιν καὶ τοῦτο πρέπον τῇ τοῦ δούλου μορφῇ · δηλοῖ δὲ ἅμα καὶ τὴν ἐν πίστει δι᾿ ὁμολογίας δικαίωσιν. (Α Ι. ) Ενταῦθα τὸ κοινὸν ὥσπερ πρόσωπον τῆς ἀνθρωπότητος ἀναλαβὼν ὁ Σωτὴρ, τοὺς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα ποιεῖται λόγους οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μᾶλλον, ἀλλὰ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν, ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν διὰ τὴν οἰκονομίαν. Κύριον οὖν ὀνομάζει τὸν Πατέρα, διὰ τὰ ἐν τῇ τοῦ δούλου αὐτὸς γενέσθαι μορφή. Φυλαχθῆναι δὲ ἑαυτὸν αἰτεῖ, διὰ τὴν Ἐκκλησίαν, ή ἐστιν ἡ σὰρξ αὐτοῦ. Ἡ γὰρ σὰρξ αὐτοῦ Ἐκκλησία· οι Vers. 7. Quis dubit ex Sion salutare Israelis ? Cerne quantopere Dominum discupit, et quam non tolerat futuri temporis exspectationem quo sa- lulare Dei Patris, nempe Christus, exorturum erat ! Dicit autem ipsum salutare Israelis, quia primarius fortasse adveniendi finis, Israel fuit. Dixit enim : • Non sum missus nisi ad oves deperditas domus Israelis ". » Aut alio modo : quia nempe, ut divus Paulus scribit, Judæorum erant promissiones, le- gislatio, fcdus, et patres, unde factus est secunduma carnem Christus 95. Discupio igitur adventum ejus, ait Propheta. Quis mihi tribuet, ut Serraio- rem de superna Sione cœloque advenientein vi- deam, aut ex inferiore Sione per nativitatem in carne procedentem? IN PSALMUM XV. (C f. 25.) B PSALMUS XIV. Vers. 1. Quis tabernaculum ponet in monte sancto two ? Mons sanctus est futuri sæculi regnum; mons, ob celsitudinem et eminentiam ; sanctus, quia ibi non habitat impurus. Qui ergo in boc mundo habitat, et præsente vita tanquam umbra et feno transeun- ter utitur, hic tabernaculum ponere, id est habitare futuro in regno poterit. Quisnam vero hic homo sit, et qua ratione vitam instituat, in subsequentibus psalmi partibus proditur. Yers. 3. Et opprobrium non accepit super proxi- f. 50) (Cf. 96.) Matth xv, 24. 9. Rom. 15, 4. C D mos suos. Habet quamdam hic sermo obscuritatem : incer- tum est enim, utrum ipse a nonnullis proximis op- probrium non acceperit, an ipse e contrario oppro brium non intulerit. Existimo ego justitia studiosis utrumque inesse decere. Summa enim fructus pie- tatis est, adeo venerabilem vitam degere, ut nemo nobis exprobrare queat pulcherrimi cujusvis operis negligentiam, vicissimque nullum aliis convicium facere, etiamsi aliquando lapsi fuerint aut tituba- rint : ægra est enim hominis natura, et in culpan facile incurrit. Contemptus intelligitur non ex mentis superbia, sed odio potius mali et abominatione. PSALMUS XV. Vers. 1. Conserva me, Domine, quoniam in te speravi. Rursus et hoc servili (Christi) formæ congruenɛ; simulque demonstrans justfcationem in fide pcr confessionem. Hic communem veluti humani generis induers personam Servator, cum Deo Patre loquitur non tam pro se, quam propter nos atque pro nobis, tanquam unus ex nobis. Dominum itaque appellat Patrem, postquam ipse servi formam assumpsit. Conservari autem se petit propter Ecclesiam, quæ est ejus caro. Nam revera Ecclesia caro ejus est : conservari au- tem illam, jure meritoque petit : atque ad ejus pcr-
»Οὐ σπείσω σπονδὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων.« Πάλαι μὲν ἔσπενδον οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τὸν νόμον Θεῷ, Ἕλληνες δὲ τοῖς εἰδώλοις. Ἐγὼ δὲ παραδώσω καινὰ μυστήρια πᾶσι καὶ θυσίαν ἀναίμακτον, μηκέτι δεχόμενος τὰς κατὰ νόμον σπονδάς. [»Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου μου.« Ποτήριον δὲ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ κληρονομίαν παρὰ τοῦ Πατρὸς ὀνομάζει, ὡς εὐφραίνειν αὐτὸν δυναμένην, οὐκ οὔσης τοιαύτης τῆς πάλαι, τουτέστιν τοῦ Ἰσραὴλ, στυγητῆς δὲ μᾶλλον καὶ ἀπηχθημένης. Ὡς εὐφραινούσης τοίνυν αὐτὸν τῆς Ἐκκλησίας ποτήριον ὀνομάζει. Ἔφη γάρ που πρὸς αὐτὸ Ἡσαί̈ας· »Καὶ ὡς εὐφραίνεται νεανίσκος ἐπὶ παρθένῳ, οὕτως εὐφραίνεται Κύριος ἐπὶ σοί.«] »Σχοινία ἐπέπεσέ μοι ἐν τοῖς κρατίστοις μου.« (ξ φ. 27.) Σχοινίον μέτρον ἐστὶν, ὡς γέγραπται ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Εὐαγγελίῳ τὸ, »Οὐ γὰρ ἐκ μέτρου δίδωσιν ὁ Θεὸς τὸ πνεῦμα.« Ἢ τάχα τὸ μέτρον οὐ πρὸς τὴν γνῶσιν αὐτὴν ὀνομάζεται, ἀλλ’ ὡς πρὸς τὸν ὑποδεχόμενον αὐτὴν, τῷ μὴ εἶναι αὐτὸν γνώσεως μείζονος δεκτικόν. Καὶ γὰρ ὁ αὐτὸς μὲν ὑετός ἐστι, μετρεῖται δὲ ἐν τοῖς ὑποδεχομένοις ἀγγείοις. »Ἡ κληρονομία μου κρατίστη.« (α φ. 89 β.
Τις δώσει ἐκ Σιὼν τὸ σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ; Λ (Α Γ. 84.) "Ορα πῶς διψῇ τὸν Κύριον, καὶ οἷον μέλλοντος οὐκ ἀνέχεται, καθ' ὅν ἐπιλάμψειν ἔμελλε καιρὸν τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, τουτέστι Χριστός. Φησὶ δὲ αὐτὸν σωτήριον τοῦ Ἰσραήλ, διὰ τὸ ἀφικέσθαι τάχα πρωτοτύπως ἕνεκα τοῦ Ἰσραήλ. Εφη γάρ « Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ισραήλ. » Η καθ᾽ ἕτερον τρό- πον· ὡς γὰρ ὁ θεσπέσιος γράφει Παῦλος, Ἰουδαίων ἦσαν οἱ ἐπαγγελίαι, αἱ νομοθεσίαι, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες ἐξ ὧν γεγένηται τὸ κατὰ σάρκα Χριστός. Διψῶ οὖν τὴν παρουσίαν αὐτοῦ, ὁ προφήτης φησί. Τίς μοι δώσει ἰδεῖν τὸν Σωτῆρα ἢ ἐκ τῆς ἄνω Σιὼν καὶ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδημήσαντα, ἢ ἐκ τῆς κάτω Σεὼν διὰ τῆς κατά σάρκα γεννήσεως προερχό- μενον ; ΨΑΛΜΟΣ ΙΔ'. Τις κατασκηνώσει ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ σου; Όρος ἅγιόν ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ μέλ λοντος αἰῶνος· ὅρος, διὰ τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερκείμε- νον· ἅγιον, ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ οὐ κατοικεῖ βέβηλος. Ο τοίνυν παροικῶν ἐν τῷ βίῳ τούτῳ, καὶ τῇ νῦν πολι τείᾳ ὡς σκιᾷ καὶ χόρτῳ κατὰ πάροδον χρώμενος, οὗτος κατασκηνοῦν, τουτέστι κατοικεῖν, ἐν τῇ μελ λούσῃ βασιλείᾳ δυνήσεται. Τίς δὲ ὁ τοιοῦτος, καὶ πῶς πολιτευόμενος, ἔχει τοῦ ψαλμοῦ τὰ ἐπαγό- μένα. Καὶ ὀνειδισμὸν οὐκ ἔλαβεν ἐπὶ τοὺς ἔγγιστα αὐτοῦ. (Β "Εχει τι τὸ ἀσαφὲς ὁ λόγος· ἄδηλον γὰρ πότερόν ποτε παρὰ τῶν ἔγγιστά τισιν οὐκ ἔλαβεν ὀνειδισμόν, ήγουν αὐτὸς κατ' ἐκείνων τὸν ὀνειδισμόν; Καὶ οἶμαι δὲ ἔγω γε τοῖς δικαιοσύνης ἐπιμεληταῖς ἐπεῖναι πρέπειν κατ' αὐτὸν ἀμφότερα. Καρπός γὰρ εἰς λῆξιν τῆς ἐπιεικείας τὸ σεπτὸν οὕτω ποιεῖσθαι τοῦ βίου ἀγωγὴν, ὥστε μὴ παρ' ἑτέρων ὀνειδίζεσθαι τυχὸν ἐπὶ τῇ τῶν καλλίστων ῥαστώνῃ, μήτε μὴν αὐ- τὸν κατονειδίζειν ἑτέροις, κἂν εἴ πού τι διαπέσειάν τε καὶ διαπταίσειαν· νοσεῖ γὰρ ἀνθρώπου φύσις, καὶ πίπτει ῥᾳδίως εἰς τὸ πλημμελές. (Β 4. 50.) Η εξουδένωσις οὐκ ἐξ ὑπερόπτου φρο- νήματος, ἀλλ' ἐκ μισοκάκου μᾶλλον καὶ βδελυττομέ- νου τὰ πονηρά. ΨΔΑΜΟΣ ΙΕ'. Φύλαξόν με, Κύριε, ὅτι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα. Πάλιν καὶ τοῦτο πρέπον τῇ τοῦ δούλου μορφῇ · δηλοῖ δὲ ἅμα καὶ τὴν ἐν πίστει δι᾿ ὁμολογίας δικαίωσιν. (Α Ι. ) Ενταῦθα τὸ κοινὸν ὥσπερ πρόσωπον τῆς ἀνθρωπότητος ἀναλαβὼν ὁ Σωτὴρ, τοὺς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα ποιεῖται λόγους οὐχ ὑπὲρ ἑαυτοῦ μᾶλλον, ἀλλὰ δι' ἡμᾶς καὶ ὑπὲρ ἡμῶν, ὡς εἷς ἐξ ἡμῶν διὰ τὴν οἰκονομίαν. Κύριον οὖν ὀνομάζει τὸν Πατέρα, διὰ τὰ ἐν τῇ τοῦ δούλου αὐτὸς γενέσθαι μορφή. Φυλαχθῆναι δὲ ἑαυτὸν αἰτεῖ, διὰ τὴν Ἐκκλησίαν, ή ἐστιν ἡ σὰρξ αὐτοῦ. Ἡ γὰρ σὰρξ αὐτοῦ Ἐκκλησία· οι Vers. 7. Quis dubit ex Sion salutare Israelis ? Cerne quantopere Dominum discupit, et quam non tolerat futuri temporis exspectationem quo sa- lulare Dei Patris, nempe Christus, exorturum erat ! Dicit autem ipsum salutare Israelis, quia primarius fortasse adveniendi finis, Israel fuit. Dixit enim : • Non sum missus nisi ad oves deperditas domus Israelis ". » Aut alio modo : quia nempe, ut divus Paulus scribit, Judæorum erant promissiones, le- gislatio, fcdus, et patres, unde factus est secunduma carnem Christus 95. Discupio igitur adventum ejus, ait Propheta. Quis mihi tribuet, ut Serraio- rem de superna Sione cœloque advenientein vi- deam, aut ex inferiore Sione per nativitatem in carne procedentem? IN PSALMUM XV. (C f. 25.) B PSALMUS XIV. Vers. 1. Quis tabernaculum ponet in monte sancto two ? Mons sanctus est futuri sæculi regnum; mons, ob celsitudinem et eminentiam ; sanctus, quia ibi non habitat impurus. Qui ergo in boc mundo habitat, et præsente vita tanquam umbra et feno transeun- ter utitur, hic tabernaculum ponere, id est habitare futuro in regno poterit. Quisnam vero hic homo sit, et qua ratione vitam instituat, in subsequentibus psalmi partibus proditur. Yers. 3. Et opprobrium non accepit super proxi- f. 50) (Cf. 96.) Matth xv, 24. 9. Rom. 15, 4. C D mos suos. Habet quamdam hic sermo obscuritatem : incer- tum est enim, utrum ipse a nonnullis proximis op- probrium non acceperit, an ipse e contrario oppro brium non intulerit. Existimo ego justitia studiosis utrumque inesse decere. Summa enim fructus pie- tatis est, adeo venerabilem vitam degere, ut nemo nobis exprobrare queat pulcherrimi cujusvis operis negligentiam, vicissimque nullum aliis convicium facere, etiamsi aliquando lapsi fuerint aut tituba- rint : ægra est enim hominis natura, et in culpan facile incurrit. Contemptus intelligitur non ex mentis superbia, sed odio potius mali et abominatione. PSALMUS XV. Vers. 1. Conserva me, Domine, quoniam in te speravi. Rursus et hoc servili (Christi) formæ congruenɛ; simulque demonstrans justfcationem in fide pcr confessionem. Hic communem veluti humani generis induers personam Servator, cum Deo Patre loquitur non tam pro se, quam propter nos atque pro nobis, tanquam unus ex nobis. Dominum itaque appellat Patrem, postquam ipse servi formam assumpsit. Conservari autem se petit propter Ecclesiam, quæ est ejus caro. Nam revera Ecclesia caro ejus est : conservari au- tem illam, jure meritoque petit : atque ad ejus pcr-
PG 69:808) Ἡ μὲν πρώτη κληρονομία, τουτέστιν ὁ Ἰσραὴλ, οὐ κρατίστη ἧν ἀλλὰ καὶ θεοστυγὴς μᾶλλον. Ἀγάπης δὲ σχοινίοις καὶ ἐντονωτάτῃ διαθέσει Χριστῷ συνῆπται, κλῆρος ὥσπερ ἐξαίρετος, ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία, ἣν καὶ κρατίστην εἰκότως ἀποκαλεῖ· ἔνεστι γὰρ αὐτῇ πολὺ τὸ εὐπειθὲς καὶ εὐήνιον, καὶ κάλλος ἐκλάμπει τὸ νοητὸν, διὰ πάσης ἀρετῆς κοσμούμενον. Ἢ τάχα τὰ σχοινία, οὐ τοὺς δεσμοὺς τῆς ἀγάπης δηλοῖ, ἀλλ’ ἐκ μεταφορᾶς τῶν γεωμετρούντων εἴρηται· ὅτι Σχοινίοις ὁ Πατὴρ τὴν κληρονομίαν μοι διεμέτρησε, καὶ ὁροθεσίοις περιέλαβε καὶ κύκλῳ περιετείχισε καὶ κατησφαλίσατο, ὥστε μηκέτι τὴν κρατίστην παρ’ ἐμοὶ καὶ πατρῴαν διαρπαγῇ κληρονομίαν, εἰς ἣν ἔπεσέ μοι τὰ τῆς κληροδοσίας σχοινία, τουτέστιν ἥτις ἐκληρώθη μοι. (κ φ. 59. β.) Κληρονομία ἐστὶ φύσεως λογικῆς, ἢ θεωρία τῶν γεγονότων καὶ γενησομένων αἰώνων· κληρονομία δὲ Χριστοῦ ἐστιν ἡ γνῶσις ἐκ τοῦ Θεοῦ. »Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός.« (α φ. 90). Τοῦτο ὅμοιον τῷ εὐαγγελικῷ ἐκείνῳ ῥητῷ τῷ λέγοντι· »Οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ Πατήρ μου μετ’ ἐμοῦ ἐστι.« Καθ’ ὃ μὲν οὖν νοεῖται Θεὸς ὁ Χριστὸς, αὐτός ἐστιν ὁ πάντα στηρίζων καὶ ἀνέχων·
φυλαχθῆναι δὲ ταύτην αἰτεῖ εἰκότως· καὶ εἰς τὸ αὐτοῦ ο πρόσωπον ἀναφέροιτ᾽ ἂν ἡ Ἐκκλησία καὶ ἡ φυλακή. Τίθησι δὲ καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ δεῖν αὐτὸν φυλάττεσθαι Διὰ τοῦτο γὰρ, φησίν, ὦ Πάτερ, αἰτῶ παρὰ σοῦ φυ λαχθῆναι, διότι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα· ἐμαυτὸν δὲ λέγων, τὴν Ἐκκλησίαν λέγει. Εἶπα τῷ Κυρίῳ· Κύριός μου εἰ σύ, ὅτι τῶν ἀγα θῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις. (Α Καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ἔλεγεν ο Ανα βαίνω πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὁμῶν, καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν. Καὶ νῦν ὡς φύσει γενι μενος άνθρωπος, Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα καλεί. Προσθεὶς δὲ, « "Οτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις, τῆς νομικής λατρείας ἔδειξε τὸ ἀνόνητον. Αγαθά γὰρ ἐνταῦθα, τὰς κατὰ νόμον προσφερομένας θυσία; ὠνόμασεν, ὃς οὐ παραδεχόμενος φαίνεται· τὸ γὰρ τῆς πίστεως ῥῆμα ἐκείνας ἀναιρεῖ. ι Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, καὶ αἷμα τράγων πίομαι ; ι Καὶ πάλιν· • Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατ ηρτίσω μοι. ο "Ορα δὲ ὅτι Θεοῦ μόνου τὸ ἀνενδεές οἱ δὲ ἄλλοι λεγόμενοι κύριοι, χρήζουσιν ὧν προς- ἄγουσιν αὐτοῖς οἱ ὑπ' αὐτοὺς, οἷον τῆς τῶν οἱκετῶν γεωργίας, τῆς οἰκοδομῆς, καὶ τῶν ἄλλων. Τοῦτο οὖν καὶ ὁ Χριστὸς τεκμήριον τίθησι τοῦ ἀληθῶς Κύριον εἶναι τὸν Πατέρα, ὅτι οὐ χρήζει τῶν ἀγαθῶν τῶν προσαγομένων παρ' αὐτοῦ, τουτέστι παρὰ τῆς σαρ κὸς αὐτοῦ τῆς Ἐκκλησίας. Καὶ μέν τοι καν προσεύ χηται ὁ Υἱὸς, κἂν δακρύῃ, κἂν παρακαλῇ, οὐκ ἔχει ὁ Πατήρ χρείαν τῶν τοιούτων ἀγαθῶν· εἰδὼς γὰρ Ο πάντα, ούτε προσευχῆς δέεται, ούτε λόγων χρήζει προφητικών. Τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ αὐτοῦ. Αγίους (2) είναί φησι τοὺς ἡγιασμό νους ἐν πνεύματι· γῆν δὲ τὴν τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλη σίαν. Τὸ δὲ ἐθαυμάστωσεν, ἀντὶ τοῦ ἔδειξαν ἢ ἐδή ξασεν τέθειται. Τὸ δὲ αὐτοῦ, τὸν Πατέρα σημαίνει · ἵνα ᾖ τὸ ὅλον οὕτω τοῖς ἡγιασμένοις ἐν πίστει γνω στὸν ἐποίησε τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Διὸ καὶ καλεῖται μεγάλης βουλῆς ᾿Αγγελος. Επληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν. Τῶν ἐθνῶν δηλονότι. Μήπω τῆς ἀλη θείας φανερωθείσης τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ, ἐπληθύνθησαν αἱ ἁμαρτίαι καὶ τὰ πάθη. Μετά ταῦτα, φανερωθείσης τῆς σωτηρίας, ἐτάχυναν εἰς γνῶσιν, καὶ τῶν κακῶν ἀθέτησιν. Τινὲς δὲ τὰς ποικίλας τῶν ἐθνῶν εἰδω λολατρείας καὶ ἀσθενείας ἐδήλωσαν, ἐξ ὧν οἱ με ταβάλλοντες ἅγιοι γεγόνασι τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν ἔφη ι τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ γῇ, ο οἱ καὶ ταχέως ἀπέστη. ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sonam recte refertur tum Ecclesia tum conser- vatio (4). Causam quoque ponit, ob quam conser- vandus sit : Propterea enim, Pater, inquit, a te conservari peto, quia in te speravi : se ipsum vero cum dicit, Ecclesiam dicit. Vers. 2. Dixi Domino: Dominus meus es tu, quo- Riam bonorum meorum non eges. B In Evangelio quoque dicebat: Ascendo ad Pa- trem meum et Patrem vestrum, Deum meum et Deum vestrum "; et nunc natura factus homo, Do- minum suum appellat Patrem. Addens autem • Quoniam bonorum meorum non eges› legalis cultus ostendit inutilitatem. Nam bona hic nuncu- pavit oblatas hostias, quas nequaquam jam excipere, apparet : nam fidei doctrina illas abolet. • Num manducabo carnes taurorum, aut hircorum sangui- nem bibam ”?, Et rursus : « Sacrificium et obla- tionem noluisti, corpus autem coagmentasti mihi ”. › Porro observa Dei esse solius proprium, ut nulla re egeat ast alii, qui dicuntur domini, oblationum a subditis revera indigent, nempe servorum, agrico- larum, et fabrorum, aliorumque hujusmodi. Hoc itaque Christus etiam indicium statuit, Patrem suum vere esse Dominum, quoniam bonorum non indigeat ab se ei oblatorum, id est a carne sua seu Eeclesia. Equidem etiamsi ores 124, Filius, lacrymetur, obse- cret, non eget Pater his bonis : nam qui scit omnia, precum non indiget, neque propheticis opus est ei sermonibus. Vers. 3. Sanctis qui sunt in terra ejus. Sanctos dicit sanctificatos in spiritu, terram au- tem Ecclesiam Christi. Tum verbum mirificavit pro demonstravit aut glorifcavit, positum est. Denique vocabulo ejus Patrem designat; ut sit integra sen- tentia Sanctificatis in fide notam fecit Patris vo- luntatem. Quare etiam dicitur magni consilii An- gelus ". f. 88. b.) Vers. 4. Multiplicatæ sunt infirmitates eorum. Ethnicorum videlicet. Jesu Christi nondum ma- nifestata veritate, multiplicata fuerant peccata et passiones. Postea illucescente salute, properaverunt homines ad illius notitiam et peccatorum deposi-D tionem. Nonnulli vero ethnicorum idololatrias et miserias bic significatas aiunt, a quibus conversi, facti sunt sancti Dei : de quibus ait sanctis qui sunt in terra ejus » qui et sine mora deseruerunt idoia (C f. 26. b.) (C f. 26. b.) (L. f. b.) Joan. xx, 17. » Psal. ILIS, 13. ** Psal. xxxix, 7; Hebr. x, 5. " Isa. 1x, sec. LXX. aliis tributam; sed frustra, ut ego judico Niceta auctoritate fretus. mine apud Corderium ; verum nos Cyrillo, freti co- dce Vaticano, restituimus. Et quidem anctorum nomina sæpe a Corderio perturbata fuisse, demon- Strat Montfauconius præf. ad Athanasii commenta- rium in Psalmos his verbis : Corderius anno prolixiorem catenam PP. Græcorum in totum Psalis rium edidit tribus tomis comprehensam, in qua næri non pauci occurrunt. Nobile autem est illud erratum. quod expositiones Theodori et Theodoreti Athanasio ascribat. Quin adeo nos ipsi nonnullos ejusmodi coarguimus bene merentis Corderit errores, præf. ad Cyrillum in Lucam AA. class. t. X. (1) Fragmenti hujus partem video Athanasio ab (2) Fragmentum hoc recitatur sub Athanasii no-
καθ’ ὃ δὲ γέγονεν ἄνθρωπος, πρέποι ἂν αὐτῷ καὶ τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἐσχηκέναι τὸν Κύριον, ἵνα μὴ σαλευθῇ. Συμπλάττεται γὰρ αὐτοῦ τοῖς τῆς ἀνθρωπότητος μέτροις, καὶ τὸ τῇ κενώσει πρέπον οὐκ αἰσχύνεται διὰ τὴν οἰκονομίαν. Προσεδεχόμην οὖν, φησὶν, ὅτι ὁ Πατήρ μου βοηθεῖ καὶ οὐκ ἐᾷ περιτραπῆναι. Τὸ, »Ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν,« εἶπεν ἀντὶ τοῦ, Βοηθεῖ μοι, ἀπὸ τοῦ δεξιοῦ καὶ κρείττονος τὴν βοήθειαν καλέσας. Σὺ δέ μοι ὅρα ὅπως γέγονεν ἡ φύσις ἡμῶν εὐδόκιμος ἐν Χριστῷ· προσηνέχθημεν εἰς πρόσωπον τοῦ Πατρὸς οἱ ἐκβεβλημένοι διὰ τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβασιν, καὶ ἐσχήκαμεν αὐτὸν ἐπαμύνοντα καὶ στηρίζοντα. Ἔχοιμεν οὖν καὶ ἡμεῖς ἀεὶ τὸν Θεὸν πρὸ ὀφθαλμῶν, καὶ ὡς παρόντος καὶ βοηθοῦντος, οὕτω διανοώμεθα, ἵνα μὴ μετακινηθῶμεν ἀπὸ τοῦ καθήκοντος· ἀλλὰ παυθείη μὲν ὁ ἀπὸ τῶν δεξιῶν ἡμῖν ἀντικείμενος διάβολος· μὴ δεχοίμεθα δὲ τὴν ἀρὰν, ἣν Ἰούδας λαμβάνει λέγουσαν· »Στήτω ὁ διάβολος ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ·« ἐκ δεξιῶν γὰρ τοῦ μὲν δικαίου ὁ Κύριος, τοῦ δὲ ἁμαρτωλοῦ ὁ διάβολος.
φυλαχθῆναι δὲ ταύτην αἰτεῖ εἰκότως· καὶ εἰς τὸ αὐτοῦ ο πρόσωπον ἀναφέροιτ᾽ ἂν ἡ Ἐκκλησία καὶ ἡ φυλακή. Τίθησι δὲ καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ δεῖν αὐτὸν φυλάττεσθαι Διὰ τοῦτο γὰρ, φησίν, ὦ Πάτερ, αἰτῶ παρὰ σοῦ φυ λαχθῆναι, διότι ἐπὶ σοὶ ἤλπισα· ἐμαυτὸν δὲ λέγων, τὴν Ἐκκλησίαν λέγει. Εἶπα τῷ Κυρίῳ· Κύριός μου εἰ σύ, ὅτι τῶν ἀγα θῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις. (Α Καὶ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ ἔλεγεν ο Ανα βαίνω πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ Πατέρα ὁμῶν, καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν. Καὶ νῦν ὡς φύσει γενι μενος άνθρωπος, Κύριον ἑαυτοῦ τὸν Πατέρα καλεί. Προσθεὶς δὲ, « "Οτι τῶν ἀγαθῶν μου οὐ χρείαν ἔχεις, τῆς νομικής λατρείας ἔδειξε τὸ ἀνόνητον. Αγαθά γὰρ ἐνταῦθα, τὰς κατὰ νόμον προσφερομένας θυσία; ὠνόμασεν, ὃς οὐ παραδεχόμενος φαίνεται· τὸ γὰρ τῆς πίστεως ῥῆμα ἐκείνας ἀναιρεῖ. ι Μὴ φάγομαι κρέα ταύρων, καὶ αἷμα τράγων πίομαι ; ι Καὶ πάλιν· • Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατ ηρτίσω μοι. ο "Ορα δὲ ὅτι Θεοῦ μόνου τὸ ἀνενδεές οἱ δὲ ἄλλοι λεγόμενοι κύριοι, χρήζουσιν ὧν προς- ἄγουσιν αὐτοῖς οἱ ὑπ' αὐτοὺς, οἷον τῆς τῶν οἱκετῶν γεωργίας, τῆς οἰκοδομῆς, καὶ τῶν ἄλλων. Τοῦτο οὖν καὶ ὁ Χριστὸς τεκμήριον τίθησι τοῦ ἀληθῶς Κύριον εἶναι τὸν Πατέρα, ὅτι οὐ χρήζει τῶν ἀγαθῶν τῶν προσαγομένων παρ' αὐτοῦ, τουτέστι παρὰ τῆς σαρ κὸς αὐτοῦ τῆς Ἐκκλησίας. Καὶ μέν τοι καν προσεύ χηται ὁ Υἱὸς, κἂν δακρύῃ, κἂν παρακαλῇ, οὐκ ἔχει ὁ Πατήρ χρείαν τῶν τοιούτων ἀγαθῶν· εἰδὼς γὰρ Ο πάντα, ούτε προσευχῆς δέεται, ούτε λόγων χρήζει προφητικών. Τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ αὐτοῦ. Αγίους (2) είναί φησι τοὺς ἡγιασμό νους ἐν πνεύματι· γῆν δὲ τὴν τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλη σίαν. Τὸ δὲ ἐθαυμάστωσεν, ἀντὶ τοῦ ἔδειξαν ἢ ἐδή ξασεν τέθειται. Τὸ δὲ αὐτοῦ, τὸν Πατέρα σημαίνει · ἵνα ᾖ τὸ ὅλον οὕτω τοῖς ἡγιασμένοις ἐν πίστει γνω στὸν ἐποίησε τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Διὸ καὶ καλεῖται μεγάλης βουλῆς ᾿Αγγελος. Επληθύνθησαν αἱ ἀσθένειαι αὐτῶν. Τῶν ἐθνῶν δηλονότι. Μήπω τῆς ἀλη θείας φανερωθείσης τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χρι στοῦ, ἐπληθύνθησαν αἱ ἁμαρτίαι καὶ τὰ πάθη. Μετά ταῦτα, φανερωθείσης τῆς σωτηρίας, ἐτάχυναν εἰς γνῶσιν, καὶ τῶν κακῶν ἀθέτησιν. Τινὲς δὲ τὰς ποικίλας τῶν ἐθνῶν εἰδω λολατρείας καὶ ἀσθενείας ἐδήλωσαν, ἐξ ὧν οἱ με ταβάλλοντες ἅγιοι γεγόνασι τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν ἔφη ι τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ γῇ, ο οἱ καὶ ταχέως ἀπέστη. ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sonam recte refertur tum Ecclesia tum conser- vatio (4). Causam quoque ponit, ob quam conser- vandus sit : Propterea enim, Pater, inquit, a te conservari peto, quia in te speravi : se ipsum vero cum dicit, Ecclesiam dicit. Vers. 2. Dixi Domino: Dominus meus es tu, quo- Riam bonorum meorum non eges. B In Evangelio quoque dicebat: Ascendo ad Pa- trem meum et Patrem vestrum, Deum meum et Deum vestrum "; et nunc natura factus homo, Do- minum suum appellat Patrem. Addens autem • Quoniam bonorum meorum non eges› legalis cultus ostendit inutilitatem. Nam bona hic nuncu- pavit oblatas hostias, quas nequaquam jam excipere, apparet : nam fidei doctrina illas abolet. • Num manducabo carnes taurorum, aut hircorum sangui- nem bibam ”?, Et rursus : « Sacrificium et obla- tionem noluisti, corpus autem coagmentasti mihi ”. › Porro observa Dei esse solius proprium, ut nulla re egeat ast alii, qui dicuntur domini, oblationum a subditis revera indigent, nempe servorum, agrico- larum, et fabrorum, aliorumque hujusmodi. Hoc itaque Christus etiam indicium statuit, Patrem suum vere esse Dominum, quoniam bonorum non indigeat ab se ei oblatorum, id est a carne sua seu Eeclesia. Equidem etiamsi ores 124, Filius, lacrymetur, obse- cret, non eget Pater his bonis : nam qui scit omnia, precum non indiget, neque propheticis opus est ei sermonibus. Vers. 3. Sanctis qui sunt in terra ejus. Sanctos dicit sanctificatos in spiritu, terram au- tem Ecclesiam Christi. Tum verbum mirificavit pro demonstravit aut glorifcavit, positum est. Denique vocabulo ejus Patrem designat; ut sit integra sen- tentia Sanctificatis in fide notam fecit Patris vo- luntatem. Quare etiam dicitur magni consilii An- gelus ". f. 88. b.) Vers. 4. Multiplicatæ sunt infirmitates eorum. Ethnicorum videlicet. Jesu Christi nondum ma- nifestata veritate, multiplicata fuerant peccata et passiones. Postea illucescente salute, properaverunt homines ad illius notitiam et peccatorum deposi-D tionem. Nonnulli vero ethnicorum idololatrias et miserias bic significatas aiunt, a quibus conversi, facti sunt sancti Dei : de quibus ait sanctis qui sunt in terra ejus » qui et sine mora deseruerunt idoia (C f. 26. b.) (C f. 26. b.) (L. f. b.) Joan. xx, 17. » Psal. ILIS, 13. ** Psal. xxxix, 7; Hebr. x, 5. " Isa. 1x, sec. LXX. aliis tributam; sed frustra, ut ego judico Niceta auctoritate fretus. mine apud Corderium ; verum nos Cyrillo, freti co- dce Vaticano, restituimus. Et quidem anctorum nomina sæpe a Corderio perturbata fuisse, demon- Strat Montfauconius præf. ad Athanasii commenta- rium in Psalmos his verbis : Corderius anno prolixiorem catenam PP. Græcorum in totum Psalis rium edidit tribus tomis comprehensam, in qua næri non pauci occurrunt. Nobile autem est illud erratum. quod expositiones Theodori et Theodoreti Athanasio ascribat. Quin adeo nos ipsi nonnullos ejusmodi coarguimus bene merentis Corderit errores, præf. ad Cyrillum in Lucam AA. class. t. X. (1) Fragmenti hujus partem video Athanasio ab (2) Fragmentum hoc recitatur sub Athanasii no-
PG 69:810[Θεὸς γὰρ φύσει καὶ ζωὴ, καὶ ζωοποιὸς, ἐζωοποίησε τὸν ἑαυτοῦ ναὸν, οὐχ ἑαυτῷ τὸ χρῆμα κατορθῶν, ἀλλ’ εἰς ὅλην τοῦ ἀνθρώπου παραπέμπων τὴν φύσιν ὃ ἐντεῦθεν ἀγαθόν. Οὐκ ἠγνόησε τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς, καίτοι τοῦ προπάτορος Ἀδὰμ ἠγνοηκότος αὐτήν.] »Ὅτι ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ἵνα μὴ σαλευθῶ.« (ξ φ. 27.) Διὰ τὸ, »Κάθου ἐκ δεξιῶν μου,« καὶ τὸ κεκαθηκέναι μετὰ τὴν ἀνάληψιν ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς τῆς μεγαλοσύνης· πῶς οὖν ὁ Υἱὸς λέγει· »Προωρώμην τὸν Κύριον ἐκ δεξιῶν μου διὰ παντὸς,« τὸν Πατέρα δηλῶν; Οὐκοῦν δεξιὸς τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατὴρ, κατὰ τὸ, »Ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί.« Ἔοικε δὲ τὸ πρῶτον κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρῆσθαι· καθ’ ὃ γὰρ Θεὸς, οὐ σαλεύεται. Οὐκ ἄψυχος δὲ ἡ σὰρξ αὐτοῦ· οὐ γὰρ αὐτῆς τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἔχειν τὸν Θεὸν καὶ προορᾷν αὐτὸν διὰ παντὸς, ἵνα μὴ ἁμαρτάνῃ. Κίνησιν γὰρ ἁμαρτικὴν τὸ σαλευθῆναι δηλοῖ. »Μετὰ τοῦ προσώπου σου τερπνότητες ἐν τῇ δεξιᾷ σου εἰς τέλος.« (β φ. 54.
σαν τῶν εἰδώλων, ἢ τῶν διαπονημάτων, ἢ τῶν ἀσθε- νειῶν αὐτῶν τῶν πρὸ τῆς πίστεως, θαυμαστωθέντων τῶν τοῦ Σωτῆρος ἐν αὐτοῖς θελημάτων. Οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ἐξ αἰ μάτων. (Β Γ. 52.) Εἰ μέν τις βούλοιτο νοεῖν ταῦτα ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων, ἀποφαντικῶς ἀναγνωστέον τους στί χους, οἷον ἐναργώς διαγορεύοντος τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτίας τῆς ἀποβολῆς τοῦ Ἰσραήλ. Οὐκ ἂν συνάξαιμι, φησὶν, τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, ἀλλ' οὐδ' ἂν μνησθείην ἔτι αὐτῶν τῶν ὀνομάτων διὰ χειλέων μου. Καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; Εξ αἱμάτων, φησίν, τουτέστιν διὰ τὸ πλείστοις αὐτοὺς αίμασιν ἐνησχολῆσθαι καὶ φόνοις (1). Εἰ δέ τις λέγοι καὶ περὶ ἐθνῶν χρῆναι νοεῖν αὐτὸν, ἐκδέξαι κατά τοιόνες τινὰ τρόπον. Ἐπειδὴ γὰρ ἐτάχυναν περὶ τὴν πίστιν, φησὶ, καὶ ἀμελ[λ]ητὶ παρεδέξαντο τὸν ἐπιλάμ- Β ψαντα Κύριον, καὶ πρὸς τὸ θεῖον αὐτοῦ δεδραμήκασι φῶς, οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Ανα- γνωστέον δὲ ὡς ἐν ἐρωτήσει καὶ ὑποστιγμή. Αλλά και συνάξω, φησίν, ἐξ αἱμάτων· τουτέστιν, ἐπειδὴ πάνω τε, ἀνήρηνται, καὶ τὰ πολλὰ αὐτῶν ἐξεχύθη αἷματα, κομίζοντος εἰς ἀπώλειαν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἀγέλης ἐλέθρου ούσης αὐτοῖς. Δηλοῖ δὲ τὸ αἷμα τὴν ἀναίρεσιν, ήγουν τὴν ἀπώλειαν ἣν ὑπέστη σαν αὐτοὶ, διὰ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν τῶν ὅλων Δημιουρ- γόν. Καταφέρεσθαι δὲ ἀγέλη[ν] δεῖ εἰς τὸν ᾅδην. Οὕτω γὰρ γέγραπται περὶ αὐτῶν καὶ τοῦ Σατανᾶ·« Ο ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν ἐμνήσθη, καὶ τὸ « Ως πρόβατα ἐν ᾅδῃ ἔθεντο θάνατος ποιμανεῖ αὐτούς. ο Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ θάνατος, τουτέστιν ὁ θανάτου πρό- ξενος Σατανάς καταπημένων αὐτοὺς, καὶ ὥσπερ ἐν τισι σηκοῖς κατακλείω] τοῖς ᾅδου μυχοῖς. Ἐπειδὴ τοί νυν, φησί, πολλὰ γέγονεν αὐτῶν τὰ αἵματα, καὶ ὅτι ἐτάχυναν εἰς πίστιν, οὐκ ἂν εἰκότως ἐλεήσας συνε άξαιμι τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ; (Α Γ. 89.) Ο μέντοι θεῖος Κύριλλος ἐν ἐρωτήσει τοὺς στίχους ἀναγινώσκεσθαι βούλεται. Ἐπειδὴ γὰρ, φησίν, οἱ ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι περὶ τὴν πίστιν ἐτά- γυναν, ἆρά γε οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Τὸ δὲ ἐξ αἱμάτων ἀντὶ τοῦ, Ἐπειδὴ πάντες ἀνῄρην ται, Η κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν· « Οὐ σπείσω σπονδὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων. . Πάλαι μὲν ἔσπενδον οι Ἰουδαῖοι κατὰ τὸν νόμον Θεῷ, Ἕλληνες δὲ τοῖς εἰδώ- λοις. Ἐγὼ δὲ παραδώσω καινὰ μυστήρια πάσι καὶ θυσίαν ἀναίμακτον, μηκέτι δεχόμενος τὰς κατὰ νότ μον σπονδάς. η [Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτη- ρίου μου. Ποτήριον δὲ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ κληρονομίαν παρά τοῦ Πατρὸς ὀνομάζει, ὡς εὐφραίνειν αὐτὸν δυναμέ- νην, οὐκ ούσης τοιαύτης τῆς πάλαι, τουτέστιν τοῦ Ισραήλ, στυγητῆς δὲ μᾶλλον καὶ ἀπηχθημένης. Ως εὐφραινούσης τοίνυν αὐτὸν τῆς Ἐκκλησίας ποτήριον ονομάζει. Εφη γάρ που πρὸς αὐτὸ Ησαΐας· ι Καὶ ὡς εὐφραίνεται νεανίσκος ἐπὶ παρθένῳ, οὕτως εύ φραίνεται Κύριος ἐπὶ σσί. ν] πολι IN PSALMUM XV. A sua, aut potius incommoditates vel miserias, 2site fidem susceptam sibi hærentes, mirificatis Serva- toris apud eos voluntatibus. Vers. 4. Non congregabo conventicula corum de sanguinibus. Si quis hæc de Judæis dicta intelligere velit, enuntiativo modo versiculos legat, ceu si Deus cau- sas rejecti ab se Israelis aperte narret. Non congre- gabo, inquit, synagogas eorum, neque illorum no- mina labiis meis diutius commemorabo. Cur? San- guinum, inquit, causa; id est, quia plurimo inqui- nati sunt sanguine ac cædibus. Quod si quis dicat locum hunc de ethnicis esse intelligendum, hoc modo interpretaberis : nam quia properarunt, in- quit, ad idem, prompteque ostensum Dominum exceperunt, atque ad divinum lumen accurrerunt, etc. ut supra. (C. f. b.) nonne ego congregabo conventus eorum? Interro- galive enim cum interpunctione legendum erit : Nonne colligam, inquit, ex sanguinibus? id est, post- quam omnes interfecti fuere, multusque ipsorun effusus est sanguis, Satana eos perdente, dæmonum- que grege eosdem vastante. Utique sanguis occisio- nem denotat, sive exiţium, quod ethnici pertule- rant, dum universalis Creatoris notitia carerent. Sed enim illum gregem deduci ad infernum necesse erit. Sic enim de ipso et de Satana scriptum est : « Qui requirit sanguinem eorum, recordatus est'; et illud: ● Tanquam in inferno positi sunt; mors minabit eos '. › Quippe ipse mors erat, id est mortis auctor Satanas, pastoris veluti vice deducens,ac veluti qui- C busdam stabulis iu inferni caveis concludens. Quo- niam igitur multus eorum effusus fuit sanguis, et quia properarunt ad fidem, nonne ego congrua mi- sericordia utens conventus ipsorum congregabo? Sanctus Cyrillus versiculos hos interrogative vult legi. Quoniam, inquit, vocati ex ethnicis ad Adeu properarunt, quidni ipsorum conventus congre- gabe? Dictio autem ex sanguinibus ponitur pro, quo- niam omnes interfecti fuerant, etc., ut supra. Aut secundum Aquilam : «Non libabo libationes eorum de sanguinibus. › Olim Judæi Deo libabant, jubente lege, ethnici autem idolis. Ego vero nova cunctis mysteria tradam et incruentam hostiam, legales in posterum respuens oblationes. (Vers. 5. Dominus pars hareditatis meæ et calicis mei. Calicem appellat traditam illi a Patre hæredita- tem 3, utpote quæ ipsum latum reddere et bilarem possit, quod velus illa, scilicet Israel, facere poterat, cum potius gravis et molesta esset. Eccle- siam itaque ut ipsum exhilarantem appellat cali- cem. Dixit enim alicubi ad ipsum Isaias : . Et sicut lætatur juvenis super virgine, ita lætatur Dominus super te *.—Ex Corderio.] Isa. L311, 5. * Psal. 15, 13. • Psal. xLvult, 15. Psal. 1, 7. PATROL. GR. LXIX. . (1) Huc usque exstabat fragmentum etiam apud Corderium.
) Ἦν οὖν ἄρα πρέπον τε ἐοικῶς τῷ τῶν ὅλων Δημιουργῷ, καὶ Κυρίῳ, καὶ Θεῷ τὸ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ εὐφραίνεσθαι τῶν, αὐτοῦ κτισμάτων ἀναμορφουμένων ἐπὶ τὸ ἄμεινον, καὶ εἰς ὅπερ ἦσαν ἐν ἀρχαῖς ἀναστοιχειουμένων παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δι’ αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ· ὥσπερ γὰρ δι’ αὐτοῦ τὰ πάντα παρήχθη πρὸς γένεσιν, δι’ αὐτοῦ τὴν εἰς τὰ ἀμείνω δέχεται διασκευήν. (ξ φ. 28.) Δεξιὰ μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱὸς ὡραῖος, τερπνότητα τῆς σαρκὸς αὐτοῦ· ὃς τὴν ἄμορφον καὶ ἀκαλλῆ φύσιν ὑψώσας, ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς θεώσει Θεὸν ἐκάθησεν. ΨΑΛΜΟΣ Ι#2. »Εἰσάκουσον, Κύριε, δικαιοσύνης μου.« (α φ. 91 β) Δικαιοσύνην ἐνταῦθα οὐ τὴν τελείαν ἀρετὴν λέγει (κομπηρὸν γὰρ τοῦτο καὶ φαρισαϊκὸν), ἀλλὰ τὴν δικαίαν αἴτησιν. Αἰτεῖ γὰρ ὁ Δαβὶδ οὐκ ἀπώλειαν τοῦ Σαοὺλ, ἀλλ’ ἑαυτοῦ σωτηρίαν. Ἴσως δὲ, ἐπεὶ οὐ ψιλῶν ῥημάτων ἀκούει Θεὸς, ἀλλ’ ἀρετῆς ὥσπερ βοώσης διὰ τῶν πραγμάτων, διδάσκει ἡμᾶς ὁ προφήτης, πῶς καὶ αὐτοὶ παρακαλοῦντες εἰσακουσθησόμεθα ὅτι μετὰ δικαιοσύνης.
σαν τῶν εἰδώλων, ἢ τῶν διαπονημάτων, ἢ τῶν ἀσθε- νειῶν αὐτῶν τῶν πρὸ τῆς πίστεως, θαυμαστωθέντων τῶν τοῦ Σωτῆρος ἐν αὐτοῖς θελημάτων. Οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ἐξ αἰ μάτων. (Β Γ. 52.) Εἰ μέν τις βούλοιτο νοεῖν ταῦτα ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων, ἀποφαντικῶς ἀναγνωστέον τους στί χους, οἷον ἐναργώς διαγορεύοντος τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτίας τῆς ἀποβολῆς τοῦ Ἰσραήλ. Οὐκ ἂν συνάξαιμι, φησὶν, τὰς συναγωγὰς αὐτῶν, ἀλλ' οὐδ' ἂν μνησθείην ἔτι αὐτῶν τῶν ὀνομάτων διὰ χειλέων μου. Καὶ διὰ ποίαν αἰτίαν; Εξ αἱμάτων, φησίν, τουτέστιν διὰ τὸ πλείστοις αὐτοὺς αίμασιν ἐνησχολῆσθαι καὶ φόνοις (1). Εἰ δέ τις λέγοι καὶ περὶ ἐθνῶν χρῆναι νοεῖν αὐτὸν, ἐκδέξαι κατά τοιόνες τινὰ τρόπον. Ἐπειδὴ γὰρ ἐτάχυναν περὶ τὴν πίστιν, φησὶ, καὶ ἀμελ[λ]ητὶ παρεδέξαντο τὸν ἐπιλάμ- Β ψαντα Κύριον, καὶ πρὸς τὸ θεῖον αὐτοῦ δεδραμήκασι φῶς, οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Ανα- γνωστέον δὲ ὡς ἐν ἐρωτήσει καὶ ὑποστιγμή. Αλλά και συνάξω, φησίν, ἐξ αἱμάτων· τουτέστιν, ἐπειδὴ πάνω τε, ἀνήρηνται, καὶ τὰ πολλὰ αὐτῶν ἐξεχύθη αἷματα, κομίζοντος εἰς ἀπώλειαν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τῆς τῶν δαιμονίων ἀγέλης ἐλέθρου ούσης αὐτοῖς. Δηλοῖ δὲ τὸ αἷμα τὴν ἀναίρεσιν, ήγουν τὴν ἀπώλειαν ἣν ὑπέστη σαν αὐτοὶ, διὰ τὸ μὴ εἰδέναι τὸν τῶν ὅλων Δημιουρ- γόν. Καταφέρεσθαι δὲ ἀγέλη[ν] δεῖ εἰς τὸν ᾅδην. Οὕτω γὰρ γέγραπται περὶ αὐτῶν καὶ τοῦ Σατανᾶ·« Ο ἐκζητῶν τὰ αἵματα αὐτῶν ἐμνήσθη, καὶ τὸ « Ως πρόβατα ἐν ᾅδῃ ἔθεντο θάνατος ποιμανεῖ αὐτούς. ο Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ θάνατος, τουτέστιν ὁ θανάτου πρό- ξενος Σατανάς καταπημένων αὐτοὺς, καὶ ὥσπερ ἐν τισι σηκοῖς κατακλείω] τοῖς ᾅδου μυχοῖς. Ἐπειδὴ τοί νυν, φησί, πολλὰ γέγονεν αὐτῶν τὰ αἵματα, καὶ ὅτι ἐτάχυναν εἰς πίστιν, οὐκ ἂν εἰκότως ἐλεήσας συνε άξαιμι τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ; (Α Γ. 89.) Ο μέντοι θεῖος Κύριλλος ἐν ἐρωτήσει τοὺς στίχους ἀναγινώσκεσθαι βούλεται. Ἐπειδὴ γὰρ, φησίν, οἱ ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι περὶ τὴν πίστιν ἐτά- γυναν, ἆρά γε οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν; Τὸ δὲ ἐξ αἱμάτων ἀντὶ τοῦ, Ἐπειδὴ πάντες ἀνῄρην ται, Η κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν· « Οὐ σπείσω σπονδὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων. . Πάλαι μὲν ἔσπενδον οι Ἰουδαῖοι κατὰ τὸν νόμον Θεῷ, Ἕλληνες δὲ τοῖς εἰδώ- λοις. Ἐγὼ δὲ παραδώσω καινὰ μυστήρια πάσι καὶ θυσίαν ἀναίμακτον, μηκέτι δεχόμενος τὰς κατὰ νότ μον σπονδάς. η [Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ ποτη- ρίου μου. Ποτήριον δὲ τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ κληρονομίαν παρά τοῦ Πατρὸς ὀνομάζει, ὡς εὐφραίνειν αὐτὸν δυναμέ- νην, οὐκ ούσης τοιαύτης τῆς πάλαι, τουτέστιν τοῦ Ισραήλ, στυγητῆς δὲ μᾶλλον καὶ ἀπηχθημένης. Ως εὐφραινούσης τοίνυν αὐτὸν τῆς Ἐκκλησίας ποτήριον ονομάζει. Εφη γάρ που πρὸς αὐτὸ Ησαΐας· ι Καὶ ὡς εὐφραίνεται νεανίσκος ἐπὶ παρθένῳ, οὕτως εύ φραίνεται Κύριος ἐπὶ σσί. ν] πολι IN PSALMUM XV. A sua, aut potius incommoditates vel miserias, 2site fidem susceptam sibi hærentes, mirificatis Serva- toris apud eos voluntatibus. Vers. 4. Non congregabo conventicula corum de sanguinibus. Si quis hæc de Judæis dicta intelligere velit, enuntiativo modo versiculos legat, ceu si Deus cau- sas rejecti ab se Israelis aperte narret. Non congre- gabo, inquit, synagogas eorum, neque illorum no- mina labiis meis diutius commemorabo. Cur? San- guinum, inquit, causa; id est, quia plurimo inqui- nati sunt sanguine ac cædibus. Quod si quis dicat locum hunc de ethnicis esse intelligendum, hoc modo interpretaberis : nam quia properarunt, in- quit, ad idem, prompteque ostensum Dominum exceperunt, atque ad divinum lumen accurrerunt, etc. ut supra. (C. f. b.) nonne ego congregabo conventus eorum? Interro- galive enim cum interpunctione legendum erit : Nonne colligam, inquit, ex sanguinibus? id est, post- quam omnes interfecti fuere, multusque ipsorun effusus est sanguis, Satana eos perdente, dæmonum- que grege eosdem vastante. Utique sanguis occisio- nem denotat, sive exiţium, quod ethnici pertule- rant, dum universalis Creatoris notitia carerent. Sed enim illum gregem deduci ad infernum necesse erit. Sic enim de ipso et de Satana scriptum est : « Qui requirit sanguinem eorum, recordatus est'; et illud: ● Tanquam in inferno positi sunt; mors minabit eos '. › Quippe ipse mors erat, id est mortis auctor Satanas, pastoris veluti vice deducens,ac veluti qui- C busdam stabulis iu inferni caveis concludens. Quo- niam igitur multus eorum effusus fuit sanguis, et quia properarunt ad fidem, nonne ego congrua mi- sericordia utens conventus ipsorum congregabo? Sanctus Cyrillus versiculos hos interrogative vult legi. Quoniam, inquit, vocati ex ethnicis ad Adeu properarunt, quidni ipsorum conventus congre- gabe? Dictio autem ex sanguinibus ponitur pro, quo- niam omnes interfecti fuerant, etc., ut supra. Aut secundum Aquilam : «Non libabo libationes eorum de sanguinibus. › Olim Judæi Deo libabant, jubente lege, ethnici autem idolis. Ego vero nova cunctis mysteria tradam et incruentam hostiam, legales in posterum respuens oblationes. (Vers. 5. Dominus pars hareditatis meæ et calicis mei. Calicem appellat traditam illi a Patre hæredita- tem 3, utpote quæ ipsum latum reddere et bilarem possit, quod velus illa, scilicet Israel, facere poterat, cum potius gravis et molesta esset. Eccle- siam itaque ut ipsum exhilarantem appellat cali- cem. Dixit enim alicubi ad ipsum Isaias : . Et sicut lætatur juvenis super virgine, ita lætatur Dominus super te *.—Ex Corderio.] Isa. L311, 5. * Psal. 15, 13. • Psal. xLvult, 15. Psal. 1, 7. PATROL. GR. LXIX. . (1) Huc usque exstabat fragmentum etiam apud Corderium.
PG 69:811Εἰ δὲ ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων ἐστὶν ἐνταῦθα ὁ παρακαλῶν, δικαιοσύνης Κύριον ὀνομάζει τὸν Χριστὸν, οὐχὶ τῆς ἐν τῷ νόμῳ (ἐκείνη γὰρ οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ἀλλ’ ἔκειτο μέχρι καιροῦ διορθώσεως), ἀλλὰ τῆς ἐν ἀληθείᾳ δικαιοσύνης, τουτέστι τῆς εὐαγγελικῆς. Ἀγαπῶντες οὖν οἱ ἀπόστολοι, [τὴν] ἐν πνεύματι προσκύνησιν καὶ λατρείαν φασίν· »Εἰσάκουσον ἡμῶν, ὦ Κύριε, καὶ Θεέ·« οὐχὶ τῆς ἐν τύποις δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς ἐμῆς, τουτέστι τῆς ἀληθινῆς καὶ πνευματικῆς, καθ’ ἣν καὶ διαβιοῦν ἐθέλομεν, ἣν καὶ τοῖς ἄλλοις κηρύττομεν. Αὐτῷ δὲ τῷ Χριστῷ μάλιστα πάντων ἁρμοδιώτατον τὸ λέγειν κατὰ τὸ ἀνθρώπινον πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα· »Εἰσάκουσον δικαιοσύνης μου·« αὐτὸς γὰρ ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. [»Ἐκ προσώπου σου τὸ κρῖμά μου.« Ὅμοιον ὡς εἰ λέγοι· Αὐτὸς δικαστὴς τῶν ἐπ’ ἐμοὶ γενοῦ, καὶ τὴν σὴν εὐθύτητα, ἤτοι τὴν σὴν δικαιοκρισίαν, ἐπιδέτωσάν μου οἱ ὀφθαλμοί.] »Ἐπεσκέψω νυκτὸς, ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία.« (ξ φ. 28 β.) Ὁ καὶ νυκτὸς καὶ ἐν ὕπνοις ἀνεπίδεκτος αἰσχρῶν καὶ παραλόγων φαντασιῶν, εἴ γε δυνατὸν ταῦτα λεγέτω.
Σχοινία ἐπέπεσέ (4) μοι ἐν τοῖς κρατίστοις μου. Β Σχοινίον μέτρον ἐστὶν, ὡς γέγραπται ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Ευαγγελίῳ τὸ, « Οὐ γὰρ ἐκ μέτρου δίδωσιν ὁ Θεὸς τὸ πνεῦμα. • Η τάχα τὸ μέτρον αὐ πρὸς τὴν γνῶσιν αὐτὴν ὀνομάζεται, ἀλλ' ὡς πρὸς τὸν υποδεχόμενον αὐτὴν, τῷ μὴ εἶναι αὐτὸν γνώσεως μείν ζονος δεκτικόν. Καὶ γὰρ ὁ αὐτὸς μὲν θετός ἐστι, μετρεῖται δὲ ἐν τοῖς ὑποδεχομένοις ἀγγείοις. Η κληρονομία μου κρατίστη. (Δ. Γ. Η μεν πρώτη κληρονομία, τουτέστιν ὁ Ἰσραήλ, οὐ κρατίστη ἦν ἀλλὰ καὶ θεοστυγής μέλλον. Αγάπης δὲ σχοινίοις καὶ ἐντονωτάτη διαθέσει Χριστῷ συνήπται, κλῆρος ὥσπερ ἐξαίρετος, ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐχ κλησία, ἣν καὶ κρατίστην εἰκότως ἀποκαλεῖ· ἔνεστι γὰρ αὐτῇ πολὺ τὸ εὐπειθὲς καὶ εὐήνιον, καὶ κάλλος έκλάμπει τὸ νοητόν, διὰ πάσης ἀρετῆς κοσμούμενον. Η τάχα τὰ σχοινία, οὐ τοὺς δεσμούς τῆς ἀγάπης δηλοῖ, ἀλλ᾽ ἐκ μεταφορᾶς τῶν γεωμετρούντων είρη ται· ὅτι Σχοινίοις ὁ Πατήρ τὴν κληρονομίαν μας δια εμέτρησε, καὶ ὁροθεσίοις περιέλαβε καὶ κύκλῳ πε ριετείχισε καὶ κατησφαλίσατο, ὥστε μηκέτι τὴν κρατ τίστην παρ' ἐμοὶ καὶ πατρώαν διαρπαγή κληρονο μίαν, εἰς ἦν ἔπεσέ μοι τὰ τῆς κληροδοσίας σχοινία, τουτέστιν ἥτις ἐκληρώθη μοι. - (Κ Γ. 59. Κληρονομία ἐστὶ φύσεως λογικής. Η θεωρία τῶν γεγονότων καὶ γενησομένων αἰώνων κληρονομία δὲ Χριστοῦ ἐστιν ἡ γνώσις ἐκ τοῦ Θεού. Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός. . (Α. Ι. 90). Τοῦτο ὅμοιον τῷ εὐαγγελικῷ ἐκείνῳ ῥητῷ τῷ λέγοντι· « Οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ Πατήρ μου μετ' ἐμοῦ ἐστι. ο Καθ' δ μὲν οὖν νοεῖται Θεὸς ὁ Χριστός. αὐτός ἐστιν ὁ πάντα στηρίζων καὶ ἀνέχων· καθ' δ δὲ γέγονεν ἄνθρωπος, πρέπει ἂν αὐτῷ καὶ τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἐσχηκέναι τὸν Κύριον, ἵνα μὴ σαλευθῇ. Συμπλάττεται γὰρ αὐτοῦ τοῖς τῆς ἀνθρωπότητας μέτροις, καὶ τὸ τῇ κενώσει πρέπον οὐκ αἰσχύνεται διὰ τὴν οἰκονομίαν. Προσεδεχόμην οὖν, φησίν, ὅτι ὁ Πατήρ μου βοηθεῖ καὶ οὐκ ἐᾷ περιτραπήναι. Το, ο Εκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ο εἶπεν ἀντὶ τοῦ, Βοηθεῖ μοι, ἀπὸ τοῦ δεξιοῦ καὶ κρείττονος τὴν βοήθειαν καλέσας. Σύ δέ μοι ὅρα όπως γέγονεν ή φύσις ἡμῶν εὐδόκιμος ἐν Χριστῷ· προσηνέχθημεν εἰς πρόσωπον τοῦ Πατρός οἱ ἐκβεβλημένοι διὰ τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβασιν, καὶ ἐσχήκαμεν αὐτὸν ἐπαμύνοντα καὶ στηρίζοντα. Έχοι μεν οὖν καὶ ἡμεῖς ἀεὶ τὸν Θεὸν πρὸ ὀφθαλμῶν, καὶ ὡς παρόντος καὶ βοηθοῦντος, οὕτω διανοώμεθα, ίνα μὴ μετακινηθῶμεν ἀπὸ τοῦ καθήκοντος· ἀλλὰ παυ θείη μὲν ὁ ἀπὸ τῶν δεξιῶν ἡμῖν ἀντικείμενος διάδο λος· μὴ δεχοίμεθα δὲ τὴν ἀρὰν, ἣν Ἰούδας λαμβάνει S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 6. Funiculi ceciderunt mihi in praclaris meis. & Funiculus mensura est, ut in Joannis Evangelio scribitur ® ; « Non enim ex mensura dat Deus spiri- tum. › Vel fortasse mensuræ nomen ad doctrinam non refertur, sed ad eum qui ipsam recipit, quia amplioris doctrina non sit capax. Nam et pluvia eadem ubique est, sed tamen pro capacitate vaso- rum fit mensurabilis. Hæreditas mea optima.¸ Prior quidem hæreditas, id est Israel, non fuit optima, imo polius Deo invisa. Sed enim amoris funiculis et vehementissimo affectu copu- lata Christo est, portio veluti electa, ethnicorum Ecclesia, quam optimam inerito appellat : inest enim ei multa credulitas ac docilitas, et mentis pul- chritudine elucet, omni virtute exculta. Vel for- tasse funiculi haud amoris vincula denotant, sed ex geometrarum metaphora hic dicuntur : nempe, quod Pater hæreditatem mihi funiculis dimensus sit, et terminis definiverit, et septo circummuni- verit ac protexerit, ne optima postbinc mihi et pa- tria diripiatur haereditas, in quam ceciderunt mibi sortis data funiculi, hoc est quæ mihi sortito attri- buta fuit. Hæreditas rationalis naturæ est præteriti futuri- que temporis doctrina; Christi autem hæreditas est scientia a Deo communicata (1). Vers. 8. Providebam Dominum in conspectu meo semper (2). Hoc simile evangelico illi Christi dieto : « Sołus non sum, quia Pater meus mecum est ". » Quate- nus intelligitur Deus Christus, ipse est omnia firmans et sustinens : quatenus autem factus est homo, de- cet eum etiam dicere, a dextris se habuisse Domi- num, ne commoveretur. Conformat enim semet humanæ naturæ modulis, et eorum quæ exinani- tionis propria sunt non pudet eum propter inear- nationem. Exspectabam, inquit, quia Pater meus mihi opem præstat, neque me sinit circumagi. A dextris autem dicit, pro, auxiliatur mihi; dexteræ et melioris partis nomine auxilium appellans. Tu vero mecum considera quomodo natura nostra Chri- sto jucunda evaserit : quippe oblati sumus Patris conspectui, qui pulsi eramus propter Adami trans- gressionem (3), habuimusque eum defensorem at- que statoren. Habeamus ergo vicissim nos Deum semper præ oculis, eumque præsentem auxilian- temque cogitemus, ne ab officio depellamur, sed cesset potius ille qui a dextris nobis est adversarius diabolus : neque in nos maledictionem, quæ Judam • Joan. in, 34. • Joan. xvi, 32. humanæ divinæque scientiæ definitio. apostolus Petrus Act. n, 25. Paulus autem Act. xi, 35, æque dictum de Christo asserit versiculum decimum. Nemo ergo Christianus dubitabit psal- mum hunc litterali quoque sensu ad Christum esse referendum. (C f. 27.) b.) b.) C D peccatum ejusque pœnam seu negando seu etiam irridendo, quo tamen dogmate nihil fere in Patron doctrina evidentius est. Ego vero cardinalis quoque doctissimi Jacobi Sadoleti librum ineditum De ori ginali peccato notum aliquando faciam. (1) Merito animadvertenda est apud Cyrillum haec (3) Dictum de Christo hunc versiculum affirmat (3) Perstant Christianæ religionis hostes originale (4) Cod. manu altera, ἐπέπεσον.
Σημειωτέον δὲ τὸ, Ἐπεσκέψω, οὐκ ἐπὶ κολάσεως κείμενον. Καὶ πάλιν ἰστέον ὅτι ἐναντίως ὁ διάβολος πυροῖ τῷ Θεῷ· Θεὸς δὲ πυροῖ, εἴτε τὴν προϋπάρχουσαν εὑρίσκῃ ἀδικίαν, ἢ ἐπεὶ οὐ προϋπάρχει, οὐχ εὑρίσκει. »Ἐκ τῶν ἀνθεστηκότων τῇ δεξιᾷ σου« (ξ φ. 29.) Ἀνθεστηκότας τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ τοὺς δαίμονάς φησι· δεξιὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πᾶς εὐσεβὴς καὶ δίκαιος, περὶ ὧν ἐν ἑτέρῳ λέγει· »Γενηθήτω ἐπ’ ἄνδρα δεξιᾶς μου·« Τούτου τῇ σωτηρίᾳ οἱ δαίμονες ἀνθίστανται, ἐξ ὧν ὁ Θεὸς ἐλευθεροῖ τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ’ αὐτόν. (α φ. 94.) Ἀνθεστήκασι καὶ τῷ Κυρίῳ, ὅς ἐστι δεξιὰ τοῦ Πατρὸς, Ἰουδαῖοι καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ τῶν βεβήλων αἱρέσεων εὑρεταί· ἐξ ὧν ῥυσθῆναι παρακαλοῦσιν οἱ ἀπόστολοι· καὶ τὸ ἀσφαλὲς ὅπερ ἡ φύσις τῇ κόρῃ τοῦ ὀφθαλμοῦ δεδώρηται, τοῦτο ζητοῦσι παρὰ Θεοῦ, ἵνα κατὰ μηδένα τρόπον ἀδικηθῇ αὐτοῖς ὁ τῆς διανοίας ὀφθαλμὸς, καὶ πάθοι τὸ σκοτισθῆναι. Ταυτὸ τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἂν εὔξαιτο πρὸς τὸν Πατέρα, ἵνα φυλαχθῇ αὐτὸς, τουτέστι τὸ σῶμα αὐτοῦ, ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλησία, ἐκ τῶν πολεμούντων αὐτῇ, καθάπερ τις κόρη ὀφθαλμοῦ ἀνεπιθόλωτος καὶ ὀρθὰ βλέπουσα.
Σχοινία ἐπέπεσέ (4) μοι ἐν τοῖς κρατίστοις μου. Β Σχοινίον μέτρον ἐστὶν, ὡς γέγραπται ἐν τῷ κατὰ Ἰωάννην Ευαγγελίῳ τὸ, « Οὐ γὰρ ἐκ μέτρου δίδωσιν ὁ Θεὸς τὸ πνεῦμα. • Η τάχα τὸ μέτρον αὐ πρὸς τὴν γνῶσιν αὐτὴν ὀνομάζεται, ἀλλ' ὡς πρὸς τὸν υποδεχόμενον αὐτὴν, τῷ μὴ εἶναι αὐτὸν γνώσεως μείν ζονος δεκτικόν. Καὶ γὰρ ὁ αὐτὸς μὲν θετός ἐστι, μετρεῖται δὲ ἐν τοῖς ὑποδεχομένοις ἀγγείοις. Η κληρονομία μου κρατίστη. (Δ. Γ. Η μεν πρώτη κληρονομία, τουτέστιν ὁ Ἰσραήλ, οὐ κρατίστη ἦν ἀλλὰ καὶ θεοστυγής μέλλον. Αγάπης δὲ σχοινίοις καὶ ἐντονωτάτη διαθέσει Χριστῷ συνήπται, κλῆρος ὥσπερ ἐξαίρετος, ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐχ κλησία, ἣν καὶ κρατίστην εἰκότως ἀποκαλεῖ· ἔνεστι γὰρ αὐτῇ πολὺ τὸ εὐπειθὲς καὶ εὐήνιον, καὶ κάλλος έκλάμπει τὸ νοητόν, διὰ πάσης ἀρετῆς κοσμούμενον. Η τάχα τὰ σχοινία, οὐ τοὺς δεσμούς τῆς ἀγάπης δηλοῖ, ἀλλ᾽ ἐκ μεταφορᾶς τῶν γεωμετρούντων είρη ται· ὅτι Σχοινίοις ὁ Πατήρ τὴν κληρονομίαν μας δια εμέτρησε, καὶ ὁροθεσίοις περιέλαβε καὶ κύκλῳ πε ριετείχισε καὶ κατησφαλίσατο, ὥστε μηκέτι τὴν κρατ τίστην παρ' ἐμοὶ καὶ πατρώαν διαρπαγή κληρονο μίαν, εἰς ἦν ἔπεσέ μοι τὰ τῆς κληροδοσίας σχοινία, τουτέστιν ἥτις ἐκληρώθη μοι. - (Κ Γ. 59. Κληρονομία ἐστὶ φύσεως λογικής. Η θεωρία τῶν γεγονότων καὶ γενησομένων αἰώνων κληρονομία δὲ Χριστοῦ ἐστιν ἡ γνώσις ἐκ τοῦ Θεού. Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός. . (Α. Ι. 90). Τοῦτο ὅμοιον τῷ εὐαγγελικῷ ἐκείνῳ ῥητῷ τῷ λέγοντι· « Οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ Πατήρ μου μετ' ἐμοῦ ἐστι. ο Καθ' δ μὲν οὖν νοεῖται Θεὸς ὁ Χριστός. αὐτός ἐστιν ὁ πάντα στηρίζων καὶ ἀνέχων· καθ' δ δὲ γέγονεν ἄνθρωπος, πρέπει ἂν αὐτῷ καὶ τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἐσχηκέναι τὸν Κύριον, ἵνα μὴ σαλευθῇ. Συμπλάττεται γὰρ αὐτοῦ τοῖς τῆς ἀνθρωπότητας μέτροις, καὶ τὸ τῇ κενώσει πρέπον οὐκ αἰσχύνεται διὰ τὴν οἰκονομίαν. Προσεδεχόμην οὖν, φησίν, ὅτι ὁ Πατήρ μου βοηθεῖ καὶ οὐκ ἐᾷ περιτραπήναι. Το, ο Εκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ο εἶπεν ἀντὶ τοῦ, Βοηθεῖ μοι, ἀπὸ τοῦ δεξιοῦ καὶ κρείττονος τὴν βοήθειαν καλέσας. Σύ δέ μοι ὅρα όπως γέγονεν ή φύσις ἡμῶν εὐδόκιμος ἐν Χριστῷ· προσηνέχθημεν εἰς πρόσωπον τοῦ Πατρός οἱ ἐκβεβλημένοι διὰ τὴν ἐν Ἀδὰμ παράβασιν, καὶ ἐσχήκαμεν αὐτὸν ἐπαμύνοντα καὶ στηρίζοντα. Έχοι μεν οὖν καὶ ἡμεῖς ἀεὶ τὸν Θεὸν πρὸ ὀφθαλμῶν, καὶ ὡς παρόντος καὶ βοηθοῦντος, οὕτω διανοώμεθα, ίνα μὴ μετακινηθῶμεν ἀπὸ τοῦ καθήκοντος· ἀλλὰ παυ θείη μὲν ὁ ἀπὸ τῶν δεξιῶν ἡμῖν ἀντικείμενος διάδο λος· μὴ δεχοίμεθα δὲ τὴν ἀρὰν, ἣν Ἰούδας λαμβάνει S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 6. Funiculi ceciderunt mihi in praclaris meis. & Funiculus mensura est, ut in Joannis Evangelio scribitur ® ; « Non enim ex mensura dat Deus spiri- tum. › Vel fortasse mensuræ nomen ad doctrinam non refertur, sed ad eum qui ipsam recipit, quia amplioris doctrina non sit capax. Nam et pluvia eadem ubique est, sed tamen pro capacitate vaso- rum fit mensurabilis. Hæreditas mea optima.¸ Prior quidem hæreditas, id est Israel, non fuit optima, imo polius Deo invisa. Sed enim amoris funiculis et vehementissimo affectu copu- lata Christo est, portio veluti electa, ethnicorum Ecclesia, quam optimam inerito appellat : inest enim ei multa credulitas ac docilitas, et mentis pul- chritudine elucet, omni virtute exculta. Vel for- tasse funiculi haud amoris vincula denotant, sed ex geometrarum metaphora hic dicuntur : nempe, quod Pater hæreditatem mihi funiculis dimensus sit, et terminis definiverit, et septo circummuni- verit ac protexerit, ne optima postbinc mihi et pa- tria diripiatur haereditas, in quam ceciderunt mibi sortis data funiculi, hoc est quæ mihi sortito attri- buta fuit. Hæreditas rationalis naturæ est præteriti futuri- que temporis doctrina; Christi autem hæreditas est scientia a Deo communicata (1). Vers. 8. Providebam Dominum in conspectu meo semper (2). Hoc simile evangelico illi Christi dieto : « Sołus non sum, quia Pater meus mecum est ". » Quate- nus intelligitur Deus Christus, ipse est omnia firmans et sustinens : quatenus autem factus est homo, de- cet eum etiam dicere, a dextris se habuisse Domi- num, ne commoveretur. Conformat enim semet humanæ naturæ modulis, et eorum quæ exinani- tionis propria sunt non pudet eum propter inear- nationem. Exspectabam, inquit, quia Pater meus mihi opem præstat, neque me sinit circumagi. A dextris autem dicit, pro, auxiliatur mihi; dexteræ et melioris partis nomine auxilium appellans. Tu vero mecum considera quomodo natura nostra Chri- sto jucunda evaserit : quippe oblati sumus Patris conspectui, qui pulsi eramus propter Adami trans- gressionem (3), habuimusque eum defensorem at- que statoren. Habeamus ergo vicissim nos Deum semper præ oculis, eumque præsentem auxilian- temque cogitemus, ne ab officio depellamur, sed cesset potius ille qui a dextris nobis est adversarius diabolus : neque in nos maledictionem, quæ Judam • Joan. in, 34. • Joan. xvi, 32. humanæ divinæque scientiæ definitio. apostolus Petrus Act. n, 25. Paulus autem Act. xi, 35, æque dictum de Christo asserit versiculum decimum. Nemo ergo Christianus dubitabit psal- mum hunc litterali quoque sensu ad Christum esse referendum. (C f. 27.) b.) b.) C D peccatum ejusque pœnam seu negando seu etiam irridendo, quo tamen dogmate nihil fere in Patron doctrina evidentius est. Ego vero cardinalis quoque doctissimi Jacobi Sadoleti librum ineditum De ori ginali peccato notum aliquando faciam. (1) Merito animadvertenda est apud Cyrillum haec (3) Dictum de Christo hunc versiculum affirmat (3) Perstant Christianæ religionis hostes originale (4) Cod. manu altera, ἐπέπεσον.
PG 69:813Φυλαχθείημεν καὶ ἡμεῖς ἀπὸ δαιμόνων τῶν ἐναντιουμένων τῇ δεξιᾷ καὶ ἀγαθῇ ἡμῶν πράξει· ἥτις τοῦ Θεοῦ εἶναι λέγεται, ὡς διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος καὶ ἐνεργείας κατορθουμένη, μήποτε τοῦ ἐντὸς ἡμῶν ὀφθαλμοῦ σκοτισθέντος, εἰς τὴν ἀχλὺν τῆς ἁμαρτίας ἐμπέσοιμεν. »Ἐν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου σκεπάσαις με.« (α φ. 94.) Καὶ οἱ ἀπόστολοι δὲ ἀναγκαίαν ποιοῦνται τὴν αἴτησιν, ὑπὸ σκέπην γενέσθαι τὴν ἐν Χριστῷ, ταλαιπώρους αὐτοὺς ἀποφαίνειν ἐπιχειρούντων ἐχθρῶν καὶ πᾶν εἶδος ἐπιῤῥιπτούντων ἀγρίως ἐπιβουλῆς. Πάντες γὰρ »οἱ θέλοντες ζῇν εὐσεβῶς ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται.« Ἤθελε καὶ ὁ Σωτὴρ τῆς Ἱερουσαλὴμ τὰ τέκνα συναγαγεῖν, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει τὰ νοσσία ὑπὸ τὰς πτέρυγας, ἀλλ’ οὐκ ἠθέλησε. Διὸ ὑπὲρ τῆς Ἐκκλησίας ὡς ὑπὲρ ἰδίου σώματος αἰτεῖ παρὰ τοῦ Πατρὸς τὴν φρουρητικὴν δύναμιν. Καταπονοῦσι καὶ ἡμᾶς, καὶ ἀθλίους καὶ ταλαιπώρους ἐργάζονται, οἱ τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς ἁμαρτίας εὑρεταὶ δαίμονες· ἀλλ’ ὁ Θεὸς φρουρήσει τὰς καρδίας ἡμῶν καὶ τὰ νοήματα ἡμῶν, ὡς διά τινων πτερύγων συμφυῶν αὐτῷ καὶ ὁμοουσίων, τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος.
λέγουσαν· ι Στήτω ὁ διάβολος ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· › ἐκ δεξιῶν γὰρ τοῦ μὲν δικαίου ὁ Κύριος, τοῦ δὲ ἁμαρτ τωλοῦ ὁ διάβολος. [Θεὸς γὰρ φύσει καὶ ζωὴ καὶ ζωοποιός, ἐζωοποίησε τὸν ἑαυτοῦ ναόν, οὐχ ἑαυτῷ τὸ χρῆμα κατορθῶν, ἀλλ᾽ εἰς ὅλην τοῦ ἀνθρώπου παραπέμπων τὴν φύσιν δ ἐντεῦθεν ἀγαθόν. Οὐκ ἠγνόησε τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς, καίτοι τοῦ προπάτορος Ἀδὰμ Αγνοηκότος αὐτήν.] “Οτι ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ἵνα μὴ σαλευθῶ. Διὰ τὸ, «Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, » καὶ τὸ κεκαθηκέναι μετὰ τὴν ἀνάληψιν ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς τῆς μεγαλοσύνης· πῶς οὖν ὁ Υἱὸς λέγει · « Προωρώ- μην τὸν Κύριον ἐκ δεξιῶν μου διὰ παντὸς, ο τὸν Πα- τέρα δηλῶν ; Οὐκοῦν δεξιὸς τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατὴρ, κατὰ τὸ, « Ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί. » Εοικε δὲ τὸ πρῶτον κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρῆσθαι· καθ' ὃ γὰρ Θεὸς, οὐ σα λεύεται. Οὐκ ἄψυχος δὲ ἡ σὰρξ αὐτοῦ· οὐ γὰρ αὐτῆς τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἔχειν τὸν Θεὸν καὶ προορᾷν αὐ- τὸν διὰ παντὸς, ἵνα μὴ ἁμαρτάνῃ. Κίνησιν γὰρ ἁμαρ- τικὴν τὸ σαλευθῆναι δηλοί. Μετὰ τοῦ προσώπου σου τερπνότητες ἐν τῇ δε ξιά σου εἰς τέλος. (Β Ι. 54.) "Ην οὖν ἄρα πρέπον τε ἐρικῶς τῷ τῶν ἔλων Δημιουργῷ, καὶ Κυρίῳ, καὶ Θεῷ τὸ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ εὐφραίνεσθαι τῶν, αὐτοῦ κτισμάτων αναμορφου- μένων ἐπὶ τὸ ἄμεινον, καὶ εἰς ὅπερ ἦσαν ἐν ἀρχαῖς ἀναστοιχειουμένων παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δι' αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ· ὥσπερ γὰρ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα παρ- ήχθη προς γένεσιν, δι' αὐτοῦ τὴν εἰς τὰ ἀμείνω δέχεται διασκευήν. Δεξιά μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός ὡραῖος, τερπνότητα τῆς σαρκὸς αὐτοῦ· ὃς τὴν ἄμορφον καὶ ἀκαλλή φύσιν ὑψώσας, ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς θεώσει Δεὸν ἐκάθησεν. ΨΑΛΜΟΣ 14. Εἰσάκουσον, Κύριε, δικαιοσύνης μου, (Α 6. 1) Δικαιοσύνην ἐνταῦθα οὐ τὴν τελείαν ἀρετὴν λέγει 'κομπηρὸν γὰρ τοῦτο καὶ φαρισαϊκόν), ἀλλὰ τὴν δικαίαν αἴτησιν. Αἰτεῖ γὰρ ὁ Δαβὶδ οὐχ ἀπώλειαν τοῦ Σαούλ, ἀλλ᾽ ἑαυτοῦ σωτηρίαν. Ἴσως δὲ, ἐπεὶ οὐ ψιλῶν ῥημάτων ἀκούει Θεός, ἀλλ' ἀρετῆς ὥσπερ βοώσης διὰ τῶν πραγμάτων, διδάσκει ἡμᾶς ὁ προφήτης, πῶς καὶ αὐτοὶ παρακαλοῦντες εἰσακου- σθησόμεθα ὅτι μετὰ δικαιοσύνης. Εἰ δὲ ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων ἐστὶν ἐνταῦθα ὁ παρακαλῶν, δικαιοσύνης Κύριον ονομάζει τὸν Χριστὸν, οὐχὶ τῆς ἐν τῷ νόμῳ (ἐκείνη γὰρ οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ἀλλ' ἔκειτο μέχρι και τοῦ διορθώσεως), ἀλλὰ τῆς ἐν ἀληθείᾳ δικαιοσύνης, τουτέστι τῆς εὐαγγελικῆς. Αγαπώντες οὖν οἱ ἀπό- στολοι, [την] ἐν πνεύματι προσκύνησιν καὶ λατρείαν φασίν. Εἰσάκουσον ἡμῶν, ὦ Κύριε, καὶ Θεέ· ; οὐχὶ τῆς ἐν τύποις δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς ἐμῆς, τουτέστι τῆς ἀληθινῆς καὶ πνευματικῆς, καθ᾽ ἦν καὶ διαβιοῦν ἐθέλομεν, ἣν καὶ τοῖς ἄλλοις κηρύττομεν. Αὐτῷ δὲ ↑ IN PSALMUM XVI. == ' A perculit, proyocenius : Stet diabolus a dextris (C f. 27.) B C (C. 98.) D Psal. cvin, 6. * Psal. cis, 1. * Joan, siv, 11. . ejus ¿ › namque a dextris justi stat Dominus, a dextris autem peccatoris diabolus. [Deus enim, cum et vita et vitæ auctor natura sua sit, vivificavit templum suum, non in sui ip- sius utilitatem id faciens, sed honum quod inde re- dundabat, ad universam hominis naturam referens, Non ignoravit ergo viam vitæ, licet primus pater Adam illam ignorarit. - Ex Corderio.] Quoniam a dextris est mihi, ne commovear. Quoniam dictum est; ‹ Sede a dextris meis et eum post ascensionem sedisse a dextris magnifi- centiæ Patris; cur nunc Filius ait : « Provideham Dominum a dextris meis semper, Patrem desi- gnans ? Ergo dexter est Patri Filius, et Filio Pater, secundum illud: ‹ Ego in Patre, et Pater in me est'. › Videtur autem apprime de humanitate lo- qui : certe enim quatenus est Deus, non comamo vetur. Non est autem inanimis caroejus : non enim ipsa caro dicit, habere se Deum a dextris, eumque semper spectare, ne peccet. Quippe commoveri si- gnificat motum ad peccatum. Vers. 11. Delectatio in dextera tua usque in finem, ¡ Sane decebat universalem Creatorem et Domi- num ac Deum gaudere et lætari, ob creaturas suas in melius reformatas, et in antiquum statum a Deo Patre repositas per ipsum Filium : per quem enim omnia ad exsistendum sunt adducta, per eumdem reformationem in melius recipiunt, Dextera Patris Filius est, ob suæ carnis jucundi- tatem formosus, qui deformem sordidamque natu- ram attollens, in Patris dextera deificatam collo- cavit. PSALMUS XVI. Vers. 1. Eraudi, Deus, justitiam meam. Justitiam hoc loco haud virtutem perfectam di- cit, ea enim jactantia pharisaica foret, sed justama peditionem. Petit enim David non Saulis exitium, sed salutem propriam. Fortasse autem, quoniam nudis verbis haud auscultat Deus, sed virtuti veluti factis clamanti, docet nos propheta quomodo et nos obsecrantes exaudiemur, scilicet suffragante justi- tia. Quod si forte apostolorum chorus hic orat, justitis Dominum appellat Christum ; haud illius legalis, quæ non erat irreprehensibilis, sed persta - bat usque ad tempus emendationis; sed veræ om- nino justitiæ, id est evangelica. Malentes ergo apo- stoli adorationem cultumque in spiritu, aiunt ‹ Exaudi nos, Domine et Deus justitiæ, › non illius typicæ, sed hujus meæ, id est veræ ac spiritalis, co- jus ex norma vivere volumus, quamque et aliis prædicamus. Ipsi vero Christo convenientissimum præ cæteris est, secundum humanitatem suam di- .
»Ἐκβαλόντες με νυνὶ, περιεκύκλωσάν με.« (ξ φ. 29 β.) Καὶ τίνος ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν, ὅταν κυκλῶσαι καὶ συλλαβέσθαι βούλονται; Τοῦ νόμου πάντως καὶ τῶν ἐντολῶν· ὃς ἀντὶ τείχους καὶ πόλεως ἰσχυρᾶς ὑπάρχει τοῖς νήφουσι· περὶ ἧς εὑρήσεις τὸν προφήτην φθεγξάμενον. »Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν περιοχῆς;« Μὴ τοίνυν ποτὲ ἐκ ταύτης ἀπατηθέντες ἐκπέσωμεν, μήποτε ὑπὸ τὰς χεῖρας τῶν πολεμίων γενώμεθα. (α φ. 95.) Καὶ οἱ πολεμοῦντες δὲ τοῖς ἁγίοις, οὐδὲν ἄλλο ἑώρων, ἤγουν ἐνενόουν, πλὴν αὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ μόνον, τὸ ἐκβαλεῖν τοὺς ἁγίους ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν σπουδασμάτων, καὶ ἐκκλῖναι αὐτοὺς καὶ ἐκτρέψαι τῆς κατὰ Θεὸν ὁδοῦ. Ποῦ δὲ βούλονται οἱ ἐχθροὶ ἀποστῆσαι τοὺς ἁγίους τῆς φιλοθεί̈ας; Ἐν τῇ γῇ, τουτέστιν ἕως ζῶσι, καὶ τὸν ἐπίγειον χῶρον τοῦτον οἰκοῦσιν οἱ ἅγιοι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημίαν, ἐπηρεάζειν οἱ πολεμοῦντες οὐ δύνανται. Λέγουσι μέντοι οἱ ἅγιοι, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ὑπομένοντες· »Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ;« Ἐξέβαλον καὶ τὸν Κύριον Ἰουδαῖοι ἔξω τῆς πόλεως καὶ περιεκύκλωσαν, καὶ μέντοι καὶ ἐσκόπουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσι, καὶ εἰς γῆν καταστρέψωσι·
λέγουσαν· ι Στήτω ὁ διάβολος ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ· › ἐκ δεξιῶν γὰρ τοῦ μὲν δικαίου ὁ Κύριος, τοῦ δὲ ἁμαρτ τωλοῦ ὁ διάβολος. [Θεὸς γὰρ φύσει καὶ ζωὴ καὶ ζωοποιός, ἐζωοποίησε τὸν ἑαυτοῦ ναόν, οὐχ ἑαυτῷ τὸ χρῆμα κατορθῶν, ἀλλ᾽ εἰς ὅλην τοῦ ἀνθρώπου παραπέμπων τὴν φύσιν δ ἐντεῦθεν ἀγαθόν. Οὐκ ἠγνόησε τοίνυν τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς, καίτοι τοῦ προπάτορος Ἀδὰμ Αγνοηκότος αὐτήν.] “Οτι ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ἵνα μὴ σαλευθῶ. Διὰ τὸ, «Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, » καὶ τὸ κεκαθηκέναι μετὰ τὴν ἀνάληψιν ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς τῆς μεγαλοσύνης· πῶς οὖν ὁ Υἱὸς λέγει · « Προωρώ- μην τὸν Κύριον ἐκ δεξιῶν μου διὰ παντὸς, ο τὸν Πα- τέρα δηλῶν ; Οὐκοῦν δεξιὸς τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατὴρ, κατὰ τὸ, « Ἐγὼ ἐν τῷ Πατρὶ, καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐμοί. » Εοικε δὲ τὸ πρῶτον κατὰ τὸ ἀνθρώπινον εἰρῆσθαι· καθ' ὃ γὰρ Θεὸς, οὐ σα λεύεται. Οὐκ ἄψυχος δὲ ἡ σὰρξ αὐτοῦ· οὐ γὰρ αὐτῆς τὸ λέγειν ἐκ δεξιῶν ἔχειν τὸν Θεὸν καὶ προορᾷν αὐ- τὸν διὰ παντὸς, ἵνα μὴ ἁμαρτάνῃ. Κίνησιν γὰρ ἁμαρ- τικὴν τὸ σαλευθῆναι δηλοί. Μετὰ τοῦ προσώπου σου τερπνότητες ἐν τῇ δε ξιά σου εἰς τέλος. (Β Ι. 54.) "Ην οὖν ἄρα πρέπον τε ἐρικῶς τῷ τῶν ἔλων Δημιουργῷ, καὶ Κυρίῳ, καὶ Θεῷ τὸ ἀγαλλιᾶσθαι καὶ εὐφραίνεσθαι τῶν, αὐτοῦ κτισμάτων αναμορφου- μένων ἐπὶ τὸ ἄμεινον, καὶ εἰς ὅπερ ἦσαν ἐν ἀρχαῖς ἀναστοιχειουμένων παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δι' αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ· ὥσπερ γὰρ δι' αὐτοῦ τὰ πάντα παρ- ήχθη προς γένεσιν, δι' αὐτοῦ τὴν εἰς τὰ ἀμείνω δέχεται διασκευήν. Δεξιά μὲν τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱός ὡραῖος, τερπνότητα τῆς σαρκὸς αὐτοῦ· ὃς τὴν ἄμορφον καὶ ἀκαλλή φύσιν ὑψώσας, ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς θεώσει Δεὸν ἐκάθησεν. ΨΑΛΜΟΣ 14. Εἰσάκουσον, Κύριε, δικαιοσύνης μου, (Α 6. 1) Δικαιοσύνην ἐνταῦθα οὐ τὴν τελείαν ἀρετὴν λέγει 'κομπηρὸν γὰρ τοῦτο καὶ φαρισαϊκόν), ἀλλὰ τὴν δικαίαν αἴτησιν. Αἰτεῖ γὰρ ὁ Δαβὶδ οὐχ ἀπώλειαν τοῦ Σαούλ, ἀλλ᾽ ἑαυτοῦ σωτηρίαν. Ἴσως δὲ, ἐπεὶ οὐ ψιλῶν ῥημάτων ἀκούει Θεός, ἀλλ' ἀρετῆς ὥσπερ βοώσης διὰ τῶν πραγμάτων, διδάσκει ἡμᾶς ὁ προφήτης, πῶς καὶ αὐτοὶ παρακαλοῦντες εἰσακου- σθησόμεθα ὅτι μετὰ δικαιοσύνης. Εἰ δὲ ὁ χορὸς τῶν ἀποστόλων ἐστὶν ἐνταῦθα ὁ παρακαλῶν, δικαιοσύνης Κύριον ονομάζει τὸν Χριστὸν, οὐχὶ τῆς ἐν τῷ νόμῳ (ἐκείνη γὰρ οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ἀλλ' ἔκειτο μέχρι και τοῦ διορθώσεως), ἀλλὰ τῆς ἐν ἀληθείᾳ δικαιοσύνης, τουτέστι τῆς εὐαγγελικῆς. Αγαπώντες οὖν οἱ ἀπό- στολοι, [την] ἐν πνεύματι προσκύνησιν καὶ λατρείαν φασίν. Εἰσάκουσον ἡμῶν, ὦ Κύριε, καὶ Θεέ· ; οὐχὶ τῆς ἐν τύποις δικαιοσύνης, ἀλλὰ τῆς ἐμῆς, τουτέστι τῆς ἀληθινῆς καὶ πνευματικῆς, καθ᾽ ἦν καὶ διαβιοῦν ἐθέλομεν, ἣν καὶ τοῖς ἄλλοις κηρύττομεν. Αὐτῷ δὲ ↑ IN PSALMUM XVI. == ' A perculit, proyocenius : Stet diabolus a dextris (C f. 27.) B C (C. 98.) D Psal. cvin, 6. * Psal. cis, 1. * Joan, siv, 11. . ejus ¿ › namque a dextris justi stat Dominus, a dextris autem peccatoris diabolus. [Deus enim, cum et vita et vitæ auctor natura sua sit, vivificavit templum suum, non in sui ip- sius utilitatem id faciens, sed honum quod inde re- dundabat, ad universam hominis naturam referens, Non ignoravit ergo viam vitæ, licet primus pater Adam illam ignorarit. - Ex Corderio.] Quoniam a dextris est mihi, ne commovear. Quoniam dictum est; ‹ Sede a dextris meis et eum post ascensionem sedisse a dextris magnifi- centiæ Patris; cur nunc Filius ait : « Provideham Dominum a dextris meis semper, Patrem desi- gnans ? Ergo dexter est Patri Filius, et Filio Pater, secundum illud: ‹ Ego in Patre, et Pater in me est'. › Videtur autem apprime de humanitate lo- qui : certe enim quatenus est Deus, non comamo vetur. Non est autem inanimis caroejus : non enim ipsa caro dicit, habere se Deum a dextris, eumque semper spectare, ne peccet. Quippe commoveri si- gnificat motum ad peccatum. Vers. 11. Delectatio in dextera tua usque in finem, ¡ Sane decebat universalem Creatorem et Domi- num ac Deum gaudere et lætari, ob creaturas suas in melius reformatas, et in antiquum statum a Deo Patre repositas per ipsum Filium : per quem enim omnia ad exsistendum sunt adducta, per eumdem reformationem in melius recipiunt, Dextera Patris Filius est, ob suæ carnis jucundi- tatem formosus, qui deformem sordidamque natu- ram attollens, in Patris dextera deificatam collo- cavit. PSALMUS XVI. Vers. 1. Eraudi, Deus, justitiam meam. Justitiam hoc loco haud virtutem perfectam di- cit, ea enim jactantia pharisaica foret, sed justama peditionem. Petit enim David non Saulis exitium, sed salutem propriam. Fortasse autem, quoniam nudis verbis haud auscultat Deus, sed virtuti veluti factis clamanti, docet nos propheta quomodo et nos obsecrantes exaudiemur, scilicet suffragante justi- tia. Quod si forte apostolorum chorus hic orat, justitis Dominum appellat Christum ; haud illius legalis, quæ non erat irreprehensibilis, sed persta - bat usque ad tempus emendationis; sed veræ om- nino justitiæ, id est evangelica. Malentes ergo apo- stoli adorationem cultumque in spiritu, aiunt ‹ Exaudi nos, Domine et Deus justitiæ, › non illius typicæ, sed hujus meæ, id est veræ ac spiritalis, co- jus ex norma vivere volumus, quamque et aliis prædicamus. Ipsi vero Christo convenientissimum præ cæteris est, secundum humanitatem suam di- .
PG 69:815καὶ σκοποῦντες εὗρον ἀρέσκοντα αὐτοῖς τὸν διὰ σταυροῦ ἀτιμότατον θάνατον. »Ὑπέλαβόν με ὠσεὶ λέων ἔτοιμος εἰς θήραν.« (ξ φ. 29 β.) Φοβερὰν ἡμῖν τὴν ἐπιβουλὴν τῶν δαιμόνων ὑποτίθεται· τί γὰρ λέοντος ἁρπακτικώτερον ἢ φονικώτερον; Οὕτως τοίνυν ἡμῖν οἱ ἀόρατοι ἐχθροὶ μετὰ τὴν θήραν κέχρηνται. Ἀλλ’ ὅταν ἀντιστῶμεν ἡμεῖς τῷ Πέτρῳ πειθόμενοι· »Νήψατε, φησὶ, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος ὡς λέων ὠρυόμενος περιπατεῖ, ζητῶν τίνα καταπίει·« ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τῇ πίστει, παραχρῆμα ταπεινοῦται, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Διὰ δειλίαν εὑρίσκονται [οἱ δαίμονες,] φοβούμενοι μὲν ὡς ἰσχυροῖς ἐπελθεῖν, καιρὸν δὲ ὅμως ζητοῦντες· τούτου γὰρ χάριν κρύπτονται. [Ἰστέον γε μὴν, ὅτι καὶ ἐμφανῶς ἐπιπηδᾷ διὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν ὁ παγχάλεπος λέων, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ ὡς σκύμνος κρύπτεται· ἀρτύει γὰρ λεληθότως ἐπιβουλάς. Περιθείη δ’ ἄν τις τὰ τοιάδε καὶ τοῖς αὐτοῦ τέκνοις· φρονοῦσι γὰρ τὰ αὐτά.] »Ῥομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου.« (ξ φ. 30.) Ῥομφαίαν αὐτοῦ Θεοῦ, καλεῖ τὸν δίκαιον, μαχαίρας δίκην τὰς τῶν δαιμόνων παρατάξεις τέμνοντα.
Α τῷ Χριστῷ μάλιστα πάντων άρμοδιώτατον τὸ λέγειν κατὰ τὸ ἀνθρώπινον πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα · Εἰσάκουσον δικαιοσύνης μου, αὐτὸς γὰρ ἁμαρ τίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. [ Εκ προσώπου σου τὸ κρῖμα μου. Ομοιον ὡς εἰ λέγοι· Αὐτὸς δικαστὴς τῶν ἐπ' ἐμοὶ γενοῦ, καὶ τὴν σὴν εὐθύτητα, ἤτοι τὴν σὴν δικαιοκρι σίαν, ἐπιδέτωσάν μου οἱ ὀφθαλμοί.] Επεσκέψω νυκτός, ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εί ρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία. Ο καὶ νυκτὸς καὶ ἐν ὕπνοις ἀνεπίδεκτος αἰσχρῶν καὶ παραλόγων φαντασιών, εἴ γε δυνατόν ταῦτα λεγέτω. Σημειωτέον δὲ τὸ, Επεσκέψω, οὐκ ἐπὶ Β κολάσεως κείμενον. Καὶ πάλιν ἰστέον ὅτι ἐναντίως ὁ ο διάβολος πυροῖ τῷ Θεῷ· Θεὸς δὲ πυροί, είτε την προ υπάρχουσαν εὑρίσκῃ ἀδικίαν, ἢ ἐπεὶ οὐ προϋπάρχει, οὐχ εὑρίσκει. Ἐκ τῶν ἀνθεστηκότων τῇ δεξιᾷ σου (Ο Ανθεστηκότας τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ τοὺς δαίμονάς φησι· δεξιὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πᾶς εὐσεβὴς καὶ δίκαιος, περὶ ὧν ἐν ἑτέρῳ λέγει· ε Γενηθήτω ἐπ' άνδρα δεξιᾶς μου· » Τούτου τῇ σωτηρίᾳ οἱ δαίμονε; ἀνθίστανται, ἐξ ὧν ὁ Θεὸς ἐλευθεροὶ τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν. (Α 1. 94.) Ανθεστήκασι καὶ τῷ Κυρίῳ, ὅς ἐστι δεξιά τοῦ Πατρὸς, Ἰουδαῖοι καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ τῶν βεβήλω αἱρέσεων εὑρεταί· ἐξ ὧν ῥυσθῆναι παρακαλούσιν αἱ ἀπόστολος· καὶ τὸ ἀσφαλὲς ὅπερ ἡ φύσις τῇ κόρη τοῦ ὀφθαλμοῦ δεδώρηται, τοῦτο ζητοῦσε παρὰ Θεού, ἵνα κατὰ μηδένα τρόπον ἀδικηθῇ αὐτοῖς ὁ τῆς διατ νοίας ὀφθαλμὸς, καὶ πάθοι τὸ σκοτισθῆναι. Ταυτό τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἂν εὔξαιτο πρὸς τὸν Πατέρα, ἵνα φυλαχθῇ αὐτὸς, τουτέστι τὸ σῶμα αὐτοῦ, ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλησία, ἐκ τῶν πολεμούντων αὐτῇ, καθά- περ τις κόρη οφθαλμοῦ ἀνεπιθόλωτος καὶ ὀρθὰ βλέ- πουσα. Φυλαχθείημεν καὶ ἡμεῖς ἀπὸ δαιμόνων τῶν έναντιουμένων τῇ δεξιᾷ καὶ ἀγαθῇ ἡμῶν πράξει ἥτις τοῦ Θεοῦ εἶναι λέγεται, ὡς διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος καὶ ἐνεργείας κατορθουμένη, μήποτε τοῦ ἐντὸς ἡμῶν ὀφθαλμοῦ σκοτισθέντος, εἰς τὴν ἀχλὺν τῆς ἁμαρτίας ἐμπέσοιμεν. Εν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου σκεπάσαις με. (Α Γ. 94.)Καὶ οἱ ἀπόστολοι δὲ ἀναγκαίαν ποιοῦνται τὴν αἴτησιν, ὑπὸ σκέπην γενέσθαι τὴν ἐν Χριστῷ. ταλαιπώρους αὐτοὺς ἀποφαίνειν ἐπιχειρούντων ἐχθρῶν καὶ πᾶν εἶδος ἐπιῤῥιπτούντων ἀγρίως ἐπιβουλής. Πάντες γὰρ ι οἱ θέλοντες τὴν εὐσεβῶς ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται. » Ηθελε καὶ ὁ Σωτὴρ τῆς Ἱερουσαλήμ τὰ τέκνα συναγαγεῖν, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει εξ νοσσία ὑπὸ τὰς πτέρυγας, ἀλλ' οὐκ ἐθέλησε. Διὸ ὑπὲρ τῆς Ἐκκλησίας ὡς ὑπὲρ ἰδίου σώματος αἰτεῖ παρά τοῦ Πατρὸς τὴν φρουρητικὴν δύναμιν. Καταπονούν καὶ ἡμᾶς, καὶ ἀθλίους καὶ ταλαιπώρους ἐργάζονται, οἱ τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς ἁμαρτίας εὑρεται δαίμονες· S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ' cere Deo Patri : « Exaudi justitiam meam; ipse enim peccatum non fecit, nec inventus est dolus in ore ejus ". (Vers. 2. De vultu tuo judicium meum. Simile est ac si dicat: Tu ipse judex rerum mea- rum esto, tuamque rectitudinem, sive tuum justum judicium, videant oculi mei. -- Ex Corderio.] Vers. 3. Visitasti nocte, igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas. (Cf. b.) Qui ne in nocte quidem et somnis turpes et ab- surdas phantasias patitur, is si feri potest ita lo- quatur. Adnotandum vero verbum, visitasti, extra punitionis sensum hic poni. Item sciendum est diabolum ratione Deo contraria examinare solere : nam Deus non examinat nisi ubi præexsistentem injustitiam compererit; quæ si nulla fuerit, ab eo non comperitur. Vers. 7. A resistentibus dexteræ tuæ. Resistentes dexteræ Dei dæmones dicit : dextera autem Dei pius quisque et justus, de quo alibi dicit: • Fiat super virum dexteræ meæ "., Hujus viri saluti obsistunt dæmones a quibus Deus eripit qui in ipsum sperant. Resistant Domino, qui est Patris dextera, Judæi et ethnici, et impurarum hæreseon inventores, e quibus eripi apostoli obsecrant, et tutelam illam, quam pupillæ oculi dedit natura, a Deo postulant, ne ullatenus laedatur ipsis mentis oculus tenebras- que patiatur. Idem Servator quoque credibiliter postulat a Patre, nempe ut ipsemet custodiatur, id est corpus ejus, fidelium Ecclesia, contra adversarios ipsius, pupillæ oculi instar immaculata et recta acie cernentis. Custodiamur et nos adversus dæmones obsistentes dexteræ bonisque actibus nostris: qui quidem dextera Dei dicuntur, cou a gratia ipsius et vi directi; ne unquam interiore nostro infuscato oculo, in peccati caliginem incurramus. f. 29.) Vers. 8. Utinam velamento alarum tuarum prote- gas me! Apostoli quoque necessariam faciunt petitionem, ut sub velamento Christi sint, dum eos affligere ni- tuntur inimici, et omne genus insidiarum crudeli- ter intendunt. Omnes enim, ‹ qui pie volunt vivere in Christo, persecutionem patientur"., Volebat quoque Servator filios Jerusalem congregare, quem- admodum gallina sub alis congregat pullos, sed illa renuit ¹. Quamobrem pro Ecclesia, ceu pro corpore suo, petita Patre vim tutelarem. Fatigant nos afflictosque et infelices efficiunt impietatis at- que peccati inventores dæmones; sed corda nostra et mentem custodiet Deus connaturalibus ipsi qui- D Petr. 11, 22. Psal. LXXIX, Timoth. 11, 12. 1º Matth. xxm, 37.
Δικαίου γὰρ ψυχὴ, ἁμαρτίας ἀναίρεσις· δικαίου ζωὴ, θάνατος ἡδονῶν. Καὶ διὰ τοῦτο ῥυσθῆναι αὐτὴν ἀπὸ ἀσεβοῦς καὶ χειρὸς ἐχθρῶν, τουτέστι τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων, ὡς σφόδρα παρὰ πάντων ἐπιβουλευόμενος προσεύχεται. »Ἀνάστηθι, Κύριε, πρόφθασον αὐτοὺς, καὶ ὑποσκέλισον αὐτούς.« (β φ. 58.) Τὸ μὲν πρόφθασον δηλοῖ τὸ, Μὴ ἐπιτρέψῃς εἰς πέρας αὐτοῖς ἐκβῆναι τὸ σπουδαζόμενον· προλαβὼν δὲ τὸν ἐμὸν κίνδυνον, τὸ τέλος ἀχρεῖον αὐτῶν ἀποφῆναι τὴν σκαιότητα. Τὸ δ’ ὑποσκέλισον, ἀντὶ τοῦ, Μὴ εὐοδώσῃς τρέχοντας κατ’ ἐμοῦ· πιπτέτωσαν δὲ μᾶλλον ὡς ὑπαντῶντός τινος, καὶ τὸν πανχάλεπον αὐτῶν ἀνακόπτων δρόμον. [»Κύριε, ἀπ’ ὀλίγων ἀπὸ γῆς.« Ὀλίγους, ὥσγε οἶμαι, φησὶν τοὺς ἐξειλεγμένους ἐν τούτοις, δῆλον δὲ ὅτι τοὺς ἁγίους, καὶ τὸν ἀπόβλεπτον παρὰ Χριστοῦ λαχόντας κλῆρον. Καὶ αὐτὸς δέ φησιν ὁ Σωτήρ· »Πολλοὶ μὲν οἱ κλητοὶ, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί.Διαμέρισον τοίνυν αὐτοὺς ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν.« Ἀποδίελε, φησὶ, τῶν ἁγίων, καὶ ἀπόστησον τῶν ἱερωτάτων τοὺς πονηρούς· πρέπει γὰρ τοῦτο τῇ ζωῇ αὐτῶν.
Α τῷ Χριστῷ μάλιστα πάντων άρμοδιώτατον τὸ λέγειν κατὰ τὸ ἀνθρώπινον πρὸς τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα · Εἰσάκουσον δικαιοσύνης μου, αὐτὸς γὰρ ἁμαρ τίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. [ Εκ προσώπου σου τὸ κρῖμα μου. Ομοιον ὡς εἰ λέγοι· Αὐτὸς δικαστὴς τῶν ἐπ' ἐμοὶ γενοῦ, καὶ τὴν σὴν εὐθύτητα, ἤτοι τὴν σὴν δικαιοκρι σίαν, ἐπιδέτωσάν μου οἱ ὀφθαλμοί.] Επεσκέψω νυκτός, ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εί ρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία. Ο καὶ νυκτὸς καὶ ἐν ὕπνοις ἀνεπίδεκτος αἰσχρῶν καὶ παραλόγων φαντασιών, εἴ γε δυνατόν ταῦτα λεγέτω. Σημειωτέον δὲ τὸ, Επεσκέψω, οὐκ ἐπὶ Β κολάσεως κείμενον. Καὶ πάλιν ἰστέον ὅτι ἐναντίως ὁ ο διάβολος πυροῖ τῷ Θεῷ· Θεὸς δὲ πυροί, είτε την προ υπάρχουσαν εὑρίσκῃ ἀδικίαν, ἢ ἐπεὶ οὐ προϋπάρχει, οὐχ εὑρίσκει. Ἐκ τῶν ἀνθεστηκότων τῇ δεξιᾷ σου (Ο Ανθεστηκότας τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ τοὺς δαίμονάς φησι· δεξιὰ δὲ τοῦ Θεοῦ πᾶς εὐσεβὴς καὶ δίκαιος, περὶ ὧν ἐν ἑτέρῳ λέγει· ε Γενηθήτω ἐπ' άνδρα δεξιᾶς μου· » Τούτου τῇ σωτηρίᾳ οἱ δαίμονε; ἀνθίστανται, ἐξ ὧν ὁ Θεὸς ἐλευθεροὶ τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν. (Α 1. 94.) Ανθεστήκασι καὶ τῷ Κυρίῳ, ὅς ἐστι δεξιά τοῦ Πατρὸς, Ἰουδαῖοι καὶ Ἕλληνες, καὶ οἱ τῶν βεβήλω αἱρέσεων εὑρεταί· ἐξ ὧν ῥυσθῆναι παρακαλούσιν αἱ ἀπόστολος· καὶ τὸ ἀσφαλὲς ὅπερ ἡ φύσις τῇ κόρη τοῦ ὀφθαλμοῦ δεδώρηται, τοῦτο ζητοῦσε παρὰ Θεού, ἵνα κατὰ μηδένα τρόπον ἀδικηθῇ αὐτοῖς ὁ τῆς διατ νοίας ὀφθαλμὸς, καὶ πάθοι τὸ σκοτισθῆναι. Ταυτό τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἂν εὔξαιτο πρὸς τὸν Πατέρα, ἵνα φυλαχθῇ αὐτὸς, τουτέστι τὸ σῶμα αὐτοῦ, ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλησία, ἐκ τῶν πολεμούντων αὐτῇ, καθά- περ τις κόρη οφθαλμοῦ ἀνεπιθόλωτος καὶ ὀρθὰ βλέ- πουσα. Φυλαχθείημεν καὶ ἡμεῖς ἀπὸ δαιμόνων τῶν έναντιουμένων τῇ δεξιᾷ καὶ ἀγαθῇ ἡμῶν πράξει ἥτις τοῦ Θεοῦ εἶναι λέγεται, ὡς διὰ τῆς αὐτοῦ χάριτος καὶ ἐνεργείας κατορθουμένη, μήποτε τοῦ ἐντὸς ἡμῶν ὀφθαλμοῦ σκοτισθέντος, εἰς τὴν ἀχλὺν τῆς ἁμαρτίας ἐμπέσοιμεν. Εν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου σκεπάσαις με. (Α Γ. 94.)Καὶ οἱ ἀπόστολοι δὲ ἀναγκαίαν ποιοῦνται τὴν αἴτησιν, ὑπὸ σκέπην γενέσθαι τὴν ἐν Χριστῷ. ταλαιπώρους αὐτοὺς ἀποφαίνειν ἐπιχειρούντων ἐχθρῶν καὶ πᾶν εἶδος ἐπιῤῥιπτούντων ἀγρίως ἐπιβουλής. Πάντες γὰρ ι οἱ θέλοντες τὴν εὐσεβῶς ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται. » Ηθελε καὶ ὁ Σωτὴρ τῆς Ἱερουσαλήμ τὰ τέκνα συναγαγεῖν, ὃν τρόπον ὄρνις συνάγει εξ νοσσία ὑπὸ τὰς πτέρυγας, ἀλλ' οὐκ ἐθέλησε. Διὸ ὑπὲρ τῆς Ἐκκλησίας ὡς ὑπὲρ ἰδίου σώματος αἰτεῖ παρά τοῦ Πατρὸς τὴν φρουρητικὴν δύναμιν. Καταπονούν καὶ ἡμᾶς, καὶ ἀθλίους καὶ ταλαιπώρους ἐργάζονται, οἱ τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς ἁμαρτίας εὑρεται δαίμονες· S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ' cere Deo Patri : « Exaudi justitiam meam; ipse enim peccatum non fecit, nec inventus est dolus in ore ejus ". (Vers. 2. De vultu tuo judicium meum. Simile est ac si dicat: Tu ipse judex rerum mea- rum esto, tuamque rectitudinem, sive tuum justum judicium, videant oculi mei. -- Ex Corderio.] Vers. 3. Visitasti nocte, igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas. (Cf. b.) Qui ne in nocte quidem et somnis turpes et ab- surdas phantasias patitur, is si feri potest ita lo- quatur. Adnotandum vero verbum, visitasti, extra punitionis sensum hic poni. Item sciendum est diabolum ratione Deo contraria examinare solere : nam Deus non examinat nisi ubi præexsistentem injustitiam compererit; quæ si nulla fuerit, ab eo non comperitur. Vers. 7. A resistentibus dexteræ tuæ. Resistentes dexteræ Dei dæmones dicit : dextera autem Dei pius quisque et justus, de quo alibi dicit: • Fiat super virum dexteræ meæ "., Hujus viri saluti obsistunt dæmones a quibus Deus eripit qui in ipsum sperant. Resistant Domino, qui est Patris dextera, Judæi et ethnici, et impurarum hæreseon inventores, e quibus eripi apostoli obsecrant, et tutelam illam, quam pupillæ oculi dedit natura, a Deo postulant, ne ullatenus laedatur ipsis mentis oculus tenebras- que patiatur. Idem Servator quoque credibiliter postulat a Patre, nempe ut ipsemet custodiatur, id est corpus ejus, fidelium Ecclesia, contra adversarios ipsius, pupillæ oculi instar immaculata et recta acie cernentis. Custodiamur et nos adversus dæmones obsistentes dexteræ bonisque actibus nostris: qui quidem dextera Dei dicuntur, cou a gratia ipsius et vi directi; ne unquam interiore nostro infuscato oculo, in peccati caliginem incurramus. f. 29.) Vers. 8. Utinam velamento alarum tuarum prote- gas me! Apostoli quoque necessariam faciunt petitionem, ut sub velamento Christi sint, dum eos affligere ni- tuntur inimici, et omne genus insidiarum crudeli- ter intendunt. Omnes enim, ‹ qui pie volunt vivere in Christo, persecutionem patientur"., Volebat quoque Servator filios Jerusalem congregare, quem- admodum gallina sub alis congregat pullos, sed illa renuit ¹. Quamobrem pro Ecclesia, ceu pro corpore suo, petita Patre vim tutelarem. Fatigant nos afflictosque et infelices efficiunt impietatis at- que peccati inventores dæmones; sed corda nostra et mentem custodiet Deus connaturalibus ipsi qui- D Petr. 11, 22. Psal. LXXIX, Timoth. 11, 12. 1º Matth. xxm, 37.
PG 69:817Τοῖς γὰρ ἀποσειομένοις τὸν ἐπὶ Θεῷ ζυγὸν, καὶ ἀπηνῆ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασιν ἀντανατείνουσι τὸν αὐχένα, πῶς ἂν δοθείη κλῆρος ἢ μερὶς μετὰ τῶν εὐήνιον ἐχόντων τὸν νοῦν, καὶ ὅπερ ἂν βούλοιντο πρὸς τοῦτο μάλιστα ἐσπουδακόσιν;] ΨΑΛΜΟΣ ΙΖ. »Εἰς τὸ τέλος, τῷ παιδὶ Κυρίου τῷ Δαβίδ· ἐλάλησε τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης, κ.τ.λ.« (α φ. 97 β.) Τὸ δὲ ἀληθὲς καὶ μυστικὸν, οἱ πιστεύσαντες εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ γεγονότα, καὶ σὺν αὐτῷ υἱοὶ τοῦ Δαβὶδ χρηματίσαντες, οὗτοι τῷ Χριστῷ τὴν ᾠδὴν ταύτην ἀνακομίζουσιν, ὡς ἐκ πάντων ἐχθρῶν ῥυσθέντες, καὶ ἐκ τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, ὃν τῆς καθ’ ἡμῶν τυραννίδος ἐξέβαλεν ὁ Υἱὸς, καθ’ ἃ καὶ πάλαι Θεὸς τὸν Σαοὺλ ἀπώσατο τοῦ βασιλεύειν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰσφέρεται δὲ ἐν τῷ ψαλμῷ, ποτὲ μὲν τὸ πρόσωπον τῶν πιστευσάντων, ποτὲ δὲ τὸ τοῦ Χριστοῦ, ταῖς ἀνθρωπίναις κεχρημένον φωναῖς. Ταύτῃτοι καὶ Εἰς τὸ τέλος ἡ ἐπιγραφή. Περιέχει γὰρ ὁ ψαλμὸς τὴν κάθοδον τοῦ Μονογενοῦς, τὴν ἀνάληψιν, τὴν κατὰ τῶν δαιμόνων νίκην, τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐκβολὴν, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν κλῆσιν, ἅτινα πάντα ἐν τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετο, ὅτε ὁ Μονογενὴς ἐνηνθρώπησεν.
ἀλλ' ὁ Θεὸς φρουρήσει τας καρδίας ἡμῶν καὶ τὰ ἡ νήματα ἡμῶν, ὡς διά τινων πτερύγων συμφυῶν αὐτῷ καὶ ὁμοουσίων, τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος. Εκβαλόντες με γυνί, περιεκύκλωσαν με. Και τίνος ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν, ὅταν κυ κλῶσαι καὶ συλλαβέσθαι βούλονται ; Τοῦ νόμου πάντως καὶ τῶν ἐντολῶν· ὃς ἀντὶ τείχους καὶ πόλεως ίσχυ μᾶς ὑπάρχει τοῖς νήφουσι· περὶ ἧς εὑρήσεις τὸν προ- φήτην φθεγξάμενον. « Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν πε- ριοχῆς; › Μή τοίνυν ποτὲ ἐκ ταύτης απατηθέντες ἐκπέσωμεν, μήποτε ὑπὸ τὰς χεῖρας τῶν πολεμίων γενώμεθα. (Δ Ε 95.) Καὶ οἱ πολεμοῦντες δὲ τοῖς ἁγίοις, οὐ δὲν ἄλλο έώρων, ήγουν ἐνενόουν, πλὴν αὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ μόνον, τὸ ἐκβαλεῖν τοὺς ἁγίους ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν σπουδασμάτων, καὶ ἐκκλἶναι αὐτοὺς καὶ ἐκτρέψαι τῆς κατὰ Θεὸν ὁδοῦ. Ποῦ δὲ βούλονται οἱ ἐχθροὶ ἀποστῆσαι τοὺς ἁγίους τῆς φιλοθεΐας; Εντῇ γῇ, τουτέστιν ἕως ζῶσι, καὶ τὸν ἐπίγειον χῶρον τοῦτον οἰκοῦσιν οἱ ἅγιοι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημίαν, ἐπηρεάζειν οἱ πολεμοῦντες οὐ δύνανται. Λέγουσι μέντοι οἱ ἅγιοι, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ὑπομένοντες· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; • Εξέβαλον καὶ τὸν Κύριον Ἰουδαῖοι ἔξω τῆς πόλεως καὶ περι εκύκλωσαν, καὶ μέντοι καὶ ἐσκόπουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσι, καὶ εἰς γῆν καταστρέψωσι· καὶ σκοποῦν τε; εὗρον ἀρέσκοντα αὐτοῖς τὸν διὰ σταυροῦ ἀτιμότα- τον θάνατον. Υπέλαβόν με ὡσεὶ λέων ἕτοιμος, εἰς θήραν. b.)Φοβερὰν ἡμῖν τὴν ἐπιβουλὴν τῶν δαιμόνων ἀποτίθεται· τί γὰρ λέοντος αρπακτικώτερον ἢ φονι- κώτερον; Οὕτως τοίνυν ἡμῖν οἱ ἀόρατοι ἐχθροὶ μετὰ τὴν θήραν κέχρηνται. 'Αλλ' ὅταν ἀντιστῶμεν ἡμεῖς τῷ Πέ- τρῳ πειθόμενοι· . Νήψατε, φησί, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος ὡς λέων ωρυόμενος περι- πατεί, ζητῶν τίνα καταπίει· ο ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τῇ · ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τη πίστει, παραχρῆμα ταπεινοῦται, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Διὰ δειλίαν εὑρίσκονται [ οἱ δαίμονες, ] φοβούμενοι μὲν ὡς ἰσχυροῖς ἐπελθεῖν, καιρὸν δὲ ὅμως ζητοῦντες· τούτου γάρ χάριν κρύ- πτονται. Ιστέον γε μήν, ὅτι καὶ ἐμφανῶς ἐπιπηδά διὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν ὁ παγχάλεπος λέων, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ ὡς σκύμνος κρύπτεται· ἀρτύει γὰρ λεληθότως ἐπιβουλάς. Περιθείη δ' ἄν τις τὰ τοιάδε καὶ τοῖς αὐτοῦ τέκνοις· φρονοῦσι γὰρ τὰ αὐτά.] Ρομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου. Ρομφαίαν αὐτοῦ Θεοῦ, καλεῖ τὸν δίκαιον, μαχαίρας δίκην τὰς τῶν δαιμόνων παρατάξεις τέμνονται. Δικαίου γὰρ ψυχή, ἁμαρτίας ἀναίρεσις· 8. IN PSALMUM XVI. busdam et concubstantialibus alis, id est amigenito Filio suo, et vivifcante sancto Spirita (1). (C 1.29 1.) (C 1.29 B C [ D (C. f. 30.) Vers. 11. Ejicientes me nunc, circumdederunt me. Et unde nos ejiciunt, cum circumdare et com- prehendere volunt ? nempe ex lege ac præceptis, quæ pro muro et munita urbe sobriis hominibus sunt : de qua urbe comperies prophetam dicen- tem : « Quis deducet me in civitatem munitam 10? Cavendum est ergo ne errore aliquo ab hac receda- mus, alioqui in hostium manus veniemus. Certe et hostes sanctorum nihil aliud spectant seu cogitant, nisi hoc unum, ut nempe sanctos a suis bonis studiis avertant, et à via Dei devient at- que abducant. Ubinam vero nituntur inimici abs- trahere sanctos ab amore Dei? in terra scilicet, id est, dum vivunt et terrestre hoc domicilium inco- lunt sancti. Nam postquam hinc migraverimus, decipere diutius adversarii nequeunt. Interim san- cul omne genus insidiarum ferentes aiunt : Quis nos separabit a charitate Christi " ? › Ejecerunt et ipsum Dominum urbe Judai atque illum circumste- terunt, deque ejus perdendi ratione prosternendi- que humi deliberarunt: cujus consilii exitus fuit, ut vilissimum crucis supplicium decernere præopta- rint. Vers. 12. Corripuerunt me sicut leo paratus ad prædam. Terribiles nobis dæmonum incursiones proponit : quid enim leone rapacius aut exitiosius ? Ita reapse nobis post venationem abuluntur invisibiles inimici. Sed si nos resistamus, Petro obsequentes monenti : • Sobrii estote et vigilate, quia adversarius vester diabolus, ut leo rugiens, circumambulat quaerens. quem devoret " ; ; cui si fide resistatis, statim hu- miliatur, fitque ut catulus in abditis jacens: unc verebuntur dæmones aggredi quos vident validos, et temporis opportunitatem observabant; hujus enin rei causa latebras petunt. [Quin et hoc sciendum quod molestissimus ac no- centissimus ille leo, id est Satan, aperte per satel- lites suos nos invadat; ipse vero, ceu leonis catulus, in specu.latitet, siquidem insidias occulte parat. Ex Corderia.-Talia et ejus filiis merito quis tribue- rit; `ejusdem enim sunt cum ipso conversationis. · Ex cod. Vatic..B ap. Mai.] - - Vers. 13. Frameam tuam ab inimicis dexteræ tuæ. Frameam ipsius Dei appellat hominem justum, gladii instar dæmonum agmina cadentem. Anima cnim justi destructio peccati est : vita justi, vo- • Psal. cvil, 11. Rom. vit, 35. "1 Petr. v, (1) Contra Arianos. Et animadverte theologicam versiculi eleganten explicationem.
Εἴημεν καὶ ἡμεῖς παῖδες Κυρίῳ, ὅ ἐστι δοῦλοι· καὶ ὡς ἐν ἡμέρᾳ τῇ ἀρετῇ καὶ τοῖς ἔργοις τοῦ φωτὸς εὐσχημόνως περιπατοῦντες, ῥυσθείημεν ἐκ πάντων τῶν ἐχθρῶν, μάλιστα δὲ τῆς χειρὸς τοῦ Σαοὺλ, τουτέστι τῆς πράξεως καὶ τῆς ἐνεργείας τοῦ Σατανᾶ. Ἡ γὰρ χεὶρ, πράξεως σύμβολον· καὶ εἰς τὸ τέλος τῆς νίκης ἐλθόντες, εὐχαριστεῖν ἀξιωθείημεν τῷ νικοποιῷ Χριστῷ. »Ὑπερασπιστής μου, καὶ κέρας σωτηρίας μου, καὶ ἀντιλήπτωρ μου.« (ξ φ. 31.) Ταῦτα δὲ πάντα δικαίως ὀνομάζεται, περὶ οὗ ψάλλειν ἡμᾶς αὐτὸς οὗτος ὁ προφήτης ἐδίδαξεν· Ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατιοῦμεν. Οὔτως ἡμῶν ὑπερασπιστὴς διὰ τῆς σαρκὸς, καθάπερ ἐν ἀσπίδι βέλη τὰ ὑπὲρ ἡμῶν πάθη δεξάμενος. Ἀντιλήπτωρ διὰ τῆς θεότητος· μόνη γὰρ ἡμῶν ἀντιλαβέσθαι διὰ τῆς ἀπαθείας ἐδύνατο. Κέρας ἡμῶν σωτηρίας διὰ τοῦ σταυροῦ ἐγένετο· οὐδὲν γὰρ τοῖς δαίμοσιν τοῦ σταυροῦ φοβερώτερον. »Ἀνέβη καπνὸς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ, καὶ πῦρ ἀπὸ προςώπου αὐτοῦ.« (α φ. 100, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου.
ἀλλ' ὁ Θεὸς φρουρήσει τας καρδίας ἡμῶν καὶ τὰ ἡ νήματα ἡμῶν, ὡς διά τινων πτερύγων συμφυῶν αὐτῷ καὶ ὁμοουσίων, τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος. Εκβαλόντες με γυνί, περιεκύκλωσαν με. Και τίνος ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν, ὅταν κυ κλῶσαι καὶ συλλαβέσθαι βούλονται ; Τοῦ νόμου πάντως καὶ τῶν ἐντολῶν· ὃς ἀντὶ τείχους καὶ πόλεως ίσχυ μᾶς ὑπάρχει τοῖς νήφουσι· περὶ ἧς εὑρήσεις τὸν προ- φήτην φθεγξάμενον. « Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν πε- ριοχῆς; › Μή τοίνυν ποτὲ ἐκ ταύτης απατηθέντες ἐκπέσωμεν, μήποτε ὑπὸ τὰς χεῖρας τῶν πολεμίων γενώμεθα. (Δ Ε 95.) Καὶ οἱ πολεμοῦντες δὲ τοῖς ἁγίοις, οὐ δὲν ἄλλο έώρων, ήγουν ἐνενόουν, πλὴν αὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ μόνον, τὸ ἐκβαλεῖν τοὺς ἁγίους ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν σπουδασμάτων, καὶ ἐκκλἶναι αὐτοὺς καὶ ἐκτρέψαι τῆς κατὰ Θεὸν ὁδοῦ. Ποῦ δὲ βούλονται οἱ ἐχθροὶ ἀποστῆσαι τοὺς ἁγίους τῆς φιλοθεΐας; Εντῇ γῇ, τουτέστιν ἕως ζῶσι, καὶ τὸν ἐπίγειον χῶρον τοῦτον οἰκοῦσιν οἱ ἅγιοι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημίαν, ἐπηρεάζειν οἱ πολεμοῦντες οὐ δύνανται. Λέγουσι μέντοι οἱ ἅγιοι, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ὑπομένοντες· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; • Εξέβαλον καὶ τὸν Κύριον Ἰουδαῖοι ἔξω τῆς πόλεως καὶ περι εκύκλωσαν, καὶ μέντοι καὶ ἐσκόπουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσι, καὶ εἰς γῆν καταστρέψωσι· καὶ σκοποῦν τε; εὗρον ἀρέσκοντα αὐτοῖς τὸν διὰ σταυροῦ ἀτιμότα- τον θάνατον. Υπέλαβόν με ὡσεὶ λέων ἕτοιμος, εἰς θήραν. b.)Φοβερὰν ἡμῖν τὴν ἐπιβουλὴν τῶν δαιμόνων ἀποτίθεται· τί γὰρ λέοντος αρπακτικώτερον ἢ φονι- κώτερον; Οὕτως τοίνυν ἡμῖν οἱ ἀόρατοι ἐχθροὶ μετὰ τὴν θήραν κέχρηνται. 'Αλλ' ὅταν ἀντιστῶμεν ἡμεῖς τῷ Πέ- τρῳ πειθόμενοι· . Νήψατε, φησί, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος ὡς λέων ωρυόμενος περι- πατεί, ζητῶν τίνα καταπίει· ο ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τῇ · ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τη πίστει, παραχρῆμα ταπεινοῦται, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Διὰ δειλίαν εὑρίσκονται [ οἱ δαίμονες, ] φοβούμενοι μὲν ὡς ἰσχυροῖς ἐπελθεῖν, καιρὸν δὲ ὅμως ζητοῦντες· τούτου γάρ χάριν κρύ- πτονται. Ιστέον γε μήν, ὅτι καὶ ἐμφανῶς ἐπιπηδά διὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν ὁ παγχάλεπος λέων, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ ὡς σκύμνος κρύπτεται· ἀρτύει γὰρ λεληθότως ἐπιβουλάς. Περιθείη δ' ἄν τις τὰ τοιάδε καὶ τοῖς αὐτοῦ τέκνοις· φρονοῦσι γὰρ τὰ αὐτά.] Ρομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου. Ρομφαίαν αὐτοῦ Θεοῦ, καλεῖ τὸν δίκαιον, μαχαίρας δίκην τὰς τῶν δαιμόνων παρατάξεις τέμνονται. Δικαίου γὰρ ψυχή, ἁμαρτίας ἀναίρεσις· 8. IN PSALMUM XVI. busdam et concubstantialibus alis, id est amigenito Filio suo, et vivifcante sancto Spirita (1). (C 1.29 1.) (C 1.29 B C [ D (C. f. 30.) Vers. 11. Ejicientes me nunc, circumdederunt me. Et unde nos ejiciunt, cum circumdare et com- prehendere volunt ? nempe ex lege ac præceptis, quæ pro muro et munita urbe sobriis hominibus sunt : de qua urbe comperies prophetam dicen- tem : « Quis deducet me in civitatem munitam 10? Cavendum est ergo ne errore aliquo ab hac receda- mus, alioqui in hostium manus veniemus. Certe et hostes sanctorum nihil aliud spectant seu cogitant, nisi hoc unum, ut nempe sanctos a suis bonis studiis avertant, et à via Dei devient at- que abducant. Ubinam vero nituntur inimici abs- trahere sanctos ab amore Dei? in terra scilicet, id est, dum vivunt et terrestre hoc domicilium inco- lunt sancti. Nam postquam hinc migraverimus, decipere diutius adversarii nequeunt. Interim san- cul omne genus insidiarum ferentes aiunt : Quis nos separabit a charitate Christi " ? › Ejecerunt et ipsum Dominum urbe Judai atque illum circumste- terunt, deque ejus perdendi ratione prosternendi- que humi deliberarunt: cujus consilii exitus fuit, ut vilissimum crucis supplicium decernere præopta- rint. Vers. 12. Corripuerunt me sicut leo paratus ad prædam. Terribiles nobis dæmonum incursiones proponit : quid enim leone rapacius aut exitiosius ? Ita reapse nobis post venationem abuluntur invisibiles inimici. Sed si nos resistamus, Petro obsequentes monenti : • Sobrii estote et vigilate, quia adversarius vester diabolus, ut leo rugiens, circumambulat quaerens. quem devoret " ; ; cui si fide resistatis, statim hu- miliatur, fitque ut catulus in abditis jacens: unc verebuntur dæmones aggredi quos vident validos, et temporis opportunitatem observabant; hujus enin rei causa latebras petunt. [Quin et hoc sciendum quod molestissimus ac no- centissimus ille leo, id est Satan, aperte per satel- lites suos nos invadat; ipse vero, ceu leonis catulus, in specu.latitet, siquidem insidias occulte parat. Ex Corderia.-Talia et ejus filiis merito quis tribue- rit; `ejusdem enim sunt cum ipso conversationis. · Ex cod. Vatic..B ap. Mai.] - - Vers. 13. Frameam tuam ab inimicis dexteræ tuæ. Frameam ipsius Dei appellat hominem justum, gladii instar dæmonum agmina cadentem. Anima cnim justi destructio peccati est : vita justi, vo- • Psal. cvil, 11. Rom. vit, 35. "1 Petr. v, (1) Contra Arianos. Et animadverte theologicam versiculi eleganten explicationem.
PG 69:818) Ὥσπερ γὰρ καπνὸς προηγεῖται πυρὸς, ἀνακαιομένου δὲ πυρὸς καὶ ξυλικὴν δαπανῶντος ὕλην, ἄνθρακας γίνεσθαι συμβαίνει, οὕτω καὶ ἡ τοῦ Θεοῦ ὀργὴ, ἤρξατο μὲν ὡς διὰ καπνοῦ, ηὔξησε δὲ ὡς πῦρ, καὶ τέλος ἀπηνθράκωσε τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Δαβίδ. Εἰκότως δὲ καπνὸς καὶ τιμωρία λέγεται, ὡς δακρύων ἐμποιητική· ἐξέλκει γάρ πως ἀεὶ τῶν ὀμμάτων τὸ δάκρυον ὁ καπνὸς ἐμπίπτων τοῖς ὀφθαλμοῖς. Ὀργισθέντος δὲ τοῦ Δημιουργοῦ καὶ κατὰ δαιμονίων διὰ τὴν τοῦ πλάσματος ἀπώλειαν, προηγήσατο τῆς ἐκδικήσεως ὁ καπνὸς, ἡ μετρία τοῦ τυραννήσαντος ἐποχή· ἠκολούθησε δὲ καὶ πῦρ, ἡ παντελὴς πάντως τοῦ πολεμίου φθορὰ γενομένη ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν ἀπὸ Χριστοῦ, ὅς ἐστι τοῦ Θεοῦ πρόσωπον καὶ χαρακτὴρ τῆς αὐτοῦ ὑποστάσεως. Ἐνανθρωπήσαντος γὰρ τοῦ Μονογενοῦς, ἀνήφθη ἀπ’ αὐτοῦ πῦρ ὀργῆς κατὰ τῶν δαιμονίων, ὥστε κράζειν αὐτά· »Ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς.« Καὶ ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δὲ προανεδόθη ὥσπερ καπνὸς ἡ παρὰ τοῦ Χριστοῦ ἐπ’ αὐτοὺς ἀπειλή. Ἔφασκε γάρ· »Ὅταν ἴδητε κυκλουμένην τὴν Ἱερουσαλὴμ ὑπὸ στρατοπέδων, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς·
ἀλλ' ὁ Θεὸς φρουρήσει τας καρδίας ἡμῶν καὶ τὰ ἡ νήματα ἡμῶν, ὡς διά τινων πτερύγων συμφυῶν αὐτῷ καὶ ὁμοουσίων, τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος. Εκβαλόντες με γυνί, περιεκύκλωσαν με. Και τίνος ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν, ὅταν κυ κλῶσαι καὶ συλλαβέσθαι βούλονται ; Τοῦ νόμου πάντως καὶ τῶν ἐντολῶν· ὃς ἀντὶ τείχους καὶ πόλεως ίσχυ μᾶς ὑπάρχει τοῖς νήφουσι· περὶ ἧς εὑρήσεις τὸν προ- φήτην φθεγξάμενον. « Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν πε- ριοχῆς; › Μή τοίνυν ποτὲ ἐκ ταύτης απατηθέντες ἐκπέσωμεν, μήποτε ὑπὸ τὰς χεῖρας τῶν πολεμίων γενώμεθα. (Δ Ε 95.) Καὶ οἱ πολεμοῦντες δὲ τοῖς ἁγίοις, οὐ δὲν ἄλλο έώρων, ήγουν ἐνενόουν, πλὴν αὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ μόνον, τὸ ἐκβαλεῖν τοὺς ἁγίους ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν σπουδασμάτων, καὶ ἐκκλἶναι αὐτοὺς καὶ ἐκτρέψαι τῆς κατὰ Θεὸν ὁδοῦ. Ποῦ δὲ βούλονται οἱ ἐχθροὶ ἀποστῆσαι τοὺς ἁγίους τῆς φιλοθεΐας; Εντῇ γῇ, τουτέστιν ἕως ζῶσι, καὶ τὸν ἐπίγειον χῶρον τοῦτον οἰκοῦσιν οἱ ἅγιοι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημίαν, ἐπηρεάζειν οἱ πολεμοῦντες οὐ δύνανται. Λέγουσι μέντοι οἱ ἅγιοι, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ὑπομένοντες· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; • Εξέβαλον καὶ τὸν Κύριον Ἰουδαῖοι ἔξω τῆς πόλεως καὶ περι εκύκλωσαν, καὶ μέντοι καὶ ἐσκόπουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσι, καὶ εἰς γῆν καταστρέψωσι· καὶ σκοποῦν τε; εὗρον ἀρέσκοντα αὐτοῖς τὸν διὰ σταυροῦ ἀτιμότα- τον θάνατον. Υπέλαβόν με ὡσεὶ λέων ἕτοιμος, εἰς θήραν. b.)Φοβερὰν ἡμῖν τὴν ἐπιβουλὴν τῶν δαιμόνων ἀποτίθεται· τί γὰρ λέοντος αρπακτικώτερον ἢ φονι- κώτερον; Οὕτως τοίνυν ἡμῖν οἱ ἀόρατοι ἐχθροὶ μετὰ τὴν θήραν κέχρηνται. 'Αλλ' ὅταν ἀντιστῶμεν ἡμεῖς τῷ Πέ- τρῳ πειθόμενοι· . Νήψατε, φησί, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος ὡς λέων ωρυόμενος περι- πατεί, ζητῶν τίνα καταπίει· ο ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τῇ · ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τη πίστει, παραχρῆμα ταπεινοῦται, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Διὰ δειλίαν εὑρίσκονται [ οἱ δαίμονες, ] φοβούμενοι μὲν ὡς ἰσχυροῖς ἐπελθεῖν, καιρὸν δὲ ὅμως ζητοῦντες· τούτου γάρ χάριν κρύ- πτονται. Ιστέον γε μήν, ὅτι καὶ ἐμφανῶς ἐπιπηδά διὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν ὁ παγχάλεπος λέων, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ ὡς σκύμνος κρύπτεται· ἀρτύει γὰρ λεληθότως ἐπιβουλάς. Περιθείη δ' ἄν τις τὰ τοιάδε καὶ τοῖς αὐτοῦ τέκνοις· φρονοῦσι γὰρ τὰ αὐτά.] Ρομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου. Ρομφαίαν αὐτοῦ Θεοῦ, καλεῖ τὸν δίκαιον, μαχαίρας δίκην τὰς τῶν δαιμόνων παρατάξεις τέμνονται. Δικαίου γὰρ ψυχή, ἁμαρτίας ἀναίρεσις· 8. IN PSALMUM XVI. busdam et concubstantialibus alis, id est amigenito Filio suo, et vivifcante sancto Spirita (1). (C 1.29 1.) (C 1.29 B C [ D (C. f. 30.) Vers. 11. Ejicientes me nunc, circumdederunt me. Et unde nos ejiciunt, cum circumdare et com- prehendere volunt ? nempe ex lege ac præceptis, quæ pro muro et munita urbe sobriis hominibus sunt : de qua urbe comperies prophetam dicen- tem : « Quis deducet me in civitatem munitam 10? Cavendum est ergo ne errore aliquo ab hac receda- mus, alioqui in hostium manus veniemus. Certe et hostes sanctorum nihil aliud spectant seu cogitant, nisi hoc unum, ut nempe sanctos a suis bonis studiis avertant, et à via Dei devient at- que abducant. Ubinam vero nituntur inimici abs- trahere sanctos ab amore Dei? in terra scilicet, id est, dum vivunt et terrestre hoc domicilium inco- lunt sancti. Nam postquam hinc migraverimus, decipere diutius adversarii nequeunt. Interim san- cul omne genus insidiarum ferentes aiunt : Quis nos separabit a charitate Christi " ? › Ejecerunt et ipsum Dominum urbe Judai atque illum circumste- terunt, deque ejus perdendi ratione prosternendi- que humi deliberarunt: cujus consilii exitus fuit, ut vilissimum crucis supplicium decernere præopta- rint. Vers. 12. Corripuerunt me sicut leo paratus ad prædam. Terribiles nobis dæmonum incursiones proponit : quid enim leone rapacius aut exitiosius ? Ita reapse nobis post venationem abuluntur invisibiles inimici. Sed si nos resistamus, Petro obsequentes monenti : • Sobrii estote et vigilate, quia adversarius vester diabolus, ut leo rugiens, circumambulat quaerens. quem devoret " ; ; cui si fide resistatis, statim hu- miliatur, fitque ut catulus in abditis jacens: unc verebuntur dæmones aggredi quos vident validos, et temporis opportunitatem observabant; hujus enin rei causa latebras petunt. [Quin et hoc sciendum quod molestissimus ac no- centissimus ille leo, id est Satan, aperte per satel- lites suos nos invadat; ipse vero, ceu leonis catulus, in specu.latitet, siquidem insidias occulte parat. Ex Corderia.-Talia et ejus filiis merito quis tribue- rit; `ejusdem enim sunt cum ipso conversationis. · Ex cod. Vatic..B ap. Mai.] - - Vers. 13. Frameam tuam ab inimicis dexteræ tuæ. Frameam ipsius Dei appellat hominem justum, gladii instar dæmonum agmina cadentem. Anima cnim justi destructio peccati est : vita justi, vo- • Psal. cvil, 11. Rom. vit, 35. "1 Petr. v, (1) Contra Arianos. Et animadverte theologicam versiculi eleganten explicationem.
Πέσετε ἐφ’ ἡμᾶς.« Εἶτα ἐπηκολούθησε καὶ πῦρ ἡ ὀργὴ, καὶ τοσοῦτον ἐπ’ αὐτοῖς ἐξεκαύθη, ὥστε καὶ ἄνθρακας αὐτοὺς ἀποτελέσαι, τουτέστι δαπανῆσαι καὶ διαφθεῖραι. Οἶδα καὶ πῦρ καλὸν, ὅπερ ἦλθε Χριστὸς βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν. Τοῦτο τὸ πῦρ ἐπαινετοὺς ἄνθρακας ἀποτελεῖ· διὰ γὰρ τῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος θερμότητος, τῷ πνεύματι ζέοντες ἀποφαίνονταί τινες. Ἀνήφθησαν γοῦν ἀπὸ Θεοῦ ἄνθρακες οἱ ἀπόστολοι, τῇ πρὸς αὐτὸν ἑνώσει πυρούμενοι, καὶ φωστῆρες ἐν κόσμῳ φαινόμενοι· καὶ περὶ αὐτῶν λέλεκται πρὸς τὴν Ἱερουσαλήμ· »Ἔχεις ἄνθρακας πυρὸς καθίσαι ἐπ’ αὐτοὺς, οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια.« »Ἔκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, κ.τ.λ.« (ξ φ. 31 β.) Κατέβη ἵνα τὴν γῆν τῷ οὐρανῷ συνάψῃ, καὶ τοῖς κάτω πρὸς τὰ ἄνω κοινωνίαν χαρίσηται. Οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγένετο, εἰ μὴ καταβὰς τοῦτον τὸν τρόπον ἐπεδήμει τῇ γῇ καθ’ ὃν ἐδύνατο δέχεσθαι, τουτέστιν ἐν σαρκὶ, ἥντινα γνόφον ὑπὸ τοὺς πόδας ἐκάλεσεν. Αὔτη γὰρ τοῦ Θεοῦ τὴν παρουσίαν τὴν ἐπὶ συντελείᾳ πρὸς ἡμᾶς γενομένην ἀπέκρυψεν. »Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ.« (κ φ. 48).
ἀλλ' ὁ Θεὸς φρουρήσει τας καρδίας ἡμῶν καὶ τὰ ἡ νήματα ἡμῶν, ὡς διά τινων πτερύγων συμφυῶν αὐτῷ καὶ ὁμοουσίων, τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ζωοποιοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος. Εκβαλόντες με γυνί, περιεκύκλωσαν με. Και τίνος ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν, ὅταν κυ κλῶσαι καὶ συλλαβέσθαι βούλονται ; Τοῦ νόμου πάντως καὶ τῶν ἐντολῶν· ὃς ἀντὶ τείχους καὶ πόλεως ίσχυ μᾶς ὑπάρχει τοῖς νήφουσι· περὶ ἧς εὑρήσεις τὸν προ- φήτην φθεγξάμενον. « Τίς ἀπάξει με εἰς πόλιν πε- ριοχῆς; › Μή τοίνυν ποτὲ ἐκ ταύτης απατηθέντες ἐκπέσωμεν, μήποτε ὑπὸ τὰς χεῖρας τῶν πολεμίων γενώμεθα. (Δ Ε 95.) Καὶ οἱ πολεμοῦντες δὲ τοῖς ἁγίοις, οὐ δὲν ἄλλο έώρων, ήγουν ἐνενόουν, πλὴν αὐτὸ δὴ τοῦτο καὶ μόνον, τὸ ἐκβαλεῖν τοὺς ἁγίους ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν σπουδασμάτων, καὶ ἐκκλἶναι αὐτοὺς καὶ ἐκτρέψαι τῆς κατὰ Θεὸν ὁδοῦ. Ποῦ δὲ βούλονται οἱ ἐχθροὶ ἀποστῆσαι τοὺς ἁγίους τῆς φιλοθεΐας; Εντῇ γῇ, τουτέστιν ἕως ζῶσι, καὶ τὸν ἐπίγειον χῶρον τοῦτον οἰκοῦσιν οἱ ἅγιοι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐντεῦθεν ἐκδημίαν, ἐπηρεάζειν οἱ πολεμοῦντες οὐ δύνανται. Λέγουσι μέντοι οἱ ἅγιοι, πάντα τρόπον ἐπιβουλῆς ὑπομένοντες· « Τίς ἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ; • Εξέβαλον καὶ τὸν Κύριον Ἰουδαῖοι ἔξω τῆς πόλεως καὶ περι εκύκλωσαν, καὶ μέντοι καὶ ἐσκόπουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσι, καὶ εἰς γῆν καταστρέψωσι· καὶ σκοποῦν τε; εὗρον ἀρέσκοντα αὐτοῖς τὸν διὰ σταυροῦ ἀτιμότα- τον θάνατον. Υπέλαβόν με ὡσεὶ λέων ἕτοιμος, εἰς θήραν. b.)Φοβερὰν ἡμῖν τὴν ἐπιβουλὴν τῶν δαιμόνων ἀποτίθεται· τί γὰρ λέοντος αρπακτικώτερον ἢ φονι- κώτερον; Οὕτως τοίνυν ἡμῖν οἱ ἀόρατοι ἐχθροὶ μετὰ τὴν θήραν κέχρηνται. 'Αλλ' ὅταν ἀντιστῶμεν ἡμεῖς τῷ Πέ- τρῳ πειθόμενοι· . Νήψατε, φησί, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος ὡς λέων ωρυόμενος περι- πατεί, ζητῶν τίνα καταπίει· ο ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τῇ · ᾧ ἐὰν ἀντιστῆτε τη πίστει, παραχρῆμα ταπεινοῦται, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Διὰ δειλίαν εὑρίσκονται [ οἱ δαίμονες, ] φοβούμενοι μὲν ὡς ἰσχυροῖς ἐπελθεῖν, καιρὸν δὲ ὅμως ζητοῦντες· τούτου γάρ χάριν κρύ- πτονται. Ιστέον γε μήν, ὅτι καὶ ἐμφανῶς ἐπιπηδά διὰ τῶν οἰκείων ὑπασπιστῶν ὁ παγχάλεπος λέων, τουτέστιν ὁ Σατανᾶς· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ ὡς σκύμνος κρύπτεται· ἀρτύει γὰρ λεληθότως ἐπιβουλάς. Περιθείη δ' ἄν τις τὰ τοιάδε καὶ τοῖς αὐτοῦ τέκνοις· φρονοῦσι γὰρ τὰ αὐτά.] Ρομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου. Ρομφαίαν αὐτοῦ Θεοῦ, καλεῖ τὸν δίκαιον, μαχαίρας δίκην τὰς τῶν δαιμόνων παρατάξεις τέμνονται. Δικαίου γὰρ ψυχή, ἁμαρτίας ἀναίρεσις· 8. IN PSALMUM XVI. busdam et concubstantialibus alis, id est amigenito Filio suo, et vivifcante sancto Spirita (1). (C 1.29 1.) (C 1.29 B C [ D (C. f. 30.) Vers. 11. Ejicientes me nunc, circumdederunt me. Et unde nos ejiciunt, cum circumdare et com- prehendere volunt ? nempe ex lege ac præceptis, quæ pro muro et munita urbe sobriis hominibus sunt : de qua urbe comperies prophetam dicen- tem : « Quis deducet me in civitatem munitam 10? Cavendum est ergo ne errore aliquo ab hac receda- mus, alioqui in hostium manus veniemus. Certe et hostes sanctorum nihil aliud spectant seu cogitant, nisi hoc unum, ut nempe sanctos a suis bonis studiis avertant, et à via Dei devient at- que abducant. Ubinam vero nituntur inimici abs- trahere sanctos ab amore Dei? in terra scilicet, id est, dum vivunt et terrestre hoc domicilium inco- lunt sancti. Nam postquam hinc migraverimus, decipere diutius adversarii nequeunt. Interim san- cul omne genus insidiarum ferentes aiunt : Quis nos separabit a charitate Christi " ? › Ejecerunt et ipsum Dominum urbe Judai atque illum circumste- terunt, deque ejus perdendi ratione prosternendi- que humi deliberarunt: cujus consilii exitus fuit, ut vilissimum crucis supplicium decernere præopta- rint. Vers. 12. Corripuerunt me sicut leo paratus ad prædam. Terribiles nobis dæmonum incursiones proponit : quid enim leone rapacius aut exitiosius ? Ita reapse nobis post venationem abuluntur invisibiles inimici. Sed si nos resistamus, Petro obsequentes monenti : • Sobrii estote et vigilate, quia adversarius vester diabolus, ut leo rugiens, circumambulat quaerens. quem devoret " ; ; cui si fide resistatis, statim hu- miliatur, fitque ut catulus in abditis jacens: unc verebuntur dæmones aggredi quos vident validos, et temporis opportunitatem observabant; hujus enin rei causa latebras petunt. [Quin et hoc sciendum quod molestissimus ac no- centissimus ille leo, id est Satan, aperte per satel- lites suos nos invadat; ipse vero, ceu leonis catulus, in specu.latitet, siquidem insidias occulte parat. Ex Corderia.-Talia et ejus filiis merito quis tribue- rit; `ejusdem enim sunt cum ipso conversationis. · Ex cod. Vatic..B ap. Mai.] - - Vers. 13. Frameam tuam ab inimicis dexteræ tuæ. Frameam ipsius Dei appellat hominem justum, gladii instar dæmonum agmina cadentem. Anima cnim justi destructio peccati est : vita justi, vo- • Psal. cvil, 11. Rom. vit, 35. "1 Petr. v, (1) Contra Arianos. Et animadverte theologicam versiculi eleganten explicationem.
PG 69:820Σκότος ἐνταῦθα τὴν ἐκ τῆς ἀκαταληψίας ἀχλὺν, ἣ καὶ τοῖς εἰς νοῦν τὸν ἡμέτερον ὀφθαλμοῖς ἐμπίπτουσα, τὸν ἀϊδίως ὄντα μετὰ Πατρὸς, χρόνου μέτροις μετρεῖν οὐκ ἐᾷ. (ξ φ. 31 β). Σκότος τὸ ἀσαφὲς τοῦ μυστηρίου νόησον, ὅπερ ἀπὸ τῆς σαρκὸς τοῖς ἀπίστοις συνέβαινεν· ὅθεν καὶ ἀποκρυφὴν εἰκότως προσηγόρευσεν· οὔτως ἑαυτὸν ὁ Χριστὸς ἀπὸ τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων ἔκρυψεν, οἳ θεωροῦντες αὐτὸν καὶ παρὰ τῶν Ἰουδαίων ἀπιστούμενον, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔτρεχον, οὐκ εἰδότες τοῦ σταυρωθέντος τὴν δύναμιν. »Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις ἀέρων.« (φ φ. 23.) Κεκρυμμένον γὰρ οὕτως ἐστὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. »Ἐξαπέστειλεν ἐξ ὕψους καὶ ἔλαβέ με, προςελάβετό με ἐξ ὑδάτων πολλῶν.« (α φ. 102 β.) Ὁμολογεῖ καὶ ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλησία, Σωτῆρα ἐξ οὐρανοῦ τὸν Κύριον παρὰ τοῦ Πατρὸς ἀποσταλῆναι, ὡς ἀκτῖνα ἐξ ἡλίου, καὶ ἐλευθερῶσαι αὐτὴν ἀπὸ τῶν πολλῶν ὑδάτων, τουτέστι τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, καὶ τῶν ἀλμυρῶν καὶ ταραχωδῶν τοῦ βίου πραγμάτων καὶ περιστάσεων. Πολλὰ δὲ λέγει τὰ ὕδατα· διάφοροι γὰρ τῶν πειρασμῶν οἱ τρόποι, καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων αἱ ἐπιβουλαί.
Α' δικαίου ζωή, θάνατος ἡδονῶν. Καὶ διὰ τοῦτο ῥυσθήναι αὐτὴν ἀπὸ ἀσεβοῦς καὶ χειρὸς ἐχθρῶν, τουτέστι τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων, ὡς σφόδρα παρὰ πάντων ἐπιβουλευόμενος προσεύχεται. Ανάστηθι, Κύριε, πρόφθασον αὐτοὺς, καὶ ὑπου σκέλισον αὐτούς. (Β 1.58.) Τὸ μὲν πρόφθασον δηλοί το, Μὴ ἐπιτρέψης εἰς πέρας αὐτοῖς ἐκδῆναι τὸ σπουδαζόμενον προ- λαβὼν δὲ τὸν ἐμὸν κίνδυνον, τὸ τέλος ἀχρεῖον αὐτῶν ἀποφῆναι τὴν σκαιότητα. Το δ' ὑποσκέλισον, ἀντί τοῦ, Μὴ εὐοδώσῃς τρέχοντας κατ' ἐμοῦ· πιπτέτωσαν δὲ μᾶλλον ὡς ὑπαντῶντός τινος, καὶ τὸν παγχάλεπον αὐτῶν ἀνακόπτων δρόμον. [Κύριε, ἀπ' ὀλίγων ἀπὸ γῆς. Ολίγους, ὥστε οἶμαι, φησὶν τοὺς ἐξειλεγμένους ἐν τούτοις, δῆλον δὲ ὅτι τοὺς ἁγίους, καὶ τὸν ἀπὸ βλεπτον παρὰ Χριστοῦ λαχόντας κλῆρον. Καὶ αὐτὸς δέ φησιν ὁ Σωτήρ· . Πολλοὶ μὲν οἱ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » - ι Διαμέρισον τοίνυν αὐτοὺς ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν. » Αποδίελε, φησί, τῶν ἁγίων, καὶ ἀπόστησον τῶν ἱερωτάτων τοὺς πονηρούς· πρέπει γὰρ τοῦτο τη ζωῇ αὐτῶν. Τοῖς γὰρ ἀποσειομένοις τὸν ἐπὶ θεῷ ζυγὸν, καὶ ἀπηνῆ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασιν ἀντανα- τείνουσι τὸν αὐχένα, πῶς ἂν δοθείη κλῆρος ἡ μερί μετὰ τῶν εὐήνιον ἐχόντων τὸν νοῦν, καὶ ὅπερ ἂν βούλοιντο πρὸς τοῦτο μάλιστα ἐσπουδακόσιν;] ΨΑΛΜΟΣ ΙΖ'. Εἰς τὸ τέλος, τῷ παιδὶ Κυρίου τῷ Δαβίδ· ἐλάλησε τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης, κ. τ. λ. (Α Τὸ δὲ ἀληθὲς καὶ μυστικόν, οἱ πιστεύ σαντες εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβιδ γεγονότα, καὶ σὺν αὐτῷ υἱοὶ τοῦ Δαβιδ χρηματίσαντες, οὗτοι τῷ Χριστῷ τὴν ᾠδὴν ταύτην ἀνακομίζουσιν, ὡς ἐκ πάν των ἐχθρῶν ῥυσθέντες, καὶ ἐκ τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, ὃν τῆς καθ' ἡμῶν τυραννίδος ἐξέβα λεν ὁ Υἱός, καθ' & καὶ πάλαι Θεὸς τὸν Σαούλ ἀπώσατο τοῦ βασιλεύειν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰσφέρεται δὲ ἐν τῷ ψαλμῷ, ποτὲ μὲν τὸ πρόσωπον τῶν πιστευσάντων, ποτὲ δὲ τὸ τοῦ Χριστοῦ, ταῖς ἀνθρωπίναις κεχρημέν νον φωναῖς. Ταύτῃτοι καὶ Εἰς τὸ τέλος ἡ ἐπιγραφή. Περιέχει γὰρ ὁ ψαλμὸς τὴν κάθοδον τοῦ Μονογενούς, τὴν ἀνάληψιν, τὴν κατὰ τῶν δαιμόνων νίκην, τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐκβολήν, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν κλῆσιν, ἅτινα πάντα ἐν τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετο, ὅτε ὁ Μονογενής ενηνθρώπησεν. Εἴημεν καὶ ἡμεῖς παῖδες Κυρίῳ, ὅ ἐστι δοῦλοι· καὶ ὡς ἐν ἡμέρᾳ τῇ ἀρετῇ καὶ τοῖς ἔργοις τοῦ φωτὸς εὐσχημόνως περιπατοῦν τες, ῥυσθείημεν ἐκ πάντων τῶν ἐχθρῶν, μάλιστα δὲ τῆς χειρὸς τοῦ Σαούλ, τουτέστι τῆς πράξεως καὶ τῆς ἐνεργείας τοῦ Σατανᾶ. Η γὰρ χεὶρ, πράξεως σύμ βολον· καὶ εἰς τὸ τέλος τῆς νίκης ἐλθόντες, είχαν ριστεῖν ἀξιωθείημεν τῷ νικοποιῷ Χριστῷ. S. CYRILLI ALEXANDINNI ARCHIEP. luptatum mors. Idcirco eripi animam suam ex impio, et ex hostium manu, id est diaboli ac dat- monum, gravibus horum incursibus appetitus orat. Exsurge, Domine; præveni eos, et supplanta. Verbum præveni significat, Ne sinas eos proposí- tum suum consummare, sed meum præveniens peri- culum, vanum elice nequitiæ illorum exitum. Ver- bum item supplanta pro, Ne planam eis viam contra mre currentibus des : cadant potius, tanquam ali- quo obvio; et illorum perniciosissimum cursum inhibe. [Domine, a paucis de terra. Paucos, ut arbitror, electos hoc loco vocat, san- ctos scilicet, et eos qui præstantem a Christo hære- ditatem consecuti sunt. Quin et ipse Salvator ait : • Multi quidem sunt vocali, pauci vero electi 1. Quare « divide eos in vita eorum. . Separa, ait, a sanctis, et longe statuas improbos a sacrosanctis viris : competit enim hoc eorum vitæ. Nam imposio tum a Deo jugum excutientibus, et duras in ejus decreta cervices erigentibus, quomodo sors aut pars dari possit cum iis qui benigna mente predit fuerunt, et in id quod studiose quaesiverunt, maxi- me insudarunt ? - Ex Corderio.] - PSALMUS XVII. Vers. 1. In finem, puero Domini, Davidi, chm hujus cantici verba locutus est, etc. (1). Vero autem (2) mysticoque sensu, qui in Chri- stum crediderunt de Davidis genere ortum, hi Christo hoc canticum offerunt, cunctis hostibus li- berati, et hujus seculi principe, quem de sua in nos tyrannide depulit (Davidis) Filius, sicuti olim Deus Saulem de regno Israelis ejecit. Producitur autem in psalmo modo fidelium, modo Christi per- sona, quæ humana loquendi ratione utitur. Hæc est etiam tituli in finem vis. Continet enim psal- mus descensum Unigeniti, ascensionem, victoriam dle daemonibus, Israelis expulsionem, et gen- tium vocationem, quæ omnia in fine sæculorum evenerunt, cum Únigenitus est incarnatus. Simus utinam et nos pueri Domini, id est servi! et tan- quam in splendido die, virtutibus operibusque lucis honeste ambulemus, atque ita de cunctis hostibus, præcipue de manu Saulis, id est de actionibus et violentia Satanæ liberemur! Nam manus symbo- fum actionis est : ut ad finem usque victoriæ perve- nientes, agere gratias possimus auctori victoria Christo. 16. Item hic psalmus canitur. Paulus apostolus Rom. xr, 9, laudat ejus versiculum quinquagesimum. In Syriaco codice Ambrosiane, dividitur ob prohxita- B C D f. b.) tem suam in partes æquales duas hic psalmus. garius Nicetas prætermisit. Et nota, quod sensum mysticum dicit verum Cyrillus. 16. Matth. xx, (1) Titulus idem fere II Reg. cap. xxur, ubi (2) Sic loquitur, quia alia ante dixerat, quæ eclo-
Ἀλλ’ ἐκ πάντων τούτων σέσωκεν ἡμᾶς ὁ Χριστός. »Κατὰ τὴν καθαριότητα τῶν χειρῶν μου ἀνταποδώσει μοι.« (ξ φ. 34.) Συζύγως δὲ καθαρότητα χειρῶν ἐρεῖς τὰ λαμπρὰ καὶ ἀμολύντως ἐνεργούμενα τῆς πίστεως ἔργα, ὧν χωρὶς ἡ πίστις νεκρά ἐστιν. »Ὁ Θεός μου, ἄμωμος ἡ ὁδὸς αὐτοῦ.« (ξ φ. 35 β.) Ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος μόνος Θεὸς ἀληθής· διὸ καὶ Μονογενὴς διὰ τὸ μόνος εἶναι ὥσπερ Θεός· πάντες γὰρ οἱ ἄλλοι παρουσίᾳ τοῦ Θεοῦ Λόγου θεοὶ κατασκευάζονται. Ἐκείνους γὰρ θεοὺς εἶπεν, πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. »Ὁ Θεὸς ὁ περιζωννύων με δύναμιν, καὶ ἔθετο ἄμωμον τὴν ὁδόν μου.« (α φ. 105 β.) Ἁρμόζει δὲ ταῦτα καὶ τοῖς ἱερουργοῖς τοῦ Εὐαγγελίου, οἷς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· »Καθίσατε ἐν Ἱερουσαλὴμ ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους·« ἣν περιζωσάμενοι καὶ, τῷ ἁγίῳ καθοπλισθέντες Πνεύματι (τοῦτο γὰρ ἡ ἐπηγγελμένη δύναμις), ἀκαταγώνιστοι ἐγίνοντο καὶ δαίμοσι καὶ διώκταις καὶ πάθεσι, καὶ τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς ἀνεπιλήπτως διῆλθον. »Καταρτιζόμενος τοὺς πόδας μου ὡσεὶ ἐλάφου, καὶ ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ἱστῶν με.« (α φ. 105 β.
Α' δικαίου ζωή, θάνατος ἡδονῶν. Καὶ διὰ τοῦτο ῥυσθήναι αὐτὴν ἀπὸ ἀσεβοῦς καὶ χειρὸς ἐχθρῶν, τουτέστι τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων, ὡς σφόδρα παρὰ πάντων ἐπιβουλευόμενος προσεύχεται. Ανάστηθι, Κύριε, πρόφθασον αὐτοὺς, καὶ ὑπου σκέλισον αὐτούς. (Β 1.58.) Τὸ μὲν πρόφθασον δηλοί το, Μὴ ἐπιτρέψης εἰς πέρας αὐτοῖς ἐκδῆναι τὸ σπουδαζόμενον προ- λαβὼν δὲ τὸν ἐμὸν κίνδυνον, τὸ τέλος ἀχρεῖον αὐτῶν ἀποφῆναι τὴν σκαιότητα. Το δ' ὑποσκέλισον, ἀντί τοῦ, Μὴ εὐοδώσῃς τρέχοντας κατ' ἐμοῦ· πιπτέτωσαν δὲ μᾶλλον ὡς ὑπαντῶντός τινος, καὶ τὸν παγχάλεπον αὐτῶν ἀνακόπτων δρόμον. [Κύριε, ἀπ' ὀλίγων ἀπὸ γῆς. Ολίγους, ὥστε οἶμαι, φησὶν τοὺς ἐξειλεγμένους ἐν τούτοις, δῆλον δὲ ὅτι τοὺς ἁγίους, καὶ τὸν ἀπὸ βλεπτον παρὰ Χριστοῦ λαχόντας κλῆρον. Καὶ αὐτὸς δέ φησιν ὁ Σωτήρ· . Πολλοὶ μὲν οἱ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. » - ι Διαμέρισον τοίνυν αὐτοὺς ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν. » Αποδίελε, φησί, τῶν ἁγίων, καὶ ἀπόστησον τῶν ἱερωτάτων τοὺς πονηρούς· πρέπει γὰρ τοῦτο τη ζωῇ αὐτῶν. Τοῖς γὰρ ἀποσειομένοις τὸν ἐπὶ θεῷ ζυγὸν, καὶ ἀπηνῆ τοῖς αὐτοῦ θεσπίσμασιν ἀντανα- τείνουσι τὸν αὐχένα, πῶς ἂν δοθείη κλῆρος ἡ μερί μετὰ τῶν εὐήνιον ἐχόντων τὸν νοῦν, καὶ ὅπερ ἂν βούλοιντο πρὸς τοῦτο μάλιστα ἐσπουδακόσιν;] ΨΑΛΜΟΣ ΙΖ'. Εἰς τὸ τέλος, τῷ παιδὶ Κυρίου τῷ Δαβίδ· ἐλάλησε τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης, κ. τ. λ. (Α Τὸ δὲ ἀληθὲς καὶ μυστικόν, οἱ πιστεύ σαντες εἰς Χριστὸν τὸν ἐκ σπέρματος Δαβιδ γεγονότα, καὶ σὺν αὐτῷ υἱοὶ τοῦ Δαβιδ χρηματίσαντες, οὗτοι τῷ Χριστῷ τὴν ᾠδὴν ταύτην ἀνακομίζουσιν, ὡς ἐκ πάν των ἐχθρῶν ῥυσθέντες, καὶ ἐκ τοῦ ἄρχοντος τοῦ αἰῶνος τούτου, ὃν τῆς καθ' ἡμῶν τυραννίδος ἐξέβα λεν ὁ Υἱός, καθ' & καὶ πάλαι Θεὸς τὸν Σαούλ ἀπώσατο τοῦ βασιλεύειν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ. Εἰσφέρεται δὲ ἐν τῷ ψαλμῷ, ποτὲ μὲν τὸ πρόσωπον τῶν πιστευσάντων, ποτὲ δὲ τὸ τοῦ Χριστοῦ, ταῖς ἀνθρωπίναις κεχρημέν νον φωναῖς. Ταύτῃτοι καὶ Εἰς τὸ τέλος ἡ ἐπιγραφή. Περιέχει γὰρ ὁ ψαλμὸς τὴν κάθοδον τοῦ Μονογενούς, τὴν ἀνάληψιν, τὴν κατὰ τῶν δαιμόνων νίκην, τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἐκβολήν, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν κλῆσιν, ἅτινα πάντα ἐν τῷ τέλει τῶν αἰώνων ἐγένετο, ὅτε ὁ Μονογενής ενηνθρώπησεν. Εἴημεν καὶ ἡμεῖς παῖδες Κυρίῳ, ὅ ἐστι δοῦλοι· καὶ ὡς ἐν ἡμέρᾳ τῇ ἀρετῇ καὶ τοῖς ἔργοις τοῦ φωτὸς εὐσχημόνως περιπατοῦν τες, ῥυσθείημεν ἐκ πάντων τῶν ἐχθρῶν, μάλιστα δὲ τῆς χειρὸς τοῦ Σαούλ, τουτέστι τῆς πράξεως καὶ τῆς ἐνεργείας τοῦ Σατανᾶ. Η γὰρ χεὶρ, πράξεως σύμ βολον· καὶ εἰς τὸ τέλος τῆς νίκης ἐλθόντες, είχαν ριστεῖν ἀξιωθείημεν τῷ νικοποιῷ Χριστῷ. S. CYRILLI ALEXANDINNI ARCHIEP. luptatum mors. Idcirco eripi animam suam ex impio, et ex hostium manu, id est diaboli ac dat- monum, gravibus horum incursibus appetitus orat. Exsurge, Domine; præveni eos, et supplanta. Verbum præveni significat, Ne sinas eos proposí- tum suum consummare, sed meum præveniens peri- culum, vanum elice nequitiæ illorum exitum. Ver- bum item supplanta pro, Ne planam eis viam contra mre currentibus des : cadant potius, tanquam ali- quo obvio; et illorum perniciosissimum cursum inhibe. [Domine, a paucis de terra. Paucos, ut arbitror, electos hoc loco vocat, san- ctos scilicet, et eos qui præstantem a Christo hære- ditatem consecuti sunt. Quin et ipse Salvator ait : • Multi quidem sunt vocali, pauci vero electi 1. Quare « divide eos in vita eorum. . Separa, ait, a sanctis, et longe statuas improbos a sacrosanctis viris : competit enim hoc eorum vitæ. Nam imposio tum a Deo jugum excutientibus, et duras in ejus decreta cervices erigentibus, quomodo sors aut pars dari possit cum iis qui benigna mente predit fuerunt, et in id quod studiose quaesiverunt, maxi- me insudarunt ? - Ex Corderio.] - PSALMUS XVII. Vers. 1. In finem, puero Domini, Davidi, chm hujus cantici verba locutus est, etc. (1). Vero autem (2) mysticoque sensu, qui in Chri- stum crediderunt de Davidis genere ortum, hi Christo hoc canticum offerunt, cunctis hostibus li- berati, et hujus seculi principe, quem de sua in nos tyrannide depulit (Davidis) Filius, sicuti olim Deus Saulem de regno Israelis ejecit. Producitur autem in psalmo modo fidelium, modo Christi per- sona, quæ humana loquendi ratione utitur. Hæc est etiam tituli in finem vis. Continet enim psal- mus descensum Unigeniti, ascensionem, victoriam dle daemonibus, Israelis expulsionem, et gen- tium vocationem, quæ omnia in fine sæculorum evenerunt, cum Únigenitus est incarnatus. Simus utinam et nos pueri Domini, id est servi! et tan- quam in splendido die, virtutibus operibusque lucis honeste ambulemus, atque ita de cunctis hostibus, præcipue de manu Saulis, id est de actionibus et violentia Satanæ liberemur! Nam manus symbo- fum actionis est : ut ad finem usque victoriæ perve- nientes, agere gratias possimus auctori victoria Christo. 16. Item hic psalmus canitur. Paulus apostolus Rom. xr, 9, laudat ejus versiculum quinquagesimum. In Syriaco codice Ambrosiane, dividitur ob prohxita- B C D f. b.) tem suam in partes æquales duas hic psalmus. garius Nicetas prætermisit. Et nota, quod sensum mysticum dicit verum Cyrillus. 16. Matth. xx, (1) Titulus idem fere II Reg. cap. xxur, ubi (2) Sic loquitur, quia alia ante dixerat, quæ eclo-
PG 69:822) Φασὶ τὰς ἐλάφους εὐδρομωτάτας εἶναι, καὶ μὴν καὶ ὀφιοκτόνους, καὶ διωκομένας ὑπὸ τῶν θηρευτῶν, ὑψοῦ φέρεσθαι. Ἐδίωξαν οὖν καὶ τὸν Δαβὶδ ἄλλοι τε καὶ ὁ Σαούλ· ἀλλ’ οὐ κατέλαβεν αὐτὸν, τοῦ Θεοῦ τάχος αὐτῷ ἐμπαρέχοντος, καὶ καταπατεῖν ὡς ἰοβόλα θηρία τοὺς πολεμίους ποιοῦντος. Ἐπεὶ δὲ ἴδιόν ἐστι τῆς τῶν νεβρῶν φύσεως τὸ ἀναλωτικὸν τῶν θηρίων, καὶ τὸ φυγαδεύειν τῷ ἄσθματι καὶ τῇ τοῦ χρωτὸς ἰδιότητι τὸ τῶν ὄφεων γένος, εἰκότως νεβρὸς ὁ Κύριος λέγεται, ὡς πατῶν καὶ ἀναλίσκων τὴν ἐναντίαν ἐνέργειαν, καὶ τοὺς μαθητὰς εἰς τὴν τῶν ἐλάφων καταρτιζόμενος φύσιν, ἐν οἶς λέγει· »Δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων.« Διώκει μὲν οὖν ὁ Σατανᾶς οἷά τις ὄφις· ἀλλ’ οὗτοι λαβόντες ἐξουσίαν παρὰ τοῦ Σωτῆρος πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, τῶν νοητῶν δηλαδὴ, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, οὐχ ἁλίσκονται· ἀλλὰ τὸ χαμαιριφὲς ἀφέντες φρόνημα, ἀναφοιτῶσιν ὥσπερ εἰς ὄρος τὴν ἀξιόκτητον ἀρετήν. Πλὴν οὐκ ἀρκεῖ τὸ ἀναφοιτῆσαι μόνον, ἀλλὰ χρὴ προσεῖναι καὶ τὸ ἐμμένειν τοῖς ἄνω καὶ ἐμφιλοχωρεῖν τοῖς τῶν ἀρετῶν ὑψώμασι.
Υπερασπιστής μου. καὶ κέρας σωτηρίας μου, καὶ ἀντιλήπτωρ μου. ( Ταῦτα δὲ πάντα δικαίως ονομάζεται, περὶ οὗ ψάλλειν ἡμᾶς αὐτὸς οὗτος ὁ προφήτης ἐδί δαξεν· ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατιοῦμεν. Οὗτ τως ἡμῶν ὑπερασπιστής διὰ τῆς σαρκός, καθάπερ ἐν ἀσπίδι βέλη τὰ ὑπὲρ ἡμῶν πάθη δεξάμενος. Αντιλήπτωρ διὰ τῆς θεότητος· μόνη γὰρ ἡμῶν ἀντι- λαβέσθαι διὰ τῆς ἀπαθείας ἐδύνατο. Κέρας ἡμῶν σωτηρίας διὰ τοῦ σταυροῦ ἐγένετο· οὐδὲν γὰρ τοῖς δαίμοσιν τοῦ σταυροῦ φοβερώτερον. Ανέβη καπνὸς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ, καὶ πῦρ ἀπὸ προσ ώπου αὐτοῦ. • (Α Γ. 100, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου.) "Ωσπερ γὰρ καπνὸς προηγείται πυρὸς, ἀνακαιομένου δὲ πυρὸς " καὶ ξυλικὴν δαπανώντος ὕλην, ἄνθρακας γίνεσθαι συμβαίνει, οὕτω καὶ ἡ τοῦ Θεοῦ ὀργὴ, ἤρξατο μὲν ὡς διὰ καπνοῦ, ηύξησε δὲ ὡς πῦρ, καὶ τέλος ἀπην- θράκωσε τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Δαβίδ. Εἰκότως δὲ και πνὸς καὶ τιμωρία λέγεται, ὡς δακρύων εμποιητική· ἐξέλκει γάρ πως ἀεὶ τῶν ὀμμάτων τὸ δάκρυον δ καπνὸς ἐμπίπτων τοῖς ὀφθαλμοῖς. Ὀργισθέντος δὲ τοῦ Δημιουργοῦ καὶ κατὰ δαιμονίων διὰ τὴν τοῦ πλάσματος ἀπώλειαν, προηγήσατο τῆς ἐκδικήσεως ὁ καπνός, ἡ μετρία τοῦ τυραννήσαντος ἐποχή ἠκολού- θησε δὲ καὶ πῦρ, ἡ παντελής πάντως τοῦ πολεμίου φθορὰ γενομένη ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν ἀπὸ Χριστοῦ, ὅς ἐστι τοῦ Θεοῦ πρόσωπον καὶ χα • ρακτήρ τῆς αὐτοῦ ὑποστάσεως. Ένανθρωπήσαντος γὰρ τοῦ Μονογενοῦς, ἀνήφθη ἀπ' αὐτοῦ πῦρ ὀργῆς κατὰ τῶν δαιμονίων, ὥστε κράζειν αὐτά· . Ήλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς. Καὶ ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δὲ προανεδόθη ώσπερ καπνὸς ἡ παρὰ τοῦ Χριστοῦ ἐπ' αὐτοὺς ἀπειλή. Εφασκε γάρ « Οταν ἴδητε κυκλουμένην τὴν Ἱερουσαλήμ ὑπὸ στρατο- πέδων, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσετε ἐφ' ἡμᾶς, ο Εἶτα ἐπηκολού θησε καὶ πῦρ ἡ ὀργὴ, καὶ τοσοῦτον ἐπ' αὐτοῖς ἐξ- εκαύθη, ὥστε καὶ ἄνθρακας αὐτοὺς ἀποτελέσαι, τουτ ἐστι δαπανῆσαι καὶ διαφθείραι. Οἶδα καὶ πῦρ και λιν, ὅπερ ἦλθε Χριστὸς βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν. Τοῦτο τὸ πῦρ ἐπαινετοὺς ἄνθρακας ἀποτελεῖ · διὰ γὰρ τῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος θερμότητος, τῷ πνεύματι ζέοντες ἀποφαίνονται τινες. Ανήφθησαν γοῦν ἀπὸ Θεοῦ ἄνθρακες οἱ ἀπόστολοι, τῇ πρὸς αὐτὸν ἑνώσει πυρούμενοι, καὶ φωστῆρες ἐν κόσμῳ φαινόμενοι· καὶ περὶ αὐτῶν λέλεκται πρὸς τὴν Ἱερουσαλήμ. • Έχεις άνθρακας πυρὸς καθίσαι ἐπ' αὐτοὺς, οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Εκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, κ. τ. λ. Κατέβη ἵνα τὴν γῆν τῷ οὐρανῷ συν- ἀγῃ, καὶ τοῖς κάτω πρὸς τὰ ἄνω κοινωνίαν χαρί- σηται. Οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγένετο, εἰ μὴ καταβὰς τοῦ τον τὴν τρόπον ἐπεδήμει τῇ γῇ καθ᾽ ἂν ἐδύνατο δέχεσθαι, τουτέστιν ἐν σαρκί, ἥντινα γνόφον ὑπὸ οι IN PSALMUM XVII. A Vers. 5. Protector meus, et cornu salutis meæ, et f. 31.) B susceptor meus. Hæc omnia epitheta recte illi inscribantur, de quo nos psallere ipse hic Propheta docuit: Te opi- tulante inimicos nostros cornu appetemus. Sic nimi- rum protector noster, ut in carne sua, tanquam in scuto tela, passionem pro nobis exceperit. Susce- ptor, per divinitatem quæ sola ob suam impassibi- litatem nos suscipere, id est sustinere cadentes, po- terat. Idem cornu salutare factus est nobis per crucem nihil enim magis quam crucem dæmones extimescunt. Vers. 9. Ascendit furor in ira ejus, et ignis a facie ejus exarsit. Sicut fumus ignem anteit, accenso autem igne et ligneam depascente materiem, carbones deri solent : ita Dei ira cœpit quidem ut femus, erevit ut ignis, postremo in carbones redegit Davidis inimicos. Recte vero pro punitione fumus dicitur, qui lacry mas ciere solet : nam reapse fumus in oculos in- currens stillare lacrymas facit. Nimirum irato Creatore adversus dæmones propter creaturæ suæ pernicien, antecessit ultioni fumus, nempe modica tyranni inhibitio : quam subsecutus ignis est, nempe omnimoda hostis destructio, a facie Dei, id est a Christo, qui est Dei facies et character substan- tiæ ejus 1. Incarnato quippe Unigenito, incensus est ab eo ignis adversus dæmones, ita ut clamarint : Venisti huc ante tempus ad torquendum nos 18. » C Judæis quoque in antecessum ceu fumus edita fuit a Christo comminatio. Ait enim : . Cum videritis Jerusalem ab exercitibus obsessam, tunc dicite montibus : Operite nos; et collibus : Cadite super nos '. . Dein subsecuta est ceu ignis ira, quæ tanta in eos exarsit, ut illos in carbones redegerit, id est consumpserit perdideritque. Scio bonum quoque esse ignem, illum videlicet quem Christus venit mittere in mundum s. Atque hic demum ignis lau- dabiles carbones efficit: pam sancti Spiritus calore, spiritu ferventes apparent nonnulli. Ita ceu carbo- nes accensi fuere a Deo apostoli, sua cum illo con- junctione inflammati, et mundi lumina efecti: deque ipsis dictum fuit civitati Jerusalem : « Habes carbones quibus insideas : hi tibi auxilio erunt. (1), (C f. b.) Hebr. 1, 3. D Matth. viii, 29. 1º Luc. xxiii, 30. Vers. 10. Inclinavit calos, et descendit, etc. Descendit, ut terram colo conjungeret, et inferio- ribus communionem. cum superioribus elargiretur. Hoc autem minime evenisset, nisi eo modo in ter- ram descendisset, quo recipi poterat, id est carne indutus, quam nebulam veluti quamdam pedibus Luc. x11, 49. Isa. XLVII, 14. vulgatus Lat. textus satis differt. (1) Sequitur presse Isaiæ Alexandrinum, nune Vaticanum, textum Alexandrinus Cyrillus ; nam
Διὸ καὶ τὸν δίκαιον, τὸν τοὺς πόδας κατηρτισμένους ἔχοντα, οὐ μόνον ἀνάγει ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἱστᾷ ἄνω, τουτέστιν ἵστασθαι παρασκευάζει ἐν τῇ ἀρετῇ, καὶ μὴ καταπίπτειν. »Ἐπλάτυνας τὰ διαβήματά μου.« (ξ φ. 36.) Διαβήματα λέγει καθ’ ἃ ἐκ κακίας εἰς ἀρετὴν, καὶ ἐξ αἰσθητῶν ἐπὶ νοητὰ, καὶ ἀπὸ τοῦ παρόντος αἰῶνος εἰς τὸν μέλλοντα διαβαίνει. Κατ’ ἀρχὰς μὲν οὖν τὰ στενὰ καὶ ἐπίπονα τῷ τὴν τεθλιμμένην ὁδεύοντι, καὶ τῶν ἐχθρῶν βουλομένῳ διαβαίνειν τὰ σκάνδαλα· τῇ δὲ προκοπῇ, πλατυνόμενα. »Λαὸς, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι.« (δ φ. 67.) Οὐκ ἀγνοίας ἐστὶ σημαντικόν· ταῦτα γὰρ οἶδεν ὡς Θεός· ἀλλ’ ὅτι οἱ κατὰ καιροὺς τὴν οἰκειότητα τὴν εἰς ἐμὲ μὴ λαχόντες. (λ φ. 67.) Λέγοιτο δὲ ταῦτα καὶ ἐκ προσώπου Χριστοῦ καὶ Δαβὶδ, οὗπερ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ γενομένου τὸ πρόσωπον ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Εἰ δὲ μὴ τῶν ἐθνῶν ἐβασίλευσεν ὁ Δαβὶδ, ἐπὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Χριστὸν τὸν λόγον ἀνύσωμεν, τὸν ἀεὶ μὲν ὡς Θεὸν ἀπάντων δεσπόζοντα, μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν καὶ τὴν ἐθελούσιον τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων δουλείαν δεξάμενον.
Υπερασπιστής μου. καὶ κέρας σωτηρίας μου, καὶ ἀντιλήπτωρ μου. ( Ταῦτα δὲ πάντα δικαίως ονομάζεται, περὶ οὗ ψάλλειν ἡμᾶς αὐτὸς οὗτος ὁ προφήτης ἐδί δαξεν· ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατιοῦμεν. Οὗτ τως ἡμῶν ὑπερασπιστής διὰ τῆς σαρκός, καθάπερ ἐν ἀσπίδι βέλη τὰ ὑπὲρ ἡμῶν πάθη δεξάμενος. Αντιλήπτωρ διὰ τῆς θεότητος· μόνη γὰρ ἡμῶν ἀντι- λαβέσθαι διὰ τῆς ἀπαθείας ἐδύνατο. Κέρας ἡμῶν σωτηρίας διὰ τοῦ σταυροῦ ἐγένετο· οὐδὲν γὰρ τοῖς δαίμοσιν τοῦ σταυροῦ φοβερώτερον. Ανέβη καπνὸς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ, καὶ πῦρ ἀπὸ προσ ώπου αὐτοῦ. • (Α Γ. 100, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου.) "Ωσπερ γὰρ καπνὸς προηγείται πυρὸς, ἀνακαιομένου δὲ πυρὸς " καὶ ξυλικὴν δαπανώντος ὕλην, ἄνθρακας γίνεσθαι συμβαίνει, οὕτω καὶ ἡ τοῦ Θεοῦ ὀργὴ, ἤρξατο μὲν ὡς διὰ καπνοῦ, ηύξησε δὲ ὡς πῦρ, καὶ τέλος ἀπην- θράκωσε τοὺς ἐχθροὺς τοῦ Δαβίδ. Εἰκότως δὲ και πνὸς καὶ τιμωρία λέγεται, ὡς δακρύων εμποιητική· ἐξέλκει γάρ πως ἀεὶ τῶν ὀμμάτων τὸ δάκρυον δ καπνὸς ἐμπίπτων τοῖς ὀφθαλμοῖς. Ὀργισθέντος δὲ τοῦ Δημιουργοῦ καὶ κατὰ δαιμονίων διὰ τὴν τοῦ πλάσματος ἀπώλειαν, προηγήσατο τῆς ἐκδικήσεως ὁ καπνός, ἡ μετρία τοῦ τυραννήσαντος ἐποχή ἠκολού- θησε δὲ καὶ πῦρ, ἡ παντελής πάντως τοῦ πολεμίου φθορὰ γενομένη ἀπὸ προσώπου τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν ἀπὸ Χριστοῦ, ὅς ἐστι τοῦ Θεοῦ πρόσωπον καὶ χα • ρακτήρ τῆς αὐτοῦ ὑποστάσεως. Ένανθρωπήσαντος γὰρ τοῦ Μονογενοῦς, ἀνήφθη ἀπ' αὐτοῦ πῦρ ὀργῆς κατὰ τῶν δαιμονίων, ὥστε κράζειν αὐτά· . Ήλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς. Καὶ ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δὲ προανεδόθη ώσπερ καπνὸς ἡ παρὰ τοῦ Χριστοῦ ἐπ' αὐτοὺς ἀπειλή. Εφασκε γάρ « Οταν ἴδητε κυκλουμένην τὴν Ἱερουσαλήμ ὑπὸ στρατο- πέδων, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσετε ἐφ' ἡμᾶς, ο Εἶτα ἐπηκολού θησε καὶ πῦρ ἡ ὀργὴ, καὶ τοσοῦτον ἐπ' αὐτοῖς ἐξ- εκαύθη, ὥστε καὶ ἄνθρακας αὐτοὺς ἀποτελέσαι, τουτ ἐστι δαπανῆσαι καὶ διαφθείραι. Οἶδα καὶ πῦρ και λιν, ὅπερ ἦλθε Χριστὸς βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν. Τοῦτο τὸ πῦρ ἐπαινετοὺς ἄνθρακας ἀποτελεῖ · διὰ γὰρ τῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος θερμότητος, τῷ πνεύματι ζέοντες ἀποφαίνονται τινες. Ανήφθησαν γοῦν ἀπὸ Θεοῦ ἄνθρακες οἱ ἀπόστολοι, τῇ πρὸς αὐτὸν ἑνώσει πυρούμενοι, καὶ φωστῆρες ἐν κόσμῳ φαινόμενοι· καὶ περὶ αὐτῶν λέλεκται πρὸς τὴν Ἱερουσαλήμ. • Έχεις άνθρακας πυρὸς καθίσαι ἐπ' αὐτοὺς, οὗτοι ἔσονταί σοι βοήθεια. » Εκλινεν οὐρανοὺς καὶ κατέβη, κ. τ. λ. Κατέβη ἵνα τὴν γῆν τῷ οὐρανῷ συν- ἀγῃ, καὶ τοῖς κάτω πρὸς τὰ ἄνω κοινωνίαν χαρί- σηται. Οὐκ ἂν δὲ τοῦτο ἐγένετο, εἰ μὴ καταβὰς τοῦ τον τὴν τρόπον ἐπεδήμει τῇ γῇ καθ᾽ ἂν ἐδύνατο δέχεσθαι, τουτέστιν ἐν σαρκί, ἥντινα γνόφον ὑπὸ οι IN PSALMUM XVII. A Vers. 5. Protector meus, et cornu salutis meæ, et f. 31.) B susceptor meus. Hæc omnia epitheta recte illi inscribantur, de quo nos psallere ipse hic Propheta docuit: Te opi- tulante inimicos nostros cornu appetemus. Sic nimi- rum protector noster, ut in carne sua, tanquam in scuto tela, passionem pro nobis exceperit. Susce- ptor, per divinitatem quæ sola ob suam impassibi- litatem nos suscipere, id est sustinere cadentes, po- terat. Idem cornu salutare factus est nobis per crucem nihil enim magis quam crucem dæmones extimescunt. Vers. 9. Ascendit furor in ira ejus, et ignis a facie ejus exarsit. Sicut fumus ignem anteit, accenso autem igne et ligneam depascente materiem, carbones deri solent : ita Dei ira cœpit quidem ut femus, erevit ut ignis, postremo in carbones redegit Davidis inimicos. Recte vero pro punitione fumus dicitur, qui lacry mas ciere solet : nam reapse fumus in oculos in- currens stillare lacrymas facit. Nimirum irato Creatore adversus dæmones propter creaturæ suæ pernicien, antecessit ultioni fumus, nempe modica tyranni inhibitio : quam subsecutus ignis est, nempe omnimoda hostis destructio, a facie Dei, id est a Christo, qui est Dei facies et character substan- tiæ ejus 1. Incarnato quippe Unigenito, incensus est ab eo ignis adversus dæmones, ita ut clamarint : Venisti huc ante tempus ad torquendum nos 18. » C Judæis quoque in antecessum ceu fumus edita fuit a Christo comminatio. Ait enim : . Cum videritis Jerusalem ab exercitibus obsessam, tunc dicite montibus : Operite nos; et collibus : Cadite super nos '. . Dein subsecuta est ceu ignis ira, quæ tanta in eos exarsit, ut illos in carbones redegerit, id est consumpserit perdideritque. Scio bonum quoque esse ignem, illum videlicet quem Christus venit mittere in mundum s. Atque hic demum ignis lau- dabiles carbones efficit: pam sancti Spiritus calore, spiritu ferventes apparent nonnulli. Ita ceu carbo- nes accensi fuere a Deo apostoli, sua cum illo con- junctione inflammati, et mundi lumina efecti: deque ipsis dictum fuit civitati Jerusalem : « Habes carbones quibus insideas : hi tibi auxilio erunt. (1), (C f. b.) Hebr. 1, 3. D Matth. viii, 29. 1º Luc. xxiii, 30. Vers. 10. Inclinavit calos, et descendit, etc. Descendit, ut terram colo conjungeret, et inferio- ribus communionem. cum superioribus elargiretur. Hoc autem minime evenisset, nisi eo modo in ter- ram descendisset, quo recipi poterat, id est carne indutus, quam nebulam veluti quamdam pedibus Luc. x11, 49. Isa. XLVII, 14. vulgatus Lat. textus satis differt. (1) Sequitur presse Isaiæ Alexandrinum, nune Vaticanum, textum Alexandrinus Cyrillus ; nam
PG 69:823Διττὸν δὲ τὸ γινώσκει[ν] τὰς καρδίας ἡμῶν, ἢ τὸ ἐπίστασθαι ἢ τὸ ἡνῶσθαι γνωστῷ τὸ γινῶσκον. Κατὰ πρότερον σημαινόμενον, καὶ τοὺς φαύλους γινώσκει Θεὸς, πρὸς οὓς εἶπεν ὁ Σωτήρ· »Ὑμεῖς ἐστε ὡς δικαιοῦντες αὐτοὺς ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁ δὲ Θεὸς γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν.« Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ· »Διότι ἔγνω πάσας τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν.« Κατὰ δὲ τὸ β, μόνους λέγεται τοὺς δικαίους εἰδέναι· ἔγνω γὰρ Κύριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ. Πρὸς γὰρ φαύλους ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· »Ἀποχωρεῖτε ἀπ’ ἐμοῦ, ἐργάται ἀνομίας, οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς.« Καὶ ὁ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν τοίνυν λαὸς εἰδωλολατρῶν πάλαι καὶ ἁμαρτάνων, καὶ τούτου χάριν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος μὴ γινωσκόμενος, μεταβαίνων διὰ μετανοίας, εἴρηται δουλεύειν αὐτῷ. Διόπερ οὐκ εἶπεν· Ὃν οὐ γινώσκω (ὁ γὰρ ἔτι τὰ τῆς κακίας ἐνεργῶν, οὐ γινώσκεται), ἀλλ’ ὃν οὐκ ἔγνω πάλαι, νῦν δὲ δῆλόν ἐστι γινώσκειν. Ὁποῖον τὸ ἀποστολικόν· »Ἀλλὰ τότε μὲν οὐδ’ εἰδότες Θεὸν ἐδουλεύσατε, τοῖς φύσει μὴ οὖσι θεοῖς· νῦν δὲ γνόντες Θεὸν, μᾶλλον δὲ γνωσθέντες ὑπ’ αὐτοῦ.« Ἀγνοοῦντες γὰρ, ἠγνοοῦντο· γνόντες δὲ, ἐγνώσθησαν. »Υἱοὶ ἀλλότριοι.« (δ φ. 67, λ φ. 67.
S. CYRILLI ALEXANDRIÑI ARCHIEP. Α τοὺς πόδας εκάλεσεν. Αὕτη γὰρ τοῦ Θεοῦ τὴν παρ ουσίαν τὴν ἐπὶ συντελείᾳ πρὸς ἡμᾶς γενομένην ἀπέκρυψεν. Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. (Κ. Γ. 48). Σκότος ἐνταῦθα τὴν ἐκ τῆς ἀκαταληψίας ἀχλύν, ἢ καὶ τοῖς εἰς νοῦν τὸν ἡμέτερον ὀφθαλμοῖς ἐμπίπτουσα, τὸν ἀϊδίως ὄντα μετά Πατρός, χρόνου μέτροις μετρεῖν οὐκ ἐξ. Σκότος τὸ ἀσαφὲς τοῦ μυστηρίου νόη - σον, ὅπερ ἀπὸ τῆς σαρκὸς τοῖς ἀπίστοις συνέβα νεν· ὅθεν καὶ ἀποκρυφὴν εἰκότως προσηγόρευσεν οὕτως ἑαυτὸν ὁ Χριστὸς ἀπὸ τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων ἔκρυψεν, οι θεωροῦντες αὐτὸν καὶ παρὰ τῶν Ἰουδαίων ἀπιστούμενον, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔτρε Β χον, οὐκ εἰδότες τοῦ σταυρωθέντος τὴν δύναμιν. Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις φέρων. (Γ Γ. 23.) Κεκρυμμένον γὰρ οὕτως ἐστὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. Εξαπέστειλεν ἐξ ὕψους καὶ ἔλαβέ με, προσ ελάβετό με ἐξ ὑδάτων πολλῶν. (Α Γ. Ομολογεῖ καὶ ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλη σία, Σωτῆρα ἐξ οὐρανοῦ τὸν Κύριον παρὰ τοῦ Πα τρὸς ἀποσταλῆναι, ὡς ἀκτῖνα ἐξ ἡλίου, καὶ ἐλευ θερῶσαι αὐτὴν ἀπὸ τῶν πολλῶν ὑδάτων, τουτέστι τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, καὶ τῶν ἀλμυρῶν καὶ ταραχωδῶν τοῦ βίου πραγμάτων καὶ περιστάσεων. Πολλὰ δὲ λέγει τὰ ὕδατα διάφοροι γὰρ τῶν πειρα σμῶν οἱ τρόποι, καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων απ ἐπιβουλαί. 'Αλλ' ἐκ πάντων τούτων σέσωκεν ἡμᾶς ὁ Χριστός. Κατὰ τὴν καθαριότητα τῶν χειρῶν μου ανταπο δώσει μοι. Συζύγως δὲ καθαρότητα χειρῶν ἐρεῖς τὰ λαμπρὰ καὶ ἀμολύντως ενεργούμενα τῆς πίστεως ἔργα, ὧν χωρὶς ἡ πίστις νεκρά ἐστιν. Ὁ Θεός μου, ἄμωμος ἡ ὁδὸς αὐτοῦ. Ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος μόνος Θεὸς ἀληθῆς διὸ καὶ Μονογενής διὰ τὸ μόνος είναι ώσπερ θεός· πάντες γὰρ οἱ ἄλλοι παρουσίᾳ τοῦ Θεοῦ Λόγου θεοί κατασκευάζονται. Ἐκείνους γὰρ θεοὺς εἶπεν, πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. Ο Θεός ὁ περιζωννύων με δύναμιν, καὶ ἔθετο ἄμωμον τὴν ὁδόν μου. • (Α Γ. 1.) "Αρμόζει δὲ ταῦτα καὶ τοῖς ἱερουρ γοῖς τοῦ Εὐαγγελίου, οἷς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ : Καθ ίσατε ἐν Ἱερουσαλήμ ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους· ο ἣν περιζωσάμενοι καὶ, τῷ ἁγίῳ καθοπλι- σθέντες Πνεύματι (τοῦτο γὰρ ἡ ἐπηγγελμένη δύνα μις), ἀκαταγώνιστοι ἐγίνοντο καὶ δαίμοσι καὶ διώ κταις καὶ πάθεσι, καὶ τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς ἀνεπιλή - πως διῆλθον. Καταρτιζόμενος τοὺς πόδας μου ὡσεὶ ἐλάρου, καὶ ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ἱστῶν με. (Α 1.103 1.) Φασὶ τὰς ἐλάφους εὐδρομωτάτας εἶναι, καὶ μὴν καὶ όφιοκτόνους, καὶ διωκομένας ὑπὸ τῶν 82% suppositam appellat. Hæc enim Dei in fne temporis ad nos adventum occultavit. Vers. 12. Et posuit tenebras latibulum suum. Tenebras hic arbitrare incomprehensibilitatis caliginem, quæ mentis quoque nostræ oculis inci- dens, eum qui cum Patre æternus est, metiri tem- pore non permittit. Tenebras intellige mysterii obscuritatem, quæ carnis causa incredulis accidit: quam bene latibu- lum nominavit : sic enim Christus diabolum dæ monesque latuit, qui videntes ipsum ne a Judæis quidem fidem impetrare, crucem ei compararunt, crucifixi potentiam ignorantes. Tenebrosa aqua in nubibus aeris. Adeo reconditum est Christi mysterium ! Vers. 17. Misit ex alto et suscepit me, recepit me ex aquis multis. Fatetur fidelium Ecclesia, Servatorem Dominum sibi de cœlo missum a Patre, ut de sole radium scue liberatam ex aquis multis, id est adversariis potestatibus, amarisque et turbulentis vitæ hujus negotiis et circumstantiis. Multas vero dicit aquas, quia varia sunt tentatiomum genera, et malorum spirituum insidiæ. Sed ex his omnibus eripuit nos Christus. Vers. 21. Secundum puritatem manuum mearum re- tribuet mihi. Consentanee manuum munditiem dices esse splen- dila et absque ullo inquinamento opera fdei, sine quibus fides mortua est. Vers. 31. Deus meus, impollusa via ejus. Solum Dei Verbum Deus verus est; idcirco et Unigenitum, quia unicum est, utpote Deus: cæteri enim omnes præsentia Dei Verbi fiunt dii. Illos quippe dicit Scriptura deos, ad quos verbum Dei factum est. Vers. 33. Deus qui præcinxit me virtute, et possit immaculatam viam meam. Congruunt hæc etiam Evangelii ministris, quibus Servator aiebat : • Sedete apud Jerusalem, donec induamini virtute ex alto ** › qua præcincti et sancto armati Spiritu, hæc enim erat promissa vir- tus, restiterant dæmonibus et persecutoribus pas- sionibusquc, viamque vite inculpatim decurrerunt. Vers. 34. Qui perfecit pedes meos tanquam cervi, et super excelsa statuit me. Aiunt cervos velocissimos esse, prætereaque ser- pentibus exitiosos, et insequentibus venatoribus ad "Joan. x, 35. ** Luc. xxiv, 19. (Cf. b). b.) C D (C (. 34.) (C 1. b.)
) Ὁ κληθεὶς υἱὸς πρωτότοκος Ἰσραὴλ, ἀλλότριος ἐκλήθη διὰ τὴν ἀπιστίαν υἱός. »Ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτοῦ.« (λ φ. 67.) Ἀντὶ δὲ τοῦ, Ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν, Ἀτιμασθήσονται καὶ ἐντραπήσονται Σύμμαχος εἴρηκεν. »Ζῇ Κύριος.« (ξ φ. 37.) Τὸ, »Ζῇ Κύριος,« ἀντὶ τοῦ, Μὰ τὸν ζῶντα Κύριον, ἔχει ἡ Γραφή· καθὼς καὶ ὁ Ἰώβ φησι· »Ζῇ Κύριος ὃς οὕτω με κέκρικεν, καὶ ὁ πικράνας μου τὴν ψυχήν· ᾗ μὲν ἔτι τῆς πνοῆς μου ἐνούσης, πνεῦμα δὲ θεῖον τὸ περιόν μοι ἐν ῥισίν. ΨΑΛΜΟΣ ΙΗ. «Οἱ οὐρανοὶ διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ.» (α φ. 109 β.) Ἡ μὲν τῶν Ἑλλήνων πληθὺς τῷ μεγέθει καὶ τῷ κάλλει τῶν ὁρωμένων κτισμάτων οὐ προσβάλλουσα συνετῶς, ὑπέλαβον θεὸν εἶναι οὐρανὸν ἤγουν τὸ στερέωμα, καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ. Καίτοι ἐδύναντο συνιδεῖν τὸν τεχνίτην ἀπὸ τοῦ θαυμαστῶς ἔχειν τὸ ποίημα. Εἰ γὰρ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ποιηθὲν, οὐ τὴν ἰδίαν μᾶλλον ἀλλὰ τὴν τοῦ τεχνίτου δόξαν διαβοήσειεν ἄν. Διηγοῦνται τοίνυν οἱ οὐρανοὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν ἄνευ φωνῆς, καὶ τὸ στερέωμα μονονουχὶ βοᾷ ὅτι αἱ χεῖρες τοῦ Θεοῦ αὐτὸ ἐποίησαν. «Ἡμέρα τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, καὶ νὺξ νυκτὶ ἀναγγέλλει γνῶσιν.» (α φ.
S. CYRILLI ALEXANDRIÑI ARCHIEP. Α τοὺς πόδας εκάλεσεν. Αὕτη γὰρ τοῦ Θεοῦ τὴν παρ ουσίαν τὴν ἐπὶ συντελείᾳ πρὸς ἡμᾶς γενομένην ἀπέκρυψεν. Καὶ ἔθετο σκότος ἀποκρυφὴν αὐτοῦ. (Κ. Γ. 48). Σκότος ἐνταῦθα τὴν ἐκ τῆς ἀκαταληψίας ἀχλύν, ἢ καὶ τοῖς εἰς νοῦν τὸν ἡμέτερον ὀφθαλμοῖς ἐμπίπτουσα, τὸν ἀϊδίως ὄντα μετά Πατρός, χρόνου μέτροις μετρεῖν οὐκ ἐξ. Σκότος τὸ ἀσαφὲς τοῦ μυστηρίου νόη - σον, ὅπερ ἀπὸ τῆς σαρκὸς τοῖς ἀπίστοις συνέβα νεν· ὅθεν καὶ ἀποκρυφὴν εἰκότως προσηγόρευσεν οὕτως ἑαυτὸν ὁ Χριστὸς ἀπὸ τοῦ διαβόλου καὶ τῶν δαιμόνων ἔκρυψεν, οι θεωροῦντες αὐτὸν καὶ παρὰ τῶν Ἰουδαίων ἀπιστούμενον, ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἔτρε Β χον, οὐκ εἰδότες τοῦ σταυρωθέντος τὴν δύναμιν. Σκοτεινὸν ὕδωρ ἐν νεφέλαις φέρων. (Γ Γ. 23.) Κεκρυμμένον γὰρ οὕτως ἐστὶ τὸ τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. Εξαπέστειλεν ἐξ ὕψους καὶ ἔλαβέ με, προσ ελάβετό με ἐξ ὑδάτων πολλῶν. (Α Γ. Ομολογεῖ καὶ ἡ τῶν πιστῶν Ἐκκλη σία, Σωτῆρα ἐξ οὐρανοῦ τὸν Κύριον παρὰ τοῦ Πα τρὸς ἀποσταλῆναι, ὡς ἀκτῖνα ἐξ ἡλίου, καὶ ἐλευ θερῶσαι αὐτὴν ἀπὸ τῶν πολλῶν ὑδάτων, τουτέστι τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, καὶ τῶν ἀλμυρῶν καὶ ταραχωδῶν τοῦ βίου πραγμάτων καὶ περιστάσεων. Πολλὰ δὲ λέγει τὰ ὕδατα διάφοροι γὰρ τῶν πειρα σμῶν οἱ τρόποι, καὶ τῶν πονηρῶν πνευμάτων απ ἐπιβουλαί. 'Αλλ' ἐκ πάντων τούτων σέσωκεν ἡμᾶς ὁ Χριστός. Κατὰ τὴν καθαριότητα τῶν χειρῶν μου ανταπο δώσει μοι. Συζύγως δὲ καθαρότητα χειρῶν ἐρεῖς τὰ λαμπρὰ καὶ ἀμολύντως ενεργούμενα τῆς πίστεως ἔργα, ὧν χωρὶς ἡ πίστις νεκρά ἐστιν. Ὁ Θεός μου, ἄμωμος ἡ ὁδὸς αὐτοῦ. Ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος μόνος Θεὸς ἀληθῆς διὸ καὶ Μονογενής διὰ τὸ μόνος είναι ώσπερ θεός· πάντες γὰρ οἱ ἄλλοι παρουσίᾳ τοῦ Θεοῦ Λόγου θεοί κατασκευάζονται. Ἐκείνους γὰρ θεοὺς εἶπεν, πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο. Ο Θεός ὁ περιζωννύων με δύναμιν, καὶ ἔθετο ἄμωμον τὴν ὁδόν μου. • (Α Γ. 1.) "Αρμόζει δὲ ταῦτα καὶ τοῖς ἱερουρ γοῖς τοῦ Εὐαγγελίου, οἷς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ : Καθ ίσατε ἐν Ἱερουσαλήμ ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους· ο ἣν περιζωσάμενοι καὶ, τῷ ἁγίῳ καθοπλι- σθέντες Πνεύματι (τοῦτο γὰρ ἡ ἐπηγγελμένη δύνα μις), ἀκαταγώνιστοι ἐγίνοντο καὶ δαίμοσι καὶ διώ κταις καὶ πάθεσι, καὶ τὴν ὁδὸν τῆς ζωῆς ἀνεπιλή - πως διῆλθον. Καταρτιζόμενος τοὺς πόδας μου ὡσεὶ ἐλάρου, καὶ ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ἱστῶν με. (Α 1.103 1.) Φασὶ τὰς ἐλάφους εὐδρομωτάτας εἶναι, καὶ μὴν καὶ όφιοκτόνους, καὶ διωκομένας ὑπὸ τῶν 82% suppositam appellat. Hæc enim Dei in fne temporis ad nos adventum occultavit. Vers. 12. Et posuit tenebras latibulum suum. Tenebras hic arbitrare incomprehensibilitatis caliginem, quæ mentis quoque nostræ oculis inci- dens, eum qui cum Patre æternus est, metiri tem- pore non permittit. Tenebras intellige mysterii obscuritatem, quæ carnis causa incredulis accidit: quam bene latibu- lum nominavit : sic enim Christus diabolum dæ monesque latuit, qui videntes ipsum ne a Judæis quidem fidem impetrare, crucem ei compararunt, crucifixi potentiam ignorantes. Tenebrosa aqua in nubibus aeris. Adeo reconditum est Christi mysterium ! Vers. 17. Misit ex alto et suscepit me, recepit me ex aquis multis. Fatetur fidelium Ecclesia, Servatorem Dominum sibi de cœlo missum a Patre, ut de sole radium scue liberatam ex aquis multis, id est adversariis potestatibus, amarisque et turbulentis vitæ hujus negotiis et circumstantiis. Multas vero dicit aquas, quia varia sunt tentatiomum genera, et malorum spirituum insidiæ. Sed ex his omnibus eripuit nos Christus. Vers. 21. Secundum puritatem manuum mearum re- tribuet mihi. Consentanee manuum munditiem dices esse splen- dila et absque ullo inquinamento opera fdei, sine quibus fides mortua est. Vers. 31. Deus meus, impollusa via ejus. Solum Dei Verbum Deus verus est; idcirco et Unigenitum, quia unicum est, utpote Deus: cæteri enim omnes præsentia Dei Verbi fiunt dii. Illos quippe dicit Scriptura deos, ad quos verbum Dei factum est. Vers. 33. Deus qui præcinxit me virtute, et possit immaculatam viam meam. Congruunt hæc etiam Evangelii ministris, quibus Servator aiebat : • Sedete apud Jerusalem, donec induamini virtute ex alto ** › qua præcincti et sancto armati Spiritu, hæc enim erat promissa vir- tus, restiterant dæmonibus et persecutoribus pas- sionibusquc, viamque vite inculpatim decurrerunt. Vers. 34. Qui perfecit pedes meos tanquam cervi, et super excelsa statuit me. Aiunt cervos velocissimos esse, prætereaque ser- pentibus exitiosos, et insequentibus venatoribus ad "Joan. x, 35. ** Luc. xxiv, 19. (Cf. b). b.) C D (C (. 34.) (C 1. b.)
PG 69:825110 β.) Συμφώνως τῷ Μωϋσῇ, οὐρανοῦ μνημονεύσας πρῶτον, εἶτα στερεώματος, ἐφεξῆς καὶ περὶ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέραν φωτὸς διαλέγεται, καὶ δείκνυσιν ὅτι δυνατὸν καὶ ἐξ ἡμερῶν καὶ νυκτῶν καταθαυμάσαι τὴν οἰκονομίαν τοῦ τάξιν καὶ μέτρα καὶ ἀνακύκλησιν τὴν ἐξ ἀμοιβῆς ἐπιθέντος αὐτοῖς. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἐκτρέπων εἰς τὸ πρωὶ̈ σκιὰν, τουτέστιν ὁ μεθιστὰς εἰς ὄρθρον καὶ φῶς τὴν νύκτα, καὶ ποιῶν ὄρθρον καὶ ὁμίχλην, ἤγουν ἡμέραν καὶ νύκτα. Αὐτὸς προστάττει ἡμέρας μὲν ἡμέραις παραχωρεῖν τὰ τῶν ὡρῶν διαστήματα, νύκτας δὲ νυξίν· ὡς ποτὲ μὲν εἶναι μείζους αὐτὰς, ποτὲ δὲ ἐλάττους· καὶ γὰρ μονονουχὶ λέγει ἡ ἡμέρα ἐν θέρει τυχὸν τῇ ἐν χειμῶνι· Παραχώρει μοι τὸ πλέον ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν. Τοῦτο γὰρ τῷ πατριάρχῃ δοκεῖ. Ἡ νὺξ δὲ τῇ νυκτὶ ἀναγγέλλει γνῶσιν, τὴν περὶ τοῦ ποιήσαντος δηλαδή· ἢ ὅτι χρὴ πάντως τὰς ἐν τῷ χειμῶνι νύκτας μακροτέρας εἶναι, ἥττους γε μὴν τὰς ἐν θέρει. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἡμέραν μὲν τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεσθαι ῥῆμα, καὶ μονονουχὶ φωνὴν ἀφιέναι, τὸ περιττὸν ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν ἀπαιτοῦσαν· νύκτα δὲ νυκτὶ τὴν αὐτὴν ἀπαγγέλλειν γνῶσιν.
θηρευτῶν, ὑψοῦ φέρεσθαι. Ἐδίωξαν οὖν καὶ τὸν Δαβίδ ἄλλοι τε καὶ ὁ Σπούλ· ἀλλ᾽ οὐ κατέλαβεν αύ- τῶν, τοῦ Θεοῦ τάχος αὐτῷ ἐμπαρέχοντος, καὶ κατα- πατεῖν ὡς ἰοβόλα θηρία τοὺς πολεμίους ποιοῦντος. Ἐπεὶ δὲ ἰδιόν ἐστι τῆς τῶν νεβρῶν φύσεως τὸ ἀνα- λωτικὸν τῶν θηρίων, καὶ τὸ φυγαδεύειν τῷ ἄσθματι καὶ τῇ τοῦ χρωτὸς ἰδιότητι τὸ τῶν όφεων γένος, εἰκότως νεβρὸς ὁ Κύριος λέγεται, ὡς πατῶν καὶ ἀναλίσκων τὴν ἐναντίαν ενέργειαν, καὶ τοὺς μαθη- τὰς εἰς τὴν τῶν ἐλάτων καταρτιζόμενος φύσιν, ἐν οἷς λέγει· ο Δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Διώκει μὲν οὖν ὁ Σατανᾶς οἷά τις ὄφις· ἀλλ᾽ οὗτοι λαβόντες ἐξουσίαν παρὰ τοῦ Σωτῆρος πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, τῶν νοητών δηλαδή, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, οὐχ ἁλίσκονται· ἀλλὰ τὸ χαμαιριφὲς ἀφέν τες φρόνημα, ἀναφοιτῶσιν ὥσπερ εἰς ὄρος τὴν ἀξιό. κτητον ἀρετήν. Πλὴν οὐκ ἀρκεῖ τὸ ἀναφοιτῆσαι μόνον, ἀλλὰ χρὴ προσεἶναι καὶ τὸ ἐμμένειν τοῖς ἄνω καὶ ἐμφιλοχωρεῖν τοῖς τῶν ἀρετῶν ὑψώμασι. Διὸ καὶ τὸν δίκαιον, τὸν τοὺς πόδας κατηρτισμένους ἔχοντα, οὐ μόνον ἀνάγει ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἱστα άνω, τουτέστιν ίστασθαι παρασκευάζει ἐν τῇ ἀρετῇ, καὶ μὴ καταπίπτειν. Επλάτυνας τὰ διαβήματά μου. Διαβήματα λέγει καθ' ὁ ἐκ κακίας εἰς ἀρετὴν, καὶ ἐξ αἰσθητῶν ἐπὶ νοητά, καὶ ἀπὸ τοῦ παρόντος αἰῶνος εἰς τὸν μέλλοντα διαβαίνει. Κατ' ἀρχὰς μὲν οὖν τὰ στενὰ καὶ ἐπίπονα τῷ τὴν τεθλιμ μένην ὁδεύοντι, καὶ τῶν ἐχθρῶν βουλομένῳ διαβαί- γειν τὰ σκάνδαλα· τῇ δὲ προκοπῇ, πλατυνόμενα. Λαός, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι. Οὐκ ἀγνοίας ἐστὶ σημαντικόν· ταῦτα γὰρ οἶδεν ὡς Θεός· ἀλλ᾽ ὅτι οἱ κατὰ καιροὺς τὴν οἰκειότητα τὴν εἰς ἐμὲ μὴ λαχόντες. Λέγοιτο δὲ ταῦτα καὶ ἐκ προσώπου Χριστοῦ καὶ Δαβίδ, οἵπερ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ γε- νομένου τὸ πρόσωπον ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Εἰ δὲ μὴ τῶν ἐθνῶν ἐβασίλευσεν ὁ Δαβίδ, ἐπὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Χριστὸν τὸν λόγον ἀνύσωμεν, τὸν ἀεὶ μὲν ὡς Θεόν ἁπάντων δεσπόζοντα, μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν καὶ τὴν ἐθελούσιον τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων δουλείαν δεξάμενον. Διττὸν δὲ τὸ γινώσκει[ν] τὰς καρ δίας ἡμῶν, ἢ τὸ ἐπίστασθαι ἢ τὸ ἡνῶσθαι γνωστῷ τὸ γινώσκον. Κατά πρότερον σημαινόμενον, καὶ τοὺς φαύλους γινώσκει Θεός, πρὸς οὓς εἶπεν ὁ Σωτήρ· • Ὑμεῖς ἐστε ώ; δικαιοῦντες αὐτοὺς ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁ δὲ Θεὸς γινώσκει τας καρδίας ὑμῶν. » Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ· « Διότι ἔγνω πάσας τὰς ἁμαρ- τίας ὑμῶν. » Κατὰ δὲ τὸ β', μόνους λέγεται τους δικαίους εἰδέναι· ἔγνω γὰρ Κύριος τοὺς ὄντας αὐτ τοῦ. Πρὸς γὰρ φαύλους ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· Αποχω. μεῖτε ἀπ' ἐμοῦ, ἐργάται ἀνομίας, οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς, ο Καὶ ὁ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν τοίνυν λαὸς εἰδωλολα τρῶν πάλαι καὶ ἁμαρτάνων, καὶ τούτου χάριν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος μή γινωσκόμενος, μεταβαίνων διὰ μετ * IN PSALMUM XVII. A alta contendere. Perseculi itaque Davidem sunt cum alii, tum etiam Saul, qui illum tamen non compre- hendit, Deo celeritatem addente, atque ut venenatas viperas, hostes nempe calcaret, largiente. Quia vero naturalis est hinnulis perimendarum ferarum vis, halituque et cutis proprietate serpentes fugandi, recte Dominus hinnulus dicitur, utpote contrariam potentiam calcans atque consumens ; suos item di- scipulos natura quodammodo cervorum instruxit, dum ait : « Potestatem vobis dedi calcandi serpen- tes et scorpios ". Insequitur ergo serpentis instar Satanas; verum hi accepta a Servatore potestate calcandi serpentes et scorpios, intellectuales vide- licet, necnon quamlibet inimici vim, non capiuntur; sed omisse humili terrestri affectu, tendunt tanquain B (C f. 36.) C (D f. 67.) (L f. 67.) Luc. x, ss Luc. xvi, 15. ** Amos v, 12. D - in montem ad pretiosam virtutem. At enim non est tendendum tantummodo, sed inhærendum est ac manendum in supernis locis, et in virtutum culmi- nibus habitandum. Quamobrem justum, firmis pe- dibus jam præditum, non solum ad alta evehit Deus, verum et illic statuit, id est in virtute stabilem facit, ne unquam excidat. Vers. 37. Gressus meos ampliasti. Gressus dicit, quibus a vitio ad virtutem, et ex sensibilibus ad intellectualia, atque a præsenti sæ- culo ad futurum quispiam graditur. Initia igitur arcta sunt et laboriosa viam angustam terenti, et inim icorum offendicula prætergredi volenti : pro- gredienti tamen plana loca patefiunt. Vers. 41. Populus, quem non noveram, servivit mihi. Non est hoc inscientiæ indicium: nam et illas gen- tes utpote Deus noverat : sed ita denotat eos qui per varia tempora ipsius familiaritatem non sunt adepti. Dici hæc possunt etiam ex Christi persona et Davidis. Quod si gentibus non imperavit David, in Christo, qui ex illo ortus est, sermonem sistanus, qui semper quidem, utpote Deus, in omnes dominatus est, post incarnationem autem volunta- rium quoque credentium ei obsequium recepit. Du- pliciter enim corda nostra novit, aut sciendo, aut cognoscentem conjungendo cum cognito. Priore si- gnificatu pravos quoque cognoscit Deus; quibus Servator aiebat : ‹ Utique vosmet coram hominibus justifcalis, sed Deus corda vestra novit ". » Nee- non apud prophetam : Quoniam omnia vestra pec- cata novit . Posteriore autem significatu nonnisi justos cognoscere dicitur : novit enim Dominus suos. Namque improbis aiebat Servator : « Discedite a mc, operatores iniquitatis, nunquam novi vos ". Pari ergo ratione ethnicus populus, idololatricus olim et peccator, ideoque a Servatore non agnitus, postea conversus ad pœnitentiam, servire ipsi di- citur. Quare non dixit, quem non cognosco : nam qui adhuc nequiter agit, non cognoscitur: sed Luc. XIII, 27.
«Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν.» (α φ. 111 β.) Ὁ δὲ ἅγιος Κύριλλος καὶ ὁ πάμμεγας Ἀθανάσιος, ἐν ἐρωτήσει ἀναγινώσκουσι τὸ, «Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν·» τουτέστιν, Ἆρα οὐκ εἰσὶ καὶ τῶν ἀφώνων ἢ πραγμάτων ἢ ἔργων φωναὶ χωρὶς λόγου καὶ γλώττης; Ναὶ, φαίη ἄν τις· ὥσπερ γὰρ τοῦ ὑφάντου τὴν τέχνην ἡ παμποίκιλος ἐσθὴς ἀναβοᾷ, καὶ τὸν ναυπηγὸν ἡ ἀδιαβλήτως ἔχουσα ναῦς ἀνακηρύττει, καὶ τὸν σιδηρέα τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὕτω καὶ ἡ κτίσις, ἧς ἀρτίως διεμνημονεύσαμεν, ἄφωνος μὲν, ἤγουν ἄλογος· λαλιαὶ δὲ ὥσπερ αὐτῆς τὸ θαῦμά ἐστι, καὶ οἷον φωνὴ τὸ κάλλος καὶ ἡ εὐταξία. Τὸ γὰρ διήγημα τὸ οὐράνιον, καὶ τὸ ῥῆμα τὸ παρὰ τῆς ἡμέρας βοώμενον, φωνὴ μὲν ἔναρθρος οὐκ ἔστιν, οὔτε λαλιὰ διὰ στόματος, διδασκαλία δὲ θείας δυνάμεως γίνεται τοῖς ἐπαί̈ειν ἐπισταμένοις σιωπώσης φωνῆς. Πλὴν ἄφωνον τὴν κτίσιν εἰπὼν ὁ Δαβὶδ ἀπέφηνεν, ὅτι μήτε ἔμπνους μήτε λογικὴ κατὰ τὸ δοκοῦν τοῖς Ἑλλήνων σοφοῖς· ζῶον γὰρ εἶναί φασιν ἒν τὸν σύμπαντα τοῦτον κόσμον· ζῶα δὲ ὁμοίως καὶ τὰ μέρη, ἐξ ὧν συμπληροῦται.
θηρευτῶν, ὑψοῦ φέρεσθαι. Ἐδίωξαν οὖν καὶ τὸν Δαβίδ ἄλλοι τε καὶ ὁ Σπούλ· ἀλλ᾽ οὐ κατέλαβεν αύ- τῶν, τοῦ Θεοῦ τάχος αὐτῷ ἐμπαρέχοντος, καὶ κατα- πατεῖν ὡς ἰοβόλα θηρία τοὺς πολεμίους ποιοῦντος. Ἐπεὶ δὲ ἰδιόν ἐστι τῆς τῶν νεβρῶν φύσεως τὸ ἀνα- λωτικὸν τῶν θηρίων, καὶ τὸ φυγαδεύειν τῷ ἄσθματι καὶ τῇ τοῦ χρωτὸς ἰδιότητι τὸ τῶν όφεων γένος, εἰκότως νεβρὸς ὁ Κύριος λέγεται, ὡς πατῶν καὶ ἀναλίσκων τὴν ἐναντίαν ενέργειαν, καὶ τοὺς μαθη- τὰς εἰς τὴν τῶν ἐλάτων καταρτιζόμενος φύσιν, ἐν οἷς λέγει· ο Δέδωκα ὑμῖν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Διώκει μὲν οὖν ὁ Σατανᾶς οἷά τις ὄφις· ἀλλ᾽ οὗτοι λαβόντες ἐξουσίαν παρὰ τοῦ Σωτῆρος πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, τῶν νοητών δηλαδή, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, οὐχ ἁλίσκονται· ἀλλὰ τὸ χαμαιριφὲς ἀφέν τες φρόνημα, ἀναφοιτῶσιν ὥσπερ εἰς ὄρος τὴν ἀξιό. κτητον ἀρετήν. Πλὴν οὐκ ἀρκεῖ τὸ ἀναφοιτῆσαι μόνον, ἀλλὰ χρὴ προσεἶναι καὶ τὸ ἐμμένειν τοῖς ἄνω καὶ ἐμφιλοχωρεῖν τοῖς τῶν ἀρετῶν ὑψώμασι. Διὸ καὶ τὸν δίκαιον, τὸν τοὺς πόδας κατηρτισμένους ἔχοντα, οὐ μόνον ἀνάγει ἐπὶ τὰ ὑψηλὰ ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἱστα άνω, τουτέστιν ίστασθαι παρασκευάζει ἐν τῇ ἀρετῇ, καὶ μὴ καταπίπτειν. Επλάτυνας τὰ διαβήματά μου. Διαβήματα λέγει καθ' ὁ ἐκ κακίας εἰς ἀρετὴν, καὶ ἐξ αἰσθητῶν ἐπὶ νοητά, καὶ ἀπὸ τοῦ παρόντος αἰῶνος εἰς τὸν μέλλοντα διαβαίνει. Κατ' ἀρχὰς μὲν οὖν τὰ στενὰ καὶ ἐπίπονα τῷ τὴν τεθλιμ μένην ὁδεύοντι, καὶ τῶν ἐχθρῶν βουλομένῳ διαβαί- γειν τὰ σκάνδαλα· τῇ δὲ προκοπῇ, πλατυνόμενα. Λαός, ὃν οὐκ ἔγνων, ἐδούλευσέ μοι. Οὐκ ἀγνοίας ἐστὶ σημαντικόν· ταῦτα γὰρ οἶδεν ὡς Θεός· ἀλλ᾽ ὅτι οἱ κατὰ καιροὺς τὴν οἰκειότητα τὴν εἰς ἐμὲ μὴ λαχόντες. Λέγοιτο δὲ ταῦτα καὶ ἐκ προσώπου Χριστοῦ καὶ Δαβίδ, οἵπερ ἐκ σπέρματος αὐτοῦ γε- νομένου τὸ πρόσωπον ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Εἰ δὲ μὴ τῶν ἐθνῶν ἐβασίλευσεν ὁ Δαβίδ, ἐπὶ τὸν ἐξ αὐτοῦ Χριστὸν τὸν λόγον ἀνύσωμεν, τὸν ἀεὶ μὲν ὡς Θεόν ἁπάντων δεσπόζοντα, μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν καὶ τὴν ἐθελούσιον τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων δουλείαν δεξάμενον. Διττὸν δὲ τὸ γινώσκει[ν] τὰς καρ δίας ἡμῶν, ἢ τὸ ἐπίστασθαι ἢ τὸ ἡνῶσθαι γνωστῷ τὸ γινώσκον. Κατά πρότερον σημαινόμενον, καὶ τοὺς φαύλους γινώσκει Θεός, πρὸς οὓς εἶπεν ὁ Σωτήρ· • Ὑμεῖς ἐστε ώ; δικαιοῦντες αὐτοὺς ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁ δὲ Θεὸς γινώσκει τας καρδίας ὑμῶν. » Καὶ ἐν τῷ προφήτῃ· « Διότι ἔγνω πάσας τὰς ἁμαρ- τίας ὑμῶν. » Κατὰ δὲ τὸ β', μόνους λέγεται τους δικαίους εἰδέναι· ἔγνω γὰρ Κύριος τοὺς ὄντας αὐτ τοῦ. Πρὸς γὰρ φαύλους ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· Αποχω. μεῖτε ἀπ' ἐμοῦ, ἐργάται ἀνομίας, οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς, ο Καὶ ὁ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν τοίνυν λαὸς εἰδωλολα τρῶν πάλαι καὶ ἁμαρτάνων, καὶ τούτου χάριν ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος μή γινωσκόμενος, μεταβαίνων διὰ μετ * IN PSALMUM XVII. A alta contendere. Perseculi itaque Davidem sunt cum alii, tum etiam Saul, qui illum tamen non compre- hendit, Deo celeritatem addente, atque ut venenatas viperas, hostes nempe calcaret, largiente. Quia vero naturalis est hinnulis perimendarum ferarum vis, halituque et cutis proprietate serpentes fugandi, recte Dominus hinnulus dicitur, utpote contrariam potentiam calcans atque consumens ; suos item di- scipulos natura quodammodo cervorum instruxit, dum ait : « Potestatem vobis dedi calcandi serpen- tes et scorpios ". Insequitur ergo serpentis instar Satanas; verum hi accepta a Servatore potestate calcandi serpentes et scorpios, intellectuales vide- licet, necnon quamlibet inimici vim, non capiuntur; sed omisse humili terrestri affectu, tendunt tanquain B (C f. 36.) C (D f. 67.) (L f. 67.) Luc. x, ss Luc. xvi, 15. ** Amos v, 12. D - in montem ad pretiosam virtutem. At enim non est tendendum tantummodo, sed inhærendum est ac manendum in supernis locis, et in virtutum culmi- nibus habitandum. Quamobrem justum, firmis pe- dibus jam præditum, non solum ad alta evehit Deus, verum et illic statuit, id est in virtute stabilem facit, ne unquam excidat. Vers. 37. Gressus meos ampliasti. Gressus dicit, quibus a vitio ad virtutem, et ex sensibilibus ad intellectualia, atque a præsenti sæ- culo ad futurum quispiam graditur. Initia igitur arcta sunt et laboriosa viam angustam terenti, et inim icorum offendicula prætergredi volenti : pro- gredienti tamen plana loca patefiunt. Vers. 41. Populus, quem non noveram, servivit mihi. Non est hoc inscientiæ indicium: nam et illas gen- tes utpote Deus noverat : sed ita denotat eos qui per varia tempora ipsius familiaritatem non sunt adepti. Dici hæc possunt etiam ex Christi persona et Davidis. Quod si gentibus non imperavit David, in Christo, qui ex illo ortus est, sermonem sistanus, qui semper quidem, utpote Deus, in omnes dominatus est, post incarnationem autem volunta- rium quoque credentium ei obsequium recepit. Du- pliciter enim corda nostra novit, aut sciendo, aut cognoscentem conjungendo cum cognito. Priore si- gnificatu pravos quoque cognoscit Deus; quibus Servator aiebat : ‹ Utique vosmet coram hominibus justifcalis, sed Deus corda vestra novit ". » Nee- non apud prophetam : Quoniam omnia vestra pec- cata novit . Posteriore autem significatu nonnisi justos cognoscere dicitur : novit enim Dominus suos. Namque improbis aiebat Servator : « Discedite a mc, operatores iniquitatis, nunquam novi vos ". Pari ergo ratione ethnicus populus, idololatricus olim et peccator, ideoque a Servatore non agnitus, postea conversus ad pœnitentiam, servire ipsi di- citur. Quare non dixit, quem non cognosco : nam qui adhuc nequiter agit, non cognoscitur: sed Luc. XIII, 27.
PG 69:827«Καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος ἐκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ.» (α φ. 112.) Διαμέμνηται χρησίμως ὁ Δαβὶδ τῆς εὐτάκτου πορείας τοῦ ἡλίου, καὶ ὅτι ἀναφοιτᾷ ὥσπερ ἀπὸ παστοῦ τῆς ἐσχατιᾶς, οἷά τις νυμφίος εὖ μάλα διαπρεπής· εἶτα καθάπερ ἀπὸ βαλβίδος τὸ τοῦ δρόμου σύνθημα λαβὼν, ὀξεῖάν τε καὶ εὐσθενῆ ποιεῖται τὴν πτῆσιν, καὶ ἀμογητὶ διατρέχει. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, Ἀγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδὸν αὐτοῦ. «Ὁ νόμος Κυρίου ἄμωμος, ἐπιστρέφων ψυχάς» (α φ. 113.) Οὐκ ἀνόνητος τοῖς νουνεχεστέροις ἡ φυσικὴ γίνεται θεωρία παριστῶσα τοῖς ὁρᾷν ἐθέλουσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, ὡς ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ εὐταξίας· τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. Ἀλλ’ ὧδε τούτων ἐχόντων, καὶ αὐτὸς ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Χριστὸς, καὶ τῷ Πατρὶ ἡμᾶς προσεκόμισεν, οὐ διὰ νομικῆς λατρείας, διὰ νουθεσίας δὲ μᾶλλον εὐαγγελικῆς. Οὐκοῦν πρὸς τῇ φυσικῇ θεωρίᾳ, τουτέστι τῇ ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων ποιήσεώς τε καὶ εὐταξίας, καὶ τὸ δι’ αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν κήρυγμα.
Α τανοίας, είρηται δουλεύειν αὐτῷ. Διόπερ οὐκ εἶπεν Ον οὐ γινώσκω (ὁ γὰρ ἔτι τὰ τῆς κακίας ἐνερ γῶν, οὐ γινώσκεται), ἀλλ' ὅν οὐκ ἔγνω πάλαι, νῦν δὲ δῆλόν ἐστι γινώσκειν. Ὁποῖον τὸ ἀποστολικών· • ᾿Αλλὰ τότε μὲν οὐδ' εἰδότες Θεὸν ἐδουλεύσατε, τοῖς φύσει μὴ οὖσι θεοῖς· νῦν δὲ γνόντες θεόν, μάλλον δὲ γνωσθέντες ὑπ' αὐτοῦ. » Αγνοούντες γάρι Αγνοοῦντο · γνόντες δὲ, ἐγνώσθησαν. Υιοι αλλότριοι ( Γ. 67, Ο κληθείς υἱὸς πρωτότοκος Ισραήλ, ἀλλότριος ἐκλήθη διὰ τὴν ἀπιστίαν υἱός. Επαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίτων αὐτοῦ. (Ι. Γ. 67.) 'Αντὶ δὲ τοῦ, Ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐγώ Βλαναν, Ατιμασθήσονται καὶ ἐντραπήσονται Σύμμα χος εἴρηκεν. Ζῇ Κύριος. Τ, « Ζῇ Κύριος, ὁ ἀντὶ του, Μὰ τὸν ζῶν τα Κύριον, ἔχει ἡ Γραφή- καθώς καὶ ὁ Ἰώβ φηπ - • Ζῇ Κύριος ὃς οὕτω με κέκρικεν, καὶ ὁ πικράνας μου τὴν ψυχήν· ᾗ (3) μὲν ἔτι τῆς πνοῆς μου ἐνού σης, πνεῦμα δὲ θεῖον τὸ περιόν μοι ἐν ῥισίν. ΨΑΛΜΟΣ ΙΗ. Οἱ οὐρανοὶ διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, (Α Γ. Η μὲν τῶν Ἑλλήνων πληθὺς τῷ μεγέθει καὶ τῷ κάλλει τῶν ὁρωμένων κτισμάτων οὐ προσβάλλουσα συνετῶς, ὑπέλαβον θεὸν εἶναι οὐρανὸν ἤγουν τὸ στερέωμα, καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ. Καί- τοι ἐδύναντο συνιδεῖν τὸν τεχνίτην ἀπὸ τοῦ θαυμαστῶς ἔχειν τὸ ποίημα. Εἰ γὰρ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ποιη θὲν, οὐ τὴν ἰδίαν μᾶλλον ἀλλὰ τὴν τοῦ τεχνίτου δόξαν διαβοήσειεν ἄν. Διηγοῦνται τοίνυν οἱ οὐρανοὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν ἄνευ φωνῆς, καὶ τὸ στερέωμα μονονουχί βορ ὅτι οἱ χεῖρες τοῦ Θεοῦ αὐτὸ ἐποίησαν. Ημέρα τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, καὶ νὺξ παί ἀναγγέλλει γνώσιν. (Α Γ. 1.) Συμφώνως τῷ Μωϋσή, οὐρανοῦ μν μονεύσας πρῶτον, εἶτα στερεώματος, ἐφεξῆς καὶ περὶ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέραν φωτός διαλέγεται, καὶ δείκνυσιν ὅτι δυνατὸν καὶ ἐξ ἡμερῶν καὶ νυχτών καταθαυμάσαι τὴν οἰκονομίαν τοῦ τάξιν καὶ μέτρα καὶ ἀνακύκλησιν τὴν ἐξ ἀμοιβῆς ἐπιθέντος αὐτοῖς. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἐκτρέπων εἰς τὸ πρωΐ σκιάν, τους- ἐστιν ὁ μεθιστὰς εἰς ὄρθρον καὶ φῶς τὴν νύκτα, καὶ ποιῶν ὄρθρον καὶ ὁμίχλην, ήγουν ἡμέραν καὶ νύκτα. Αὐτὸς προστάττει ἡμέρας μὲν ἡμέραις παραχωρείν τὰ τῶν ὡρῶν διαστήματα, νύκτας δὲ νυξίν· ὡς ποτὲ μὲν εἶναι μείζους αὐτὰς, ποτὲ δὲ ἐλάττους· καὶ γὰρ μονονουχί λέγει ἡ ἡμέρα ἐν θέρει τυχὸν τῇ ἐν χει- μῶνι Παραχώρει μοι τὸ πλέον ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν. Τοῦτο γὰρ τῷ πατριάρχῃ δοκεῖ. Η νὺξ δὲ τῇ νυκτὶ ἀναγγέλλει γνῶσιν, τὴν περὶ τοῦ ποιήσαντος δηλαδή· ἢ ὅτι χρὴ πάντως τὰς ἐν τῷ χειμῶν: νύκτας 8:27 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quem olim non noverat, nunc palet cognoscere.Vel- uti est illud Apostoli : . Sed tunc quidem ignoran- tes Deum iis, qui natura non sunt dii, serviebatis : nunc autem cum cognoveritis Deum, imo ab eo co- guiti sitis ". » Quandiu enim ignorabant, ignora- hantur : scientes aulem, cogniti fuerunt. Vers. 46. Filii alieni. Qui appellatus fuerat primogenitus Israel, alienus deinde ob incredulitatem suam dictus est (1). Inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis. Pro, Inveterati sunt et claudicaverunt, Symmachus dixit: Contumelia et pudore afficientur. Vers. 47. Visit Dominus. • Virit Dominus, pro, per viventem Dominum, habet Scriptura; sicut et Jobus ait : « Vivit Domi- nus qui ita de me judicavit, et amaritudine ani- mam meam complevit ! si adhuc halitus mihi rema- net, et divinus spiritus in naribus superest PSALMUS XVIII. Vers. 2. Cali enarrant gloriam Dei. Ethnicorum multitudo, magnitudine ac pulchri- tudine visibilium creaturarum haud sapienter con- siderata, existimavit cœlum, seu firmamentum, esse deum, eique cultum exhibuit. Attamen cognoscere artificem poterat ex miro rei opificio. Nam si ma- gna excellensque est creatura, ca non tam suam quam Creatoris gloriam deprædicat. Enarrant ita- que gloriam Dei cœli absque voce, et propemo- dum clamat firmamentum Dei manibus se fuisse constructum. Vers. 5. Dies diei eructat verbum, et nox nocti indi- cat scientiam. L. f. 67.) (C f. 37.) b.) C Postquam Mosaicæ narrationi consentaneam cœli mentionem fecit, et deinde Grumamenti, exin de luce etiam dici effectrice loquitur, ostenditque. posse nos ex diebus etiam ac noctibus admirari Dei gubernationem, qui ordinem illis, modum ac revolutum circuitum attribuit. Ipse enim noctem in mane convertit, id est cum nocte matutinam D lucem commutat, auroram ac tenebras facit, id est diem et noctem. Ipse mandat ut dies diebus pro- pria horarum intervalla cedant, itemque noctes ita ut modo majores sint, modo minores : ac prope- modum dicit dies, puta, æstiva diei hibernali : Cede mihi partem majorem in horarum intervallis. Sic enim patriarcha videtur. Nox autem nocti indicat scientiam, nempe eam quæ respicit Creatorem; vel quod omnino oporteat hibernales noctes longiores cssc, mestivales autem minores. lioc significari Galat. IV, 8. » Job xxvn, 3. Cyrillo inscribunt duo codices Vaticani. ' (1) floc quoque fragmentum, non Athanasio, sed (2) Ita cod.
Ἀπέχρη μὲν καὶ ἡ κτίσις δεῖξαι τοῖς ἀνθρώποις τὸν Ποιητὴν, ἀλλ’ ὅμως καὶ νόμον ἔδωκεν εἰς βοήθειαν, ἐπιστρέψαι τοὺς πλανωμένους δυνάμενον. Τῷ μὲν οὖν ἀπερισκέπτως ἐξετάζοντι τὰ τοῦ ψαλμοῦ ῥήματα, δοκεῖ μὴ ἀκολουθεῖν τοῖς προλαβοῦσιν ὁ περὶ τοῦ νόμου καὶ τῶν δικαιωμάτων οὑτοσὶ λόγος. Ἔστι δὲ πολλὴ μᾶλλον ἡ συμφυί̈α. Καὶ ὅπως, ἔνθεν ἐρῶ· Τρεῖς εἰσιν οὗτοι θεῖοι σύμπαντες νόμοι· εἷς μὲν ὁ φυσικὸς ὁμοῦ καὶ δημιουργικὸς, καθ’ ὃν ἐκ τῆς συνειδήσεως καὶ ἐκ τῶν κτισμάτων, τὸ δέον γινώσκομεν, καὶ τὸν Δημιουργὸν ἐπιγινώσκομεν· ἕτερος δὲ ὁ γραπτὸς, ὁ διὰ Μωσέως δοθείς· καὶ τρίτος ὁ πνευματικὸς καὶ εὐαγγελικός. Ἐπεὶ οὖν περὶ τοῦ νόμου τοῦ ἐκ τῆς δημιουργίας ἱκανῶς διέλαβεν ὁ Δαβὶδ, καὶ ἔδειξεν ὅτι καὶ ὁ οὐρανὸς καὶ τὸ στερέωμα καὶ ἡμέρα καὶ νὺξ καὶ ἥλιος τὸν ποιήσαντα καταγγέλλουσι, συμπεριέλαβε δὲ καὶ τὸν φυσικὸν νόμον διὰ τῆς κτίσεως (ἓν γάρ ἐστι τῶν κτισμάτων καὶ ἡ φύσις), μεταβαίνει λοιπὸν ἐπὶ τοὺς λοιποὺς τόν τε γραπτὸν καὶ τὸν πνευματικὸν, καὶ ἑκάτερον ὑποδιαιρεῖ εἰς ἐντολὰς, καὶ νόμους, καὶ κρίματα, καὶ μαρτυρίας, καὶ δικαιώματα. (α φ. 114.
Α τανοίας, είρηται δουλεύειν αὐτῷ. Διόπερ οὐκ εἶπεν Ον οὐ γινώσκω (ὁ γὰρ ἔτι τὰ τῆς κακίας ἐνερ γῶν, οὐ γινώσκεται), ἀλλ' ὅν οὐκ ἔγνω πάλαι, νῦν δὲ δῆλόν ἐστι γινώσκειν. Ὁποῖον τὸ ἀποστολικών· • ᾿Αλλὰ τότε μὲν οὐδ' εἰδότες Θεὸν ἐδουλεύσατε, τοῖς φύσει μὴ οὖσι θεοῖς· νῦν δὲ γνόντες θεόν, μάλλον δὲ γνωσθέντες ὑπ' αὐτοῦ. » Αγνοούντες γάρι Αγνοοῦντο · γνόντες δὲ, ἐγνώσθησαν. Υιοι αλλότριοι ( Γ. 67, Ο κληθείς υἱὸς πρωτότοκος Ισραήλ, ἀλλότριος ἐκλήθη διὰ τὴν ἀπιστίαν υἱός. Επαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίτων αὐτοῦ. (Ι. Γ. 67.) 'Αντὶ δὲ τοῦ, Ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐγώ Βλαναν, Ατιμασθήσονται καὶ ἐντραπήσονται Σύμμα χος εἴρηκεν. Ζῇ Κύριος. Τ, « Ζῇ Κύριος, ὁ ἀντὶ του, Μὰ τὸν ζῶν τα Κύριον, ἔχει ἡ Γραφή- καθώς καὶ ὁ Ἰώβ φηπ - • Ζῇ Κύριος ὃς οὕτω με κέκρικεν, καὶ ὁ πικράνας μου τὴν ψυχήν· ᾗ (3) μὲν ἔτι τῆς πνοῆς μου ἐνού σης, πνεῦμα δὲ θεῖον τὸ περιόν μοι ἐν ῥισίν. ΨΑΛΜΟΣ ΙΗ. Οἱ οὐρανοὶ διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, (Α Γ. Η μὲν τῶν Ἑλλήνων πληθὺς τῷ μεγέθει καὶ τῷ κάλλει τῶν ὁρωμένων κτισμάτων οὐ προσβάλλουσα συνετῶς, ὑπέλαβον θεὸν εἶναι οὐρανὸν ἤγουν τὸ στερέωμα, καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ. Καί- τοι ἐδύναντο συνιδεῖν τὸν τεχνίτην ἀπὸ τοῦ θαυμαστῶς ἔχειν τὸ ποίημα. Εἰ γὰρ μέγα καὶ ἐξαίρετον τὸ ποιη θὲν, οὐ τὴν ἰδίαν μᾶλλον ἀλλὰ τὴν τοῦ τεχνίτου δόξαν διαβοήσειεν ἄν. Διηγοῦνται τοίνυν οἱ οὐρανοὶ τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν ἄνευ φωνῆς, καὶ τὸ στερέωμα μονονουχί βορ ὅτι οἱ χεῖρες τοῦ Θεοῦ αὐτὸ ἐποίησαν. Ημέρα τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγεται ῥῆμα, καὶ νὺξ παί ἀναγγέλλει γνώσιν. (Α Γ. 1.) Συμφώνως τῷ Μωϋσή, οὐρανοῦ μν μονεύσας πρῶτον, εἶτα στερεώματος, ἐφεξῆς καὶ περὶ τοῦ ποιοῦντος τὴν ἡμέραν φωτός διαλέγεται, καὶ δείκνυσιν ὅτι δυνατὸν καὶ ἐξ ἡμερῶν καὶ νυχτών καταθαυμάσαι τὴν οἰκονομίαν τοῦ τάξιν καὶ μέτρα καὶ ἀνακύκλησιν τὴν ἐξ ἀμοιβῆς ἐπιθέντος αὐτοῖς. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἐκτρέπων εἰς τὸ πρωΐ σκιάν, τους- ἐστιν ὁ μεθιστὰς εἰς ὄρθρον καὶ φῶς τὴν νύκτα, καὶ ποιῶν ὄρθρον καὶ ὁμίχλην, ήγουν ἡμέραν καὶ νύκτα. Αὐτὸς προστάττει ἡμέρας μὲν ἡμέραις παραχωρείν τὰ τῶν ὡρῶν διαστήματα, νύκτας δὲ νυξίν· ὡς ποτὲ μὲν εἶναι μείζους αὐτὰς, ποτὲ δὲ ἐλάττους· καὶ γὰρ μονονουχί λέγει ἡ ἡμέρα ἐν θέρει τυχὸν τῇ ἐν χει- μῶνι Παραχώρει μοι τὸ πλέον ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν. Τοῦτο γὰρ τῷ πατριάρχῃ δοκεῖ. Η νὺξ δὲ τῇ νυκτὶ ἀναγγέλλει γνῶσιν, τὴν περὶ τοῦ ποιήσαντος δηλαδή· ἢ ὅτι χρὴ πάντως τὰς ἐν τῷ χειμῶν: νύκτας 8:27 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quem olim non noverat, nunc palet cognoscere.Vel- uti est illud Apostoli : . Sed tunc quidem ignoran- tes Deum iis, qui natura non sunt dii, serviebatis : nunc autem cum cognoveritis Deum, imo ab eo co- guiti sitis ". » Quandiu enim ignorabant, ignora- hantur : scientes aulem, cogniti fuerunt. Vers. 46. Filii alieni. Qui appellatus fuerat primogenitus Israel, alienus deinde ob incredulitatem suam dictus est (1). Inveterati sunt, et claudicaverunt a semitis suis. Pro, Inveterati sunt et claudicaverunt, Symmachus dixit: Contumelia et pudore afficientur. Vers. 47. Visit Dominus. • Virit Dominus, pro, per viventem Dominum, habet Scriptura; sicut et Jobus ait : « Vivit Domi- nus qui ita de me judicavit, et amaritudine ani- mam meam complevit ! si adhuc halitus mihi rema- net, et divinus spiritus in naribus superest PSALMUS XVIII. Vers. 2. Cali enarrant gloriam Dei. Ethnicorum multitudo, magnitudine ac pulchri- tudine visibilium creaturarum haud sapienter con- siderata, existimavit cœlum, seu firmamentum, esse deum, eique cultum exhibuit. Attamen cognoscere artificem poterat ex miro rei opificio. Nam si ma- gna excellensque est creatura, ca non tam suam quam Creatoris gloriam deprædicat. Enarrant ita- que gloriam Dei cœli absque voce, et propemo- dum clamat firmamentum Dei manibus se fuisse constructum. Vers. 5. Dies diei eructat verbum, et nox nocti indi- cat scientiam. L. f. 67.) (C f. 37.) b.) C Postquam Mosaicæ narrationi consentaneam cœli mentionem fecit, et deinde Grumamenti, exin de luce etiam dici effectrice loquitur, ostenditque. posse nos ex diebus etiam ac noctibus admirari Dei gubernationem, qui ordinem illis, modum ac revolutum circuitum attribuit. Ipse enim noctem in mane convertit, id est cum nocte matutinam D lucem commutat, auroram ac tenebras facit, id est diem et noctem. Ipse mandat ut dies diebus pro- pria horarum intervalla cedant, itemque noctes ita ut modo majores sint, modo minores : ac prope- modum dicit dies, puta, æstiva diei hibernali : Cede mihi partem majorem in horarum intervallis. Sic enim patriarcha videtur. Nox autem nocti indicat scientiam, nempe eam quæ respicit Creatorem; vel quod omnino oporteat hibernales noctes longiores cssc, mestivales autem minores. lioc significari Galat. IV, 8. » Job xxvn, 3. Cyrillo inscribunt duo codices Vaticani. ' (1) floc quoque fragmentum, non Athanasio, sed (2) Ita cod.
PG 69:829) Πρῶτα τοίνυν τὸ εὐαγγελικὸν κήρυγμα, νόμον Κυρίου λέγει· οὐ γὰρ δι’ ἑνὸς ἐξεφωνήθη τῶν προφητῶν, ἀλλὰ δι’ αὐτοῦ τοῦ πάντων Δεσπότου. Ἔπειτα ἄμωμον ὀνομάζει· ὁ γὰρ διὰ Μωσέως νόμος, οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ὡς ὁ πάνσεπτος Παῦλος γράφει· οὐδένα γὰρ ἐτελείωσεν. Ἔφη δέ που καὶ ὁ Θεὸς περὶ τῶν Ἰουδαίων, ὅτι «Ἐγὼ δέδωκα αὐτοῖς νόμιμα οὐ καλὰ, καὶ δικαιώματα ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς.» Ἀντιπαραθέσει γὰρ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, οὐ καλὸς ὁ νόμος· ἄμωμα δὲ ὁμολογουμένως τὰ Χριστοῦ παιδεύματα, ἃ καὶ ἐπιστρέφει ψυχὰς ἐκ φαυλότητος πρὸς ἀρετὴν, ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς πρὸς εὐσέβειαν, ἐξ ἀγνοίας καὶ σκότου εἰς φῶς καὶ σύνεσιν. Νόμος δὲ ὠνόμασται τὸ Εὐαγγέλιον, διὰ τὸ ἀπονέμειν ἑκάστῳ τὰ ταῖς αὐτοῦ πράξεσι πρεπωδέστατα, ἐπαίνους μὲν τοῖς ἀγαθοῖς, ποινὰς δὲ τοῖς καταφρονηταῖς. «Ὁ φόβος Κυρίου ἁγνὸς, διαμένων εἰς αἰῶνα αἰῶνος.» (α φ. 114 β, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου.) Καθαρὸς μὲν οὐδεὶς ἀπὸ ῥύπου, οὐδ’ ἂν ᾖ μία ἡμέρα ὁ βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς.
μακροτέρας εἶναι, ἥττους γε μὴν τὰς ἐν θέρει. Κα! τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἡμέραν μὲν τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγε- σθαι ῥῆμα, καὶ μονονουχί φωνὴν ἀφιέναι, τὸ περιττόν ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν ἀπαιτοῦσαν· νύκτα δὲ νυκτὶ τὴν αὐτὴν ἀπαγγέλλειν γνῶσιν. Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. (Α Γ. Ὁ δὲ ἅγιος Κύριλλος καὶ ὁ πάμμεγας Αθανάσιος, ἐν ἐρωτήσει ἀναγινώσκουσι τό, « Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν· τουτέστιν, "Δρα οὐκ εἰσὶ καὶ τῶν ἀφώνων ἢ πραγμάτ των ή έργων φωναί χωρίς λόγου καὶ γλώττης ; Ναί, φαίη ἄν τις· ὥσπερ γὰρ τοῦ ὑφάντου τὴν τέχνην ή παμποίκιλος ἐσθῆς ἀναβος, καὶ τὸν ναυπηγὸν ἡ ἀδια βλήτως ἔχουσα ναῦς ἀνακηρύττει, καὶ τὸν σιδηρέα τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὕτω καὶ ἡ κτίσις, ἧς ἀρτίως δια εμνημονεύσαμεν, ἄφωνος μὲν, ήγουν ἄλογος· λαλιαί δὲ ὥσπερ αὐτῆς τὸ θαῦμά ἐστι, καὶ οἷον φωνὴ τὸ κάλλος καὶ ἡ εὐταξία. Τὸ γὰρ διήγημα τὸ οὐράνιον, καὶ τὸ ῥῆμα τὸ παρὰ τῆς ἡμέρας βοώμενον, φωνὴ μὲν ἔναρθρος οὐκ ἔστιν, οὔτε λαλιὰ διὰ στόματος, διδασκαλία δὲ θείας δυνάμεως γίνεται τοῖς ἐπαίειν ἐπισταμένοις σιωπώσης φωνής. Πλὴν ἄφωνον τὴν κτίσιν εἰπὼν ὁ Δαβὶδ ἀπέφηνεν, ὅτι μήτε ἔμπνους μήτε λογικὴ κατὰ τὸ δοκοῦν τοῖς Ελλήνων σοφοῖς· ζώον γὰρ εἶναί φασιν ἐν τὸν σύμπαντα τοῦτον κα σμον· ζῶα δὲ ὁμοίως καὶ τὰ μέρη, ἐξ ὧν συμπλη- ροῦται.. Καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος εκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ. (Α 1. 112.) Διαμέμνηται χρησίμως ὁ Δαβὶδ τῆς εὐτάκτου πορείας τοῦ ἡλίου, καὶ ὅτι ἀναφοιτᾷ ὥσπερ ἀπὸ παστοῦ τῆς ἐσχατιάς, οἷά τις νυμφίος εὖ μάλα διαπρεπής· εἶτα καθάπερ ἀπὸ βαλβίδος τὸ τοῦ δρό- μου σύνθημα λαβὼν, ἐξεῖάν τε καὶ εὐσθενῆ ποιεῖται τὴν πτήσιν, καὶ ἀμογητι διατρέχει. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸν ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδὸν αὐτ του. Ο νόμος Κυρίου ἄμωμος, ἐπιστρέφων ψυχάς (Αρ. 113.) Οὐκ ανόνητος τοῖς νουνεχεστέροις ἡ φυτ σικὴ γίνεται θεωρία παριστῶσα τοῖς ὁρᾷν ἐθέλουσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, ὡς ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ εὐταξίας· τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. ᾿Αλλ᾽ ὧδε τούτων ἐχόντων, καὶ αὐτὸς ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Χριστὸς, καὶ τῷ Πατρὶ ἡμᾶς προσεκόμισεν, οὐ διὰ νομικῆς λατρείας, διὰ νουθεσίας δὲ μᾶλλον εὐαγγελι- κῆς. Οὐκοῦν πρὸς τῇ φυσικῇ θεωρία, τουτέστι τῇ ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων ποιήσεώς τε καὶ εὐταξίας, καὶ τὸ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν κήρυγμα. Απέχρη i 8:29 IN PSALMUM XVIII. A puto, dum dicitur dies diei eruclare verbum, ac pene vocem emittere, partem majorem horarum petens, moxque pariter nocti eamdem scientiam in- dicare. b.) B Vers. 4. Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur voces eorum. Sanctus autem Cyrillus et maximus Athanasius cum interrogatione legunt hæc verba : ‹ Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur vo- ces eorum; › id est, Nonne sunt mutorum quoque vel negotiorum vel operum voces, absque sermone aut lingua? Utique dicet aliquis : sicut enim texto- ris artem variegata vestis clamat, et opificem suum navis egregie compacta prædicat, et ferrarium fa- brum pariter opificium ejus : sic etiam creatæ res, quas nuper memoravimus, mutæ quidem sunt, quia irrationales, sed tamen earum veluti loquelz sunt, admiranda constructio; vox autem, pulchritudo ipsarum et rectus ordo. Nam coelestis enarratio, et verbum a die clamatum, vox quidem articulata non est, neque oris loquela, sed tamen hæc divinæ virtutis magisterium funt iis qui auscultare sciunt, etiam voce silente. Interim dum mutam dixit crea- turam David, spiritu sane præditam et rationali fa- cultate negavit, secus ac videtur ethnicorum sa- pientibus : hi enim animal esse totum hunc mun- dum aiunt : animalia similiter partes illas ex qui- bus componitur (1). C Vers. 6. Et ipse tanquam sponsus procedens de tha- D p Rom. 1, 20. recitatur apud Virgilium, En. vi, seqq. Principio cœlum ac terras, etc. Spiritus intus alit, totamque infusa per artus lamo suo. Commode memorat David ordinatum solis cur- sum, et quod e thalamo finium terræ, tanquam pul- cherrimus sponsus procedat : deinde tanquam a repagulis cursum auspicans, celerem validumque volatum faciat, et indefessus decurrat. Hoc enim significari puto verbis : Exsultabit ut gigas ad cur- rendam viam. Vers. 8. Lex Domini immaculata convertens animas. Non inutile cordatioribus est naturæ spectaculum ; quod contemplari volentibus Dei repræsentat glo- riam, ex creaturarum ornatu et recto ordine digno- scendam : invisibilia enim ejus, ex creatura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur. Quæ cum ita se haberent, ipse quoque apparuit nobis Christus, nosque ad Patrem adduxit, haud per legalem cultum, sed per evangelicam potius exhortationem. Ergo, preter natura spectaculum, quod fi, ut diximus, ex creaturarum fabrica et or- dine, illius quoque lucrati sumus prædicationem. Mens agitat molem...... Inde hominum pecudumque genus, vitæque volantum. En errorem ethnicum, en ejusdem constantem a Scripturis sacris Patribusquc ecclesiasticis refuta- tionem. (1) Hæc ethnicorum absurda theologia eleganter
Πλὴν ὥσπερ τὴν πόαν σμηκτικὴν εἶναί φασι τοῦ ῥύπου τῶν ἱματίων, οὕτως ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ὁ ἁγνὸς, τουτέστιν ὁ ἁγνοποιὸς, εἰς νοῦν εἰ γένοιτο τὸν ἀνθρώπινον, πᾶσαν αὐτοῦ διασμήχει κηλίδα. Τηρήσει δὲ καὶ εἰς μακραίωνα βίον τὸν τοιοῦτον· ὁ γὰρ ἐν ἁγνείᾳ διαπεράνας τὸν βίον, τοιοῦτος ἔσται καὶ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. «Τὰ κρίματα Κυρίου ἀληθινὰ, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό.» (α φ. 115.) Κρίματα πάλιν καλεῖ τὰς ἐφ’ ἑκάστῳ πράγματι θείας ψήφους καὶ ἀποφάσεις· ταῦτα δὲ ἀληθινὰ καὶ δίκαιά εἰσιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ, τουτέστιν οὐκ ἀσύμφωνα καὶ ἀλλήλοις μαχόμενα, ἀδελφὰ δὲ μᾶλλον καὶ ἀλλήλοις συμβαίνοντα. Οὐδὲ μία γὰρ ἐναντιότης ἐν τοῖς τοῦ Σωτῆρος εὑρίσκεται νόμοις. Διττῶς δὲ κρίνει ὁ Θεὸς, ἢ φιλαγάθως ἢ δικαίως· καὶ φιλανθρώπως μὲν ὡς ὅτε τῷ περὶ ἑνδεκάτην ὥραν κληθέντι εἰς τὸν ἀμπελῶνα, ἴσον μισθὸν ἀπονέμει τοῖς προκεκμηκόσι· δικαίως δὲ ὡς ἐν τῇ στάσει τῶν προβάτων καὶ ἐρίφων, τοῖς μὲν λέγων·
μακροτέρας εἶναι, ἥττους γε μὴν τὰς ἐν θέρει. Κα! τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἡμέραν μὲν τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγε- σθαι ῥῆμα, καὶ μονονουχί φωνὴν ἀφιέναι, τὸ περιττόν ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν ἀπαιτοῦσαν· νύκτα δὲ νυκτὶ τὴν αὐτὴν ἀπαγγέλλειν γνῶσιν. Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. (Α Γ. Ὁ δὲ ἅγιος Κύριλλος καὶ ὁ πάμμεγας Αθανάσιος, ἐν ἐρωτήσει ἀναγινώσκουσι τό, « Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν· τουτέστιν, "Δρα οὐκ εἰσὶ καὶ τῶν ἀφώνων ἢ πραγμάτ των ή έργων φωναί χωρίς λόγου καὶ γλώττης ; Ναί, φαίη ἄν τις· ὥσπερ γὰρ τοῦ ὑφάντου τὴν τέχνην ή παμποίκιλος ἐσθῆς ἀναβος, καὶ τὸν ναυπηγὸν ἡ ἀδια βλήτως ἔχουσα ναῦς ἀνακηρύττει, καὶ τὸν σιδηρέα τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὕτω καὶ ἡ κτίσις, ἧς ἀρτίως δια εμνημονεύσαμεν, ἄφωνος μὲν, ήγουν ἄλογος· λαλιαί δὲ ὥσπερ αὐτῆς τὸ θαῦμά ἐστι, καὶ οἷον φωνὴ τὸ κάλλος καὶ ἡ εὐταξία. Τὸ γὰρ διήγημα τὸ οὐράνιον, καὶ τὸ ῥῆμα τὸ παρὰ τῆς ἡμέρας βοώμενον, φωνὴ μὲν ἔναρθρος οὐκ ἔστιν, οὔτε λαλιὰ διὰ στόματος, διδασκαλία δὲ θείας δυνάμεως γίνεται τοῖς ἐπαίειν ἐπισταμένοις σιωπώσης φωνής. Πλὴν ἄφωνον τὴν κτίσιν εἰπὼν ὁ Δαβὶδ ἀπέφηνεν, ὅτι μήτε ἔμπνους μήτε λογικὴ κατὰ τὸ δοκοῦν τοῖς Ελλήνων σοφοῖς· ζώον γὰρ εἶναί φασιν ἐν τὸν σύμπαντα τοῦτον κα σμον· ζῶα δὲ ὁμοίως καὶ τὰ μέρη, ἐξ ὧν συμπλη- ροῦται.. Καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος εκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ. (Α 1. 112.) Διαμέμνηται χρησίμως ὁ Δαβὶδ τῆς εὐτάκτου πορείας τοῦ ἡλίου, καὶ ὅτι ἀναφοιτᾷ ὥσπερ ἀπὸ παστοῦ τῆς ἐσχατιάς, οἷά τις νυμφίος εὖ μάλα διαπρεπής· εἶτα καθάπερ ἀπὸ βαλβίδος τὸ τοῦ δρό- μου σύνθημα λαβὼν, ἐξεῖάν τε καὶ εὐσθενῆ ποιεῖται τὴν πτήσιν, καὶ ἀμογητι διατρέχει. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸν ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδὸν αὐτ του. Ο νόμος Κυρίου ἄμωμος, ἐπιστρέφων ψυχάς (Αρ. 113.) Οὐκ ανόνητος τοῖς νουνεχεστέροις ἡ φυτ σικὴ γίνεται θεωρία παριστῶσα τοῖς ὁρᾷν ἐθέλουσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, ὡς ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ εὐταξίας· τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. ᾿Αλλ᾽ ὧδε τούτων ἐχόντων, καὶ αὐτὸς ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Χριστὸς, καὶ τῷ Πατρὶ ἡμᾶς προσεκόμισεν, οὐ διὰ νομικῆς λατρείας, διὰ νουθεσίας δὲ μᾶλλον εὐαγγελι- κῆς. Οὐκοῦν πρὸς τῇ φυσικῇ θεωρία, τουτέστι τῇ ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων ποιήσεώς τε καὶ εὐταξίας, καὶ τὸ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν κήρυγμα. Απέχρη i 8:29 IN PSALMUM XVIII. A puto, dum dicitur dies diei eruclare verbum, ac pene vocem emittere, partem majorem horarum petens, moxque pariter nocti eamdem scientiam in- dicare. b.) B Vers. 4. Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur voces eorum. Sanctus autem Cyrillus et maximus Athanasius cum interrogatione legunt hæc verba : ‹ Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur vo- ces eorum; › id est, Nonne sunt mutorum quoque vel negotiorum vel operum voces, absque sermone aut lingua? Utique dicet aliquis : sicut enim texto- ris artem variegata vestis clamat, et opificem suum navis egregie compacta prædicat, et ferrarium fa- brum pariter opificium ejus : sic etiam creatæ res, quas nuper memoravimus, mutæ quidem sunt, quia irrationales, sed tamen earum veluti loquelz sunt, admiranda constructio; vox autem, pulchritudo ipsarum et rectus ordo. Nam coelestis enarratio, et verbum a die clamatum, vox quidem articulata non est, neque oris loquela, sed tamen hæc divinæ virtutis magisterium funt iis qui auscultare sciunt, etiam voce silente. Interim dum mutam dixit crea- turam David, spiritu sane præditam et rationali fa- cultate negavit, secus ac videtur ethnicorum sa- pientibus : hi enim animal esse totum hunc mun- dum aiunt : animalia similiter partes illas ex qui- bus componitur (1). C Vers. 6. Et ipse tanquam sponsus procedens de tha- D p Rom. 1, 20. recitatur apud Virgilium, En. vi, seqq. Principio cœlum ac terras, etc. Spiritus intus alit, totamque infusa per artus lamo suo. Commode memorat David ordinatum solis cur- sum, et quod e thalamo finium terræ, tanquam pul- cherrimus sponsus procedat : deinde tanquam a repagulis cursum auspicans, celerem validumque volatum faciat, et indefessus decurrat. Hoc enim significari puto verbis : Exsultabit ut gigas ad cur- rendam viam. Vers. 8. Lex Domini immaculata convertens animas. Non inutile cordatioribus est naturæ spectaculum ; quod contemplari volentibus Dei repræsentat glo- riam, ex creaturarum ornatu et recto ordine digno- scendam : invisibilia enim ejus, ex creatura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur. Quæ cum ita se haberent, ipse quoque apparuit nobis Christus, nosque ad Patrem adduxit, haud per legalem cultum, sed per evangelicam potius exhortationem. Ergo, preter natura spectaculum, quod fi, ut diximus, ex creaturarum fabrica et or- dine, illius quoque lucrati sumus prædicationem. Mens agitat molem...... Inde hominum pecudumque genus, vitæque volantum. En errorem ethnicum, en ejusdem constantem a Scripturis sacris Patribusquc ecclesiasticis refuta- tionem. (1) Hæc ethnicorum absurda theologia eleganter
PG 69:830«Δεῦτε, κληρονομήσατε τὴν βασιλείαν·» τοῖς δὲ, «Πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον.» «Ἐὰν μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἄμωμος ἔσομαι, καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ ἁμαρτίας μεγάλης.» (α φ. 115 β.) Ὁμολογήσας ὁ προφήτης ὅτι καὶ τὸν ἰσχνὸν νομοφύλακα πολλὰ παριππεύει, φησὶν ὅτι, Ὦ Δέσποτα, τὰ κρύφιά τε καὶ ἀλλότριοι μή μου κατακυριεύσωσι, σοῦ τοῦ κρίνοντος μὴ ἱστῶντος αὐτὰ, μηδὲ εἰς ἁμαρτίαν ἐμοὶ καταγράφοντος· ἢ, Ὅταν οἱ πονηροὶ λογισμοὶ, οὓς ὁ διάβολος τῷ νῷ ἐνίησι, μὴ κατακυριεύσωσί μου, ὥστε συγκαταθέσθαι αὐτοῖς, τότε καὶ ἄμωμος ἂν εἴην, καὶ ἀπὸ τῆς κατ’ ἐνέργειαν ἁμαρτίας καθαρισθήσομαι, ἥτις μεγάλη ἐστὶν, ὡς πρὸς σύγκρισιν τῆς κατὰ διάνοιαν. Προφητικῶς δὲ καὶ ἡ φύσις πᾶσα βοᾷ πρὸς τὸν Θεόν· Ὁ μὲν νόμος, ὦ Δέσποτα, τὸ σῶμα μόνον προσκαίροις ἥγνιζε ῥαντισμοῖς· σὺ δὲ καὶ ἐκ τῶν κρυφίων καθάρισόν με διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ φεῖσαί μου ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων δαιμόνων· ἐὰν γὰρ οὗτοι μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἀληθῶς ἄμεμπτος ἔσομαι καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ τῆς ἀπιστίας, ἢ καὶ τῆς παραβάσεως, ἥτις ἁμαρτία ἐστὶ μεγάλη. (ξ φ. 38.
μακροτέρας εἶναι, ἥττους γε μὴν τὰς ἐν θέρει. Κα! τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἡμέραν μὲν τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγε- σθαι ῥῆμα, καὶ μονονουχί φωνὴν ἀφιέναι, τὸ περιττόν ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν ἀπαιτοῦσαν· νύκτα δὲ νυκτὶ τὴν αὐτὴν ἀπαγγέλλειν γνῶσιν. Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. (Α Γ. Ὁ δὲ ἅγιος Κύριλλος καὶ ὁ πάμμεγας Αθανάσιος, ἐν ἐρωτήσει ἀναγινώσκουσι τό, « Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν· τουτέστιν, "Δρα οὐκ εἰσὶ καὶ τῶν ἀφώνων ἢ πραγμάτ των ή έργων φωναί χωρίς λόγου καὶ γλώττης ; Ναί, φαίη ἄν τις· ὥσπερ γὰρ τοῦ ὑφάντου τὴν τέχνην ή παμποίκιλος ἐσθῆς ἀναβος, καὶ τὸν ναυπηγὸν ἡ ἀδια βλήτως ἔχουσα ναῦς ἀνακηρύττει, καὶ τὸν σιδηρέα τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὕτω καὶ ἡ κτίσις, ἧς ἀρτίως δια εμνημονεύσαμεν, ἄφωνος μὲν, ήγουν ἄλογος· λαλιαί δὲ ὥσπερ αὐτῆς τὸ θαῦμά ἐστι, καὶ οἷον φωνὴ τὸ κάλλος καὶ ἡ εὐταξία. Τὸ γὰρ διήγημα τὸ οὐράνιον, καὶ τὸ ῥῆμα τὸ παρὰ τῆς ἡμέρας βοώμενον, φωνὴ μὲν ἔναρθρος οὐκ ἔστιν, οὔτε λαλιὰ διὰ στόματος, διδασκαλία δὲ θείας δυνάμεως γίνεται τοῖς ἐπαίειν ἐπισταμένοις σιωπώσης φωνής. Πλὴν ἄφωνον τὴν κτίσιν εἰπὼν ὁ Δαβὶδ ἀπέφηνεν, ὅτι μήτε ἔμπνους μήτε λογικὴ κατὰ τὸ δοκοῦν τοῖς Ελλήνων σοφοῖς· ζώον γὰρ εἶναί φασιν ἐν τὸν σύμπαντα τοῦτον κα σμον· ζῶα δὲ ὁμοίως καὶ τὰ μέρη, ἐξ ὧν συμπλη- ροῦται.. Καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος εκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ. (Α 1. 112.) Διαμέμνηται χρησίμως ὁ Δαβὶδ τῆς εὐτάκτου πορείας τοῦ ἡλίου, καὶ ὅτι ἀναφοιτᾷ ὥσπερ ἀπὸ παστοῦ τῆς ἐσχατιάς, οἷά τις νυμφίος εὖ μάλα διαπρεπής· εἶτα καθάπερ ἀπὸ βαλβίδος τὸ τοῦ δρό- μου σύνθημα λαβὼν, ἐξεῖάν τε καὶ εὐσθενῆ ποιεῖται τὴν πτήσιν, καὶ ἀμογητι διατρέχει. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸν ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδὸν αὐτ του. Ο νόμος Κυρίου ἄμωμος, ἐπιστρέφων ψυχάς (Αρ. 113.) Οὐκ ανόνητος τοῖς νουνεχεστέροις ἡ φυτ σικὴ γίνεται θεωρία παριστῶσα τοῖς ὁρᾷν ἐθέλουσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, ὡς ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ εὐταξίας· τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. ᾿Αλλ᾽ ὧδε τούτων ἐχόντων, καὶ αὐτὸς ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Χριστὸς, καὶ τῷ Πατρὶ ἡμᾶς προσεκόμισεν, οὐ διὰ νομικῆς λατρείας, διὰ νουθεσίας δὲ μᾶλλον εὐαγγελι- κῆς. Οὐκοῦν πρὸς τῇ φυσικῇ θεωρία, τουτέστι τῇ ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων ποιήσεώς τε καὶ εὐταξίας, καὶ τὸ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν κήρυγμα. Απέχρη i 8:29 IN PSALMUM XVIII. A puto, dum dicitur dies diei eruclare verbum, ac pene vocem emittere, partem majorem horarum petens, moxque pariter nocti eamdem scientiam in- dicare. b.) B Vers. 4. Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur voces eorum. Sanctus autem Cyrillus et maximus Athanasius cum interrogatione legunt hæc verba : ‹ Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur vo- ces eorum; › id est, Nonne sunt mutorum quoque vel negotiorum vel operum voces, absque sermone aut lingua? Utique dicet aliquis : sicut enim texto- ris artem variegata vestis clamat, et opificem suum navis egregie compacta prædicat, et ferrarium fa- brum pariter opificium ejus : sic etiam creatæ res, quas nuper memoravimus, mutæ quidem sunt, quia irrationales, sed tamen earum veluti loquelz sunt, admiranda constructio; vox autem, pulchritudo ipsarum et rectus ordo. Nam coelestis enarratio, et verbum a die clamatum, vox quidem articulata non est, neque oris loquela, sed tamen hæc divinæ virtutis magisterium funt iis qui auscultare sciunt, etiam voce silente. Interim dum mutam dixit crea- turam David, spiritu sane præditam et rationali fa- cultate negavit, secus ac videtur ethnicorum sa- pientibus : hi enim animal esse totum hunc mun- dum aiunt : animalia similiter partes illas ex qui- bus componitur (1). C Vers. 6. Et ipse tanquam sponsus procedens de tha- D p Rom. 1, 20. recitatur apud Virgilium, En. vi, seqq. Principio cœlum ac terras, etc. Spiritus intus alit, totamque infusa per artus lamo suo. Commode memorat David ordinatum solis cur- sum, et quod e thalamo finium terræ, tanquam pul- cherrimus sponsus procedat : deinde tanquam a repagulis cursum auspicans, celerem validumque volatum faciat, et indefessus decurrat. Hoc enim significari puto verbis : Exsultabit ut gigas ad cur- rendam viam. Vers. 8. Lex Domini immaculata convertens animas. Non inutile cordatioribus est naturæ spectaculum ; quod contemplari volentibus Dei repræsentat glo- riam, ex creaturarum ornatu et recto ordine digno- scendam : invisibilia enim ejus, ex creatura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur. Quæ cum ita se haberent, ipse quoque apparuit nobis Christus, nosque ad Patrem adduxit, haud per legalem cultum, sed per evangelicam potius exhortationem. Ergo, preter natura spectaculum, quod fi, ut diximus, ex creaturarum fabrica et or- dine, illius quoque lucrati sumus prædicationem. Mens agitat molem...... Inde hominum pecudumque genus, vitæque volantum. En errorem ethnicum, en ejusdem constantem a Scripturis sacris Patribusquc ecclesiasticis refuta- tionem. (1) Hæc ethnicorum absurda theologia eleganter
) Ἁμαρτίαν μεγάλην τὴν ἀποτελεσματικὴν λέγει, ἣν ὁ τῶν κρυφίων κωλύει καθαρισμός. ΨΑΛΜΟΣ ΙΘ. «Ἐπακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως.» (α φ. 116 β.) Ἀεὶ τῶν ἁγίων τέταται πρὸς Θεὸν ὁ σκοπὸς, καὶ πρὸς μόνον αὐτὸν ἀποβλέποντες, τὴν παρ’ αὐτοῦ ζητοῦσι βοήθειαν, κἄν πού τι σαλεύηται κῦμα, καὶ χαλεπὸς ἐκ τῆς τῶν δαιμόνων ἐπιβουλῆς ἐγείρηται χειμών. Τοῦτο καὶ Ἱερεμίας ἐπιστάμενος ἔλεγε· «Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ βοηθέ μου, καὶ καταφυγή μου, ἐν ἡμέρᾳ κακῶν μου.» Ἡ μὲν γὰρ ἐξ ἀνθρώπων ἐπικουρία σαθρὰ, ἀσφαλὴς δὲ ἡ ἄνωθεν βοήθεια. Διά τοι τοῦτο καὶ οἱ ἅγιοι ταλαίπωρον εἶναί φασι τὸν ἄνθρωπον, μᾶλλον δὲ κεκατηραμένον, τὸν τὴν ἐλπίδα ἔχοντα ἐπ’ ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ Κυρίου τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν ἀποστήσαντα. Ἔοικε δὲ νῦν ὁ Δαβὶδ ἡμέραν θλίψεως λέγειν, ἱστορικῶς μὲν καθ’ ἣν ὁ Σεναχηρεὶμ τοῦ Ῥαψάκου τὰ ἀτάσθαλα ἐκεῖνα ἔπεμψε γράμματα· «Μὴ ἀπατάτω ὑμᾶς Ἐζεκίας ὅτι ῥύσεται ὁ Θεὸς τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐκ χειρός μου.» Ἀλληγορικῶς δὲ τὴν τοῦ πάθους ἡμέραν, ὅτε ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· «Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου.» Εὔχονται οὖν καὶ οἱ περὶ τὸν Ἐζεκίαν ἐπακοῦσαι αὐτοῦ τὸν Θεὸν, θλιβομένου ἐφ’ οἷς ἐβλασφήμησε ὁ Σεναχηρείμ·
μακροτέρας εἶναι, ἥττους γε μὴν τὰς ἐν θέρει. Κα! τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τὸ ἡμέραν μὲν τῇ ἡμέρᾳ ἐρεύγε- σθαι ῥῆμα, καὶ μονονουχί φωνὴν ἀφιέναι, τὸ περιττόν ἐν διαστήματι τῶν ὡρῶν ἀπαιτοῦσαν· νύκτα δὲ νυκτὶ τὴν αὐτὴν ἀπαγγέλλειν γνῶσιν. Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι, ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν. (Α Γ. Ὁ δὲ ἅγιος Κύριλλος καὶ ὁ πάμμεγας Αθανάσιος, ἐν ἐρωτήσει ἀναγινώσκουσι τό, « Οὐκ εἰσὶ λαλιαὶ οὐδὲ λόγοι ὧν οὐχὶ ἀκούονται αἱ φωναὶ αὐτῶν· τουτέστιν, "Δρα οὐκ εἰσὶ καὶ τῶν ἀφώνων ἢ πραγμάτ των ή έργων φωναί χωρίς λόγου καὶ γλώττης ; Ναί, φαίη ἄν τις· ὥσπερ γὰρ τοῦ ὑφάντου τὴν τέχνην ή παμποίκιλος ἐσθῆς ἀναβος, καὶ τὸν ναυπηγὸν ἡ ἀδια βλήτως ἔχουσα ναῦς ἀνακηρύττει, καὶ τὸν σιδηρέα τὸ ἔργον αὐτοῦ· οὕτω καὶ ἡ κτίσις, ἧς ἀρτίως δια εμνημονεύσαμεν, ἄφωνος μὲν, ήγουν ἄλογος· λαλιαί δὲ ὥσπερ αὐτῆς τὸ θαῦμά ἐστι, καὶ οἷον φωνὴ τὸ κάλλος καὶ ἡ εὐταξία. Τὸ γὰρ διήγημα τὸ οὐράνιον, καὶ τὸ ῥῆμα τὸ παρὰ τῆς ἡμέρας βοώμενον, φωνὴ μὲν ἔναρθρος οὐκ ἔστιν, οὔτε λαλιὰ διὰ στόματος, διδασκαλία δὲ θείας δυνάμεως γίνεται τοῖς ἐπαίειν ἐπισταμένοις σιωπώσης φωνής. Πλὴν ἄφωνον τὴν κτίσιν εἰπὼν ὁ Δαβὶδ ἀπέφηνεν, ὅτι μήτε ἔμπνους μήτε λογικὴ κατὰ τὸ δοκοῦν τοῖς Ελλήνων σοφοῖς· ζώον γὰρ εἶναί φασιν ἐν τὸν σύμπαντα τοῦτον κα σμον· ζῶα δὲ ὁμοίως καὶ τὰ μέρη, ἐξ ὧν συμπλη- ροῦται.. Καὶ αὐτὸς ὡς νυμφίος εκπορευόμενος ἐκ παστοῦ αὐτοῦ. (Α 1. 112.) Διαμέμνηται χρησίμως ὁ Δαβὶδ τῆς εὐτάκτου πορείας τοῦ ἡλίου, καὶ ὅτι ἀναφοιτᾷ ὥσπερ ἀπὸ παστοῦ τῆς ἐσχατιάς, οἷά τις νυμφίος εὖ μάλα διαπρεπής· εἶτα καθάπερ ἀπὸ βαλβίδος τὸ τοῦ δρό- μου σύνθημα λαβὼν, ἐξεῖάν τε καὶ εὐσθενῆ ποιεῖται τὴν πτήσιν, καὶ ἀμογητι διατρέχει. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸν ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδὸν αὐτ του. Ο νόμος Κυρίου ἄμωμος, ἐπιστρέφων ψυχάς (Αρ. 113.) Οὐκ ανόνητος τοῖς νουνεχεστέροις ἡ φυτ σικὴ γίνεται θεωρία παριστῶσα τοῖς ὁρᾷν ἐθέλουσι τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, ὡς ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων καλλονῆς τε καὶ εὐταξίας· τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου, τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. ᾿Αλλ᾽ ὧδε τούτων ἐχόντων, καὶ αὐτὸς ἐπέφανεν ἡμῖν ὁ Χριστὸς, καὶ τῷ Πατρὶ ἡμᾶς προσεκόμισεν, οὐ διὰ νομικῆς λατρείας, διὰ νουθεσίας δὲ μᾶλλον εὐαγγελι- κῆς. Οὐκοῦν πρὸς τῇ φυσικῇ θεωρία, τουτέστι τῇ ἀπό γε τῆς τῶν κτισμάτων ποιήσεώς τε καὶ εὐταξίας, καὶ τὸ δι' αὐτοῦ πεπλουτήκαμεν κήρυγμα. Απέχρη i 8:29 IN PSALMUM XVIII. A puto, dum dicitur dies diei eruclare verbum, ac pene vocem emittere, partem majorem horarum petens, moxque pariter nocti eamdem scientiam in- dicare. b.) B Vers. 4. Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur voces eorum. Sanctus autem Cyrillus et maximus Athanasius cum interrogatione legunt hæc verba : ‹ Non sunt loquelæ neque sermones, quorum non audiantur vo- ces eorum; › id est, Nonne sunt mutorum quoque vel negotiorum vel operum voces, absque sermone aut lingua? Utique dicet aliquis : sicut enim texto- ris artem variegata vestis clamat, et opificem suum navis egregie compacta prædicat, et ferrarium fa- brum pariter opificium ejus : sic etiam creatæ res, quas nuper memoravimus, mutæ quidem sunt, quia irrationales, sed tamen earum veluti loquelz sunt, admiranda constructio; vox autem, pulchritudo ipsarum et rectus ordo. Nam coelestis enarratio, et verbum a die clamatum, vox quidem articulata non est, neque oris loquela, sed tamen hæc divinæ virtutis magisterium funt iis qui auscultare sciunt, etiam voce silente. Interim dum mutam dixit crea- turam David, spiritu sane præditam et rationali fa- cultate negavit, secus ac videtur ethnicorum sa- pientibus : hi enim animal esse totum hunc mun- dum aiunt : animalia similiter partes illas ex qui- bus componitur (1). C Vers. 6. Et ipse tanquam sponsus procedens de tha- D p Rom. 1, 20. recitatur apud Virgilium, En. vi, seqq. Principio cœlum ac terras, etc. Spiritus intus alit, totamque infusa per artus lamo suo. Commode memorat David ordinatum solis cur- sum, et quod e thalamo finium terræ, tanquam pul- cherrimus sponsus procedat : deinde tanquam a repagulis cursum auspicans, celerem validumque volatum faciat, et indefessus decurrat. Hoc enim significari puto verbis : Exsultabit ut gigas ad cur- rendam viam. Vers. 8. Lex Domini immaculata convertens animas. Non inutile cordatioribus est naturæ spectaculum ; quod contemplari volentibus Dei repræsentat glo- riam, ex creaturarum ornatu et recto ordine digno- scendam : invisibilia enim ejus, ex creatura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur. Quæ cum ita se haberent, ipse quoque apparuit nobis Christus, nosque ad Patrem adduxit, haud per legalem cultum, sed per evangelicam potius exhortationem. Ergo, preter natura spectaculum, quod fi, ut diximus, ex creaturarum fabrica et or- dine, illius quoque lucrati sumus prædicationem. Mens agitat molem...... Inde hominum pecudumque genus, vitæque volantum. En errorem ethnicum, en ejusdem constantem a Scripturis sacris Patribusquc ecclesiasticis refuta- tionem. (1) Hæc ethnicorum absurda theologia eleganter
PG 69:832καὶ οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος, ἵνα ἐπακούσῃ αὐτοῦ ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ. Μανθάνομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν καιρῷ θλίψεως μὴ καταπίπτειν, ἀλλ’ εὔχεσθαι, καὶ μὴ ἀνθρώποις πιστεύειν τὴν σωτηρίαν ἡμῶν, τῷ Θεῷ δὲ τῷ πάντα ἰσχύοντι. «Μνησθείη πάσης θυσίας σου.» (ξ φ. 38 β.) Λέγοι δ’ ἂν ταῦτα καὶ πρὸς τὴν τοῦ ἀθυμοῦντος παραμυθίαν, ἢ ὁ ἐνυπάρχων τῇ ψυχῇ λόγος, ἢ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Εὐχῆς δὲ δεῖ τῷ θλιβομένῳ, καὶ τοῦ μὴ καταβαλεῖν τὰς ἐλπίδας· οὕτω γὰρ Θεὸς ὑπήκοος γίνεται. Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ ιθ ψαλμοῦ. Ἀλλ’ ἦν οὐ δυσεύρετος ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθή· προσεφώνει γὰρ λέγων ὁ Χριστός· «Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός.» ΨΑΛΜΟΣ Κ. «Ἔθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον ἐκ λίθου τιμίου.» (α φ. 119.) Παραταξάμενος ὁ Δαβὶδ πρὸς Ἀμμανίτας νενίκηκε, καὶ εἷλεν αὐτοὺς κατὰ κράτος, καὶ ἔλαβε τὸν στέφανον τοῦ Μολχώμ· τοῦτο δὲ εἴδωλον ἦν τῶν Ἀμμανιτῶν, καὶ εὑρὼν ἐν τῷ στεφάνῳ λίθον πολύτιμον, ἐνέθηκε τῷ ἰδίῳ στεφάνῳ. Ταύτης τῆς ἱστορίας νῦν μνημονεύει, καί φησι πρὸς τὸν Θεὸν, ὅτι Ταῖς φιλοτιμίαις φθάνεις, ὦ Δέσποτα, καὶ αὐτήν μου τὴν αἴτησιν·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Α μὲν καὶ ἡ κτίσις δεῖξαι τοῖς ἀνθρώποις τὸν Πατητήν, ἀλλ' ὅμως καὶ νόμον ἔδωκεν εἰς βοήθειαν, επιστρέ καὶ τοὺς πλενωμένους δυνάμενον. Τῷ μὲν οὖν ἀπὸ ερισκέπτως ἐξετάζοντι τὰ τοῦ ψαλμοῦ βήματα, δοχεί μὴ ἀκολουθεῖν τοῖς προλαβοῦσιν ἢ περὶ τοῦ νόμο. καὶ τῶν δικαιωμάτων αὑτοσὶ λόγος. Ἔστι δὲ πολλὴ μάλλον ή συμφιλία. Καὶ ὅπως, ἔνθεν ἐρῶ· Τρεῖς εἶπε οὗτοι θεῖοι σύμπαντες νόμοι· εἷς μὲν ὁ φυσικὸς ὁμοῦ καὶ δημιουργικός, καθ' ὃν ἐκ τῆς συνειδήσεως καὶ ἐκ τῶν κτισμάτων, τὸ δέον γινώσκομεν, καὶ τὸν Δη- μιουργὸν ἐπιγινώσκομεν· ἕτερος δὲ ὁ γραπτός, ὁ δὲ Μωσέως δοθείς· καὶ τρίτος ὁ πνευματικὸς καὶ εὐχα γελικός. Ἐπεὶ οὖν περὶ τοῦ νόμου τοῦ ἐκ τῆς δη μιουργίας ἱκανῶς διέλαβεν ὁ Δαβίδ, καὶ ἔδειξεν ότι καὶ ὁ οὐρανὸς καὶ τὸ στερέωμα καὶ ἡμέρα καὶ νὰξ καὶ ἥλιος τὸν ποιήσαντα καταγγέλλουσι, συμπεριέλαβε δὲ καὶ τὸν φυσικὸν νόμον διὰ τῆς κτίσεως (ἐν γέρ ἐστι τῶν κτισμάτων καὶ ἡ φύσις), μεταβαίνει λοιπόν ἐπὶ τοὺς λοιποὺς τόν τε γραπτόν καὶ τὸν πνευματι τὸν, καὶ ἑκάτερον ὑποδιαιρεῖ εἰς ἐντολάς, καὶ νόμους, καὶ κρίματα, καὶ μαρτυρίας, καὶ δικαιώματα. Η (Α. Π. 114.) Πρῶτα τοίνυν τὸ εὐαγγελικόν κήρυγμα, νόμου Κυρίου λέγει· οὐ γὰρ δι' ἑνὸς ἐξεφωνήθη τῶν προφητῶν, ἀλλὰ δι' αὐτοῦ τοῦ πάντων Δεσπότου. Έπειτα ἄμωμον ονομάζει ὁ γὰρ διὰ Μωσέως νόμος, οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ὡς ὁ πάντεπτος Παύλος γράφει · οὐδένα γὰρ ἐτελείωσεν. Εφη δέ που καὶ ὁ θεὸς περί τῶν Ἰουδαίων, ὅτι « Εγώ δέδωκα αὐτοῖς νόμιμα οὐ καλά, καὶ δικαιώματα ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς. » Αντιπαραθέσει γὰρ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, οὐ καλὸς ὁ νόμος· ἄμωμα δὲ ὁμολογουμένως τὰ Χριστοῦ παιδεύματα, ἃ καὶ ἐπιστρέφει ψυχὰς ἐκ φαυλότητος πρὸς ἀρετὴν, ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς πρὸς εὐσέβειαν, ἐξ ἀγνοίας καὶ σκότου εἰς φῶς καὶ συν εσιν. Νόμος δὲ ὠνόμασται τὸ Εὐαγγέλιον, διὰ τὸ ἀπο νέμειν ἑκάστῳ τὰ ταῖς αὐτοῦ πράξεσι πρεπωδέ στατα, επαίνους μὲν τοῖς ἀγαθοῖς, ποινὰς δὲ τοῖς κε ταφρονηταῖς. Ο φόβος Κυρίου ἁγνὸς, διαμένων εἰς αἰῶνα αιώνος. (Α Γ. 5, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου. Καθαρός μὲν οὐδεὶς ἀπὸ ῥύπου, οὐδ᾽ ἂν ᾖ μία ἡμέρα ο βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς. Πλὴν ὥσπερ τὴν πίαν σμηκτικήν εἶναί φασι τοῦ ῥύπου τῶν ἱματίων, οὕτως ὁ τοῦ θεοῦ φόβος ὁ ἁγνὸς, τουτέστιν ὁ ἁγνοποιός, εἰς νοῦν εἰ γέ. νοιτο τὸν ἀνθρώπινον, πᾶσαν αὐτοῦ διασμήχει κηλίδα. Τηρήσει δὲ καὶ εἰς μακραίωνα βίον τὸν τοιοῦτον· ὁ γὰρ ἐν ἁγνείᾳ διαπεράνας τὸν βίον, τοιοῦτος ἔσται καὶ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Τα κρίματα Κυρίου ἀληθινά, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α Γ. 115.) Κρίματα πάλιν καλεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι θείας ψήφους καὶ ἀποφάσεις· ταῦτα ἐξ ἀληθινὰ καὶ δίκαιά εἰσιν ἐπὶ τὸ αὐτό, τουτέστιν οὐχ ἀσύμφωνα καὶ ἀλλήλοις μαχόμενα, ἀδελφὰ δὲ μᾶλλον καὶ ἀλλήλοις συμβαίνοντα. Οὐδὲ μία γὰρ ἐναντι της ἐν τοῖς τοῦ Σωτῆρος ευρίσκεται νόμους. Διττώς δὲ Selfciebat sane creatura ad demonstrandum homi- nibus Creatorem ; nihilominus legis quoque adjuto- rium suppeditavit, quod errantes revocare posset. Socorditer ergo scrutanti pealmi verba, non videtur præcedentibus connecti hic de lege et justificationi- bus sermo. Attamen mulia potius consensio est. Quod ut hic breviter exponam, tres sunt, et qui- dem divinæ omnes, leges : prima naturæ simul et creationis, ob quam, duce conscientia et creaturis, officium nostrum intelligimus et Creatorem simul agnoscimus; secunda lex scripta, per Moysen dala ; tertia les spiritalis et evangelica. Postquam itaque de legr. creationis veluti filia satis egil David, demon- stravitque cœlum et firmamentum, diem ac no- etem et solem, creatorem suum annuntiare, et in B naturali lege illam quoque creationis complexes – est (namque ipsa natura inter creatas res est), transit deinde ad reliquas, scriptam scilicet et spi- ritalem, atque utramque subdividit in mandata, le- ges, judicia, testimonia et justificationes. Primo igitur evangelicam doctrinam, legem Domini dicit : non enim ab aliquo ex propbetis pro- mulgata fuit, sed ab ipso omnium Domino. Deinde hane immaculatam nuncupat : nam Moysis (ex non crat inculpata, ut admodum venerandus Paulus scribit “. Neminem enim perficiebat. Ait vero ali- cubi etiam Deus : ‹ Ego dedi eis præcepta legalia non bona, et justificationes in quibus non vivent".> Nam facta comparatione cum evangelicis mandatis, haud bona est lex; immaculata vero Christi do- ctrina, quæ eliam animas a vitiis ad virtutem con- vertit, ex errore ethnico ad rectam pietatem, ex inscitia et tenebris ad lucem atque sapientiam. Porro et Evangelium dicitur lex, quia singulorum actionibus quod convenientissimum fuerit decernit, commendationem bonis, pœnas contemptoribus. Vers. 10. Timor Domini sanctus, permanens in sæcu- lum seculi. ita C Nemo mundus sorde, etiamsi una die vixerit su- per terram. Verumtamen sicuti aiunt herbam esse quamdam purgatoriam sordium vestimentorum, timor Domini sanctus, id est sanctificans, si in men- tem ceciderit humanam, omnem cjus abstergit ma- culam. Imo et æterna in vita hominem conservabit : mam qui sancte banc vitam transigit, is eodem modo se habebit etiam in futura. Vers. 11. Judicia Domini vera, justificata in id- ipsum. Judicia rursus appellat divinas de unoquoque actu sententias atque decreta; hæc autem vera sunt et justa in idipsum, videlicet haud discordantia ne- que invicem repugnantia, cognata potius et inter se convenientia. Nulla enim contradictio in Servatoris legibus comperitur. Dupliciter vero Deus judicat, ×1 Hebr. vii, 7. "Ezech. xx. 25. .
οὐ γὰρ ἱκέτευσα περὶ λίθου τιμίου, ἀλλὰ σὺ καὶ τοῦτον δέδωκας, προλαβών μου τὴν αἴτησιν. Καὶ ἄλλως δὲ πρὸ τῆς χειροτονίας εὐλόγησας, τουτέστιν ἐπῄνεσας λέγων· «Εὗρον Δαβὶδ ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, καὶ ἔσται μοι εἰς βασιλέα.» Καὶ ἔτι· Ἐγὼ μὲν σωτηρίαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐκ σοῦ ἐζήτησα, σὺ δὲ ἐν εὐλογίαις, τουτέστιν ἐν δαψιλείᾳ καὶ πλεονασμῷ ἀγαθότητος, καὶ νίκην μοι δέδωκας, καὶ βασιλείαν, καὶ προφητείαν, καὶ τὸ μέγιστον, θεοπατορίαν. Ἀλλὰ καὶ ὁ Ἐζεκίας ἐλευθερίαν μόνον ᾔτησεν, εὕρατο δὲ νίκην τοσαύτην καὶ τῶν ἐχθρῶν πανολεθρίαν· καὶ τὴν βασιλείαν δὲ μὴ αἰτήσας, ἔλαβε. Λίθοι δὲ τίμιοι καὶ οἱ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ ἁπλῶς οἱ πιστοὶ, κόσμος ὄντες αὐτοῦ καὶ δόξα καὶ οἱονεὶ στέφανος τῇ κεφαλῇ ἐπικείμενος. Ἐν μὲν οὖν τῷ Εὐαγγελίῳ ὁ πατὴρ λέγεται ποιεῖν τῷ υἱῷ τοὺς γάμους, ἐνταῦθα δὲ ὁ προφήτης πρὸς τὸν Θεὸν λέγει· «Ἔθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον.» Στέφανος δὲ Χριστῷ ἡ Ἐκκλησία γίνεται, διὰ τῶν ἐμψύχων λίθων τὴν κεφαλὴν ἐν κύκλῳ διαλαμβάνουσα.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Α μὲν καὶ ἡ κτίσις δεῖξαι τοῖς ἀνθρώποις τὸν Πατητήν, ἀλλ' ὅμως καὶ νόμον ἔδωκεν εἰς βοήθειαν, επιστρέ καὶ τοὺς πλενωμένους δυνάμενον. Τῷ μὲν οὖν ἀπὸ ερισκέπτως ἐξετάζοντι τὰ τοῦ ψαλμοῦ βήματα, δοχεί μὴ ἀκολουθεῖν τοῖς προλαβοῦσιν ἢ περὶ τοῦ νόμο. καὶ τῶν δικαιωμάτων αὑτοσὶ λόγος. Ἔστι δὲ πολλὴ μάλλον ή συμφιλία. Καὶ ὅπως, ἔνθεν ἐρῶ· Τρεῖς εἶπε οὗτοι θεῖοι σύμπαντες νόμοι· εἷς μὲν ὁ φυσικὸς ὁμοῦ καὶ δημιουργικός, καθ' ὃν ἐκ τῆς συνειδήσεως καὶ ἐκ τῶν κτισμάτων, τὸ δέον γινώσκομεν, καὶ τὸν Δη- μιουργὸν ἐπιγινώσκομεν· ἕτερος δὲ ὁ γραπτός, ὁ δὲ Μωσέως δοθείς· καὶ τρίτος ὁ πνευματικὸς καὶ εὐχα γελικός. Ἐπεὶ οὖν περὶ τοῦ νόμου τοῦ ἐκ τῆς δη μιουργίας ἱκανῶς διέλαβεν ὁ Δαβίδ, καὶ ἔδειξεν ότι καὶ ὁ οὐρανὸς καὶ τὸ στερέωμα καὶ ἡμέρα καὶ νὰξ καὶ ἥλιος τὸν ποιήσαντα καταγγέλλουσι, συμπεριέλαβε δὲ καὶ τὸν φυσικὸν νόμον διὰ τῆς κτίσεως (ἐν γέρ ἐστι τῶν κτισμάτων καὶ ἡ φύσις), μεταβαίνει λοιπόν ἐπὶ τοὺς λοιποὺς τόν τε γραπτόν καὶ τὸν πνευματι τὸν, καὶ ἑκάτερον ὑποδιαιρεῖ εἰς ἐντολάς, καὶ νόμους, καὶ κρίματα, καὶ μαρτυρίας, καὶ δικαιώματα. Η (Α. Π. 114.) Πρῶτα τοίνυν τὸ εὐαγγελικόν κήρυγμα, νόμου Κυρίου λέγει· οὐ γὰρ δι' ἑνὸς ἐξεφωνήθη τῶν προφητῶν, ἀλλὰ δι' αὐτοῦ τοῦ πάντων Δεσπότου. Έπειτα ἄμωμον ονομάζει ὁ γὰρ διὰ Μωσέως νόμος, οὐκ ἦν ἄμεμπτος, ὡς ὁ πάντεπτος Παύλος γράφει · οὐδένα γὰρ ἐτελείωσεν. Εφη δέ που καὶ ὁ θεὸς περί τῶν Ἰουδαίων, ὅτι « Εγώ δέδωκα αὐτοῖς νόμιμα οὐ καλά, καὶ δικαιώματα ἐν οἷς οὐ ζήσονται ἐν αὐτοῖς. » Αντιπαραθέσει γὰρ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, οὐ καλὸς ὁ νόμος· ἄμωμα δὲ ὁμολογουμένως τὰ Χριστοῦ παιδεύματα, ἃ καὶ ἐπιστρέφει ψυχὰς ἐκ φαυλότητος πρὸς ἀρετὴν, ἐκ πλάνης Ἑλληνικῆς πρὸς εὐσέβειαν, ἐξ ἀγνοίας καὶ σκότου εἰς φῶς καὶ συν εσιν. Νόμος δὲ ὠνόμασται τὸ Εὐαγγέλιον, διὰ τὸ ἀπο νέμειν ἑκάστῳ τὰ ταῖς αὐτοῦ πράξεσι πρεπωδέ στατα, επαίνους μὲν τοῖς ἀγαθοῖς, ποινὰς δὲ τοῖς κε ταφρονηταῖς. Ο φόβος Κυρίου ἁγνὸς, διαμένων εἰς αἰῶνα αιώνος. (Α Γ. 5, Κυρίλλου καὶ Ὑπατίου. Καθαρός μὲν οὐδεὶς ἀπὸ ῥύπου, οὐδ᾽ ἂν ᾖ μία ἡμέρα ο βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς. Πλὴν ὥσπερ τὴν πίαν σμηκτικήν εἶναί φασι τοῦ ῥύπου τῶν ἱματίων, οὕτως ὁ τοῦ θεοῦ φόβος ὁ ἁγνὸς, τουτέστιν ὁ ἁγνοποιός, εἰς νοῦν εἰ γέ. νοιτο τὸν ἀνθρώπινον, πᾶσαν αὐτοῦ διασμήχει κηλίδα. Τηρήσει δὲ καὶ εἰς μακραίωνα βίον τὸν τοιοῦτον· ὁ γὰρ ἐν ἁγνείᾳ διαπεράνας τὸν βίον, τοιοῦτος ἔσται καὶ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Τα κρίματα Κυρίου ἀληθινά, δεδικαιωμένα ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α Γ. 115.) Κρίματα πάλιν καλεῖ τὰς ἐφ' ἑκάστῳ πράγματι θείας ψήφους καὶ ἀποφάσεις· ταῦτα ἐξ ἀληθινὰ καὶ δίκαιά εἰσιν ἐπὶ τὸ αὐτό, τουτέστιν οὐχ ἀσύμφωνα καὶ ἀλλήλοις μαχόμενα, ἀδελφὰ δὲ μᾶλλον καὶ ἀλλήλοις συμβαίνοντα. Οὐδὲ μία γὰρ ἐναντι της ἐν τοῖς τοῦ Σωτῆρος ευρίσκεται νόμους. Διττώς δὲ Selfciebat sane creatura ad demonstrandum homi- nibus Creatorem ; nihilominus legis quoque adjuto- rium suppeditavit, quod errantes revocare posset. Socorditer ergo scrutanti pealmi verba, non videtur præcedentibus connecti hic de lege et justificationi- bus sermo. Attamen mulia potius consensio est. Quod ut hic breviter exponam, tres sunt, et qui- dem divinæ omnes, leges : prima naturæ simul et creationis, ob quam, duce conscientia et creaturis, officium nostrum intelligimus et Creatorem simul agnoscimus; secunda lex scripta, per Moysen dala ; tertia les spiritalis et evangelica. Postquam itaque de legr. creationis veluti filia satis egil David, demon- stravitque cœlum et firmamentum, diem ac no- etem et solem, creatorem suum annuntiare, et in B naturali lege illam quoque creationis complexes – est (namque ipsa natura inter creatas res est), transit deinde ad reliquas, scriptam scilicet et spi- ritalem, atque utramque subdividit in mandata, le- ges, judicia, testimonia et justificationes. Primo igitur evangelicam doctrinam, legem Domini dicit : non enim ab aliquo ex propbetis pro- mulgata fuit, sed ab ipso omnium Domino. Deinde hane immaculatam nuncupat : nam Moysis (ex non crat inculpata, ut admodum venerandus Paulus scribit “. Neminem enim perficiebat. Ait vero ali- cubi etiam Deus : ‹ Ego dedi eis præcepta legalia non bona, et justificationes in quibus non vivent".> Nam facta comparatione cum evangelicis mandatis, haud bona est lex; immaculata vero Christi do- ctrina, quæ eliam animas a vitiis ad virtutem con- vertit, ex errore ethnico ad rectam pietatem, ex inscitia et tenebris ad lucem atque sapientiam. Porro et Evangelium dicitur lex, quia singulorum actionibus quod convenientissimum fuerit decernit, commendationem bonis, pœnas contemptoribus. Vers. 10. Timor Domini sanctus, permanens in sæcu- lum seculi. ita C Nemo mundus sorde, etiamsi una die vixerit su- per terram. Verumtamen sicuti aiunt herbam esse quamdam purgatoriam sordium vestimentorum, timor Domini sanctus, id est sanctificans, si in men- tem ceciderit humanam, omnem cjus abstergit ma- culam. Imo et æterna in vita hominem conservabit : mam qui sancte banc vitam transigit, is eodem modo se habebit etiam in futura. Vers. 11. Judicia Domini vera, justificata in id- ipsum. Judicia rursus appellat divinas de unoquoque actu sententias atque decreta; hæc autem vera sunt et justa in idipsum, videlicet haud discordantia ne- que invicem repugnantia, cognata potius et inter se convenientia. Nulla enim contradictio in Servatoris legibus comperitur. Dupliciter vero Deus judicat, ×1 Hebr. vii, 7. "Ezech. xx. 25. .
PG 69:834Λίθον ἂν εἴποις πολύτιμον καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν, ὡς ἐκλεκτὸν δηλονότι καὶ ἀξιάγαστον μαργαρίτην, ὃν δέδωκεν ἡμῖν στέφανον δόξης ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ, εὐλογῶν ἡμᾶς εὐλογίᾳ ἁγιασμοῦ καὶ χρηστότητος. (ξ φ. 39 β.) Ἐκ τῶν ἔργων καὶ τῶν ἐπιτηδευμάτων αὐτοῦ τις στεφανοῦται. Ἀμέλει ὁ δικαστὴς τὸ δίκαιον διώξας, ἀπολήψεται τὸν τῆς δικαιοσύνης στέφανον. «Εὑρεθείη ἡ χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου.» (ξ φ. 40.) Ἄλλως τοῖς ἐπιμένουσι τῇ ἁμαρτίᾳ, καὶ ἄλλως τοῖς μετανοοῦσιν εὑρίσκεται· τοῖς μὲν γὰρ κριτὴς, τοῖς δὲ λυτρωτὴς εὑρίσκεται. Πλὴν ὅτι πρῶτον ἡμᾶς τὸν Θεὸν εὑρεῖν ὁ προφήτης, καὶ τότε παρ’ αὐτοῦ εὑρεθήσεσθαι [λέγει,] σαφῶς οὖν τοῦτο δηλοῖ ὅτι ἐν ἡμῖν ἡ σωτηρία. «Ὅτι θήσεις αὐτοὺς νῶτον.» Εἰς δὲ τὸν Χριστόν τινες ἐξειληφότες τὸν παρόντα ψαλμὸν, εἰς τοὺς Ἰουδαίους τὰς τιμωρίας ἐξέλαβον, ἀπὸ τοῦ, «Εὑρεθείη ἡ χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου. »Ταῦτα γὰρ ἐπενεχθήσεται, φασὶν, αὐτοῖς εἰς τὸν καιρὸν τῆς τοῦ προσώπου σου παρουσίας, δι’ ἅπερ ἐμηχανήσαντο κατὰ σοῦ, νομίσαντες ἀδυνάτως τὸν τῆς δόξης Κύριον θανάτῳ περιβάλλειν. Διὸ καὶ τέθεινται νῶτον τοῖς ἐξ ἐθνῶν πιστοῖς.
κρίνει ὁ Θεὸς, ἢ φιλαγάθως ἢ δικαίως· καὶ φιλαν- Α θρώπως μὲν ὡς ὅτε τῷ περὶ ἐνδεκάτην ὥραν κλη- θέντι εἰς τὸν ἀμπελῶνα, ἴσον μισθὸν ἀπονέμει τοῖς προκεκμηκόσι· δικαίως δὲ ὡς ἐν τῇ στάσει τῶν προβάτων καὶ ἐρίφων, τοῖς μὲν λέγων· « Δεῦτε, κλη- ρονομήσατε τὴν βασιλείαν· τοῖς δὲ, «Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. » Εάν μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἄμωμος ἔσομαι, καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ ἁμαρτίας μετ γάλης. (Α Γ. Ομολογήσας ὁ προφήτης ὅτι καὶ τὸν ἐσχνὸν νομοφύλακα πολλὰ παριππεύει, φησὶν ὅτι, ΤΟ Δέσποτα, τὰ κρύφιά τε καὶ ἀλλότριοι μή μου κατα κυριεύσωσι, σοῦ τοῦ κρίνοντος μὴ ἱστῶντος αὐτὰ, μηδὲ εἰς ἁμαρτίαν ἐμοὶ καταγράφοντος· ἡ, Οταν οἱ πονηροί λογισμοί, οὓς ὁ διάβολος τῷ νῷ ἐνίησι, μὴ Β κατακυριεύσωσί μου, ὥστε συγκαταθέσθαι αὐτοῖς, τότε καὶ ἄμωμος ἂν εἴην, καὶ ἀπὸ τῆς κατ᾽ ἐνέρ- γειαν ἁμαρτίας καθαρισθήσομαι, ἥτις μεγάλη ἐστὶν, ὡς πρὸς σύγκρισιν τῆς κατὰ διάνοιαν. Προφητικώς δὲ καὶ ἡ φύσις πᾶσα βοᾷ πρὸς τὸν Θεόν· Ὁ μὲν νόσ μος, ὦ Δέσποτα, τὸ σῶμα μόνον προσκαίροις ήγνιζε βαντισμοῖς· σὺ δὲ καὶ ἐκ τῶν κρυφίων καθάρισόν με διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ φεῖσαί μου ἀπὸ τῶν ἀλλο- τρίων δαιμόνων· ἐὰν γὰρ οὗτοι μή μου κατακυριεύ- σωσι, τότε ἀληθῶς ἄμεμπτος ἔσομαι καὶ καθαρισθή σομαι ἀπὸ τῆς ἀπιστίας, ἢ καὶ τῆς παραβάσεως, ήτις ἁμαρτία ἐστὶ μεγάλη. (Γ Γ. 38.) Αμαρτίαν μεγάλην τὴν ἀποτελεσματι κὴν λέγει, ἣν ὁ τῶν κρυφίων κωλύει καθαρισμός. ΨΑΛΜΟΣ ΙΘ'. Επακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως. (Α Γ. Δεὶ τῶν ἁγίων τέταται πρὸς Θεὸν ὁ σκοπὸς, καὶ πρὸς μόνον αὐτὸν ἀποβλέποντες, την παρ' αὐτοῦ ζητοῦσι βοήθειαν, καν πού τι σαλεύηται χύμα, καὶ χαλεπὸς ἐκ τῆς τῶν δαιμόνων ἐπιβουλής ἐγείρηται χειμών. Τοῦτο καὶ Ἱερεμίας ἐπιστάμενος ἔλεγε ο Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ βοηθέ μου, καὶ κατα φυγή μου, ἐν ἡμέρᾳ κακῶν μου. . Ἡ μὲν γὰρ ἐξ ἀνθρώπων ἐπικουρία σαθρά, ἀσφαλῆς δὲ ἡ ἄνωθεν βοήθεια. Διά τοι τοῦτο καὶ οἱ ἅγιοι ταλαίπωρον είναι φασι τὸν ἄνθρωπον, μᾶλλον δὲ κεκατηραμένον, τὸν τὴν ἐλπίδα ἔχοντα ἐπ' ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ Κυρίου τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν ἀποστήσαντα. Εοικε δὲ νῦν ὁ Δαβιδ ἡμέραν θλίψεως λέγειν, ἱστορικῶς μὲν καθ᾿ ἣν ὁ Σεναχηρείμ τοῦ Ῥαψάκου τὰ ἀτάσθαλα ἐκεῖνα ἔπεμψε γράμματα· . Μὴ ἀπατάτω ὑμᾶς Εζεκίας ὅτι ρύσεται ὁ Θεὸς τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐκ χειρός μου. Αλληγορικῶς δὲ τὴν τοῦ πάθους ἡμέραν, ότε έλεγεν ὁ Σωτήρ· « Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου. » Εύχονται οὖν καὶ οἱ περὶ τὸν Εζεκίαν ἐπακοῦσαι αὐτοῦ τὸν Θεόν, θλιβομένου ἐφ' οἷς ἐβλασφήμησε ὁ Σεναχηρείμε καὶ οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος, ἵνα ἐπακούσῃ αὐτοῦ ὁ ΧΙΧ. ΧΙΧ, 14. IN PSALMUM XIX. veluti cum homini circa undecimam horam vocato in vineam, parem mercedem tribuit cum illis qui ante laboraverant”; districte autem, veluti cum astantibus agnis et hædis dicet, illis quidem : Ve- nite, possidete regnum; his autem : Discedite a me, maledicti, in ignem æternum .. aut clementer, aut districte : indulgenter quidem b.) b.) C Vers. 14. Si mihi dominali non fuerint, tunc imma- culatus ero, et emundabor a delicto maximo. Confessus jam Propheta, accuratum quoque legis observatorem multa fugere, ait : O Domine, occulta [ delicta ] et alieni homines ne mihi dominentur, te judice haud ea mihi objiciente, neque in pecca- tum reputante! aut : Ne pravæ cogitationes, quas diabolus menti injicit, sic dominentur mihi, ut eis assentiar! Tunc enim immaculatus fuero, et pec- cato actuali immunis, quod magnum vocatur, ob comparationem cum illo quod in mente tantum ver- satur (1). Prophetice quoque universa natura cla- mat ad Deum : Lex quidem, Domine, corpus tan- tummodo momentaneis sanctificabat ablutionibus : tu vero ab occultis etiam munda me per bapti- smum, et præcave mihi ab alienis dæmonibus : si enim hi mihi non fuerint dominati, tunc vero sine culpa ero, et incredulitate mundabor, vel etiamı transgressione, quod est magnum peccatum. Peccatum magnum appellat illud quod actu fit, idque occultorum purgatione inhiberi ait. PSALMUS Vers. 2. Exaudiat te Dominus in die tribulationis. $5 Semper sanctorum intenditur ad Deum scopus, ad quem unum respicientes, opem ejus implorant, si quando aliquis commovetur fluctus, et aspera a dæmonum insidiis tempestas excitatur. Rei gnarus etiam Jeremias aiebat : Domine, virtus mea, auxiliator meus, refugium meum, in die ma- lorum meorum. » Hominem quippe adjutorium fragile, tutum supernum auxilium. Propterea san- cti infelicem hominem dicunt, imo et maledictum, qui spem in homine collocat, et cor suum a Domino abalienat ***. Videtur autem nunc David diem tribu- lationis dicere, quo tempore Senacherimus impiam D illam Rhapsacis misit epistolam : Ne fallat vos Ezechias, quod Deus Jerusalem de manu mea libe- raturus sit”, allegorice vero passionis diem, cum aiebat Servator: ‹ Tristis est anima mea Orant itaque tum Ezechias ut Deus exaudiat se affictum ob Senacherimi blasphemias, tum disci- puli etiam Servatoris, ut eum Deus Pater exaudiat. Discimus denique et nos, non esse tribulationis tempore deficiendum, sed orandum, neque homi- ss Matth. xx. seqq. "Matth. xxv, 34–41. Jerem. xvi, 19. Matth. xxvi, 38. . , • 40° Jerem. xvi, 5. " IV Reg. necessario conservanda. (1) Eu confirmatur a Cyrillo quod jam diximus ad vers. 5 psal. iv, nempe de mentis quoque puritate
Πρῶτον μὲν υἱοὶ Θεοῦ καὶ λαὸς χρηματίσαντες, ὕστερον δὲ ἄλλοις τῆς υἱοθεσίας παραχωρήσαντες τοῖς ἐπ’ ἐσχάτων κληθεῖσιν ἐθνικοῖς, οἵτινες καὶ πρῶτοι γεγένηνται, κατὰ τὸ, «Ἔσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι.» Ἐν δὲ τοῖς περιλοίποις φησὶν, ἐπείπερ ὅτε τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ. «Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 122 β.) Τινὲς δὲ ἀντίληψιν ἑωθινὴν λέγουσι τὸν τῆς ἀναστάσεως τοῦ Σωτῆρος καιρόν· ἐγήγερται γὰρ ὄρθρου βαθέος πατήσας τὸν θάνατον. Ἀντίληψις οὖν ἡ ἀνάστασις, ὡς ἀποσοβοῦσα μὲν τῶν σωμάτων τὴν φθορὰν, καθαίρουσα δὲ τῇ πίστει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐὰν γὰρ εἴπῃς, φησὶν, ἐν τῷ στόματί σου, Κύριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. Ἀλλ’ ἴδωμεν ὁποῖα πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος ὁ Κύριος φθέγγεται, μεσιτεύων ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ πληροφορῶν ὅτι παράκλητος ἡμῶν ἐστιν. «Ὄνειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουθένημα λαοῦ.» (α φ. 125 β.
κρίνει ὁ Θεὸς, ἢ φιλαγάθως ἢ δικαίως· καὶ φιλαν- Α θρώπως μὲν ὡς ὅτε τῷ περὶ ἐνδεκάτην ὥραν κλη- θέντι εἰς τὸν ἀμπελῶνα, ἴσον μισθὸν ἀπονέμει τοῖς προκεκμηκόσι· δικαίως δὲ ὡς ἐν τῇ στάσει τῶν προβάτων καὶ ἐρίφων, τοῖς μὲν λέγων· « Δεῦτε, κλη- ρονομήσατε τὴν βασιλείαν· τοῖς δὲ, «Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. » Εάν μή μου κατακυριεύσωσι, τότε ἄμωμος ἔσομαι, καὶ καθαρισθήσομαι ἀπὸ ἁμαρτίας μετ γάλης. (Α Γ. Ομολογήσας ὁ προφήτης ὅτι καὶ τὸν ἐσχνὸν νομοφύλακα πολλὰ παριππεύει, φησὶν ὅτι, ΤΟ Δέσποτα, τὰ κρύφιά τε καὶ ἀλλότριοι μή μου κατα κυριεύσωσι, σοῦ τοῦ κρίνοντος μὴ ἱστῶντος αὐτὰ, μηδὲ εἰς ἁμαρτίαν ἐμοὶ καταγράφοντος· ἡ, Οταν οἱ πονηροί λογισμοί, οὓς ὁ διάβολος τῷ νῷ ἐνίησι, μὴ Β κατακυριεύσωσί μου, ὥστε συγκαταθέσθαι αὐτοῖς, τότε καὶ ἄμωμος ἂν εἴην, καὶ ἀπὸ τῆς κατ᾽ ἐνέρ- γειαν ἁμαρτίας καθαρισθήσομαι, ἥτις μεγάλη ἐστὶν, ὡς πρὸς σύγκρισιν τῆς κατὰ διάνοιαν. Προφητικώς δὲ καὶ ἡ φύσις πᾶσα βοᾷ πρὸς τὸν Θεόν· Ὁ μὲν νόσ μος, ὦ Δέσποτα, τὸ σῶμα μόνον προσκαίροις ήγνιζε βαντισμοῖς· σὺ δὲ καὶ ἐκ τῶν κρυφίων καθάρισόν με διὰ τοῦ βαπτίσματος, καὶ φεῖσαί μου ἀπὸ τῶν ἀλλο- τρίων δαιμόνων· ἐὰν γὰρ οὗτοι μή μου κατακυριεύ- σωσι, τότε ἀληθῶς ἄμεμπτος ἔσομαι καὶ καθαρισθή σομαι ἀπὸ τῆς ἀπιστίας, ἢ καὶ τῆς παραβάσεως, ήτις ἁμαρτία ἐστὶ μεγάλη. (Γ Γ. 38.) Αμαρτίαν μεγάλην τὴν ἀποτελεσματι κὴν λέγει, ἣν ὁ τῶν κρυφίων κωλύει καθαρισμός. ΨΑΛΜΟΣ ΙΘ'. Επακούσαι σου Κύριος ἐν ἡμέρᾳ θλίψεως. (Α Γ. Δεὶ τῶν ἁγίων τέταται πρὸς Θεὸν ὁ σκοπὸς, καὶ πρὸς μόνον αὐτὸν ἀποβλέποντες, την παρ' αὐτοῦ ζητοῦσι βοήθειαν, καν πού τι σαλεύηται χύμα, καὶ χαλεπὸς ἐκ τῆς τῶν δαιμόνων ἐπιβουλής ἐγείρηται χειμών. Τοῦτο καὶ Ἱερεμίας ἐπιστάμενος ἔλεγε ο Κύριε, ἰσχύς μου, καὶ βοηθέ μου, καὶ κατα φυγή μου, ἐν ἡμέρᾳ κακῶν μου. . Ἡ μὲν γὰρ ἐξ ἀνθρώπων ἐπικουρία σαθρά, ἀσφαλῆς δὲ ἡ ἄνωθεν βοήθεια. Διά τοι τοῦτο καὶ οἱ ἅγιοι ταλαίπωρον είναι φασι τὸν ἄνθρωπον, μᾶλλον δὲ κεκατηραμένον, τὸν τὴν ἐλπίδα ἔχοντα ἐπ' ἄνθρωπον, καὶ ἀπὸ Κυρίου τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν ἀποστήσαντα. Εοικε δὲ νῦν ὁ Δαβιδ ἡμέραν θλίψεως λέγειν, ἱστορικῶς μὲν καθ᾿ ἣν ὁ Σεναχηρείμ τοῦ Ῥαψάκου τὰ ἀτάσθαλα ἐκεῖνα ἔπεμψε γράμματα· . Μὴ ἀπατάτω ὑμᾶς Εζεκίας ὅτι ρύσεται ὁ Θεὸς τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐκ χειρός μου. Αλληγορικῶς δὲ τὴν τοῦ πάθους ἡμέραν, ότε έλεγεν ὁ Σωτήρ· « Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου. » Εύχονται οὖν καὶ οἱ περὶ τὸν Εζεκίαν ἐπακοῦσαι αὐτοῦ τὸν Θεόν, θλιβομένου ἐφ' οἷς ἐβλασφήμησε ὁ Σεναχηρείμε καὶ οἱ μαθηταὶ τοῦ Σωτῆρος, ἵνα ἐπακούσῃ αὐτοῦ ὁ ΧΙΧ. ΧΙΧ, 14. IN PSALMUM XIX. veluti cum homini circa undecimam horam vocato in vineam, parem mercedem tribuit cum illis qui ante laboraverant”; districte autem, veluti cum astantibus agnis et hædis dicet, illis quidem : Ve- nite, possidete regnum; his autem : Discedite a me, maledicti, in ignem æternum .. aut clementer, aut districte : indulgenter quidem b.) b.) C Vers. 14. Si mihi dominali non fuerint, tunc imma- culatus ero, et emundabor a delicto maximo. Confessus jam Propheta, accuratum quoque legis observatorem multa fugere, ait : O Domine, occulta [ delicta ] et alieni homines ne mihi dominentur, te judice haud ea mihi objiciente, neque in pecca- tum reputante! aut : Ne pravæ cogitationes, quas diabolus menti injicit, sic dominentur mihi, ut eis assentiar! Tunc enim immaculatus fuero, et pec- cato actuali immunis, quod magnum vocatur, ob comparationem cum illo quod in mente tantum ver- satur (1). Prophetice quoque universa natura cla- mat ad Deum : Lex quidem, Domine, corpus tan- tummodo momentaneis sanctificabat ablutionibus : tu vero ab occultis etiam munda me per bapti- smum, et præcave mihi ab alienis dæmonibus : si enim hi mihi non fuerint dominati, tunc vero sine culpa ero, et incredulitate mundabor, vel etiamı transgressione, quod est magnum peccatum. Peccatum magnum appellat illud quod actu fit, idque occultorum purgatione inhiberi ait. PSALMUS Vers. 2. Exaudiat te Dominus in die tribulationis. $5 Semper sanctorum intenditur ad Deum scopus, ad quem unum respicientes, opem ejus implorant, si quando aliquis commovetur fluctus, et aspera a dæmonum insidiis tempestas excitatur. Rei gnarus etiam Jeremias aiebat : Domine, virtus mea, auxiliator meus, refugium meum, in die ma- lorum meorum. » Hominem quippe adjutorium fragile, tutum supernum auxilium. Propterea san- cti infelicem hominem dicunt, imo et maledictum, qui spem in homine collocat, et cor suum a Domino abalienat ***. Videtur autem nunc David diem tribu- lationis dicere, quo tempore Senacherimus impiam D illam Rhapsacis misit epistolam : Ne fallat vos Ezechias, quod Deus Jerusalem de manu mea libe- raturus sit”, allegorice vero passionis diem, cum aiebat Servator: ‹ Tristis est anima mea Orant itaque tum Ezechias ut Deus exaudiat se affictum ob Senacherimi blasphemias, tum disci- puli etiam Servatoris, ut eum Deus Pater exaudiat. Discimus denique et nos, non esse tribulationis tempore deficiendum, sed orandum, neque homi- ss Matth. xx. seqq. "Matth. xxv, 34–41. Jerem. xvi, 19. Matth. xxvi, 38. . , • 40° Jerem. xvi, 5. " IV Reg. necessario conservanda. (1) Eu confirmatur a Cyrillo quod jam diximus ad vers. 5 psal. iv, nempe de mentis quoque puritate
PG 69:835) Τοῦτο δὲ λέγοντες, κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸν ὀνειδισμὸν ἀπέῤῥιπτον, ὡς ἀδυνατοῦντος σῶσαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ὃν θέλει, τουτέστιν ὃν ἀγαπᾷ. Θαυμάσειε δ’ ἄν τις τὴν ἀμέτρητον τῶν Ἰουδαίων νωθείαν, πῶς ταῦτα ἀναγινώσκοντες τὰ ὡς ἐκ προσώπου Χριστοῦ λεγόμενα κατ’ αὐτῶν, οὐ συνίεσαν ὁρῶντες αὐτὸν σταυρούμενον, καὶ τοῖς ἑαυτῶν τολμήμασι συμφωνοῦσαν τὴν προφητείαν. «Ἐγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου.» (ξ φ. 43.) Διδασκάλου φωνὴ ὅταν ἴδῃ τοὺς ἑαυτῷ γεννηθέντας συμφορὰν ὑπομένοντας, ὁποίαν ὁ Σωτὴρ περὶ τοὺς μαθητὰς συμπαθητικὴν ἐξ ἀγάπης ἔσχεν διάθεσιν, ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας συμπαθοῦσαν οἷς ἔτεκεν. Ἀλλὰ καὶ τὸ γλυκὺ τῆς καρδίας, ὥς τε κηρὸς ὑπῆρχεν ἐτάκη, ὅτε τροφὴ γέγονεν, εἰς γαστέρα κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχοῦς μελέτης λεπτυνομένας, ὥστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντος ἀναδίδοσθαι σύστασιν. «Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου.» (α φ. 125 β.
Α Θεὸς καὶ Πατήρ. Μανθάνομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν πες θλίψεως μὴ καταπίπτειν, ἀλλ' εὔχεσθαι, καὶ μὴ ε θρώποις πιστεύειν τὴν σωτηρίαν ἡμῶν, τῷ Θεῷ τῷ πάντα ἰσχύοντι. Μνησθείη πάσης θυσίας σου. ( Λέγοι δ' ἂν ταῦτα καὶ πρὸς τὴν το ἀθυμοῦντος παραμυθίαν, ἢ ὁ ἐνυπάρχων τῇ ψυχ λόγος, ἢ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Εὐχῆς δὲ δεῖ τῷ ἐλιδα μένῳ, καὶ τοῦ μὴ καταβαλεῖν τὰς ἐλπίδας· οὕτω γέρ Θεὸς ὑπήκοος γίνεται. ιθ' ψαλμοῦ. Ἀλλ᾽ ἦν οὐ δυσεύρετος ἡ ὁδὸς ἢ ἀγαθό; - προσεφώνει γὰρ λέγων ὁ Χριστός. Εγώ είμι ή οδός. ο ΨΑΛΜΟΣ Κ'. Εθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον λίθου τιμίου. (Α Γ. 119.) Παραταξάμενος ὁ Δαβίδ προς Αμμε νίτας νενίκηκε, καὶ εἷλεν αὐτοὺς κατά κράτος, κα ἔλαβε τὸν στέφανον τοῦ Μολχώμ· τοῦτο δὲ είδωλον ἦν τῶν Ἀμμανιτῶν, καὶ εὑρὼν ἐν τῷ στεφάνῳ λέθεν πολύτιμον, ἐνέθηκε τῷ ἰδίῳ στεφάνι. Ταύτης της ἱστορίας νῦν μνημονεύει, και φησι πρὸς τὸν Θεὸν, ὅτι ταῖς φιλοτιμίαις φθάνεις, ὦ Δέσποτα, καὶ αὐτὴν μου τὴν αἴτησιν· οὐ γὰρ ἱκέτευσα περὶ λίθου τιμίου, ἀλλὰ σὺ καὶ τοῦτον δέδωκε;, προλαβών μου την απ τησιν. Καὶ ἄλλως δὲ πρὸ τῆς χειροτονίας εὐλόγησες, τουτέστιν ἐπήνεσας λέγων· Εὗρον Δαβιδ ἄνδρα κατά τὴν καρδίαν μου, καὶ ἔσται μοι εἰς βασιλέα. » Καὶ ἔτι· Ἐγὼ μὲν σωτηρίαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐκ σοῦ ἐζήτησα, σὺ δὲ ἐν εὐλογίαις, τουτέστιν ἐν δαψιλεξᾳ καὶ πλεονασμῷ ἀγαθότητος, καὶ νίκην μοι δέδωκας, καὶ βασιλείαν, καὶ προφητείαν, καὶ τὸ μέγιστον, Θεοπατό ρίαν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Εζεκίας ἐλευθερίαν μόνον έτησεν, εύρατο δὲ νίκην τοσαύτην καὶ τῶν ἐχθρῶν πανωλε θρίαν· καὶ τὴν βασιλείαν δὲ μὴ αἰτήσας, Ελε Λίθοι δὲ τίμιοι και οι Χριστοῦ μαθηταί, καὶ ἀτελώς οἱ πιστοὶ, κόσμος ὄντες αὐτοῦ καὶ δόξα καὶ οἱονεὶ στέφανος τῇ κεφαλῇ ἐπικείμενος. Ἐν μὲν οὖν τῷ Εὐαγγελίῳ ὁ πατὴρ λέγεται ποιεῖν τῷ υἱῷ τοὺς γάμους, ἐνταῦθα δὲ ὁ προφήτης πρὸς τὸν Θεὸν λέγει· « Εθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον . » Στέ φανος δὲ Χριστῷ ἡ Ἐκκλησία γίνεται, διὰ τῶν ἐμ ψύχων λίθων τὴν κεφαλὴν ἐν κύκλῳ διαλαμβάνουσα. Λίθον ἂν εἴποις πολύτιμον καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν, ὡς ἐκλεκτὸν δηλονότι καὶ ἀξιάγαστον μαργαρίτην, ὃν δέ- δωκεν ἡμῖν στέφανον δόξης ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, εὐ- λογῶν ἡμᾶς εὐλογία ἁγιασμοῦ καὶ χρηστότητος, ( Ἐκ τῶν ἔργων καὶ τῶν ἐπιτηδευμάτων αὐτοῦ τις στεφανοῦται. ᾿Αμέλει ὁ δικαστὴς τὸ δίκαιον διώξας, ἀπολήψεται τὸν τῆς δικαιοσύνης στέφανον. | ὑπήκοος, δν Εὑρεθείη ἡ χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς του. "Αλλως τοῖς ἐπιμένουσι τῇ ἁμαρτία, καὶ ἐπήκους. ΕπT. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. nibus salutem nostram, sed omnipotenti Deo cre- dendam. Vers. 4. Memor sit omnis sacrificii tui. Vel inhærens animæ ratiocinium, vel sanetus Spiritus dicere hæc videntur ad mœrentis solamen. Allictum autem oportet orare, neque spem abji cere : sic enim Deus exauditor fit (1). Sancti Cyrilli ex explanatione psalmi xix. Atqui non difficilis inventu bona via; clamabat enim Christus dicens: ‹ Ego sum via. » PSALMUS XX. Vers. 4. Posuisti in capite meo coronam de lapide pretioso. C Acie confligens David contra Ammonitas victor fuit, vique eos sibi subjecit, et Molchomi coronam cepit; erat autem hoc Ammonitarum idolum, cujus in corona magni pretii lapidem repertum transtulit in suam. Hujus nunc historiæ facta mentione, ait Deo Beneficiis me, Domine, meamque petitionem prævenia pro lapide hoc pretioso non oraveram, verum tu hunc quoque mihi dedisti, precem meam præoccupans. Alibi etiam ante auam regiam ele- ctionem Deo benedicens, id est laudes canens, di- 'xerat: Inveni David servum meum, virum juxta cor meum, quem regem constituam ". › Præterea: Equidem incolumem ex inimicis fieri a te petii, tu vero benedictionibus, id est redundantia ac ple- nitudine bonitatis tuæ, et victoriam mihi conces sisti, et regnum et prophetiam, et quod maximum est, Dei fieri progenitorem. Sed et Ezechias non- nisi libertatem poposcerat; adeptus est autem vi- ctoriam tantam, et summum hostium exitium : regnum quoque non expetitum recepit. Cæteroqui lapides pretiosos Christi etiam discipulos existi mare licet, et generatim fideles omnes, qui orna- mentum Hlius sunt et gloria, et quasi corona capiti ejusdem imposita. Atque ut in Evangelio pater flio dicitur nuptiale apparasse convivium ", ita hoc loco Propheta Deo dicit: Posuisti in capite ejus coronam. › Christo autein corona fit Ecclesia, ani- anatis lapidibus caput ejus circumdans. Postremo B et ipsum Christum recte dices lapidem pretiosum, ceu electum videlicet margaritum, quod nobis glo- riose instar corone Deus Pater imposuit, benedi- cens nobis bonitatis et sanctificationis benedictione. – Ex operibus quisque suis studiisque coronatur. Certe judex jus æquum persequens, justitiæ coro- nam accipiet. Vers. 9. Inveniatur manus tua ab omnibus inimicis tuis; dextera tua inveniat omnes qui te oderunt. Deus aliter a perseverantibus in peccato, aliter f. b.) br C f. b.) Reg. xi, 14; Psal. Lxxxvm, 21. * Matth. xxi, 2. des Vaticanus, licet alii Athanasio tribuisse vi- cantur. Et quidem in codice nostro legitur (C f. 40.) non capitis vi : State super vias. (2) Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας το (1) Fragmentum hoc diserte inscribit Cyrillo co- (2) Ex Catena Ghislerii in Jeremiam, ad vers. 16
) Ὄνομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ τὸ, «Ἐφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις.» Κατέστησε γὰρ ἐναργῆ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ὅτι μόνον Πατήρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ’ ἐμφανῆ καθιστὰς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ’ ὃ γέγονε καθ’ ἡμᾶς. Ἔφη γὰρ, ὅτι «Οὕτως ἠγάπησεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται, ἀλλ’ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.» Πεφανέρωκε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσοι γὰρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασι, θεοπρεπεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ’ ἅπασι παναλκὲς, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αὐτόν. Ἔφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι «Ὁ ἐμὲ ἑωρακὼς, ἑώρακε τὸν Πατέρα.» Ἀλλὰ καί· «Ἐν μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε.» Ἐκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἢν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ὁ Υἱὸς, μὴ ἔχουσαν σπῖλον ἢ ῥυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεῖ γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα. ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 128.
Α Θεὸς καὶ Πατήρ. Μανθάνομεν δὲ καὶ ἡμεῖς ἐν πες θλίψεως μὴ καταπίπτειν, ἀλλ' εὔχεσθαι, καὶ μὴ ε θρώποις πιστεύειν τὴν σωτηρίαν ἡμῶν, τῷ Θεῷ τῷ πάντα ἰσχύοντι. Μνησθείη πάσης θυσίας σου. ( Λέγοι δ' ἂν ταῦτα καὶ πρὸς τὴν το ἀθυμοῦντος παραμυθίαν, ἢ ὁ ἐνυπάρχων τῇ ψυχ λόγος, ἢ τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Εὐχῆς δὲ δεῖ τῷ ἐλιδα μένῳ, καὶ τοῦ μὴ καταβαλεῖν τὰς ἐλπίδας· οὕτω γέρ Θεὸς ὑπήκοος γίνεται. ιθ' ψαλμοῦ. Ἀλλ᾽ ἦν οὐ δυσεύρετος ἡ ὁδὸς ἢ ἀγαθό; - προσεφώνει γὰρ λέγων ὁ Χριστός. Εγώ είμι ή οδός. ο ΨΑΛΜΟΣ Κ'. Εθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον λίθου τιμίου. (Α Γ. 119.) Παραταξάμενος ὁ Δαβίδ προς Αμμε νίτας νενίκηκε, καὶ εἷλεν αὐτοὺς κατά κράτος, κα ἔλαβε τὸν στέφανον τοῦ Μολχώμ· τοῦτο δὲ είδωλον ἦν τῶν Ἀμμανιτῶν, καὶ εὑρὼν ἐν τῷ στεφάνῳ λέθεν πολύτιμον, ἐνέθηκε τῷ ἰδίῳ στεφάνι. Ταύτης της ἱστορίας νῦν μνημονεύει, και φησι πρὸς τὸν Θεὸν, ὅτι ταῖς φιλοτιμίαις φθάνεις, ὦ Δέσποτα, καὶ αὐτὴν μου τὴν αἴτησιν· οὐ γὰρ ἱκέτευσα περὶ λίθου τιμίου, ἀλλὰ σὺ καὶ τοῦτον δέδωκε;, προλαβών μου την απ τησιν. Καὶ ἄλλως δὲ πρὸ τῆς χειροτονίας εὐλόγησες, τουτέστιν ἐπήνεσας λέγων· Εὗρον Δαβιδ ἄνδρα κατά τὴν καρδίαν μου, καὶ ἔσται μοι εἰς βασιλέα. » Καὶ ἔτι· Ἐγὼ μὲν σωτηρίαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐκ σοῦ ἐζήτησα, σὺ δὲ ἐν εὐλογίαις, τουτέστιν ἐν δαψιλεξᾳ καὶ πλεονασμῷ ἀγαθότητος, καὶ νίκην μοι δέδωκας, καὶ βασιλείαν, καὶ προφητείαν, καὶ τὸ μέγιστον, Θεοπατό ρίαν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Εζεκίας ἐλευθερίαν μόνον έτησεν, εύρατο δὲ νίκην τοσαύτην καὶ τῶν ἐχθρῶν πανωλε θρίαν· καὶ τὴν βασιλείαν δὲ μὴ αἰτήσας, Ελε Λίθοι δὲ τίμιοι και οι Χριστοῦ μαθηταί, καὶ ἀτελώς οἱ πιστοὶ, κόσμος ὄντες αὐτοῦ καὶ δόξα καὶ οἱονεὶ στέφανος τῇ κεφαλῇ ἐπικείμενος. Ἐν μὲν οὖν τῷ Εὐαγγελίῳ ὁ πατὴρ λέγεται ποιεῖν τῷ υἱῷ τοὺς γάμους, ἐνταῦθα δὲ ὁ προφήτης πρὸς τὸν Θεὸν λέγει· « Εθηκας ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ στέφανον . » Στέ φανος δὲ Χριστῷ ἡ Ἐκκλησία γίνεται, διὰ τῶν ἐμ ψύχων λίθων τὴν κεφαλὴν ἐν κύκλῳ διαλαμβάνουσα. Λίθον ἂν εἴποις πολύτιμον καὶ αὐτὸν τὸν Χριστὸν, ὡς ἐκλεκτὸν δηλονότι καὶ ἀξιάγαστον μαργαρίτην, ὃν δέ- δωκεν ἡμῖν στέφανον δόξης ὁ Θεὸς καὶ Πατήρ, εὐ- λογῶν ἡμᾶς εὐλογία ἁγιασμοῦ καὶ χρηστότητος, ( Ἐκ τῶν ἔργων καὶ τῶν ἐπιτηδευμάτων αὐτοῦ τις στεφανοῦται. ᾿Αμέλει ὁ δικαστὴς τὸ δίκαιον διώξας, ἀπολήψεται τὸν τῆς δικαιοσύνης στέφανον. | ὑπήκοος, δν Εὑρεθείη ἡ χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς του. "Αλλως τοῖς ἐπιμένουσι τῇ ἁμαρτία, καὶ ἐπήκους. ΕπT. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. nibus salutem nostram, sed omnipotenti Deo cre- dendam. Vers. 4. Memor sit omnis sacrificii tui. Vel inhærens animæ ratiocinium, vel sanetus Spiritus dicere hæc videntur ad mœrentis solamen. Allictum autem oportet orare, neque spem abji cere : sic enim Deus exauditor fit (1). Sancti Cyrilli ex explanatione psalmi xix. Atqui non difficilis inventu bona via; clamabat enim Christus dicens: ‹ Ego sum via. » PSALMUS XX. Vers. 4. Posuisti in capite meo coronam de lapide pretioso. C Acie confligens David contra Ammonitas victor fuit, vique eos sibi subjecit, et Molchomi coronam cepit; erat autem hoc Ammonitarum idolum, cujus in corona magni pretii lapidem repertum transtulit in suam. Hujus nunc historiæ facta mentione, ait Deo Beneficiis me, Domine, meamque petitionem prævenia pro lapide hoc pretioso non oraveram, verum tu hunc quoque mihi dedisti, precem meam præoccupans. Alibi etiam ante auam regiam ele- ctionem Deo benedicens, id est laudes canens, di- 'xerat: Inveni David servum meum, virum juxta cor meum, quem regem constituam ". › Præterea: Equidem incolumem ex inimicis fieri a te petii, tu vero benedictionibus, id est redundantia ac ple- nitudine bonitatis tuæ, et victoriam mihi conces sisti, et regnum et prophetiam, et quod maximum est, Dei fieri progenitorem. Sed et Ezechias non- nisi libertatem poposcerat; adeptus est autem vi- ctoriam tantam, et summum hostium exitium : regnum quoque non expetitum recepit. Cæteroqui lapides pretiosos Christi etiam discipulos existi mare licet, et generatim fideles omnes, qui orna- mentum Hlius sunt et gloria, et quasi corona capiti ejusdem imposita. Atque ut in Evangelio pater flio dicitur nuptiale apparasse convivium ", ita hoc loco Propheta Deo dicit: Posuisti in capite ejus coronam. › Christo autein corona fit Ecclesia, ani- anatis lapidibus caput ejus circumdans. Postremo B et ipsum Christum recte dices lapidem pretiosum, ceu electum videlicet margaritum, quod nobis glo- riose instar corone Deus Pater imposuit, benedi- cens nobis bonitatis et sanctificationis benedictione. – Ex operibus quisque suis studiisque coronatur. Certe judex jus æquum persequens, justitiæ coro- nam accipiet. Vers. 9. Inveniatur manus tua ab omnibus inimicis tuis; dextera tua inveniat omnes qui te oderunt. Deus aliter a perseverantibus in peccato, aliter f. b.) br C f. b.) Reg. xi, 14; Psal. Lxxxvm, 21. * Matth. xxi, 2. des Vaticanus, licet alii Athanasio tribuisse vi- cantur. Et quidem in codice nostro legitur (C f. 40.) non capitis vi : State super vias. (2) Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας το (1) Fragmentum hoc diserte inscribit Cyrillo co- (2) Ex Catena Ghislerii in Jeremiam, ad vers. 16
PG 69:837) Ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτοὶ Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ ἐμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου τροφῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφέα καλοῦσι, καὶ δὴ καί φησιν, ὡς ἒν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. «Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με ὑστερήσει.» (α φ. 128.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνσεσηκασμένοι, ποιμανθέντες τε παρ’ αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητὴν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὸν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασὶ τὸ, Οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκὴς γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. «Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν.» (α φ. 128.
απ' τα ἄλλως τοῖς μετανοοῦσιν εὑρίσκεται· τοῖς μὲν γὰρ Δ κριτής; τοῖς δὲ λυτρωτής εὑρίσκεται. Πλὴν ὅτι πρῶ- τον ἡμᾶς τὸν Θεὸν εὐρεῖν ὁ προφήτης, καὶ τότε παρ' αὐτοῦ εὑρεθήσεσθαι [ λέγει, ] σαφῶς οὖν τοῦτο δηλοί ως τα : ὅτι ἐν ἡμῖν ἡ σωτηρία. *Οτι θήσεις αὐτοὺς νῶτον. Εἰς δὲ τὸν Χριστόν τινες ἐξειληφότες τὸν παρόντα ψαλμὸν, εἰς τοὺς Ἰουδαίους τὰς τιμωρίας ἐξέλαβον, ἀτος τοῦ, « Εὑρεθείη ή χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου. • Ταῦτα γὰρ ἐπενεχθήσεται, φασίν, αὐτοῖς εἰς τὸν καιρὸν τῆς τοῦ προσώπου σου παρουσίας, δι' μα με ἅπερ εμηχανήσαντο κατὰ σοῦ, νομίσαντες ἀδυνάτως τὸν τῆς δόξης Κύριον θανάτῳ περιβάλλειν. Διὸ καὶ τέθεινται νῶτον τοῖς ἐξ ἐθνῶν πιστοῖς. Πρῶτον μὲν υἱοὶ Θεοῦ καὶ λαὸς χρηματίσαντες, ὕστερον δὲ ἄλλοις η τῆς υἱοθεσίας παραχωρήσαντες τοῖς ἐπ᾿ ἐσχάτων κληθεῖσιν ἐθνικοῖς, οἵτινες καὶ πρῶτος γεγένηνται, κατὰ τὸ, ο Εσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. · Ἐν δὲ τοῖς περιλοίποις φησίν, ἐπείπερ ὅτε τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. Στην # ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ( Α Τινὲς δὲ ἀντίληψιν ἑωθινὴν λέγουσι τὸν τῆς ἀναστάσεως τοῦ Σωτῆρος καιρόν· ἐγήγερται γὰρ ὄρθρου βαθέος πατήσας τὸν θάνατον. Αντίληψις οὖν ἡ ἀνάστασις, ὡς ἀποσεβοῦσα μὲν τῶν σωμάτων τὴν φθοράν, καθαίρουσα δὲ τῇ πίστει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐὰν γὰρ εἴπῃς, φησίν, ἐν τῷ στόματί σου, Κύ ριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. Αλλ' ίδωμεν ὁποῖα πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος ὁ Κύριος φθέγ γεται, μεσιτεύων ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ πλη- ροφορῶν ὅτι παράκλητος ἡμῶν ἐστιν. *Ονειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουθέτημα λαοῦ. ΧΧΙ. Α Ι. Τοῦτο δὲ λέγοντες, κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸν ὀνειδισμὸν ἀπέρριπτον, ὡς ἀδυνατοῦντος σῶσαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐν θέλει, τουτέστιν ὃν ἀγαπᾷ. Θαυ μάσεις δ' ἄν τις τὴν ἀμέτρητον τῶν Ἰουδαίων νωθείαν, πῶς ταῦτα ἀναγινώσκοντες τὰ ὡς ἐκ προσώπου Χρι- στοῦ λεγόμενα κατ' αὐτῶν, οὐ συνίεσαν ὁρῶντες αὐ- τὸν σταυρούμενον, καὶ τοῖς ἑαυτῶν τολμήμασι συμ- φωνοῦσαν τὴν προφητείαν. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου. ( Διδασκάλου φωνὴ ὅταν ἴδῃ τοὺς ἑαυτῷ γεννηθέντας συμφορὰν ὑπομένοντας, ὁποίαν ὁ Σωτὴρ περὶ τοὺς μαθητὰς συμπαθητικὴν ἐξ ἀγάπης ἔσχεν διάθεσιν, ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας συμπαθούσαν οἷς ἔτεκεν. 'Αλλὰ καὶ τὸ γλυκὺ τῆς καρδίας, ὥς τε κηρός “ Ι, 9. IN PSALMUM XXI. a panitentibus invenitur ; illis quidem judex, Lic Eti 红花椒 mię ! 3. 5. redemptor invenitur. Verumtamen quod nos prinio Deum invenire ait Propheta, et tum demum nos- met fore ab illo inveniendos, hinc patet in nostra esse facultate salutem. [Vers. 13. Quoniam pones eos dorsum. Quidam hune psalmum ad Christum referentes, poenas et supplicia in Judæos commemorari dixe- runt, ab eo loco ubi ait: ‹ Inveniatur manus tua omnibus inimicis tuis. . Hæc enim, inquit, illis infligentur, quando apparebit facies tua, propter ea quæ contra te machinati sunt, arbitrantes, quod fieri non poterat, Dominum gloriæ morte circum- venire. Quamobrem dorsum positi sunt iis qui ex gentibus crediderunt. Primum quidem filii, et popum afi sira f. b.) G lus Dei appellati; postmodum vero aliis, qui postrem mis temporibus ex gentibus vocati sunt, filiationis adoptionem relinquentes, qui et primi facti sunt, juxta illud : « Erunt primi novissimi, et novissimi primi w. In reliquiis autem dixit, quoniam quando plenitudo gentitah intraverit, tunc etiam omnis Israel sałvus fiet “. Ex Corderio.] › PSALMUS Vers. 1. In finem pro susceptione matutina, psalmus Davidi. Nonnulli matutinam susceptionem dicunt esse resurrectionis Dominicæ tempus: surrexit enim summo mane mortis victor. Suǝceptio itaque est resurrectio, utpote que corporum corruptionem arcet, et terrenos incolas fide purificat. Nam si dixeris, inquit Paulus, ore tuo, Jesus, crediderisque corde tuo a Deo illum suscitatum ex mortuis, salvus eris u. Sed videamus quomodo Patrem tan- “. quam homo Dominus alloquatur, pro hominum ge- nere intercedens, nobisque se exhibens advocл1- tum (1). Vers. 7. Opprobrium hominum, et abjectio plebis. Hoc aientes, contumeliam in Deum rejiciunt, quasi nequeat Filium, quem vult, id est quem diligit, servare. Licet autem mirari Judai- corum ingeniorum tarditatem, quod hæc legentes tanquam ex Christi persona contra se dicta, non ( b.) D cognoverint quem crucifixum videbant, atque hanc C f. 43.) Mauli. xix, 30. “ Rom. xi, 25. Rom. (f) Rectissime totum de Christo Cyrillus hunc psalmum explicat, cujus rei testimonia tam multa in Evangeliís sunt, ut in quinta generali synodo ipsorum sceleribus congruere prophetiam. Vers. 15. Factum est cor meum tanquam cera lique- scens in medio ventris mei. Magistri vox, si quando viderit filios suos cala- mitatem pati ; cujusmodi habuit Servator erga di- scipulos suos compatientem affectum, corde intimo tanquam filiis condolentem. Sed et cordis dulcedo, cum instar ceræ esset, eliquata est, cibusque effecta Joan. 11, 1. damnatus fuerit Theodorus Mopsuestenus, qui non- nisi anagogico sensu hunc psalmum Christo commodaverat.
) Ἐπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτοις ἐστὶ τὸ, «Κύριος ποιμαίνει με,» ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας ἐκβεβηκότα αὐτοῖς ἀγαθὰ, χλόην καὶ ὕδωρ αὐτὰ ὀνομάζοντες. Νοηθείη δ’ ἂν τόπος μὲν χλόης, τὰ τοῦ Θεοῦ ἀειθαλῆ λόγια, ἡ ἁγία καὶ θεόπνευστος Γραφὴ πρὸς εὐανδρίαν τρέφουσα πνευματικὴν τὰς τῶν πιστευόντων καρδίας· ὕδωρ δὲ τὸ ζῶν καὶ ζωοποιὸν, ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χορηγία. (α φ. 128 β) Ἢ τάχα κυριώτερον τόπος χλόης, ὁ παράδεισός ἐστιν οὗ ἐκπεπτώκαμεν, εἰς ὃν ἡμᾶς ἐπανάγει Χριστὸς καὶ κατασκηνοῖ, διὰ τοῦ ὕδατος τῆς ἀναπαύσεως, τουτέστι διὰ τοῦ βαπτίσματος. «Ἐὰν γὰρ μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» «Ἐὰν γὰρ καὶ πορευθῶ ἐν μέσῳ σκιᾶς θανάτου.» (α φ. 128 β) Ἐπεὶ δὲ εἰς τὸν θάνατον Χριστοῦ βαπτιζόμεθα, λεχθήσεται καὶ τὸ βάπτισμα σκιὰ θανάτου καὶ μίμημα, ὃν οὐ χρὴ φοβεῖσθαι. Νοοῖτο δ’ ἂν σκιὰ θανάτου καὶ ὁ φυσικὸς καὶ κοινὸς θάνατος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ προαιρετικοῦ θανάτου, τοῦ τῆς ψυχῆς, φημὶ, ὃς οὐκ ἔστι σκιὰ θανάτου, ἀλλὰ θάνατος ἀληθής.
απ' τα ἄλλως τοῖς μετανοοῦσιν εὑρίσκεται· τοῖς μὲν γὰρ Δ κριτής; τοῖς δὲ λυτρωτής εὑρίσκεται. Πλὴν ὅτι πρῶ- τον ἡμᾶς τὸν Θεὸν εὐρεῖν ὁ προφήτης, καὶ τότε παρ' αὐτοῦ εὑρεθήσεσθαι [ λέγει, ] σαφῶς οὖν τοῦτο δηλοί ως τα : ὅτι ἐν ἡμῖν ἡ σωτηρία. *Οτι θήσεις αὐτοὺς νῶτον. Εἰς δὲ τὸν Χριστόν τινες ἐξειληφότες τὸν παρόντα ψαλμὸν, εἰς τοὺς Ἰουδαίους τὰς τιμωρίας ἐξέλαβον, ἀτος τοῦ, « Εὑρεθείη ή χείρ σου πᾶσι τοῖς ἐχθροῖς σου. • Ταῦτα γὰρ ἐπενεχθήσεται, φασίν, αὐτοῖς εἰς τὸν καιρὸν τῆς τοῦ προσώπου σου παρουσίας, δι' μα με ἅπερ εμηχανήσαντο κατὰ σοῦ, νομίσαντες ἀδυνάτως τὸν τῆς δόξης Κύριον θανάτῳ περιβάλλειν. Διὸ καὶ τέθεινται νῶτον τοῖς ἐξ ἐθνῶν πιστοῖς. Πρῶτον μὲν υἱοὶ Θεοῦ καὶ λαὸς χρηματίσαντες, ὕστερον δὲ ἄλλοις η τῆς υἱοθεσίας παραχωρήσαντες τοῖς ἐπ᾿ ἐσχάτων κληθεῖσιν ἐθνικοῖς, οἵτινες καὶ πρῶτος γεγένηνται, κατὰ τὸ, ο Εσονται οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. · Ἐν δὲ τοῖς περιλοίποις φησίν, ἐπείπερ ὅτε τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. Στην # ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Εἰς τὸ τέλος ὑπὲρ τῆς ἀντιλήψεως τῆς ἑωθινῆς, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ( Α Τινὲς δὲ ἀντίληψιν ἑωθινὴν λέγουσι τὸν τῆς ἀναστάσεως τοῦ Σωτῆρος καιρόν· ἐγήγερται γὰρ ὄρθρου βαθέος πατήσας τὸν θάνατον. Αντίληψις οὖν ἡ ἀνάστασις, ὡς ἀποσεβοῦσα μὲν τῶν σωμάτων τὴν φθοράν, καθαίρουσα δὲ τῇ πίστει τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐὰν γὰρ εἴπῃς, φησίν, ἐν τῷ στόματί σου, Κύ ριος Ἰησοῦς, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ. Αλλ' ίδωμεν ὁποῖα πρὸς τὸν Πατέρα ὡς ἄνθρωπος ὁ Κύριος φθέγ γεται, μεσιτεύων ὑπὲρ τῆς ἀνθρωπότητος, καὶ πλη- ροφορῶν ὅτι παράκλητος ἡμῶν ἐστιν. *Ονειδος ἀνθρώπων, καὶ ἐξουθέτημα λαοῦ. ΧΧΙ. Α Ι. Τοῦτο δὲ λέγοντες, κατὰ τοῦ Θεοῦ τὸν ὀνειδισμὸν ἀπέρριπτον, ὡς ἀδυνατοῦντος σῶσαι τὸν Υἱὸν αὐτοῦ ἐν θέλει, τουτέστιν ὃν ἀγαπᾷ. Θαυ μάσεις δ' ἄν τις τὴν ἀμέτρητον τῶν Ἰουδαίων νωθείαν, πῶς ταῦτα ἀναγινώσκοντες τὰ ὡς ἐκ προσώπου Χρι- στοῦ λεγόμενα κατ' αὐτῶν, οὐ συνίεσαν ὁρῶντες αὐ- τὸν σταυρούμενον, καὶ τοῖς ἑαυτῶν τολμήμασι συμ- φωνοῦσαν τὴν προφητείαν. Εγενήθη ἡ καρδία μου ὡσεὶ κηρὸς τηκόμενος ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου. ( Διδασκάλου φωνὴ ὅταν ἴδῃ τοὺς ἑαυτῷ γεννηθέντας συμφορὰν ὑπομένοντας, ὁποίαν ὁ Σωτὴρ περὶ τοὺς μαθητὰς συμπαθητικὴν ἐξ ἀγάπης ἔσχεν διάθεσιν, ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας συμπαθούσαν οἷς ἔτεκεν. 'Αλλὰ καὶ τὸ γλυκὺ τῆς καρδίας, ὥς τε κηρός “ Ι, 9. IN PSALMUM XXI. a panitentibus invenitur ; illis quidem judex, Lic Eti 红花椒 mię ! 3. 5. redemptor invenitur. Verumtamen quod nos prinio Deum invenire ait Propheta, et tum demum nos- met fore ab illo inveniendos, hinc patet in nostra esse facultate salutem. [Vers. 13. Quoniam pones eos dorsum. Quidam hune psalmum ad Christum referentes, poenas et supplicia in Judæos commemorari dixe- runt, ab eo loco ubi ait: ‹ Inveniatur manus tua omnibus inimicis tuis. . Hæc enim, inquit, illis infligentur, quando apparebit facies tua, propter ea quæ contra te machinati sunt, arbitrantes, quod fieri non poterat, Dominum gloriæ morte circum- venire. Quamobrem dorsum positi sunt iis qui ex gentibus crediderunt. Primum quidem filii, et popum afi sira f. b.) G lus Dei appellati; postmodum vero aliis, qui postrem mis temporibus ex gentibus vocati sunt, filiationis adoptionem relinquentes, qui et primi facti sunt, juxta illud : « Erunt primi novissimi, et novissimi primi w. In reliquiis autem dixit, quoniam quando plenitudo gentitah intraverit, tunc etiam omnis Israel sałvus fiet “. Ex Corderio.] › PSALMUS Vers. 1. In finem pro susceptione matutina, psalmus Davidi. Nonnulli matutinam susceptionem dicunt esse resurrectionis Dominicæ tempus: surrexit enim summo mane mortis victor. Suǝceptio itaque est resurrectio, utpote que corporum corruptionem arcet, et terrenos incolas fide purificat. Nam si dixeris, inquit Paulus, ore tuo, Jesus, crediderisque corde tuo a Deo illum suscitatum ex mortuis, salvus eris u. Sed videamus quomodo Patrem tan- “. quam homo Dominus alloquatur, pro hominum ge- nere intercedens, nobisque se exhibens advocл1- tum (1). Vers. 7. Opprobrium hominum, et abjectio plebis. Hoc aientes, contumeliam in Deum rejiciunt, quasi nequeat Filium, quem vult, id est quem diligit, servare. Licet autem mirari Judai- corum ingeniorum tarditatem, quod hæc legentes tanquam ex Christi persona contra se dicta, non ( b.) D cognoverint quem crucifixum videbant, atque hanc C f. 43.) Mauli. xix, 30. “ Rom. xi, 25. Rom. (f) Rectissime totum de Christo Cyrillus hunc psalmum explicat, cujus rei testimonia tam multa in Evangeliís sunt, ut in quinta generali synodo ipsorum sceleribus congruere prophetiam. Vers. 15. Factum est cor meum tanquam cera lique- scens in medio ventris mei. Magistri vox, si quando viderit filios suos cala- mitatem pati ; cujusmodi habuit Servator erga di- scipulos suos compatientem affectum, corde intimo tanquam filiis condolentem. Sed et cordis dulcedo, cum instar ceræ esset, eliquata est, cibusque effecta Joan. 11, 1. damnatus fuerit Theodorus Mopsuestenus, qui non- nisi anagogico sensu hunc psalmum Christo commodaverat.
PG 69:839«Ἡτοίμασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξεναντίας τῶν θλιβόντων με.» (α φ. 129 β) Γευσάμενοι οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες τῆς εὐαγγελικῆς τραπέζης, λέγουσι πρὸς τὸν παρατεθεικότα ταύτην Χριστὸν, ὅτι Ἡ τράπεζα ἣν ἡμῖν ἡτοίμασας, ἐναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν Ἐλλήνων τράπεζαν. Οἱ γὰρ παρ’ Ἕλλησι σοφοὶ, οὐδὲν τῶν ἀναγκαίων ἡμᾶς ἐδίδαξαν· ἀλλ’ ἐπίεζόν τε καὶ ἔθλιβον ἐν λιμῷ καὶ σπάνῃ παντὸς ὀνησιφόρου μαθήματος. Ἡ δὲ θεία τε καὶ ἱερὰ τράπεζα, ἡ θεόπνευστος Γραφὴ, ἐναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν θλιβόντων ἡμᾶς ἐκείνην τὴν φθοροποιὸν καὶ ἄτροφον, πλουσία οὖσα καὶ πολυτελὴς, καὶ ὄψων, ἤγουν ἐδεσμάτων, ποικιλίαν ἔχουσα πολλὴν καὶ παράθεσιν. Νουθεσίαι γὰρ ἐν αὐτῇ πλεῖσται καὶ σωτηριώδεις, καὶ τῆς ἀληθοῦς εὐζωί̈ας παραδεικτικαὶ, καὶ εἰς εὐεξίαν πνευματικὴν φέρουσαι. Τάχα δὲ καὶ τοῦτό ἐστιν ὃ λέγουσιν οἱ πιστεύσαντες, ὅτι Ἡτοίμασας ἡμῖν πνευματικὴν τράπεζαν, ἵνα φαγόντες καὶ ἰσχύσαντες, δυνηθῶμεν ἐλθεῖν ἀπεναντίας τῶν ποτε θλιβόντων ἡμᾶς. Ἡ γὰρ πνευματικὴ εὐτροφία, τὴν ψυχὴν εὖ ῥώσασα, ἀνθίστασθαι αὐτὴν ποιεῖ καὶ ἀκαθάρτοις πνεύμασι καὶ τοῖς ἐν πλάνῃ διδασκάλοις.
Α ὑπῆρχεν ἐτάκη, ότε τροφή γέγονεν, εἰς γαστέρα κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχούς μελέ της λεπτυνομένας, ώστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντος ἀναδίδοσθαι σύστασιν. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. (Δ. Γ. Όνομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ εὐ, « Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώ- τας. » Κατέστησε γὰρ ἐναργῇ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ότι μόνον Πατήρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ εμφανή καθιστάς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ᾽ ὁ γέγονε καθ' ἡμᾶς. Εφη γάρ, ότι ο θότως ηγέτ σεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν με νογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν με ἀπόληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. • Πεφανέρωσε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσος γὰρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, θεοπρε πεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ᾽ ἅπασι παναλκές, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αυ- τόν. Ἔφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι ο Ὁ ἐμὲ ἑωρακώς, ἑώρακε τὸν Πατέρα. ο 'Αλλὰ παί· ο Εν μέσῳ Ἐκ- κλησίας ὑμνήσω σε. » Εκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἦν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ο Υιός, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ρυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεί γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα. ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Δ. Γ. 198. ) Ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτοί Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ έμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου προ φῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφές καλοῦσι, καὶ δὴ καὶ φησιν, ὡς ἐν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει. (Α Γ. 198.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνδεσηχασμένοι, ποιμανθέντες σε παρ' αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητήν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὴν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασὶ τὸν οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκῆς γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ · παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν. ( Α Ι. 428.) Έπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτο: ἐστὶ τὸ, ο Κύριος ποιμαίνει με », ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας έχο * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. in ventrern transiit. Dicit antem cogitationes, con- Linea meditatione sic tritas, ut ad animz nutrimen. tum suppeditentur. ' Vers. 23. Narrabo nomen tuum fratribus meis. Nomen hoc loco pro gloria dicit, veluti illud : Manifestavi nomen team bominibus “, Reapse conspicuam effecit gloriam illius, non ob id tan- tummodo quod eum Patrem esse affirmavit et do- cuit, sed quia bonitatem ejusdem et gloriam nobis revelavit, fratribus ejus jam electis, quatenus ipse nostram ascivit naturam. Dixit enim : « lta Deus dilexit mundum, ut Filium unigenitam traderet, ut nemo in eum credens pereat, sed habeat vitam sternam s. Sed et aliter Patris gloriam nobis, manifestavit : nam quotquot Filium viderint mentis oculis, Deo dignam habentem dignitatem et omni- potentiam, hi Patrem viderunt cognoverunique. Sane quodam loco ipse quoque ait : c Qui me vidit, vidit et Patrem ",, Sed et : «In medio Ecclesire bym- nam tibi dicam. Quamnam vero intelligit Bode- siam, nisi illam prorsus quam ipse sibi comparavit Filius, non habentem maculam neque rugam, sed sanctam et iminaculatam? Laudat itaque Patrem, dum ejus gloriam palam pandit : id enim bic si- gnificatur nominis vocabulo. PSALMUS XXII. Vers. 1. Psalmus David. Psalmus quem aggredimur eamdem sententiam continet, quæ circa finem præcedentis erat. Nam qui ex ethnicis crediderant, facti Doi ducibiles, úti scriptum est “, edentes et spiritaliter saturati, salutaris cibi largitorem agnoscunt, pastoremque et nutritorem vocitant, seque adeo cum ipso unum quid esse dicunt propter fidem, atque in unico grege congregationem. Vers. 2. Dominus pastor meus est, nikil miki desrit. Gloriantur qui per Christum divinis caulis sunt inclusi, atque ejus pastorali cura recti : neque unum quemvis e sanctis sortiti ducem, veluti Moysen Israel, sed pastoruin principem, et docentium magistrum, in quo sunt omnes sapientis absconditi scientiæque thesauri “. Cujus rei gnari, nihil sibi defore aiunt: omnipotens enim Christus copiose largitur munera sua bis qui cognoverunt adventum ejus. Tribait enim ex sua plenitudine, donatque Patris benedictiones, ipseque omnis boni fons et dispensator est. In loco herbifero me collocavit. Quandoquidem congrua ovibus dictio est, Domi- nus pastor meus est, perstant in hac sermonis me- taphora ii qui sub Christo opilione sunt ; addunt- que provenientes sibi a pastorali cura utilitates, ** Joan. xvII, ** Joan. 111, 16. - Joan. XI, 9. C D b.) Joan. v1, 45. ** Coloss. 11, 3.
Ἀλλὰ καὶ ἡ μυστικὴ τράπεζα, ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου, ἰσχυροὺς ἡμᾶς κατὰ παθῶν καὶ κατὰ δαιμόνων ἐργάζεται. Φοβεῖται γὰρ ὁ Σατανᾶς τοὺς μετ’ εὐλαβείας τῶν μυστηρίων μεταλαμβάνοντας «Καὶ τὸ ἔλεός σου καταδιώξει με πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς μου.» (α φ. 130 β) Ἔψεται πάντως τοῖς ἡγιασμένοις ἐν Χριστῷ καὶ ἠξιωμένοις τῶν παρ’ αὐτοῦ χαρισμάτων, ὥστε καὶ τραπέζης ψαῦσαι τῆς ἱερᾶς, καταλιπανθῆναι δὲ καὶ ἐλαίῳ τὴν κεφαλὴν, καὶ μὴν καὶ ἐκ τοῦ κρατίστου ποτηρίου πιεῖν εἰς μέθην, τὸ ἐν μεθέξει πλουσίᾳ γενέσθαι διηνεκοῦς εὐθυμίας. Τοῦτο γὰρ, οἶμαι, δηλοῖ, τὸ οἷον διώκεσθαι διὰ παντὸς καὶ ἐν πάσαις ταῖς ἡμέραις τοῦ αἰῶνος ὑπὸ ἐλέους Θεοῦ. Ἀναφαίρετος γὰρ ἡ δοθεῖσα παρὰ Χριστοῦ τοῖς ἁγίοις χάρις, καὶ ἀμεταμέλητα τὰ χαρίσματα αὐτοῦ καὶ ἡ κλῆσις. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τοῖς οὔτω τετιμημένοις, ὅτι βασιλείαν ἀσάλευτον παραλαμβάνουσιν· οὐ γὰρ ἔστιν ἀποπεσεῖν τῶν δοθησομένων ἀγαθῶν· ἑδραιότατος γὰρ καὶ ἀκράδαντος ἡ τῶν ἁγίων ἐλπίς. Καὶ ὁ πάλαι δὲ νόμος, καίτοι σκιὰν ἔχων καὶ τύπους, καὶ οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων, τὸ ἀμετάστατον τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος ὑπεδήλου πλαγίως·
Α ὑπῆρχεν ἐτάκη, ότε τροφή γέγονεν, εἰς γαστέρα κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχούς μελέ της λεπτυνομένας, ώστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντος ἀναδίδοσθαι σύστασιν. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. (Δ. Γ. Όνομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ εὐ, « Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώ- τας. » Κατέστησε γὰρ ἐναργῇ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ότι μόνον Πατήρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ εμφανή καθιστάς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ᾽ ὁ γέγονε καθ' ἡμᾶς. Εφη γάρ, ότι ο θότως ηγέτ σεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν με νογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν με ἀπόληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. • Πεφανέρωσε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσος γὰρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, θεοπρε πεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ᾽ ἅπασι παναλκές, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αυ- τόν. Ἔφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι ο Ὁ ἐμὲ ἑωρακώς, ἑώρακε τὸν Πατέρα. ο 'Αλλὰ παί· ο Εν μέσῳ Ἐκ- κλησίας ὑμνήσω σε. » Εκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἦν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ο Υιός, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ρυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεί γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα. ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Δ. Γ. 198. ) Ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτοί Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ έμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου προ φῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφές καλοῦσι, καὶ δὴ καὶ φησιν, ὡς ἐν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει. (Α Γ. 198.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνδεσηχασμένοι, ποιμανθέντες σε παρ' αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητήν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὴν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασὶ τὸν οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκῆς γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ · παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν. ( Α Ι. 428.) Έπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτο: ἐστὶ τὸ, ο Κύριος ποιμαίνει με », ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας έχο * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. in ventrern transiit. Dicit antem cogitationes, con- Linea meditatione sic tritas, ut ad animz nutrimen. tum suppeditentur. ' Vers. 23. Narrabo nomen tuum fratribus meis. Nomen hoc loco pro gloria dicit, veluti illud : Manifestavi nomen team bominibus “, Reapse conspicuam effecit gloriam illius, non ob id tan- tummodo quod eum Patrem esse affirmavit et do- cuit, sed quia bonitatem ejusdem et gloriam nobis revelavit, fratribus ejus jam electis, quatenus ipse nostram ascivit naturam. Dixit enim : « lta Deus dilexit mundum, ut Filium unigenitam traderet, ut nemo in eum credens pereat, sed habeat vitam sternam s. Sed et aliter Patris gloriam nobis, manifestavit : nam quotquot Filium viderint mentis oculis, Deo dignam habentem dignitatem et omni- potentiam, hi Patrem viderunt cognoverunique. Sane quodam loco ipse quoque ait : c Qui me vidit, vidit et Patrem ",, Sed et : «In medio Ecclesire bym- nam tibi dicam. Quamnam vero intelligit Bode- siam, nisi illam prorsus quam ipse sibi comparavit Filius, non habentem maculam neque rugam, sed sanctam et iminaculatam? Laudat itaque Patrem, dum ejus gloriam palam pandit : id enim bic si- gnificatur nominis vocabulo. PSALMUS XXII. Vers. 1. Psalmus David. Psalmus quem aggredimur eamdem sententiam continet, quæ circa finem præcedentis erat. Nam qui ex ethnicis crediderant, facti Doi ducibiles, úti scriptum est “, edentes et spiritaliter saturati, salutaris cibi largitorem agnoscunt, pastoremque et nutritorem vocitant, seque adeo cum ipso unum quid esse dicunt propter fidem, atque in unico grege congregationem. Vers. 2. Dominus pastor meus est, nikil miki desrit. Gloriantur qui per Christum divinis caulis sunt inclusi, atque ejus pastorali cura recti : neque unum quemvis e sanctis sortiti ducem, veluti Moysen Israel, sed pastoruin principem, et docentium magistrum, in quo sunt omnes sapientis absconditi scientiæque thesauri “. Cujus rei gnari, nihil sibi defore aiunt: omnipotens enim Christus copiose largitur munera sua bis qui cognoverunt adventum ejus. Tribait enim ex sua plenitudine, donatque Patris benedictiones, ipseque omnis boni fons et dispensator est. In loco herbifero me collocavit. Quandoquidem congrua ovibus dictio est, Domi- nus pastor meus est, perstant in hac sermonis me- taphora ii qui sub Christo opilione sunt ; addunt- que provenientes sibi a pastorali cura utilitates, ** Joan. xvII, ** Joan. 111, 16. - Joan. XI, 9. C D b.) Joan. v1, 45. ** Coloss. 11, 3.
PG 69:840προσέταττε γὰρ ἐν Σαββάτῳ μηδένα τῆς ἑαυτοῦ προϊέναι σκηνῆς, ἐμφιλοχωρεῖν δὲ μᾶλλον αὐτῇ, καὶ εἴσω μένοντα τοῖς ἤδη πεπορισμένοις ἐντρυφᾷν· αἴνιγμα δὲ ἦν τοῦτο τοῦ, ὅτι ἐν ταῖς ἄνω μοναῖς διηνεκῶς ἀπομενοῦσιν οἱ ἅγιοι· ἐκεῖθεν γὰρ ἀπέδρα ὀδύνη καὶ λύπη καὶ στεναγμός. Εἰκότως οὖν ἄρα φασὶν οἱ τῆς εἰς Χριστὸν ἐλπίδος ἀπηρτημένοι, καὶ εἰς τὰς ἄνω γενέσθαι προσδοκῶντες μονὰς, ὅτι πάντως ἕψεται τὸ ἔλεος αὐτοῖς εἰς μακραίωνα χρόνον. Τινὲς δὲ ἔλεος Θεοῦ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐνόησαν, ὃς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ διώκει, ἕως ἂν πάντας καταλάβῃ τοὺς σωθησομένους. Ἁπλῶς δὲ ἐπεὶ οὐ τοσοῦτον ἐξ ἔργων ἔστιν ἡμᾶς δικαιοῦσθαι, ὅσον ἐκ χάριτος καὶ ἐλέους Θεοῦ· διὰ τοῦτο οἱ πιστεύσαντες εἰκότως τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ ἐπικαλοῦνται, καὶ ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς αὐτοῦ καταφεύγουσι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΓ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ὑπὲρ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων.» (α φ. 131) Ἐν μὲν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ, οἱ ἐξ ἐθνῶν εἰσήγοντο χαίροντες καὶ οἷον μέγα φρονοῦντες, ὅτι ἐκλήθησαν παρὰ Χριστοῦ διὰ τῆς πίστεως, καὶ ὅτι μέτοχοι τῶν παρ’ αὐτοῦ χαρισμάτων γεγόνασιν·
Α ὑπῆρχεν ἐτάκη, ότε τροφή γέγονεν, εἰς γαστέρα κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχούς μελέ της λεπτυνομένας, ώστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντος ἀναδίδοσθαι σύστασιν. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. (Δ. Γ. Όνομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ εὐ, « Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώ- τας. » Κατέστησε γὰρ ἐναργῇ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ότι μόνον Πατήρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ εμφανή καθιστάς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ᾽ ὁ γέγονε καθ' ἡμᾶς. Εφη γάρ, ότι ο θότως ηγέτ σεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν με νογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν με ἀπόληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. • Πεφανέρωσε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσος γὰρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, θεοπρε πεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ᾽ ἅπασι παναλκές, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αυ- τόν. Ἔφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι ο Ὁ ἐμὲ ἑωρακώς, ἑώρακε τὸν Πατέρα. ο 'Αλλὰ παί· ο Εν μέσῳ Ἐκ- κλησίας ὑμνήσω σε. » Εκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἦν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ο Υιός, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ρυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεί γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα. ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Δ. Γ. 198. ) Ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτοί Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ έμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου προ φῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφές καλοῦσι, καὶ δὴ καὶ φησιν, ὡς ἐν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει. (Α Γ. 198.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνδεσηχασμένοι, ποιμανθέντες σε παρ' αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητήν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὴν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασὶ τὸν οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκῆς γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ · παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν. ( Α Ι. 428.) Έπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτο: ἐστὶ τὸ, ο Κύριος ποιμαίνει με », ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας έχο * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. in ventrern transiit. Dicit antem cogitationes, con- Linea meditatione sic tritas, ut ad animz nutrimen. tum suppeditentur. ' Vers. 23. Narrabo nomen tuum fratribus meis. Nomen hoc loco pro gloria dicit, veluti illud : Manifestavi nomen team bominibus “, Reapse conspicuam effecit gloriam illius, non ob id tan- tummodo quod eum Patrem esse affirmavit et do- cuit, sed quia bonitatem ejusdem et gloriam nobis revelavit, fratribus ejus jam electis, quatenus ipse nostram ascivit naturam. Dixit enim : « lta Deus dilexit mundum, ut Filium unigenitam traderet, ut nemo in eum credens pereat, sed habeat vitam sternam s. Sed et aliter Patris gloriam nobis, manifestavit : nam quotquot Filium viderint mentis oculis, Deo dignam habentem dignitatem et omni- potentiam, hi Patrem viderunt cognoverunique. Sane quodam loco ipse quoque ait : c Qui me vidit, vidit et Patrem ",, Sed et : «In medio Ecclesire bym- nam tibi dicam. Quamnam vero intelligit Bode- siam, nisi illam prorsus quam ipse sibi comparavit Filius, non habentem maculam neque rugam, sed sanctam et iminaculatam? Laudat itaque Patrem, dum ejus gloriam palam pandit : id enim bic si- gnificatur nominis vocabulo. PSALMUS XXII. Vers. 1. Psalmus David. Psalmus quem aggredimur eamdem sententiam continet, quæ circa finem præcedentis erat. Nam qui ex ethnicis crediderant, facti Doi ducibiles, úti scriptum est “, edentes et spiritaliter saturati, salutaris cibi largitorem agnoscunt, pastoremque et nutritorem vocitant, seque adeo cum ipso unum quid esse dicunt propter fidem, atque in unico grege congregationem. Vers. 2. Dominus pastor meus est, nikil miki desrit. Gloriantur qui per Christum divinis caulis sunt inclusi, atque ejus pastorali cura recti : neque unum quemvis e sanctis sortiti ducem, veluti Moysen Israel, sed pastoruin principem, et docentium magistrum, in quo sunt omnes sapientis absconditi scientiæque thesauri “. Cujus rei gnari, nihil sibi defore aiunt: omnipotens enim Christus copiose largitur munera sua bis qui cognoverunt adventum ejus. Tribait enim ex sua plenitudine, donatque Patris benedictiones, ipseque omnis boni fons et dispensator est. In loco herbifero me collocavit. Quandoquidem congrua ovibus dictio est, Domi- nus pastor meus est, perstant in hac sermonis me- taphora ii qui sub Christo opilione sunt ; addunt- que provenientes sibi a pastorali cura utilitates, ** Joan. xvII, ** Joan. 111, 16. - Joan. XI, 9. C D b.) Joan. v1, 45. ** Coloss. 11, 3.
ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ ψαλμῷ πρόσωπον εἰςφέρεται μυσταγωγῶν ἁγίων, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, περιαγγέλλον, ὅτι σεσαγήνευται διὰ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ἡ ὑπ’ οὐρανόν. Εἰδέναι δὲ χρὴ ὡς τὴν Δεσποτικὴν ἀνάστασιν προλέγει διὰ «τῆς μιᾶς Σαββάτων·» οὕτω γὰρ τὰ Εὐαγγέλια τὴν Κυριακὴν ὀνομάζουσι. Προφητεύει δὲ καὶ περὶ τῆς ἀντιλήψεως, καὶ μέντοι καὶ διδασκαλίαν εἰσφέρει, πῶς ἂν καὶ οἱ πιστεύσαντες ἄξιοι γένωνται τῶν ἐπουρανίων σκηνῶν. Ἀλλ’ ἴδωμεν τί τὸ μέγα καὶ ἱερὸν καὶ ἀξιάγαστον κήρυγμα. «Αὐτὸς ἐπὶ θαλασσῶν ἐθεμελίωσεν αὐτὴν, καὶ ἐπὶ ποταμῶν ἡτοίμασεν αὐτήν.» (α φ. 132) Τὸ δὲ, Ἡτοίμασεν, ἐπὶ ποταμῶν, τὸ διεκόσμησε δηλοῖ· ἔδει γὰρ ἅπαξ γενομένην τὴν γῆν, καὶ ταῖς ἀβύσσοις παραδόξως ἐπικρεμαμένην, πλήρη ποτίμων ὑδάτων γενέσθαι παρὰ Θεοῦ, ὥστε δύνασθαι τρέφειν τὰ ἐν αὐτῇ. Πνευματικῶς δὲ νοηθεῖεν ἂν οἱ ἀπόστολοι ποταμοὶ, οἵτινες νοητοῖς ῥεύμασι τὴν ὑπ’ οὐρανὸν [ ξοδ. αὐτὸν] ἐπικλύζουσι, καὶ τὸν ἐξ οὐρανοῦ καὶ ἄνωθεν λόγον τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς διακομίζουσι.
Α ὑπῆρχεν ἐτάκη, ότε τροφή γέγονεν, εἰς γαστέρα κεχώρηκε. Λέγει δὲ τὰς νοήσεις διὰ συνεχούς μελέ της λεπτυνομένας, ώστε πρὸς τὴν τοῦ τραφέντος ἀναδίδοσθαι σύστασιν. Διηγήσομαι τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου. (Δ. Γ. Όνομα ἐνταῦθα τὴν δόξαν λέγει, κατὰ εὐ, « Εφανέρωσά σου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώ- τας. » Κατέστησε γὰρ ἐναργῇ τὴν δόξαν αὐτοῦ, οὐχ ότι μόνον Πατήρ ἐστιν, εἰπὼν καὶ διδάξας, ἀλλ εμφανή καθιστάς τήν τε ἡμερότητα καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ ἡμῖν τοῖς γενομένοις αὐτοῦ ἀδελφοῖς καθ᾽ ὁ γέγονε καθ' ἡμᾶς. Εφη γάρ, ότι ο θότως ηγέτ σεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν με νογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν με ἀπόληται, ἀλλ' ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. • Πεφανέρωσε δὲ καὶ ἑτέρως ἡμῖν τὴν τοῦ Πατρὸς δόξαν· ὅσος γὰρ τεθέανται τὸν Υἱὸν τοῖς τῆς διανοίας όμμασι, θεοπρε πεστάτην ἔχοντα τὴν ἐξουσίαν καὶ τὸ ἐφ᾽ ἅπασι παναλκές, τεθέανται τὸν Πατέρα καὶ ἐγνώκασιν αυ- τόν. Ἔφη γοῦν καὶ αὐτὸς, ὅτι ο Ὁ ἐμὲ ἑωρακώς, ἑώρακε τὸν Πατέρα. ο 'Αλλὰ παί· ο Εν μέσῳ Ἐκ- κλησίας ὑμνήσω σε. » Εκκλησίας δὲ ποίας, ἢ ἐκείνης πάντως ἦν αὐτὸς ἑαυτῷ παρέστη ο Υιός, μὴ ἔχουσαν σπίλον ἢ ρυτίδα, ἁγίαν δὲ καὶ ἄμωμον; Ὑμνεί γε μὴν τὸν Πατέρα, τὴν δόξαν αὐτοῦ καθιστὰς φανεράν τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ ὄνομα. ΨΑΛΜΟΣ ΚΒ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Δ. Γ. 198. ) Ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς τὴν αὐτὴν ἔχει διάνοιαν τοῖς λεχθεῖσιν ἐν τῷ τέλει τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ. Οἱ γὰρ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, διδακτοί Θεοῦ γεγονότες, κατὰ τὸ γεγραμμένον, φαγόντες καὶ έμπλησθέντες πνευματικῶς, τὸν τῆς σωτηρίου προ φῆς χορηγὸν ἐπιγινώσκουσι, καὶ ποιμένα καὶ τροφές καλοῦσι, καὶ δὴ καὶ φησιν, ὡς ἐν ὄντες διὰ τὴν πίστιν καὶ εἰς μίαν τελοῦντες ἀγέλην. Κύριος ποιμαίνει με, καὶ οὐδέν με υστερήσει. (Α Γ. 198.) Μέγα φρονοῦσιν οἱ διὰ Χριστοῦ ταῖς θείαις αὐλαῖς ἐνδεσηχασμένοι, ποιμανθέντες σε παρ' αὐτοῦ· καὶ οὐχ ἕνα τινὰ τῶν ἁγίων ἁπλῶς λαχόντες καθηγητήν, ὥσπερ ὁ Ἰσραὴλ τὸν Μωσέα, ἀλλὰ τῶν ποιμένων τὸν ἀρχιποίμενα, καὶ τῶν διδασκόντων τὴν παιδευτὴν, ἐν ᾧ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροί της σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Καὶ τοῦτο εἰδότες φασὶ τὸν οὐδέν με ὑστερήσει· παναλκῆς γὰρ ὁ Χριστὸς καὶ ἀμφιλαφῆ ποιεῖται τὴν χορηγίαν τῶν ἑαυτοῦ χαρισμάτων τοῖς ἐπεγνωκόσιν αὐτοῦ τὴν ἐπιφάνειαν. Δίδωσι γὰρ ἐξ οἰκείου πληρώματος, καὶ χορηγεῖ τὰς παρὰ Πατρὸς εὐλογίας, καὶ ἔστιν αὐτὸς ἀγαθοῦ · παντὸς καὶ πηγὴ καὶ πρύτανις. Εἰς τόπον χλόης, ἐκεῖ με κατεσκήνωσεν. ( Α Ι. 428.) Έπειδὴ φωνὴ πρέπουσα προβάτο: ἐστὶ τὸ, ο Κύριος ποιμαίνει με », ἐπιμένουσι τῇ τοῦ λόγου τροπῇ οἱ παρὰ Χριστοῦ ποιμαινόμενοι, καὶ προσεπάγουσι τὰ ἐκ τῆς ποιμενικῆς εὐτεχνίας έχο * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. in ventrern transiit. Dicit antem cogitationes, con- Linea meditatione sic tritas, ut ad animz nutrimen. tum suppeditentur. ' Vers. 23. Narrabo nomen tuum fratribus meis. Nomen hoc loco pro gloria dicit, veluti illud : Manifestavi nomen team bominibus “, Reapse conspicuam effecit gloriam illius, non ob id tan- tummodo quod eum Patrem esse affirmavit et do- cuit, sed quia bonitatem ejusdem et gloriam nobis revelavit, fratribus ejus jam electis, quatenus ipse nostram ascivit naturam. Dixit enim : « lta Deus dilexit mundum, ut Filium unigenitam traderet, ut nemo in eum credens pereat, sed habeat vitam sternam s. Sed et aliter Patris gloriam nobis, manifestavit : nam quotquot Filium viderint mentis oculis, Deo dignam habentem dignitatem et omni- potentiam, hi Patrem viderunt cognoverunique. Sane quodam loco ipse quoque ait : c Qui me vidit, vidit et Patrem ",, Sed et : «In medio Ecclesire bym- nam tibi dicam. Quamnam vero intelligit Bode- siam, nisi illam prorsus quam ipse sibi comparavit Filius, non habentem maculam neque rugam, sed sanctam et iminaculatam? Laudat itaque Patrem, dum ejus gloriam palam pandit : id enim bic si- gnificatur nominis vocabulo. PSALMUS XXII. Vers. 1. Psalmus David. Psalmus quem aggredimur eamdem sententiam continet, quæ circa finem præcedentis erat. Nam qui ex ethnicis crediderant, facti Doi ducibiles, úti scriptum est “, edentes et spiritaliter saturati, salutaris cibi largitorem agnoscunt, pastoremque et nutritorem vocitant, seque adeo cum ipso unum quid esse dicunt propter fidem, atque in unico grege congregationem. Vers. 2. Dominus pastor meus est, nikil miki desrit. Gloriantur qui per Christum divinis caulis sunt inclusi, atque ejus pastorali cura recti : neque unum quemvis e sanctis sortiti ducem, veluti Moysen Israel, sed pastoruin principem, et docentium magistrum, in quo sunt omnes sapientis absconditi scientiæque thesauri “. Cujus rei gnari, nihil sibi defore aiunt: omnipotens enim Christus copiose largitur munera sua bis qui cognoverunt adventum ejus. Tribait enim ex sua plenitudine, donatque Patris benedictiones, ipseque omnis boni fons et dispensator est. In loco herbifero me collocavit. Quandoquidem congrua ovibus dictio est, Domi- nus pastor meus est, perstant in hac sermonis me- taphora ii qui sub Christo opilione sunt ; addunt- que provenientes sibi a pastorali cura utilitates, ** Joan. xvII, ** Joan. 111, 16. - Joan. XI, 9. C D b.) Joan. v1, 45. ** Coloss. 11, 3.
PG 69:842Δυνατὸν δὲ ἀλληγορῆσαι οἰκουμένην μὲν τὴν Ἐκκλησίαν, θαλάσσας δὲ τοὺς πειρασμοὺς, καὶ ποταμοὺς τὰ γλυκέα τοῦ Πνεύματος χαρίσματα, καὶ εἰπεῖν ὅτι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ κατοικεῖ ὁ Θεὸς, ταύτην ἐν τοῖς πειρασμοῖς μάλιστα συνεστήσατο ἐν τῇ πίστει, καὶ ἐθεμελίωσε, καὶ εὐτρεπῆ ἐποίησε δέξασθαι Πνεῦμα ἅγιον, ἀφ’ οὗ ὡς ἐκ πηγῆς ποταμοὶ τὰ ποικίλα χαρίσματα ῥέουσι. «Ἀθῶος χερσὶ καὶ καθαρὸς τῇ καρδίᾳ.» (α φ. 132 β) Πρὸς τὴν ἐρώτησιν ἀποκρίνεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι ὁ μέλλων ἀναβῆναι εἰς τὸ νοητὸν ὄρος Κυρίου, ἄμωμος ἔστω καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι· ἀθῶος μὲν χερσὶ, τουτέστιν ἀνεύθυνος ἐν τῇ πρακτικῇ· ἔργου γὰρ σημεῖον ἡ χείρ. Ἀμόλυντος δὲ τῇ καρδίᾳ, σύμφωνον ἔχων τῇ κατὰ τὸ ἐμφανὲς πρακτικῇ τὴν ἔσω καὶ εἰς νοῦν πνευματικὴν φαιδρότητα. Τὸν γὰρ διὰ πάντων καθαρὸν, τοῦτον ἐπὶ τὸ τοῦ Θεοῦ ὄρος ὁ λόγος ἀνάγει, ὃς μήτε γνώσει, μήτε ἐννοίᾳ, μήτε ταῖς πράξεσιν εἰς τέλος κατεμίανε τὴν ψυχὴν, ἐμμείνας τοῖς κακοῖς. «Τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης; Κύριος κραταιὸς καὶ δυνατός.» (α φ. 134) Καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος.
βεβηκότα αὐτοῖς ἀγαθά, χλόην καὶ ὕδωρ αὐτὰ ὀνομά- Α ζοντες. Νοηθείη δ' ἂν τόπος μὲν χλόης, τὰ τοῦ Θεοῦ ἀειθαλή λόγια, ἡ ἁγία καὶ θεόπνευστος Γραφή πρό; ευανδρίαν τρέφουσα πνευματικὴν τὰς τῶν πιστευόν των καρδίας· ὕδωρ δὲ τὸ ζῶν καὶ ζωοποιόν, ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χορηγία. (Α "Η τάχα κυριώτερον τόπος χλόης, ὁ παράδεισός ἐστιν οὗ ἐκπεπτώκαμεν, εἰς ἂν ἡμᾶς ἐπανάγει Χριστὸς καὶ κατασκηνοί, διὰ τοῦ ὕδατος τῆς ἀναπαύσεως, τουτέστι διὰ τοῦ βαπτίσματος. • Ἐὰν γὰρ μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ἐὰν γὰρ καὶ πορευθῶ ἐν μέσῳ σκιᾶς θανάτου. ( Α Ἐπεὶ δὲ εἰς τὸν θάνατον Χριστοῦ βαπτιζόμεθα, λεχθήσεται καὶ τὸ βάπτισμα σκιά η θανάτου και μίμημα, ὃν οὐ χρὴ φοβεῖσθαι. Νοεῖτο δ' ἂν σκιὰ θανάτου καὶ ὁ φυσικὸς καὶ κοινὸς θάνατος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ προαιρετικοῦ θανάτου, τοῦ τῆς ψυχῆς, φημί, ὃς οὐκ ἔστι σκιά θανάτου, ἀλλὰ θά- νατος ἀληθής. Ἡτοίμασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξεναντίας τῶν θλιβόντων με. Α Γευσάμενοι οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαν τες τῆς εὐαγγελικής τραπέζης, λέγουσι πρὸς τὸν παρατεθεικότα ταύτην Χριστὸν, ὅτι Η τράπεζα ἦν ἡμῖν ἡτοίμασας, εναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν Ἑλλή νων τράπεζαν. Οἱ γὰρ παρ' Ἕλλησι σοφοί, οὐδὲν τῶν ἀναγκαίων ἡμᾶς ἐδίδαξαν· ἀλλ᾽ ἐπίεζόν τε καὶ ἔθλι 6ον ἐν λιμῷ καὶ σπάνῃ παντὸς ὀνησιφόρου μαθήματ τος. Η δὲ θεία τε καὶ ἱερὰ τράπεζα, ή θεόπνευστος Γραφή, ἐναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν θλιβόντων ἡμᾶς ἐκείνην τὴν φθοροποιὸν καὶ ἄτροφον, πλουσία οὖσα καὶ πολυτελής, καὶ ὄψων, ήγουν ἐδεσμάτων, ποικιλίαν ἔχουσα πολλὴν καὶ παράθεσιν. Νουθεσίαι γὰρ ἐν αὐτῇ πλεῖσται καὶ σωτηριώδεις, καὶ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας παραδεικτικαὶ, καὶ εἰς εὐεξίαν πνευματικὴν φέρουσαι. Τάχα δὲ καὶ τοῦτό ἐστιν ὁ λέγουσιν ο! πιο στεύσαντες, ὅτι Ητοίμασας ἡμῖν πνευματικὴν τρά- πεζαν, ἵνα φαγόντες καὶ ἰσχύσαντες, δυνηθῶμεν έλ- θεῖν ἀπεναντίας τῶν ποτε θλιβόντων ἡμᾶς. Η γὰρ πνευματικὴ εὐτροφία, τὴν ψυχὴν εὖ ρώσασα, ἀνθίστα σθαι αὐτὴν ποιεῖ καὶ ἀκαθάρτοις πνεύμασι καὶ τοῖς ἐν πλάνῃ διδασκάλοις. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ μυστικὴ τρά πεζα, ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου, ἰσχυρούς ἡμᾶς κατά παθῶν καὶ κατὰ δαιμόνων ἐργάζεται. Φοβεῖται γὰρ λαμβάνοντας. Καὶ τὸ ἔλεός σου καταδιώξει με πάσας τὰς ἡμέ ρας τῆς ζωῆς μου. (Δ. Γ. 1) Εψεται πάντως τοῖς ἡγιασμένοις ἐν Χριστῷ καὶ ἠξιωμένοις τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων, ὥστε καὶ τραπέζης ψαῦσαι τῆς ἱερᾶς, καταλιπανθή ναι δὲ καὶ ἐλαίῳ τὴν κεφαλὴν, καὶ μὴν καὶ ἐκ τοῦ κρατίστου ποτηρίου πιεῖν εἰς μέθην, τὸ ἐν μεθέξει πλουσίᾳ γενέσθαι διηνεκούς εὐθυμίας. Τοῦτο γὰρ, * ὁ Σατανᾶς τοὺς μετ' εὐλαβείας τῶν μυστηρίων μετα : i IN PSALMUM XXII. quas herbam aquamque nuncupant. Intelligetur f. b) f. b) B ( f. b) G Joan. 111, 5. • Romn. 1, 3. autem locus quidem herbiſer, Dei semper virentin oracula, sancta et inspirata Scriptura, quæ ad spi- ritale robur credentium corda enutrit: aqua au- tem vivens et vivifica, sancti Spiritus largitio. Aut magis proprie locus herbifer, paradisus est unde excidimus, in quem nos Christus reducit et collocat per aquam requietionis, id est per bapti- smum. Nisi enim quis renatus fuerit ex aqua et spiritu, non intrabit in regnum calorum 4. Vers. 4. Nam etsi ambulavero in medio umbra mortis. Quoniam vero in mortem Christi baptizamur “, dicetur et baptismus umbra atque imitatio mortis, quam timere non oportet. Intelligi etiam potest umbra mortis, naturalis et communis mors, ut eam distinguamus a voluntaria morte, animæ inquam, quæ non est mortis umbra, sed vera mors. Vers. 5. Parasti in conspectu mco mensam adversus cos qui tribulant me. Qui ex ethnicis ad fidem accesserunt, evangelica mensa gustata, dicunt structori ejus Christo : Quam nobis parasti mensam, ea contrariam ratio- nem habet mensæ ethnicorum. Nam sapientes eth- nici nihil necessarium nos docuerunt, sed vexarunt tribularuntque doctrinæ cujusvis utilis fame el inopia. Divina secus sacraque mensa, inspirata nempe Scriptura, adversatur noxiæ illi et jejuna tribulantium nos, copiosaque est ac dives, et cibo- rum variam multamque habet exhibitionem. Multa enim in ea fiunt salutaresque exhortationes, quæ veram bonæ vitæ rationem monstrant, et ad spiri- talem sanitatem provehunt. Fortasse etiam loquun- tur Gideles sic: Parasti nobis spiritalem mensam, ut cibo validi effecti, possimus cum persecutoribus nostris, cum opus fuerit, congredi. Nam spiritalis bona nutritio animam roborans, facit eam et impu- ris spiritibus et errorum magistris resistentem. Imo vero et mystica mensa, caro Domini (1), fortcs nos adversus cupiditates dæmonesque præstat. Ti- met enim Satanas eos qui pie mysteriorum fiunt participes. D Vers 6. Et misericordia tua subsequetur me om- nibus dicbus vitæ meæ. Abundans prorsus et perpetua continget illis alacritas, qui in Christo sanctificati ejusque charis - matibus digni fuerint, ut et sacræ mensæ accubue- rint, et oleo caput impinguaverint, necnon de optimo calice ad ebrietatem usque bibcrint. Id enim judico significari cum dicitur Dei misericordia persequi calulures effectus. PATROL. GR. LXIX. ; (1) Animadverte veram Domini nostri Jesu Christi carnem in eucharistico sacramento, ejusquo
Ἐντεῦθεν συνίεμεν, ὅτι οὐ πάσαις ἦν ταῖς ἄνω δυνάμεσι φανερὸν τὸ κατὰ Χριστὸν μυστήριον, πλὴν ἐκείναις αἵτινες πρὸς τὴν τοῦ πράγματος διακονίαν παρελήφθησαν, ὡς ὁ Γαβριὴλ καὶ οἱ ἐν τῇ γεννήσει λέγοντες· «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ·» ἐλειτούργουν γὰρ καὶ ἐν ἀνθρωπείᾳ μορφῇ πεφηνότι τῷ Μονογενεῖ, ἐπειδὴ δὲ συμπεπερασμένης τῆς οἰκονομίας ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα μετὰ τῆς ἑνωθείσης σαρκὸς αὐτῷ, κατεπλήττοντο τὸ τοῦ πράγματος ξένον αἱ λογικαὶ δυνάμεις, μηδέ ποτε ἑωρακυῖαι τοῦτο τὸ θέαμα. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῦ Πνεύματος ἤκουον λέγοντος, «Ἄρατε πύλας, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης,» τάχα που διελογίζοντο, τίς οὗτος εἴη καὶ ποταπὸς, ἄνθρωπος μὲν ὁρώμενος τό γε ἧκον εἰς τὴν τῆς σαρκὸς φύσιν, βασιλεὺς δὲ τῆς δόξης εἶναι λεγόμενος. Τί οὖν τὸ Πνεῦμα πρὸς αὐτάς; Ἐνδυάζετε, φησὶ, καὶ τίς οὗτος, βούλεσθε μαθεῖν; Ἀκούετε τοίνυν, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. ΨΑΛΜΟΣ ΚΔ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 135) Εἰσηγεῖται δὲ καὶ παραίνεσιν πᾶσιν ἀνθρώποις ὠφέλιμον· ἁρμόζει δὲ μάλιστα ὁ προκείμενος ψαλμὸς τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, καὶ πολλὴν ἀκολουθίαν ἔχει πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ.
βεβηκότα αὐτοῖς ἀγαθά, χλόην καὶ ὕδωρ αὐτὰ ὀνομά- Α ζοντες. Νοηθείη δ' ἂν τόπος μὲν χλόης, τὰ τοῦ Θεοῦ ἀειθαλή λόγια, ἡ ἁγία καὶ θεόπνευστος Γραφή πρό; ευανδρίαν τρέφουσα πνευματικὴν τὰς τῶν πιστευόν των καρδίας· ὕδωρ δὲ τὸ ζῶν καὶ ζωοποιόν, ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χορηγία. (Α "Η τάχα κυριώτερον τόπος χλόης, ὁ παράδεισός ἐστιν οὗ ἐκπεπτώκαμεν, εἰς ἂν ἡμᾶς ἐπανάγει Χριστὸς καὶ κατασκηνοί, διὰ τοῦ ὕδατος τῆς ἀναπαύσεως, τουτέστι διὰ τοῦ βαπτίσματος. • Ἐὰν γὰρ μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ἐὰν γὰρ καὶ πορευθῶ ἐν μέσῳ σκιᾶς θανάτου. ( Α Ἐπεὶ δὲ εἰς τὸν θάνατον Χριστοῦ βαπτιζόμεθα, λεχθήσεται καὶ τὸ βάπτισμα σκιά η θανάτου και μίμημα, ὃν οὐ χρὴ φοβεῖσθαι. Νοεῖτο δ' ἂν σκιὰ θανάτου καὶ ὁ φυσικὸς καὶ κοινὸς θάνατος, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ προαιρετικοῦ θανάτου, τοῦ τῆς ψυχῆς, φημί, ὃς οὐκ ἔστι σκιά θανάτου, ἀλλὰ θά- νατος ἀληθής. Ἡτοίμασας ἐνώπιόν μου τράπεζαν ἐξεναντίας τῶν θλιβόντων με. Α Γευσάμενοι οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαν τες τῆς εὐαγγελικής τραπέζης, λέγουσι πρὸς τὸν παρατεθεικότα ταύτην Χριστὸν, ὅτι Η τράπεζα ἦν ἡμῖν ἡτοίμασας, εναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν Ἑλλή νων τράπεζαν. Οἱ γὰρ παρ' Ἕλλησι σοφοί, οὐδὲν τῶν ἀναγκαίων ἡμᾶς ἐδίδαξαν· ἀλλ᾽ ἐπίεζόν τε καὶ ἔθλι 6ον ἐν λιμῷ καὶ σπάνῃ παντὸς ὀνησιφόρου μαθήματ τος. Η δὲ θεία τε καὶ ἱερὰ τράπεζα, ή θεόπνευστος Γραφή, ἐναντίως ἔχει πρὸς τὴν τῶν θλιβόντων ἡμᾶς ἐκείνην τὴν φθοροποιὸν καὶ ἄτροφον, πλουσία οὖσα καὶ πολυτελής, καὶ ὄψων, ήγουν ἐδεσμάτων, ποικιλίαν ἔχουσα πολλὴν καὶ παράθεσιν. Νουθεσίαι γὰρ ἐν αὐτῇ πλεῖσται καὶ σωτηριώδεις, καὶ τῆς ἀληθοῦς εὐζωίας παραδεικτικαὶ, καὶ εἰς εὐεξίαν πνευματικὴν φέρουσαι. Τάχα δὲ καὶ τοῦτό ἐστιν ὁ λέγουσιν ο! πιο στεύσαντες, ὅτι Ητοίμασας ἡμῖν πνευματικὴν τρά- πεζαν, ἵνα φαγόντες καὶ ἰσχύσαντες, δυνηθῶμεν έλ- θεῖν ἀπεναντίας τῶν ποτε θλιβόντων ἡμᾶς. Η γὰρ πνευματικὴ εὐτροφία, τὴν ψυχὴν εὖ ρώσασα, ἀνθίστα σθαι αὐτὴν ποιεῖ καὶ ἀκαθάρτοις πνεύμασι καὶ τοῖς ἐν πλάνῃ διδασκάλοις. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ μυστικὴ τρά πεζα, ἡ σὰρξ τοῦ Κυρίου, ἰσχυρούς ἡμᾶς κατά παθῶν καὶ κατὰ δαιμόνων ἐργάζεται. Φοβεῖται γὰρ λαμβάνοντας. Καὶ τὸ ἔλεός σου καταδιώξει με πάσας τὰς ἡμέ ρας τῆς ζωῆς μου. (Δ. Γ. 1) Εψεται πάντως τοῖς ἡγιασμένοις ἐν Χριστῷ καὶ ἠξιωμένοις τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων, ὥστε καὶ τραπέζης ψαῦσαι τῆς ἱερᾶς, καταλιπανθή ναι δὲ καὶ ἐλαίῳ τὴν κεφαλὴν, καὶ μὴν καὶ ἐκ τοῦ κρατίστου ποτηρίου πιεῖν εἰς μέθην, τὸ ἐν μεθέξει πλουσίᾳ γενέσθαι διηνεκούς εὐθυμίας. Τοῦτο γὰρ, * ὁ Σατανᾶς τοὺς μετ' εὐλαβείας τῶν μυστηρίων μετα : i IN PSALMUM XXII. quas herbam aquamque nuncupant. Intelligetur f. b) f. b) B ( f. b) G Joan. 111, 5. • Romn. 1, 3. autem locus quidem herbiſer, Dei semper virentin oracula, sancta et inspirata Scriptura, quæ ad spi- ritale robur credentium corda enutrit: aqua au- tem vivens et vivifica, sancti Spiritus largitio. Aut magis proprie locus herbifer, paradisus est unde excidimus, in quem nos Christus reducit et collocat per aquam requietionis, id est per bapti- smum. Nisi enim quis renatus fuerit ex aqua et spiritu, non intrabit in regnum calorum 4. Vers. 4. Nam etsi ambulavero in medio umbra mortis. Quoniam vero in mortem Christi baptizamur “, dicetur et baptismus umbra atque imitatio mortis, quam timere non oportet. Intelligi etiam potest umbra mortis, naturalis et communis mors, ut eam distinguamus a voluntaria morte, animæ inquam, quæ non est mortis umbra, sed vera mors. Vers. 5. Parasti in conspectu mco mensam adversus cos qui tribulant me. Qui ex ethnicis ad fidem accesserunt, evangelica mensa gustata, dicunt structori ejus Christo : Quam nobis parasti mensam, ea contrariam ratio- nem habet mensæ ethnicorum. Nam sapientes eth- nici nihil necessarium nos docuerunt, sed vexarunt tribularuntque doctrinæ cujusvis utilis fame el inopia. Divina secus sacraque mensa, inspirata nempe Scriptura, adversatur noxiæ illi et jejuna tribulantium nos, copiosaque est ac dives, et cibo- rum variam multamque habet exhibitionem. Multa enim in ea fiunt salutaresque exhortationes, quæ veram bonæ vitæ rationem monstrant, et ad spiri- talem sanitatem provehunt. Fortasse etiam loquun- tur Gideles sic: Parasti nobis spiritalem mensam, ut cibo validi effecti, possimus cum persecutoribus nostris, cum opus fuerit, congredi. Nam spiritalis bona nutritio animam roborans, facit eam et impu- ris spiritibus et errorum magistris resistentem. Imo vero et mystica mensa, caro Domini (1), fortcs nos adversus cupiditates dæmonesque præstat. Ti- met enim Satanas eos qui pie mysteriorum fiunt participes. D Vers 6. Et misericordia tua subsequetur me om- nibus dicbus vitæ meæ. Abundans prorsus et perpetua continget illis alacritas, qui in Christo sanctificati ejusque charis - matibus digni fuerint, ut et sacræ mensæ accubue- rint, et oleo caput impinguaverint, necnon de optimo calice ad ebrietatem usque bibcrint. Id enim judico significari cum dicitur Dei misericordia persequi calulures effectus. PATROL. GR. LXIX. ; (1) Animadverte veram Domini nostri Jesu Christi carnem in eucharistico sacramento, ejusquo
PG 69:844Ἐν μὲν γὰρ ἐκείνῳ κλῆσις ἦν ἐθνῶν καὶ μυσταγωγία, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος διδάσκουσα τίσιν ἄρα γένοιτο βάσιμος ἡ ἄνω πόλις, ὅτι τοῖς ἀθώοις χερσὶ καὶ καθαροῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ ὅτι Χριστὸς ὁδοποιήσει τῇ ἀνθρώπου φύσει τὴν εἰς τὸ ἄνω βάδισιν, πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰς οὐρανοὺς ἀναβάς· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ ψαλμῷ, τὸ τῶν κεκλημένων εἰσφέρεται πρόσωπον, ἤγουν ἁπάντων τῶν συνειλεγμένων ἐν πίστει πρὸς ἐνότητα πνευματικήν. Καὶ ἀπευθύνεσθαι ζητεῖ παρὰ τοῦ καλέσαντος Θεοῦ πρὸς τὴν τοῦ χρησίμου τε καὶ ἀναγκαίου θήραν, καὶ καθυπισχνεῖται τὸ γνήσιον. Ἄκουε γὰρ οἷα, μετὰ τὸ ἐπιστρέψαι ἐκ πλάνης, χορὸς εἷς οἱ πάντες γενόμενοι λέγουσι. «Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι, καὶ τὰς τρίβους σου [δίδαξόν με].» (α φ. 135 β) «Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ Ὑψίστου.» Οἱ γὰρ πάλαι τὰς τοῦ διαβόλου τρέχοντες ὁδοὺς, νῦν τὰς ὁδοὺς τοῦ Κυρίου περιεργάζοντες, τουτέστι τὰ εὐαγγελικὰ θεσπίσματα, καὶ τοὺς τρόπους τῆς ἁγιοπρεποῦς πολιτείας· αὗται γάρ εἰσιν αἱ τρίβοι τοῦ Κυρίου. Καὶ ὁ μὲν νόμος σκιὰν ἔχει καὶ μόρφωσιν τῆς ἀληθείας·
οἶμαι, δηλοί, τὸ οἷον διώκεσθαι διὰ παντὸς καὶ ἐν σε ; Β κι, 99. πάσαις ταῖς ἡμέραις τοῦ αἰῶνος ὑπὸ ἐλέους Θεοῦ. ᾿Αναφαίρετος γὰρ ἡ δοθεῖσα παρὰ Χριστοῦ τοῖς ἁγίοις χάρις, καὶ ἀμεταμέλητα τὰ χαρίσματα αὐτοῦ καὶ ἡ κλῆσις. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τοῖς οὕτω τετιμημένοις, ὅτι βασιλείαν ἀσάλευτον παραλαμβά νουσιν· οὐ γὰρ ἔστιν ἀποπεσεῖν τῶν δοθησομένων ἀγα θῶν· ἑδραιότατος γὰρ καὶ ἀκράδαντος ἡ τῶν ἁγίων ἐλπίς. Καὶ ὁ πάλαι δὲ νόμος, καίτοι σκιὰν ἔχων καὶ τύπους, καὶ οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων, τὸ ἀμετάστατον τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος ἐπεδήλου πλαγίως · προσέταττε γὰρ ἐν Σαββάτῳ μηδένα τῆς ἑαυτοῦ προϊέναι σκηνῆς, ἐμφιλοχωρεῖν δὲ μᾶλλον αὐτῇ, καὶ εἴσω μένοντα τοῖς ἤδη πεπορισμένοις ἐν τρυφῶν· αίνιγμα δὲ ἦν τοῦτο τοῦ, ὅτι ἐν ταῖς ἄνω μο ναῖς διηνεκῶς ἀπομενοῦσιν οἱ ἅγιοι· ἐκεῖθεν γὰρ ἀπὸ έδρα οδύνη καὶ λύπη καὶ στεναγμός. Εικότως οὖν ἄρα φασὶν οἱ τῆς εἰς Χριστὸν ἐλπίδος ἀπηρτημένοι . καὶ εἰς τὰς ἄνω γενέσθαι προσδοκώντες μονας, ὅτι πάντως ἔψεται τὸ ἔλεος αὐτοῖς εἰς μακραίωνα χρόνον. Τινὲς δὲ ἔλεος Θεοῦ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐνόησαν, ὃς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ διώκει, ἕως ἂν πάντας καταλάβῃ τοὺς σωθησομένους. ᾿Απλῶς δὲ ἐπεὶ οὐ τοσοῦτον ἐξ ἔργων ἔστιν ἡμᾶς δικαιοῦσθαι, ὅσον ἐκ χάριτος καὶ ἐλέους Θεοῦ· διὰ τοῦτο οἱ πιστεύσαντες εἰκότως τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ ἐπικαλοῦνται, καὶ ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς αὐτοῦ καταφεύγουσι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΓ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ ὑπὲρ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων. (Α Ι. 151) Εν μὲν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ, οἱ ἐξ ἐθνῶν εἰσήγοντο χαίροντες καὶ οἷον μέγα φρονοῦν. τες, ὅτι ἐκλήθησαν παρὰ Χριστοῦ διὰ τῆς πίστεως, καὶ ὅτι μέτοχοι τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων γεγό νασιν· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ ψαλμῷ πρόσωπον εἰς φέρεται μυσταγωγῶν ἁγίων, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, περιαγγέλλον, ὅτι σεσαγήνευται διὰ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ἡ ὑπ' οὐρανόν. Εἰδέναι δὲ χρή ὡς τὴν Δεσποτικὴν ἀνάστασιν προλέγει διά τῆς μιᾶς Σαββάτων, οὕτω γὰρ τὰ Εὐαγγέλια την Κυ ριακὴν ὀνομάζουσι. Προφητεύει δὲ καὶ περὶ τῆς ἀν τιλήψεως (5), καὶ μέντοι καὶ διδασκαλίαν εἰσφέρει, πῶς ἂν καὶ οἱ πιστεύσαντες ἄξιοι γένωνται τῶν ἐπουρανίων σκηνῶν. Ἀλλ᾽ ἴδωμεν τί τὸ μέγα καὶ ἱερὸν καὶ ἀξιάγαστον κήρυγμα. Αὐτὸς ἐπὶ θαλασσῶν ἐθεμελίωσεν αὐτὴν, καὶ ἐπὶ ποταμῶν ἡτοίμασεν αὐτήν. (Α Τὸ δὲ, Ητοίμασεν, ἐπὶ ποταμῶν, τὸ διεκόσμησε δηλοῖ· ἔδει γὰρ ἅπαξ γενομένην τὴν γῆν, καὶ ταῖς ἀβύσσοις παραδόξως επικρεμαμένην, πλήρη ποτίμων ὀδάτων γενέσθαι παρὰ Θεοῦ, ὥστε δύνασθαι τρέφειν τὰ ἐν αὐτῇ. Πνευματικῶς δὲ νοηθείεν ἂν οἱ ἀπόστολοι ποταμοί, οἵτινες νοητοῖς ῥεύμασι τὴν ὑπ' οὐρανὸν αὐτὸν] ἐπικλύζουσι, καὶ τὴν ἐξ οὐρανοῦ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quodammodo aliquem cunctis vitae debes. Non enim aufertur data semel a Charisto sanctis gratia ; et sine pœnitentia sunt dona ejus et vocatio ". Scribit itaque divus Paulus his ita muneratis, re- gnum immobile eos recepisse neque enim a datis bonis excidere queunt: frmissima quippe et inconcussa est sanctorum spes. Enimvero prisca etiam lex, quanquam umbram et typos, non rei veritatem tenebat, fidei sanctorum immutabili- tatem oblique innuebat: mandabat enim ut in Sabbato nemo tabernaculo suo prodiret, verum amibi potius subsisteret, ibique paralis cibis frueretur; quo ænigmate significabatur sanctorum perpetua in supernis sedibus mansio (1): inde enim exsulant dolor, mœstitia et gemitus. Jure ergo meritoque aiunt qui spem suam in Christo fixerunt, et supernas obtinere sedes exspectant, comitem sibi in perenne tempus misericordiam fore. Quidam vero Dei misericordiam ipsum Chri- stum intelligunt, qui per suam incarnationem ita persequitur, quoad omnes qui salvandi sunt com- prehendat. Prorsus autem, quia non tam ex operi bus contingit nobis justificari, quam ex gratia (2) et misericordia Dei, ideo fideles recte Dei miseri- cordiam implorant, atque ad ejus clementiam con- fugiunt. PSALMUS XXIII. Vers. 1. Psalmus Davidi in prima Sabbati. Superiore psalmo inducebantur lætantes ac vel- C uti gloriantes ii qui fuerant ethnici, propterea quod a Christo per fidem vocati fuissent, et ejus munerum eſſecti participes ; præsente autem psalmo procedit persona sanctorum prædicatorum, vel ipsius etiam sancti Spiritus, nuntians universum orbem in sagenam Christi per fdem transisse. Scien- dum vero est, Christi resurrectionem hic prædici verbis prima Sabbati: > sic enim Evangelia diem Dominicam nominant. Vaticinatur etiam de ascen- eione Domini, atque insuper docet, quo pacto f- deles cœlestibus digni fient mansionibus. Sed age, videamus magnam hanc sacram et miram prædi- calionem. Vers. 2. Tpse super maria fundavit eam, et super flumina præparavit eam. Præparavit super flumina, exornavit significat : oportebat enim creatam jam terram, et super abyssum mire suspensam, plenam potabilibus aquis a Deo fieri, ut suos nutrire incolas posset. Spiritali- ter autem vocabulo fumina intelligi queunt apostoli, qui intellectualibus fluentis orbem inundant, et super- rum verbum celo in terram devehunt. Allegorice de- Rom. Hebr. III, 28. justos exspectat æterna vita. D f. 132) [cod. cessitate. (1) Pulchrum testimonium de beata in cœlis quæ (2) Rursus testimonium de gratiæ divinæ ne- (3) Ita cod., sed tamen legendum αναλήψεως.
τὸ δὲ Εὐαγγέλιον, αὐτή ἐστιν ἡ ἀλήθεια, εἰς ἣν ὁδηγεῖσθαι παρακαλοῦσιν ὑπὸ Θεοῦ. Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ ἀλήθειά ἐστι, καὶ φέρει ἐπ’ αὐτὸν ὁ Πατὴρ τοὺς ἐπιζητοῦντας αὐτὸν διὰ πίστεως. Οὕτω γάρ που πρὸς Ἰουδαίους φησίν· Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσῃ αὐτόν.« Τάχα δὲ καὶ ἡ τοῦ νόμου παιδαγωγία, ὁδὸς καὶ τρίβος τοῦ Κυρίου λέγεται ἄγουσα ἐπὶ τὴν ἀλήθειαν, τουτέστιν ἐπὶ τὸν Χριστόν· περὶ αὐτοῦ γὰρ ἔγραψεν ὁ Μωσῆς· Γνώρισον οὖν μοι τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιὰς, αἵτινες εἰκονίζουσι τὴν ἀλήθειαν. Παρακαλεῖ δὲ καὶ ὁ Δαβὶδ μαθεῖν τὰς ὁδοὺς τοῦ Θεοῦ, τουτέστι τὰς οἰκονομίας καὶ τὰς διοικήσεις καθ’ ἂς ἄγει τὰ πάντα· καὶ ὁδηγηθῆναι εἰς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν εὔχεται, ἵνα μὴ τὸ ψεῦδος ἀντ’ αὐτῆς λαθὼν προτιμήσῃ. »Ἁμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγνοίας μου μὴ μνησθῇς.« (α φ. 136 β) Ἤκουσαν γὰρ οἱ ἐξ ἐθνῶν κληθέντες λέγοντος τοῦ Κυρίου· »Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς·« καὶ διὰ τοῦτο προσέρχονται ὁμολογοῦντες ὅτι νεότητος ἔχουσιν ἁμαρτήματα, εἴτε σωματικῆς, εἴτε νοητῆς, τουτέστιν ἀφροσύνης· πᾶσα γὰρ ἁμαρτία ἐξ ἀφροσύνης·
οἶμαι, δηλοί, τὸ οἷον διώκεσθαι διὰ παντὸς καὶ ἐν σε ; Β κι, 99. πάσαις ταῖς ἡμέραις τοῦ αἰῶνος ὑπὸ ἐλέους Θεοῦ. ᾿Αναφαίρετος γὰρ ἡ δοθεῖσα παρὰ Χριστοῦ τοῖς ἁγίοις χάρις, καὶ ἀμεταμέλητα τὰ χαρίσματα αὐτοῦ καὶ ἡ κλῆσις. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος τοῖς οὕτω τετιμημένοις, ὅτι βασιλείαν ἀσάλευτον παραλαμβά νουσιν· οὐ γὰρ ἔστιν ἀποπεσεῖν τῶν δοθησομένων ἀγα θῶν· ἑδραιότατος γὰρ καὶ ἀκράδαντος ἡ τῶν ἁγίων ἐλπίς. Καὶ ὁ πάλαι δὲ νόμος, καίτοι σκιὰν ἔχων καὶ τύπους, καὶ οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων, τὸ ἀμετάστατον τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος ἐπεδήλου πλαγίως · προσέταττε γὰρ ἐν Σαββάτῳ μηδένα τῆς ἑαυτοῦ προϊέναι σκηνῆς, ἐμφιλοχωρεῖν δὲ μᾶλλον αὐτῇ, καὶ εἴσω μένοντα τοῖς ἤδη πεπορισμένοις ἐν τρυφῶν· αίνιγμα δὲ ἦν τοῦτο τοῦ, ὅτι ἐν ταῖς ἄνω μο ναῖς διηνεκῶς ἀπομενοῦσιν οἱ ἅγιοι· ἐκεῖθεν γὰρ ἀπὸ έδρα οδύνη καὶ λύπη καὶ στεναγμός. Εικότως οὖν ἄρα φασὶν οἱ τῆς εἰς Χριστὸν ἐλπίδος ἀπηρτημένοι . καὶ εἰς τὰς ἄνω γενέσθαι προσδοκώντες μονας, ὅτι πάντως ἔψεται τὸ ἔλεος αὐτοῖς εἰς μακραίωνα χρόνον. Τινὲς δὲ ἔλεος Θεοῦ αὐτὸν τὸν Χριστὸν ἐνόησαν, ὃς διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως αὐτοῦ διώκει, ἕως ἂν πάντας καταλάβῃ τοὺς σωθησομένους. ᾿Απλῶς δὲ ἐπεὶ οὐ τοσοῦτον ἐξ ἔργων ἔστιν ἡμᾶς δικαιοῦσθαι, ὅσον ἐκ χάριτος καὶ ἐλέους Θεοῦ· διὰ τοῦτο οἱ πιστεύσαντες εἰκότως τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ ἐπικαλοῦνται, καὶ ἐπὶ τοὺς οἰκτιρμοὺς αὐτοῦ καταφεύγουσι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΓ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ ὑπὲρ τῆς μιᾶς τῶν Σαββάτων. (Α Ι. 151) Εν μὲν τῷ προλαβόντι ψαλμῷ, οἱ ἐξ ἐθνῶν εἰσήγοντο χαίροντες καὶ οἷον μέγα φρονοῦν. τες, ὅτι ἐκλήθησαν παρὰ Χριστοῦ διὰ τῆς πίστεως, καὶ ὅτι μέτοχοι τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων γεγό νασιν· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ ψαλμῷ πρόσωπον εἰς φέρεται μυσταγωγῶν ἁγίων, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, περιαγγέλλον, ὅτι σεσαγήνευται διὰ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ἡ ὑπ' οὐρανόν. Εἰδέναι δὲ χρή ὡς τὴν Δεσποτικὴν ἀνάστασιν προλέγει διά τῆς μιᾶς Σαββάτων, οὕτω γὰρ τὰ Εὐαγγέλια την Κυ ριακὴν ὀνομάζουσι. Προφητεύει δὲ καὶ περὶ τῆς ἀν τιλήψεως (5), καὶ μέντοι καὶ διδασκαλίαν εἰσφέρει, πῶς ἂν καὶ οἱ πιστεύσαντες ἄξιοι γένωνται τῶν ἐπουρανίων σκηνῶν. Ἀλλ᾽ ἴδωμεν τί τὸ μέγα καὶ ἱερὸν καὶ ἀξιάγαστον κήρυγμα. Αὐτὸς ἐπὶ θαλασσῶν ἐθεμελίωσεν αὐτὴν, καὶ ἐπὶ ποταμῶν ἡτοίμασεν αὐτήν. (Α Τὸ δὲ, Ητοίμασεν, ἐπὶ ποταμῶν, τὸ διεκόσμησε δηλοῖ· ἔδει γὰρ ἅπαξ γενομένην τὴν γῆν, καὶ ταῖς ἀβύσσοις παραδόξως επικρεμαμένην, πλήρη ποτίμων ὀδάτων γενέσθαι παρὰ Θεοῦ, ὥστε δύνασθαι τρέφειν τὰ ἐν αὐτῇ. Πνευματικῶς δὲ νοηθείεν ἂν οἱ ἀπόστολοι ποταμοί, οἵτινες νοητοῖς ῥεύμασι τὴν ὑπ' οὐρανὸν αὐτὸν] ἐπικλύζουσι, καὶ τὴν ἐξ οὐρανοῦ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quodammodo aliquem cunctis vitae debes. Non enim aufertur data semel a Charisto sanctis gratia ; et sine pœnitentia sunt dona ejus et vocatio ". Scribit itaque divus Paulus his ita muneratis, re- gnum immobile eos recepisse neque enim a datis bonis excidere queunt: frmissima quippe et inconcussa est sanctorum spes. Enimvero prisca etiam lex, quanquam umbram et typos, non rei veritatem tenebat, fidei sanctorum immutabili- tatem oblique innuebat: mandabat enim ut in Sabbato nemo tabernaculo suo prodiret, verum amibi potius subsisteret, ibique paralis cibis frueretur; quo ænigmate significabatur sanctorum perpetua in supernis sedibus mansio (1): inde enim exsulant dolor, mœstitia et gemitus. Jure ergo meritoque aiunt qui spem suam in Christo fixerunt, et supernas obtinere sedes exspectant, comitem sibi in perenne tempus misericordiam fore. Quidam vero Dei misericordiam ipsum Chri- stum intelligunt, qui per suam incarnationem ita persequitur, quoad omnes qui salvandi sunt com- prehendat. Prorsus autem, quia non tam ex operi bus contingit nobis justificari, quam ex gratia (2) et misericordia Dei, ideo fideles recte Dei miseri- cordiam implorant, atque ad ejus clementiam con- fugiunt. PSALMUS XXIII. Vers. 1. Psalmus Davidi in prima Sabbati. Superiore psalmo inducebantur lætantes ac vel- C uti gloriantes ii qui fuerant ethnici, propterea quod a Christo per fidem vocati fuissent, et ejus munerum eſſecti participes ; præsente autem psalmo procedit persona sanctorum prædicatorum, vel ipsius etiam sancti Spiritus, nuntians universum orbem in sagenam Christi per fdem transisse. Scien- dum vero est, Christi resurrectionem hic prædici verbis prima Sabbati: > sic enim Evangelia diem Dominicam nominant. Vaticinatur etiam de ascen- eione Domini, atque insuper docet, quo pacto f- deles cœlestibus digni fient mansionibus. Sed age, videamus magnam hanc sacram et miram prædi- calionem. Vers. 2. Tpse super maria fundavit eam, et super flumina præparavit eam. Præparavit super flumina, exornavit significat : oportebat enim creatam jam terram, et super abyssum mire suspensam, plenam potabilibus aquis a Deo fieri, ut suos nutrire incolas posset. Spiritali- ter autem vocabulo fumina intelligi queunt apostoli, qui intellectualibus fluentis orbem inundant, et super- rum verbum celo in terram devehunt. Allegorice de- Rom. Hebr. III, 28. justos exspectat æterna vita. D f. 132) [cod. cessitate. (1) Pulchrum testimonium de beata in cœlis quæ (2) Rursus testimonium de gratiæ divinæ ne- (3) Ita cod., sed tamen legendum αναλήψεως.
PG 69:846κἄν τις γηραιὸς ὢν ἁμαρτάνῃ, αὐτὸ τοῦτο νεωτερικὸν ποιεῖ καὶ ἀφρονέστατον ὅτι ἁμαρτάνει· διὸ καὶ νέος ὁ τοιοῦτος λέγεται, ὡς ἐκεῖνος ὁ ἐν Εὐαγγελίοις ἄσωτος· νεώτερος γὰρ υἱὸς κἀκεῖνος ὠνόμασται. Ἐπιλήσθητι οὖν, φασὶν, ὦ Δέσποτα, ὧν ἡμάρτομεν ἐν τῷ τῆς εἰδωλολατρείας καιρῷ, ὃς ἀφροσύνη σαφὴς ἦν. Καὶ ὑπευθύνους ὄντας κολάσει καὶ δίκῃ διὰ τὰ πολλὰ ἡμῶν πταίσματα, τῆς παρὰ σοὶ μνήμης ἡμᾶς ἀξίωσον· οὐ διὰ τὰ ἔργα ἡμῶν, διὰ ταῦτα γὰρ δικαίως ἂν ἐκολάσθημεν, ἀλλὰ διὰ μόνην τὴν σὴν χρηστότητα καὶ τὸ σοὶ πρέπον, ὅτι ἐλεεῖς τοὺς ὑποπίπτοντας, καὶ τὴν παρὰ σοῦ ζητοῦντας φιλανθρωπίαν. Σὺ γὰρ ἔφης· »Οὐ δι’ ὑμᾶς ἐγὼ ποιῶ, ἀλλ’ ἢ διὰ τὸ ὄνομά μου.« Ὅρα δὲ ὅτι ἁλισκόμεθα πλημμελοῦντες, ἤτοι διὰ τὸ τὸν θεῖον οὐκ εἰδέναι νόμον, ἢ διὰ τὸ ἀνεθελήτως ἐκβεβιάσθαι εἰς τὰ μὴ δοκοῦντα Θεῷ. Ταύτῃτοι καὶ Δαβὶδ ἡμῖν ἐφώνει· »Ἁμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγνοίας μου μὴ μνησθῇς.« Ὁ δὲ Ἰὼβ, ὡς ἀγαθὸν ὄντα τὸν Θεὸν, καὶ τῆς ἡμετέρας φύσεως οὐκ ἀγνοήσαντα τὴν ἀσθένειαν, μονονουχὶ καὶ αἰτιᾶται, μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον περὶ τὸ ἀνεῖναι αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας· οὕτω τέ φησιν·
καὶ ἄνωθεν λόγον τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς διακομίζουσι. & Δυνατὸν δὲ ἀλληγορῆσαι οἰκουμένην μὲν τὴν Ἐκκλη· σίαν, θαλάσσας δὲ τοὺς πειρασμούς, καὶ ποταμούς τὰ γλυκέα τοῦ Πνεύματος χαρίσματα, καὶ εἰπεῖν ὅτι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ κατοικεῖ ὁ Θεὸς, ταύτην ἐν τοῖς πειρασμοῖς μάλιστα συνεστήσατο ἐν τῇ πίστει, καὶ ἐθεμελίωσε, καὶ εὐτρεπῆ ἐποίησε δέξασθαι Πνεῦμα ἅγιον, ἀφ' οὗ ὡς ἐκ πηγῆς ποταμοὶ τὰ ποικίλα χα- ρίσματα ρέουσι. ᾿Αθώος χερσὶ καὶ καθαρὸς τῇ καρδίᾳ. (Α. Ι. ) Πρὸς τὴν ἐρώτησιν ἀποκρίνεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι ὁ μέλλων ἀναβῆναι εἰς τὸ νοη τὸν ὄρος Κυρίου, ἄμωμος ἔστω καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι· ἀθῶος μὲν χερσί, τουτέστιν ἀνεύθυνος ἐν τῇ πρακτικῇ ἔργου γὰρ σημεῖον ἡ χείρ. Αμόλυν- Β τος δὲ τῇ καρδίᾳ, σύμφωνον ἔχων τῇ κατὰ τὸ ἐμφανές πρακτικῇ τὴν ἴσω καὶ εἰς νοῦν πνευματικὴν φαι δρότητα. Τὸν γὰρ διά πάντων καθαρὸν, τοῦτον ἐπὶ τὸ τοῦ Θεοῦ ὄρος ὁ λόγος ἀνάγει, ὃς μήτε γνώσει, μήτε ἐννοίᾳ, μήτε ταῖς πράξεσιν εἰς τέλος κατεμίανε τὴν ψυχὴν, εμμείνας τοῖς κακοῖς. Τις ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; Κύριος κραταιὸς καὶ δυνατός. (Α Γ. 154) Καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος. Ἐντεῦθεν συνίεμεν, ὅτι οὐ πά- σαις ἦν ταῖς ἄνω δυνάμεσι φανερὸν τὸ κατὰ Χριστὸν μυστήριον, πλὴν ἐκείναις αἵτινες πρὸς τὴν τοῦ πρά γματος διακονίαν παρελήφθησαν, ὡς ὁ Γαβριὴλ καὶ οἱ ἐν τῇ γεννήσει λέγοντες· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ· ἐλειτούργουν γὰρ καὶ ἐν ἀνθρωπεία μορφῇ πεφηνότι τῷ Μονογενεῖ, ἐπειδὴ δὲ συμπεπερασμένης τῆς οἰκο- νομίας ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα μετὰ τῆς ενωθείσης σαρκὸς αὐτῷ, κατεπλήττοντο τὸ τοῦ πρά γματος ξένον αἱ λογικαί δυνάμεις, μηδέ ποτε έωρα- κυΐαι τοῦτο τὸ θέαμα. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῦ Πνεύματος ἤκουον λέγοντος, ο "Αρατε πύλας, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ο τάχα που διελογίζοντο, τίς οὗτος εἴη καὶ ποταπός, ἄνθρωπος μὲν δρώμενος τό γε ἧκον εἰς τὴν τῆς σαρκὸς φύσιν, βασιλεὺς δὲ τῆς δόξης είναι λεγόμενος. Τί οὖν τὸ Πνεῦμα πρὸς αὐτ τάς; Ἐνδυάζετε, φησί, καὶ τίς οὗτος, βούλεσθε ματ θεῖν ; 'Ακούετε τοίνυν, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. ΨΑΛΜΟΣ ΚΔ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Ι. 135) Εισηγεῖται δὲ καὶ παραίνεσιν πᾶσιν ἀν- θρώποις ὠφέλιμον· ἁρμόζει δὲ μάλιστα ὁ προκείμε- νος ψαλμὸς τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, καὶ πολλὴν ἀκολουθίαν ἔχει πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ἐν μὲν γὰρ ἐκείνῳ κλῆσις ἦν ἐθνῶν καὶ μυσταγωγία, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος διδάσκουσα τίσιν ἄρα γένοιτο βάσι- μος ἡ ἄνω πόλις, ὅτι τοῖς ἀθώοις χερσὶ καὶ καθαροῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ ὅτι Χριστὸς ὁδοποιήσει τῇ ἀνθρώπου φύσει τὴν εἰς τὸ ἄνω βάδισιν, πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰς οὐρανοὺς ἀναβάς· ἐν δὲ τῷ προκειμένων ψαλμῷ, τὸ τῶν κεκλημένων εἰσφέρεται πρόσωπον, ήγουν ** IN PSALMUM XXIV. tentationes; flumina vero, Spiritus dulcia munera ; atque ita dicere Ecclesiam, in qua Deus habitat, tentationibus potissimum ab eo in fide fundatamı et confirmatam, idoneamque Spiritui sancto ex- cipiendo effectam, a quo, veluti ex fonte fumina, donorum varietas elluit. mum mundum existimare licet Ecclesiam : maria, Vers. 4. Innocens manibus et mundo corde. Interrogationi respondet sanctus Spiritus, eum qui velit in intelectualem Domini montem conscen- dere, oportere corpore simul et spiritu esse inno- centem: manibus quidem innocuum, id est rebus agendis inculpabilem ; opus enim significat manus. Luc. 11, 14. C D Corde denique immaculatum, nempe cujus exter- nis actibus interior mentis ac spiritalis serenitas respondeat. Psalmistæ igitur sermo in Dei montem hominem deducit, qui neque sententia, neque co- gitatione, neque actibus constanter animam suam sordidaverit, in vitiis perseverans. Vers. 8. Quis est iste rex gloriæ ? Dominus fortis et potens. :, Ob exantlatum scilicet bellum, relatumque in humana vita a se suscepta triumphum. Hinc co- gnoscimus, non omnibus coeli potestatibus mani- festum fuisse Christi mysterium, sed illis tantum- modo quæ ad rei ministerium fuerant delectæ, cu- jusmodi ſuit Gabriel, et reliqui qui in Domini na- tivitate dixerunt : Gloria in excelsis Deo namque hi Unigenito etiam in bumana forma vi- gibili famulatum exhibebant. Postquam vero, per- acto incarnationis susceptæ opere, ad Patrem in coelos cum unita sibi carne ascendit, obstu- pescebant rei novitate intellectuales illæ potestates, nunquam antea viso tali spectaculo. Mox audito quoque Spiritu dicente : « Attollite portas, et in- troibit rex gloriæ ; » fortasse disceptabant, quis nam hic quantusque esset, homo quidem apparens ex carnis natura, sed tamen gloriæ rex prædicatus. Quid ergo iHis Spiritus? Dubitatisme, et quisnam hic sit, intelligere avetis ? Audite ergo : hic est rex gloriæ. PSALMUS XXIV. Psalmus Davidi. Facit etiam utilem cunctis hominibus adhortatio- nem; congruit autem potissimum hie psalmus ex gentilitate vocatis, multamque habet cum praece dente connexionem. Namque in illo memorabatur gentium vocatio, et per sanctum Spiritum initiatio, docens quibusnam ascendere licebit in supernam civitatem, nempe manu innocentibns, et corde pu- ris, et quod Christus dux sit futurus humanæ na- turæ ad iter in superna, qui præcursor noster jam in cœlum conscendit. Præsente autem psalmo per- sona vocatorum inducitur, nempe omnium qui per
»Ἵνα τί οὐκ ἐποιήσω τῆς ἀνομίας μου λήθην, καὶ καθαρισμὸν τῆς ἁμαρτίας μου;« »Πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεος καὶ ἀλήθεια.« (α φ. 137) Οἱ μὲν πιστεύοντες καὶ τὰ κεκρυμμένα συνιέναι δύνανται, κατὰ τὸ, »Ἡμεῖς δὲ ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν.« Περὶ δὲ τῶν μὴ πιστευόντων εἴρηται· »Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ’ οὐ μὴ συνῆτε·« οὕτως ἀδίδακτοι οἱ Ἰουδαῖοι ἀπέμειναν. Κάλυμμα γοῦν κεῖσθαι ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν φησιν ὁ ἱερώτατος Παῦλος, ἡνίκα ἀναγινώσκεται Μωσῆς. Οἱ τοίνυν ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, ὡς ἤδη σοφισθέντες διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος ἐλλάμψεως, καὶ τὰ εὐαγγελικὰ συνιέντες θεσπίσματα, φασὶν ὅτι πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεός εἰσι καὶ ἀλήθεια· οὐ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον, ἀποτομία καὶ σκιά. Οὔτε γὰρ ἔλεος ἦν τοῖς τὰς Μωσέως παραβαίνουσιν ἐντολάς· ἀπέθνησκον γὰρ ἄνευ οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶ καὶ τρισὶ μάρτυσιν. Οὔτε μὴν ἦσαν ἀλήθεια τὰ νομικά· σκιὰ γὰρ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν. Οὐκοῦν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἀντιδιαστέλλοντες ὥσπερ τῷ νόμῳ τὰ διὰ Χριστοῦ, αὐτοῦ τὰς ὁδοὺς ἔλεος εἶναί φασι καὶ ἀλήθειαν·
καὶ ἄνωθεν λόγον τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς διακομίζουσι. & Δυνατὸν δὲ ἀλληγορῆσαι οἰκουμένην μὲν τὴν Ἐκκλη· σίαν, θαλάσσας δὲ τοὺς πειρασμούς, καὶ ποταμούς τὰ γλυκέα τοῦ Πνεύματος χαρίσματα, καὶ εἰπεῖν ὅτι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ κατοικεῖ ὁ Θεὸς, ταύτην ἐν τοῖς πειρασμοῖς μάλιστα συνεστήσατο ἐν τῇ πίστει, καὶ ἐθεμελίωσε, καὶ εὐτρεπῆ ἐποίησε δέξασθαι Πνεῦμα ἅγιον, ἀφ' οὗ ὡς ἐκ πηγῆς ποταμοὶ τὰ ποικίλα χα- ρίσματα ρέουσι. ᾿Αθώος χερσὶ καὶ καθαρὸς τῇ καρδίᾳ. (Α. Ι. ) Πρὸς τὴν ἐρώτησιν ἀποκρίνεται τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὅτι ὁ μέλλων ἀναβῆναι εἰς τὸ νοη τὸν ὄρος Κυρίου, ἄμωμος ἔστω καὶ τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι· ἀθῶος μὲν χερσί, τουτέστιν ἀνεύθυνος ἐν τῇ πρακτικῇ ἔργου γὰρ σημεῖον ἡ χείρ. Αμόλυν- Β τος δὲ τῇ καρδίᾳ, σύμφωνον ἔχων τῇ κατὰ τὸ ἐμφανές πρακτικῇ τὴν ἴσω καὶ εἰς νοῦν πνευματικὴν φαι δρότητα. Τὸν γὰρ διά πάντων καθαρὸν, τοῦτον ἐπὶ τὸ τοῦ Θεοῦ ὄρος ὁ λόγος ἀνάγει, ὃς μήτε γνώσει, μήτε ἐννοίᾳ, μήτε ταῖς πράξεσιν εἰς τέλος κατεμίανε τὴν ψυχὴν, εμμείνας τοῖς κακοῖς. Τις ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης ; Κύριος κραταιὸς καὶ δυνατός. (Α Γ. 154) Καὶ τῷ νῦν πολέμῳ καὶ τροπαίῳ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος. Ἐντεῦθεν συνίεμεν, ὅτι οὐ πά- σαις ἦν ταῖς ἄνω δυνάμεσι φανερὸν τὸ κατὰ Χριστὸν μυστήριον, πλὴν ἐκείναις αἵτινες πρὸς τὴν τοῦ πρά γματος διακονίαν παρελήφθησαν, ὡς ὁ Γαβριὴλ καὶ οἱ ἐν τῇ γεννήσει λέγοντες· « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ· ἐλειτούργουν γὰρ καὶ ἐν ἀνθρωπεία μορφῇ πεφηνότι τῷ Μονογενεῖ, ἐπειδὴ δὲ συμπεπερασμένης τῆς οἰκο- νομίας ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα μετὰ τῆς ενωθείσης σαρκὸς αὐτῷ, κατεπλήττοντο τὸ τοῦ πρά γματος ξένον αἱ λογικαί δυνάμεις, μηδέ ποτε έωρα- κυΐαι τοῦτο τὸ θέαμα. Ἐπεὶ δὲ καὶ τοῦ Πνεύματος ἤκουον λέγοντος, ο "Αρατε πύλας, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ο τάχα που διελογίζοντο, τίς οὗτος εἴη καὶ ποταπός, ἄνθρωπος μὲν δρώμενος τό γε ἧκον εἰς τὴν τῆς σαρκὸς φύσιν, βασιλεὺς δὲ τῆς δόξης είναι λεγόμενος. Τί οὖν τὸ Πνεῦμα πρὸς αὐτ τάς; Ἐνδυάζετε, φησί, καὶ τίς οὗτος, βούλεσθε ματ θεῖν ; 'Ακούετε τοίνυν, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. ΨΑΛΜΟΣ ΚΔ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Ι. 135) Εισηγεῖται δὲ καὶ παραίνεσιν πᾶσιν ἀν- θρώποις ὠφέλιμον· ἁρμόζει δὲ μάλιστα ὁ προκείμε- νος ψαλμὸς τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, καὶ πολλὴν ἀκολουθίαν ἔχει πρὸς τὸν πρὸ αὐτοῦ. Ἐν μὲν γὰρ ἐκείνῳ κλῆσις ἦν ἐθνῶν καὶ μυσταγωγία, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος διδάσκουσα τίσιν ἄρα γένοιτο βάσι- μος ἡ ἄνω πόλις, ὅτι τοῖς ἀθώοις χερσὶ καὶ καθαροῖς τῇ καρδίᾳ, καὶ ὅτι Χριστὸς ὁδοποιήσει τῇ ἀνθρώπου φύσει τὴν εἰς τὸ ἄνω βάδισιν, πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰς οὐρανοὺς ἀναβάς· ἐν δὲ τῷ προκειμένων ψαλμῷ, τὸ τῶν κεκλημένων εἰσφέρεται πρόσωπον, ήγουν ** IN PSALMUM XXIV. tentationes; flumina vero, Spiritus dulcia munera ; atque ita dicere Ecclesiam, in qua Deus habitat, tentationibus potissimum ab eo in fide fundatamı et confirmatam, idoneamque Spiritui sancto ex- cipiendo effectam, a quo, veluti ex fonte fumina, donorum varietas elluit. mum mundum existimare licet Ecclesiam : maria, Vers. 4. Innocens manibus et mundo corde. Interrogationi respondet sanctus Spiritus, eum qui velit in intelectualem Domini montem conscen- dere, oportere corpore simul et spiritu esse inno- centem: manibus quidem innocuum, id est rebus agendis inculpabilem ; opus enim significat manus. Luc. 11, 14. C D Corde denique immaculatum, nempe cujus exter- nis actibus interior mentis ac spiritalis serenitas respondeat. Psalmistæ igitur sermo in Dei montem hominem deducit, qui neque sententia, neque co- gitatione, neque actibus constanter animam suam sordidaverit, in vitiis perseverans. Vers. 8. Quis est iste rex gloriæ ? Dominus fortis et potens. :, Ob exantlatum scilicet bellum, relatumque in humana vita a se suscepta triumphum. Hinc co- gnoscimus, non omnibus coeli potestatibus mani- festum fuisse Christi mysterium, sed illis tantum- modo quæ ad rei ministerium fuerant delectæ, cu- jusmodi ſuit Gabriel, et reliqui qui in Domini na- tivitate dixerunt : Gloria in excelsis Deo namque hi Unigenito etiam in bumana forma vi- gibili famulatum exhibebant. Postquam vero, per- acto incarnationis susceptæ opere, ad Patrem in coelos cum unita sibi carne ascendit, obstu- pescebant rei novitate intellectuales illæ potestates, nunquam antea viso tali spectaculo. Mox audito quoque Spiritu dicente : « Attollite portas, et in- troibit rex gloriæ ; » fortasse disceptabant, quis nam hic quantusque esset, homo quidem apparens ex carnis natura, sed tamen gloriæ rex prædicatus. Quid ergo iHis Spiritus? Dubitatisme, et quisnam hic sit, intelligere avetis ? Audite ergo : hic est rex gloriæ. PSALMUS XXIV. Psalmus Davidi. Facit etiam utilem cunctis hominibus adhortatio- nem; congruit autem potissimum hie psalmus ex gentilitate vocatis, multamque habet cum praece dente connexionem. Namque in illo memorabatur gentium vocatio, et per sanctum Spiritum initiatio, docens quibusnam ascendere licebit in supernam civitatem, nempe manu innocentibns, et corde pu- ris, et quod Christus dux sit futurus humanæ na- turæ ad iter in superna, qui præcursor noster jam in cœlum conscendit. Præsente autem psalmo per- sona vocatorum inducitur, nempe omnium qui per
PG 69:847πῶς γὰρ οὐκ ἔλεος, εἰ καλοῦσι πρὸς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν αἱ τοῦ Χριστοῦ ἐντολαὶ, καὶ λύτρωσιν ἔχουσι τῶν τετυραννημένων ὑπό τε τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ Σατανᾶ; Ἀληθείᾳ δὲ λατρεύουσιν οἱ εἰς Χριστὸν πιστεύσαντες, οὐ κατὰ τὰς ἐν νόμῳ θυσίας τὰς δι’ αἱμάτων καὶ καπνοῦ προσάγοντες· τελοῦντες δὲ μᾶλλον τὴν πνευματικὴν καὶ εὐάρεστον τῷ Θεῷ πολιτείαν, καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν προσκομίζοντες εὐοσμίαν. Ἀλλὰ τίσιν ἂν γένοιντο αἱ ὁδοὶ Κυρίου ἔλεος καὶ ἀλήθεια, διατρανοῦσι λέγοντες, ὅτι τοῖς ἐκζητοῦσι τὴν διαθήκην αὐτοῦ καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ, τουτέστι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτοῦ, καὶ ἀγαπᾷν αὐτὸν ᾑρημένοις, διὰ τοῦ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, οὐ μὴν τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ τὰς παρὰ Χριστοῦ δοθείσας ἀποσειομένοις ἐντολάς· ἀλλ’ οὐδὲ τοῖς παθοῦσι τοιοῦτον, ὁποῖον Γαλάται πρὸς τὰς τοῦ νόμου σκιὰς, ἀνόπιν ἰόντες μετὰ τὴν πίστιν. Πρὸς οὓς γράφει Παῦλος· »Ἐὰν περιτέμνησθε, Χριστὸς ὑμᾶς οὐδὲν ὠφελήσει.« Καὶ πάλιν· »Ἀπηλλοτριώθητε ἀπὸ Χριστοῦ· οἵτινες ἐν νόμῳ δικαιοῦσθε, τῆς χάριτος ἐξεπέσατε τοῖς τοιούτοις.« Οὐκ ἃν εἶεν αἱ ὁδοὶ Κυρίου ἔλεος καὶ ἀλήθεια, οὐδὲ γένοιτο ἐντεῦθεν ὄνησις.
Α ἁπάντων τῶν συνειλεγμένων ἐν πίστει πρὸς ἐνότητα πνευματικήν. Καὶ ἀπευθύνεσθαι ζητεῖ παρὰ τοῦ κε· λέσαντος Θεοῦ πρὸς τὴν τοῦ χρησίμου τε καὶ ἀναγ καίου θήραν, καὶ καθυπισχνείται το γνήσιον. Ακ γὰρ οἷα, μετὰ τὸ ἐπιστρέψαι ἐκ πλάνης, χορὸς εἶς α πάντες γενόμενοι λέγουσι. Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι, καὶ τὰς τρίτ βους σου δίδαξόν με. (Α Γ. ) . Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς πό Υψίστου. » Οἱ γὰρ πάλαι τὰς τοῦ διαβόλου τρέχοντα ὁδοὺς, νῦν τὰς ὁδοὺς τοῦ Κυρίου περιεργάζοντες, τουτέστι τὰ εὐαγγελικά θεσπίσματα, καὶ τοὺς τρί πους τῆς ἁγιοπρεπούς πολιτείας· αὗται γάρ εἰσ: εἰ τρίβοι τοῦ Κυρίου. Καὶ ὁ μὲν νόμος σκιὰν ἔχει κε μόρφωσιν τῆς ἀληθείας· τὸ δὲ Εὐαγγέλιον, αὐτή ἐστι ἡ ἀλήθεια, εἰς ἣν ὁδηγεῖσθαι παρακαλοῦσιν ὑπὸ θεά Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ ἀλήθειά ἐστι, καὶ φέρει ἐπ' αὐτόν ὁ Πατὴρ τοὺς ἐπιζητοῦντας αὐτὸν διὰ πίστεως. Ούτ γάρ που πρὸς Ἰουδαίους φησίν· Οὐδεὶς δύναται εξε πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ελκύης τόν. » Τάχα δὲ καὶ ἡ τοῦ νόμου παιδαγωγία, ας καὶ τρίδος τοῦ Κυρίου λέγεται ἄγουσα ἐπὶ τὴν ἀ θειαν, τουτέστιν ἐπὶ τὸν Χριστόν· περὶ αὐτοῦ γέρ ἔγραψεν ὁ Μωσής· Γνώρισον οὖν μοι τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιάς, αἵτινες εἰκονίζουσι τὴν ἀλήθειαν. Παρακαλεί δὲ καὶ ὁ Δαβὶδ μαθεῖν τὰς ὁδοὺς τοῦ Θεοῦ, τουτέστι τὰς οἰκονομίας καὶ τὰς διοικήσεις καθ' ὡς ἔγει τ πάντα· καὶ ὁδηγηθῆναι εἰς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν εἶχε ται, ἵνα μὴ τὸ ψεῦδος ἀντ' αὐτῆς λαθὼν προτιμήσῃ. Αμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγωνίας μου μὴ μνη σθῇς. ( Α Ι. "Ηκουσαν γὰρ οἱ ἐξ ἐθνῶν κληθέντες λέγοντος τοῦ Κυρίου· « Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς· καὶ διὰ τοῦτο προσέρχονται ὁμολογοῦντες ὅτι νεότητος ἔχουσιν ἁμαρτήματα, είτε σωματικής, είτε νοητής, τουτέστιν ἀφροσύνης είσα γὰρ ἁμαρτία ἐξ ἀφροσύνης" κἄν τις γεραιός ὢν ἀμας τάνῃ, αὐτὸ τοῦτο νεωτερικὸν ποιεῖ καὶ ἀφρονέστατον ὅτι ἁμαρτάνει· διὸ καὶ νέος ὁ τοιοῦτος λέγεται, ὡς ἐκεῖνος ὁ ἐν Εὐαγγελίοις ἄσωτος· νεώτερος γὰρ υίλς κἀκεῖνος ὠνόμασται. Επιλήσθητι οὖν, φασὶν, ὦ Δέο σποτα, ὧν ἡμάρτομεν ἐν τῷ τῆς εἰδωλολατρείας καιρῷ, ὃς ἀφροσύνη σαφὴς ἦν. Καὶ ὑπευθύνους δύτες κολάσει καὶ δίκῃ διὰ τὰ πολλὰ ἡμῶν πταίσματα, ερ παρὰ σοὶ μνήμης ἡμᾶς ἀξίωσον· οὐ διὰ τὰ ἔργα ἡμῶν, διὰ ταῦτα γὰρ δικαίως ἂν ἐκολάσθημεν, ἀλλὰ διὰ μόνην τὴν σὴν χρηστότητα καὶ τὸ σοὶ πρέπον, ὅτι ἐλεεῖς τοὺς ὑποπίπτοντας, καὶ τὴν παρὰ σοῦ ζη ἐγὼ ποιῶ, ἀλλ᾽ ἢ διὰ τὸ ὄνομά μου, ο Ορα δε ότι τοῦντας φιλανθρωπίαν. Σὺ γὰρ ἔφης· « Οὐ δι' ὑμᾶς αλισκόμεθα πλημμελούντες, ἤτοι διὰ τὸ τὸν θεῖον οὐκ εἰδέναι νόμον, ἢ διὰ τὸ ἀνεθελήτως ἐκδεδ:ἄσθαι εἰς τὰ μὴ δοκοῦντα Θεῷ. Ταύτητοι καὶ Δαδίδ ἡμῖν ἐφώνει" • Αμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγνοίας μου μὴ μητ σθῇς. » Ο δὲ Ἰώβ, ὡς ἀγαθὸν ὄντα τὸν Θεὸν, καὶ τῆς * ΚΑΙΡΙ, 23. 18, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8: fiden spiritali unitate coaluerunt. Ea, inquam, per- cona, a Deo qui se vocavit, postulat ut ad rei utilis ac ae necessaris adeptionem dirigatur, et gratam sin- ceramque se fore promittit. Audi jam, quid fideles, -post reditum ab errore, unus veluti chorus effecti dicant. Vers. 4. Vias tuas, Domine, demonstra mihi, et senilas tuas doce me. • Hec mutatio dextera Altissimi ". . Nam qui olim diaboli vias decurrebant, nunc vias Domini quæ- „runt, id est mandata evangelica, et vitæ quæ sanctos decet rationem: hæ sunt enim viæ Domini. Et lex quidem umbram habet veritatis et speciem; Evangelium autem est ipsa veritas, ad quam se a Deo deduci petunt. Et Christus veritas est, atque ad eum Pater deducit illos qui ipsum per fidem quærunt. Sic enim aliquando Judais aiebat : « Nemo potest ad me venire, nisi qui misit me Pater traxe- rit eum › Fortasse legis quoque doctrina, via et semita Domini dicitur ad veritatem, id est Chri- stum, deducens ; de hoc enim Moyses scribebat : Notas ergo mihi fac veritatis umbras, quæ nempe veritatis imaginem repræsentant. Petit etiam Da- vid cognoscere vias Dei, id est providentiæ ratio- nem qua is cuncta gubernat : atque ad veritatem se deduci orat, ne forte huic mendacium incautus anteponat. • B Sers. 7. Delicta juventutis meæ et ignorantias meas G ne memineris. Audiverant enim ex gentibus vocati Christum dicentem : « Dic tu prior peccata tua, ut justifice- ris st : » ideoque accedunt falentes habere se ju- rentutis peccata, sive corporalia sive mente con- eepta (1), id est amentiæ : omne enim peccatum ab amentia oritur: et quamvis aliquis in senectute peccet, hoc ipsum juveniliter atque amentissime facit quod peccat : quare et juvenis hic dici solet; veluti ille in Evangelio prodigus, qui et ipse junior llius appellatur. Obliviscere igitur, aiunt, o Do- mine, eorum quæ peccavimus idololatriæ tempore, quæ manifesta amentia fuit. Cumque rei simus, et obnoxii poenæ atque ultioni propter plurimos no- stros lapsus, dignare potius meminisse nostri; haud sane ob nostra opera, quorum causa juste utique puniendi eramus, sed propter tuam tantummodo bonitatem dignitatemque; quia cadentium misereri Roles, qui tuam exquirunt erga homines charitatem. Tu enim dixisti : « Non vestri gratia id ago, sed nominis nei "., Reputa vero peccatis nos irre- tiri, partim quia divinam ignoravimus legem, par- tim quia involuntarii ad xiolandam Dei voluntatem coacti fuimus (9). Idcirco et David clamabat : De- licta juventutis meæ et ignorantias ne memineris., » Izal. £xxv, 11. wers. psalıni iv. D b) Joan. vi, 44. ** Conf. Luc. xvını, 14. mentis puritate diximus ad 8: Ezech. Nam velle adjacet mihi, etc., et cap. int, vers. S (1) Confer quæ de (2) Recole dicta ad Ep. ad Rom. cap. vn, vers
»Ὅτι ὑπέμεινά σε, Κύριε.« (ξοδ. μ φ. 38 β) Ἀντὶ τοῦ, Προσεδόκησα, βοηθὸν ἔσεσθαί μοι δηλαδή. Δέχεται γὰρ οὕτω τὴν λέξιν ἡ θεία Γραφή. ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. »Κρῖνόν με, Κύριε, ὅτι ἐγὼ ἐν ἀκακίᾳ μου ἐπορεύθην.« (α φ. 141) Τὸ μέν τοι ἐνταῦθα εἰσφερόμενον πρόςωπον, κρίνεσθαι ζητεῖ, οὐκ ἐπί γε τοῖς πεπλημμελημένοις. Οὐ γὰρ εἰκὸς, ἄνθρωπον ὄντα καὶ πολλὴν ἀῤῥωστοῦντα τὴν εἰς τὸ πλημμελεῖν ἀσθένειαν, καὶ ὀλισθημάτων οὐκ ἐλεύθερον παντελῶς, ἐκ παῤῥησίας εἰπεῖν τὸ, »Κρῖνόν με, Κύριε.« Οὐ τοίνυν ἐπὶ τοῖς πλημμελήμασι κριθῆναι ἀξιοῖ, ἀλλ’ ἐπὶ μόνῳ τῷ κατὰ μηδένα τρόπον Ἰουδαίοις συμφρονῆσαι δεδυςσεβηκόσι κατὰ Χριστοῦ. Ἅτε γὰρ ἀγαθῷ συνειδότι μαρτυρούμενος, ὅτι καὶ γνήσιον ἔχει τὸ φρόνημα, καὶ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος εἰς ἅπαν ἀπηλλαγμένον, φησί· Κρῖνόν με, Κύριε· πεπόρευμαι γὰρ ἐν ἀκακίᾳ· ἀκακίαν λέγων τὸ μὴ μετασχεῖν τῆς φαυλότητος καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων. Δεῖ γὰρ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, μὴ πονηροὺς εἶναι ζητητὰς, ὁποῖοι ἦσαν οἱ λέγοντες περὶ Χριστοῦ· Πόθεν τούτῳ τὰ σημεῖα καὶ ἡ σοφία αὕτη; καὶ πῶς οὗτος οἶδε γράμματα, μὴ μεμαθηκώς;
Α ἁπάντων τῶν συνειλεγμένων ἐν πίστει πρὸς ἐνότητα πνευματικήν. Καὶ ἀπευθύνεσθαι ζητεῖ παρὰ τοῦ κε· λέσαντος Θεοῦ πρὸς τὴν τοῦ χρησίμου τε καὶ ἀναγ καίου θήραν, καὶ καθυπισχνείται το γνήσιον. Ακ γὰρ οἷα, μετὰ τὸ ἐπιστρέψαι ἐκ πλάνης, χορὸς εἶς α πάντες γενόμενοι λέγουσι. Τὰς ὁδούς σου, Κύριε, γνώρισόν μοι, καὶ τὰς τρίτ βους σου δίδαξόν με. (Α Γ. ) . Αὕτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς πό Υψίστου. » Οἱ γὰρ πάλαι τὰς τοῦ διαβόλου τρέχοντα ὁδοὺς, νῦν τὰς ὁδοὺς τοῦ Κυρίου περιεργάζοντες, τουτέστι τὰ εὐαγγελικά θεσπίσματα, καὶ τοὺς τρί πους τῆς ἁγιοπρεπούς πολιτείας· αὗται γάρ εἰσ: εἰ τρίβοι τοῦ Κυρίου. Καὶ ὁ μὲν νόμος σκιὰν ἔχει κε μόρφωσιν τῆς ἀληθείας· τὸ δὲ Εὐαγγέλιον, αὐτή ἐστι ἡ ἀλήθεια, εἰς ἣν ὁδηγεῖσθαι παρακαλοῦσιν ὑπὸ θεά Καὶ ὁ Χριστὸς δὲ ἀλήθειά ἐστι, καὶ φέρει ἐπ' αὐτόν ὁ Πατὴρ τοὺς ἐπιζητοῦντας αὐτὸν διὰ πίστεως. Ούτ γάρ που πρὸς Ἰουδαίους φησίν· Οὐδεὶς δύναται εξε πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ελκύης τόν. » Τάχα δὲ καὶ ἡ τοῦ νόμου παιδαγωγία, ας καὶ τρίδος τοῦ Κυρίου λέγεται ἄγουσα ἐπὶ τὴν ἀ θειαν, τουτέστιν ἐπὶ τὸν Χριστόν· περὶ αὐτοῦ γέρ ἔγραψεν ὁ Μωσής· Γνώρισον οὖν μοι τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιάς, αἵτινες εἰκονίζουσι τὴν ἀλήθειαν. Παρακαλεί δὲ καὶ ὁ Δαβὶδ μαθεῖν τὰς ὁδοὺς τοῦ Θεοῦ, τουτέστι τὰς οἰκονομίας καὶ τὰς διοικήσεις καθ' ὡς ἔγει τ πάντα· καὶ ὁδηγηθῆναι εἰς αὐτὴν τὴν ἀλήθειαν εἶχε ται, ἵνα μὴ τὸ ψεῦδος ἀντ' αὐτῆς λαθὼν προτιμήσῃ. Αμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγωνίας μου μὴ μνη σθῇς. ( Α Ι. "Ηκουσαν γὰρ οἱ ἐξ ἐθνῶν κληθέντες λέγοντος τοῦ Κυρίου· « Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς· καὶ διὰ τοῦτο προσέρχονται ὁμολογοῦντες ὅτι νεότητος ἔχουσιν ἁμαρτήματα, είτε σωματικής, είτε νοητής, τουτέστιν ἀφροσύνης είσα γὰρ ἁμαρτία ἐξ ἀφροσύνης" κἄν τις γεραιός ὢν ἀμας τάνῃ, αὐτὸ τοῦτο νεωτερικὸν ποιεῖ καὶ ἀφρονέστατον ὅτι ἁμαρτάνει· διὸ καὶ νέος ὁ τοιοῦτος λέγεται, ὡς ἐκεῖνος ὁ ἐν Εὐαγγελίοις ἄσωτος· νεώτερος γὰρ υίλς κἀκεῖνος ὠνόμασται. Επιλήσθητι οὖν, φασὶν, ὦ Δέο σποτα, ὧν ἡμάρτομεν ἐν τῷ τῆς εἰδωλολατρείας καιρῷ, ὃς ἀφροσύνη σαφὴς ἦν. Καὶ ὑπευθύνους δύτες κολάσει καὶ δίκῃ διὰ τὰ πολλὰ ἡμῶν πταίσματα, ερ παρὰ σοὶ μνήμης ἡμᾶς ἀξίωσον· οὐ διὰ τὰ ἔργα ἡμῶν, διὰ ταῦτα γὰρ δικαίως ἂν ἐκολάσθημεν, ἀλλὰ διὰ μόνην τὴν σὴν χρηστότητα καὶ τὸ σοὶ πρέπον, ὅτι ἐλεεῖς τοὺς ὑποπίπτοντας, καὶ τὴν παρὰ σοῦ ζη ἐγὼ ποιῶ, ἀλλ᾽ ἢ διὰ τὸ ὄνομά μου, ο Ορα δε ότι τοῦντας φιλανθρωπίαν. Σὺ γὰρ ἔφης· « Οὐ δι' ὑμᾶς αλισκόμεθα πλημμελούντες, ἤτοι διὰ τὸ τὸν θεῖον οὐκ εἰδέναι νόμον, ἢ διὰ τὸ ἀνεθελήτως ἐκδεδ:ἄσθαι εἰς τὰ μὴ δοκοῦντα Θεῷ. Ταύτητοι καὶ Δαδίδ ἡμῖν ἐφώνει" • Αμαρτίας νεότητός μου καὶ ἀγνοίας μου μὴ μητ σθῇς. » Ο δὲ Ἰώβ, ὡς ἀγαθὸν ὄντα τὸν Θεὸν, καὶ τῆς * ΚΑΙΡΙ, 23. 18, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8: fiden spiritali unitate coaluerunt. Ea, inquam, per- cona, a Deo qui se vocavit, postulat ut ad rei utilis ac ae necessaris adeptionem dirigatur, et gratam sin- ceramque se fore promittit. Audi jam, quid fideles, -post reditum ab errore, unus veluti chorus effecti dicant. Vers. 4. Vias tuas, Domine, demonstra mihi, et senilas tuas doce me. • Hec mutatio dextera Altissimi ". . Nam qui olim diaboli vias decurrebant, nunc vias Domini quæ- „runt, id est mandata evangelica, et vitæ quæ sanctos decet rationem: hæ sunt enim viæ Domini. Et lex quidem umbram habet veritatis et speciem; Evangelium autem est ipsa veritas, ad quam se a Deo deduci petunt. Et Christus veritas est, atque ad eum Pater deducit illos qui ipsum per fidem quærunt. Sic enim aliquando Judais aiebat : « Nemo potest ad me venire, nisi qui misit me Pater traxe- rit eum › Fortasse legis quoque doctrina, via et semita Domini dicitur ad veritatem, id est Chri- stum, deducens ; de hoc enim Moyses scribebat : Notas ergo mihi fac veritatis umbras, quæ nempe veritatis imaginem repræsentant. Petit etiam Da- vid cognoscere vias Dei, id est providentiæ ratio- nem qua is cuncta gubernat : atque ad veritatem se deduci orat, ne forte huic mendacium incautus anteponat. • B Sers. 7. Delicta juventutis meæ et ignorantias meas G ne memineris. Audiverant enim ex gentibus vocati Christum dicentem : « Dic tu prior peccata tua, ut justifice- ris st : » ideoque accedunt falentes habere se ju- rentutis peccata, sive corporalia sive mente con- eepta (1), id est amentiæ : omne enim peccatum ab amentia oritur: et quamvis aliquis in senectute peccet, hoc ipsum juveniliter atque amentissime facit quod peccat : quare et juvenis hic dici solet; veluti ille in Evangelio prodigus, qui et ipse junior llius appellatur. Obliviscere igitur, aiunt, o Do- mine, eorum quæ peccavimus idololatriæ tempore, quæ manifesta amentia fuit. Cumque rei simus, et obnoxii poenæ atque ultioni propter plurimos no- stros lapsus, dignare potius meminisse nostri; haud sane ob nostra opera, quorum causa juste utique puniendi eramus, sed propter tuam tantummodo bonitatem dignitatemque; quia cadentium misereri Roles, qui tuam exquirunt erga homines charitatem. Tu enim dixisti : « Non vestri gratia id ago, sed nominis nei "., Reputa vero peccatis nos irre- tiri, partim quia divinam ignoravimus legem, par- tim quia involuntarii ad xiolandam Dei voluntatem coacti fuimus (9). Idcirco et David clamabat : De- licta juventutis meæ et ignorantias ne memineris., » Izal. £xxv, 11. wers. psalıni iv. D b) Joan. vi, 44. ** Conf. Luc. xvını, 14. mentis puritate diximus ad 8: Ezech. Nam velle adjacet mihi, etc., et cap. int, vers. S (1) Confer quæ de (2) Recole dicta ad Ep. ad Rom. cap. vn, vers
PG 69:849ἢ καὶ, »Διὰ τί σὺ, ἄνθρωπος ὢν, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν;« Ἀλλ’ οὗτος ἐν ἁπλῇ τῇ πίστει τὸν ἐπ’ αὐτῷ παραδεξάμενος λόγον, Ἐν ἀκακίᾳ πεπόρευμαι, φησίν. Οὕτω καὶ γέγραπται· »Φρονήσατε περὶ τοῦ Κυρίου ἀληθῆ, καὶ ἐν ἁπλότητι καρδίας ζητήσατε αὐτόν.« Ἐμφανῆ γὰρ τοῖς τοιούτοις ἑαυτὸν καθίστησιν, ὡς τῷ ἐκ γεννητῆς τυφλῷ. Οὐκοῦν τὸ ἐν ἀκακίᾳ καὶ ἁπλότητι καρδίας πιστεύειν αὐτῷ, τοῦ παντὸς ἂν εἴη πρόξενον ἀγαθοῦ. »Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ ἐλπίζων, οὐ μὴ ἀσθενήσω« (ξ φ. 50) Οὐ κατοκνήσω, οὐ περιπατήσομαι· βεβαίαν δὲ ἕξω τὴν αἴτησιν, εἰς σὲ τὰς ἐλπίδας ἀπογραψάμενος· ἔχω γὰρ σὲ τὸν δυναμοῦντά με. Ὁ μὲν ἐφ’ ἑαυτῷ ἢ ἄλλῳ τινὶ ἔχων τὰς ἐλπίδας, ἀσθενήσεται ἄν· ὁ δὲ ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν σαλευθείη. Εἰ ἐτάσεις, φησὶ, τῆς ψυχῆς μου τὰ πάθη, ἐπὶ τῷ σῷ εὑρήσεις ἐλέει μόνῳ πάντα με τῆς διανοίας πόνον ἔχοντα· τοῦτο δὲ ποιῶν, εὐάρεστος ἔσομαι παρὰ σοὶ, τὴν σὴν ἀγαπήσας ἀλήθειαν. ΨΑΛΜΟΣ Κ. »Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ πρὸ τοῦ χρισθῆναι.« (α φ. 145) Ἐφαρμοσθήσεται μὲν καὶ ὁ προκείμενος ἡμῖν ψαλμὸς τῷ προσώπῳ τοῦ νέου λαοῦ, τοῦ διὰ πίστεως ἐν Χριστῷ τετελειωμένου.
ἡμετέρας φύσεως οὐκ ἀγνοήσαντα τὴν ἀσθένειαν, μο. Α νονουχὶ καὶ αἰτιᾶται, μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον περί τὸ ἀνεἶναι αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας· οὕτω τέ φησιν· « Ἵνα εἰ οὐκ ἐποιήσω τῆς ἀνομίας μου λήθην, καὶ καθαρι σμὸν τῆς ἁμαρτίας μου; » β Πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεος καὶ ἀλήθεια. (Α 1. 137) οἱ μὲν πιστεύοντες καὶ τὰ κεκρυμμένα συνιέναι δύνανται, κατὰ τὸ, « Ἡμεῖς δὲ ἀνακεκα λυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζό μενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν. » Περὶ δὲ τῶν μὴ πιστευόντων εἴρηται· • Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε· ο οὕτως ἀδίδακτοι οἱ Ἰουδαῖοι ἀπέμειναν. Κάλυμμα γοῦν χεῖ- σθαι ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν φησιν ὁ ἱερώτατος Παῦλος, ἡνίκα ἀναγινώσκεται Μωσῆς. Οἱ τοίνυν ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, ὡς ἤδη σοφι σθέντες διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος ελλάμψεως, καὶ τὰ εὐαγγελικά συνιέντες θεσπίσματα, φασὶν ὅτι πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεός εἰσι καὶ ἀλήθεια· οὐ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον, ἀποτομία καὶ σκιά. Οὔτε γὰρ ἔλεος ἦν τοῖς τὰς Μωσέως παραβαίνουσιν ἐντολάς· ἀπέθνη- σκον γὰρ ἄνευ οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶ καὶ τρισὶ μάρτυ σιν. Οὔτε μὴν ἦταν ἀλήθεια τὰ νομικά· σκιὰ γὰρ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν. Οὐκοῦν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἀντιδια- στέλλοντες ὥσπερ τῷ νόμῳ τὰ διὰ Χριστοῦ, αὐτοῦ τὰς ὁδοὺς ἔλεος εἶναί φασι καὶ ἀλήθειαν· πῶς γὰρ οὐκ ἔλεος, εἰ καλοῦσι πρὸς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν αἱ τοῦ Χριστοῦ ἐντολαί, καὶ λύτρωσιν ἔχουσι τῶν τετυραν νημένων υπό τε τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ Σατανᾶ; Αληθείᾳ δὲ λατρεύουσιν οἱ εἰς Χριστὸν πιστεύσαν- τες, οὐ κατὰ τὰς ἐν νόμῳ θυσίας τὰς δι' αἱμάτων καὶ καπνοῦ προσάγοντες· τελοῦντες δὲ μᾶλλον τὴν πνευματικὴν καὶ εὐάρεστον τῷ Θεῷ πολιτείαν, καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν προσκομίζοντες εὐοσμίαν. Ἀλλὰ τίσιν ἂν γένοιντο αἱ ὁδοὶ Κυρίου Ελεος καὶ ἀλήθεια, διατρανοῦσι λέγοντες, ὅτι τοῖς ἐκζητοῦσι τὴν διαθήκην αὐτοῦ καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ, τους ἐστι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτοῦ, καὶ ἀγαπᾶν αὐτὸν ᾑρημένοις, διὰ τοῦ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, οὐ μὴν τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ τὰς παρὰ Χριστοῦ δοθείσας αποσειομένοις ἐντολάς· ἀλλ' οὐδὲ τοῖς παθοῦσι τοιοῦ τον, ὁποῖον Γαλάται πρὸς τὰς τοῦ νόμου σκιάς, ἀνό πιν ἰόντες μετὰ τὴν πίστιν. Πρὸς οὓς γράφει Παι λος· ο Εάν περιτέμνησθε, Χριστὸς ὑμᾶς οὐδὲν ὠφελήσει. » Καὶ πάλιν· ο Απηλλοτριώθητε ἀπὸ Χρι- στοῦ· οἵτινες ἐν νόμῳ δικαιοῦσθε, τῆς χάριτος ἐξ- επέσατε τοῖς τοιούτοις. » Οὐκ ἂν εἶεν αἱ ὁδοὶ Κυρίου ἔλεος καὶ ἀλήθεια, οὐδὲ γένοιτο ἐντεῦθεν ὄνησις. *Οτι ὑπέμεινά σε, Κύριε. Μ. ᾿Αντὶ τοῦ, Προσεδόκησα, βοηθὸν Επεσθαί μοι δηλαδή. Δέχεται γὰρ οὕτω τὴν λέξιν ἡ θεία Γραφή. Εt οι : ¦ IN PSALMUM XXIV. Jobus autem Deum et bonum, et nature no- B C (Cod. b) Job vir, 21. • Ibid. 3. II Cor. 1, 18. Isa. vII, 9. getis, ut Nobilius in Sixtina, et multi Latini Patres apud Sabaterium. Vulgati lectionein non permane- bitis sumpsit a Symmacho S. Hieronymus. Vide stræ infirmitatem haud ignorantem, prope incusaL quasi morosum et detrectantem peccata remittere; atque ita ait : ‹Cur iniquitatis meæ non es oblitus, el peccatum meum non abluisti **? › Vers. 10. Cunctæ viæ Domini misericordia et veritas: Qui credunt, arcana quoque intelligere valent, juxta illud: Nos autem revelata facie glóriám Domini contemplantes, in eamdem imaginem trans- formamur, de claritate in claritatem ". . De infide- libus contra dictum fuit: Nisi credideritis, non intelligetis ** (†). » Sic indocti permansere Judæi': quamobrem velamen super eorum cor positum ait sacrosanctus Paulus ", cum Moyses legitur. Vocati itaque ex gentibus per Gdem, veluti jam Spiritus illuminatione edocti, et evangelicæ doctrinæ probe gnari; aiunt vias omnes Domini misericordiam esse ac veritatem, non autem severitatem et umbram, cen Moysis lex erat. Neque enim clementiam ex- periebantur, qui Moysis legem violavissent, sed absque ulla misericordia sub duorum vel trium testimonio necabantur ". Neque sane legales ritus vera res erant, sed umbra ac typus lex. fuit. Ergo fideles ex ethnicis facti, quasi distinguentes Mosaica a Christianis, Christi vias aiunt esse misericordiam et veritatem : quidni enim sint misericordia, si- quidem ad peccatorum remissionem vocant Christi mandata, liberantque oppressos peccati Satanæque tyrannide? Verum autem cultum exhibent, qui Christo credunt, non cruentas fumosasque victi mas, prout mos legis erat, adducentes, sed spiritali potius et Deo placita vita viventes, et bonorum operum odorem exhibentes. Sed enim viæ Domini quibusnam sint misericordia et veritas, declaram dicentes : quod iis nimirum, qui exquirunt testa- mentum Domini et testimonia ejus, id est, qui Deo adhærent, eumque amare decreverunt, per præ- ceptorum ejus observantiam; non autem inobe- dientibus, et imposita a Christo mandata recusan- tibus : denique ne iis quidem qui æque ac Galata, post susceptam fidem umbras adhuc legis conse- ctantur. Quibus Paulus scribit : • Si circumcida- mini, Christus vobis nihil proderit ". . rursus : • Alienati estis a Christo, qui in lege justificamini, a gratia ob id excidistis ". » His, inquam, viæ Do- mini non sunt misericordia et veritas, neque ullum inde emolumentum capicnt. D Vers. 21. Quoniam sustinui te, Domine. Ita dicit pro : ‹ Exspectavi, nempe ut mihi ad- jutor feres. Nam verbo sustinere ita utitur divina Scriptura (2). Cor. 111, 15. « Deut. xvi, 6. Galat. v, 2. rursus Sabaterium. modi pauca alia infra dabimus. (1) Isaias vit, 9. Gr. οὐδὲ μὴ συνῆτε, non mtelli- (2) Additamentum hoc est ex codice M, cujus-
Εἰσκομίζεται γὰρ ἐνταῦθα πνευματικῶς ἀνδριζόμενος, καὶ τὴν ἐφ’ ἅπασι τοῖς ἀγαθοῖς ἐλπίδα πήξας ἐπὶ Χριστῷ, καὶ μελετῶν ὅτι μάλιστα τὸ ἄθραυστον εἰς πόνους, καὶ παρακαλῶν τοῖς παρὰ Χριστοῦ νόμοις ἰθύνεσθαι, καὶ πρὸς ὁδὸν εὐθεῖαν ἀποφέρεσθαι. Ἐφαρμοσθείη δ’ ἂν ὁ αὐτὸς ψαλμὸς, οὐκ ἔξω λόγου, καὶ τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβὶδ, παρ’ οὖ καὶ συντέθειται πρὸ τοῦ χρισθῆναι εἰς βασιλέα. Προεγνωκὼς γὰρ τὰ ἐσόμενα διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος φωταγωγίας, καὶ εὖ εἰδὼς ὅτι προχειρισθήσεται εἰς τὸ βασιλεύειν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, περιπεσεῖται δὲ πάντως καὶ ἀδοκήτοις πειρασμοῖς, πολέμοις τε καὶ μάχαις, καὶ τοῖς ἐκ τῶν περιστάσεων κύμασι (πολλοὶ γὰρ οἱ ἀνέδην τοῖς οὕτω λαμπροῖς ἐπιβουλεύοντες, μονονουχὶ προαναζώννυται τὴν ὀσφὺν), καὶ ὡς ἤδη παρόντα καὶ ἐνεστηκότα τὰ ἐσόμενα βλέπων, καὶ πρὸς τὸ παθεῖν ἑτοιμάζων τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν, ὅπλον δὲ ποιούμενος ἀῤῥαγὲς τὴν παρὰ Θεοῦ ἐπικουρίαν, καὶ ὅτι πάντως περιγενήσεται τῶν αὐτῷ μαχομένων προσδοκῶν, ποιεῖται τὴν προσευχήν. »Ὅτι ἔκρυψέ με ἐν σκηνῇ αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ κακῶν μου ἐσκέπασέ με, κ.τ.λ.« (α φ.
ἡμετέρας φύσεως οὐκ ἀγνοήσαντα τὴν ἀσθένειαν, μο. Α νονουχὶ καὶ αἰτιᾶται, μέλλοντα καὶ ἀναδυόμενον περί τὸ ἀνεἶναι αὐτῷ τὰς ἁμαρτίας· οὕτω τέ φησιν· « Ἵνα εἰ οὐκ ἐποιήσω τῆς ἀνομίας μου λήθην, καὶ καθαρι σμὸν τῆς ἁμαρτίας μου; » β Πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεος καὶ ἀλήθεια. (Α 1. 137) οἱ μὲν πιστεύοντες καὶ τὰ κεκρυμμένα συνιέναι δύνανται, κατὰ τὸ, « Ἡμεῖς δὲ ἀνακεκα λυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζό μενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν. » Περὶ δὲ τῶν μὴ πιστευόντων εἴρηται· • Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδ' οὐ μὴ συνῆτε· ο οὕτως ἀδίδακτοι οἱ Ἰουδαῖοι ἀπέμειναν. Κάλυμμα γοῦν χεῖ- σθαι ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν φησιν ὁ ἱερώτατος Παῦλος, ἡνίκα ἀναγινώσκεται Μωσῆς. Οἱ τοίνυν ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, ὡς ἤδη σοφι σθέντες διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος ελλάμψεως, καὶ τὰ εὐαγγελικά συνιέντες θεσπίσματα, φασὶν ὅτι πᾶσαι αἱ ὁδοὶ Κυρίου, ἔλεός εἰσι καὶ ἀλήθεια· οὐ κατὰ τὸν Μωσέως νόμον, ἀποτομία καὶ σκιά. Οὔτε γὰρ ἔλεος ἦν τοῖς τὰς Μωσέως παραβαίνουσιν ἐντολάς· ἀπέθνη- σκον γὰρ ἄνευ οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶ καὶ τρισὶ μάρτυ σιν. Οὔτε μὴν ἦταν ἀλήθεια τὰ νομικά· σκιὰ γὰρ καὶ τύπος ὁ νόμος ἦν. Οὐκοῦν οἱ ἐξ ἐθνῶν, ἀντιδια- στέλλοντες ὥσπερ τῷ νόμῳ τὰ διὰ Χριστοῦ, αὐτοῦ τὰς ὁδοὺς ἔλεος εἶναί φασι καὶ ἀλήθειαν· πῶς γὰρ οὐκ ἔλεος, εἰ καλοῦσι πρὸς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν αἱ τοῦ Χριστοῦ ἐντολαί, καὶ λύτρωσιν ἔχουσι τῶν τετυραν νημένων υπό τε τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ Σατανᾶ; Αληθείᾳ δὲ λατρεύουσιν οἱ εἰς Χριστὸν πιστεύσαν- τες, οὐ κατὰ τὰς ἐν νόμῳ θυσίας τὰς δι' αἱμάτων καὶ καπνοῦ προσάγοντες· τελοῦντες δὲ μᾶλλον τὴν πνευματικὴν καὶ εὐάρεστον τῷ Θεῷ πολιτείαν, καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν προσκομίζοντες εὐοσμίαν. Ἀλλὰ τίσιν ἂν γένοιντο αἱ ὁδοὶ Κυρίου Ελεος καὶ ἀλήθεια, διατρανοῦσι λέγοντες, ὅτι τοῖς ἐκζητοῦσι τὴν διαθήκην αὐτοῦ καὶ τὰ μαρτύρια αὐτοῦ, τους ἐστι τοῖς ἀντεχομένοις αὐτοῦ, καὶ ἀγαπᾶν αὐτὸν ᾑρημένοις, διὰ τοῦ φυλάσσειν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, οὐ μὴν τοῖς ἀπειθοῦσι καὶ τὰς παρὰ Χριστοῦ δοθείσας αποσειομένοις ἐντολάς· ἀλλ' οὐδὲ τοῖς παθοῦσι τοιοῦ τον, ὁποῖον Γαλάται πρὸς τὰς τοῦ νόμου σκιάς, ἀνό πιν ἰόντες μετὰ τὴν πίστιν. Πρὸς οὓς γράφει Παι λος· ο Εάν περιτέμνησθε, Χριστὸς ὑμᾶς οὐδὲν ὠφελήσει. » Καὶ πάλιν· ο Απηλλοτριώθητε ἀπὸ Χρι- στοῦ· οἵτινες ἐν νόμῳ δικαιοῦσθε, τῆς χάριτος ἐξ- επέσατε τοῖς τοιούτοις. » Οὐκ ἂν εἶεν αἱ ὁδοὶ Κυρίου ἔλεος καὶ ἀλήθεια, οὐδὲ γένοιτο ἐντεῦθεν ὄνησις. *Οτι ὑπέμεινά σε, Κύριε. Μ. ᾿Αντὶ τοῦ, Προσεδόκησα, βοηθὸν Επεσθαί μοι δηλαδή. Δέχεται γὰρ οὕτω τὴν λέξιν ἡ θεία Γραφή. Εt οι : ¦ IN PSALMUM XXIV. Jobus autem Deum et bonum, et nature no- B C (Cod. b) Job vir, 21. • Ibid. 3. II Cor. 1, 18. Isa. vII, 9. getis, ut Nobilius in Sixtina, et multi Latini Patres apud Sabaterium. Vulgati lectionein non permane- bitis sumpsit a Symmacho S. Hieronymus. Vide stræ infirmitatem haud ignorantem, prope incusaL quasi morosum et detrectantem peccata remittere; atque ita ait : ‹Cur iniquitatis meæ non es oblitus, el peccatum meum non abluisti **? › Vers. 10. Cunctæ viæ Domini misericordia et veritas: Qui credunt, arcana quoque intelligere valent, juxta illud: Nos autem revelata facie glóriám Domini contemplantes, in eamdem imaginem trans- formamur, de claritate in claritatem ". . De infide- libus contra dictum fuit: Nisi credideritis, non intelligetis ** (†). » Sic indocti permansere Judæi': quamobrem velamen super eorum cor positum ait sacrosanctus Paulus ", cum Moyses legitur. Vocati itaque ex gentibus per Gdem, veluti jam Spiritus illuminatione edocti, et evangelicæ doctrinæ probe gnari; aiunt vias omnes Domini misericordiam esse ac veritatem, non autem severitatem et umbram, cen Moysis lex erat. Neque enim clementiam ex- periebantur, qui Moysis legem violavissent, sed absque ulla misericordia sub duorum vel trium testimonio necabantur ". Neque sane legales ritus vera res erant, sed umbra ac typus lex. fuit. Ergo fideles ex ethnicis facti, quasi distinguentes Mosaica a Christianis, Christi vias aiunt esse misericordiam et veritatem : quidni enim sint misericordia, si- quidem ad peccatorum remissionem vocant Christi mandata, liberantque oppressos peccati Satanæque tyrannide? Verum autem cultum exhibent, qui Christo credunt, non cruentas fumosasque victi mas, prout mos legis erat, adducentes, sed spiritali potius et Deo placita vita viventes, et bonorum operum odorem exhibentes. Sed enim viæ Domini quibusnam sint misericordia et veritas, declaram dicentes : quod iis nimirum, qui exquirunt testa- mentum Domini et testimonia ejus, id est, qui Deo adhærent, eumque amare decreverunt, per præ- ceptorum ejus observantiam; non autem inobe- dientibus, et imposita a Christo mandata recusan- tibus : denique ne iis quidem qui æque ac Galata, post susceptam fidem umbras adhuc legis conse- ctantur. Quibus Paulus scribit : • Si circumcida- mini, Christus vobis nihil proderit ". . rursus : • Alienati estis a Christo, qui in lege justificamini, a gratia ob id excidistis ". » His, inquam, viæ Do- mini non sunt misericordia et veritas, neque ullum inde emolumentum capicnt. D Vers. 21. Quoniam sustinui te, Domine. Ita dicit pro : ‹ Exspectavi, nempe ut mihi ad- jutor feres. Nam verbo sustinere ita utitur divina Scriptura (2). Cor. 111, 15. « Deut. xvi, 6. Galat. v, 2. rursus Sabaterium. modi pauca alia infra dabimus. (1) Isaias vit, 9. Gr. οὐδὲ μὴ συνῆτε, non mtelli- (2) Additamentum hoc est ex codice M, cujus-
PG 69:851147) Προσαπτέον δὲ τοὺς στίχους καὶ τοῖς κεκλημένοις διὰ πίστεως, καὶ ῥητέον ὅτι ὅτ’ ἄν τινες αὐτοῖς θλίψεις καὶ διωγμοὺς ἐπισωρεύσωσι, τότε ὁ Θεὸς, καθ’ ἅ φησιν ὁ Μωσῆς, ὡς ἀετὸς σκεπάζει νοσσιὰν αὐτοῦ, οὕτω διεὶς τὰς πτέρυγας δέχεται αὐτοὺς, καὶ οὐκ ἐφίησι τοῖς ἐθελοκακοῦσι κατευμεγεθεῖν αὐτῶν. Τοῦτο γὰρ οἶμαι λέγειν σκηνὴν καὶ σκηνῆς ἀπόκρυφα. Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, ἔκρυψέ με καὶ ἐσκέπασεν, ἀλλὰ καὶ ἐν πέτρᾳ ὕψωσέ με. Πέτραν δὲ εἶναί φαμεν ἐνταῦθα, ἢ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ ἄθραυστον τῆς διανοίας παράστασιν εἰς τὸ καρτερεῖν, ἢ τὸν Χριστὸν ἐφ’ ᾧ πάντες ἐρειδόμεθα· καὶ γάρ ἐστιν αὐτὸς ἡ πάντων ἰσχὺς, ἡ ἀκατάσειστος ὑποβάθρα. Ἐν αὐτῷ δὴ οὖν γεγονότες, διὰ πίστεώς τε καὶ ἁγιασμοῦ ὑψούμεθα. Χθαμαλὸν γὰρ οὐδὲν ἐν Χριστῷ· ἀποφέρει δὲ μᾶλλον ὑψοῦ τὰ αὐτοῦ θεσπίσματα τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ· ὑψοῦ δέ φημι κατ’ ἀρετὴν, καὶ ὅτι χαμαιριφὲς ἐν τοῖς ἁγίοις οὐδὲν, καθ’ ἃ γέγραπται, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ. »Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.« (α φ. 150 β) Ἄδει τὸν παρόντα ψαλμὸν ἐκ προςώπου τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν, διὰ δεήσεως εἰς ἐπικουρίαν καλῶν τὸν Θεόν·
ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. ጾ Κρινές με, Κύριε, ὅτι ἐγὼ ἐν ἀκακίᾳ μεν ἐπορεύθην. (Α Γ. 141) Το μέν τοι ἐνταῦθα εἰσφερόμενον πρός ωπον, κρίνεσθαι ζητεῖ, οὐκ ἐπί γε τοῖς πεπλημμ λημένοις. Οὐ γὰρ εἰκὸς, ἄνθρωπον όντα και τον ἀῤῥωστοῦντα τὴν εἰς τὸ πλημμελεῖν ἀσθένειαν, 22: ὀλισθημάτων οὐκ ἐλεύθερον παντελῶς, ἐκ ταῤῥητες εἰπεῖν τὸ, ο Κρινόν με, Κύριε, ο Οὐ τοίνυν ἐπὶ τα; πλημμελήμασι κριθῆναι ἀξιοῖ, ἀλλ' ἐπὶ μόνῳ Σ κατὰ μηδένα τρόπον Ιουδαίοις συμφρονήσαι δεδος σεβηκόσι κατὰ Χριστοῦ. ῎Ατε γὰρ ἀγαθῷ συνεπ μαρτυρούμενος, ὅτι καὶ γνήσιον ἔχει τα φρόντι καὶ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος εἰς ἅπαν ἀπηλλ νον, φησί Κρινόν με, Κύριε πεπόρευμαι γέ άκακίᾳ· ἀκακίαν λέγων τὸ μὴ μετασχεῖν τῆς φτω τητος καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων. Δεῖ γὰρ τους πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, μὴ πονηροὺς εἶναι ζη τὰς, ὁποῖοι ἦσαν οἱ λέγοντες περὶ Χριστοῦ· Πόθεν τούτῳ, τὰ σημεῖα καὶ ἡ σοφία αὕτη, καὶ πῶς οτις οἶδε γράμματα, μὴ μεμαθηκώς ; ἢ καὶ, ο Διὰ τί τ, ἄνθρωπος ων, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν; » Αλλ᾽ οὗτος ἐν ἁπλῇ τῇ πίστει τὸν ἐπ' αὐτῷ παραδεξάμενος λόγον, Ἐν ἀκακίᾳ πεπόρευμαι, φησίν. Οὕτω καὶ γέγρα πται· ο Φρονήσατε περὶ τοῦ Κυρίου ἀληθῆ, καὶ ἐν ἁπλότητι καρδίας ζητήσατε αὐτόν. » Εμφανὴ γὰρ τοῖς τοιούτοις ἑαυτὸν καθίστησιν, ὡς τῷ ἐκ γεννητής τυφλῷ. Οὐκοῦν τὸ ἐν ἀκακίᾳ καὶ ἁπλότητι καρδίας πιστεύειν αὐτῷ, τοῦ παντὸς ἂν εἴη πρόξενον ἀγαθού. Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ ἐλπίζων, οὐ μὴ ἀσθενήσω ( κατοκνήσω, οὐ περιπατήσομαι· βεβαίαν δὲ ἔξω τὴν αἴτησιν, εἰς σὲ τὰς ἐλπίδας ἀπο γραψάμενος· ἔχω γὰρ σὲ τὸν δυναμοῦντά με. Ο μὲν ἐφ' ἑαυτῷ ἢ ἄλλῳ τινὶ ἔχων τὰς ἐλπίδας, ἀσθενή- σεται ἄν· ὁ δὲ ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν σαλευθείς. Εἰ ἑτάσεις, φησί, τῆς ψυχῆς μου τὰ πάθη, ἐπὶ τῷ σῷ εὑρήσεις ἐλέει μόνῳ πάντα με τῆς διανοίας τούνε ἔχοντα· τοῦτα δὲ ποιῶν, εὐάρεστος ἔσομαι παρά σοί, τὴν σὴν ἀγαπήσας ἀλήθειαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ πρὸ τοῦ χρισθῆναι. (Α Γ. 145) Εφαρμοσθήσεται μὲν καὶ ὁ προκεί μενος ἡμῖν ψαλμὸς τῷ προσώπων τοῦ νέου λαοῦ, τοῦ Ὁ διὰ πίστεως ἐν Χριστῷ τετελειωμένου. Εἰσκομίζεται γὰρ ἐνταῦθα πνευματικῶς ἀνδριζόμενος, καὶ τὴν ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀγαθοῖς ἐλπίδα πήξας ἐπὶ Χριστῷ, καὶ μελετῶν ὅτι μάλιστα τὸ ἄθραυστον εἰς πόνους, καὶ παρακαλῶν τοῖς παρὰ Χριστοῦ νόμοις ἐθύνεσθαι, καὶ πρὸς ὁδὸν εὐθεῖαν ἀποφέρεσθαι. Εφαρμοσθείη δ᾽ ἂν ὁ αὐτὸς ψαλμὸς, οὐκ ἔξω λόγου, καὶ τῷ προσώπες τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, παρ' οὗ καὶ συντέθειται πρ τοῦ χρισθῆναι εἰς βασιλέα. Προεγνωκώς γὰρ τὰ ἐπί S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS XXV. Vers. 1. Judica me, Domine, quoniam in innocentia mea ambulavi. Ᏼ Persona quæ hic introducitur judicari postulat, sed non de peccatis. Neque enim versimile est, hominem natun, multaque laborantem ad peccan- dum fragilitate, et lapsibus omnino non immunem, audacter dicere : « Judica me, Domine. . Non ergo de peccatis judicari petit, sed potius quod Judæis non consenserit Christi cultum aversantibus. Bona nimirum conscientia fretus, quod et sinceram men- tem habeat et a Judæorum pravitate prorsus alie- nam, dicit : Judica me, Domine, quoniam innocen- ·tiæ viam sectatus sum: innocentem se dicens, quia Judæorum pravitati et vecordiæ non communicave- rit. Oportet enim qui in Christum credunt haud " feri malignos scrutatores (1), cujusmodi erant illi qui de Christo dicebant " : Unde huic signa et sapientia hæc? quomodo hic litteras scit, cum non didicerit ? Vel : • Cur tu, qui homo es, Deum te facis 67?, Verum hic simplici fide de semetipso loquens, In innocentia ambulavi, ait. Sic etiam scriptum est : . Recte de Deo sentile, sim- plicique corde eum exquirite (2). His enim se conspicuum ostendit Christus, veluti illi a nativitate sua cæco ". Ergo fides in Christo, sine ulla malitia et sincero cum corde, cujuslibet boni ministra est. In Domino sperans, non infirmabor. Non cunctabor, non tergiversabor; firmam faciam postulationem, in te fiduciam collocans: habeo enim te robur meum. - Qui in se ipso vel alio quopiam spem ponit, facile nutabit; qui autem in Domino, nou commovebitur. Si animi affectus scrutaberis, in sola tua misericordia mentis meæ universum studium defixum comperies: quod dum facio, gra- tus tibi fiam, qui tuam diligo veritatem. PSALMUS XXVI. Vers. 1. Psalmus Davidi priusquam ungeretur. Congruct præsens quoque psalmus personæ novi populi, qui per fidem in Christo perfectus est. C f. 50) Namnque huc introducitur spiritaliter jam factus adultus, et cujusvis boni spem in Christo reponens, studensque maxime ne laboribus cedat, orans ut Christi legibus dirigatur, et in rectam viam dedu- catur. Conveniet idem psalmus non sine causa etiam divi Davidis personæ, a quo et compositus fuit antequam in regem ungeretar. Prævidens enim futura, ob sancti Spiritus illuminationem, probe- que sciens se electum iri Israelis regem, et sine * Matth. xn1, 54. * Joan. vn, 15. * Joan. x, 33. gii S. Ephremii sermones nonaginta (Syr.-lat. t. I), que est eximia pro fidei Christiane dogmatibus panoplia adversus priscos incredulos aut cavilla - Joan. 1x, 37. tores, qui ab hodiernis non diderunt. Sapientie librum (1) Nominatim contra scrutatores exstant egre- (2) Sap. 1, 1. Adhuc observa laudatum a Cyrillo
ἅμα δὲ καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων ποιεῖται κατάῤῥησιν, καὶ τῆς πρὸς αὐτοὺς κοινωνίας ἀποφοιτᾷ, καὶ προσοικειοῦσθαι ζητεῖ τῷ Χριστῷ, πνευματικῶς δηλονότι. »Πρὸς σὲ, Κύριε, ἐκέκραξα.« (α φ. 151) Τὴν δέ γε κραυγὴν ἐνταῦθά φαμεν, οὐχ ὑψηλὴν ἢ μεγάλην φωνὴν (ἀνάρμοστον γὰρ ἁγίοις τὸ οὕτω προσεύχεσθαι), ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔντονον καὶ ἐρηρεισμένον ἀπερισπάστως πρὸς Θεόν. Δέχεται γάρ πως τὰς τοιαύτας τῶν εὐχομένων φωνὰς, ὅταν ὁσίους ἐπαίρωσι χεῖρας ἐν καιρῷ προςευχῆς. Καὶ ἀσύνηθες μὲν Ἰουδαίοις τὸ χεῖρας ἐπαίρειν ἐν καιρῷ λιτῆς, ἐντριβὲς δὲ τοῖς ἐν Χριστῷ· δεικνύουσι γὰρ διὰ τῆς τῶν χειρῶν ἐκτάσεως τὸ τίμιον σχῆμα τοῦ σωτηρίου σταυροῦ· δι’ αὐτοῦ τοῦ πράγματος ὁμολογοῦντες, ὅτι Χριστῷ καθιεροῦνται, ποιούμενοι καύχημα τὸν σταυρὸν αὐτοῦ. Ὥσπερ γὰρ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γεγονότες, αἴροντες τὸν ἑαυτῶν σταυρὸν, καὶ ἀκολουθοῦντες αὐτῷ, καθ’ ἅ φησιν αὐτὸς, τὸ τοῦ σταυροῦ πλαττόμεθα σχῆμα. Πλὴν οὐκ ἐν γωνίαις τῶν πλατειῶν Ἰουδαϊκῶς προσευχόμεθα πρὸς τὸ θεαθῆναι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, ἀλλ’ ἐν ναῷ ἁγίῳ Θεοῦ συνεσταλμένως χεῖρας ἐπαίρομεν, καὶ τὰς αἰτήσεις προσάγομεν·
ΨΑΛΜΟΣ ΚΕ. ጾ Κρινές με, Κύριε, ὅτι ἐγὼ ἐν ἀκακίᾳ μεν ἐπορεύθην. (Α Γ. 141) Το μέν τοι ἐνταῦθα εἰσφερόμενον πρός ωπον, κρίνεσθαι ζητεῖ, οὐκ ἐπί γε τοῖς πεπλημμ λημένοις. Οὐ γὰρ εἰκὸς, ἄνθρωπον όντα και τον ἀῤῥωστοῦντα τὴν εἰς τὸ πλημμελεῖν ἀσθένειαν, 22: ὀλισθημάτων οὐκ ἐλεύθερον παντελῶς, ἐκ ταῤῥητες εἰπεῖν τὸ, ο Κρινόν με, Κύριε, ο Οὐ τοίνυν ἐπὶ τα; πλημμελήμασι κριθῆναι ἀξιοῖ, ἀλλ' ἐπὶ μόνῳ Σ κατὰ μηδένα τρόπον Ιουδαίοις συμφρονήσαι δεδος σεβηκόσι κατὰ Χριστοῦ. ῎Ατε γὰρ ἀγαθῷ συνεπ μαρτυρούμενος, ὅτι καὶ γνήσιον ἔχει τα φρόντι καὶ τῆς Ἰουδαίων σκαιότητος εἰς ἅπαν ἀπηλλ νον, φησί Κρινόν με, Κύριε πεπόρευμαι γέ άκακίᾳ· ἀκακίαν λέγων τὸ μὴ μετασχεῖν τῆς φτω τητος καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων. Δεῖ γὰρ τους πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, μὴ πονηροὺς εἶναι ζη τὰς, ὁποῖοι ἦσαν οἱ λέγοντες περὶ Χριστοῦ· Πόθεν τούτῳ, τὰ σημεῖα καὶ ἡ σοφία αὕτη, καὶ πῶς οτις οἶδε γράμματα, μὴ μεμαθηκώς ; ἢ καὶ, ο Διὰ τί τ, ἄνθρωπος ων, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν; » Αλλ᾽ οὗτος ἐν ἁπλῇ τῇ πίστει τὸν ἐπ' αὐτῷ παραδεξάμενος λόγον, Ἐν ἀκακίᾳ πεπόρευμαι, φησίν. Οὕτω καὶ γέγρα πται· ο Φρονήσατε περὶ τοῦ Κυρίου ἀληθῆ, καὶ ἐν ἁπλότητι καρδίας ζητήσατε αὐτόν. » Εμφανὴ γὰρ τοῖς τοιούτοις ἑαυτὸν καθίστησιν, ὡς τῷ ἐκ γεννητής τυφλῷ. Οὐκοῦν τὸ ἐν ἀκακίᾳ καὶ ἁπλότητι καρδίας πιστεύειν αὐτῷ, τοῦ παντὸς ἂν εἴη πρόξενον ἀγαθού. Ἐπὶ τῷ Κυρίῳ ἐλπίζων, οὐ μὴ ἀσθενήσω ( κατοκνήσω, οὐ περιπατήσομαι· βεβαίαν δὲ ἔξω τὴν αἴτησιν, εἰς σὲ τὰς ἐλπίδας ἀπο γραψάμενος· ἔχω γὰρ σὲ τὸν δυναμοῦντά με. Ο μὲν ἐφ' ἑαυτῷ ἢ ἄλλῳ τινὶ ἔχων τὰς ἐλπίδας, ἀσθενή- σεται ἄν· ὁ δὲ ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν σαλευθείς. Εἰ ἑτάσεις, φησί, τῆς ψυχῆς μου τὰ πάθη, ἐπὶ τῷ σῷ εὑρήσεις ἐλέει μόνῳ πάντα με τῆς διανοίας τούνε ἔχοντα· τοῦτα δὲ ποιῶν, εὐάρεστος ἔσομαι παρά σοί, τὴν σὴν ἀγαπήσας ἀλήθειαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΑ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ πρὸ τοῦ χρισθῆναι. (Α Γ. 145) Εφαρμοσθήσεται μὲν καὶ ὁ προκεί μενος ἡμῖν ψαλμὸς τῷ προσώπων τοῦ νέου λαοῦ, τοῦ Ὁ διὰ πίστεως ἐν Χριστῷ τετελειωμένου. Εἰσκομίζεται γὰρ ἐνταῦθα πνευματικῶς ἀνδριζόμενος, καὶ τὴν ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀγαθοῖς ἐλπίδα πήξας ἐπὶ Χριστῷ, καὶ μελετῶν ὅτι μάλιστα τὸ ἄθραυστον εἰς πόνους, καὶ παρακαλῶν τοῖς παρὰ Χριστοῦ νόμοις ἐθύνεσθαι, καὶ πρὸς ὁδὸν εὐθεῖαν ἀποφέρεσθαι. Εφαρμοσθείη δ᾽ ἂν ὁ αὐτὸς ψαλμὸς, οὐκ ἔξω λόγου, καὶ τῷ προσώπες τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, παρ' οὗ καὶ συντέθειται πρ τοῦ χρισθῆναι εἰς βασιλέα. Προεγνωκώς γὰρ τὰ ἐπί S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS XXV. Vers. 1. Judica me, Domine, quoniam in innocentia mea ambulavi. Ᏼ Persona quæ hic introducitur judicari postulat, sed non de peccatis. Neque enim versimile est, hominem natun, multaque laborantem ad peccan- dum fragilitate, et lapsibus omnino non immunem, audacter dicere : « Judica me, Domine. . Non ergo de peccatis judicari petit, sed potius quod Judæis non consenserit Christi cultum aversantibus. Bona nimirum conscientia fretus, quod et sinceram men- tem habeat et a Judæorum pravitate prorsus alie- nam, dicit : Judica me, Domine, quoniam innocen- ·tiæ viam sectatus sum: innocentem se dicens, quia Judæorum pravitati et vecordiæ non communicave- rit. Oportet enim qui in Christum credunt haud " feri malignos scrutatores (1), cujusmodi erant illi qui de Christo dicebant " : Unde huic signa et sapientia hæc? quomodo hic litteras scit, cum non didicerit ? Vel : • Cur tu, qui homo es, Deum te facis 67?, Verum hic simplici fide de semetipso loquens, In innocentia ambulavi, ait. Sic etiam scriptum est : . Recte de Deo sentile, sim- plicique corde eum exquirite (2). His enim se conspicuum ostendit Christus, veluti illi a nativitate sua cæco ". Ergo fides in Christo, sine ulla malitia et sincero cum corde, cujuslibet boni ministra est. In Domino sperans, non infirmabor. Non cunctabor, non tergiversabor; firmam faciam postulationem, in te fiduciam collocans: habeo enim te robur meum. - Qui in se ipso vel alio quopiam spem ponit, facile nutabit; qui autem in Domino, nou commovebitur. Si animi affectus scrutaberis, in sola tua misericordia mentis meæ universum studium defixum comperies: quod dum facio, gra- tus tibi fiam, qui tuam diligo veritatem. PSALMUS XXVI. Vers. 1. Psalmus Davidi priusquam ungeretur. Congruct præsens quoque psalmus personæ novi populi, qui per fidem in Christo perfectus est. C f. 50) Namnque huc introducitur spiritaliter jam factus adultus, et cujusvis boni spem in Christo reponens, studensque maxime ne laboribus cedat, orans ut Christi legibus dirigatur, et in rectam viam dedu- catur. Conveniet idem psalmus non sine causa etiam divi Davidis personæ, a quo et compositus fuit antequam in regem ungeretar. Prævidens enim futura, ob sancti Spiritus illuminationem, probe- que sciens se electum iri Israelis regem, et sine * Matth. xn1, 54. * Joan. vn, 15. * Joan. x, 33. gii S. Ephremii sermones nonaginta (Syr.-lat. t. I), que est eximia pro fidei Christiane dogmatibus panoplia adversus priscos incredulos aut cavilla - Joan. 1x, 37. tores, qui ab hodiernis non diderunt. Sapientie librum (1) Nominatim contra scrutatores exstant egre- (2) Sap. 1, 1. Adhuc observa laudatum a Cyrillo
PG 69:853»Ὁ γὰρ οἶκός μου,« φησὶν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου, »οἶκος προσευχῆς κληθήσεται.« Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ κζ ψαλμοῦ. Ἀγαθὴ ἡ ὁδὸς Κυρίου, καὶ οὐ σάρκα μᾶλλον, ἢ ψυχὰς καθαγνίζουσα, τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· αὐτὸ δὲ εἶναί φαμεν καὶ τὴν εἰς εὐθὺ διακομίζουσαν τρίβον. Σκολιὸν γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτῷ, ἀλλ’ οἷον εὐθεῖά τίς ἐστιν ὁδὸς καὶ βασιλικὴ καὶ ἁμαξιτὸς εὐτριβὴς, οὐδὲν ἔχουσα τὸ δρασὺ καὶ δυσχερὲς, ὀρθὴ δὲ μᾶλλον καὶ τοῖς εὐσεβεῖν ᾑρημένοις εὐήλατος· τὸ μὴ τοιούτοις οὐκέτι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΘ. »Κύριε, ἐν τῷ θελήματί σου παρέσχου τῷ κάλλει μου δύναμιν.« (α φ. 163 β) Ἐν προσώπῳ μὲν σώματος τὸ κάλλος νοεῖται. Πλεῖστα δὲ αὐτοῦ τὰ μέρη συνεισφέροντα τοῦ ἑνὸς κάλλους τὸ ἀποτέλεσμα, οἷον ὀφθαλμὸς, ὀφρὺς, παρειαὶ, καὶ τὰ λοιπά. Κατὰ τὸν ἴσον τρόπον καὶ τὸ κάλλος ἐννοοῦμεν τὸ πνευματικόν· ἓν γάρ ἐστιν ἐκ πολλῶν ἀρετῶν συνηγμένον εἰς τὸ ἀρτίως ἔχειν. Καὶ ἐν τάξει μὲν ὀφθαλμοῦ τιθέμεθα τὴν πίστιν· ὡς ἐν τάξει δὲ στόματος τὸν ἐν προφορᾷ λόγον, καὶ τὰ ἄλλα ἀνάλογον. Πλὴν ἵνα καὶ κάλλος ἐπιγένηται τῇ ψυχῇ καὶ δύναμις τῶν δεόντων ἐπιτελεστικὴ, θείας εἰς τοῦτο χάριτος χρῄζομεν.
Γ :: μενα διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος φωταγωγίας, καὶ εὖ Δ εἰδὼς ὅτι προχειρισθήσεται εἰς τὸ βασιλεύειν τῶν ἐξ Ἰσραήλ, περιπεσεῖται δὲ πάντως καὶ ἀδοκήτοις πειρασμοῖς, πολέμοις τε καὶ μάχαις, καὶ τοῖς ἐκ τῶν περιστάσεων κύμασι (πολλοὶ γὰρ οἱ ἀνέδην τοῖς οὕτω λαμπροῖς ἐπιβουλεύοντες, μονονουχί προαναζώννυ- ται τὴν ὀσφύν), καὶ ὡς ἤδη παρόντα καὶ ἐνεστηκότα τὰ ἑπόμενα βλέπων, καὶ πρὸς τὸ παθεῖν ἑτοιμάζων τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν, ὅπλον δὲ ποιούμενος ἀῤῥαγὲς τὴν παρὰ Θεοῦ ἐπικουρίαν, καὶ ὅτι πάντως περι- γενήσεται τῶν αὐτῷ μαχομένων προσδοκῶν, ποιεῖται τὴν προσευχήν. Οτι έκρυψε με ἐν σκηνῇ αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ κακών μου ἐσκέπασέ με, κ. τ. λ. (Α Γ. 147) Προσαπτέον δὲ τοὺς στίχους καὶ τοῖς κεκλημένοις διὰ πίστεως, καὶ ῥητέον ὅτι ὅτ' ἄν τινες αὐτοῖς θλίψεις καὶ διωγμοὺς ἐπισωρεύσωσι, τότε ὁ Θεός, καθ' & φησιν ὁ Μωσῆς, ὡς ἀετὸς σκεπάζει νοσσιὰν αὐτοῦ, οὕτω διεὶς τὰς πτέρυγας δέχεται αὐτ τοὺς, καὶ οὐκ ἐφίησι τοῖς ἐθελοκακοῦσι κατευμεγε θεῖν αὐτῶν. Τοῦτο γὰρ οἶμαι λέγειν σκηνήν και σκηνῆς ἀπόκρυφα. Οὐ μόνον δέ, φησίν, έκρυψε με καὶ ἐσκέπασεν, ἀλλὰ καὶ ἐν πέτρα ύψωσέ με. Πέν τραν δὲ εἶναί φαμεν ἐνταῦθα, ἢ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ ἄθραυστον τῆς διανοίας παράστασιν εἰς τὸ καρτε ρεῖν, ἢ τὸν Χριστὸν ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἐρειδόμεθα· καὶ γὰρ ἐστιν αὐτὸς ἡ πάντων ἰσχὺς, ἡ ἀκατάσειστος ὑποβάθρα. Ἐν αὐτῷ δὴ οὖν γεγονότες, διὰ πίστεώς τε καὶ ἁγιασμοῦ ὑψούμεθα. χθαμαλὸν γὰρ οὐδὲν ἐν Χριστῷ· ἀποφέρει δὲ μᾶλλον ὑψοῦ τὰ αὐτοῦ θεσπί σματα τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ· ὑψοῦ δέ φημι κατ' ἀρετὴν, καὶ ὅτι χαμαιρικὲς ἐν τοῖς ἁγίοις οὐδὲν, καθ' ἃ γέγραπται, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. ) Αδει τον παρόντα ψαλμὸν ἐκ προσ- ώπου τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν, διὰ δεήσεως εἰς ἐπικουρίαν καλῶν τὸν Θεόν· ἅμα δὲ καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων ποιεῖται κατάῤῥησιν, καὶ τῆς πρὸς αὐτοὺς κοινωνίας ἀποφοιτᾷ, καὶ προσοι· κειοῦσθαι ζητεῖ τῷ Χριστῷ, πνευματικῶς δηλονότι. Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. (Α Γ. 151) Τὴν δέ γε κραυγὴν ἐνταῦθα φαμεν, οὐχ ὑψηλὴν ἢ μεγάλην φωνήν (ανάρμοστον γὰρ ἁγίοις τὸ οὕτω προσεύχεσθαι), ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔντονον καὶ ἐμηρεισμένον ἀπερισπάστως πρὸς Θεόν. Δέχεται γάρ πως τὰς τοιαύτας τῶν εὐχομένων φω νὰς, ὅταν ὁσίους ἐπαίρωσι χεῖρας ἐν καιρῷ προς- ευχῆς. Καὶ ἀσύνηθες μὲν Ἰουδαίοις τὸ χεῖρας ἐπαίρειν ἐν καιρῷ λιτῆς, ἐντριβὲς δὲ τοῖς ἐν Χριστῷ· δεικνύουσι γὰρ διὰ τῆς τῶν χειρῶν ἐκτάσεως τὸ τέ : : C : : 8:3 IN PSALMUM XXVII. dubio incareurum in insperatas tentationes, bella.. prælia, atque alios vicissitudinum fuctus (multi enim illustribus adeo viris licenter insidiantur), latus quodammodo accingit, et veluti jam præsentia spectans quæ erant futura, atque ad patientiam cor suum præparans, armaturam invictam reputans- Dei auxilium, et se ab adversariis suis superiorem. discessurum sperans, preeem exorditur. Vers. 5. Quoniam abscondit me in tabernaculo suo, in die malorum meorum protexit me, etc. Accommodandi sunt versiculi etiam vocatis per B fdem, dicendumque incumbente calamitatum per- secutionumque mole, tunc Deum, ut ait Moyses ** aquile instar nidum suum protegere, expansisque alis illos ad se recipere, neque sinere ut adversari! dominentur ipsorum. Hoc enim denotari puto ver- bis tabernaculo, et tabernaculi occultis. Non solum autem, inquit, abscondit me et protexit, verum etiam in petra exaltavit me. Petram autem hic dicimus vel immotam et solidam mentis constan- tiam in perferendo, vel Christum in quo omnes nitimur : est enim ipse omnium fortitudo, et in- coneussum fundamentum : cui impositi, per fidem et sanctificationem extollimur. Nihil enim in Christo humi repit; sed ejus mandatis sublevantur in altum dilecti ipsius; in culmen dico virtutis, quia nihil sancti abjectum habent, uti scriptum est ", quod. Dei fortes e terra valde elevati sunt (4). D XLVI, 10. ** Deut. xxxii, 11. Psal. traxerunt, reclamante Niceta qui ex Cyrillo omnia recitat in præstantissima ad Psalmos catena Vati- cana codicis A. manus meas ad templum sanctum tuum. PSALMUS XXVII. Psalmus Davidi. Canit præsentem psalmum David in persona cre- dentium Christo, prece sua Dei adjutorium expo- scens; simulque Judzorum vesaniam accusat (2), seque ab illorum societate abstrahit, Christo se spiritaliter adjungere salagens. Vers. 2. Ad te, Domine, clamavi. Clamorem hoc loco haud elatam magnamque vocem dicimus; indecorum quippe sit sanctis ita orare; sed mentis vigorem et fiduciam immobiliter in Deo fixam. Excipit enim hujuscemodi precan- tium voces, cum sanctas extulerint manus orationis tempore. Cæteroquin insolitum Judæis est manus inter orandum extollere (3), sed commune inter Christianos, qui manuum extensione venerandem salutaris crueis signum efformant (4), ipso actu exhibere, acute jam observaverant Justinus Apol. 1, 55, et Tertullianus Ad nat. 1, 12. Christianos autem expansis manibus orantes passim videmus in Roma subterraneæ monumentis, et quidem in insigni pi- ctura ad Titi thermas reperta sanetæ martyris Fe- licitatis, cujus aecuratum exemplar apud me reli- giose conservo. (1) De hac lectione suo loco deinceps dicemus. (2) Hactenus nonnulli ad Athanasium verba hæc (3) Dicit hoc propter versiculum 2, dum extollo (4) Humanum corpus crucis figuram quamdam
Ὡς τοίνυν ἄνω εἴρηκεν, ὅτι ζωὴ ἐν τῷ θελήματι αὐτοῦ, οὕτως νῦν ὑψοῖ τὸν Θεὸν διὰ τῆς εὐχαριστίας λέγων, ὅτι »Ἐν τῷ θελήματί σου παρέσχου τῷ κάλλει μου δύναμιν.« Καλὸς ἤμην, φησὶ, κατὰ τὴν φύσιν, ἀσθενὴς δὲ γέγονα διὰ τὸ ἐξ ἐπιβουλῆς τοῦ ὅφεως νεκρωθῆναι τῷ παραπτώματι. Τῷ οὖν κάλλει μου, ᾧ παρὰ σοῦ ἔλαβον ἐκ τῆς πρώτης κατασκευῆς, προσέθηκας δύναμιν τὴν τῶν δεόντων πρακτικήν. Καλὴ μὲν οὖν πᾶσα ψυχὴ ἡ ἐν συμμετρίᾳ τῶν οἰκείων δυνάμεων θεωρουμένη· ἐπεὶ καὶ σώματος κάλλος, ἡ τῶν μελῶν συμμετρία. Καὶ ὁ αἰσθόμενος τῆς ἑαυτοῦ ἀρετῆς, τὴν εὐχαριστικὴν ταύτην ἀφίησι φωνήν. Προνοητέον τοίνυν ἡμῖν τοῦ κάλλους, ἵνα καὶ ὁ νυμφίος λόγος ἀποδεξάμενος ἡμᾶς εἴπῃ· »Ὅλη καλὴ, ἡ πλησίον μου, καὶ μῶμος οὐκ ἔστιν ἐν σοί.« »Μὴ ἐξομολογήσεταί σοι χοῦς; ἢ ἀναγγελεῖ τὴν ἀλήθειάν σου;« (α φ. 165) Οἱ γὰρ ἅπαξ τεθνεῶτες, ἀποπαύσονται τάχα που καὶ τοῦ δοξολογεῖν, προσεπιθεῖεν δ’ ἂν οἶς εἰργάσαντο παντελῶς οὐδὲν, μένουσι δὲ μᾶλλον ἐν οἷς κατελήφθησαν, καὶ τὸν τῆς καθόλου κρίσεως ἐκδέχονται καιρόν.
Γ :: μενα διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος φωταγωγίας, καὶ εὖ Δ εἰδὼς ὅτι προχειρισθήσεται εἰς τὸ βασιλεύειν τῶν ἐξ Ἰσραήλ, περιπεσεῖται δὲ πάντως καὶ ἀδοκήτοις πειρασμοῖς, πολέμοις τε καὶ μάχαις, καὶ τοῖς ἐκ τῶν περιστάσεων κύμασι (πολλοὶ γὰρ οἱ ἀνέδην τοῖς οὕτω λαμπροῖς ἐπιβουλεύοντες, μονονουχί προαναζώννυ- ται τὴν ὀσφύν), καὶ ὡς ἤδη παρόντα καὶ ἐνεστηκότα τὰ ἑπόμενα βλέπων, καὶ πρὸς τὸ παθεῖν ἑτοιμάζων τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν, ὅπλον δὲ ποιούμενος ἀῤῥαγὲς τὴν παρὰ Θεοῦ ἐπικουρίαν, καὶ ὅτι πάντως περι- γενήσεται τῶν αὐτῷ μαχομένων προσδοκῶν, ποιεῖται τὴν προσευχήν. Οτι έκρυψε με ἐν σκηνῇ αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ κακών μου ἐσκέπασέ με, κ. τ. λ. (Α Γ. 147) Προσαπτέον δὲ τοὺς στίχους καὶ τοῖς κεκλημένοις διὰ πίστεως, καὶ ῥητέον ὅτι ὅτ' ἄν τινες αὐτοῖς θλίψεις καὶ διωγμοὺς ἐπισωρεύσωσι, τότε ὁ Θεός, καθ' & φησιν ὁ Μωσῆς, ὡς ἀετὸς σκεπάζει νοσσιὰν αὐτοῦ, οὕτω διεὶς τὰς πτέρυγας δέχεται αὐτ τοὺς, καὶ οὐκ ἐφίησι τοῖς ἐθελοκακοῦσι κατευμεγε θεῖν αὐτῶν. Τοῦτο γὰρ οἶμαι λέγειν σκηνήν και σκηνῆς ἀπόκρυφα. Οὐ μόνον δέ, φησίν, έκρυψε με καὶ ἐσκέπασεν, ἀλλὰ καὶ ἐν πέτρα ύψωσέ με. Πέν τραν δὲ εἶναί φαμεν ἐνταῦθα, ἢ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ ἄθραυστον τῆς διανοίας παράστασιν εἰς τὸ καρτε ρεῖν, ἢ τὸν Χριστὸν ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἐρειδόμεθα· καὶ γὰρ ἐστιν αὐτὸς ἡ πάντων ἰσχὺς, ἡ ἀκατάσειστος ὑποβάθρα. Ἐν αὐτῷ δὴ οὖν γεγονότες, διὰ πίστεώς τε καὶ ἁγιασμοῦ ὑψούμεθα. χθαμαλὸν γὰρ οὐδὲν ἐν Χριστῷ· ἀποφέρει δὲ μᾶλλον ὑψοῦ τὰ αὐτοῦ θεσπί σματα τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ· ὑψοῦ δέ φημι κατ' ἀρετὴν, καὶ ὅτι χαμαιρικὲς ἐν τοῖς ἁγίοις οὐδὲν, καθ' ἃ γέγραπται, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. ) Αδει τον παρόντα ψαλμὸν ἐκ προσ- ώπου τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν, διὰ δεήσεως εἰς ἐπικουρίαν καλῶν τὸν Θεόν· ἅμα δὲ καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων ποιεῖται κατάῤῥησιν, καὶ τῆς πρὸς αὐτοὺς κοινωνίας ἀποφοιτᾷ, καὶ προσοι· κειοῦσθαι ζητεῖ τῷ Χριστῷ, πνευματικῶς δηλονότι. Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. (Α Γ. 151) Τὴν δέ γε κραυγὴν ἐνταῦθα φαμεν, οὐχ ὑψηλὴν ἢ μεγάλην φωνήν (ανάρμοστον γὰρ ἁγίοις τὸ οὕτω προσεύχεσθαι), ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔντονον καὶ ἐμηρεισμένον ἀπερισπάστως πρὸς Θεόν. Δέχεται γάρ πως τὰς τοιαύτας τῶν εὐχομένων φω νὰς, ὅταν ὁσίους ἐπαίρωσι χεῖρας ἐν καιρῷ προς- ευχῆς. Καὶ ἀσύνηθες μὲν Ἰουδαίοις τὸ χεῖρας ἐπαίρειν ἐν καιρῷ λιτῆς, ἐντριβὲς δὲ τοῖς ἐν Χριστῷ· δεικνύουσι γὰρ διὰ τῆς τῶν χειρῶν ἐκτάσεως τὸ τέ : : C : : 8:3 IN PSALMUM XXVII. dubio incareurum in insperatas tentationes, bella.. prælia, atque alios vicissitudinum fuctus (multi enim illustribus adeo viris licenter insidiantur), latus quodammodo accingit, et veluti jam præsentia spectans quæ erant futura, atque ad patientiam cor suum præparans, armaturam invictam reputans- Dei auxilium, et se ab adversariis suis superiorem. discessurum sperans, preeem exorditur. Vers. 5. Quoniam abscondit me in tabernaculo suo, in die malorum meorum protexit me, etc. Accommodandi sunt versiculi etiam vocatis per B fdem, dicendumque incumbente calamitatum per- secutionumque mole, tunc Deum, ut ait Moyses ** aquile instar nidum suum protegere, expansisque alis illos ad se recipere, neque sinere ut adversari! dominentur ipsorum. Hoc enim denotari puto ver- bis tabernaculo, et tabernaculi occultis. Non solum autem, inquit, abscondit me et protexit, verum etiam in petra exaltavit me. Petram autem hic dicimus vel immotam et solidam mentis constan- tiam in perferendo, vel Christum in quo omnes nitimur : est enim ipse omnium fortitudo, et in- coneussum fundamentum : cui impositi, per fidem et sanctificationem extollimur. Nihil enim in Christo humi repit; sed ejus mandatis sublevantur in altum dilecti ipsius; in culmen dico virtutis, quia nihil sancti abjectum habent, uti scriptum est ", quod. Dei fortes e terra valde elevati sunt (4). D XLVI, 10. ** Deut. xxxii, 11. Psal. traxerunt, reclamante Niceta qui ex Cyrillo omnia recitat in præstantissima ad Psalmos catena Vati- cana codicis A. manus meas ad templum sanctum tuum. PSALMUS XXVII. Psalmus Davidi. Canit præsentem psalmum David in persona cre- dentium Christo, prece sua Dei adjutorium expo- scens; simulque Judzorum vesaniam accusat (2), seque ab illorum societate abstrahit, Christo se spiritaliter adjungere salagens. Vers. 2. Ad te, Domine, clamavi. Clamorem hoc loco haud elatam magnamque vocem dicimus; indecorum quippe sit sanctis ita orare; sed mentis vigorem et fiduciam immobiliter in Deo fixam. Excipit enim hujuscemodi precan- tium voces, cum sanctas extulerint manus orationis tempore. Cæteroquin insolitum Judæis est manus inter orandum extollere (3), sed commune inter Christianos, qui manuum extensione venerandem salutaris crueis signum efformant (4), ipso actu exhibere, acute jam observaverant Justinus Apol. 1, 55, et Tertullianus Ad nat. 1, 12. Christianos autem expansis manibus orantes passim videmus in Roma subterraneæ monumentis, et quidem in insigni pi- ctura ad Titi thermas reperta sanetæ martyris Fe- licitatis, cujus aecuratum exemplar apud me reli- giose conservo. (1) De hac lectione suo loco deinceps dicemus. (2) Hactenus nonnulli ad Athanasium verba hæc (3) Dicit hoc propter versiculum 2, dum extollo (4) Humanum corpus crucis figuram quamdam
PG 69:854Οὐκοῦν οἱ ζῶντες, καὶ τοῦ δρᾷν ἔτι τὸ ἀγαθὸν ἔχοντες ἐξουσίαν, ἐπειδὰν εὖ πάθοιεν, εὐλογήσουσί σε, ὃν τρόπον κἀγώ. Δέομαι οὖν ἀναχθῆναι ἐκτοῦ λάκκου, ἐπειδὴ »οὐκ ἐξομολογήσεταί σοι χοῦς·« ζώντων γὰρ ἴδιον τὸ ὑμνεῖν σε· οἱ δὲ εἰς χοῦν διαλυόμενοι, πῶς ἂν δυνηθεῖεν τοῦτο; Λέγοι δ’ ἂν καὶ Δαβὶδ πρὸς Θεὸν περὶ ἑαυτοῦ· Μαθεῖν βούλομαι τίς ὠφέλεια ἢ ἐμοὶ ἢ ἑτέροις ἐκ τοῦ αἵματός μου; ἢ τί πλέον ὑπάρξει ἐκ τοῦ ἐμὲ ἐλθεῖν εἰς διαφθοράν; ΨΑΛΜΟΣ Λ. »Ἐπὶ σοὶ, Κύριε, ἤλπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα.« (α φ. 166 β) Πειραζομένου μὲν ἡ φωνὴ, πλὴν οὔπω κατεπτηχότος, ἤγουν κατενηνεγμένου πρὸς ἀνανδρίαν, ὑφορωμένου δὲ μᾶλλον μὴ ἄρα πως ἥττων γένοιτο τοῦ διώκοντος. »Ἐπὶ σοὶ, φησὶν, ἤλπισα·« σοῦ γὰρ μὴ βοηθοῦντος, ἀνόνητος εἰς τὸ σῶσαι περιβολή. Μακάριος οὖν ὁ πάσης ἐλπίδος τῶν κατὰ τὸν κόσμον τοῦτον ἑαυτὸν ἀποστήσας, καὶ μόνην ἔχων ἑαυτοῦ ἐλπίδα τὸν Θεόν. Ὡς γὰρ ἐπικατάρατος ἄνθρωπος ὃς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ’ ἄνθρωπον, οὕτως εὐλογημένος ὁ ἐπιστηριζόμενος τῷ Κυρίῳ. Οὐ γὰρ ἐπιδέχεται ἐπαμφοτερισμὸν ἡ εἰς Θεὸν ἐλπίς·
Γ :: μενα διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος φωταγωγίας, καὶ εὖ Δ εἰδὼς ὅτι προχειρισθήσεται εἰς τὸ βασιλεύειν τῶν ἐξ Ἰσραήλ, περιπεσεῖται δὲ πάντως καὶ ἀδοκήτοις πειρασμοῖς, πολέμοις τε καὶ μάχαις, καὶ τοῖς ἐκ τῶν περιστάσεων κύμασι (πολλοὶ γὰρ οἱ ἀνέδην τοῖς οὕτω λαμπροῖς ἐπιβουλεύοντες, μονονουχί προαναζώννυ- ται τὴν ὀσφύν), καὶ ὡς ἤδη παρόντα καὶ ἐνεστηκότα τὰ ἑπόμενα βλέπων, καὶ πρὸς τὸ παθεῖν ἑτοιμάζων τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν, ὅπλον δὲ ποιούμενος ἀῤῥαγὲς τὴν παρὰ Θεοῦ ἐπικουρίαν, καὶ ὅτι πάντως περι- γενήσεται τῶν αὐτῷ μαχομένων προσδοκῶν, ποιεῖται τὴν προσευχήν. Οτι έκρυψε με ἐν σκηνῇ αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ κακών μου ἐσκέπασέ με, κ. τ. λ. (Α Γ. 147) Προσαπτέον δὲ τοὺς στίχους καὶ τοῖς κεκλημένοις διὰ πίστεως, καὶ ῥητέον ὅτι ὅτ' ἄν τινες αὐτοῖς θλίψεις καὶ διωγμοὺς ἐπισωρεύσωσι, τότε ὁ Θεός, καθ' & φησιν ὁ Μωσῆς, ὡς ἀετὸς σκεπάζει νοσσιὰν αὐτοῦ, οὕτω διεὶς τὰς πτέρυγας δέχεται αὐτ τοὺς, καὶ οὐκ ἐφίησι τοῖς ἐθελοκακοῦσι κατευμεγε θεῖν αὐτῶν. Τοῦτο γὰρ οἶμαι λέγειν σκηνήν και σκηνῆς ἀπόκρυφα. Οὐ μόνον δέ, φησίν, έκρυψε με καὶ ἐσκέπασεν, ἀλλὰ καὶ ἐν πέτρα ύψωσέ με. Πέν τραν δὲ εἶναί φαμεν ἐνταῦθα, ἢ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ ἄθραυστον τῆς διανοίας παράστασιν εἰς τὸ καρτε ρεῖν, ἢ τὸν Χριστὸν ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἐρειδόμεθα· καὶ γὰρ ἐστιν αὐτὸς ἡ πάντων ἰσχὺς, ἡ ἀκατάσειστος ὑποβάθρα. Ἐν αὐτῷ δὴ οὖν γεγονότες, διὰ πίστεώς τε καὶ ἁγιασμοῦ ὑψούμεθα. χθαμαλὸν γὰρ οὐδὲν ἐν Χριστῷ· ἀποφέρει δὲ μᾶλλον ὑψοῦ τὰ αὐτοῦ θεσπί σματα τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ· ὑψοῦ δέ φημι κατ' ἀρετὴν, καὶ ὅτι χαμαιρικὲς ἐν τοῖς ἁγίοις οὐδὲν, καθ' ἃ γέγραπται, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. ) Αδει τον παρόντα ψαλμὸν ἐκ προσ- ώπου τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν, διὰ δεήσεως εἰς ἐπικουρίαν καλῶν τὸν Θεόν· ἅμα δὲ καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων ποιεῖται κατάῤῥησιν, καὶ τῆς πρὸς αὐτοὺς κοινωνίας ἀποφοιτᾷ, καὶ προσοι· κειοῦσθαι ζητεῖ τῷ Χριστῷ, πνευματικῶς δηλονότι. Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. (Α Γ. 151) Τὴν δέ γε κραυγὴν ἐνταῦθα φαμεν, οὐχ ὑψηλὴν ἢ μεγάλην φωνήν (ανάρμοστον γὰρ ἁγίοις τὸ οὕτω προσεύχεσθαι), ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔντονον καὶ ἐμηρεισμένον ἀπερισπάστως πρὸς Θεόν. Δέχεται γάρ πως τὰς τοιαύτας τῶν εὐχομένων φω νὰς, ὅταν ὁσίους ἐπαίρωσι χεῖρας ἐν καιρῷ προς- ευχῆς. Καὶ ἀσύνηθες μὲν Ἰουδαίοις τὸ χεῖρας ἐπαίρειν ἐν καιρῷ λιτῆς, ἐντριβὲς δὲ τοῖς ἐν Χριστῷ· δεικνύουσι γὰρ διὰ τῆς τῶν χειρῶν ἐκτάσεως τὸ τέ : : C : : 8:3 IN PSALMUM XXVII. dubio incareurum in insperatas tentationes, bella.. prælia, atque alios vicissitudinum fuctus (multi enim illustribus adeo viris licenter insidiantur), latus quodammodo accingit, et veluti jam præsentia spectans quæ erant futura, atque ad patientiam cor suum præparans, armaturam invictam reputans- Dei auxilium, et se ab adversariis suis superiorem. discessurum sperans, preeem exorditur. Vers. 5. Quoniam abscondit me in tabernaculo suo, in die malorum meorum protexit me, etc. Accommodandi sunt versiculi etiam vocatis per B fdem, dicendumque incumbente calamitatum per- secutionumque mole, tunc Deum, ut ait Moyses ** aquile instar nidum suum protegere, expansisque alis illos ad se recipere, neque sinere ut adversari! dominentur ipsorum. Hoc enim denotari puto ver- bis tabernaculo, et tabernaculi occultis. Non solum autem, inquit, abscondit me et protexit, verum etiam in petra exaltavit me. Petram autem hic dicimus vel immotam et solidam mentis constan- tiam in perferendo, vel Christum in quo omnes nitimur : est enim ipse omnium fortitudo, et in- coneussum fundamentum : cui impositi, per fidem et sanctificationem extollimur. Nihil enim in Christo humi repit; sed ejus mandatis sublevantur in altum dilecti ipsius; in culmen dico virtutis, quia nihil sancti abjectum habent, uti scriptum est ", quod. Dei fortes e terra valde elevati sunt (4). D XLVI, 10. ** Deut. xxxii, 11. Psal. traxerunt, reclamante Niceta qui ex Cyrillo omnia recitat in præstantissima ad Psalmos catena Vati- cana codicis A. manus meas ad templum sanctum tuum. PSALMUS XXVII. Psalmus Davidi. Canit præsentem psalmum David in persona cre- dentium Christo, prece sua Dei adjutorium expo- scens; simulque Judzorum vesaniam accusat (2), seque ab illorum societate abstrahit, Christo se spiritaliter adjungere salagens. Vers. 2. Ad te, Domine, clamavi. Clamorem hoc loco haud elatam magnamque vocem dicimus; indecorum quippe sit sanctis ita orare; sed mentis vigorem et fiduciam immobiliter in Deo fixam. Excipit enim hujuscemodi precan- tium voces, cum sanctas extulerint manus orationis tempore. Cæteroquin insolitum Judæis est manus inter orandum extollere (3), sed commune inter Christianos, qui manuum extensione venerandem salutaris crueis signum efformant (4), ipso actu exhibere, acute jam observaverant Justinus Apol. 1, 55, et Tertullianus Ad nat. 1, 12. Christianos autem expansis manibus orantes passim videmus in Roma subterraneæ monumentis, et quidem in insigni pi- ctura ad Titi thermas reperta sanetæ martyris Fe- licitatis, cujus aecuratum exemplar apud me reli- giose conservo. (1) De hac lectione suo loco deinceps dicemus. (2) Hactenus nonnulli ad Athanasium verba hæc (3) Dicit hoc propter versiculum 2, dum extollo (4) Humanum corpus crucis figuram quamdam
οὐδὲ καταδέχεται ὁ Κύριος ὁλόκληρον τὴν παρ’ ἑαυτοῦ παρέχειν βοήθειαν τῷ ποτὲ μὲν ἐπὶ χρήμασιν ἠλπικότι καὶ δόξῃ ἀνθρωπίνῃ καὶ δυνάμει τῇ κατὰ κόσμον, ποτὲ δὲ αὐτὸν ὡς ἐλπίδα ἑαυτοῦ προβαλλομένῳ· ἀλλὰ δεῖ ἀληθινῶς ἐπαναπαύεσθαι τῇ παρὰ Θεοῦ βοηθείᾳ, ὥστε λέγειν μετὰ τοῦ Δαβίδ· »Ἐπὶ σοὶ, Κύριε, ἤλπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα.« Ἠσχύνθην, φησὶν, ἡμαρτηκὼς, ἱκετεύω δὲ μὴ μέχρι πολλοῦ τὴν αἰσχύνην ἐπιμεῖναί μοι, διὰ τὴν ἐπὶ σοί μοι γενομένην πεποίθησιν. Μὴ τοίνυν εἰς τὴν ἐμὴν ἀποβλέψῃς ἁμαρτίαν, ἀλλ’ εἰς τὴν τῶν διωκόντων με παρανομίαν. Εἰ γὰρ καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δαβὶδ, καὶ πλούτῳ περιεῤῥεῖτο, καὶ νίκαις ἐκόμα ταῖς κατ’ ἐχθρῶν, ἀλλὰ τούτων οὐδὲν πρὸς ἀσφάλειαν αὐτῷ συμβαλεῖσθε ἐπέπειστο, μόνην δὲ τὴν ἐπὶ Κύριον ἐλπίδα· διὸ ἱκέτευε ταύτης μήποτε ἐκπεσεῖν. Καὶ ὁ ἐλπίσας δὲ τυχεῖν τοῦ τέλους τοῦ ἀποκειμένου τοῖς ἁγίοις, οἶδε μὴ καταισχυνθήσεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα. »Ἐν τῇ δικαιοσύνῃ σου ῥῦσαί με, καὶ ἐξελοῦμαι« (ξ φ. 60 β) Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ ῥῦσαί με ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου, καὶ ἐξελοῦμαι ἀπὸ τῆς ἐν γεέννῃ κολάσεως. Γέγονε γὰρ ἡμῖν δικαιοσύνη·
Γ :: μενα διὰ τῆς τοῦ Πνεύματος φωταγωγίας, καὶ εὖ Δ εἰδὼς ὅτι προχειρισθήσεται εἰς τὸ βασιλεύειν τῶν ἐξ Ἰσραήλ, περιπεσεῖται δὲ πάντως καὶ ἀδοκήτοις πειρασμοῖς, πολέμοις τε καὶ μάχαις, καὶ τοῖς ἐκ τῶν περιστάσεων κύμασι (πολλοὶ γὰρ οἱ ἀνέδην τοῖς οὕτω λαμπροῖς ἐπιβουλεύοντες, μονονουχί προαναζώννυ- ται τὴν ὀσφύν), καὶ ὡς ἤδη παρόντα καὶ ἐνεστηκότα τὰ ἑπόμενα βλέπων, καὶ πρὸς τὸ παθεῖν ἑτοιμάζων τὴν ἑαυτοῦ καρδίαν, ὅπλον δὲ ποιούμενος ἀῤῥαγὲς τὴν παρὰ Θεοῦ ἐπικουρίαν, καὶ ὅτι πάντως περι- γενήσεται τῶν αὐτῷ μαχομένων προσδοκῶν, ποιεῖται τὴν προσευχήν. Οτι έκρυψε με ἐν σκηνῇ αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ κακών μου ἐσκέπασέ με, κ. τ. λ. (Α Γ. 147) Προσαπτέον δὲ τοὺς στίχους καὶ τοῖς κεκλημένοις διὰ πίστεως, καὶ ῥητέον ὅτι ὅτ' ἄν τινες αὐτοῖς θλίψεις καὶ διωγμοὺς ἐπισωρεύσωσι, τότε ὁ Θεός, καθ' & φησιν ὁ Μωσῆς, ὡς ἀετὸς σκεπάζει νοσσιὰν αὐτοῦ, οὕτω διεὶς τὰς πτέρυγας δέχεται αὐτ τοὺς, καὶ οὐκ ἐφίησι τοῖς ἐθελοκακοῦσι κατευμεγε θεῖν αὐτῶν. Τοῦτο γὰρ οἶμαι λέγειν σκηνήν και σκηνῆς ἀπόκρυφα. Οὐ μόνον δέ, φησίν, έκρυψε με καὶ ἐσκέπασεν, ἀλλὰ καὶ ἐν πέτρα ύψωσέ με. Πέν τραν δὲ εἶναί φαμεν ἐνταῦθα, ἢ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ ἄθραυστον τῆς διανοίας παράστασιν εἰς τὸ καρτε ρεῖν, ἢ τὸν Χριστὸν ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἐρειδόμεθα· καὶ γὰρ ἐστιν αὐτὸς ἡ πάντων ἰσχὺς, ἡ ἀκατάσειστος ὑποβάθρα. Ἐν αὐτῷ δὴ οὖν γεγονότες, διὰ πίστεώς τε καὶ ἁγιασμοῦ ὑψούμεθα. χθαμαλὸν γὰρ οὐδὲν ἐν Χριστῷ· ἀποφέρει δὲ μᾶλλον ὑψοῦ τὰ αὐτοῦ θεσπί σματα τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ· ὑψοῦ δέ φημι κατ' ἀρετὴν, καὶ ὅτι χαμαιρικὲς ἐν τοῖς ἁγίοις οὐδὲν, καθ' ἃ γέγραπται, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. ΨΑΛΜΟΣ ΚΖ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α. Γ. ) Αδει τον παρόντα ψαλμὸν ἐκ προσ- ώπου τῶν πιστευσάντων εἰς Χριστὸν, διὰ δεήσεως εἰς ἐπικουρίαν καλῶν τὸν Θεόν· ἅμα δὲ καὶ τῆς ἀπονοίας τῶν Ἰουδαίων ποιεῖται κατάῤῥησιν, καὶ τῆς πρὸς αὐτοὺς κοινωνίας ἀποφοιτᾷ, καὶ προσοι· κειοῦσθαι ζητεῖ τῷ Χριστῷ, πνευματικῶς δηλονότι. Πρὸς σέ, Κύριε, ἐκέκραξα. (Α Γ. 151) Τὴν δέ γε κραυγὴν ἐνταῦθα φαμεν, οὐχ ὑψηλὴν ἢ μεγάλην φωνήν (ανάρμοστον γὰρ ἁγίοις τὸ οὕτω προσεύχεσθαι), ἀλλὰ τὸ τῆς διανοίας ἔντονον καὶ ἐμηρεισμένον ἀπερισπάστως πρὸς Θεόν. Δέχεται γάρ πως τὰς τοιαύτας τῶν εὐχομένων φω νὰς, ὅταν ὁσίους ἐπαίρωσι χεῖρας ἐν καιρῷ προς- ευχῆς. Καὶ ἀσύνηθες μὲν Ἰουδαίοις τὸ χεῖρας ἐπαίρειν ἐν καιρῷ λιτῆς, ἐντριβὲς δὲ τοῖς ἐν Χριστῷ· δεικνύουσι γὰρ διὰ τῆς τῶν χειρῶν ἐκτάσεως τὸ τέ : : C : : 8:3 IN PSALMUM XXVII. dubio incareurum in insperatas tentationes, bella.. prælia, atque alios vicissitudinum fuctus (multi enim illustribus adeo viris licenter insidiantur), latus quodammodo accingit, et veluti jam præsentia spectans quæ erant futura, atque ad patientiam cor suum præparans, armaturam invictam reputans- Dei auxilium, et se ab adversariis suis superiorem. discessurum sperans, preeem exorditur. Vers. 5. Quoniam abscondit me in tabernaculo suo, in die malorum meorum protexit me, etc. Accommodandi sunt versiculi etiam vocatis per B fdem, dicendumque incumbente calamitatum per- secutionumque mole, tunc Deum, ut ait Moyses ** aquile instar nidum suum protegere, expansisque alis illos ad se recipere, neque sinere ut adversari! dominentur ipsorum. Hoc enim denotari puto ver- bis tabernaculo, et tabernaculi occultis. Non solum autem, inquit, abscondit me et protexit, verum etiam in petra exaltavit me. Petram autem hic dicimus vel immotam et solidam mentis constan- tiam in perferendo, vel Christum in quo omnes nitimur : est enim ipse omnium fortitudo, et in- coneussum fundamentum : cui impositi, per fidem et sanctificationem extollimur. Nihil enim in Christo humi repit; sed ejus mandatis sublevantur in altum dilecti ipsius; in culmen dico virtutis, quia nihil sancti abjectum habent, uti scriptum est ", quod. Dei fortes e terra valde elevati sunt (4). D XLVI, 10. ** Deut. xxxii, 11. Psal. traxerunt, reclamante Niceta qui ex Cyrillo omnia recitat in præstantissima ad Psalmos catena Vati- cana codicis A. manus meas ad templum sanctum tuum. PSALMUS XXVII. Psalmus Davidi. Canit præsentem psalmum David in persona cre- dentium Christo, prece sua Dei adjutorium expo- scens; simulque Judzorum vesaniam accusat (2), seque ab illorum societate abstrahit, Christo se spiritaliter adjungere salagens. Vers. 2. Ad te, Domine, clamavi. Clamorem hoc loco haud elatam magnamque vocem dicimus; indecorum quippe sit sanctis ita orare; sed mentis vigorem et fiduciam immobiliter in Deo fixam. Excipit enim hujuscemodi precan- tium voces, cum sanctas extulerint manus orationis tempore. Cæteroquin insolitum Judæis est manus inter orandum extollere (3), sed commune inter Christianos, qui manuum extensione venerandem salutaris crueis signum efformant (4), ipso actu exhibere, acute jam observaverant Justinus Apol. 1, 55, et Tertullianus Ad nat. 1, 12. Christianos autem expansis manibus orantes passim videmus in Roma subterraneæ monumentis, et quidem in insigni pi- ctura ad Titi thermas reperta sanetæ martyris Fe- licitatis, cujus aecuratum exemplar apud me reli- giose conservo. (1) De hac lectione suo loco deinceps dicemus. (2) Hactenus nonnulli ad Athanasium verba hæc (3) Dicit hoc propter versiculum 2, dum extollo (4) Humanum corpus crucis figuram quamdam
PG 69:856οὐκ ἔστιν γὰρ ὄνομα ἕτερον τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς. Ἔφη γάρ· »Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, ἡ θύρα· καὶ χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθέ τι ποιεῖν ἀγαθόν.« »Καὶ ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ὁδηγήσεις με καὶ διαθρέψεις με.« (α φ. 167) Ἕπεται καὶ ταῦτα τῇ πρὸ αὐτῶν θεωρίᾳ. Κραταίωμα γὰρ καὶ καταφυγὴν ὀνομάσας ἑαυτοῦ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν, διατρανοῖ προστιθεὶς ὅτι ἕνεκεν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, τουτέστι τῆς δόξης, ὁδηγεῖ καὶ διατρέφει τοὺς ἐκ διανοίας εἰλικρινοῦς καὶ ἀγάπης βεβαίας ὑπ’ αὐτῶ[ν] γεγονότας, καὶ τὰ αὐτῷ δοκοῦντα φρονεῖν καὶ δρᾷν ᾑρημένους. Εὖ δὲ δὴ σφόδρα τὸ, »Ὁδηγήσεις με, φησὶ, καὶ διαθρέψεις με·« κατορθοῦται γὰρ οὐχ ἑτέρως ἀρετὴ, πλὴν ὅτι διὰ δύο πραγμάτων, γνώσεως, φημὶ, καὶ εὐσθενείας πνευματικῆς. Μετριάζει δὲ μὴ δι’ ἑαυτὸν ἀξιῶν τυχεῖν, διὰ δὲ τὸ θεῖον ὄνομα. »Εἰς χεῖράς σου παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μου.« (α φ. 167 β) Κατὰ δὲ διάνοιαν, ἐφεδρεύσαντες αὐτοῦ τῇ ψυχῇ, συνελάβοντο αὐτὸν ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ· πολλαὶ γὰρ αἱ τοῦ βίου παγίδες μέχρι τῆς ἐσχάτης ἀναπνοῆς.
μιον σχῆμα τοῦ σωτηρίου σταυροῦ· δι' αὐτοῦ τοῦ πράγματος ὁμολογοῦντες, ὅτι Χριστῷ καθιερούντας, ποιούμενοι καύχημα τὸν σταυρὸν αὐτοῦ. Ὥσπερ γὰρ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γεγονότες, απ ροντες τὸν ἑαυτῶν σταυρὸν, καὶ ἀκολουθοῦντες αὐτ καθ' & φησιν αὐτὸς, τὸ τοῦ σταυροῦ πλαττόμεθα σχῆμα. Πλὴν οὐκ ἐν γωνίαις τῶν πλατειών Ἰουδα κῶς προσευχόμεθα πρὸς τὸ θεαθῆναι ἐπὶ τῶν ἀνθρώ πων, ἀλλ' ἐν ναῷ ἁγίῳ Θεοῦ συνεσταλμένως χείρας επαίρομεν, καὶ τὰς αἰτήσεις προσάγομεν· «Ο γάρ οἶκός μου, ο φησὶν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου, ο οἶκος προσευχῆς κληθήσεται. ο κι' ψαλμοῦ. ᾿Αγαθὴ ἡ ὁδὸς Κυρίου, καὶ οὐ σάρκα μᾶλλον, ἢ ψυχάς καθαγνίζουσα, τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· αὐτὸ δὲ εἶναί φαμεν καὶ τὴν εἰς εὐθε διακομίζουσαν τρίβον. Σχολιν γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτῷ, ἀλλ᾽ οἷον εὐθεῖα τίς ἐστιν ὁδὸς καὶ βασιλικὴ καὶ ἁμαξιτὸς εὐτριβής, οὐδὲν ἔχουσα τὸ δρασὺ καὶ δυσχε ρές, ὀρθὴ δὲ μᾶλλον καὶ τοῖς εὐσεβεῖν ᾑρημένοις εύήλατος· τὸ μὴ τοιούτοις οὐκέτι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΘ'. Κύριε, ἐν τῷ θεληματί σου παρέσχον τῷ κάλλει μου δύναμιν. ( ί. Ἐν προσώπῳ μὲν σώματος το κάλλος ντεῖται. Πλεῖστα δὲ αὐτοῦ τὰ μέρη συνεισφέροντα τοῦ ἑνὸς κάλλους τὸ ἀποτέλεσμα, οἷον ὀφθαλμός, ὀφρύς, παρειαὶ, καὶ τὰ λοιπά. Κατὰ τὸν ἴσον τρόπον καὶ τὸ κάλλος ἐννοοῦμεν τὸ πνευματικών· ἐν γὰρ ἐστιν ἐκ πολλῶν ἀρετῶν συνηγμένον εἰς τὸ ἀρτίως ἔχειν. Καὶ ἐν τάξει μὲν ὀφθαλμοῦ τιθέμεθα τὴν πίστιν· ὡς ἐν τάξει δὲ στόματος τὸν ἐν προφορά λόγον, καὶ τὰ ἄλλα ἀνάλογον. Πλὴν ἵνα καὶ κάλλος ἐπιγένηται τῇ ψυχῇ καὶ δύναμις τῶν δεόντων ἐπιτελεστική, θείας εἰς τοῦτο χάριτος χρήζομεν. Ως τοίνυν ἄνω εἴρηκεν, ὅτι ζωὴ ἐν τῷ θελήματι αὐτοῦ, οὕτως νῦν ὑψοῖ τὸν Θεὸν διὰ τῆς εὐχαριστίας λέγων, ότι ο Ἐν τῷ θελή ματί σου παρέσχον τῷ κάλλει μου δύναμιν. » Καλός ήμην, φησί, κατὰ τὴν φύσιν, ἀσθενὴς δὲ γέγονα διὰ τὸ ἐξ ἐπιβουλῆς τοῦ ὄψεως νεκρωθήναι τῷ παραπτώ ματι. Τῷ οὖν κάλλει μου, ᾧ παρὰ σοῦ ἔλαβον ἐκ τῆς πρώτης κατασκευῆς, προσέθηκας δύναμιν τὴν τῶν δεόντων πρακτικήν. Καλὴ μὲν οὖν πᾶσα ψυχὴ ἡ ἐν συμμετρίᾳ τῶν οἰκείων δυνάμεων θεωρουμένη ἐπεὶ καὶ σώματος κάλλος, ἡ τῶν μελῶν συμμετρία. Καὶ ὁ αἰσθόμενος τῆς ἑαυτοῦ ἀρετῆς, τὴν εὐχαρι στικὴν ταύτην ἀφίησι φωνήν. Προνοητέον τοίνυν ἡμῖν τοῦ κάλλους, ἵνα καὶ ὁ νυμφίος λόγος ἀποδεξά μενος ἡμᾶς εἴπῃ· ο Ὅλη καλή, ἡ πλησίον μου, καὶ μῶμος οὐκ ἔστιν ἐν σοί. » Μὴ ἐξομολογήσεται σοι χους ; ἢ ἀναγγελεῖ τὴν ἀλήθειάν σου; (Α Γ. 165) Οἱ γὰρ ἅπαξ τεθνεῶτες, ἀπολαύσονται “ Στῆτε ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dedicatos se Christo proftentes, atque ejus cruce A Kleriantes. Tanquam enim participes facti passio- num ejus, suam quisque crucem bajulantes, cum- que sequentes, ut ipse dixit "', hoc crucis signum iguramus. Veruia haud in angulis platearum Ju- dico more oramus, quo ab hominibus conspi- ciamur, sed in sancto Dei templo brevi tempore manus attollimus, precesque offerimus: ‹ Mea enim domus, ait Deus per prophetam ", « domus oratio- nis vocabitur. › Sancti Cyrilli ex explanatione psalmi xxvi. Bona via Domini quæ non magis carnem quam animos purificat, prædicatio est evangelica; hanc eamdem esse dicimus recta ducentem semitam. Nil enim in iila obliqui, sed veluti quædam recta regiaque via est et vehiculis aptissima, nil ardui obtortique in se continens, sed potius recta cultumque pium am- plectentibus facilis; secus vero aliis non ejusmodi. Vers. 8. Domine, in voluntate tua præstitisti decori meo virtutem. B Corporis pulchritudo in facie æstimatur. Pluri- mæ vero partes ad unius pulchritudinis perfectio- nem concurrunt, veluti oculus, supercilium, genæ, ct reliqua. Eodem modo pulchritudinem quoque spiritalem æstimemus; una est enim ex multis ita conflata virtutibus ut colereat. Age vero, loco oculi C ponimus fidem; sicuti loco oris, prolatum sermo- nem, et analoga ratione reliqua. Ceterum, ut pul- chritudo animo accedat virtusque quidquid officium prostulat efficiendi, divina ad id gratia indigemus (2). Sicut itaque superius dixit, vitam esse in voluntate ejus, ita nunc Deum exaltat gratiis agendis dicens : ‹ În voluntate tua præstitisti decori meo virtutem. › Pulcher, inquit, natura eram ; sed debilitatus fui, postquam iusidiante serpente mortem peccati in- curri (3). Pulchritudini ergo meæ, quam a te prima in creatione acceperam, adjecisti virtutem officio inplendo valentem. Pulchra est¶gitur omnis anima, quæ non absque suarum virtutum symmetria spe- catur : nam et formositas corporis membrorum symmetria constat. Et qui hujusmodi in se virtu- tem experitur, eucharisticam hanc vocem emittit. Curanda itaque nobis haec pulchritudo est, ut Ver- Inm, sponsi nomine assumpto, dum nos recipit, dicat : ‹ Tota pulehra es, proxima mea, et macula tron est in te ". Vers. 10. Num confitebitur tibi pulvis, aut annuntiabit veritatem tuam ? Simul ac quisque mortuus est, cessabit illico a D b) Marc. viii, 24. Matth. vi, 5. Jerem. vi, 11. * Cant. 17, 7. Ad psalinum xxvi nihil est in codd. Dogma denuo de gratiæ necessitate, contra En orinimala necesti Pelagium. m tan- tummodo, ut cacodori volunt. Jeremiam, ad vers. capitis vi, State super rias. Epit (1) PSALMUS XXIX. (4) Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ (4) Τοῦ ἁγίου.. οὐκέτι. Ex Catena Ghisleri in
Ὡς τὴν ψυχὴν οὖν πολεμούμενος, σώματος γὰρ τοῖς ἁγίοις ὀλίγη φροντὶς, καὶ πρὸς τῶν ἀπατεώνων τρωθῆναι φοβούμενος, τὸ πνεῦμα παρατίθεται τῷ Θεῷ, τὰς προνοητικὰς αὐτοῦ δυνάμεις χεῖρας καλῶν. Τῷ δὲ παρόντι ῥητῷ καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ προσηλωμένος ἐχρήσατο. Πνεῦμα δὲ, ποτὲ μὲν τὴν διάνοιαν ἡ Γραφὴ καλεῖ· ὡς ὅταν λέγῃ ὁ Ἀπόστολος περὶ τῆς παρθένου· »Ἵνα ᾖ ἁγία πνεύματι καὶ σώματι·« ποτὲ τὴν ψυχὴν, ὡς παρ’ Ἰακώβῳ, »Ὥσπερ τὸ σῶμα χωρὶς πνεύματος νεκρόν ἐστι·« ποτὲ δὲ τὸ συνεζ[ε]υγμένον τῇ ψυχῇ συνειδὸς, ὡς τὸ, »Τίς οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τὸ ἐν αὐτῷ;« Τὸ δὲ προκείμενον, κατὰ τοὺς τρεῖς νοηθήσεται τρόπους. Ὁ μέντοι Δαβὶδ παρὰ τῶν πολεμίων ἁλοὺς, ὑπὸ Θεοῦ λελυτρῶσθαί φησι, καὶ ὡς μηδὲ ψευσθεὶς τῶν ἐλπίδων, οἰκείως Θεὸν ἀλήθειαν αὐτὸν ὀνομάζει. »Ἔστησας ἐν εὐρυχώρῳ τοὺς πόδας μου.« (α φ. 168, ξ φ. 61 β) Εἰ μὲν οὖν τὸ εὐρύχωρον ταυτόν ἐστι τῇ ὁδῷ τῇ πλατείᾳ, ἥτις ἐστὶν ἡ φιληδονία· εὐχαριστεῖ ὁ δίκαιος διότι ἐν τῷ περιγείῳ τόπῳ τυγχάνων, ἐν ᾧ διὰ τὰς ἐμφωλευούσας κακίας τὸ ζῇν ἐστιν ἐπισφαλὲς, στάσιν ἔσχε τοῦ μὴ τῇδε κἀκεῖσε πρὸς τῶν παθῶν περιφέρεσθαι.
μιον σχῆμα τοῦ σωτηρίου σταυροῦ· δι' αὐτοῦ τοῦ πράγματος ὁμολογοῦντες, ὅτι Χριστῷ καθιερούντας, ποιούμενοι καύχημα τὸν σταυρὸν αὐτοῦ. Ὥσπερ γὰρ κοινωνοὶ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γεγονότες, απ ροντες τὸν ἑαυτῶν σταυρὸν, καὶ ἀκολουθοῦντες αὐτ καθ' & φησιν αὐτὸς, τὸ τοῦ σταυροῦ πλαττόμεθα σχῆμα. Πλὴν οὐκ ἐν γωνίαις τῶν πλατειών Ἰουδα κῶς προσευχόμεθα πρὸς τὸ θεαθῆναι ἐπὶ τῶν ἀνθρώ πων, ἀλλ' ἐν ναῷ ἁγίῳ Θεοῦ συνεσταλμένως χείρας επαίρομεν, καὶ τὰς αἰτήσεις προσάγομεν· «Ο γάρ οἶκός μου, ο φησὶν ὁ Θεὸς διὰ τοῦ προφήτου, ο οἶκος προσευχῆς κληθήσεται. ο κι' ψαλμοῦ. ᾿Αγαθὴ ἡ ὁδὸς Κυρίου, καὶ οὐ σάρκα μᾶλλον, ἢ ψυχάς καθαγνίζουσα, τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· αὐτὸ δὲ εἶναί φαμεν καὶ τὴν εἰς εὐθε διακομίζουσαν τρίβον. Σχολιν γὰρ οὐδὲν ἐν αὐτῷ, ἀλλ᾽ οἷον εὐθεῖα τίς ἐστιν ὁδὸς καὶ βασιλικὴ καὶ ἁμαξιτὸς εὐτριβής, οὐδὲν ἔχουσα τὸ δρασὺ καὶ δυσχε ρές, ὀρθὴ δὲ μᾶλλον καὶ τοῖς εὐσεβεῖν ᾑρημένοις εύήλατος· τὸ μὴ τοιούτοις οὐκέτι. ΨΑΛΜΟΣ ΚΘ'. Κύριε, ἐν τῷ θεληματί σου παρέσχον τῷ κάλλει μου δύναμιν. ( ί. Ἐν προσώπῳ μὲν σώματος το κάλλος ντεῖται. Πλεῖστα δὲ αὐτοῦ τὰ μέρη συνεισφέροντα τοῦ ἑνὸς κάλλους τὸ ἀποτέλεσμα, οἷον ὀφθαλμός, ὀφρύς, παρειαὶ, καὶ τὰ λοιπά. Κατὰ τὸν ἴσον τρόπον καὶ τὸ κάλλος ἐννοοῦμεν τὸ πνευματικών· ἐν γὰρ ἐστιν ἐκ πολλῶν ἀρετῶν συνηγμένον εἰς τὸ ἀρτίως ἔχειν. Καὶ ἐν τάξει μὲν ὀφθαλμοῦ τιθέμεθα τὴν πίστιν· ὡς ἐν τάξει δὲ στόματος τὸν ἐν προφορά λόγον, καὶ τὰ ἄλλα ἀνάλογον. Πλὴν ἵνα καὶ κάλλος ἐπιγένηται τῇ ψυχῇ καὶ δύναμις τῶν δεόντων ἐπιτελεστική, θείας εἰς τοῦτο χάριτος χρήζομεν. Ως τοίνυν ἄνω εἴρηκεν, ὅτι ζωὴ ἐν τῷ θελήματι αὐτοῦ, οὕτως νῦν ὑψοῖ τὸν Θεὸν διὰ τῆς εὐχαριστίας λέγων, ότι ο Ἐν τῷ θελή ματί σου παρέσχον τῷ κάλλει μου δύναμιν. » Καλός ήμην, φησί, κατὰ τὴν φύσιν, ἀσθενὴς δὲ γέγονα διὰ τὸ ἐξ ἐπιβουλῆς τοῦ ὄψεως νεκρωθήναι τῷ παραπτώ ματι. Τῷ οὖν κάλλει μου, ᾧ παρὰ σοῦ ἔλαβον ἐκ τῆς πρώτης κατασκευῆς, προσέθηκας δύναμιν τὴν τῶν δεόντων πρακτικήν. Καλὴ μὲν οὖν πᾶσα ψυχὴ ἡ ἐν συμμετρίᾳ τῶν οἰκείων δυνάμεων θεωρουμένη ἐπεὶ καὶ σώματος κάλλος, ἡ τῶν μελῶν συμμετρία. Καὶ ὁ αἰσθόμενος τῆς ἑαυτοῦ ἀρετῆς, τὴν εὐχαρι στικὴν ταύτην ἀφίησι φωνήν. Προνοητέον τοίνυν ἡμῖν τοῦ κάλλους, ἵνα καὶ ὁ νυμφίος λόγος ἀποδεξά μενος ἡμᾶς εἴπῃ· ο Ὅλη καλή, ἡ πλησίον μου, καὶ μῶμος οὐκ ἔστιν ἐν σοί. » Μὴ ἐξομολογήσεται σοι χους ; ἢ ἀναγγελεῖ τὴν ἀλήθειάν σου; (Α Γ. 165) Οἱ γὰρ ἅπαξ τεθνεῶτες, ἀπολαύσονται “ Στῆτε ἐπὶ ταῖς ὁδοῖς, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP dedicatos se Christo proftentes, atque ejus cruce A Kleriantes. Tanquam enim participes facti passio- num ejus, suam quisque crucem bajulantes, cum- que sequentes, ut ipse dixit "', hoc crucis signum iguramus. Veruia haud in angulis platearum Ju- dico more oramus, quo ab hominibus conspi- ciamur, sed in sancto Dei templo brevi tempore manus attollimus, precesque offerimus: ‹ Mea enim domus, ait Deus per prophetam ", « domus oratio- nis vocabitur. › Sancti Cyrilli ex explanatione psalmi xxvi. Bona via Domini quæ non magis carnem quam animos purificat, prædicatio est evangelica; hanc eamdem esse dicimus recta ducentem semitam. Nil enim in iila obliqui, sed veluti quædam recta regiaque via est et vehiculis aptissima, nil ardui obtortique in se continens, sed potius recta cultumque pium am- plectentibus facilis; secus vero aliis non ejusmodi. Vers. 8. Domine, in voluntate tua præstitisti decori meo virtutem. B Corporis pulchritudo in facie æstimatur. Pluri- mæ vero partes ad unius pulchritudinis perfectio- nem concurrunt, veluti oculus, supercilium, genæ, ct reliqua. Eodem modo pulchritudinem quoque spiritalem æstimemus; una est enim ex multis ita conflata virtutibus ut colereat. Age vero, loco oculi C ponimus fidem; sicuti loco oris, prolatum sermo- nem, et analoga ratione reliqua. Ceterum, ut pul- chritudo animo accedat virtusque quidquid officium prostulat efficiendi, divina ad id gratia indigemus (2). Sicut itaque superius dixit, vitam esse in voluntate ejus, ita nunc Deum exaltat gratiis agendis dicens : ‹ În voluntate tua præstitisti decori meo virtutem. › Pulcher, inquit, natura eram ; sed debilitatus fui, postquam iusidiante serpente mortem peccati in- curri (3). Pulchritudini ergo meæ, quam a te prima in creatione acceperam, adjecisti virtutem officio inplendo valentem. Pulchra est¶gitur omnis anima, quæ non absque suarum virtutum symmetria spe- catur : nam et formositas corporis membrorum symmetria constat. Et qui hujusmodi in se virtu- tem experitur, eucharisticam hanc vocem emittit. Curanda itaque nobis haec pulchritudo est, ut Ver- Inm, sponsi nomine assumpto, dum nos recipit, dicat : ‹ Tota pulehra es, proxima mea, et macula tron est in te ". Vers. 10. Num confitebitur tibi pulvis, aut annuntiabit veritatem tuam ? Simul ac quisque mortuus est, cessabit illico a D b) Marc. viii, 24. Matth. vi, 5. Jerem. vi, 11. * Cant. 17, 7. Ad psalinum xxvi nihil est in codd. Dogma denuo de gratiæ necessitate, contra En orinimala necesti Pelagium. m tan- tummodo, ut cacodori volunt. Jeremiam, ad vers. capitis vi, State super rias. Epit (1) PSALMUS XXIX. (4) Τοῦ ἁγίου Κυρίλλου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ (4) Τοῦ ἁγίου.. οὐκέτι. Ex Catena Ghisleri in
PG 69:858Εἰ δὲ ὡς ἐπαινετόν φησι τὸ εὐρύχωρον, ὁμολογεῖ χάριν ὅτι θλιβόμενος οὐ στενοχωρεῖται, πλατυνόμενος καὶ τοῖς πόνοις ἐγκαρτερῶν. »Ἐλέησόν με, Κύριε, ὅτι θλίβομαι.« (α φ. 168, δ φ. 91) Δοκεῖ μέν πως οὐ σφόδρα συνᾴδειν τοῖς ἀνωτέρω στίχοις ἡ τοῦ προκειμένου διάνοια. Ἐρεῖ γάρ τις ἴσως, ὅτι ὁ ἐν εὐρυχώρῳ λέγων τοὺς ἑαυτοῦ στῆναι πόδας, πῶς ἐνθάδε θλίβεσθαί φησιν, ὥσπερ εἰς λήθην ἐνεχθεὶς ὧν ἔφησε; Τί οὖν ἐροῦμεν; Αἰσθάνεται μὲν τῆς χάριτος τῆς διὰ Χριστοῦ, καὶ δὴ τεθαύμακε τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον· ἀλλ’ οἷον οὔπω τυχὼν, ἀναμασσᾶται τὰ διηγήματα, καὶ τῶν πρὸ τῆς χάριτος διαμνημονεύει κακῶν, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως ὁ σώσας θαυμάζηται. Τίς δὲ ἡ θλίψις, διεξοδικώτερον ἐκφράζει. »Παρὰ πάντας τοὺς ἐχθρούς μου ἐγενήθην ὄνειδος, κ.τ.λ.« (α φ. 168. β) Κἂν ἐπὶ τὸν ἐξομολογούμενον δὲ ἐν τῷ ψαλμῷ λαμβάνηται, τὴν πολλὴν αὐτοῦ τά τε πρὸ τούτων ῥητὰ καὶ τὰ νῦν παρίστησι κάκωσιν.
Γι : τάχα που καὶ τοῦ δοξολογεῖν, προσεπιθεῖεν δ' ἂν οἷς εἰργάσαντο παντελῶς οὐδὲν, μένουσι δὲ μᾶλλον ἐν υἷς κατελήφθησαν, καὶ τὸν τῆς καθόλου κρίσεως ἐκ- δέχονται καιρόν. Οὐκοῦν οἱ ζῶντες, καὶ τοῦ ὁρᾶν ἔτι τὸ ἀγαθὸν ἔχοντες ἐξουσίαν, ἐπειδὰν εὖ πάθοιεν, ευλογήσουσί σε, δν τρόπον κἀγώ. Δέομαι οὖν ἀν αχθῆναι ἐκ τοῦ λάκκου, ἐπειδὴ οὐκ ἐξομολογήσεταί σοι χούς, ζώντων γὰρ ἴδιον τὸ ὑμνεῖν σε· οἱ δὲ εἰς χοῦν διαλυόμενοι, πῶς ἂν δυνηθείεν τοῦτο; Λέγοι δ' ἂν καὶ Δαβὶδ πρὸς Θεὸν περὶ ἑαυτοῦ· Μαθεῖν βούλομαι τις ὠφέλεια ἢ ἐμοὶ ἢ ἑτέροις ἐκ τοῦ αἵματός μου ; ἢ τί πλέον ὑπάρξει ἐκ τοῦ ἐμὲ ἐλθεῖν εἰς διαφθοράς; ΨΑΛΜΟΣ Δ'. Επὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα. (Δ. Γ. ) Πειραζομένου μὲν ἡ φωνὴ, πλην οὔπω κατεπτηχότος, ήγουν κατενηνεγμένου πρὸς ἀναν δρίαν, ὑφορωμένου δὲ μᾶλλον μὴ ἄρα πως ήττων γένοιτο τοῦ διώκοντος. • Επὶ σοί, φησίν, ἤλπισα· τοῦ γὰρ μὴ βοηθοῦντος, ανόνητος εἰς τὸ σῶσαι πε ριβολή. Μακάριος οὖν ὁ πάσης ἐλπίδος τῶν κατὰ τὸν κόσμον τοῦτον ἑαυτὸν ἀποστήσας, καὶ μόνην ἔχων ἑαυτοῦ ἐλπίδα τὸν Θεόν. ὡς γὰρ ἐπικατάρατος ἄνθρωπος ἐς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄνθρωπον, οὕτως εὐλογημένος ὁ ἐπιστηριζόμενος τῷ Κυρίῳ. Οὐ γὰρ ἐπιδέχεται επαμφοτερισμὸν ἡ εἰς Θεὸν ἐλπίς· οὐδὲ καταδέχεται ὁ Κύριος ὁλόκληρον τὴν παρ' ἑαυτοῦ παρέχειν βοήθειαν τῷ ποτὲ μὲν ἐπὶ χρήμασιν ήλπι κότι καὶ δόξῃ ἀνθρωπίνῃ καὶ δυνάμει τῇ κατὰ κόσμον, ποτὲ δὲ αὐτὸν ὡς ἐλπίδα ἑαυτοῦ προβαλλομένῳ· ἀλλὰ δεῖ ἀληθινῶς ἐπαναπαύεσθαι τῇ παρὰ Θεοῦ βοηθεία, ὥστε λέγειν μετὰ τοῦ Δαβίδ· Ἐπὶ σοὶ, Κύριε, Κάπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα. » Ησχύνο θην, φησίν, ἡμαρτηκώς, ἱκετεύω δὲ μὴ μέχρι πολύ λοῦ τὴν αἰσχύνην ἐπιμεῖναί μοι, διὰ τὴν ἐπὶ σοί μοι γενομένην πεποίθησιν. Μὴ τοίνυν εἰς τὴν ἐμὴν ἀπο- βλέψης ἁμαρτίαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν τῶν διωκόντων με παρανομίαν. Εἰ γὰρ καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δαβίδ, καὶ πλούτῳ περιεῤῥεῖτο, καὶ νίκαις ἐκόμα ταῖς κατ' ἐχθρῶν, ἀλλὰ τούτων οὐδὲν πρὸς ἀσφάλειαν αὐτῷ συμβαλεῖσθαι ἐπέπειστο, μόνην δὲ τὴν ἐπὶ Κύριον ἐλπίδα· διὸ ἱκέτευε ταύτης μήποτε ἐκπεσεῖν. Καὶ ὁ ἐλπίσας δὲ τυχεῖν τοῦ τέλους τοῦ ἀποκειμένου τοῖς ἁγίοις, οἶδε μὴ καταισχυνθήσεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐν τῇ δικαιοσύνη σου ῥῦσαί με, καὶ ἐξελοῦμαι (1). Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ ῥῦσαί με ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου, καὶ ἐξελοῦμαι ἀπὸ τῆς ἐν γεέννῃ κολάσεως. Γέγονε γὰρ ἡμῖν δικαιοσύνη. οὐκ ἔστιν γὰρ ὄνομα ἕτερον τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώ- ποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς. Εφη γάρ· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, ἡ θύρα· καὶ χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθέ τι ποιεῖν ἀγαθόν. » Καὶ ἔνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ὁδηγήσεις με καὶ διαθρέψεις με. (Α (. 167) Επεται καὶ ταῦτα τῇ πρὸ αὐτῶν θεω- ρία. Κραταίωμα γὰρ καὶ καταφυγὴν ὀνομάτας ἐαυ IN PSALMUM XXX. i " a: A dicendis Deo laudibus, nihilque omnino præterilis B addet operibus: manet potius in eo quo deprehensns est merito, et generalis judicii tempus exspectat (2). Qui vivunt recteque agendi facultatem adhuc retinent, cum bene eis fuerit, laudabunt te, sic- ut et ego. Oro itaque ut ex voragine eruar, quia non confitebitur tibi pulvis; quia laudandi tui of- ficium viventium est; qui autem in pulverem disso- luti abierunt, quo id pacto poterunt? Videtur etiam David pro se ipso sic Deum alloqui: Num quid emolumenti capietur ex corruptione mea? PSALMUS XXX. Vers. 2. In te, Domine, sperari; non confundar in alernum. Vox est tentati, nondum tamen lapsi, id est vi- gore carentis, sed tamen metuentis ne persecutori inferior fiat. c in te, inquit, speravi: . nisi enim tu opem feras, inutilis ad salvandum est murorum circuitus. Beatus itaque qui omnem mundanarum rcrum spem abjicit, eamque in uno Deo reponit ! Sicut enim maledictus homo qui sperat ab homi- ne 8, ita benedictus qui Domino confidit. Neque enim dubia est spes in Deum : neque vult Dominus plenum suum illi suppeditare auxilium, qui modo opibus et gloriæ potentiæque in mundo confidit, modo Deum spem suam esse dictitat: sed revera opus est Dei solius adjutorio acquiescere, at cum Davide dicat: In te, Domine, speravi, non con- fuudar in æternum., Peccando confusus sum, oro te ne diutius ignominia mihi adhæreat, propter meam erga te fiduciam. Ne igitur meam respicias peccatum, sed persecutorum potius meorum ne- quitiam. Quanquam enfin rex erat David, divitiis– que aſſuebat, et victoriis de hoste relatis clarebat, attamen nihil horum prodesse sibi ad tutelam pu- tabat, præter solam in Domino spem; idcirco ora- bat quominus hanc amitteret. Ille pariter qui finem sanctis propositum consecuturum se sperat, scit se in æternum non esse confundendum. C (C 1. b) D Jerem. xvII, 5. I Cor. 1, 30. " Act. IV, 12. Vers. 2. In tua justitia libera me, et salvus ero. Nempe in Christo libera me a diaboli servitute, simque gehenum cruciatu immunis. Est enimu Christus justitia nostra ", neque est aliud nonien datum hominibus, in quo nos oporteat salvari". Ait enim : ‹ Ego sum via et janua; et sine me nihil potestis facere "., Vers. 3. Et propter nomen tuum deduces me et enutries me. Cohærent hæc cum præcedente doctrina. Nam cum robur perfugiumque suum esse dixisset uni- Joan. x, 9; xv, 5. poenamve recipiat. (1) Ita cod. pro ἐξελοῦ με. (2) Nempe ut corpus simul cum anima præmium
Γέγονα γὰρ, φησὶν, ὄνειδος παρ’ ἐχθροῖς, ὡς ἐμαυτὸν κατακόπτων εἰκῆ, καὶ τοῖς γνωστοῖς καὶ γείτοσι φόβος, δεδιόσιν, οἶμαί που, μὴ ἄρα πως καὶ ἀπολοίμην διὰ τὴν ἐν τῇ πρὸς Θεὸν ἐξομολογήσει βλεπομένην ταλαιπωρίαν, καὶ τὴν ὑπερβολὴν ἧς ἐνεδεικνύμην μετανοίας· σάκκῳ καὶ σποδῷ κατατρυχόμενος, καὶ νυκτὸς καὶ ἡμέρας κλαίων, καὶ τοῖς οὕτως ἀνιαροῖς ἐκτηκόμενος πόνοις. Καὶ οἱ θεωροῦντες ἔξω ἀπ’ ἐμοῦ πεφεύγασιν, ἀπεγνωκότες μου τὴν σωτηρίαν ὡς ἤδη γεγονότος νεκροῦ· τάχα που μαίνεσθαι λέγοντες, καὶ οὐδὲ ὅλως ἐφίεσθαι τοῦ ζῇν. Ὥστε καὶ εἰς λήθην πέμψαι τὰ κατ’ ἐμὲ, οἰηθῆναί τε ὅτι σκεῦός εἰμι ἀχρεῖον καὶ ἀπολωλός. Φευγόντων γὰρ αὐτῶν ἐν λήθῃ γεγένημαι, ὥσπερ ἀμέλει καὶ νεκρός. Ἐδόκουν δὲ καὶ παρεῤῥίφθαι ὥσπερ τῶν σκευῶν τὰ ἀτιμώτατα καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια, καὶ διὰ τοῦτο μὴ ἐπιζητούμενα. »Ἐπελήσθην ὡσεὶ νεκρὸς ἀπὸ καρδίας.« (δ φ. 91 β) Ἀπὸ καρδίας, τουτέστι ἀπὸ τοῦ νοὸς καὶ τῆς μνήμης. »Ὅτι ἤκουσα ψόγον πολλῶν παροικούντων κυκλόθεν.« (α φ. 169) Τάχα δὲ τὸ, Ἤκουσα ψόγον, αἰτία ἐστὶ τῶν ἀνωτέρω ῥηθέντων· ὡς ἂν εἰ λέγοι·
Γι : τάχα που καὶ τοῦ δοξολογεῖν, προσεπιθεῖεν δ' ἂν οἷς εἰργάσαντο παντελῶς οὐδὲν, μένουσι δὲ μᾶλλον ἐν υἷς κατελήφθησαν, καὶ τὸν τῆς καθόλου κρίσεως ἐκ- δέχονται καιρόν. Οὐκοῦν οἱ ζῶντες, καὶ τοῦ ὁρᾶν ἔτι τὸ ἀγαθὸν ἔχοντες ἐξουσίαν, ἐπειδὰν εὖ πάθοιεν, ευλογήσουσί σε, δν τρόπον κἀγώ. Δέομαι οὖν ἀν αχθῆναι ἐκ τοῦ λάκκου, ἐπειδὴ οὐκ ἐξομολογήσεταί σοι χούς, ζώντων γὰρ ἴδιον τὸ ὑμνεῖν σε· οἱ δὲ εἰς χοῦν διαλυόμενοι, πῶς ἂν δυνηθείεν τοῦτο; Λέγοι δ' ἂν καὶ Δαβὶδ πρὸς Θεὸν περὶ ἑαυτοῦ· Μαθεῖν βούλομαι τις ὠφέλεια ἢ ἐμοὶ ἢ ἑτέροις ἐκ τοῦ αἵματός μου ; ἢ τί πλέον ὑπάρξει ἐκ τοῦ ἐμὲ ἐλθεῖν εἰς διαφθοράς; ΨΑΛΜΟΣ Δ'. Επὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα. (Δ. Γ. ) Πειραζομένου μὲν ἡ φωνὴ, πλην οὔπω κατεπτηχότος, ήγουν κατενηνεγμένου πρὸς ἀναν δρίαν, ὑφορωμένου δὲ μᾶλλον μὴ ἄρα πως ήττων γένοιτο τοῦ διώκοντος. • Επὶ σοί, φησίν, ἤλπισα· τοῦ γὰρ μὴ βοηθοῦντος, ανόνητος εἰς τὸ σῶσαι πε ριβολή. Μακάριος οὖν ὁ πάσης ἐλπίδος τῶν κατὰ τὸν κόσμον τοῦτον ἑαυτὸν ἀποστήσας, καὶ μόνην ἔχων ἑαυτοῦ ἐλπίδα τὸν Θεόν. ὡς γὰρ ἐπικατάρατος ἄνθρωπος ἐς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄνθρωπον, οὕτως εὐλογημένος ὁ ἐπιστηριζόμενος τῷ Κυρίῳ. Οὐ γὰρ ἐπιδέχεται επαμφοτερισμὸν ἡ εἰς Θεὸν ἐλπίς· οὐδὲ καταδέχεται ὁ Κύριος ὁλόκληρον τὴν παρ' ἑαυτοῦ παρέχειν βοήθειαν τῷ ποτὲ μὲν ἐπὶ χρήμασιν ήλπι κότι καὶ δόξῃ ἀνθρωπίνῃ καὶ δυνάμει τῇ κατὰ κόσμον, ποτὲ δὲ αὐτὸν ὡς ἐλπίδα ἑαυτοῦ προβαλλομένῳ· ἀλλὰ δεῖ ἀληθινῶς ἐπαναπαύεσθαι τῇ παρὰ Θεοῦ βοηθεία, ὥστε λέγειν μετὰ τοῦ Δαβίδ· Ἐπὶ σοὶ, Κύριε, Κάπισα· μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα. » Ησχύνο θην, φησίν, ἡμαρτηκώς, ἱκετεύω δὲ μὴ μέχρι πολύ λοῦ τὴν αἰσχύνην ἐπιμεῖναί μοι, διὰ τὴν ἐπὶ σοί μοι γενομένην πεποίθησιν. Μὴ τοίνυν εἰς τὴν ἐμὴν ἀπο- βλέψης ἁμαρτίαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν τῶν διωκόντων με παρανομίαν. Εἰ γὰρ καὶ βασιλεὺς ἦν ὁ Δαβίδ, καὶ πλούτῳ περιεῤῥεῖτο, καὶ νίκαις ἐκόμα ταῖς κατ' ἐχθρῶν, ἀλλὰ τούτων οὐδὲν πρὸς ἀσφάλειαν αὐτῷ συμβαλεῖσθαι ἐπέπειστο, μόνην δὲ τὴν ἐπὶ Κύριον ἐλπίδα· διὸ ἱκέτευε ταύτης μήποτε ἐκπεσεῖν. Καὶ ὁ ἐλπίσας δὲ τυχεῖν τοῦ τέλους τοῦ ἀποκειμένου τοῖς ἁγίοις, οἶδε μὴ καταισχυνθήσεσθαι εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐν τῇ δικαιοσύνη σου ῥῦσαί με, καὶ ἐξελοῦμαι (1). Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ ῥῦσαί με ἀπὸ τῆς αἰχμαλωσίας τοῦ διαβόλου, καὶ ἐξελοῦμαι ἀπὸ τῆς ἐν γεέννῃ κολάσεως. Γέγονε γὰρ ἡμῖν δικαιοσύνη. οὐκ ἔστιν γὰρ ὄνομα ἕτερον τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώ- ποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς. Εφη γάρ· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, ἡ θύρα· καὶ χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθέ τι ποιεῖν ἀγαθόν. » Καὶ ἔνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ὁδηγήσεις με καὶ διαθρέψεις με. (Α (. 167) Επεται καὶ ταῦτα τῇ πρὸ αὐτῶν θεω- ρία. Κραταίωμα γὰρ καὶ καταφυγὴν ὀνομάτας ἐαυ IN PSALMUM XXX. i " a: A dicendis Deo laudibus, nihilque omnino præterilis B addet operibus: manet potius in eo quo deprehensns est merito, et generalis judicii tempus exspectat (2). Qui vivunt recteque agendi facultatem adhuc retinent, cum bene eis fuerit, laudabunt te, sic- ut et ego. Oro itaque ut ex voragine eruar, quia non confitebitur tibi pulvis; quia laudandi tui of- ficium viventium est; qui autem in pulverem disso- luti abierunt, quo id pacto poterunt? Videtur etiam David pro se ipso sic Deum alloqui: Num quid emolumenti capietur ex corruptione mea? PSALMUS XXX. Vers. 2. In te, Domine, sperari; non confundar in alernum. Vox est tentati, nondum tamen lapsi, id est vi- gore carentis, sed tamen metuentis ne persecutori inferior fiat. c in te, inquit, speravi: . nisi enim tu opem feras, inutilis ad salvandum est murorum circuitus. Beatus itaque qui omnem mundanarum rcrum spem abjicit, eamque in uno Deo reponit ! Sicut enim maledictus homo qui sperat ab homi- ne 8, ita benedictus qui Domino confidit. Neque enim dubia est spes in Deum : neque vult Dominus plenum suum illi suppeditare auxilium, qui modo opibus et gloriæ potentiæque in mundo confidit, modo Deum spem suam esse dictitat: sed revera opus est Dei solius adjutorio acquiescere, at cum Davide dicat: In te, Domine, speravi, non con- fuudar in æternum., Peccando confusus sum, oro te ne diutius ignominia mihi adhæreat, propter meam erga te fiduciam. Ne igitur meam respicias peccatum, sed persecutorum potius meorum ne- quitiam. Quanquam enfin rex erat David, divitiis– que aſſuebat, et victoriis de hoste relatis clarebat, attamen nihil horum prodesse sibi ad tutelam pu- tabat, præter solam in Domino spem; idcirco ora- bat quominus hanc amitteret. Ille pariter qui finem sanctis propositum consecuturum se sperat, scit se in æternum non esse confundendum. C (C 1. b) D Jerem. xvII, 5. I Cor. 1, 30. " Act. IV, 12. Vers. 2. In tua justitia libera me, et salvus ero. Nempe in Christo libera me a diaboli servitute, simque gehenum cruciatu immunis. Est enimu Christus justitia nostra ", neque est aliud nonien datum hominibus, in quo nos oporteat salvari". Ait enim : ‹ Ego sum via et janua; et sine me nihil potestis facere "., Vers. 3. Et propter nomen tuum deduces me et enutries me. Cohærent hæc cum præcedente doctrina. Nam cum robur perfugiumque suum esse dixisset uni- Joan. x, 9; xv, 5. poenamve recipiat. (1) Ita cod. pro ἐξελοῦ με. (2) Nempe ut corpus simul cum anima præmium
PG 69:859Οὐ μάτην ἐμαυτὸν ἐκάκουν, ἀλλὰ διότι οἱ ἀφανεῖς ἐχθροὶ, περιπεσόντος μου τῇ ἁμαρτίᾳ, συνετάσσοντο πρὸς ἀλλήλους, ὅπως τὴν ἐμὴν ψυχὴν διαρπάσωσι· διὸ τῇ πολλῇ κακώσει, τὸν Θεὸν ἐπεσπώμην εἰς ἔλεον. »Ἐν ταῖς χερσί σου οἱ κλῆροί μου.« (α φ. 169) Ἢ οἱ παρὰ Θεῷ κλῆροι, περὶ ὧν ὁ θεῖός φησι Δαβίδ. Τὰ ἐν ἐλπίσιν εἰσὶν ἀγαθὰ τοῖς εὐσεβοῦσιν ἐπηγγελμένα· ἃ καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς [κατὰ] καιρόν. »Ἐπίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸν δοῦλόν σου.« (α φ. 169 β) Ἐποπτείας μὲν ἀξιοῖ Θεὸς τὸν ἐπιεικῆ καὶ εὐήνιον καὶ τῷ θείῳ φόβῳ κατεσταλμένον· ἀποστρέφεται δὲ τὸν δυσάγωγόν τε καὶ δυσμαχῆ, καὶ ἐν οὐδενὶ τιθέμενον τὸ δοκοῦν αὐτῷ. Ἔστι δὲ οὐδενὶ τῶν εὖ φρονούντων ἀμφίβολον, ὡς ἀμείνους ἔσονται παντὸς πειρασμοῦ καὶ τῆς τῶν πολεμούντων ἐπιβουλῆς, οἵπερ ἂν ἔχοιεν αὐτοῦ τὴν ἀντίληψιν. Ὥσπερ γὰρ ἡλίου μὲν ἀνατείλαντος λύεται τὸ σκότος, ὑπὸ γῆν δὲ γενομένου διαδέχεται νὺξ, ἐν ᾗ προί̈ασιν ἐκ τῶν οἰκείων καταδύσεων θῆρες ἄγριοι, καὶ ἄνδρες κακουργίας ἐργάται· οὕτως ἀποστρεφομένου μέν τινα τοῦ Θεοῦ, οἱ τῆς ψυχῆς ἐχθροὶ ἐπανίστανται.
τοῦ τὸν τῶν ὅλων θεόν, διατρανοί προστιθείς Π. ἕνεκεν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, τουτέστι της δόξης ηγεῖ καὶ διατρέφει τοὺς ἐκ διανοίας ειλικρινο ἀγάπης βεβαίας ὑπ' αὐτῶ[ν] γεγονότας, καὶ τὰ ε δοκοῦντα φρονεῖν καὶ δρᾷν ᾑρημένους. Εξ & σφόδρα το, ε οδηγήσεις με, φησί, καὶ διαθρέψεις μ κατορθοῦται γὰρ οὐχ ἑτέρως ἀρετή, πλήν ὅτι & πραγμάτων, γνώσεως, φημί, καὶ εὐσθενειες το ματικής. Μετριάζει δὲ μὴ δι' ἑαυτὸν ἀξιῶν της διὰ δὲ τὸ θεῖον όνομα. σ Εἰς χεῖράς σου παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μετ. (Α 1. Κατὰ δὲ διάνοιαν, ἐφεδρεύσει αὐτοῦ τῇ ψυχῇ, συνελάβοντο αὐτὸν ἐν τῇ ἁμαρτ πολλαὶ γὰρ αἱ τοῦ βίου παγίδες μέχρι τῆς ἐσγέπ ἀναπνοῆς. Ὡς τὴν ψυχὴν οὖν πολεμούμενος, απ τος γὰρ τοῖς ἁγίας ὀλίγη φροντίς, καὶ πρὸς ἀπατεώνων τρωθήναι φοβούμενος, τὸ πνεῦμα τ τίθεται τῷ Θεῷ, τὰς προνοητικὰς αὐτοῦ ὄντες χεῖρας καλῶν. Τῷ δὲ παρόντι ῥητῷ καὶ ὁ Σε τοῦ σταυροῦ προσηλωμένος ἐχρήσατο. Πνε ποτὲ μὲν τὴν διάνοιαν ή Γραφή καλεῖ· ὡς ὅταν ὁ Ἀπόστολος περὶ τῆς παρθένου «Ἵνα ᾗ ἁγία σε ματι καὶ σώματι·, ποτὲ τὴν ψυχὴν, ὡς παρ' κώδῳ, « Ὥσπερ τὸ σῶμα χωρίς πνεύματος νεαρό ἐστι· ο ποτὲ δὲ τὸ συνεζ[ε]υγμένον τῇ ψυχῇ συνεχ ὡς τὸ, ι Τίς οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμε τὸ ἐν αὐτῷ;» Τὸ δὲ προκείμενον, κατὰ τοὺς τρεῖς νοηθήσεται τρόπους. Ο μέντοι Δαβίδ παρὰ τῶν τ λεμίων ἁλους, ὑπὸ Θεοῦ λελυτρώσθαί φησι, καὶ ἄ; μηδὲ ψευσθεὶς τῶν ἐλπίδων, οἰκείως Θεὸν ἀλήθει αὐτὸν ὀνομάζει. Έστησας ἐν εὐρυχώρῳ τοὺς πόδας μου. (Α Γ. 168, Εἰ μὲν οὖν τὸ εὐρύχωρον ταυτόν ἐστι τῇ ὁδῷ τῇ πλατεία, ἥτες ἐστὶν ἡ φιλζεν νία· εὐχαριστεῖ ὁ δίκαιος διότι ἐν τῷ περιγεών τύπων τυγχάνων, ἐν ᾧ διὰ τὰς ἐμφωλευούσας κακίας τε την ἐστιν ἐπισφαλές, στάσιν ἔσχε τοῦ μὴ εἶδε κἀκεῖος πρὸς τῶν παθῶν περιφέρεσθαι. Εἰ δὲ ὡς ἐπαινετόν φησι τὸ εὐρύχωρον, ὁμολογεῖ χάριν ότι θλιβόμενος οὐ στενοχωρεῖται, πλατυνόμενος καὶ τοῖς πόνοις εγκαρτερῶν. Ελέησόν με, Κύριε, ὅτι θλίβομαι. (Α Γ. 168, Β Γ. 91) Δοκεῖ μέν πως οὐ σφόδρα συν ᾄδειν τοῖς ἀνωτέρω στίχοις ἡ τοῦ προκειμένου διά νοια. Ερεῖ γάρ τις ἴσως, ὅτι ὁ ἐν εὐρυχώρῳ λέγων τοὺς ἑαυτοῦ στῆναι πόδας, πῶς ἐνθάδε θλίβεσθαί φη- σιν, ὥσπερ εἰς λήθην ἐνεχθεὶς ὧν ἔφησε; Τί ούν τρι μεν; Αἰσθάνεται μὲν τῆς χάριτος τῆς διὰ Χριστού. καὶ δὴ τεθαύμακε τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον· ἀλλ' οἷον οὔπω τυχών, ἀναμασσᾶται τα διηγήματα, καὶ τῶν πρὸ τῆς χάριτος διαμνημονεύει κακῶν, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως ὁ σώσας θαυμάζηται. Τί; δὲ ἡ θλίψε διεξοδικώτερον ἐκφράζει. Παρὰ πάντας τοὺς ἐχθρούς μου ἐγενήθην όνειδος, κ. τ. λ. ( Γ. 163. Κἂν ἐπὶ τὸν ἐξομολογούμενον δὲ ἐν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. versalem Deum, nunc exponere pergit quod propter A nomen suum, id est gloriam, eos deducit et enutrit qui pura mente et charitate constante ei subsunt, et quæ eidem sunt placita, cogitare et agere decre- verunt. Admodum vero egregie dicit: «Deduces me et enutries me; non enim aliter virtus quam duabus rebus prospere acquiritur, scientia videlicet et for- titudine spiritali. Modeste demum agit, dum hanc non viribus suis, sed per Dei nomen consequi petit. Vers. 6. In manus tuas spiritum meum commendabo. Sensus est qui animæ illius insidiabantur, in peccato eum deprehenderunt: multi enim sunt vi- tæ laquei usque ad ultimum spiritum. Ergo in ani- ma bellum patiens (corporis enim exiguam sancti curam gerunt), et a deceptoribus vulnerari timens, spiritum Deo commendat, providentiam ejus manuum vocabulo indigitans. Et quidem præsente dicto Servator quoque in cruce fixus usus est. Spi- ritum autem quandoque pro cogitatione ponit Scri- ptura; veluti cum dicit de virgine Apostolus ”, . Ut sit sancta corpore et spiritu; › quandoque autem pro anima, veluti apud Jacobum: ‹Corpus absque spiritu mortuum est so;, quandoque demum proinsita animo conscientia, velut illud: « Quis videt propria hominis, nisi qui in ipso est spiritus ? Praesens certe textus triplici hoc modo intelligetur. David quidem ab hostibus captus, a Deo se redem- plum dicit; et quia spes sua eum non fefellit, Deum peculiariter veritatem appellat. Vers. 9. Statuisti in loco spatioso pedes meos. Si spatiosus locus idem est quod lata via, id est vo- luptaria vita, gratias Deo justus agit, quod terreno in loco versans, in quo ob latentes improbitates periculose vivitur, Grmitatem nactus sit quominus hac et illac a cupiditatibus suis deferatur. Quod si latiwdinem laudabili sensu dicit, gratiam habet quod pressus non constringitur, sed angustiis ex- peditus labores sustinet. Vers. 10. Miserere mei, quoniam tribulor. Videtur quodammodo non magnopere consonare superiori versiculo præsentis sententia. Dicet enim fortasse aliquis : Qui in loco spatioso constitutos ait pedes suos, quomodo hic premi se dicit, veluti antea dictorum oblitus? Quid ergo respondebimus? Sen- tit utique gratiam Christi, miratur auxilii ratio- nem; sed quasi illud nondum adeptus, ruminat veluti narrationem suam, et ante gratiam meminit malorum, ut tanto major salvantis gloria sit. Quæ- nam porro sit hæc tribulatio, prolixius mox exponit. Vers. 12. Apud omnes inimicos (1) meos factus sum opprobrium. Si hæc de eo, qui hoc in psalmo confitetur, Cor. vii, 34. Jac. 11, 26. " Cor. n. B C D b) C f. b) b) (1) Ex commentario apparet esrillum legisse παρ' έχθρας, αγκd inimicos, non παρ' ἐχθρούς. Δε
Ἐπιλάμψαντος δὲ αὐτοῦ τὸ φῶς τῆς θεότητος, ὂ δὴ Θεοῦ πρόσωπόν φησιν ἡ Γραφὴ, ἀποτρέπονται πάντες οἱ τὰ σκότους ἄξια δρῶντες· οὗ δὴ τυχεῖν ἀξιοῖ καὶ ὁ προφήτης, οὐ διὰ πράξεις ἰδίας, δι’ ἔλεος δὲ τοῦ Θεοῦ. Οὗτος γάρ μοι, φησὶ, μόνος τρόπος τῆς σωτηρίας, εἰ τὸ σὸν ἐπιφάνοις πρόσωπον. »Κύριε, μὴ καταισχυνθείην, ὅτι ἐπεκαλεσάμην σε.« (α φ. 169 β) Τοῖς ἀθέοις, οὐκ ἐμοὶ, προσῆκόν ἐστιν αἰσχύνεσθαι. Πάθοιεν δ’ ἂν τοῦτο δικαίως οἱ ἀσεβεῖς, τουτέστιν οἱ μὴ εἰδότες σε, μήτε μὴν τὴν σὴν ὁμολογοῦντες θεότητα καὶ ὑπεροχὴν, ἀνατιθέντες δὲ μᾶλλον τοῖς δαιμονίοις τὴν κυριότητα, καὶ τὸ κατάρχειν τῶν ὅλων ἐκνενεμηκότες τῷ Σατανᾷ, καὶ τοὺς ἑαυτῶν κλήρους ἀνατιθέντες ἐκείνοις. Αὐτῶν δ’ ἂν εἴη καὶ τὸ βαδίζειν εἰς ᾅδου, καὶ συνταρταροῦσθαι τοῖς αὐτόθι καθειργμένοις, οὓς καὶ ἰδίους θεοὺς ἐπεγράφοντο. »Ὡς πολὺ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητός σου, Κύριε, ἧς ἔκρυψας τοῖς φοβουμένοις σε· ἐξειργάσω τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σὲ ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (α φ. 170, κ φ. 66 β) Δοκεῖ δέ πως ἀσυμφανὲς εἶναι τὸ ἔκρυψας, πρὸς τὸ ἐξειργάσω·
τοῦ τὸν τῶν ὅλων θεόν, διατρανοί προστιθείς Π. ἕνεκεν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, τουτέστι της δόξης ηγεῖ καὶ διατρέφει τοὺς ἐκ διανοίας ειλικρινο ἀγάπης βεβαίας ὑπ' αὐτῶ[ν] γεγονότας, καὶ τὰ ε δοκοῦντα φρονεῖν καὶ δρᾷν ᾑρημένους. Εξ & σφόδρα το, ε οδηγήσεις με, φησί, καὶ διαθρέψεις μ κατορθοῦται γὰρ οὐχ ἑτέρως ἀρετή, πλήν ὅτι & πραγμάτων, γνώσεως, φημί, καὶ εὐσθενειες το ματικής. Μετριάζει δὲ μὴ δι' ἑαυτὸν ἀξιῶν της διὰ δὲ τὸ θεῖον όνομα. σ Εἰς χεῖράς σου παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μετ. (Α 1. Κατὰ δὲ διάνοιαν, ἐφεδρεύσει αὐτοῦ τῇ ψυχῇ, συνελάβοντο αὐτὸν ἐν τῇ ἁμαρτ πολλαὶ γὰρ αἱ τοῦ βίου παγίδες μέχρι τῆς ἐσγέπ ἀναπνοῆς. Ὡς τὴν ψυχὴν οὖν πολεμούμενος, απ τος γὰρ τοῖς ἁγίας ὀλίγη φροντίς, καὶ πρὸς ἀπατεώνων τρωθήναι φοβούμενος, τὸ πνεῦμα τ τίθεται τῷ Θεῷ, τὰς προνοητικὰς αὐτοῦ ὄντες χεῖρας καλῶν. Τῷ δὲ παρόντι ῥητῷ καὶ ὁ Σε τοῦ σταυροῦ προσηλωμένος ἐχρήσατο. Πνε ποτὲ μὲν τὴν διάνοιαν ή Γραφή καλεῖ· ὡς ὅταν ὁ Ἀπόστολος περὶ τῆς παρθένου «Ἵνα ᾗ ἁγία σε ματι καὶ σώματι·, ποτὲ τὴν ψυχὴν, ὡς παρ' κώδῳ, « Ὥσπερ τὸ σῶμα χωρίς πνεύματος νεαρό ἐστι· ο ποτὲ δὲ τὸ συνεζ[ε]υγμένον τῇ ψυχῇ συνεχ ὡς τὸ, ι Τίς οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμε τὸ ἐν αὐτῷ;» Τὸ δὲ προκείμενον, κατὰ τοὺς τρεῖς νοηθήσεται τρόπους. Ο μέντοι Δαβίδ παρὰ τῶν τ λεμίων ἁλους, ὑπὸ Θεοῦ λελυτρώσθαί φησι, καὶ ἄ; μηδὲ ψευσθεὶς τῶν ἐλπίδων, οἰκείως Θεὸν ἀλήθει αὐτὸν ὀνομάζει. Έστησας ἐν εὐρυχώρῳ τοὺς πόδας μου. (Α Γ. 168, Εἰ μὲν οὖν τὸ εὐρύχωρον ταυτόν ἐστι τῇ ὁδῷ τῇ πλατεία, ἥτες ἐστὶν ἡ φιλζεν νία· εὐχαριστεῖ ὁ δίκαιος διότι ἐν τῷ περιγεών τύπων τυγχάνων, ἐν ᾧ διὰ τὰς ἐμφωλευούσας κακίας τε την ἐστιν ἐπισφαλές, στάσιν ἔσχε τοῦ μὴ εἶδε κἀκεῖος πρὸς τῶν παθῶν περιφέρεσθαι. Εἰ δὲ ὡς ἐπαινετόν φησι τὸ εὐρύχωρον, ὁμολογεῖ χάριν ότι θλιβόμενος οὐ στενοχωρεῖται, πλατυνόμενος καὶ τοῖς πόνοις εγκαρτερῶν. Ελέησόν με, Κύριε, ὅτι θλίβομαι. (Α Γ. 168, Β Γ. 91) Δοκεῖ μέν πως οὐ σφόδρα συν ᾄδειν τοῖς ἀνωτέρω στίχοις ἡ τοῦ προκειμένου διά νοια. Ερεῖ γάρ τις ἴσως, ὅτι ὁ ἐν εὐρυχώρῳ λέγων τοὺς ἑαυτοῦ στῆναι πόδας, πῶς ἐνθάδε θλίβεσθαί φη- σιν, ὥσπερ εἰς λήθην ἐνεχθεὶς ὧν ἔφησε; Τί ούν τρι μεν; Αἰσθάνεται μὲν τῆς χάριτος τῆς διὰ Χριστού. καὶ δὴ τεθαύμακε τῆς ἐπικουρίας τὸν τρόπον· ἀλλ' οἷον οὔπω τυχών, ἀναμασσᾶται τα διηγήματα, καὶ τῶν πρὸ τῆς χάριτος διαμνημονεύει κακῶν, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως ὁ σώσας θαυμάζηται. Τί; δὲ ἡ θλίψε διεξοδικώτερον ἐκφράζει. Παρὰ πάντας τοὺς ἐχθρούς μου ἐγενήθην όνειδος, κ. τ. λ. ( Γ. 163. Κἂν ἐπὶ τὸν ἐξομολογούμενον δὲ ἐν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. versalem Deum, nunc exponere pergit quod propter A nomen suum, id est gloriam, eos deducit et enutrit qui pura mente et charitate constante ei subsunt, et quæ eidem sunt placita, cogitare et agere decre- verunt. Admodum vero egregie dicit: «Deduces me et enutries me; non enim aliter virtus quam duabus rebus prospere acquiritur, scientia videlicet et for- titudine spiritali. Modeste demum agit, dum hanc non viribus suis, sed per Dei nomen consequi petit. Vers. 6. In manus tuas spiritum meum commendabo. Sensus est qui animæ illius insidiabantur, in peccato eum deprehenderunt: multi enim sunt vi- tæ laquei usque ad ultimum spiritum. Ergo in ani- ma bellum patiens (corporis enim exiguam sancti curam gerunt), et a deceptoribus vulnerari timens, spiritum Deo commendat, providentiam ejus manuum vocabulo indigitans. Et quidem præsente dicto Servator quoque in cruce fixus usus est. Spi- ritum autem quandoque pro cogitatione ponit Scri- ptura; veluti cum dicit de virgine Apostolus ”, . Ut sit sancta corpore et spiritu; › quandoque autem pro anima, veluti apud Jacobum: ‹Corpus absque spiritu mortuum est so;, quandoque demum proinsita animo conscientia, velut illud: « Quis videt propria hominis, nisi qui in ipso est spiritus ? Praesens certe textus triplici hoc modo intelligetur. David quidem ab hostibus captus, a Deo se redem- plum dicit; et quia spes sua eum non fefellit, Deum peculiariter veritatem appellat. Vers. 9. Statuisti in loco spatioso pedes meos. Si spatiosus locus idem est quod lata via, id est vo- luptaria vita, gratias Deo justus agit, quod terreno in loco versans, in quo ob latentes improbitates periculose vivitur, Grmitatem nactus sit quominus hac et illac a cupiditatibus suis deferatur. Quod si latiwdinem laudabili sensu dicit, gratiam habet quod pressus non constringitur, sed angustiis ex- peditus labores sustinet. Vers. 10. Miserere mei, quoniam tribulor. Videtur quodammodo non magnopere consonare superiori versiculo præsentis sententia. Dicet enim fortasse aliquis : Qui in loco spatioso constitutos ait pedes suos, quomodo hic premi se dicit, veluti antea dictorum oblitus? Quid ergo respondebimus? Sen- tit utique gratiam Christi, miratur auxilii ratio- nem; sed quasi illud nondum adeptus, ruminat veluti narrationem suam, et ante gratiam meminit malorum, ut tanto major salvantis gloria sit. Quæ- nam porro sit hæc tribulatio, prolixius mox exponit. Vers. 12. Apud omnes inimicos (1) meos factus sum opprobrium. Si hæc de eo, qui hoc in psalmo confitetur, Cor. vii, 34. Jac. 11, 26. " Cor. n. B C D b) C f. b) b) (1) Ex commentario apparet esrillum legisse παρ' έχθρας, αγκd inimicos, non παρ' ἐχθρούς. Δε
PG 69:861εἰ γὰρ ἔκρυψε τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος, πῶς ἐξειργάσατο πάλιν αὐτὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων; Οὐκοῦν τὸ ἔκρυψε νοητέον, ἀντὶ τοῦ ἀπόθετον, ἤγουν τεθησαυρισμένην, τοῖς οἰκείοις καὶ μόνοις τὴν χρηστότητα ἐποιήσατο, πλὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστιν ἀγνοοῦντος οὐδενός. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν, ὅτι ἀγαθός ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργὸς, οὐκ εἰς ἅπαντας ἁπλῶς, ἀλλ’ εἰς ἐκείνους μᾶλλον οἵπερ ἂν ἐν ἰδίαις ψυχαῖς τὸν θεῖον ἔχοντες φόβον; Τούτοις γὰρ ἀπέκρυψε, τουτέστιν ἀπέθετο, ἰδικὸν ὥσπερ τινὰ κλῆρον τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος· καὶ οὐκ ἐν μόναις ἐλπίσι τὸ χρῆμα αὐτοῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξειργάσατο πλειστάκις, τουτέστι καὶ διὰ πραγμάτων αὐτῶν γέγονεν ἐμφανές. Οἷον ἐπεπόλασέ ποτε σκότος τοῖς Αἰγυπτίοις βαθὺ καὶ τριήμερον, ἀλλ’ ἡ χρηστότης τοῦ σώζοντος τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, τοῦ σκότους ἀπείρατον ἐτήρει τὸν Ἰσραήλ. Ἀπολώλασι τὰ πρωτότοκα τῶν Αἰγυπτίων ἐν μιᾷ νυκτὶ, ἐν δέ γε τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ οὐδὲ κύων ἔβρυξεν, ἀλλ’ ἦσαν ἐκτὸς πληγῆς παντελῶς, ἀπείργοντος Θεοῦ τὸν ὀλοθρευτήν.
τῷ ψαλμῷ λαμβάνηται, τὴν πολλὴν αὐτοῦ τά τε πρὸ τούτων βητὰ καὶ τὰ νῦν παρίστησι κάκωσιν. Γέγονα γάρ, φησίν, ονειδος παρ' ἐχθροῖς (1), ὡς ἐμαυτὸν κατακόπτων εἰκῇ, καὶ τοῖς γνωστοῖς καὶ γείτοσι φό. 6ος, δεδιόσιν, οἶμαι που, μὴ ἄρα πως καὶ ἀπολοίμην διὰ τὴν ἐν τῇ πρὸς Θεὸν ἐξομολογήσει βλεπομένην ταλαιπωρίαν, καὶ τὴν ὑπερβολὴν ἧς ἐνεδεικνύμην μετανοίας· σάκκῳ καὶ σποδῷ κατατρυχόμενος, καὶ νυκτὸς καὶ ἡμέρας κλαίων, καὶ τοῖς οὕτως ἀνιαροῖς ἐκτηκόμενος πόνοις. Καὶ οἱ θεωροῦντες ἔξω ἀπ' ἐμοῦ περεύγασιν, ἀπεγνωκότες μου την σωτηρίαν ὡς ἤδη γεγονότος νεκροῦ· τάχα που μαίνεσθαι λέγοντες, καὶ οὐδὲ ὅλως ἐφίεσθαι τοῦ ζῆν. Ὥστε καὶ εἰς λήθην πέμψαι τὰ κατ' ἐμὲ, οἰηθῆναί τε ὅτι σκεῦος εἰμι ἀχρεῖον καὶ ἀπολωλός. Φευγόντων γὰρ αὐτῶν ἐν λήθη γεγένημαι, ὥσπερ ἀμέλει καὶ νεκρός. Εδόκουν δὲ καὶ παρεῤῥίφθαι ὥσπερ τῶν σκευῶν τὰ ἀτιμώτατα καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια, καὶ διὰ τοῦτο μὴ ἐπιζητού- μένα. Επελήσθην ὡσεὶ νεκρὸς ἀπὸ καρδίας. ( 'Από καρδίας, τουτέστι ἀπὸ τοῦ νοός καὶ τῆς μνήμης. "Οτι ήκουσα ψόγον πολλών παροικούντων κυκλόθεν. (Α Ι. 169) Τάχα δὲ τὸ, "Ηκουσα ψόγον, αἰτία ἐστὶ τῶν ἀνωτέρω ῥηθέντων· ὡς ἂν εἰ λέγοι· Οὐ μάτην ἐμαυτὸν ἐκάκουν, ἀλλὰ διότι οἱ ἀφανεῖς ἐχθροὶ, περι- πεσόντος μου τῇ ἁμαρτίᾳ, συνετάσσοντο πρὸς ἀλ- λήλους, ὅπως τὴν ἐμὴν ψυχὴν διαρπάσωσι· διὸ τῇ πολλῇ κακώσει, τὸν Θεὸν ἐπεσπώμην εἰς ἔλεον. Ἐν ταῖς χερσί σου οἱ κλῆροί μου. (Α "Η οἱ παρὰ Θεῷ κλῆροι, περὶ ὧν ὁ θεῖός φησι Δαβίδ. Τὰ ἐν ἐλπίσιν εἰσὶν ἀγαθὰ τοῖς εὐσεβοῦ σιν ἐπηγγελμένα· ὰ καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς [ κατὰ ] καιρόν. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸν δοῦλον σου. (Α (. Εποπτείας μὲν ἀξιοῖ Θεὸς τὸν ἐπιεικῆ καὶ εὐήνιον καὶ τῷ θείῳ φόβῳ κατεσταλμένον· ἀπο- στρέφεται δὲ τὸν δυσάγωγόν τε καὶ δυσμαχῆ, καὶ ἐν οὐδενὶ τιθέμενον τὴ δοκοῦν αὐτῷ. Ἔστι δὲ οὐδενὶ τῶν εὖ φρονούντων ἀμφίβολον, ὡς ἀμείνους ἔσονται παντὸς πειρασμοῦ καὶ τῆς τῶν πολεμούντων ἐπι· βουλῆς, οἵπερ ἂν ἔχοιεν αὐτοῦ τὴν ἀντίληψιν. Ωσπερ γὰρ ἡλίου μὲν ἀνατείλαντος λύεται το σκότος, ὑπὸ γῆν δὲ γενομένου διαδέχεται νύξ, ἐν ᾗ προΐασιν ἐκ τῶν οἰκείων καταδύσεων θῆρες ἄγριοι, καὶ ἄνδρες κακουργίας εργάται· οὕτως ἀποστρεφομένου μέν τινα τοῦ Θεοῦ, οἱ τῆς ψυχῆς ἐχθροὶ ἐπανίστανται. Επι Η 1. IN PSALMUM XXX. A intelligantur, multam sane tum præcedentia dicta, f. b) f. 169) b) quidem Nobilius in Sixtina diserte adnotat hic verti posse apud omnes inimicos ; atque ita cl. Bern. Rubeus, magister olim meus, interpretatus est in sua italica Psalmorum editione. Utique et nos in Hebraicis studiis ac philologia, præsertim sub tanto duce, juvenilium annorum partem consumpsimus, cujus certe laboris nunquami poenituit. Nune tamen in edendo Cyrillo ne paratis quidem jamdiu nostris B C D tum etiam præsentia demonstrant ipsius calamita- tem. < Factus sumn, inquit, apud inimicos meos op- probrium, ceu qui me ipsum frustra fatigem; nec- non notis meis proximisque timor, dum metuunt ne forte jam peream, propter eam quam ex mea confessione agnoscunt infelicitatem, et ob eum quem præ me fero penitentiæ excessum, sacco et cinere memet vexans, noctu diuque lugens, tamque gravibus me laboribus atterens. Et qui me specta- bant, longe a me recesserunt, mneam tanquam mor- tui desperantes salutem ; fortasse etiam me insanire dicentes, neque jam vitæ desiderio teneri. Quare et omnia mea pene oblivione obruerunt, meque ceu vas inutile et perditum arbitrati sunt. Namque iis diffugientibus, quasi mortuus eblivioni sum tra- dilus. Visus sum denique ceu infimæ ignominiz vas projectum nulloque pretio dignum, ideoque nec requirendum. Vers. 13. Oblivione deletus sum, tanquam mortuus, a corde. A corde, id est, a mente ac memoria. Vers. 14. Quoniam audivi vituperationem multorum commorantium in circuitu. Fortasse quod audierit vituperationem multo- rum, ea causa fuit superiora dicendi; quasi vero nunc dicat: Non frustra memet affligebam, sed quia invisibiles hostes, me in peccatum pro- lapso, ut animam meam laniarent conspirarunt ; ideo multa meimet afflictione Deum ad misericor- diam flectebam. Vers. 16. In manibus tuis sortes meæ. Vel (2) sortes apud Deum, de quibus dirus lo- guitar David. Sperata, intelliguntur bona piis pro- missa ; quæ et illis annuet tempore constituto. Vers. 17. Ostende faciem tuam super servum tuun. Respectu dignatur Deus modestum ac docilem ho- minem, et divino timore cohibitum ; contra aver- satur indocilem et repugnantem, quique nullam divini beneplaciti habet rationem. Nemo autem cordatus dubitabit, superiores fore cuilibet tenta- tioni vel oppugnantium insidiis eos qui Dei patro- cinio utentur. Sicut enim, sole oriente, solvuntur tenebræ; terram subeunte, succedit nox, qua suis antris silvestres feræ prodeunt, necnon malefi- ciorum auctores homines: ita cum Deus a quopiam se avertit, mox animæ hostes consurgunt. Appa- rente autem divinitatis ejus luce, quam Dei faciem ad Psalterium commentationibus uti volumus; primo, quia in Greco, non in Hebraico, textu ver- samur; iterum, quia nibil præter Cyrilli sensum declarandum suscepimus. (*) Sic loquitur, quia alia ante dixerat, quæ cclo- garius omisit. . (1) Ita cod.
Ὁρᾷς ὅπως ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστι παῤῥησίᾳ καὶ φανερῶς ἐξειργάσατο τὸ τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητος πλῆθος εἰς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ’ αὐτόν; ἣν καὶ οἷον ἔκρυψεν, ἐπεὶ μὴ πᾶσιν ἐξὸν μετασχεῖν αὐτῆς· τετήρηται γὰρ μόνοις, ὡς ἔφην, τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς Θεὸν ἐλπὶς, σωτηρίας δὲ μᾶλλον τῆς παρ’ αὐτοῦ προμνήστρια, καὶ πολλὴν τοῖς κεχρημένοις ἐμποιοῦσα τὴν ὄνησιν. Κρύπτεις οὖν, φησὶ, τὴν σὴν χρηστότητα, τουτέστι φυλάττεις τοῖς φοβουμένοις σε· ἐπεὶ καὶ εἰς τοῦτο αὐτὴν ἐξειργάσω, εἰς τὸ παρασχεῖν τοῖς ἐλπίζουσι εἰς σέ· καὶ παρέξεις γε αὐτὴν ἐνώπιον, ὥστε πάντας ἰδεῖν ἐν καιρῷ ἀμοιβῆς διδομένην τοῖς ἀξίοις. Ἑτέρως δὲ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητος τοῦ Θεοῦ κεκρυμμένην ἔχει τὴν ὠφέλειαν, καὶ οὔτω νῦν τηλαυγῶς καθορᾶται, ἀναμένει δὲ τοὺς ἐπερχομένους αἰῶνας, ὥστε ἐν αὐτοῖς ἀποκαλυφθῆναι. «Εὐλογητὸς Κύριος, ὅτι ἐθαυμάστωσε τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐν πόλει περιοχῆς.» (α φ. 170 β, δ φ. 92 β) Τὴν πρὸς Θεὸν ἔντευξιν εἰς ἀγαθὸν κατέστρεψε τέλος, εὐλογῶν τὸν Θεὸν ἐφ’ οἷς εὖ πέπονθε.
τῷ ψαλμῷ λαμβάνηται, τὴν πολλὴν αὐτοῦ τά τε πρὸ τούτων βητὰ καὶ τὰ νῦν παρίστησι κάκωσιν. Γέγονα γάρ, φησίν, ονειδος παρ' ἐχθροῖς (1), ὡς ἐμαυτὸν κατακόπτων εἰκῇ, καὶ τοῖς γνωστοῖς καὶ γείτοσι φό. 6ος, δεδιόσιν, οἶμαι που, μὴ ἄρα πως καὶ ἀπολοίμην διὰ τὴν ἐν τῇ πρὸς Θεὸν ἐξομολογήσει βλεπομένην ταλαιπωρίαν, καὶ τὴν ὑπερβολὴν ἧς ἐνεδεικνύμην μετανοίας· σάκκῳ καὶ σποδῷ κατατρυχόμενος, καὶ νυκτὸς καὶ ἡμέρας κλαίων, καὶ τοῖς οὕτως ἀνιαροῖς ἐκτηκόμενος πόνοις. Καὶ οἱ θεωροῦντες ἔξω ἀπ' ἐμοῦ περεύγασιν, ἀπεγνωκότες μου την σωτηρίαν ὡς ἤδη γεγονότος νεκροῦ· τάχα που μαίνεσθαι λέγοντες, καὶ οὐδὲ ὅλως ἐφίεσθαι τοῦ ζῆν. Ὥστε καὶ εἰς λήθην πέμψαι τὰ κατ' ἐμὲ, οἰηθῆναί τε ὅτι σκεῦος εἰμι ἀχρεῖον καὶ ἀπολωλός. Φευγόντων γὰρ αὐτῶν ἐν λήθη γεγένημαι, ὥσπερ ἀμέλει καὶ νεκρός. Εδόκουν δὲ καὶ παρεῤῥίφθαι ὥσπερ τῶν σκευῶν τὰ ἀτιμώτατα καὶ τοῦ μηδενὸς ἄξια, καὶ διὰ τοῦτο μὴ ἐπιζητού- μένα. Επελήσθην ὡσεὶ νεκρὸς ἀπὸ καρδίας. ( 'Από καρδίας, τουτέστι ἀπὸ τοῦ νοός καὶ τῆς μνήμης. "Οτι ήκουσα ψόγον πολλών παροικούντων κυκλόθεν. (Α Ι. 169) Τάχα δὲ τὸ, "Ηκουσα ψόγον, αἰτία ἐστὶ τῶν ἀνωτέρω ῥηθέντων· ὡς ἂν εἰ λέγοι· Οὐ μάτην ἐμαυτὸν ἐκάκουν, ἀλλὰ διότι οἱ ἀφανεῖς ἐχθροὶ, περι- πεσόντος μου τῇ ἁμαρτίᾳ, συνετάσσοντο πρὸς ἀλ- λήλους, ὅπως τὴν ἐμὴν ψυχὴν διαρπάσωσι· διὸ τῇ πολλῇ κακώσει, τὸν Θεὸν ἐπεσπώμην εἰς ἔλεον. Ἐν ταῖς χερσί σου οἱ κλῆροί μου. (Α "Η οἱ παρὰ Θεῷ κλῆροι, περὶ ὧν ὁ θεῖός φησι Δαβίδ. Τὰ ἐν ἐλπίσιν εἰσὶν ἀγαθὰ τοῖς εὐσεβοῦ σιν ἐπηγγελμένα· ὰ καὶ ἀποδώσει αὐτοῖς [ κατὰ ] καιρόν. Επίφανον τὸ πρόσωπόν σου ἐπὶ τὸν δοῦλον σου. (Α (. Εποπτείας μὲν ἀξιοῖ Θεὸς τὸν ἐπιεικῆ καὶ εὐήνιον καὶ τῷ θείῳ φόβῳ κατεσταλμένον· ἀπο- στρέφεται δὲ τὸν δυσάγωγόν τε καὶ δυσμαχῆ, καὶ ἐν οὐδενὶ τιθέμενον τὴ δοκοῦν αὐτῷ. Ἔστι δὲ οὐδενὶ τῶν εὖ φρονούντων ἀμφίβολον, ὡς ἀμείνους ἔσονται παντὸς πειρασμοῦ καὶ τῆς τῶν πολεμούντων ἐπι· βουλῆς, οἵπερ ἂν ἔχοιεν αὐτοῦ τὴν ἀντίληψιν. Ωσπερ γὰρ ἡλίου μὲν ἀνατείλαντος λύεται το σκότος, ὑπὸ γῆν δὲ γενομένου διαδέχεται νύξ, ἐν ᾗ προΐασιν ἐκ τῶν οἰκείων καταδύσεων θῆρες ἄγριοι, καὶ ἄνδρες κακουργίας εργάται· οὕτως ἀποστρεφομένου μέν τινα τοῦ Θεοῦ, οἱ τῆς ψυχῆς ἐχθροὶ ἐπανίστανται. Επι Η 1. IN PSALMUM XXX. A intelligantur, multam sane tum præcedentia dicta, f. b) f. 169) b) quidem Nobilius in Sixtina diserte adnotat hic verti posse apud omnes inimicos ; atque ita cl. Bern. Rubeus, magister olim meus, interpretatus est in sua italica Psalmorum editione. Utique et nos in Hebraicis studiis ac philologia, præsertim sub tanto duce, juvenilium annorum partem consumpsimus, cujus certe laboris nunquami poenituit. Nune tamen in edendo Cyrillo ne paratis quidem jamdiu nostris B C D tum etiam præsentia demonstrant ipsius calamita- tem. < Factus sumn, inquit, apud inimicos meos op- probrium, ceu qui me ipsum frustra fatigem; nec- non notis meis proximisque timor, dum metuunt ne forte jam peream, propter eam quam ex mea confessione agnoscunt infelicitatem, et ob eum quem præ me fero penitentiæ excessum, sacco et cinere memet vexans, noctu diuque lugens, tamque gravibus me laboribus atterens. Et qui me specta- bant, longe a me recesserunt, mneam tanquam mor- tui desperantes salutem ; fortasse etiam me insanire dicentes, neque jam vitæ desiderio teneri. Quare et omnia mea pene oblivione obruerunt, meque ceu vas inutile et perditum arbitrati sunt. Namque iis diffugientibus, quasi mortuus eblivioni sum tra- dilus. Visus sum denique ceu infimæ ignominiz vas projectum nulloque pretio dignum, ideoque nec requirendum. Vers. 13. Oblivione deletus sum, tanquam mortuus, a corde. A corde, id est, a mente ac memoria. Vers. 14. Quoniam audivi vituperationem multorum commorantium in circuitu. Fortasse quod audierit vituperationem multo- rum, ea causa fuit superiora dicendi; quasi vero nunc dicat: Non frustra memet affligebam, sed quia invisibiles hostes, me in peccatum pro- lapso, ut animam meam laniarent conspirarunt ; ideo multa meimet afflictione Deum ad misericor- diam flectebam. Vers. 16. In manibus tuis sortes meæ. Vel (2) sortes apud Deum, de quibus dirus lo- guitar David. Sperata, intelliguntur bona piis pro- missa ; quæ et illis annuet tempore constituto. Vers. 17. Ostende faciem tuam super servum tuun. Respectu dignatur Deus modestum ac docilem ho- minem, et divino timore cohibitum ; contra aver- satur indocilem et repugnantem, quique nullam divini beneplaciti habet rationem. Nemo autem cordatus dubitabit, superiores fore cuilibet tenta- tioni vel oppugnantium insidiis eos qui Dei patro- cinio utentur. Sicut enim, sole oriente, solvuntur tenebræ; terram subeunte, succedit nox, qua suis antris silvestres feræ prodeunt, necnon malefi- ciorum auctores homines: ita cum Deus a quopiam se avertit, mox animæ hostes consurgunt. Appa- rente autem divinitatis ejus luce, quam Dei faciem ad Psalterium commentationibus uti volumus; primo, quia in Greco, non in Hebraico, textu ver- samur; iterum, quia nibil præter Cyrilli sensum declarandum suscepimus. (*) Sic loquitur, quia alia ante dixerat, quæ cclo- garius omisit. . (1) Ita cod.
PG 69:863Δι’ ἐμοῦ γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη, ὅτι μυρίων ἐπ’ ἐμὲ συστάντων πολέμων, καὶ δίκην μεγάλης πόλεως τὴν ἐμὴν ψυχὴν πολιορκεῖν πειρωμένων, ὁ ἐμὸς φύλαξ φραγμόν μοι περιβαλὼν, τὸ ἔλεός σου θαυμαστὸν ἔδειξας· οὕτως με σώσας, ὡσεὶ καὶ πόλιν τείχει περιβεβλημένην ὀχυρῷ. Μᾶλλον δὲ πόλιν περιοχῆς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὀνομάζει, τὸν ἀποκρύπτοντα τοὺς ἁγίους καὶ οἷον καταπυκάζοντα καθάπερ ἐν σκηνῇ, ἔξω τε τιθέντα καὶ ἀνθρώπων ταραχῆς καὶ ἀντιλογίας γλωσσῶν. Ἢ τάχα που τὴν Ἐκκλησίαν αὐτοῦ, τὴν τῶν ἁγίων καλεῖ πόλιν, τὴν ἀπόρθητον τῷ Σατανᾷ, τὴν ἀνάλωτον παντελῶς, τὸ μέγα καὶ ἀσφαλὲς καὶ ἀκαταμάχητον τεῖχος. «Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύουσιν αὐτῆς.» Πλὴν ὅτι τὸ ἔλεος οὐκ ἔξω τῆς ἁγίας πόλεως δίδοται μᾶλλον, ἀλλὰ τοῖς οὖσιν ἐν αὐτῇ· ἐν αὐτῇ γὰρ τεθαυμαστῶσθαί φησιν αὐτό. Ἦν πόλις περιοχῆς, ἤγουν τετειχισμένη, ἡ ἀπαθὴς ψυχὴ τοῦ Δαβίδ· ἀλλὰ τὸ τῆς ἀπαθείας τεῖχος καθελόντες οἱ ἐχθροὶ μετὰ τῆς Βηρσαβεὲ, εἰσῆλθον πρὸς τὸν Δαβίδ. Διόπερ καὶ ἐν τῷ πεντηκοστῷ ψαλμῷ παρακαλεῖ τὸν Κύριον ἵν’ οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη Ἱερουσαλήμ. ΨΑΛΜΟΣ ΛΑ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ συνέσεως. Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι.» (α φ.
Α λάμψαντος δὲ αὐτοῦ τὸ φῶς τῆς θεότητος, δ &η Θεοῦ Β πρόσωπόν φησιν ἡ Γραφή, αποτρέπονται πάντες α τὰ σκότους ἄξια ὁρῶντες· οὗ δὴ τυχεῖν ἀξιοῖ καὶ ὁ προφήτης, οὐ διὰ πράξεις ἰδίας, δι᾿ ἔλεος δὲ τοῦ Θεοῦ. Οὗτος γάρ μοι, φησί, μόνος τρόπος τῆς σωτηρία εἰ τὸ σὸν ἐπιφάνοις πρόσωπον. Κύριε, μὴ καταισχυνθείην, ὅτι ἐπεκαλεσάμην σε (Α Τοῖς ἀθέοις, οὐκ ἐμοί, προσηκόν ἐστι αἰσχύνεσθαι. Πάθοιεν δ᾽ ἂν τοῦτο δικαίως οἱ ἀσεβεῖς τουτέστιν οἱ μὴ εἰδότες σε, μήτε μὴν τὴν σὴν ὄμμελε γοῦντες θεότητα καὶ ὑπεροχὴν, ἀνατιθέντες δὲ τα λον τοῖς δαιμονίοις τὴν κυριότητα, καὶ τὸ κατάρχει τῶν ὅλων ἐκνενεμηκότες τῷ Σατανά, καὶ τοὺς ἑαυτή κλήρους ανατιθέντες ἐκείνοις. Αὐτῶν δ' ἂν εἴη καί: βαδίζειν εἰς ᾅδου, καὶ συνταρταροῦσθαι τοῖς αὐτ καθειργμένοις, οὓς καὶ ἰδίους θεοὺς ἐπεγράφοντος. Ως πολὺ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητός σου. Ε ριε, ἧς έκρυψας τοῖς φοβουμένοις σε· ἐξειργάν τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σὲ ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Α 1. 170, Κ Γ. Δοκεῖ δέ πως ἀσυμφανὲς εἶναι τὸ ἔκρυψας, πρὸς τὸ ἐξειργάσω· εἰ γὰρ ἔκρυψε τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος, πῶς ἐξειργάσατο πόλιν αὐτὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων; Οὐκοῦν τὸ ἔκρυψε νοητέον, ἀντὶ τοῦ ἀπόθετον, ήγουν τεθήσει ρισμένην, τοῖς οἰκείοις καὶ μόνοις την χρηστότητα ἐποιήσατο, πλὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. τουτέστιν ἀγνοοῦντος οὐδενός. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν ὅτι ἀγαθός ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργός, οὐκ εἰς Σπαν τας ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς ἐκείνους μᾶλλον οἵπερ ἐν ἐν ἰδίοις ψυχαῖς τὸν θεῖον ἔχοντες φόβον; Τούτοις γὰρ ἀπ έκρυψε, τουτέστιν ἀπέθετο, ἰδικὸν ὥσπερ τινά κλήρον τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος· καὶ οὐκ ἐν μένεις ἐλπει τὸ χρῆμα αὐτοῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξειργάσατο πλειστά κις, τουτέστι καὶ διὰ πραγμάτων αὐτῶν γέγονεν ἐμ φανές. Οἷον ἐπεπόλασέ ποτε σκότος τοῖς Αἰγυπτίοις βαθὺ καὶ τριήμερον, ἀλλ' ἡ χρηστότης τοῦ σώζοντας τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, τοῦ σκότους ἀπείρατον ἑτήρει τὸν Ἰσραήλ. Απολώλασι τὰ πρωτότοκα των Αἰγυπτίων ἐν μιᾷ νυκτί, ἐν δέ γε τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ οὐδὲ κύων ἔβρυξεν, ἀλλ᾽ ἦσαν ἐκτὸς πληγής κανα λῶς, ἀπείργοντος Θεοῦ τὸν ἀλοθρευτήν. Ορᾷς ὅπως ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστι παρρησία καὶ φανερῶς ἐξειργάσατο τὸ τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητας πλῆθος εἰς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν; ἦν καὶ οἷον ἔκρυψεν, ἐπεὶ μὴ πᾶσιν ἐξὸν μετασχεῖν αὐτῆς τετήρηται γὰρ μόνοις, ὡς ἔφην, τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς Θεὸν ἐλπὶς, σωτηρία; δὲ μᾶλλον τῆς παρ' αὐτοῦ προμνήστρια, καὶ πολλήν τοῖς κεχρημένοις ἐμποιοῦσα τὴν ὄνησιν. Κρίστις οὖν, φησί, τὴν σὴν χρηστότητα, τουτέστι φυλάττει; τοῖς φοβουμένοις σε· ἐπεὶ καὶ εἰς τοῦτο αὐτὴν ἐξειρ γάσω, εἰς τὸ παρασχεῖν τοῖς ἐλπίζουσι εἰς σέ· καὶ παρέξεις γε αὐτὴν ἐνώπιον, ὥστε πάντας ἰδεῖν ἐν καιρῷ ἀμοιβῆς διδομένην τοῖς ἀξίοις. Ετέρως δὲ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητος τοῦ Θεοῦ κεκρυμμένην έχει · S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. appellat Scriptura, difugiunt omnes qui digna te- nebris faciunt: quam rem ut impetret, orat etiam Propheta, non propter actus suos, sed ob miseri- cordiam Dei. Hæc est mihi, inquit, salutis ratio, si tuum ostendas vultum. Vers. 18. Domine, ne erubescam, quoniam te invocavi. Atheos decet, inquit, non me, erubescere. Certe ia pati digni sunt impii, qui nempe te non agno- scunt, neque tuam fatentur deitatem et excelsita- tem, sed dæmoniis potius domini nomen imponunt, el omnium rerum principatum Satanæ attribuunt, quibus etiam suæ vitæ sortes permittunt. Hos oportet ad orci domum pergere, et cum ibi conclu- sis submergi, quos etiam proprios sibi deos asci- verant. Vers. 20. Quanta est abundantia bonitatis tuæ, Domire, quam abscondisti timentibus te! Operatus es sperantibus in te coram filiis hominum. Vocabulum abscondisti repugnare quodammodo videtur alteri dictioni operatus es: nam si bonitatis copiam abscondit, quomodo vice versa operatus eam est coram filiis hominum? Igitur abscondisti intelligendum est pro, reconditam, id est, reserva- tam familiaribus suis solis bonitatem tenuit; ni- hilo tamen minus coram filiis hominum, id est, ne- mine insciente. Quis enim ignorat bonum esse om - nium rerum Creatorem, non tamen indiscrete erga G omnes, sed erga illos potius qui divinum in animabus suis retinent timnorem ? His quippe abscondit, id est, reservavit, ceu sortem quamdam, bonitatis suæ uber- tatem; neque in spe sola res illis est, sed et illam sepissime operatus est, factis videlicet conspicuam reddidit. Veluti, tenebræ incubuerunt Egyptiis profundæ per triduum ; sed bonitas ejus, qui devo- tos sibi servabat, tenebris immunem præestabat Israelem. Perierunt Ægyptiorum primogeniti una nocte ; apud Israelitas autem ne canis quidem ringi auditus est, sed erant extra cædem omnes, Deo angelum exterminatorem arcente. Viden', ut in con- spectu aliorum hominum, id est, libere et palam operatus est bonitatis suæ copiam erga sperantes in ipsum? quam simul etiam quodammodo abscon- dit, quia non omnibus illam participare licuit: re- servata enim solis, ut dixi, fuit timentibus eum. Neque caret successu spes in Deum, imo vero sa- lutis ab eo venientis conciliatrix est, multamque sperantibus infert utilitatem. Abscondis igitur, in- quit, bonitatem tuam, id est, reservas metuentibus te; quia et ipsam idcirco operatus es, ut in te spe- rantibus præstes: quam imo palam exhibebis, ut omnes videant, ubi retributionis tempus aderit, cam dignis concedi. Alio demum sensu copia bonitatis Dei absconditam habet atili- Latem, et nondum (1) satis clare videtur, sed ven- , D f. b) b) (1) Cod. habet οὕτω, sic ; sed videbatur emendandum ούπω, nondum.
171 β) Τὴν κακοπάθειαν αὐτοῦ τὴν πολλὴν ὁ Δαβὶδ προβαλλόμενος, ἣν ἐν τῇ μετανοίᾳ ὑπέμεινε, μακαρίζει τοὺς ἀταλαιπώρως ἀφέσεως τετυχηκότας διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Συνέσεως δὲ ἐπιγέγραπται ὁ ψαλμὸς, διὰ τὸ ταύτης μάλιστα δεῖσθαι τοὺς ἀνθρώπους· ὅτι δὴ σφόδρα ἐκνενευκότες ἐπὶ τὰ πάθη, ἵπποις καὶ ἡμιόνοις ἀπεικάσθησαν. Ἢ ἐπὶ σύνεσιν προτρέπεται, ἐπεὶ πολλὰ κεκρυμμένα ὁ ψαλμὸς ἔχει, καὶ χρεία συνέσεως τῷ ἐντυγχάνοντι. «Μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν.» (α φ. 171 β) Τρίτη τις αὔτη τάξις τῶν ἁμαρτανομένων, ὧν ἡ μὲν πρᾶξις οὐκ ἐπαινετὴ, τὸ δὲ τῆς γνώμης ἀνεύθυνον. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος στίχος ἁρμόσειεν ἂν τοῖς ἠλεημένοις διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος· ἐκείνων γὰρ ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. Ὁ δεύτερος δὲ τοῖς ἐθέλουσι μετανοεῖν· ἐπικαλύπτονται γὰρ αὐτῶν αἱ ἁμαρτίαι διὰ τῆς μετανοίας, καταχωννύντος ὥσπερ αὐτὰς ταῖς ἀμνηστίαις τοῦ φιλαγάθου Θεοῦ, ὡς μηκέτι βούλεσθαι μηδὲ ὁρᾷν αὐτάς. Τοῖς γὰρ ἁμαρτοῦσι μετὰ τὴν ἄφεσιν, οὐκέτι δευτέραν ἄφεσιν, ἀλλ’ ἐπικάλυψιν ἁμαρτιῶν παρέχει. Διὰ γὰρ τῶν δευτέρων κατορθωμάτων, καλύπτειν τὰ προημαρτημένα συνεχώρησεν.
Α λάμψαντος δὲ αὐτοῦ τὸ φῶς τῆς θεότητος, δ &η Θεοῦ Β πρόσωπόν φησιν ἡ Γραφή, αποτρέπονται πάντες α τὰ σκότους ἄξια ὁρῶντες· οὗ δὴ τυχεῖν ἀξιοῖ καὶ ὁ προφήτης, οὐ διὰ πράξεις ἰδίας, δι᾿ ἔλεος δὲ τοῦ Θεοῦ. Οὗτος γάρ μοι, φησί, μόνος τρόπος τῆς σωτηρία εἰ τὸ σὸν ἐπιφάνοις πρόσωπον. Κύριε, μὴ καταισχυνθείην, ὅτι ἐπεκαλεσάμην σε (Α Τοῖς ἀθέοις, οὐκ ἐμοί, προσηκόν ἐστι αἰσχύνεσθαι. Πάθοιεν δ᾽ ἂν τοῦτο δικαίως οἱ ἀσεβεῖς τουτέστιν οἱ μὴ εἰδότες σε, μήτε μὴν τὴν σὴν ὄμμελε γοῦντες θεότητα καὶ ὑπεροχὴν, ἀνατιθέντες δὲ τα λον τοῖς δαιμονίοις τὴν κυριότητα, καὶ τὸ κατάρχει τῶν ὅλων ἐκνενεμηκότες τῷ Σατανά, καὶ τοὺς ἑαυτή κλήρους ανατιθέντες ἐκείνοις. Αὐτῶν δ' ἂν εἴη καί: βαδίζειν εἰς ᾅδου, καὶ συνταρταροῦσθαι τοῖς αὐτ καθειργμένοις, οὓς καὶ ἰδίους θεοὺς ἐπεγράφοντος. Ως πολὺ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητός σου. Ε ριε, ἧς έκρυψας τοῖς φοβουμένοις σε· ἐξειργάν τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σὲ ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Α 1. 170, Κ Γ. Δοκεῖ δέ πως ἀσυμφανὲς εἶναι τὸ ἔκρυψας, πρὸς τὸ ἐξειργάσω· εἰ γὰρ ἔκρυψε τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος, πῶς ἐξειργάσατο πόλιν αὐτὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων; Οὐκοῦν τὸ ἔκρυψε νοητέον, ἀντὶ τοῦ ἀπόθετον, ήγουν τεθήσει ρισμένην, τοῖς οἰκείοις καὶ μόνοις την χρηστότητα ἐποιήσατο, πλὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. τουτέστιν ἀγνοοῦντος οὐδενός. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν ὅτι ἀγαθός ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργός, οὐκ εἰς Σπαν τας ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς ἐκείνους μᾶλλον οἵπερ ἐν ἐν ἰδίοις ψυχαῖς τὸν θεῖον ἔχοντες φόβον; Τούτοις γὰρ ἀπ έκρυψε, τουτέστιν ἀπέθετο, ἰδικὸν ὥσπερ τινά κλήρον τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος· καὶ οὐκ ἐν μένεις ἐλπει τὸ χρῆμα αὐτοῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξειργάσατο πλειστά κις, τουτέστι καὶ διὰ πραγμάτων αὐτῶν γέγονεν ἐμ φανές. Οἷον ἐπεπόλασέ ποτε σκότος τοῖς Αἰγυπτίοις βαθὺ καὶ τριήμερον, ἀλλ' ἡ χρηστότης τοῦ σώζοντας τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, τοῦ σκότους ἀπείρατον ἑτήρει τὸν Ἰσραήλ. Απολώλασι τὰ πρωτότοκα των Αἰγυπτίων ἐν μιᾷ νυκτί, ἐν δέ γε τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ οὐδὲ κύων ἔβρυξεν, ἀλλ᾽ ἦσαν ἐκτὸς πληγής κανα λῶς, ἀπείργοντος Θεοῦ τὸν ἀλοθρευτήν. Ορᾷς ὅπως ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστι παρρησία καὶ φανερῶς ἐξειργάσατο τὸ τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητας πλῆθος εἰς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν; ἦν καὶ οἷον ἔκρυψεν, ἐπεὶ μὴ πᾶσιν ἐξὸν μετασχεῖν αὐτῆς τετήρηται γὰρ μόνοις, ὡς ἔφην, τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς Θεὸν ἐλπὶς, σωτηρία; δὲ μᾶλλον τῆς παρ' αὐτοῦ προμνήστρια, καὶ πολλήν τοῖς κεχρημένοις ἐμποιοῦσα τὴν ὄνησιν. Κρίστις οὖν, φησί, τὴν σὴν χρηστότητα, τουτέστι φυλάττει; τοῖς φοβουμένοις σε· ἐπεὶ καὶ εἰς τοῦτο αὐτὴν ἐξειρ γάσω, εἰς τὸ παρασχεῖν τοῖς ἐλπίζουσι εἰς σέ· καὶ παρέξεις γε αὐτὴν ἐνώπιον, ὥστε πάντας ἰδεῖν ἐν καιρῷ ἀμοιβῆς διδομένην τοῖς ἀξίοις. Ετέρως δὲ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητος τοῦ Θεοῦ κεκρυμμένην έχει · S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. appellat Scriptura, difugiunt omnes qui digna te- nebris faciunt: quam rem ut impetret, orat etiam Propheta, non propter actus suos, sed ob miseri- cordiam Dei. Hæc est mihi, inquit, salutis ratio, si tuum ostendas vultum. Vers. 18. Domine, ne erubescam, quoniam te invocavi. Atheos decet, inquit, non me, erubescere. Certe ia pati digni sunt impii, qui nempe te non agno- scunt, neque tuam fatentur deitatem et excelsita- tem, sed dæmoniis potius domini nomen imponunt, el omnium rerum principatum Satanæ attribuunt, quibus etiam suæ vitæ sortes permittunt. Hos oportet ad orci domum pergere, et cum ibi conclu- sis submergi, quos etiam proprios sibi deos asci- verant. Vers. 20. Quanta est abundantia bonitatis tuæ, Domire, quam abscondisti timentibus te! Operatus es sperantibus in te coram filiis hominum. Vocabulum abscondisti repugnare quodammodo videtur alteri dictioni operatus es: nam si bonitatis copiam abscondit, quomodo vice versa operatus eam est coram filiis hominum? Igitur abscondisti intelligendum est pro, reconditam, id est, reserva- tam familiaribus suis solis bonitatem tenuit; ni- hilo tamen minus coram filiis hominum, id est, ne- mine insciente. Quis enim ignorat bonum esse om - nium rerum Creatorem, non tamen indiscrete erga G omnes, sed erga illos potius qui divinum in animabus suis retinent timnorem ? His quippe abscondit, id est, reservavit, ceu sortem quamdam, bonitatis suæ uber- tatem; neque in spe sola res illis est, sed et illam sepissime operatus est, factis videlicet conspicuam reddidit. Veluti, tenebræ incubuerunt Egyptiis profundæ per triduum ; sed bonitas ejus, qui devo- tos sibi servabat, tenebris immunem præestabat Israelem. Perierunt Ægyptiorum primogeniti una nocte ; apud Israelitas autem ne canis quidem ringi auditus est, sed erant extra cædem omnes, Deo angelum exterminatorem arcente. Viden', ut in con- spectu aliorum hominum, id est, libere et palam operatus est bonitatis suæ copiam erga sperantes in ipsum? quam simul etiam quodammodo abscon- dit, quia non omnibus illam participare licuit: re- servata enim solis, ut dixi, fuit timentibus eum. Neque caret successu spes in Deum, imo vero sa- lutis ab eo venientis conciliatrix est, multamque sperantibus infert utilitatem. Abscondis igitur, in- quit, bonitatem tuam, id est, reservas metuentibus te; quia et ipsam idcirco operatus es, ut in te spe- rantibus præstes: quam imo palam exhibebis, ut omnes videant, ubi retributionis tempus aderit, cam dignis concedi. Alio demum sensu copia bonitatis Dei absconditam habet atili- Latem, et nondum (1) satis clare videtur, sed ven- , D f. b) b) (1) Cod. habet οὕτω, sic ; sed videbatur emendandum ούπω, nondum.
PG 69:864Ὁ δὲ τρίτος τοῖς σφαλεῖσι μὲν, πλὴν οὐκ ἀπὸ γνώμης ἐθελοκάκου καὶ πονηρᾶς. «Σύ μου εἶ καταφυγὴ ἀπὸ θλίψεως τῆς περιεχούσης με.» (α φ. 172 β) Μέγα τὸ μὴ φρονεῖν ἐφ’ ἑαυτῷ, εἰδέναι δὲ μᾶλλον τὸν ἐξελέσθαι δυνάμενον, ὅταν ἡμῶν κατατρέχωσι λογισμοὶ καὶ θλίψεις αἱ δι’ εὐσέβειαν σκηπτοῦ δίκην ἐμπίπτουσαι καὶ θορυβοῦσαι. «Τὸ ἀγαλλίαμά μου, λύτρωσαί με ἀπὸ τῶν κυκλωσάντων με.» (α φ. 172 β) Ταῦτά φησιν ὡς ἐκ προσώπου τῶν δεδιψηκότων τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν, δι’ οὗ τὴν ἐκ τῆς ἀρχαίας ἀρᾶς διεκρουσάμεθα δυσθυμίαν· μετημφιασάμεθα δὲ ὥσπερ εὐφροσύνην καὶ χαρὰν, θανάτου καὶ ἁμαρτίας ἀπηλλαγμένοι, καὶ τί γὰρ οὐχὶ τῶν ἄνωθεν καταπλουτήσαντες ἀγαθῶν; Κυκλοῦσι δὲ τοὺς ἁγίους οὐκ ἄνθρωποι μόνον δυσσεβεῖς καὶ ἀλιτήριοι, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτὰ τὰ φιλοκάκουργα τῶν δαιμόνων στίφη. «Συνετιῶ σε καὶ συμβιβῶ σε ἐν ὁδῷ μου ταύτῃ ᾗ σὺ πορεύσῃ.» (α φ. 173) Εὐξαμένῳ λύτρωσιν ἐχθρῶν, ἀντιφθέγγεται Θεὸς ὁδηγήσειν ἐπαγγελλόμενος ἐν εὐθείᾳ ὁδῷ·
Α λάμψαντος δὲ αὐτοῦ τὸ φῶς τῆς θεότητος, δ &η Θεοῦ Β πρόσωπόν φησιν ἡ Γραφή, αποτρέπονται πάντες α τὰ σκότους ἄξια ὁρῶντες· οὗ δὴ τυχεῖν ἀξιοῖ καὶ ὁ προφήτης, οὐ διὰ πράξεις ἰδίας, δι᾿ ἔλεος δὲ τοῦ Θεοῦ. Οὗτος γάρ μοι, φησί, μόνος τρόπος τῆς σωτηρία εἰ τὸ σὸν ἐπιφάνοις πρόσωπον. Κύριε, μὴ καταισχυνθείην, ὅτι ἐπεκαλεσάμην σε (Α Τοῖς ἀθέοις, οὐκ ἐμοί, προσηκόν ἐστι αἰσχύνεσθαι. Πάθοιεν δ᾽ ἂν τοῦτο δικαίως οἱ ἀσεβεῖς τουτέστιν οἱ μὴ εἰδότες σε, μήτε μὴν τὴν σὴν ὄμμελε γοῦντες θεότητα καὶ ὑπεροχὴν, ἀνατιθέντες δὲ τα λον τοῖς δαιμονίοις τὴν κυριότητα, καὶ τὸ κατάρχει τῶν ὅλων ἐκνενεμηκότες τῷ Σατανά, καὶ τοὺς ἑαυτή κλήρους ανατιθέντες ἐκείνοις. Αὐτῶν δ' ἂν εἴη καί: βαδίζειν εἰς ᾅδου, καὶ συνταρταροῦσθαι τοῖς αὐτ καθειργμένοις, οὓς καὶ ἰδίους θεοὺς ἐπεγράφοντος. Ως πολὺ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητός σου. Ε ριε, ἧς έκρυψας τοῖς φοβουμένοις σε· ἐξειργάν τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σὲ ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Α 1. 170, Κ Γ. Δοκεῖ δέ πως ἀσυμφανὲς εἶναι τὸ ἔκρυψας, πρὸς τὸ ἐξειργάσω· εἰ γὰρ ἔκρυψε τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος, πῶς ἐξειργάσατο πόλιν αὐτὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων; Οὐκοῦν τὸ ἔκρυψε νοητέον, ἀντὶ τοῦ ἀπόθετον, ήγουν τεθήσει ρισμένην, τοῖς οἰκείοις καὶ μόνοις την χρηστότητα ἐποιήσατο, πλὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. τουτέστιν ἀγνοοῦντος οὐδενός. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν ὅτι ἀγαθός ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργός, οὐκ εἰς Σπαν τας ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς ἐκείνους μᾶλλον οἵπερ ἐν ἐν ἰδίοις ψυχαῖς τὸν θεῖον ἔχοντες φόβον; Τούτοις γὰρ ἀπ έκρυψε, τουτέστιν ἀπέθετο, ἰδικὸν ὥσπερ τινά κλήρον τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος· καὶ οὐκ ἐν μένεις ἐλπει τὸ χρῆμα αὐτοῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξειργάσατο πλειστά κις, τουτέστι καὶ διὰ πραγμάτων αὐτῶν γέγονεν ἐμ φανές. Οἷον ἐπεπόλασέ ποτε σκότος τοῖς Αἰγυπτίοις βαθὺ καὶ τριήμερον, ἀλλ' ἡ χρηστότης τοῦ σώζοντας τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, τοῦ σκότους ἀπείρατον ἑτήρει τὸν Ἰσραήλ. Απολώλασι τὰ πρωτότοκα των Αἰγυπτίων ἐν μιᾷ νυκτί, ἐν δέ γε τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ οὐδὲ κύων ἔβρυξεν, ἀλλ᾽ ἦσαν ἐκτὸς πληγής κανα λῶς, ἀπείργοντος Θεοῦ τὸν ἀλοθρευτήν. Ορᾷς ὅπως ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστι παρρησία καὶ φανερῶς ἐξειργάσατο τὸ τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητας πλῆθος εἰς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν; ἦν καὶ οἷον ἔκρυψεν, ἐπεὶ μὴ πᾶσιν ἐξὸν μετασχεῖν αὐτῆς τετήρηται γὰρ μόνοις, ὡς ἔφην, τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς Θεὸν ἐλπὶς, σωτηρία; δὲ μᾶλλον τῆς παρ' αὐτοῦ προμνήστρια, καὶ πολλήν τοῖς κεχρημένοις ἐμποιοῦσα τὴν ὄνησιν. Κρίστις οὖν, φησί, τὴν σὴν χρηστότητα, τουτέστι φυλάττει; τοῖς φοβουμένοις σε· ἐπεὶ καὶ εἰς τοῦτο αὐτὴν ἐξειρ γάσω, εἰς τὸ παρασχεῖν τοῖς ἐλπίζουσι εἰς σέ· καὶ παρέξεις γε αὐτὴν ἐνώπιον, ὥστε πάντας ἰδεῖν ἐν καιρῷ ἀμοιβῆς διδομένην τοῖς ἀξίοις. Ετέρως δὲ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητος τοῦ Θεοῦ κεκρυμμένην έχει · S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. appellat Scriptura, difugiunt omnes qui digna te- nebris faciunt: quam rem ut impetret, orat etiam Propheta, non propter actus suos, sed ob miseri- cordiam Dei. Hæc est mihi, inquit, salutis ratio, si tuum ostendas vultum. Vers. 18. Domine, ne erubescam, quoniam te invocavi. Atheos decet, inquit, non me, erubescere. Certe ia pati digni sunt impii, qui nempe te non agno- scunt, neque tuam fatentur deitatem et excelsita- tem, sed dæmoniis potius domini nomen imponunt, el omnium rerum principatum Satanæ attribuunt, quibus etiam suæ vitæ sortes permittunt. Hos oportet ad orci domum pergere, et cum ibi conclu- sis submergi, quos etiam proprios sibi deos asci- verant. Vers. 20. Quanta est abundantia bonitatis tuæ, Domire, quam abscondisti timentibus te! Operatus es sperantibus in te coram filiis hominum. Vocabulum abscondisti repugnare quodammodo videtur alteri dictioni operatus es: nam si bonitatis copiam abscondit, quomodo vice versa operatus eam est coram filiis hominum? Igitur abscondisti intelligendum est pro, reconditam, id est, reserva- tam familiaribus suis solis bonitatem tenuit; ni- hilo tamen minus coram filiis hominum, id est, ne- mine insciente. Quis enim ignorat bonum esse om - nium rerum Creatorem, non tamen indiscrete erga G omnes, sed erga illos potius qui divinum in animabus suis retinent timnorem ? His quippe abscondit, id est, reservavit, ceu sortem quamdam, bonitatis suæ uber- tatem; neque in spe sola res illis est, sed et illam sepissime operatus est, factis videlicet conspicuam reddidit. Veluti, tenebræ incubuerunt Egyptiis profundæ per triduum ; sed bonitas ejus, qui devo- tos sibi servabat, tenebris immunem præestabat Israelem. Perierunt Ægyptiorum primogeniti una nocte ; apud Israelitas autem ne canis quidem ringi auditus est, sed erant extra cædem omnes, Deo angelum exterminatorem arcente. Viden', ut in con- spectu aliorum hominum, id est, libere et palam operatus est bonitatis suæ copiam erga sperantes in ipsum? quam simul etiam quodammodo abscon- dit, quia non omnibus illam participare licuit: re- servata enim solis, ut dixi, fuit timentibus eum. Neque caret successu spes in Deum, imo vero sa- lutis ab eo venientis conciliatrix est, multamque sperantibus infert utilitatem. Abscondis igitur, in- quit, bonitatem tuam, id est, reservas metuentibus te; quia et ipsam idcirco operatus es, ut in te spe- rantibus præstes: quam imo palam exhibebis, ut omnes videant, ubi retributionis tempus aderit, cam dignis concedi. Alio demum sensu copia bonitatis Dei absconditam habet atili- Latem, et nondum (1) satis clare videtur, sed ven- , D f. b) b) (1) Cod. habet οὕτω, sic ; sed videbatur emendandum ούπω, nondum.
Συνετίσω σε γὰρ, φησὶ, καὶ ὑποδείξω σοι ὁδὸν ἣν ὁδεύσεις ἐπὶ τὸ τρισμακάριον ἄγουσαν τέλος, καὶ ἔσομαι πάντως τε ἐποπτεύων τὰ κατὰ σὲ, ὅπως ἐκ τῶν φωτιστικῶν αὐγῶν φωτιζόμενος, τὴν ὁδὸν βλέπειν ἔχῃς τὴν ἐπηγγελμένην σοι. «Ἐν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἄγξαις.» (α φ. 173 β, ξ φ. 66 β) Ὡς πρὸς τὸν Θεὸν ἀποστρέφει τὸν λόγον. Ὃ δὲ λέγει, τοιοῦτόν ἐστι· Τοὺς μὴ βουλομένους μετανοεῖν, οἷά τινι χαλινῷ τῇ παιδείᾳ ἐπίστρεψον πρὸς ἑαυτὸν, καὶ τὸ σκιρτητικὸν καὶ ἀφηνιαστικὸν ἀποθεμένους, τό τε ἀπειθὲς καὶ σκληρόστομον, τῷ σῷ ζυγῷ τούτους ὑπόβαλον· καὶ μὴ ἐάσῃς τὸν χαλινὸν τούτους ἐνδακόντας ὁρμῆσαι ἐπὶ τὸν κρημνὸν ἢ τὸ βάραθρον· ἀλλὰ περιαγαγὼν τὸν αὐχένα τῇ χειρὶ, ἐπὶ τὴν σώζουσαν ὁδὸν κατεύθυνον. Εἰ γάρ τις ἀπόσχοιτο τοῦ κακοῦ, καὶ εἰς σύνεσιν ἀναδραμὼν τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀποσκευάσοιτο μὲν φρόνημα τὸ κτηνοπρεπὲς, γένοιτο δὲ σοφὸς καὶ ἀρτίφρων ἀνὴρ, τότε δὴ ἐλπίδα καὶ καταφυγὴν ἑαυτοῦ ποιήσει τὸν συνετίσαντα Θεόν· τότε κυκλωθήσεται καὶ αὐτὸς ἐλέῳ καὶ οἰκτιρμοῖς, καὶ ὑπὸ χεῖρα γενήσεται τοῦ σώζειν εἰδότος καὶ δυναμένου Θεοῦ.
Α λάμψαντος δὲ αὐτοῦ τὸ φῶς τῆς θεότητος, δ &η Θεοῦ Β πρόσωπόν φησιν ἡ Γραφή, αποτρέπονται πάντες α τὰ σκότους ἄξια ὁρῶντες· οὗ δὴ τυχεῖν ἀξιοῖ καὶ ὁ προφήτης, οὐ διὰ πράξεις ἰδίας, δι᾿ ἔλεος δὲ τοῦ Θεοῦ. Οὗτος γάρ μοι, φησί, μόνος τρόπος τῆς σωτηρία εἰ τὸ σὸν ἐπιφάνοις πρόσωπον. Κύριε, μὴ καταισχυνθείην, ὅτι ἐπεκαλεσάμην σε (Α Τοῖς ἀθέοις, οὐκ ἐμοί, προσηκόν ἐστι αἰσχύνεσθαι. Πάθοιεν δ᾽ ἂν τοῦτο δικαίως οἱ ἀσεβεῖς τουτέστιν οἱ μὴ εἰδότες σε, μήτε μὴν τὴν σὴν ὄμμελε γοῦντες θεότητα καὶ ὑπεροχὴν, ἀνατιθέντες δὲ τα λον τοῖς δαιμονίοις τὴν κυριότητα, καὶ τὸ κατάρχει τῶν ὅλων ἐκνενεμηκότες τῷ Σατανά, καὶ τοὺς ἑαυτή κλήρους ανατιθέντες ἐκείνοις. Αὐτῶν δ' ἂν εἴη καί: βαδίζειν εἰς ᾅδου, καὶ συνταρταροῦσθαι τοῖς αὐτ καθειργμένοις, οὓς καὶ ἰδίους θεοὺς ἐπεγράφοντος. Ως πολὺ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητός σου. Ε ριε, ἧς έκρυψας τοῖς φοβουμένοις σε· ἐξειργάν τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σὲ ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. (Α 1. 170, Κ Γ. Δοκεῖ δέ πως ἀσυμφανὲς εἶναι τὸ ἔκρυψας, πρὸς τὸ ἐξειργάσω· εἰ γὰρ ἔκρυψε τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος, πῶς ἐξειργάσατο πόλιν αὐτὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων; Οὐκοῦν τὸ ἔκρυψε νοητέον, ἀντὶ τοῦ ἀπόθετον, ήγουν τεθήσει ρισμένην, τοῖς οἰκείοις καὶ μόνοις την χρηστότητα ἐποιήσατο, πλὴν ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων. τουτέστιν ἀγνοοῦντος οὐδενός. Τίς γὰρ οὐκ οἶδεν ὅτι ἀγαθός ἐστιν ὁ τῶν ὅλων Δημιουργός, οὐκ εἰς Σπαν τας ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς ἐκείνους μᾶλλον οἵπερ ἐν ἐν ἰδίοις ψυχαῖς τὸν θεῖον ἔχοντες φόβον; Τούτοις γὰρ ἀπ έκρυψε, τουτέστιν ἀπέθετο, ἰδικὸν ὥσπερ τινά κλήρον τὸ τῆς χρηστότητος πλῆθος· καὶ οὐκ ἐν μένεις ἐλπει τὸ χρῆμα αὐτοῖς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐξειργάσατο πλειστά κις, τουτέστι καὶ διὰ πραγμάτων αὐτῶν γέγονεν ἐμ φανές. Οἷον ἐπεπόλασέ ποτε σκότος τοῖς Αἰγυπτίοις βαθὺ καὶ τριήμερον, ἀλλ' ἡ χρηστότης τοῦ σώζοντας τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, τοῦ σκότους ἀπείρατον ἑτήρει τὸν Ἰσραήλ. Απολώλασι τὰ πρωτότοκα των Αἰγυπτίων ἐν μιᾷ νυκτί, ἐν δέ γε τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ οὐδὲ κύων ἔβρυξεν, ἀλλ᾽ ἦσαν ἐκτὸς πληγής κανα λῶς, ἀπείργοντος Θεοῦ τὸν ἀλοθρευτήν. Ορᾷς ὅπως ἐναντίον τῶν υἱῶν τῶν ἀνθρώπων, τουτέστι παρρησία καὶ φανερῶς ἐξειργάσατο τὸ τῆς ἑαυτοῦ χρηστότητας πλῆθος εἰς τοὺς ἐλπίζοντας ἐπ' αὐτόν; ἦν καὶ οἷον ἔκρυψεν, ἐπεὶ μὴ πᾶσιν ἐξὸν μετασχεῖν αὐτῆς τετήρηται γὰρ μόνοις, ὡς ἔφην, τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. Καὶ οὐκ ἄμισθος ἡ εἰς Θεὸν ἐλπὶς, σωτηρία; δὲ μᾶλλον τῆς παρ' αὐτοῦ προμνήστρια, καὶ πολλήν τοῖς κεχρημένοις ἐμποιοῦσα τὴν ὄνησιν. Κρίστις οὖν, φησί, τὴν σὴν χρηστότητα, τουτέστι φυλάττει; τοῖς φοβουμένοις σε· ἐπεὶ καὶ εἰς τοῦτο αὐτὴν ἐξειρ γάσω, εἰς τὸ παρασχεῖν τοῖς ἐλπίζουσι εἰς σέ· καὶ παρέξεις γε αὐτὴν ἐνώπιον, ὥστε πάντας ἰδεῖν ἐν καιρῷ ἀμοιβῆς διδομένην τοῖς ἀξίοις. Ετέρως δὲ τὸ πλῆθος τῆς χρηστότητος τοῦ Θεοῦ κεκρυμμένην έχει · S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. appellat Scriptura, difugiunt omnes qui digna te- nebris faciunt: quam rem ut impetret, orat etiam Propheta, non propter actus suos, sed ob miseri- cordiam Dei. Hæc est mihi, inquit, salutis ratio, si tuum ostendas vultum. Vers. 18. Domine, ne erubescam, quoniam te invocavi. Atheos decet, inquit, non me, erubescere. Certe ia pati digni sunt impii, qui nempe te non agno- scunt, neque tuam fatentur deitatem et excelsita- tem, sed dæmoniis potius domini nomen imponunt, el omnium rerum principatum Satanæ attribuunt, quibus etiam suæ vitæ sortes permittunt. Hos oportet ad orci domum pergere, et cum ibi conclu- sis submergi, quos etiam proprios sibi deos asci- verant. Vers. 20. Quanta est abundantia bonitatis tuæ, Domire, quam abscondisti timentibus te! Operatus es sperantibus in te coram filiis hominum. Vocabulum abscondisti repugnare quodammodo videtur alteri dictioni operatus es: nam si bonitatis copiam abscondit, quomodo vice versa operatus eam est coram filiis hominum? Igitur abscondisti intelligendum est pro, reconditam, id est, reserva- tam familiaribus suis solis bonitatem tenuit; ni- hilo tamen minus coram filiis hominum, id est, ne- mine insciente. Quis enim ignorat bonum esse om - nium rerum Creatorem, non tamen indiscrete erga G omnes, sed erga illos potius qui divinum in animabus suis retinent timnorem ? His quippe abscondit, id est, reservavit, ceu sortem quamdam, bonitatis suæ uber- tatem; neque in spe sola res illis est, sed et illam sepissime operatus est, factis videlicet conspicuam reddidit. Veluti, tenebræ incubuerunt Egyptiis profundæ per triduum ; sed bonitas ejus, qui devo- tos sibi servabat, tenebris immunem præestabat Israelem. Perierunt Ægyptiorum primogeniti una nocte ; apud Israelitas autem ne canis quidem ringi auditus est, sed erant extra cædem omnes, Deo angelum exterminatorem arcente. Viden', ut in con- spectu aliorum hominum, id est, libere et palam operatus est bonitatis suæ copiam erga sperantes in ipsum? quam simul etiam quodammodo abscon- dit, quia non omnibus illam participare licuit: re- servata enim solis, ut dixi, fuit timentibus eum. Neque caret successu spes in Deum, imo vero sa- lutis ab eo venientis conciliatrix est, multamque sperantibus infert utilitatem. Abscondis igitur, in- quit, bonitatem tuam, id est, reservas metuentibus te; quia et ipsam idcirco operatus es, ut in te spe- rantibus præstes: quam imo palam exhibebis, ut omnes videant, ubi retributionis tempus aderit, cam dignis concedi. Alio demum sensu copia bonitatis Dei absconditam habet atili- Latem, et nondum (1) satis clare videtur, sed ven- , D f. b) b) (1) Cod. habet οὕτω, sic ; sed videbatur emendandum ούπω, nondum.
PG 69:866«Εὐφράνθητε ἐπὶ Κύριον, καὶ ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι.» (α φ. 173 β, ξ φ. 66 β) Ὡς ἄγαν σοφὸν τῆς ᾠδῆς τὸ συμπέρασμα Ἀποτρέπει γὰρ ἐπί τινι τῶν κοσμικῶν ἐπαγάλλεσθαι, ἐπὶ Θεῷ δὲ μᾶλλον χαίρειν παραινεῖ. Εἶεν δ’ ἂν ταῦτα χαρισμάτων δηλονότι πνευματικῶν διανομαὶ, καὶ γερῶν ἐλπίς. Πλὴν οὐχ ἅπασιν ἃν πρέποι χαίρειν ἐπὶ Θεῷ, ἁρμόσοι δ’ ἂν μᾶλλον τοῖς δικαιοσύνης ἐρασταῖς. Τούτων ἐστὶ τὸ ἐπὶ μόνῳ Θεῷ ἀγαλλιᾶσθαι, καὶ ἐπ’ αὐτῷ καυχᾶσθαι, κατὰ τὸν θεῖον Ἀπόστολον, «Ὁ καυχώμενος, ἐν Κυρίῳ καυχάσθω,» παρεγγυώμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΛΒ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος παρ’ Ἑβραίοις.» (α φ. 174 β, ξ φ. 66 β) Καί γε ᾄδεσθαί φαμεν τὸν μετὰ χεῖρας ψαλμὸν ὡς ἐκ προσώπου τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, εἴτουν εἰς τιμὴν καὶ δόξαν Χριστοῦ, ὃς καὶ ὠνομάσθη Δαβὶδ διὰ τὴν κατὰ σάρκα γέννησιν· ἐξέφυ γὰρ ἐξ αἵματος Ἰεσσαὶ καὶ Δαβίδ. Περιέχει δὲ τῆς προκειμένης ᾠδῆς ἡ δύναμις πρῶτον μὲν πρόκλησίν τινα καὶ προτροπήν·
IN PSALMUM XXXI. τὴν ὠφέλειαν, καὶ οὕτω νῦν τηλαυγώς καθορᾶται, ἀναμένει δὲ τοὺς ἐπερχομένους αἰῶνας, ὥστε ἐν αὐτ τοῖς ἀποκαλυφθῆναι. Εὐλογητός Κύριος, ὅτι ἐθαυμάστωσε τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐν πόλει περιοχῆς. (Α. Γ. Τὴν πρὸς Θεὸν ἔντευξιν εἰς ἀγαθὸν κατέστρεψε τέλος, εὐλογῶν τὸν Θεὸν ἐφ' οἷς εὖ πέπονθε. Δι' ἐμοῦ γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη, ὅτι μυρίων ἐπ' ἐμὲ συστάντων πολέμων, καὶ δίκην μεγάλης πόλεως τὴν ἐμὴν ψυχὴν πολιορκείν πειρω μένων, ὁ ἐμὸς φύλαξ φραγμόν μοι περιβαλών, τη Ελεός σου θαυμαστὸν ἔδειξας· οὕτως με σώσας, ὡσεὶ καὶ πόλιν τείχει περιβεβλημένην ὀχυρῷ. Μᾶλλον δὲ πόλιν περιοχῆς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὀνομάζει, τὸν ἀποκρύ πτοντα τοὺς ἁγίους και οἷον καταπυκάζοντα καθάπερ ἐν σκηνῇ, ἔξω τε τιθέντα καὶ ἀνθρώπων ταραχή; καὶ ἀντιλογίας γλωσσών. "Η τάχα που τὴν Ἐκκλησ σίαν αὐτοῦ, τὴν τῶν ἁγίων καλεῖ πόλιν, τὴν ἀπόρθητον τῷ Σατανά, τὴν ἀνάλωτον παντελῶς, τὸ μέγα καὶ ἀσφαλὲς καὶ ἀκαταμάχητον τεῖχος. • Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύουσιν αὐτῆς. » Πλὴν ὅτι τὸ ἔλεος οὐκ ἔξω τῆς ἁγίας πόλεως δίδοται μᾶλλον, ἀλλὰ τοῖς οὖσιν ἐν αὐτῇ· ἐν αὐτῇ γὰρ τεθαυμαστῶσθαί φησιν· αὐτό. "Ην πόλις περιοχῆς, ήγουν τετειχισμένη, ἡ ἀπαθὴς ψυχὴ τοῦ Δαβίδ· ἀλλὰ τὸ τῆς ἀπαθείας τεῖχος καθελόντες οἱ ἐχθροὶ μετὰ τῆς Βηρσαβεέ, εἰσῆλθον πρὸς τὸν Δαβίδ. Διόπερ καὶ ἐν τῷ πεντηκοστῷ ψαλμῷ παρακαλεῖ τὸν Κύριον ίν' οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη Ἱερουσαλήμ. ΨΑΛΜΟΣ ΛΑ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ συνέσεως. Μακάριοι ὧν ἀφέθη σαν αἱ ἀνομίαι. (Α Την κακοπάθειαν αὐτοῦ τὴν πολλὴν ὁ Δαβίδ προβαλλόμενος, ἣν ἐν τῇ μετανοίᾳ ὑπέμεινε, μακαρίζει τοὺς ἀταλαιπώρως ἀφέσεως τετυχηκότας διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Συνέσεως δὲ ἐπιγέγραπται ὁ ψαλμός, διὰ τὸ ταύτης μάλιστα δεῖσθαι τοὺς ἀνθρώπους· ὅτι δὴ σφόδρα εκνενευκότες ἐπὶ τὰ πάθη, ἵπποις καὶ ἡμιόνοις ἀπεικάσθησαν. Η ἐπὶ σύνεσιν προτρέπεται, ἐπεὶ πολλὰ κεκρυμμένα δ ψαλμὸς ἔχει, καὶ χρεία συνέσεως τῷ ἐντυγχάνοντι. Μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρ τίαν. (Α Ι. Τρίτη τις αὕτη τάξις τῶν ἁμαρτανο- μένων, ὧν ἡ μὲν πρᾶξις οὐκ ἐπαινετή, τὸ δὲ τῆς γνώμης ἀνεύθυνον. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος στίχος άρο μόσειεν ἂν τοῖς ἡλεημένοις διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα- της· ἐκείνων γὰρ ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. Ο δεύτερος ** i I A tura sæcula exspectat, ut tum denique mani- festetur. Vers. 22. Benedictus Dominus, quoniam miri- b, D 6. b) f. b) B C b) D Matth. xvi, 18. communionis cum Ecclesia catholica, qua super re noti sunt grandes verissimique S. Hieronymi Sonitus in Epistola ad Damasum. Opportunius autem id scribit Alexandriæ Cyrillus, qua in urbe variæ grassabantur hæreses. Atque ita facit etiam S. So- phronius, a nobis editus, in sua Alexandrina lu- cubratione De miraculis SS. Cyri et Joannis, id est, mirac. 12, 36, 37, 38, 59. cavit misericordiam suam in civitate munita. Suam ad Deum precem bono conclusit fine, Deum benedicendo, qui bene ipsi fecerat. Per me enim, inquit, Deus gloria est auctus ; quia innumeris con- tra me consurgentibus bellis, magnæque instar ur- bis animam meam expugnare conantibus, defensor meus septo me circumdans, miram ostendisti mi- sericordiam tuam; haud secus me conservans quanı valido muro munitam civitatem. Vel potius civita- tis munitæ nomine Filium suum Deus denotat, qui abscondit sanctos ac veluti operit tabernaculo, ex- tra bominum tumultum et linguarum contradictio- nem. Vel etiam fortasse Ecclesiam suam appellat sanctorum civitatem, Satanæ inexpugnabilem et nunquam capiendam, magnum, tutumn et inexpu gnabilem murum. Nam portæ inferi adversus eam › Verumtamen misericordia haud non prævalent extra sanctam civitatem datur, sed intra eam ma- nentibus (1); quippe quia in ipsa dictum est illam mirificari. Erat sane munita muris civitas, imper- turbata Davidis anima; sed enim, impassibilitatis muro destructo, inimici ejus cum Bersabea ad Da- videm penetrarunt. Cujus rei causa in quinquage- simo psalmo orat Dominum ut ædificentur muri Jerusalem (2). • PSALMUS XXXI. Vers. 1. Psalmus Davidi intelligentia. Beati quorum remissa sunt peccata ! Multis suis commemoratis David ærumnis, quas poenitentiæ tempore pertulit, beatos dicit eos qui absque ulla vexatione veniam impetrarunt per re- generationis lavacrum (3). Intelligentiæ autem in- scribitur psalmus, quia hac maxime indigent ho- mines, qui cum sint valde ad passiones inclinati, equis et mulis assimilati sunt. Aut ad intelligen- Liam (4) hortatur, quia multa psalmus habet re- condita, atque intelligentia opus est legenti. Vers. 2. Beatus vir cui Dominus peccatum non imputaverit. Tertia est hæc peccantium classis, quorum actus non est laudabilis, sed mens inculpata. Primus ergo versiculus congruet utique iis qui per sanctum baptismum reconciliati fuere; namque horum re- missa sunt peccata. Secundus autem iis, qui pœ- quem Cyrillus repetet infra suo loco; quin opus sit suspicari illo loco de temporibus captivitatis Baby- Jonicæ, quod nonnulli faciunt. in hoc Psalmista loco agnoscere baptismi virtutem. id est, didascalicus. (1) Egregium Cyrilli testimonium de necessitate (2) Animadverte sensum pulchrum anagogicum, (3) Athanasius quoque aliis verbis demonstrat se (4) Aliis videtur psalmus qui dat intelligentiam,
ἁγίοις γὰρ χρῆναι δοξολογεῖν, καὶ ᾠδὰς τὰς χαριστηρίους ἀνάπτειν Θεῷ σώσαντι τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, ἀνακεφαλαιωσαμένῳ τε τὰ πάντα ἐν Χριστῷ τά τε ἐν οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ὃς πάντας ἡμᾶς ἐξείλετο τῆς τοῦ διαβόλου τυραννίδος καὶ σκαιότητος. Εἶτα πρὸς τοῦτο, λόγος εὐθὺς εἰσκομίζεται μυσταγωγικὸς, δι’ οὗ μανθάνομεν ὡς ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα Χριστὸς καὶ τὸ νεῦμα παναλκὲς, καὶ μὴν καὶ τὸ κατὰ πάντων κράτος, καὶ δόξαν θεοπρεπῆ, καὶ ὑπερκόσμιον ὑπεροχήν. Ἀποφαίνει γὰρ αὐτὸν Δημιουργὸν τῶν ὅλων· «Τῷ γὰρ Λόγῳ, φησὶ, Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν.» Διδάσκει δὲ πρὸς τούτοις ὡς ἔστι καὶ πανεπίσκοπος, καὶ πανδερκὲς τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἀφίησιν ὄμμα, καὶ ἑκάστου τροχιὰς περισκέπτεται. Ἐπιφέρει δὲ ὥσπερ χρήσιμόν τι καὶ ἀναγκαῖον τῇ προτεθείσῃ μυσταγωγίᾳ τὸ συμπέρασμα· καταδείκνυσι γὰρ ὅτι σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιάκλαστος ἡ ἐπ’ ἀνθρώποις ἐλπίς· καὶ οὐκ ἂν ἀρκέσειέ τις τῶν ἐπὶ τῆς γῆς εἰς τὸ δύνασθαι σώζειν ἑαυτὸν, εἰ μὴ ἐπαμύνοι Θεός.
IN PSALMUM XXXI. τὴν ὠφέλειαν, καὶ οὕτω νῦν τηλαυγώς καθορᾶται, ἀναμένει δὲ τοὺς ἐπερχομένους αἰῶνας, ὥστε ἐν αὐτ τοῖς ἀποκαλυφθῆναι. Εὐλογητός Κύριος, ὅτι ἐθαυμάστωσε τὸ ἔλεος αὐτοῦ ἐν πόλει περιοχῆς. (Α. Γ. Τὴν πρὸς Θεὸν ἔντευξιν εἰς ἀγαθὸν κατέστρεψε τέλος, εὐλογῶν τὸν Θεὸν ἐφ' οἷς εὖ πέπονθε. Δι' ἐμοῦ γάρ, φησίν, ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη, ὅτι μυρίων ἐπ' ἐμὲ συστάντων πολέμων, καὶ δίκην μεγάλης πόλεως τὴν ἐμὴν ψυχὴν πολιορκείν πειρω μένων, ὁ ἐμὸς φύλαξ φραγμόν μοι περιβαλών, τη Ελεός σου θαυμαστὸν ἔδειξας· οὕτως με σώσας, ὡσεὶ καὶ πόλιν τείχει περιβεβλημένην ὀχυρῷ. Μᾶλλον δὲ πόλιν περιοχῆς αὐτὸν τὸν Υἱὸν ὀνομάζει, τὸν ἀποκρύ πτοντα τοὺς ἁγίους και οἷον καταπυκάζοντα καθάπερ ἐν σκηνῇ, ἔξω τε τιθέντα καὶ ἀνθρώπων ταραχή; καὶ ἀντιλογίας γλωσσών. "Η τάχα που τὴν Ἐκκλησ σίαν αὐτοῦ, τὴν τῶν ἁγίων καλεῖ πόλιν, τὴν ἀπόρθητον τῷ Σατανά, τὴν ἀνάλωτον παντελῶς, τὸ μέγα καὶ ἀσφαλὲς καὶ ἀκαταμάχητον τεῖχος. • Πύλαι γὰρ ᾅδου οὐ κατισχύουσιν αὐτῆς. » Πλὴν ὅτι τὸ ἔλεος οὐκ ἔξω τῆς ἁγίας πόλεως δίδοται μᾶλλον, ἀλλὰ τοῖς οὖσιν ἐν αὐτῇ· ἐν αὐτῇ γὰρ τεθαυμαστῶσθαί φησιν· αὐτό. "Ην πόλις περιοχῆς, ήγουν τετειχισμένη, ἡ ἀπαθὴς ψυχὴ τοῦ Δαβίδ· ἀλλὰ τὸ τῆς ἀπαθείας τεῖχος καθελόντες οἱ ἐχθροὶ μετὰ τῆς Βηρσαβεέ, εἰσῆλθον πρὸς τὸν Δαβίδ. Διόπερ καὶ ἐν τῷ πεντηκοστῷ ψαλμῷ παρακαλεῖ τὸν Κύριον ίν' οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη Ἱερουσαλήμ. ΨΑΛΜΟΣ ΛΑ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ συνέσεως. Μακάριοι ὧν ἀφέθη σαν αἱ ἀνομίαι. (Α Την κακοπάθειαν αὐτοῦ τὴν πολλὴν ὁ Δαβίδ προβαλλόμενος, ἣν ἐν τῇ μετανοίᾳ ὑπέμεινε, μακαρίζει τοὺς ἀταλαιπώρως ἀφέσεως τετυχηκότας διὰ τοῦ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας. Συνέσεως δὲ ἐπιγέγραπται ὁ ψαλμός, διὰ τὸ ταύτης μάλιστα δεῖσθαι τοὺς ἀνθρώπους· ὅτι δὴ σφόδρα εκνενευκότες ἐπὶ τὰ πάθη, ἵπποις καὶ ἡμιόνοις ἀπεικάσθησαν. Η ἐπὶ σύνεσιν προτρέπεται, ἐπεὶ πολλὰ κεκρυμμένα δ ψαλμὸς ἔχει, καὶ χρεία συνέσεως τῷ ἐντυγχάνοντι. Μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρ τίαν. (Α Ι. Τρίτη τις αὕτη τάξις τῶν ἁμαρτανο- μένων, ὧν ἡ μὲν πρᾶξις οὐκ ἐπαινετή, τὸ δὲ τῆς γνώμης ἀνεύθυνον. Ὁ μὲν οὖν πρῶτος στίχος άρο μόσειεν ἂν τοῖς ἡλεημένοις διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα- της· ἐκείνων γὰρ ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. Ο δεύτερος ** i I A tura sæcula exspectat, ut tum denique mani- festetur. Vers. 22. Benedictus Dominus, quoniam miri- b, D 6. b) f. b) B C b) D Matth. xvi, 18. communionis cum Ecclesia catholica, qua super re noti sunt grandes verissimique S. Hieronymi Sonitus in Epistola ad Damasum. Opportunius autem id scribit Alexandriæ Cyrillus, qua in urbe variæ grassabantur hæreses. Atque ita facit etiam S. So- phronius, a nobis editus, in sua Alexandrina lu- cubratione De miraculis SS. Cyri et Joannis, id est, mirac. 12, 36, 37, 38, 59. cavit misericordiam suam in civitate munita. Suam ad Deum precem bono conclusit fine, Deum benedicendo, qui bene ipsi fecerat. Per me enim, inquit, Deus gloria est auctus ; quia innumeris con- tra me consurgentibus bellis, magnæque instar ur- bis animam meam expugnare conantibus, defensor meus septo me circumdans, miram ostendisti mi- sericordiam tuam; haud secus me conservans quanı valido muro munitam civitatem. Vel potius civita- tis munitæ nomine Filium suum Deus denotat, qui abscondit sanctos ac veluti operit tabernaculo, ex- tra bominum tumultum et linguarum contradictio- nem. Vel etiam fortasse Ecclesiam suam appellat sanctorum civitatem, Satanæ inexpugnabilem et nunquam capiendam, magnum, tutumn et inexpu gnabilem murum. Nam portæ inferi adversus eam › Verumtamen misericordia haud non prævalent extra sanctam civitatem datur, sed intra eam ma- nentibus (1); quippe quia in ipsa dictum est illam mirificari. Erat sane munita muris civitas, imper- turbata Davidis anima; sed enim, impassibilitatis muro destructo, inimici ejus cum Bersabea ad Da- videm penetrarunt. Cujus rei causa in quinquage- simo psalmo orat Dominum ut ædificentur muri Jerusalem (2). • PSALMUS XXXI. Vers. 1. Psalmus Davidi intelligentia. Beati quorum remissa sunt peccata ! Multis suis commemoratis David ærumnis, quas poenitentiæ tempore pertulit, beatos dicit eos qui absque ulla vexatione veniam impetrarunt per re- generationis lavacrum (3). Intelligentiæ autem in- scribitur psalmus, quia hac maxime indigent ho- mines, qui cum sint valde ad passiones inclinati, equis et mulis assimilati sunt. Aut ad intelligen- Liam (4) hortatur, quia multa psalmus habet re- condita, atque intelligentia opus est legenti. Vers. 2. Beatus vir cui Dominus peccatum non imputaverit. Tertia est hæc peccantium classis, quorum actus non est laudabilis, sed mens inculpata. Primus ergo versiculus congruet utique iis qui per sanctum baptismum reconciliati fuere; namque horum re- missa sunt peccata. Secundus autem iis, qui pœ- quem Cyrillus repetet infra suo loco; quin opus sit suspicari illo loco de temporibus captivitatis Baby- Jonicæ, quod nonnulli faciunt. in hoc Psalmista loco agnoscere baptismi virtutem. id est, didascalicus. (1) Egregium Cyrilli testimonium de necessitate (2) Animadverte sensum pulchrum anagogicum, (3) Athanasius quoque aliis verbis demonstrat se (4) Aliis videtur psalmus qui dat intelligentiam,
PG 69:868Διακεῖσθαί τε οὕτω παρασκευάζει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, ὡς τὰ αὐτοῦ φρονεῖν, καὶ τοῖς αὐτοῦ νεύμασιν ἐπείγεσθαι κατακολουθεῖν, καὶ ἐπ’ αὐτῷ πεποιθέναι, εἰδέναι τε βεβαίως ὅτι παντὸς ἔξω τίθησι πειρασμοῦ, καὶ ἀμογητὶ διασώζει τοὺς ἐπ’ αὐτῷ πεποιθότας. Ἄρχεται οὖν τῆς ᾠδῆς καί φησιν. «Ἀγαλλιᾶσθε, δίκαιοι, ἐν Κυρίῳ.» (α φ. 175) Ἐν αὐτῷ οὖν γενόμενοι τῷ Κυρίῳ, καὶ καθ’ ὅσον ἐσμὲν δυνατοὶ κατοπτεύοντες αὐτοῦ τὰ θαυμάσια, οὕτως συναγάγωμεν ἐκ τῆς θεωρίας ταῖς καρδίαις ἡμῶν εὐφροσύνην. Καὶ ἵνα συνελὼν εἴπω, τοῦτό ἐστι τὸ ἀγαλλιᾶσθαι τοὺς δικαίους ἐν Κυρίῳ, τὸ φρονεῖν ἑλέσθαι μόνα τὰ αὐτῷ θυμήρη καὶ φίλα, καὶ γλίχεσθαι μὲν τῶν ἀρίστων ἐπιτηδευμάτων, ἀποφοιτᾷν δὲ τῶν κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης. «Ἐξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ἐν κιθάρᾳ, ἐν ψαλτηρίῳ δεκαχόρδῳ ψάλατε αὐτῷ.» (α φ. 175 β) Ἐν ἑτέροις γέγραπται ψαλμοῖς, πῆ μὲν, ὅτι «Ἑκουσίως θύσω σοι·» πῆ δὲ αὖ, «Ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ·» δι’ ὦν σημαίνει τὸ μὴ ἀβουλήτως μηδὲ οἷον ἐν κατηφείᾳ καὶ ὀκνηρῶς ποιεῖσθαι δεῖν τὰς εὐχὰς, ἀλλ’ ἐκ διανοίας ἀγαθῆς καὶ ἐκ φρονήματος ἱλαροῦ.
S. CYRILLS ALEXANDRINI ARCHIEP. Α δὲ τοῖς ἐθέλουσι μετανοεῖν· ἐπικαλύπτονται γὰρ Σύν τῶν αἱ ἁμαρτίαι διὰ τῆς μετανοίας, καταχωρώντας ὥσπερ αὐτὰς ταῖς ἀμνηστίαις τοῦ φιλαγάθου Θεού, ὡς μηκέτι βούλεσθαι μηδὲ ὁρᾷν αὐτός. Τοῖς γὰρ ἁμαρτούσι μετὰ τὴν ἄφεσιν, οὐκέτι δευτέραν ἄφεσιν, ἀλλ' ἐπικάλυψιν ἁμαρτιῶν παρέχει. Διὰ γὰρ των δευτέρων κατορθωμάτων, καλύπτειν τα προηματ μένα συνεχώρησεν. Ὁ δὲ τρίτος τοῖς σφαλεῖσε μὲν, πλὴν οὐκ ἀπὸ γνώμης ἐθελοκάκου καὶ πονηρᾶς. Σύ μου εἶ καταφυγὴ ἀπὸ θλίψεως τῆς περιεχού της με. (Α Γ. Μέγα τὸ μὴ φρονεῖν ἐφ' ἑαυτῷ, εξ δέναι δὲ μᾶλλον τὴν ἐξελέσθαι δυνάμενον, ὅταν ἐμῶν κατατρέχωσι λογισμοὶ καὶ θλίψεις αἱ δι᾽ εὐσέβειαν σκηπτοῦ δίκην ἐμπίπτουσαι καὶ θορυβούσαι. Τὸ ἀγαλλίαμα μου, λύτρωσαί με ἀπὸ τῶν κλωσάντων με. (Α Γ. ) Ταύτά φησιν ὡς ἐκ προσώπον τῶν δεδιψηκότων τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν, &' οὗ τὴν ἐκ τῆς ἀρχαίας αρᾶς διακρουσάμεθα δυσθυμίαν· μεταμφιασάμεθα δὲ ὥσπερ εὐφροσύνην καὶ χαρών, θανάτου καὶ ἁμαρτίας ἀπηλλαγμένοι, καὶ τί γὰρ οὐχὶ τῶν ἄνωθεν καταπλουτήσαντες ἀγαθῶν; Και κλοῦσι δὲ τοὺς ἁγίους οὐκ ἄνθρωπο μόνον δυσσεβεί; καὶ ἀλιτήριος, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτὰ τὰ φιλοπάπουργ τῶν δαιμόνων στίφη. Συνετιώ σε καὶ συμβιβῶ σε ἐν ὁδῷ μου ταύτῃ ὁ σὺ πορεύσῃ. (Α 1. 173) Ευξαμένῳ λύτρωσιν ἐχθρῶν, ἀντιφθέγ γεται θεὸς ὁδηγήσειν ἐπαγγελλόμενος ἐν εὐθείᾳ ὁδῷ Συνετίσω σε γὰρ, φησὶ, καὶ ὑποδείξω σοι ὁδὸν ἐν ἐδεύσεις ἐπὶ τὸ τρισμακάριον ἄγουσαν τέλος, καὶ ἔσομαι πάντως τε ἐποπτεύων τὰ κατὰ σὲ, ὅπως ἐκ τῶν φωτιστικῶν αὐτῶν φωτιζόμενος, τὴν ἐδεν βλέ πειν ἔχῃς τὴν ἐπηγγελμένην σοι. Εν χημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἀγξεις. (Α ὺς πρὸς τὸν Θεὸν ἀποστρέφει τὸν λόγον. Ο δὲ λέγει, τοιοῦτόν ἐστι· Τοὺς μὴ βου λομένους μετανοείν, οἷά τινι χαλινῷ τῇ παιδείᾳ ἐπί- στρεψαν πρὸς ἑαυτὸν, καὶ τὸ σκιρτητικὸν καὶ ἀφο ηνιαστικὸν ἀποθεμένους, τό τε ἀπειθὲς καὶ σκλη ρόστομον, τῷ σῷ ζυγῷ τούτους ὑπόβαλον· καὶ μὲ ἐάσῃς τὸν χαλινόν τούτους ἐνδεκόντας ὁρμῆσαι ἐπὶ τὸν χρημνὸν ἢ τὸ βάραθρον· ἀλλὰ περιαγωγών των αὐχένα τῇ χειρὶ, ἐπὶ τὴν σώζουσαν όλον κατεύθυν Εἰ γάρ τις ἀπόσχοντο τοῦ κακοῦ, καὶ εἰς σύνεσιν αναδραμὼν τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀποσκευάσει το μὲν φρόνημα τὸ κτηνοπρεπές, γένοιτο δὲ σοφὸς καὶ ἀρτίφρων ἀνὴρ, τότε δὲ ἐλπίδα καὶ καταφυγὴν ἑαυ τοῦ ποιήσει τὸν συνετίσαντα Θεόν· τότε κυκλωθή- σεται καὶ αὐτὸς ἐλέῳ καὶ οἰκτιρμοῖς, καὶ ὑπὸ χεῖρα γενήσεται τοῦ σώζειν εἰδότος καὶ δυναμένου Θεού. Ευφράνθητε ἐπὶ Κύριον, καὶ ἀγαλλιάσθε, δίκαιοι. (Α Γ. ὓς ἂγεν σοφὸν τῆς φής το συμπέρασμα! Απιτρέπει γὰρ ἐπί τινι τῶν κοσμι τῶν ἐπαγάλλεσθαι, ἐπὶ Θεῷ δὲ μᾶλλον χαίρειν παραι nitere volunt; namque horum operiuntur calpe a poenitentia, quas veluti oblivione obruit benignus Deus, ita ut nolit diutius eas intueri. Nam peccan- tibus post remissionem nequaquam alteram re- missionem, sed opertionem peccatorum exhibet. Posterioribus enim bonis actibus operire prævia peccata concedit. Tertius demum versiculus con- gruit peccantibus quidem, sed absque malitiose pravaque voluntate. Vers. 7. Tu es refugium meum a tribulatione que comprehendit me. Valde interest non magnopere sibi confidere, sed cum agnoscere potius, qui potest nos libe- rare, cum appetimur curis et angustiis, que pic- tatis nostræ causa, fulminis instar in mos irruunt ac perturbant. Vers. 7. O exsultatio mea, libera me a circum- dantibus me. Hæc ait tanquam in persona cupientium eam quæ per Christum fit, salutem; cujus beneficio an- tiquæ maledictionis depulimus anxietatem, recupe- ravimus autem hilaritatem atque lætitiam, morte et peccato erepti. Quidni enim, quandoquidem cœ- lestia bona consecuti sumus? Obsident autem san- c'os non homines tantum impú et flagitiosi, sed ipsa quoque perpetuæ malitiæ dedita dæmonum agmina. Vers. 8. Intellectum tibi dabo, et docebo te viam hanc meam qua gradieris. Petenti liberationem ex inimicis respondet Deus, directurum se promittens in rectam viam : Dabo cnim tibi, inquit, intellectum, viamque monstrabo, qua pergens beatissimum terminum consequeris : tuarumque rerum curam geram, ut splendidis ra- diís illuminatus viam cernas. quam terere jus- sus es. Vers. 9. Camo et freno maxillas corum constringe. C Ad Deum veluti dirigit sermonem. Dicit autem : Qui resipiscere nolunt, eos tu, ceu freno quodam, disciplina ad te ipsum converte, et desultoriis mo- tibus ac ferocia compressa, durique oris contuma- cia domita, jugo tuo subde; neque hos sinas frena mordentes in præceps barathrum ruere, sed manu cervicem illorum fectens, in salutarem dirige D viam. Nam si quis a mal recedat, atque ad dignum homine intellectum rediens, valedicat belluinis co- piditatibus, fiatque sapiens et cordatus vir, tunc de- mum spem perfugiumque habebit ad eruditorem suum Deum : tunc ipsum misericordia et clemen- tia circumsistent, manusque Dei proteget qui sal- vare et scit et valet. Vers. 11. Latamini in Domino, et exsulfate, justi. Quam scita est cantici conclusio! Beterret enim quominus re qualibet mundana gloriemur, atque at in Deo potius latemur, hortatur. Intelligit b) f. b, C 1.66b) b, C f. b)
Τοῦτο κἀνθάδε παραδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος παρενεγκόντος τοῦ λόγου τοὺς κιθάρᾳ καὶ ψαλτηρίῳ κεχρῆσθαι κατειθισμένους. Οὐ γάρ τοι τὸ διὰ χορδῶν ἀνακρούειν μέλος ἐπιτάττει τὸ Πνεῦμα, οὔτε μὴν κοσμικῶν ἀθυρμάτων ἅπτεσθαι κελεύει τοὺς τῆς νοητῆς εὐθύτητος ἐπιμελητὰς, ἀλλὰ μετὰ τῆς ἁγιοπρεποῦς θυμηδίας ποιεῖσθαι κελεύει τὰς δοξολογίας. Εἰκὸς δὲ ὅτι τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσιν ἀκολουθῶν ὁ Ψάλλων, ἐνταῦθα διαμέμνηται τῶν ὀργάνων. Ἔθος γὰρ Ἰουδαίοις καὶ λυροκτυπεῖν ἔσθ’ ὅτε, κυμβάλοις τε καὶ νάβλαις καὶ ἑτέροις τισὶ κεχρῆσθαι τοιούτοις, καὶ ὑμνολογεῖν ἐν τῷ παρ’ αὐτοῖς ὄντι ναῷ. (β φ. 97) Ἄθρει ὅπως οὐ βουθυτεῖν τοῖς ἁγίοις, εἴτουν τοῖς εὐθέσιν, ἐπιτάττει μᾶλλον, οὔτε μὴν καπνοῖς κεχρῆσθαι καὶ λιβάνῳ· τὸ ὑμνολογεῖν δὲ μᾶλλον, καὶ ἀναιμάκτους προσάγειν θυσίας, ὅπερ ἐστὶν τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας σύμβολον.
S. CYRILLS ALEXANDRINI ARCHIEP. Α δὲ τοῖς ἐθέλουσι μετανοεῖν· ἐπικαλύπτονται γὰρ Σύν τῶν αἱ ἁμαρτίαι διὰ τῆς μετανοίας, καταχωρώντας ὥσπερ αὐτὰς ταῖς ἀμνηστίαις τοῦ φιλαγάθου Θεού, ὡς μηκέτι βούλεσθαι μηδὲ ὁρᾷν αὐτός. Τοῖς γὰρ ἁμαρτούσι μετὰ τὴν ἄφεσιν, οὐκέτι δευτέραν ἄφεσιν, ἀλλ' ἐπικάλυψιν ἁμαρτιῶν παρέχει. Διὰ γὰρ των δευτέρων κατορθωμάτων, καλύπτειν τα προηματ μένα συνεχώρησεν. Ὁ δὲ τρίτος τοῖς σφαλεῖσε μὲν, πλὴν οὐκ ἀπὸ γνώμης ἐθελοκάκου καὶ πονηρᾶς. Σύ μου εἶ καταφυγὴ ἀπὸ θλίψεως τῆς περιεχού της με. (Α Γ. Μέγα τὸ μὴ φρονεῖν ἐφ' ἑαυτῷ, εξ δέναι δὲ μᾶλλον τὴν ἐξελέσθαι δυνάμενον, ὅταν ἐμῶν κατατρέχωσι λογισμοὶ καὶ θλίψεις αἱ δι᾽ εὐσέβειαν σκηπτοῦ δίκην ἐμπίπτουσαι καὶ θορυβούσαι. Τὸ ἀγαλλίαμα μου, λύτρωσαί με ἀπὸ τῶν κλωσάντων με. (Α Γ. ) Ταύτά φησιν ὡς ἐκ προσώπον τῶν δεδιψηκότων τὴν διὰ Χριστοῦ σωτηρίαν, &' οὗ τὴν ἐκ τῆς ἀρχαίας αρᾶς διακρουσάμεθα δυσθυμίαν· μεταμφιασάμεθα δὲ ὥσπερ εὐφροσύνην καὶ χαρών, θανάτου καὶ ἁμαρτίας ἀπηλλαγμένοι, καὶ τί γὰρ οὐχὶ τῶν ἄνωθεν καταπλουτήσαντες ἀγαθῶν; Και κλοῦσι δὲ τοὺς ἁγίους οὐκ ἄνθρωπο μόνον δυσσεβεί; καὶ ἀλιτήριος, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτὰ τὰ φιλοπάπουργ τῶν δαιμόνων στίφη. Συνετιώ σε καὶ συμβιβῶ σε ἐν ὁδῷ μου ταύτῃ ὁ σὺ πορεύσῃ. (Α 1. 173) Ευξαμένῳ λύτρωσιν ἐχθρῶν, ἀντιφθέγ γεται θεὸς ὁδηγήσειν ἐπαγγελλόμενος ἐν εὐθείᾳ ὁδῷ Συνετίσω σε γὰρ, φησὶ, καὶ ὑποδείξω σοι ὁδὸν ἐν ἐδεύσεις ἐπὶ τὸ τρισμακάριον ἄγουσαν τέλος, καὶ ἔσομαι πάντως τε ἐποπτεύων τὰ κατὰ σὲ, ὅπως ἐκ τῶν φωτιστικῶν αὐτῶν φωτιζόμενος, τὴν ἐδεν βλέ πειν ἔχῃς τὴν ἐπηγγελμένην σοι. Εν χημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἀγξεις. (Α ὺς πρὸς τὸν Θεὸν ἀποστρέφει τὸν λόγον. Ο δὲ λέγει, τοιοῦτόν ἐστι· Τοὺς μὴ βου λομένους μετανοείν, οἷά τινι χαλινῷ τῇ παιδείᾳ ἐπί- στρεψαν πρὸς ἑαυτὸν, καὶ τὸ σκιρτητικὸν καὶ ἀφο ηνιαστικὸν ἀποθεμένους, τό τε ἀπειθὲς καὶ σκλη ρόστομον, τῷ σῷ ζυγῷ τούτους ὑπόβαλον· καὶ μὲ ἐάσῃς τὸν χαλινόν τούτους ἐνδεκόντας ὁρμῆσαι ἐπὶ τὸν χρημνὸν ἢ τὸ βάραθρον· ἀλλὰ περιαγωγών των αὐχένα τῇ χειρὶ, ἐπὶ τὴν σώζουσαν όλον κατεύθυν Εἰ γάρ τις ἀπόσχοντο τοῦ κακοῦ, καὶ εἰς σύνεσιν αναδραμὼν τὴν ἀνθρώπῳ πρέπουσαν ἀποσκευάσει το μὲν φρόνημα τὸ κτηνοπρεπές, γένοιτο δὲ σοφὸς καὶ ἀρτίφρων ἀνὴρ, τότε δὲ ἐλπίδα καὶ καταφυγὴν ἑαυ τοῦ ποιήσει τὸν συνετίσαντα Θεόν· τότε κυκλωθή- σεται καὶ αὐτὸς ἐλέῳ καὶ οἰκτιρμοῖς, καὶ ὑπὸ χεῖρα γενήσεται τοῦ σώζειν εἰδότος καὶ δυναμένου Θεού. Ευφράνθητε ἐπὶ Κύριον, καὶ ἀγαλλιάσθε, δίκαιοι. (Α Γ. ὓς ἂγεν σοφὸν τῆς φής το συμπέρασμα! Απιτρέπει γὰρ ἐπί τινι τῶν κοσμι τῶν ἐπαγάλλεσθαι, ἐπὶ Θεῷ δὲ μᾶλλον χαίρειν παραι nitere volunt; namque horum operiuntur calpe a poenitentia, quas veluti oblivione obruit benignus Deus, ita ut nolit diutius eas intueri. Nam peccan- tibus post remissionem nequaquam alteram re- missionem, sed opertionem peccatorum exhibet. Posterioribus enim bonis actibus operire prævia peccata concedit. Tertius demum versiculus con- gruit peccantibus quidem, sed absque malitiose pravaque voluntate. Vers. 7. Tu es refugium meum a tribulatione que comprehendit me. Valde interest non magnopere sibi confidere, sed cum agnoscere potius, qui potest nos libe- rare, cum appetimur curis et angustiis, que pic- tatis nostræ causa, fulminis instar in mos irruunt ac perturbant. Vers. 7. O exsultatio mea, libera me a circum- dantibus me. Hæc ait tanquam in persona cupientium eam quæ per Christum fit, salutem; cujus beneficio an- tiquæ maledictionis depulimus anxietatem, recupe- ravimus autem hilaritatem atque lætitiam, morte et peccato erepti. Quidni enim, quandoquidem cœ- lestia bona consecuti sumus? Obsident autem san- c'os non homines tantum impú et flagitiosi, sed ipsa quoque perpetuæ malitiæ dedita dæmonum agmina. Vers. 8. Intellectum tibi dabo, et docebo te viam hanc meam qua gradieris. Petenti liberationem ex inimicis respondet Deus, directurum se promittens in rectam viam : Dabo cnim tibi, inquit, intellectum, viamque monstrabo, qua pergens beatissimum terminum consequeris : tuarumque rerum curam geram, ut splendidis ra- diís illuminatus viam cernas. quam terere jus- sus es. Vers. 9. Camo et freno maxillas corum constringe. C Ad Deum veluti dirigit sermonem. Dicit autem : Qui resipiscere nolunt, eos tu, ceu freno quodam, disciplina ad te ipsum converte, et desultoriis mo- tibus ac ferocia compressa, durique oris contuma- cia domita, jugo tuo subde; neque hos sinas frena mordentes in præceps barathrum ruere, sed manu cervicem illorum fectens, in salutarem dirige D viam. Nam si quis a mal recedat, atque ad dignum homine intellectum rediens, valedicat belluinis co- piditatibus, fiatque sapiens et cordatus vir, tunc de- mum spem perfugiumque habebit ad eruditorem suum Deum : tunc ipsum misericordia et clemen- tia circumsistent, manusque Dei proteget qui sal- vare et scit et valet. Vers. 11. Latamini in Domino, et exsulfate, justi. Quam scita est cantici conclusio! Beterret enim quominus re qualibet mundana gloriemur, atque at in Deo potius latemur, hortatur. Intelligit b) f. b, C 1.66b) b, C f. b)
PG 69:869Ἀποφήσας γὰρ τὰς δι’ αἱμάτων θυσίας, διὰ τοῦ φάναι ὡς τὸν Ἰσραὴλ, «Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδ’ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους,» εἰς ᾠδὰς καὶ μέλη προτρέπει λέγων «Θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αἰνέσεως.» «Ἄσατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινὸν, καλῶς ψάλατε αὐτῷ ἐν ἀλαλαγμῷ.» (α φ. 176 β) Ἴδοι τις ἂν κἀντεῦθεν, ὅτι μὴ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ τελοῦσι λατρείαν προσδιαλέγεται νυνὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ Ψάλλοντος, ἀλλὰ τοῖς ἐρασταῖς τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας, καὶ τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν παρ’ αὐτοῦ πεπλουτηκόσιν. Εἶεν δ’ ἂν οὗτοι, περὶ ὧν ἔλεγεν ἐν ἀρχῇ τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ· «Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι.» Τίσι γὰρ ἀφῆκε τὰς ἁμαρτίας, εἰ μὴ τοῖς εἰς καινότητα ζωῆς ἀναμορφωθεῖσι δι’ ἁγιασμοῦ ἐν πνεύματι, οἳ καὶ πάντα μολυσμὸν ἀπελούσαντο διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος; Τούτοις ᾄδειν κελεύει, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κατά τινα τρόπον τὸν ἀσυνήθη τάχα τοῖς πρὸ ἡμῶν. Δεῖν γὰρ εἶναί φησι τὸ ᾆσμα καινὸν, ὅπερ σαφῶς δηλοῖ ὅτι διὰ Μωσέως νόμος τέλος ἔσχηκε. Ψάλλειν δὲ καλῶς, τουτέστιν ἐμφρόνως ὡς ἐν ἀλαλαγμῷ. Τὸν δὲ ἀλαλαγμὸν, κραυγὴν ἐπινίκιον εἶναί φαμεν ἀναφωνουμένην ὑπὸ στρατιᾶς ἐπὶ πεσοῦσιν ἐχθροῖς.
νεῖ. Εἶεν δ᾽ ἂν ταῦτα χαρισμάτων δηλονότι πνευμα- τικῶν διανομαι, καὶ γερῶν ἐλπίς. Πλὴν οὐχ ἅπασιν ἂν πρέποι χαίρειν ἐπὶ Θεῷ, ἁρμόσοι δ' ἂν μᾶλλον τοῖς δικαιοσύνης ἐρασταίς. Τούτων ἐστὶ τὸ ἐπὶ μόνῳ Θεῷ ἀγαλλιάσθαι, καὶ ἐπ' αὐτῷ καυχάσθαι, κατὰ τὸν Θείον Απόστολον, « Ο καυχώμενος, ἐν Κυρίῳ καυ- χάσθω, ο παρεγγυώμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΑΒ Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος παρ' 'Εβραίοις. Β (Α Γ. Καί γε ᾄδεσθαί φαμεν τὸν μετὰ χεῖρας ψαλμὸν ὡς ἐκ προσώπου τοῦ μακαρίου Δαβίδ, εἴτουν εἰς τιμὴν καὶ δόξαν Χριστοῦ, ὃς καὶ ὠνομάσθη Δαβὶδ διὰ τὴν κατὰ σάρκα γέννησιν· ἐξέφυ γὰρ ἐξ αἵματος Ἰεσσαὶ καὶ Δαβίδ. Περίεχει δὲ τῆς προκειμένης ᾠδῆς ἡ δύναμις πρῶτον μὲν πρόκλησιν τινα καὶ προτροπήν ἁγίοις γὰρ χρῆναι δοξολογεῖν, καὶ ᾠδὲς τὰς χαριστηρίους ανάπτειν Θεῷ σώσαντι τὴν ὑπ' οὐρανὸν, ἀνακεφαλαιωσαμένῳ τε τὰ πάντα ἐν Χριστῷ τά τε ἐν οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ὅς πάντας ἡμᾶς ἐξείλετο τῆς τοῦ διαβόλου τυραννίδος καὶ σκαιότητος. Εἶτα πρὸς τοῦτο, λόγος εὐθὺς εἰσκο- μίζεται μυσταγωγικός, δι' οὗ μανθάνομεν ὡς ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα Χριστὸς καὶ τὸ νεῦμα παναλκες, καὶ μὴν καὶ τὸ κατὰ πάντων κράτος, καὶ δόξαν θεοπρεπή, καὶ ὑπερκόσμιον ὑπεροχήν. Αποφαίνει γὰρ αὐτὸν Δημιουργὸν τῶν ὅλων· « Τῷ γὰρ Λόγῳ, φησί, Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. Διδάσκει δὲ πρὸς τούτοις ὡς ἔστι καὶ πανεπίσκοπος, καὶ πανδερκὲς τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἀφίησιν ὄμμα, καὶ ἑκάστου τροχιάς περι- σκέπτεται. Ἐπιφέρει δὲ ὥσπερ χρήσιμόν τι καὶ τ ἀναγκαῖον τῇ προτεθείσῃ μυσταγωγία τὸ συμπέ- ρασμα· καταδείκνυσι γὰρ ὅτι σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιά- κλαστος ἡ ἐπ' ἀνθρώποις ἐλπίς· καὶ οὐκ ἂν ἀρχέ σειέ τις τῶν ἐπὶ τῆς γῆς εἰς τὸ δύνασθαι σώζειν ἑαυτὸν, εἰ μὴ ἐπαμύνοι Θεός. Διακεῖσθαί τε οὕτω παρασκευάζει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, ὡς τὰ αὐτοῦ φρονεῖν, καὶ τοῖς αὐτοῦ νεύμασιν ἐπείγεσθαι κατακο λουθεῖν, καὶ ἐπ' αὐτῷ πεποιθέναι, εἰδέναι τε βεβαίως ὅτι παντὸς ἔξω τίθησι πειρασμοῦ, καὶ ἀμογητὶ δια- σώζει τοὺς ἐπ' αὐτῷ πεποιθότας. Αρχεται οὖν τῆς ᾠδῆς καί φησιν. Αγαλλιᾶσθε, δίκαιοι, ἐν Κυρίῳ. (Α. Ι. 475) Ἐν αὐτῷ οὖν γενόμενοι τῷ Κυρίῳ, καὶ καθ' ὅσον ἐσμὲν δυνατοὶ κατοπτεύοντες αὐτοῦ τὰ θαυμάσια, οὕτως συναγάγωμεν ἐκ τῆς θεωρίας ταῖς καρδίαις ἡμῶν εὐφροσύνην. Καὶ ἵνα συνελὼν εἴπω, τοῦτό ἐστι τὸ ἀγαλλιάσθαι τοὺς δικαίους ἐν Κυρίῳ, τὸ φρονεῖν ἑλέσθαι μόνα τὰ αὐτῷ θυμήρη καὶ φίλα, καὶ γλίχεσθαι μὲν τῶν ἀρίστων ἐπιτηδευμάτων, ἀπο- φοιτῶν δὲ τῶν κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ἐν κιθάρᾳ, ἐν ψαλτη- ρίφ δεκαχόρδῳ ψάλατε αὐτῷ. (Α Γ. Ἐν ἑτέροις γέγραπται ψαλμοῖς, πῆ μὲν, ότι ο Εκουσίως θύσω σοι· πῆ δὲ αὖ, ο Ἐκ ' IN PSALMUM XXXH. A nimirum spiritalium denorum collationem, et pre- miorum spem. Cæteroqui haud omnibus lætari in Deo congruet, sed justitiæ potius amatoribus. Ho- rum est in solo Deo lætari, et eodem gloriari, prout divus monet Apostolus: Qui gloriatur, in Domino glorietur ". » PSALMUS XXXII. Vers. 1. Psalmus Daridi, sine titulo apud Hebreos. b, C f. b) Cantari hunc psalmum dicimus tanquam in beati Davidis persona, sive in honorem laudemque Chri sti, qui etiam David nominatus est ob suam in carne nativitatem : etenim de Jessæ et Davidis san- guine ortus est. Habet autem praesentis carminis continentia primo quidem invitationem quamdam et adhortationem; quia nempe sanctos oportet lau- des dicere, et eucharisticos hymnos ad Deum ex- tollere, qui salutem orbi contulit, atque omnia in Christo restauravit cœlestia simul atque terrestria**, qui nos omnes diaboli tyrannide nequitiaque eri- puit. Post hæc, sermo statim incipit mystagogicus, quo docemur Christi manum esse invictam, volun- tatem efficacissimam, potentiam universalem, glo- riam Deo dignam, celsitatem supermundialem. Nam- que eum rerum omnium Creatorem ostendit Psalıni- sta. ‹ Verbo enim, inquit, Domini cœli firmati sunt. » Præterea docet, ipsam esse omnium inspectorem, atque omnituentem oculum terrenis cunctis inten- dere, et uniuscujusque semitas explorare. Porro utilem quamdam necessariamque precedenti do- b) Cor. 1, 31. • Ephes. 1, 10. Psal. LIII, 8. C D ctrinæ imponit coronidem : demonstrat enim putrem fragilemque esse spem in hominibus collocatam, nec quempiam terrestrium saluti propriæ posse con- sulere, nisi Deus auxilietur. Sic autem esse vult ani- matos eos qui Deum diligunt, ut ei morem ge- rant, ejusque nutibus obsecundent, ipsique confi- dant, sibique plane persuadeant, ipsum omni ten- tatione expedire solere, et sibi fretos facile salvare. Sic ergo canticum exorditur. Exsultate, justi, in Domino. Ergo mente in Domino defixa, et pro viribus mi- rabilia ejus contemplantes, ex hac ipsa considera- tione cordibus nostris laetitiam comparemus. Atque, ut summatim dicam, hoc est exsultare justos in Do- mino, ea sola nimirum velle quæ ipsi jucunda sunt et grata; et bonam quidem disciplinam appetere, a mundanis autem recedere cupiditatibus et hujus vitæ colluvie. Vers. 2. Confitemini Domino cithara, psalterio decem chordarum psallite illi. In aliis scribitur psalmis, modo quidem e Volun- tarie sacrificabo tibi "; › modo autem Ex volun-
[«Ὅτι εὐθὺς ὁ λόγος τοῦ Κυρίου.» Ἐπεὶ, φησὶν, εὐθύς ἐστιν ὁ λόγος τοῦ Κυρίου, καὶ ἐν πίστει δὲ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἀγαλλιᾶσθε ἐν τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺν δὲ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου λέγων, διαμεμνῆσθαί μοι δοκεῖ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων σκολιὸν, ἢ αἰνιγματῶδες, ἢ δυσκάτοπτον ὅλως, καὶ τῇ τοῦ γράμματος ἀσαφείᾳ κατημφιασμένον, καθὰ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως. Διὰ κύκλου γὰρ μακροῦ, καὶ περιόδου δυσχεροῦς, ἀμυδρῶς καὶ μόλις συνίεμεν τὰ Μωσέως. «Ὁ δὲ τοῦ Κυρίου λόγος,» τουτέστι τὸ μάθημα τὸ εὐαγγελικὸν, εὐθύς ἐστι, καὶ εὐσύνοπτος, καὶ ἀπευθύνειν δυνατὸς εἰς πᾶν εἶδος ἀρετῆς.] «Τιθεὶς ἐν θησαυροῖς ἀβύσσους.» (β φ. 100) Οὕτω που περὶ τῆς θαλάσσης φησίν· «Ἐθέμην αὐτῇ ὅρια, ἐπιθεὶς κλεῖθρα καὶ πύλας, εἶπα δὲ αὐτῇ· Μέχρι τούτου ἐλεύσῃ, καὶ οὐχ ὑπερβήσῃ, ἀλλ’ ἐν σεαυτῇ συντριβήσεταί σου τὰ κύματα.» Ἔφη δέ που καὶ πρός τινας τῶν ἀρχαιοτέρων δι’ ἐνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν·
νεῖ. Εἶεν δ᾽ ἂν ταῦτα χαρισμάτων δηλονότι πνευμα- τικῶν διανομαι, καὶ γερῶν ἐλπίς. Πλὴν οὐχ ἅπασιν ἂν πρέποι χαίρειν ἐπὶ Θεῷ, ἁρμόσοι δ' ἂν μᾶλλον τοῖς δικαιοσύνης ἐρασταίς. Τούτων ἐστὶ τὸ ἐπὶ μόνῳ Θεῷ ἀγαλλιάσθαι, καὶ ἐπ' αὐτῷ καυχάσθαι, κατὰ τὸν Θείον Απόστολον, « Ο καυχώμενος, ἐν Κυρίῳ καυ- χάσθω, ο παρεγγυώμενον. ΨΑΛΜΟΣ ΑΒ Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ ἀνεπίγραφος παρ' 'Εβραίοις. Β (Α Γ. Καί γε ᾄδεσθαί φαμεν τὸν μετὰ χεῖρας ψαλμὸν ὡς ἐκ προσώπου τοῦ μακαρίου Δαβίδ, εἴτουν εἰς τιμὴν καὶ δόξαν Χριστοῦ, ὃς καὶ ὠνομάσθη Δαβὶδ διὰ τὴν κατὰ σάρκα γέννησιν· ἐξέφυ γὰρ ἐξ αἵματος Ἰεσσαὶ καὶ Δαβίδ. Περίεχει δὲ τῆς προκειμένης ᾠδῆς ἡ δύναμις πρῶτον μὲν πρόκλησιν τινα καὶ προτροπήν ἁγίοις γὰρ χρῆναι δοξολογεῖν, καὶ ᾠδὲς τὰς χαριστηρίους ανάπτειν Θεῷ σώσαντι τὴν ὑπ' οὐρανὸν, ἀνακεφαλαιωσαμένῳ τε τὰ πάντα ἐν Χριστῷ τά τε ἐν οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ὅς πάντας ἡμᾶς ἐξείλετο τῆς τοῦ διαβόλου τυραννίδος καὶ σκαιότητος. Εἶτα πρὸς τοῦτο, λόγος εὐθὺς εἰσκο- μίζεται μυσταγωγικός, δι' οὗ μανθάνομεν ὡς ἄμαχον ἔχει τὴν χεῖρα Χριστὸς καὶ τὸ νεῦμα παναλκες, καὶ μὴν καὶ τὸ κατὰ πάντων κράτος, καὶ δόξαν θεοπρεπή, καὶ ὑπερκόσμιον ὑπεροχήν. Αποφαίνει γὰρ αὐτὸν Δημιουργὸν τῶν ὅλων· « Τῷ γὰρ Λόγῳ, φησί, Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν. Διδάσκει δὲ πρὸς τούτοις ὡς ἔστι καὶ πανεπίσκοπος, καὶ πανδερκὲς τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἀφίησιν ὄμμα, καὶ ἑκάστου τροχιάς περι- σκέπτεται. Ἐπιφέρει δὲ ὥσπερ χρήσιμόν τι καὶ τ ἀναγκαῖον τῇ προτεθείσῃ μυσταγωγία τὸ συμπέ- ρασμα· καταδείκνυσι γὰρ ὅτι σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιά- κλαστος ἡ ἐπ' ἀνθρώποις ἐλπίς· καὶ οὐκ ἂν ἀρχέ σειέ τις τῶν ἐπὶ τῆς γῆς εἰς τὸ δύνασθαι σώζειν ἑαυτὸν, εἰ μὴ ἐπαμύνοι Θεός. Διακεῖσθαί τε οὕτω παρασκευάζει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, ὡς τὰ αὐτοῦ φρονεῖν, καὶ τοῖς αὐτοῦ νεύμασιν ἐπείγεσθαι κατακο λουθεῖν, καὶ ἐπ' αὐτῷ πεποιθέναι, εἰδέναι τε βεβαίως ὅτι παντὸς ἔξω τίθησι πειρασμοῦ, καὶ ἀμογητὶ δια- σώζει τοὺς ἐπ' αὐτῷ πεποιθότας. Αρχεται οὖν τῆς ᾠδῆς καί φησιν. Αγαλλιᾶσθε, δίκαιοι, ἐν Κυρίῳ. (Α. Ι. 475) Ἐν αὐτῷ οὖν γενόμενοι τῷ Κυρίῳ, καὶ καθ' ὅσον ἐσμὲν δυνατοὶ κατοπτεύοντες αὐτοῦ τὰ θαυμάσια, οὕτως συναγάγωμεν ἐκ τῆς θεωρίας ταῖς καρδίαις ἡμῶν εὐφροσύνην. Καὶ ἵνα συνελὼν εἴπω, τοῦτό ἐστι τὸ ἀγαλλιάσθαι τοὺς δικαίους ἐν Κυρίῳ, τὸ φρονεῖν ἑλέσθαι μόνα τὰ αὐτῷ θυμήρη καὶ φίλα, καὶ γλίχεσθαι μὲν τῶν ἀρίστων ἐπιτηδευμάτων, ἀπο- φοιτῶν δὲ τῶν κοσμικῶν ἐπιθυμιῶν καὶ τῆς ἐν τῷδε τῷ βίῳ τύρβης. Εξομολογεῖσθε τῷ Κυρίῳ ἐν κιθάρᾳ, ἐν ψαλτη- ρίφ δεκαχόρδῳ ψάλατε αὐτῷ. (Α Γ. Ἐν ἑτέροις γέγραπται ψαλμοῖς, πῆ μὲν, ότι ο Εκουσίως θύσω σοι· πῆ δὲ αὖ, ο Ἐκ ' IN PSALMUM XXXH. A nimirum spiritalium denorum collationem, et pre- miorum spem. Cæteroqui haud omnibus lætari in Deo congruet, sed justitiæ potius amatoribus. Ho- rum est in solo Deo lætari, et eodem gloriari, prout divus monet Apostolus: Qui gloriatur, in Domino glorietur ". » PSALMUS XXXII. Vers. 1. Psalmus Daridi, sine titulo apud Hebreos. b, C f. b) Cantari hunc psalmum dicimus tanquam in beati Davidis persona, sive in honorem laudemque Chri sti, qui etiam David nominatus est ob suam in carne nativitatem : etenim de Jessæ et Davidis san- guine ortus est. Habet autem praesentis carminis continentia primo quidem invitationem quamdam et adhortationem; quia nempe sanctos oportet lau- des dicere, et eucharisticos hymnos ad Deum ex- tollere, qui salutem orbi contulit, atque omnia in Christo restauravit cœlestia simul atque terrestria**, qui nos omnes diaboli tyrannide nequitiaque eri- puit. Post hæc, sermo statim incipit mystagogicus, quo docemur Christi manum esse invictam, volun- tatem efficacissimam, potentiam universalem, glo- riam Deo dignam, celsitatem supermundialem. Nam- que eum rerum omnium Creatorem ostendit Psalıni- sta. ‹ Verbo enim, inquit, Domini cœli firmati sunt. » Præterea docet, ipsam esse omnium inspectorem, atque omnituentem oculum terrenis cunctis inten- dere, et uniuscujusque semitas explorare. Porro utilem quamdam necessariamque precedenti do- b) Cor. 1, 31. • Ephes. 1, 10. Psal. LIII, 8. C D ctrinæ imponit coronidem : demonstrat enim putrem fragilemque esse spem in hominibus collocatam, nec quempiam terrestrium saluti propriæ posse con- sulere, nisi Deus auxilietur. Sic autem esse vult ani- matos eos qui Deum diligunt, ut ei morem ge- rant, ejusque nutibus obsecundent, ipsique confi- dant, sibique plane persuadeant, ipsum omni ten- tatione expedire solere, et sibi fretos facile salvare. Sic ergo canticum exorditur. Exsultate, justi, in Domino. Ergo mente in Domino defixa, et pro viribus mi- rabilia ejus contemplantes, ex hac ipsa considera- tione cordibus nostris laetitiam comparemus. Atque, ut summatim dicam, hoc est exsultare justos in Do- mino, ea sola nimirum velle quæ ipsi jucunda sunt et grata; et bonam quidem disciplinam appetere, a mundanis autem recedere cupiditatibus et hujus vitæ colluvie. Vers. 2. Confitemini Domino cithara, psalterio decem chordarum psallite illi. In aliis scribitur psalmis, modo quidem e Volun- tarie sacrificabo tibi "; › modo autem Ex volun-
PG 69:871«Μὴ ἐμὲ οὐ φοβηθήσεσθε, λέγει Κύριος, ἢ ἀπὸ τοῦ προσώπου μου οὐκ εὐλαβηθήσεσθε, τὸν τάξαντα ἄμμον ὄριον τῇ θαλάσσῃ, πρόσταγμα αἰώνιον, καὶ οὐχ ὑπερβήσεται αὐτό;» Ὅτι γὰρ ὑποβρύχιον οὖσαν τὴν γῆν, νεῦμα θεῖον ἐξεκάλυψεν ἐν ἀρχαῖς, διεσάφησεν ὁ Μωσῆς, ὡς ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· «Συναχθήτω τὸ ὕδωρ εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά.» Οὐκοῦν δυναμένην τὴν ἄβυσσον ὅλην καταχῶσαι τὴν γῆν, θεῖα περιέχουσα δύναμις, δίκην ἀσκοῦ συνέχει· καὶ οἷον ἀνασειράζουσα, τοὺς ἐκνεμηθέντας αὐτῇ τόπους ὑπεραίρειν οὐκ ἐᾷ. «Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ.» (β φ. 100, α φ. 180, ξ φ. 68) Ὅτι μὴ μάτην, ὀνησιφόρως δὴ μᾶλλον, καὶ ὑπέρ γε τοῦ πᾶσι χρησίμου καὶ ἀναγκαίου πρὸς σωτηρίαν, τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης, καὶ τῆς κατὰ πάντα ὑπεροχῆς πρὸς ἡμᾶς πεποίηται λόγους, ἡ τῶν προκειμένων ἡμῖν σαφηνιεῖ δύναμις.
θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ο δι' ὧν ση Β μαίνει τὸ μὴ ἀβουλήτως μηδὲ οἷον ἐν κατηφείς καὶ ὀκνηρῶς ποιεῖσθαι δεῖν τὰς εὐχὰς, ἀλλ' ἐκ διανοίας ἀγαθῆς καὶ ἐκ φρονήματος ἱλαροῦ. Τοῦτο κἀνθάδε παραδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος παρενεγκόντος τοῦ λόγου τους κιθάρᾳ καὶ ψαλτηρίῳ κεχρῆσθαι κατειθισμένους. Οὐ γάρ τοι τὸ διὰ χορδών ανακρούειν μέλος ἐπιτάττει τὸ Πνεῦμα, οὔτε μὴν κοσμικών αθυρμάτων άπτεσθαι κελεύει τους της νοητῆς εὐθύτητος ἐπιμελητάς, ἀλλὰ μετὰ τῆς ἀγια πρεποῦς θυμηδίας ποιεῖσθαι κελεύει τὰς δοξολογίας. Εἰκὸς δὲ ὅτι τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσιν ἀκολουθῶν ἐτά λων, ἐνταῦθα διαμέμνηται τῶν ὀργάνων. Εθος γὰρ Ἰουδαίοις καὶ λυροκτυπεῖν ἔσθ' ὅτε, κυμβάλοις τε καὶ νάβλαις καὶ ἑτέροις τισὶ κεχρῆσθαι τοιούτοις, καὶ ὑμνολογεῖν ἐν τῷ παρ' αὐτοῖς ὄντι ναῷ. (Β "Αθρει όπως οὐ βουθυτεῖν τοῖς ἁγίοι εἴτουν τοῖς εὐθέσιν, ἐπιτάττει μᾶλλον, οὔτε μήν και πνοῖς κεχρῆσθαι καὶ λιβάνῳ· τὸ ὑμνολογεῖν δὲ μπ λον, καὶ ἀναιμάκτους προσάγειν θυσίας, ὅπερ ἐστὶν τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας σύμβολον. Αποφήσας γὰρ τὰς δι' αἱμάτων θυσίας, διὰ τοῦ φάναι ὡς τὸν Ἰσραὴλ, • Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδ' ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους, » εἰς ᾠδὰς καὶ μέλη προ τρέπει λέγων ο Θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αινέσεως. ο "Ακατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, καλώς ψάλατε ΧΧΥΙ, 7. αὐτῷ ἐν ἀλαλαγμῷ. હા (Α Ι. 1) Ιδοι τις ἂν κἀντεῦθεν, ὅτι μὴ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ τελοῦσι λατρείαν προσδιαλέγεται νυνὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ Ψάλλοντος, ἀλλὰ τοῖς ἐρασταῖς τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας, καὶ τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν παρ' αὐτοῦ πεπλούτηκόσιν. Εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι, περὶ ὧν ἔλεγεν ἐν ἀρχῇ τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. » Τίσι γὰρ ἀφῆκε τὰς ἁμαρτ τίας, εἰ μὴ τοῖς εἰς καινότητα ζωῆς ἀναμορφωθεῖσι δι' ἁγιασμοῦ ἐν πνεύματι, οἳ καὶ πάντα μολυσμὸν ἀπολούσαντο διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος; Τούτοις ᾄδειν κελεύει, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κατά τινα τρόπον τὸν ἀσυνήθη τάχα τοῖς πρὸ ἡμῶν. Δεῖν γὰρ εἶναι φησι τὸ ᾆσμα καινόν, ὅπερ σαφῶς δηλοῖ ὅτι διὰ Μον σέως νόμος τέλος ἔσχηκε. Ψάλλειν δὲ καλῶς, τους ἐστιν ἐμφρόνως ὡς ἐν ἀλαλαγμῷ. Τὸν δὲ ἀλαλαγμόν, κραυγὴν ἐπινίκιον εἶναί φαμεν ἀναφωνουμένην ὑπὸ στρατιᾶς ἐπὶ πεσοῦσιν ἐχθροῖς. [Ότι εὐθὺς ὁ λόγος τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ, φησίν, εὐθὺς ἐστιν ὁ λόγος τοῦ Κυρίου, καὶ ἐν πίστει δὲ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἀγαλλιάσθε ἐν τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺν δὲ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου λέγων, διαμεμνήσθαί μοι δοκεῖ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων σκολιόν, ἡ αἰνιγματώδες, ή δυσκάτοπτον ὅλως, καὶ τῇ τοῦ γράμματος ασαφείς κατημφιασμένον, καθὰ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως. Διὰ κύκλου γὰρ μακροῦ, καὶ περιόδου δυσχερούς, ἀμυδρῶς καὶ μόλις συνίεμεν τὰ Μωσέως. · Ὁ δὲ τοῦ Κυρίου λόγος, ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8:3 tate mea confitebor illi : : unde significatur non A esse invite neque cum tristitia et segnitie preces fa- ciendas, sed bona cum mente et hilari animo. Id bic quoque demonstrari dicimus, facta veluti exem- pli causa mentione eorum qui cithara et psalterio uti solent. Neque enim melodiam, quæ pulsu chor- darum fit, imperat Deus (1); neque mundana cre- pandia attingere mandat eis qui mentis reclitudini student; sed cum digna sanctis lætitia celebrari se laudibus jubet. Apparet autem Psalmistam, priscis se moribus accommodantem, organorum mentio- nem fecisse. Usitatum quippe Judæis fuit et lyram pulsare, et cymbalis atque nabliis aliisque bujus- modi instrumentis uti, hymnosque in ipsorum tem- plo concinere. Vide porro sis, quomodo boum sacrificium san- clis, id est rectis, non imperat, neque thus incen- dere, sed hymnos potius et incruenta sacrificia of- ferre, que Christianæ vitæ tessera est. Repudians enim cruentas victimas, quoniam dixit Israeli : « Non accipiam de domo vestra vitulos, neque e gregibus vestris hædos "; » ad lymnos cantusque adhorta- tur dicens : « Immola Deo sacrificium laudis ". f. 97) Vers. 5. Cantate Domino canticum novum, bene psalm lite ei cum vociferatione. C Hinc quoque cognoscere licet, nequaquam ad eos, qui legis Mosaicæ cultum sequuntur, verba fieri a Spiritu per os Psallentis, sed ad Christianæ vitæ c abscclas, et qui justificationem a Christo per fdem sunt consecuti. Sunt autem hi, de quibus initio præcedentis psalmi aiebat : < Beati, quorum re- missa sunt peccata! » Quibusnam enim remisit Deus peccata, nisi iis qui ad novitatem vitæ sunt reformati per sanctificationem in spiritu, qui et quamlibet maculam per sanctum baptismum elue- runt? His canere mandat, neque id quomodolibet, sed certa et insueta majoribus nostris ratione. Opus enit esse ait cantico novo; quod manifeste demon- strat, finem Mosaicæ legi fuisse impositum. Psal- Jere autem bene jubet, id est, ut decet, sobriam con- clamationem. Porro conclamationem proprie esse dicimus victorialem clamorem, quem exercitus post depressum · hostem extollit. Vers. 4. [Quia rectum est verbum Domini. Quoniam, inquit, reclumn est verbum Domini, et opera ejus in fide, exsultate in Domino. Cum autem rectum Domini verbum dicat, videtur mihi evange- licorum oraculorum meminisse, quæ nihil obli- quum, nihil obscurum, nihil quod videri nequeat, vel omnino litteræ umbra obtectum continent, uti lex Moysis. Nam longa circuitione, et difficili ver- borum ambitu subobscure, et vix tandem, verba Moysis intelligimus. At verbum Domini, id est Psal. Psal. XLIX, 9. se Ibid. 14. D templis non placet. (1) Adnotabunt hanc Cyrilli sententiam ii, quibus paulo lætior et resonantior musica in Christiaris
Συμβουλεύει γὰρ ἅπασαν τὴν ὑπ’ οὐρανὸν μηκέτι τοῖς δαιμονίοις προσάγειν τὸ σέβας, ἀλλὰ τῷ θείῳ κατακαλλύνεσθαι φόβῳ, καὶ εἰσοικίσασθαι κατὰ νοῦν τὴν περὶ τοῦ πάντων κρατοῦντος ἔννοιαν, ὃς λόγῳ μὲν παρήγαγε τὰ πάντα εἰς ὕπαρξιν, ἐστερέωσε δὲ οὐρανοὺς, καὶ συνέχει πρὸς τὸ εὖ εἶναι καὶ ὑφεστάναι τὰ γεγονότα, διὰ τῆς ἐνεργείας τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Διὰ τοῦτο γὰρ τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης πεποίηται λόγους ὁ Δαβὶδ, ἵνα τῆς ἐνούσης ὑπεροχῆς τὸ μέγεθος τῇ θείᾳ καὶ ἀποῤῥήτῳ φύσει μανθάνοντες, ἀποπεμψώμεθα μὲν ὡς ὀλέθριον χρῆμα τὸ ῥᾴθυμον εἰς ἀγαθουργίαν· ἐμβάλλοντες δὲ ταῖς ἑαυτῶν καρδίαις τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον, ἀντεχώμεθα παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ οὕτως ἀναβαίνωμεν εἰς οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτόν. Ὅτι γὰρ σωτήριος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν ὁ θεῖός ἐστι φόβος, διδάξει τὸ Γράμμα τὸ ἱερόν· «Φόβος γὰρ Κυρίου, φησὶ, τέρψει καρδίαν, καὶ δώσει εὐφροσύνην καὶ χαρὰν καὶ μακροημέρευσιν. »Ἀπ’ αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην.« (α φ. 180 β, β φ. 100 β, ξ φ.
θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ο δι' ὧν ση Β μαίνει τὸ μὴ ἀβουλήτως μηδὲ οἷον ἐν κατηφείς καὶ ὀκνηρῶς ποιεῖσθαι δεῖν τὰς εὐχὰς, ἀλλ' ἐκ διανοίας ἀγαθῆς καὶ ἐκ φρονήματος ἱλαροῦ. Τοῦτο κἀνθάδε παραδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος παρενεγκόντος τοῦ λόγου τους κιθάρᾳ καὶ ψαλτηρίῳ κεχρῆσθαι κατειθισμένους. Οὐ γάρ τοι τὸ διὰ χορδών ανακρούειν μέλος ἐπιτάττει τὸ Πνεῦμα, οὔτε μὴν κοσμικών αθυρμάτων άπτεσθαι κελεύει τους της νοητῆς εὐθύτητος ἐπιμελητάς, ἀλλὰ μετὰ τῆς ἀγια πρεποῦς θυμηδίας ποιεῖσθαι κελεύει τὰς δοξολογίας. Εἰκὸς δὲ ὅτι τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσιν ἀκολουθῶν ἐτά λων, ἐνταῦθα διαμέμνηται τῶν ὀργάνων. Εθος γὰρ Ἰουδαίοις καὶ λυροκτυπεῖν ἔσθ' ὅτε, κυμβάλοις τε καὶ νάβλαις καὶ ἑτέροις τισὶ κεχρῆσθαι τοιούτοις, καὶ ὑμνολογεῖν ἐν τῷ παρ' αὐτοῖς ὄντι ναῷ. (Β "Αθρει όπως οὐ βουθυτεῖν τοῖς ἁγίοι εἴτουν τοῖς εὐθέσιν, ἐπιτάττει μᾶλλον, οὔτε μήν και πνοῖς κεχρῆσθαι καὶ λιβάνῳ· τὸ ὑμνολογεῖν δὲ μπ λον, καὶ ἀναιμάκτους προσάγειν θυσίας, ὅπερ ἐστὶν τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας σύμβολον. Αποφήσας γὰρ τὰς δι' αἱμάτων θυσίας, διὰ τοῦ φάναι ὡς τὸν Ἰσραὴλ, • Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδ' ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους, » εἰς ᾠδὰς καὶ μέλη προ τρέπει λέγων ο Θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αινέσεως. ο "Ακατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, καλώς ψάλατε ΧΧΥΙ, 7. αὐτῷ ἐν ἀλαλαγμῷ. હા (Α Ι. 1) Ιδοι τις ἂν κἀντεῦθεν, ὅτι μὴ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ τελοῦσι λατρείαν προσδιαλέγεται νυνὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ Ψάλλοντος, ἀλλὰ τοῖς ἐρασταῖς τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας, καὶ τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν παρ' αὐτοῦ πεπλούτηκόσιν. Εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι, περὶ ὧν ἔλεγεν ἐν ἀρχῇ τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. » Τίσι γὰρ ἀφῆκε τὰς ἁμαρτ τίας, εἰ μὴ τοῖς εἰς καινότητα ζωῆς ἀναμορφωθεῖσι δι' ἁγιασμοῦ ἐν πνεύματι, οἳ καὶ πάντα μολυσμὸν ἀπολούσαντο διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος; Τούτοις ᾄδειν κελεύει, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κατά τινα τρόπον τὸν ἀσυνήθη τάχα τοῖς πρὸ ἡμῶν. Δεῖν γὰρ εἶναι φησι τὸ ᾆσμα καινόν, ὅπερ σαφῶς δηλοῖ ὅτι διὰ Μον σέως νόμος τέλος ἔσχηκε. Ψάλλειν δὲ καλῶς, τους ἐστιν ἐμφρόνως ὡς ἐν ἀλαλαγμῷ. Τὸν δὲ ἀλαλαγμόν, κραυγὴν ἐπινίκιον εἶναί φαμεν ἀναφωνουμένην ὑπὸ στρατιᾶς ἐπὶ πεσοῦσιν ἐχθροῖς. [Ότι εὐθὺς ὁ λόγος τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ, φησίν, εὐθὺς ἐστιν ὁ λόγος τοῦ Κυρίου, καὶ ἐν πίστει δὲ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἀγαλλιάσθε ἐν τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺν δὲ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου λέγων, διαμεμνήσθαί μοι δοκεῖ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων σκολιόν, ἡ αἰνιγματώδες, ή δυσκάτοπτον ὅλως, καὶ τῇ τοῦ γράμματος ασαφείς κατημφιασμένον, καθὰ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως. Διὰ κύκλου γὰρ μακροῦ, καὶ περιόδου δυσχερούς, ἀμυδρῶς καὶ μόλις συνίεμεν τὰ Μωσέως. · Ὁ δὲ τοῦ Κυρίου λόγος, ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8:3 tate mea confitebor illi : : unde significatur non A esse invite neque cum tristitia et segnitie preces fa- ciendas, sed bona cum mente et hilari animo. Id bic quoque demonstrari dicimus, facta veluti exem- pli causa mentione eorum qui cithara et psalterio uti solent. Neque enim melodiam, quæ pulsu chor- darum fit, imperat Deus (1); neque mundana cre- pandia attingere mandat eis qui mentis reclitudini student; sed cum digna sanctis lætitia celebrari se laudibus jubet. Apparet autem Psalmistam, priscis se moribus accommodantem, organorum mentio- nem fecisse. Usitatum quippe Judæis fuit et lyram pulsare, et cymbalis atque nabliis aliisque bujus- modi instrumentis uti, hymnosque in ipsorum tem- plo concinere. Vide porro sis, quomodo boum sacrificium san- clis, id est rectis, non imperat, neque thus incen- dere, sed hymnos potius et incruenta sacrificia of- ferre, que Christianæ vitæ tessera est. Repudians enim cruentas victimas, quoniam dixit Israeli : « Non accipiam de domo vestra vitulos, neque e gregibus vestris hædos "; » ad lymnos cantusque adhorta- tur dicens : « Immola Deo sacrificium laudis ". f. 97) Vers. 5. Cantate Domino canticum novum, bene psalm lite ei cum vociferatione. C Hinc quoque cognoscere licet, nequaquam ad eos, qui legis Mosaicæ cultum sequuntur, verba fieri a Spiritu per os Psallentis, sed ad Christianæ vitæ c abscclas, et qui justificationem a Christo per fdem sunt consecuti. Sunt autem hi, de quibus initio præcedentis psalmi aiebat : < Beati, quorum re- missa sunt peccata! » Quibusnam enim remisit Deus peccata, nisi iis qui ad novitatem vitæ sunt reformati per sanctificationem in spiritu, qui et quamlibet maculam per sanctum baptismum elue- runt? His canere mandat, neque id quomodolibet, sed certa et insueta majoribus nostris ratione. Opus enit esse ait cantico novo; quod manifeste demon- strat, finem Mosaicæ legi fuisse impositum. Psal- Jere autem bene jubet, id est, ut decet, sobriam con- clamationem. Porro conclamationem proprie esse dicimus victorialem clamorem, quem exercitus post depressum · hostem extollit. Vers. 4. [Quia rectum est verbum Domini. Quoniam, inquit, reclumn est verbum Domini, et opera ejus in fide, exsultate in Domino. Cum autem rectum Domini verbum dicat, videtur mihi evange- licorum oraculorum meminisse, quæ nihil obli- quum, nihil obscurum, nihil quod videri nequeat, vel omnino litteræ umbra obtectum continent, uti lex Moysis. Nam longa circuitione, et difficili ver- borum ambitu subobscure, et vix tandem, verba Moysis intelligimus. At verbum Domini, id est Psal. Psal. XLIX, 9. se Ibid. 14. D templis non placet. (1) Adnotabunt hanc Cyrilli sententiam ii, quibus paulo lætior et resonantior musica in Christiaris
PG 69:87268) Ἀκούοντες, φησὶν, αὐτοῦ οἱ τὴν οἰκουμένην οἰκοῦντες ἄνθρωποι, ἀπὸ τῆς προτέρας στάσεως ἧς εἶχον, εἰδωλολατροῦντες δηλονότι, σαλευθήτωσαν, τῷ ἰδίῳ δημιουργῷ ὑπακούοντες. Τὸ γὰρ σαλευθῆναι ἐνταῦθα ὑποδηλοῖ οὐ κίνησίν τινα σωματικὴν ἢ κλόνον τοιοῦτον· ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ἔθος καὶ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφῇ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς ἐπὶ τῶν ἐπισήμως δρωμένων λέγειν, ὅτι ἐσαλεύθη. Οἷον ὅτε ἐποχούμενος τῷ πώλῳ μειρακίων ὑμνολογούντων αὐτὸν, ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα, τότε τὸ ἐπίσημον τῆς εἰσβολῆς διερμηνεύων ὁ εὐαγγελιστὴς γέγραφεν, ὅτι εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα, ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις· ἀντὶ τοῦ, ἔγνω, καὶ ἔλαθεν οὐδένα, καὶ τεθαύμαστο παρὰ πάντων. Οὔτω καὶ ἐνθάδε νοήσεις τὸ σαλευθῆναι πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν οἰκουμένην, καταπληττομένους οἱονεὶ καὶ θαυμάζοντας, ὡς ἀγνοῆσαι παντελῶς οὐδένα τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, καὶ τὸ ὑπερφερὲς ἀξίωμα τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεως καὶ ὑπεροχῆς. »Ὅτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετείλατο, καὶ ἐκτίθησαν.« (α φ. 180 β, ξ φ.
θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ο δι' ὧν ση Β μαίνει τὸ μὴ ἀβουλήτως μηδὲ οἷον ἐν κατηφείς καὶ ὀκνηρῶς ποιεῖσθαι δεῖν τὰς εὐχὰς, ἀλλ' ἐκ διανοίας ἀγαθῆς καὶ ἐκ φρονήματος ἱλαροῦ. Τοῦτο κἀνθάδε παραδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος παρενεγκόντος τοῦ λόγου τους κιθάρᾳ καὶ ψαλτηρίῳ κεχρῆσθαι κατειθισμένους. Οὐ γάρ τοι τὸ διὰ χορδών ανακρούειν μέλος ἐπιτάττει τὸ Πνεῦμα, οὔτε μὴν κοσμικών αθυρμάτων άπτεσθαι κελεύει τους της νοητῆς εὐθύτητος ἐπιμελητάς, ἀλλὰ μετὰ τῆς ἀγια πρεποῦς θυμηδίας ποιεῖσθαι κελεύει τὰς δοξολογίας. Εἰκὸς δὲ ὅτι τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσιν ἀκολουθῶν ἐτά λων, ἐνταῦθα διαμέμνηται τῶν ὀργάνων. Εθος γὰρ Ἰουδαίοις καὶ λυροκτυπεῖν ἔσθ' ὅτε, κυμβάλοις τε καὶ νάβλαις καὶ ἑτέροις τισὶ κεχρῆσθαι τοιούτοις, καὶ ὑμνολογεῖν ἐν τῷ παρ' αὐτοῖς ὄντι ναῷ. (Β "Αθρει όπως οὐ βουθυτεῖν τοῖς ἁγίοι εἴτουν τοῖς εὐθέσιν, ἐπιτάττει μᾶλλον, οὔτε μήν και πνοῖς κεχρῆσθαι καὶ λιβάνῳ· τὸ ὑμνολογεῖν δὲ μπ λον, καὶ ἀναιμάκτους προσάγειν θυσίας, ὅπερ ἐστὶν τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας σύμβολον. Αποφήσας γὰρ τὰς δι' αἱμάτων θυσίας, διὰ τοῦ φάναι ὡς τὸν Ἰσραὴλ, • Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδ' ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους, » εἰς ᾠδὰς καὶ μέλη προ τρέπει λέγων ο Θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αινέσεως. ο "Ακατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, καλώς ψάλατε ΧΧΥΙ, 7. αὐτῷ ἐν ἀλαλαγμῷ. હા (Α Ι. 1) Ιδοι τις ἂν κἀντεῦθεν, ὅτι μὴ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ τελοῦσι λατρείαν προσδιαλέγεται νυνὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ Ψάλλοντος, ἀλλὰ τοῖς ἐρασταῖς τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας, καὶ τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν παρ' αὐτοῦ πεπλούτηκόσιν. Εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι, περὶ ὧν ἔλεγεν ἐν ἀρχῇ τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. » Τίσι γὰρ ἀφῆκε τὰς ἁμαρτ τίας, εἰ μὴ τοῖς εἰς καινότητα ζωῆς ἀναμορφωθεῖσι δι' ἁγιασμοῦ ἐν πνεύματι, οἳ καὶ πάντα μολυσμὸν ἀπολούσαντο διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος; Τούτοις ᾄδειν κελεύει, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κατά τινα τρόπον τὸν ἀσυνήθη τάχα τοῖς πρὸ ἡμῶν. Δεῖν γὰρ εἶναι φησι τὸ ᾆσμα καινόν, ὅπερ σαφῶς δηλοῖ ὅτι διὰ Μον σέως νόμος τέλος ἔσχηκε. Ψάλλειν δὲ καλῶς, τους ἐστιν ἐμφρόνως ὡς ἐν ἀλαλαγμῷ. Τὸν δὲ ἀλαλαγμόν, κραυγὴν ἐπινίκιον εἶναί φαμεν ἀναφωνουμένην ὑπὸ στρατιᾶς ἐπὶ πεσοῦσιν ἐχθροῖς. [Ότι εὐθὺς ὁ λόγος τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ, φησίν, εὐθὺς ἐστιν ὁ λόγος τοῦ Κυρίου, καὶ ἐν πίστει δὲ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἀγαλλιάσθε ἐν τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺν δὲ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου λέγων, διαμεμνήσθαί μοι δοκεῖ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων σκολιόν, ἡ αἰνιγματώδες, ή δυσκάτοπτον ὅλως, καὶ τῇ τοῦ γράμματος ασαφείς κατημφιασμένον, καθὰ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως. Διὰ κύκλου γὰρ μακροῦ, καὶ περιόδου δυσχερούς, ἀμυδρῶς καὶ μόλις συνίεμεν τὰ Μωσέως. · Ὁ δὲ τοῦ Κυρίου λόγος, ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8:3 tate mea confitebor illi : : unde significatur non A esse invite neque cum tristitia et segnitie preces fa- ciendas, sed bona cum mente et hilari animo. Id bic quoque demonstrari dicimus, facta veluti exem- pli causa mentione eorum qui cithara et psalterio uti solent. Neque enim melodiam, quæ pulsu chor- darum fit, imperat Deus (1); neque mundana cre- pandia attingere mandat eis qui mentis reclitudini student; sed cum digna sanctis lætitia celebrari se laudibus jubet. Apparet autem Psalmistam, priscis se moribus accommodantem, organorum mentio- nem fecisse. Usitatum quippe Judæis fuit et lyram pulsare, et cymbalis atque nabliis aliisque bujus- modi instrumentis uti, hymnosque in ipsorum tem- plo concinere. Vide porro sis, quomodo boum sacrificium san- clis, id est rectis, non imperat, neque thus incen- dere, sed hymnos potius et incruenta sacrificia of- ferre, que Christianæ vitæ tessera est. Repudians enim cruentas victimas, quoniam dixit Israeli : « Non accipiam de domo vestra vitulos, neque e gregibus vestris hædos "; » ad lymnos cantusque adhorta- tur dicens : « Immola Deo sacrificium laudis ". f. 97) Vers. 5. Cantate Domino canticum novum, bene psalm lite ei cum vociferatione. C Hinc quoque cognoscere licet, nequaquam ad eos, qui legis Mosaicæ cultum sequuntur, verba fieri a Spiritu per os Psallentis, sed ad Christianæ vitæ c abscclas, et qui justificationem a Christo per fdem sunt consecuti. Sunt autem hi, de quibus initio præcedentis psalmi aiebat : < Beati, quorum re- missa sunt peccata! » Quibusnam enim remisit Deus peccata, nisi iis qui ad novitatem vitæ sunt reformati per sanctificationem in spiritu, qui et quamlibet maculam per sanctum baptismum elue- runt? His canere mandat, neque id quomodolibet, sed certa et insueta majoribus nostris ratione. Opus enit esse ait cantico novo; quod manifeste demon- strat, finem Mosaicæ legi fuisse impositum. Psal- Jere autem bene jubet, id est, ut decet, sobriam con- clamationem. Porro conclamationem proprie esse dicimus victorialem clamorem, quem exercitus post depressum · hostem extollit. Vers. 4. [Quia rectum est verbum Domini. Quoniam, inquit, reclumn est verbum Domini, et opera ejus in fide, exsultate in Domino. Cum autem rectum Domini verbum dicat, videtur mihi evange- licorum oraculorum meminisse, quæ nihil obli- quum, nihil obscurum, nihil quod videri nequeat, vel omnino litteræ umbra obtectum continent, uti lex Moysis. Nam longa circuitione, et difficili ver- borum ambitu subobscure, et vix tandem, verba Moysis intelligimus. At verbum Domini, id est Psal. Psal. XLIX, 9. se Ibid. 14. D templis non placet. (1) Adnotabunt hanc Cyrilli sententiam ii, quibus paulo lætior et resonantior musica in Christiaris
68) Ἦν μὲν καὶ ἔστιν αὐτὸς, ἡμεῖς δὲ ἐκτίσμεθα διὰ τοῦ ζῶντος αὐτοῦ καὶ ἐνυποστάτου Λόγου, ὅς ἐστιν αὐτοῦ καὶ σοφία καὶ δύναμις. Τὸ δὲ ἐνετείλατο μὴ νομίσῃς ἀνθρωποπρεπῶς, ἐννόει δὲ μᾶλλον ὅτι καὶ τῶν βαναυσικῶν τεχνῶν οἱ ἐπιστήμονες, ὅταν τι διατεκτήνασθαι βούλωνται τῶν ἐγνωσμένων αὐτοῖς, μονονουχὶ καὶ ἐντέλλονται τῇ ἑαυτῶν ἐπιστήμῃ καὶ τέχνῃ διά γε τοῦ ἐθέλειν ἐργάσασθαί τι· καὶ ἡ τοῦ νοῦ πρὸς τὰ ἔργα ῥοπὴ, δύναμιν ἔχει προστάγματος καὶ αὐτοκελεύστου φορᾶς. Ἀλλ’ ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος αὐτὴ καθ’ ἑαυτὴν ἥ τε σοφία καὶ ἡ δύναμις αὐτῶν· ἐπὶ δὲ Θεοῦ οὐκέτι. Ὑφέστηκε γὰρ ὁ Λόγος δι’ οὗ τὰ πάντα ἐργάζεται, διά γε, φημὶ, τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεως καὶ σοφίας. (α φ. 181) Ὅρα δὲ ὅτι πρὸς δύο ταῦτα προάγοντα, τὸ »Φοβηθήτω πᾶσα ἡ γῆ,« καὶ τὸ »Σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην,« δύο ἐπήγαγε· τὸ, »Αὐτὸς εἶπε καὶ ἐγενήθησαν·« καὶ τὸ, »Αὐτὸς ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν.« Ἐπειδὴ γὰρ σύνθετος ὁ ἄνθρωπος ἔκ τε τοῦ γηί̈νου πλάσματος καὶ ἐκ τῆς ἐνοικούσης ψυχῆς τῷ σώματι, γῆ μὲν λέγεται τὸ ἐκ τῆς γῆς πεπλασμένον·
θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ο δι' ὧν ση Β μαίνει τὸ μὴ ἀβουλήτως μηδὲ οἷον ἐν κατηφείς καὶ ὀκνηρῶς ποιεῖσθαι δεῖν τὰς εὐχὰς, ἀλλ' ἐκ διανοίας ἀγαθῆς καὶ ἐκ φρονήματος ἱλαροῦ. Τοῦτο κἀνθάδε παραδηλοῦσθαί φαμεν, ὡς ἐν τάξει παραδείγματος παρενεγκόντος τοῦ λόγου τους κιθάρᾳ καὶ ψαλτηρίῳ κεχρῆσθαι κατειθισμένους. Οὐ γάρ τοι τὸ διὰ χορδών ανακρούειν μέλος ἐπιτάττει τὸ Πνεῦμα, οὔτε μὴν κοσμικών αθυρμάτων άπτεσθαι κελεύει τους της νοητῆς εὐθύτητος ἐπιμελητάς, ἀλλὰ μετὰ τῆς ἀγια πρεποῦς θυμηδίας ποιεῖσθαι κελεύει τὰς δοξολογίας. Εἰκὸς δὲ ὅτι τοῖς ἀρχαίοις ἔθεσιν ἀκολουθῶν ἐτά λων, ἐνταῦθα διαμέμνηται τῶν ὀργάνων. Εθος γὰρ Ἰουδαίοις καὶ λυροκτυπεῖν ἔσθ' ὅτε, κυμβάλοις τε καὶ νάβλαις καὶ ἑτέροις τισὶ κεχρῆσθαι τοιούτοις, καὶ ὑμνολογεῖν ἐν τῷ παρ' αὐτοῖς ὄντι ναῷ. (Β "Αθρει όπως οὐ βουθυτεῖν τοῖς ἁγίοι εἴτουν τοῖς εὐθέσιν, ἐπιτάττει μᾶλλον, οὔτε μήν και πνοῖς κεχρῆσθαι καὶ λιβάνῳ· τὸ ὑμνολογεῖν δὲ μπ λον, καὶ ἀναιμάκτους προσάγειν θυσίας, ὅπερ ἐστὶν τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας σύμβολον. Αποφήσας γὰρ τὰς δι' αἱμάτων θυσίας, διὰ τοῦ φάναι ὡς τὸν Ἰσραὴλ, • Οὐ δέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδ' ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους, » εἰς ᾠδὰς καὶ μέλη προ τρέπει λέγων ο Θῦσον τῷ Θεῷ θυσίαν αινέσεως. ο "Ακατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν, καλώς ψάλατε ΧΧΥΙ, 7. αὐτῷ ἐν ἀλαλαγμῷ. હા (Α Ι. 1) Ιδοι τις ἂν κἀντεῦθεν, ὅτι μὴ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ τελοῦσι λατρείαν προσδιαλέγεται νυνὶ τὸ Πνεῦμα διὰ τοῦ Ψάλλοντος, ἀλλὰ τοῖς ἐρασταῖς τῆς ἐν Χριστῷ πολιτείας, καὶ τὴν ἐν πίστει δικαίωσιν παρ' αὐτοῦ πεπλούτηκόσιν. Εἶεν δ᾽ ἂν οὗτοι, περὶ ὧν ἔλεγεν ἐν ἀρχῇ τοῦ προλαβόντος ψαλμοῦ· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι. » Τίσι γὰρ ἀφῆκε τὰς ἁμαρτ τίας, εἰ μὴ τοῖς εἰς καινότητα ζωῆς ἀναμορφωθεῖσι δι' ἁγιασμοῦ ἐν πνεύματι, οἳ καὶ πάντα μολυσμὸν ἀπολούσαντο διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος; Τούτοις ᾄδειν κελεύει, καὶ οὐχ ἁπλῶς, ἀλλὰ κατά τινα τρόπον τὸν ἀσυνήθη τάχα τοῖς πρὸ ἡμῶν. Δεῖν γὰρ εἶναι φησι τὸ ᾆσμα καινόν, ὅπερ σαφῶς δηλοῖ ὅτι διὰ Μον σέως νόμος τέλος ἔσχηκε. Ψάλλειν δὲ καλῶς, τους ἐστιν ἐμφρόνως ὡς ἐν ἀλαλαγμῷ. Τὸν δὲ ἀλαλαγμόν, κραυγὴν ἐπινίκιον εἶναί φαμεν ἀναφωνουμένην ὑπὸ στρατιᾶς ἐπὶ πεσοῦσιν ἐχθροῖς. [Ότι εὐθὺς ὁ λόγος τοῦ Κυρίου. Ἐπεὶ, φησίν, εὐθὺς ἐστιν ὁ λόγος τοῦ Κυρίου, καὶ ἐν πίστει δὲ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ἀγαλλιάσθε ἐν τῷ Κυρίῳ. Εὐθὺν δὲ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου λέγων, διαμεμνήσθαί μοι δοκεῖ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων, ὡς οὐδὲν ἐχόντων σκολιόν, ἡ αἰνιγματώδες, ή δυσκάτοπτον ὅλως, καὶ τῇ τοῦ γράμματος ασαφείς κατημφιασμένον, καθὰ καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως. Διὰ κύκλου γὰρ μακροῦ, καὶ περιόδου δυσχερούς, ἀμυδρῶς καὶ μόλις συνίεμεν τὰ Μωσέως. · Ὁ δὲ τοῦ Κυρίου λόγος, ο S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8:3 tate mea confitebor illi : : unde significatur non A esse invite neque cum tristitia et segnitie preces fa- ciendas, sed bona cum mente et hilari animo. Id bic quoque demonstrari dicimus, facta veluti exem- pli causa mentione eorum qui cithara et psalterio uti solent. Neque enim melodiam, quæ pulsu chor- darum fit, imperat Deus (1); neque mundana cre- pandia attingere mandat eis qui mentis reclitudini student; sed cum digna sanctis lætitia celebrari se laudibus jubet. Apparet autem Psalmistam, priscis se moribus accommodantem, organorum mentio- nem fecisse. Usitatum quippe Judæis fuit et lyram pulsare, et cymbalis atque nabliis aliisque bujus- modi instrumentis uti, hymnosque in ipsorum tem- plo concinere. Vide porro sis, quomodo boum sacrificium san- clis, id est rectis, non imperat, neque thus incen- dere, sed hymnos potius et incruenta sacrificia of- ferre, que Christianæ vitæ tessera est. Repudians enim cruentas victimas, quoniam dixit Israeli : « Non accipiam de domo vestra vitulos, neque e gregibus vestris hædos "; » ad lymnos cantusque adhorta- tur dicens : « Immola Deo sacrificium laudis ". f. 97) Vers. 5. Cantate Domino canticum novum, bene psalm lite ei cum vociferatione. C Hinc quoque cognoscere licet, nequaquam ad eos, qui legis Mosaicæ cultum sequuntur, verba fieri a Spiritu per os Psallentis, sed ad Christianæ vitæ c abscclas, et qui justificationem a Christo per fdem sunt consecuti. Sunt autem hi, de quibus initio præcedentis psalmi aiebat : < Beati, quorum re- missa sunt peccata! » Quibusnam enim remisit Deus peccata, nisi iis qui ad novitatem vitæ sunt reformati per sanctificationem in spiritu, qui et quamlibet maculam per sanctum baptismum elue- runt? His canere mandat, neque id quomodolibet, sed certa et insueta majoribus nostris ratione. Opus enit esse ait cantico novo; quod manifeste demon- strat, finem Mosaicæ legi fuisse impositum. Psal- Jere autem bene jubet, id est, ut decet, sobriam con- clamationem. Porro conclamationem proprie esse dicimus victorialem clamorem, quem exercitus post depressum · hostem extollit. Vers. 4. [Quia rectum est verbum Domini. Quoniam, inquit, reclumn est verbum Domini, et opera ejus in fide, exsultate in Domino. Cum autem rectum Domini verbum dicat, videtur mihi evange- licorum oraculorum meminisse, quæ nihil obli- quum, nihil obscurum, nihil quod videri nequeat, vel omnino litteræ umbra obtectum continent, uti lex Moysis. Nam longa circuitione, et difficili ver- borum ambitu subobscure, et vix tandem, verba Moysis intelligimus. At verbum Domini, id est Psal. Psal. XLIX, 9. se Ibid. 14. D templis non placet. (1) Adnotabunt hanc Cyrilli sententiam ii, quibus paulo lætior et resonantior musica in Christiaris
PG 69:874κατοικῶν δὲ τὴν οἰκουμένην, ἡ τὴν ἐν σώματι διαγωγὴν λαχοῦσα ψυχή. Καταλλήλως οὖν τῇ μὲν γῇ, ἤγουν τῷ πλάσματι ἡμῶν τῷ ἀπὸ τῆς γῆς, τὸ ἐγενήθη ἀποδέδοται· ἐπὶ δὲ τῆς κατ’ εἰκόνα Θεοῦ κτισθείσης ψυχῆς, τὸ ἐκτίσθη. Ἐπειδὴ δὲ ἡ κτίσις ἐπὶ τῆς μετακοσμήσεως καὶ βελτιώσεως πολλάκις λαμβάνεται, ὡς τὸ, »Εἴ τις ἐν Χριστῷ καινὴ κτίσις·« καὶ τὸ, »Ἵνα τοὺς δύο κτίσῃ εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον·« τάχα τὸ μὲν ἐγενήθη ἐπὶ τῆς πρώτης τοῦ ἀνθρώπου οὐσιώσεως λέγεται, τὸ δὲ ἐκτίσθη ἐπὶ τῆς δευτέρας διὰ τῆς χάριτος τοῦ Χριστοῦ ἀναγεννήσεως. Ὅσον δὲ λόγου ψιλοῦ ἐντολὴ Θεοῦ διαφέρει, τοσοῦτον κτίσεως πρὸς γένεσίν ἐστι τὸ διάφορον. »Ἡ δὲ βουλὴ τοῦ Κυρίου εἰς τὸν αἰῶνα μένει.« (α φ. 181 β) Ἀναπηδᾷ τοίνυν ἐνταῦθα εἰς ἔννοιαν τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας τοῦ Μονογενοῦς, καὶ οἷα κατώρθωται δι’ αὐτῆς περιαθρεῖ. Ὁ μὲν γὰρ νομισθεὶς εἶναι Θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τὰ τῶν δαιμονίων ἔθνη, πικρὰ καθ’ ἡμῶν ἐσκέπτοντο· πλείστη γὰρ ἦν ἡ τοῦ θανάτου πάγη πανταχοῦ, καὶ οἱ τῆς ἁμαρτίας βρόχοι διεῤῥιμμένοι.
τουτέστι τὸ μάθημα τὸ εὐαγγελικόν, εὐθύς ἐστι, καὶ ἡ εὐσύνοπτος, καὶ ἀπευθύνειν δυνατὸς εἰς πᾶν εἶδος ἀρετῆς.] Τιθεὶς ἐν θησαυροῖς ἀβύσσους. • (Β Οὕτω που περὶ τῆς θαλάσσης φησίν Ἐθέμην αὐτῇ ὅρια, ἐπιθεὶς κλεῖθρα καὶ πύλας, εἶπα δὲ αὐτῇ· Μέχρι τούτου ἐλεύσῃ, καὶ οὐχ ὑπερ- βήσῃ, ἀλλ' ἐν σεαυτῇ συντριβήσεταί σου τα κύματα, ο Έφη δέ που καὶ πρός τινας τῶν ἀρχαιοτέρων δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· . Μὴ ἐμὲ οὐ φοβηθή σεσθε, λέγει Κύριος, ἢ ἀπὸ τοῦ προσώπου μου οὐκ εὐλαβηθήσεσθε, τὸν τάξαντα ἅμμον ὅριον τῇ θαλάσσῃ, πρόσταγμα αἰώνιον, καὶ οὐχ ὑπερβήσεται αὐτό;» Ὅτι γὰρ ὑποβρύχιον οὖσαν τὴν γῆν, νεῦμα θεῖον ἐξεκάλυψεν ἐν ἀρχαῖς, διεσάφησεν ὁ Μωσῆς, ὡς ἐκ β προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· . Συναχθήτω τὸ ὕδωρ εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά. » Οὐκοῦν δυναμένην τὴν ἄξυσσον ὅλην καταγῶσαι τὴν γῆν, θεῖα περιέχουσα δύναμις, δίκην ἀσκοῦ συνέχει· καὶ οἷον ἀνασειράζουσα, τοὺς ἐκνεμηθέντας αὐτῇ τόπους ὑπεραίρειν οὐκ ἐᾷ. Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ. (Β Γ. 100, Α. Γ. 180, "Οτι μὴ μάτην, όνη σιφόρως δὴ μᾶλλον, καὶ ὑπέρ γε τοῦ πᾶσι χρησίμου καὶ ἀναγκαίου πρὸς σωτηρίαν, τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης, καὶ τῆς κατὰ πάντα ὑπεροχῆς πρὸς ἡμᾶς περ ποίηται λόγους, ἡ τῶν προκειμένων ἡμῖν σαφηνεί δύναμις. Συμβουλεύει γὰρ ἅπασαν τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν μηκέτι τοῖς δαιμονίοις προσάγειν τὸ σέβας, ἀλλὰ τῷ θείῳ κατακαλλύνεσθαι φόβῳ, καὶ εἰσοικίσασθαι κατά νοῦν τὴν περὶ τοῦ πάντων κρατοῦντος ἔννοιαν, ὃς λόγῳ μὲν παρήγαγε τὰ πάντα εἰς ὕπαρξιν, ἐστε ρέωσε δὲ οὐρανοὺς, καὶ συνέχει πρὸς τὸ εὖ εἶναι καὶ ὑφεστάνας τὰ γεγονότα, διὰ τῆς ἐνεργείας τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Διὰ τοῦτο γὰρ τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης πεποίηται λόγους ὁ Δαβίδ, ἵνα τῆς ἐνούσης ὑπεροχής τὸ μέγεθος τῇ θείᾳ καὶ ἀποῤῥήτῳ φύσει μανθάνοντες, ἀποπεμψώμεθα μὲν ὡς ὀλέθριον χρήμα τὸ ῥᾴθυμον εἰς ἀγαθουργίαν· ἐμβάλλοντες δὲ ταῖς ἑαυτῶν καρ- δίαις τὴν τοῦ Θεοῦ φόβον, ἀντεχώμεθα παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ οὕτως ἀναβαίνωμεν εἰς οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτόν. Ὅτι γὰρ σωτήριος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν ὁ θεῖός ἐστι φόβος, διδάξει τὸ Γράμμα τὸ ἱερόν· ο Φόβος γὰρ Κυρίου, φησί, τέρψει καρδίαν, καὶ δώσει εὐφροσύνην καὶ χαρὰν καὶ μακροημέρευσιν. Ἀπ᾿ αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοι- κοῦντες τὴν οἰκουμένην. (Α Γ. Β. ᾿Ακούοντες, φη- σὶν, αὐτοῦ οἱ τὴν οἰκουμένην οἰκοῦντες ἄνθρωποι, ἀπὸ τῆς προτέρας στάσεως ἧς εἶχον, εἰδωλολατροῦν- τες δηλονότι, σαλευθήτωσαν, τῷ ἰδίῳ δημιουργῷ ὑπακούοντες. Τὸ γὰρ σαλευθῆναι ἐνταῦθα ὑποδηλοῖ οὐ κίνησίν τινα σωματικὴν ἢ κλόνον τοιοῦτον· ἐκεῖνο IN PSALMUM XXXN. evangelica doctrina, rectum est, et intellectu fa- cile, nec non ad omne virtutis genus hortatur ac di- Ex Corderio.] rigit. - Vers. 7. Qui posuisti in thesauris abyssos. f. 100) Sic alibi de mari ait : • Constitui ipsi limites, • claustris portisque impositis; eique dixi: Hactenus pertinges, nec transgredieris, sed in semetipsos Ductus tui refringentur ". > Alibi item ad priscos quosdam per unum de sanctis prophetis ait: Ergone me non metuetis, inquit Dominus, neque faciem meam verebimini, qui limitem mari arenam con- stitui, mandatum æternum quod nunquam ab eo violabitur *? › Nam quod terram olim aquis obru- tam Dei nutus initio detexerit, significavit Moyses tanquam in persona Dei dicens : • Congregen- tur aquæ in stagnum unum, et appareat arida ". Ergo abyssum, quæ universam terram absorbere poterat, divina vis circumfusa utris vice continet; et quasi retrahens, haud patitur præter assignatos ipsi locos excedere. Vers. 8. Timeat Dominum omnis terra. Cf. 68) Quod non frustra, imo vero utiliter, et pro con- muni bono necessariaque salute, hæc de Dei gloria et in omnibus præeminentia nobiscum verba fece- rit, præcedentium tenore nobis fit exploratum. Hor- tatur enim mundum universum, ne posthinc cul- tum dæmoniis exhibeat, sed divino se exornet ti- more, atque in mentem recipiat eum qui omnia C potest, qui verbo suo cuncta ad exsistendum voca- vit, coelos Armavit, omnium rerum subsistentiam ac integritatem conservat per sancti Spiritus opera- tionem. Ideo enim de divina gloria sermonem intu- Hit David, ut nos, insitæ in ineffabili Dei natura praeminentiæ magnitudinem edocti, abjiciamus per- niciosam rectis operibus exsequendis segnitiem : tum ut, suscepto in cordibus nostris Dei timorc. studeamus omni rei bonæ, atque ita ad familiaritatem ejus perveniamus. Nam quod salutaris sit Dei ti- mor diligentibus eum, docet nos sacra Scriptura (1) : • Timor Domini, inquit, cor delectabit, dabitque laetitiam et gaudium et longevitatem ". D Ab eo b, f. b, C f. 68) aª Job xxxvus, a Cyrillo sacram Scripturam. Idem Cyrillus in ora- tione Ephesi habita antequam a comite compre- nenderciur, eumdem Ecclesiasticum citans (ri, 1) PATROL. GR. LXIX, autem commoveantur omnes inhabitantes orbem. Audita, inquit, doctrina ejus, mundi incolae hom mines, a priore sua quam tenebant statione, id est idololatria, commoveantur, Creatori proprio obtem- perantes. Nam commoveri non corporalem motum hic innuit, aut aliam hujusmodi concussionem; sed inspiratæ Scripturæ nobisque adeo hic mos est, ut ** Eccli. 1, 10. divinam Scripturam appellat. Libenter hæc adncio, oblata occasione, propter heterodoxos qui nondum sibi hujus libri divinam auctoritatem persuaderi patiuntur. 10. ** Jerem. v, 22. "Gen. 1, 44. (1) Animadverte, librum Ecclesiastici appellari
»Ἐν ὁδῷ γὰρ, φησὶ, ταύτῃ ᾗ ἐπορευόμην ἔκρυψαν παγίδα μοι·« καὶ οὐκ ἦν διαφυγεῖν τῆς ἐκείνων σκαιότητος τὰ ἐπιτηδεύματα. Προσεκύνουν μὲν γὰρ οἱ ἄνθρωποι αὐτοῖς τε τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ μὴν καὶ ξύλοις, καὶ λίθοις, καὶ τοῖς τοῦ κόσμου στοιχείοις· καὶ οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνὸς, ἐν ταῖς οὕτω δειναῖς ἀῤῥωστίαις πεπιεσμένων ἁπάντων, καὶ ἰσχύοντος οὐδενὸς τῆς ἐκείνων πλεονεξίας ἀπολῦσαι τὸν αὐχένα· ἤθελον γὰρ ἡμῶν κατάρχειν αὐτοί. Διεσκέδασε δὲ αὐτῶν τὰς βουλὰς τῶν ἀρχόντων· ἐξείλετο γὰρ καὶ σέσωκεν, αἰχμαλώτους ὄντας ἐλυτρώσατο, καὶ τυραννικῶν ἀπαλλάξας βρόχων, τοῖς ἰδίοις ἐγκατέδησε ζυγοῖς. Ἀνεκεφαλαιώσατο γὰρ ἐν Χριστῷ τὰ πάντα, καὶ τῆς κατὰ πάντων ἀρχῆς ἀπεσόβησε τὸν Σατανᾶν. Καὶ οὐ μέχρι τινὸς, ἤτοι χρόνων μεμετρημένων, ἐν τούτοις ἐσόμεθα, ἀλλ’ εἰς αἰῶνας παρατείνει μακρούς τε καὶ ἀπεράντους ἡ παρ’ αὐτοῦ χάρις.
τουτέστι τὸ μάθημα τὸ εὐαγγελικόν, εὐθύς ἐστι, καὶ ἡ εὐσύνοπτος, καὶ ἀπευθύνειν δυνατὸς εἰς πᾶν εἶδος ἀρετῆς.] Τιθεὶς ἐν θησαυροῖς ἀβύσσους. • (Β Οὕτω που περὶ τῆς θαλάσσης φησίν Ἐθέμην αὐτῇ ὅρια, ἐπιθεὶς κλεῖθρα καὶ πύλας, εἶπα δὲ αὐτῇ· Μέχρι τούτου ἐλεύσῃ, καὶ οὐχ ὑπερ- βήσῃ, ἀλλ' ἐν σεαυτῇ συντριβήσεταί σου τα κύματα, ο Έφη δέ που καὶ πρός τινας τῶν ἀρχαιοτέρων δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· . Μὴ ἐμὲ οὐ φοβηθή σεσθε, λέγει Κύριος, ἢ ἀπὸ τοῦ προσώπου μου οὐκ εὐλαβηθήσεσθε, τὸν τάξαντα ἅμμον ὅριον τῇ θαλάσσῃ, πρόσταγμα αἰώνιον, καὶ οὐχ ὑπερβήσεται αὐτό;» Ὅτι γὰρ ὑποβρύχιον οὖσαν τὴν γῆν, νεῦμα θεῖον ἐξεκάλυψεν ἐν ἀρχαῖς, διεσάφησεν ὁ Μωσῆς, ὡς ἐκ β προσώπου τοῦ Θεοῦ λέγων· . Συναχθήτω τὸ ὕδωρ εἰς συναγωγὴν μίαν, καὶ ὀφθήτω ἡ ξηρά. » Οὐκοῦν δυναμένην τὴν ἄξυσσον ὅλην καταγῶσαι τὴν γῆν, θεῖα περιέχουσα δύναμις, δίκην ἀσκοῦ συνέχει· καὶ οἷον ἀνασειράζουσα, τοὺς ἐκνεμηθέντας αὐτῇ τόπους ὑπεραίρειν οὐκ ἐᾷ. Φοβηθήτω τὸν Κύριον πᾶσα ἡ γῆ. (Β Γ. 100, Α. Γ. 180, "Οτι μὴ μάτην, όνη σιφόρως δὴ μᾶλλον, καὶ ὑπέρ γε τοῦ πᾶσι χρησίμου καὶ ἀναγκαίου πρὸς σωτηρίαν, τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης, καὶ τῆς κατὰ πάντα ὑπεροχῆς πρὸς ἡμᾶς περ ποίηται λόγους, ἡ τῶν προκειμένων ἡμῖν σαφηνεί δύναμις. Συμβουλεύει γὰρ ἅπασαν τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν μηκέτι τοῖς δαιμονίοις προσάγειν τὸ σέβας, ἀλλὰ τῷ θείῳ κατακαλλύνεσθαι φόβῳ, καὶ εἰσοικίσασθαι κατά νοῦν τὴν περὶ τοῦ πάντων κρατοῦντος ἔννοιαν, ὃς λόγῳ μὲν παρήγαγε τὰ πάντα εἰς ὕπαρξιν, ἐστε ρέωσε δὲ οὐρανοὺς, καὶ συνέχει πρὸς τὸ εὖ εἶναι καὶ ὑφεστάνας τὰ γεγονότα, διὰ τῆς ἐνεργείας τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Διὰ τοῦτο γὰρ τοὺς περὶ τῆς θείας δόξης πεποίηται λόγους ὁ Δαβίδ, ἵνα τῆς ἐνούσης ὑπεροχής τὸ μέγεθος τῇ θείᾳ καὶ ἀποῤῥήτῳ φύσει μανθάνοντες, ἀποπεμψώμεθα μὲν ὡς ὀλέθριον χρήμα τὸ ῥᾴθυμον εἰς ἀγαθουργίαν· ἐμβάλλοντες δὲ ταῖς ἑαυτῶν καρ- δίαις τὴν τοῦ Θεοῦ φόβον, ἀντεχώμεθα παντὸς ἀγαθοῦ, καὶ οὕτως ἀναβαίνωμεν εἰς οἰκειότητα τὴν πρὸς αὐτόν. Ὅτι γὰρ σωτήριος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν ὁ θεῖός ἐστι φόβος, διδάξει τὸ Γράμμα τὸ ἱερόν· ο Φόβος γὰρ Κυρίου, φησί, τέρψει καρδίαν, καὶ δώσει εὐφροσύνην καὶ χαρὰν καὶ μακροημέρευσιν. Ἀπ᾿ αὐτοῦ δὲ σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοι- κοῦντες τὴν οἰκουμένην. (Α Γ. Β. ᾿Ακούοντες, φη- σὶν, αὐτοῦ οἱ τὴν οἰκουμένην οἰκοῦντες ἄνθρωποι, ἀπὸ τῆς προτέρας στάσεως ἧς εἶχον, εἰδωλολατροῦν- τες δηλονότι, σαλευθήτωσαν, τῷ ἰδίῳ δημιουργῷ ὑπακούοντες. Τὸ γὰρ σαλευθῆναι ἐνταῦθα ὑποδηλοῖ οὐ κίνησίν τινα σωματικὴν ἢ κλόνον τοιοῦτον· ἐκεῖνο IN PSALMUM XXXN. evangelica doctrina, rectum est, et intellectu fa- cile, nec non ad omne virtutis genus hortatur ac di- Ex Corderio.] rigit. - Vers. 7. Qui posuisti in thesauris abyssos. f. 100) Sic alibi de mari ait : • Constitui ipsi limites, • claustris portisque impositis; eique dixi: Hactenus pertinges, nec transgredieris, sed in semetipsos Ductus tui refringentur ". > Alibi item ad priscos quosdam per unum de sanctis prophetis ait: Ergone me non metuetis, inquit Dominus, neque faciem meam verebimini, qui limitem mari arenam con- stitui, mandatum æternum quod nunquam ab eo violabitur *? › Nam quod terram olim aquis obru- tam Dei nutus initio detexerit, significavit Moyses tanquam in persona Dei dicens : • Congregen- tur aquæ in stagnum unum, et appareat arida ". Ergo abyssum, quæ universam terram absorbere poterat, divina vis circumfusa utris vice continet; et quasi retrahens, haud patitur præter assignatos ipsi locos excedere. Vers. 8. Timeat Dominum omnis terra. Cf. 68) Quod non frustra, imo vero utiliter, et pro con- muni bono necessariaque salute, hæc de Dei gloria et in omnibus præeminentia nobiscum verba fece- rit, præcedentium tenore nobis fit exploratum. Hor- tatur enim mundum universum, ne posthinc cul- tum dæmoniis exhibeat, sed divino se exornet ti- more, atque in mentem recipiat eum qui omnia C potest, qui verbo suo cuncta ad exsistendum voca- vit, coelos Armavit, omnium rerum subsistentiam ac integritatem conservat per sancti Spiritus opera- tionem. Ideo enim de divina gloria sermonem intu- Hit David, ut nos, insitæ in ineffabili Dei natura praeminentiæ magnitudinem edocti, abjiciamus per- niciosam rectis operibus exsequendis segnitiem : tum ut, suscepto in cordibus nostris Dei timorc. studeamus omni rei bonæ, atque ita ad familiaritatem ejus perveniamus. Nam quod salutaris sit Dei ti- mor diligentibus eum, docet nos sacra Scriptura (1) : • Timor Domini, inquit, cor delectabit, dabitque laetitiam et gaudium et longevitatem ". D Ab eo b, f. b, C f. 68) aª Job xxxvus, a Cyrillo sacram Scripturam. Idem Cyrillus in ora- tione Ephesi habita antequam a comite compre- nenderciur, eumdem Ecclesiasticum citans (ri, 1) PATROL. GR. LXIX, autem commoveantur omnes inhabitantes orbem. Audita, inquit, doctrina ejus, mundi incolae hom mines, a priore sua quam tenebant statione, id est idololatria, commoveantur, Creatori proprio obtem- perantes. Nam commoveri non corporalem motum hic innuit, aut aliam hujusmodi concussionem; sed inspiratæ Scripturæ nobisque adeo hic mos est, ut ** Eccli. 1, 10. divinam Scripturam appellat. Libenter hæc adncio, oblata occasione, propter heterodoxos qui nondum sibi hujus libri divinam auctoritatem persuaderi patiuntur. 10. ** Jerem. v, 22. "Gen. 1, 44. (1) Animadverte, librum Ecclesiastici appellari
PG 69:875»Ἃ γὰρ ὁ Θεὸς ὁ ἅγιος βεβούλευται, φησὶ, τίς διασκεδάσει;« Οὐκοῦν »ἡ βουλὴ τοῦ Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οἱ λογισμοὶ τῆς καρδίας αὐτοῦ εἰς γενεὰν καὶ γενεάν.« Οὐ γὰρ ὑφ’ ἑτέρῳ πάλιν ἐσόμεθα, ἀλλ’ αὐτὸς καὶ μόνος ἡμῶν κατάρξει Χριστός· βασιλεύσει γὰρ εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ, ὡς ὁ Ψάλλων φησὶν, »Αὐτὸς ποιμανεῖ ἡμᾶς εἰς αἰῶνας.« »Μακάριον τὸ ἔθνος οὗ ἐστι Κύριος ὁ Θεὸς αὐτοῦ.« (γ φ. 68 β) Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ μηδένα μὲν τῶν ψευδωνύμων θεῶν εἰδὼς ἢ ὀνομάζων ἔτι, Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ἐπιγραψάμενος τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, καὶ αὐτῷ τὴν οἰκείαν καταζεύξας ψυχήν· οὕτω τε ἐξειλεγμένος, ὥστε καὶ κλῆρον γενέσθαι καὶ μερίδα Θεοῦ »Ἐξ οὐρανοῦ ἐπέβλεψεν ὁ Κύριος.« (β φ, 102, ξ φ. 68 β) Τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν τὸ καὶ ἑτέρωθί που δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον, ὡς πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἐν Χριστῷ κεκλημένους εἰς δικαίωσιν, »καὶ ἐπισκέψαι ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους.« Ἀκούω δὲ πάλιν καὶ τοῦ θεσπεσίου Δαβὶδ ψάλλοντός τε καὶ λέγοντος πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν· Ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Σωτήριον δὲ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὠνόμασταί τε καὶ ἔστιν ἀληθῶς ὁ Υἱός.
Α δὲ μᾶλλον ἔθος καὶ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφή καὶ ἡμῖν αὐτοῖς ἐπὶ τῶν ἐπισήμως δρωμένων λέγειν, ὅτι ἐπα- λεύθη. υἷον ὅτε ἐποχούμενος τῷ πώλῳ μειρακί, ὑμνολογούντων αὐτὸν, ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα, τότε τὸ ἐπίσημον τῆς εἰσβολής διερμηνεύων ὁ εὐαγγελ στης γέγραφεν, ὅτι εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυ ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις· ἀντὶ τοῦ, ἔγνω, καὶ ἔλαν οὐδένα, καὶ τεθαύμαστο παρά πάντων. Οὕτω και ἐνθάδε νοήσεις τὸ σαλευθῆναι πάντας τοὺς κατοικ τας τὴν οἰκουμένην, καταπληττομένους οιονεί και θαυμάζοντας, ὡς ἀγνοῆται παντελῶς οὐδένα τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, καὶ τὸ ὑπερφερὲς ἀξίωμα τῆς ἐνούση; αὐτῷ δυνάμεως καὶ ὑπεροχής. *Οτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετεί λατο, καὶ ἐκτίθησαν. (Α 'Ην μὲν καὶ ἔστιν αὐτό; ἡμεῖς δὲ ἐκτίσμεθα διὰ τοῦ ζῶντος αὐτοῦ καὶ ἐν- υποστάτου Λόγου, ὅς ἐστιν αὐτοῦ καὶ σοφία καὶ δύνα- μις. Τὸ δὲ ἐνετείλατο μὴ νομίσῃς ἀνθρωποπρεπώς. εννόει δὲ μᾶλλον ὅτι καὶ τῶν βαναυσικῶν τεχνῶν αἱ ἐπιστήμονες, ὅταν τι διατεκτήνασθαι βούλωνται των ἐγνωσμένων αὐτοῖς, μονονουχί καὶ ἐντέλλονται τη ἑαυτῶν ἐπιστήμῃ καὶ τέχνῃ διά γε τοῦ ἐθέλειν ἐργά σασθαί τι· καὶ ἡ τοῦ νοῦ πρὸς τὰ ἔργα ῥοπή, δύνα- μιν έχει προστάγματος καὶ αὐτοκέλευστου φοράς Αλλ' ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος αυτή καθ' ἑαυτὴν ἥ τε σοφία καὶ ἡ δύναμις αὐτῶν· ἐπὶ δὲ Θεού οὐκέτι. Υφέστηκε γὰρ ὁ Λόγος δι᾿ οὗ τὰ πάντι ἐργάζεται, διά γε, φημί, τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεω; Ο καὶ σοφίας. (Α Γ. 181) Ὅρα δὲ ὅτι πρὸς δύο ταῦτα προάγοντα, τὸ ι Φοβηθήτω πᾶσα ἡ γῆ, ο καὶ τὸ ο Σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην, ο δύο ἐπήγαγε τὸ, « Αὐτὸς εἶπε καὶ ἐγενήθησαν· ε καὶ τὸ, ο Αυτές ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν. · Ἐπειδὴ γὰρ σύνθετες ὁ ἄνθρωπος ἔκ τε τοῦ γηίνου πλάσματος καὶ ἐκ τῆς ἐνοικούσης ψυχῆς τῷ σώματι, γῆ μὲν λέγεται τὸ ἐκ τῆς γῆς πεπλασμένον· κατοικῶν δὲ τὴν οἰκουμένη, ἡ τὴν ἐν σώματι διαγωγήν λαχοῦσα ψυχή. Καταλλη λως οὖν τῇ μὲν γῇ, ήγουν τῷ πλάσματι ἡμῶν τῷ ἀπὸ τῆς γῆς, τὸ ἐγενήθη ἀποδέδοται· ἐπὶ δὲ τῆς κατ εἰκόνα Θεοῦ κτισθείσης ψυχῆς, τὸ ἐκτίσθη. Ἐπι δὲ ἡ κτίσις ἐπὶ τῆς μετακοσμήσεως και βελτιώσεις πολλάκις λαμβάνεται, ὡς τὸ, ο Εἴ τις ἐν Χε καινή κτίσις· ο καὶ τὸ, ο Ἵνα τους δύο κτίς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον ο τάχα τὸ μὲν ἐγενήθη ἐπὶ τῆς πρώτης τοῦ ἀνθρώπου οὐσιώσεως λέγεται, τὸ δὲ ἐκτίσθη ἐπὶ τῆς δευτέρας διὰ τῆς χάριτος του Χριστοῦ ἀναγεννήσεως. Ὅσον δὲ λόγου ψιλοῦ ἐντολὴ Θεοῦ διαφέρει, τοσοῦτον κτίσεως πρὸς γένεσιν ἐστι τὸ διάφορον. Ἡ δὲ βουλὴ τοῦ Κυρίου εἰς τὸν αἰῶνα μένει. (Α 1. ) Αναπηδᾷ τοίνυν ἐνταῦθα εἰς ἔννοιαν τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας του Μονογενούς, καὶ οἷς κατώρθωται δι' αὐτῆς περιαθρεῖ. Ο μὲν γὰρ νομι σθείς εἶναι Θεός τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τὰ τῶν δαι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP si quando aliquid insigniter fat, dicamus factam commotionem. Veluti cum jumento insidens Jesus, pueris hymnum ei canentibus, ascendit Hierosoly- mam, tunc solemnem, inquam, ingressum expo- uens evangelista scripsit, eo ingrediente Hierosoly- mam, universam civitatem esse commotam; nempe ut diceret, neminem latuisse omnesque eum admi- ratos”. Ita et hoc loco intelliges commotos omnes unundi incolas, attonitos videlicet et mirantes, ut jam nemo Dei gloriam ignoret, et celsissimam insi- tæ illi potentiæ præeminentiæque dignitatem. Vers. 9. Quoniam ipse dixit et facta sunt, ipse ntan- davit el creata sunt. Fuit enim ipse et est, nos autem creati per vi- vens ejus et consubstantiale Verbum, quod est ejus- dem sapientia ac virtus. Jam et vocabulum man- davit ne humano more æstimes; sed reputa potius, quod etiam illiberalium artium periti, cum aliquod notum sibi opificium machinari volunt, mandant propemodum peritiæ propriæ et arti, dum id vo- lunt operari : mentisque ad opus faciendum pro- pensio vim mandati spontaneique motus habet. Cæterum in hominibus insubstantiva per se est cu- jusque sapientia et vis; in Deo non item. Subsi- stit enim Verbum, per quod omnia facit, per insi- tam nempe illi virtutem atque sapientiam. Videsis autem quod duobus dictis prioribus, rompe • Timeat omnnis terra, » et . Commovean- tur omnes inhabitantes orbem, duo superaddit : • Ipse dixit et facta sunt ; » nec non, « Mandavit et creata sunt. › Nam quia compositus est homo ex terreno plasmate et inhabitante corpus anima, terra quidem id dicitur quod de terra formatum est; incola autem orbis, ea quæ in corpore sortita est incolatum anima. Convenienter itaque terræ, id est plasmati nostro ex terra formato, voca- bulum factum est refertur: animæ autem ad imagi- nem Dei creatæ, vocabulum creatum est. Quoniam vero creatio sæpenumero dicitur etiam pro refor- matione atque in melius restitutione, ut illud : • Si qua nova in Christo creatio est "; » et illud : Ut duo crearet in unum novum hominem * fortasse vocabulum factum est de prima hominis exsistentia dicitur; secundum creatum est de se- cunda ejus per Christi gratiam regeneratione. Quan- tum autem differt a simplici sermone mandatum Dei, tantumdem inter creationem ac facturam in- terest. , ' B Vers. 11. Consilium autem Domini manet in alernum. Revertitur ergo hoc loco ad cogitandum de Uni- geniti vita in carne, et quid ab eo sit egregie fa- ctum considerat. Nam ille qui credebatur Deus esse hujus sæculi, nec non et dæmonum populus, amara f. b, C f. 68) D ss Matth. I, seqq. " Cor. F, 17. " Ephes. u, 15.
Ἀλλ’ ἔπεμψεν ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐξ οὐρανοῦ καθάπερ τι φῶς καὶ λαμπάδα τὴν δικαιοσύνην καὶ τὸ σωτήριον ἑαυτοῦ, τουτέστιν τὸν Υἱόν· δεδικαιώμεθα γὰρ ἐν αὐτῷ, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ νοητὸν τεθεάμεθα φῶς. Οὐκοῦν ἡ ἐνανθρώπησις τοῦ Λόγου νοοῖτ’ ἂν εἰκότως ἐπίσκεψις εἶναι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἤγουν ἐπίβλεψις ἐνθάδε λεγομένη. [Ἐπιτήρει δὲ ὅτι γενέσθαι δεῖ, φησὶ, τὴν ἐπίβλεψιν τὴν ἐξ οὐρανῶν οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Ἰσραὴλ, καθὰ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωϋσέως, ἀλλ’ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, τοὺς κατοικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σωτηρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν· γενικωτάτη γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ κεχώρηκε χάρις.] »Ἐξ ἑτοίμου κατοικητηρίου αὐτοῦ ἐπέβλεψεν ἐπὶ πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν γῆν.« (β φ. 102) Ἕτοιμον δὲ κατοικητήριον ἡ θεία Γραφὴ τὸν οὐρανὸν εἴωθεν ὀνομάζειν, ἤτοι τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ κατοικοῦντας ἁγίους ἀγγέλους·
Α δὲ μᾶλλον ἔθος καὶ τῇ θεοπνεύστῳ Γραφή καὶ ἡμῖν αὐτοῖς ἐπὶ τῶν ἐπισήμως δρωμένων λέγειν, ὅτι ἐπα- λεύθη. υἷον ὅτε ἐποχούμενος τῷ πώλῳ μειρακί, ὑμνολογούντων αὐτὸν, ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα, τότε τὸ ἐπίσημον τῆς εἰσβολής διερμηνεύων ὁ εὐαγγελ στης γέγραφεν, ὅτι εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυ ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις· ἀντὶ τοῦ, ἔγνω, καὶ ἔλαν οὐδένα, καὶ τεθαύμαστο παρά πάντων. Οὕτω και ἐνθάδε νοήσεις τὸ σαλευθῆναι πάντας τοὺς κατοικ τας τὴν οἰκουμένην, καταπληττομένους οιονεί και θαυμάζοντας, ὡς ἀγνοῆται παντελῶς οὐδένα τὴν τοῦ Θεοῦ δόξαν, καὶ τὸ ὑπερφερὲς ἀξίωμα τῆς ἐνούση; αὐτῷ δυνάμεως καὶ ὑπεροχής. *Οτι αὐτὸς εἶπε, καὶ ἐγενήθησαν· αὐτὸς ἐνετεί λατο, καὶ ἐκτίθησαν. (Α 'Ην μὲν καὶ ἔστιν αὐτό; ἡμεῖς δὲ ἐκτίσμεθα διὰ τοῦ ζῶντος αὐτοῦ καὶ ἐν- υποστάτου Λόγου, ὅς ἐστιν αὐτοῦ καὶ σοφία καὶ δύνα- μις. Τὸ δὲ ἐνετείλατο μὴ νομίσῃς ἀνθρωποπρεπώς. εννόει δὲ μᾶλλον ὅτι καὶ τῶν βαναυσικῶν τεχνῶν αἱ ἐπιστήμονες, ὅταν τι διατεκτήνασθαι βούλωνται των ἐγνωσμένων αὐτοῖς, μονονουχί καὶ ἐντέλλονται τη ἑαυτῶν ἐπιστήμῃ καὶ τέχνῃ διά γε τοῦ ἐθέλειν ἐργά σασθαί τι· καὶ ἡ τοῦ νοῦ πρὸς τὰ ἔργα ῥοπή, δύνα- μιν έχει προστάγματος καὶ αὐτοκέλευστου φοράς Αλλ' ἐπὶ μὲν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος αυτή καθ' ἑαυτὴν ἥ τε σοφία καὶ ἡ δύναμις αὐτῶν· ἐπὶ δὲ Θεού οὐκέτι. Υφέστηκε γὰρ ὁ Λόγος δι᾿ οὗ τὰ πάντι ἐργάζεται, διά γε, φημί, τῆς ἐνούσης αὐτῷ δυνάμεω; Ο καὶ σοφίας. (Α Γ. 181) Ὅρα δὲ ὅτι πρὸς δύο ταῦτα προάγοντα, τὸ ι Φοβηθήτω πᾶσα ἡ γῆ, ο καὶ τὸ ο Σαλευθήτωσαν πάντες οἱ κατοικοῦντες τὴν οἰκουμένην, ο δύο ἐπήγαγε τὸ, « Αὐτὸς εἶπε καὶ ἐγενήθησαν· ε καὶ τὸ, ο Αυτές ἐνετείλατο καὶ ἐκτίσθησαν. · Ἐπειδὴ γὰρ σύνθετες ὁ ἄνθρωπος ἔκ τε τοῦ γηίνου πλάσματος καὶ ἐκ τῆς ἐνοικούσης ψυχῆς τῷ σώματι, γῆ μὲν λέγεται τὸ ἐκ τῆς γῆς πεπλασμένον· κατοικῶν δὲ τὴν οἰκουμένη, ἡ τὴν ἐν σώματι διαγωγήν λαχοῦσα ψυχή. Καταλλη λως οὖν τῇ μὲν γῇ, ήγουν τῷ πλάσματι ἡμῶν τῷ ἀπὸ τῆς γῆς, τὸ ἐγενήθη ἀποδέδοται· ἐπὶ δὲ τῆς κατ εἰκόνα Θεοῦ κτισθείσης ψυχῆς, τὸ ἐκτίσθη. Ἐπι δὲ ἡ κτίσις ἐπὶ τῆς μετακοσμήσεως και βελτιώσεις πολλάκις λαμβάνεται, ὡς τὸ, ο Εἴ τις ἐν Χε καινή κτίσις· ο καὶ τὸ, ο Ἵνα τους δύο κτίς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον ο τάχα τὸ μὲν ἐγενήθη ἐπὶ τῆς πρώτης τοῦ ἀνθρώπου οὐσιώσεως λέγεται, τὸ δὲ ἐκτίσθη ἐπὶ τῆς δευτέρας διὰ τῆς χάριτος του Χριστοῦ ἀναγεννήσεως. Ὅσον δὲ λόγου ψιλοῦ ἐντολὴ Θεοῦ διαφέρει, τοσοῦτον κτίσεως πρὸς γένεσιν ἐστι τὸ διάφορον. Ἡ δὲ βουλὴ τοῦ Κυρίου εἰς τὸν αἰῶνα μένει. (Α 1. ) Αναπηδᾷ τοίνυν ἐνταῦθα εἰς ἔννοιαν τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας του Μονογενούς, καὶ οἷς κατώρθωται δι' αὐτῆς περιαθρεῖ. Ο μὲν γὰρ νομι σθείς εἶναι Θεός τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ τὰ τῶν δαι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP si quando aliquid insigniter fat, dicamus factam commotionem. Veluti cum jumento insidens Jesus, pueris hymnum ei canentibus, ascendit Hierosoly- mam, tunc solemnem, inquam, ingressum expo- uens evangelista scripsit, eo ingrediente Hierosoly- mam, universam civitatem esse commotam; nempe ut diceret, neminem latuisse omnesque eum admi- ratos”. Ita et hoc loco intelliges commotos omnes unundi incolas, attonitos videlicet et mirantes, ut jam nemo Dei gloriam ignoret, et celsissimam insi- tæ illi potentiæ præeminentiæque dignitatem. Vers. 9. Quoniam ipse dixit et facta sunt, ipse ntan- davit el creata sunt. Fuit enim ipse et est, nos autem creati per vi- vens ejus et consubstantiale Verbum, quod est ejus- dem sapientia ac virtus. Jam et vocabulum man- davit ne humano more æstimes; sed reputa potius, quod etiam illiberalium artium periti, cum aliquod notum sibi opificium machinari volunt, mandant propemodum peritiæ propriæ et arti, dum id vo- lunt operari : mentisque ad opus faciendum pro- pensio vim mandati spontaneique motus habet. Cæterum in hominibus insubstantiva per se est cu- jusque sapientia et vis; in Deo non item. Subsi- stit enim Verbum, per quod omnia facit, per insi- tam nempe illi virtutem atque sapientiam. Videsis autem quod duobus dictis prioribus, rompe • Timeat omnnis terra, » et . Commovean- tur omnes inhabitantes orbem, duo superaddit : • Ipse dixit et facta sunt ; » nec non, « Mandavit et creata sunt. › Nam quia compositus est homo ex terreno plasmate et inhabitante corpus anima, terra quidem id dicitur quod de terra formatum est; incola autem orbis, ea quæ in corpore sortita est incolatum anima. Convenienter itaque terræ, id est plasmati nostro ex terra formato, voca- bulum factum est refertur: animæ autem ad imagi- nem Dei creatæ, vocabulum creatum est. Quoniam vero creatio sæpenumero dicitur etiam pro refor- matione atque in melius restitutione, ut illud : • Si qua nova in Christo creatio est "; » et illud : Ut duo crearet in unum novum hominem * fortasse vocabulum factum est de prima hominis exsistentia dicitur; secundum creatum est de se- cunda ejus per Christi gratiam regeneratione. Quan- tum autem differt a simplici sermone mandatum Dei, tantumdem inter creationem ac facturam in- terest. , ' B Vers. 11. Consilium autem Domini manet in alernum. Revertitur ergo hoc loco ad cogitandum de Uni- geniti vita in carne, et quid ab eo sit egregie fa- ctum considerat. Nam ille qui credebatur Deus esse hujus sæculi, nec non et dæmonum populus, amara f. b, C f. 68) D ss Matth. I, seqq. " Cor. F, 17. " Ephes. u, 15.
PG 69:877διά τοι, καθάπερ ἐγᾦμαι, τὸ μὴ πόνῳ καθαίρεσθαι τὰς ἄνω δυνάμεις, καθάπερ ἡμεῖς, εἶναι δὲ μᾶλλον ἁγίας, ὥστε αὐταῖς καὶ ἐπαναπαύεσθαι τὸν Θεόν. Γεγόναμεν γὰρ καὶ ἡμεῖς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ· ναοὶ γοῦν αὐτοῦ χρηματίζομεν, πλὴν οὐχ ἑτοίμως πρὸς τοῦτον ἐρχόμεθα, ἀλλ’ ἢ χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ δικαιούμενοι· ἤγουν πόνῳ καὶ ἱδρῶτι τὸν οἰκεῖον διασμήχοντες νοῦν· ὥστε καὶ ἁγίους γεγονότας, ἔναυλον ἔχειν τὸν πάναγνόν τε καὶ ἄγιον ἀληθῶς. (β φ. 102 β) Ἐπιτήρει δὲ, ὅτι γενέσθαι φησὶ τὴν ἐπίβλεψιν ἐξ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Ἰσραὴλ, καθ’ ἃ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωσέως, ἀλλ’ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τοὺς κατοικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σωτηρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν. Γενικωτάτη γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἠμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ κεχώρηκε χάρις. »Ὁ πλάσας κατὰ μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν, ὁ συνιεὶς πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν.« (β φ. 102 β, ξ φ. 68 β) Θεὸς οὖν ἄρα κατὰ ἀλήθειαν ὁ Υἱὸς, ὁ καὶ τὰς καρδίας ἡμῶν εἰδὼς, ὁ πλάσας αὐτὰς κατὰ μόνας·
μονίων ἔθνη, πικρὰ καθ᾿ ἡμῶν ἐσκέπτοντο· πλείστη γὰρ ἦν ἡ τοῦ θανάτου πάγη πανταχοῦ, καὶ οἱ τῆς ἁμαρτίας βρόχοι διετριμμένοι. Ἐν ὁδῷ γάρ, φησί, ταύτῃ ἡ ἐπορευόμην ἔκρυψαν παγίδα μοι· ο καὶ οὐκ ἦν διαφυγεῖν τῆς ἐκείνων σκαιότητος τὰ ἐπιτηδεύ- ματα. Προσεκύνουν μὲν γὰρ οἱ ἄνθρωποι αὐτοῖς τε τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ μὴν καὶ ξύλοις, καὶ λίθοις, καὶ τοῖς τοῦ κόσμου στοιχείοις· καὶ οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνὸς, ἐν ταῖς οὕτω δειναῖς ἀρρωστίαις πεπιεσμένων ἁπάντων, καὶ ἰσχύοντος οὐδενὸς τῆς ἐκείνων πλεονεξίας ἀπο- λῦσαι τὸν αὐχένα· ήθελον γὰρ ἡμῶν κατάρχειν αὐ τοί. Διεσκέδασε δὲ αὐτῶν τὰς βουλὰς τῶν ἀρχόντων· ἐξείλετο γὰρ καὶ σέσωκεν, αἰχμαλώτους ὄντας έλυ τρώσατο, καὶ τυραννικῶν ἀπαλλάξας βρύχων, τοῖς ἰδίοις ἐγκατέδησε ζυγοί;. 'Ανεκεφαλαιώσατο γὰρ ἐν Χριστῷ τὰ πάντα, καὶ τῆς κατὰ πάντων ἀρχῆς ἀπὸ εσόβησε τὸν Σατανᾶν. Καὶ οὐ μέχρι τινός, ἤτοι χρόνων μεμετρημένων, ἐν τούτοις ἐσόμεθα, ἀλλ᾽ εἰς αἰῶνας παρατείνει μακρούς τε καὶ ἀπεράντους ἡ παρ' αὐτοῦ χάρις. « Α γὰρ ὁ Θεὸς ὁ ἅγιος βεβούλευται, φησί, τις διασκεδάσει ; » Οὐκοῦν « ἡ βουλὴ τοῦ Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οἱ λογισμοὶ τῆς καρδίας αὐτοῦ εἰς γενεὰν καὶ γενεάν. » Οὐ γὰρ ὑφ' ἑτέρῳ πάλιν ἐσόμεθα, ἀλλ' αὐτὸς καὶ μόνος ἡμῶν κατάρξει Χριστός· βασιλεύσει γὰρ εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ, ὡς ὁ άλλων φη- σιν, « Αὐτὸς ποιμανεῖ ἡμᾶς εἰς αἰῶνας. » Μακάριον τὸ ἔθνος οὗ ἐστι Κύριος ὁ Θεὸς αὐτοῦ. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ μηδένα μὲν τῶν ψευδωνύμων θεῶν εἰδὼς ἡ ὀνομάζων ἔτι, Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ἐπιγραψάμενος τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, καὶ αὐτῷ τὴν οἰκείαν καταζεύξας ψυχήν· οὕτω τε έξει- λεγμένος, ὥστε καὶ κλῆρον γενέσθαι καὶ μερίδα Θεοῦ Ἐξ οὐρανοῦ ἐπέβλεψεν ὁ Κύριος. (Β 1, 102, Τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν τὸ καὶ ἑτέρωθί που δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον, ὡς πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἐν Χριστῷ κεκλημένους εἰς δι καίωσιν, ο καὶ ἐπισκέψαι ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους. » Ακούω δὲ πάλιν καὶ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ ψάλλοντός σε καὶ λέγοντος πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖ; Πατέρα καὶ Θεόν· Ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Σωτήριον δὲ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὠνόμασταί τε καὶ ἔστιν ἀληθῶς ὁ Υἱός. Αλλ' ἔπεμψεν ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐξ οὐρανοῦ καθάπερ τι φῶς καὶ λαμπάδα τὴν δικαιοσύνην καὶ τὸ σωτήριον ἑαυτοῦ, τουτέστιν τὸν Υιόν· δεδικαιώμεθα γὰρ ἐν αὐτῷ, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ νοητόν τεθεάμεθα φως. Οὐκοῦν ἡ ἐνανθρώπησις τοῦ Λόγου νοοῖτ᾽ ἂν εἰκότως ἐπίσκεψις εἶναι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ήγουν ἐπίβλεψις ἐνθάδε λεγομένη. [ Επιτήρει δὲ ὅτι γενέσθαι δεί, φησί, τὴν ἐπίβλεψιν τὴν ἐξ οὐρανῶν οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Ἰσραὴλ, καθὰ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωϋσέως, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, τοὺς κατοι κοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σωτηρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν· γενικωτάτη IN PSALMUM XXXII. A nobis moliebantur : plurinæ enim erant mortis de B cipule et peccati laquei passim extenti. « in via bac, inquit, qua gradiebar, absconderunt mihi la- queum ”; › neque illorum nequitiæ artificia vitori poterant. Homines quippe adorabant hos ipsos im- pures spiritus, et quidem etiam ligna, et lapides, et mundi elementa; nec quisquam erat qui bene ageret, ne unus quidem, dum adeo gravi morbo premerentur omnes, nemoque collum ab illorum præpotentia subducere valeret, qui nobis dominari volebant. Sed dispersit Deus consilia principum, eripuit nos servavitque, captivos redemit, et tyran- nicis expeditos laqueis jugo suo alligavit. Instau- ravit enim omnia in Christo ", atque ab universali principatu Satanam depulit. Neque nos aliquandiu, id est dimenso tempore, ita futuri sumus, sed in longa et infinita saecula extenditur gratia ejus. • Nam quod Deus sanctus decrevit, inquit, quis dis- sipabit" ?, Ergo « Domini consilium manet in meter- num, et cogitationes cordis ejus in generationem et generationen. Neque sub alio deinceps erinus, secl ipse ac solus nobis dominabitur Christus : regnabi enim in æleraum, atque, ut Psalmista sit, e fpec pastor noster erit in sæcula ”. > (C f. ) C C f. b) D Ephes.1, 10. on Isa. sis, 27. * Psal. cxli, 4. Vers. 12. Beata gens, cujus est Dominus Deus ejus! Beatus populus, qui nullum jam agnoscit falsum deum aut nominat, sed Dominum ac Deum sibi ascívit eum qui naturaliter ac vere Deus est, ei- que animam suam addixit; atque ita semel secre vit, ut haereditas quodammodo et patrimonium Del evaserit. Vers. 13. De culo respexit Dominus. Idem hoc existimo alicubi ab uno sanctorum pro- phetarum dictum, veluti nobis in Christo vocatis ad justificationem : c et respiciat nos oriens ex alto '. Audio rursus divum psalmistam Davidem dicentem ei qui in caelis est Patri Deo : • Visita nos in sa- lutari tuo '. . Porro salutare Dei Patris nuncupatur vereque est Filius. Reapse misit ad nos Deus Pater de coelo, tanquam aliquod lumen et lampadem, ju- stitiam et salutare suum, videlicet Filium: justifi- cati enim fuimus in ipso, et divinum intellectuale vidimus lumen. Sequitur ergo ut Verbi incarnatio credatur merito visitatio Dei Patris, nempe quæ hoc loco respectus dicitur. [Observa autem quod dicat oportere inspectionem de cœlis fieri, non modo super Israel, ut quondam sapientissimo internuntio Moyse, sed super omnes filios hominum qui orbem habitant. Nam gentium multitudo ubique terrarum per Christum omnium nostrum Salvatorem ad salutem advocata est, si- quidem generalissima in omnes gentes et nationes » Psal. xlvii, 15. ' Luc. 1, 78. "Psal. cv, ↓
καὶ πάντα τὰ ἔργα συνιεὶς τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μαρτυροῦντός τινος, ἤγουν ἀπαγγέλλοντος, ἀλλ’ ὡς ἐπόπτης διανοιῶν, καὶ εἰς καρδίας ὁρῶν, καὶ γινώσκων τὰ ἐγκεκρυμμένα. Τὸ γὰρ φῶς μετ’ αὐτοῦ ἐστιν, καθάπερ γέγραπται, μᾶλλον δὲ αὐτός ἐστιν τὸ φῶς. [»Οὐ σώζεται βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμιν.« »Οὐ σώζεται, φησὶ, βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμιν,« τουτέστι, διὰ πολυχειρίαν τῶν ὑπ’ αὐτῷ δορυφόρων. Ἀλλ’ οὐδ’ ἂν εἴ τις εἴη γίγας ἰσχυρὸς, δῆλον ὅτι καὶ μέγα πεφρονηκὼς ἐπ’ εὐσθενείᾳ πολλῇ, καὶ ῥώμῃ σώματος, οὐδ’ ἂν οὕτω σωθείη, καὶ κρείττων ἔσται χειρὸς τῆς τῶν μαχομένων αὐτῷ, μὴ οὐχὶ Θεοῦ κατανεύοντος τὸ νικᾷν.] »Ψευδὴς ἵππος εἰς σωτηρίαν.« (β φ. 103 β) Ἔσται δὲ ψευδὴς εἰς σωτηρίαν ἵππος, τουτέστιν ἱππικὴ παράταξις. Σφάλλεται γὰρ ἔσθ’ ὄτε τῆς ἐλπίδος ὁ ἐπ’ αὐτῇ πεποιθὼς, καὶ προέσεσθαι προσδοκῶν, ὑπὸ χεῖρα πέπτωκεν ἐχθρῶν. Ἐν γὰρ τῷ πλήθει τῆς δυνάμεως αὐτοῦ σωθήσεται τίς· οὐ σωθήσεται ὁ βασιλεὺς, ἤγουν ἡ παράταξις, ὡς ἔφην, ἡ ἱππική. Ἐφαρμόσεις γὰρ εὐτέχνως, ὅπερ ἂν ἕλοιο τῶν ὠνομασμένων, τοῦ στίχου τὴν δύναμιν. Θεὸς οὖν ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, καὶ παρ’ αὐτοῦ τὸ νικᾷν ἐστιν·
μονίων ἔθνη, πικρὰ καθ᾿ ἡμῶν ἐσκέπτοντο· πλείστη γὰρ ἦν ἡ τοῦ θανάτου πάγη πανταχοῦ, καὶ οἱ τῆς ἁμαρτίας βρόχοι διετριμμένοι. Ἐν ὁδῷ γάρ, φησί, ταύτῃ ἡ ἐπορευόμην ἔκρυψαν παγίδα μοι· ο καὶ οὐκ ἦν διαφυγεῖν τῆς ἐκείνων σκαιότητος τὰ ἐπιτηδεύ- ματα. Προσεκύνουν μὲν γὰρ οἱ ἄνθρωποι αὐτοῖς τε τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ μὴν καὶ ξύλοις, καὶ λίθοις, καὶ τοῖς τοῦ κόσμου στοιχείοις· καὶ οὐκ ἦν ἐν αὐτοῖς ὁ ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἦν ἕως ἑνὸς, ἐν ταῖς οὕτω δειναῖς ἀρρωστίαις πεπιεσμένων ἁπάντων, καὶ ἰσχύοντος οὐδενὸς τῆς ἐκείνων πλεονεξίας ἀπο- λῦσαι τὸν αὐχένα· ήθελον γὰρ ἡμῶν κατάρχειν αὐ τοί. Διεσκέδασε δὲ αὐτῶν τὰς βουλὰς τῶν ἀρχόντων· ἐξείλετο γὰρ καὶ σέσωκεν, αἰχμαλώτους ὄντας έλυ τρώσατο, καὶ τυραννικῶν ἀπαλλάξας βρύχων, τοῖς ἰδίοις ἐγκατέδησε ζυγοί;. 'Ανεκεφαλαιώσατο γὰρ ἐν Χριστῷ τὰ πάντα, καὶ τῆς κατὰ πάντων ἀρχῆς ἀπὸ εσόβησε τὸν Σατανᾶν. Καὶ οὐ μέχρι τινός, ἤτοι χρόνων μεμετρημένων, ἐν τούτοις ἐσόμεθα, ἀλλ᾽ εἰς αἰῶνας παρατείνει μακρούς τε καὶ ἀπεράντους ἡ παρ' αὐτοῦ χάρις. « Α γὰρ ὁ Θεὸς ὁ ἅγιος βεβούλευται, φησί, τις διασκεδάσει ; » Οὐκοῦν « ἡ βουλὴ τοῦ Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οἱ λογισμοὶ τῆς καρδίας αὐτοῦ εἰς γενεὰν καὶ γενεάν. » Οὐ γὰρ ὑφ' ἑτέρῳ πάλιν ἐσόμεθα, ἀλλ' αὐτὸς καὶ μόνος ἡμῶν κατάρξει Χριστός· βασιλεύσει γὰρ εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ, ὡς ὁ άλλων φη- σιν, « Αὐτὸς ποιμανεῖ ἡμᾶς εἰς αἰῶνας. » Μακάριον τὸ ἔθνος οὗ ἐστι Κύριος ὁ Θεὸς αὐτοῦ. Μακάριος ὁ λαὸς, ὁ μηδένα μὲν τῶν ψευδωνύμων θεῶν εἰδὼς ἡ ὀνομάζων ἔτι, Κύριον δὲ καὶ Θεὸν ἐπιγραψάμενος τὸν φύσει καὶ ἀληθῶς, καὶ αὐτῷ τὴν οἰκείαν καταζεύξας ψυχήν· οὕτω τε έξει- λεγμένος, ὥστε καὶ κλῆρον γενέσθαι καὶ μερίδα Θεοῦ Ἐξ οὐρανοῦ ἐπέβλεψεν ὁ Κύριος. (Β 1, 102, Τοῦτο, οἶμαι, ἔστιν τὸ καὶ ἑτέρωθί που δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν εἰρημένον, ὡς πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἐν Χριστῷ κεκλημένους εἰς δι καίωσιν, ο καὶ ἐπισκέψαι ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους. » Ακούω δὲ πάλιν καὶ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ ψάλλοντός σε καὶ λέγοντος πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖ; Πατέρα καὶ Θεόν· Ἐπίσκεψαι ἡμᾶς ἐν τῷ σωτηρίῳ σου. Σωτήριον δὲ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς ὠνόμασταί τε καὶ ἔστιν ἀληθῶς ὁ Υἱός. Αλλ' ἔπεμψεν ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ἐξ οὐρανοῦ καθάπερ τι φῶς καὶ λαμπάδα τὴν δικαιοσύνην καὶ τὸ σωτήριον ἑαυτοῦ, τουτέστιν τὸν Υιόν· δεδικαιώμεθα γὰρ ἐν αὐτῷ, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ νοητόν τεθεάμεθα φως. Οὐκοῦν ἡ ἐνανθρώπησις τοῦ Λόγου νοοῖτ᾽ ἂν εἰκότως ἐπίσκεψις εἶναι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ήγουν ἐπίβλεψις ἐνθάδε λεγομένη. [ Επιτήρει δὲ ὅτι γενέσθαι δεί, φησί, τὴν ἐπίβλεψιν τὴν ἐξ οὐρανῶν οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Ἰσραὴλ, καθὰ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωϋσέως, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, τοὺς κατοι κοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σωτηρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν· γενικωτάτη IN PSALMUM XXXII. A nobis moliebantur : plurinæ enim erant mortis de B cipule et peccati laquei passim extenti. « in via bac, inquit, qua gradiebar, absconderunt mihi la- queum ”; › neque illorum nequitiæ artificia vitori poterant. Homines quippe adorabant hos ipsos im- pures spiritus, et quidem etiam ligna, et lapides, et mundi elementa; nec quisquam erat qui bene ageret, ne unus quidem, dum adeo gravi morbo premerentur omnes, nemoque collum ab illorum præpotentia subducere valeret, qui nobis dominari volebant. Sed dispersit Deus consilia principum, eripuit nos servavitque, captivos redemit, et tyran- nicis expeditos laqueis jugo suo alligavit. Instau- ravit enim omnia in Christo ", atque ab universali principatu Satanam depulit. Neque nos aliquandiu, id est dimenso tempore, ita futuri sumus, sed in longa et infinita saecula extenditur gratia ejus. • Nam quod Deus sanctus decrevit, inquit, quis dis- sipabit" ?, Ergo « Domini consilium manet in meter- num, et cogitationes cordis ejus in generationem et generationen. Neque sub alio deinceps erinus, secl ipse ac solus nobis dominabitur Christus : regnabi enim in æleraum, atque, ut Psalmista sit, e fpec pastor noster erit in sæcula ”. > (C f. ) C C f. b) D Ephes.1, 10. on Isa. sis, 27. * Psal. cxli, 4. Vers. 12. Beata gens, cujus est Dominus Deus ejus! Beatus populus, qui nullum jam agnoscit falsum deum aut nominat, sed Dominum ac Deum sibi ascívit eum qui naturaliter ac vere Deus est, ei- que animam suam addixit; atque ita semel secre vit, ut haereditas quodammodo et patrimonium Del evaserit. Vers. 13. De culo respexit Dominus. Idem hoc existimo alicubi ab uno sanctorum pro- phetarum dictum, veluti nobis in Christo vocatis ad justificationem : c et respiciat nos oriens ex alto '. Audio rursus divum psalmistam Davidem dicentem ei qui in caelis est Patri Deo : • Visita nos in sa- lutari tuo '. . Porro salutare Dei Patris nuncupatur vereque est Filius. Reapse misit ad nos Deus Pater de coelo, tanquam aliquod lumen et lampadem, ju- stitiam et salutare suum, videlicet Filium: justifi- cati enim fuimus in ipso, et divinum intellectuale vidimus lumen. Sequitur ergo ut Verbi incarnatio credatur merito visitatio Dei Patris, nempe quæ hoc loco respectus dicitur. [Observa autem quod dicat oportere inspectionem de cœlis fieri, non modo super Israel, ut quondam sapientissimo internuntio Moyse, sed super omnes filios hominum qui orbem habitant. Nam gentium multitudo ubique terrarum per Christum omnium nostrum Salvatorem ad salutem advocata est, si- quidem generalissima in omnes gentes et nationes » Psal. xlvii, 15. ' Luc. 1, 78. "Psal. cv, ↓
PG 69:879ἐκρύεται δὲ καὶ ἀνασώζει ῥᾳδίως τοὺς ἐπ’ αὐτῷ πεποιθότας· οἷς καὶ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὧδέ πή φησι· »Καὶ ἔσται ὁ ἁπτόμενος ὑμῶν ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτοῦ.« »Ἰδοὺ οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν.« (β φ. 103 β. ξ φ. 69) Ἀποδείκνυσιν ὅτι κήδεται Θεὸς τῶν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα πεπλουτηκότων, πνευματικὴν δηλονότι· καὶ μὴν ὅτι τὴν ἐξ ἀγάπης αὐτοῖς ἐποπτείαν ἐπιδιδοὺς, παντὸς ἐπέκεινα τίθησι κακοῦ. »Ἰδοὺ« γὰρ, φησὶν, τόδε· Ἰδοὺ λέγων, μονονουχὶ καταδείκνυσιν ἀληθὲς ὂν τὸ χρῆμα, καὶ διὰ πείρας αὐτῆς ἐγνωσμένον. »Οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν.« Εἶτα τί τοῦτο τὸ ἰσοστατοῦν εἰς εὐημερίαν; Ἢ πῶς οὐκ ἁπάσης ἂν εἶεν ἔμπλεῳ θυμηδίας, οἷς ἂν ὑπάρχοι τὸ ἐποπτεύεσθαι παρὰ Θεοῦ; Καὶ γοῦν τὸ μὴ τούτου τυχεῖν δεδίασιν ἀναγκαίως οἱ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης ἀπηρτημένοι· οἳ καὶ τεθαρσήκασιν οὐκ ἐφ’ ἑαυτοῖς μᾶλλον, ἀλλ’ ἐπὶ τῶ κατοικτείροντι Θεῷ, ἐλπίδα τιθέντες τὸ ἔλεος αὐτοῦ. »Ῥύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν.« (β φ. 103 β, ξ φ.
Α γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώ εκ- πων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού και χώρηκε χάρις.] Ἐξ ετοίμου κατοικητηρίου αὐτοῦ ἐπέβλεψεν Επι πάντας τοὺς κατοικοῦντας την γην. (Β 1. 402) Έτοιμον δὲ κατοικητήριον ή θεία Γραφ τὸν οὐρανὸν εἴωθεν ὀνομάζειν, ἤτοι τοὺς ἐν τῷ οὐραν κατοικοῦντας ἁγίους ἀγγέλους· διά του, καθάπερ ἐγᾦμαι, τὸ μὴ πόνῳ καθαίρεσθαι τὰς ἄνω δυνάμεις καθάπερ ἡμεῖς, εἶναι δὲ μᾶλλον ἁγίας, ὥστε αυτή, καὶ ἐπαναπαύεσθαι τὸν Θεόν. Γεγόναμεν γάρ κ ἡμεῖς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ· ναοί γοῦν αὐτ χρηματίζομεν, πλὴν οὐχ ἑτοίμως πρὸς τοῦτον ἔρχε μεθα, ἀλλ' ἢ χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ δικαιούμενος ήγουν πόνῳ καὶ ἱδρῶτι τὸν οἰκεῖον διασμήχοντας Β νοῦν· ὥστε καὶ ἁγίους γεγονότας, ἔναυλον ἔχειν τὸν παναγνόν τε καὶ ἅγιον ἀληθῶς. (Β Επιτήρει δὲ, ὅτι γενέσθαι φησί τι ἐπίβλεψιν ἐξ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Παρτί καθ᾽ ἃ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μυλή, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τους και οικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σου ρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν έθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν. Γεν κωτάτη γάρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους; ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού κεχώρηκε χάρις. Ὁ πλάσας κατά μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν, ὁσιν ιεὶς πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν. (Β Γ. Θεός οὖν ἄρα κατὰ ἀπ θειαν ὁ Υἱὸς, ὁ καὶ τὰς καρδίας ἡμῶν εἰδὼς, ο πλά σας αὐτὰς κατὰ μόνας· καὶ πάντα τὰ ἔργα συνιές τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μαρτυροῦντός τινος, ήγουν ἀπαγ γέλλοντος, ἀλλ' ὡς ἐπόπτης διανοιῶν, καὶ εἰς καρδίας ὁρῶν, καὶ γινώσκων τὰ ἐγκεκρυμμένα. Το γάρ φως μετ' αὐτοῦ ἐστιν, καθάπερ γέγραπται, μάλλον δύ αὐτός ἐστιν τὸ φῶς. • [οὐ σώζεται βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμη. «Οὐ σώζεται, φησί, βασιλεὺς διὰ πολλήν δύναμιν, ο τουτέστι, διὰ πολυχειρίαν τῶν ὑπ' αὐτῷ δορυφόρων. ᾿Αλλ' οὐδ' ἂν εἴ τις εἴη γίγας ἰσχυρός, δῆλον ὅτι καὶ μέγα πεφρονηκὼς ἐπ᾿ εὐσθενείς πολλῇ, καὶ ρώμη σώματος, οὐδ' ἂν οὕτω σωθείη, καὶ κρείττων ἔσται χειρὸς τῆς τῶν μαχομένων αὐτῷ, μὴ οὐχὶ Θεοῦ και τανεύοντος τὸ νικᾷν.] Ψευδής ἵππος εἰς σωτηρίαν. (Β Γ. 1) Εσται δὲ ψευδῆς εἰς σωτηρίαν ίστις, τουτέστιν ἱππικὴ παράταξις. Σφάλλεται γάρ εσθ' ὅτε τῆς ἐλπίδος ὁ ἐπ' αὐτῇ πεποιθὼς, καὶ προέσεσθαι προσδοκῶν, ὑπὸ χεῖρα πέπτωκεν ἐχθρῶν. Ἐν γὰρ τῷ πλήθει τῆς δυνάμεως αὐτοῦ σωθήσεται είς; οὐ σωθήσεται ὁ βασιλεὺς, ήγουν ή παράταξις, ὡς ἔφην, ή ἱππική. Εφαρμόσεις γὰρ εὐτέχνως, ὅπερ ἂν ἔλους τῶν ὠνομασμένων, τοῦ στίχου τὴν δύναμιν. Θες οὖν ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, καὶ παρ' αὐ τοῦ τὸ νικᾶν ἐστιν· ἐκρύεται δὲ καὶ ἀνασώζει ῥᾳδίως • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP Luminum Salvatoris nostri Christi gratia per- meavit.Ex Corderio.] Vers. 14. De praparato habitaculo suo respexit per omnes qui habitant terram. Præparatum habitaculum divina Scriptura cœlum solet nuncupare, sive habitantes in cœlo angelos; propterea quod, ut arbitror, non est laborandum supernis virtutibus, secus ac nobis, ut puræ fant, sed adeo sunt sanctæ ut in eis requiescat Deus. Su- mus et nos habitaculum Dei, et quidem templa ejus '; verumtamen non ex abrupto ad hoc perve- nimus, sed gratia donoque Dei justificati ', labore nempe ac sudore nostram purgantes mentem, at sancti effecti, incolam habeamus eum qui omnino purus vereque sanclus est. Animadverte, dicit David, factum de coelo respe cloma non super Israelem tantummodo, sicut olim Moyse sapientissime intervenienté, sed super omnes filios hominum inhabitantes orbem. Vocata fuit enim ad salutem per communem nostrum Ser- valorem Christum gentium multitudo universo orbe diffusa. Namque omnino universalis ad quamlibet gentem genusque hominum, per communem no- strum Servatorem Christum, gratia redundavit. Vers. 15. Qui finxit sigillatim corda eorum, qui in- telligit omnia opera eorum. Vere utique Deus est Filius, qui et corda nostra novit quæ sigillatim fecit; simulque omnia morta- lium opera scit; non quod aliquis ei nuntiet, sed ip- semet mentes introspiciens, et corda videns, et ar- cana cognoscens. Nam lux cum eo est *, uti scriptum fuit, imo vero ipsemet lux est ". [Vers. 16. Non salvatur rex per multam virtutem. • Non salvatur, inquit, rex per multam virtutem,» id est, per multitudinem satellitum suorum. Sed neque si quis gigas fuerit robustissimus, id est, de magnis viribus et ingenti corporis robore multum præsumens, non poterit vel sic salvari, et adversa- riorum suorum manum superare, nisi Deus victo- riam illi largiatur. - Ex Corderio.] Vers. 17. Fallas equus ad salutem. Erit autem fallax ad salutem equus, id est eque. stre agmen. Excidit enim interdum spe sua, qui illa fretus erat; et dum superiorem fore se putat, in loctium manus decidit. Nam virium suarum copia quisnam salvabitur? siquidem ne rex quidem, vel equestre, ut dixi, agmen. Recte enim utrilibet e praedictis versiculi sensum accommodabis. Deus igi- tur est virtutum Dominus, atque ab eo victoria con- ceditur liberat enim facileque salvat confidentes in ipso ' : quibus etiam ore muius e sanctis prophc- C D f. b) b, C f. b) Cor. m, 18; Cor. vi, 46. • Tit. m, 7. • Joan. 1, 7. ** Joan. vii, 12. ' Psal. xvi, 7.
69) Ἐφορᾷ γὰρ, φησὶν, ὥστε καὶ ῥύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν, καὶ οὐ πάντως σαρκικοῦ, νοητοῦ δὲ μᾶλλον. Ψυχῆς δὲ θάνατον εἶναί φαμεν, τὸ ἁλῶναι βρόχοις διαβολικοῖς, καὶ τοῖς τῆς ἁμαρτίας τέλμασιν περιπεσεῖν· καὶ πρός γε δὴ τούτοις, τὸ ἀσθενεῖν ἐν πειρασμοῖς, καὶ ὀκλάζειν ἐν δοκιμασίαις. Σκοπὸς οὖν ἄρα τῷ ἐπόπτῃ τῶν ἁγίων θεῷ, καὶ ἐκ θανάτου ῥύσασθαι τὰς τῶν φοβουμένων αὐτὸν ψυχὰς, καὶ διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν λιμῷ. »Καὶ διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν λιμῷ.« (β φ. 104, ξ φ. 69) Ἐμπίπλησι γὰρ αὐτὰς νοητῶς τε καὶ ἱερῶς, ἄρτον αὐταῖς ἐπιδιδοὺς τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τουτέστιν τὸ ζωοποιὸν ἀληθῶς καὶ σωτήριον μάθημα, καὶ παράκλησιν τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, δι’ ἧς πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀγαθῶν νευρούμεθα. Οὐ γὰρ λιμοκτονήσῃ Κύριος ψυχὴν δικαίαν. Ἔφη γοῦν, τὴν πνευματικὴν ἡμῖν ἁπλώσας τράπεζαν· »Φάγετε, καὶ πίετε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον.« »Ἡ δὲ ψυχή μου ὑπομένει τῷ Κυρίῳ.« (β φ. 104) Τὸ ὑπομένειν τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν ἕτερον εἶναί φαμεν, πλὴν ὅτι τὸ ἑλέσθαι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης, καὶ ὀνησιφόροις ἱδρῶσιν ὁμιλεῖν, ἵνα τὸ αὐτῷ δοκοῦν κατορθώσειαν.
Α γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώ εκ- πων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού και χώρηκε χάρις.] Ἐξ ετοίμου κατοικητηρίου αὐτοῦ ἐπέβλεψεν Επι πάντας τοὺς κατοικοῦντας την γην. (Β 1. 402) Έτοιμον δὲ κατοικητήριον ή θεία Γραφ τὸν οὐρανὸν εἴωθεν ὀνομάζειν, ἤτοι τοὺς ἐν τῷ οὐραν κατοικοῦντας ἁγίους ἀγγέλους· διά του, καθάπερ ἐγᾦμαι, τὸ μὴ πόνῳ καθαίρεσθαι τὰς ἄνω δυνάμεις καθάπερ ἡμεῖς, εἶναι δὲ μᾶλλον ἁγίας, ὥστε αυτή, καὶ ἐπαναπαύεσθαι τὸν Θεόν. Γεγόναμεν γάρ κ ἡμεῖς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ· ναοί γοῦν αὐτ χρηματίζομεν, πλὴν οὐχ ἑτοίμως πρὸς τοῦτον ἔρχε μεθα, ἀλλ' ἢ χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ δικαιούμενος ήγουν πόνῳ καὶ ἱδρῶτι τὸν οἰκεῖον διασμήχοντας Β νοῦν· ὥστε καὶ ἁγίους γεγονότας, ἔναυλον ἔχειν τὸν παναγνόν τε καὶ ἅγιον ἀληθῶς. (Β Επιτήρει δὲ, ὅτι γενέσθαι φησί τι ἐπίβλεψιν ἐξ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Παρτί καθ᾽ ἃ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μυλή, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τους και οικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σου ρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν έθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν. Γεν κωτάτη γάρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους; ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού κεχώρηκε χάρις. Ὁ πλάσας κατά μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν, ὁσιν ιεὶς πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν. (Β Γ. Θεός οὖν ἄρα κατὰ ἀπ θειαν ὁ Υἱὸς, ὁ καὶ τὰς καρδίας ἡμῶν εἰδὼς, ο πλά σας αὐτὰς κατὰ μόνας· καὶ πάντα τὰ ἔργα συνιές τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μαρτυροῦντός τινος, ήγουν ἀπαγ γέλλοντος, ἀλλ' ὡς ἐπόπτης διανοιῶν, καὶ εἰς καρδίας ὁρῶν, καὶ γινώσκων τὰ ἐγκεκρυμμένα. Το γάρ φως μετ' αὐτοῦ ἐστιν, καθάπερ γέγραπται, μάλλον δύ αὐτός ἐστιν τὸ φῶς. • [οὐ σώζεται βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμη. «Οὐ σώζεται, φησί, βασιλεὺς διὰ πολλήν δύναμιν, ο τουτέστι, διὰ πολυχειρίαν τῶν ὑπ' αὐτῷ δορυφόρων. ᾿Αλλ' οὐδ' ἂν εἴ τις εἴη γίγας ἰσχυρός, δῆλον ὅτι καὶ μέγα πεφρονηκὼς ἐπ᾿ εὐσθενείς πολλῇ, καὶ ρώμη σώματος, οὐδ' ἂν οὕτω σωθείη, καὶ κρείττων ἔσται χειρὸς τῆς τῶν μαχομένων αὐτῷ, μὴ οὐχὶ Θεοῦ και τανεύοντος τὸ νικᾷν.] Ψευδής ἵππος εἰς σωτηρίαν. (Β Γ. 1) Εσται δὲ ψευδῆς εἰς σωτηρίαν ίστις, τουτέστιν ἱππικὴ παράταξις. Σφάλλεται γάρ εσθ' ὅτε τῆς ἐλπίδος ὁ ἐπ' αὐτῇ πεποιθὼς, καὶ προέσεσθαι προσδοκῶν, ὑπὸ χεῖρα πέπτωκεν ἐχθρῶν. Ἐν γὰρ τῷ πλήθει τῆς δυνάμεως αὐτοῦ σωθήσεται είς; οὐ σωθήσεται ὁ βασιλεὺς, ήγουν ή παράταξις, ὡς ἔφην, ή ἱππική. Εφαρμόσεις γὰρ εὐτέχνως, ὅπερ ἂν ἔλους τῶν ὠνομασμένων, τοῦ στίχου τὴν δύναμιν. Θες οὖν ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, καὶ παρ' αὐ τοῦ τὸ νικᾶν ἐστιν· ἐκρύεται δὲ καὶ ἀνασώζει ῥᾳδίως • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP Luminum Salvatoris nostri Christi gratia per- meavit.Ex Corderio.] Vers. 14. De praparato habitaculo suo respexit per omnes qui habitant terram. Præparatum habitaculum divina Scriptura cœlum solet nuncupare, sive habitantes in cœlo angelos; propterea quod, ut arbitror, non est laborandum supernis virtutibus, secus ac nobis, ut puræ fant, sed adeo sunt sanctæ ut in eis requiescat Deus. Su- mus et nos habitaculum Dei, et quidem templa ejus '; verumtamen non ex abrupto ad hoc perve- nimus, sed gratia donoque Dei justificati ', labore nempe ac sudore nostram purgantes mentem, at sancti effecti, incolam habeamus eum qui omnino purus vereque sanclus est. Animadverte, dicit David, factum de coelo respe cloma non super Israelem tantummodo, sicut olim Moyse sapientissime intervenienté, sed super omnes filios hominum inhabitantes orbem. Vocata fuit enim ad salutem per communem nostrum Ser- valorem Christum gentium multitudo universo orbe diffusa. Namque omnino universalis ad quamlibet gentem genusque hominum, per communem no- strum Servatorem Christum, gratia redundavit. Vers. 15. Qui finxit sigillatim corda eorum, qui in- telligit omnia opera eorum. Vere utique Deus est Filius, qui et corda nostra novit quæ sigillatim fecit; simulque omnia morta- lium opera scit; non quod aliquis ei nuntiet, sed ip- semet mentes introspiciens, et corda videns, et ar- cana cognoscens. Nam lux cum eo est *, uti scriptum fuit, imo vero ipsemet lux est ". [Vers. 16. Non salvatur rex per multam virtutem. • Non salvatur, inquit, rex per multam virtutem,» id est, per multitudinem satellitum suorum. Sed neque si quis gigas fuerit robustissimus, id est, de magnis viribus et ingenti corporis robore multum præsumens, non poterit vel sic salvari, et adversa- riorum suorum manum superare, nisi Deus victo- riam illi largiatur. - Ex Corderio.] Vers. 17. Fallas equus ad salutem. Erit autem fallax ad salutem equus, id est eque. stre agmen. Excidit enim interdum spe sua, qui illa fretus erat; et dum superiorem fore se putat, in loctium manus decidit. Nam virium suarum copia quisnam salvabitur? siquidem ne rex quidem, vel equestre, ut dixi, agmen. Recte enim utrilibet e praedictis versiculi sensum accommodabis. Deus igi- tur est virtutum Dominus, atque ab eo victoria con- ceditur liberat enim facileque salvat confidentes in ipso ' : quibus etiam ore muius e sanctis prophc- C D f. b) b, C f. b) Cor. m, 18; Cor. vi, 46. • Tit. m, 7. • Joan. 1, 7. ** Joan. vii, 12. ' Psal. xvi, 7.
PG 69:880Ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν, φησὶν, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. »Ὅτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς ἡμῶν ἐστιν.« (β φ. 104) Ἆρ’ οὖν ταῖς ἰδίαις δυνάμεσιν ψιλαῖς τε καὶ μόναις ἐπιθαῤῥήσαντες τὰ τοιάδε φασὶν, καὶ μέγα φρονοῦσιν ἐφ’ ἑαυτοῖς; Οὐ μὲν οὖν· ἴσασι δὲ μᾶλλον ὅτι συνασπίζει Θεὸς, καὶ ὅτι συμπαραστάτην ἔχουσιν αὐτὸν ἐνισχύοντά τε καὶ σώζοντα. Τοιγάρτοι καὶ προσεπάγουσιν· »Ὅτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς ἡμῶν ἐστιν. Οὐκοῦν ὑπομενοῦμεν διὰ τοῦτο, φασὶν, καὶ διὰ πάσης καρτερίας δοκιμωτάτους ἑαυτοὺς παραστήσομεν, καὶ τὸν τῆς γνησιότητος ἀναδησόμεθα στέφανον, ὡς ἐπίκουρον καὶ προασπιστὴν ἔχοντες αὐτόν. «Γένοιτο τὸ ἔλεός σου, Κύριε, ἐφ’ ἡμᾶς.» (ξ φ. 69) Ἀκολουθείτω τὸ σὸν ἔλεος, ἤγουν ὑπαρξάτω τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σέ. Γνησιότητος δὲ τοῦτο σημεῖον γένοιτο καὶ μάλα σαφές. Ὡς γὰρ ἐν αὐτῷ προσοικειωθέντες, καὶ ἐπ’ αὐτῷ χαίροντες μόνῳ, καὶ τὰς ἐλπίδας ἔχοντες ἐπ’ αὐτῷ, ζητοῦσι τὸ κατοικτείρεσθαι. ΨΑΛΜΟΣ ΛΓ. Τῷ Δαβὶδ, ὁπότε ἠλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἐναντίον Ἀβιμέλεχ· καὶ ἀπέλυσεν αὐτὸν, καὶ ἀπῆλθε. (β φ. 105, ξ φ.
Α γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώ εκ- πων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού και χώρηκε χάρις.] Ἐξ ετοίμου κατοικητηρίου αὐτοῦ ἐπέβλεψεν Επι πάντας τοὺς κατοικοῦντας την γην. (Β 1. 402) Έτοιμον δὲ κατοικητήριον ή θεία Γραφ τὸν οὐρανὸν εἴωθεν ὀνομάζειν, ἤτοι τοὺς ἐν τῷ οὐραν κατοικοῦντας ἁγίους ἀγγέλους· διά του, καθάπερ ἐγᾦμαι, τὸ μὴ πόνῳ καθαίρεσθαι τὰς ἄνω δυνάμεις καθάπερ ἡμεῖς, εἶναι δὲ μᾶλλον ἁγίας, ὥστε αυτή, καὶ ἐπαναπαύεσθαι τὸν Θεόν. Γεγόναμεν γάρ κ ἡμεῖς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ· ναοί γοῦν αὐτ χρηματίζομεν, πλὴν οὐχ ἑτοίμως πρὸς τοῦτον ἔρχε μεθα, ἀλλ' ἢ χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ δικαιούμενος ήγουν πόνῳ καὶ ἱδρῶτι τὸν οἰκεῖον διασμήχοντας Β νοῦν· ὥστε καὶ ἁγίους γεγονότας, ἔναυλον ἔχειν τὸν παναγνόν τε καὶ ἅγιον ἀληθῶς. (Β Επιτήρει δὲ, ὅτι γενέσθαι φησί τι ἐπίβλεψιν ἐξ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Παρτί καθ᾽ ἃ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μυλή, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τους και οικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σου ρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν έθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν. Γεν κωτάτη γάρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους; ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού κεχώρηκε χάρις. Ὁ πλάσας κατά μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν, ὁσιν ιεὶς πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν. (Β Γ. Θεός οὖν ἄρα κατὰ ἀπ θειαν ὁ Υἱὸς, ὁ καὶ τὰς καρδίας ἡμῶν εἰδὼς, ο πλά σας αὐτὰς κατὰ μόνας· καὶ πάντα τὰ ἔργα συνιές τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μαρτυροῦντός τινος, ήγουν ἀπαγ γέλλοντος, ἀλλ' ὡς ἐπόπτης διανοιῶν, καὶ εἰς καρδίας ὁρῶν, καὶ γινώσκων τὰ ἐγκεκρυμμένα. Το γάρ φως μετ' αὐτοῦ ἐστιν, καθάπερ γέγραπται, μάλλον δύ αὐτός ἐστιν τὸ φῶς. • [οὐ σώζεται βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμη. «Οὐ σώζεται, φησί, βασιλεὺς διὰ πολλήν δύναμιν, ο τουτέστι, διὰ πολυχειρίαν τῶν ὑπ' αὐτῷ δορυφόρων. ᾿Αλλ' οὐδ' ἂν εἴ τις εἴη γίγας ἰσχυρός, δῆλον ὅτι καὶ μέγα πεφρονηκὼς ἐπ᾿ εὐσθενείς πολλῇ, καὶ ρώμη σώματος, οὐδ' ἂν οὕτω σωθείη, καὶ κρείττων ἔσται χειρὸς τῆς τῶν μαχομένων αὐτῷ, μὴ οὐχὶ Θεοῦ και τανεύοντος τὸ νικᾷν.] Ψευδής ἵππος εἰς σωτηρίαν. (Β Γ. 1) Εσται δὲ ψευδῆς εἰς σωτηρίαν ίστις, τουτέστιν ἱππικὴ παράταξις. Σφάλλεται γάρ εσθ' ὅτε τῆς ἐλπίδος ὁ ἐπ' αὐτῇ πεποιθὼς, καὶ προέσεσθαι προσδοκῶν, ὑπὸ χεῖρα πέπτωκεν ἐχθρῶν. Ἐν γὰρ τῷ πλήθει τῆς δυνάμεως αὐτοῦ σωθήσεται είς; οὐ σωθήσεται ὁ βασιλεὺς, ήγουν ή παράταξις, ὡς ἔφην, ή ἱππική. Εφαρμόσεις γὰρ εὐτέχνως, ὅπερ ἂν ἔλους τῶν ὠνομασμένων, τοῦ στίχου τὴν δύναμιν. Θες οὖν ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, καὶ παρ' αὐ τοῦ τὸ νικᾶν ἐστιν· ἐκρύεται δὲ καὶ ἀνασώζει ῥᾳδίως • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP Luminum Salvatoris nostri Christi gratia per- meavit.Ex Corderio.] Vers. 14. De praparato habitaculo suo respexit per omnes qui habitant terram. Præparatum habitaculum divina Scriptura cœlum solet nuncupare, sive habitantes in cœlo angelos; propterea quod, ut arbitror, non est laborandum supernis virtutibus, secus ac nobis, ut puræ fant, sed adeo sunt sanctæ ut in eis requiescat Deus. Su- mus et nos habitaculum Dei, et quidem templa ejus '; verumtamen non ex abrupto ad hoc perve- nimus, sed gratia donoque Dei justificati ', labore nempe ac sudore nostram purgantes mentem, at sancti effecti, incolam habeamus eum qui omnino purus vereque sanclus est. Animadverte, dicit David, factum de coelo respe cloma non super Israelem tantummodo, sicut olim Moyse sapientissime intervenienté, sed super omnes filios hominum inhabitantes orbem. Vocata fuit enim ad salutem per communem nostrum Ser- valorem Christum gentium multitudo universo orbe diffusa. Namque omnino universalis ad quamlibet gentem genusque hominum, per communem no- strum Servatorem Christum, gratia redundavit. Vers. 15. Qui finxit sigillatim corda eorum, qui in- telligit omnia opera eorum. Vere utique Deus est Filius, qui et corda nostra novit quæ sigillatim fecit; simulque omnia morta- lium opera scit; non quod aliquis ei nuntiet, sed ip- semet mentes introspiciens, et corda videns, et ar- cana cognoscens. Nam lux cum eo est *, uti scriptum fuit, imo vero ipsemet lux est ". [Vers. 16. Non salvatur rex per multam virtutem. • Non salvatur, inquit, rex per multam virtutem,» id est, per multitudinem satellitum suorum. Sed neque si quis gigas fuerit robustissimus, id est, de magnis viribus et ingenti corporis robore multum præsumens, non poterit vel sic salvari, et adversa- riorum suorum manum superare, nisi Deus victo- riam illi largiatur. - Ex Corderio.] Vers. 17. Fallas equus ad salutem. Erit autem fallax ad salutem equus, id est eque. stre agmen. Excidit enim interdum spe sua, qui illa fretus erat; et dum superiorem fore se putat, in loctium manus decidit. Nam virium suarum copia quisnam salvabitur? siquidem ne rex quidem, vel equestre, ut dixi, agmen. Recte enim utrilibet e praedictis versiculi sensum accommodabis. Deus igi- tur est virtutum Dominus, atque ab eo victoria con- ceditur liberat enim facileque salvat confidentes in ipso ' : quibus etiam ore muius e sanctis prophc- C D f. b) b, C f. b) Cor. m, 18; Cor. vi, 46. • Tit. m, 7. • Joan. 1, 7. ** Joan. vii, 12. ' Psal. xvi, 7.
69) Τῶν ἐξ ἔθους οὐδὲν ἐπιγέγραπται τοῖς προκειμένοις· οὔτε γὰρ Ὠδὴν, οὔτε Ψαλμὸν ὠνόμασεν αὐτά. Ἔοικε τοίνυν χαριστηρίου τρόπον ἐπέχειν ἀνακομισθέντος Θεῷ, ὡς ἐκ προσώπου μὲν τοῦ θεσπεσίου Δαβὶδ, ὄντος γε μὴν οὐκ ἀνωφελοῦς καὶ ἑτέροις οἵπερ ἂν διὰ Θεοῦ ῥυσθεῖεν ἐκ πειρασμῶν, καὶ ἀπεκρούσαντο διὰ Θεοῦ τὰς τῶν διωκόντων αὐτοὺς καὶ τὰς λίαν ἀφορήτους οὔσας ἐπιβουλάς. Πότε δὲ ἠλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ τίς ὁ Ἀβιμέλεχ, ἢ πῶς ἀπέλυσεν αὐτὸν, εἰπεῖν ἀναγκαῖον, ἐκ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐξυφαίνοντας τὴν ἀφήγησιν. Ἐδιώκετο τοίνυν κατὰ καιροὺς ὑπὸ τοῦ Σαοὺλ ὁ τρισμακάριος Δαβίδ· ἀντιφέρεσθαι δὲ οὔπω δυνάμενος, διὰ τὸ ἕπεσθαι τέως τοῖς ἐκείνου νεύμασιν τὸ μάχιμον ἅπαν τὸ ἐξ Ἰσραὴλ, ἐβουλεύσατο φυγεῖν πρὸς Ἀγχοῦν βασιλέα Γὲθ, ἤτοι τῶν ἀλλοφύλων, συμβούλῳ τῷ Ἰωνάθαν χρησάμενος. Εἶτα τῆς ὁδοιπορίας ἐχόμενος, περιέτυχεν τῷ ἱερεῖ Ἀβιμέλεχ ἐν τῇ πόλει Νομβάν· καὶ ἔκρυψε μὲν τὴν φυγὴν, ἀπεστάλθαι δὲ εἴρηκεν ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ὡς καὶ τὴν ῥομφαίαν αἰτῆσαι τοῦ Γολιάθ.
Α γὰρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους ἀνθρώ εκ- πων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού και χώρηκε χάρις.] Ἐξ ετοίμου κατοικητηρίου αὐτοῦ ἐπέβλεψεν Επι πάντας τοὺς κατοικοῦντας την γην. (Β 1. 402) Έτοιμον δὲ κατοικητήριον ή θεία Γραφ τὸν οὐρανὸν εἴωθεν ὀνομάζειν, ἤτοι τοὺς ἐν τῷ οὐραν κατοικοῦντας ἁγίους ἀγγέλους· διά του, καθάπερ ἐγᾦμαι, τὸ μὴ πόνῳ καθαίρεσθαι τὰς ἄνω δυνάμεις καθάπερ ἡμεῖς, εἶναι δὲ μᾶλλον ἁγίας, ὥστε αυτή, καὶ ἐπαναπαύεσθαι τὸν Θεόν. Γεγόναμεν γάρ κ ἡμεῖς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ· ναοί γοῦν αὐτ χρηματίζομεν, πλὴν οὐχ ἑτοίμως πρὸς τοῦτον ἔρχε μεθα, ἀλλ' ἢ χάριτι καὶ δωρεᾷ Θεοῦ δικαιούμενος ήγουν πόνῳ καὶ ἱδρῶτι τὸν οἰκεῖον διασμήχοντας Β νοῦν· ὥστε καὶ ἁγίους γεγονότας, ἔναυλον ἔχειν τὸν παναγνόν τε καὶ ἅγιον ἀληθῶς. (Β Επιτήρει δὲ, ὅτι γενέσθαι φησί τι ἐπίβλεψιν ἐξ οὐρανοῦ οὐκ ἐπὶ μόνον τὸν Παρτί καθ᾽ ἃ καὶ πάλαι μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μυλή, ἀλλ᾽ ἐπὶ πάντας τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων τους και οικοῦντας τὴν οἰκουμένην. Κέκληται γὰρ εἰς σου ρίαν διά γε τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ τῶν έθνῶν ἡ πληθὺς, ἡ κατὰ πᾶσαν οὖσα τὴν γῆν. Γεν κωτάτη γάρ, καὶ κατὰ παντὸς ἔθνους τε καὶ γένους; ἀνθρώπων, ἡ διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστού κεχώρηκε χάρις. Ὁ πλάσας κατά μόνας τὰς καρδίας αὐτῶν, ὁσιν ιεὶς πάντα τὰ ἔργα αὐτῶν. (Β Γ. Θεός οὖν ἄρα κατὰ ἀπ θειαν ὁ Υἱὸς, ὁ καὶ τὰς καρδίας ἡμῶν εἰδὼς, ο πλά σας αὐτὰς κατὰ μόνας· καὶ πάντα τὰ ἔργα συνιές τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, οὐ μαρτυροῦντός τινος, ήγουν ἀπαγ γέλλοντος, ἀλλ' ὡς ἐπόπτης διανοιῶν, καὶ εἰς καρδίας ὁρῶν, καὶ γινώσκων τὰ ἐγκεκρυμμένα. Το γάρ φως μετ' αὐτοῦ ἐστιν, καθάπερ γέγραπται, μάλλον δύ αὐτός ἐστιν τὸ φῶς. • [οὐ σώζεται βασιλεὺς διὰ πολλὴν δύναμη. «Οὐ σώζεται, φησί, βασιλεὺς διὰ πολλήν δύναμιν, ο τουτέστι, διὰ πολυχειρίαν τῶν ὑπ' αὐτῷ δορυφόρων. ᾿Αλλ' οὐδ' ἂν εἴ τις εἴη γίγας ἰσχυρός, δῆλον ὅτι καὶ μέγα πεφρονηκὼς ἐπ᾿ εὐσθενείς πολλῇ, καὶ ρώμη σώματος, οὐδ' ἂν οὕτω σωθείη, καὶ κρείττων ἔσται χειρὸς τῆς τῶν μαχομένων αὐτῷ, μὴ οὐχὶ Θεοῦ και τανεύοντος τὸ νικᾷν.] Ψευδής ἵππος εἰς σωτηρίαν. (Β Γ. 1) Εσται δὲ ψευδῆς εἰς σωτηρίαν ίστις, τουτέστιν ἱππικὴ παράταξις. Σφάλλεται γάρ εσθ' ὅτε τῆς ἐλπίδος ὁ ἐπ' αὐτῇ πεποιθὼς, καὶ προέσεσθαι προσδοκῶν, ὑπὸ χεῖρα πέπτωκεν ἐχθρῶν. Ἐν γὰρ τῷ πλήθει τῆς δυνάμεως αὐτοῦ σωθήσεται είς; οὐ σωθήσεται ὁ βασιλεὺς, ήγουν ή παράταξις, ὡς ἔφην, ή ἱππική. Εφαρμόσεις γὰρ εὐτέχνως, ὅπερ ἂν ἔλους τῶν ὠνομασμένων, τοῦ στίχου τὴν δύναμιν. Θες οὖν ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, καὶ παρ' αὐ τοῦ τὸ νικᾶν ἐστιν· ἐκρύεται δὲ καὶ ἀνασώζει ῥᾳδίως • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP Luminum Salvatoris nostri Christi gratia per- meavit.Ex Corderio.] Vers. 14. De praparato habitaculo suo respexit per omnes qui habitant terram. Præparatum habitaculum divina Scriptura cœlum solet nuncupare, sive habitantes in cœlo angelos; propterea quod, ut arbitror, non est laborandum supernis virtutibus, secus ac nobis, ut puræ fant, sed adeo sunt sanctæ ut in eis requiescat Deus. Su- mus et nos habitaculum Dei, et quidem templa ejus '; verumtamen non ex abrupto ad hoc perve- nimus, sed gratia donoque Dei justificati ', labore nempe ac sudore nostram purgantes mentem, at sancti effecti, incolam habeamus eum qui omnino purus vereque sanclus est. Animadverte, dicit David, factum de coelo respe cloma non super Israelem tantummodo, sicut olim Moyse sapientissime intervenienté, sed super omnes filios hominum inhabitantes orbem. Vocata fuit enim ad salutem per communem nostrum Ser- valorem Christum gentium multitudo universo orbe diffusa. Namque omnino universalis ad quamlibet gentem genusque hominum, per communem no- strum Servatorem Christum, gratia redundavit. Vers. 15. Qui finxit sigillatim corda eorum, qui in- telligit omnia opera eorum. Vere utique Deus est Filius, qui et corda nostra novit quæ sigillatim fecit; simulque omnia morta- lium opera scit; non quod aliquis ei nuntiet, sed ip- semet mentes introspiciens, et corda videns, et ar- cana cognoscens. Nam lux cum eo est *, uti scriptum fuit, imo vero ipsemet lux est ". [Vers. 16. Non salvatur rex per multam virtutem. • Non salvatur, inquit, rex per multam virtutem,» id est, per multitudinem satellitum suorum. Sed neque si quis gigas fuerit robustissimus, id est, de magnis viribus et ingenti corporis robore multum præsumens, non poterit vel sic salvari, et adversa- riorum suorum manum superare, nisi Deus victo- riam illi largiatur. - Ex Corderio.] Vers. 17. Fallas equus ad salutem. Erit autem fallax ad salutem equus, id est eque. stre agmen. Excidit enim interdum spe sua, qui illa fretus erat; et dum superiorem fore se putat, in loctium manus decidit. Nam virium suarum copia quisnam salvabitur? siquidem ne rex quidem, vel equestre, ut dixi, agmen. Recte enim utrilibet e praedictis versiculi sensum accommodabis. Deus igi- tur est virtutum Dominus, atque ab eo victoria con- ceditur liberat enim facileque salvat confidentes in ipso ' : quibus etiam ore muius e sanctis prophc- C D f. b) b, C f. b) Cor. m, 18; Cor. vi, 46. • Tit. m, 7. • Joan. 1, 7. ** Joan. vii, 12. ' Psal. xvi, 7.
PG 69:882Καὶ οὐχ ὡμολόγησεν μὲν ὡς αὐτὸς εἴη Δαβὶδ ὁ κεχρισμένος εἰς βασιλέα διὰ χειρὸς τοῦ θεσπεσίου προφήτου Σαμουὴλ, ἀλλ’ ὡς εἷς τις τῶν ἀγελαίων, ἄρτους ἐζήτει παρ’ αὐτοῦ· ὁ δὲ ἔφασκεν ἑτέρους οὐκ εἶναι παρ’ αὐτῷ πλὴν μόνους τοὺς τῆς προθέσεως κατὰ τὸν Μωσέως νόμον. Αἰτοῦντος δὲ καὶ αὐτοὺς τοῦ μακαρίου Δαβὶδ, καὶ τοῦ ἱερέως φάσκοντος μὴ ἄρα πώς ἐστιν ἐν μολυσμοῖς τὰ παιδάρια, ἔφασκεν ὅτι γυναικὸς ἀπέσχοντο τρίτην ταύτην ἡμέραν οἱ σὺν αὐτῷ πάντες τῆς ὁδοιπορίας ἐχόμενοι. Λαβὼν οὖν τοὺς ἄρτους ἔφαγεν. Ἐπεὶ τοίνυν ἄλλα μὲν εἶπεν, ἕτερα δὲ ἐφρόνει, ἠλλοιωκέναι αὐτὸν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ φασιν. Εἶτα γεγονὼς ἐν Γὲθ, καὶ φοβηθεὶς τὰς τῶν ἐναντίων ἐπιβουλὰς, ὑπεπλάττετο μωρίαν, ὅτε, καθ’ ἃ γέγραπται, καὶ σίελον κατέῤῥει κατὰ τοῦ πώγωνος, καὶ περιεφέρετο βαδίζων, ἔξω φρενὸς γεγονὼς καὶ κορυβαντιῶν. Καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ τῆς σωτηρίας τετύχηκεν. Ταυτησὶ τῆς ἱστορίας ποιεῖται μνήμην ἡ προγραφή. Ἰστέον δὲ ὅτι καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ἔφη πρός τινας τῶν Φαρισαίων κατηγοροῦντας τῶν μαθητῶν, ὅτι περιτρίβοντες στάχυας ἤσθιον ἐν Σαββάτῳ·
Σ = τοὺς ὑπ' αὐτῷ πεποιθότας· οἷς καὶ δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὧδε τή φησι· ι Καὶ ἔσται ὁ ἀπτόμενος ἡμῶν ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτ τοῦ. Ιδού οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν. (Β 'Αποδείκνυσιν ὅτι κήδεται Θεὸς τῶν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα πεπλούτηκότων, πνευματικὴν δηλονότι· καὶ μὴν ὅτι τὴν ἐξ ἀγάπης αὐτοῖς ἐποπτείαν ἐπιδιδούς, παντὸς ἐπέκεινα τίθησι κακοῦ. « Ιδού ο γάρ, φησὶν, τόδε· Ιδού λέγων, μονον- οὐχὶ καταδείκνυσιν ἀληθὲς ἦν τὸ χρῆμα, καὶ διὰ πείρας αὐτῆς ἔγνωσμένον. • Οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν. » Εἶτα τί τοῦτο τὸ ἰσο- στατοῦν εἰς εὐημερίαν; Η πῶς οὐκ ἀπάσης ἂν εἶεν Εμπλεῳ θυμηδίας, οἷς ἂν ὑπάρχοι τὸ ἐποπτεύεσθαι β παρὰ Θεοῦ; Καὶ γοῦν τὸ μὴ τούτου τυχεῖν δεδίασιν ἀναγκαίως οἱ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης ἀπηρτημένοι· οἱ καὶ τεθαρσήκασιν οὐκ ἐφ' ἑαυτοῖς μᾶλλον, ἀλλ' ἐπὶ αὐτοῦ. Ρύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν. ῥύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν, καὶ οὐ πάν- τως σαρκικού, νοητοῦ δὲ μᾶλλον. Ψυχῆς δὲ θάνατον εἶναί φαμεν, τὸ ἀλῶναι βρόχοις διαβολικοῖς, καὶ τοῖς τῆς ἁμαρτίας τέλμασιν περιπεσεῖν· καὶ πρός γε δὴ τούτοις, τὸ ἀσθενεῖν ἐν πειρασμοῖς, καὶ ἐκλάζειν ἐν δοκιμασίαις. Σκοπός οὖν ἄρα τῷ ἐπόπτῃ τῶν ἁγίων θεῷ, καὶ ἐκ θανάτου ῥύσασθαι τὰς τῶν φοβουμένων αὐτὸν ψυχὰς, καὶ διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν λιμῷ. Καὶ διαθρέψει αὐτοὺς ἐν λιμῷ. (Β Γ. 104, Εμπίπλησι γὰρ αὐτὰς νοητῶς τε καὶ ἱερῶς, ἄρτον αὐταῖς ἐπιδιδοὺς τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τουτέστιν τὸ ζωοποιὸν ἀληθῶς καὶ σωτήριον μάθημα, καὶ παράκλησιν τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, δι' ἧς πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀγαθῶν νευρούμεθα. Οὐ γὰρ λιμοκτονήσῃ Κύριος ψυχήν δικαίαν. Εφη γοῦν, την πνευματικὴν ἡμῖν ἁπλώσας τράπεζαν· «Φάγετε, καὶ πίστε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον. » Ἡ δὲ ψυχή μου ὑπομένει τῷ Κυρίῳ. (Β Γ. 104) Τὸ ὑπομένειν τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν ἕτερον εἶναί φαμεν, πλὴν ὅτι τὸ ἐλέσθαι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης, καὶ ὀνησιφόροις ἱδρῶσιν όμι- λεῖν, ἵνα τὸ αὐτῷ δοκοῦν κατορθώσειαν. Υπομονής γὰρ ἔχετε χρείαν, φησὶν, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. Οτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς ἡμῶν ἐστιν. (Β Γ. 104) Δρ' οὖν ταῖς ἰδίαις δυνάμεσιν ψιλαῖς τε καὶ μόναις ἐπιθαῤῥήσαντες τὰ τοιάδε φασὶν, καὶ μέγα φρονοῦσιν ἐφ' ἑαυτοῖς; Οὐ μὲν οὖν ἴσασι δὲ μᾶλλον ὅτι συνασπίζει Θεὸς, καὶ ὅτι συμπαραστάτην ἔχουσιν αὐτὸν ἐνισχύοντά τε καὶ σώζοντα. Τοιγάρτοι καὶ προσεπάγουσιν· . "Οτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστής ἡμῶν ἐστιν. Οὐκοῦν ὑπομενοῦμεν διὰ τοῦτο, φασὶν, καὶ διὰ πάσης καρτερίας δοκιμωτάτους ἑαυτοὺς πα • τῷ κατοικτείροντι Θεῷ, ἐλπίδα τιθέντες τὸ ἔλεος IN PSA JUH XXXN. .: i A tis alicubi ait : • Qui vos tetigerit, erit tanquam si pupillam oculi ipsius tetigerit '. › f. b. C f. 69) (B f. b, C f. 69) 'Eyopḍ yàp, pŋolv, wote xal C f. 69) Zach. ", 8. * Cant. V, 1. * llebr. x, 35. C D Vers. 18. Ecce oculi Domini super timenten oum. Ostendit Deum curam gerere corum qui ad ip- sius familiaritatem pervenerunt, spiritalem scilicet ; et quod benevolo suo dignans eos respectu, extra omnem calamitatem collocat. Profecto dum dicit ecce, rem veram esse demonstrat, et ipsa experientia exploratam. Oculi Domini super timentes eum. › Ecquid aliud tanti est ad felicitatem? Vel quidni omni gaudio abundent quibus a Deo respici con- tingit? Quo fit, ut ea re carere necessario timeant qui Dei amore dependent : qui non sibi ipsis magis confidunt, quam clementiæ Dei, spei loco habentes misericordiam ejus. Vers. 19. Ut eruat a morte animas eorum. Inspicit enim, ait, ut eruat a morte animas corum; néque vero carnis mortem intelligit, sed spiritalem. Animæ vero mortem dicimus, si quis diabolicis la- queis capiatur et in peccati cenum mergatur : itemque, si agre se ferat in teutationibus et in rei agendæ delectu labascat. Scopus itaque respicientis sanctos Dei est, ut morte liberet timentium se ani- mas, eosque in fame alat. Ut alat cos in fame. Replet enim animas spiritaliter et religiose, pa- nem ipsis de cœlo dans, id est vere vivificam salu- taremque doctrinam, et sancti Spiritus consolatio- nem, qua ad omne opus bonum perficiendumi corroboramur. Neque enim fame perire animam justam Dominus patietur. Ideo dixit dum spiritalem nobis mensam exhiberet : « Manducate, et bibite, atque inebriamini, o proximi ., + Vers. 20. Anima autem mea sustinel Dominum. Sustinere Dominum nihil aliud esse dicimus, nisi propositum quidquid patiendi ob charitatem ejus et utiles non recusandi sudores, ut illius placita exsequamur. Patientia enim vobis opus est, inquit, ut voluntatem Dei facientes, rem promissam con- sequamini '. Quoniam adjutor et protector noster est. Num igitur ita loquuntur ceu suis tantummodo uniceque viribus freti, et de se gloriose sentientes ? Minime vero; sed sciunt potius protegi se a Deo, eumque habere defensorem, vires salutemque præbentem. Propterea addunt : • Quoniam adjutor et protector noster est. Idcirco sustinebimus, aſunt, et omni constantia probatissimos nosmet exhibebimus, atque ita fidelitatis corona cin-
«Οὐ κατέγνωτε τί ἐποίησεν Δαβὶδ ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, οὓς οὐκ ἐξῆν αὐτῷ φαγεῖν εἰ μὴ μόνους τοὺς ἱερεῖς;» Σεσωσμένος δὴ οὖν ὁ θεσπέσιος Δαβὶδ, καὶ πάντα πόλεμον διαφυγὼν, ἀνακομίζει τὸ χαριστήριον, καί φησιν· «Ἐν τῷ Κυρίῳ ἐπαινεθήσεται ἡ ψυχή μου.» (ξ φ. 69 β) Οὐδεὶς τῶν κατὰ σάρκα ζώντων, ἀλλ’ εἴ τίς ἐστι τῶν πνευματικῶν καὶ ζωῆς τῆς τεθαυμασμένης ἔγκριτος ἐραστὴς, ἐρεῖ· «Τῷ Κυρίῳ ἐπαινεθήσεται ἡ ψυχή μου.» Οἱ γὰρ ψυχικόν τε καὶ γεῶδες ἔχοντες φρόνημα, «τὴν δόξαν ἔχουσιν ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν.» Οὐ γὰρ τοῦ βουλομένου τὸ ἔργον, ἀλλὰ τοῦ κατευθύνοντος ἡ χάρις. «Ἀκουσάτωσαν πραεῖς καὶ εὐφρανθήτωσαν.» (ξ φ. 69 β) Εὐφρανθήτωσαν οἱ πραεῖς ἐπὶ τοῖς ψυχωφελέσι λόγοις, καὶ δὴ χαιρέτωσαν ἐπ’ αὐτοῖς. Οἱ γὰρ σοφοὶ τὴν καρδίαν, σοφῶν ῥημάτων εἰσὶν ἐρασταὶ, καὶ προβλήσεις δέχονται τὰς ἐπ’ ἀγαθοῖς, μελισμοῦ τινος δίχα. «Μεγαλύνατε τὸν Κύριον σὺν ἐμοί.» (ξ φ.
Σ = τοὺς ὑπ' αὐτῷ πεποιθότας· οἷς καὶ δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ὧδε τή φησι· ι Καὶ ἔσται ὁ ἀπτόμενος ἡμῶν ὡς ὁ ἁπτόμενος τῆς κόρης τοῦ ὀφθαλμοῦ αὐτ τοῦ. Ιδού οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν. (Β 'Αποδείκνυσιν ὅτι κήδεται Θεὸς τῶν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα πεπλούτηκότων, πνευματικὴν δηλονότι· καὶ μὴν ὅτι τὴν ἐξ ἀγάπης αὐτοῖς ἐποπτείαν ἐπιδιδούς, παντὸς ἐπέκεινα τίθησι κακοῦ. « Ιδού ο γάρ, φησὶν, τόδε· Ιδού λέγων, μονον- οὐχὶ καταδείκνυσιν ἀληθὲς ἦν τὸ χρῆμα, καὶ διὰ πείρας αὐτῆς ἔγνωσμένον. • Οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ τοὺς φοβουμένους αὐτόν. » Εἶτα τί τοῦτο τὸ ἰσο- στατοῦν εἰς εὐημερίαν; Η πῶς οὐκ ἀπάσης ἂν εἶεν Εμπλεῳ θυμηδίας, οἷς ἂν ὑπάρχοι τὸ ἐποπτεύεσθαι β παρὰ Θεοῦ; Καὶ γοῦν τὸ μὴ τούτου τυχεῖν δεδίασιν ἀναγκαίως οἱ τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης ἀπηρτημένοι· οἱ καὶ τεθαρσήκασιν οὐκ ἐφ' ἑαυτοῖς μᾶλλον, ἀλλ' ἐπὶ αὐτοῦ. Ρύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν. ῥύσασθαι ἐκ θανάτου τὰς ψυχὰς αὐτῶν, καὶ οὐ πάν- τως σαρκικού, νοητοῦ δὲ μᾶλλον. Ψυχῆς δὲ θάνατον εἶναί φαμεν, τὸ ἀλῶναι βρόχοις διαβολικοῖς, καὶ τοῖς τῆς ἁμαρτίας τέλμασιν περιπεσεῖν· καὶ πρός γε δὴ τούτοις, τὸ ἀσθενεῖν ἐν πειρασμοῖς, καὶ ἐκλάζειν ἐν δοκιμασίαις. Σκοπός οὖν ἄρα τῷ ἐπόπτῃ τῶν ἁγίων θεῷ, καὶ ἐκ θανάτου ῥύσασθαι τὰς τῶν φοβουμένων αὐτὸν ψυχὰς, καὶ διαθρέψαι αὐτοὺς ἐν λιμῷ. Καὶ διαθρέψει αὐτοὺς ἐν λιμῷ. (Β Γ. 104, Εμπίπλησι γὰρ αὐτὰς νοητῶς τε καὶ ἱερῶς, ἄρτον αὐταῖς ἐπιδιδοὺς τὸν ἐξ οὐρανοῦ, τουτέστιν τὸ ζωοποιὸν ἀληθῶς καὶ σωτήριον μάθημα, καὶ παράκλησιν τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, δι' ἧς πρὸς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀγαθῶν νευρούμεθα. Οὐ γὰρ λιμοκτονήσῃ Κύριος ψυχήν δικαίαν. Εφη γοῦν, την πνευματικὴν ἡμῖν ἁπλώσας τράπεζαν· «Φάγετε, καὶ πίστε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον. » Ἡ δὲ ψυχή μου ὑπομένει τῷ Κυρίῳ. (Β Γ. 104) Τὸ ὑπομένειν τῷ Κυρίῳ, οὐδὲν ἕτερον εἶναί φαμεν, πλὴν ὅτι τὸ ἐλέσθαι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τῆς εἰς αὐτὸν ἀγάπης, καὶ ὀνησιφόροις ἱδρῶσιν όμι- λεῖν, ἵνα τὸ αὐτῷ δοκοῦν κατορθώσειαν. Υπομονής γὰρ ἔχετε χρείαν, φησὶν, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. Οτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστὴς ἡμῶν ἐστιν. (Β Γ. 104) Δρ' οὖν ταῖς ἰδίαις δυνάμεσιν ψιλαῖς τε καὶ μόναις ἐπιθαῤῥήσαντες τὰ τοιάδε φασὶν, καὶ μέγα φρονοῦσιν ἐφ' ἑαυτοῖς; Οὐ μὲν οὖν ἴσασι δὲ μᾶλλον ὅτι συνασπίζει Θεὸς, καὶ ὅτι συμπαραστάτην ἔχουσιν αὐτὸν ἐνισχύοντά τε καὶ σώζοντα. Τοιγάρτοι καὶ προσεπάγουσιν· . "Οτι βοηθὸς καὶ ὑπερασπιστής ἡμῶν ἐστιν. Οὐκοῦν ὑπομενοῦμεν διὰ τοῦτο, φασὶν, καὶ διὰ πάσης καρτερίας δοκιμωτάτους ἑαυτοὺς πα • τῷ κατοικτείροντι Θεῷ, ἐλπίδα τιθέντες τὸ ἔλεος IN PSA JUH XXXN. .: i A tis alicubi ait : • Qui vos tetigerit, erit tanquam si pupillam oculi ipsius tetigerit '. › f. b. C f. 69) (B f. b, C f. 69) 'Eyopḍ yàp, pŋolv, wote xal C f. 69) Zach. ", 8. * Cant. V, 1. * llebr. x, 35. C D Vers. 18. Ecce oculi Domini super timenten oum. Ostendit Deum curam gerere corum qui ad ip- sius familiaritatem pervenerunt, spiritalem scilicet ; et quod benevolo suo dignans eos respectu, extra omnem calamitatem collocat. Profecto dum dicit ecce, rem veram esse demonstrat, et ipsa experientia exploratam. Oculi Domini super timentes eum. › Ecquid aliud tanti est ad felicitatem? Vel quidni omni gaudio abundent quibus a Deo respici con- tingit? Quo fit, ut ea re carere necessario timeant qui Dei amore dependent : qui non sibi ipsis magis confidunt, quam clementiæ Dei, spei loco habentes misericordiam ejus. Vers. 19. Ut eruat a morte animas eorum. Inspicit enim, ait, ut eruat a morte animas corum; néque vero carnis mortem intelligit, sed spiritalem. Animæ vero mortem dicimus, si quis diabolicis la- queis capiatur et in peccati cenum mergatur : itemque, si agre se ferat in teutationibus et in rei agendæ delectu labascat. Scopus itaque respicientis sanctos Dei est, ut morte liberet timentium se ani- mas, eosque in fame alat. Ut alat cos in fame. Replet enim animas spiritaliter et religiose, pa- nem ipsis de cœlo dans, id est vere vivificam salu- taremque doctrinam, et sancti Spiritus consolatio- nem, qua ad omne opus bonum perficiendumi corroboramur. Neque enim fame perire animam justam Dominus patietur. Ideo dixit dum spiritalem nobis mensam exhiberet : « Manducate, et bibite, atque inebriamini, o proximi ., + Vers. 20. Anima autem mea sustinel Dominum. Sustinere Dominum nihil aliud esse dicimus, nisi propositum quidquid patiendi ob charitatem ejus et utiles non recusandi sudores, ut illius placita exsequamur. Patientia enim vobis opus est, inquit, ut voluntatem Dei facientes, rem promissam con- sequamini '. Quoniam adjutor et protector noster est. Num igitur ita loquuntur ceu suis tantummodo uniceque viribus freti, et de se gloriose sentientes ? Minime vero; sed sciunt potius protegi se a Deo, eumque habere defensorem, vires salutemque præbentem. Propterea addunt : • Quoniam adjutor et protector noster est. Idcirco sustinebimus, aſunt, et omni constantia probatissimos nosmet exhibebimus, atque ita fidelitatis corona cin-
PG 69:88470) Ἐπεὶ δὲ εἷς νοῦς, καὶ ἑνὸς ἀνδρὸς μελέτη, οὐδὲ πρὸς βραχὺ αὐταρκεῖ πρὸς τὴν τῶν μεγαλείων τοῦ Θεοῦ κατάληψιν, πάντας ὁμοῦ τοὺς πραεῖς εἰς τὴν κοινωνίαν ταύτης τῆς ἐνεργείας παραλαμβάνει. «Προσέλθατε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε.» (ξ φ. 70) Οἱ θέλοντες λέγειν τι περὶ τῆς θείας τε καὶ ἀνωτάτης φύσεως, οὐδὲν τῶν κατεῤῥιμμένων, ἤτοι ἀνθρωποπρεπῶν ἢ καὶ ἑτέρως ἐοικότων, τῇ γενητῇ καὶ πεποιημένῃ φύσει φρονοῦσι περὶ αὐτῆς ἢ λέγουσι, ἀλλ’ ὅσα μᾶλλόν ἐστιν ὑψοῦ τε ἠρμένα, καὶ οὐδενὶ τῶν ἄλλων ἐνόντα. Ζητεῖται ὁ Θεὸς οὐ τοπικῶς, ἐπεὶ μὴ ἐν τόπῳ [τὸ] Θεῖον, ἔξω δὲ πάσης περιγραφῆς, πληροῦν τὰ πάντα, κατὰ διάθεσιν δὲ δηλονότι, καὶ κατὰ τῆς λατρείας τὸν τρόπον· εὑρίσκεται γὰρ διά τε πρακτικῆς ἀρετῆς, καὶ δογματικῆς ὀρθότητος, κατὰ τὸ κρῖμά τε καὶ δικαιοσύνην ποιεῖν. Ἔως τίς ἐστιν ἐν τοῖς τῆς φαυλότητος τρόποις καὶ βορβόροις ἐμβεβηκὼς τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιῶν, οὔπω πρόσεισι τῷ Θεῷ· ἀποφοιτᾷ γὰρ αὐτοῦ. Ἐπ’ ἂν δὲ γένηται λάτρης Θεοῦ, καὶ διψήσῃ τὸ ἀγαθὸν, καὶ πάσης ἀρετῆς ἐπιστήμονα τὸν νοῦν ἀποφήνῃ, τότε πρόσεισι Θεῷ.
ραστήσομεν, καὶ τὸν τῆς γνησιότητος ἀναδη σύμφω στέφανον, ὡς ἐπίκουρον καὶ προασπιστήν ἔχοντε; αὐτόν. Γένοιτο τὸ ἔλεός σου, Κύριε, ἐφ' ἡμᾶς. 'Ακολουθείτω τὸ τὸν ἔλεος, ήγουν ύπαρ ξάτω τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σέ. Γνησιότητος δὲ τοῦτο σημείον γένοιτο και μάλα σατές. Ὡς γὰρ ἐν αὐτῷ προσοικειωθέντες, καὶ ἐπ' αὐτῷ χαίροντες μόνῳ, καὶ τὰς ἐλπίδας ἔχοντες ἐπ' αὐτῷ, ζητοῦσι τὸ κατοικτεί ρεσθαι. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Τῷ Δαβίδ, οπότε ἡλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτῷ ἐναντίον ᾿Αβιμέλεχ· καὶ ἀπέλυσεν αὐτὸν, ἀπῆλθε. καὶ (Β Τῶν ἐξ ἔθους οὐδὲν ἐπιγέγρα πται τοῖς προκειμένοις· οὔτε γὰρ Ὠδὴν, οὔτε Τα- μὲν ὠνόμασεν αὐτά. Έοικε τοίνυν χαριστηρίου του που ἐπέχειν ἀνακομισθέντος Θεῷ, ὡς ἐκ προσώπου μὲν τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ὄντος γε μὴν οὐκ ἀνω;- λοῦς καὶ ἑτέροις οἵπερ ἂν διὰ Θεοῦ ῥυσθεῖεν έκαν ρασμῶν, καὶ ἀπεκρούσαντο διὰ Θεοῦ τὰς τῶν διωκόν των αὐτοὺς καὶ τὰς λίαν ἀφορήτους οὖσας ἐπιδοντες. Πότε δὲ ἡλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ τῆς ὁ 'Αβιμέλεχ, ἢ πῶς ἀπέλυσεν αὐτὸν, εἰπεῖν ἀναγκαίον, ἐκ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐξυφαίνοντας τὴν ἀφήγη σιν. Εδιώκετο τοίνυν κατὰ καιροὺς ὑπὸ τοῦ Σχολι τρισμακάριος Δαβίδ· ἀντιφέρεσθαι δὲ οὔπω δυνάμε νος, διὰ τὸ ἕπεσθαι τέως τοῖς ἐκείνου νεύμασιν τὰ μάχιμον ἅπαν τὸ ἐξ Ισραήλ, ἐβουλεύσατο φυγείν προς Αγχουν βασιλέα Γέθ, ἤτοι τῶν ἀλλοφύλων, συμβούλῳ τῷ Ἰωνάθαν χρησάμενος. Εἶτα τῆς ἐν πορίας ἐχόμενος, περιέτυχεν τῷ ἱερεῖ 'Αβιμέλεχ ἐν τῇ πόλει Νομβάν· καὶ ἔκρυψε μὲν τὴν φυγήν, ἀπεστάλ θαι δὲ εἴρηκεν ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ὡς καὶ τὴν βομ φαίαν αἰτῆσαι τοῦ Γολιάθ. Καὶ οὐχ ὡμολόγησεν μὲν ὡς αὐτὸς εἴη Δαβὶδ ὁ κεχρισμένος εἰς βασιλέα διά χειρὸς τοῦ θεσπεσίου προφήτου Σαμουήλ, ἀλλ' ὡς εἷς τις τῶν ἀγελαίων, ἄρτους ἐζήτει παρ' αὐτοῦ· ὁ δὲ ἔφασκεν ἑτέρους οὐκ εἶναι παρ' αὐτῷ πλὴν μέσ νους τοὺς τῆς προθέσεως κατὰ τὸν Μωσέως νόμον. Αἰτοῦντος δὲ καὶ αὐτοὺς τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ τοῦ ἱερέως φάσκοντος μὴ ἄρα πώς ἔστιν ἐν μολύ σμοῖς τὰ παιδάρια, ἔφασκεν ὅτι γυναικὸς ἀπέσχοντο τρίτην ταύτην ἡμέραν οἱ σὺν αὐτῷ πάντες τῆς ολοι πορίας εχόμενοι. Λαβὼν οὖν τοὺς ἄρτους ἔφαγεν. Ἐπεὶ τοίνυν ἄλλα μὲν εἶπεν, ἕτερα δὲ ἐφρόνει, ελα λοιωκέναι αὐτὸν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ φασιν. Εἶτα γεγονὼς ἐν Γεθ, καὶ φοβηθεὶς τὰς τῶν ἐναντίων ἐπι βουλάς, ὑπεπλάττετο μωρίαν, ὅτε, καθ' ἃ γέγραπται. καὶ σίελον κατέβει κατὰ τοῦ πώγωνος, καὶ περι εφέρετο βαδίζων, Έξω φρενός γεγονὼς καὶ κορυβαν τιῶν. Καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ τῆς σωτηρίας τετύχηκεν. Ταυτησὶ τῆς ἱστορίας ποιείται μνήμην ή προγραφή Ιστέον δὲ ὅτι καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός έφη πρός τινας τῶν Φαρισαίων κατηγοροῦντας τῶν μαθητῶν, ὅτι περιτρίβοντες στάχυας ἤσθιον ἐν Σ26- βάτων • Οὐ κατέγνωτε τί ἐποίησεν Δαβὶδ ὅτε ἐπεία S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. gemur, tanquam Dei adjutorio et protectione A utentes. Vers. 22. Fiat misericordia tua, Domine, super nos. Subsequatur misericordia tua, id est adsit speran- tibus in te. Hoc etiam germani amoris valde evidens indicium est. Nam eeu familiares ejus et in eo solo Irtantes spemque repositam habentes, misericor- diam postulant. PSALMUS XXXIII. Vers. 1. Davidi, cum immutavit vultum suum coram Abimelecho, a quo dimissus abiit. B Titulus hic nulli e præcedentibus similis est. Nam nçque Canticum, neque Psalmum scriptum hoc ap- pellavit. Videtur itaque eucharistici hymni rationem habere Deo oblati, tanquam in persona quidem divi Davidis; sed neque cæteris inutilis, qui Dei bene- ficio tentationibus evaserint, eodemque adjutore gravissimas persecutorum insidias vilaverint. Ouan- donam vero vultum suum immutaverit, quis fuerit Abimelechus, et quomodo hic Davidem dimiserit, necesse est nos dicere ex sacris Litteris contexentes historiam. Persecutionem illo tempore patiebatur a Saule beatissimus David : palam autem se illi op- ponere nondum valens, quia nutibus ejus obseque- batur cuncta vis militiæ Israelis, confugere decrevit ad Achim Gethæorum seu alienigenarum regem, consilio ad id Jonathæ usus. Mos in itinere occurrit G Abimelecho sacerdoti in oppido Nomba : quem qui- dem fugam suam celavit, missumque se dixit a re- ge, et Goliathi quoque gladium petiit. Neque se Davidem illum esse fassus est, qui manu divi pro- phetæ Samuelis unctus in regem fuerat, sed ut gre- garius quispiam panes ab eo postulavit: a quo responsum ei fuit, nullos esse præter panes obla- tionis a Mosaica lege imperat. Cumque los ipsos dari sibi beatus David posceret, sacerdos autem exquireret num forte famuli contaminati essent; respondit, a feminis abstinuisse jam triduo qui cum eo erant in itinere omnes. Acceptos igitur panes comedit. Ergo cum aliud dixerit, aliud in mente habuerit, immutasse eum vultum nonnulli interpre- tes dicunt. Deinde ad Gethmos profectus, timens D illic hostium insidias, insaniam simulavit ; quo etiam tempore, uti scriptum est, salivam demittebat in barbam, et portabatur gradiens ceu mente captus et furens. Atque hoc pacto saluti suæ consuluit 10. Hujus diserte historiæ meminit titulus. Sciendum autem, Dominum quoque nostrum Jesum Christum dixisse Pharisæis, nonnullis discipulos accusantibus quod spicas confricantes manducarent in Sabbato : • Nonne nostis quid fecerit David quando esuriit ipse et comites ejus? quomodo sit ingressus adem Dei, panesque oblationis comederit, quibus vesci non licebat nisi solis sacerdotibus "1? Ergo salutem , Reg. xxi, seqq. * Matth. vi, 3, (C f. (9) f. 105, C f. 69)
Τοῖς καθημένοις ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου παρακελεύεται προσελθεῖν τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐγγίσαι αὐτοῦ ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεότητος, ἵνα ἐκ τοῦ προσεγγισμοῦ ἐλλαμφθέντες, χάριτι τῶν φωτισμῶν αὐτοῦ εἰς ἑαυτοὺς χωρήσωσιν. «Ὁ Κύριος εἰσήκουσεν αὐτοῦ.» (ξ φ. 70 β) Εἴ τίς ἐστι μετριόφρων, τούτῳ ὁ Θεὸς ἀνευρύνει τὸ οὖς· χαρίζεται δὲ καὶ λίαν ἑτοίμως αὐτοῦ τὰ αἰτήματα, ὥστε ἐκ πασῶν αὐτὸν ῥύεσθαι τῶν αὐτοῦ θλίψεων. «Παρεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου, κ.τ.λ.» (ξ φ. 70 β) Πειραζομένοις τοῖς ἁγίοις παρίστησιν ἀγγέλους ἀκονῶντας εἰς εὐανδρίαν, καὶ τὰς τῶν πλεονεκτούντων ἐφόδους ἀποσοβεῖν δυναμένους· οὐ γὰρ ἂν ἡ ἀνθρώπου διάνοια μόνη ἀντέσχε πρὸς τοσαύτην ἔφοδον ἐχθρῶν. [«Γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος.» Ὥσπερ τῶν ὄψων αἱ γεύσεις σαφῶς παριστῶσι τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ποιότητος μετ’ αὐτοῦ ἡδέος τὸ γλυκὺ, οὕτω καὶ τῶν θείων χαρισμάτων ψιλαὶ οὐ μᾶλλον ἐπαγγελίαι τὴν δύναμιν ἑρμηνεύουσιν· ἀλλ’ εἰ γένοιτό πώς τινας καὶ εἰς πεῖραν ἐλθεῖν, τότε δὴ μᾶλλον εἴσονται, καὶ μάλα σαφῶς τῆς ἐνούσης αὐτοῖς χάριτος τὴν ἐνέργειαν. Οὐκοῦν τοῖς ἀγεύστοις ἔτι τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος εὖ μάλα προσφωνητέον·
ραστήσομεν, καὶ τὸν τῆς γνησιότητος ἀναδη σύμφω στέφανον, ὡς ἐπίκουρον καὶ προασπιστήν ἔχοντε; αὐτόν. Γένοιτο τὸ ἔλεός σου, Κύριε, ἐφ' ἡμᾶς. 'Ακολουθείτω τὸ τὸν ἔλεος, ήγουν ύπαρ ξάτω τοῖς ἐλπίζουσιν ἐπὶ σέ. Γνησιότητος δὲ τοῦτο σημείον γένοιτο και μάλα σατές. Ὡς γὰρ ἐν αὐτῷ προσοικειωθέντες, καὶ ἐπ' αὐτῷ χαίροντες μόνῳ, καὶ τὰς ἐλπίδας ἔχοντες ἐπ' αὐτῷ, ζητοῦσι τὸ κατοικτεί ρεσθαι. ΨΑΛΜΟΣ ΑΓ. Τῷ Δαβίδ, οπότε ἡλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτῷ ἐναντίον ᾿Αβιμέλεχ· καὶ ἀπέλυσεν αὐτὸν, ἀπῆλθε. καὶ (Β Τῶν ἐξ ἔθους οὐδὲν ἐπιγέγρα πται τοῖς προκειμένοις· οὔτε γὰρ Ὠδὴν, οὔτε Τα- μὲν ὠνόμασεν αὐτά. Έοικε τοίνυν χαριστηρίου του που ἐπέχειν ἀνακομισθέντος Θεῷ, ὡς ἐκ προσώπου μὲν τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ὄντος γε μὴν οὐκ ἀνω;- λοῦς καὶ ἑτέροις οἵπερ ἂν διὰ Θεοῦ ῥυσθεῖεν έκαν ρασμῶν, καὶ ἀπεκρούσαντο διὰ Θεοῦ τὰς τῶν διωκόν των αὐτοὺς καὶ τὰς λίαν ἀφορήτους οὖσας ἐπιδοντες. Πότε δὲ ἡλλοίωσεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ τῆς ὁ 'Αβιμέλεχ, ἢ πῶς ἀπέλυσεν αὐτὸν, εἰπεῖν ἀναγκαίον, ἐκ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐξυφαίνοντας τὴν ἀφήγη σιν. Εδιώκετο τοίνυν κατὰ καιροὺς ὑπὸ τοῦ Σχολι τρισμακάριος Δαβίδ· ἀντιφέρεσθαι δὲ οὔπω δυνάμε νος, διὰ τὸ ἕπεσθαι τέως τοῖς ἐκείνου νεύμασιν τὰ μάχιμον ἅπαν τὸ ἐξ Ισραήλ, ἐβουλεύσατο φυγείν προς Αγχουν βασιλέα Γέθ, ἤτοι τῶν ἀλλοφύλων, συμβούλῳ τῷ Ἰωνάθαν χρησάμενος. Εἶτα τῆς ἐν πορίας ἐχόμενος, περιέτυχεν τῷ ἱερεῖ 'Αβιμέλεχ ἐν τῇ πόλει Νομβάν· καὶ ἔκρυψε μὲν τὴν φυγήν, ἀπεστάλ θαι δὲ εἴρηκεν ὑπὸ τοῦ βασιλέως, ὡς καὶ τὴν βομ φαίαν αἰτῆσαι τοῦ Γολιάθ. Καὶ οὐχ ὡμολόγησεν μὲν ὡς αὐτὸς εἴη Δαβὶδ ὁ κεχρισμένος εἰς βασιλέα διά χειρὸς τοῦ θεσπεσίου προφήτου Σαμουήλ, ἀλλ' ὡς εἷς τις τῶν ἀγελαίων, ἄρτους ἐζήτει παρ' αὐτοῦ· ὁ δὲ ἔφασκεν ἑτέρους οὐκ εἶναι παρ' αὐτῷ πλὴν μέσ νους τοὺς τῆς προθέσεως κατὰ τὸν Μωσέως νόμον. Αἰτοῦντος δὲ καὶ αὐτοὺς τοῦ μακαρίου Δαβίδ, καὶ τοῦ ἱερέως φάσκοντος μὴ ἄρα πώς ἔστιν ἐν μολύ σμοῖς τὰ παιδάρια, ἔφασκεν ὅτι γυναικὸς ἀπέσχοντο τρίτην ταύτην ἡμέραν οἱ σὺν αὐτῷ πάντες τῆς ολοι πορίας εχόμενοι. Λαβὼν οὖν τοὺς ἄρτους ἔφαγεν. Ἐπεὶ τοίνυν ἄλλα μὲν εἶπεν, ἕτερα δὲ ἐφρόνει, ελα λοιωκέναι αὐτὸν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ φασιν. Εἶτα γεγονὼς ἐν Γεθ, καὶ φοβηθεὶς τὰς τῶν ἐναντίων ἐπι βουλάς, ὑπεπλάττετο μωρίαν, ὅτε, καθ' ἃ γέγραπται. καὶ σίελον κατέβει κατὰ τοῦ πώγωνος, καὶ περι εφέρετο βαδίζων, Έξω φρενός γεγονὼς καὶ κορυβαν τιῶν. Καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ τῆς σωτηρίας τετύχηκεν. Ταυτησὶ τῆς ἱστορίας ποιείται μνήμην ή προγραφή Ιστέον δὲ ὅτι καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός έφη πρός τινας τῶν Φαρισαίων κατηγοροῦντας τῶν μαθητῶν, ὅτι περιτρίβοντες στάχυας ἤσθιον ἐν Σ26- βάτων • Οὐ κατέγνωτε τί ἐποίησεν Δαβὶδ ὅτε ἐπεία S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. gemur, tanquam Dei adjutorio et protectione A utentes. Vers. 22. Fiat misericordia tua, Domine, super nos. Subsequatur misericordia tua, id est adsit speran- tibus in te. Hoc etiam germani amoris valde evidens indicium est. Nam eeu familiares ejus et in eo solo Irtantes spemque repositam habentes, misericor- diam postulant. PSALMUS XXXIII. Vers. 1. Davidi, cum immutavit vultum suum coram Abimelecho, a quo dimissus abiit. B Titulus hic nulli e præcedentibus similis est. Nam nçque Canticum, neque Psalmum scriptum hoc ap- pellavit. Videtur itaque eucharistici hymni rationem habere Deo oblati, tanquam in persona quidem divi Davidis; sed neque cæteris inutilis, qui Dei bene- ficio tentationibus evaserint, eodemque adjutore gravissimas persecutorum insidias vilaverint. Ouan- donam vero vultum suum immutaverit, quis fuerit Abimelechus, et quomodo hic Davidem dimiserit, necesse est nos dicere ex sacris Litteris contexentes historiam. Persecutionem illo tempore patiebatur a Saule beatissimus David : palam autem se illi op- ponere nondum valens, quia nutibus ejus obseque- batur cuncta vis militiæ Israelis, confugere decrevit ad Achim Gethæorum seu alienigenarum regem, consilio ad id Jonathæ usus. Mos in itinere occurrit G Abimelecho sacerdoti in oppido Nomba : quem qui- dem fugam suam celavit, missumque se dixit a re- ge, et Goliathi quoque gladium petiit. Neque se Davidem illum esse fassus est, qui manu divi pro- phetæ Samuelis unctus in regem fuerat, sed ut gre- garius quispiam panes ab eo postulavit: a quo responsum ei fuit, nullos esse præter panes obla- tionis a Mosaica lege imperat. Cumque los ipsos dari sibi beatus David posceret, sacerdos autem exquireret num forte famuli contaminati essent; respondit, a feminis abstinuisse jam triduo qui cum eo erant in itinere omnes. Acceptos igitur panes comedit. Ergo cum aliud dixerit, aliud in mente habuerit, immutasse eum vultum nonnulli interpre- tes dicunt. Deinde ad Gethmos profectus, timens D illic hostium insidias, insaniam simulavit ; quo etiam tempore, uti scriptum est, salivam demittebat in barbam, et portabatur gradiens ceu mente captus et furens. Atque hoc pacto saluti suæ consuluit 10. Hujus diserte historiæ meminit titulus. Sciendum autem, Dominum quoque nostrum Jesum Christum dixisse Pharisæis, nonnullis discipulos accusantibus quod spicas confricantes manducarent in Sabbato : • Nonne nostis quid fecerit David quando esuriit ipse et comites ejus? quomodo sit ingressus adem Dei, panesque oblationis comederit, quibus vesci non licebat nisi solis sacerdotibus "1? Ergo salutem , Reg. xxi, seqq. * Matth. vi, 3, (C f. (9) f. 105, C f. 69)
PG 69:886«Γεύσασθε καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος.»] «Μακάριος ἀνὴρ ὃς ἐλπίζει ἐπ’ αὐτόν.» (β φ. 108) Τί οὖν ἄρα τὸ ἐπέκεινα πρὸς ἡμερότητα καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ παντάπασιν ὀρέγοντος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν; Ὁ γὰρ ἐπ’ αὐτῷ θέμενος τὴν ἐλπίδα, πάντη τε καὶ πάντως τρισμακάριος εἴη. «Ἀγαθὸν γὰρ τὸ ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον, φησὶν, ἢ ἐλπίζειν ἐπ’ ἄρχοντας, οἷς οὐκ ἔστιν σωτηρία.» Σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιάκλαστος ἡ ἐπ’ ἀνθρώπου ἐλπίς· ἀσφαλὴς δὲ καὶ μένουσα πάντη τε καὶ πάντως ἡ ἐπὶ τῷ τῶν ὅλων Θεῷ. «Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ.» (β φ. 108 β, ξ φ. 70 β) Τοῖς ἁγίοις ἤδη καὶ ἀγαθοῖς τὴν φρένα, καὶ τὸν τῶν ὅλων εἰδόσι Θεὸν, εἰκότως ἐπιφωνεῖ τὸ, «Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ.» Ἀλλ’ ἴσως ἐκεῖνο ἐρεῖ τις· Εἶτα πῶς, εἰπέ μοι, τοῖς ἡγιασμένοις ἤδη τὸ, «Φοβήθητε τὸν Κύριον,» ἐπιφθέγγεται; Ἔστιν γὰρ ὅλως ἐφικτὸν ἁγίοις εἶναί τισιν, οὔπω τὸν θεῖον ἐν ἑαυτοῖς ἐσχηκόσι φόβον; Εἶτα πῶς τοῦτο οὐκ ἀμαθές; Πεφόβηνται γὰρ πρῶτον, εἶθ’ οὕτω γεγόνασιν ἅγιοι. Καὶ ἡ τῶν πραγμάτων τάξις ἀναγκαῖον ἔχει τουτονὶ τὸν λόγον. Τί οὖν ἄρα φαμέν;
σεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὴν Α οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφα γεν, οὓς οὐκ ἐξῆν αὐτῷ φαγεῖν εἰ μὴ μόνους τοὺς ἱερεῖς; » Σεσωσμένος δὴ οὖν ὁ θεσπέσιος Δαβίδ, καὶ πάντα πόλεμον διαφυγών, ἀνακομίζει τὸ χαριστήριον, καί φησιν Ἐν τῷ Κυρίῳ ἐπαινεθήσεται ἡ ψυχή μου. Οὐδεὶς τῶν κατὰ σάρκα ζώντων, ἀλλ' εἴ τίς ἐστι τῶν πνευματικῶν καὶ ζωῆς τῆς τεθαυμα- αμένης ἔγκριτος εραστής, ἐρεῖ· « Τῷ Κυρίῳ ἐπαι- νεθήσεται ἡ ψυχή μου. » Οἱ γὰρ ψυχικόν τε καὶ γεῶ- δες ἔχοντες φρόνημα, ε τὴν δόξαν ἔχουσιν ἐν τῇ αἰ σχύνῃ αὐτῶν. ὁ Οὐ γὰρ τοῦ βουλομένου τὸ ἔργον, ἀλλὰ τοῦ κατευθύνοντος ἡ χάρις (4). Ακουσάτωσαν πραεῖς καὶ εὐφρανθήτωσαν. Εὐφρανθήτωσαν οι πραεῖς ἐπὶ τοῖς ψυχα ωφελέαι λόγοις, καὶ δὴ χαιρέτωσαν ἐπ' αὐτοῖς. Οι γὰρ σοφοὶ τὴν καρδίαν, σοφῶν ῥημάτων εἰσὶν ἐρα- σταὶ, καὶ προβλήσεις δέχονται τὰς ἐπ' ἀγαθοῖς, με- λισμοῦ τινος δίχα. Μεγαλύνατε τὸν Κύριον σὺν ἐμοί. Ἐπεὶ δὲ εἰς νοῦς, καὶ ἑνὸς ἀνδρὸς μελέτη, οὐδὲ πρὸς βραχὺ αὐταρκεῖ πρὸς τὴν τῶν μεγαλείων τοῦ Θεοῦ κατάληψιν, πάντας ὁμοῦ τοὺς πραεῖς εἰς τὴν κοινωνίαν ταύτης τῆς ἐνεργείας παραλαμβάνει. Προσέλθατε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε. Οἱ θέλοντες λέγειν τι περὶ τῆς θείας το καὶ ἀνωτάτης φύσεως, οὐδὲν τῶν κατεῤῥιμμένων, ἤτοι ἀνθρωποπρεπῶν ἢ καὶ ἑτέρως οικότων, τῇ γε νητῇ καὶ πεποιημένη φύσει φρονοῦσι περὶ αὐτῆς ἢ λέγουσι, ἀλλ' ὅσα μᾶλλον ἐστιν ὑψοῦ τε ἡρμένα, καὶ οὐδενὶ τῶν ἄλλων ἑνόντα. Ζητεῖται ὁ Θεὸς οὗ του τικῶς, ἐπεὶ μὴ ἐν τόπῳ [τε] Θεῖον, ἔξω δὲ πάσης περι- γραφῆς, πληροῦν τὰ πάντα, κατὰ διάθεσιν δὲ δηλον- ότι, καὶ κατὰ τῆς λατρείας τὸν τρόπον· εὑρίσκεται. γὰρ διά τε πρακτικῆς ἀρετῆς, καὶ δογματικῆς ὀρθό τητος, κατὰ τὸ κρῖμά τε καὶ δικαιοσύνην ποιεῖν. Εως τίς ἐστιν ἐν τοῖς τῆς φαυλότητος τρόποις καὶ βαρβάροις ἐμβεβηκὼς τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιών, οὔπω πρέπειαι τῷ Θεῷ· ἀποφοιτᾷ γὰρ αὐτοῦ. Ἐπ' ἂν δὲ γένητα, λάτρης Θεοῦ, καὶ διψήσῃ τὸ ἀγαθὸν, καὶ πάσης ἀρετῆς ἐπιστήμονα τὸν νοῦν ἀποφήνῃ, τότε πρόσεισι θε . - Τοῖς καθημένοις ἐν σκότει καὶ σκιά θανάτου παρακελεύεται προσελθεῖν τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐγγίσαι αὐτοῦ ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεότητος, ἵνα ἐκ τοῦ προσεγγισμοῦ ἐλλαμφθέντες, χάριτι τῶν φωτισμῶν αὐτοῦ εἰς ἑαυτοὺς χωρήσωσιν. · Ο Κύριος εἰσήκουσεν αὐτοῦ. Εϊ τίς ἐστι μετριόφρων, τούτῳ ὁ Θεὸς Ταύτην ἐρεῖ τὴν φωνὴν εἰκότως καὶ ἀληθῶς τῶν μὲν ψυχικῶν οὐδεὶς, ἢ τῶν κατὰ σάρκα ζώντων· ἀλλ᾽ εἰ τίς ἔστι πνευματικὸς, καὶ ζωῆς τῆς τεθαυ μασμένης έγκριτος ἐραστής. Οἱ μὲν γὰρ κατὰ σάρκα ζώντες ἔτι, ψυχικόν τε καὶ γεῶδες ἔχοντες φρόνημα, καὶ τῶν εἰκαίων τοῦ βίου περισπασμὸν ἀγαπᾶν ᾑρη- μένοι, « τὴν δόξαν ἔχουσιν ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν, ο καθά γέγραπται· καὶ οἷς ἦν ἄμεινον ἐπερυθριάν, αυτοῖς δὴ τούτοις ἐπισεμνύνονται. . ἐν τῷ Κυρί IN PSALMUM XXXHF. :: 2: : : adeptus divus David, et ex omni bello incolumis, gratiarum actionem recitat dicens : (C f. b) (C f. b) B (Cf. 70) (C 6. 70) (C f. b) ss Luc. 1, 79. siculum : Vocem hanc nul lus animalis bono, et qui secundum carnem vivit, • Philip. ", 19. C D Vers. 2. In Domino laudabitur anima mea. Nemo qui carnis legibus vivit, sed si quis potius spiritalium rerum vitæque honestissimæ genuinus amator est, dicet : In Domino (2) laudabitur ani- ma mea. Nam qui animales terrenosque affectus habent, ii e gloriam in ignominia sua habent. » Por- ro nequaquam opus a volente homine, sed a gratia dirigente perficitur. Vers. 3. Audiant mansueti, et lætentur. Gaudeant mansueli utilibus animæ sermonibus, et delectentur illis. Nam qui sapiente corde sunt, sapientia verba libenter audiunt, sententiasque ad bonum impellentes absque ulla cunctatione reci piunt. Vers. 4. Magnificate Dominum mecum. Quoniam una mens, et unius hominis meditatio, ne tantillum quidem valet ad magnalium Dei com- prehensionem, cunctos simul mansuetos ad hujus rei agendæ communionem assumit. Vers. G. Accedite ad eum, et illuminamini. Qui aliquid volunt de divina supremaque natura dicere, nihil abjectum aut humanis rebus consen- taneum, vel genitæ factæque naturæ quomodolibet simile, cogitant de illa vel dicunt, sed quæcunque potius sublimia sunt et alii nemini communia. Quæritur Deus non localiter, quoniam haud loco di- vina natura continetur, sed extra omnem circum- scriptionem omnia implet : devotione autem quæri- tur et sana cultus ratione : invenitur enim virtutis exercitio et dogmatis rectitudine ab eo qui judi- cium justitiamque exsequitur. Quandiu aliquis pravis moribus utitur, et cœno carnalium cupidita- tum retinetur, nondum ad Deum accedit, sed ab eo potius recedit. Mox ubi fit servus Dei, et reclitu- dinem optat, et omnigena virtute imbutam mentem præ se fert, tunc demum Deo appropinquat. - Se- dentes in tenebris et umbra mortis hortatur acce- dere ad Dominum, et ad ejus divinitatis radios, ut ob hanc propinquitatem, gratia illuminationum ip- sius illustrati resipiscant. Vers. 7, Dominus exaudivit eum, Si quis est modestus, huic Deus aurem suam pa- decenter ac vere proferre poterit; sed si quis spiri- talis est et probatæ vitæ amator eximius. Nam qui adhuc secundum carnem vivunt, et animalem ac terrenam prudentiam habent, et inanes hujus vita curas diligere satagunt, gloriam habent in confu- sione ipsorum, quemadmodum scriptum est' : et quibus de rebus satius fuisset ut erubescerent, iis- dem ipsis insolenter se jactitant., dum (1) Similia fere apud Corderium ad eumdem ver- (2) Cod. reapse τῷ Κυρίῳ, sed videtur corrigen-
Τὸ, Φοβήθητε, τέθεικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ Θαυμάσατε, ἤγουν καταπλάγητε. Καθάπερ ἀμέλει ὁ προφήτης Ἀμβακοὺμ τὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαυμάζων οἰκονομίας, «Κύριε, φησὶν, εἰςακήκοα τὴν ἀκοήν σου, καὶ ἐφοβήθην· κατενόησα τὰ ἔργα σου, καὶ ἐξέστην.» «Πλούσιοι ἐπτώχευσαν καὶ ἐπείνασαν.» (ξ φ. 70 β) Διαπίπτει ἐνίοτε τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἀδοκήτους δέχεται τὰς μεταβολὰς, ὡς τὸν χθὲς πλούσιον, ἐσχάτῃ πτωχείᾳ περιπεσεῖν· καὶ τὸν τρυφῶντα, ἄρτου λείπεσθαι στενοῦ. Ἀσφαλὲς γὰρ ἢ βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνοις οὐδέν. [«Οἱ ζητοῦντες τὸν Θεὸν,» τουτέστιν, οἱ ἀγαπῶντες αὐτὸν, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπουδάζοντες, καὶ κατορθοῦν ἐθέλοντες τὰ, οἷς αὐτὸς ἐπιγάννυται (δῆλον δὲ ὅτι πάντα τρόπον ἀρετῆς), οὐκ ἂν δεηθεῖεν πώποτε τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωήν. Ἕψεται γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοις, τὰ παρὰ Θεοῦ, καὶ χαρισμάτων τῶν ἄνωθεν πλουσία διανομὴ, καὶ τῶν ἐπιγείων ἡ μέθεξις· οὐκ εἰς τρυφὰς ἀποφέρουσα κοσμικὰς, ἐπιμετροῦσα δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ σώματος χρείαις τὸ ἀποχρὼν εἰς ζωήν.] «Δεῦτε, τέκνα, ἀκούσατέ μου.» (ξ φ.
σεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ' αὐτοῦ; πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὴν Α οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφα γεν, οὓς οὐκ ἐξῆν αὐτῷ φαγεῖν εἰ μὴ μόνους τοὺς ἱερεῖς; » Σεσωσμένος δὴ οὖν ὁ θεσπέσιος Δαβίδ, καὶ πάντα πόλεμον διαφυγών, ἀνακομίζει τὸ χαριστήριον, καί φησιν Ἐν τῷ Κυρίῳ ἐπαινεθήσεται ἡ ψυχή μου. Οὐδεὶς τῶν κατὰ σάρκα ζώντων, ἀλλ' εἴ τίς ἐστι τῶν πνευματικῶν καὶ ζωῆς τῆς τεθαυμα- αμένης ἔγκριτος εραστής, ἐρεῖ· « Τῷ Κυρίῳ ἐπαι- νεθήσεται ἡ ψυχή μου. » Οἱ γὰρ ψυχικόν τε καὶ γεῶ- δες ἔχοντες φρόνημα, ε τὴν δόξαν ἔχουσιν ἐν τῇ αἰ σχύνῃ αὐτῶν. ὁ Οὐ γὰρ τοῦ βουλομένου τὸ ἔργον, ἀλλὰ τοῦ κατευθύνοντος ἡ χάρις (4). Ακουσάτωσαν πραεῖς καὶ εὐφρανθήτωσαν. Εὐφρανθήτωσαν οι πραεῖς ἐπὶ τοῖς ψυχα ωφελέαι λόγοις, καὶ δὴ χαιρέτωσαν ἐπ' αὐτοῖς. Οι γὰρ σοφοὶ τὴν καρδίαν, σοφῶν ῥημάτων εἰσὶν ἐρα- σταὶ, καὶ προβλήσεις δέχονται τὰς ἐπ' ἀγαθοῖς, με- λισμοῦ τινος δίχα. Μεγαλύνατε τὸν Κύριον σὺν ἐμοί. Ἐπεὶ δὲ εἰς νοῦς, καὶ ἑνὸς ἀνδρὸς μελέτη, οὐδὲ πρὸς βραχὺ αὐταρκεῖ πρὸς τὴν τῶν μεγαλείων τοῦ Θεοῦ κατάληψιν, πάντας ὁμοῦ τοὺς πραεῖς εἰς τὴν κοινωνίαν ταύτης τῆς ἐνεργείας παραλαμβάνει. Προσέλθατε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε. Οἱ θέλοντες λέγειν τι περὶ τῆς θείας το καὶ ἀνωτάτης φύσεως, οὐδὲν τῶν κατεῤῥιμμένων, ἤτοι ἀνθρωποπρεπῶν ἢ καὶ ἑτέρως οικότων, τῇ γε νητῇ καὶ πεποιημένη φύσει φρονοῦσι περὶ αὐτῆς ἢ λέγουσι, ἀλλ' ὅσα μᾶλλον ἐστιν ὑψοῦ τε ἡρμένα, καὶ οὐδενὶ τῶν ἄλλων ἑνόντα. Ζητεῖται ὁ Θεὸς οὗ του τικῶς, ἐπεὶ μὴ ἐν τόπῳ [τε] Θεῖον, ἔξω δὲ πάσης περι- γραφῆς, πληροῦν τὰ πάντα, κατὰ διάθεσιν δὲ δηλον- ότι, καὶ κατὰ τῆς λατρείας τὸν τρόπον· εὑρίσκεται. γὰρ διά τε πρακτικῆς ἀρετῆς, καὶ δογματικῆς ὀρθό τητος, κατὰ τὸ κρῖμά τε καὶ δικαιοσύνην ποιεῖν. Εως τίς ἐστιν ἐν τοῖς τῆς φαυλότητος τρόποις καὶ βαρβάροις ἐμβεβηκὼς τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιών, οὔπω πρέπειαι τῷ Θεῷ· ἀποφοιτᾷ γὰρ αὐτοῦ. Ἐπ' ἂν δὲ γένητα, λάτρης Θεοῦ, καὶ διψήσῃ τὸ ἀγαθὸν, καὶ πάσης ἀρετῆς ἐπιστήμονα τὸν νοῦν ἀποφήνῃ, τότε πρόσεισι θε . - Τοῖς καθημένοις ἐν σκότει καὶ σκιά θανάτου παρακελεύεται προσελθεῖν τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐγγίσαι αὐτοῦ ταῖς ἀκτῖσι τῆς θεότητος, ἵνα ἐκ τοῦ προσεγγισμοῦ ἐλλαμφθέντες, χάριτι τῶν φωτισμῶν αὐτοῦ εἰς ἑαυτοὺς χωρήσωσιν. · Ο Κύριος εἰσήκουσεν αὐτοῦ. Εϊ τίς ἐστι μετριόφρων, τούτῳ ὁ Θεὸς Ταύτην ἐρεῖ τὴν φωνὴν εἰκότως καὶ ἀληθῶς τῶν μὲν ψυχικῶν οὐδεὶς, ἢ τῶν κατὰ σάρκα ζώντων· ἀλλ᾽ εἰ τίς ἔστι πνευματικὸς, καὶ ζωῆς τῆς τεθαυ μασμένης έγκριτος ἐραστής. Οἱ μὲν γὰρ κατὰ σάρκα ζώντες ἔτι, ψυχικόν τε καὶ γεῶδες ἔχοντες φρόνημα, καὶ τῶν εἰκαίων τοῦ βίου περισπασμὸν ἀγαπᾶν ᾑρη- μένοι, « τὴν δόξαν ἔχουσιν ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν, ο καθά γέγραπται· καὶ οἷς ἦν ἄμεινον ἐπερυθριάν, αυτοῖς δὴ τούτοις ἐπισεμνύνονται. . ἐν τῷ Κυρί IN PSALMUM XXXHF. :: 2: : : adeptus divus David, et ex omni bello incolumis, gratiarum actionem recitat dicens : (C f. b) (C f. b) B (Cf. 70) (C 6. 70) (C f. b) ss Luc. 1, 79. siculum : Vocem hanc nul lus animalis bono, et qui secundum carnem vivit, • Philip. ", 19. C D Vers. 2. In Domino laudabitur anima mea. Nemo qui carnis legibus vivit, sed si quis potius spiritalium rerum vitæque honestissimæ genuinus amator est, dicet : In Domino (2) laudabitur ani- ma mea. Nam qui animales terrenosque affectus habent, ii e gloriam in ignominia sua habent. » Por- ro nequaquam opus a volente homine, sed a gratia dirigente perficitur. Vers. 3. Audiant mansueti, et lætentur. Gaudeant mansueli utilibus animæ sermonibus, et delectentur illis. Nam qui sapiente corde sunt, sapientia verba libenter audiunt, sententiasque ad bonum impellentes absque ulla cunctatione reci piunt. Vers. 4. Magnificate Dominum mecum. Quoniam una mens, et unius hominis meditatio, ne tantillum quidem valet ad magnalium Dei com- prehensionem, cunctos simul mansuetos ad hujus rei agendæ communionem assumit. Vers. G. Accedite ad eum, et illuminamini. Qui aliquid volunt de divina supremaque natura dicere, nihil abjectum aut humanis rebus consen- taneum, vel genitæ factæque naturæ quomodolibet simile, cogitant de illa vel dicunt, sed quæcunque potius sublimia sunt et alii nemini communia. Quæritur Deus non localiter, quoniam haud loco di- vina natura continetur, sed extra omnem circum- scriptionem omnia implet : devotione autem quæri- tur et sana cultus ratione : invenitur enim virtutis exercitio et dogmatis rectitudine ab eo qui judi- cium justitiamque exsequitur. Quandiu aliquis pravis moribus utitur, et cœno carnalium cupidita- tum retinetur, nondum ad Deum accedit, sed ab eo potius recedit. Mox ubi fit servus Dei, et reclitu- dinem optat, et omnigena virtute imbutam mentem præ se fert, tunc demum Deo appropinquat. - Se- dentes in tenebris et umbra mortis hortatur acce- dere ad Dominum, et ad ejus divinitatis radios, ut ob hanc propinquitatem, gratia illuminationum ip- sius illustrati resipiscant. Vers. 7, Dominus exaudivit eum, Si quis est modestus, huic Deus aurem suam pa- decenter ac vere proferre poterit; sed si quis spiri- talis est et probatæ vitæ amator eximius. Nam qui adhuc secundum carnem vivunt, et animalem ac terrenam prudentiam habent, et inanes hujus vita curas diligere satagunt, gloriam habent in confu- sione ipsorum, quemadmodum scriptum est' : et quibus de rebus satius fuisset ut erubescerent, iis- dem ipsis insolenter se jactitant., dum (1) Similia fere apud Corderium ad eumdem ver- (2) Cod. reapse τῷ Κυρίῳ, sed videtur corrigen-
PG 69:88771) Διδασκαλίαν ἐθνῶν περιτίθεται, ἧς πρῶτον, τὸν φόβον τοῦ Θεοῦ εἶναί φησι· δεύτερον, τὸ μὴ καταλαλεῖν τῶν ἀδελφῶν· τρίτον, δόλου παντὸς παύειν τὰ χείλη· τέταρτον, ἀποχὴν παντὸς κακοῦ, καὶ ἐπιτήδευσιν ἀγαθοῦ· ἐπὶ πᾶσι τούτοις, εἰρήνης ἀντέχεσθαι· εἰρήνη δὲ ὁ Χριστός. Τούτων δὲ τὴν ἐπιτήδευσιν, ζωὴν εἶναι λέγει καὶ ἡμέρας ἀγαθάς. «Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν;» (β φ. 109 β) «Τίς ἄρα, φησὶν, ἔστιν ἄνθρωπος,» τουτέστιν λογικός τε καὶ συνετὸς, ὃς δὴ καὶ βούλεται τὴν εἰς ἀπεράντους αἰῶνας ἀποκερδᾶναι ζωὴν, καὶ τυχεῖν εὐημερίας ἀκαταλήκτου καὶ μακρᾶς; Ἡκέτω τῶν ἐμῶν ἀκροασόμενος λόγων, ἁπλούτω τὸν νόμον, εἰσοικιζέσθω μάθημα τὸ σωτήριον. Ηὐτρέπισται γὰρ τοῖς τῆς ἐννόμου ζωῆς ἐρασταῖς ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. Μόνον ἔστω ποιητὴς ἔργων ὁ διδασκόμενος. Ὁ γάρ τοι μεμαθηκὼς, εἶτα δρὰς τῶν ἀρίστων οὐδὲν, ἔοικε φαύλῃ τε καὶ ἁλμάδι γῇ, δεχομένῃ μὲν παρὰ τῶν γηπόνων σπέρματα, τικτούσῃ δὲ παντελῶς οὐδέν. Ὁ δὲ λόγων ἀκροατὴς καὶ ποιητὴς ἔργων, παρεικάζοιτο ἂν εἰκότως εὐκάρπῳ τε καὶ γονιμωτάτῃ γῇ. (ξ φ.
ἡ ἀνευρύνει τὸ οὖς· χαρίζεται δὲ καὶ λίαν ἑτοίμως κάτ τὰ αἰτήματα, ὥστε ἐκ πασῶν αὐτὸν βύεσθαι τῶν αὐτοῦ θλίψεων. η Παρεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου, κ. τ. λ. Πειραζομένοις τοῖς ἁγίοις παρίστησιν ἀγγέλους ἀκονῶντας εἰς εὐανδρίαν, καὶ τὰς τῶν πλεονεκτούντων ἐφόδους ἀποσοβείν δυναμένους· σὲ γὰρ ἂν ἤ ἀνθρώπου διάνοια μόνη ἀντέσχε πρὸς τοσαύ την έφοδον ἐχθρῶν. [Γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. Ὥσπερ τῶν ἔψων αἱ γεύσεις σαφῶς παριστώσι τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ποιότητος μετ' αὐτοῦ ἡδέος τὸ γλυκύ, οὕτω καὶ τῶν θείων χαρισμάτων ψιλαὶ οὐ μᾶλλον ἐπαγγελίαι τὴν δύναμιν ἑρμηνεύουσιν· ἀλλ' εἰ γένοιτό πώς τινας καὶ εἰς πεῖραν ἐλθεῖν, τότε δὴ μᾶλλον εἴσονται, καὶ μάλα σαφῶς τῆς ἐνούσης αὐτοῖς χάριτος τὴν ἐνέργειαν. Οὐκοῦν τοῖς ἀγεύστοις ἔτι τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος εὖ μάλα προσφωνητέον « Γεύσασθε καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. »] + Μακάριος ἀνὴρ ὃς ἐλπίζει ἐπ' αὐτόν. (Β Γ. 108) Τί οὖν ἄρα τὸ ἐπέκεινα πρὸς ἡμερότη τα καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ παντάπασιν ὀρέγοντος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν; Ο γὰρ ἐπ' αὐτῷ θέμενος την ἐλπίδα, πάντη τε καὶ πάντως τρισμακάριος εἴη. • Αγαθὸν γὰρ τὸ ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον, φησίν, ἢ ἐλπίζειν ἐπ' ἄρχοντας, οἷς οὐκ ἔστιν σωτηρία. Σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιάκλαστος ἡ ἐπ' ἀνθρώπου ἐλπίς ο ἀσφαλῆς δὲ καὶ μένουσα πάντη τε καὶ πάντως ἡ ἐπὶ τῷ τῶν ὅλων Θεῷ. Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ. (Β Τοῖς ἁγίοις ήδη καὶ ἀγα θοῖς τὴν φρένα, καὶ τὸν τῶν ὅλων ειδόσι Θεόν, εἰκό τως ἐπιφωνεῖ τὸ, ο Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ. » Αλλ' ἴσως ἐκεῖνο ἐρεῖ τις· Εἶτα πῶς, εἰπέ μοι, τοῖς ἡγιασμένοις ἤδη τὸ, ο Φοβήθητε τον Κύ ριον, ο ἐπιφθέγγεται ; Εστιν γὰρ ὅλως ἐφικτὸν ἁγίοις εἶναί τισιν, οὔπω τὸν θεῖον ἐν ἑαυτοῖς ἐσχηκόσι φό δον; Εἶτα πῶς τοῦτο οὐκ ἀμαθές; Πεφόβηντα: γάρ πρῶτον, εἶθ' οὕτω γεγόνασιν ἅγιοι. Καὶ ἡ τῶν πραγ μάτων τάξις ἀναγκαῖον ἔχει τουτονὶ τὸν λόγον. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Το, Φοβήθητε, τέθεικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ θαυμάσατε, ήγουν καταπλάγητε. Καθάπερ ἀμέλει ὁ προφήτης Αμβακούμ τὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαυμάζων οἰκονομίας, « Κύριε, φησίν, είτ ακήκοα τὴν ἀκοὴν σου, καὶ ἐφοβήθην κατενόησα τα ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Πλούσιοι ἐπτώχευσαν καὶ ἐπείνασαν. Διαπίπτει ἐνίοτε τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἀδοκήτους δέχεται τὰς μεταβολὰς, ὡς τὸν χθὲς πλού στον, ἐσχάτῃ πτωχείᾳ περιπεσεῖν· καὶ τὸν τρυφῶν τα, ἄρτου λείπεσθαι στενοῦ. Ασφαλὲς γὰρ ἢ βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνοις οὐδέν. 687. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. kefacit, et libenter admodum petitionibus ejusdem annuit, donec eum adversitatibus cunctis expediat. Vers. 8. Castrametatur angelus Domini, etc. Sanctis tentatis apponit Deus angelos (1) qui acuant ad fortitudinem, quique violentas ab eis in- cursiones arcere queant. Sola enim mens hominis tanto inimicorum incursui resistere nequit. (Vers. 9. Gustate et uidete quoniam suavis est Do- minus. B Quemadmodum obsoniorum gustus inditæ illis qualitatis dulcedinem aperte ostendunt, ita nudæ divinorum munerum promissiones non admodum eorum virtutem explicant; at si contigerit aliquos ad eorumdem experimentum pervenire, tunc multo magis afficient, et admodum luculenter inditæ sibi gratiæ efficaciam exerent. Itaque illis qui diving pacis suavitatem necdum degustarunt, jure merito acclamandum : « Gustate et videte, quoniam suavis est Dominus. » — Ex Corderio.] Beatus vir qui sperat in eo! . Quid enim copiosius est bonitate et charitate ejas, qui omnia largitur diligentibus eum? Certe qui in co spem suam collocaverit, beatissimus quaquaver- sus orit. Etenim Melius est sperare a Domino, in- quit Scriptura, quam a principibus a quibus non est salus. › Putris enimvero et fragilis spes est quæ collocatur in homine; tuta vero et omnimode sta- bilis quæ in universali Deo. C (C f. b) f. b, C f. b) Vers. 10. Timete Dominum, omnes sancti ejus. Sanctis jam et bona mente præditis, et universa- lem Deum agnoscentibus, recte inclamat : Timete Dominum, omnes sancti ejus. › Sed fortasse dicet allquis : Cur vero, oro te, jam sanctificatis dicit : • Timete Dominum?, Num enim fieri potest ut qui- piam sancti sint, qui timorem Dei nondum habeant? Quidni hoc stulte dicatur? Namque homines antea timent, postea sancti fiunt. Certe rerum ordo hanc habet necessario rationem. Quid ergo nos dicemus? Verbum timete hoc loco ponitur pro admiramini, if est stupete. Prorsus uti propheta Abbacumus, Servatoris nostri res in incarnatione gestas admni- D rans, c Domine, inquit, audivi auditionem tuam et timui ; consideravi opera-tua, et obstupui ''. Vers. 11. Divites eguerunt et esuricrunt. Labuntur aliquando res humanæ, et insperatas babent mutationes, ita ut heri dives mox in extre- mam inopiam decidat, et qui luxuriabatur, exiguo pane careat. Nihil enim firmum in rebus humanis est. ¹¹ Psal. cxvu, 9; cxlv, 2. Habac. 1, 1. (I) Observa testimonium de spiritali hominum custodia angelis : Deo commissa, qui opem in ten- (Cf. ) tationibus præsertim ferunt, quibus solius naturæ vigore posse nos resistere negat Cyrillus,
71) Τίς ἐστιν ἄνθρωπος οὐρανικός τε καὶ συνετὸς, ὁ θέλων ζωὴν, οὐ τὴν κοινὴν ταύτην, ἢν καὶ τὰ ἄλογα ζῇ, ἀλλὰ τὴν ὄντως ζωὴν, τὴν θανάτῳ μὴ διακοπτομένην; Ἔστι δὲ ἡ ὄντως ζωὴ, ὁ Χριστός· οὐκοῦν καὶ ἡ ἡμετέρα ἐν αὐτῷ διαγωγὴ, ζωή ἐστιν ἀληθινή. «Παῦσον τὴν γλῶσσάν σου ἀπὸ κακοῦ.» (ξ φ. 71) Τὸ μὲν οὖν θύραν ἐπιθεῖναι τῇ γλώττῃ, καὶ μὴ ἐᾷν ἀσχημόνως τοὺς πρὸς ἡμῶν ἰέναι λόγους, κατόρθωμά ἐστι καὶ εὐκαρπία σοφῆς καὶ ἁγίας ψυχῆς. (β φ. 110) Χρὴ δὲ παραιτεῖσθαι καὶ πρό γε τῶν ἄλλων δυσφημίας τε καὶ ψευδορκίας, ψιθυρισμοὺς, καταλαλιὰς, λοιδορίας, αἰσχρολογίας, εἰκαιομυθίας, εὐτραπελίας· εὐλογεῖν δὲ μᾶλλον, καὶ μὴ καταρᾶσθαι, καὶ ταῖς εἰς Θεὸν ὑμνῳδίαις μονονουχὶ καταρυθμίζειν τὴν γλῶτταν, λαλεῖν ἀλήθειαν πρὸς τὸν πλησίον, ἀποπαύειν δὲ τὰ χείλη τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον. Δόλος δέ ἐστιν τὸ ψεῦδος, καὶ ἡ ἀπάτη, καὶ συκοφαντία, καὶ διαβολαὶ τὸ ἀληθὲς οὐκ ἔχουσαι. «Ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν.» (ξ φ. 71) Ἐπειδὴ ἀρχὴ πρὸς τὴν ἀνάληψιν τῶν καλῶν, ἡ ἀναχώρησις τῶν κακῶν, ἔστιν ὅτε οὐ κακοποιεῖ μέν τις, οὐ μὴν οὐδὲ ἀγαθοποιεῖ.
ἡ ἀνευρύνει τὸ οὖς· χαρίζεται δὲ καὶ λίαν ἑτοίμως κάτ τὰ αἰτήματα, ὥστε ἐκ πασῶν αὐτὸν βύεσθαι τῶν αὐτοῦ θλίψεων. η Παρεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου, κ. τ. λ. Πειραζομένοις τοῖς ἁγίοις παρίστησιν ἀγγέλους ἀκονῶντας εἰς εὐανδρίαν, καὶ τὰς τῶν πλεονεκτούντων ἐφόδους ἀποσοβείν δυναμένους· σὲ γὰρ ἂν ἤ ἀνθρώπου διάνοια μόνη ἀντέσχε πρὸς τοσαύ την έφοδον ἐχθρῶν. [Γεύσασθε καὶ ἴδετε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. Ὥσπερ τῶν ἔψων αἱ γεύσεις σαφῶς παριστώσι τῆς ἐνούσης αὐτοῖς ποιότητος μετ' αὐτοῦ ἡδέος τὸ γλυκύ, οὕτω καὶ τῶν θείων χαρισμάτων ψιλαὶ οὐ μᾶλλον ἐπαγγελίαι τὴν δύναμιν ἑρμηνεύουσιν· ἀλλ' εἰ γένοιτό πώς τινας καὶ εἰς πεῖραν ἐλθεῖν, τότε δὴ μᾶλλον εἴσονται, καὶ μάλα σαφῶς τῆς ἐνούσης αὐτοῖς χάριτος τὴν ἐνέργειαν. Οὐκοῦν τοῖς ἀγεύστοις ἔτι τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος εὖ μάλα προσφωνητέον « Γεύσασθε καὶ ἴδετε, ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος. »] + Μακάριος ἀνὴρ ὃς ἐλπίζει ἐπ' αὐτόν. (Β Γ. 108) Τί οὖν ἄρα τὸ ἐπέκεινα πρὸς ἡμερότη τα καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ παντάπασιν ὀρέγοντος τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν; Ο γὰρ ἐπ' αὐτῷ θέμενος την ἐλπίδα, πάντη τε καὶ πάντως τρισμακάριος εἴη. • Αγαθὸν γὰρ τὸ ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον, φησίν, ἢ ἐλπίζειν ἐπ' ἄρχοντας, οἷς οὐκ ἔστιν σωτηρία. Σαθρὰ μὲν καὶ εὐδιάκλαστος ἡ ἐπ' ἀνθρώπου ἐλπίς ο ἀσφαλῆς δὲ καὶ μένουσα πάντη τε καὶ πάντως ἡ ἐπὶ τῷ τῶν ὅλων Θεῷ. Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ. (Β Τοῖς ἁγίοις ήδη καὶ ἀγα θοῖς τὴν φρένα, καὶ τὸν τῶν ὅλων ειδόσι Θεόν, εἰκό τως ἐπιφωνεῖ τὸ, ο Φοβήθητε τὸν Κύριον, πάντες οἱ ἅγιοι αὐτοῦ. » Αλλ' ἴσως ἐκεῖνο ἐρεῖ τις· Εἶτα πῶς, εἰπέ μοι, τοῖς ἡγιασμένοις ἤδη τὸ, ο Φοβήθητε τον Κύ ριον, ο ἐπιφθέγγεται ; Εστιν γὰρ ὅλως ἐφικτὸν ἁγίοις εἶναί τισιν, οὔπω τὸν θεῖον ἐν ἑαυτοῖς ἐσχηκόσι φό δον; Εἶτα πῶς τοῦτο οὐκ ἀμαθές; Πεφόβηντα: γάρ πρῶτον, εἶθ' οὕτω γεγόνασιν ἅγιοι. Καὶ ἡ τῶν πραγ μάτων τάξις ἀναγκαῖον ἔχει τουτονὶ τὸν λόγον. Τί οὖν ἄρα φαμέν; Το, Φοβήθητε, τέθεικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ θαυμάσατε, ήγουν καταπλάγητε. Καθάπερ ἀμέλει ὁ προφήτης Αμβακούμ τὰς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν θαυμάζων οἰκονομίας, « Κύριε, φησίν, είτ ακήκοα τὴν ἀκοὴν σου, καὶ ἐφοβήθην κατενόησα τα ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Πλούσιοι ἐπτώχευσαν καὶ ἐπείνασαν. Διαπίπτει ἐνίοτε τὰ ἀνθρώπινα, καὶ ἀδοκήτους δέχεται τὰς μεταβολὰς, ὡς τὸν χθὲς πλού στον, ἐσχάτῃ πτωχείᾳ περιπεσεῖν· καὶ τὸν τρυφῶν τα, ἄρτου λείπεσθαι στενοῦ. Ασφαλὲς γὰρ ἢ βέβαιον ἐν ἀνθρωπίνοις οὐδέν. 687. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. kefacit, et libenter admodum petitionibus ejusdem annuit, donec eum adversitatibus cunctis expediat. Vers. 8. Castrametatur angelus Domini, etc. Sanctis tentatis apponit Deus angelos (1) qui acuant ad fortitudinem, quique violentas ab eis in- cursiones arcere queant. Sola enim mens hominis tanto inimicorum incursui resistere nequit. (Vers. 9. Gustate et uidete quoniam suavis est Do- minus. B Quemadmodum obsoniorum gustus inditæ illis qualitatis dulcedinem aperte ostendunt, ita nudæ divinorum munerum promissiones non admodum eorum virtutem explicant; at si contigerit aliquos ad eorumdem experimentum pervenire, tunc multo magis afficient, et admodum luculenter inditæ sibi gratiæ efficaciam exerent. Itaque illis qui diving pacis suavitatem necdum degustarunt, jure merito acclamandum : « Gustate et videte, quoniam suavis est Dominus. » — Ex Corderio.] Beatus vir qui sperat in eo! . Quid enim copiosius est bonitate et charitate ejas, qui omnia largitur diligentibus eum? Certe qui in co spem suam collocaverit, beatissimus quaquaver- sus orit. Etenim Melius est sperare a Domino, in- quit Scriptura, quam a principibus a quibus non est salus. › Putris enimvero et fragilis spes est quæ collocatur in homine; tuta vero et omnimode sta- bilis quæ in universali Deo. C (C f. b) f. b, C f. b) Vers. 10. Timete Dominum, omnes sancti ejus. Sanctis jam et bona mente præditis, et universa- lem Deum agnoscentibus, recte inclamat : Timete Dominum, omnes sancti ejus. › Sed fortasse dicet allquis : Cur vero, oro te, jam sanctificatis dicit : • Timete Dominum?, Num enim fieri potest ut qui- piam sancti sint, qui timorem Dei nondum habeant? Quidni hoc stulte dicatur? Namque homines antea timent, postea sancti fiunt. Certe rerum ordo hanc habet necessario rationem. Quid ergo nos dicemus? Verbum timete hoc loco ponitur pro admiramini, if est stupete. Prorsus uti propheta Abbacumus, Servatoris nostri res in incarnatione gestas admni- D rans, c Domine, inquit, audivi auditionem tuam et timui ; consideravi opera-tua, et obstupui ''. Vers. 11. Divites eguerunt et esuricrunt. Labuntur aliquando res humanæ, et insperatas babent mutationes, ita ut heri dives mox in extre- mam inopiam decidat, et qui luxuriabatur, exiguo pane careat. Nihil enim firmum in rebus humanis est. ¹¹ Psal. cxvu, 9; cxlv, 2. Habac. 1, 1. (I) Observa testimonium de spiritali hominum custodia angelis : Deo commissa, qui opem in ten- (Cf. ) tationibus præsertim ferunt, quibus solius naturæ vigore posse nos resistere negat Cyrillus,
PG 69:889«Ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν.» (β φ. 110 β, ξ φ. 71 α, β) Ἐφορᾷ μὲν τοὺς δικαίους ὁ Κύριος, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐποπτείας ἀξιοῖ τοὺς τὰ αὐτοῦ [ ξοδ. αὐτῷ] φρονεῖν ᾑρημένους. Ἀνευρύνει δὲ καὶ τὸ οὖς ταῖς παρ’ αὐτῶν ἱκετείαις. Ἐπιφέρει τε τὸ πρόσωπον ἐπὶ τοὺς τῶν φαύλων ἐργάτας, οὐχ ἵνα μᾶλλον ὠφελῇ διὰ τῆς ἐποπτείας αὐτοὺς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐπὶ τῶν δικαίων ἐλέγομεν, ἀλλ’ ἵν’ ἐκ γῆς ἐξολοθρεύσειεν αὐτῶν τὸ μνημόσυνον· γῆς δὲ οὐχὶ πάντως τῆς ὑπὸ πόδας ἡμῖν κειμένης, ἐκείνης δὲ μᾶλλον περὶ ἧς φησιν ὁ Σωτήρ· «Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσιν τὴν γῆν.» Οὐ γὰρ βάσιμος τοῖς πονηροῖς ἡ ἄνω πόλις, οὔτε μὴν τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος ἐκνεμηθήσεταί τινι τῶν φιλαμαρτημόνων· μερὶς γὰρ οὐδεμία πιστῷ μετὰ ἀπίστου, καθ’ ἃ γέγραπται. Ἐφορᾷ τοίνυν, φησὶν, τοὺς δικαίους ὁ Κύριος ἱλαρῷ δηλονότι βλέμματι, καθ’ ἃ καὶ φιλόπαις πατὴρ ἐπιτηρῶν πανταχοῦ μὴ ἄρα πως περιπταίσειαν σκανδάλοις βιωτικοῖς [ αλ. ξοδ. διαβολικοῖς], ἤγουν ἁλώσιμοι γένοιντο τοῖς ἐκείνου βρόχοις·
Οἱ ζητοῦντες τὸν Θεὸν, ν τουτέστιν, οἱ ἀγαπῶντες Α αὐτὸν, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπου δάζοντες, καὶ κατορθοῦν ἐθέλοντες τὰ, οἷς αὐτὸς ἐπιγάννυται (δῆλον δὲ ὅτι πάντα τρόπον ἀρετῆς), οὐκ ἂν δεηθεῖεν πώποτε τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωήν. Εψε ται γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοις, τὰ παι ρὰ Θεοῦ, καὶ χαρισμάτων τῶν ἄνωθεν πλουσία δια- νομὴ, καὶ τῶν ἐπιγείων ἡ μέθεξις· οὐκ εἰς τρυφὰς ἀποφέρουσα κοσμικάς, επιμετροῦσα δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ σώματος χρείαις τὸ ἀποχρὼν εἰς ζωήν.] Δεῦτε, τέκνα, ἀκούσατέ μου. Διδασκαλίαν ἐθνῶν περιτίθεται, ἧς πρῶ- τον, τὸν φόβον τοῦ Θεοῦ εἶναί φησι· δεύτερον, τὸ μὴ καταλαλεῖν τῶν ἀδελφῶν· τρίτον, δόλου παντὸς παύειν τὰ χείλη· τέταρτον, ἀποχὴν παντὸς κακοῦ, καὶ ἐπιτήδευσιν ἀγαθοῦ· ἐπὶ πᾶσι τούτοις, εἰρήνης ἀντέχεσθαι· εἰρήνη δὲ ὁ Χριστός. Τούτων δὲ τὴν ἐπιτήδευσιν, ζωὴν εἶναι λέγει καὶ ἡμέρας ἀγαθάς. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν; (Β 1. 1) « Τίς ἄρα, φησίν, ἔστιν ἄνθρωπος, ο τουτέστιν λογικός τε καὶ συνετός, ὃς δὴ καὶ βούλε καὶ τὴν εἰς ἀπεράντους αἰῶνας ἀποκερδᾶναι ζωήν, καὶ τυχεῖν εὐημερίας ἀκαταλήκτου καὶ μακρᾶς; Ἡκέτω τῶν ἐμῶν ἀκροασόμενος λόγων, ἁπλούτω τὸν νόμον, εἰσοικιζέσθω μάθημα τὸ σωτήριον. Η τρέ πισται γὰρ τοῖς τῆς ἐννόμου ζωῆς ἐρασταῖς & ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. Μόνον ἔστω ποιητής ἔργων ή διδασκόμενος. Ο γάρ τοι μεμαθηκώς, εἶτα δρὰς τῶν ἀρίστων οὐδὲν, ἔοικε φαύλῃ τε καὶ ἁλμάδι γῇ, δεχομένῃ μὲν παρὰ τῶν γηπόνων σπέρματα, τικτούσῃ δὲ παντελῶς οὐδέν. Ὁ δὲ λόγων ἀκροατής καὶ ποιητὴς ἔργων, παρεικάζοιτο ἂν εἰκότως εὐχάρ- πιν τε καὶ γονιμωτάτῃ γῇ. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος οὐρανικός τε καὶ συνετός, ὁ θέλων ζωήν, οὐ τὴν κοινὴν ταύτην, ἣν καὶ τὰ ἄλογα ζῇ, ἀλλὰ τὴν ὄντως ζωὴν, την θανάτω, μὴ διακοπτομένην ; "Εστι δὲ ἡ ὄντως ζωή, ὁ Χριστός εὐκοῦν καὶ ἡ ἡμετέρα ἐν αὐτῷ διαγωγή, ζωή ἐστιν ἀληθινή. Παῦσον τὴν γλῶσσαν σου ἀπὸ κακοῦ. Τὸ μὲν οὖν θύραν ἐπιθεῖναι τῇ γλώττῃ, καὶ μὴ ἐὰν ἀσχημόνως τοὺς πρὸς ἡμῶν ἰέναι λόγους, κατόρθωμά ἐστι καὶ εὐκαρπία σοφῆς καὶ ἁγίας ψυ χῆς. . (Β Χρὴ δὲ παραιτεῖσθαι καὶ πρό γε τῶν άλλων δυσφημίας τε καὶ ψευδορκίας, ψιθυρισμούς, καταλαλιάς, λοιδορίας, αισχρολογίας, εἰκαιομυθίας, ευτραπελίας· εὐλογεῖν δὲ μᾶλλον, καὶ μὴ καταρα σθαι, καὶ ταῖς εἰς Θεὸν ὑμνῳδίαις μονονουχί κατα- ρυθμίζειν τὴν γλῶτταν, λαλεῖν ἀλήθειαν πρὸς τὸν πλησίον, αποπαύειν δὲ τὰ χείλη τοῦ μὴ λαλῆσαι δέ- λον. Δόλος δὲ ἐστιν τὸ ψεῦδος, καὶ ἡ ἀπάτη, καὶ συκοφαντία, καὶ διαβολαὶ τὸ ἀληθὲς οὐκ ἔχουσαι. IN PSALMUM XXXIH. [· (C f. 71) B C (Cf. 71) (Cf. 71) f. 140) "I Cor. 11, 9. D [ Inquirentes Deum, hoc est, diligentes eum, et ejus vestigia consequi satagentes, et ea perficere volentes quibus ipse lætatur, scilicet cujuscunque virtutis habitum ambientes, nunquam rebus ad vitam necessariis indigebunt. Nam eos, tanquam qui bene agere decreverint, sequetur apud Deum et dives cœlestium bonorum distributio, et terrestrium bo- norum participatio; non quæ illis delicias ac vo- luptates mundanas afferat, sed potius quæ ad alen- dam vitam, pro corporis usibus, sufficiat. Ex Corderio.] -- Vers. 12. Venite, filii, qudite me. Eruditionem gentium aggreditur, cujus primum ait esse caput timorem Dei; secundum, fratribus non obtrectare; tertium, quemvis dolum labiis suis ablegare ; quartum, omni malo abstinere, et cuivis bono studere ; et super haec omnia, pacem sectari; pax autem Christus est. Rerum harum studium vi- tam appellat et dies bonos (1). Vers. 15. Quis est homo qui vult vitam? • Quis est homo, nempe quis est rationalis et pru- dens, qui quidem velit mansuram infinitis sæculis vitam lucrari, longaque et sine fine felicitate frui? Accedat hic ad audiendos sermones meos, explicet legis volumen, salutarem doctrinam ediscat. Parata sunt regularis vitæ amatoribus quæ nec oculus vi- dit, nec auris audivit, neque in cor hominis ascen- derunt ", modo is opera faciat, qui eruditus fuit. Nam qui, cum didicerit, mox nihil bonæ frugis agit, similis est inepte et uliginose terræ, quæ semina quidem ab agricolis recipit, nihil tamen omnino parit. Secus vero, sermonum auditor et factor ope- rum, fructuos fecundissimæque terræ merito com- parabitur. Quis est homo cœlesti indole præditus et corda- tus, qui vitam optat, non sane communem hanc, quam etiam bruta animalia appetunt, sed veram vi- tain quam mors non amputat? Est autem vera vita Christus; quo fit ut nostra quoque in ipso conver- satio vera sit vita. Vers. 14. Prohibe linguam tuam a malo. Fores imponere linguæ, neque sinere ut sermo- nes indecori a nobis procedant, id demum recte fa- ctum, bonusque fructus sapientis et sanctæ aniniæ est. Oportet apprime vitare maledicta, perjuria, mus- sitationes, obtrectationes, convicia, turpes vanosve sermones, scurrilitates : benedicere potius, nou ma- ledicere, linguam divinæ bymnodiæ attemperare, veraciter cum proximo loqui, labia a dolo cohibere, Dolus autem sunt mendacium, fraus, calumnia, cri̟- minationes quæ veritate carent. „bi Cyrilli nomen inscribitur. (1) Locum hunc alii dant Athanasio ; repugnante codice optimo, olim Regina Suecæ, nunc Vaticano,
διανευρούμενοι δὲ μᾶλλον τῇ παρ’ αὐτοῦ χάριτι, ὡς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἀρίστων ἀμογητὶ διατρέχωσιν. Ἐπιφέρει δὲ τὸ πρόσωπον τοῖς πονηροῖς, ὡς ἂν νοοῖτο Δεσπότης πλημμελοῦσιν οἰκέταις καὶ προσκεκρουκόσιν αὐτῷ πολυτρόπως, σκληρόν τε καὶ ἀμειδὲς ἐνερείδων τὸ ὄμμα καὶ οἷον ἀπειλοῦν αὐτοῖς, ὡς ὅσον οὐδέπω, ἤγουν παραυτίκα, τὰς ἐσχάτας ὑπομένουσι δίκας. [Ὅτι καὶ ἑτοιμότατα κατανεύει Θεὸς ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ἱκετ[ε]ίαις, καὶ εἰς πέρας αὐτοῖς τὸ πολύευκτον ἐκβιβάζει τὰ αἰτήματα, διαδείκνυσι σαφῶς. Δύο γὰρ τίθησιν ἰσάμιλλά τε καὶ ἰσοπαλῆ δωρήματα, τό τε εἰσακοῦσαί φημι τὸν Θεὸν τῆς δικαίων εὐχῆς, καὶ τὸ ἀπαλλάττειν αὐτοὺς οὐκ ἐκ μιᾶς ἁπλῶς, ἀλλ’ ἐξ ἁπάσης θλίψεως, αἵπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνουσιν. Ὀνίνησι δὲ διὰ τούτου σφόδρα. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτως καὶ νεανικῶς, οὐ παρέργως ἰόντας εἰς τοῦτο, οὔτε μὴν ἀτημελῶς καὶ ῥᾳθύμως, ἀλλὰ σπουδῆς τῆς προθυμοτάτης ἀξιοῦντας τὸ σῶμα, καὶ πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ χρῆναι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τοῦ κατορθοῦν ἅπερ ἂν ἀρέσκει Θεῷ.] «Ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων ἐῤῥύσατο αὐτούς.» (ξ φ.
Οἱ ζητοῦντες τὸν Θεὸν, ν τουτέστιν, οἱ ἀγαπῶντες Α αὐτὸν, καὶ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ κατακολουθεῖν σπου δάζοντες, καὶ κατορθοῦν ἐθέλοντες τὰ, οἷς αὐτὸς ἐπιγάννυται (δῆλον δὲ ὅτι πάντα τρόπον ἀρετῆς), οὐκ ἂν δεηθεῖεν πώποτε τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωήν. Εψε ται γὰρ αὐτοῖς, ὡς ἀγαθουργεῖν ᾑρημένοις, τὰ παι ρὰ Θεοῦ, καὶ χαρισμάτων τῶν ἄνωθεν πλουσία δια- νομὴ, καὶ τῶν ἐπιγείων ἡ μέθεξις· οὐκ εἰς τρυφὰς ἀποφέρουσα κοσμικάς, επιμετροῦσα δὲ μᾶλλον ταῖς τοῦ σώματος χρείαις τὸ ἀποχρὼν εἰς ζωήν.] Δεῦτε, τέκνα, ἀκούσατέ μου. Διδασκαλίαν ἐθνῶν περιτίθεται, ἧς πρῶ- τον, τὸν φόβον τοῦ Θεοῦ εἶναί φησι· δεύτερον, τὸ μὴ καταλαλεῖν τῶν ἀδελφῶν· τρίτον, δόλου παντὸς παύειν τὰ χείλη· τέταρτον, ἀποχὴν παντὸς κακοῦ, καὶ ἐπιτήδευσιν ἀγαθοῦ· ἐπὶ πᾶσι τούτοις, εἰρήνης ἀντέχεσθαι· εἰρήνη δὲ ὁ Χριστός. Τούτων δὲ τὴν ἐπιτήδευσιν, ζωὴν εἶναι λέγει καὶ ἡμέρας ἀγαθάς. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος ὁ θέλων ζωήν; (Β 1. 1) « Τίς ἄρα, φησίν, ἔστιν ἄνθρωπος, ο τουτέστιν λογικός τε καὶ συνετός, ὃς δὴ καὶ βούλε καὶ τὴν εἰς ἀπεράντους αἰῶνας ἀποκερδᾶναι ζωήν, καὶ τυχεῖν εὐημερίας ἀκαταλήκτου καὶ μακρᾶς; Ἡκέτω τῶν ἐμῶν ἀκροασόμενος λόγων, ἁπλούτω τὸν νόμον, εἰσοικιζέσθω μάθημα τὸ σωτήριον. Η τρέ πισται γὰρ τοῖς τῆς ἐννόμου ζωῆς ἐρασταῖς & ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. Μόνον ἔστω ποιητής ἔργων ή διδασκόμενος. Ο γάρ τοι μεμαθηκώς, εἶτα δρὰς τῶν ἀρίστων οὐδὲν, ἔοικε φαύλῃ τε καὶ ἁλμάδι γῇ, δεχομένῃ μὲν παρὰ τῶν γηπόνων σπέρματα, τικτούσῃ δὲ παντελῶς οὐδέν. Ὁ δὲ λόγων ἀκροατής καὶ ποιητὴς ἔργων, παρεικάζοιτο ἂν εἰκότως εὐχάρ- πιν τε καὶ γονιμωτάτῃ γῇ. Τίς ἐστιν ἄνθρωπος οὐρανικός τε καὶ συνετός, ὁ θέλων ζωήν, οὐ τὴν κοινὴν ταύτην, ἣν καὶ τὰ ἄλογα ζῇ, ἀλλὰ τὴν ὄντως ζωὴν, την θανάτω, μὴ διακοπτομένην ; "Εστι δὲ ἡ ὄντως ζωή, ὁ Χριστός εὐκοῦν καὶ ἡ ἡμετέρα ἐν αὐτῷ διαγωγή, ζωή ἐστιν ἀληθινή. Παῦσον τὴν γλῶσσαν σου ἀπὸ κακοῦ. Τὸ μὲν οὖν θύραν ἐπιθεῖναι τῇ γλώττῃ, καὶ μὴ ἐὰν ἀσχημόνως τοὺς πρὸς ἡμῶν ἰέναι λόγους, κατόρθωμά ἐστι καὶ εὐκαρπία σοφῆς καὶ ἁγίας ψυ χῆς. . (Β Χρὴ δὲ παραιτεῖσθαι καὶ πρό γε τῶν άλλων δυσφημίας τε καὶ ψευδορκίας, ψιθυρισμούς, καταλαλιάς, λοιδορίας, αισχρολογίας, εἰκαιομυθίας, ευτραπελίας· εὐλογεῖν δὲ μᾶλλον, καὶ μὴ καταρα σθαι, καὶ ταῖς εἰς Θεὸν ὑμνῳδίαις μονονουχί κατα- ρυθμίζειν τὴν γλῶτταν, λαλεῖν ἀλήθειαν πρὸς τὸν πλησίον, αποπαύειν δὲ τὰ χείλη τοῦ μὴ λαλῆσαι δέ- λον. Δόλος δὲ ἐστιν τὸ ψεῦδος, καὶ ἡ ἀπάτη, καὶ συκοφαντία, καὶ διαβολαὶ τὸ ἀληθὲς οὐκ ἔχουσαι. IN PSALMUM XXXIH. [· (C f. 71) B C (Cf. 71) (Cf. 71) f. 140) "I Cor. 11, 9. D [ Inquirentes Deum, hoc est, diligentes eum, et ejus vestigia consequi satagentes, et ea perficere volentes quibus ipse lætatur, scilicet cujuscunque virtutis habitum ambientes, nunquam rebus ad vitam necessariis indigebunt. Nam eos, tanquam qui bene agere decreverint, sequetur apud Deum et dives cœlestium bonorum distributio, et terrestrium bo- norum participatio; non quæ illis delicias ac vo- luptates mundanas afferat, sed potius quæ ad alen- dam vitam, pro corporis usibus, sufficiat. Ex Corderio.] -- Vers. 12. Venite, filii, qudite me. Eruditionem gentium aggreditur, cujus primum ait esse caput timorem Dei; secundum, fratribus non obtrectare; tertium, quemvis dolum labiis suis ablegare ; quartum, omni malo abstinere, et cuivis bono studere ; et super haec omnia, pacem sectari; pax autem Christus est. Rerum harum studium vi- tam appellat et dies bonos (1). Vers. 15. Quis est homo qui vult vitam? • Quis est homo, nempe quis est rationalis et pru- dens, qui quidem velit mansuram infinitis sæculis vitam lucrari, longaque et sine fine felicitate frui? Accedat hic ad audiendos sermones meos, explicet legis volumen, salutarem doctrinam ediscat. Parata sunt regularis vitæ amatoribus quæ nec oculus vi- dit, nec auris audivit, neque in cor hominis ascen- derunt ", modo is opera faciat, qui eruditus fuit. Nam qui, cum didicerit, mox nihil bonæ frugis agit, similis est inepte et uliginose terræ, quæ semina quidem ab agricolis recipit, nihil tamen omnino parit. Secus vero, sermonum auditor et factor ope- rum, fructuos fecundissimæque terræ merito com- parabitur. Quis est homo cœlesti indole præditus et corda- tus, qui vitam optat, non sane communem hanc, quam etiam bruta animalia appetunt, sed veram vi- tain quam mors non amputat? Est autem vera vita Christus; quo fit ut nostra quoque in ipso conver- satio vera sit vita. Vers. 14. Prohibe linguam tuam a malo. Fores imponere linguæ, neque sinere ut sermo- nes indecori a nobis procedant, id demum recte fa- ctum, bonusque fructus sapientis et sanctæ aniniæ est. Oportet apprime vitare maledicta, perjuria, mus- sitationes, obtrectationes, convicia, turpes vanosve sermones, scurrilitates : benedicere potius, nou ma- ledicere, linguam divinæ bymnodiæ attemperare, veraciter cum proximo loqui, labia a dolo cohibere, Dolus autem sunt mendacium, fraus, calumnia, cri̟- minationes quæ veritate carent. „bi Cyrilli nomen inscribitur. (1) Locum hunc alii dant Athanasio ; repugnante codice optimo, olim Regina Suecæ, nunc Vaticano,
PG 69:89171 β) Οὐκ ἐκ μιᾶς ἀλλ’ ἐξ ἁπάσης αὐτῶν θλίψεως αὐτοὺς ἐῤῥύσατο. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτους, πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ τληπαθεῖν. «Ἐγγὺς ὁ Κύριος.» (ξ φ. 71 β) Πειρᾶται ἐνταῦθα δεικνύειν, ὅτι οὐκ ἄπεστι τῶν ἁγίων ὁ Θεὸς, σύνεστι δὲ μᾶλλον αὐτοῖς διαπαντός. «Θεὸς γὰρ ἐγγίζων ἐγώ εἰμι,» λέγει. «Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων.» (ξ φ. 71 β) Ἀεὶ οἱ τῶν φαύλων ἐργάται τοὺς ὀδόντας ἐπιτρίζουσι τοῖς εὐαγγελικὴν κατορθοῦσι ζωὴν, καὶ θηριοπρεπῶς ἐπιμαίνονται. Παροτρύνει δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς κατασωρεύειν τὰς τῶν ἁγίων θλίψεις· πλὴν ἐξ αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. «Φυλάσσει Κύριος πάντα τὰ ὀστᾶ αὐτῶν.» (ξ φ. 71 β) Ὀστᾶ τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις λέγει, τὰς ἐπὶ παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ. Ὡς γὰρ ὀστῶν δίχα τῶν αἰσθητῶν, οὐκ ἂν συσταίη τὸ ἀνθρώπινον σῶμα, οὕτως οὐδ’ ἀνθρώπου ψυχὴ κατορθώσειέ τι τῶν ἀγαθῶν, μὴ τὰς ἑαυτῆς ἐνεργείας ἐῤῥωμένας ἔχουσα, καὶ κατ’ οὐδένα τρόπον συντεθραυσμένας. (β φ. 112) Ἐν μὲν τοῖς φιλαμαρτήμοσιν καὶ φιληδόνοις καὶ ταῖς τοῦ παρόντος βίου τύρβαις ἐνειλημμένοις [καὶ] συντετριμμένοις, πῶς ἔστιν ἤδη τὰ τῆς ψυχῆς ὀστᾶ;
Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. Ἐπειδὴ ἀρχὴ πρὸς τὴν ἀνάληψιν τῶν καλῶν, ἡ ἀναχώρησις τῶν κακῶν, ἔστιν ὅτε οὐ κα κοποιεῖ μέν τις, οὐ μὴν οὐδὲ ἀγαθοποιεῖ. Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν. (Β Έφορᾷ μὲν τοὺς δύο καίους ὁ Κύριος, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐποπτείας ἀξιοί τοὺς τὰ αὐτοῦ αὐτῷ] φρονεῖν ᾑρημένους. Ανευρύνει δὲ καὶ τὸ οὖς ταῖς παρ' αὐτῶν ἱκετείαις. Επιφέρει τε τὸ πρόσωπον ἐπὶ τοὺς τῶν φαύλων ἐργάτας, οὐχ ἵνα μᾶλλον ὠφελῇ διὰ τῆς ἐποπτεία; αὐτοὺς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐπὶ τῶν δικαίων ἐλέ- γομεν, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἐκ γῆς ἐξολεθρεύσειεν αὐτῶν τὸ μνημόσυνον· γῆς δὲ οὐχὶ πάντως τῆς ὑπὸ πέλας . ἡμῖν κειμένης, ἐκείνης δὲ μᾶλλον περὶ ἧς φησιν Σωτήρ · ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομή σουσιν τὴν γῆν. » Οὐ γὰρ βάσιμος τοῖς πονηρεῖς ἡ ἄνω πόλις, οὔτε μὴν τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος ἐκνεμηθή. σεταί τινι τῶν φιλαμαρτημένων· μερὶς γὰρ οὐδεμία πιστῷ μετὰ ἀπίστου, καθ᾽ ἃ γέγραπται. Έφορο τοίνυν, φησὶν, τοὺς δικαίους ὁ Κύριος ἱλαρῷ δηλονότι βλέμματι, καθ' & καὶ φιλόπαις πατὴρ ἐπιτηρών πανταχοῦ μὴ ἄρα πως περιπταίσειαν σκανδάλης βιωτικοῖς διαβολικοῖς], ήγουν ἁλώσιμοι γέν νοιντο τοῖς ἐκείνου βρόχοις· διανευρούμενοι δὲ μᾶλ λον τῇ παρ' αὐτοῦ χάριτι, ὡς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἁρί στων ἀμογητι διατρέχωσιν. Επιφέρει δὲ τὸ πρόσωπον τοῖς πονηροῖς, ὡς ἂν νοοῖτο Δεσπότης πλημμε λοῦσιν οἰκέταις καὶ προσκεκρουκόσιν αὐτῷ πολυτρόπως, σκληρόν τε καὶ ἀμειδὲς ἐνερείδων τὸ ὄμμα καὶ οἷον ἀπειλοῦν αὐτοῖς, ὡς ὅσον οὐδέπω, ήγουν παραυτίκα, τὰς ἐσχάτας ὑπομένουσι δίκας. [ ["Οτι καὶ ἑτοιμότατα κατανεύει Θεὸς ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ἱκετ[ε]ίαις, καὶ εἰς πέρας αὐτοῖς τὰ πολύευκτον εκβιβάζει τὰ αἰτήματα, διαδείκνυσι σα φῶς. Δύο γὰρ τίθησιν ἰσάμιλλά τε καὶ ἰσοπαλή θωρής ματα, τό τε εἰσακοῦσαί φημι τὸν Θεὸν τῆς δικαίων εὐχῆς, καὶ τὸ ἀπαλλάττειν αὐτοὺς οὐκ ἐκ μιᾶς ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ἀπάσης θλίψεως, αἴπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνουσιν. Ονίνησι δὲ διὰ τούτου σφόδρα. Μαθα ίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτως καὶ νεα - νικῶς, οὐ παρέργως ἰόντας εἰς τοῦτο, οὔτε μὲν ἀτη- μελῶς καὶ ῥᾳθύμως, ἀλλὰ σπουδῆς τῆς προθυμοτας τῆς ἀξιοῦντας τὸ σῶμα, καὶ πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνον- τας τοῦ χρῆναι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τοῦ κατορθούν ἅπερ ἂν ἀρέσκει Θεῷ. ] Ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων ἐῤῥύσατο αὐτούς. Οὐκ ἐκ μιᾶς ἀλλ' ἐξ ἁπάσης αὐτῶν θλίψεως αὐτοὺς ἐῤῥύσατο. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθο ουργίαν εὐτολμωτάτους, πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ τληπαθεῖν. Εγγὺς ὁ Κύριος. Πειρᾶται ἐνταῦθα δειχνύειν, ὅτι οὐκ ἄπεστι τῶν ἁγίων ὁ Θεὸς, σύνεστι δὲ μᾶλλον αὐτοῖς διαπαντός. Θεὸς γὰρ ἐγγίζων ἐγώ είμι, ο λέγει. Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων. ( Π. 'Αεί οἱ τῶν φαύλων ἐργάται τοὺς ελόντας ἐπιτρίζουσι τοῖς εὐαγγελικὴν κατορθούσ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 15. Declina a mało, et fac bonum. Quoniam inchoatio boni est recessus a malo, contingit aliquando, ut aliquis male quidem non agat, necdum tamen bene. Vers. 16. Oculi Domini super justos, et aures ejus in preces eorum. B 80% (C f. 71) Inspicit justos Dominus, et superna observatione f. b, C f. a, b) dignatur eos qui suam conformant cum ipso volun- tatem. Aurem quoque ad preces eorum reserat. Si- [cod. mul autem vultum convertit ad nequitiæ operatores, non ut aspectu suo illis prosit, quod de justis dixi- mus, sed ut deleat de terra memoriam ipsorum; de terra, inquam, non hac pedibus nostris supposita, scd illa potius de qua dixit Servator : ‹ Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram s. Non enim gradibilis iniquis est superna civitas, neque sancto- rum sørs attribuetur cuiquam qui peceato sit dedi- tus: nulla quippe participatio fideli cum infideli, sicuti scriptum est ". Spectat itaque, inquit, justos Dominus hilari oculo, veluti filiorum amans pater, cavens ubique ne in diaboli offendicula incurrant, id est, ne capiantur laqueis illius : sed ut potius gratia sua vegetati, totum virtutis cursum. absque labore conficiant. Vertit autem vultum etiam ad improbos, torvum sarumque delgens oculum, [al. cod. et veluti ipsis comminans, quod nondum, id est non statim, extremas dederint penas. Quod Deus diligentium se supplicationibus C promptissime annuat, et eorum petitiones ac vota ad optatum ab illis finem perducat, aperte ostendit. Nam duo æque magna et pretiosa pariter munera proponit: Deum scilicet exaudire justorum preces; et eos non ex una duntaxat, sed ex omnibus tribu- lationibus quæ illos invaserint, liberare. Mirum onim in modum eos ista ratione juvat. Siquidem magnanimiter et viriliter ad recte facta componit eos, qui non oscitanter, frigide aut negligenter ac- cedunt, sed quam accuratissime corpus ad ærum- nas et afflictiones suscipiendas præparant, idque potissimum ad recte faciendum quæ Deo placent.— Ex Corderio.] Vers. 18. Ex omnibus tribulationibus eripuit eos. Non ex una, sed ex qualibet ipsorum pressura eri- puit eos. Facit enim ad bene agendum perquam alacres, et laborum perferendorum cupidos. Vers. 19. Prope est Dominus. Vult hoc loco demonstrare, haud abesse a san- ctis Deum, sed eam eis semper versari. « Sam enim, all, Deus appropinquans ". , D Vers. 20. Multæ tribulationes justorum. Semper nequitiæ auctores dentibus frendent ad- versus evangelicæ sectatores vitæ, ferinoque ritu ": Jerem. xxi, 23. Matth. v, 3. Cor. VI, 15. (C f. b) (C f. b) b)
Τὰ δέ γε τῶν ἁγίων ὁ Κύριος φυλάττει, ὡς μηδ’ ὁτιοῦν ἐξ αὐτῶν ὑπομεῖναί τινα συντριβήν· ἢ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἐπενεχθείσης αὐτοῖς, ἢ ἀνθρώπων πονηρῶν κατεξανιστάντων αὐτοῖς θορύβους καὶ περιστάσεις καὶ διωγμούς. «Οὐαὶ γὰρ τῷ κόσμῳ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ἀπὸ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ τοῦ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα.» «Καὶ οὐ μὴ πλημμελήσουσι πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπ’ αὐτόν.» (β φ. 112 β, ξ φ. 71 β) Τὸ μηδ’ ὅλως πλημμελεῖν, οὐδενὶ τῶν ἐπὶ γῆς ἁρμόσειεν ἄν· «Πολλὰ γὰρ πταίομεν ἅπαντες·» καὶ, «Ἀπὸ ῥύπου καθαρὸς οὐδεὶς, οὐδ’ ἂν μία ἡμέρα ᾖ ὁ βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς.» Τετήρηται δὲ μόνῳ τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς. Ἔξω γε μὴν καὶ ἡμεῖς ἐσόμεθα τοῦ πλημμελεῖν, παραιτούμενοι τὰ φορτικὰ καὶ δύσοιστα καὶ πρὸς θάνατον ἄγοντα τῶν πλημμελημάτων. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον (ξοδ. β. αδδιτ κατὰ τὴν ἁγίου φωνήν). ΨΑΛΜΟΣ ΛΔ. [«Δίκασον, Κύριε.» Δικάζεται πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ὁ τῶν ὅλων κριτὴς, καὶ οἷόν τινα μεσίτην τοῦ πράγματος γενέσθαι βούλεται τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν.
Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. Ἐπειδὴ ἀρχὴ πρὸς τὴν ἀνάληψιν τῶν καλῶν, ἡ ἀναχώρησις τῶν κακῶν, ἔστιν ὅτε οὐ κα κοποιεῖ μέν τις, οὐ μὴν οὐδὲ ἀγαθοποιεῖ. Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν. (Β Έφορᾷ μὲν τοὺς δύο καίους ὁ Κύριος, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐποπτείας ἀξιοί τοὺς τὰ αὐτοῦ αὐτῷ] φρονεῖν ᾑρημένους. Ανευρύνει δὲ καὶ τὸ οὖς ταῖς παρ' αὐτῶν ἱκετείαις. Επιφέρει τε τὸ πρόσωπον ἐπὶ τοὺς τῶν φαύλων ἐργάτας, οὐχ ἵνα μᾶλλον ὠφελῇ διὰ τῆς ἐποπτεία; αὐτοὺς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐπὶ τῶν δικαίων ἐλέ- γομεν, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἐκ γῆς ἐξολεθρεύσειεν αὐτῶν τὸ μνημόσυνον· γῆς δὲ οὐχὶ πάντως τῆς ὑπὸ πέλας . ἡμῖν κειμένης, ἐκείνης δὲ μᾶλλον περὶ ἧς φησιν Σωτήρ · ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομή σουσιν τὴν γῆν. » Οὐ γὰρ βάσιμος τοῖς πονηρεῖς ἡ ἄνω πόλις, οὔτε μὴν τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος ἐκνεμηθή. σεταί τινι τῶν φιλαμαρτημένων· μερὶς γὰρ οὐδεμία πιστῷ μετὰ ἀπίστου, καθ᾽ ἃ γέγραπται. Έφορο τοίνυν, φησὶν, τοὺς δικαίους ὁ Κύριος ἱλαρῷ δηλονότι βλέμματι, καθ' & καὶ φιλόπαις πατὴρ ἐπιτηρών πανταχοῦ μὴ ἄρα πως περιπταίσειαν σκανδάλης βιωτικοῖς διαβολικοῖς], ήγουν ἁλώσιμοι γέν νοιντο τοῖς ἐκείνου βρόχοις· διανευρούμενοι δὲ μᾶλ λον τῇ παρ' αὐτοῦ χάριτι, ὡς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἁρί στων ἀμογητι διατρέχωσιν. Επιφέρει δὲ τὸ πρόσωπον τοῖς πονηροῖς, ὡς ἂν νοοῖτο Δεσπότης πλημμε λοῦσιν οἰκέταις καὶ προσκεκρουκόσιν αὐτῷ πολυτρόπως, σκληρόν τε καὶ ἀμειδὲς ἐνερείδων τὸ ὄμμα καὶ οἷον ἀπειλοῦν αὐτοῖς, ὡς ὅσον οὐδέπω, ήγουν παραυτίκα, τὰς ἐσχάτας ὑπομένουσι δίκας. [ ["Οτι καὶ ἑτοιμότατα κατανεύει Θεὸς ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ἱκετ[ε]ίαις, καὶ εἰς πέρας αὐτοῖς τὰ πολύευκτον εκβιβάζει τὰ αἰτήματα, διαδείκνυσι σα φῶς. Δύο γὰρ τίθησιν ἰσάμιλλά τε καὶ ἰσοπαλή θωρής ματα, τό τε εἰσακοῦσαί φημι τὸν Θεὸν τῆς δικαίων εὐχῆς, καὶ τὸ ἀπαλλάττειν αὐτοὺς οὐκ ἐκ μιᾶς ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ἀπάσης θλίψεως, αἴπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνουσιν. Ονίνησι δὲ διὰ τούτου σφόδρα. Μαθα ίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτως καὶ νεα - νικῶς, οὐ παρέργως ἰόντας εἰς τοῦτο, οὔτε μὲν ἀτη- μελῶς καὶ ῥᾳθύμως, ἀλλὰ σπουδῆς τῆς προθυμοτας τῆς ἀξιοῦντας τὸ σῶμα, καὶ πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνον- τας τοῦ χρῆναι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τοῦ κατορθούν ἅπερ ἂν ἀρέσκει Θεῷ. ] Ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων ἐῤῥύσατο αὐτούς. Οὐκ ἐκ μιᾶς ἀλλ' ἐξ ἁπάσης αὐτῶν θλίψεως αὐτοὺς ἐῤῥύσατο. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθο ουργίαν εὐτολμωτάτους, πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ τληπαθεῖν. Εγγὺς ὁ Κύριος. Πειρᾶται ἐνταῦθα δειχνύειν, ὅτι οὐκ ἄπεστι τῶν ἁγίων ὁ Θεὸς, σύνεστι δὲ μᾶλλον αὐτοῖς διαπαντός. Θεὸς γὰρ ἐγγίζων ἐγώ είμι, ο λέγει. Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων. ( Π. 'Αεί οἱ τῶν φαύλων ἐργάται τοὺς ελόντας ἐπιτρίζουσι τοῖς εὐαγγελικὴν κατορθούσ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 15. Declina a mało, et fac bonum. Quoniam inchoatio boni est recessus a malo, contingit aliquando, ut aliquis male quidem non agat, necdum tamen bene. Vers. 16. Oculi Domini super justos, et aures ejus in preces eorum. B 80% (C f. 71) Inspicit justos Dominus, et superna observatione f. b, C f. a, b) dignatur eos qui suam conformant cum ipso volun- tatem. Aurem quoque ad preces eorum reserat. Si- [cod. mul autem vultum convertit ad nequitiæ operatores, non ut aspectu suo illis prosit, quod de justis dixi- mus, sed ut deleat de terra memoriam ipsorum; de terra, inquam, non hac pedibus nostris supposita, scd illa potius de qua dixit Servator : ‹ Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram s. Non enim gradibilis iniquis est superna civitas, neque sancto- rum sørs attribuetur cuiquam qui peceato sit dedi- tus: nulla quippe participatio fideli cum infideli, sicuti scriptum est ". Spectat itaque, inquit, justos Dominus hilari oculo, veluti filiorum amans pater, cavens ubique ne in diaboli offendicula incurrant, id est, ne capiantur laqueis illius : sed ut potius gratia sua vegetati, totum virtutis cursum. absque labore conficiant. Vertit autem vultum etiam ad improbos, torvum sarumque delgens oculum, [al. cod. et veluti ipsis comminans, quod nondum, id est non statim, extremas dederint penas. Quod Deus diligentium se supplicationibus C promptissime annuat, et eorum petitiones ac vota ad optatum ab illis finem perducat, aperte ostendit. Nam duo æque magna et pretiosa pariter munera proponit: Deum scilicet exaudire justorum preces; et eos non ex una duntaxat, sed ex omnibus tribu- lationibus quæ illos invaserint, liberare. Mirum onim in modum eos ista ratione juvat. Siquidem magnanimiter et viriliter ad recte facta componit eos, qui non oscitanter, frigide aut negligenter ac- cedunt, sed quam accuratissime corpus ad ærum- nas et afflictiones suscipiendas præparant, idque potissimum ad recte faciendum quæ Deo placent.— Ex Corderio.] Vers. 18. Ex omnibus tribulationibus eripuit eos. Non ex una, sed ex qualibet ipsorum pressura eri- puit eos. Facit enim ad bene agendum perquam alacres, et laborum perferendorum cupidos. Vers. 19. Prope est Dominus. Vult hoc loco demonstrare, haud abesse a san- ctis Deum, sed eam eis semper versari. « Sam enim, all, Deus appropinquans ". , D Vers. 20. Multæ tribulationes justorum. Semper nequitiæ auctores dentibus frendent ad- versus evangelicæ sectatores vitæ, ferinoque ritu ": Jerem. xxi, 23. Matth. v, 3. Cor. VI, 15. (C f. b) (C f. b) b)
PG 69:892Ἀλλ’ ὅ γε θεσπέσιος Δαβὶδ δύσσοον ἀληθῶς τὸ χρῆμα εἰδὼς, προσέπιπτε Θεῷ λέγων· «Μὴ εἰσέλθῃς εἰς κρίσιν μετὰ τοῦ δούλου σου.» Νικᾷ γὰρ κρινόμενος, καὶ περιέσται ῥᾳδίως τῶν ἐγκαλουμένων, ἐνόχους ὄντας ἀποδεικνύς. Οἱ δὲ δὴ Χριστὸν ἀδικήσαντες, νοηθεῖεν ἂν, ὡς ἔφην, τῶν Ἰουδαίων οἱ δῆμοι. Ἀπέστειλεν μὲν γὰρ τὸν Υἱὸν ὁ Πατὴρ μετὰ τοὺς οἰκέτας, αἰτήσοντα παρ’ αὐτῶν τοὺς τοῦ ἀμπελῶνος καρπούς· οἱ δὲ καίτοι τὸν κληρονόμον ἰδόντες, πονηρὰ ἀντὶ ἀγαθῶν ἀπεδώκασιν αὐτῷ.] «Πολέμησον τοὺς πολεμοῦντάς με.» (β φ. 113) Ἄθρει δὴ οὖν ὅπως πεπολεμήκασιν αὐτῷ, καὶ τοῦ εἶναι Θεὸν, καὶ Υἱὸν Θεοῦ, τό γε ἧκον εἰς αὐτοὺς, ἐκπέμποντες. Καὶ πρὸς τούτοις ἕτι τῶν ὑπερόγκων θαυμάτων ἀποτελεστὴν ὁρῶντες αὐτὸν διασύρειν ἀπετόλμων Ἐν Βεελζεβοὺλ, λέγοντες, ἄρχοντι τῶν δαιμόνων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. Καὶ οὔτε πιστεύειν ἤθελον αὐτοὶ, γεγόνασι δὲ καὶ ἐμπόδιον ἑτέροις. Ἔφη γοῦν ὁ Χριστός· «Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαὶ, ὅτι ἤρατε τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως, οὔτε ὑμεῖς εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλύσατε.» Ἔφασκον δήπου καὶ τοῖς ὄχλοις περὶ αὐτοῦ· «Δαιμόνιον ἔχει, καὶ μαίνεται·
Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. Ἐπειδὴ ἀρχὴ πρὸς τὴν ἀνάληψιν τῶν καλῶν, ἡ ἀναχώρησις τῶν κακῶν, ἔστιν ὅτε οὐ κα κοποιεῖ μέν τις, οὐ μὴν οὐδὲ ἀγαθοποιεῖ. Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν. (Β Έφορᾷ μὲν τοὺς δύο καίους ὁ Κύριος, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐποπτείας ἀξιοί τοὺς τὰ αὐτοῦ αὐτῷ] φρονεῖν ᾑρημένους. Ανευρύνει δὲ καὶ τὸ οὖς ταῖς παρ' αὐτῶν ἱκετείαις. Επιφέρει τε τὸ πρόσωπον ἐπὶ τοὺς τῶν φαύλων ἐργάτας, οὐχ ἵνα μᾶλλον ὠφελῇ διὰ τῆς ἐποπτεία; αὐτοὺς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐπὶ τῶν δικαίων ἐλέ- γομεν, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἐκ γῆς ἐξολεθρεύσειεν αὐτῶν τὸ μνημόσυνον· γῆς δὲ οὐχὶ πάντως τῆς ὑπὸ πέλας . ἡμῖν κειμένης, ἐκείνης δὲ μᾶλλον περὶ ἧς φησιν Σωτήρ · ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομή σουσιν τὴν γῆν. » Οὐ γὰρ βάσιμος τοῖς πονηρεῖς ἡ ἄνω πόλις, οὔτε μὴν τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος ἐκνεμηθή. σεταί τινι τῶν φιλαμαρτημένων· μερὶς γὰρ οὐδεμία πιστῷ μετὰ ἀπίστου, καθ᾽ ἃ γέγραπται. Έφορο τοίνυν, φησὶν, τοὺς δικαίους ὁ Κύριος ἱλαρῷ δηλονότι βλέμματι, καθ' & καὶ φιλόπαις πατὴρ ἐπιτηρών πανταχοῦ μὴ ἄρα πως περιπταίσειαν σκανδάλης βιωτικοῖς διαβολικοῖς], ήγουν ἁλώσιμοι γέν νοιντο τοῖς ἐκείνου βρόχοις· διανευρούμενοι δὲ μᾶλ λον τῇ παρ' αὐτοῦ χάριτι, ὡς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἁρί στων ἀμογητι διατρέχωσιν. Επιφέρει δὲ τὸ πρόσωπον τοῖς πονηροῖς, ὡς ἂν νοοῖτο Δεσπότης πλημμε λοῦσιν οἰκέταις καὶ προσκεκρουκόσιν αὐτῷ πολυτρόπως, σκληρόν τε καὶ ἀμειδὲς ἐνερείδων τὸ ὄμμα καὶ οἷον ἀπειλοῦν αὐτοῖς, ὡς ὅσον οὐδέπω, ήγουν παραυτίκα, τὰς ἐσχάτας ὑπομένουσι δίκας. [ ["Οτι καὶ ἑτοιμότατα κατανεύει Θεὸς ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ἱκετ[ε]ίαις, καὶ εἰς πέρας αὐτοῖς τὰ πολύευκτον εκβιβάζει τὰ αἰτήματα, διαδείκνυσι σα φῶς. Δύο γὰρ τίθησιν ἰσάμιλλά τε καὶ ἰσοπαλή θωρής ματα, τό τε εἰσακοῦσαί φημι τὸν Θεὸν τῆς δικαίων εὐχῆς, καὶ τὸ ἀπαλλάττειν αὐτοὺς οὐκ ἐκ μιᾶς ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ἀπάσης θλίψεως, αἴπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνουσιν. Ονίνησι δὲ διὰ τούτου σφόδρα. Μαθα ίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτως καὶ νεα - νικῶς, οὐ παρέργως ἰόντας εἰς τοῦτο, οὔτε μὲν ἀτη- μελῶς καὶ ῥᾳθύμως, ἀλλὰ σπουδῆς τῆς προθυμοτας τῆς ἀξιοῦντας τὸ σῶμα, καὶ πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνον- τας τοῦ χρῆναι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τοῦ κατορθούν ἅπερ ἂν ἀρέσκει Θεῷ. ] Ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων ἐῤῥύσατο αὐτούς. Οὐκ ἐκ μιᾶς ἀλλ' ἐξ ἁπάσης αὐτῶν θλίψεως αὐτοὺς ἐῤῥύσατο. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθο ουργίαν εὐτολμωτάτους, πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ τληπαθεῖν. Εγγὺς ὁ Κύριος. Πειρᾶται ἐνταῦθα δειχνύειν, ὅτι οὐκ ἄπεστι τῶν ἁγίων ὁ Θεὸς, σύνεστι δὲ μᾶλλον αὐτοῖς διαπαντός. Θεὸς γὰρ ἐγγίζων ἐγώ είμι, ο λέγει. Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων. ( Π. 'Αεί οἱ τῶν φαύλων ἐργάται τοὺς ελόντας ἐπιτρίζουσι τοῖς εὐαγγελικὴν κατορθούσ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 15. Declina a mało, et fac bonum. Quoniam inchoatio boni est recessus a malo, contingit aliquando, ut aliquis male quidem non agat, necdum tamen bene. Vers. 16. Oculi Domini super justos, et aures ejus in preces eorum. B 80% (C f. 71) Inspicit justos Dominus, et superna observatione f. b, C f. a, b) dignatur eos qui suam conformant cum ipso volun- tatem. Aurem quoque ad preces eorum reserat. Si- [cod. mul autem vultum convertit ad nequitiæ operatores, non ut aspectu suo illis prosit, quod de justis dixi- mus, sed ut deleat de terra memoriam ipsorum; de terra, inquam, non hac pedibus nostris supposita, scd illa potius de qua dixit Servator : ‹ Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram s. Non enim gradibilis iniquis est superna civitas, neque sancto- rum sørs attribuetur cuiquam qui peceato sit dedi- tus: nulla quippe participatio fideli cum infideli, sicuti scriptum est ". Spectat itaque, inquit, justos Dominus hilari oculo, veluti filiorum amans pater, cavens ubique ne in diaboli offendicula incurrant, id est, ne capiantur laqueis illius : sed ut potius gratia sua vegetati, totum virtutis cursum. absque labore conficiant. Vertit autem vultum etiam ad improbos, torvum sarumque delgens oculum, [al. cod. et veluti ipsis comminans, quod nondum, id est non statim, extremas dederint penas. Quod Deus diligentium se supplicationibus C promptissime annuat, et eorum petitiones ac vota ad optatum ab illis finem perducat, aperte ostendit. Nam duo æque magna et pretiosa pariter munera proponit: Deum scilicet exaudire justorum preces; et eos non ex una duntaxat, sed ex omnibus tribu- lationibus quæ illos invaserint, liberare. Mirum onim in modum eos ista ratione juvat. Siquidem magnanimiter et viriliter ad recte facta componit eos, qui non oscitanter, frigide aut negligenter ac- cedunt, sed quam accuratissime corpus ad ærum- nas et afflictiones suscipiendas præparant, idque potissimum ad recte faciendum quæ Deo placent.— Ex Corderio.] Vers. 18. Ex omnibus tribulationibus eripuit eos. Non ex una, sed ex qualibet ipsorum pressura eri- puit eos. Facit enim ad bene agendum perquam alacres, et laborum perferendorum cupidos. Vers. 19. Prope est Dominus. Vult hoc loco demonstrare, haud abesse a san- ctis Deum, sed eam eis semper versari. « Sam enim, all, Deus appropinquans ". , D Vers. 20. Multæ tribulationes justorum. Semper nequitiæ auctores dentibus frendent ad- versus evangelicæ sectatores vitæ, ferinoque ritu ": Jerem. xxi, 23. Matth. v, 3. Cor. VI, 15. (C f. b) (C f. b) b)
τί ἀκούετε αὐτοῦ;» [«Ἔκχεον ῥομφαίαν.» Ὅτι γὰρ οὐκ ἔπεμψεν ἁπλῶς κατ’ αὐτῶν ῥομφαίαν, ἀλλ’ οἷον ἐξέχεεν ποταμίου νάματος δίκην, ἀνιδρωτὶ κατοψόμεθα, τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀναμετρήσαντες συμφοράς. Μετὰ γάρ τοι τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν, ἔργον γεγόνασι ῥομφαίας· δεδαπάνηνται γὰρ τοῖς ξίφεσι τῶν καταπιπράντων πόλεις τε ὁμοῦ καὶ κώμας. Καὶ τοῦτο αὐτοῖς προμεμήνυκεν ὁ Σωτὴρ λέγων· «Ὅταν ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλὴμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσετε ἐφ’ ἡμᾶς.» Εἰς τοσοῦτον γὰρ ἀθλιότητος καὶ ἀνηκέστου συμφορᾶς τὰ τῶν Ἰουδαίων κατηνέχθη πράγματα, ὥστε πολὺ δή τι τὸ ἄμεινον ἦν αὐτοῖς ὑπὸ πετρῶν καὶ ὀρῶν συνθραύεσθαι μᾶλλον, ἢ τοῖς ἀνημέροις ξίφεσι τῶν φονώντων περιπεσεῖν. Ὅτι δὲ καὶ συνεκλείσθησαν, τουτέστι πεπολιόρκηνται, πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς ἐπ’ αὐτοῖς ἱστορίας διδάξει λόγος. «Οὐκοῦν σύγκλεισον, φησὶν, ἐξ ἐναντίας τῶν καταδιωκόντων με.»] «Αἰσχυνθήτωσαν καὶ ἐντραπήτωσαν οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου.» (β φ.
Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν. Ἐπειδὴ ἀρχὴ πρὸς τὴν ἀνάληψιν τῶν καλῶν, ἡ ἀναχώρησις τῶν κακῶν, ἔστιν ὅτε οὐ κα κοποιεῖ μέν τις, οὐ μὴν οὐδὲ ἀγαθοποιεῖ. Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν. (Β Έφορᾷ μὲν τοὺς δύο καίους ὁ Κύριος, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐποπτείας ἀξιοί τοὺς τὰ αὐτοῦ αὐτῷ] φρονεῖν ᾑρημένους. Ανευρύνει δὲ καὶ τὸ οὖς ταῖς παρ' αὐτῶν ἱκετείαις. Επιφέρει τε τὸ πρόσωπον ἐπὶ τοὺς τῶν φαύλων ἐργάτας, οὐχ ἵνα μᾶλλον ὠφελῇ διὰ τῆς ἐποπτεία; αὐτοὺς, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐπὶ τῶν δικαίων ἐλέ- γομεν, ἀλλ᾽ ἵν᾽ ἐκ γῆς ἐξολεθρεύσειεν αὐτῶν τὸ μνημόσυνον· γῆς δὲ οὐχὶ πάντως τῆς ὑπὸ πέλας . ἡμῖν κειμένης, ἐκείνης δὲ μᾶλλον περὶ ἧς φησιν Σωτήρ · ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομή σουσιν τὴν γῆν. » Οὐ γὰρ βάσιμος τοῖς πονηρεῖς ἡ ἄνω πόλις, οὔτε μὴν τῶν ἁγίων ὁ κλῆρος ἐκνεμηθή. σεταί τινι τῶν φιλαμαρτημένων· μερὶς γὰρ οὐδεμία πιστῷ μετὰ ἀπίστου, καθ᾽ ἃ γέγραπται. Έφορο τοίνυν, φησὶν, τοὺς δικαίους ὁ Κύριος ἱλαρῷ δηλονότι βλέμματι, καθ' & καὶ φιλόπαις πατὴρ ἐπιτηρών πανταχοῦ μὴ ἄρα πως περιπταίσειαν σκανδάλης βιωτικοῖς διαβολικοῖς], ήγουν ἁλώσιμοι γέν νοιντο τοῖς ἐκείνου βρόχοις· διανευρούμενοι δὲ μᾶλ λον τῇ παρ' αὐτοῦ χάριτι, ὡς πᾶν ὁτιοῦν τῶν ἁρί στων ἀμογητι διατρέχωσιν. Επιφέρει δὲ τὸ πρόσωπον τοῖς πονηροῖς, ὡς ἂν νοοῖτο Δεσπότης πλημμε λοῦσιν οἰκέταις καὶ προσκεκρουκόσιν αὐτῷ πολυτρόπως, σκληρόν τε καὶ ἀμειδὲς ἐνερείδων τὸ ὄμμα καὶ οἷον ἀπειλοῦν αὐτοῖς, ὡς ὅσον οὐδέπω, ήγουν παραυτίκα, τὰς ἐσχάτας ὑπομένουσι δίκας. [ ["Οτι καὶ ἑτοιμότατα κατανεύει Θεὸς ταῖς τῶν ἀγαπώντων αὐτὸν ἱκετ[ε]ίαις, καὶ εἰς πέρας αὐτοῖς τὰ πολύευκτον εκβιβάζει τὰ αἰτήματα, διαδείκνυσι σα φῶς. Δύο γὰρ τίθησιν ἰσάμιλλά τε καὶ ἰσοπαλή θωρής ματα, τό τε εἰσακοῦσαί φημι τὸν Θεὸν τῆς δικαίων εὐχῆς, καὶ τὸ ἀπαλλάττειν αὐτοὺς οὐκ ἐκ μιᾶς ἁπλῶς, ἀλλ' ἐξ ἀπάσης θλίψεως, αἴπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνουσιν. Ονίνησι δὲ διὰ τούτου σφόδρα. Μαθα ίστησι γὰρ εἰς ἀγαθουργίαν εὐτολμωτάτως καὶ νεα - νικῶς, οὐ παρέργως ἰόντας εἰς τοῦτο, οὔτε μὲν ἀτη- μελῶς καὶ ῥᾳθύμως, ἀλλὰ σπουδῆς τῆς προθυμοτας τῆς ἀξιοῦντας τὸ σῶμα, καὶ πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνον- τας τοῦ χρῆναι τληπαθεῖν ὑπέρ γε τοῦ κατορθούν ἅπερ ἂν ἀρέσκει Θεῷ. ] Ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων ἐῤῥύσατο αὐτούς. Οὐκ ἐκ μιᾶς ἀλλ' ἐξ ἁπάσης αὐτῶν θλίψεως αὐτοὺς ἐῤῥύσατο. Καθίστησι γὰρ εἰς ἀγαθο ουργίαν εὐτολμωτάτους, πρὸς ἔφεσιν ἀναβαίνοντας τοῦ τληπαθεῖν. Εγγὺς ὁ Κύριος. Πειρᾶται ἐνταῦθα δειχνύειν, ὅτι οὐκ ἄπεστι τῶν ἁγίων ὁ Θεὸς, σύνεστι δὲ μᾶλλον αὐτοῖς διαπαντός. Θεὸς γὰρ ἐγγίζων ἐγώ είμι, ο λέγει. Πολλαὶ αἱ θλίψεις τῶν δικαίων. ( Π. 'Αεί οἱ τῶν φαύλων ἐργάται τοὺς ελόντας ἐπιτρίζουσι τοῖς εὐαγγελικὴν κατορθούσ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 15. Declina a mało, et fac bonum. Quoniam inchoatio boni est recessus a malo, contingit aliquando, ut aliquis male quidem non agat, necdum tamen bene. Vers. 16. Oculi Domini super justos, et aures ejus in preces eorum. B 80% (C f. 71) Inspicit justos Dominus, et superna observatione f. b, C f. a, b) dignatur eos qui suam conformant cum ipso volun- tatem. Aurem quoque ad preces eorum reserat. Si- [cod. mul autem vultum convertit ad nequitiæ operatores, non ut aspectu suo illis prosit, quod de justis dixi- mus, sed ut deleat de terra memoriam ipsorum; de terra, inquam, non hac pedibus nostris supposita, scd illa potius de qua dixit Servator : ‹ Beati mites, quoniam ipsi possidebunt terram s. Non enim gradibilis iniquis est superna civitas, neque sancto- rum sørs attribuetur cuiquam qui peceato sit dedi- tus: nulla quippe participatio fideli cum infideli, sicuti scriptum est ". Spectat itaque, inquit, justos Dominus hilari oculo, veluti filiorum amans pater, cavens ubique ne in diaboli offendicula incurrant, id est, ne capiantur laqueis illius : sed ut potius gratia sua vegetati, totum virtutis cursum. absque labore conficiant. Vertit autem vultum etiam ad improbos, torvum sarumque delgens oculum, [al. cod. et veluti ipsis comminans, quod nondum, id est non statim, extremas dederint penas. Quod Deus diligentium se supplicationibus C promptissime annuat, et eorum petitiones ac vota ad optatum ab illis finem perducat, aperte ostendit. Nam duo æque magna et pretiosa pariter munera proponit: Deum scilicet exaudire justorum preces; et eos non ex una duntaxat, sed ex omnibus tribu- lationibus quæ illos invaserint, liberare. Mirum onim in modum eos ista ratione juvat. Siquidem magnanimiter et viriliter ad recte facta componit eos, qui non oscitanter, frigide aut negligenter ac- cedunt, sed quam accuratissime corpus ad ærum- nas et afflictiones suscipiendas præparant, idque potissimum ad recte faciendum quæ Deo placent.— Ex Corderio.] Vers. 18. Ex omnibus tribulationibus eripuit eos. Non ex una, sed ex qualibet ipsorum pressura eri- puit eos. Facit enim ad bene agendum perquam alacres, et laborum perferendorum cupidos. Vers. 19. Prope est Dominus. Vult hoc loco demonstrare, haud abesse a san- ctis Deum, sed eam eis semper versari. « Sam enim, all, Deus appropinquans ". , D Vers. 20. Multæ tribulationes justorum. Semper nequitiæ auctores dentibus frendent ad- versus evangelicæ sectatores vitæ, ferinoque ritu ": Jerem. xxi, 23. Matth. v, 3. Cor. VI, 15. (C f. b) (C f. b) b)
PG 69:894113 β) Τὴν οὕτω πικρὰν καὶ τό γε ἧκον εἰς αὐτοὺς ἀδιάφυκτον τῷ Σωτῆρι στήσαντες πάγην, οἷα τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις περιβαλόντες αὐτὸν, ᾐσχύνθησαν καὶ ἐνετράπησαν, ὅταν κατασείσας ὡς Θεὸς τοῦ θανάτου τὸ κράτος, ἤγειρεν τὸν ἑαυτοῦ ναόν. Ἀνεβίω γὰρ ἐκ νεκρῶν, καὶ ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν. Τότε δὴ τότε κατῃσχύνθησαν μὲν καὶ ἐνετράπησαν, ὡς ἔφην· ἀπεστράφησαν δὲ καὶ εἰς τὰ ὀπίσω. «Ἀποστραφήτωσαν εἰς τὰ ὀπίσω.» (β φ. 113 β) Ἑπεὶ δὲ οὐ προσήκαντο τὴν πίστιν, ἀλλ’ ἔκ τε τῶν ἐναντίων ἐζήτησαν αὐτοῦ τὴν ψυχὴν, ἀπεστράφησαν εἰς τὰ ὀπίσω· γεγόνασι γὰρ ἀπόβλητοι, καὶ θεοστυγεῖς ἐκπεπτώκασι τῆς πρὸς Θεὸν οἰκειότητος, ἄγευστοι τῶν τῆς ἐπιδημίας μεμενήκασιν ἀγαθῶν, καὶ πρὸς τούτοις πᾶν εἶδος ἀνηκέστου συμφορᾶς αὐτοῖς ἐπενήνεκται. Καὶ πεπλήρωτο τὸ γεγραμμένον ἐπ’ αὐτοῖς· «Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σοι·» καὶ πάλιν, «Οὐαὶ τῷ ἀνόμῳ, πονηρὰ κατὰ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ συμβήσεται αὐτῷ.» Ἃ γὰρ συνέβη παθεῖν αὐτοὺς, εἰδόσι λέγειν περιττὸν οἶμαί που.
ζωήν, καὶ θηριοπρεπῶς ἐπιμαίνονται. Παροτρύνει δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς κατασωρεύειν τὰς τῶν ἁγίων θλί- ψεις· πλὴν ἐξ αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. Φυλάσσει Κύριος πάντα τὰ ὀστᾶ αὐτῶν. Οστᾶ τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις λέγει, τὰς ἐπὶ παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ. Ὡς γὰρ ἐστῶν δίχα τῶν αἰσθητῶν, οὐκ ἂν συσταίη τὸ ἀνθρώπινον σῶμα, οὕτως οὐδ᾽ ἀνθρώπου ψυχή και τορθώσειέ τι τῶν ἀγαθῶν, μὴ τὰς ἑαυτῆς ἐνεργείας ἐῤῥωμένας ἔχουσα, καὶ κατ' οὐδένα τρόπον συντε θραυσμένας. • (Β Γ. 112) Εν μὲν τοῖς φιλαμαρτήμοσιν καὶ φιλο ηδόνοις καὶ ταῖς τοῦ παρόντος βίου τύραις ἐνειλημ- μένοις [καὶ] συντετριμμένοις, πῶς ἔστιν ἤδη τὰ τῆς ψυχῆς ὀστᾶ ; Τὰ δέ γε τῶν ἁγίων ὁ Κύριος φυ- Β λάττει, ὡς μηδ' ὁτιοῦν ἐξ αὐτῶν ὑπομεῖναί τινα συντριβήν ἢ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἐπενε χθείσης αὐτοῖς, ἢ ἀνθρώπων πονηρῶν κατεξανιστάν- των αὐτοῖς θορύβους καὶ περιστάσεις καὶ διωγμούς. • Οὐαὶ γὰρ τῷ κόσμῳ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ἀπὸ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ τοῦ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα. Καὶ οὐ μὴ πλημμελήσουσι πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτόν. (Β Γ. Τὸ μηδ' όλως πλημμελεῖν, οὐδενὶ τῶν ἐπὶ γῆς ἁρμόσειεν ἄν· • Πολλὰ γὰρ πταίο- μεν ἅπαντες· καὶ, ο 'Απὸ ῥύπου καθαρὸς οὐδεὶς, οὐδ᾽ ἂν μία ἡμέρα ἡ ὁ βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς. Τετήρη ται δὲ μόνῳ τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς. Εξω γε μὴν καὶ ἡμεῖς ἐσόμεθα τοῦ πλημμελεῖν, παραιτούμενοι τὰ φορτικά – καὶ δύσοιστα καὶ πρὸς θάνατον ἄγοντα τῶν πλημμε λημάτων. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον Β. κατὰ τὴν ἁγίου φωνήν). ΨΑΛΜΟΣ ΑΔ'. [ Δίκασον, Κύριε. Δικάζεται πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ὁ τῶν ὅλων κρι- τῆς, καὶ οἷόν τινα μεσίτην τοῦ πράγματος γενέσθαι βούλεται τὸν ἐν ταῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν. Αλλ' δ γε θεσπέσιος Δαβὶδ δύσσοον ἀληθῶς τὸ χρῆμα εἰδὼς, προσέπιπτε Θεῷ λέγων· «Μὴ εἰσέλθῃς εἰς κρίσιν μετὰ τοῦ δούλου σου. • Νικῇ γὰρ κρινόμενος, καὶ πε- ριέσται ῥᾳδίως τῶν ἐγκαλουμένων, ενόχους ὄντας ἀποδεικνύς. Οἱ δὲ δὴ Χριστὸν ἀδικήσαντες, νοηθείεν ἄν, ὡς ἔφην, τῶν Ἰουδαίων οἱ δῆμοι. Απέστειλεν μὲν γὰρ τὸν Υἱὸν ὁ Πατήρ μετὰ τοὺς οἰκέτας, αιτή σοντα παρ' αὐτῶν τοὺς τοῦ ἀμπελῶνος καρπούς· οἱ δὲ καίτοι τὸν κληρονόμον ἰδόντες, πονηρὰ ἀντὶ ἀγα θῶν ἀπεδώκασιν αὐτῷ. ] Πολέμησαν τοὺς πολεμοῦντάς με. (Β1. 113) Αθρει δὴ οὖν ὅπως πεπολεμήκασιν αὐτ τῷ, καὶ τοῦ εἶναι Θεὸν, καὶ Υἱὸν Θεοῦ, τό γε ήκον εἰς αὐτοὺς, ἐκπέμποντες. Καὶ πρὸς τούτοις ἔτι τῶν IN PSALMUM XXXIV. A szviunt. Hortatur etiam Salanas ut pressuras san- (Cf. ) b, C f. b) (cod. addit C D ctorum cumulent; ex quibus tamen eripiet bos Dominus. Vers. 21. Custodit Dominus omnia osta corum. Ossa dicit pro animæ viribus ad omne bonum præclarumque opus. Nam sicut absque materialibus ossibus humanum corpus consistere nequit, ita ne anima quidem viri boni quidquam aget, nisi facul- tates suas validas habeat, et nullatenus luxatas. Namque in peccati voluptatisque amatoribus, et hujus vitæ tumultu implicatis et fractis, qui feri potest ut animæ ossa jam subsistant? Ossa vero sanctorum custodit Dominus, ut nihil ex iis con- fringatur, sive dum malos diaboli insultus patiun- tur, sive dum scelesti homines perturbationes illis et angustias persecutionesque suscitant. Væ enim, aiebat Servator, mundo a scandalis! quæ tamen evenire necesse est 18. . Vers. 23. Et non delinquent omnes qui sperant in co. 18+ ' Nunquam omnino peccare, nemini mortalium eveniet: In multis enim offendimus omnes set A sorde nemo mundus est, ne si uno quidem die in terra vixerit 18**., Laus hæc uni omnium Servatori Christo reservata fuit, qui Deus erat in specie no- stra. Verumtamen nos quoque absque peccato fu- turi sumus, modo gravia et intolerabilia atque ad mortem deducentia peccata vitemus. Etenim non omne peccatum mortem affert (1). PSALMUS XXXIV. [Vers. 1. Judica, Domine. Judicio certat universorum judex cum Judæis, et Deum Patrem qui in cœlis est, controversiæ mode- ratorem esse cupit. At beatus David, sciens hanc rem periculosissimam,procubuit ante Deum, dicens : • Non intres in judicium cum servo tuo 19. • Vin- cit enim cum judicatur, et se in jus vocantes facile superat, reus ipsos esse ostendens. Qui vero Chri- stum injuriis affecerunt, Judæi (quemadmodum dixi) censeri possunt. Nam Pater Filium misit ad servos, ut vineæ fructus ab iis repeteret; illi vero, etsi viso hærede, mala ei pro bonis rependerunt. Ex Corderio.] - Expugna impugnantes me. Animadverte quomodo illum oppugnant, et no sit Deus ac Dei Filius, quantum in ipsis est, probi- bent. Præterea illum maximorum miraculorum ope- « Matth. xvur, 7. 18. Jac. ur, 2. **Job xiv, sec. LXX. " Psal. cxLII, 2. talibus labemus apud Tridentinam synodum, sess. vi. Namque omnia peccata esse æqualia paradoxum fuit Stoicorum, quod Cicero in Philosophicis suis exponit. (1) Peccatorum venialium distinctionem a mor-
Αἰσχυνθῆναι δὲ καὶ ἐντραπῆναι συνέβη, καὶ μὴν καὶ ὀπίσω πεσεῖν καὶ αὐτοῖς τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τῷ Σατανᾷ, οὗ τοῖς στρατηγήμασιν ἀκολουθήσαντες οἱ Ἰουδαῖοι, σταυρῷ παρέδοσαν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς. Φαίη δ’ ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ οὐκ ἀπὸ σκοποῦ, καὶ τοῖς ἀνοσίοις αἱρετικοῖς πρέπον ὅτι μάλιστα, τὴν τῶν προκειμένων στίχων ἁρμόσαι δύναμιν. [ Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χνοῦς. Εἴρηταί που παρὰ Θεοῦ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν περὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, ὅτι «Διασπερῶ αὐτοὺς εἰς πάντα ἄνεμον.» Οὐ γάρ τοι μεμενήκασιν ἐν ταῖς αὐτῶν πόλεσί τε καὶ χώραις· ἐσκορπίσθησαν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐπηλύται γεγόνασι ξένοι καὶ πάροικοι, καὶ διαριπτούμενοι πανταχοῦ. Οὐκοῦν εἶεν ἂν ὡς χνοῦς, ὁ παντὶ πνεύματι παράφορος καὶ εὐρίπιστος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ Ψάλλων ἑτέρωθί που περὶ αὐτῶν φησιν· «Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, οὐχ οὕτως, ἀλλ’ ἢ ὡσεὶ χνοῦς, ὃν ἐκρίπτει ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς.»] «Καὶ ἄγγελος Κυρίου ἐκθλίβων αὐτούς.» (β φ. 114) Καὶ τὸ ἔτι τούτου φορτικώτερον· ἀγγέλου γὰρ ἐπιπίπτοντος, καὶ πᾶσαν αὐτῶν ἐπισωρεύοντος θλίψιν, ταῖς ἁπασῶν ἐσχάταις ὑποκείσονται συμφοραῖς.
ζωήν, καὶ θηριοπρεπῶς ἐπιμαίνονται. Παροτρύνει δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς κατασωρεύειν τὰς τῶν ἁγίων θλί- ψεις· πλὴν ἐξ αὐτῶν ῥύσεται αὐτοὺς ὁ Κύριος. Φυλάσσει Κύριος πάντα τὰ ὀστᾶ αὐτῶν. Οστᾶ τὰς τῆς ψυχῆς δυνάμεις λέγει, τὰς ἐπὶ παντὶ πράγματι καλῷ τε καὶ ἀγαθῷ. Ὡς γὰρ ἐστῶν δίχα τῶν αἰσθητῶν, οὐκ ἂν συσταίη τὸ ἀνθρώπινον σῶμα, οὕτως οὐδ᾽ ἀνθρώπου ψυχή και τορθώσειέ τι τῶν ἀγαθῶν, μὴ τὰς ἑαυτῆς ἐνεργείας ἐῤῥωμένας ἔχουσα, καὶ κατ' οὐδένα τρόπον συντε θραυσμένας. • (Β Γ. 112) Εν μὲν τοῖς φιλαμαρτήμοσιν καὶ φιλο ηδόνοις καὶ ταῖς τοῦ παρόντος βίου τύραις ἐνειλημ- μένοις [καὶ] συντετριμμένοις, πῶς ἔστιν ἤδη τὰ τῆς ψυχῆς ὀστᾶ ; Τὰ δέ γε τῶν ἁγίων ὁ Κύριος φυ- Β λάττει, ὡς μηδ' ὁτιοῦν ἐξ αὐτῶν ὑπομεῖναί τινα συντριβήν ἢ τῆς τοῦ διαβόλου σκαιότητος ἐπενε χθείσης αὐτοῖς, ἢ ἀνθρώπων πονηρῶν κατεξανιστάν- των αὐτοῖς θορύβους καὶ περιστάσεις καὶ διωγμούς. • Οὐαὶ γὰρ τῷ κόσμῳ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ἀπὸ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ τοῦ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα. Καὶ οὐ μὴ πλημμελήσουσι πάντες οἱ ἐλπίζοντες ἐπ' αὐτόν. (Β Γ. Τὸ μηδ' όλως πλημμελεῖν, οὐδενὶ τῶν ἐπὶ γῆς ἁρμόσειεν ἄν· • Πολλὰ γὰρ πταίο- μεν ἅπαντες· καὶ, ο 'Απὸ ῥύπου καθαρὸς οὐδεὶς, οὐδ᾽ ἂν μία ἡμέρα ἡ ὁ βίος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς γῆς. Τετήρη ται δὲ μόνῳ τῷ πάντων Σωτῆρι Χριστῷ· Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς. Εξω γε μὴν καὶ ἡμεῖς ἐσόμεθα τοῦ πλημμελεῖν, παραιτούμενοι τὰ φορτικά – καὶ δύσοιστα καὶ πρὸς θάνατον ἄγοντα τῶν πλημμε λημάτων. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον Β. κατὰ τὴν ἁγίου φωνήν). ΨΑΛΜΟΣ ΑΔ'. [ Δίκασον, Κύριε. Δικάζεται πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ὁ τῶν ὅλων κρι- τῆς, καὶ οἷόν τινα μεσίτην τοῦ πράγματος γενέσθαι βούλεται τὸν ἐν ταῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν. Αλλ' δ γε θεσπέσιος Δαβὶδ δύσσοον ἀληθῶς τὸ χρῆμα εἰδὼς, προσέπιπτε Θεῷ λέγων· «Μὴ εἰσέλθῃς εἰς κρίσιν μετὰ τοῦ δούλου σου. • Νικῇ γὰρ κρινόμενος, καὶ πε- ριέσται ῥᾳδίως τῶν ἐγκαλουμένων, ενόχους ὄντας ἀποδεικνύς. Οἱ δὲ δὴ Χριστὸν ἀδικήσαντες, νοηθείεν ἄν, ὡς ἔφην, τῶν Ἰουδαίων οἱ δῆμοι. Απέστειλεν μὲν γὰρ τὸν Υἱὸν ὁ Πατήρ μετὰ τοὺς οἰκέτας, αιτή σοντα παρ' αὐτῶν τοὺς τοῦ ἀμπελῶνος καρπούς· οἱ δὲ καίτοι τὸν κληρονόμον ἰδόντες, πονηρὰ ἀντὶ ἀγα θῶν ἀπεδώκασιν αὐτῷ. ] Πολέμησαν τοὺς πολεμοῦντάς με. (Β1. 113) Αθρει δὴ οὖν ὅπως πεπολεμήκασιν αὐτ τῷ, καὶ τοῦ εἶναι Θεὸν, καὶ Υἱὸν Θεοῦ, τό γε ήκον εἰς αὐτοὺς, ἐκπέμποντες. Καὶ πρὸς τούτοις ἔτι τῶν IN PSALMUM XXXIV. A szviunt. Hortatur etiam Salanas ut pressuras san- (Cf. ) b, C f. b) (cod. addit C D ctorum cumulent; ex quibus tamen eripiet bos Dominus. Vers. 21. Custodit Dominus omnia osta corum. Ossa dicit pro animæ viribus ad omne bonum præclarumque opus. Nam sicut absque materialibus ossibus humanum corpus consistere nequit, ita ne anima quidem viri boni quidquam aget, nisi facul- tates suas validas habeat, et nullatenus luxatas. Namque in peccati voluptatisque amatoribus, et hujus vitæ tumultu implicatis et fractis, qui feri potest ut animæ ossa jam subsistant? Ossa vero sanctorum custodit Dominus, ut nihil ex iis con- fringatur, sive dum malos diaboli insultus patiun- tur, sive dum scelesti homines perturbationes illis et angustias persecutionesque suscitant. Væ enim, aiebat Servator, mundo a scandalis! quæ tamen evenire necesse est 18. . Vers. 23. Et non delinquent omnes qui sperant in co. 18+ ' Nunquam omnino peccare, nemini mortalium eveniet: In multis enim offendimus omnes set A sorde nemo mundus est, ne si uno quidem die in terra vixerit 18**., Laus hæc uni omnium Servatori Christo reservata fuit, qui Deus erat in specie no- stra. Verumtamen nos quoque absque peccato fu- turi sumus, modo gravia et intolerabilia atque ad mortem deducentia peccata vitemus. Etenim non omne peccatum mortem affert (1). PSALMUS XXXIV. [Vers. 1. Judica, Domine. Judicio certat universorum judex cum Judæis, et Deum Patrem qui in cœlis est, controversiæ mode- ratorem esse cupit. At beatus David, sciens hanc rem periculosissimam,procubuit ante Deum, dicens : • Non intres in judicium cum servo tuo 19. • Vin- cit enim cum judicatur, et se in jus vocantes facile superat, reus ipsos esse ostendens. Qui vero Chri- stum injuriis affecerunt, Judæi (quemadmodum dixi) censeri possunt. Nam Pater Filium misit ad servos, ut vineæ fructus ab iis repeteret; illi vero, etsi viso hærede, mala ei pro bonis rependerunt. Ex Corderio.] - Expugna impugnantes me. Animadverte quomodo illum oppugnant, et no sit Deus ac Dei Filius, quantum in ipsis est, probi- bent. Præterea illum maximorum miraculorum ope- « Matth. xvur, 7. 18. Jac. ur, 2. **Job xiv, sec. LXX. " Psal. cxLII, 2. talibus labemus apud Tridentinam synodum, sess. vi. Namque omnia peccata esse æqualia paradoxum fuit Stoicorum, quod Cicero in Philosophicis suis exponit. (1) Peccatorum venialium distinctionem a mor-
PG 69:896Οὕτως ἀνῃρῆσθαί φαμεν καὶ τὰ τῶν Αἰγυπτίων πρωτότοκα· καὶ μὴν καὶ τὰς τῶν Ἀσσυρίων ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας, ὅτε Ῥαψάκης παλιμφήμους ἠφίει φωνὰς, καὶ τῆς θείας ὑπεροχῆς ἀνοσίως κατεθρασύνετο. «Ἐξῆλθεν γὰρ ἄγγελος Κυρίου, φησὶν, καὶ ἀνεῖλεν ἐκ τῆς παρεμβολῆς τῶν ἀλλοφύλων ρπε χιλιάδας.» «Γενηθήτω ἡ ὁδὸς αὐτῶν σκότος.» (β. φ. 114. β) Εὑρήσομεν πλεισταχοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν τοῖς εὐαγγελικοῖς προστάγμασιν τῆς αὐτοῦ παρουσίας, τῆς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φημὶ, τὴν ὄνησιν ἐναργῆ καθιστῶντα καὶ λέγοντα· «Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα.» Ἀπειθήσαντες τοίνυν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ ἀληθινῷ, καὶ τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας καμμύοντες ὀφθαλμὸν μεμενήκασιν ἐν σκότῳ. Καὶ τοῦτο ἡμῖν προφητικῶς ἄνωθεν ἀνεκεκράγει λόγος· «Ὑπομεινάντων γὰρ αὐτῶν, φησὶν, φῶς ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρὶ περιεπάτησαν.» Τὸ δὲ, ὑπομεινάντων, φησὶν ἀντὶ τοῦ, προσδοκησάντων. «Καὶ ἅγγελος Κυρίου καταδιώκων αὐτούς.» (β φ. 114 β) Περιολισθαίνουσιν τοίνυν, καὶ ἐν σκότῳ βαδίζουσιν, συνελαύνοντος καὶ εἰς τοῦτο αὐτοὺς ἀγγέλου Θεοῦ.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. διασύρειν ἀπετόλμων Ἐν Βεελζεβούλ, λέγοντες, άρ ὑπερόγκων θαυμάτων ἀποτελεστὴν ὁρῶντες αὐτὸν χοντι τῶν δαιμόνων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. Καὶ ούτε πιστεύειν ήθελον αὐτοὶ, γεγόνασι δὲ καὶ ἐμπόδιον ἑτέροις. Εφη γοῦν ὁ Χριστός· «Καὶ ὑμῖν τοῖς νομι κοῖς οὐαὶ, ὅτι ἤρατε την κλείδα τῆς γνώσεως, ούτε ὑμεῖς εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλι σατε. » Εφασκον δήπου καὶ τοῖς ὄχλοις περὶ αὐτο • Δαιμόνιον ἔχει, καὶ μαίνεται· τί ἀκούετε αὐτοῦ; [ Εκχεον ρομφαίαν. Ὅτι γὰρ οὐκ ἔπεμψεν ἁπλῶς κατ' αὐτῶν ῥα φαίαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξέχεεν ποταμίου νάματος δίκην, ἀνιδρωτὶ κατοψόμεθα, τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀναμε τρήσαντες συμφοράς. Μετά γάρ τοι τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρόν, ἔργον γεγόνασι ρομφαίας· δεδαπάνην κ γὰρ τοῖς ξίφεσι τῶν καταπιπράντων πόλεις τε ἐμε καὶ κώμας. Καὶ τοῦτο αὐτοῖς προμεμήνυκεν ὁ Σωτήρ λέγων· « Οταν ίδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατος δων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύ ψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσετε ἐφ' ἡμᾶς. » Εἰς τοσοῦτον γὰρ ἀθλιότητος καὶ ἀνηκέστου συμφοράς τὰ τῶν Ἰουδαίων κατηνέχθη πράγματα, ώστε πολύ δ τι τὸ ἄμεινον ἦν αὐτοῖς ὑπὸ πετρῶν καὶ ὁρῶν συν θραύεσθαι μᾶλλον, ἢ τοῖς ἀνημέροις ξίφεσι τῶν φο νώντων περιπεσεῖν. Ὅτι δὲ καὶ συνεκλείσθησαν, τουτέστι πεπολιόρκηνται, πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς ἐπ' αὐ τοῖς ἱστορίας διδάξει λόγος. « Οὐκοῦν σύγκλεισον, φησίν, ἐξ ἐναντίας τῶν καταδιωκόντων με. ε] Αισχυνθήτωσαν καὶ ἐντραπήτωσαν οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου. (Β Την οὕτω πικρὰν καὶ τό γε ἦτον εἰς αὐτοὺς ἀδιάφυκτον τῷ Σωτῆρι στήσαντες πάγην, εξα τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις περιβαλόντες αὐτὸν, ᾐσχύνο θησαν καὶ ἐνετράπησαν, ὅταν κατασείσας ὡς Θεός τοῦ θανάτου τὸ κράτος, ἤγειρεν τὸν ἑαυτοῦ ναόν. ᾿Ανεβίω γὰρ ἐκ νεκρῶν, καὶ ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν. Τότε δὲ τότε κατησχύνο θησαν μὲν καὶ ἐνετράπησαν, ὡς ἔφην· ἀπεστράφη σαν δὲ καὶ εἰς τὰ ἐπίσω. Αποστραφήτωσαν εἰς τὰ ἐπίσω. (Β Ἐπεὶ δὲ οὐ προσήκαντο τὴν πίστιν, ἀλλ' ἔκ τε τῶν ἐναντίων ἐζήτησαν αὐτοῦ τὴν ψυχήν, ἀπεστράφησαν εἰς τὰ ὀπίσω· γεγόνασι γὰρ ἀπόβλη τοι, καὶ θεοστυγεῖς ἐκπεπτώκασι τῆς πρὸς Θεὸν αἰκει τητος, άγευστοι τῶν τῆς ἐπιδημίας μεμενήκασιν ἀγαθῶν, καὶ πρὸς τούτοις πᾶν εἶδος ανηκέστου συμ φορᾶς αὐτοῖς ἐπενήνεκται. Καὶ πεπλήρωτο το γε γραμμένον ἐπ' αὐτοῖς· Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σοι·, καὶ πάλιν, « Οὐαὶ τῷ ἀνόμῳ, πονη ρὰ κατὰ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ συμβήσεται αυτ τῷ. ν "Α γὰρ συνέβη παθεῖν αὐτοὺς, εἰδόσι λέγειν περιττόν οἶμαι που. Αἰσχυνθῆναι δὲ καὶ ἐντραπήνα, συνέβη, καὶ μὴν καὶ ὀπίσω πεσεῖν καὶ αὐτοῖς τοῖ; ἀκαθάρτοις πνεύμασιν καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τῷ Σαν τανᾷ, οὗ τοῖς στρατηγήμασιν ἀκολουθήσαντες οι Ιου- 20; ratorem videntes, traducere audebant, quasi ope A Reelzebuli dæmonia ejiceret. Et neque ipsi vole- bant credere, et allos simul impediebant. Aiebat itaque Christus : < Vobis quoque legis peritis væ! qui scientis clavim sustulistis, et neque vos ingre- dimini, neque alios ingredi sinitis 1., Illi vero tur- bis de eo dicebant : « Damonium habet, et furit; cur ei auscultatis o ? [Vers. 5. Effunde frameam. Quod enim non simplici ratione in eos frameam emiserit, sed more fluvialis aquæ effuderit, facile videbimus, si Judæorum calamitates considerando expenderimus. Nam post Salvatoris crucem opus frameæ facti sunt, siquidem consumpti sunt gladiis eorum qui urbes et vicos ipsorum combusserunt. Quod etiam Salvator illis prædixerat dicens: ‹ Cum videritis circumdari ab exercitu Jerusalem, tunc dicelis montibus : Operite nos ; et collibus : Cadite super nos *. Nam res Judæorum eo calamitatis et intolerabilis miseriæ devenerunt, ut multo melius iliis fuisset sub saxis et montibus confringi, quam in crudeles cadentium gladios incidisse. Quod au- tem etiam conclusi fuerint, hoc est obsessi, iterum nos edocebit rerum circa ipsos gestarum historia. • Conclude ergo, inquit, adversus illos qui me per- sequuntur. » Ex Corderio.] - Vers. 4. Confundantur et revereantur qui quærunt animam meam. Postquam adeo acerbum et, quantum in ipsis fuit, Inevitabilem Servatori laqueum tetenderunt, pudore ignominiaque perfusi sunt, cum eversa, utpote Deus, mortis potentia templum suum excitavit. Revixit enim a mortuis, atque ad Deum Patrem suum in cœlos conscendit. Tunc enimvero confusi sunt et pudefacti, ut dixi, ac retro etiam cesserunt. Convertentur retrorsum. Quandoquidem fidem non admiserunt, imo contra exquisiverunt animam ejus, conversi sunt retror- sum rejecti enim fuerunt, et exsecrabiles Dei gratia exciderunt, nullum ex Servatoris adventu bonum perceperunt, prætereaque omne atrocis ca- lamitatis genus experti sunt. Peractum est, quod de ipsis scriptum fuerat : . Sicut egisti, ita erit retri- butio tua quæ in caput tuum recidet " ; » et rursus : Væ impio malum ei secundum opera manuum ejus eveniet. . Nam quæ Judæis mala perpeti contigit, scientibus supervacaneum puto narrare. Confundi autem et pudefieri accidit, imo et retror- Fum converti impuris spiritibus, atque imprimis Satanæ, cujus ducatum sequentes Judæi cruci tra- diderunt vitæ auctorem ". Dicet, ut reor, aliquis band proposito aberrans, hæreticis maxime præ- s' Luc. x, ** Joan. x, 20. 20° Luc. XXI, B C D f. b) f. b) xxi, 50. * Abd. 15. Digitized by Isn. 111, 11. Act. u, 13. Google
Οὐ γὰρ δὴ συμπράττουσιν αὐτοῖς, ὡς ἔφην, αἱ λογικαί τε καὶ ἅγιαι δυνάμεις· ἀντανίστανται δὲ μᾶλλον ὡς μεμισημένοις παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκσεσοβημένοις. «Ὅτι δωρεὰν ἔκρυψάν μοι διαφθοράν.» (β φ. 114 β) Ἐγκαλεῖν ἔχοντες μηδὲν, εἰς τοσοῦτο καὶ σκαιότητος ἐννοιῶν καὶ μὴν καὶ θράσους καὶ ἀνοσίων καθήκοντο τολμημάτων, ὥστε καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς αὐτῷ διαπῆξαι πάγην· καίτοι λέγοντι σαφῶς· «Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλήθειαν λέγω, διὰ τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι;» Ἔνθα δὲ ὅλως οὐκ ἦν ἁμαρτίας εὕρεσις, ἐκεῖ που πάντως ἐστὶν τῶν διωκόντων τὸ μῖσος ἀπροφάσιστον παντελῶς. Ἕδραν δὲ καὶ βάσιν ἤγουν, ἀφορμὴν, τὸ φονᾷν οὐκ ἔχει. «Μάτην ὠνείδισαν τὴν ψυχήν μου.» (β φ. 114 β) Ἆρ’ οὐ δωρεὰν, οὐ μάτην αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὠνείδιζον, ποτὲ μὲν Σαμαρείτην καὶ φιλοπότην εἶναι διαβεβαιούμενοι, ποτὲ δὲ καὶ δαιμόνιον ἔχειν λέγοντες, καὶ πλανᾷν τοὺς ὄχλους, καὶ μὴν καὶ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἐργάζεσθαι τὰς θεοσημείας;
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. διασύρειν ἀπετόλμων Ἐν Βεελζεβούλ, λέγοντες, άρ ὑπερόγκων θαυμάτων ἀποτελεστὴν ὁρῶντες αὐτὸν χοντι τῶν δαιμόνων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. Καὶ ούτε πιστεύειν ήθελον αὐτοὶ, γεγόνασι δὲ καὶ ἐμπόδιον ἑτέροις. Εφη γοῦν ὁ Χριστός· «Καὶ ὑμῖν τοῖς νομι κοῖς οὐαὶ, ὅτι ἤρατε την κλείδα τῆς γνώσεως, ούτε ὑμεῖς εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλι σατε. » Εφασκον δήπου καὶ τοῖς ὄχλοις περὶ αὐτο • Δαιμόνιον ἔχει, καὶ μαίνεται· τί ἀκούετε αὐτοῦ; [ Εκχεον ρομφαίαν. Ὅτι γὰρ οὐκ ἔπεμψεν ἁπλῶς κατ' αὐτῶν ῥα φαίαν, ἀλλ᾽ οἷον ἐξέχεεν ποταμίου νάματος δίκην, ἀνιδρωτὶ κατοψόμεθα, τὰς τῶν Ἰουδαίων ἀναμε τρήσαντες συμφοράς. Μετά γάρ τοι τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρόν, ἔργον γεγόνασι ρομφαίας· δεδαπάνην κ γὰρ τοῖς ξίφεσι τῶν καταπιπράντων πόλεις τε ἐμε καὶ κώμας. Καὶ τοῦτο αὐτοῖς προμεμήνυκεν ὁ Σωτήρ λέγων· « Οταν ίδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατος δων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσι· Καλύ ψατε ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσετε ἐφ' ἡμᾶς. » Εἰς τοσοῦτον γὰρ ἀθλιότητος καὶ ἀνηκέστου συμφοράς τὰ τῶν Ἰουδαίων κατηνέχθη πράγματα, ώστε πολύ δ τι τὸ ἄμεινον ἦν αὐτοῖς ὑπὸ πετρῶν καὶ ὁρῶν συν θραύεσθαι μᾶλλον, ἢ τοῖς ἀνημέροις ξίφεσι τῶν φο νώντων περιπεσεῖν. Ὅτι δὲ καὶ συνεκλείσθησαν, τουτέστι πεπολιόρκηνται, πάλιν ἡμᾶς ὁ τῆς ἐπ' αὐ τοῖς ἱστορίας διδάξει λόγος. « Οὐκοῦν σύγκλεισον, φησίν, ἐξ ἐναντίας τῶν καταδιωκόντων με. ε] Αισχυνθήτωσαν καὶ ἐντραπήτωσαν οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου. (Β Την οὕτω πικρὰν καὶ τό γε ἦτον εἰς αὐτοὺς ἀδιάφυκτον τῷ Σωτῆρι στήσαντες πάγην, εξα τοῖς τοῦ θανάτου βρόχοις περιβαλόντες αὐτὸν, ᾐσχύνο θησαν καὶ ἐνετράπησαν, ὅταν κατασείσας ὡς Θεός τοῦ θανάτου τὸ κράτος, ἤγειρεν τὸν ἑαυτοῦ ναόν. ᾿Ανεβίω γὰρ ἐκ νεκρῶν, καὶ ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεόν. Τότε δὲ τότε κατησχύνο θησαν μὲν καὶ ἐνετράπησαν, ὡς ἔφην· ἀπεστράφη σαν δὲ καὶ εἰς τὰ ἐπίσω. Αποστραφήτωσαν εἰς τὰ ἐπίσω. (Β Ἐπεὶ δὲ οὐ προσήκαντο τὴν πίστιν, ἀλλ' ἔκ τε τῶν ἐναντίων ἐζήτησαν αὐτοῦ τὴν ψυχήν, ἀπεστράφησαν εἰς τὰ ὀπίσω· γεγόνασι γὰρ ἀπόβλη τοι, καὶ θεοστυγεῖς ἐκπεπτώκασι τῆς πρὸς Θεὸν αἰκει τητος, άγευστοι τῶν τῆς ἐπιδημίας μεμενήκασιν ἀγαθῶν, καὶ πρὸς τούτοις πᾶν εἶδος ανηκέστου συμ φορᾶς αὐτοῖς ἐπενήνεκται. Καὶ πεπλήρωτο το γε γραμμένον ἐπ' αὐτοῖς· Καθὼς ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σοι·, καὶ πάλιν, « Οὐαὶ τῷ ἀνόμῳ, πονη ρὰ κατὰ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ συμβήσεται αυτ τῷ. ν "Α γὰρ συνέβη παθεῖν αὐτοὺς, εἰδόσι λέγειν περιττόν οἶμαι που. Αἰσχυνθῆναι δὲ καὶ ἐντραπήνα, συνέβη, καὶ μὴν καὶ ὀπίσω πεσεῖν καὶ αὐτοῖς τοῖ; ἀκαθάρτοις πνεύμασιν καὶ πρό γε τῶν ἄλλων τῷ Σαν τανᾷ, οὗ τοῖς στρατηγήμασιν ἀκολουθήσαντες οι Ιου- 20; ratorem videntes, traducere audebant, quasi ope A Reelzebuli dæmonia ejiceret. Et neque ipsi vole- bant credere, et allos simul impediebant. Aiebat itaque Christus : < Vobis quoque legis peritis væ! qui scientis clavim sustulistis, et neque vos ingre- dimini, neque alios ingredi sinitis 1., Illi vero tur- bis de eo dicebant : « Damonium habet, et furit; cur ei auscultatis o ? [Vers. 5. Effunde frameam. Quod enim non simplici ratione in eos frameam emiserit, sed more fluvialis aquæ effuderit, facile videbimus, si Judæorum calamitates considerando expenderimus. Nam post Salvatoris crucem opus frameæ facti sunt, siquidem consumpti sunt gladiis eorum qui urbes et vicos ipsorum combusserunt. Quod etiam Salvator illis prædixerat dicens: ‹ Cum videritis circumdari ab exercitu Jerusalem, tunc dicelis montibus : Operite nos ; et collibus : Cadite super nos *. Nam res Judæorum eo calamitatis et intolerabilis miseriæ devenerunt, ut multo melius iliis fuisset sub saxis et montibus confringi, quam in crudeles cadentium gladios incidisse. Quod au- tem etiam conclusi fuerint, hoc est obsessi, iterum nos edocebit rerum circa ipsos gestarum historia. • Conclude ergo, inquit, adversus illos qui me per- sequuntur. » Ex Corderio.] - Vers. 4. Confundantur et revereantur qui quærunt animam meam. Postquam adeo acerbum et, quantum in ipsis fuit, Inevitabilem Servatori laqueum tetenderunt, pudore ignominiaque perfusi sunt, cum eversa, utpote Deus, mortis potentia templum suum excitavit. Revixit enim a mortuis, atque ad Deum Patrem suum in cœlos conscendit. Tunc enimvero confusi sunt et pudefacti, ut dixi, ac retro etiam cesserunt. Convertentur retrorsum. Quandoquidem fidem non admiserunt, imo contra exquisiverunt animam ejus, conversi sunt retror- sum rejecti enim fuerunt, et exsecrabiles Dei gratia exciderunt, nullum ex Servatoris adventu bonum perceperunt, prætereaque omne atrocis ca- lamitatis genus experti sunt. Peractum est, quod de ipsis scriptum fuerat : . Sicut egisti, ita erit retri- butio tua quæ in caput tuum recidet " ; » et rursus : Væ impio malum ei secundum opera manuum ejus eveniet. . Nam quæ Judæis mala perpeti contigit, scientibus supervacaneum puto narrare. Confundi autem et pudefieri accidit, imo et retror- Fum converti impuris spiritibus, atque imprimis Satanæ, cujus ducatum sequentes Judæi cruci tra- diderunt vitæ auctorem ". Dicet, ut reor, aliquis band proposito aberrans, hæreticis maxime præ- s' Luc. x, ** Joan. x, 20. 20° Luc. XXI, B C D f. b) f. b) xxi, 50. * Abd. 15. Digitized by Isn. 111, 11. Act. u, 13. Google
PG 69:898Οὐκοῦν ἁλοῖεν ἂν εἰκῆ καὶ μάτην ἐπ’ αὐτῷ θρασυστομήσαντες Ἰουδαῖοι, καὶ λαλήσαντες κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν, ἄραντές τε τὸ κέρας εἰς ὕψος, κατὰ τὴν τοῦ Ψάλλοντος φωνήν. [«Ἐλθέτω αὐτῷ παγὶς ἢν οὐ γινώσκει.» Ἣν γὰρ οὐκ ἐγίνωσκον παγίδα, οὐκ ἃν πώποτε προσεδόκησαν, αὐτοῖς συμβήσεσθαι συμφορὰς, αὗται κατέλαβον αὐτούς. Ἐκβέβληνται γὰρ τοῦ καθηγεῖσθαι λαῶν, μᾶλλον δὲ συνδιολώσασιν αὐτοῖς, ἔργον γεγονότες ἐχθρῶν ἥλωσαν, καὶ πεπόρθηνται, καὶ[τί] γὰρ οὐχὶ τῶν ἐσχάτων αὐτοῖς συνέβη κακῶν;] «Καὶ ἡ θήρα ἣν ἔκρυψαν, συλλαβέτω αὐτούς.» (β φ. 115) Ἡ θήρα ἣν ἔκρυψαν τῷ Χριστῷ, αὕτη συνέλαβεν αὐτοὺς, καὶ τῇ ἰδίᾳ παγίδι συνεπεπτώκασιν. Τεθήρανται γὰρ, ὡς ἔφην, ὑπενηνεγμένοι ταῖς δίκαις, καὶ πεπτώκασιν ὑπὸ τὸ λίνον τῆς θείας ὀργῆς· ὡς γάρ φησιν ὁ Παροιμιαστὴς, «Οὐκ ἀδίκως ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς· αὐτοὶ γὰρ οἱ φόνου μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά· ἡ δὲ καταστροφὴ ἀνδρῶν παρανόμων κακή.» Γέγραπται δὲ πάλιν· «Ὁ κυλίων λίθον, ὑφ’ ἑαυτῷ κυλίει.» «Ἡ δὲ ψυχή μου ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ.» (β φ. 115) Χρῆναί φημι διαμεμνῆσθαι τῶν λόγων ὧν ἐποιησάμην ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμοῦ.
δαῖοι, σταυρῷ παρέδωσαν τον ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς. Φαίη δ' ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ οὐκ ἀπὸ σκοποῦ, καὶ τοῖς ἀνοσίοις αἱρετικοῖς πρέπον ὅτι μάλιστα, τὴν τῶν προ κειμένων στίχων ἁρμόσας δύναμιν. [Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χνούς. Εἴρηταί που παρὰ Θεοῦ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη τῶν περὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, ότι ο Διασπερώ αὐτοὺς εἰς πάντα ἄνεμον. » Οὐ γάρ τοι μεμενήκασιν ἐν ταῖς αὐτῶν πόλεσί τε καὶ χώραις· ἐσκορπίσθησαν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐπηλύται γεγόνασι ξένοι καὶ πάροι κοι, καὶ διαριπτούμενοι πανταχοῦ. Οὐκοῦν εἶεν ἂν ὡς χνούς, ὁ παντὶ πνεύματι παράφορος καὶ εὐρβο πιστος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ Ψάλλων ἑτέρωθι που περὶ αὐτῶν φησιν· . Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, οὐχ οὕτως, ἀλλ᾽ ἢ ὡσεὶ χνούς, ὃν ἐκρίπτει ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. ] Καὶ ἄγγελος Κυρίου εκθλίβων αὐτούς. (Β 6. 114) Καὶ τὸ ἔτι τούτου φορτικώτερον· ἀγγέ λου γὰρ ἐπιπίπτοντος, καὶ πᾶσαν αὐτῶν ἐπισωρεύον τοῦ θλίψιν, ταῖς ἀπασῶν ἐσχάταις ὑποκείσονται συμφοραῖς. Οὕτως ἀνῃρῆσθαί φαμεν καὶ τὰ τῶν Αἰγυπτίων πρωτότοκα· καὶ μὴν καὶ τὰς τῶν ᾿Ασσυ μίων ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας, ὅτε Ρα- ψάχης παλιμφήμους ηφίει φωνάς, καὶ τῆς θείας ὑπεροχῆς ἀνυσίως κατεθρασύνετο. · Ἐξῆλθεν γὰρ ἄγγελος Κυρίου, φησὶν, καὶ ἀνεῖλεν ἐκ τῆς παρεμ βολῆς τῶν ἀλλοφύλων ρπε' χιλιάδας. Γενηθήτω ἡ ὁδὸς αὐτῶν σκότος. (Β. Εύρήσομεν πλεισταχοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν τοῖς εὐαγγελικοῖς προστάγ μασιν τῆς αὐτοῦ παρουσίας, τῆς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φημί, τὴν ὄνησιν εναργή καθιστώντα καὶ λέγοντα • Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα. » Απει- θήσαντες τοίνυν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ ἀληθινῷ, καὶ τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας καμμύοντες ὀφθαλμὸν μεμενήκασιν ἐν σκότῳ. Καὶ τοῦτο ἡμῖν προφητικῶς ἄνωθεν ἀν εκεκράγει λόγος· « Υπομεινάντων γὰρ αὐτῶν, φησίν, φῶς ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρί περιεπάτησαν. . Τὸ δὲ, ὑπομεινάντων, φησὶν ἀντὶ τοῦ, προσδοκησάντων. Καὶ ἄγγελος Κυρίου καταδιώκων· αὐτούς. (Β (. Περιολισθαίνουσιν τοίνυν, καὶ ἐν σκότῳ βαδίζουσιν, συνελαύνοντος καὶ εἰς τοῦτο αὐτ τοὺς ἀγγέλου Θεοῦ. Οὐ γὰρ δὴ συμπράττουσιν αὐτοῖς, ὡς ἔφην, αἱ λογικαί τε καὶ ἅγιαι δυνάμεις· ἀνταν ίστανται δὲ μᾶλλον ὡς μεμισημένοις παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκσεσοβημένοις. "Οτι δωρεάν ἔκρυψαν μοι διαφθοράν. (Β Εγκαλεῖν ἔχοντες μηδὲν, εἰς τοσοῦτο καὶ σκαιότητος ἐννοιῶν καὶ μὴν καὶ θράσους καὶ ἀνοσίων καθήκοντο τολμημάτων, ὥστε καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς αὐτῷ διαπῆξαι πάγην· καίτοι λέγοντι σαφῶς· « Τί; ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Ι.X.) IN PSALMUM XXXIV. sentium versiculorum sententiam congruere (1). f. 114. b) b) f. b) B C D [Vers. 5. Fiant tanquam pulvis. Alibi etiam a Deo per quemdam e sanctis pro- phetis dictum est de Israelitis : t Dispergam eos in omnem ventumª³*.»Non enim permanserunt in civi- tatibus et vicis suis, sed potius dissipati et adve- næ, hospites et peregrini facti sunt, quaquaversunt dispersi. Ipsi ergo fuerunt tanquam pulvis qui ab omni vento versatur ac projicitur. Nam de illis alibi ita psallens Propheta dixit : . Non sie impii, non sic, sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a facie terræ *. Ex Corderio.] - Et angelus Domini opprimens eos. Quodque gravius est, angelo in ipsos irruente et omne calamitatis genus cumulante, extrema mala patientur. Sic interfectos dicimus Ægyptiorum pri- mogenitos; sic Assyriorum centum octoginta quin- que millia, cum Rhapsaces absurdas illas voces in- clamavit, et adversus divinam majestatem impia audacia locutus est. Processit enim, inquit, ange- lus Domini, interfecitque in castris alienigenarum centum octoginta quinque millia ***. > Vers. 6. Fiat via illorum tenebræ. Comperiemus sæpissime Dominum nostrum Je- sum Christum in evangelicis prædicationibus, ad- ventus sui, nempe in hunc mundum, utilitatem pa- lam nuntiantem atque dicentem : ‹ Ego lux in hune mundum veni *. » Discredentes erge Judæi veritati, et suæ mentis oculo conniventes, manserunt in te nebris. Atque hoc nobis propheticus olim inclama- verat sermo : « Sustinentibus ipsis, inquit, lux con- versa in tenebras est: exspectantes solis radium, in crepusculo ambulaverunt”. › Sustinentibus autem dixit pro exspectantibus. Et angelus Domini persequens eoo. Cespitantes igitur in tenebris ambulant, angelo quoque Domini eos insectante. Neque enim favent iis, ut dixi, intellectuales sancta potestates, sed adversantur potius cen Christo invisis, et ab cjus familiaritate repulsis. Vers. 7. Quia gratis absconderunt mihi interitum la- quei sui. Cum nihil dare crimini possent, in tantam animi nequitiam, ferociam, impiumque musum venerunt, ut exitiosæ mortis laqueum ei tetenderint; cætero- quin dicendi s : • Quis ex vobis arguet ne de pec- cato? Si veritatem dico vobis, cur mihi vos non Joan. XII, 23" Isa. XLIX, 32. * Psal. 1, 4. "' IV Reg. xxx, 85; Isa. xxxvi, 56. * Joan. VIII, 46. nos ex Valicano codice edidimus. (Hujusce editionis nova tom. 46. * Isa. LIX, 9. (1) Nempe infelicem hæreticorum exitum memorat Cyrillus etiam in libro suo De S. Deipara, quem
Ἔφην γὰρ ὅτι τὸ Χριστοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται τῆς Ἰουδαίων ἀνοσιότητος, μονονουχὶ κατακεκραγὸς, πλὴν τοὺς τῇ κακώσει πρέποντας οὐ παραιτούμενον λόγους, ἀνθρωπίνως δὲ μᾶλλον ἢ θεοπρεπῶς διαλεγόμενον πλεισταχοῦ διὰ τὸ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομίας μυστήριον. Ἰδοὺ γὰρ ἰδοὺ κἀνθάδε ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ τοῦ Πατρὸς εὐφραίνεσθαί φησιν, ὡς παρ’ αὐτοῦ δηλονότι σεσωσμένος. Εὑρήσομεν δὲ καὶ αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, οἲ καὶ αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γεγόνασι τοῦ Λόγου, καὶ ταμίαι γνήσιοι τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, ἐγηγέρθαι λέγοντες αὐτὸν παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δόξαν τε καὶ κυριότητα λαβεῖν, ὑποταγέντων αὐτῷ τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. «Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι, κ.τ.λ.» (β φ. 115) Ὅταν τί λέγῃ Χριστὸν ἀνθρωπίνως, τοῦτο ἡμεῖς ἁρπάζομεν εἰς ὄνησιν ἑαυτῶν. Τί δὲ δὴ καί φησιν; «Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι· Κύριε, Κύριε, τίς ὅμοιός σοι;» Ὅμοιον ὡσεὶ καὶ ἔφη τυχόν· Ἐξ ὅλης δυνάμεως καὶ ἰσχύος καὶ ἐξ αὐτῶν ὥςπερ τῶν ἐκ βάθους μυελῶν ποιήσομαι τὴν ὁμολογίαν· ἀπαράβλητον εἰς ἡμερότητα καὶ φιλανθρωπίαν ἀνατίθησιν [οἱ] τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι καὶ βασιλεύοντι.
δαῖοι, σταυρῷ παρέδωσαν τον ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς. Φαίη δ' ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ οὐκ ἀπὸ σκοποῦ, καὶ τοῖς ἀνοσίοις αἱρετικοῖς πρέπον ὅτι μάλιστα, τὴν τῶν προ κειμένων στίχων ἁρμόσας δύναμιν. [Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χνούς. Εἴρηταί που παρὰ Θεοῦ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη τῶν περὶ τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραήλ, ότι ο Διασπερώ αὐτοὺς εἰς πάντα ἄνεμον. » Οὐ γάρ τοι μεμενήκασιν ἐν ταῖς αὐτῶν πόλεσί τε καὶ χώραις· ἐσκορπίσθησαν δὲ μᾶλλον, καὶ ἐπηλύται γεγόνασι ξένοι καὶ πάροι κοι, καὶ διαριπτούμενοι πανταχοῦ. Οὐκοῦν εἶεν ἂν ὡς χνούς, ὁ παντὶ πνεύματι παράφορος καὶ εὐρβο πιστος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ Ψάλλων ἑτέρωθι που περὶ αὐτῶν φησιν· . Οὐχ οὕτως οἱ ἀσεβεῖς, οὐχ οὕτως, ἀλλ᾽ ἢ ὡσεὶ χνούς, ὃν ἐκρίπτει ἄνεμος ἀπὸ προσώπου τῆς γῆς. ] Καὶ ἄγγελος Κυρίου εκθλίβων αὐτούς. (Β 6. 114) Καὶ τὸ ἔτι τούτου φορτικώτερον· ἀγγέ λου γὰρ ἐπιπίπτοντος, καὶ πᾶσαν αὐτῶν ἐπισωρεύον τοῦ θλίψιν, ταῖς ἀπασῶν ἐσχάταις ὑποκείσονται συμφοραῖς. Οὕτως ἀνῃρῆσθαί φαμεν καὶ τὰ τῶν Αἰγυπτίων πρωτότοκα· καὶ μὴν καὶ τὰς τῶν ᾿Ασσυ μίων ἑκατὸν ὀγδοήκοντα πέντε χιλιάδας, ὅτε Ρα- ψάχης παλιμφήμους ηφίει φωνάς, καὶ τῆς θείας ὑπεροχῆς ἀνυσίως κατεθρασύνετο. · Ἐξῆλθεν γὰρ ἄγγελος Κυρίου, φησὶν, καὶ ἀνεῖλεν ἐκ τῆς παρεμ βολῆς τῶν ἀλλοφύλων ρπε' χιλιάδας. Γενηθήτω ἡ ὁδὸς αὐτῶν σκότος. (Β. Εύρήσομεν πλεισταχοῦ τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν τοῖς εὐαγγελικοῖς προστάγ μασιν τῆς αὐτοῦ παρουσίας, τῆς ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ φημί, τὴν ὄνησιν εναργή καθιστώντα καὶ λέγοντα • Ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἐλήλυθα. » Απει- θήσαντες τοίνυν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ ἀληθινῷ, καὶ τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας καμμύοντες ὀφθαλμὸν μεμενήκασιν ἐν σκότῳ. Καὶ τοῦτο ἡμῖν προφητικῶς ἄνωθεν ἀν εκεκράγει λόγος· « Υπομεινάντων γὰρ αὐτῶν, φησίν, φῶς ἐγένετο αὐτοῖς σκότος· μείναντες αὐγὴν, ἐν ἀωρί περιεπάτησαν. . Τὸ δὲ, ὑπομεινάντων, φησὶν ἀντὶ τοῦ, προσδοκησάντων. Καὶ ἄγγελος Κυρίου καταδιώκων· αὐτούς. (Β (. Περιολισθαίνουσιν τοίνυν, καὶ ἐν σκότῳ βαδίζουσιν, συνελαύνοντος καὶ εἰς τοῦτο αὐτ τοὺς ἀγγέλου Θεοῦ. Οὐ γὰρ δὴ συμπράττουσιν αὐτοῖς, ὡς ἔφην, αἱ λογικαί τε καὶ ἅγιαι δυνάμεις· ἀνταν ίστανται δὲ μᾶλλον ὡς μεμισημένοις παρὰ Χριστοῦ, καὶ τῆς πρὸς αὐτὸν οἰκειότητος ἐκσεσοβημένοις. "Οτι δωρεάν ἔκρυψαν μοι διαφθοράν. (Β Εγκαλεῖν ἔχοντες μηδὲν, εἰς τοσοῦτο καὶ σκαιότητος ἐννοιῶν καὶ μὴν καὶ θράσους καὶ ἀνοσίων καθήκοντο τολμημάτων, ὥστε καὶ θανάτου καὶ φθορᾶς αὐτῷ διαπῆξαι πάγην· καίτοι λέγοντι σαφῶς· « Τί; ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Ι.X.) IN PSALMUM XXXIV. sentium versiculorum sententiam congruere (1). f. 114. b) b) f. b) B C D [Vers. 5. Fiant tanquam pulvis. Alibi etiam a Deo per quemdam e sanctis pro- phetis dictum est de Israelitis : t Dispergam eos in omnem ventumª³*.»Non enim permanserunt in civi- tatibus et vicis suis, sed potius dissipati et adve- næ, hospites et peregrini facti sunt, quaquaversunt dispersi. Ipsi ergo fuerunt tanquam pulvis qui ab omni vento versatur ac projicitur. Nam de illis alibi ita psallens Propheta dixit : . Non sie impii, non sic, sed tanquam pulvis, quem projicit ventus a facie terræ *. Ex Corderio.] - Et angelus Domini opprimens eos. Quodque gravius est, angelo in ipsos irruente et omne calamitatis genus cumulante, extrema mala patientur. Sic interfectos dicimus Ægyptiorum pri- mogenitos; sic Assyriorum centum octoginta quin- que millia, cum Rhapsaces absurdas illas voces in- clamavit, et adversus divinam majestatem impia audacia locutus est. Processit enim, inquit, ange- lus Domini, interfecitque in castris alienigenarum centum octoginta quinque millia ***. > Vers. 6. Fiat via illorum tenebræ. Comperiemus sæpissime Dominum nostrum Je- sum Christum in evangelicis prædicationibus, ad- ventus sui, nempe in hunc mundum, utilitatem pa- lam nuntiantem atque dicentem : ‹ Ego lux in hune mundum veni *. » Discredentes erge Judæi veritati, et suæ mentis oculo conniventes, manserunt in te nebris. Atque hoc nobis propheticus olim inclama- verat sermo : « Sustinentibus ipsis, inquit, lux con- versa in tenebras est: exspectantes solis radium, in crepusculo ambulaverunt”. › Sustinentibus autem dixit pro exspectantibus. Et angelus Domini persequens eoo. Cespitantes igitur in tenebris ambulant, angelo quoque Domini eos insectante. Neque enim favent iis, ut dixi, intellectuales sancta potestates, sed adversantur potius cen Christo invisis, et ab cjus familiaritate repulsis. Vers. 7. Quia gratis absconderunt mihi interitum la- quei sui. Cum nihil dare crimini possent, in tantam animi nequitiam, ferociam, impiumque musum venerunt, ut exitiosæ mortis laqueum ei tetenderint; cætero- quin dicendi s : • Quis ex vobis arguet ne de pec- cato? Si veritatem dico vobis, cur mihi vos non Joan. XII, 23" Isa. XLIX, 32. * Psal. 1, 4. "' IV Reg. xxx, 85; Isa. xxxvi, 56. * Joan. VIII, 46. nos ex Valicano codice edidimus. (Hujusce editionis nova tom. 46. * Isa. LIX, 9. (1) Nempe infelicem hæreticorum exitum memorat Cyrillus etiam in libro suo De S. Deipara, quem
PG 69:899«Ῥυόμενος πτωχὸν ἐκ χειρὸς στερεωτέρων αὐτοῦ.» (β φ. 115 β, ξ φ. 73) Γενικὸς ὁ λόγος καὶ ἀληθὴς κατὰ πάντων. Τὸν γὰρ πτωχὸν τῷ πνεύματι. καὶ συνεσταλμένον ἔχοντα τὸ φρόνημα, καὶ πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ θέμενον τὴν ἐλπίδα, καταβιάζονταί τε καὶ διαρπάζουσιν, βαρβάρων ἀγρίων ἐπιπηδῶντες δίκην, ἄνδρες ἀλιτήριοι καὶ διαβολικῶν σκεμμάτων ὑπουργοὶ, καὶ δαιμονιώδους μανίας ἐκμεμεστωμένοι· καὶ προσέτι τούτοις καὶ αὐτὴ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἡ ἀπηνεστάτη πληθύς. Ἐπιτρίζουσι γὰρ τοὺς ὀδόντας τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν, καὶ τοῖς θείοις νόμοις εὐήνιον ὑπέχουσι τὸν αὐχένα. Πλὴν οὐ κατὰ τὸ αὐτοῖς δοκοῦν πάντως τὸ τῶν πραγμάτων ἔρχεται πέρας· σώζει γὰρ τοὺς δικαίους ὁ πανσθενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος. «Ἀναστάντες μοι μάρτυρες ἄδικοι, ἂ οὐκ ἐγίνωσκον ἠρώτων με.» (β φ. 115 β) Ἐνταῦθα σαφῶς τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀνοσιότητος διαμνημονεύει Χριστὸς, καὶ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρῳνημένων ποιεῖται κατάλογον. Σεσυκοφαντήκασιν μὲν γὰρ αὐτὸν Πιλάτῳ προσάγοντες οἱ τῶν Ἰουδαίων καθηγηταί. Εἰσεκόμισαν γὰρ ψευδομαρτυροῦντάς τινας·
Α Εἰ ἀλήθειαν λέγω, διὰ τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μας κ Ενθα δὲ ὅλως οὐκ ἦν ἁμαρτίας εὕρεσις, ἐκεῖ που πάντως ἐστὶν τῶν διωκόντων τὸ μῖσος ἀπροφάσιστον παντελῶς. Εδραν δὲ καὶ βάσιν ήγουν, ἀφορμὴν, τ φανεν οὐκ ἔχει. Μάτην ὠνείδισαν τὴν ψυχήν μου. (Β΄. "Αρ' οὐ δωρεάν, οὐ μάτην αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὠνείδιζον, ποτὲ μὲν Σαμαρείτην και φιλωτή την είναι διαβεβαιούμενοι, ποτὲ δὲ καὶ δαιμόνιο ἔχειν λέγοντες, καὶ πλανῶν τοὺς ὄχλους, καὶ μὴν καὶ ἐν τῷ Βεελζεβούλ ἐργάζεσθαι τὰς θεοσημείας ; Ούπ οὖν ἀλοῖεν ἂν εἰχῆ καὶ μάτην ἐπ' αὐτῷ θρασυστο μήσαντες Ἰουδαῖοι, καὶ λαλήσαντες κατά του θεού ἀδικίαν, ἄραντές τε τὸ κέρας εἰς ὕψος, κατὰ τὴν τοῦ Β. Ψάλλοντος φωνήν, ['Ελθέτω αὐτῷ παγὶς ἦν οὐ γινώσκει. Ην γὰρ οὐκ ἐγίνωσκον παγίδα, οὐκ ἂν πώπης προσεδόκησαν, αὐτοῖς συμβήσεσθαι συμφοράς, αύται κατέλαβον αὐτούς. Εκβέβληνται γὰρ τοῦ καθηγεί σθαι λαῶν, μᾶλλον δὲ συνδιολώσασιν αὐτοῖς, ἔργου γεγονότες ἐχθρῶν ἤλωσαν, καὶ πεπόρθηνται, καὶ[τι] γὰρ οὐχὶ τῶν ἐσχάτων αὐτοῖς συνέβη κακῶν;] Καὶ ἡ θήρα ἦν ἔκρυψαν, συλλαβέτω αὐτούς. (Β Ή θήρα ἣν έκρυψαν τῷ Χριστῷ, αὕτη συνέλαβεν αὐτοὺς, καὶ τῇ ἰδίᾳ παγίδι συνεπι πτώκασιν. Τεθήρανται γάρ, ὡς ἔφην, ὑπενηνεγμένοι ταῖς δίκαις, καὶ πεπτώκασιν ὑπὸ τὸ λίγον τῆς θείας ὀργῆς· ὡς γάρ φησιν ὁ Παροιμιαστής, ο Οὐκ ἀδί χως ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς· αὐτοὶ γὰρ οἱ φύσ νου μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά· ἡ δὲ καταστροφὴ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. » Γέγραπτ16 δὲ πάλιν· . Ο κυλίων λίθον, ὑφ' ἑαυτῷ κυλίει. ο ο Ἡ δὲ ψυχή μου ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. (Β Χρῆναί φημι διαμεμνήσθαι τῶν λόγων ὧν ἐποιησάμην ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμού. Εφην γάρ ὅτι τὸ Χριστοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται τῆς Ἰου δαίων ἀνοσιότητος, μονονουχί κατακεκραγός, πλην τοὺς τῇ κακώσει πρέποντας οὐ παραιτούμενον λόγους, ἀνθρωπίνως δὲ μᾶλλον ἢ θεοπρεπῶς διαλεγόμενον πλεισταχοῦ διὰ τὸ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομία, μια στήριον. Ἰδοὺ γὰρ ἰδοὺ κἀνθάδε ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ τοῦ Πατρὸς εὐφραίνεσθαί φησιν, ὡς παρ' αὐτοῦ δηλα ότι σεσωσμένος. Ευρήσομεν δὲ καὶ αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, οἳ καὶ αὐτόπται καὶ ὑπηρέ ται γεγόνασι τοῦ Λόγου, καὶ ταμία: γνήσιοι τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, ἐγηγέρθαι λέγοντες αὐτὸν παρα τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δόξαν τε καὶ κυριότητα λα βεῖν, ὑποταγέντων αὐτῷ τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι, κ. τ. 2. (Β Γ. 145) Όταν τί λέγῃ Χριστὸν ἀνθρωπίνως, τοῦτο ἡμεῖς ἁρπάζομεν εἰς ὄνησιν ἑαυτῶν. Τί δὲ δὴ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. creditis ? » Jamvero ubi culpam comperire non da- tur, ibi sine dubio persecutorum odium est inexcu- sabile. Nullo fundamento aut basi, id est causa, cædis amor innititur. Sine causa conviciati sunt animæ meæ. Nonne enim gratiɛ, nonne absque causa animæ ejus conviciabantur, modo eum Samaritanum, modo vini potatorem affirmantes, modo etiam dæmone obsessum, plebis seductorem, imo et Beelzebuli virtute patrantem miracula? Ergo vere frustra et sine causa turbas agebant Judæi, et Christo con- viciabantur, obloquentes Deo injuste, cornuque extollentes, ut Psalmista loquitur 18. [ Vers. 8. Veniat illi laqueus quem ignorat. Nunquam enim laqueum quem ignorabant ex- spectassent, calamitates scilicet ipsis eventuras, quæ ipsos comprehenderunt. Deturbati enim sunt principatu populorum : quinimo cum ipsis perie- runt, et opus inimicorum facti, capti atque eversi sunt. Enimvero an non extrema mala ipsos invase- runt? · Ex Corderio. ] Et captio quam absconderunt apprehendat eos. Captio quam Christo latenter paraverant com- prehendit eos, et in proprium laqueum incurrerunt. Capti enim fuerunt, ut dixi, et ultoribus traditi, atque in divinæ iræ rete inciderunt. Ut enim ait Proverbiorum auctor : « Non inique (1) tendun- tur avibus retia. Namque ipsi homicidæ mala sibi parant, finis autem virorum iniquorum calamito- sus . . Denuo Scriptura : «Qui volvit lapidem, ab eo revoluto opprimitur *.» b) B C Vers. 9. Anima mea exsultabit Domino. Oportet eorum meminisse verborum quæ sub iuitiis psalmi feci. Dixi enim, Christi personam in- troduci increpantem Judæorum impietatem (2), ne- que iniquitati illi convenientia verba detrectantem, et humano magis quam divino more loquentem sæ- pissime propter assumptæ carnis mysterium. Ecce enim et hic in salutari Patris lætari se ait, ut ab eo Dimirum servatus. Quin adeo apostolos quoque, qui et spectatores et ministri Verbi fuere, sacraque D doctrinae genuini conservatores, hos, inquam, com- periemus dicere ipsum a Deo Patre fuisse suscita- tum, gloriamque et dominatum accepisse, subjectis eidem inimicis suis ". Vers. 10. Omnia ossa mea dicent, etc. Cum aliquid humano more Christus dixerit, id nos ad utilitatem nostram trahimus. Quid porro ait? f. 115) f. 115) Psal. LXXIV, 6. Prov. 1, 17, 18. Prov. xxv, 27. * Act. 11, 24; 1, et alibi passim. linus, apud Sabaterium. gumentum exponebatur. (1) Ita eliam SS. Hilarius, Hieronymus et Pau- (2) Deest hæc commentarii pars, qua psalmi ar-
«Οὗτος ἔφη, ὅτι Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῆσαι αὐτόν.» Καὶ αὐτοὶ δὲ τὰς αἰτίας εἰπεῖν ἐξαιτούμενοι δι’ ἃς ἐπεφωνοῦντο, «Ἆραι, ἆραι, σταυροῦ αὐτὸν,» κατεψεύδοντο λέγοντες, ὅτι «Κωλύει φόρους διδόναι Καίσαρι, καὶ ὅτι ἀνασείει τοὺς ὄχλους.» Σεσυκοφαντήκασι δὲ καὶ πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ, καὶ καθ’ ἑτέρους τρόπους· ἔφασκον γὰρ τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαοῖς· «Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυεν τὸ Σάββατον.» Διετείνοντο δὲ ὅτι καὶ δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, φάγον τε καὶ οἰνοπότην, ἐνεργοῦντά τε διὰ τοῦ Βεελζεβοὺλ, ὠνόμαζον αὐτόν. [ Ἀνταπεδίδοσάν μοι πονηρά. Εὐεργετοῦντα γὰρ ἐλοιδόρουν, παρακαλοῦντα πρὸς σωτηρίαν, λίθοις ἔβαλλον αὐτὸν, νουθετοῦντα πανσόφως, καὶ ἐμβιβάζοντα ταῖς εἰς εὐσέβειαν ἀποκομιζούσαις τρίβοις, ὕβριζον οἱ τάλανες, καὶ προσέτι καὶ ἐπεβουλεύοντο, ὥστε καὶ ἀτεκνίαν αὐτῷ κατασκευάζειν.] Καὶ ἀτεκνίαν τῇ ψυχῇ μου. (β φ. 116 β) Ἔθος τῇ θείᾳ Γραφῇ υἱοὺς ὀνομάζειν κατὰ μαθητείαν τῶν μυσταγωγεῖν εἰωθότων τοὺς μυσταγωγουμένους. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος ἐπιστέλλων τισίν·
Α Εἰ ἀλήθειαν λέγω, διὰ τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μας κ Ενθα δὲ ὅλως οὐκ ἦν ἁμαρτίας εὕρεσις, ἐκεῖ που πάντως ἐστὶν τῶν διωκόντων τὸ μῖσος ἀπροφάσιστον παντελῶς. Εδραν δὲ καὶ βάσιν ήγουν, ἀφορμὴν, τ φανεν οὐκ ἔχει. Μάτην ὠνείδισαν τὴν ψυχήν μου. (Β΄. "Αρ' οὐ δωρεάν, οὐ μάτην αὐτοῦ τὴν ψυχὴν ὠνείδιζον, ποτὲ μὲν Σαμαρείτην και φιλωτή την είναι διαβεβαιούμενοι, ποτὲ δὲ καὶ δαιμόνιο ἔχειν λέγοντες, καὶ πλανῶν τοὺς ὄχλους, καὶ μὴν καὶ ἐν τῷ Βεελζεβούλ ἐργάζεσθαι τὰς θεοσημείας ; Ούπ οὖν ἀλοῖεν ἂν εἰχῆ καὶ μάτην ἐπ' αὐτῷ θρασυστο μήσαντες Ἰουδαῖοι, καὶ λαλήσαντες κατά του θεού ἀδικίαν, ἄραντές τε τὸ κέρας εἰς ὕψος, κατὰ τὴν τοῦ Β. Ψάλλοντος φωνήν, ['Ελθέτω αὐτῷ παγὶς ἦν οὐ γινώσκει. Ην γὰρ οὐκ ἐγίνωσκον παγίδα, οὐκ ἂν πώπης προσεδόκησαν, αὐτοῖς συμβήσεσθαι συμφοράς, αύται κατέλαβον αὐτούς. Εκβέβληνται γὰρ τοῦ καθηγεί σθαι λαῶν, μᾶλλον δὲ συνδιολώσασιν αὐτοῖς, ἔργου γεγονότες ἐχθρῶν ἤλωσαν, καὶ πεπόρθηνται, καὶ[τι] γὰρ οὐχὶ τῶν ἐσχάτων αὐτοῖς συνέβη κακῶν;] Καὶ ἡ θήρα ἦν ἔκρυψαν, συλλαβέτω αὐτούς. (Β Ή θήρα ἣν έκρυψαν τῷ Χριστῷ, αὕτη συνέλαβεν αὐτοὺς, καὶ τῇ ἰδίᾳ παγίδι συνεπι πτώκασιν. Τεθήρανται γάρ, ὡς ἔφην, ὑπενηνεγμένοι ταῖς δίκαις, καὶ πεπτώκασιν ὑπὸ τὸ λίγον τῆς θείας ὀργῆς· ὡς γάρ φησιν ὁ Παροιμιαστής, ο Οὐκ ἀδί χως ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς· αὐτοὶ γὰρ οἱ φύσ νου μετέχοντες θησαυρίζουσιν ἑαυτοῖς κακά· ἡ δὲ καταστροφὴ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. » Γέγραπτ16 δὲ πάλιν· . Ο κυλίων λίθον, ὑφ' ἑαυτῷ κυλίει. ο ο Ἡ δὲ ψυχή μου ἀγαλλιάσεται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. (Β Χρῆναί φημι διαμεμνήσθαι τῶν λόγων ὧν ἐποιησάμην ἐν ἀρχαῖς τοῦ ψαλμού. Εφην γάρ ὅτι τὸ Χριστοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται τῆς Ἰου δαίων ἀνοσιότητος, μονονουχί κατακεκραγός, πλην τοὺς τῇ κακώσει πρέποντας οὐ παραιτούμενον λόγους, ἀνθρωπίνως δὲ μᾶλλον ἢ θεοπρεπῶς διαλεγόμενον πλεισταχοῦ διὰ τὸ τῆς μετὰ σαρκὸς οἰκονομία, μια στήριον. Ἰδοὺ γὰρ ἰδοὺ κἀνθάδε ἐπὶ τῷ σωτηρίῳ τοῦ Πατρὸς εὐφραίνεσθαί φησιν, ὡς παρ' αὐτοῦ δηλα ότι σεσωσμένος. Ευρήσομεν δὲ καὶ αὐτοὺς τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, οἳ καὶ αὐτόπται καὶ ὑπηρέ ται γεγόνασι τοῦ Λόγου, καὶ ταμία: γνήσιοι τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων, ἐγηγέρθαι λέγοντες αὐτὸν παρα τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, δόξαν τε καὶ κυριότητα λα βεῖν, ὑποταγέντων αὐτῷ τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ. Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι, κ. τ. 2. (Β Γ. 145) Όταν τί λέγῃ Χριστὸν ἀνθρωπίνως, τοῦτο ἡμεῖς ἁρπάζομεν εἰς ὄνησιν ἑαυτῶν. Τί δὲ δὴ • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. creditis ? » Jamvero ubi culpam comperire non da- tur, ibi sine dubio persecutorum odium est inexcu- sabile. Nullo fundamento aut basi, id est causa, cædis amor innititur. Sine causa conviciati sunt animæ meæ. Nonne enim gratiɛ, nonne absque causa animæ ejus conviciabantur, modo eum Samaritanum, modo vini potatorem affirmantes, modo etiam dæmone obsessum, plebis seductorem, imo et Beelzebuli virtute patrantem miracula? Ergo vere frustra et sine causa turbas agebant Judæi, et Christo con- viciabantur, obloquentes Deo injuste, cornuque extollentes, ut Psalmista loquitur 18. [ Vers. 8. Veniat illi laqueus quem ignorat. Nunquam enim laqueum quem ignorabant ex- spectassent, calamitates scilicet ipsis eventuras, quæ ipsos comprehenderunt. Deturbati enim sunt principatu populorum : quinimo cum ipsis perie- runt, et opus inimicorum facti, capti atque eversi sunt. Enimvero an non extrema mala ipsos invase- runt? · Ex Corderio. ] Et captio quam absconderunt apprehendat eos. Captio quam Christo latenter paraverant com- prehendit eos, et in proprium laqueum incurrerunt. Capti enim fuerunt, ut dixi, et ultoribus traditi, atque in divinæ iræ rete inciderunt. Ut enim ait Proverbiorum auctor : « Non inique (1) tendun- tur avibus retia. Namque ipsi homicidæ mala sibi parant, finis autem virorum iniquorum calamito- sus . . Denuo Scriptura : «Qui volvit lapidem, ab eo revoluto opprimitur *.» b) B C Vers. 9. Anima mea exsultabit Domino. Oportet eorum meminisse verborum quæ sub iuitiis psalmi feci. Dixi enim, Christi personam in- troduci increpantem Judæorum impietatem (2), ne- que iniquitati illi convenientia verba detrectantem, et humano magis quam divino more loquentem sæ- pissime propter assumptæ carnis mysterium. Ecce enim et hic in salutari Patris lætari se ait, ut ab eo Dimirum servatus. Quin adeo apostolos quoque, qui et spectatores et ministri Verbi fuere, sacraque D doctrinae genuini conservatores, hos, inquam, com- periemus dicere ipsum a Deo Patre fuisse suscita- tum, gloriamque et dominatum accepisse, subjectis eidem inimicis suis ". Vers. 10. Omnia ossa mea dicent, etc. Cum aliquid humano more Christus dixerit, id nos ad utilitatem nostram trahimus. Quid porro ait? f. 115) f. 115) Psal. LXXIV, 6. Prov. 1, 17, 18. Prov. xxv, 27. * Act. 11, 24; 1, et alibi passim. linus, apud Sabaterium. gumentum exponebatur. (1) Ita eliam SS. Hilarius, Hieronymus et Pau- (2) Deest hæc commentarii pars, qua psalmi ar-
PG 69:901«Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ, φησὶν, διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα·» καὶ μὴν καὶ Γαλάταις· «Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν.» Ὠνομάζοντο δὲ καὶ υἱοὶ τῶν ἁγίων προφητῶν, οἱ κατὰ διάθεσίν τε καὶ μάθησιν οἰκεῖοι καὶ προσεδρεύοντες αὐτοῖς. Ὅτι γὰρ οὐ συνεχώρουν ὑπὸ Χριστοῦ μαθητεύεσθαί τινας οἱ καθηγεῖσθαι λαχόντες τῶν Ἰουδαϊκῶν ταγμάτων, σαφὲς ἂν γένοιτο κἀντεῦθεν ἀκονιτί. Προσεφώνουν μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, τοῖς ὄχλοις, ὅτι «Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται;» τί ἀκούετε αὐτοῦ, Ἔτυπτον δὲ καὶ τοὺς ἁγίους ἀποστόλους ἐν συνεδρίῳ πολλάκις, ἐγκαλοῦντες αὐτοῖς τὴν μυσταγωγίαν. [«Ἐταπείνουν ἐν νηστείᾳ τὴν ψυχήν.» Ὁποῖος δέ ἐστιν ὁ πένθους τρόπος, παρά γε τοῖς τὴν ἁγίαν κατορθοῦν εἰωθόσι ζωὴν, οὗτος ὁ στίχος εὗ μάλα διατρανοῖ. «Ἐταπείνουν γὰρ ἐν νηστείᾳ τὴν ψυχήν μου,» φησί. Καὶ ἐντεῦθεν τὸν τοῦ πένθους παραχρῆμα δεικνύει καρπὸν, καὶ τῶν ἁγιοπρεπῶν ἱδρώτων τὴν ὄνησιν.] «Ἡ προσευχή μου εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται.» (β φ.
καί φησιν ; « Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι· Κύριε, Α . Κύριε, τίς ὅμοιός σοι ; » Ομοιον ὡσεὶ καὶ ἔφη τω χόν· Ἐξ όλης δυνάμεως καὶ ἰσχύος καὶ ἐξ αὐτῶν ὡσε περ τῶν ἐκ βάθους μυελῶν ποιήσομαι τὴν ὁμολογίαν ἀπαράβλητον εἰς ἡμερότητα καὶ φιλανθρωπίαν ἀνα- τίθησιν [οἱ] τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι καὶ βασιλεύοντι. Ρυόμενος πτωχὸν ἐκ χειρὸς στερεωτέρων αὐτοῦ. (Β Γενικὸς ὁ λόγος καὶ ἀληθὴς κατά πάντων. Τὸν γὰρ πτωχὸν τῷ πνεύματι, καὶ συνεσταλμένον ἔχοντα τὸ φρόνημα, καὶ πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ θέμενον τὴν ἐλπίδα, καταβιάζονταί τε καὶ διαρ πάζουσιν, βαρβάρων ἀγρίων ἐπιπηδῶντες δίκην, ἄνδρες ἀλιτήριοι καὶ διαβολικῶν σκεμμάτων ὑπουρ- γοὶ, καὶ δαιμονιώδους μανίας έκμεμεστωμένοι· καὶ προσέτι τούτοις καὶ αὐτὴ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἡ ἀπηνεστάτη πληθύς. Επιτρίζουσι γὰρ τοὺς ὀδόν- τας τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν, καὶ τοῖς θείοις νόμοις ευήνιον ὑπέχουσι τὸν αὐχένα. Πλὴν οὐ κατὰ τὸ αὐτ τοῖς δοκοῦν πάντως τὸ τῶν πραγμάτων ἔρχεται πέ- ρας· σώζει γὰρ τοὺς δικαίους ὁ πανσθενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος. Αναστάντες μοι μάρτυρες ἄδικοι, ἃ οὐκ ἐγίνω- σκον ηρώτων με. Β (Β Ένταῦθα σαφῶς τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀν- οσιότητος διαμνημονεύει Χριστός, καὶ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρῳνημένων ποιεῖται κατάλογον. Σε συκοφαντή κασιν μὲν γὰρ αὐτὸν Πιλάτῳ προσάγοντες οἱ τῶν Ἰουδαίων καθηγηταί. Εἰσεκόμισαν γὰρ ψευδομαρτυ- ροῦντάς τινας· « Οὗτος ἔφη, ὅτι Δύναμαι καταλύσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῆσαι αὐτόν. » Καὶ αὐτοὶ δὲ τὰς αἰτίας εἰπεῖν ἐξαιτούμε- νοι δι' ἃς ἐπεφωνοῦντο, ο 'Αραι, ἆραι, σταυροῦ αὐ τὸν, ο κατεψεύδοντο λέγοντες, ὅτι • Κωλύει φόρους διδόναι Καίσαρι, καὶ ὅτι ἀνασείει τοὺς ὄχλους. » Σεσυκοφαντήκασι δὲ καὶ πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ, καὶ καθ' ἑτέρους τρόπους· ἔφασκον γὰρ τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαοῖς· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυεν τὸ Σάββατον. » Διετείνοντο δὲ ὅτι καὶ δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, φάγον τε καὶ οινοπότην, ἐνεργοῦντά τε διὰ τοῦ Βεελζεβούλ, ὠνόμαζον αὐτόν. [Ανταπεδίδοσαν μοι πονηρά. Εὐεργετοῦντα γὰρ ἐλοιδόρουν, παρακαλοῦντα πρὸς σωτηρίαν, λίθοις ἔβαλλον αὐτὸν, νουθετούντα παν σόφως, καὶ ἐμβιβάζοντα ταῖς εἰς εὐσέβειαν ἀποκο- μιζούσαις τρίβοις, ὕβριζον οἱ τάλανες, καὶ προσέτι καὶ ἐπεβουλεύοντο, ὥστε καὶ ἀτεχνίαν αὐτῷ κατασκευά- ζειν. ] Καὶ ἀτεκνίαν τῇ ψυχῇ μου. (Β΄. Έθος τῇ θείᾳ Γραφῇ υἱοὺς ὀνομάζειν κατὰ μαθητείαν τῶν μυσταγωγεῖν εἰωθότων τοὺς μυσταγωγουμένους. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος ἐπιστέλλων τισίν· ι Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ, φησίν, διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα· κ καὶ μὴν καὶ Γαλάταις· « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ 20. * ΧΙΧ, 15. Ει IN PSALMUM XXXIV. similis tibi ? . Quod perinde est ac si diceret : Om- ni conatu ac viribus et intimơ medullarum vigore confitebor nempe incomparabilem bonitatem et erga homines charitatem universali Domino regi- que ascribit. Omnia ossa mea dicent, Domine, Domine, quis f. b, C f. 73) f. b) c b) Matth. xxvΙ, 61. sr Matth. X1, 19. Joan. so Matth. xi, 24. D Eripiens inopem de manu fortiorum. Generalis sermo est et verus usquequaque. Nam pauperem spiritu, modestaque mente præditum, atque in Deo omnem spem reponentem, urgent at- que diripiunt, sævorum barbarorum more invaden- tes, viri flagitiosi, diabolicorum consiliorum mini- stri, et demoniaco furore pleni: quibus sociatur crudelissima quoque impurorum spirituam multi- tudo. Dentibus enim infrendent adversus boni pro- positi homines, qui divinis docilem cervicem sup- ponunt legibus. Caterum, non quem ipsi volunt, negotium finem sortitur : servat enim justos omni- potens Dei Verbum. Vers. 11. Insurgentes in me testes iniqui, quæ igno- rabam, interrogabant me. Hic manifeste Judaicam impietatem memorat Christus, et injuriarum quibus adversus se debac- chati sunt, facit catalogum. Calumniati sunt ipsum coram Pilato adductum Judæorum principes. Non- nullos etiam advocarunt falso testantes: ‹ Hic dixit posse se templum Dei dissolvere, et tribus diebus restituere ". Tum ipsi causam rogati quamobrem postulantes clamarent : • Tolle, tolle, crucifige eum "; » mentiti sunt dicentes: « Hic vetat tributa Casari pendere, et turbas commovet ". Imo et ante crucis supplicium calumniati eum varie fue- rant nam subditis sibi turbis aiebant: ‹ Si hic homo esset a Deo, Sabbatum non violaret ”. › Affir- mabant etiam eum esse dæmoniacum, et furere **, cibi vinique appetentem ", denique vi Beelzebuli patrare miracula 3. [ Vers. 12. Retribuebant mihi mala Bene merentem enim conviciis lacessebant ; exhortantem ad salutem lapidibus impetebant; sa- pientissime docentem et ad pietatis semitas indu- centem injuriis ac contumeliis miseri afficiebant; atque insuper insidiabantur, ut etiam sterilitatem ipsi afferrent. Ex Corderio.] - Et sterilitatem animæ meæ. Mos est divinæ Scripturæ filios nominare, ob disciplinæ meritum, magistrorum discipulos. quidem dirus Paulus quibusdam scribens aiebat : • Nam in Christo per Evangelium ego vos genuis : . Galatis autem : Filioli, quos iterum parturio, donec formetur in vobis Christus ". › Nominabantar filii Luc. xxi, 2; Joan. vii, 42. Joan. ix. 16. se Joan. S, I Cor. IV, 15. * Galat. iv, 19.
117) «Ἡ προσευχή μου γὰρ, φησὶν, εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται, τουτέστιν οὐκ ἄπρακτος οὐδὲ ἀνήνυτος γέγονεν παρὰ Θεῷ, δεκτὴ δὲ μᾶλλον, καὶ οἷον εἰς κόλπον δοθεῖσα τοὺς ἐμούς. Εἰθίσμεθά πως ἐν κόλπῳ δέχεσθαι τὰ παρ’ ὅτου οὖν προςφερόμενα δῶρα. Ὅτι γὰρ τὰς τῶν ὁσίων ἱκετηρίας προσίεται Θεὸς, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις; αὐτοῦ λέγοντος ἐναργῶς ποτὲ μὲν, ὅτι, »Κέκραξον πρός με καὶ εἰσακούσομαί σου·« ποτὲ δὲ πάλιν ἑκάστῳ τῶν προςαγόντων τὰς ἱκετηρίας· Ἔτι σοῦ λαλοῦντος ἐρῶ· Ἰδοὺ πάρειμι. (ξοδ. μ. φ. 55) Ἀντὶ τοῦ, Προσευχόμενος, ἐδεχόμην παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτήσεις, καὶ τὸν κόλπον μου ἐπλήρουν. Τοῦτο σημαντικὸν ἂν εἴη τοῦ ἐναπομεῖναι ἐκείνους τῇ ἁμαρτίᾳ· οὐδὲν γὰρ ὠφελήθησαν, φησὶ, τῇ ὑπερβολῇ τῆς ἀνοίας τὴν προσευχὴν ὥσπερ εἰς ἑαυτὸν ἐπανακάμψαι ποιήσαντες. [»Ὡς πλησίον, καὶ ὡς ἀδελφόν.« Ἑκάστῳ, φησὶν, οὕτως ἀρέσειν ἐσπούδαζον, ὥστε δοκεῖν εἶναί τινα τῶν ἀγχιστέων καὶ τῶν τεταγμένων εἰς ἀδελφούς.] »Διεσχίσθησαν, καὶ οὐ κατηνύγησαν.« (β φ. 117 β) Τουτέστιν ἀκαμπὴς ἀπομεμένηκεν καὶ ἀφιλοικτίρμων ὁ νοῦς αὐτοῖς. Πλὴν ἐγὼ, φησὶν, οὐκ ἔγνων. Τί δὲ οὐκ ἔγνων;
καί φησιν ; « Πάντα τὰ ὀστᾶ μου ἐροῦσι· Κύριε, Α . Κύριε, τίς ὅμοιός σοι ; » Ομοιον ὡσεὶ καὶ ἔφη τω χόν· Ἐξ όλης δυνάμεως καὶ ἰσχύος καὶ ἐξ αὐτῶν ὡσε περ τῶν ἐκ βάθους μυελῶν ποιήσομαι τὴν ὁμολογίαν ἀπαράβλητον εἰς ἡμερότητα καὶ φιλανθρωπίαν ἀνα- τίθησιν [οἱ] τῷ τῶν ὅλων κρατοῦντι καὶ βασιλεύοντι. Ρυόμενος πτωχὸν ἐκ χειρὸς στερεωτέρων αὐτοῦ. (Β Γενικὸς ὁ λόγος καὶ ἀληθὴς κατά πάντων. Τὸν γὰρ πτωχὸν τῷ πνεύματι, καὶ συνεσταλμένον ἔχοντα τὸ φρόνημα, καὶ πᾶσαν ἐπὶ Θεῷ θέμενον τὴν ἐλπίδα, καταβιάζονταί τε καὶ διαρ πάζουσιν, βαρβάρων ἀγρίων ἐπιπηδῶντες δίκην, ἄνδρες ἀλιτήριοι καὶ διαβολικῶν σκεμμάτων ὑπουρ- γοὶ, καὶ δαιμονιώδους μανίας έκμεμεστωμένοι· καὶ προσέτι τούτοις καὶ αὐτὴ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἡ ἀπηνεστάτη πληθύς. Επιτρίζουσι γὰρ τοὺς ὀδόν- τας τοῖς εὐδοκιμεῖν ἐθέλουσιν, καὶ τοῖς θείοις νόμοις ευήνιον ὑπέχουσι τὸν αὐχένα. Πλὴν οὐ κατὰ τὸ αὐτ τοῖς δοκοῦν πάντως τὸ τῶν πραγμάτων ἔρχεται πέ- ρας· σώζει γὰρ τοὺς δικαίους ὁ πανσθενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος. Αναστάντες μοι μάρτυρες ἄδικοι, ἃ οὐκ ἐγίνω- σκον ηρώτων με. Β (Β Ένταῦθα σαφῶς τῆς Ἰουδαϊκῆς ἀν- οσιότητος διαμνημονεύει Χριστός, καὶ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρῳνημένων ποιεῖται κατάλογον. Σε συκοφαντή κασιν μὲν γὰρ αὐτὸν Πιλάτῳ προσάγοντες οἱ τῶν Ἰουδαίων καθηγηταί. Εἰσεκόμισαν γὰρ ψευδομαρτυ- ροῦντάς τινας· « Οὗτος ἔφη, ὅτι Δύναμαι καταλύσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῆσαι αὐτόν. » Καὶ αὐτοὶ δὲ τὰς αἰτίας εἰπεῖν ἐξαιτούμε- νοι δι' ἃς ἐπεφωνοῦντο, ο 'Αραι, ἆραι, σταυροῦ αὐ τὸν, ο κατεψεύδοντο λέγοντες, ὅτι • Κωλύει φόρους διδόναι Καίσαρι, καὶ ὅτι ἀνασείει τοὺς ὄχλους. » Σεσυκοφαντήκασι δὲ καὶ πρὸ τοῦ τιμίου σταυροῦ, καὶ καθ' ἑτέρους τρόπους· ἔφασκον γὰρ τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαοῖς· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυεν τὸ Σάββατον. » Διετείνοντο δὲ ὅτι καὶ δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται, φάγον τε καὶ οινοπότην, ἐνεργοῦντά τε διὰ τοῦ Βεελζεβούλ, ὠνόμαζον αὐτόν. [Ανταπεδίδοσαν μοι πονηρά. Εὐεργετοῦντα γὰρ ἐλοιδόρουν, παρακαλοῦντα πρὸς σωτηρίαν, λίθοις ἔβαλλον αὐτὸν, νουθετούντα παν σόφως, καὶ ἐμβιβάζοντα ταῖς εἰς εὐσέβειαν ἀποκο- μιζούσαις τρίβοις, ὕβριζον οἱ τάλανες, καὶ προσέτι καὶ ἐπεβουλεύοντο, ὥστε καὶ ἀτεχνίαν αὐτῷ κατασκευά- ζειν. ] Καὶ ἀτεκνίαν τῇ ψυχῇ μου. (Β΄. Έθος τῇ θείᾳ Γραφῇ υἱοὺς ὀνομάζειν κατὰ μαθητείαν τῶν μυσταγωγεῖν εἰωθότων τοὺς μυσταγωγουμένους. Καὶ γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος ἐπιστέλλων τισίν· ι Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ, φησίν, διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα· κ καὶ μὴν καὶ Γαλάταις· « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ 20. * ΧΙΧ, 15. Ει IN PSALMUM XXXIV. similis tibi ? . Quod perinde est ac si diceret : Om- ni conatu ac viribus et intimơ medullarum vigore confitebor nempe incomparabilem bonitatem et erga homines charitatem universali Domino regi- que ascribit. Omnia ossa mea dicent, Domine, Domine, quis f. b, C f. 73) f. b) c b) Matth. xxvΙ, 61. sr Matth. X1, 19. Joan. so Matth. xi, 24. D Eripiens inopem de manu fortiorum. Generalis sermo est et verus usquequaque. Nam pauperem spiritu, modestaque mente præditum, atque in Deo omnem spem reponentem, urgent at- que diripiunt, sævorum barbarorum more invaden- tes, viri flagitiosi, diabolicorum consiliorum mini- stri, et demoniaco furore pleni: quibus sociatur crudelissima quoque impurorum spirituam multi- tudo. Dentibus enim infrendent adversus boni pro- positi homines, qui divinis docilem cervicem sup- ponunt legibus. Caterum, non quem ipsi volunt, negotium finem sortitur : servat enim justos omni- potens Dei Verbum. Vers. 11. Insurgentes in me testes iniqui, quæ igno- rabam, interrogabant me. Hic manifeste Judaicam impietatem memorat Christus, et injuriarum quibus adversus se debac- chati sunt, facit catalogum. Calumniati sunt ipsum coram Pilato adductum Judæorum principes. Non- nullos etiam advocarunt falso testantes: ‹ Hic dixit posse se templum Dei dissolvere, et tribus diebus restituere ". Tum ipsi causam rogati quamobrem postulantes clamarent : • Tolle, tolle, crucifige eum "; » mentiti sunt dicentes: « Hic vetat tributa Casari pendere, et turbas commovet ". Imo et ante crucis supplicium calumniati eum varie fue- rant nam subditis sibi turbis aiebant: ‹ Si hic homo esset a Deo, Sabbatum non violaret ”. › Affir- mabant etiam eum esse dæmoniacum, et furere **, cibi vinique appetentem ", denique vi Beelzebuli patrare miracula 3. [ Vers. 12. Retribuebant mihi mala Bene merentem enim conviciis lacessebant ; exhortantem ad salutem lapidibus impetebant; sa- pientissime docentem et ad pietatis semitas indu- centem injuriis ac contumeliis miseri afficiebant; atque insuper insidiabantur, ut etiam sterilitatem ipsi afferrent. Ex Corderio.] - Et sterilitatem animæ meæ. Mos est divinæ Scripturæ filios nominare, ob disciplinæ meritum, magistrorum discipulos. quidem dirus Paulus quibusdam scribens aiebat : • Nam in Christo per Evangelium ego vos genuis : . Galatis autem : Filioli, quos iterum parturio, donec formetur in vobis Christus ". › Nominabantar filii Luc. xxi, 2; Joan. vii, 42. Joan. ix. 16. se Joan. S, I Cor. IV, 15. * Galat. iv, 19.
PG 69:903Τὴν αἰτίαν δηλονότι δι’ ἣν αἱ μὲν μάστιγες κατεῤῥήγνυντο· οἱ δὲ οὐ κατηνύγησαν. Οὐδὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐγκαλεῖν ἔχοντες, ἐπεμαίνοντο τῷ Χριστῷ. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργῶς· »Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλήθειαν λέγω, διὰ τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι;« Οὐκοῦν ἁμαρτίαν ἐμαυτοῦ, φησὶν, οὐδεμίαν ἔγνων. »Ἐπείρασάν με, ἐξεμυκτήρισάν με μυκτηρισμόν.« (β φ. 117 β) Ὁ τοῖς εὐαγγελικοῖς συγγράμμασιν ὁμιλῶν, εὑρήσει καὶ τοῦτο τολμήσαντας Ἰουδαίους κατὰ τοῦ καλέσαντος εἰς ζωὴν, δῆλον δὲ ὅτι Χριστοῦ. Μυρίας γὰρ καὶ πικρὰς ἐπεσώρευον αὐτῷ τὰς θλίψεις· καὶ προσεῖσαν πλεισταχοῦ, διδάσκαλον μὲν ἀποκαλοῦντες αὐτὸν, ἀρτύοντες δὲ παγίδας καὶ βρόχους. Ἐπέπεμψαν γὰρ ὁμοῦ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς τοὺς Ἡρωδιανοὺς λέγοντες· »Οἴδαμεν ὅτι ἐν ἀληθείᾳ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκεις, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός· οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπου. Ἔξεστι δοῦναι φόρους Καίσαρι, ἢ οὔ;« Ποτὲ δὲ καὶ νομικὰς προτάσεις προσάγοντες καὶ φιλομαθείας δόκησιν ἑαυτοῖς περιπλάττοντες ἐζήτουν τι θηρεῦσαι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, καθ’ ἃ γέγραπται. Ἀλλ’ ἤκουον τότε·
Δ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. ο ἀνομάζοντο δὲ καὶ Β Επ υἱοὶ τῶν ἁγίων προφητῶν, οἱ κατὰ διάθεσίν τε καὶ μάθησιν οἰκεῖοι καὶ προσεδρεύοντες αὐτοῖς. Ὅτι γὰρ οὐ συνεχώρουν ὑπὸ Χριστοῦ μαθητεύεσθαί τινας οἱ καθηγεῖσθαι λαχόντες τῶν Ἰουδαϊκών ταγμάτων, σαφὲς ἂν γένοιτο καντεῦθεν ἀκονιτί. Προσεφώνουν μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, τοῖς ὄχλοις, ὅτι ο Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται ; » τί ἀκούετε αὐτοῦ, Ἔτυπτον δὲ καὶ του; ἁγίους ἀποστόλους ἐν συνεδρίῳ πολλάκις, ἐγκαλοῦντες αὐτοῖς τὴν μυσταγωγίαν. ['Εταπεινουν ἐν νηστεία τὴν ψυχήν. Οποῖος δέ ἐστιν ὁ πένθους τρόπος, παρά γε τοῖς τὴν ἁγίαν κατορθοῦν εἰωθότι ζωήν, οὗτος ὁ στίχος εὖ μάλα διατρανοί. « Εταπείνουν γὰρ ἐν νηστεία τὴν ψυχήν μου, ο φησί. Καὶ ἐντεῦθεν τὸν τοῦ πέντ θους παραχρῆμα δεικνύει καρπὸν, καὶ τῶν ἁγιοπρε τῶν ἱδρώτων τὴν ἔνησιν. ] Η προσευχή μου εἰς κόλπον μου ἀποστρα σεται. (Β Ι. 147) « Η προσευχή μου γάρ, φησίν, εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται, τουτέστιν οὐκ ἄτρα. κτος οὐδὲ ἀνήνυτος γέγονεν παρὰ Θεῷ, δεκτὴ δὲ μᾶλ λον, καὶ οἷον εἰς κόλπον δοθεῖσα τοὺς ἐμούς. Είθιο σμεθά πως ἐν κόλπω δέχεσθαι τὰ παρ' ὅπου οὖν προσ φερόμενα δώρα. "Οτι γὰρ τὰς τῶν ὁσίων ἱκετηρίας προσίεται Θεὸς, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις ; αὐτοῦ λέγον τος ἐναργώς ποτὲ μὲν, ὅτι, ο Κέκραξον πρός με καὶ εἰσακούσομαί σου·, ποτὲ δὲ πάλιν ἑκάστῳ τῶν προσ αγόντων τὰς ἱκετηρίας | Έτι σοῦ λαλοῦντος ἐρῶ Ο Ἰδοὺ πάρειμι. Μ. Γ. 55) 'Αντὶ τοῦ, Προσευχόμενος, ἐδεχό μην παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτήσεις, καὶ τὸν κόλπον μου έπλήρουν. Τοῦτο σημαντικὸν ἂν εἴη τοῦ ἐναπομεῖναι ἐκείνους τῇ ἁμαρτία· οὐδὲν γὰρ ὠφελήθησαν, φησί, τῇ ὑπερβολῇ τῆς ἀνοίας τὴν προσευχήν ώσπερ εἰς ἑαυτὸν ἐπανακάμψαι ποιήσαντες. {'Ως πλησίον, καὶ ὡς ἀδελφών. Εκάστῳ, φησίν, οὕτως ἀρέσειν ἐσπούδαζον, ὥστε δοκεῖν εἶναι «να τῶν ἀγχιστέων καὶ τῶν τεταγμένων εἰς ἀδελφούς. ] Διεσχίσθησαν, καὶ οὐ κατηνύγησαν. (Β Τουτέστιν ἀκαμπὴς ἀπομεμένηκεν καὶ ἀφιλοικτίρμων ὁ νοῦς αὐτοῖς. Πλὴν ἐγώ, φησίν, οὐκ ἔγνων. Τί δὲ οὐκ ἔγνων; Τὴν αἰτίαν δηλονότι δι᾿ ἣν αἱ μὲν μάστιγες κατεῤῥήγνυντο οἱ δὲ οὐ κατ ηνύγησαν. Οὐδὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐγκαλεῖν ἔχοντες, ἐπεμαίνοντο τῷ Χριστῷ. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς • Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλή θειαν λέγω, διά τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι; › Οὐκοῦν ἁμαρτίαν ἐμαυτοῦ, φησὶν, οὐδεμίαν ἔγνων. Ἐπείρασάν με, ἐξεμυκτήρισαν με μυκτηρισμών. (Β. Ό τοῖς εὐαγγελικοῖς συγγράμμασιν ὁμιλῶν, εὑρήσει καὶ τοῦτο τολμήσαντας Ιουδαίους κατὰ τοῦ καλέσαντος εἰς ζωὴν, δῆλον δὲ ἔτι Χριστού. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quoque prophetarum il, qui afecta et disciplina illorum lateri adhærebant. Nam quod fieri quem- quam Christi discipulum prohiberent Judaici po- puli principes, facile et hinc cognoscitur. Vocifera- bantur enim apud turbas, quod dæmonio esset obsessus, et insaniret; cur eum auditis? Verbera- bant etiam sanctos apostolos non semel in synedrio, crimini dantes Christi discipulatum. [Vers. 13. Humiliatam in jejunio animam. Qualis porro sit hujus luctus ratio, iis qui sancte vitam traducere consueverunt, praesens versiculus manifeste declarat. • Humiliabam enim, inquit, in jejunio animam meam. Atque deinde statim lu- ctus hujus fructum, et sudorum sanctos decentium indicat utilitatem. Ex Corderio.] - Vers. 14. Oratio mea in sinum meum convertetur. • Oratio, inquit, mea in sinum meum converte- tur, › id est baud ineflicax neque futilis fuit apud Deum, imo vero acceptabilis, et veluti in sinum meum conjecta. Solemus enim veluti sinu excipere quæ nobis afferuntur dona. Quod autem sanctorum preces Deus admittat, quis dubitet ? palam ipso di- cente, modo quidem : • Clama ad me, et ego te exaudiam "; » modo autem cuilibet oranti : • Ad- buc te loquente, dicam : Ecce adsum . " Vel contrario sensu hoc dicitur a Psalmista pro : Orans rejecta recepi a Domino postulata, quibus sinum meum replevi. Id porro innuit, perseverasse illos in peccato : nihil enim impetrarunt, inquit, ob vesaniæ excessum, oratione veluti in ipsorum sinum reflexa. [Vers. 14. Quasi proximum, et quasi, fratrem. Singulis, inquit, ita placere studebam, et de pro- pinquis vel fratribus eorum esse viderer. Corderio. ] Vers. 15. Dissipati sunt, nec compuncti. - Id est, rigida mansit et inexorabilis mens illorum. Verumtamen ego ignorabam. Quid vero ignorabam? Causam scilicet, ob quam flagella consumebantur, quin tamen ipsi compungerentur. Nihil enim, ut dixi, habentes quod crimini darent, Christo nihilo- minus irascebantur. Attamen is palam dixerat : • Quis ex vobis arguet me de peccato? Si veritatem dico, cur mihi vos minime creditis * ? . Itaque peccati, inquit, nullius conscius eram. Vers. 16. Tentaverunt me, subsannaverunt me subsan- natione. Qui evangelica scripta leget, hoc etiam ausos Ja- dæos comperiet adversus vitæ nostræ auctorem, nempe Christum. Sexcentas enim malas cumula- D (Cod. f. b) b) Jerem. XXXII, 3. Isa. LVIII, 9. 6s Joan. vult, 46.
»Τί με πειράζετε, ὑποκριταί;« Οὐ γὰρ ἦν δύνασθαι λαθεῖν τὸν εἰς καρδίαν ὁρῶντα καὶ νεφροὺς, καὶ εἰδότα τὰ κεκρυμμένα. Ὅτι δὲ καὶ ἐξεμυκτήρισαν αὐτὸν, χαλεπὸν οὐδὲν ἐκ τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ἰδεῖν. Ὁ μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος· »Ἀμὴν, ἀμὴν, φησὶν, λέγω ὑμῖν· ὁ τὸν λόγον μου ἀκούων καὶ πιστεύων τῷ πέμψαντί με, ἔχει ζωὴν αἰώνιον·« προσετίθει δὲ ὅτι »Θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα.« Οἱ δὲ ὑπήντουν σκληροὶ καὶ ἀγέρωχοι, καὶ ἐκ πολλῆς ἄγαν ἀσυνεσίας οὐ συνιέντες τὸ εἰρημένον, ἀντανίσταντο λέγοντες· »Ἀβραὰμ ἀπέθανεν, καὶ οἱ προφῆται ἀπέθανον, καὶ σὺ λέγεις· Ἐάν τις τὸν λόγον μου ἀκούσῃ, θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα; τίνα σεαυτὸν ποιεῖς;« [Οὐκοῦν ποτὲ μὲν ἐπείραζον, ποτὲ δὲ καὶ ἐξεμυκτήριζον ἐπιβρύχοντες αὐτῷ τοὺς ὀδόντας, καὶ μανίας διαβολικῆς, καὶ δαιμονιώδους ὠμότητος ἐκμεμεστωμένην ἔχοντες τὴν καρδίαν. Ἀλλ’, ὦ Κύριε, φησὶ, πότε ἐπόψῃ; Ἄθρει δέ μοι πάλιν κἀν τούτῳ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος σχῆμα, καὶ τὸ τῆς κενώσεως μέτρον, εὖ μάλα τετηρημένον· ἵνα πάλιν ὑποτύπωσις ἐπιεικείας αὐτὸς εὑρίσκηται Χριστός·
Δ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. ο ἀνομάζοντο δὲ καὶ Β Επ υἱοὶ τῶν ἁγίων προφητῶν, οἱ κατὰ διάθεσίν τε καὶ μάθησιν οἰκεῖοι καὶ προσεδρεύοντες αὐτοῖς. Ὅτι γὰρ οὐ συνεχώρουν ὑπὸ Χριστοῦ μαθητεύεσθαί τινας οἱ καθηγεῖσθαι λαχόντες τῶν Ἰουδαϊκών ταγμάτων, σαφὲς ἂν γένοιτο καντεῦθεν ἀκονιτί. Προσεφώνουν μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, τοῖς ὄχλοις, ὅτι ο Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται ; » τί ἀκούετε αὐτοῦ, Ἔτυπτον δὲ καὶ του; ἁγίους ἀποστόλους ἐν συνεδρίῳ πολλάκις, ἐγκαλοῦντες αὐτοῖς τὴν μυσταγωγίαν. ['Εταπεινουν ἐν νηστεία τὴν ψυχήν. Οποῖος δέ ἐστιν ὁ πένθους τρόπος, παρά γε τοῖς τὴν ἁγίαν κατορθοῦν εἰωθότι ζωήν, οὗτος ὁ στίχος εὖ μάλα διατρανοί. « Εταπείνουν γὰρ ἐν νηστεία τὴν ψυχήν μου, ο φησί. Καὶ ἐντεῦθεν τὸν τοῦ πέντ θους παραχρῆμα δεικνύει καρπὸν, καὶ τῶν ἁγιοπρε τῶν ἱδρώτων τὴν ἔνησιν. ] Η προσευχή μου εἰς κόλπον μου ἀποστρα σεται. (Β Ι. 147) « Η προσευχή μου γάρ, φησίν, εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται, τουτέστιν οὐκ ἄτρα. κτος οὐδὲ ἀνήνυτος γέγονεν παρὰ Θεῷ, δεκτὴ δὲ μᾶλ λον, καὶ οἷον εἰς κόλπον δοθεῖσα τοὺς ἐμούς. Είθιο σμεθά πως ἐν κόλπω δέχεσθαι τὰ παρ' ὅπου οὖν προσ φερόμενα δώρα. "Οτι γὰρ τὰς τῶν ὁσίων ἱκετηρίας προσίεται Θεὸς, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις ; αὐτοῦ λέγον τος ἐναργώς ποτὲ μὲν, ὅτι, ο Κέκραξον πρός με καὶ εἰσακούσομαί σου·, ποτὲ δὲ πάλιν ἑκάστῳ τῶν προσ αγόντων τὰς ἱκετηρίας | Έτι σοῦ λαλοῦντος ἐρῶ Ο Ἰδοὺ πάρειμι. Μ. Γ. 55) 'Αντὶ τοῦ, Προσευχόμενος, ἐδεχό μην παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτήσεις, καὶ τὸν κόλπον μου έπλήρουν. Τοῦτο σημαντικὸν ἂν εἴη τοῦ ἐναπομεῖναι ἐκείνους τῇ ἁμαρτία· οὐδὲν γὰρ ὠφελήθησαν, φησί, τῇ ὑπερβολῇ τῆς ἀνοίας τὴν προσευχήν ώσπερ εἰς ἑαυτὸν ἐπανακάμψαι ποιήσαντες. {'Ως πλησίον, καὶ ὡς ἀδελφών. Εκάστῳ, φησίν, οὕτως ἀρέσειν ἐσπούδαζον, ὥστε δοκεῖν εἶναι «να τῶν ἀγχιστέων καὶ τῶν τεταγμένων εἰς ἀδελφούς. ] Διεσχίσθησαν, καὶ οὐ κατηνύγησαν. (Β Τουτέστιν ἀκαμπὴς ἀπομεμένηκεν καὶ ἀφιλοικτίρμων ὁ νοῦς αὐτοῖς. Πλὴν ἐγώ, φησίν, οὐκ ἔγνων. Τί δὲ οὐκ ἔγνων; Τὴν αἰτίαν δηλονότι δι᾿ ἣν αἱ μὲν μάστιγες κατεῤῥήγνυντο οἱ δὲ οὐ κατ ηνύγησαν. Οὐδὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐγκαλεῖν ἔχοντες, ἐπεμαίνοντο τῷ Χριστῷ. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς • Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλή θειαν λέγω, διά τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι; › Οὐκοῦν ἁμαρτίαν ἐμαυτοῦ, φησὶν, οὐδεμίαν ἔγνων. Ἐπείρασάν με, ἐξεμυκτήρισαν με μυκτηρισμών. (Β. Ό τοῖς εὐαγγελικοῖς συγγράμμασιν ὁμιλῶν, εὑρήσει καὶ τοῦτο τολμήσαντας Ιουδαίους κατὰ τοῦ καλέσαντος εἰς ζωὴν, δῆλον δὲ ἔτι Χριστού. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quoque prophetarum il, qui afecta et disciplina illorum lateri adhærebant. Nam quod fieri quem- quam Christi discipulum prohiberent Judaici po- puli principes, facile et hinc cognoscitur. Vocifera- bantur enim apud turbas, quod dæmonio esset obsessus, et insaniret; cur eum auditis? Verbera- bant etiam sanctos apostolos non semel in synedrio, crimini dantes Christi discipulatum. [Vers. 13. Humiliatam in jejunio animam. Qualis porro sit hujus luctus ratio, iis qui sancte vitam traducere consueverunt, praesens versiculus manifeste declarat. • Humiliabam enim, inquit, in jejunio animam meam. Atque deinde statim lu- ctus hujus fructum, et sudorum sanctos decentium indicat utilitatem. Ex Corderio.] - Vers. 14. Oratio mea in sinum meum convertetur. • Oratio, inquit, mea in sinum meum converte- tur, › id est baud ineflicax neque futilis fuit apud Deum, imo vero acceptabilis, et veluti in sinum meum conjecta. Solemus enim veluti sinu excipere quæ nobis afferuntur dona. Quod autem sanctorum preces Deus admittat, quis dubitet ? palam ipso di- cente, modo quidem : • Clama ad me, et ego te exaudiam "; » modo autem cuilibet oranti : • Ad- buc te loquente, dicam : Ecce adsum . " Vel contrario sensu hoc dicitur a Psalmista pro : Orans rejecta recepi a Domino postulata, quibus sinum meum replevi. Id porro innuit, perseverasse illos in peccato : nihil enim impetrarunt, inquit, ob vesaniæ excessum, oratione veluti in ipsorum sinum reflexa. [Vers. 14. Quasi proximum, et quasi, fratrem. Singulis, inquit, ita placere studebam, et de pro- pinquis vel fratribus eorum esse viderer. Corderio. ] Vers. 15. Dissipati sunt, nec compuncti. - Id est, rigida mansit et inexorabilis mens illorum. Verumtamen ego ignorabam. Quid vero ignorabam? Causam scilicet, ob quam flagella consumebantur, quin tamen ipsi compungerentur. Nihil enim, ut dixi, habentes quod crimini darent, Christo nihilo- minus irascebantur. Attamen is palam dixerat : • Quis ex vobis arguet me de peccato? Si veritatem dico, cur mihi vos minime creditis * ? . Itaque peccati, inquit, nullius conscius eram. Vers. 16. Tentaverunt me, subsannaverunt me subsan- natione. Qui evangelica scripta leget, hoc etiam ausos Ja- dæos comperiet adversus vitæ nostræ auctorem, nempe Christum. Sexcentas enim malas cumula- D (Cod. f. b) b) Jerem. XXXII, 3. Isa. LVIII, 9. 6s Joan. vult, 46.
PG 69:904καίτοι γὰρ δυνάμενος ὡς Θεὸς τὴν ἰσοπαλῆ τοῖς Ἰουδαϊκοῖς τολμήμασιν ἐπιμετρῆσαι δίκην, τὸ χρῆναι τοῦτο δρᾷν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ὀρθῶς λέγηται τὸ διὰ τοῦ θεσπεσίου Παύλου· »Μὴ ἑαυτοὺς ἐκδικοῦντες, ἀγαπητοὶ, ἀλλὰ δότε τόπον ὀργῇ.«] »Ἀποκατάστησον τὴν ψυχήν μου ἀπὸ τῆς κακουργίας αὐτῶν.« (β φ. 118) Τῆς Ἰουδαίων ἀνοσιότητος διαμνημονεύσας πανταχοῦ, πλεῖστά τε ὅσα περὶ τοῦ σωτηρίου πάθους εἰπὼν, εἰσκεκόμικεν ἀναγκαίως διὰ τῆς τῶν προκειμένων ἐννοίας καὶ τὸν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως ἐπ’ αὐτοῦ λόγον. Χάριτι μὲν γὰρ Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς ἐγεύσατο θανάτου, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Πλὴν οὐ μεμήνηκεν τῷ θανάτῳ κάτοχος. Οὐκοῦν κἂν εἰ ὁ Πατὴρ ἀποκατασταθῆσαι λέγοιτο, ἀλλ’ ἐν Υἱῷ καὶ τοῦτο πεπρᾶχθαι φαμέν· σοφία γάρ ἐστι Θεοῦ καὶ δύναμις τοῦ Πατρός. »Ἀπὸ λεόντων τὴν μονογενῆ μου.« (β φ. 118 β) Λέοντας φησὶν ἢ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις, αἱ μονονουχὶ κατεβρυχήσαντο τοῦ Χριστοῦ· ἢ τάχα που καὶ αὐτοὺς τοὺς τῶν Ἰουδαίων καθηγητάς. Οὕτω γὰρ αὐτῶν διαμνημονεύει λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου· »Ἐγενήθη ἡ κληρονομία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ·
Δ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. ο ἀνομάζοντο δὲ καὶ Β Επ υἱοὶ τῶν ἁγίων προφητῶν, οἱ κατὰ διάθεσίν τε καὶ μάθησιν οἰκεῖοι καὶ προσεδρεύοντες αὐτοῖς. Ὅτι γὰρ οὐ συνεχώρουν ὑπὸ Χριστοῦ μαθητεύεσθαί τινας οἱ καθηγεῖσθαι λαχόντες τῶν Ἰουδαϊκών ταγμάτων, σαφὲς ἂν γένοιτο καντεῦθεν ἀκονιτί. Προσεφώνουν μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, τοῖς ὄχλοις, ὅτι ο Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται ; » τί ἀκούετε αὐτοῦ, Ἔτυπτον δὲ καὶ του; ἁγίους ἀποστόλους ἐν συνεδρίῳ πολλάκις, ἐγκαλοῦντες αὐτοῖς τὴν μυσταγωγίαν. ['Εταπεινουν ἐν νηστεία τὴν ψυχήν. Οποῖος δέ ἐστιν ὁ πένθους τρόπος, παρά γε τοῖς τὴν ἁγίαν κατορθοῦν εἰωθότι ζωήν, οὗτος ὁ στίχος εὖ μάλα διατρανοί. « Εταπείνουν γὰρ ἐν νηστεία τὴν ψυχήν μου, ο φησί. Καὶ ἐντεῦθεν τὸν τοῦ πέντ θους παραχρῆμα δεικνύει καρπὸν, καὶ τῶν ἁγιοπρε τῶν ἱδρώτων τὴν ἔνησιν. ] Η προσευχή μου εἰς κόλπον μου ἀποστρα σεται. (Β Ι. 147) « Η προσευχή μου γάρ, φησίν, εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται, τουτέστιν οὐκ ἄτρα. κτος οὐδὲ ἀνήνυτος γέγονεν παρὰ Θεῷ, δεκτὴ δὲ μᾶλ λον, καὶ οἷον εἰς κόλπον δοθεῖσα τοὺς ἐμούς. Είθιο σμεθά πως ἐν κόλπω δέχεσθαι τὰ παρ' ὅπου οὖν προσ φερόμενα δώρα. "Οτι γὰρ τὰς τῶν ὁσίων ἱκετηρίας προσίεται Θεὸς, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις ; αὐτοῦ λέγον τος ἐναργώς ποτὲ μὲν, ὅτι, ο Κέκραξον πρός με καὶ εἰσακούσομαί σου·, ποτὲ δὲ πάλιν ἑκάστῳ τῶν προσ αγόντων τὰς ἱκετηρίας | Έτι σοῦ λαλοῦντος ἐρῶ Ο Ἰδοὺ πάρειμι. Μ. Γ. 55) 'Αντὶ τοῦ, Προσευχόμενος, ἐδεχό μην παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτήσεις, καὶ τὸν κόλπον μου έπλήρουν. Τοῦτο σημαντικὸν ἂν εἴη τοῦ ἐναπομεῖναι ἐκείνους τῇ ἁμαρτία· οὐδὲν γὰρ ὠφελήθησαν, φησί, τῇ ὑπερβολῇ τῆς ἀνοίας τὴν προσευχήν ώσπερ εἰς ἑαυτὸν ἐπανακάμψαι ποιήσαντες. {'Ως πλησίον, καὶ ὡς ἀδελφών. Εκάστῳ, φησίν, οὕτως ἀρέσειν ἐσπούδαζον, ὥστε δοκεῖν εἶναι «να τῶν ἀγχιστέων καὶ τῶν τεταγμένων εἰς ἀδελφούς. ] Διεσχίσθησαν, καὶ οὐ κατηνύγησαν. (Β Τουτέστιν ἀκαμπὴς ἀπομεμένηκεν καὶ ἀφιλοικτίρμων ὁ νοῦς αὐτοῖς. Πλὴν ἐγώ, φησίν, οὐκ ἔγνων. Τί δὲ οὐκ ἔγνων; Τὴν αἰτίαν δηλονότι δι᾿ ἣν αἱ μὲν μάστιγες κατεῤῥήγνυντο οἱ δὲ οὐ κατ ηνύγησαν. Οὐδὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐγκαλεῖν ἔχοντες, ἐπεμαίνοντο τῷ Χριστῷ. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς • Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλή θειαν λέγω, διά τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι; › Οὐκοῦν ἁμαρτίαν ἐμαυτοῦ, φησὶν, οὐδεμίαν ἔγνων. Ἐπείρασάν με, ἐξεμυκτήρισαν με μυκτηρισμών. (Β. Ό τοῖς εὐαγγελικοῖς συγγράμμασιν ὁμιλῶν, εὑρήσει καὶ τοῦτο τολμήσαντας Ιουδαίους κατὰ τοῦ καλέσαντος εἰς ζωὴν, δῆλον δὲ ἔτι Χριστού. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quoque prophetarum il, qui afecta et disciplina illorum lateri adhærebant. Nam quod fieri quem- quam Christi discipulum prohiberent Judaici po- puli principes, facile et hinc cognoscitur. Vocifera- bantur enim apud turbas, quod dæmonio esset obsessus, et insaniret; cur eum auditis? Verbera- bant etiam sanctos apostolos non semel in synedrio, crimini dantes Christi discipulatum. [Vers. 13. Humiliatam in jejunio animam. Qualis porro sit hujus luctus ratio, iis qui sancte vitam traducere consueverunt, praesens versiculus manifeste declarat. • Humiliabam enim, inquit, in jejunio animam meam. Atque deinde statim lu- ctus hujus fructum, et sudorum sanctos decentium indicat utilitatem. Ex Corderio.] - Vers. 14. Oratio mea in sinum meum convertetur. • Oratio, inquit, mea in sinum meum converte- tur, › id est baud ineflicax neque futilis fuit apud Deum, imo vero acceptabilis, et veluti in sinum meum conjecta. Solemus enim veluti sinu excipere quæ nobis afferuntur dona. Quod autem sanctorum preces Deus admittat, quis dubitet ? palam ipso di- cente, modo quidem : • Clama ad me, et ego te exaudiam "; » modo autem cuilibet oranti : • Ad- buc te loquente, dicam : Ecce adsum . " Vel contrario sensu hoc dicitur a Psalmista pro : Orans rejecta recepi a Domino postulata, quibus sinum meum replevi. Id porro innuit, perseverasse illos in peccato : nihil enim impetrarunt, inquit, ob vesaniæ excessum, oratione veluti in ipsorum sinum reflexa. [Vers. 14. Quasi proximum, et quasi, fratrem. Singulis, inquit, ita placere studebam, et de pro- pinquis vel fratribus eorum esse viderer. Corderio. ] Vers. 15. Dissipati sunt, nec compuncti. - Id est, rigida mansit et inexorabilis mens illorum. Verumtamen ego ignorabam. Quid vero ignorabam? Causam scilicet, ob quam flagella consumebantur, quin tamen ipsi compungerentur. Nihil enim, ut dixi, habentes quod crimini darent, Christo nihilo- minus irascebantur. Attamen is palam dixerat : • Quis ex vobis arguet me de peccato? Si veritatem dico, cur mihi vos minime creditis * ? . Itaque peccati, inquit, nullius conscius eram. Vers. 16. Tentaverunt me, subsannaverunt me subsan- natione. Qui evangelica scripta leget, hoc etiam ausos Ja- dæos comperiet adversus vitæ nostræ auctorem, nempe Christum. Sexcentas enim malas cumula- D (Cod. f. b) b) Jerem. XXXII, 3. Isa. LVIII, 9. 6s Joan. vult, 46.
ἔδωκεν ἐπ’ ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς· διὰ τοῦτο ἐμίσησα αὐτήν.« Μονογενῆ γε μὴν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ὀνομάζει, τὸ μονογενῆ τιθὲν ἀντὶ τοῦ ἠγαπημένην· ἀεὶ γάρ πώς ἐστιν ἐν ἀγάπῃ πλείστῃ τὸ μονογενὲς ἐν τέκνοις. »Ἐξομολογήσομαί σοι ἐν Ἐκκλησίᾳ πολλῇ, ἐν λαῷ βαρεῖ αἰνέσω σε.« (β φ. 118 β) Ἐκκλησίαν ἐν τούτοις μεγάλην τὴν ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει· καὶ μάλα εἰκότως, ὡς ἀναριθμήτῳ πληθύϊ κομῶσαν, καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων ἔθνος καὶ κατὰ τοῦτο ὑπερκειμένην. Μεγάλη δὴ καὶ ἑτέρως, ὡς τὴν ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην ἔχουσα, καὶ διὰ πολιτείας εὐαγγελικῆς τελειουμένη πρὸς ἁγιασμόν. Ἐν ὑπεροχῇ δὲ τῆς ἐν νόμῳ λατρείας ἡ πνευματικὴ, καὶ τῶν ἐν σκιαῖς ἡ ἀλήθεια· οὐκοῦν τὸ μέγα κατά τε πληθὺν νοοῖτ’ ἂν εἰκότως, καὶ πρός γε τοῦτο κατὰ τὴν ἀρετήν. Βαρὺς δὲ λαὸς ὀνομάζεται, ἅτε δὲ καὶ ἀπηλλαγμένος κουφότητος Ἰουδαϊκῆς, καὶ τὸ εὐπαράφορον οὐκ ἔχων, οὔτε μὴν παντὶ ἀνέμῳ περιφερόμενος, βεβηκὼς δὲ μᾶλλον, καὶ τὸ ἀκράδαντον ἐν πίστει τηρῶν· οὐκοῦν καὶ τὸν μέχρις αἵματος ἀγῶνα διήνεγκαν μαρτυροῦντι Χριστῷ, καὶ τετηρήκασιν τὸ γεγραμμένον·
Δ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. ο ἀνομάζοντο δὲ καὶ Β Επ υἱοὶ τῶν ἁγίων προφητῶν, οἱ κατὰ διάθεσίν τε καὶ μάθησιν οἰκεῖοι καὶ προσεδρεύοντες αὐτοῖς. Ὅτι γὰρ οὐ συνεχώρουν ὑπὸ Χριστοῦ μαθητεύεσθαί τινας οἱ καθηγεῖσθαι λαχόντες τῶν Ἰουδαϊκών ταγμάτων, σαφὲς ἂν γένοιτο καντεῦθεν ἀκονιτί. Προσεφώνουν μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, τοῖς ὄχλοις, ὅτι ο Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται ; » τί ἀκούετε αὐτοῦ, Ἔτυπτον δὲ καὶ του; ἁγίους ἀποστόλους ἐν συνεδρίῳ πολλάκις, ἐγκαλοῦντες αὐτοῖς τὴν μυσταγωγίαν. ['Εταπεινουν ἐν νηστεία τὴν ψυχήν. Οποῖος δέ ἐστιν ὁ πένθους τρόπος, παρά γε τοῖς τὴν ἁγίαν κατορθοῦν εἰωθότι ζωήν, οὗτος ὁ στίχος εὖ μάλα διατρανοί. « Εταπείνουν γὰρ ἐν νηστεία τὴν ψυχήν μου, ο φησί. Καὶ ἐντεῦθεν τὸν τοῦ πέντ θους παραχρῆμα δεικνύει καρπὸν, καὶ τῶν ἁγιοπρε τῶν ἱδρώτων τὴν ἔνησιν. ] Η προσευχή μου εἰς κόλπον μου ἀποστρα σεται. (Β Ι. 147) « Η προσευχή μου γάρ, φησίν, εἰς κόλπον μου ἀποστραφήσεται, τουτέστιν οὐκ ἄτρα. κτος οὐδὲ ἀνήνυτος γέγονεν παρὰ Θεῷ, δεκτὴ δὲ μᾶλ λον, καὶ οἷον εἰς κόλπον δοθεῖσα τοὺς ἐμούς. Είθιο σμεθά πως ἐν κόλπω δέχεσθαι τὰ παρ' ὅπου οὖν προσ φερόμενα δώρα. "Οτι γὰρ τὰς τῶν ὁσίων ἱκετηρίας προσίεται Θεὸς, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις ; αὐτοῦ λέγον τος ἐναργώς ποτὲ μὲν, ὅτι, ο Κέκραξον πρός με καὶ εἰσακούσομαί σου·, ποτὲ δὲ πάλιν ἑκάστῳ τῶν προσ αγόντων τὰς ἱκετηρίας | Έτι σοῦ λαλοῦντος ἐρῶ Ο Ἰδοὺ πάρειμι. Μ. Γ. 55) 'Αντὶ τοῦ, Προσευχόμενος, ἐδεχό μην παρὰ τοῦ Θεοῦ τὰς αἰτήσεις, καὶ τὸν κόλπον μου έπλήρουν. Τοῦτο σημαντικὸν ἂν εἴη τοῦ ἐναπομεῖναι ἐκείνους τῇ ἁμαρτία· οὐδὲν γὰρ ὠφελήθησαν, φησί, τῇ ὑπερβολῇ τῆς ἀνοίας τὴν προσευχήν ώσπερ εἰς ἑαυτὸν ἐπανακάμψαι ποιήσαντες. {'Ως πλησίον, καὶ ὡς ἀδελφών. Εκάστῳ, φησίν, οὕτως ἀρέσειν ἐσπούδαζον, ὥστε δοκεῖν εἶναι «να τῶν ἀγχιστέων καὶ τῶν τεταγμένων εἰς ἀδελφούς. ] Διεσχίσθησαν, καὶ οὐ κατηνύγησαν. (Β Τουτέστιν ἀκαμπὴς ἀπομεμένηκεν καὶ ἀφιλοικτίρμων ὁ νοῦς αὐτοῖς. Πλὴν ἐγώ, φησίν, οὐκ ἔγνων. Τί δὲ οὐκ ἔγνων; Τὴν αἰτίαν δηλονότι δι᾿ ἣν αἱ μὲν μάστιγες κατεῤῥήγνυντο οἱ δὲ οὐ κατ ηνύγησαν. Οὐδὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐγκαλεῖν ἔχοντες, ἐπεμαίνοντο τῷ Χριστῷ. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς • Τίς ἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας; Εἰ ἀλή θειαν λέγω, διά τί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι; › Οὐκοῦν ἁμαρτίαν ἐμαυτοῦ, φησὶν, οὐδεμίαν ἔγνων. Ἐπείρασάν με, ἐξεμυκτήρισαν με μυκτηρισμών. (Β. Ό τοῖς εὐαγγελικοῖς συγγράμμασιν ὁμιλῶν, εὑρήσει καὶ τοῦτο τολμήσαντας Ιουδαίους κατὰ τοῦ καλέσαντος εἰς ζωὴν, δῆλον δὲ ἔτι Χριστού. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quoque prophetarum il, qui afecta et disciplina illorum lateri adhærebant. Nam quod fieri quem- quam Christi discipulum prohiberent Judaici po- puli principes, facile et hinc cognoscitur. Vocifera- bantur enim apud turbas, quod dæmonio esset obsessus, et insaniret; cur eum auditis? Verbera- bant etiam sanctos apostolos non semel in synedrio, crimini dantes Christi discipulatum. [Vers. 13. Humiliatam in jejunio animam. Qualis porro sit hujus luctus ratio, iis qui sancte vitam traducere consueverunt, praesens versiculus manifeste declarat. • Humiliabam enim, inquit, in jejunio animam meam. Atque deinde statim lu- ctus hujus fructum, et sudorum sanctos decentium indicat utilitatem. Ex Corderio.] - Vers. 14. Oratio mea in sinum meum convertetur. • Oratio, inquit, mea in sinum meum converte- tur, › id est baud ineflicax neque futilis fuit apud Deum, imo vero acceptabilis, et veluti in sinum meum conjecta. Solemus enim veluti sinu excipere quæ nobis afferuntur dona. Quod autem sanctorum preces Deus admittat, quis dubitet ? palam ipso di- cente, modo quidem : • Clama ad me, et ego te exaudiam "; » modo autem cuilibet oranti : • Ad- buc te loquente, dicam : Ecce adsum . " Vel contrario sensu hoc dicitur a Psalmista pro : Orans rejecta recepi a Domino postulata, quibus sinum meum replevi. Id porro innuit, perseverasse illos in peccato : nihil enim impetrarunt, inquit, ob vesaniæ excessum, oratione veluti in ipsorum sinum reflexa. [Vers. 14. Quasi proximum, et quasi, fratrem. Singulis, inquit, ita placere studebam, et de pro- pinquis vel fratribus eorum esse viderer. Corderio. ] Vers. 15. Dissipati sunt, nec compuncti. - Id est, rigida mansit et inexorabilis mens illorum. Verumtamen ego ignorabam. Quid vero ignorabam? Causam scilicet, ob quam flagella consumebantur, quin tamen ipsi compungerentur. Nihil enim, ut dixi, habentes quod crimini darent, Christo nihilo- minus irascebantur. Attamen is palam dixerat : • Quis ex vobis arguet me de peccato? Si veritatem dico, cur mihi vos minime creditis * ? . Itaque peccati, inquit, nullius conscius eram. Vers. 16. Tentaverunt me, subsannaverunt me subsan- natione. Qui evangelica scripta leget, hoc etiam ausos Ja- dæos comperiet adversus vitæ nostræ auctorem, nempe Christum. Sexcentas enim malas cumula- D (Cod. f. b) b) Jerem. XXXII, 3. Isa. LVIII, 9. 6s Joan. vult, 46.
PG 69:906»Ἕως θανάτου ἀγώνισαι περὶ τῆς ἀληθείας.« »Μὴ ἐπιχαρείησάν μοι οἱ ἐχθραίνοντές μοι ἀδίκως.« (β φ. 119) Πῶς ἂν ἐπέχαιρον Ἰουδαῖοι Χριστῷ, ἢ ποίας ἂν ἐσχήκασιν ἀφορμὰς τῆς κατ’ αὐτοῦ θυμηδίας, εἰ μεμένηκεν ἐν νεκροῖς; Δηλονότι εἰ καὶ αὐτὸς ἐν ἴσῳ τοῖς ἄλλοις κάτοχος ἐγεγόνει ταῖς ᾅδου πύλαις, καὶ μηδεὶς ἦν αὐτοῦ λόγος ἔτι μετὰ τὸ παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν τὰ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθη. »Οἱ μισοῦντές με δωρεὰν, καὶ διανεύοντες ὀφθαλμοῖς.« (β φ. 119) Ἑπ’ οὐδενὶ γὰρ ἐδίωκον τὸν Κύριον, τουτέστιν ἀφορμὴν οὐδεμίαν ἐσχηκότες κατ’ αὐτὸν, δι’ ἣν ἐχρῆν ὁρᾶσθαι μεμισηκότας τοὺς διανεύοντας τοῖς ὀφθαλμοῖς. Περιτυγχάνοντες γὰρ, ὡς ἔφην, αὐτῷ καὶ διδάσκαλον ὀνομάζοντες, καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκειν ἐν ἀληθείᾳ λέγοντες, διέλεγον ἀλλήλοις κατειρωνευόμενοι πάντως που, καὶ τὴν ὑπόκρισιν ὑπεμφαίνοντες, εἰς ἀπολογίαν τοῦ μὴ δοκεῖν ἀληθές τι λέγειν περὶ αὐτοῦ, ὅτι διδάσκαλον ὀνομάζειν ἤθελον. »Ὅτι ἐμοὶ μὲν εἰρηνικὰ ἐλάλουν.« (β φ.
Μυρίας γὰρ καὶ πικρὰς ἐπεσώρευον αὐτῷ τὰς θλί- ψεις· καὶ προσεῖσαν πλεισταχοῦ, διδάσκαλον μὲν ἀποκαλοῦντες αὐτὸν, ἀρτύοντες δὲ παγίδας καὶ βρό- χους. Επέπεμψαν γὰρ ὁμοῦ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς τοὺς Ηρωδιανούς λέγοντες· « Οἴδαμεν ὅτι ἐν ἀλη θείᾳ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκει;, καὶ οὐ μέλει σο: περὶ οὐδενός· οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀν θρώπου. Εξεστι δοῦναι φόρους Καίσαρι, ἢ οὐ; » Ποτὲ δὲ καὶ νομικές προτάσεις προσάγοντες καὶ φι- λομαθείας δόκησιν ἑαυτοῖς περιπλάττοντες ἐζήτουν τι θηρεῦσαι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, καθ᾽ ἃ γέγρα πται. Αλλ' ήκουον τότε· . Τί με πειράζετε, υποκρι ταί; ο Οὐ γὰρ ἦν δύνασθαι λαθεῖν τὸν εἰς καρδίαν ὁρῶντα καὶ νεφρούς, καὶ εἰδότα τὰ κεκρυμμένα. Ὅτι δὲ καὶ ἐξεμυκτήρισαν αὐτόν, χαλεπὸν οὐδὲν ἐκ τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ἰδεῖν. Ὁ μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος· ὁ Ἀμὴν, ἀμήν, φησίν, λέγω ὑμῖν· ὁ τὸν λόγον μου ἀκούων καὶ πιστεύων τῷ πέμψαντί με, ἔχει ζωὴν αἰώνιον, προσετίθει δὲ ὅτι ο θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα. » Οἱ δὲ ὑπήντουν σκληροὶ καὶ ἀγέρωχοι, καὶ ἐκ πολλῆς ἄγαν ἀσυνεσίας οὐ συνιέντες τὸ εἰρημένον, ἀντανίσταντο λέγοντες· ο Αβραὰμ ἀπέθανεν, καὶ οἱ προφῆται ἀπέθανον, καὶ δ λέγεις· Ἐάν τις τὸν λόγον μου ἀκούσῃ, θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα; τίνα σεαυτὸν ποιεῖς; » [Οὐκοῦν ποτὲ μὲν ἐπείραζον, ποτὲ δὲ καὶ ἐξεμυ κτήριζον ἐπ:δρύχοντες αὐτῷ τοὺς ὀδόντας, καὶ μανίας διαβολικῆς, καὶ δαιμονιώδους ωμότητος εκμεμεατων μένην ἔχοντες τὴν καρδίαν. Ἀλλ᾽, ὦ Κύριε, φησί, τότε ἐπόψῃ; Αθρει δέ μοι πάλιν κἂν τούτῳ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος σχῆμα, καὶ τὸ τῆς κενώσεως μέτρον, εὖ μάλα τετηρημένον· ἵνα πάλιν ὑποτύπωσις ἐπιει- κείας αὐτὸς εὑρίσκητα: Χριστός· καίτοι γὰρ δυο νάμενος ὡς Θεὸς τὴν ἰσοπαλῆ τοῖς Ἰουδαϊκοῖς τολ μήμασιν επιμετρῆσαι δίκην, τὸ χρῆναι τοῦτο δρᾷν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ὀρθῶς λέγηται τὸ διὰ τοῦ θεσπεσίου Παύλου· · Μὴ ἑαυτοὺς ἐκδι- κοῦντες, ἀγαπητοί, ἀλλὰ δότε τόπον έργα ] Αποκατάστησον τὴν ψυχήν μου ἀπὸ τῆς και κουργίας αὐτῶν. (Β΄. 148) Τῆς Ἰουδαίων ἀνοπιότητος διαμνημο νεύσας πανταχοῦ, πλεῖστά τε ὅσα περὶ τοῦ σωτηρίου πάθους εἰπὼν, εἰσκεκόμικεν ἀναγκαίως διὰ τῆς τῶν προκειμένων ἐννοίας καὶ τὸν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως ἐπ' αὐτοῦ λόγον. Χάριτι μὲν γὰρ Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς ἐγεύσατο θανάτου, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. [Πλὴν οὐ μεμήνηκεν τῷ θανάτῳ κάτοχος. Ούκο οὖν κἂν εἰ ὁ Πατὴρ ἀποκατασταθῆσαι λέγοιτο, ἀλλ' ἐν Υἱῷ καὶ τοῦτο πεπράχθαι φαμέν σοφία γάρ ἐστι Θεοῦ καὶ δύναμις τοῦ Πατρός. Ἀπὸ λεόντων τὴν μονογενή μου. ( Β Ι. ) Λέοντας φησὶν ἢ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις, αν μονονουχί κατεβρυχήσαντο τοῦ Χριστοῦ· ἡ τάχα που καὶ αὐτοὺς τοὺς τῶν Ἰου δαίων καθηγητάς. Οὕτω γὰρ αὐτῶν διαμνημονεύει και IN PSALMUM XXXIV. gistrum quidem eum appellantes, sed dccipulas la- queosque intendentes. Miserunt una cum propris discipulis ad eum Herodianos dicentes : « Scimus te viam Domini cum sinceritate docere, neque tibi quemlibet curæ esse; non enim faciem hominis re- vereris. Licetne Cæsari dare tributum, necne Interdum legales quæstiones proponentes, et di- scendi voluntatem præ se ferentes, nitebantur ali- quid venari ex ore ejus, sicuti scriptum est 4. Sed responsum tunc retulerunt: Cur me tentatis, hy- pocritæ? › Non enim fieri poterat ut eum laterent qui cor videt ac renes, et occulta novit ". Quod vero illum etiam subsannaverint, haud ægre cogno- scitur ex iis quæ de eo scripta sunt. Namque univer- salis Servator ac Dominus dixerat : < Amen, amen, dico vobis qui sermonem meum audit, creditque ei qui me misit, habet vitam sempiternam ; » ad- diditque : ‹ neque mortem videhit in æternum., At illi duri ac superbi, ob suum pingue ingenium, dictum non intelligentes adversati sunt dicentos : • Abraham mortuus est, prophetæ item mortui sunt; tu vero ais: Si quis sermonem meum audie- rit, non videbit mortem in æternum. Quem to ip- sum facis **?, A runt ei tribulatioues, ac perspe accesserunt, ma- C p Matth. xxi, 17. ss Ibid. 15. *** Psal. vi, 10. Cor. 1, 24. [ Tentabant ergo interdum, et nonnunquam sub‐ sannabant, frendentes super ipso dentibus suis, diaholico furore ac dæmoniaca immanitate cor ple- num habentes. Sed, o Domine, inquit, quando re- spicies ? Tu vero rursus humanitatis formam, ct exinanitionis modum rite servatum intuere, ut rar- sus ipse Christus modestiæ forma et specimen in- veniatur etsi enim tanquam Deus parem Judæo- rum ausis pœnam irrogare posset, Patri tamen hoc faciendum remittit, ut recte ad nos illud divi Pauli referatur : « Non vosmetipsos defendentes, charis- simi, sed date locum iræ “. › Ex Corderio.] Vers. 17. Restitue animam meam a malignitate eorum. Judæorum ubique memorata impietate, diuque de salutari passione Psalmista locutus, necessario intulit, ob priorum intelligentiam, de resurrectione quoque illius a mortuis sermonem. Gratia enim Dei, pro omnibus mortem gustavit, uti scriptum est : haud tamen mansit in morte captivus. Ergo etiamsi Pater eum redintegrasse dicitur, attamen id ipsum per Filium fecisse affirmamus, qui sapientia Dei et.Patris virtus est A leonibus unicam meam. Leones dicit aut małas et contrarias potentias, quæ adversus Christum quodammode irrugierant, vel ipsos quoque fortasse Judæorum principes. Sie enim ipsorum meminit voce Jeremia (1) ali- "Joan. viii, 52. 48. Rom. xn, 19. “ Hebr. 11, 9. PATROL. GR. LXIX. 43. ? (1) In codice, quem denuo inspexi, scribitur Isaias pro Jeremin Equidem librarii id mendum
119) Προσιόντες γὰρ, ὡς ἔφην, τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ τῶν Φαρισαίων τινὲς, καὶ φιλομαθείας ὑπόληψιν περιτιθέντες ἑαυτοῖς, εὐφημεῖν ὑπεκρίνοντο, καὶ προσηνεστάτους αὐτῷ προσεκόμιζον λόγους, οὐκ εὐλογοῦντες κατ’ ἀλήθειαν, ἀλλ’ ἵνα παγιδεύσωσιν αὐτὸν καὶ θηρεύσωσίν τι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, κατὰ τὸ γεγραμμένον· ἀλλ’ ἠλέγχοντο λέγοντος τοῦ Χριστοῦ· »Τί με πειράζετε, ὑποκριταί;« »Εἶδες, Κύριε, μὴ παρασιωπήσῃς· Κύριε, μὴ ἀποστῇς ἀπ’ ἐμοῦ.« (β φ. 119) Αἰτεῖ παρὰ τοῦ Πατρὸς κατὰ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρῳνημένων γενέσθαι τὴν κίνησιν. Καὶ μονονουχὶ διαμαρτύρεται λέγων· »Εἶδες, Κύριε, μὴ παρασιωπήσῃς.« Βούλεται γὰρ οὐκ ἕτι μὲν ἐπ’ αὐτοῖς ἀνεξικακῆσαι τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα, κατεξαναστῆναι δὲ ὥσπερ, καὶ συστείλαντα τὴν μακροθυμίαν, αἰτῆσαι δίκας αὐτοὺς τῶν εἰς αὐτὸν οὐχ ὁσίως πλημμελημένων. Καὶ ταῦτά φησιν οὐκ ἀεργὴς ὢν αὐτός· οὐδὲ γὰρ ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ πᾶσαν τὴν κρίσιν δέδωκεν τῷ Υἱῷ.(β φ. 119 β) Λέγων δὲ τὸ Μὴ ἀποστῇς ἀπ’ ἐμοῦ, διαδείκνυσιν ἐναργῶς ὅτι πάμμεγα πρὸς σωτηρίαν ἐφόδιον τὸ μόνον ἔχειν παρεστηκότα καὶ συνασπίζοντα τὸν τῶν ὅλων Θεόν.
Μυρίας γὰρ καὶ πικρὰς ἐπεσώρευον αὐτῷ τὰς θλί- ψεις· καὶ προσεῖσαν πλεισταχοῦ, διδάσκαλον μὲν ἀποκαλοῦντες αὐτὸν, ἀρτύοντες δὲ παγίδας καὶ βρό- χους. Επέπεμψαν γὰρ ὁμοῦ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς τοὺς Ηρωδιανούς λέγοντες· « Οἴδαμεν ὅτι ἐν ἀλη θείᾳ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκει;, καὶ οὐ μέλει σο: περὶ οὐδενός· οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀν θρώπου. Εξεστι δοῦναι φόρους Καίσαρι, ἢ οὐ; » Ποτὲ δὲ καὶ νομικές προτάσεις προσάγοντες καὶ φι- λομαθείας δόκησιν ἑαυτοῖς περιπλάττοντες ἐζήτουν τι θηρεῦσαι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, καθ᾽ ἃ γέγρα πται. Αλλ' ήκουον τότε· . Τί με πειράζετε, υποκρι ταί; ο Οὐ γὰρ ἦν δύνασθαι λαθεῖν τὸν εἰς καρδίαν ὁρῶντα καὶ νεφρούς, καὶ εἰδότα τὰ κεκρυμμένα. Ὅτι δὲ καὶ ἐξεμυκτήρισαν αὐτόν, χαλεπὸν οὐδὲν ἐκ τῶν περὶ αὐτοῦ γεγραμμένων ἰδεῖν. Ὁ μὲν γὰρ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος· ὁ Ἀμὴν, ἀμήν, φησίν, λέγω ὑμῖν· ὁ τὸν λόγον μου ἀκούων καὶ πιστεύων τῷ πέμψαντί με, ἔχει ζωὴν αἰώνιον, προσετίθει δὲ ὅτι ο θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα. » Οἱ δὲ ὑπήντουν σκληροὶ καὶ ἀγέρωχοι, καὶ ἐκ πολλῆς ἄγαν ἀσυνεσίας οὐ συνιέντες τὸ εἰρημένον, ἀντανίσταντο λέγοντες· ο Αβραὰμ ἀπέθανεν, καὶ οἱ προφῆται ἀπέθανον, καὶ δ λέγεις· Ἐάν τις τὸν λόγον μου ἀκούσῃ, θάνατον οὐ μὴ ἴδῃ εἰς τὸν αἰῶνα; τίνα σεαυτὸν ποιεῖς; » [Οὐκοῦν ποτὲ μὲν ἐπείραζον, ποτὲ δὲ καὶ ἐξεμυ κτήριζον ἐπ:δρύχοντες αὐτῷ τοὺς ὀδόντας, καὶ μανίας διαβολικῆς, καὶ δαιμονιώδους ωμότητος εκμεμεατων μένην ἔχοντες τὴν καρδίαν. Ἀλλ᾽, ὦ Κύριε, φησί, τότε ἐπόψῃ; Αθρει δέ μοι πάλιν κἂν τούτῳ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος σχῆμα, καὶ τὸ τῆς κενώσεως μέτρον, εὖ μάλα τετηρημένον· ἵνα πάλιν ὑποτύπωσις ἐπιει- κείας αὐτὸς εὑρίσκητα: Χριστός· καίτοι γὰρ δυο νάμενος ὡς Θεὸς τὴν ἰσοπαλῆ τοῖς Ἰουδαϊκοῖς τολ μήμασιν επιμετρῆσαι δίκην, τὸ χρῆναι τοῦτο δρᾷν ἀνατίθησι τῷ Πατρὶ, ἵνα καὶ εἰς ἡμᾶς ὀρθῶς λέγηται τὸ διὰ τοῦ θεσπεσίου Παύλου· · Μὴ ἑαυτοὺς ἐκδι- κοῦντες, ἀγαπητοί, ἀλλὰ δότε τόπον έργα ] Αποκατάστησον τὴν ψυχήν μου ἀπὸ τῆς και κουργίας αὐτῶν. (Β΄. 148) Τῆς Ἰουδαίων ἀνοπιότητος διαμνημο νεύσας πανταχοῦ, πλεῖστά τε ὅσα περὶ τοῦ σωτηρίου πάθους εἰπὼν, εἰσκεκόμικεν ἀναγκαίως διὰ τῆς τῶν προκειμένων ἐννοίας καὶ τὸν περὶ τῆς ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως ἐπ' αὐτοῦ λόγον. Χάριτι μὲν γὰρ Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς ἐγεύσατο θανάτου, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. [Πλὴν οὐ μεμήνηκεν τῷ θανάτῳ κάτοχος. Ούκο οὖν κἂν εἰ ὁ Πατὴρ ἀποκατασταθῆσαι λέγοιτο, ἀλλ' ἐν Υἱῷ καὶ τοῦτο πεπράχθαι φαμέν σοφία γάρ ἐστι Θεοῦ καὶ δύναμις τοῦ Πατρός. Ἀπὸ λεόντων τὴν μονογενή μου. ( Β Ι. ) Λέοντας φησὶν ἢ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις, αν μονονουχί κατεβρυχήσαντο τοῦ Χριστοῦ· ἡ τάχα που καὶ αὐτοὺς τοὺς τῶν Ἰου δαίων καθηγητάς. Οὕτω γὰρ αὐτῶν διαμνημονεύει και IN PSALMUM XXXIV. gistrum quidem eum appellantes, sed dccipulas la- queosque intendentes. Miserunt una cum propris discipulis ad eum Herodianos dicentes : « Scimus te viam Domini cum sinceritate docere, neque tibi quemlibet curæ esse; non enim faciem hominis re- vereris. Licetne Cæsari dare tributum, necne Interdum legales quæstiones proponentes, et di- scendi voluntatem præ se ferentes, nitebantur ali- quid venari ex ore ejus, sicuti scriptum est 4. Sed responsum tunc retulerunt: Cur me tentatis, hy- pocritæ? › Non enim fieri poterat ut eum laterent qui cor videt ac renes, et occulta novit ". Quod vero illum etiam subsannaverint, haud ægre cogno- scitur ex iis quæ de eo scripta sunt. Namque univer- salis Servator ac Dominus dixerat : < Amen, amen, dico vobis qui sermonem meum audit, creditque ei qui me misit, habet vitam sempiternam ; » ad- diditque : ‹ neque mortem videhit in æternum., At illi duri ac superbi, ob suum pingue ingenium, dictum non intelligentes adversati sunt dicentos : • Abraham mortuus est, prophetæ item mortui sunt; tu vero ais: Si quis sermonem meum audie- rit, non videbit mortem in æternum. Quem to ip- sum facis **?, A runt ei tribulatioues, ac perspe accesserunt, ma- C p Matth. xxi, 17. ss Ibid. 15. *** Psal. vi, 10. Cor. 1, 24. [ Tentabant ergo interdum, et nonnunquam sub‐ sannabant, frendentes super ipso dentibus suis, diaholico furore ac dæmoniaca immanitate cor ple- num habentes. Sed, o Domine, inquit, quando re- spicies ? Tu vero rursus humanitatis formam, ct exinanitionis modum rite servatum intuere, ut rar- sus ipse Christus modestiæ forma et specimen in- veniatur etsi enim tanquam Deus parem Judæo- rum ausis pœnam irrogare posset, Patri tamen hoc faciendum remittit, ut recte ad nos illud divi Pauli referatur : « Non vosmetipsos defendentes, charis- simi, sed date locum iræ “. › Ex Corderio.] Vers. 17. Restitue animam meam a malignitate eorum. Judæorum ubique memorata impietate, diuque de salutari passione Psalmista locutus, necessario intulit, ob priorum intelligentiam, de resurrectione quoque illius a mortuis sermonem. Gratia enim Dei, pro omnibus mortem gustavit, uti scriptum est : haud tamen mansit in morte captivus. Ergo etiamsi Pater eum redintegrasse dicitur, attamen id ipsum per Filium fecisse affirmamus, qui sapientia Dei et.Patris virtus est A leonibus unicam meam. Leones dicit aut małas et contrarias potentias, quæ adversus Christum quodammode irrugierant, vel ipsos quoque fortasse Judæorum principes. Sie enim ipsorum meminit voce Jeremia (1) ali- "Joan. viii, 52. 48. Rom. xn, 19. “ Hebr. 11, 9. PATROL. GR. LXIX. 43. ? (1) In codice, quem denuo inspexi, scribitur Isaias pro Jeremin Equidem librarii id mendum
PG 69:908Οἱ γὰρ τούτου λαχόντες τὴν μέθεξιν, πάντη τε καὶ πάντως περιέσονται τῶν ἐχθρῶν, καὶ τὰς τῶν πολεμούντων αὐτοῖς ἐφόδους διακρούσονται γεννικῶς, καὶ οὐκ ἀνελοῖεν πώποτε γεγονότες ὑπ’ αὐτοῖς. »Κρῖνόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην σου.« (β φ. 119 β) Ἐξήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὅσιον ἐφ’ Υἱῷ τὸ κρῖμα· οὐ γὰρ συγκεχώρηκεν ἀκαταλήκτως ἐπιχειρεῖν αὐτῷ τοὺς εἰς αὐτὸν δυσσεβήσαντας, ἔσβεσε δὲ μᾶλλον αὐτῶν τὸν γέλωτα. Ὡς κρῖμα δίκαιον αἰτεῖ τῇ τοῦ Πατρὸς δικαιοσύνῃ πρεπωδέστατον τὸ μὴ ἀφεῖναι τοῖς ἀποκτείνασιν αὐτὸν ταῖς κατ’ αὐτοῦ θυμηδίαις ἐντρυφᾷν, μήτε μὴν ἐπιγάννυσθαι πεπονθότι, καὶ τοῦτο μέχρι παντός. »Μὴ εἴποισαν ἐν καρδίαις αὐτῶν· Εὖγε, εὖγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν· μηδὲ εἴποισαν· Κατεπίομεν αὐτόν.« (β φ. 119 β) Διὰ τοῦτο ἔσβεσε τῶν Ἰουδαίων ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν γέλωτα, ἵνα μὴ λέγοιεν ἐν ταῖς ἑαυτῶν καρδίαις· »Εὖγε, εὖγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν.« Εἰ γὰρ μεμένηκεν ὁ Χριστὸς ἐν μόνῳ τῷ σταυρωθῆναι καὶ ἀποθανεῖν, ἔφασαν ἂν εἰκότως οἱ ἀποκτείναντες αὐτόν·
λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· « Εγενήθη ή κληρονο μία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ· ἔδωκεν ἐπ' ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς· διὰ τοῦτο ἐμίσησα αὐτήν. » Μονογενή γε μὴν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ὀνομάζει, το γιονογενή τιθὲν ἀντὶ τοῦ ἡγαπημένην· ἀεὶ γάρ πώς ἐστιν ἐν ἀγάπῃ πλείστῃ τὸ μονογενὲς ἐν τέκνοις. Εξομολογήσομαί σοι ἐν Ἐκκλησίᾳ πολλῇ, ἐν λαῷ βαρεῖ αἰνέσω σε. (Β Ἐκκλησίαν ἐν τούτοις μεγάλην τὴν ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει· καὶ μάλα εἰκότως, ὡς ἀναρ θμήτῳ πληθύϊ κομῶσαν, καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων έθνες καὶ κατὰ τοῦτο ὑπερκειμένην. Μεγάλη δὴ καὶ ἐτέ ρως, ὡς τὴν ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην ἔχουσα, καὶ διὰ πολιτείας εὐαγγελικῆς τελειουμένη πρὸς ἁγιασμών. Ἐν ὑπεροχῇ δὲ τῆς ἐν νόμῳ λατρείας ή πνευματική, καὶ τῶν ἐν σκιαῖς ἡ ἀλήθεια· οὐκοῦν τὸ μέγα κατά σε πληθὺν νοοἶτ᾽ ἂν εἰκότως, καὶ πρός γε τοῦτο κατά τὴν ἀρετήν. Βαρὺς δὲ λαὸς ὀνομάζεται, ὅτε δὲ καὶ ἀπηλλαγμένος κουφότητας Ἰουδαϊκῆς, καὶ τὸ εὐ παράφορον οὐκ ἔχων, οὔτε μὴν παντὶ ἀνέμῳ περ φερόμενος, βεβηκὼς δὲ μᾶλλον, καὶ τὸ ἀκράδαντον ἐν πίστει τηρῶν· οὐκοῦν καὶ τὸν μέχρις αίματος ἀγῶνα διήνεγκαν μαρτυροῦντι Χριστῷ, καὶ τετηρήκασιν τὸ γεγραμμένον· ο Ἕως θανάτου ἀγώνισαι περὶ τῆς ἀληθείας. - Μὴ ἐπιχαρείησαν μοι οἱ ἐχθραίνοντές μοι ἀδίκως. (ΒΓ. 119) Πῶς ἂν ἐπέχαιρον Ἰουδαῖος Χριστῷ, ἢ ποίας ἂν ἐσχήκασιν ἀφορμὰς τῆς κατ' αὐτοῦ θυμα ηδίας, εἰ μεμένηκεν ἐν νεκροῖς; Δηλονότι εἰ καὶ αὐτὸς ἐν ἴσῳ τοῖς ἄλλοις κάτοχος ἐγεγόνει ταῖς ᾅδου πύλαις, καὶ μηδεὶς ἦν αὐτοῦ λόγος ἔτι μετὰ τὸ παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν τὰ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθη. Οἱ μισοῦντές με δωρεάν, καὶ διανεύοντες ὀφθαλμοῖς. (ΒΙ. 119) Επ' οὐδενὶ γὰρ ἐδίωκον τὸν Κύριον, τουτέστιν ἀφορμὴν οὐδεμίαν ἐσχηκότες κατ' αυτών, δι' ἣν ἐχρῆν ὁρᾶσθαι μεμισηκότας τοὺς διανεύοντας τοῖς ὀφθαλμοῖς. Περιτυγχάνοντες γάρ, ὡς ἔφην, αὐτῷ καὶ διδάσκαλον ὀνομάζοντες, καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκειν ἐν ἀληθείᾳ λέγοντες, διέλεγον ἀλλήλοις κατειρωνευόμενοι πάντως που, καὶ τὴν ὑπόκριαν ὑπεμφαίνοντες, εἰς ἀπολογίαν τοῦ μὴ δοκεῖν ἀληθές τι λέγειν περὶ αὐτοῦ, ὅτι διδάσκαλον ὀνομάζειν ἤθελον. “Οτὶ ἐμοὶ μὲν εἰρηνικὰ ἐλάλουν. (Β Γ. ) Προσιόντες γάρ, ὡς ἔφην, τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ τῶν Φαρισαίων τινὲς, και φι λομαθείας ὑπόληψιν περιτιθέντες ἑαυτοῖς, εὐφημεῖν ὑπεκρίνοντο, καὶ προσηνεστάτους αὐτῷ προσεκόμεζον λόγους, οὐκ εὐλογοῦντες κατ' ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ένα παγιδεύσωσιν αὐτὸν καὶ θηρεύσωσίν τι ἐκ τοῦ στα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ceus : « Facta est hæreditas mea mihi tanquam leo A in saltu; edidit contra me vocem suam: ideo odi ram. » Unicæ quidem nomine animam suam desi- gaat, scribens unicam pro dilecta : semper enim summo amore diligitur unicus filius (1). Vers. 18. Confitebor tibi in ecclesia magna, in po- pulo gravi laudabo te. Ecclesiam hic magnam appellat illam quæ ex ethnicis congregata fuit ; idque admodum recte, ceu innumerabili forentem multitudine, populum- que idcirco Judaicum superante. Magna et alioqui est, eeu in Christo habens justificationem, et vitæ evangelicæ genere ad summam sanctitatem evecta. Excedit certe cultum legalem spiritalis, et umbras veritas: quo fit ut magnitudo tum quod ad nume- rum tum etiam quod ad virtutem attinet intelliga- tur. Gravis autem populus appellatur, ceu qui a Judaica levitate recesserat, neque jam instabilis et omni vento rapiendus erat, sed potius solidus, et firmitatem in fide tenens : unde accidit ut usque ad cruentum agonem pro Christo jam antea martyrium passo decertaverint, scriptæque admonitioni pa- ruerint : ‹ Usque ad mortem decerta pro veri- tate (2). » B f. b) Vers. 19. Non supergaudeant mihi qui me oderunt injuste. Quodnam superfuisset Judæis gaudium de Chri- sto, aut quam lrabuissent occasionem contra ipsum Lulandi, si apad mortuos mansisset ? Nempe si C ipse æque ac alii intra mortis portas captivus sub- stitisset, prorsus nullus de eo sermo jam esset, post exantlatam in cruce passionem. Qui oderunt me gratis, et innuunt oculis. Sine causa Dominum insectabantur, quippe nul- Jain ansam habentes adversus eum, ob quam lice- ret videri iratos eos qui oculis innuebant. Fre- queulantes enim, ut dixi, illum et magistrum ap- pellantes, viamque Dei cum sinceritate docere dictitantes, ironice omnino inter se loquebantur, hypocrisim præ se ferentes, quasi defensionem, quod nihil viderentur verum dicerc, dum eum magistrum nuncupari volebant. Quoniam mihi pacifica loquebantur. Accedentes enim, ut dixi, omnium nostrum Ser- vatori Pharisei aliquot, et discendi studium sima- lantes, bona verba fingebant, ac blandissimis ipsum alloquebantur sermonibus; reapse tamen haud laudantes, sed ut eum illaquearent, et ex ore ejus venarentur aliquid, uti scriptum est. Sed mox a Jerem. xu, 8. Eccli. IV, 33. credendum est. Cæteroqui recole dicta a nobis de pari mendo apud Cyrillum in comment. ad Epist. I ad Cor., cap. I, 21. D sed in Vat. codice inscribitur nomen Cyrilli. (4) Hunc locum retulerunt alii ad Athanasium; (2) Adhuc citatur Ecclesiastici auctoritas.
»Εὖγε, εὖγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν,« καὶ προσέτι τοῦτο τὸ, »Κατεπίομεν αὐτόν.« Ἐπειδὴ δὲ αὐτοὶ μὲν γεγόνασιν ἐν παντὶ κακῷ, κατεμπρησθείσης αὐτῶν ἁπάσης τῆς χώρας καὶ πολέμου δαπανήσαντος τοὺς ἐν αὐτῇ· ὁ δὲ πεπονθὼς δοξάζεται λέγοντος αὐτῷ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· »Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς·« ἔτι τε πρὸς τοῦτο· »Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου·« πέπτωκεν ἡ τῶν Ἰουδαίων ὀφρὺς, εἰς γῆν κατηνέχθη τὸ φρόνημα, καὶ οὐκ ἐπέχαρον αὐτῷ, οὔτε μὴν ἴσχυσαν εἰπεῖν· »Κατεπίομεν αὐτόν.« »Ἀγαλλιάσθωσαν καὶ εὐφρανθείησαν οἱ θέλοντες τὴν δικαιοσύνην μου.« (β φ. 120) Οὐδὲν ἧττον τῶν ἐννοιῶν ἡ δύναμις κατὰ παντὸς ὁτουοῦν ἔρχεται τοῦ θέλοντος αὐτοῦ τὴν δικαιοσύνην, καὶ τὴν πρὸς αὐτὸν ἀγαπῶντες εἰρήνην· οἷς καὶ ἀγαλλίασιν καὶ εὐφροσύνην δοθῆναι βούλεται, χορηγουμένην δηλονότι δι’ αὐτοῦ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Γέγραπται γὰρ περὶ δικαίου παντός· »Ἐπὶ γὰρ κεφαλῆς αὐτῶν αἴνεσις, καὶ εὐφροσύνη καταλήψεται αὐτούς.« Πλὴν ὁποία τίς ἐστιν ἡ δικαιοσύνη περὶ ἧς νῦν ὁ λόγος αὐτῷ, ζητητέον.
λέγων διὰ φωνῆς Ἡσαΐου· « Εγενήθη ή κληρονο μία μου ἐμοὶ ὡς λέων ἐν δρυμῷ· ἔδωκεν ἐπ' ἐμὲ τὴν φωνὴν αὐτῆς· διὰ τοῦτο ἐμίσησα αὐτήν. » Μονογενή γε μὴν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ὀνομάζει, το γιονογενή τιθὲν ἀντὶ τοῦ ἡγαπημένην· ἀεὶ γάρ πώς ἐστιν ἐν ἀγάπῃ πλείστῃ τὸ μονογενὲς ἐν τέκνοις. Εξομολογήσομαί σοι ἐν Ἐκκλησίᾳ πολλῇ, ἐν λαῷ βαρεῖ αἰνέσω σε. (Β Ἐκκλησίαν ἐν τούτοις μεγάλην τὴν ἐξ ἐθνῶν ὀνομάζει· καὶ μάλα εἰκότως, ὡς ἀναρ θμήτῳ πληθύϊ κομῶσαν, καὶ τὸ τῶν Ἰουδαίων έθνες καὶ κατὰ τοῦτο ὑπερκειμένην. Μεγάλη δὴ καὶ ἐτέ ρως, ὡς τὴν ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην ἔχουσα, καὶ διὰ πολιτείας εὐαγγελικῆς τελειουμένη πρὸς ἁγιασμών. Ἐν ὑπεροχῇ δὲ τῆς ἐν νόμῳ λατρείας ή πνευματική, καὶ τῶν ἐν σκιαῖς ἡ ἀλήθεια· οὐκοῦν τὸ μέγα κατά σε πληθὺν νοοἶτ᾽ ἂν εἰκότως, καὶ πρός γε τοῦτο κατά τὴν ἀρετήν. Βαρὺς δὲ λαὸς ὀνομάζεται, ὅτε δὲ καὶ ἀπηλλαγμένος κουφότητας Ἰουδαϊκῆς, καὶ τὸ εὐ παράφορον οὐκ ἔχων, οὔτε μὴν παντὶ ἀνέμῳ περ φερόμενος, βεβηκὼς δὲ μᾶλλον, καὶ τὸ ἀκράδαντον ἐν πίστει τηρῶν· οὐκοῦν καὶ τὸν μέχρις αίματος ἀγῶνα διήνεγκαν μαρτυροῦντι Χριστῷ, καὶ τετηρήκασιν τὸ γεγραμμένον· ο Ἕως θανάτου ἀγώνισαι περὶ τῆς ἀληθείας. - Μὴ ἐπιχαρείησαν μοι οἱ ἐχθραίνοντές μοι ἀδίκως. (ΒΓ. 119) Πῶς ἂν ἐπέχαιρον Ἰουδαῖος Χριστῷ, ἢ ποίας ἂν ἐσχήκασιν ἀφορμὰς τῆς κατ' αὐτοῦ θυμα ηδίας, εἰ μεμένηκεν ἐν νεκροῖς; Δηλονότι εἰ καὶ αὐτὸς ἐν ἴσῳ τοῖς ἄλλοις κάτοχος ἐγεγόνει ταῖς ᾅδου πύλαις, καὶ μηδεὶς ἦν αὐτοῦ λόγος ἔτι μετὰ τὸ παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν τὰ ἐπὶ τῷ σταυρῷ πάθη. Οἱ μισοῦντές με δωρεάν, καὶ διανεύοντες ὀφθαλμοῖς. (ΒΙ. 119) Επ' οὐδενὶ γὰρ ἐδίωκον τὸν Κύριον, τουτέστιν ἀφορμὴν οὐδεμίαν ἐσχηκότες κατ' αυτών, δι' ἣν ἐχρῆν ὁρᾶσθαι μεμισηκότας τοὺς διανεύοντας τοῖς ὀφθαλμοῖς. Περιτυγχάνοντες γάρ, ὡς ἔφην, αὐτῷ καὶ διδάσκαλον ὀνομάζοντες, καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκειν ἐν ἀληθείᾳ λέγοντες, διέλεγον ἀλλήλοις κατειρωνευόμενοι πάντως που, καὶ τὴν ὑπόκριαν ὑπεμφαίνοντες, εἰς ἀπολογίαν τοῦ μὴ δοκεῖν ἀληθές τι λέγειν περὶ αὐτοῦ, ὅτι διδάσκαλον ὀνομάζειν ἤθελον. “Οτὶ ἐμοὶ μὲν εἰρηνικὰ ἐλάλουν. (Β Γ. ) Προσιόντες γάρ, ὡς ἔφην, τῷ πάντων ἡμῶν Σωτῆρι Χριστῷ τῶν Φαρισαίων τινὲς, και φι λομαθείας ὑπόληψιν περιτιθέντες ἑαυτοῖς, εὐφημεῖν ὑπεκρίνοντο, καὶ προσηνεστάτους αὐτῷ προσεκόμεζον λόγους, οὐκ εὐλογοῦντες κατ' ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ένα παγιδεύσωσιν αὐτὸν καὶ θηρεύσωσίν τι ἐκ τοῦ στα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ceus : « Facta est hæreditas mea mihi tanquam leo A in saltu; edidit contra me vocem suam: ideo odi ram. » Unicæ quidem nomine animam suam desi- gaat, scribens unicam pro dilecta : semper enim summo amore diligitur unicus filius (1). Vers. 18. Confitebor tibi in ecclesia magna, in po- pulo gravi laudabo te. Ecclesiam hic magnam appellat illam quæ ex ethnicis congregata fuit ; idque admodum recte, ceu innumerabili forentem multitudine, populum- que idcirco Judaicum superante. Magna et alioqui est, eeu in Christo habens justificationem, et vitæ evangelicæ genere ad summam sanctitatem evecta. Excedit certe cultum legalem spiritalis, et umbras veritas: quo fit ut magnitudo tum quod ad nume- rum tum etiam quod ad virtutem attinet intelliga- tur. Gravis autem populus appellatur, ceu qui a Judaica levitate recesserat, neque jam instabilis et omni vento rapiendus erat, sed potius solidus, et firmitatem in fide tenens : unde accidit ut usque ad cruentum agonem pro Christo jam antea martyrium passo decertaverint, scriptæque admonitioni pa- ruerint : ‹ Usque ad mortem decerta pro veri- tate (2). » B f. b) Vers. 19. Non supergaudeant mihi qui me oderunt injuste. Quodnam superfuisset Judæis gaudium de Chri- sto, aut quam lrabuissent occasionem contra ipsum Lulandi, si apad mortuos mansisset ? Nempe si C ipse æque ac alii intra mortis portas captivus sub- stitisset, prorsus nullus de eo sermo jam esset, post exantlatam in cruce passionem. Qui oderunt me gratis, et innuunt oculis. Sine causa Dominum insectabantur, quippe nul- Jain ansam habentes adversus eum, ob quam lice- ret videri iratos eos qui oculis innuebant. Fre- queulantes enim, ut dixi, illum et magistrum ap- pellantes, viamque Dei cum sinceritate docere dictitantes, ironice omnino inter se loquebantur, hypocrisim præ se ferentes, quasi defensionem, quod nihil viderentur verum dicerc, dum eum magistrum nuncupari volebant. Quoniam mihi pacifica loquebantur. Accedentes enim, ut dixi, omnium nostrum Ser- vatori Pharisei aliquot, et discendi studium sima- lantes, bona verba fingebant, ac blandissimis ipsum alloquebantur sermonibus; reapse tamen haud laudantes, sed ut eum illaquearent, et ex ore ejus venarentur aliquid, uti scriptum est. Sed mox a Jerem. xu, 8. Eccli. IV, 33. credendum est. Cæteroqui recole dicta a nobis de pari mendo apud Cyrillum in comment. ad Epist. I ad Cor., cap. I, 21. D sed in Vat. codice inscribitur nomen Cyrilli. (4) Hunc locum retulerunt alii ad Athanasium; (2) Adhuc citatur Ecclesiastici auctoritas.
PG 69:909Ἐδόκει μὲν γὰρ ὁ δι’ ἀγγέλων τοῖς ἀρχαιοτέροις λαληθεὶς νόμος, μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωσέως, διδάσκαλος ἡμῖν δικαιοσύνης, πλὴν οὐ τῆς τελεωτέρας. Τοιγάρτοι καὶ ὁ θεσπέσιος Παῦλος οὐκ ἄμεμπτον εἶναί φησιν αὐτὴν δευτέρας τύπον, τῆς ἐν Χριστῷ δηλονότι, ἣ διά γε τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων εἰσφέρεται, καὶ ἔστιν τελεωτάτη. Ταύτην οὖν ἄρα τὴν δικαιοσύνην οἱ θέλοντες ἀγαλλιάσαιντο, φησὶν, καὶ εὐφρανθήτωσαν. »Οἱ θέλοντες τὴν εἰρήνην τοῦ δούλου αὐτοῦ.« (β φ. 120 β) Εἰ μὲν ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ τίοιντό τινες τὴν πρὸς αὐτὸν εἰρήνην, οὗτοι τοὺς τύπους ἀπολελοιπότες καὶ τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιὰς, μετακεχωρήκασιν εἰς ἀλήθειαν, ἤτις ἐστὶν ἡ δικαιοσύνη. Τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ ἱερώτατος Παῦλος· »Ἡμεῖς φύσει Ἰουδαῖοι, καὶ οὐκ ἐξ ἐθνῶν ἁμαρτωλοί·
ματος αὐτοῦ, κατὰ τὸ γεγραμμένον· ἀλλ' ἡλέγχοντο λέγοντος τοῦ Χριστοῦ· . Τί με πειράζετε, υποκρι- ταί; ν Εἶδες, Κύριε, μὴ παρασιωπήσῃς· Κύριε, μὴ ἀπο στῆς ἀπ' ἐμοῦ. (Β Γ. 119) Αίτεῖ παρὰ τοῦ Πατρὸς κατὰ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρνημένων γενέσθαι τὴν κίνησιν. Καὶ μονονουχί διαμαρτύρεται λέγων· . Είδες, Κύριε, μή παρασιωπήσης. Ο Βούλεται γὰρ οὐκ ἔτι μὲν ἐπ' αὐ τοῖς ἀνεξικακῆσαι τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα, κατεξανα- στῆναι δὲ ὡς περ, καὶ συστείλαντα τὴν μακροθυ μίαν, αἰτῆσαι δίκας αὐτοὺς τῶν εἰς αὐτὸν οὐχ ὁσίως πλημμελημένων. Καὶ ταῦτά φησιν οὐκ ἀεργὴς ὢν αὐτός· οὐδὲ γὰρ ὁ Πατήρ κρίνει εὐδένα, ἀλλὰ πα σαν τὴν κρίσιν δέδωκεν τῷ Υἱῷ. - (Β'. Λέγων δὲ τὸ Μὴ ἀποστῇς ἀπ' ἐμοῦ, διαδείκνυσιν ἐναργώς ὅτι πάμμεγα προς σωτηρίαν ἐφόδιον τὸ μόνον ἔχειν παρεστηκότα καὶ συνασπίζοντα τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Οἱ γὰρ τούτου λαχόντες την μέθεξιν, πάντη τε καὶ πάντως περιέσονται τῶν ἐχθρῶν, καὶ τὰς τῶν πολεμούντων αὐτοῖς ἐφόδους διακρούσονται αὐτοῖς. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην σου. - (Β Γ. Εξήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὅσιον ἀφ' Υἱῷ τὸ κρῖμα· οὐ γὰρ συγκεχώρηκεν ἀκαταλή πτως ἐπιχειρεῖν αὐτῷ τοὺς εἰς αὐτὸν δυσσεβήσαντας, ἔσβεσε δὲ μᾶλλον αὐτῶν τὸν γέλωτα. Ως κρίμα δίκαιον αἰτεῖ τῇ τοῦ Πατρὸς δικαιοσύνῃ πρεπωδέστα- τον τὸ μὴ ἀφεῖναι τοῖς ἀποκτείνασιν αὐτὸν ταῖς κατ' αὐτοῦ θυμηδίαις ἐντρυφάν, μήτε μὴν ἐπιγάννυσθαι πεπονθότι, καὶ τοῦτο μέχρι παντός. Μὴ είποισαν ἐν καρδίαις αὐτῶν· Εΰγε, εὖτε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν· μηδὲ εἶποισαν· Κατεπίομεν αὐτόν. (Β Διὰ τοῦτο ἔσβεσε τῶν Ἰουδαίων ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν γέλωτα, ἵνα μὴ λέγοιεν ἐν ταῖς ἑαυτῶν καρδίαις· · Εύγε, εύγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν. Εἰ γὰρ μεμένηκεν ὁ Χριστὸς ἐν μόνῳ τῷ σταυ- ρωθῆναι καὶ ἀποθανεῖν, ἔφασαν ἂν εἰκότως οἱ ἀπο κτείναντες αὐτόν· . Ευγε, εγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν, ν καὶ προσέτι τοῦτο το, « Κατεπίομεν αὐτόν. ὁ Ἐπειδὴ δὲ αὐτοὶ μὲν γεγόνασιν ἐν παντὶ κακῷ, κατεμπρη- σθείσης αὐτῶν ἁπάσης τῆς χώρας καὶ πολέμου δαπανήσαντος τοὺς ἐν αὐτῇ· ὁ δὲ πεπονθώς δοξάζεται λέγοντος αὐτῷ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· ο Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη την κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς· ἔτι τε πρὸς τοῦτο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς εχθρούς σου υποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ο πέπτωκεν ἡ τῶν Ἰουδαίων ὀφρύς, εἰς γῆν κατηνέχθη το φρό- νημα, καὶ οὐκ ἐπέχαρον αὐτῷ, οὔτε μὴν ἴσχυσαν εἰπεῖν· « Κατεπίομεν αὐτόν. » Αγαλλιάσθωσαν καὶ εὐφρανθείησαν οἱ θέλοντες τὴν δικαιοσύνην μου. (Β ί. 120) Οὐδὲν ἧττον τῶν ἐννοιῶν ἡ δύναμις κατὰ παντὸς ὁτονοῦν ἔρχεται τοῦ θέλοντος αὐτοῦ τὴν γεννικῶς, καὶ οὐκ ἀνελοῖεν πώποτε γεγονότες ὑπ' IN PSALMUN XXXIV. ** A Christo his verbis coarguebantur : « Quid me ten- tatis, hypocritz ?, b) (B f. b ) f. b) B C D Vers. 22. Vidisti, Domine, ne sileas : Domine, ne discedas a me. Petit a Patre ut contra illos, qui in se debac- chati fuerant, ultio commoveatur. Ac propemodum adjurat dicens : « Vidisti, Domine, ne sileas. › Vult enim ne diutius ferat eos patienter Deus Pater; sed ut consurgat quodammodo, omnissaque long- animitate, pœnas reposcat patratorum injuste con- tra se facinorum. Attamen hoc dicit, non quasi in- terim nihil ipse operetur; nam Pater potius nemi- nem judicat, sed omne judicium Filio commisit ***. - Dum autem ait, Ne discedas a me, manifeste declarat, maximum esse salutis præsidium, si quis protectorem defensoremque habeat universalem Deum. Nam qui id consecuti fuerint, inimicis sine dubio suis fient superiores, oppugnantium incursibus fortiter resistent, neque unquam illis succumbent. Vers. 24. Judica me, Domine, secundum justitiam tuam. Sanctum de Filio protulit Deus judicium; non enim sivit ut incessanter molestiam huic impi crearent, sed risum potius illorum exstinxit.—Ju- stum veluti judicium postulat, Patris æquitati con- venientissimum, ut ne interfectoribus suis gaudio exsultare concedat, neque de patiente lætari, præ- sertim sine fine. Vers. 25. Non dicant in cordibus suis : Euge, enge, animæ nostræ ; nec dicant : Devoravimus eum. Idcirco exstinxit Judæorum risum Deus Pater, ne in cordibus suis dicerent : Euge, eage, animæ nostræ. Nam si in crucifixione ac morte Christus perseveraset, merito dixissent interfectores ejus : • Euge, euge, animæ nostra ; » itemque : « Devo- ravimus eum. › Sed quia ipsi omni genere calamitatis obruti fuerunt, igne ferroque tota eorum regione vastata cum incolis suis; contra vero patiens Chri- stus a Deo Patre glorificatur dicente: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes haereditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ * ; › atque insu- per : « Sede a dextris meis, donec pouam inimicos tuos scabellum pedum tuorum ; • post haec, in- quam, concidit Judæorum supercilium, prostrata superbia fuit, neque ulterius de eo lætati sunt, neque dicere jam potuerunt : « Devoravimus eun. Vers. 27. Exsultent et lætentur qui volunt justitiam Nihilominus harum sententiarum sensus quem- libet spectat, qui velit justitiam illius, et cum eo- Psal. cix, 1, 2. 18. *** Joan. v, 22. οι Psal. n, 8. 6. Math. ΧΧΙΙ,
εἰδότες δὲ ὅτι οὐ δικαιοῦται ἄνθρωπος ἐξ ἔργων νόμου, ἐὰν μὴ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμεῖς εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν ἐπιστεύσαμεν, ἵνα δικαιωθῶμεν ἐν αὐτῷ.« Εἰ δὲ ἐξ ἐθνῶν νοοῖντο τυχὸν οἱ κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, καί τοι τὴν εἰρήνην ἠσπάσαντο τὴν πρός γε μὴν, φησὶ, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὴν διιστῶσαν αὐτοῦ ἀπάτην διαπηδήσαντες καὶ καταλύσαντες τὴν ἔχθραν, καὶ ἐκ μέσου ποιήσαντες τὸ μεσολαβοῦν, οἷς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος προσπεφώνηκεν λέγων· »Δικαιωθέντες οὖν ἐκ πίστεως.« Εἰ δὲ δοῦλον ἑαυτὸν ὀνομάζει Χριστὸς, ταρασσέσθω μηδεὶς, ἐννοήσας ὅτι μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὢν ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν. »Καὶ ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὸν ἔπαινόν σου.« (β φ. 120 β) Ἄθρει δή μοι πάλιν ἐν τούτοις τὸ τῆς ἀνθρωπότητος πρόσωπον εὖ μάλα διαμορφούμενον ἐν Χριστῷ. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονεν καθ’ ἡμᾶς, ταύτῃ τοι καὶ σφόδρα εἰκότως ὡς μέτροις ἐμβεβηκὼς τοῖς δουλοπρεπέσιν, ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην πληροῦν ἐπαγγέλλεται. Ἔργον δὲ δικαιοσύνης τῆς καθ’ ἡμᾶς τὸ μελέτην ποιεῖσθαι καὶ τοῦτο διηνεκῆ τῷ Θεῷ πρέπουσαν καὶ ὀφειλομένην δοξολογίαν.
ματος αὐτοῦ, κατὰ τὸ γεγραμμένον· ἀλλ' ἡλέγχοντο λέγοντος τοῦ Χριστοῦ· . Τί με πειράζετε, υποκρι- ταί; ν Εἶδες, Κύριε, μὴ παρασιωπήσῃς· Κύριε, μὴ ἀπο στῆς ἀπ' ἐμοῦ. (Β Γ. 119) Αίτεῖ παρὰ τοῦ Πατρὸς κατὰ τῶν εἰς αὐτὸν πεπαρνημένων γενέσθαι τὴν κίνησιν. Καὶ μονονουχί διαμαρτύρεται λέγων· . Είδες, Κύριε, μή παρασιωπήσης. Ο Βούλεται γὰρ οὐκ ἔτι μὲν ἐπ' αὐ τοῖς ἀνεξικακῆσαι τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα, κατεξανα- στῆναι δὲ ὡς περ, καὶ συστείλαντα τὴν μακροθυ μίαν, αἰτῆσαι δίκας αὐτοὺς τῶν εἰς αὐτὸν οὐχ ὁσίως πλημμελημένων. Καὶ ταῦτά φησιν οὐκ ἀεργὴς ὢν αὐτός· οὐδὲ γὰρ ὁ Πατήρ κρίνει εὐδένα, ἀλλὰ πα σαν τὴν κρίσιν δέδωκεν τῷ Υἱῷ. - (Β'. Λέγων δὲ τὸ Μὴ ἀποστῇς ἀπ' ἐμοῦ, διαδείκνυσιν ἐναργώς ὅτι πάμμεγα προς σωτηρίαν ἐφόδιον τὸ μόνον ἔχειν παρεστηκότα καὶ συνασπίζοντα τὸν τῶν ὅλων Θεόν. Οἱ γὰρ τούτου λαχόντες την μέθεξιν, πάντη τε καὶ πάντως περιέσονται τῶν ἐχθρῶν, καὶ τὰς τῶν πολεμούντων αὐτοῖς ἐφόδους διακρούσονται αὐτοῖς. Κρινόν με, Κύριε, κατὰ τὴν δικαιοσύνην σου. - (Β Γ. Εξήνεγκεν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ ὅσιον ἀφ' Υἱῷ τὸ κρῖμα· οὐ γὰρ συγκεχώρηκεν ἀκαταλή πτως ἐπιχειρεῖν αὐτῷ τοὺς εἰς αὐτὸν δυσσεβήσαντας, ἔσβεσε δὲ μᾶλλον αὐτῶν τὸν γέλωτα. Ως κρίμα δίκαιον αἰτεῖ τῇ τοῦ Πατρὸς δικαιοσύνῃ πρεπωδέστα- τον τὸ μὴ ἀφεῖναι τοῖς ἀποκτείνασιν αὐτὸν ταῖς κατ' αὐτοῦ θυμηδίαις ἐντρυφάν, μήτε μὴν ἐπιγάννυσθαι πεπονθότι, καὶ τοῦτο μέχρι παντός. Μὴ είποισαν ἐν καρδίαις αὐτῶν· Εΰγε, εὖτε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν· μηδὲ εἶποισαν· Κατεπίομεν αὐτόν. (Β Διὰ τοῦτο ἔσβεσε τῶν Ἰουδαίων ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν γέλωτα, ἵνα μὴ λέγοιεν ἐν ταῖς ἑαυτῶν καρδίαις· · Εύγε, εύγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν. Εἰ γὰρ μεμένηκεν ὁ Χριστὸς ἐν μόνῳ τῷ σταυ- ρωθῆναι καὶ ἀποθανεῖν, ἔφασαν ἂν εἰκότως οἱ ἀπο κτείναντες αὐτόν· . Ευγε, εγε, τῇ ψυχῇ ἡμῶν, ν καὶ προσέτι τοῦτο το, « Κατεπίομεν αὐτόν. ὁ Ἐπειδὴ δὲ αὐτοὶ μὲν γεγόνασιν ἐν παντὶ κακῷ, κατεμπρη- σθείσης αὐτῶν ἁπάσης τῆς χώρας καὶ πολέμου δαπανήσαντος τοὺς ἐν αὐτῇ· ὁ δὲ πεπονθώς δοξάζεται λέγοντος αὐτῷ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός· ο Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη την κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς· ἔτι τε πρὸς τοῦτο Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς εχθρούς σου υποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ο πέπτωκεν ἡ τῶν Ἰουδαίων ὀφρύς, εἰς γῆν κατηνέχθη το φρό- νημα, καὶ οὐκ ἐπέχαρον αὐτῷ, οὔτε μὴν ἴσχυσαν εἰπεῖν· « Κατεπίομεν αὐτόν. » Αγαλλιάσθωσαν καὶ εὐφρανθείησαν οἱ θέλοντες τὴν δικαιοσύνην μου. (Β ί. 120) Οὐδὲν ἧττον τῶν ἐννοιῶν ἡ δύναμις κατὰ παντὸς ὁτονοῦν ἔρχεται τοῦ θέλοντος αὐτοῦ τὴν γεννικῶς, καὶ οὐκ ἀνελοῖεν πώποτε γεγονότες ὑπ' IN PSALMUN XXXIV. ** A Christo his verbis coarguebantur : « Quid me ten- tatis, hypocritz ?, b) (B f. b ) f. b) B C D Vers. 22. Vidisti, Domine, ne sileas : Domine, ne discedas a me. Petit a Patre ut contra illos, qui in se debac- chati fuerant, ultio commoveatur. Ac propemodum adjurat dicens : « Vidisti, Domine, ne sileas. › Vult enim ne diutius ferat eos patienter Deus Pater; sed ut consurgat quodammodo, omnissaque long- animitate, pœnas reposcat patratorum injuste con- tra se facinorum. Attamen hoc dicit, non quasi in- terim nihil ipse operetur; nam Pater potius nemi- nem judicat, sed omne judicium Filio commisit ***. - Dum autem ait, Ne discedas a me, manifeste declarat, maximum esse salutis præsidium, si quis protectorem defensoremque habeat universalem Deum. Nam qui id consecuti fuerint, inimicis sine dubio suis fient superiores, oppugnantium incursibus fortiter resistent, neque unquam illis succumbent. Vers. 24. Judica me, Domine, secundum justitiam tuam. Sanctum de Filio protulit Deus judicium; non enim sivit ut incessanter molestiam huic impi crearent, sed risum potius illorum exstinxit.—Ju- stum veluti judicium postulat, Patris æquitati con- venientissimum, ut ne interfectoribus suis gaudio exsultare concedat, neque de patiente lætari, præ- sertim sine fine. Vers. 25. Non dicant in cordibus suis : Euge, enge, animæ nostræ ; nec dicant : Devoravimus eum. Idcirco exstinxit Judæorum risum Deus Pater, ne in cordibus suis dicerent : Euge, eage, animæ nostræ. Nam si in crucifixione ac morte Christus perseveraset, merito dixissent interfectores ejus : • Euge, euge, animæ nostra ; » itemque : « Devo- ravimus eum. › Sed quia ipsi omni genere calamitatis obruti fuerunt, igne ferroque tota eorum regione vastata cum incolis suis; contra vero patiens Chri- stus a Deo Patre glorificatur dicente: ‹ Postula a me, et dabo tibi gentes haereditatem tuam, et pos- sessionem tuam terminos terræ * ; › atque insu- per : « Sede a dextris meis, donec pouam inimicos tuos scabellum pedum tuorum ; • post haec, in- quam, concidit Judæorum supercilium, prostrata superbia fuit, neque ulterius de eo lætati sunt, neque dicere jam potuerunt : « Devoravimus eun. Vers. 27. Exsultent et lætentur qui volunt justitiam Nihilominus harum sententiarum sensus quem- libet spectat, qui velit justitiam illius, et cum eo- Psal. cix, 1, 2. 18. *** Joan. v, 22. οι Psal. n, 8. 6. Math. ΧΧΙΙ,
PG 69:911Ἐπαγγέλλεται Χριστὸς καὶ καθάπερ τινὰ θυσίαν πνευματικὴν ἀνακομίζειν τῷ Πατρὶ τὴν δοξολογίαν, κατὰ πᾶσαν ἡμέραν τὸν ἔπαινον αὐτοῦ. Καί τοι τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, εἰ τελεῖν ἕλοιντο χαριστήρια, βουθυτὴν ἐκέλευεν ἡ τοῦ νόμου σκιὰ, ἢ μηλοσφαγίαις κεχρῆσθαι τυχὸν, ἢ τρυγόνας προσάγειν, ἢ δύο νεοττοὺς περιστερῶν, λάγανά τε καὶ σεμίδαλιν ἐλαιόδευτον· ἀλλ’ οὐκ ἐν Χριστῷ τοὺς τύπους ἔδει κρατοῦντας ὁρᾶσθαι. ΨΑΛΜΟΣ ΛΕ. »Εἰς τὸ τέλος, τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ.« (α φ. 186, ξ φ. 74 β) Καὶ οὕτω μὲν ἱστορικώτερον, ὑψηλότερον δὲ κατηγορίαν ὁ ψαλμὸς περιέχει τῆς ὑπερηφανίας τοῦ λαοῦ Ἰουδαίων, καὶ τῆς κακίας ἔλεγχον, καὶ μὴν ὑμνολογίαν τῶν δικαίων κριμάτων, δι’ ὧν ἔσωσε τὴν ὑπ’ οὐρανὸν ὁ Κύριος· πρὸς δὲ τούτοις εὐχαριστίαν πρὸς τὸν Πατέρα ὑπὲρ ὧν εὐηργέτησε διὰ τοῦ Υἱοῦ· ἐφ’ ἅπασι δὲ τούτοις εὐχὴν ἀσφαλιζομένην τοῦ μὴ πεσεῖν εἰς ὑπερηφανίαν. Τὸ μὲν οὖν εἰς τέλος, ὅ τί ποτέ ἐστι, πολλάκις εἴρηται, καὶ φορτικὸν ἴσως τὸ ταυτολογεῖν.
δικαιοσύνην, καὶ τὴν πρὸς αὐτὸν ἀγαπῶντες εἰρήνην· νεοττούς περιστερῶν, λάγανά τε καὶ σεμίδαλιν κρατοῦντας ὁρᾶσθαι. οἷς καὶ ἀγαλλίασιν καὶ εὐφροσύνην δοθήναι βούλεται, χορηγουμένην δηλονότι δι' αὐτοῦ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Γέγραπται γὰρ περὶ δικαίου παντός· ο Επι γὰρ κεφαλῆς αὐτῶν αἴνεσις, καὶ εὐφροσύνη καταλή ψεται αὐτούς. » Πλὴν ὁποία τίς ἐστιν ἡ δικαιοσύνη περὶ ἧς νῦν ὁ λόγος αὐτῷ, ζητητέον. Εδόκει μὲν γὰρ ὁ δι' ἀγγέλων τοῖς ἀρχαιοτέροις λαληθεὶς νόμος, μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωσέως, διδάσκαλος ἡμῖν δικαιοσύνης, πλὴν οὐ τῆς τελεωτέρας. Τοιγάρτοι καὶ ὁ θεσπέσιος Παῦλος οὐκ ἄμεμπτον εἶναί φησιν αὐτὴν δευτέρας τύπου, τῆς ἐν Χριστῷ δηλονότι, ή διά γε τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων εἰσφέρεται, καὶ ἔστιν τελεωτάτη. Ταύτην οὖν ἄρα τὴν δικαιοσύνην εἰ θέα λοντες ἀγαλλιάσαιντο, φησὶν, καὶ εὐφρανθήτωσαν. Οἱ θέλοντες τὴν εἰρήνην τοῦ δούλου αὐτοῦ. ( Β Ι. Εἰ μὲν ἐξ αἵματος Ισραήλ τίοιν τινες τὴν πρὸς αὐτὸν εἰρήνην, οὗτοι τους τύπους ἀπολελοιπότες καὶ τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιᾶς, μετακεχω ρήκασιν εἰς ἀλήθειαν, ἥτις ἐστὶν ἡ δικαιοσύνη. Τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ ἱερώτατος Παῦλος· « Ἡμεῖς φύσει Ἰουδαῖοι, καὶ οὐκ ἐξ ἐθνῶν ἁμαρτωλοί· εἰδότες δὲ ὅτι οὐ δικαιούται ἄνθρωπος ἐξ ἔργων νόμου, ἐὰν μὴ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμεῖς εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν ἐπιστεύσαμεν, ἵνα δικαιωθῶμεν ἐν αὐτῷ.» Εἰ δὲ ἐξ ἐθνῶν νοοῖντα τυχὸν οἱ κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, καί τοι τὴν εἰρήνην ήσπάσαντο τὴν πρός γε μήν, φησί, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὴν διαστῶσαν αὐτοῦ ἀπάτην διαπηδήσαντες καὶ καταλύ σαντες τὴν ἔχθραν, καὶ ἐκ μέσου ποιήσαντες τὸ μεσο- λαβοῦν, οἷς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος προσπεφώνητι λέγων· ο Δικαιωθέντες οὖν ἐκ πίστεως. » Εν δ δοῦλον ἑαυτὸν ὀνομάζει Χριστός, ταρασσέσθω μηδείς, ἐννοήσας ότι μορφήν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθείς ὢν (4) ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, Καὶ ἡ γλῶσσά μου μελετήσει την εικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὸν ἔπαινόν σου. (Β Γ. "Αθρει δή μοι πάλιν ἐν τούτοις τὸ τῆς άνθρωπότητας πρόσωπον εὖ μάλα διαμορφούμενον ἐν Χριστῷ. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονεν καθ' ἡμᾶς, ταύτῃ ται καὶ σφόδρα εἰκότως ὡς μέτροις έμβεβηκώς της δου λοπρεπέσιν, ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην πληροῦν ἐπαγ γέλλεται. Εργον δὲ δικαιοσύνης τῆς καθ' ἡμᾶς τὸ μελέτην ποιεῖσθαι καὶ τοῦτο διηνεκῇ τῷ Θεῷ πρέσ πουσαν καὶ ὀφειλομένην δοξολογίαν. – Επαγγελ λεται Χριστὸς καὶ καθάπερ τινὰ θυσίαν πνευματι τὴν ἀνακομίζειν τῷ Πατρὶ τὴν δοξολογίαν, κατὰ πλ σαν ἡμέραν τὸν ἔπαινον αὐτοῦ. Καί τοι τοῖς ἐξ αἱ- ματος Ἰσραὴλ, εἰ τελεῖν ἔλοιντο χαριστήρια, βουθυ τὴν ἐκέλευεν ἡ τοῦ νόμου σκιὰ, ἢ μηλοσφαγίας; κεχρῆσθαι τυχόν, ἢ τρυγόνας προσάγειν, ἢ δύο ἐλαιόδευτον· ἀλλ' οὐκ ἐν Χριστῷ τοὺς τύπους ἔδει ** ΨΑΛΜΟΣ ΛΕ. - Εἰς τὸ τέλος, τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 186, Καὶ οὕτω μὲν ἱστορικώτερον, 16. ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. dem pacem fovere ; quibus etiam gaudium et læ- A titiam impertiri vult, datam videlicet per ipsum a Patre Deo. Scriptum est enim de omni justo : e Laus in capite corum, et latitia eosdem corripiet ". Caterum quænam sit justitia, de qua nunc loquitur, disquirendum superest. Sane illa per angelos di- etata priscis hominibus lex, mediatore sapientis sime Moyse, magistra nobis justitiæ videbatur, non tamen satis perfectæ. Quamobrem et divus Paulus *, non usquequaque inculpabilem ait ipsam fuisse, sed secundæ typum, Christianæ scilicet, quæ evangeli- cis mandatis continetur, et est perfectissima. Hane itaque qui volunt justitiam exsultent utique ac lactentur. Qui volunt pacem servi ejus. Si qui de stirpe Israelis magni æstimarunt pacem cum eo habere, hi desertis typis legisque umbris, ad veritatem transierunt, quæ est justitia. Hoc docet sacrosanctus Paulus his verbis: • Nos natura sumus Judæi, et non ex gentibus peccato- res ; cum tamen agnoverimus non justificari homi- nem ex operibus legis, sed per fidem tantummodo Jesu Christi, nos quoque in Christum Jesum cre- didimus, ut in ipso justifcaremur ss. » Quod si autem ethnica origine censebantur fortasse voca- forum nonnulli, hi nihilominus pacem optarunt cum Domino nostro Jesu Christo, derelicto qui eos areebat errore, sublata inimicitia, remotoque quod interjacebat obstaculo : quibus sapientissimus que-C que Paulus ea verba inclamabat: + Justificati ergo ex fide 56. » Jam quod servum se Christus nominat, nemo conturbetur; sed reputet eum, servi forma assumpta, et habitu inventum hominem, semnet- ipsum humiliavisse *7, Vers. 28. Et lingua mos meditabitur justitiam tuam, tota die laudem tuam. - Videsis denuo ex his humanitatis speciem in Christo egregie efformatam. Nam quia tanquam unus ex nobis factus est, ideo convenientissime, servili se continens modulo humanam justitiam perficere dicitur. Opus vero justitiæ nostræ est, curam gerere ut semper Deo decens ac debita laus tribuatur. Dicitur etiam Christus, spiritalis instar victima Patri oferre, glorificandi causa, quo- D tidie laudem suam. Atqui posteris Israelis, si quando eucharisticum vellent offerre, præcipiebat legis umbra boum aut ovium mactationes, aut turturum vel pulorum columbinorum oblationes, aut pla- centas et similam oleo perunctam; sed enim in Christo perseverare typos non oportebat. PSALMUS XXXV. Vers. 1. In finem, servo Domini Davidi. Quod hactenus diximus, ad historiam potius per- b) b) Isa. LI, 11. "Hebr. vin, 7. ** Galat. 11, 13, C f. b) Rom v, 4. *7 Philipp. 11, 7. (1) Ita cod., non ὡς.
Τό γε μὴν ἐπιγεγράφθαι »Τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβὶδ,« διαδείκνυσιν ὅτι πρέποι ἂν τὴν ᾠδὴν ἀνακεῖσθαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβὶδ, ἅτε δὴ καὶ ἁγίῳ γεγονότι καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας τὸν αὐχένα τοῖς θείοις ὑποτιθέντι ζυγοῖς. Ἔφη γὰρ περὶ αὐτοῦ πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· »Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὃς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου.« Εἰ δὲ δή τις εἴη καὶ ἕτερος δοῦλος Θεοῦ, καὶ πολιτείαν ἔχων ἁγιοπρεπῆ, κεχρήσεται καὶ αὐτὸς τῇ τοιᾷδε προσευχῇ πρὸς τὸν Θεόν· περιέχει γὰρ αὐτῆς ἡ δύναμις ψόγον μὲν τῶν ὁλοτρόπως κεκλικότων εἰς τὸ πλημμελεῖν. Εἶτα τὴν τοῦ Θεοῦ γαληνότητα τοῖς αὐτῇ πρέπουσιν ἐπαίνοις στεφανοῖ, καὶ καθίστησιν ἐραστὰς τῆς παρ’ αὐτοῦ μεγαλοδωρεᾶς τοὺς μονοτρόπως αὐτῷ δουλεύοντας καὶ τὴν οἰκείαν αὐτῷ ζωὴν ἀνατεθεικότας. Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὰ τοῖς παρανόμοις συμβησόμενα δηλοῖ· συνελαύνων πανταχόθεν ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἐντευξομένους, εἰς ὁσίαν καὶ ἀβέβηλον ζωήν. Ἄρχεται δὲ οὕτως τῆς προσευχῆς. »Φησὶν ὁ παράνομος τοῦ ἁμαρτάνειν ἐν ἑαυτῷ· οὐκ ἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ.« (α φ. 186 β, β φ. 121, ξ φ.
δικαιοσύνην, καὶ τὴν πρὸς αὐτὸν ἀγαπῶντες εἰρήνην· νεοττούς περιστερῶν, λάγανά τε καὶ σεμίδαλιν κρατοῦντας ὁρᾶσθαι. οἷς καὶ ἀγαλλίασιν καὶ εὐφροσύνην δοθήναι βούλεται, χορηγουμένην δηλονότι δι' αὐτοῦ παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Γέγραπται γὰρ περὶ δικαίου παντός· ο Επι γὰρ κεφαλῆς αὐτῶν αἴνεσις, καὶ εὐφροσύνη καταλή ψεται αὐτούς. » Πλὴν ὁποία τίς ἐστιν ἡ δικαιοσύνη περὶ ἧς νῦν ὁ λόγος αὐτῷ, ζητητέον. Εδόκει μὲν γὰρ ὁ δι' ἀγγέλων τοῖς ἀρχαιοτέροις λαληθεὶς νόμος, μεσιτεύοντος τοῦ πανσόφου Μωσέως, διδάσκαλος ἡμῖν δικαιοσύνης, πλὴν οὐ τῆς τελεωτέρας. Τοιγάρτοι καὶ ὁ θεσπέσιος Παῦλος οὐκ ἄμεμπτον εἶναί φησιν αὐτὴν δευτέρας τύπου, τῆς ἐν Χριστῷ δηλονότι, ή διά γε τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων εἰσφέρεται, καὶ ἔστιν τελεωτάτη. Ταύτην οὖν ἄρα τὴν δικαιοσύνην εἰ θέα λοντες ἀγαλλιάσαιντο, φησὶν, καὶ εὐφρανθήτωσαν. Οἱ θέλοντες τὴν εἰρήνην τοῦ δούλου αὐτοῦ. ( Β Ι. Εἰ μὲν ἐξ αἵματος Ισραήλ τίοιν τινες τὴν πρὸς αὐτὸν εἰρήνην, οὗτοι τους τύπους ἀπολελοιπότες καὶ τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιᾶς, μετακεχω ρήκασιν εἰς ἀλήθειαν, ἥτις ἐστὶν ἡ δικαιοσύνη. Τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ ἱερώτατος Παῦλος· « Ἡμεῖς φύσει Ἰουδαῖοι, καὶ οὐκ ἐξ ἐθνῶν ἁμαρτωλοί· εἰδότες δὲ ὅτι οὐ δικαιούται ἄνθρωπος ἐξ ἔργων νόμου, ἐὰν μὴ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμεῖς εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν ἐπιστεύσαμεν, ἵνα δικαιωθῶμεν ἐν αὐτῷ.» Εἰ δὲ ἐξ ἐθνῶν νοοῖντα τυχὸν οἱ κεκλημένοι διὰ τῆς πίστεως, καί τοι τὴν εἰρήνην ήσπάσαντο τὴν πρός γε μήν, φησί, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὴν διαστῶσαν αὐτοῦ ἀπάτην διαπηδήσαντες καὶ καταλύ σαντες τὴν ἔχθραν, καὶ ἐκ μέσου ποιήσαντες τὸ μεσο- λαβοῦν, οἷς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος προσπεφώνητι λέγων· ο Δικαιωθέντες οὖν ἐκ πίστεως. » Εν δ δοῦλον ἑαυτὸν ὀνομάζει Χριστός, ταρασσέσθω μηδείς, ἐννοήσας ότι μορφήν δούλου λαβών, καὶ σχήματι εὑρεθείς ὢν (4) ἄνθρωπος, ἐταπείνωσεν ἑαυτόν, Καὶ ἡ γλῶσσά μου μελετήσει την εικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὸν ἔπαινόν σου. (Β Γ. "Αθρει δή μοι πάλιν ἐν τούτοις τὸ τῆς άνθρωπότητας πρόσωπον εὖ μάλα διαμορφούμενον ἐν Χριστῷ. Ἐπειδὴ γὰρ γέγονεν καθ' ἡμᾶς, ταύτῃ ται καὶ σφόδρα εἰκότως ὡς μέτροις έμβεβηκώς της δου λοπρεπέσιν, ἀνθρωπίνην δικαιοσύνην πληροῦν ἐπαγ γέλλεται. Εργον δὲ δικαιοσύνης τῆς καθ' ἡμᾶς τὸ μελέτην ποιεῖσθαι καὶ τοῦτο διηνεκῇ τῷ Θεῷ πρέσ πουσαν καὶ ὀφειλομένην δοξολογίαν. – Επαγγελ λεται Χριστὸς καὶ καθάπερ τινὰ θυσίαν πνευματι τὴν ἀνακομίζειν τῷ Πατρὶ τὴν δοξολογίαν, κατὰ πλ σαν ἡμέραν τὸν ἔπαινον αὐτοῦ. Καί τοι τοῖς ἐξ αἱ- ματος Ἰσραὴλ, εἰ τελεῖν ἔλοιντο χαριστήρια, βουθυ τὴν ἐκέλευεν ἡ τοῦ νόμου σκιὰ, ἢ μηλοσφαγίας; κεχρῆσθαι τυχόν, ἢ τρυγόνας προσάγειν, ἢ δύο ἐλαιόδευτον· ἀλλ' οὐκ ἐν Χριστῷ τοὺς τύπους ἔδει ** ΨΑΛΜΟΣ ΛΕ. - Εἰς τὸ τέλος, τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ. (Α Γ. 186, Καὶ οὕτω μὲν ἱστορικώτερον, 16. ** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. dem pacem fovere ; quibus etiam gaudium et læ- A titiam impertiri vult, datam videlicet per ipsum a Patre Deo. Scriptum est enim de omni justo : e Laus in capite corum, et latitia eosdem corripiet ". Caterum quænam sit justitia, de qua nunc loquitur, disquirendum superest. Sane illa per angelos di- etata priscis hominibus lex, mediatore sapientis sime Moyse, magistra nobis justitiæ videbatur, non tamen satis perfectæ. Quamobrem et divus Paulus *, non usquequaque inculpabilem ait ipsam fuisse, sed secundæ typum, Christianæ scilicet, quæ evangeli- cis mandatis continetur, et est perfectissima. Hane itaque qui volunt justitiam exsultent utique ac lactentur. Qui volunt pacem servi ejus. Si qui de stirpe Israelis magni æstimarunt pacem cum eo habere, hi desertis typis legisque umbris, ad veritatem transierunt, quæ est justitia. Hoc docet sacrosanctus Paulus his verbis: • Nos natura sumus Judæi, et non ex gentibus peccato- res ; cum tamen agnoverimus non justificari homi- nem ex operibus legis, sed per fidem tantummodo Jesu Christi, nos quoque in Christum Jesum cre- didimus, ut in ipso justifcaremur ss. » Quod si autem ethnica origine censebantur fortasse voca- forum nonnulli, hi nihilominus pacem optarunt cum Domino nostro Jesu Christo, derelicto qui eos areebat errore, sublata inimicitia, remotoque quod interjacebat obstaculo : quibus sapientissimus que-C que Paulus ea verba inclamabat: + Justificati ergo ex fide 56. » Jam quod servum se Christus nominat, nemo conturbetur; sed reputet eum, servi forma assumpta, et habitu inventum hominem, semnet- ipsum humiliavisse *7, Vers. 28. Et lingua mos meditabitur justitiam tuam, tota die laudem tuam. - Videsis denuo ex his humanitatis speciem in Christo egregie efformatam. Nam quia tanquam unus ex nobis factus est, ideo convenientissime, servili se continens modulo humanam justitiam perficere dicitur. Opus vero justitiæ nostræ est, curam gerere ut semper Deo decens ac debita laus tribuatur. Dicitur etiam Christus, spiritalis instar victima Patri oferre, glorificandi causa, quo- D tidie laudem suam. Atqui posteris Israelis, si quando eucharisticum vellent offerre, præcipiebat legis umbra boum aut ovium mactationes, aut turturum vel pulorum columbinorum oblationes, aut pla- centas et similam oleo perunctam; sed enim in Christo perseverare typos non oportebat. PSALMUS XXXV. Vers. 1. In finem, servo Domini Davidi. Quod hactenus diximus, ad historiam potius per- b) b) Isa. LI, 11. "Hebr. vin, 7. ** Galat. 11, 13, C f. b) Rom v, 4. *7 Philipp. 11, 7. (1) Ita cod., non ὡς.
PG 69:91375) Τουτέστιν ἡγεῖται μηδένα βλέπειν αὐτοῦ τὰ βουλεύματα· ἅπαξ δὲ προθέμενος τοῦ παρανομεῖν, ἔξω τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ τὸν τοῦ Θεοῦ τίθεται φόβον. Φαμὲν δὲ εἶναι παράνομον τὸν τοῖς θείοις νόμοις εἰς ἅπαν ἀπειρηκότα, ὡς μηδὲ εἶναι θέλειν αὐτοὺς, ἀγέρωχον δὲ παντελῶς καὶ ἐξίτηλον διαβιῶναι ζωὴν, καὶ οἷον ἀμεταστρεπτὶ τρέχουσαν εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς παγίδα θανάτου. Τῶν οὕτω βιοῦν εἰωθότων μέμνηταί που τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, οὕτω τέ φησιν περὶ ἑκάστου· »Λέγει δὲ Κυρίῳ· Ἀπόστα ἀπ’ ἐμοῦ, εἰδέναι ὁδούς σου οὐ βούλομαι.« Ὁ τοιοῦτος τετύφλωται, φησὶ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασι τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον οὐχ’ ὁρᾷ, δι’ οὗπερ ἂν γένοιτο θερμὴ μὲν ἔφεσις εἰς ἀγαθουργίαν, ἄμαχος δέ τις καὶ δυσάντητος προθυμία πρός γε τὸ χρῆναι βιῶναι λαμπρῶς. Οἱ γὰρ ἀφοβίαν Θεοῦ νοσοῦντες, οὐδὲν μὲν εἶδος κακίας ὀκνοῦσι· κρύπτουσι δὲ ὑπὸ φόβου πολλάκις ἢ αἰσχύνης τῷ πλησίον κωλυόμενοι ταύτην ἐξαγαγεῖν. »Ὅτι ἐδόλωσεν ἐνώπιον αὐτοῦ.« Ἑτέραν ἀποδίδωσι πρόφασιν τῆς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημένης νόσου. Οὐ γὰρ πεπόρευται, φησὶ, μετὰ ἀληθείας ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. Τοῦτο γὰρ, »Ἐδόλωσε,« κατασημαίνειεν ἂν, οἶμαί που.
υψηλότερον δὲ κατηγορίαν ὁ ψαλμός περιέχει τῆς Δ ὑπερηφανίας τοῦ λαοῦ Ἰουδαίων, καὶ τῆς κακίας ἔλεγον, καὶ μὴν ὑμνολογίαν τῶν δικαίων κριμάτων, δι' ὧν ἔσωσε τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν ὁ Κύριος· πρὸς δὲ τού- τοις εὐχαριστίαν πρὸς τὸν Πατέρα ὑπὲρ ὧν εὐηγγέ- τησε διὰ τοῦ Υἱοῦ· ἐφ᾽ ἅπασι δὲ τούτοις εὐχὴν ἀσφα λιζομένην τοῦ μὴ πεσεῖν εἰς ὑπερηφανίαν. Τὸ μὲν οὖν εἰς τέλος, ὅ τί ποτέ ἐστι, πολλάκις εἴρηται, καὶ φορτικόν ἴσω; τὸ ταυτολογεῖν. Τό γε μὴν ἐπιγε- γράφθαι « Τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ, ο διαδείκνυ σιν ὅτι πρέποι ἂν τὴν ᾠδὴν ἀνακεῖσθαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ἅτε δὴ καὶ ἁγίῳ γεγονότι καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας τὸν αὐχένα τοῖς θείοις ὑποτιθέντι ζυγοῖς. Εφη γὰρ περὶ αὐτοῦ πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· « Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὅς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. Εἰ δὲ δή τις εἴη καὶ ἕτερος δοῦλος Θεοῦ, καὶ πολιτείαν ἔχων ἁγιοπρεπή, κεχρήσεται καὶ αὐτὸς τῇ τοιᾷδε προσευχῇ πρὸς τὸν Θεόν περιέχει γὰρ αὐτῆς ἡ δύο νάμις ψόγον μὲν τῶν ὁλοτρόπως κεκλικότων εἰς τὸ πλημμελεῖν. Εἶτα τὴν τοῦ Θεοῦ γαληνότητα τοῖς αὐτῇ πρέπουσιν ἐπαίνοις στεφανοί, καὶ καθίστησιν ἐραστὰς τῆς παρ' αὐτοῦ μεγαλοδωρεᾶς τοὺς μονοτρόπως αὐτῷ δουλεύοντας καὶ τὴν οἰκείαν αὐτῷ ζωὴν ἀνατεθεικό- τας. Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὰ τοῖς παρανόμοις συμβησό- μένα δηλοί· συνελαύνων πανταχόθεν ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἐντευξομένους, εἰς ὁσίαν καὶ ἀβέβηλον ζωήν. Αρχεται δὲ οὕτως τῆς προσευχῆς. Φησὶν ὁ παράνομος τοῦ ἁμαρτάνειν ἐν ἑαυτῷ· οὐκ ἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. (Δ. Γ. Τουτέστιν ἡγεῖται μηδένα βλέπειν αὐτοῦ τὰ βουλεύματα· ἅπαξ δὲ προθέμενος τοῦ παρανομεῖν, ἔξω τῶν ὀφθαλμῶν αὐτ τοῦ τὸν τοῦ Θεοῦ τίθεται φόβον. Φαμὲν δὲ εἶναι παράνομων τὸν τοῖς θείοις νόμοις εἰς ἅπαν ἀπειρη- κότα, ὡς μηδὲ εἶναι θέλειν αὐτοὺς, ἀγέρωχον δὲ παντελῶς καὶ ἐξίτηλον διαβιῶναι ζωὴν, καὶ οἷον ἀμεταστρεπτί τρέχουσαν εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς παγίδα θανάτου. Τῶν οὕτω βιοῦν εἰωθότων μέμνηται που τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, οὕτω τέ φησιν περὶ ἑκά- στου· Λέγει δὲ Κυρίῳ· Απόστα ἀπ' ἐμοῦ, εἰδέναι οδούς σου οὐ βούλομαι. ο Ο τοιοῦτος τετύφλωται, φησί, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι τὸν τοῦ Θεοῦ φό- 6ον οὐχ ὁρᾷ, δι' ούπερ ἂν γένοιτο θερμὴ μὲν ἔφεσις εἰς ἀγαθουργίαν, ἅμαχος δέ τις καὶ δυσάντητος προ θυμία πρός γε τό χρῆναι βιῶνας λαμπρώς. Οἱ γὰρ ἀφοδίαν Θεοῦ νοσοῦντες, οὐδὲν μὲν εἶδος κακίας ὀκνοῦσι· κρύπτουσι δὲ ὑπὸ φόβου πολλάκις ή αἰσχύ της τῷ πλησίον κωλυόμενοι ταύτην ἐξαγαγεῖν. 14. == IN PSALMUM XXXV. tinet (1); altiore autem sensu, criminatur psalmus b, B f. 121, C f. 75) ss Acl. III, 22. * Job XXI, Jam commentarii qua sensum hujus psalini histo- ricum exposuerat. Quamnam vero in hoc psalmo, cæteroquí morali, historiam Cyrillus agnovérit, di- viuare fortasse licet ex aliis antiquis interpretibus, quos inter est Theodoretus, qui Saulis malitiam hic describi putaverunt, et clementiam Davidis, qui illi iu castris dormienti pepercit. Judaici populi superbiam, ejusque coarguit perver- sitatem continet etiam justorum judiciorum lau- dem, quibus mundum Deus salvavit : prætereaque gratiæ aguntur Patri ob ea quæ per Filium largitus est beneficia; denique precibus sibi cavet Psalmista, quominus in superbiam incidat (2). Jam dictio in finem quid significet, multoties jam dictum fuit, mo- lestumque fortasse est crambem recoquere. Quod autem in titulo scribitur • Servo Domini Davidi, › id demonstrat decere quidem ut hoc canticum per- sonæ divi Davidis attribuatur, utpote qui sanctus fuerit, et mentis suæ cervicem divino supposuerit jugo. Dixit enim de eo Samueli Deus : « Inveni Davidem, Jessæ filium, virum secundum cor meum, B qui faciet omnes voluntates meas **. Quod si quis- piam alius erit Dei famulus, sanctumque vitæ ge- nus sectans, hic pariter hujusmodi ad Deum prece utetur : namque hujus precis tenor vituperationem continet illorum qui toto animo ad peccandum de- clinaverunt. Deinde Dei placiditatem dignis laudi- bus ornat Psalmista, studiumque munificentiæ ejus apud cos excitat qui constanti more illi deserviunt, suamque eidem vitam consecrant. Tum circa finem, quid peecatoribus eventurum sit declarat : ubique autem tum se, tum lecturos omnes ad sanctam ir- reprehensibilemque vitam hortatur. Sic autem pre- cem exorditur. C D Vers. 2. Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus. Hoc est, neminem existimat cogitationes ipsius videre; simul ac peccare proposuit, procul oculis suis Dei timorem ablegat. Dicimus porro injustum, qui divinis legibus omnino vale dixit, ita ut eas ne esse quidem vellet, et omnino proterve dissolute- que vivit, sine ulla resipiscentia ad inferi bara- thrum mortisque laqueum pergens. Hujuscemodi vitam agentium meminit alicubi sacra Scriptura, ita de singulis loquens : Dicit autem Domino : Recede a me, vias tuas cognoscere nolo ". › Hic cæcutit, inquit, et præ mentis oculis timorem Dei non habet, a quo tamen ad bene agendum fervide impulsus fuisset, invictamque et insuperabilem ad honestam vitam sectandum accepisset alacritatem. Nam qui Dei timore carent, ii nullum genus iniqui- tatis recusant : quanquam id sæpe pavore aliquo aut pudore circumstantibus prodere cohibentur. gmentum, contra tamen codicis Vaticant auctori- talem, in quo etiam tantum prosequitur. Nescio enim quomodo in cațenis duo hi Alexandrini Pa- tres Athanasius atque Cyrillus ab amanuensibus interdum confusi fuerint ; quos tamen accuratis- sime codices nostri Vaticani discernunt. Gerto egn nullam uspiam Cyrillo partem attribuo, nisi diserte Cyrilli nomen in codicibus gerat. (1) Manifeste patet deesse hic Cyrilli partem il- (9) Hactenus nonnulli tribuerunt Athanasio fra-
Ἀκολουθεῖ δὲ πλειστάκις τοῦ παρανομεῖν εἰωθόσι, καὶ βούλεσθαί τινα δόξαν ἔχειν ἐπιεικείας ἐν ὀφθαλμοῖς ἀνθρώπων, καὶ ὑποκρίνεσθαι μὲν τὸ εἶναι χρηστοὶ, δόλον δὲ ὥσπερ καὶ ἀπάτην ἐργάζεσθαι, οὐχ ὅπερ εἰσὶ κατὰ ἀλήθειαν ὁρᾶσθαι ζητῶντες, ὑποκλέπτοντες δὲ μᾶλλον τῆς ἐπιεικείας τὴν δόξαν. Ἴδοι δ’ ἄν τις τοιοῦτον καὶ δι’ ὧν αἰσχύνεται τὸ δοκεῖν εἶναι κακὸς, τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς τὸ ἀτερπὲς καθορίζοντα. Εἰ γὰρ οἶδεν ὅτι κοσμεῖ ἡ ἁμαρτία, πῶς αὐτὴν ἡγεῖται φευκτήν; Εἰ δὲ τοῖς ἰδίοις τρόποις ἐπερυθριᾷ, ψηφοφορεῖ καθ’ ἑαυτοῦ τῆς παρανομίας τὰ ἐγκλήματα. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα βιοῦν ἡμᾶς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ δίχα δόλου παντὸς, ἵν’ εὑρεθῶμεν κατὰ τὸν μακάριον Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ· »Ἴδε ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν.« »Τοῦ εὐρεῖν τὴν ἀνομίαν αὐτοῦ καὶ μισῆσαι.« (β φ. 121 β) Εἰ ἔσχεν ἐν ὀφθαλμοῖς τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον, εὗρεν ἂν τὴν ἀνομίαν ἑαυτοῦ, καὶ ἐμίσησεν αὐτὴν, ὥστε καὶ ἀποφοιτῆσαι μὲν τῆς εἰς τὰ φαῦλα ῥοπῆς, μεθορμισθῆναι δὲ πρὸς ἀγαθουργίαν, καὶ οἷον ἐκ βυθοῦ κακῶν ἀνενεγκεῖν δύνασθαι πρὸς ἀγαθὴν καὶ φιλάρετον ἕξιν τε καὶ ζωήν. »Οὐκ ἠβουλήθη συνιέναι τοῦ ἀγαθῦναι.« (β φ.
υψηλότερον δὲ κατηγορίαν ὁ ψαλμός περιέχει τῆς Δ ὑπερηφανίας τοῦ λαοῦ Ἰουδαίων, καὶ τῆς κακίας ἔλεγον, καὶ μὴν ὑμνολογίαν τῶν δικαίων κριμάτων, δι' ὧν ἔσωσε τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν ὁ Κύριος· πρὸς δὲ τού- τοις εὐχαριστίαν πρὸς τὸν Πατέρα ὑπὲρ ὧν εὐηγγέ- τησε διὰ τοῦ Υἱοῦ· ἐφ᾽ ἅπασι δὲ τούτοις εὐχὴν ἀσφα λιζομένην τοῦ μὴ πεσεῖν εἰς ὑπερηφανίαν. Τὸ μὲν οὖν εἰς τέλος, ὅ τί ποτέ ἐστι, πολλάκις εἴρηται, καὶ φορτικόν ἴσω; τὸ ταυτολογεῖν. Τό γε μὴν ἐπιγε- γράφθαι « Τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ, ο διαδείκνυ σιν ὅτι πρέποι ἂν τὴν ᾠδὴν ἀνακεῖσθαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ἅτε δὴ καὶ ἁγίῳ γεγονότι καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας τὸν αὐχένα τοῖς θείοις ὑποτιθέντι ζυγοῖς. Εφη γὰρ περὶ αὐτοῦ πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· « Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὅς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. Εἰ δὲ δή τις εἴη καὶ ἕτερος δοῦλος Θεοῦ, καὶ πολιτείαν ἔχων ἁγιοπρεπή, κεχρήσεται καὶ αὐτὸς τῇ τοιᾷδε προσευχῇ πρὸς τὸν Θεόν περιέχει γὰρ αὐτῆς ἡ δύο νάμις ψόγον μὲν τῶν ὁλοτρόπως κεκλικότων εἰς τὸ πλημμελεῖν. Εἶτα τὴν τοῦ Θεοῦ γαληνότητα τοῖς αὐτῇ πρέπουσιν ἐπαίνοις στεφανοί, καὶ καθίστησιν ἐραστὰς τῆς παρ' αὐτοῦ μεγαλοδωρεᾶς τοὺς μονοτρόπως αὐτῷ δουλεύοντας καὶ τὴν οἰκείαν αὐτῷ ζωὴν ἀνατεθεικό- τας. Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὰ τοῖς παρανόμοις συμβησό- μένα δηλοί· συνελαύνων πανταχόθεν ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἐντευξομένους, εἰς ὁσίαν καὶ ἀβέβηλον ζωήν. Αρχεται δὲ οὕτως τῆς προσευχῆς. Φησὶν ὁ παράνομος τοῦ ἁμαρτάνειν ἐν ἑαυτῷ· οὐκ ἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. (Δ. Γ. Τουτέστιν ἡγεῖται μηδένα βλέπειν αὐτοῦ τὰ βουλεύματα· ἅπαξ δὲ προθέμενος τοῦ παρανομεῖν, ἔξω τῶν ὀφθαλμῶν αὐτ τοῦ τὸν τοῦ Θεοῦ τίθεται φόβον. Φαμὲν δὲ εἶναι παράνομων τὸν τοῖς θείοις νόμοις εἰς ἅπαν ἀπειρη- κότα, ὡς μηδὲ εἶναι θέλειν αὐτοὺς, ἀγέρωχον δὲ παντελῶς καὶ ἐξίτηλον διαβιῶναι ζωὴν, καὶ οἷον ἀμεταστρεπτί τρέχουσαν εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς παγίδα θανάτου. Τῶν οὕτω βιοῦν εἰωθότων μέμνηται που τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, οὕτω τέ φησιν περὶ ἑκά- στου· Λέγει δὲ Κυρίῳ· Απόστα ἀπ' ἐμοῦ, εἰδέναι οδούς σου οὐ βούλομαι. ο Ο τοιοῦτος τετύφλωται, φησί, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι τὸν τοῦ Θεοῦ φό- 6ον οὐχ ὁρᾷ, δι' ούπερ ἂν γένοιτο θερμὴ μὲν ἔφεσις εἰς ἀγαθουργίαν, ἅμαχος δέ τις καὶ δυσάντητος προ θυμία πρός γε τό χρῆναι βιῶνας λαμπρώς. Οἱ γὰρ ἀφοδίαν Θεοῦ νοσοῦντες, οὐδὲν μὲν εἶδος κακίας ὀκνοῦσι· κρύπτουσι δὲ ὑπὸ φόβου πολλάκις ή αἰσχύ της τῷ πλησίον κωλυόμενοι ταύτην ἐξαγαγεῖν. 14. == IN PSALMUM XXXV. tinet (1); altiore autem sensu, criminatur psalmus b, B f. 121, C f. 75) ss Acl. III, 22. * Job XXI, Jam commentarii qua sensum hujus psalini histo- ricum exposuerat. Quamnam vero in hoc psalmo, cæteroquí morali, historiam Cyrillus agnovérit, di- viuare fortasse licet ex aliis antiquis interpretibus, quos inter est Theodoretus, qui Saulis malitiam hic describi putaverunt, et clementiam Davidis, qui illi iu castris dormienti pepercit. Judaici populi superbiam, ejusque coarguit perver- sitatem continet etiam justorum judiciorum lau- dem, quibus mundum Deus salvavit : prætereaque gratiæ aguntur Patri ob ea quæ per Filium largitus est beneficia; denique precibus sibi cavet Psalmista, quominus in superbiam incidat (2). Jam dictio in finem quid significet, multoties jam dictum fuit, mo- lestumque fortasse est crambem recoquere. Quod autem in titulo scribitur • Servo Domini Davidi, › id demonstrat decere quidem ut hoc canticum per- sonæ divi Davidis attribuatur, utpote qui sanctus fuerit, et mentis suæ cervicem divino supposuerit jugo. Dixit enim de eo Samueli Deus : « Inveni Davidem, Jessæ filium, virum secundum cor meum, B qui faciet omnes voluntates meas **. Quod si quis- piam alius erit Dei famulus, sanctumque vitæ ge- nus sectans, hic pariter hujusmodi ad Deum prece utetur : namque hujus precis tenor vituperationem continet illorum qui toto animo ad peccandum de- clinaverunt. Deinde Dei placiditatem dignis laudi- bus ornat Psalmista, studiumque munificentiæ ejus apud cos excitat qui constanti more illi deserviunt, suamque eidem vitam consecrant. Tum circa finem, quid peecatoribus eventurum sit declarat : ubique autem tum se, tum lecturos omnes ad sanctam ir- reprehensibilemque vitam hortatur. Sic autem pre- cem exorditur. C D Vers. 2. Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus. Hoc est, neminem existimat cogitationes ipsius videre; simul ac peccare proposuit, procul oculis suis Dei timorem ablegat. Dicimus porro injustum, qui divinis legibus omnino vale dixit, ita ut eas ne esse quidem vellet, et omnino proterve dissolute- que vivit, sine ulla resipiscentia ad inferi bara- thrum mortisque laqueum pergens. Hujuscemodi vitam agentium meminit alicubi sacra Scriptura, ita de singulis loquens : Dicit autem Domino : Recede a me, vias tuas cognoscere nolo ". › Hic cæcutit, inquit, et præ mentis oculis timorem Dei non habet, a quo tamen ad bene agendum fervide impulsus fuisset, invictamque et insuperabilem ad honestam vitam sectandum accepisset alacritatem. Nam qui Dei timore carent, ii nullum genus iniqui- tatis recusant : quanquam id sæpe pavore aliquo aut pudore circumstantibus prodere cohibentur. gmentum, contra tamen codicis Vaticant auctori- talem, in quo etiam tantum prosequitur. Nescio enim quomodo in cațenis duo hi Alexandrini Pa- tres Athanasius atque Cyrillus ab amanuensibus interdum confusi fuerint ; quos tamen accuratis- sime codices nostri Vaticani discernunt. Gerto egn nullam uspiam Cyrillo partem attribuo, nisi diserte Cyrilli nomen in codicibus gerat. (1) Manifeste patet deesse hic Cyrilli partem il- (9) Hactenus nonnulli tribuerunt Athanasio fra-
PG 69:914121 β) Πάμμεγα πρὸς ἐγκλήματος δύναμιν τὸ μηδὲ ἀνασχέσθαι μαθεῖν τίνα τρόπον χρηστὸς ἂν καὶ ἀγαθουργός· καὶ ἀπόδειξις ἂν εἴη σαφὴς τοῦ κατολισθῆναι εἰς πυθμένα φαυλότητος τὸν κατώτατον, μηδὲ ὅσον εἰπεῖν κἂν γοῦν ἄκρῳ δακτύλῳ θέλειν ἀποθίγειν μαθημάτων τῶν ἱερῶν, δι’ ὧν ἄν τις ἐν ἑαυτῷ συλλέξαιτο τὴν ἐφ’ ἅπασιν τοῖς ἀρίστοις ἡμᾶς ἀποκομίζουσαν ἐπιστήμην. Ἀπαίδευτος οὖν ὁ παράνομος, καὶ μαθημάτων τῶν εἰς σωτηρίαν καὶ ζωὴν ἀμέτοχος παντελῶς. »Τὰ ῥήματα τοῦ στόματος αὐτοῦ ἀνομία καὶ δόλος.« (ξ φ. 75) Οὐ γλώσσῃ κέχρηται σοφῇ τε καὶ ἐπιστήμονι, καὶ θύρας ἐχούσῃ καὶ μοχλὸν, ἀθυροστομεῖ δὲ οὕτως καὶ κίβδηλον πανταχοῦ ποιεῖται τὸν λόγον, ὡς ἐπίμεστον ὁρᾶσθαι καὶ ἀνομίας καὶ δόλου· ἀνομίας μὲν, ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δι’ ἃς ἐπήγαγον ὕβρεις Χριστῷ· δόλου δὲ, ὅτι καὶ παγιδεύειν αὐτὸν βουλόμενοι, χρηστοῖς προσῄεσαν λόγοις. »Ἀνομίαν ἐλογίσατο ἐπὶ τῆς κοίτης αὐτοῦ.« (β φ. 121 β) Οἱ μὲν γὰρ τοῖς ἱεροῖς εἴκοντες νόμοις, οἱ καυχήμασιν ἁγιοπρεπέσιν ἐνιδροῦν εἰωθότες, οἱ τὴν εὐκλεᾶ καὶ ἀκατάψεκτον διαβιοῦντες ζωὴν, καὶ ταῖς καθηκούσαις δοξολογίαις τὸν ἁπάντων Σωτῆρα καταγεραίρουσιν·
υψηλότερον δὲ κατηγορίαν ὁ ψαλμός περιέχει τῆς Δ ὑπερηφανίας τοῦ λαοῦ Ἰουδαίων, καὶ τῆς κακίας ἔλεγον, καὶ μὴν ὑμνολογίαν τῶν δικαίων κριμάτων, δι' ὧν ἔσωσε τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν ὁ Κύριος· πρὸς δὲ τού- τοις εὐχαριστίαν πρὸς τὸν Πατέρα ὑπὲρ ὧν εὐηγγέ- τησε διὰ τοῦ Υἱοῦ· ἐφ᾽ ἅπασι δὲ τούτοις εὐχὴν ἀσφα λιζομένην τοῦ μὴ πεσεῖν εἰς ὑπερηφανίαν. Τὸ μὲν οὖν εἰς τέλος, ὅ τί ποτέ ἐστι, πολλάκις εἴρηται, καὶ φορτικόν ἴσω; τὸ ταυτολογεῖν. Τό γε μὴν ἐπιγε- γράφθαι « Τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ, ο διαδείκνυ σιν ὅτι πρέποι ἂν τὴν ᾠδὴν ἀνακεῖσθαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ἅτε δὴ καὶ ἁγίῳ γεγονότι καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας τὸν αὐχένα τοῖς θείοις ὑποτιθέντι ζυγοῖς. Εφη γὰρ περὶ αὐτοῦ πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· « Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὅς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. Εἰ δὲ δή τις εἴη καὶ ἕτερος δοῦλος Θεοῦ, καὶ πολιτείαν ἔχων ἁγιοπρεπή, κεχρήσεται καὶ αὐτὸς τῇ τοιᾷδε προσευχῇ πρὸς τὸν Θεόν περιέχει γὰρ αὐτῆς ἡ δύο νάμις ψόγον μὲν τῶν ὁλοτρόπως κεκλικότων εἰς τὸ πλημμελεῖν. Εἶτα τὴν τοῦ Θεοῦ γαληνότητα τοῖς αὐτῇ πρέπουσιν ἐπαίνοις στεφανοί, καὶ καθίστησιν ἐραστὰς τῆς παρ' αὐτοῦ μεγαλοδωρεᾶς τοὺς μονοτρόπως αὐτῷ δουλεύοντας καὶ τὴν οἰκείαν αὐτῷ ζωὴν ἀνατεθεικό- τας. Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὰ τοῖς παρανόμοις συμβησό- μένα δηλοί· συνελαύνων πανταχόθεν ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἐντευξομένους, εἰς ὁσίαν καὶ ἀβέβηλον ζωήν. Αρχεται δὲ οὕτως τῆς προσευχῆς. Φησὶν ὁ παράνομος τοῦ ἁμαρτάνειν ἐν ἑαυτῷ· οὐκ ἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. (Δ. Γ. Τουτέστιν ἡγεῖται μηδένα βλέπειν αὐτοῦ τὰ βουλεύματα· ἅπαξ δὲ προθέμενος τοῦ παρανομεῖν, ἔξω τῶν ὀφθαλμῶν αὐτ τοῦ τὸν τοῦ Θεοῦ τίθεται φόβον. Φαμὲν δὲ εἶναι παράνομων τὸν τοῖς θείοις νόμοις εἰς ἅπαν ἀπειρη- κότα, ὡς μηδὲ εἶναι θέλειν αὐτοὺς, ἀγέρωχον δὲ παντελῶς καὶ ἐξίτηλον διαβιῶναι ζωὴν, καὶ οἷον ἀμεταστρεπτί τρέχουσαν εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς παγίδα θανάτου. Τῶν οὕτω βιοῦν εἰωθότων μέμνηται που τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, οὕτω τέ φησιν περὶ ἑκά- στου· Λέγει δὲ Κυρίῳ· Απόστα ἀπ' ἐμοῦ, εἰδέναι οδούς σου οὐ βούλομαι. ο Ο τοιοῦτος τετύφλωται, φησί, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι τὸν τοῦ Θεοῦ φό- 6ον οὐχ ὁρᾷ, δι' ούπερ ἂν γένοιτο θερμὴ μὲν ἔφεσις εἰς ἀγαθουργίαν, ἅμαχος δέ τις καὶ δυσάντητος προ θυμία πρός γε τό χρῆναι βιῶνας λαμπρώς. Οἱ γὰρ ἀφοδίαν Θεοῦ νοσοῦντες, οὐδὲν μὲν εἶδος κακίας ὀκνοῦσι· κρύπτουσι δὲ ὑπὸ φόβου πολλάκις ή αἰσχύ της τῷ πλησίον κωλυόμενοι ταύτην ἐξαγαγεῖν. 14. == IN PSALMUM XXXV. tinet (1); altiore autem sensu, criminatur psalmus b, B f. 121, C f. 75) ss Acl. III, 22. * Job XXI, Jam commentarii qua sensum hujus psalini histo- ricum exposuerat. Quamnam vero in hoc psalmo, cæteroquí morali, historiam Cyrillus agnovérit, di- viuare fortasse licet ex aliis antiquis interpretibus, quos inter est Theodoretus, qui Saulis malitiam hic describi putaverunt, et clementiam Davidis, qui illi iu castris dormienti pepercit. Judaici populi superbiam, ejusque coarguit perver- sitatem continet etiam justorum judiciorum lau- dem, quibus mundum Deus salvavit : prætereaque gratiæ aguntur Patri ob ea quæ per Filium largitus est beneficia; denique precibus sibi cavet Psalmista, quominus in superbiam incidat (2). Jam dictio in finem quid significet, multoties jam dictum fuit, mo- lestumque fortasse est crambem recoquere. Quod autem in titulo scribitur • Servo Domini Davidi, › id demonstrat decere quidem ut hoc canticum per- sonæ divi Davidis attribuatur, utpote qui sanctus fuerit, et mentis suæ cervicem divino supposuerit jugo. Dixit enim de eo Samueli Deus : « Inveni Davidem, Jessæ filium, virum secundum cor meum, B qui faciet omnes voluntates meas **. Quod si quis- piam alius erit Dei famulus, sanctumque vitæ ge- nus sectans, hic pariter hujusmodi ad Deum prece utetur : namque hujus precis tenor vituperationem continet illorum qui toto animo ad peccandum de- clinaverunt. Deinde Dei placiditatem dignis laudi- bus ornat Psalmista, studiumque munificentiæ ejus apud cos excitat qui constanti more illi deserviunt, suamque eidem vitam consecrant. Tum circa finem, quid peecatoribus eventurum sit declarat : ubique autem tum se, tum lecturos omnes ad sanctam ir- reprehensibilemque vitam hortatur. Sic autem pre- cem exorditur. C D Vers. 2. Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus. Hoc est, neminem existimat cogitationes ipsius videre; simul ac peccare proposuit, procul oculis suis Dei timorem ablegat. Dicimus porro injustum, qui divinis legibus omnino vale dixit, ita ut eas ne esse quidem vellet, et omnino proterve dissolute- que vivit, sine ulla resipiscentia ad inferi bara- thrum mortisque laqueum pergens. Hujuscemodi vitam agentium meminit alicubi sacra Scriptura, ita de singulis loquens : Dicit autem Domino : Recede a me, vias tuas cognoscere nolo ". › Hic cæcutit, inquit, et præ mentis oculis timorem Dei non habet, a quo tamen ad bene agendum fervide impulsus fuisset, invictamque et insuperabilem ad honestam vitam sectandum accepisset alacritatem. Nam qui Dei timore carent, ii nullum genus iniqui- tatis recusant : quanquam id sæpe pavore aliquo aut pudore circumstantibus prodere cohibentur. gmentum, contra tamen codicis Vaticant auctori- talem, in quo etiam tantum prosequitur. Nescio enim quomodo in cațenis duo hi Alexandrini Pa- tres Athanasius atque Cyrillus ab amanuensibus interdum confusi fuerint ; quos tamen accuratis- sime codices nostri Vaticani discernunt. Gerto egn nullam uspiam Cyrillo partem attribuo, nisi diserte Cyrilli nomen in codicibus gerat. (1) Manifeste patet deesse hic Cyrilli partem il- (9) Hactenus nonnulli tribuerunt Athanasio fra-
»Μεσονύκτιον γὰρ, φησὶν, ἐξηγειρόμην τοῦ ἐξομολογεῖσθαί σοι ἐπὶ τὰ κρίματα τῆς δικαιοσύνης σου,« ἤγουν ταῖς θείαις περιτυγχάνοντες Γραφαῖς, εὐωδίας πάσης πνευματικῆς τὸν οἰκεῖον ἀναπιμπλῶσι νοῦν, καὶ τὰς ἐφ’ ἅπασιν τοῖς ἀγαθοῖς περιεργάζονται τρίβους, καὶ ἀναζητοῦσι λεπτῶς τίνα δὲ τρόπον γένοιντ’ ἂν ἑαυτῶν ἀμείνους, τρέχοντες εἰς εἴδησιν ἐπιεικείας τε ὁμοῦ καὶ λαμπρότητος ἁγιοπρεποῦς. Οἱ δέ γε φαῦλοι καὶ παράνομοι τὸν τῆς ἡσυχίας καιρὸν δαπανῶσιν εἰς πονηρίας, καὶ ταῖς εἰς πᾶν ὁτιοῦν τῶν φαύλων διασκέψεσιν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν καταμολύνοντες, τὸν τῶν ἐκτόπων ἐννοιῶν καρπὸν, μονονουχὶ διαυγαζούσης αὐτοῖς ἡμέρας, ἐκφέρουσιν· παρίστανται γὰρ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ. »Παρέστη πάσῃ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ.« (β φ. 122) Προήκει δὲ φαυλότητος εἰς τοῦτο αὐτοῖς ὁ νοῦς, ὥστε μηδὲ προσοχθῆσαι τῇ κακίᾳ πώποτε. Οὐ γὰρ γεγόνασιν μισηταὶ τῶν ἐκτόπων οἱ παρανομεῖν εἰωθότες· οὐ γὰρ ἂν ἔδρασαν αὐτὰ μισεῖν εἰρημένοι. »Κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου, καὶ ἡ ἀλήθειά σου ἕως τῶν νεφελῶν.« (α φ. 188, β φ. 122, ξ φ.
υψηλότερον δὲ κατηγορίαν ὁ ψαλμός περιέχει τῆς Δ ὑπερηφανίας τοῦ λαοῦ Ἰουδαίων, καὶ τῆς κακίας ἔλεγον, καὶ μὴν ὑμνολογίαν τῶν δικαίων κριμάτων, δι' ὧν ἔσωσε τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν ὁ Κύριος· πρὸς δὲ τού- τοις εὐχαριστίαν πρὸς τὸν Πατέρα ὑπὲρ ὧν εὐηγγέ- τησε διὰ τοῦ Υἱοῦ· ἐφ᾽ ἅπασι δὲ τούτοις εὐχὴν ἀσφα λιζομένην τοῦ μὴ πεσεῖν εἰς ὑπερηφανίαν. Τὸ μὲν οὖν εἰς τέλος, ὅ τί ποτέ ἐστι, πολλάκις εἴρηται, καὶ φορτικόν ἴσω; τὸ ταυτολογεῖν. Τό γε μὴν ἐπιγε- γράφθαι « Τῷ δούλῳ Κυρίου τῷ Δαβίδ, ο διαδείκνυ σιν ὅτι πρέποι ἂν τὴν ᾠδὴν ἀνακεῖσθαι τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβίδ, ἅτε δὴ καὶ ἁγίῳ γεγονότι καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας τὸν αὐχένα τοῖς θείοις ὑποτιθέντι ζυγοῖς. Εφη γὰρ περὶ αὐτοῦ πρὸς τὸν Σαμουὴλ ὁ Θεός· « Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὅς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. Εἰ δὲ δή τις εἴη καὶ ἕτερος δοῦλος Θεοῦ, καὶ πολιτείαν ἔχων ἁγιοπρεπή, κεχρήσεται καὶ αὐτὸς τῇ τοιᾷδε προσευχῇ πρὸς τὸν Θεόν περιέχει γὰρ αὐτῆς ἡ δύο νάμις ψόγον μὲν τῶν ὁλοτρόπως κεκλικότων εἰς τὸ πλημμελεῖν. Εἶτα τὴν τοῦ Θεοῦ γαληνότητα τοῖς αὐτῇ πρέπουσιν ἐπαίνοις στεφανοί, καὶ καθίστησιν ἐραστὰς τῆς παρ' αὐτοῦ μεγαλοδωρεᾶς τοὺς μονοτρόπως αὐτῷ δουλεύοντας καὶ τὴν οἰκείαν αὐτῷ ζωὴν ἀνατεθεικό- τας. Πρὸς δὲ τῷ τέλει, τὰ τοῖς παρανόμοις συμβησό- μένα δηλοί· συνελαύνων πανταχόθεν ἑαυτόν τε καὶ τοὺς ἐντευξομένους, εἰς ὁσίαν καὶ ἀβέβηλον ζωήν. Αρχεται δὲ οὕτως τῆς προσευχῆς. Φησὶν ὁ παράνομος τοῦ ἁμαρτάνειν ἐν ἑαυτῷ· οὐκ ἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. (Δ. Γ. Τουτέστιν ἡγεῖται μηδένα βλέπειν αὐτοῦ τὰ βουλεύματα· ἅπαξ δὲ προθέμενος τοῦ παρανομεῖν, ἔξω τῶν ὀφθαλμῶν αὐτ τοῦ τὸν τοῦ Θεοῦ τίθεται φόβον. Φαμὲν δὲ εἶναι παράνομων τὸν τοῖς θείοις νόμοις εἰς ἅπαν ἀπειρη- κότα, ὡς μηδὲ εἶναι θέλειν αὐτοὺς, ἀγέρωχον δὲ παντελῶς καὶ ἐξίτηλον διαβιῶναι ζωὴν, καὶ οἷον ἀμεταστρεπτί τρέχουσαν εἰς πέταυρον ᾅδου, καὶ εἰς παγίδα θανάτου. Τῶν οὕτω βιοῦν εἰωθότων μέμνηται που τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, οὕτω τέ φησιν περὶ ἑκά- στου· Λέγει δὲ Κυρίῳ· Απόστα ἀπ' ἐμοῦ, εἰδέναι οδούς σου οὐ βούλομαι. ο Ο τοιοῦτος τετύφλωται, φησί, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασι τὸν τοῦ Θεοῦ φό- 6ον οὐχ ὁρᾷ, δι' ούπερ ἂν γένοιτο θερμὴ μὲν ἔφεσις εἰς ἀγαθουργίαν, ἅμαχος δέ τις καὶ δυσάντητος προ θυμία πρός γε τό χρῆναι βιῶνας λαμπρώς. Οἱ γὰρ ἀφοδίαν Θεοῦ νοσοῦντες, οὐδὲν μὲν εἶδος κακίας ὀκνοῦσι· κρύπτουσι δὲ ὑπὸ φόβου πολλάκις ή αἰσχύ της τῷ πλησίον κωλυόμενοι ταύτην ἐξαγαγεῖν. 14. == IN PSALMUM XXXV. tinet (1); altiore autem sensu, criminatur psalmus b, B f. 121, C f. 75) ss Acl. III, 22. * Job XXI, Jam commentarii qua sensum hujus psalini histo- ricum exposuerat. Quamnam vero in hoc psalmo, cæteroquí morali, historiam Cyrillus agnovérit, di- viuare fortasse licet ex aliis antiquis interpretibus, quos inter est Theodoretus, qui Saulis malitiam hic describi putaverunt, et clementiam Davidis, qui illi iu castris dormienti pepercit. Judaici populi superbiam, ejusque coarguit perver- sitatem continet etiam justorum judiciorum lau- dem, quibus mundum Deus salvavit : prætereaque gratiæ aguntur Patri ob ea quæ per Filium largitus est beneficia; denique precibus sibi cavet Psalmista, quominus in superbiam incidat (2). Jam dictio in finem quid significet, multoties jam dictum fuit, mo- lestumque fortasse est crambem recoquere. Quod autem in titulo scribitur • Servo Domini Davidi, › id demonstrat decere quidem ut hoc canticum per- sonæ divi Davidis attribuatur, utpote qui sanctus fuerit, et mentis suæ cervicem divino supposuerit jugo. Dixit enim de eo Samueli Deus : « Inveni Davidem, Jessæ filium, virum secundum cor meum, B qui faciet omnes voluntates meas **. Quod si quis- piam alius erit Dei famulus, sanctumque vitæ ge- nus sectans, hic pariter hujusmodi ad Deum prece utetur : namque hujus precis tenor vituperationem continet illorum qui toto animo ad peccandum de- clinaverunt. Deinde Dei placiditatem dignis laudi- bus ornat Psalmista, studiumque munificentiæ ejus apud cos excitat qui constanti more illi deserviunt, suamque eidem vitam consecrant. Tum circa finem, quid peecatoribus eventurum sit declarat : ubique autem tum se, tum lecturos omnes ad sanctam ir- reprehensibilemque vitam hortatur. Sic autem pre- cem exorditur. C D Vers. 2. Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus. Hoc est, neminem existimat cogitationes ipsius videre; simul ac peccare proposuit, procul oculis suis Dei timorem ablegat. Dicimus porro injustum, qui divinis legibus omnino vale dixit, ita ut eas ne esse quidem vellet, et omnino proterve dissolute- que vivit, sine ulla resipiscentia ad inferi bara- thrum mortisque laqueum pergens. Hujuscemodi vitam agentium meminit alicubi sacra Scriptura, ita de singulis loquens : Dicit autem Domino : Recede a me, vias tuas cognoscere nolo ". › Hic cæcutit, inquit, et præ mentis oculis timorem Dei non habet, a quo tamen ad bene agendum fervide impulsus fuisset, invictamque et insuperabilem ad honestam vitam sectandum accepisset alacritatem. Nam qui Dei timore carent, ii nullum genus iniqui- tatis recusant : quanquam id sæpe pavore aliquo aut pudore circumstantibus prodere cohibentur. gmentum, contra tamen codicis Vaticant auctori- talem, in quo etiam tantum prosequitur. Nescio enim quomodo in cațenis duo hi Alexandrini Pa- tres Athanasius atque Cyrillus ab amanuensibus interdum confusi fuerint ; quos tamen accuratis- sime codices nostri Vaticani discernunt. Gerto egn nullam uspiam Cyrillo partem attribuo, nisi diserte Cyrilli nomen in codicibus gerat. (1) Manifeste patet deesse hic Cyrilli partem il- (9) Hactenus nonnulli tribuerunt Athanasio fra-
PG 69:91675) Τινὲς δὲ ἀκούσαντες ὅτι »Ἡ ἀλήθειά σου ἕως τῶν νεφελῶν,« καὶ ἀπατηθέντες ἐντεῦθεν, ἀπρονόητα τὰ ὑπὸ σελήνην ἀπεφῄναντο· ὧν ἐστι καὶ Ἀριστοτέλης. Ἀλλ’ οὕτω μέν τινες τὸ τῆς ἱστορίας φεύγοντες πάχος, εἰς τροπολογίας ἀναβαίνουσιν, οὐρανοὺς μὲν λέγοντες τοὺς ἐν οὐρανοῖς ἀγγέλους, νεφέλας δὲ τοὺς προφήτας, ὄρη δὲ Θεοῦ λογικὰς καὶ ὑψηλὰς δυνάμεις, ἢ τοὺς ἠρμένους ὑψοῦ κατ’ ἀρετὴν ἀνθρώπους. Ἀλλ’ ἔν γε τοῖς προκειμένοις, οὐκ ἐπὶ καιροῦ τὰ τοιάδε νοηθεῖεν. Οὐ γὰρ ἐν μόνοις τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ἐστὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, οὔτε μὴν ἐν μόνοις τοῖς ἐν ὕψει γενομένοις κατ’ ἀρετὴν ἡ τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνη γίνεται, ἀλλ’ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἡ τῆς θείας ἡμερότητος ἐκτείνεται χάρις. Ἐν δὲ τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, καὶ ἕως τῶν νεφελῶν τὴν ἀλήθειαν ᾖρθαί φησιν, ἐοικέναι δὲ καὶ ὄρεσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἵνα τὸ ὑψηλὸν καὶ ὑπερηρμένον καὶ ὑπερκείμενον νοῶμεν διὰ τῶν ὠνομασμένων. Τί γὰρ ὑψηλότερον οὐρανοῦ καὶ νεφῶν καὶ ὁρῶν; Ὃ δὲ κατασκευάζει, τοιοῦτόν ἐστιν·
η. 1, 48. . "Οτι δόλωσεν ενώπιον αὐτοῦ. 'Ετέραν ἀποδίδωσι πρόφασιν τῆς ἀρτίως ἡμῖν εἰ ρημένης νόσου. Οὐ γὰρ πεπόρευται, φησί, μετά ἀληθείας ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. Τοῦτο γὰρ, ο Εδο λωσε, ο κατασημαίνειεν ἂν, οἶμαι που. Ακολουθεί δὲ πλειστάκις τοῦ παρανομείν ειωθόσι, καὶ βούλεσθαι τινα δόξαν ἔχειν ἐπιεικείας ἐν ὀφθαλμοῖς ἀνθρώπων, καὶ ὑποκρίνεσθαι μὲν τὸ εἶναι χρηστοί, δόλον δὲ ὥσπερ καὶ ἀπάτην ἐργάζεσθαι, οὐχ ὅπερ εἰσὶ κατὰ ἀλήθειαν ὁρᾶσθαι ζητώντες, υποκλέπτοντες δὲ μᾶλλον τῆς ἐπιεικείας τὴν δόξαν. Ιδοι δ' ἄν τις τοιοῦτον καὶ δι' ὧν αἰσχύνεται τὸ δοκεῖν εἶναι κακός, τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς τὸ ἀτερπὲς καθορίζοντα. Εἰ γὰρ οἶδεν ὅτι κοσμεῖ ἡ ἁμαρτία, πῶς αὐτὴν ἡγεῖται φευκτήν; Εἰ δὲ τοῖς ἰδίοις τρόποις ἐπερυθριᾷ, ψηφοφορεί καθ' ἑαυτοῦ τῆς παρανομίας τὰ ἐγκλήματα. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα βιοῦν ἡμᾶς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ δίχα δόλου παντός, ἵν' εὑρεθῶμεν κατὰ τὸν μακάριον Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ' « Ιδε ἀληθῶς Ισραηλίτης, ἐν ᾧ δό λος οὐκ ἔστιν. Τοῦ εὑρεῖν τὴν ἀνομίαν αὐτοῦ καὶ μισῆσαι. (Β Εἰ ἔσχεν ἐν ὀφθαλμοῖς τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον, εὗρεν ἂν τὴν ἀνομίαν ἑαυτοῦ, καὶ ἐμίσησεν αὐτήν, ὥστε καὶ ἀποφοιτῆσαι μὲν τῆς εἰς τὰ φαύλα ροπής, μεθορμισθῆναι δὲ πρὸς ἀγαθουργίαν, καὶ οἷον ἐκ βυθοῦ κακῶν ἀνενεγκεῖν δύνασθαι πρὸς ἀγαθὴν καὶ φιλάρετον ἕξιν τε καὶ ζωήν. Οὐκ ἠβουλήθη συνιέναι τοῦ ἀγαθῆναι. (Β Πάμμεγα πρὸς ἐγκλήματος δύναμιν τὸ μηδὲ ἀνασχέσθαι μαθεῖν τίνα τρόπον χρηστὸς ἂν καὶ ἀγαθουργός· καὶ ἀπόδειξις ἂν εἴη σαφὴς τοῦ κατολι σθῆναι εἰς πυθμένα φαυλότητος τὸν κατώτατον, μηδὲ ὅσον εἰπεῖν κἂν γοῦν ἄκρῳ δακτύλῳ θέλειν ἀποθίγειν μαθημάτων τῶν ἱερῶν, δι' ὧν ἂν τις ἐν ἑαυτῷ συλλέ ξαιτο τὴν ἐφ' ἅπασιν τοῖς ἀρίστοις ἡμᾶς ἀποκομίζου σαν ἐπιστήμην. ᾿Απαίδευτος οὖν ὁ παράνομος, καὶ μαθημάτων τῶν εἰς συνηρίαν καὶ ζωὴν ἀμέτοχος παντελώς. Τὰ ῥήματα τοῦ στόματος αὐτοῦ ἀνομία καὶ δόλος. Οὐ γλώσσῃ κέχρηται σοφῇ τε καὶ ἐπιστή- μονι, καὶ θύρας ἐχούσῃ καὶ μοχλόν, αθυροστομεῖ δὲ οὕτως καὶ κίβδηλον πανταχοῦ ποιεῖται τὸν λόγον, ὡς επίμεστον ὁρᾶσθαι καὶ ἀνομίας καὶ δόλου· ἀνομίας μὲν, ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δι᾽ ἂς ἐπήγαγον ὕβρεις Χριστῷ δόλου δὲ, ὅτι καὶ παγιδεύειν αὐτὸν βουλόμενοι, χρη- στοῖς προσήεσαν λόγοις. Ανομίαν ελογίσατο ἐπὶ τῆς κοίτης αὐτοῦ. (Β Γ. ) Οἱ μὲν γὰρ τοῖς ἱεροῖς είχοντες νό μοις, οἱ καυχήμασιν ἁγιοπρεπέσιν ενιδρούν ειωθότες, οἱ τὴν εὐκλεᾶ καὶ ἀκατάψεκτον διαβιούντες ζωήν, καὶ ταῖς καθηκούσαις δοξολογίαις τὸν ἁπάντων Σωτήρα καταγεραίρουσιν· ο Μεσονύκτιον γάρ, φησίν, έξηγει ρήμην τοῦ ἐξομολογεῖσθαί σοι ἐπὶ τὰ κρίματα της δικαιοσύνης σου, ο ήγουν ταῖς θείαις περιτυγχάνου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 5. Quoniam dolore egit in conspectu ejus. Aliam morbi supra a nobis explicati causam as- signat. Non enim ambulavit, inquit, cum veritate in oculis Dei. Nam illud, ‹ Dolose egit, › ut arbi- tror, hoc ipsum significare potest. Hoc autem fre- quenter usuvenit iis qui inique agere consueverunt, et quamdam etiam æquitatis opinionem in oculis hominum habere volunt, ut scilicet bonos se esse simulent, sed dolum pariter ac fraudem exsequan- tur; non quales reipsa sunt se haberi cupientes, sed potius probitatis ac modestiæ existimationem subripientes, Talem autem quis noverit ex eo, quod etiam pudeat ipsum videri malum, dum vitæ suæ deformitatem considerat. Nam si peccatum sciret ornatum afferre, quomodo ipsum fugiendum puta- ret? Sin vero mores proprios erubescat, certe se- ipsum iniquitati obnoxium profitetur. Oportet ita- que nos in oculis Dei vitam absque omni dolo instituere, ut tales inveniri possimus qualis beatus ille Nathanael, de quo Salvator ait : « Ecce vere (sraelita, in quo dolus non est ".-Ex Corderio. ›] Vers. 5. Ut inveniat iniquitatem suam, et odio habeat. Si præ oculis, inquit, suis timorem Dei haberet, profecto iniquitatem suam comperisset, eam- que odisset, ut, omisso vitii curriculo, ad bene gendum converteretur atque e malorum abysso ad bonæ frugis vitam emergeret, Vers. 4. Noluit intelligere, ut bene ageret. Magnum adjicit crimini pondus, si quis ne di- scere quidem velit qua ratione bonus fieri bono- rumque operum sectator queat: manifestumque indicium est, eum in infimam nequitiæ foveam esse prolapsum, si ne summo quidem, ut ita dicam, digito sacras doctrinas attingere velit “, a quibus cuique licet scientiam haurire, quæ ad optimam vitam dụcat. Rudis est ergo homo iniquus, et sa- Jutarium vitaliumque disciplinarum expers. Verba oris ejus iniquitas et dolus. Haud utitur sapiente vel prudente lingua, quæ fores seramque habeat; sed effrenis est, et per- versos undique jactat sermones; nequitiaque red- undat ac dolo : nequitia quidem, ut Judzi, ob illatas Christo injurias ; dolo autem, quia ut illum illaquearent, blando cum sermone accedebant. Vers. 5. Iniquitatem meditatus est in cubili suo. Qui sacris morem gerunt legibus, et quæ sanctos decent studiis gloriantur insistere; qui splendi- dam et omni censura carentem vitam degunt, hi denium convenientibus quoque laudibus commu- nem Servatorem celebrant. « Media, inquit, enim nocte exsurgebam ad conftendum tibi super ju- eficia justitiae tuæ : : nempe divinis operam dantes A B C D f. b) f. b) (C f. 75) St Matth. xxur, 4. ** Psal. cxviii, 62.
Ὁ ἐλεήμων, φησὶ, καὶ ἀληθινὸς καὶ δίκαιος οὐ κατοικτείρειν ἐπίσταται μόνον, ἀλλὰ γὰρ καὶ ὡς ἀληθινὸς μισεῖ τοὺς δόλον ἔχοντας εἰς νοῦν, καὶ ἀπάτῃ συντεθραμμένους. Καὶ ὡς δικαιοσύνην ἔχων, ἥτις φιλονεικεῖ τοῖς λίαν ἠρμένοις τῶν ὀρῶν, ἐποίσει πάντως τοῖς μὲν ἀγαθοῖς τὴν αὐτοῖς πρέπουσαν τῶν χαρισμάτων διανομὴν, τοῖς δ’ αὗ πονηροῖς τὴν ἰσόῤῥοπον δίκην. »Ἀνθρώπους καὶ κτήνη σώσεις, Κύριε.« (α φ. 188 β, ξ φ. 75 β) Καὶ ἐνταῦθα δέ τι ὅμοιόν ἐστι τοῦ Παύλου· ἐπειδὴ γὰρ ἔμελλε τῶν δύο λαῶν τὴν σωτηρίαν διηγήσασθαι, οἳ καὶ σημαίνονται διὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ τῶν κτηνῶν, ἀνθρώπων μὲν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ὡς κατηχουμένων ἐκ τοῦ νόμου καὶ νοούντων τὰ διαφέροντα, κτηνῶν δὲ ὡς ἀλογωτέρων τῶν ἐξ ἐθνῶν. Παιδευθέντες γὰρ οἱ ἐξ Ἰουδαίων τὸ μυστήριον διὰ νόμου καὶ προφητῶν, ἐξέπεσον· οἱ δὲ οὐδέποτε ἀκηκοότες οἱ ἐξ ἐθνῶν, προελήφθησαν. Τούτου χάριν εἴρηκεν ὁ Δαβίδ· »Τὰ κρίματά σου ἄβυσσος πολλὴ,« ἤγουν ἀκατάληπτα καὶ ἀζήτητα παντελῶς· τὸ γάρ τοι πολυπραγμονεῖν ἑλέσθαι τὰ ὑπὲρ νοῦν τὸν ἀνθρώπινον, ἐπισφαλὲς καὶ ἐπιζήμιον. Γέγραπται γοῦν· »Βαθύτερά σου μὴ ζήτει·« καὶ πάλιν·
η. 1, 48. . "Οτι δόλωσεν ενώπιον αὐτοῦ. 'Ετέραν ἀποδίδωσι πρόφασιν τῆς ἀρτίως ἡμῖν εἰ ρημένης νόσου. Οὐ γὰρ πεπόρευται, φησί, μετά ἀληθείας ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. Τοῦτο γὰρ, ο Εδο λωσε, ο κατασημαίνειεν ἂν, οἶμαι που. Ακολουθεί δὲ πλειστάκις τοῦ παρανομείν ειωθόσι, καὶ βούλεσθαι τινα δόξαν ἔχειν ἐπιεικείας ἐν ὀφθαλμοῖς ἀνθρώπων, καὶ ὑποκρίνεσθαι μὲν τὸ εἶναι χρηστοί, δόλον δὲ ὥσπερ καὶ ἀπάτην ἐργάζεσθαι, οὐχ ὅπερ εἰσὶ κατὰ ἀλήθειαν ὁρᾶσθαι ζητώντες, υποκλέπτοντες δὲ μᾶλλον τῆς ἐπιεικείας τὴν δόξαν. Ιδοι δ' ἄν τις τοιοῦτον καὶ δι' ὧν αἰσχύνεται τὸ δοκεῖν εἶναι κακός, τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς τὸ ἀτερπὲς καθορίζοντα. Εἰ γὰρ οἶδεν ὅτι κοσμεῖ ἡ ἁμαρτία, πῶς αὐτὴν ἡγεῖται φευκτήν; Εἰ δὲ τοῖς ἰδίοις τρόποις ἐπερυθριᾷ, ψηφοφορεί καθ' ἑαυτοῦ τῆς παρανομίας τὰ ἐγκλήματα. Δεῖ δὴ οὖν ἄρα βιοῦν ἡμᾶς ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ δίχα δόλου παντός, ἵν' εὑρεθῶμεν κατὰ τὸν μακάριον Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ' « Ιδε ἀληθῶς Ισραηλίτης, ἐν ᾧ δό λος οὐκ ἔστιν. Τοῦ εὑρεῖν τὴν ἀνομίαν αὐτοῦ καὶ μισῆσαι. (Β Εἰ ἔσχεν ἐν ὀφθαλμοῖς τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον, εὗρεν ἂν τὴν ἀνομίαν ἑαυτοῦ, καὶ ἐμίσησεν αὐτήν, ὥστε καὶ ἀποφοιτῆσαι μὲν τῆς εἰς τὰ φαύλα ροπής, μεθορμισθῆναι δὲ πρὸς ἀγαθουργίαν, καὶ οἷον ἐκ βυθοῦ κακῶν ἀνενεγκεῖν δύνασθαι πρὸς ἀγαθὴν καὶ φιλάρετον ἕξιν τε καὶ ζωήν. Οὐκ ἠβουλήθη συνιέναι τοῦ ἀγαθῆναι. (Β Πάμμεγα πρὸς ἐγκλήματος δύναμιν τὸ μηδὲ ἀνασχέσθαι μαθεῖν τίνα τρόπον χρηστὸς ἂν καὶ ἀγαθουργός· καὶ ἀπόδειξις ἂν εἴη σαφὴς τοῦ κατολι σθῆναι εἰς πυθμένα φαυλότητος τὸν κατώτατον, μηδὲ ὅσον εἰπεῖν κἂν γοῦν ἄκρῳ δακτύλῳ θέλειν ἀποθίγειν μαθημάτων τῶν ἱερῶν, δι' ὧν ἂν τις ἐν ἑαυτῷ συλλέ ξαιτο τὴν ἐφ' ἅπασιν τοῖς ἀρίστοις ἡμᾶς ἀποκομίζου σαν ἐπιστήμην. ᾿Απαίδευτος οὖν ὁ παράνομος, καὶ μαθημάτων τῶν εἰς συνηρίαν καὶ ζωὴν ἀμέτοχος παντελώς. Τὰ ῥήματα τοῦ στόματος αὐτοῦ ἀνομία καὶ δόλος. Οὐ γλώσσῃ κέχρηται σοφῇ τε καὶ ἐπιστή- μονι, καὶ θύρας ἐχούσῃ καὶ μοχλόν, αθυροστομεῖ δὲ οὕτως καὶ κίβδηλον πανταχοῦ ποιεῖται τὸν λόγον, ὡς επίμεστον ὁρᾶσθαι καὶ ἀνομίας καὶ δόλου· ἀνομίας μὲν, ὡς ἐπὶ τῶν Ἰουδαίων δι᾽ ἂς ἐπήγαγον ὕβρεις Χριστῷ δόλου δὲ, ὅτι καὶ παγιδεύειν αὐτὸν βουλόμενοι, χρη- στοῖς προσήεσαν λόγοις. Ανομίαν ελογίσατο ἐπὶ τῆς κοίτης αὐτοῦ. (Β Γ. ) Οἱ μὲν γὰρ τοῖς ἱεροῖς είχοντες νό μοις, οἱ καυχήμασιν ἁγιοπρεπέσιν ενιδρούν ειωθότες, οἱ τὴν εὐκλεᾶ καὶ ἀκατάψεκτον διαβιούντες ζωήν, καὶ ταῖς καθηκούσαις δοξολογίαις τὸν ἁπάντων Σωτήρα καταγεραίρουσιν· ο Μεσονύκτιον γάρ, φησίν, έξηγει ρήμην τοῦ ἐξομολογεῖσθαί σοι ἐπὶ τὰ κρίματα της δικαιοσύνης σου, ο ήγουν ταῖς θείαις περιτυγχάνου S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 5. Quoniam dolore egit in conspectu ejus. Aliam morbi supra a nobis explicati causam as- signat. Non enim ambulavit, inquit, cum veritate in oculis Dei. Nam illud, ‹ Dolose egit, › ut arbi- tror, hoc ipsum significare potest. Hoc autem fre- quenter usuvenit iis qui inique agere consueverunt, et quamdam etiam æquitatis opinionem in oculis hominum habere volunt, ut scilicet bonos se esse simulent, sed dolum pariter ac fraudem exsequan- tur; non quales reipsa sunt se haberi cupientes, sed potius probitatis ac modestiæ existimationem subripientes, Talem autem quis noverit ex eo, quod etiam pudeat ipsum videri malum, dum vitæ suæ deformitatem considerat. Nam si peccatum sciret ornatum afferre, quomodo ipsum fugiendum puta- ret? Sin vero mores proprios erubescat, certe se- ipsum iniquitati obnoxium profitetur. Oportet ita- que nos in oculis Dei vitam absque omni dolo instituere, ut tales inveniri possimus qualis beatus ille Nathanael, de quo Salvator ait : « Ecce vere (sraelita, in quo dolus non est ".-Ex Corderio. ›] Vers. 5. Ut inveniat iniquitatem suam, et odio habeat. Si præ oculis, inquit, suis timorem Dei haberet, profecto iniquitatem suam comperisset, eam- que odisset, ut, omisso vitii curriculo, ad bene gendum converteretur atque e malorum abysso ad bonæ frugis vitam emergeret, Vers. 4. Noluit intelligere, ut bene ageret. Magnum adjicit crimini pondus, si quis ne di- scere quidem velit qua ratione bonus fieri bono- rumque operum sectator queat: manifestumque indicium est, eum in infimam nequitiæ foveam esse prolapsum, si ne summo quidem, ut ita dicam, digito sacras doctrinas attingere velit “, a quibus cuique licet scientiam haurire, quæ ad optimam vitam dụcat. Rudis est ergo homo iniquus, et sa- Jutarium vitaliumque disciplinarum expers. Verba oris ejus iniquitas et dolus. Haud utitur sapiente vel prudente lingua, quæ fores seramque habeat; sed effrenis est, et per- versos undique jactat sermones; nequitiaque red- undat ac dolo : nequitia quidem, ut Judzi, ob illatas Christo injurias ; dolo autem, quia ut illum illaquearent, blando cum sermone accedebant. Vers. 5. Iniquitatem meditatus est in cubili suo. Qui sacris morem gerunt legibus, et quæ sanctos decent studiis gloriantur insistere; qui splendi- dam et omni censura carentem vitam degunt, hi denium convenientibus quoque laudibus commu- nem Servatorem celebrant. « Media, inquit, enim nocte exsurgebam ad conftendum tibi super ju- eficia justitiae tuæ : : nempe divinis operam dantes A B C D f. b) f. b) (C f. 75) St Matth. xxur, 4. ** Psal. cxviii, 62.
PG 69:918»Μὴ σοφίζου περιττὰ, μήποτε ἐκπλαγῇς.« (β φ. 123) Τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος τὸ ὑπερφερὲς, καὶ τῆς ἡμερότητος τὴν ἀπαράβλητον ὑπεροχὴν κὰν τούτῳ δὴ πάλιν ἔνεστιν ἰδεῖν. Καὶ γοῦν τὴν παρ’ ἑαυτοῦ φειδὼ νέμειν ἀξιοῖ πᾶσι τοῖς παρ’ αὐτοῦ γεγονόσιν, καὶ οὐχὶ μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων. Ἔφη γάρ που καὶ πρὸς τὸν θεσπέσιον Ἰωνᾶν· »Σὺ ἐφείσω ὑπὲρ τῆς κολοκύνθης, ὑπὲρ ἧς οὐκ ἐκακοπάθησας οὐδὲ ἐκοπίασας, ἣ ὑπὸ νύκτα ἀπώλετο· ἐγὼ οὐ φείσομαι ὑπὲρ Νινευῆ τῆς πόλεως τῆς μεγάλης, ἐν ᾗ κατοικοῦσιν πλείους ἢ δώδεκα μυριάδες ἀνδρῶν, οἵτινες οὐκ ἔγνωσαν δεξιὰν αὐτῶν ἢ ἀριστερὰν αὐτῶν, καὶ κτήνη πολλά;« Θαυμάζεται δὲ καὶ διὰ τῆς τοῦ ψάλλοντος λύρας, ὡς ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσιν καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀνθρώπων. Ναὶ μὴν τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τιθεὶς νόμον, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι παντελῶς ἐργάζεσθαι μηδὲν, διατρανῶν αἰτίαν, Ἵνα ἀναπαύσηται, φησὶν, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ πᾶν κτῆνός σου. Εἰ δὲ δοκεῖ πως τοῖς εἰρημένοις ἀντιφέρεσθαι τὸ διὰ τῆς τοῦ Παύλου φωνῆς εἰρημένον·
τες Γραφαῖς, εὐωδίας πάσης πνευματικῆς τὸν οἰκεῖον εναπιμπλῶσι νοῦν, καὶ τὰς ἐφ᾽ ἅπασιν τοῖς ἀγαθοῖς περιεργάζονται τρίβους, καὶ ἀναζητοῦσι λεπτῶς τίνα Σε τρόπον γένοιντ' ἂν ἑαυτῶν ἀμείνους, τρέχοντες εἰς δησιν ἐπιεικείας τε ὁμοῦ καὶ λαμπρότητος ἁγιοπρε- πούς. Οἱ δέ γε φαῦλοι καὶ παράνομοι τὸν τῆς ἡσυχίας αιρὸν δαπανώσιν εἰς πονηρίας, καὶ ταῖς εἰς πᾶν Στιοῦν τῶν φαύλων διασκέψεσιν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν καταμολύνοντες, τὸν τῶν ἐκτόπων ἐννοιῶν καρπὸν, μονονουχί διαυγαζούσης αὐτοῖς ἡμέρας, ἐκφέρουσιν· παρίστανται γὰρ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ. Παρέστη πάσῃ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ. (Β Γ. 122) Προκει δὲ φαυλότητος εἰς τοῦτο αὐτοῖς ὁ νοῦς, ὥστε μηδὲ προσοχθῆσαι τῇ κακία πώποτε. Οὐ γὰρ γεγόνασιν μισηταὶ τῶν ἐκτόπων οἱ παρανομείν ειωθότες· οὐ γὰρ ἂν ἕδρασαν αὐτὰ μισεῖν εἰρημένοι. Κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου, καὶ ἡ ἀλήθεια σου ἕως τῶν νεφελών. (Α Γ. 188, Β Τινὲς δὲ ἀκούσαντες ὅτι « Ἡ ἀλήθειά σου ἕως τῶν νεφελῶν, » καὶ ἀπα τηθέντες ἐντεῦθεν, ἀπρονόητα τὰ ὑπὸ σελήνην ἀπεφήναντο· ὧν ἐστι καὶ ᾿Αριστοτέλης. Ἀλλ᾿ οὕτω μέν τινες τὸ τῆς ἱστορίας φεύγοντες πάχος, εἰς τρο πολογίας ἀναβαίνουσιν, οὐρανοὺς μὲν λέγοντες τοὺς ἐν οὐρανοῖς ἀγγέλους, νεφέλας δὲ τοὺς προφήτας, ὄρη δὲ Θεοῦ λογικὰς καὶ ὑψηλὰς δυνάμεις, ἢ τοὺς ᾑρμέ- τους ὑψοῦ κατ' ἀρετὴν ἀνθρώπους. Αλλ' ἔν γε τοῖς προκειμένοις, οὐκ ἐπὶ καιροῦ τὰ τοιάδε νοηθεῖεν. Οὐ γὰρ ἐν μόνοις τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ἐστὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, οὔτε μὴν ἐν μόνοις τοῖς ἐν ὕψει γενομένοις κατ' ἐρετὴν ἡ τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνη γίνεται, ἀλλ' εἰς πάν της ἀνθρώπους ἡ τῆς θείας ἡμερώτητος εκτείνεται χάρις. Ἐν δὲ τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, καὶ ἕως τῶν νεφελῶν τὴν ἀλήθειαν ἦρθαί φησιν, ἐοικέναι δὲ καὶ ὄρεσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἵνα τὸ ὑψηλὸν καὶ περηρμένον καὶ ὑπερκείμενον νοῶμεν διὰ τῶν ὠνο μασμένων. Τί γὰρ ὑψηλότερον οὐρανοῦ καὶ νεφῶν καὶ ὁρῶν; Ο δὲ κατασκευάζει, τοιοῦτόν ἐστιν· Ὁ ἐλεήμων, φησί, καὶ ἀληθινὸς καὶ δίκαιος οὐ κατοι- πείρειν ἐπίσταται μόνον, ἀλλὰ γὰρ καὶ ὡς ἀληθινὸς μισεῖ τοὺς δόλον ἔχοντας εἰς νοῦν, καὶ ἀπάτῃ συντε θραμμένους. Καὶ ὡς δικαιοσύνην ἔχων, ἥτις φιλονεικεῖ τοῖς λίαν ᾑρμένοις τῶν ὁρῶν, ἐποίσει πάντως τοῖς μὲν ἀγαθοῖς τὴν αὐτοῖς πρέπουσαν τῶν χαρισμάτων διανομήν, τοῖς δ' αὖ πονηροῖς τὴν ἰσόῤῥοπον δίκην. Ανθρώπους καὶ κτήνη σώσεις, Κύριε. (Δ. Γ. Καὶ ἐνταῦθα δέ τι ὅμοιόν ἐστι τοῦ Παύλου· ἐπειδὴ γὰρ ἔμελλε τῶν δύο λαών τὴν σωτηρίαν διηγήσασθαι, οἳ καὶ σημαίνονται διὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ τῶν κτηνῶν, ἀνθρώπων μὲν τῶν δέ γ. Νικομάχου μέχρι σελήνης ὑπείληφε τὸν Θεὸν πρι τανεύειν, τῶν δὲ μετὰ ταύτην ἁπάντων ἡμεληκέναι, IN PSALMUM XXXV. replent, et omnes virtutum scrutantur vias, sedu- loque exquirunt quonam ipsi pacto fiant meliores, denique pietatem simul sanctisque splendidam exen- plis vitam sectantur (1). Secus vero fagitiosi ex- legesque homines qutelis nocturnæ tempus lustris consumunt, atque omni vitiorum genere cor suum commaculantes, illucescente demum, ut ita dicare, die, perversarum suarum voluntatum fructum refe- runt: insistunt enim viæ non bonæ A Scripturis, spiritali omnimodo odore mentem suam B Astitit via non bone. In tantam venit mens eorum nequitiam, ut a pec- cato nunquam abhorreant. Neque enim absurda quævis aversantur, qui legem passim violare so- lent : nam certe id non agerent, quod odio ba- berent. Vers. 6. Domine, in calo misericordia tua, et veritas f. 122, C f. 75) C b, G f. b) qne nocturnarum. (9)llane Aristotelis impiam opinionem refert Theo- doretus in sermone De providentia sub initio :'( Nicomachi filius luna tenus putavit Dei providen- D tua usque ad nubes. Nonnulli his auditis verbis, Veritas tua usque ad nubes, ansa hinc erroris arrepta, sublunaria. omnia destitui Dei providentia pronuntiaverunt ; in quorum numero est Aristoteles (2). Alii vero, sensus historici densitatem vitantes, ad tropologia subtilitatem se attollunt et cœlos dicunt esse ange- los, nubes prophetas, montes Dei intellectuales celsasque potentias, aut virtute in altum sublatos homines. Atqui in re præsenti haud idonee hæc cogi- tantur. Non enim in solis sanctis angelis miseri- cordia versatur Dei ; neque rursus in solis sublimi- bus virtute hominibus justitia Dei conspicitur, sed. ad omnes homines divinæ bonitatis gratia redundat. Porro dicit Psalmista in cœlo esse misericordiam Dei, ejusque usque ad nubes veritatem esse subli- matam, justitiam insuper ejus montibus comparan- dam, ut ex his nempe dictionibus, excelsitatem, sublimitatem, absolutamque eminentiam in- telligamus. Quid enim excelsius montibus, nubibus, atque cœlo? Loci autem sententia hæc est : Mise- ricors, inquit, Deus, et verax, et justus, non mi- sereri tantummodo novit, verum etiam quatenus verax est, odit eos qui dolum mente fovent, et frau- dibus sunt assueti. Quatenus vero æquitate pollet, quæ altissimis montibus æmulatur, bonis quidem congruum gratiæ munus conferet, perversis autem meritam pœnam Vers. 7. Homines et jumenta salvabis, Domine. Huic loco similis est alius Pauli, cum duorum populorum salutem exponere nobis voluit, qui ap- pellationibus hominum ac jumentorum denotantur; . hominum.quidem, Judaeorum ceu lege ad distin- tiam res moderari; at ea qua infra lunam. sunt, omnia negligere. Contrarium tamen et insignem recitat Aristotelis locum Cicero De nat. deorum It, 37. Opera vero pretium erit legere eumdem. Ciceronem prædicto in libro, cap. et seqq. ab iis verbis: Proximum est ut doceam, deorum pro- videntia mundum administrari, ctc. (1) Laus iterum sacrarum vigiliarum precum-
»Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ;« φαμὲν, ὅτι τὰς ἐν τῷ νόμῳ σκιὰς ἀναιρεῖν ἀκόλουθον ὠδινούσας τὴν ἀλήθειαν, οὔτε μὴν ἀφιλοικτίρμονα νομίζειν εἶναι τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. »Ὡς ἐπλήθυνας τὸ ἔλεός σου, ὁ Θεός.« (β φ. 123) Ὅτε Θεὸς ὢν ὁ Λόγος ἐπέλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων, καὶ τὸν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπέμεινε θάνατον, δῆλον δὲ ὅτι τὸν κατὰ σάρκα, τότε καὶ πεπλήθυνται τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἔτι μόνον ἐλυτρώσατο τὸν Ἰσραὴλ καθὰ πάλαι διὰ Μωσέως, ἀλλ’ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἡ τῆς σωτηρίας ἐκτέταται χάρις, σαγηνεύουσα διὰ τῆς πίστεως εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας καὶ τοῦ κατὰ φύσιν ὄντος Θεοῦ, καὶ προσοικειοῦσα δι’ ἁγιασμοῦ τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. »Ἐν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου ἐλπιοῦσιν.« (β φ. 123) Γεγόναμεν τοίνυν ὑπὸ πτέρυγας, ἤτοι σκέπην τὴν ὑπὸ Χριστῷ, ὥστε λέγειν ἡμᾶς τὸ ἐν τῷ Ἄσματι τῶν ᾀσμάτων· »Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ἐπεθύμησα, καὶ ἐκάθισα.« Καὶ αὐτὸς δή πού φησιν ὁ Σωτήρ· »Ἐγὼ ὡς ἄρκευθος πυκάζουσα.« Γεγόνασί γε μὴν ὑπὸ πτέρυγας αὐτοῦ. Πεπλήθυνται καὶ τὸ ἔλεος κατὰ τοὺς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημένους τρόπους. »Ἐν τῷ φωτί σου ὀψόμεθα φῶς.« (α φ.
τες Γραφαῖς, εὐωδίας πάσης πνευματικῆς τὸν οἰκεῖον εναπιμπλῶσι νοῦν, καὶ τὰς ἐφ᾽ ἅπασιν τοῖς ἀγαθοῖς περιεργάζονται τρίβους, καὶ ἀναζητοῦσι λεπτῶς τίνα Σε τρόπον γένοιντ' ἂν ἑαυτῶν ἀμείνους, τρέχοντες εἰς δησιν ἐπιεικείας τε ὁμοῦ καὶ λαμπρότητος ἁγιοπρε- πούς. Οἱ δέ γε φαῦλοι καὶ παράνομοι τὸν τῆς ἡσυχίας αιρὸν δαπανώσιν εἰς πονηρίας, καὶ ταῖς εἰς πᾶν Στιοῦν τῶν φαύλων διασκέψεσιν τὴν ἑαυτῶν καρδίαν καταμολύνοντες, τὸν τῶν ἐκτόπων ἐννοιῶν καρπὸν, μονονουχί διαυγαζούσης αὐτοῖς ἡμέρας, ἐκφέρουσιν· παρίστανται γὰρ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ. Παρέστη πάσῃ ὁδῷ οὐκ ἀγαθῇ. (Β Γ. 122) Προκει δὲ φαυλότητος εἰς τοῦτο αὐτοῖς ὁ νοῦς, ὥστε μηδὲ προσοχθῆσαι τῇ κακία πώποτε. Οὐ γὰρ γεγόνασιν μισηταὶ τῶν ἐκτόπων οἱ παρανομείν ειωθότες· οὐ γὰρ ἂν ἕδρασαν αὐτὰ μισεῖν εἰρημένοι. Κύριε, ἐν τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεός σου, καὶ ἡ ἀλήθεια σου ἕως τῶν νεφελών. (Α Γ. 188, Β Τινὲς δὲ ἀκούσαντες ὅτι « Ἡ ἀλήθειά σου ἕως τῶν νεφελῶν, » καὶ ἀπα τηθέντες ἐντεῦθεν, ἀπρονόητα τὰ ὑπὸ σελήνην ἀπεφήναντο· ὧν ἐστι καὶ ᾿Αριστοτέλης. Ἀλλ᾿ οὕτω μέν τινες τὸ τῆς ἱστορίας φεύγοντες πάχος, εἰς τρο πολογίας ἀναβαίνουσιν, οὐρανοὺς μὲν λέγοντες τοὺς ἐν οὐρανοῖς ἀγγέλους, νεφέλας δὲ τοὺς προφήτας, ὄρη δὲ Θεοῦ λογικὰς καὶ ὑψηλὰς δυνάμεις, ἢ τοὺς ᾑρμέ- τους ὑψοῦ κατ' ἀρετὴν ἀνθρώπους. Αλλ' ἔν γε τοῖς προκειμένοις, οὐκ ἐπὶ καιροῦ τὰ τοιάδε νοηθεῖεν. Οὐ γὰρ ἐν μόνοις τοῖς ἁγίοις ἀγγέλοις ἐστὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, οὔτε μὴν ἐν μόνοις τοῖς ἐν ὕψει γενομένοις κατ' ἐρετὴν ἡ τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνη γίνεται, ἀλλ' εἰς πάν της ἀνθρώπους ἡ τῆς θείας ἡμερώτητος εκτείνεται χάρις. Ἐν δὲ τῷ οὐρανῷ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, καὶ ἕως τῶν νεφελῶν τὴν ἀλήθειαν ἦρθαί φησιν, ἐοικέναι δὲ καὶ ὄρεσι τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, ἵνα τὸ ὑψηλὸν καὶ περηρμένον καὶ ὑπερκείμενον νοῶμεν διὰ τῶν ὠνο μασμένων. Τί γὰρ ὑψηλότερον οὐρανοῦ καὶ νεφῶν καὶ ὁρῶν; Ο δὲ κατασκευάζει, τοιοῦτόν ἐστιν· Ὁ ἐλεήμων, φησί, καὶ ἀληθινὸς καὶ δίκαιος οὐ κατοι- πείρειν ἐπίσταται μόνον, ἀλλὰ γὰρ καὶ ὡς ἀληθινὸς μισεῖ τοὺς δόλον ἔχοντας εἰς νοῦν, καὶ ἀπάτῃ συντε θραμμένους. Καὶ ὡς δικαιοσύνην ἔχων, ἥτις φιλονεικεῖ τοῖς λίαν ᾑρμένοις τῶν ὁρῶν, ἐποίσει πάντως τοῖς μὲν ἀγαθοῖς τὴν αὐτοῖς πρέπουσαν τῶν χαρισμάτων διανομήν, τοῖς δ' αὖ πονηροῖς τὴν ἰσόῤῥοπον δίκην. Ανθρώπους καὶ κτήνη σώσεις, Κύριε. (Δ. Γ. Καὶ ἐνταῦθα δέ τι ὅμοιόν ἐστι τοῦ Παύλου· ἐπειδὴ γὰρ ἔμελλε τῶν δύο λαών τὴν σωτηρίαν διηγήσασθαι, οἳ καὶ σημαίνονται διὰ τῶν ἀνθρώπων καὶ τῶν κτηνῶν, ἀνθρώπων μὲν τῶν δέ γ. Νικομάχου μέχρι σελήνης ὑπείληφε τὸν Θεὸν πρι τανεύειν, τῶν δὲ μετὰ ταύτην ἁπάντων ἡμεληκέναι, IN PSALMUM XXXV. replent, et omnes virtutum scrutantur vias, sedu- loque exquirunt quonam ipsi pacto fiant meliores, denique pietatem simul sanctisque splendidam exen- plis vitam sectantur (1). Secus vero fagitiosi ex- legesque homines qutelis nocturnæ tempus lustris consumunt, atque omni vitiorum genere cor suum commaculantes, illucescente demum, ut ita dicare, die, perversarum suarum voluntatum fructum refe- runt: insistunt enim viæ non bonæ A Scripturis, spiritali omnimodo odore mentem suam B Astitit via non bone. In tantam venit mens eorum nequitiam, ut a pec- cato nunquam abhorreant. Neque enim absurda quævis aversantur, qui legem passim violare so- lent : nam certe id non agerent, quod odio ba- berent. Vers. 6. Domine, in calo misericordia tua, et veritas f. 122, C f. 75) C b, G f. b) qne nocturnarum. (9)llane Aristotelis impiam opinionem refert Theo- doretus in sermone De providentia sub initio :'( Nicomachi filius luna tenus putavit Dei providen- D tua usque ad nubes. Nonnulli his auditis verbis, Veritas tua usque ad nubes, ansa hinc erroris arrepta, sublunaria. omnia destitui Dei providentia pronuntiaverunt ; in quorum numero est Aristoteles (2). Alii vero, sensus historici densitatem vitantes, ad tropologia subtilitatem se attollunt et cœlos dicunt esse ange- los, nubes prophetas, montes Dei intellectuales celsasque potentias, aut virtute in altum sublatos homines. Atqui in re præsenti haud idonee hæc cogi- tantur. Non enim in solis sanctis angelis miseri- cordia versatur Dei ; neque rursus in solis sublimi- bus virtute hominibus justitia Dei conspicitur, sed. ad omnes homines divinæ bonitatis gratia redundat. Porro dicit Psalmista in cœlo esse misericordiam Dei, ejusque usque ad nubes veritatem esse subli- matam, justitiam insuper ejus montibus comparan- dam, ut ex his nempe dictionibus, excelsitatem, sublimitatem, absolutamque eminentiam in- telligamus. Quid enim excelsius montibus, nubibus, atque cœlo? Loci autem sententia hæc est : Mise- ricors, inquit, Deus, et verax, et justus, non mi- sereri tantummodo novit, verum etiam quatenus verax est, odit eos qui dolum mente fovent, et frau- dibus sunt assueti. Quatenus vero æquitate pollet, quæ altissimis montibus æmulatur, bonis quidem congruum gratiæ munus conferet, perversis autem meritam pœnam Vers. 7. Homines et jumenta salvabis, Domine. Huic loco similis est alius Pauli, cum duorum populorum salutem exponere nobis voluit, qui ap- pellationibus hominum ac jumentorum denotantur; . hominum.quidem, Judaeorum ceu lege ad distin- tiam res moderari; at ea qua infra lunam. sunt, omnia negligere. Contrarium tamen et insignem recitat Aristotelis locum Cicero De nat. deorum It, 37. Opera vero pretium erit legere eumdem. Ciceronem prædicto in libro, cap. et seqq. ab iis verbis: Proximum est ut doceam, deorum pro- videntia mundum administrari, ctc. (1) Laus iterum sacrarum vigiliarum precum-
PG 69:919190) Εἰ φῶς ἐστιν ἐκ φωτὸς τοῦ Πατρὸς ὁ Υἱὸς, πότε οὐκ ἦν ἐν τῷ Πατρὶ τὸ φῶς αὐτοῦ; Ὡς γὰρ ἀχώριστον τοῦ πυρὸς τὸ φωτίζειν, οὔτω καὶ τοῦ Πατρὸς τὸ ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον φῶς. »Παράτεινον τὸ ἔλεός σου τοῖς γινώσκουσί σε.« (α φ. 190, β φ. 124) Λιτὴν ἀνατείνει τὴν ὑπὲρ τῶν ἀγαπώντων τὸν Κύριον καὶ τὴν αὐτοῦ ἐπεγνωκότων ἐπιφάνειαν. Οἷς καὶ πρέποι ἂν τὸ ἐν παντὶ γενέσθαι καλῷ καὶ τοῖς παρ’ αὐτοῦ χαρίσμασιν ἐντρυφᾷν· τοῖς μὲν οὗν γινώσκουσιν αὐτὸν, παρατείνεσθαι τὸ ἔλεος παρακαλεῖ· τοῖς δὲ τὴν καρδίαν εὐθέσι, τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ καθ’ ἣν αὐτοῖς τὰ πρὸς ἀξίαν ἀπονεμηθήσεται. Εἶεν δ’ ἂν οὐχ’ ἕτεροι παρὰ τοὺς πρώτους οἱ δεύτεροι· τουτέστι παρὰ τοὺς γινώσκοντας οἱ εὐθεῖς. Ἕπεται γὰρ τῇ παρὰ Θεοῦ γνώσει τὸ καὶ εὐθῆ τὴν διάνοιαν ἔχειν, τουτέστι κατ’ οὐδένα τρόπον διεστραμμένην. (ξ φ. 76) Οἱ μὲν τὴν γνῶσιν μόνην ἔχοντες, τουτέστι τὴν πίστιν, ἐλέῳ δικαιοῦνται καὶ σώζονται· οἱ δὲ καὶ τὸ εὐθὲς ἐν ταῖς πράξεσι, τὸν τῆς δικαιοσύνης ἀπολαμβάνουσι στέφανον, ἤτοι τῆς ὁσίας ψήφου. »Μὴ ἐλθέτω μοι ποῦς ὑπερηφανείας.« (α φ. 190 β) Ἔξω τοῦ πάθους ἀξιοῖ γενέσθαι. Ὅμοιον ὡσεὶ λέγοι·
Α ἐξ Ἰσραὴλ ὡς κατηχουμένων ἐκ τοῦ νόμου καὶ νούν Εt των τὰ διαφέροντα, κτηνῶν δὲ ὡς ἀλογωτέρων των ἐξ ἐθνῶν. Παιδευθέντες γὰρ οἱ ἐξ Ἰουδαίων τὸ μυστή ριον διὰ νόμου καὶ προφητῶν, ἐξέπεσαν· οἱ δὲ οὐδέ ποτε ἀκηκοότες οἱ ἐξ ἐθνῶν, προελήφθησαν. Τούτου χάριν είρηκεν ὁ Δαβίδ « Τα κρίματά σου άδυσσος πολλή, » ήγουν ἀκατάληπτα καὶ ἀζήτητα παντελῶς - τὸ γάρ τοι πολυπραγμονεῖν ἐλέσθαι τὰ ὑπὲρ νοῦν τὸν ἀνθρώπινον, ἐπισφαλὲς καὶ ἐπιζήμιον. Γέγρα- πται γοῦν· « Βαθύτερά σου μή ζήτει· ν καὶ πάλιν • Μη σοφίζου περιττά, μήποτε ἐκπλαγῇς. » (Β Γ. 125) Τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος τὸ ὑπερφερές, καὶ τῆς ἡμερότητος τὴν ἀπαράβλητον υπεροχήν κέν τούτῳ δὴ πάλιν ἔνεστιν ἰδεῖν. Καὶ γοῦν τὴν παρ' αυ τοῦ φειδὼν νέμειν ἀξιοῖ πᾶσι τοῖς παρ' αὐτοῦ γεγονό σιν, καὶ οὐχὶ μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων. Εφη γάρ που καὶ πρὸς τὸν θεσπέ στον Ἰωνᾶν « Σὺ ἐφείσω ὑπὲρ τῆς κολοκύνθης, ὑπὲρ ἧς οὐκ ἐκακοπάθησας οὐδὲ ἐκοπίασας, ἢ ὑπὸ νύκτα ἀπώλετο· ἐγὼ οὐ φείσομαι ὑπὲρ Νινευή τῆς πόλεως τῆς μεγάλης, ἐν ᾗ κατοικοῦσιν πλείους ἢ δώδεκα μυριάδες ἀνδρῶν, οἵτινες οὐκ ἔγνωσαν δεξιάν αὐτῶν ἢ ἀριστερὰν αὐτῶν, καὶ κτήνη πολλά; ο θαυμάζεται δὲ καὶ διὰ τῆς τοῦ ψάλλοντος λύρας, ὡς ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσιν καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀν θρώπων. Ναὶ μὴν τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τιθεὶς νόμον, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι παντελῶς ἐργάζεσθαι μηδὲν, δια- τρανῶν αἰτίαν, Ἵνα ἀναπαύσηται, φησίν, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ τῶν κτῆνός σου. Εἰ δὲ δοκεῖ πως τοῖς εἰρημένοις ἀντιφέ- ρεσθαι τὸ διὰ τῆς τοῦ Παύλου φωνῆς εἰρημένον· « Μη τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ ; ν φαμέν, ὅτι τὰς ἐν τῷ νόμο σκιὰς ἀναιρεῖν ἀκόλουθον ὠδινούσας τὴν ἀλήθειαν, οὔτε μὴν ἀφιλοικτίρμονα νομίζειν εἶναι τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. Ὡς ἐπλήθυνας τὸ ἔλεός σου, ὁ Θεός, (Β Γ. 123) "Οτε Θεὸς ὢν ὁ Λόγος ἐπέλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων, καὶ τὸν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπέμεινε θάνατον, δῆλον δὲ ὅτι τὸν κατὰ σάρκα, τότε καὶ πεπλήθυνται τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἔτι μόνον ἐλυτρώσατο τὸν Ἰσραὴλ καθὰ πάλαι διὰ Μωσέως, ἀλλ᾽ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἡ τῆς σωτηρίας εκτέταται χάρις, σαγηνεύουσα δια τῆς πίστεως εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας καὶ τοῦ κατὰ φύσιν ὄντος Θεοῦ, καὶ προσοικειοῦσα δι' ἁγιασμού τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, Ἐν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου ἐλπιοῦσιν. (Β Γ. 125) Γεγόναμεν τοίνυν ὑπὸ πτέρυγας, ἦτα σκέπην τὴν ὑπὸ Χριστῷ, ὥστε λέγειν ἡμᾶς τὸ ἐν τῷ Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ἐπεθύ- μησα, καὶ ἐκάθισα. » Καὶ αὐτὸς δή που τησιν ὁ 9, 10. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ctionem boni malique eruditorum; jumentorum autem, irrationalium, ethnicorum. Nam mysterium a lege et prophetis Judæi edocti, nihilominus ex- ciderunt; ethnici autem, qui nil hujusmodi audie- rant, assumpti sunt. Ob eam rem David ait: «Ju- dicia tua, abyssus multa, id est incomprehensibi- lia prorsus et inscrutabilia: namque ea curiosius scrutari velle, quæ mentem excedunt hominis, periculosum noxiumque est. Quamobrem scriptum est: • Altiora te ne quæsieris (1);, et rursus : Neque superflua sapias, ne forte obstupescas **. Dei summam placiditatem, et incomparabile bonitatis culmen vel hinc rursus cognoscere licet. Etenim benignitatem suam creatis omnibus a se rebus impertiri dignatur, neque hominibus tan- tum, sed etiam animalibus ratione carentibus. Nempe dixit alicubi divo quoque Jonæ : ‹Tu quidem cucurbitæ compateris, cujus augendæ causa mole- stiam nullain laboremve tulisti, quippe quæ,una nocte exorta est; ego vero Ninivæ non parcam urbi magnæ, quam plus centum viginti hominum millia incolunt, qui nesciunt quid sit inter dexte- ram et sinistram suam, et jumenta multa 689, Quin etiam Psalmistæ lyra Deum admiratur, ceu qui fenum junentis, et herbam servitio hominum facit exoriri ". quidem Sabbati quoque dum le- gem conderet, causam edisserens ob quam nihil olnnino operari licet, Ut requiescat, inquit, servus ļuys et ancilla tua, et subjugale tuum, et quodvis jumentum tuum ". Quod si forte prædictis adver- Et sari videatur Pauli vox dicentis: Num de bobus cura est Deo , respondemus, consentaneum fuisse, ut legis umbræ quæ veritatem parturiebant cessarent; neque idcirco existimandum esse, on- nium Creatorem clementia carere. Vers. 8. Quemadmodum multiplicasti misericordiam tuam, Deus. Quo tempore Dei Verbum terræ incolis illuxit in hominum similitudine, et pro omnium salute mor- tem pertulit, in carne videlicet, tunc cumulata est misericordia Dei. Non enim solum jam Israelem, veluti olim per Moysen, redemit, sed ad omnes ho- mines salutis gratia manavit, sagenæ instar attra- liens per fidem ad veritatis naturalisque Dei co- gnitionem, Deoque Patri per sanctificationem proxim anos faciens. In tegmine alarum tuarum sperabant. Ergo sub alis degimus, id est sub tegmine Chri- sti, ita ut verba dicamus Cantici canticorum : « Um- bram ejus expetivi, et sedi e. Quin et ipse Ser- vator ait: «Ego uti juniperus condensa ® (2). » Eccli. 1, 22. • Eccle. vi, 17. Jon. iv, • Osce XIV, & IX, 9. es' Cant. 15, 3. Meditentur autem hæc illi qui humanæ rationis viribus plus æquo nituntur. Sæpe enim non in lu- cem, sed in profundissimas errorum vel etiam ir- credulitatis tenebras incurrunt. B C D Pşal. cut, 14. • Exod. xxi, 12. I Cor. Sixtina. Porro Cyrillus hunc Osea locum de Chri- sto intelligit etiam in commentario ad prædictum prophetam. (4) Denuo Ecclesiastici auctoritas apud Cyrillum. (2) Ita est in Græco, et sic quoque Nobilius in
Παρατείνοντός σου τὸ ἔλεος εἰς ἐμὲ τὸν γινώσκοντά σε, καὶ τὴν δικαιοσύνην ἤτοι τὴν ὁσίαν ψῆφον ὀρέγοντος, μὴ κατολισθήσαιμί ποτε πρὸς τοῦτο σκαιότητος ἐννοιῶν, ὡς μέγα φρονεῖν ἑλέσθαι καὶ βαδίζειν ἐν ὑπεροψίᾳ, καὶ τὴν οὕτως ἐπισφαλῶς ἔχουσαν ἰέναι τρίβον. Μὴ δὲ παρακινησάτω με τῆς παρὰ σοὶ στάσεως πρᾶξις ἄτοπος. »Καὶ χεὶρ ἁμαρτωλοῦ μὴ σαλεύσοι με.« (β φ. 124 β) Χεὶρ ἁμαρτωλοῦ διαβολικὴ ἐνέργεια· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ πλεονέκτου· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ δῶρα διδόντος ἐπὶ φθορᾷ καὶ λαμβάνοντος· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ ἱερέως τοὺς ἀναξίους τῷ θυσιαστηρίῳ προσάγοντος. Ὑπὸ ταύτης τῆς χειρὸς μὴ σαλευθῆναι, τουτέστι μὴ παρατραπῆναι, καὶ ἡμεῖς προσευξώμεθα· χρὴ γὰρ ἑδραίους καὶ ἀσαλεύτους ἐν τῇ δικαιοσύνῃ, κἂν παρανομῶσιν ἄλλοι, τοὺς νήφοντας κτᾶσθαι. »Ἐκεῖ ἔπεσον πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν.« (α φ. 190 β, ξ φ. 76, Κυρίλλου καὶ Χρυσοστόμου.) Τὸ ἐκεῖ εἶπεν ἀντὶ τοῦ Ἀπὸ τούτου τοῦ πράγματος, τουτέστι τῆς ὑπερηφανίας· ἢ καὶ ἀντὶ τοῦ Ὅπου, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον·
Α ἐξ Ἰσραὴλ ὡς κατηχουμένων ἐκ τοῦ νόμου καὶ νούν Εt των τὰ διαφέροντα, κτηνῶν δὲ ὡς ἀλογωτέρων των ἐξ ἐθνῶν. Παιδευθέντες γὰρ οἱ ἐξ Ἰουδαίων τὸ μυστή ριον διὰ νόμου καὶ προφητῶν, ἐξέπεσαν· οἱ δὲ οὐδέ ποτε ἀκηκοότες οἱ ἐξ ἐθνῶν, προελήφθησαν. Τούτου χάριν είρηκεν ὁ Δαβίδ « Τα κρίματά σου άδυσσος πολλή, » ήγουν ἀκατάληπτα καὶ ἀζήτητα παντελῶς - τὸ γάρ τοι πολυπραγμονεῖν ἐλέσθαι τὰ ὑπὲρ νοῦν τὸν ἀνθρώπινον, ἐπισφαλὲς καὶ ἐπιζήμιον. Γέγρα- πται γοῦν· « Βαθύτερά σου μή ζήτει· ν καὶ πάλιν • Μη σοφίζου περιττά, μήποτε ἐκπλαγῇς. » (Β Γ. 125) Τῆς τοῦ Θεοῦ γαληνότητος τὸ ὑπερφερές, καὶ τῆς ἡμερότητος τὴν ἀπαράβλητον υπεροχήν κέν τούτῳ δὴ πάλιν ἔνεστιν ἰδεῖν. Καὶ γοῦν τὴν παρ' αυ τοῦ φειδὼν νέμειν ἀξιοῖ πᾶσι τοῖς παρ' αὐτοῦ γεγονό σιν, καὶ οὐχὶ μόνον ἀνθρώποις, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων. Εφη γάρ που καὶ πρὸς τὸν θεσπέ στον Ἰωνᾶν « Σὺ ἐφείσω ὑπὲρ τῆς κολοκύνθης, ὑπὲρ ἧς οὐκ ἐκακοπάθησας οὐδὲ ἐκοπίασας, ἢ ὑπὸ νύκτα ἀπώλετο· ἐγὼ οὐ φείσομαι ὑπὲρ Νινευή τῆς πόλεως τῆς μεγάλης, ἐν ᾗ κατοικοῦσιν πλείους ἢ δώδεκα μυριάδες ἀνδρῶν, οἵτινες οὐκ ἔγνωσαν δεξιάν αὐτῶν ἢ ἀριστερὰν αὐτῶν, καὶ κτήνη πολλά; ο θαυμάζεται δὲ καὶ διὰ τῆς τοῦ ψάλλοντος λύρας, ὡς ἐξανατέλλων χόρτον τοῖς κτήνεσιν καὶ χλόην τῇ δουλείᾳ τῶν ἀν θρώπων. Ναὶ μὴν τὸν ἐπὶ τῷ Σαββάτῳ τιθεὶς νόμον, καὶ τὴν τοῦ χρῆναι παντελῶς ἐργάζεσθαι μηδὲν, δια- τρανῶν αἰτίαν, Ἵνα ἀναπαύσηται, φησίν, ὁ παῖς σου, καὶ ἡ παιδίσκη σου, καὶ τὸ ὑποζύγιόν σου, καὶ τῶν κτῆνός σου. Εἰ δὲ δοκεῖ πως τοῖς εἰρημένοις ἀντιφέ- ρεσθαι τὸ διὰ τῆς τοῦ Παύλου φωνῆς εἰρημένον· « Μη τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ ; ν φαμέν, ὅτι τὰς ἐν τῷ νόμο σκιὰς ἀναιρεῖν ἀκόλουθον ὠδινούσας τὴν ἀλήθειαν, οὔτε μὴν ἀφιλοικτίρμονα νομίζειν εἶναι τὸν τῶν ὅλων Δημιουργόν. Ὡς ἐπλήθυνας τὸ ἔλεός σου, ὁ Θεός, (Β Γ. 123) "Οτε Θεὸς ὢν ὁ Λόγος ἐπέλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων, καὶ τὸν ὑπὲρ τῆς ἁπάντων σωτηρίας ὑπέμεινε θάνατον, δῆλον δὲ ὅτι τὸν κατὰ σάρκα, τότε καὶ πεπλήθυνται τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ. Οὐ γὰρ ἔτι μόνον ἐλυτρώσατο τὸν Ἰσραὴλ καθὰ πάλαι διὰ Μωσέως, ἀλλ᾽ εἰς πάντας ἀνθρώπους ἡ τῆς σωτηρίας εκτέταται χάρις, σαγηνεύουσα δια τῆς πίστεως εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας καὶ τοῦ κατὰ φύσιν ὄντος Θεοῦ, καὶ προσοικειοῦσα δι' ἁγιασμού τῷ Θεῷ καὶ Πατρί, Ἐν σκέπῃ τῶν πτερύγων σου ἐλπιοῦσιν. (Β Γ. 125) Γεγόναμεν τοίνυν ὑπὸ πτέρυγας, ἦτα σκέπην τὴν ὑπὸ Χριστῷ, ὥστε λέγειν ἡμᾶς τὸ ἐν τῷ Ασματι τῶν ᾀσμάτων· « Ἐν τῇ σκιᾷ αὐτοῦ ἐπεθύ- μησα, καὶ ἐκάθισα. » Καὶ αὐτὸς δή που τησιν ὁ 9, 10. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ctionem boni malique eruditorum; jumentorum autem, irrationalium, ethnicorum. Nam mysterium a lege et prophetis Judæi edocti, nihilominus ex- ciderunt; ethnici autem, qui nil hujusmodi audie- rant, assumpti sunt. Ob eam rem David ait: «Ju- dicia tua, abyssus multa, id est incomprehensibi- lia prorsus et inscrutabilia: namque ea curiosius scrutari velle, quæ mentem excedunt hominis, periculosum noxiumque est. Quamobrem scriptum est: • Altiora te ne quæsieris (1);, et rursus : Neque superflua sapias, ne forte obstupescas **. Dei summam placiditatem, et incomparabile bonitatis culmen vel hinc rursus cognoscere licet. Etenim benignitatem suam creatis omnibus a se rebus impertiri dignatur, neque hominibus tan- tum, sed etiam animalibus ratione carentibus. Nempe dixit alicubi divo quoque Jonæ : ‹Tu quidem cucurbitæ compateris, cujus augendæ causa mole- stiam nullain laboremve tulisti, quippe quæ,una nocte exorta est; ego vero Ninivæ non parcam urbi magnæ, quam plus centum viginti hominum millia incolunt, qui nesciunt quid sit inter dexte- ram et sinistram suam, et jumenta multa 689, Quin etiam Psalmistæ lyra Deum admiratur, ceu qui fenum junentis, et herbam servitio hominum facit exoriri ". quidem Sabbati quoque dum le- gem conderet, causam edisserens ob quam nihil olnnino operari licet, Ut requiescat, inquit, servus ļuys et ancilla tua, et subjugale tuum, et quodvis jumentum tuum ". Quod si forte prædictis adver- Et sari videatur Pauli vox dicentis: Num de bobus cura est Deo , respondemus, consentaneum fuisse, ut legis umbræ quæ veritatem parturiebant cessarent; neque idcirco existimandum esse, on- nium Creatorem clementia carere. Vers. 8. Quemadmodum multiplicasti misericordiam tuam, Deus. Quo tempore Dei Verbum terræ incolis illuxit in hominum similitudine, et pro omnium salute mor- tem pertulit, in carne videlicet, tunc cumulata est misericordia Dei. Non enim solum jam Israelem, veluti olim per Moysen, redemit, sed ad omnes ho- mines salutis gratia manavit, sagenæ instar attra- liens per fidem ad veritatis naturalisque Dei co- gnitionem, Deoque Patri per sanctificationem proxim anos faciens. In tegmine alarum tuarum sperabant. Ergo sub alis degimus, id est sub tegmine Chri- sti, ita ut verba dicamus Cantici canticorum : « Um- bram ejus expetivi, et sedi e. Quin et ipse Ser- vator ait: «Ego uti juniperus condensa ® (2). » Eccli. 1, 22. • Eccle. vi, 17. Jon. iv, • Osce XIV, & IX, 9. es' Cant. 15, 3. Meditentur autem hæc illi qui humanæ rationis viribus plus æquo nituntur. Sæpe enim non in lu- cem, sed in profundissimas errorum vel etiam ir- credulitatis tenebras incurrunt. B C D Pşal. cut, 14. • Exod. xxi, 12. I Cor. Sixtina. Porro Cyrillus hunc Osea locum de Chri- sto intelligit etiam in commentario ad prædictum prophetam. (4) Denuo Ecclesiastici auctoritas apud Cyrillum. (2) Ita est in Græco, et sic quoque Nobilius in
PG 69:921Μὴ γενοίμην ἐκεῖ ἔνθα οἱ σαλευθέντες πίπτουσι, καὶ πεσόντες ἐξωθοῦνται, καὶ ἐξωσθέντες οὐκέτι ἐπανελθεῖν δυνήσονται. Ἢ ἐκεῖ, τουτέστιν ἐν τῷ μέλλοντι βίῳ, κατὰ τό· »Ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμός.« »Ἐξώσθησαν, καὶ οὐ μὴ δύνωνται στῆναι.« (β φ. 124 β) Δεῖ δὴ οὖν ἅρα προσιόντας Θεῷ τῶν μὲν ἀγαθῶν ποιεῖσθαι τὴν αἴτησιν, παραιτεῖσθαι δὲ καὶ τὸ ἁλῶναι ψυχικοῖς ἀῤῥωστήμασιν, καὶ τὸ ὑπὸ χεῖρα γενέσθαι δαιμονικὴν τὴν ἀεὶ σαλεύουσαν καὶ τοὺς ἑστάναι δοκοῦντας εἰ ῥᾳθυμοῦντες εὑρίσκοιντο, καὶ οὐκ ἐῶσαν στῆναι τοὺς διὰ πλείστην ὅσην ἀσέβειαν ἐξωσθέντας παρὰ Θεῷ· ὃ δὴ πέπονθεν ὁ κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ πεπαρῴνηκεν γὰρ ἀφορήτως εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτῆρα Χριστόν. ΨΑΛΜΟΣ Λ »Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.« (α φ. 190 β) Ἠθικός ἐστιν ὁ ψαλμὸς καὶ θεραπευτικὴν ἡμῶν τῆς ψυχῆς διδασκαλίαν περιέχων, εἰςηγούμενος τῷ νέῳ λαῷ ἀποχὴν μὲν τῶν πονηρῶν, ἐπιτήδευσιν δὲ τῶν ἀγαθῶν, ἐξ ἑκατέρων πείθων ἔκ τε τῆς τοῖς ἀγαθοῖς ἀποκειμένης ἐλπίδος, ἔκ τε τῆς τοῖς πονηροῖς τεταμιευμένης κολάσεως.
Σωτήρ', Ἐγὼ ὡς ἄρκευθος πυκάζουσα. » Γεγόνασι γε μὴν ὑπὸ πτέρυγας αὐτοῦ. Πεπλήθυνται καὶ τὸ ἔλεος κατὰ τοὺς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημένους τρόπους. Ἐν τῷ φωτί σου οψόμεθα φως. (Α Γ. 190) Εἰ φῶς ἐστιν ἐκ φωτός τοῦ Πατρὸς ὁ γιες, τούτε οὐκ ἦν ἐν τῷ Πατρὶ τὸ φῶς αὐτοῦ; Ως γὰρ ἀχώριστον τοῦ πυρὸς τὸ φωτίζειν, οὕτω καὶ τοῦ Πατρὸς τὸ ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον φῶς. Παράτεινον τὸ ἔλεός σου τοῖς γινώσκουσί σε. (Α Γ. 190, Β. Γ. 124) Λιτὴν ἀνατείνει τὴν ὑπὲρ τῶν αγαπώντων τὸν Κύριον καὶ τὴν αὐτοῦ ἐπεγνωκότων ἐπιφάνειαν. Οἷς καὶ πρέπει ἂν τὸ ἐν παντὶ γενέσθαι καλῷ καὶ τοῖς παρ' αὐτοῦ χαρίσμασιν ἐντρυφάν τοῖς μὲν οὖν γινώσκουσιν αὐτὸν, παρατείνεσθαι τὸ ἔλεος παρακαλεῖ· τοῖς δὲ τὴν καρδίαν εὐθέσι, την Β δικαιοσύνην αὐτοῦ καθ᾽ ἦν αὐτοῖς τὰ πρὸς ἀξίαν ἀπονεμηθήσεται. Εἶεν δ' ἂν οὐχ᾽ ἕτεροι παρὰ τοὺς πρώτους οἱ δεύτεροι· τουτέστι παρὰ τοὺς γινώσκον- τας οἱ εὐθεῖς. Επεται γὰρ τῇ παρὰ Θεοῦ γνώσει τὸ καὶ εὐθῆ τὴν διάνοιαν ἔχειν, τουτέστι κατ᾽ οὐδένα τρόπον διεστραμμένην. Οἱ μὲν τὴν γνῶσιν μόνην ἔχοντες, τουτο ἐστι τὴν πίστιν, ἐλέῳ δικαιοῦνται καὶ σώζονται· οἱ δὲ καὶ τὸ εὐθὲς ἐν ταῖς πράξεσι, τὸν τῆς δικαιοσύνης ἀπολαμβάνουσι στέφανον, ἤτοι τῆς ὁσίας ψήφου. Μὴ ἐλθέτω μοι ποὺς ὑπερηφανείας. (Α Γ. ) Ἔξω τοῦ πάθους ἀξιοῖ γενέσθαι. Ομοιον ὡσεὶ λέγοι - Παρατείνοντός σου τὸ ἔλεος εἰς ἐμὲ τὴν γινώσκοντά σε, καὶ τὴν δικαιοσύνην ήτοι τὴν ὁσίαν ψῆφον ὀρέγοντος, μὴ κατολισθήσαιμι ποτε πρὸς τοῦτο σκαιότητος ἐννοιῶν, ὡς μέγα φρονεῖν ἐλέσθαι καὶ βαδίζειν ἐν ὑπεροψίᾳ, καὶ τὴν οὕτως ἐπισφαλῶς ἔχουσαν ἰέναι τρίβον. Μὴ δὲ παρακινη- σάτω με τῆς παρὰ σοὶ στάσεως πρᾶξις άτοπος. Καὶ χεὶρ ἁμαρτωλοῦ μὴ σαλεύσοι με. (Β Χειρ ἁμαρτωλοῦ διαβολικὴ ἐνέργεια· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ πλεονέκτου· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ δῶρα διδόντος ἐπὶ φθορᾷ καὶ λαμβάνοντος· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ ἱερέως τοὺς ἀναξίους τῷ θυ σιαστηρίῳ προσάγοντος. Ὑπὸ ταύτης τῆς χειρὸς μὴ σαλευθῆναι, τουτέστι μὴ παρατραπῆναι, καὶ ἡμεῖς προσευξώμεθα· χρὴ γὰρ ἑδραίους καὶ ἀσαλεύτους ἐν τῇ δικαιοσύνῃ, κἂν παρανομῶσιν ἄλλοι, τοὺς νήσ φοντας κτάσθαι. Ἐκεῖ ἔπεσον πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνο- μίαν. (Α 1. Κυρίλλου καὶ Χρυσοστόμου.) Τὸ ἐκεῖ εἶπεν ἀντὶ τοῦ ᾿Απὸ τούτου τοῦ πράγματος, τουτέστι τῆς ὑπερηφανίας· ἢ καὶ ἀντὶ τοῦ Οπου, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· Μὴ γενοίμην ἐκεῖ ἔνθα οι σαλευθέντες πίπτουσι, καὶ πεσόντες ἐξ- αθοῦνται, καὶ ἐξωσθέντες οὐκέτι ἐπανελθεῖν δυνήσον- ται. Η ἐκεῖ, τουτέστιν ἐν τῷ μέλλοντι βίῳ, κατὰ τό • Ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμός. » * IN PSALMUM XXXV. A Versantur itaque sub alis ejus electi J. Cumulata (C 1. 76) f. b) b, C f. 76, Luc. int, 28. c D denique misericordia fuit, juxta dictas nuper ra- tiones. Vers. 10. In lumine tuo videbimus lumen. Si lumen de Patris lumine Filius est, quandonam in Patre lumen ipsius non fuit? Sicut enim lucere inseparabile est ab igne, sic a Patre lumen ex ipso genitum. Vers. 11. Pretende misericordiam tuam scientibus te. Orat pro diligentibus Dominum, et qui adventum ejus cognoverunt, quos in omni egregio opere ver- sari par est, et divinis donis affluere. Ergo agne- scentibus Dominum prætendi misericordiam rogat : rectis autem corde justitiam imprecatur, cujus causa id quo quisque dignus fuerit, attribuetur. Neque futurum est ut diversa ratione agantur se cundi et primi, id est scientes et recti. Dei quippe notitiam subsequitur mentis rectitudo distortæ nul- latenus. Qui notitiam tantummodo habent, id est fidem, misericordia justificantur et salvi fiunt; qui autem operum quoque rectitudinem habent, hi justitiæ, id est sanctae sententia, recipiunt coronam. Vers. 12. Non veniat mihi pes superbiæ. Extra passionem fieri petit. Quasi diceret: Si tu prætendas misericordiam tuam mihi te agnoscenti, et justitiam, id est rectam animi sententiam, optan- ti, nunquam ad tam lævam mentem deflectam, ut turgere fastu et superbe incedere velim, et adeo lubricam viam tenere. Ne porro me a proxima tíbi statione dimoveat actio prava. Et manus peccatoris ne concutiat me. Manus peccatoris, diabolica operatio est ; manus peccatoris, aviditas est ; mauus peccatoris, mune- rum corruptionis causa datio et acceptio; manus peccatoris, sacerdos est qui indignos altari admo- vet. Ab hac manu quominus concutiamur, id est subvertamur, nos quoque oremus: oportet enim firmos et immobiles in justitia, etiamsi alii pec- cent, frugi homines perseverare. Vers. 13. Ibi ceciderunt omnes qui operantur iniquitatem. Ibi dixit pro Hujus rei causa, id est propter su- perbiam; vel etiam pro Ubi positum fuit, ut sen- tentia sit: Ne sim illic, ubi concussi cadunt, et post casum expelluntur, et expulsi jam redire non po- terunt. Vel ibi significat in futura vita; veluti illud : Ibi erit fletus 7°.,
Ἀνακείσεται μέν τοι τῷ Δαβὶδ μονονουχὶ κατεπᾴδοντι τοῖς ὀρθότητος ἐρασταῖς καὶ παροτρύνοντι αὐτοὺς εἰς τὸ μεταποιεῖσθαι προθύμως τῆς οὐκ ἀθαυμάστου ζωῆς. Ποιεῖ δὲ τοῦτο ἐπὶ καιροῦ· ἐν μὲν γὰρ τῷ τετελεσμένῳ ψαλμῷ πλείστη γέγονε κατάῤῥησις παντὸς παρανόμου· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ νουθεσίαν ἡμῖν εἰςκομίζει, ἀποφέρουσαν μὲν τῆς πρὸς ἐκείνους ταυτοεργίας, ἀναβιβάζουσαν δὲ πρὸς τὸ ἄμεινον. [Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναί πως ἀξιοζήλωτα τοῖς ἐθέλουσι ζῇν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευομένων πρόσκαιρον εὐημερίαν. Ἐννοεῖν δὲ χρὴ μᾶλλον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας, τὸ διαβιοῦν ἑλέσθαι κακῶς, καὶ ἀπᾴδειν τῷ Θεῷ] »Μὴ παραζήλου ἐν πονηρευομένοις, μηδὲ ζήλου τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν.« (α φ. 191) Μήτε πάλιν μιμοῦ ἢ μακάριζε τοὺς τοιούτους εὐθηνοῦντας ὁρῶν· πρὸς ὀλίγον γὰρ ἀνθοῦντες, ξηραίνονται· πᾶσα γὰρ σὰρξ χόρτος. Τί οὖν ἔχουσι ζηλωτὸν οἵτινες πρὸς ὀλίγον ἀνθήσαντες, αὔριον εἰς κλίβανον βάλλονται, καθ’ ἅ φησιν ὁ Σωτήρ; Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναί πως ἀξιοζήλωτον τοῖς ἐθέλουσι ζῇν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευομένων πρόσκαιρον εὐημερίαν·
Σωτήρ', Ἐγὼ ὡς ἄρκευθος πυκάζουσα. » Γεγόνασι γε μὴν ὑπὸ πτέρυγας αὐτοῦ. Πεπλήθυνται καὶ τὸ ἔλεος κατὰ τοὺς ἀρτίως ἡμῖν εἰρημένους τρόπους. Ἐν τῷ φωτί σου οψόμεθα φως. (Α Γ. 190) Εἰ φῶς ἐστιν ἐκ φωτός τοῦ Πατρὸς ὁ γιες, τούτε οὐκ ἦν ἐν τῷ Πατρὶ τὸ φῶς αὐτοῦ; Ως γὰρ ἀχώριστον τοῦ πυρὸς τὸ φωτίζειν, οὕτω καὶ τοῦ Πατρὸς τὸ ἐξ αὐτοῦ γεννώμενον φῶς. Παράτεινον τὸ ἔλεός σου τοῖς γινώσκουσί σε. (Α Γ. 190, Β. Γ. 124) Λιτὴν ἀνατείνει τὴν ὑπὲρ τῶν αγαπώντων τὸν Κύριον καὶ τὴν αὐτοῦ ἐπεγνωκότων ἐπιφάνειαν. Οἷς καὶ πρέπει ἂν τὸ ἐν παντὶ γενέσθαι καλῷ καὶ τοῖς παρ' αὐτοῦ χαρίσμασιν ἐντρυφάν τοῖς μὲν οὖν γινώσκουσιν αὐτὸν, παρατείνεσθαι τὸ ἔλεος παρακαλεῖ· τοῖς δὲ τὴν καρδίαν εὐθέσι, την Β δικαιοσύνην αὐτοῦ καθ᾽ ἦν αὐτοῖς τὰ πρὸς ἀξίαν ἀπονεμηθήσεται. Εἶεν δ' ἂν οὐχ᾽ ἕτεροι παρὰ τοὺς πρώτους οἱ δεύτεροι· τουτέστι παρὰ τοὺς γινώσκον- τας οἱ εὐθεῖς. Επεται γὰρ τῇ παρὰ Θεοῦ γνώσει τὸ καὶ εὐθῆ τὴν διάνοιαν ἔχειν, τουτέστι κατ᾽ οὐδένα τρόπον διεστραμμένην. Οἱ μὲν τὴν γνῶσιν μόνην ἔχοντες, τουτο ἐστι τὴν πίστιν, ἐλέῳ δικαιοῦνται καὶ σώζονται· οἱ δὲ καὶ τὸ εὐθὲς ἐν ταῖς πράξεσι, τὸν τῆς δικαιοσύνης ἀπολαμβάνουσι στέφανον, ἤτοι τῆς ὁσίας ψήφου. Μὴ ἐλθέτω μοι ποὺς ὑπερηφανείας. (Α Γ. ) Ἔξω τοῦ πάθους ἀξιοῖ γενέσθαι. Ομοιον ὡσεὶ λέγοι - Παρατείνοντός σου τὸ ἔλεος εἰς ἐμὲ τὴν γινώσκοντά σε, καὶ τὴν δικαιοσύνην ήτοι τὴν ὁσίαν ψῆφον ὀρέγοντος, μὴ κατολισθήσαιμι ποτε πρὸς τοῦτο σκαιότητος ἐννοιῶν, ὡς μέγα φρονεῖν ἐλέσθαι καὶ βαδίζειν ἐν ὑπεροψίᾳ, καὶ τὴν οὕτως ἐπισφαλῶς ἔχουσαν ἰέναι τρίβον. Μὴ δὲ παρακινη- σάτω με τῆς παρὰ σοὶ στάσεως πρᾶξις άτοπος. Καὶ χεὶρ ἁμαρτωλοῦ μὴ σαλεύσοι με. (Β Χειρ ἁμαρτωλοῦ διαβολικὴ ἐνέργεια· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ πλεονέκτου· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ δῶρα διδόντος ἐπὶ φθορᾷ καὶ λαμβάνοντος· χεὶρ ἁμαρτωλοῦ ἡ τοῦ ἱερέως τοὺς ἀναξίους τῷ θυ σιαστηρίῳ προσάγοντος. Ὑπὸ ταύτης τῆς χειρὸς μὴ σαλευθῆναι, τουτέστι μὴ παρατραπῆναι, καὶ ἡμεῖς προσευξώμεθα· χρὴ γὰρ ἑδραίους καὶ ἀσαλεύτους ἐν τῇ δικαιοσύνῃ, κἂν παρανομῶσιν ἄλλοι, τοὺς νήσ φοντας κτάσθαι. Ἐκεῖ ἔπεσον πάντες οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνο- μίαν. (Α 1. Κυρίλλου καὶ Χρυσοστόμου.) Τὸ ἐκεῖ εἶπεν ἀντὶ τοῦ ᾿Απὸ τούτου τοῦ πράγματος, τουτέστι τῆς ὑπερηφανίας· ἢ καὶ ἀντὶ τοῦ Οπου, ὡς εἶναι τὸ λεγόμενον τοιοῦτον· Μὴ γενοίμην ἐκεῖ ἔνθα οι σαλευθέντες πίπτουσι, καὶ πεσόντες ἐξ- αθοῦνται, καὶ ἐξωσθέντες οὐκέτι ἐπανελθεῖν δυνήσον- ται. Η ἐκεῖ, τουτέστιν ἐν τῷ μέλλοντι βίῳ, κατὰ τό • Ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμός. » * IN PSALMUM XXXV. A Versantur itaque sub alis ejus electi J. Cumulata (C 1. 76) f. b) b, C f. 76, Luc. int, 28. c D denique misericordia fuit, juxta dictas nuper ra- tiones. Vers. 10. In lumine tuo videbimus lumen. Si lumen de Patris lumine Filius est, quandonam in Patre lumen ipsius non fuit? Sicut enim lucere inseparabile est ab igne, sic a Patre lumen ex ipso genitum. Vers. 11. Pretende misericordiam tuam scientibus te. Orat pro diligentibus Dominum, et qui adventum ejus cognoverunt, quos in omni egregio opere ver- sari par est, et divinis donis affluere. Ergo agne- scentibus Dominum prætendi misericordiam rogat : rectis autem corde justitiam imprecatur, cujus causa id quo quisque dignus fuerit, attribuetur. Neque futurum est ut diversa ratione agantur se cundi et primi, id est scientes et recti. Dei quippe notitiam subsequitur mentis rectitudo distortæ nul- latenus. Qui notitiam tantummodo habent, id est fidem, misericordia justificantur et salvi fiunt; qui autem operum quoque rectitudinem habent, hi justitiæ, id est sanctae sententia, recipiunt coronam. Vers. 12. Non veniat mihi pes superbiæ. Extra passionem fieri petit. Quasi diceret: Si tu prætendas misericordiam tuam mihi te agnoscenti, et justitiam, id est rectam animi sententiam, optan- ti, nunquam ad tam lævam mentem deflectam, ut turgere fastu et superbe incedere velim, et adeo lubricam viam tenere. Ne porro me a proxima tíbi statione dimoveat actio prava. Et manus peccatoris ne concutiat me. Manus peccatoris, diabolica operatio est ; manus peccatoris, aviditas est ; mauus peccatoris, mune- rum corruptionis causa datio et acceptio; manus peccatoris, sacerdos est qui indignos altari admo- vet. Ab hac manu quominus concutiamur, id est subvertamur, nos quoque oremus: oportet enim firmos et immobiles in justitia, etiamsi alii pec- cent, frugi homines perseverare. Vers. 13. Ibi ceciderunt omnes qui operantur iniquitatem. Ibi dixit pro Hujus rei causa, id est propter su- perbiam; vel etiam pro Ubi positum fuit, ut sen- tentia sit: Ne sim illic, ubi concussi cadunt, et post casum expelluntur, et expulsi jam redire non po- terunt. Vel ibi significat in futura vita; veluti illud : Ibi erit fletus 7°.,
PG 69:923ἐννοεῖν δὲ χρὴ μᾶλλον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας τὸ διαβιοῦν ἑλέσθαι κακῶς, καὶ ἀπᾴδειν τῷ Θεῷ. Μὴ τοίνυν ζήλου τοὺς τοιούτους, φησὶν, μὴ δὲ κατερεθίζου πρὸς μίμησιν τῶν φιλαμαρτημόνων. Κἂν εἰ δοκοῖεν ἔχειν τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ τρυφὰς, κἂν ἴδῃς ἀσεβῆ εὐπράττοντα, φεῦγε τὴν ἰσοτροπίαν, εἰς τὰ ἐσόμενα βλέπων· οὐ γὰρ ἐν τούτοις ἔσται διηνεκῶς τὰ πράγματα. Διὸ ἐπάγει· »Ὅτι ὡσεὶ χόρτος ταχὺ ἀποξηρανθήσονται.« (α φ. 191 β) Παραινεῖ φεύγειν πονηρίαν, ἔκπτωσιν εἷναι παντὸς ἀγαθοῦ, ταύτης ὑπογράφων τὸ τέλος. Τί δὲ οὕτως εὐμάραντον ὡς χόρτος ἀγροῦ, καὶ λαχάνου φύσις; Βραχὺ γάρ πως ἀνθήσαντα τὰ τοιάδε μαραίνεται. Οὕτω πού φησι περὶ τῶν ἐν κόσμῳ λαμπρῶν· Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χόρτος δωμάτων· οἱ γὰρ ἐν δώμασι τικτόμενοι τῶν χόρτων, ῥίζαν οὐκ ἔχοντες, ἄκαρποί τέ εἰσι καὶ πρὸς μαρασμὸν ἑτοιμότεροι διὰ τοῦτο. Οὐ δεῖ τοίνυν ταῦτα ζηλοῦν, ὧν τὰ μὲν ἐπ’ ἀτιμίᾳ ῥίπτεται, τὰ δὲ πυρὶ παραδίδοται, τῆς ἀκμῆς τῆς προσκαίρου παυσάμενα, ὡς τὰ τῆς χλόης λάχανα, ἃ τὴν χρῆσιν ἐν τῷ χλοάζειν ἔχουσι· τούτοις γὰρ ἡ τῶν ἀνθρώπων εὐπραγία, διὰ τὸ σαθρὸν καὶ πρόσκαιρον ἔοικε·
Β Εξώσθησαν, καὶ οὐ μὴ δύνωνται στῆναι. (Β Γ. ) Δεῖ δὴ οὖν ἄρα προσιόντας θεῷ των μὲν ἀγαθῶν ποιεῖσθαι τὴν αἴτησιν, παραιτεῖσθαι δὲ καὶ τὸ ἀλῶναι ψυχικοῖς ἀῤῥωτήμασιν, καὶ τὸ ὑπολ χεῖρα γενέσθαι δαιμονικὴν τὴν ἀεὶ σαλεύουσαν καὶ τοὺς ἑστάναι δοκοῦντας εἰ ῥαθυμοῦντες εὑρίσκοντο, καὶ οὐκ ἐῶσαν στῆναι τοὺς διὰ πλείστην όσην ἀσέβειαν ἐξωσθέντας παρά Θεῷ· δὴ πέπονθεν ὁ κατὰ σάρκα Ἰσραήλ· πεπαρώνηκεν γὰρ ἀφορήτως εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. ΨΑΛΜΟΣ ΑΦ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α (. ) Ηθικός ἐστιν ὁ ψαλμὸς καὶ θεραπευ τικὴν ἡμῶν τῆς ψυχῆς διδασκαλίαν περιέχων, εἰσ ηγούμενος τῷ νέῳ λαῷ ἀποχὴν μὲν τῶν πονηρῶν, ἐπιτήδευσιν δὲ τῶν ἀγαθῶν, ἐξ ἑκατέρων πείθων ἔκ τε τῆς τοῖς ἀγαθοῖς ἀποκειμένης ἐλπίδος, ἔκ τε της τοῖς πονηροῖς τεταμιευμένης κολάσεως. Ανακείσε ται μέν τοι τῷ Δαβὶδ μονονουχι κατεπάδοντι τοῖς ὀρ θότητος ἐρασταῖς καὶ παροτρύνοντι αὐτοὺς εἰς τὸ μεταποιεῖσθαι προθύμως τῆς οὐκ ἀθαυμάστου ζωής. Ποιεῖ δὲ τοῦτο ἐπὶ καιροῦ· ἐν μὲν γὰρ τῷ τετελε σμένῳ ψαλμῷ πλείστη γέγονε κατάῤῥησις παντός πα ρανόμου· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ νουθεσίαν ἡμῖν εἰσ- κομίζει, ἀποφέρουσαν μὲν τῆς πρὸς ἐκείνους του τοεργίας, ἀναβιβάζουσαν δὲ πρὸς τὸ ἄμεινον. [Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναι πως ἀξιοζήλωτα ταῖς ἐθέλουσι ζῆν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευομένων πρόσκαιρον εύημερίαν. Ἐννοεῖν δὲ χρὴ μᾶλλον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας, τὸ διαβιοῦν ἐλέσθαι κακῶς, καὶ ἀπᾴδειν τῷ Θεῷ.] Μὴ παραζήλου ἐν πονηρευομένοις, μηδὲ ζήλου τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν. (Α Ι. 191) Μήτε πάλιν μιμοῦ ἢ μακάριζε τους τοιούτους εὐθηνοῦντας ὁρῶν· πρὸς ὀλίγον γὰρ ἀν θοῦντες, ξηραίνονται· πᾶσα γὰρ τὰρξ χόρτος. Τί οὖν ἔχουσι ζηλωτόν οἵτινες πρὸς ὀλίγον ἀνθήσαντες, αὔριον εἰς κλίβανον βάλλονται, καθ' & φησιν ὁ Σωτ τήρ; Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναι πως ἀξιοζήλωσον τοῖς ἐθέλουσι ζῆν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευο - μένων πρόσκαιρον εὐημερίαν· ἐννοεῖν δὲ χρὴ μαλ. λον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας τὸ διασικών ελέσθαι κακῶς, καὶ ἀπάδειν τῷ Θεῷ (1). Μὴ τοίνον ζήλου τους τοιούτους, φησὶν, μὴ δὲ κατερεθίζου προς μίμησιν τῶν φιλαμαρτημόνων. Κἂν εἰ δοκοῖεν ἔχειν τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ τρυφάς, κἂν ἴδῃς ἀσεβὴ εὐν πράττοντα, φεύγε τὴν ἰσοτροπίαν, εἰς τὰ ἐσόμενα βλέπων· οὐ γὰρ ἐν τούτοις ἔσται διηνεκώς τα πρά γματα. Διὸ ἐπάγει· *Οτι ὡσεὶ χόρτος ταχὺ ἀποξηρανθήσονται. (Α Γ. 1) Παραινεί φεύγειν πονηρίαν, Εκπτωσιν εἶναι παντὸς ἀγαθοῦ, ταύτης υπογράφων τὸ τέλος. Τί δὲ οὕτως εὐμάραντον ὡς χόρτος ἀγροῦ, καὶ λα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Expulsi sunt, nec jam poterunt stare. Oportet itaque eos qui ad Deum accedunt, bonæ rei petitionem facere, deprecari etiam animæ in- firmitates, et ne in diabolicam manum incidant, quæ illos etiam concutit qui stare videntur, si quando socordes inveniantur, quæque illos consi- stere prohibet qui ob plurimam impietatem a Deo fuerunt repulsi: id quod carnali Israeli contigit, postquam intolerabili audacia adversus omnium Servatorem Christum debacchatus fuit. PSALMUS XXXVI. Psalmus Davidi. A Moralis est psalmus, salutaremque animæ nostræ doctrinam continet, docens novum populum absti- nentiam a malo, et studium recti: duplicique sua- sione utens, nempe et spe bonis proposita, et pa- rata improbis poena. Accommodabitur autem Da- vidi tanquam rectitudinis amatoribus accinenti, eosque hortanti ut prompte ab illaudata vita rece- dant. Opportune autem id agit; namque in præce- dente psalmo plurima fuit cujusvis iniqui objurga- tio: in hoc autem admonitionem nobis præbet, quæ et ab impiorum imitatione nos retrahat, et ad meliora perducat. Temporaria enim malignantium felicitas non videtur æmulanda ab iis qui sancte ac pie vivere volunt : quin potius cogitandum est quem finem sortiantur, quod perperam vivere ac Deo adversari studeant.- Ex Corderio.] - Vers. 1. Ne improbos æmuleris, neque ze laveris inique agentes. C Neque rursus imiteris aut beatos prædices bujus- modi homines, si prospere agentes videris ; nam brevi florentes tempore, mox exarescunt; omnis enim caro fenum '. Quid ergo invidendum habent, qui postquam breviter floruerint, cras in clibanum conjiciuntur, ut ait Servator "? Nunquam ego di- gnam existimabo invidia apud eos qui sancte vi- vere volunt, momentaneam improborum felicita- tem: cogitare potius oportet, quem finem capiet susceptum ab his concilium improbe vivendi alque a Deo discrepandi. Ne igitur hos æmuleris, neque D ad peccantium imitationem conciteris. Etiamsi de- liciari nunc videantur, etiamsi impium bene rem gerere cernas, fuge pares mores, futurum spectans : non enim in eodem semper statu erunt. Ideo addit: Vers. 2. Quoniam sicut fenum velociter arescent. Hortatur fugere iniquitatem, cujus finem esse ait boni cujuslibet amissioner. Quid autem tam facile flaccessit ut fenum agri, et oleris natura ? Isa. XL, dem etiam apud Corderium; sed cam nos tamen, prout est item in codice nostro, hic continuavimus, ne fragmentum incommode minueremus. 6. 79 Matth. v, 50 (1) Fragmenti hujus pars posterior legebatur qui-
καὶ ὅτι πῦρ αὐτὴν τὸ τῆς γεέννης ἐκδέχεται. Ἁγιοπρεπὲς δὲ ζηλοῦν ἐκείνους, οἷς ἂν ἕποιτο διηνεκὴς ἡ παρὰ Θεοῦ δόξα τῇ τῶν ἀνδραγαθημάτων φιλονεικοῦσα λαμπρότητι. »Ἔλπισον ἐπὶ Κύριον, καὶ ποίει χρηστότητα, καὶ κατασκήνου τὴν γῆν.« (α φ. 191 β, β φ. 125 β, ξ φ. 76 β) Τουτέστιν Ἀγάπησον τὸ εὐδοκιμεῖν, δίψησον τῶν ἱερῶν χαρισμάτων τὴν κτῆσιν, ἀγάπησον τὰ τοῖς ἁγίοις τετηρημένα καὶ παρὰ Θεῷ τεθησαυρισμένα. Ἢ τὸ μὲν κατασκήνου τέθεικεν ἀντὶ τοῦ κατασκηνώσεις. Γῆν δὲ ἐκείνην λέγει τὴν τοῖς πραέσιν ἐπηγγελμένην δηλονότι, ἐν ᾗ γεγονὼς ποιμανθήσῃ, φησὶν, ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς. Πλοῦτος δὲ τῆς τῶν πραέων γῆς, ἤτοι τῆς ἄνω πόλεως ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἡ τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφὴς χορηγία, καὶ τὸ τελείως ἔχον ἐν τούτοις. Τάχα δὲ σκηνῇ ἀπεικάζει τὸν πρόσκαιρον βίον, καὶ βούλεται ἡμᾶς χρᾶσθαι αὐτῷ ὡς σκηνῇ κατὰ πάροδον, κυριεύοντας αὐτοῦ οὐ κυριευομένους ὑπ’ αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὸ συμφέρον οὐ πρὸς ἡδονὰς ἀποχρωμένους· οὕτω γὰρ ποιμανθησόμεθα ὑπὸ ποιμένι καλῷ. Εἴ τις πλοῦτός ἐστιν ἐν ἀνθρώποις θείων δογμάτων, τοῦτον καρπούμενοι, ὥστε λέγειν·
Β Εξώσθησαν, καὶ οὐ μὴ δύνωνται στῆναι. (Β Γ. ) Δεῖ δὴ οὖν ἄρα προσιόντας θεῷ των μὲν ἀγαθῶν ποιεῖσθαι τὴν αἴτησιν, παραιτεῖσθαι δὲ καὶ τὸ ἀλῶναι ψυχικοῖς ἀῤῥωτήμασιν, καὶ τὸ ὑπολ χεῖρα γενέσθαι δαιμονικὴν τὴν ἀεὶ σαλεύουσαν καὶ τοὺς ἑστάναι δοκοῦντας εἰ ῥαθυμοῦντες εὑρίσκοντο, καὶ οὐκ ἐῶσαν στῆναι τοὺς διὰ πλείστην όσην ἀσέβειαν ἐξωσθέντας παρά Θεῷ· δὴ πέπονθεν ὁ κατὰ σάρκα Ἰσραήλ· πεπαρώνηκεν γὰρ ἀφορήτως εἰς τὸν τῶν ὅλων Σωτήρα Χριστόν. ΨΑΛΜΟΣ ΑΦ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. (Α (. ) Ηθικός ἐστιν ὁ ψαλμὸς καὶ θεραπευ τικὴν ἡμῶν τῆς ψυχῆς διδασκαλίαν περιέχων, εἰσ ηγούμενος τῷ νέῳ λαῷ ἀποχὴν μὲν τῶν πονηρῶν, ἐπιτήδευσιν δὲ τῶν ἀγαθῶν, ἐξ ἑκατέρων πείθων ἔκ τε τῆς τοῖς ἀγαθοῖς ἀποκειμένης ἐλπίδος, ἔκ τε της τοῖς πονηροῖς τεταμιευμένης κολάσεως. Ανακείσε ται μέν τοι τῷ Δαβὶδ μονονουχι κατεπάδοντι τοῖς ὀρ θότητος ἐρασταῖς καὶ παροτρύνοντι αὐτοὺς εἰς τὸ μεταποιεῖσθαι προθύμως τῆς οὐκ ἀθαυμάστου ζωής. Ποιεῖ δὲ τοῦτο ἐπὶ καιροῦ· ἐν μὲν γὰρ τῷ τετελε σμένῳ ψαλμῷ πλείστη γέγονε κατάῤῥησις παντός πα ρανόμου· ἐν δὲ τῷ προκειμένῳ νουθεσίαν ἡμῖν εἰσ- κομίζει, ἀποφέρουσαν μὲν τῆς πρὸς ἐκείνους του τοεργίας, ἀναβιβάζουσαν δὲ πρὸς τὸ ἄμεινον. [Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναι πως ἀξιοζήλωτα ταῖς ἐθέλουσι ζῆν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευομένων πρόσκαιρον εύημερίαν. Ἐννοεῖν δὲ χρὴ μᾶλλον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας, τὸ διαβιοῦν ἐλέσθαι κακῶς, καὶ ἀπᾴδειν τῷ Θεῷ.] Μὴ παραζήλου ἐν πονηρευομένοις, μηδὲ ζήλου τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν. (Α Ι. 191) Μήτε πάλιν μιμοῦ ἢ μακάριζε τους τοιούτους εὐθηνοῦντας ὁρῶν· πρὸς ὀλίγον γὰρ ἀν θοῦντες, ξηραίνονται· πᾶσα γὰρ τὰρξ χόρτος. Τί οὖν ἔχουσι ζηλωτόν οἵτινες πρὸς ὀλίγον ἀνθήσαντες, αὔριον εἰς κλίβανον βάλλονται, καθ' & φησιν ὁ Σωτ τήρ; Οὐ γάρ τοι φαίην ἂν εἶναι πως ἀξιοζήλωσον τοῖς ἐθέλουσι ζῆν ἁγιοπρεπῶς τὴν τῶν πονηρευο - μένων πρόσκαιρον εὐημερίαν· ἐννοεῖν δὲ χρὴ μαλ. λον, εἰς οἷον αὐτοῖς ἐκβήσεται πέρας τὸ διασικών ελέσθαι κακῶς, καὶ ἀπάδειν τῷ Θεῷ (1). Μὴ τοίνον ζήλου τους τοιούτους, φησὶν, μὴ δὲ κατερεθίζου προς μίμησιν τῶν φιλαμαρτημόνων. Κἂν εἰ δοκοῖεν ἔχειν τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ τρυφάς, κἂν ἴδῃς ἀσεβὴ εὐν πράττοντα, φεύγε τὴν ἰσοτροπίαν, εἰς τὰ ἐσόμενα βλέπων· οὐ γὰρ ἐν τούτοις ἔσται διηνεκώς τα πρά γματα. Διὸ ἐπάγει· *Οτι ὡσεὶ χόρτος ταχὺ ἀποξηρανθήσονται. (Α Γ. 1) Παραινεί φεύγειν πονηρίαν, Εκπτωσιν εἶναι παντὸς ἀγαθοῦ, ταύτης υπογράφων τὸ τέλος. Τί δὲ οὕτως εὐμάραντον ὡς χόρτος ἀγροῦ, καὶ λα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Expulsi sunt, nec jam poterunt stare. Oportet itaque eos qui ad Deum accedunt, bonæ rei petitionem facere, deprecari etiam animæ in- firmitates, et ne in diabolicam manum incidant, quæ illos etiam concutit qui stare videntur, si quando socordes inveniantur, quæque illos consi- stere prohibet qui ob plurimam impietatem a Deo fuerunt repulsi: id quod carnali Israeli contigit, postquam intolerabili audacia adversus omnium Servatorem Christum debacchatus fuit. PSALMUS XXXVI. Psalmus Davidi. A Moralis est psalmus, salutaremque animæ nostræ doctrinam continet, docens novum populum absti- nentiam a malo, et studium recti: duplicique sua- sione utens, nempe et spe bonis proposita, et pa- rata improbis poena. Accommodabitur autem Da- vidi tanquam rectitudinis amatoribus accinenti, eosque hortanti ut prompte ab illaudata vita rece- dant. Opportune autem id agit; namque in præce- dente psalmo plurima fuit cujusvis iniqui objurga- tio: in hoc autem admonitionem nobis præbet, quæ et ab impiorum imitatione nos retrahat, et ad meliora perducat. Temporaria enim malignantium felicitas non videtur æmulanda ab iis qui sancte ac pie vivere volunt : quin potius cogitandum est quem finem sortiantur, quod perperam vivere ac Deo adversari studeant.- Ex Corderio.] - Vers. 1. Ne improbos æmuleris, neque ze laveris inique agentes. C Neque rursus imiteris aut beatos prædices bujus- modi homines, si prospere agentes videris ; nam brevi florentes tempore, mox exarescunt; omnis enim caro fenum '. Quid ergo invidendum habent, qui postquam breviter floruerint, cras in clibanum conjiciuntur, ut ait Servator "? Nunquam ego di- gnam existimabo invidia apud eos qui sancte vi- vere volunt, momentaneam improborum felicita- tem: cogitare potius oportet, quem finem capiet susceptum ab his concilium improbe vivendi alque a Deo discrepandi. Ne igitur hos æmuleris, neque D ad peccantium imitationem conciteris. Etiamsi de- liciari nunc videantur, etiamsi impium bene rem gerere cernas, fuge pares mores, futurum spectans : non enim in eodem semper statu erunt. Ideo addit: Vers. 2. Quoniam sicut fenum velociter arescent. Hortatur fugere iniquitatem, cujus finem esse ait boni cujuslibet amissioner. Quid autem tam facile flaccessit ut fenum agri, et oleris natura ? Isa. XL, dem etiam apud Corderium; sed cam nos tamen, prout est item in codice nostro, hic continuavimus, ne fragmentum incommode minueremus. 6. 79 Matth. v, 50 (1) Fragmenti hujus pars posterior legebatur qui-
PG 69:925»Κύριος ποιμαίνει με καὶ οὐδέν με ὑστερήσει.« »Κατατρύφησον τοῦ Κυρίου.« (β φ. 126) Οἱ δὲ κατατρυφῶντες Χριστοῦ, καὶ τῶν παρ’ αὐτοῦ χαρισμάτων ἔμπλεω τὴν διάνοιαν ἔχοντες, εἰς πέρας ἐνηνεγμένων τῶν ἀγαθῶν θελημάτων αὐτοῦ, γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν ἑαυτῶν δεικνῦσιν ὁδὸν, τουτέστι τῆς πολιτείας τὸν τρόπον. [Τρυφὴ τοιγαροῦν, ὡς ἔφην, τὸ ἔνοικον ἔχειν τὸν τὰ πάντα ζωογονοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς, τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα, καὶ ζωὴν διδοῦντα τῷ κόσμῳ. Αὐτὸν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς, λήψονται πάντως τὰ αἰτήματα τῆς ἑαυτῶν καρδίας, τότε δυνήσονται καὶ ἀποκαλύπτειν αὐτῷ τὴν ὁδὸν αὐτῶν. Ἐποπτεύει μὲν γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν τῶν σεβομένων αὐτὸν εὐαγῆ πολιτείαν, ἀποστρέφεται τὴν τῶν οὐκ ὀρθῶς διαζῇν ἑλομένων.] »Ἀποκάλυψον πρὸς Κύριον τὴν ὁδόν σου, καὶ ἔλπισον ἐπ’ αὐτὸν, κ.τ.λ.« (α φ. 192 β, ξ φ. 76 β) Ἔσο, φησὶ, φανερὸς τὴν ἀρέσκουσαν αὐτῷ βαδίζων ὁδὸν, τουτέστι γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν σεαυτοῦ δεικνὺς πολιτείαν. Αὐτὸς δὲ τί ποιήσει; Ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι ἐμφανῆ καταστήσει. καὶ οἷον περίοπτον ἀποφανεῖ, λαθεῖν οὐκ ἐῶν τῆς σῆς εὐζωί̈ας τὸ κάλλος.
του φύσις; Βραχύ γάρ πως ἀνθήσαντα τὰ τοιάδε πίνεται. Οὕτω πού φησι περὶ τῶν ἐν κόσμῳ επρών Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χόρτος δωμάτων· οἱ · ἐν δώμασι τικτόμενοι τῶν χόρτων, ρίζαν οὐκ ντες, ἄκαρποί τέ εἰσι καὶ πρὸς μαρασμὸν ἑτοιμό και διὰ τοῦτο. Οὐ δεῖ τοίνυν ταῦτα ζηλοῦν, ὧν μὲν ἐπ' ἀτιμίᾳ ρίπτεται, τὰ δὲ πυρὶ παραδίδο- ·, τῆς ἀκμῆς τῆς προσκαίρου παυσάμενα, ὡς τὰ ς χλόης λάχανα, & τὴν χρῆσιν ἐν τῷ χλοάζειν ουσι· τούτοις γὰρ ἡ τῶν ἀνθρώπων ευπραγία, διὰ σαθρὸν καὶ πρόσκαιρον ἔοικε· καὶ ὅτι πῦρ αὐτ ν τὸ τῆς γεέννης ἐκδέχεται. 'Αγιοπρεπὲς δὲ ζη ῶν ἐκείνους, οἷς ἂν ἔποιτο διηνεκής ή παρὰ Θεοῦ ξα τῇ τῶν ἀνδραγαθημάτων φιλονεικοῦσα λαμ ρότητι. ἐλπισον ἐπὶ Κύριον, καὶ ποίει χρηστότητα, καὶ κατασκήνου τὴν γῆν. (Α Γ. 1, Β Τουτέστιν Αγάπησον τὸ εὐδοκιμεῖν, δίψησον τῶν ἱερῶν χαρι- μάτων τὴν κτήσιν, ἀγάπησον τὰ τοῖς ἁγίοις τετη ημένα καὶ παρὰ Θεῷ τεθησαυρισμένα. Η τὸ μὲν κατασκήνου τέθεικεν ἀντὶ τοῦ κατα- κηνώσεις. Γῆν δὲ ἐκείνην λέγει τὴν τοῖς πραέσιν πηγγελμένην δηλονότι, ἐν ᾗ γεγονώς ποιμανθήσῃ, ρησίν, ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς. Πλούτος δὲ τῆς τῶν πραέων γῆς, ἤτοι τῆς ἄνω πόλεως ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἡ τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφής χορηγία, καὶ τὸ τελείως ἔχον ἐν τούτοις. Τάχα δὲ σκηνῇ ἀπεικάζει τὸν πρόσκαιρον βίον, καὶ βούλεται ἡμᾶς χρᾶσθαι αὐτῷ ὡς σκηνῇ κατὰ πάροδον, κυριεύοντας αὐτοῦ οὐ κυριευομένους ὑπ' αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὸ συμφέρον οὐ πρὸς ἡδονὰς ἀποχρωμένους· οὕτω γὰρ ποιμανθης σόμεθα ὑπὸ ποιμένι καλῷ. Εἴ τις πλοῦτός ἐστιν ἐν ἀνθρώποις θείων δογμάτων, τοῦτον καρπούμενοι, ὥστε λέγειν' ο Κύριος ποιμαίνει με καὶ οὐδέν με υστερήσει. » Κατατρύφησον τοῦ Κυρίου. (Β Γ. 126) Οἱ δὲ κατατρυφῶντες Χριστοῦ, καὶ τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων ἔμπλεω τὴν διάνοιαν ἔχον- τες, εἰς πέρας ένηνεγμένων τῶν ἀγαθῶν θελημάτων αὐτοῦ, γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν ἑαυ τῶν δεικνῦσιν ὁδὸν, τουτέστι τῆς πολιτείας τὸν τρί ΠΟΥ. [Τρυφή τοιγαρούν, ὡς ἔφην, τὸ ἔνοικον ἔχειν τὸν τὰ πάντα ζωογονοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς, τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα, καὶ ζωὴν διδοῦντα τῷ κόσμῳ. Αὐτὸν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς, λήψονται πάν τως τὰ αἰτήματα τῆς ἑαυτῶν καρδίας, τότε δυνή σονται καὶ ἀποκαλύπτειν αὐτῷ τὴν ὁδὸν αὐτῶν. Εποπτεύει μὲν γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν τῶν σεβο- μένων αὐτὸν εὐαγή πολιτείαν, ἀποστρέφεται τὴν τῶν οὐκ ὀρθῶς διαζήν ἑλομένων.] Αποκάλυψαν πρὸς Κύριον τὴν ὁδόν σου, καὶ ἔλπισον ἐπ' αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Εσο, φησί, φανερὸς τὴν ἀρέσκουσαν αὐτῷ· βαδίζων ὁδὸν, τουτέστι γυμνὴν καὶ ** το i IN PSALMUM XXXVI. A Quippe hæc brevi Borida, illico marcescunt. Sic ali- • - f. b, G f. b) B C D b, C f. b) Psal. cxxvm 6. Psal. xx. 1. Juan. vi, 35. bi dicit de splendidis mundi rebus: Fiant sicut fenum tectorum ": nam fenum in tectis natum quia radice caret infructuosum est, ideoque ad marcescendum proclivius. Non est ergo his invi- dendum, qui partim ad ignominiam projiciuntur, partim igni traduntur, brevi cessante prosperitate, velut herbæ aut olera, quæ nullum præterquam in herbescendo usum habent: namque his humana felicitas, propter suam putrem caducamque natu- ram similis est ; quam gehennæ ignis exspectat. Di gna vero sanctis est æmulatio eorum quos subse- quetur perpetua Dei nutu gloria, egregiorum faci- norum splendori par. Vers. 3. Spera in Domino, et fac bonitatem, et inhabita terram. Id est, Ama probitatem, opta sacrorum donorum adeptionem, stude iis quae sanctis sunt reservala atque in thesauro Dei reposita Vel vocabulum Inhabita, pro luhabitabis posuit. Terram autem illam dicit mansuetis promissam, ad quam cum veneris, divitiis ejus frueris. Divitiæ autem terræ mansuetorum, sive civitatis supernæ in caelis, divinorum donorum copiosa largitio est et quaquaversus absoluta. Fortasse autem habitaculo comparat brevem hanc vitam, eaque nos uti vult ceu tabernaculo hospitali, ita ut ei nos dominemur, non vice versa obnoxii simus, eoque ad utilitatem non ad voluptates utamur : sic enim a bono pastore regemur. Quantum copiæ inter homines est divino- rum dogmatum, eo fruamur, ita ut dicere liceat : • Dominus regit me, et nihil mihi deerit ”. » Vers. 4. Delectare in Domino. Qui autem Christo delectantur, ejusque muneri- bus plenam mentem gerunt, bonas ejus voluntates opere perficientes, limpidam patentemque Deo exhibent viam suam, id est vitæ rationem. [Caterum delectatio est, ut dixi, inhabitans la- bere vivificum Dei Verbum, panem vitæ qui de cœlo descenulit, et vitam mundo dat. Qui ipsum in se habuerint, petitiones cordis sui omnino conse- quentur, tunc illi et vitam suam poterunt revelare. Nam universorum Deus rectam piorum vivendi rationem intuetur, at eorum qui male agere sta- luunt, aversatur. - Ex Corderio.] - Vers. 5. Revela Domino viam tuam, et spera in eo, etc. Sit, inquit, exploratum, te placita Deo via ince- dere; id est, nudam atque explicitam Deo exhibe
Ἔσται γὰρ ἅπασιν ἐναργὴς ἡ δικαιοσύνη σου δίκην φωτὸς ἀναλάμπουσα, φωτὸς μεσημβρινοῦ· μεσημβρία γε μὴν ὀνομάζεται τῆς ἡμέρας αὐτὸ τὸ μεσαίτατον· καί σε κρινεῖ ἄξιον εἶναι φωτὸς ἐκεῖ. »Ὑποτάγηθι τῷ Κυρίῳ καὶ ἱκέτευσον αὐτόν.« (α φ. 193, β φ. 126) Αὐτὸς μέν σε ἄξιον φωτὸς ἀποδείξει ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, σὺ δὲ ἐνταῦθα ὑποτάγηθι αὐτῷ. Δύο δὲ ταῦτα τίθησιν ἁγιοπρεπῆ κατορθώματα καὶ οἷον ἀλλήλων ἐχόμενα, τὸ ὑποτάσσεσθαί φημι τῷ Κυρίῳ, καὶ τὸ ἱκετεύειν αὐτόν· ἑκάτερον δὲ αὐτῶν πρέποι ἂν ταῖς ὅτι μάλιστα τῶν ἁγίων ἱκετείαις, καὶ τοῖς τὴν χρηστότητα μελετᾷν εἰωθόσιν. Ἐν μὲν γὰρ τῷ ὑποτάττεσθαι Κυρίῳ ἁπάσης ἐντολῆς νοεῖται πλήρωσις· ἥκει [ αλ. ξοδ. εἴκει] γὰρ τοῖς αὐτοῦ νόμοις καὶ τρυφερὸν, καὶ εὐήνιον ὑποφέρει τὸν αὐχένα, ὁ θελήμασι τοῖς δεσποτικοῖς ἐνευδοκῶν, ἀλλὰ μὴ ἀπειθείας καταδεχόμενος ὑπομένειν γραφήν. Ἐν δὲ τῷ ἱκετεύειν αὐτὸν, τὸ δοξολογεῖν ἐστι, καὶ τὰς εὐρύθμους ἀναφέρειν ᾠδὰς συμπεπλεγμένης εὐχῆς, καὶ οἷόν τινος νοητοῦ θυμιάματος τῆς τῶν ἔργων φαιδρότητος, συνευοδιαζούσης παρὰ Θεῷ. Ὑποταγὴν οὖν ἐνταῦθα λέγει, τὴν τῶν κακῶν ἀναχώρησιν·
του φύσις; Βραχύ γάρ πως ἀνθήσαντα τὰ τοιάδε πίνεται. Οὕτω πού φησι περὶ τῶν ἐν κόσμῳ επρών Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χόρτος δωμάτων· οἱ · ἐν δώμασι τικτόμενοι τῶν χόρτων, ρίζαν οὐκ ντες, ἄκαρποί τέ εἰσι καὶ πρὸς μαρασμὸν ἑτοιμό και διὰ τοῦτο. Οὐ δεῖ τοίνυν ταῦτα ζηλοῦν, ὧν μὲν ἐπ' ἀτιμίᾳ ρίπτεται, τὰ δὲ πυρὶ παραδίδο- ·, τῆς ἀκμῆς τῆς προσκαίρου παυσάμενα, ὡς τὰ ς χλόης λάχανα, & τὴν χρῆσιν ἐν τῷ χλοάζειν ουσι· τούτοις γὰρ ἡ τῶν ἀνθρώπων ευπραγία, διὰ σαθρὸν καὶ πρόσκαιρον ἔοικε· καὶ ὅτι πῦρ αὐτ ν τὸ τῆς γεέννης ἐκδέχεται. 'Αγιοπρεπὲς δὲ ζη ῶν ἐκείνους, οἷς ἂν ἔποιτο διηνεκής ή παρὰ Θεοῦ ξα τῇ τῶν ἀνδραγαθημάτων φιλονεικοῦσα λαμ ρότητι. ἐλπισον ἐπὶ Κύριον, καὶ ποίει χρηστότητα, καὶ κατασκήνου τὴν γῆν. (Α Γ. 1, Β Τουτέστιν Αγάπησον τὸ εὐδοκιμεῖν, δίψησον τῶν ἱερῶν χαρι- μάτων τὴν κτήσιν, ἀγάπησον τὰ τοῖς ἁγίοις τετη ημένα καὶ παρὰ Θεῷ τεθησαυρισμένα. Η τὸ μὲν κατασκήνου τέθεικεν ἀντὶ τοῦ κατα- κηνώσεις. Γῆν δὲ ἐκείνην λέγει τὴν τοῖς πραέσιν πηγγελμένην δηλονότι, ἐν ᾗ γεγονώς ποιμανθήσῃ, ρησίν, ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς. Πλούτος δὲ τῆς τῶν πραέων γῆς, ἤτοι τῆς ἄνω πόλεως ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἡ τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφής χορηγία, καὶ τὸ τελείως ἔχον ἐν τούτοις. Τάχα δὲ σκηνῇ ἀπεικάζει τὸν πρόσκαιρον βίον, καὶ βούλεται ἡμᾶς χρᾶσθαι αὐτῷ ὡς σκηνῇ κατὰ πάροδον, κυριεύοντας αὐτοῦ οὐ κυριευομένους ὑπ' αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὸ συμφέρον οὐ πρὸς ἡδονὰς ἀποχρωμένους· οὕτω γὰρ ποιμανθης σόμεθα ὑπὸ ποιμένι καλῷ. Εἴ τις πλοῦτός ἐστιν ἐν ἀνθρώποις θείων δογμάτων, τοῦτον καρπούμενοι, ὥστε λέγειν' ο Κύριος ποιμαίνει με καὶ οὐδέν με υστερήσει. » Κατατρύφησον τοῦ Κυρίου. (Β Γ. 126) Οἱ δὲ κατατρυφῶντες Χριστοῦ, καὶ τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων ἔμπλεω τὴν διάνοιαν ἔχον- τες, εἰς πέρας ένηνεγμένων τῶν ἀγαθῶν θελημάτων αὐτοῦ, γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν ἑαυ τῶν δεικνῦσιν ὁδὸν, τουτέστι τῆς πολιτείας τὸν τρί ΠΟΥ. [Τρυφή τοιγαρούν, ὡς ἔφην, τὸ ἔνοικον ἔχειν τὸν τὰ πάντα ζωογονοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς, τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα, καὶ ζωὴν διδοῦντα τῷ κόσμῳ. Αὐτὸν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς, λήψονται πάν τως τὰ αἰτήματα τῆς ἑαυτῶν καρδίας, τότε δυνή σονται καὶ ἀποκαλύπτειν αὐτῷ τὴν ὁδὸν αὐτῶν. Εποπτεύει μὲν γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν τῶν σεβο- μένων αὐτὸν εὐαγή πολιτείαν, ἀποστρέφεται τὴν τῶν οὐκ ὀρθῶς διαζήν ἑλομένων.] Αποκάλυψαν πρὸς Κύριον τὴν ὁδόν σου, καὶ ἔλπισον ἐπ' αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Εσο, φησί, φανερὸς τὴν ἀρέσκουσαν αὐτῷ· βαδίζων ὁδὸν, τουτέστι γυμνὴν καὶ ** το i IN PSALMUM XXXVI. A Quippe hæc brevi Borida, illico marcescunt. Sic ali- • - f. b, G f. b) B C D b, C f. b) Psal. cxxvm 6. Psal. xx. 1. Juan. vi, 35. bi dicit de splendidis mundi rebus: Fiant sicut fenum tectorum ": nam fenum in tectis natum quia radice caret infructuosum est, ideoque ad marcescendum proclivius. Non est ergo his invi- dendum, qui partim ad ignominiam projiciuntur, partim igni traduntur, brevi cessante prosperitate, velut herbæ aut olera, quæ nullum præterquam in herbescendo usum habent: namque his humana felicitas, propter suam putrem caducamque natu- ram similis est ; quam gehennæ ignis exspectat. Di gna vero sanctis est æmulatio eorum quos subse- quetur perpetua Dei nutu gloria, egregiorum faci- norum splendori par. Vers. 3. Spera in Domino, et fac bonitatem, et inhabita terram. Id est, Ama probitatem, opta sacrorum donorum adeptionem, stude iis quae sanctis sunt reservala atque in thesauro Dei reposita Vel vocabulum Inhabita, pro luhabitabis posuit. Terram autem illam dicit mansuetis promissam, ad quam cum veneris, divitiis ejus frueris. Divitiæ autem terræ mansuetorum, sive civitatis supernæ in caelis, divinorum donorum copiosa largitio est et quaquaversus absoluta. Fortasse autem habitaculo comparat brevem hanc vitam, eaque nos uti vult ceu tabernaculo hospitali, ita ut ei nos dominemur, non vice versa obnoxii simus, eoque ad utilitatem non ad voluptates utamur : sic enim a bono pastore regemur. Quantum copiæ inter homines est divino- rum dogmatum, eo fruamur, ita ut dicere liceat : • Dominus regit me, et nihil mihi deerit ”. » Vers. 4. Delectare in Domino. Qui autem Christo delectantur, ejusque muneri- bus plenam mentem gerunt, bonas ejus voluntates opere perficientes, limpidam patentemque Deo exhibent viam suam, id est vitæ rationem. [Caterum delectatio est, ut dixi, inhabitans la- bere vivificum Dei Verbum, panem vitæ qui de cœlo descenulit, et vitam mundo dat. Qui ipsum in se habuerint, petitiones cordis sui omnino conse- quentur, tunc illi et vitam suam poterunt revelare. Nam universorum Deus rectam piorum vivendi rationem intuetur, at eorum qui male agere sta- luunt, aversatur. - Ex Corderio.] - Vers. 5. Revela Domino viam tuam, et spera in eo, etc. Sit, inquit, exploratum, te placita Deo via ince- dere; id est, nudam atque explicitam Deo exhibe
PG 69:926οὐδεὶς γὰρ ἁμαρτάνων ὑποτέτακται τῷ Κυρίῳ. »Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν.« (α φ. 193 β, β φ. 126 β) Ἐπωφελὲς τὸ παράγγελμα, καὶ τοῖς ὑποτεταγμένοις Θεῷ πρεπωδέστατον. Χρὴ γὰρ, φησὶ, πράους τε αὐτοὺς ὑπάρχειν καὶ εὖ μάλα καθεστηκότας, καὶ ἀταραξίαν ἔχοντας εἰς νοῦν, ἀγαπῶντάς τε διαπαντὸς τὴν ἀπό γε τῆς μακροθυμίας εὐδίαν, καὶ τῶν ἐξ ὀργῆς κυμάτων ἀποφοιτᾷν. Γέγραπται γὰρ ὅτι Ὀργὴ ἀπόλλυσιν καὶ φρονίμους. Καὶ πάλιν· »Ἀνὴρ δὲ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων.« Τῶν γὰρ παθῶν τινα μὲν οὐ πίπτει εἰς πολλοὺς, ἀλλὰ καὶ οἱ τυχόντες ἀπέβαλον αὐτὰ προκόπτοντες· τὸ δὲ μιαρὸν τοῦτο πάθος ἡ ὀργὴ, ἐκκαίει καὶ τοὺς δοκοῦντας εἶναι φρονίμους· καὶ ταράσσει, οὐ τινὰ μὲν, τινὰ δὲ οὒ, ἀλλὰ κινδυνεύω λέγειν πάντας ἀνθρώπους, παρὲξ τοῦ τελείου, ἐάν που εὑρεθῇ τις τέλειος. »Μὴ παραζήλου ὥστε πονηρεύεσθαι, ὅτι οἱ πονηρευόμενοι ἐξολοθρευθήσονται.« (α φ. 193 β) Λεγέσθω καὶ παρὰ Δαβὶδ τὰ τοῦ Παύλου, ὅτι »Τὰ αὐτὰ λέγειν ὑμῖν, ἐμοὶ μὲν οὐκ ὀκνηρὸν, ὑμῖν δὲ ἀσφαλές.« Οὐ γὰρ ἔχει κόρον παρά γε τοῖς φιλομαθέσι, τὸ πλειστάκις εἰς νοῦν τοὺς περὶ τῶν αὐτῶν ὀνησιφόρους εἰσοικίζεσθαι λόγους.
του φύσις; Βραχύ γάρ πως ἀνθήσαντα τὰ τοιάδε πίνεται. Οὕτω πού φησι περὶ τῶν ἐν κόσμῳ επρών Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χόρτος δωμάτων· οἱ · ἐν δώμασι τικτόμενοι τῶν χόρτων, ρίζαν οὐκ ντες, ἄκαρποί τέ εἰσι καὶ πρὸς μαρασμὸν ἑτοιμό και διὰ τοῦτο. Οὐ δεῖ τοίνυν ταῦτα ζηλοῦν, ὧν μὲν ἐπ' ἀτιμίᾳ ρίπτεται, τὰ δὲ πυρὶ παραδίδο- ·, τῆς ἀκμῆς τῆς προσκαίρου παυσάμενα, ὡς τὰ ς χλόης λάχανα, & τὴν χρῆσιν ἐν τῷ χλοάζειν ουσι· τούτοις γὰρ ἡ τῶν ἀνθρώπων ευπραγία, διὰ σαθρὸν καὶ πρόσκαιρον ἔοικε· καὶ ὅτι πῦρ αὐτ ν τὸ τῆς γεέννης ἐκδέχεται. 'Αγιοπρεπὲς δὲ ζη ῶν ἐκείνους, οἷς ἂν ἔποιτο διηνεκής ή παρὰ Θεοῦ ξα τῇ τῶν ἀνδραγαθημάτων φιλονεικοῦσα λαμ ρότητι. ἐλπισον ἐπὶ Κύριον, καὶ ποίει χρηστότητα, καὶ κατασκήνου τὴν γῆν. (Α Γ. 1, Β Τουτέστιν Αγάπησον τὸ εὐδοκιμεῖν, δίψησον τῶν ἱερῶν χαρι- μάτων τὴν κτήσιν, ἀγάπησον τὰ τοῖς ἁγίοις τετη ημένα καὶ παρὰ Θεῷ τεθησαυρισμένα. Η τὸ μὲν κατασκήνου τέθεικεν ἀντὶ τοῦ κατα- κηνώσεις. Γῆν δὲ ἐκείνην λέγει τὴν τοῖς πραέσιν πηγγελμένην δηλονότι, ἐν ᾗ γεγονώς ποιμανθήσῃ, ρησίν, ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς. Πλούτος δὲ τῆς τῶν πραέων γῆς, ἤτοι τῆς ἄνω πόλεως ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἡ τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφής χορηγία, καὶ τὸ τελείως ἔχον ἐν τούτοις. Τάχα δὲ σκηνῇ ἀπεικάζει τὸν πρόσκαιρον βίον, καὶ βούλεται ἡμᾶς χρᾶσθαι αὐτῷ ὡς σκηνῇ κατὰ πάροδον, κυριεύοντας αὐτοῦ οὐ κυριευομένους ὑπ' αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὸ συμφέρον οὐ πρὸς ἡδονὰς ἀποχρωμένους· οὕτω γὰρ ποιμανθης σόμεθα ὑπὸ ποιμένι καλῷ. Εἴ τις πλοῦτός ἐστιν ἐν ἀνθρώποις θείων δογμάτων, τοῦτον καρπούμενοι, ὥστε λέγειν' ο Κύριος ποιμαίνει με καὶ οὐδέν με υστερήσει. » Κατατρύφησον τοῦ Κυρίου. (Β Γ. 126) Οἱ δὲ κατατρυφῶντες Χριστοῦ, καὶ τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων ἔμπλεω τὴν διάνοιαν ἔχον- τες, εἰς πέρας ένηνεγμένων τῶν ἀγαθῶν θελημάτων αὐτοῦ, γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν ἑαυ τῶν δεικνῦσιν ὁδὸν, τουτέστι τῆς πολιτείας τὸν τρί ΠΟΥ. [Τρυφή τοιγαρούν, ὡς ἔφην, τὸ ἔνοικον ἔχειν τὸν τὰ πάντα ζωογονοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς, τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα, καὶ ζωὴν διδοῦντα τῷ κόσμῳ. Αὐτὸν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς, λήψονται πάν τως τὰ αἰτήματα τῆς ἑαυτῶν καρδίας, τότε δυνή σονται καὶ ἀποκαλύπτειν αὐτῷ τὴν ὁδὸν αὐτῶν. Εποπτεύει μὲν γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν τῶν σεβο- μένων αὐτὸν εὐαγή πολιτείαν, ἀποστρέφεται τὴν τῶν οὐκ ὀρθῶς διαζήν ἑλομένων.] Αποκάλυψαν πρὸς Κύριον τὴν ὁδόν σου, καὶ ἔλπισον ἐπ' αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Εσο, φησί, φανερὸς τὴν ἀρέσκουσαν αὐτῷ· βαδίζων ὁδὸν, τουτέστι γυμνὴν καὶ ** το i IN PSALMUM XXXVI. A Quippe hæc brevi Borida, illico marcescunt. Sic ali- • - f. b, G f. b) B C D b, C f. b) Psal. cxxvm 6. Psal. xx. 1. Juan. vi, 35. bi dicit de splendidis mundi rebus: Fiant sicut fenum tectorum ": nam fenum in tectis natum quia radice caret infructuosum est, ideoque ad marcescendum proclivius. Non est ergo his invi- dendum, qui partim ad ignominiam projiciuntur, partim igni traduntur, brevi cessante prosperitate, velut herbæ aut olera, quæ nullum præterquam in herbescendo usum habent: namque his humana felicitas, propter suam putrem caducamque natu- ram similis est ; quam gehennæ ignis exspectat. Di gna vero sanctis est æmulatio eorum quos subse- quetur perpetua Dei nutu gloria, egregiorum faci- norum splendori par. Vers. 3. Spera in Domino, et fac bonitatem, et inhabita terram. Id est, Ama probitatem, opta sacrorum donorum adeptionem, stude iis quae sanctis sunt reservala atque in thesauro Dei reposita Vel vocabulum Inhabita, pro luhabitabis posuit. Terram autem illam dicit mansuetis promissam, ad quam cum veneris, divitiis ejus frueris. Divitiæ autem terræ mansuetorum, sive civitatis supernæ in caelis, divinorum donorum copiosa largitio est et quaquaversus absoluta. Fortasse autem habitaculo comparat brevem hanc vitam, eaque nos uti vult ceu tabernaculo hospitali, ita ut ei nos dominemur, non vice versa obnoxii simus, eoque ad utilitatem non ad voluptates utamur : sic enim a bono pastore regemur. Quantum copiæ inter homines est divino- rum dogmatum, eo fruamur, ita ut dicere liceat : • Dominus regit me, et nihil mihi deerit ”. » Vers. 4. Delectare in Domino. Qui autem Christo delectantur, ejusque muneri- bus plenam mentem gerunt, bonas ejus voluntates opere perficientes, limpidam patentemque Deo exhibent viam suam, id est vitæ rationem. [Caterum delectatio est, ut dixi, inhabitans la- bere vivificum Dei Verbum, panem vitæ qui de cœlo descenulit, et vitam mundo dat. Qui ipsum in se habuerint, petitiones cordis sui omnino conse- quentur, tunc illi et vitam suam poterunt revelare. Nam universorum Deus rectam piorum vivendi rationem intuetur, at eorum qui male agere sta- luunt, aversatur. - Ex Corderio.] - Vers. 5. Revela Domino viam tuam, et spera in eo, etc. Sit, inquit, exploratum, te placita Deo via ince- dere; id est, nudam atque explicitam Deo exhibe
Τοῦτό τοι καὶ νῦν ὁ Ψάλλων ἐργάζεται, ἄνω τε καὶ κάτω ἀνακυκλῶν τὸ σοφὸν δὴ τοῦτο καὶ ἀξιάκουστον ἄκουσμα· τὸ Μὴ παραζήλου, φημὶ, ὥστε πονηρεύεσθαι, ἵνα μὴ ὁλόῤῥιζος ἐκ γῆς ἀπολῇ· καὶ γὰρ οἱ πονηρευόμενοι ἐξολοθρευθήσονται ἐν τῷ αἰῶνι, δηλαδὴ τῷ μέλλοντι. Ἐξολοθρευθῆναι δέ ἐστι, τὸ ἐκπεσεῖν Θεοῦ. Ἴδιον μέν τοι κακόν ἐστιν ἡ πονηρία παρὰ τὰς λοιπὰς ἁμαρτίας· ἔνθεν θαυμασίως ὁ λόγος, ἄλλον μὲν εἶπε τὸν ἁμαρτωλὸν, ἄλλον δὲ τὸν πονηρόν· »Σύντριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηροῦ.« Ὡρίσαντο δέ τινες τὴν πονηρίαν οὐκ ἀγεννῶς εἶναι ἑκούσιον κακοποιί̈αν· ἄλλο γάρ ἐστι κατὰ ἄγνοιαν κακοποιεῖν καὶ οἱονεὶ νικώμενον, καὶ ἄλλο αὐτὸ τοῦτο θέλειν κακῶς ποιῆσαι· ὅπερ ἐστὶ καὶ πονηρία, δι’ ἢν καὶ ὁ διάβολος πονηρὸς λέγεται. »Οἱ δὲ ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν.« (α φ. 193 β, β φ.
του φύσις; Βραχύ γάρ πως ἀνθήσαντα τὰ τοιάδε πίνεται. Οὕτω πού φησι περὶ τῶν ἐν κόσμῳ επρών Γενηθήτωσαν ὡσεὶ χόρτος δωμάτων· οἱ · ἐν δώμασι τικτόμενοι τῶν χόρτων, ρίζαν οὐκ ντες, ἄκαρποί τέ εἰσι καὶ πρὸς μαρασμὸν ἑτοιμό και διὰ τοῦτο. Οὐ δεῖ τοίνυν ταῦτα ζηλοῦν, ὧν μὲν ἐπ' ἀτιμίᾳ ρίπτεται, τὰ δὲ πυρὶ παραδίδο- ·, τῆς ἀκμῆς τῆς προσκαίρου παυσάμενα, ὡς τὰ ς χλόης λάχανα, & τὴν χρῆσιν ἐν τῷ χλοάζειν ουσι· τούτοις γὰρ ἡ τῶν ἀνθρώπων ευπραγία, διὰ σαθρὸν καὶ πρόσκαιρον ἔοικε· καὶ ὅτι πῦρ αὐτ ν τὸ τῆς γεέννης ἐκδέχεται. 'Αγιοπρεπὲς δὲ ζη ῶν ἐκείνους, οἷς ἂν ἔποιτο διηνεκής ή παρὰ Θεοῦ ξα τῇ τῶν ἀνδραγαθημάτων φιλονεικοῦσα λαμ ρότητι. ἐλπισον ἐπὶ Κύριον, καὶ ποίει χρηστότητα, καὶ κατασκήνου τὴν γῆν. (Α Γ. 1, Β Τουτέστιν Αγάπησον τὸ εὐδοκιμεῖν, δίψησον τῶν ἱερῶν χαρι- μάτων τὴν κτήσιν, ἀγάπησον τὰ τοῖς ἁγίοις τετη ημένα καὶ παρὰ Θεῷ τεθησαυρισμένα. Η τὸ μὲν κατασκήνου τέθεικεν ἀντὶ τοῦ κατα- κηνώσεις. Γῆν δὲ ἐκείνην λέγει τὴν τοῖς πραέσιν πηγγελμένην δηλονότι, ἐν ᾗ γεγονώς ποιμανθήσῃ, ρησίν, ἐπὶ τῷ πλούτῳ αὐτῆς. Πλούτος δὲ τῆς τῶν πραέων γῆς, ἤτοι τῆς ἄνω πόλεως ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἡ τῶν θείων χαρισμάτων ἀμφιλαφής χορηγία, καὶ τὸ τελείως ἔχον ἐν τούτοις. Τάχα δὲ σκηνῇ ἀπεικάζει τὸν πρόσκαιρον βίον, καὶ βούλεται ἡμᾶς χρᾶσθαι αὐτῷ ὡς σκηνῇ κατὰ πάροδον, κυριεύοντας αὐτοῦ οὐ κυριευομένους ὑπ' αὐτοῦ, καὶ πρὸς τὸ συμφέρον οὐ πρὸς ἡδονὰς ἀποχρωμένους· οὕτω γὰρ ποιμανθης σόμεθα ὑπὸ ποιμένι καλῷ. Εἴ τις πλοῦτός ἐστιν ἐν ἀνθρώποις θείων δογμάτων, τοῦτον καρπούμενοι, ὥστε λέγειν' ο Κύριος ποιμαίνει με καὶ οὐδέν με υστερήσει. » Κατατρύφησον τοῦ Κυρίου. (Β Γ. 126) Οἱ δὲ κατατρυφῶντες Χριστοῦ, καὶ τῶν παρ' αὐτοῦ χαρισμάτων ἔμπλεω τὴν διάνοιαν ἔχον- τες, εἰς πέρας ένηνεγμένων τῶν ἀγαθῶν θελημάτων αὐτοῦ, γυμνὴν καὶ ἀναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν ἑαυ τῶν δεικνῦσιν ὁδὸν, τουτέστι τῆς πολιτείας τὸν τρί ΠΟΥ. [Τρυφή τοιγαρούν, ὡς ἔφην, τὸ ἔνοικον ἔχειν τὸν τὰ πάντα ζωογονοῦντα τοῦ Θεοῦ Λόγον, τὸν ἄρτον τῆς ζωῆς, τὸν ἐξ οὐρανοῦ καταβάντα, καὶ ζωὴν διδοῦντα τῷ κόσμῳ. Αὐτὸν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς, λήψονται πάν τως τὰ αἰτήματα τῆς ἑαυτῶν καρδίας, τότε δυνή σονται καὶ ἀποκαλύπτειν αὐτῷ τὴν ὁδὸν αὐτῶν. Εποπτεύει μὲν γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν τῶν σεβο- μένων αὐτὸν εὐαγή πολιτείαν, ἀποστρέφεται τὴν τῶν οὐκ ὀρθῶς διαζήν ἑλομένων.] Αποκάλυψαν πρὸς Κύριον τὴν ὁδόν σου, καὶ ἔλπισον ἐπ' αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Εσο, φησί, φανερὸς τὴν ἀρέσκουσαν αὐτῷ· βαδίζων ὁδὸν, τουτέστι γυμνὴν καὶ ** το i IN PSALMUM XXXVI. A Quippe hæc brevi Borida, illico marcescunt. Sic ali- • - f. b, G f. b) B C D b, C f. b) Psal. cxxvm 6. Psal. xx. 1. Juan. vi, 35. bi dicit de splendidis mundi rebus: Fiant sicut fenum tectorum ": nam fenum in tectis natum quia radice caret infructuosum est, ideoque ad marcescendum proclivius. Non est ergo his invi- dendum, qui partim ad ignominiam projiciuntur, partim igni traduntur, brevi cessante prosperitate, velut herbæ aut olera, quæ nullum præterquam in herbescendo usum habent: namque his humana felicitas, propter suam putrem caducamque natu- ram similis est ; quam gehennæ ignis exspectat. Di gna vero sanctis est æmulatio eorum quos subse- quetur perpetua Dei nutu gloria, egregiorum faci- norum splendori par. Vers. 3. Spera in Domino, et fac bonitatem, et inhabita terram. Id est, Ama probitatem, opta sacrorum donorum adeptionem, stude iis quae sanctis sunt reservala atque in thesauro Dei reposita Vel vocabulum Inhabita, pro luhabitabis posuit. Terram autem illam dicit mansuetis promissam, ad quam cum veneris, divitiis ejus frueris. Divitiæ autem terræ mansuetorum, sive civitatis supernæ in caelis, divinorum donorum copiosa largitio est et quaquaversus absoluta. Fortasse autem habitaculo comparat brevem hanc vitam, eaque nos uti vult ceu tabernaculo hospitali, ita ut ei nos dominemur, non vice versa obnoxii simus, eoque ad utilitatem non ad voluptates utamur : sic enim a bono pastore regemur. Quantum copiæ inter homines est divino- rum dogmatum, eo fruamur, ita ut dicere liceat : • Dominus regit me, et nihil mihi deerit ”. » Vers. 4. Delectare in Domino. Qui autem Christo delectantur, ejusque muneri- bus plenam mentem gerunt, bonas ejus voluntates opere perficientes, limpidam patentemque Deo exhibent viam suam, id est vitæ rationem. [Caterum delectatio est, ut dixi, inhabitans la- bere vivificum Dei Verbum, panem vitæ qui de cœlo descenulit, et vitam mundo dat. Qui ipsum in se habuerint, petitiones cordis sui omnino conse- quentur, tunc illi et vitam suam poterunt revelare. Nam universorum Deus rectam piorum vivendi rationem intuetur, at eorum qui male agere sta- luunt, aversatur. - Ex Corderio.] - Vers. 5. Revela Domino viam tuam, et spera in eo, etc. Sit, inquit, exploratum, te placita Deo via ince- dere; id est, nudam atque explicitam Deo exhibe
PG 69:928126 β) Ἐπειδὴ εἰώθαμέν πως ἀεὶ τῶν μὲν πονηρῶν ἀφίστασθαι, τῷ τοῦ κολάζεσθαι δέει συνωθούμενοι πρὸς τὸ ἄμεινον, ἐφέσει δὲ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων συνελαύνεσθαι εἰς τὸ διαζῇν ἐννόμως, διὰ τοῦτο δείξας ὁ Ψάλλων ὀλέθριον τῶν πονηρευομένων τὸ τέλος, ἐπάγει ὅτι οἱ τὸν Κύριον ὑπομένοντες, τουτέστιν οἱ διὰ καρτερίας καὶ ὑπομονῆς τὸν εὐδόκιμον κατορθοῦντες βίον, κληρονομήσουσι τὴν γῆν· ἥτις οὐκ ἔστι μέρος ταύτης τῆς γῆς τῆς ὑπὸ κατάραν γενομένης, ἣν ἐν λύπαις ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας αὐτοῦ ὁ ἐργαζόμενος αὐτὴν, ἀλλὰ γῆν ἐκείνην τὴν τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένην. Κλῆρος γὰρ αὐτοῖς ἡ τῶν ἁγίων καλλίπολις, ἡ ἱερά τε καὶ ἄνω. Ἐκεῖ γὰρ τοῖς τῶν ἀγγέλων συνέσονται χοροῖς, δοξολογοῦντες ἀκαταλήκτως τὸν κληροδοτήσαντα Θεὸν, καὶ τῶν ὑπὲρ λόγον αὐτοῖς χαρισμάτων χορηγὸν γεγονότα. Ὥσπερ δέ ἐστιν ὁ Σωτὴρ, σοφία, λόγος, εἰρήνη καὶ δικαιοσύνη, οὕτως καὶ ὑπομονή. Γέγραπται γάρ· »Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος;« Ἀφ’ οὗ ἀρύεσθαι ἔστι καὶ λαμβάνειν πάντα ἃ λέγεται εἶναι κατὰ τὰς Γραφὰς ὁ Χριστός. Ὡς γὰρ μετοχῇ αὐτοῦ δίκαιοι γινόμεθα καὶ σοφοὶ καὶ εἰρηνεύομεν, οὕτως καὶ μετοχῇ αὐτοῦ ὑπομένομεν·
Α αναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν σεαυτοῦ δεικνύς πολιτείαν. Β Αὐτὸς δὲ τί ποιήσει; Ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι ἐμφανή καταστήσει, καὶ οἷον περίοπτον ἀποφανεί, λαβεῖν οὐκ ἐῶν τῆς τῆς εὐζωίας τὸ κάλλος. Έσται γύρ ἅπασιν ἐναργής ή δικαιοσύνη του δίκην φωτός ανε λάμπουσα, φωτός μεσημβρινού μεσημβρία με μήν ονομάζεται τῆς ἡμέρας αὐτὸ τὸ μεσαίτατον· καὶ τ κρινεῖ ἄξιον εἶναι φωτὸς ἐκεῖ. Υποτάγηθι τῷ Κυρίῳ καὶ ἱκέτευσον αὐτόν. (Α Γ. 193, Β Γ. 126) Αὐτὸς μέν σε ἄξιον φωτός απ δείξει ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, σὺ δὲ ἐνταῦθα ὑποτέ. γηθι αὐτῷ. Δύο δὲ ταῦτα τίθησιν ἁγιοπρεπή κατο θώματα καὶ οἷον ἀλλήλων ἐχόμενα, τὸ ὑποτάσσεσθε φημι τῷ Κυρίῳ, καὶ τὸ ἱκετεύειν αὐτόν· ἑκάτερον 5- αὐτῶν πρέποι ἂν ταῖς ὅτι μάλιστα τῶν ἁγίων πε τείαις, καὶ τοῖς τὴν χρηστότητα μελετῶν εἰωνές». Ἐν μὲν γὰρ τῷ ὑποτάττεσθαι Κυρίῳ ἁπάσης ένα λῆς νοεῖται πλήρωσις ήκει εἴχει ] γὰρ τις αὐτοῦ νόμοις καὶ τρυφερόν, καὶ εὐήνιον υποφέρει την αὐχένα, ὁ θελήμασι τοῖς δεσποτικοῖς ἐνευδοκῶν, ἐλλε μὴ ἀπειθείας καταδεχόμενος υπομένειν γραφήν. Εν δὲ τῷ ἱκετεύειν αὐτὸν, τὸ δοξολογεῖν ἐστι, καὶ τὰς εὐρύθμους ἀναφέρειν ᾠδας συμπεπλεγμένης εὐχής, καὶ οἷόν τινος νοητού θυμιάματος τῆς τῶν έργα. φαιδρότητος, συνευοδιαζούσης παρὰ Θεῷ. Ὑπκατ. οὖν ἐνταῦθα λέγει, τὴν τῶν κακῶν ἀναχώρησιν ε δεὶς γὰρ ἁμαρτάνων ὑποτέτακται τῷ Κυρίῳ (1). Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν. (Α Επωφελὲς τὸ παράγγελμα, καὶ τοῖς ὑποτεταγμένοις Θεῷ πρεπωδέστατον. Χρε γάρ, φησί, πράους τε αὐτοὺς ὑπάρχειν καὶ εὖ μελα καθεστηκότας, καὶ ἀταραξίαν ἔχοντας εἰς νοῦν, ἀγα πῶντάς τε διαπαντὸς τὴν ἀπό γε της μακροθυμίας εὐδίαν, καὶ τῶν ἐξ ὀργῆς κυμάτων ἀποφοιτων. Γε γραπται γὰρ ὅτι ὀργὴ ἀπόλλυσιν καὶ φρονίμους. Καὶ πάλιν ο Ανὴρ δὲ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Τῶν γὰρ παθῶν τινα μὲν οὐ πίπτει εἰς πολλούς, ἀλλά καὶ οἱ τυχόντες ἀπέβαλον αὐτὰ προκύπτοντες τὸ δὲ μικρὸν τοῦτο πάθος ἡ ὀργὴ, ἐκκαίει καὶ τοὺς δοκοῦν τας είναι φρονίμους· καὶ ταράσσει, οὐ τινὰ μὲν, τινά δὲ οῦ, ἀλλὰ κινδυνεύω λέγειν πάντας ἀνθρώπου παρὲς τοῦ τελείου, ἐάν που εὑρεθῇ τις τέλειος. Μὴ παραζήλου ὥστε πονηρεύεσθαι, ότι οι πατ ρευόμενοι ἐξολοθρευθήσονται. (Α 1. Λεγέσθω καὶ παρὰ Δαβὶδ τὰ τοῦ Παι λου, ὅτι « Τὰ αὐτὰ λέγειν ὑμῖν, ἐμοὶ μὲν οὐκ έν ρὸν, ὑμῖν δὲ ἀσφαλές. » Οὐ γὰρ ἔχει κόρον παρά γι τοῖς φιλομαθέσι, τὸ πλειστάκις εἰς νοῦν τοὺς πι τῶν αὐτῶν ὀνησιφόρους εἰποικίζεσθαι λόγους. Τους τοι καὶ νῦν ὁ Ψάλλων εργάζεται, άνω τε καὶ κάτι ἀνακυκλῶν τὸ σοφὸν δὴ τοῦτο καὶ ἀξιάκου στην ταιν σμα· τὸ Μὴ παραζήλου, φημί, ώστε πονηρεύεσθαι. ἵνα μὴ ὁλόρριζος ἐκ γῆς ἀπολῇ · καὶ γὰρ οἱ πονηρευ όμενοι ἐξολοθρευθήσονται ἐν τῷ αἰῶνι, δηλαδή της μέλλοντι. Εξολοθρευθῆναι δέ ἐστι τὸ ἐκπεσεῖν Θεοῦ. το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vita tuæ rationem. Quid porro ipse facict? In fu- turo vicissim saeculo te illustrem et quodammodo undique conspicuum ostendet, latere haud sinens rectæ vitæ tuæ pulchritudinem. Erit enim cunctis manifesta justitia tua, lucis instar resplendens, lucis, inquam, meridiana; nam meridies nominatur diei pars mediana; teque luce ejusmodi dignum judicabit. Vers. 7. Subditus esto Domino, et ora eum. Ipse quidem te luce dignum in futuro sæculo os- tendet, tu vero interim illi subditus esto. Duo au- tem digna sanctis et egregia atque invicem cohæ- rentia proponit, nempe Deo subjici, et ipsum Grare : quod utrumque, tum sanctorum supplica- tiones, tum homines bonitatem sectari solitos decet. Nam Deo subesse, cujuslibet mandati complemen- tum est : cedit enim Dei legibus, mollemque et do- cilem cervicem supponit is qui Dominicis volunta- tibus obtemperat, neque pervicaciæ notam incurrere patitur. In oratione vero ad Deum, laudatio intelli- gitur, et harmonicis canticis mistæ preces, puritate interim operum intellectualis instar thymiamatis feliciter ad Deum ascendente. Subjectionem ergo hic dicit, abstinentiam a malo; nemo enim peccans, Deo subditum semet præbet. Vers. 8. Desine ab ira, et derelinque furorem. Utile hoc præceptum, et Deo subditis convenien- C tissimum. Oportet enim mites esse et bene compo- sitos, atque imperturbata mente prædilos, et tran- quillitatis quæ patientiæ fonte manat amantes, denique iræ fluctibus minime abripi. Scriptum est cnim, ira pessumdari etiam prudentes ". Rursus- que : • Vir iracundus non est decorus 7. Profe- eto passiones aliquot in multos minime cadunt, imo nonnulli ætate aut virtute progrediente eas abjiciunt; sed iræ detestanda passio prudentiæ quoque fama pollentes perturbat; neque hunc utique, alium se- cus, sed ausim prope dicere cunctos homines, excepto perfecto, si quis tamen inveniri perfectus potest. Noli æmulari ut maligneris; maligni enim extermi- nabuntur. Mæc a Davide, paria Paulo scribuntur, nempe : . Eadem dicere, mihi quidem non est tædiosum, vobis autem tutum 78. > Non enim creatur studiosis satietas, si ipṣorum sæpe menti de argumento eodem sermones utiles obtrudantur. Id nunc etiam facit Psalmista, sus deque sapientem hanc dignamque auditu versans sententiam ; videlicet : Noli æmu- Jari ut maligneris, ne funditus de terra pereas : nam maligni in sæculo exterminabuntur, nempe futuro. Exterminari auten, excidere a Deo est. Sane malignitas peculiare præ cæteris peccatum est; quo 1. D [al. cod. f. b, B f. b) b) Prov. xν, Prov. xi. 25. Philipp. !!!, 1. í. (1) Pars intermedia hujus fragmenti exstabat etiam apud Corderium.
ἡσύχαζε οὖν ὑπομένων καὶ ἐκδεχόμενος τὸν Θεὸν, μὴ ταραττόμενος τοῖς παροῦσι. »Καὶ ἔτι ὀλίγον καὶ οὐ μὴ ὑπάρξῃ ὁ ἁμαρτωλός.« (α φ. 194) Ἔτι βραχὺ, καὶ οὐκ ἂν ἴδῃς ὑπάρχοντα τὸν ἁμαρτωλόν· καταληφθήσεται γὰρ τῷ τῆς ζωῆς τέλει, καὶ ὁμοῦ τῇ σαρκὶ συναπεμπολήσει ταῦτα, ὅσα περ ἐδόκει κεκτῆσθαι χρηστά. Βραχὺς γὰρ λίαν ὁ ἀνθρώπου βίος, καὶ ὁ τῆς ἐν σώματι ζωῆς συνέσταλται χρόνος. Οὐκοῦν οὔτε αὐτὸς ὁ τῷ τῆς ζωῆς τέλει κατειλημμένος τὸν ἑαυτοῦ τόπον ὄψεται· μεταχωρήσει γὰρ πάντως εἰς ᾅδου, οὔτε μὴν οἱ ζῶντες ἔτι τὸν αὐτοῦ ἐπιγνώσονται τόπον. (β φ. 127 β) Οἱ φρονοῦντες τὰ κοσμικὰ, καὶ τῇ τοῦ παρόντος βίου τύρβῃ τὸν ἑαυτῶν ἐνδήσαντες νοῦν, καὶ βρόχοις ἐνειλημμένοι τῆς ἐπαράτου φιλοσαρκίας, ἀεί πως ἐπιμεμήνασιν τοῖς τὸν εὐαγῆ καὶ ἀπόλεκτον διαβιοῦσι βίον, καὶ ἐχθρὸν ἡγοῦνται τῆς δικαιοσύνης τὸν ἐραστήν. »Οἱ δὲ πραεῖς κληρονομήσουσι γῆν.« (α φ. 194) Οἰκονομικώτατα δὲ λίαν ὁ Δαβὶδ ἀντιπαρεξάγει ταῖς τῶν παρανόμων κολάσεσι, τὰ τῶν ἀγίων γέρα. Ἀκονᾷ γὰρ διὰ τούτων αὐτοὺς εἰς ἔφεσιν εὐανδρίας πνευματικῆς, δι’ ἧς ἂν γένοιτο κατορθοῦν πάντα τρόπον ἀρετῆς. Ταύτῃ τοι φησίν·
Α αναμφίεστον τῷ Θεῷ τὴν σεαυτοῦ δεικνύς πολιτείαν. Β Αὐτὸς δὲ τί ποιήσει; Ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι ἐμφανή καταστήσει, καὶ οἷον περίοπτον ἀποφανεί, λαβεῖν οὐκ ἐῶν τῆς τῆς εὐζωίας τὸ κάλλος. Έσται γύρ ἅπασιν ἐναργής ή δικαιοσύνη του δίκην φωτός ανε λάμπουσα, φωτός μεσημβρινού μεσημβρία με μήν ονομάζεται τῆς ἡμέρας αὐτὸ τὸ μεσαίτατον· καὶ τ κρινεῖ ἄξιον εἶναι φωτὸς ἐκεῖ. Υποτάγηθι τῷ Κυρίῳ καὶ ἱκέτευσον αὐτόν. (Α Γ. 193, Β Γ. 126) Αὐτὸς μέν σε ἄξιον φωτός απ δείξει ἐν τῷ μέλλοντι αἰῶνι, σὺ δὲ ἐνταῦθα ὑποτέ. γηθι αὐτῷ. Δύο δὲ ταῦτα τίθησιν ἁγιοπρεπή κατο θώματα καὶ οἷον ἀλλήλων ἐχόμενα, τὸ ὑποτάσσεσθε φημι τῷ Κυρίῳ, καὶ τὸ ἱκετεύειν αὐτόν· ἑκάτερον 5- αὐτῶν πρέποι ἂν ταῖς ὅτι μάλιστα τῶν ἁγίων πε τείαις, καὶ τοῖς τὴν χρηστότητα μελετῶν εἰωνές». Ἐν μὲν γὰρ τῷ ὑποτάττεσθαι Κυρίῳ ἁπάσης ένα λῆς νοεῖται πλήρωσις ήκει εἴχει ] γὰρ τις αὐτοῦ νόμοις καὶ τρυφερόν, καὶ εὐήνιον υποφέρει την αὐχένα, ὁ θελήμασι τοῖς δεσποτικοῖς ἐνευδοκῶν, ἐλλε μὴ ἀπειθείας καταδεχόμενος υπομένειν γραφήν. Εν δὲ τῷ ἱκετεύειν αὐτὸν, τὸ δοξολογεῖν ἐστι, καὶ τὰς εὐρύθμους ἀναφέρειν ᾠδας συμπεπλεγμένης εὐχής, καὶ οἷόν τινος νοητού θυμιάματος τῆς τῶν έργα. φαιδρότητος, συνευοδιαζούσης παρὰ Θεῷ. Ὑπκατ. οὖν ἐνταῦθα λέγει, τὴν τῶν κακῶν ἀναχώρησιν ε δεὶς γὰρ ἁμαρτάνων ὑποτέτακται τῷ Κυρίῳ (1). Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν. (Α Επωφελὲς τὸ παράγγελμα, καὶ τοῖς ὑποτεταγμένοις Θεῷ πρεπωδέστατον. Χρε γάρ, φησί, πράους τε αὐτοὺς ὑπάρχειν καὶ εὖ μελα καθεστηκότας, καὶ ἀταραξίαν ἔχοντας εἰς νοῦν, ἀγα πῶντάς τε διαπαντὸς τὴν ἀπό γε της μακροθυμίας εὐδίαν, καὶ τῶν ἐξ ὀργῆς κυμάτων ἀποφοιτων. Γε γραπται γὰρ ὅτι ὀργὴ ἀπόλλυσιν καὶ φρονίμους. Καὶ πάλιν ο Ανὴρ δὲ θυμώδης οὐκ εὐσχήμων. Τῶν γὰρ παθῶν τινα μὲν οὐ πίπτει εἰς πολλούς, ἀλλά καὶ οἱ τυχόντες ἀπέβαλον αὐτὰ προκύπτοντες τὸ δὲ μικρὸν τοῦτο πάθος ἡ ὀργὴ, ἐκκαίει καὶ τοὺς δοκοῦν τας είναι φρονίμους· καὶ ταράσσει, οὐ τινὰ μὲν, τινά δὲ οῦ, ἀλλὰ κινδυνεύω λέγειν πάντας ἀνθρώπου παρὲς τοῦ τελείου, ἐάν που εὑρεθῇ τις τέλειος. Μὴ παραζήλου ὥστε πονηρεύεσθαι, ότι οι πατ ρευόμενοι ἐξολοθρευθήσονται. (Α 1. Λεγέσθω καὶ παρὰ Δαβὶδ τὰ τοῦ Παι λου, ὅτι « Τὰ αὐτὰ λέγειν ὑμῖν, ἐμοὶ μὲν οὐκ έν ρὸν, ὑμῖν δὲ ἀσφαλές. » Οὐ γὰρ ἔχει κόρον παρά γι τοῖς φιλομαθέσι, τὸ πλειστάκις εἰς νοῦν τοὺς πι τῶν αὐτῶν ὀνησιφόρους εἰποικίζεσθαι λόγους. Τους τοι καὶ νῦν ὁ Ψάλλων εργάζεται, άνω τε καὶ κάτι ἀνακυκλῶν τὸ σοφὸν δὴ τοῦτο καὶ ἀξιάκου στην ταιν σμα· τὸ Μὴ παραζήλου, φημί, ώστε πονηρεύεσθαι. ἵνα μὴ ὁλόρριζος ἐκ γῆς ἀπολῇ · καὶ γὰρ οἱ πονηρευ όμενοι ἐξολοθρευθήσονται ἐν τῷ αἰῶνι, δηλαδή της μέλλοντι. Εξολοθρευθῆναι δέ ἐστι τὸ ἐκπεσεῖν Θεοῦ. το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vita tuæ rationem. Quid porro ipse facict? In fu- turo vicissim saeculo te illustrem et quodammodo undique conspicuum ostendet, latere haud sinens rectæ vitæ tuæ pulchritudinem. Erit enim cunctis manifesta justitia tua, lucis instar resplendens, lucis, inquam, meridiana; nam meridies nominatur diei pars mediana; teque luce ejusmodi dignum judicabit. Vers. 7. Subditus esto Domino, et ora eum. Ipse quidem te luce dignum in futuro sæculo os- tendet, tu vero interim illi subditus esto. Duo au- tem digna sanctis et egregia atque invicem cohæ- rentia proponit, nempe Deo subjici, et ipsum Grare : quod utrumque, tum sanctorum supplica- tiones, tum homines bonitatem sectari solitos decet. Nam Deo subesse, cujuslibet mandati complemen- tum est : cedit enim Dei legibus, mollemque et do- cilem cervicem supponit is qui Dominicis volunta- tibus obtemperat, neque pervicaciæ notam incurrere patitur. In oratione vero ad Deum, laudatio intelli- gitur, et harmonicis canticis mistæ preces, puritate interim operum intellectualis instar thymiamatis feliciter ad Deum ascendente. Subjectionem ergo hic dicit, abstinentiam a malo; nemo enim peccans, Deo subditum semet præbet. Vers. 8. Desine ab ira, et derelinque furorem. Utile hoc præceptum, et Deo subditis convenien- C tissimum. Oportet enim mites esse et bene compo- sitos, atque imperturbata mente prædilos, et tran- quillitatis quæ patientiæ fonte manat amantes, denique iræ fluctibus minime abripi. Scriptum est cnim, ira pessumdari etiam prudentes ". Rursus- que : • Vir iracundus non est decorus 7. Profe- eto passiones aliquot in multos minime cadunt, imo nonnulli ætate aut virtute progrediente eas abjiciunt; sed iræ detestanda passio prudentiæ quoque fama pollentes perturbat; neque hunc utique, alium se- cus, sed ausim prope dicere cunctos homines, excepto perfecto, si quis tamen inveniri perfectus potest. Noli æmulari ut maligneris; maligni enim extermi- nabuntur. Mæc a Davide, paria Paulo scribuntur, nempe : . Eadem dicere, mihi quidem non est tædiosum, vobis autem tutum 78. > Non enim creatur studiosis satietas, si ipṣorum sæpe menti de argumento eodem sermones utiles obtrudantur. Id nunc etiam facit Psalmista, sus deque sapientem hanc dignamque auditu versans sententiam ; videlicet : Noli æmu- Jari ut maligneris, ne funditus de terra pereas : nam maligni in sæculo exterminabuntur, nempe futuro. Exterminari auten, excidere a Deo est. Sane malignitas peculiare præ cæteris peccatum est; quo 1. D [al. cod. f. b, B f. b) b) Prov. xν, Prov. xi. 25. Philipp. !!!, 1. í. (1) Pars intermedia hujus fragmenti exstabat etiam apud Corderium.
PG 69:930»Οἱ δὲ πραεῖς κληρονομήσουσι γῆν,« τὴν ἄνω δηλαδή. »Καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης.« (α φ. 194 β) Ποῖον ἂν νοοῖτο τῆς εἰρήνης τὸ πλῆθος τῆς τοῖς πραέσιν ἐπηγγελμένης, ἄξιον ἰδεῖν· Φαμὲν οὖν ὅτι ζῶντες μὲν ἔτι μετὰ σωμάτων ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ οἱ ἅγιοι πλείστην ὅσην πολέμων ὑπομένουσιν ἔφοδον, τοῦτο μὲν τῆς σαρκὸς πανέμφυτον τῆς ἁμαρτίας ἀῤῥωστούσης νόμον, καὶ κατεξανισταμένης ἀεὶ τοῦ πνεύματος· ταῦτα γὰρ ἀντίκειται ἀλλήλοις· »Συνήδομαι γὰρ, φησὶ, τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον, βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου·« τοῦτο δὲ καὶ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ αἰῶνος τούτου, κατασωρευόντων αὐτοῖς πολέμους ἀεὶ καὶ μάχας, τοῦτο δὲ καὶ τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν ἀνθεστηκότων αὐτοῖς. Οὐκοῦν ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ οἱ ἅγιοι, πολλοὶ λίαν οἱ μαχόμενοι· γεγονόσι γε μὴν εἰς τὴν τοῖς πραέσιν ηὐτρεπισμένην γῆν, ὑπάρξει πλῆθος εἰρήνης. Νοήσεις δὲ πλῆθος εἰρήνης, ἀπάθειαν ψυχῆς μετὰ γνώσεως τῶν ὄντων ἀληθῶς. »Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ βρύξει ἐπ’ αὐτὸν τοὺς ὀδόντας αὐτοῦ, κ.τ.λ.« (α φ. 194 β, β φ.
Ιδιον μέν τοι κακόν ἐστιν ἡ πονηρία παρὰ τὰς λοι- τὰς ἁμαρτίας· ἔνθεν θαυμασίως ὁ λόγος, ἄλλον μὲν εἶπε τὸν ἁμαρτωλόν, ἄλλον δὲ τὸν πονηρόν· « Σύν τριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηροῦ. Βρίσαντο δέ τινε; τὴν πονηρίαν οὐκ ἀγεννῶς εἶναι ἐκούτιον κακοποιΐαν· ἄλλο γάρ ἐστι κατὰ ἄγνοιαν κακοποιεῖν καὶ οἱονεὶ νικώμενον, καὶ ἄλλο αὐτὸ τοῦτο θέλειν κακῶς ποιῆσαι· ὅπερ ἐστὶ καὶ πονηρία, δι᾿ ἣν καὶ ὁ διάβολος πονηρός λέγεται. Οἱ δὲ ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κληρονο μήσουσι τὴν γῆν. (Α Γ. Β Επειδή ειώθαμέν τως ἀε! τῶν μὲν πονηρῶν ἀφίστασθαι, τῷ τοῦ κολάζεσθαι δέει συνωθούμενοι πρὸς τὸ ἄμεινον, ἐφέσει δὲ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων συνελαύνεσθαι εἰς τὸ διαζῇν ἐννόμως, διὰ τοῦτο δείξας ὁ Ψάλλων ολέθριον τῶν πονηρευομένων τὸ τέλος, ἐπάγει ὅτι οἱ τὸν Κύριον ὑπομένοντες, τουτέστιν οἱ διὰ καρτερίας καὶ ὑπομο νῆς τὸν εὐδόκιμον κατορθοῦντες βίον, κληρονομή - σουσι τὴν γῆν· ἥτις οὐκ ἔστι μέρος ταύτης τῆς γῆς τῆς ὑπὸ κατάραν γενομένης, ἣν ἐν λύπαις ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας αὐτοῦ ὁ ἐργαζόμενος αὐτὴν, ἀλλὰ γῆν ἐκείνην τὴν τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένην. Κλῆρος γὰρ αὐτοῖς ἡ τῶν ἁγίων καλλίπολις, ἡ ἱερά τε καὶ Ενω. Ἐκεῖ γὰρ τοῖς τῶν ἀγγέλων συνέσονται χοροίς, δοξολογοῦντες ἀκαταλήκτως τὸν κληροδοτήσαντα Θεόν, καὶ τῶν ὑπὲρ λόγον αὐτοῖς χαρισμάτων χορηγὸν 18- γονότα. Ὥσπερ δέ ἐστιν ὁ Σωτὴρ, σοφία, λόγος, εἰρήνη καὶ δικαιοσύνη, οὕτως καὶ ὑπομονή. Γέγρα πται γάρ ο Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύ- ριος; » Αφ' οὗ ἀρύεσθαι ἔστι καὶ λαμβάνειν πάντα & λέγεται εἶναι κατὰ τὰς Γραφὰς ὁ Χριστός. Ὡς γὰρ μετοχῇ αὐτοῦ δίκαιοι γινόμεθα καὶ σοφοὶ καὶ εἰρη νεύομεν, οὕτως καὶ μετοχῇ αὐτοῦ ὑπομένομεν· ἡσύ χαζε οὖν ὑπομένων καὶ ἐκδεχόμενος τὸν Θεὸν, μὴ ταραττόμενος τοῖς παροῦσι. Καὶ ἔτι ὀλίγον καὶ οὐ μὴ ὑπάρξῃ ὁ ἁμαρτωλός. (Α (. 496) Ἔτι βραχύ, καὶ οὐκ ἂν ἴδῃς ὑπάρχοντα τὸν ἁμαρτωλόν· καταληφθήσεται γὰρ τῷ τῆς ζωῆς τέλει, καὶ ὁμοῦ τῇ σαρκὶ συναπεμπολήσει ταῦτα, ὅσα περ ἐδόκει κεκτήσθαι χρηστά. Βραχὺς γὰρ λίαν δ ἀνθρώπου βίος, καὶ ὁ τῆς ἐν σώματι ζωῆς συνέσταλ ται χρόνος. Ούκουν οὔτε αὐτὸς ὁ τῷ τῆς ζωῆς τέλει κατειλημμένος τὸν ἑαυτοῦ τόπον ὄψεται μεταχωρήσει γὰρ πάντως εἰς ᾅδου, οὔτε μὴν οἱ ζῶντες ἔτι τὸν αὐτοῦ ἐπιγνώσονται τόπον. ( Β φρονοῦντες τὰ κοσμικά, καὶ τῇ τοῦ παρόντος βίου τύρβῃ τὸν ἑαυτῶν ἐνδήσαντες νοῦν, καὶ βρόχοις ἐνειλημμένοι τῆς ἐπαράτου φιλο- σαρκίας, ἀεί πως επιμεμήνασιν τοῖς τὸν εὐαγῆ καὶ ἀπόλεκτον διαβιοῦσι βίον, καὶ ἐχθρὸν ἡγοῦνται τῆς δικαιοσύνης τὸν ἐραστήν. Οι δε πραείς κληρονομήσουσι γῆν. (Α Γ. 194) Οικονομικώτατα δὲ λίαν ὁ Δαβίδ ἀντι- παρεξάγει ταῖς τῶν παρανόμων κολάσεσι, τὰ τῶν ἁγίων γέρα. Ακονᾷ γὰρ διὰ τούτων αὐτοὺς εἰς ἔφε Εt IN PSALMUM XXXVI. GO ft at egregie Scriptura alium dicat peccatorem, b, f. b) alium malignum; veluti : . Contere brachium pec- caloris et maligni ". » Definiunt vero malignitatens non absurde nonnulli voluntariam malitiam: aliud enim est inscienter male aliquid agere ac pene vi- ctum, aliud vero id ipsum male agere velle; quæ nimirum malignitas est, ob quam diabolus vulgo audit malignus. Vers. 9. Sustinentes antem Dominum, ipsi haredi- tabunt terram. Quia solemus plerumque ab improbitate abstine- re, præ timore ad meliora compulsi, ac Dei mu- nerum spe ad bene moratam vitam perduci, ideo Psalmista post demonstratum improborum exitiosum finem, addit fore ut qui Dominum sustinuerint, id est qui constanter atque patienter probatum vitæ cursum tenuerint, terram hæreditent; quæ non utique pars hujus telluris est, maledicto subjectæ, quam dolens quotidie comedit qui eam excolii, sed illam posside- bunt terram quæ sanctis est præparata. Horum enim est patrimonium pulchra sanctorum civitas sacra et coelestis. Illic enim augelorum choris intererunt, sine fine laudantes datorem hujus sortis Deum, et ineffabilium donorum largitorem. Jam quemadmo- dum Servator, sapientia 80, verbum ", pax ", et justitia dicitur, sic etiam exspectatio. Scriptum est enim : « Et nunc quæ est exspectatio mea? nonne Dominus "?, a quo contingit id omnne hau- stus. Nam sicut ejus participatione justi evadimus, sapientes atque pacifici, ita ejusdem quoque par- ticipatione sustinemus. Quiesce itaque sustinens et exspectans Deum, neque instantibus rebus pertur- beris. G rire et accipere, quod apud Scripturas dicitur Chri- f. b) O NO vo Psal. x, 15. ^ Cor. 1, 24. • Joan. 1, 1. Vers. 10. adhuc pusillum, et non erit peccator. Brevi mox tempore, jam peccatorem subsistere non videbis : nam vite finem nanciscetur, simulque cum carne perdet hæc quæ possidere vi- debatur bona. Revera brevis admodum hominis ætas est, et vivendi in corpore tempus arctatum. Igitur ne ipse quidem, qui vita excesserit, locum suum D videbit, namque omnino in infernum transibit, ne- que viventes cæteri locum ejus deinceps scient. To Qui mundana sapiunt, et præsentis vitæ tumultui mentem suam implicuerunt, laqueisque exsecranda νoluptatis sunt irretiti, semper fere oderunt eos qui castam probamque vitam sectantur, atque inimici loco habent virtutis cultorem. Vers. 11. Mansueti autem hæreditabunt terram. Prudentissime David opponit impiorum pœnis sanctorum præmia. His enim acuit ipsos ad spirita- lis studium fortitudinis, qua omne genus virtutis * Ephes. 11, 14. 8³ Cor. 1, 30. "Psal. XXXVIII, 8.
127 β) Τοῦτο διδάσκει λέγων ὁ Ψάλλων ἐν τούτοις, ὅτι παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, τουτέστιν φιλέχθρως διακείμενος ὁ φαῦλος καιροφυλακήσει πολλάκις τάχα πως τὸν δίκαιον λοχήσας ἑλεῖν δυνηθῇ· ἐπιτρίζει γὰρ αὐτῷ τοὺς ὀδόντας ἀεί. Πλὴν ὁ Κύριος γέλωτος ἄξιον ἀποφαίνει· προβλέπει γὰρ ὅτι ἥξει ἡ ἡμέρα αὐτοῦ ἡ τελευταία πάντως, καθ’ ἢν ἐκποδὼν ἔσται πεσὼν εἰς θάνατον. (α φ. 194 β) Ἢ τάχα που φορτικὸν αὐτοῖς καὶ δύσοιστον εἶναι δοκεῖ τὸ διὰ τῆς ἐκείνων ἐπιεικείας κατακρίνεσθαι δοκεῖν, ὅτι μὴ τῶν ἀρίστων καὶ αὐτοὶ γεγόνασιν ἐρασταί. Τὸ δὲ Βρύξει τοὺς ὀδόντας, οὐ πάντως ἐπὶ τοῦ σώματος ἀκουστέον, ἀλλὰ σιωπὴν μὲν ἀπὸ φωνῆς, κραυγὴν δὲ ἐν τῇ καρδίᾳ λογιζομένην κατὰ τοῦ δικαίου πονηρά. Πλὴν ὁ μὲν ἁμαρτωλὸς μέμηνε κατὰ τῶν δικαίων· ὁ δὲ Κύριος διαγελᾷ τὰς κατ’ αὐτῶν ἐπιβουλὰς τῶν ἁμαρτωλῶν, εἰδὼς ὡς ἔστησεν ἡμέραν, καθ’ ἣν τοῖς μὲν ἀποδώσει τὴν αἰώνιον ζωὴν, τοῖς δὲ τὴν αἰώνιον κόλασιν. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπὶ τοῦ διαβόλου ληφθῆναι πρόσφορον. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἁμαρτωλὸς, ὁ βρύχων τοὺς ὀδόντας κατὰ τῶν ἁγίων, ὃς εἰς γέλωτα τέτακται· παίζεται γὰρ παρὰ τῶν δικαίων ἡττώμενος·
Ιδιον μέν τοι κακόν ἐστιν ἡ πονηρία παρὰ τὰς λοι- τὰς ἁμαρτίας· ἔνθεν θαυμασίως ὁ λόγος, ἄλλον μὲν εἶπε τὸν ἁμαρτωλόν, ἄλλον δὲ τὸν πονηρόν· « Σύν τριψον τὸν βραχίονα τοῦ ἁμαρτωλοῦ καὶ πονηροῦ. Βρίσαντο δέ τινε; τὴν πονηρίαν οὐκ ἀγεννῶς εἶναι ἐκούτιον κακοποιΐαν· ἄλλο γάρ ἐστι κατὰ ἄγνοιαν κακοποιεῖν καὶ οἱονεὶ νικώμενον, καὶ ἄλλο αὐτὸ τοῦτο θέλειν κακῶς ποιῆσαι· ὅπερ ἐστὶ καὶ πονηρία, δι᾿ ἣν καὶ ὁ διάβολος πονηρός λέγεται. Οἱ δὲ ὑπομένοντες τὸν Κύριον, αὐτοὶ κληρονο μήσουσι τὴν γῆν. (Α Γ. Β Επειδή ειώθαμέν τως ἀε! τῶν μὲν πονηρῶν ἀφίστασθαι, τῷ τοῦ κολάζεσθαι δέει συνωθούμενοι πρὸς τὸ ἄμεινον, ἐφέσει δὲ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων συνελαύνεσθαι εἰς τὸ διαζῇν ἐννόμως, διὰ τοῦτο δείξας ὁ Ψάλλων ολέθριον τῶν πονηρευομένων τὸ τέλος, ἐπάγει ὅτι οἱ τὸν Κύριον ὑπομένοντες, τουτέστιν οἱ διὰ καρτερίας καὶ ὑπομο νῆς τὸν εὐδόκιμον κατορθοῦντες βίον, κληρονομή - σουσι τὴν γῆν· ἥτις οὐκ ἔστι μέρος ταύτης τῆς γῆς τῆς ὑπὸ κατάραν γενομένης, ἣν ἐν λύπαις ἐσθίει πάσας τὰς ἡμέρας αὐτοῦ ὁ ἐργαζόμενος αὐτὴν, ἀλλὰ γῆν ἐκείνην τὴν τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένην. Κλῆρος γὰρ αὐτοῖς ἡ τῶν ἁγίων καλλίπολις, ἡ ἱερά τε καὶ Ενω. Ἐκεῖ γὰρ τοῖς τῶν ἀγγέλων συνέσονται χοροίς, δοξολογοῦντες ἀκαταλήκτως τὸν κληροδοτήσαντα Θεόν, καὶ τῶν ὑπὲρ λόγον αὐτοῖς χαρισμάτων χορηγὸν 18- γονότα. Ὥσπερ δέ ἐστιν ὁ Σωτὴρ, σοφία, λόγος, εἰρήνη καὶ δικαιοσύνη, οὕτως καὶ ὑπομονή. Γέγρα πται γάρ ο Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύ- ριος; » Αφ' οὗ ἀρύεσθαι ἔστι καὶ λαμβάνειν πάντα & λέγεται εἶναι κατὰ τὰς Γραφὰς ὁ Χριστός. Ὡς γὰρ μετοχῇ αὐτοῦ δίκαιοι γινόμεθα καὶ σοφοὶ καὶ εἰρη νεύομεν, οὕτως καὶ μετοχῇ αὐτοῦ ὑπομένομεν· ἡσύ χαζε οὖν ὑπομένων καὶ ἐκδεχόμενος τὸν Θεὸν, μὴ ταραττόμενος τοῖς παροῦσι. Καὶ ἔτι ὀλίγον καὶ οὐ μὴ ὑπάρξῃ ὁ ἁμαρτωλός. (Α (. 496) Ἔτι βραχύ, καὶ οὐκ ἂν ἴδῃς ὑπάρχοντα τὸν ἁμαρτωλόν· καταληφθήσεται γὰρ τῷ τῆς ζωῆς τέλει, καὶ ὁμοῦ τῇ σαρκὶ συναπεμπολήσει ταῦτα, ὅσα περ ἐδόκει κεκτήσθαι χρηστά. Βραχὺς γὰρ λίαν δ ἀνθρώπου βίος, καὶ ὁ τῆς ἐν σώματι ζωῆς συνέσταλ ται χρόνος. Ούκουν οὔτε αὐτὸς ὁ τῷ τῆς ζωῆς τέλει κατειλημμένος τὸν ἑαυτοῦ τόπον ὄψεται μεταχωρήσει γὰρ πάντως εἰς ᾅδου, οὔτε μὴν οἱ ζῶντες ἔτι τὸν αὐτοῦ ἐπιγνώσονται τόπον. ( Β φρονοῦντες τὰ κοσμικά, καὶ τῇ τοῦ παρόντος βίου τύρβῃ τὸν ἑαυτῶν ἐνδήσαντες νοῦν, καὶ βρόχοις ἐνειλημμένοι τῆς ἐπαράτου φιλο- σαρκίας, ἀεί πως επιμεμήνασιν τοῖς τὸν εὐαγῆ καὶ ἀπόλεκτον διαβιοῦσι βίον, καὶ ἐχθρὸν ἡγοῦνται τῆς δικαιοσύνης τὸν ἐραστήν. Οι δε πραείς κληρονομήσουσι γῆν. (Α Γ. 194) Οικονομικώτατα δὲ λίαν ὁ Δαβίδ ἀντι- παρεξάγει ταῖς τῶν παρανόμων κολάσεσι, τὰ τῶν ἁγίων γέρα. Ακονᾷ γὰρ διὰ τούτων αὐτοὺς εἰς ἔφε Εt IN PSALMUM XXXVI. GO ft at egregie Scriptura alium dicat peccatorem, b, f. b) alium malignum; veluti : . Contere brachium pec- caloris et maligni ". » Definiunt vero malignitatens non absurde nonnulli voluntariam malitiam: aliud enim est inscienter male aliquid agere ac pene vi- ctum, aliud vero id ipsum male agere velle; quæ nimirum malignitas est, ob quam diabolus vulgo audit malignus. Vers. 9. Sustinentes antem Dominum, ipsi haredi- tabunt terram. Quia solemus plerumque ab improbitate abstine- re, præ timore ad meliora compulsi, ac Dei mu- nerum spe ad bene moratam vitam perduci, ideo Psalmista post demonstratum improborum exitiosum finem, addit fore ut qui Dominum sustinuerint, id est qui constanter atque patienter probatum vitæ cursum tenuerint, terram hæreditent; quæ non utique pars hujus telluris est, maledicto subjectæ, quam dolens quotidie comedit qui eam excolii, sed illam posside- bunt terram quæ sanctis est præparata. Horum enim est patrimonium pulchra sanctorum civitas sacra et coelestis. Illic enim augelorum choris intererunt, sine fine laudantes datorem hujus sortis Deum, et ineffabilium donorum largitorem. Jam quemadmo- dum Servator, sapientia 80, verbum ", pax ", et justitia dicitur, sic etiam exspectatio. Scriptum est enim : « Et nunc quæ est exspectatio mea? nonne Dominus "?, a quo contingit id omnne hau- stus. Nam sicut ejus participatione justi evadimus, sapientes atque pacifici, ita ejusdem quoque par- ticipatione sustinemus. Quiesce itaque sustinens et exspectans Deum, neque instantibus rebus pertur- beris. G rire et accipere, quod apud Scripturas dicitur Chri- f. b) O NO vo Psal. x, 15. ^ Cor. 1, 24. • Joan. 1, 1. Vers. 10. adhuc pusillum, et non erit peccator. Brevi mox tempore, jam peccatorem subsistere non videbis : nam vite finem nanciscetur, simulque cum carne perdet hæc quæ possidere vi- debatur bona. Revera brevis admodum hominis ætas est, et vivendi in corpore tempus arctatum. Igitur ne ipse quidem, qui vita excesserit, locum suum D videbit, namque omnino in infernum transibit, ne- que viventes cæteri locum ejus deinceps scient. To Qui mundana sapiunt, et præsentis vitæ tumultui mentem suam implicuerunt, laqueisque exsecranda νoluptatis sunt irretiti, semper fere oderunt eos qui castam probamque vitam sectantur, atque inimici loco habent virtutis cultorem. Vers. 11. Mansueti autem hæreditabunt terram. Prudentissime David opponit impiorum pœnis sanctorum præmia. His enim acuit ipsos ad spirita- lis studium fortitudinis, qua omne genus virtutis * Ephes. 11, 14. 8³ Cor. 1, 30. "Psal. XXXVIII, 8.
PG 69:931ἥξει δὴ ἡ ἡμέρα καθ’ ἣν εἰς τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ πεμφθήσεται. »Τοῦ καταβαλεῖν πτωχὸν καὶ πένητα.« (β φ. 127 β) Σκοπὸς τῷ ἁμαρτωλῷ οὐχ ἵνα τινὰ τῶν ἀδικησάντων αὐτὸν ἀμύνηται, ἢ κατά τι ὅλως προσκεκρουκότων αὐτῷ, καὶ προφάσεις τῷ πολέμῳ δεδωκότων εὐλόγους, ἀλλ’ ἵνα καταβάλῃ πτωχὸν καὶ πένητα, καὶ ἀποσφάξει τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ. Πτωχὸν δὲ καὶ πένητά φησιν, τὸν ἐπιεικῆ καὶ μετριόφρονα καὶ φιλοκομπίας ἀμείνω, καὶ ταπεινὸν τῇ καρδίᾳ. Τὸν τοιοῦτον δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πτωχὸν ἔφη τῷ πνεύματι, καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἄξιον εἶναί φησιν· μάλιστα γὰρ κατὰ τῶν πενήτων οἱ συκοφάνται στρατεύονται. Ἔτι δὲ καὶ κατὰ τῶν δικαίων τῶν εὐθῆ τὴν γλῶσσαν ἐχόντων οἱ παράνομοι, βασκαίνοντες αὐτῶν τῇ δικαιοσύνῃ, καταδιαβολὰς καθάπερ ῥομφαίας ὁπλίζειν εἰώθασιν. »Ἡ ῥομφαία αὐτῶν εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν.« (α φ. 195 β) Ταῦτα, φησὶ, πεπόνθασιν οἱ πονηροὶ δαίμονες, ἃ ποιήσειν τοῖς ἁγίοις ἐπεβούλευσαν.
Α σιν εὐανδρίας πνευματικής, δι' ἧς ἂν γένοιτο κατα θοῦν πάντα τρόπον ἀρετῆς. Ταύτῃ τα φησίν. • Ο πραείς κληρονομήσουσι γῆν, ο τὴν ἄνω δηλαδή. Καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης. (Α Ποῖον ἂν νοεῖτο τῆς εἰρήνης τὸ τα θος τῆς τοῖς πραέσιν ἐπηγγελμένης, ἄξιον είν Φαμὲν οὖν ἔτι ζῶντες μὲν ἔτι μετὰ σωμάτων ἐν τῷ τῷ κόσμῳ οἱ ἅγιοι πλείστην ὅσην πολέμων ὑπομέ. νουσιν ἔφοδον, τοῦτο μὲν τῆς σαρκὸς πανέμφυτον τῆς ἁμαρτίας ἀῤῥωστούσης νόμον, καὶ κατεξανιστα. μένης ἀεὶ τοῦ πνεύματος· ταῦτα γὰρ ἀντίκειται άλ λήλοις . Συνήδομαι γάρ, φησί, τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον, βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου· ο τούπι καὶ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ αἰῶνος τούτου, κατ ρευόντων αὐτοῖς πολέμους ἀεὶ καὶ μάχας, τοῦτο δ καὶ τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν ἀνθεστηκότων αὐτές. Οὐκοῦν ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ οἱ ἅγιοι, πολλέ λίαν οἱ μαχόμενοι γεγονόσι γε μήν εἰς τὴν τοῖς προέ σιν ηὐτρεπισμένην γῆν, ὑπάρξει πλῆθος εἰρήνης. Νοήσεις δὲ πλῆθος εἰρήνης, ἀπάθειαν ψυχῆς μετά γνώσεως τῶν ὄντων ἀληθῶς. Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ βρύξει ἐπ' αὐτὸν τοὺς ὁδόντας αὐτοῦ, κ. τ. λ. ( Α Γ. Τοῦτο διδάσκει λέγων Ψάλλων ἐν τούτοις, ὅτι παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλές τὸν δίκαιον, τουτέστιν φιλέθρως διακείμενος ὁ φεύ λος καιροφυλακήσει πολλάκις τάχα πως τὸν δίκαιον λοχήσας ἑλεῖν δυνηθῇ· ἐπιτρίζει γὰρ αὐτῷ τοὺς ὁδόν τας ἀεί. Πλήν ὁ Κύριος γέλωτος ἄξιον ἀποφαίνε:· προβλέπει γὰρ ὅτι ἤξει ἡ ἡμέρα αὐτοῦ ἡ τελευταία πάντως, καθ' ἣν ἐκποδὼν ἔσται πεσὼν εἰς θάνατον. Α "Η τάχα που φορτικὴν αὐτοῖς καὶ δύσοιστον εἶναι δοκεῖ τὸ διὰ τῆς ἐκείνων ἐπιεικείας κατακρίνεσθαι δοκεῖν, ὅτι μὴ τῶν ἀρίστων καὶ αὐτο γεγόνασιν ερασταί. Τὸ δὲ Βρύξει τοὺς ὁδόντας, οὐ πάντως ἐπὶ τοῦ σώματος ἀκουστέον, ἀλλὰ σιωπὴν μὲν ἀπὸ φωνῆς, κραυγὴν δὲ ἐν τῇ καρδίᾳ λογιζομένην κατὰ τοῦ δικαίου πονηρά. Πλὴν. ὁ μὲν ἁμαρτωλός μέμηνε κατὰ τῶν δικαίων· ὁ δὲ Κύριος διαγελα τὰς κατ' αὐτῶν ἐπιβουλὰς τῶν ἁμαρτωλῶν, εἰδώς ὡς ἔστησεν ἡμέραν, καθ' ἦν τοῖς μὲν ἀποδώσει τὴν αἰ νιον ζωήν, τοῖς δὲ τὴν αἰώνιον κόλασιν. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπὶ τοῦ διαβόλου ληφθῆναι πρόσφορον. Αὐτὸς γὰρ ἐστιν ὁ ἁμαρτωλὸς, ὁ βρύχων τοὺς ὀδόντας κατὰ τῶν ἁγίων, ὃς εἰς γέλωτα τέτακται· παίζεται γὰρ παρά τῶν δικαίων ἡττώμενος· ἥξει δὴ ἡ ἡμέρα καθ' ήν εἰς τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ πεμφθήσεται. Τοῦ καταβαλεῖν πτωχὸν καὶ πένητα. (ΒΓ. 1) Σκοπὸς τῷ ἁμαρτωλῷ οὐχ ἵνα πν τῶν ἀδικησάντων αὐτὸν ἀμύνηται, ή κατά τι όλως προσκεκρουκότων αὐτῷ, καὶ προφάσεις τῷ πολέμε δεδωκότων εὐλόγους, ἀλλ᾽ ἵνα καταβάλῃ πτωχὸν καὶ πένητα, καὶ ἀποσφάξει τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ. Πτω χὸν δὲ καὶ πένητά φησιν, τὸν ἐπιεικῆ καί μετριόφρονα καὶ φιλοκομπίας ἀμείνω, καὶ ταπεινὸν τῇ καρδίᾳ. Τὸν τοιοῦτον δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πτωχὸν ἔφη την S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prestabunt. Ideo dicit : • Mansueti hæredibunt terram, » supernam scilicet. ' Et delectabuntur in multitudine pacis. Quinam sit hic pacis cumulus mansuetis promis- s, opera pretium est cognoscere. Dicimus ergo, viventes adhuc et corporibus gravatos in hoc mundo sanctos, plurimum pati bellorum incursum, partim ob insitam infirmæ carni legem peccati, quæ spi- ritui semper repugnat : hæc quippe invicem adver- santur : « Condelector enim, inquit, legi Dei secun- dum interiorem hominem; sed video aliam legem repugnantem legi mentis meæ "; partim vero principibus hujus sæculi bella semper pugnasque multiplicantibus: partim denique impiis hæreticis adversantibus. Itaque quandiu in hac vita versantur sancti, multos habent oppugnatores: cum autem ad paratam mansuetis terram pervenerint * pacis copia erit. Intellige vero pacis copiam, animæe tran- quillitatem, cum rerum quæ vere exsistunt notitia. Vers. 12. Observabit peccator justum, et stridebit super eum dentibus suis, etc. Docet his verbis Psalmista, fore ut hominem ju- stum observet peccator : id est impium odio imbu- tum, tempus fortasse observaturum, quo insidiis capere justum queat stridet certe dentibus sem- per in eum. Sed ridiculum Dominus eum ostendit : scit enim supremum ejus diem venturum, quo morte irretitus evanescet. B C f. b) b, B f. b) Vel impiis fortasse grave est ac molestum quod a ( f. b) justorum virtute condemnari videntur, ceu qui non æque ac hi optimas partes secuti sunt. Dentibus vero stridere, haud plane de corporibus intelligas velim, sed vocis potius silentium, in corde autem clamorem mala machinantem adversus justum. Sed enim dum peccator justis irascitur, Deus irridet ip- sius insidias, probe sciens a se constitutum diem, quo aliis quidem æternam vitam, aliis vero æter- nam æque pœnam retribuet. Hoc de diabolo quo- que dictum accipere commodum est. Ipse enim est peccator, dentibus contra sanctos infrendens, qui tamen risui patet ; etenim a justis victus illuditur : D veniet autern dies, qua in paratum ipsi ignem init- tetur. Vers. 14. Ut dejiciant pauperem et inopem. Propositum peccatoris est, non ut aliquem sibi injurium ulciscatur, vel omnino quemlibet a quo læsus fuerit, justasque belli inferendi causas obtu- Jerit; sed ut pauperem inopemque prosternat, et recto corde præditos interficiat. Pauperem vero inopemque dicit pro pio ac modesto, jactantia alieno, et corde humili. Hujusmodi hominem Ser- valor quoque pauperem spiritu appellavit, dignum- • Rom. vi, 22. se Matth. v, 4.
Καὶ τοῖς ἁγίοις δὲ ἐπιμεμήνασι μὲν οἱ φιλαμαρτήμονες, καὶ τὸ τῆς βασκανίας τόξον ἐντείνουσι κατ’ αὐτῶν, καὶ τὴν τῆς ἑαυτῶν σκαιότητος ἀπογυμνοῦσι ῥομφαίαν, οὐδένα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐῶντες ἀνεπιτήδευτον· ἀλλ’ οἷον διὰ πάσης ἐρχόμενοι δυσσεβείας, τὰς ὁσίας πολιορκοῦσι ψυχάς. Τίνα δὲ τρόπον αὐτοὺς ἀνταμύνεσθαι χρὴ, καὶ ὅπως ὑπαντιάζειν, ἐντεῦθεν μαθησόμεθα. Τὰ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικά· καὶ ἐν σαρκὶ περιπατοῦντες, οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα. Ἀλλ’ οὐδὲ τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν ἀνοσιότητα μιμησόμεθα· οὐ γὰρ ὡς ἐκεῖνοι ἐντενοῦμεν τόξα καὶ ἡμεῖς, ἢ ξίφος ἀπογυμνώσομεν· ἐσόμεθα δὲ μαχομένων ἀμείνους καὶ τὴν βελτίω ψῆφον ἀποισόμεθα, Θεῷ προσφεύγοντες, καὶ χεῖρας ὁσίας ἀνατείνοντες, χεῖρά τε τὴν ἀεὶ σώζουσαν ὑποτρέχοντες, καὶ τὸν παναλκῆ καὶ ἄτρεπτον καλοῦντες εἰς ἐπικουρίαν, λέγοντες περὶ εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν.» «Κρεῖσσον ὀλίγον τῷ δικαίῳ, ὑπὲρ πλοῦτον ἁμαρτωλῶν πολύν.» (α φ. 196, β φ. 128) Εὐτεχνέστατα καὶ νῦν ἐξυφαίνει τὴν ὑφήγησιν.
Α σιν εὐανδρίας πνευματικής, δι' ἧς ἂν γένοιτο κατα θοῦν πάντα τρόπον ἀρετῆς. Ταύτῃ τα φησίν. • Ο πραείς κληρονομήσουσι γῆν, ο τὴν ἄνω δηλαδή. Καὶ κατατρυφήσουσιν ἐπὶ πλήθει εἰρήνης. (Α Ποῖον ἂν νοεῖτο τῆς εἰρήνης τὸ τα θος τῆς τοῖς πραέσιν ἐπηγγελμένης, ἄξιον είν Φαμὲν οὖν ἔτι ζῶντες μὲν ἔτι μετὰ σωμάτων ἐν τῷ τῷ κόσμῳ οἱ ἅγιοι πλείστην ὅσην πολέμων ὑπομέ. νουσιν ἔφοδον, τοῦτο μὲν τῆς σαρκὸς πανέμφυτον τῆς ἁμαρτίας ἀῤῥωστούσης νόμον, καὶ κατεξανιστα. μένης ἀεὶ τοῦ πνεύματος· ταῦτα γὰρ ἀντίκειται άλ λήλοις . Συνήδομαι γάρ, φησί, τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον, βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου· ο τούπι καὶ τῶν κοσμοκρατόρων τοῦ αἰῶνος τούτου, κατ ρευόντων αὐτοῖς πολέμους ἀεὶ καὶ μάχας, τοῦτο δ καὶ τῶν ἀνοσίων αἱρετικῶν ἀνθεστηκότων αὐτές. Οὐκοῦν ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ βίῳ οἱ ἅγιοι, πολλέ λίαν οἱ μαχόμενοι γεγονόσι γε μήν εἰς τὴν τοῖς προέ σιν ηὐτρεπισμένην γῆν, ὑπάρξει πλῆθος εἰρήνης. Νοήσεις δὲ πλῆθος εἰρήνης, ἀπάθειαν ψυχῆς μετά γνώσεως τῶν ὄντων ἀληθῶς. Παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ βρύξει ἐπ' αὐτὸν τοὺς ὁδόντας αὐτοῦ, κ. τ. λ. ( Α Γ. Τοῦτο διδάσκει λέγων Ψάλλων ἐν τούτοις, ὅτι παρατηρήσεται ὁ ἁμαρτωλές τὸν δίκαιον, τουτέστιν φιλέθρως διακείμενος ὁ φεύ λος καιροφυλακήσει πολλάκις τάχα πως τὸν δίκαιον λοχήσας ἑλεῖν δυνηθῇ· ἐπιτρίζει γὰρ αὐτῷ τοὺς ὁδόν τας ἀεί. Πλήν ὁ Κύριος γέλωτος ἄξιον ἀποφαίνε:· προβλέπει γὰρ ὅτι ἤξει ἡ ἡμέρα αὐτοῦ ἡ τελευταία πάντως, καθ' ἣν ἐκποδὼν ἔσται πεσὼν εἰς θάνατον. Α "Η τάχα που φορτικὴν αὐτοῖς καὶ δύσοιστον εἶναι δοκεῖ τὸ διὰ τῆς ἐκείνων ἐπιεικείας κατακρίνεσθαι δοκεῖν, ὅτι μὴ τῶν ἀρίστων καὶ αὐτο γεγόνασιν ερασταί. Τὸ δὲ Βρύξει τοὺς ὁδόντας, οὐ πάντως ἐπὶ τοῦ σώματος ἀκουστέον, ἀλλὰ σιωπὴν μὲν ἀπὸ φωνῆς, κραυγὴν δὲ ἐν τῇ καρδίᾳ λογιζομένην κατὰ τοῦ δικαίου πονηρά. Πλὴν. ὁ μὲν ἁμαρτωλός μέμηνε κατὰ τῶν δικαίων· ὁ δὲ Κύριος διαγελα τὰς κατ' αὐτῶν ἐπιβουλὰς τῶν ἁμαρτωλῶν, εἰδώς ὡς ἔστησεν ἡμέραν, καθ' ἦν τοῖς μὲν ἀποδώσει τὴν αἰ νιον ζωήν, τοῖς δὲ τὴν αἰώνιον κόλασιν. Τοῦτο δὲ καὶ ἐπὶ τοῦ διαβόλου ληφθῆναι πρόσφορον. Αὐτὸς γὰρ ἐστιν ὁ ἁμαρτωλὸς, ὁ βρύχων τοὺς ὀδόντας κατὰ τῶν ἁγίων, ὃς εἰς γέλωτα τέτακται· παίζεται γὰρ παρά τῶν δικαίων ἡττώμενος· ἥξει δὴ ἡ ἡμέρα καθ' ήν εἰς τὸ ἡτοιμασμένον αὐτῷ πῦρ πεμφθήσεται. Τοῦ καταβαλεῖν πτωχὸν καὶ πένητα. (ΒΓ. 1) Σκοπὸς τῷ ἁμαρτωλῷ οὐχ ἵνα πν τῶν ἀδικησάντων αὐτὸν ἀμύνηται, ή κατά τι όλως προσκεκρουκότων αὐτῷ, καὶ προφάσεις τῷ πολέμε δεδωκότων εὐλόγους, ἀλλ᾽ ἵνα καταβάλῃ πτωχὸν καὶ πένητα, καὶ ἀποσφάξει τοὺς εὐθεῖς τῇ καρδίᾳ. Πτω χὸν δὲ καὶ πένητά φησιν, τὸν ἐπιεικῆ καί μετριόφρονα καὶ φιλοκομπίας ἀμείνω, καὶ ταπεινὸν τῇ καρδίᾳ. Τὸν τοιοῦτον δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Σωτὴρ πτωχὸν ἔφη την S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. prestabunt. Ideo dicit : • Mansueti hæredibunt terram, » supernam scilicet. ' Et delectabuntur in multitudine pacis. Quinam sit hic pacis cumulus mansuetis promis- s, opera pretium est cognoscere. Dicimus ergo, viventes adhuc et corporibus gravatos in hoc mundo sanctos, plurimum pati bellorum incursum, partim ob insitam infirmæ carni legem peccati, quæ spi- ritui semper repugnat : hæc quippe invicem adver- santur : « Condelector enim, inquit, legi Dei secun- dum interiorem hominem; sed video aliam legem repugnantem legi mentis meæ "; partim vero principibus hujus sæculi bella semper pugnasque multiplicantibus: partim denique impiis hæreticis adversantibus. Itaque quandiu in hac vita versantur sancti, multos habent oppugnatores: cum autem ad paratam mansuetis terram pervenerint * pacis copia erit. Intellige vero pacis copiam, animæe tran- quillitatem, cum rerum quæ vere exsistunt notitia. Vers. 12. Observabit peccator justum, et stridebit super eum dentibus suis, etc. Docet his verbis Psalmista, fore ut hominem ju- stum observet peccator : id est impium odio imbu- tum, tempus fortasse observaturum, quo insidiis capere justum queat stridet certe dentibus sem- per in eum. Sed ridiculum Dominus eum ostendit : scit enim supremum ejus diem venturum, quo morte irretitus evanescet. B C f. b) b, B f. b) Vel impiis fortasse grave est ac molestum quod a ( f. b) justorum virtute condemnari videntur, ceu qui non æque ac hi optimas partes secuti sunt. Dentibus vero stridere, haud plane de corporibus intelligas velim, sed vocis potius silentium, in corde autem clamorem mala machinantem adversus justum. Sed enim dum peccator justis irascitur, Deus irridet ip- sius insidias, probe sciens a se constitutum diem, quo aliis quidem æternam vitam, aliis vero æter- nam æque pœnam retribuet. Hoc de diabolo quo- que dictum accipere commodum est. Ipse enim est peccator, dentibus contra sanctos infrendens, qui tamen risui patet ; etenim a justis victus illuditur : D veniet autern dies, qua in paratum ipsi ignem init- tetur. Vers. 14. Ut dejiciant pauperem et inopem. Propositum peccatoris est, non ut aliquem sibi injurium ulciscatur, vel omnino quemlibet a quo læsus fuerit, justasque belli inferendi causas obtu- Jerit; sed ut pauperem inopemque prosternat, et recto corde præditos interficiat. Pauperem vero inopemque dicit pro pio ac modesto, jactantia alieno, et corde humili. Hujusmodi hominem Ser- valor quoque pauperem spiritu appellavit, dignum- • Rom. vi, 22. se Matth. v, 4.
PG 69:933Ἀντιπαρεξάγει γὰρ ὥσπερ καὶ ἐκ παραλλήλου τίθησι τά τε τῶν ἁμαρτωλῶν ἡττήματα καὶ τῶν δικαίων τὰ πλεονεκτήματα, πανταχοῦ τὴν ἀρετὴν ἀποφαίνων ἔγκαρπον, ἀνόνητον δὲ τὸν εἰκαῖον τοῦ βίου περισπασμὸν καὶ τὴν ἐπάρατον ζωήν. Πλουτεῖ μὲν γὰρ, φησὶν, ὁ ἁμαρτωλὸς ἔσθ’ ὅτε, καὶ ταῖς ἐντεῦθεν ἐμπλατύνεται τρυφαῖς, καὶ μεγαλοφρονεῖ δόξαν ἔχων εὐμάραντον, καὶ σάρκα πιαίνων, πλέον ἔχων οὐδὲν τοῦ τοῖς γηί̈νοις ἐφήδεσθαι. Ὁ δέ γε πτωχὸς τῇ καρδίᾳ καὶ δικαιοσύνης ἐραστὴς, ἁπάντων τῶν τοιούτων ἀποφοιτᾷ, καὶ τὴν ἐπιεικῆ καὶ σώφρονα πτωχείαν ἀγαπᾷ. Ἀλλὰ κρεῖττον τοῦτο αὐτῷ ὑπὲρ πλοῦτον ἁμαρτωλοῦ πολύν. «Ὅτι βραχίονες ἁμαρτωλῶν συντριβήσονται, ὑποστηρίζει δὲ τοὺς δικαίους ὁ Κύριος.» (α φ. 196, β φ. 128) Ὅτι ἄμισθον μὲν τοῖς φιλαμαρτήμοσι τὸ πλουτεῖν καὶ ὀλέθριον [ ξοδ. β. Ὅτι δὲ ἀνόνητον μὲν τοῖς φιλαμαρτήμοσι τὸ πλουτεῖν, ἢ καὶ ἄμεινον καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν, τῆς ἐσχάτης πρόξενον δίκης], τό γε μὴν τῶν δικαίων ὀλιγαρκὲς ἔγκαρπον καὶ ἀρέσκον Θεῷ, ἐντεῦθεν δείκνυται. Καρπὸς μὲν γὰρ, φησὶ, τοῦ τῶν ἀνόμων πλούτου, συντριβὴ καὶ ἰσχύος ἁπάσης ἀπόθεσις·
πνεύματι, καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἄξιον εἶναι φησιν· μάλιστα γὰρ κατὰ τῶν πενήτων οἱ συκοφάν ται στρατεύονται. Ἔτι δὲ καὶ κατὰ τῶν δικαίων τῶν εὐθῆ τὴν γλῶσσαν ἐχόντων οἱ παράνομοι, βασκαίνον τες αὐτῶν τῇ δικαιοσύνῃ, καταδιαβολάς (1) καθάπερ ῥομφαίας ὁπλίζειν ειώθασιν. Η ρομφαία αὐτῶν εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν. (Α Γ. 1) Ταῦτα, φησί, πεπόνθασιν οἱ πονηροί δαίμονες, ἃ ποιήσειν τοῖς ἁγίοις επεβούλευσαν. Καὶ τοῖς ἁγίοις δὲ ἐπιμεμήνασι μὲν οἱ φιλαμαρτήμονες, καὶ τὸ τῆς βασκανίας τόξον ἐντείνουσι κατ' αὐτῶν, καὶ τὴν τῆς ἑαυτῶν σκαιότητος ἀπογυμνοῦσι ῥομ- φαίαν, οὐδένα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐῶντες ἀνεπιτήδευ τον ἀλλ᾽ οἷον διὰ πάσης ἐρχόμενοι δυσσεβείας, τὰς οσίας πολιορκοῦσι ψυχάς. Τίνα δὲ τρόπον αὐτοὺς ἀντ - αμύνεσθαι χρή, καὶ ὅπως ὑπαντιάζειν, ἐντεῦθεν με- θησόμεθα. Τὰ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικά· καὶ ἐν σαρκί περιπατοῦντες, οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα. Αλλ οὐδὲ τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν ἀνοσιότητα μιμησόμεθα· · οὐ γὰρ ὡς ἐκεῖνοι ἐντενοῦμεν τόξα καὶ ἡμεῖς, ἢ ξίφος ἀπογυμνώσομεν· ἐσόμεθα δὲ μαχομένων ἀμείνους καὶ τὴν βελτίω ψῆφον ἀποισόμεθα, Θεῷ προσφεύ- γοντες, καὶ χεῖρας ὁσίας ἀνατείνοντες, χεῖρά τε τὴν ἀεὶ σώζουσαν ὑποτρέχοντες, καὶ τὸν παναλκῆ καὶ άτρεπτον καλοῦντες εἰς ἐπικουρίαν, λέγοντες περὶ εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν. Β τῶν εἰκῆ πολεμούντων ἡμῖν· . Η ρομφαία αὐτῶν Κρείσσον ὀλίγον τῷ δικαίῳ, ὑπὲρ πλοῦτον ἀμαρ- τωλῶν πολύν. (Α Β Ι. 128) Εὐτεχνέστατα καὶ νῦν ἐξυφαί νει τὴν ὑφήγησιν. Αντιπαρεξάγει γὰρ ὥσπερ καὶ ἐκ παραλλήλου τίθησι τά τε τῶν ἁμαρτωλῶν ἡττήματα καὶ τῶν δικαίων τὰ πλεονεκτήματα, πανταχοῦ τὴν ἀρετὴν ἀποφαίνων ἔγκαρπον, ἀνόνητον δὲ τὸν εἰκαῖον τοῦ βίου περισπασμὸν καὶ τὴν ἐπάρατον ζωήν. Πλου- τεῖ μὲν γὰρ, φησίν, ὁ ἁμαρτωλὸς ἔσθ' ὅτε, καὶ ταῖς ἐντεῦθεν ἐμπλατύνεται τρυφαῖς, καὶ μεγαλοφρονεί δόξαν ἔχων εὐμάραντον, καὶ σάρκα πιαίνων, πλέον ἔχων οὐδὲν τοῦ τοῖς γηΐνοις ἐφήδεσθαι. Ο δέ γε πτω χὸς τῇ καρδίᾳ καὶ δικαιοσύνης ἐραστής, ἁπάντων τῶν τοιούτων ἀποφοιτᾷ, καὶ τὴν ἐπιεικῆ καὶ σώφρονα πτωχείαν ἀγαπᾷ. ᾿Αλλὰ κρεῖττον τοῦτο αὐτῷ ὑπὲρ πλοῦτον ἁμαρτωλοῦ πολύν. "Οτι βραχίονες ἁμαρτωλῶν συντριβήσονται, ὑπο- στηρίζει δὲ τοὺς δικαίους ὁ Κύριος. (Α Γ. 196, Β "Οτι άμισθον μὲν τοῖς φιλο αμαρτήμασι τὸ πλουτεῖν καὶ ὀλέθριον Β. "Οτι δὲ ἀνόνητον μὲν τοῖς φιλαμαρτήμασι τὸ πλουτεῖν, ἢ καὶ ἄμεινον καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν, τῆς ἐσχάτης προξε νον δίκης], τό γε μὴν τῶν δικαίων ὀλιγαρκὲς ἔγκαρ- πον καὶ ἀρέσκον Θεῷ, ἐντεῦθεν δείκνυται. Καρπὸς μὲν γὰρ, φησὶ, τοῦ τῶν ἀνόμων πλούτου, συντριβή καὶ ἰσχύος ἁπάσης ἀπόθεσις· δηλοῖ γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τῶν βραχιόνων ή συντριβή, τῆς γε μὴν αὐταρκείας τὸ ὑποστηρίζεσθαι παρὰ Θεοῦ· ἀνέχει γὰρ τους δι καίους, καὶ ἀκράδαντον αὐτοῖς νέμει τὴν εὐθυμίαν, καὶ ἀκατάσει στον ἔχουσι τὸ εὐημερεῖν, παραλύοντος * : r IN PSALMUM XXXVI. 9:4 A que regno coelorum censuit : sane contra pauperes potissime sycophantæ militant. Praetereaque adver- sus justos, qui sincera lingua utuntur, iniqui homi- nes, illorum justitiæ invidentes, calumniis ceu gla- diis armari solent. Vers. 15. Gladius eorum iniret in corda ipsorum. Id passi, inquit, sunt maligni dæmones, quod contra sanctos moliti fuerant. Sine dubio sanctis irascuntur peccatores, et invidiæ contra ipsos ar- cum intendunt, et improbitatis suæ gladium evagi- nant, nullum insidiarum genus prætermittentes, et omnibus impietatis viribus sanctas oppugnant animas. Quomodo autem propulsandi sint, iisque resistendum, hinc discemus. Arma nostra non sunt carnalia, et quanquam in carne versamur, non ta- men carnaliter militamus. Sed neque peccatorum nequitiam imitabimur: neque ut ipsi, arcum nos quoque intendemus aut gladium evaginabimus: sed hostibus superiores evademus, et meliore consilio uti videbimur, si ad Deum confugiemus, et omni- potentis invictique opem implorabimus; dicemus- que de frustra nos oppugnantibus : c Gladius eorum intret in corda ipsorum. › Vers. 16. Melius est modicum justo, quam multa f. 196, f. 128) [Cod. Isa, xiv, 27. – C D peccatorum divitiæ. Egregie et nunc sermonem subnectit. Invicent enim et tanquam ex adverso ponit injustorum ca- sus, et justorum bonos successus, ubique virtutem fructuosam demonstrans, inutiles vero vanasque mundi curas et vitam exsecrandam. Profecto dite- scit, inquit, interdum peccator, et terrenis deliciis spatiatur, fragilique gloria superbit, carnem sagi- nans, nullaque re magis quam his terrenis gaudens. Secus vero pauper corde, et justitiæ amator, his omnibus vale dicens, piam modestamque pauperta- tem amat. Sed hoc illi melius est, quam divitiæ pec- catoris multæ Vers. 17. Quoniam brachia peccatorum conterentur, confirmat autem justos Dominus. Inutiles imo perniciosas peccatoribus divitias ac- cidere, justorum vero frugalitatem utilem esse Den- que placentem, hinc cognoscitur. Nam fructus divi- tiarum hominis impii, contritio est, et omnium vi- rium amissio; id enim significat, ut puto, brachio- rum contritio; frugalitatis autem fructus est, sustentari a Deo, qui revera justos fulcit, stabilem- que ipsis tribuit alacritatem; quo fit ut immobili felicitate utantur, quin valeat quispiam eos intir- mare aut in contrariam fortunam transferre. Nîm manum elevatam quis avertet? sicuti scriptum esl (1) Ita eod.
δηλοῖ γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τῶν βραχιόνων ἡ συντριβὴ, τῆς γε μὴν αὐταρκείας τὸ ὑποστηρίζεσθαι παρὰ Θεοῦ· ἀνέχει γὰρ τοὺς δικαίους, καὶ ἀκράδαντον αὐτοῖς νέμει τὴν εὐθυμίαν, καὶ ἀκατάσειστον ἔχουσι τὸ εὐημερεῖν, παραλύοντος οὐδενὸς ἢ κομίσαι δυναμένου πρὸς τὸ ἐναντίον. «Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν, τίς ἀποστρέψει;» κατὰ τὸ γεγραμμένον. «Γινώσκει Κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων.» (α. φ. 196 β, β φ. 128, κ φ. 76) Κατὰ τὰς Γραφὰς ὁ Κύριος μόνα τὰ καλὰ γινώσκει, ἀγνοεῖ δὲ τὰ κακὰ, ὡς ἀνάξια ὄντα τῆς γνώσεως αὐτοῦ. Διὸ ἔγνω Κύριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καὶ τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων ἀστείας οὔσας· τὸ δὲ γινώσκει, ἐνταῦθα εἴρηται ἀντὶ τοῦ Ἀποδέχεται καὶ τιμᾷ, εἴτουν ἀγαπᾷ, καὶ ἐφορᾷν ἀξιοῖ. Ἐπεὶ πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργὲς, ὅτι καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων εἶδεν ὁδοὺς, λανθάνει δὲ αὐτὸν παντελῶς οὐδέν; Οὐκοῦν ἡ γνῶσις ἐν τούτοις τὴν ἀνάκρασιν καὶ οἰκειότητα σημαίνει. Εἰώθαμεν δὲ καὶ ἡμεῖς τοῖς προσκρούουσι λέγειν τὸ, Οὐκ οἶδά σε, πολλάκις, οὐχ ὡς ἀγνοοῦντες πάντως, ἀλλ’ ὡς τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀγάπης καὶ σχέσεως ἀλλοτριοῦν ἐθέλοντες. Οἶδε τοίνυν τὰς τῶν ἁγίων ὁδοὺς καὶ πράξεις, τουτέστιν ἐφορᾷ αὐτὰς ἀσμένως·
πνεύματι, καὶ τῆς τῶν οὐρανῶν βασιλείας ἄξιον εἶναι φησιν· μάλιστα γὰρ κατὰ τῶν πενήτων οἱ συκοφάν ται στρατεύονται. Ἔτι δὲ καὶ κατὰ τῶν δικαίων τῶν εὐθῆ τὴν γλῶσσαν ἐχόντων οἱ παράνομοι, βασκαίνον τες αὐτῶν τῇ δικαιοσύνῃ, καταδιαβολάς (1) καθάπερ ῥομφαίας ὁπλίζειν ειώθασιν. Η ρομφαία αὐτῶν εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν. (Α Γ. 1) Ταῦτα, φησί, πεπόνθασιν οἱ πονηροί δαίμονες, ἃ ποιήσειν τοῖς ἁγίοις επεβούλευσαν. Καὶ τοῖς ἁγίοις δὲ ἐπιμεμήνασι μὲν οἱ φιλαμαρτήμονες, καὶ τὸ τῆς βασκανίας τόξον ἐντείνουσι κατ' αὐτῶν, καὶ τὴν τῆς ἑαυτῶν σκαιότητος ἀπογυμνοῦσι ῥομ- φαίαν, οὐδένα τρόπον ἐπιβουλῆς ἐῶντες ἀνεπιτήδευ τον ἀλλ᾽ οἷον διὰ πάσης ἐρχόμενοι δυσσεβείας, τὰς οσίας πολιορκοῦσι ψυχάς. Τίνα δὲ τρόπον αὐτοὺς ἀντ - αμύνεσθαι χρή, καὶ ὅπως ὑπαντιάζειν, ἐντεῦθεν με- θησόμεθα. Τὰ ὅπλα ἡμῶν οὐ σαρκικά· καὶ ἐν σαρκί περιπατοῦντες, οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα. Αλλ οὐδὲ τὴν τῶν ἁμαρτωλῶν ἀνοσιότητα μιμησόμεθα· · οὐ γὰρ ὡς ἐκεῖνοι ἐντενοῦμεν τόξα καὶ ἡμεῖς, ἢ ξίφος ἀπογυμνώσομεν· ἐσόμεθα δὲ μαχομένων ἀμείνους καὶ τὴν βελτίω ψῆφον ἀποισόμεθα, Θεῷ προσφεύ- γοντες, καὶ χεῖρας ὁσίας ἀνατείνοντες, χεῖρά τε τὴν ἀεὶ σώζουσαν ὑποτρέχοντες, καὶ τὸν παναλκῆ καὶ άτρεπτον καλοῦντες εἰς ἐπικουρίαν, λέγοντες περὶ εἰσέλθοι εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν. Β τῶν εἰκῆ πολεμούντων ἡμῖν· . Η ρομφαία αὐτῶν Κρείσσον ὀλίγον τῷ δικαίῳ, ὑπὲρ πλοῦτον ἀμαρ- τωλῶν πολύν. (Α Β Ι. 128) Εὐτεχνέστατα καὶ νῦν ἐξυφαί νει τὴν ὑφήγησιν. Αντιπαρεξάγει γὰρ ὥσπερ καὶ ἐκ παραλλήλου τίθησι τά τε τῶν ἁμαρτωλῶν ἡττήματα καὶ τῶν δικαίων τὰ πλεονεκτήματα, πανταχοῦ τὴν ἀρετὴν ἀποφαίνων ἔγκαρπον, ἀνόνητον δὲ τὸν εἰκαῖον τοῦ βίου περισπασμὸν καὶ τὴν ἐπάρατον ζωήν. Πλου- τεῖ μὲν γὰρ, φησίν, ὁ ἁμαρτωλὸς ἔσθ' ὅτε, καὶ ταῖς ἐντεῦθεν ἐμπλατύνεται τρυφαῖς, καὶ μεγαλοφρονεί δόξαν ἔχων εὐμάραντον, καὶ σάρκα πιαίνων, πλέον ἔχων οὐδὲν τοῦ τοῖς γηΐνοις ἐφήδεσθαι. Ο δέ γε πτω χὸς τῇ καρδίᾳ καὶ δικαιοσύνης ἐραστής, ἁπάντων τῶν τοιούτων ἀποφοιτᾷ, καὶ τὴν ἐπιεικῆ καὶ σώφρονα πτωχείαν ἀγαπᾷ. ᾿Αλλὰ κρεῖττον τοῦτο αὐτῷ ὑπὲρ πλοῦτον ἁμαρτωλοῦ πολύν. "Οτι βραχίονες ἁμαρτωλῶν συντριβήσονται, ὑπο- στηρίζει δὲ τοὺς δικαίους ὁ Κύριος. (Α Γ. 196, Β "Οτι άμισθον μὲν τοῖς φιλο αμαρτήμασι τὸ πλουτεῖν καὶ ὀλέθριον Β. "Οτι δὲ ἀνόνητον μὲν τοῖς φιλαμαρτήμασι τὸ πλουτεῖν, ἢ καὶ ἄμεινον καὶ ἀληθὲς εἰπεῖν, τῆς ἐσχάτης προξε νον δίκης], τό γε μὴν τῶν δικαίων ὀλιγαρκὲς ἔγκαρ- πον καὶ ἀρέσκον Θεῷ, ἐντεῦθεν δείκνυται. Καρπὸς μὲν γὰρ, φησὶ, τοῦ τῶν ἀνόμων πλούτου, συντριβή καὶ ἰσχύος ἁπάσης ἀπόθεσις· δηλοῖ γὰρ, οἶμαι, τοῦτο τῶν βραχιόνων ή συντριβή, τῆς γε μὴν αὐταρκείας τὸ ὑποστηρίζεσθαι παρὰ Θεοῦ· ἀνέχει γὰρ τους δι καίους, καὶ ἀκράδαντον αὐτοῖς νέμει τὴν εὐθυμίαν, καὶ ἀκατάσει στον ἔχουσι τὸ εὐημερεῖν, παραλύοντος * : r IN PSALMUM XXXVI. 9:4 A que regno coelorum censuit : sane contra pauperes potissime sycophantæ militant. Praetereaque adver- sus justos, qui sincera lingua utuntur, iniqui homi- nes, illorum justitiæ invidentes, calumniis ceu gla- diis armari solent. Vers. 15. Gladius eorum iniret in corda ipsorum. Id passi, inquit, sunt maligni dæmones, quod contra sanctos moliti fuerant. Sine dubio sanctis irascuntur peccatores, et invidiæ contra ipsos ar- cum intendunt, et improbitatis suæ gladium evagi- nant, nullum insidiarum genus prætermittentes, et omnibus impietatis viribus sanctas oppugnant animas. Quomodo autem propulsandi sint, iisque resistendum, hinc discemus. Arma nostra non sunt carnalia, et quanquam in carne versamur, non ta- men carnaliter militamus. Sed neque peccatorum nequitiam imitabimur: neque ut ipsi, arcum nos quoque intendemus aut gladium evaginabimus: sed hostibus superiores evademus, et meliore consilio uti videbimur, si ad Deum confugiemus, et omni- potentis invictique opem implorabimus; dicemus- que de frustra nos oppugnantibus : c Gladius eorum intret in corda ipsorum. › Vers. 16. Melius est modicum justo, quam multa f. 196, f. 128) [Cod. Isa, xiv, 27. – C D peccatorum divitiæ. Egregie et nunc sermonem subnectit. Invicent enim et tanquam ex adverso ponit injustorum ca- sus, et justorum bonos successus, ubique virtutem fructuosam demonstrans, inutiles vero vanasque mundi curas et vitam exsecrandam. Profecto dite- scit, inquit, interdum peccator, et terrenis deliciis spatiatur, fragilique gloria superbit, carnem sagi- nans, nullaque re magis quam his terrenis gaudens. Secus vero pauper corde, et justitiæ amator, his omnibus vale dicens, piam modestamque pauperta- tem amat. Sed hoc illi melius est, quam divitiæ pec- catoris multæ Vers. 17. Quoniam brachia peccatorum conterentur, confirmat autem justos Dominus. Inutiles imo perniciosas peccatoribus divitias ac- cidere, justorum vero frugalitatem utilem esse Den- que placentem, hinc cognoscitur. Nam fructus divi- tiarum hominis impii, contritio est, et omnium vi- rium amissio; id enim significat, ut puto, brachio- rum contritio; frugalitatis autem fructus est, sustentari a Deo, qui revera justos fulcit, stabilem- que ipsis tribuit alacritatem; quo fit ut immobili felicitate utantur, quin valeat quispiam eos intir- mare aut in contrariam fortunam transferre. Nîm manum elevatam quis avertet? sicuti scriptum esl (1) Ita eod.
PG 69:935εἰσὶ γὰρ ἀγαθαὶ καὶ παντὸς ἐπαίνου μεσταί. «Οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ.» (α φ. 196 β, β φ. 128 β) Πονηρὸν ἐν τούτοις ὀνομάζει καιρὸν τῶν διωγμῶν καὶ τῶν περιστάσεων ἤτοι τῶν πειρασμῶν. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος ἐπιστέλλει τισὶν, ποτὲ μέν· «Ὅτι ὁ καιρὸς πονηρός ἐστιν·» ποτὲ δὲ πάλιν· «Ἐξαγοραζόμενοι τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν.» Ὅταν τοίνυν καιρῷ πονηρῷ περιπταίωσιν, φησὶν, οὐ καταισχυνθήσονται πεσόντες εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ τῆς πρεπούσης αὐτοῖς εὐκοσμίας ἐξολισθήσαντες· χαριεῖται γὰρ αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν ἁπάντων τῶν ἀρίστων μητέρα καὶ τροφὸν καρτερίαν καὶ ὑπομονήν. Ἢ τάχα Κληρονομήσουσι τὰς ἐπαγγελίας οἱ δίκαιοι. καὶ ἐν τῷ καιρῷ τῆς κρίσεως οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν οἱ μὲν εἰς ζωὴν ἀνίστανται, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον. «Καὶ ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτασθήσονται.» (α φ. 197, β φ 128 β) Συνίεμεν δὲ καὶ τοῦτο κατὰ τοιόνδε τινὰ τρόπον. Ἔοικεν γάρ πως ὁ λόγος δι’ αἰνίγματος ὑποδηλοῦν, ὅτι ἐν καιρῷ θλίψεως αὐτοὶ τὸ τῆς ἄνωθεν εὐημερίας ἕξουσι πλάτος· τὸ μὲν γὰρ Ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτάζεσθαι, κατασημαίνει τι τοιοῦτον.
οὐδενὸς ἢ κομίσαι δυναμένου πρὸς τὸ ἐναντίον. « Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν, τίς ἀποστρέψει; ο κατά το γεγραμμένον. λειπόντων τῶν διδασκάλων, αὐτὸς ὁ Κύριος τῷ κότας. Γινώσκει Κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων. (Α. Γ. Κ δ. 76) Κατά τις Γραφές ὁ Κύριος μόνα τὰ καλὰ γινώσκει, ἀγνοεῖ δὲ τὰ κακὰ, ὡς ἀνάξια ὄντα τῆς γνώσεως αὐτοῦ. Διὸ ἔγνω Κα ριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καὶ τὰς δοὺς τῶν ἀμώμων ἀστείας οὔσας· τὸ δὲ γινώσκει, ἐνταῦθα είρηται ἀντὶ τοῦ ᾿Αποδέχεται καὶ τιμῇ, εἴτουν ἀγαπᾷ, και ἐφορᾶν ἀξιοῖ. Ἐπεὶ πῶς οὐχ ἅπασιν εναργές, ότι καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων εἶδεν ὁδοὺς, λανθάνει δὲ αὐτὸν παντελῶς οὐδέν; Οὐκοῦν ἡ γνῶσις ἐν τούτοις τὴν ἀνάκρασιν καὶ οἰκειότητα σημαίνει. Ειώθαμε, δὲ καὶ ἡμεῖς τοῖς προσκρούουσι λέγειν τὸν οὐκ οἶδα σε, πολλάκις, οὐχ ὡς ἀγνοοῦντες πάντως, ἀλλ' ὡς τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀγάπης καὶ σχέσεως αλλοτριούν ἐθέλοντες. Οἶδε τοίνυν τὰς τῶν ἁγίων ὁδοὺς καὶ πρά ξεις, τουτέστιν ἐφορᾷ αὐτὰς ἀσμένως· εἰσὶ γὰρ ἀγε θαὶ καὶ παντὸς ἐπαίνου μεσταί. Οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ. (Α Γ. Β Πονηρὸν ἐν τούτοις ἀκο μάζει καιρὸν τῶν διωγμῶν καὶ τῶν περιστάσεων ἤτοι τῶν πειρασμῶν. Οὕτω γάρ που καὶ ἡ πάντορος Παῦλος ἐπιστέλλει τισὶν, ποτέ μέν· ο Ὅτι ὁ καιρός πονηρός ἐστιν· ο ποτὲ δὲ πάλιν· . Εξαγοραζόμενοι τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. ο Ὅταν τοίνιν καιρῷ πονηρῷ περιπταίωσιν, φησίν, οὐ καταισχυν. θήσονται πεσόντες εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ τῆς πρέ πούσης αὐτοῖς ευκοσμίας ἐξολισθήσαντες· χαριεῖται γὰρ αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν ἀπάντων τῶν ἀφί στων μητέρα καὶ τροφὸν καρτερίαν καὶ ὑπομονήν. "Η τάχα Κληρονομήσουσι τὰς ἐπαγγελίας οἱ δίκαιοι. καὶ ἐν τῷ καιρῷ τῆς κρίσεως οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν οἱ μὲν εἰς ζωὴν ἀνίστανται, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμόν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον. Καὶ ἐν ἡμέραις λιμου χορτασθήσονται. (Α Β Συνίεμεν δὲ καὶ τοῦτο κατὰ τοιόνδε τινά τρόπον. Εοικεν γάρ πως ὁ λόγος δι' αἰνίγματος υποδηλοῦν, ὅτι ἐν καιρῷ θλίψεως αὐτοὶ τὸ τῆς ἄνωθεν ευημερίας έξουσι πλάτος· τὸ μὲν γὰρ Ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτάζεσθαι, κατασημαίνει το τοιοῦτον. Πλὴν εἰ βούλοιτό τις καὶ ἑτέρως τὴν τοῦ στίχου διάνοιαν ἐκλαβεῖν, ἐκεῖνο συνήσῃς· εὑρήσομεν γὰρ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πλεισταχοῦ μὲν τοῖς τῆς ἀνα μίας ἐρασταῖς ἀποστρέφειν ἐπιφέροντα καὶ μαθημάτ των λιμὸν ἱερῶν. Εἴρηται γοῦν παρ' αὐτοῦ, Εται ρωνηκότων οὐ φορητῶς τῶν ἐξ αἵματος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκου σαι λόγον Κυρίου, ο 'Αλλ' ἐπενήνεκται μὲν τοῖς προσκεκρουκόσιν ἡ τῶν ἱερῶν μαθημάτων λιμός. οὐ μὴν ἔτι καὶ τοῖς τῶν θείων ἐνταλμάτων ἐπιμε ληταῖς· ἀλλὰ κατὰ τὸν καιρὸν τῶν διωγμῶν ἐπε ἑαυτοῦ πνεύματι θρέψει τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευ πι, 29. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 18. Novit Dominus vias immaculatorum. In Scripturis sacris Dominus bona tantummodo agnoscit, mala ignorat, ceu cognitionis suæ indigna. Ideo novit Dominus suos, novit vias immaculato- rum, utpote honestas. Quamobrem cognoscit hic dictum est pro Approbat, in pretio habet, amat, seu respicere dignatur. Alioqui cui non sit exploratum, peccatorum quoque vias Deum cognoscere, nihil- que clam eo esse? Ergo in his cognitio, necessita- dinem quamdam et familiaritatem significat. Nam- que et nos invisis dicere sæpe solemus: Non novi te; non quod omnino eos ignoremus, sed quia ab amore nostro et convictu exclusos volumus. Novit ergo Deus sanctorum vias et actus, id est eos li- benter aspicit; sunt enim boni, et omni laude ornati. , Vers. 19. Non confundentur in tempore malo. Malum hoc loco appellat tempus persecutionum, et angustiarum seu tentationum. Sic enim alicubi sapientissimus etiam Paulus quibusdam scribit, modo quidem : « Quia tempus malum est ; » modo autem : « Redimentes tempus, quia mali dies sunt Cum ergo in malum tempus inciderint, inquit, non afficientur ignominia, id est, in peccatam non deci- dent, neque decentem ipsos ornatum amittent : do- nabit enim illis omnium Deus optimæ cujusque re, matrem altricemque constantiam et patientiam. Vel fortasse intelligendum : Hæreditabunt promissiones homines justi, et judicii tempore non pudefient, eum ali ad vitam resurgent, alii ad ignominiam pudo- remque æternum ”. B G Vers. 19. Et in diebus famis saturabuntur. Id quoque intelligimus isto fere modo. Videtur hic sermo subobscure innuere, fore ut justi pressu- rarum tempore supernæ felicitatis consequantur la- titudinem; nam diebus famis satiari, ejusmodi quiddam significat. Verum si quis malit aliter ver- siculi sententiam interpretari, illud reputabit : nempe in sacris lectionibus comperiemus universa- lem Deum sæpissime a peccati amatoribus semet avertere, et sacrarum doctrinarum famem illis im- mittere. Dictum igitur ab eo fuit intolerabiliter pec- D cantibus Israelitis : Ecce ego adducam famem in terram, non famem panis, neque aquæ sitim, sed famem audiendi verbi Dominici ". Injecta est igitur peccatoribus sacrarum doctrinarum fames, non ta- men divinorum præceptorum studiosis; nam defi- cientibus persecutionum tempore magistris, ipse Dominus spiritu suo credentes in ipsum enutriet. b, B f. 128, b, f. b) f. 197, b) lapata • Cor. Ephes. r, ** Matth xxv, 46. • Amnos viu, 11.
Πλὴν εἰ βούλοιτό τις καὶ ἑτέρως τὴν τοῦ στίχου διάνοιαν ἐκλαβεῖν, ἐκεῖνο συνήσῃς· εὑρήσομεν γὰρ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πλεισταχοῦ μὲν τοῖς τῆς ἀνομίας ἐρασταῖς ἀποστρέφειν ἐπιφέροντα καὶ μαθημάτων λιμὸν ἱερῶν. Εἴρηται γοῦν παρ’ αὐτοῦ, πεπαρῳνηκότων οὐ φορητῶς τῶν ἐξ αἵματος Ἰσραήλ· «Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου.» Ἀλλ’ ἐπενήνεκται μὲν τοῖς προσκεκρουκόσιν ὁ τῶν ἱερῶν μαθημάτων λιμὸς, οὐ μὴν ἕτι καὶ τοῖς τῶν θείων ἐνταλμάτων ἐπιμεληταῖς· ἀλλὰ κατὰ τὸν καιρὸν τῶν διωγμῶν ἐκλειπόντων τῶν διδασκάλων, αὐτὸς ὁ Κύριος τῷ ἑαυτοῦ πνεύματι θρέψει τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας. «Ὅτι οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπολοῦνται, οἱ δὲ ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου ἅμα τῷ δοξασθῆναι αὐτοὺς καὶ ὑψωθῆναι, ἐκλείποντες ὡσεὶ καπνὸς ἐξέλιπον.» (α φ. 197, β φ. 128 β) Ἀντιπαρατίθησι πάλιν ταῖς τῶν δικαίων τιμαῖς τὰ τοῖς φιλαμαρτήμοσι συμβησόμενα κατὰ καιροὺς ἐκ θείας ὀργῆς· εἶεν δ’ ἂν οἶμαι ταυτὶ τὰ εἰς ἐσχάτην αὐτοὺς κατακομίζοντα συμφοράν.
οὐδενὸς ἢ κομίσαι δυναμένου πρὸς τὸ ἐναντίον. « Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν, τίς ἀποστρέψει; ο κατά το γεγραμμένον. λειπόντων τῶν διδασκάλων, αὐτὸς ὁ Κύριος τῷ κότας. Γινώσκει Κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων. (Α. Γ. Κ δ. 76) Κατά τις Γραφές ὁ Κύριος μόνα τὰ καλὰ γινώσκει, ἀγνοεῖ δὲ τὰ κακὰ, ὡς ἀνάξια ὄντα τῆς γνώσεως αὐτοῦ. Διὸ ἔγνω Κα ριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καὶ τὰς δοὺς τῶν ἀμώμων ἀστείας οὔσας· τὸ δὲ γινώσκει, ἐνταῦθα είρηται ἀντὶ τοῦ ᾿Αποδέχεται καὶ τιμῇ, εἴτουν ἀγαπᾷ, και ἐφορᾶν ἀξιοῖ. Ἐπεὶ πῶς οὐχ ἅπασιν εναργές, ότι καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων εἶδεν ὁδοὺς, λανθάνει δὲ αὐτὸν παντελῶς οὐδέν; Οὐκοῦν ἡ γνῶσις ἐν τούτοις τὴν ἀνάκρασιν καὶ οἰκειότητα σημαίνει. Ειώθαμε, δὲ καὶ ἡμεῖς τοῖς προσκρούουσι λέγειν τὸν οὐκ οἶδα σε, πολλάκις, οὐχ ὡς ἀγνοοῦντες πάντως, ἀλλ' ὡς τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀγάπης καὶ σχέσεως αλλοτριούν ἐθέλοντες. Οἶδε τοίνυν τὰς τῶν ἁγίων ὁδοὺς καὶ πρά ξεις, τουτέστιν ἐφορᾷ αὐτὰς ἀσμένως· εἰσὶ γὰρ ἀγε θαὶ καὶ παντὸς ἐπαίνου μεσταί. Οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ. (Α Γ. Β Πονηρὸν ἐν τούτοις ἀκο μάζει καιρὸν τῶν διωγμῶν καὶ τῶν περιστάσεων ἤτοι τῶν πειρασμῶν. Οὕτω γάρ που καὶ ἡ πάντορος Παῦλος ἐπιστέλλει τισὶν, ποτέ μέν· ο Ὅτι ὁ καιρός πονηρός ἐστιν· ο ποτὲ δὲ πάλιν· . Εξαγοραζόμενοι τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. ο Ὅταν τοίνιν καιρῷ πονηρῷ περιπταίωσιν, φησίν, οὐ καταισχυν. θήσονται πεσόντες εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ τῆς πρέ πούσης αὐτοῖς ευκοσμίας ἐξολισθήσαντες· χαριεῖται γὰρ αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν ἀπάντων τῶν ἀφί στων μητέρα καὶ τροφὸν καρτερίαν καὶ ὑπομονήν. "Η τάχα Κληρονομήσουσι τὰς ἐπαγγελίας οἱ δίκαιοι. καὶ ἐν τῷ καιρῷ τῆς κρίσεως οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν οἱ μὲν εἰς ζωὴν ἀνίστανται, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμόν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον. Καὶ ἐν ἡμέραις λιμου χορτασθήσονται. (Α Β Συνίεμεν δὲ καὶ τοῦτο κατὰ τοιόνδε τινά τρόπον. Εοικεν γάρ πως ὁ λόγος δι' αἰνίγματος υποδηλοῦν, ὅτι ἐν καιρῷ θλίψεως αὐτοὶ τὸ τῆς ἄνωθεν ευημερίας έξουσι πλάτος· τὸ μὲν γὰρ Ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτάζεσθαι, κατασημαίνει το τοιοῦτον. Πλὴν εἰ βούλοιτό τις καὶ ἑτέρως τὴν τοῦ στίχου διάνοιαν ἐκλαβεῖν, ἐκεῖνο συνήσῃς· εὑρήσομεν γὰρ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πλεισταχοῦ μὲν τοῖς τῆς ἀνα μίας ἐρασταῖς ἀποστρέφειν ἐπιφέροντα καὶ μαθημάτ των λιμὸν ἱερῶν. Εἴρηται γοῦν παρ' αὐτοῦ, Εται ρωνηκότων οὐ φορητῶς τῶν ἐξ αἵματος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκου σαι λόγον Κυρίου, ο 'Αλλ' ἐπενήνεκται μὲν τοῖς προσκεκρουκόσιν ἡ τῶν ἱερῶν μαθημάτων λιμός. οὐ μὴν ἔτι καὶ τοῖς τῶν θείων ἐνταλμάτων ἐπιμε ληταῖς· ἀλλὰ κατὰ τὸν καιρὸν τῶν διωγμῶν ἐπε ἑαυτοῦ πνεύματι θρέψει τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευ πι, 29. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 18. Novit Dominus vias immaculatorum. In Scripturis sacris Dominus bona tantummodo agnoscit, mala ignorat, ceu cognitionis suæ indigna. Ideo novit Dominus suos, novit vias immaculato- rum, utpote honestas. Quamobrem cognoscit hic dictum est pro Approbat, in pretio habet, amat, seu respicere dignatur. Alioqui cui non sit exploratum, peccatorum quoque vias Deum cognoscere, nihil- que clam eo esse? Ergo in his cognitio, necessita- dinem quamdam et familiaritatem significat. Nam- que et nos invisis dicere sæpe solemus: Non novi te; non quod omnino eos ignoremus, sed quia ab amore nostro et convictu exclusos volumus. Novit ergo Deus sanctorum vias et actus, id est eos li- benter aspicit; sunt enim boni, et omni laude ornati. , Vers. 19. Non confundentur in tempore malo. Malum hoc loco appellat tempus persecutionum, et angustiarum seu tentationum. Sic enim alicubi sapientissimus etiam Paulus quibusdam scribit, modo quidem : « Quia tempus malum est ; » modo autem : « Redimentes tempus, quia mali dies sunt Cum ergo in malum tempus inciderint, inquit, non afficientur ignominia, id est, in peccatam non deci- dent, neque decentem ipsos ornatum amittent : do- nabit enim illis omnium Deus optimæ cujusque re, matrem altricemque constantiam et patientiam. Vel fortasse intelligendum : Hæreditabunt promissiones homines justi, et judicii tempore non pudefient, eum ali ad vitam resurgent, alii ad ignominiam pudo- remque æternum ”. B G Vers. 19. Et in diebus famis saturabuntur. Id quoque intelligimus isto fere modo. Videtur hic sermo subobscure innuere, fore ut justi pressu- rarum tempore supernæ felicitatis consequantur la- titudinem; nam diebus famis satiari, ejusmodi quiddam significat. Verum si quis malit aliter ver- siculi sententiam interpretari, illud reputabit : nempe in sacris lectionibus comperiemus universa- lem Deum sæpissime a peccati amatoribus semet avertere, et sacrarum doctrinarum famem illis im- mittere. Dictum igitur ab eo fuit intolerabiliter pec- D cantibus Israelitis : Ecce ego adducam famem in terram, non famem panis, neque aquæ sitim, sed famem audiendi verbi Dominici ". Injecta est igitur peccatoribus sacrarum doctrinarum fames, non ta- men divinorum præceptorum studiosis; nam defi- cientibus persecutionum tempore magistris, ipse Dominus spiritu suo credentes in ipsum enutriet. b, B f. 128, b, f. b) f. 197, b) lapata • Cor. Ephes. r, ** Matth xxv, 46. • Amnos viu, 11.
PG 69:936Εἰ γὰρ καὶ δόξειαν ἔσθ’ ὅτε πράττειν δεξιῶς κατά γε τὸν ἐνεστηκότα καιρὸν, τρυφῶντες δηλονότι καὶ ταῖς παρὰ πάντων εὐφημίαις στεφανούμενοι, καὶ δυναστείαις ἀξιωμάτων ἐπαυχοῦντες κοσμικῶν, ἀλλ’ οὖν ἀπολοῦνται· καταστρέφει γὰρ αὐτοῖς τοῦ βίου τὸ πέρας εἰς ὄλεθρον καὶ ἀπώλειαν. Ἐχθροὺς δὲ εἶναί φαμεν τοῦ Κυρίου, καὶ τοὺς γεγονότας μὲν ὑπ’ αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως, ἀντενηνεγμένους δὲ ὥσπερ διὰ πολλῆς ἀπειθείας, καὶ τοῖς θείοις αὐτοῦ θεσπίσμασιν ἀκαταλήκτως μεμαχημένους. Εἶεν δ’ ἂν ἐχθροὶ καὶ οἱ τῶν δαιμόνων θεραπευταὶ, καὶ οἱ προσκυνοῦντες τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν, ἤγουν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, καὶ ἔτι οἱ τῶν αἱρέσεων εὑρεταὶ, ἅτε δὴ τὸ ψεῦδος ἀντανιστᾷν εἰωθότες τῇ τῶν ἀληθῶν δογμάτων ὀρθότητι. Οὗτοι βραχὺ ἀνθήσαντες, καὶ χόρτοις ἐν ἴσῳ μεμαρασμένοι, πεσοῦνται πρὸς θάνατον, καὶ τὰς τῶν ἡμαρτημένων ἐκτίσουσι δίκας, ὡς ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου κολαζόμενοι, καὶ καπνοῦ δίκην ἐκλείποντες. Λείψανον δὲ πυρός ἐστιν ὁ καπνὸς, καταμαρανθέντος ἤδη καὶ ἀπεσβηκότος, καὶ οἱονεὶ καταλήξαντος εἰς τὸ εἶναι τέφρα καὶ σποδός.
οὐδενὸς ἢ κομίσαι δυναμένου πρὸς τὸ ἐναντίον. « Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν, τίς ἀποστρέψει; ο κατά το γεγραμμένον. λειπόντων τῶν διδασκάλων, αὐτὸς ὁ Κύριος τῷ κότας. Γινώσκει Κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων. (Α. Γ. Κ δ. 76) Κατά τις Γραφές ὁ Κύριος μόνα τὰ καλὰ γινώσκει, ἀγνοεῖ δὲ τὰ κακὰ, ὡς ἀνάξια ὄντα τῆς γνώσεως αὐτοῦ. Διὸ ἔγνω Κα ριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καὶ τὰς δοὺς τῶν ἀμώμων ἀστείας οὔσας· τὸ δὲ γινώσκει, ἐνταῦθα είρηται ἀντὶ τοῦ ᾿Αποδέχεται καὶ τιμῇ, εἴτουν ἀγαπᾷ, και ἐφορᾶν ἀξιοῖ. Ἐπεὶ πῶς οὐχ ἅπασιν εναργές, ότι καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων εἶδεν ὁδοὺς, λανθάνει δὲ αὐτὸν παντελῶς οὐδέν; Οὐκοῦν ἡ γνῶσις ἐν τούτοις τὴν ἀνάκρασιν καὶ οἰκειότητα σημαίνει. Ειώθαμε, δὲ καὶ ἡμεῖς τοῖς προσκρούουσι λέγειν τὸν οὐκ οἶδα σε, πολλάκις, οὐχ ὡς ἀγνοοῦντες πάντως, ἀλλ' ὡς τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀγάπης καὶ σχέσεως αλλοτριούν ἐθέλοντες. Οἶδε τοίνυν τὰς τῶν ἁγίων ὁδοὺς καὶ πρά ξεις, τουτέστιν ἐφορᾷ αὐτὰς ἀσμένως· εἰσὶ γὰρ ἀγε θαὶ καὶ παντὸς ἐπαίνου μεσταί. Οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ. (Α Γ. Β Πονηρὸν ἐν τούτοις ἀκο μάζει καιρὸν τῶν διωγμῶν καὶ τῶν περιστάσεων ἤτοι τῶν πειρασμῶν. Οὕτω γάρ που καὶ ἡ πάντορος Παῦλος ἐπιστέλλει τισὶν, ποτέ μέν· ο Ὅτι ὁ καιρός πονηρός ἐστιν· ο ποτὲ δὲ πάλιν· . Εξαγοραζόμενοι τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. ο Ὅταν τοίνιν καιρῷ πονηρῷ περιπταίωσιν, φησίν, οὐ καταισχυν. θήσονται πεσόντες εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ τῆς πρέ πούσης αὐτοῖς ευκοσμίας ἐξολισθήσαντες· χαριεῖται γὰρ αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν ἀπάντων τῶν ἀφί στων μητέρα καὶ τροφὸν καρτερίαν καὶ ὑπομονήν. "Η τάχα Κληρονομήσουσι τὰς ἐπαγγελίας οἱ δίκαιοι. καὶ ἐν τῷ καιρῷ τῆς κρίσεως οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν οἱ μὲν εἰς ζωὴν ἀνίστανται, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμόν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον. Καὶ ἐν ἡμέραις λιμου χορτασθήσονται. (Α Β Συνίεμεν δὲ καὶ τοῦτο κατὰ τοιόνδε τινά τρόπον. Εοικεν γάρ πως ὁ λόγος δι' αἰνίγματος υποδηλοῦν, ὅτι ἐν καιρῷ θλίψεως αὐτοὶ τὸ τῆς ἄνωθεν ευημερίας έξουσι πλάτος· τὸ μὲν γὰρ Ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτάζεσθαι, κατασημαίνει το τοιοῦτον. Πλὴν εἰ βούλοιτό τις καὶ ἑτέρως τὴν τοῦ στίχου διάνοιαν ἐκλαβεῖν, ἐκεῖνο συνήσῃς· εὑρήσομεν γὰρ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πλεισταχοῦ μὲν τοῖς τῆς ἀνα μίας ἐρασταῖς ἀποστρέφειν ἐπιφέροντα καὶ μαθημάτ των λιμὸν ἱερῶν. Εἴρηται γοῦν παρ' αὐτοῦ, Εται ρωνηκότων οὐ φορητῶς τῶν ἐξ αἵματος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκου σαι λόγον Κυρίου, ο 'Αλλ' ἐπενήνεκται μὲν τοῖς προσκεκρουκόσιν ἡ τῶν ἱερῶν μαθημάτων λιμός. οὐ μὴν ἔτι καὶ τοῖς τῶν θείων ἐνταλμάτων ἐπιμε ληταῖς· ἀλλὰ κατὰ τὸν καιρὸν τῶν διωγμῶν ἐπε ἑαυτοῦ πνεύματι θρέψει τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευ πι, 29. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 18. Novit Dominus vias immaculatorum. In Scripturis sacris Dominus bona tantummodo agnoscit, mala ignorat, ceu cognitionis suæ indigna. Ideo novit Dominus suos, novit vias immaculato- rum, utpote honestas. Quamobrem cognoscit hic dictum est pro Approbat, in pretio habet, amat, seu respicere dignatur. Alioqui cui non sit exploratum, peccatorum quoque vias Deum cognoscere, nihil- que clam eo esse? Ergo in his cognitio, necessita- dinem quamdam et familiaritatem significat. Nam- que et nos invisis dicere sæpe solemus: Non novi te; non quod omnino eos ignoremus, sed quia ab amore nostro et convictu exclusos volumus. Novit ergo Deus sanctorum vias et actus, id est eos li- benter aspicit; sunt enim boni, et omni laude ornati. , Vers. 19. Non confundentur in tempore malo. Malum hoc loco appellat tempus persecutionum, et angustiarum seu tentationum. Sic enim alicubi sapientissimus etiam Paulus quibusdam scribit, modo quidem : « Quia tempus malum est ; » modo autem : « Redimentes tempus, quia mali dies sunt Cum ergo in malum tempus inciderint, inquit, non afficientur ignominia, id est, in peccatam non deci- dent, neque decentem ipsos ornatum amittent : do- nabit enim illis omnium Deus optimæ cujusque re, matrem altricemque constantiam et patientiam. Vel fortasse intelligendum : Hæreditabunt promissiones homines justi, et judicii tempore non pudefient, eum ali ad vitam resurgent, alii ad ignominiam pudo- remque æternum ”. B G Vers. 19. Et in diebus famis saturabuntur. Id quoque intelligimus isto fere modo. Videtur hic sermo subobscure innuere, fore ut justi pressu- rarum tempore supernæ felicitatis consequantur la- titudinem; nam diebus famis satiari, ejusmodi quiddam significat. Verum si quis malit aliter ver- siculi sententiam interpretari, illud reputabit : nempe in sacris lectionibus comperiemus universa- lem Deum sæpissime a peccati amatoribus semet avertere, et sacrarum doctrinarum famem illis im- mittere. Dictum igitur ab eo fuit intolerabiliter pec- D cantibus Israelitis : Ecce ego adducam famem in terram, non famem panis, neque aquæ sitim, sed famem audiendi verbi Dominici ". Injecta est igitur peccatoribus sacrarum doctrinarum fames, non ta- men divinorum præceptorum studiosis; nam defi- cientibus persecutionum tempore magistris, ipse Dominus spiritu suo credentes in ipsum enutriet. b, B f. 128, b, f. b) f. 197, b) lapata • Cor. Ephes. r, ** Matth xxv, 46. • Amnos viu, 11.
Καπνῷ οὖν συγκρίνονται, ἐπειδὴ καθάπερ τοῦ πυρὸς σβεσθέντος ὁ καπνὸς ἀφανίζεται, οὕτω καὶ τῶν ἁμαρτωλῶν ἀποθανόντων, ἡ περὶ αὐτοὺς πᾶσα δόξα ἀπόλλυται. «Δανείζεται ὁ ἁμαρτωλὸς καὶ οὐκ ἀποτίσει, ὁ δὲ δίκαιος οἰκτείρει καὶ δίδωσιν.» (α φ. 197 β. β φ. 129) Οὐκ ἀντιδίδωσι, φησὶν, ὁ ἁμαρτωλὸς εὐχαριστίαν ὑπὲρ ὧν εὐηργέτηται παρὰ Θεοῦ· ἀλλ’ οὐδ’ ἂν εἰ εὖ πάθοι παρά τινων, βελτίων ἔσται· οὔτε μὴν ἐκ τῶν εἰς αὐτὸν γεγονότων, τὴν τοῦ κατοικτείρειν διδάσκεται τρίβον· οὐδ’ ἀνέχεται διὰ τῶν ἴσων ἀμείψασθαι τοὺς αὐτὸν ὠφελήσαντας· ἀλλ’ οἷά τις κλέπτης εὕρημα [ αλ ξοδ. εὕρεμα] ποιεῖται τὸ δοθὲν, καὶ εἰς μόνον ὁρῶν τὸ κερδῆσαι, αὔχημα ποιεῖται τὸ κατατῆξαι ταῖς λύπαις τὸν δεδανεικότα. Ὁ δέ γε δίκαιος ἀντιδίδωσιν οἰκτιρμοὺς, τὸν ἑαυτοῦ Δεσπότην μιμούμενος· κἂν γὰρ μὴ λάβοιτο δοθὲν, ἀλλὰ καὶ οὕτω μένει φιλότιμος, καὶ κοινωνικὸς ὢν οὐ παύεται. Μιμεῖται γὰρ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα Θεὸν, ὃς ἀνατέλλει τὸν ἥλιον ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. (β φ. 129) Ἕκαστος ἡμῶν δέχεται παρὰ Θεοῦ πλείστας τε ὅσας καὶ μεγάλας εὐεργεσίας αἰσθητάς τε καὶ νοητάς.
οὐδενὸς ἢ κομίσαι δυναμένου πρὸς τὸ ἐναντίον. « Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν, τίς ἀποστρέψει; ο κατά το γεγραμμένον. λειπόντων τῶν διδασκάλων, αὐτὸς ὁ Κύριος τῷ κότας. Γινώσκει Κύριος τὰς ὁδοὺς τῶν ἀμώμων. (Α. Γ. Κ δ. 76) Κατά τις Γραφές ὁ Κύριος μόνα τὰ καλὰ γινώσκει, ἀγνοεῖ δὲ τὰ κακὰ, ὡς ἀνάξια ὄντα τῆς γνώσεως αὐτοῦ. Διὸ ἔγνω Κα ριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καὶ τὰς δοὺς τῶν ἀμώμων ἀστείας οὔσας· τὸ δὲ γινώσκει, ἐνταῦθα είρηται ἀντὶ τοῦ ᾿Αποδέχεται καὶ τιμῇ, εἴτουν ἀγαπᾷ, και ἐφορᾶν ἀξιοῖ. Ἐπεὶ πῶς οὐχ ἅπασιν εναργές, ότι καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων εἶδεν ὁδοὺς, λανθάνει δὲ αὐτὸν παντελῶς οὐδέν; Οὐκοῦν ἡ γνῶσις ἐν τούτοις τὴν ἀνάκρασιν καὶ οἰκειότητα σημαίνει. Ειώθαμε, δὲ καὶ ἡμεῖς τοῖς προσκρούουσι λέγειν τὸν οὐκ οἶδα σε, πολλάκις, οὐχ ὡς ἀγνοοῦντες πάντως, ἀλλ' ὡς τῆς πρὸς ἡμᾶς ἀγάπης καὶ σχέσεως αλλοτριούν ἐθέλοντες. Οἶδε τοίνυν τὰς τῶν ἁγίων ὁδοὺς καὶ πρά ξεις, τουτέστιν ἐφορᾷ αὐτὰς ἀσμένως· εἰσὶ γὰρ ἀγε θαὶ καὶ παντὸς ἐπαίνου μεσταί. Οὐ καταισχυνθήσονται ἐν καιρῷ πονηρῷ. (Α Γ. Β Πονηρὸν ἐν τούτοις ἀκο μάζει καιρὸν τῶν διωγμῶν καὶ τῶν περιστάσεων ἤτοι τῶν πειρασμῶν. Οὕτω γάρ που καὶ ἡ πάντορος Παῦλος ἐπιστέλλει τισὶν, ποτέ μέν· ο Ὅτι ὁ καιρός πονηρός ἐστιν· ο ποτὲ δὲ πάλιν· . Εξαγοραζόμενοι τὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσιν. ο Ὅταν τοίνιν καιρῷ πονηρῷ περιπταίωσιν, φησίν, οὐ καταισχυν. θήσονται πεσόντες εἰς τὸ πλημμελὲς, καὶ τῆς πρέ πούσης αὐτοῖς ευκοσμίας ἐξολισθήσαντες· χαριεῖται γὰρ αὐτοῖς ὁ τῶν ὅλων Θεὸς τὴν ἀπάντων τῶν ἀφί στων μητέρα καὶ τροφὸν καρτερίαν καὶ ὑπομονήν. "Η τάχα Κληρονομήσουσι τὰς ἐπαγγελίας οἱ δίκαιοι. καὶ ἐν τῷ καιρῷ τῆς κρίσεως οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν οἱ μὲν εἰς ζωὴν ἀνίστανται, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμόν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον. Καὶ ἐν ἡμέραις λιμου χορτασθήσονται. (Α Β Συνίεμεν δὲ καὶ τοῦτο κατὰ τοιόνδε τινά τρόπον. Εοικεν γάρ πως ὁ λόγος δι' αἰνίγματος υποδηλοῦν, ὅτι ἐν καιρῷ θλίψεως αὐτοὶ τὸ τῆς ἄνωθεν ευημερίας έξουσι πλάτος· τὸ μὲν γὰρ Ἐν ἡμέραις λιμοῦ χορτάζεσθαι, κατασημαίνει το τοιοῦτον. Πλὴν εἰ βούλοιτό τις καὶ ἑτέρως τὴν τοῦ στίχου διάνοιαν ἐκλαβεῖν, ἐκεῖνο συνήσῃς· εὑρήσομεν γὰρ τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πλεισταχοῦ μὲν τοῖς τῆς ἀνα μίας ἐρασταῖς ἀποστρέφειν ἐπιφέροντα καὶ μαθημάτ των λιμὸν ἱερῶν. Εἴρηται γοῦν παρ' αὐτοῦ, Εται ρωνηκότων οὐ φορητῶς τῶν ἐξ αἵματος Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκου σαι λόγον Κυρίου, ο 'Αλλ' ἐπενήνεκται μὲν τοῖς προσκεκρουκόσιν ἡ τῶν ἱερῶν μαθημάτων λιμός. οὐ μὴν ἔτι καὶ τοῖς τῶν θείων ἐνταλμάτων ἐπιμε ληταῖς· ἀλλὰ κατὰ τὸν καιρὸν τῶν διωγμῶν ἐπε ἑαυτοῦ πνεύματι θρέψει τοὺς εἰς αὐτὸν πεπιστευ πι, 29. * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 18. Novit Dominus vias immaculatorum. In Scripturis sacris Dominus bona tantummodo agnoscit, mala ignorat, ceu cognitionis suæ indigna. Ideo novit Dominus suos, novit vias immaculato- rum, utpote honestas. Quamobrem cognoscit hic dictum est pro Approbat, in pretio habet, amat, seu respicere dignatur. Alioqui cui non sit exploratum, peccatorum quoque vias Deum cognoscere, nihil- que clam eo esse? Ergo in his cognitio, necessita- dinem quamdam et familiaritatem significat. Nam- que et nos invisis dicere sæpe solemus: Non novi te; non quod omnino eos ignoremus, sed quia ab amore nostro et convictu exclusos volumus. Novit ergo Deus sanctorum vias et actus, id est eos li- benter aspicit; sunt enim boni, et omni laude ornati. , Vers. 19. Non confundentur in tempore malo. Malum hoc loco appellat tempus persecutionum, et angustiarum seu tentationum. Sic enim alicubi sapientissimus etiam Paulus quibusdam scribit, modo quidem : « Quia tempus malum est ; » modo autem : « Redimentes tempus, quia mali dies sunt Cum ergo in malum tempus inciderint, inquit, non afficientur ignominia, id est, in peccatam non deci- dent, neque decentem ipsos ornatum amittent : do- nabit enim illis omnium Deus optimæ cujusque re, matrem altricemque constantiam et patientiam. Vel fortasse intelligendum : Hæreditabunt promissiones homines justi, et judicii tempore non pudefient, eum ali ad vitam resurgent, alii ad ignominiam pudo- remque æternum ”. B G Vers. 19. Et in diebus famis saturabuntur. Id quoque intelligimus isto fere modo. Videtur hic sermo subobscure innuere, fore ut justi pressu- rarum tempore supernæ felicitatis consequantur la- titudinem; nam diebus famis satiari, ejusmodi quiddam significat. Verum si quis malit aliter ver- siculi sententiam interpretari, illud reputabit : nempe in sacris lectionibus comperiemus universa- lem Deum sæpissime a peccati amatoribus semet avertere, et sacrarum doctrinarum famem illis im- mittere. Dictum igitur ab eo fuit intolerabiliter pec- D cantibus Israelitis : Ecce ego adducam famem in terram, non famem panis, neque aquæ sitim, sed famem audiendi verbi Dominici ". Injecta est igitur peccatoribus sacrarum doctrinarum fames, non ta- men divinorum præceptorum studiosis; nam defi- cientibus persecutionum tempore magistris, ipse Dominus spiritu suo credentes in ipsum enutriet. b, B f. 128, b, f. b) f. 197, b) lapata • Cor. Ephes. r, ** Matth xxv, 46. • Amnos viu, 11.
PG 69:938Ἀλλ’ εἴ τις ᾖ φιλαμαρτήμων καὶ ἀσχέτως ἀπονενευκὼς εἰς φιληδονίαν, καὶ τῇ τύρβῃ τῶν ἐν τῷδε κόσμῳ πραγμάτων τὸν ἑαυτοῦ καταχώσας νοῦν, πολλὰ παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἀποτίσει, τουτέστιν οὐ προσοίσει τὴν ὑπακοὴν, οὐ ταῖς αὐτοῦ ζεύγλαις ὑποθήσει τὸν αὐχένα, οὐχ ἕψεται τοῖς αὐτοῦ θελήμασιν, οὐ καρποφορήσει τὴν ἀρετὴν, ἀλλ’ οὐδὲ ὤσπερ τινὰ τόκον καταθήσει τῷ Θεῷ τὸ ἐπιεικὲς εἰς τρόπους, οὐ δογματικῆς εὐτεχνίας ἐπιμελήσεται, μένει δὲ σκληρὸς καὶ ἄκαρπος. Πλὴν κἂν εἰ οὕτω διατεθείη, φησὶν, ὁ δίκαιος καὶ ἀγαθὸς, δῆλον δὲ ὅτι Θεὸς οὐ παύσεται τοῦ κατοικτείρειν αὐτὸν, καὶ διδόναι τὰ παρ’ ἑαυτοῦ· ἵνα λοιπὸν λέγηται πρὸς αὐτόν· «Ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχλῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς;» καὶ τὰ ἐξῆς. «Ὅτι οἱ εὐλογοῦντες αὐτὸν, κληρονομήσουσι γῆν.» (α φ. 198, β φ. 129 β, Κυρίλλου καὶ Ὠριγένους) Ὅμοιον τῷ εἰρημένῳ πρὸς Ἀβραάμ·
Ότι οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπολοῦνται, οἱ δὲ ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου ἅμα τῷ δοξασθῆναι αὐτοὺς καὶ ὑψω θῆναι, ἐκλείποντες ὡσεὶ καπνὸς ἐξέλιπον. (Δ. Γ. 197, Β Γ. 'Αντιπαρατίθησι πάλιν ταῖς τῶν δικαίων τιμαῖς τὰ τοῖς φιλαμαρτήμασι συμβησόν μενα κατά καιρούς εκ θείας ὀργῆς· εἶεν δ' ἂν οἶμαι ταυτὶ τὰ εἰς ἐσχάτην αὐτοὺς κατακομίζοντα συμφο ράν. Εἰ γὰρ καὶ δόξειαν ἔσθ' ὅτε πράττειν δεξιῶς κατά γε τὸν ἐνεστηκότα καιρόν, τρυφῶντες δηλονότι καὶ ταῖς παρὰ πάντων εὐφημίαις στεφανούμενοι, καὶ δυναστείαις ἀξιωμάτων ἐπαυχοῦντες κοσμικῶν, ἀλλ᾽ οὖν ἀπολοῦνται· καταστρέφει γὰρ αὐτοῖς τοῦ βίου τὸ πέρας εἰς ὄλεθρον καὶ ἀπώλειαν. Εχθροὺς δὲ εἶναι φαμεν τοῦ Κυρίου, καὶ τοὺς γεγονότας μὲν ὑπ' αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως, ἀντενηνεγμένους δὲ ὥσπερ διὰ πολλῆς ἀπειθείας, καὶ τοῖς θείοις αὐτοῦ θεσπίσμασιν Β ἀκαταλήκτως μεμαχημένους. Εἶεν δ᾽ ἂν ἐχθροὶ καὶ οἱ τῶν δαιμόνων θεραπευταὶ, καὶ οἱ προσκυνοῦντες τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν, ήγουν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, καὶ ἔτι οἱ τῶν αἱρέσεων εὑρεται, ἅτε δὴ τὸ ψεῦδος ἀντανισταν ειωθότες τῇ τῶν ἀληθῶν δογμάτων ὀρθότητι. Οὗτοι βραχὺ ἀνθή- σαντες, καὶ χέρτοις ἐν ἴσῳ μεμαρασμένοι, πεσοῦνται πρὸς θάνατον, καὶ τὰς τῶν ἡμαρτημένων ἐκτίσουσι δίκας, ὡς ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου κολαζόμενοι, καὶ και πνοῦ δίκην ἐκλείποντες. Λείψανον δὲ πυρός ἐστιν ὁ καπνός, καταμαρανθέντος ἤδη καὶ ἀπεσβηκότος, καὶ οἰπεὶ καταλήξαντος εἰς τὸ εἶναι τέφρα καὶ σποδός. Καπνῷ οὖν συγκρίνονται, ἐπειδὴ καθάπερ τοῦ πυρὸς ἁμαρτωλῶν ἀποθανόντων, ἡ περὶ αὐτοὺς πᾶσα δόξα ἀπόλλυται. Δανείζεται ὁ ἁμαρτωλὸς καὶ οὐκ ἀποτίσει, ὁ δὲ δίκαιος οικτείρει καὶ δίδωσιν. (Α Γ. Β Γ. 129) Οὐκ ἀντιδίδωσι, φησὶν, ὁ ἁμαρτωλὸς εὐχαριστίαν ὑπὲρ ὧν εὐηργέτηται παρὰ Θεοῦ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἂν εἰ εὖ πάθος παρά τινων, βελτίων ἔσται· οὔτε μὴν ἐκ τῶν εἰς αὐτὸν γεγονότων, τὴν τοῦ κατοικτείρειν διδάσκεται τρίβον· οὐδ᾽ ἀνέχεται διὰ τῶν ἴσων ἀμείψασθαι τοὺς αὐτὸν ὠφελήσαντας· ἀλλ᾽ οἷά τις κλέπτης εύρημα εύρεμα ποιεῖτες τὸ δοθὲν, καὶ εἰς μόνον ὁρῶν τὸ κερδῆσαι, αύχημα ποιεῖται τὸ κατατῆξαι ταῖς λύπαις τὸν δεδανεικότα. Ο δέ γε δίκαιος ἀντιδίδωσιν οἰκτιρμούς, τὸν ἑαυτοῦ Δεσπότην μιμούμενος· κἂν γὰρ μὴ λάβοιτο δοθέν, ἀλλὰ καὶ οὕτω μένει φιλότιμος, καὶ κοινωνικὸς ὢν οὐ παύεται. Μιμείται γὰρ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα Θεόν, ὃς ἀνατέλλει τὸν ἥλιον ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. | (Β Ἕκαστος ἡμῶν δέχεται παρὰ Θεοῦ πλείστας τε ὅσας καὶ μεγάλας εὐεργεσίας αισθητάς τε καὶ νοητάς. Αλλ' εἴ τις ᾗ φιλαμαρτήμων καὶ ἀσχέτως ἀπονενευκώς εἰς φιληδονίαν, καὶ τῇ τύρβῃ τῶν ἐν τῷδε κόσμῳ πραγμάτων τὸν ἑαυτοῦ καταχώ σας νοῦν, πολλὰ παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἀποτίσει, τουτέστιν οὐ προσοίσει τὴν ὑπακοὴν, οὐ ταῖς αὐτοῦ ζεύγλαις ὑποθήσει τὸν αὐχένα, οὐχ ἔψεται τοῖς αὐτοῦ θελήμα- σβεσθέντος ὁ καπνὸς ἀφανίζεται, οὕτω καὶ τῶν IN PSALMUM XXXVI. : i A Vers. 20. Quia peccatores peribunt : inimici autem Domini simul ac honorificati fuerint et exaltati, de- ficientes sicut fumus deficient. Rursus opponit justorum honoribus ea quæ pec- catoribus tempore suo eventura sunt ab ira divina; illa nimirum, ut arbitror, quæ ipsos in extremam calamitatem conjectura sunt. Nam etsi videntur ali- quando prospere agere praesenti tempore, deli- ciantes videlicet, et omnium laudibus coronati, et mundanarum dignitatum potentia elati, nihilo ta- men minus peribunt; etenim vitæ illorum finis exi- tio ac perditione concluditur. Porro inimicos Do- mini eos quoque dicimus, qui illi quidem per fidem subjecti fuerant, sed tamen eidem contumacia sua restiterunt, præceptisque ejus continenter sunt ad- b) versati. Inimici item sunt cultores dæmonum, et C Vers. 21. Mutuum accipit peccator, et non reddet b. [ad cod. D f. 129) es Rom. 1, 25. "Matth. v, 45. qui opera manuum suarum adorant, qui nempe creaturam pro Creatore colunt ". Præterea hære- seon inventores, quippe qui mendacium solent ve- rorum dogmatum rectitudini opponere. Hi brevi florentes, et mox feni instar marcescentes, in mor- tem incident, et culparum suarum pœnas dabunt. inimicis Domini debitas, ac veluti fumus evane- scent. Sunt autem ignis reliquiæ fumus, deficien- tis nimirum et exstincti, et in cineres favillamque desinentis. Fumo igitur comparantur, quia sicuti exstincto igne fumus desinit, sic mortuis peccatori- bus universa ipsorum gloria perit. justus autem miseretur et tribuit. Non reddit, inquit, peccator gratiam beneficiis Dei; nec si quis ei bene fecerit, melior Get : neque ex his quæ sibi acciderunt, misericordiæ viam di- scit : neque demum illos a quibus adjutus fuit, re- munerari studet; sed quidquid sibi datum fuerit, more furis prædam suam esse putat, nihilque præ- ter lucrum pensi habens, mutuantem sibi gloriatur molestiis affligere. Sed enim justus misericordiam retribuit, Dominum suum imitans : et etiamsi nihil receperit, nihilominus est munificus, neque a libe- ralitate desistit. Imitatur enim Patrem suum Deum, qui solem oriri facit supra pravos ac bonos, et su- pra justos æque atque injustos pluit *, Singuli nos a Deo recipimus plurima et maxima benefcia, materialia haud minus quam spiritalia. Verumtamen qui peccatis est deditus, et voluptati sine freno indulget, suamque in mundanarum re- rum colluviem mentem demergit, multis a Deo ac- ceptis (1), nihil reddet, id est obedientiam non pr stabit, jugo ejus haud subjiciet cervicem, voluntat ejusdem morem non geret, virtutis fructum non PATROL. GR. LXIX. (4) tn Græco videtur dicendum πολλὰ παρὰ Θεοῦ λαβών. Sed λαβών revera deest in codice,
«Τοὺς εὐλογοῦντάς σε εὐλογήσω, τοὺς δὲ καταρωμένους σε καταράσομαι.» Οὐκοῦν εἰ μὲν ὁ Θεὸς εἴη ὁ κατοικτείρων καὶ διδοὺς, οἱ δοξολογοῦντες αὐτὸν διὰ τοῦτο, ἤγουν εὐλογοῦντες, ἔσονται κληρονόμοι τῆς ἐπηγγελμένης τοῖς ἁγίοις γῆς, καὶ λήψονται γῆν τὴν ἀγαθὴν τὴν πολλὴν, τὴν οὐ κέντρου καὶ σημείου λόγον ἔχουσαν. Κίνδυνος δὲ ἐν τῷ κατάραν ἡμᾶς τιθέναι τῷ δικαίῳ, ὀλέθρου τοῦ ἐσχάτου. Λέγει γὰρ πρὸς τὸν δίκαιον ὁ Κύριος· «Ἐχθρεύσω τοῖς ἐχθροῖς σου, καὶ ἀντικείσομαι τοῖς ἀντικειμένοις σοι.» Καὶ ὥσπερ λέγει· «Τοῦτον ἔθρεψας, ἐμὲ ἔθρεψας,» οὕτως ἀκόλουθον εἰπεῖν· Τοῦτον ἐλοιδόρησας, ἐμὲ ἐλοιδόρησας. Καταρῶνται δὲ Θεὸν οἱ μὴ εἰδότες αὐτὸν εἰς τέλος ὀλοθρεύοντα, οἱ κατὰ τῆς αὐτοῦ δόξης παλιμφήμους ἔσθ’ ὅτε ῥίπτοντες φωνάς· πρὸς τῷ μηδὲ ἑτέρους, ἐφ’ οἷς εὖ πεπόνθασιν, ἀνέχεσθαι προσάγειν αὐτῷ τὰς εὐχαριστίας. Χριστὸν μὲν οὖν εὐλογοῦσι τὰ ἔθνη, διὸ κληρονομοῦσι τὴν βασιλείαν· οἱ Ἰουδαῖοι δὲ βλασφημοῦντες αὐτὸν, εἰς τέλος ἀφανίζονται καὶ ὀλοθρεύονται. «Καὶ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ θελήσει.» (α φ. 198 β, β φ.
Ότι οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀπολοῦνται, οἱ δὲ ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου ἅμα τῷ δοξασθῆναι αὐτοὺς καὶ ὑψω θῆναι, ἐκλείποντες ὡσεὶ καπνὸς ἐξέλιπον. (Δ. Γ. 197, Β Γ. 'Αντιπαρατίθησι πάλιν ταῖς τῶν δικαίων τιμαῖς τὰ τοῖς φιλαμαρτήμασι συμβησόν μενα κατά καιρούς εκ θείας ὀργῆς· εἶεν δ' ἂν οἶμαι ταυτὶ τὰ εἰς ἐσχάτην αὐτοὺς κατακομίζοντα συμφο ράν. Εἰ γὰρ καὶ δόξειαν ἔσθ' ὅτε πράττειν δεξιῶς κατά γε τὸν ἐνεστηκότα καιρόν, τρυφῶντες δηλονότι καὶ ταῖς παρὰ πάντων εὐφημίαις στεφανούμενοι, καὶ δυναστείαις ἀξιωμάτων ἐπαυχοῦντες κοσμικῶν, ἀλλ᾽ οὖν ἀπολοῦνται· καταστρέφει γὰρ αὐτοῖς τοῦ βίου τὸ πέρας εἰς ὄλεθρον καὶ ἀπώλειαν. Εχθροὺς δὲ εἶναι φαμεν τοῦ Κυρίου, καὶ τοὺς γεγονότας μὲν ὑπ' αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως, ἀντενηνεγμένους δὲ ὥσπερ διὰ πολλῆς ἀπειθείας, καὶ τοῖς θείοις αὐτοῦ θεσπίσμασιν Β ἀκαταλήκτως μεμαχημένους. Εἶεν δ᾽ ἂν ἐχθροὶ καὶ οἱ τῶν δαιμόνων θεραπευταὶ, καὶ οἱ προσκυνοῦντες τοῖς ἔργοις τῶν ἰδίων χειρῶν, ήγουν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα λατρεύοντες, καὶ ἔτι οἱ τῶν αἱρέσεων εὑρεται, ἅτε δὴ τὸ ψεῦδος ἀντανισταν ειωθότες τῇ τῶν ἀληθῶν δογμάτων ὀρθότητι. Οὗτοι βραχὺ ἀνθή- σαντες, καὶ χέρτοις ἐν ἴσῳ μεμαρασμένοι, πεσοῦνται πρὸς θάνατον, καὶ τὰς τῶν ἡμαρτημένων ἐκτίσουσι δίκας, ὡς ἐχθροὶ τοῦ Κυρίου κολαζόμενοι, καὶ και πνοῦ δίκην ἐκλείποντες. Λείψανον δὲ πυρός ἐστιν ὁ καπνός, καταμαρανθέντος ἤδη καὶ ἀπεσβηκότος, καὶ οἰπεὶ καταλήξαντος εἰς τὸ εἶναι τέφρα καὶ σποδός. Καπνῷ οὖν συγκρίνονται, ἐπειδὴ καθάπερ τοῦ πυρὸς ἁμαρτωλῶν ἀποθανόντων, ἡ περὶ αὐτοὺς πᾶσα δόξα ἀπόλλυται. Δανείζεται ὁ ἁμαρτωλὸς καὶ οὐκ ἀποτίσει, ὁ δὲ δίκαιος οικτείρει καὶ δίδωσιν. (Α Γ. Β Γ. 129) Οὐκ ἀντιδίδωσι, φησὶν, ὁ ἁμαρτωλὸς εὐχαριστίαν ὑπὲρ ὧν εὐηργέτηται παρὰ Θεοῦ· ἀλλ᾽ οὐδ᾽ ἂν εἰ εὖ πάθος παρά τινων, βελτίων ἔσται· οὔτε μὴν ἐκ τῶν εἰς αὐτὸν γεγονότων, τὴν τοῦ κατοικτείρειν διδάσκεται τρίβον· οὐδ᾽ ἀνέχεται διὰ τῶν ἴσων ἀμείψασθαι τοὺς αὐτὸν ὠφελήσαντας· ἀλλ᾽ οἷά τις κλέπτης εύρημα εύρεμα ποιεῖτες τὸ δοθὲν, καὶ εἰς μόνον ὁρῶν τὸ κερδῆσαι, αύχημα ποιεῖται τὸ κατατῆξαι ταῖς λύπαις τὸν δεδανεικότα. Ο δέ γε δίκαιος ἀντιδίδωσιν οἰκτιρμούς, τὸν ἑαυτοῦ Δεσπότην μιμούμενος· κἂν γὰρ μὴ λάβοιτο δοθέν, ἀλλὰ καὶ οὕτω μένει φιλότιμος, καὶ κοινωνικὸς ὢν οὐ παύεται. Μιμείται γὰρ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα Θεόν, ὃς ἀνατέλλει τὸν ἥλιον ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. | (Β Ἕκαστος ἡμῶν δέχεται παρὰ Θεοῦ πλείστας τε ὅσας καὶ μεγάλας εὐεργεσίας αισθητάς τε καὶ νοητάς. Αλλ' εἴ τις ᾗ φιλαμαρτήμων καὶ ἀσχέτως ἀπονενευκώς εἰς φιληδονίαν, καὶ τῇ τύρβῃ τῶν ἐν τῷδε κόσμῳ πραγμάτων τὸν ἑαυτοῦ καταχώ σας νοῦν, πολλὰ παρὰ Θεοῦ οὐδὲν ἀποτίσει, τουτέστιν οὐ προσοίσει τὴν ὑπακοὴν, οὐ ταῖς αὐτοῦ ζεύγλαις ὑποθήσει τὸν αὐχένα, οὐχ ἔψεται τοῖς αὐτοῦ θελήμα- σβεσθέντος ὁ καπνὸς ἀφανίζεται, οὕτω καὶ τῶν IN PSALMUM XXXVI. : i A Vers. 20. Quia peccatores peribunt : inimici autem Domini simul ac honorificati fuerint et exaltati, de- ficientes sicut fumus deficient. Rursus opponit justorum honoribus ea quæ pec- catoribus tempore suo eventura sunt ab ira divina; illa nimirum, ut arbitror, quæ ipsos in extremam calamitatem conjectura sunt. Nam etsi videntur ali- quando prospere agere praesenti tempore, deli- ciantes videlicet, et omnium laudibus coronati, et mundanarum dignitatum potentia elati, nihilo ta- men minus peribunt; etenim vitæ illorum finis exi- tio ac perditione concluditur. Porro inimicos Do- mini eos quoque dicimus, qui illi quidem per fidem subjecti fuerant, sed tamen eidem contumacia sua restiterunt, præceptisque ejus continenter sunt ad- b) versati. Inimici item sunt cultores dæmonum, et C Vers. 21. Mutuum accipit peccator, et non reddet b. [ad cod. D f. 129) es Rom. 1, 25. "Matth. v, 45. qui opera manuum suarum adorant, qui nempe creaturam pro Creatore colunt ". Præterea hære- seon inventores, quippe qui mendacium solent ve- rorum dogmatum rectitudini opponere. Hi brevi florentes, et mox feni instar marcescentes, in mor- tem incident, et culparum suarum pœnas dabunt. inimicis Domini debitas, ac veluti fumus evane- scent. Sunt autem ignis reliquiæ fumus, deficien- tis nimirum et exstincti, et in cineres favillamque desinentis. Fumo igitur comparantur, quia sicuti exstincto igne fumus desinit, sic mortuis peccatori- bus universa ipsorum gloria perit. justus autem miseretur et tribuit. Non reddit, inquit, peccator gratiam beneficiis Dei; nec si quis ei bene fecerit, melior Get : neque ex his quæ sibi acciderunt, misericordiæ viam di- scit : neque demum illos a quibus adjutus fuit, re- munerari studet; sed quidquid sibi datum fuerit, more furis prædam suam esse putat, nihilque præ- ter lucrum pensi habens, mutuantem sibi gloriatur molestiis affligere. Sed enim justus misericordiam retribuit, Dominum suum imitans : et etiamsi nihil receperit, nihilominus est munificus, neque a libe- ralitate desistit. Imitatur enim Patrem suum Deum, qui solem oriri facit supra pravos ac bonos, et su- pra justos æque atque injustos pluit *, Singuli nos a Deo recipimus plurima et maxima benefcia, materialia haud minus quam spiritalia. Verumtamen qui peccatis est deditus, et voluptati sine freno indulget, suamque in mundanarum re- rum colluviem mentem demergit, multis a Deo ac- ceptis (1), nihil reddet, id est obedientiam non pr stabit, jugo ejus haud subjiciet cervicem, voluntat ejusdem morem non geret, virtutis fructum non PATROL. GR. LXIX. (4) tn Græco videtur dicendum πολλὰ παρὰ Θεοῦ λαβών. Sed λαβών revera deest in codice,
PG 69:940130) Ἄμεινον δὲ ἴσως νοεῖν ὅτι ὁ Κύριος θελήσει τὴν ὁδὸν τοῦ ἀνθρώπου, τουτέστι, ποιήσει θελητὴν καὶ ἀποδέξεται. Ὥσπερ γὰρ ἀνεθελήτους ἔχει τὰς τῶν παρανόμων ὁδοὺς, οὕτω ποιεῖται θελητὰς τὰς τῶν ἀγαθουργεῖν ᾑρημένων. Ὃ δὲ ἀρέσκει Θεῷ, τοῦτό που πάντως ἐστὶ καὶ ἐξαίρετον καὶ παντὸς ἐπαίνου μεστόν· οὐ γὰρ ἂν ἠθέλησε Θεὸς τὸ μὴ οὕτως ἔχον. «Ὅταν πέσῃ οὐ καταῤῥαχθήσεται, ὅτι Κύριος ἀντιστηρίζει χεῖρα αὐτοῦ.» (α φ. 198 β, β φ. 130) Εἰ καὶ συμβῇ, φησὶν, ὀλίγον τι παρασφαλῆναι τὸν δίκαιον, οὐκ ἀδικηθήσεται· ἀλλ’ οἷα γενναιότατος ἀθλητὴς ἐκβιασθεὶς, καὶ πρὸς ὀλίγον ἐνδοὺς, παραχρῆμα ἑαυτὸν ἀναλήψεται. Διὰ τί; Ὅτι ἔχει τὸν Θεὸν ἀντιστηρίζοντα· τοῦτο γὰρ τοῖς δικαίοις ἀεὶ ὁ Θεὸς κατανεύει, ταῖς ἀνθρωπίναις μικροψυχίαις ἀπονέμων τὸν ἔλεον. «Ἑπτάκις γὰρ, φησὶ, πεσεῖται ὁ δίκαιος καὶ ἀναστήσεται·» δεῖ γὰρ ὥσπερ ἐκ κυμάτων ἀνανήχεσθαι φιλεῖν τοὺς πλεονεξίαν ἔσθ’ ὅτε διαβολικὴν ὑπομείναντας, καί τι βραχὺ παραπταίσαντας. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ’ ἂ γέγραπται.
Α σιν, οὐ καρποφορήσει τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' οὐδὲ ὥσπερ ο τινὰ τόκον καταθήσει τῷ Θεῷ τὸ ἐπιεικὲς εἰς τ πους, οὐ δογματικῆς εὐτεχνίας ἐπιμελήσεται, μένει δὲ σκληρὸς καὶ ἄκαρπος. Πλὴν κἂν εἰ οὕτω διατε θείη, φησὶν, ὁ δίκαιος καὶ ἀγαθὸς, δῆλον δὲ ὅτι Θεός οὐ παύσεται τοῦ κατοικτείρειν αὐτὸν, καὶ διδόναι τὰ παρ' ἑαυτοῦ· ἵνα λοιπὸν λέγηται πρὸς αὐτόν· • Ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχλῆς (1), καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονείς ; » καὶ τὰ ἑξῆς. "Οτι οἱ εὐλογοῦντες αὐτὸν, κληρονομήσουσι γῆν. (Α Γ. 198, Β. Γ. Κυρίλλου και Ωριγένους.) Ομοιον τῷ εἰρημένῳ πρὸς 'Αβραάμ· « Τοὺς εὐλο γοῦντάς σε εὐλογήσω, τοὺς δὲ καταρωμένους σε κατ- αράσομαι. ο Οὐκοῦν εἰ μὲν ὁ Θεὸς εἴη ὁ κατοικτείρων καὶ διδοὺς, οἱ δοξολογοῦντες αὐτὸν διὰ τοῦτο, ήγουν εὐλογοῦντες,ἔσονται κληρονόμοι τῆς ἐπηγγελμένης τοῖς ἁγίοις γῆς, καὶ λήψονται γῆν τὴν ἀγαθὴν τὴν πολλὴν, τὴν οὐ κέντρου καὶ σημείου λόγον ἔχουσαν. Κίνδυνος δὲ ἐν τῷ κατάραν ἡμᾶς τιθέναι τῷ δικαίῳ, ἐλέθρου τοῦ ἐσχάτου. Λέγει γὰρ πρὸς τὸν δίκαιον ὁ Κύριος • Εχθρεύσω τοῖς ἐχθροῖς σου, καὶ ἀντικείσομαι τοῖς ἀντικειμένοις σοι. » Καὶ ὥσπερ λέγει· . Τοῦτον ἔθρε ψας, ἐμὲ ἔθρεψας, ο οὕτως ἀκόλουθον εἰπεῖν· Τού- τον ελοιδόρησας, ἐμὲ ἐλοιδόρησας (2). Καταρώνται δὲ Θεὸν οἱ μὴ εἰδότες αὐτὸν εἰς τέλος ολοθρεύοντα, οἱ κατὰ τῆς αὐτοῦ δόξης παλιμφήμους ἔσθ' ὅτε φί πτοντες φωνάς· πρὸς τῷ μηδὲ ἑτέρους, ἐφ᾽ οἷς εὖ πεπόνθασιν, ἀνέχεσθαι προσάγειν αὐτῷ τὰς εὐχα Ο ριστίας. Χριστὸν μὲν οὖν εὐλογοῦσε τὰ ἔθνη, διὸ κληρονομούσι τὴν βασιλείαν· οἱ Ἰουδαῖοι δὲ βλασφημοῦντες αὐτὸν, εἰς τέλος ἀφανίζονται καὶ όλο θρεύονται. Καὶ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ θελήσει. (Α Β ᾿Αμεινον δὲ ἴσως νοεῖν ὅτι ὁ Κύριος θελήσει τὴν ὁδὸν τοῦ ἀνθρώπου, τουτέστιν ποιήσει θελητὴν καὶ ἀποδέξεται. Ὥσπερ γὰρ ἀνεθε- λήτους ἔχει τὰς τῶν παρανόμων ὁδοὺς, οὕτω ποιεῖται θελητὰς τὰς τῶν ἀγαθουργεῖν ᾑρημένων. "Ο δὲ ἀρέσ σκει Θεῷ, τοῦτό που πάντως ἐστὶ καὶ ἐξαίρετον και παντὸς ἐπαίνου μεστόν· οὐ γὰρ ἂν ἠθέλησε θεὸς τὸ μὴ οὕτως ἔχον. “Οταν πέσῃ οὐ καταῤῥαχθήσεται, ότι Κύριος τιστηρίζει χεῖρα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Εἰ καὶ συμβῇ, φησὶν, ὀλίγων τι παρασφαλῆναι τὸν δίκαιον, οὐκ ἀδικηθήσεται· ἀλλ' η οία γενναιότατος ἀθλητὴς ἐκβιασθεῖς, καὶ πρὸς ὀλίγον ἐνδούς, παραχρῆμα ἑαυτὸν ἀναλήψεται. Διὰ τί ; Ὅτι ἔχει τὸν Θεὸν ἀντιστηρίζοντα· τοῦτο γὰρ τοῖς δικαίοις ἀεὶ ὁ Θεὸς κατανεύει, ταῖς ἀνθρωπίναις μικροψυχία:ς ἀπονέμων τὸν ἔλεον. « Επτάκις γάρ, φησί, πεσείται ὁ δίκαιος καὶ ἀναστήσεται· ο δεῖ γὰρ ὥσπερ ἐκ κ - μάτων ἀνανήχεσθαι φιλεῖν τοὺς πλεονεξίαν ἔσθ' 5:5 διαβολικήν ύπομείναντας, και τι βραχύ παραπτα- S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. germinabit, neque veluti usuram quamdam Deo per- det morun modestiam, neque dogmaticæ doctrinæ studiosus erit, sed durus infructuosusque manebit. Sed enim quanquam hic ita se habuerit, justus ta- men et bonus, id est Deus, misericordiam non con- trahet, quominus illi gratiam suam conferat, ut eidem postea dicendum sit : • An divitias boni- tatis ejus, ac patientiæ, et longanimitatis contem- mis ? » et reliqua. Vers. 22. Quia benedicentes ei hæreditabunt terrum. Similiter dictum fuit Abrahamo : Benedicenti- bus tibi benedicam, maledicentibus tibi maledi- cam ". » Ergo, si quidem Deus est qui miseretur ac donat, utique qui eum ob id glorificant, id est ei benedicunt, promissæ sanctis terræ hæredes fient, recipientque bonam et spatiosam terram, centri terminique nesciam. Summi autem exitii discrimen incurrimus, si justo maledicamus. Ait enimn justo Dominus Inimicus ero inimicis tuis, adversabor adversantibus tibi . . Et sicuti ait : c Qui hunc nutristi, memet nutristi or; » ita consentaneum est dicere : Qui huic convicium fecisti, mibi fecisti. Maledicunt autem Deo, qui se ad extremum puni- tum iri ab eo ignorant, qui contra ejus majestatem contumeliosas aliquando jactant voces; præterquam quod ne ab aliis quidem ob accepta beneficia reddi eidem gratias sinunt. Christo itaque benedicunt gentes, ideoque regnum obtinent; Judæi contra blas- phemi, funditus destruuntur et pereunt. B b, Vers. 23. Et viam ejus volet. Melius fortasse est intelligere fore ut Deus viam hominis velit, id est, libentem faciat et acceptam. Sicut enim animo aversatur transgressorum vias, ita libentes sibi reddit illas quas probæ vitæ homi- nes terunt. Quod autem Deo placet, id procul du- bio egregium et omni laude cumulatum est; neque enim Deus quidquam volet, nisi ejusmodi sit. Vers. 24. Cum ceciderit, non collidetur, quia Domi- uus supponit manum suam. f. b, f. 130) dr b, f. 130) Si quando, inquit, eveniat ut aliquantulum sub- labatur justus, non ideo damnum patietur: sed tanquam strenuus luctator vi impulsus, et paulu- luum cedens, statim se recipiet. Cur? Quia Deum fulcientem habet : id enim justis semper Deus præ- stat, humanas pusillanimitates miserans. Nam • se- pties, inquit, cadet justus et resurget ”; › atque opus est ut tanquam fluctibus enatare satagant, qui dia- bolicæ interdum potentiæ succubuerunt, brevique tempore jacuerunt. Non enim omne peccatum ad * Rom. 11, 4. ss Gen. xii, 3. * Exod. xx, 22. Matth. xxv, 65. " Prov. xxiv, 16. tine apud Origenem in homilia tertia de hoc psalino. Rufino interprete. (1) Ita cod. (2) Sententia hæc aliis verbis partim castat La-
Οὐκοῦν εἴ τι πάθοι τοιοῦτον ὁ δίκαιος, ἀντιστηρίζει Θεὸς, τὴν αὐτοῦ χεῖρα προτείνων τὴν ἀνέχουσαν πρὸς τὸ εὖ εἶναι· ἧς οὐκ ἐπαμυνούσης, ἀτονήσει πᾶς νοῦς· ἀντιστηριζούσης δὲ καὶ διακρατούσης φιλαγάθως, εὐτονήσει πάντως τὸ ἀσθενὲς καὶ ἀνανήξεται τὸ βεβαπτισμένον. «Νεώτερος ἐγενόμην, καὶ γὰρ ἐγήρασα, καὶ οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον.» (α φ. 199, β φ. 130) Ἀξιόχρεως τῶν λεγομένων ὁ μάρτυς, ἄτε δὴ καὶ ὑπάρχων πνευματοφόρος, καὶ τῇ τῆς προφητείας χάριτι στεφανούμενος, καὶ ὡς ἐν μήκει χρόνου διὰ πολλῆς ἐλάσας πραγμάτων πείρας, ὃ μεμάθηκεν ἀκριβῶς, ταῖς παρ’ αὐτοῦ ψήφοις διακυροῦν εὖ μάλα βεβουλημένος· Ἐκ νεότητος, φησὶν, εἰς δεῦρο, γεγήρακα γὰρ, οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον. «Ὅλην τὴν ἡμέραν ἐλεεῖ καὶ δανείζει ὁ δίκαιος.» (α φ. 200) Καὶ ἑτέρως δὲ δανείζει ὁ δίκαιος τὰ ἐν ἠθικαῖς ἐντολαῖς, ἐπὶ τῷ τοὺς εἰληφότας δι’ ἔργων τὸν καρπὸν ἀποδοῦναι τοῦ δάνους.
Α σιν, οὐ καρποφορήσει τὴν ἀρετὴν, ἀλλ' οὐδὲ ὥσπερ ο τινὰ τόκον καταθήσει τῷ Θεῷ τὸ ἐπιεικὲς εἰς τ πους, οὐ δογματικῆς εὐτεχνίας ἐπιμελήσεται, μένει δὲ σκληρὸς καὶ ἄκαρπος. Πλὴν κἂν εἰ οὕτω διατε θείη, φησὶν, ὁ δίκαιος καὶ ἀγαθὸς, δῆλον δὲ ὅτι Θεός οὐ παύσεται τοῦ κατοικτείρειν αὐτὸν, καὶ διδόναι τὰ παρ' ἑαυτοῦ· ἵνα λοιπὸν λέγηται πρὸς αὐτόν· • Ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχλῆς (1), καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονείς ; » καὶ τὰ ἑξῆς. "Οτι οἱ εὐλογοῦντες αὐτὸν, κληρονομήσουσι γῆν. (Α Γ. 198, Β. Γ. Κυρίλλου και Ωριγένους.) Ομοιον τῷ εἰρημένῳ πρὸς 'Αβραάμ· « Τοὺς εὐλο γοῦντάς σε εὐλογήσω, τοὺς δὲ καταρωμένους σε κατ- αράσομαι. ο Οὐκοῦν εἰ μὲν ὁ Θεὸς εἴη ὁ κατοικτείρων καὶ διδοὺς, οἱ δοξολογοῦντες αὐτὸν διὰ τοῦτο, ήγουν εὐλογοῦντες,ἔσονται κληρονόμοι τῆς ἐπηγγελμένης τοῖς ἁγίοις γῆς, καὶ λήψονται γῆν τὴν ἀγαθὴν τὴν πολλὴν, τὴν οὐ κέντρου καὶ σημείου λόγον ἔχουσαν. Κίνδυνος δὲ ἐν τῷ κατάραν ἡμᾶς τιθέναι τῷ δικαίῳ, ἐλέθρου τοῦ ἐσχάτου. Λέγει γὰρ πρὸς τὸν δίκαιον ὁ Κύριος • Εχθρεύσω τοῖς ἐχθροῖς σου, καὶ ἀντικείσομαι τοῖς ἀντικειμένοις σοι. » Καὶ ὥσπερ λέγει· . Τοῦτον ἔθρε ψας, ἐμὲ ἔθρεψας, ο οὕτως ἀκόλουθον εἰπεῖν· Τού- τον ελοιδόρησας, ἐμὲ ἐλοιδόρησας (2). Καταρώνται δὲ Θεὸν οἱ μὴ εἰδότες αὐτὸν εἰς τέλος ολοθρεύοντα, οἱ κατὰ τῆς αὐτοῦ δόξης παλιμφήμους ἔσθ' ὅτε φί πτοντες φωνάς· πρὸς τῷ μηδὲ ἑτέρους, ἐφ᾽ οἷς εὖ πεπόνθασιν, ἀνέχεσθαι προσάγειν αὐτῷ τὰς εὐχα Ο ριστίας. Χριστὸν μὲν οὖν εὐλογοῦσε τὰ ἔθνη, διὸ κληρονομούσι τὴν βασιλείαν· οἱ Ἰουδαῖοι δὲ βλασφημοῦντες αὐτὸν, εἰς τέλος ἀφανίζονται καὶ όλο θρεύονται. Καὶ τὴν ὁδὸν αὐτοῦ θελήσει. (Α Β ᾿Αμεινον δὲ ἴσως νοεῖν ὅτι ὁ Κύριος θελήσει τὴν ὁδὸν τοῦ ἀνθρώπου, τουτέστιν ποιήσει θελητὴν καὶ ἀποδέξεται. Ὥσπερ γὰρ ἀνεθε- λήτους ἔχει τὰς τῶν παρανόμων ὁδοὺς, οὕτω ποιεῖται θελητὰς τὰς τῶν ἀγαθουργεῖν ᾑρημένων. "Ο δὲ ἀρέσ σκει Θεῷ, τοῦτό που πάντως ἐστὶ καὶ ἐξαίρετον και παντὸς ἐπαίνου μεστόν· οὐ γὰρ ἂν ἠθέλησε θεὸς τὸ μὴ οὕτως ἔχον. “Οταν πέσῃ οὐ καταῤῥαχθήσεται, ότι Κύριος τιστηρίζει χεῖρα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Εἰ καὶ συμβῇ, φησὶν, ὀλίγων τι παρασφαλῆναι τὸν δίκαιον, οὐκ ἀδικηθήσεται· ἀλλ' η οία γενναιότατος ἀθλητὴς ἐκβιασθεῖς, καὶ πρὸς ὀλίγον ἐνδούς, παραχρῆμα ἑαυτὸν ἀναλήψεται. Διὰ τί ; Ὅτι ἔχει τὸν Θεὸν ἀντιστηρίζοντα· τοῦτο γὰρ τοῖς δικαίοις ἀεὶ ὁ Θεὸς κατανεύει, ταῖς ἀνθρωπίναις μικροψυχία:ς ἀπονέμων τὸν ἔλεον. « Επτάκις γάρ, φησί, πεσείται ὁ δίκαιος καὶ ἀναστήσεται· ο δεῖ γὰρ ὥσπερ ἐκ κ - μάτων ἀνανήχεσθαι φιλεῖν τοὺς πλεονεξίαν ἔσθ' 5:5 διαβολικήν ύπομείναντας, και τι βραχύ παραπτα- S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. germinabit, neque veluti usuram quamdam Deo per- det morun modestiam, neque dogmaticæ doctrinæ studiosus erit, sed durus infructuosusque manebit. Sed enim quanquam hic ita se habuerit, justus ta- men et bonus, id est Deus, misericordiam non con- trahet, quominus illi gratiam suam conferat, ut eidem postea dicendum sit : • An divitias boni- tatis ejus, ac patientiæ, et longanimitatis contem- mis ? » et reliqua. Vers. 22. Quia benedicentes ei hæreditabunt terrum. Similiter dictum fuit Abrahamo : Benedicenti- bus tibi benedicam, maledicentibus tibi maledi- cam ". » Ergo, si quidem Deus est qui miseretur ac donat, utique qui eum ob id glorificant, id est ei benedicunt, promissæ sanctis terræ hæredes fient, recipientque bonam et spatiosam terram, centri terminique nesciam. Summi autem exitii discrimen incurrimus, si justo maledicamus. Ait enimn justo Dominus Inimicus ero inimicis tuis, adversabor adversantibus tibi . . Et sicuti ait : c Qui hunc nutristi, memet nutristi or; » ita consentaneum est dicere : Qui huic convicium fecisti, mibi fecisti. Maledicunt autem Deo, qui se ad extremum puni- tum iri ab eo ignorant, qui contra ejus majestatem contumeliosas aliquando jactant voces; præterquam quod ne ab aliis quidem ob accepta beneficia reddi eidem gratias sinunt. Christo itaque benedicunt gentes, ideoque regnum obtinent; Judæi contra blas- phemi, funditus destruuntur et pereunt. B b, Vers. 23. Et viam ejus volet. Melius fortasse est intelligere fore ut Deus viam hominis velit, id est, libentem faciat et acceptam. Sicut enim animo aversatur transgressorum vias, ita libentes sibi reddit illas quas probæ vitæ homi- nes terunt. Quod autem Deo placet, id procul du- bio egregium et omni laude cumulatum est; neque enim Deus quidquam volet, nisi ejusmodi sit. Vers. 24. Cum ceciderit, non collidetur, quia Domi- uus supponit manum suam. f. b, f. 130) dr b, f. 130) Si quando, inquit, eveniat ut aliquantulum sub- labatur justus, non ideo damnum patietur: sed tanquam strenuus luctator vi impulsus, et paulu- luum cedens, statim se recipiet. Cur? Quia Deum fulcientem habet : id enim justis semper Deus præ- stat, humanas pusillanimitates miserans. Nam • se- pties, inquit, cadet justus et resurget ”; › atque opus est ut tanquam fluctibus enatare satagant, qui dia- bolicæ interdum potentiæ succubuerunt, brevique tempore jacuerunt. Non enim omne peccatum ad * Rom. 11, 4. ss Gen. xii, 3. * Exod. xx, 22. Matth. xxv, 65. " Prov. xxiv, 16. tine apud Origenem in homilia tertia de hoc psalino. Rufino interprete. (1) Ita cod. (2) Sententia hæc aliis verbis partim castat La-
PG 69:941Καρποί γε μὴν τῶν ἀγαθῶν δανεισμάτων ἕψονται παρὰ Θεοῦ τοῖς δεδανεικόσιν αὐτῷ, τὸ μήτε αὐτοὺς ἐγκαταλειφθῆναι πώποτε διὰ τὸ εἶναι κοινωνικοὺς καὶ εὐμεταδότους, μήτε τὸ σπέρμα αὐτῶν, ἤτοι τοὺς ἐξ αὐτῶν υἱοὺς ἢ κατὰ σάρκα νοουμένους, ἢ κατὰ μαθητείαν καὶ ταυτοεργίας, δεδεῆσθαι τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωὴν, ἀλλὰ τῆς θείας αὐτοὺς εὐλογίας μετεσχηκέναι. «Ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθὸν, καὶ κατασκήνου εἰς αἰῶνα αἰῶνος.» (α φ. 200, β φ. 130 β) Πολιτείας ἡμῖν ἀκραιφνοῦς ἐξηγεῖται τρόπον, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς οὐκ ἀπᾴδοντα νόμοις. Ὁ μὲν γὰρ παλαιὸς νόμος ἀπεσόδει μὲν τοῦ κακοῦ, οὐ μὴν εἰσεκόμιζε τοῖς παιδευομένοις τὸ τελέως ἀγαθὸν, ἤγουν τῆς ἀμωμήτου ζωῆς τὴν εἴδησιν. Ἔσται δὲ τοῦτο ἡμῖν ἐναργὲς, εἰ τοῖς τοῦ Σωτῆρος λόγοις ἀκριβῶς τὴν διάνοιαν ἐπιστήσαιμεν. Ἔφη γὰρ ὡδὶ, τῆς νομικῆς πολιτείας ἐπέκεινα τιθεὶς τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας· «Ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ φονεύσεις.» Τοῦτό ἐστι τὸ Ἐκκλίνειν ἀπὸ κακοῦ· τὸ γὰρ μὴ φονᾷν, οὐκ ἐργάσασθαί τι τῶν ἀγαθῶν ἐστιν, ἀπέχεσθαι δὲ μᾶλλον ἁμαρτίας. Ὁμοίως καὶ τὸ «Οὐ μοιχεύσεις, οὐκ ἐπιορκήσεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις.» Ποῦ δὲ τὸ Ποίησον ἀγαθόν;
σαντας. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ᾽ & γέγραπται. Οὐκοῦν εἴ τι πάθοι τοιοῦτον ὁ δίκαιος, ἀντιστηρίζει Θεός, τὴν αὐτοῦ χεῖρα προτείνων τὴν ἀνέχουσαν πρὸς τὸ εὖ εἶναι· ἧς οὐκ ἐπαμυνούσης, ἀτονήσει πᾶς νοῦς· ἀντιστηριζούσης δὲ καὶ διακρα τούσης φιλαγάθως, εὐτονήσει πάντως τὸ ἀσθενὲς καὶ ἀνανήξεται τὸ βεβαπτισμένον. Νεώτερος εγενόμην, καὶ γὰρ ἐγήρασα, καὶ οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον. (Α. Γ. 199, Β Γ. 130) Αξιόχρεως τῶν λεγομένων ὁ μάρτυς, ἅτε δὴ καὶ ὑπάρχων πνευματοφόρος, καὶ τῇ τῆς προφητείας χάριτι στεφανούμενος, καὶ ὡς ἐν μήκει χρόνου διά πολλῆς ἐλάσας πραγμάτων πείρας, μεμάθηκεν ἀκριβῶς, ταῖς παρ' αὐτοῦ ψήφοις δια- κυροῦν εὖ μάλα βεβουλημένος· Ἐκ νεότητος, φησὶν, εἰς δεύρο, γεγήρακα γὰρ, οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκατα- " λελειμμένον. *Ολην τὴν ἡμέραν ἐλεεῖ καὶ δανείζει ὁ δίκαιος. (Α Γ. 200) Καὶ ἑτέρως δὲ δανείζει ὁ δίκαιος τὰ ἐν ἠθικαῖς ἐντολαῖς, ἐπὶ τῷ τοὺς εἰληφότας δι' ἔργων τὸν καρπὸν ἀποδοῦναι τοῦ δάνους. Καρποί γε μὴν τῶν ἀγαθῶν δανεισμάτων έψονται παρὰ Θεοῦ τοῖς δεδανεικόσιν αὐτῷ, τὸ μήτε αὐτοὺς ἐγκαταλειφθῆναι πώποτε διὰ τὸ εἶναι κοινωνικοὺς καὶ εὐμεταδότους, μήτε τὸ σπέρμα αὐτῶν, ἤτοι τοὺς ἐξ αὐτῶν υἱοὺς ἢ κατὰ σάρκα νοουμένους, ἢ κατὰ μαθητείαν καὶ ταυ τοεργίας, δεδεῆσθαι τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωὴν, ἀλλὰ τῆς θείας αὐτοὺς εὐλογίας μετεσχηκέναι. Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθὸν, καὶ νατασκήνου εἰς αἰῶνα αἰῶνος. (Α Γ. 200, Β Πολιτείας ἡμῖν ἀκραιφνοῦς ἐξηγεῖται τρόπον, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς οὐκ ἀπᾴδοντα νόμοις. Ὁ μὲν γὰρ παλαιός νόμος ἀπεσόύει μὲν τοῦ κακοῦ, οὐ μὴν εἰσεκόμιζε τοῖς παιδευομένοις τὸ τε λέως ἀγαθὸν, ἤγουν τῆς ἀμωμήτου ζωῆς τὴν εἴδησιν. Εσται δὲ τοῦτο ἡμῖν ἐναργές, εἰ τοῖς τοῦ Σωτῆρος λόγοις ἀκριβῶς τὴν διάνοιαν ἐπιστήσαιμεν. Εφη γὰρ ὡδι, τῆς νομικῆς πολιτείας επέκεινα τιθεὶς τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας· • Ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ φονεύσεις. » Τοῦτό ἐστι τὸ Ἐκκλίνειν ἀπὸ κακοῦ· τὸ γὰρ μὴ φονᾷν, οὐκ ἐργάσασθαί τι τῶν ἀγαθῶν ἐστιν, ἀπέχεσθαι δὲ μᾶλλον ἁμαρτίας. Ομοίως καὶ τὸ « Ου μοιχεύσεις, οὐκ ἐπιορκήσεις, οὐ ψευδομαρτυ ρήσεις. : Ποῦ δὲ τὸ Ποίησον ἀγαθόν; ἐν τῷ λέγειν, ότι ο Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκή, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει· ν καὶ ἐν τῷ, « Πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ὅταν οὖν, φησίν, ἐκκλίνης ἀπὸ κακοῦ, ποιήσῃς δὲ τὸ ἀγαθὸν, τότε κατασκηνώ- σεις εἰς αἰῶνα αἰῶνος, καὶ εἰς ἑδραίαν καὶ ἀκράδαν. τον εἰσελάσεις έλπίδα, καθ᾿ ἅ φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας· « Οἱ ὀφθαλμοί σου δίνονται Ἱερουσαλήμ, ἥτις ἐστὶν πόλις πλουσία, σκηναὶ αἱ οὐ μὴ σεισθώ σιν. i IN PSALMUM XXXVI. A mortem est, sicuti scriptum est ” (1). Ergo si quid ejusmodi justus patiatur, fultor adest Deus, saluti- feram porrigens manum suam : qua certe non opi- tulante, mens omnis infirmabitur :.sustentante vere ac benigne roborante, vigebit omnino quidquid in- firmum fuerat, et omne naufragum enatabit. Vers. 25. Junior fui, nunc vero jam senui, nec un- quam justum vidi derelictum. Fide dignus testis, tum quia Spiritu sancto iu- stinctus et prophetiæ munere ornatus, tum etiam quia diuturno tempore multo rerum usu tritus, quod accurate didicerat, suffragio suo apprime volens confirmare : Ab adolescentia, inquit, mea, modo enim jam consenui, justum non vidi dere- lictum. B C f. b) D "Joan. v, 16, 17. L.uc. 1, 55. ' Matth. v, 21. 20. pro sicuti scriptum est, dicitur juxto soncti (viri, an Vers. 26. Tota die miseretur et fenerat justus. Aliter (2) eliam fenerat justus ea quæ morum preceptis continentur, dum qui mutuum accepe- runt, fructum mutui opere suo reddunt '. Sane fru- ctum egregiæ sortis hunc percipient a Deo, qui ei feneraverint, ut nunquam ab eo deserantur, propter- ea quod humani fuerint ac liberales: neque semen ipsorum, id est vel carnales filii, vel ob discipula- tum aut artis charitatem ita appellati, necessaria vitæ ullo tempore desiderabunt, sed divinæ potius benedictionis compotes erunt. Vers. 27. Declina a malo et fac bonum, et inhabita in sæculum sæculi. Perfectæ vitæ rationem nos docet, evangelicis mandatis haud absonam. Nam prisca lex a malo quidem deterrebat, neque tamen alumnos suos ad perfectum bonum informabat, id est ad inculpatæ vitæ speciem. Quod perspicuum nobis erit, si Ser- vatoris verba attente consideraverimus. Sic enim aiebat, dum legali vitæ fideles suos anteponeret : • Dictum est antiquis: Non occides '. . Hoc signi- ficat, Declinare a malo : nam qui cædibus haud inhiat, non idcirco boni aliquid agit, sed peccato potius abstinet. Idem est : . Non adulterium facies, non pejerabis, non falsum testimonium dices 3. Ubinam vero est Fac bonum? nempe in eo dicto . • Quicunque irascitur fratri suo sine causa, reus erit judicio '; item in illo : • Quicunque mulieren aspiciens, et cætera. Cum ergo, inquit, a malo declinaveris, et bonum feceris, tunc inhabitabis in seculum seculi, firmamque et immotam spem con- sequeris, sicut Isaias ait : c Oculi tui aspicient Je- rusalem, civitatem opulentam, tabernaculum quod everti non poterit *. › ³ ibid. 27, 33. , * ibid. 22. ibid. 28. • Isa. Sxxi, Spiritus ?) efatum. (1) Recole psal. xxxu, vers. 23, ubi in codice B, (2) Constat acephalum hoc esse fragmentum.
ἐν τῷ λέγειν, ὅτι «Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκῆ, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει·» καὶ ἐν τῷ, «Πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ὅταν οὖν, φησὶν, ἐκκλίνῃς ἀπὸ κακοῦ, ποιήσῃς δὲ τὸ ἀγαθὸν, τότε κατασκηνώσεις εἰς αἰῶνα αἰῶνος, καὶ εἰς ἑδραίαν καὶ ἀκράδαντον εἰσελάσεις ἐλπίδα, καθ’ ἅ φησιν ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας· «Οἱ ὀφθαλμοί σου ὄψονται Ἱερουσαλὴμ, ἥτις ἐστὶν πόλις πλουσία, σκηναὶ αἳ οὐ μὴ σεισθῶσιν.» «Ὅτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν, καὶ οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ.» (α φ. 200 β, β φ. 130 β) Κρίσιν ἐνταῦθα τὴν Δικαιοκρισίαν φησὶ, κατὰ τὸ ἑτέρωθι ἐκ παραλλήλου ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμον· «Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακὼβ σὺ ἐποίησας.» Ἀγαπᾷ τοίνυν τὴν δικαιοσύνην ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοῖ· καὶ οὐκ ἂν περιί̈δοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ (Ι), ἤγουν τοὺς τὴν πρὸς αὐτὸν πλουτήσαντας οἰκειότητα, ἀλλ’ ἐκδικήσει αὐτούς. Ὅπερ δηλοῖ, ὅτι κατὰ τὸν παρόντα βίον οὐκ ἐν εὐδίᾳ πάντως ὁ τῶν ἁγίων ἐστὶν χορὸς, ἀλλ’ οἷον ἐν ἀγῶσι καὶ πόνοις καὶ διωγμοῖς, τοῦ Σατανᾶ τοὺς ἰδίους ὑπασπιστὰς ἐπ’ αὐτοὺς καταθήγοντος·
σαντας. Οὐ γὰρ πᾶσα ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ᾽ & γέγραπται. Οὐκοῦν εἴ τι πάθοι τοιοῦτον ὁ δίκαιος, ἀντιστηρίζει Θεός, τὴν αὐτοῦ χεῖρα προτείνων τὴν ἀνέχουσαν πρὸς τὸ εὖ εἶναι· ἧς οὐκ ἐπαμυνούσης, ἀτονήσει πᾶς νοῦς· ἀντιστηριζούσης δὲ καὶ διακρα τούσης φιλαγάθως, εὐτονήσει πάντως τὸ ἀσθενὲς καὶ ἀνανήξεται τὸ βεβαπτισμένον. Νεώτερος εγενόμην, καὶ γὰρ ἐγήρασα, καὶ οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκαταλελειμμένον. (Α. Γ. 199, Β Γ. 130) Αξιόχρεως τῶν λεγομένων ὁ μάρτυς, ἅτε δὴ καὶ ὑπάρχων πνευματοφόρος, καὶ τῇ τῆς προφητείας χάριτι στεφανούμενος, καὶ ὡς ἐν μήκει χρόνου διά πολλῆς ἐλάσας πραγμάτων πείρας, μεμάθηκεν ἀκριβῶς, ταῖς παρ' αὐτοῦ ψήφοις δια- κυροῦν εὖ μάλα βεβουλημένος· Ἐκ νεότητος, φησὶν, εἰς δεύρο, γεγήρακα γὰρ, οὐκ εἶδον δίκαιον ἐγκατα- " λελειμμένον. *Ολην τὴν ἡμέραν ἐλεεῖ καὶ δανείζει ὁ δίκαιος. (Α Γ. 200) Καὶ ἑτέρως δὲ δανείζει ὁ δίκαιος τὰ ἐν ἠθικαῖς ἐντολαῖς, ἐπὶ τῷ τοὺς εἰληφότας δι' ἔργων τὸν καρπὸν ἀποδοῦναι τοῦ δάνους. Καρποί γε μὴν τῶν ἀγαθῶν δανεισμάτων έψονται παρὰ Θεοῦ τοῖς δεδανεικόσιν αὐτῷ, τὸ μήτε αὐτοὺς ἐγκαταλειφθῆναι πώποτε διὰ τὸ εἶναι κοινωνικοὺς καὶ εὐμεταδότους, μήτε τὸ σπέρμα αὐτῶν, ἤτοι τοὺς ἐξ αὐτῶν υἱοὺς ἢ κατὰ σάρκα νοουμένους, ἢ κατὰ μαθητείαν καὶ ταυ τοεργίας, δεδεῆσθαι τῶν ἀναγκαίων εἰς ζωὴν, ἀλλὰ τῆς θείας αὐτοὺς εὐλογίας μετεσχηκέναι. Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθὸν, καὶ νατασκήνου εἰς αἰῶνα αἰῶνος. (Α Γ. 200, Β Πολιτείας ἡμῖν ἀκραιφνοῦς ἐξηγεῖται τρόπον, καὶ τοῖς εὐαγγελικοῖς οὐκ ἀπᾴδοντα νόμοις. Ὁ μὲν γὰρ παλαιός νόμος ἀπεσόύει μὲν τοῦ κακοῦ, οὐ μὴν εἰσεκόμιζε τοῖς παιδευομένοις τὸ τε λέως ἀγαθὸν, ἤγουν τῆς ἀμωμήτου ζωῆς τὴν εἴδησιν. Εσται δὲ τοῦτο ἡμῖν ἐναργές, εἰ τοῖς τοῦ Σωτῆρος λόγοις ἀκριβῶς τὴν διάνοιαν ἐπιστήσαιμεν. Εφη γὰρ ὡδι, τῆς νομικῆς πολιτείας επέκεινα τιθεὶς τοὺς εἰς αὐτὸν πιστεύοντας· • Ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις· Οὐ φονεύσεις. » Τοῦτό ἐστι τὸ Ἐκκλίνειν ἀπὸ κακοῦ· τὸ γὰρ μὴ φονᾷν, οὐκ ἐργάσασθαί τι τῶν ἀγαθῶν ἐστιν, ἀπέχεσθαι δὲ μᾶλλον ἁμαρτίας. Ομοίως καὶ τὸ « Ου μοιχεύσεις, οὐκ ἐπιορκήσεις, οὐ ψευδομαρτυ ρήσεις. : Ποῦ δὲ τὸ Ποίησον ἀγαθόν; ἐν τῷ λέγειν, ότι ο Πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ εἰκή, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει· ν καὶ ἐν τῷ, « Πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ὅταν οὖν, φησίν, ἐκκλίνης ἀπὸ κακοῦ, ποιήσῃς δὲ τὸ ἀγαθὸν, τότε κατασκηνώ- σεις εἰς αἰῶνα αἰῶνος, καὶ εἰς ἑδραίαν καὶ ἀκράδαν. τον εἰσελάσεις έλπίδα, καθ᾿ ἅ φησιν ὁ προφήτης Ησαΐας· « Οἱ ὀφθαλμοί σου δίνονται Ἱερουσαλήμ, ἥτις ἐστὶν πόλις πλουσία, σκηναὶ αἱ οὐ μὴ σεισθώ σιν. i IN PSALMUM XXXVI. A mortem est, sicuti scriptum est ” (1). Ergo si quid ejusmodi justus patiatur, fultor adest Deus, saluti- feram porrigens manum suam : qua certe non opi- tulante, mens omnis infirmabitur :.sustentante vere ac benigne roborante, vigebit omnino quidquid in- firmum fuerat, et omne naufragum enatabit. Vers. 25. Junior fui, nunc vero jam senui, nec un- quam justum vidi derelictum. Fide dignus testis, tum quia Spiritu sancto iu- stinctus et prophetiæ munere ornatus, tum etiam quia diuturno tempore multo rerum usu tritus, quod accurate didicerat, suffragio suo apprime volens confirmare : Ab adolescentia, inquit, mea, modo enim jam consenui, justum non vidi dere- lictum. B C f. b) D "Joan. v, 16, 17. L.uc. 1, 55. ' Matth. v, 21. 20. pro sicuti scriptum est, dicitur juxto soncti (viri, an Vers. 26. Tota die miseretur et fenerat justus. Aliter (2) eliam fenerat justus ea quæ morum preceptis continentur, dum qui mutuum accepe- runt, fructum mutui opere suo reddunt '. Sane fru- ctum egregiæ sortis hunc percipient a Deo, qui ei feneraverint, ut nunquam ab eo deserantur, propter- ea quod humani fuerint ac liberales: neque semen ipsorum, id est vel carnales filii, vel ob discipula- tum aut artis charitatem ita appellati, necessaria vitæ ullo tempore desiderabunt, sed divinæ potius benedictionis compotes erunt. Vers. 27. Declina a malo et fac bonum, et inhabita in sæculum sæculi. Perfectæ vitæ rationem nos docet, evangelicis mandatis haud absonam. Nam prisca lex a malo quidem deterrebat, neque tamen alumnos suos ad perfectum bonum informabat, id est ad inculpatæ vitæ speciem. Quod perspicuum nobis erit, si Ser- vatoris verba attente consideraverimus. Sic enim aiebat, dum legali vitæ fideles suos anteponeret : • Dictum est antiquis: Non occides '. . Hoc signi- ficat, Declinare a malo : nam qui cædibus haud inhiat, non idcirco boni aliquid agit, sed peccato potius abstinet. Idem est : . Non adulterium facies, non pejerabis, non falsum testimonium dices 3. Ubinam vero est Fac bonum? nempe in eo dicto . • Quicunque irascitur fratri suo sine causa, reus erit judicio '; item in illo : • Quicunque mulieren aspiciens, et cætera. Cum ergo, inquit, a malo declinaveris, et bonum feceris, tunc inhabitabis in seculum seculi, firmamque et immotam spem con- sequeris, sicut Isaias ait : c Oculi tui aspicient Je- rusalem, civitatem opulentam, tabernaculum quod everti non poterit *. › ³ ibid. 27, 33. , * ibid. 22. ibid. 28. • Isa. Sxxi, Spiritus ?) efatum. (1) Recole psal. xxxu, vers. 23, ubi in codice B, (2) Constat acephalum hoc esse fragmentum.
PG 69:943ὥστε καὶ μέχρις αἵματος ἀντικαθίστασθαι τῇ ἁμαρτίᾳ μαχομένους. Πλὴν οὐκ ἀνεκδίκητοι μενοῦσι· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, Οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, ἀλλ’ ἐποίσει Θεὸς τὴν χεῖρα τοῖς πολεμοῦσιν αὐτοῖς. Φυλαχθῆναί γε μὴν εἰς τὸν αἰῶνά φησιν αὐτούς· οὐ γὰρ πρόσκαιρος ἡ ἐπ’ αὐτοῖς χάρις, οὔτε μὴν εἰς καιροὺς περιωρισμένους ἡ τῆς ἐλπίδος φιλοτιμία τοῖς ἀγαθοῖς ἐκνεμηθήσεται παρὰ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ μακρὰ καὶ διηνεκῶς, τοῖς ἀπεράντοις αἰῶσι συνεκτεινομένη τε καὶ οἱονεὶ συνεκτρέχουσα. «Ἄμωμοι δὲ ἐκδικηθήσονται, καὶ σπέρμα ἀσεβῶν ἐξολοθρευθήσεται.» (α φ. 200 β, β φ. 130 β) Σκοπὸς τῷ Ψάλλοντι καὶ διὰ τῶν προκειμένων στίχων πληροφορεῖν, ὅτι πλεῖστα μὲν τῶν ἁγίων τὰ γέρα, κόλασις δὲ καὶ πᾶν ὁτιοῦν τῶν ὀλοθρεύειν εἰδότων τῆς τῶν φιλαμαρτημόνων καταρτηθήσεται κεφαλῆς. Ἐκδικηθήσονται μὲν γὰρ οἱ δίκαιοι, φησὶν, ὀλέθρῳ δὲ περιπεσοῦνται οἱ ἀσεβεῖς, καὶ ὁλόῤῥιζοι ἀπολοῦνται, ἐκδιωκόμενοι ἀπὸ βασιλείας εἰς γέενναν, ἀπὸ τῶν χωρίων τοῦ φωτὸς εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον. Χρησίμως δὲ ὁ Ψαλμῳδὸς καὶ τὰς τῶν δικαίων ἀφηγεῖται τιμὰς, καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων ποινὰς παραδείκνυσι·
"Οτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν, καὶ οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. (Α Γ. Β Κρίσιν ἐνταῦθα τὴν Δι καιοκρισίαν φησί, κατὰ τὸ ἑτέρωθι ἐκ παραλλήλου ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμου • Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακώβ σὺ ἐποίησας. Αγαπᾷ τοίνυν τὴν δικαιοσύνην ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς τοῦ της εργάτας ατελευτήτῳ χάριτι στεφανος· καὶ ούτε ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ (1), ήγουν τους τὴν πρὸς αὐτὸν πλουτήσαντας οἰκειότητα, ἀλλ᾽ ἐκδι κήσει αὐτούς. "Οπερ δηλοῖ, ὅτι κατὰ τὸν παρόντε βίον οὐκ ἐν εὐδίᾳ πάντως ὁ τῶν ἁγίων ἐστὶν χορός, ἀλλ᾽ οἷον ἐν ἀγῶσι καὶ πόνοις καὶ διωγμοίς, του Στο τανὰ τοὺς ἰδίους ὑπασπιστὰς ἐπ' αὐτοὺς καταθήγων τος· ὥστε καὶ μέχρις αἵματος ἀντικαθίστασθαι τη Β ἁμαρτίᾳ μαχομένους. Πλὴν οὐκ ἀνεκδίκητοι μενοῦσ καὶ μακρὰ καὶ διηνεκώς, τοῖς ἀπεράντοις αἰῶσι τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, ἀλλ' ἐποίσει Θεὸς τὴν χεῖρα τοῖς πολεμούσιν αὐτοῖς. Φυλαχθῆναι γε μὴν εἰς τὸν αἰῶνα φησιν επ τούς· οὐ γὰρ πρόσκαιρος ἡ ἐπ' αὐτοῖς χάρες, οπ μὴν εἰς καιροὺς περιωρισμένους ἡ τῆς ἐλπίδος τ τιμία τοῖς ἀγαθοῖς ἐκνεμηθήσεται παρά Θεοῦ, ἀλλ συνεκτεινομένη τε καὶ οἱονεὶ συνεκτρέχουσα. "Αμωμοι δὲ ἐκδικηθήσονται (2), καὶ σπέρμα όσε τῶν ἐξολοθρευθήσεται. (Α Γ. Β Γ. Σκοπός τῷ Ψάλλοντι καὶ διὰ τῶν προκειμένων στίχων πληροφορεῖν, ὅτι πλεί στα μὲν τῶν ἁγίων τὰ γέρα, κόλασις δὲ καὶ ὁτιοῦν τῶν ὀλοθρεύειν εἰδότων τῆς τῶν φιλαμαρτη μόνων καταρτηθήσεται κεφαλῆς. Ἐκδικηθήσονται μὲν γὰρ οἱ δίκαιοι, φησὶν, ὀλέθρῳ δὲ περίπες όντας οἱ ἀσεβεῖς, καὶ ὁλό ῥιζοι ἀπολοῦνται, ἐκδιωκόμενοι ἀπὸ βασιλείας εἰς γέενναν, ἀπὸ τῶν χωρίων του φωτὸς εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον. Χρησίμως δὲ ὁ Ψαλμωδός καὶ τὰς τῶν δικαίων ἀφηγείται τιμάς, καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων ποινάς παραδείκνυσι τῷ μὲν φέσῳ τοῦ κολάζεσθαι τους πονηρὸς ἀριστές τῶν ἐν χερσὶν ἐπιχειρημάτων, τῇ δὲ τῶν δώρων ἐπι θυμίᾳ πρὸς ἀκμαιοτέραν ἔφεσιν τοῦ ἀγαθοῦ τους εὖ βιοῦν ᾑρημένους ἀνακομίζων αστείως. Τὸ δέ γε σπέρμα τῶν ἀσεβῶν, ὃ δὴ καὶ ἐξολοθρευθήσεσθαι φησιν, ἢ τὰ ἔργα αὐτῶν χρὴ νοεῖν· Ο γὰρ ἐὰν σπεί ρει άνθρωπος, φησί, τοῦτο καὶ θερίσει· ἢ τοὺς ἐξ αὐτῶν ἐσομένους υἱοὺς, ἢ κατὰ σάρκα τυχόν, ἢ καθ᾿ ἕτερον τρόπον, εἰ πατρώζειν ἔλοιντο, καὶ προγονικής σκαιότητος γένοιντο μιμηταί. ["Οτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν. Κρίσιν ἀεί πως τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν τὴν Δικαιο σύνην ονομάζει· κατά γε τὸ ἑτέρωθι που πρὸς Θεὸν ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμου • Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακὼβ σὺ ἐποίησας. Κρίσιν γὰρ καὶ δικαιοσύνην ἐκ παραλλήλου τίθησι, τήν κρίσιν οὐδὲν ἕτερον οὖσαν ἀποφαίνων πλήν ότι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 28. Quia Dominus amal judicium, et sanctos A suos non derelinquet. b, f. b) Judicium pro Justa sententia dicit, secundum illud quod alibi simul canitur de lege æquum jus statuente: Judicium et justitiam in Jacob tu fe- cisti. » Diligit itaque justitiam Dominus, et hujus asseclas incessabili gratia ornat, neque sanctos suos unquam destituet, nempe eos qui familiari- tatem ipsius impetraverint, sed eosdem tuebitur. Quæ verba satis significant, haud omnino in præ- sente vita tranquillum fore sanctorum chorum, Imo certaminibus, laboribus ac persecutionibus conflictatum iri, Satana suos satellites adversus illos concitante; ita ut ad sanguinem usque peccato resistere opus sit. Verum hi haud inulti manebunt; id enim denotant verba, Non derelinquet sanctos suos; sed manum Deus oppugnatoribus ipsorum injiciet. Jam in æternum illos custoditum iri dicit, quia non momentanea erit gratia, neque ad defini- tum temporis spatium spei largitio a Deo bonis fiet, sed diuturna ac perennis erit, et ad sæcula infinita pertingens, ac veluti cum ipsis sæculis decurrens. Innocentes autem inulti non erunt, et iniquorum semen destruetur. b, b) Propositum Psalmistæ est, his quoque versiculis suadere, plurima esse sanctorum præmia, pœnam vero et quidquid exitiosum est, peccatorum capiti imininere. Inulli non erunt, inquit, justi; ruinæ C vero injusti succumbent, funditusque interibunt, de regno trusi in gehennam, a regionibus lucis in tenebras exteriores. Utiliter vero Psaltes et justo- rum præmia, et peccatorum simul pœnas proponit; ut malos timore supplicii a consuetis viliis revocet, donorum vero desiderio ad vividiorem boni prose- cutionem belle eos pertrahat qui recte vivere pro- posuerunt. Jam iniquorum semen, quod etiam destruendum prædicit, vel opera illorum intelligere oportet; nam Quod seminaverit homo, Scriptura inquit, hoc et metet *; vel eorumdem filios, ear- nales forsitan, vel quavis alia ratione ita appellatos, si patrissare forte voluerint et avitæ fieri pravitatis imitatores. [Quia Dominus amat judicium. Judicium plerumque Justitiam sacræ Litteræ ap- pellant, juxta illud quod de lege, quæ justa nini- strat, alibi ad Deum decantatur: Judicium et justi- tiam in Jacob tu fecisti *. › Nam judicium et justi- tiamn pariter ponit, ostendens judicium nihil aliud esse quam justitiam. Judicium igitur seu justitiam Psal. XCVIII, D Galat. vi, 8. • Psal. xcviii, 4. Corderius. at etiam vulgatus Latinus injusti punientur. Sed Alexandrinus nunc Vatic. textus, quem in subjecta explanatione sequitur Cyrillus, habet ut scripsi- mus. (1) Partes aliquot hujus fragmenti recitat etiam (2) Codd. A. B. habent ἄνομοι ἐκδιωχθήσονται.
τῷ μὲν φόβῳ τοῦ κολάζεσθαι τοὺς πονηροὺς ἀφιστὰς τῶν ἐν χερσὶν ἐπιχειρημάτων, τῇ δὲ τῶν δώρων ἐπιθυμίᾳ πρὸς ἀκμαιοτέραν ἔφεσιν τοῦ ἀγαθοῦ τοὺς εὖ βιοῦν ᾑρημένους ἀνακομίζων ἀστείως. Τὸ δέ γε σπέρμα τῶν ἀσεβῶν, ὃ δὴ καὶ ἐξολοθρευθήσεσθαί φησιν, ἢ τὰ ἔργα αὐτῶν χρὴ νοεῖν· Ὃ γὰρ ἐὰν σπείρει ἄνθρωπος, φησὶ, τοῦτο καὶ θερίσει· ἢ τοὺς ἐξ αὐτῶν ἐσομένους υἱοὺς, ἢ κατὰ σάρκα τυχὸν, ἢ καθ’ ἔτερον τρόπον, εἰ πατρῴζειν ἕλοιντο, καὶ προγονικῆς σκαιότητος γένοιντο μιμηταί. «Ὅτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν.» Κρίσιν ἀεί πως τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν τὴν Δικαιοσύνην ὀνομάζει· κατά γε τὸ ἑτέρωθί που πρὸς Θεὸν ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμου· «Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακὼβ σὺ ἐποίησας.» Κρίσιν γὰρ καὶ δικαιοσύνην ἐκ παραλλήλου τίθησι, τὴν κρίσιν οὐδὲν ἕτερον οὖσαν ἀποφαίνων πλὴν ὅτι δικαιοσύνην. Τὴν κρίσιν οὖν, ἤτοι τὴν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοῖ, καὶ οὐκ ἂν περιί̈δοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. «Δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γῆν.» (α φ. 201, β φ.
"Οτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν, καὶ οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. (Α Γ. Β Κρίσιν ἐνταῦθα τὴν Δι καιοκρισίαν φησί, κατὰ τὸ ἑτέρωθι ἐκ παραλλήλου ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμου • Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακώβ σὺ ἐποίησας. Αγαπᾷ τοίνυν τὴν δικαιοσύνην ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς τοῦ της εργάτας ατελευτήτῳ χάριτι στεφανος· καὶ ούτε ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ (1), ήγουν τους τὴν πρὸς αὐτὸν πλουτήσαντας οἰκειότητα, ἀλλ᾽ ἐκδι κήσει αὐτούς. "Οπερ δηλοῖ, ὅτι κατὰ τὸν παρόντε βίον οὐκ ἐν εὐδίᾳ πάντως ὁ τῶν ἁγίων ἐστὶν χορός, ἀλλ᾽ οἷον ἐν ἀγῶσι καὶ πόνοις καὶ διωγμοίς, του Στο τανὰ τοὺς ἰδίους ὑπασπιστὰς ἐπ' αὐτοὺς καταθήγων τος· ὥστε καὶ μέχρις αἵματος ἀντικαθίστασθαι τη Β ἁμαρτίᾳ μαχομένους. Πλὴν οὐκ ἀνεκδίκητοι μενοῦσ καὶ μακρὰ καὶ διηνεκώς, τοῖς ἀπεράντοις αἰῶσι τοῦτο γὰρ δηλοῖ τόν Οὐκ ἐγκαταλείψει τοὺς ὁσίους αὐτοῦ, ἀλλ' ἐποίσει Θεὸς τὴν χεῖρα τοῖς πολεμούσιν αὐτοῖς. Φυλαχθῆναι γε μὴν εἰς τὸν αἰῶνα φησιν επ τούς· οὐ γὰρ πρόσκαιρος ἡ ἐπ' αὐτοῖς χάρες, οπ μὴν εἰς καιροὺς περιωρισμένους ἡ τῆς ἐλπίδος τ τιμία τοῖς ἀγαθοῖς ἐκνεμηθήσεται παρά Θεοῦ, ἀλλ συνεκτεινομένη τε καὶ οἱονεὶ συνεκτρέχουσα. "Αμωμοι δὲ ἐκδικηθήσονται (2), καὶ σπέρμα όσε τῶν ἐξολοθρευθήσεται. (Α Γ. Β Γ. Σκοπός τῷ Ψάλλοντι καὶ διὰ τῶν προκειμένων στίχων πληροφορεῖν, ὅτι πλεί στα μὲν τῶν ἁγίων τὰ γέρα, κόλασις δὲ καὶ ὁτιοῦν τῶν ὀλοθρεύειν εἰδότων τῆς τῶν φιλαμαρτη μόνων καταρτηθήσεται κεφαλῆς. Ἐκδικηθήσονται μὲν γὰρ οἱ δίκαιοι, φησὶν, ὀλέθρῳ δὲ περίπες όντας οἱ ἀσεβεῖς, καὶ ὁλό ῥιζοι ἀπολοῦνται, ἐκδιωκόμενοι ἀπὸ βασιλείας εἰς γέενναν, ἀπὸ τῶν χωρίων του φωτὸς εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον. Χρησίμως δὲ ὁ Ψαλμωδός καὶ τὰς τῶν δικαίων ἀφηγείται τιμάς, καὶ τὰς τῶν φιλαμαρτημόνων ποινάς παραδείκνυσι τῷ μὲν φέσῳ τοῦ κολάζεσθαι τους πονηρὸς ἀριστές τῶν ἐν χερσὶν ἐπιχειρημάτων, τῇ δὲ τῶν δώρων ἐπι θυμίᾳ πρὸς ἀκμαιοτέραν ἔφεσιν τοῦ ἀγαθοῦ τους εὖ βιοῦν ᾑρημένους ἀνακομίζων αστείως. Τὸ δέ γε σπέρμα τῶν ἀσεβῶν, ὃ δὴ καὶ ἐξολοθρευθήσεσθαι φησιν, ἢ τὰ ἔργα αὐτῶν χρὴ νοεῖν· Ο γὰρ ἐὰν σπεί ρει άνθρωπος, φησί, τοῦτο καὶ θερίσει· ἢ τοὺς ἐξ αὐτῶν ἐσομένους υἱοὺς, ἢ κατὰ σάρκα τυχόν, ἢ καθ᾿ ἕτερον τρόπον, εἰ πατρώζειν ἔλοιντο, καὶ προγονικής σκαιότητος γένοιντο μιμηταί. ["Οτι Κύριος ἀγαπᾷ κρίσιν. Κρίσιν ἀεί πως τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν τὴν Δικαιο σύνην ονομάζει· κατά γε τὸ ἑτέρωθι που πρὸς Θεὸν ὑμνούμενον περὶ τοῦ τὰ δίκαια βραβεύοντος νόμου • Κρίσιν καὶ δικαιοσύνην ἐν Ἰακὼβ σὺ ἐποίησας. Κρίσιν γὰρ καὶ δικαιοσύνην ἐκ παραλλήλου τίθησι, τήν κρίσιν οὐδὲν ἕτερον οὖσαν ἀποφαίνων πλήν ότι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 28. Quia Dominus amal judicium, et sanctos A suos non derelinquet. b, f. b) Judicium pro Justa sententia dicit, secundum illud quod alibi simul canitur de lege æquum jus statuente: Judicium et justitiam in Jacob tu fe- cisti. » Diligit itaque justitiam Dominus, et hujus asseclas incessabili gratia ornat, neque sanctos suos unquam destituet, nempe eos qui familiari- tatem ipsius impetraverint, sed eosdem tuebitur. Quæ verba satis significant, haud omnino in præ- sente vita tranquillum fore sanctorum chorum, Imo certaminibus, laboribus ac persecutionibus conflictatum iri, Satana suos satellites adversus illos concitante; ita ut ad sanguinem usque peccato resistere opus sit. Verum hi haud inulti manebunt; id enim denotant verba, Non derelinquet sanctos suos; sed manum Deus oppugnatoribus ipsorum injiciet. Jam in æternum illos custoditum iri dicit, quia non momentanea erit gratia, neque ad defini- tum temporis spatium spei largitio a Deo bonis fiet, sed diuturna ac perennis erit, et ad sæcula infinita pertingens, ac veluti cum ipsis sæculis decurrens. Innocentes autem inulti non erunt, et iniquorum semen destruetur. b, b) Propositum Psalmistæ est, his quoque versiculis suadere, plurima esse sanctorum præmia, pœnam vero et quidquid exitiosum est, peccatorum capiti imininere. Inulli non erunt, inquit, justi; ruinæ C vero injusti succumbent, funditusque interibunt, de regno trusi in gehennam, a regionibus lucis in tenebras exteriores. Utiliter vero Psaltes et justo- rum præmia, et peccatorum simul pœnas proponit; ut malos timore supplicii a consuetis viliis revocet, donorum vero desiderio ad vividiorem boni prose- cutionem belle eos pertrahat qui recte vivere pro- posuerunt. Jam iniquorum semen, quod etiam destruendum prædicit, vel opera illorum intelligere oportet; nam Quod seminaverit homo, Scriptura inquit, hoc et metet *; vel eorumdem filios, ear- nales forsitan, vel quavis alia ratione ita appellatos, si patrissare forte voluerint et avitæ fieri pravitatis imitatores. [Quia Dominus amat judicium. Judicium plerumque Justitiam sacræ Litteræ ap- pellant, juxta illud quod de lege, quæ justa nini- strat, alibi ad Deum decantatur: Judicium et justi- tiam in Jacob tu fecisti *. › Nam judicium et justi- tiamn pariter ponit, ostendens judicium nihil aliud esse quam justitiam. Judicium igitur seu justitiam Psal. XCVIII, D Galat. vi, 8. • Psal. xcviii, 4. Corderius. at etiam vulgatus Latinus injusti punientur. Sed Alexandrinus nunc Vatic. textus, quem in subjecta explanatione sequitur Cyrillus, habet ut scripsi- mus. (1) Partes aliquot hujus fragmenti recitat etiam (2) Codd. A. B. habent ἄνομοι ἐκδιωχθήσονται.
PG 69:945131) Ἀλλ’ οὗτοι μὲν κακοὶ κακῶς ὀλοῦνται, δίκαιοι δὲ τὴν τῶν πρᾳέων κληρονομήσουσι γῆν, ἧς πολλάκις ἐμνήσθημεν, καὶ εἰς αἰῶνα ἐπ’ αὐτῆς κατασκηνώσουσιν· ἤγουν ἀσάλευτον παραλήψονται βασιλείαν, καὶ διηνεκῶς ἐντρυφήσουσι τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς οἱ διὰ τῆς ἀρετῆς δικαιωθέντες, καὶ τὰς ἐν οὐρανοῖς εἰληφότες κληρονομίας τὰς αἰωνίους καὶ ἀνωλέθρους. «Ἡ γλῶσσα αὐτοῦ (δικαίου) λαλήσει κρίσιν.» (β φ. 131) Κρίσιν εἶναί φαμεν ἤτοι τὴν ἐφ’ ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ὀρθὴν καὶ ἀδιαβλήτως ἔχουσαν ὑφήγησιν, καὶ εὐθὺ τοῦ πρέποντος ἀποφέρουσαν τοὺς παιδευομένους, ἤγουν τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον· κέκτηται γὰρ οὕτω πλεισταχοῦ. Γέγραπται γοῦν περί τε Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραὴλ, ὅτι «Ἐκεῖ ἔθετο αὐτῷ δικαιώματα καὶ κρίσιν.» «Ὁ νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ.» (α φ. 201 β, β φ. 131 β) Οὐκ εἰς μακρὰν ἀποφαίνει τὴν ἐκ τοῦ πράγματος ὄνησιν, ἀλλ’ οἷον κατὰ πόδας δείκνυσι τὸν καρπὸν τοῦ λαλεῖν τὴν σοφίαν καὶ μελέτην ποιεῖσθαι τὴν δικαιοσύνην.
δικαιοσύνην. Τὴν κρίσιν οὖν, ἤτοι τὴν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοί, καὶ οὐκ ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. Δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γήν. (Α Γ. 201, Β 'Αλλ' οὗτοι μὲν κακοὶ κακῶς ὁλοῦνται, δίκαιοι δὲ τὴν τῶν πραέων κληρονομήσουσι γῆν, ἧς πολλάκις εμνήσθημεν, καὶ εἰς αἰῶνα ἐπ' αὐτῆς κατασκηνώσουσιν· ἤγουν ἀσάλευτον παραλή- ψονται βασιλείαν, καὶ διηνεκῶς ἐντρυφήσουσι τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς οἱ διὰ τῆς ἀρετῆς δικαιωθέντες, καὶ τὰς ἐν οὐρανοῖς ειληφότες κληρονομίας τὰς αἰωνίους καὶ ἀνωλέθρους. Η γλώσσα αὐτοῦ (δικαίου) λαλήσει κρίσιν. (Β΄. 131) Κρίσιν εἶναί φαμεν ἤτοι τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ὀρθὴν καὶ ἀδιαβλήτως ἔχουσαν ὑφήγησιν, καὶ εὐθὺ τοῦ πρέποντος ἀποφέρουσαν τοὺς παιδευομένους, ήγουν τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον· κέκτηται γὰρ οὕτω πλεισταχοῦ. Γέγραπται γοῦν περί τε Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ο Ἐκεῖ ἔθετο αὐτῷ δικαιώματα καὶ κρίσιν. » Ο νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Οὐκ εἰς μακρὰν ἀποφαίνει τὴν ἐκ τοῦ πράγματος γνησιν, ἀλλ᾽ οἷον κατὰ πόδας δείκνυσι τὸν καρπὸν τοῦ λαλεῖν τὴν σοφίαν καὶ μετ λέτην ποιεῖσθαι τὴν δικαιοσύνην. Τὸν γὰρ τοῦ Θεοῦ νόμον εἰσοικισάμενος, καὶ οἷον ἀπόθετον ἔχων εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὸ μηδένα τρόπον ὑποσκελισθήσεσθαι ( κερδανεῖ, ἥξει δὲ μᾶλλον εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ πρά γματος· καὶ παραποδίζοντος οὐδὲν ἢ κατασείοντος, τὴν βασιλικὴν καὶ εὐθείαν διελάσει τρίβον. Ον γὰρ τρόπον αἱ νῆες ἄττουσιν δὴ πάντως ὀρθῶς καὶ ἀδια στρόφως εὖ μάλα πηδαλιουχούμεναι, καὶ μὴν καὶ ἵππος ὁ δρομικώτατος εὐτάκτῳ χρήσεται δρόμῳ, χαλινῷ πρὸς τοῦτο διοικούμενος, οὕτω καὶ ἡ τοῦ δικαίου ψυχὴ πηδαλίου δίκην τὸν θεῖον ἔχουσα νόμον, ὀρθὰς ποιεῖται τὰς τροχιάς, καὶ τὰ ἐκ τῶν περιστά σεων διαπερᾷ κύματα, καὶ τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα διανήχεται· δέδοται γὰρ εἰς βοήθειαν ἐπικουρίαν] ὁ νόμος. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ ψάλλει που πρὸς τὸν Θεόν, καί φησιν· « Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστι, πάλαι ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. » Επαινετὸς οὖν ὁ τοῖς ἱεροῖς λόγοις ἐφηδόμενος, καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον εἰς νοῦν ἔχων ἀεὶ οἷά τι λύχνον ἐν νυκτὶ φαίνοντα. Τί δὲ τὸ ματα. Κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Οτι τοίνυν οἱ τῶν εἰς εὐσέβειαν ἀνδραγαθημάτων ἐπιμεληταὶ πικρὰν ἐν τῷδε τῷ βίῳ καὶ οὐκ ἀφθόνητον ἔχουσι τὴν ζωήν, ἀλλὰ δυσάρεστον σφόδρα τοῖς οὐκ οὖσιν ἀγαθοῖς, διαδείκνυσιν εὖ μάλα, κατανοεῖν λέγων τὸν ἁμαρτω λὴν αὐτούς, καὶ ζητεῖν τοῦ θανατῶσαι αὐτούς. Τις δ' ἂν νοοῖτο πάλιν ὁ ἁμαρτωλός; ὁ δράκων ἡ ἀποστά ἐντεῦθεν ὄφελος; τὸ μὴ ὑποσκελίζεσθαι τὰ διαβή- IN PSALMUM XXXVI. 946. .1 1. "La : - Ex A diligit Deus, et hujus operarios gratia fine carente coronat, nec sanctos suos unquam despicit. · Corderio.] f. 131) b, f. b) [al. cod. b, B f. b) *Exod. xv, 25. 3* Psal, oxvut. 92. D Vers. 29. Justi autem hæreditabunt terram.. Sed hi quidem mali male peribunt, justi autem mansuetorum terram hæreditabunt, cujus sæpe me- minimus, æternumque in ipsa diversabuntur; id est stabile capient regnum, perpetuoque supernis fruentur bonis bi qui virtute sua justificati fuerint, sempiternasque in coelis et nunquam perituras obti- nuerint hæreditates. Vers. 30. Lingua ejus (justi) loquetur judicium. Judicium esse dicimus vel de unaquaque re agen- da rectam irreprehensibilemque doctrinam, quæ ad officium eruditos a se homines recta dueit, id est Dei legem, quæ plerumque hoc sensu accipi- tur. Quamobrem de Deo atque Israele scriptum est : « Ibi constituit ei justificationes et judi- cium". > Vers. 31. Lex Dei ejus in corde ipsius, et non sup- plantabuntur gressus ejus. Haud procul fore significat rei gestæ utilitatem, sed veluti præsentem demonstrat loquendi sapien- ter tructum et justitiam meditandi. Nam qui Dei legem familiarem sibi fecerit, ac mente veluti et corde repositam habuerit, hoc consequetur ut nul- latenus subverti queat, imo vero et ad quodlibet opus bonum recta rapietur; ac nemine impediente aut tentante, regia rectaque perget via. Nam quem- admodum naves rectum indeclinatumque cursum tenent si bene clavo gubernentur; et equus apprime velox egregie decurret, si freno ad id dirigatur; sie etiam justi anima, gubernaculi loco divinam habens legem, recta incedit, periculosos tranat fluctus, et presentis vitæ tempestatibus evadit : data est enim subsidii causa lex. Quare et divus David canit ali- cubi dicens Deo : ‹ Nisi lex tua meditatio mea fuis- set, jam diu perissem in humilitate mea › Lau dandus igitur quisquis divinis sermonibus delecta- tur, Deique legem, ceu quamdam lucernam noctu lucentem, mente gerit. Quid autem hinc emolu- menti erit? nempe ut gressus ejus non supplan- tentur. 10. • Vers. 32. Consideral peccator justum, et quarit mortificare eum Quod igitur piorum fortiumque operum studiosi amaram in hoc mundo nec invidiæ nou obnoxiam vitam degant, et magnopere invisam improbis, de- monstrat egregie, observari dicens eos a peccatore, et ad mortein exquiri. Quisnam porro peccator hie intelligendus est? draco apostata, nequitiæ omnis inventor ac parens; huic enim apprime talis
Τὸν γὰρ τοῦ Θεοῦ νόμον εἰσοικισάμενος, καὶ οἷον ἀπόθετον ἔχων εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὸ μηδένα τρόπον ὑποσκελισθήσεσθαι κερδανεῖ, ἥξει δὲ μᾶλλον εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος· καὶ παραποδίζοντος οὐδὲν ἢ κατασείοντος, τὴν βασιλικὴν καὶ εὐθείαν διελάσει τρίβον. Ὃν γὰρ τρόπον αἱ νῆες ᾄττουσιν δὴ πάντως ὀρθῶς καὶ ἀδιαστρόφως εὖ μάλα πηδαλιουχούμεναι, καὶ μὴν καὶ ἵππος ὁ δρομικώτατος εὐτάκτῳ χρήσεται δρόμῳ, χαλινῷ πρὸς τοῦτο διοικούμενος, οὕτω καὶ ἡ τοῦ δικαίου ψυχὴ πηδαλίου δίκην τὸν θεῖον ἔχουσα νόμον, ὀρθὰς ποιεῖται τὰς τροχιὰς, καὶ τὰ ἐκ τῶν περιστάσεων διαπερᾷ κύματα, καὶ τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα διανήχεται· δέδοται γὰρ εἰς βοήθειαν [ αλ. ξοδ. ἐπικουρίαν] ὁ νόμος. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβὶδ ψάλλει που πρὸς τὸν Θεὸν, καί φησιν· «Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μού ἐστι, πάλαι ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου.» Ἐπαινετὸς οὖν ὁ τοῖς ἱεροῖς λόγοις ἐφηδόμενος, καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον εἰς νοῦν ἕχων ἀεὶ οἷά τι λύχνον ἐν νυκτὶ φαίνοντα. Τί δὲ τὸ ἐντεῦθεν ὄφελος; τὸ μὴ ὑποσκελίζεσθαι τὰ διαβήματα. «Κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτὸν, κ.τ.λ.» (α φ.
δικαιοσύνην. Τὴν κρίσιν οὖν, ἤτοι τὴν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοί, καὶ οὐκ ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. Δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γήν. (Α Γ. 201, Β 'Αλλ' οὗτοι μὲν κακοὶ κακῶς ὁλοῦνται, δίκαιοι δὲ τὴν τῶν πραέων κληρονομήσουσι γῆν, ἧς πολλάκις εμνήσθημεν, καὶ εἰς αἰῶνα ἐπ' αὐτῆς κατασκηνώσουσιν· ἤγουν ἀσάλευτον παραλή- ψονται βασιλείαν, καὶ διηνεκῶς ἐντρυφήσουσι τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς οἱ διὰ τῆς ἀρετῆς δικαιωθέντες, καὶ τὰς ἐν οὐρανοῖς ειληφότες κληρονομίας τὰς αἰωνίους καὶ ἀνωλέθρους. Η γλώσσα αὐτοῦ (δικαίου) λαλήσει κρίσιν. (Β΄. 131) Κρίσιν εἶναί φαμεν ἤτοι τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ὀρθὴν καὶ ἀδιαβλήτως ἔχουσαν ὑφήγησιν, καὶ εὐθὺ τοῦ πρέποντος ἀποφέρουσαν τοὺς παιδευομένους, ήγουν τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον· κέκτηται γὰρ οὕτω πλεισταχοῦ. Γέγραπται γοῦν περί τε Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ο Ἐκεῖ ἔθετο αὐτῷ δικαιώματα καὶ κρίσιν. » Ο νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Οὐκ εἰς μακρὰν ἀποφαίνει τὴν ἐκ τοῦ πράγματος γνησιν, ἀλλ᾽ οἷον κατὰ πόδας δείκνυσι τὸν καρπὸν τοῦ λαλεῖν τὴν σοφίαν καὶ μετ λέτην ποιεῖσθαι τὴν δικαιοσύνην. Τὸν γὰρ τοῦ Θεοῦ νόμον εἰσοικισάμενος, καὶ οἷον ἀπόθετον ἔχων εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὸ μηδένα τρόπον ὑποσκελισθήσεσθαι ( κερδανεῖ, ἥξει δὲ μᾶλλον εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ πρά γματος· καὶ παραποδίζοντος οὐδὲν ἢ κατασείοντος, τὴν βασιλικὴν καὶ εὐθείαν διελάσει τρίβον. Ον γὰρ τρόπον αἱ νῆες ἄττουσιν δὴ πάντως ὀρθῶς καὶ ἀδια στρόφως εὖ μάλα πηδαλιουχούμεναι, καὶ μὴν καὶ ἵππος ὁ δρομικώτατος εὐτάκτῳ χρήσεται δρόμῳ, χαλινῷ πρὸς τοῦτο διοικούμενος, οὕτω καὶ ἡ τοῦ δικαίου ψυχὴ πηδαλίου δίκην τὸν θεῖον ἔχουσα νόμον, ὀρθὰς ποιεῖται τὰς τροχιάς, καὶ τὰ ἐκ τῶν περιστά σεων διαπερᾷ κύματα, καὶ τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα διανήχεται· δέδοται γὰρ εἰς βοήθειαν ἐπικουρίαν] ὁ νόμος. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ ψάλλει που πρὸς τὸν Θεόν, καί φησιν· « Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστι, πάλαι ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. » Επαινετὸς οὖν ὁ τοῖς ἱεροῖς λόγοις ἐφηδόμενος, καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον εἰς νοῦν ἔχων ἀεὶ οἷά τι λύχνον ἐν νυκτὶ φαίνοντα. Τί δὲ τὸ ματα. Κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Οτι τοίνυν οἱ τῶν εἰς εὐσέβειαν ἀνδραγαθημάτων ἐπιμεληταὶ πικρὰν ἐν τῷδε τῷ βίῳ καὶ οὐκ ἀφθόνητον ἔχουσι τὴν ζωήν, ἀλλὰ δυσάρεστον σφόδρα τοῖς οὐκ οὖσιν ἀγαθοῖς, διαδείκνυσιν εὖ μάλα, κατανοεῖν λέγων τὸν ἁμαρτω λὴν αὐτούς, καὶ ζητεῖν τοῦ θανατῶσαι αὐτούς. Τις δ' ἂν νοοῖτο πάλιν ὁ ἁμαρτωλός; ὁ δράκων ἡ ἀποστά ἐντεῦθεν ὄφελος; τὸ μὴ ὑποσκελίζεσθαι τὰ διαβή- IN PSALMUM XXXVI. 946. .1 1. "La : - Ex A diligit Deus, et hujus operarios gratia fine carente coronat, nec sanctos suos unquam despicit. · Corderio.] f. 131) b, f. b) [al. cod. b, B f. b) *Exod. xv, 25. 3* Psal, oxvut. 92. D Vers. 29. Justi autem hæreditabunt terram.. Sed hi quidem mali male peribunt, justi autem mansuetorum terram hæreditabunt, cujus sæpe me- minimus, æternumque in ipsa diversabuntur; id est stabile capient regnum, perpetuoque supernis fruentur bonis bi qui virtute sua justificati fuerint, sempiternasque in coelis et nunquam perituras obti- nuerint hæreditates. Vers. 30. Lingua ejus (justi) loquetur judicium. Judicium esse dicimus vel de unaquaque re agen- da rectam irreprehensibilemque doctrinam, quæ ad officium eruditos a se homines recta dueit, id est Dei legem, quæ plerumque hoc sensu accipi- tur. Quamobrem de Deo atque Israele scriptum est : « Ibi constituit ei justificationes et judi- cium". > Vers. 31. Lex Dei ejus in corde ipsius, et non sup- plantabuntur gressus ejus. Haud procul fore significat rei gestæ utilitatem, sed veluti præsentem demonstrat loquendi sapien- ter tructum et justitiam meditandi. Nam qui Dei legem familiarem sibi fecerit, ac mente veluti et corde repositam habuerit, hoc consequetur ut nul- latenus subverti queat, imo vero et ad quodlibet opus bonum recta rapietur; ac nemine impediente aut tentante, regia rectaque perget via. Nam quem- admodum naves rectum indeclinatumque cursum tenent si bene clavo gubernentur; et equus apprime velox egregie decurret, si freno ad id dirigatur; sie etiam justi anima, gubernaculi loco divinam habens legem, recta incedit, periculosos tranat fluctus, et presentis vitæ tempestatibus evadit : data est enim subsidii causa lex. Quare et divus David canit ali- cubi dicens Deo : ‹ Nisi lex tua meditatio mea fuis- set, jam diu perissem in humilitate mea › Lau dandus igitur quisquis divinis sermonibus delecta- tur, Deique legem, ceu quamdam lucernam noctu lucentem, mente gerit. Quid autem hinc emolu- menti erit? nempe ut gressus ejus non supplan- tentur. 10. • Vers. 32. Consideral peccator justum, et quarit mortificare eum Quod igitur piorum fortiumque operum studiosi amaram in hoc mundo nec invidiæ nou obnoxiam vitam degant, et magnopere invisam improbis, de- monstrat egregie, observari dicens eos a peccatore, et ad mortein exquiri. Quisnam porro peccator hie intelligendus est? draco apostata, nequitiæ omnis inventor ac parens; huic enim apprime talis
PG 69:946201 β, β φ. 131 β) Ὅτι τοίνυν οἱ τῶν εἰς εὐσέβειαν ἀνδραγαθημάτων ἐπιμεληταὶ πικρὰν ἐν τῷδε τῷ βίῳ καὶ οὐκ ἀφθόνητον ἔχουσι τὴν ζωὴν, ἀλλὰ δυσάρεστον σφόδρα τοῖς οὐκ οὖσιν ἀγαθοῖς, διαδείκνυσιν εὖ μάλα, κατανοεῖν λέγων τὸν ἁμαρτωλὸν αὐτοὺς, καὶ ζητεῖν τοῦ θανατῶσαι αὐτούς. Τίς δ’ ἃν νοοῖτο πάλιν ὁ ἁμαρτωλός; ὁ δράκων ὁ ἀποστάτης, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετὴς καὶ πατὴρ πρέποι γὰρ ἂν αὐτῷ κυρίως ἡ τοιάδε κλῆσις. Οὗτος ἐπιτρίζει τοῖς ἁγίοις τοὺς ὀδόντας καὶ τῷ τῆς βασκανίας ἐπ’ αὐτοῖς καταφλέγεται πυρὶ, καὶ διακυκᾷ θανατῶσαι ζητῶν τοὺς εὐαρεστεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ. Ἐπιπηδᾷ δὲ ὡς ὄφις, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐκχέων ἰὸν, ἡδονὰς ἐνσπείρων αἰσχρὰς, καὶ κατερεθίζων ἀεὶ πρὸς ἐκτόπους ἐπιθυμίας, καὶ οἷον μέλιτι καταχρίων τοὺς τῆς φαυλότητος τρόπους, ἵνα παγιδεύῃ πολλούς. «Ὁ δὲ Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ, κ.τ.λ.» (α φ. 201 β, β φ. 131 β) Ἀλλ’ ὁ Κύριος, φησὶν, οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς χεῖρας αὐτοῦ· παραδείξας τὴν ἔφοδον, οὐκ ἐᾷ καταπίπτειν τῶν ἁγίων τὸν νοῦν, παραστήσας εὐθὺς τὸν ἐπίκουρον, τῆς ἐκείνου σκαιότητος τὴν ἔφοδον ἀφανίζοντα·
δικαιοσύνην. Τὴν κρίσιν οὖν, ἤτοι τὴν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοί, καὶ οὐκ ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. Δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γήν. (Α Γ. 201, Β 'Αλλ' οὗτοι μὲν κακοὶ κακῶς ὁλοῦνται, δίκαιοι δὲ τὴν τῶν πραέων κληρονομήσουσι γῆν, ἧς πολλάκις εμνήσθημεν, καὶ εἰς αἰῶνα ἐπ' αὐτῆς κατασκηνώσουσιν· ἤγουν ἀσάλευτον παραλή- ψονται βασιλείαν, καὶ διηνεκῶς ἐντρυφήσουσι τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς οἱ διὰ τῆς ἀρετῆς δικαιωθέντες, καὶ τὰς ἐν οὐρανοῖς ειληφότες κληρονομίας τὰς αἰωνίους καὶ ἀνωλέθρους. Η γλώσσα αὐτοῦ (δικαίου) λαλήσει κρίσιν. (Β΄. 131) Κρίσιν εἶναί φαμεν ἤτοι τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ὀρθὴν καὶ ἀδιαβλήτως ἔχουσαν ὑφήγησιν, καὶ εὐθὺ τοῦ πρέποντος ἀποφέρουσαν τοὺς παιδευομένους, ήγουν τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον· κέκτηται γὰρ οὕτω πλεισταχοῦ. Γέγραπται γοῦν περί τε Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ο Ἐκεῖ ἔθετο αὐτῷ δικαιώματα καὶ κρίσιν. » Ο νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Οὐκ εἰς μακρὰν ἀποφαίνει τὴν ἐκ τοῦ πράγματος γνησιν, ἀλλ᾽ οἷον κατὰ πόδας δείκνυσι τὸν καρπὸν τοῦ λαλεῖν τὴν σοφίαν καὶ μετ λέτην ποιεῖσθαι τὴν δικαιοσύνην. Τὸν γὰρ τοῦ Θεοῦ νόμον εἰσοικισάμενος, καὶ οἷον ἀπόθετον ἔχων εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὸ μηδένα τρόπον ὑποσκελισθήσεσθαι ( κερδανεῖ, ἥξει δὲ μᾶλλον εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ πρά γματος· καὶ παραποδίζοντος οὐδὲν ἢ κατασείοντος, τὴν βασιλικὴν καὶ εὐθείαν διελάσει τρίβον. Ον γὰρ τρόπον αἱ νῆες ἄττουσιν δὴ πάντως ὀρθῶς καὶ ἀδια στρόφως εὖ μάλα πηδαλιουχούμεναι, καὶ μὴν καὶ ἵππος ὁ δρομικώτατος εὐτάκτῳ χρήσεται δρόμῳ, χαλινῷ πρὸς τοῦτο διοικούμενος, οὕτω καὶ ἡ τοῦ δικαίου ψυχὴ πηδαλίου δίκην τὸν θεῖον ἔχουσα νόμον, ὀρθὰς ποιεῖται τὰς τροχιάς, καὶ τὰ ἐκ τῶν περιστά σεων διαπερᾷ κύματα, καὶ τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα διανήχεται· δέδοται γὰρ εἰς βοήθειαν ἐπικουρίαν] ὁ νόμος. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ ψάλλει που πρὸς τὸν Θεόν, καί φησιν· « Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστι, πάλαι ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. » Επαινετὸς οὖν ὁ τοῖς ἱεροῖς λόγοις ἐφηδόμενος, καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον εἰς νοῦν ἔχων ἀεὶ οἷά τι λύχνον ἐν νυκτὶ φαίνοντα. Τί δὲ τὸ ματα. Κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Οτι τοίνυν οἱ τῶν εἰς εὐσέβειαν ἀνδραγαθημάτων ἐπιμεληταὶ πικρὰν ἐν τῷδε τῷ βίῳ καὶ οὐκ ἀφθόνητον ἔχουσι τὴν ζωήν, ἀλλὰ δυσάρεστον σφόδρα τοῖς οὐκ οὖσιν ἀγαθοῖς, διαδείκνυσιν εὖ μάλα, κατανοεῖν λέγων τὸν ἁμαρτω λὴν αὐτούς, καὶ ζητεῖν τοῦ θανατῶσαι αὐτούς. Τις δ' ἂν νοοῖτο πάλιν ὁ ἁμαρτωλός; ὁ δράκων ἡ ἀποστά ἐντεῦθεν ὄφελος; τὸ μὴ ὑποσκελίζεσθαι τὰ διαβή- IN PSALMUM XXXVI. 946. .1 1. "La : - Ex A diligit Deus, et hujus operarios gratia fine carente coronat, nec sanctos suos unquam despicit. · Corderio.] f. 131) b, f. b) [al. cod. b, B f. b) *Exod. xv, 25. 3* Psal, oxvut. 92. D Vers. 29. Justi autem hæreditabunt terram.. Sed hi quidem mali male peribunt, justi autem mansuetorum terram hæreditabunt, cujus sæpe me- minimus, æternumque in ipsa diversabuntur; id est stabile capient regnum, perpetuoque supernis fruentur bonis bi qui virtute sua justificati fuerint, sempiternasque in coelis et nunquam perituras obti- nuerint hæreditates. Vers. 30. Lingua ejus (justi) loquetur judicium. Judicium esse dicimus vel de unaquaque re agen- da rectam irreprehensibilemque doctrinam, quæ ad officium eruditos a se homines recta dueit, id est Dei legem, quæ plerumque hoc sensu accipi- tur. Quamobrem de Deo atque Israele scriptum est : « Ibi constituit ei justificationes et judi- cium". > Vers. 31. Lex Dei ejus in corde ipsius, et non sup- plantabuntur gressus ejus. Haud procul fore significat rei gestæ utilitatem, sed veluti præsentem demonstrat loquendi sapien- ter tructum et justitiam meditandi. Nam qui Dei legem familiarem sibi fecerit, ac mente veluti et corde repositam habuerit, hoc consequetur ut nul- latenus subverti queat, imo vero et ad quodlibet opus bonum recta rapietur; ac nemine impediente aut tentante, regia rectaque perget via. Nam quem- admodum naves rectum indeclinatumque cursum tenent si bene clavo gubernentur; et equus apprime velox egregie decurret, si freno ad id dirigatur; sie etiam justi anima, gubernaculi loco divinam habens legem, recta incedit, periculosos tranat fluctus, et presentis vitæ tempestatibus evadit : data est enim subsidii causa lex. Quare et divus David canit ali- cubi dicens Deo : ‹ Nisi lex tua meditatio mea fuis- set, jam diu perissem in humilitate mea › Lau dandus igitur quisquis divinis sermonibus delecta- tur, Deique legem, ceu quamdam lucernam noctu lucentem, mente gerit. Quid autem hinc emolu- menti erit? nempe ut gressus ejus non supplan- tentur. 10. • Vers. 32. Consideral peccator justum, et quarit mortificare eum Quod igitur piorum fortiumque operum studiosi amaram in hoc mundo nec invidiæ nou obnoxiam vitam degant, et magnopere invisam improbis, de- monstrat egregie, observari dicens eos a peccatore, et ad mortein exquiri. Quisnam porro peccator hie intelligendus est? draco apostata, nequitiæ omnis inventor ac parens; huic enim apprime talis
Θεοῦ γὰρ προεστηκότος, τίς ὁ κακώσων ἐστί; Καὶ ψῆφος μέν τοι ὀρθὴ καὶ ἀδέκαστος ἐξενεχθήσεται πάντως παρὰ Θεοῦ, κατακρίνουσα μὲν τοὺς βεβήλους καὶ πονηροὺς, ἀπαλλάττουσα δὲ καὶ κινδύνου καὶ φόβου πάντας τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, καὶ τὸν ἱερὸν αὐτοῦ νόμον εἰς νοῦν ἔχοντας καὶ καρδίαν, καὶ μελέτην ποιουμένους τὴν δικαιοσύνην· ἐν γὰρ τῷ κρίνεσθαι, φησὶ, τὸν δίκαιον, οὐ μὴ καταδικάσηται αὐτόν. «Ὑπόμεινον τὸν Κύριον, καὶ φύλαξον τὴν ὁδὸν αὐτοῦ.» (α φ. 202, β φ. 131 β) Χρῆμα ἄριστον ἡ ὑπομονὴ, τίκτει γὰρ τὴν δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ τὴν ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνῃ. Ψάλλει γοῦν καί φησιν ὁ θεσπέσιος Μελῳδός· «Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι.» Καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων· «Ὑπομονῆς γὰρ, φησὶ, χρείαν ἔχετε, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν.» Εὑρήσομεν δὲ διὰ πάσης θεοπνεύστου Γραφῆς, ὡς παντὸς ἀγαθοῦ προμνήστριαν ᾀδομένην τὴν ὑπομονήν. Τὸ δὲ «Φύλασσε τὴν ὁδὸν Κυρίου,» εἴη ἂν, οἶμαί που, τὸ τοῖς θείοις πηδαλιουχεῖσθαι νόμοις πρὸς τὸ ἀμωμήτως ἔχον, καὶ εἰς ἐξαίρετόν τινα καὶ τεθαυμασμένην ζωὴν ἀναφέρεσθαι, προθυμίαις ἀσχέτοις εἰς τοῦτο διᾴττοντα.
δικαιοσύνην. Τὴν κρίσιν οὖν, ἤτοι τὴν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ ὁ Θεὸς, καὶ τοὺς ταύτης ἐργάτας ἀτελευτήτῳ χάριτι στεφανοί, καὶ οὐκ ἂν περιΐδοι ποτὲ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. Δίκαιοι δὲ κληρονομήσουσι γήν. (Α Γ. 201, Β 'Αλλ' οὗτοι μὲν κακοὶ κακῶς ὁλοῦνται, δίκαιοι δὲ τὴν τῶν πραέων κληρονομήσουσι γῆν, ἧς πολλάκις εμνήσθημεν, καὶ εἰς αἰῶνα ἐπ' αὐτῆς κατασκηνώσουσιν· ἤγουν ἀσάλευτον παραλή- ψονται βασιλείαν, καὶ διηνεκῶς ἐντρυφήσουσι τοῖς ἄνωθεν ἀγαθοῖς οἱ διὰ τῆς ἀρετῆς δικαιωθέντες, καὶ τὰς ἐν οὐρανοῖς ειληφότες κληρονομίας τὰς αἰωνίους καὶ ἀνωλέθρους. Η γλώσσα αὐτοῦ (δικαίου) λαλήσει κρίσιν. (Β΄. 131) Κρίσιν εἶναί φαμεν ἤτοι τὴν ἐφ' ἑκάστῳ τῶν πραγμάτων ὀρθὴν καὶ ἀδιαβλήτως ἔχουσαν ὑφήγησιν, καὶ εὐθὺ τοῦ πρέποντος ἀποφέρουσαν τοὺς παιδευομένους, ήγουν τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον· κέκτηται γὰρ οὕτω πλεισταχοῦ. Γέγραπται γοῦν περί τε Θεοῦ καὶ τοῦ Ἰσραήλ, ὅτι ο Ἐκεῖ ἔθετο αὐτῷ δικαιώματα καὶ κρίσιν. » Ο νόμος τοῦ Θεοῦ αὐτοῦ ἐν καρδίᾳ αὐτοῦ, καὶ οὐχ ὑποσκελισθήσεται τὰ διαβήματα αὐτοῦ. (Α Γ. Β Οὐκ εἰς μακρὰν ἀποφαίνει τὴν ἐκ τοῦ πράγματος γνησιν, ἀλλ᾽ οἷον κατὰ πόδας δείκνυσι τὸν καρπὸν τοῦ λαλεῖν τὴν σοφίαν καὶ μετ λέτην ποιεῖσθαι τὴν δικαιοσύνην. Τὸν γὰρ τοῦ Θεοῦ νόμον εἰσοικισάμενος, καὶ οἷον ἀπόθετον ἔχων εἰς νοῦν καὶ καρδίαν, τὸ μηδένα τρόπον ὑποσκελισθήσεσθαι ( κερδανεῖ, ἥξει δὲ μᾶλλον εὐθὺ παντὸς ἀγαθοῦ πρά γματος· καὶ παραποδίζοντος οὐδὲν ἢ κατασείοντος, τὴν βασιλικὴν καὶ εὐθείαν διελάσει τρίβον. Ον γὰρ τρόπον αἱ νῆες ἄττουσιν δὴ πάντως ὀρθῶς καὶ ἀδια στρόφως εὖ μάλα πηδαλιουχούμεναι, καὶ μὴν καὶ ἵππος ὁ δρομικώτατος εὐτάκτῳ χρήσεται δρόμῳ, χαλινῷ πρὸς τοῦτο διοικούμενος, οὕτω καὶ ἡ τοῦ δικαίου ψυχὴ πηδαλίου δίκην τὸν θεῖον ἔχουσα νόμον, ὀρθὰς ποιεῖται τὰς τροχιάς, καὶ τὰ ἐκ τῶν περιστά σεων διαπερᾷ κύματα, καὶ τοῦ παρόντος βίου τὸν κλύδωνα διανήχεται· δέδοται γὰρ εἰς βοήθειαν ἐπικουρίαν] ὁ νόμος. Ταύτῃ τοι καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ ψάλλει που πρὸς τὸν Θεόν, καί φησιν· « Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστι, πάλαι ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. » Επαινετὸς οὖν ὁ τοῖς ἱεροῖς λόγοις ἐφηδόμενος, καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον εἰς νοῦν ἔχων ἀεὶ οἷά τι λύχνον ἐν νυκτὶ φαίνοντα. Τί δὲ τὸ ματα. Κατανοεῖ ὁ ἁμαρτωλὸς τὸν δίκαιον, καὶ ζητεῖ τοῦ θανατῶσαι αὐτὸν, κ. τ. λ. (Α Γ. "Οτι τοίνυν οἱ τῶν εἰς εὐσέβειαν ἀνδραγαθημάτων ἐπιμεληταὶ πικρὰν ἐν τῷδε τῷ βίῳ καὶ οὐκ ἀφθόνητον ἔχουσι τὴν ζωήν, ἀλλὰ δυσάρεστον σφόδρα τοῖς οὐκ οὖσιν ἀγαθοῖς, διαδείκνυσιν εὖ μάλα, κατανοεῖν λέγων τὸν ἁμαρτω λὴν αὐτούς, καὶ ζητεῖν τοῦ θανατῶσαι αὐτούς. Τις δ' ἂν νοοῖτο πάλιν ὁ ἁμαρτωλός; ὁ δράκων ἡ ἀποστά ἐντεῦθεν ὄφελος; τὸ μὴ ὑποσκελίζεσθαι τὰ διαβή- IN PSALMUM XXXVI. 946. .1 1. "La : - Ex A diligit Deus, et hujus operarios gratia fine carente coronat, nec sanctos suos unquam despicit. · Corderio.] f. 131) b, f. b) [al. cod. b, B f. b) *Exod. xv, 25. 3* Psal, oxvut. 92. D Vers. 29. Justi autem hæreditabunt terram.. Sed hi quidem mali male peribunt, justi autem mansuetorum terram hæreditabunt, cujus sæpe me- minimus, æternumque in ipsa diversabuntur; id est stabile capient regnum, perpetuoque supernis fruentur bonis bi qui virtute sua justificati fuerint, sempiternasque in coelis et nunquam perituras obti- nuerint hæreditates. Vers. 30. Lingua ejus (justi) loquetur judicium. Judicium esse dicimus vel de unaquaque re agen- da rectam irreprehensibilemque doctrinam, quæ ad officium eruditos a se homines recta dueit, id est Dei legem, quæ plerumque hoc sensu accipi- tur. Quamobrem de Deo atque Israele scriptum est : « Ibi constituit ei justificationes et judi- cium". > Vers. 31. Lex Dei ejus in corde ipsius, et non sup- plantabuntur gressus ejus. Haud procul fore significat rei gestæ utilitatem, sed veluti præsentem demonstrat loquendi sapien- ter tructum et justitiam meditandi. Nam qui Dei legem familiarem sibi fecerit, ac mente veluti et corde repositam habuerit, hoc consequetur ut nul- latenus subverti queat, imo vero et ad quodlibet opus bonum recta rapietur; ac nemine impediente aut tentante, regia rectaque perget via. Nam quem- admodum naves rectum indeclinatumque cursum tenent si bene clavo gubernentur; et equus apprime velox egregie decurret, si freno ad id dirigatur; sie etiam justi anima, gubernaculi loco divinam habens legem, recta incedit, periculosos tranat fluctus, et presentis vitæ tempestatibus evadit : data est enim subsidii causa lex. Quare et divus David canit ali- cubi dicens Deo : ‹ Nisi lex tua meditatio mea fuis- set, jam diu perissem in humilitate mea › Lau dandus igitur quisquis divinis sermonibus delecta- tur, Deique legem, ceu quamdam lucernam noctu lucentem, mente gerit. Quid autem hinc emolu- menti erit? nempe ut gressus ejus non supplan- tentur. 10. • Vers. 32. Consideral peccator justum, et quarit mortificare eum Quod igitur piorum fortiumque operum studiosi amaram in hoc mundo nec invidiæ nou obnoxiam vitam degant, et magnopere invisam improbis, de- monstrat egregie, observari dicens eos a peccatore, et ad mortein exquiri. Quisnam porro peccator hie intelligendus est? draco apostata, nequitiæ omnis inventor ac parens; huic enim apprime talis
PG 69:948Εἴη δ’ ἂν τληπαθείας τῆς ἐπ’ ἀγαθοῖς καὶ ἱδρώτων ἁγιοπρεπῶν πέρας, τὸ ὑψοῦσθαι παρὰ Θεοῦ, ὥστε τῶν γηί̈νων ὑψοῦ γενέσθαι περισπασμῶν. Γέγραπται γάρ· «Ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν.» Ἐπιτείνων δὲ τὴν παράκλησιν ὁ Ψάλλων· Σὺ μὲν, φησὶν, ὑψωθήσῃ, ὥστε κατακληρονομῆσαι τὴν ἄνω που ἱδρυμένην καὶ ἐν ὕψει κειμένην γῆν τῶν πρᾳέων. Δῆλον γὰρ ὅτι οὐκ ἐπὶ τῷ τὴν ἐν ποσὶ κληρονομῆσαι γῆν ὑψοῦταί τις, ἀλλὰ τὴν οὕτως ὑψηλὴν οὖσαν, ὡς Θεοῦ δεῖσθαι τοῦ ἐπ’ αὐτὴν ἀναβιβάζοντος ὥστε αὐτὴν κληρονομῇ. Τούς γε μὴν παρανόμους τοὺς ἐπὶ σοὶ βρύχοντας τοὺς ὀδόντας, ἐκκοπτομένους θεάσῃ· ἐξολοθρευθήσονται γὰρ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ὄψει. «Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ὑπερυψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, κ.τ.λ.» (α φ. 202, β φ. 132, Κυρίλλου καὶ Βασιλείου) Θεασάμενος, φησὶν, ἄνδρας πονηροὺς εὐημεροῦντας, ἐνενόουν πῶς τούτου ἐπέτυχον. Εἶτα τοιαῦτα ἐννοῶν καὶ θαυμάζων ἐν ἐμαυτῷ, δεύτερον βουλόμενος αὐτοὺς θεωρῆσαι, ἐπῇρα τοὺς ὀφθαλμοὺς, οἱ δὲ ἦσαν οὐδαμοῦ. Εἶτα μνημεῖον αὐτῶν βουληθεὶς καταλαβεῖν, οὐδὲ τὸν τόπον ἐν ᾧ ἑστάναι ἐδόκουν εὑρεῖν δεδύνημαι.
της, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετὴς καὶ πατήρ· κρέ ποι γὰρ ἂν αὐτῷ κυρίως ἡ τοιάδε κλήσις. Ούτος ἐπιτρίζει τοῖς ἁγίοις τοὺς οδόντας καὶ τῷ τῆς βασκα νίας ἐπ' αὐτοῖς καταφλέγεται πυρί, καὶ διακυκε θανατῶσαι ζητῶν τοὺς εὐαρεστεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ. Επιπηδᾷ δὲ ὡς ὄφις, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐκχέων Ενο ἡδονὰς ἐνσπείρων αἰσχρὰς, καὶ κατερεθίζων ἀεὶ πρὸς ἐκτόπους ἐπιθυμίας, καὶ οἷον μέλιτι καταχρίων τους τῆς φαυλότητος τρόπους, ἵνα παγιδεύῃ πολλούς. ῾Ο δὲ Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ, κ. τ. 2. (Α Γ. Β Γ. 'Αλλ' ὁ Κύριος, φησὶν, οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς χεῖρας αὐτοῦ· παραδεί ξας τὴν ἔφοδον, οὐκ ἐᾷ καταπίπτειν τῶν ἁγίων των νοῦν, παραστήσας εὐθὺς τὸν ἐπίκουρον, τῆς ἐκείνα σκαιότητος τὴν ἔφοδον ἀφανίζοντα· Θεοῦ γὰρ προ εστηκότος, τίς ὁ κακώσων ἐστί; Καὶ ψῆφος μὲν τα ὀρθὴ καὶ ἀδέκαστος ἐξενεχθήσεται πάντως παρέ Θεοῦ, κατακρίνουσα μὲν τοὺς βεβήλους καὶ πονηρώς, ἀπαλλάττουσα δὲ καὶ κινδύνου καὶ φόβου πάνε τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, καὶ τὸν ἱερὸν αὐτοῦ νόμου εἰς νοῦν ἔχοντας καὶ καρδίαν, καὶ μελέτην ποιουμέ νους τὴν δικαιοσύνην· ἐν γὰρ τῷ κρίνεσθαι, φησί, τὸν δίκαιον, οὐ μὴ καταδικάσηται αὐτόν. Υπόμεινον τὸν Κύριον, καὶ φύλαξον τὴν ὀδὲν αὐτοῦ. (Α Γ. 202, Β Γ. Χρῆμα ἄριστον ἡ ὑπομονή, τίκτει γὰρ τὴν δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ τὴν ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνῃ. Ψάλλει γοῦν καί φησιν ὁ θε σπέσιος Μελωδός· ο Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύ ριον, καὶ προσέσχε μοι. » Καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων • Υπομονῆς γὰρ, φησί, χρείαν ἔχετε, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. » Εὑρήσομεν δὲ διὰ πάσης θεοπνεύστων Γραφῆς, ὡς παντὸς ἀγαθοῦ προμνήστριαν αξομένην τὴν ὑπομο νήν. Το δέ ο Φύλασσε τὴν ὁδὸν Κυρίω, ετ αν, οἶμα που, τὸ τοῖς θείοις πηδαλιουχείσθαι νόμοις πρὸς τὸ ἀμωμήτως ἔχον, καὶ εἰς ἐξαίρετόν τινα καὶ τεθαν μασμένην ζωὴν ἀναφέρεσθαι, προθυμίαις ἀσχέτοις εἰς τοῦτο διάττοντα. Είη δ' ἂν τληπαθείας τῆς ἐπ' ἀγαθοῖς καὶ ἱδρώτων ἁγιοπρεπῶν πέρας, τὸ ὑψοῦσθα: παρὰ Θεοῦ, ὥστε τῶν γηΐνων ὑψοῦ γενέσθαι περι- σπασμῶν. Γέγραπται γάρ ο Ὅτι τοῦ Θεοῦ εἰ κραταιοί, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. Επιτείνων δὲ τὴν παράκλησιν ὁ Ψάλλων· Σὺ μὲν, φησίν, τω θήσῃ, ὥστε κατακληρονομῆσαι τὴν ἄνω που ιδρυμέ νην καὶ ἐν ὕψει κειμένην γῆν των πραέων. Δήλον γὰρ ὅτι οὐκ ἐπὶ τῷ τὴν ἐν ποσὶ κληρονομήσαι γῆν ὑψοῦταί τις, ἀλλὰ τὴν οὕτως ὑψηλὴν οὖσαν, ὡς Θεοῦ δεῖσθαι τοῦ ἐπ' αὐτὴν ἀναβιβάζοντος ὥστε αὐτὴν κληρονομή. Τούς γε μήν παρανόμους τοὺς ἐπὶ σοὶ βρύχοντας τοὺς ὀδόντας, ἐκκοπτομένους θεάσῃ - Εξα λοθρευθήσονται γάρ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ὄψει. Εἶδον τὸν ἀσεβῇ ὑπερυψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, κ. τ. λ. (Α Γ. 202, Β. Γ. 132, Κυρίλλου καὶ Βασιλείου) S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. congruit appellatio. Hic dentibus adversus sanctos A infrendet, invidiæque in eos igne exardescit, tur- basque miscet ut eos morti tradat, qui Deo placere student. Insilit ergo ceu serpens, peccati venenum fundens, turpes insinuans voluptates, atque ad ab- surdas semper concitans cupiditates, ac veluti melle varios perungens nequitiæ modos, ut plurimos capiat. Vers. 33. Dominus autem non derelinquet eum in manibus ejus, etc. Sed Dominus, inquit, haud eum permittet ma- nibus illius; quia effugio demonstrato, haud con- cidere sinit sanctorum mentem, oblato statim ad- jutore, qui diaboli nequitiæ viam præcludat Deo enim protegente, quis noceat? Recta quoque et in- corrupta omnino feretur a Deo sententia, impuros pravosque damnans, cunctos vero dilectos suos periculo omni ac timore expediens, nempe qui sa- cram ejus legem mente cordeque gerunt, et medi- tationis suæ scopum justitiam faciunt: non enim justum damnabit, cum de eo judicium exercebit. B b, b) Vers. 34. Exspecta Dominum, et custodi viam ejus. b) Res optima patientia est, parit enim probationem, probatio autem spem, spes autem non confundet. Canit igitur divus Melodus : « Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi ". » Necnon alius vir C sanctus : e Patientia enim vobis, inquit, opus est, ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissio- nem ". Comperiemus autem per universam a Deo inspiratam Scripturam, ceu omnis boni conci- liatricem celebrari patientiam. Jam verba Custodi viam Domini divinis hominem dirigi legibus, ut reor, significant, ad inculpatam, singularem miram- que vitam instituendam, et quidem ita ut summa alacritate decurrat. Patientia demum in bene agen- do, et dignorum sanctis sudorum, finis erit, a Deo extolli, terrenisque tentationibus superiorem fieri. Scriptum est enim : Quoniam fortes Dei (1) e terra valde elevati fuerunt ". Per- gens vero justum consolari Psalmista - Tu quidem, inquit, tantopere elevaberis, ut supernam sublimi- D que loco positam mansuetorum terram possideas. Exploratum est autem non attolli aliquem, ut hanc pedibus subjectam terram obtineat, sed illam potius aleo excelsamn, ut opus Deo sit ad eam possiden- dlam extollente. Postremo impios, quique in te den- libus infrendent, intercisos conspicies : destruen- tur enim, idque oculis ipse intueberis. Vers. 35. Vidi impium superexaltatum, et elevatum sicut cedros Libani, etc. Cernens, inquit, malos homines prospere agentes, Psal. xxxix, 1. " Hebr. x, 36. Psal. XLVI, 10. (1) ld est fortissimi, ut fert notissimus Hebraismus ; vel a Dio roderati. Videsis infra in loro sua.
Ὁρᾷς πῶς τὰ τοῖς ἀσεβέσι συμβαίνοντα, μονονουχὶ καὶ ἐν ὄψει τῇ πάντων κεῖσθαί φησιν, ἀγνοεῖν δὲ αὐτὰ παντελῶς οὐδένα; Τὸ γὰρ ἴδιον, κοινὸν ὥσπερ ποιεῖται τοῖς ἄλλοις· οὐ γάρ που μόνος αὐτὸς τεθεᾶσθαί φησιν, ἀλλὰ τὸ πᾶσιν εἰς θέαν ἐκκείμενον κατασημαίνει ἐνταῦθα τὸ εἶδον. Τεθέαμαι οὖν, φησὶ, τὸν ἀσεβῆ τοῖς τῶν κέδρων ἀναστήμασι φιλονεικοῦντα συμμετεωρίζεσθαι, καὶ ἐν ἴσῳ τοῖς ἄγαν εὐμηκεστάτοις τῶν φυτῶν ὑψούμενον, ἐξ ὑπεροψίας δηλονότι καὶ διακένου φυσήματος καὶ δοξαρίων κοσμικῶν καὶ τῆς ἑτέρας ἐξιτηλίας. [Ἀλλ’ οὗτος διὰ βραχέως] καιροῦ γέγονεν ἐκ μέσου, καὶ εἰς τοῦτο κατεβιβάσθη ταλαιπωρίας, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ· διὰ δὲ τοῦ τόπου, τὴν μνήμην ἐδήλωσεν. «Φύλασσε ἀκακίαν, καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ.» (α φ. 202 β. β φ. 132 β) Καὶ ἡ τιμωρία, φησὶ, τῶν ἀσεβῶν, καὶ τὸ ἐγκατάλειμμα ἤτοι ἡ κληρονομία τῶν ἀγαθῶν, παρασκευαζέτω σε ἐπιτηδεύειν ἁπλότητα· ἀκακίαν γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἁπλότητα νοητέον, καθ’ ἣν ἄδολόν τε καὶ ἀκραιφνῆ καὶ ὑποκρίσεως δίχα καὶ οἶον διπλόης ἀπηλλαγμένην ζῶμεν ζωήν· ὁποῖός τις ἦν ὁ θεσπέσιος Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Χριστός·
της, ὁ φαυλότητος ἁπάσης εὑρετὴς καὶ πατήρ· κρέ ποι γὰρ ἂν αὐτῷ κυρίως ἡ τοιάδε κλήσις. Ούτος ἐπιτρίζει τοῖς ἁγίοις τοὺς οδόντας καὶ τῷ τῆς βασκα νίας ἐπ' αὐτοῖς καταφλέγεται πυρί, καὶ διακυκε θανατῶσαι ζητῶν τοὺς εὐαρεστεῖν ἐθέλοντας τῷ Θεῷ. Επιπηδᾷ δὲ ὡς ὄφις, τὸν τῆς ἁμαρτίας ἐκχέων Ενο ἡδονὰς ἐνσπείρων αἰσχρὰς, καὶ κατερεθίζων ἀεὶ πρὸς ἐκτόπους ἐπιθυμίας, καὶ οἷον μέλιτι καταχρίων τους τῆς φαυλότητος τρόπους, ἵνα παγιδεύῃ πολλούς. ῾Ο δὲ Κύριος οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς τὰς χεῖρας αὐτοῦ, κ. τ. 2. (Α Γ. Β Γ. 'Αλλ' ὁ Κύριος, φησὶν, οὐ μὴ ἐγκαταλίπῃ αὐτὸν εἰς χεῖρας αὐτοῦ· παραδεί ξας τὴν ἔφοδον, οὐκ ἐᾷ καταπίπτειν τῶν ἁγίων των νοῦν, παραστήσας εὐθὺς τὸν ἐπίκουρον, τῆς ἐκείνα σκαιότητος τὴν ἔφοδον ἀφανίζοντα· Θεοῦ γὰρ προ εστηκότος, τίς ὁ κακώσων ἐστί; Καὶ ψῆφος μὲν τα ὀρθὴ καὶ ἀδέκαστος ἐξενεχθήσεται πάντως παρέ Θεοῦ, κατακρίνουσα μὲν τοὺς βεβήλους καὶ πονηρώς, ἀπαλλάττουσα δὲ καὶ κινδύνου καὶ φόβου πάνε τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ, καὶ τὸν ἱερὸν αὐτοῦ νόμου εἰς νοῦν ἔχοντας καὶ καρδίαν, καὶ μελέτην ποιουμέ νους τὴν δικαιοσύνην· ἐν γὰρ τῷ κρίνεσθαι, φησί, τὸν δίκαιον, οὐ μὴ καταδικάσηται αὐτόν. Υπόμεινον τὸν Κύριον, καὶ φύλαξον τὴν ὀδὲν αὐτοῦ. (Α Γ. 202, Β Γ. Χρῆμα ἄριστον ἡ ὑπομονή, τίκτει γὰρ τὴν δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ τὴν ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνῃ. Ψάλλει γοῦν καί φησιν ὁ θε σπέσιος Μελωδός· ο Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύ ριον, καὶ προσέσχε μοι. » Καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων • Υπομονῆς γὰρ, φησί, χρείαν ἔχετε, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν. » Εὑρήσομεν δὲ διὰ πάσης θεοπνεύστων Γραφῆς, ὡς παντὸς ἀγαθοῦ προμνήστριαν αξομένην τὴν ὑπομο νήν. Το δέ ο Φύλασσε τὴν ὁδὸν Κυρίω, ετ αν, οἶμα που, τὸ τοῖς θείοις πηδαλιουχείσθαι νόμοις πρὸς τὸ ἀμωμήτως ἔχον, καὶ εἰς ἐξαίρετόν τινα καὶ τεθαν μασμένην ζωὴν ἀναφέρεσθαι, προθυμίαις ἀσχέτοις εἰς τοῦτο διάττοντα. Είη δ' ἂν τληπαθείας τῆς ἐπ' ἀγαθοῖς καὶ ἱδρώτων ἁγιοπρεπῶν πέρας, τὸ ὑψοῦσθα: παρὰ Θεοῦ, ὥστε τῶν γηΐνων ὑψοῦ γενέσθαι περι- σπασμῶν. Γέγραπται γάρ ο Ὅτι τοῦ Θεοῦ εἰ κραταιοί, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. Επιτείνων δὲ τὴν παράκλησιν ὁ Ψάλλων· Σὺ μὲν, φησίν, τω θήσῃ, ὥστε κατακληρονομῆσαι τὴν ἄνω που ιδρυμέ νην καὶ ἐν ὕψει κειμένην γῆν των πραέων. Δήλον γὰρ ὅτι οὐκ ἐπὶ τῷ τὴν ἐν ποσὶ κληρονομήσαι γῆν ὑψοῦταί τις, ἀλλὰ τὴν οὕτως ὑψηλὴν οὖσαν, ὡς Θεοῦ δεῖσθαι τοῦ ἐπ' αὐτὴν ἀναβιβάζοντος ὥστε αὐτὴν κληρονομή. Τούς γε μήν παρανόμους τοὺς ἐπὶ σοὶ βρύχοντας τοὺς ὀδόντας, ἐκκοπτομένους θεάσῃ - Εξα λοθρευθήσονται γάρ, καὶ τοῦτο αὐτὸς ὄψει. Εἶδον τὸν ἀσεβῇ ὑπερυψούμενον καὶ ἐπαιρόμενον ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, κ. τ. λ. (Α Γ. 202, Β. Γ. 132, Κυρίλλου καὶ Βασιλείου) S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. congruit appellatio. Hic dentibus adversus sanctos A infrendet, invidiæque in eos igne exardescit, tur- basque miscet ut eos morti tradat, qui Deo placere student. Insilit ergo ceu serpens, peccati venenum fundens, turpes insinuans voluptates, atque ad ab- surdas semper concitans cupiditates, ac veluti melle varios perungens nequitiæ modos, ut plurimos capiat. Vers. 33. Dominus autem non derelinquet eum in manibus ejus, etc. Sed Dominus, inquit, haud eum permittet ma- nibus illius; quia effugio demonstrato, haud con- cidere sinit sanctorum mentem, oblato statim ad- jutore, qui diaboli nequitiæ viam præcludat Deo enim protegente, quis noceat? Recta quoque et in- corrupta omnino feretur a Deo sententia, impuros pravosque damnans, cunctos vero dilectos suos periculo omni ac timore expediens, nempe qui sa- cram ejus legem mente cordeque gerunt, et medi- tationis suæ scopum justitiam faciunt: non enim justum damnabit, cum de eo judicium exercebit. B b, b) Vers. 34. Exspecta Dominum, et custodi viam ejus. b) Res optima patientia est, parit enim probationem, probatio autem spem, spes autem non confundet. Canit igitur divus Melodus : « Exspectans exspectavi Dominum, et intendit mihi ". » Necnon alius vir C sanctus : e Patientia enim vobis, inquit, opus est, ut voluntatem Dei facientes, reportetis promissio- nem ". Comperiemus autem per universam a Deo inspiratam Scripturam, ceu omnis boni conci- liatricem celebrari patientiam. Jam verba Custodi viam Domini divinis hominem dirigi legibus, ut reor, significant, ad inculpatam, singularem miram- que vitam instituendam, et quidem ita ut summa alacritate decurrat. Patientia demum in bene agen- do, et dignorum sanctis sudorum, finis erit, a Deo extolli, terrenisque tentationibus superiorem fieri. Scriptum est enim : Quoniam fortes Dei (1) e terra valde elevati fuerunt ". Per- gens vero justum consolari Psalmista - Tu quidem, inquit, tantopere elevaberis, ut supernam sublimi- D que loco positam mansuetorum terram possideas. Exploratum est autem non attolli aliquem, ut hanc pedibus subjectam terram obtineat, sed illam potius aleo excelsamn, ut opus Deo sit ad eam possiden- dlam extollente. Postremo impios, quique in te den- libus infrendent, intercisos conspicies : destruen- tur enim, idque oculis ipse intueberis. Vers. 35. Vidi impium superexaltatum, et elevatum sicut cedros Libani, etc. Cernens, inquit, malos homines prospere agentes, Psal. xxxix, 1. " Hebr. x, 36. Psal. XLVI, 10. (1) ld est fortissimi, ut fert notissimus Hebraismus ; vel a Dio roderati. Videsis infra in loro sua.
PG 69:950«Ἴδε ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν.» Ἔφη δέ που καὶ τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ὅτι Καὶ ἦν Ἰακὼβ ἀνὴρ ἄπλαστος, οἰκῶν οἰκίαν. Οὐκοῦν τὸ μὲν ἁπλοῦν ἐν τρόποις καὶ ἀκακόηθες, τοῦτο εἶναί φαμεν τὴν ἀκακίαν. Εὐθύτητα δὲ οὐκ ἄλλο τι νοήσομεν, ἢ τὸ ἐν γνώσει τῶν θείων δογμάτων οἷον εὐθυτενὲς καὶ ἀδιάστροφον, ὀρθοτομεῖσθαι γὰρ χρὴ τῆς ἀληθείας τὸν λόγον, ἢ τὸ ἐν ἀρετῇ τῇ πρακτικῇ κατ’ οὐδένα τρόπον διεστραμμένον. Εἴρηται γάρ που περὶ τῶν ἁμαρτωλῶν, Ὧν αἱ τρίβοι σκολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν. Φύλασσε δὴ οὖν, φησὶ, τὴν ἀκακίαν καὶ τὴν εὐθύτητα· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. Ἐπειδὴ γὰρ ὁλόῤῥιζον ἐκ γῆς ὄλλυσθαι τὸν ἀσεβῆ φησιν, ὡς μηδὲ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ, τετήρηκε τοῖς φιλοθέειν ᾑρημένοις καὶ φυλάττουσι τὴν ἀκακίαν τὸ κατάλειμμα. Τὸν δὲ τοιοῦτον, εἰρηνικὸν ὀνομάζει· εἰρηνεύει γὰρ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀνθρώπους ἁγίους ὁ εὐθής τε καὶ ἄκακος. «Οἱ δὲ παράνομοι ἐξολοθρευθήσονται ἐπὶ τὸ αὐτό.» (α φ. 203, β φ. 133) Ἐξολοθρευθήσονται δὲ, φησὶν, οἱ παράνομοι· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι, τὸ μὴ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτῶν.
Θεασάμενος, φησίν, ἄνδρας πονηροὺς εὐημερούντας, ἐνενόουν πῶς τούτου ἐπέτυχον. Εἶτα τοιαῦτα ἐννοῶν καὶ θαυμάζων ἐν ἐμαυτῷ, δεύτερον βουλόμενος αὐτ τοὺς θεωρῆσαι, ἐπῇρα τοὺς ὀφθαλμούς, οἱ δὲ ἦσαν οὐδαμοῦ. Εἶτα μνημεῖον αὐτῶν βουληθεὶς καταλαβεῖν, οὐδὲ τὸν τόπον ἐν ᾧ ἐστάναι ἐδόκουν εὑρεῖν δεδύνη- μαι. Ορᾶς πῶς τὰ τοῖς ἀσεβέσι συμβαίνοντα, μονον- οὐχὶ καὶ ἐν ὄψει τῇ πάντων κείσθαί φησιν, ἀγνοεῖν δὲ αὐτὰ παντελῶς οὐδένα; Τὸ γὰρ ἴδιον, κοινὸν ὥσπερ ποιεῖται τοῖς ἄλλοις· οὐ γάρ που μόνος αὐτὸς τεθεᾶσθαί φησιν, ἀλλὰ τὸ πᾶσιν εἰς θέαν ἐκκείμενον κατασημαίνει ἐνταῦθα τὸ εἶδον. Τεθέαμαι οὖν, φησί, τὸν ἀσεβὴ τοῖς τῶν κέδρων ἀναστήμασι φιλονεικοῦντα συμμετεωρίζεσθαι, καὶ ἐν ἴσῳ τοῖς ἄγαν εὐμηκεστά- τοῖς τῶν φυτῶν ὑψούμενον, ἐξ ὑπεροψίας δηλονότι καὶ διακένου φυσήματος καὶ δοξαρίων κοσμικῶν καὶ Β τῆς ἑτέρας ἐξιτηλίας. [Αλλ' οὗτος διὰ βραχέως] καιροῦ γέγονεν ἐκ μέσου, καὶ εἰς τοῦτο κατεβιβάσθη ταλαιπωρίας, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ· διὰ δὲ τοῦ τόπου, τὴν μνήμην ἐδήλωσεν. Φύλασσε ακακίαν, καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἐστὶν εγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. (Α. Γ. Β. Γ. Καὶ ἡ τιμωρία, φησί, τῶν ἀσεβῶν, καὶ τὸ ἐγκατάλειμμα ἤτοι ή κληρονομία τῶν ἀγαθῶν, παρασκευαζέτω σε επιτηδεύειν ἁπλότητα· ακακίαν γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἁπλότητα νοητέον, καθ' ἦν ἀδηλόν τε καὶ ἀκραιφνῆ καὶ ὑποκρίσεως δίχα καὶ οἷον διπλόης ἀπηλλαγμένην ζῶμεν ζωήν· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Χριστός· • Ιδε ἀληθῶς Ισραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν. » Ἔφη δέ που καὶ τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ὅτι Καὶ ἦν Ἰακὼς ἀνὴρ ἅπλαστος, οἰκῶν οἰκίαν. Οὐκοῦν τὸ μὲν ἁπλοῦν ἐν τρόποις καὶ ἀκακόηθες, τοῦτο εἶναί φαμεν τὴν ἀκακίαν. Εὐθύτητα δὲ οὐκ ἄλλο τι νοήσομεν, ή τὸ ἐν γνώσει τῶν θείων δογμάτων οἷον εὐθυτενὲς καὶ ἀδιάστροφον, ὀρθοτομεῖσθαι γὰρ χρὴ τῆς ἀληθείας τὸν λόγον, ἢ τὸ ἐν ἀρετῇ τῇ πρακτικῇ κατ' οὐδένα τρόπον διεστραμμένον. Εἴρηται γάρ που περὶ τῶν ἁμαρτωλῶν, τῶν αἱ τρίβοι σχολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν. Φύλασσε δὴ οὖν, φησί, τὴν ἀκακίαν καὶ τὴν εὐθύτητα· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. Ἐπειδὴ γὰρ ὁλόρ ῥίζον ἐκ γῆς δλλυσθαι τὸν ἀσεβῆ φησιν, ὡς μηδὲ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ, τετήρηκε τοῖς φιλοθέειν ᾑρημένοις καὶ φυλάττουσι τὴν ἀκακίαν τὸ κατά λειμμα. Τὸν δὲ τοιοῦτον, εἰρηνικὸν ὀνομάζει· εἰρη- νεύει γὰρ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀνθρώπους ἁγίους ὁ εὐθής τε καὶ ἄκακος. Οἱ δὲ παράνομοι ἐξολοθρευθήσονται ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α Γ. 203, Β Εξολοθρευθήσονται δέ, φη- σιν, οἱ παράνομοι· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι, τὸ μὴ εὑρίσκεσθαι τὴν τόπον αὐτῶν. Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ αὐτό, ἀντὶ τοῦ εὐθὺς εὐθὺ] καὶ παραχρῆμα· ὡς δοκεῖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι καιρὸν, καὶ τῆς ὑψώ σεως αὐτῶν, καὶ τοῦ καταβιβασθήναι προς όλεθρον : i r : : : IN PSALMUM XXXVI. A considerabam quomodo id assecuti essent. Deinde b, b) f. 135) [al. cod. Joan. 1, 47. Prov 1, 15. C – dum hoc reputarem mecumque mirarer, volens de- nuo illos aspicere, oculos sustuli, ipsi autem nuspiam jam erant. Mor eorumdem monumentum aliquod deprehendere studens, ne locum quidem, ubi pri- dem consistere videbantur, reperire potui. Videsne ut impiorum casus tantum non ob oculos omniam prostare dicit, nemine prorsus eos ignorante? Nam quod ipse singulariter dicit, id commune cæteris facit non se unum vidisse ait, sed verbum vidi rem in omnium conspectu positam denotat. Aspoxi ergo, inquit, impium cedrorum proceritates amu- lanten, arboribusque altissimis parem, ob super- biam scilicet, inanemque tumorem, et mundanas gloriolas, ac caeteras vanitates. Verum is, brevi tem- pore post, de medio recessit, atque in tantam venit miseriam, ut ne locus quidem ejus superstea dignosceretur; loci auten nomine memoriam de signat. Vers. 37. Custodi innocentiam, specta æquitatem, quoniam sunt reliquiæ homini pacifico. Et supplicium, inquit, impiorum, et reliqui, id est hæreditas piorum, morum tibi simplicitatem suadeant : innocentiam enim hic simplicitatem in- telligere oportet, quicum sinceram, integram, al que omni hypocrisi et quasi duplicitate alienam vitam transigimus; cujusmodi erat divus Natha- nael, de quo Christus dixit : . Ecce vere Israelita, in quo dolus non est ". » Alibi etiam sacræ Litteræ dicunt Jacobum fuisse hominem simplicem et da- misedum ¹º. Ergo morum simplicitatem et malitiæ. inexperientiam, hanc dicimus esse innocentiam. Aquitatem vero nihil aliud esse existimabimus, quam in scientia divinorum dogmatum rectum tra- mitem ac nuspiam distortum : genuina enim ra- tione veritatis doctrina tradenda est. Vel etiam in- telligere licet in exercenda virtute nullam obliqui- tatem. Dictum est enim alicubi de peccatoribus, quorum viæ obliquæ sunt, et flexuosæ orbitæ eo- rum 16. Serva igitur, inquit, innocentiam atque æquitatem. Quid inde porro ? « quoniam sunt reliquia homini pacifico. » Postquam enim perire munditus impium narravit, ut ne locus quidem ejus reperia- tur; reliquias his, qui Deum amare et innocentiam custodire decreverunt, conservatas ait. Hujusmodi vero hominem appellat pacificum, qui pacem cum Deo sanctisque hominibus fovet, qui rectus est et insons. Vers. 58. Iniqui autem destruentur in idipsum. Destruentur, inquit, iniqui; atque ideo dictum puto, non inveniri locum ipsorum. Dictio autem in idipsum ponitur pro illico et statim, ut unum idem- que videatur tempus et exaltationis eorum simul- que in ruinam casus : non enim Jongum intercurret tempus, quinimo id minimum ac breve erit. Simul 15. Gen. xxv, 27.
Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ αὐτὸ, ἀντὶ τοῦ εὐθὺς [ αλ. ξοδ. εὐθὺ] καὶ παραχρῆμα· ὡς δοκεῖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι καιρὸν, καὶ τῆς ὑψώσεως αὐτῶν, καὶ τοῦ καταβιβασθῆναι πρὸς ὄλεθρον· οὐ γάρ τοι μακρὸς μεταξὺ διϊππεύσει χρόνος, ἔσται δὲ μᾶλλον ἀκαριαῖος καὶ βραχύς. Ἅμα γὰρ ὑψώθη, καὶ πέπτωκεν· ὤφθη, καὶ συνεστάλη· ἤνθη, καὶ μεμάρανται. Καὶ τοῦτό ἐστι τὸ, ἐπὶ τὸ αὐτό. «Σωτηρία δὲ τῶν δικαίων παρὰ Κυρίου.» (β φ. 133) Ἐκρύεται μὲν τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ Θεὸς, καὶ τῆς τῶν φαύλων σκαιότητος ἄπρακτον ἀποφαίνει τὸ βέλος. Οὐ γὰρ ἀφίησιν πλήττεσθαι τοὺς ἁγίους, ἀλλ’ ἔξω σκοποῦ πέμπουσιν οἱ κατ’ αὐτῶν· καὶ πᾶν αὐτῶν ἐπιχείρημα στρέφεται κατὰ τῆς αὐτῶν κεφαλῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΛΖ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν περὶ τοῦ Σαββάτου.» (α φ. 203 β, β φ. 133 β) Ἀνατίθεται μὲν καὶ ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς ὥσπερ τῷ προσώπῳ τοῦ θεσπεσίου Δαβὶδ ἀλύοντος καὶ τεταραγμένου διὰ τὸ πλημμελείαις περιπεσεῖν, καὶ ἰδεῖν μὲν οὐχ ὁσίοις ὄμμασι τὴν Οὐρίου γαμετὴν, ἐπιβουλεῦσαι δὲ αὐτῷ καὶ θανάτου ψῆφον ἀδίκως ἐπενεγκεῖν·
Θεασάμενος, φησίν, ἄνδρας πονηροὺς εὐημερούντας, ἐνενόουν πῶς τούτου ἐπέτυχον. Εἶτα τοιαῦτα ἐννοῶν καὶ θαυμάζων ἐν ἐμαυτῷ, δεύτερον βουλόμενος αὐτ τοὺς θεωρῆσαι, ἐπῇρα τοὺς ὀφθαλμούς, οἱ δὲ ἦσαν οὐδαμοῦ. Εἶτα μνημεῖον αὐτῶν βουληθεὶς καταλαβεῖν, οὐδὲ τὸν τόπον ἐν ᾧ ἐστάναι ἐδόκουν εὑρεῖν δεδύνη- μαι. Ορᾶς πῶς τὰ τοῖς ἀσεβέσι συμβαίνοντα, μονον- οὐχὶ καὶ ἐν ὄψει τῇ πάντων κείσθαί φησιν, ἀγνοεῖν δὲ αὐτὰ παντελῶς οὐδένα; Τὸ γὰρ ἴδιον, κοινὸν ὥσπερ ποιεῖται τοῖς ἄλλοις· οὐ γάρ που μόνος αὐτὸς τεθεᾶσθαί φησιν, ἀλλὰ τὸ πᾶσιν εἰς θέαν ἐκκείμενον κατασημαίνει ἐνταῦθα τὸ εἶδον. Τεθέαμαι οὖν, φησί, τὸν ἀσεβὴ τοῖς τῶν κέδρων ἀναστήμασι φιλονεικοῦντα συμμετεωρίζεσθαι, καὶ ἐν ἴσῳ τοῖς ἄγαν εὐμηκεστά- τοῖς τῶν φυτῶν ὑψούμενον, ἐξ ὑπεροψίας δηλονότι καὶ διακένου φυσήματος καὶ δοξαρίων κοσμικῶν καὶ Β τῆς ἑτέρας ἐξιτηλίας. [Αλλ' οὗτος διὰ βραχέως] καιροῦ γέγονεν ἐκ μέσου, καὶ εἰς τοῦτο κατεβιβάσθη ταλαιπωρίας, ὡς μὴ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ· διὰ δὲ τοῦ τόπου, τὴν μνήμην ἐδήλωσεν. Φύλασσε ακακίαν, καὶ ἴδε εὐθύτητα, ὅτι ἐστὶν εγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. (Α. Γ. Β. Γ. Καὶ ἡ τιμωρία, φησί, τῶν ἀσεβῶν, καὶ τὸ ἐγκατάλειμμα ἤτοι ή κληρονομία τῶν ἀγαθῶν, παρασκευαζέτω σε επιτηδεύειν ἁπλότητα· ακακίαν γὰρ ἐνταῦθα τὴν ἁπλότητα νοητέον, καθ' ἦν ἀδηλόν τε καὶ ἀκραιφνῆ καὶ ὑποκρίσεως δίχα καὶ οἷον διπλόης ἀπηλλαγμένην ζῶμεν ζωήν· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Ναθαναὴλ, περὶ οὗ φησιν ὁ Χριστός· • Ιδε ἀληθῶς Ισραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν. » Ἔφη δέ που καὶ τὸ Γράμμα τὸ ἱερὸν, ὅτι Καὶ ἦν Ἰακὼς ἀνὴρ ἅπλαστος, οἰκῶν οἰκίαν. Οὐκοῦν τὸ μὲν ἁπλοῦν ἐν τρόποις καὶ ἀκακόηθες, τοῦτο εἶναί φαμεν τὴν ἀκακίαν. Εὐθύτητα δὲ οὐκ ἄλλο τι νοήσομεν, ή τὸ ἐν γνώσει τῶν θείων δογμάτων οἷον εὐθυτενὲς καὶ ἀδιάστροφον, ὀρθοτομεῖσθαι γὰρ χρὴ τῆς ἀληθείας τὸν λόγον, ἢ τὸ ἐν ἀρετῇ τῇ πρακτικῇ κατ' οὐδένα τρόπον διεστραμμένον. Εἴρηται γάρ που περὶ τῶν ἁμαρτωλῶν, τῶν αἱ τρίβοι σχολιαὶ, καὶ καμπύλαι αἱ τροχιαὶ αὐτῶν. Φύλασσε δὴ οὖν, φησί, τὴν ἀκακίαν καὶ τὴν εὐθύτητα· καὶ τί τὸ ἐντεῦθεν; ὅτι ἐστὶν ἐγκατάλειμμα ἀνθρώπῳ εἰρηνικῷ. Ἐπειδὴ γὰρ ὁλόρ ῥίζον ἐκ γῆς δλλυσθαι τὸν ἀσεβῆ φησιν, ὡς μηδὲ εὑρίσκεσθαι τὸν τόπον αὐτοῦ, τετήρηκε τοῖς φιλοθέειν ᾑρημένοις καὶ φυλάττουσι τὴν ἀκακίαν τὸ κατά λειμμα. Τὸν δὲ τοιοῦτον, εἰρηνικὸν ὀνομάζει· εἰρη- νεύει γὰρ καὶ πρὸς Θεὸν καὶ πρὸς ἀνθρώπους ἁγίους ὁ εὐθής τε καὶ ἄκακος. Οἱ δὲ παράνομοι ἐξολοθρευθήσονται ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α Γ. 203, Β Εξολοθρευθήσονται δέ, φη- σιν, οἱ παράνομοι· καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἔστι, τὸ μὴ εὑρίσκεσθαι τὴν τόπον αὐτῶν. Τὸ δὲ ἐπὶ τὸ αὐτό, ἀντὶ τοῦ εὐθὺς εὐθὺ] καὶ παραχρῆμα· ὡς δοκεῖν ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν εἶναι καιρὸν, καὶ τῆς ὑψώ σεως αὐτῶν, καὶ τοῦ καταβιβασθήναι προς όλεθρον : i r : : : IN PSALMUM XXXVI. A considerabam quomodo id assecuti essent. Deinde b, b) f. 135) [al. cod. Joan. 1, 47. Prov 1, 15. C – dum hoc reputarem mecumque mirarer, volens de- nuo illos aspicere, oculos sustuli, ipsi autem nuspiam jam erant. Mor eorumdem monumentum aliquod deprehendere studens, ne locum quidem, ubi pri- dem consistere videbantur, reperire potui. Videsne ut impiorum casus tantum non ob oculos omniam prostare dicit, nemine prorsus eos ignorante? Nam quod ipse singulariter dicit, id commune cæteris facit non se unum vidisse ait, sed verbum vidi rem in omnium conspectu positam denotat. Aspoxi ergo, inquit, impium cedrorum proceritates amu- lanten, arboribusque altissimis parem, ob super- biam scilicet, inanemque tumorem, et mundanas gloriolas, ac caeteras vanitates. Verum is, brevi tem- pore post, de medio recessit, atque in tantam venit miseriam, ut ne locus quidem ejus superstea dignosceretur; loci auten nomine memoriam de signat. Vers. 37. Custodi innocentiam, specta æquitatem, quoniam sunt reliquiæ homini pacifico. Et supplicium, inquit, impiorum, et reliqui, id est hæreditas piorum, morum tibi simplicitatem suadeant : innocentiam enim hic simplicitatem in- telligere oportet, quicum sinceram, integram, al que omni hypocrisi et quasi duplicitate alienam vitam transigimus; cujusmodi erat divus Natha- nael, de quo Christus dixit : . Ecce vere Israelita, in quo dolus non est ". » Alibi etiam sacræ Litteræ dicunt Jacobum fuisse hominem simplicem et da- misedum ¹º. Ergo morum simplicitatem et malitiæ. inexperientiam, hanc dicimus esse innocentiam. Aquitatem vero nihil aliud esse existimabimus, quam in scientia divinorum dogmatum rectum tra- mitem ac nuspiam distortum : genuina enim ra- tione veritatis doctrina tradenda est. Vel etiam in- telligere licet in exercenda virtute nullam obliqui- tatem. Dictum est enim alicubi de peccatoribus, quorum viæ obliquæ sunt, et flexuosæ orbitæ eo- rum 16. Serva igitur, inquit, innocentiam atque æquitatem. Quid inde porro ? « quoniam sunt reliquia homini pacifico. » Postquam enim perire munditus impium narravit, ut ne locus quidem ejus reperia- tur; reliquias his, qui Deum amare et innocentiam custodire decreverunt, conservatas ait. Hujusmodi vero hominem appellat pacificum, qui pacem cum Deo sanctisque hominibus fovet, qui rectus est et insons. Vers. 58. Iniqui autem destruentur in idipsum. Destruentur, inquit, iniqui; atque ideo dictum puto, non inveniri locum ipsorum. Dictio autem in idipsum ponitur pro illico et statim, ut unum idem- que videatur tempus et exaltationis eorum simul- que in ruinam casus : non enim Jongum intercurret tempus, quinimo id minimum ac breve erit. Simul 15. Gen. xxv, 27.
PG 69:952εἶτα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας παρὰ Θεοῦ παιδεύεσθαι, φροντίσι καὶ λύπαις κατατήκοντος αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ τοῖς ἐντεῦθεν πόνοις αὐτὴν διασμήχοντος. Γέγραπται γὰρ ὅτι Ἐκπλυνεῖ Κύριος τὸν ῥύπον τῶν υἱῶν καὶ τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐν πνεύματι κρίσεως καὶ ἐν πνεύματι καύσεως. Καὶ πάλιν· «Ὃν ἀγαπᾷ Κύριος παιδεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται.» Διόλωλε τοίνυν τῷ Δαβὶδ ὁ υἱὸς Ἀμνών· ὁ Ἀβεσσαλὼμ ἐπανέστη, οὐ τῆς βασιλείας μόνον, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ ζῇν ἐξελάσαι κρίνων τὸν γεγεννηκότα. Τούτων δὴ εἰς αἴσθησιν ἐλθὼν, καὶ τοῖς τοῦ συνειδότος ἐλέγχοις καταπαιόμενος, ἐννενοηκὼς δὲ καὶ τὴν παναλκῆ τοῦ Θεοῦ χεῖρα μαχομένην αὐτῷ, προςάγει τὴν ἱκετηρίαν, ὁμολογεῖ τὸ πλημμέλημα. καὶ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τὸ τραῦμα γυμνοῖ, καὶ θεραπείας τυχεῖν ἀξιοῖ. Καί γε ᾄδει τὸν ψαλμὸν ἀναμιμνήσκων ἑαυτὸν τῆς συνεχούσης ταλαιπωρίας ἧς ὑπέμεινε διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀξιοῖ δι’ ἑαυτοῦ τὸν Θεὸν, σαββατισμὸν αὐτῷ δοῦναι ἤτοι ἀνάπαυσιν τῶν συμφορῶν·
Α οὐ γάρ τοι μακρὸς μεταξὺ διιππεύσει χρόνος, εσται δὲ μᾶλλον ἀκαριαίος και βραχύς. "Αμα γάρ όψη, καὶ πέπτωκεν· ὤφθη, καὶ συνεστάλη · ήνθη, καὶ μεμάρανται. Καὶ τοῦτό ἐστι τὸ, ἐπὶ τὸ αὐτό. Σωτηρία δὲ τῶν δικαίων παρὰ Κυρίου. (Β Εκρύεται μὲν τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ Θεός, καὶ τῆς τῶν φαύλων σκαιότητος άπρακτον ἀποφαίνει τὸ βέλος. Οὐ γὰρ ἀφίησιν πλήττεσθαι τους ἁγίους, ἀλλ' ἔξω σκοποῦ πέμπουσιν οἱ κατ' αὐτῶν· καὶ πᾶν αὐτῶν ἐπιχείρημα στρέφεται κατὰ τῆς αὐτῶν κεφαλῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΑΖ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν περὶ τοῦ Σαββάτου. (Α Γ. Β 'Ανατίθεται (3) καὶ ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς ὥσπερ τῷ προσώπερ τοῦ θε σπεσίου Δαβίδ ἀλύοντος καὶ τεταραγμένου διὰ τ πλημμελείαις περιπεσεῖν, καὶ ἰδεῖν μὲν οὐχ δαίοις ὁσίας ὄμμασι τὴν Ουρίου γαμετήν, ἐπιβουλεύσαι δὲ αὐτῷ καὶ θανάτου ψῆφον ἀδίκως ἐπενεγκεῖν· εἶτα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας παρὰ Θεοῦ παιδεύεσθαι, φροντίς καὶ λύπαις κατατήκοντος αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ τοῖς ἐντεῦθεν πόνοις αὐτὴν διασμήχοντας. Γέγρα πται γὰρ ὅτι Έκπλυνεῖ Κύριος τὴν ρύπον τῶν υἱῶν καὶ τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐν πνεύματι κρίσεως καὶ ἐν πνεύματι καύσεως. Καὶ πάλιν· « ν ἀγαπᾷ Κύ ριος παιδεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ἐν παραδό χεται. » Διόλωλε τοίνυν τῷ Δαβὶδ ὁ υἱὸς Ἀμνών· ὁ ᾿Αβεσσαλώμ έπανέστη, οὗ τῆς βασιλείας μόνον, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ ζῆν ἐξελάσαι κρίνων τον γεγεννηκότε. Τούτων δὴ εἰς αἴσθησιν ἐλθὼν, καὶ τοῖς τοῦ συνειδό τος ἐλέγχοις καταπαιόμενος, έννενοηκὼς δὲ καὶ τὴν παναλκὴ τοῦ Θεοῦ χεῖρα μαχομένην αὐτῷ, προσ ἄγει τὴν ἱκετηρίαν, ὁμολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τὸ τραῦμα γυμνοί, καὶ θερα- πείας τυχεῖν ἀξιοῖ. Καί γε ᾄδει τὸν ψαλμὸν ἀνα μιμνήσκων ἑαυτὸν τῆς συνεχούσης ταλαιπωρίας της ὑπέμεινε διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀξιοῖ δι' ἑαυτοῦ τὸν Θεόν, σαββατισμὸν αὐτῷ δοῦναι ἤτοι ἀνάπαυσιν τῶν συμφορῶν· ἢ τάχα ἐπειδὴ τὸ Σάββατον ἐν διε τὰ τῆς θυσίας προσκομίζεσθαι δεῖν ὁ νόμος διεχε λεύετο, ἀνεφέρετο δὲ πᾶσα θυσία παρὰ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ εἰς ἀνάμνησιν, τουτέστιν ἵνα ἐν μνήμῃ γι νοιτο τῇ παρὰ Θεῷ πᾶς ὁ προσάγων αὐτήν, διὰ τους πνευματικὸς ὢν Δαβίδ, καὶ προεγνωκώς ότι κατά ἀληθοῦς λατρείας τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ, ἀντὶ τῆς ποιεῖται τὴν ἐξομολόγησιν. καιροὺς ἡ σκιὰ παυθήσεται, εἰσκεκριμένης τῆς κατὰ τὸν νόμον ἐν τοῖς Σάββασι διατεταγμένης θυσίας, (Α Γ. 204, Β Γ. 'Αρμόσει δὲ ἡ ᾠδὴ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, ήγουν ἀνθρώπῳ παντὶ πληττομένῳ μὲν ὑπὸ τοῦ συνειδότος ἐφ᾽ οἷς ἂν εἰδείη πεταρωνικώς εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον, πολλὰ γὰρ πταίομεν άπαντες, αἰτοῦντι δὲ παρ' αὐτοῦ τὸν ἔλεον, καὶ τὸ ἐκ μετα νοίας δάκρυον τῶν ὀμμάτων ἐκθλίβοντι. Εἰ γὰρ με οὕτως ἔχει, πῶς εἰς δεῦρο καὶ πρὸς ἡμῶν ὁ ψαλμός S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. enim elevatus fuit iniquus, et cecidit; visus est, seque subduxit; floruit, et emarcuit. Hoc, inquam est, in idipsum. Vers. 39. Salus autem justorum a Domino. Liberat devotos sibi Deus, et telum sævitiæ im- proborum futile reddit. Non enim sinit sanctos fe- riri, sed horum adversarii a scopo aberrant, et omnis ipsorum conatus in eorumdem caput re- flectitur. PSALMUS XXXVII. Vers. 1. Psalmus Davidi in rememorationem de Sabbato. Hic quoque psalmus tanquam ex Davidis persona B recitatur, mœsti ac perturbati, propterea quod in peccatum cecidisset, observata haud sanctis oculis uxore Uriæ, et huic deinde structis insidiis, et in- justa sententia neci objecto : quam ob rem a Deo castigabatur, dum curis atque moeroribus cor ejus tabesceret, atque hinc poenitentiæ laboribus culpam dilueret. Scriptum est enim fore ut Abluat Domi- nus sordes filiorum filiarumque Sionis, in spiritu judicii et in spiritu ardoris ". Et rursus: ‹ Quem diligit Dominus, castigat; flagellatque omnem quem acceptum habet filium (1). Periit ergo Davidi filius Amnon; rebellavit Abessalomus, non regno tantum, sed etiam vita pellere parentem volens. Hæc recogitans David, et conscientiæ morsibus vulneratus, cognoscens simul ab omnipotente Dei manu se oppugnari, preces offert, peccata conftetur, ac veluti animarum medico vulnera denudat, et medelam consequi rogat. Jamque canit hunc psal- mum revocans sibi in mentem quam expertus erat infelicitatem, peccati sui causa : oratque pro se Deum ut sabbatismum, id est requiem a calamita- tibus sibi concedat. Vel fortasse quia Sabbato du- plicem victimam inferri lex mandabat "; offereba- tur autem omnis victima a filiis Israelis ob comme- morationem, id est ut in Dei memoria maneret qui- cunque eam attulisset; propterea spiritu instinctus David, prævidensque fore ut per tempora umbra cessaret, vero subintrante per Christum cultu, pro imperato a lege Sabbati sacrificio, hanc facit con- fessionem. • f. 133) b, f. b) C D Congruet hoc canticum nobis quoque ipsis, sive cuivis homini conscientiam habenti vulneratam ob ea quæ insane commisisse se novit adversus Dei le- gem (cuncti enim sæpe labimur) ", petentique ab eo misericordiam, et poenitentiæ lacrymam oculis exprimenti Nisi enim res ita se haberet, cur in posterum, atque a nobis psalmus hic recitaretur? Isa. IV, Lat. textus ; sed liala vetus apud Sabaterium con- sonal cum Graeco textu et cum Cyrille, b) Jac. 111, 2. etiam apud Corderium. 4. 18 Prov. 11, 12. » Num. xxviii, 9. (1) Variat in secundo hoc hemistichio vulgatus (2) Al. cod. ἀνακείσεται. Porro cujus pars legitur
ἢ τάχα ἐπειδὴ τὸ Σάββατον ἐν διπλῷ τὰ τῆς θυσίας προσκομίζεσθαι δεῖν ὁ νόμος διεκελεύετο, ἀνεφέρετο δὲ πᾶσα θυσία παρὰ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ εἰς ἀνάμνησιν, τουτέστιν ἵνα ἐν μνήμῃ γένοιτο τῇ παρὰ Θεῷ πᾶς ὁ προσάγων αὐτὴν, διὰ τοῦτο πνευματικὸς ὢν Δαβὶδ, καὶ προεγνωκὼς ὅτι κατὰ καιροὺς ἡ σκιὰ παυθήσεται, εἰσκεκριμένης τῆς ἀληθοῦς λατρείας τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ, ἀντὶ τῆς κατὰ τὸν νόμον ἐν τοῖς Σάββασι διατεταγμένης θυσίας, ποιεῖται τὴν ἐξομολόγησιν. (α φ. 204, β φ. 133 β) Ἁρμόσει δὲ ἡ ᾠδὴ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, ἤγουν ἀνθρώπῳ παντὶ πληττομένῳ μὲν ὑπὸ τοῦ συνειδότος ἐφ’ οἷς ἂν εἰδείη πεπαρῳνηκὼς εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον, πολλὰ γὰρ πταίομεν ἅπαντες, αἰτοῦντι δὲ παρ’ αὐτοῦ τὸν ἔλεον, καὶ τὸ ἐκ μετανοίας δάκρυον τῶν ὀμμάτων ἐκθλίβοντι. Εἰ γὰρ μὴ οὕτως ἔχει, πῶς εἰς δεῦρο καὶ πρὸς ἡμῶν ὁ ψαλμὸς ἀναφέρεται; Τί γὰρ πρὸς ἡμᾶς ἑτέρου τυχὸν ἐξομολόγησις, εἴπερ ἐκείνῳ μόνῳ, καὶ οὐδενὶ τῶν ἑτέρων, ἥρμοσε;
Α οὐ γάρ τοι μακρὸς μεταξὺ διιππεύσει χρόνος, εσται δὲ μᾶλλον ἀκαριαίος και βραχύς. "Αμα γάρ όψη, καὶ πέπτωκεν· ὤφθη, καὶ συνεστάλη · ήνθη, καὶ μεμάρανται. Καὶ τοῦτό ἐστι τὸ, ἐπὶ τὸ αὐτό. Σωτηρία δὲ τῶν δικαίων παρὰ Κυρίου. (Β Εκρύεται μὲν τοὺς ἀνακειμένους αὐτῷ Θεός, καὶ τῆς τῶν φαύλων σκαιότητος άπρακτον ἀποφαίνει τὸ βέλος. Οὐ γὰρ ἀφίησιν πλήττεσθαι τους ἁγίους, ἀλλ' ἔξω σκοποῦ πέμπουσιν οἱ κατ' αὐτῶν· καὶ πᾶν αὐτῶν ἐπιχείρημα στρέφεται κατὰ τῆς αὐτῶν κεφαλῆς. ΨΑΛΜΟΣ ΑΖ'. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν περὶ τοῦ Σαββάτου. (Α Γ. Β 'Ανατίθεται (3) καὶ ὁ ἐν χερσὶ ψαλμὸς ὥσπερ τῷ προσώπερ τοῦ θε σπεσίου Δαβίδ ἀλύοντος καὶ τεταραγμένου διὰ τ πλημμελείαις περιπεσεῖν, καὶ ἰδεῖν μὲν οὐχ δαίοις ὁσίας ὄμμασι τὴν Ουρίου γαμετήν, ἐπιβουλεύσαι δὲ αὐτῷ καὶ θανάτου ψῆφον ἀδίκως ἐπενεγκεῖν· εἶτα ταύτης ἕνεκα τῆς αἰτίας παρὰ Θεοῦ παιδεύεσθαι, φροντίς καὶ λύπαις κατατήκοντος αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ τοῖς ἐντεῦθεν πόνοις αὐτὴν διασμήχοντας. Γέγρα πται γὰρ ὅτι Έκπλυνεῖ Κύριος τὴν ρύπον τῶν υἱῶν καὶ τῶν θυγατέρων Σιὼν ἐν πνεύματι κρίσεως καὶ ἐν πνεύματι καύσεως. Καὶ πάλιν· « ν ἀγαπᾷ Κύ ριος παιδεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ἐν παραδό χεται. » Διόλωλε τοίνυν τῷ Δαβὶδ ὁ υἱὸς Ἀμνών· ὁ ᾿Αβεσσαλώμ έπανέστη, οὗ τῆς βασιλείας μόνον, ἀλλὰ καὶ αὐτοῦ τοῦ ζῆν ἐξελάσαι κρίνων τον γεγεννηκότε. Τούτων δὴ εἰς αἴσθησιν ἐλθὼν, καὶ τοῖς τοῦ συνειδό τος ἐλέγχοις καταπαιόμενος, έννενοηκὼς δὲ καὶ τὴν παναλκὴ τοῦ Θεοῦ χεῖρα μαχομένην αὐτῷ, προσ ἄγει τὴν ἱκετηρίαν, ὁμολογεῖ τὸ πλημμέλημα, καὶ ὡς ἰατρῷ πνευμάτων τὸ τραῦμα γυμνοί, καὶ θερα- πείας τυχεῖν ἀξιοῖ. Καί γε ᾄδει τὸν ψαλμὸν ἀνα μιμνήσκων ἑαυτὸν τῆς συνεχούσης ταλαιπωρίας της ὑπέμεινε διὰ τὴν ἁμαρτίαν, καὶ ἀξιοῖ δι' ἑαυτοῦ τὸν Θεόν, σαββατισμὸν αὐτῷ δοῦναι ἤτοι ἀνάπαυσιν τῶν συμφορῶν· ἢ τάχα ἐπειδὴ τὸ Σάββατον ἐν διε τὰ τῆς θυσίας προσκομίζεσθαι δεῖν ὁ νόμος διεχε λεύετο, ἀνεφέρετο δὲ πᾶσα θυσία παρὰ τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ εἰς ἀνάμνησιν, τουτέστιν ἵνα ἐν μνήμῃ γι νοιτο τῇ παρὰ Θεῷ πᾶς ὁ προσάγων αὐτήν, διὰ τους πνευματικὸς ὢν Δαβίδ, καὶ προεγνωκώς ότι κατά ἀληθοῦς λατρείας τῆς διὰ τοῦ Χριστοῦ, ἀντὶ τῆς ποιεῖται τὴν ἐξομολόγησιν. καιροὺς ἡ σκιὰ παυθήσεται, εἰσκεκριμένης τῆς κατὰ τὸν νόμον ἐν τοῖς Σάββασι διατεταγμένης θυσίας, (Α Γ. 204, Β Γ. 'Αρμόσει δὲ ἡ ᾠδὴ καὶ ἡμῖν αὐτοῖς, ήγουν ἀνθρώπῳ παντὶ πληττομένῳ μὲν ὑπὸ τοῦ συνειδότος ἐφ᾽ οἷς ἂν εἰδείη πεταρωνικώς εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ νόμον, πολλὰ γὰρ πταίομεν άπαντες, αἰτοῦντι δὲ παρ' αὐτοῦ τὸν ἔλεον, καὶ τὸ ἐκ μετα νοίας δάκρυον τῶν ὀμμάτων ἐκθλίβοντι. Εἰ γὰρ με οὕτως ἔχει, πῶς εἰς δεῦρο καὶ πρὸς ἡμῶν ὁ ψαλμός S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. enim elevatus fuit iniquus, et cecidit; visus est, seque subduxit; floruit, et emarcuit. Hoc, inquam est, in idipsum. Vers. 39. Salus autem justorum a Domino. Liberat devotos sibi Deus, et telum sævitiæ im- proborum futile reddit. Non enim sinit sanctos fe- riri, sed horum adversarii a scopo aberrant, et omnis ipsorum conatus in eorumdem caput re- flectitur. PSALMUS XXXVII. Vers. 1. Psalmus Davidi in rememorationem de Sabbato. Hic quoque psalmus tanquam ex Davidis persona B recitatur, mœsti ac perturbati, propterea quod in peccatum cecidisset, observata haud sanctis oculis uxore Uriæ, et huic deinde structis insidiis, et in- justa sententia neci objecto : quam ob rem a Deo castigabatur, dum curis atque moeroribus cor ejus tabesceret, atque hinc poenitentiæ laboribus culpam dilueret. Scriptum est enim fore ut Abluat Domi- nus sordes filiorum filiarumque Sionis, in spiritu judicii et in spiritu ardoris ". Et rursus: ‹ Quem diligit Dominus, castigat; flagellatque omnem quem acceptum habet filium (1). Periit ergo Davidi filius Amnon; rebellavit Abessalomus, non regno tantum, sed etiam vita pellere parentem volens. Hæc recogitans David, et conscientiæ morsibus vulneratus, cognoscens simul ab omnipotente Dei manu se oppugnari, preces offert, peccata conftetur, ac veluti animarum medico vulnera denudat, et medelam consequi rogat. Jamque canit hunc psal- mum revocans sibi in mentem quam expertus erat infelicitatem, peccati sui causa : oratque pro se Deum ut sabbatismum, id est requiem a calamita- tibus sibi concedat. Vel fortasse quia Sabbato du- plicem victimam inferri lex mandabat "; offereba- tur autem omnis victima a filiis Israelis ob comme- morationem, id est ut in Dei memoria maneret qui- cunque eam attulisset; propterea spiritu instinctus David, prævidensque fore ut per tempora umbra cessaret, vero subintrante per Christum cultu, pro imperato a lege Sabbati sacrificio, hanc facit con- fessionem. • f. 133) b, f. b) C D Congruet hoc canticum nobis quoque ipsis, sive cuivis homini conscientiam habenti vulneratam ob ea quæ insane commisisse se novit adversus Dei le- gem (cuncti enim sæpe labimur) ", petentique ab eo misericordiam, et poenitentiæ lacrymam oculis exprimenti Nisi enim res ita se haberet, cur in posterum, atque a nobis psalmus hic recitaretur? Isa. IV, Lat. textus ; sed liala vetus apud Sabaterium con- sonal cum Graeco textu et cum Cyrille, b) Jac. 111, 2. etiam apud Corderium. 4. 18 Prov. 11, 12. » Num. xxviii, 9. (1) Variat in secundo hoc hemistichio vulgatus (2) Al. cod. ἀνακείσεται. Porro cujus pars legitur
PG 69:953Πρόκειται δὴ οὖν τοῖς ἐφ’ ἁμαρτίαις ταῖς ἑαυτῶν δακρυῤῥοεῖν ᾑρημένοις, τὸ προσάγειν Θεῷ τὸν προκείμενον ψαλμὸν ἤτοι τὴν ἐξομολόγησιν ὡς θυσίαν τὴν ἐν Σαββάτῳ, ἥτις ἦν ἐν διπλῷ, καὶ εἰς ἀνάμνησιν ἄγουσα τὴν παρὰ Θεῷ τοὺς προσάγοντας. Τὰ μέν τοι τοῦ ἕκτου ψαλμοῦ ῥήματα, συγγενῆ τυγχάνει τοῖς ἐν τῷ προκειμένῳ φερομένοις. Ἀλλ’ ἐν τῷ ἕκτῳ ἡ προγραφὴ εἶχεν, «εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις, ὑπὲρ τῆς ὀγδόης·» ἐν δὲ τῷ παρόντι, τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δὲ «Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν» ἐπιγέγραπται. Καὶ ἔοικεν ἡ προσθήκη ἀναπέμπειν ἡμᾶς εἰς ἀνάμνησιν τῆς ἐν τῷ ἕκτῳ προγραφῆς· ὥστε εἶναι καὶ τὰ παρόντα, εἰς τέλος καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης. Δοκεῖ δέ μοι ὁ Δαβὶδ, διαφόρως ἐν πολλοῖς περὶ τοῦ πραχθέντος αὐτῷ πλημμελήματος ἐξομολογησάμενος, ἰδίως τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀφορίσαι εἰς ἀνάμνησιν ὡς ἀεὶ φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ’ ἐπῳδῆς ἐπὶ θεραπείᾳ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς. Ἱκετηρίαν γοῦν ἀναφέρει τῷ Θεῷ, δι’ ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσιν ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ’ ὑπερβαλλούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς.
αναφέρεται ; Τί γὰρ πρὸς ἡμᾶς ἑτέρου τυχόν έξ- Δ ομολόγησις, εἴπερ ἐκείνῳ μόνῳ, καὶ οὐδενὶ τῶν ἑτέ ρων, ήρμοσε; Πρόκειται δὴ οὖν τοῖς ἐφ᾽ ἁμαρτίαις ταῖς ἑαυτῶν δακρυῤῥοεῖν ᾑρημένοις, τὸ προσάγειν Θεῷ τὸν προκείμενον ψαλμὸν ἤτοι τὴν ἐξομολόγησιν ὡς θυσίαν τὴν ἐν Σαββάτῳ, ἥτις ἦν ἐν διπλῷ, καὶ εἰς ἀνάμνησιν άγουσα τὴν παρὰ Θεῷ τοὺς προσάγον τας. Τὰ μέν τοι τοῦ ἔκτου ψαλμοῦ ῥήματα, συγχ γενή τυγχάνει τοῖς ἐν τῷ προκειμένῳ φερομένοις. Αλλ᾽ ἐν τῷ ἔκτῳ ἡ προγραφή είχεν, « εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις, ὑπὲρ τῆς ὀγδόης· ἐν δὲ τῷ παρόντι, τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δὲ ο Ψαλμὸς τῷ Δα- σιδ εἰς ἀνάμνησιν ο ἐπιγέγραπται. Καὶ ἔοικεν · ή προσθήκη ἀναπέμπειν ἡμᾶς εἰς ἀνάμνησιν τῆς ἐν τῷ Εκτῳ προγραφής · ὥστε εἶναι καὶ · τὰ παρόντα, εἰς τέλος καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς · ὀγδόης. Δοκεί δέ μοι ὁ Δαβίδ, διαφόρως ἐν πολλοῖς · περὶ τοῦ πράχθέντος αὐτῷ πλημμελήματος ἐξομο λογησάμενος, ιδίως τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀφορίσαι · εἰς ἀνάμνησιν ὡς ἀεὶ φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κε- : χρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ᾽ ἐπωδῆς ἐπὶ θεραπεία τῆς ἑαυ τοῦ ψυχῆς. Ικετηρίαν γοῦν ἀναφέρει τῷ Θεῷ, δι' : ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσιν ἁμαρτάνου- σιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ' ὑπερβαλλούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς. Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. (Α Γ. Ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντιδότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπείᾳ πάθους ὑπο- κειμένου, λέγει· μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσῃς, μὴ διὰ καυτῆρος καὶ τιμῶν, διὰ δὲ ἐπίων καὶ πραοτέ- ρων φαρμάκων. Ο γὰρ τοιοῦτος, οὐ τὴν θεραπείαν ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. "Ωστε ἀγάσαιτο ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ σφόδρα εἰκότως τῆς τῶν ἁγίων ψυχῆς τὸ ἐπιεικές. Εν γάρ τοι τοῖς ὀλισθή μασιν, ἅπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνει παθεῖν, ἅτε δὴ καὶ τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας οὐκ εἰς ἅπαν ἀπηλλαγ- μένοις, οὔτε δυσφοροῦντας ἄγαν κατίδοι τις ἂν αὐτοὺς, οὔτε μὴν ὁλοτρόπως κατενηνεγμένους εἰς ἀδικίαν, ἀλλ' οὐδὲ τὸ παιδεύεσθαι παρὰ Θεοῦ φεύ- γοντάς τε καὶ ἀποσειομένους, αὐτοῦντας δὲ μᾶλλον τὸ μὴ ἐν ὀργῇ τοῦτο παθεῖν, μήτε μὲν ἐλέγχεσθαι πικρῶς· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ κολάζεσθαι. "Απασι μὲν γὰρ ἀνθρώποις καὶ ἀβουλήτως ἔσθ' ὅτε συμβαίνει τοῦ τοῖς θείοις προσκρούειν νόμοις· ἀλλ' ἔτι ἀνορθοί τὸ συμβὲν ὁ τῶν πνευμάτων ἰατρὸς συμμέτροις ἔσθο ὅτε κινήσεσιν. Γράφει γάρ που ὁ Σολομῶν· « Παίδευε υἱόν σου, οὕτω γὰρ ἔσται εὔελπις· σὺ μὲν γὰρ πατάξεις αὐτὸν ῥάβδῳ, καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ, τὴν δὲ ψυ χὴν αὐτοῦ ἐκ θανάτου φύσῃ. » Οτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπεστή- ριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. (Α Γ. Ἐμπεπῆχθαι δὲ οὖν φησιν αὐτῷ τὰ βέλη τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν χεῖρα ἐπεστη- ρίχθαι αὐτῷ δηλονότι τὴν νύττουσαν, καὶ τοῦτο ἐν- δελεχῶς καὶ ἀδιαστάτως· ἄλλο γὰρ ἐπ' ἄλλῳ συμ- η IN PSALMUM XXXVII. Quid enim ad nos attineret alterius hominis con- E : b : B fessio, siquidem ipsi soli,-neminique alii, congrue- ret? Datur ergo facultas iis, qui sua crimina defere volunt, recitandi Deo praesentem psalmum, seu con- fessionem, ceu sacrifcium in Sabbato, quod duplex Bebat, quodque Deo in memoriam revocabat offe- rentes illud. Sane sexti psalmi verba similitudinem quamdam cum hujus verbis præ se ferunt. Sed ta- men sexti titulus erat : • In finem, in hymnis, pro oclava; » in præsente autem nihil ejusmodi est, sed is tantummodo ‹ Psalmus Davidi in rememora- tionem › inscribitur. Verum hujus vocabuli additio amandare nos videtur ad rememorationem tituli sexto præpositi; ut hic quoque psalmus sit : in fi- nem, in hymnis, pro octava. Videtur quidem mibi David varia multis in locis rationem peccatum a se commissum confessus, peculiariter autem præsen- tem psalmum memorialem esse voluisse, quem in ore semper haberet; atque hac cantilena usum fuisse ad animæ suæ curationem. Precem itaque ad Deum affert, qua impendentem peccatoribus cunctis iram avertit, propitiumque sibi facit bonum Domi- num his eximiæ confessionis vocibus. Vers. 2. Domine, ne in furore tuo arquas me, neque in ira tua corripias me. b, B f. b) Veluti si quis medico, qui cautere, ferro, acer- bisque antidotis ad ostensi sibi morbi remedium c uti parat, dicat : ne igue mihi, quæso, neque cau- tere aut incisione, sed mollibus mitibusque pharma- cis medeare. Hic certe homo remedium non respuit, sed molestiam medicinarum. Admirari vero, ut puto, et quidem convenientissime oportet mansuetum in sanctis viris animi morem. Hi enim in lapsibus, quos forte patiuntur, quoniam omnem humanam non exuerunt infirmitatem, non admo- dum impatientes apparent, neque omnimodo se iniquitati tradunt, aut Dei correctionem fugientes recusant, sed petunt potius ut cum ira id eis non eveniat, neque acerbe arguantur, id est puniantur. Cunctis sane hominibus evenit, ut vel inviti (1) di- vinas aliquando leges violent ; sed enim eum casum reparat animarum medicus congruis interdum com- motionibus. Scribit enim alicubi Salomon : Casti- ga Glium tuum, sic enim bonam præbebit spem : tu quidem virga eum percuties, neque idcirco norie- tur, imo animam ipsius morte eripies st. b, B f. b) "Prov. xix, 18. D Vers. 3. Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi, et Armasti super me manum tuam. Infixas itaque sibi dicit Dei sagittas, manumque ejus, ferientem scilicet, sibi graviter impositam, idque assidue et incessanter: alia enim ex alia sæpe accidit afflictio iis quos Deus castigat aut tentat; sic- (1) βουλήτως, invite vel inconsulto. Recole dicta ad Rom. vi, 18 et alibi.
«Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με.» (α φ. 204 β, β φ. 133 β) Ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντιδότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπείᾳ πάθους ὑποκειμένου, λέγει· μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσῃς, μὴ διὰ καυτῆρος καὶ τομῶν, διὰ δὲ ἠπίων καὶ πρᾳοτέρων φαρμάκων. Ὁ γὰρ τοιοῦτος, οὐ τὴν θεραπείαν ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. Ὥστε ἀγάσαιτο ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ σφόδρα εἰκότως τῆς τῶν ἁγίων ψυχῆς τὸ ἐπιεικές. Ἐν γάρ τοι τοῖς ὀλισθήμασιν, ἅπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνει παθεῖν, ἅτε δὴ καὶ τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας οὐκ εἰς ἅπαν ἀπηλλαγμένοις, οὔτε δυσφοροῦντας ἄγαν κατίδοι τις ἂν αὐτοὺς, οὔτε μὴν ὁλοτρόπως κατενηνεγμένους εἰς ἀδικίαν, ἀλλ’ οὐδὲ τὸ παιδεύεσθαι παρὰ Θεοῦ φεύγοντάς τε καὶ ἀποσειομένους, αἰτοῦντας δὲ μᾶλλον τὸ μὴ ἐν ὀργῇ τοῦτο παθεῖν, μήτε μὲν ἐλέγχεσθαι πικρῶς· τοῦτο γάρ ἐστι τὸ κολάζεσθαι. Ἅπασι μὲν γὰρ ἀνθρώποις καὶ ἀβουλήτως ἔσθ’ ὅτε συμβαίνει τοῦ τοῖς θείοις προσκρούειν νόμοις· ἀλλ’ ἔτι ἀνορθοῖ τὸ συμβὰν ὁ τῶν πνευμάτων ἰατρὸς συμμέτροις ἔσθ’ ὅτε κινήσεσιν. Γράφει γάρ που ὁ Σολομῶν·
αναφέρεται ; Τί γὰρ πρὸς ἡμᾶς ἑτέρου τυχόν έξ- Δ ομολόγησις, εἴπερ ἐκείνῳ μόνῳ, καὶ οὐδενὶ τῶν ἑτέ ρων, ήρμοσε; Πρόκειται δὴ οὖν τοῖς ἐφ᾽ ἁμαρτίαις ταῖς ἑαυτῶν δακρυῤῥοεῖν ᾑρημένοις, τὸ προσάγειν Θεῷ τὸν προκείμενον ψαλμὸν ἤτοι τὴν ἐξομολόγησιν ὡς θυσίαν τὴν ἐν Σαββάτῳ, ἥτις ἦν ἐν διπλῷ, καὶ εἰς ἀνάμνησιν άγουσα τὴν παρὰ Θεῷ τοὺς προσάγον τας. Τὰ μέν τοι τοῦ ἔκτου ψαλμοῦ ῥήματα, συγχ γενή τυγχάνει τοῖς ἐν τῷ προκειμένῳ φερομένοις. Αλλ᾽ ἐν τῷ ἔκτῳ ἡ προγραφή είχεν, « εἰς τὸ τέλος, ἐν ὕμνοις, ὑπὲρ τῆς ὀγδόης· ἐν δὲ τῷ παρόντι, τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δὲ ο Ψαλμὸς τῷ Δα- σιδ εἰς ἀνάμνησιν ο ἐπιγέγραπται. Καὶ ἔοικεν · ή προσθήκη ἀναπέμπειν ἡμᾶς εἰς ἀνάμνησιν τῆς ἐν τῷ Εκτῳ προγραφής · ὥστε εἶναι καὶ · τὰ παρόντα, εἰς τέλος καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς · ὀγδόης. Δοκεί δέ μοι ὁ Δαβίδ, διαφόρως ἐν πολλοῖς · περὶ τοῦ πράχθέντος αὐτῷ πλημμελήματος ἐξομο λογησάμενος, ιδίως τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀφορίσαι · εἰς ἀνάμνησιν ὡς ἀεὶ φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κε- : χρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ᾽ ἐπωδῆς ἐπὶ θεραπεία τῆς ἑαυ τοῦ ψυχῆς. Ικετηρίαν γοῦν ἀναφέρει τῷ Θεῷ, δι' : ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσιν ἁμαρτάνου- σιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ' ὑπερβαλλούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς. Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. (Α Γ. Ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντιδότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπείᾳ πάθους ὑπο- κειμένου, λέγει· μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσῃς, μὴ διὰ καυτῆρος καὶ τιμῶν, διὰ δὲ ἐπίων καὶ πραοτέ- ρων φαρμάκων. Ο γὰρ τοιοῦτος, οὐ τὴν θεραπείαν ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. "Ωστε ἀγάσαιτο ἂν, οἶμαι, τὶς καὶ σφόδρα εἰκότως τῆς τῶν ἁγίων ψυχῆς τὸ ἐπιεικές. Εν γάρ τοι τοῖς ὀλισθή μασιν, ἅπερ ἂν αὐτοῖς συμβαίνει παθεῖν, ἅτε δὴ καὶ τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας οὐκ εἰς ἅπαν ἀπηλλαγ- μένοις, οὔτε δυσφοροῦντας ἄγαν κατίδοι τις ἂν αὐτοὺς, οὔτε μὴν ὁλοτρόπως κατενηνεγμένους εἰς ἀδικίαν, ἀλλ' οὐδὲ τὸ παιδεύεσθαι παρὰ Θεοῦ φεύ- γοντάς τε καὶ ἀποσειομένους, αὐτοῦντας δὲ μᾶλλον τὸ μὴ ἐν ὀργῇ τοῦτο παθεῖν, μήτε μὲν ἐλέγχεσθαι πικρῶς· τοῦτο γὰρ ἐστι τὸ κολάζεσθαι. "Απασι μὲν γὰρ ἀνθρώποις καὶ ἀβουλήτως ἔσθ' ὅτε συμβαίνει τοῦ τοῖς θείοις προσκρούειν νόμοις· ἀλλ' ἔτι ἀνορθοί τὸ συμβὲν ὁ τῶν πνευμάτων ἰατρὸς συμμέτροις ἔσθο ὅτε κινήσεσιν. Γράφει γάρ που ὁ Σολομῶν· « Παίδευε υἱόν σου, οὕτω γὰρ ἔσται εὔελπις· σὺ μὲν γὰρ πατάξεις αὐτὸν ῥάβδῳ, καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ, τὴν δὲ ψυ χὴν αὐτοῦ ἐκ θανάτου φύσῃ. » Οτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπεστή- ριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. (Α Γ. Ἐμπεπῆχθαι δὲ οὖν φησιν αὐτῷ τὰ βέλη τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν χεῖρα ἐπεστη- ρίχθαι αὐτῷ δηλονότι τὴν νύττουσαν, καὶ τοῦτο ἐν- δελεχῶς καὶ ἀδιαστάτως· ἄλλο γὰρ ἐπ' ἄλλῳ συμ- η IN PSALMUM XXXVII. Quid enim ad nos attineret alterius hominis con- E : b : B fessio, siquidem ipsi soli,-neminique alii, congrue- ret? Datur ergo facultas iis, qui sua crimina defere volunt, recitandi Deo praesentem psalmum, seu con- fessionem, ceu sacrifcium in Sabbato, quod duplex Bebat, quodque Deo in memoriam revocabat offe- rentes illud. Sane sexti psalmi verba similitudinem quamdam cum hujus verbis præ se ferunt. Sed ta- men sexti titulus erat : • In finem, in hymnis, pro oclava; » in præsente autem nihil ejusmodi est, sed is tantummodo ‹ Psalmus Davidi in rememora- tionem › inscribitur. Verum hujus vocabuli additio amandare nos videtur ad rememorationem tituli sexto præpositi; ut hic quoque psalmus sit : in fi- nem, in hymnis, pro octava. Videtur quidem mibi David varia multis in locis rationem peccatum a se commissum confessus, peculiariter autem præsen- tem psalmum memorialem esse voluisse, quem in ore semper haberet; atque hac cantilena usum fuisse ad animæ suæ curationem. Precem itaque ad Deum affert, qua impendentem peccatoribus cunctis iram avertit, propitiumque sibi facit bonum Domi- num his eximiæ confessionis vocibus. Vers. 2. Domine, ne in furore tuo arquas me, neque in ira tua corripias me. b, B f. b) Veluti si quis medico, qui cautere, ferro, acer- bisque antidotis ad ostensi sibi morbi remedium c uti parat, dicat : ne igue mihi, quæso, neque cau- tere aut incisione, sed mollibus mitibusque pharma- cis medeare. Hic certe homo remedium non respuit, sed molestiam medicinarum. Admirari vero, ut puto, et quidem convenientissime oportet mansuetum in sanctis viris animi morem. Hi enim in lapsibus, quos forte patiuntur, quoniam omnem humanam non exuerunt infirmitatem, non admo- dum impatientes apparent, neque omnimodo se iniquitati tradunt, aut Dei correctionem fugientes recusant, sed petunt potius ut cum ira id eis non eveniat, neque acerbe arguantur, id est puniantur. Cunctis sane hominibus evenit, ut vel inviti (1) di- vinas aliquando leges violent ; sed enim eum casum reparat animarum medicus congruis interdum com- motionibus. Scribit enim alicubi Salomon : Casti- ga Glium tuum, sic enim bonam præbebit spem : tu quidem virga eum percuties, neque idcirco norie- tur, imo animam ipsius morte eripies st. b, B f. b) "Prov. xix, 18. D Vers. 3. Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi, et Armasti super me manum tuam. Infixas itaque sibi dicit Dei sagittas, manumque ejus, ferientem scilicet, sibi graviter impositam, idque assidue et incessanter: alia enim ex alia sæpe accidit afflictio iis quos Deus castigat aut tentat; sic- (1) βουλήτως, invite vel inconsulto. Recole dicta ad Rom. vi, 18 et alibi.
PG 69:955«Παίδευε υἱόν σου, οὕτω γὰρ ἔσται εὔελπις· σὺ μὲν γὰρ πατάξεις αὐτὸν ῥάβδῳ, καὶ οὐ μὴ ἀποθάνῃ, τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ἐκ θανάτου ῥύσῃ.» «Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπεστήριξας ἐπ’ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου.» (α φ. 205 β, β φ. 134 β) Ἐμπεπῆχθαι δὲ οὖν φησιν αὐτῷ τὰ βέλη τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν χεῖρα ἐπεστηρίχθαι αὐτῷ δηλονότι τὴν νύττουσαν, καὶ τοῦτο ἐνδελεχῶς καὶ ἀδιαστάτως· ἄλλο γὰρ ἐπ’ ἄλλῳ συμβαίνει πολλάκις τῶν καταλυπεῖν εἰωθότων τοῖς παιδευομένοις παρὰ Θεοῦ ἢ τοῖς πειραζομένοις· καθ’ ἃ καὶ τῷ Ἰὼβ συμβέβηκεν, ἄλλα γὰρ ἐπ’ ἄλλοις συχνῶς ἀπηγγέλλετο, εἰ καὶ ἀκλόνητος ἦν. Εἰ δὲ δή τις ἕλοιτο νοεῖν τὸ Ἐπεστήριξας ἐπ’ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου τὴν παιδευτικὴν, ἀντὶ τοῦ Βεβάρημαι σφόδρα καὶ δυσαχθεστάτην ἥγημαι τὴν πληγὴν, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. Ὁ γὰρ ἐπιστηρίζων τὴν ἑαυτοῦ χεῖρά τινι, δυσδιακόμιστον ἄχθος ἐπιτίθησιν αὐτῷ. Μὴ οὖν τῷ θυμῷ σου, φησὶ, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Διὰ τί; «Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι·» παραλαβόντα γὰρ τὸν θυμὸν καὶ τὴν ὀργὴν τὰ παρὰ σοῦ καθικνούμενα βέλη, ἤγουν αἱ τιμωρητικαὶ δυνάμεις, ἱκανῶς με τιμωρεῖται·
Α βαίνει πολλάκις τῶν καταλυπεῖν εἰωθότων τοῖς παι- δευομένοις παρὰ Θεοῦ ἢ τοῖς πειραζομένοις· καθ᾿ ἀ καὶ τῷ Ἰὼβ συμβέβηκεν, άλλα γὰρ ἐπ' ἄλλοις συν χνῶς ἀπηγγέλλετο, εἰ καὶ ἀκλόνητος ἦν. Εἰ δὲ δή τις λοιτο νοεῖν τὸ Ἐπεστήριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου τὴν παιδευτικὴν, ἀντὶ τοῦ Βεβάρημαι σφόδρα και δυσαχθεστάτην ἤγημαι τὴν πληγὴν, οὐκ ἂν ἁμάρτα τοῦ πρέποντος. Ὁ γὰρ ἐπιστηρίζων τὴν ἑαυτοῦ χεῖρά τινι, δυσδιακόμιστον άχθος ἐπιτίθησιν αὐτῷ. Μὴ οὖν τῷ θυμῷ σου, φησί, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου και δεύσῃς με. Διὰ τί ; ι Οτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησαν μας· ο παραλαβόντα γὰρ τὸν θυμὸν καὶ τὴν ὀργὴν τὰ παρὰ σοῦ καθικνούμενα βέλη, ήγουν αἱ τιμωμη- τικαὶ δυνάμεις, ἱκανῶς με τιμωρεῖτα:· διὸ ἱκετεύω μὴ ὀργῆς ἑτέρας πειραθώ. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσ ώπου τῆς ὀργῆς σου, οὐκ ἔστιν εἰρήνη τοῖς ὀστέοις μου. (Α Γ. 206) 'Απλούστερον δὲ ἐπιτείνει τὴν ἐξήγ σιν τῆς ἐπενεχθείσης αὐτῷ πληγῆς ἀπὸ τῶν θείων βελῶν, καὶ τοῦ ἐπεστηρίχθαι αὐτῷ τὴν χεῖρα· κεί φησιν ὅτι οὐδεὶς ἂν ἐπινοηθείη τρόπος βάσεως παντ λῶς ἀρκέται δυνάμενος τῇ κακώσει τῆς σαρκός, ἤγουν τῇ κοπώσει τῶν μονονουχὶ καὶ ἐξαρμοσθέντων ὀστῶν. Τὸ γὰρ μὴ ἔχειν αὐτὰ πρὸς ἄλληλα τὴν εἰ ρήνην, δηλοῖ τὸ ἐξηρμόσθαι καὶ οἷον ἀποφοιτῶν τῆς κατὰ φύσιν ἁρμονίας αὐτά. Ἐν δέ γε ταῖς σφοδρο τέραις τῶν κακώσεων κατειθίσμεθά πως καὶ τοῦτο λέγειν, ὅτι Ἐξηρμόσθη τὰ ὀστᾶ μου. Οὐκοῦν ἐγγὺς ἀνιάτων αὐτῷ φησι γενέσθαι τὸ ἀρρώστημα τῆς σαρ κός, ἢ φροντίσιν ἐκτρυχωμένης καὶ πικραῖς μερί μναις ἐκτηκομένης, ἢ καὶ καθ᾿ ἕτερον τρόπον μαρτι νομένης διά τε νηστείας καὶ μακρῶν ἀσιτιῶν καὶ αϋπνίας. Ατοπον δὲ οὐδὲν ὀστᾶ τοὺς οἰκείους ἀπο καλεῖν. Εἰ γάρ ἐσμεν ἀλλήλων μέλη, καὶ ὡς ἐν οι πάντες κατελογίσθημεν σῶμα, τί τὸ ἀπεῖργον ἐστ τοὺς κατὰ μέρος καὶ χρειωδεστάτους μάλιστα λέ- γειν; ὥστε δυσφοροτέρας εἶναι τοῦ παρ' ἐχθρῶν πολέμου, τὰς τῶν οἰκείων ἐπαναστάσεις, οἷς καὶ ὀστᾶ φαμεν ὠνομάσθαι τροπικῶς. "Οτι αἱ ἀνομίαι μου υπερήραν τὴν κεφαλήν μου. (Α Γ. Β Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακὰ, μήδε ώσπερ τινά με λανίαν καὶ σῆψιν κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχεια τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. "Ωσπερ γὰρ ἐπὶ τῶν πυρεττόντων, εἴσω μὲν κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετός, μείζονα τὴν νόσον ἐργά ζεται, προκόψας δὲ εἰς τὸ ἐμφανές, ἐλπίδα παρακμής ύποφαίνει, οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἂν γένοιτο. Καὶ τοῦτο εἶναί φημι τὸ ὑπὸ τοῦ Σοφοῦ εἰρημένον· « Μή αἰσχυνθῇς ὁμολογῆσαι ἐφ᾽ ἁμαρτίας σου, ' και • Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς. Ο Καὶ γάρ ἐστιν τῶν ἀτοπωτάτων τοὺς μὲν τῶν ἰατρών ὀφθαλμοὺς μὴ αἰσχύνεσθαι, γυμνοῦν δὲ αὐτοῖς καὶ τὰ κεκρυμμένα τῶν παθῶν ὑπὲρ γε τοῦ ἀλγῆται S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. uti Jobo contigit, cui novi semper casus nuntia- bantur, etsi is perstabat invictus *. Quod si quis dictionem Firmasti super me manum castigantem tuam, intelligere velit pro Gravatus sum valde, et intolerabilem patior plagam, haud longe a proba- bili sententia aberrabit. Nam qui manum suam super aliquem firmat, pondus ei ægre ferendum imponit. Ne itaque dum furis, inquit, aut irasceris, me castiges. Cur? quia sagittæ tuæ infixæ sunt mihi : » etenim concepto furore iraque tua sagittæ a te immissæ, id est vindices potestates, valde me puniunt; ideoque peto, ne novam aliquam iram experiar. Vers. 4. Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ, non est pax ossibus meis. B Magis perspicuam facit narrationem impacti sibi a divinis sagittis vulneris, gravatæque manus super se : aitque nullum omnino excogitari posse medelæ genus, quod ægritudini carnis suæ sufficere queat, seu laborantibus ac propemodum luxatis ossibus. Nam quod ea pacem inter se habere negatur, de- monstrat luxata esse ac veluti a naturali concordia recessisse. Certe in gravioribus malis nos quoque dicere solemus: Luxata sunt ossa mea. Ergo prope insanabilem ait evenisse carni suæ ægritudinem, cris confectæ, acerbisque anxietatibus labescenti; vel alio etiam modo, jejunio videlicet, diuturnaque cibi abstinentia et vigiliis extenuatæ. Denique pro- prios quoque necessarios, ossa nuncupare, minime absurdum est. Nam si invicem membra sumus, ac unum veluti corpus reputamur, quid prohibet quominus ossium nomine appellemus eos qui pri- vatim nobis familiarissimi aut opportunissimi sunt? ita ut intolerabiliores, quam hostile bellum sint nccessariorum rebelliones, quos etiam tropice ossa nominari jam diximus. Vers. 5. Quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum. C Docent nos hæc verba, ne mala nostra celare velimus, neque tanquam ulcus quoddam et saniem in animæ recessibus retinere peccata, cauteriatam habentes conscientiam. Nam sicuti in febrientibus, D dum interius gliscit febris, majorem efficit mor- bum; verum ubi exterius prodierit, declinationis spem ostendit, ita et animæ usuvenit. Atque huc referri Sapientis (1) cfatum judico : . Ne erubescas confiteri peccata tua "; » itemque : • Iniquitates tuas prior ipse dicas, ut justificeris ",, Namque est absurdissimum, coram medicorum quidem ocu- lis non erubescere, sed iis secretos morbos revelare, quo gravius etiam doleamus, sed et incisionem aliquam pati ne passio ulterius progrediatur; nolle 2ª Job 1, seqq. 2³ Eccli. iv, 26. Isa. xtr, 26. psalmi xxxi. b, f. 153) Cyrillus Sirachi filium seu Ecclesiasticum. Confer not, ad vers. (1) Sapientis nomine vocat hic
διὸ ἱκετεύω μὴ ὀργῆς ἑτέρας πειραθῶ. «Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προςώπου τῆς ὀργῆς σου, οὐκ ἔστιν εἰρήνη τοῖς ὀστέοις μου.» (α φ. 206) Ἁπλούστερον δὲ ἐπιτείνει τὴν ἐξήγησιν τῆς ἐπενεχθείσης αὐτῷ πληγῆς ἀπὸ τῶν θείων βελῶν, καὶ τοῦ ἐπεστηρίχθαι αὐτῷ τὴν χεῖρα· καί φησιν ὅτι οὐδεὶς ἂν ἐπινοηθείη τρόπος ἰάσεως παντελῶς ἀρκέσαι δυνάμενος τῇ κακώσει τῆς σαρκὸς, ἤγουν τῇ κοπώσει τῶν μονονουχὶ καὶ ἐξαρμοσθέντων ὀστῶν. Τὸ γὰρ μὴ ἔχειν αὐτὰ πρὸς ἄλληλα τὴν εἰρήνην, δηλοῖ τὸ ἐξηρμόσθαι καὶ οἷον ἀποφοιτᾷν τῆς κατὰ φύσιν ἁρμονίας αὐτά. Ἐν δέ γε ταῖς σφοδροτέραις τῶν κακώσεων κατειθίσμεθά πως καὶ τοῦτο λέγειν, ὅτι Ἐξηρμόσθη τὰ ὀστᾶ μου. Οὐκοῦν ἐγγὺς ἀνιάτων αὐτῷ φησι γενέσθαι τὸ ἀῤῥώστημα τῆς σαρκὸς, ἢ φροντίσιν ἐκτρυχωμένης καὶ πικραῖς μερίμναις ἐκτηκομένης, ἢ καὶ καθ’ ἕτερον τρόπον μαραινομένης διά τε νηστείας καὶ μακρῶν ἀσιτιῶν καὶ ἀϋπνίας. Ἄτοπον δὲ οὐδὲν ὀστᾶ τοὺς οἰκείους ἀποκαλεῖν. Εἰ γάρ ἐσμεν ἀλλήλων μέλη, καὶ ὡς ἓν οἱ πάντες κατελογίσθημεν σῶμα, τί τὸ ἀπεῖργον ὀστᾶ τοὺς κατὰ μέρος καὶ χρειωδεστάτους μάλιστα λέγειν;
Α βαίνει πολλάκις τῶν καταλυπεῖν εἰωθότων τοῖς παι- δευομένοις παρὰ Θεοῦ ἢ τοῖς πειραζομένοις· καθ᾿ ἀ καὶ τῷ Ἰὼβ συμβέβηκεν, άλλα γὰρ ἐπ' ἄλλοις συν χνῶς ἀπηγγέλλετο, εἰ καὶ ἀκλόνητος ἦν. Εἰ δὲ δή τις λοιτο νοεῖν τὸ Ἐπεστήριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου τὴν παιδευτικὴν, ἀντὶ τοῦ Βεβάρημαι σφόδρα και δυσαχθεστάτην ἤγημαι τὴν πληγὴν, οὐκ ἂν ἁμάρτα τοῦ πρέποντος. Ὁ γὰρ ἐπιστηρίζων τὴν ἑαυτοῦ χεῖρά τινι, δυσδιακόμιστον άχθος ἐπιτίθησιν αὐτῷ. Μὴ οὖν τῷ θυμῷ σου, φησί, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου και δεύσῃς με. Διὰ τί ; ι Οτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησαν μας· ο παραλαβόντα γὰρ τὸν θυμὸν καὶ τὴν ὀργὴν τὰ παρὰ σοῦ καθικνούμενα βέλη, ήγουν αἱ τιμωμη- τικαὶ δυνάμεις, ἱκανῶς με τιμωρεῖτα:· διὸ ἱκετεύω μὴ ὀργῆς ἑτέρας πειραθώ. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσ ώπου τῆς ὀργῆς σου, οὐκ ἔστιν εἰρήνη τοῖς ὀστέοις μου. (Α Γ. 206) 'Απλούστερον δὲ ἐπιτείνει τὴν ἐξήγ σιν τῆς ἐπενεχθείσης αὐτῷ πληγῆς ἀπὸ τῶν θείων βελῶν, καὶ τοῦ ἐπεστηρίχθαι αὐτῷ τὴν χεῖρα· κεί φησιν ὅτι οὐδεὶς ἂν ἐπινοηθείη τρόπος βάσεως παντ λῶς ἀρκέται δυνάμενος τῇ κακώσει τῆς σαρκός, ἤγουν τῇ κοπώσει τῶν μονονουχὶ καὶ ἐξαρμοσθέντων ὀστῶν. Τὸ γὰρ μὴ ἔχειν αὐτὰ πρὸς ἄλληλα τὴν εἰ ρήνην, δηλοῖ τὸ ἐξηρμόσθαι καὶ οἷον ἀποφοιτῶν τῆς κατὰ φύσιν ἁρμονίας αὐτά. Ἐν δέ γε ταῖς σφοδρο τέραις τῶν κακώσεων κατειθίσμεθά πως καὶ τοῦτο λέγειν, ὅτι Ἐξηρμόσθη τὰ ὀστᾶ μου. Οὐκοῦν ἐγγὺς ἀνιάτων αὐτῷ φησι γενέσθαι τὸ ἀρρώστημα τῆς σαρ κός, ἢ φροντίσιν ἐκτρυχωμένης καὶ πικραῖς μερί μναις ἐκτηκομένης, ἢ καὶ καθ᾿ ἕτερον τρόπον μαρτι νομένης διά τε νηστείας καὶ μακρῶν ἀσιτιῶν καὶ αϋπνίας. Ατοπον δὲ οὐδὲν ὀστᾶ τοὺς οἰκείους ἀπο καλεῖν. Εἰ γάρ ἐσμεν ἀλλήλων μέλη, καὶ ὡς ἐν οι πάντες κατελογίσθημεν σῶμα, τί τὸ ἀπεῖργον ἐστ τοὺς κατὰ μέρος καὶ χρειωδεστάτους μάλιστα λέ- γειν; ὥστε δυσφοροτέρας εἶναι τοῦ παρ' ἐχθρῶν πολέμου, τὰς τῶν οἰκείων ἐπαναστάσεις, οἷς καὶ ὀστᾶ φαμεν ὠνομάσθαι τροπικῶς. "Οτι αἱ ἀνομίαι μου υπερήραν τὴν κεφαλήν μου. (Α Γ. Β Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακὰ, μήδε ώσπερ τινά με λανίαν καὶ σῆψιν κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχεια τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. "Ωσπερ γὰρ ἐπὶ τῶν πυρεττόντων, εἴσω μὲν κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετός, μείζονα τὴν νόσον ἐργά ζεται, προκόψας δὲ εἰς τὸ ἐμφανές, ἐλπίδα παρακμής ύποφαίνει, οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἂν γένοιτο. Καὶ τοῦτο εἶναί φημι τὸ ὑπὸ τοῦ Σοφοῦ εἰρημένον· « Μή αἰσχυνθῇς ὁμολογῆσαι ἐφ᾽ ἁμαρτίας σου, ' και • Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς. Ο Καὶ γάρ ἐστιν τῶν ἀτοπωτάτων τοὺς μὲν τῶν ἰατρών ὀφθαλμοὺς μὴ αἰσχύνεσθαι, γυμνοῦν δὲ αὐτοῖς καὶ τὰ κεκρυμμένα τῶν παθῶν ὑπὲρ γε τοῦ ἀλγῆται S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. uti Jobo contigit, cui novi semper casus nuntia- bantur, etsi is perstabat invictus *. Quod si quis dictionem Firmasti super me manum castigantem tuam, intelligere velit pro Gravatus sum valde, et intolerabilem patior plagam, haud longe a proba- bili sententia aberrabit. Nam qui manum suam super aliquem firmat, pondus ei ægre ferendum imponit. Ne itaque dum furis, inquit, aut irasceris, me castiges. Cur? quia sagittæ tuæ infixæ sunt mihi : » etenim concepto furore iraque tua sagittæ a te immissæ, id est vindices potestates, valde me puniunt; ideoque peto, ne novam aliquam iram experiar. Vers. 4. Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ, non est pax ossibus meis. B Magis perspicuam facit narrationem impacti sibi a divinis sagittis vulneris, gravatæque manus super se : aitque nullum omnino excogitari posse medelæ genus, quod ægritudini carnis suæ sufficere queat, seu laborantibus ac propemodum luxatis ossibus. Nam quod ea pacem inter se habere negatur, de- monstrat luxata esse ac veluti a naturali concordia recessisse. Certe in gravioribus malis nos quoque dicere solemus: Luxata sunt ossa mea. Ergo prope insanabilem ait evenisse carni suæ ægritudinem, cris confectæ, acerbisque anxietatibus labescenti; vel alio etiam modo, jejunio videlicet, diuturnaque cibi abstinentia et vigiliis extenuatæ. Denique pro- prios quoque necessarios, ossa nuncupare, minime absurdum est. Nam si invicem membra sumus, ac unum veluti corpus reputamur, quid prohibet quominus ossium nomine appellemus eos qui pri- vatim nobis familiarissimi aut opportunissimi sunt? ita ut intolerabiliores, quam hostile bellum sint nccessariorum rebelliones, quos etiam tropice ossa nominari jam diximus. Vers. 5. Quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum. C Docent nos hæc verba, ne mala nostra celare velimus, neque tanquam ulcus quoddam et saniem in animæ recessibus retinere peccata, cauteriatam habentes conscientiam. Nam sicuti in febrientibus, D dum interius gliscit febris, majorem efficit mor- bum; verum ubi exterius prodierit, declinationis spem ostendit, ita et animæ usuvenit. Atque huc referri Sapientis (1) cfatum judico : . Ne erubescas confiteri peccata tua "; » itemque : • Iniquitates tuas prior ipse dicas, ut justificeris ",, Namque est absurdissimum, coram medicorum quidem ocu- lis non erubescere, sed iis secretos morbos revelare, quo gravius etiam doleamus, sed et incisionem aliquam pati ne passio ulterius progrediatur; nolle 2ª Job 1, seqq. 2³ Eccli. iv, 26. Isa. xtr, 26. psalmi xxxi. b, f. 153) Cyrillus Sirachi filium seu Ecclesiasticum. Confer not, ad vers. (1) Sapientis nomine vocat hic
PG 69:957ὥστε δυσφοροτέρας εἶναι τοῦ παρ’ ἐχθρῶν πολέμου, τὰς τῶν οἰκείων ἐπαναστάσεις, οὓς καὶ ὀστᾶ φαμεν ὠνομάσθαι τροπικῶς. «Ὅτι αἱ ἀνομίαι μου ὑπερῇραν τὴν κεφαλήν μου.» (α φ. 206 β, β φ. 135) Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακὰ, μήδε ὥσπερ τινὰ μελανίαν καὶ σῆψιν κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχειν τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. Ὥσπερ γὰρ ἐπὶ τῶν πυρεττόντων, εἴσω μὲν κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετὸς, μείζονα τὴν νόσον ἐργάζεται, προκόψας δὲ εἰς τὸ ἐμφανὲς, ἐλπίδα παρακμῆς ὑποφαίνει, οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἂν γένοιτο. Καὶ τοῦτο εἶναί φημι τὸ ὑπὸ τοῦ Σοφοῦ εἰρημένον· «Μὴ αἰσχυνθῇς ὁμολογῆσαι ἐφ’ ἁμαρτίαις σου,» καὶ «Λέγε σὺ τὰς ἀνομίας σου πρῶτος, ἵνα δικαιωθῇς.» Καὶ γάρ ἐστιν τῶν ἀτοπωτάτων τοὺς μὲν τῶν ἰατρῶν ὀφθαλμοὺς μὴ αἰσχύνεσθαι, γυμνοῦν δὲ αὐτοῖς καὶ τὰ κεκρυμμένα τῶν παθῶν ὑπέρ γε τοῦ ἀλγῆσαι μειζόνως, ἀλλ’ ἐκκοπήν τινα σχεῖν τὴν εἰς τὸ πρόσω πάροδον τῶν παθῶν, μὴ ἀνέχεσθαι δὲ τῷ τῶν πνευμάτων ἰατρῷ τὰ ἐν ψυχαῖς γεγονότα δεικνύναι πάθη, καί τοι πάντα εἰδότι, κἂν μή τις ἕλοιτο τοῦτο δρᾷν. Ὑπερῆρθαι τοίνυν φησὶ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὰς ἁμαρτίας·
μειζόνως, ἀλλ' ἐκκοπήν τινα σχεῖν τὴν εἰς τὸ πρόσω κατωφερούς οὔσης καὶ βαρυτάτης ὡς ταλάντῳ μου αὐτῆς αἰσθάνεται. πάροδον τῶν παθῶν, μὴ ἀνέχεσθαι δὲ τῷ τῶν πνευ- μάτων ἰατρῷ τὰ ἐν ψυχαῖς γεγονότα δεικνύναι πάθη, καί τοι πάντα εἰδότι, καν μή τις ἔλοιτο τοῦτο δρᾷν. Υπερῆρθαι τοίνυν φησὶ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὰς ἁμαρτίας· τοῦ ὑπερῆρθαι σημαίνοντας τὸ οἷον φορ τίου δίκην ἐπενηνέχθαι δυσαχθεστάτου. Τουτὶ γὰρ ἡμῖν καὶ ὁ γείτων εὐθὺς διερμηνεύει στίχος, βεβα ρύνθαι λέγων αὐτὰς ὡς φορτίον βαρύ δυσδιακόμι στον γὰρ φορτίον νοῦ καὶ φρενός, ἔλεγχος ὁ ἐφ' ἁμαρτίαις. Πλὴν ἀπαλλάττει τοῦ κακοῦ τοὺς ἡῤῥω στηκότας ὁ Κύριος, λέγων· . Δεῦτε πρός με, πάντες δ οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περὶ ἑαυτὸν γεγονός ὁ Δαβίδ λέγων· . Ωσεί φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν, ἐπ' ἐμέ. ν Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτά, δι' εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυχῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά· . Οταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθη κακῶν, καταφρονεῖ· ν ὁ δὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ολισθήσεις κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγήν, δεινῶς βαρεῖται τὴν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθαι σιγαν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. • Εκ περισ σεύματος γοῦν τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. » Οθεν μὴ φέρων σιωπᾷν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· . Ωσεί φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμὲ,, δηλονότι αἱ ἀνομίαι μου. Οὐκ ἔστι δὲ τοῦτο εἰπεῖν τοὺς μὴ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων αἰσθανομένους. Τινὲς γοῦν καὶ ἡδονται καὶ ἐγκαυχῶνται τοῖς αὐτῶν πλημμελήμασιν, ὡς ἡδέως ταῦτα βαστάζοντες. Κε- φαλὴν δὲ λέγει τὸ ἡγεμονικόν. Φύσει δὲ τῆς κακίας λίβδου παραβάλλεσθαι, μόνος ὁ μετανοῶν τοῦ βάρους Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μόλωπές μου. (Α Γ. Β Πληγῶν δὲ καὶ τραυμάτων Λείψανα φαίη τις ἂν εἶναι τοὺς ἐναπομένοντας τῇ σαρκὶ μώλωπας, εἰ συμβαίη πλήττεσθαι παρ' ὁτουοῦν. Πλὴν εἰ μὴ καὶ οὗτοι θεραπεύοιντο, καταλγύνουσιν οὐ μικρῶς· ἀνευρύνονται δὲ καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ ὅτε, καὶ παλινδρομοῦσιν εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς. Τοιοῦτον καὶ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ὁρᾶται συμβαῖνον πλήττει μὲν γὰρ ἡ ἁμαρτία, καὶ τραύματος δίκην αὐτοῖς ἐμφύεται τὸ κακὸν, εἰ διεξάγοιτό πως εἰς πέ. ρας. Αλλ' εἰ καὶ παύσαιτό πως ἐνεργῶν τις τὸ πλημμέλημα, ήγουν τῆς ἐκτόπου καὶ βδελυρας ἡδονῆς τὴν ἀπόλαυσιν, ἕως ἐστὶν ἐν αὐτῷ τῆς ἐπιθυ- μίας ή δύναμις κρατυνομένη τε καὶ ἰσχύουσα, εἰ καὶ ἀνακόπτοιτό πως τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογισ μαῖς, τοὺς τῶν τραυμάτων μώλωπας ἔχει· εἰ δὲ δὴ συμβαίνοι καὶ ἐγχρονίζειν αὐτοὺς, μεταφοιτήσειεν ἂν ἴσως, ὡς ἔφην, καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ' ὅτε, τῆς εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῆς διεξαγομένης εἰς πέρας. Οἱ μὲν οὖν τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ' αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις εοίκασιν ἐγκυλιομέ ** i h : S IN PSALMUM XXXVII. A autem spirituum medico haerentes anima morbos B , estendere, alioquin jam scienti etiamsi quis- piam reticeat. Ergo supergressa sibi caput peccata dicit, supergrediendi vocabulo significans imposi tum sibi onus gravissimum. Id enim nobis proxi- mus declarat versiculus, gravantia dicens ipsa, gra- vis ponderis instar: molestissimum quippe onus est mentis animique, peccati conscientia. Sed enim ab hoc malo ægros liberat Dominus dicens: Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos 35. Sed et quiddam aliud sibi evenisse David narrat dicens: Ut onus grave gravatæ sunt iniquitates super me. › Gravabant enim conscien- tiam ejus facinora, adeo ut ferre ipsas nequiret, propter sui probi animi ingenuitatem. Nam qui pervicax durusque est, duritia sua iram sibi con- ciliat, dum proprias auget iniquitates: • Peccator enim cum in profundum malitiæ venerit, contem- nit; › probus autem homo, etsi semel diaboli inter- ceptione peccaverit, graviter ob rei conscientiam cruciatur, adeo ut neque silere neque malum summ celare valeat. Ex abundantia igitur cordis os 10- quitur ". » Quamobrem tacendi impatiens, angu- stias suas pervulgat dicens : « Sicut onus grave gra- vatæ sunt super me, nimirum iniquitates meæ. Porro sic loqui nequeunt, qui suorum peccatorum vim non sentiunt. Imo nonnulli gaudent gloriantur- que peccatis suis, eaque suaviter perferunt. Caput autem dicit pro rationali facultate. Jam cum ne- quitia, naturali motu ad infima tendat, ac tantopere gravis sit ut plumbeo talento comparetur, solus nihilominus pœnitens gravitatem ejus sentit. b, f. 135) Matth. XI, 28. * Luc. vi, 45. C D Vers. 6. Male olentes putruerunt cicatrices meæ. Plagarum vulnerum:que reliquias dicere licet su- perstites in carne cicatrices, si a quopiam feriri contingat. Atqui nisi hæ quoque sanentur, non pa- rum dolent : dilatantur etiam quandoque in ulce- rationes, et morbum redintegrant. Hoc idem homi- num animabus usuvenire conspicitur: ferit enim culpa, vulnerisque instar ingeritur malum, si certe opere perficiatur. Verum etiamsi contineat se ali- quis a peccato, id est ab absurde detestandeque voluptatis usu, quandiu illa cupidinis vi tenetur at- que obsidetur, quanquam ea melioribus forte cogi- tationibus supprimatur, nihilominus vulnerum ci- catrices habet (f) : quæ si diuturnæ ſlant, vertentur fortasse, ut dixi, in exulcerationes, prava demum consummata voluptate. Igitur qui in peccatis desi- dent, iisque gaudent et delectantur, suibus pares sunt in luto se volutantibus, contra vero qui semel lapsus, mox se receperit, suillamque vitam atque, ut ita dicam, sensum deposuerit, resumpto divino sen- su, suorura peccatoruin sentiens fetorem, malum (1) Recole dicta de peccatis cogitando conceptis vel inceptis, ad vers. 2 psalmi v.
τοῦ ὑπερῆρθαι σημαίνοντος τὸ οἷον φορτίου δίκην ἐπενηνέχθαι δυσαχθεστάτου. Τουτὶ γὰρ ἡμῖν καὶ ὁ γείτων εὐθὺς διερμηνεύει στίχος, βεβαρύνθαι λέγων αὐτὰς ὡς φορτίον βαρύ· δυσδιακόμιστον γὰρ φορτίον νοῦ καὶ φρενὸς, ἔλεγχος ὁ ἐφ’ ἁμαρτίαις. Πλὴν ἀπαλλάττει τοῦ κακοῦ τοὺς ἠῤῥωστηκότας ὁ Κύριος, λέγων· «Δεῦτε πρός με, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς.» Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περὶ ἑαυτὸν γεγονὸς ὁ Δαβὶδ λέγων· «Ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμέ.» Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτὰ, δι’ εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυχῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά· «Ὅταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθη κακῶν, καταφρονεῖ·» ὁ δὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ὀλισθήσειε κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγὴν, δεινῶς βαρεῖται τὴν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθαι σιγᾷν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. «Ἐκ περιςσεύματος γοῦν τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ.» Ὅθεν μὴ φέρων σιωπᾷν, ἐξέφῃνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων·
μειζόνως, ἀλλ' ἐκκοπήν τινα σχεῖν τὴν εἰς τὸ πρόσω κατωφερούς οὔσης καὶ βαρυτάτης ὡς ταλάντῳ μου αὐτῆς αἰσθάνεται. πάροδον τῶν παθῶν, μὴ ἀνέχεσθαι δὲ τῷ τῶν πνευ- μάτων ἰατρῷ τὰ ἐν ψυχαῖς γεγονότα δεικνύναι πάθη, καί τοι πάντα εἰδότι, καν μή τις ἔλοιτο τοῦτο δρᾷν. Υπερῆρθαι τοίνυν φησὶ τῆς ἑαυτοῦ κεφαλῆς τὰς ἁμαρτίας· τοῦ ὑπερῆρθαι σημαίνοντας τὸ οἷον φορ τίου δίκην ἐπενηνέχθαι δυσαχθεστάτου. Τουτὶ γὰρ ἡμῖν καὶ ὁ γείτων εὐθὺς διερμηνεύει στίχος, βεβα ρύνθαι λέγων αὐτὰς ὡς φορτίον βαρύ δυσδιακόμι στον γὰρ φορτίον νοῦ καὶ φρενός, ἔλεγχος ὁ ἐφ' ἁμαρτίαις. Πλὴν ἀπαλλάττει τοῦ κακοῦ τοὺς ἡῤῥω στηκότας ὁ Κύριος, λέγων· . Δεῦτε πρός με, πάντες δ οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. » Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περὶ ἑαυτὸν γεγονός ὁ Δαβίδ λέγων· . Ωσεί φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν, ἐπ' ἐμέ. ν Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτά, δι' εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυχῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά· . Οταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθη κακῶν, καταφρονεῖ· ν ὁ δὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ολισθήσεις κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγήν, δεινῶς βαρεῖται τὴν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθαι σιγαν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. • Εκ περισ σεύματος γοῦν τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. » Οθεν μὴ φέρων σιωπᾷν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· . Ωσεί φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμὲ,, δηλονότι αἱ ἀνομίαι μου. Οὐκ ἔστι δὲ τοῦτο εἰπεῖν τοὺς μὴ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων αἰσθανομένους. Τινὲς γοῦν καὶ ἡδονται καὶ ἐγκαυχῶνται τοῖς αὐτῶν πλημμελήμασιν, ὡς ἡδέως ταῦτα βαστάζοντες. Κε- φαλὴν δὲ λέγει τὸ ἡγεμονικόν. Φύσει δὲ τῆς κακίας λίβδου παραβάλλεσθαι, μόνος ὁ μετανοῶν τοῦ βάρους Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μόλωπές μου. (Α Γ. Β Πληγῶν δὲ καὶ τραυμάτων Λείψανα φαίη τις ἂν εἶναι τοὺς ἐναπομένοντας τῇ σαρκὶ μώλωπας, εἰ συμβαίη πλήττεσθαι παρ' ὁτουοῦν. Πλὴν εἰ μὴ καὶ οὗτοι θεραπεύοιντο, καταλγύνουσιν οὐ μικρῶς· ἀνευρύνονται δὲ καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ ὅτε, καὶ παλινδρομοῦσιν εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς. Τοιοῦτον καὶ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ὁρᾶται συμβαῖνον πλήττει μὲν γὰρ ἡ ἁμαρτία, καὶ τραύματος δίκην αὐτοῖς ἐμφύεται τὸ κακὸν, εἰ διεξάγοιτό πως εἰς πέ. ρας. Αλλ' εἰ καὶ παύσαιτό πως ἐνεργῶν τις τὸ πλημμέλημα, ήγουν τῆς ἐκτόπου καὶ βδελυρας ἡδονῆς τὴν ἀπόλαυσιν, ἕως ἐστὶν ἐν αὐτῷ τῆς ἐπιθυ- μίας ή δύναμις κρατυνομένη τε καὶ ἰσχύουσα, εἰ καὶ ἀνακόπτοιτό πως τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογισ μαῖς, τοὺς τῶν τραυμάτων μώλωπας ἔχει· εἰ δὲ δὴ συμβαίνοι καὶ ἐγχρονίζειν αὐτοὺς, μεταφοιτήσειεν ἂν ἴσως, ὡς ἔφην, καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ' ὅτε, τῆς εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῆς διεξαγομένης εἰς πέρας. Οἱ μὲν οὖν τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ' αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις εοίκασιν ἐγκυλιομέ ** i h : S IN PSALMUM XXXVII. A autem spirituum medico haerentes anima morbos B , estendere, alioquin jam scienti etiamsi quis- piam reticeat. Ergo supergressa sibi caput peccata dicit, supergrediendi vocabulo significans imposi tum sibi onus gravissimum. Id enim nobis proxi- mus declarat versiculus, gravantia dicens ipsa, gra- vis ponderis instar: molestissimum quippe onus est mentis animique, peccati conscientia. Sed enim ab hoc malo ægros liberat Dominus dicens: Venite ad me, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam vos 35. Sed et quiddam aliud sibi evenisse David narrat dicens: Ut onus grave gravatæ sunt iniquitates super me. › Gravabant enim conscien- tiam ejus facinora, adeo ut ferre ipsas nequiret, propter sui probi animi ingenuitatem. Nam qui pervicax durusque est, duritia sua iram sibi con- ciliat, dum proprias auget iniquitates: • Peccator enim cum in profundum malitiæ venerit, contem- nit; › probus autem homo, etsi semel diaboli inter- ceptione peccaverit, graviter ob rei conscientiam cruciatur, adeo ut neque silere neque malum summ celare valeat. Ex abundantia igitur cordis os 10- quitur ". » Quamobrem tacendi impatiens, angu- stias suas pervulgat dicens : « Sicut onus grave gra- vatæ sunt super me, nimirum iniquitates meæ. Porro sic loqui nequeunt, qui suorum peccatorum vim non sentiunt. Imo nonnulli gaudent gloriantur- que peccatis suis, eaque suaviter perferunt. Caput autem dicit pro rationali facultate. Jam cum ne- quitia, naturali motu ad infima tendat, ac tantopere gravis sit ut plumbeo talento comparetur, solus nihilominus pœnitens gravitatem ejus sentit. b, f. 135) Matth. XI, 28. * Luc. vi, 45. C D Vers. 6. Male olentes putruerunt cicatrices meæ. Plagarum vulnerum:que reliquias dicere licet su- perstites in carne cicatrices, si a quopiam feriri contingat. Atqui nisi hæ quoque sanentur, non pa- rum dolent : dilatantur etiam quandoque in ulce- rationes, et morbum redintegrant. Hoc idem homi- num animabus usuvenire conspicitur: ferit enim culpa, vulnerisque instar ingeritur malum, si certe opere perficiatur. Verum etiamsi contineat se ali- quis a peccato, id est ab absurde detestandeque voluptatis usu, quandiu illa cupidinis vi tenetur at- que obsidetur, quanquam ea melioribus forte cogi- tationibus supprimatur, nihilominus vulnerum ci- catrices habet (f) : quæ si diuturnæ ſlant, vertentur fortasse, ut dixi, in exulcerationes, prava demum consummata voluptate. Igitur qui in peccatis desi- dent, iisque gaudent et delectantur, suibus pares sunt in luto se volutantibus, contra vero qui semel lapsus, mox se receperit, suillamque vitam atque, ut ita dicam, sensum deposuerit, resumpto divino sen- su, suorura peccatoruin sentiens fetorem, malum (1) Recole dicta de peccatis cogitando conceptis vel inceptis, ad vers. 2 psalmi v.
PG 69:959«Ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμὲ,» δηλονότι αἱ ἀνομίαι μου. Οὐκ ἔστι δὲ τοῦτο εἰπεῖν τοὺς μὴ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων αἰσθανομένους. Τινὲς γοῦν καὶ ἥδονται καὶ ἐγκαυχῶνται τοῖς αὐτῶν πλημμελήμασιν, ὡς ἡδέως ταῦτα βαστάζοντες. Κεφαλὴν δὲ λέγει τὸ ἡγεμονικόν. Φύσει δὲ τῆς κακίας κατωφεροῦς οὔσης καὶ βαρυτάτης ὡς ταλάντῳ μολίβδου παραβάλλεσθαι, μόνος ὁ μετανοῶν τοῦ βάρους αὐτῆς αἰσθάνεται. «Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μόλωπές μου.» (α φ. 207 β, β φ. 135) Πληγῶν δὲ καὶ τραυμάτων λείψανα φαίη τις ἂν εἶναι τοὺς ἐναπομένοντας τῇ σαρκὶ μώλωπας, εἰ συμβαίη πλήττεσθαι παρ’ ὁτουοῦν. Πλὴν εἰ μὴ καὶ οὗτοι θεραπεύοιντο, καταλγύνουσιν οὐ μικρῶς· ἀνευρύνονται δὲ καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ’ ὅτε, καὶ παλινδρομοῦσιν εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς. Τοιοῦτον καὶ ἐν ταῖς τῶν ἀνθρώπων ψυχαῖς ὁρᾶται συμβαῖνον· πλήττει μὲν γὰρ ἡ ἁμαρτία, καὶ τραύματος δίκην αὐτοῖς ἐμφύεται τὸ κακὸν, εἰ διεξάγοιτό πως εἰς πέρας.
Α νοις βορβόρῳ ὁ δ᾽ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀνα- λα βὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν χοιρώδη ζωὴν καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, αἴσθησιν ἀποθέμενος, ἀναλαβὼν δὲ θείαν αἴσθησιν ὡς αἰσθάνεσθαι τῆς δυσωδίας τῶν ἰδίων μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι ἐσάπησαν, τούτου χάριν Ιατρεύων ἐμαυτόν. ἁμαρτημάτων, τὴν μιαρὰν ἐκείνην πράξιν ὡς ἐντώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ ὑπὸ συναισθήσεως υγιούς, ὁμολογεῖ λέγων· Όσα πεποίηκα δι' ἀφροσύνην, ταῦτά μοι ἐσάπη μή ανακαινιζόμενα παρ' ἐμοῦ, καὶ πάντα μοι ήξει με τανοοῦντι. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίας γενόμεναι, εβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν και Εταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλες ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. (Α 1. 208, Β Ενταῦθα σαφῶς ἀπαριθμείται τὰ ὡς ἀπό γε τοῦ συνειδότος ἀνθρώπῳ παντὶ συμβαί νοντα, ὅταν ἔχῃ πολὺ τὸ κατηφὲς ἐφ' ἁμαρτίαις δ δηλονότι καὶ πράξεσιν οὐκ ὀρθαῖς. Ἐπιπίπτει γὰρ καρδίαις φορτίου δίκην, καὶ ἀνανεύειν οὐκ ἐξ ἐπε τὴν ἐσχάτην αὐτὰς ὑπομένειν παρασκευάζει ταλαι πωρίαν, ὥστε καὶ κατάγχεσθαι κατά σθαι] δοκεῖν καὶ συγκαλύπτεσθαι, καὶ σκυθρωπάζειν ἀεὶ, καὶ οὐχ ἐκούσας καταβιάζεται· καὶ τοῦτο μέ χρι παντός, τουτέστιν εἰς ἔσχατον τοῦ πάθους, ἄχρις ἂν ἐλεήσῃ Θεὸς καὶ ἀπαλλάξῃ τοῦ κακοῦ, κατανεύ σας τὴν ἀμνηστίαν, καὶ διανευρώσας τὸν νοῦν εἰς τὸ ἀνακύψαι λοιπὸν, καὶ ἀποσείσασθαι μὲν τὸ κατηρές, ἀναθαρσῆσαι δὲ εἰς τὸ δύνασθαι κρατεῖν καὶ ἀντερέ ρεσθαι γεννικῶς ταῖς τῆς ἁμαρτίας ἐφόδοις· ὑφ᾽ ἧς καὶ ἠνάγκασται ταλαιπωρῆσαί τε καὶ κατακαμφθῆς ναι, καὶ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων πορεύε σθαι. Καρδία; γάρ, φησίν, εὐφραινομένης θάλλει πρόσωπον, ἐν δὲ λύπαις οὔσης σκυθρωπάζει. Εύ- φραίνει δὲ πάντως ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀρίστοις τὸ συν- ειδός, μαρτυροῦν αὐτοῖς ἀστειότητα βίου λαμπράν καὶ εἰλικρινῆ καὶ ἀξιεπαινετάτην ζωήν· καταλγύνει δὲ οὐ μικρῶς καὶ σκυθρωπὸν αὐτοῖς ἀποφαίνει τὸ πρόσωπον, ὅταν ἐπὶ πταίσμασι κατηγορῇ καὶ πικροῖς ἐλέγχοις κατατιτρώσκῃ τὸν νοῦν. που τῶν ὠνομασμένων. Καὶ τοῦτο, φησὶν, οὐκ ούσης δαμασμένης ὑπό γε τῶν τῆς ἀσκήσεως πόνων, ὡς Ότι αἱ ψύαι ναι, ει μόαι] μου ἐπλή- σθησαν εμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. (Δ. Γ. Β Γ. Ετέραν τινὰ πρὸς τούτοις ἀθλιότητα δηλοῖ πλημμελοῦσι συμβαίνουσαν. Η γάρ ψυχή (1) μου, φησιν, ἐπλήσθη ἐμπαιγμῶν. Ἐμπε μὸν δέ φησιν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ τὴν παρά των χλευασίαν, ἤτοι τὸν γέλωτα τὸν παρ' ἐχθρῶν. Εἰσὶ γὰρ, εἰσί τινες τῶν ἐν ἡμῖν σκαιοί τε καὶ φιλοσκώμ μονες, φιλεγκλήμονές τε καὶ δεινοί· καὶ τῶν μὲν Ιδίων πλημμελημάτων οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τίθενται τινε λόγον, ἐπιτωθάζουσι δὲ τοῖς ἄλλοις, εἰ δήπου συμ βαίνοι παρολισθεῖν καὶ ὑπενεχθῆναι. Διὰ τοῦτο ταῖς τῶν αθυροστομεῖν ειωθότων συκοφαντίαις ήγουν λοιδορίαις τῶν τοιούτων εμπαιγμῶν ἐμπεπλήσθαί φησιν τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, κατηγορούντων πάντως βάσεως ἐν τῇ ἐμῇ σαρκί, τουτέστιν ἀγρίως οὕτω δε πέρα γενέσθαι λαβεῖν τὴν ἴασιν. . S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. . . illum actum ceu fetentem impurumque aversa- tur ". Hujusmodi quid expertus David, postea ad sanum sensum reversus, confitetur dicens : Quæ insipienter patravi, putruerunt mihi, quandiu illa : non restaurari; verumtamen omnia mihi poenitenti integra fient. Quandoquidem igitur multiplicata iniquitates meæ in cumulum consurrexerunt, meum- que caput supergressæ sunt, et super me gravatæ, maleque oluerunt patrueruntque, ideo ut medici- nam mihi adhibeam. Vers. 7. Miser fuctus sum (id est miseriæ meæ sensu Langor) et curvatus usque in finem, tota die con- tristatus ingrediebar. Hic sapienter enumerat, quæ cuivis homini a pro- pria conscientia eveniunt, cum valde mceret pecca- torum causa et actuum haud rectorum. Incidit enim cordi mœror, oneris instar, vultumque attollere nos non sinit, sed summam perpeti cogit infelicitatem, ut suffocari atque obrui videamur, atque ut semper tristi vultu simus vel nolentes cogit; et qui- dem perpetuo, id est ad extremam usque passio- nema; donec Deus misereatur, maloque eripiat, venia indulta, nestraque mente erecta, ut abjecta tristitia, receptaque fiducia, peccati incursibus strenue resistamus, quod hactenus miseros esse cogebat, curvosque incedere, contractumque gerere supercilium. Nam si cor, Scriptura inquit 18, læ tum fuerit, vultus hilarescit, qui contra in tristitia concidit. Oblectat sane optimos quosque conscien- tia, testans illis morum splendidam puramque ho- nestatem, et laudatissimum vitæ genus; affligit vero non parum, tristemque illorum efficit vultum quorum lapsus accusat, acerbisque reprehensioni- bus mentem vulnerat. B f. 135) [el. cod. C Vers. 8. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusioni- bus, non est sanitas in carne mea. Aliam præter cæteras calamitatem ostendit pec- catoribus accidere solitam. Anima, inquit, mea impleta est illusionibus. Illusionem vero dicit a Deo inspirata Scriptura, quorumdam sannas, id est ri- sum inimicorum. Sunt enim nonnulli maligni, der risores, conviciatores ac sevi, qui peccatorum quidem suorum prope obliti, alios derident si quando eis prolabi abripique contingat. Quocirca intemperantium horum calumniis, sive illusionum hujusmodi conviciis plenam dicit animam suam, accusantibus passim prædictis hominibus. Interim carni meæ, inquit, salus non est, tantisque exerce- tur laboribus, ut procul omni sanitate sit. II Petr. II, 22. Prov. xv, 13. rillus etiam in textu Biblico ita legerit pro Qua!. vel certe metaphoram existimaverit. Godex tamen [marg. b, b) A variat a lectione codicis B, sive potius hoc in Joco brevior est; ideoque apud ipsum neque 45x1 vocabulum legitur in explanatione, neque ?×4% (1) Habet ugh hic et postea codex B, quasi Cy-
Ἀλλ’ εἰ καὶ παύσαιτό πως ἐνεργῶν τις τὸ πλημμέλημα, ἤγουν τῆς ἐκτόπου καὶ βδελυρᾶς ἡδονῆς τὴν ἀπόλαυσιν, ἕως ἐστὶν ἐν αὐτῷ τῆς ἐπιθυμίας ἡ δύναμις κρατυνομένη τε καὶ ἰσχύουσα, εἰ καὶ ἀνακόπτοιτό πως τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον ἐπιλογιςμοῖς, τοὺς τῶν τραυμάτων μώλωπας ἔχει· εἰ δὲ δὴ συμβαίνοι καὶ ἐγχρονίζειν αὐτοὺς, μεταφοιτήσειεν ἂν ἴσως, ὡς ἔφην, καὶ εἰς ἑλκώσεις ἔσθ’ ὅτε, τῆς εἰς τὸ φαῦλον ἡδονῆς διεξαγομένης εἰς πέρας. Οἱ μὲν οὖν τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις ἐοίκασιν ἐγκυλιομένοις βορβόρῳ· ὁ δ’ εἰς ἄπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀναλαβὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν χοιρώδη ζωὴν καὶ, ἴν’ οὕτως ὀνομάσω, αἴσθησιν ἀποθέμενος, ἀναλαβὼν δὲ θείαν αἴσθησιν ὡς αἰσθάνεσθαι τῆς δυσωδίας τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων, τὴν μιαρὰν ἐκείνην πρᾶξιν ὡς δυσώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ ὑπὸ συναισθήσεως ὑγιοῦς, ὁμολογεῖ λέγων· Ὅσα πεποίηκα δι’ ἀφροσύνην, ταῦτά μοι ἐσάπη μὴ ἀνακαινιζόμενα παρ’ ἐμοῦ καὶ πάντα μοι ἥξει μετανοοῦντι.
Α νοις βορβόρῳ ὁ δ᾽ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀνα- λα βὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν χοιρώδη ζωὴν καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, αἴσθησιν ἀποθέμενος, ἀναλαβὼν δὲ θείαν αἴσθησιν ὡς αἰσθάνεσθαι τῆς δυσωδίας τῶν ἰδίων μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι ἐσάπησαν, τούτου χάριν Ιατρεύων ἐμαυτόν. ἁμαρτημάτων, τὴν μιαρὰν ἐκείνην πράξιν ὡς ἐντώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ ὑπὸ συναισθήσεως υγιούς, ὁμολογεῖ λέγων· Όσα πεποίηκα δι' ἀφροσύνην, ταῦτά μοι ἐσάπη μή ανακαινιζόμενα παρ' ἐμοῦ, καὶ πάντα μοι ήξει με τανοοῦντι. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίας γενόμεναι, εβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν και Εταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλες ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. (Α 1. 208, Β Ενταῦθα σαφῶς ἀπαριθμείται τὰ ὡς ἀπό γε τοῦ συνειδότος ἀνθρώπῳ παντὶ συμβαί νοντα, ὅταν ἔχῃ πολὺ τὸ κατηφὲς ἐφ' ἁμαρτίαις δ δηλονότι καὶ πράξεσιν οὐκ ὀρθαῖς. Ἐπιπίπτει γὰρ καρδίαις φορτίου δίκην, καὶ ἀνανεύειν οὐκ ἐξ ἐπε τὴν ἐσχάτην αὐτὰς ὑπομένειν παρασκευάζει ταλαι πωρίαν, ὥστε καὶ κατάγχεσθαι κατά σθαι] δοκεῖν καὶ συγκαλύπτεσθαι, καὶ σκυθρωπάζειν ἀεὶ, καὶ οὐχ ἐκούσας καταβιάζεται· καὶ τοῦτο μέ χρι παντός, τουτέστιν εἰς ἔσχατον τοῦ πάθους, ἄχρις ἂν ἐλεήσῃ Θεὸς καὶ ἀπαλλάξῃ τοῦ κακοῦ, κατανεύ σας τὴν ἀμνηστίαν, καὶ διανευρώσας τὸν νοῦν εἰς τὸ ἀνακύψαι λοιπὸν, καὶ ἀποσείσασθαι μὲν τὸ κατηρές, ἀναθαρσῆσαι δὲ εἰς τὸ δύνασθαι κρατεῖν καὶ ἀντερέ ρεσθαι γεννικῶς ταῖς τῆς ἁμαρτίας ἐφόδοις· ὑφ᾽ ἧς καὶ ἠνάγκασται ταλαιπωρῆσαί τε καὶ κατακαμφθῆς ναι, καὶ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων πορεύε σθαι. Καρδία; γάρ, φησίν, εὐφραινομένης θάλλει πρόσωπον, ἐν δὲ λύπαις οὔσης σκυθρωπάζει. Εύ- φραίνει δὲ πάντως ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀρίστοις τὸ συν- ειδός, μαρτυροῦν αὐτοῖς ἀστειότητα βίου λαμπράν καὶ εἰλικρινῆ καὶ ἀξιεπαινετάτην ζωήν· καταλγύνει δὲ οὐ μικρῶς καὶ σκυθρωπὸν αὐτοῖς ἀποφαίνει τὸ πρόσωπον, ὅταν ἐπὶ πταίσμασι κατηγορῇ καὶ πικροῖς ἐλέγχοις κατατιτρώσκῃ τὸν νοῦν. που τῶν ὠνομασμένων. Καὶ τοῦτο, φησὶν, οὐκ ούσης δαμασμένης ὑπό γε τῶν τῆς ἀσκήσεως πόνων, ὡς Ότι αἱ ψύαι ναι, ει μόαι] μου ἐπλή- σθησαν εμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. (Δ. Γ. Β Γ. Ετέραν τινὰ πρὸς τούτοις ἀθλιότητα δηλοῖ πλημμελοῦσι συμβαίνουσαν. Η γάρ ψυχή (1) μου, φησιν, ἐπλήσθη ἐμπαιγμῶν. Ἐμπε μὸν δέ φησιν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ τὴν παρά των χλευασίαν, ἤτοι τὸν γέλωτα τὸν παρ' ἐχθρῶν. Εἰσὶ γὰρ, εἰσί τινες τῶν ἐν ἡμῖν σκαιοί τε καὶ φιλοσκώμ μονες, φιλεγκλήμονές τε καὶ δεινοί· καὶ τῶν μὲν Ιδίων πλημμελημάτων οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τίθενται τινε λόγον, ἐπιτωθάζουσι δὲ τοῖς ἄλλοις, εἰ δήπου συμ βαίνοι παρολισθεῖν καὶ ὑπενεχθῆναι. Διὰ τοῦτο ταῖς τῶν αθυροστομεῖν ειωθότων συκοφαντίαις ήγουν λοιδορίαις τῶν τοιούτων εμπαιγμῶν ἐμπεπλήσθαί φησιν τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, κατηγορούντων πάντως βάσεως ἐν τῇ ἐμῇ σαρκί, τουτέστιν ἀγρίως οὕτω δε πέρα γενέσθαι λαβεῖν τὴν ἴασιν. . S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. . . illum actum ceu fetentem impurumque aversa- tur ". Hujusmodi quid expertus David, postea ad sanum sensum reversus, confitetur dicens : Quæ insipienter patravi, putruerunt mihi, quandiu illa : non restaurari; verumtamen omnia mihi poenitenti integra fient. Quandoquidem igitur multiplicata iniquitates meæ in cumulum consurrexerunt, meum- que caput supergressæ sunt, et super me gravatæ, maleque oluerunt patrueruntque, ideo ut medici- nam mihi adhibeam. Vers. 7. Miser fuctus sum (id est miseriæ meæ sensu Langor) et curvatus usque in finem, tota die con- tristatus ingrediebar. Hic sapienter enumerat, quæ cuivis homini a pro- pria conscientia eveniunt, cum valde mceret pecca- torum causa et actuum haud rectorum. Incidit enim cordi mœror, oneris instar, vultumque attollere nos non sinit, sed summam perpeti cogit infelicitatem, ut suffocari atque obrui videamur, atque ut semper tristi vultu simus vel nolentes cogit; et qui- dem perpetuo, id est ad extremam usque passio- nema; donec Deus misereatur, maloque eripiat, venia indulta, nestraque mente erecta, ut abjecta tristitia, receptaque fiducia, peccati incursibus strenue resistamus, quod hactenus miseros esse cogebat, curvosque incedere, contractumque gerere supercilium. Nam si cor, Scriptura inquit 18, læ tum fuerit, vultus hilarescit, qui contra in tristitia concidit. Oblectat sane optimos quosque conscien- tia, testans illis morum splendidam puramque ho- nestatem, et laudatissimum vitæ genus; affligit vero non parum, tristemque illorum efficit vultum quorum lapsus accusat, acerbisque reprehensioni- bus mentem vulnerat. B f. 135) [el. cod. C Vers. 8. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusioni- bus, non est sanitas in carne mea. Aliam præter cæteras calamitatem ostendit pec- catoribus accidere solitam. Anima, inquit, mea impleta est illusionibus. Illusionem vero dicit a Deo inspirata Scriptura, quorumdam sannas, id est ri- sum inimicorum. Sunt enim nonnulli maligni, der risores, conviciatores ac sevi, qui peccatorum quidem suorum prope obliti, alios derident si quando eis prolabi abripique contingat. Quocirca intemperantium horum calumniis, sive illusionum hujusmodi conviciis plenam dicit animam suam, accusantibus passim prædictis hominibus. Interim carni meæ, inquit, salus non est, tantisque exerce- tur laboribus, ut procul omni sanitate sit. II Petr. II, 22. Prov. xv, 13. rillus etiam in textu Biblico ita legerit pro Qua!. vel certe metaphoram existimaverit. Godex tamen [marg. b, b) A variat a lectione codicis B, sive potius hoc in Joco brevior est; ideoque apud ipsum neque 45x1 vocabulum legitur in explanatione, neque ?×4% (1) Habet ugh hic et postea codex B, quasi Cy-
PG 69:960Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίαι μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι γενόμεναι, ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν, τούτου χάριν ἰατρεύων ἐμαυτόν. «Ἐταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἔως τέλους, ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην.» (α φ. 208, β φ. 135) Ἐνταῦθα σαφῶς ἀπαριθμεῖται τὰ ὡς ἀπό γε τοῦ συνειδότος ἀνθρώπῳ παντὶ συμβαίνοντα, ὅταν ἔχῃ πολὺ τὸ κατηφὲς ἐφ’ ἁμαρτίαις δὲ δηλονότι καὶ πράξεσιν οὐκ ὀρθαῖς. Ἐπιπίπτει γὰρ καρδίαις φορτίου δίκην, καὶ ἀνανεύειν οὐκ ἐᾷ, ἀλλὰ τὴν ἐσχάτην αὐτὰς ὑπομένειν παρασκευάζει ταλαιπωρίαν, ὥστε καὶ κατάγχεσθαι [ αλ. ξοδ. κατεάγνυσθαι] δοκεῖν καὶ συγκαλύπτεσθαι, καὶ σκυθρωπάζειν ἀεὶ, καὶ οὐχ ἑκούσας καταβιάζεται· καὶ τοῦτο μέχρι παντὸς, τουτέστιν εἰς ἔσχατον τοῦ πάθους, ἄχρις ἂν ἐλεήσῃ Θεὸς καὶ ἀπαλλάξῃ τοῦ κακοῦ, κατανεύσας τὴν ἀμνηστίαν, καὶ διανευρώσας τὸν νοῦν εἰς τὸ ἀνακύψαι λοιπὸν, καὶ ἀποσείσασθαι μὲν τὸ κατηφὲς, ἀναθαρσῆσαι δὲ εἰς τὸ δύνασθαι κρατεῖν καὶ ἀντιφέρεσθαι γεννικῶς ταῖς τῆς ἁμαρτίας ἐφόδοις· ὑφ’ ἧς καὶ ἠνάγκασται ταλαιπωρῆσαί τε καὶ κατακαμφθῆναι, καὶ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων πορεύεσθαι.
Α νοις βορβόρῳ ὁ δ᾽ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀνα- λα βὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν χοιρώδη ζωὴν καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, αἴσθησιν ἀποθέμενος, ἀναλαβὼν δὲ θείαν αἴσθησιν ὡς αἰσθάνεσθαι τῆς δυσωδίας τῶν ἰδίων μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι ἐσάπησαν, τούτου χάριν Ιατρεύων ἐμαυτόν. ἁμαρτημάτων, τὴν μιαρὰν ἐκείνην πράξιν ὡς ἐντώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ ὑπὸ συναισθήσεως υγιούς, ὁμολογεῖ λέγων· Όσα πεποίηκα δι' ἀφροσύνην, ταῦτά μοι ἐσάπη μή ανακαινιζόμενα παρ' ἐμοῦ, καὶ πάντα μοι ήξει με τανοοῦντι. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίας γενόμεναι, εβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν και Εταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλες ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. (Α 1. 208, Β Ενταῦθα σαφῶς ἀπαριθμείται τὰ ὡς ἀπό γε τοῦ συνειδότος ἀνθρώπῳ παντὶ συμβαί νοντα, ὅταν ἔχῃ πολὺ τὸ κατηφὲς ἐφ' ἁμαρτίαις δ δηλονότι καὶ πράξεσιν οὐκ ὀρθαῖς. Ἐπιπίπτει γὰρ καρδίαις φορτίου δίκην, καὶ ἀνανεύειν οὐκ ἐξ ἐπε τὴν ἐσχάτην αὐτὰς ὑπομένειν παρασκευάζει ταλαι πωρίαν, ὥστε καὶ κατάγχεσθαι κατά σθαι] δοκεῖν καὶ συγκαλύπτεσθαι, καὶ σκυθρωπάζειν ἀεὶ, καὶ οὐχ ἐκούσας καταβιάζεται· καὶ τοῦτο μέ χρι παντός, τουτέστιν εἰς ἔσχατον τοῦ πάθους, ἄχρις ἂν ἐλεήσῃ Θεὸς καὶ ἀπαλλάξῃ τοῦ κακοῦ, κατανεύ σας τὴν ἀμνηστίαν, καὶ διανευρώσας τὸν νοῦν εἰς τὸ ἀνακύψαι λοιπὸν, καὶ ἀποσείσασθαι μὲν τὸ κατηρές, ἀναθαρσῆσαι δὲ εἰς τὸ δύνασθαι κρατεῖν καὶ ἀντερέ ρεσθαι γεννικῶς ταῖς τῆς ἁμαρτίας ἐφόδοις· ὑφ᾽ ἧς καὶ ἠνάγκασται ταλαιπωρῆσαί τε καὶ κατακαμφθῆς ναι, καὶ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων πορεύε σθαι. Καρδία; γάρ, φησίν, εὐφραινομένης θάλλει πρόσωπον, ἐν δὲ λύπαις οὔσης σκυθρωπάζει. Εύ- φραίνει δὲ πάντως ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀρίστοις τὸ συν- ειδός, μαρτυροῦν αὐτοῖς ἀστειότητα βίου λαμπράν καὶ εἰλικρινῆ καὶ ἀξιεπαινετάτην ζωήν· καταλγύνει δὲ οὐ μικρῶς καὶ σκυθρωπὸν αὐτοῖς ἀποφαίνει τὸ πρόσωπον, ὅταν ἐπὶ πταίσμασι κατηγορῇ καὶ πικροῖς ἐλέγχοις κατατιτρώσκῃ τὸν νοῦν. που τῶν ὠνομασμένων. Καὶ τοῦτο, φησὶν, οὐκ ούσης δαμασμένης ὑπό γε τῶν τῆς ἀσκήσεως πόνων, ὡς Ότι αἱ ψύαι ναι, ει μόαι] μου ἐπλή- σθησαν εμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. (Δ. Γ. Β Γ. Ετέραν τινὰ πρὸς τούτοις ἀθλιότητα δηλοῖ πλημμελοῦσι συμβαίνουσαν. Η γάρ ψυχή (1) μου, φησιν, ἐπλήσθη ἐμπαιγμῶν. Ἐμπε μὸν δέ φησιν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ τὴν παρά των χλευασίαν, ἤτοι τὸν γέλωτα τὸν παρ' ἐχθρῶν. Εἰσὶ γὰρ, εἰσί τινες τῶν ἐν ἡμῖν σκαιοί τε καὶ φιλοσκώμ μονες, φιλεγκλήμονές τε καὶ δεινοί· καὶ τῶν μὲν Ιδίων πλημμελημάτων οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τίθενται τινε λόγον, ἐπιτωθάζουσι δὲ τοῖς ἄλλοις, εἰ δήπου συμ βαίνοι παρολισθεῖν καὶ ὑπενεχθῆναι. Διὰ τοῦτο ταῖς τῶν αθυροστομεῖν ειωθότων συκοφαντίαις ήγουν λοιδορίαις τῶν τοιούτων εμπαιγμῶν ἐμπεπλήσθαί φησιν τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, κατηγορούντων πάντως βάσεως ἐν τῇ ἐμῇ σαρκί, τουτέστιν ἀγρίως οὕτω δε πέρα γενέσθαι λαβεῖν τὴν ἴασιν. . S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. . . illum actum ceu fetentem impurumque aversa- tur ". Hujusmodi quid expertus David, postea ad sanum sensum reversus, confitetur dicens : Quæ insipienter patravi, putruerunt mihi, quandiu illa : non restaurari; verumtamen omnia mihi poenitenti integra fient. Quandoquidem igitur multiplicata iniquitates meæ in cumulum consurrexerunt, meum- que caput supergressæ sunt, et super me gravatæ, maleque oluerunt patrueruntque, ideo ut medici- nam mihi adhibeam. Vers. 7. Miser fuctus sum (id est miseriæ meæ sensu Langor) et curvatus usque in finem, tota die con- tristatus ingrediebar. Hic sapienter enumerat, quæ cuivis homini a pro- pria conscientia eveniunt, cum valde mceret pecca- torum causa et actuum haud rectorum. Incidit enim cordi mœror, oneris instar, vultumque attollere nos non sinit, sed summam perpeti cogit infelicitatem, ut suffocari atque obrui videamur, atque ut semper tristi vultu simus vel nolentes cogit; et qui- dem perpetuo, id est ad extremam usque passio- nema; donec Deus misereatur, maloque eripiat, venia indulta, nestraque mente erecta, ut abjecta tristitia, receptaque fiducia, peccati incursibus strenue resistamus, quod hactenus miseros esse cogebat, curvosque incedere, contractumque gerere supercilium. Nam si cor, Scriptura inquit 18, læ tum fuerit, vultus hilarescit, qui contra in tristitia concidit. Oblectat sane optimos quosque conscien- tia, testans illis morum splendidam puramque ho- nestatem, et laudatissimum vitæ genus; affligit vero non parum, tristemque illorum efficit vultum quorum lapsus accusat, acerbisque reprehensioni- bus mentem vulnerat. B f. 135) [el. cod. C Vers. 8. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusioni- bus, non est sanitas in carne mea. Aliam præter cæteras calamitatem ostendit pec- catoribus accidere solitam. Anima, inquit, mea impleta est illusionibus. Illusionem vero dicit a Deo inspirata Scriptura, quorumdam sannas, id est ri- sum inimicorum. Sunt enim nonnulli maligni, der risores, conviciatores ac sevi, qui peccatorum quidem suorum prope obliti, alios derident si quando eis prolabi abripique contingat. Quocirca intemperantium horum calumniis, sive illusionum hujusmodi conviciis plenam dicit animam suam, accusantibus passim prædictis hominibus. Interim carni meæ, inquit, salus non est, tantisque exerce- tur laboribus, ut procul omni sanitate sit. II Petr. II, 22. Prov. xv, 13. rillus etiam in textu Biblico ita legerit pro Qua!. vel certe metaphoram existimaverit. Godex tamen [marg. b, b) A variat a lectione codicis B, sive potius hoc in Joco brevior est; ideoque apud ipsum neque 45x1 vocabulum legitur in explanatione, neque ?×4% (1) Habet ugh hic et postea codex B, quasi Cy-
Καρδίας γὰρ, φησὶν, εὐφραινομένης θάλλει πρόσωπον, ἐν δὲ λύπαις οὔσης σκυθρωπάζει. Εὐφραίνει δὲ πάντως ἐφ’ ἅπασι τοῖς ἀρίστοις τὸ συνειδὸς, μαρτυροῦν αὐτοῖς ἀστειότητα βίου λαμπρὰν καὶ εἰλικρινῆ καὶ ἀξιεπαινετάτην ζωήν· καταλγύνει δὲ οὐ μικρῶς καὶ σκυθρωπὸν αὐτοῖς ἀποφαίνει τὸ πρόσωπον, ὅταν ἐπὶ πταίσμασι κατηγορῇ καὶ πικροῖς ἐλέγχοις κατατιτρώσκῃ τὸν νοῦν. «Ὅτι αἱ ψύαι [ μαργ. ψῶαι, ετ ψόαι] μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου.» (α φ. 208 β, β φ. 135 β) Ἑτέραν τινὰ πρὸς τούτοις ἀθλιότητα δηλοῖ πλημμελοῦσι συμβαίνουσαν. Ἡ γὰρ ψυχή μου, φησὶν, ἐπλήσθη ἐμπαιγμῶν. Ἐμπαιγμὸν δέ φησιν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ τὴν παρά τινων χλευασίαν, ἤτοι τὸν γέλωτα τὸν παρ’ ἐχθρῶν. Εἰσὶ γὰρ, εἰσί τινες τῶν ἐν ἡμῖν σκαιοί τε καὶ φιλοσκώμμονες, φιλεγκλήμονές τε καὶ δεινοί· καὶ τῶν μὲν ἰδίων πλημμελημάτων οὐδ’ ὅσον εἰπεῖν τίθενταί τινα λόγον, ἐπιτωθάζουσι δὲ τοῖς ἄλλοις, εἰ δήπου συμβαίνοι παρολισθεῖν καὶ ὑπενεχθῆναι.
Α νοις βορβόρῳ ὁ δ᾽ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀνα- λα βὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν χοιρώδη ζωὴν καὶ, ἵν' οὕτως ὀνομάσω, αἴσθησιν ἀποθέμενος, ἀναλαβὼν δὲ θείαν αἴσθησιν ὡς αἰσθάνεσθαι τῆς δυσωδίας τῶν ἰδίων μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι ἐσάπησαν, τούτου χάριν Ιατρεύων ἐμαυτόν. ἁμαρτημάτων, τὴν μιαρὰν ἐκείνην πράξιν ὡς ἐντώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ ὑπὸ συναισθήσεως υγιούς, ὁμολογεῖ λέγων· Όσα πεποίηκα δι' ἀφροσύνην, ταῦτά μοι ἐσάπη μή ανακαινιζόμενα παρ' ἐμοῦ, καὶ πάντα μοι ήξει με τανοοῦντι. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίας γενόμεναι, εβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν και Εταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλες ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. (Α 1. 208, Β Ενταῦθα σαφῶς ἀπαριθμείται τὰ ὡς ἀπό γε τοῦ συνειδότος ἀνθρώπῳ παντὶ συμβαί νοντα, ὅταν ἔχῃ πολὺ τὸ κατηφὲς ἐφ' ἁμαρτίαις δ δηλονότι καὶ πράξεσιν οὐκ ὀρθαῖς. Ἐπιπίπτει γὰρ καρδίαις φορτίου δίκην, καὶ ἀνανεύειν οὐκ ἐξ ἐπε τὴν ἐσχάτην αὐτὰς ὑπομένειν παρασκευάζει ταλαι πωρίαν, ὥστε καὶ κατάγχεσθαι κατά σθαι] δοκεῖν καὶ συγκαλύπτεσθαι, καὶ σκυθρωπάζειν ἀεὶ, καὶ οὐχ ἐκούσας καταβιάζεται· καὶ τοῦτο μέ χρι παντός, τουτέστιν εἰς ἔσχατον τοῦ πάθους, ἄχρις ἂν ἐλεήσῃ Θεὸς καὶ ἀπαλλάξῃ τοῦ κακοῦ, κατανεύ σας τὴν ἀμνηστίαν, καὶ διανευρώσας τὸν νοῦν εἰς τὸ ἀνακύψαι λοιπὸν, καὶ ἀποσείσασθαι μὲν τὸ κατηρές, ἀναθαρσῆσαι δὲ εἰς τὸ δύνασθαι κρατεῖν καὶ ἀντερέ ρεσθαι γεννικῶς ταῖς τῆς ἁμαρτίας ἐφόδοις· ὑφ᾽ ἧς καὶ ἠνάγκασται ταλαιπωρῆσαί τε καὶ κατακαμφθῆς ναι, καὶ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων πορεύε σθαι. Καρδία; γάρ, φησίν, εὐφραινομένης θάλλει πρόσωπον, ἐν δὲ λύπαις οὔσης σκυθρωπάζει. Εύ- φραίνει δὲ πάντως ἐφ᾽ ἅπασι τοῖς ἀρίστοις τὸ συν- ειδός, μαρτυροῦν αὐτοῖς ἀστειότητα βίου λαμπράν καὶ εἰλικρινῆ καὶ ἀξιεπαινετάτην ζωήν· καταλγύνει δὲ οὐ μικρῶς καὶ σκυθρωπὸν αὐτοῖς ἀποφαίνει τὸ πρόσωπον, ὅταν ἐπὶ πταίσμασι κατηγορῇ καὶ πικροῖς ἐλέγχοις κατατιτρώσκῃ τὸν νοῦν. που τῶν ὠνομασμένων. Καὶ τοῦτο, φησὶν, οὐκ ούσης δαμασμένης ὑπό γε τῶν τῆς ἀσκήσεως πόνων, ὡς Ότι αἱ ψύαι ναι, ει μόαι] μου ἐπλή- σθησαν εμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. (Δ. Γ. Β Γ. Ετέραν τινὰ πρὸς τούτοις ἀθλιότητα δηλοῖ πλημμελοῦσι συμβαίνουσαν. Η γάρ ψυχή (1) μου, φησιν, ἐπλήσθη ἐμπαιγμῶν. Ἐμπε μὸν δέ φησιν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ τὴν παρά των χλευασίαν, ἤτοι τὸν γέλωτα τὸν παρ' ἐχθρῶν. Εἰσὶ γὰρ, εἰσί τινες τῶν ἐν ἡμῖν σκαιοί τε καὶ φιλοσκώμ μονες, φιλεγκλήμονές τε καὶ δεινοί· καὶ τῶν μὲν Ιδίων πλημμελημάτων οὐδ᾽ ὅσον εἰπεῖν τίθενται τινε λόγον, ἐπιτωθάζουσι δὲ τοῖς ἄλλοις, εἰ δήπου συμ βαίνοι παρολισθεῖν καὶ ὑπενεχθῆναι. Διὰ τοῦτο ταῖς τῶν αθυροστομεῖν ειωθότων συκοφαντίαις ήγουν λοιδορίαις τῶν τοιούτων εμπαιγμῶν ἐμπεπλήσθαί φησιν τὴν ἑαυτοῦ ψυχήν, κατηγορούντων πάντως βάσεως ἐν τῇ ἐμῇ σαρκί, τουτέστιν ἀγρίως οὕτω δε πέρα γενέσθαι λαβεῖν τὴν ἴασιν. . S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. . . illum actum ceu fetentem impurumque aversa- tur ". Hujusmodi quid expertus David, postea ad sanum sensum reversus, confitetur dicens : Quæ insipienter patravi, putruerunt mihi, quandiu illa : non restaurari; verumtamen omnia mihi poenitenti integra fient. Quandoquidem igitur multiplicata iniquitates meæ in cumulum consurrexerunt, meum- que caput supergressæ sunt, et super me gravatæ, maleque oluerunt patrueruntque, ideo ut medici- nam mihi adhibeam. Vers. 7. Miser fuctus sum (id est miseriæ meæ sensu Langor) et curvatus usque in finem, tota die con- tristatus ingrediebar. Hic sapienter enumerat, quæ cuivis homini a pro- pria conscientia eveniunt, cum valde mceret pecca- torum causa et actuum haud rectorum. Incidit enim cordi mœror, oneris instar, vultumque attollere nos non sinit, sed summam perpeti cogit infelicitatem, ut suffocari atque obrui videamur, atque ut semper tristi vultu simus vel nolentes cogit; et qui- dem perpetuo, id est ad extremam usque passio- nema; donec Deus misereatur, maloque eripiat, venia indulta, nestraque mente erecta, ut abjecta tristitia, receptaque fiducia, peccati incursibus strenue resistamus, quod hactenus miseros esse cogebat, curvosque incedere, contractumque gerere supercilium. Nam si cor, Scriptura inquit 18, læ tum fuerit, vultus hilarescit, qui contra in tristitia concidit. Oblectat sane optimos quosque conscien- tia, testans illis morum splendidam puramque ho- nestatem, et laudatissimum vitæ genus; affligit vero non parum, tristemque illorum efficit vultum quorum lapsus accusat, acerbisque reprehensioni- bus mentem vulnerat. B f. 135) [el. cod. C Vers. 8. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusioni- bus, non est sanitas in carne mea. Aliam præter cæteras calamitatem ostendit pec- catoribus accidere solitam. Anima, inquit, mea impleta est illusionibus. Illusionem vero dicit a Deo inspirata Scriptura, quorumdam sannas, id est ri- sum inimicorum. Sunt enim nonnulli maligni, der risores, conviciatores ac sevi, qui peccatorum quidem suorum prope obliti, alios derident si quando eis prolabi abripique contingat. Quocirca intemperantium horum calumniis, sive illusionum hujusmodi conviciis plenam dicit animam suam, accusantibus passim prædictis hominibus. Interim carni meæ, inquit, salus non est, tantisque exerce- tur laboribus, ut procul omni sanitate sit. II Petr. II, 22. Prov. xv, 13. rillus etiam in textu Biblico ita legerit pro Qua!. vel certe metaphoram existimaverit. Godex tamen [marg. b, b) A variat a lectione codicis B, sive potius hoc in Joco brevior est; ideoque apud ipsum neque 45x1 vocabulum legitur in explanatione, neque ?×4% (1) Habet ugh hic et postea codex B, quasi Cy-
PG 69:962Διὰ τοῦτο ταῖς τῶν ἀθυροστομεῖν εἰωθότων συκοφαντίαις ἤγουν λοιδορίαις τῶν τοιούτων ἐμπαιγμῶν ἐμπεπλῆσθαί φησιν τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, κατηγορούντων πάντως που τῶν ὠνομασμένων. Καὶ τοῦτο, φησὶν, οὐκ οὔσης ἰάσεως ἐν τῇ ἐμῇ σαρκὶ, τουτέστιν ἀγρίως οὕτω δεδαμασμένης ὑπό γε τῶν τῆς ἀσκήσεως πόνων, ὡς πέρα γενέσθαι λαβεῖν τὴν ἴασιν. «Ὠρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου.» (α φ. 208 β) Κακοῦσθαί φησιν ὠρύεσθαί τε ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς ἑαυτοῦ καρδίας. Μαστίζον γὰρ τὸ συνειδὸς τὴν καρδίαν στεναγμοὺς ἀφιέναι ποιεῖ. Ὁ γὰρ ἁλοὺς ὅλως ἐπὶ πταίσματι, καὶ ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατηγορούμενος, συνεὶς δὲ ὅτι προσκέκρουκε τῷ Θεῷ, οὐ ῥᾳθυμεῖν ὀφείλει, λύπῃ δὲ μᾶλλον μονονουχὶ καταμεθύουσαν ἔχειν τὴν διάνοιαν, καὶ τὴν καρδίαν κεκακωμένην ὡς ἀπό γε πικρᾶς ὀδύνης, ὥστε καὶ ὠρύεσθαι δοκεῖν ἀνιεμένων ἐκ βάθους τῶν στεναγμῶν, καὶ ἐκ τῶν κατωτάτω τῆς καρδίας μυχῶν βαρείας καὶ ἀλαλήτου πεμπομένης ἠχῆς. Οὐ γὰρ ἵνα, φησὶ, τοῖς πολλοῖς φανερὸς γένωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι, ἐν αὐτῇ δὲ τῇ καρδίᾳ τὸ ὄμμα μύων σοι μόνῳ τῷ βλέποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ στεναγμοὺς ἐπεδείκνυον, ἐν ἐμαυτῷ ὠρυόμενος.
Βρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου. (Α Γ. 1) Κακοῦσθαί φησιν ὠρύεσθαί τε ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς ἑαυτοῦ καρδίας. Μαστίζον γὰρ τὸ συνειδὸς τὴν καρδίαν στεναγμοὺς ἀφιέναι ποιεί. Ο γὰρ ἀλοὺς ὅλως ἐπὶ πταίσματι, καὶ ὑπὸ τοῦ συνει δέτος κατηγορούμενος, συνεὶς δὲ ὅτι προσκέκρουσε τῷ Θεῷ, οὐ ῥαθυμεῖν ὀφείλει, λύπῃ δὲ μᾶλλον μονον οὐχὶ καταμεθύουσαν ἔχειν τὴν διάνοιαν, καὶ τὴν καρδίαν κεκακωμένην ὡς ἀπό γε πικράς οδύνης, ὥστε καὶ ὠρύεσθαι δοκεῖν ἀνιεμένων ἐκ βάθους τῶν στεναγμῶν, καὶ ἐκ τῶν κατωτάτω τῆς καρδίας μυ χῶν βαρείας καὶ ἀλαλήτου πεμπομένης ἠχῆς. Οἱ γὰρ ἵνα, φησί, τοῖς πολλοῖς φανερὸς γένωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι, ἐν αὐτῇ δὲ τῇ καρδίᾳ τὸ Έμμα μύων σοι μόνῳ τῷ βλέποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ στεναγμοὺς ἐπεδείκνυον, ἐν ἐμαυτῷ ὠρυόμενος. Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἦν Β πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν, ἀλλ᾽ ἤρχουν πρὸς ταύτην οἱ τῆς καρδίας στεναγμοί, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους τῆς ψυχῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι ὀδυρμοί. Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου. (Α Γ. 209) Ηδοναὶ μὲν γὰρ αἱ πρὸς τὰ τῆς φαν λότητος έργα τὴν τοῦ ἀνθρώπου διάνοιαν καταφέ ρουσαι, ἐξ ὀφθαλμῶν εἰσι τοῦ πανάγνου Θεοῦ· οὐ γὰρ ἂν ἐπισκέψαιτο τὸ ἀπηχθημένον αὐτῷ. Επιθυ- μία δὲ πᾶσα καλοῦσα πρὸς ἀρετὴν ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. ᾿Αναθετέον δὴ οὖν τῷ Θεῷ αὐτήν, οιονεί πως ἁπάσης ἡμῶν ἐπιθυμίας τὴν πηγὴν, ὥστε ὅλον τὸ ἐπιθυμητικόν προσφέροντας δύνασθαι λέγειν· « Κύ- ριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου. » Ὁ δὲ Δα- διδ καὶ τοιοῦτόν τι λέγει· . Ο τῆς ἐμῆς πόθος μετ τανοίας, στήτω ἐναντίον σου. » Καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη, (Α Γ. 209, Β Προστίθησι δὲ ὁ Ψάλλων ὅτι οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ σοῦ ὁ στεναγμός μου, ἵνα τι τοιοῦτον ἐννοῶμεν καταδηλοῦν αὐτόν· σὲ γάρ, φησί, τὸν παντεπόπτην, τὸν ἑτάζοντα καρδίας καὶ νεφρούς, ποιοῦμαι μάρτυρα τῶν ἐμῶν στεναγμῶν. Οὐ γὰρ ἀφ' ἑτέρῳ, φησί, πέπρακται παρ' ἐμοῦ, πλὴν ὅτι ἐπὶ μόνῳ τῷ λελυπῆσθαι καὶ κλαίειν, ὅτι τοῖς σοῖς προς- κέκρουτα νόμοις. Εθος δὲ τοῖς ἀνατείνουσι λιτὰς τὸ ἀναβράττειν ἐκ βάθους, ὡς ἔφην, τους στεναγμούς, Θεοῦ καὶ τοῦτο δόντος ἀνθρώποις εἰς ἄχεσιν καὶ ἀνα- κωχὴν τοῦ καταβρίθοντος πόνου. Η καρδία μου έταράχθη, εγκατέλιπέ με ή ισχύς μου. (Α 1. 'Απαριθμεῖται πάλιν τὰ συμβαίνειν ειωθότα τοῖς ἔσθ' ὅτε νενικημένοις ἐκ πικρᾶς ἡδονῆς, καὶ καταληϊζομένης τρόπον τινὰ τὸν νοῦν, καὶ ἐφ᾽ ἃ μὴ προσῆκε κατακομιζούσης αὐτόν. Τίνα γὰρ τρόπον συμβέβηκεν αὐτῷ τὸ παρολισθεῖν, διαδείκνυσιν εὖ μάλα. Θόρυβος γὰρ ἤτοι ταραχὴ τὴν ἐμὴν εἰσέδυ καρδίαν, κατεσκοτίσθη δὲ καὶ ὁ νοῦς· ἕως μὲν γὰρ ἀνάλωτός ἐστι ταῖς εἰς τὸ φαῦλον ἡδο- ναῖς, καὶ ἱδρυμένην ἔχει τὴν στάσιν εἰς τὸ βούλε σθαι διὰ πάσης ἐπιεικείας τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξαίρετον διάττειν τοῦ βίου τρίβον εὐδίαν ἔχει καὶ γαλήνην » IN PSALMUM XXXVII. Vers. 9. Rugiebam a gemitu cordis mei. Vexatum se rugientemque dicit ob gemitum cor dis sui. Verberans enim cor conscientia, gemitus edere cogit. Nam qui omnino peccati reum se fecit, et a conscientia propria accusatur, sciens Deum a se offensum, haud desidere debet, sed mœrore potius veluti submersam mentem habere, et cor amaro dolore attritum, sic ut rugire videatur, salientibus de profundo gemitibus, et ex intimis cordis reces- sibas gravi et ineloquaci resonante stridore. Non enim, inquit, ut multis notus fiam, labiis confiteor, sed intra cor ipsum oculo connivens, tibi soli oc- culta mea cernenti gemitus meos patefacio, inte- rius rugiéns. Nam neque pluribus mihi verbis opus est ad confessionem, sed huic rei sufficiant cordis gemitus, et de intima anima ad Deum missi plo- ratus. f. b) G Vers. 10. Domine, ante te omne desiderium meum. Voluptates quidem, quæ ad nequitiæ opera men- tem hominis pertrahunt, longe ab oculis sanctis- simi Dei sunt, qui rem sibi invisam spectare non patitur. Attamen desiderium quodlibet virtuti in- biaus ab eo inspicitur. Hoc igitur ad Deum diri- gendum est, tanquam omnis affectus nostri fontem, ita at concupiscibile omne ipsi offerentes dicere possimus : ‹ Domine, ante te omne desiderium meum. › Certe et David hujusmodi quiddam dicit : Poenitentiæ meæ affectus coram te esto. Et gemitus meus a te non est absconditus. Adjicit Psalmista : Non est absconditus tibi ge- mitus meus; quod isthoc fere modo intelligendum est : nam te, ait, omnituentem scrutantemque cor- da et renes ", testem facio gemituum meorum. Non enim ob aliam_jd ago causam, nisi quia doleo feo- que quod leges tuas violaverim. Solent autem qui precantur, imo de corde gemitus ejicere; Deo id quoque præstante ad urgentis doloris levamen et inhibitionem. Vers. 11. Cor meum conturbatum est, dereliquerunt b, B f. b) D Psal. vii, 10. me vires meæ. Enumerat denuo quæ solent iis accidere, qui dira vincuntur libidine, mentem ipsorum quodammodo deprædante, atque ad indebita compellente. Nam quomodo sibi peccare contigerit, perspicue decla- rat. Tumultus quidem ac perturbatio meum subiit cor, simulque tenebris mens fuit obruta : quæ sane quandiu pravis voluptatibus non est capta, frmumque retinet propositum, omni cum modestia ingenuum probatumque vitæ cursum se- ctandi, serenitate ac pace fruitur plurimaque tran- quillitate, atque insuper donatæ a Deo sobrietatis
Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἧν πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν, ἀλλ’ ἤρκουν πρὸς ταύτην οἱ τῆς καρδίας στεναγμοὶ, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους τῆς ψυχῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι ὀδυρμοί. «Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου.» (α φ. 209) Ἡδοναὶ μὲν γὰρ αἱ πρὸς τὰ τῆς φαυλότητος ἔργα τὴν τοῦ ἀνθρώπου διάνοιαν καταφέρουσαι, ἐξ ὀφθαλμῶν εἰσι τοῦ πανάγνου Θεοῦ· οὐ γὰρ ἂν ἐπισκέψαιτο τὸ ἀπηχθημένον αὐτῷ. Ἐπιθυμία δὲ πᾶσα καλοῦσα πρὸς ἀρετὴν ἐφορᾶται παρ’ αὐτοῦ. Ἀναθετέον δὴ οὖν τῷ Θεῷ αὐτὴν, οἱονεί πως ἁπάσης ἡμῶν ἐπιθυμίας τὴν πηγὴν, ὥστε ὅλον τὸ ἐπιθυμητικὸν προσφέροντας δύνασθαι λέγειν· «Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου.» Ὁ δὲ Δαβὶδ καὶ τοιοῦτόν τι λέγει· «Ὁ τῆς ἐμῆς πόθος μετανοίας, στήτω ἐναντίον σου.» «Καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη.» (α φ. 209, β φ. 136 β) Προστίθησι δὲ ὁ Ψάλλων ὅτι Οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ σοῦ ὁ στεναγμός μου, ἵνα τι τοιοῦτον ἐννοῶμεν καταδηλοῦν αὐτόν· σὲ γὰρ, φησὶ, τὸν παντεπόπτην, τὸν ἐτάζοντα καρδίας καὶ νεφροὺς, ποιοῦμαι μάρτυρα τῶν ἐμῶν στεναγμῶν.
Βρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου. (Α Γ. 1) Κακοῦσθαί φησιν ὠρύεσθαί τε ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς ἑαυτοῦ καρδίας. Μαστίζον γὰρ τὸ συνειδὸς τὴν καρδίαν στεναγμοὺς ἀφιέναι ποιεί. Ο γὰρ ἀλοὺς ὅλως ἐπὶ πταίσματι, καὶ ὑπὸ τοῦ συνει δέτος κατηγορούμενος, συνεὶς δὲ ὅτι προσκέκρουσε τῷ Θεῷ, οὐ ῥαθυμεῖν ὀφείλει, λύπῃ δὲ μᾶλλον μονον οὐχὶ καταμεθύουσαν ἔχειν τὴν διάνοιαν, καὶ τὴν καρδίαν κεκακωμένην ὡς ἀπό γε πικράς οδύνης, ὥστε καὶ ὠρύεσθαι δοκεῖν ἀνιεμένων ἐκ βάθους τῶν στεναγμῶν, καὶ ἐκ τῶν κατωτάτω τῆς καρδίας μυ χῶν βαρείας καὶ ἀλαλήτου πεμπομένης ἠχῆς. Οἱ γὰρ ἵνα, φησί, τοῖς πολλοῖς φανερὸς γένωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι, ἐν αὐτῇ δὲ τῇ καρδίᾳ τὸ Έμμα μύων σοι μόνῳ τῷ βλέποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ στεναγμοὺς ἐπεδείκνυον, ἐν ἐμαυτῷ ὠρυόμενος. Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἦν Β πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν, ἀλλ᾽ ἤρχουν πρὸς ταύτην οἱ τῆς καρδίας στεναγμοί, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους τῆς ψυχῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι ὀδυρμοί. Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου. (Α Γ. 209) Ηδοναὶ μὲν γὰρ αἱ πρὸς τὰ τῆς φαν λότητος έργα τὴν τοῦ ἀνθρώπου διάνοιαν καταφέ ρουσαι, ἐξ ὀφθαλμῶν εἰσι τοῦ πανάγνου Θεοῦ· οὐ γὰρ ἂν ἐπισκέψαιτο τὸ ἀπηχθημένον αὐτῷ. Επιθυ- μία δὲ πᾶσα καλοῦσα πρὸς ἀρετὴν ἐφορᾶται παρ' αὐτοῦ. ᾿Αναθετέον δὴ οὖν τῷ Θεῷ αὐτήν, οιονεί πως ἁπάσης ἡμῶν ἐπιθυμίας τὴν πηγὴν, ὥστε ὅλον τὸ ἐπιθυμητικόν προσφέροντας δύνασθαι λέγειν· « Κύ- ριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου. » Ὁ δὲ Δα- διδ καὶ τοιοῦτόν τι λέγει· . Ο τῆς ἐμῆς πόθος μετ τανοίας, στήτω ἐναντίον σου. » Καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη, (Α Γ. 209, Β Προστίθησι δὲ ὁ Ψάλλων ὅτι οὐκ ἐκρύβη ἀπὸ σοῦ ὁ στεναγμός μου, ἵνα τι τοιοῦτον ἐννοῶμεν καταδηλοῦν αὐτόν· σὲ γάρ, φησί, τὸν παντεπόπτην, τὸν ἑτάζοντα καρδίας καὶ νεφρούς, ποιοῦμαι μάρτυρα τῶν ἐμῶν στεναγμῶν. Οὐ γὰρ ἀφ' ἑτέρῳ, φησί, πέπρακται παρ' ἐμοῦ, πλὴν ὅτι ἐπὶ μόνῳ τῷ λελυπῆσθαι καὶ κλαίειν, ὅτι τοῖς σοῖς προς- κέκρουτα νόμοις. Εθος δὲ τοῖς ἀνατείνουσι λιτὰς τὸ ἀναβράττειν ἐκ βάθους, ὡς ἔφην, τους στεναγμούς, Θεοῦ καὶ τοῦτο δόντος ἀνθρώποις εἰς ἄχεσιν καὶ ἀνα- κωχὴν τοῦ καταβρίθοντος πόνου. Η καρδία μου έταράχθη, εγκατέλιπέ με ή ισχύς μου. (Α 1. 'Απαριθμεῖται πάλιν τὰ συμβαίνειν ειωθότα τοῖς ἔσθ' ὅτε νενικημένοις ἐκ πικρᾶς ἡδονῆς, καὶ καταληϊζομένης τρόπον τινὰ τὸν νοῦν, καὶ ἐφ᾽ ἃ μὴ προσῆκε κατακομιζούσης αὐτόν. Τίνα γὰρ τρόπον συμβέβηκεν αὐτῷ τὸ παρολισθεῖν, διαδείκνυσιν εὖ μάλα. Θόρυβος γὰρ ἤτοι ταραχὴ τὴν ἐμὴν εἰσέδυ καρδίαν, κατεσκοτίσθη δὲ καὶ ὁ νοῦς· ἕως μὲν γὰρ ἀνάλωτός ἐστι ταῖς εἰς τὸ φαῦλον ἡδο- ναῖς, καὶ ἱδρυμένην ἔχει τὴν στάσιν εἰς τὸ βούλε σθαι διὰ πάσης ἐπιεικείας τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξαίρετον διάττειν τοῦ βίου τρίβον εὐδίαν ἔχει καὶ γαλήνην » IN PSALMUM XXXVII. Vers. 9. Rugiebam a gemitu cordis mei. Vexatum se rugientemque dicit ob gemitum cor dis sui. Verberans enim cor conscientia, gemitus edere cogit. Nam qui omnino peccati reum se fecit, et a conscientia propria accusatur, sciens Deum a se offensum, haud desidere debet, sed mœrore potius veluti submersam mentem habere, et cor amaro dolore attritum, sic ut rugire videatur, salientibus de profundo gemitibus, et ex intimis cordis reces- sibas gravi et ineloquaci resonante stridore. Non enim, inquit, ut multis notus fiam, labiis confiteor, sed intra cor ipsum oculo connivens, tibi soli oc- culta mea cernenti gemitus meos patefacio, inte- rius rugiéns. Nam neque pluribus mihi verbis opus est ad confessionem, sed huic rei sufficiant cordis gemitus, et de intima anima ad Deum missi plo- ratus. f. b) G Vers. 10. Domine, ante te omne desiderium meum. Voluptates quidem, quæ ad nequitiæ opera men- tem hominis pertrahunt, longe ab oculis sanctis- simi Dei sunt, qui rem sibi invisam spectare non patitur. Attamen desiderium quodlibet virtuti in- biaus ab eo inspicitur. Hoc igitur ad Deum diri- gendum est, tanquam omnis affectus nostri fontem, ita at concupiscibile omne ipsi offerentes dicere possimus : ‹ Domine, ante te omne desiderium meum. › Certe et David hujusmodi quiddam dicit : Poenitentiæ meæ affectus coram te esto. Et gemitus meus a te non est absconditus. Adjicit Psalmista : Non est absconditus tibi ge- mitus meus; quod isthoc fere modo intelligendum est : nam te, ait, omnituentem scrutantemque cor- da et renes ", testem facio gemituum meorum. Non enim ob aliam_jd ago causam, nisi quia doleo feo- que quod leges tuas violaverim. Solent autem qui precantur, imo de corde gemitus ejicere; Deo id quoque præstante ad urgentis doloris levamen et inhibitionem. Vers. 11. Cor meum conturbatum est, dereliquerunt b, B f. b) D Psal. vii, 10. me vires meæ. Enumerat denuo quæ solent iis accidere, qui dira vincuntur libidine, mentem ipsorum quodammodo deprædante, atque ad indebita compellente. Nam quomodo sibi peccare contigerit, perspicue decla- rat. Tumultus quidem ac perturbatio meum subiit cor, simulque tenebris mens fuit obruta : quæ sane quandiu pravis voluptatibus non est capta, frmumque retinet propositum, omni cum modestia ingenuum probatumque vitæ cursum se- ctandi, serenitate ac pace fruitur plurimaque tran- quillitate, atque insuper donatæ a Deo sobrietatis
PG 69:963Οὐ γὰρ ἐφ’ ἑτέρῳ, φησὶ, πέπρακται παρ’ ἐμοῦ, πλὴν ὅτι ἐπὶ μόνῳ τῷ λελυπῆσθαι καὶ κλαίειν, ὅτι τοῖς σοῖς προςκέκρουκα νόμοις. Ἔθος δὲ τοῖς ἀνατείνουσι λιτὰς τὸ ἀναβράττειν ἐκ βάθους, ὡς ἔφην, τοὺς στεναγμοὺς, Θεοῦ καὶ τοῦτο δόντος ἀνθρώποις εἰς ἄκεσιν καὶ ἀνακωχὴν τοῦ καταβρίθοντος πόνου. «Ἡ καρδία μου ἐταράχθη, ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου.» (α φ. 209 β, β φ. 136 β) Ἀπαριθμεῖται πάλιν τὰ συμβαίνειν εἰωθότα τοῖς ἔσθ’ ὅτε νενικημένοις ἐκ πικρᾶς ἡδονῆς, καὶ καταληϊζομένης τρόπον τινὰ τὸν νοῦν, καὶ ἐφ’ ἃ μὴ προσῆκε κατακομιζούσης αὐτόν. Τίνα γὰρ τρόπον συμβέβηκεν αὐτῷ τὸ παρολισθεῖν, διαδείκνυσιν εὖ μάλα. Θόρυβος γὰρ ἤτοι ταραχὴ τὴν ἐμὴν εἰσέδυ καρδίαν, κατεσκοτίσθη δὲ καὶ ὁ νοῦς· ἕως μὲν γὰρ ἀνάλωτός ἐστι ταῖς εἰς τὸ φαῦλον ἡδοναῖς, καὶ ἱδρυμένην ἔχει τὴν στάσιν εἰς τὸ βούλεσθαι διὰ πάσης ἐπιεικείας τὴν εὐφυᾶ καὶ ἐξαίρετον διᾴττειν τοῦ βίου τρίβον εὐδίαν ἔχει καὶ γαλήνην καὶ πλείστην ὅσην ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀταραξίαν· καὶ πρός γε τούτῳ, καθαρὸν αὐτῷ τῆς παρὰ Θεοῦ νήψεως ἐναστράπτει τὸ φῶς. Ὡς γὰρ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος·
Α καὶ πλείστην ὅσην ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀταραξίαν· καὶ πρός γε τούτῳ, καθαρὸν αὐτῷ τῆς παρὰ Θεοῦ νησ ψεως εναστράπτει τὸ φῶς. Ως γὰρ ὁ πάνσοφος γρά φει Παῦλος · ι Ἡ εἰρήνη τοῦ Χριστοῦ, ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν, φρουρήσει τας καρδίας ὑμῶν καὶ τὰ νοήματα ὑμῶν. Ἐπὰν δὲ μονονουχὶ καὶ δούλη πτος ἡ καρδία γένηται, τῆς ἐκτόπου καὶ πονηρά; ἡδονῆς ἐπιχεομένης αὐτῇ, ἐμπίπλησι μὲν αὐτὴν θυ- ρύβων ὁ Σατανᾶς, καὶ λογισμούς ἐντίκτει πονηρούς, καταθολοῖ δὲ, καὶ σκότους του νοητού μεμεστωμένην εὐθὺς ἀποφαίνει, καὶ μονονουχί πολέμου καὶ μάχης ἀναμεστοί, τοῦτο μὲν λογισμῶν ἀγαθῶν ἀπεχόντων αὐτῆς εἰς γε τὸ δεῖν τῆς ἀρετῆς ἀντέχεσθαι, τούτο δὲ τοῦ τῆς ἁμαρτίας νόμου καθέλκοντος εἰς τὸ πλημμελές. Τάχα δὲ καὶ τοῦτο αἰνίττεται, ὅτι καὶ μετα σης ἡμέρας, ὡς ἐν σκότῳ διήγον ὑπὸ τῆς ἀθυμίας, καὶ τῷ πολλῷ θρήνῳ τὴν ἐμὴν ἰσχὺν ἀπολώλεκα. Οι φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας με ἤγγισαν καὶ ἔστησαν, κ. τ. λ (Α Γ. 210) "Ετερόν τί φησιν ἁγίοις εἰωθὸς ἐπιτιμο βαίνειν ἔσθ' ὅτε, καὶ ἁπλῶς τοῖς ἐκ Θεοῦ δι' ἀμας τίας παιδευομένοις· ἀφίστησι γὰρ αὐτῶν τὴν ἑαυτοῦ χάριν, ὥστε καὶ εἰς τοῦτο ἀφικέσθαι ταλαιπωρία αὐτούς, ὡς μηδένα παντελῶς εὑρεῖν δύνασθαι τὸν παραστάτην ἢ φιλαλλήλως συναλγοῦντα· ἐν τάξει δὲ μᾶλλον ἐχθρῶν γεγονότας, καὶ τοὺς ἐγγὺς κατά γένος ἢ κατὰ διάθεσιν ἢ καθ᾿ ἕτερόν τινα φιλίες και οἰκειότητος τρόπον. Τῶν οὖν φίλων μου, φησί, καὶ τῶν πλησίον, οἱ μὲν καὶ φανερῶς ἐξ ἐναντίας Αγγε σαν καὶ ἔστησαν, τουτέστιν ἀντέστησαν μοι, ὡς ὁ ᾿Αβεσσαλώμ καὶ ὁ ᾿Αχιτόφελ· οἱ δὲ τὸ φιλανθρωπ τατον, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν, τῆς πρὸς ἐμὲ διαθέ σεως ὡς ἀπωτάτω δραμόντες. Καὶ ἐξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου. (Α Γ. 210, Β Πρός γε τούτοις οἱ ζητοῦντες μου τὴν ψυχὴν ἐξεβιάσαντο· καὶ ἐθέλοντές μοι τὰ κακά, ματαιότητας ἐλάλησαν, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Ἐπαμύνοντος γὰρ οὐδενὸς ἢ κατοικτείροντος ἤγουν συμπαρεστώτος, οἱ ἐχθροὶ κατεβιάζοντο καὶ συνέτριβον, τοῦτο μὲν συν κοφαντίαις, τοῦτο δὲ καταλαλιαῖς ταῖς κατεψευσμέν ναις, προσεπάγοντες καὶ δόλους, τουτέστι παγίδα ἀρτύοντες. Καὶ τί γὰρ οὐχὶ ποικίλως εκμηχανώμε νοι τῶν κακοῦν ειωθότων ; Καὶ ταύτῃ μὲν πλείστοις τῶν ἁγίων συνέβη παθεῖν. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ταῦτα πρὸ ἡμῶν δι' ἡμᾶς τε καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομε μένηκεν ὁ Χριστός. Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, κ. τ. λ. (Α Γ. 211, Β Γ. 158) Ἐπεὶ οὖν εἰς σὲ ἤλπισα, ἡ ἐ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο εἰσακούσῃ, δ:: θελητὴς ἐλέους εἶ σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θάνατον του ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Οὐκοῦν ἐγώ, φησίν, ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, γέγονα δὲ παραπλή σιος τοῖς μὴ λόγον ἔχουσιν ἐν γλώσσῃ, μήτε μήν ἀκούουσιν ὅλως, ἡ γοῦν ἔχειν δυναμένοις ἐλέγχου, ἐν τῷ στόματι. Οἱ γὰρ τοῖς συκοφαντοῦσιν ἀντιλέ * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. » lumine illustratur. Namque ut sapientissimus scri- bit Paulus : ‹ Pax Christi, quæ exsuperat omnem sensum, custodiet corda vestra et intelligentias ve- stras 30. › Verum simul ac captivum cor fuerit, absurda malaque voluptate eidem offusa, implet illud Satanas perturbationibus, et cogitationes in- serit pravas, inquinat etiam, et spiritalibus tenebris totum occupat, partim quidem quia bonæ cogita- tiones ei desunt de sectanda virtute, partim vero quia lex peccati in vitium trahit. Fortasse innuit etiam se vel meridiano tempore in anxietatis te- nebris versari, multoque luctu vires suas esse con- sumptas. Vers. 12. Amici mei et prorimi mei adversum me B appropinquaverunt et steterunt, etc. Aliud quoddam narrat contingere interdum soli- tom diserte iis, qui a Deo peccati causa castigan- tur : suam videlicet gratiam ab ipsis removet; ex quo in tantanı veniunt miseriam, ut nullum pror- sus invenire queant assistentem aut compatientem; quinimo, tum genere, tum affectu, aut alio quovis amicitiæ titulo olim proximos, jam inimicos expe- riantur. Charorum ergo meorum, inquit, vel proxi- morum alii quidem publice adversus me incesse- runt atque steterunt, id est restiterunt, ut Abessa- lomus et Achitophel: alii vero humanius agentes procul constiterunt, suum erga me affectum lon- gissime subinoventes. Vers. 13. Vimque faciebant, qui animam meam quarebant. Præterea qui animam meam exquirebant, vim inferebant; malumque mihi volentes, loquebantur vanitates, dolosque tota die meditabantur. Nemine enim defendente aut miserante, id est assistente, inimici irruebant, meque opprimebant partim ca- lumniis, partim etiam falsis obtrectationibus; dolos quoque seu laqueos instruebant. Quid enim fuit in omni noxiarum rerum varietate, quod mihi non sint machinati? Ita quidem plerisque omnibus sanctis pati accidit. Sed enim sciendum est ipsum hæc cadem ante nos, et propter nos, et pro nobis passum esse Christum 8. Vers. 14. Eoo autem tanquam surdus non audie- bam, etc. Quoniam itaque in te speravi, spes autem non confundit, ideo exaudies, quia tibi misericordem esse libet; nec tain peccatoris mortem vis quam panitentiam ". Igitur ego, inquit, tanquam mutus non audiebam, sed similis iis eram qui loquela, ca- rent omnino atque auditu, neque ore quemquam redarguere queunt. Nam qui calumniosis contradi- wère volunt, eos mendacii coarguunt, contra singula Philipp. iv, 7. " Hebr. xm, 12; Petr. 1, 21. C D f. b) Ezech. xvii, 32.
«Ἡ εἰρήνη τοῦ Χριστοῦ, ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν, φρουρήσει τὰς καρδίας ὑμῶν καὶ τὰ νοήματα ὑμῶν.» Ἐπὰν δὲ μονονουχὶ καὶ δορύληπτος ἡ καρδία γένηται, τῆς ἐκτόπου καὶ πονηρᾶς ἡδονῆς ἐπιχεομένης αὐτῇ, ἐμπίπλησι μὲν αὐτὴν θορύβων ὁ Σατανᾶς, καὶ λογισμοὺς ἐντίκτει πονηροὺς, καταθολοῖ δὲ, καὶ σκότους τοῦ νοητοῦ μεμεστωμένην εὐθὺς ἀποφαίνει, καὶ μονονουχὶ πολέμου καὶ μάχης ἀναμεστοῖ, τοῦτο μὲν λογισμῶν ἀγαθῶν ἀπεχόντων αὐτῆς εἴς γε τὸ δεῖν τῆς ἀρετῆς ἀντέχεσθαι, τοῦτο δὲ τοῦ τῆς ἁμαρτίας νόμου καθέλκοντος εἰς τὸ πλημμελές. Τάχα δὲ καὶ τοῦτο αἰνίττεται, ὅτι καὶ μεσούσης ἡμέρας, ὡς ἐν σκότῳ διῆγον ὑπὸ τῆς ἀθυμίας, καὶ τῷ πολλῷ θρήνῳ τὴν ἐμὴν ἰσχὺν ἀπολώλεκα. «Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν καὶ ἔστησαν, κ.τ.λ.» (α φ. 210) Ἕτερόν τί φησιν ἁγίοις εἰωθὸς ἐπισυμβαίνειν ἔσθ’ ὅτε, καὶ ἁπλῶς τοῖς ἐκ Θεοῦ δι’ ἁμαρτίας παιδευομένοις· ἀφίστησι γὰρ αὐτῶν τὴν ἑαυτοῦ χάριν, ὥστε καὶ εἰς τοῦτο ἀφικέσθαι ταλαιπωρίας αὐτοὺς, ὡς μηδένα παντελῶς εὑρεῖν δύνασθαι τὸν παραστάτην ἢ φιλαλλήλως συναλγοῦντα·
Α καὶ πλείστην ὅσην ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀταραξίαν· καὶ πρός γε τούτῳ, καθαρὸν αὐτῷ τῆς παρὰ Θεοῦ νησ ψεως εναστράπτει τὸ φῶς. Ως γὰρ ὁ πάνσοφος γρά φει Παῦλος · ι Ἡ εἰρήνη τοῦ Χριστοῦ, ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν, φρουρήσει τας καρδίας ὑμῶν καὶ τὰ νοήματα ὑμῶν. Ἐπὰν δὲ μονονουχὶ καὶ δούλη πτος ἡ καρδία γένηται, τῆς ἐκτόπου καὶ πονηρά; ἡδονῆς ἐπιχεομένης αὐτῇ, ἐμπίπλησι μὲν αὐτὴν θυ- ρύβων ὁ Σατανᾶς, καὶ λογισμούς ἐντίκτει πονηρούς, καταθολοῖ δὲ, καὶ σκότους του νοητού μεμεστωμένην εὐθὺς ἀποφαίνει, καὶ μονονουχί πολέμου καὶ μάχης ἀναμεστοί, τοῦτο μὲν λογισμῶν ἀγαθῶν ἀπεχόντων αὐτῆς εἰς γε τὸ δεῖν τῆς ἀρετῆς ἀντέχεσθαι, τούτο δὲ τοῦ τῆς ἁμαρτίας νόμου καθέλκοντος εἰς τὸ πλημμελές. Τάχα δὲ καὶ τοῦτο αἰνίττεται, ὅτι καὶ μετα σης ἡμέρας, ὡς ἐν σκότῳ διήγον ὑπὸ τῆς ἀθυμίας, καὶ τῷ πολλῷ θρήνῳ τὴν ἐμὴν ἰσχὺν ἀπολώλεκα. Οι φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας με ἤγγισαν καὶ ἔστησαν, κ. τ. λ (Α Γ. 210) "Ετερόν τί φησιν ἁγίοις εἰωθὸς ἐπιτιμο βαίνειν ἔσθ' ὅτε, καὶ ἁπλῶς τοῖς ἐκ Θεοῦ δι' ἀμας τίας παιδευομένοις· ἀφίστησι γὰρ αὐτῶν τὴν ἑαυτοῦ χάριν, ὥστε καὶ εἰς τοῦτο ἀφικέσθαι ταλαιπωρία αὐτούς, ὡς μηδένα παντελῶς εὑρεῖν δύνασθαι τὸν παραστάτην ἢ φιλαλλήλως συναλγοῦντα· ἐν τάξει δὲ μᾶλλον ἐχθρῶν γεγονότας, καὶ τοὺς ἐγγὺς κατά γένος ἢ κατὰ διάθεσιν ἢ καθ᾿ ἕτερόν τινα φιλίες και οἰκειότητος τρόπον. Τῶν οὖν φίλων μου, φησί, καὶ τῶν πλησίον, οἱ μὲν καὶ φανερῶς ἐξ ἐναντίας Αγγε σαν καὶ ἔστησαν, τουτέστιν ἀντέστησαν μοι, ὡς ὁ ᾿Αβεσσαλώμ καὶ ὁ ᾿Αχιτόφελ· οἱ δὲ τὸ φιλανθρωπ τατον, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν, τῆς πρὸς ἐμὲ διαθέ σεως ὡς ἀπωτάτω δραμόντες. Καὶ ἐξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου. (Α Γ. 210, Β Πρός γε τούτοις οἱ ζητοῦντες μου τὴν ψυχὴν ἐξεβιάσαντο· καὶ ἐθέλοντές μοι τὰ κακά, ματαιότητας ἐλάλησαν, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Ἐπαμύνοντος γὰρ οὐδενὸς ἢ κατοικτείροντος ἤγουν συμπαρεστώτος, οἱ ἐχθροὶ κατεβιάζοντο καὶ συνέτριβον, τοῦτο μὲν συν κοφαντίαις, τοῦτο δὲ καταλαλιαῖς ταῖς κατεψευσμέν ναις, προσεπάγοντες καὶ δόλους, τουτέστι παγίδα ἀρτύοντες. Καὶ τί γὰρ οὐχὶ ποικίλως εκμηχανώμε νοι τῶν κακοῦν ειωθότων ; Καὶ ταύτῃ μὲν πλείστοις τῶν ἁγίων συνέβη παθεῖν. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ταῦτα πρὸ ἡμῶν δι' ἡμᾶς τε καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομε μένηκεν ὁ Χριστός. Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, κ. τ. λ. (Α Γ. 211, Β Γ. 158) Ἐπεὶ οὖν εἰς σὲ ἤλπισα, ἡ ἐ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο εἰσακούσῃ, δ:: θελητὴς ἐλέους εἶ σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θάνατον του ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Οὐκοῦν ἐγώ, φησίν, ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, γέγονα δὲ παραπλή σιος τοῖς μὴ λόγον ἔχουσιν ἐν γλώσσῃ, μήτε μήν ἀκούουσιν ὅλως, ἡ γοῦν ἔχειν δυναμένοις ἐλέγχου, ἐν τῷ στόματι. Οἱ γὰρ τοῖς συκοφαντοῦσιν ἀντιλέ * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEΡ. » lumine illustratur. Namque ut sapientissimus scri- bit Paulus : ‹ Pax Christi, quæ exsuperat omnem sensum, custodiet corda vestra et intelligentias ve- stras 30. › Verum simul ac captivum cor fuerit, absurda malaque voluptate eidem offusa, implet illud Satanas perturbationibus, et cogitationes in- serit pravas, inquinat etiam, et spiritalibus tenebris totum occupat, partim quidem quia bonæ cogita- tiones ei desunt de sectanda virtute, partim vero quia lex peccati in vitium trahit. Fortasse innuit etiam se vel meridiano tempore in anxietatis te- nebris versari, multoque luctu vires suas esse con- sumptas. Vers. 12. Amici mei et prorimi mei adversum me B appropinquaverunt et steterunt, etc. Aliud quoddam narrat contingere interdum soli- tom diserte iis, qui a Deo peccati causa castigan- tur : suam videlicet gratiam ab ipsis removet; ex quo in tantanı veniunt miseriam, ut nullum pror- sus invenire queant assistentem aut compatientem; quinimo, tum genere, tum affectu, aut alio quovis amicitiæ titulo olim proximos, jam inimicos expe- riantur. Charorum ergo meorum, inquit, vel proxi- morum alii quidem publice adversus me incesse- runt atque steterunt, id est restiterunt, ut Abessa- lomus et Achitophel: alii vero humanius agentes procul constiterunt, suum erga me affectum lon- gissime subinoventes. Vers. 13. Vimque faciebant, qui animam meam quarebant. Præterea qui animam meam exquirebant, vim inferebant; malumque mihi volentes, loquebantur vanitates, dolosque tota die meditabantur. Nemine enim defendente aut miserante, id est assistente, inimici irruebant, meque opprimebant partim ca- lumniis, partim etiam falsis obtrectationibus; dolos quoque seu laqueos instruebant. Quid enim fuit in omni noxiarum rerum varietate, quod mihi non sint machinati? Ita quidem plerisque omnibus sanctis pati accidit. Sed enim sciendum est ipsum hæc cadem ante nos, et propter nos, et pro nobis passum esse Christum 8. Vers. 14. Eoo autem tanquam surdus non audie- bam, etc. Quoniam itaque in te speravi, spes autem non confundit, ideo exaudies, quia tibi misericordem esse libet; nec tain peccatoris mortem vis quam panitentiam ". Igitur ego, inquit, tanquam mutus non audiebam, sed similis iis eram qui loquela, ca- rent omnino atque auditu, neque ore quemquam redarguere queunt. Nam qui calumniosis contradi- wère volunt, eos mendacii coarguunt, contra singula Philipp. iv, 7. " Hebr. xm, 12; Petr. 1, 21. C D f. b) Ezech. xvii, 32.
PG 69:965ἐν τάξει δὲ μᾶλλον ἐχθρῶν γεγονότας, καὶ τοὺς ἐγγὺς κατὰ γένος ἢ κατὰ διάθεσιν ἢ καθ’ ἔτερόν τινα φιλίας καὶ οἰκειότητος τρόπον. Τῶν οὖν φίλων μου, φησὶ, καὶ τῶν πλησίον, οἱ μὲν καὶ φανερῶς ἐξ ἐναντίας ἤγγισαν καὶ ἔστησαν, τουτέστιν ἀντέστησάν μοι, ὡς ὁ Ἀβεσσαλὼμ καὶ ὁ Ἀχιτόφελ· οἱ δὲ τὸ φιλανθρωπότατον, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν, τῆς πρὸς ἐμὲ διαθέσεως ὡς ἀπωτάτω δραμόντες. «Καὶ ἐξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου.» (α φ. 210, β φ. 137 β) Πρός γε τούτοις οἱ ζητοῦντές μου τὴν ψυχὴν ἐξεβιάσαντο· καὶ ἐθέλοντές μοι τὰ κακὰ, ματαιότητας ἐλάλησαν, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Ἐπαμύνοντος γὰρ οὐδενὸς ἢ κατοικτείροντος ἤγουν συμπαρεστῶτος, οἱ ἐχθροὶ κατεβιάζοντο καὶ συνέτριβον, τοῦτο μὲν συκοφαντίαις, τοῦτο δὲ καταλαλιαῖς ταῖς κατεψευσμέναις, προσεπάγοντες καὶ δόλους, τουτέστι παγίδα ἀρτύοντες. Καὶ τί γὰρ οὐχὶ ποικίλως ἐκμηχανώμενοι τῶν κακοῦν εἰωθότων; Καὶ ταύτῃ μὲν πλείστοις τῶν ἁγίων συνέβη παθεῖν. Ἰστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ταῦτα πρὸ ἡμῶν δι’ ἡμᾶς τε καὶ ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομεμένηκεν ὁ Χριστός. «Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, κ.τ.λ.» (α φ. 211, β φ.
OGE IN PSALMUM XXXVII. Τu γειν ἐθέλοντες, ὡς ψεύστας ἐλέγχουσιν, ἐφ' ἑκάστη τῶν λοιδοριῶν ἀπολογούμενοι δηλονότι, καὶ τὰ τῆς φιλολογίας εγκλήματα παραλύοντες. Αλλ' ἐγώ, φη- σὶν, οὐ γέγονα τοιοῦτος· σεσίγηκα δὲ διακαρτερών, ἵνα μὴ κατ' ἐμαυτοῦ πικροτέρους τοὺς μισοῦντας ἐργάσωμαι. Χρὴ γὰρ ἐν πειρασμοῖς εἴχειν μᾶλλον, ἀλλὰ μὴ ἐν ἴσῳ τρόπῳ τοῖς διώκουσιν ἀντιφέρεσθαι. Οτι δὲ τὸ κεκωφῶσθαι δοκεῖν ἐν καιρῷ πειρασμῶν, καὶ ἀλάλους εοικέναι, οὐ κτηνοπρεποῦς ἀναισθησίας ἔργον ἐστί, καρτερίας δὲ μᾶλλον ἐπαινουμένης καρ πᾶς, ἐνταῦθα διαδείκνυσι· σεσίγηκα γάρ, φησί, διὰ μόνον τὸ ἐπὶ σοὶ τὰς τῆς σωτηρίας ἔχειν ἐλπίδας, καὶ ὅτι σε τῶν ἁπάντων ἐπέκεινα ἐπεγραφόμην ἐκδικητήν, ὃς καὶ τοῖς ἐπεμβαίνουσι τῷ Ἰὼβ φίλοις ἐπιτιμήσας, ὡς ἀπηνῶς προσλαλοῦσιν ἀνδρὶ δοκιμα- ζομένῳ καὶ πυρουμένῳ, ἔδειξας ὅτι ἀπήχθηταί σοι τὸ Β κατεπιφύεσθαι τινα; τῶν ἐν περιστάσει καὶ πειρα- σμοῖς. Σὺ μὲν οὖν, ὦ Δέσποτα, ἀκούσῃ τοὺς ἐπ' ἐμοὶ γενομένους παρὰ τῶν ἐχθρῶν τωθασμούς, ἤγουν τὰ τῶν λοιδοριῶν εἴδη, ὄψει δὲ καὶ ἅπερ ἐξεμηχανή- σαντο κατ' ἐμοῦ· ἐγὼ δὲ καὶ λόγους καὶ θυμοὺς ἀνακόψας, καὶ μονονουχί κεκωφωμένος, ἐπὶ σοὶ πᾶσαν ἐθέμην τὴν ἐλπίδα, εἰδὼς ὅτι σὺν ἀκούεις, κἂν ἐγὼ κωφεύω πρὸς τὰς κατ᾿ ἐμοῦ βλασφημίας. "Οτι εἶπα· Μήποτε ἐπιχαρῶσι μοι οἱ ἐχθροί μου, κ. τ. λ. σας, τὰ μὲν ἄλλα κεκωφῶσθαι ἐδόκουν, πλὴν ἐκεῖνο μόνον ἐζήτουν, τὸ μὴ ὑπὸ χεῖρα γενέσθαι τῶν ἐχε θρῶν, μήτε μὴν ἔφησθῆναί μοί τινας τῶν πολεμεῖν εξωθότων, ὡς γε τὸν εἰς ἅπαν ὑπομείναντι κλόνον, καὶ ἀνατετραμμένῳ παντελῶς, καὶ ἐξωσθέντι παρὰ σοῦ, καὶ ἀλλοτρίωσιν ὑπομείναντι τὴν ἐξ ἀκράτου θυμοῦ. Ἐδεδίην δὲ πρὸς τούτῳ, μὴ ἄρα πως σεσα- λευμένους ὁρῶντες τοὺς ἐμοὺς πόδας, ὑπέρκομπόν τι καὶ ἀπηχές, κατὰ τῆς σῆς λέγωσι δόξης. Τοῦτο γὰρ σημαίνει, καὶ ἕτερον οὐδὲν, τὸ μεγαλοῤῥημονή - σαί τινας δοκιμαζομένων ἁγίων. Οἴονται γὰρ ἔσθ' ὅτε, μὴ διαρκέσειν δύνασθαι προς σωτηρίαν αὐτοῖς τὴν τοῦ διασώζοντος χεῖρα, ὡς ἀτονήσαντος προς τὰς παρ' αὐτῶν ἐφόδους τοῦ ἐφ᾽ ᾧ πεποίηνται τὴν ἐλπίδα. Καθάπερ αμέλει καὶ 'Ραψάκης ὁ Βαβυλώνιος ἀμετρήτῳ γλωσσαλγίᾳ κατὰ Θεοῦ χρώμενος ἔφα- σκεν· «Μὴ ἐῤῥύσαντο οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ χώραν ἐκ χειρός μου; Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας έτοιμος, καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου διὰ παντός. (Α Γ. 212) Ταύτην ἰάσασθαι καὶ Δαβὶδ φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατηγόρει διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξο- μολογήσεων. Διό φησιν· « Η άλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διὰ παντός· ἀλγηδόνα ἴσως τὴν τοῦ ἀλγεῖν ὀνομάζων πρόφασιν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν ἦν καὶ τραῦμα τοῦ καὶ καρδίας πληγήν, οὐκ ἄκομψον εἰπεῖν. Τό γε μὴν ἀεὶ μεμνήσθαι τῆς ἰδίας ἁμαρτίας πρέποι ἂν ἁγίοις. Ἐνταῦθα μέν τοι σαφῶς ἐκεῖνό φησι, τὸ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβὶδ ἐν βίβλῳ Βασιλειῶν· • Έμπε- σούμεθα εἰς χεῖρας Κυρίου, καὶ οὐκ εἰς χεῖρας ἀν- θρώπων· ν ὁ μὲν γὰρ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλοικτίρ- minationes diluentes. Verumtamen ego non ita me gessi: sed constanter tacui, ne acerbiores facerem osores meos. Oportet enim in vexationibus cedere potius, quam parem vicem persecutoribus reddere. Quod auten silere persecutionum tempore et mu- tos videri, non sit brutæ stupiditatis officium, sed laudate potius patientiæ fructus, mox declarat : Silni enim, inquit, quia in te uno salutis spem collocave- ram, et quia te supremum mei ultorem delegeram, qui et tum cum Jobi amicos increpasti, ceu inhu- maniter alloquentes virum exercitum et tentatum, demonstrasti displicere tibi si quis invadat eos qui in angustiis tentationibusque versantur. ergo, Tu Domine, audias, oro, inimicorum contra me dicte- ria, id est varia conviciorum genera, et quæ contra me machinantur aspicias, dum ego interim verba iramque continebo, et quasi mulus in te uno spem reponam, satis gnarus te audire, etiamsi dum mihi maledicitur obmutescam. A maledicta apologiam facientes, et accusantium cri- (A f. b, B f. 138) 'Eyw, pŋolv, int out tλní- G D Vers. 17. Quia dixi : Nequando supergaudeant mihi inimici mei, etc. Ego in te, inquit, sperans, ad cætera quidem mutus videbar, sed illud tantum requirebam, ut ne in manus inimicorum inciderem, neque mei causa lætarentur ii qui me oppugnare solent, ceu si su- premam passus sim cladem et omnino subversus, atque a te expulsus, et per summam tuam indigna- tionem abalienatus. Timebam insuper ne, si me supplantatum viderent, superbum aliquid et infame adversus majestatem tuam blaterarent. Hoc enim, et non aliud, significat superbe quosdam de sanctis in tentatione versantibus loqui. Putant enim ali- quando haud his ad salutem sufficere manum Dei salutarem, quasi ipsorum impetum sustinere is nequeat, in quo illi confdunt. Veluti Babylonius ille Rhapsaces intemperante lingua contra Deum utens, aiebat : ‹ Num dii gentium suam quisque regionem de manu mea eripuerunt ?, Vers. 18. Quoniam ego in flagella paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper. Dolori suo mederi David satagens, ipse semet ac- cusabat, suis editis coram Deo confessionibus. Ideo dicit : : • Dolor meus in conspectu meo est semper ; dolorem fortasse appellans dolendi causam, id est peccatum, quod reapse mentis vulnus cordisque ul- cus nuncupare non est illepidum. Certe peccati sui semper recordari, sanctos decet. Nunc sane illud dicitur, quod ore Davidis in libro Regum prolatum legitur : « Incidamus in manus Domini potius quam in hominum manus : hic enim bonus est et misericors, atque, ut ait Scriptura ", celerius a no- ** IV Reg. xvm, 33. » [[ Reg. xxiv, 14. Joel 11, 13; Joan. iv, 2.
138) Ἐπεὶ οὖν εἰς σὲ ἤλπισα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο εἰσακούσῃ, ὅτι θελητὴς ἐλέους εἶ σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Οὐκοῦν ἐγὼ, φησὶν, ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, γέγονα δὲ παραπλήσιος τοῖς μὴ λόγον ἔχουσιν ἐν γλώσσῃ, μήτε μὴν ἀκούουσιν ὅλως, ἢ γοῦν ἔχειν δυναμένοις ἐλέγχους ἐν τῷ στόματι. Οἱ γὰρ τοῖς συκοφαντοῦσιν ἀντιλέγειν ἐθέλοντες, ὡς ψεύστας ἐλέγχουσιν, ἐφ’ ἑκάστῃ τῶν λοιδοριῶν ἀπολογούμενοι δηλονότι, καὶ τὰ τῆς φιλοψογίας ἐγκλήματα παραλύοντες. Ἀλλ’ ἐγὼ, φησὶν, οὐ γέγονα τοιοῦτος· σεσίγηκα δὲ διακαρτερῶν, ἵνα μὴ κατ’ ἐμαυτοῦ πικροτέρους τοὺς μισοῦντας ἐργάσωμαι. Χρὴ γὰρ ἐν πειρασμοῖς εἴκειν μᾶλλον, ἀλλὰ μὴ ἐν ἴσῳ τρόπῳ τοῖς διώκουσιν ἀντιφέρεσθαι. Ὅτι δὲ τὸ κεκωφῶσθαι δοκεῖν ἐν καιρῷ πειρασμῶν, καὶ ἀλάλους ἐοικέναι, οὐ κτηνοπρεποῦς ἀναισθησίας ἔργον ἐστὶ, καρτερίας δὲ μᾶλλον ἐπαινουμένης καρπὸς, ἐνταῦθα διαδείκνυσι·
OGE IN PSALMUM XXXVII. Τu γειν ἐθέλοντες, ὡς ψεύστας ἐλέγχουσιν, ἐφ' ἑκάστη τῶν λοιδοριῶν ἀπολογούμενοι δηλονότι, καὶ τὰ τῆς φιλολογίας εγκλήματα παραλύοντες. Αλλ' ἐγώ, φη- σὶν, οὐ γέγονα τοιοῦτος· σεσίγηκα δὲ διακαρτερών, ἵνα μὴ κατ' ἐμαυτοῦ πικροτέρους τοὺς μισοῦντας ἐργάσωμαι. Χρὴ γὰρ ἐν πειρασμοῖς εἴχειν μᾶλλον, ἀλλὰ μὴ ἐν ἴσῳ τρόπῳ τοῖς διώκουσιν ἀντιφέρεσθαι. Οτι δὲ τὸ κεκωφῶσθαι δοκεῖν ἐν καιρῷ πειρασμῶν, καὶ ἀλάλους εοικέναι, οὐ κτηνοπρεποῦς ἀναισθησίας ἔργον ἐστί, καρτερίας δὲ μᾶλλον ἐπαινουμένης καρ πᾶς, ἐνταῦθα διαδείκνυσι· σεσίγηκα γάρ, φησί, διὰ μόνον τὸ ἐπὶ σοὶ τὰς τῆς σωτηρίας ἔχειν ἐλπίδας, καὶ ὅτι σε τῶν ἁπάντων ἐπέκεινα ἐπεγραφόμην ἐκδικητήν, ὃς καὶ τοῖς ἐπεμβαίνουσι τῷ Ἰὼβ φίλοις ἐπιτιμήσας, ὡς ἀπηνῶς προσλαλοῦσιν ἀνδρὶ δοκιμα- ζομένῳ καὶ πυρουμένῳ, ἔδειξας ὅτι ἀπήχθηταί σοι τὸ Β κατεπιφύεσθαι τινα; τῶν ἐν περιστάσει καὶ πειρα- σμοῖς. Σὺ μὲν οὖν, ὦ Δέσποτα, ἀκούσῃ τοὺς ἐπ' ἐμοὶ γενομένους παρὰ τῶν ἐχθρῶν τωθασμούς, ἤγουν τὰ τῶν λοιδοριῶν εἴδη, ὄψει δὲ καὶ ἅπερ ἐξεμηχανή- σαντο κατ' ἐμοῦ· ἐγὼ δὲ καὶ λόγους καὶ θυμοὺς ἀνακόψας, καὶ μονονουχί κεκωφωμένος, ἐπὶ σοὶ πᾶσαν ἐθέμην τὴν ἐλπίδα, εἰδὼς ὅτι σὺν ἀκούεις, κἂν ἐγὼ κωφεύω πρὸς τὰς κατ᾿ ἐμοῦ βλασφημίας. "Οτι εἶπα· Μήποτε ἐπιχαρῶσι μοι οἱ ἐχθροί μου, κ. τ. λ. σας, τὰ μὲν ἄλλα κεκωφῶσθαι ἐδόκουν, πλὴν ἐκεῖνο μόνον ἐζήτουν, τὸ μὴ ὑπὸ χεῖρα γενέσθαι τῶν ἐχε θρῶν, μήτε μὴν ἔφησθῆναί μοί τινας τῶν πολεμεῖν εξωθότων, ὡς γε τὸν εἰς ἅπαν ὑπομείναντι κλόνον, καὶ ἀνατετραμμένῳ παντελῶς, καὶ ἐξωσθέντι παρὰ σοῦ, καὶ ἀλλοτρίωσιν ὑπομείναντι τὴν ἐξ ἀκράτου θυμοῦ. Ἐδεδίην δὲ πρὸς τούτῳ, μὴ ἄρα πως σεσα- λευμένους ὁρῶντες τοὺς ἐμοὺς πόδας, ὑπέρκομπόν τι καὶ ἀπηχές, κατὰ τῆς σῆς λέγωσι δόξης. Τοῦτο γὰρ σημαίνει, καὶ ἕτερον οὐδὲν, τὸ μεγαλοῤῥημονή - σαί τινας δοκιμαζομένων ἁγίων. Οἴονται γὰρ ἔσθ' ὅτε, μὴ διαρκέσειν δύνασθαι προς σωτηρίαν αὐτοῖς τὴν τοῦ διασώζοντος χεῖρα, ὡς ἀτονήσαντος προς τὰς παρ' αὐτῶν ἐφόδους τοῦ ἐφ᾽ ᾧ πεποίηνται τὴν ἐλπίδα. Καθάπερ αμέλει καὶ 'Ραψάκης ὁ Βαβυλώνιος ἀμετρήτῳ γλωσσαλγίᾳ κατὰ Θεοῦ χρώμενος ἔφα- σκεν· «Μὴ ἐῤῥύσαντο οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ χώραν ἐκ χειρός μου; Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας έτοιμος, καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου διὰ παντός. (Α Γ. 212) Ταύτην ἰάσασθαι καὶ Δαβὶδ φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατηγόρει διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξο- μολογήσεων. Διό φησιν· « Η άλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διὰ παντός· ἀλγηδόνα ἴσως τὴν τοῦ ἀλγεῖν ὀνομάζων πρόφασιν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν ἦν καὶ τραῦμα τοῦ καὶ καρδίας πληγήν, οὐκ ἄκομψον εἰπεῖν. Τό γε μὴν ἀεὶ μεμνήσθαι τῆς ἰδίας ἁμαρτίας πρέποι ἂν ἁγίοις. Ἐνταῦθα μέν τοι σαφῶς ἐκεῖνό φησι, τὸ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβὶδ ἐν βίβλῳ Βασιλειῶν· • Έμπε- σούμεθα εἰς χεῖρας Κυρίου, καὶ οὐκ εἰς χεῖρας ἀν- θρώπων· ν ὁ μὲν γὰρ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλοικτίρ- minationes diluentes. Verumtamen ego non ita me gessi: sed constanter tacui, ne acerbiores facerem osores meos. Oportet enim in vexationibus cedere potius, quam parem vicem persecutoribus reddere. Quod auten silere persecutionum tempore et mu- tos videri, non sit brutæ stupiditatis officium, sed laudate potius patientiæ fructus, mox declarat : Silni enim, inquit, quia in te uno salutis spem collocave- ram, et quia te supremum mei ultorem delegeram, qui et tum cum Jobi amicos increpasti, ceu inhu- maniter alloquentes virum exercitum et tentatum, demonstrasti displicere tibi si quis invadat eos qui in angustiis tentationibusque versantur. ergo, Tu Domine, audias, oro, inimicorum contra me dicte- ria, id est varia conviciorum genera, et quæ contra me machinantur aspicias, dum ego interim verba iramque continebo, et quasi mulus in te uno spem reponam, satis gnarus te audire, etiamsi dum mihi maledicitur obmutescam. A maledicta apologiam facientes, et accusantium cri- (A f. b, B f. 138) 'Eyw, pŋolv, int out tλní- G D Vers. 17. Quia dixi : Nequando supergaudeant mihi inimici mei, etc. Ego in te, inquit, sperans, ad cætera quidem mutus videbar, sed illud tantum requirebam, ut ne in manus inimicorum inciderem, neque mei causa lætarentur ii qui me oppugnare solent, ceu si su- premam passus sim cladem et omnino subversus, atque a te expulsus, et per summam tuam indigna- tionem abalienatus. Timebam insuper ne, si me supplantatum viderent, superbum aliquid et infame adversus majestatem tuam blaterarent. Hoc enim, et non aliud, significat superbe quosdam de sanctis in tentatione versantibus loqui. Putant enim ali- quando haud his ad salutem sufficere manum Dei salutarem, quasi ipsorum impetum sustinere is nequeat, in quo illi confdunt. Veluti Babylonius ille Rhapsaces intemperante lingua contra Deum utens, aiebat : ‹ Num dii gentium suam quisque regionem de manu mea eripuerunt ?, Vers. 18. Quoniam ego in flagella paratus sum, et dolor meus in conspectu meo semper. Dolori suo mederi David satagens, ipse semet ac- cusabat, suis editis coram Deo confessionibus. Ideo dicit : : • Dolor meus in conspectu meo est semper ; dolorem fortasse appellans dolendi causam, id est peccatum, quod reapse mentis vulnus cordisque ul- cus nuncupare non est illepidum. Certe peccati sui semper recordari, sanctos decet. Nunc sane illud dicitur, quod ore Davidis in libro Regum prolatum legitur : « Incidamus in manus Domini potius quam in hominum manus : hic enim bonus est et misericors, atque, ut ait Scriptura ", celerius a no- ** IV Reg. xvm, 33. » [[ Reg. xxiv, 14. Joel 11, 13; Joan. iv, 2.
PG 69:967σεσίγηκα γὰρ, φησὶ, διὰ μόνον τὸ ἐπὶ σοὶ τὰς τῆς σωτηρίας ἔχειν ἐλπίδας, καὶ ὅτι σε τῶν ἁπάντων ἐπέκεινα ἐπεγραφόμην ἐκδικητὴν, ὃς καὶ τοῖς ἐπεμβαίνουσι τῷ Ἰὼβ φίλοις ἐπιτιμήσας, ὡς ἀπηνῶς προσλαλοῦσιν ἀνδρὶ δοκιμαζομένῳ καὶ πυρουμένῳ, ἔδειξας ὅτι ἀπήχθηταί σοι τὸ κατεπιφύεσθαί τινας τῶν ἐν περιστάσει καὶ πειρασμοῖς. Σὺ μὲν οὖν, ὦ Δέσποτα, ἀκούσῃ τοὺς ἐπ’ ἐμοὶ γενομένους παρὰ τῶν ἐχθρῶν τωθασμοὺς, ἤγουν τὰ τῶν λοιδοριῶν εἴδη, ὄψει δὲ καὶ ἅπερ ἐξεμηχανήσαντο κατ’ ἐμοῦ· ἐγὼ δὲ καὶ λόγους καὶ θυμοὺς ἀνακόψας, καὶ μονονουχὶ κεκωφωμένος, ἐπὶ σοὶ πᾶσαν ἐθέμην τὴν ἐλπίδα, εἰδὼς ὅτι σὺ ἀκούεις, κἂν ἐγὼ κωφεύω πρὸς τὰς κατ’ ἐμοῦ βλασφημίας. «Ὅτι εἶπα· Μήποτε ἐπιχαρῶσί μοι οἱ ἐχθροί μου, κ.τ.λ.» (α φ. 211 β, β φ. 138) Ἐγὼ, φησὶν, ἐπὶ σοὶ ἐλπίσας, τὰ μὲν ἄλλα κεκωφῶσθαι ἐδόκουν, πλὴν ἐκεῖνο μόνον ἐζήτουν, τὸ μὴ ὑπὸ χεῖρα γενέσθαι τῶν ἐχθρῶν, μήτε μὴν ἐφησθῆναί μοί τινας τῶν πολεμεῖν εἰωθότων, ὥς γε τὸν εἰς ἅπαν ὑπομείναντι κλόνον, καὶ ἀνατετραμμένῳ παντελῶς, καὶ ἐξωσθέντι παρὰ σοῦ, καὶ ἀλλοτρίωσιν ὑπομείναντι τὴν ἐξ ἀκράτου θυμοῦ.
Α μων καὶ θάττον μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις, κατά τὴν Γραφήν, οἱ δὲ τραχεῖς καὶ ἀνήμεροι, καὶ εἰς ἄμε τρον πολλάκις ἐκτείνοντες τὰς ὀργάς. Φεύγει μὲν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸ ἐπιχαρῆναι τινας τῶν ἐχθρῶν αὐτῷ σα λευομένῳ τε καὶ πίπτοντι· τοῦτο γὰρ ὑπεμφαίνει τὸ, σαλευθῆναι τοὺς πόδας. Τό γε μὴν Θεοῦ πλήτ τοντος ὑπενεχθῆναι τῇ μάστιγι, καὶ ἀσπαστὸν ἡγεῖ ται, καί τοι πικρὸν ὄν, διὰ τὸ ἐκ τοῦ παιδεύεσθαι χρήσιμον· ἑαυτὸν γὰρ ὑποφέρει τῇ μάστιγε, έτο: μότατά τε πρὸς τοῦτο ἰέναι διισχυρίζεται. Αποχρώ σα δὲ τοῦτο φιλαρέτου ψυχῆς ἀπόδειξις, δυσφορούσης μὲν λίαν ἐφ᾽ οἷς ἂν ἀῤῥωστήσετε παρενεχθ εἶτα πρὸς ἃ μὴ θέμις, ἐνομιλούσης δὲ τοῖς ἀγαθοῖς σπουδάσματ σιν ἥδιστά τε καὶ προθυμότατα. Τουτί γάρ, οἶμαι, καὶ μάλιστα σαφῶς ἐκδείξειε, τὸ ἑτοίμως ἔχειν εἰς Β μάστιγας, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς ἀεὶ τὴν ἀλγηδόνα φέ ρειν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν τὴν τοῦ ἀλγεῖν αἰτίαν. Οτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μερ μνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. (Α Γ. ) Πιστῆς ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπει σμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν εἱ τοιαῦται φωναί. Τὸ μέν τοι Αναγγελῶ τέθεικεν ἐν ταῦθα ἀντὶ τοῦ ᾿Ανήγγειλα· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Μερι μνήσω, ἀντὶ τοῦ Ἐμερίμνησα ἤτοι Πετρόντικα ἀδιαφορεῖ γὰρ ἔσθ' ὅτε περὶ τὴν τῶν χρόνων προφο ρὰν ἡ θεία Γραφή Οὐ γέγονα τοίνυν, φησί, μελλη τῆς εἰς μεταγνωσιν, οὐ βραδὺς εἰς δάκρυον, οὐδὲ ὀκνηρὸς εἰς ἐξομελόγησιν, ἀλλ᾽ οἷον εὐθὺ κατ' ίχνος τῶν πεπλημμελημένων, ἡ ὑπὲρ αὐτῶν γέγονεν ίπε- τὸ εἰδέναι φημὶ τοὺς τῆς μεταγνώσεως τρό τεία πρὸς Θεόν. Ονίνησι δὲ καὶ τοῦτο ἡμας οὐ μετρίως, πους. Οἱ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμὲ, καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. ( Α Β Ι. Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς αἰσθητοὺς νοήσεις, οὕτως ἐπιβαλεῖς· ὅτι Ἐγὼ μὲν οὖν, φησίν, δεδάκρυκα καὶ πεφρόντικα, καὶ τὸ ἐπὶ ταῖς μεταγνώσεσι προσεκόμισα δάκρυον, ὅτι πεπερ ώνηκα μὲν, καὶ τοῖς ἱεροῖς προσκέκρουκα νόμοις· οἱ δὲ τὰ ἐχθρά μοι φρονοῦντες ζῶσι καὶ κεκραταίων τσι ὑπὲρ ἐμέ. Τὸ ζῶσιν ἐν τούτοις θετέον ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσιν τοῦ δύνασθαι κατορθούν ἅπερ αν βούλοιντο κατ' ἐμοῦ. Οὕτω καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ κατει θίσμεθα πολλάκις περί τινος τῶν εὐζωνοτάτων καὶ εὐδρανὲς ἐχόντων τὸ κίνημα λέγειν, ὅτι ὁ δελα τυχὸν ζῶν ἐστιν ἄνθρωπος· οὐ γὰρ ἂν ᾖτησεν ὁ δίκαιος παρὰ Θεοῦ θάνατον τῶν ἰδίων ἐχθρῶν, ἀπα θεῖ δὲ τοῦτο τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ. Οὐκοῦν τὸ ζῶσιν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσι δυνάμεως καὶ εὐη μερίας. Ἐπιφέρει γοῦν εὐθὺς ὅτι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ αὐτόν· πληθυνθῆναι δέ φησι τους μισούντες αὐτὸν, καὶ τοῦτο ἀδίκως, ἐκ θείας ἀποστροφῆς δηλαδή καὶ τούτου συμβαίνοντος τοῖς πλημμελημάτων Ενεπαν διατμηχομένοις, πόνοις τε ὁμιλοῦσι καὶ πειρασμοῖς. Εἰ γὰρ γένοιτό τινα παθεῖν ἀποστροφὴν θεοῦ, καὶ ἐξ ὀφθαλμῶν εὑρεθῆναι τοῦ πᾶσαν νέμειν εἰδότος ἀσφέ λειαν καὶ ἐπικουρίαν, οὗτος ἔσται μεμισημένος καὶ τοῖς πάλαι φίλοις, κἂν μηδὲν εἴη τὸ διακόπτον τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP: cendo recedit ; illi autem asperi sunt et crudeles, suasque iras in indnitum quandoque protendunt. Hoc itaque vitat David, ut ne aliqui inimicorum suo- rum de se supplantato et cadente lætentur: id enim significant verba commoveri pedes. Nam Dei quidem percutientis pati flagellum, quanquam sit acerbum, optabile judicat, propter correctionis utilitatem ; quare et semetipse flagello supponit, seque huic paratissimum esse asseverat. Atque hoc est idoneum animæ ad virtutem propensæ indicium, dolentis quidem ob contractam ex illicitis actibus infirmi- tatem, verumtamen optima desideria persuaviter libentissimeque nutrientis. Namque id potissimum perspicue indicat dum ait se paratum in verbera, et suum semper præ oculis habere dolorem, id est doloris causam peccatum. Vers. 19. Quoniam iniquitatem meam ego annun- tiabo, et de peccato meo cogitabo. Fidelis animæ et Dei judicium firme credentis, ha voces sunt. Utique verbum Annuntiabo ponit hic pro Annuntiavi; similiter etiam Cogitabo pro Cogitavi : nam tempora apud divinam quandoque Scripturam indifferenter ponuntur. Non fui, inquit, cunctator ad poenitendum, non tardus ad lacrymas, neque piger ad confessionem ; sed peccatum meum evestigio subsecuta est ad Deum oratio. Prodest autem hoc etiam haud parum nobis, cognoscere, inquam, penitentiæ rationem. Vers. 20. Inimici mei vivunt, et roborati sunt super C me, multiplicati sunt qui me oderunt inique. Quod si (1) exteriores inimicos intelligas, ita ex- plicabis: Ego, inquit, flevi et mœstus fui, et pœ- nitentiæ lacrymas fudi, quia insanivi et divinis le- gibus sum adversatus: malivoli autem mei vivunt, et contra me viribus augentur. Jam vocabulum vi- vunt hic habendum est pro Absoluta facultate pol- lent quidquid libuerit contra me faciendi. Sic enim nos sæpe solemus de eo qui expeditos efficacesque motus habeat, dicere: bic demum vividus homo est non enim necem inimicorum suorum a Deo peteret justus, quod sane clementi Deo displiceret. Ergo vivunt hoc loco dicitur pro Summo in gradu prosperitatis potentiæque sunt. Unde illico ad- dit : eosdem quoque roboratos adversus se ; multi- D plicatos vero, et quidem injuste dicit osores suos, quia propter Dei alienationem id quoque accidere solet, iis qui peccatorum suorum causa, alterendo purgantur, et in laboribus vexationibusque versan- tur. Si quando enim alicui contingit Dei recessum experiri, et procul oculo ejus fieri qui omnimodam securitatem opemque præstare scit, hic veteribus quoque amicis invisus fiet, etiamsi nulla causa di- rimendæ amicitiæ discordiæque intercesserit : hoc nimirum, ut reor, est frustra injusteque odio ha- f. 213, b, ) versiculum partem. (1) Vides deesse priorem explanationis in hunc
Ἐδεδίην δὲ πρὸς τούτῳ, μὴ ἄρα πως σεσαλευμένους ὁρῶντες τοὺς ἐμοὺς πόδας, ὑπέρκομπόν τι καὶ ἀπηχὲς, κατὰ τῆς σῆς λέγωσι δόξης. Τοῦτο γὰρ σημαίνει, καὶ ἕτερον οὐδὲν, τὸ μεγαλοῤῥημονῆσαί τινας δοκιμαζομένων ἁγίων. Οἴονται γὰρ ἔσθ’ ὅτε, μὴ διαρκέσειν δύνασθαι πρὸς σωτηρίαν αὐτοῖς τὴν τοῦ διασώζοντος χεῖρα, ὡς ἀτονήσαντος πρὸς τὰς παρ’ αὐτῶν ἐφόδους τοῦ ἐφ’ ᾧ πεποίηνται τὴν ἐλπίδα. Καθάπερ ἀμέλει καὶ Ῥαψάκης ὁ Βαβυλώνιος ἀμετρήτῳ γλωσσαλγίᾳ κατὰ Θεοῦ χρώμενος ἔφασκεν· «Μὴ ἐῤῥύσαντο οἱ θεοὶ τῶν ἐθνῶν ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ χώραν ἐκ χειρός μου;» «Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἔτοιμος, καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου διὰ παντός.» (α φ. 212) Ταύτην ἰάσασθαι καὶ Δαβὶδ φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατηγόρει διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομολογήσεων. Διό φησιν· «Ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διὰ παντός·» ἀλγηδόνα ἴσως τὴν τοῦ ἀλγεῖν ὀνομάζων πρόφασιν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν ἢν καὶ τραῦμα νοῦ καὶ καρδίας πληγὴν, οὐκ ἄκομψον εἰπεῖν. Τό γε μὴν ἀεὶ μεμνῆσθαι τῆς ἰδίας ἁμαρτίας πρέποι ἂν ἁγίοις. Ἐνταῦθα μέν τοι σαφῶς ἐκεῖνό φησι, τὸ διὰ φωνῆς τοῦ Δαβὶδ ἐν βίβλῳ Βασιλειῶν·
Α μων καὶ θάττον μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις, κατά τὴν Γραφήν, οἱ δὲ τραχεῖς καὶ ἀνήμεροι, καὶ εἰς ἄμε τρον πολλάκις ἐκτείνοντες τὰς ὀργάς. Φεύγει μὲν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸ ἐπιχαρῆναι τινας τῶν ἐχθρῶν αὐτῷ σα λευομένῳ τε καὶ πίπτοντι· τοῦτο γὰρ ὑπεμφαίνει τὸ, σαλευθῆναι τοὺς πόδας. Τό γε μὴν Θεοῦ πλήτ τοντος ὑπενεχθῆναι τῇ μάστιγι, καὶ ἀσπαστὸν ἡγεῖ ται, καί τοι πικρὸν ὄν, διὰ τὸ ἐκ τοῦ παιδεύεσθαι χρήσιμον· ἑαυτὸν γὰρ ὑποφέρει τῇ μάστιγε, έτο: μότατά τε πρὸς τοῦτο ἰέναι διισχυρίζεται. Αποχρώ σα δὲ τοῦτο φιλαρέτου ψυχῆς ἀπόδειξις, δυσφορούσης μὲν λίαν ἐφ᾽ οἷς ἂν ἀῤῥωστήσετε παρενεχθ εἶτα πρὸς ἃ μὴ θέμις, ἐνομιλούσης δὲ τοῖς ἀγαθοῖς σπουδάσματ σιν ἥδιστά τε καὶ προθυμότατα. Τουτί γάρ, οἶμαι, καὶ μάλιστα σαφῶς ἐκδείξειε, τὸ ἑτοίμως ἔχειν εἰς Β μάστιγας, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς ἀεὶ τὴν ἀλγηδόνα φέ ρειν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν τὴν τοῦ ἀλγεῖν αἰτίαν. Οτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μερ μνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. (Α Γ. ) Πιστῆς ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπει σμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν εἱ τοιαῦται φωναί. Τὸ μέν τοι Αναγγελῶ τέθεικεν ἐν ταῦθα ἀντὶ τοῦ ᾿Ανήγγειλα· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Μερι μνήσω, ἀντὶ τοῦ Ἐμερίμνησα ἤτοι Πετρόντικα ἀδιαφορεῖ γὰρ ἔσθ' ὅτε περὶ τὴν τῶν χρόνων προφο ρὰν ἡ θεία Γραφή Οὐ γέγονα τοίνυν, φησί, μελλη τῆς εἰς μεταγνωσιν, οὐ βραδὺς εἰς δάκρυον, οὐδὲ ὀκνηρὸς εἰς ἐξομελόγησιν, ἀλλ᾽ οἷον εὐθὺ κατ' ίχνος τῶν πεπλημμελημένων, ἡ ὑπὲρ αὐτῶν γέγονεν ίπε- τὸ εἰδέναι φημὶ τοὺς τῆς μεταγνώσεως τρό τεία πρὸς Θεόν. Ονίνησι δὲ καὶ τοῦτο ἡμας οὐ μετρίως, πους. Οἱ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμὲ, καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. ( Α Β Ι. Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς αἰσθητοὺς νοήσεις, οὕτως ἐπιβαλεῖς· ὅτι Ἐγὼ μὲν οὖν, φησίν, δεδάκρυκα καὶ πεφρόντικα, καὶ τὸ ἐπὶ ταῖς μεταγνώσεσι προσεκόμισα δάκρυον, ὅτι πεπερ ώνηκα μὲν, καὶ τοῖς ἱεροῖς προσκέκρουκα νόμοις· οἱ δὲ τὰ ἐχθρά μοι φρονοῦντες ζῶσι καὶ κεκραταίων τσι ὑπὲρ ἐμέ. Τὸ ζῶσιν ἐν τούτοις θετέον ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσιν τοῦ δύνασθαι κατορθούν ἅπερ αν βούλοιντο κατ' ἐμοῦ. Οὕτω καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ κατει θίσμεθα πολλάκις περί τινος τῶν εὐζωνοτάτων καὶ εὐδρανὲς ἐχόντων τὸ κίνημα λέγειν, ὅτι ὁ δελα τυχὸν ζῶν ἐστιν ἄνθρωπος· οὐ γὰρ ἂν ᾖτησεν ὁ δίκαιος παρὰ Θεοῦ θάνατον τῶν ἰδίων ἐχθρῶν, ἀπα θεῖ δὲ τοῦτο τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ. Οὐκοῦν τὸ ζῶσιν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσι δυνάμεως καὶ εὐη μερίας. Ἐπιφέρει γοῦν εὐθὺς ὅτι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ αὐτόν· πληθυνθῆναι δέ φησι τους μισούντες αὐτὸν, καὶ τοῦτο ἀδίκως, ἐκ θείας ἀποστροφῆς δηλαδή καὶ τούτου συμβαίνοντος τοῖς πλημμελημάτων Ενεπαν διατμηχομένοις, πόνοις τε ὁμιλοῦσι καὶ πειρασμοῖς. Εἰ γὰρ γένοιτό τινα παθεῖν ἀποστροφὴν θεοῦ, καὶ ἐξ ὀφθαλμῶν εὑρεθῆναι τοῦ πᾶσαν νέμειν εἰδότος ἀσφέ λειαν καὶ ἐπικουρίαν, οὗτος ἔσται μεμισημένος καὶ τοῖς πάλαι φίλοις, κἂν μηδὲν εἴη τὸ διακόπτον τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP: cendo recedit ; illi autem asperi sunt et crudeles, suasque iras in indnitum quandoque protendunt. Hoc itaque vitat David, ut ne aliqui inimicorum suo- rum de se supplantato et cadente lætentur: id enim significant verba commoveri pedes. Nam Dei quidem percutientis pati flagellum, quanquam sit acerbum, optabile judicat, propter correctionis utilitatem ; quare et semetipse flagello supponit, seque huic paratissimum esse asseverat. Atque hoc est idoneum animæ ad virtutem propensæ indicium, dolentis quidem ob contractam ex illicitis actibus infirmi- tatem, verumtamen optima desideria persuaviter libentissimeque nutrientis. Namque id potissimum perspicue indicat dum ait se paratum in verbera, et suum semper præ oculis habere dolorem, id est doloris causam peccatum. Vers. 19. Quoniam iniquitatem meam ego annun- tiabo, et de peccato meo cogitabo. Fidelis animæ et Dei judicium firme credentis, ha voces sunt. Utique verbum Annuntiabo ponit hic pro Annuntiavi; similiter etiam Cogitabo pro Cogitavi : nam tempora apud divinam quandoque Scripturam indifferenter ponuntur. Non fui, inquit, cunctator ad poenitendum, non tardus ad lacrymas, neque piger ad confessionem ; sed peccatum meum evestigio subsecuta est ad Deum oratio. Prodest autem hoc etiam haud parum nobis, cognoscere, inquam, penitentiæ rationem. Vers. 20. Inimici mei vivunt, et roborati sunt super C me, multiplicati sunt qui me oderunt inique. Quod si (1) exteriores inimicos intelligas, ita ex- plicabis: Ego, inquit, flevi et mœstus fui, et pœ- nitentiæ lacrymas fudi, quia insanivi et divinis le- gibus sum adversatus: malivoli autem mei vivunt, et contra me viribus augentur. Jam vocabulum vi- vunt hic habendum est pro Absoluta facultate pol- lent quidquid libuerit contra me faciendi. Sic enim nos sæpe solemus de eo qui expeditos efficacesque motus habeat, dicere: bic demum vividus homo est non enim necem inimicorum suorum a Deo peteret justus, quod sane clementi Deo displiceret. Ergo vivunt hoc loco dicitur pro Summo in gradu prosperitatis potentiæque sunt. Unde illico ad- dit : eosdem quoque roboratos adversus se ; multi- D plicatos vero, et quidem injuste dicit osores suos, quia propter Dei alienationem id quoque accidere solet, iis qui peccatorum suorum causa, alterendo purgantur, et in laboribus vexationibusque versan- tur. Si quando enim alicui contingit Dei recessum experiri, et procul oculo ejus fieri qui omnimodam securitatem opemque præstare scit, hic veteribus quoque amicis invisus fiet, etiamsi nulla causa di- rimendæ amicitiæ discordiæque intercesserit : hoc nimirum, ut reor, est frustra injusteque odio ha- f. 213, b, ) versiculum partem. (1) Vides deesse priorem explanationis in hunc
PG 69:968«Ἐμπεσούμεθα εἰς χεῖρας Κυρίου, καὶ οὐκ εἰς χεῖρας ἀνθρώπων·» ὁ μὲν γάρ ἐστιν ἀγαθὸς καὶ φιλοικτίρμων καὶ θᾶττον μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις, κατὰ τὴν Γραφὴν, οἱ δὲ τραχεῖς καὶ ἀνήμεροι, καὶ εἰς ἄμετρον πολλάκις ἐκτείνοντες τὰς ὀργάς. Φεύγει μὲν οὗν ὁ Δαβὶδ τὸ ἐπιχαρῆναί τινας τῶν ἐχθρῶν αὐτῷ σαλευομένῳ τε καὶ πίπτοντι· τοῦτο γὰρ ὑπεμφαίνει τὸ, σαλευθῆναι τοὺς πόδας. Τό γε μὴν Θεοῦ πλήττοντος ὑπενεχθῆναι τῇ μάστιγι, καὶ ἀσπαστὸν ἡγεῖται, καί τοι πικρὸν ὂν, διὰ τὸ ἐκ τοῦ παιδεύεσθαι χρήσιμον· ἑαυτὸν γὰρ ὑποφέρει τῇ μάστιγι, ἑτοιμότατά τε πρὸς τοῦτο ἰέναι διισχυρίζεται. Ἀποχρῶσα δὲ τοῦτο φιλαρέτου ψυχῆς ἀπόδειξις, δυσφορούσης μὲν λίαν ἐφ’ οἷς ἂν ἀῤῥωστήσειε παρενεχθεῖσα πρὸς ἃ μὴ θέμις, ἐνομιλούσης δὲ τοῖς ἀγαθοῖς σπουδάσμασιν ἥδιστά τε καὶ προθυμότατα. Τουτὶ γὰρ, οἶμαι, καὶ μάλιστα σαφῶς ἐκδείξειε, τὸ ἑτοίμως ἔχειν εἰς μάστιγας, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς ἀεὶ τὴν ἀλγηδόνα φέρειν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν τὴν τοῦ ἀλγεῖν αἰτίαν. «Ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μεριμνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου.» (α φ.
Α μων καὶ θάττον μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις, κατά τὴν Γραφήν, οἱ δὲ τραχεῖς καὶ ἀνήμεροι, καὶ εἰς ἄμε τρον πολλάκις ἐκτείνοντες τὰς ὀργάς. Φεύγει μὲν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸ ἐπιχαρῆναι τινας τῶν ἐχθρῶν αὐτῷ σα λευομένῳ τε καὶ πίπτοντι· τοῦτο γὰρ ὑπεμφαίνει τὸ, σαλευθῆναι τοὺς πόδας. Τό γε μὴν Θεοῦ πλήτ τοντος ὑπενεχθῆναι τῇ μάστιγι, καὶ ἀσπαστὸν ἡγεῖ ται, καί τοι πικρὸν ὄν, διὰ τὸ ἐκ τοῦ παιδεύεσθαι χρήσιμον· ἑαυτὸν γὰρ ὑποφέρει τῇ μάστιγε, έτο: μότατά τε πρὸς τοῦτο ἰέναι διισχυρίζεται. Αποχρώ σα δὲ τοῦτο φιλαρέτου ψυχῆς ἀπόδειξις, δυσφορούσης μὲν λίαν ἐφ᾽ οἷς ἂν ἀῤῥωστήσετε παρενεχθ εἶτα πρὸς ἃ μὴ θέμις, ἐνομιλούσης δὲ τοῖς ἀγαθοῖς σπουδάσματ σιν ἥδιστά τε καὶ προθυμότατα. Τουτί γάρ, οἶμαι, καὶ μάλιστα σαφῶς ἐκδείξειε, τὸ ἑτοίμως ἔχειν εἰς Β μάστιγας, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς ἀεὶ τὴν ἀλγηδόνα φέ ρειν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν τὴν τοῦ ἀλγεῖν αἰτίαν. Οτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μερ μνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. (Α Γ. ) Πιστῆς ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπει σμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν εἱ τοιαῦται φωναί. Τὸ μέν τοι Αναγγελῶ τέθεικεν ἐν ταῦθα ἀντὶ τοῦ ᾿Ανήγγειλα· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Μερι μνήσω, ἀντὶ τοῦ Ἐμερίμνησα ἤτοι Πετρόντικα ἀδιαφορεῖ γὰρ ἔσθ' ὅτε περὶ τὴν τῶν χρόνων προφο ρὰν ἡ θεία Γραφή Οὐ γέγονα τοίνυν, φησί, μελλη τῆς εἰς μεταγνωσιν, οὐ βραδὺς εἰς δάκρυον, οὐδὲ ὀκνηρὸς εἰς ἐξομελόγησιν, ἀλλ᾽ οἷον εὐθὺ κατ' ίχνος τῶν πεπλημμελημένων, ἡ ὑπὲρ αὐτῶν γέγονεν ίπε- τὸ εἰδέναι φημὶ τοὺς τῆς μεταγνώσεως τρό τεία πρὸς Θεόν. Ονίνησι δὲ καὶ τοῦτο ἡμας οὐ μετρίως, πους. Οἱ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμὲ, καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. ( Α Β Ι. Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς αἰσθητοὺς νοήσεις, οὕτως ἐπιβαλεῖς· ὅτι Ἐγὼ μὲν οὖν, φησίν, δεδάκρυκα καὶ πεφρόντικα, καὶ τὸ ἐπὶ ταῖς μεταγνώσεσι προσεκόμισα δάκρυον, ὅτι πεπερ ώνηκα μὲν, καὶ τοῖς ἱεροῖς προσκέκρουκα νόμοις· οἱ δὲ τὰ ἐχθρά μοι φρονοῦντες ζῶσι καὶ κεκραταίων τσι ὑπὲρ ἐμέ. Τὸ ζῶσιν ἐν τούτοις θετέον ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσιν τοῦ δύνασθαι κατορθούν ἅπερ αν βούλοιντο κατ' ἐμοῦ. Οὕτω καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ κατει θίσμεθα πολλάκις περί τινος τῶν εὐζωνοτάτων καὶ εὐδρανὲς ἐχόντων τὸ κίνημα λέγειν, ὅτι ὁ δελα τυχὸν ζῶν ἐστιν ἄνθρωπος· οὐ γὰρ ἂν ᾖτησεν ὁ δίκαιος παρὰ Θεοῦ θάνατον τῶν ἰδίων ἐχθρῶν, ἀπα θεῖ δὲ τοῦτο τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ. Οὐκοῦν τὸ ζῶσιν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσι δυνάμεως καὶ εὐη μερίας. Ἐπιφέρει γοῦν εὐθὺς ὅτι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ αὐτόν· πληθυνθῆναι δέ φησι τους μισούντες αὐτὸν, καὶ τοῦτο ἀδίκως, ἐκ θείας ἀποστροφῆς δηλαδή καὶ τούτου συμβαίνοντος τοῖς πλημμελημάτων Ενεπαν διατμηχομένοις, πόνοις τε ὁμιλοῦσι καὶ πειρασμοῖς. Εἰ γὰρ γένοιτό τινα παθεῖν ἀποστροφὴν θεοῦ, καὶ ἐξ ὀφθαλμῶν εὑρεθῆναι τοῦ πᾶσαν νέμειν εἰδότος ἀσφέ λειαν καὶ ἐπικουρίαν, οὗτος ἔσται μεμισημένος καὶ τοῖς πάλαι φίλοις, κἂν μηδὲν εἴη τὸ διακόπτον τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP: cendo recedit ; illi autem asperi sunt et crudeles, suasque iras in indnitum quandoque protendunt. Hoc itaque vitat David, ut ne aliqui inimicorum suo- rum de se supplantato et cadente lætentur: id enim significant verba commoveri pedes. Nam Dei quidem percutientis pati flagellum, quanquam sit acerbum, optabile judicat, propter correctionis utilitatem ; quare et semetipse flagello supponit, seque huic paratissimum esse asseverat. Atque hoc est idoneum animæ ad virtutem propensæ indicium, dolentis quidem ob contractam ex illicitis actibus infirmi- tatem, verumtamen optima desideria persuaviter libentissimeque nutrientis. Namque id potissimum perspicue indicat dum ait se paratum in verbera, et suum semper præ oculis habere dolorem, id est doloris causam peccatum. Vers. 19. Quoniam iniquitatem meam ego annun- tiabo, et de peccato meo cogitabo. Fidelis animæ et Dei judicium firme credentis, ha voces sunt. Utique verbum Annuntiabo ponit hic pro Annuntiavi; similiter etiam Cogitabo pro Cogitavi : nam tempora apud divinam quandoque Scripturam indifferenter ponuntur. Non fui, inquit, cunctator ad poenitendum, non tardus ad lacrymas, neque piger ad confessionem ; sed peccatum meum evestigio subsecuta est ad Deum oratio. Prodest autem hoc etiam haud parum nobis, cognoscere, inquam, penitentiæ rationem. Vers. 20. Inimici mei vivunt, et roborati sunt super C me, multiplicati sunt qui me oderunt inique. Quod si (1) exteriores inimicos intelligas, ita ex- plicabis: Ego, inquit, flevi et mœstus fui, et pœ- nitentiæ lacrymas fudi, quia insanivi et divinis le- gibus sum adversatus: malivoli autem mei vivunt, et contra me viribus augentur. Jam vocabulum vi- vunt hic habendum est pro Absoluta facultate pol- lent quidquid libuerit contra me faciendi. Sic enim nos sæpe solemus de eo qui expeditos efficacesque motus habeat, dicere: bic demum vividus homo est non enim necem inimicorum suorum a Deo peteret justus, quod sane clementi Deo displiceret. Ergo vivunt hoc loco dicitur pro Summo in gradu prosperitatis potentiæque sunt. Unde illico ad- dit : eosdem quoque roboratos adversus se ; multi- D plicatos vero, et quidem injuste dicit osores suos, quia propter Dei alienationem id quoque accidere solet, iis qui peccatorum suorum causa, alterendo purgantur, et in laboribus vexationibusque versan- tur. Si quando enim alicui contingit Dei recessum experiri, et procul oculo ejus fieri qui omnimodam securitatem opemque præstare scit, hic veteribus quoque amicis invisus fiet, etiamsi nulla causa di- rimendæ amicitiæ discordiæque intercesserit : hoc nimirum, ut reor, est frustra injusteque odio ha- f. 213, b, ) versiculum partem. (1) Vides deesse priorem explanationis in hunc
212 β) Πιστῆς ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπεισμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν αἱ τοιαῦται φωναί. Τὸ μέν τοι Ἀναγγελῶ τέθεικεν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ Ἀνήγγειλα· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Μεριμνήσω, ἀντὶ τοῦ Ἐμερίμνησα ἤτοι Πεφρόντικα· ἀδιαφορεῖ γὰρ ἔσθ’ ὅτε περὶ τὴν τῶν χρόνων προφορὰν ἡ θεία Γραφή Οὐ γέγονα τοίνυν, φησὶ, μελλητὴς εἰς μετάγνωσιν, οὐ βραδὺς εἰς δάκρυον, οὐδὲ ὀκνηρὸς εἰς ἐξομολόγησιν, ἀλλ’ οἷον εὐθὺ κατ’ ἴχνος τῶν πεπλημμελημένων, ἡ ὑπὲρ αὐτῶν γέγονεν ἱκετεία πρὸς Θεόν. Ὀνίνησι δὲ καὶ τοῦτο ἡμᾶς οὐ μετρίως, τὸ εἰδέναι φημὶ τοὺς τῆς μεταγνώσεως τρόπους. «Οἱ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμὲ, καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με ἀδίκως.» (α φ. 213, β φ. 138 β, 139) Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς αἰσθητοὺς νοήσεις, οὕτως ἐπιβαλεῖς· ὅτι Ἐγὼ μὲν οὗν, φησὶν, δεδάκρυκα καὶ πεφρόντικα, καὶ τὸ ἐπὶ ταῖς μεταγνώσεσι προσεκόμισα δάκρυον, ὅτι πεπαρῴνηκα μὲν, καὶ τοῖς ἱεροῖς προσκέκρουκα νόμοις· οἱ δὲ τὰ ἐχθρά μοι φρονοῦντες ζῶσι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμέ. Τὸ ζῶσιν ἐν τούτοις θετέον ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσιν τοῦ δύνασθαι κατορθοῦν ἅπερ ἂν βούλοιντο κατ’ ἐμοῦ.
Α μων καὶ θάττον μετανοῶν ἐπὶ ταῖς κακίαις, κατά τὴν Γραφήν, οἱ δὲ τραχεῖς καὶ ἀνήμεροι, καὶ εἰς ἄμε τρον πολλάκις ἐκτείνοντες τὰς ὀργάς. Φεύγει μὲν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸ ἐπιχαρῆναι τινας τῶν ἐχθρῶν αὐτῷ σα λευομένῳ τε καὶ πίπτοντι· τοῦτο γὰρ ὑπεμφαίνει τὸ, σαλευθῆναι τοὺς πόδας. Τό γε μὴν Θεοῦ πλήτ τοντος ὑπενεχθῆναι τῇ μάστιγι, καὶ ἀσπαστὸν ἡγεῖ ται, καί τοι πικρὸν ὄν, διὰ τὸ ἐκ τοῦ παιδεύεσθαι χρήσιμον· ἑαυτὸν γὰρ ὑποφέρει τῇ μάστιγε, έτο: μότατά τε πρὸς τοῦτο ἰέναι διισχυρίζεται. Αποχρώ σα δὲ τοῦτο φιλαρέτου ψυχῆς ἀπόδειξις, δυσφορούσης μὲν λίαν ἐφ᾽ οἷς ἂν ἀῤῥωστήσετε παρενεχθ εἶτα πρὸς ἃ μὴ θέμις, ἐνομιλούσης δὲ τοῖς ἀγαθοῖς σπουδάσματ σιν ἥδιστά τε καὶ προθυμότατα. Τουτί γάρ, οἶμαι, καὶ μάλιστα σαφῶς ἐκδείξειε, τὸ ἑτοίμως ἔχειν εἰς Β μάστιγας, καὶ ἐν ὀφθαλμοῖς ἀεὶ τὴν ἀλγηδόνα φέ ρειν, τουτέστι τὴν ἁμαρτίαν τὴν τοῦ ἀλγεῖν αἰτίαν. Οτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μερ μνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. (Α Γ. ) Πιστῆς ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπει σμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν εἱ τοιαῦται φωναί. Τὸ μέν τοι Αναγγελῶ τέθεικεν ἐν ταῦθα ἀντὶ τοῦ ᾿Ανήγγειλα· ὁμοίως δὲ καὶ τὸ Μερι μνήσω, ἀντὶ τοῦ Ἐμερίμνησα ἤτοι Πετρόντικα ἀδιαφορεῖ γὰρ ἔσθ' ὅτε περὶ τὴν τῶν χρόνων προφο ρὰν ἡ θεία Γραφή Οὐ γέγονα τοίνυν, φησί, μελλη τῆς εἰς μεταγνωσιν, οὐ βραδὺς εἰς δάκρυον, οὐδὲ ὀκνηρὸς εἰς ἐξομελόγησιν, ἀλλ᾽ οἷον εὐθὺ κατ' ίχνος τῶν πεπλημμελημένων, ἡ ὑπὲρ αὐτῶν γέγονεν ίπε- τὸ εἰδέναι φημὶ τοὺς τῆς μεταγνώσεως τρό τεία πρὸς Θεόν. Ονίνησι δὲ καὶ τοῦτο ἡμας οὐ μετρίως, πους. Οἱ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμὲ, καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. ( Α Β Ι. Εἰ δὲ τοὺς ἐχθροὺς αἰσθητοὺς νοήσεις, οὕτως ἐπιβαλεῖς· ὅτι Ἐγὼ μὲν οὖν, φησίν, δεδάκρυκα καὶ πεφρόντικα, καὶ τὸ ἐπὶ ταῖς μεταγνώσεσι προσεκόμισα δάκρυον, ὅτι πεπερ ώνηκα μὲν, καὶ τοῖς ἱεροῖς προσκέκρουκα νόμοις· οἱ δὲ τὰ ἐχθρά μοι φρονοῦντες ζῶσι καὶ κεκραταίων τσι ὑπὲρ ἐμέ. Τὸ ζῶσιν ἐν τούτοις θετέον ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσιν τοῦ δύνασθαι κατορθούν ἅπερ αν βούλοιντο κατ' ἐμοῦ. Οὕτω καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ κατει θίσμεθα πολλάκις περί τινος τῶν εὐζωνοτάτων καὶ εὐδρανὲς ἐχόντων τὸ κίνημα λέγειν, ὅτι ὁ δελα τυχὸν ζῶν ἐστιν ἄνθρωπος· οὐ γὰρ ἂν ᾖτησεν ὁ δίκαιος παρὰ Θεοῦ θάνατον τῶν ἰδίων ἐχθρῶν, ἀπα θεῖ δὲ τοῦτο τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ. Οὐκοῦν τὸ ζῶσιν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσι δυνάμεως καὶ εὐη μερίας. Ἐπιφέρει γοῦν εὐθὺς ὅτι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ αὐτόν· πληθυνθῆναι δέ φησι τους μισούντες αὐτὸν, καὶ τοῦτο ἀδίκως, ἐκ θείας ἀποστροφῆς δηλαδή καὶ τούτου συμβαίνοντος τοῖς πλημμελημάτων Ενεπαν διατμηχομένοις, πόνοις τε ὁμιλοῦσι καὶ πειρασμοῖς. Εἰ γὰρ γένοιτό τινα παθεῖν ἀποστροφὴν θεοῦ, καὶ ἐξ ὀφθαλμῶν εὑρεθῆναι τοῦ πᾶσαν νέμειν εἰδότος ἀσφέ λειαν καὶ ἐπικουρίαν, οὗτος ἔσται μεμισημένος καὶ τοῖς πάλαι φίλοις, κἂν μηδὲν εἴη τὸ διακόπτον τὴν S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP: cendo recedit ; illi autem asperi sunt et crudeles, suasque iras in indnitum quandoque protendunt. Hoc itaque vitat David, ut ne aliqui inimicorum suo- rum de se supplantato et cadente lætentur: id enim significant verba commoveri pedes. Nam Dei quidem percutientis pati flagellum, quanquam sit acerbum, optabile judicat, propter correctionis utilitatem ; quare et semetipse flagello supponit, seque huic paratissimum esse asseverat. Atque hoc est idoneum animæ ad virtutem propensæ indicium, dolentis quidem ob contractam ex illicitis actibus infirmi- tatem, verumtamen optima desideria persuaviter libentissimeque nutrientis. Namque id potissimum perspicue indicat dum ait se paratum in verbera, et suum semper præ oculis habere dolorem, id est doloris causam peccatum. Vers. 19. Quoniam iniquitatem meam ego annun- tiabo, et de peccato meo cogitabo. Fidelis animæ et Dei judicium firme credentis, ha voces sunt. Utique verbum Annuntiabo ponit hic pro Annuntiavi; similiter etiam Cogitabo pro Cogitavi : nam tempora apud divinam quandoque Scripturam indifferenter ponuntur. Non fui, inquit, cunctator ad poenitendum, non tardus ad lacrymas, neque piger ad confessionem ; sed peccatum meum evestigio subsecuta est ad Deum oratio. Prodest autem hoc etiam haud parum nobis, cognoscere, inquam, penitentiæ rationem. Vers. 20. Inimici mei vivunt, et roborati sunt super C me, multiplicati sunt qui me oderunt inique. Quod si (1) exteriores inimicos intelligas, ita ex- plicabis: Ego, inquit, flevi et mœstus fui, et pœ- nitentiæ lacrymas fudi, quia insanivi et divinis le- gibus sum adversatus: malivoli autem mei vivunt, et contra me viribus augentur. Jam vocabulum vi- vunt hic habendum est pro Absoluta facultate pol- lent quidquid libuerit contra me faciendi. Sic enim nos sæpe solemus de eo qui expeditos efficacesque motus habeat, dicere: bic demum vividus homo est non enim necem inimicorum suorum a Deo peteret justus, quod sane clementi Deo displiceret. Ergo vivunt hoc loco dicitur pro Summo in gradu prosperitatis potentiæque sunt. Unde illico ad- dit : eosdem quoque roboratos adversus se ; multi- D plicatos vero, et quidem injuste dicit osores suos, quia propter Dei alienationem id quoque accidere solet, iis qui peccatorum suorum causa, alterendo purgantur, et in laboribus vexationibusque versan- tur. Si quando enim alicui contingit Dei recessum experiri, et procul oculo ejus fieri qui omnimodam securitatem opemque præstare scit, hic veteribus quoque amicis invisus fiet, etiamsi nulla causa di- rimendæ amicitiæ discordiæque intercesserit : hoc nimirum, ut reor, est frustra injusteque odio ha- f. 213, b, ) versiculum partem. (1) Vides deesse priorem explanationis in hunc
PG 69:970Οὕτω καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ κατειθίσμεθα πολλάκις περί τινος τῶν εὐζωνοτάτων καὶ εὐδρανὲς ἐχόντων τὸ κίνημα λέγειν, ὅτι ὁ δεῖνα τυχὸν ζῶν ἐστιν ἄνθρωπος· οὐ γὰρ ἂν ᾔτησεν ὁ δίκαιος παρὰ Θεοῦ θάνατον τῶν ἰδίων ἐχθρῶν, ἀπαθεῖ δὲ τοῦτο τῷ φιλαγάθῳ Θεῷ. Οὐκοῦν τὸ ζῶσιν ἐνταῦθα ἀντὶ τοῦ, Ἐν ἀκμαῖς εἰσι δυνάμεως καὶ εὐημερίας. Ἐπιφέρει γοῦν εὐθὺς ὅτι καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ αὐτόν· πληθυνθῆναι δέ φησι τοὺς μισοῦντας αὐτὸν, καὶ τοῦτο ἀδίκως, ἐκ θείας ἀποστροφῆς δηλαδὴ καὶ τούτου συμβαίνοντος τοῖς πλημμελημάτων ἔνεκεν διασμηχομένοις, πόνοις τε ὁμιλοῦσι καὶ πειρασμοῖς. Εἰ γὰρ γένοιτό τινα παθεῖν ἀποστροφὴν Θεοῦ, καὶ ἐξ ὀφθαλμῶν εὑρεθῆναι τοῦ πᾶσαν νέμειν εἰδότος ἀσφάλειαν καὶ ἐπικουρίαν, οὗτος ἔσται μεμισημένος καὶ τοῖς πάλαι φίλοις, κἂν μηδὲν εἴη τὸ διακόπτον τὴν φιλίαν, καὶ ποιοῦν τὴν διαφοράν· τοῦτο γὰρ, οἶμαι, ἐστὶ τὸ μισεῖσθαι μάτην, ἤγουν ἀδίκως. Τίνες δ’ ἂν εἶεν οἱ μισοῦντες ἀδίκως, διαλευκαίνει πάλιν ἐν τούτοις· «Οἱ ἀνταποδιδόντες μοι γὰρ, φησὶν, ἀντὶ ἀγαθῶν κακὰ,» κατηγόρευόν μου, καὶ οὐκ ἐπί τινι τῶν ἀτόπων, ἀλλ’ ἐφ’ οἷς ἔδει καὶ ἐπαινεῖσθαι ὅτι γέγονα τῆς δικαιοσύνης ἐραστής.
φιλίαν, καὶ ποιοῦν τὴν διαφοράν· τοῦτο γὰρ, οἶμαι, ἐστὶ τὸ μισεῖσθαι μάτην, ήγουν ἀδίκως. Τίνες δ' ἂν εεν οἱ μισοῦντες ἀδίκως, διαλευκαίνει πάλιν ἐν τού τοις • Οἱ ἀνταποδιδόντες μοι γάρ, φησὶν, ἀντὶ ἀγα θῶν κακά, ο κατηγόρευόν μου, καὶ οὐκ ἐπί τινι τῶν ἀτόπων, ἀλλ' ἐφ᾽ οἷς ἔδει καὶ ἐπαινεῖσθαι ὅτι γέγονα τῆς δικαιοσύνης ἐραστής. Οἱ γὰρ Θεῷ προσκρούοντες, ὡς ἔφην, καὶ τοὺς πάλαι φίλους ευρίσκουσι πολε- μίους, εἰδῆ κατατεθηγμένους καὶ ἐπ᾿ οὐδενὶ καὶ εἰς μάτην λελυττηκότας, πονηρά τε ἀντὶ ἀγαθῶν ἀποτιν είναι σπουδάζοντας. Απογυμνώσας οὖν τὰ τραύματα τῷ τῶν ὅλων θεῷ, λύσιν ἐπιζητεῖ τῶν συμβεβηκότων, καὶ μότωσιν αἰτεῖ τὴν ἀπὸ τοῦ πατάξαντος. Γέγραπται γὰρ, ότι ο Ο πλήξας και μοτώσει. » Ἡ δὲ μότωσις καὶ ἀπαλλαγὴ τῶν συμβεβηκότων, εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ἅπαν ἐγκαταλειφθῆναι παρὰ Θεοῦ, προσέχειν δὲ μᾶλλον εἰς τὸ στῆγαί τε καὶ ἐπαμῦναι καὶ σώζειν αὐτόν, Κύριον δὲ τῆς σωτηρίας ἀποκαλεῖ τὸν Θεόν· εδήλατος ἔσται καὶ ὁμαλή. ΨΑΛΜΟΣ ΛΗ'. ρδὴ τῷ Δαβίδ· εἰς τὸ τέλος, τῷ ᾿Ιδιθούμ. ( Α (. ) Ἱεροψάλτης υπάρχων ὁ Ἰδιθούμ καὶ προφητική χάριτι κατεστεμμένος, ᾠδὴν ἀναβάλλεται, προσωποποιΐαν εἰσφέρων αὐτοῦ τοῦ Δαβιδ ἐξομολο- γουμένου ἐπὶ τῇ ἁμαρτία. Η τὴν μὲν ᾠδὴν ὁ Δαβὶδ συνέταξε, δέδωκε δὲ τῷ Ἰδιθούμ εἰς τὸ ψάλλειν εἰς τὸ τέλος δὲ παραπέμπει ἡμᾶς, ἐπειδὴ τῆς ἀν- θρωπείας φύσεως τραγῳδεῖ τὴν εὐτέλειαν, καὶ τὸ ταύτης ὑποδείκνυσι τέλος. Εἶπε δὲ τὸν ψαλμὸν ὁ Αβδίδ ὑπὸ ᾿Αβεσσαλώμ διωκόμενος, καὶ ὑπὸ Σεμεει λοιδορούμενος. Εμφέρεια δε πλείστη της παρούσης ᾠδῆς πρὸς τὸν προλαβόντα ψαλμόν· ἀλλ' ἐκεῖνον μὲν ὁ Δαβιδ εἰς ἀνάμνησιν συνέταξεν ἑαυτῷ, ταύτην δὲ παρέδωκεν ἑτέροις, ὡς ἡμαρτηκότας μετάνοιαν τὴν ἴσην ζηλούν. Εἶκα· Φυλάξω τὰς ὁδούς μου, τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν με εν γλώσσα μου, κ. τ. λ., εσίγησα ἐξ ἀγαθῶν. (Α 1. 214, Β Ι. 'Απόδειξις σαφής Ιδρυμένης καρδίας. Ἐπειδὴ γὰρ πολύτροπος ἁμαρτία ἡ διὰ γλώσσης ενεργουμένη, καὶ σχεδόν πά σης ἁμαρτίας ἀρχὴ διά λόγου γίνεται, συνθήκας, φησί, πρὸς ἐμαυτὸν ἐποιησάμην, ὅπως μὴ ἁμάρτω τῇ γλώσσῃ, διὰ τὸ καὶ ὑπὲρ ἀργοῦ λόγου μέλλειν λόγους ὑπέχειν, καὶ ἐκ τῶν λόγων τῶν οἰκείων ἢ δικαιοῦσθαι Η κατακρίνεσθαι. ᾿Αλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πῶς ἦν ἁμαρτάνειν, τὸ τοῖς ὀνειδίζουσιν ἀντιφέρεσθαι; Πρὸς τοῦτο ἐροῦμεν ὡς ὁ σοφὸς διδάσκει Πέτρος· « Ὥστε μὴ οὐδενὶ κακὸν ἀντὶ κακοῦ ἀποδιδόναι, ἢ λοιδορίαν ἀντὶ λοιδορίας. » «Έφη δὲ Παῦλος, ὅτι « Καὶ καταρώ- μενοι εὐλογοῦμεν, δυσφημούμενοι παρακαλοῦμεν. Καὶ περὶ τοῦ Σωτῆρος δὲ ὁ Πέτρος φησίν· ο "Ο; λοιδορούμενος οὐκ ἐλοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει, Η τοῖς γὰρ αὐτοῦ νεύμασι, καὶ ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς IN PSALMUM XXXVIII. A beri. Quinam vero sint inique odientes, declara! b, f. b) n Osee vi, 4. Petr. 1, 9, Cor. IV, 12. 41, 42; xxv, 1. Videtur idem qui Ethan I Paralip. VI, IS. PATROL. GR. LXIX. C D mos in sequentibus: • Qui retribuebant mihi, inquit, mala pro bonis: obloquebantur mihi, et quidem non de re iniqua, sed de laudabili opere, quia ju- stitiam scilicet diligere cœperam, Nam qui Deum offenderunt, ut dixi, veteres quoque amicos adver- sarios experiuntur, temere concitatos, et sine causa iratos, et mala pro bonis retribuendi studiosos. Ergo sua vulnera universali Deo retegens, solvi șe incumbentibus malis quærit, remediumque petit a percussore. Scriptum est enim ; • Qui percussit, idem sanabit. › Curatio autem atque ab his malis liberatio fiet, si Deus ipsum non derelinquet, ima vero majore cura ad eum confirmandum, defenden dum salvandumque vigilabit. Dominum aulem sa Iulis Deum appellat, quia puty ejus facilis erit vin salutis et expedita. PSALMUS XXXVIII. Vers. 1. Canticum Davidi, in finem, Idithumo (1). Sacrorum psalmorum auctor cum sit Idithumus, et prophetica gratia ornatus, canticum canere ag- greditur, persona Davidis ipsius assumpta peccatum suum confitentis. Vel canticum quidem David com- posuit, dedit autem Idithumo ut psalleret. In finem vero remittit nos, quia humanæ naturæ tragice ca- nit fragilitatem, ejusque adfore finem ostendit. Re- citavit vero hunc psalmum David, insectante Abes- salomo, Semei conviciante. Porro multa similitude est præsentis cantici cum superiore psalmo ; sed enim illum sibimet ad rememorandum composuit, hunc autem aliis, ut æque peccatorum penitenti studerent, Vers. 2. Dixi: Custodiam vias meas, ne peccem lin- gua mea, etc., ct silui a bonis. Perspicua firmi cordis significatio. Nam quia mul- tifariam lingua peccatur, ac prope omnis peccati ipitium a sermone fit, fœdus, inquit, mecum ipse pe- pigi, ne lingua peccem : quandoquidem otiosi etiam sermonis ratio reddenda erit, atque ex propriis ser- nionibus justificandi aut damnandi sumus. Sed di- cet aliquis : Cur Psalmisla peccaret, dum convi clantibus responderet ? Dicemus ergo quod sapiens Petrus docet : « Nemini malum pro malo reddentes, nec maledictum pro maledicto ", › Dicit item Pau- lus Maledicti benedicimus, et probris affectį obsecramus s. Et de Servatore Petrus ait : • Qui cum malediceretur non maledicebat, cum pateretur non comminabatur; sed commendabat illi qui juste judicat s (2). » Silere auten a bonis, euphemismus " | Petr. 11, 23. ad II Cor. x, 1. Nos vero ibi de re satis dixį, mug. (1) Idithmus inter sacros cantores | Paralip. xvi, (2) Hunc Petri textum recitaverat jam Cyrillus
Οἱ γὰρ Θεῷ προσκρούοντες, ὡς ἔφην, καὶ τοὺς πάλαι φίλους εὑρίσκουσι πολεμίους, εἰκῆ κατατεθηγμένους καὶ ἐπ’ οὐδενὶ καὶ εἰς μάτην λελυττηκότας, πονηρά τε ἀντὶ ἀγαθῶν ἀποτιννύναι σπουδάζοντας. Ἀπογυμνώσας οὖν τὰ τραύματα τῷ τῶν ὅλων Θεῷ, λύσιν ἐπιζητεῖ τῶν συμβεβηκότων, καὶ μότωσιν αἰτεῖ τὴν ἀπὸ τοῦ πατάξαντος. Γέγραπται γὰρ, ὅτι «Ὁ πλήξας καὶ μοτώσει.» Ἡ δὲ μότωσις καὶ ἀπαλλαγὴ τῶν συμβεβηκότων, εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ἅπαν ἐγκαταλειφθῆναι παρὰ Θεοῦ, προσέχειν δὲ μᾶλλον εἰς τὸ στῆναί τε καὶ ἐπαμῦναι καὶ σώζειν αὐτόν. Κύριον δὲ τῆς σωτηρίας ἀποκαλεῖ τὸν Θεόν· τοῖς γὰρ αὐτοῦ νεύμασι, καὶ ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς εὐήλατος ἔσται καὶ ὁμαλή. ΨΑΛΜΟΣ ΛΗ. «Ὠδὴ τῷ Δαβίδ· εἰς τὸ τέλος, τῷ Ἰδιθούμ.» (α φ. 214) Ἱεροψάλτης ὑπάρχων ὁ Ἰδιθοὺμ καὶ προφητικῇ χάριτι κατεστεμμένος, ᾠδὴν ἀναβάλλεται, προσωποποιί̈αν εἰσφέρων αὐτοῦ τοῦ Δαβὶδ ἐξομολογουμένου ἐπὶ τῇ ἁμαρτίᾳ. Ἢ τὴν μὲν ᾠδὴν ὁ Δαβὶδ συνέταξε, δέδωκε δὲ τῷ Ἰδιθοὺμ εἰς τὸ ψάλλειν· εἰς τὸ τέλος δὲ παραπέμπει ἡμᾶς, ἐπειδὴ τῆς ἀνθρωπείας φύσεως τραγῳδεῖ τὴν εὐτέλειαν, καὶ τὸ ταύτης ὑποδείκνυσι τέλος.
φιλίαν, καὶ ποιοῦν τὴν διαφοράν· τοῦτο γὰρ, οἶμαι, ἐστὶ τὸ μισεῖσθαι μάτην, ήγουν ἀδίκως. Τίνες δ' ἂν εεν οἱ μισοῦντες ἀδίκως, διαλευκαίνει πάλιν ἐν τού τοις • Οἱ ἀνταποδιδόντες μοι γάρ, φησὶν, ἀντὶ ἀγα θῶν κακά, ο κατηγόρευόν μου, καὶ οὐκ ἐπί τινι τῶν ἀτόπων, ἀλλ' ἐφ᾽ οἷς ἔδει καὶ ἐπαινεῖσθαι ὅτι γέγονα τῆς δικαιοσύνης ἐραστής. Οἱ γὰρ Θεῷ προσκρούοντες, ὡς ἔφην, καὶ τοὺς πάλαι φίλους ευρίσκουσι πολε- μίους, εἰδῆ κατατεθηγμένους καὶ ἐπ᾿ οὐδενὶ καὶ εἰς μάτην λελυττηκότας, πονηρά τε ἀντὶ ἀγαθῶν ἀποτιν είναι σπουδάζοντας. Απογυμνώσας οὖν τὰ τραύματα τῷ τῶν ὅλων θεῷ, λύσιν ἐπιζητεῖ τῶν συμβεβηκότων, καὶ μότωσιν αἰτεῖ τὴν ἀπὸ τοῦ πατάξαντος. Γέγραπται γὰρ, ότι ο Ο πλήξας και μοτώσει. » Ἡ δὲ μότωσις καὶ ἀπαλλαγὴ τῶν συμβεβηκότων, εἴη ἂν τὸ μὴ εἰς ἅπαν ἐγκαταλειφθῆναι παρὰ Θεοῦ, προσέχειν δὲ μᾶλλον εἰς τὸ στῆγαί τε καὶ ἐπαμῦναι καὶ σώζειν αὐτόν, Κύριον δὲ τῆς σωτηρίας ἀποκαλεῖ τὸν Θεόν· εδήλατος ἔσται καὶ ὁμαλή. ΨΑΛΜΟΣ ΛΗ'. ρδὴ τῷ Δαβίδ· εἰς τὸ τέλος, τῷ ᾿Ιδιθούμ. ( Α (. ) Ἱεροψάλτης υπάρχων ὁ Ἰδιθούμ καὶ προφητική χάριτι κατεστεμμένος, ᾠδὴν ἀναβάλλεται, προσωποποιΐαν εἰσφέρων αὐτοῦ τοῦ Δαβιδ ἐξομολο- γουμένου ἐπὶ τῇ ἁμαρτία. Η τὴν μὲν ᾠδὴν ὁ Δαβὶδ συνέταξε, δέδωκε δὲ τῷ Ἰδιθούμ εἰς τὸ ψάλλειν εἰς τὸ τέλος δὲ παραπέμπει ἡμᾶς, ἐπειδὴ τῆς ἀν- θρωπείας φύσεως τραγῳδεῖ τὴν εὐτέλειαν, καὶ τὸ ταύτης ὑποδείκνυσι τέλος. Εἶπε δὲ τὸν ψαλμὸν ὁ Αβδίδ ὑπὸ ᾿Αβεσσαλώμ διωκόμενος, καὶ ὑπὸ Σεμεει λοιδορούμενος. Εμφέρεια δε πλείστη της παρούσης ᾠδῆς πρὸς τὸν προλαβόντα ψαλμόν· ἀλλ' ἐκεῖνον μὲν ὁ Δαβιδ εἰς ἀνάμνησιν συνέταξεν ἑαυτῷ, ταύτην δὲ παρέδωκεν ἑτέροις, ὡς ἡμαρτηκότας μετάνοιαν τὴν ἴσην ζηλούν. Εἶκα· Φυλάξω τὰς ὁδούς μου, τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν με εν γλώσσα μου, κ. τ. λ., εσίγησα ἐξ ἀγαθῶν. (Α 1. 214, Β Ι. 'Απόδειξις σαφής Ιδρυμένης καρδίας. Ἐπειδὴ γὰρ πολύτροπος ἁμαρτία ἡ διὰ γλώσσης ενεργουμένη, καὶ σχεδόν πά σης ἁμαρτίας ἀρχὴ διά λόγου γίνεται, συνθήκας, φησί, πρὸς ἐμαυτὸν ἐποιησάμην, ὅπως μὴ ἁμάρτω τῇ γλώσσῃ, διὰ τὸ καὶ ὑπὲρ ἀργοῦ λόγου μέλλειν λόγους ὑπέχειν, καὶ ἐκ τῶν λόγων τῶν οἰκείων ἢ δικαιοῦσθαι Η κατακρίνεσθαι. ᾿Αλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πῶς ἦν ἁμαρτάνειν, τὸ τοῖς ὀνειδίζουσιν ἀντιφέρεσθαι; Πρὸς τοῦτο ἐροῦμεν ὡς ὁ σοφὸς διδάσκει Πέτρος· « Ὥστε μὴ οὐδενὶ κακὸν ἀντὶ κακοῦ ἀποδιδόναι, ἢ λοιδορίαν ἀντὶ λοιδορίας. » «Έφη δὲ Παῦλος, ὅτι « Καὶ καταρώ- μενοι εὐλογοῦμεν, δυσφημούμενοι παρακαλοῦμεν. Καὶ περὶ τοῦ Σωτῆρος δὲ ὁ Πέτρος φησίν· ο "Ο; λοιδορούμενος οὐκ ἐλοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει, Η τοῖς γὰρ αὐτοῦ νεύμασι, καὶ ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς IN PSALMUM XXXVIII. A beri. Quinam vero sint inique odientes, declara! b, f. b) n Osee vi, 4. Petr. 1, 9, Cor. IV, 12. 41, 42; xxv, 1. Videtur idem qui Ethan I Paralip. VI, IS. PATROL. GR. LXIX. C D mos in sequentibus: • Qui retribuebant mihi, inquit, mala pro bonis: obloquebantur mihi, et quidem non de re iniqua, sed de laudabili opere, quia ju- stitiam scilicet diligere cœperam, Nam qui Deum offenderunt, ut dixi, veteres quoque amicos adver- sarios experiuntur, temere concitatos, et sine causa iratos, et mala pro bonis retribuendi studiosos. Ergo sua vulnera universali Deo retegens, solvi șe incumbentibus malis quærit, remediumque petit a percussore. Scriptum est enim ; • Qui percussit, idem sanabit. › Curatio autem atque ab his malis liberatio fiet, si Deus ipsum non derelinquet, ima vero majore cura ad eum confirmandum, defenden dum salvandumque vigilabit. Dominum aulem sa Iulis Deum appellat, quia puty ejus facilis erit vin salutis et expedita. PSALMUS XXXVIII. Vers. 1. Canticum Davidi, in finem, Idithumo (1). Sacrorum psalmorum auctor cum sit Idithumus, et prophetica gratia ornatus, canticum canere ag- greditur, persona Davidis ipsius assumpta peccatum suum confitentis. Vel canticum quidem David com- posuit, dedit autem Idithumo ut psalleret. In finem vero remittit nos, quia humanæ naturæ tragice ca- nit fragilitatem, ejusque adfore finem ostendit. Re- citavit vero hunc psalmum David, insectante Abes- salomo, Semei conviciante. Porro multa similitude est præsentis cantici cum superiore psalmo ; sed enim illum sibimet ad rememorandum composuit, hunc autem aliis, ut æque peccatorum penitenti studerent, Vers. 2. Dixi: Custodiam vias meas, ne peccem lin- gua mea, etc., ct silui a bonis. Perspicua firmi cordis significatio. Nam quia mul- tifariam lingua peccatur, ac prope omnis peccati ipitium a sermone fit, fœdus, inquit, mecum ipse pe- pigi, ne lingua peccem : quandoquidem otiosi etiam sermonis ratio reddenda erit, atque ex propriis ser- nionibus justificandi aut damnandi sumus. Sed di- cet aliquis : Cur Psalmisla peccaret, dum convi clantibus responderet ? Dicemus ergo quod sapiens Petrus docet : « Nemini malum pro malo reddentes, nec maledictum pro maledicto ", › Dicit item Pau- lus Maledicti benedicimus, et probris affectį obsecramus s. Et de Servatore Petrus ait : • Qui cum malediceretur non maledicebat, cum pateretur non comminabatur; sed commendabat illi qui juste judicat s (2). » Silere auten a bonis, euphemismus " | Petr. 11, 23. ad II Cor. x, 1. Nos vero ibi de re satis dixį, mug. (1) Idithmus inter sacros cantores | Paralip. xvi, (2) Hunc Petri textum recitaverat jam Cyrillus
PG 69:972Εἶπε δὲ τὸν ψαλμὸν ὁ Δαβὶδ ὑπὸ Ἀβεσσαλὼμ διωκόμενος, καὶ ὑπὸ Σεμεεὶ λοιδορούμενος. Ἐμφέρεια δὲ πλείστη τῆς παρούσης ᾠδῆς πρὸς τὸν προλαβόντα ψαλμόν· ἀλλ’ ἐκεῖνον μὲν ὁ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν συνέταξεν ἑαυτῷ, ταύτην δὲ παρέδωκεν ἑτέροις, ὡς ἡμαρτηκότας μετάνοιαν τὴν ἴσην ζηλοῦν. «Εἶπα· Φυλάξω τὰς ὁδούς μου, τοῦ μὴ ἁμαρτάνειν με ἐν γλώσσῃ μου, κ.τ.λ., ἐσίγησα ἐξ ἀγαθῶν.» (α φ. 214, β φ. 140 β, ι φ. 192 β) Ἀπόδειξις σαφὴς ἱδρυμένης καρδίας. Ἐπειδὴ γὰρ πολύτροπος ἁμαρτία ἡ διὰ γλώσσης ἐνεργουμένη, καὶ σχεδὸν πάσης ἁμαρτίας ἀρχὴ διὰ λόγου γίνεται, συνθήκας, φησὶ, πρὸς ἐμαυτὸν ἐποιησάμην, ὅπως μὴ ἁμάρτω τῇ γλώσσῃ, διὰ τὸ καὶ ὑπὲρ ἀργοῦ λόγου μέλλειν λόγους ὑπέχειν, καὶ ἐκ τῶν λόγων τῶν οἰκείων ἢ δικαιοῦσθαι ἢ κατακρίνεσθαι. Ἀλλὰ φαίη τις ἄν· Καὶ πῶς ἦν ἁμαρτάνειν, τὸ τοῖς ὀνειδίζουσιν ἀντιφέρεσθαι; Πρὸς τοῦτο ἐροῦμεν ὡς ὁ σοφὸς διδάσκει Πέτρος· «Ὥστε μὴ οὐδενὶ κακὸν ἀντὶ κακοῦ ἀποδιδόναι, ἢ λοιδορίαν ἀντὶ λοιδορίας.» Ἔφη δὲ Παῦλος, ὅτι «Καὶ καταρώμενοι εὐλογοῦμεν, δυσφημούμενοι παρακαλοῦμεν.» Καὶ περὶ τοῦ Σωτῆρος δὲ ὁ Πέτρος φησίν·
ATI S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως. » Τὸ δὲ ἐξ ἀγαθῶν, εὐφήμως ἀντὶ τῶν κακῶν τὰ ἀγαθὰ τέθεικεν· καθ- ἀπερ αμέλει καὶ τοὺς τὰς ἔψεις ἠδικημένους, βλέπον τας πολλάκις κατονομάζειν ἔθος ἐστίν. Καὶ καθ' επε- ρον νοήσεις τρόπον. Οὐ γάρ τοι, φησίν, εἷς ὑπάρχον κἀγὼ τῶν ἐξ ἔθους ἀτιμάζεσθαι πεφυκότων, οἶ; καὶ οὐχ εκοῦσιν τοὺς τῶν κρατούντων [ἀνάγκη] φέρειν ὀνειδισμούς, ἀλλ' εἷς ὑπάρχων τῶν ἐν πᾶσι τοῖς ἀγα θοῖς, ἅτε δὴ καὶ βασιλικῇ δόξῃ κατεστεμμένος, την ἀτιμίαν ὅμως ὑπήνεγκα, καὶ φυλακήν ἐθέμην τῷ στόματί μου. Αλλ' οὔτε ἐξ ἀναισθησίας τοῦτο παθών, ἀλλ' ἐκ τοῦ φιλοσοφεῖν ἑλέσθαι, καὶ ταπεινούν ἑαυτὸν ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. Εθερμάνθη ἡ καρδία μου ἐντός γιου. μνήμη, φησί, τῆς ἁμαρτίας, οἷα πῦρ εἰς τὴν καρδίαν μου ἐγένετο. Η ἐπειδὴ ἔθος τοῖς ὀργιζομένοις ἐν πτεσθαι, τοῦ περικαρδίου αὐτοῖς αἵματος περιζέωσης, Εθερμάνθη, φησίν, ἡ καρδία μου ἐν οἷς ἐλοιδορού την Ακολούθως δὲ εἴρηκε τὸ ἐπὶ τοῦ πυρὸς συμβαίνον προηγεῖται γὰρ τοῦ πυρὸς ἡ τῆς φλογὸς θέρμης τρο τον οὖν ἐθερμάνθη, εἶτα ἐξήφθη. Μελετῶν τὴν ἀρε τὴν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν ἀνεξικακίαν, ἐν τοῖς ἐμοῖς σπλάγχνοις ἐξεκαύθη πῦρ· καταφλέγουσι γὰρ εἰ λύπαι καὶ αὐτὰς τῶν ἁγίων ψυχὰς, ἀλλ' οὐκ εἰς πέρας ἄγεταί τι τῶν ἐκ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ, Οργίζεσθε, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. ο Τὸ μὲν γὰρ μηδ' ὅλως εἰσδέξασθαι τὴν ὀργήν, μηδὲ θερμαν θῆναι, κρεῖττον ἴσως ή καθ᾿ ἡμᾶς καὶ οὐκ ἐφ' ἡμῖν τάχα που· τὸ δὲ ἀνακόπτειν δύνασθαι τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον λογισμοῖς, ἐφικτὸν ἁγίοις. Ἐθερμάνθη οὖν, φησίν, ἐντὸς ἡ καρδία μου, οὐ μὴν καὶ εἰς τὸ ἔξω τὴν ὀργὴν προήνεγκα, ἀλλ' ἐν ἐμαυτῷ ταύτην κατ ἔσχον καὶ οἷον ἀπέπνιξα, μηδὲν μήτε εἰπὼν μήτε δρά σας ἀπὸ θυμοῦ, ἀλλ᾽ ἢ μόνον ἐν τῷ μελετῶν καὶ ἀνα λογίζεσθαι τὴν λοιδορίαν, ἐκκαιόμενος ἔνδον ὑπὸ τῆς λύπης. Ὅτι δ' ἐστὶ τοῦτο κατορθωμάτων άριστον, διδάξει λέγων ὁ Σολομών· Ὁ κρατῶν ὀργής, κρείτ σων τοῦ καταλαμβανομένου πόλιν. ο [Ελάλησα ἐν γλώσση μου. Περὶ ὧν ἐπίγησα, φησίν, οὐχ ὡμολογημένην την δικαίωσιν ἔχων, ἐξεζήτησα παρὰ Κυρίου πληροφορίες λαβεῖν ἀναμφίβολον παρὰ τῆς τοιαύτης σιγής και κωφεύσεως, καὶ παρὰ πάντων ἄλλων τῶν κατὰ τὸν βίον πρακτέων, ἵνα διαγνῶ μετά βεβαιώσεως, ὁπολόν τί ἐστι τὸ ὑστέρημα τῆς κατ' ἀρετὴν τελειότητος, πρὸς τὸ, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλημμελήματος, ἐπι δείξασθαι καὶ τὴν μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν.] Ἵνα γνῶ τί ὑστερῶ ἐγώ. ἀπίθανον ἐνεῖναι τοῖς τοιοῖσδε λόγοι; τῶν οὕτως έργο est pro a malis (t) : nempe ut oculis læsos, videntes A sæpe appellare solemus. Alio quoque sensu intelligete poteris. Haud ego profecto de illorum numero eram qui ad contemptum sunt nati, quos invilos etiam potentiorum convicia tolerare opus est; sed ex illis unus in omni bonorum abundantia consti- tutis, quippe qui regali etiam gloria fulgebam ; nihilo tamen minus ignominiam pertuli, et ori meo custodiam imposui. Cæteroqui haud stupiditate id patiebar, sed voluntario religiosæ vitæ studio, et quia me ante Dei oculos humiliare volebam. B Vers. 4. Concaluit cor meum intra me. Memoria, inquit, peccati veluti ignis cor meum corripuit. Vel quia mos est irascentes accendi, " sanguine ipsis circa cor fervente : caluit, inquit, cor meum, dum mihi malediceretur. Imitatur au- tem id quod igni usuvenit: præcedit enim ignem flamma calor: prius ergo caluit, deinde exarsil, Dum virtutem meditarer, id est patientiam, suc- census est intra viscera mea ignis: urit enim tri- stitia sanctorum animas, neque tamen hi quenlibet furoris aut iræ effectum pariunt. Atque hujusmodi fortasse illud est : e Irascimini et nolite peccare 4. Etenim iram nullo modo concipere neque calescere, supra nostras fortasse vires est, neque humanæ fa- cultatis ; sed eam continere, rneliore consilio uten- tes, id demum in sanctorum potestate est. Caluit itaque, inquit, interius cor meum, neque tamen c exterius iram protuli, sed intra me ipsum cohibui ac veluti suffocavi, nihil irate dicens aut agens; tristitia tantummodo interna urebar, dum medita- rer mecumque recenserem illatam contumeliam. Quod autem hoc sit optimum virtutis genus, doce- bit nos Salomon dicens : : Qui iram cohibet, melior est illo qui urbem capit ", » [Vers. 5. Locutus sum in lingua mea. De quibus, inquit, silebam eo quod non manife- stam haberem justitiam, quærebam a Domino cer- titudinem capere minime dubiam ex istiusmodi si- lentio et taciturnitate, cæterisque omnibus quæ in D vila peragenda sunt, ut certo cognoscerem, quan- tum adhuc desit mihi ad virtutis perfectionem; ut pro delicti proportione, pœnitudinem et emenda- tionem ostendam. Ex Corderio.] - Vers. 5. Ut sciam quid desit mihi. Ego existimo incredibiles esse sermones eorum qui ita interpretantur (9). Erat enim sanctus simul- Psal. IV, 5. » Prov. xvi, 32. catio per euphemismum : Nempe me cohibui a ma- ledictis. Sic certe III Reg. xxi, 10, 15, Nabothus di- citur benedixisse Deo et regi, pro maledixisse. Sic Jobus 1, 5, dicit: Ne forte peccaverint filii mei, et benedixerint Deo in cordibus suis, id est maledixe- rint. (A f. 215, B f. 141, L f. b, I f. b) H (A f. b, B f. 141, I f. 194) 'Eyi olgens zo S. Cyrilli commentarius, ut ul in catenis, ideoque pars antea dicta deest. Age vero quidnam antea vel a quonam dictum fuerat ? Sine dubio contradicit popu- Jari sue Cyrillus Origeni cujus locum Græce cerlo ineditum ex his ipsis Vaticanis catenis cod. B, f. 141, et præsertim cod. 4, f. b, opportune recitabo. (1) Nova videtur ac felicissima bæc Cyrilli expli- (2) Nimirum et hic, ceu sape alibi, mutilus est
«Ὃς λοιδορούμενος οὐκ ἐλοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει, παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως.» Τὸ δὲ ἐξ ἀγαθῶν, εὐφήμως ἀντὶ τῶν κακῶν τὰ ἀγαθὰ τέθεικεν· καθάπερ ἀμέλει καὶ τοὺς τὰς ὄψεις ἠδικημένους, βλέποντας πολλάκις κατονομάζειν ἔθος ἐστίν. Καὶ καθ’ ἕτερον νοήσεις τρόπον. Οὐ γάρ τοι, φησὶν, εἷς ὑπάρχων κἀγὼ τῶν ἐξ ἔθους ἀτιμάζεσθαι πεφυκότων, οἷς καὶ οὐχ ἑκοῦσιν τοὺς τῶν κρατούντων [ἀνάγκη] φέρειν ὀνειδισμοὺς, ἀλλ’ εἷς ὑπάρχων τῶν ἐν πᾶσι τοῖς ἀγαθοῖς, ἅτε δὴ καὶ βασιλικῇ δόξῃ κατεστεμμένος, τὴν ἀτιμίαν ὅμως ὑπήνεγκα, καὶ φυλακὴν ἐθέμην τῷ στόματί μου. Ἀλλ’ οὔτε ἐξ ἀναισθησίας τοῦτο παθὼν, ἀλλ’ ἐκ τοῦ φιλοσοφεῖν ἑλέσθαι, καὶ ταπεινοῦν ἑαυτὸν ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. «Ἐθερμάνθη ἡ καρδία μου ἐντός μου.» (α φ. 215, β φ. 141, λ φ. 106 β, ι φ. 195 β) Ἡ μνήμη, φησὶ, τῆς ἁμαρτίας, οἷα πῦρ εἰς τὴν καρδίαν μου ἐγένετο. Ἢ ἐπειδὴ ἔθος τοῖς ὀργιζομένοις ἀνάπτεσθαι, τοῦ περικαρδίου αὐτοῖς αἴματος περιζέοντος, Ἐθερμάνθη, φησὶν, ἡ καρδία μου ἐφ’ οἷς ἐλοιδορούμην. Ἀκολούθως δὲ εἴρηκε τὸ ἐπὶ τοῦ πυρὸς συμβαῖνον· προηγεῖται γὰρ τοῦ πυρὸς ἡ τῆς φλογὸς θέρμη· πρῶτον οὖν ἐθερμάνθη, εἶτα ἐξήφθη.
ATI S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως. » Τὸ δὲ ἐξ ἀγαθῶν, εὐφήμως ἀντὶ τῶν κακῶν τὰ ἀγαθὰ τέθεικεν· καθ- ἀπερ αμέλει καὶ τοὺς τὰς ἔψεις ἠδικημένους, βλέπον τας πολλάκις κατονομάζειν ἔθος ἐστίν. Καὶ καθ' επε- ρον νοήσεις τρόπον. Οὐ γάρ τοι, φησίν, εἷς ὑπάρχον κἀγὼ τῶν ἐξ ἔθους ἀτιμάζεσθαι πεφυκότων, οἶ; καὶ οὐχ εκοῦσιν τοὺς τῶν κρατούντων [ἀνάγκη] φέρειν ὀνειδισμούς, ἀλλ' εἷς ὑπάρχων τῶν ἐν πᾶσι τοῖς ἀγα θοῖς, ἅτε δὴ καὶ βασιλικῇ δόξῃ κατεστεμμένος, την ἀτιμίαν ὅμως ὑπήνεγκα, καὶ φυλακήν ἐθέμην τῷ στόματί μου. Αλλ' οὔτε ἐξ ἀναισθησίας τοῦτο παθών, ἀλλ' ἐκ τοῦ φιλοσοφεῖν ἑλέσθαι, καὶ ταπεινούν ἑαυτὸν ἐν ὀφθαλμοῖς τοῦ Θεοῦ. Εθερμάνθη ἡ καρδία μου ἐντός γιου. μνήμη, φησί, τῆς ἁμαρτίας, οἷα πῦρ εἰς τὴν καρδίαν μου ἐγένετο. Η ἐπειδὴ ἔθος τοῖς ὀργιζομένοις ἐν πτεσθαι, τοῦ περικαρδίου αὐτοῖς αἵματος περιζέωσης, Εθερμάνθη, φησίν, ἡ καρδία μου ἐν οἷς ἐλοιδορού την Ακολούθως δὲ εἴρηκε τὸ ἐπὶ τοῦ πυρὸς συμβαίνον προηγεῖται γὰρ τοῦ πυρὸς ἡ τῆς φλογὸς θέρμης τρο τον οὖν ἐθερμάνθη, εἶτα ἐξήφθη. Μελετῶν τὴν ἀρε τὴν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν ἀνεξικακίαν, ἐν τοῖς ἐμοῖς σπλάγχνοις ἐξεκαύθη πῦρ· καταφλέγουσι γὰρ εἰ λύπαι καὶ αὐτὰς τῶν ἁγίων ψυχὰς, ἀλλ' οὐκ εἰς πέρας ἄγεταί τι τῶν ἐκ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ, Οργίζεσθε, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. ο Τὸ μὲν γὰρ μηδ' ὅλως εἰσδέξασθαι τὴν ὀργήν, μηδὲ θερμαν θῆναι, κρεῖττον ἴσως ή καθ᾿ ἡμᾶς καὶ οὐκ ἐφ' ἡμῖν τάχα που· τὸ δὲ ἀνακόπτειν δύνασθαι τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον λογισμοῖς, ἐφικτὸν ἁγίοις. Ἐθερμάνθη οὖν, φησίν, ἐντὸς ἡ καρδία μου, οὐ μὴν καὶ εἰς τὸ ἔξω τὴν ὀργὴν προήνεγκα, ἀλλ' ἐν ἐμαυτῷ ταύτην κατ ἔσχον καὶ οἷον ἀπέπνιξα, μηδὲν μήτε εἰπὼν μήτε δρά σας ἀπὸ θυμοῦ, ἀλλ᾽ ἢ μόνον ἐν τῷ μελετῶν καὶ ἀνα λογίζεσθαι τὴν λοιδορίαν, ἐκκαιόμενος ἔνδον ὑπὸ τῆς λύπης. Ὅτι δ' ἐστὶ τοῦτο κατορθωμάτων άριστον, διδάξει λέγων ὁ Σολομών· Ὁ κρατῶν ὀργής, κρείτ σων τοῦ καταλαμβανομένου πόλιν. ο [Ελάλησα ἐν γλώσση μου. Περὶ ὧν ἐπίγησα, φησίν, οὐχ ὡμολογημένην την δικαίωσιν ἔχων, ἐξεζήτησα παρὰ Κυρίου πληροφορίες λαβεῖν ἀναμφίβολον παρὰ τῆς τοιαύτης σιγής και κωφεύσεως, καὶ παρὰ πάντων ἄλλων τῶν κατὰ τὸν βίον πρακτέων, ἵνα διαγνῶ μετά βεβαιώσεως, ὁπολόν τί ἐστι τὸ ὑστέρημα τῆς κατ' ἀρετὴν τελειότητος, πρὸς τὸ, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλημμελήματος, ἐπι δείξασθαι καὶ τὴν μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν.] Ἵνα γνῶ τί ὑστερῶ ἐγώ. ἀπίθανον ἐνεῖναι τοῖς τοιοῖσδε λόγοι; τῶν οὕτως έργο est pro a malis (t) : nempe ut oculis læsos, videntes A sæpe appellare solemus. Alio quoque sensu intelligete poteris. Haud ego profecto de illorum numero eram qui ad contemptum sunt nati, quos invilos etiam potentiorum convicia tolerare opus est; sed ex illis unus in omni bonorum abundantia consti- tutis, quippe qui regali etiam gloria fulgebam ; nihilo tamen minus ignominiam pertuli, et ori meo custodiam imposui. Cæteroqui haud stupiditate id patiebar, sed voluntario religiosæ vitæ studio, et quia me ante Dei oculos humiliare volebam. B Vers. 4. Concaluit cor meum intra me. Memoria, inquit, peccati veluti ignis cor meum corripuit. Vel quia mos est irascentes accendi, " sanguine ipsis circa cor fervente : caluit, inquit, cor meum, dum mihi malediceretur. Imitatur au- tem id quod igni usuvenit: præcedit enim ignem flamma calor: prius ergo caluit, deinde exarsil, Dum virtutem meditarer, id est patientiam, suc- census est intra viscera mea ignis: urit enim tri- stitia sanctorum animas, neque tamen hi quenlibet furoris aut iræ effectum pariunt. Atque hujusmodi fortasse illud est : e Irascimini et nolite peccare 4. Etenim iram nullo modo concipere neque calescere, supra nostras fortasse vires est, neque humanæ fa- cultatis ; sed eam continere, rneliore consilio uten- tes, id demum in sanctorum potestate est. Caluit itaque, inquit, interius cor meum, neque tamen c exterius iram protuli, sed intra me ipsum cohibui ac veluti suffocavi, nihil irate dicens aut agens; tristitia tantummodo interna urebar, dum medita- rer mecumque recenserem illatam contumeliam. Quod autem hoc sit optimum virtutis genus, doce- bit nos Salomon dicens : : Qui iram cohibet, melior est illo qui urbem capit ", » [Vers. 5. Locutus sum in lingua mea. De quibus, inquit, silebam eo quod non manife- stam haberem justitiam, quærebam a Domino cer- titudinem capere minime dubiam ex istiusmodi si- lentio et taciturnitate, cæterisque omnibus quæ in D vila peragenda sunt, ut certo cognoscerem, quan- tum adhuc desit mihi ad virtutis perfectionem; ut pro delicti proportione, pœnitudinem et emenda- tionem ostendam. Ex Corderio.] - Vers. 5. Ut sciam quid desit mihi. Ego existimo incredibiles esse sermones eorum qui ita interpretantur (9). Erat enim sanctus simul- Psal. IV, 5. » Prov. xvi, 32. catio per euphemismum : Nempe me cohibui a ma- ledictis. Sic certe III Reg. xxi, 10, 15, Nabothus di- citur benedixisse Deo et regi, pro maledixisse. Sic Jobus 1, 5, dicit: Ne forte peccaverint filii mei, et benedixerint Deo in cordibus suis, id est maledixe- rint. (A f. 215, B f. 141, L f. b, I f. b) H (A f. b, B f. 141, I f. 194) 'Eyi olgens zo S. Cyrilli commentarius, ut ul in catenis, ideoque pars antea dicta deest. Age vero quidnam antea vel a quonam dictum fuerat ? Sine dubio contradicit popu- Jari sue Cyrillus Origeni cujus locum Græce cerlo ineditum ex his ipsis Vaticanis catenis cod. B, f. 141, et præsertim cod. 4, f. b, opportune recitabo. (1) Nova videtur ac felicissima bæc Cyrilli expli- (2) Nimirum et hic, ceu sape alibi, mutilus est
PG 69:974Μελετῶν τὴν ἀρετὴν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν ἀνεξικακίαν, ἐν τοῖς ἐμοῖς σπλάγχνοις ἐξεκαύθη πῦρ· καταφλέγουσι γὰρ αἱ λύπαι καὶ αὐτὰς τῶν ἁγίων ψυχὰς, ἀλλ’ οὐκ εἰς πέρας ἄγεταί τι τῶν ἐκ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶ τὸ, «Ὀργίζεσθε, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε.» Τὸ μὲν γὰρ μηδ’ ὅλως εἰσδέξασθαι τὴν ὀργὴν, μηδὲ θερμανθῆναι, κρεῖττον ἴσως ἢ καθ’ ἡμᾶς καὶ οὐκ ἐφ’ ἡμῖν τάχα που· τὸ δὲ ἀνακόπτειν δύνασθαι τοῖς εἰς τὸ ἄμεινον λογισμοῖς, ἐφικτὸν ἁγίοις. Ἐθερμάνθη οὖν, φησὶν, ἐντὸς ἡ καρδία μου, οὐ μὴν καὶ εἰς τὸ ἔξω τὴν ὀργὴν προήνεγκα, ἀλλ’ ἐν ἐμαυτῷ ταύτην κατέσχον καὶ οἷον ἀπέπνιξα, μηδὲν μήτε εἰπὼν μήτε δράσας ἀπὸ θυμοῦ, ἀλλ’ ἢ μόνον ἐν τῷ μελετᾷν καὶ ἀναλογίζεσθαι τὴν λοιδορίαν, ἐκκαιόμενος ἔνδον ὑπὸ τῆς λύπης. Ὅτι δ’ ἐστὶ τοῦτο κατορθωμάτων ἄριστον, διδάξει λέγων ὁ Σολομών·
νευσάντων. Εν μὲν γὰρ ἅγιος καὶ προφήτης ο Δαβίδ, & Αλλ' οὖν ἐπείπερ ὑπὲρ ἀφέσεως πλημμελημάτων ἐνεργῶς ἐποιεῖτο τὴν ἱκετηρίαν, οὐκ ἐν καιρῷ τάχα που διαμαθεῖν ἠπείγετο τί τὸ λείπον αὐτῷ κατὰ ἀρε τήν. Έδει δὲ μᾶλλον ἔλεον αἰτεῖν ἐφ' οἷς ᾔδει πεπαρ- φνηκώς εἰς τοὺς ἱεροὺς καὶ θείους νόμους, ἀλλ᾽ οὐκ ἀκριβῆ ποιεῖσθαι κατάσκεψιν τῶν αὐτῷ κατωρ- θωμένων. Τί οὖν ἐστιν ὁ φησιν; Διακαρτερήσας ἐν πάνοις, καὶ παρατεινομένης τῆς ἐπ' ἐμοὶ πληγῆς, λοιπὸν τὰ ἐξ ἄνθρωπίνης μικροψυχίας ἐλάλουν, πλὴν οὐκ ἐνεργῶς, ἀλλ' ἡρέμα καὶ ἐν γλώσσῃ· ἔφην τε • Δέσποτα, γνώρισόν μοι τῆς ἐμῆς ζωῆς τὸ πέρας, καὶ τῶν ἐτῶν μου τὸν ἀριθμόν. » Αντιπαραθήσει γὰρ τῆς σῆς ὑπάρξεως, τοῦ ἀεὶ ὄντος, γνωσθήσεται τί ὑστερῶ ἐγώ, τουτέστιν ὅσον ἀπολιμπάνομαι τῆς τῆς δόξης καὶ ὑπεροχῆς, ὁ χόρτοις ἐν ἴσῳ τοῖς ἐν στρα, βραχὺ μὲν ἀνθήσεις, μαραινόμενος δὲ διὰ τοῦ πίπτειν εἰς θάνατον. [Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου. Αγαν στι, φησίν, εὐπετὲς καὶ ῥᾷστον γνωρίσαι μας, Κύριε, τῶν ἡμερῶν τὸν ἀριθμόν· οἶδα γὰρ με μετρημένας έχεις ταύτας ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐπειδὴ πασά μου τῆς ζωῆς ἡ ὑπόστασις ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου δελόγισται καὶ διέγνωσται. Ταύτην γὰρ ὑπόστασιν προσηγόρευσεν, ἢ κατὰ τὸν Σύμμαχον τὴν ἀναστρο- μὴν καὶ διατριβήν βίωσιν γὰρ ἐκεῖνο εἶπεν. Καὶ τοιοῦτον εἶναι σαφῶς τὸ λεγόμενον· Γνώρισόν μας, Κύριε, τῶν ἡμερῶν μου τὸν ἀριθμὸν, ν τουτέστι τὸν ἐπίλοιπον τῆς παρούσης ζωῆς μου καιρόν, ἵνα δι ερευνήσας κἀγὼ τὸ ἴδιον συνειδὸς, γνῶ πόσον ἐλλείπω πρὸς τὴν κατ' ἀρετὴν τελειότητα, καθάπερ σὺ πολλῷ πρώην γινώτης, ἐπειδὴ μετρητὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μεν, καὶ πᾶσαν ἐπίστασαι τὴν ἐμὴν ἀναστροφὴν καὶ διατριβήν.] Καὶ ὑπόστασις μου ὡσεὶ οὐδὲν ἐνώπιόν σου. (Γ Γ. 5, Γ. 107) ἢ καὶ οὕτως· Ἡ ὑπόστασις μου ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου, ὅτι χίλια ἔτη ἐν ὀφθαλ- μοῖς σου ὡσεὶ ἡμέρα ή εχθές (1) Στις παρήλθεν, ἢ * Ἐπεὶ ἀρξάμενος τοῦ ζῆν κατὰ τὴν ἀνθρωπίνην ζωήν, καὶ τέλος αὐτῆς προσδοκῶ, ἄδηλον δέ μοι τοῦτο, σύ μας γνώρισον τὸ πέρας μου, ἵνα τὸ πλῆθος τῶν ἐτῶν τῆς μετὰ σαρκὸς ζωῆς μαθών, καὶ τίνα μοι κατορ βοῦσθαι δεῖ, γνῶ τί μὲν πεποίηκα, τί δὲ λείπει μοι πρὸς ἀναπλήρωσιν τελειώσεως, Ηγουν σκοπὸν θέ- μένος τὴν κρείττω ζωήν, βούλεται γνώναι τίς ἀριθμὸς τῶν κατὰ τὰ θεωρήματα ἡμερῶν, ἵνα μάθῃ πόσον ἀφέστηκε τοῦ σκοπού. Η καὶ οὕτως· Ἐπεὶ πᾶς συν ενός πράσσει καὶ ἐνεργεῖ ἐπὶ τέλει τινί, δ καὶ σκοπός καλεῖται, δεῖ δὲ τοῦτον γνῶσιν ἔχειν, εύχεται γνῶναι τί τὸ τέλος, καθ' ζην προσέθειται, καὶ τίς ὁ ἀρι θμὸς τῶν κατὰ τὰ θεωρήματα τῆς ἀληθείας ἡμερῶν· οὕτω γὰρ εἴσεται τί αὐτῷ ὑστερεῖ πρὸς ἀναπλήρωσιν τοῦ σκοπού. Ωσει καὶ ἐπιστήμην τις προθέμενος ἀναλαβεῖν, ἔφασκε τῷ διδασκάλω. Τα θεωρήματα της ἐπιστήμης δήλωσον πόσα ἐστὶν, ἵνα γνῶ ποῖα ἔσχον, ποίοις δ' ἀκμὴν ὑστερούμαι. i : ; IN PSALMUM XXXVMI, rum remissione orare exploratum est, haud satis opportune scire contenderet, quid sibi ad perfectam virtutem desit. Oportebat enim veniam potius im - plorare eorum, quæ insaniter patraverat adversus divina mandata, non autem recte a se facta curiose considerare. Quid ergo ait? Diu ego exercitus la- boribus, mihique plaga protelata, consequenter pro humana mea pusillanimitate loquebar; haud palam tamen, sed clandestino linguæ motu aiebam : • O Domine, notum mihi fac vitæ meæ terminum, annorumque meorum numerum “. › Etenim com- paratione wi, qui semper es, quid desit mihi inno- tescet, id est quantopere gloria et excellentia tua inferior sim, qui instar agrestis feni brevi florens, que propheta David. Et quoniam eum pro peccata: B mox faccidus in mortem decido, C L. Psal. xxxvii, 5. "Psal. LXXXIX, 4, Hactenus Origenes ; se quiturque ibi in codd. contradicentis Cyrilli locus. Petre no hme esse Origenis verba dubitemus, te- stis adest prima in hunc psalmum homilta Origenis, D [Ecce mensurabiles posuisti. Perquam, inquit, tibi facile est, Domine, dierum numerum mihi notum facere; scio enim te illos habere mensuratos super terram. Quoniam omniş vitæ meæ substantia, quasi nihili coram te reputa- tur, et perspecta habetur. Hanc enim substantiam appellavit, vel secundum Symmachum, conversat tionem atque consuetudinem ; illud enim vitam nuncupavit. Atque hoc ita se habere perspicuum fit ex eo quod dictum est : « Notum fac mihi, Do- mine, numerum dierum, id est residuum præesen- tis vitæ meæ tempus, ut et ego conscientiam meam indagans, cognoscam quantum mihi ad perfectam virtutem desit ; quemadmodum tu multo ante pri- dem novisti, quandoquidem mensurabiles posuisti dies meos, et omnem conversationem ac consueta- dinem meam habes exploratam. Et Corderto, Vers. 6. Et substantia mea quuai nihil est ante se. - Exsistentia, inquit, mëa quasť nikitt estante de, quta mille amni ante oculos nos tanquam dies he stemma quæ præterint, vel eniwedia is note s, id quam Latine nobis conservavit Interpres Ruinus. Namque in Opp. t. II, p. 694, prædicius textus oc- currit, quem partim saltem referemus, ut Græco quoque ignari, rei veritatem agnoscant. Cupit pro- pheta ista de causa agnoscere finem suum, propter quem factus est, ut intuens finem, et dies suos per- epiciens, et considerans perfectionem, videat quan- tum sibi deest ad illum finem quo tendit. Verbi gra- ha, ut si ponamus aliquem artificio traditum, et hunc dicere ad magistrum suum, volo scire quæ sis artis hujus perfectio, et nosse qui sit faber profectus vel structor: et cum hoc didicerit requirat, quantum sibi deest ab illa perfectiona, vel quantum profeceri in artis disciplina, ut cum utrumque cognoveril, sciat quid habeat, et quid perfectioni desit agnoscat, etc. Non est putandum quod de corporali tempore el annis hujus vitte loquatur, etc. Hæc, ut vides, refu- tal prorsus praesens Cyrilli locus. cliam in codice Bibliorum Alexandrino, nunc Va: ticano, (1) Εχθές pro χθές, prope constanter scribitur
«Ὁ κρατῶν ὀργῆς, κρείςσων τοῦ καταλαμβανομένου πόλιν.» [«Ἐλάλησα ἐν γλώσσῃ μου.» Περὶ ὧν ἐσίγησα, φησὶν, οὐχ ὡμολογημένην τὴν δικαίωσιν ἔχων, ἐξεζήτησα παρὰ Κυρίου πληροφορίαν λαβεῖν ἀναμφίβολον παρὰ τῆς τοιαύτης σιγῆς καὶ κωφεύσεως, καὶ παρὰ πάντων ἄλλων τῶν κατὰ τὸν βίον πρακτέων, ἵνα διαγνῶ μετὰ βεβαιώσεως, ὁποῖόν τί ἐστι τὸ ὑστέρημα τῆς κατ’ ἀρετὴν τελειότητος, πρὸς τὸ, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλημμελήματος, ἐπιδείξασθαι καὶ τὴν μετάνοιαν καὶ διόρθωσιν.] «Ἵνα γνῶ τί ὑστερῶ ἐγώ.» (α φ. 215 β. β φ. 141. ι φ. 194) Ἐγὼ οἶμαι τὸ ἀπίθανον ἐνεῖναι τοῖς τοιοῖσδε λόγοις τῶν οὕτως ἑρμηνευσάντων. Ἦν μὲν γὰρ ἅγιος καὶ προφήτης ὁ Δαβίδ. Ἀλλ’ οὖν ἐπείπερ ὑπὲρ ἀφέσεως πλημμελημάτων ἐναργῶς ἐποιεῖτο τὴν ἱκετηρίαν, οὐκ ἐν καιρῷ τάχα που διαμαθεῖν ἠπείγετο τί τὸ λεῖπον αὐτῷ κατὰ ἀρετήν. Ἔδει δὲ μᾶλλον ἔλεον αἰτεῖν ἐφ’ οἷς ᾔδει πεπαρῳνηκὼς εἰς τοὺς ἱεροὺς καὶ θείους νόμους, ἀλλ’ οὐκ ἀκριβῆ ποιεῖσθαι κατάσκεψιν τῶν αὐτῷ κατωρθωμένων. Τί οὖν ἐστιν ὅ φησιν;
νευσάντων. Εν μὲν γὰρ ἅγιος καὶ προφήτης ο Δαβίδ, & Αλλ' οὖν ἐπείπερ ὑπὲρ ἀφέσεως πλημμελημάτων ἐνεργῶς ἐποιεῖτο τὴν ἱκετηρίαν, οὐκ ἐν καιρῷ τάχα που διαμαθεῖν ἠπείγετο τί τὸ λείπον αὐτῷ κατὰ ἀρε τήν. Έδει δὲ μᾶλλον ἔλεον αἰτεῖν ἐφ' οἷς ᾔδει πεπαρ- φνηκώς εἰς τοὺς ἱεροὺς καὶ θείους νόμους, ἀλλ᾽ οὐκ ἀκριβῆ ποιεῖσθαι κατάσκεψιν τῶν αὐτῷ κατωρ- θωμένων. Τί οὖν ἐστιν ὁ φησιν; Διακαρτερήσας ἐν πάνοις, καὶ παρατεινομένης τῆς ἐπ' ἐμοὶ πληγῆς, λοιπὸν τὰ ἐξ ἄνθρωπίνης μικροψυχίας ἐλάλουν, πλὴν οὐκ ἐνεργῶς, ἀλλ' ἡρέμα καὶ ἐν γλώσσῃ· ἔφην τε • Δέσποτα, γνώρισόν μοι τῆς ἐμῆς ζωῆς τὸ πέρας, καὶ τῶν ἐτῶν μου τὸν ἀριθμόν. » Αντιπαραθήσει γὰρ τῆς σῆς ὑπάρξεως, τοῦ ἀεὶ ὄντος, γνωσθήσεται τί ὑστερῶ ἐγώ, τουτέστιν ὅσον ἀπολιμπάνομαι τῆς τῆς δόξης καὶ ὑπεροχῆς, ὁ χόρτοις ἐν ἴσῳ τοῖς ἐν στρα, βραχὺ μὲν ἀνθήσεις, μαραινόμενος δὲ διὰ τοῦ πίπτειν εἰς θάνατον. [Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου. Αγαν στι, φησίν, εὐπετὲς καὶ ῥᾷστον γνωρίσαι μας, Κύριε, τῶν ἡμερῶν τὸν ἀριθμόν· οἶδα γὰρ με μετρημένας έχεις ταύτας ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐπειδὴ πασά μου τῆς ζωῆς ἡ ὑπόστασις ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου δελόγισται καὶ διέγνωσται. Ταύτην γὰρ ὑπόστασιν προσηγόρευσεν, ἢ κατὰ τὸν Σύμμαχον τὴν ἀναστρο- μὴν καὶ διατριβήν βίωσιν γὰρ ἐκεῖνο εἶπεν. Καὶ τοιοῦτον εἶναι σαφῶς τὸ λεγόμενον· Γνώρισόν μας, Κύριε, τῶν ἡμερῶν μου τὸν ἀριθμὸν, ν τουτέστι τὸν ἐπίλοιπον τῆς παρούσης ζωῆς μου καιρόν, ἵνα δι ερευνήσας κἀγὼ τὸ ἴδιον συνειδὸς, γνῶ πόσον ἐλλείπω πρὸς τὴν κατ' ἀρετὴν τελειότητα, καθάπερ σὺ πολλῷ πρώην γινώτης, ἐπειδὴ μετρητὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μεν, καὶ πᾶσαν ἐπίστασαι τὴν ἐμὴν ἀναστροφὴν καὶ διατριβήν.] Καὶ ὑπόστασις μου ὡσεὶ οὐδὲν ἐνώπιόν σου. (Γ Γ. 5, Γ. 107) ἢ καὶ οὕτως· Ἡ ὑπόστασις μου ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου, ὅτι χίλια ἔτη ἐν ὀφθαλ- μοῖς σου ὡσεὶ ἡμέρα ή εχθές (1) Στις παρήλθεν, ἢ * Ἐπεὶ ἀρξάμενος τοῦ ζῆν κατὰ τὴν ἀνθρωπίνην ζωήν, καὶ τέλος αὐτῆς προσδοκῶ, ἄδηλον δέ μοι τοῦτο, σύ μας γνώρισον τὸ πέρας μου, ἵνα τὸ πλῆθος τῶν ἐτῶν τῆς μετὰ σαρκὸς ζωῆς μαθών, καὶ τίνα μοι κατορ βοῦσθαι δεῖ, γνῶ τί μὲν πεποίηκα, τί δὲ λείπει μοι πρὸς ἀναπλήρωσιν τελειώσεως, Ηγουν σκοπὸν θέ- μένος τὴν κρείττω ζωήν, βούλεται γνώναι τίς ἀριθμὸς τῶν κατὰ τὰ θεωρήματα ἡμερῶν, ἵνα μάθῃ πόσον ἀφέστηκε τοῦ σκοπού. Η καὶ οὕτως· Ἐπεὶ πᾶς συν ενός πράσσει καὶ ἐνεργεῖ ἐπὶ τέλει τινί, δ καὶ σκοπός καλεῖται, δεῖ δὲ τοῦτον γνῶσιν ἔχειν, εύχεται γνῶναι τί τὸ τέλος, καθ' ζην προσέθειται, καὶ τίς ὁ ἀρι θμὸς τῶν κατὰ τὰ θεωρήματα τῆς ἀληθείας ἡμερῶν· οὕτω γὰρ εἴσεται τί αὐτῷ ὑστερεῖ πρὸς ἀναπλήρωσιν τοῦ σκοπού. Ωσει καὶ ἐπιστήμην τις προθέμενος ἀναλαβεῖν, ἔφασκε τῷ διδασκάλω. Τα θεωρήματα της ἐπιστήμης δήλωσον πόσα ἐστὶν, ἵνα γνῶ ποῖα ἔσχον, ποίοις δ' ἀκμὴν ὑστερούμαι. i : ; IN PSALMUM XXXVMI, rum remissione orare exploratum est, haud satis opportune scire contenderet, quid sibi ad perfectam virtutem desit. Oportebat enim veniam potius im - plorare eorum, quæ insaniter patraverat adversus divina mandata, non autem recte a se facta curiose considerare. Quid ergo ait? Diu ego exercitus la- boribus, mihique plaga protelata, consequenter pro humana mea pusillanimitate loquebar; haud palam tamen, sed clandestino linguæ motu aiebam : • O Domine, notum mihi fac vitæ meæ terminum, annorumque meorum numerum “. › Etenim com- paratione wi, qui semper es, quid desit mihi inno- tescet, id est quantopere gloria et excellentia tua inferior sim, qui instar agrestis feni brevi florens, que propheta David. Et quoniam eum pro peccata: B mox faccidus in mortem decido, C L. Psal. xxxvii, 5. "Psal. LXXXIX, 4, Hactenus Origenes ; se quiturque ibi in codd. contradicentis Cyrilli locus. Petre no hme esse Origenis verba dubitemus, te- stis adest prima in hunc psalmum homilta Origenis, D [Ecce mensurabiles posuisti. Perquam, inquit, tibi facile est, Domine, dierum numerum mihi notum facere; scio enim te illos habere mensuratos super terram. Quoniam omniş vitæ meæ substantia, quasi nihili coram te reputa- tur, et perspecta habetur. Hanc enim substantiam appellavit, vel secundum Symmachum, conversat tionem atque consuetudinem ; illud enim vitam nuncupavit. Atque hoc ita se habere perspicuum fit ex eo quod dictum est : « Notum fac mihi, Do- mine, numerum dierum, id est residuum præesen- tis vitæ meæ tempus, ut et ego conscientiam meam indagans, cognoscam quantum mihi ad perfectam virtutem desit ; quemadmodum tu multo ante pri- dem novisti, quandoquidem mensurabiles posuisti dies meos, et omnem conversationem ac consueta- dinem meam habes exploratam. Et Corderto, Vers. 6. Et substantia mea quuai nihil est ante se. - Exsistentia, inquit, mëa quasť nikitt estante de, quta mille amni ante oculos nos tanquam dies he stemma quæ præterint, vel eniwedia is note s, id quam Latine nobis conservavit Interpres Ruinus. Namque in Opp. t. II, p. 694, prædicius textus oc- currit, quem partim saltem referemus, ut Græco quoque ignari, rei veritatem agnoscant. Cupit pro- pheta ista de causa agnoscere finem suum, propter quem factus est, ut intuens finem, et dies suos per- epiciens, et considerans perfectionem, videat quan- tum sibi deest ad illum finem quo tendit. Verbi gra- ha, ut si ponamus aliquem artificio traditum, et hunc dicere ad magistrum suum, volo scire quæ sis artis hujus perfectio, et nosse qui sit faber profectus vel structor: et cum hoc didicerit requirat, quantum sibi deest ab illa perfectiona, vel quantum profeceri in artis disciplina, ut cum utrumque cognoveril, sciat quid habeat, et quid perfectioni desit agnoscat, etc. Non est putandum quod de corporali tempore el annis hujus vitte loquatur, etc. Hæc, ut vides, refu- tal prorsus praesens Cyrilli locus. cliam in codice Bibliorum Alexandrino, nunc Va: ticano, (1) Εχθές pro χθές, prope constanter scribitur
PG 69:975Διακαρτερήσας ἐν πόνοις, καὶ παρατεινομένης τῆς ἐπ’ ἐμοὶ πληγῆς, λοιπὸν τὰ ἐξ ἀνθρωπίνης μικροψυχίας ἐλάλουν, πλὴν οὐκ ἐναργῶς, ἀλλ’ ἠρέμα καὶ ἐν γλώσσῃ· ἔφην τε· «Ὦ Δέσποτα, γνώρισόν μοι τῆς ἐμῆς ζωῆς τὸ πέρας, καὶ τῶν ἐτῶν μου τὸν ἀριθμόν.» Ἀντιπαραθήσει γὰρ τῆς σῆς ὑπάρξεως, τοῦ ἀεὶ ὄντος, γνωσθήσεται τί ὑστερῶ ἐγὼ, τουτέστιν ὅσον ἀπολιμπάνομαι τῆς σῆς δόξης καὶ ὑπεροχῆς, ὁ χόρτοις ἐν ἴσῳ τοῖς ἐν ἀγρῷ, βραχὺ μὲν ἀνθήσας, μαραινόμενος δὲ διὰ τοῦ πίπτειν εἰς θάνατον. [«Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου.» Ἄγαν σοι, φησὶν, εὐπετὲς καὶ ῥᾷστον γνωρίσαι μοι, Κύριε, τῶν ἡμερῶν τὸν ἀριθμόν· οἶδα γὰρ μεμετρημένας ἔχεις ταύτας ἐπὶ τῆς γῆς. Ἐπειδὴ πᾶσά μου τῆς ζωῆς ἡ ὑπόστασις ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου λελόγισται καὶ διέγνωσται. Ταύτην γὰρ ὑπόστασιν προσηγόρευσεν, ἢ κατὰ τὸν Σύμμαχον τὴν ἀναστροφὴν καὶ διατριβήν· βίωσιν γὰρ ἐκεῖνο εἶπεν. Καὶ τοιοῦτον εἶναι σαφῶς τὸ λεγόμενον·
φυλακὴ ἐν νυκτί, τουτέστιν ὧραι τρεῖς ἡ τέσσαρες. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ αὐτὸς μὲν ὑπάρχεις ἀεὶ, ἡ δ' ἐμὴ ὑπόστασις ὀλίγη παντελῶς ἐστιν καὶ συνεσταλμένη. καὶ ὡς οὐδὲν ὅλως ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς, μὴ ἀφῆς κολά ζεσθα: μακρὰ τὸν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότα, μήτε μὲν τῷ παντὶ τοῦ βίου μήχει σύνδρομον ἔχοιμι τὴν πλη γήν. 'Αντὶ δὲ τοῦ ὑπόστασις, ὁ μὲν ᾿Ακύλας και τάδυσις εἶπεν· ὁ δὲ Σύμμαχος βίωσις. Ο γὰρ ἀν- θρώπινος βίος οὐδέν ἐστιν, ὡς πρὸς τὴν θείαν ἀϊδες- τητα· κατὰ τὸ, « Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ· ἀλλὰ καὶ πᾶσα ή παρ' ἀνθρώποις σπουδή, ματαιότης ματαιοτήτων. Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μου. Ανθ' οὗ ὁ Σύμμαχος· ι ας σπιθαμέν ἔδωκας τὰς ἡμέρας μου. » Η καὶ παλαιστὰς τὸ πλήρης εἶναι τοῦ ἐκ τῶν πειρατηρίων ἀγῶνας. Μέντοιγε ἐν εἰκόνι διαπορεύεται ἄνθρωπος, πλὴν μάτην ταράσσεται, κ. τ. λ. (Α Γ. 1, Κυρίλλου καὶ Ἀθανασίου) Κατά & τοὺς πάνυ ᾿Αθανάσιον καὶ Κύριλλον, ἐπειδὴ ἐν εἰπόν: καὶ οὐκ ἐν ἀληθείᾳ νῦν διαπορεύεται ὁ ἄνθρωπος (4 γὰρ ἀληθῆς ζωὴ κατὰ τὸν μέλλοντα αἰῶνα ἐστι, εἰκότως ὁ άλλων τὴν εἰκόνα ματαιότητα προσείπει· ἐπειδὴ οὐ τὴν ἀληθινὴν νῦν ζῶμεν ζωὴν, ἀλλὰ τὴν ὡς ἐν εἰκόνι, οὐδὲ περὶ τὰ ὄντως ἀγαθὰ ποιούμεθα την σπουδήν. Διὸ μάτην ταρασσόμεθα περί κοσμικές ἐπιθυμίας στρεφόμενοι καὶ συνάγοντες θησαυρούς. ὧν οὐκ ἴσμεν τους διαδόχους. (Β Γ. 195, Κυρίλλου καὶ Θεο- δωρήτου) Τῶν ἐν εἰπόνι γεγραμμένων οι ζώντες οὐδὲν διαφέρουσιν ἄνθρωποι, ἀπανθοῦντες ὡς χρώ ματα· ὁμοίως γὰρ καὶ τούτων κακείνων ή φύσις όπως δεῖ τῷ χρόνῳ καὶ διαφθείρεται. Αλλ' όμως οὐδὲν ἧττον διαταράττονται, φιλονεικούντες, διαμαχόμενος, πολεμοῦντες, εμπορευόμενοι. Καὶ ζάλης ἅπας ὁ μας ο βίος μεστός, τέλος ἔχων τὸν θάνατον· σὺν πόνῳ δὲ πολλῷ καὶ ἱδρῶτι τὸν πλοῦτον ἀθροίζοντες, τὸν ἐσόμενον οὐκ ἴσασιν κληρονόμον. Τοῦτο δὲ ἐ μακάριος Δεδδ καὶ ἐκ τῶν καθ' ἑαυτὸν κινούμενος γέγραφεν. Το γὰρ ἐκ τῶν πολέμων λαφύροις, καὶ τῷ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων φερομένω δασμό, μεγίστην καὶ περι φανῆ λίαν ἀποφήνας τὴν βασιλείαν, ηγνύει του παιδὸς τὴν δυσσεβῆ καὶ παράνομου γνώμην. Εἶτε θεασάμενος αὐτὸν ἐγκρατῇ τῶν βασιλείων γενόμενων, καὶ τὸν ἀποκείμενον σφετερισάμενον πλοῦτον, την θαυμασίαν ἀφῆκεν φωνήν. Πλήν μάτην ταράσσετα θησαυρίζει, καὶ οὐ γινώσκει τίνι συνάξει αυτά.» Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου ; οὐχὶ Κύριος; Καὶ ἡ ὑπόστασίς μου παρὰ συί ἐστιν. ( Α. Π. 217, Ι Γ. Εἰκότως ἐπὶ τὸν Χριστὸν τὴν ἐλπίδα ἔχειν φησίν, ἅτε καταγνούς τῶν ἐν βίν περισπασμών. Τίς γάρ μοι, φησί, δέδωκε τὸ δύνα- σθαι καρτερεῖν, καὶ νεανικῶς διακεῖσθαι ἐν χειρῷ πληγῆς, καθυφεῖναι δὲ κατ' οὐδένα τρόπον εἰς τὸ δεῖν δρᾶσαί τι τυχὸν ἢ καὶ εἰπεῖν ἐλέσθαι τῶν ἐξ ἄνθρωπί S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cst tres hora vel quatuor. Quandoquidem igitur tu A æternus es, mea vero exsistentia brevis omnino et contracta, ac veluti nihil omnino in conspectu tuo, ne, quæso, sinas diu puniri eum qui ex infirmitate peccavit, neque ego in universa vita comitem habeam calamitatem. Pro substantia, Aquila scripsit demer- sionem, Symmachus vitam. Humana enim vita nihil est præ Dei æternitate, secundum illud: ‹ Tu idem ipse es; sed et omnes hominum curæ, vanitas vanitatum *$ En palmares posuisti dies meos. Pro qua lectione Symmachus ait : « En ut pal- mum dedisti dies meos. » Vel palmares significat plenum se esse tentationum certaminibus (1). Vers. 7. Verumtamen in imagine pertransit homo; sed et frustra conturbatur, etc. Magnorum autem Athanasii et Cyrilli sententia est, quod quoniam imaginarie potius quam vere nunc homo pertransit, nam vera vita futura sæculi est, merito Psalmista vocabulo imaginis denotet vanl- tatem : non enim nunc veram vivimus vitam, sed ipsius veluti imaginem, neque propter vera bona nunc laboramus. Idcirco perturbamur incassum in mundanis cupiditatibus nos volutantes, thesauros cumulantes, quorum hæredes non novimus. Viventes homines a pictis in tabula nihil diffe- runt, atque ut colores quidam florent : sed enim tam horum quam etiam illorum natura tempore de- fluit et corrumpitur. Quæ cum ita se habeant, ni- hilominus agitantur æmulantes, contendentes, bella gerentes, mercaturam exercentes, plcnaque tempe- statibus vila est, atque in mortem desinit. Cumque magno labore ac sudore divitias congesserint, fu- turum nesciunt hæredem. Sie equidem beatus etiam David seripsit vicibus suis permotus. Cum enim belli manubiis, et alienigenarum tributis maximum splendidumque regnum suum efecisset, ignorabat Alii impiam scelestamque mentem. Mox ubi eum vidit regiis palatiis occupatis, repositas illic usur- passe opes, miram hanc emisit ore vocem : sed et frustra conturbatur; thesaurizat et ignorat cui congregabit ea. Vers. 8. Et nunc quæ est exspectatio mea ? nonne Dominus? Et substantia mea apud te est, Merito in Christo spem suam collocasse dicit, mundi sollicitudines satis expertus. Quis mihi, in- quit, tribuit, ut constantiam tueri, fortiterque me gerere in calamitate potuerim, neque unquam animo ita conciderim ut quidpiam agerem diceremve ex humana imbecillitate? nonne Dominus? Quænam ** Psal. cı, 28. terpres antiquissimus a me editus intelligit ideo B C D . (L f. 107) f. 141. b, L. f. b) dictum, quia multi exstiterunt Olympionica Self- nuntii. (1) Virg. En. m, 705, palmosa Selinus, quod in-
«Γνώρισόν μοι, Κύριε, τῶν ἡμερῶν μου τὸν ἀριθμὸν,» τουτέστι τὸν ἐπίλοιπον τῆς παρούσης ζωῆς μου καιρὸν, ἵνα διερευνήσας κἀγὼ τὸ ἴδιον συνειδὸς, γνῶ πόσον ἐλλείπω πρὸς τὴν κατ’ ἀρετὴν τελειότητα, καθάπερ σὺ πολλῷ πρώην γινώσκεις, ἐπειδὴ μετρητὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μου, καὶ πᾶσαν ἐπίστασαι τὴν ἐμὴν ἀναστροφὴν καὶ διατριβήν.] «Καὶ ὑπόστασίς μου ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου.» (ι φ. 194 β, λ φ. 107) Ἢ καὶ οὕτως· Ἡ ὑπόστασίς μου ὡσεὶ οὐθὲν ἐνώπιόν σου, ὅτι χίλια ἔτη ἐν ὀφθαλμοῖς σου ὡσεὶ ἡμέρα ἡ ἐχθὲς ἥτις παρῆλθεν, ἢ φυλακὴ ἐν νυκτὶ, τουτέστιν ὧραι τρεῖς ἢ τέσσαρες. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ αὐτὸς μὲν ὑπάρχεις ἀεὶ, ἡ δ’ ἐμὴ ὑπόστασις ὀλίγη παντελῶς ἐστιν καὶ συνεσταλμένη, καὶ ὡς οὐδὲν ὅλως ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς, μὴ ἀφῇς κολάζεσθαι μακρὰ τὸν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότα, μήτε μὴν τῷ παντὶ τοῦ βίου μήκει σύνδρομον ἔχοιμι τὴν πληγήν. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὑπόστασις, ὁ μὲν Ἀκύλας κατάδυσις εἶπεν· ὁ δὲ Σύμμαχος βίωσις. Ὁ γὰρ ἀνθρώπινος βίος οὐδέν ἐστιν, ὡς πρὸς τὴν θείαν ἀϊδιότητα· κατὰ τὸ, «Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ·
φυλακὴ ἐν νυκτί, τουτέστιν ὧραι τρεῖς ἡ τέσσαρες. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ αὐτὸς μὲν ὑπάρχεις ἀεὶ, ἡ δ' ἐμὴ ὑπόστασις ὀλίγη παντελῶς ἐστιν καὶ συνεσταλμένη. καὶ ὡς οὐδὲν ὅλως ἐν τοῖς ὀφθαλμοῖς, μὴ ἀφῆς κολά ζεσθα: μακρὰ τὸν ἐξ ἀσθενείας ὠλισθηκότα, μήτε μὲν τῷ παντὶ τοῦ βίου μήχει σύνδρομον ἔχοιμι τὴν πλη γήν. 'Αντὶ δὲ τοῦ ὑπόστασις, ὁ μὲν ᾿Ακύλας και τάδυσις εἶπεν· ὁ δὲ Σύμμαχος βίωσις. Ο γὰρ ἀν- θρώπινος βίος οὐδέν ἐστιν, ὡς πρὸς τὴν θείαν ἀϊδες- τητα· κατὰ τὸ, « Σὺ δὲ αὐτὸς εἶ· ἀλλὰ καὶ πᾶσα ή παρ' ἀνθρώποις σπουδή, ματαιότης ματαιοτήτων. Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μου. Ανθ' οὗ ὁ Σύμμαχος· ι ας σπιθαμέν ἔδωκας τὰς ἡμέρας μου. » Η καὶ παλαιστὰς τὸ πλήρης εἶναι τοῦ ἐκ τῶν πειρατηρίων ἀγῶνας. Μέντοιγε ἐν εἰκόνι διαπορεύεται ἄνθρωπος, πλὴν μάτην ταράσσεται, κ. τ. λ. (Α Γ. 1, Κυρίλλου καὶ Ἀθανασίου) Κατά & τοὺς πάνυ ᾿Αθανάσιον καὶ Κύριλλον, ἐπειδὴ ἐν εἰπόν: καὶ οὐκ ἐν ἀληθείᾳ νῦν διαπορεύεται ὁ ἄνθρωπος (4 γὰρ ἀληθῆς ζωὴ κατὰ τὸν μέλλοντα αἰῶνα ἐστι, εἰκότως ὁ άλλων τὴν εἰκόνα ματαιότητα προσείπει· ἐπειδὴ οὐ τὴν ἀληθινὴν νῦν ζῶμεν ζωὴν, ἀλλὰ τὴν ὡς ἐν εἰκόνι, οὐδὲ περὶ τὰ ὄντως ἀγαθὰ ποιούμεθα την σπουδήν. Διὸ μάτην ταρασσόμεθα περί κοσμικές ἐπιθυμίας στρεφόμενοι καὶ συνάγοντες θησαυρούς. ὧν οὐκ ἴσμεν τους διαδόχους. (Β Γ. 195, Κυρίλλου καὶ Θεο- δωρήτου) Τῶν ἐν εἰπόνι γεγραμμένων οι ζώντες οὐδὲν διαφέρουσιν ἄνθρωποι, ἀπανθοῦντες ὡς χρώ ματα· ὁμοίως γὰρ καὶ τούτων κακείνων ή φύσις όπως δεῖ τῷ χρόνῳ καὶ διαφθείρεται. Αλλ' όμως οὐδὲν ἧττον διαταράττονται, φιλονεικούντες, διαμαχόμενος, πολεμοῦντες, εμπορευόμενοι. Καὶ ζάλης ἅπας ὁ μας ο βίος μεστός, τέλος ἔχων τὸν θάνατον· σὺν πόνῳ δὲ πολλῷ καὶ ἱδρῶτι τὸν πλοῦτον ἀθροίζοντες, τὸν ἐσόμενον οὐκ ἴσασιν κληρονόμον. Τοῦτο δὲ ἐ μακάριος Δεδδ καὶ ἐκ τῶν καθ' ἑαυτὸν κινούμενος γέγραφεν. Το γὰρ ἐκ τῶν πολέμων λαφύροις, καὶ τῷ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων φερομένω δασμό, μεγίστην καὶ περι φανῆ λίαν ἀποφήνας τὴν βασιλείαν, ηγνύει του παιδὸς τὴν δυσσεβῆ καὶ παράνομου γνώμην. Εἶτε θεασάμενος αὐτὸν ἐγκρατῇ τῶν βασιλείων γενόμενων, καὶ τὸν ἀποκείμενον σφετερισάμενον πλοῦτον, την θαυμασίαν ἀφῆκεν φωνήν. Πλήν μάτην ταράσσετα θησαυρίζει, καὶ οὐ γινώσκει τίνι συνάξει αυτά.» Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου ; οὐχὶ Κύριος; Καὶ ἡ ὑπόστασίς μου παρὰ συί ἐστιν. ( Α. Π. 217, Ι Γ. Εἰκότως ἐπὶ τὸν Χριστὸν τὴν ἐλπίδα ἔχειν φησίν, ἅτε καταγνούς τῶν ἐν βίν περισπασμών. Τίς γάρ μοι, φησί, δέδωκε τὸ δύνα- σθαι καρτερεῖν, καὶ νεανικῶς διακεῖσθαι ἐν χειρῷ πληγῆς, καθυφεῖναι δὲ κατ' οὐδένα τρόπον εἰς τὸ δεῖν δρᾶσαί τι τυχὸν ἢ καὶ εἰπεῖν ἐλέσθαι τῶν ἐξ ἄνθρωπί S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cst tres hora vel quatuor. Quandoquidem igitur tu A æternus es, mea vero exsistentia brevis omnino et contracta, ac veluti nihil omnino in conspectu tuo, ne, quæso, sinas diu puniri eum qui ex infirmitate peccavit, neque ego in universa vita comitem habeam calamitatem. Pro substantia, Aquila scripsit demer- sionem, Symmachus vitam. Humana enim vita nihil est præ Dei æternitate, secundum illud: ‹ Tu idem ipse es; sed et omnes hominum curæ, vanitas vanitatum *$ En palmares posuisti dies meos. Pro qua lectione Symmachus ait : « En ut pal- mum dedisti dies meos. » Vel palmares significat plenum se esse tentationum certaminibus (1). Vers. 7. Verumtamen in imagine pertransit homo; sed et frustra conturbatur, etc. Magnorum autem Athanasii et Cyrilli sententia est, quod quoniam imaginarie potius quam vere nunc homo pertransit, nam vera vita futura sæculi est, merito Psalmista vocabulo imaginis denotet vanl- tatem : non enim nunc veram vivimus vitam, sed ipsius veluti imaginem, neque propter vera bona nunc laboramus. Idcirco perturbamur incassum in mundanis cupiditatibus nos volutantes, thesauros cumulantes, quorum hæredes non novimus. Viventes homines a pictis in tabula nihil diffe- runt, atque ut colores quidam florent : sed enim tam horum quam etiam illorum natura tempore de- fluit et corrumpitur. Quæ cum ita se habeant, ni- hilominus agitantur æmulantes, contendentes, bella gerentes, mercaturam exercentes, plcnaque tempe- statibus vila est, atque in mortem desinit. Cumque magno labore ac sudore divitias congesserint, fu- turum nesciunt hæredem. Sie equidem beatus etiam David seripsit vicibus suis permotus. Cum enim belli manubiis, et alienigenarum tributis maximum splendidumque regnum suum efecisset, ignorabat Alii impiam scelestamque mentem. Mox ubi eum vidit regiis palatiis occupatis, repositas illic usur- passe opes, miram hanc emisit ore vocem : sed et frustra conturbatur; thesaurizat et ignorat cui congregabit ea. Vers. 8. Et nunc quæ est exspectatio mea ? nonne Dominus? Et substantia mea apud te est, Merito in Christo spem suam collocasse dicit, mundi sollicitudines satis expertus. Quis mihi, in- quit, tribuit, ut constantiam tueri, fortiterque me gerere in calamitate potuerim, neque unquam animo ita conciderim ut quidpiam agerem diceremve ex humana imbecillitate? nonne Dominus? Quænam ** Psal. cı, 28. terpres antiquissimus a me editus intelligit ideo B C D . (L f. 107) f. 141. b, L. f. b) dictum, quia multi exstiterunt Olympionica Self- nuntii. (1) Virg. En. m, 705, palmosa Selinus, quod in-
PG 69:977ἀλλὰ καὶ πᾶσα ἡ παρ’ ἀνθρώποις σπουδὴ, ματαιότης ματαιοτήτων.» «Ἰδοὺ παλαιστὰς ἔθου τὰς ἡμέρας μου.» (λ φ. 107) Ἀνθ’ οὗ ὁ Σύμμαχος· «Ὡς σπιθαμὴν ἔδωκας τὰς ἡμέρας μου.» Ἢ καὶ παλαιστὰς τὸ πλήρης εἶναι τοῦ ἐκ τῶν πειρατηρίων ἀγῶνος. «Μέντοιγε ἐν εἰκόνι διαπορεύεται ἄνθρωπος, πλὴν μάτην ταράσσεται, κ.τ.λ.» (α φ. 216 β, Κυρίλλου καὶ Ἀθανασίου) Κατὰ δὲ τοὺς πάνυ Ἀθανάσιον καὶ Κύριλλον, ἐπειδὴ ἐν εἰκόνι καὶ οὐκ ἐν ἀληθείᾳ νῦν διαπορεύεται ὁ ἄνθρωπος (ἡ γὰρ ἀληθὴς ζωὴ κατὰ τὸν μέλλοντα αἰῶνά ἐστιν), εἰκότως ὁ Ψάλλων τὴν εἰκόνα ματαιότητα προσεῖπεν· ἐπειδὴ οὐ τὴν ἀληθινὴν νῦν ζῶμεν ζωὴν, ἀλλὰ τὴν ὡς ἐν εἰκόνι, οὐδὲ περὶ τὰ ὄντως ἀγαθὰ ποιούμεθα τὴν σπουδήν. Διὸ μάτην ταρασσόμεθα περὶ κοσμικὰς ἐπιθυμίας στρεφόμενοι καὶ συνάγοντες θησαυροὺς, ὧν οὐκ ἴσμεν τοὺς διαδόχους. (β φ. 141 β, ι φ. 195, λ φ. 107 Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Τῶν ἐν εἰκόνι γεγραμμένων οἱ ζῶντες οὐδὲν διαφέρουσιν ἄνθρωποι, ἀπανθοῦντες ὡς χρώματα· ὁμοίως γὰρ καὶ τούτων κἀκείνων ἡ φύσις ὑποῤῥεῖ τῷ χρόνῳ καὶ διαφθείρεται.
μικροψυχίας; οὐχὶ Κύριος; Τίς δέ μου ἡ ὑπό- τασις; τουτέστι τίς ὁ ἐνισχύσας ὑφίστασθαί με καὶ ἔχειν τὰ ἐξ ὀργῆς ἐπενηνεγμένα τῆς ἄνωθεν, Θεοῦ τοξεύοντος φιλόπαιδος ἐν τάξει πατρὸς ἐπὶ τῷ ἐκλέ- εσθαι τὰ βελτίω ; Οὐκοῦν κἂν εἰ παιδεύοι Θεὸς διὰ με μέτρου κινήσεων, ἀλλ᾽ οὖν αὐτὸς εὑρίσκεται χοι ηγὸς τοῖς πάσχουσι καρτερίας καὶ ὑπομονῆς· τοῦτο Ξρ δηλοῖ ἡ ὑπόστασις. Εἰ δέ τις εἴποι καὶ τὴν ὕπαρ- ν καὶ κατασκευὴν τῆς φύσεως ἢ καὶ τὴν καραδοκίαν πλοῦσθαι διὰ τῆς ὑποστάσεως, οὐδ' οὕτω κακῶς· τρα θεοῦ γὰρ καὶ εἰς τὸ εἶναι ὑπέστημεν, καὶ αὐτὸν ροδοκίαν καὶ ἐλπίδα ἔχομεν. = ᾿Απὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με. (Β Γ. 169, Γ.Γ. Σύ μοι τὸ δύνασθαι φέρειν Β εχάρισαι, τὸ μηδὲν ἐξ ἀνθρωπίνης ἀσθενείας εἰπεῖν δρᾶσαι· σὺ δὲ καὶ παιδεύσας ὑποστήναι με ταῦτα, ει δύνασθαι φέρειν ἐποίησας. Ἡ δὲ σύνταξις τοῦ ροκειμένου ῥητοῦ τοιαύτη ἐστίν· Ἀπὸ πασῶν τῶν Η νομιών μου ῥῦσαί με, ὅτι σὺ ἐποίησας, τουτέστιν - πλασας, καὶ ὡς δημιουργὸς τὴν ἐνοῦσαν ἀσθένειαν = ῇ ἀνθρωπεία φύσει· ἐπίστασαι. Γέγραπται δὲ καὶ τέρωθι, ότι ο Φθαρτόν σῶμα βαρύνει ψυχήν, καὶ · . ρίθει τὸ γεώδες σκηνας νοῦν πολυφρόντιδα. » Ευρή- το μεν δὲ καὶ τὴν τληπαθέστατον Ἰὼβ τοιαύταις χρησ -τάμενον λέξεσιν· ο Μνήσθητι γάρ, φησίν, ὅτι χοῦν - - ἔπλασας. ο Καὶ πάλιν· ο Η οὐχ ὥσπερ γάλα με μελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ, δέρμα και κρέας με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας; » Καὶ τάλιν ὁ αὐτὸς Δαβίδ· . Μνήσθητι ότι χοῦς ἐσμεν· ·· άνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ· ὡσεὶ ἄνθος - τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει· ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν · αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει. » Τοιαύταις γὰρ φωναῖς οἱ ἅγιοι κέχρηνται, ἀμνηστίας ἁμαρτιῶν τυχεῖν ἐφιέμε- ναι παρὰ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ · νειαν ἐνδεικνύμενοι. Καί γε πάντες τὸ τῆς φύσεως - εὐόλισθον πρὸς ἁμαρτίας εἰς συγγνώμην προτείνουσι. Αἰτεῖ τοίνυν συγγνώμην ὡς ἀποχρώντως ήδη πεππι - δευμένος. Εκωφώθην, καὶ οὐκ ἤνοιξα τὸ στόμα μου. (Κ Γ. ) Φέρω, φησίν, ὀνειδιζόμενος νῦν, καὶ οὐδὲν ἀντιφθέγγομαι, ὡς παρὰ σοῦ τοῦτο εἰδὼς βουλομένου με τοῖς ὀνείδεσι ἐγγυμνάζεσθαι.. - Ανες μοι ἵνα ἀναψύξω πρὸ τοῦ μὲ ἀπελθεῖν. (Α Ι. 218) Τάχα δὲ καὶ τὰ λυπηρὰ καὶ δακρύων αίτια, ἤδη ποτὲ παυθῆναι παρακαλεῖ· οὐχ ὅσον εἰς μακαριότητα παντελή (οὐ γάρ ἐστιν αὕτη νῦν), ἀλλ᾽ ὅσον εἰς ἀνάψυξιν καὶ παραμυθίαν, ἣν ἐν τῷ βραχεῖ βίῳ ζητοῦμεν, ὃν ἐν γῇ ζῶμεν, ὥσπερ ξένοι καὶ πάρ- οικοι, ἐκ πατέρων ἔχοντες τὸ ὑφ' ἁμαρτίας εἶναι, καὶ ταῖς δι' ἁμαρτίας κακώσεσι κατεχόμενοι καὶ τῷ ἐξ 'Αδάμ θανάτῳ· δν πρὶν ἐπιπεσεῖν, ἀξιοῦμέν τινα καὶ ἀνάπαυσιν τῶν πόνων γενέσθαι. " Η IN PSALMUM XXXVII. A vero est substantia mea ? id est, quis mihi vires b) Sap. I, C D : suppeditat, ut ea patienter feram quæ superna ira mibi ingerit, dum me Deus, tanquam amans Filii pater, ad meliorem erudit frugem ? Quamobrem etiamsi Deus congrua concussione corrigit, idem simul constantiam largitur percussis atque patien- tiam id enim denotatur verbo substantia. Sin vero quis malit exsistentiam, naturæ nostræ machinam, vel etiam futuri exspectationem, interpretari sub- stantiæ vocabulum, ne id quidem male se habebit : namque et a Deo exsistentiam accepimus, et ipse exspectatio spesque nostra est. Vers. 9. Ab omnibus iniquitatibus mois erue me. Tu mihi patientiam donasti, atque ut nihil dico. rem ex humana infirmitate vel agerem; tu me ad haec subeunda erudisti, et ferendi vim indidisti. Porro dictionis præsentis constructio hujuscemedi est Ab omnibus iniquitatibus meis eripe me, quia tu me fecisti, id est creasti, ideoque ut creator in- hærentem humanæ-naturæ infirmitatem probe nosti. Alibi quoque scriptum est: Corpus corruptibile aggravat animam, terrenumque tabernaculum mentem curis gravatam deorsum vergit “. › Inve- niemus quoque patientissimum Jobum his utentem verbis : • Memento, inquit, quod pulverem me creasti : » Et rursus: Nonne sicut lac mulsisti me, et sicut caseum me coagulasti ? pelle et carne vestisti me, ossibus et nervis compegisti me“. .. Et denuo idem David : « Memento quod pulvis su- mus : dies hominis tanquam fenum; ceu flos agri, ita efflorescet: quia transitorias in eo spiritus est, nec permansurus *. › His videlicet vocibus sancti viri utuntur, dum peccatorum veniam ab universali Deo postulant, atque humanam testantur infirmita- tem. Imo omnes homines naturæ ad peccandum proclivitatem, ob veniam impetrandam causari so- lent. Petit igitur veniam David ceu satis jam casti- gatus. Vers. 10. Obmutui, et non aperui os meum. Patior, inquit, probris. nunc appetitus, nihilque respondeo, quia te velle scio me ignominia exerceri. Vers. 14. Remitte mihi, ut refrigerer prius quam abeam. Fortasse etiain tristia et flebilia cessare denique postulat; non eatenus ut beatitudo perfecta flat, non enim hæc præsentis temporis est, sed quatenus, refrigerium solamenque sit, quod in hac brevi vita expetimus, quam in terra transigimus more ho spitum et inquilinorum ; hac a patribus conditione geniti, ut sub peccato simus, et ob peccatum alli- ctionibus obsessi, et Adami causa morti destinati; cui priusquam succumbamus, laborum aliquam re- quiem concedi nobis rogamus. ibid. 10. " Psal. cu, 14-10. 15. ** Job x, 9.
Ἀλλ’ ὅμως οὐδὲν ἧττον διαταράττονται, φιλονεικοῦντες, διαμαχόμενοι, πολεμοῦντες, ἐμπορευόμενοι. Καὶ ζάλης ἅπας ὁ βίος μεστὸς, τέλος ἔχων τὸν θάνατον· σὺν πόνῳ δὲ πολλῷ καὶ ἱδρῶτι τὸν πλοῦτον ἀθροίζοντες, τὸν ἐσόμενον οὐκ ἴσασιν κληρονόμον. Τοῦτο δὲ ὁ μακάριος Δαβὶδ καὶ ἐκ τῶν καθ’ ἑαυτὸν κινούμενος γέγραφεν. Τοῖς γὰρ ἐκ τῶν πολέμων λαφύροις, καὶ τῷ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων φερομένῳ δασμῷ, μεγίστην καὶ περιφανῆ λίαν ἀποφήνας τὴν βασιλείαν, ἠγνόει τοῦ παιδὸς τὴν δυσσεβῆ καὶ παράνομον γνώμην. Εἶτα θεασάμενος αὐτὸν ἐγκρατῆ τῶν βασιλείων γενόμενον, καὶ τὸν ἀποκείμενον σφετερισάμενον πλοῦτον, τὴν θαυμασίαν ἀφῆκεν φωνήν· «Πλὴν μάτην ταράσσεται· θησαυρίζει, καὶ οὐ γινώσκει τίνι συνάξει αὐτά.» «Καὶ νῦν τίς ἡ ὑπομονή μου; οὐχὶ Κύριος; Καὶ ἡ ὑπόστασίς μου παρὰ σοί ἐστιν.» (α φ. 217, ι φ. 195 β) Εἰκότως ἐπὶ τὸν Χριστὸν τὴν ἐλπίδα ἔχειν φησὶν, ἅτε καταγνοὺς τῶν ἐν βίῳ περισπασμῶν. Τίς γάρ μοι, φησὶ, δέδωκε τὸ δύνασθαι καρτερεῖν, καὶ νεανικῶς διακεῖσθαι ἐν καιρῷ πληγῆς, καθυφεῖναι δὲ κατ’ οὐδένα τρόπον εἰς τὸ δεῖν δρᾶσαί τι τυχὸν ἢ καὶ εἰπεῖν ἑλέσθαι τῶν ἐξ ἀνθρωπίκης μικροψυχίας; οὐχὶ Κύριος;
μικροψυχίας; οὐχὶ Κύριος; Τίς δέ μου ἡ ὑπό- τασις; τουτέστι τίς ὁ ἐνισχύσας ὑφίστασθαί με καὶ ἔχειν τὰ ἐξ ὀργῆς ἐπενηνεγμένα τῆς ἄνωθεν, Θεοῦ τοξεύοντος φιλόπαιδος ἐν τάξει πατρὸς ἐπὶ τῷ ἐκλέ- εσθαι τὰ βελτίω ; Οὐκοῦν κἂν εἰ παιδεύοι Θεὸς διὰ με μέτρου κινήσεων, ἀλλ᾽ οὖν αὐτὸς εὑρίσκεται χοι ηγὸς τοῖς πάσχουσι καρτερίας καὶ ὑπομονῆς· τοῦτο Ξρ δηλοῖ ἡ ὑπόστασις. Εἰ δέ τις εἴποι καὶ τὴν ὕπαρ- ν καὶ κατασκευὴν τῆς φύσεως ἢ καὶ τὴν καραδοκίαν πλοῦσθαι διὰ τῆς ὑποστάσεως, οὐδ' οὕτω κακῶς· τρα θεοῦ γὰρ καὶ εἰς τὸ εἶναι ὑπέστημεν, καὶ αὐτὸν ροδοκίαν καὶ ἐλπίδα ἔχομεν. = ᾿Απὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με. (Β Γ. 169, Γ.Γ. Σύ μοι τὸ δύνασθαι φέρειν Β εχάρισαι, τὸ μηδὲν ἐξ ἀνθρωπίνης ἀσθενείας εἰπεῖν δρᾶσαι· σὺ δὲ καὶ παιδεύσας ὑποστήναι με ταῦτα, ει δύνασθαι φέρειν ἐποίησας. Ἡ δὲ σύνταξις τοῦ ροκειμένου ῥητοῦ τοιαύτη ἐστίν· Ἀπὸ πασῶν τῶν Η νομιών μου ῥῦσαί με, ὅτι σὺ ἐποίησας, τουτέστιν - πλασας, καὶ ὡς δημιουργὸς τὴν ἐνοῦσαν ἀσθένειαν = ῇ ἀνθρωπεία φύσει· ἐπίστασαι. Γέγραπται δὲ καὶ τέρωθι, ότι ο Φθαρτόν σῶμα βαρύνει ψυχήν, καὶ · . ρίθει τὸ γεώδες σκηνας νοῦν πολυφρόντιδα. » Ευρή- το μεν δὲ καὶ τὴν τληπαθέστατον Ἰὼβ τοιαύταις χρησ -τάμενον λέξεσιν· ο Μνήσθητι γάρ, φησίν, ὅτι χοῦν - - ἔπλασας. ο Καὶ πάλιν· ο Η οὐχ ὥσπερ γάλα με μελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ, δέρμα και κρέας με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας; » Καὶ τάλιν ὁ αὐτὸς Δαβίδ· . Μνήσθητι ότι χοῦς ἐσμεν· ·· άνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ· ὡσεὶ ἄνθος - τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει· ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν · αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει. » Τοιαύταις γὰρ φωναῖς οἱ ἅγιοι κέχρηνται, ἀμνηστίας ἁμαρτιῶν τυχεῖν ἐφιέμε- ναι παρὰ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ · νειαν ἐνδεικνύμενοι. Καί γε πάντες τὸ τῆς φύσεως - εὐόλισθον πρὸς ἁμαρτίας εἰς συγγνώμην προτείνουσι. Αἰτεῖ τοίνυν συγγνώμην ὡς ἀποχρώντως ήδη πεππι - δευμένος. Εκωφώθην, καὶ οὐκ ἤνοιξα τὸ στόμα μου. (Κ Γ. ) Φέρω, φησίν, ὀνειδιζόμενος νῦν, καὶ οὐδὲν ἀντιφθέγγομαι, ὡς παρὰ σοῦ τοῦτο εἰδὼς βουλομένου με τοῖς ὀνείδεσι ἐγγυμνάζεσθαι.. - Ανες μοι ἵνα ἀναψύξω πρὸ τοῦ μὲ ἀπελθεῖν. (Α Ι. 218) Τάχα δὲ καὶ τὰ λυπηρὰ καὶ δακρύων αίτια, ἤδη ποτὲ παυθῆναι παρακαλεῖ· οὐχ ὅσον εἰς μακαριότητα παντελή (οὐ γάρ ἐστιν αὕτη νῦν), ἀλλ᾽ ὅσον εἰς ἀνάψυξιν καὶ παραμυθίαν, ἣν ἐν τῷ βραχεῖ βίῳ ζητοῦμεν, ὃν ἐν γῇ ζῶμεν, ὥσπερ ξένοι καὶ πάρ- οικοι, ἐκ πατέρων ἔχοντες τὸ ὑφ' ἁμαρτίας εἶναι, καὶ ταῖς δι' ἁμαρτίας κακώσεσι κατεχόμενοι καὶ τῷ ἐξ 'Αδάμ θανάτῳ· δν πρὶν ἐπιπεσεῖν, ἀξιοῦμέν τινα καὶ ἀνάπαυσιν τῶν πόνων γενέσθαι. " Η IN PSALMUM XXXVII. A vero est substantia mea ? id est, quis mihi vires b) Sap. I, C D : suppeditat, ut ea patienter feram quæ superna ira mibi ingerit, dum me Deus, tanquam amans Filii pater, ad meliorem erudit frugem ? Quamobrem etiamsi Deus congrua concussione corrigit, idem simul constantiam largitur percussis atque patien- tiam id enim denotatur verbo substantia. Sin vero quis malit exsistentiam, naturæ nostræ machinam, vel etiam futuri exspectationem, interpretari sub- stantiæ vocabulum, ne id quidem male se habebit : namque et a Deo exsistentiam accepimus, et ipse exspectatio spesque nostra est. Vers. 9. Ab omnibus iniquitatibus mois erue me. Tu mihi patientiam donasti, atque ut nihil dico. rem ex humana infirmitate vel agerem; tu me ad haec subeunda erudisti, et ferendi vim indidisti. Porro dictionis præsentis constructio hujuscemedi est Ab omnibus iniquitatibus meis eripe me, quia tu me fecisti, id est creasti, ideoque ut creator in- hærentem humanæ-naturæ infirmitatem probe nosti. Alibi quoque scriptum est: Corpus corruptibile aggravat animam, terrenumque tabernaculum mentem curis gravatam deorsum vergit “. › Inve- niemus quoque patientissimum Jobum his utentem verbis : • Memento, inquit, quod pulverem me creasti : » Et rursus: Nonne sicut lac mulsisti me, et sicut caseum me coagulasti ? pelle et carne vestisti me, ossibus et nervis compegisti me“. .. Et denuo idem David : « Memento quod pulvis su- mus : dies hominis tanquam fenum; ceu flos agri, ita efflorescet: quia transitorias in eo spiritus est, nec permansurus *. › His videlicet vocibus sancti viri utuntur, dum peccatorum veniam ab universali Deo postulant, atque humanam testantur infirmita- tem. Imo omnes homines naturæ ad peccandum proclivitatem, ob veniam impetrandam causari so- lent. Petit igitur veniam David ceu satis jam casti- gatus. Vers. 10. Obmutui, et non aperui os meum. Patior, inquit, probris. nunc appetitus, nihilque respondeo, quia te velle scio me ignominia exerceri. Vers. 14. Remitte mihi, ut refrigerer prius quam abeam. Fortasse etiain tristia et flebilia cessare denique postulat; non eatenus ut beatitudo perfecta flat, non enim hæc præsentis temporis est, sed quatenus, refrigerium solamenque sit, quod in hac brevi vita expetimus, quam in terra transigimus more ho spitum et inquilinorum ; hac a patribus conditione geniti, ut sub peccato simus, et ob peccatum alli- ctionibus obsessi, et Adami causa morti destinati; cui priusquam succumbamus, laborum aliquam re- quiem concedi nobis rogamus. ibid. 10. " Psal. cu, 14-10. 15. ** Job x, 9.
PG 69:978Τίς δέ μου ἡ ὑπόστασις; τουτέστι τίς ὁ ἐνισχύσας ὑφίστασθαί με καὶ φέρειν τὰ ἐξ ὀργῆς ἐπενηνεγμένα τῆς ἄνωθεν, Θεοῦ παιδεύοντος φιλόπαιδος ἐν τάξει πατρὸς ἐπὶ τῷ ἐκλέγεσθαι τὰ βελτίω; Οὐκοῦν κἂν εἰ παιδεύοι Θεὸς διὰ συμμέτρου κινήσεως, ἀλλ’ οὖν αὐτὸς εὑρίσκεται χορηγὸς τοῖς πάσχουσι καρτερίας καὶ ὑπομονῆς· τοῦτο γὰρ δηλοῖ ἡ ὑπόστασις. Εἰ δέ τις εἴποι καὶ τὴν ὕπαρξιν καὶ κατασκευὴν τῆς φύσεως ἢ καὶ τὴν καραδοκίαν δηλοῦσθαι διὰ τῆς ὑποστάσεως, οὐδ’ οὕτω κακῶς· παρὰ Θεοῦ γὰρ καὶ εἰς τὸ εἶναι ὑπέστημεν, καὶ αὐτὸν προσδοκίαν καὶ ἐλπίδα ἔχομεν. «Ἀπὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με.» (β φ. 142, ι φ. 105 β) Σύ μοι τὸ δύνασθαι φέρειν κεχάρισαι, τὸ μηδὲν ἐξ ἀνθρωπίνης ἀσθενείας εἰπεῖν ἢ δρᾶσαι· σὺ δὲ καὶ παιδεύσας ὑποστῆναί με ταῦτα, καὶ δύνασθαι φέρειν ἐποίησας. Ἡ δὲ σύνταξις τοῦ προκειμένου ῥητοῦ τοιαύτη ἐστίν· Ἀπὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με, ὅτι σὺ ἐποίησας, τουτέστιν ἔπλασας, καὶ ὡς δημιουργὸς τὴν ἐνοῦσαν ἀσθένειαν τῇ ἀνθρωπείᾳ φύσει ἐπίστασαι.
μικροψυχίας; οὐχὶ Κύριος; Τίς δέ μου ἡ ὑπό- τασις; τουτέστι τίς ὁ ἐνισχύσας ὑφίστασθαί με καὶ ἔχειν τὰ ἐξ ὀργῆς ἐπενηνεγμένα τῆς ἄνωθεν, Θεοῦ τοξεύοντος φιλόπαιδος ἐν τάξει πατρὸς ἐπὶ τῷ ἐκλέ- εσθαι τὰ βελτίω ; Οὐκοῦν κἂν εἰ παιδεύοι Θεὸς διὰ με μέτρου κινήσεων, ἀλλ᾽ οὖν αὐτὸς εὑρίσκεται χοι ηγὸς τοῖς πάσχουσι καρτερίας καὶ ὑπομονῆς· τοῦτο Ξρ δηλοῖ ἡ ὑπόστασις. Εἰ δέ τις εἴποι καὶ τὴν ὕπαρ- ν καὶ κατασκευὴν τῆς φύσεως ἢ καὶ τὴν καραδοκίαν πλοῦσθαι διὰ τῆς ὑποστάσεως, οὐδ' οὕτω κακῶς· τρα θεοῦ γὰρ καὶ εἰς τὸ εἶναι ὑπέστημεν, καὶ αὐτὸν ροδοκίαν καὶ ἐλπίδα ἔχομεν. = ᾿Απὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με. (Β Γ. 169, Γ.Γ. Σύ μοι τὸ δύνασθαι φέρειν Β εχάρισαι, τὸ μηδὲν ἐξ ἀνθρωπίνης ἀσθενείας εἰπεῖν δρᾶσαι· σὺ δὲ καὶ παιδεύσας ὑποστήναι με ταῦτα, ει δύνασθαι φέρειν ἐποίησας. Ἡ δὲ σύνταξις τοῦ ροκειμένου ῥητοῦ τοιαύτη ἐστίν· Ἀπὸ πασῶν τῶν Η νομιών μου ῥῦσαί με, ὅτι σὺ ἐποίησας, τουτέστιν - πλασας, καὶ ὡς δημιουργὸς τὴν ἐνοῦσαν ἀσθένειαν = ῇ ἀνθρωπεία φύσει· ἐπίστασαι. Γέγραπται δὲ καὶ τέρωθι, ότι ο Φθαρτόν σῶμα βαρύνει ψυχήν, καὶ · . ρίθει τὸ γεώδες σκηνας νοῦν πολυφρόντιδα. » Ευρή- το μεν δὲ καὶ τὴν τληπαθέστατον Ἰὼβ τοιαύταις χρησ -τάμενον λέξεσιν· ο Μνήσθητι γάρ, φησίν, ὅτι χοῦν - - ἔπλασας. ο Καὶ πάλιν· ο Η οὐχ ὥσπερ γάλα με μελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ, δέρμα και κρέας με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας; » Καὶ τάλιν ὁ αὐτὸς Δαβίδ· . Μνήσθητι ότι χοῦς ἐσμεν· ·· άνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ· ὡσεὶ ἄνθος - τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει· ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν · αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει. » Τοιαύταις γὰρ φωναῖς οἱ ἅγιοι κέχρηνται, ἀμνηστίας ἁμαρτιῶν τυχεῖν ἐφιέμε- ναι παρὰ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ · νειαν ἐνδεικνύμενοι. Καί γε πάντες τὸ τῆς φύσεως - εὐόλισθον πρὸς ἁμαρτίας εἰς συγγνώμην προτείνουσι. Αἰτεῖ τοίνυν συγγνώμην ὡς ἀποχρώντως ήδη πεππι - δευμένος. Εκωφώθην, καὶ οὐκ ἤνοιξα τὸ στόμα μου. (Κ Γ. ) Φέρω, φησίν, ὀνειδιζόμενος νῦν, καὶ οὐδὲν ἀντιφθέγγομαι, ὡς παρὰ σοῦ τοῦτο εἰδὼς βουλομένου με τοῖς ὀνείδεσι ἐγγυμνάζεσθαι.. - Ανες μοι ἵνα ἀναψύξω πρὸ τοῦ μὲ ἀπελθεῖν. (Α Ι. 218) Τάχα δὲ καὶ τὰ λυπηρὰ καὶ δακρύων αίτια, ἤδη ποτὲ παυθῆναι παρακαλεῖ· οὐχ ὅσον εἰς μακαριότητα παντελή (οὐ γάρ ἐστιν αὕτη νῦν), ἀλλ᾽ ὅσον εἰς ἀνάψυξιν καὶ παραμυθίαν, ἣν ἐν τῷ βραχεῖ βίῳ ζητοῦμεν, ὃν ἐν γῇ ζῶμεν, ὥσπερ ξένοι καὶ πάρ- οικοι, ἐκ πατέρων ἔχοντες τὸ ὑφ' ἁμαρτίας εἶναι, καὶ ταῖς δι' ἁμαρτίας κακώσεσι κατεχόμενοι καὶ τῷ ἐξ 'Αδάμ θανάτῳ· δν πρὶν ἐπιπεσεῖν, ἀξιοῦμέν τινα καὶ ἀνάπαυσιν τῶν πόνων γενέσθαι. " Η IN PSALMUM XXXVII. A vero est substantia mea ? id est, quis mihi vires b) Sap. I, C D : suppeditat, ut ea patienter feram quæ superna ira mibi ingerit, dum me Deus, tanquam amans Filii pater, ad meliorem erudit frugem ? Quamobrem etiamsi Deus congrua concussione corrigit, idem simul constantiam largitur percussis atque patien- tiam id enim denotatur verbo substantia. Sin vero quis malit exsistentiam, naturæ nostræ machinam, vel etiam futuri exspectationem, interpretari sub- stantiæ vocabulum, ne id quidem male se habebit : namque et a Deo exsistentiam accepimus, et ipse exspectatio spesque nostra est. Vers. 9. Ab omnibus iniquitatibus mois erue me. Tu mihi patientiam donasti, atque ut nihil dico. rem ex humana infirmitate vel agerem; tu me ad haec subeunda erudisti, et ferendi vim indidisti. Porro dictionis præsentis constructio hujuscemedi est Ab omnibus iniquitatibus meis eripe me, quia tu me fecisti, id est creasti, ideoque ut creator in- hærentem humanæ-naturæ infirmitatem probe nosti. Alibi quoque scriptum est: Corpus corruptibile aggravat animam, terrenumque tabernaculum mentem curis gravatam deorsum vergit “. › Inve- niemus quoque patientissimum Jobum his utentem verbis : • Memento, inquit, quod pulverem me creasti : » Et rursus: Nonne sicut lac mulsisti me, et sicut caseum me coagulasti ? pelle et carne vestisti me, ossibus et nervis compegisti me“. .. Et denuo idem David : « Memento quod pulvis su- mus : dies hominis tanquam fenum; ceu flos agri, ita efflorescet: quia transitorias in eo spiritus est, nec permansurus *. › His videlicet vocibus sancti viri utuntur, dum peccatorum veniam ab universali Deo postulant, atque humanam testantur infirmita- tem. Imo omnes homines naturæ ad peccandum proclivitatem, ob veniam impetrandam causari so- lent. Petit igitur veniam David ceu satis jam casti- gatus. Vers. 10. Obmutui, et non aperui os meum. Patior, inquit, probris. nunc appetitus, nihilque respondeo, quia te velle scio me ignominia exerceri. Vers. 14. Remitte mihi, ut refrigerer prius quam abeam. Fortasse etiain tristia et flebilia cessare denique postulat; non eatenus ut beatitudo perfecta flat, non enim hæc præsentis temporis est, sed quatenus, refrigerium solamenque sit, quod in hac brevi vita expetimus, quam in terra transigimus more ho spitum et inquilinorum ; hac a patribus conditione geniti, ut sub peccato simus, et ob peccatum alli- ctionibus obsessi, et Adami causa morti destinati; cui priusquam succumbamus, laborum aliquam re- quiem concedi nobis rogamus. ibid. 10. " Psal. cu, 14-10. 15. ** Job x, 9.
Γέγραπται δὲ καὶ ἑτέρωθι, ὅτι «Φθαρτὸν σῶμα βαρύνει ψυχὴν, καὶ βρίθει τὸ γεῶδες σκῆνος νοῦν πολυφρόντιδα.» Εὑρήσομεν δὲ καὶ τὸν τληπαθέστατον Ἰὼβ τοιαύταις χρησάμενον λέξεσιν· «Μνήσθητι γὰρ, φησὶν, ὅτι χοῦν με ἔπλασας.» Καὶ πάλιν· «Ἢ οὐχ ὥσπερ γάλα με ἤμελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ, δέρμα καὶ κρέας με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας;» Καὶ πάλιν ὁ αὐτὸς Δαβίδ· «Μνήσθητι ὅτι χοῦς ἐσμεν· ἄνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ· ὠσεὶ ἄνθος τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει· ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει.» Τοιαύταις γὰρ φωναῖς οἱ ἅγιοι κέχρηνται, ἀμνηστίας ἁμαρτιῶν τυχεῖν ἐφιέμενοι παρὰ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθένειαν ἐνδεικνύμενοι. Καί γε πάντες τὸ τῆς φύσεως εὐόλισθον πρὸς ἁμαρτίας εἰς συγγνώμην προτείνουσι. Αἰτεῖ τοίνυν συγγνώμην ὡς ἀποχρώντως ἤδη πεπαιδευμένος. «Ἐκωφώθην, καὶ οὐκ ἤνοιξα τὸ στόμα μου.» (κ φ. 80 β) Φέρω, φησὶν, ὀνειδιζόμενος νῦν, καὶ οὐδὲν ἀντιφθέγγομαι, ὡς παρὰ σοῦ τοῦτο εἰδὼς βουλομένου με τοῖς ὀνείδεσι ἐγγυμνάζεσθαι. «Ἄνες μοι ἵνα ἀναψύξω πρὸ τοῦ με ἀπελθεῖν.» (α φ.
μικροψυχίας; οὐχὶ Κύριος; Τίς δέ μου ἡ ὑπό- τασις; τουτέστι τίς ὁ ἐνισχύσας ὑφίστασθαί με καὶ ἔχειν τὰ ἐξ ὀργῆς ἐπενηνεγμένα τῆς ἄνωθεν, Θεοῦ τοξεύοντος φιλόπαιδος ἐν τάξει πατρὸς ἐπὶ τῷ ἐκλέ- εσθαι τὰ βελτίω ; Οὐκοῦν κἂν εἰ παιδεύοι Θεὸς διὰ με μέτρου κινήσεων, ἀλλ᾽ οὖν αὐτὸς εὑρίσκεται χοι ηγὸς τοῖς πάσχουσι καρτερίας καὶ ὑπομονῆς· τοῦτο Ξρ δηλοῖ ἡ ὑπόστασις. Εἰ δέ τις εἴποι καὶ τὴν ὕπαρ- ν καὶ κατασκευὴν τῆς φύσεως ἢ καὶ τὴν καραδοκίαν πλοῦσθαι διὰ τῆς ὑποστάσεως, οὐδ' οὕτω κακῶς· τρα θεοῦ γὰρ καὶ εἰς τὸ εἶναι ὑπέστημεν, καὶ αὐτὸν ροδοκίαν καὶ ἐλπίδα ἔχομεν. = ᾿Απὸ πασῶν τῶν ἀνομιῶν μου ῥῦσαί με. (Β Γ. 169, Γ.Γ. Σύ μοι τὸ δύνασθαι φέρειν Β εχάρισαι, τὸ μηδὲν ἐξ ἀνθρωπίνης ἀσθενείας εἰπεῖν δρᾶσαι· σὺ δὲ καὶ παιδεύσας ὑποστήναι με ταῦτα, ει δύνασθαι φέρειν ἐποίησας. Ἡ δὲ σύνταξις τοῦ ροκειμένου ῥητοῦ τοιαύτη ἐστίν· Ἀπὸ πασῶν τῶν Η νομιών μου ῥῦσαί με, ὅτι σὺ ἐποίησας, τουτέστιν - πλασας, καὶ ὡς δημιουργὸς τὴν ἐνοῦσαν ἀσθένειαν = ῇ ἀνθρωπεία φύσει· ἐπίστασαι. Γέγραπται δὲ καὶ τέρωθι, ότι ο Φθαρτόν σῶμα βαρύνει ψυχήν, καὶ · . ρίθει τὸ γεώδες σκηνας νοῦν πολυφρόντιδα. » Ευρή- το μεν δὲ καὶ τὴν τληπαθέστατον Ἰὼβ τοιαύταις χρησ -τάμενον λέξεσιν· ο Μνήσθητι γάρ, φησίν, ὅτι χοῦν - - ἔπλασας. ο Καὶ πάλιν· ο Η οὐχ ὥσπερ γάλα με μελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ, δέρμα και κρέας με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνεῖρας; » Καὶ τάλιν ὁ αὐτὸς Δαβίδ· . Μνήσθητι ότι χοῦς ἐσμεν· ·· άνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ· ὡσεὶ ἄνθος - τοῦ ἀγροῦ, οὕτως ἐξανθήσει· ὅτι πνεῦμα διῆλθεν ἐν · αὐτῷ καὶ οὐχ ὑπάρξει. » Τοιαύταις γὰρ φωναῖς οἱ ἅγιοι κέχρηνται, ἀμνηστίας ἁμαρτιῶν τυχεῖν ἐφιέμε- ναι παρὰ τοῦ τῶν ὅλων Θεοῦ, τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθέ · νειαν ἐνδεικνύμενοι. Καί γε πάντες τὸ τῆς φύσεως - εὐόλισθον πρὸς ἁμαρτίας εἰς συγγνώμην προτείνουσι. Αἰτεῖ τοίνυν συγγνώμην ὡς ἀποχρώντως ήδη πεππι - δευμένος. Εκωφώθην, καὶ οὐκ ἤνοιξα τὸ στόμα μου. (Κ Γ. ) Φέρω, φησίν, ὀνειδιζόμενος νῦν, καὶ οὐδὲν ἀντιφθέγγομαι, ὡς παρὰ σοῦ τοῦτο εἰδὼς βουλομένου με τοῖς ὀνείδεσι ἐγγυμνάζεσθαι.. - Ανες μοι ἵνα ἀναψύξω πρὸ τοῦ μὲ ἀπελθεῖν. (Α Ι. 218) Τάχα δὲ καὶ τὰ λυπηρὰ καὶ δακρύων αίτια, ἤδη ποτὲ παυθῆναι παρακαλεῖ· οὐχ ὅσον εἰς μακαριότητα παντελή (οὐ γάρ ἐστιν αὕτη νῦν), ἀλλ᾽ ὅσον εἰς ἀνάψυξιν καὶ παραμυθίαν, ἣν ἐν τῷ βραχεῖ βίῳ ζητοῦμεν, ὃν ἐν γῇ ζῶμεν, ὥσπερ ξένοι καὶ πάρ- οικοι, ἐκ πατέρων ἔχοντες τὸ ὑφ' ἁμαρτίας εἶναι, καὶ ταῖς δι' ἁμαρτίας κακώσεσι κατεχόμενοι καὶ τῷ ἐξ 'Αδάμ θανάτῳ· δν πρὶν ἐπιπεσεῖν, ἀξιοῦμέν τινα καὶ ἀνάπαυσιν τῶν πόνων γενέσθαι. " Η IN PSALMUM XXXVII. A vero est substantia mea ? id est, quis mihi vires b) Sap. I, C D : suppeditat, ut ea patienter feram quæ superna ira mibi ingerit, dum me Deus, tanquam amans Filii pater, ad meliorem erudit frugem ? Quamobrem etiamsi Deus congrua concussione corrigit, idem simul constantiam largitur percussis atque patien- tiam id enim denotatur verbo substantia. Sin vero quis malit exsistentiam, naturæ nostræ machinam, vel etiam futuri exspectationem, interpretari sub- stantiæ vocabulum, ne id quidem male se habebit : namque et a Deo exsistentiam accepimus, et ipse exspectatio spesque nostra est. Vers. 9. Ab omnibus iniquitatibus mois erue me. Tu mihi patientiam donasti, atque ut nihil dico. rem ex humana infirmitate vel agerem; tu me ad haec subeunda erudisti, et ferendi vim indidisti. Porro dictionis præsentis constructio hujuscemedi est Ab omnibus iniquitatibus meis eripe me, quia tu me fecisti, id est creasti, ideoque ut creator in- hærentem humanæ-naturæ infirmitatem probe nosti. Alibi quoque scriptum est: Corpus corruptibile aggravat animam, terrenumque tabernaculum mentem curis gravatam deorsum vergit “. › Inve- niemus quoque patientissimum Jobum his utentem verbis : • Memento, inquit, quod pulverem me creasti : » Et rursus: Nonne sicut lac mulsisti me, et sicut caseum me coagulasti ? pelle et carne vestisti me, ossibus et nervis compegisti me“. .. Et denuo idem David : « Memento quod pulvis su- mus : dies hominis tanquam fenum; ceu flos agri, ita efflorescet: quia transitorias in eo spiritus est, nec permansurus *. › His videlicet vocibus sancti viri utuntur, dum peccatorum veniam ab universali Deo postulant, atque humanam testantur infirmita- tem. Imo omnes homines naturæ ad peccandum proclivitatem, ob veniam impetrandam causari so- lent. Petit igitur veniam David ceu satis jam casti- gatus. Vers. 10. Obmutui, et non aperui os meum. Patior, inquit, probris. nunc appetitus, nihilque respondeo, quia te velle scio me ignominia exerceri. Vers. 14. Remitte mihi, ut refrigerer prius quam abeam. Fortasse etiain tristia et flebilia cessare denique postulat; non eatenus ut beatitudo perfecta flat, non enim hæc præsentis temporis est, sed quatenus, refrigerium solamenque sit, quod in hac brevi vita expetimus, quam in terra transigimus more ho spitum et inquilinorum ; hac a patribus conditione geniti, ut sub peccato simus, et ob peccatum alli- ctionibus obsessi, et Adami causa morti destinati; cui priusquam succumbamus, laborum aliquam re- quiem concedi nobis rogamus. ibid. 10. " Psal. cu, 14-10. 15. ** Job x, 9.
PG 69:980218) Τάχα δὲ καὶ τὰ λυπηρὰ καὶ δακρύων αἴτια, ἤδη ποτὲ παυθῆναι παρακαλεῖ· οὐχ ὅσον εἰς μακαριότητα παντελῆ (οὐ γάρ ἐστιν αὕτη νῦν), ἀλλ’ ὅσον εἰς ἀνάψυξιν καὶ παραμυθίαν, ἣν ἐν τῷ βραχεῖ βίῳ ζητοῦμεν, ὃν ἐν γῇ ζῶμεν, ὥσπερ ξένοι καὶ πάροικοι, ἐκ πατέρων ἔχοντες τὸ ὑφ’ ἁμαρτίας εἶναι, καὶ ταῖς δι’ ἁμαρτίας κακώσεσι κατεχόμενοι καὶ τῷ ἐξ Ἀδὰμ θανάτῳ· ὃν πρὶν ἐπιπεσεῖν, ἀξιοῦμέν τινα καὶ ἀνάπαυσιν τῶν πόνων γενέσθαι. ΨΑΛΜΟΣ ΛΘ. «Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 218, β φ. 143 β, ι φ. 198) Τινὲς ἐκ προςώπου τοῦ Δαβὶδ εἰρῆσθαί φασι τὸν προκείμενον ψαλμὸν, ὡς ἐξῃρημένου λοιπὸν θλίψεώς τε πάσης καὶ τῶν ἐκ θείας ὀργῆς ἐπενηνεγμένων αὐτῷ διὰ τὴν εἰς Οὐρίου γυναῖκα, καὶ αὐτὸν τὸν Οὐρίαν, ἁμαρτίαν· καὶ εἶναί γε αὐτὸν χαριστήριον ἐπὶ τῇ τῶν συσχόντων αὐτὸν πειρασμῶν [ αλ. ξοδ. τιμωριῶν] ἀπαλλαγῇ. Ἀλλ’ εὑρήσομεν, φησὶν, ἐν τῷ μεταξὺ καὶ τοῦ Σωτῆρος τὸ πρόσωπον εἰσκεκομισμένον, τῆς τε ἐνανθρωπήσεως ἀπαγγέλλον τὴν οἰκονομίαν, καὶ ὅτι ἀνακηρύξει τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν τὴν διὰ πίστεως χάριν.
η ΨΑΛΜΟΣ ΑΘ. Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ώπου (1) τοῦ Δαβὶδ εἰρῆσθαι φασι τον προκείμενον ψαλμόν, ὡς ἐξῃρημένου λοιπὸν θλίψεώς τε πάσης καὶ τῶν ἐκ θείας ὀργῆς ἐπενηνεγμένων αὐτῷ διὰ τὴν εἰς Ουρίου γυναῖκα, καὶ αὐτὸν τὸν Ουρίαν, ἁμαρ τίαν· καὶ εἶναί γε αὐτὸν χαριστήριον ἐπὶ τῇ τῶν συσχόντων αὐτὸν πειρασμῶν τιμωριών ἀπαλλαγῇ. Αλλ' ευρήσομεν, φησὶν, ἐν τῷ μεταξὺ καὶ τοῦ Σωτῆρος τὸ πρόσωπον εἰσκεκομισμένον, τῆς τα ἐνανθρωπήσεως ἀπαγγέλλον τὴν οἰκονομίαν, καὶ ὅτι ἀνακηρύξει τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν τὴν διὰ πί- στεως χάριν. Εἶτα μετὰ τοῦτο πρόσωπον ἕτερον ἀνδρὸς εἰσκομίζεται κατοικτείρεσθαι γλιχόμενον παρὰ Θεοῦ, καὶ ὁμολογοῦν ὅτι μονονουχί καταλέχωσται τοῖς ἰδίοις παθήμασιν. Εἶτα πῶς ἤρμοσεν αὐτῷ θεσ πεσίῳ Δαβίδ, ἢ πῶς ἂν τοῦ Σωτῆρος ἔφη φωνάς, ἑτέρῳ τινὶ τῶν καθ' ἡμᾶς ὡς σεσωσμένῳ παρὰ Θεοῦ καὶ ὁδὸς ἀνάπτοντι χαριστηρίους; Ἡμεῖς δ' εἰρή σθαι αὐτὸν νομίζομεν ἐκ προσώπου τοῦ νέου λαού. καὶ εὐδοκιμήσαντος ἐν πίστει τῇ ἐν Χριστῷ, καὶ ἀνακομισθέντος ἀληθῶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας. τουτέστιν ἐκ βάθους ἁμαρτιῶν, ἐκ πηλοῦ τε ιλύος Εἰσβάλλει γὰρ μεταξὺ καὶ οὐκ ἔξω σκοποῦ τοῦ αὐτ τοῦ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ, τοῖς εὐχαριστοῦσιν οἱονεί πως ἀνοιγνύντος τοῦ μυστηρίου βάθος, καὶ τῆς οἰω κονομίας διδάσκοντος τὸν τρόπον, δι' οὗ καὶ σεσώ- σμεθα. Εἶτα μετά γε τοὺς παρ' αὐτοῦ λόγους, πάλιν τὸ τοῦ λαοῦ πρόσωπον εἰσφέρεται, ὁμολογοῦντος ούς δὲν ἧττον τὰ ἐν οἷς ἦν κακὰ, καὶ τὸ πλῆθος τῶν αἰτιαμάτων, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως δοξάζηται Χριστός ὁ ἐκ βάθρων αὐτοὺς ἁρπάσας, καὶ τῶν τῆς ἀπὸ ωλείας τελμάτων ἔξω τιθεὶς, διὰ πίστεως δηλονότι. Αξιοῦσι γὰρ οἱ ἐξ Ἰσραὴλ πιστεύσαντες ῥυσθῆναι τῆς διὰ τὴν ἀπείθειαν ἁμαρτίας, ἅμα δὲ καὶ δι ηγοῦνται τὰ συμβεβηκότα αὐτοῖς διὰ τὴν ἀπιστίαν κακά. "Αλλοι (2) δὲ καὶ εἰς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι τὴν ᾠδὴν ἀναφέρουσιν, ὠφεληθέντας τῇ ἐκεῖσε θλίψει καὶ ἐπαναχθέντας. Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον καὶ προσέσχε μοι, κ. τ. λ. τις· Πῶς ἂν ὑπομεμενήκασιν οὗτοι τὸν Κύριον, πῶς εἰσηκούσθησαν ὅλως οἱ τάχα που μπλε βοήσαν τες πρὸς αὐτὸν, ἀφεστηκότες δὲ καὶ αὐτοῦ τοῦ εἰ δέναι τίς ὁ φύσει τῶν ὅλων ἐστὶ γενεσιουργός και Β. Θεοδώρου. Καὶ ἐν τούτῳ προφητεύει τὰ κατὰ τὸν λαὸν ὡσανεὶ αἰχμαλωτισθέντα ὑπὸ τοῦ Βαβυλωνίου βασιλέως. Καὶ ἐκ τοῦ ἐκείνων προσώπου φθέγγεται, εὐχαριστῶν τῷ Θεῷ, ὡς μελλόντων αὐτῶν ἀπαλλα γήσεσθαι τῆς αἰχμαλωσίας· διδάσκων, ὡς ἐὰν ἐν ταῖς συμφοραῖς ἐπὶ τὸν Θεὸν θῶνται τὴν ἐλπίδα, δυ νήσονται ῥυσθῆναι τῶν κατεχόντων αὐτοὺς ἀναρῶν. ἐξετασθέντας, πάσης δ' ἐκτὸς γεγονότας εκτόπου πράξεως, καὶ τοῦ Θεοῦ ἡρτημένους, ὥσπερ αὐτοῦ τευξομένους μόνου βοηθείας. *T ·S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS XXXIX. A - B Vers. 1. In finem, psalmus Davidi. Nonnulli in persona Davidis dictum hunc psal- (A f. 218, B f. b, I f. 198) Tevèç ix mpoσ- mum aiunt, ceu jam erepti omni calamitate et ex inflictis ei penis a divina ira, propter patratum adversus Uriæ uxorem, ipsumque adeo Uriam, pec- catum; reddique gratias putant ob incumbentium malorum depulsionem ". Sed ecce in subsequenti- bus comperiemus introductam Servatoris personam [al. cod. qui humana naturæ assumptionem nuntiat, et se gra- tiam toto orbe per fidem prædicaturum. Deinde alia infertur viri persona quæ Dei misericordiam ex- optat, seque propriis obrutam passionibus confite- tur. At enim quomodo ea res divo Davidi congrual? vel do is Servatoris verba proferat ? vel de- nique cuinam alii, tanquam Dei ope servato, et gra- tiarum actionem pauenti, haec accommodentur ? Nos care proleum hunc in persona dici existimamus no̟yi populi, qui jam Christi fidem feliciter sit am- plexus, vereque e lacu miseriæ expeditus fuerit, Id est peccatorum abysso, crassæque materiæ limo. Introducit enim, haud præter propositum, ipsius quoque Christi personam, qui gratis hominibus ape- rit veluti mysterii arcanum, et incarnationis pandit rationem, qua nimirum salvi sumus. Deinde post Christį verba, rursus populi apparet persona, mala pariter in quibus versabatur, suorumque criminum multitudinem falentis, ut magis laudetur Christus qui se de barathro eripuit, ac per fidem extra per- ditionis caenum collocavit. Postulant enim Israelite liberari se incredulitatis peccato, simulque narrant quæ sibi ob incredulitateur evenerint mala. Denique alii ad captivos Babylone canticum hoc re- ferunt, calamitate illa emendatos, atque ita reduces. Vers. 2. Suetinens sustinui Dominum, et intendit miki. Sed dicet aliquis: Quomodo sustinuerint isti Do- minum, vel omnino quomodo exauditi fuerint, qui née ad ipsum fortasse clamaverint, quia ne norant quidom quisnam sit verus rerum omnium creator ac dominus (3)? Dicimus ergo Servatorem sagena » II Reg. X, XII. c (A f. b, B f. 144, I f. b) 'Allà pain traclius. pwv a nonnullis olim dictns, propterea quod pro- phetica plurima non ad novum Christi populum, sed ad priscum Judaicum, referre solitus fuit. Hu- jus ineditum fragmentum, quod Cyrillus evidenter respicit, recitare nos non piget ex codice B. f. 145, Hoc in psalmo vatici natur David de populo tanquam jam in potestatem Babylonici regis redacto. Atque in ejus persona loqui- tur, Deo gratias agens ob futuram ejusdem populi a captivitate liberationem: docens nimirum færi posse ut si afficti in Deo spem collocent, incumben- tibus sibi molestiis expediantur. Deinde etiam beato prædicat, propterea quod calamitatibus proharis, cuivis indigno actui vale tixerint, Deoque adhæserint, a quo uno auxilium erant consecuturi. de ethnicis, quod apparet eliam ex subsequentibus. (4) Haec apud Carderimna, sed aliis verbis et bene D Έπειτα καὶ μακαρίζει τοὺς ἐν ταῖς συμφοραῖς (2) Nempe Theodorus Mopsuestenus, Ἰουδαιό (3) Ergo in præcedentibus Cyrillus verba fecerat
Εἶτα μετὰ τοῦτο πρόσωπον ἕτερον ἀνδρὸς εἰσκομίζεται κατοικτείρεσθαι γλιχόμενον παρὰ Θεοῦ, καὶ ὁμολογοῦν ὅτι μονονουχὶ κατακέχωσται τοῖς ἰδίοις παθήμασιν. Εἶτα πῶς ἥρμοσεν αὐτῷ θεςπεσίῳ Δαβὶδ, ἢ πῶς ἂν τοῦ Σωτῆρος ἔφη φωνὰς, ἢ ἑτέρῳ τινὶ τῶν καθ’ ἡμᾶς ὡς σεσωσμένῳ παρὰ Θεοῦ καὶ ᾠδὰς ἀνάπτοντι χαριστηρίους; Ἡμεῖς δ’ εἰρῆσθαι αὐτὸν νομίζομεν ἐκ προσώπου τοῦ νέου λαοῦ, καὶ εὐδοκιμήσαντος ἐν πίστει τῇ ἐν Χριστῷ, καὶ ἀνακομισθέντος ἀληθῶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας, τουτέστιν ἐκ βάθους ἁμαρτιῶν, ἐκ πηλοῦ τε ἰλύος Εἰσβάλλει γὰρ μεταξὺ καὶ οὐκ ἔξω σκοποῦ τοῦ αὐτοῦ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ, τοῖς εὐχαριστοῦσιν οἱονεί πως ἀνοιγνύντος τοῦ μυστηρίου βάθος, καὶ τῆς οἰκονομίας διδάσκοντος τὸν τρόπον, δι’ οὗ καὶ σεσώσμεθα. Εἶτα μετά γε τοὺς παρ’ αὐτοῦ λόγους, πάλιν τὸ τοῦ λαοῦ πρόσωπον εἰσφέρεται, ὁμολογοῦντος οὐδὲν ἧττον τὰ ἐν οἷς ἦν κακὰ, καὶ τὸ πλῆθος τῶν αἰτιαμάτων, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως δοξάζηται Χριστὸς ὁ ἐκ βάθρων αὐτοὺς ἁρπάσας, καὶ τῶν τῆς ἀπωλείας τελμάτων ἔξω τιθεὶς, διὰ πίστεως δηλονότι.
η ΨΑΛΜΟΣ ΑΘ. Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. ώπου (1) τοῦ Δαβὶδ εἰρῆσθαι φασι τον προκείμενον ψαλμόν, ὡς ἐξῃρημένου λοιπὸν θλίψεώς τε πάσης καὶ τῶν ἐκ θείας ὀργῆς ἐπενηνεγμένων αὐτῷ διὰ τὴν εἰς Ουρίου γυναῖκα, καὶ αὐτὸν τὸν Ουρίαν, ἁμαρ τίαν· καὶ εἶναί γε αὐτὸν χαριστήριον ἐπὶ τῇ τῶν συσχόντων αὐτὸν πειρασμῶν τιμωριών ἀπαλλαγῇ. Αλλ' ευρήσομεν, φησὶν, ἐν τῷ μεταξὺ καὶ τοῦ Σωτῆρος τὸ πρόσωπον εἰσκεκομισμένον, τῆς τα ἐνανθρωπήσεως ἀπαγγέλλον τὴν οἰκονομίαν, καὶ ὅτι ἀνακηρύξει τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν τὴν διὰ πί- στεως χάριν. Εἶτα μετὰ τοῦτο πρόσωπον ἕτερον ἀνδρὸς εἰσκομίζεται κατοικτείρεσθαι γλιχόμενον παρὰ Θεοῦ, καὶ ὁμολογοῦν ὅτι μονονουχί καταλέχωσται τοῖς ἰδίοις παθήμασιν. Εἶτα πῶς ἤρμοσεν αὐτῷ θεσ πεσίῳ Δαβίδ, ἢ πῶς ἂν τοῦ Σωτῆρος ἔφη φωνάς, ἑτέρῳ τινὶ τῶν καθ' ἡμᾶς ὡς σεσωσμένῳ παρὰ Θεοῦ καὶ ὁδὸς ἀνάπτοντι χαριστηρίους; Ἡμεῖς δ' εἰρή σθαι αὐτὸν νομίζομεν ἐκ προσώπου τοῦ νέου λαού. καὶ εὐδοκιμήσαντος ἐν πίστει τῇ ἐν Χριστῷ, καὶ ἀνακομισθέντος ἀληθῶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας. τουτέστιν ἐκ βάθους ἁμαρτιῶν, ἐκ πηλοῦ τε ιλύος Εἰσβάλλει γὰρ μεταξὺ καὶ οὐκ ἔξω σκοποῦ τοῦ αὐτ τοῦ πρόσωπον τοῦ Χριστοῦ, τοῖς εὐχαριστοῦσιν οἱονεί πως ἀνοιγνύντος τοῦ μυστηρίου βάθος, καὶ τῆς οἰω κονομίας διδάσκοντος τὸν τρόπον, δι' οὗ καὶ σεσώ- σμεθα. Εἶτα μετά γε τοὺς παρ' αὐτοῦ λόγους, πάλιν τὸ τοῦ λαοῦ πρόσωπον εἰσφέρεται, ὁμολογοῦντος ούς δὲν ἧττον τὰ ἐν οἷς ἦν κακὰ, καὶ τὸ πλῆθος τῶν αἰτιαμάτων, ἵνα καὶ ἔτι μειζόνως δοξάζηται Χριστός ὁ ἐκ βάθρων αὐτοὺς ἁρπάσας, καὶ τῶν τῆς ἀπὸ ωλείας τελμάτων ἔξω τιθεὶς, διὰ πίστεως δηλονότι. Αξιοῦσι γὰρ οἱ ἐξ Ἰσραὴλ πιστεύσαντες ῥυσθῆναι τῆς διὰ τὴν ἀπείθειαν ἁμαρτίας, ἅμα δὲ καὶ δι ηγοῦνται τὰ συμβεβηκότα αὐτοῖς διὰ τὴν ἀπιστίαν κακά. "Αλλοι (2) δὲ καὶ εἰς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι τὴν ᾠδὴν ἀναφέρουσιν, ὠφεληθέντας τῇ ἐκεῖσε θλίψει καὶ ἐπαναχθέντας. Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον καὶ προσέσχε μοι, κ. τ. λ. τις· Πῶς ἂν ὑπομεμενήκασιν οὗτοι τὸν Κύριον, πῶς εἰσηκούσθησαν ὅλως οἱ τάχα που μπλε βοήσαν τες πρὸς αὐτὸν, ἀφεστηκότες δὲ καὶ αὐτοῦ τοῦ εἰ δέναι τίς ὁ φύσει τῶν ὅλων ἐστὶ γενεσιουργός και Β. Θεοδώρου. Καὶ ἐν τούτῳ προφητεύει τὰ κατὰ τὸν λαὸν ὡσανεὶ αἰχμαλωτισθέντα ὑπὸ τοῦ Βαβυλωνίου βασιλέως. Καὶ ἐκ τοῦ ἐκείνων προσώπου φθέγγεται, εὐχαριστῶν τῷ Θεῷ, ὡς μελλόντων αὐτῶν ἀπαλλα γήσεσθαι τῆς αἰχμαλωσίας· διδάσκων, ὡς ἐὰν ἐν ταῖς συμφοραῖς ἐπὶ τὸν Θεὸν θῶνται τὴν ἐλπίδα, δυ νήσονται ῥυσθῆναι τῶν κατεχόντων αὐτοὺς ἀναρῶν. ἐξετασθέντας, πάσης δ' ἐκτὸς γεγονότας εκτόπου πράξεως, καὶ τοῦ Θεοῦ ἡρτημένους, ὥσπερ αὐτοῦ τευξομένους μόνου βοηθείας. *T ·S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS XXXIX. A - B Vers. 1. In finem, psalmus Davidi. Nonnulli in persona Davidis dictum hunc psal- (A f. 218, B f. b, I f. 198) Tevèç ix mpoσ- mum aiunt, ceu jam erepti omni calamitate et ex inflictis ei penis a divina ira, propter patratum adversus Uriæ uxorem, ipsumque adeo Uriam, pec- catum; reddique gratias putant ob incumbentium malorum depulsionem ". Sed ecce in subsequenti- bus comperiemus introductam Servatoris personam [al. cod. qui humana naturæ assumptionem nuntiat, et se gra- tiam toto orbe per fidem prædicaturum. Deinde alia infertur viri persona quæ Dei misericordiam ex- optat, seque propriis obrutam passionibus confite- tur. At enim quomodo ea res divo Davidi congrual? vel do is Servatoris verba proferat ? vel de- nique cuinam alii, tanquam Dei ope servato, et gra- tiarum actionem pauenti, haec accommodentur ? Nos care proleum hunc in persona dici existimamus no̟yi populi, qui jam Christi fidem feliciter sit am- plexus, vereque e lacu miseriæ expeditus fuerit, Id est peccatorum abysso, crassæque materiæ limo. Introducit enim, haud præter propositum, ipsius quoque Christi personam, qui gratis hominibus ape- rit veluti mysterii arcanum, et incarnationis pandit rationem, qua nimirum salvi sumus. Deinde post Christį verba, rursus populi apparet persona, mala pariter in quibus versabatur, suorumque criminum multitudinem falentis, ut magis laudetur Christus qui se de barathro eripuit, ac per fidem extra per- ditionis caenum collocavit. Postulant enim Israelite liberari se incredulitatis peccato, simulque narrant quæ sibi ob incredulitateur evenerint mala. Denique alii ad captivos Babylone canticum hoc re- ferunt, calamitate illa emendatos, atque ita reduces. Vers. 2. Suetinens sustinui Dominum, et intendit miki. Sed dicet aliquis: Quomodo sustinuerint isti Do- minum, vel omnino quomodo exauditi fuerint, qui née ad ipsum fortasse clamaverint, quia ne norant quidom quisnam sit verus rerum omnium creator ac dominus (3)? Dicimus ergo Servatorem sagena » II Reg. X, XII. c (A f. b, B f. 144, I f. b) 'Allà pain traclius. pwv a nonnullis olim dictns, propterea quod pro- phetica plurima non ad novum Christi populum, sed ad priscum Judaicum, referre solitus fuit. Hu- jus ineditum fragmentum, quod Cyrillus evidenter respicit, recitare nos non piget ex codice B. f. 145, Hoc in psalmo vatici natur David de populo tanquam jam in potestatem Babylonici regis redacto. Atque in ejus persona loqui- tur, Deo gratias agens ob futuram ejusdem populi a captivitate liberationem: docens nimirum færi posse ut si afficti in Deo spem collocent, incumben- tibus sibi molestiis expediantur. Deinde etiam beato prædicat, propterea quod calamitatibus proharis, cuivis indigno actui vale tixerint, Deoque adhæserint, a quo uno auxilium erant consecuturi. de ethnicis, quod apparet eliam ex subsequentibus. (4) Haec apud Carderimna, sed aliis verbis et bene D Έπειτα καὶ μακαρίζει τοὺς ἐν ταῖς συμφοραῖς (2) Nempe Theodorus Mopsuestenus, Ἰουδαιό (3) Ergo in præcedentibus Cyrillus verba fecerat
PG 69:982Ἀξιοῦσι γὰρ οἱ ἐξ Ἰσραὴλ πιστεύσαντες ῥυσθῆναι τῆς διὰ τὴν ἀπείθειαν ἁμαρτίας, ἅμα δὲ καὶ διηγοῦνται τὰ συμβεβηκότα αὐτοῖς διὰ τὴν ἀπιστίαν κακά. Ἄλλοι δὲ καὶ εἰς τοὺς ἐν Βαβυλῶνι τὴν ᾠδὴν ἀναφέρουσιν, ὠφεληθέντας τῇ ἐκεῖσε θλίψει καὶ ἐπαναχθέντας. «Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι, κ.τ.λ.» (α φ. 218 β, β φ. 144, ι φ. 199 β) Ἀλλὰ φαίη τις· Πῶς ἂν ὑπομεμενήκασιν οὗτοι τὸν Κύριον, ἢ πῶς εἰσηκούσθησαν ὅλως οἱ τάχα που μηδὲ βοήσαντες πρὸς αὐτὸν, ἀφεστηκότες δὲ καὶ αὐτοῦ τοῦ εἰδέναι τίς ὁ φύσει τῶν ὅλων ἐστὶ γενεσιουργὸς καὶ δεσπότης; Φαμὲν οὖν ὅτι σεσαγήνευκεν ὁ Σωτὴρ διὰ τῆς πίστεως τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καταργήσας τοῦ διαβόλου τὸ κράτος, καὶ τῶν πονηρῶν δυνάμεων τὴν σκαιότητα καταλύσας, πνευματικῇ τετίμηκεν ἐλευθερίᾳ τοὺς διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν κεκλημένους εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ. Πλὴν οὐχὶ μόνη τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς εἰσβέβηκε διὰ πίστεως, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν οἱ ἐξ αἴματος Ἰσραήλ. «Ἀνέκτισε γὰρ ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάσσων ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα,» καθ’ ἃ γέγραπται.
δεσπότης ; Φαμὲν οὖν ὅτι σεσαγήνευσεν ὁ Σωτὴρ διὰ Β τῆς πίστεως τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καταργήσας τοῦ διαβόλου τὸ κράτος, καὶ τῶν πονηρῶν δυνάμεων την σκαιότητα καταλύσας, πνευματική τετίμηκεν ἐλευθερία τοὺς διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν κεκλημέ τους εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ. Πλὴν οὐχὶ μόνη τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς εἰσβέβηκε διὰ πίστεως, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν οἱ ἐξ αἵματος Ισραήλ. • Ανέχτισε γὰρ ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάσσων ἀμφοτέρους ἐν ἐνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα, ο καθ' & γέγραπται. Αμφω δὴ οὖν εἷς γεγόνασι λαός, κατὰ τὴν αὐτοῦ Σωτή ρος φωνήν. Καὶ ἄλλα γάρ, φησίν, « ἔχω πρόβατα, δ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνα δεῖ με ἀγα γεῖν· καὶ γενήσονται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν, ο Οὐκοῦν ὅπερ ἂν ἐξ ἑνὸς λέγηται προσώπου, τοῦτο πάντως ἀρμόσειεν ἂν τούτοις τε κἀκείνοις, διὰ τὸν τῆς ἑνότητος σύνδεσμον τῆς ἐν Χριστῷ διὰ Πνεύματ τος. Ὅτι δὲ τὸ Χριστοῦ μυστήριον προαπηγγέλλετο τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ διά τε νόμου καὶ προφητῶν, εἴη ἂν οὐκ ἀσυμφανές τοῖς τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐπιστή μοσιν. Εφη γάρ του Χριστός Ἰουδαίοις προςδιαλε- τόμενος· ο Ε! ἐπιστεύετε Μωσεί, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. • Προσεδόκων γὰρ αὐτὸν ἀφίξεσθαι κατά καιροὺς Ἰουδαῖοι Σωτήρα καὶ Λυτρωτήν, οὐχὶ μόνων ἑαυτῶν, ἀλλὰ καὶ ἀπάν των τῶν ἐθνῶν. Καὶ γοῦν Συμεὼν ὁ δίκαιος, ὅτε βρέφος όντα Χριστὸν ἐν τῷ θείῳ τεθέατο ναῷ, ο Νῦν ἀπολύεις, ἔφη, τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ βημά σου, ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ήτοίμασας κατὰ πρόσωπόν σου· φῶς εἰς ἀπο κάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἐκ Σαμαρείας γύναιον, ὅτε Χριστῷ διελέγετο, διαμα λόγηκεν ἐναργώς. Εφη γάρ « Οίδαμεν ὅτι Μεσσίας ἔρχεται, ὁ λεγόμενος Χριστός· ὅταν ἔλθῃ ἐκεῖνος ἀπαγγελεῖ ἡμῖν πάντα. » Εἴρηται δὲ καὶ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν τοῖς Ἰουδαίων δήμοις, ἐπαγγελλο- μένου τοῦ Χριστοῦ τὴν ἑαυτοῦ πρὸς ἡμᾶς ἄφιξιν· • Διὰ τοῦτο ὑπόμεινόν με, λέγει Κύριος, εἰς ἡμέραν ἀναστάσεώς μου εἰς μαρτύριον, διότι τὸ κρῖμά μου εἰς συναγωγές ἐθνῶν. » Οὐκοῦν φαῖεν ἂν εἰκότως, ὅτι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἄφιξιν ὡς ἔσται κατά καιρούς προσδοκήσαντες· « Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύ ριον, ὁ ἀντὶ τοῦ, Προσδοκῶν προσεδόκησα· καὶ προσέσχεν μοι, ο τουτέστιν, Ἐπεσκέψατό με. Θεός γὰρ ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, καὶ ἀνήγαγεν ἡμᾶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας τῶν τοῦ θανάτου πυλῶν καὶ τῆς ἐκεῖσε φθορᾶς, ἧς καὶ ἀπηλλάγμεθα διὰ Χριστοῦ μεταμορφοῦντος εἰς ἀφθαρσίαν ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναπλάττοντος εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος τῶν τοῦ κόσμου περι- σπασμῶν, καὶ τῆς δυσώδους ἁμαρτίας. Ἐκ τούτων γὰρ ἀνίμησεν ἡμᾶς διὰ τῆς ἀῤῥήτου χειρὸς καὶ τῆς ἀφράστου δυνάμεως τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτρᾳ τοὺς πόδας μου, κ. τ. λ. (ΙΙ. 200) Στερεὸς γὰρ νοῦς τοῖς ἐν Χριστῷ, καθ' " οι IN PSALMUM XXXIX. A sua terre universe incolas comprehendisse, air- D C Ephes. 11, 15. Joan. x, * Joan. v, 46. HI, 8. quata diaboli potentia, et malignarum potestatu sævitia cohibita, spiritalique libertate donasse voRR- tos, per ipsorum erga se fidem, ad sui notitiam. Sed enim baud multitudo gentium tantummodo in- troiit per fidem, verum ante has ipsas ii qui de stirpe Israelis erant. « Instauravit enim Christus populos duos in uno novo homine paceni faciens, ambosque uno in corpore convertens ad Patrem, › sicuti scriptum est ". Duo igitur unus facti surt populus, secundum ipsius Servatoris dictum : nam- que : Et alias, aiebat c ego ores habeo, quæ non sunt de hoc ovili ; illas quoque me oportet adducere, ita ut flat unum ovile et unus pastor "., Ergo quod ab una persona pronuntiatur, id omnino tum his tum illis congruet, propter vinculum unitatis, quæ est in Christo per Spiritum. Quod autem Christi mysterium prænuntiatum fuerit Israelitis per legem atque prophetas, sacrarum certe Lille- rarum peritis haud erit obscurum. Ait enim ali- cubi Christus Judæos alloquens • Si Moysi crede- retis, utique et mili crederetis; nam de me ille seripsit 5., Reapse autem exspectabant ipsum per tempora venturum Judi Servatorem ac Redem ptorem non ipsorum tantummodo, verum etiam om- nium ethnicorum. Quamobrem et Simeon justus, cum infantem Christum sacro in templo vidit : ‹ Nunc dimittis, iuquit, servam tuuin, Domine, se- cundum verbum tnum ; quia viderunt oculi mei sa- lutare tuum, quod parasti ante faciem tuam; lg- men ad revelationem gentium et gloriam populi (s- raelis. › Quin etiam Samaritana muliercula com Christo colloquens, idipsum aperte confessa est. Ait enim: Scimus Messiam esse venturum, qui dicitur Christus: cum ille venerit, omnia nobis annuutiabit ". › Sed et a quadam e sanctis prophe- tis dictum fuit Judaico populo, dum Christus ore illius suum ad nos adventum sponderet : « Propter- ea exspecta me, dicit Dominus, in die qua testis exsurgam; etenim judicium a me fiet in gentium congregatione **. » Ergo recte dicet, qui venturum. per tempora exspectat Dominum : c Sustinens sas- tinui Dominum, pro Exspectans exspectavi, ‹et intendit mihi, id est Me visitavit. Deus enim Do- minus apparuit nobis, eduxitque nos de lacu mise- riz, de mortis foribus, deque illius loci corruptione; qua liberati fuimus per Christum, qui transformat ad incorruptionem in seipso, et quidem primo, hominis naturam, refingitque ad priorem conditio- nem, a luto palustri mundialium curarum, et pec- cali faetore. Inde enim nos Deus extraxit, arcaby ineffabilique vi et manu nostri omnium Servatoris Christi. Vers. 3. Et statuit super petram pedes meos, etc. . Etenim Christi asseclis firma mens est, sicut ait * Luc. r, 29, ** Joan. IV, 25. » Sophen-
Ἄμφω δὴ οὖν εἷς γεγόνασι λαὸς, κατὰ τὴν αὐτοῦ Σωτῆρος φωνήν. Καὶ ἄλλα γὰρ, φησὶν, «ἔχω πρόβατα, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνα δεῖ με ἀγαγεῖν· καὶ γενήσονται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν.» Οὐκοῦν ὅπερ ἂν ἐξ ἑνὸς λέγηται προσώπου, τοῦτο πάντως ἁρμόσειεν ἂν τούτοις τε κἀκείνοις, διὰ τὸν τῆς ἑνότητος σύνδεσμον τῆς ἐν Χριστῷ διὰ Πνεύματος. Ὅτι δὲ τὸ Χριστοῦ μυστήριον προαπηγγέλλετο τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ διά τε νόμου καὶ προφητῶν, εἴη ἂν οὐκ ἀσυμφανὲς τοῖς τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐπιστήμοσιν. Ἔφη γάρ που Χριστὸς Ἰουδαίοις προσδιαλεγόμενος· «Εἰ ἐπιστεύετε Μωσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.» Προσεδόκων γὰρ αὐτὸν ἀφίξεσθαι κατὰ καιροὺς Ἰουδαῖοι Σωτῆρα καὶ Λυτρωτὴν, οὐχὶ μόνων ἑαυτῶν, ἀλλὰ καὶ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν. Καὶ γοῦν Συμεὼν ὁ δίκαιος, ὅτε βρέφος ὄντα Χριστὸν ἐν τῷ θείῳ τεθέατο ναῷ, «Νῦν ἀπολύεις, ἔφη, τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπόν σου· φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ.» Ἀλλὰ καὶ τὸ ἐκ Σαμαρείας γύναιον, ὅτε Χριστῷ διελέγετο, διωμολόγηκεν ἐναργῶς. Ἔφη γάρ·
δεσπότης ; Φαμὲν οὖν ὅτι σεσαγήνευσεν ὁ Σωτὴρ διὰ Β τῆς πίστεως τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καταργήσας τοῦ διαβόλου τὸ κράτος, καὶ τῶν πονηρῶν δυνάμεων την σκαιότητα καταλύσας, πνευματική τετίμηκεν ἐλευθερία τοὺς διὰ πίστεως τῆς εἰς αὐτὸν κεκλημέ τους εἰς ἐπίγνωσιν αὐτοῦ. Πλὴν οὐχὶ μόνη τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς εἰσβέβηκε διὰ πίστεως, ἀλλὰ γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν οἱ ἐξ αἵματος Ισραήλ. • Ανέχτισε γὰρ ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαούς, εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον ποιῶν εἰρήνην, καὶ ἀποκαταλλάσσων ἀμφοτέρους ἐν ἐνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα, ο καθ' & γέγραπται. Αμφω δὴ οὖν εἷς γεγόνασι λαός, κατὰ τὴν αὐτοῦ Σωτή ρος φωνήν. Καὶ ἄλλα γάρ, φησίν, « ἔχω πρόβατα, δ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνα δεῖ με ἀγα γεῖν· καὶ γενήσονται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν, ο Οὐκοῦν ὅπερ ἂν ἐξ ἑνὸς λέγηται προσώπου, τοῦτο πάντως ἀρμόσειεν ἂν τούτοις τε κἀκείνοις, διὰ τὸν τῆς ἑνότητος σύνδεσμον τῆς ἐν Χριστῷ διὰ Πνεύματ τος. Ὅτι δὲ τὸ Χριστοῦ μυστήριον προαπηγγέλλετο τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ διά τε νόμου καὶ προφητῶν, εἴη ἂν οὐκ ἀσυμφανές τοῖς τῶν ἱερῶν Γραμμάτων ἐπιστή μοσιν. Εφη γάρ του Χριστός Ἰουδαίοις προςδιαλε- τόμενος· ο Ε! ἐπιστεύετε Μωσεί, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. • Προσεδόκων γὰρ αὐτὸν ἀφίξεσθαι κατά καιροὺς Ἰουδαῖοι Σωτήρα καὶ Λυτρωτήν, οὐχὶ μόνων ἑαυτῶν, ἀλλὰ καὶ ἀπάν των τῶν ἐθνῶν. Καὶ γοῦν Συμεὼν ὁ δίκαιος, ὅτε βρέφος όντα Χριστὸν ἐν τῷ θείῳ τεθέατο ναῷ, ο Νῦν ἀπολύεις, ἔφη, τὸν δοῦλόν σου, Δέσποτα, κατὰ τὸ βημά σου, ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ήτοίμασας κατὰ πρόσωπόν σου· φῶς εἰς ἀπο κάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ Ἰσραήλ. ᾿Αλλὰ καὶ τὸ ἐκ Σαμαρείας γύναιον, ὅτε Χριστῷ διελέγετο, διαμα λόγηκεν ἐναργώς. Εφη γάρ « Οίδαμεν ὅτι Μεσσίας ἔρχεται, ὁ λεγόμενος Χριστός· ὅταν ἔλθῃ ἐκεῖνος ἀπαγγελεῖ ἡμῖν πάντα. » Εἴρηται δὲ καὶ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν τοῖς Ἰουδαίων δήμοις, ἐπαγγελλο- μένου τοῦ Χριστοῦ τὴν ἑαυτοῦ πρὸς ἡμᾶς ἄφιξιν· • Διὰ τοῦτο ὑπόμεινόν με, λέγει Κύριος, εἰς ἡμέραν ἀναστάσεώς μου εἰς μαρτύριον, διότι τὸ κρῖμά μου εἰς συναγωγές ἐθνῶν. » Οὐκοῦν φαῖεν ἂν εἰκότως, ὅτι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἄφιξιν ὡς ἔσται κατά καιρούς προσδοκήσαντες· « Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύ ριον, ὁ ἀντὶ τοῦ, Προσδοκῶν προσεδόκησα· καὶ προσέσχεν μοι, ο τουτέστιν, Ἐπεσκέψατό με. Θεός γὰρ ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, καὶ ἀνήγαγεν ἡμᾶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας τῶν τοῦ θανάτου πυλῶν καὶ τῆς ἐκεῖσε φθορᾶς, ἧς καὶ ἀπηλλάγμεθα διὰ Χριστοῦ μεταμορφοῦντος εἰς ἀφθαρσίαν ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναπλάττοντος εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἱλύος τῶν τοῦ κόσμου περι- σπασμῶν, καὶ τῆς δυσώδους ἁμαρτίας. Ἐκ τούτων γὰρ ἀνίμησεν ἡμᾶς διὰ τῆς ἀῤῥήτου χειρὸς καὶ τῆς ἀφράστου δυνάμεως τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτρᾳ τοὺς πόδας μου, κ. τ. λ. (ΙΙ. 200) Στερεὸς γὰρ νοῦς τοῖς ἐν Χριστῷ, καθ' " οι IN PSALMUM XXXIX. A sua terre universe incolas comprehendisse, air- D C Ephes. 11, 15. Joan. x, * Joan. v, 46. HI, 8. quata diaboli potentia, et malignarum potestatu sævitia cohibita, spiritalique libertate donasse voRR- tos, per ipsorum erga se fidem, ad sui notitiam. Sed enim baud multitudo gentium tantummodo in- troiit per fidem, verum ante has ipsas ii qui de stirpe Israelis erant. « Instauravit enim Christus populos duos in uno novo homine paceni faciens, ambosque uno in corpore convertens ad Patrem, › sicuti scriptum est ". Duo igitur unus facti surt populus, secundum ipsius Servatoris dictum : nam- que : Et alias, aiebat c ego ores habeo, quæ non sunt de hoc ovili ; illas quoque me oportet adducere, ita ut flat unum ovile et unus pastor "., Ergo quod ab una persona pronuntiatur, id omnino tum his tum illis congruet, propter vinculum unitatis, quæ est in Christo per Spiritum. Quod autem Christi mysterium prænuntiatum fuerit Israelitis per legem atque prophetas, sacrarum certe Lille- rarum peritis haud erit obscurum. Ait enim ali- cubi Christus Judæos alloquens • Si Moysi crede- retis, utique et mili crederetis; nam de me ille seripsit 5., Reapse autem exspectabant ipsum per tempora venturum Judi Servatorem ac Redem ptorem non ipsorum tantummodo, verum etiam om- nium ethnicorum. Quamobrem et Simeon justus, cum infantem Christum sacro in templo vidit : ‹ Nunc dimittis, iuquit, servam tuuin, Domine, se- cundum verbum tnum ; quia viderunt oculi mei sa- lutare tuum, quod parasti ante faciem tuam; lg- men ad revelationem gentium et gloriam populi (s- raelis. › Quin etiam Samaritana muliercula com Christo colloquens, idipsum aperte confessa est. Ait enim: Scimus Messiam esse venturum, qui dicitur Christus: cum ille venerit, omnia nobis annuutiabit ". › Sed et a quadam e sanctis prophe- tis dictum fuit Judaico populo, dum Christus ore illius suum ad nos adventum sponderet : « Propter- ea exspecta me, dicit Dominus, in die qua testis exsurgam; etenim judicium a me fiet in gentium congregatione **. » Ergo recte dicet, qui venturum. per tempora exspectat Dominum : c Sustinens sas- tinui Dominum, pro Exspectans exspectavi, ‹et intendit mihi, id est Me visitavit. Deus enim Do- minus apparuit nobis, eduxitque nos de lacu mise- riz, de mortis foribus, deque illius loci corruptione; qua liberati fuimus per Christum, qui transformat ad incorruptionem in seipso, et quidem primo, hominis naturam, refingitque ad priorem conditio- nem, a luto palustri mundialium curarum, et pec- cali faetore. Inde enim nos Deus extraxit, arcaby ineffabilique vi et manu nostri omnium Servatoris Christi. Vers. 3. Et statuit super petram pedes meos, etc. . Etenim Christi asseclis firma mens est, sicut ait * Luc. r, 29, ** Joan. IV, 25. » Sophen-
PG 69:984«Οἴδαμεν ὅτι Μεσσίας ἔρχεται, ὁ λεγόμενος Χριστός· ὅταν ἔλθῃ ἐκεῖνος ἀπαγγελεῖ ἡμῖν πάντα.» Εἴρηται δὲ καὶ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν τοῖς Ἰουδαίων δήμοις, ἐπαγγελλομένου τοῦ Χριστοῦ τὴν ἑαυτοῦ πρὸς ἡμᾶς ἄφιξιν· «Διὰ τοῦτο ὑπόμεινόν με, λέγει Κύριος, εἰς ἡμέραν ἀναστάσεώς μου εἰς μαρτύριον, διότι τὸ κρῖμά μου εἰς συναγωγὰς ἐθνῶν.» Οὐκοῦν φαῖεν ἃν εἰκότως, ὅτι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἄφιξιν ὡς ἕσται κατὰ καιροὺς προσδοκήσαντες· «Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον,» ἀντὶ τοῦ, Προσδοκῶν προσεδόκησα· «καὶ προσέσχεν μοι,» τουτέστιν, Ἐπεσκέψατό με. Θεὸς γὰρ ὣν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, καὶ ἀνήγαγεν ἡμᾶς ἐκ λάκκου ταλαιπωρίας τῶν τοῦ θανάτου πυλῶν καὶ τῆς ἐκεῖσε φθορᾶς, ἧς καὶ ἀπηλλάγμεθα διὰ Χριστοῦ μεταμορφοῦντος εἰς ἀφθαρσίαν ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναπλάττοντος εἰς τὸ ἐν ἀρχαῖς, καὶ ἀπὸ πηλοῦ ἰλύος τῶν τοῦ κόσμου περισπασμῶν, καὶ τῆς δυσώδους ἁμαρτίας. Ἐκ τούτων γὰρ ἀνίμησεν ἡμᾶς διὰ τῆς ἀῤῥήτου χειρὸς καὶ τῆς ἀφράστου δυνάμεως τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. «Καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτρᾳ τοὺς πόδας μου, κ.τ.λ.» (ι φ. 200) Στερεὸς γὰρ νοῦς τοῖς ἐν Χριστῷ, καθ’ ἅ φησιν ὁ Παῦλος·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. φησιν ὁ Παῦλος· « Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχου Β μεν. » Πέτρα δὲ καὶ ἑτέρως νοεῖται Χριστὸς, τὸ πάν των ἔρεισμα, ὁ ἐκλεκτὸς λίθος, ὁ εἰς τὰ θεμέλια Σιδ τεθειμένος παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἐφ᾽ ᾧ πάντες οικοδομούμεθα, οἶκος πνευματικὸς καὶ ναός ἅγιος εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύματι. Κατεύθυνεν δὲ καὶ τὰ διαβήματα ἡμῶν· ἐδιδάχθημεν γὰρ ὀρθάς ποιεῖσθαι τροχιάς οἱ πάλαι καμπύλας ποιοῦντες καὶ διεστραμμένας όδούς. Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου άσμα καινόν. (Ι Γ. Έν μοίρᾳ καὶ τοῦτο θετέον τῶν παρὰ Χριστοῦ χαρισμάτων. Οὐ γάρ τοι πᾶσιν ἀδιακρίτως ἔποιτο ἂν τὸ ἐξεῖναι δοξολογεῖν· ἀλλ' οὐδ᾽ ἂν γένοιτό τις δεκτές παρὰ Θεῷ τοῦτο δρᾷν ἐθέλων, εἰ μή τις εἴη τῶν εὖ βιοῦν εἰωθότων· ὅτι « Οὐχ ὡραῖος εἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ. » Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ τοῦ διὰ Μωσέως · ἐπὶ καινοῖς γὰρ κατορθώμασιν, καινόν που πάντως είη ἂν καὶ τὸ ᾆσμα, καὶ οὐ τοῖς ἀρχαίοις ύμνους προσεοικός. Καὶ ἀντὶ δὲ τοῦ τοῖς πονηροῖς δαίμοσιν τε καὶ εἰδώλοις προσαγομένου ᾄσματος, τοὺς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀναφωνεῖν ἐδιδάχθημεν ὕμνους. "Οψονται πολλοὶ καὶ φοβηθήσονται, καὶ ἐλπιοῦ σιν ἐπὶ Κύριον. (Α 1. Β Υπόδειγμα, φησὶν, ἑτέροις ἔσομαι τοῦ κατὰ ζῆλον ἐμὸν παύσει σθαι τῶν κακῶν, καὶ τὴν ὁμοίαν ἔχειν πρὸς τὸ κρείτα τον ἐλπίδα. 'Δεὶ γάρ πως οἱ μήπω πιστεύσαντες, τῶν ήδη πεπιστευκότων ἀναδείκνυνται ζηλωταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων πολιτείας καὶ ἐπιεικείας κατ' ίχνος ένας σπουδάζοντες ἀνανήφουσι πρὸς ἀλήθειαν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας ἴασι φῶς. Εἶτα τί τὸ ἐντεῦθεν; Τον θεῖον εἰς νοῦν δέχονται φόβον, περὶ οὗ εἴρηται ο • Αρχή σοφίας φόβος Κυρίου· ν καὶ, ο Τῷ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. » Οἱ τοίνυν, φησί, ζηλωταὶ γενόμενοι τῶν πεπιστευκότων, καὶ ἤδη τὸν θεῖον ὠδινήσαντες φόβον, οὗτοι καὶ τὰς ἑαυτῶν ἐλ πίδας ἱδρύσαντες ἐπὶ Θεῷ, παρ' αὐτοῦ καὶ μόνον τάς τῶν ἀγαθῶν ζητοῦσι χορηγίας, καίτοι πάλαι τύχη τινὶ καὶ γενέσει καὶ εἱμαρμένῃ τὰς τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων ἡνίας ανάπτοντες (9). Καὶ ἄλλως δὲ τὸ ὄψονται, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναβλέψουσιν εἴρηται. Εφη γάρ που θεὸς διὰ φωνῆς Ησαΐου περὶ τῶν ἐθνῶν ἐν Ησαΐς· ο "Αξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾗ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς. Λέγει δὲ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ὁ Χριστός. Εγώ είμε τὸ φῶς. » ᾿Αλλὰ καὶ ἀνοίξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν ἀπὸ εστάλη παρὰ τοῦ Πατρός. Οψονται δὴ οὖν, τουτέστιν ἀναβλέψουσιν, καὶ τὰ ἑξῆς. Μακάριος ἀνήρ, οὗ ἐστι τὸ ὄνομα Κυρίου ἐλπὶς αὐτοῦ, κ. τ. λ. (Ι Γ. 201) Ἡμεῖς ἐσμεν πάντως οἱ τὸν τοιοῦτον λαχόντες μακαρισμόν· ώνομάσμεθα γὰρ Χριστιανοί - ἀεὶ γάρ πως ἀνάπτοντες. Paulus : « Nos futem Christi mentem habe- A & mus”. › Petra vero aliter etiam intelligitur Chri- stus ”, omnium fulcrum, electus lapis, in Sionis fundamenta jactus a Deo Patre, super quem cuncti difcamus domus spiritalis, templum sanctum ad Dei habitaculum in spiritu ". Direxit nostros etiam gressus: edocti enim fuimus rectas facere semitas, qui antea obliquas distortasque vias sectabamur. Et immisit in os meum canticum novum. Hoc quoque cum aliis Christi donis numerandum est. Namque haud omnibus indiscriminatim evenit, ut Deum laudare queant: nec quisquam id agere studens gratus erit Deo, nisi sit ex illorum numero qui recte vivere assueverunt : non enim speciosa laus est in ore peccatoris "., Immisit ergo in os meum canticum novum pro illo vetere Moysis: nam řecte factorum novitati, novum prorsus canticum congruet, haud priscis hymnis simile. Quippe pro oblato olim impijs dæmonibus idolisque cantico, hymnos per sanctum Spiritum docti fuimus conci- nere. Vers. 4. Videbunt multi et timebunt, et sperabunt in Domino. C Exemplum, inquit, cæteris fiam; ut me zmulan tes, a malitia cessent, paremque habeant melioris vitæ spem. Semper enim qui nondum crediderunt, eos qui jam crediderint æmulantur, eorumque mo res ac pietatem presse sequi studentes, resipiscunt ad veritatem, ejusque lumen sectantur. Quid inde porro ? Nempe divinumn concipiunt mente timorem, de quo dictum est : • Initium sapientiæ timor Do- mini "; » itemque : « Timore Domini, unusquisque a malo declinat *. » Qui ergo, inquit, facti sunt credentium æmulatores, jamque divinum concepe- runt timorem, hi spem suam in Deo fundantes, ab ipso solo dari sibi bona quærunt; quanquam antea førtuna nescio qua, et horoscopo ac fato, rerum Lumanarum babenas regi putabant (1). Sed et alibi videbunt pro Visum recuperabunt dictum est. Ait onim ore Isaiæ de gentibus Deus: ‹ Ducam cæcos in viam quam non noverant, faciamque eos semitas calcare quas ignorabant 6, Ghristus quoque Ju- dais ait : « Ego sum lux ". » Quin adeo ad oculos p aperiendos cæcorum missus a Palre fuit ". Vide- bunt itaque, id est visum recuperabunt, et re- liqua. b) b, f: b, I f. b) Vers. 5. Beatus vir, cujus est nomen Domini spes ejus, etc. Omnino nos hanc beatitudinem adepti sumus; iuncupamur enim Christiani, et hoc est præclarum "I Cor. 11, 16. Cor. 3, 4. *Prov. xvi, 6. "Isa. XLII, 16. Ephes. 11, 21, 22. * Joan. viii, 12. « » Eccli. xv, 9. Luc. iv, 18. pationem et oracula, abunde docet barbara, Grecs, et Romana historia. Instar omnium sint Ciceronis De divinatione libri. " Eccli. 1, 16; Psal. cx, 10. verbis usque ad verb. (1) Quanta fuerit veterum superstitio circa divi- (2) Habet hoc fragmentum etiam Corderios,
«Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν.» Πέτρα δὲ καὶ ἑτέρως νοεῖται Χριστὸς, τὸ πάντων ἔρεισμα, ὁ ἐκλεκτὸς λίθος, ὁ εἰς τὰ θεμέλια Σιὼν τεθειμένος παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ἐφ’ ᾧ πάντες οἰκοδομούμεθα, οἶκος πνευματικὸς καὶ ναὸς ἅγιος εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύματι. Κατεύθυνεν δὲ καὶ τὰ διαβήματα ἡμῶν· ἐδιδάχθημεν γὰρ ὀρθὰς ποιεῖσθαι τροχιὰς οἱ πάλαι καμπύλας ποιοῦντες καὶ διεστραμμένας ὁδούς. «Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν.» (ι φ. 200 β) Ἐν μοίρᾳ καὶ τοῦτο θετέον τῶν παρὰ Χριστοῦ χαρισμάτων. Οὐ γάρ τοι πᾶσιν ἀδιακρίτως ἕποιτο ἂν τὸ ἐξεῖναι δοξολογεῖν· ἀλλ’ οὐδ’ ἂν γένοιτό τις δεκτὸς παρὰ Θεῷ τοῦτο δρᾷν ἐθέλων, εἰ μή τις εἴη τῶν εὖ βιοῦν εἰωθότων· ὅτι «Οὐχ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ.» Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινὸν, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ τοῦ διὰ Μωσέως· ἐπὶ καινοῖς γὰρ κατορθώμασιν, καινόν που πάντως εἴη ἂν καὶ τὸ ᾆσμα, καὶ οὐ τοῖς ἀρχαίοις ὕμνοις προσεοικός. Καὶ ἀντὶ δὲ τοῦ τοῖς πονηροῖς δαίμοσίν τε καὶ εἰδώλοις προσαγομένου ᾄσματος, τοὺς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀναφωνεῖν ἐδιδάχθημεν ὕμνους.
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. φησιν ὁ Παῦλος· « Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχου Β μεν. » Πέτρα δὲ καὶ ἑτέρως νοεῖται Χριστὸς, τὸ πάν των ἔρεισμα, ὁ ἐκλεκτὸς λίθος, ὁ εἰς τὰ θεμέλια Σιδ τεθειμένος παρὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ἐφ᾽ ᾧ πάντες οικοδομούμεθα, οἶκος πνευματικὸς καὶ ναός ἅγιος εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύματι. Κατεύθυνεν δὲ καὶ τὰ διαβήματα ἡμῶν· ἐδιδάχθημεν γὰρ ὀρθάς ποιεῖσθαι τροχιάς οἱ πάλαι καμπύλας ποιοῦντες καὶ διεστραμμένας όδούς. Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου άσμα καινόν. (Ι Γ. Έν μοίρᾳ καὶ τοῦτο θετέον τῶν παρὰ Χριστοῦ χαρισμάτων. Οὐ γάρ τοι πᾶσιν ἀδιακρίτως ἔποιτο ἂν τὸ ἐξεῖναι δοξολογεῖν· ἀλλ' οὐδ᾽ ἂν γένοιτό τις δεκτές παρὰ Θεῷ τοῦτο δρᾷν ἐθέλων, εἰ μή τις εἴη τῶν εὖ βιοῦν εἰωθότων· ὅτι « Οὐχ ὡραῖος εἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ. » Καὶ ἐνέβαλεν εἰς τὸ στόμα μου ᾆσμα καινόν, ἀντὶ τοῦ παλαιοῦ τοῦ διὰ Μωσέως · ἐπὶ καινοῖς γὰρ κατορθώμασιν, καινόν που πάντως είη ἂν καὶ τὸ ᾆσμα, καὶ οὐ τοῖς ἀρχαίοις ύμνους προσεοικός. Καὶ ἀντὶ δὲ τοῦ τοῖς πονηροῖς δαίμοσιν τε καὶ εἰδώλοις προσαγομένου ᾄσματος, τοὺς διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀναφωνεῖν ἐδιδάχθημεν ὕμνους. "Οψονται πολλοὶ καὶ φοβηθήσονται, καὶ ἐλπιοῦ σιν ἐπὶ Κύριον. (Α 1. Β Υπόδειγμα, φησὶν, ἑτέροις ἔσομαι τοῦ κατὰ ζῆλον ἐμὸν παύσει σθαι τῶν κακῶν, καὶ τὴν ὁμοίαν ἔχειν πρὸς τὸ κρείτα τον ἐλπίδα. 'Δεὶ γάρ πως οἱ μήπω πιστεύσαντες, τῶν ήδη πεπιστευκότων ἀναδείκνυνται ζηλωταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων πολιτείας καὶ ἐπιεικείας κατ' ίχνος ένας σπουδάζοντες ἀνανήφουσι πρὸς ἀλήθειαν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας ἴασι φῶς. Εἶτα τί τὸ ἐντεῦθεν; Τον θεῖον εἰς νοῦν δέχονται φόβον, περὶ οὗ εἴρηται ο • Αρχή σοφίας φόβος Κυρίου· ν καὶ, ο Τῷ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ. » Οἱ τοίνυν, φησί, ζηλωταὶ γενόμενοι τῶν πεπιστευκότων, καὶ ἤδη τὸν θεῖον ὠδινήσαντες φόβον, οὗτοι καὶ τὰς ἑαυτῶν ἐλ πίδας ἱδρύσαντες ἐπὶ Θεῷ, παρ' αὐτοῦ καὶ μόνον τάς τῶν ἀγαθῶν ζητοῦσι χορηγίας, καίτοι πάλαι τύχη τινὶ καὶ γενέσει καὶ εἱμαρμένῃ τὰς τῶν καθ' ἡμᾶς πραγμάτων ἡνίας ανάπτοντες (9). Καὶ ἄλλως δὲ τὸ ὄψονται, ἀντὶ τοῦ ᾿Αναβλέψουσιν εἴρηται. Εφη γάρ που θεὸς διὰ φωνῆς Ησαΐου περὶ τῶν ἐθνῶν ἐν Ησαΐς· ο "Αξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾗ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς. Λέγει δὲ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ὁ Χριστός. Εγώ είμε τὸ φῶς. » ᾿Αλλὰ καὶ ἀνοίξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν ἀπὸ εστάλη παρὰ τοῦ Πατρός. Οψονται δὴ οὖν, τουτέστιν ἀναβλέψουσιν, καὶ τὰ ἑξῆς. Μακάριος ἀνήρ, οὗ ἐστι τὸ ὄνομα Κυρίου ἐλπὶς αὐτοῦ, κ. τ. λ. (Ι Γ. 201) Ἡμεῖς ἐσμεν πάντως οἱ τὸν τοιοῦτον λαχόντες μακαρισμόν· ώνομάσμεθα γὰρ Χριστιανοί - ἀεὶ γάρ πως ἀνάπτοντες. Paulus : « Nos futem Christi mentem habe- A & mus”. › Petra vero aliter etiam intelligitur Chri- stus ”, omnium fulcrum, electus lapis, in Sionis fundamenta jactus a Deo Patre, super quem cuncti difcamus domus spiritalis, templum sanctum ad Dei habitaculum in spiritu ". Direxit nostros etiam gressus: edocti enim fuimus rectas facere semitas, qui antea obliquas distortasque vias sectabamur. Et immisit in os meum canticum novum. Hoc quoque cum aliis Christi donis numerandum est. Namque haud omnibus indiscriminatim evenit, ut Deum laudare queant: nec quisquam id agere studens gratus erit Deo, nisi sit ex illorum numero qui recte vivere assueverunt : non enim speciosa laus est in ore peccatoris "., Immisit ergo in os meum canticum novum pro illo vetere Moysis: nam řecte factorum novitati, novum prorsus canticum congruet, haud priscis hymnis simile. Quippe pro oblato olim impijs dæmonibus idolisque cantico, hymnos per sanctum Spiritum docti fuimus conci- nere. Vers. 4. Videbunt multi et timebunt, et sperabunt in Domino. C Exemplum, inquit, cæteris fiam; ut me zmulan tes, a malitia cessent, paremque habeant melioris vitæ spem. Semper enim qui nondum crediderunt, eos qui jam crediderint æmulantur, eorumque mo res ac pietatem presse sequi studentes, resipiscunt ad veritatem, ejusque lumen sectantur. Quid inde porro ? Nempe divinumn concipiunt mente timorem, de quo dictum est : • Initium sapientiæ timor Do- mini "; » itemque : « Timore Domini, unusquisque a malo declinat *. » Qui ergo, inquit, facti sunt credentium æmulatores, jamque divinum concepe- runt timorem, hi spem suam in Deo fundantes, ab ipso solo dari sibi bona quærunt; quanquam antea førtuna nescio qua, et horoscopo ac fato, rerum Lumanarum babenas regi putabant (1). Sed et alibi videbunt pro Visum recuperabunt dictum est. Ait onim ore Isaiæ de gentibus Deus: ‹ Ducam cæcos in viam quam non noverant, faciamque eos semitas calcare quas ignorabant 6, Ghristus quoque Ju- dais ait : « Ego sum lux ". » Quin adeo ad oculos p aperiendos cæcorum missus a Palre fuit ". Vide- bunt itaque, id est visum recuperabunt, et re- liqua. b) b, f: b, I f. b) Vers. 5. Beatus vir, cujus est nomen Domini spes ejus, etc. Omnino nos hanc beatitudinem adepti sumus; iuncupamur enim Christiani, et hoc est præclarum "I Cor. 11, 16. Cor. 3, 4. *Prov. xvi, 6. "Isa. XLII, 16. Ephes. 11, 21, 22. * Joan. viii, 12. « » Eccli. xv, 9. Luc. iv, 18. pationem et oracula, abunde docet barbara, Grecs, et Romana historia. Instar omnium sint Ciceronis De divinatione libri. " Eccli. 1, 16; Psal. cx, 10. verbis usque ad verb. (1) Quanta fuerit veterum superstitio circa divi- (2) Habet hoc fragmentum etiam Corderios,
PG 69:985«Ὄψονται πολλοὶ καὶ φοβηθήσονται, καὶ ἐλπιοῦσιν ἐπὶ Κύριον.» (α φ. 219 β, β φ. 144 β, ι φ. 200 β) Ὑπόδειγμα, φησὶν, ἑτέροις ἔσομαι τοῦ κατὰ ζῆλον ἐμὸν παύσασθαι τῶν κακῶν, καὶ τὴν ὁμοίαν ἔχειν πρὸς τὸ κρεῖττον ἐλπίδα. Ἀεὶ γάρ πως οἱ μήπω πιστεύσαντες, τῶν ἤδη πεπιστευκότων ἀναδείκνυνται ζηλωταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων πολιτείας καὶ ἐπιεικείας κατ’ ἴχνος ἰέναι σπουδάζοντες ἀνανήφουσι πρὸς ἀλήθειαν, καὶ πρὸς τὸ τῆς ἀληθείας ἴασι φῶς. Εἶτα τί τὸ ἐντεῦθεν; Τὸν θεῖον εἰς νοῦν δέχονται φόβον, περὶ οὗ εἴρηται· «Ἀρχὴ σοφίας φόβος Κυρίου·» καὶ, «Τῷ φόβῳ Κυρίου ἐκκλίνει πᾶς ἀπὸ κακοῦ.» Οἱ τοίνυν, φησὶ, ζηλωταὶ γενόμενοι τῶν πεπιστευκότων, καὶ ἤδη τὸν θεῖον ὠδινήσαντες φόβον, οὗτοι καὶ τὰς ἑαυτῶν ἐλπίδας ἱδρύσαντες ἐπὶ Θεῷ, παρ’ αὐτοῦ καὶ μόνου τὰς τῶν ἀγαθῶν ζητοῦσι χορηγίας, καίτοι πάλαι τύχῃ τινὶ καὶ γενέσει καὶ εἱμαρμένῃ τὰς τῶν καθ’ ἡμᾶς πραγμάτων ἡνίας ἀνάπτοντες. Καὶ ἄλλως δὲ τὸ ὄψονται, ἀντὶ τοῦ Ἀναβλέψουσιν εἴρηται. Ἔφη γάρ που Θεὸς διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου περὶ τῶν ἐθνῶν ἐν Ἡσαί̈ᾳ·
καὶ τοῦτό ἐστιν τὸ καλὸν ὄνομα τὸ ἐπικληθὲν ἐφ' ἡμᾶς. Εἰ δὲ δή τις βούλοιτο πρὸς τοῖς εἰρημένοις, καταιότητάς τε καὶ μανίας ψευδεῖς εἶναι λέγειν τὴν Ἑλληνικὴν λατρείαν, καὶ τὰ δοκοῦντα αὐτοῖς εἶναι τέμια, φημὶ δὴ μαντικὴν πᾶσαν, ἢ καὶ πάσας τὰς ἑτεροδιδασκαλίας, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. Γέγραπται γοῦν περί τινων, ὅτι ο Μανίαν ἐν οἴκῳ Κυρίου κατέπηξαν η μανίαν δὲ τὴν μαντείαν φησίν. Τετολμήκασι γὰρ, φησί, τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ τὰ ἀπὸ καρδίας αὐτῶν λαλεῖν, καὶ οὐκ ἀπὸ στόματος Κυρίου· καὶ πλεῖστοι γεγόνασι ψευδοπροφῆται παρ' αὐτοῖς. 'Αλλ' ἦν ἴσως φορητόν, εἰ ἐν τοῖς τῶν εἰδώ- λων τεμένεσι τετόλμητό τι τοιοῦτον· ἐπειδὴ δὲ ἐν αὐτῷ τῷ οἴκῳ Κυρίου γέγονε, πῶς οὐ παγχάλεπον εἴη ἄν ; • Πολλά εποίησας σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, τὰ θαυ μάσιά σου, κ. τ. λ. Θεοδωρήτου.) Καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν νοήσεις καὶ οὕτως· Δ πέπραχας, φησίν, ἐν τῷ τῆς οἰκονομίας καιρῷ, πολλά ἐστι καὶ θαυμάσια· ταῦτα καὶ τοῖς ἑτέροις ἀπήγγειλα, ἡ δὲ ἀπαγγελία όλην διέδραμε τὴν ὑπ' οὐρανόν. Εὐφημοῦσι διὰ τούτων τὸν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ ἀληθὲς ἐν ἀπο φαίνουσιν οἱ διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν σεσωσμέν νοι, ὡς ἔλαβον.ᾆσμα καινόν, ὕμνον τε τὸν πρέποντα αὐτῷ. Ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πολλὰ πεποιῆσθαι παρ' αὐτοῦ φήσι τὰ θαυμάσια, καὶ ἀριθμοῦ κρείττονα γενέσθαι τερατουργήματα, καὶ τὰ ὑπὸ τῆς αὐτοῦ προμηθείας οικονομούμενα, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τὰ ἐν τῇ ἐρήμῳ . τὰ ἐπὶ Ἰησοῦ, τὰ ἐπὶ τοῦ Σαμουήλ, καὶ τὰ τούτων πρεσβύτερα, τὰ κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τοὺς ἐξ αὐτ τοῦ πατριάρχας, ἵνα μὴ καθ᾽ ἕκαστον διεξέρχωμαι· ἀλλὰ τὸ νῦν γεγενημένον τούτων ἁπάντων θαυμασιών τερον. Οὐ γὰρ ἐνὸς ἀνδρὸς, οὐδὲ ἑνὸς ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἐπραγματεύσω την σωτηρίαν· καὶ τὴν νομικὴν λατρείαν καταπαύσας, τῇ Ἰουδαίων ἀσθενείᾳ συμβαίνουσαν, τὴν καινὴν ἔδωκας χάριν, τὴν λογικὴν λατρείαν νομοθετοῦσαν, δι' ἧς οἱ τυφλοὶ τὴν καρδίαν τὸ θεῖον καὶ νοητὸν εἰσεδέξαντο φῶς, ὀρθοποδεῖν ἔμαθον οἱ πάλαι χωλεύοντες, καὶ τρανὴ γέγονε γλῶσσα μογιλάλων, ώτα κωφῶν ἤκουσαν, κατηργήθη θάνατος, ἐξῄρηται δὲ καὶ ἡ πάντων ἁμαρ τία, ἀνέλαμψεν ἀφθαρσίας ἡ χάρις· καὶ ταῦτα πάντα πεποίηκεν τὰ θαυμάσια. Τοῖς γε μὴν αὐτοῦ διαλογισμοῖς οὐκ ἔστι τίς ὁμοιωθήσεται. Τίνες δὲ ἄρα γεγόνασιν οἱ τοῦ Θεοῦ διαλογισμοί, καὶ τὸ ἐφ' ἡμῖν εὐτεχνές; Θεὸς ὧν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος, καὶ μεμένηκεν ὅπερ ἦν. Καὶ ποία τις ἦν τοῦ γενέσθαι καθ' ἡμᾶς ἡ πρό φασις, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστηρίων μεσ ρουργός· ὁ Ἐπειδὴ τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αίματος καὶ σαρκὸς, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος διώρθωται διὰ Χριστοῦ. Τοιγάρτοι φασὶν ὅτι πλεῖστα IN PSALMUM XXXIX. A nobis inditum nomen. B - Quod si quis, præter dicta (1), vešit vanitates et insanias falsas appellare ethnicorum religionem, et quae ipsis veneranda vi dentur, totam, inquam, divinationem, et quasvis alieni generis doctrinas, a recto sensu non aberra- bit. Scriptum ergo de nonnullis est : ‹ Insaniam in domo Domini statuerunt "; › insaniam scilicet pro divinatione dicit. Ausi sunt enim, inquit, Israelitæ quidam ex corde suo loqui, non autem ex ore Do- mini "; multique apud ipsos falsi exstitere prophe- tz. Sed tolerabile fortasse erat, si in idolorum fanis tale aliquid ausum fuisset; sed quia id in ipsa Domini æde factum est, quidni gravissimum habeatur ? Vers. 6. Multa fecisti tu, Domine Deus mi, mira- bilia tua, etc. Alio autem sensu, sic etiam intelliges (2). Quæ fecisti, Domine, incarnationis tempore, multa, ac mirides sunt; hac ego aliis quoque nuntiavi, rei vero notitia toto orbe discurrit. Propterea concelebrant homines universalem Servatorem Christum ; vereque demonstrant ii, qui per fidem in Christum servati sunt, novum se canticum sue- cepisse, et hymnum qui illum deceat. Ecce enim, ecce, aiunt, multa ab illo facta sunt mirifica, om- nemque numerum excedentia miracula, quidquid scilicet ab ejus providentia curatum est, prodigia in Egypto, in deserto sub Josue, sub Samuele et (A f. 220, B f. b, f. 202. Kvplálov xul C bis vetustiora quæ nimirum sub Abrahamo natisque (Ibidem.) D # II, eclogario prætermissa. ex eo patriarchis, ne jam singulos nominem ; ve rumtamen res præsens mirabilior cæteris est. Non enim unius viri, vel unius gentis, sed omnium gentium curasti salutem, et antiquato legali callu, qui Judæorum congruebat infirmitati, novam de- disti gratiam, rationalis cultus magistram, quo cæci corde divinum intellectuale lumen recepe- runt, recteque incedere didicerunt qui olim clau- dicabant, balbutientium lingua evasit expedita, aures surdorum audierunt, destructa mors est, dele- tum omnium peccatum, illuxit gratia immortalita- tis; atque hæc omnia per Christum bona evene- runt. Ideo plurima fecisse mirabilia dicitur. Cogitationibus autem ejus nemo similis est. Quænam porro sunt cogitationes Dei, favensque no- bis consilium ? Cum Deus natura sit, factus est homo, et quod erat tamen permansit. Quænam vero fuerit naturæ nostræ suscipiendæ occasio, revelabit mysteriorum ejus sacerdos dicens : « Quia pueri san- guini et carni communicaverunt, et ipse similiter factus est harum rerum particeps, ut per mortem suam eum destrueret qui mortis imperium habebat, 8. "Jerem. xxII, 16; Ezech. xılı, 3. (3) Periit hac Cyrillianæ explanationis pars, ab (2) Hic quoque amissa videmus præcedentia.
«Ἄξω τυφλοὺς ἐν ὁδῷ ᾗ οὐκ ἔγνωσαν, καὶ τρίβους ἃς οὐκ ᾔδεισαν πατῆσαι ποιήσω αὐτούς.» Λέγει δὲ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ὁ Χριστός· «Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς.» Ἀλλὰ καὶ ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν ἀπεστάλη παρὰ τοῦ Πατρός. Ὄψονται δὴ οὖν, τουτέστιν ἀναβλέψουσιν, καὶ τὰ ἑξῆς. «Μακάριος ἀνὴρ, οὗ ἐστι τὸ ὄνομα Κυρίου ἐλπὶς αὐτοῦ, κ.τ.λ.» (ι φ. 201) Ἡμεῖς ἐσμεν πάντως οἱ τὸν τοιοῦτον λαχόντες μακαρισμόν· ὠνομάσμεθα γὰρ Χριστιανοί· καὶ τοῦτό ἐστιν τὸ καλὸν ὄνομα τὸ ἐπικληθὲν ἐφ’ ἡμᾶς. Εἰ δὲ δή τις βούλοιτο πρὸς τοῖς εἰρημένοις, ματαιότητάς τε καὶ μανίας ψευδεῖς εἶναι λέγειν τὴν Ἑλληνικὴν λατρείαν, καὶ τὰ δοκοῦντα αὐτοῖς εἶναι τίμια, φημὶ δὴ μαντικὴν πᾶσαν, ἢ καὶ πάσας τὰς ἑτεροδιδασκαλίας, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. Γέγραπται γοῦν περί τινων, ὅτι «Μανίαν ἐν οἴκῳ Κυρίου κατέπηξαν·» μανίαν δὲ τὴν μαντείαν φησίν. Τετολμήκασι γὰρ, φησὶ, τινὲς τῶν ἐξ Ἰσραὴλ τὰ ἀπὸ καρδίας αὐτῶν λαλεῖν, καὶ οὐκ ἀπὸ στόματος Κυρίου· καὶ πλεῖστοι γεγόνασι ψευδοπροφῆται παρ’ αὐτοῖς. Ἀλλ’ ἧν ἴσως φορητὸν, εἰ ἐν τοῖς τῶν εἰδώλων τεμένεσι τετόλμητό τι τοιοῦτον·
καὶ τοῦτό ἐστιν τὸ καλὸν ὄνομα τὸ ἐπικληθὲν ἐφ' ἡμᾶς. Εἰ δὲ δή τις βούλοιτο πρὸς τοῖς εἰρημένοις, καταιότητάς τε καὶ μανίας ψευδεῖς εἶναι λέγειν τὴν Ἑλληνικὴν λατρείαν, καὶ τὰ δοκοῦντα αὐτοῖς εἶναι τέμια, φημὶ δὴ μαντικὴν πᾶσαν, ἢ καὶ πάσας τὰς ἑτεροδιδασκαλίας, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. Γέγραπται γοῦν περί τινων, ὅτι ο Μανίαν ἐν οἴκῳ Κυρίου κατέπηξαν η μανίαν δὲ τὴν μαντείαν φησίν. Τετολμήκασι γὰρ, φησί, τινὲς τῶν ἐξ Ισραήλ τὰ ἀπὸ καρδίας αὐτῶν λαλεῖν, καὶ οὐκ ἀπὸ στόματος Κυρίου· καὶ πλεῖστοι γεγόνασι ψευδοπροφῆται παρ' αὐτοῖς. 'Αλλ' ἦν ἴσως φορητόν, εἰ ἐν τοῖς τῶν εἰδώ- λων τεμένεσι τετόλμητό τι τοιοῦτον· ἐπειδὴ δὲ ἐν αὐτῷ τῷ οἴκῳ Κυρίου γέγονε, πῶς οὐ παγχάλεπον εἴη ἄν ; • Πολλά εποίησας σύ, Κύριε ὁ Θεός μου, τὰ θαυ μάσιά σου, κ. τ. λ. Θεοδωρήτου.) Καθ' ἑτέραν δὲ διάνοιαν νοήσεις καὶ οὕτως· Δ πέπραχας, φησίν, ἐν τῷ τῆς οἰκονομίας καιρῷ, πολλά ἐστι καὶ θαυμάσια· ταῦτα καὶ τοῖς ἑτέροις ἀπήγγειλα, ἡ δὲ ἀπαγγελία όλην διέδραμε τὴν ὑπ' οὐρανόν. Εὐφημοῦσι διὰ τούτων τὸν ὅλων Σωτήρα Χριστόν, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ ἀληθὲς ἐν ἀπο φαίνουσιν οἱ διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν σεσωσμέν νοι, ὡς ἔλαβον.ᾆσμα καινόν, ὕμνον τε τὸν πρέποντα αὐτῷ. Ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πολλὰ πεποιῆσθαι παρ' αὐτοῦ φήσι τὰ θαυμάσια, καὶ ἀριθμοῦ κρείττονα γενέσθαι τερατουργήματα, καὶ τὰ ὑπὸ τῆς αὐτοῦ προμηθείας οικονομούμενα, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τὰ ἐν τῇ ἐρήμῳ . τὰ ἐπὶ Ἰησοῦ, τὰ ἐπὶ τοῦ Σαμουήλ, καὶ τὰ τούτων πρεσβύτερα, τὰ κατὰ τὸν ᾿Αβραὰμ καὶ τοὺς ἐξ αὐτ τοῦ πατριάρχας, ἵνα μὴ καθ᾽ ἕκαστον διεξέρχωμαι· ἀλλὰ τὸ νῦν γεγενημένον τούτων ἁπάντων θαυμασιών τερον. Οὐ γὰρ ἐνὸς ἀνδρὸς, οὐδὲ ἑνὸς ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἐπραγματεύσω την σωτηρίαν· καὶ τὴν νομικὴν λατρείαν καταπαύσας, τῇ Ἰουδαίων ἀσθενείᾳ συμβαίνουσαν, τὴν καινὴν ἔδωκας χάριν, τὴν λογικὴν λατρείαν νομοθετοῦσαν, δι' ἧς οἱ τυφλοὶ τὴν καρδίαν τὸ θεῖον καὶ νοητὸν εἰσεδέξαντο φῶς, ὀρθοποδεῖν ἔμαθον οἱ πάλαι χωλεύοντες, καὶ τρανὴ γέγονε γλῶσσα μογιλάλων, ώτα κωφῶν ἤκουσαν, κατηργήθη θάνατος, ἐξῄρηται δὲ καὶ ἡ πάντων ἁμαρ τία, ἀνέλαμψεν ἀφθαρσίας ἡ χάρις· καὶ ταῦτα πάντα πεποίηκεν τὰ θαυμάσια. Τοῖς γε μὴν αὐτοῦ διαλογισμοῖς οὐκ ἔστι τίς ὁμοιωθήσεται. Τίνες δὲ ἄρα γεγόνασιν οἱ τοῦ Θεοῦ διαλογισμοί, καὶ τὸ ἐφ' ἡμῖν εὐτεχνές; Θεὸς ὧν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος, καὶ μεμένηκεν ὅπερ ἦν. Καὶ ποία τις ἦν τοῦ γενέσθαι καθ' ἡμᾶς ἡ πρό φασις, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστηρίων μεσ ρουργός· ὁ Ἐπειδὴ τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αίματος καὶ σαρκὸς, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος διώρθωται διὰ Χριστοῦ. Τοιγάρτοι φασὶν ὅτι πλεῖστα IN PSALMUM XXXIX. A nobis inditum nomen. B - Quod si quis, præter dicta (1), vešit vanitates et insanias falsas appellare ethnicorum religionem, et quae ipsis veneranda vi dentur, totam, inquam, divinationem, et quasvis alieni generis doctrinas, a recto sensu non aberra- bit. Scriptum ergo de nonnullis est : ‹ Insaniam in domo Domini statuerunt "; › insaniam scilicet pro divinatione dicit. Ausi sunt enim, inquit, Israelitæ quidam ex corde suo loqui, non autem ex ore Do- mini "; multique apud ipsos falsi exstitere prophe- tz. Sed tolerabile fortasse erat, si in idolorum fanis tale aliquid ausum fuisset; sed quia id in ipsa Domini æde factum est, quidni gravissimum habeatur ? Vers. 6. Multa fecisti tu, Domine Deus mi, mira- bilia tua, etc. Alio autem sensu, sic etiam intelliges (2). Quæ fecisti, Domine, incarnationis tempore, multa, ac mirides sunt; hac ego aliis quoque nuntiavi, rei vero notitia toto orbe discurrit. Propterea concelebrant homines universalem Servatorem Christum ; vereque demonstrant ii, qui per fidem in Christum servati sunt, novum se canticum sue- cepisse, et hymnum qui illum deceat. Ecce enim, ecce, aiunt, multa ab illo facta sunt mirifica, om- nemque numerum excedentia miracula, quidquid scilicet ab ejus providentia curatum est, prodigia in Egypto, in deserto sub Josue, sub Samuele et (A f. 220, B f. b, f. 202. Kvplálov xul C bis vetustiora quæ nimirum sub Abrahamo natisque (Ibidem.) D # II, eclogario prætermissa. ex eo patriarchis, ne jam singulos nominem ; ve rumtamen res præsens mirabilior cæteris est. Non enim unius viri, vel unius gentis, sed omnium gentium curasti salutem, et antiquato legali callu, qui Judæorum congruebat infirmitati, novam de- disti gratiam, rationalis cultus magistram, quo cæci corde divinum intellectuale lumen recepe- runt, recteque incedere didicerunt qui olim clau- dicabant, balbutientium lingua evasit expedita, aures surdorum audierunt, destructa mors est, dele- tum omnium peccatum, illuxit gratia immortalita- tis; atque hæc omnia per Christum bona evene- runt. Ideo plurima fecisse mirabilia dicitur. Cogitationibus autem ejus nemo similis est. Quænam porro sunt cogitationes Dei, favensque no- bis consilium ? Cum Deus natura sit, factus est homo, et quod erat tamen permansit. Quænam vero fuerit naturæ nostræ suscipiendæ occasio, revelabit mysteriorum ejus sacerdos dicens : « Quia pueri san- guini et carni communicaverunt, et ipse similiter factus est harum rerum particeps, ut per mortem suam eum destrueret qui mortis imperium habebat, 8. "Jerem. xxII, 16; Ezech. xılı, 3. (3) Periit hac Cyrillianæ explanationis pars, ab (2) Hic quoque amissa videmus præcedentia.
PG 69:987ἐπειδὴ δὲ ἐν αὐτῷ τῷ οἴκῳ Κυρίου γέγονε, πῶς οὐ παγχάλεπον εἴη ἄν; «Πολλὰ ἐποίησας σὺ, Κύριε ὁ Θεός μου, τὰ θαυμάσιά σου, κ.τ.λ.» (α φ. 220, β φ. 145 β, ι φ. 202. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Καθ’ ἑτέραν δὲ διάνοιαν νοήσεις καὶ οὕτως· Ἃ πέπραχας, φησὶν, ἐν τῷ τῆς οἰκονομίας καιρῷ, πολλά ἐστι καὶ θαυμάσια· ταῦτα καὶ τοῖς ἑτέροις ἀπήγγειλα, ἡ δὲ ἀπαγγελία ὅλην διέδραμε τὴν ὑπ’ οὐρανόν. Εὐφημοῦσι διὰ τούτων τὸν ὅλων Σωτῆρα Χριστὸν, μόνον δὲ οὐχὶ καὶ ἀληθὲς ὂν ἀποφαίνουσιν οἱ διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν σεσωσμένοι, ὡς ἔλαβον ᾆσμα καινὸν, ὕμνον τε τὸν πρέποντα αὐτῷ. Ἰδοὺ γὰρ, ἰδοὺ πολλὰ πεποιῆσθαι παρ’ αὐτοῦ φησι τὰ θαυμάσια, καὶ ἀριθμοῦ κρείττονα γενέσθαι τερατουργήματα, καὶ τὰ ὑπὸ τῆς αὐτοῦ προμηθείας οἰκονομούμενα, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τὰ ἐν τῇ ἐρήμῳ, τὰ ἐπὶ Ἰησοῦ, τὰ ἐπὶ τοῦ Σαμουὴλ, καὶ τὰ τούτων πρεσβύτερα, τὰ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ καὶ τοὺς ἐξ αὐτοῦ πατριάρχας, ἵνα μὴ καθ’ ἕκαστον διεξέρχωμαι· ἀλλὰ τὸ νῦν γεγενημένον τούτων ἁπάντων θαυμασιώτερον. Οὐ γὰρ ἑνὸς ἀνδρὸς, οὐδὲ ἑνὸς ἔθνους, ἀλλὰ τῶν ἐθνῶν ἁπάντων ἐπραγματεύσω τὴν σωτηρίαν·
Δ έχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστι τὸν διάβολον, καὶ β ἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. » Ταῦτα, φησὶν, ἀπήγε γειλα καὶ ἐλάλησα μαρτυρῶν, ὅτι παντός εἰσιν ἐπο έκεινα λόγου. Ταῦτα πεπραχότας εὑρίσκομεν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστάς. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος Ἰωάννης προς οἷς ἔφη τερατουργήμασι προσεπενεγκών εὑρίσκεται· . Ἔστι δὲ καὶ ἕτερα πολλὰ, ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἃ οὐκ ἔστιν γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ· καὶ μὴν ὅτι ἅτινα ἐὰν γράφηται, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι χωρήσειν τὸν κόσμον τὰ γραφόμενα βιβλία. • Ἐπειδὴ ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέ ρους προφητεύομεν· καὶ οὔτε τὰ εἰς Χριστὸν λόγο ματα, οὔτε τὰ θαύματα χωροῦμεν διηγήσασθαι· ἀλλὰ κἂν πολλὰ ὦσι τὰ λαληθέντα, πλεῖον τὸ περιτο τεῦον καὶ μὴ λαληθὲν εὑρίσκεται. Ὑπὲρ ἀριθμὸν γὰρ τὰ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα τῇ φύσει άρι θμητά, ἢ ὡς ὑπερβαίνοντα διὰ τὸ πλῆθος τὴν φύσιν τοῦ ἀριθμοῦ. εστρικας (1) Θυσίας καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ ο κατηρτίσω μοι. (Α Γ. Β Προφητική χάριτι στεφανούμενος ὁ τὸν προκείμενον συνθεὶς ψαλμόν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἑαυτοῦ λόγους ἀνίησιν ἀγαθοὺς, οἵπερ ἂν εἶεν οὐκ ἀνάρμοστοι τῷ προσώπῳ τοῦ μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑποδεδυκότι, σαρκωθέντι τε καὶ ενανθρωπήσαντι, καὶ τὴν τοῦ δούλου λαβόντι μορ φήν. Ἐπειδὴ γάρ, φησίν, ὦ Πάτερ, τὰς κατά νόμο, θυσίας οὐκ ἠθέλησας, ἀνάμνησιν μόνον ἐχούσας ἁμαρτιῶν καὶ ἔλεγχον, οὐ μὴν καὶ ἄφεσιν, ἔχω σώμα λαβὼν ὅπερ μοι αὐτὸς κατηρτίσω. Πνεῦμα γὰρ ἅγιον καὶ Ὑψίστου δύναμις ἐπεσκίασε τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ. Ηκω δὲ, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα· ὅπερ ἐστὶ ε), ἐμαυτὸν προσενεγκεῖν ὥσπερ ἄμωμον ἱερεῖον, ἵνα στήσω τὰ ἐν νόμῳ περιελεῖν ἁμαρτίας οὐ δυνάμενα, Τούτῳ φαμὲν ἐοικέναι τὸ δι' αὐτοῦ Χριστοῦ σαφῶς εἰρημένον, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ οὐχ ἵνα ποιήσω τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ο Παρέσχεν οὖν ἀφορμὴν τοῦ ὅλον ψαλμὸν εἰρῆσθαι ὑπ' αὐτοῦ, τηροῦντα τὸ αὐτὸ πρόσ ωπον μέχρι τέλους τοῦ λέγοντος. Παρελθόντος τοίνων τοῦ καιροῦ τῆς σκιᾶς, καθ' δν θυσία και προσφορά προσήγετο, οὐκέτι τὴν διὰ τούτων λατρείαν βουληθείς ὁ Θεὸς, κατηρτίσατο ἐκ τῆς Παρθένου σώμα της γέφ ὡς μηκέτι εὐδοκεῖν ὁλοκαυτώματα· καὶ περὶ ἁμαρ τίας εἰπόντος τοῦ Σωτῆρος τῷ Πατρί· Ιδού ήχω κατὰ τὸ θέλημά σου· καθ' θέλημα ἦρεν τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου, αὐτὸς τυθεὶς καὶ προσενεχθεὶς ὑπὲρ τῆς πάντων ἁμαρτίας· ἵνα ἀφέσεως γενομένης, μη- κέτι χρεία ᾖ τῆς περὶ ἁμαρτιῶν θυσίας. σώμα στα 'Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ. (Α Γ. Ι Γ. 205) Κεφαλίδα ἔφη τὴν οἰονεὶ πε- το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. id est diabolum, liberaretque eos, qui metu mortis, per omnem vitam mancipati erant servituti › Hæc, inquit, nuntiavi, verbisque testatus sum, sermoni cuilibet esse superiora. Ita se gessisse ex- ploratum est sanctos apostolos et evangelistas. Et quidem sapientissimum Joannem, præter jam nar- rata prodigia, addentem comperimus : « Sunt et alia mutta, quæ fecit Jesus, quæ hoc libro non comprehen- duntur : que si sigillatim scribantur, nec ipsam arbitror mundum capere posse eos, qui scribendi sunt, libros“. › Nempe quia ex parte cognoscimus, et ex parte prophetamus ; neque Christi dogmatibus neque ejus miraculis narrandis sufficimus : nam quantavis narrata fuerint, majus adhuc superest quod indictum est. Res enim Christi numerum ex- cedunt, sive quia suapte natura immensurabiles sunt, sive quia propter multitudinem suam vim numeri superant. Vers. 7. Sacrificium et oblationem noluisti, autem perfecisti mihi. Prophetica ornatus gratia præsentis psalmi au- ctor, tanquam ex bono cordis sui thesauro bonos profert sermones, ita ut ab unigeniti Filii Dei per- soma alieni non sint, qui similitudinem nostram sibi circumposuit, incarnatus est atque humanalus, servique formam induit vo. Nam quia, inquit, Pa- ter, legalia sacrifcian jam respuis, quæ nihil habent præter peccatorum · memoriam et redargutionem, non autem remissionem, venio corpore sunpto, quod mihi tu perfecisti. Etenim sanctus Spiritus, et Altissimi virtus sanctam Virginem obumbravit. Venio autem ut tuam exsequar voluntatem, id est ut memet offeram ceu hostiam immaculatam, finem- que imponam legis ritibus qui peccata auferre non valent ". His simile dicimus quod Christus mani- feste locutus est : « Descendi de cœlo, non ut vo- tuntatem meam faciam, sed voluntatem ejus qui misit me". Id ergo ansam præbuit ut totus ab eo diceretur psalmus, servata eadem usque ad finem dicentis persona. Jam ergo præterito umbræ tem- pore, quo sacrificium et oblatio offerebatur, nolens. deinceps hujusmodi cultum Deus, confecit ex Virgine corpus Filio, quia jam holocausta sibi non placerent: dum Servator interim Patri diceret : Ecce prout voluisti venio; cujus voluntatis gratia peccatum mundi abstulit, mactatus ipse et oblatus pro omnium peccato; ut facta demum remissione, ❤equaquam postea sacrificio pro peccatis opus foret. VI, , b, f. 146, I f. b) C D Vers. 8. In capite libri scriptum est de me. Caput diçit summam veluti contentarum in libro Hebr. 11, 14, 15. * Joan. xx1, 25. " Cor. xiii, 58. etiam Alexandrini, nunc Vaticani, lectionem Cy- rillas, pro Hebrei et vulgati. Priorem lectionein habet Paulus ad Hebr. x, 5, necnon 9. b, Philipp. n. 7. " Hebr. x, seqq. " Joan. aliquot Latini Patres apud Sabaterium. De hac re prolixiora verba facere post tot alios criticos su- pervacaneum est, (1) Sequitur coumuniorem Græci textus, imo
καὶ τὴν νομικὴν λατρείαν καταπαύσας, τῇ Ἰουδαίων ἀσθενείᾳ συμβαίνουσαν, τὴν καινὴν ἔδωκας χάριν, τὴν λογικὴν λατρείαν νομοθετοῦσαν, δι’ ἧς οἱ τυφλοὶ τὴν καρδίαν τὸ θεῖον καὶ νοητὸν εἰσεδέξαντο φῶς, ὀρθοποδεῖν ἔμαθον οἱ πάλαι χωλεύοντες, καὶ τρανὴ γέγονε γλῶσσα μογιλάλων, ὦτα κωφῶν ἤκουσαν, κατηργήθη θάνατος, ἐξῄρηται δὲ καὶ ἡ πάντων ἁμαρτία, ἀνέλαμψεν ἀφθαρσίας ἡ χάρις· καὶ ταῦτα πάντα διώρθωται διὰ Χριστοῦ. Τοιγάρτοι φασὶν ὅτι πλεῖστα πεποίηκεν τὰ θαυμάσια. (ιβιδεμ.) Τοῖς γε μὴν αὐτοῦ διαλογισμοῖς οὐκ ἔστι τίς ὁμοιωθήσεται. Τίνες δὲ ἄρα γεγόνασιν οἱ τοῦ Θεοῦ διαλογισμοὶ, καὶ τὸ ἐφ’ ἡμῖν εὐτεχνές; Θεὸς ὢν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος, καὶ μεμένηκεν ὅπερ ἦν. Καὶ ποία τις ἧν τοῦ γενέσθαι καθ’ ἡμᾶς ἡ πρόφασις, σαφηνιεῖ λέγων ὁ τῶν αὐτοῦ μυστηρίων ἱερουργός·
Δ έχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστι τὸν διάβολον, καὶ β ἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. » Ταῦτα, φησὶν, ἀπήγε γειλα καὶ ἐλάλησα μαρτυρῶν, ὅτι παντός εἰσιν ἐπο έκεινα λόγου. Ταῦτα πεπραχότας εὑρίσκομεν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστάς. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος Ἰωάννης προς οἷς ἔφη τερατουργήμασι προσεπενεγκών εὑρίσκεται· . Ἔστι δὲ καὶ ἕτερα πολλὰ, ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἃ οὐκ ἔστιν γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ· καὶ μὴν ὅτι ἅτινα ἐὰν γράφηται, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι χωρήσειν τὸν κόσμον τὰ γραφόμενα βιβλία. • Ἐπειδὴ ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέ ρους προφητεύομεν· καὶ οὔτε τὰ εἰς Χριστὸν λόγο ματα, οὔτε τὰ θαύματα χωροῦμεν διηγήσασθαι· ἀλλὰ κἂν πολλὰ ὦσι τὰ λαληθέντα, πλεῖον τὸ περιτο τεῦον καὶ μὴ λαληθὲν εὑρίσκεται. Ὑπὲρ ἀριθμὸν γὰρ τὰ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα τῇ φύσει άρι θμητά, ἢ ὡς ὑπερβαίνοντα διὰ τὸ πλῆθος τὴν φύσιν τοῦ ἀριθμοῦ. εστρικας (1) Θυσίας καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ ο κατηρτίσω μοι. (Α Γ. Β Προφητική χάριτι στεφανούμενος ὁ τὸν προκείμενον συνθεὶς ψαλμόν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἑαυτοῦ λόγους ἀνίησιν ἀγαθοὺς, οἵπερ ἂν εἶεν οὐκ ἀνάρμοστοι τῷ προσώπῳ τοῦ μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑποδεδυκότι, σαρκωθέντι τε καὶ ενανθρωπήσαντι, καὶ τὴν τοῦ δούλου λαβόντι μορ φήν. Ἐπειδὴ γάρ, φησίν, ὦ Πάτερ, τὰς κατά νόμο, θυσίας οὐκ ἠθέλησας, ἀνάμνησιν μόνον ἐχούσας ἁμαρτιῶν καὶ ἔλεγχον, οὐ μὴν καὶ ἄφεσιν, ἔχω σώμα λαβὼν ὅπερ μοι αὐτὸς κατηρτίσω. Πνεῦμα γὰρ ἅγιον καὶ Ὑψίστου δύναμις ἐπεσκίασε τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ. Ηκω δὲ, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα· ὅπερ ἐστὶ ε), ἐμαυτὸν προσενεγκεῖν ὥσπερ ἄμωμον ἱερεῖον, ἵνα στήσω τὰ ἐν νόμῳ περιελεῖν ἁμαρτίας οὐ δυνάμενα, Τούτῳ φαμὲν ἐοικέναι τὸ δι' αὐτοῦ Χριστοῦ σαφῶς εἰρημένον, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ οὐχ ἵνα ποιήσω τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ο Παρέσχεν οὖν ἀφορμὴν τοῦ ὅλον ψαλμὸν εἰρῆσθαι ὑπ' αὐτοῦ, τηροῦντα τὸ αὐτὸ πρόσ ωπον μέχρι τέλους τοῦ λέγοντος. Παρελθόντος τοίνων τοῦ καιροῦ τῆς σκιᾶς, καθ' δν θυσία και προσφορά προσήγετο, οὐκέτι τὴν διὰ τούτων λατρείαν βουληθείς ὁ Θεὸς, κατηρτίσατο ἐκ τῆς Παρθένου σώμα της γέφ ὡς μηκέτι εὐδοκεῖν ὁλοκαυτώματα· καὶ περὶ ἁμαρ τίας εἰπόντος τοῦ Σωτῆρος τῷ Πατρί· Ιδού ήχω κατὰ τὸ θέλημά σου· καθ' θέλημα ἦρεν τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου, αὐτὸς τυθεὶς καὶ προσενεχθεὶς ὑπὲρ τῆς πάντων ἁμαρτίας· ἵνα ἀφέσεως γενομένης, μη- κέτι χρεία ᾖ τῆς περὶ ἁμαρτιῶν θυσίας. σώμα στα 'Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ. (Α Γ. Ι Γ. 205) Κεφαλίδα ἔφη τὴν οἰονεὶ πε- το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. id est diabolum, liberaretque eos, qui metu mortis, per omnem vitam mancipati erant servituti › Hæc, inquit, nuntiavi, verbisque testatus sum, sermoni cuilibet esse superiora. Ita se gessisse ex- ploratum est sanctos apostolos et evangelistas. Et quidem sapientissimum Joannem, præter jam nar- rata prodigia, addentem comperimus : « Sunt et alia mutta, quæ fecit Jesus, quæ hoc libro non comprehen- duntur : que si sigillatim scribantur, nec ipsam arbitror mundum capere posse eos, qui scribendi sunt, libros“. › Nempe quia ex parte cognoscimus, et ex parte prophetamus ; neque Christi dogmatibus neque ejus miraculis narrandis sufficimus : nam quantavis narrata fuerint, majus adhuc superest quod indictum est. Res enim Christi numerum ex- cedunt, sive quia suapte natura immensurabiles sunt, sive quia propter multitudinem suam vim numeri superant. Vers. 7. Sacrificium et oblationem noluisti, autem perfecisti mihi. Prophetica ornatus gratia præsentis psalmi au- ctor, tanquam ex bono cordis sui thesauro bonos profert sermones, ita ut ab unigeniti Filii Dei per- soma alieni non sint, qui similitudinem nostram sibi circumposuit, incarnatus est atque humanalus, servique formam induit vo. Nam quia, inquit, Pa- ter, legalia sacrifcian jam respuis, quæ nihil habent præter peccatorum · memoriam et redargutionem, non autem remissionem, venio corpore sunpto, quod mihi tu perfecisti. Etenim sanctus Spiritus, et Altissimi virtus sanctam Virginem obumbravit. Venio autem ut tuam exsequar voluntatem, id est ut memet offeram ceu hostiam immaculatam, finem- que imponam legis ritibus qui peccata auferre non valent ". His simile dicimus quod Christus mani- feste locutus est : « Descendi de cœlo, non ut vo- tuntatem meam faciam, sed voluntatem ejus qui misit me". Id ergo ansam præbuit ut totus ab eo diceretur psalmus, servata eadem usque ad finem dicentis persona. Jam ergo præterito umbræ tem- pore, quo sacrificium et oblatio offerebatur, nolens. deinceps hujusmodi cultum Deus, confecit ex Virgine corpus Filio, quia jam holocausta sibi non placerent: dum Servator interim Patri diceret : Ecce prout voluisti venio; cujus voluntatis gratia peccatum mundi abstulit, mactatus ipse et oblatus pro omnium peccato; ut facta demum remissione, ❤equaquam postea sacrificio pro peccatis opus foret. VI, , b, f. 146, I f. b) C D Vers. 8. In capite libri scriptum est de me. Caput diçit summam veluti contentarum in libro Hebr. 11, 14, 15. * Joan. xx1, 25. " Cor. xiii, 58. etiam Alexandrini, nunc Vaticani, lectionem Cy- rillas, pro Hebrei et vulgati. Priorem lectionein habet Paulus ad Hebr. x, 5, necnon 9. b, Philipp. n. 7. " Hebr. x, seqq. " Joan. aliquot Latini Patres apud Sabaterium. De hac re prolixiora verba facere post tot alios criticos su- pervacaneum est, (1) Sequitur coumuniorem Græci textus, imo
PG 69:988«Ἐπειδὴ τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αἵματος καὶ σαρκὸς, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστι τὸν διάβολον, καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῇν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας.» Ταῦτα, φησὶν, ἀπήγγειλα καὶ ἐλάλησα μαρτυρῶν, ὅτι παντός εἰσιν ἐπέκεινα λόγου. Ταῦτα πεπραχότας εὑρίσκομεν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστάς. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος Ἰωάννης πρὸς οἷς ἔφη τερατουργήμασι προσεπενεγκὼν εὑρίσκεται· «Ἔστι δὲ καὶ ἕτερα πολλὰ, ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἃ οὐκ ἔστιν γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ· καὶ μὴν ὅτι ἅτινα ἐὰν γράφηται, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι χωρήσειν τὸν κόσμον τὰ γραφόμενα βιβλία.» Ἐπειδὴ ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν· καὶ οὔτε τὰ εἰς Χριστὸν δόγματα, οὔτε τὰ θαύματα χωροῦμεν διηγήσασθαι· ἀλλὰ κἂν πολλὰ ὦσι τὰ λαληθέντα, πλεῖον τὸ περιττεῦον καὶ μὴ λαληθὲν εὑρίσκεται. Ὑπὲρ ἀριθμὸν γὰρ τὰ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα τῇ φύσει ἀριθμητὰ, ἢ ὡς ὑπερβαίνοντα διὰ τὸ πλῆθος τὴν φύσιν τοῦ ἀριθμοῦ. «Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι.» (α φ. 220 β, β φ.
Δ έχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστι τὸν διάβολον, καὶ β ἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. » Ταῦτα, φησὶν, ἀπήγε γειλα καὶ ἐλάλησα μαρτυρῶν, ὅτι παντός εἰσιν ἐπο έκεινα λόγου. Ταῦτα πεπραχότας εὑρίσκομεν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστάς. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος Ἰωάννης προς οἷς ἔφη τερατουργήμασι προσεπενεγκών εὑρίσκεται· . Ἔστι δὲ καὶ ἕτερα πολλὰ, ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἃ οὐκ ἔστιν γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ· καὶ μὴν ὅτι ἅτινα ἐὰν γράφηται, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι χωρήσειν τὸν κόσμον τὰ γραφόμενα βιβλία. • Ἐπειδὴ ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέ ρους προφητεύομεν· καὶ οὔτε τὰ εἰς Χριστὸν λόγο ματα, οὔτε τὰ θαύματα χωροῦμεν διηγήσασθαι· ἀλλὰ κἂν πολλὰ ὦσι τὰ λαληθέντα, πλεῖον τὸ περιτο τεῦον καὶ μὴ λαληθὲν εὑρίσκεται. Ὑπὲρ ἀριθμὸν γὰρ τὰ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα τῇ φύσει άρι θμητά, ἢ ὡς ὑπερβαίνοντα διὰ τὸ πλῆθος τὴν φύσιν τοῦ ἀριθμοῦ. εστρικας (1) Θυσίας καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ ο κατηρτίσω μοι. (Α Γ. Β Προφητική χάριτι στεφανούμενος ὁ τὸν προκείμενον συνθεὶς ψαλμόν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἑαυτοῦ λόγους ἀνίησιν ἀγαθοὺς, οἵπερ ἂν εἶεν οὐκ ἀνάρμοστοι τῷ προσώπῳ τοῦ μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑποδεδυκότι, σαρκωθέντι τε καὶ ενανθρωπήσαντι, καὶ τὴν τοῦ δούλου λαβόντι μορ φήν. Ἐπειδὴ γάρ, φησίν, ὦ Πάτερ, τὰς κατά νόμο, θυσίας οὐκ ἠθέλησας, ἀνάμνησιν μόνον ἐχούσας ἁμαρτιῶν καὶ ἔλεγχον, οὐ μὴν καὶ ἄφεσιν, ἔχω σώμα λαβὼν ὅπερ μοι αὐτὸς κατηρτίσω. Πνεῦμα γὰρ ἅγιον καὶ Ὑψίστου δύναμις ἐπεσκίασε τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ. Ηκω δὲ, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα· ὅπερ ἐστὶ ε), ἐμαυτὸν προσενεγκεῖν ὥσπερ ἄμωμον ἱερεῖον, ἵνα στήσω τὰ ἐν νόμῳ περιελεῖν ἁμαρτίας οὐ δυνάμενα, Τούτῳ φαμὲν ἐοικέναι τὸ δι' αὐτοῦ Χριστοῦ σαφῶς εἰρημένον, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ οὐχ ἵνα ποιήσω τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ο Παρέσχεν οὖν ἀφορμὴν τοῦ ὅλον ψαλμὸν εἰρῆσθαι ὑπ' αὐτοῦ, τηροῦντα τὸ αὐτὸ πρόσ ωπον μέχρι τέλους τοῦ λέγοντος. Παρελθόντος τοίνων τοῦ καιροῦ τῆς σκιᾶς, καθ' δν θυσία και προσφορά προσήγετο, οὐκέτι τὴν διὰ τούτων λατρείαν βουληθείς ὁ Θεὸς, κατηρτίσατο ἐκ τῆς Παρθένου σώμα της γέφ ὡς μηκέτι εὐδοκεῖν ὁλοκαυτώματα· καὶ περὶ ἁμαρ τίας εἰπόντος τοῦ Σωτῆρος τῷ Πατρί· Ιδού ήχω κατὰ τὸ θέλημά σου· καθ' θέλημα ἦρεν τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου, αὐτὸς τυθεὶς καὶ προσενεχθεὶς ὑπὲρ τῆς πάντων ἁμαρτίας· ἵνα ἀφέσεως γενομένης, μη- κέτι χρεία ᾖ τῆς περὶ ἁμαρτιῶν θυσίας. σώμα στα 'Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ. (Α Γ. Ι Γ. 205) Κεφαλίδα ἔφη τὴν οἰονεὶ πε- το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. id est diabolum, liberaretque eos, qui metu mortis, per omnem vitam mancipati erant servituti › Hæc, inquit, nuntiavi, verbisque testatus sum, sermoni cuilibet esse superiora. Ita se gessisse ex- ploratum est sanctos apostolos et evangelistas. Et quidem sapientissimum Joannem, præter jam nar- rata prodigia, addentem comperimus : « Sunt et alia mutta, quæ fecit Jesus, quæ hoc libro non comprehen- duntur : que si sigillatim scribantur, nec ipsam arbitror mundum capere posse eos, qui scribendi sunt, libros“. › Nempe quia ex parte cognoscimus, et ex parte prophetamus ; neque Christi dogmatibus neque ejus miraculis narrandis sufficimus : nam quantavis narrata fuerint, majus adhuc superest quod indictum est. Res enim Christi numerum ex- cedunt, sive quia suapte natura immensurabiles sunt, sive quia propter multitudinem suam vim numeri superant. Vers. 7. Sacrificium et oblationem noluisti, autem perfecisti mihi. Prophetica ornatus gratia præsentis psalmi au- ctor, tanquam ex bono cordis sui thesauro bonos profert sermones, ita ut ab unigeniti Filii Dei per- soma alieni non sint, qui similitudinem nostram sibi circumposuit, incarnatus est atque humanalus, servique formam induit vo. Nam quia, inquit, Pa- ter, legalia sacrifcian jam respuis, quæ nihil habent præter peccatorum · memoriam et redargutionem, non autem remissionem, venio corpore sunpto, quod mihi tu perfecisti. Etenim sanctus Spiritus, et Altissimi virtus sanctam Virginem obumbravit. Venio autem ut tuam exsequar voluntatem, id est ut memet offeram ceu hostiam immaculatam, finem- que imponam legis ritibus qui peccata auferre non valent ". His simile dicimus quod Christus mani- feste locutus est : « Descendi de cœlo, non ut vo- tuntatem meam faciam, sed voluntatem ejus qui misit me". Id ergo ansam præbuit ut totus ab eo diceretur psalmus, servata eadem usque ad finem dicentis persona. Jam ergo præterito umbræ tem- pore, quo sacrificium et oblatio offerebatur, nolens. deinceps hujusmodi cultum Deus, confecit ex Virgine corpus Filio, quia jam holocausta sibi non placerent: dum Servator interim Patri diceret : Ecce prout voluisti venio; cujus voluntatis gratia peccatum mundi abstulit, mactatus ipse et oblatus pro omnium peccato; ut facta demum remissione, ❤equaquam postea sacrificio pro peccatis opus foret. VI, , b, f. 146, I f. b) C D Vers. 8. In capite libri scriptum est de me. Caput diçit summam veluti contentarum in libro Hebr. 11, 14, 15. * Joan. xx1, 25. " Cor. xiii, 58. etiam Alexandrini, nunc Vaticani, lectionem Cy- rillas, pro Hebrei et vulgati. Priorem lectionein habet Paulus ad Hebr. x, 5, necnon 9. b, Philipp. n. 7. " Hebr. x, seqq. " Joan. aliquot Latini Patres apud Sabaterium. De hac re prolixiora verba facere post tot alios criticos su- pervacaneum est, (1) Sequitur coumuniorem Græci textus, imo
146, ι φ. 202 β) Προφητικῇ χάριτι στεφανούμενος ὁ τὸν προκείμενον συνθεὶς ψαλμὸν ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἑαυτοῦ λόγους ἀνίησιν ἀγαθοὺς, οἵπερ ἂν εἶεν οὐκ ἀνάρμοστοι τῷ προσώπῳ τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑποδεδυκότι, σαρκωθέντι τε καὶ ἐνανθρωπήσαντι, καὶ τὴν τοῦ δούλου λαβόντι μορφήν. Ἐπειδὴ γὰρ, φησὶν, ὦ Πάτερ, τὰς κατὰ νόμον θυσίας οὐκ ἠθέλησας, ἀνάμνησιν μόνον ἐχούσας ἁμαρτιῶν καὶ ἔλεγχον, οὐ μὴν καὶ ἄφεσιν, ἥκω σῶμα λαβὼν ὅπερ μοι αὐτὸς κατηρτίσω. Πνεῦμα γὰρ ἅγιον καὶ Ὑψίστου δύναμις ἐπεσκίασε τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ. Ἥκω δὲ, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα· ὅπερ ἐστὶ τὸ, ἐμαυτὸν προσενεγκεῖν ὥσπερ ἄμωμον ἱερεῖον, ἴνα στήσω τὰ ἐν νόμῳ περιελεῖν ἁμαρτίας οὐ δυνάμενα. Τούτῳ φαμὲν ἐοικέναι τὸ δι’ αὐτοῦ Χριστοῦ σαφῶς εἰρημένον, ὅτι «Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ οὐχὶ ἵνα ποιήσω τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με.» Παρέσχεν οὖν ἀφορμὴν τοῦ ὅλον ψαλμὸν εἰρῆσθαι ὑπ’ αὐτοῦ, τηροῦντα τὸ αὐτὸ πρόςωπον μέχρι τέλους τοῦ λέγοντος.
Δ έχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστι τὸν διάβολον, καὶ β ἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. » Ταῦτα, φησὶν, ἀπήγε γειλα καὶ ἐλάλησα μαρτυρῶν, ὅτι παντός εἰσιν ἐπο έκεινα λόγου. Ταῦτα πεπραχότας εὑρίσκομεν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστάς. Καὶ γοῦν ὁ πάνσοφος Ἰωάννης προς οἷς ἔφη τερατουργήμασι προσεπενεγκών εὑρίσκεται· . Ἔστι δὲ καὶ ἕτερα πολλὰ, ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἃ οὐκ ἔστιν γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ· καὶ μὴν ὅτι ἅτινα ἐὰν γράφηται, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι χωρήσειν τὸν κόσμον τὰ γραφόμενα βιβλία. • Ἐπειδὴ ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέ ρους προφητεύομεν· καὶ οὔτε τὰ εἰς Χριστὸν λόγο ματα, οὔτε τὰ θαύματα χωροῦμεν διηγήσασθαι· ἀλλὰ κἂν πολλὰ ὦσι τὰ λαληθέντα, πλεῖον τὸ περιτο τεῦον καὶ μὴ λαληθὲν εὑρίσκεται. Ὑπὲρ ἀριθμὸν γὰρ τὰ τοῦ Χριστοῦ, ἤτοι ὡς μὴ ὄντα τῇ φύσει άρι θμητά, ἢ ὡς ὑπερβαίνοντα διὰ τὸ πλῆθος τὴν φύσιν τοῦ ἀριθμοῦ. εστρικας (1) Θυσίας καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ ο κατηρτίσω μοι. (Α Γ. Β Προφητική χάριτι στεφανούμενος ὁ τὸν προκείμενον συνθεὶς ψαλμόν, ὡς ἐξ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἑαυτοῦ λόγους ἀνίησιν ἀγαθοὺς, οἵπερ ἂν εἶεν οὐκ ἀνάρμοστοι τῷ προσώπῳ τοῦ μονογενούς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν ὑποδεδυκότι, σαρκωθέντι τε καὶ ενανθρωπήσαντι, καὶ τὴν τοῦ δούλου λαβόντι μορ φήν. Ἐπειδὴ γάρ, φησίν, ὦ Πάτερ, τὰς κατά νόμο, θυσίας οὐκ ἠθέλησας, ἀνάμνησιν μόνον ἐχούσας ἁμαρτιῶν καὶ ἔλεγχον, οὐ μὴν καὶ ἄφεσιν, ἔχω σώμα λαβὼν ὅπερ μοι αὐτὸς κατηρτίσω. Πνεῦμα γὰρ ἅγιον καὶ Ὑψίστου δύναμις ἐπεσκίασε τῇ ἁγίᾳ Παρθένῳ. Ηκω δὲ, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα· ὅπερ ἐστὶ ε), ἐμαυτὸν προσενεγκεῖν ὥσπερ ἄμωμον ἱερεῖον, ἵνα στήσω τὰ ἐν νόμῳ περιελεῖν ἁμαρτίας οὐ δυνάμενα, Τούτῳ φαμὲν ἐοικέναι τὸ δι' αὐτοῦ Χριστοῦ σαφῶς εἰρημένον, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ οὐχ ἵνα ποιήσω τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ο Παρέσχεν οὖν ἀφορμὴν τοῦ ὅλον ψαλμὸν εἰρῆσθαι ὑπ' αὐτοῦ, τηροῦντα τὸ αὐτὸ πρόσ ωπον μέχρι τέλους τοῦ λέγοντος. Παρελθόντος τοίνων τοῦ καιροῦ τῆς σκιᾶς, καθ' δν θυσία και προσφορά προσήγετο, οὐκέτι τὴν διὰ τούτων λατρείαν βουληθείς ὁ Θεὸς, κατηρτίσατο ἐκ τῆς Παρθένου σώμα της γέφ ὡς μηκέτι εὐδοκεῖν ὁλοκαυτώματα· καὶ περὶ ἁμαρ τίας εἰπόντος τοῦ Σωτῆρος τῷ Πατρί· Ιδού ήχω κατὰ τὸ θέλημά σου· καθ' θέλημα ἦρεν τὴν ἁμαρ τίαν τοῦ κόσμου, αὐτὸς τυθεὶς καὶ προσενεχθεὶς ὑπὲρ τῆς πάντων ἁμαρτίας· ἵνα ἀφέσεως γενομένης, μη- κέτι χρεία ᾖ τῆς περὶ ἁμαρτιῶν θυσίας. σώμα στα 'Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ. (Α Γ. Ι Γ. 205) Κεφαλίδα ἔφη τὴν οἰονεὶ πε- το S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. id est diabolum, liberaretque eos, qui metu mortis, per omnem vitam mancipati erant servituti › Hæc, inquit, nuntiavi, verbisque testatus sum, sermoni cuilibet esse superiora. Ita se gessisse ex- ploratum est sanctos apostolos et evangelistas. Et quidem sapientissimum Joannem, præter jam nar- rata prodigia, addentem comperimus : « Sunt et alia mutta, quæ fecit Jesus, quæ hoc libro non comprehen- duntur : que si sigillatim scribantur, nec ipsam arbitror mundum capere posse eos, qui scribendi sunt, libros“. › Nempe quia ex parte cognoscimus, et ex parte prophetamus ; neque Christi dogmatibus neque ejus miraculis narrandis sufficimus : nam quantavis narrata fuerint, majus adhuc superest quod indictum est. Res enim Christi numerum ex- cedunt, sive quia suapte natura immensurabiles sunt, sive quia propter multitudinem suam vim numeri superant. Vers. 7. Sacrificium et oblationem noluisti, autem perfecisti mihi. Prophetica ornatus gratia præsentis psalmi au- ctor, tanquam ex bono cordis sui thesauro bonos profert sermones, ita ut ab unigeniti Filii Dei per- soma alieni non sint, qui similitudinem nostram sibi circumposuit, incarnatus est atque humanalus, servique formam induit vo. Nam quia, inquit, Pa- ter, legalia sacrifcian jam respuis, quæ nihil habent præter peccatorum · memoriam et redargutionem, non autem remissionem, venio corpore sunpto, quod mihi tu perfecisti. Etenim sanctus Spiritus, et Altissimi virtus sanctam Virginem obumbravit. Venio autem ut tuam exsequar voluntatem, id est ut memet offeram ceu hostiam immaculatam, finem- que imponam legis ritibus qui peccata auferre non valent ". His simile dicimus quod Christus mani- feste locutus est : « Descendi de cœlo, non ut vo- tuntatem meam faciam, sed voluntatem ejus qui misit me". Id ergo ansam præbuit ut totus ab eo diceretur psalmus, servata eadem usque ad finem dicentis persona. Jam ergo præterito umbræ tem- pore, quo sacrificium et oblatio offerebatur, nolens. deinceps hujusmodi cultum Deus, confecit ex Virgine corpus Filio, quia jam holocausta sibi non placerent: dum Servator interim Patri diceret : Ecce prout voluisti venio; cujus voluntatis gratia peccatum mundi abstulit, mactatus ipse et oblatus pro omnium peccato; ut facta demum remissione, ❤equaquam postea sacrificio pro peccatis opus foret. VI, , b, f. 146, I f. b) C D Vers. 8. In capite libri scriptum est de me. Caput diçit summam veluti contentarum in libro Hebr. 11, 14, 15. * Joan. xx1, 25. " Cor. xiii, 58. etiam Alexandrini, nunc Vaticani, lectionem Cy- rillas, pro Hebrei et vulgati. Priorem lectionein habet Paulus ad Hebr. x, 5, necnon 9. b, Philipp. n. 7. " Hebr. x, seqq. " Joan. aliquot Latini Patres apud Sabaterium. De hac re prolixiora verba facere post tot alios criticos su- pervacaneum est, (1) Sequitur coumuniorem Græci textus, imo
PG 69:990Παρελθόντος τοίνυν τοῦ καιροῦ τῆς σκιᾶς, καθ’ ὃν θυσία καὶ προσφορὰ προσήγετο, οὐκέτι τὴν διὰ τούτων λατρείαν βουληθεὶς ὁ Θεὸς, κατηρτίσατο ἐκ τῆς Παρθένου σῶμα τῷ Υἱῷ, ὡς μηκέτι εὐδοκεῖν ὁλοκαυτώματα· καὶ περὶ ἁμαρτίας εἰπόντος τοῦ Σωτῆρος τῷ Πατρί· Ἰδοὺ ἥκω κατὰ τὸ θέλημά σου· καθ’ ὃ θέλημα ἦρεν τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, αὐτὸς τυθεὶς καὶ προσενεχθεὶς ὑπὲρ τῆς πάντων ἁμαρτίας· ἵνα ἀφέσεως γενομένης, μηκέτι χρεία ᾖ τῆς περὶ ἁμαρτιῶν θυσίας. «Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ.» (α φ. 220 β, ι φ. 205) Κεφαλίδα ἔφη τὴν οἱονεὶ περιοχὴν τῶν οὐσῶν ἐννοιῶν ἐν αὐτῇ· αὖται δέ εἰσιν αἱ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ. Ἰστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ προφήτης Ἰεζεκιὴλ κεφαλίδα βιβλίου τὴν οἱονεὶ σύμπασαν περιοχὴν τῆς ἑαυτοῦ προφητείας ὀνομάσας εὑρίσκεται. Τὸ δὲ, «Ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ,» οὕτω νοητέον· Βιβλίον μὲν πενταμερὲς ὅλον ἐστὶ τὸ Μωσέως σοφώτατον σύγγραμμα, κεφαλὴ δὲ ὥσπερ καὶ ἀρχὴ τοῦ βιβλίου παντὸς ἡ ἐπίκλην Γένεσις, ἐν ᾗ τὰ κατὰ τὸν Ἰσαὰκ γέγραπται εἰς Χριστὸν ὀρθῶς ἀναφερόμενα.
ριοχὴν τῶν οὐτῶν͵ ἐννοιῶν ἐν αὐτῇ· αὗται δέ εἰσιν με αἱ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ κεφαλίδα βιβλίον τὴν οἱονεὶ σύμπασαν περιοχὴν τῆς ἑαυτοῦ προφητείας ὀνομάσας εὑρίσκεται. Τὸ δὲ, ο Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, » οὕτω νοητέον· Βιβλίον μὲν πενταμερὲς ὅλον ἐστὶ τὸ Μωσέως σοφώτατον σύγχ γραμμα, κεφαλὴ δὲ ὥσπερ καὶ ἀρχὴ τοῦ βιβλίου παντὸς ἡ ἐπίκλην Γένεσις, ἐν ᾗ τὰ κατὰ τὸν Ἰσαὰκ γέγραπται εἰς Χριστὸν ὀρθῶς ἀναφερόμενα. "Οτι δὲ πάλιν ἡ κεφαλὴ τὴν ἀρχὴν παρὰ ταῖς θείαις σημαίνει Γραφαῖς, πληροφορηθήσῃ καλῶς ἐκεῖνο συνεὶς ὅπερ ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι ο Παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός ἐστι, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, κεφαλὴ δὲ Χριστοῦ ὁ Θεός. ο 'Αρχὴ μὲν γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ὁ Χρισ δ στὸς, ὡς ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών. ᾿Αρχὴ δὲ πάλιν τῆς γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, ὅτι ἐκ τοῦ ἀν δρὸς αὐτῆς ἐλήφθη· Χριστοῦ δὲ ἀρχὴ ὁ Θεὸς, ἐπείπερ ἐξ αὐτοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ἀρχὴν ἄναρ- χον ἔχει τὸν γεννήσαντα μετὰ καὶ τοῦ συνυπάρχειν ἀϊδίως αὐτῷ. Τούτους τους στίχους καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Εβραίους Επιστολῇ, ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆ ρας ειρήσθαί φησιν. Εἰπὼν γὰρ ὅτι τὸ αἷμα τῶν ζώων ἀφελεῖν ἁμαρτίας οὐκ ἠδύνατο, ἐπάγει · « Διὸ εἰσερ- χόμενος ὁ Χριστὸς εἰς τὸν κόσμον, λέγει πρὸς τὸν Πατέρα, ὅτι οὐδένα τρόπον προσφορᾶς ᾑρετίσω τῆς κατά νόμον, οὐ περὶ σωτηρίας, οὐ περὶ ἁμαρτίας, ἐμοὶ δὲ σῶμα κατηρτίσω· καὶ ἀφεγμαι, φησίν, ήγουν, ἔφην, ἥκω, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα. • Είτα προστί θησιν· ο 'Αναιρεῖ τὸ πρῶτον, ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ, τουτέστιν ἐκβάλλει τὰς θυσίας, ἵνα κυρώσῃ τὴν ὑπ' αὐτοῦ προσενεχθεῖσαν θυσίαν· ἀναβαίνει γὰρ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τοῦ ἰδίου σώματος. Καὶ τὸν νόμον σου ἐν μέσῳ τῆς καρδίας μου. (Δ. Β Γ. 146) Εχων δὲ τὸ σὰν θέλημα κει κρυμμένον ἐν ἐμαυτῷ (τοῦτο γὰρ, οἶμαι, δηλοῖ τὸ, • Εν μέσῳ τῆς κοιλίας (1) μου »), τοῖς γνησίοις αὐτὸ ἐναργές καταστήσω. Εἰδέναι γὰρ ἡμᾶς ἀναγκαῖον, ὅτι τὰ τῶν μαθημάτων ἐξῃρημένα τοῖς ἐξειλεγμένος προσελάλει Χριστὸς, καὶ οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς καὶ ἀδιακρίτως προσδιελέγετο. Καὶ γοῦν τοῖς μὲν που δαίοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει· τοῖς γε μὴν αγίοις ἀποστόλοις, ἅτε δὴ καὶ ἀκραιφνῆ τὴν διάνοιαν ἔχουσι καὶ τελεωτάτων μαθημάτων δεκτικήν, Υμίν δέδοται, φησί, γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. Καλὸν δὲ ἡμᾶς τὴν κοιλίαν καθαίρειν ὅτι μάλιστα καὶ ποιεῖν λεπτοτέραν, ὥστε τὸν νόμον Κυρίου ἐν μέσῳ δέχεσθαι. Ψυχῆς δὲ κοιλία, τὸ δοχεῖον τῶν πνευ ματικών τροφών, εἴτουν τὸ διανοητικόν. Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ἐκκλησίᾳ με γάλη. (Β Γ. 1, Μεγάλη Εκκλησία. ἡ ἐκ μεγάλων καὶ τελείων συμπληρουμένη, ἐν ᾗ εὐηγγελίζετο δικαιοσύνην τὴν διὰ πίστεως Ἰησοῦ· το IN PSALMUM XXXIX. 990. A sententiarum, quæ nimirum de nostrum omni B Servatore Christo loquuntur. Sane sciendum est ipsum quoque prophetam Ezechielem caput libri dicere universam suam comprehensam illic proper tiam". Dictio autem In capite libri scriptum est de me a sic intelligenda est. Liber quintuplex, to tum est Moysis sapientissimum scriptum ; caput ap- tem veluti atque initium universi libri illa est quæ Genesis appellatur, ubi quæ de Isaaco scribuntur, ad Christum recte referuntur. Rursus caput signir ficare apud divinas Scripturas initium, tibi facile persuadebis, si Pauli dictum intelliges : Omnis viri caput Christus est, caput autem mulieris vir, caput denique Christi Deus : » initium quippe viri Chri- stus est, qui illum ex nihilo ad exsistendum pro- duxit. Caput pariter mulieris vir, quia ipsa de viro sumpta fuit; Christi vero caput Deus, qaja ipsius naturalis Filius est, habetque nunquam inceptum principium genitorem suum, cum quo sempiternali- ter coexsistit. Versiculos hos Paulus quoque in Epi- stola ad Hebræos, ex Servatoris persona dietos ait. Nam cum dixisset animalium sanguine tolli peccata non potuisse, addit : « Ideo Christus mundum in- grediens dicit Patri : Legale jam nullatenus sacrin- cium, sive pro salute, sive pro peccato, voluisti; mihi potius corpus perfecisti : venique, inquit, at- que adeo adsum, voluntatem tuam exsecuturus Mox addit : « Destruit primum, ut alterum consti- tuat ”; › id est sacrificia repellit, ut oblatam a se c hostiam stabiliat, quæ cum odore suavitatis ascen- dit ad Deum Patrem, corporis ejus gratia. . f. b, f. b, L. f. 109) D Vers. 9. Et legom tuam in medio cardis mei. Habeas autem tuam voluntatem intra me recon- ditam; id enim, ut puto, denotant verba ‹ in me- dio ventris mei; › rem hanc cognatis meis mani- festam faciam. Scire enim nos oportet Christum solitum fuisse specialia quædam dogmata delectis aliquot aperire, non autem omnibus absolute et sine discrimine dicere. Quamobrem Judæis non sine pa- rabolis loquebatur; sanctis vero apostolis, deſæcata mente præditis, et exquisitarum doctrinarum capa- cibus, Vobis, aiebat, datum est nosse regni myste- ria, illis autem nequaquam ”. . Pulchre autem facimus si ventrem nostrum par- gamus, id est levamus, ut is legem Domini possit intra se recipere. Animæ porro venter, receptacu- lum est spiritalium ciborum, id est mentis facultas. Vers. 10. Annuntiavi justitiam tuam in ecclesia magna. Magna est ecclesia, magnis videlicet perfectisque repleta hominibus, in qua Psalmista justitiam all- nuntiabat per fdem Jesui hanc autem ipse noverat, Ibid. 9. * Matth. sur, 11. Ezech. 11, 9. "I Cor. x1, 3. ”Hebr. x, 5-7. (1) Hinc constat Cyrillum legisse in textu Biblico κοιλίας, non καρδίας.
Ὅτι δὲ πάλιν ἡ κεφαλὴ τὴν ἀρχὴν παρὰ ταῖς θείαις σημαίνει Γραφαῖς, πληροφορηθήσῃ καλῶς ἐκεῖνο συνεὶς ὅπερ ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι «Παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός ἐστι, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, κεφαλὴ δὲ Χριστοῦ ὁ Θεός.» Ἀρχὴ μὲν γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ὁ Χριστὸς, ὡς ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών. Ἀρχὴ δὲ πάλιν τῆς γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, ὅτι ἐκ τοῦ ἀνδρὸς αὐτῆς ἐλήφθη· Χριστοῦ δὲ ἀρχὴ ὁ Θεὸς, ἐπείπερ ἐξ αὐτοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ἀρχὴν ἄναρχον ἔχει τὸν γεννήσαντα μετὰ καὶ τοῦ συνυπάρχειν ἀϊδίως αὐτῷ. Τούτους τοὺς στίχους καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους Ἐπιστολῇ, ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος εἰρῆσθαί φησιν. Εἰπὼν γὰρ ὅτι τὸ αἷμα τῶν ζώων ἀφελεῖν ἁμαρτίας οὐκ ἠδύνατο, ἐπάγει· «Διὸ εἰσερχόμενος ὁ Χριστὸς εἰς τὸν κόσμον, λέγει πρὸς τὸν Πατέρα, ὅτι Οὐδένα τρόπον προσφορᾶς ᾑρετίσω τῆς κατὰ νόμον, οὐ περὶ σωτηρίας, οὐ περὶ ἁμαρτίας, ἐμοὶ δὲ σῶμα κατηρτίσω· καὶ ἀφῖγμαι, φησὶν, ἤγουν, ἔφην, ἥκω, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα.» Εἶτα προστίθησιν· «Ἀναιρεῖ τὸ πρῶτον, ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ·» τουτέστιν ἐκβάλλει τὰς θυσίας, ἵνα κυρώσῃ τὴν ὑπ’ αὐτοῦ προσενεχθεῖσαν θυσίαν·
ριοχὴν τῶν οὐτῶν͵ ἐννοιῶν ἐν αὐτῇ· αὗται δέ εἰσιν με αἱ περὶ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ προφήτης Ἰεζεκιήλ κεφαλίδα βιβλίον τὴν οἱονεὶ σύμπασαν περιοχὴν τῆς ἑαυτοῦ προφητείας ὀνομάσας εὑρίσκεται. Τὸ δὲ, ο Εν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, » οὕτω νοητέον· Βιβλίον μὲν πενταμερὲς ὅλον ἐστὶ τὸ Μωσέως σοφώτατον σύγχ γραμμα, κεφαλὴ δὲ ὥσπερ καὶ ἀρχὴ τοῦ βιβλίου παντὸς ἡ ἐπίκλην Γένεσις, ἐν ᾗ τὰ κατὰ τὸν Ἰσαὰκ γέγραπται εἰς Χριστὸν ὀρθῶς ἀναφερόμενα. "Οτι δὲ πάλιν ἡ κεφαλὴ τὴν ἀρχὴν παρὰ ταῖς θείαις σημαίνει Γραφαῖς, πληροφορηθήσῃ καλῶς ἐκεῖνο συνεὶς ὅπερ ὁ Παῦλός φησιν, ὅτι ο Παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός ἐστι, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, κεφαλὴ δὲ Χριστοῦ ὁ Θεός. ο 'Αρχὴ μὲν γὰρ τοῦ ἀνδρὸς ὁ Χρισ δ στὸς, ὡς ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών. ᾿Αρχὴ δὲ πάλιν τῆς γυναικὸς ὁ ἀνὴρ, ὅτι ἐκ τοῦ ἀν δρὸς αὐτῆς ἐλήφθη· Χριστοῦ δὲ ἀρχὴ ὁ Θεὸς, ἐπείπερ ἐξ αὐτοῦ κατὰ φύσιν ἐστὶν ὁ Υἱὸς, καὶ ἀρχὴν ἄναρ- χον ἔχει τὸν γεννήσαντα μετὰ καὶ τοῦ συνυπάρχειν ἀϊδίως αὐτῷ. Τούτους τους στίχους καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Εβραίους Επιστολῇ, ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆ ρας ειρήσθαί φησιν. Εἰπὼν γὰρ ὅτι τὸ αἷμα τῶν ζώων ἀφελεῖν ἁμαρτίας οὐκ ἠδύνατο, ἐπάγει · « Διὸ εἰσερ- χόμενος ὁ Χριστὸς εἰς τὸν κόσμον, λέγει πρὸς τὸν Πατέρα, ὅτι οὐδένα τρόπον προσφορᾶς ᾑρετίσω τῆς κατά νόμον, οὐ περὶ σωτηρίας, οὐ περὶ ἁμαρτίας, ἐμοὶ δὲ σῶμα κατηρτίσω· καὶ ἀφεγμαι, φησίν, ήγουν, ἔφην, ἥκω, ἵνα τὸ σὸν ποιήσω θέλημα. • Είτα προστί θησιν· ο 'Αναιρεῖ τὸ πρῶτον, ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ, τουτέστιν ἐκβάλλει τὰς θυσίας, ἵνα κυρώσῃ τὴν ὑπ' αὐτοῦ προσενεχθεῖσαν θυσίαν· ἀναβαίνει γὰρ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τοῦ ἰδίου σώματος. Καὶ τὸν νόμον σου ἐν μέσῳ τῆς καρδίας μου. (Δ. Β Γ. 146) Εχων δὲ τὸ σὰν θέλημα κει κρυμμένον ἐν ἐμαυτῷ (τοῦτο γὰρ, οἶμαι, δηλοῖ τὸ, • Εν μέσῳ τῆς κοιλίας (1) μου »), τοῖς γνησίοις αὐτὸ ἐναργές καταστήσω. Εἰδέναι γὰρ ἡμᾶς ἀναγκαῖον, ὅτι τὰ τῶν μαθημάτων ἐξῃρημένα τοῖς ἐξειλεγμένος προσελάλει Χριστὸς, καὶ οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς καὶ ἀδιακρίτως προσδιελέγετο. Καὶ γοῦν τοῖς μὲν που δαίοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει· τοῖς γε μὴν αγίοις ἀποστόλοις, ἅτε δὴ καὶ ἀκραιφνῆ τὴν διάνοιαν ἔχουσι καὶ τελεωτάτων μαθημάτων δεκτικήν, Υμίν δέδοται, φησί, γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. Καλὸν δὲ ἡμᾶς τὴν κοιλίαν καθαίρειν ὅτι μάλιστα καὶ ποιεῖν λεπτοτέραν, ὥστε τὸν νόμον Κυρίου ἐν μέσῳ δέχεσθαι. Ψυχῆς δὲ κοιλία, τὸ δοχεῖον τῶν πνευ ματικών τροφών, εἴτουν τὸ διανοητικόν. Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ἐκκλησίᾳ με γάλη. (Β Γ. 1, Μεγάλη Εκκλησία. ἡ ἐκ μεγάλων καὶ τελείων συμπληρουμένη, ἐν ᾗ εὐηγγελίζετο δικαιοσύνην τὴν διὰ πίστεως Ἰησοῦ· το IN PSALMUM XXXIX. 990. A sententiarum, quæ nimirum de nostrum omni B Servatore Christo loquuntur. Sane sciendum est ipsum quoque prophetam Ezechielem caput libri dicere universam suam comprehensam illic proper tiam". Dictio autem In capite libri scriptum est de me a sic intelligenda est. Liber quintuplex, to tum est Moysis sapientissimum scriptum ; caput ap- tem veluti atque initium universi libri illa est quæ Genesis appellatur, ubi quæ de Isaaco scribuntur, ad Christum recte referuntur. Rursus caput signir ficare apud divinas Scripturas initium, tibi facile persuadebis, si Pauli dictum intelliges : Omnis viri caput Christus est, caput autem mulieris vir, caput denique Christi Deus : » initium quippe viri Chri- stus est, qui illum ex nihilo ad exsistendum pro- duxit. Caput pariter mulieris vir, quia ipsa de viro sumpta fuit; Christi vero caput Deus, qaja ipsius naturalis Filius est, habetque nunquam inceptum principium genitorem suum, cum quo sempiternali- ter coexsistit. Versiculos hos Paulus quoque in Epi- stola ad Hebræos, ex Servatoris persona dietos ait. Nam cum dixisset animalium sanguine tolli peccata non potuisse, addit : « Ideo Christus mundum in- grediens dicit Patri : Legale jam nullatenus sacrin- cium, sive pro salute, sive pro peccato, voluisti; mihi potius corpus perfecisti : venique, inquit, at- que adeo adsum, voluntatem tuam exsecuturus Mox addit : « Destruit primum, ut alterum consti- tuat ”; › id est sacrificia repellit, ut oblatam a se c hostiam stabiliat, quæ cum odore suavitatis ascen- dit ad Deum Patrem, corporis ejus gratia. . f. b, f. b, L. f. 109) D Vers. 9. Et legom tuam in medio cardis mei. Habeas autem tuam voluntatem intra me recon- ditam; id enim, ut puto, denotant verba ‹ in me- dio ventris mei; › rem hanc cognatis meis mani- festam faciam. Scire enim nos oportet Christum solitum fuisse specialia quædam dogmata delectis aliquot aperire, non autem omnibus absolute et sine discrimine dicere. Quamobrem Judæis non sine pa- rabolis loquebatur; sanctis vero apostolis, deſæcata mente præditis, et exquisitarum doctrinarum capa- cibus, Vobis, aiebat, datum est nosse regni myste- ria, illis autem nequaquam ”. . Pulchre autem facimus si ventrem nostrum par- gamus, id est levamus, ut is legem Domini possit intra se recipere. Animæ porro venter, receptacu- lum est spiritalium ciborum, id est mentis facultas. Vers. 10. Annuntiavi justitiam tuam in ecclesia magna. Magna est ecclesia, magnis videlicet perfectisque repleta hominibus, in qua Psalmista justitiam all- nuntiabat per fdem Jesui hanc autem ipse noverat, Ibid. 9. * Matth. sur, 11. Ezech. 11, 9. "I Cor. x1, 3. ”Hebr. x, 5-7. (1) Hinc constat Cyrillum legisse in textu Biblico κοιλίας, non καρδίας.
PG 69:992ἀναβαίνει γὰρ εἰς ὀσμὴν εὐωδίας τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ διὰ τοῦ ἰδίου σώματος. «Καὶ τὸν νόμον σου ἐν μέσῳ τῆς καρδίας μου.» (α φ. 220 β, β φ. 146) Ἔχων δὲ τὸ σὸν θέλημα κεκρυμμένον ἐν ἐμαυτῷ (τοῦτο γὰρ, οἶμαι, δηλοῖ τὸ, «Ἐν μέσῳ τῆς κοιλίας μου»), τοῖς γνησίοις αὐτὸ ἐναργὲς καταστήσω. Εἰδέναι γὰρ ἡμᾶς ἀναγκαῖον, ὅτι τὰ τῶν μαθημάτων ἐξῃρημένα τοῖς ἐξειλεγμένοις προσελάλει Χριστὸς, καὶ οὐχ ἅπασιν ἁπλῶς καὶ ἀδιακρίτως προσδιελέγετο. Καὶ γοῦν τοῖς μὲν Ἰουδαίοις ἐν παραβολαῖς ἐλάλει· τοῖς γε μὴν ἁγίοις ἀποστόλοις, ἅτε δὴ καὶ ἀκραιφνῆ τὴν διάνοιαν ἔχουσι καὶ τελεωτάτων μαθημάτων δεκτικὴν, Ὑμῖν δέδοται, φησὶ, γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. Καλὸν δὲ ἡμᾶς τὴν κοιλίαν καθαίρειν ὅτι μάλιστα καὶ ποιεῖν λεπτοτέραν, ὥστε τὸν νόμον Κυρίου ἐν μέσῳ δέχεσθαι. Ψυχῆς δὲ κοιλία, τὸ δοχεῖον τῶν πνευματικῶν τροφῶν, εἴτουν τὸ διανοητικόν. «Εὐηγγελισάμην δικαιοσύνην ἐν ἐκκλησίᾳ μεγάλῃ.» (β φ. 146 β, ι φ. 203 β, λ φ. 109) Μεγάλη ἐκκλησία ἡ ἐκ μεγάλων καὶ τελείων συμπληρουμένη, ἐν ᾗ εὐηγγελίζετο δικαιοσύνην τὴν διὰ πίστεως Ἰησοῦ·
5. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ἔγνω δὲ αὐτὸς ταύτην ὡς ἀποδεξάμενός τε καὶ οι- ο κίαν προφητεύει ὁ μακάριος Δαβίδ, ὅπως τε καὶ τίνος δ ἕνεκεν ἠρρώστησεν, λέγω δὴ τῆς ἁμαρτίας· καὶ τί ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἀρρωστίας ὑπὸ τῶν φίλων αὐτῷ γέν γονεν. Επειτα διδάσκει ὡς διὰ τὴν εἰς του· πένητας Επιμέλειαν, τῆς ὑγείας ἔτυχεν· πάντας ἑξῆς προ τρεπόμενος τοῦτο ποιεῖν. Β. Ελ Β Ε κειούμενος ὡς ἀδιαστάτως. Οτι δὲ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ δύναμις κατεβρόντησε τὴν ὑπ' ούρα νὸν, καὶ πεπλήρωκε την μεγάλην Εκκλησίαν, τους- ἐστι τὴν δι' αὐτοῦ συστᾶσαν καὶ συναγηγερμένην πληθὺν τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν· οὐ γὰρ κεκώλυκεν ἑαυτοῦ τὰ χείλη· λαλεῖ γὰρ εἰς δεῦρο διὰ τῶν ἁγίων εύαγ γελιστῶν καὶ τῶν κατὰ καιροὺς διδασκάλων. Τούτους καὶ Χριστοῦ χείλη καλεῖν, τῶν ἀπεοικότων οὐδέν. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος· « Εί δοκιμήν ζη- τείτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χριστοῦ. • Έγνωκέναι δέ φησι τὸν Πατέρα τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, τὴν κε κρυμμένην, τὴν ὑπὲρ νόμον καὶ σκιάν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εὐαγγελικήν, ἣν καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς τῆς διὰ Μω σέως λαληθείσης τοῖς ἀρχαιοτέροις ἀποφαίνει κρείτο τονα, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις παρεγγυῶν τε καὶ λέ γων· ο Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσ έλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » [ Επληθύνθησαν ὑπὲρ τὰς τρίχας. Τὸν ποικίλον καὶ παντοδαπὸν ἐσμὸν τῶν λυπηρών ὁ προφητικός λόγος προκαταγγέλλει· ὧν τὴν πεῖραν ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία δι' αὐτῶν εἴληφε τῶν πρα γμάτων. "Ο δέ φησι, ο Καὶ ἡ καρδία μου εγκατ έλιπέ με, » ἀντὶ τοῦ, Ωκλασε καὶ κατωλιγώρησεν, εξ πεν, ἵνα δείξῃ τὴν τῶν ἀθέων ἐπίνοιαν.]. ΨΑΛΜΟΣ Μ Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. . (Α Γ. 225, Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Τινὲς μὲν τῷ Δαβὶδ ἀνέθεσαν τὸν παρόντα ψαλμόν, τινὲς δὲ τὰ κατὰ τὸν Εζεκίαν ἐν τούτῳ φασὶ προφητεύεσθαι, ὅπως τε δι' ἔπαρσιν ἐνόσησε, καὶ πῶς περὶ αὐτὸν οἱ φίλοι διετέθησαν, καὶ ὅτι διὰ τὴν εἰς τοὺς πένητας ἐπιμέλειαν τῆς ὑγείας ἔτυχεν. Οὐκ ἐξ δὲ ἡμᾶς τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον οὐδέτερον δέξασθαι. Τοῦ γὰρ Κυ ρίου εἰπόντος · ι Ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ, ὁ τρώτων μετ᾿ ἐμοῦ τὸν ἄρτον, ἐπῆρεν ἐπ' ἐμὲ πτέρναν αὐτοῦ κα καὶ δεικνύντος αὐτῷ καὶ οὐκ ἄλλῳ προσήκοντα τὸν ψαλμόν, θρασὺ νομίζω και τολμηρόν ἄλλην αὐτῷ διαπλάσαι ὑπόθεσιν (2). Μακαρίζει τοίνυν ὁ προκεί μενος ψαλμὸς τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν· καὶ μὴν καὶ ἀμοιβὰς αὐτοῖς τῆς πίστεως δίδωσι την παρ' 18. (α) utpote in eam admissus, eidemque inseparabiliter A factus familiaris. Quod vero evangelicæ prædicatio- als virtus per universam terram reboaverit, ma- gnamque Ecclesiam, id est constitutain a Christo congregatamque cognoscentium adventum ejus mul- Litudinem, sono suo compleverit, ex subsequenti- bus patet : non enim labia sua cohibuit, sed per san- ctos deinceps evangelistas aliosque labente tempore magistros loquitur. Namque hos Christi labia dicere, non est incongruum. Scribit ergo divus Paulus: ‹ Si experimentum quæritis ejus qui in me loquitur Chri- stus . . Porro notam Patri dicit justitiamn suam, illam nempe absconditam, quæ legem um- bramque excedit, id est evangelican, quam ipsetnet Filius meliorem esse illa, quæ per Moysen antiquis dictata fuit, declarat, sanctos apostolos hortans at- que ita alloquens : Nisi abundaverit justitia ve- stra plus quam Scribarum et Pharisæorum, non in- trabilis in regnum coelorum . [Vers. 13. Multiplicata sunt super capillos.. Varium et omnigenum agmen molestiarum pro- pheticus bic sermo prædicit; quarum Ecclesia Dei experimentum re ipsa percepit. Quod autem ait, . Et cor meum dereliquit me,, id est : Peni- tus socors et negligens fui, ut ostendat sensum impiorum. — Ex Corderio.] - PSALMUS XL. Vers. 1. In finem, psalmus ipsi Davidi. Nonnulli ad Davidem retulerunt præsentem psal mium; alii res Ezechiæ hic prædici aiunt, quomodo nempe ob elationem suam in morbum inciderit, quoinodoque amici erga ipsum affecti fuerint (1), et quod ob suam erga pauperes curam, sanitatem sit consecutus. Sed enim neutrum admittere sinit nos divinum Evangelium. Nam cum Dominus dixerit : • Ut adimpleatur Scriptura, qui panem mecum inanducat, levavit contra me calcaneum suum demonstraritque, nemini nisi sibi hunc psalmum congruere, audax temerariumque consilium existimo si quis aliud argumentum confingere velit. Beatos itaque præsens psalmus prædicat Christo credentes, quorum ille fidem remunerans, confert auxilium ▸ II Cor. XIII, 3. ” Matth. v, 20. ** Joan. xiii, Hic quoque manifeste reprehendit Cyrillus Theodorum Mopsuestenum, qui hunc psalmum ad ægrotantem Ezechiam ausus fuerat referre. Sic enim habemus in ejus inedito fragmento cod. B, f. Hoc in psalmo res chiæ B. David vaticinatur, quomodo scilicet et cujus rei causa, nempe peccati, ille ægrotaverit; quidque ei ægrotanti ab amicis acciderit. Deinde docet quo- D modo propter suam pauperum curam valetudinem receperit; cunctos deinceps hortans ut ita se gercre velint. Sed enim de Theodori genere interpretandi late nos olim disputavimus in præfatione ad volu- men sextum Scriptorum veterum (a), ubi etiam p. xu Leontium laudavimus, qui Theodorum diserte nb- jurgat ob relatos ab eo plerosque psalmos ad Eze- chiam et ad Zorobabelen, id est ad captivitatis Ba- bylonicæ tempora, uti reapse factitatum a Theodoro vidimus in præcedente psalmo. Cæteroquin, ut in eadem præfatione diximus ex Facundo Hermianensi, suum illum in Psalmos laborem ipse auctor et j:1– venilem fuisse fassus est, nec prudentem satis aut elimatum. Vide Patrologia Graca tom. 1.XVI, in Theodoro Mopsuest. (1) Res cognoscitur ex psalmi tenore. 1. Θεοδώρου. Εν τούτω τὰ κατὰ τὸν μακάριον Εξε
ἔγνω δὲ αὐτὸς ταύτην ὡς ἀποδεξάμενός τε καὶ οἰκειούμενος ὡς ἀδιαστάτως. Ὅτι δὲ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ δύναμις κατεβρόντησε τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, καὶ πεπλήρωκε τὴν μεγάλην Ἐκκλησίαν, τουτέστι τὴν δι’ αὐτοῦ συστᾶσαν καὶ συναγηγερμένην πληθὺν τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν· οὐ γὰρ κεκώλυκεν ἑαυτοῦ τὰ χείλη· λαλεῖ γὰρ εἰς δεῦρο διὰ τῶν ἀγίων εὐαγγελιστῶν καὶ τῶν κατὰ καιροὺς διδασκάλων. Τούτους καὶ Χριστοῦ χείλη καλεῖν, τῶν ἀπεοικότων οὐδέν. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος· «Εἰ δοκιμὴν ζητεῖτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χριστοῦ.» Ἐγνωκέναι δέ φησι τὸν Πατέρα τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, τὴν κεκρυμμένην, τὴν ὑπὲρ νόμον καὶ σκιὰν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εὐαγγελικὴν, ἣν καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς τῆς διὰ Μωσέως λαληθείσης τοῖς ἀρχαιοτέροις ἀποφαίνει κρείττονα, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις παρεγγυῶν τε καὶ λέγων· «Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰςέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» [«Ἐπληθύνθησαν ὑπὲρ τὰς τρίχας.» Τὸν ποικίλον καὶ παντοδαπὸν ἐσμὸν τῶν λυπηρῶν ὁ προφητικὸς λόγος προκαταγγέλλει·
5. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ἔγνω δὲ αὐτὸς ταύτην ὡς ἀποδεξάμενός τε καὶ οι- ο κίαν προφητεύει ὁ μακάριος Δαβίδ, ὅπως τε καὶ τίνος δ ἕνεκεν ἠρρώστησεν, λέγω δὴ τῆς ἁμαρτίας· καὶ τί ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἀρρωστίας ὑπὸ τῶν φίλων αὐτῷ γέν γονεν. Επειτα διδάσκει ὡς διὰ τὴν εἰς του· πένητας Επιμέλειαν, τῆς ὑγείας ἔτυχεν· πάντας ἑξῆς προ τρεπόμενος τοῦτο ποιεῖν. Β. Ελ Β Ε κειούμενος ὡς ἀδιαστάτως. Οτι δὲ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ἡ δύναμις κατεβρόντησε τὴν ὑπ' ούρα νὸν, καὶ πεπλήρωκε την μεγάλην Εκκλησίαν, τους- ἐστι τὴν δι' αὐτοῦ συστᾶσαν καὶ συναγηγερμένην πληθὺν τῶν ἐπεγνωκότων τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν· οὐ γὰρ κεκώλυκεν ἑαυτοῦ τὰ χείλη· λαλεῖ γὰρ εἰς δεῦρο διὰ τῶν ἁγίων εύαγ γελιστῶν καὶ τῶν κατὰ καιροὺς διδασκάλων. Τούτους καὶ Χριστοῦ χείλη καλεῖν, τῶν ἀπεοικότων οὐδέν. Γράφει γοῦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος· « Εί δοκιμήν ζη- τείτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χριστοῦ. • Έγνωκέναι δέ φησι τὸν Πατέρα τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, τὴν κε κρυμμένην, τὴν ὑπὲρ νόμον καὶ σκιάν, δῆλον δὲ ὅτι τὴν εὐαγγελικήν, ἣν καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς τῆς διὰ Μω σέως λαληθείσης τοῖς ἀρχαιοτέροις ἀποφαίνει κρείτο τονα, τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις παρεγγυῶν τε καὶ λέ γων· ο Ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν Γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσ έλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » [ Επληθύνθησαν ὑπὲρ τὰς τρίχας. Τὸν ποικίλον καὶ παντοδαπὸν ἐσμὸν τῶν λυπηρών ὁ προφητικός λόγος προκαταγγέλλει· ὧν τὴν πεῖραν ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία δι' αὐτῶν εἴληφε τῶν πρα γμάτων. "Ο δέ φησι, ο Καὶ ἡ καρδία μου εγκατ έλιπέ με, » ἀντὶ τοῦ, Ωκλασε καὶ κατωλιγώρησεν, εξ πεν, ἵνα δείξῃ τὴν τῶν ἀθέων ἐπίνοιαν.]. ΨΑΛΜΟΣ Μ Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. . (Α Γ. 225, Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Τινὲς μὲν τῷ Δαβὶδ ἀνέθεσαν τὸν παρόντα ψαλμόν, τινὲς δὲ τὰ κατὰ τὸν Εζεκίαν ἐν τούτῳ φασὶ προφητεύεσθαι, ὅπως τε δι' ἔπαρσιν ἐνόσησε, καὶ πῶς περὶ αὐτὸν οἱ φίλοι διετέθησαν, καὶ ὅτι διὰ τὴν εἰς τοὺς πένητας ἐπιμέλειαν τῆς ὑγείας ἔτυχεν. Οὐκ ἐξ δὲ ἡμᾶς τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον οὐδέτερον δέξασθαι. Τοῦ γὰρ Κυ ρίου εἰπόντος · ι Ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ, ὁ τρώτων μετ᾿ ἐμοῦ τὸν ἄρτον, ἐπῆρεν ἐπ' ἐμὲ πτέρναν αὐτοῦ κα καὶ δεικνύντος αὐτῷ καὶ οὐκ ἄλλῳ προσήκοντα τὸν ψαλμόν, θρασὺ νομίζω και τολμηρόν ἄλλην αὐτῷ διαπλάσαι ὑπόθεσιν (2). Μακαρίζει τοίνυν ὁ προκεί μενος ψαλμὸς τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν· καὶ μὴν καὶ ἀμοιβὰς αὐτοῖς τῆς πίστεως δίδωσι την παρ' 18. (α) utpote in eam admissus, eidemque inseparabiliter A factus familiaris. Quod vero evangelicæ prædicatio- als virtus per universam terram reboaverit, ma- gnamque Ecclesiam, id est constitutain a Christo congregatamque cognoscentium adventum ejus mul- Litudinem, sono suo compleverit, ex subsequenti- bus patet : non enim labia sua cohibuit, sed per san- ctos deinceps evangelistas aliosque labente tempore magistros loquitur. Namque hos Christi labia dicere, non est incongruum. Scribit ergo divus Paulus: ‹ Si experimentum quæritis ejus qui in me loquitur Chri- stus . . Porro notam Patri dicit justitiamn suam, illam nempe absconditam, quæ legem um- bramque excedit, id est evangelican, quam ipsetnet Filius meliorem esse illa, quæ per Moysen antiquis dictata fuit, declarat, sanctos apostolos hortans at- que ita alloquens : Nisi abundaverit justitia ve- stra plus quam Scribarum et Pharisæorum, non in- trabilis in regnum coelorum . [Vers. 13. Multiplicata sunt super capillos.. Varium et omnigenum agmen molestiarum pro- pheticus bic sermo prædicit; quarum Ecclesia Dei experimentum re ipsa percepit. Quod autem ait, . Et cor meum dereliquit me,, id est : Peni- tus socors et negligens fui, ut ostendat sensum impiorum. — Ex Corderio.] - PSALMUS XL. Vers. 1. In finem, psalmus ipsi Davidi. Nonnulli ad Davidem retulerunt præsentem psal mium; alii res Ezechiæ hic prædici aiunt, quomodo nempe ob elationem suam in morbum inciderit, quoinodoque amici erga ipsum affecti fuerint (1), et quod ob suam erga pauperes curam, sanitatem sit consecutus. Sed enim neutrum admittere sinit nos divinum Evangelium. Nam cum Dominus dixerit : • Ut adimpleatur Scriptura, qui panem mecum inanducat, levavit contra me calcaneum suum demonstraritque, nemini nisi sibi hunc psalmum congruere, audax temerariumque consilium existimo si quis aliud argumentum confingere velit. Beatos itaque præsens psalmus prædicat Christo credentes, quorum ille fidem remunerans, confert auxilium ▸ II Cor. XIII, 3. ” Matth. v, 20. ** Joan. xiii, Hic quoque manifeste reprehendit Cyrillus Theodorum Mopsuestenum, qui hunc psalmum ad ægrotantem Ezechiam ausus fuerat referre. Sic enim habemus in ejus inedito fragmento cod. B, f. Hoc in psalmo res chiæ B. David vaticinatur, quomodo scilicet et cujus rei causa, nempe peccati, ille ægrotaverit; quidque ei ægrotanti ab amicis acciderit. Deinde docet quo- D modo propter suam pauperum curam valetudinem receperit; cunctos deinceps hortans ut ita se gercre velint. Sed enim de Theodori genere interpretandi late nos olim disputavimus in præfatione ad volu- men sextum Scriptorum veterum (a), ubi etiam p. xu Leontium laudavimus, qui Theodorum diserte nb- jurgat ob relatos ab eo plerosque psalmos ad Eze- chiam et ad Zorobabelen, id est ad captivitatis Ba- bylonicæ tempora, uti reapse factitatum a Theodoro vidimus in præcedente psalmo. Cæteroquin, ut in eadem præfatione diximus ex Facundo Hermianensi, suum illum in Psalmos laborem ipse auctor et j:1– venilem fuisse fassus est, nec prudentem satis aut elimatum. Vide Patrologia Graca tom. 1.XVI, in Theodoro Mopsuest. (1) Res cognoscitur ex psalmi tenore. 1. Θεοδώρου. Εν τούτω τὰ κατὰ τὸν μακάριον Εξε
PG 69:994ὧν τὴν πεῖραν ἡ τοῦ Χριστοῦ Ἐκκλησία δι’ αὐτῶν εἴληφε τῶν πραγμάτων. Ὃ δέ φησι, «Καὶ ἡ καρδία μου ἐγκατέλιπέ με,» ἀντὶ τοῦ, Ὤκλασε καὶ κατωλιγώρησεν, εἶπεν, ἵνα δείξῃ τὴν τῶν ἀθέων ἐπίνοιαν.] ΨΑΛΜΟΣ Μ. «Εἰς τὸ τέλος, ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 223, Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Τινὲς μὲν τῷ Δαβὶδ ἀνέθεσαν τὸν παρόντα ψαλμὸν, τινὲς δὲ τὰ κατὰ τὸν Ἐζεκίαν ἐν τούτῳ φασὶ προφητεύεσθαι, ὅπως τε δι’ ἔπαρσιν ἐνόσησε, καὶ πῶς περὶ αὐτὸν οἱ φίλοι διετέθησαν, καὶ ὅτι διὰ τὴν εἰς τοὺς πένητας ἐπιμέλειαν τῆς ὑγείας ἔτυχεν. Οὐκ ἐᾷ δὲ ἡμᾶς τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον οὐδέτερον δέξασθαι. Τοῦ γὰρ Κυρίου εἰπόντος· «Ἵνα ἡ Γραφὴ πληρωθῇ, ὁ τρώγων μετ’ ἐμοῦ τὸν ἄρτον, ἐπῆρεν ἐπ’ ἐμὲ πτέρναν αὐτοῦ·» καὶ δεικνύντος αὐτῷ καὶ οὐκ ἄλλῳ προσήκοντα τὸν ψαλμὸν, θρασὺ νομίζω καὶ τολμηρὸν ἄλλην αὐτῷ διαπλάσαι ὑπόθεσιν. Μακαρίζει τοίνυν ὁ προκείμενος ψαλμὸς τοὺς πιστεύσαντας εἰς Χριστόν· καὶ μὴν καὶ ἀμοιβὰς αὐτοῖς τῆς πίστεως δίδωσι τὴν παρ’ αὐτοῦ ἐπικουρίαν. Εἰσφέρεται δὲ καὶ αὐτὸ τοῦ Κυρίου τὸ πρόσωπον καταλέγον τε τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ, καὶ αὐτοῦ τοῦ προδότου ἐξαιρέτως·
αὐτοῦ ἐπικουρίαν. Εἰσφέρεται δὲ καὶ αὐτὸ τοῦ Κυρίου & τὸ πρόσωπον καταλέγον τε τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰου δαίων λαοῦ, καὶ αὐτοῦ τοῦ προδότου ἐξαιρέτως· διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος. ἐπιγέγραπται, ἀναπέμπων ἡμᾶς ἐπὶ τὴν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος, καθ' ἣν ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα. (Α Γ. 293) Μακαρίζει τὸν δυνάμενον συνιέναι τὴν πτωχείαν, ἣν δι' ἡμᾶς ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Τοῦτον γὰρ λέγει πτωχόν, διότι πλούσιος ὤν, ἐπτώχευσε δι ἡμᾶς, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχεία πλουτήσωμεν. Κύριος διαψυλάξαι αὐτὸν καὶ ζήσαι αὐτὸν καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ. (Α 1. ) Αὗται τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως αἱ Β αμοιβαί, ἡ παρὰ τοῦ Κυρίου φυλακή, ή μέθεξις της αἰωνίου ζωῆς, ἡ ἐν τῇ γῇ τῶν πραέων μακαριότης, καὶ ἡ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν ἀπαλλαγή. Αὗται καὶ τῆς φιλοπτωχίας· οὐ μόνον γὰρ τὰ μέλλοντα δίδωσι τῷ φιλοπτώχῳ ὁ Κύριος καὶ τὴν ἀληθινὴν ἐκείνην ζωήν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα μακαριστὸν ἀποδείκνυσι. Εγώ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ( Ι. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Καὶ ὑπὲρ τῆς ἰδίας ἁμαρτίας ὁ Δαβίδ εύχεται, ἅτε δὴ ἑαυτὸν εἰδὼς ἕνα τῶν συνιέντων ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβὶδ οὐ θαυμαστὸν εἰ καὶ νῦν ἐξομολογούμενος τοῦτό φησιν· ὁ δὲ Σωτὴρ ταῦτα ἂν λέγοι, τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν οἰκειούμενος, ὡς ἀπαρχή " τῆς φύσεως. Χριστὸς γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανε, γενό- μενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρ- τίαν, ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν· οἷς ἁρμόζει καὶ τὸ ἐλέους δέεσθαι. κυρίως ἁρμόττειν τοῖς περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆρος λόγοις, πάντες φασίν. Τὸ δὲ ο "Ημαρτόν σοι, ο ὅτι εἰς τοὺς σούς, ὦ Δέσποτα, πεπαρώνηκα νόμους. πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ ἁμαρτία καταφερεται τοιαύτη. Οι εχθροί μου εἶπον κακά μοι· πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; (Δ . 224) Εντεῦθεν τὸ πρόσωπον εἰσφέρεται τοῦ Χριστοῦ διηγούμενον τὰ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γεγενημένα, οἷς καὶ ἐχθροὺς καλεῖ, βασκαίνοντας αὐτῷ καὶ τὸν θάνατον καττύοντας· οἱ καὶ ὁρῶντες αὐτοῦ τὸ ὄνομα πολλής πεπληρωμένον δυνάμεως, ὡς δι' αὐτοῦ ἀπελαύνεσθαι ἀκάθαρτα πνεύματα καὶ πᾶσαν νόσον θεραπεύεσθαι, ἐνόμιζον αὐτὸ ὡς ἐπὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων μετά θάνατον σβέννυσθαι. Αλλ' ἡ Ἐκκλησία τἀναντία τοῖς ἐχθροῖς τοῦ Χριστοῦ φρονοῦσα, εἰς αὐτοῦ πρόσωπον ἀνεφώνει λέγουσα ἐν ὕμνοις· ο Μνησθήσομαι τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ· ν και, ο Μύρον ἐκκενωθὲν ὄνομά ]] IN PSALMUM XL. suum. Ipsa quoque introducitur Domim persona, expostulans cum Judaici populi principibus, et cum proditore potissimum, Propterea et « In Gnem, in- scribitur, quia nos remittit ad seculi Anem, quo tempore ea que scripta sunt evenerunt. Vers. 2. Beatus qui intelligit super egenum et pauperem. Beatum dicit, qui paupertatem intelligere potesi, quam nostri rausa Christus suscepit. Hunc enim dicit pauperem, qui cum dives esset, propter nos indiguit, ut nos paupertate ipsius ditaremur ". Vers. 3. Dominus custodiat cum, et vivificet eum, bea- sumque faciat in terra. Hæc sunt fidei in Christum præmia, nimirum a Domino custodiri, æternam vitam participare, in terra mansuetorum beatitudine frui, ex intellectua– libus hostibus liberari. Eadem sunt præmia etiam charitatis erga pauperes (1) : non enim futura tan- tummodo præmia pauperum amatori donat Domi- nus, veramque illam æternam vitam, sed hic etiam beatum ipsum efficit, Vers. 5. Ego dixi : Domine, miserere mei; sana ani b, C D Cor. vin, 9. * Galat. 111, 13. * II Cor. v, exstat etiam S. Gregorii Nysseni oratio inter illas ■ Gretsero editas. 21. mam meam, quia peccavi tibi. Pro suo etiam peccato David orat: quippe qui se unum esse sciebat ex iis qui intelligunt super egenum et pauperem. Sed enim nil mirum est, quod David nunc etiam id fateatur; Salvator tamen id dicere nequit, nisi quia peccata nostra sibi assum- psit, quatenus ipse est naturæ nostræ inchoatio, Christus enim pro nobis mortuus est, factus pro ng, bis maledictio ''; et eum qui peccatum nescivit, Deus nobis peccatum effecit ; unde ei quoque pro congruit misericordia indigere. . Sequentia vero potissimum convenire sermonibus de Servatoris passione, cuncti affirmant. Porro e Pec- cavi,› idem est ac dicere, adversus tuam, o Domine, legem insanivi : quodvis enim peccatum nostrum hunc habet reatum. Vers. 6. Inimici dixerunt mala mihi : quando morietur, et peribit nomen ejus? Deinceps introducitur Christi persona, narrans ea quæ sibi a Judæis acciderunt, quos etiam inimicos appellat, invidentes ei, necemque machinantes : qui cum cernerent nomen ejus virtute multa præditum, adeo ut per illud impuri spiritus fugarentur, et qui- libet morbus sanaretur, existimarunt se posse ip- sum, æque ac cæteros homines, morte exstinguere, At enim Ecclesia, contrariam Christi hostibus sen- tentiam gerens, personam ejus celebrat in hymnis canens : « Memor ero nominis tui in omni genera- tione et generatione "; item ; Unguentum (2) effusum nomen tuum > Scit enim donatum • Psal. XLIV, . unguentum, quod sæpe est odoratum oleum, ut ha bet vulgatus. (11. 207, Κυρίλλου και Διδύμου) Τὰ δὲ ἑξῆς (4) Περί φιλοπτωχίας, De diligendis pauperibus, 18. ss Cant. 1, 2. (2) Græce μύρον. Et quidem etiam Itala vetus
διὸ καὶ «Εἰς τὸ τέλος» ἐπιγέγραπται, ἀναπέμπων ἡμᾶς ἐπὶ τὴν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος, καθ’ ἣν ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. «Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα.» (α φ. 223) Μακαρίζει τὸν δυνάμενον συνιέναι τὴν πτωχείαν, ἣν δι’ ἡμᾶς ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Τοῦτον γὰρ λέγει πτωχὸν, διότι πλούσιος ὢν, ἐπτώχευσε δι’ ἠμᾶς, ἴν’ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσωμεν. «Κύριος διαφυλάξαι αὐτὸν καὶ ζήσαι αὐτὸν καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ.» (α φ. 223 β) Αὗται τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως αἱ ἀμοιβαὶ, ἡ παρὰ τοῦ Κυρίου φυλακὴ, ἡ μέθεξις τῆς αἰωνίου ζωῆς, ἡ ἐν τῇ γῇ τῶν πραέων μακαριότης, καὶ ἡ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν ἀπαλλαγή. Αὗται καὶ τῆς φιλοπτωχίας· οὐ μόνον γὰρ τὰ μέλλοντα δίδωσι τῷ φιλοπτώχῳ ὁ Κύριος καὶ τὴν ἀληθινὴν ἐκείνην ζωὴν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα μακαριστὸν ἀποδείκνυσι. «Ἐγὼ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἥμαρτόν σοι.» (α φ. 223 β, Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Καὶ ὑπὲρ τῆς ἰδίας ἁμαρτίας ὁ Δαβὶδ εὔχεται, ἅτε δὴ ἑαυτὸν εἰδὼς ἕνα τῶν συνιέντων ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα. Ἀλλ’ ὁ μὲν Δαβὶδ οὐ θαυμαστὸν εἰ καὶ νῦν ἐξομολογούμενος τοῦτό φησιν·
αὐτοῦ ἐπικουρίαν. Εἰσφέρεται δὲ καὶ αὐτὸ τοῦ Κυρίου & τὸ πρόσωπον καταλέγον τε τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰου δαίων λαοῦ, καὶ αὐτοῦ τοῦ προδότου ἐξαιρέτως· διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος. ἐπιγέγραπται, ἀναπέμπων ἡμᾶς ἐπὶ τὴν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος, καθ' ἣν ἐπληροῦτο τὰ γεγραμμένα. Μακάριος ὁ συνιὼν ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα. (Α Γ. 293) Μακαρίζει τὸν δυνάμενον συνιέναι τὴν πτωχείαν, ἣν δι' ἡμᾶς ἀνείληφεν ὁ Χριστός. Τοῦτον γὰρ λέγει πτωχόν, διότι πλούσιος ὤν, ἐπτώχευσε δι ἡμᾶς, ἵν᾿ ἡμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχεία πλουτήσωμεν. Κύριος διαψυλάξαι αὐτὸν καὶ ζήσαι αὐτὸν καὶ μακαρίσαι αὐτὸν ἐν τῇ γῇ. (Α 1. ) Αὗται τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως αἱ Β αμοιβαί, ἡ παρὰ τοῦ Κυρίου φυλακή, ή μέθεξις της αἰωνίου ζωῆς, ἡ ἐν τῇ γῇ τῶν πραέων μακαριότης, καὶ ἡ τῶν νοητῶν ἐχθρῶν ἀπαλλαγή. Αὗται καὶ τῆς φιλοπτωχίας· οὐ μόνον γὰρ τὰ μέλλοντα δίδωσι τῷ φιλοπτώχῳ ὁ Κύριος καὶ τὴν ἀληθινὴν ἐκείνην ζωήν, ἀλλὰ καὶ ἐνταῦθα μακαριστὸν ἀποδείκνυσι. Εγώ εἶπα· Κύριε, ἐλέησόν με, ἴασαι τὴν ψυχήν μου, ὅτι ἡμαρτόν σοι. ( Ι. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου) Καὶ ὑπὲρ τῆς ἰδίας ἁμαρτίας ὁ Δαβίδ εύχεται, ἅτε δὴ ἑαυτὸν εἰδὼς ἕνα τῶν συνιέντων ἐπὶ πτωχὸν καὶ πένητα. Αλλ' ὁ μὲν Δαβὶδ οὐ θαυμαστὸν εἰ καὶ νῦν ἐξομολογούμενος τοῦτό φησιν· ὁ δὲ Σωτὴρ ταῦτα ἂν λέγοι, τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν οἰκειούμενος, ὡς ἀπαρχή " τῆς φύσεως. Χριστὸς γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανε, γενό- μενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρ- τίαν, ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν· οἷς ἁρμόζει καὶ τὸ ἐλέους δέεσθαι. κυρίως ἁρμόττειν τοῖς περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆρος λόγοις, πάντες φασίν. Τὸ δὲ ο "Ημαρτόν σοι, ο ὅτι εἰς τοὺς σούς, ὦ Δέσποτα, πεπαρώνηκα νόμους. πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ ἁμαρτία καταφερεται τοιαύτη. Οι εχθροί μου εἶπον κακά μοι· πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ; (Δ . 224) Εντεῦθεν τὸ πρόσωπον εἰσφέρεται τοῦ Χριστοῦ διηγούμενον τὰ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γεγενημένα, οἷς καὶ ἐχθροὺς καλεῖ, βασκαίνοντας αὐτῷ καὶ τὸν θάνατον καττύοντας· οἱ καὶ ὁρῶντες αὐτοῦ τὸ ὄνομα πολλής πεπληρωμένον δυνάμεως, ὡς δι' αὐτοῦ ἀπελαύνεσθαι ἀκάθαρτα πνεύματα καὶ πᾶσαν νόσον θεραπεύεσθαι, ἐνόμιζον αὐτὸ ὡς ἐπὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων μετά θάνατον σβέννυσθαι. Αλλ' ἡ Ἐκκλησία τἀναντία τοῖς ἐχθροῖς τοῦ Χριστοῦ φρονοῦσα, εἰς αὐτοῦ πρόσωπον ἀνεφώνει λέγουσα ἐν ὕμνοις· ο Μνησθήσομαι τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ· ν και, ο Μύρον ἐκκενωθὲν ὄνομά ]] IN PSALMUM XL. suum. Ipsa quoque introducitur Domim persona, expostulans cum Judaici populi principibus, et cum proditore potissimum, Propterea et « In Gnem, in- scribitur, quia nos remittit ad seculi Anem, quo tempore ea que scripta sunt evenerunt. Vers. 2. Beatus qui intelligit super egenum et pauperem. Beatum dicit, qui paupertatem intelligere potesi, quam nostri rausa Christus suscepit. Hunc enim dicit pauperem, qui cum dives esset, propter nos indiguit, ut nos paupertate ipsius ditaremur ". Vers. 3. Dominus custodiat cum, et vivificet eum, bea- sumque faciat in terra. Hæc sunt fidei in Christum præmia, nimirum a Domino custodiri, æternam vitam participare, in terra mansuetorum beatitudine frui, ex intellectua– libus hostibus liberari. Eadem sunt præmia etiam charitatis erga pauperes (1) : non enim futura tan- tummodo præmia pauperum amatori donat Domi- nus, veramque illam æternam vitam, sed hic etiam beatum ipsum efficit, Vers. 5. Ego dixi : Domine, miserere mei; sana ani b, C D Cor. vin, 9. * Galat. 111, 13. * II Cor. v, exstat etiam S. Gregorii Nysseni oratio inter illas ■ Gretsero editas. 21. mam meam, quia peccavi tibi. Pro suo etiam peccato David orat: quippe qui se unum esse sciebat ex iis qui intelligunt super egenum et pauperem. Sed enim nil mirum est, quod David nunc etiam id fateatur; Salvator tamen id dicere nequit, nisi quia peccata nostra sibi assum- psit, quatenus ipse est naturæ nostræ inchoatio, Christus enim pro nobis mortuus est, factus pro ng, bis maledictio ''; et eum qui peccatum nescivit, Deus nobis peccatum effecit ; unde ei quoque pro congruit misericordia indigere. . Sequentia vero potissimum convenire sermonibus de Servatoris passione, cuncti affirmant. Porro e Pec- cavi,› idem est ac dicere, adversus tuam, o Domine, legem insanivi : quodvis enim peccatum nostrum hunc habet reatum. Vers. 6. Inimici dixerunt mala mihi : quando morietur, et peribit nomen ejus? Deinceps introducitur Christi persona, narrans ea quæ sibi a Judæis acciderunt, quos etiam inimicos appellat, invidentes ei, necemque machinantes : qui cum cernerent nomen ejus virtute multa præditum, adeo ut per illud impuri spiritus fugarentur, et qui- libet morbus sanaretur, existimarunt se posse ip- sum, æque ac cæteros homines, morte exstinguere, At enim Ecclesia, contrariam Christi hostibus sen- tentiam gerens, personam ejus celebrat in hymnis canens : « Memor ero nominis tui in omni genera- tione et generatione "; item ; Unguentum (2) effusum nomen tuum > Scit enim donatum • Psal. XLIV, . unguentum, quod sæpe est odoratum oleum, ut ha bet vulgatus. (11. 207, Κυρίλλου και Διδύμου) Τὰ δὲ ἑξῆς (4) Περί φιλοπτωχίας, De diligendis pauperibus, 18. ss Cant. 1, 2. (2) Græce μύρον. Et quidem etiam Itala vetus
PG 69:995ὁ δὲ Σωτὴρ ταῦτα ἂν λέγοι, τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν οἰκειούμενος, ὡς ἀπαρχὴ τῆς φύσεως. Χριστὸς γὰρ ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανε, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· καὶ τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν· οἷς ἁρμόζει καὶ τὸ ἐλέους δέεσθαι. (ι φ. 207, Κυρίλλου καὶ Διδύμου) Τὰ δὲ ἑξῆς κυρίως ἁρμόττειν τοῖς περὶ τοῦ πάθους τοῦ Σωτῆρος λόγοις, πάντες φασίν. Τὸ δὲ «Ἥμαρτόν σοι,» ὅτι εἰς τοὺς σοὺς, ὦ Δέσποτα, πεπαρῴνηκα νόμους· πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ ἁμαρτία καταφωρᾶται τοιαύτη. «Οἱ ἐχθροί μου εἶπον κακά μου πότε ἀποθανεῖται καὶ ἀπολεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ;» (α φ. 224) Ἐντεῦθεν τὸ πρόσωπον εἰσφέρεται τοῦ Χριστοῦ διηγούμενον τὰ παρὰ τῶν Ἰουδαίων αὐτῷ γεγενημένα, οὓς καὶ ἐχθροὺς καλεῖ, βασκαίνοντας αὐτῷ καὶ τὸν θάνατον καττύοντας· οἳ καὶ ὁρῶντες αὐτοῦ τὸ ὄνομα πολλῆς πεπληρωμένον δυνάμεως, ὡς δι’ αὐτοῦ ἀπελαύνεσθαι ἀκάθαρτα πνεύματα καὶ πᾶσαν νόσον θεραπεύεσθαι, ἐνόμιζον αὐτὸ ὡς ἐπὶ τῶν λοιπῶν ἀνθρώπων μετὰ θάνατον σβέννυσθαι. Ἀλλ’ ἡ Ἐκκλησία τἀναντία τοῖς ἐχθροῖς τοῦ Χριστοῦ φρονοῦσα, εἰς αὐτοῦ πρόσωπον ἀνεφώνει λέγουσα ἐν ὕμνοις·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Α σου. ο Πεπεισμένη κεχωρίσθαι αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ τῶν ὄνομα. Εt ε Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ελάλη (Α Γ. 226) Περιίστησι τὸν λόγον ή προφητεία εἰς τὸν Ἰούδαν, ὡς μαθητὴν μὲν εἰσιόντα, πονηρὰ δὲ κατὰ τοῦ Κυρίου διαλεγόμενον και διανοούμενον, και Ἰουδαίοις συνταττόμενον τοῖς τὰς πονηρὰς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ βουλευομένοις βουλάς, καὶ παρὰ τὸν νόμον ἀποκτεῖναι τὸν ἀθῶον ὄντως σπεύδουσα. Οἱ μὲν οὖν ἄλλος, φησίν, ἐχθροὶ μονονουχί λέγοντες. Βαρύς ἡμῖν ἐστι καὶ βλεπόμενος, θάνατον αὐτῷ κατεσκεύαζον· ὁ δὲ Ἰούδας εἰσεπορεύετο ὡς οἰκεῖος τοῦ κατασκοπή σαι· ἐκαιροφυλάκει γὰρ τὸν προδοσίας καιρόν, τους ἀνόμους περὶ ταύτης ἀνακινῶν καὶ συνάγων λογι- σμούς. Ἐκεκρίκες γὰρ τοῖς φονῶσι παραδοῦναι τὴν Κύριον, καὶ λανθάνειν αὐτὸν ᾤετο ἐν τῷ μάτην λε λεῖν, ήγουν Ῥα66ὶ αὐτὸν ὀνομάζειν καὶ διδάσκαλον, Εξεπορεύετο έξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α 1. 224) Έξω, φησί, προϊών συνετάττετο τοῖς Γραμματεῦσι καὶ ἀρχιερεῦσι καὶ Φαρισαίοις, οὐκ ἔτι ἐν τῇ καρδίᾳ λαλῶν, ἀλλὰ προδήλως διαλεγόμενος. Τί δὲ ἐλάλει; « Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; ο Κατ' ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου, (Α Γ. 294) Τάς κατ' αὐτοῦ τῶν Ἰουδαίων συσκευές σημαίνει καὶ τὰ λεληθότα σκέμματα· εὐλαβούμενοι γὰρ τὸ πλῆθος, οὐκ ἐτόλμων φανερῶς ταῦτα είθεσθαι, ἀλλὰ συμβούλιον λαθραίως ἐποιοῦντο. Ψιθυρισμός γάρ ἐστιν ἀπαρρησίαστον φθέγμα καὶ λαθραία και κολογία, ὡς λοιδορία ἡ ἐν φανέρῷ καὶ κατὰ πρόσε κοπόν κακηγορία. Λόγον παράνομον κατέθεντο κατ' ἐμοῦ. (Α Γ. 5) Το « Αίρε, αίρε, σταύρωσον αὐτόν. » Οὗτος δὲ ὅτι παράνομος ἦν ὁ λόγος, δῆλον ἐκ τοῦ εἰρημένου· ο 'Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς. » Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τυραννίδος γραφήν κατ' αὐτοῦ ἐποιήσαντο λέγοντες, ὅτι βασιλέα ἑαυτὸν ποιεῖ, καὶ κωλύει Καίσαρι φόρον δοῦναι. Αλλά και ψευδομάρτ κυρας κατὰ Χριστοῦ ἐζήτουν, καὶ τὰ ψευδῆ ἐπλάτ τούτο. Μὴ ὁ κοιμώμενος οὐχὶ προσθήσει τὸ ἀναστῆναι; (Α 1. ) Διαγελῇ τῶν Ἰουδαίων ὁ Σωτὴρ τὰ σκέμματα, ὡς εἰομένων διὰ τοῦ θανάτου θραύειν ας- τὸν, ὡς ἕνα τῶν καθ' ἡμᾶς. Καί φησι· Πῶς νομίζετε θανάτῳ περιβαλεῖν τὴν ζωήν ; “Υπνος γάρ ἐστιν ἐν ἐμοὶ τὸ θανεῖν, καὶ ὁ θάνατος οὐκ ἐπ' ἀναιρέσει τῆς ζωῆς, ἀλλ᾽ ἐπὶ ἀναστάσει γίνεται. Εἰ γὰρ τριήμερο; ἀνίσταμαι, πῶς οὐχ ὕπνος ὁ ἐμὸς θάνατος Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἤλπισα, κ. τ. λ. (Α Γ. Β Εἰρήνης ἄνθρωπον τὸν Πού- δεν φησί, διά του τὸ δοκεῖν ἐν τοῖς εὐνοοῦσιν αὐτῷ • ulli este nomen, quod est super omne nomen ". Vers. 7. si ingrediebatur ut videret, vana loquebatur. Sermonem prophetia transfert ad Judam, ingre- 'dientem quidem uti discipulum, sed de Domino im- probe loquentem et cogitantem, et cum Judæis pa- ciscentem, qui mala contra Dominum consilia in- ibant, ipsumque invita lege innocentem occidere fe- stinabant. Ergo cæteri, inquit, inimici, propemo- dum Meentes: Grave nobis est vel ipoum videre; necem ei parabant; Judas vero ingrediebatur uti fa- miliaris ad explorandum; observabat enim prodi- tioni tempus idoneum, scelesta hanc ob causam volvens secum concinnansque consilia. Deliberavit, enim homicidis Dominum tradere, ipsum vero la- tere putabat vana loquens, id est Rabbi eumdem appellans et magistrum, Egrediebatur foras, et loquebatur in idipsum. Foras, inquit, prodiens paciscebatur cum Scri bis, pontificibus, ac Pharisæis; haud jam intra cơr suum loquens, sed palam disserens. Quid porro aie- hat? « Quid valtis mihi dare, et ego eum vobis tr dam ? B Vers. 8. Adversus me susurrabant omnes inimici mei. Judæorum contra se machinationes denotat et occulta consilia. Timentes enim plebem, haud au- debant haec palam agere, sed occultum inibant con- ciliabulum. Nam susurratio, timida quædam locu- tio est, et arcana maledictio; sicuti vice versa con- vicium, publica est el coram invectio. Vers. 9. Sermonem iniquum constituerunt adversus me. > Nempe is fuit : • Tolle, tolle, crucifige eum Quod autem iste iniquus sermo fuerit, patet ex dicto : ‹ Innocentem et justum non occides". › Quin adeo tyrannidis quoque crimen illi affinxerunt dicentes, gum regem semet facere, et vetare quominus Cæsari ributum penderetur. Imo et falsos lestes adversuş Christum conquisiverunt, et mendacia confinxe- runt. Numquid qui dormit, non adjiciet ut resurgat? Irridet Judæorum consilia Servator, utpote exi- stimmtians, morte eum se elisuros, quasi ex nostris unum. Ait ergo : Cur speratis morte vitam irretire? Somnes est mors mea; mors, inquam, non ad vitæ exstinctionem, sed ad ciendam resurrectionem. Nam si tridu̟anus resurgo, quidni somnus mors mea di- cenda sit (4)? Vers. 10. Nam et homo pacis meæ, in quo speravi, etc. Pacis hominem Judam dicit, propterea quod ex benivolorum amicorumque ordine videbatur, qua- b, f. 151) Philipp. u. 9. * Matth. xxvΙ, 15. * Joan. xix, 45. 3º Exod. xxm, 7. rant, (1) Vindicat hoc fragmentum Cyritto Nicetas in cod. Vat.; namque alii ad Athanasium transtulo-
«Μνησθήσομαι τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ·» καὶ, «Μύρον ἐκκενωθὲν ὅνομά σου.» Πεπεισμένη κεχαρίσθαι αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα. «Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ἐλάλει» (α φ. 224) Περιί̈στησι τὸν λόγον ἡ προφητεία εἰς τὸν Ἰούδαν, ὡς μαθητὴν μὲν εἰσιόντα, πονηρὰ δὲ κατὰ τοῦ Κυρίου διαλεγόμενον καὶ διανοούμενον, καὶ Ἰουδαίοις συνταττόμενον τοῖς τὰς πονηρὰς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ βουλευομένοις βουλὰς, καὶ παρὰ τὸν νόμον ἀποκτεῖναι τὸν ἀθῶον ὄντως σπεύδουσα. Οἱ μὲν οὖν ἄλλοι, φησὶν, ἐχθροὶ μονονουχὶ λέγοντες, Βαρὺς ἡμῖν ἐστι καὶ βλεπόμενος, θάνατον αὐτῷ κατεσκεύαζον· ὁ δὲ Ἰούδας εἰσεπορεύετο ὡς οἰκεῖος τοῦ κατασκοπῆσαι· ἐκαιροφυλάκει γὰρ τὸν προδοσίας καιρὸν, τοὺς ἀνόμους περὶ ταύτης ἀνακινῶν καὶ συνάγων λογισμούς. Ἐκεκρίκει γὰρ τοῖς φονῶσι παραδοῦναι τὸν Κύριον, καὶ λανθάνειν αὐτὸν ᾤετο ἐν τῷ μάτην λαλεῖν, ἤγουν Ῥαββὶ αὐτὸν ὀνομάζειν καὶ διδάσκαλον. «Ἐξεπορεύετο ἔξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό.» (α φ. 224) Ἔξω, φησὶ, προϊὼν συνετάττετο τοῖς Γραμματεῦσι καὶ ἀρχιερεῦσι καὶ Φαρισαίοις, οὐκ ἔτι ἐν τῇ καρδίᾳ λαλῶν, ἀλλὰ προδήλως διαλεγόμενος. Τί δὲ ἐλάλει;
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Α σου. ο Πεπεισμένη κεχωρίσθαι αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ τῶν ὄνομα. Εt ε Καὶ εἰ εἰσεπορεύετο τοῦ ἰδεῖν, μάτην ελάλη (Α Γ. 226) Περιίστησι τὸν λόγον ή προφητεία εἰς τὸν Ἰούδαν, ὡς μαθητὴν μὲν εἰσιόντα, πονηρὰ δὲ κατὰ τοῦ Κυρίου διαλεγόμενον και διανοούμενον, και Ἰουδαίοις συνταττόμενον τοῖς τὰς πονηρὰς ἐπὶ τῷ Κυρίῳ βουλευομένοις βουλάς, καὶ παρὰ τὸν νόμον ἀποκτεῖναι τὸν ἀθῶον ὄντως σπεύδουσα. Οἱ μὲν οὖν ἄλλος, φησίν, ἐχθροὶ μονονουχί λέγοντες. Βαρύς ἡμῖν ἐστι καὶ βλεπόμενος, θάνατον αὐτῷ κατεσκεύαζον· ὁ δὲ Ἰούδας εἰσεπορεύετο ὡς οἰκεῖος τοῦ κατασκοπή σαι· ἐκαιροφυλάκει γὰρ τὸν προδοσίας καιρόν, τους ἀνόμους περὶ ταύτης ἀνακινῶν καὶ συνάγων λογι- σμούς. Ἐκεκρίκες γὰρ τοῖς φονῶσι παραδοῦναι τὴν Κύριον, καὶ λανθάνειν αὐτὸν ᾤετο ἐν τῷ μάτην λε λεῖν, ήγουν Ῥα66ὶ αὐτὸν ὀνομάζειν καὶ διδάσκαλον, Εξεπορεύετο έξω, καὶ ἐλάλει ἐπὶ τὸ αὐτό. (Α 1. 224) Έξω, φησί, προϊών συνετάττετο τοῖς Γραμματεῦσι καὶ ἀρχιερεῦσι καὶ Φαρισαίοις, οὐκ ἔτι ἐν τῇ καρδίᾳ λαλῶν, ἀλλὰ προδήλως διαλεγόμενος. Τί δὲ ἐλάλει; « Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; ο Κατ' ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου, (Α Γ. 294) Τάς κατ' αὐτοῦ τῶν Ἰουδαίων συσκευές σημαίνει καὶ τὰ λεληθότα σκέμματα· εὐλαβούμενοι γὰρ τὸ πλῆθος, οὐκ ἐτόλμων φανερῶς ταῦτα είθεσθαι, ἀλλὰ συμβούλιον λαθραίως ἐποιοῦντο. Ψιθυρισμός γάρ ἐστιν ἀπαρρησίαστον φθέγμα καὶ λαθραία και κολογία, ὡς λοιδορία ἡ ἐν φανέρῷ καὶ κατὰ πρόσε κοπόν κακηγορία. Λόγον παράνομον κατέθεντο κατ' ἐμοῦ. (Α Γ. 5) Το « Αίρε, αίρε, σταύρωσον αὐτόν. » Οὗτος δὲ ὅτι παράνομος ἦν ὁ λόγος, δῆλον ἐκ τοῦ εἰρημένου· ο 'Αθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς. » Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τυραννίδος γραφήν κατ' αὐτοῦ ἐποιήσαντο λέγοντες, ὅτι βασιλέα ἑαυτὸν ποιεῖ, καὶ κωλύει Καίσαρι φόρον δοῦναι. Αλλά και ψευδομάρτ κυρας κατὰ Χριστοῦ ἐζήτουν, καὶ τὰ ψευδῆ ἐπλάτ τούτο. Μὴ ὁ κοιμώμενος οὐχὶ προσθήσει τὸ ἀναστῆναι; (Α 1. ) Διαγελῇ τῶν Ἰουδαίων ὁ Σωτὴρ τὰ σκέμματα, ὡς εἰομένων διὰ τοῦ θανάτου θραύειν ας- τὸν, ὡς ἕνα τῶν καθ' ἡμᾶς. Καί φησι· Πῶς νομίζετε θανάτῳ περιβαλεῖν τὴν ζωήν ; “Υπνος γάρ ἐστιν ἐν ἐμοὶ τὸ θανεῖν, καὶ ὁ θάνατος οὐκ ἐπ' ἀναιρέσει τῆς ζωῆς, ἀλλ᾽ ἐπὶ ἀναστάσει γίνεται. Εἰ γὰρ τριήμερο; ἀνίσταμαι, πῶς οὐχ ὕπνος ὁ ἐμὸς θάνατος Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἤλπισα, κ. τ. λ. (Α Γ. Β Εἰρήνης ἄνθρωπον τὸν Πού- δεν φησί, διά του τὸ δοκεῖν ἐν τοῖς εὐνοοῦσιν αὐτῷ • ulli este nomen, quod est super omne nomen ". Vers. 7. si ingrediebatur ut videret, vana loquebatur. Sermonem prophetia transfert ad Judam, ingre- 'dientem quidem uti discipulum, sed de Domino im- probe loquentem et cogitantem, et cum Judæis pa- ciscentem, qui mala contra Dominum consilia in- ibant, ipsumque invita lege innocentem occidere fe- stinabant. Ergo cæteri, inquit, inimici, propemo- dum Meentes: Grave nobis est vel ipoum videre; necem ei parabant; Judas vero ingrediebatur uti fa- miliaris ad explorandum; observabat enim prodi- tioni tempus idoneum, scelesta hanc ob causam volvens secum concinnansque consilia. Deliberavit, enim homicidis Dominum tradere, ipsum vero la- tere putabat vana loquens, id est Rabbi eumdem appellans et magistrum, Egrediebatur foras, et loquebatur in idipsum. Foras, inquit, prodiens paciscebatur cum Scri bis, pontificibus, ac Pharisæis; haud jam intra cơr suum loquens, sed palam disserens. Quid porro aie- hat? « Quid valtis mihi dare, et ego eum vobis tr dam ? B Vers. 8. Adversus me susurrabant omnes inimici mei. Judæorum contra se machinationes denotat et occulta consilia. Timentes enim plebem, haud au- debant haec palam agere, sed occultum inibant con- ciliabulum. Nam susurratio, timida quædam locu- tio est, et arcana maledictio; sicuti vice versa con- vicium, publica est el coram invectio. Vers. 9. Sermonem iniquum constituerunt adversus me. > Nempe is fuit : • Tolle, tolle, crucifige eum Quod autem iste iniquus sermo fuerit, patet ex dicto : ‹ Innocentem et justum non occides". › Quin adeo tyrannidis quoque crimen illi affinxerunt dicentes, gum regem semet facere, et vetare quominus Cæsari ributum penderetur. Imo et falsos lestes adversuş Christum conquisiverunt, et mendacia confinxe- runt. Numquid qui dormit, non adjiciet ut resurgat? Irridet Judæorum consilia Servator, utpote exi- stimmtians, morte eum se elisuros, quasi ex nostris unum. Ait ergo : Cur speratis morte vitam irretire? Somnes est mors mea; mors, inquam, non ad vitæ exstinctionem, sed ad ciendam resurrectionem. Nam si tridu̟anus resurgo, quidni somnus mors mea di- cenda sit (4)? Vers. 10. Nam et homo pacis meæ, in quo speravi, etc. Pacis hominem Judam dicit, propterea quod ex benivolorum amicorumque ordine videbatur, qua- b, f. 151) Philipp. u. 9. * Matth. xxvΙ, 15. * Joan. xix, 45. 3º Exod. xxm, 7. rant, (1) Vindicat hoc fragmentum Cyritto Nicetas in cod. Vat.; namque alii ad Athanasium transtulo-
PG 69:997«Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν;» «Κατ’ ἐμοῦ ἐψιθύριζον πάντες οἱ ἐχθροί μου.» (α φ. 224) Τὰς κατ’ αὐτοῦ τῶν Ἰουδαίων συσκευὰς σημαίνει καὶ τὰ λεληθότα σκέμματα· εὐλαβούμενοι γὰρ τὸ πλῆθος, οὐκ ἐτόλμων φανερῶς ταῦτα τίθεσθαι, ἀλλὰ συμβούλιον λαθραίως ἐποιοῦντο. Ψιθυρισμὸς γάρ ἐστιν ἀπαῤῥησίαστον φθέγμα καὶ λαθραία κακολογία, ὡς λοιδορία ἡ ἐν φανερῷ καὶ κατὰ πρόςωπον κακηγορία. «Λόγον παράνομον κατέθεντο κατ’ ἐμοῦ.» (α φ. 224 β) Τὸ «Αἷρε, αἷρε, σταύρωσον αὐτόν.» Οὗτος δὲ ὅτι παράνομος ἦν ὁ λόγος, δῆλον ἐκ τοῦ εἰρημένου· «Ἀθῶον καὶ δίκαιον οὐκ ἀποκτενεῖς.» Οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τυραννίδος γραφὴν κατ’ αὐτοῦ ἐποιήσαντο λέγοντες, ὅτι βασιλέα ἑαυτὸν ποιεῖ, καὶ κωλύει Καίσαρι φόρον δοῦναι. Ἀλλὰ καὶ ψευδομάρτυρας κατὰ Χριστοῦ ἐζήτουν, καὶ τὰ ψευδῆ ἐπλάττοντο. «Μὴ ὁ κοιμώμενος οὐχὶ προσθήσει τὸ ἀναστῆναι;» (α φ. 224 β) Διαγελᾷ τῶν Ἰουδαίων ὁ Σωτὴρ τὰ σκέμματα, ὡς οἰομένων διὰ τοῦ θανάτου θραύειν αὐτὸν, ὡς ἕνα τῶν καθ’ ἡμᾶς. Καί φησι· Πῶς νομίζετε θανάτῳ περιβαλεῖν τὴν ζωήν;
δ τετάχθαι καὶ φίλοις, τό γε ἦχον εἰς τὸ εἶναι μαθητήν. Ο δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· Τί θαυμαστὸν εἰ οἱ ἐχθροὶ κατ᾿ ἐμοῦ κατέθεντο τοιαῦτα, ὅπου γε ὁ οὕτως οἰκεῖος καὶ ὁμοτράπεζος ών μοι καὶ σύσσιτος, τὴν πτέρναν αὐτοῦ ὥσπερ λὰς ἐντείνων κατ᾿ ἐμοῦ ἐπῆρε, καὶ ἐν εἶχε δόλον ἐγύμνωσε, σκελίσαι με διὰ τῆς προδοσίας ἐπιχειρήσας ; Πτέρναν γὰρ τὸν δόλον καὶ τὴν κακουρ γίαν ὠνόμασε, ἐπ μεταφορᾶς τῶν περὶ τάχους ἀγωνιζομένων, καὶ τῇ πτέρνῃ προσπταίειν καὶ πίσ πτειν παρασκευαζόντων τους συνθέοντας. Σὺ δὲ, Κύριε, ἐλέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. (Α Γ. 1, 1. 208) Ταῦτα ἁρμόττει τῷ Χριστῷ διὰ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον. Αθρει γάρ μοι πάλιν τὸν ὑπάρχοντα μὲν ἐν μορφῇ καὶ ἰσότητι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν λόγον, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐ τοῦ πεφηνότα, σύνθρονόν τε αὐτοῦ καὶ συγκατάρχοντα τῶν ὅλων, ὡς ἐν ὑφέσει τε ὄντα καὶ ἐν μείοσιν διά τοι τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, καὶ ἀνθρωπίνως μᾶλλον διὰ τὴν κένωσιν, ήγουν θεοπρεπώς, τους πρός γε τον ἑαυτοῦ Πατέρα ποιούμενον λόγους·ε Ελέησόν με γὰρ, φησὶν, καὶ ἀνάστησόν με. ο Καίτοι πῶς οὐχ ἅπασιν ἀναργὲς ὡς αὐτός ἐστιν κατὰ φύσιν τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός; αὐτὸς δὲ ὁμοίως ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ ζωὴ, κατὰ τὴν αὐτοῦ φωνήν. Αλλ' ἦν ἀναγ- καῖον πᾶσαν αὐτὸν πληρῶσαι δικαιοσύνην· καὶ ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μή παραιτεῖσθαι σμικροπρεπές, μήτε μὴν τοὺς αὐτῇ τρέποντας ἀπαξιώσαι λόγους, διὰ τὸ τῆς οἰκονομίας εὐτεχνές. Φαμὲν δὲ ὅτι τὸν ἔλεον, καὶ συνεζευγμένως αὐτῷ τὴν ἀνάστασιν, οὐχ ἑαυτῷ μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἡμῖν αἰτεῖ τοῖς ἐν χρεία καθεστηκόσιν ἐλέου καὶ ἀναστά σεως. Ὥσπερ γὰρ εἰσελθούσης εἰς τὸν κόσμον τῆς ἁμαρτίας, συνεισήλατο καθάπερ ἰδίᾳ μητρὶ, καὶ ὁ δι' αὐτήν τε καὶ δι' αὐτῆς ἀναφὺς θάνατος· οὕτως ἐξωσθείσης ἐκ τοῦ κόσμου τῆς ἁμαρτίας, συνεξήλατο καὶ ὁ θάνατος. Δικαιούμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ κατοι- κτείροντος ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Λύσιν οὖν ὁ θάνατος ἔχει τὴν ἀνάστασιν τοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ καὶ ἐνῷ πρὸς ἀφθαρσίαν καὶ ζωὴν ἀνέβαλεν ἡ ἀνθρώπου φύσις. Οταν τοίνυν ἀναστήσῃς με, φησίν, ὦ Πάτερ, τότε καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς εἰς αὐτὸν πεπαρφνηκόσιν. Επιτήρει δ' ὅμως, ὡς ἐκ τῆς καθ' ἡμᾶς σμικροπρεπείας ἀναφοιτᾷ πάλιν (1).. [εἰς τὸ] θεοπρεπές. Οὐ γὰρ ἔφη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐ- ρανοῖς Πατέρα, ὅτι Ὅταν ἀναστήσῃς με, τότε καὶ ἀνταποδώσεις αὐτοῖς, ἀλλ' ὡς αὐτὸς ἐσόμενος τῶν ὅλων κριτὴς καὶ ἔστι καὶ νοεῖται Θεός, ο Ανταποδώσω, φησίν, αὐτοῖς. » Ως γὰρ αὐτός που πάλιν φησίν, « Ο Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν πᾶσαν κρίσιν δέδωχεν τῷ Υἱῷ, ἵνα πάντες τιμῶσι τὸν Υἱόν, καθώς τιμῶσι τὸν Πατέρα. » Οτι δὲ τοῦ Πατρὸς ἀναστῆσαι λεγο- μένου τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, δι' αὐτ * ι Π, 17. λαίειν, €7 IN PSALMUM XL. შეგ A tenus erat discipulus. Est autem sententia hujus- B C D Joan. st, 25. Galat, es Joan. V, alibi, in abscissa membrana periit. descriptionem cognoscere avent, adeant Philostratum seniorem Imag. lib. ut, in Arrhi- modi: Quid mirum si inimici contra me talia ege. runt, quandoquidem hic adeo familiaris et mensæ meæ particeps atque conviva, calcaneum suum tan- quam calcem intendens contra me levavit, dolumque latentem denudavit, subvertere me pro- ditione sua connitens? Nam calcaneum nuncupavit dolum ac malefcium, capta metaphora ab iis, qui de celeritate certant, calcaneoque impingentes dant operam ut concurrentes suos prosternant (2). Vers. 11. Tu autem, Domine, miserere mei; et resu- scita me, et retribuam illis. Hæc Christo conveniunt secundum humanitatis modulnm. Nam rursus animadverte Deum Verbum, forma et æqualitate Dei Patris præditum, ex ejus substantia natum, throni et omnium rerum imperit socium, nunc demissum ac deminutum ob nostram similitudinem, et humanitus potius ob exinanitio- nem, quam divinitus, ad Patrem suum orationem convertere : « Miserere mei, inquit, et resuscita me, › Quidni tamen cunctis exploratum sit, ipsum suapte natura misericordiam esse Dei Patris? ipsum similiter esse resurrectionem ac vitam, prout idem- met affirmavit ". Sed enim oportuit eum omnétn fustitiam perfcere; et quoniam factus erat homo, humanitatis haud recusare humilitatem, neque con- venientem huic orationem dedignari, ob solertem dispensationis rationem. Caterum dicimus miseri- cordiam sinulque resurrectionem non tam sibi quam nobis utraque egentibus postulasse. Nam sicuti culpa in mundum introeunte, irruit simul in eum, dem tanquam culpæ filia mors; ita culpa de murdo depulsa, mors pariter expulsa fuit. Justificamur enim in Christo ", miserante nos Deo Patre. Finem igitur habet mors in Christi resurrectione, per quem et in quo ad incorruptionem vitamque humana natura re florescit. Quando ergo, inquit, o Pater, me resusci- Laveris, tunc retribuam illis, videlicet offensoribus meis, Observa tamen, quomodo ab humili sermonis specie, ad digna Deo verba rursus transilit (3). Non enim cœlesti Patri dixit, Quando me resuscitaveris, tuhe item illis retribues; sed cen futuras ipse om- nium judex, verusque Deus, Ego retribuam, inquit, illis. Namque ut alibi ipse dicit: ‹ Pater non judicát quemquam, sed omne judiciam tradidit Fifio, ut omnes Filium haud secus quam Patrem honorent "., Quod autem, etiamsi Pater dicatar Dominiam no strum Jesum Christum suscitasse à mortuis, reapon Filius per se id egerit, quis dubitare quest? Ipse enim, ut jam dixi, resurrectio ac vita est *. Quare et Judæis de suo corpore aiebat : ‹ Solvite templum πoc, et ego tribus id diebus excitabo ". » Postremo quod poenas suas in ipsum impietatis Judai dede Joan. xr, 25, "Joan, n, 15. cbione, tra Arianos Christi veræ divinitati, quæ in passioniș etiam humilitate elucet. (1) Unicus brevis versiculus, hic et interdum (2) Qui bujus rei vel ludi, id est σφυρῷ προσπα (3) Ubique dat operam Cyrillus affirmandæ con-
Ὕπνος γάρ ἐστιν ἐν ἐμοὶ τὸ θανεῖν, καὶ ὁ θάνατος οὐκ ἐπ’ ἀναιρέσει τῆς ζωῆς, ἀλλ’ ἐπὶ ἀναστάσει γίνεται. Εἰ γὰρ τριήμερος ἀνίσταμαι, πῶς οὐχ ὕπνος ὁ ἐμὸς θάνατος; «Καὶ γὰρ ὁ ἄνθρωπος τῆς εἰρήνης μου, ἐφ’ ὃν ἤλπισα, κ.τ.λ.» (α φ. 224 β, β φ. 151) Εἰρήνης ἄνθρωπον τὸν Ἰούδαν φησὶ, διά τοι τὸ δοκεῖν ἐν τοῖς εὐνοοῦσιν αὐτῷ τετάχθαι καὶ φίλοις, τό γε ἦκον εἰς τὸ εἶναι μαθητήν. Ὃ δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· Τί θαυμαστὸν εἰ οἱ ἐχθροὶ κατ’ ἐμοῦ κατέθεντο τοιαῦτα, ὅπου γε ὁ οὕτως οἰκεῖος καὶ ὁμοτράπεζος ὤν μοι καὶ σύσσιτος, τὴν πτέρναν αὐτοῦ ὥσπερ λὰξ ἐντείνων κατ’ ἐμοῦ ἐπῆρε, καὶ ὃν εἶχε δόλον ἐγύμνωσε, σκελίσαι με διὰ τῆς προδοσίας ἐπιχειρήσας; Πτέρναν γὰρ τὸν δόλον καὶ τὴν κακουργίαν ὠνόμασε, ἐκ μεταφορᾶς τῶν περὶ τάχους ἀγωνιζομένων, καὶ τῇ πτέρνῃ προσπταίειν καὶ πίπτειν παρασκευαζόντων τοὺς συνθέοντας. «Σὺ δὲ, Κύριε, ἐλέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς.» (α φ. 224 β, ι φ. 208) Ταῦτα ἁρμόττει τῷ Χριστῷ διὰ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον.
δ τετάχθαι καὶ φίλοις, τό γε ἦχον εἰς τὸ εἶναι μαθητήν. Ο δὲ λέγει τοιοῦτόν ἐστι· Τί θαυμαστὸν εἰ οἱ ἐχθροὶ κατ᾿ ἐμοῦ κατέθεντο τοιαῦτα, ὅπου γε ὁ οὕτως οἰκεῖος καὶ ὁμοτράπεζος ών μοι καὶ σύσσιτος, τὴν πτέρναν αὐτοῦ ὥσπερ λὰς ἐντείνων κατ᾿ ἐμοῦ ἐπῆρε, καὶ ἐν εἶχε δόλον ἐγύμνωσε, σκελίσαι με διὰ τῆς προδοσίας ἐπιχειρήσας ; Πτέρναν γὰρ τὸν δόλον καὶ τὴν κακουρ γίαν ὠνόμασε, ἐπ μεταφορᾶς τῶν περὶ τάχους ἀγωνιζομένων, καὶ τῇ πτέρνῃ προσπταίειν καὶ πίσ πτειν παρασκευαζόντων τους συνθέοντας. Σὺ δὲ, Κύριε, ἐλέησόν με, καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς. (Α Γ. 1, 1. 208) Ταῦτα ἁρμόττει τῷ Χριστῷ διὰ τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μέτρον. Αθρει γάρ μοι πάλιν τὸν ὑπάρχοντα μὲν ἐν μορφῇ καὶ ἰσότητι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν λόγον, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐ τοῦ πεφηνότα, σύνθρονόν τε αὐτοῦ καὶ συγκατάρχοντα τῶν ὅλων, ὡς ἐν ὑφέσει τε ὄντα καὶ ἐν μείοσιν διά τοι τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, καὶ ἀνθρωπίνως μᾶλλον διὰ τὴν κένωσιν, ήγουν θεοπρεπώς, τους πρός γε τον ἑαυτοῦ Πατέρα ποιούμενον λόγους·ε Ελέησόν με γὰρ, φησὶν, καὶ ἀνάστησόν με. ο Καίτοι πῶς οὐχ ἅπασιν ἀναργὲς ὡς αὐτός ἐστιν κατὰ φύσιν τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός; αὐτὸς δὲ ὁμοίως ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ ζωὴ, κατὰ τὴν αὐτοῦ φωνήν. Αλλ' ἦν ἀναγ- καῖον πᾶσαν αὐτὸν πληρῶσαι δικαιοσύνην· καὶ ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μή παραιτεῖσθαι σμικροπρεπές, μήτε μὴν τοὺς αὐτῇ τρέποντας ἀπαξιώσαι λόγους, διὰ τὸ τῆς οἰκονομίας εὐτεχνές. Φαμὲν δὲ ὅτι τὸν ἔλεον, καὶ συνεζευγμένως αὐτῷ τὴν ἀνάστασιν, οὐχ ἑαυτῷ μᾶλλον, ἀλλ᾽ ἡμῖν αἰτεῖ τοῖς ἐν χρεία καθεστηκόσιν ἐλέου καὶ ἀναστά σεως. Ὥσπερ γὰρ εἰσελθούσης εἰς τὸν κόσμον τῆς ἁμαρτίας, συνεισήλατο καθάπερ ἰδίᾳ μητρὶ, καὶ ὁ δι' αὐτήν τε καὶ δι' αὐτῆς ἀναφὺς θάνατος· οὕτως ἐξωσθείσης ἐκ τοῦ κόσμου τῆς ἁμαρτίας, συνεξήλατο καὶ ὁ θάνατος. Δικαιούμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ κατοι- κτείροντος ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Λύσιν οὖν ὁ θάνατος ἔχει τὴν ἀνάστασιν τοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ καὶ ἐνῷ πρὸς ἀφθαρσίαν καὶ ζωὴν ἀνέβαλεν ἡ ἀνθρώπου φύσις. Οταν τοίνυν ἀναστήσῃς με, φησίν, ὦ Πάτερ, τότε καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς εἰς αὐτὸν πεπαρφνηκόσιν. Επιτήρει δ' ὅμως, ὡς ἐκ τῆς καθ' ἡμᾶς σμικροπρεπείας ἀναφοιτᾷ πάλιν (1).. [εἰς τὸ] θεοπρεπές. Οὐ γὰρ ἔφη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐ- ρανοῖς Πατέρα, ὅτι Ὅταν ἀναστήσῃς με, τότε καὶ ἀνταποδώσεις αὐτοῖς, ἀλλ' ὡς αὐτὸς ἐσόμενος τῶν ὅλων κριτὴς καὶ ἔστι καὶ νοεῖται Θεός, ο Ανταποδώσω, φησίν, αὐτοῖς. » Ως γὰρ αὐτός που πάλιν φησίν, « Ο Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν πᾶσαν κρίσιν δέδωχεν τῷ Υἱῷ, ἵνα πάντες τιμῶσι τὸν Υἱόν, καθώς τιμῶσι τὸν Πατέρα. » Οτι δὲ τοῦ Πατρὸς ἀναστῆσαι λεγο- μένου τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, δι' αὐτ * ι Π, 17. λαίειν, €7 IN PSALMUM XL. შეგ A tenus erat discipulus. Est autem sententia hujus- B C D Joan. st, 25. Galat, es Joan. V, alibi, in abscissa membrana periit. descriptionem cognoscere avent, adeant Philostratum seniorem Imag. lib. ut, in Arrhi- modi: Quid mirum si inimici contra me talia ege. runt, quandoquidem hic adeo familiaris et mensæ meæ particeps atque conviva, calcaneum suum tan- quam calcem intendens contra me levavit, dolumque latentem denudavit, subvertere me pro- ditione sua connitens? Nam calcaneum nuncupavit dolum ac malefcium, capta metaphora ab iis, qui de celeritate certant, calcaneoque impingentes dant operam ut concurrentes suos prosternant (2). Vers. 11. Tu autem, Domine, miserere mei; et resu- scita me, et retribuam illis. Hæc Christo conveniunt secundum humanitatis modulnm. Nam rursus animadverte Deum Verbum, forma et æqualitate Dei Patris præditum, ex ejus substantia natum, throni et omnium rerum imperit socium, nunc demissum ac deminutum ob nostram similitudinem, et humanitus potius ob exinanitio- nem, quam divinitus, ad Patrem suum orationem convertere : « Miserere mei, inquit, et resuscita me, › Quidni tamen cunctis exploratum sit, ipsum suapte natura misericordiam esse Dei Patris? ipsum similiter esse resurrectionem ac vitam, prout idem- met affirmavit ". Sed enim oportuit eum omnétn fustitiam perfcere; et quoniam factus erat homo, humanitatis haud recusare humilitatem, neque con- venientem huic orationem dedignari, ob solertem dispensationis rationem. Caterum dicimus miseri- cordiam sinulque resurrectionem non tam sibi quam nobis utraque egentibus postulasse. Nam sicuti culpa in mundum introeunte, irruit simul in eum, dem tanquam culpæ filia mors; ita culpa de murdo depulsa, mors pariter expulsa fuit. Justificamur enim in Christo ", miserante nos Deo Patre. Finem igitur habet mors in Christi resurrectione, per quem et in quo ad incorruptionem vitamque humana natura re florescit. Quando ergo, inquit, o Pater, me resusci- Laveris, tunc retribuam illis, videlicet offensoribus meis, Observa tamen, quomodo ab humili sermonis specie, ad digna Deo verba rursus transilit (3). Non enim cœlesti Patri dixit, Quando me resuscitaveris, tuhe item illis retribues; sed cen futuras ipse om- nium judex, verusque Deus, Ego retribuam, inquit, illis. Namque ut alibi ipse dicit: ‹ Pater non judicát quemquam, sed omne judiciam tradidit Fifio, ut omnes Filium haud secus quam Patrem honorent "., Quod autem, etiamsi Pater dicatar Dominiam no strum Jesum Christum suscitasse à mortuis, reapon Filius per se id egerit, quis dubitare quest? Ipse enim, ut jam dixi, resurrectio ac vita est *. Quare et Judæis de suo corpore aiebat : ‹ Solvite templum πoc, et ego tribus id diebus excitabo ". » Postremo quod poenas suas in ipsum impietatis Judai dede Joan. xr, 25, "Joan, n, 15. cbione, tra Arianos Christi veræ divinitati, quæ in passioniș etiam humilitate elucet. (1) Unicus brevis versiculus, hic et interdum (2) Qui bujus rei vel ludi, id est σφυρῷ προσπα (3) Ubique dat operam Cyrillus affirmandæ con-
PG 69:999Ἄθρει γάρ μοι πάλιν τὸν ὑπάρχοντα μὲν ἐν μορφῇ καὶ ἰσότητι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεὸν Λόγον, τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ πεφηνότα, σύνθρονόν τε αὐτοῦ καὶ συγκατάρχοντα τῶν ὅλων, ὡς ἐν ὑφέσει τε ὄντα καὶ ἐν μείοσιν διά τοι τὴν πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν, καὶ ἀνθρωπίνως μᾶλλον διὰ τὴν κένωσιν, ἤγουν θεοπρεπῶς, τοὺς πρός γε τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα ποιούμενον λόγους· «Ἐλέησόν με γὰρ, φησὶν, καὶ ἀνάστησόν με.» Καίτοι πῶς οὐχ ἅπασιν ἐναργὲς ὡς αὐτός ἐστιν κατὰ φύσιν τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός; αὐτὸς δὲ ὁμοίως ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ ζωὴ, κατὰ τὴν αὐτοῦ φωνήν. Ἀλλ’ ἦν ἀναγκαῖον πᾶσαν αὐτὸν πληρῶσαι δικαιοσύνην· καὶ ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, τὸ τῆς ἀνθρωπότητος μὴ παραιτεῖσθαι σμικροπρεπὲς, μήτε μὴν τοὺς αὐτῇ πρέποντας ἀπαξιῶσαι λόγους, διὰ τὸ τῆς οἰκονομίας εὐτεχνές. Φαμὲν δὲ ὅτι τὸν ἔλεον, καὶ συνεζευγμένως αὐτῷ τὴν ἀνάστασιν, οὐχ ἑαυτῷ μᾶλλον, ἀλλ’ ἡμῖν αἰτεῖ τοῖς ἐν χρείᾳ καθεστηκόσιν ἐλέου καὶ ἀναστάσεως. Ὥσπερ γὰρ εἰσελθούσης εἰς τὸν κόσμον τῆς ἁμαρτίας, συνεισήλατο καθάπερ ἰδίᾳ μητρὶ, καὶ ὁ δι’ αὐτήν τε καὶ δι’ αὐτῆς ἀναφὺς θάνατος· οὕτως ἐξωσθείσης ἐκ τοῦ κόσμου τῆς ἁμαρτίας, συνεξήλατο καὶ ὁ θάνατος.
Α τοῦ καὶ τοῦτο κατώρθωται, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις Αὐτὸς γάρ ἐστιν, ὡς ἔφην, ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή. Τοιγάρτοι καὶ ἔφη πρός Ἰουδαίους περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν, ο Ότι δὲ δίκας ἐκτετίκασιν Ἰουδαῖοι τῆς εἰς αὐτὸν γενομένης δυσσεβείας, οὐ μακρῶν ἂν γένοιτο χρεία λόγων, αὐτῶν τοῦτο κεκραγότων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς. Ανταπέδωκε γάρ, Ρωμαίοις αὐτοὺς παραδούς. Εἶτα πάλιν ἀνθρωπίνως φησίν· Εν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με. ἄνθρωπος, καὶ ὡς διὰ τοῦτο γενόμενος ἄνθρωπος, ἵν᾿ ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ παραθῆται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἐν ἀποστροφῇ, διὰ τὴν παράβασιν, καὶ τὴν καθ' ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν. Ἐν Χριστῷ γὰρ ἐσχήκαμεν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα, καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι λοιπόν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, θύρα τε καὶ ὁδὸς πρὸς οἰκειότητα τὴν πνευματικήν. Οταν οὖν, φησίν, ὦ Πάτερ, ἐλεήσας με αναστήσῃς, είσομαι δὴ τότε ὅτι τεθέληκάς με, ἀντὶ τοῦ, ἠγάπησας. Ἐν ἀγάπῃ γὰρ ὄντως πἂν εἴ τί ἐστι θελητόν. Καὶ τότε οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ, Εχθρὸν δὲ νοήσεις πάσης τῆς ἀνθρωπότητος τὸν διάβολον, τὸν εἰσαγε γόντα διὰ τῆς ἁμαρτίας τὸν θάνατον. Οὗτος τοίνυν καταλήξει τοῦ χαίρειν, ὅταν ἴδῃ μεταστοιχειουμένην εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναμορφου μένην εἰς εἶδος τὸ ἐν ἀρχαῖς, ἐκποδών γεγενημένης τῆς ἁμαρτίας, καὶ σὺν αὐτῇ τῆς φθορᾶς. Ἰδικῶς δὲ καὶ καταμόνας ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ νοητέον ἀρχιερεῖς, καὶ Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους, τοὺς καταμισθωσα μένους τὸν Ἰούδαν, καὶ πρὸς Πιλάτον ἀπαγαγόντας τὸν Ἰησοῦν.] Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς Ισραήλ, κ. τ. λ. (Α Γ. β) Κατακλείει καὶ νῦν εἰς εὐχαριστίαν τὸν ψαλμόν, ὡς ὑπὲρ πάντων τε καὶ παρὰ πάντων αναφερομένην τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ ἄξιος εἶ, φησί, τοῦ εὐλογεῖσθαι αιωνίως, ἀπὸ μὲν τοῦ παρόν τος παρ' ἡμῶν ἀρχομένης τῆς εὐλογίας, τελειωμένης δὲ ἐν τῷ μέλλοντι ὅταν τὸ ἐκ μέρους καταργηθή 6. σεται. ΨΑΛΜΟΣ ΜΑ'. Εἰς τὸ τέλος, εἰς σύνεσιν, τοῖς υἱοῖς Κορέ. τοῦ πρώτου μέρους ψαλμοὶ τῷ Δαβὶδ ἦσαν οἱ τεσσ ράκοντα· τὸ δὲ νῦν δεύτερον τμήμα τριάκοντα περιέχει καὶ ἕνα, ὧν ὀκτὼ μὲν τοῖς υἱοῖς Κορέ ἐπι· γράφονται· εἷς δὲ τῷ Ασάφ · καὶ Σολομῶντος εἷς οἱ δὲ λοιποὶ τῷ Δαβίδ. Πρῶτοι δὲ τούτων οἱ τῶν υἱῶν Κορέ. Ἱεροψάλται δὲ γεγόνασιν οὗτοι, καὶ τὴν ᾠδὴν ᾄδουσιν, οὐκ αὐτοὶ δὴ πάντως συνθέντες αὐτήν. ἀλλ᾽ ἐξ ἀνδρῶν πνευματοφόρων δεχόμενοι, οἷς ἡ τῶν εσομένων κατὰ καιροὺς ἐδέδοτο γνῶσις παρὰ τοῦ πάντα εἰδότος Θεοῦ. Λαβόντες τοίνυν τὸν ψαλμόν παρὰ τοῦ συνθέντος αὐτὸν Δαβίδ, τὰ ἐπ᾿ ἐσχάτων σημαίνουσι τῶν καιρῶν. Εἰσφέρουσι δὲ τὸ αὐτοῦ τοῦ Ἰσραὴλ πρόσωπον ἐξομολογούμενον Χριστῷ διὰ τῆς μεταγνώσεως ἧς ποιήσονται ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰών νων. Διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος ο ἐπιγέγραπται, διὰ τὸ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 10009 rint, non est pluribus verbis confrmandum, ipsis hoc clamantibus rerum eventibus. Quippe illos Ro- manorum potestati tradidit. Deinde rursus humano more ait : B Vers. 12. In hoc cognovi, quoniam voluisti me. Humanitus denuo loquitur, tanquam ideo homo factus, ut nos in se ipso offerret Deo Patri, post illam nostram ab eodem Deo aversionem, trans- gressionis causa, et prementis nos tyrannide sua peccati, Namque in Christo nacți sumus patris fa- miljaritatem, et ut deinceps diligamur. Ipse enim pax nostra est ", janua " ac via " ad spiritalem . assequendam amicitiam. Quando ergo, inquit, o Pa- ter, resuscitaveris me, tunc quod me volueris, sciam nempe quod amaveris. Nam reapse in amore omnia sunt voluntaria. Et tunc non gaudebit inimi- çus meus super me. Inimicum totius humani gene- ris diabolum intelliges, qui mortem per peccatum invexit, Hic e gaudio demum cessabit, cum imm- latam ad incorruptionem viderit humanam naturam, transformatam in primigeniam speciem, peccato ejecto, et cum eo pariter corruptela. Proprie vero sigillatimque Christi inimicos intelligere oportet pontifices, Scribas, et Pharismos, qui Judam mercede corruperunt, et Jesum ante Pilatum ad- duxerunt, a Vers. 14. Benedictus Dominus Deus Israelis. Nunc quoque psalmum concludit gratiarum actio- ne, quas pro omnibus et omnium nomine Deo Patri efert. Dignus es, inquit, qui æternum benedicaris : facto nunc a nobis benedicendi initio, fine autem in futura vita, cum id, quod ex parte est, evacua- bitur », PSALMUS XLI, (A f. 225, B f. 151, I f. b) Aaheľ náliv w; C. Vers. 1. In finem, ad intellectum, filiis Core. Primæ partis psalmi, auctore Davide, quadraginta fuerunt; sectio vero secunda psalmos complecti tur duos supra triginta, quorum octo Core filiis inscribuntur, unus Asapho, et item Salomoni unus, reliqui Davidi. Priores procedunt ii, qui Core filiis attribuuntur, Ii porro sacri cantores fuerunt, oden- que concinunt, non quam ipsi composuerint, sed ab inspiratis viris traditam, quibus futurarum per tempora rerum data fuit notitia ab omnia sciente Deo. Ergo accipientes ab ejusdem auctore Davide psalmum, res extremis temporibus eventuras signi- ficant. Introducunt autem ipsius Israelis personam Christo confitentis per pœnitentiam, quam in sæcu- lorum fine peracturus est. Quare et in finem › inscribitur, quia sermo de futuris ft. Ad intellectum item hortatur lectores titulus, quia divinitus dato 9. › Ephes. 11, . Joan. XIV, (A f. b, B f. 152, I f. 209, L f. b) Oł "I Cor. xm, 10. 14. » Joan. x,
Δικαιούμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ κατοικτείροντος ἡμᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Λύσιν οὖν ὁ θάνατος ἔχει τὴν ἀνάστασιν τοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ καὶ ἐν ᾧ πρὸς ἀφθαρσίαν καὶ ζωὴν ἀνέθαλεν ἡ ἀνθρώπου φύσις. Ὅταν τοίνυν ἀναστήσῃς με, φησὶν, ὦ Πάτερ, τότε καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς, δῆλον δὲ ὅτι τοῖς εἰς αὐτὸν πεπαρῳνηκόσιν. Ἐπιτήρει δ’ ὅμως, ὡς ἐκ τῆς καθ’ ἡμᾶς σμικροπρεπείας ἀναφοιτᾷ πάλιν.. [εἰς τὸ] θεοπρεπές. Οὐ γὰρ ἔφη πρὸς τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Πατέρα, ὅτι Ὅταν ἀναστήσῃς με, τότε καὶ ἀνταποδώσεις αὐτοῖς, ἀλλ’ ὡς αὐτὸς ἐσόμενος τῶν ὅλων κριτὴς καὶ ἔστι καὶ νοεῖται Θεὸς, «Ἀνταποδώσω, φησὶν, αὐτοῖς.» Ὡς γὰρ αὐτός που πάλιν φησὶν, «Ὁ Πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν πᾶσαν κρίσιν δέδωκεν τῷ Υἱῷ, ἵνα πάντες τιμῶσι τὸν Υἱὸν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα.» Ὅτι δὲ τοῦ Πατρὸς ἀναστῆσαι λεγομένου τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, δι’ αὐτοῦ καὶ τοῦτο κατώρθωται, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις; Αὐτὸς γάρ ἐστιν, ὡς ἔφην, ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή· Τοιγάρτοι καὶ ἔφη πρὸς Ἰουδαίους περὶ τοῦ ἰδίου σώματος·
Α τοῦ καὶ τοῦτο κατώρθωται, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις Αὐτὸς γάρ ἐστιν, ὡς ἔφην, ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή. Τοιγάρτοι καὶ ἔφη πρός Ἰουδαίους περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν, ο Ότι δὲ δίκας ἐκτετίκασιν Ἰουδαῖοι τῆς εἰς αὐτὸν γενομένης δυσσεβείας, οὐ μακρῶν ἂν γένοιτο χρεία λόγων, αὐτῶν τοῦτο κεκραγότων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς. Ανταπέδωκε γάρ, Ρωμαίοις αὐτοὺς παραδούς. Εἶτα πάλιν ἀνθρωπίνως φησίν· Εν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με. ἄνθρωπος, καὶ ὡς διὰ τοῦτο γενόμενος ἄνθρωπος, ἵν᾿ ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ παραθῆται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἐν ἀποστροφῇ, διὰ τὴν παράβασιν, καὶ τὴν καθ' ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν. Ἐν Χριστῷ γὰρ ἐσχήκαμεν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα, καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι λοιπόν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, θύρα τε καὶ ὁδὸς πρὸς οἰκειότητα τὴν πνευματικήν. Οταν οὖν, φησίν, ὦ Πάτερ, ἐλεήσας με αναστήσῃς, είσομαι δὴ τότε ὅτι τεθέληκάς με, ἀντὶ τοῦ, ἠγάπησας. Ἐν ἀγάπῃ γὰρ ὄντως πἂν εἴ τί ἐστι θελητόν. Καὶ τότε οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ, Εχθρὸν δὲ νοήσεις πάσης τῆς ἀνθρωπότητος τὸν διάβολον, τὸν εἰσαγε γόντα διὰ τῆς ἁμαρτίας τὸν θάνατον. Οὗτος τοίνυν καταλήξει τοῦ χαίρειν, ὅταν ἴδῃ μεταστοιχειουμένην εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναμορφου μένην εἰς εἶδος τὸ ἐν ἀρχαῖς, ἐκποδών γεγενημένης τῆς ἁμαρτίας, καὶ σὺν αὐτῇ τῆς φθορᾶς. Ἰδικῶς δὲ καὶ καταμόνας ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ νοητέον ἀρχιερεῖς, καὶ Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους, τοὺς καταμισθωσα μένους τὸν Ἰούδαν, καὶ πρὸς Πιλάτον ἀπαγαγόντας τὸν Ἰησοῦν.] Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς Ισραήλ, κ. τ. λ. (Α Γ. β) Κατακλείει καὶ νῦν εἰς εὐχαριστίαν τὸν ψαλμόν, ὡς ὑπὲρ πάντων τε καὶ παρὰ πάντων αναφερομένην τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ ἄξιος εἶ, φησί, τοῦ εὐλογεῖσθαι αιωνίως, ἀπὸ μὲν τοῦ παρόν τος παρ' ἡμῶν ἀρχομένης τῆς εὐλογίας, τελειωμένης δὲ ἐν τῷ μέλλοντι ὅταν τὸ ἐκ μέρους καταργηθή 6. σεται. ΨΑΛΜΟΣ ΜΑ'. Εἰς τὸ τέλος, εἰς σύνεσιν, τοῖς υἱοῖς Κορέ. τοῦ πρώτου μέρους ψαλμοὶ τῷ Δαβὶδ ἦσαν οἱ τεσσ ράκοντα· τὸ δὲ νῦν δεύτερον τμήμα τριάκοντα περιέχει καὶ ἕνα, ὧν ὀκτὼ μὲν τοῖς υἱοῖς Κορέ ἐπι· γράφονται· εἷς δὲ τῷ Ασάφ · καὶ Σολομῶντος εἷς οἱ δὲ λοιποὶ τῷ Δαβίδ. Πρῶτοι δὲ τούτων οἱ τῶν υἱῶν Κορέ. Ἱεροψάλται δὲ γεγόνασιν οὗτοι, καὶ τὴν ᾠδὴν ᾄδουσιν, οὐκ αὐτοὶ δὴ πάντως συνθέντες αὐτήν. ἀλλ᾽ ἐξ ἀνδρῶν πνευματοφόρων δεχόμενοι, οἷς ἡ τῶν εσομένων κατὰ καιροὺς ἐδέδοτο γνῶσις παρὰ τοῦ πάντα εἰδότος Θεοῦ. Λαβόντες τοίνυν τὸν ψαλμόν παρὰ τοῦ συνθέντος αὐτὸν Δαβίδ, τὰ ἐπ᾿ ἐσχάτων σημαίνουσι τῶν καιρῶν. Εἰσφέρουσι δὲ τὸ αὐτοῦ τοῦ Ἰσραὴλ πρόσωπον ἐξομολογούμενον Χριστῷ διὰ τῆς μεταγνώσεως ἧς ποιήσονται ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰών νων. Διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος ο ἐπιγέγραπται, διὰ τὸ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 10009 rint, non est pluribus verbis confrmandum, ipsis hoc clamantibus rerum eventibus. Quippe illos Ro- manorum potestati tradidit. Deinde rursus humano more ait : B Vers. 12. In hoc cognovi, quoniam voluisti me. Humanitus denuo loquitur, tanquam ideo homo factus, ut nos in se ipso offerret Deo Patri, post illam nostram ab eodem Deo aversionem, trans- gressionis causa, et prementis nos tyrannide sua peccati, Namque in Christo nacți sumus patris fa- miljaritatem, et ut deinceps diligamur. Ipse enim pax nostra est ", janua " ac via " ad spiritalem . assequendam amicitiam. Quando ergo, inquit, o Pa- ter, resuscitaveris me, tunc quod me volueris, sciam nempe quod amaveris. Nam reapse in amore omnia sunt voluntaria. Et tunc non gaudebit inimi- çus meus super me. Inimicum totius humani gene- ris diabolum intelliges, qui mortem per peccatum invexit, Hic e gaudio demum cessabit, cum imm- latam ad incorruptionem viderit humanam naturam, transformatam in primigeniam speciem, peccato ejecto, et cum eo pariter corruptela. Proprie vero sigillatimque Christi inimicos intelligere oportet pontifices, Scribas, et Pharismos, qui Judam mercede corruperunt, et Jesum ante Pilatum ad- duxerunt, a Vers. 14. Benedictus Dominus Deus Israelis. Nunc quoque psalmum concludit gratiarum actio- ne, quas pro omnibus et omnium nomine Deo Patri efert. Dignus es, inquit, qui æternum benedicaris : facto nunc a nobis benedicendi initio, fine autem in futura vita, cum id, quod ex parte est, evacua- bitur », PSALMUS XLI, (A f. 225, B f. 151, I f. b) Aaheľ náliv w; C. Vers. 1. In finem, ad intellectum, filiis Core. Primæ partis psalmi, auctore Davide, quadraginta fuerunt; sectio vero secunda psalmos complecti tur duos supra triginta, quorum octo Core filiis inscribuntur, unus Asapho, et item Salomoni unus, reliqui Davidi. Priores procedunt ii, qui Core filiis attribuuntur, Ii porro sacri cantores fuerunt, oden- que concinunt, non quam ipsi composuerint, sed ab inspiratis viris traditam, quibus futurarum per tempora rerum data fuit notitia ab omnia sciente Deo. Ergo accipientes ab ejusdem auctore Davide psalmum, res extremis temporibus eventuras signi- ficant. Introducunt autem ipsius Israelis personam Christo confitentis per pœnitentiam, quam in sæcu- lorum fine peracturus est. Quare et in finem › inscribitur, quia sermo de futuris ft. Ad intellectum item hortatur lectores titulus, quia divinitus dato 9. › Ephes. 11, . Joan. XIV, (A f. b, B f. 152, I f. 209, L f. b) Oł "I Cor. xm, 10. 14. » Joan. x,
PG 69:1000«Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν.» Ὅτι δὲ δίκας ἐκτετίκασιν Ἰουδαῖοι τῆς εἰς αὐτὸν γενομένης δυσσεβείας, οὐ μακρῶν ἂν γένοιτο χρεία λόγων, αὐτῶν τοῦτο κεκραγότων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς. Ἀνταπέδωκε γὰρ, Ῥωμαίοις αὐτοὺς παραδούς. Εἶτα πάλιν ἀνθρωπίνως φησίν· «Ἐν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με.» (α φ. 225, β φ. 151, ι φ. 208 β) Λαλεῖ πάλιν ὡς ἄνθρωπος, καὶ ὡς διὰ τοῦτο γενόμενος ἄνθρωπος, ἵν’ ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ παραθῆται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἐν ἀποστροφῇ, διὰ τὴν παράβασιν, καὶ τὴν καθ’ ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν. Ἐν Χριστῷ γὰρ ἐσχήκαμεν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα, καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι λοιπόν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, θύρα τε καὶ ὁδὸς πρὸς οἰκειότητα τὴν πνευματικήν. Ὅταν οὖν, φησὶν, ὧ Πάτερ, ἐλεήσας με ἀναστήσῃς, εἴσομαι δὴ τότε ὅτι τεθέληκάς με, ἀντὶ τοῦ, ἠγάπησας. Ἐν ἀγάπῃ γὰρ ὄντως πᾶν εἴ τί ἐστι θελητόν. Καὶ τότε οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ’ ἐμέ. Ἐχθρὸν δὲ νοήσεις πάσης τῆς ἀνθρωπότητος τὸν διάβολον, τὸν εἰσαγαγόντα διὰ τῆς ἁμαρτίας τὸν θάνατον.
Α τοῦ καὶ τοῦτο κατώρθωται, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις Αὐτὸς γάρ ἐστιν, ὡς ἔφην, ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή. Τοιγάρτοι καὶ ἔφη πρός Ἰουδαίους περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν, ο Ότι δὲ δίκας ἐκτετίκασιν Ἰουδαῖοι τῆς εἰς αὐτὸν γενομένης δυσσεβείας, οὐ μακρῶν ἂν γένοιτο χρεία λόγων, αὐτῶν τοῦτο κεκραγότων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς. Ανταπέδωκε γάρ, Ρωμαίοις αὐτοὺς παραδούς. Εἶτα πάλιν ἀνθρωπίνως φησίν· Εν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με. ἄνθρωπος, καὶ ὡς διὰ τοῦτο γενόμενος ἄνθρωπος, ἵν᾿ ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ παραθῆται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἐν ἀποστροφῇ, διὰ τὴν παράβασιν, καὶ τὴν καθ' ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν. Ἐν Χριστῷ γὰρ ἐσχήκαμεν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα, καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι λοιπόν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, θύρα τε καὶ ὁδὸς πρὸς οἰκειότητα τὴν πνευματικήν. Οταν οὖν, φησίν, ὦ Πάτερ, ἐλεήσας με αναστήσῃς, είσομαι δὴ τότε ὅτι τεθέληκάς με, ἀντὶ τοῦ, ἠγάπησας. Ἐν ἀγάπῃ γὰρ ὄντως πἂν εἴ τί ἐστι θελητόν. Καὶ τότε οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ, Εχθρὸν δὲ νοήσεις πάσης τῆς ἀνθρωπότητος τὸν διάβολον, τὸν εἰσαγε γόντα διὰ τῆς ἁμαρτίας τὸν θάνατον. Οὗτος τοίνυν καταλήξει τοῦ χαίρειν, ὅταν ἴδῃ μεταστοιχειουμένην εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναμορφου μένην εἰς εἶδος τὸ ἐν ἀρχαῖς, ἐκποδών γεγενημένης τῆς ἁμαρτίας, καὶ σὺν αὐτῇ τῆς φθορᾶς. Ἰδικῶς δὲ καὶ καταμόνας ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ νοητέον ἀρχιερεῖς, καὶ Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους, τοὺς καταμισθωσα μένους τὸν Ἰούδαν, καὶ πρὸς Πιλάτον ἀπαγαγόντας τὸν Ἰησοῦν.] Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς Ισραήλ, κ. τ. λ. (Α Γ. β) Κατακλείει καὶ νῦν εἰς εὐχαριστίαν τὸν ψαλμόν, ὡς ὑπὲρ πάντων τε καὶ παρὰ πάντων αναφερομένην τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ ἄξιος εἶ, φησί, τοῦ εὐλογεῖσθαι αιωνίως, ἀπὸ μὲν τοῦ παρόν τος παρ' ἡμῶν ἀρχομένης τῆς εὐλογίας, τελειωμένης δὲ ἐν τῷ μέλλοντι ὅταν τὸ ἐκ μέρους καταργηθή 6. σεται. ΨΑΛΜΟΣ ΜΑ'. Εἰς τὸ τέλος, εἰς σύνεσιν, τοῖς υἱοῖς Κορέ. τοῦ πρώτου μέρους ψαλμοὶ τῷ Δαβὶδ ἦσαν οἱ τεσσ ράκοντα· τὸ δὲ νῦν δεύτερον τμήμα τριάκοντα περιέχει καὶ ἕνα, ὧν ὀκτὼ μὲν τοῖς υἱοῖς Κορέ ἐπι· γράφονται· εἷς δὲ τῷ Ασάφ · καὶ Σολομῶντος εἷς οἱ δὲ λοιποὶ τῷ Δαβίδ. Πρῶτοι δὲ τούτων οἱ τῶν υἱῶν Κορέ. Ἱεροψάλται δὲ γεγόνασιν οὗτοι, καὶ τὴν ᾠδὴν ᾄδουσιν, οὐκ αὐτοὶ δὴ πάντως συνθέντες αὐτήν. ἀλλ᾽ ἐξ ἀνδρῶν πνευματοφόρων δεχόμενοι, οἷς ἡ τῶν εσομένων κατὰ καιροὺς ἐδέδοτο γνῶσις παρὰ τοῦ πάντα εἰδότος Θεοῦ. Λαβόντες τοίνυν τὸν ψαλμόν παρὰ τοῦ συνθέντος αὐτὸν Δαβίδ, τὰ ἐπ᾿ ἐσχάτων σημαίνουσι τῶν καιρῶν. Εἰσφέρουσι δὲ τὸ αὐτοῦ τοῦ Ἰσραὴλ πρόσωπον ἐξομολογούμενον Χριστῷ διὰ τῆς μεταγνώσεως ἧς ποιήσονται ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰών νων. Διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος ο ἐπιγέγραπται, διὰ τὸ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 10009 rint, non est pluribus verbis confrmandum, ipsis hoc clamantibus rerum eventibus. Quippe illos Ro- manorum potestati tradidit. Deinde rursus humano more ait : B Vers. 12. In hoc cognovi, quoniam voluisti me. Humanitus denuo loquitur, tanquam ideo homo factus, ut nos in se ipso offerret Deo Patri, post illam nostram ab eodem Deo aversionem, trans- gressionis causa, et prementis nos tyrannide sua peccati, Namque in Christo nacți sumus patris fa- miljaritatem, et ut deinceps diligamur. Ipse enim pax nostra est ", janua " ac via " ad spiritalem . assequendam amicitiam. Quando ergo, inquit, o Pa- ter, resuscitaveris me, tunc quod me volueris, sciam nempe quod amaveris. Nam reapse in amore omnia sunt voluntaria. Et tunc non gaudebit inimi- çus meus super me. Inimicum totius humani gene- ris diabolum intelliges, qui mortem per peccatum invexit, Hic e gaudio demum cessabit, cum imm- latam ad incorruptionem viderit humanam naturam, transformatam in primigeniam speciem, peccato ejecto, et cum eo pariter corruptela. Proprie vero sigillatimque Christi inimicos intelligere oportet pontifices, Scribas, et Pharismos, qui Judam mercede corruperunt, et Jesum ante Pilatum ad- duxerunt, a Vers. 14. Benedictus Dominus Deus Israelis. Nunc quoque psalmum concludit gratiarum actio- ne, quas pro omnibus et omnium nomine Deo Patri efert. Dignus es, inquit, qui æternum benedicaris : facto nunc a nobis benedicendi initio, fine autem in futura vita, cum id, quod ex parte est, evacua- bitur », PSALMUS XLI, (A f. 225, B f. 151, I f. b) Aaheľ náliv w; C. Vers. 1. In finem, ad intellectum, filiis Core. Primæ partis psalmi, auctore Davide, quadraginta fuerunt; sectio vero secunda psalmos complecti tur duos supra triginta, quorum octo Core filiis inscribuntur, unus Asapho, et item Salomoni unus, reliqui Davidi. Priores procedunt ii, qui Core filiis attribuuntur, Ii porro sacri cantores fuerunt, oden- que concinunt, non quam ipsi composuerint, sed ab inspiratis viris traditam, quibus futurarum per tempora rerum data fuit notitia ab omnia sciente Deo. Ergo accipientes ab ejusdem auctore Davide psalmum, res extremis temporibus eventuras signi- ficant. Introducunt autem ipsius Israelis personam Christo confitentis per pœnitentiam, quam in sæcu- lorum fine peracturus est. Quare et in finem › inscribitur, quia sermo de futuris ft. Ad intellectum item hortatur lectores titulus, quia divinitus dato 9. › Ephes. 11, . Joan. XIV, (A f. b, B f. 152, I f. 209, L f. b) Oł "I Cor. xm, 10. 14. » Joan. x,
Οὗτος τοίνυν καταλήξει τοῦ χαίρειν, ὅταν ἴδῃ μεταστοιχειουμένην εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναμορφουμένην εἰς εἶδος τὸ ἐν ἀρχαῖς, ἐκποδὼν γεγενημένης τῆς ἁμαρτίας, καὶ σὺν αὐτῇ τῆς φθορᾶς. Ἰδικῶς δὲ καὶ καταμόνας ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ νοητέον ἀρχιερεῖς, καὶ Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους, τοὺς καταμισθωσαμένους τὸν Ἰούδαν, καὶ πρὸς Πιλάτον ἀπα[γαγόντας τὸν Ἰησοῦν.] «Εὐλογητὸς Κύριος ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, κ.τ.λ.» (α φ. 225 β) Κατακλείει καὶ νῦν εἰς εὐχαριστίαν τὸν ψαλμὸν, ὡς ὑπὲρ πάντων τε καὶ παρὰ πάντων ἀναφερομένην τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ ἄξιος εἶ, φησὶ, τοῦ εὐλογεῖσθαι αἰωνίως, ἀπὸ μὲν τοῦ παρόντος παρ’ ἡμῶν ἀρχομένης τῆς εὐλογίας, τελειουμένης δὲ ἐν τῷ μέλλοντι ὄταν τὸ ἐκ μέρους καταργηθήσεται. ΨΑΛΜΟΣ ΜΑ. «Εἰς τὸ τέλος, εἰς σύνεσιν, τοῖς υἱοῖς Κορέ.» (α φ. 225 β, β φ. 152, ι φ. 209, λ φ. 112 β) Οἱ τοῦ πρώτου μέρους ψαλμοὶ τῷ Δαβὶδ ἦσαν οἱ τεσσαράκοντα· τὸ δὲ νῦν δεύτερον τμῆμα τριάκοντα περιέχει καὶ ἕνα, ὧν ὀκτὼ μὲν τοῖς υἱοῖς Κορὲ ἐπιγράφονται· εἷς δὲ τῷ Ἀσάφ· καὶ Σολομῶντος εἷς· οἱ δὲ λοιποὶ τῷ Δαβίδ. Πρῶτοι δὲ τούτων οἱ τῶν υἱῶν Κορέ.
Α τοῦ καὶ τοῦτο κατώρθωται, πῶς ἂν ἐνδοιάσειέ τις Αὐτὸς γάρ ἐστιν, ὡς ἔφην, ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή. Τοιγάρτοι καὶ ἔφη πρός Ἰουδαίους περὶ τοῦ ἰδίου σώματος· ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν, ο Ότι δὲ δίκας ἐκτετίκασιν Ἰουδαῖοι τῆς εἰς αὐτὸν γενομένης δυσσεβείας, οὐ μακρῶν ἂν γένοιτο χρεία λόγων, αὐτῶν τοῦτο κεκραγότων τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς. Ανταπέδωκε γάρ, Ρωμαίοις αὐτοὺς παραδούς. Εἶτα πάλιν ἀνθρωπίνως φησίν· Εν τούτῳ ἔγνων ὅτι τεθέληκάς με. ἄνθρωπος, καὶ ὡς διὰ τοῦτο γενόμενος ἄνθρωπος, ἵν᾿ ἡμᾶς ἐν ἑαυτῷ παραθῆται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ ἐν ἀποστροφῇ, διὰ τὴν παράβασιν, καὶ τὴν καθ' ἡμῶν τυραννήσασαν ἁμαρτίαν. Ἐν Χριστῷ γὰρ ἐσχήκαμεν τὴν πρὸς αὐτὸν οἰκειότητα, καὶ τὸ ἀγαπᾶσθαι λοιπόν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, θύρα τε καὶ ὁδὸς πρὸς οἰκειότητα τὴν πνευματικήν. Οταν οὖν, φησίν, ὦ Πάτερ, ἐλεήσας με αναστήσῃς, είσομαι δὴ τότε ὅτι τεθέληκάς με, ἀντὶ τοῦ, ἠγάπησας. Ἐν ἀγάπῃ γὰρ ὄντως πἂν εἴ τί ἐστι θελητόν. Καὶ τότε οὐ μὴ ἐπιχαρῇ ὁ ἐχθρός μου ἐπ' ἐμέ, Εχθρὸν δὲ νοήσεις πάσης τῆς ἀνθρωπότητος τὸν διάβολον, τὸν εἰσαγε γόντα διὰ τῆς ἁμαρτίας τὸν θάνατον. Οὗτος τοίνυν καταλήξει τοῦ χαίρειν, ὅταν ἴδῃ μεταστοιχειουμένην εἰς ἀφθαρσίαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν, καὶ ἀναμορφου μένην εἰς εἶδος τὸ ἐν ἀρχαῖς, ἐκποδών γεγενημένης τῆς ἁμαρτίας, καὶ σὺν αὐτῇ τῆς φθορᾶς. Ἰδικῶς δὲ καὶ καταμόνας ἐχθροὺς τοῦ Χριστοῦ νοητέον ἀρχιερεῖς, καὶ Γραμματεῖς, καὶ Φαρισαίους, τοὺς καταμισθωσα μένους τὸν Ἰούδαν, καὶ πρὸς Πιλάτον ἀπαγαγόντας τὸν Ἰησοῦν.] Εὐλογητός Κύριος ὁ Θεὸς Ισραήλ, κ. τ. λ. (Α Γ. β) Κατακλείει καὶ νῦν εἰς εὐχαριστίαν τὸν ψαλμόν, ὡς ὑπὲρ πάντων τε καὶ παρὰ πάντων αναφερομένην τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Καὶ ἄξιος εἶ, φησί, τοῦ εὐλογεῖσθαι αιωνίως, ἀπὸ μὲν τοῦ παρόν τος παρ' ἡμῶν ἀρχομένης τῆς εὐλογίας, τελειωμένης δὲ ἐν τῷ μέλλοντι ὅταν τὸ ἐκ μέρους καταργηθή 6. σεται. ΨΑΛΜΟΣ ΜΑ'. Εἰς τὸ τέλος, εἰς σύνεσιν, τοῖς υἱοῖς Κορέ. τοῦ πρώτου μέρους ψαλμοὶ τῷ Δαβὶδ ἦσαν οἱ τεσσ ράκοντα· τὸ δὲ νῦν δεύτερον τμήμα τριάκοντα περιέχει καὶ ἕνα, ὧν ὀκτὼ μὲν τοῖς υἱοῖς Κορέ ἐπι· γράφονται· εἷς δὲ τῷ Ασάφ · καὶ Σολομῶντος εἷς οἱ δὲ λοιποὶ τῷ Δαβίδ. Πρῶτοι δὲ τούτων οἱ τῶν υἱῶν Κορέ. Ἱεροψάλται δὲ γεγόνασιν οὗτοι, καὶ τὴν ᾠδὴν ᾄδουσιν, οὐκ αὐτοὶ δὴ πάντως συνθέντες αὐτήν. ἀλλ᾽ ἐξ ἀνδρῶν πνευματοφόρων δεχόμενοι, οἷς ἡ τῶν εσομένων κατὰ καιροὺς ἐδέδοτο γνῶσις παρὰ τοῦ πάντα εἰδότος Θεοῦ. Λαβόντες τοίνυν τὸν ψαλμόν παρὰ τοῦ συνθέντος αὐτὸν Δαβίδ, τὰ ἐπ᾿ ἐσχάτων σημαίνουσι τῶν καιρῶν. Εἰσφέρουσι δὲ τὸ αὐτοῦ τοῦ Ἰσραὴλ πρόσωπον ἐξομολογούμενον Χριστῷ διὰ τῆς μεταγνώσεως ἧς ποιήσονται ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰών νων. Διὸ καὶ ο Εἰς τὸ τέλος ο ἐπιγέγραπται, διὰ τὸ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 10009 rint, non est pluribus verbis confrmandum, ipsis hoc clamantibus rerum eventibus. Quippe illos Ro- manorum potestati tradidit. Deinde rursus humano more ait : B Vers. 12. In hoc cognovi, quoniam voluisti me. Humanitus denuo loquitur, tanquam ideo homo factus, ut nos in se ipso offerret Deo Patri, post illam nostram ab eodem Deo aversionem, trans- gressionis causa, et prementis nos tyrannide sua peccati, Namque in Christo nacți sumus patris fa- miljaritatem, et ut deinceps diligamur. Ipse enim pax nostra est ", janua " ac via " ad spiritalem . assequendam amicitiam. Quando ergo, inquit, o Pa- ter, resuscitaveris me, tunc quod me volueris, sciam nempe quod amaveris. Nam reapse in amore omnia sunt voluntaria. Et tunc non gaudebit inimi- çus meus super me. Inimicum totius humani gene- ris diabolum intelliges, qui mortem per peccatum invexit, Hic e gaudio demum cessabit, cum imm- latam ad incorruptionem viderit humanam naturam, transformatam in primigeniam speciem, peccato ejecto, et cum eo pariter corruptela. Proprie vero sigillatimque Christi inimicos intelligere oportet pontifices, Scribas, et Pharismos, qui Judam mercede corruperunt, et Jesum ante Pilatum ad- duxerunt, a Vers. 14. Benedictus Dominus Deus Israelis. Nunc quoque psalmum concludit gratiarum actio- ne, quas pro omnibus et omnium nomine Deo Patri efert. Dignus es, inquit, qui æternum benedicaris : facto nunc a nobis benedicendi initio, fine autem in futura vita, cum id, quod ex parte est, evacua- bitur », PSALMUS XLI, (A f. 225, B f. 151, I f. b) Aaheľ náliv w; C. Vers. 1. In finem, ad intellectum, filiis Core. Primæ partis psalmi, auctore Davide, quadraginta fuerunt; sectio vero secunda psalmos complecti tur duos supra triginta, quorum octo Core filiis inscribuntur, unus Asapho, et item Salomoni unus, reliqui Davidi. Priores procedunt ii, qui Core filiis attribuuntur, Ii porro sacri cantores fuerunt, oden- que concinunt, non quam ipsi composuerint, sed ab inspiratis viris traditam, quibus futurarum per tempora rerum data fuit notitia ab omnia sciente Deo. Ergo accipientes ab ejusdem auctore Davide psalmum, res extremis temporibus eventuras signi- ficant. Introducunt autem ipsius Israelis personam Christo confitentis per pœnitentiam, quam in sæcu- lorum fine peracturus est. Quare et in finem › inscribitur, quia sermo de futuris ft. Ad intellectum item hortatur lectores titulus, quia divinitus dato 9. › Ephes. 11, . Joan. XIV, (A f. b, B f. 152, I f. 209, L f. b) Oł "I Cor. xm, 10. 14. » Joan. x,
PG 69:1002Ἱεροψάλται δὲ γεγόνασιν οὗτοι, καὶ τὴν ᾠδὴν ᾄδουσιν, οὐκ αὐτοὶ δὴ πάντως συνθέντες αὐτὴν, ἀλλ’ ἐξ ἀνδρῶν πνευματοφόρων δεχόμενοι, οἷς ἡ τῶν ἐσομένων κατὰ καιροὺς ἐδέδοτο γνῶσις παρὰ τοῦ πάντα εἰδότος Θεοῦ. Λαβόντες τοίνυν τὸν ψαλμὸν παρὰ τοῦ συνθέντος αὐτὸν Δαβὶδ, τὰ ἐπ’ ἐσχάτων σημαίνουσι τῶν καιρῶν. Εἰσφέρουσι δὲ τὸ αὐτοῦ τοῦ Ἰσραὴλ πρόσωπον ἐξομολογούμενον Χριστῷ διὰ τῆς μεταγνώσεως ἧς ποιήσονται ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων. Διὸ καὶ «Εἰς τὸ τέλος» ἐπιγέγραπται, διὰ τὸ περὶ τῶν μελλόντων εἶναι τὸν λόγον. Καὶ εἰς σύνεσιν προτρέπεται τοὺς ἐντευξομένους ἡ προγραφὴ, ἐπεὶ θείας ἔδει συνέσεως τοῖς νοεῖν μέλλουσι τὰ μετὰ χρόνους ὅσους ἐσόμενα. Ἀλλὰ τίς ὁ Κορέ; Οὗτος γέγονε μὲν ἐπὶ Μωσέως, ἀπώλετο δὲ μεθ’ ὧν συνέστη καταστασιάσας αὐτοῦ· οἱ δὲ τούτου παῖδες οὕτε τῆς δυσσεβείας οὔτε τῆς ἀπωλείας ἐκοινώνησαν τοῦ πατρός· τοσοῦτον δὲ γεγόνασιν εὐλαβεῖς, ὡς καὶ ψαλτῳδοὶ χρηματίσαι. «Ἐδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ζῶντα, κ.τ.λ.» (α φ. 227 α. β, β φ. 153) Ἐπείπερ ἐν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ ἐκ τοῦ Σωτῆρος εἴρητο·
περὶ τῶν μελλόντων εἶναι τὸν λόγον. Καὶ εἰς σύν- & εσιν προτρέπεται τοὺς ἐντευξομένους ή προγραφή, ἐπεὶ θείας ἔδει συνέσεως τοῖς νοεῖν μέλλουσι τὰ μετά χρόνους ὅσους ἐσόμενα. Ἀλλὰ τίς ὁ Κορέ; Οὗτος γέγονε μὲν ἐπὶ Μωσέως, ἀπώλετο δὲ μεθ' ὧν συν- έστη καταστασιάσας αὐτοῦ· οἱ δὲ τούτου παῖδες οὔτε τῆς δυσσεβείας οὔτε τῆς ἀπωλείας εκοινώνησαν τοῦ πατρός· τοσοῦτον δὲ γεγόνασιν εὐλαβεῖς, ὡς καὶ ψαλτωδοί χρηματίσαι. Εδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ζῶντα, κ. τ. λ. Β (Δ. Γ. 'Επείπερ ἐν τῷ πρὸ τού του ψαλμῷ ἐκ τοῦ Σωτῆρος εἴρητο· « Κύριε, ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς, ο νῦν τὸ τῶν ἑσταυρωκότων υπόκειται πρόσωπον, οἱ περ πόνθασιν ἀνήκεστα, προδήλου ὄντος ὡς ὕστερον προσ- ληφθήσονται. Καὶ διψήν λέγουσι τὸν Θεὸν, καὶ τῆς παρ' αὐτῷ πηγῆς ἐπιθυμεῖν, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι • Παρὰ το! πηγή ζωής. » Περὶ αὐτῶν γοῦν ὁ Παῦλος ἔφησεν· ι Εἰ γὰρ σὺ ἐκ τῆς κατὰ φύσιν ἐξεκόπη; ἀγριελαίου, καὶ παρὰ φύσιν ένεκεντρίσθης εἰς καλο λιέλαιον, πόσω μᾶλλον οὗτοι οἱ κατὰ φύσιν εγκεντρι σθήσονται τῇ ἰδίᾳ ἐλαίᾳ ; » Ταῦτα τοίνυν Ἰσραὴλ με ταγινώσκων, φησὶ ποθεῖν ἐγγὺς γενέσθαι Θεοῦ κατά διάθεσιν καὶ ἁγιασμὸν τὸν διὰ πίστεως τῆς ἐν Χρι στῷ· καὶ ὃν ἀπεκτόνασιν ὡς ἄνθρωπον, τοῦτον Θεόν ὀνομάζουσιν ζῶντα, πλάνην ὁμολογοῦντες καθ' ἣν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς τῷ θανάτῳ παρέδωκαν. Τὸ δὲ, • Πότε έξω, ο γλιχομένων ἐστὶ τῆς εἰς ὕστερον κλή σεως, καὶ ζητούντων μαθεῖν τὸν καιρὸν καθ᾽ ἂν καὶ αὐτοὶ ἐμφανεῖς ἔσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Νατρός, εἰ καὶ νῦν εἰσιν ἐν ἀποστροφῇ τοῦ Θεοῦ. Καθ' & δι' Ησαΐος φησίν· . Οταν τὰς χεῖρας έχε τείνης πρός με, ἀποστρέψω τοὺς ὀφθαλμούς μου ἀφ' ὑμῶν, καὶ ἐὰν πληθύνητε την δέησιν, οὐκ εἰσακού - σομαι ὑμῶν· αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν αίματος πλήρεις.» Οταν δὲ κληθῶσιν, ὀφθήσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ· γέγραπται γάρ, ὅτι ο Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους. ο Εγενήθη τὰ δάκρυά μου ἐμοὶ ἄρτος ἡμέρας καὶ νυκτός. πεπτωκότα τὸν Ἰσραὴλ φειδοῦς τῆς ἄνωθεν δειναὶ κατειλήφασι συμφοραί· πεπόρθηνται γὰρ αἱ τῆς Ἰουδαίας πόλεις ὑπὸ τῆς Ῥωμαίων στρατιάς. Καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς συμβήσεται, προκαταμεμήνυκεν ὁ Χριστός· « "Οτ' ἂν γὰρ ἴδητε, φησὶν, κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσιν· Καλύψατε ἡμᾶς, καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσατε ἐγ Ισχυρόν, έκτείνῃς, εκτείνητε. IN PSALMUM XLI. eventura cognoscere volunt. Sed quis demum Core fuit? Sub Mose hic erat, periitque cum factiosis suis in conspiratione contra prædictum : verum ejus liberi neque impietatis neque perditionis paternæ participes fuerunt (1); sed adeo pii evaserunt, ut canendis psalmis fuerint deputati. intellectu opus est illis qui post quamtumvis tempus a. b, f. 153) C (A f. 228, B f. b, L f. 212, L f. 113) 'Ex- Psal. XXXV, filii ejus non perierunt. D Vers: 3. Sitivit anima mea ad Deum vivum, etc. Quia in psalmo hunc præcedente dictum fuit ex Servatoris persona : « Domine, miserere mei, et n'- suscita me, et retribuam illis,» nunc crucifigentium persona proponitur, qui gravissima passi erant, cum sit exploratum eos deinceps receptum in gra tiam iri. Hi sitire ad Deum se aiunt, fontemque (2) qui apud ipsum est discupere, de quo videlicet di etum fuit: ‹ Apud te fons vitæ est "., De his itaque Paulus ait : . Nam si tu ex naturali excisus es oleastro, et contra naturam insertus es in bonam olivam; quanto magis isti qui secundum naturam propriæ inserentur olive ¹?, Hæc igitur Israel pr nitens dicit, nempe cupere se ad Deum accedere secundum affectum et sanctificationem, quæ per fl- dem in Christum fit : et quem ceu hominem occi- derunt, hunc Deum viventem appellant, erroreti suum confitentes, quo vitæ auctorem morti tradi- derunt. Verba autem ‹ Quando veniam, › propria sunt cupientium futuram vocationem, quærentium- que tempus cognoscere, quo ipsi quoque coram Deo Patre apparebunt, etsi nunc alieni Deo sunt. Sie enim Isaias dixit : ‹ Cum ad me mantis tetender- tis (5), meos a vobis avertam oculos; et si preces vestras multiplicaveritis, non tamen vos aù- diam : nam manus vestrae cruenta sunt . . Secus vero cum vocabuntur, tum apparebunt conspectui Dei ; scriptum est enim : « Oculi Domini super jut- stos . » . Vers. 4. Fuerunt lacrymæ meæ mihi panis diu nocluque. Derelictum a superna misericordia Israelem gra- ves corripuerunt calamitates: vastatæ enim fuerunt Judææ civitates a Romano exercitu. Et quod hac essent eventura, Christus prædixerat : • Cum vi- deritis, inquit, obsessam ab exercitibus Jerusalem, tunc dicelis montibus: Operite nos, et collibus : Cas dite super nos ‘. › Hæc autem Judæis patientibuk conviciabantur, uti par erat, nonnulli finitimi : sem· • Psal. xxi, 16. * Luc. xxi, 30: textu ad Deum fontem vivum? uti est reapse in va- riis lectionibus Lat. apud Sabaterium. Neque certe difficilis erat in Latínis codd. inflexio fontem in fortem. Sed tamen pro lectione fortem stant codi- ces Græci Vatt. A, B, C, D, E, F, K, L, qui habent cum vulgato Lat., ut ego conferens com- PATROL. GR. LXIX. peri; et ita in plurimis aliis legi valde reor. Ita habet etiam Chaldaica paraphrasis, unde suum fortem hausisse puto Hieronymum in translatione ex Hebr. Cæteroqui tam in Hebraico textu quam in Græco antiquissimo Vaticano nihil est aliud quam ad Deum vivum. decst) legitur tetenderis; sed sine dubio pluraliter ponendum est 10. * Rom. xi, 24. 1 Isa. 1, 15. (1) Ita diserte Num. xxvi, 11, Core pereunte, (2) Num hine apparet lectum fuisse a Cyrillo in (5) In textu Greco codicis B (nam in cod. A hoc
«Κύριε, ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς,» νῦν τὸ τῶν ἐσταυρωκότων ὑπόκειται πρόσωπον, οἳ πεπόνθασιν ἀνήκεστα, προδήλου ὄντος ὡς ὕστερον προςληφθήσονται. Καὶ διψῇν λέγουσι τὸν Θεὸν, καὶ τῆς παρ’ αὐτῷ πηγῆς ἐπιθυμεῖν, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι «Παρὰ σοὶ πηγὴ ζωῆς.» Περὶ αὐτῶν γοῦν ὁ Παῦλος ἔφησεν· «Εἰ γὰρ σὺ ἐκ τῆς κατὰ φύσιν ἐξεκόπης ἀγριελαίου, καὶ παρὰ φύσιν ἐνεκεντρίσθης εἰς καλλιέλαιον, πόσῳ μᾶλλον οὗτοι οἳ κατὰ φύσιν ἐγκεντρισθήσονται τῇ ἰδίᾳ ἐλαίᾳ;» Ταῦτα τοίνυν Ἰσραὴλ μεταγινώσκων, φησὶ ποθεῖν ἐγγὺς γενέσθαι Θεοῦ κατὰ διάθεσιν καὶ ἁγιασμὸν τὸν διὰ πίστεως τῆς ἐν Χριστῷ· καὶ ὃν ἀπεκτόνασιν ὡς ἄνθρωπον, τοῦτον Θεὸν ὀνομάζουσιν ζῶντα, πλάνην ὁμολογοῦντες καθ’ ἣν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς τῷ θανάτῳ παρέδωκαν. Τὸ δὲ, «Πότε ἥξω,» γλιχομένων ἐστὶ τῆς εἰς ὕστερον κλήσεως, καὶ ζητούντων μαθεῖν τὸν καιρὸν καθ’ ὃν καὶ αὐτοὶ ἐμφανεῖς ἔσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, εἰ καὶ νῦν εἰσιν ἐν ἀποστροφῇ τοῦ Θεοῦ. Καθ’ ἃ δι’ Ἡσαί̈ου φησίν· «Ὅταν τὰς χεῖρας ἐκτείνῃς πρός με, ἀποστρέψω τοὺς ὀφθαλμούς μου ἀφ’ ὑμῶν, καὶ ἐὰν πληθύνητε τὴν δέησιν, οὐκ εἰσακούσομαι ὑμῶν·
περὶ τῶν μελλόντων εἶναι τὸν λόγον. Καὶ εἰς σύν- & εσιν προτρέπεται τοὺς ἐντευξομένους ή προγραφή, ἐπεὶ θείας ἔδει συνέσεως τοῖς νοεῖν μέλλουσι τὰ μετά χρόνους ὅσους ἐσόμενα. Ἀλλὰ τίς ὁ Κορέ; Οὗτος γέγονε μὲν ἐπὶ Μωσέως, ἀπώλετο δὲ μεθ' ὧν συν- έστη καταστασιάσας αὐτοῦ· οἱ δὲ τούτου παῖδες οὔτε τῆς δυσσεβείας οὔτε τῆς ἀπωλείας εκοινώνησαν τοῦ πατρός· τοσοῦτον δὲ γεγόνασιν εὐλαβεῖς, ὡς καὶ ψαλτωδοί χρηματίσαι. Εδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ζῶντα, κ. τ. λ. Β (Δ. Γ. 'Επείπερ ἐν τῷ πρὸ τού του ψαλμῷ ἐκ τοῦ Σωτῆρος εἴρητο· « Κύριε, ἐλέησόν με καὶ ἀνάστησόν με, καὶ ἀνταποδώσω αὐτοῖς, ο νῦν τὸ τῶν ἑσταυρωκότων υπόκειται πρόσωπον, οἱ περ πόνθασιν ἀνήκεστα, προδήλου ὄντος ὡς ὕστερον προσ- ληφθήσονται. Καὶ διψήν λέγουσι τὸν Θεὸν, καὶ τῆς παρ' αὐτῷ πηγῆς ἐπιθυμεῖν, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι • Παρὰ το! πηγή ζωής. » Περὶ αὐτῶν γοῦν ὁ Παῦλος ἔφησεν· ι Εἰ γὰρ σὺ ἐκ τῆς κατὰ φύσιν ἐξεκόπη; ἀγριελαίου, καὶ παρὰ φύσιν ένεκεντρίσθης εἰς καλο λιέλαιον, πόσω μᾶλλον οὗτοι οἱ κατὰ φύσιν εγκεντρι σθήσονται τῇ ἰδίᾳ ἐλαίᾳ ; » Ταῦτα τοίνυν Ἰσραὴλ με ταγινώσκων, φησὶ ποθεῖν ἐγγὺς γενέσθαι Θεοῦ κατά διάθεσιν καὶ ἁγιασμὸν τὸν διὰ πίστεως τῆς ἐν Χρι στῷ· καὶ ὃν ἀπεκτόνασιν ὡς ἄνθρωπον, τοῦτον Θεόν ὀνομάζουσιν ζῶντα, πλάνην ὁμολογοῦντες καθ' ἣν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς τῷ θανάτῳ παρέδωκαν. Τὸ δὲ, • Πότε έξω, ο γλιχομένων ἐστὶ τῆς εἰς ὕστερον κλή σεως, καὶ ζητούντων μαθεῖν τὸν καιρὸν καθ᾽ ἂν καὶ αὐτοὶ ἐμφανεῖς ἔσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Νατρός, εἰ καὶ νῦν εἰσιν ἐν ἀποστροφῇ τοῦ Θεοῦ. Καθ' & δι' Ησαΐος φησίν· . Οταν τὰς χεῖρας έχε τείνης πρός με, ἀποστρέψω τοὺς ὀφθαλμούς μου ἀφ' ὑμῶν, καὶ ἐὰν πληθύνητε την δέησιν, οὐκ εἰσακού - σομαι ὑμῶν· αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν αίματος πλήρεις.» Οταν δὲ κληθῶσιν, ὀφθήσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ· γέγραπται γάρ, ὅτι ο Οφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ δικαίους. ο Εγενήθη τὰ δάκρυά μου ἐμοὶ ἄρτος ἡμέρας καὶ νυκτός. πεπτωκότα τὸν Ἰσραὴλ φειδοῦς τῆς ἄνωθεν δειναὶ κατειλήφασι συμφοραί· πεπόρθηνται γὰρ αἱ τῆς Ἰουδαίας πόλεις ὑπὸ τῆς Ῥωμαίων στρατιάς. Καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς συμβήσεται, προκαταμεμήνυκεν ὁ Χριστός· « "Οτ' ἂν γὰρ ἴδητε, φησὶν, κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλήμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσιν· Καλύψατε ἡμᾶς, καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσατε ἐγ Ισχυρόν, έκτείνῃς, εκτείνητε. IN PSALMUM XLI. eventura cognoscere volunt. Sed quis demum Core fuit? Sub Mose hic erat, periitque cum factiosis suis in conspiratione contra prædictum : verum ejus liberi neque impietatis neque perditionis paternæ participes fuerunt (1); sed adeo pii evaserunt, ut canendis psalmis fuerint deputati. intellectu opus est illis qui post quamtumvis tempus a. b, f. 153) C (A f. 228, B f. b, L f. 212, L f. 113) 'Ex- Psal. XXXV, filii ejus non perierunt. D Vers: 3. Sitivit anima mea ad Deum vivum, etc. Quia in psalmo hunc præcedente dictum fuit ex Servatoris persona : « Domine, miserere mei, et n'- suscita me, et retribuam illis,» nunc crucifigentium persona proponitur, qui gravissima passi erant, cum sit exploratum eos deinceps receptum in gra tiam iri. Hi sitire ad Deum se aiunt, fontemque (2) qui apud ipsum est discupere, de quo videlicet di etum fuit: ‹ Apud te fons vitæ est "., De his itaque Paulus ait : . Nam si tu ex naturali excisus es oleastro, et contra naturam insertus es in bonam olivam; quanto magis isti qui secundum naturam propriæ inserentur olive ¹?, Hæc igitur Israel pr nitens dicit, nempe cupere se ad Deum accedere secundum affectum et sanctificationem, quæ per fl- dem in Christum fit : et quem ceu hominem occi- derunt, hunc Deum viventem appellant, erroreti suum confitentes, quo vitæ auctorem morti tradi- derunt. Verba autem ‹ Quando veniam, › propria sunt cupientium futuram vocationem, quærentium- que tempus cognoscere, quo ipsi quoque coram Deo Patre apparebunt, etsi nunc alieni Deo sunt. Sie enim Isaias dixit : ‹ Cum ad me mantis tetender- tis (5), meos a vobis avertam oculos; et si preces vestras multiplicaveritis, non tamen vos aù- diam : nam manus vestrae cruenta sunt . . Secus vero cum vocabuntur, tum apparebunt conspectui Dei ; scriptum est enim : « Oculi Domini super jut- stos . » . Vers. 4. Fuerunt lacrymæ meæ mihi panis diu nocluque. Derelictum a superna misericordia Israelem gra- ves corripuerunt calamitates: vastatæ enim fuerunt Judææ civitates a Romano exercitu. Et quod hac essent eventura, Christus prædixerat : • Cum vi- deritis, inquit, obsessam ab exercitibus Jerusalem, tunc dicelis montibus: Operite nos, et collibus : Cas dite super nos ‘. › Hæc autem Judæis patientibuk conviciabantur, uti par erat, nonnulli finitimi : sem· • Psal. xxi, 16. * Luc. xxi, 30: textu ad Deum fontem vivum? uti est reapse in va- riis lectionibus Lat. apud Sabaterium. Neque certe difficilis erat in Latínis codd. inflexio fontem in fortem. Sed tamen pro lectione fortem stant codi- ces Græci Vatt. A, B, C, D, E, F, K, L, qui habent cum vulgato Lat., ut ego conferens com- PATROL. GR. LXIX. peri; et ita in plurimis aliis legi valde reor. Ita habet etiam Chaldaica paraphrasis, unde suum fortem hausisse puto Hieronymum in translatione ex Hebr. Cæteroqui tam in Hebraico textu quam in Græco antiquissimo Vaticano nihil est aliud quam ad Deum vivum. decst) legitur tetenderis; sed sine dubio pluraliter ponendum est 10. * Rom. xi, 24. 1 Isa. 1, 15. (1) Ita diserte Num. xxvi, 11, Core pereunte, (2) Num hine apparet lectum fuisse a Cyrillo in (5) In textu Greco codicis B (nam in cod. A hoc
PG 69:1004αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν αἵματος πλήρεις.» Ὅταν δὲ κληθῶσιν, ὀφθήσονται τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ· γέγραπται γὰρ, ὅτι «Ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους.» «Ἐγενήθη τὰ δάκρυά μου ἐμοὶ ἄρτος ἡμέρας καὶ νυκτός.» (α φ. 228, β φ. 153 β, λ φ. 212, λ φ. 113) Ἐκπεπτωκότα τὸν Ἰσραὴλ φειδοῦς τῆς ἄνωθεν δειναὶ κατειλήφασι συμφοραί· πεπόρθηνται γὰρ αἱ τῆς Ἰουδαίας πόλεις ὑπὸ τῆς Ῥωμαίων στρατιᾶς. Καὶ ὅτι ταῦτα αὐτοῖς συμβήσεται, προκαταμεμήνυκεν ὁ Χριστός· «Ὅτ’ ἂν γὰρ ἴδητε, φησὶν, κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλὴμ, τότε ἐρεῖτε τοῖς ὄρεσιν· Καλύψατε ἡμᾶς, καὶ τοῖς βουνοῖς· Πέσατε ἐφ’ ἡμᾶς.» Ταῦτα δὴ οὖν ὑπομένοντι τῷ Ἰσραὴλ ἐπετώθαζον, κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν ἀστυγειτόνων τινές· ἐπέχαιρον γὰρ ἀεὶ πολεμουμένοις καὶ κάμνουσιν τὰ περίοικα τῶν ἐθνῶν. Οὐκοῦν ἀντὶ τῶν ἡδίστων καὶ ἀναγκαίων, φησὶ, τουτέστι τραπέζης καὶ τροφῆς, γέγονέ μοι τὸ δακρυῤῥοεῖν καὶ κατολοφύρεσθαι πικρῶς τὴν ἀδόκητον τῶν πραγμάτων ἐπὶ τὰ χείρω φοράν. Ποίων δὲ ἄρα μνησθῆναί φησι; Πρῶτον μὲν, ὅτι Θεῷ προσκέκρουκε διὰ τῆς εἰς Χριστὸν παροινίας.
ἡμᾶς. Ταῦτα δὴ οὖν ὑπομένοντι τῷ Ἰσραὴλ ἐπετώ ραῖ;. Καὶ τρίτον, ὅτι ταυτί πεπονθότα ἐπετώθαζόν σου ; θαζον, κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν ἀστυγειτόνων τινές· ἐπε έχαιρον γὰρ ἀεὶ πολεμουμένοις καὶ κάμνουσιν τὰ περίοικα τῶν ἐθνῶν. Οὐκοῦν ἀντὶ τῶν ἡδίστων καὶ ἀναγκαίων, φησί, τουτέστι τραπέζης καὶ τροφής, γέ- γονέ μοι τὸ δακρυῤῥοεῖν καὶ κατολοφύρεσθαι πικρώς τὴν ἀδόκητον τῶν πραγμάτων ἐπὶ τὰ χείρω φοράν. Ποίων δὲ ἄρα μνησθῆναι φησι; Πρῶτον μὲν ὅτι Θεῷ προσκέκρουσε διὰ τῆς εἰς Χριστὸν παροινίας. Εἶτα, ὅτι τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἡμοιρηκώς, ἠχρειώθη τρόπον τινά, καὶ ἀπάσης ἐλπίδας ἀπώλιο σθεν ἀγαθῆς, ἔλω τε ταῖς οὕτω δειναῖς συμφο τινες, ἐπιφωνοῦντες ἀεὶ τὸ, τ Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως, ήχου ἑορτάζοντος. Β "Ότι διελεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστής, (Α Γ. Β Οἱ ἐπὶ τοῖς τῶν ἐχθρῶν τωθασμοῖς ἁλύοντες, οὐ μετρίως τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι καταπιαίνονται, και μεταπηδῶσιν ἐπὶ τὸ χαίρειν τε καὶ ἁπάσης δυσθυμίας ἀμείνω την διάνοιαν ἔχειν, καὶ εὐαγγελίζονται ἑαυτοῖς ὡς ἐν καιρῷ τευξόμενοι τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς, καὶ ταῖς θείαις αὐλαῖς ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ἁγίους ἐνδιαιτησόμενοι, καὶ συμμεθέξοντες τῆς ἑορτῆς τῆς ἐπί γε, φημί, ταῖς ἀκαταλήκτοις δοξολογίαις προτ τομέναις εἰς Θεόν. 'Αγιοπρεπής γὰρ ἡ τοιάδε την ήγυρις· καὶ πιστώσεται λέγων ετέρωθι που πάλιν δ θεσπέσιος Δαβίδ ο Μακάριοι πάντες οἱ κατοικούν τες ἐν τῷ οἴκῳ σου εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αἰνέσουσίν σε, ο θαυμαστὴν δὲ σκηνὴν ὀνομάζει καὶ οἶκον Θεοῦ, τῆς ἐν οὐρανοῖς Ἐκκλησίας τὸ μίμημα τὴν ἐπὶ γῆς δηλονότι. Ἔτι δὲ ὑψηλότερον προστα κῶσιν οἱ ἅγιοι, ὅτι μετὰ τὰς ἐνταῦθα κακοπαθείας διαδέξεται αὐτοὺς τὸ τρισμακάριον τέλος, ή θαυμα- στὴ σκηνὴ τοῦ Θεοῦ ἡ ἄνω, καὶ ὁ ἐνδοτάτω αὐτῆς οἶκος, εἰς ὃν ὑπ' ἀγγελικών δυνάμεων αιρόμενοι εἰσ αχθήσονται, κατὰ τὸν Σύμμαχον εἰπόντα Διαβασταχθε σομαι ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ· ὅθεν καὶ τὸ, ο Αρπαγή- σόμεθα ἐν νεφέλῃ. Πρὸς τὴν αἰσθητὴν δὲ διὰ Μωσέως σκηνήν, τὴν νοητὴν ἐκάλεσε θαυμαστήν, τὴν ἀληθινὴν, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἂνθρωπος. Εἰ δὲ χαρά για νεται ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, πῶς οὐκ εἰκὸς, ψυχῆς μετὰ γυμνασίαν αὐτάρκη ἀναγομένης εἰς τὰ ἅγια τὰ ἐπουράνια, φωνὴν εὔφημον γίνεσθαι πλήθους τῶν πανηγυριζόντων ἐπὶ τῇ τῶν σωζομένων σωτη- ρίᾳ ; "Ενθα φησίν· Αφίξομαι ἐν φωνῇ ἀγαλλιά σεως καὶ ἐξομολογήσεως, ἤχου ἑορταζόντων, ο υμνολογῶν δηλονότι, καὶ τοῖς ἑορτάζουσιν ἀναμίξ ἀντ άττων τὰς ὑμνῳδίας τῷ σεσωκότι Χριστῷ. · "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου ; καὶ ἵνα εἰ συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν θεῖν, ὅτι ἐξομολογεύσομαι αὐτῷ· σωτήριον τοῦ πμ - ώπου μου ὁ Θεός μου. παις τῇ εἰς Χριστὸν ἐλπίδι χρώμενος ὁ σταυρωτές * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. > per enim proximæ gentes gaudebant, dum ii bello A fatigarentur et male se haberent. Ergo jecundoram necessariorumque loco, inquit, id est mens cibi- que, contigit mibi ejulare amareque fere propter insperasan rerum in pejus inclinationem. Quorum nam porro malorum memoria eruciatur Israel? Pri- mum quia Deum offendit, propter suum contra Chri- stum facinus. Deinde quod salus per eum operata inutilis quodammodo sibi fuerit, et omni spe bona exciderit, ac tam gravibus calamitatibus correptus fuerit. Tertio denique quod hæc patientem irride- bant nonnulli dicentes : ‹ Ubi est Deus tuus *? › C Vers. 5. Quoniam transibo in locum tabernaculi art- mirabilis, usque ad domum Dei, in voce exsultatio- nis et confessionis, soni festum celebrantis (1). Qui ob inimicorum irrisionem morent, non me- diocriter spe meliorum rerum recreantur, atque ad gaudium mentenique supra quemlibet mœrorem crigendam transiliunt, sibi spondent salutem vitam- que suo tempore consecuinros, divinasque sedes una cum aliis sanctis adituros, et participes solemnis lætitiæ illius fore, quæ in laudando incessanter Deo versatur. Hæc enim sanctos decet solemnitàs; quam rem alibi item divus David affirmat : « Beati qui habitant in domo tua, per sæcula sæculorum lauda- bunt te . » Admirabilis vero tabernaculi nomine Dei domum denotat, terrestrem scilicet, quæ rete- stis Ecclesiæ imitatio est. Namque altius spem suam sancti extollunt, fore scilicet at post hujus vitæ ærumnas excipiat se beatissimus finis, mirabile Dei supernum tabernaculum, et interius cjus penetrale, quo ab angelicis virtutibus elati introducentur, vel- uti Symmachus dicit: Transportabor usque ad dó- uum Dei ; unde et dictam illud : • Rapienur im nube 7. › Jam præ sensibili Mosis tabernaculo, in- tellectuale illud appellavit admirabile, verum sciłł- cet illud quod Deus, non homo, constituit. Quod si gaudium in cœlis fit angelis Dei super uno pecca- tore poenitentiam agente *, nonne æquum sit, cum anima aliqua, postquam satis in hac vita exercita fuerit, in sanctas cœlestes sedes devenerit, lætas voces illius inultitudinis excitari, saluti salvatorum plaudentis? Hinc ait : • Pergam cum voce exsulta- tionis et confessionis, sonique festum celebrantis; > hymnos nimirum dicens, et cum feriatis cantica extollens servatori Christo. D b, f. 154, f. 214) Vers. G. Quare tristis es, anima mea, et quare con- turbas me? Spera in Deo, quoniam confitcbor illi; sulus vultus mei Deus meus. Tristitiam objurgat spe in Christum recreatus populus crucifixor, aitque : Si tempus, o anima, de- (A f. 229, B f. 154, I f. 214) 'Eniniją tal; àú- Matth. xxvi, 43. Psal. LXXXIH, 5. Thess. iv, 46. • Luc. xv. 10. Psalterii translatione (1) Græcum vocabulum koprášovmo; seqnimur, zum Aicronyuto sic Nebraicum interpretante în sua
Εἶτα, ὅτι τῆς δι’ αὐτοῦ σωτηρίας ἠμοιρηκὼς, ἠχρειώθη τρόπον τινὰ, καὶ ἁπάσης ἐλπίδος ἀπώλισθεν ἀγαθῆς, ἥλω τε ταῖς οὕτω δειναῖς συμφοραῖς. Καὶ τρίτον, ὅτι ταυτὶ πεπονθότα ἐπετώθαζόν τινες, ἐπιφωνοῦντες ἀεὶ τὸ, «Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου;» «Ὅτι διελεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστῆς, ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως, ἤχου ἑορτάζοντος.» (α φ. 229 β, β φ. 154, ι φ. 214) Οἱ ἐπὶ τοῖς τῶν ἐχθρῶν τωθασμοῖς ἀλύοντες, οὐ μετρίως τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι καταπιαίνονται, καὶ μεταπηδῶσιν ἐπὶ τὸ χαίρειν τε καὶ ἁπάσης δυσθυμίας ἀμείνω τὴν διάνοιαν ἔχειν, καὶ εὐαγγελίζονται ἑαυτοῖς ὡς ἐν καιρῷ τευξόμενοι τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς, καὶ ταῖς θείαις αὐλαῖς ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ἁγίοις ἐνδιαιτησόμενοι, καὶ συμμεθέξοντες τῆς ἑορτῆς τῆς ἐπί γε, φημὶ, ταῖς ἀκαταλήκτοις δοξολογίαις πραττομέναις εἰς Θεόν. Ἁγιοπρεπὴς γὰρ ἡ τοιάδε πανήγυρις· καὶ πιστώσεται λέγων ἑτέρωθί που πάλιν ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· «Μακάριοι πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν τῷ οἴκῳ σου·
ἡμᾶς. Ταῦτα δὴ οὖν ὑπομένοντι τῷ Ἰσραὴλ ἐπετώ ραῖ;. Καὶ τρίτον, ὅτι ταυτί πεπονθότα ἐπετώθαζόν σου ; θαζον, κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν ἀστυγειτόνων τινές· ἐπε έχαιρον γὰρ ἀεὶ πολεμουμένοις καὶ κάμνουσιν τὰ περίοικα τῶν ἐθνῶν. Οὐκοῦν ἀντὶ τῶν ἡδίστων καὶ ἀναγκαίων, φησί, τουτέστι τραπέζης καὶ τροφής, γέ- γονέ μοι τὸ δακρυῤῥοεῖν καὶ κατολοφύρεσθαι πικρώς τὴν ἀδόκητον τῶν πραγμάτων ἐπὶ τὰ χείρω φοράν. Ποίων δὲ ἄρα μνησθῆναι φησι; Πρῶτον μὲν ὅτι Θεῷ προσκέκρουσε διὰ τῆς εἰς Χριστὸν παροινίας. Εἶτα, ὅτι τῆς δι' αὐτοῦ σωτηρίας ἡμοιρηκώς, ἠχρειώθη τρόπον τινά, καὶ ἀπάσης ἐλπίδας ἀπώλιο σθεν ἀγαθῆς, ἔλω τε ταῖς οὕτω δειναῖς συμφο τινες, ἐπιφωνοῦντες ἀεὶ τὸ, τ Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως, ήχου ἑορτάζοντος. Β "Ότι διελεύσομαι ἐν τόπῳ σκηνῆς θαυμαστής, (Α Γ. Β Οἱ ἐπὶ τοῖς τῶν ἐχθρῶν τωθασμοῖς ἁλύοντες, οὐ μετρίως τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι καταπιαίνονται, και μεταπηδῶσιν ἐπὶ τὸ χαίρειν τε καὶ ἁπάσης δυσθυμίας ἀμείνω την διάνοιαν ἔχειν, καὶ εὐαγγελίζονται ἑαυτοῖς ὡς ἐν καιρῷ τευξόμενοι τῆς διὰ Χριστοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς, καὶ ταῖς θείαις αὐλαῖς ὁμοῦ τοῖς ἄλλοις ἁγίους ἐνδιαιτησόμενοι, καὶ συμμεθέξοντες τῆς ἑορτῆς τῆς ἐπί γε, φημί, ταῖς ἀκαταλήκτοις δοξολογίαις προτ τομέναις εἰς Θεόν. 'Αγιοπρεπής γὰρ ἡ τοιάδε την ήγυρις· καὶ πιστώσεται λέγων ετέρωθι που πάλιν δ θεσπέσιος Δαβίδ ο Μακάριοι πάντες οἱ κατοικούν τες ἐν τῷ οἴκῳ σου εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αἰνέσουσίν σε, ο θαυμαστὴν δὲ σκηνὴν ὀνομάζει καὶ οἶκον Θεοῦ, τῆς ἐν οὐρανοῖς Ἐκκλησίας τὸ μίμημα τὴν ἐπὶ γῆς δηλονότι. Ἔτι δὲ ὑψηλότερον προστα κῶσιν οἱ ἅγιοι, ὅτι μετὰ τὰς ἐνταῦθα κακοπαθείας διαδέξεται αὐτοὺς τὸ τρισμακάριον τέλος, ή θαυμα- στὴ σκηνὴ τοῦ Θεοῦ ἡ ἄνω, καὶ ὁ ἐνδοτάτω αὐτῆς οἶκος, εἰς ὃν ὑπ' ἀγγελικών δυνάμεων αιρόμενοι εἰσ αχθήσονται, κατὰ τὸν Σύμμαχον εἰπόντα Διαβασταχθε σομαι ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ· ὅθεν καὶ τὸ, ο Αρπαγή- σόμεθα ἐν νεφέλῃ. Πρὸς τὴν αἰσθητὴν δὲ διὰ Μωσέως σκηνήν, τὴν νοητὴν ἐκάλεσε θαυμαστήν, τὴν ἀληθινὴν, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἂνθρωπος. Εἰ δὲ χαρά για νεται ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, πῶς οὐκ εἰκὸς, ψυχῆς μετὰ γυμνασίαν αὐτάρκη ἀναγομένης εἰς τὰ ἅγια τὰ ἐπουράνια, φωνὴν εὔφημον γίνεσθαι πλήθους τῶν πανηγυριζόντων ἐπὶ τῇ τῶν σωζομένων σωτη- ρίᾳ ; "Ενθα φησίν· Αφίξομαι ἐν φωνῇ ἀγαλλιά σεως καὶ ἐξομολογήσεως, ἤχου ἑορταζόντων, ο υμνολογῶν δηλονότι, καὶ τοῖς ἑορτάζουσιν ἀναμίξ ἀντ άττων τὰς ὑμνῳδίας τῷ σεσωκότι Χριστῷ. · "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου ; καὶ ἵνα εἰ συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν θεῖν, ὅτι ἐξομολογεύσομαι αὐτῷ· σωτήριον τοῦ πμ - ώπου μου ὁ Θεός μου. παις τῇ εἰς Χριστὸν ἐλπίδι χρώμενος ὁ σταυρωτές * S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. > per enim proximæ gentes gaudebant, dum ii bello A fatigarentur et male se haberent. Ergo jecundoram necessariorumque loco, inquit, id est mens cibi- que, contigit mibi ejulare amareque fere propter insperasan rerum in pejus inclinationem. Quorum nam porro malorum memoria eruciatur Israel? Pri- mum quia Deum offendit, propter suum contra Chri- stum facinus. Deinde quod salus per eum operata inutilis quodammodo sibi fuerit, et omni spe bona exciderit, ac tam gravibus calamitatibus correptus fuerit. Tertio denique quod hæc patientem irride- bant nonnulli dicentes : ‹ Ubi est Deus tuus *? › C Vers. 5. Quoniam transibo in locum tabernaculi art- mirabilis, usque ad domum Dei, in voce exsultatio- nis et confessionis, soni festum celebrantis (1). Qui ob inimicorum irrisionem morent, non me- diocriter spe meliorum rerum recreantur, atque ad gaudium mentenique supra quemlibet mœrorem crigendam transiliunt, sibi spondent salutem vitam- que suo tempore consecuinros, divinasque sedes una cum aliis sanctis adituros, et participes solemnis lætitiæ illius fore, quæ in laudando incessanter Deo versatur. Hæc enim sanctos decet solemnitàs; quam rem alibi item divus David affirmat : « Beati qui habitant in domo tua, per sæcula sæculorum lauda- bunt te . » Admirabilis vero tabernaculi nomine Dei domum denotat, terrestrem scilicet, quæ rete- stis Ecclesiæ imitatio est. Namque altius spem suam sancti extollunt, fore scilicet at post hujus vitæ ærumnas excipiat se beatissimus finis, mirabile Dei supernum tabernaculum, et interius cjus penetrale, quo ab angelicis virtutibus elati introducentur, vel- uti Symmachus dicit: Transportabor usque ad dó- uum Dei ; unde et dictam illud : • Rapienur im nube 7. › Jam præ sensibili Mosis tabernaculo, in- tellectuale illud appellavit admirabile, verum sciłł- cet illud quod Deus, non homo, constituit. Quod si gaudium in cœlis fit angelis Dei super uno pecca- tore poenitentiam agente *, nonne æquum sit, cum anima aliqua, postquam satis in hac vita exercita fuerit, in sanctas cœlestes sedes devenerit, lætas voces illius inultitudinis excitari, saluti salvatorum plaudentis? Hinc ait : • Pergam cum voce exsulta- tionis et confessionis, sonique festum celebrantis; > hymnos nimirum dicens, et cum feriatis cantica extollens servatori Christo. D b, f. 154, f. 214) Vers. G. Quare tristis es, anima mea, et quare con- turbas me? Spera in Deo, quoniam confitcbor illi; sulus vultus mei Deus meus. Tristitiam objurgat spe in Christum recreatus populus crucifixor, aitque : Si tempus, o anima, de- (A f. 229, B f. 154, I f. 214) 'Eniniją tal; àú- Matth. xxvi, 43. Psal. LXXXIH, 5. Thess. iv, 46. • Luc. xv. 10. Psalterii translatione (1) Græcum vocabulum koprášovmo; seqnimur, zum Aicronyuto sic Nebraicum interpretante în sua
PG 69:1005εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων αἰνέσουσίν σε.» Θαυμαστὴν δὲ σκηνὴν ὀνομάζει καὶ οἶκον Θεοῦ, τῆς ἐν οὐρανοῖς Ἐκκλησίας τὸ μίμημα τὴν ἐπὶ γῆς δηλονότι. Ἔτι δὲ ὑψηλότερον προσδοκῶσιν οἱ ἅγιοι, ὅτι μετὰ τὰς ἐνταῦθα κακοπαθείας διαδέξεται αὐτοὺς τὸ τρισμακάριον τέλος, ἡ θαυμαστὴ σκηνὴ τοῦ Θεοῦ ἡ ἄνω, καὶ ὁ ἐνδοτάτω αὐτῆς οἶκος, εἰς ὃν ὑπ’ ἀγγελικῶν δυνάμεων αἰρόμενοι εἰςαχθήσονται, κατὰ τὸν Σύμμαχον εἰπόντα· Διαβασταχθήσομαι ἕως τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ· ὄθεν καὶ τὸ, «Ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλῃ.» Πρὸς τὴν αἰσθητὴν δὲ διὰ Μωσέως σκηνὴν, τὴν νοητὴν ἐκάλεσε θαυμαστὴν, τὴν ἀληθινὴν, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄνθρωπος. Εἰ δὲ χαρὰ γίνεται ἐν τοῖς οὐρανοῖς τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, πῶς οὐκ εἰκὸς, ψυχῆς μετὰ γυμνασίαν αὐτάρκη ἀναγομένης εἰς τὰ ἅγια τὰ ἐπουράνια, φωνὴν εὔφημον γίνεσθαι πλήθους τῶν πανηγυριζόντων ἐπὶ τῇ τῶν σωζομένων σωτηρίᾳ; Ἔνθα φησίν· «Ἀφίξομαι ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως καὶ ἐξομολογήσεως, ἤχου ἑορταζόντων,» ὑμνολογῶν δηλονότι, καὶ τοῖς ἑορτάζουσιν ἀναμὶξ ἀνάπτων τὰς ὑμνῳδίας τῷ σεσωκότι Χριστῷ. «Ἵνα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με;
λαός, καί φησιν· Εἰ τετήρηται, ὦ ψυχή, καιρός, καθ' ἐν ἡ διὰ πίστεως ἡμῶν κλήσις ἀγάγοι ἡμᾶς μετά τῶν ἑορταζόντων εἰς τὴν σκηνήν, διὰ τί περίλυπος εἶ, καὶ κατατρύχῃ ταῖς λύπαις; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν· ἐξομολογήσομαι γὰρ αὐτῷ, καὶ αὐτὸς ἔσται σωτήριον τοῦ ἐμοῦ προσώπου. Τὸ δέ γε πρόσωπον ἔοικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ κάλλους εἰπεῖν· τοῖς μὲν γὰρ πιστεύουσιν εἰς Χριστὸν τὸ θεῖον ἐμπρέπει κάλλος· μορφονται γὰρ ἐν αὐτοῖς δι᾿ ἁγιασμοῦ τε καὶ δικαιοσύνης σωφροσύνης]. Τοῖς γε μὴν ἀπίστοις έψεται δὲ πάντως τὸ εἰδεχθές· οὐ γὰρ ἔχουσιν ἐμπρέπον ἑαυτοῖς τὸ θεῖόν τε καὶ ἀκήρατον κάλλος. Διὰ τοῦτο καὶ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην τετιμηκόσιν μετὰ τὴν πίστιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος επιστέλλει λέγων· « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. » Οὐκοῦν ὅτε Χριστὸς ἐν ὑμῖν μορφοῦται, τότε τοῦ τῆς ψυχῆς προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους αὐτῆς, τήν σωτηρίαν ἐργάζε ται. Εν δὲ τὴ σφόδρα Θεὸν ὁμολογεῖ τὸν Ἐμμανουὴλ σταυρωτής λαός, καίτοι διώκων αὐτόν ποτε καὶ λέγων· « Διά τί σὺ ἄνθρωπος ων, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν ; ο 'Αλλ' ὡς ἤδη καὶ ἐγνωκὼς τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ προσενεγκὼν τὴν ἐξομολόγησιν, Θεὸν αὐτὸν ἑαυτοῦ φησιν, καὶ τὸ καλὸν ὄνομα μεθ᾿ ἡμῶν ἐπιγράφεται, τὸ εἶναί τε καὶ καλεῖσθαι Χριστιανός. Πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου έταράχθη· διὰ τοῦτο μνησθήσομαί σου ἐκ τῆς Ἰορδάνου και Ερ μωνιεὶμ ἀπὸ ὅρους μικρού. Β (Α Γ. 2291) Επειδὴ ἐταράχθη, φησίν, ἡ ψυχή μου, ἀναμνήσας ἐμαυτὸν τῶν σῶν θαυμασίων, ὧν τε κατὰ τὴν Ἰορδάνην ἡμῖν ἔδειξας, ὧν τε κατὰ τὸ γειτονοῦν αὐτῷδρος τὸ Ἀερμών, παραμυθήσομαι ἐμαυτόν. Υψη- λῶς δὲ οὕτω φησι· Γενησόμενος ἐν τῷ Ἰορδάνῃ, τουτο ἐστιν ἀξιωθεὶς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸ τηνικαῦτά σου μνησθήσομαι διὰ τοῦ ῥήματος τῆς ὁμολογίας μνησθήσομαι δὲ καὶ τοῦ Ερμωνιεὶμ, ὁ ἑρμηνεύεται οδὺς λύχνου, ὡς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἰδὲν ἀνοίγοντος φωτισμοῦ. Δοκεί δέ μοι ἡ τῶν εἰρημένων διάνοια τοῦτον ἔχειν τὸν νοῦν, κατὰ τὸ ῥητόν. Μετὰ τὴν Μωσέως τελευτήν, Ἰησοῦ τὸν λαὸν εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσάγοντος, ὡς οἱ ἱερεῖς ἐπέβησαν τῷ Ἰορ- δάνῃ, τὴν κιβωτὸν ἐπ᾽ ὤμοις φέροντες, ὁ Ἰορδάνης, ὡς φησιν ἡ Γραφή, ἐπληροῦτο καθ' ὅλην τὴν κρηπίδα αὐτοῦ. Καὶ ἔστη τὰ ὕδατα καταβαίνοντα ἄνωθεν πῆγμα ἐν· τὸ δὲ καταβαῖνον κατέβη εἰς τὴν θάλασσαν τῶν ἁλῶν. Καὶ πάντες οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διέβησαν διὰ ξηράς ἐν μέσῳ τοῦ Ἰορδάνου, τοῦ μὲν κάτω φερομένου ρεύ- ματος χωροῦντος εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἀλυκὴν, του δὲ ἄνωθεν κατιόντος, παραδόξως Θεοῦ δυνάμει ἀνα- στελλομένου, καὶ εἰς τοὺπίσω χωροῦντος· καὶ δὴ τὰ ἀπὸ τῶν πηγῶν ἄνωθεν προχεόμενα τοῦ Ἰορδάνου ρεύματα, μὴ ἔχοντα διέξοδον, ἐκυρτοῦτο, καὶ σωρός • ι : : IN PSALMUM XLI. A cretum fuit, quo nostra per fidem vocatio duct nos cum cæteris jubilantibus ad illud tabernaculum, quare tristis es, et moerore conficeris? Spera in Deo; confitebor enim illi, et ipse vultus mei salus erit. Vultum autem hoc loco pro pulchritudine videtur dicere : nam credentes Christo divina de- cet pulchritudo, quæ in eis formatur per sanctifica- tionem atque justitiam. Contra vero, sequel. r omnino incredulos deformitas, quia decente illes divina et ingenua pulchritudine carent. Quamobren et illis qui post fidem susceptam honorabant adhuc legalem justitiam divus Paulus ita scribebat : Fi- lioli, quos iterum parturio, donec formetur in vobis Christos ". » Ergo cum in nobis Christus formatur, tunc vultus animæ, id est pulchritudinis ejus, salu- tem operatur. Rectissime autem Emmanuelem ap- pellat Deum crucifixor populus, quanquam eum olim est persecutus dicens : ‹ Cur tu, homo cum sis, fa- cis teipsum Deum “?, Sed nunc demum, cognito ejus adventu, eamque rem confitens, Deum suum đicit Christum ; præclarumque id nomen sibi nobis- cum imponit, ita ut sit voceturque Christianus. [al. cod. Vers. 7. Apud me ipsum anima mea conturbata est propterea memor ero tui de terra Jordanis et ller- moniim a monte modico. Quia turbata est, inquit, anima mea, ideo revo- cans mihi in memoriam prodigia tua, quæ nobis C circa Jordanem ostendisti, et circa proximum mon- tem Aermonem, meipsum solabor. Altiore autem sensu dicit : Cum ad Jordanem venero, id est, cum sanctum baptismum fuero consecutus, tunc tui me- minero per verba confessionis; meminero etiam Herinoniim, quod interpretari solet via lucerna (1), quia nimirum sanctus baptismus viam pandit illu- minationis. Porro videtur mibi prædictorum sensus hujusmodi, si verborum vim inspiciamus. Pcst Mosis obitum, Josue populum ad promissam re- gionem ducente, cum sacerdotes ad Jordanem ve- nissent, arcam humeris gestantes, Jordanes, ut ait Scriptura '', utramque ripan implebat. Ecce autem steterunt superiores aquæ cumulatim constrictæ : dum interim inferiores in mare salsum descenderent. Cunctique filii Israelis transierunt per aridum solum in medio Jordane ; inferiore nimirum fluxu in mare salsum defluente, superiore autein sursum verso, Dei virtute mirabiliter cohibito, ac retro cedente : quamobrem quæ desuper e fontibus veniebant Jor- danis fluenta, cum exitu prohiberentur, curva- bantur atque in cumulum erigebantur, dum invicem D Galat. rv, 19. Joan. x, 33. Josue H, 15. buuntur commentarii in psalmos. Sive autem ex Philone sumat Cyrillus, ut dixi ad vers. psalini 1x, sive ex simili opere Origenis, cujus auctoritatem vide elevat Martianæus in praef. ad Lexic. Origen, certe hujusmodi etymologiis (non solum in Orien- tis linguis, quarum infinitus est abusus, sed in nostris etiam) parum est fidendum, quanquam præ- _sentis vestigia supersunt in lexicis vulgo Hierony- mianis, Opp. t. Il, pp. 56, 627, 670. De vocabulo autem disputat Michaelius in supplem. ad Lex. Hebr., qui et Hermoniim etymologiam aliter pro suo arbitratu exponere nititur, cui non magis ta- men fidendum puto. (4) Sic ctiam in fragmentis que Athanasio tri-
Ἔλπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογεύσομαι αὐτῷ· σωτήριον τοῦ προςώπου μου ὁ Θεός μου.» (α φ. 229, β φ. 154, ι φ. 214) Ἐπιτιμᾷ ταῖς λύπαις τῇ εἰς Χριστὸν ἐλπίδι χρώμενος ὁ σταυρωτὴς λαὸς, καί φησιν· Εἰ τετήρηται, ὦ ψυχὴ, καιρὸς, καθ’ ὃν ἡ διὰ πίστεως ἡμῶν κλῆσις ἀγάγοι ἡμᾶς μετὰ τῶν ἑορταζόντων εἰς τὴν σκηνὴν, διὰ τί περίλυπος εἶ, καὶ κατατρύχῃ ταῖς λύπαις; Ἔλπισον ἐπὶ τὸν Θεόν· ἐξομολογήσομαι γὰρ αὐτῷ, καὶ αὐτὸς ἔσται σωτήριον τοῦ ἐμοῦ προσώπου. Τὸ δέ γε πρόσωπον ἔοικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ κάλλους εἰπεῖν· τοῖς μὲν γὰρ πιστεύουσιν εἰς Χριστὸν τὸ θεῖον ἐμπρέπει κάλλος· μορφοῦται γὰρ ἐν αὐτοῖς δι’ ἁγιασμοῦ τε καὶ δικαιοσύνης [ αλ. ξοδ. σωφροσύνης]. Τοῖς γε μὴν ἀπίστοις ἕψεται δὲ πάντως τὸ εἰδεχθές· οὐ γὰρ ἔχουσιν ἐμπρέπον ἑαυτοῖς τὸ θεῖόν τε καὶ ἀκήρατον κάλλος. Διὰ τοῦτο καὶ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην τετιμηκόσιν μετὰ τὴν πίστιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος ἐπιστέλλει λέγων· «Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν.» Οὐκοῦν ὅτε Χριστὸς ἐν ὑμῖν μορφοῦται, τότε τοῦ τῆς ψυχῆς προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους αὐτῆς, τὴν σωτηρίαν ἐργάζεται.
λαός, καί φησιν· Εἰ τετήρηται, ὦ ψυχή, καιρός, καθ' ἐν ἡ διὰ πίστεως ἡμῶν κλήσις ἀγάγοι ἡμᾶς μετά τῶν ἑορταζόντων εἰς τὴν σκηνήν, διὰ τί περίλυπος εἶ, καὶ κατατρύχῃ ταῖς λύπαις; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν· ἐξομολογήσομαι γὰρ αὐτῷ, καὶ αὐτὸς ἔσται σωτήριον τοῦ ἐμοῦ προσώπου. Τὸ δέ γε πρόσωπον ἔοικεν ἐν τούτοις ἀντὶ τοῦ κάλλους εἰπεῖν· τοῖς μὲν γὰρ πιστεύουσιν εἰς Χριστὸν τὸ θεῖον ἐμπρέπει κάλλος· μορφονται γὰρ ἐν αὐτοῖς δι᾿ ἁγιασμοῦ τε καὶ δικαιοσύνης σωφροσύνης]. Τοῖς γε μὴν ἀπίστοις έψεται δὲ πάντως τὸ εἰδεχθές· οὐ γὰρ ἔχουσιν ἐμπρέπον ἑαυτοῖς τὸ θεῖόν τε καὶ ἀκήρατον κάλλος. Διὰ τοῦτο καὶ τοῖς τὴν ἐν νόμῳ δικαιοσύνην τετιμηκόσιν μετὰ τὴν πίστιν ὁ θεσπέσιος Παῦλος επιστέλλει λέγων· « Τεκνία, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν. » Οὐκοῦν ὅτε Χριστὸς ἐν ὑμῖν μορφοῦται, τότε τοῦ τῆς ψυχῆς προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους αὐτῆς, τήν σωτηρίαν ἐργάζε ται. Εν δὲ τὴ σφόδρα Θεὸν ὁμολογεῖ τὸν Ἐμμανουὴλ σταυρωτής λαός, καίτοι διώκων αὐτόν ποτε καὶ λέγων· « Διά τί σὺ ἄνθρωπος ων, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν ; ο 'Αλλ' ὡς ἤδη καὶ ἐγνωκὼς τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ προσενεγκὼν τὴν ἐξομολόγησιν, Θεὸν αὐτὸν ἑαυτοῦ φησιν, καὶ τὸ καλὸν ὄνομα μεθ᾿ ἡμῶν ἐπιγράφεται, τὸ εἶναί τε καὶ καλεῖσθαι Χριστιανός. Πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου έταράχθη· διὰ τοῦτο μνησθήσομαί σου ἐκ τῆς Ἰορδάνου και Ερ μωνιεὶμ ἀπὸ ὅρους μικρού. Β (Α Γ. 2291) Επειδὴ ἐταράχθη, φησίν, ἡ ψυχή μου, ἀναμνήσας ἐμαυτὸν τῶν σῶν θαυμασίων, ὧν τε κατὰ τὴν Ἰορδάνην ἡμῖν ἔδειξας, ὧν τε κατὰ τὸ γειτονοῦν αὐτῷδρος τὸ Ἀερμών, παραμυθήσομαι ἐμαυτόν. Υψη- λῶς δὲ οὕτω φησι· Γενησόμενος ἐν τῷ Ἰορδάνῃ, τουτο ἐστιν ἀξιωθεὶς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸ τηνικαῦτά σου μνησθήσομαι διὰ τοῦ ῥήματος τῆς ὁμολογίας μνησθήσομαι δὲ καὶ τοῦ Ερμωνιεὶμ, ὁ ἑρμηνεύεται οδὺς λύχνου, ὡς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ἰδὲν ἀνοίγοντος φωτισμοῦ. Δοκεί δέ μοι ἡ τῶν εἰρημένων διάνοια τοῦτον ἔχειν τὸν νοῦν, κατὰ τὸ ῥητόν. Μετὰ τὴν Μωσέως τελευτήν, Ἰησοῦ τὸν λαὸν εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσάγοντος, ὡς οἱ ἱερεῖς ἐπέβησαν τῷ Ἰορ- δάνῃ, τὴν κιβωτὸν ἐπ᾽ ὤμοις φέροντες, ὁ Ἰορδάνης, ὡς φησιν ἡ Γραφή, ἐπληροῦτο καθ' ὅλην τὴν κρηπίδα αὐτοῦ. Καὶ ἔστη τὰ ὕδατα καταβαίνοντα ἄνωθεν πῆγμα ἐν· τὸ δὲ καταβαῖνον κατέβη εἰς τὴν θάλασσαν τῶν ἁλῶν. Καὶ πάντες οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διέβησαν διὰ ξηράς ἐν μέσῳ τοῦ Ἰορδάνου, τοῦ μὲν κάτω φερομένου ρεύ- ματος χωροῦντος εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἀλυκὴν, του δὲ ἄνωθεν κατιόντος, παραδόξως Θεοῦ δυνάμει ἀνα- στελλομένου, καὶ εἰς τοὺπίσω χωροῦντος· καὶ δὴ τὰ ἀπὸ τῶν πηγῶν ἄνωθεν προχεόμενα τοῦ Ἰορδάνου ρεύματα, μὴ ἔχοντα διέξοδον, ἐκυρτοῦτο, καὶ σωρός • ι : : IN PSALMUM XLI. A cretum fuit, quo nostra per fidem vocatio duct nos cum cæteris jubilantibus ad illud tabernaculum, quare tristis es, et moerore conficeris? Spera in Deo; confitebor enim illi, et ipse vultus mei salus erit. Vultum autem hoc loco pro pulchritudine videtur dicere : nam credentes Christo divina de- cet pulchritudo, quæ in eis formatur per sanctifica- tionem atque justitiam. Contra vero, sequel. r omnino incredulos deformitas, quia decente illes divina et ingenua pulchritudine carent. Quamobren et illis qui post fidem susceptam honorabant adhuc legalem justitiam divus Paulus ita scribebat : Fi- lioli, quos iterum parturio, donec formetur in vobis Christos ". » Ergo cum in nobis Christus formatur, tunc vultus animæ, id est pulchritudinis ejus, salu- tem operatur. Rectissime autem Emmanuelem ap- pellat Deum crucifixor populus, quanquam eum olim est persecutus dicens : ‹ Cur tu, homo cum sis, fa- cis teipsum Deum “?, Sed nunc demum, cognito ejus adventu, eamque rem confitens, Deum suum đicit Christum ; præclarumque id nomen sibi nobis- cum imponit, ita ut sit voceturque Christianus. [al. cod. Vers. 7. Apud me ipsum anima mea conturbata est propterea memor ero tui de terra Jordanis et ller- moniim a monte modico. Quia turbata est, inquit, anima mea, ideo revo- cans mihi in memoriam prodigia tua, quæ nobis C circa Jordanem ostendisti, et circa proximum mon- tem Aermonem, meipsum solabor. Altiore autem sensu dicit : Cum ad Jordanem venero, id est, cum sanctum baptismum fuero consecutus, tunc tui me- minero per verba confessionis; meminero etiam Herinoniim, quod interpretari solet via lucerna (1), quia nimirum sanctus baptismus viam pandit illu- minationis. Porro videtur mibi prædictorum sensus hujusmodi, si verborum vim inspiciamus. Pcst Mosis obitum, Josue populum ad promissam re- gionem ducente, cum sacerdotes ad Jordanem ve- nissent, arcam humeris gestantes, Jordanes, ut ait Scriptura '', utramque ripan implebat. Ecce autem steterunt superiores aquæ cumulatim constrictæ : dum interim inferiores in mare salsum descenderent. Cunctique filii Israelis transierunt per aridum solum in medio Jordane ; inferiore nimirum fluxu in mare salsum defluente, superiore autein sursum verso, Dei virtute mirabiliter cohibito, ac retro cedente : quamobrem quæ desuper e fontibus veniebant Jor- danis fluenta, cum exitu prohiberentur, curva- bantur atque in cumulum erigebantur, dum invicem D Galat. rv, 19. Joan. x, 33. Josue H, 15. buuntur commentarii in psalmos. Sive autem ex Philone sumat Cyrillus, ut dixi ad vers. psalini 1x, sive ex simili opere Origenis, cujus auctoritatem vide elevat Martianæus in praef. ad Lexic. Origen, certe hujusmodi etymologiis (non solum in Orien- tis linguis, quarum infinitus est abusus, sed in nostris etiam) parum est fidendum, quanquam præ- _sentis vestigia supersunt in lexicis vulgo Hierony- mianis, Opp. t. Il, pp. 56, 627, 670. De vocabulo autem disputat Michaelius in supplem. ad Lex. Hebr., qui et Hermoniim etymologiam aliter pro suo arbitratu exponere nititur, cui non magis ta- men fidendum puto. (4) Sic ctiam in fragmentis que Athanasio tri-
PG 69:1007Εὖ δὲ δὴ σφόδρα Θεὸν ὁμολογεῖ τὸν Ἐμμανουὴλ ὁ σταυρωτὴς λαὸς, καίτοι διώκων αὐτόν ποτε καὶ λέγων· «Διὰ τί σὺ ἄνθρωπος ὢν, ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν;» Ἀλλ’ ὡς ἤδη καὶ ἐγνωκὼς τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ προσενεγκὼν τὴν ἐξομολόγησιν, Θεὸν αὐτὸν ἑαυτοῦ φησιν, καὶ τὸ καλὸν ὅνομα μεθ’ ἡμῶν ἐπιγράφεται, τὸ εἶναί τε καὶ καλεῖσθαι Χριστιανός. «Πρὸς ἐμαυτὸν ἡ ψυχή μου ἐταράχθη· διὰ τοῦτο μνησθήσομαί σου ἐκ γῆς Ἰορδάνου καὶ Ἑρμωνιεὶμ ἀπὸ ὄρους μικροῦ.» (α φ. 229 β) Ἐπειδὴ ἐταράχθη, φησὶν, ἡ ψυχή μου, ἀναμνήσας ἐμαυτὸν τῶν σῶν θαυμασίων, ὧν τε κατὰ τὸν Ἰορδάνην ἡμῖν ἔδειξας, ὧν τε κατὰ τὸ γειτονοῦν αὐτῷ ὄρος τὸ Ἀερμὼν, παραμυθήσομαι ἐμαυτόν. Ὑψηλῶς δὲ οὕτω φησί· Γενησόμενος ἐν τῷ Ἰορδάνῃ, τουτέστιν ἀξιωθεὶς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, τὸ τηνικαῦτά σου μνησθήσομαι διὰ τοῦ ῥήματος τῆς ὁμολογίας· μνησθήσομαι δὲ καὶ τοῦ Ἑρμωνιεὶμ, ὃ ἑρμηνεύεται ὁδὸς λύχνου, ὡς τοῦ ἁγίου βαπτίσματος ὁδὸν ἀνοίγοντος φωτισμοῦ. Δοκεῖ δέ μοι ἡ τῶν εἰρημένων διάνοια τοῦτον ἔχειν τὸν νοῦν, κατὰ τὸ ῥητόν.
Α εἷς ἐγίνετο, επαιρομένων τῶν ὑδάτων καταλλήλων, διὰ τὸ ἀποκεκλεῖσθαι αὐτοῖς τὴν διέξοδον. Αναπο λῶν οὖν, φησί, τῇ μνήμῃ τῆς τότε γενομένης τῷ λαῷ ἐπισκοπῆς τὴν χάριν, εἰκότως ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν ψυχὴν κατατήκομαι, μηδεμιᾶς τοιαύτης καὶ ἐφ' ἡμῶν γενομένης τοῦ Θεοῦ προνοίας. Οἱ μὲν γὰρ παραδόξως τὸν Ἰορδάνην διῆλθον, καὶ τὸ παρακεί μενον ὄρος τὸ Αερμών· ἐπ' ἐμοῦ δὲ τοῦ ταῦτα λέε γοντος τοιοῦτον οὐδὲν πέπρακται. Ταῦτα τῶν αιχ μαλώτων τὰ ῥήματα. Αίυσσος άβυσσον ἐπικαλεῖται εἰς φωνὴν τῶν καταρρακτών σου. (Ε δ. Αβυσσος δηλοῖ τὸ τῆς του λυπληθίας ἄπειρον· ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν· Τὴν ἀλλήλων συμμαχίαν ἐπὶ τῇ καθ' ἡμῶν συγκαλούνται ἐγκαλ.] συνδρομῇ, διὰ τὸ τὴν συγχώρησιν τῆς ἐκεί νων συνδρομῆς ὁρμῆς) είναι διάβασιν· και ταῤῥακτῶν γὰρ εἰκότως τὴν τοῦ Θεοῦ συγχώρησιν ὡς πρὸς τὰς ἀβύσσους ἐκάλεσεν. τῷ Ἰορδάνῃ γενομένου θαύματος ποιοῦνται μνήμην ἐπὶ σωτηρία τῶν ἐξ Ισραήλ, ἀλλὰ καὶ ἑτέρων πάλιν θαυμάτων ποιοῦνται κατάλογον, τιθέντες ἐφεξῆς ἀπερ συνέβη γενέσθαι κατά καιρούς. Αλλόφυλοι μὲν γὰρ ποτε κατεστρατεύοντο τῶν ἐξ Ἰσραὴλ εἰς Μασσηφά γέγραπται γὰρ οὕτως ἐν ταῖς Βασιλείαις. ὡς δὲ προσήγαγον εἰς μάχην, τὸν τοῦ πολέμου νόμον ἐξηρ τυμένοι, δεδιότες τὴν ἔφοδον οἱ ἐξ Ισραήλ, προσής σαν τῷ θεσπεσίῳ Σαμουήλ, καὶ τὰς ὑπέρ γε σφῶν αὐτῶν ποιεῖσθαι λιτὰς ἐλιπάρουν. Ο δὲ τέθυκεν ἄρνε γαλαθηνὸν, καὶ ὕδωρ ἐξέχεεν ἐπὶ τὴν γῆν, εἰς τύπον μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστόν. Καὶ τοιαύτης γενομένης υπέρ αὐτῶν θυσίας, κατηνέχθη τῶν πολεμίων χάλαζα τοσαύτη, ὥστε σχεδόν ἅπαντας οὐδενὸς αὐτοῖς ἀν θρώπου μαχομένου πεσεῖν. Εοικεν δὴ οὖν τὴν τῆς χαλάζης ἄσχετον φορὰν, ἄβυσσον ἐπ' ἀβύσσῳ τρέ- χουσα, ονομάζειν· τὸ γὰρ ἐπικαλεῖται, ἀντὶ τοῦ ἐκκαλεῖται ἀνακαλεῖται] φησιν. Αλλεπάλ τὴν δευτέραν ή πρώτη, Φωναὶ δὲ καταρακτῶν αἱ ληλος γὰρ ἦν ἡ ταύτης φορά, καὶ ὥσπερ ἐξεκαλεῖτο τῆς χαλάζης καταφοραὶ νοηθεῖεν ἄν (1). Πάντες οἱ μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά σου ἐπ' ἐμὲ διῆλθον. (Α Γ. 1, Γ. Εἶτ᾽ εὐθὺς ἐτέ ρου διαμνημονεύουσι θαύματος· διῆλθον γὰρ διὰ τῆς Ἐρυθρᾶς θαλάσσης, τὴν τοῦ Φαραώ φυγόντες μα χθηρίαν· καὶ οἷον ἐδόκουν μὲν εἰ τῶν κυμάτων μετεωρισμοί, τουτέστιν αἱ ὑψώσεις, φέρεσθαι κατ' αὐτῶν, ἀλλ' ἡδίκουν οὐδέν· τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τ · Πάντες οι μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά του ἐπ' ἐμὲ διῆλθον· ἡ ἐπάγη γὰρ ὡσεὶ τεῖχος τὰ ὕδατα, καὶ ξηρὰ ἐφυλάχθη ἡ διάβασις. Ημέρας ἐντελεῖται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ αὐτοῦ]. ( Α. Κ . Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου. Καὶ μέντοι μεθ' ἡμέραν ὁ Θεὸς, τουτέστι φανερώς καὶ εἰονεί πως ἐν φωτί, καθυπισχνείται τὸν ἔλεον δι *1007 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. aqua glomerarentur, propterea quod cursu solito impedirentur. Ergo mente, inquit, revolvens datum tunc populo visitationis tuæ beneficium, jure me- ritoque angor quod præsenti tempore nihil nobis a tua providentia par acciderit. Illi enim, præter spem, Jordanem atque adjacentèm huic Aermonem supe- raverunt, mihi vero hæc enarranti nihil hujusmodi contigit. Haec captivorum verba sunt. Vers. 8. Abyssus abyssum invocat in voce catarrha- clarum tuarum. Abyssus multitudinem infinitam denotat; sic all- tem dicit pro Aquæ mutuam opem implorant, ut in nos irruant; alioqui, si mutuum concursum omnit- terent, nobis transitum patefacerent: nam recte catarractarum nomine appellavit concessum a Deo tanquam ad abyssos decursum. B b, L f. 114) [al. cod. [al. cod. (A f. 250, f. b, L f. 114) Oů právov zoù év [al. cod. Non ejus tantummodo quod apud Jordanem accidit portenti faciunt mentionem, verim et aliorum pa- riter catalogum contexunt, exposita illorum quæ per tempora evenerunt serie. Alienigenæ ca- strametabantur contra Israelem in Massephat; sic enim în Regum libris scribitur 1. Cumque in aciem prodirent, omni bellico apparatu instructi, veriti incursum Israelitæ divum adeuntes Samuelem, ro- gabant ut pro ipsis preces offerret. Is vero lactentem agnum mactavit, et aquam humi fudit, quæ res Christi portendebat mysterium. Hoc autem pro illis C olluto sacrificio, tam valida in hostes grando delata est, ut cuncti propemodum nemine contra ipsos pugnante ceciderint. Videtur ergo Psalmista hunc grandinis impetum abyssum appellare super abysso ruentem : nam invocat dicit pro evocat. Alius enim ex alio fiebat grandinis impetus, ita ut prior alte- ram provocaret. Voces denique catarrhactarum merito intelligentur grandinis cum impetu lapsus. Umnes elationes tuæ fluctusque tui super me trans- ierunt. b, L. f. 114) Mox aliud prodigium commemorant; etenim Ru- bium mare permearunt, Pharaonis improbitatem D fugientes: quo tempore fluctuum elationes, id est xcelsilates, contra Israelitas ferri videbantur, nul- latenus tamen nocuerunt. Id signifcari existimo verbis, ‹ Omnes elationes tuæ fluctusque tui super nre transierunt : » quippe aquæ muri instar con- crete fuerunt, et sicci transitus copia fuit. Vers. 9. In die mandabit Dominus misericordiam suam, et nocte canticum ipsi. Profecto Deus in die, id est manifeste ac veluti in luce, misericordiam per sanctorum oracula spon- ĉet : demonstrat autem, id est conspicua:n facit, at- **] Reg. VII, 8. [var. lect. f. 231, b. (t) Hactenus exstabat fragmentum etiam apud Corderium, paucis tamen ibi demptis.
Μετὰ τὴν Μωσέως τελευτὴν, Ἰησοῦ τὸν λαὸν εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας εἰσάγοντος, ὡς οἱ ἱερεῖς ἐπέβησαν τῷ Ἰορδάνῃ, τὴν κιβωτὸν ἐπ’ ὤμοις φέροντες, ὁ Ἰορδάνης, ὥς φησιν ἡ Γραφὴ, ἐπληροῦτο καθ’ ὅλην τὴν κρηπίδα αὐτοῦ. Καὶ ἔστη τὰ ὕδατα καταβαίνοντα ἄνωθεν πῆγμα ἕν· τὸ δὲ καταβαῖνον κατέβη εἰς τὴν θάλασσαν τῶν ἀλῶν. Καὶ πάντες οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ διέβησαν διὰ ξηρᾶς ἐν μέσῳ τοῦ Ἰορδάνου, τοῦ μὲν κάτω φερομένου ῥεύματος χωροῦντος εἰς τὴν θάλασσαν τὴν ἁλυκὴν, τοῦ δὲ ἄνωθεν κατιόντος, παραδόξως Θεοῦ δυνάμει ἀναστελλομένου, καὶ εἰς τοὐπίσω χωροῦντος· καὶ δὴ τὰ ἀπὸ τῶν πηγῶν ἄνωθεν προχεόμενα τοῦ Ἰορδάνου ῥεύματα, μὴ ἔχοντα διέξοδον, ἐκυρτοῦτο, καὶ σωρὸς εἷς ἐγίνετο, ἐπαιρομένων τῶν ὑδάτων καταλλήλων, διὰ τὸ ἀποκεκλεῖσθαι αὐτοῖς τὴν διέξοδον. Ἀναπολῶν οὖν, φησὶ, τῇ μνήμῃ τῆς τότε γενομένης τῷ λαῷ ἐπισκοπῆς τὴν χάριν, εἰκότως ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν ψυχὴν κατατήκομαι, μηδεμιᾶς τοιαύτης καὶ ἐφ’ ἡμῶν γενομένης τοῦ Θεοῦ προνοίας. Οἱ μὲν γὰρ παραδόξως τὸν Ἰορδάνην διῆλθον, καὶ τὸ παρακείμενον ὄρος τὸ Ἀερμών· ἐπ’ ἐμοῦ δὲ τοῦ ταῦτα λέγοντος τοιοῦτον οὐδὲν πέπρακται.
Α εἷς ἐγίνετο, επαιρομένων τῶν ὑδάτων καταλλήλων, διὰ τὸ ἀποκεκλεῖσθαι αὐτοῖς τὴν διέξοδον. Αναπο λῶν οὖν, φησί, τῇ μνήμῃ τῆς τότε γενομένης τῷ λαῷ ἐπισκοπῆς τὴν χάριν, εἰκότως ἐπὶ τοῦ παρόντος τὴν ψυχὴν κατατήκομαι, μηδεμιᾶς τοιαύτης καὶ ἐφ' ἡμῶν γενομένης τοῦ Θεοῦ προνοίας. Οἱ μὲν γὰρ παραδόξως τὸν Ἰορδάνην διῆλθον, καὶ τὸ παρακεί μενον ὄρος τὸ Αερμών· ἐπ' ἐμοῦ δὲ τοῦ ταῦτα λέε γοντος τοιοῦτον οὐδὲν πέπρακται. Ταῦτα τῶν αιχ μαλώτων τὰ ῥήματα. Αίυσσος άβυσσον ἐπικαλεῖται εἰς φωνὴν τῶν καταρρακτών σου. (Ε δ. Αβυσσος δηλοῖ τὸ τῆς του λυπληθίας ἄπειρον· ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν· Τὴν ἀλλήλων συμμαχίαν ἐπὶ τῇ καθ' ἡμῶν συγκαλούνται ἐγκαλ.] συνδρομῇ, διὰ τὸ τὴν συγχώρησιν τῆς ἐκεί νων συνδρομῆς ὁρμῆς) είναι διάβασιν· και ταῤῥακτῶν γὰρ εἰκότως τὴν τοῦ Θεοῦ συγχώρησιν ὡς πρὸς τὰς ἀβύσσους ἐκάλεσεν. τῷ Ἰορδάνῃ γενομένου θαύματος ποιοῦνται μνήμην ἐπὶ σωτηρία τῶν ἐξ Ισραήλ, ἀλλὰ καὶ ἑτέρων πάλιν θαυμάτων ποιοῦνται κατάλογον, τιθέντες ἐφεξῆς ἀπερ συνέβη γενέσθαι κατά καιρούς. Αλλόφυλοι μὲν γὰρ ποτε κατεστρατεύοντο τῶν ἐξ Ἰσραὴλ εἰς Μασσηφά γέγραπται γὰρ οὕτως ἐν ταῖς Βασιλείαις. ὡς δὲ προσήγαγον εἰς μάχην, τὸν τοῦ πολέμου νόμον ἐξηρ τυμένοι, δεδιότες τὴν ἔφοδον οἱ ἐξ Ισραήλ, προσής σαν τῷ θεσπεσίῳ Σαμουήλ, καὶ τὰς ὑπέρ γε σφῶν αὐτῶν ποιεῖσθαι λιτὰς ἐλιπάρουν. Ο δὲ τέθυκεν ἄρνε γαλαθηνὸν, καὶ ὕδωρ ἐξέχεεν ἐπὶ τὴν γῆν, εἰς τύπον μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστόν. Καὶ τοιαύτης γενομένης υπέρ αὐτῶν θυσίας, κατηνέχθη τῶν πολεμίων χάλαζα τοσαύτη, ὥστε σχεδόν ἅπαντας οὐδενὸς αὐτοῖς ἀν θρώπου μαχομένου πεσεῖν. Εοικεν δὴ οὖν τὴν τῆς χαλάζης ἄσχετον φορὰν, ἄβυσσον ἐπ' ἀβύσσῳ τρέ- χουσα, ονομάζειν· τὸ γὰρ ἐπικαλεῖται, ἀντὶ τοῦ ἐκκαλεῖται ἀνακαλεῖται] φησιν. Αλλεπάλ τὴν δευτέραν ή πρώτη, Φωναὶ δὲ καταρακτῶν αἱ ληλος γὰρ ἦν ἡ ταύτης φορά, καὶ ὥσπερ ἐξεκαλεῖτο τῆς χαλάζης καταφοραὶ νοηθεῖεν ἄν (1). Πάντες οἱ μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά σου ἐπ' ἐμὲ διῆλθον. (Α Γ. 1, Γ. Εἶτ᾽ εὐθὺς ἐτέ ρου διαμνημονεύουσι θαύματος· διῆλθον γὰρ διὰ τῆς Ἐρυθρᾶς θαλάσσης, τὴν τοῦ Φαραώ φυγόντες μα χθηρίαν· καὶ οἷον ἐδόκουν μὲν εἰ τῶν κυμάτων μετεωρισμοί, τουτέστιν αἱ ὑψώσεις, φέρεσθαι κατ' αὐτῶν, ἀλλ' ἡδίκουν οὐδέν· τοῦτο, οἶμαι, ἔστι τ · Πάντες οι μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά του ἐπ' ἐμὲ διῆλθον· ἡ ἐπάγη γὰρ ὡσεὶ τεῖχος τὰ ὕδατα, καὶ ξηρὰ ἐφυλάχθη ἡ διάβασις. Ημέρας ἐντελεῖται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ αὐτοῦ]. ( Α. Κ . Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου. Καὶ μέντοι μεθ' ἡμέραν ὁ Θεὸς, τουτέστι φανερώς καὶ εἰονεί πως ἐν φωτί, καθυπισχνείται τὸν ἔλεον δι *1007 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. aqua glomerarentur, propterea quod cursu solito impedirentur. Ergo mente, inquit, revolvens datum tunc populo visitationis tuæ beneficium, jure me- ritoque angor quod præsenti tempore nihil nobis a tua providentia par acciderit. Illi enim, præter spem, Jordanem atque adjacentèm huic Aermonem supe- raverunt, mihi vero hæc enarranti nihil hujusmodi contigit. Haec captivorum verba sunt. Vers. 8. Abyssus abyssum invocat in voce catarrha- clarum tuarum. Abyssus multitudinem infinitam denotat; sic all- tem dicit pro Aquæ mutuam opem implorant, ut in nos irruant; alioqui, si mutuum concursum omnit- terent, nobis transitum patefacerent: nam recte catarractarum nomine appellavit concessum a Deo tanquam ad abyssos decursum. B b, L f. 114) [al. cod. [al. cod. (A f. 250, f. b, L f. 114) Oů právov zoù év [al. cod. Non ejus tantummodo quod apud Jordanem accidit portenti faciunt mentionem, verim et aliorum pa- riter catalogum contexunt, exposita illorum quæ per tempora evenerunt serie. Alienigenæ ca- strametabantur contra Israelem in Massephat; sic enim în Regum libris scribitur 1. Cumque in aciem prodirent, omni bellico apparatu instructi, veriti incursum Israelitæ divum adeuntes Samuelem, ro- gabant ut pro ipsis preces offerret. Is vero lactentem agnum mactavit, et aquam humi fudit, quæ res Christi portendebat mysterium. Hoc autem pro illis C olluto sacrificio, tam valida in hostes grando delata est, ut cuncti propemodum nemine contra ipsos pugnante ceciderint. Videtur ergo Psalmista hunc grandinis impetum abyssum appellare super abysso ruentem : nam invocat dicit pro evocat. Alius enim ex alio fiebat grandinis impetus, ita ut prior alte- ram provocaret. Voces denique catarrhactarum merito intelligentur grandinis cum impetu lapsus. Umnes elationes tuæ fluctusque tui super me trans- ierunt. b, L. f. 114) Mox aliud prodigium commemorant; etenim Ru- bium mare permearunt, Pharaonis improbitatem D fugientes: quo tempore fluctuum elationes, id est xcelsilates, contra Israelitas ferri videbantur, nul- latenus tamen nocuerunt. Id signifcari existimo verbis, ‹ Omnes elationes tuæ fluctusque tui super nre transierunt : » quippe aquæ muri instar con- crete fuerunt, et sicci transitus copia fuit. Vers. 9. In die mandabit Dominus misericordiam suam, et nocte canticum ipsi. Profecto Deus in die, id est manifeste ac veluti in luce, misericordiam per sanctorum oracula spon- ĉet : demonstrat autem, id est conspicua:n facit, at- **] Reg. VII, 8. [var. lect. f. 231, b. (t) Hactenus exstabat fragmentum etiam apud Corderium, paucis tamen ibi demptis.
PG 69:1009Ταῦτα τῶν αἰχμαλώτων τὰ ῥήματα. «Ἄβυσσος ἄβυσσον ἐπικαλεῖται εἰς φωνὴν τῶν καταῤῥακτῶν σου.» (ε φ. 79 β, λ φ. 114) Ἄβυσσος δηλοῖ τὸ τῆς πολυπληθίας ἄπειρον· ἀντὶ τοῦ εἰπεῖν· Τὴν ἀλλήλων συμμαχίαν ἐπὶ τῇ καθ’ ἡμῶν συγκαλοῦνται [ αλ. ξοδ. ἐγκαλ.] συνδρομῇ, διὰ τὸ τὴν συγχώρησιν τῆς ἐκείνων συνδρομῆς [ αλ. ξοδ. ὁρμῆς] εἶναι διάβασιν· καταῤῥακτῶν γὰρ εἰκότως τὴν τοῦ Θεοῦ συγχώρησιν ὡς πρὸς τὰς ἀβύσσους ἐκάλεσεν. (α φ. 250, ι φ. 225 β, λ φ. 114) Οὐ μόνον τοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ γενομένου θαύματος ποιοῦνται μνήμην ἐπὶ σωτηρίᾳ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, ἀλλὰ καὶ ἑτέρων πάλιν θαυμάτων ποιοῦνται κατάλογον, τιθέντες ἐφεξῆς ἅπερ συνέβη γενέσθαι κατὰ καιρούς. Ἀλλόφυλοι μὲν γάρ ποτε κατεστρατεύοντο τῶν ἐξ Ἰσραὴλ εἰς Μασσηφάτ· γέγραπται γὰρ οὕτως ἐν ταῖς Βασιλείαις. Ὡς δὲ προσήγαγον εἰς μάχην, τὸν τοῦ πολέμου νόμον ἐξηρτυμένοι, δεδιότες τὴν ἔφοδον οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, προσῄεσαν τῷ θεσπεσίῳ Σαμουὴλ, καὶ τὰς ὑπέρ γε σφῶν αὐτῶν ποιεῖσθαι λιτὰς ἐλιπάρουν. Ὁ δὲ τέθυκεν ἄρνα γαλαθηνὸν, καὶ ὕδωρ ἐξέχεεν ἐπὶ τὴν γῆν, εἰς τύπον μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστόν.
φωνῆς ἁγίων· δηλοῖ δὲ αὐτὸν, τουτέστι καθίστησιν Α ἐμφανῆ, καὶ εἰς πέρας ἄγει διὰ νυκτός, τουτέστι κατά τὸ ἀφανές. Ἴσως δὲ καὶ τὸ τάχος βούλεται εἰπεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ βοηθείας. Ωσπερ γάρ βουληθεὶς κύ ματα πολεμίων ἐπήγαγές μοι, οὕτω βουληθεὶς ἀπαλ λάξαι με, ὀξυτάτην νεμεῖς τὴν ἐπικουρίαν, ὥστε ἅμα τῷ προστάξαι σε, μηδὲν κωλύσαί με ευχαριστήσαι σοι, καὶ μηδὲν μέσον εἶναι τοῦ σοῦ προστάγματος καὶ τῆς ἀπολύσεως ἀπολαύσεως]. (Β Τρίτον ἐπισυνάπτει τοῖς εἰρημένοις σημεῖον, ἡνίκα Ραψάκης πολιορκήσας τὴν Ἱερουσα λήμ, τὸν τῶν ὅλων ὡς μὴ δυνάμενον αὐτοὺς σώζειν ἐβλασφήμει Θεόν, ὅτε τῶν σὺν αὐτῷ διὰ μιᾶς νυκτός ὑπ' ἀγγέλου χιλιάδες ρπε' ἀνῄρηνται· τοῦ Θεοῦ τῇ πρὸ τῆς νυκτὸς ἡμέρᾳ τῷ Εζεκία προειρηκότος - • Υπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης δι' ἐμὲ καὶ διὰ Δαβὶδ τὸν παῖδά μου · › ὡς ἐν ἡμέρᾳ μὲν γενέ- σθαι τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν νυκτὶ δὲ τὸ ἔργον. Ο δηλοῖ τό, « Ἡμέρας ἐντελείται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς δηλώσει. » Ἐπὶ τοσαύτῃ τοίνυν προνοίᾳ Θεοῦ πῶς οὐκ ἄξιον ἀποθέσθαι τὴν λύπην, ἐπ' αὐτῷ θέ- μενον τὴν ἐλπίδα; Παρ' ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου. ( Α. Β Ὁ δέ γε θείος Κύριλλος στί ζων εἰς τὸ, ο καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ, ο εἶτα ἐπάγων τὸ, • Παρ' ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου, ο οὕτως ἑρμηνεύει τὸν στίχον· ὅτι ὡς πιστὸς ἤδη ὁ ἀπόβλητος Ισραήλ προσευχὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ φησι τὴν ὑπέρ γε μόνης τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς, καὶ μηδενὸς ἄλλου τῶν προσκαίρων. Η ὅτι πάλαι μὲν κατὰ τὸν νόμον θυσίας ἐπηγγέλλοντο τῷ Θεῷ τὰς δι' αἱμάτων, μεταβαλούσης δὲ τῆς σκιᾶς εἰς ἀλήθειαν, τὴν ἑαυτῶν ζωὴν καθιε ροῦμεν αὐτῷ· κατὰ τὸ, ο Παραστήσατε τῷ Θεῷ τὰ σώματα ὑμῶν θυσίαν ζῶσαν ἁγίαν. » Η προσευχή τοίνυν ἐνταῦθα σημαίνει τὴν ὑπόσχεσιν· ὡς εἶναι τὸν νοῦν τοιοῦτον, ὅτι Παρ' ἐμοὶ τῷ Ἰσραὴλ ἡ τῆς ζωῆς μου εὐχὴ καὶ ἡ ὑπόσχεσις τῷ Θεῷ καθιέρωται. Εἶτα διδάσκει τῆς προσευχῆς τα ρήματα. Ἐνῶ τῷ Θεῷ· Αντιλήπτωρ μου εἶ· διὰ τί μου ἐπελάθου ; κ. τ. λ. Β Α Ι. Επαναλαμβάνει πάλιν ὁ μεταγινώ- σκων λαὸς τὴν ἱκετηρίαν, ἐπὶ πλέον ἐκκαλούμενος εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Ἐγὼ μὲν γάρ, φησίν, οὐκ ἐπιλανθά νομαι τοὺς σοὺς εἰδὼς οἰκτιρμοὺς καὶ τὰς ἀποκειμέ- η νας ἐλπίδας· σὺ δὲ οὐκ οἶδα τίνος μου χάριν ἐπιλέλη- σαι. Λήθην δὲ ἐπὶ Θεοῦ μὴ πάθος εἶναι νόμιζε, ἀλλὰ τὴν ἐγκατάλειψιν. Ἡ γὰρ λήθη τὸ ἀνθρώπινον πάθος, μνήμης οὖσα ἀποβολή, θείας φύσεως οὐχ ἅπτεται· ἀπαθε; γὰρ τὸ θεῖον καὶ ἀμετάβλητον. Διὰ τοῦτο καὶ ἐρωτᾷ τὸ, ο Διὰ τί μου ἐπελάθου;» Οὐδεὶς δὲ περὶ ἀκουσίου πάθους τῆς λήθης λέγει τὸ, Διὰ τί; ἀλλ' 1ª IN PSALMUM XLI. etiam divini auxilii celeritatem dicere vult Psalmi- sta. Sicut enim volens fluctus mihi hostium con- citasti, ita, cum volueris me liberare, celerrimum. præstabis auxilium, ita ut statim ac servari me im- peraveris, nihil obstet quominus illico gratias Lil agam, nihilque intersit inter mandatum tuum ac meam liberationem. que ad effectum perducit nocte, id est clam. Fortasse [cod. f. 156) f. 231, f. 156) Tertium mox subnectit jam narratis prodigium, cum Rhapsaces Hierosolymam obsidens, universalf Deo ceu illam servare impotenti conviciabatur; con- tigitque ut una nocte cl.xxx millia cum eo militan tium ab angelo occiderentur; postquam Deus præ- cedente die Ezechiæ prædixisset: ‹ Protegam hanc urbem propter me et propter Davidem servum meum : » ita ut die quidem promissum fuerit, nocte autem verba in rem collata. Id significat locu- tio ‹ In die mandabit Dominus misericordiam suam, et in nocte demonstrabit. › Cum ergo talis tantaque sit Dei providentia, quidni æquum sit tristitiam se- ponere atque in illo spem collocare? Apud me oratio Deo vitæ meæ. Divus vero Cyrillus (1) facta interpunctione in verbis, et nocte canticum ipsi ; » deinde subjiciens : • Apud me oratio Deo vitæ meæ, » sic versiculum in- terpretatur : nempe quod jam fide suscepta rejectus ille olim Israel ait se precem concepisse pro sua tantum salute, non ob quamlibet aliam temporalem C commoditatcmn. Vel quia antiquitus quidem, vi legis, cruenta sacrificia Deo spondebantur; postea tamen mutata in veritatem umbra, vitam potius nostram Deo consecramus, secundum illud effatum: ‹ Ex- hibete Deo corpora vestra hostiam viventem san- ctam “.› Igitur oratio hoc loco significat promis- sionem, ut sit sensus hic : Apud me, videlicet Israelem, vitæ meæ oratio et promissio Deo conse crata est. Deinde subdit orationis verba. D " ( b) Isa. XXXVI, 35. 1. Rom. xi, 1. Vaticanis catenis scribitur vel in marginibus, vel intra paginam aute fragmenta singula: tantaque ego semper diligentia ac religione me gessi ut nihi! unquam in hoc volumine ponerem conjecturaliter, sed omnia nominis testimonio freta. Attamen in- Vers. 10. Dicam Deo : Susceptor meus es; quare oblitus es mei? etc. Resumit pœnitens populus precem suam, Deum vehementius ad misericordiam provocans. Ego enim, inquit, probe memini ac novi clementiam tuam, repositamque in te spem foveo : tu vero nescio quu pacto mei oblitus es. Age vero, cave ne forte in Dco passionem aliquam putes esse oblivionem, sed po, tius derelictionem existima. Namque oblivio, qua passio humana est et memoriæ detrimentum, in divinam naturam non cadit: quippe Deus impassi- is immutabilisque est. Hinc etiam interrogat Psal- mista : • Cur mci oblitus est, Nemo enim de obliv terdum, etsi raro, accidit ut Nicetas celogarius nomen Cyrilli in ipso textu rursus recitet; quod nomen etsi a me poni necesse hic non erat, pro- pterea quod in libro meo cætera omnia Cyrilli que erant, nihilominus rem uti scripta eral, iw in librum transtuli, (1) Cyrilli nomen in cunctis, quibus usus sum,
Καὶ τοιαύτης γενομένης ὑπὲρ αὐτῶν θυσίας, κατηνέχθη τῶν πολεμίων χάλαζα τοσαύτη, ὥστε σχεδὸν ἅπαντας οὐδενὸς αὐτοῖς ἀνθρώπου μαχομένου πεσεῖν. Ἔοικεν δὴ οὖν τὴν τῆς χαλάζης ἄσχετον φορὰν, ἄβυσσον ἐπ’ ἀβύσσῳ τρέχουσαν ὀνομάζειν· τὸ γὰρ ἐπικαλεῖται, ἀντὶ τοῦ ἐκκαλεῖταί [ αλ. ξοδ. ἀνακαλεῖται] φησιν. Ἀλλεπάλληλος γὰρ ἦν ἡ ταύτης φορὰ, καὶ ὥσπερ ἐξεκαλεῖτο τὴν δευτέραν ἡ πρώτη. Φωναὶ δὲ καταῤῥακτῶν αἱ τῆς χαλάζης καταφοραὶ νοηθεῖεν ἄν. «Πάντες οἱ μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά σου ἐπ’ ἐμὲ διῆλθον.» (α φ. 230 β, ι φ. 215 β, λ φ. 114) Εἶτ’ εὐθὺς ἑτέρου διαμνημονεύουσι θαύματος· διῆλθον γὰρ διὰ τῆς Ἐρυθρᾶς θαλάσσης, τὴν τοῦ Φαραὼ φυγόντες μοχθηρίαν· καὶ οἷον ἐδόκουν μὲν οἱ τῶν κυμάτων μετεωρισμοὶ, τουτέστιν αἱ ὑψώσεις, φέρεσθαι κατ’ αὐτῶν, ἀλλ’ ἠδίκουν οὐδέν· τοῦτο οἶμαι, ἔστι τὸ, «Πάντες οἱ μετεωρισμοί σου καὶ τὰ κύματά σου ἐπ’ ἐμὲ διῆλθον·» ἐπάγη γὰρ ὡσεὶ τεῖχος τὰ ὕδατα, καὶ ξηρὰ ἐφυλάχθη ἡ διάβασις. «Ἡμέρας ἐντελεῖται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ [ αρ. λεξτ. αὐτοῦ].» (α φ. 251, κ φ. 84 β. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.
φωνῆς ἁγίων· δηλοῖ δὲ αὐτὸν, τουτέστι καθίστησιν Α ἐμφανῆ, καὶ εἰς πέρας ἄγει διὰ νυκτός, τουτέστι κατά τὸ ἀφανές. Ἴσως δὲ καὶ τὸ τάχος βούλεται εἰπεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ βοηθείας. Ωσπερ γάρ βουληθεὶς κύ ματα πολεμίων ἐπήγαγές μοι, οὕτω βουληθεὶς ἀπαλ λάξαι με, ὀξυτάτην νεμεῖς τὴν ἐπικουρίαν, ὥστε ἅμα τῷ προστάξαι σε, μηδὲν κωλύσαί με ευχαριστήσαι σοι, καὶ μηδὲν μέσον εἶναι τοῦ σοῦ προστάγματος καὶ τῆς ἀπολύσεως ἀπολαύσεως]. (Β Τρίτον ἐπισυνάπτει τοῖς εἰρημένοις σημεῖον, ἡνίκα Ραψάκης πολιορκήσας τὴν Ἱερουσα λήμ, τὸν τῶν ὅλων ὡς μὴ δυνάμενον αὐτοὺς σώζειν ἐβλασφήμει Θεόν, ὅτε τῶν σὺν αὐτῷ διὰ μιᾶς νυκτός ὑπ' ἀγγέλου χιλιάδες ρπε' ἀνῄρηνται· τοῦ Θεοῦ τῇ πρὸ τῆς νυκτὸς ἡμέρᾳ τῷ Εζεκία προειρηκότος - • Υπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης δι' ἐμὲ καὶ διὰ Δαβὶδ τὸν παῖδά μου · › ὡς ἐν ἡμέρᾳ μὲν γενέ- σθαι τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν νυκτὶ δὲ τὸ ἔργον. Ο δηλοῖ τό, « Ἡμέρας ἐντελείται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς δηλώσει. » Ἐπὶ τοσαύτῃ τοίνυν προνοίᾳ Θεοῦ πῶς οὐκ ἄξιον ἀποθέσθαι τὴν λύπην, ἐπ' αὐτῷ θέ- μενον τὴν ἐλπίδα; Παρ' ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου. ( Α. Β Ὁ δέ γε θείος Κύριλλος στί ζων εἰς τὸ, ο καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ, ο εἶτα ἐπάγων τὸ, • Παρ' ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου, ο οὕτως ἑρμηνεύει τὸν στίχον· ὅτι ὡς πιστὸς ἤδη ὁ ἀπόβλητος Ισραήλ προσευχὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ φησι τὴν ὑπέρ γε μόνης τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς, καὶ μηδενὸς ἄλλου τῶν προσκαίρων. Η ὅτι πάλαι μὲν κατὰ τὸν νόμον θυσίας ἐπηγγέλλοντο τῷ Θεῷ τὰς δι' αἱμάτων, μεταβαλούσης δὲ τῆς σκιᾶς εἰς ἀλήθειαν, τὴν ἑαυτῶν ζωὴν καθιε ροῦμεν αὐτῷ· κατὰ τὸ, ο Παραστήσατε τῷ Θεῷ τὰ σώματα ὑμῶν θυσίαν ζῶσαν ἁγίαν. » Η προσευχή τοίνυν ἐνταῦθα σημαίνει τὴν ὑπόσχεσιν· ὡς εἶναι τὸν νοῦν τοιοῦτον, ὅτι Παρ' ἐμοὶ τῷ Ἰσραὴλ ἡ τῆς ζωῆς μου εὐχὴ καὶ ἡ ὑπόσχεσις τῷ Θεῷ καθιέρωται. Εἶτα διδάσκει τῆς προσευχῆς τα ρήματα. Ἐνῶ τῷ Θεῷ· Αντιλήπτωρ μου εἶ· διὰ τί μου ἐπελάθου ; κ. τ. λ. Β Α Ι. Επαναλαμβάνει πάλιν ὁ μεταγινώ- σκων λαὸς τὴν ἱκετηρίαν, ἐπὶ πλέον ἐκκαλούμενος εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Ἐγὼ μὲν γάρ, φησίν, οὐκ ἐπιλανθά νομαι τοὺς σοὺς εἰδὼς οἰκτιρμοὺς καὶ τὰς ἀποκειμέ- η νας ἐλπίδας· σὺ δὲ οὐκ οἶδα τίνος μου χάριν ἐπιλέλη- σαι. Λήθην δὲ ἐπὶ Θεοῦ μὴ πάθος εἶναι νόμιζε, ἀλλὰ τὴν ἐγκατάλειψιν. Ἡ γὰρ λήθη τὸ ἀνθρώπινον πάθος, μνήμης οὖσα ἀποβολή, θείας φύσεως οὐχ ἅπτεται· ἀπαθε; γὰρ τὸ θεῖον καὶ ἀμετάβλητον. Διὰ τοῦτο καὶ ἐρωτᾷ τὸ, ο Διὰ τί μου ἐπελάθου;» Οὐδεὶς δὲ περὶ ἀκουσίου πάθους τῆς λήθης λέγει τὸ, Διὰ τί; ἀλλ' 1ª IN PSALMUM XLI. etiam divini auxilii celeritatem dicere vult Psalmi- sta. Sicut enim volens fluctus mihi hostium con- citasti, ita, cum volueris me liberare, celerrimum. præstabis auxilium, ita ut statim ac servari me im- peraveris, nihil obstet quominus illico gratias Lil agam, nihilque intersit inter mandatum tuum ac meam liberationem. que ad effectum perducit nocte, id est clam. Fortasse [cod. f. 156) f. 231, f. 156) Tertium mox subnectit jam narratis prodigium, cum Rhapsaces Hierosolymam obsidens, universalf Deo ceu illam servare impotenti conviciabatur; con- tigitque ut una nocte cl.xxx millia cum eo militan tium ab angelo occiderentur; postquam Deus præ- cedente die Ezechiæ prædixisset: ‹ Protegam hanc urbem propter me et propter Davidem servum meum : » ita ut die quidem promissum fuerit, nocte autem verba in rem collata. Id significat locu- tio ‹ In die mandabit Dominus misericordiam suam, et in nocte demonstrabit. › Cum ergo talis tantaque sit Dei providentia, quidni æquum sit tristitiam se- ponere atque in illo spem collocare? Apud me oratio Deo vitæ meæ. Divus vero Cyrillus (1) facta interpunctione in verbis, et nocte canticum ipsi ; » deinde subjiciens : • Apud me oratio Deo vitæ meæ, » sic versiculum in- terpretatur : nempe quod jam fide suscepta rejectus ille olim Israel ait se precem concepisse pro sua tantum salute, non ob quamlibet aliam temporalem C commoditatcmn. Vel quia antiquitus quidem, vi legis, cruenta sacrificia Deo spondebantur; postea tamen mutata in veritatem umbra, vitam potius nostram Deo consecramus, secundum illud effatum: ‹ Ex- hibete Deo corpora vestra hostiam viventem san- ctam “.› Igitur oratio hoc loco significat promis- sionem, ut sit sensus hic : Apud me, videlicet Israelem, vitæ meæ oratio et promissio Deo conse crata est. Deinde subdit orationis verba. D " ( b) Isa. XXXVI, 35. 1. Rom. xi, 1. Vaticanis catenis scribitur vel in marginibus, vel intra paginam aute fragmenta singula: tantaque ego semper diligentia ac religione me gessi ut nihi! unquam in hoc volumine ponerem conjecturaliter, sed omnia nominis testimonio freta. Attamen in- Vers. 10. Dicam Deo : Susceptor meus es; quare oblitus es mei? etc. Resumit pœnitens populus precem suam, Deum vehementius ad misericordiam provocans. Ego enim, inquit, probe memini ac novi clementiam tuam, repositamque in te spem foveo : tu vero nescio quu pacto mei oblitus es. Age vero, cave ne forte in Dco passionem aliquam putes esse oblivionem, sed po, tius derelictionem existima. Namque oblivio, qua passio humana est et memoriæ detrimentum, in divinam naturam non cadit: quippe Deus impassi- is immutabilisque est. Hinc etiam interrogat Psal- mista : • Cur mci oblitus est, Nemo enim de obliv terdum, etsi raro, accidit ut Nicetas celogarius nomen Cyrilli in ipso textu rursus recitet; quod nomen etsi a me poni necesse hic non erat, pro- pterea quod in libro meo cætera omnia Cyrilli que erant, nihilominus rem uti scripta eral, iw in librum transtuli, (1) Cyrilli nomen in cunctis, quibus usus sum,
PG 69:1011) Καὶ μέντοι μεθ’ ἡμέραν ὁ Θεὸς, τουτέστι φανερῶς καὶ οἱονεί πως ἐν φωτὶ, καθυπισχνεῖται τὸν ἔλεον διὰ φωνῆς ἁγίων· δηλοῖ δὲ αὐτὸν, τουτέστι καθίστησιν ἐμφανῆ, καὶ εἰς πέρας ἄγει διὰ νυκτὸς, τουτέστι κατὰ τὸ ἀφανές. Ἴσως δὲ καὶ τὸ τάχος βούλεται εἰπεῖν τῆς τοῦ Θεοῦ βοηθείας. Ὥσπερ γὰρ βουληθεὶς κύματα πολεμίων ἐπήγαγές μοι, οὕτω βουληθεὶς ἀπαλλάξαι με, ὀξυτάτην νεμεῖς τὴν ἐπικουρίαν, ὥστε ἅμα τῷ προστάξαι σε, μηδὲν κωλῦσαί με εὐχαριστῆσαί σοι, καὶ μηδὲν μέσον εἶναι τοῦ σοῦ προστάγματος καὶ τῆς ἀπολύσεως [ ξοδ. ἀπολαύσεως]. (β φ. 156) Τρίτον ἐπισυνάπτει τοῖς εἰρημένοις σημεῖον, ἡνίκα Ῥαψάκης πολιορκήσας τὴν Ἱερουσαλὴμ, τὸν τῶν ὅλων ὡς μὴ δυνάμενον αὐτοὺς σώζειν ἐβλασφήμει Θεὸν, ὅτε τῶν σὺν αὐτῷ διὰ μιᾶς νυκτὸς ὑπ’ ἀγγέλου χιλιάδες ρπε ἀνῄρηνται· τοῦ Θεοῦ τῇ πρὸ τῆς νυκτὸς ἡμέρᾳ τῷ Ἐζεκίᾳ προειρηκότος· «Ὑπερασπιῶ ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης δι’ ἐμὲ καὶ διὰ Δαβὶδ τὸν παῖδά μου·» ὡς ἐν ἡμέρᾳ μὲν γενέσθαι τὴν ὑπόσχεσιν, ἐν νυκτὶ δὲ τὸ ἔργον.
ἑκούσιον λήθην παρίστησι τὴν περὶ ἄνθρωπον ἄφρου- τιστίαν, τὸν τῆς παρὰ Θεοῦ ἀνάξιν ἐπιμελείας. Ἐν τῷ καταθλᾶσθαι τὰ ὀστᾶ μου, ὠνείδισαν με ο θλίβοντές με. (ΙΙ. 218) Εχθρῶν δὲ διαμνημονεύσας, διαβάλλει μὲν αὐτῶν τὸ ἀνήμερον καὶ ἀνηλεές· Συνέθλων γάρ τὰ ὀστᾶ μου, φησίν, τουτέστιν ἀφορήτως ἐπεπήδων, καὶ ἀδιῶς ἐναλλόμενοι πᾶσαν ἐπῆγαν συντριβήν. Ἀλλ᾽ ἦν μοι τοῦτο δυσφορητότερον τὸ κατονειδίζεσθαι παρ' αὐτῶν, ἀεὶ κεκραγότων· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου ; ὅπερ ἐστὶ, Τίς δὴ ἄρα σε τῶν διωγμῶν ἐξαρπάσει; ποῦ δὲ καὶ ὁ πάλαι βοηθεῖν ὑπισχνούμενος, ἐφ᾽ ᾧ πᾶσαν ἔθου τὴν ἐλπίδα; Οὐκ ἀνεκτὴ γὰρ τοῖς ἁγίοις ἡ κατὰ Θεοῦ γλωσσαλγία. "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα εί συνταράσσεις με; "Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, κ. τ. λ. (Α Γ. 252. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ιδιον τῶν πασχόντων τὸ συνεχείς λογισμούς στρέφειν ἐν ἑαυτοῖς, ποτὲ μὲν ἀπογνώσεως, ποτὲ δὲ ἐλπίδος. Τοῦτο κανταῦθα ὅ τε μεταγινώσκων ὁ Ἰσραήλ, δ τε αίχ μάλωτος ποιεῖ· ἱκανῶς γὰρ τῇ συμφορᾷ ἑκάτερος ἐπι- δακρύσας, πάλιν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ ἐγκελεύεται με κατατήκεσθαι τῇ λύπῃ μηδὲ ταράττεσθαι, ἀλλ' ἐλπίδα τὸν Θεὸν τίθεσθαι, καὶ αὐτῷ εὐχαριστεῖν· ὅστις δού λου μορφὴν ἀναλαβών, σωτηρία γέγονε τοῦ ἡμετέρου προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους τῆς εἰρήνης ἣν ἐρω πώσαμεν.-(Ι Είτα πάλιν εἰς εὐθυμίαν ἀναβι- βάζων τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ [οὐκ] ἐῶν εἰς ἅπαν ταῖς δυσθυμίαις καταμαραίνεσθαι, βλέπει σοφῶς εἰς ἐλπίδα τὴν παρὰ Θεῷ, καὶ δὴ καί φησιν· « Ινα τί περίλυ- πος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ Θεός μου. » Τούτων δὲ τὴν ἑρμηνείαν φθάσαντες ειρήκαμεν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. λος ὁ θεῖός φησιν, ὡς ἐν μὲν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῳ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ εἰσεκομίσθη πρόσωπον, οἷα δὴ τὴν κλῆσιν ἑαυτοῦ τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς εἰδὸς, καὶ δε διψηκὸς δὲ οὕτω τὸ προσοικειοῦσθαι λοιπὸν διὰ πί- στεως τῷ θεῷ· ἐν δέ γε τῷ προκειμένω ψαλμῳ τὸ τῆς τῶν ἐθνῶν πληθύος εἰσκομίζεται πρόσωπον, σε θῆναι παρακαλούντων διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστόν. Βούλονται δὲ καὶ βασανισθῆναι τὴν αἰτίαν ὑφ᾽ ἧς δι ολώλασιν· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ διαβόλου σκαιότης, καὶ τ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων πλεονεξία· τούτους γὰρ καὶ ἀνόσιον ἔθνος ὀνομάζουσιν· ἢ τάχα που καὶ τοὺς τῆς ἐκείνων ἀνοσιότητας υπουργούς, τους Ελλήνων φημί λογάδας καὶ ποιητάς· τούτους δὲ καὶ ἀδίκους καὶ ἐν λίους ὀνομάζουσιν, ὡς ἀπαταιῶνας καὶ ψεύστης. Φησί γάρι Κρινόν μοι, ὁ Θεὸς, καὶ δίκασον τὴν δίκην γιο ἐξ ἔθνους οὐχ οσίου, κ. τ. λ. (Α Γ. 11) Σύ, φησίν, αυτός γενοῦ μοι κριτής, _ __ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vione, quæ involuntaria passio est, diceret : Cur? A verum hic exhibetur, ceu voluntaria oblivio, bomi- nis neglectus qui Dei cura indignus sit. Vers. 11. Dum confringuntur ossa mea, exprobra- verunt mihi tribulantes me. Facta inimicorum mentione, ipsorum inclemen- tiam sævitiamque vituperat Confregerunt enim, inquit, ossa mea, id est intolerando impetu irrue- runt, audacterque insilientes prorsus me contri- verunt. Sed enim adhuc mihi intolerabiliora acci- debant convicia ipsorum, mihi assidue inclamantium, Ubi est Deus tuus? videlicet, Quis te persecutioni- bus eripiet? Ubinam ille est qui se tibi olim auxi- liaturum promiserat, in quo omnem spem tuam reposueras? Sane intoleranda est sanctis viris lin- gua in Deum contumeliosa. Vers. 12. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc con- ftebor illi, etc. Patientium mos est assiduas secum revolvere cogitationes, modo quidem desperationis, modo >pei. Id nunc etiam tum pœnitens Israel, tum etiam captivus populus facit: uterque enim diu calami- tate sua defleta, rursus imperat propriæ animæ, ne nicerore tabescat, neve turbetur, sed ut spem ma- i. gis in Deo constituat, eique gratias agat, qui, servi assumpta forma, factus est personæ nostræ Serva- tor, id est pulchræ pacis quam nos inquinavimus. Mox iterum ad solatium animam suam revocans, nec jam morore diutius confci volens, sapienter respicit ad fiduciam erga Deum, aitque : • Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi; salus vultus mei Deus meus. Porro dictionum harum inter- pretationem superius jam attulimus. PSALMUS XLII. Psalmus ipsi Davidi. B C Divus Cyrillus ait, superiore in psalmo personam Israelis introdu̟ctam fuisse, ceu quæ futuram extre- mis temporibus vocationem suam cognosceret, at- que accedere deinceps ad Deun per fidem discu- peret; hoc autem in psalmo ethici populi inferri D ait personam, servari cupientis per fidem in Chri- stuin. Vult causam quoque explorare ob quam perie- rit, quæ a diaboli improbitate et ab impurorum spirituum tyrannide repetenda est : namque hos gentis haud sanctæ nomine appellat: vel etiam fortasse intelligit horum ministros, ethnicorum, inquam, disertos et poetas : quippe hos iniquos do- lososque appellat, utpote deceptores ac mendaces. Ait enim : Vers. 1. Judica me, Deus, et discerne causam meam de gente non sancta, etc. Tu, inquam, mihi judex esto, Domine, qui nen f. 218) (A f. b, B f. 157, I f. 219, L f. b) Kúpià-
Ὃ δηλοῖ τὸ, «Ἡμέρας ἐντελεῖται Κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ, καὶ νυκτὸς δηλώσει.» Ἐπὶ τοσαύτῃ τοίνυν προνοίᾳ Θεοῦ πῶς οὐκ ἄξιον ἀποθέσθαι τὴν λύπην, ἐπ’ αὐτῷ θέμενον τὴν ἐλπίδα; «Παρ’ ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου.» (α φ. 231, β φ. 156) Ὁ δέ γε θεῖος Κύριλλος στίζων εἰς τὸ, «καὶ νυκτὸς ᾠδὴ αὐτῷ,» εἶτα ἐπάγων τὸ, «Παρ’ ἐμοὶ προσευχὴ τῷ Θεῷ τῆς ζωῆς μου,» οὕτως ἑρμηνεύει τὸν στίχον· ὅτι ὡς πιστὸς ἤδη ὁ ἀπόβλητος Ἰσραὴλ προσευχὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ φησι τὴν ὑπέρ γε μόνης τῆς ἑαυτοῦ ζωῆς, καὶ μηδενὸς ἄλλου τῶν προσκαίρων. Ἢ ὅτι πάλαι μὲν κατὰ τὸν νόμον θυσίας ἐπηγγέλλοντο τῷ Θεῷ τὰς δι’ αἱμάτων, μεταβαλούσης δὲ τῆς σκιᾶς εἰς ἀλήθειαν, τὴν ἑαυτῶν ζωὴν καθιεροῦμεν αὐτῷ· κατὰ τὸ, «Παραστήσατε τῷ Θεῷ τὰ σώματα ὑμῶν θυσίαν ζῶσαν ἁγίαν.» Ἡ προσευχὴ τοίνυν ἐνταῦθα σημαίνει τὴν ὑπόσχεσιν· ὡς εἶναι τὸν νοῦν τοιοῦτον, ὅτι Παρ’ ἐμοὶ τῷ Ἰσραὴλ ἡ τῆς ζωῆς μου εὐχὴ καὶ ἡ ὑπόσχεσις τῷ Θεῷ καθιέρωται. Εἶτα διδάσκει τῆς προσευχῆς τὰ ῥήματα. «Ἐρῶ τῷ Θεῷ· Ἀντιλήπτωρ μου εἶ· διὰ τί μου ἐπελάθου; κ.τ.λ.» (α φ.
ἑκούσιον λήθην παρίστησι τὴν περὶ ἄνθρωπον ἄφρου- τιστίαν, τὸν τῆς παρὰ Θεοῦ ἀνάξιν ἐπιμελείας. Ἐν τῷ καταθλᾶσθαι τὰ ὀστᾶ μου, ὠνείδισαν με ο θλίβοντές με. (ΙΙ. 218) Εχθρῶν δὲ διαμνημονεύσας, διαβάλλει μὲν αὐτῶν τὸ ἀνήμερον καὶ ἀνηλεές· Συνέθλων γάρ τὰ ὀστᾶ μου, φησίν, τουτέστιν ἀφορήτως ἐπεπήδων, καὶ ἀδιῶς ἐναλλόμενοι πᾶσαν ἐπῆγαν συντριβήν. Ἀλλ᾽ ἦν μοι τοῦτο δυσφορητότερον τὸ κατονειδίζεσθαι παρ' αὐτῶν, ἀεὶ κεκραγότων· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου ; ὅπερ ἐστὶ, Τίς δὴ ἄρα σε τῶν διωγμῶν ἐξαρπάσει; ποῦ δὲ καὶ ὁ πάλαι βοηθεῖν ὑπισχνούμενος, ἐφ᾽ ᾧ πᾶσαν ἔθου τὴν ἐλπίδα; Οὐκ ἀνεκτὴ γὰρ τοῖς ἁγίοις ἡ κατὰ Θεοῦ γλωσσαλγία. "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα εί συνταράσσεις με; "Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, κ. τ. λ. (Α Γ. 252. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ιδιον τῶν πασχόντων τὸ συνεχείς λογισμούς στρέφειν ἐν ἑαυτοῖς, ποτὲ μὲν ἀπογνώσεως, ποτὲ δὲ ἐλπίδος. Τοῦτο κανταῦθα ὅ τε μεταγινώσκων ὁ Ἰσραήλ, δ τε αίχ μάλωτος ποιεῖ· ἱκανῶς γὰρ τῇ συμφορᾷ ἑκάτερος ἐπι- δακρύσας, πάλιν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ ἐγκελεύεται με κατατήκεσθαι τῇ λύπῃ μηδὲ ταράττεσθαι, ἀλλ' ἐλπίδα τὸν Θεὸν τίθεσθαι, καὶ αὐτῷ εὐχαριστεῖν· ὅστις δού λου μορφὴν ἀναλαβών, σωτηρία γέγονε τοῦ ἡμετέρου προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους τῆς εἰρήνης ἣν ἐρω πώσαμεν.-(Ι Είτα πάλιν εἰς εὐθυμίαν ἀναβι- βάζων τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ [οὐκ] ἐῶν εἰς ἅπαν ταῖς δυσθυμίαις καταμαραίνεσθαι, βλέπει σοφῶς εἰς ἐλπίδα τὴν παρὰ Θεῷ, καὶ δὴ καί φησιν· « Ινα τί περίλυ- πος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ Θεός μου. » Τούτων δὲ τὴν ἑρμηνείαν φθάσαντες ειρήκαμεν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. λος ὁ θεῖός φησιν, ὡς ἐν μὲν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῳ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ εἰσεκομίσθη πρόσωπον, οἷα δὴ τὴν κλῆσιν ἑαυτοῦ τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς εἰδὸς, καὶ δε διψηκὸς δὲ οὕτω τὸ προσοικειοῦσθαι λοιπὸν διὰ πί- στεως τῷ θεῷ· ἐν δέ γε τῷ προκειμένω ψαλμῳ τὸ τῆς τῶν ἐθνῶν πληθύος εἰσκομίζεται πρόσωπον, σε θῆναι παρακαλούντων διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστόν. Βούλονται δὲ καὶ βασανισθῆναι τὴν αἰτίαν ὑφ᾽ ἧς δι ολώλασιν· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ διαβόλου σκαιότης, καὶ τ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων πλεονεξία· τούτους γὰρ καὶ ἀνόσιον ἔθνος ὀνομάζουσιν· ἢ τάχα που καὶ τοὺς τῆς ἐκείνων ἀνοσιότητας υπουργούς, τους Ελλήνων φημί λογάδας καὶ ποιητάς· τούτους δὲ καὶ ἀδίκους καὶ ἐν λίους ὀνομάζουσιν, ὡς ἀπαταιῶνας καὶ ψεύστης. Φησί γάρι Κρινόν μοι, ὁ Θεὸς, καὶ δίκασον τὴν δίκην γιο ἐξ ἔθνους οὐχ οσίου, κ. τ. λ. (Α Γ. 11) Σύ, φησίν, αυτός γενοῦ μοι κριτής, _ __ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vione, quæ involuntaria passio est, diceret : Cur? A verum hic exhibetur, ceu voluntaria oblivio, bomi- nis neglectus qui Dei cura indignus sit. Vers. 11. Dum confringuntur ossa mea, exprobra- verunt mihi tribulantes me. Facta inimicorum mentione, ipsorum inclemen- tiam sævitiamque vituperat Confregerunt enim, inquit, ossa mea, id est intolerando impetu irrue- runt, audacterque insilientes prorsus me contri- verunt. Sed enim adhuc mihi intolerabiliora acci- debant convicia ipsorum, mihi assidue inclamantium, Ubi est Deus tuus? videlicet, Quis te persecutioni- bus eripiet? Ubinam ille est qui se tibi olim auxi- liaturum promiserat, in quo omnem spem tuam reposueras? Sane intoleranda est sanctis viris lin- gua in Deum contumeliosa. Vers. 12. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc con- ftebor illi, etc. Patientium mos est assiduas secum revolvere cogitationes, modo quidem desperationis, modo >pei. Id nunc etiam tum pœnitens Israel, tum etiam captivus populus facit: uterque enim diu calami- tate sua defleta, rursus imperat propriæ animæ, ne nicerore tabescat, neve turbetur, sed ut spem ma- i. gis in Deo constituat, eique gratias agat, qui, servi assumpta forma, factus est personæ nostræ Serva- tor, id est pulchræ pacis quam nos inquinavimus. Mox iterum ad solatium animam suam revocans, nec jam morore diutius confci volens, sapienter respicit ad fiduciam erga Deum, aitque : • Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi; salus vultus mei Deus meus. Porro dictionum harum inter- pretationem superius jam attulimus. PSALMUS XLII. Psalmus ipsi Davidi. B C Divus Cyrillus ait, superiore in psalmo personam Israelis introdu̟ctam fuisse, ceu quæ futuram extre- mis temporibus vocationem suam cognosceret, at- que accedere deinceps ad Deun per fidem discu- peret; hoc autem in psalmo ethici populi inferri D ait personam, servari cupientis per fidem in Chri- stuin. Vult causam quoque explorare ob quam perie- rit, quæ a diaboli improbitate et ab impurorum spirituum tyrannide repetenda est : namque hos gentis haud sanctæ nomine appellat: vel etiam fortasse intelligit horum ministros, ethnicorum, inquam, disertos et poetas : quippe hos iniquos do- lososque appellat, utpote deceptores ac mendaces. Ait enim : Vers. 1. Judica me, Deus, et discerne causam meam de gente non sancta, etc. Tu, inquam, mihi judex esto, Domine, qui nen f. 218) (A f. b, B f. 157, I f. 219, L f. b) Kúpià-
PG 69:1012231 β) Ἐπαναλαμβάνει πάλιν ὁ μεταγινώσκων λαὸς τὴν ἱκετηρίαν, ἐπὶ πλέον ἐκκαλούμενος εἰς ἔλεον τὸν Θεόν. Ἐγὼ μὲν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἐπιλανθάνομαι τοὺς σοὺς εἰδὼς οἰκτιρμοὺς καὶ τὰς ἀποκειμένας ἐλπίδας· σὺ δὲ οὐκ οἶδα τίνος μου χάριν ἐπιλέλησαι. Λήθην δὲ ἐπὶ Θεοῦ μὴ πάθος εἶναι νόμιζε, ἀλλὰ τὴν ἐγκατάλειψιν. Ἡ γὰρ λήθη τὸ ἀνθρώπινον πάθος, μνήμης οὖσα ἀποβολὴ, θείας φύσεως οὐχ ἅπτεται· ἀπαθὲς γὰρ τὸ Θεῖον καὶ ἀμετάβλητον. Διὰ τοῦτο καὶ ἐρωτᾷ τὸ, «Διὰ τί μου ἐπελάθου;» Οὐδεὶς δὲ περὶ ἀκουσίου πάθους τῆς λήθης λέγει τὸ, Διὰ τί; ἀλλ’ ἑκούσιον λήθην παρίστησι τὴν περὶ ἄνθρωπον ἀφροντιστίαν, τὸν τῆς παρὰ Θεοῦ ἀνάξιον ἐπιμελείας. «Ἐν τῷ καταθλᾶσθαι τὰ ὀστᾶ μου, ὠνείδισάν με οἱ θλίβοντές με.» (ι φ. 218) Ἐχθρῶν δὲ διαμνημονεύσας, διαβάλλει μὲν αὐτῶν τὸ ἀνήμερον καὶ ἀνηλεές· Συνέθλων γὰρ τὰ ὀστᾶ μου, φησὶν, τουτέστιν ἀφορήτως ἐπεπήδων, καὶ ἀδεῶς ἐναλλόμενοι πᾶσαν ἐπῆγον συντριβήν. Ἀλλ’ ἦν μοι τοῦτο δυσφορητότερον τὸ κατονειδίζεσθαι παρ’ αὐτῶν, ἀεὶ κεκραγότων· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου; ὅπερ ἐστὶ, Τίς δὴ ἄρα σε τῶν διωγμῶν ἐξαρπάσει;
ἑκούσιον λήθην παρίστησι τὴν περὶ ἄνθρωπον ἄφρου- τιστίαν, τὸν τῆς παρὰ Θεοῦ ἀνάξιν ἐπιμελείας. Ἐν τῷ καταθλᾶσθαι τὰ ὀστᾶ μου, ὠνείδισαν με ο θλίβοντές με. (ΙΙ. 218) Εχθρῶν δὲ διαμνημονεύσας, διαβάλλει μὲν αὐτῶν τὸ ἀνήμερον καὶ ἀνηλεές· Συνέθλων γάρ τὰ ὀστᾶ μου, φησίν, τουτέστιν ἀφορήτως ἐπεπήδων, καὶ ἀδιῶς ἐναλλόμενοι πᾶσαν ἐπῆγαν συντριβήν. Ἀλλ᾽ ἦν μοι τοῦτο δυσφορητότερον τὸ κατονειδίζεσθαι παρ' αὐτῶν, ἀεὶ κεκραγότων· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου ; ὅπερ ἐστὶ, Τίς δὴ ἄρα σε τῶν διωγμῶν ἐξαρπάσει; ποῦ δὲ καὶ ὁ πάλαι βοηθεῖν ὑπισχνούμενος, ἐφ᾽ ᾧ πᾶσαν ἔθου τὴν ἐλπίδα; Οὐκ ἀνεκτὴ γὰρ τοῖς ἁγίοις ἡ κατὰ Θεοῦ γλωσσαλγία. "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα εί συνταράσσεις με; "Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, κ. τ. λ. (Α Γ. 252. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ιδιον τῶν πασχόντων τὸ συνεχείς λογισμούς στρέφειν ἐν ἑαυτοῖς, ποτὲ μὲν ἀπογνώσεως, ποτὲ δὲ ἐλπίδος. Τοῦτο κανταῦθα ὅ τε μεταγινώσκων ὁ Ἰσραήλ, δ τε αίχ μάλωτος ποιεῖ· ἱκανῶς γὰρ τῇ συμφορᾷ ἑκάτερος ἐπι- δακρύσας, πάλιν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ ἐγκελεύεται με κατατήκεσθαι τῇ λύπῃ μηδὲ ταράττεσθαι, ἀλλ' ἐλπίδα τὸν Θεὸν τίθεσθαι, καὶ αὐτῷ εὐχαριστεῖν· ὅστις δού λου μορφὴν ἀναλαβών, σωτηρία γέγονε τοῦ ἡμετέρου προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους τῆς εἰρήνης ἣν ἐρω πώσαμεν.-(Ι Είτα πάλιν εἰς εὐθυμίαν ἀναβι- βάζων τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ [οὐκ] ἐῶν εἰς ἅπαν ταῖς δυσθυμίαις καταμαραίνεσθαι, βλέπει σοφῶς εἰς ἐλπίδα τὴν παρὰ Θεῷ, καὶ δὴ καί φησιν· « Ινα τί περίλυ- πος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ Θεός μου. » Τούτων δὲ τὴν ἑρμηνείαν φθάσαντες ειρήκαμεν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. λος ὁ θεῖός φησιν, ὡς ἐν μὲν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῳ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ εἰσεκομίσθη πρόσωπον, οἷα δὴ τὴν κλῆσιν ἑαυτοῦ τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς εἰδὸς, καὶ δε διψηκὸς δὲ οὕτω τὸ προσοικειοῦσθαι λοιπὸν διὰ πί- στεως τῷ θεῷ· ἐν δέ γε τῷ προκειμένω ψαλμῳ τὸ τῆς τῶν ἐθνῶν πληθύος εἰσκομίζεται πρόσωπον, σε θῆναι παρακαλούντων διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστόν. Βούλονται δὲ καὶ βασανισθῆναι τὴν αἰτίαν ὑφ᾽ ἧς δι ολώλασιν· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ διαβόλου σκαιότης, καὶ τ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων πλεονεξία· τούτους γὰρ καὶ ἀνόσιον ἔθνος ὀνομάζουσιν· ἢ τάχα που καὶ τοὺς τῆς ἐκείνων ἀνοσιότητας υπουργούς, τους Ελλήνων φημί λογάδας καὶ ποιητάς· τούτους δὲ καὶ ἀδίκους καὶ ἐν λίους ὀνομάζουσιν, ὡς ἀπαταιῶνας καὶ ψεύστης. Φησί γάρι Κρινόν μοι, ὁ Θεὸς, καὶ δίκασον τὴν δίκην γιο ἐξ ἔθνους οὐχ οσίου, κ. τ. λ. (Α Γ. 11) Σύ, φησίν, αυτός γενοῦ μοι κριτής, _ __ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vione, quæ involuntaria passio est, diceret : Cur? A verum hic exhibetur, ceu voluntaria oblivio, bomi- nis neglectus qui Dei cura indignus sit. Vers. 11. Dum confringuntur ossa mea, exprobra- verunt mihi tribulantes me. Facta inimicorum mentione, ipsorum inclemen- tiam sævitiamque vituperat Confregerunt enim, inquit, ossa mea, id est intolerando impetu irrue- runt, audacterque insilientes prorsus me contri- verunt. Sed enim adhuc mihi intolerabiliora acci- debant convicia ipsorum, mihi assidue inclamantium, Ubi est Deus tuus? videlicet, Quis te persecutioni- bus eripiet? Ubinam ille est qui se tibi olim auxi- liaturum promiserat, in quo omnem spem tuam reposueras? Sane intoleranda est sanctis viris lin- gua in Deum contumeliosa. Vers. 12. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc con- ftebor illi, etc. Patientium mos est assiduas secum revolvere cogitationes, modo quidem desperationis, modo >pei. Id nunc etiam tum pœnitens Israel, tum etiam captivus populus facit: uterque enim diu calami- tate sua defleta, rursus imperat propriæ animæ, ne nicerore tabescat, neve turbetur, sed ut spem ma- i. gis in Deo constituat, eique gratias agat, qui, servi assumpta forma, factus est personæ nostræ Serva- tor, id est pulchræ pacis quam nos inquinavimus. Mox iterum ad solatium animam suam revocans, nec jam morore diutius confci volens, sapienter respicit ad fiduciam erga Deum, aitque : • Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi; salus vultus mei Deus meus. Porro dictionum harum inter- pretationem superius jam attulimus. PSALMUS XLII. Psalmus ipsi Davidi. B C Divus Cyrillus ait, superiore in psalmo personam Israelis introdu̟ctam fuisse, ceu quæ futuram extre- mis temporibus vocationem suam cognosceret, at- que accedere deinceps ad Deun per fidem discu- peret; hoc autem in psalmo ethici populi inferri D ait personam, servari cupientis per fidem in Chri- stuin. Vult causam quoque explorare ob quam perie- rit, quæ a diaboli improbitate et ab impurorum spirituum tyrannide repetenda est : namque hos gentis haud sanctæ nomine appellat: vel etiam fortasse intelligit horum ministros, ethnicorum, inquam, disertos et poetas : quippe hos iniquos do- lososque appellat, utpote deceptores ac mendaces. Ait enim : Vers. 1. Judica me, Deus, et discerne causam meam de gente non sancta, etc. Tu, inquam, mihi judex esto, Domine, qui nen f. 218) (A f. b, B f. 157, I f. 219, L f. b) Kúpià-
ποῦ δὲ καὶ ὁ πάλαι βοηθεῖν ὑπισχνούμενος, ἐφ’ ᾧ πᾶσαν ἔθου τὴν ἐλπίδα; Οὐκ ἀνεκτὴ γὰρ τοῖς ἁγίοις ἡ κατὰ Θεοῦ γλωσσαλγία. «Ἵνα τί περίλυπος εἷ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; Ἔλπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, κ.τ.λ.» (α φ. 252. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ἴδιον τῶν πασχόντων τὸ συνεχεῖς λογισμοὺς στρέφειν ἐν ἑαυτοῖς, ποτὲ μὲν ἀπογνώσεως, ποτὲ δὲ ἐλπίδος. Τοῦτο κἀνταῦθα ὅ τε μεταγινώσκων ὁ Ἰσραὴλ, ὅ τε αἰχμάλωτος ποιεῖ· ἱκανῶς γὰρ τῇ συμφορᾷ ἑκάτερος ἐπιδακρύσας, πάλιν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ ἐγκελεύεται μὴ κατατήκεσθαι τῇ λύπῃ μηδὲ ταράττεσθαι, ἀλλ’ ἐλπίδα τὸν Θεὸν τίθεσθαι, καὶ αὐτῷ εὐχαριστεῖν· ὅστις δούλου μορφὴν ἀναλαβὼν, σωτηρία γέγονε τοῦ ἡμετέρου προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους τῆς εἰρήνης ἣν ἐρυπώσαμεν.(ι φ. 218) Εἶτα πάλιν εἰς εὐθυμίαν ἀναβιβάζων τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ [οὐκ] ἐῶν εἰς ἅπαν ταῖς δυσθυμίαις καταμαραίνεσθαι, βλέπει σοφῶς εἰς ἐλπίδα τὴν παρὰ Θεῷ, καὶ δὴ καί φησιν· «Ἵνα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με· Ἔλπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ·
ἑκούσιον λήθην παρίστησι τὴν περὶ ἄνθρωπον ἄφρου- τιστίαν, τὸν τῆς παρὰ Θεοῦ ἀνάξιν ἐπιμελείας. Ἐν τῷ καταθλᾶσθαι τὰ ὀστᾶ μου, ὠνείδισαν με ο θλίβοντές με. (ΙΙ. 218) Εχθρῶν δὲ διαμνημονεύσας, διαβάλλει μὲν αὐτῶν τὸ ἀνήμερον καὶ ἀνηλεές· Συνέθλων γάρ τὰ ὀστᾶ μου, φησίν, τουτέστιν ἀφορήτως ἐπεπήδων, καὶ ἀδιῶς ἐναλλόμενοι πᾶσαν ἐπῆγαν συντριβήν. Ἀλλ᾽ ἦν μοι τοῦτο δυσφορητότερον τὸ κατονειδίζεσθαι παρ' αὐτῶν, ἀεὶ κεκραγότων· Ποῦ ἐστιν ὁ Θεός σου ; ὅπερ ἐστὶ, Τίς δὴ ἄρα σε τῶν διωγμῶν ἐξαρπάσει; ποῦ δὲ καὶ ὁ πάλαι βοηθεῖν ὑπισχνούμενος, ἐφ᾽ ᾧ πᾶσαν ἔθου τὴν ἐλπίδα; Οὐκ ἀνεκτὴ γὰρ τοῖς ἁγίοις ἡ κατὰ Θεοῦ γλωσσαλγία. "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα εί συνταράσσεις με; "Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, κ. τ. λ. (Α Γ. 252. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ιδιον τῶν πασχόντων τὸ συνεχείς λογισμούς στρέφειν ἐν ἑαυτοῖς, ποτὲ μὲν ἀπογνώσεως, ποτὲ δὲ ἐλπίδος. Τοῦτο κανταῦθα ὅ τε μεταγινώσκων ὁ Ἰσραήλ, δ τε αίχ μάλωτος ποιεῖ· ἱκανῶς γὰρ τῇ συμφορᾷ ἑκάτερος ἐπι- δακρύσας, πάλιν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ ἐγκελεύεται με κατατήκεσθαι τῇ λύπῃ μηδὲ ταράττεσθαι, ἀλλ' ἐλπίδα τὸν Θεὸν τίθεσθαι, καὶ αὐτῷ εὐχαριστεῖν· ὅστις δού λου μορφὴν ἀναλαβών, σωτηρία γέγονε τοῦ ἡμετέρου προσώπου, τουτέστι τοῦ κάλλους τῆς εἰρήνης ἣν ἐρω πώσαμεν.-(Ι Είτα πάλιν εἰς εὐθυμίαν ἀναβι- βάζων τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, καὶ [οὐκ] ἐῶν εἰς ἅπαν ταῖς δυσθυμίαις καταμαραίνεσθαι, βλέπει σοφῶς εἰς ἐλπίδα τὴν παρὰ Θεῷ, καὶ δὴ καί φησιν· « Ινα τί περίλυ- πος εἶ, ἡ ψυχή μου; καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ Θεός μου. » Τούτων δὲ τὴν ἑρμηνείαν φθάσαντες ειρήκαμεν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ. λος ὁ θεῖός φησιν, ὡς ἐν μὲν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῳ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ εἰσεκομίσθη πρόσωπον, οἷα δὴ τὴν κλῆσιν ἑαυτοῦ τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς εἰδὸς, καὶ δε διψηκὸς δὲ οὕτω τὸ προσοικειοῦσθαι λοιπὸν διὰ πί- στεως τῷ θεῷ· ἐν δέ γε τῷ προκειμένω ψαλμῳ τὸ τῆς τῶν ἐθνῶν πληθύος εἰσκομίζεται πρόσωπον, σε θῆναι παρακαλούντων διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστόν. Βούλονται δὲ καὶ βασανισθῆναι τὴν αἰτίαν ὑφ᾽ ἧς δι ολώλασιν· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ διαβόλου σκαιότης, καὶ τ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων πλεονεξία· τούτους γὰρ καὶ ἀνόσιον ἔθνος ὀνομάζουσιν· ἢ τάχα που καὶ τοὺς τῆς ἐκείνων ἀνοσιότητας υπουργούς, τους Ελλήνων φημί λογάδας καὶ ποιητάς· τούτους δὲ καὶ ἀδίκους καὶ ἐν λίους ὀνομάζουσιν, ὡς ἀπαταιῶνας καὶ ψεύστης. Φησί γάρι Κρινόν μοι, ὁ Θεὸς, καὶ δίκασον τὴν δίκην γιο ἐξ ἔθνους οὐχ οσίου, κ. τ. λ. (Α Γ. 11) Σύ, φησίν, αυτός γενοῦ μοι κριτής, _ __ S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vione, quæ involuntaria passio est, diceret : Cur? A verum hic exhibetur, ceu voluntaria oblivio, bomi- nis neglectus qui Dei cura indignus sit. Vers. 11. Dum confringuntur ossa mea, exprobra- verunt mihi tribulantes me. Facta inimicorum mentione, ipsorum inclemen- tiam sævitiamque vituperat Confregerunt enim, inquit, ossa mea, id est intolerando impetu irrue- runt, audacterque insilientes prorsus me contri- verunt. Sed enim adhuc mihi intolerabiliora acci- debant convicia ipsorum, mihi assidue inclamantium, Ubi est Deus tuus? videlicet, Quis te persecutioni- bus eripiet? Ubinam ille est qui se tibi olim auxi- liaturum promiserat, in quo omnem spem tuam reposueras? Sane intoleranda est sanctis viris lin- gua in Deum contumeliosa. Vers. 12. Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc con- ftebor illi, etc. Patientium mos est assiduas secum revolvere cogitationes, modo quidem desperationis, modo >pei. Id nunc etiam tum pœnitens Israel, tum etiam captivus populus facit: uterque enim diu calami- tate sua defleta, rursus imperat propriæ animæ, ne nicerore tabescat, neve turbetur, sed ut spem ma- i. gis in Deo constituat, eique gratias agat, qui, servi assumpta forma, factus est personæ nostræ Serva- tor, id est pulchræ pacis quam nos inquinavimus. Mox iterum ad solatium animam suam revocans, nec jam morore diutius confci volens, sapienter respicit ad fiduciam erga Deum, aitque : • Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi; salus vultus mei Deus meus. Porro dictionum harum inter- pretationem superius jam attulimus. PSALMUS XLII. Psalmus ipsi Davidi. B C Divus Cyrillus ait, superiore in psalmo personam Israelis introdu̟ctam fuisse, ceu quæ futuram extre- mis temporibus vocationem suam cognosceret, at- que accedere deinceps ad Deun per fidem discu- peret; hoc autem in psalmo ethici populi inferri D ait personam, servari cupientis per fidem in Chri- stuin. Vult causam quoque explorare ob quam perie- rit, quæ a diaboli improbitate et ab impurorum spirituum tyrannide repetenda est : namque hos gentis haud sanctæ nomine appellat: vel etiam fortasse intelligit horum ministros, ethnicorum, inquam, disertos et poetas : quippe hos iniquos do- lososque appellat, utpote deceptores ac mendaces. Ait enim : Vers. 1. Judica me, Deus, et discerne causam meam de gente non sancta, etc. Tu, inquam, mihi judex esto, Domine, qui nen f. 218) (A f. b, B f. 157, I f. 219, L f. b) Kúpià-
PG 69:1014ἡ σωτηρία τοῦ προσώπου μου ὁ Θεός μου.» Τούτων δὲ τὴν ἑρμηνείαν φθάσαντες εἰρήκαμεν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΒ. «Ψαλμὸς τῷ Δαβίδ.» (α φ. 232 β, β φ. 157, ι φ. 219, λ φ. 115 β) Κύριλλος ὁ θεῖός φησιν, ὡς ἐν μὲν τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ τὸ τοῦ Ἰσραὴλ εἰσεκομίσθη πρόσωπον, οἷα δὴ τὴν κλῆσιν ἑαυτοῦ τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς εἰδὸς, καὶ δεδιψηκὸς δὲ οὕτω τὸ προσοικειοῦσθαι λοιπὸν διὰ πίστεως τῷ Θεῷ· ἐν δέ γε τῷ προκειμένῳ ψαλμῷ τὸ τῆς τῶν ἐθνῶν πληθύος εἰσκομίζεται πρόσωπον, σωθῆναι παρακαλούντων διὰ πίστεως τῆς εἰς Χριστόν. Βούλονται δὲ καὶ βασανισθῆναι τὴν αἰτίαν ὑφ’ ἧς διολώλασιν· αὕτη δὲ ἦν ἡ τοῦ διαβόλου σκαιότης, καὶ ᾑ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων πλεονεξία· τούτους γὰρ καὶ ἀνόσιον ἔθνος ὀνομάζουσιν· ἢ τάχα που καὶ τοὺς τῆς ἐκείνων ἀνοσιότητος ὑπουργοὺς, τοὺς Ἑλλήνων φημὶ λογάδας καὶ ποιητάς· τούτους δὲ καὶ ἀδίκους καὶ δολίους ὀνομάζουσιν, ὡς ἀπαταιῶνας καὶ ψεύστας. Φησὶ γάρ· «Κρῖνόν μοι, ὁ Θεὸς, καὶ δίκασον τὴν δίκην μου ἐξ ἔθνους οὐχ ὁσίου, κ.τ.λ.» (α φ.
Κύριε, ὁ μὴ ἐξ ἀκροάσεως δικάζων, ἀλλ' ἐξ ἐπιστή- μῆς τὸ δίκαιον ἐπιφέρων,καὶ τῆς τοῦ Σατανᾶ πλεον- εξίας καὶ τῶν ἀλλοτρίων άλλων ? δαιμόνων απάλλαξον. Ανθρωπον γὰρ τὸν διάβολον καὶ Ἡσαΐας ὀνομάζει λέγων· Αἰγύπτιον ἄνθρωπον, καὶ οὐ Θεὸν εἶπον βοηθῆσαι αὐτοῖς. "Οτι σὺ εἶ, ὁ Θεός, κραταίωμά μου, κ. τ. λ. τομῆς μεταγινώσκοντες, κραταίωμα ἑαυτῶν τὸν Θεὸν ἐπιγράφονται· καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, τοῦτον ἰσχὺν ἑαυτῶν τίθενται· καὶ οἱ αἰχμάλωτοι παρ' ἄλλου λυτρωθῆναι οὐκ ἐλπίζουσιν. Οτ' ἂν δὲ οἱ μὴ πιστεύω σαντες Θεῷ λέγωσιν, ὅτι Σὺ εἶ, ὁ Θεὸς, κραταίωμά μου, φαμὲν ὅτι Θεός ἐστιν τῶν ὅλων δημιουργός, καὶ πάντα πρὸς τὸ εὖ εἶναι συνέχων· αὐτὸς κρα ταίωμα τῶν ὅλων, κατά γε τὴν ἐν ἀρχῇ τῇ κοινῇ φύσει δοθεῖσαν χάριν. Εἰ δὲ προσκεκρουκασιν τινες, ὅλισθον ὑπομείναντες προαιρετικὸν, καὶ μακρὰν γε- γόνασι Θεοῦ, διά τε τῆς ἁμαρτίας, καὶ προσέτι τοῦ λατρεῦσαι παρ' αὐτὸν τῇ κτίσει . . οὐδὲν [κωλύει] κραταίωμα καὶ αὐτὸν εἶναι λέγειν τὸν Θεόν. Αλλ' εξώσθησαν διὰ τὴν μεταξὺ χωρήσασαν ἁμαρτίαν, καταθλίβοντος καὶ ἐγκειμένου τοῦ Σατανά, σκυθρωπάζειν παρασκευάζοντος διὰ προσδοκίαν. Μῶς γὰρ ἦν ἔχειν δύνασθαι τὸ χρῆναι δὴ χαίρειν τοῖς ὅσον οὐδέπω κολασθησομένοις διὰ τὴν ἁμαρτίαν ; Ἵνα εἰ ἀπώσω με, κ. τ. λ. καὶ (Α 1. 239. Οἱ τῆς ἐν Χριστῷ ἐπιθυμοῦντες κλή σεως, ἐπιταχύνουσι ταύτην, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπο- στροφὴν λυθῆναι παρακαλοῦσιν, ἵνα μὴ ἐπὶ πλέον ἐκθλίβῃ αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς. Καὶ οἱ δορυάλωτοι εἰδότες ὡς παρὰ Θεοῦ ἦν αὐτοῖς τὸ κρατεῖν, εἰκότως ἀπο ωσμὸν Θεοῦ τὸ κρατεῖσθαι ὀνομάζουσι. Τὸ δὲ, ἵνα τί; οὐχ ὡς ἐγκαλοῦντες ἢ ἀποδυσπετοῦντες λέγουσιν, ἀλλ' ὡς τῆς κακοπαθείας πέρας ἔχειν ὀφειλούσης διὰ τὸν ἔλεον. "Ινα τί γάρ, φασί, Κύριε, τὸ σὸν οὐκ ἐπιτε- λεῖται, ὅπερ ἐστὶν ὁ ἔλεος, ἀλλὰ τὸ ἐξ ἡμῶν πλεον έξει; Εξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου. (Α. Ι. 233, Ε Έναργῶς γὰρ ἐν τούτοις τὸν διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ κατασημαίνουσι φωτισμόν. Τοῦτο γὰρ καὶ πάλαι θεὸς διὰ φωνής Ησαίου καθυπισχνείται λέγων· « Ποιήσω αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιά εἰς εὐθεῖαν. » Καὶ πρὸς αὐτὸν λέγεται τὸν Υἱόν· Ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην, γενοῦ εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλμοὺς τυφλών, » Ικετεύουσι δὴ τὸν ἐν τοῖς οὐ- ρανοῖς Θεὸν καὶ Πατέρα, τὸ ἴδιον αὐτοῖς ἀποστείλαι φῶς, τουτέστι τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ θεοπρεπῶς ἀπαστράψαντα Λόγον, ὃν δὴ καὶ ἀλήθειαν ὀνομάζουσιν, ἀντιδιαστέλλοντες τοῖς ψευδωνύμοις θεοίς. Καὶ γὰρ ἦν ἀκόλουθον, ἀποπηδώντας αὐτοὺς τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, καὶ πρὸς τὸ φῶς τρέχοντας τὸ ἀληθινὸν, ταῖς τοιαύ- ταις κεχρῆσθαι φωναῖς. Καὶ αὐτὸς δὲ περὶ ἑαυτοῦ 1013. IN PSALMUM XLH. A ex auditu judicas, sed scienter jus dicis, meque [num (A f. 232, I f. b, L f. b) Kal oi èx nɛpi- b) f. 80, f. b) Isa. XXXI, B C D Satanæ aliorumque dæmonum importunitati sub trahe. Nam diabolum hominis nomine nuncupat Isaias dicens : Ægyptium hominem, non Deum, sibi opem tulisse aiunt. Vers. 2. Quia tu es, Deus, fortitudo mea, etc. Resipiscentes illi etiam qui de circumcisione sunt, Deum fortitudinem suam deprædicant : et qui ex ethnicis crediderunt, hunc ipsum robur suum esse judicant captivi denique ab alio servari non sperant. Cum vero etiam illi qui nondum Deo cre- diderunt, aiunt nihilominus Deum esse fortitudi- nem suam, tunc dicimus intelligendum esse Deum omnium creatorem, atque omnia conservantem con- tinentemque, pro impertita communi naturæ jam inde ab initio gratia. Quod si nonnulli offenderunt, lapsum passi voluntarium, seque procul Deo pec- cantes removerunt, cultum quoque præ illo crea- turæ exhibentes, nihil tamen vetat quominus et hi fortitudinem seu conservatorem suum dicant Deum. Cæteroquin hi ob interpositum peccatum expulsi sunt, affligente et opprimente eos Satana, et tristi- tiam injiciente ob gratiæ dilationem. Nam quo pacto ii lætari possent qui mox propemodum cb peccatum puniendi erant? Quare me repulisti? etc. Qui se ad Christum optant vocari, id videlicet studiose satagunt, et Dei aversionem cessare orant, ne ipsos diutius Satanas vexet. Captivi pariter gnari suam olim potentiam a Deo datam fuisse, merito præsentem captivitatem divini repudii no- mine appellant. Dicunt autem quare ? non quasi ex- postulantes aut stomachantes, sed quia calamitas ipsorum ob Dei misericordiam finem debeat nan- cisci. Quare enim, aiunt, Domine, partes tuæ non implentur, quæ misericordiæ sunt; nostra autem calamitas prævalet ? Vers. 3. Emitte lucem tuam et veritatem tuam. Perspicue his verbis significant universalis nostri Servatoris Christi illuminationem. Id enim olim quoque Isaiæ voce promisit Deus dicens : EM- ciam illis ex tenebris lucem, et aspera in planitiem redigenda curabo 1. Quin ipsi Filio dicitur : • Ecce dedi te in foedus, esto lux gentium, et cæco- rum oculos resera 47. » Orant profecto eum, qui est in coelis, Patrem Deum, ut suum ad ipsos lu men mittat, nempe effulgens divinitus ex ipsius substantia Verbum, quod etiam veritatis nomine indigitant, ut a falsi nominis diis distinguant. Con gruum quippe crat, recedentes a prisco errore, al- que ad lucem veram properantes, hujusmodi voca bulis uti. Certe et ipse Christus de semet ait : • Ego sum lux (1) et veritas et vita 18. Porro 1:1 ss Joan. xiv, 6. 3. "Isa. XLII, 16. 17 Ibid. 7. (1) Ita est in codice A, qw;, lux, cum tamen constans lectio Joannis sit ¿õ6;, via.
232 β) Σὺ, φησὶν, αὐτὸς γενοῦ μοι κριτὴς, Κύριε, ὁ μὴ ἐξ ἀκροάσεως δικάζων, ἀλλ’ ἐξ ἐπιστήμης τὸ δίκαιον ἐπιφέρων, καὶ τῆς τοῦ Σατανᾶ πλεονεξίας καὶ τῶν ἀλλοτρίων [ νυμ ἄλλων ] δαιμόνων ἀπάλλαξον. Ἄνθρωπον γὰρ τὸν διάβολον καὶ Ἡσαί̈ας ὀνομάζει λέγων· Αἰγύπτιον ἄνθρωπον, καὶ οὐ Θεὸν εἶπον βοηθῆσαι αὐτοῖς. «Ὅτι σὺ εἶ, ὁ Θεὸς, κραταίωμά μου, κ.τ.λ.» (α φ. 232, ι φ. 219 β, λ φ. 115 β) Καὶ οἱ ἐκ περιτομῆς μεταγινώσκοντες, κραταίωμα ἑαυτῶν τὸν Θεὸν ἐπιγράφονται· καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, τοῦτον ἰσχὺν ἑαυτῶν τίθενται· καὶ οἱ αἰχμάλωτοι παρ’ ἄλλου λυτρωθῆναι οὐκ ἐλπίζουσιν. Ὅτ’ ἂν δὲ οἱ μὴ πιστεύσαντες Θεῷ λέγωσιν, ὅτι Σὺ εἶ, ὁ Θεὸς, κραταίωμά μου, φαμὲν ὅτι Θεός ἐστιν τῶν ὄλων δημιουργὸς, καὶ πάντα πρὸς τὸ εὖ εἶναι συνέχων· αὐτὸς κραταίωμα τῶν ὅλων, κατά γε τὴν ἐν ἀρχῇ τῇ κοινῇ φύσει δοθεῖσαν χάριν. Εἰ δὲ προσκεκρούκασίν τινες, ὄλισθον ὑπομείναντες προαιρετικὸν, καὶ μακρὰν γεγόνασι Θεοῦ, διά τε τῆς ἁμαρτίας, καὶ προσέτι τοῦ λατρεῦσαι παρ’ αὐτὸν τῇ κτίσει.. οὐδὲν [κωλύει] κραταίωμα καὶ αὐτὸν εἶναι λέγειν τὸν Θεόν.
Κύριε, ὁ μὴ ἐξ ἀκροάσεως δικάζων, ἀλλ' ἐξ ἐπιστή- μῆς τὸ δίκαιον ἐπιφέρων,καὶ τῆς τοῦ Σατανᾶ πλεον- εξίας καὶ τῶν ἀλλοτρίων άλλων ? δαιμόνων απάλλαξον. Ανθρωπον γὰρ τὸν διάβολον καὶ Ἡσαΐας ὀνομάζει λέγων· Αἰγύπτιον ἄνθρωπον, καὶ οὐ Θεὸν εἶπον βοηθῆσαι αὐτοῖς. "Οτι σὺ εἶ, ὁ Θεός, κραταίωμά μου, κ. τ. λ. τομῆς μεταγινώσκοντες, κραταίωμα ἑαυτῶν τὸν Θεὸν ἐπιγράφονται· καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύσαντες, τοῦτον ἰσχὺν ἑαυτῶν τίθενται· καὶ οἱ αἰχμάλωτοι παρ' ἄλλου λυτρωθῆναι οὐκ ἐλπίζουσιν. Οτ' ἂν δὲ οἱ μὴ πιστεύω σαντες Θεῷ λέγωσιν, ὅτι Σὺ εἶ, ὁ Θεὸς, κραταίωμά μου, φαμὲν ὅτι Θεός ἐστιν τῶν ὅλων δημιουργός, καὶ πάντα πρὸς τὸ εὖ εἶναι συνέχων· αὐτὸς κρα ταίωμα τῶν ὅλων, κατά γε τὴν ἐν ἀρχῇ τῇ κοινῇ φύσει δοθεῖσαν χάριν. Εἰ δὲ προσκεκρουκασιν τινες, ὅλισθον ὑπομείναντες προαιρετικὸν, καὶ μακρὰν γε- γόνασι Θεοῦ, διά τε τῆς ἁμαρτίας, καὶ προσέτι τοῦ λατρεῦσαι παρ' αὐτὸν τῇ κτίσει . . οὐδὲν [κωλύει] κραταίωμα καὶ αὐτὸν εἶναι λέγειν τὸν Θεόν. Αλλ' εξώσθησαν διὰ τὴν μεταξὺ χωρήσασαν ἁμαρτίαν, καταθλίβοντος καὶ ἐγκειμένου τοῦ Σατανά, σκυθρωπάζειν παρασκευάζοντος διὰ προσδοκίαν. Μῶς γὰρ ἦν ἔχειν δύνασθαι τὸ χρῆναι δὴ χαίρειν τοῖς ὅσον οὐδέπω κολασθησομένοις διὰ τὴν ἁμαρτίαν ; Ἵνα εἰ ἀπώσω με, κ. τ. λ. καὶ (Α 1. 239. Οἱ τῆς ἐν Χριστῷ ἐπιθυμοῦντες κλή σεως, ἐπιταχύνουσι ταύτην, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπο- στροφὴν λυθῆναι παρακαλοῦσιν, ἵνα μὴ ἐπὶ πλέον ἐκθλίβῃ αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς. Καὶ οἱ δορυάλωτοι εἰδότες ὡς παρὰ Θεοῦ ἦν αὐτοῖς τὸ κρατεῖν, εἰκότως ἀπο ωσμὸν Θεοῦ τὸ κρατεῖσθαι ὀνομάζουσι. Τὸ δὲ, ἵνα τί; οὐχ ὡς ἐγκαλοῦντες ἢ ἀποδυσπετοῦντες λέγουσιν, ἀλλ' ὡς τῆς κακοπαθείας πέρας ἔχειν ὀφειλούσης διὰ τὸν ἔλεον. "Ινα τί γάρ, φασί, Κύριε, τὸ σὸν οὐκ ἐπιτε- λεῖται, ὅπερ ἐστὶν ὁ ἔλεος, ἀλλὰ τὸ ἐξ ἡμῶν πλεον έξει; Εξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου. (Α. Ι. 233, Ε Έναργῶς γὰρ ἐν τούτοις τὸν διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χριστοῦ κατασημαίνουσι φωτισμόν. Τοῦτο γὰρ καὶ πάλαι θεὸς διὰ φωνής Ησαίου καθυπισχνείται λέγων· « Ποιήσω αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιά εἰς εὐθεῖαν. » Καὶ πρὸς αὐτὸν λέγεται τὸν Υἱόν· Ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην, γενοῦ εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοίξαι ὀφθαλμοὺς τυφλών, » Ικετεύουσι δὴ τὸν ἐν τοῖς οὐ- ρανοῖς Θεὸν καὶ Πατέρα, τὸ ἴδιον αὐτοῖς ἀποστείλαι φῶς, τουτέστι τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ θεοπρεπῶς ἀπαστράψαντα Λόγον, ὃν δὴ καὶ ἀλήθειαν ὀνομάζουσιν, ἀντιδιαστέλλοντες τοῖς ψευδωνύμοις θεοίς. Καὶ γὰρ ἦν ἀκόλουθον, ἀποπηδώντας αὐτοὺς τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, καὶ πρὸς τὸ φῶς τρέχοντας τὸ ἀληθινὸν, ταῖς τοιαύ- ταις κεχρῆσθαι φωναῖς. Καὶ αὐτὸς δὲ περὶ ἑαυτοῦ 1013. IN PSALMUM XLH. A ex auditu judicas, sed scienter jus dicis, meque [num (A f. 232, I f. b, L f. b) Kal oi èx nɛpi- b) f. 80, f. b) Isa. XXXI, B C D Satanæ aliorumque dæmonum importunitati sub trahe. Nam diabolum hominis nomine nuncupat Isaias dicens : Ægyptium hominem, non Deum, sibi opem tulisse aiunt. Vers. 2. Quia tu es, Deus, fortitudo mea, etc. Resipiscentes illi etiam qui de circumcisione sunt, Deum fortitudinem suam deprædicant : et qui ex ethnicis crediderunt, hunc ipsum robur suum esse judicant captivi denique ab alio servari non sperant. Cum vero etiam illi qui nondum Deo cre- diderunt, aiunt nihilominus Deum esse fortitudi- nem suam, tunc dicimus intelligendum esse Deum omnium creatorem, atque omnia conservantem con- tinentemque, pro impertita communi naturæ jam inde ab initio gratia. Quod si nonnulli offenderunt, lapsum passi voluntarium, seque procul Deo pec- cantes removerunt, cultum quoque præ illo crea- turæ exhibentes, nihil tamen vetat quominus et hi fortitudinem seu conservatorem suum dicant Deum. Cæteroquin hi ob interpositum peccatum expulsi sunt, affligente et opprimente eos Satana, et tristi- tiam injiciente ob gratiæ dilationem. Nam quo pacto ii lætari possent qui mox propemodum cb peccatum puniendi erant? Quare me repulisti? etc. Qui se ad Christum optant vocari, id videlicet studiose satagunt, et Dei aversionem cessare orant, ne ipsos diutius Satanas vexet. Captivi pariter gnari suam olim potentiam a Deo datam fuisse, merito præsentem captivitatem divini repudii no- mine appellant. Dicunt autem quare ? non quasi ex- postulantes aut stomachantes, sed quia calamitas ipsorum ob Dei misericordiam finem debeat nan- cisci. Quare enim, aiunt, Domine, partes tuæ non implentur, quæ misericordiæ sunt; nostra autem calamitas prævalet ? Vers. 3. Emitte lucem tuam et veritatem tuam. Perspicue his verbis significant universalis nostri Servatoris Christi illuminationem. Id enim olim quoque Isaiæ voce promisit Deus dicens : EM- ciam illis ex tenebris lucem, et aspera in planitiem redigenda curabo 1. Quin ipsi Filio dicitur : • Ecce dedi te in foedus, esto lux gentium, et cæco- rum oculos resera 47. » Orant profecto eum, qui est in coelis, Patrem Deum, ut suum ad ipsos lu men mittat, nempe effulgens divinitus ex ipsius substantia Verbum, quod etiam veritatis nomine indigitant, ut a falsi nominis diis distinguant. Con gruum quippe crat, recedentes a prisco errore, al- que ad lucem veram properantes, hujusmodi voca bulis uti. Certe et ipse Christus de semet ait : • Ego sum lux (1) et veritas et vita 18. Porro 1:1 ss Joan. xiv, 6. 3. "Isa. XLII, 16. 17 Ibid. 7. (1) Ita est in codice A, qw;, lux, cum tamen constans lectio Joannis sit ¿õ6;, via.
PG 69:1016Ἀλλ’ ἐξώσθησαν διὰ τὴν μεταξὺ χωρήσασαν ἁμαρτίαν, καταθλίβοντος καὶ ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ, καὶ σκυθρωπάζειν παρασκευάζοντος διὰ προσδοκίαν. Πῶς γὰρ ἦν ἔχειν δύνασθαι τὸ χρῆναι δὴ χαίρειν τοῖς ὅσον οὐδέπω κολασθησομένοις διὰ τὴν ἁμαρτίαν; «Ἵνα τί ἀπώσω με, κ.τ.λ.» (α φ. 232. β) Οἱ τῆς ἐν Χριστῷ ἐπιθυμοῦντες κλήσεως, ἐπιταχύνουσι ταύτην, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀποστροφὴν λυθῆναι παρακαλοῦσιν, ἵνα μὴ ἐπὶ πλέον ἐκθλίβῃ αὐτοὺς ὁ Σατανᾶς. Καὶ οἱ δορυάλωτοι εἰδότες ὡς παρὰ Θεοῦ ἦν αὐτοῖς τὸ κρατεῖν, εἰκότως ἀπωσμὸν Θεοῦ τὸ κρατεῖσθαι ὀνομάζουσι. Τὸ δὲ, ἵνα τί; οὐχ ὡς ἐγκαλοῦντες ἢ ἀποδυσπετοῦντες λέγουσιν, ἀλλ’ ὡς τῆς κακοπαθείας πέρας ἔχειν ὀφειλούσης διὰ τὸν ἔλεον. Ἵνα τί γὰρ, φασὶ, Κύριε, τὸ σὸν οὐκ ἐπιτελεῖται, ὅπερ ἐστὶν ὁ ἔλεος, ἀλλὰ τὸ ἐξ ἡμῶν πλεονέξει; «Ἐξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου.» (α φ. 233, ε φ. 80, ι φ. 219 β) Ἐναργῶς γὰρ ἐν τούτοις τὸν διὰ τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ κατασημαίνουσι φωτισμόν. Τοῦτο γὰρ καὶ πάλαι Θεὸς διὰ φωνῆς Ἡσαί̈ου καθυπισχνεῖται λέγων·
φησιν ὁ Χριστός· . Εγώ είμι τὸ φῶς, καὶ ἡ ἀλήθεια, Β καὶ ἡ ζωή, ο Οὐχ ἕτερον δὲ τὸ φῶς τῆς ἀληθείας κατ' οὐσίαν (ἀμφότερα γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός), ἀλλ' ἐπινοίᾳ μόνῃ· καθ' δ γὰρ σκιᾶς καὶ ψεύδους ἐλευθε μου, ἀλήθεια· καθ' ὁ δὲ πλάνης καὶ ἀγνοίας, φῶς ἐστιν. Αποσταλῆναι μέντοι αἰτοῦσε τὸ φῶς καὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς μὴ ἔχοντες ταῦτα δηλαδή. Οἱ δὲ αἰχμάλωτοι ὡς ἐν σκότει ταῖς συμφοραῖς διάγοντες καὶ ταῖς θλίψεσι, τὴν τούτων ἀπαλλαγὴν φῶς ὀνομά ζουσι, καὶ τὴν ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν τοῦ Θεοῦ ἀντι- ληψιν. Αὐτά με ὡδήγησαν, καὶ ἀγαγόν με εἰς ὄρος ἁγιόν σου καὶ εἰς τὰ σκηνώματά σου. φασὶν ἀντὶ τοῦ, ὁδηγήσουσιν, χρόνον ἀντὶ χρόνου λαβόντες. Οὐ γὰρ ὡς ἤδη τοῦ θείου φωτὸς ἐν μεθέξει γεγονότες, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπιδραξάμενος, δι' αὐτῶν ὁδηγεῖσθαι διατείνονται, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ὡς εἰ ἐν μεθέξει γένοιντο φωτός τε καὶ ἀληθείας, οδηγηθήσονται εἰς τὸ ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ καὶ εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ. Οτι δὲ χρόνος ἀντὶ τοῦ χρόνου παρελήφθη, διδάξεων ἂν εὐκόλως ἡ τῶν ἐφεξῆς στίχων ἀπόδησις. Οἱ αὐτοὶ γάρ φασιν, ὅτι Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστή ριον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐξομολογήσομαί σοι. Ὁ δὲ νοῦς οὗτος· Εξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου, ἅτινα οδηγήσει με καὶ ἄξει με εἰς τὸ οὐράνιον ὄρος καὶ τὰ ἐν αὐτῷ σκηνώματα. Η δρος ἅγιον Ἐκκλησίαν νοοῦμεν· οὕτω γὰρ αὐτὴν ὀνομάζειν ἔθος τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἅτε δὴ καὶ ὑψοῦ κειμένην νοη- τῶς, καὶ χθαμαλὸν ἔχουσαν οὐδέν. Ἡ γὰρ τῶν εἰς Χριστὸν πιστευσάντων πληθὺς οὐκ ἀξιοῖ φρονεῖν τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς πολιτεύεται, κἂν ἐπὶ γῆς περιπατῇ. Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ, ἐξ ἐθνῶν εἴη προσώπου, προσεπάγουσι τοῖς ἄλλοις καὶ ταῦτα, ὡς οὔπω μὲν εἰσελάσαντες εἰς τὸ θυσιαστή ριον τοῦ Θεοῦ, εἰσελευσόμενοι δὲ κατὰ τὸν τῆς κλή σεως καιρὸν εἰς τὸ θεῖον καὶ πάναγνον τοῦ Σωτῆρος θυσιαστήριον, τουτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ τὴν ἁγίαν καὶ καθαρωτάτην καὶ ἀναίμακτον τελοῦμεν λατρείαν καὶ ἀντὶ τοῦ λεπτοῦ καὶ συνθέτου θυμιάματος, προς- η κομίζομεν τῷ Θεῷ τὰς δοξολογίας, ο άπερ κιθάρα χρώμενοι. Καὶ τὸν ἐκ τοῦ πράγματος δὲ καρπόν. ὡς εὖ εἰδότες ὅποι ἔσται, φασὶ πρὸς τὸν Θεὸν τὸν εὐ φραίνοντα τὴν νεότητά μου. Νεότητα δὲ οὐ σωματικὴν ἐν τούτοις νοοῦμεν, νοητὴν δὲ μᾶλλον, τὴν ὡς ἄν γε φημί, ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς παρὰ Θεοῦ τελουμένην. Ἐκδύσασθε γάρ, φησί, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τον φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης, καὶ ἐνδύσασθε τὸν νέον τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν ὁσι τητι καὶ δικαιοσύνῃ. Περὶ οὗ καὶ ὁ Γάλλων φησίν a veritate substantialiter non differt, quia id A utrumque est Filius Dei, sed notione tantummodo . nam quatenus tenebris et mendacio liberat, veritas est; quatenus autem ab errore et inscitia, lux est (1). . Ut lux veritasque mittantur rogant, quia his vi- delicet carent. Captivi vero, ceu qui in tenebris calamitatibusque versantur ac pressuris, harum de- pulsionem nec non veram firmamque Dei opitula- tionein lucis nomine denotant, Vers. 5. Ipsa me deduxerunt, et adduxerunt in mon- tem sanctum tuum et in tabernacula tua. Beduxerunt dicunt pro deducent, tempus pro tem- wore usurpantes. Non enim quasi jam divini lumi- nis participes, veritatemque assecuti, ab his se deduci affirmant; sed illud potius aiunt, føre ut, si ļumine ac veritate potientur, in sanctum illius mon- tem ejusdemque tabernacula ducantur. Profecto quod hic tempus pro tempore positum fuerit, facile (focebit subsequentium versiculorum tenor. Nam- que iidem homines dicunt se introituros ad ipsius altare, et illi confessuros. Loci vero sententia hæc est: Emmitte lucem tuam et veritatem tuam, quæ me deducent adducentque in cœlestem mon- tem et quæ ibi sunt tabernacula. Vel sanctum mon- tem intelligamus Ecclesiam; quam sic reapse no- pinare solent sancti prophetæ, ceu in sublimi in- tellectualiter positam, nihilque humi repens haben- tem. Nam credentium in Christum multitudo de- dignatur terrestria sapere; et quanquam in terra subulat, conversatur in coelis, Vers. 4. Et introibo ad altare Dei. (A f. 233, Bf. b, I f. 220) Td, wdńynoar, Quod si forte in ethnicorum persona sermo fit, (A f. b, B f. 158, I f. b) E! & xxl èx toū hoc quoque supra dictis addunt, quod nondum qui- dem ad Dei altare introiverint, sed tamen vocatio- nis tempore sint introituri ad divinum et sacro- sanctum Servatoris altare, id est ad Ecclesiam, in qua sanctum purissimumque et incruentum cultum peragimus, et pro tenui compositoque thymiamate laudationes Deo afferimus, cithara veluti utentes. Ejus autem rei fructus quandonam sit exstiturus, prohe scientes, Deum alloquuntur ceu qui ipsorum " juventutem lætificet. Juventutem vero hic haud corporalem cogitemus, sed intellectualem potius, illam, inquam, quæ per mentis renovationem a Deo perficitur. Exuite, inquit Scriptura ", veterem ho- minem erroris concupiscentiis corruptum, et in- duite novum qui a Deo in sanctitate et justitia con- ditus fuit. De quo etiam Psalmista dicit : . Reno- vabitur ut aquilæ juventus tua ",, in qua nimi- " Coloss. 111, 9, 10. Psal. cit, 5. (t) Fortasse aliqua vocabulorum perturbatio Græco textui accidit, quem tanıen retinui. Mallem Œrte, quatenus inscitia ac mendacio liberat, veri- D • tas est; quatenus autem tenebris et aberratione, Lux est. 8. CYRILLE ALEXANDRINI ARCHIEP.
«Ποιήσω αὐτοῖς τὸ σκότος εἰς φῶς, καὶ πάντα τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν.» Καὶ πρὸς αὐτὸν λέγεται τὸν Υἱόν· Ἰδοὺ δέδωκά σε εἰς διαθήκην, γενοῦ εἰς φῶς ἐθνῶν, ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς τυφλῶν.« Ἱκετεύουσι δὴ τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς Θεὸν καὶ Πατέρα, τὸ ἴδιον αὐτοῖς ἀποστεῖλαι φῶς, τουτέστι τὸν ἐκ τῆς οὐσίας αὐτοῦ θεοπρεπῶς ἀπαστράψαντα Λόγον, ὃν δὴ καὶ ἀλήθειαν ὀνομάζουσιν, ἀντιδιαστέλλοντες τοῖς ψευδωνύμοις θεοῖς. Καὶ γὰρ ἦν ἀκόλουθον, ἀποπηδῶντας αὐτοὺς τῆς ἀρχαίας ἀπάτης, καὶ πρὸς τὸ φῶς τρέχοντας τὸ ἀληθινὸν, ταῖς τοιαύταις κεχρῆσθαι φωναῖς. Καὶ αὐτὸς δὲ περὶ ἑαυτοῦ φησιν ὁ Χριστός· »Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή.« Οὐχ ἕτερον δὲ τὸ φῶς τῆς ἀληθείας κατ’ οὐσίαν (ἀμφότερα γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱὸς), ἀλλ’ ἐπινοίᾳ μόνῃ· καθ’ ὃ γὰρ σκιᾶς καὶ ψεύδους ἐλευθεροῖ, ἀλήθεια· καθ’ ὃ δὲ πλάνης καὶ ἀγνοίας, φῶς ἐστιν. Ἀποσταλῆναι μέντοι αἰτοῦσι τὸ φῶς καὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς μὴ ἔχοντες ταῦτα δηλαδή. Οἱ δὲ αἰχμάλωτοι ὡς ἐν σκότει ταῖς συμφοραῖς διάγοντες καὶ ταῖς θλίψεσι, τὴν τούτων ἀπαλλαγὴν φῶς ὀνομάζουσι, καὶ τὴν ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν τοῦ Θεοῦ ἀντίληψιν.
φησιν ὁ Χριστός· . Εγώ είμι τὸ φῶς, καὶ ἡ ἀλήθεια, Β καὶ ἡ ζωή, ο Οὐχ ἕτερον δὲ τὸ φῶς τῆς ἀληθείας κατ' οὐσίαν (ἀμφότερα γάρ ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Υἱός), ἀλλ' ἐπινοίᾳ μόνῃ· καθ' δ γὰρ σκιᾶς καὶ ψεύδους ἐλευθε μου, ἀλήθεια· καθ' ὁ δὲ πλάνης καὶ ἀγνοίας, φῶς ἐστιν. Αποσταλῆναι μέντοι αἰτοῦσε τὸ φῶς καὶ τὴν ἀλήθειαν, ὡς μὴ ἔχοντες ταῦτα δηλαδή. Οἱ δὲ αἰχμάλωτοι ὡς ἐν σκότει ταῖς συμφοραῖς διάγοντες καὶ ταῖς θλίψεσι, τὴν τούτων ἀπαλλαγὴν φῶς ὀνομά ζουσι, καὶ τὴν ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν τοῦ Θεοῦ ἀντι- ληψιν. Αὐτά με ὡδήγησαν, καὶ ἀγαγόν με εἰς ὄρος ἁγιόν σου καὶ εἰς τὰ σκηνώματά σου. φασὶν ἀντὶ τοῦ, ὁδηγήσουσιν, χρόνον ἀντὶ χρόνου λαβόντες. Οὐ γὰρ ὡς ἤδη τοῦ θείου φωτὸς ἐν μεθέξει γεγονότες, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπιδραξάμενος, δι' αὐτῶν ὁδηγεῖσθαι διατείνονται, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ὡς εἰ ἐν μεθέξει γένοιντο φωτός τε καὶ ἀληθείας, οδηγηθήσονται εἰς τὸ ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ καὶ εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ. Οτι δὲ χρόνος ἀντὶ τοῦ χρόνου παρελήφθη, διδάξεων ἂν εὐκόλως ἡ τῶν ἐφεξῆς στίχων ἀπόδησις. Οἱ αὐτοὶ γάρ φασιν, ὅτι Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστή ριον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐξομολογήσομαί σοι. Ὁ δὲ νοῦς οὗτος· Εξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου, ἅτινα οδηγήσει με καὶ ἄξει με εἰς τὸ οὐράνιον ὄρος καὶ τὰ ἐν αὐτῷ σκηνώματα. Η δρος ἅγιον Ἐκκλησίαν νοοῦμεν· οὕτω γὰρ αὐτὴν ὀνομάζειν ἔθος τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἅτε δὴ καὶ ὑψοῦ κειμένην νοη- τῶς, καὶ χθαμαλὸν ἔχουσαν οὐδέν. Ἡ γὰρ τῶν εἰς Χριστὸν πιστευσάντων πληθὺς οὐκ ἀξιοῖ φρονεῖν τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλ' ἐν οὐρανοῖς πολιτεύεται, κἂν ἐπὶ γῆς περιπατῇ. Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ, ἐξ ἐθνῶν εἴη προσώπου, προσεπάγουσι τοῖς ἄλλοις καὶ ταῦτα, ὡς οὔπω μὲν εἰσελάσαντες εἰς τὸ θυσιαστή ριον τοῦ Θεοῦ, εἰσελευσόμενοι δὲ κατὰ τὸν τῆς κλή σεως καιρὸν εἰς τὸ θεῖον καὶ πάναγνον τοῦ Σωτῆρος θυσιαστήριον, τουτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ τὴν ἁγίαν καὶ καθαρωτάτην καὶ ἀναίμακτον τελοῦμεν λατρείαν καὶ ἀντὶ τοῦ λεπτοῦ καὶ συνθέτου θυμιάματος, προς- η κομίζομεν τῷ Θεῷ τὰς δοξολογίας, ο άπερ κιθάρα χρώμενοι. Καὶ τὸν ἐκ τοῦ πράγματος δὲ καρπόν. ὡς εὖ εἰδότες ὅποι ἔσται, φασὶ πρὸς τὸν Θεὸν τὸν εὐ φραίνοντα τὴν νεότητά μου. Νεότητα δὲ οὐ σωματικὴν ἐν τούτοις νοοῦμεν, νοητὴν δὲ μᾶλλον, τὴν ὡς ἄν γε φημί, ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς παρὰ Θεοῦ τελουμένην. Ἐκδύσασθε γάρ, φησί, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τον φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης, καὶ ἐνδύσασθε τὸν νέον τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν ὁσι τητι καὶ δικαιοσύνῃ. Περὶ οὗ καὶ ὁ Γάλλων φησίν a veritate substantialiter non differt, quia id A utrumque est Filius Dei, sed notione tantummodo . nam quatenus tenebris et mendacio liberat, veritas est; quatenus autem ab errore et inscitia, lux est (1). . Ut lux veritasque mittantur rogant, quia his vi- delicet carent. Captivi vero, ceu qui in tenebris calamitatibusque versantur ac pressuris, harum de- pulsionem nec non veram firmamque Dei opitula- tionein lucis nomine denotant, Vers. 5. Ipsa me deduxerunt, et adduxerunt in mon- tem sanctum tuum et in tabernacula tua. Beduxerunt dicunt pro deducent, tempus pro tem- wore usurpantes. Non enim quasi jam divini lumi- nis participes, veritatemque assecuti, ab his se deduci affirmant; sed illud potius aiunt, føre ut, si ļumine ac veritate potientur, in sanctum illius mon- tem ejusdemque tabernacula ducantur. Profecto quod hic tempus pro tempore positum fuerit, facile (focebit subsequentium versiculorum tenor. Nam- que iidem homines dicunt se introituros ad ipsius altare, et illi confessuros. Loci vero sententia hæc est: Emmitte lucem tuam et veritatem tuam, quæ me deducent adducentque in cœlestem mon- tem et quæ ibi sunt tabernacula. Vel sanctum mon- tem intelligamus Ecclesiam; quam sic reapse no- pinare solent sancti prophetæ, ceu in sublimi in- tellectualiter positam, nihilque humi repens haben- tem. Nam credentium in Christum multitudo de- dignatur terrestria sapere; et quanquam in terra subulat, conversatur in coelis, Vers. 4. Et introibo ad altare Dei. (A f. 233, Bf. b, I f. 220) Td, wdńynoar, Quod si forte in ethnicorum persona sermo fit, (A f. b, B f. 158, I f. b) E! & xxl èx toū hoc quoque supra dictis addunt, quod nondum qui- dem ad Dei altare introiverint, sed tamen vocatio- nis tempore sint introituri ad divinum et sacro- sanctum Servatoris altare, id est ad Ecclesiam, in qua sanctum purissimumque et incruentum cultum peragimus, et pro tenui compositoque thymiamate laudationes Deo afferimus, cithara veluti utentes. Ejus autem rei fructus quandonam sit exstiturus, prohe scientes, Deum alloquuntur ceu qui ipsorum " juventutem lætificet. Juventutem vero hic haud corporalem cogitemus, sed intellectualem potius, illam, inquam, quæ per mentis renovationem a Deo perficitur. Exuite, inquit Scriptura ", veterem ho- minem erroris concupiscentiis corruptum, et in- duite novum qui a Deo in sanctitate et justitia con- ditus fuit. De quo etiam Psalmista dicit : . Reno- vabitur ut aquilæ juventus tua ",, in qua nimi- " Coloss. 111, 9, 10. Psal. cit, 5. (t) Fortasse aliqua vocabulorum perturbatio Græco textui accidit, quem tanıen retinui. Mallem Œrte, quatenus inscitia ac mendacio liberat, veri- D • tas est; quatenus autem tenebris et aberratione, Lux est. 8. CYRILLE ALEXANDRINI ARCHIEP.
PG 69:1017»Αὐτά με ὡδήγησαν, καὶ ἤγαγόν με εἰς ὄρος ἄγιόν σου καὶ εἰς τὰ σκηνώματά σου.« (α φ. 233, β φ. 157 β, ι φ. 220) Τὸ, ὡδήγησαν, φασὶν ἀντὶ τοῦ, ὁδηγήσουσιν, χρόνον ἀντὶ χρόνου λαβόντες. Οὐ γὰρ ὡς ἤδη τοῦ θείου φωτὸς ἐν μεθέξει γεγονότες, καὶ τῆς ἀληθείας ἐπιδραξάμενοι, δι’ αὐτῶν ὁδηγεῖσθαι διατείνονται, ἐκεῖνο δὲ μᾶλλον ὡς εἰ ἐν μεθέξει γένοιντο φωτός τε καὶ ἀληθείας, ὁδηγηθήσονται εἰς τὸ ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ καὶ εἰς τὰ σκηνώματα αὐτοῦ. Ὅτι δὲ χρόνος ἀντὶ τοῦ χρόνου παρελήφθη, διδάξειεν ἂν εὐκόλως ἡ τῶν ἐφεξῆς στίχων ἀπόδοσις. Οἱ αὐτοὶ γάρ φασιν, ὅτι Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐξομολογήσομαί σοι. Ὁ δὲ νοῦς οὖτος· Ἐξαπόστειλον τὸ φῶς σου καὶ τὴν ἀλήθειάν σου, ἅτινα ὀδηγήσει με καὶ ἄξει με εἰς τὸ οὐράνιον ὄρος καὶ τὰ ἐν αὐτῷ σκηνώματα. Ἢ ὄρος ἅγιον Ἐκκλησίαν νοοῦμεν· οὕτω γὰρ αὐτὴν ὀνομάζειν ἔθος τοῖς ἁγίοις προφήταις, ἅτε δὴ καὶ ὑψοῦ κειμένην νοητῶς, καὶ χθαμαλὸν ἔχουσαν οὐδέν. Ἡ γὰρ τῶν εἰς Χριστὸν πιστευσάντων πληθὺς οὐκ ἀξιοῖ φρονεῖν τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλ’ ἐν οὐρανοῖς πολιτεύεται. κἂν ἐπὶ γῆς περιπατῇ.
Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου, ο καθ' Α ἣν εὐφραίνεται τις τὰ τῆς εὐσεβείας ἔργα πληρῶν. Εξομολογήσομαί σοι ἐν κιθάρα, κ. τ. λ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ ᾿Αθανασίου.) Κιθάραν τὸ σῶμα λέγει, δι' οὗ πέφυκεν ὁ νοῦς ἀνακρούεσθαι, καθάπερ διὰ χορδῶν τῶν αἰσθητηρίων μελωδίαν ἀνα- πεμπομένων Θεῷ. Δηλοῖ δὲ ἡ κιθάρα καὶ τὴν νέκρω- σιν τοῦ σώματος, καὶ τὴν συμφωνίαν τῶν ἀρετῶν τὴν μὲν γὰρ νέκρωσιν αἱ νευραί, τὴν δὲ συμφωνίαν αἱ ἁρμονίαι αἰνίττονται. Δέδειχε δὲ τὴν μὲν φαιδρό τητα τῇ τῆς κιθάρας προσθήκῃ, τὴν δὲ ἀγάπην ἐν τῇ προσφωνήσει τῇ δὶς ἐπαναλαμβανομένη. Ο Θεὸς γάρ, φησὶν, ὁ Θεός μου, ο ἵνα μάθῃς ὅτι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν, τοῦτον ἐξαίρετον Θεὸν διὰ ζῆλον καὶ πίστιν οἱ ἐκ περιτομῆς μεταγινώσκοντες, καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντες ἐπιγράφονται· οἷς καὶ ἡ πνευμα τικὴ νεότης εὐφραίνεται, ἀντικειμένως ἔχουσα πρὸς τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. Μάνος γὰρ ὁ πνεύματι καὶ φρονήματι νεάζων, συγγενῶς τῷ καινῷ ἀνθρώπῳ καὶ τῇ καινότητι τοῦ πνεύματος, εἴσεισι πρὸς τὸν Θεόν, τὴν εὐφραίνοντα τὴν τοιαύτην νεότητα. Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν. (Α Γ. 254) 'Αντί τοῦ ἔλπισον, ἀνάμεινον εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Οὕτω γάρ σοι λέγειν ἐξέσται. • Υπομέ νων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι. » Και, . Ἡ ἐλπὶς δὲ οὐ καταισχύνει. . Τί δὲ δεῖ καὶ λυ- πεῖσθαι, ἀγαθῶν τοιούτων ἐλπιζομένων; Ετι γὰρ μικρὸν ὅσον, καὶ ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ, ὅς ἐστι φῶς καὶ ἀλήθεια, ΨΑΛΜΟΣ ΜΓ. β Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς σύνεσιν. (Β Γ. 159, Ι Γ. 222) Τῆς αὐτῆς οὔσης προγραφής τῆς τοῦ τεσσαρακοστοῦ πρώτου ψαλμοῦ, καὶ τὸν ἴσον περιεχούσης τῇ πρώτῃ λόγον, ὁποῖος τις ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν ψαλλόντων σκοπὸς, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Περιθή- σομεν τοίνυν αὐτοῖς τὸ πρόσωπον τῶν ἀμέμπτως ἐν νόμῳ πολιτευσαμένων, καὶ κατωρθωκότων εὖ μάλα τῆς ἐπαινουμένης τὸ τηνικάδε πολιτείας τὰ αὐχή- ματα· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος γράφων, ὅτι γέγονεν ἄμεμπτος κατά δικαιοσύνην τὴν ἐν νόμῳ. Εἰσὶ δὲ οἶς ἄμεινον εἶναι φαίνεται τὰ ῥηθέντα κατὰ τὴν πρώτην έκδοσιν, φημὶ δὴ ὑπὸ Εὐσεβίου τοῦ Και σαρείας (1). Οὐκοῦν πρέποι ἂν φέρεσθαι τὸν ψαλμὸν ἢ ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων προφητῶν, ἤγουν παρὰ κότων. Καὶ κατεφύτευσας αὐτούς. εφυτεύθησαν λέλεκται· ἄμπελος γὰρ εὐκληματοῦσα δ Ἰσραήλ. Καὶ ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας, ἐκά- χωτας λαούς, καὶ ἐξέβαλες αὐτούς. Η δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου, καὶ ὁ φωτι σμὸς τοῦ προσώπου σου. (3 Γ. 1, γ. 223) Προστιθέντες, φησιν, ὅτι τῶν ἀδιαβλήτως τὴν ἐν νόμῳ λατρείαν κατωρθω- Εt IN PSALMUM XLIII. • rum quispiam lætatur dum pietatis opera exsc- b. B C (B f. b,1 f. 223) 'Q; ènì àµnéhov dè tò xat- st Psal. sxsis, 1. "Psal. XXI, 6. * Agg. 11, 7, editione, qui personam prophetarum loquentem in- troducit. 2, D quitur. Confitebor tibi in cithara, etc. Citharam corpus dicit, per quod natura compara- tum est ut mens canat, sensuum veluti cordis har- moniam Deo conficientibus. Significat etiam çithara corporis mortificationem, virtutumque sympho- niam : nam mortificatio fidibus, virtutum sym- phonia harmonics sonis innuitur. Denique lædi- tiam quoque Psalmista significat citharæ vocabulo, amorem autem repetita exclamatione : « Deus, Deus meus; » ut scias, hunc scilicet universalem Deum, tum a circumcisis pœnitentibus tanquam suum pe- euliarem Deum zelo ac fide credi, tum etiam ab illis qui de gentibus ad fdem accesserunt : quorum spiritalis quoque juventus lætatur, veteri homini contraria. Solus enim qui spiritu ac mente juve nescit, prout congruit novo homini aç spiritus no- vitati, ad Deum ingreditur qui hujusmodi juventam Letifcat, Vers. 5. Spera in Deo. Pro spera, scripsit exspecta Symmachus. Sic enim dicere poteris Exspectans exspectavi Dominum, et attendit mihi "., Item: ‹ Spes autem non con- fundit s. . Cur autem merendum sit, tantis bonis speratis? Adhuc enim modicum, et qui venturus est veniet, et non demorabitur, qui lux est et ve- ritas 44, PSALMUS XLIII. Vers. 1. In finem, filiis Core, ad intellectum. Cum idem sit titulus qui xɩɩ psalmi, idemque ar- gumentum, quisnam sit psallentium scopus dicere opus est. Ergo his personam imponemus hominum qui irreprehensibiliter in lege vixerint, recteque admodum laudatæ illius vitæ instituta observaverint : cujusmodi erat divus Paulus dum scriberet *, sinc querela se fuisse secundum legis justitiam. Aliis tamen melius videtur verba intelligere secundum priorem editionem Eusebii Caesariensis (2). Ergo decet hunc psalmum dicere vel in persona prophe- tarum, vel eorum qui sine culpa legalem cultum observaverunt. Vers. 3. plantasti eos. Tanquam. de vite dictum est fuisse plantatos : vitis reapse luxurians Israel. Et vitem ex Ægypto transtulisti, populos afflixisti atque expulisti. Vers. 4. Dextera tua, et brachium tuum, et illumi- natio vultus tui. Dum verba addunt: ‹ et illuminatio vultus tui, › posteriorem Eusebii editionem commentarii in Psalmos, nominat Cyrillus. Hactenus autem unanı noveramus. (1) Hanc videsis sententiam in Maurina Eusebii (2) Hoc loco priorem, psalmo autem XLIV 8. » Philipp. 11, 6,
»Καὶ εἰσελεύσομαι πρὸς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ.« (α φ. 233 β, β φ. 158, ι φ. 220 β) Εἰ δὲ καὶ ἐκ τοῦ ἐξ ἐθνῶν εἴη προσώπου, προσεπάγουσι τοῖς ἄλλοις καὶ ταῦτα, ὡς οὔπω μὲν εἰσελάσαντες εἰς τὸ θυσιαστήριον τοῦ Θεοῦ, εἰσελευσόμενοι δὲ κατὰ τὸν τῆς κλήσεως καιρὸν εἰς τὸ θεῖον καὶ πάναγνον τοῦ Σωτῆρος θυσιαστήριον, τουτέστι τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ τὴν ἁγίαν καὶ καθαρωτάτην καὶ ἀναίμακτον τελοῦμεν λατρείαν· καὶ ἀντὶ τοῦ λεπτοῦ καὶ συνθέτου θυμιάματος, προςκομίζομεν τῷ Θεῷ τὰς δοξολογίας, οἷάπερ κιθάρᾳ χρώμενοι. Καὶ τὸν ἐκ τοῦ πράγματος δὲ καρπὸν, ὡς εὖ εἰδότες ὅποι ἔσται, φασὶ πρὸς τὸν Θεὸν τὸν εὐφραίνοντα τὴν νεότητά μου. Νεότητα δὲ οὐ σωματικὴν ἐν τούτοις νοοῦμεν, νοητὴν δὲ μᾶλλον, τὴν ὡς ἔν γε φημὶ, ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς παρὰ Θεοῦ τελουμένην. Ἐκδύσασθε γὰρ, φησὶ, τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τὸν φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης, καὶ ἐνδύσασθε τὸν νέον τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ. Περὶ οὗ καὶ ὁ Ψάλλων φησίν· »Ἀνακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου,« καθ’ ἣν εὐφραίνεταί τις τὰ τῆς εὐσεβείας ἔργα πληρῶν. »Ἐξομολογήσομαί σοι ἐν κιθάρᾳ, κ.τ.λ.« (α φ.
Ανακαινισθήσεται ὡς ἀετοῦ ἡ νεότης σου, ο καθ' Α ἣν εὐφραίνεται τις τὰ τῆς εὐσεβείας ἔργα πληρῶν. Εξομολογήσομαί σοι ἐν κιθάρα, κ. τ. λ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ ᾿Αθανασίου.) Κιθάραν τὸ σῶμα λέγει, δι' οὗ πέφυκεν ὁ νοῦς ἀνακρούεσθαι, καθάπερ διὰ χορδῶν τῶν αἰσθητηρίων μελωδίαν ἀνα- πεμπομένων Θεῷ. Δηλοῖ δὲ ἡ κιθάρα καὶ τὴν νέκρω- σιν τοῦ σώματος, καὶ τὴν συμφωνίαν τῶν ἀρετῶν τὴν μὲν γὰρ νέκρωσιν αἱ νευραί, τὴν δὲ συμφωνίαν αἱ ἁρμονίαι αἰνίττονται. Δέδειχε δὲ τὴν μὲν φαιδρό τητα τῇ τῆς κιθάρας προσθήκῃ, τὴν δὲ ἀγάπην ἐν τῇ προσφωνήσει τῇ δὶς ἐπαναλαμβανομένη. Ο Θεὸς γάρ, φησὶν, ὁ Θεός μου, ο ἵνα μάθῃς ὅτι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν, τοῦτον ἐξαίρετον Θεὸν διὰ ζῆλον καὶ πίστιν οἱ ἐκ περιτομῆς μεταγινώσκοντες, καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντες ἐπιγράφονται· οἷς καὶ ἡ πνευμα τικὴ νεότης εὐφραίνεται, ἀντικειμένως ἔχουσα πρὸς τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. Μάνος γὰρ ὁ πνεύματι καὶ φρονήματι νεάζων, συγγενῶς τῷ καινῷ ἀνθρώπῳ καὶ τῇ καινότητι τοῦ πνεύματος, εἴσεισι πρὸς τὸν Θεόν, τὴν εὐφραίνοντα τὴν τοιαύτην νεότητα. Ελπισον ἐπὶ τὸν Θεόν. (Α Γ. 254) 'Αντί τοῦ ἔλπισον, ἀνάμεινον εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Οὕτω γάρ σοι λέγειν ἐξέσται. • Υπομέ νων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι. » Και, . Ἡ ἐλπὶς δὲ οὐ καταισχύνει. . Τί δὲ δεῖ καὶ λυ- πεῖσθαι, ἀγαθῶν τοιούτων ἐλπιζομένων; Ετι γὰρ μικρὸν ὅσον, καὶ ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ, ὅς ἐστι φῶς καὶ ἀλήθεια, ΨΑΛΜΟΣ ΜΓ. β Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς σύνεσιν. (Β Γ. 159, Ι Γ. 222) Τῆς αὐτῆς οὔσης προγραφής τῆς τοῦ τεσσαρακοστοῦ πρώτου ψαλμοῦ, καὶ τὸν ἴσον περιεχούσης τῇ πρώτῃ λόγον, ὁποῖος τις ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν ψαλλόντων σκοπὸς, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Περιθή- σομεν τοίνυν αὐτοῖς τὸ πρόσωπον τῶν ἀμέμπτως ἐν νόμῳ πολιτευσαμένων, καὶ κατωρθωκότων εὖ μάλα τῆς ἐπαινουμένης τὸ τηνικάδε πολιτείας τὰ αὐχή- ματα· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος γράφων, ὅτι γέγονεν ἄμεμπτος κατά δικαιοσύνην τὴν ἐν νόμῳ. Εἰσὶ δὲ οἶς ἄμεινον εἶναι φαίνεται τὰ ῥηθέντα κατὰ τὴν πρώτην έκδοσιν, φημὶ δὴ ὑπὸ Εὐσεβίου τοῦ Και σαρείας (1). Οὐκοῦν πρέποι ἂν φέρεσθαι τὸν ψαλμὸν ἢ ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων προφητῶν, ἤγουν παρὰ κότων. Καὶ κατεφύτευσας αὐτούς. εφυτεύθησαν λέλεκται· ἄμπελος γὰρ εὐκληματοῦσα δ Ἰσραήλ. Καὶ ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας, ἐκά- χωτας λαούς, καὶ ἐξέβαλες αὐτούς. Η δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου, καὶ ὁ φωτι σμὸς τοῦ προσώπου σου. (3 Γ. 1, γ. 223) Προστιθέντες, φησιν, ὅτι τῶν ἀδιαβλήτως τὴν ἐν νόμῳ λατρείαν κατωρθω- Εt IN PSALMUM XLIII. • rum quispiam lætatur dum pietatis opera exsc- b. B C (B f. b,1 f. 223) 'Q; ènì àµnéhov dè tò xat- st Psal. sxsis, 1. "Psal. XXI, 6. * Agg. 11, 7, editione, qui personam prophetarum loquentem in- troducit. 2, D quitur. Confitebor tibi in cithara, etc. Citharam corpus dicit, per quod natura compara- tum est ut mens canat, sensuum veluti cordis har- moniam Deo conficientibus. Significat etiam çithara corporis mortificationem, virtutumque sympho- niam : nam mortificatio fidibus, virtutum sym- phonia harmonics sonis innuitur. Denique lædi- tiam quoque Psalmista significat citharæ vocabulo, amorem autem repetita exclamatione : « Deus, Deus meus; » ut scias, hunc scilicet universalem Deum, tum a circumcisis pœnitentibus tanquam suum pe- euliarem Deum zelo ac fide credi, tum etiam ab illis qui de gentibus ad fdem accesserunt : quorum spiritalis quoque juventus lætatur, veteri homini contraria. Solus enim qui spiritu ac mente juve nescit, prout congruit novo homini aç spiritus no- vitati, ad Deum ingreditur qui hujusmodi juventam Letifcat, Vers. 5. Spera in Deo. Pro spera, scripsit exspecta Symmachus. Sic enim dicere poteris Exspectans exspectavi Dominum, et attendit mihi "., Item: ‹ Spes autem non con- fundit s. . Cur autem merendum sit, tantis bonis speratis? Adhuc enim modicum, et qui venturus est veniet, et non demorabitur, qui lux est et ve- ritas 44, PSALMUS XLIII. Vers. 1. In finem, filiis Core, ad intellectum. Cum idem sit titulus qui xɩɩ psalmi, idemque ar- gumentum, quisnam sit psallentium scopus dicere opus est. Ergo his personam imponemus hominum qui irreprehensibiliter in lege vixerint, recteque admodum laudatæ illius vitæ instituta observaverint : cujusmodi erat divus Paulus dum scriberet *, sinc querela se fuisse secundum legis justitiam. Aliis tamen melius videtur verba intelligere secundum priorem editionem Eusebii Caesariensis (2). Ergo decet hunc psalmum dicere vel in persona prophe- tarum, vel eorum qui sine culpa legalem cultum observaverunt. Vers. 3. plantasti eos. Tanquam. de vite dictum est fuisse plantatos : vitis reapse luxurians Israel. Et vitem ex Ægypto transtulisti, populos afflixisti atque expulisti. Vers. 4. Dextera tua, et brachium tuum, et illumi- natio vultus tui. Dum verba addunt: ‹ et illuminatio vultus tui, › posteriorem Eusebii editionem commentarii in Psalmos, nominat Cyrillus. Hactenus autem unanı noveramus. (1) Hanc videsis sententiam in Maurina Eusebii (2) Hoc loco priorem, psalmo autem XLIV 8. » Philipp. 11, 6,
PG 69:1019233 β. Κυρίλλου καὶ Ἀθανασίου.) Κιθάραν τὸ σῶμα λέγει, δι’ οὗ πέφυκεν ὁ νοῦς ἀνακρούεσθαι, καθάπερ διὰ χορδῶν τῶν αἰσθητηρίων μελῳδίαν ἀναπεμπομένων Θεῷ. Δηλοῖ δὲ ἡ κιθάρα καὶ τὴν νέκρωσιν τοῦ σώματος, καὶ τὴν συμφωνίαν τῶν ἀρετῶν· τὴν μὲν γὰρ νέκρωσιν αἱ νευραὶ, τὴν δὲ συμφωνίαν αἱ ἁρμονίαι αἰνίττονται. Δέδειχε δὲ τὴν μὲν φαιδρότητα τῇ τῆς κιθάρας προσθήκῃ, τὴν δὲ ἀγάπην ἐν τῇ προσφωνήσει τῇ δὶς ἐπαναλαμβανομένῃ· »Ὁ Θεὸς γὰρ, φησὶν, ὁ Θεός μου,« ἵνα μάθῃς ὅτι τὸν ἐπὶ πάντων Θεὸν, τοῦτον ἐξαίρετον Θεὸν διὰ ζῆλον καὶ πίστιν οἱ ἐκ περιτομῆς μεταγινώσκοντες, καὶ οἱ ἐξ ἐθνῶν πιστεύοντες ἐπιγράφονται· οἷς καὶ ἡ πνευματικὴ νεότης εὐφραίνεται, ἀντικειμένως ἔχουσα πρὸς τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον. Μόνος γὰρ ὁ πνεύματι καὶ φρονήματι νεάζων, συγγενῶς τῷ καινῷ ἀνθρώπῳ καὶ τῇ καινότητι τοῦ πνεύματος, εἴσεισι πρὸς τὸν Θεὸν, τὸν εὐφραίνοντα τὴν τοιαύτην νεότητα. »Ἔλπισον ἐπὶ τὸν Θεόν.« (α φ. 234) Ἀντὶ τοῦ ἔλπισον, ἀνάμεινον εἶπεν ὁ Σύμμαχος. Οὕτω γάρ σοι λέγειν ἐξέσται.
ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείας, κατὰ τὸ εἰκὸς, διαμέ μνηνται. Πρόσωπον μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός, εἰκὼν ἀπαράλλακτος ὑπάρχων αὐτοῦ, καὶ τῆς ὑποστάσεως χαρακτήρ. Φωτισμός γε μήν ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενος εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῶν κα λουμένων εἰς ἀπολύτρωσιν, ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύμα της σύνεσις Θεῷ προσάγουσα τοὺς φωτιζομένους. Οὐκοῦν ἐνηργῆσθαί φασιν τήν τε λύτρωσιν Ἰσραήλ. καὶ μὴν καὶ τὸ κατισχύσαι τῶν ἐθνῶν αὐτούς, ὡς ἐκ Θεοῦ Πατρὸς διὰ τῆς πανσθενούς αὐτοῦ χειρός, ἔτος βραχίονος, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὡς ἐν γε φωτισμο τῷ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Τὸν αὐτὴν δὲ Σωτῆρα, Λόγου τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν ὄντα, διαφέροις ἐπινοίαις χεῖρα τοῦ Θεοῦ καὶ δεξιὰν καὶ βραχίονα ὀνομάζουσιν αἱ θεῖαι Γραφαι, ὡς καὶ σοφίαν Θεοῦ καὶ δικαιοσύνην καὶ ἁγιασμὸν καὶ δύναμιν· ὡς ὀνό ματα είναι διάφορα καθ' ἑνὸς ὑποκειμένου. Ησαΐας γούν φησι· « Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη, ο Δαβί δὲ αὐτὸν ἐνταῦθα οὐ μόνον βραχίονα, ἀλλὰ καὶ δεξιὰν χεῖρα ονομάζει. Πρὸς δὲ διάνοιαν, τοῦ Ἰσραὴλ ἐκτε βλημένου μετὰ τὰ προδοῦναι τὸν Σωτῆρα, ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν κατηχήσει θείᾳ ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐνεφυτεύθημεν. Καὶ ὁ βραχίων ἡμῶν καὶ ἡ ἐργασία οὐκ ἔσωσεν ἡμᾶς, χάριτι δὲ τὴν σωτηρίαν ἐσχήμα μεν. Οὐ γὰρ ἐξ ἔργων, ἀλλ' ἐκ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν ἐδικαιώθημεν. Δ . καὶ ὁ φωτισμὸς τοῦ προσώπου σου, ο τῆς τοῦ Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεὺς μου καὶ ὁ Θεός μου, ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ιακώβ. (Β Σύμμαχος· Σὺ εἶ βασιλεύς μου, ὁ Θεός· ἔντειλαι περὶ τῆς σωτηρίας Ἰακώβ, ο Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦσι καὶ τοῖς προ φήταις ἁρμόσει, μὴ οἰκείᾳ σώζεσθαι ὁμολογοῦσι δυ- νάμει. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως· ἐοίκασιν ὁμολογεῖν διὰ τοῦ, « Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ Θεός μου, ο ὅτι ἀεὶ καὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχεις. Οὐκοῦν ὁπότε, φησὶν, ἐπίκουρος τῶν ἐξ Ισραὴλ ὁ παναλκής καὶ ἀνίκητος, καὶ οὐκ ἔστιν ἡμᾶς ὑποπτεῦσαι τὴν αὐτοῦ ἐξατονῆσαι δύναμιν, λείπεται λοιπὸν οὐδὲν έτερον ἐννοεῖν, πλὴν ὅτι προσκεκρουκαμεν· ταύτητας καὶ παρεωράμεθα καὶ πεπτώκαμεν, καὶ μόνην ἔχο μεν ἐλπίδα τὴν παρὰ τῆς σῆς γαληνότητας και φιλο ανθρωπίας ἐπίδοσιν. Σὺ γὰρ εἶ ὁ ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ἰακώβ, ἀντὶ τοῦ, ὑπισχνούμενος· ἐπήγ γελτο δὲ Θεὸς τοῖς περὶ τὸν θεσπέσιον 'Αβραὰμ καὶ τοῖς ἐξ αὐτοῦ, διασώσειν ἅπαν τὸ ἐξ αὐτῶν ἐσόμενον γένος. (Κ Γ. 86, 11. 224) Γέγραπται γάρ, ὅτι ο Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. ο Η τὸ ἔντειλαι, νεῦσον μόνον, καὶ σωτηρίας ὁ σὸς λαὸς ἀπολαύ ζηται. Ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατούμεν. Τὰ κερασφόρα ζώα όπλον τὴ κέρας παρὰ τῆς φύσεως εἴληφε· ἡμεῖς δὲ κέρας σωτηρίας καὶ νικηφόρον ὅπλον τὸ σὸν ἔχομεν ὄνομα. Ούτε γάρ τόξῳ, οὔτε ἄλλοις όπλοις θαῤῥῶ· πεῖραν γὰρ τῆς σῆς δυνάμεως ἔλαβον, διὰ σοῦ τῶν ἐναντίων ἤδη κρα- τήσας. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sancti Spiritus vim, ut par est, commemorant. Nam Dei Patris facies Filíus est, imago ei simiHima, et substantiæ figura ". Illuminatio autem ex eo emissa in cor mentemque vocatorum ad redemptionem, sa- pientia intelligitur quæ ad Deum illuminatos addu- cit. Ergo peractam aiunt Israelis redemptionem, Imo huno et victoriam de gentibus, Dei Patris omnipo- tente manu seu brachio, nempe fitio, sanctique Spiri- tus illuminatione. Nam Servatorem, id est Verbum in principio apud Deum ersistens, variis sensibus manum Dei, dexteram brachiumque appellant di- vinæ Scripturæ, nec non etiam Dei sapientiam, justi- tiam, sanctificationem, virtutem 36, ita ut diversa sint nomina subjecti unius. Isaias itaque ait : « Quis credidit auditui nostro? et brachium Domini cui revelatum est ? » David autem hic ipsum non bra- chium tantummodo nuncupat, sed et dexteram ma- num. Dicti vero sententia est, nempe rejecto post Servatorem proditum Israele, nos ethnicis natos in divina sacrarum Scripturarum doctrina plantatos fuisse. Haud tamen brachium nostrum aut opera nos servavit, sed gratis salutem obtinuimus. Non enim ex operibus, sed ex fide justificati in Christo sumus ss. Vers. 5. Ta es ipse res meus et Deus meus, qui mandas salutes Jacob. Symmachus ait : < Tu es rex meus, Deus, manda de salute Jacob. » Hæc justis de populi classe nec non prophetis conveniunt, qui haud sua servari se virtute fatentur. Alio quoque modo intelliges : bis verbis,‹ Tu es ipse rex meus et Deus meus,» fateri videntur ipsum semper eumdemque esse. Quando- quidem ergo opem fert Israeli is qui omnipotens invictusque est, neque nobis licet vereri quominus ejus vires deficiant, sequitur ut nihil aliud nisi de nostro peccato cogitemus: cujus causa et despecti fuimus et excidimus, ita ut jam unica supersit de tua clementia ac bonitate spes. Tu enim es qui mandas salutes Jacob, id est polliceris: etenim promisit Deus Abrahamo posterisque ejus, servatu- rum se universam ex eo natam propaginem ", Scriptum insuper est: « Angelis suis de te manda- c d f. 160, 1. 224) bit, ut te in omnibus viis tuis custodiant s. » Vel D dic : Manda, id est innue, tantummodo, et populus tuus salute perfruetur. Vers. 6. Te opitulante, inimicos nostros cornu ventilabimus. Cornigera animalia, armorum loco cornu a na- sura acceperunt; nos vero salutis cornu et victricia arma tuum nomen habemus. Equidem aliis armis nequaquam confido; nam tuam sum expertus potentiam, cum te fretus inimicos meos jam de- vicerim. flebr. 1, 3. " Cor. 1, 24, 30. (L f. b) Isa. LM, 1. Rom. 5, ** Psal. xe, 2. 1. 19 Gen. xxi, 10-18.
»Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχε μοι.« Καὶ, »Ἡ ἐλπὶς δὲ οὐ καταισχύνει.« Τί δὲ δεῖ καὶ λυπεῖσθαι, ἀγαθῶν τοιούτων ἐλπιζομένων; Ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον, καὶ ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ, ὅς ἐστι φῶς καὶ ἀλήθεια. ΨΑΛΜΟΣ ΜΓ. »Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορὲ, εἰς σύνεσιν.« (β φ. 159, ι φ. 222) Τῆς αὐτῆς οὔσης προγραφῆς τῆς τοῦ τεσσαρακοστοῦ πρώτου ψαλμοῦ, καὶ τὸν ἴσον περιεχούσης τῇ πρώτῃ λόγον, ὁποῖός τις ἄρα ἐστὶν ὁ τῶν ψαλλόντων σκοπὸς, εἰπεῖν ἀναγκαῖον. Περιθήσομεν τοίνυν αὐτοῖς τὸ πρόσωπον τῶν ἀμέμπτως ἐν νόμῳ πολιτευσαμένων, καὶ κατωρθωκότων εὖ μάλα τῆς ἐπαινουμένης τὸ τηνικάδε πολιτείας τὰ αὐχήματα· ὁποῖός τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος γράφων, ὅτι γέγονεν ἄμεμπτος κατὰ δικαιοσύνην τὴν ἐν νόμῳ. Εἰσὶ δὲ οἷς ἄμεινον εἶναι φαίνεται τὰ ῥηθέντα κατὰ τὴν πρώτην ἔκδοσιν, φημὶ δὴ ὑπὸ Εὐσεβίου τοῦ Καισαρείας. Οὐκοῦν πρέποι ἂν φέρεσθαι τὸν ψαλμὸν ἢ ἐκ προσώπου τῶν ἁγίων προφητῶν, ἤγουν παρὰ τῶν ἀδιαβλήτως τὴν ἐν νόμῳ λατρείαν κατωρθωκότων. »Καὶ κατεφύτευσας αὐτούς.« (β φ. 159 β, ι φ. 223) Ὡς ἐπὶ ἀμπέλου δὲ τὸ κατεφυτεύθησαν λέλεκται·
ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείας, κατὰ τὸ εἰκὸς, διαμέ μνηνται. Πρόσωπον μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός, εἰκὼν ἀπαράλλακτος ὑπάρχων αὐτοῦ, καὶ τῆς ὑποστάσεως χαρακτήρ. Φωτισμός γε μήν ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενος εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῶν κα λουμένων εἰς ἀπολύτρωσιν, ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύμα της σύνεσις Θεῷ προσάγουσα τοὺς φωτιζομένους. Οὐκοῦν ἐνηργῆσθαί φασιν τήν τε λύτρωσιν Ἰσραήλ. καὶ μὴν καὶ τὸ κατισχύσαι τῶν ἐθνῶν αὐτούς, ὡς ἐκ Θεοῦ Πατρὸς διὰ τῆς πανσθενούς αὐτοῦ χειρός, ἔτος βραχίονος, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὡς ἐν γε φωτισμο τῷ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Τὸν αὐτὴν δὲ Σωτῆρα, Λόγου τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν ὄντα, διαφέροις ἐπινοίαις χεῖρα τοῦ Θεοῦ καὶ δεξιὰν καὶ βραχίονα ὀνομάζουσιν αἱ θεῖαι Γραφαι, ὡς καὶ σοφίαν Θεοῦ καὶ δικαιοσύνην καὶ ἁγιασμὸν καὶ δύναμιν· ὡς ὀνό ματα είναι διάφορα καθ' ἑνὸς ὑποκειμένου. Ησαΐας γούν φησι· « Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη, ο Δαβί δὲ αὐτὸν ἐνταῦθα οὐ μόνον βραχίονα, ἀλλὰ καὶ δεξιὰν χεῖρα ονομάζει. Πρὸς δὲ διάνοιαν, τοῦ Ἰσραὴλ ἐκτε βλημένου μετὰ τὰ προδοῦναι τὸν Σωτῆρα, ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν κατηχήσει θείᾳ ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐνεφυτεύθημεν. Καὶ ὁ βραχίων ἡμῶν καὶ ἡ ἐργασία οὐκ ἔσωσεν ἡμᾶς, χάριτι δὲ τὴν σωτηρίαν ἐσχήμα μεν. Οὐ γὰρ ἐξ ἔργων, ἀλλ' ἐκ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν ἐδικαιώθημεν. Δ . καὶ ὁ φωτισμὸς τοῦ προσώπου σου, ο τῆς τοῦ Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεὺς μου καὶ ὁ Θεός μου, ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ιακώβ. (Β Σύμμαχος· Σὺ εἶ βασιλεύς μου, ὁ Θεός· ἔντειλαι περὶ τῆς σωτηρίας Ἰακώβ, ο Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦσι καὶ τοῖς προ φήταις ἁρμόσει, μὴ οἰκείᾳ σώζεσθαι ὁμολογοῦσι δυ- νάμει. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως· ἐοίκασιν ὁμολογεῖν διὰ τοῦ, « Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ Θεός μου, ο ὅτι ἀεὶ καὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχεις. Οὐκοῦν ὁπότε, φησὶν, ἐπίκουρος τῶν ἐξ Ισραὴλ ὁ παναλκής καὶ ἀνίκητος, καὶ οὐκ ἔστιν ἡμᾶς ὑποπτεῦσαι τὴν αὐτοῦ ἐξατονῆσαι δύναμιν, λείπεται λοιπὸν οὐδὲν έτερον ἐννοεῖν, πλὴν ὅτι προσκεκρουκαμεν· ταύτητας καὶ παρεωράμεθα καὶ πεπτώκαμεν, καὶ μόνην ἔχο μεν ἐλπίδα τὴν παρὰ τῆς σῆς γαληνότητας και φιλο ανθρωπίας ἐπίδοσιν. Σὺ γὰρ εἶ ὁ ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ἰακώβ, ἀντὶ τοῦ, ὑπισχνούμενος· ἐπήγ γελτο δὲ Θεὸς τοῖς περὶ τὸν θεσπέσιον 'Αβραὰμ καὶ τοῖς ἐξ αὐτοῦ, διασώσειν ἅπαν τὸ ἐξ αὐτῶν ἐσόμενον γένος. (Κ Γ. 86, 11. 224) Γέγραπται γάρ, ὅτι ο Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου. ο Η τὸ ἔντειλαι, νεῦσον μόνον, καὶ σωτηρίας ὁ σὸς λαὸς ἀπολαύ ζηται. Ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατούμεν. Τὰ κερασφόρα ζώα όπλον τὴ κέρας παρὰ τῆς φύσεως εἴληφε· ἡμεῖς δὲ κέρας σωτηρίας καὶ νικηφόρον ὅπλον τὸ σὸν ἔχομεν ὄνομα. Ούτε γάρ τόξῳ, οὔτε ἄλλοις όπλοις θαῤῥῶ· πεῖραν γὰρ τῆς σῆς δυνάμεως ἔλαβον, διὰ σοῦ τῶν ἐναντίων ἤδη κρα- τήσας. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sancti Spiritus vim, ut par est, commemorant. Nam Dei Patris facies Filíus est, imago ei simiHima, et substantiæ figura ". Illuminatio autem ex eo emissa in cor mentemque vocatorum ad redemptionem, sa- pientia intelligitur quæ ad Deum illuminatos addu- cit. Ergo peractam aiunt Israelis redemptionem, Imo huno et victoriam de gentibus, Dei Patris omnipo- tente manu seu brachio, nempe fitio, sanctique Spiri- tus illuminatione. Nam Servatorem, id est Verbum in principio apud Deum ersistens, variis sensibus manum Dei, dexteram brachiumque appellant di- vinæ Scripturæ, nec non etiam Dei sapientiam, justi- tiam, sanctificationem, virtutem 36, ita ut diversa sint nomina subjecti unius. Isaias itaque ait : « Quis credidit auditui nostro? et brachium Domini cui revelatum est ? » David autem hic ipsum non bra- chium tantummodo nuncupat, sed et dexteram ma- num. Dicti vero sententia est, nempe rejecto post Servatorem proditum Israele, nos ethnicis natos in divina sacrarum Scripturarum doctrina plantatos fuisse. Haud tamen brachium nostrum aut opera nos servavit, sed gratis salutem obtinuimus. Non enim ex operibus, sed ex fide justificati in Christo sumus ss. Vers. 5. Ta es ipse res meus et Deus meus, qui mandas salutes Jacob. Symmachus ait : < Tu es rex meus, Deus, manda de salute Jacob. » Hæc justis de populi classe nec non prophetis conveniunt, qui haud sua servari se virtute fatentur. Alio quoque modo intelliges : bis verbis,‹ Tu es ipse rex meus et Deus meus,» fateri videntur ipsum semper eumdemque esse. Quando- quidem ergo opem fert Israeli is qui omnipotens invictusque est, neque nobis licet vereri quominus ejus vires deficiant, sequitur ut nihil aliud nisi de nostro peccato cogitemus: cujus causa et despecti fuimus et excidimus, ita ut jam unica supersit de tua clementia ac bonitate spes. Tu enim es qui mandas salutes Jacob, id est polliceris: etenim promisit Deus Abrahamo posterisque ejus, servatu- rum se universam ex eo natam propaginem ", Scriptum insuper est: « Angelis suis de te manda- c d f. 160, 1. 224) bit, ut te in omnibus viis tuis custodiant s. » Vel D dic : Manda, id est innue, tantummodo, et populus tuus salute perfruetur. Vers. 6. Te opitulante, inimicos nostros cornu ventilabimus. Cornigera animalia, armorum loco cornu a na- sura acceperunt; nos vero salutis cornu et victricia arma tuum nomen habemus. Equidem aliis armis nequaquam confido; nam tuam sum expertus potentiam, cum te fretus inimicos meos jam de- vicerim. flebr. 1, 3. " Cor. 1, 24, 30. (L f. b) Isa. LM, 1. Rom. 5, ** Psal. xe, 2. 1. 19 Gen. xxi, 10-18.
PG 69:1021ἄμπελος γὰρ εὐκληματοῦσα ὁ Ἰσραήλ. Καὶ ἄμπελον ἐξ Αἰγύπτου μετῆρας, ἐκάκωσας λαοὺς, καὶ ἐξέβαλες αὐτούς. »Ἡ δεξιά σου, καὶ ὁ βραχίων σου, καὶ ὁ φωτισμὸς τοῦ προσώπου σου.« (β φ. 159 β, ι φ. 223) Προστιθέντες, φησὶν, ὅτι »καὶ ὁ φωτισμὸς τοῦ προσώπου σου,« τῆς τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείας, κατὰ τὸ εἰκὸς, διαμέμνηνται. Πρόσωπον μὲν γὰρ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, εἰκὼν ἀπαράλλακτος ὑπάρχων αὐτοῦ, καὶ τῆς ὑποστάσεως χαρακτήρ. Φωτισμός γε μὴν ὁ ἐξ αὐτοῦ πεμπόμενος εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τῶν καλουμένων εἰς ἀπολύτρωσιν, ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος σύνεσις Θεῷ προσάγουσα τοὺς φωτιζομένους, Οὐκοῦν ἐνηργῆσθαί φασιν τήν τε λύτρωσιν Ἰσραὴλ, καὶ μὴν καὶ τὸ κατισχύσαι τῶν ἐθνῶν αὐτοὺς, ὡς ἐκ Θεοῦ Πατρὸς διὰ τῆς πανσθενοῦς αὐτοῦ χειρὸς, ἤτοι βραχίονος, τουτέστι τοῦ Υἱοῦ, καὶ ὡς ἔν γε φωτισμῷ τῷ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Τὸν αὐτὸν δὲ Σωτῆρα, Λόγον τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν ὄντα, διαφόροις ἐπινοίαις χεῖρα τοῦ Θεοῦ καὶ δεξιὰν καὶ βραχίονα ὀνομάζουσιν αἱ θεῖαι Γραφαὶ, ὡς καὶ σοφίαν Θεοῦ καὶ δικαιοσύνην καὶ ἁγιασμὸν καὶ δύναμιν· ὡς ὀνόματα εἶναι διάφορα καθ’ ἑνὸς ὑποκειμένου.
Γ. 160) Τῶν δὲ ἁγίων κέρας ὁ Κύριος. Παρά Δ δὲ τῷ Δανιὴλ βασιλείας σημαίνει τὰ κέρατα. Καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν ο Υπερασπιστής μου καὶ κέρας σωτηρίας μου, ο Πῶς οὖν ἑτέρωθι λέγει, « Και ὑψώσει κέρας λαοῦ αὐτοῦ, » ὡς ἑτέρου ὄντος τοῦ ὑψοῦντος παρὰ τὸ κέρας ; Σαφῶς ἄρα τοῦ λαοῦ κέρας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος υψούμενος ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἐπεί περ ἐκένωσεν αὐτόν. Διὰ τοῦτο ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερ- ύψωσε, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. Τούτῳ οὖν τῷ κέρατι αὐτῶν καὶ τῷ βασιλεῖ θαῤῥεῖν φασι πρὸς σωτηρίαν, ἀλλ' οὐ τῇ σφετέρα δυνάμει. Διόπερ ἐπάγουσιν· • Ἐν τῷ Θεῷ ἐπαινεθησόμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἢ κατὰ ᾿Ακύλαν, καυχησόμεθα· ἢ κατὰ Σύμμαχον, ὑμνοῦμεν. Λέγουσι δὲ καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ, συνήθως τῆς Γραφῆς ἀντὶ εὐχαριστίας ταττούσης ἐξομολόγησιν. Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐξουδενώσομεν τοὺς ἐπανισταμένους ἡμῖν. ἐν ᾧ ἐξουδενῶσι τοὺς ἐπανισταμένους, τὴν δόξαν δηλοῖ· ἵνα γὰρ δοξάζηται Θεός, ἐδίδου τὸ δύνασθαι. Ελυτρώσατο γοῦν Θεὸς τὸν Ἰσραὴλ ἐκ χειρὸς Αίγυ πείων, ταῖς θεοπρεπέσιν εύκλείαις ἑαυτὸν στεφανών. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς Φαραώ, ὅτι « Δι' αὐτὸ τοῦτο ἐξ- ἡγειρά σε, ὅπως ἐνδείξωμαι ἐν σοὶ τὴν δύναμίν μου, καὶ ὅπως διαγγελῇ τὸ ὄνομά μου ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Εφη δε που ὁ Θεὸς καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη- τῶν· « Τοὺς δὲ υἱοὺς Ἰούδα ελεήσω, καὶ σώσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν· καὶ οὐ σώσω αὐτοὺς ἐν τόξῳ, οὔτε ἐν βομφαίᾳ, οὔτε ἐν πολέμῳ, οὔτε ἐν ἅρμασιν, οὔτε ἐν ἵπποις, οὔτε ἐν ἱππεῦσιν. Νυνὶ δὲ ἀπώσω καὶ κατῄσχυνας ἡμᾶς. (Σ Τ. 417) ὡς ἰδίου σώματος αναλαμβάνουσιν εἰς · ἑαυτοὺς οἱ ταῦτα λέγοντες προφῆται τὰ τοῦ ἀσε βοῦντος λαοῦ. Οἱ μὲν γὰρ πατέρες ἡμῶν ταῦτα, φη- σὶν, ἀνήγγειλαν ἡμῖν. Είτα μέσον διάψαλμα, εἰς πα ράστασιν τῆς μεταβολῆς. Νυνὶ δὲ τἀναντία πάρεστιν θεωρεῖν· ἀβοηθήτους γὰρ ἐν τῷ πολέμῳ κατέλιπες· οὐδὲ γὰρ συνεξῆλθες ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν. Καὶ οὐκ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν ἡμῶν. λαγμὸς ἐπινίκιος ἐστι φωνὴ τῶν νενικηκότων. Επειδ' ἂν δὲ καὶ ὀλίγους εἶναι συμβαίνῃ τοὺς τοῦτο δρᾷν ειωθότας, τότε φαμεν μηδὲ εἶναι πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ηττήμεθα οὖν καὶ διηρπάσθη- μεν παρ' ἐχθρῶν, καὶ τούτων εὐαριθμήτων· οὐ γὰρ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ὡς ἂν εἰ ἔλεγεν· Εἰς τοῦτο ἥκομεν κακῶν καὶ ἀσυγκρίτου ταλαιπωρίας, ὡς ἁλῶναι κατὰ κράτος, καὶ οὐ πολλῇ τῶν μαχομένων πληθύν. Ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν. (Α Γ. Τί δέ ἐστι παραβολὴ νῦν; διήγημα, Ε i i | ' i Sanctorum cornu Dominus est. Apud Danielem tamen cornua significant regna. Atque alibi dicitur: • Protector meus, et cornu salutis mere 1. » Cur ergo alibi ait Scriptura: ‹ Et extolet corna popati sui, quasi cornu aliud quid sit ab illud extol- lente? Sine dubio populi cornu est Dei Verbun a Patre elevatum, postquam illud depresserat (1). Ideo Deus ipsum superexaltavit, ut ait Apostolus **. Huic itaque cornui regique nixam aiunt salutem suan, non propria virtuti. Idcirco addunt : < Et in Deo laudabimur tota die; › vel apud Aquilam, glo- riabimur; vel apud Symmachum, jubilabimus. Aiunt denique se ei confiteri, consueto Scripturæ more pro gratiarum actione dicentis confessio- IN PSALMUM XLHI. (13 (Bf. b, I f. b, L f. b) "Ovoµa aútoū, (B f. b, I f. b, K f. b) '() µèv oùv åλa- b) B D nem. Vers. 6. Et in nomine tuo spernemus insurgentes adversus nos. Nomen ejus, quo adversarii spernentur, glo- riam significat : namque ut glorificaretur Deus, da- ta fuit potentia. Redemit itaque Deus Israelem de manu Ægyptiorum, fama insuper inclyta se ipsum coronans. Quamobrem etiam Pharaoni dixit: Ob_id ipsum te excitavi, ut in te meam ostendam poten- tiam, atque ut nomen meum in universo orbe nun- tietur ”. » Alibi quoque per unum de sanctis pro- phetis dixit Deus : Filiorum autem Judæ misere- bor, eosque salvabo in Domino Deo ipsorum; non, inquam, salvabo eos arcu, vel gladio, aut bello, aut curribus, aut equis vel equitatu ”. › Vers. 10. Nunc autem repulisti et confudisti nus. In suum veluti corpus recipiunt, qui ita loquun- tur prophetæ, peccantis populi mala. Patres qui- dem nostri hæc nobis narraverunt. Ideo medium hic diapsalma (2) est, ob significandam rerum mu- tationem. Nunc contraria omnia videre est; nam- que in bellis ope destituis; non enim cum exerci- tibus nostris in aciem prodiisti. Vers. 13. Nec fuit multitudo in vociferationibus corum. Vociferatio, seu clamor, triumphalis est vox co- rum qui vicerunt. Quia vero pauci fuerunt qui id agerent, ideo dicimus non fuisse multitudinem in clamoribus eorum. Victi itaque fuimus atque di- repti ab hostibus, et quidem numero paucis; non enim fuit multitudo in vociferationibus eorum. Quasi dicat: In tantum malorum venimus, adeoque incomparabilis calamitas nostra fuit, ut victi capti- que fuerimus absque multo hostium numero. Vers. 15. Posuisti nos parabolam finitimis nostris Quid est parabola? narratio, exemplum, convi- • Exod. 15, 16. Osec 1, 7, ɔɩ Psal. xvii, 3. * Psal. cxt.vut, 14. Philipp. 1, 9. mistä vaticinium, juxta religiosissimi Cyrilli inter- pretationem. (1) Animadvertant sacri critici hoc quoque Psa!- (2) Recole dicta a nobis ad ps. ¡i, vers. 4.
Ἡσαί̈ας γοῦν φησι· »Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;« Δαβὶδ δὲ αὐτὸν ἐνταῦθα οὐ μόνον βραχίονα, ἀλλὰ καὶ δεξιὰν χεῖρα ὀνομάζει. Πρὸς δὲ διάνοιαν, τοῦ Ἰσραὴλ ἐκβεβλημένου μετὰ τὸ προδοῦναι τὸν Σωτῆρα, ἡμεῖς οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν κατηχήσει θείᾳ ταῖς θείαις Γραφαῖς ἐνεφυτεύθημεν. Καὶ ὁ βραχίων ἡμῶν καὶ ἡ ἐργασία οὐκ ἔσωσεν ἡμᾶς, χάριτι δὲ τὴν σωτηρίαν ἐσχήκαμεν. Οὐ γὰρ ἐξ ἔργων, ἀλλ’ ἐκ πίστεως τῆς εἰς Χριστὸν ἐδικαιώθημεν. »Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ Θεός μου, ὁ ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ἰακώβ.« (β φ. 160, ι φ. 224) Σύμμαχος· »Σὺ εἶ βασιλεύς μου, ὁ Θεός· ἔντειλαι περὶ τῆς σωτηρίας Ἰακώβ.« Ταῦτα δὲ τοῖς ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦσι καὶ τοῖς προφήταις ἁρμόσει, μὴ οἰκείᾳ σώζεσθαι ὁμολογοῦσι δυνάμει. Νοήσεις δὲ καὶ οὔτως· ἐοίκασιν ὁμολογεῖν διὰ τοῦ, »Σὺ εἶ αὐτὸς ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ Θεός μου,« ὅτι ἀεὶ καὶ κατὰ τὰ αὐτὰ καὶ ὡσαύτως ἔχεις. Οὐκοῦν ὁπότε, φησὶν, ἐπίκουρος τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ὁ παναλκὴς καὶ ἀνίκητος, καὶ οὐκ ἔστιν ἡμᾶς ὑποπτεῦσαι τὴν αὐτοῦ ἐξατονῆσαι δύναμιν, λείπεται λοιπὸν οὐδὲν ἕτερον ἐννοεῖν, πλὴν ὅτι προσκεκρούκαμεν·
Γ. 160) Τῶν δὲ ἁγίων κέρας ὁ Κύριος. Παρά Δ δὲ τῷ Δανιὴλ βασιλείας σημαίνει τὰ κέρατα. Καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν ο Υπερασπιστής μου καὶ κέρας σωτηρίας μου, ο Πῶς οὖν ἑτέρωθι λέγει, « Και ὑψώσει κέρας λαοῦ αὐτοῦ, » ὡς ἑτέρου ὄντος τοῦ ὑψοῦντος παρὰ τὸ κέρας ; Σαφῶς ἄρα τοῦ λαοῦ κέρας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος υψούμενος ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἐπεί περ ἐκένωσεν αὐτόν. Διὰ τοῦτο ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερ- ύψωσε, κατὰ τὸν ᾿Απόστολον. Τούτῳ οὖν τῷ κέρατι αὐτῶν καὶ τῷ βασιλεῖ θαῤῥεῖν φασι πρὸς σωτηρίαν, ἀλλ' οὐ τῇ σφετέρα δυνάμει. Διόπερ ἐπάγουσιν· • Ἐν τῷ Θεῷ ἐπαινεθησόμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἢ κατὰ ᾿Ακύλαν, καυχησόμεθα· ἢ κατὰ Σύμμαχον, ὑμνοῦμεν. Λέγουσι δὲ καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ, συνήθως τῆς Γραφῆς ἀντὶ εὐχαριστίας ταττούσης ἐξομολόγησιν. Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐξουδενώσομεν τοὺς ἐπανισταμένους ἡμῖν. ἐν ᾧ ἐξουδενῶσι τοὺς ἐπανισταμένους, τὴν δόξαν δηλοῖ· ἵνα γὰρ δοξάζηται Θεός, ἐδίδου τὸ δύνασθαι. Ελυτρώσατο γοῦν Θεὸς τὸν Ἰσραὴλ ἐκ χειρὸς Αίγυ πείων, ταῖς θεοπρεπέσιν εύκλείαις ἑαυτὸν στεφανών. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς Φαραώ, ὅτι « Δι' αὐτὸ τοῦτο ἐξ- ἡγειρά σε, ὅπως ἐνδείξωμαι ἐν σοὶ τὴν δύναμίν μου, καὶ ὅπως διαγγελῇ τὸ ὄνομά μου ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Εφη δε που ὁ Θεὸς καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφη- τῶν· « Τοὺς δὲ υἱοὺς Ἰούδα ελεήσω, καὶ σώσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν· καὶ οὐ σώσω αὐτοὺς ἐν τόξῳ, οὔτε ἐν βομφαίᾳ, οὔτε ἐν πολέμῳ, οὔτε ἐν ἅρμασιν, οὔτε ἐν ἵπποις, οὔτε ἐν ἱππεῦσιν. Νυνὶ δὲ ἀπώσω καὶ κατῄσχυνας ἡμᾶς. (Σ Τ. 417) ὡς ἰδίου σώματος αναλαμβάνουσιν εἰς · ἑαυτοὺς οἱ ταῦτα λέγοντες προφῆται τὰ τοῦ ἀσε βοῦντος λαοῦ. Οἱ μὲν γὰρ πατέρες ἡμῶν ταῦτα, φη- σὶν, ἀνήγγειλαν ἡμῖν. Είτα μέσον διάψαλμα, εἰς πα ράστασιν τῆς μεταβολῆς. Νυνὶ δὲ τἀναντία πάρεστιν θεωρεῖν· ἀβοηθήτους γὰρ ἐν τῷ πολέμῳ κατέλιπες· οὐδὲ γὰρ συνεξῆλθες ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν. Καὶ οὐκ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν ἡμῶν. λαγμὸς ἐπινίκιος ἐστι φωνὴ τῶν νενικηκότων. Επειδ' ἂν δὲ καὶ ὀλίγους εἶναι συμβαίνῃ τοὺς τοῦτο δρᾷν ειωθότας, τότε φαμεν μηδὲ εἶναι πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ηττήμεθα οὖν καὶ διηρπάσθη- μεν παρ' ἐχθρῶν, καὶ τούτων εὐαριθμήτων· οὐ γὰρ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ὡς ἂν εἰ ἔλεγεν· Εἰς τοῦτο ἥκομεν κακῶν καὶ ἀσυγκρίτου ταλαιπωρίας, ὡς ἁλῶναι κατὰ κράτος, καὶ οὐ πολλῇ τῶν μαχομένων πληθύν. Ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν. (Α Γ. Τί δέ ἐστι παραβολὴ νῦν; διήγημα, Ε i i | ' i Sanctorum cornu Dominus est. Apud Danielem tamen cornua significant regna. Atque alibi dicitur: • Protector meus, et cornu salutis mere 1. » Cur ergo alibi ait Scriptura: ‹ Et extolet corna popati sui, quasi cornu aliud quid sit ab illud extol- lente? Sine dubio populi cornu est Dei Verbun a Patre elevatum, postquam illud depresserat (1). Ideo Deus ipsum superexaltavit, ut ait Apostolus **. Huic itaque cornui regique nixam aiunt salutem suan, non propria virtuti. Idcirco addunt : < Et in Deo laudabimur tota die; › vel apud Aquilam, glo- riabimur; vel apud Symmachum, jubilabimus. Aiunt denique se ei confiteri, consueto Scripturæ more pro gratiarum actione dicentis confessio- IN PSALMUM XLHI. (13 (Bf. b, I f. b, L f. b) "Ovoµa aútoū, (B f. b, I f. b, K f. b) '() µèv oùv åλa- b) B D nem. Vers. 6. Et in nomine tuo spernemus insurgentes adversus nos. Nomen ejus, quo adversarii spernentur, glo- riam significat : namque ut glorificaretur Deus, da- ta fuit potentia. Redemit itaque Deus Israelem de manu Ægyptiorum, fama insuper inclyta se ipsum coronans. Quamobrem etiam Pharaoni dixit: Ob_id ipsum te excitavi, ut in te meam ostendam poten- tiam, atque ut nomen meum in universo orbe nun- tietur ”. » Alibi quoque per unum de sanctis pro- phetis dixit Deus : Filiorum autem Judæ misere- bor, eosque salvabo in Domino Deo ipsorum; non, inquam, salvabo eos arcu, vel gladio, aut bello, aut curribus, aut equis vel equitatu ”. › Vers. 10. Nunc autem repulisti et confudisti nus. In suum veluti corpus recipiunt, qui ita loquun- tur prophetæ, peccantis populi mala. Patres qui- dem nostri hæc nobis narraverunt. Ideo medium hic diapsalma (2) est, ob significandam rerum mu- tationem. Nunc contraria omnia videre est; nam- que in bellis ope destituis; non enim cum exerci- tibus nostris in aciem prodiisti. Vers. 13. Nec fuit multitudo in vociferationibus corum. Vociferatio, seu clamor, triumphalis est vox co- rum qui vicerunt. Quia vero pauci fuerunt qui id agerent, ideo dicimus non fuisse multitudinem in clamoribus eorum. Victi itaque fuimus atque di- repti ab hostibus, et quidem numero paucis; non enim fuit multitudo in vociferationibus eorum. Quasi dicat: In tantum malorum venimus, adeoque incomparabilis calamitas nostra fuit, ut victi capti- que fuerimus absque multo hostium numero. Vers. 15. Posuisti nos parabolam finitimis nostris Quid est parabola? narratio, exemplum, convi- • Exod. 15, 16. Osec 1, 7, ɔɩ Psal. xvii, 3. * Psal. cxt.vut, 14. Philipp. 1, 9. mistä vaticinium, juxta religiosissimi Cyrilli inter- pretationem. (1) Animadvertant sacri critici hoc quoque Psa!- (2) Recole dicta a nobis ad ps. ¡i, vers. 4.
PG 69:1023ταύτῃτοι καὶ παρεωράμεθα καὶ πεπτώκαμεν, καὶ μόνην ἔχομεν ἐλπίδα τὴν παρὰ τῆς σῆς γαληνότητος καὶ φιλανθρωπίας ἐπίδοσιν. Σὺ γὰρ εἶ ὁ ἐντελλόμενος τὰς σωτηρίας Ἰακὼβ, ἀντὶ τοῦ, ὑπισχνούμενος· ἐπήγγελτο δὲ Θεὸς τοῖς περὶ τὸν θεσπέσιον Ἀβραὰμ καὶ τοῖς ἐξ αὐτοῦ, διασώσειν ἅπαν τὸ ἐξ αὐτῶν ἐσόμενον γένος. (κ φ. 86, ι φ. 224) Γέγραπται γὰρ, ὅτι »Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, τοῦ διαφυλάξαι σε ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς σου.« Ἢ τὸ ἔντειλαι, νεῦσον μόνον, καὶ σωτηρίας ὁ σὸς λαὸς ἀπολαύσηται. »Ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατιοῦμεν.« (λ φ. 116 β) Τὰ κερασφόρα ζῶα ὅπλον τὸ κέρας παρὰ τῆς φύσεως εἴληφε· ἡμεῖς δὲ κέρας σωτηρίας καὶ νικηφόρον ὅπλον τὸ σὸν ἔχομεν ὄνομα. Οὔτε γὰρ τόξῳ, οὔτε ἄλλοις ὅπλοις θαῤῥῶ· πεῖραν γὰρ τῆς σῆς δυνάμεως ἔλαβον, διὰ σοῦ τῶν ἐναντίων ἤδη κρατήσας. (β φ. 160) Τῶν δὲ ἁγίων κέρας ὁ Κύριος. Παρὰ δὲ τῷ Δανιὴλ βασιλείας σημαίνει τὰ κέρατα. Καὶ ἀλλαχοῦ δέ φησιν· »Ὑπερασπιστής μου καὶ κέρας σωτηρίας μου.« Πῶς οὖν ἑτέρωθι λέγει, »Καὶ ὑψώσει κέρας λαοῦ αὐτοῦ,« ὡς ἑτέρου ὄντος τοῦ ὑψοῦντος παρὰ τὸ κέρας;
ὑπόδειγμα, καὶ ὀνειδισμός. Καὶ οἱ πόρρωθεν γὰρ τὰ ἡμέτερα διηγοῦνται. Αἰχμάλωτης γὰρ γεγονότες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ ταῖς τῶν ἑλόντων πλεονεξίαις Ενει- λημμένοι, κεχρηματίκασιν επάρατος, φασκόντων ἡμῖν (1), κατά γε τὸ εἰκὸς, οὕτω · Μὴ γενοίμην ὡς οἱ Ἰσραηλῖται. Καὶ ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Κύριλλον τό, « Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου, » οὕτω νοήσεις Απειθήσας ὁ Ἰσραὴλ τοῖς διὰ Χριστοῦ κηρύγμασιν, προσαποβέβληκε καὶ τὸ εὐδοκιμεῖν δύνασθαι διὰ νομικῆς λατρείας· πέπαυτας γὰρ ἡ τοῦ νόμου σκιά, καὶ μετεσκευάσθησαν οἱ τύ ποι πρὸς ἀλήθειαν. Τοῦτο διδάσκουσι λέγοντες, ότι Β • Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Έφη δέ που καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν προφητῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ· . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ. » Οὐ γὰρ οἶδεν ὅλους ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ τοὺς τῆς κατὰ Θεὸν εἰ δοκιμήσεως τρόπους. 'Αλλ' οὐδ' ἂν εἰ μάθοι τυχόν, βάσιμον ἔχει τὸ χρῆμα· Χριστὸν γὰρ οὐκ οἶδεν τὸν εμφανίζοντα τὴν ὁδὸν, δι' ἧς ἂν τις εἰσελάσεις προς ζωήν. Ταῦτα οὖν φασιν, ὅτι ἀσεβήσαντες εἰς Χριστὸν, καὶ τοῦ τελεῖν τὴν κατὰ νόμον λατρείαν ἐξώσθησαν. "Ηδη δὲ ἔφαμεν ὡς οἱ προφῆταί εἰσιν οἱ ἀναφέροντες τὴν ἱκετείαν ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ, οικειοποιούμε ναι τὰ διὰ τὰς αὐτῶν ἁμαρτίας συμβάντα κακά Ἐπεὶ ἄλλως, πῶς ἐνταῦθά φησι μήτε ἐπιλαθέσθαι, μήτε μὴν ἀδικῆσαι ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, καὶ οἷον ἀνόπιν πέμψαι τὰς ἑαυτῶν καρδίας, εἶτα παθεῖν τὴν ἀποστροφήν, καὶ τὰ ἐξ ὀργῆς ὑπομεῖναι βλάβη; Η γὰρ ψεύσονται, μὴ ἀδικῆσαι λέγοντες ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, ἡ τῶν θείων κριμάτων οὐ μετρίαν ποιήσονται τὴν καταβοὴν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ παθόντες κεκολασμένοι. Οὐκοῦν οἱ προφῆται όντες δίκαιοι, καὶ νομοφύλακες γεγονότες, ὡς ἐξ αἵματος τοῦ Ἰσραήλ, οἰκειοῦνται τὰ πάθη τῆς ἀγελαίου πληθύος, ἥτις καὶ πεπαφώνησεν εἰς Χριστόν· καὶ τὰς τῶν προσκεκρουκότων ποιοῦν ται λιτὰς, εὖ εἰδότες ὅτι κατοικτείρειν ἔθος τῷ πάν των Δεσπότῃ, καὶ πολλοὺς ἔσθ' ὅτε τῶν ἁμαρτωλῶν δι' ὀλίγους δικαίους. Καὶ ὥσπερ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀσε- βήσαντός ποτε τοῦ λαοῦ, καὶ παραδοθέντος τῷ ὁλο- θρευτῇ, λαβὼν Ααρών τὸ θυμιατήριον προσήνεγκεν ὑπὲρ αὐτοῦ τὸ θυμίαμα, καὶ ὁ Θεὸς ἱλάσθη τῷ πλήθει διὰ τὴν τοῦ ἱερέως ἀναφορὰν, οὕτως καὶ οἱ ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦντες, τὴν λογικὴν αὐτῶν θυσίαν ἀνα- πέμπουσιν ὑπερευχόμενοι τοῦ λαοῦ, καὶ τὰ οἰκεῖα προσάγοντες κατορθώματα. Τῷ γὰρ πλήθει ταῦτα λέγειν οὐχ ήρμοζεν, ὅπερ ἀσεβῆσαν τοῖς ἐχθροῖς π ραδέδοτο· ἀλλ᾿ ὥσπερ εἰς ἑαυτοὺς ἀνέλαβον οι προ φῆται τὰ πάθη τοῦ πλήθους, οὕτω τὰ ἑαυτῶν ἐκοινο- η ποίησαν κατορθώματα. Ακόλουθον γάρ, πάσχοντος μέλους ἑνὸς, συμπάσχειν πάντα τὰ μέλη, καὶ δοξα ζομένου συγχαίρειν. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cium. Namque et ii qui a nobis absunt res nostras A narrant. Etenim Israelitæ in captivitatem redacti, et dominorum violentiæ addicti, exsecrationibus erant obnoxii, dicentibus illis, ut verisimile est: Ne famus ut Israelitæ, Vers. 19. Et declinasti semitas nostras a via tua. (A f. b, B f. b, If. b) Katà tòv äytov Secundum divinum Cyrillum locutionem, ‹ De- elinasti semitas nostras a via tua, intelliges ita: Quia Israel fidem prædicationi Christi non præ- buit, amisit etiam facultatem recte exercendi le- galem cultum ; cessavit enim legis umbra, trans- ieruntque in veritatem typi. Hoc docent aientes : • Declinasti semitas nostras a via tua. › Dicit autem alicubi etiam per unum e prophetis de Jerusalem: • Ecce ego impediam viam illius sudibus, obstruam- que eam maceria, semitam suam non inveniet 36. Certe jam Judæorum Synagoga placendi Deo ratio- nem prorsus nescit. Sed etiamsi forte cognosceret, haud pervium negotium habet; quippe quæ Chri- stum ignorat viæ demonstratorem, per quam ad vi- tam quispiam perveniat, Hæc ergo aiunt, quia post- quam impii adversus Christum fuerunt, cultum quoque legalem amiserunt. Jamque antea diximus prophetas hanc orɔtionem recitare ex populi per- sona, proprias sibi facientes eas quæ acciderant ob illius peccata adversitates. Secus enim, quomodo mox dicerent se neque Dei oblitos, neque adver- sus fœdus ejus egisse, aut cor suum retro avertisse, C et tamen Dei aversionem expertos esse, iræque ejus " damna sensisse? Namque aut mentiuntur dum se violasse Dei foedus negant, aut divina judicia non mediocriter improbant, quasi immerito puniti sint. Ergo prophetæ, justi licet et legis custodes, ut- pote Israelite, passiones sibi imponunt plebeiæ multitudinis, quæ in Christum insaniit, et pec- cantium supplicationes faciunt, satis gnari solere omnium Dominum misereri multorum quo- que reorum, ob paucos justos. Ac veluti peccante in deserto olim populo, ideoque ruinæ addicto, sunens Aaron thuribulum obtulit pro illo incen- sum, et placatus est Deus plebi ab sacerdotis ob- lationem ; sic etiam qui pii sunt in populo, ra- tionale guum sacrificium offerunt, pro eodem po- pulo deprecantes bonaque sua exhibentes, hostiæ justar, opera. Certe hæc dicere non erat plebis of ficium, quæ ut peccatrix inimicis suis tradita fue- rat sed sicuti in se prophetæ receperant plebis peccata, sic sua ei communicata volebant merita. Consectaneum quippe est ut, uno membro patiente, cætera omnia compatiantur, glorificato autem con- gaudeant *7*. Osce 11, 6. s Num. xv, 46. Cor. x, 2G. (4) Cod. ἡμῶν. Num pro ἐκείνων
Σαφῶς ἄρα τοῦ λαοῦ κέρας ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ὑψούμενος ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, ἐπείπερ ἐκένωσεν αὐτόν. Διὰ τοῦτο ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε, κατὰ τὸν Ἀπόστολον. Τούτῳ οὖν τῷ κέρατι αὐτῶν καὶ τῷ βασιλεῖ θαῤῥεῖν φασι πρὸς σωτηρίαν, ἀλλ’ οὐ τῇ σφετέρᾳ δυνάμει. Διόπερ ἐπάγουσιν· »Ἐν τῷ Θεῷ ἐπαινεθησόμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν·« ἣ κατὰ Ἀκύλαν, καυχησόμεθα· ἢ κατὰ Σύμμαχον, ὑμνοῦμεν. Λέγουσι δὲ καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ, συνήθως τῆς Γραφῆς ἀντὶ εὐχαριστίας ταττούσης ἐξομολόγησιν. »Καὶ ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐξουδενώσομεν τοὺς ἐπανισταμένους ἡμῖν.« (β φ. 160 β, ι φ. 224 β, λ φ. 116 β) Ὄνομα αὐτοῦ, ἐν ᾧ ἐξουδενῶσι τοὺς ἐπανισταμένους, τὴν δόξαν δηλοῖ· ἴνα γὰρ δοξάζηται Θεὸς, ἐδίδου τὸ δύνασθαι. Ἐλυτρώσατο γοῦν Θεὸς τὸν Ἰσραὴλ ἐκ χειρὸς Αἰγυπτίων, ταῖς θεοπρεπέσιν εὐκλείαις ἑαυτὸν στεφανῶν. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς Φαραὼ, ὅτι »Δι’ αὐτὸ τοῦτο ἐξήγειρά σε, ὅπως ἐνδείξωμαι ἐν σοὶ τὴν δύναμίν μου, καὶ ὅπως διαγγελῇ τὸ ὄνομά μου ἐν πάσῃ τῇ γῇ.« Ἔφη δέ που ὁ Θεὸς καὶ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· »Τοὺς δὲ υἱοὺς Ἰούδα ἐλεήσω, καὶ σώσω αὐτοὺς ἐν Κυρίῳ Θεῷ αὐτῶν·
ὑπόδειγμα, καὶ ὀνειδισμός. Καὶ οἱ πόρρωθεν γὰρ τὰ ἡμέτερα διηγοῦνται. Αἰχμάλωτης γὰρ γεγονότες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ ταῖς τῶν ἑλόντων πλεονεξίαις Ενει- λημμένοι, κεχρηματίκασιν επάρατος, φασκόντων ἡμῖν (1), κατά γε τὸ εἰκὸς, οὕτω · Μὴ γενοίμην ὡς οἱ Ἰσραηλῖται. Καὶ ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Κύριλλον τό, « Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου, » οὕτω νοήσεις Απειθήσας ὁ Ἰσραὴλ τοῖς διὰ Χριστοῦ κηρύγμασιν, προσαποβέβληκε καὶ τὸ εὐδοκιμεῖν δύνασθαι διὰ νομικῆς λατρείας· πέπαυτας γὰρ ἡ τοῦ νόμου σκιά, καὶ μετεσκευάσθησαν οἱ τύ ποι πρὸς ἀλήθειαν. Τοῦτο διδάσκουσι λέγοντες, ότι Β • Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Έφη δέ που καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν προφητῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ· . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ. » Οὐ γὰρ οἶδεν ὅλους ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ τοὺς τῆς κατὰ Θεὸν εἰ δοκιμήσεως τρόπους. 'Αλλ' οὐδ' ἂν εἰ μάθοι τυχόν, βάσιμον ἔχει τὸ χρῆμα· Χριστὸν γὰρ οὐκ οἶδεν τὸν εμφανίζοντα τὴν ὁδὸν, δι' ἧς ἂν τις εἰσελάσεις προς ζωήν. Ταῦτα οὖν φασιν, ὅτι ἀσεβήσαντες εἰς Χριστὸν, καὶ τοῦ τελεῖν τὴν κατὰ νόμον λατρείαν ἐξώσθησαν. "Ηδη δὲ ἔφαμεν ὡς οἱ προφῆταί εἰσιν οἱ ἀναφέροντες τὴν ἱκετείαν ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ, οικειοποιούμε ναι τὰ διὰ τὰς αὐτῶν ἁμαρτίας συμβάντα κακά Ἐπεὶ ἄλλως, πῶς ἐνταῦθά φησι μήτε ἐπιλαθέσθαι, μήτε μὴν ἀδικῆσαι ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, καὶ οἷον ἀνόπιν πέμψαι τὰς ἑαυτῶν καρδίας, εἶτα παθεῖν τὴν ἀποστροφήν, καὶ τὰ ἐξ ὀργῆς ὑπομεῖναι βλάβη; Η γὰρ ψεύσονται, μὴ ἀδικῆσαι λέγοντες ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, ἡ τῶν θείων κριμάτων οὐ μετρίαν ποιήσονται τὴν καταβοὴν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ παθόντες κεκολασμένοι. Οὐκοῦν οἱ προφῆται όντες δίκαιοι, καὶ νομοφύλακες γεγονότες, ὡς ἐξ αἵματος τοῦ Ἰσραήλ, οἰκειοῦνται τὰ πάθη τῆς ἀγελαίου πληθύος, ἥτις καὶ πεπαφώνησεν εἰς Χριστόν· καὶ τὰς τῶν προσκεκρουκότων ποιοῦν ται λιτὰς, εὖ εἰδότες ὅτι κατοικτείρειν ἔθος τῷ πάν των Δεσπότῃ, καὶ πολλοὺς ἔσθ' ὅτε τῶν ἁμαρτωλῶν δι' ὀλίγους δικαίους. Καὶ ὥσπερ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀσε- βήσαντός ποτε τοῦ λαοῦ, καὶ παραδοθέντος τῷ ὁλο- θρευτῇ, λαβὼν Ααρών τὸ θυμιατήριον προσήνεγκεν ὑπὲρ αὐτοῦ τὸ θυμίαμα, καὶ ὁ Θεὸς ἱλάσθη τῷ πλήθει διὰ τὴν τοῦ ἱερέως ἀναφορὰν, οὕτως καὶ οἱ ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦντες, τὴν λογικὴν αὐτῶν θυσίαν ἀνα- πέμπουσιν ὑπερευχόμενοι τοῦ λαοῦ, καὶ τὰ οἰκεῖα προσάγοντες κατορθώματα. Τῷ γὰρ πλήθει ταῦτα λέγειν οὐχ ήρμοζεν, ὅπερ ἀσεβῆσαν τοῖς ἐχθροῖς π ραδέδοτο· ἀλλ᾿ ὥσπερ εἰς ἑαυτοὺς ἀνέλαβον οι προ φῆται τὰ πάθη τοῦ πλήθους, οὕτω τὰ ἑαυτῶν ἐκοινο- η ποίησαν κατορθώματα. Ακόλουθον γάρ, πάσχοντος μέλους ἑνὸς, συμπάσχειν πάντα τὰ μέλη, καὶ δοξα ζομένου συγχαίρειν. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cium. Namque et ii qui a nobis absunt res nostras A narrant. Etenim Israelitæ in captivitatem redacti, et dominorum violentiæ addicti, exsecrationibus erant obnoxii, dicentibus illis, ut verisimile est: Ne famus ut Israelitæ, Vers. 19. Et declinasti semitas nostras a via tua. (A f. b, B f. b, If. b) Katà tòv äytov Secundum divinum Cyrillum locutionem, ‹ De- elinasti semitas nostras a via tua, intelliges ita: Quia Israel fidem prædicationi Christi non præ- buit, amisit etiam facultatem recte exercendi le- galem cultum ; cessavit enim legis umbra, trans- ieruntque in veritatem typi. Hoc docent aientes : • Declinasti semitas nostras a via tua. › Dicit autem alicubi etiam per unum e prophetis de Jerusalem: • Ecce ego impediam viam illius sudibus, obstruam- que eam maceria, semitam suam non inveniet 36. Certe jam Judæorum Synagoga placendi Deo ratio- nem prorsus nescit. Sed etiamsi forte cognosceret, haud pervium negotium habet; quippe quæ Chri- stum ignorat viæ demonstratorem, per quam ad vi- tam quispiam perveniat, Hæc ergo aiunt, quia post- quam impii adversus Christum fuerunt, cultum quoque legalem amiserunt. Jamque antea diximus prophetas hanc orɔtionem recitare ex populi per- sona, proprias sibi facientes eas quæ acciderant ob illius peccata adversitates. Secus enim, quomodo mox dicerent se neque Dei oblitos, neque adver- sus fœdus ejus egisse, aut cor suum retro avertisse, C et tamen Dei aversionem expertos esse, iræque ejus " damna sensisse? Namque aut mentiuntur dum se violasse Dei foedus negant, aut divina judicia non mediocriter improbant, quasi immerito puniti sint. Ergo prophetæ, justi licet et legis custodes, ut- pote Israelite, passiones sibi imponunt plebeiæ multitudinis, quæ in Christum insaniit, et pec- cantium supplicationes faciunt, satis gnari solere omnium Dominum misereri multorum quo- que reorum, ob paucos justos. Ac veluti peccante in deserto olim populo, ideoque ruinæ addicto, sunens Aaron thuribulum obtulit pro illo incen- sum, et placatus est Deus plebi ab sacerdotis ob- lationem ; sic etiam qui pii sunt in populo, ra- tionale guum sacrificium offerunt, pro eodem po- pulo deprecantes bonaque sua exhibentes, hostiæ justar, opera. Certe hæc dicere non erat plebis of ficium, quæ ut peccatrix inimicis suis tradita fue- rat sed sicuti in se prophetæ receperant plebis peccata, sic sua ei communicata volebant merita. Consectaneum quippe est ut, uno membro patiente, cætera omnia compatiantur, glorificato autem con- gaudeant *7*. Osce 11, 6. s Num. xv, 46. Cor. x, 2G. (4) Cod. ἡμῶν. Num pro ἐκείνων
PG 69:1024καὶ οὐ σώσω αὐτοὺς ἐν τόξῳ, οὔτε ἐν ῥομφαίᾳ, οὔτε ἐν πολέμῳ, οὔτε ἐν ἅρμασιν, οὔτε ἐν ἵπποις, οὔτε ἐν ἱππεῦσιν.« »Νυνὶ δὲ ἀπώσω καὶ κατῄσχυνας ἡμᾶς.« (λ φ. 117) Ὡς ἰδίου σώματος ἀναλαμβάνουσιν εἰς ἑαυτοὺς οἱ ταῦτα λέγοντες προφῆται τὰ τοῦ ἀσεβοῦντος λαοῦ. Οἱ μὲν γὰρ πατέρες ἡμῶν ταῦτα, φησὶν, ἀνήγγειλαν ἡμῖν. Εἶτα μέσον διάψαλμα, εἰς παράστασιν τῆς μεταβολῆς. Νυνὶ δὲ τἀναντία πάρεστιν θεωρεῖν· ἀβοηθήτους γὰρ ἐν τῷ πολέμῳ κατέλιπες· οὐδὲ γὰρ συνεξῆλθες ταῖς δυνάμεσιν ἡμῶν. »Καὶ οὐκ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν ἡμῶν.« (β φ. 161 β, ι φ. 225 β, κ φ. 86 β) Ὁ μὲν οὖν ἀλαλαγμὸς ἐπινίκιός ἐστι φωνὴ τῶν νενικηκότων. Ἐπειδ’ ἂν δὲ καὶ ὀλίγους εἶναι συμβαίνῃ τοὺς τοῦτο δρᾷν εἰωθότας, τότε φαμὲν μηδὲ εἶναι πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ἡττήμεθα οὖν καὶ διηρπάσθημεν παρ’ ἐχθρῶν, καὶ τούτων εὐαριθμήτων· οὐ γὰρ ἦν πλῆθος ἐν τοῖς ἀλαλάγμασιν αὐτῶν. Ὡς ἂν εἰ ἔλεγεν· Εἰς τοῦτο ἥκομεν κακῶν καὶ ἀσυγκρίτου ταλαιπωρίας, ὡς ἁλῶναι κατὰ κράτος, καὶ οὐ πολλῇ τῶν μαχομένων πληθύϊ. »Ἔθου ἡμᾶς εἰς παραβολὴν τοῖς γείτοσιν ἡμῶν.« (α φ. 239 β) Τί δέ ἐστι παραβολὴ νῦν;
ὑπόδειγμα, καὶ ὀνειδισμός. Καὶ οἱ πόρρωθεν γὰρ τὰ ἡμέτερα διηγοῦνται. Αἰχμάλωτης γὰρ γεγονότες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ ταῖς τῶν ἑλόντων πλεονεξίαις Ενει- λημμένοι, κεχρηματίκασιν επάρατος, φασκόντων ἡμῖν (1), κατά γε τὸ εἰκὸς, οὕτω · Μὴ γενοίμην ὡς οἱ Ἰσραηλῖται. Καὶ ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Κύριλλον τό, « Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου, » οὕτω νοήσεις Απειθήσας ὁ Ἰσραὴλ τοῖς διὰ Χριστοῦ κηρύγμασιν, προσαποβέβληκε καὶ τὸ εὐδοκιμεῖν δύνασθαι διὰ νομικῆς λατρείας· πέπαυτας γὰρ ἡ τοῦ νόμου σκιά, καὶ μετεσκευάσθησαν οἱ τύ ποι πρὸς ἀλήθειαν. Τοῦτο διδάσκουσι λέγοντες, ότι Β • Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Έφη δέ που καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν προφητῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ· . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ. » Οὐ γὰρ οἶδεν ὅλους ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ τοὺς τῆς κατὰ Θεὸν εἰ δοκιμήσεως τρόπους. 'Αλλ' οὐδ' ἂν εἰ μάθοι τυχόν, βάσιμον ἔχει τὸ χρῆμα· Χριστὸν γὰρ οὐκ οἶδεν τὸν εμφανίζοντα τὴν ὁδὸν, δι' ἧς ἂν τις εἰσελάσεις προς ζωήν. Ταῦτα οὖν φασιν, ὅτι ἀσεβήσαντες εἰς Χριστὸν, καὶ τοῦ τελεῖν τὴν κατὰ νόμον λατρείαν ἐξώσθησαν. "Ηδη δὲ ἔφαμεν ὡς οἱ προφῆταί εἰσιν οἱ ἀναφέροντες τὴν ἱκετείαν ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ, οικειοποιούμε ναι τὰ διὰ τὰς αὐτῶν ἁμαρτίας συμβάντα κακά Ἐπεὶ ἄλλως, πῶς ἐνταῦθά φησι μήτε ἐπιλαθέσθαι, μήτε μὴν ἀδικῆσαι ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, καὶ οἷον ἀνόπιν πέμψαι τὰς ἑαυτῶν καρδίας, εἶτα παθεῖν τὴν ἀποστροφήν, καὶ τὰ ἐξ ὀργῆς ὑπομεῖναι βλάβη; Η γὰρ ψεύσονται, μὴ ἀδικῆσαι λέγοντες ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, ἡ τῶν θείων κριμάτων οὐ μετρίαν ποιήσονται τὴν καταβοὴν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ παθόντες κεκολασμένοι. Οὐκοῦν οἱ προφῆται όντες δίκαιοι, καὶ νομοφύλακες γεγονότες, ὡς ἐξ αἵματος τοῦ Ἰσραήλ, οἰκειοῦνται τὰ πάθη τῆς ἀγελαίου πληθύος, ἥτις καὶ πεπαφώνησεν εἰς Χριστόν· καὶ τὰς τῶν προσκεκρουκότων ποιοῦν ται λιτὰς, εὖ εἰδότες ὅτι κατοικτείρειν ἔθος τῷ πάν των Δεσπότῃ, καὶ πολλοὺς ἔσθ' ὅτε τῶν ἁμαρτωλῶν δι' ὀλίγους δικαίους. Καὶ ὥσπερ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀσε- βήσαντός ποτε τοῦ λαοῦ, καὶ παραδοθέντος τῷ ὁλο- θρευτῇ, λαβὼν Ααρών τὸ θυμιατήριον προσήνεγκεν ὑπὲρ αὐτοῦ τὸ θυμίαμα, καὶ ὁ Θεὸς ἱλάσθη τῷ πλήθει διὰ τὴν τοῦ ἱερέως ἀναφορὰν, οὕτως καὶ οἱ ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦντες, τὴν λογικὴν αὐτῶν θυσίαν ἀνα- πέμπουσιν ὑπερευχόμενοι τοῦ λαοῦ, καὶ τὰ οἰκεῖα προσάγοντες κατορθώματα. Τῷ γὰρ πλήθει ταῦτα λέγειν οὐχ ήρμοζεν, ὅπερ ἀσεβῆσαν τοῖς ἐχθροῖς π ραδέδοτο· ἀλλ᾿ ὥσπερ εἰς ἑαυτοὺς ἀνέλαβον οι προ φῆται τὰ πάθη τοῦ πλήθους, οὕτω τὰ ἑαυτῶν ἐκοινο- η ποίησαν κατορθώματα. Ακόλουθον γάρ, πάσχοντος μέλους ἑνὸς, συμπάσχειν πάντα τὰ μέλη, καὶ δοξα ζομένου συγχαίρειν. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cium. Namque et ii qui a nobis absunt res nostras A narrant. Etenim Israelitæ in captivitatem redacti, et dominorum violentiæ addicti, exsecrationibus erant obnoxii, dicentibus illis, ut verisimile est: Ne famus ut Israelitæ, Vers. 19. Et declinasti semitas nostras a via tua. (A f. b, B f. b, If. b) Katà tòv äytov Secundum divinum Cyrillum locutionem, ‹ De- elinasti semitas nostras a via tua, intelliges ita: Quia Israel fidem prædicationi Christi non præ- buit, amisit etiam facultatem recte exercendi le- galem cultum ; cessavit enim legis umbra, trans- ieruntque in veritatem typi. Hoc docent aientes : • Declinasti semitas nostras a via tua. › Dicit autem alicubi etiam per unum e prophetis de Jerusalem: • Ecce ego impediam viam illius sudibus, obstruam- que eam maceria, semitam suam non inveniet 36. Certe jam Judæorum Synagoga placendi Deo ratio- nem prorsus nescit. Sed etiamsi forte cognosceret, haud pervium negotium habet; quippe quæ Chri- stum ignorat viæ demonstratorem, per quam ad vi- tam quispiam perveniat, Hæc ergo aiunt, quia post- quam impii adversus Christum fuerunt, cultum quoque legalem amiserunt. Jamque antea diximus prophetas hanc orɔtionem recitare ex populi per- sona, proprias sibi facientes eas quæ acciderant ob illius peccata adversitates. Secus enim, quomodo mox dicerent se neque Dei oblitos, neque adver- sus fœdus ejus egisse, aut cor suum retro avertisse, C et tamen Dei aversionem expertos esse, iræque ejus " damna sensisse? Namque aut mentiuntur dum se violasse Dei foedus negant, aut divina judicia non mediocriter improbant, quasi immerito puniti sint. Ergo prophetæ, justi licet et legis custodes, ut- pote Israelite, passiones sibi imponunt plebeiæ multitudinis, quæ in Christum insaniit, et pec- cantium supplicationes faciunt, satis gnari solere omnium Dominum misereri multorum quo- que reorum, ob paucos justos. Ac veluti peccante in deserto olim populo, ideoque ruinæ addicto, sunens Aaron thuribulum obtulit pro illo incen- sum, et placatus est Deus plebi ab sacerdotis ob- lationem ; sic etiam qui pii sunt in populo, ra- tionale guum sacrificium offerunt, pro eodem po- pulo deprecantes bonaque sua exhibentes, hostiæ justar, opera. Certe hæc dicere non erat plebis of ficium, quæ ut peccatrix inimicis suis tradita fue- rat sed sicuti in se prophetæ receperant plebis peccata, sic sua ei communicata volebant merita. Consectaneum quippe est ut, uno membro patiente, cætera omnia compatiantur, glorificato autem con- gaudeant *7*. Osce 11, 6. s Num. xv, 46. Cor. x, 2G. (4) Cod. ἡμῶν. Num pro ἐκείνων
διήγημα, ὑπόδειγμα, καὶ ὀνειδισμός. Καὶ οἱ πόῤῥωθεν γὰρ τὰ ἡμέτερα διηγοῦνται. Αἰχμάλωτοι γὰρ γεγονότες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ ταῖς τῶν ἑλόντων πλεονεξίαις ἐνειλημμένοι, κεχρηματίκασιν ἐπάρατοι, φασκόντων ἡμῖν, κατά γε τὸ εἰκὸς, οὕτω· Μὴ γενοίμην ὡς οἱ Ἰσραηλῖται. »Καὶ ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὀδοῦ σου.« (α φ. 240 β, β φ. 162 β, ι φ. 226 β) Κατὰ τὸν ἄγιον Κύριλλον τὸ, »Ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου,« οὕτω νοήσεις· Ἀπειθήσας ὁ Ἰσραὴλ τοῖς διὰ Χριστοῦ κηρύγμασιν, προσαποβέβληκε καὶ τὸ εὐδοκιμεῖν δύνασθαι διὰ νομικῆς λατρείας· πέπαυται γὰρ ἡ τοῦ νόμου σκιὰ, καὶ μετεσκευάσθησαν οἱ τύποι πρὸς ἀλήθειαν. Τοῦτο διδάσκουσι λέγοντες, ὅτι »Ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου.« Ἔφη δέ που καὶ δι’ ἑνὸς τῶν προφητῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ· »Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ.« Οὐ γὰρ οἶδεν ὅλως ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ τοὺς τῆς κατὰ Θεὸν εὐδοκιμήσεως τρόπους. Ἀλλ’ οὐδ’ ἂν εἰ μάθοι τυχὸν, βάσιμον ἔχει τὸ χρῆμα· Χριστὸν γὰρ οὐκ οἶδεν τὸν ἐμφανίζοντα τὴν ὁδὸν, δι’ ἧς ἄν τις εἰσελάσειε πρὸς ζωήν.
ὑπόδειγμα, καὶ ὀνειδισμός. Καὶ οἱ πόρρωθεν γὰρ τὰ ἡμέτερα διηγοῦνται. Αἰχμάλωτης γὰρ γεγονότες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ ταῖς τῶν ἑλόντων πλεονεξίαις Ενει- λημμένοι, κεχρηματίκασιν επάρατος, φασκόντων ἡμῖν (1), κατά γε τὸ εἰκὸς, οὕτω · Μὴ γενοίμην ὡς οἱ Ἰσραηλῖται. Καὶ ἐξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Κύριλλον τό, « Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου, » οὕτω νοήσεις Απειθήσας ὁ Ἰσραὴλ τοῖς διὰ Χριστοῦ κηρύγμασιν, προσαποβέβληκε καὶ τὸ εὐδοκιμεῖν δύνασθαι διὰ νομικῆς λατρείας· πέπαυτας γὰρ ἡ τοῦ νόμου σκιά, καὶ μετεσκευάσθησαν οἱ τύ ποι πρὸς ἀλήθειαν. Τοῦτο διδάσκουσι λέγοντες, ότι Β • Εξέκλινας τὰς τρίβους ἡμῶν ἀπὸ τῆς ὁδοῦ σου. Έφη δέ που καὶ δι᾿ ἑνὸς τῶν προφητῶν περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ· . Ἰδοὺ ἐγὼ φράσσω τὴν ὁδὸν αὐτῆς ἐν σκόλοψι, καὶ ἀνοικοδομήσω τὰς ὁδοὺς αὐτῆς, καὶ τὴν τρίβον αὐτῆς οὐ μὴ εὕρῃ. » Οὐ γὰρ οἶδεν ὅλους ἡ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγὴ τοὺς τῆς κατὰ Θεὸν εἰ δοκιμήσεως τρόπους. 'Αλλ' οὐδ' ἂν εἰ μάθοι τυχόν, βάσιμον ἔχει τὸ χρῆμα· Χριστὸν γὰρ οὐκ οἶδεν τὸν εμφανίζοντα τὴν ὁδὸν, δι' ἧς ἂν τις εἰσελάσεις προς ζωήν. Ταῦτα οὖν φασιν, ὅτι ἀσεβήσαντες εἰς Χριστὸν, καὶ τοῦ τελεῖν τὴν κατὰ νόμον λατρείαν ἐξώσθησαν. "Ηδη δὲ ἔφαμεν ὡς οἱ προφῆταί εἰσιν οἱ ἀναφέροντες τὴν ἱκετείαν ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ, οικειοποιούμε ναι τὰ διὰ τὰς αὐτῶν ἁμαρτίας συμβάντα κακά Ἐπεὶ ἄλλως, πῶς ἐνταῦθά φησι μήτε ἐπιλαθέσθαι, μήτε μὴν ἀδικῆσαι ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, καὶ οἷον ἀνόπιν πέμψαι τὰς ἑαυτῶν καρδίας, εἶτα παθεῖν τὴν ἀποστροφήν, καὶ τὰ ἐξ ὀργῆς ὑπομεῖναι βλάβη; Η γὰρ ψεύσονται, μὴ ἀδικῆσαι λέγοντες ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, ἡ τῶν θείων κριμάτων οὐ μετρίαν ποιήσονται τὴν καταβοὴν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ παθόντες κεκολασμένοι. Οὐκοῦν οἱ προφῆται όντες δίκαιοι, καὶ νομοφύλακες γεγονότες, ὡς ἐξ αἵματος τοῦ Ἰσραήλ, οἰκειοῦνται τὰ πάθη τῆς ἀγελαίου πληθύος, ἥτις καὶ πεπαφώνησεν εἰς Χριστόν· καὶ τὰς τῶν προσκεκρουκότων ποιοῦν ται λιτὰς, εὖ εἰδότες ὅτι κατοικτείρειν ἔθος τῷ πάν των Δεσπότῃ, καὶ πολλοὺς ἔσθ' ὅτε τῶν ἁμαρτωλῶν δι' ὀλίγους δικαίους. Καὶ ὥσπερ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀσε- βήσαντός ποτε τοῦ λαοῦ, καὶ παραδοθέντος τῷ ὁλο- θρευτῇ, λαβὼν Ααρών τὸ θυμιατήριον προσήνεγκεν ὑπὲρ αὐτοῦ τὸ θυμίαμα, καὶ ὁ Θεὸς ἱλάσθη τῷ πλήθει διὰ τὴν τοῦ ἱερέως ἀναφορὰν, οὕτως καὶ οἱ ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦντες, τὴν λογικὴν αὐτῶν θυσίαν ἀνα- πέμπουσιν ὑπερευχόμενοι τοῦ λαοῦ, καὶ τὰ οἰκεῖα προσάγοντες κατορθώματα. Τῷ γὰρ πλήθει ταῦτα λέγειν οὐχ ήρμοζεν, ὅπερ ἀσεβῆσαν τοῖς ἐχθροῖς π ραδέδοτο· ἀλλ᾿ ὥσπερ εἰς ἑαυτοὺς ἀνέλαβον οι προ φῆται τὰ πάθη τοῦ πλήθους, οὕτω τὰ ἑαυτῶν ἐκοινο- η ποίησαν κατορθώματα. Ακόλουθον γάρ, πάσχοντος μέλους ἑνὸς, συμπάσχειν πάντα τὰ μέλη, καὶ δοξα ζομένου συγχαίρειν. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. cium. Namque et ii qui a nobis absunt res nostras A narrant. Etenim Israelitæ in captivitatem redacti, et dominorum violentiæ addicti, exsecrationibus erant obnoxii, dicentibus illis, ut verisimile est: Ne famus ut Israelitæ, Vers. 19. Et declinasti semitas nostras a via tua. (A f. b, B f. b, If. b) Katà tòv äytov Secundum divinum Cyrillum locutionem, ‹ De- elinasti semitas nostras a via tua, intelliges ita: Quia Israel fidem prædicationi Christi non præ- buit, amisit etiam facultatem recte exercendi le- galem cultum ; cessavit enim legis umbra, trans- ieruntque in veritatem typi. Hoc docent aientes : • Declinasti semitas nostras a via tua. › Dicit autem alicubi etiam per unum e prophetis de Jerusalem: • Ecce ego impediam viam illius sudibus, obstruam- que eam maceria, semitam suam non inveniet 36. Certe jam Judæorum Synagoga placendi Deo ratio- nem prorsus nescit. Sed etiamsi forte cognosceret, haud pervium negotium habet; quippe quæ Chri- stum ignorat viæ demonstratorem, per quam ad vi- tam quispiam perveniat, Hæc ergo aiunt, quia post- quam impii adversus Christum fuerunt, cultum quoque legalem amiserunt. Jamque antea diximus prophetas hanc orɔtionem recitare ex populi per- sona, proprias sibi facientes eas quæ acciderant ob illius peccata adversitates. Secus enim, quomodo mox dicerent se neque Dei oblitos, neque adver- sus fœdus ejus egisse, aut cor suum retro avertisse, C et tamen Dei aversionem expertos esse, iræque ejus " damna sensisse? Namque aut mentiuntur dum se violasse Dei foedus negant, aut divina judicia non mediocriter improbant, quasi immerito puniti sint. Ergo prophetæ, justi licet et legis custodes, ut- pote Israelite, passiones sibi imponunt plebeiæ multitudinis, quæ in Christum insaniit, et pec- cantium supplicationes faciunt, satis gnari solere omnium Dominum misereri multorum quo- que reorum, ob paucos justos. Ac veluti peccante in deserto olim populo, ideoque ruinæ addicto, sunens Aaron thuribulum obtulit pro illo incen- sum, et placatus est Deus plebi ab sacerdotis ob- lationem ; sic etiam qui pii sunt in populo, ra- tionale guum sacrificium offerunt, pro eodem po- pulo deprecantes bonaque sua exhibentes, hostiæ justar, opera. Certe hæc dicere non erat plebis of ficium, quæ ut peccatrix inimicis suis tradita fue- rat sed sicuti in se prophetæ receperant plebis peccata, sic sua ei communicata volebant merita. Consectaneum quippe est ut, uno membro patiente, cætera omnia compatiantur, glorificato autem con- gaudeant *7*. Osce 11, 6. s Num. xv, 46. Cor. x, 2G. (4) Cod. ἡμῶν. Num pro ἐκείνων
PG 69:1026Ταῦτα οὖν φασιν, ὅτι ἀσεβήσαντες εἰς Χριστὸν, καὶ τοῦ τελεῖν τὴν κατὰ νόμον λατρείαν ἐξώσθησαν. Ἤδη δὲ ἔφαμεν ὡς οἱ προφῆταί εἰσιν οἱ ἀναφέροντες τὴν ἱκετείαν ἐκ προσώπου τοῦ λαοῦ, οἰκειοποιούμενοι τὰ διὰ τὰς αὐτῶν ἁμαρτίας συμβάντα κακά. Ἐπεὶ ἄλλως, πῶς ἐνταῦθά φησι μήτε ἐπιλαθέσθαι, μήτε μὴν ἀδικῆσαι ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, καὶ οἷον ἀνόπιν πέμψαι τὰς ἑαυτῶν καρδίας, εἶτα παθεῖν τὴν ἀποστροφὴν, καὶ τὰ ἐξ ὀργῆς ὑπομεῖναι βλάβη· Ἢ γὰρ ψεύσονται, μὴ ἀδικῆσαι λέγοντες ἐν τῇ διαθήκῃ αὐτοῦ, ἢ τῶν θείων κριμάτων οὐ μετρίαν ποιήσονται τὴν καταβοὴν, ὡς οὐκ ἐν δίκῃ παθόντες κεκολασμένοι. Οὐκοῦν οἱ προφῆται ὄντες δίκαιοι, καὶ νομοφύλακες γεγονότες, ὡς ἐξ αἵματος τοῦ Ἰσραὴλ, οἰκειοῦνται τὰ πάθη τῆς ἀγελαίου πληθύος, ἥτις καὶ πεπαρῴνηκεν εἰς Χριστόν· καὶ τὰς τῶν προσκεκρουκότων ποιοῦνται λιτὰς, εὖ εἰδότες ὅτι κατοικτείρειν ἔθος τῷ πάντων Δεσπότῃ, καὶ πολλοὺς ἔσθ’ ὅτε τῶν ἁμαρτωλῶν δι’ ὀλίγους δικαίους.
οὐχὶ Θεὸς ἐκζητήσει ταῦτα; Αὐτὸς γὰρ γινώσκει Α τα κρύφια τῆς καρδίας. Γ. Αὐτὸν ποιεῖ μάρτυρα λόγων τε καὶ ανοημάτων, ὅτι μηδὲν αὐτοὺς τῆς εὐσεβείας (1) κατέστρεψεν. Ἐν γὰρ τῷ σῷ ὀνόματι παρρησίαν Έχοντες, φασὶν, εγκαυχώμεθα. Οἶσθα δὲ καὶ τοὺς λογισμούς αὐτοὺς, ἐν οἷς καθ' ἑκάστην ἡμέραν ἕνεκα τῆς εὐσεβείας ἐθανατούμεθα. Ὁ γὰρ τῇ προθέσει λογισάμενος ἐφ' ἑκάστῳ πειρασμῷ τὸν ὑπὲρ άλη- θείας αναδέξασθαι θάνατον, δυνάμει τέθνηκεν· ὅπερ ἔφη καὶ Παῦλος, διαφόρους υφιστάμενος πειρασμούς, καὶ λέγων· . Καθ' ἑκάστην ἡμέραν ἀποθνήσκω, νή τὴν ὑμετέραν καύχησιν. › Ἐν τοῖς οὖν κρυφίοις ἡμῶν ἐθανατούμεθα πᾶσαν ἡμέραν, και παραδεδωκότες ἅπαξ ἑαυτοὺς θυσίαν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῷ λογισμῷ τοῦτο πεπόνθαμεν. Ὡς οὖν ταῦτα παθόντες ἐπιστρέ φομέν σε πρὸς ἡμᾶς, καὶ διεγείρομεν ὥσπερ καὶ καθε εύδοντα εἰς τὰ φαῦλα. Ανάστα, Κύριε, βοήθησον ἡμῖν, καὶ λύτρωσον ἡμᾶς ἔνεκεν τοῦ ὀνύματός σου. (Β Τὴν ἐν ὑστέροις καιροῖς ἐσομένην τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιστροφὴν καὶ κλήσιν, διὰ τῶν προκειμέν νων ἡμῖν κατασημαίνουσι στίχων· προσεπάγοντες δὲ τοῖς ἑαυτῶν λόγοις, ἤτοι ταῖς πρὸς Θεὸν ἱκετείαις τὸ, · ἔνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ο διαρρήδην ὁμολογού σιν, ὡς οὐκ ἄξιοι μὲν τοῦ ἐλεεῖσθαι δεῖν, οἱ τῆς ἑαυ τῶν ἀγνοίας τὸ κέρας ἀκονήσαντες τῷ Χριστῷ. Πρέ πει γε μὴν τὸ ἐλεεῖν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις πταίσμασιν μὴ συνεκτείνειν τὰ ἐξ ὀργῆς, κατοικτεί- ρειν δὲ μᾶλλον δι' ἑαυτόν. Καὶ γοῦν ἔφη δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· « Οὐ δι' ὑμᾶς ἐγὼ ποιῶ, λέγει Κύριος, ἀλλὰ διὰ τὸ ὄνομά μου. ΨΑΛΜΟΣ ΜΔ'. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ ἀλλοιωθησομένων, τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς σύνεσιν, ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητού. (Β ΐ. 164, Κ "Αδεταί γε μὴν ὁ ψαλμὸς εἰς τὸ τέλος· διήγησιν γὰρ, ήγουν προαναφώνησιν, έχει τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου, ὃ γέγονεν ἐπὶ συντε λείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος. Οὕτω γὰρ ἡμῖν ἐπέφανεν ο Υιός. Η δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις, ὑπὲρ τῶν ἀλ- λοιωθησομένων, καὶ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητού, συντεθεί σθαι λέγεται. Ἠλλοιῶσθαι δέ φαμεν Ιουδαίους τε καὶ Ἕλληνας, ὥστε καὶ εἰς ἕνα καὶ ἀγαπητὸν γενέσθα: λαὸν τοὺς ἐξ ἀμφοῖν κεκλημένους. Ως γὰρ ὁ Παῦλός φησιν, ο Τους δύο λαοὺς ἔκτισεν ὁ Χριστὸς εἰς ἕνα καινόν ἄνθρωπον. ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν. (Β Γ. 165, Ι. 231) Ενταῦθά μοι νόει (2) τοῦ ἐκ * ΙΙπτ, 29. ** Τὴν ἀπαθῆ γέννησιν τοῦ Υἱοῦ, τὴν ἐκ τῆς οὐσίας του Πατρός, παραβολικῶς ἐδήλωσε διὰ καρδίας καὶ λύ- του. Οὐ γὰρ γεννᾷ σωματικῶς ἡ καρδία τὸν Λόγον, ἀεὶ αὐτῇ συνυπάρχοντα· ἡ λογικὴ γὰρ δύναμις τῆς τοῦ ἔχοντος οὐσίας αχώριστος. Αγαθὸν δὲ προσφόρως τὸν λόγον ἐκάλεσεν ὡς ἑαυτὸν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου σωτηρίας εκουσίως κενώσαντα. Ὡς ἤδη δὲ προειρη μένης τῆς ἀφράστου γεννήσεως διὰ τοῦ στόχου του προλαβόντος, ὁ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἑξῆς εἰς άγεται λόγος. Τοιγαροῦν ὡς ἀνθρώπινα φέροντι μέ τρα φησὶν ὁ Πατήρ « Λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεί, ο Διδασκαλίας γάρ ἐστιν ὑπόσχεσις ὡς διδάς σκεται λόγων ὀφείλοντι προαγαγεῖν ἡμᾶς εἰς ἔργα τὰ τοῦ Πατρὸς τὴν εὐσεβῆ πολιτείαν διὰ τῶν Εὐαγγε λίων διδασκομένην. Ελεγε γάρ· « Απ' ἐμαυτοῦ ποι οὐδέν, IN PSALMUM XLIV. Vers. 22. Nonne Deus requiret ista? Ipse enim. abscondita cordis novit. (L. b) B f. b) C Ipsum invocant testem sermonum et cogitatio- num, quod nempe eos nulla res a recta religione averterit. Etenim nomini tuo confidentes, aiunt, glo- riamur. Seis etiam cujusmodi sint cogitationes nostræ, dam quotidie ob veram religionem mortik- camur. Siquidem ille, qui suo. proposito statuit in singulis tentationibus pro veritate mortem oppe tere, jam instar mortui est: quod etiam Paulus, varias tolerans tentationes, aiebat: Quotidie mo- rior, sane per vestram gloriam . In occultis itaque nostris quotidie mortificamur; et quia semel nos ipsos sacrificium pro populo obtulimus, hoc mente patimur. Ergo veluti hac passi, te ad nos revoca mus, et quasi his malis indermientem suscitamus. Vers. 24. Exsurge, Domine, adjuva nos, et redime nos propter nomen fuum. Israe Eam, quæ postremis temporibus futura est, lis conversionem et vocationem his versiculis no- bis significant, addentes sermoni sue, id est suis ad Deum precibus, hoc quoque ‹ propter nomen tuum;ɔ manifeste confitentes indignos se quidem miseri- cordia, qui ob suam inscitiam cornu adversus Chri- stum exacuerant. Cæteroqui Deum decere miseri- cordiam, et iram adversus humanam fragilitatem non continuare, sed potius ad clementiam suimet gratia fecti. Quare et per unum e sanctis prophe tis dixit: « Non propter vos, ait Dominus, sed propter nomen meum id ago ",, . PSALMUS XLIV. Vers. 1. In finem, pro is qui commutabuntur, filiis Core, ad intellectum (5), pro dilecto. f. b) D Christus novo homine 4, Canitur hic psalmus in finem; continet enim nar- rationem, seu proclamationem, mysterii de Christa, quod in præsentis sæculi consummatione evenit. Sic enim nobis apparuit Filius. Canticum autem pro iis qui commutabuntur et pro dilecto composi- tum dicitur. Commutatos porro Judæos pariter ethnicosque dicimus, atque in unum coaluisse dile- etum populum ex duobus, per vocationem. Namque, ut Paulus ait, Populos duos in uno instauravit L. Cor. xv, 31. » Ezech. Ephes. codex B, f. 165, quanquam æque Cyrilli nomine in- scribitur fragmentum. Sic enim se habet : Vers. 2. Eructavit cor meum verbum bonum (4). Hic mecum considera Verbi Dei ex substantia n, 15. etc. Reliqua enim satis conspirant. nem in adnotatione explicavimus. Christiani de Messia dictum aflirmant. Certe et (1) Cod. hic et infra ἀσεβείας. (2) floc loco non parum difert, verbis certe, (3) Confer titulum psalmi xxxt, ubi hanc dictio- (4) Psalmum hunc constanter Пebræi æque et
Καὶ ὥσπερ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἀσεβήσαντός ποτε τοῦ λαοῦ, καὶ παραδοθέντος τῷ ὀλοθρευτῇ, λαβὼν Ἀαρὼν τὸ θυμιατήριον προσήνεγκεν ὑπὲρ αὐτοῦ τὸ θυμίαμα, καὶ ὁ Θεὸς ἱλάσθη τῷ πλήθει διὰ τὴν τοῦ ἱερέως ἀναφορὰν, οὕτως καὶ οἱ ἐν τῷ λαῷ κατορθοῦντες, τὴν λογικὴν αὐτῶν θυσίαν ἀναπέμπουσιν ὑπερευχόμενοι τοῦ λαοῦ, καὶ τὰ οἰκεῖα προσάγοντες κατορθώματα. Τῷ γὰρ πλήθει ταῦτα λέγειν οὐχ ἥρμοζεν, ὅπερ ἀσεβῆσαν τοῖς ἐχθροῖς παραδέδοτο· ἀλλ’ ὥσπερ εἰς ἑαυτοὺς ἀνέλαβον οἱ προφῆται τὰ πάθη τοῦ πλήθους, οὕτω τὰ ἑαυτῶν ἐκοινοποίησαν κατορθώματα. Ἀκόλουθον γὰρ, πάσχοντος μέλους ἑνὸς, συμπάσχειν πάντα τὰ μέλη, καὶ δοξαζομένου συγχαίρειν. »Οὐχὶ Θεὸς ἐκζητήσει ταῦτα; Αὐτὸς γὰρ γινώσκει τὰ κρύφια τῆς καρδίας.« (λ φ. 118 β) Αὐτὸν ποιεῖ μάρτυρα λόγων τε καὶ διανοημάτων, ὅτι μηδὲν αὐτοὺς τῆς εὐσεβείας μετέστρεψεν. Ἐν γὰρ τῷ σῷ ὀνόματι παῤῥησίαν ἔχοντες, φασὶν, ἐγκαυχώμεθα. Οἶσθα δὲ καὶ τοὺς λογισμοὺς αὐτοὺς, ἐν οἷς καθ’ ἑκάστην ἡμέραν ἕνεκα τῆς εὐσεβείας ἐθανατούμεθα. Ὁ γὰρ τῇ προθέσει λογισάμενος ἐφ’ ἑκάστῳ πειρασμῷ τὸν ὑπὲρ ἀληθείας ἀναδέξασθαι θάνατον, δυνάμει τέθνηκεν·
οὐχὶ Θεὸς ἐκζητήσει ταῦτα; Αὐτὸς γὰρ γινώσκει Α τα κρύφια τῆς καρδίας. Γ. Αὐτὸν ποιεῖ μάρτυρα λόγων τε καὶ ανοημάτων, ὅτι μηδὲν αὐτοὺς τῆς εὐσεβείας (1) κατέστρεψεν. Ἐν γὰρ τῷ σῷ ὀνόματι παρρησίαν Έχοντες, φασὶν, εγκαυχώμεθα. Οἶσθα δὲ καὶ τοὺς λογισμούς αὐτοὺς, ἐν οἷς καθ' ἑκάστην ἡμέραν ἕνεκα τῆς εὐσεβείας ἐθανατούμεθα. Ὁ γὰρ τῇ προθέσει λογισάμενος ἐφ' ἑκάστῳ πειρασμῷ τὸν ὑπὲρ άλη- θείας αναδέξασθαι θάνατον, δυνάμει τέθνηκεν· ὅπερ ἔφη καὶ Παῦλος, διαφόρους υφιστάμενος πειρασμούς, καὶ λέγων· . Καθ' ἑκάστην ἡμέραν ἀποθνήσκω, νή τὴν ὑμετέραν καύχησιν. › Ἐν τοῖς οὖν κρυφίοις ἡμῶν ἐθανατούμεθα πᾶσαν ἡμέραν, και παραδεδωκότες ἅπαξ ἑαυτοὺς θυσίαν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῷ λογισμῷ τοῦτο πεπόνθαμεν. Ὡς οὖν ταῦτα παθόντες ἐπιστρέ φομέν σε πρὸς ἡμᾶς, καὶ διεγείρομεν ὥσπερ καὶ καθε εύδοντα εἰς τὰ φαῦλα. Ανάστα, Κύριε, βοήθησον ἡμῖν, καὶ λύτρωσον ἡμᾶς ἔνεκεν τοῦ ὀνύματός σου. (Β Τὴν ἐν ὑστέροις καιροῖς ἐσομένην τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιστροφὴν καὶ κλήσιν, διὰ τῶν προκειμέν νων ἡμῖν κατασημαίνουσι στίχων· προσεπάγοντες δὲ τοῖς ἑαυτῶν λόγοις, ἤτοι ταῖς πρὸς Θεὸν ἱκετείαις τὸ, · ἔνεκεν τοῦ ὀνόματός σου, ο διαρρήδην ὁμολογού σιν, ὡς οὐκ ἄξιοι μὲν τοῦ ἐλεεῖσθαι δεῖν, οἱ τῆς ἑαυ τῶν ἀγνοίας τὸ κέρας ἀκονήσαντες τῷ Χριστῷ. Πρέ πει γε μὴν τὸ ἐλεεῖν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις πταίσμασιν μὴ συνεκτείνειν τὰ ἐξ ὀργῆς, κατοικτεί- ρειν δὲ μᾶλλον δι' ἑαυτόν. Καὶ γοῦν ἔφη δι᾽ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· « Οὐ δι' ὑμᾶς ἐγὼ ποιῶ, λέγει Κύριος, ἀλλὰ διὰ τὸ ὄνομά μου. ΨΑΛΜΟΣ ΜΔ'. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ ἀλλοιωθησομένων, τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἰς σύνεσιν, ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητού. (Β ΐ. 164, Κ "Αδεταί γε μὴν ὁ ψαλμὸς εἰς τὸ τέλος· διήγησιν γὰρ, ήγουν προαναφώνησιν, έχει τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου, ὃ γέγονεν ἐπὶ συντε λείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος. Οὕτω γὰρ ἡμῖν ἐπέφανεν ο Υιός. Η δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις, ὑπὲρ τῶν ἀλ- λοιωθησομένων, καὶ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητού, συντεθεί σθαι λέγεται. Ἠλλοιῶσθαι δέ φαμεν Ιουδαίους τε καὶ Ἕλληνας, ὥστε καὶ εἰς ἕνα καὶ ἀγαπητὸν γενέσθα: λαὸν τοὺς ἐξ ἀμφοῖν κεκλημένους. Ως γὰρ ὁ Παῦλός φησιν, ο Τους δύο λαοὺς ἔκτισεν ὁ Χριστὸς εἰς ἕνα καινόν ἄνθρωπον. ο Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν. (Β Γ. 165, Ι. 231) Ενταῦθά μοι νόει (2) τοῦ ἐκ * ΙΙπτ, 29. ** Τὴν ἀπαθῆ γέννησιν τοῦ Υἱοῦ, τὴν ἐκ τῆς οὐσίας του Πατρός, παραβολικῶς ἐδήλωσε διὰ καρδίας καὶ λύ- του. Οὐ γὰρ γεννᾷ σωματικῶς ἡ καρδία τὸν Λόγον, ἀεὶ αὐτῇ συνυπάρχοντα· ἡ λογικὴ γὰρ δύναμις τῆς τοῦ ἔχοντος οὐσίας αχώριστος. Αγαθὸν δὲ προσφόρως τὸν λόγον ἐκάλεσεν ὡς ἑαυτὸν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου σωτηρίας εκουσίως κενώσαντα. Ὡς ἤδη δὲ προειρη μένης τῆς ἀφράστου γεννήσεως διὰ τοῦ στόχου του προλαβόντος, ὁ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως ἑξῆς εἰς άγεται λόγος. Τοιγαροῦν ὡς ἀνθρώπινα φέροντι μέ τρα φησὶν ὁ Πατήρ « Λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεί, ο Διδασκαλίας γάρ ἐστιν ὑπόσχεσις ὡς διδάς σκεται λόγων ὀφείλοντι προαγαγεῖν ἡμᾶς εἰς ἔργα τὰ τοῦ Πατρὸς τὴν εὐσεβῆ πολιτείαν διὰ τῶν Εὐαγγε λίων διδασκομένην. Ελεγε γάρ· « Απ' ἐμαυτοῦ ποι οὐδέν, IN PSALMUM XLIV. Vers. 22. Nonne Deus requiret ista? Ipse enim. abscondita cordis novit. (L. b) B f. b) C Ipsum invocant testem sermonum et cogitatio- num, quod nempe eos nulla res a recta religione averterit. Etenim nomini tuo confidentes, aiunt, glo- riamur. Seis etiam cujusmodi sint cogitationes nostræ, dam quotidie ob veram religionem mortik- camur. Siquidem ille, qui suo. proposito statuit in singulis tentationibus pro veritate mortem oppe tere, jam instar mortui est: quod etiam Paulus, varias tolerans tentationes, aiebat: Quotidie mo- rior, sane per vestram gloriam . In occultis itaque nostris quotidie mortificamur; et quia semel nos ipsos sacrificium pro populo obtulimus, hoc mente patimur. Ergo veluti hac passi, te ad nos revoca mus, et quasi his malis indermientem suscitamus. Vers. 24. Exsurge, Domine, adjuva nos, et redime nos propter nomen fuum. Israe Eam, quæ postremis temporibus futura est, lis conversionem et vocationem his versiculis no- bis significant, addentes sermoni sue, id est suis ad Deum precibus, hoc quoque ‹ propter nomen tuum;ɔ manifeste confitentes indignos se quidem miseri- cordia, qui ob suam inscitiam cornu adversus Chri- stum exacuerant. Cæteroqui Deum decere miseri- cordiam, et iram adversus humanam fragilitatem non continuare, sed potius ad clementiam suimet gratia fecti. Quare et per unum e sanctis prophe tis dixit: « Non propter vos, ait Dominus, sed propter nomen meum id ago ",, . PSALMUS XLIV. Vers. 1. In finem, pro is qui commutabuntur, filiis Core, ad intellectum (5), pro dilecto. f. b) D Christus novo homine 4, Canitur hic psalmus in finem; continet enim nar- rationem, seu proclamationem, mysterii de Christa, quod in præsentis sæculi consummatione evenit. Sic enim nobis apparuit Filius. Canticum autem pro iis qui commutabuntur et pro dilecto composi- tum dicitur. Commutatos porro Judæos pariter ethnicosque dicimus, atque in unum coaluisse dile- etum populum ex duobus, per vocationem. Namque, ut Paulus ait, Populos duos in uno instauravit L. Cor. xv, 31. » Ezech. Ephes. codex B, f. 165, quanquam æque Cyrilli nomine in- scribitur fragmentum. Sic enim se habet : Vers. 2. Eructavit cor meum verbum bonum (4). Hic mecum considera Verbi Dei ex substantia n, 15. etc. Reliqua enim satis conspirant. nem in adnotatione explicavimus. Christiani de Messia dictum aflirmant. Certe et (1) Cod. hic et infra ἀσεβείας. (2) floc loco non parum difert, verbis certe, (3) Confer titulum psalmi xxxt, ubi hanc dictio- (4) Psalmum hunc constanter Пebræi æque et
PG 69:1028ὅπερ ἔφη καὶ Παῦλος, διαφόρους ὑφιστάμενος πειρασμοὺς, καὶ λέγων· »Καθ’ ἑκάστην ἡμέραν ἀποθνήσκω, νὴ τὴν ὑμετέραν καύχησιν.« Ἐν τοῖς οὖν κρυφίοις ἡμῶν ἐθανατούμεθα πᾶσαν ἡμέραν, καὶ παραδεδωκότες ἄπαξ ἑαυτοὺς θυσίαν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, τῷ λογισμῷ τοῦτο πεπόνθαμεν. Ὡς οὖν ταῦτα παθόντες ἐπιστρέφομέν σε πρὸς ἡμᾶς, καὶ διεγείρομεν ὥσπερ καὶ καθεύδοντα εἰς τὰ φαῦλα. »Ἀνάστα, Κύριε, βοήθησον ἡμῖν, καὶ λύτρωσον ἡμᾶς ἔνεκεν τοῦ ὀνόματός σου.« (β φ. 163 β) Τὴν ἐν ὑστέροις καιροῖς ἐσομένην τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιστροφὴν καὶ κλῆσιν, διὰ τῶν προκειμένων ἡμῖν κατασημαίνουσι στίχων· προσεπάγοντες δὲ τοῖς ἑαυτῶν λόγοις, ἤτοι ταῖς πρὸς Θεὸν ἱκετείαις τὸ, »ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός σου,« διαῤῥήδην ὁμολογοῦσιν, ὡς οὐκ ἄξιοι μὲν τοῦ ἐλεεῖσθαι δεῖν, οἱ τῆς ἑαυτῶν ἀγνοίας τὸ κέρας ἀκονήσαντες τῷ Χριστῷ. Πρέπει γε μὴν τὸ ἐλεεῖν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἀνθρωπίνοις πταίσμασιν μὴ συνεκτείνειν τὰ ἐξ ὀργῆς, κατοικτείρειν δὲ μᾶλλον δι’ ἑαυτόν. Καὶ γοῦν ἔφη δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· »Οὐ δι’ ὑμᾶς ἐγὼ ποιῶ, λέγει Κύριος, ἀλλὰ διὰ τὸ ὄνομά μου.« ΨΑΛΜΟΣ ΜΔ.
Α τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεοῦ Λόγου πρόδον, ήτοι γέννησιν, οὐχ ὡς σῶμα ἐκ σώματος, ἀλλὰ ἀσύν θετον, αυλόν τε καὶ νοητήν, ὡς λόγον ἐκ νοῦ, οὐ κατά μερισμὸν ἢ διαίρεσιν. Τίς γὰρ ἀποστήσει καρδίας ήταν νοῦ λόγον, τὸν ἐν αὐτῷ τε καὶ ἐξ αὐτοῦ καὶ ἀεὶ σὺν αὐτῷ; ἀποστήσει δὲ οὕτως, ὡς ἔξω γενέσθαι παντελῶς αὐτοῦ; Δοκεῖ μὲν γάρ πως ὁ ἐν προφορ καὶ διὰ γλώττης προϊέμενος λόγος, ἕτερος εἶναι τις παρὰ τὴν ἀναβράττουσαν αὐτὸν καρδίαν· πρώεισί γε μὴν ἐξ αὐτῆς, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ, καὶ οὐκ ἀλλότριος αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐνδέχεται νοῦν, ἤτοι καρδίαν, άλογον εἶναί ποτε· οὔτε μὴν λόγον, ὃς οὐκ ἔστιν ἐκ νοῦ καὶ εἰς νοῦν, ἤτοι καρδίαν καὶ ἐν καρδίᾳ. Οὐκοῦν ὡς ἐν τάξει παραδείγματός τινος ] ἐπὶ Θεοῦ δεξάμενο καρδίαν καὶ λόγον, τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας ὑπεραί νωμεν ὀφθαλμὸν εἰς τὸ ἐπέκεινα τῶν αἰσθητῶν, καὶ θεοπρεπῆ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὴν γέννησιν γενέσθαι πιο στεύωμεν· ὅν ὡς λόγονό Πατὴρ ἐκ καρδίας ἐξηρεύξεις. Ἀγαθὸν δὲ αὐτὸν ἀποκαλεῖ, καὶ μάλα εἰκότως, Εν γε τ μάλιστα τῷ προκειμένῳ σκοπῷ. Ἐπειδὴ γὰρ τῆς του κόσμου σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς είλετο παθεῖν τὴν ἑκούσιον κένωσιν, ἐξ ἡμερότητος ἐμφύτου καὶ γείτ νότητος τῆς θεοπρεπούς, ἀναγκαῖον ἦν ἀγαθὸν ἀνα- μάζεσθαι νυνὶ μάλιστα, καίτοι καὶ φῶς ὄντα και ζωὴν καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν. Ως ἤδη δὲ προειρημέν νης διὰ τοῦ προλαβόντος στίχου τῆς ἀφράστου γεννή σεως τοῦ Μονογενούς, ὁ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως εἰσφέρεται λόγος · ἔστι μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐν ὑπεροχή καὶ δόξῃ θεότητος ὁ Υἱός· ἐπειδὴ δὴ [δὲ] ἅπαξ κακά νωκεν ἑαυτόν, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος ἀνέχεται μέσ τρων. Ἐοικὸς δὲ ἀνθρώπῳ τὸ διδακτῶς ἔχειν ἅπερ οὐκ οἶδεν. Η γάρ Θεὸς εἰς νοῦν ἐνέχει τὴν παντός εἴδησιν ἀγαθοῦ, ήγουν . . παραινέσεις ἀποτελοῦσιν σαφούς. Αθρει δὴ οὖν ἐν τούτοις, ώσπερεὶ ἐνανθρωπή σαντος τοῦ Υἱοῦ, λέγοντα τὸν Πατέρα· « Λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ. Μόνον γὰρ οὐχὶ καλ. υπισχνείται διδάσκειν αὐτὸν ὁποίοις τισὶν κεχρήσεται λόγος, ἐμβιβάζων ἡμᾶς εἰς τὸ ὁρᾶν ἐθέλειν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἔργα δὲ Θεοῦ εἶναί φαμεν τὴν εὐσεβῆ πολι- τείαν, καὶ τῶν ἁγιοπρεπῶν ἀνδραγαθημάτων τὴν δύ ναμιν, ἢ διὰ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων γέγονεν ἡμῖν ἐμφανής. Ἔφασκε γὰρ ὁ Σωτήρ' « Απ' ἐμεν· τοῦ οὐ ποιῶν οὐδὲν, ἀλλ' ὁ πέμψας με Πατήρ, αὐτός Ει μοι ἐντολὴν δέδωκε τί εἴπω καὶ τί λαλήσω. » Κα! ν, πάλιν· « Τὰ ῥήματα & ἐγὼ λαλῶ, οὐκ ἔστιν ἐμέ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με. » Γράφει δὲ καὶ ὁ συτές Ιωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι « Ὁ πιστεύων εἰς τὴν γΐ, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ὃν γὰρ ἀπὸ έστειλεν ὁ Θεὸς τὰ βήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ. » Επειτ γὰρ παρωσάμενος τὴν ἐν νόμῳ σκιάν, ἑαυτὸν Ετα ** S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. Patris Dei processum et generationem, non tan- quam corpus e corpore, sed sine compositione, immaterialem, intellectualem, ceu verbum ex mente, sine ulla partitione vel divisione. Quis enim separabit a corde seu meute verbum, quod in ipsa est, et ex ipsa, semperque cum ipsa? et qui- dem sic separabit, ut extra ipsam omnino sit? Vi- detur enim quodammodo quod pronuntiatur per- que linguam profertur verbum, aliud quid esse ab eructante ipsum corde; sed prodit quidem ex eo, attamen in eo est, neque alienum ab eodem est. Non enim fieri potest ut mens seu cor verbo un- quam careat: neque item ut sit verbum, quin ex- stet ex mente atque in mente, sive in corde et ex corde (1). Igitur velut, exempli gratia, cor ver- bumque in Deo admittentes, mentis nostræ oculum B ad ea quæ sensibiles res excedunt intendamus, Deique Verbi generationem digna Deo ratione fa- clam credamus; quod sane Pater verbi instar ex corde eructavit. Bonum autem illud appellat, et certe rectissime, ob propositum sibi scopum. Nam quia pro mundi salute ac vita voluntariam exina- nitionem pati voluit ", pro sua congenita bonitate Deoque digna clementia, necesse erat nunc maxime boni epithetum ipsi attribuere; namque simul et lux est et vita et sapientia et virtus. Profecto, ut dixi, in excelsitate gloriaque divinitatis Filius ver- satur; sed simul ac semet exinanivit, humanitatis `modulum patitur. Decet autem hominem ea discere velle quæ nescit. Nam, quatenus Deus, inspirat ho- minum mentibus omnem boni notitiam, atque ita fiunt admonitionibus ejus sapientes. c Videsis ergo in his loquentem Filio ceu jam hu- manato Patrem : ‹ Dico ego opera mea regi. » Pro- mittit enim propemodum docturum se eum, quibus uti debeat sermonibus, simul nos impellens ut illius opera æmulari velimus. Opera vero Dei di- cimus religiosam vitam, et sanctarum actionum tenorem, quarum ratio ex evangelica doctrina nobis innotuit. Dixit enim Servator: A meipso nihil facio; sed qui misit me Pater, ipse mihi man- datum dedit, quid dicam et quid eloquar, rursus : • Verba, quæ ego loquor, non sunt mea, D sed ejus qui misit me **., Scribit etiam sapiens Joames de eodem : « Qui credit in Fillum, signavit ¡Deum esse veracem : quem enim Deus misit, is verba Dei loquitur “. • Nam postquam, discussa legis umbra, semetipsum dixit esse veritatem, do- cuitque adorationem cultumque in spiritu et veri- * Philipp. n, 7. ss Joan. In, 49. 6s Joan. vu, 16. Cosmas Indicopleustes Topogr. Christ. lib. ed. p. 224, tertium hunc dicit ex quatuor (nempe it, vitt, Liv, cix) quos David de Clrristo tantummodo, aliud nullum argumentum admiscens, scripsit : quod cæteroqui Cosmæ judicium injustis plane li- mnitibus esse restrictum, nemo criticus pius bonus- que non existimabit. Nam totum ferme psalteriu:n a Patribus etiam vetustissimis ad Christum referri Joan. 111, 33. videmus. Ecce autem sanctus quoque Gregorius Nyssenus eum, quem nos ex Vat. cod. edidima», sermonem contra Arium atque Sabellium ab hið vocabulo exorditur: Eructavit cor meum verbim bonum. Hoc bonum Dei Verbum Arii et Achill' c sectatores scelestissima blasphemia ausi sunt reme creatam factamve diclitare, ele (1) Confer Augustin'am De Trinitate, lib. x1, 12
»Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ ἀλλοιωθησομένων, τοῖς υἱοῖς Κορὲ, εἰς σύνεσιν, ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ.« (β φ. 164, κ φ. 87 β) Ἄδεταί γε μὴν ὁ ψαλμὸς εἰς τὸ τέλος· διήγησιν γὰρ, ἤγουν προαναφώνησιν, ἔχει τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου, ὂ γέγονεν ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ παρόντος αἰῶνος. Οὕτω γὰρ ἡμῖν ἐπέφανεν ὁ Υἱός. Ἡ δέ γε τῆς ᾠδῆς δύναμις, ὑπὲρ τῶν ἀλλοιωθησομένων, καὶ ὑπὲρ τοῦ ἀγαπητοῦ, συντεθεῖσθαι λέγεται. Ἠλλοιῶσθαι δέ φαμεν Ἰουδαίους τε καὶ Ἕλληνας, ὥστε καὶ εἰς ἕνα καὶ ἀγαπητὸν γενέσθαι λαὸν τοὺς ἐξ ἀμφοῖν κεκλημένους. Ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν, »Τοὺς δύο λαοὺς ἔκτισεν ὁ Χριστὸς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον.« »Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν.« (β φ. 165, λ φ. 231) Ἐνταῦθά μοι νόει τοῦ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεοῦ Λόγου πρόοδον, ἤτοι γέννησιν, οὐχ ὡς σῶμα ἐκ σώματος, ἀλλὰ ἀσύνθετον, ἄϋλόν τε καὶ νοητὴν, ὡς λόγον ἐκ νοῦ, οὐ κατὰ μερισμὸν ἢ διαίρεσιν. Τίς γὰρ ἀποστήσει καρδίας ἤτοι νοῦ λόγον, τὸν ἐν αὐτῷ τε καὶ ἐξ αὐτοῦ καὶ ἀεὶ σὺν αὐτῷ; ἀποστήσει δὲ οὕτως, ὡς ἔξω γενέσθαι παντελῶς αὐτοῦ;
Α τῆς οὐσίας τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς Θεοῦ Λόγου πρόδον, ήτοι γέννησιν, οὐχ ὡς σῶμα ἐκ σώματος, ἀλλὰ ἀσύν θετον, αυλόν τε καὶ νοητήν, ὡς λόγον ἐκ νοῦ, οὐ κατά μερισμὸν ἢ διαίρεσιν. Τίς γὰρ ἀποστήσει καρδίας ήταν νοῦ λόγον, τὸν ἐν αὐτῷ τε καὶ ἐξ αὐτοῦ καὶ ἀεὶ σὺν αὐτῷ; ἀποστήσει δὲ οὕτως, ὡς ἔξω γενέσθαι παντελῶς αὐτοῦ; Δοκεῖ μὲν γάρ πως ὁ ἐν προφορ καὶ διὰ γλώττης προϊέμενος λόγος, ἕτερος εἶναι τις παρὰ τὴν ἀναβράττουσαν αὐτὸν καρδίαν· πρώεισί γε μὴν ἐξ αὐτῆς, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ, καὶ οὐκ ἀλλότριος αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐνδέχεται νοῦν, ἤτοι καρδίαν, άλογον εἶναί ποτε· οὔτε μὴν λόγον, ὃς οὐκ ἔστιν ἐκ νοῦ καὶ εἰς νοῦν, ἤτοι καρδίαν καὶ ἐν καρδίᾳ. Οὐκοῦν ὡς ἐν τάξει παραδείγματός τινος ] ἐπὶ Θεοῦ δεξάμενο καρδίαν καὶ λόγον, τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας ὑπεραί νωμεν ὀφθαλμὸν εἰς τὸ ἐπέκεινα τῶν αἰσθητῶν, καὶ θεοπρεπῆ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὴν γέννησιν γενέσθαι πιο στεύωμεν· ὅν ὡς λόγονό Πατὴρ ἐκ καρδίας ἐξηρεύξεις. Ἀγαθὸν δὲ αὐτὸν ἀποκαλεῖ, καὶ μάλα εἰκότως, Εν γε τ μάλιστα τῷ προκειμένῳ σκοπῷ. Ἐπειδὴ γὰρ τῆς του κόσμου σωτηρίας ἕνεκα καὶ ζωῆς είλετο παθεῖν τὴν ἑκούσιον κένωσιν, ἐξ ἡμερότητος ἐμφύτου καὶ γείτ νότητος τῆς θεοπρεπούς, ἀναγκαῖον ἦν ἀγαθὸν ἀνα- μάζεσθαι νυνὶ μάλιστα, καίτοι καὶ φῶς ὄντα και ζωὴν καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν. Ως ἤδη δὲ προειρημέν νης διὰ τοῦ προλαβόντος στίχου τῆς ἀφράστου γεννή σεως τοῦ Μονογενούς, ὁ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως εἰσφέρεται λόγος · ἔστι μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐν ὑπεροχή καὶ δόξῃ θεότητος ὁ Υἱός· ἐπειδὴ δὴ [δὲ] ἅπαξ κακά νωκεν ἑαυτόν, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος ἀνέχεται μέσ τρων. Ἐοικὸς δὲ ἀνθρώπῳ τὸ διδακτῶς ἔχειν ἅπερ οὐκ οἶδεν. Η γάρ Θεὸς εἰς νοῦν ἐνέχει τὴν παντός εἴδησιν ἀγαθοῦ, ήγουν . . παραινέσεις ἀποτελοῦσιν σαφούς. Αθρει δὴ οὖν ἐν τούτοις, ώσπερεὶ ἐνανθρωπή σαντος τοῦ Υἱοῦ, λέγοντα τὸν Πατέρα· « Λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ. Μόνον γὰρ οὐχὶ καλ. υπισχνείται διδάσκειν αὐτὸν ὁποίοις τισὶν κεχρήσεται λόγος, ἐμβιβάζων ἡμᾶς εἰς τὸ ὁρᾶν ἐθέλειν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἔργα δὲ Θεοῦ εἶναί φαμεν τὴν εὐσεβῆ πολι- τείαν, καὶ τῶν ἁγιοπρεπῶν ἀνδραγαθημάτων τὴν δύ ναμιν, ἢ διὰ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων γέγονεν ἡμῖν ἐμφανής. Ἔφασκε γὰρ ὁ Σωτήρ' « Απ' ἐμεν· τοῦ οὐ ποιῶν οὐδὲν, ἀλλ' ὁ πέμψας με Πατήρ, αὐτός Ει μοι ἐντολὴν δέδωκε τί εἴπω καὶ τί λαλήσω. » Κα! ν, πάλιν· « Τὰ ῥήματα & ἐγὼ λαλῶ, οὐκ ἔστιν ἐμέ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με. » Γράφει δὲ καὶ ὁ συτές Ιωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι « Ὁ πιστεύων εἰς τὴν γΐ, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθῆς ἐστιν· ὃν γὰρ ἀπὸ έστειλεν ὁ Θεὸς τὰ βήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ. » Επειτ γὰρ παρωσάμενος τὴν ἐν νόμῳ σκιάν, ἑαυτὸν Ετα ** S. CYRILLI ALEXANDRIN ARCHIEP. Patris Dei processum et generationem, non tan- quam corpus e corpore, sed sine compositione, immaterialem, intellectualem, ceu verbum ex mente, sine ulla partitione vel divisione. Quis enim separabit a corde seu meute verbum, quod in ipsa est, et ex ipsa, semperque cum ipsa? et qui- dem sic separabit, ut extra ipsam omnino sit? Vi- detur enim quodammodo quod pronuntiatur per- que linguam profertur verbum, aliud quid esse ab eructante ipsum corde; sed prodit quidem ex eo, attamen in eo est, neque alienum ab eodem est. Non enim fieri potest ut mens seu cor verbo un- quam careat: neque item ut sit verbum, quin ex- stet ex mente atque in mente, sive in corde et ex corde (1). Igitur velut, exempli gratia, cor ver- bumque in Deo admittentes, mentis nostræ oculum B ad ea quæ sensibiles res excedunt intendamus, Deique Verbi generationem digna Deo ratione fa- clam credamus; quod sane Pater verbi instar ex corde eructavit. Bonum autem illud appellat, et certe rectissime, ob propositum sibi scopum. Nam quia pro mundi salute ac vita voluntariam exina- nitionem pati voluit ", pro sua congenita bonitate Deoque digna clementia, necesse erat nunc maxime boni epithetum ipsi attribuere; namque simul et lux est et vita et sapientia et virtus. Profecto, ut dixi, in excelsitate gloriaque divinitatis Filius ver- satur; sed simul ac semet exinanivit, humanitatis `modulum patitur. Decet autem hominem ea discere velle quæ nescit. Nam, quatenus Deus, inspirat ho- minum mentibus omnem boni notitiam, atque ita fiunt admonitionibus ejus sapientes. c Videsis ergo in his loquentem Filio ceu jam hu- manato Patrem : ‹ Dico ego opera mea regi. » Pro- mittit enim propemodum docturum se eum, quibus uti debeat sermonibus, simul nos impellens ut illius opera æmulari velimus. Opera vero Dei di- cimus religiosam vitam, et sanctarum actionum tenorem, quarum ratio ex evangelica doctrina nobis innotuit. Dixit enim Servator: A meipso nihil facio; sed qui misit me Pater, ipse mihi man- datum dedit, quid dicam et quid eloquar, rursus : • Verba, quæ ego loquor, non sunt mea, D sed ejus qui misit me **., Scribit etiam sapiens Joames de eodem : « Qui credit in Fillum, signavit ¡Deum esse veracem : quem enim Deus misit, is verba Dei loquitur “. • Nam postquam, discussa legis umbra, semetipsum dixit esse veritatem, do- cuitque adorationem cultumque in spiritu et veri- * Philipp. n, 7. ss Joan. In, 49. 6s Joan. vu, 16. Cosmas Indicopleustes Topogr. Christ. lib. ed. p. 224, tertium hunc dicit ex quatuor (nempe it, vitt, Liv, cix) quos David de Clrristo tantummodo, aliud nullum argumentum admiscens, scripsit : quod cæteroqui Cosmæ judicium injustis plane li- mnitibus esse restrictum, nemo criticus pius bonus- que non existimabit. Nam totum ferme psalteriu:n a Patribus etiam vetustissimis ad Christum referri Joan. 111, 33. videmus. Ecce autem sanctus quoque Gregorius Nyssenus eum, quem nos ex Vat. cod. edidima», sermonem contra Arium atque Sabellium ab hið vocabulo exorditur: Eructavit cor meum verbim bonum. Hoc bonum Dei Verbum Arii et Achill' c sectatores scelestissima blasphemia ausi sunt reme creatam factamve diclitare, ele (1) Confer Augustin'am De Trinitate, lib. x1, 12
PG 69:1029Δοκεῖ μὲν γάρ πως ὁ ἐν προφορᾷ καὶ διὰ γλώττης προϊέμενος λόγος, ἕτερος εἶναί τις παρὰ τὴν ἀναβράττουσαν αὐτὸν καρδίαν· πρόεισί γε μὴν ἐξ αὐτῆς, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ, καὶ οὐκ ἀλλότριος αὐτῆς. Οὐ γὰρ ἐνδέχεται νοῦν, ἤτοι καρδίαν, ἄλογον εἶναί ποτε· οὔτε μὴν λόγον, ὃς οὐκ ἔστιν ἐκ νοῦ καὶ εἰς νοῦν, ἤτοι καρδίαν καὶ ἐν καρδίᾳ. Οὐκοῦν ὡς ἐν τάξει πα[ραδείγματός τινος] ἐπὶ Θεοῦ δεξάμενοι καρδίαν καὶ λόγον, τὸν τῆς ἑαυτῶν διανοίας ὑπερτείνωμεν ὀφθαλμὸν εἰς τὸ ἐπέκεινα τῶν αἰσθητῶν, καὶ θεοπρεπῆ τοῦ Θεοῦ Λόγου τὴν γέννησιν γενέσθαι πιστεύωμεν· ὃν ὡς λόγον ὁ Πατὴρ ἐκ καρδίας ἐξηρεύξατο. Ἀγαθὸν δὲ αὐτὸν ἀποκαλεῖ, καὶ μάλα εἰκότως, ἔν γε δὴ μάλιστα τῷ προκειμένῳ σκοπῷ. Ἐπειδὴ γὰρ τῆς τοῦ κόσμου σωτηρίας ἔνεκα καὶ ζωῆς εἴλετο παθεῖν τὴν ἑκούσιον κένωσιν, ἐξ ἡμερότητος ἐμφύτου καὶ γαληνότητος τῆς θεοπρεποῦς, ἀναγκαῖον ἦν ἀγαθὸν ὀνομάζεσθαι νυνὶ μάλιστα, καίτοι καὶ φῶς ὄντα καὶ ζωὴν καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν. Ὡς ἤδη δὲ προειρημένης διὰ τοῦ προλαβόντος στίχου τῆς ἀφράστου γεννήσεως τοῦ Μονογενοῦς, ὁ περὶ τῆς ἐνανθρωπήσεως εἰσφέρεται λόγος·
σκεν εἶναι τὴν ἀλήθειαν, ἐδίδασκε δὲ τὴν ἐν πνεύματί τε καὶ ἀληθείᾳ προσκύνησίν τε καὶ λατρείαν, ὡς ἂν μὴ τοῖς Ἰουδαίοις παρά γε τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν τοὺς περὶ τῶν τοιούτων γίνεσθαι λόγους, τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς οἰκονομικῶς, ὡς ἔφην, ἀνατί βει τὰς ἑαυτοῦ φωνάς. Μεμνήμεθα δὲ, ὅτι καὶ ἐν τῷ Έρει χωρίς συναγηγερμένῳ τῷ Ἰσραὴλ ἐπαγγελίαν ἐδίδου Θεὸς τὴν περὶ Χριστοῦ, λέγων πρὸς τὸν ἱερο. φάντην Μωσέα, ότι ο Προφήτην αὐτοῖς ἀναστήσω ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, ὥσπερ σέ· καὶ δώσω τὰ βήματά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς κατὰ πάντα ὅσα ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. » Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Χριστός· « Ο Πατὴρ ἀγαπᾷ τὸν Υἱὸν, καὶ πάντα δείκνυσιν αὐτῷ & αὐτὸς ποιεῖ· καὶ μείζονα τούτων δείξει αὐτῷ ἔργα, ἵνα ὑμεῖς θαυμάζητε . Τὸ γὰρ δείκνυσθα: τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς τῷ Υἱῷ, οὐκ ἀπηλ- Β λάχθαι μὲν ἴσως φαίη τις ἂν ἀνθρωπίνης σμικρο- πρεπείας, Εοικέ γε μὴν τῷ τῆς κενώσεως σκοπῷ. Εὖ δὲ δὴ σφόδρα βασιλέα τὸν Υἱὸν ὁ Πατὴρ ἀποκαλεῖ, ἵνα μὴ τῷ τῆς ἐνανθρωπήσεως μέτρῳ τὸ μυστήριον ἀποφέρειν αὐτόν πως δοκῇ τῆς ἐνούσης αὐτῷ κατά φύσιν ἀξίας καὶ τῆς κατὰ πάντων ὑπεροχής. Εἰ γὰρ καὶ γέγονεν ἐν τῇ [γῇ ἄνθρωπος,] οὐδὲν ἧττον ὡς ἐκ καὶ ἐν τοῖς κατὰ φύσιν ὑψώμασιν, θεοπρεπέσιν δὲ Η γλωσσά μου κάλαμος γραμματέως ὀξυ- γράφου. βασιλέως γεννηθείς τοῦ Πατρὸς, μεμένηκε βασιλεὺς δηλονότι καὶ τοῖς ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. (Β Ι Ι. 232) Ετεροίως ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν ἐκ τῆς οὐσίας ἑαυτοῦ κατασημαίνει λε γον. Γλῶσσαν γὰρ ἰδίαν αὐτὸν ὀνομάζει, οὐχ ὡς ἕτερόν τι λαλοῦντα, πλὴν ὅτι τὰ ἐν αὐτῷ· δρᾷ γὰρ τοῦτο καὶ ἐν ἡμῖν ἡ γλῶττα τὰ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τοῖς ἔξω διαπορθμεύουσα. Καὶ ὀξυγράφου δὲ καλα μον αὐτὸν εἶναί φησιν· ὁ γὰρ τοῦ ὀξυγράφου καλα μος ἐξέως ταῖς δέλτοις εναποσημαίνεται τάς τινων φωνάς. Ο δέ γε μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος αὐτὸ δὲ τουτί πληροί, ταῖς τῶν πιστευόντων καρδίαις νοη τῶς ἐγχαράττων τὸ μέγα καὶ σοφὸν καὶ ἀληθὲς βού- θημα τοῦ Πατρός. Τί δὲ τὸ θέλημα τοῦ Πατρός, αὐ τὸς ἐν Εὐαγγελίοις διασαφεῖ λέγων· ι Ἵνα πᾶν δέδωκέν μοι, μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ' ἀναστήσω αὐτὸ τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Καὶ καθ' ἕτερον τρόπον ἐγγράφει γὰρ ἡμῖν τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς τὸ ἀγα θὸν καὶ εὐάρεστον. Ὀξὺς δὴ οὖν λίαν ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Ὁ μὲν γὰρ νόμος ὁ διὰ Μωσέως διά κύκλου μακροῦ καὶ περισκελίας πολλῆς, τῆς κατὰ τὸ γράμ μα φημί, αμυδρῶς καὶ μόλις ὑπεδήλου τὰ χρήσιμα· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος, περιαγωγής ἁπάσης δίχα, συντόμως ἡμῖν, ὡς ἔφην, ἀπεκάλυψεν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Εστι γάρ μεγάλης βουλ Αγγελος. Εφη δέ που καὶ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προσ φητῶν περὶ τῶν κεκλημένων ἐν πίστει, ὅτι « Ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, λέγει Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτ τῶν ἐπιγράψω αὐτούς. » Γράφει δὲ πρὸς αὐτοὺς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Η ἐπιστολὴ ἡμῶν ὑμεῖς ἐστε, γινωσκομένη καὶ ἀναγινωσκομένη ὑπὸ πάντων ἀν θρώποιν· φανερούμενοι ὅτι ἐστὲ ἐπιστολὴ Χριστοῦ, ' IN PSALMUM XLIV. A tale 4; ne forte Juämeis hi praeter Dei voluntatem viderentur fieri sermones, personæ Dei Patris pru- denter, ut dixi, suae accommodat voces. Illud quo- que meminerimus, Deum in monte Horeb congregato Israeli denuntiasse de Christo dicentem hierophanti Mosi : • Prophetam eis suscitabo ex ipsorum fra tribus, tanquam te : daloque verba mea ori ejus, qui loquetur illis quæcunque eidem mandavero 4. Denique etiam Christus alicubi dicit : Pater di- ligit Filium, et omnia demonstrat ei quæ ipse facit: quin et majora demonstrabit ei opera, ut vos miremini ·47. › Nam quod Pater Filio opera ostendat, dicet fortasse aliquis non esse alienum ab humanæ conditionis humilitate; certe id exinani- tionis scopo congruit. Sed præelare admodum Filium Pater appellat regem, ne is forte intra humanitatis modulum continere videatur insitæ sibi naturaliter dignitatis et summæ excelsitatis mysterium. Etiamsi enim factus est in terra homo, nihilo tamen minus, quia aternaliter gemitus a rege Patre fuit, rex ma- net in naturali celsitudine sun, digna Deo videlicet el omnem creaturam superante. C f. b, D Vers. 3. Lingua mea calamus scribæ velociter scri- bentis. Alio adhuc modo nobis Deus Pater natum de sua substantia Verbum demonstrat. Linguam enim suam illud appellat, non sane diversum quid lo- guens, sed ea quæ in ipsa sunt : quod quidem nostra quoque lingua facit, quæ latebant in mente et corde extra deferens. Et velociter scribentis ca- lamum dicit ipsum : namque hujusmodi calamus velociter paginis imprimit quorumlibet voces. Jai vero unigenitum Dei Verbum id ipsum exsequitur, credentium cordibus intellectualiter imprimens ma- gnam, sapientem veramque Patris voluntatem. Qua- nam vero sit Patris voluntas, ipsum Verbum in Evangeliis declarat dicens : . Ut omne quod dedit mihi Pater, non perdam ex eo, sed resuscitem illud in novissimo die 8. Sed et alio modo scribit in nobis voluntatem Patris bonam et bene placentem. Est igitur velox magnopere Patris calamus. Nam Mosis certe lex longo circuitu multisque molestia- rum ambagibus, littera, inquam, crcalis, exiliter et vix quæ frugi erant demonstrabat; universalis vero Servator et Dominus, sine ullo ambitu, actutum nobis revelavit Patris voluntatem. Est enim magni consilii Angelus ". Alicubi etiam per sanctum pro- phetam quemdam dixit de vocatis ad fidem: ‹Die- bus illis, ait Dominus, dabo leges meas in mentem eorum, et in eorumdem cordibus scribam ipsas 80. Scribit vero ad eosdem vocatos Paulus quoque sa- pientissimus • Epistola nostra vos estis, aguila et lecta ab omnibus hominibus; manifestati quod epistola estis Christi, ministrata a nobis, et scripta non atramento, sed Spiritu Dei vivi s. » Age sa. 15, ** Joan, sv, 24. * Deut. xviii, 48. ** Joan. v, 20. ** Joan. vi, 59. *111 Cor. 11, 2. 6. 50 Jerem. ΣΧΧΙ, 33.
ἔστι μὲν γὰρ, ὡς ἔφην, ἐν ὑπεροχῇ καὶ δόξῃ θεότητος ὁ Υἱός· ἐπειδὴ δὴ [δὲ] ἅπαξ κεκένωκεν ἑαυτὸν, τῶν τῆς ἀνθρωπότητος ἀνέχεται μέτρων. Ἐοικὸς δὲ ἀνθρώπῳ τὸ διδακτῶς ἔχειν ἅπερ οὐκ οἶδεν. Ἧ γὰρ Θεὸς εἰς νοῦν ἐνήχει τὴν παντὸς εἴδησιν ἀγαθοῦ, ἤγουν.. παραινέσεις ἀποτελοῦσιν σοφούς. Ἄθρει δὴ οὖν ἐν τούτοις, ὡσπερεὶ ἐνανθρωπήσαντος τοῦ Υἱοῦ, λέγοντα τὸν Πατέρα· »Λέγω ἐγὼ τὰ ἔργα μου τῷ βασιλεῖ.« Μόνον γὰρ οὐχὶ καθυπισχνεῖται διδάσκειν αὐτὸν ὁποίοις τισὶν κεχρήσεται λόγοις, ἐμβιβάζων ἡμᾶς εἰς τὸ δρᾷν ἐθέλειν τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ἔργα δὲ Θεοῦ εἶναί φαμεν τὴν εὐσεβῆ πολιτείαν, καὶ τῶν ἁγιοπρεπῶν ἀνδραγαθημάτων τὴν δύναμιν, ἣ διὰ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων γέγονεν ἡμῖν ἐμφανής. Ἔφασκε γὰρ ὁ Σωτήρ· »Ἀπ’ ἐμαυτοῦ οὐ ποιῶ οὐδὲν, ἀλλ’ ὁ πέμψας με Πατὴρ, αὐτός μοι ἐντολὴν δέδωκε τί εἴπω καὶ τί λαλήσω.« Καὶ πάλιν· »Τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λαλῶ, οὐκ ἔστιν ἐμὰ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με.« Γράφει δὲ καὶ ὁ σοφὸς Ἱωάννης περὶ αὐτοῦ, ὅτι »Ὁ πιστεύων εἰς τὸν Υἱὸν, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθής ἐστιν·
σκεν εἶναι τὴν ἀλήθειαν, ἐδίδασκε δὲ τὴν ἐν πνεύματί τε καὶ ἀληθείᾳ προσκύνησίν τε καὶ λατρείαν, ὡς ἂν μὴ τοῖς Ἰουδαίοις παρά γε τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν τοὺς περὶ τῶν τοιούτων γίνεσθαι λόγους, τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς οἰκονομικῶς, ὡς ἔφην, ἀνατί βει τὰς ἑαυτοῦ φωνάς. Μεμνήμεθα δὲ, ὅτι καὶ ἐν τῷ Έρει χωρίς συναγηγερμένῳ τῷ Ἰσραὴλ ἐπαγγελίαν ἐδίδου Θεὸς τὴν περὶ Χριστοῦ, λέγων πρὸς τὸν ἱερο. φάντην Μωσέα, ότι ο Προφήτην αὐτοῖς ἀναστήσω ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, ὥσπερ σέ· καὶ δώσω τὰ βήματά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς κατὰ πάντα ὅσα ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ. » Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Χριστός· « Ο Πατὴρ ἀγαπᾷ τὸν Υἱὸν, καὶ πάντα δείκνυσιν αὐτῷ & αὐτὸς ποιεῖ· καὶ μείζονα τούτων δείξει αὐτῷ ἔργα, ἵνα ὑμεῖς θαυμάζητε . Τὸ γὰρ δείκνυσθα: τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς τῷ Υἱῷ, οὐκ ἀπηλ- Β λάχθαι μὲν ἴσως φαίη τις ἂν ἀνθρωπίνης σμικρο- πρεπείας, Εοικέ γε μὴν τῷ τῆς κενώσεως σκοπῷ. Εὖ δὲ δὴ σφόδρα βασιλέα τὸν Υἱὸν ὁ Πατὴρ ἀποκαλεῖ, ἵνα μὴ τῷ τῆς ἐνανθρωπήσεως μέτρῳ τὸ μυστήριον ἀποφέρειν αὐτόν πως δοκῇ τῆς ἐνούσης αὐτῷ κατά φύσιν ἀξίας καὶ τῆς κατὰ πάντων ὑπεροχής. Εἰ γὰρ καὶ γέγονεν ἐν τῇ [γῇ ἄνθρωπος,] οὐδὲν ἧττον ὡς ἐκ καὶ ἐν τοῖς κατὰ φύσιν ὑψώμασιν, θεοπρεπέσιν δὲ Η γλωσσά μου κάλαμος γραμματέως ὀξυ- γράφου. βασιλέως γεννηθείς τοῦ Πατρὸς, μεμένηκε βασιλεὺς δηλονότι καὶ τοῖς ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. (Β Ι Ι. 232) Ετεροίως ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν ἐκ τῆς οὐσίας ἑαυτοῦ κατασημαίνει λε γον. Γλῶσσαν γὰρ ἰδίαν αὐτὸν ὀνομάζει, οὐχ ὡς ἕτερόν τι λαλοῦντα, πλὴν ὅτι τὰ ἐν αὐτῷ· δρᾷ γὰρ τοῦτο καὶ ἐν ἡμῖν ἡ γλῶττα τὰ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τοῖς ἔξω διαπορθμεύουσα. Καὶ ὀξυγράφου δὲ καλα μον αὐτὸν εἶναί φησιν· ὁ γὰρ τοῦ ὀξυγράφου καλα μος ἐξέως ταῖς δέλτοις εναποσημαίνεται τάς τινων φωνάς. Ο δέ γε μονογενής τοῦ Θεοῦ Λόγος αὐτὸ δὲ τουτί πληροί, ταῖς τῶν πιστευόντων καρδίαις νοη τῶς ἐγχαράττων τὸ μέγα καὶ σοφὸν καὶ ἀληθὲς βού- θημα τοῦ Πατρός. Τί δὲ τὸ θέλημα τοῦ Πατρός, αὐ τὸς ἐν Εὐαγγελίοις διασαφεῖ λέγων· ι Ἵνα πᾶν δέδωκέν μοι, μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ' ἀναστήσω αὐτὸ τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Καὶ καθ' ἕτερον τρόπον ἐγγράφει γὰρ ἡμῖν τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς τὸ ἀγα θὸν καὶ εὐάρεστον. Ὀξὺς δὴ οὖν λίαν ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Ὁ μὲν γὰρ νόμος ὁ διὰ Μωσέως διά κύκλου μακροῦ καὶ περισκελίας πολλῆς, τῆς κατὰ τὸ γράμ μα φημί, αμυδρῶς καὶ μόλις ὑπεδήλου τὰ χρήσιμα· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος, περιαγωγής ἁπάσης δίχα, συντόμως ἡμῖν, ὡς ἔφην, ἀπεκάλυψεν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Εστι γάρ μεγάλης βουλ Αγγελος. Εφη δέ που καὶ δι' ἑνὸς τῶν ἁγίων προσ φητῶν περὶ τῶν κεκλημένων ἐν πίστει, ὅτι « Ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, λέγει Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτ τῶν ἐπιγράψω αὐτούς. » Γράφει δὲ πρὸς αὐτοὺς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· « Η ἐπιστολὴ ἡμῶν ὑμεῖς ἐστε, γινωσκομένη καὶ ἀναγινωσκομένη ὑπὸ πάντων ἀν θρώποιν· φανερούμενοι ὅτι ἐστὲ ἐπιστολὴ Χριστοῦ, ' IN PSALMUM XLIV. A tale 4; ne forte Juämeis hi praeter Dei voluntatem viderentur fieri sermones, personæ Dei Patris pru- denter, ut dixi, suae accommodat voces. Illud quo- que meminerimus, Deum in monte Horeb congregato Israeli denuntiasse de Christo dicentem hierophanti Mosi : • Prophetam eis suscitabo ex ipsorum fra tribus, tanquam te : daloque verba mea ori ejus, qui loquetur illis quæcunque eidem mandavero 4. Denique etiam Christus alicubi dicit : Pater di- ligit Filium, et omnia demonstrat ei quæ ipse facit: quin et majora demonstrabit ei opera, ut vos miremini ·47. › Nam quod Pater Filio opera ostendat, dicet fortasse aliquis non esse alienum ab humanæ conditionis humilitate; certe id exinani- tionis scopo congruit. Sed præelare admodum Filium Pater appellat regem, ne is forte intra humanitatis modulum continere videatur insitæ sibi naturaliter dignitatis et summæ excelsitatis mysterium. Etiamsi enim factus est in terra homo, nihilo tamen minus, quia aternaliter gemitus a rege Patre fuit, rex ma- net in naturali celsitudine sun, digna Deo videlicet el omnem creaturam superante. C f. b, D Vers. 3. Lingua mea calamus scribæ velociter scri- bentis. Alio adhuc modo nobis Deus Pater natum de sua substantia Verbum demonstrat. Linguam enim suam illud appellat, non sane diversum quid lo- guens, sed ea quæ in ipsa sunt : quod quidem nostra quoque lingua facit, quæ latebant in mente et corde extra deferens. Et velociter scribentis ca- lamum dicit ipsum : namque hujusmodi calamus velociter paginis imprimit quorumlibet voces. Jai vero unigenitum Dei Verbum id ipsum exsequitur, credentium cordibus intellectualiter imprimens ma- gnam, sapientem veramque Patris voluntatem. Qua- nam vero sit Patris voluntas, ipsum Verbum in Evangeliis declarat dicens : . Ut omne quod dedit mihi Pater, non perdam ex eo, sed resuscitem illud in novissimo die 8. Sed et alio modo scribit in nobis voluntatem Patris bonam et bene placentem. Est igitur velox magnopere Patris calamus. Nam Mosis certe lex longo circuitu multisque molestia- rum ambagibus, littera, inquam, crcalis, exiliter et vix quæ frugi erant demonstrabat; universalis vero Servator et Dominus, sine ullo ambitu, actutum nobis revelavit Patris voluntatem. Est enim magni consilii Angelus ". Alicubi etiam per sanctum pro- phetam quemdam dixit de vocatis ad fidem: ‹Die- bus illis, ait Dominus, dabo leges meas in mentem eorum, et in eorumdem cordibus scribam ipsas 80. Scribit vero ad eosdem vocatos Paulus quoque sa- pientissimus • Epistola nostra vos estis, aguila et lecta ab omnibus hominibus; manifestati quod epistola estis Christi, ministrata a nobis, et scripta non atramento, sed Spiritu Dei vivi s. » Age sa. 15, ** Joan, sv, 24. * Deut. xviii, 48. ** Joan. v, 20. ** Joan. vi, 59. *111 Cor. 11, 2. 6. 50 Jerem. ΣΧΧΙ, 33.
PG 69:1031ὃν γὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς, τὰ ῥήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ.« Ἐπειδὴ γὰρ παρωσάμενος τὴν ἐν νόμῳ σκιὰν, ἑαυτὸν ἔφασκεν εἶναι τὴν ἀλήθειαν, ἐδίδασκε δὲ τὴν ἐν πνεύματί τε καὶ ἀληθείᾳ προσκύνησίν τε καὶ λατρείαν, ὡς ἂν μὴ τοῖς Ἰουδαίοις παρά γε τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν τοὺς περὶ τῶν τοιούτων γίνεσθαι λόγους, τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς οἰκονομικῶς, ὡς ἔφην, ἀνατίθει τὰς ἑαυτοῦ φωνάς. Μεμνήμεθα δὲ, ὅτι καὶ ἐν τῷ ὄρει Χωρὴβ συναγηγερμένῳ τῷ Ἰσραὴλ ἐπαγγελίαν ἐδίδου Θεὸς τὴν περὶ Χριστοῦ, λέγων πρὸς τὸν ἱεροφάντην Μωσέα, ὅτι »Προφήτην αὐτοῖς ἀναστήσω ἐκ τῶν ἀδελφῶν αὐτῶν, ὥσπερ σέ· καὶ δώσω τὰ ῥήματά μου ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ, καὶ λαλήσει αὐτοῖς κατὰ πάντα ὅσα ἂν ἐντείλωμαι αὐτῷ.« Ἔφη δέ που καὶ αὐτὸς ὁ Χριστός· »Ὁ Πατὴρ ἀγαπᾷ τὸν Υἱὸν, καὶ πάντα δείκνυσιν αὐτῷ ἃ αὐτὸς ποιεῖ· καὶ μείζονα τούτων δείξει αὐτῷ ἔργα, ἵνα ὑμεῖς θαυμάζητε.« Τὸ γὰρ δείκνυσθαι τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς τῷ Υἱῷ, οὐκ ἀπηλλάχθαι μὲν ἴσως φαίη τις ἂν ἀνθρωπίνης σμικροπρεπείας, ἔοικέ γε μὴν τῷ τῆς κενώσεως σκοπῷ.
Α διακονηθεῖσα ὑφ᾽ ἡμῶν, γεγραμμένη οὐ μέλανι, ἀλ᾽ ἀ Β Πνεύματι Θεοῦ ζῶντος. » Αλλ' οὗτος ὁ κάλαμος πρὸς τῷ εἶναι ταχὺς καὶ ὀξὺς, ἔχει καὶ τὸ ὡραῖον ἐν κάλ λει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Προσπεφώνησε μὲν γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις ὁ θεσπέσιος Μωσῆς τὸν δι' ἀγγέλων διακονηθέντα νόμον προσελάλουν δὲ και οἱ προφῆται τὰ ἐξ ἀποκαλύψεως Θεοῦ τοῖς ἀρχαιο- τέροις· ἀλλ' ὡραῖος ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Τις γὰρ τῶν ἁγίων ἁμιλλήσεται τῷ Χριστῷ ; Οὐδεὶς παντελώς. Διὰ γάρ τοι τοῦτο καὶ ἡ ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων εἰσφερομένη νύμφη, τὸ τῆς Ἐκκλησίας φορούσα πρόσωπον, καίτοι προκείμενον αὐτῇ ταῖς τοῦ τα σόφου Μωσέως ἐντυγχάνειν συγγραφαῖς, καὶ ταῖς τῶν ἁγίων προφητῶν, τὸν παρὰ Χριστοῦ δεδίψηκε λόγον καὶ δὴ καὶ ἔφασκεν· « Δεῖξόν μοι τὴν δψιν σου, καὶ ἀκούτισόν με τὴν φωνήν σου· ὅτι ἡ φωνή σου ἡδεῖν; καὶ ἡ ὄψις σου ὡραία. » Τὰ ὅμοια κατὰ διάνοιαν πρὸς τοῖς ἤδη ῥηθεῖσιν, ἐν δευτέρᾳ Ἐξηγήσει (3) ΕΞ σέβιος ὁ Καισαρεύς φησιν· εἰ καὶ μὴ μετὰ τοσαύτης τῶν Γραφικῶν μαρτυρίας. (Α Γ. 246) Νοήματα δὲ ἡμῖν ἐγγράφει τὸ Πνεῦμα κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλάτους τῆς καρδίας, καὶ πλείονα ἢ ἐλάττονα, ἡ ἐμφανῆ πᾶσιν ἡ ἀμυδρότερα κατὰ τὴν προπαρασκευὴν τῆς καθαρότητος. Ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. (Β Τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς διὰ τῶν προλαβόντων στίχων τὰ πρῶτα εἰπόντος, ἀρπάζει τὴν ἀποκάλυψιν τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ χορός, καὶ οἱονεὶ ἐπικροτεί τοῖς τοῦ Πατρὸς λόγοις, καὶ τῇ συν αινέσει τιμᾷ τὸ μυστήριον, καὶ οἷον ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθεΐας ἀναφωνεῖ· Επειδή σοι πρόσεστιν τὸ ὡραῖον ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ομολο γοῦμεν ὅτι ἐξεχύθη ἡ χάρις εν χείλεσίν σου, καὶ διὰ τοῦτο ηυλόγησέν σε ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Τὸ δὲ, η λόγησεν, ἀντὶ τοῦ, ηὐλογημένον ἐποίησεν. Δοξολ γοῦμεν γὰρ ἀκαταλήκτως αὐτὸν οἱ πιστεύσαντες - δοξασθήσεται δὲ καὶ εἰς ἀεὶ, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς καὶ Υἱὸς τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ὑπάρχων ὁ τῆς δόξης Κύριος. Εἰ δὲ δή τις λέγοι δοτὸν γενέσθαι τῷ Υἱῷ παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ εὐλογεῖσθαὶ πρὸς ἡμῶν. διενθυμείσθω κἀκεῖνο· ὥσπερ γὰρ, ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, δέδωκεν αὐτῷ ὁ Πατὴρ τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ἵν' ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμ ψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστό;", οὕτω καὶ εὐλογητὸς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοτὸν αὐτῷ] λέγεται τὸ εὐλογεῖσθαι παρὰ πάντων. Καὶ τοῦτό ἐστιν ἡ κένωσις· & γὰρ ἔχει ὡς Θεός φυσικών ταῦτα λέγεται λαβεῖν ἀνθρωπίνως. Καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπον ἔδει τὸν Υἱὸν γενόμενον ἄνθρωπον χρήματ τίσαντα δεύτερον Αδάμ, καὶ εἰς ῥίζαν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τεθέντα δευτέραν, εὐλογηθῆναι παρὰ τοῦ Πα τρὸς ὡς ἄνθρωπον, ἵνα παύσηται λοιπὸν ἡ τῆς ἀρᾶς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vero, hic calamus, praeterquam quod celer est et velos, excellit etiam pulchritudine præ filiis hominum. Promulgavit quidem priscis hominibus divos Mo- ses legem per angelos ministratam : narrarunt iis- dem etiam prophetæ revelationės Dei : verumenim- vero pulcher demum fuit præ filiis hominum, Pa- tris calamus. Nam quis sanctorum comparabitur Christo ? Nemo omnino. Quam ob rem illa etiam in Cantico canticorum introducta sponsa, Ecclesiæ personam gerens, quanquam ei licebat sapientissimi Mosis et sanctorum prophetarum adire Scripturas, nihilominus Christi verba appetebat, aiebatque : Ostende mihi faciem tuam, audire me fac vocem tuam ; quia vox tua dulcis, et facies tua decora 42. Similia, ad sententiam quod attinet, dicit in se- cunda sua Expositione Eusebius Caesariensis, etsi haud tantis Scripturarum testimoniis utens. Cognitiones scribit in nobis Spiritus, pro capaci- tate seu latitudine cordis nostri, plures vel minores ; perspicuas omnibus vel obscuriores, pro puritatis nostræ prævio statu. Speciosus forma præ filiis hominum. Cum Deus in superioribus versiculis primas par- les egerit, vindicat sibi revelationem chorus pro- phetarum, plauditque quodammodo Patris sermo- nibus, suaque approbatione mysterium commendat, et divini amoris vi percitus exclamat : Quoniam tibi inest formositas præ reliquis filiis hominum, confitemur diffusam esse gratiam in Jabiis tuis : idcirco benedixit tibi Deus in æternum. Porro be- nedixit ait pro benedictum effecit. Laudamus enim incessanter, qui credidimus; laudabitur quoque in perpetuum, cum sit Deus verus, Filiusque Dei cun- cta excedentis, idemque rex gloriæ. Quod si quis dicat datum esse Fillo a Patre ut nobis benedi- catur (1), hoc velim reputet : nam sicuti, postquam factus est homo, dedit ei Pater ‹ nomen quod est super omne nomen, ut in nomine ejus omne genu flectatur cœlestium, terrestrium et infernorum, et omnis lingua confiteatur Dominum esse Jesum Christum b : › ita etiam benedicti titulus a Deo datus illi dicitur, quia ab omnibus benedicitur. Atque id scilicet exinanitionis natura fert; nam quæ Deus naturaliter habet, ea humanitus accipere dicitur (2). Sed ob aliam quoque causam oportebat Filium, hominem factum, et alterum dictum Adamum, novamque in orbe constitutam radicem, a Patre benedici, quatenus homo erat, ut cessaret deinceps vis maledictionis terreno homini inflicte, ei nempe qui prima humani generis radix fuerat, id ** Cant. 11, 14. Philipp. 11, 9, 10. rum. C D f. 166, 1. b) XLII. videmur notitiam legere duplicis editionis, quam suæ in Psalterium explanationis Eusebius C- sariensis fecerit, quarum unam typis impres sit præstantissimus Montfauconius. (1) Videtur hæc una ex objectionibus Ariano- (2) Animadverte pulchram Cyrilli theologiam. (3) Animadverte,quam supra ad vers. I psalmi
Εὖ δὲ δὴ σφόδρα βασιλέα τὸν Υἱὸν ὁ Πατὴρ ἀποκαλεῖ, ἵνα μὴ τῷ τῆς ἐνανθρωπήσεως μέτρῳ τὸ μυστήριον ἀποφέρειν αὐτόν πως δοκῇ τῆς ἐνούσης αὐτῷ κατὰ φύσιν ἀξίας καὶ τῆς κατὰ πάντων ὑπεροχῆς. Εἰ γὰρ καὶ γέγονεν ἐν τῇ [γῇ ἄνθρωπος,] οὐδὲν ἧττον ὡς ἐκ βασιλέως γεννηθεὶς τοῦ Πατρὸς, μεμένηκε βασιλεὺς καὶ ἐν τοῖς κατὰ φύσιν ὑψώμασιν, θεοπρεπέσιν δὲ δηλονότι καὶ τοῖς ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. »Ἡ γλῶσσά μου κάλαμος γραμματέως ὀξυγράφου.« (β φ. 165 β, ι φ. 232) Ἑτεροίως ἡμῖν ὁ Θεὸς καὶ Πατὴρ τὸν ἐκ τῆς οὐσίας ἑαυτοῦ κατασημαίνει Λόγον. Γλῶσσαν γὰρ ἰδίαν αὐτὸν ὀνομάζει, οὐχ ὡς ἕτερόν τι λαλοῦντα, πλὴν ὅτι τὰ ἐν αὐτῷ· δρᾷ γὰρ τοῦτο καὶ ἐν ἡμῖν ἡ γλῶττα τὰ εἰς νοῦν καὶ καρδίαν τοῖς ἔξω διαπορθμεύουσα. Καὶ ὀξυγράφου δὲ κάλαμον αὐτὸν εἶναί φησιν· ὁ γὰρ τοῦ ὀξυγράφου κάλαμος ὀξέως ταῖς δέλτοις ἐναποσημαίνεται τάς τινων φωνάς. Ὁ δέ γε μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος αὐτὸ δὴ τουτὶ πληροῖ, ταῖς τῶν πιστευόντων καρδίαις νοητῶς ἐγχαράττων τὸ μέγα καὶ σοφὸν καὶ ἀληθὲς βούλημα τοῦ Πατρός. Τί δὲ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς, αὐτὸς ἐν Εὐαγγελίοις διασαφεῖ λέγων·
Α διακονηθεῖσα ὑφ᾽ ἡμῶν, γεγραμμένη οὐ μέλανι, ἀλ᾽ ἀ Β Πνεύματι Θεοῦ ζῶντος. » Αλλ' οὗτος ὁ κάλαμος πρὸς τῷ εἶναι ταχὺς καὶ ὀξὺς, ἔχει καὶ τὸ ὡραῖον ἐν κάλ λει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. Προσπεφώνησε μὲν γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις ὁ θεσπέσιος Μωσῆς τὸν δι' ἀγγέλων διακονηθέντα νόμον προσελάλουν δὲ και οἱ προφῆται τὰ ἐξ ἀποκαλύψεως Θεοῦ τοῖς ἀρχαιο- τέροις· ἀλλ' ὡραῖος ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Τις γὰρ τῶν ἁγίων ἁμιλλήσεται τῷ Χριστῷ ; Οὐδεὶς παντελώς. Διὰ γάρ τοι τοῦτο καὶ ἡ ἐν τῷ ᾿Ασματι τῶν ᾀσμάτων εἰσφερομένη νύμφη, τὸ τῆς Ἐκκλησίας φορούσα πρόσωπον, καίτοι προκείμενον αὐτῇ ταῖς τοῦ τα σόφου Μωσέως ἐντυγχάνειν συγγραφαῖς, καὶ ταῖς τῶν ἁγίων προφητῶν, τὸν παρὰ Χριστοῦ δεδίψηκε λόγον καὶ δὴ καὶ ἔφασκεν· « Δεῖξόν μοι τὴν δψιν σου, καὶ ἀκούτισόν με τὴν φωνήν σου· ὅτι ἡ φωνή σου ἡδεῖν; καὶ ἡ ὄψις σου ὡραία. » Τὰ ὅμοια κατὰ διάνοιαν πρὸς τοῖς ἤδη ῥηθεῖσιν, ἐν δευτέρᾳ Ἐξηγήσει (3) ΕΞ σέβιος ὁ Καισαρεύς φησιν· εἰ καὶ μὴ μετὰ τοσαύτης τῶν Γραφικῶν μαρτυρίας. (Α Γ. 246) Νοήματα δὲ ἡμῖν ἐγγράφει τὸ Πνεῦμα κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλάτους τῆς καρδίας, καὶ πλείονα ἢ ἐλάττονα, ἡ ἐμφανῆ πᾶσιν ἡ ἀμυδρότερα κατὰ τὴν προπαρασκευὴν τῆς καθαρότητος. Ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων. (Β Τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς διὰ τῶν προλαβόντων στίχων τὰ πρῶτα εἰπόντος, ἀρπάζει τὴν ἀποκάλυψιν τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ χορός, καὶ οἱονεὶ ἐπικροτεί τοῖς τοῦ Πατρὸς λόγοις, καὶ τῇ συν αινέσει τιμᾷ τὸ μυστήριον, καὶ οἷον ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθεΐας ἀναφωνεῖ· Επειδή σοι πρόσεστιν τὸ ὡραῖον ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ομολο γοῦμεν ὅτι ἐξεχύθη ἡ χάρις εν χείλεσίν σου, καὶ διὰ τοῦτο ηυλόγησέν σε ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Τὸ δὲ, η λόγησεν, ἀντὶ τοῦ, ηὐλογημένον ἐποίησεν. Δοξολ γοῦμεν γὰρ ἀκαταλήκτως αὐτὸν οἱ πιστεύσαντες - δοξασθήσεται δὲ καὶ εἰς ἀεὶ, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς καὶ Υἱὸς τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ὑπάρχων ὁ τῆς δόξης Κύριος. Εἰ δὲ δή τις λέγοι δοτὸν γενέσθαι τῷ Υἱῷ παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ εὐλογεῖσθαὶ πρὸς ἡμῶν. διενθυμείσθω κἀκεῖνο· ὥσπερ γὰρ, ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, δέδωκεν αὐτῷ ὁ Πατὴρ τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ἵν' ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμ ψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστό;", οὕτω καὶ εὐλογητὸς ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοτὸν αὐτῷ] λέγεται τὸ εὐλογεῖσθαι παρὰ πάντων. Καὶ τοῦτό ἐστιν ἡ κένωσις· & γὰρ ἔχει ὡς Θεός φυσικών ταῦτα λέγεται λαβεῖν ἀνθρωπίνως. Καὶ καθ' ἕτερον δὲ τρόπον ἔδει τὸν Υἱὸν γενόμενον ἄνθρωπον χρήματ τίσαντα δεύτερον Αδάμ, καὶ εἰς ῥίζαν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τεθέντα δευτέραν, εὐλογηθῆναι παρὰ τοῦ Πα τρὸς ὡς ἄνθρωπον, ἵνα παύσηται λοιπὸν ἡ τῆς ἀρᾶς S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. vero, hic calamus, praeterquam quod celer est et velos, excellit etiam pulchritudine præ filiis hominum. Promulgavit quidem priscis hominibus divos Mo- ses legem per angelos ministratam : narrarunt iis- dem etiam prophetæ revelationės Dei : verumenim- vero pulcher demum fuit præ filiis hominum, Pa- tris calamus. Nam quis sanctorum comparabitur Christo ? Nemo omnino. Quam ob rem illa etiam in Cantico canticorum introducta sponsa, Ecclesiæ personam gerens, quanquam ei licebat sapientissimi Mosis et sanctorum prophetarum adire Scripturas, nihilominus Christi verba appetebat, aiebatque : Ostende mihi faciem tuam, audire me fac vocem tuam ; quia vox tua dulcis, et facies tua decora 42. Similia, ad sententiam quod attinet, dicit in se- cunda sua Expositione Eusebius Caesariensis, etsi haud tantis Scripturarum testimoniis utens. Cognitiones scribit in nobis Spiritus, pro capaci- tate seu latitudine cordis nostri, plures vel minores ; perspicuas omnibus vel obscuriores, pro puritatis nostræ prævio statu. Speciosus forma præ filiis hominum. Cum Deus in superioribus versiculis primas par- les egerit, vindicat sibi revelationem chorus pro- phetarum, plauditque quodammodo Patris sermo- nibus, suaque approbatione mysterium commendat, et divini amoris vi percitus exclamat : Quoniam tibi inest formositas præ reliquis filiis hominum, confitemur diffusam esse gratiam in Jabiis tuis : idcirco benedixit tibi Deus in æternum. Porro be- nedixit ait pro benedictum effecit. Laudamus enim incessanter, qui credidimus; laudabitur quoque in perpetuum, cum sit Deus verus, Filiusque Dei cun- cta excedentis, idemque rex gloriæ. Quod si quis dicat datum esse Fillo a Patre ut nobis benedi- catur (1), hoc velim reputet : nam sicuti, postquam factus est homo, dedit ei Pater ‹ nomen quod est super omne nomen, ut in nomine ejus omne genu flectatur cœlestium, terrestrium et infernorum, et omnis lingua confiteatur Dominum esse Jesum Christum b : › ita etiam benedicti titulus a Deo datus illi dicitur, quia ab omnibus benedicitur. Atque id scilicet exinanitionis natura fert; nam quæ Deus naturaliter habet, ea humanitus accipere dicitur (2). Sed ob aliam quoque causam oportebat Filium, hominem factum, et alterum dictum Adamum, novamque in orbe constitutam radicem, a Patre benedici, quatenus homo erat, ut cessaret deinceps vis maledictionis terreno homini inflicte, ei nempe qui prima humani generis radix fuerat, id ** Cant. 11, 14. Philipp. 11, 9, 10. rum. C D f. 166, 1. b) XLII. videmur notitiam legere duplicis editionis, quam suæ in Psalterium explanationis Eusebius C- sariensis fecerit, quarum unam typis impres sit præstantissimus Montfauconius. (1) Videtur hæc una ex objectionibus Ariano- (2) Animadverte pulchram Cyrilli theologiam. (3) Animadverte,quam supra ad vers. I psalmi
PG 69:1033»Ἵνα πᾶν ὃ δέδωκέν μοι, μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἀναστήσω αὐτὸ τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ.« Καὶ καθ’ ἕτερον τρόπον· ἐγγράφει γὰρ ἡμῖν τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς τὸ ἀγαθὸν καὶ εὐάρεστον. Ὀξὺς δὴ οὖν λίαν ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Ὁ μὲν γὰρ νόμος ὁ διὰ Μωσέως διὰ κύκλου μακροῦ καὶ περισκελίας πολλῆς, τῆς κατὰ τὸ γράμμα φημὶ, ἀμυδρῶς καὶ μόλις ὑπεδήλου τὰ χρήσιμα· ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, περιαγωγῆς ἁπάσης δίχα, συντόμως ἡμῖν, ὡς ἔφην, ἀπεκάλυψεν τὸ θέλημα τοῦ Πατρός. Ἔστι γὰρ μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος. Ἔφη δέ που καὶ δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν περὶ τῶν κεκλημένων ἐν πίστει, ὅτι »Ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, λέγει Κύριος, διδοὺς δώσω νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὰς καρδίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς.« Γράφει δὲ πρὸς αὐτοὺς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος· »Ἡ ἐπιστολὴ ἡμῶν ὑμεῖς ἐστε, γινωσκομένη καὶ ἀναγινωσκομένη ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων· φανερούμενοι ὅτι ἐστὲ ἐπιστολὴ Χριστοῦ, διακονηθεῖσα ὑφ’ ἡμῶν, γεγραμμένη οὐ μέλανι, ἀλλὰ Πνεύματι Θεοῦ ζῶντος.« Ἀλλ’ οὗτος ὁ κάλαμος πρὸς τῷ εἶναι ταχὺς καὶ ὀξὺς, ἔχει καὶ τὸ ὡραῖον ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων.
δύναμις τῆς ἐπενεχθείσης τῷ ἐκ γῆς τε καὶ χοϊκῷ», Α ήτοι τη πρώτη ρίζῃ τῆς ἀνθρωπότητος, τουτέστιν Αδάμ. Ωσπερ γὰρ ἐν ἐκείνῳ γεγόναμεν επάρατοι, οὕτως ηυλογήθηκεν ἐν Χριστῷ· πέμποντος εἰς ἅπαν τὸ γένος τὴν ὡς ἀνθρώπῳ δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν. Καὶ ἐπ' αὐτῷ δὲ τούτῳ χαίρων ὁ Μελῳδὸς ἀνεφώνει • Ευλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ τῷ ποιήσαντι τὸν οὐ ρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Περίζωσαι τὴν βομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατό, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου (1 6. 934) Ο Δέσποτα, φασί, πρὸς τῷ κάλλει σου τῷ ὑπὲρ πάντας καὶ ἀπαραβλήτῳ, περίζωσαι καὶ ῥομφαίαν, καὶ οἱ τί που ἀλλοτρίαν, τὴν σὴν δὲ μᾶλ λον. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἔξωθεν ἢ εἰσκεκριμένον προσεῖ- καί φαμεν τῷ Χριστῷ, ἀλλ᾽ ἴδια αὐτῷ τὰ θεοπρεπή νοοῖντ' ἂν εἰκότως. . . δυνατὸς γάρ ἐστιν, τουτέστι τῶν δυνάμεων Κύριος· οὐ παρ' ἑτέρου τὸ δύνασθαι λα- βῶν, ἀλλ᾽ ἴδιον καὶ ἐμπεφυκὸς οὐσιωδῶς μετὰ τῶν ἑτέ ρων θεοπρεπεστάτων ἀξιωμάτων. Εστι γε μὴν ὡραῖος μὲν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἐπεγνωκόσιν τὴν ἐπι φάνειαν αὐτοῦ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν κατα θρεῖν δυναμένοις τὸ ἐξαίσιον αὐτοῦ καὶ ὑπερκόσμιον κάλλος. Τῷ δὲ μηρῷ τὴν ῥομφαίαν ἡρμοσμένην ἔχων, ἵνα τὰς τῶν ἀντικειμένων φάλαγγας θορυβῇ, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀπειθούντων ἀπονοίας καταπτοῇ, δίκην αὐτ τοῖς καὶ κόλασιν ἀπειλῶν. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέ ρωθί φησιν ὁ Γάλλων· . Ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν βομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει· τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου, τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργά- φατο. Καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ, καὶ βασίλευε, ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραύτητος καὶ δικαιοσύνης. ἀντὶ τοῦ, Παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος εὐθὺ κέλευε τρέ χειν τοὺς τὰ σὰ φρονεῖν ἑλομένους, οὕτω τε βασίλευε τῶν κατευοδουμένων. Ενεστί γε μὴν τῷ λόγῳ πλεί- στην τε όσην ἰδεῖν ἐνοῦσαν ἀκολουθίαν. Οὐ γὰρ ἦν ὅλως ισχύσει τινὰς δι᾿ εὐθείας ὥσπερ ἄττειν ὁδοῦ πρὸς τὸ αὐτῷ· δοκοῦν, ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ· ταύ τῇ τε καὶ μάλα εἰκότως πρῶτον ἐντείνει τὸ τόξον· ἵν᾽ ἐκ μέσου γεγονότος ἐκείνου, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν στέρων, οἱ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιμαί- νονται, δυνηθώσιν εὐοδοῦσθαι λοιπὸν, καὶ διὰ ψιλῆς ὥσπερ ιέναι τρίβου, μαχομένου τε καὶ ὑπαντιάζον. τος οὐδενός, πρός τε τὸ χρῆναι τῆς ὑπ' αὐτῷ βασι λείας ὑπελθεῖν τὸν ζυγόν Ὀρθῶς οὖν ἄρα φασί πρῶτον μὲν τὸ Ἔντεινον, εἶτα τὸ Κατευοδοῦ, καὶ τρίτον εὐθὺς τὸ Βασίλευε. Προσεπάγουσι δὲ τὸ, ο ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης. » Πρασο τητα, καθάπερ ἐγᾦμαι, καὶ μὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην, οὐδὲν ἕτερον εἶναι λέγοντες, πλὴν ὅτι τὸ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικόν δι' οὗ γεγόναμεν ὑπὸ Χρι σό βεβασίλευσε γὰρ δι' αὐτοῦ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἔστι δὲ ἀλήθεια μὲν, δτι τύπων ἐπέκεινα καὶ σκιᾶς Ο IN PSALMUM XLIV. est Adamo ". Nam sicut in illo maledicti fuimus (4), (A f. b, Bf. b, f. 255) Tô xarsvodov, B D " ita in Christo benedicti; a quo in universum genus traducta fuit ea quæ ipsi, ut homini, data fuerat gra- tia. Qua super re gaudio elatus exclamabat Melo- dus: Benedicti nos a Domino qui fecit cœlum et terram Vers. 4. Accingere gladio tuo super femur tuum, o potens, specie tua et pulchritudine tua, Domine, aiunt, praeter tuam supra omnes in- comparabilem formositater, gladio etiam acein- gere, haud sane aleno, sed tuo. Nihil enim alienum aut ascitum in Christo esse affirmamus, sed ejus jure credi propria quæ Deum decent... potens est enim, id est potestatum Dominus; neque aliunde potentiam accepit, sed insitam naturaliter habet, cum reliquis Deo convenientissimis ornamentis (2). Est sme formosus iis qui eum diligunt, ejusdem- que adventum agnoverunt, quique mentis oculis in- tueri valent infinitam ejus et supermundialem pul- chritudinem. Habet autem accinctum lateri gla- dium, ut adversariorum phalanges terreat, aut etiam incredulorum audaciam compescat, ultionem illis pœnamque minitans. Hoc enim alibi quoque dicit Psalmista ; ‹ Nisi conversi fueritis, gladium suum splendificabit : en arcum suum intendit pa- ravitque; ibi mortis instrumenta disposuit; sagittas suas ardentibus effecit vn. Vers. B. Et intende, et prospere agc, et regna, propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. " Prospere age dicit, pro Jube cujuslibet boni ope- ris rectum iter tenere eos, qui tuam doctrinam se- ctari decreverunt, atque ita regna super pròspere agentes. Cernere autem est multam hujus sermonis connexionem atque sequelam. Nam cum nemo pror- sus per viam veluti rectam ad Dei beneplacitum pergere posset, opprimente diabolo, idcirco oppor- tunissime primo arcum intendit, ut amoto diabolo ejusque sociis, qui bona sanctorum voluntati adver- santur, possint hi deinceps prospere agere, puraque via incedere, oppugnante ac resistente nemine, quominus regni Christi jugum subire queant. Recte ergo aiunt primo, Intende, deinde, Prospere age, mox tertio loco, Regna. Addunt etiam : . Propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. » Man- suetudinem, ut reor, imo etiam veritatem ac justi- tiam nihil aliud esse dicentes quam evangelicam doctrinam per quam Christo subjecti sumus : et- enim per hanc universi orbis is regnum obtinuit. Est autem veritas, quatenus typos vincit et umbram Mosaicam, nudeque et sine involucris mysterium Christi docet. Mansuetudinem quoque nominat, * Galat. nt, 13. *³ Psal. exit, 24. * Psal. ví, 14, 15. Adhuc de peccato originali. Comra Arianos de Filii vera divinitate, pro qua ubique totisque viribus Cyrillus pugnat. PATROL, GR. LXIX.
Προσπεφώνηκε μὲν γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις ὁ θεσπέσιος Μωσῆς τὸν δι’ ἀγγέλων διακονηθέντα νόμον· προσελάλουν δὲ καὶ οἱ προφῆται τὰ ἐξ ἀποκαλύψεως Θεοῦ τοῖς ἀρχαιοτέροις· ἀλλ’ ὡραῖος ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ὁ τοῦ Πατρὸς κάλαμος. Τίς γὰρ τῶν ἁγίων ἁμιλλήσεται τῷ Χριστῷ; Οὐδεὶς παντελῶς. Διὰ γάρ τοι τοῦτο καὶ ἡ ἐν τῷ Ἄσματι τῶν ᾀσμάτων εἰσφερομένη νύμφη, τὸ τῆς Ἐκκλησίας φοροῦσα πρόσωπον, καίτοι προκείμενον αὐτῇ ταῖς τοῦ πανσόφου Μωσέως ἐντυγχάνειν συγγραφαῖς, καὶ ταῖς τῶν ἁγίων προφητῶν, τὸν παρὰ Χριστοῦ δεδίψηκε λόγον καὶ δὴ καὶ ἔφασκεν· »Δεῖξόν μοι τὴν ὄψιν σου, καὶ ἀκούτισόν με τὴν φωνήν σου· ὅτι ἡ φωνή σου ἡδεῖα, καὶ ἡ ὄψις σου ὡραία.« Τὰ ὅμοια κατὰ διάνοιαν πρὸς τοῖς ἤδη ῥηθεῖσιν, ἐν δευτέρᾳ Ἐξηγήσει Εὐσέβιος ὁ Καισαρεύς φησιν· εἰ καὶ μὴ μετὰ τοσαύτης τῶν Γραφικῶν μαρτυρίας. (α φ. 246) Νοήματα δὲ ἡμῖν ἐγγράφει τὸ Πνεῦμα κατὰ τὴν ἀναλογίαν τοῦ πλάτους τῆς καρδίας, καὶ πλείονα ἢ ἐλάττονα, ἢ ἐμφανῆ πᾶσιν ἢ ἀμυδρότερα κατὰ τὴν προπαρασκευὴν τῆς καθαρότητος. »Ὡραῖος κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων.« (β φ. 166, ι φ.
δύναμις τῆς ἐπενεχθείσης τῷ ἐκ γῆς τε καὶ χοϊκῷ», Α ήτοι τη πρώτη ρίζῃ τῆς ἀνθρωπότητος, τουτέστιν Αδάμ. Ωσπερ γὰρ ἐν ἐκείνῳ γεγόναμεν επάρατοι, οὕτως ηυλογήθηκεν ἐν Χριστῷ· πέμποντος εἰς ἅπαν τὸ γένος τὴν ὡς ἀνθρώπῳ δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν. Καὶ ἐπ' αὐτῷ δὲ τούτῳ χαίρων ὁ Μελῳδὸς ἀνεφώνει • Ευλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ τῷ ποιήσαντι τὸν οὐ ρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Περίζωσαι τὴν βομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατό, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου (1 6. 934) Ο Δέσποτα, φασί, πρὸς τῷ κάλλει σου τῷ ὑπὲρ πάντας καὶ ἀπαραβλήτῳ, περίζωσαι καὶ ῥομφαίαν, καὶ οἱ τί που ἀλλοτρίαν, τὴν σὴν δὲ μᾶλ λον. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἔξωθεν ἢ εἰσκεκριμένον προσεῖ- καί φαμεν τῷ Χριστῷ, ἀλλ᾽ ἴδια αὐτῷ τὰ θεοπρεπή νοοῖντ' ἂν εἰκότως. . . δυνατὸς γάρ ἐστιν, τουτέστι τῶν δυνάμεων Κύριος· οὐ παρ' ἑτέρου τὸ δύνασθαι λα- βῶν, ἀλλ᾽ ἴδιον καὶ ἐμπεφυκὸς οὐσιωδῶς μετὰ τῶν ἑτέ ρων θεοπρεπεστάτων ἀξιωμάτων. Εστι γε μὴν ὡραῖος μὲν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἐπεγνωκόσιν τὴν ἐπι φάνειαν αὐτοῦ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν κατα θρεῖν δυναμένοις τὸ ἐξαίσιον αὐτοῦ καὶ ὑπερκόσμιον κάλλος. Τῷ δὲ μηρῷ τὴν ῥομφαίαν ἡρμοσμένην ἔχων, ἵνα τὰς τῶν ἀντικειμένων φάλαγγας θορυβῇ, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀπειθούντων ἀπονοίας καταπτοῇ, δίκην αὐτ τοῖς καὶ κόλασιν ἀπειλῶν. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέ ρωθί φησιν ὁ Γάλλων· . Ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν βομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει· τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου, τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργά- φατο. Καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ, καὶ βασίλευε, ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραύτητος καὶ δικαιοσύνης. ἀντὶ τοῦ, Παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος εὐθὺ κέλευε τρέ χειν τοὺς τὰ σὰ φρονεῖν ἑλομένους, οὕτω τε βασίλευε τῶν κατευοδουμένων. Ενεστί γε μὴν τῷ λόγῳ πλεί- στην τε όσην ἰδεῖν ἐνοῦσαν ἀκολουθίαν. Οὐ γὰρ ἦν ὅλως ισχύσει τινὰς δι᾿ εὐθείας ὥσπερ ἄττειν ὁδοῦ πρὸς τὸ αὐτῷ· δοκοῦν, ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ· ταύ τῇ τε καὶ μάλα εἰκότως πρῶτον ἐντείνει τὸ τόξον· ἵν᾽ ἐκ μέσου γεγονότος ἐκείνου, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν στέρων, οἱ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιμαί- νονται, δυνηθώσιν εὐοδοῦσθαι λοιπὸν, καὶ διὰ ψιλῆς ὥσπερ ιέναι τρίβου, μαχομένου τε καὶ ὑπαντιάζον. τος οὐδενός, πρός τε τὸ χρῆναι τῆς ὑπ' αὐτῷ βασι λείας ὑπελθεῖν τὸν ζυγόν Ὀρθῶς οὖν ἄρα φασί πρῶτον μὲν τὸ Ἔντεινον, εἶτα τὸ Κατευοδοῦ, καὶ τρίτον εὐθὺς τὸ Βασίλευε. Προσεπάγουσι δὲ τὸ, ο ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης. » Πρασο τητα, καθάπερ ἐγᾦμαι, καὶ μὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην, οὐδὲν ἕτερον εἶναι λέγοντες, πλὴν ὅτι τὸ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικόν δι' οὗ γεγόναμεν ὑπὸ Χρι σό βεβασίλευσε γὰρ δι' αὐτοῦ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἔστι δὲ ἀλήθεια μὲν, δτι τύπων ἐπέκεινα καὶ σκιᾶς Ο IN PSALMUM XLIV. est Adamo ". Nam sicut in illo maledicti fuimus (4), (A f. b, Bf. b, f. 255) Tô xarsvodov, B D " ita in Christo benedicti; a quo in universum genus traducta fuit ea quæ ipsi, ut homini, data fuerat gra- tia. Qua super re gaudio elatus exclamabat Melo- dus: Benedicti nos a Domino qui fecit cœlum et terram Vers. 4. Accingere gladio tuo super femur tuum, o potens, specie tua et pulchritudine tua, Domine, aiunt, praeter tuam supra omnes in- comparabilem formositater, gladio etiam acein- gere, haud sane aleno, sed tuo. Nihil enim alienum aut ascitum in Christo esse affirmamus, sed ejus jure credi propria quæ Deum decent... potens est enim, id est potestatum Dominus; neque aliunde potentiam accepit, sed insitam naturaliter habet, cum reliquis Deo convenientissimis ornamentis (2). Est sme formosus iis qui eum diligunt, ejusdem- que adventum agnoverunt, quique mentis oculis in- tueri valent infinitam ejus et supermundialem pul- chritudinem. Habet autem accinctum lateri gla- dium, ut adversariorum phalanges terreat, aut etiam incredulorum audaciam compescat, ultionem illis pœnamque minitans. Hoc enim alibi quoque dicit Psalmista ; ‹ Nisi conversi fueritis, gladium suum splendificabit : en arcum suum intendit pa- ravitque; ibi mortis instrumenta disposuit; sagittas suas ardentibus effecit vn. Vers. B. Et intende, et prospere agc, et regna, propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. " Prospere age dicit, pro Jube cujuslibet boni ope- ris rectum iter tenere eos, qui tuam doctrinam se- ctari decreverunt, atque ita regna super pròspere agentes. Cernere autem est multam hujus sermonis connexionem atque sequelam. Nam cum nemo pror- sus per viam veluti rectam ad Dei beneplacitum pergere posset, opprimente diabolo, idcirco oppor- tunissime primo arcum intendit, ut amoto diabolo ejusque sociis, qui bona sanctorum voluntati adver- santur, possint hi deinceps prospere agere, puraque via incedere, oppugnante ac resistente nemine, quominus regni Christi jugum subire queant. Recte ergo aiunt primo, Intende, deinde, Prospere age, mox tertio loco, Regna. Addunt etiam : . Propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. » Man- suetudinem, ut reor, imo etiam veritatem ac justi- tiam nihil aliud esse dicentes quam evangelicam doctrinam per quam Christo subjecti sumus : et- enim per hanc universi orbis is regnum obtinuit. Est autem veritas, quatenus typos vincit et umbram Mosaicam, nudeque et sine involucris mysterium Christi docet. Mansuetudinem quoque nominat, * Galat. nt, 13. *³ Psal. exit, 24. * Psal. ví, 14, 15. Adhuc de peccato originali. Comra Arianos de Filii vera divinitate, pro qua ubique totisque viribus Cyrillus pugnat. PATROL, GR. LXIX.
PG 69:1034233 β) Τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς διὰ τῶν προλαβόντων στίχων τὰ πρῶτα εἰπόντος, ἁρπάζει τὴν ἀποκάλυψιν τῶν ἁγίων προφητῶν ὁ χορὸς, καὶ οἱονεὶ ἐπικροτεῖ τοῖς τοῦ Πατρὸς λόγοις, καὶ τῇ συναινέσει τιμᾷ τὸ μυστήριον, καὶ οἷον ἐκ πολλῆς ἄγαν φιλοθεί̈ας ἀναφωνεῖ· Ἐπειδή σοι πρόσεστιν τὸ ὡραῖον ἐν κάλλει παρὰ τοὺς υἱοὺς τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογοῦμεν ὅτι ἐξεχύθη ἡ χάρις ἐν χείλεσίν σου, καὶ διὰ τοῦτο ηὐλόγησέν σε ὁ Θεὸς εἰς τὸν αἰῶνα. Τὸ δὲ, ηὐλόγησεν, ἀντὶ τοῦ, ηὐλογημένον ἐποίησεν. Δοξολογοῦμεν γὰρ ἀκαταλήκτως αὐτὸν οἱ πιστεύσαντες· δοξασθήσεται δὲ καὶ εἰς ἀεὶ, Θεὸς ὢν ἀληθινὸς καὶ Υἱὸς τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ὑπάρχων ὁ τῆς δόξης Κύριος. Εἰ δὲ δή τις λέγοι δοτὸν γενέσθαι τῷ Υἱῷ παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ εὐλογεῖσθαι πρὸς ἡμῶν, διενθυμείσθω κἀκεῖνο· ὥσπερ γὰρ, ἐπειδὴ γέγονεν ἄνθρωπος, δέδωκεν αὐτῷ ὁ Πατὴρ »τὸ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ἵν’ ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται ὅτι Κύριος Ἰησοῦς Χριστός·« οὕτω καὶ εὐλογητὸς [ὑπὸ τοῦ Θεοῦ δοτὸν αὐτῷ] λέγεται τὸ εὐλογεῖσθαι παρὰ πάντων. Καὶ τοῦτό ἐστιν ἡ κένωσις·
δύναμις τῆς ἐπενεχθείσης τῷ ἐκ γῆς τε καὶ χοϊκῷ», Α ήτοι τη πρώτη ρίζῃ τῆς ἀνθρωπότητος, τουτέστιν Αδάμ. Ωσπερ γὰρ ἐν ἐκείνῳ γεγόναμεν επάρατοι, οὕτως ηυλογήθηκεν ἐν Χριστῷ· πέμποντος εἰς ἅπαν τὸ γένος τὴν ὡς ἀνθρώπῳ δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν. Καὶ ἐπ' αὐτῷ δὲ τούτῳ χαίρων ὁ Μελῳδὸς ἀνεφώνει • Ευλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ τῷ ποιήσαντι τὸν οὐ ρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Περίζωσαι τὴν βομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατό, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου (1 6. 934) Ο Δέσποτα, φασί, πρὸς τῷ κάλλει σου τῷ ὑπὲρ πάντας καὶ ἀπαραβλήτῳ, περίζωσαι καὶ ῥομφαίαν, καὶ οἱ τί που ἀλλοτρίαν, τὴν σὴν δὲ μᾶλ λον. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἔξωθεν ἢ εἰσκεκριμένον προσεῖ- καί φαμεν τῷ Χριστῷ, ἀλλ᾽ ἴδια αὐτῷ τὰ θεοπρεπή νοοῖντ' ἂν εἰκότως. . . δυνατὸς γάρ ἐστιν, τουτέστι τῶν δυνάμεων Κύριος· οὐ παρ' ἑτέρου τὸ δύνασθαι λα- βῶν, ἀλλ᾽ ἴδιον καὶ ἐμπεφυκὸς οὐσιωδῶς μετὰ τῶν ἑτέ ρων θεοπρεπεστάτων ἀξιωμάτων. Εστι γε μὴν ὡραῖος μὲν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἐπεγνωκόσιν τὴν ἐπι φάνειαν αὐτοῦ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν κατα θρεῖν δυναμένοις τὸ ἐξαίσιον αὐτοῦ καὶ ὑπερκόσμιον κάλλος. Τῷ δὲ μηρῷ τὴν ῥομφαίαν ἡρμοσμένην ἔχων, ἵνα τὰς τῶν ἀντικειμένων φάλαγγας θορυβῇ, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀπειθούντων ἀπονοίας καταπτοῇ, δίκην αὐτ τοῖς καὶ κόλασιν ἀπειλῶν. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέ ρωθί φησιν ὁ Γάλλων· . Ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν βομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει· τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου, τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργά- φατο. Καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ, καὶ βασίλευε, ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραύτητος καὶ δικαιοσύνης. ἀντὶ τοῦ, Παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος εὐθὺ κέλευε τρέ χειν τοὺς τὰ σὰ φρονεῖν ἑλομένους, οὕτω τε βασίλευε τῶν κατευοδουμένων. Ενεστί γε μὴν τῷ λόγῳ πλεί- στην τε όσην ἰδεῖν ἐνοῦσαν ἀκολουθίαν. Οὐ γὰρ ἦν ὅλως ισχύσει τινὰς δι᾿ εὐθείας ὥσπερ ἄττειν ὁδοῦ πρὸς τὸ αὐτῷ· δοκοῦν, ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ· ταύ τῇ τε καὶ μάλα εἰκότως πρῶτον ἐντείνει τὸ τόξον· ἵν᾽ ἐκ μέσου γεγονότος ἐκείνου, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν στέρων, οἱ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιμαί- νονται, δυνηθώσιν εὐοδοῦσθαι λοιπὸν, καὶ διὰ ψιλῆς ὥσπερ ιέναι τρίβου, μαχομένου τε καὶ ὑπαντιάζον. τος οὐδενός, πρός τε τὸ χρῆναι τῆς ὑπ' αὐτῷ βασι λείας ὑπελθεῖν τὸν ζυγόν Ὀρθῶς οὖν ἄρα φασί πρῶτον μὲν τὸ Ἔντεινον, εἶτα τὸ Κατευοδοῦ, καὶ τρίτον εὐθὺς τὸ Βασίλευε. Προσεπάγουσι δὲ τὸ, ο ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης. » Πρασο τητα, καθάπερ ἐγᾦμαι, καὶ μὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην, οὐδὲν ἕτερον εἶναι λέγοντες, πλὴν ὅτι τὸ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικόν δι' οὗ γεγόναμεν ὑπὸ Χρι σό βεβασίλευσε γὰρ δι' αὐτοῦ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἔστι δὲ ἀλήθεια μὲν, δτι τύπων ἐπέκεινα καὶ σκιᾶς Ο IN PSALMUM XLIV. est Adamo ". Nam sicut in illo maledicti fuimus (4), (A f. b, Bf. b, f. 255) Tô xarsvodov, B D " ita in Christo benedicti; a quo in universum genus traducta fuit ea quæ ipsi, ut homini, data fuerat gra- tia. Qua super re gaudio elatus exclamabat Melo- dus: Benedicti nos a Domino qui fecit cœlum et terram Vers. 4. Accingere gladio tuo super femur tuum, o potens, specie tua et pulchritudine tua, Domine, aiunt, praeter tuam supra omnes in- comparabilem formositater, gladio etiam acein- gere, haud sane aleno, sed tuo. Nihil enim alienum aut ascitum in Christo esse affirmamus, sed ejus jure credi propria quæ Deum decent... potens est enim, id est potestatum Dominus; neque aliunde potentiam accepit, sed insitam naturaliter habet, cum reliquis Deo convenientissimis ornamentis (2). Est sme formosus iis qui eum diligunt, ejusdem- que adventum agnoverunt, quique mentis oculis in- tueri valent infinitam ejus et supermundialem pul- chritudinem. Habet autem accinctum lateri gla- dium, ut adversariorum phalanges terreat, aut etiam incredulorum audaciam compescat, ultionem illis pœnamque minitans. Hoc enim alibi quoque dicit Psalmista ; ‹ Nisi conversi fueritis, gladium suum splendificabit : en arcum suum intendit pa- ravitque; ibi mortis instrumenta disposuit; sagittas suas ardentibus effecit vn. Vers. B. Et intende, et prospere agc, et regna, propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. " Prospere age dicit, pro Jube cujuslibet boni ope- ris rectum iter tenere eos, qui tuam doctrinam se- ctari decreverunt, atque ita regna super pròspere agentes. Cernere autem est multam hujus sermonis connexionem atque sequelam. Nam cum nemo pror- sus per viam veluti rectam ad Dei beneplacitum pergere posset, opprimente diabolo, idcirco oppor- tunissime primo arcum intendit, ut amoto diabolo ejusque sociis, qui bona sanctorum voluntati adver- santur, possint hi deinceps prospere agere, puraque via incedere, oppugnante ac resistente nemine, quominus regni Christi jugum subire queant. Recte ergo aiunt primo, Intende, deinde, Prospere age, mox tertio loco, Regna. Addunt etiam : . Propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. » Man- suetudinem, ut reor, imo etiam veritatem ac justi- tiam nihil aliud esse dicentes quam evangelicam doctrinam per quam Christo subjecti sumus : et- enim per hanc universi orbis is regnum obtinuit. Est autem veritas, quatenus typos vincit et umbram Mosaicam, nudeque et sine involucris mysterium Christi docet. Mansuetudinem quoque nominat, * Galat. nt, 13. *³ Psal. exit, 24. * Psal. ví, 14, 15. Adhuc de peccato originali. Comra Arianos de Filii vera divinitate, pro qua ubique totisque viribus Cyrillus pugnat. PATROL, GR. LXIX.
ἃ γὰρ ἔχει ὡς Θεὸς φυσικῶς, ταῦτα λέγεται λαβεῖν ἀνθρωπίνως. Καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον ἔδει τὸν Υἱὸν γενόμενον ἄνθρωπον χρηματίσαντα δεύτερον Ἀδὰμ, καὶ εἰς ῥίζαν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς τεθέντα δευτέραν, εὐλογηθῆναι παρὰ τοῦ Πατρὸς ὡς ἄνθρωπον, ἵνα παύσηται λοιπὸν ἡ τῆς ἀρᾶς δύναμις τῆς ἐπενεχθείσης τῷ ἐκ γῆς τε καὶ χοϊκῷ, ἤτοι τῇ πρώτῃ ῥίζῃ τῆς ἀνθρωπότητος, τουτέστιν Ἀδάμ. Ὥσπερ γὰρ ἐν ἐκείνῳ γεγόναμεν ἐπάρατοι, οὕτως ηὐλογήθημεν ἐν Χριστῷ· πέμποντος εἰς ἅπαν τὸ γένος τὴν ὡς ἀνθρώπῳ δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν. Καὶ ἐπ’ αὐτῷ δὴ τούτῳ χαίρων ὁ Μελῳδὸς ἀνεφώνει· »Εὐλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ τῷ ποιήσαντι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.« »Περίζωσαι τὴν ῥομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατὲ, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου.« (ι φ. 234) Ὦ Δέσποτα, φασὶ, πρὸς τῷ κάλλει σου τῷ ὑπὲρ πάντας καὶ ἀπαραβλήτῳ, περίζωσαι καὶ ῥομφαίαν, καὶ οὔ τί που ἀλλοτρίαν, τὴν σὴν δὲ μᾶλλον. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἔξωθεν ἢ εἰσκεκριμένον προσεῖναί φαμεν τῷ Χριστῷ, ἀλλ’ ἴδια αὐτῷ τὰ θεοπρεπῆ νοοῖντ’ ἂν εἰκότως... δυνατὸς γάρ ἐστιν, τουτέστι τῶν δυνάμεων Κύριος·
δύναμις τῆς ἐπενεχθείσης τῷ ἐκ γῆς τε καὶ χοϊκῷ», Α ήτοι τη πρώτη ρίζῃ τῆς ἀνθρωπότητος, τουτέστιν Αδάμ. Ωσπερ γὰρ ἐν ἐκείνῳ γεγόναμεν επάρατοι, οὕτως ηυλογήθηκεν ἐν Χριστῷ· πέμποντος εἰς ἅπαν τὸ γένος τὴν ὡς ἀνθρώπῳ δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν. Καὶ ἐπ' αὐτῷ δὲ τούτῳ χαίρων ὁ Μελῳδὸς ἀνεφώνει • Ευλογημένοι ὑμεῖς τῷ Κυρίῳ τῷ ποιήσαντι τὸν οὐ ρανὸν καὶ τὴν γῆν. » Περίζωσαι τὴν βομφαίαν σου ἐπὶ τὸν μηρόν σου, δυνατό, τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου (1 6. 934) Ο Δέσποτα, φασί, πρὸς τῷ κάλλει σου τῷ ὑπὲρ πάντας καὶ ἀπαραβλήτῳ, περίζωσαι καὶ ῥομφαίαν, καὶ οἱ τί που ἀλλοτρίαν, τὴν σὴν δὲ μᾶλ λον. Οὐδὲν γὰρ τῶν ἔξωθεν ἢ εἰσκεκριμένον προσεῖ- καί φαμεν τῷ Χριστῷ, ἀλλ᾽ ἴδια αὐτῷ τὰ θεοπρεπή νοοῖντ' ἂν εἰκότως. . . δυνατὸς γάρ ἐστιν, τουτέστι τῶν δυνάμεων Κύριος· οὐ παρ' ἑτέρου τὸ δύνασθαι λα- βῶν, ἀλλ᾽ ἴδιον καὶ ἐμπεφυκὸς οὐσιωδῶς μετὰ τῶν ἑτέ ρων θεοπρεπεστάτων ἀξιωμάτων. Εστι γε μὴν ὡραῖος μὲν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἐπεγνωκόσιν τὴν ἐπι φάνειαν αὐτοῦ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας όμμασιν κατα θρεῖν δυναμένοις τὸ ἐξαίσιον αὐτοῦ καὶ ὑπερκόσμιον κάλλος. Τῷ δὲ μηρῷ τὴν ῥομφαίαν ἡρμοσμένην ἔχων, ἵνα τὰς τῶν ἀντικειμένων φάλαγγας θορυβῇ, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀπειθούντων ἀπονοίας καταπτοῇ, δίκην αὐτ τοῖς καὶ κόλασιν ἀπειλῶν. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέ ρωθί φησιν ὁ Γάλλων· . Ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν βομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει· τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου, τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργά- φατο. Καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ, καὶ βασίλευε, ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραύτητος καὶ δικαιοσύνης. ἀντὶ τοῦ, Παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος εὐθὺ κέλευε τρέ χειν τοὺς τὰ σὰ φρονεῖν ἑλομένους, οὕτω τε βασίλευε τῶν κατευοδουμένων. Ενεστί γε μὴν τῷ λόγῳ πλεί- στην τε όσην ἰδεῖν ἐνοῦσαν ἀκολουθίαν. Οὐ γὰρ ἦν ὅλως ισχύσει τινὰς δι᾿ εὐθείας ὥσπερ ἄττειν ὁδοῦ πρὸς τὸ αὐτῷ· δοκοῦν, ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ· ταύ τῇ τε καὶ μάλα εἰκότως πρῶτον ἐντείνει τὸ τόξον· ἵν᾽ ἐκ μέσου γεγονότος ἐκείνου, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν στέρων, οἱ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιμαί- νονται, δυνηθώσιν εὐοδοῦσθαι λοιπὸν, καὶ διὰ ψιλῆς ὥσπερ ιέναι τρίβου, μαχομένου τε καὶ ὑπαντιάζον. τος οὐδενός, πρός τε τὸ χρῆναι τῆς ὑπ' αὐτῷ βασι λείας ὑπελθεῖν τὸν ζυγόν Ὀρθῶς οὖν ἄρα φασί πρῶτον μὲν τὸ Ἔντεινον, εἶτα τὸ Κατευοδοῦ, καὶ τρίτον εὐθὺς τὸ Βασίλευε. Προσεπάγουσι δὲ τὸ, ο ἕνε κεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης. » Πρασο τητα, καθάπερ ἐγᾦμαι, καὶ μὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην, οὐδὲν ἕτερον εἶναι λέγοντες, πλὴν ὅτι τὸ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικόν δι' οὗ γεγόναμεν ὑπὸ Χρι σό βεβασίλευσε γὰρ δι' αὐτοῦ τῆς ὑπ᾽ οὐρανόν. Ἔστι δὲ ἀλήθεια μὲν, δτι τύπων ἐπέκεινα καὶ σκιᾶς Ο IN PSALMUM XLIV. est Adamo ". Nam sicut in illo maledicti fuimus (4), (A f. b, Bf. b, f. 255) Tô xarsvodov, B D " ita in Christo benedicti; a quo in universum genus traducta fuit ea quæ ipsi, ut homini, data fuerat gra- tia. Qua super re gaudio elatus exclamabat Melo- dus: Benedicti nos a Domino qui fecit cœlum et terram Vers. 4. Accingere gladio tuo super femur tuum, o potens, specie tua et pulchritudine tua, Domine, aiunt, praeter tuam supra omnes in- comparabilem formositater, gladio etiam acein- gere, haud sane aleno, sed tuo. Nihil enim alienum aut ascitum in Christo esse affirmamus, sed ejus jure credi propria quæ Deum decent... potens est enim, id est potestatum Dominus; neque aliunde potentiam accepit, sed insitam naturaliter habet, cum reliquis Deo convenientissimis ornamentis (2). Est sme formosus iis qui eum diligunt, ejusdem- que adventum agnoverunt, quique mentis oculis in- tueri valent infinitam ejus et supermundialem pul- chritudinem. Habet autem accinctum lateri gla- dium, ut adversariorum phalanges terreat, aut etiam incredulorum audaciam compescat, ultionem illis pœnamque minitans. Hoc enim alibi quoque dicit Psalmista ; ‹ Nisi conversi fueritis, gladium suum splendificabit : en arcum suum intendit pa- ravitque; ibi mortis instrumenta disposuit; sagittas suas ardentibus effecit vn. Vers. B. Et intende, et prospere agc, et regna, propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. " Prospere age dicit, pro Jube cujuslibet boni ope- ris rectum iter tenere eos, qui tuam doctrinam se- ctari decreverunt, atque ita regna super pròspere agentes. Cernere autem est multam hujus sermonis connexionem atque sequelam. Nam cum nemo pror- sus per viam veluti rectam ad Dei beneplacitum pergere posset, opprimente diabolo, idcirco oppor- tunissime primo arcum intendit, ut amoto diabolo ejusque sociis, qui bona sanctorum voluntati adver- santur, possint hi deinceps prospere agere, puraque via incedere, oppugnante ac resistente nemine, quominus regni Christi jugum subire queant. Recte ergo aiunt primo, Intende, deinde, Prospere age, mox tertio loco, Regna. Addunt etiam : . Propter veritatem et mansuetudinem ac justitiam. » Man- suetudinem, ut reor, imo etiam veritatem ac justi- tiam nihil aliud esse dicentes quam evangelicam doctrinam per quam Christo subjecti sumus : et- enim per hanc universi orbis is regnum obtinuit. Est autem veritas, quatenus typos vincit et umbram Mosaicam, nudeque et sine involucris mysterium Christi docet. Mansuetudinem quoque nominat, * Galat. nt, 13. *³ Psal. exit, 24. * Psal. ví, 14, 15. Adhuc de peccato originali. Comra Arianos de Filii vera divinitate, pro qua ubique totisque viribus Cyrillus pugnat. PATROL, GR. LXIX.
PG 69:1036οὐ παρ’ ἑτέρου τὸ δύνασθαι λαβὼν, ἀλλ’ ἴδιον καὶ ἐμπεφυκὸς οὐσιωδῶς μετὰ τῶν ἑτέρων θεοπρεπεστάτων ἀξιωμάτων. Ἔστι γε μὴν ὡραῖος μὲν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, καὶ τοῖς ἐπεγνωκόσιν τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ, καὶ τοῖς τῆς διανοίας ὄμμασιν καταθρεῖν δυναμένοις τὸ ἐξαίσιον αὐτοῦ καὶ ὑπερκόσμιον κάλλος. Τῷ δὲ μηρῷ τὴν ῥομφαίαν ἡρμοσμένην ἔχων, ἵνα τὰς τῶν ἀντικειμένων φάλαγγας θορυβῇ, ἢ καὶ τὰς τῶν ἀπειθούντων ἀπονοίας καταπτοῇ, δίκην αὐτοῖς καὶ κόλασιν ἀπειλῶν. Τοῦτο γάρ που καὶ ἑτέρωθί φησιν ὁ Ψάλλων· »Ἐὰν μὴ ἐπιστραφῆτε, τὴν ῥομφαίαν αὐτοῦ στιλβώσει· τὸ τόξον αὐτοῦ ἐνέτεινεν καὶ ἡτοίμασεν αὐτὸ, καὶ ἐν αὐτῷ ἡτοίμασεν σκεύη θανάτου, τὰ βέλη αὐτοῦ τοῖς καιομένοις ἐξειργάσατο.« »Καὶ ἔντεινον, καὶ κατευοδοῦ, καὶ βασίλευε, ἔνεκεν ἀληθείας καὶ πραύ̈τητος καὶ δικαιοσύνης.« (α φ. 248 β, β φ. 167 β, ι φ. 235) Τὸ κατευοδοῦ, ἀντὶ τοῦ, Παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος εὐθὺ κέλευε τρέχειν τοὺς τὰ σὰ φρονεῖν ἑλομένους, οὕτω τε βασίλευε τῶν κατευοδουμένων. Ἔνεστί γε μὴν τῷ λόγῳ πλείστην τε ὅσην ἰδεῖν ἐνοῦσαν ἀκολουθίαν.
Α ἐστιν τῆς κατὰ τὸν Μωσέα, γυμνῶς τε καὶ ἀπημ • φιεσμένως τὸ Χριστοῦ μυστήριον διδάσκει. Πραότη τος δὲ πάλιν· οὐ γὰρ ἔχει τὴν ἀποτομίαν τὴν ἐν γε τῷ νόμῳ. ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν· ο 'Αθετήσεις τις νόμον Μωσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρεπὶν μάρτυσιν ἀποθνήσκει. » Πραότητος δὲ καὶ ἑτέρως τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· πράους γὰρ ἀποτελεῖ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, οὐκ ἀμυντικοὺς καὶ ὀργίλους, οὔτε μὴν ἀπαιτεῖν ἐθέλοντας ὀφθαλμόν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ πόδα ἀντὶ ποδός, καὶ χεῖρα ἀντὶ χειρός, ἀλλὰ τῷ παίοντι τὴν δεξιὰν σιαγόνα, στρέ φοντας καὶ τὴν ἄλλην· ἑπομένους τε αὐτῷ λέγονται· • Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν, ο Εἰ δὲ δή τις προσείναι λέγοι καὶ αὐτῷ τῷ Χριστῷ τό τε ἀληθὲς ἐν πᾶσιν οὐδὲν γὰρ ἐψευσμένον ἐν αὐτῷ τῶν θεοπρεπῶν, καὶ μὴν καὶ τὴν εἰς ἄκρον πραότητα καὶ δικαιοσύνην, οὐκ ἂν ἔξω γένοιτο τοῦ εἰκόνος. Αληθὲς γὰρ καὶ ταυτὸ ἐνεστί γε μὴν τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν καὶ ἡ δικαιοσύνη. Οσίως γὰρ καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ. τίνας δὲ αὖ καὶ κατευοδοῦσθαι πρέπει ἂν καὶ τοῖς σιν Θεόν τε καὶ βασιλέα, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Καὶ οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. (Β Ο θεσπέσιος Παῦλος τὸν τῆς διανοίας ἑαυτοῦ ὀφθαλμὸν ἀνατείνων εἰς θερ πτείαν, ο Η βάθος, φησί, πλούτου, καὶ σοφίας, καὶ γνώσεως Θεοῦ ! ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ! Τις γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου ; ἢ τὶς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο ; ο Δεῖται γὰρ τὸ σύμπαν οὐδενὸς εἰς γε τὸ εἰδέναι καλῶς τε καὶ ἀμωμήτω; τὸ τελοῦν εἰς ἔνησιν τοῖς ὑπ' αὐτῷ γενομένοις, Φιλ᾽ οἷόν τινα ποδηγὸν εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων αὐτὸς ἑαυτὸν ἔχει. Μόνος τὰ πάντα γὰρ οἶδε, καὶ τὸ φῶς μετ᾿ αὐτοῦ ἐστι, καὶ ἐν αὐτῷ πάν τες εἰσὶν οἱ θησαυροί τῆς σοφίας καὶ γνώσεως από κρυφοι. Τί δὴ οὖν ἄρα φασὶν οἱ ἅγιοι τῷ Χριστῷ ; Οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. » Βλέποντα γάρ, φησὶν, τὰ εἰς κατόρθωσιν σωτηρίας τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, σύμβουλος ἔσται τῶν καθ' ἡμᾶς, ήγουν ἕτερός τις τῶν ἐπέκεινα παντελῶς οὐδεὶς· ἀρκέσει γὰρ πρὸς τοῦτο ἡ σὴ δεξιά. Καὶ οὐχ ὡς ἑτέραν τινά παρ' αὐτὸν εἶσαν τὴν δεξιὰν αὐτοῦ, ἤτοι τὴν δύναμιν, ἐν τούτῳ κα υ σημαίνουσιν, ἀλλ᾽ οἷον ὡσεὶ ἔλεγον, ή δεξιά σου, ο ήγουν ή μεγαλοπρέπειά σου, οὐχ έτε ρόν τινα παρ' αὐτὸν ἔδει νοεῖν. Οὕτω κἂν εἰ λέγοιεν ἡ δεξιά, τουτέστιν ἡ δύναμις, αὐτὸν δὴ μόνον ὡς ἐν περιφράσει σημαίνουσιν. Ο δε γάρ, οἶδεν ή δεξιά σου, φασί, τίσι μὲν ἂν πρέπει τὴν ρομφαίαν ἐπενεγ κεῖν, ἢ καὶ κατὰ τίνων τὸ ἀδιάφυκτον εντείναι τόξων σοῖς ὑποφέρεσθαι ζυγοῖς, ἵνα σὲ καὶ μόνον ἐμπλογών Τὰ βέλη σου ήκονημένα, δυνατές λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται, ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βα σιλέως. (Α 1. 1) Οὐδεὶς δὲ θεομάχος ἢ ἀλαζὼν που κάτω πίπτει τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' οἱ τὴν ἐκ πίστεως ὑπου ταγὴν καταδεξάμενοι. Βέλη οὖν τοῦ δυνατού, τους ἐστι τοῦ Χριστοῦ, οἱ ἀπόστολοι· ἐχθροὶ δὲ τοῦ βασιλέως, ήγουν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Σατανᾶς, ' S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quia legis caret severitate. Namque, ut Paulus ait, Qui Moysis legem irritam fecisset, is sine misera- tione sub duorum vel trium testimonio necabatur *7. Alio quoque sensu evangelica doctrina mansuetudo dicitur : facit enim mansuetos qui Christo credant, non ultores neque iracundos, neque oculum pro oculo, pedem pro pede, manum pro manu repeten- tes er; sed percutienti potius dextram maxillam, sua- det aliam exhibere *, imitantes eum qui dixit : ‹ Discite a me quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem animabus vestris ". . Quod si quis etiam dicat, Christo ipsi veritatem omnimo- dam inesse, quippe qui nullam Deo dignam quali- tatem desideret, imo et summa mansuetudine justi- tiaque sit præditus, haud a vera interpretatione aber- rabit. Nam reapse tum cætera omnia continentur evangelicis præceptis, tum etiam justitia. His enim sancti et irreprehensibiles efficimur. B • Et deducet te mirabiliter dextera tua. Divus Paulus mentis suæ oculum in res divinas intendens : ‹ O altitudo, inquit, divitiarum et sa- · pientiæ ac scientiæ Deil quam inscrutabilia sunt judicia ejus, et investigabiles viæ ejus! Quis enim cognovit mentem Domini? aut quis consiliarius ejus fuit ? » Nihil enim ei prorsus deest, quominus * sine dubio recteque quæ sunt asseclis suis utilia per- videat, ita ut ipse sibimet dux in omni re agenda sit. Solus quippe cuncta novit, et lux cum eo est, al- que in eo sunt omnes reconditi sapientiæ ac scien- tiæ thesauri “. Quid ergo Christo aiunt sancti? ‹ De- ducet te mirabiliter dextera tua. › Nam tibi quæ sunt apta mortalium saluti consideranti, nemo no- strum, nemo item coelestium, consiliarius erit : huic cnim rei sola suliciet dextera tua. Neque vero his verbis diversum quid esse ab eo dicunt dexteram ejus seu potentiam, sed dum aiunt ‹ dextera tua, › sive magnificentia, nihil diversum ab eo intelligi oportet. Sic ergo etsi dextera tua, id est po- tentia, ab iis dicitur, ipsum solum per periphra- ain denotant. Scit enim, scit, aiunt, dextera tua, quibusnam debeat gladium inferre, vel contra quos ineluctabilem arcum intendere : quibusnam item congruat prospere agere, et jugo tuo colla subjicere, ut te unum confiteantur Deum et regem, Servalo- rem ac Redemptorem. f. b, 1. 26) C. . Vers. 6. Sagitta tuæ acula, o potens; populi sub to D cadent, in corde inimicorum regis. Nullus Dei hostis aut superbus sub Deo procidit, sed illi potius qui per fidem subditi facti sunt. Sa- gitte ergo potentis, id est Christi, sunt apostoli; inimici autem regis, id est Dei Patris, Satanas et qui- libet divinis dogmatibus adversantes. Confto itaque Hebr. x, 28. Exod. xxi, 24. ** Matth. v, seqq. "Matth. xı, 29. * Rom. u, №5, $4. Coloss. 11, 3.
Οὐ γὰρ ἦν ὅλως ἰσχύσαι τινὰς δι’ εὐθείας ὥσπερ ᾄττειν ὁδοῦ πρὸς τὸ αὐτῷ δοκοῦν, ἐγκειμένου τοῦ Σατανᾶ· ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως πρῶτον ἐντείνει τὸ τόξον· ἵν’ ἐκ μέσου γεγονότος ἐκείνου, καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἑτέρων, οἳ ταῖς τῶν ἁγίων εὐδοκιμήσεσιν ἐπιμαίνονται, δυνηθῶσιν εὐοδοῦσθαι λοιπὸν, καὶ διὰ ψιλῆς ὥσπερ ἰέναι τρίβου, μαχομένου τε καὶ ὑπαντιάζοντος οὐδενὸς, πρός τε τὸ χρῆναι τῆς ὑπ’ αὐτῷ βασιλείας ὑπελθεῖν τὸν ζυγόν. Ὀρθῶς οὖν ἄρα φασὶ πρῶτον μὲν τὸ Ἔντεινον, εἶτα τὸ Κατευοδοῦ, καὶ τρίτον εὐθὺς τὸ Βασίλευε. Προσεπάγουσι δὲ τὸ, »ἕνεκεν ἀληθείας καὶ πραότητος καὶ δικαιοσύνης.« Πραότητα, καθάπερ ἐγᾦμαι, καὶ μὴν καὶ ἀλήθειαν καὶ δικαιοσύνην, οὐδὲν ἕτερον εἶναι λέγοντες, πλὴν ὅτι τὸ κήρυγμα τὸ εὐαγγελικὸν δι’ οὗ γεγόναμεν ὑπὸ Χριστῷ· βεβασίλευκε γὰρ δι’ αὐτοῦ τῆς ὑπ’ οὐρανόν. Ἔστι δὲ ἀλήθεια μὲν, ὅτι τύπων ἐπέκεινα καὶ σκιᾶς ἐστιν τῆς κατὰ τὸν Μωσέα, γυμνῶς τε καὶ ἀπημφιεσμένως τὸ Χριστοῦ μυστήριον διδάσκει. Πραότητος δὲ πάλιν· οὐ γὰρ ἔχει τὴν ἀποτομίαν τὴν ἔν γε τῷ νόμῳ. Ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν·
Α ἐστιν τῆς κατὰ τὸν Μωσέα, γυμνῶς τε καὶ ἀπημ • φιεσμένως τὸ Χριστοῦ μυστήριον διδάσκει. Πραότη τος δὲ πάλιν· οὐ γὰρ ἔχει τὴν ἀποτομίαν τὴν ἐν γε τῷ νόμῳ. ὡς γὰρ ὁ Παῦλός φησιν· ο 'Αθετήσεις τις νόμον Μωσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρεπὶν μάρτυσιν ἀποθνήσκει. » Πραότητος δὲ καὶ ἑτέρως τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· πράους γὰρ ἀποτελεῖ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, οὐκ ἀμυντικοὺς καὶ ὀργίλους, οὔτε μὴν ἀπαιτεῖν ἐθέλοντας ὀφθαλμόν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ πόδα ἀντὶ ποδός, καὶ χεῖρα ἀντὶ χειρός, ἀλλὰ τῷ παίοντι τὴν δεξιὰν σιαγόνα, στρέ φοντας καὶ τὴν ἄλλην· ἑπομένους τε αὐτῷ λέγονται· • Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι πραός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν, ο Εἰ δὲ δή τις προσείναι λέγοι καὶ αὐτῷ τῷ Χριστῷ τό τε ἀληθὲς ἐν πᾶσιν οὐδὲν γὰρ ἐψευσμένον ἐν αὐτῷ τῶν θεοπρεπῶν, καὶ μὴν καὶ τὴν εἰς ἄκρον πραότητα καὶ δικαιοσύνην, οὐκ ἂν ἔξω γένοιτο τοῦ εἰκόνος. Αληθὲς γὰρ καὶ ταυτὸ ἐνεστί γε μὴν τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν καὶ ἡ δικαιοσύνη. Οσίως γὰρ καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ. τίνας δὲ αὖ καὶ κατευοδοῦσθαι πρέπει ἂν καὶ τοῖς σιν Θεόν τε καὶ βασιλέα, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. Καὶ οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. (Β Ο θεσπέσιος Παῦλος τὸν τῆς διανοίας ἑαυτοῦ ὀφθαλμὸν ἀνατείνων εἰς θερ πτείαν, ο Η βάθος, φησί, πλούτου, καὶ σοφίας, καὶ γνώσεως Θεοῦ ! ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ! Τις γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου ; ἢ τὶς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο ; ο Δεῖται γὰρ τὸ σύμπαν οὐδενὸς εἰς γε τὸ εἰδέναι καλῶς τε καὶ ἀμωμήτω; τὸ τελοῦν εἰς ἔνησιν τοῖς ὑπ' αὐτῷ γενομένοις, Φιλ᾽ οἷόν τινα ποδηγὸν εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων αὐτὸς ἑαυτὸν ἔχει. Μόνος τὰ πάντα γὰρ οἶδε, καὶ τὸ φῶς μετ᾿ αὐτοῦ ἐστι, καὶ ἐν αὐτῷ πάν τες εἰσὶν οἱ θησαυροί τῆς σοφίας καὶ γνώσεως από κρυφοι. Τί δὴ οὖν ἄρα φασὶν οἱ ἅγιοι τῷ Χριστῷ ; Οδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου. » Βλέποντα γάρ, φησὶν, τὰ εἰς κατόρθωσιν σωτηρίας τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, σύμβουλος ἔσται τῶν καθ' ἡμᾶς, ήγουν ἕτερός τις τῶν ἐπέκεινα παντελῶς οὐδεὶς· ἀρκέσει γὰρ πρὸς τοῦτο ἡ σὴ δεξιά. Καὶ οὐχ ὡς ἑτέραν τινά παρ' αὐτὸν εἶσαν τὴν δεξιὰν αὐτοῦ, ἤτοι τὴν δύναμιν, ἐν τούτῳ κα υ σημαίνουσιν, ἀλλ᾽ οἷον ὡσεὶ ἔλεγον, ή δεξιά σου, ο ήγουν ή μεγαλοπρέπειά σου, οὐχ έτε ρόν τινα παρ' αὐτὸν ἔδει νοεῖν. Οὕτω κἂν εἰ λέγοιεν ἡ δεξιά, τουτέστιν ἡ δύναμις, αὐτὸν δὴ μόνον ὡς ἐν περιφράσει σημαίνουσιν. Ο δε γάρ, οἶδεν ή δεξιά σου, φασί, τίσι μὲν ἂν πρέπει τὴν ρομφαίαν ἐπενεγ κεῖν, ἢ καὶ κατὰ τίνων τὸ ἀδιάφυκτον εντείναι τόξων σοῖς ὑποφέρεσθαι ζυγοῖς, ἵνα σὲ καὶ μόνον ἐμπλογών Τὰ βέλη σου ήκονημένα, δυνατές λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται, ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βα σιλέως. (Α 1. 1) Οὐδεὶς δὲ θεομάχος ἢ ἀλαζὼν που κάτω πίπτει τοῦ Θεοῦ, ἀλλ' οἱ τὴν ἐκ πίστεως ὑπου ταγὴν καταδεξάμενοι. Βέλη οὖν τοῦ δυνατού, τους ἐστι τοῦ Χριστοῦ, οἱ ἀπόστολοι· ἐχθροὶ δὲ τοῦ βασιλέως, ήγουν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Σατανᾶς, ' S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. quia legis caret severitate. Namque, ut Paulus ait, Qui Moysis legem irritam fecisset, is sine misera- tione sub duorum vel trium testimonio necabatur *7. Alio quoque sensu evangelica doctrina mansuetudo dicitur : facit enim mansuetos qui Christo credant, non ultores neque iracundos, neque oculum pro oculo, pedem pro pede, manum pro manu repeten- tes er; sed percutienti potius dextram maxillam, sua- det aliam exhibere *, imitantes eum qui dixit : ‹ Discite a me quia mitis sum et humilis corde, et invenietis requiem animabus vestris ". . Quod si quis etiam dicat, Christo ipsi veritatem omnimo- dam inesse, quippe qui nullam Deo dignam quali- tatem desideret, imo et summa mansuetudine justi- tiaque sit præditus, haud a vera interpretatione aber- rabit. Nam reapse tum cætera omnia continentur evangelicis præceptis, tum etiam justitia. His enim sancti et irreprehensibiles efficimur. B • Et deducet te mirabiliter dextera tua. Divus Paulus mentis suæ oculum in res divinas intendens : ‹ O altitudo, inquit, divitiarum et sa- · pientiæ ac scientiæ Deil quam inscrutabilia sunt judicia ejus, et investigabiles viæ ejus! Quis enim cognovit mentem Domini? aut quis consiliarius ejus fuit ? » Nihil enim ei prorsus deest, quominus * sine dubio recteque quæ sunt asseclis suis utilia per- videat, ita ut ipse sibimet dux in omni re agenda sit. Solus quippe cuncta novit, et lux cum eo est, al- que in eo sunt omnes reconditi sapientiæ ac scien- tiæ thesauri “. Quid ergo Christo aiunt sancti? ‹ De- ducet te mirabiliter dextera tua. › Nam tibi quæ sunt apta mortalium saluti consideranti, nemo no- strum, nemo item coelestium, consiliarius erit : huic cnim rei sola suliciet dextera tua. Neque vero his verbis diversum quid esse ab eo dicunt dexteram ejus seu potentiam, sed dum aiunt ‹ dextera tua, › sive magnificentia, nihil diversum ab eo intelligi oportet. Sic ergo etsi dextera tua, id est po- tentia, ab iis dicitur, ipsum solum per periphra- ain denotant. Scit enim, scit, aiunt, dextera tua, quibusnam debeat gladium inferre, vel contra quos ineluctabilem arcum intendere : quibusnam item congruat prospere agere, et jugo tuo colla subjicere, ut te unum confiteantur Deum et regem, Servalo- rem ac Redemptorem. f. b, 1. 26) C. . Vers. 6. Sagitta tuæ acula, o potens; populi sub to D cadent, in corde inimicorum regis. Nullus Dei hostis aut superbus sub Deo procidit, sed illi potius qui per fidem subditi facti sunt. Sa- gitte ergo potentis, id est Christi, sunt apostoli; inimici autem regis, id est Dei Patris, Satanas et qui- libet divinis dogmatibus adversantes. Confto itaque Hebr. x, 28. Exod. xxi, 24. ** Matth. v, seqq. "Matth. xı, 29. * Rom. u, №5, $4. Coloss. 11, 3.
PG 69:1038»Ἀθετήσας τις νόμον Μωσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶν μάρτυσιν ἀποθνήσκει.« Πραότητος δὲ καὶ ἑτέρως τὸ εὐαγγελικόν ἐστι κήρυγμα· πράους γὰρ ἀποτελεῖ τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν, οὐκ ἀμυντικοὺς καὶ ὀργίλους, οὔτε μὴν ἀπαιτεῖν ἐθέλοντας ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ πόδα ἀντὶ ποδὸς, καὶ χεῖρα ἀντὶ χειρὸς, ἀλλὰ τῷ παίοντι τὴν δεξιὰν σιαγόνα, στρέφοντας καὶ τὴν ἄλλην· ἑπομένους τε αὐτῷ λέγοντι· »Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πρᾶός εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν.« Εἰ δὲ δή τις προσεῖναι λέγοι καὶ αὐτῷ τῷ Χριστῷ τό τε ἀληθὲς ἐν πᾶσιν (οὐδὲν γὰρ ἐψευσμένον ἐν αὐτῷ τῶν θεοπρεπῶν), καὶ μὴν καὶ τὴν εἰς ἄκρον πραότητα καὶ δικαιοσύνην, οὐκ ἂν ἔξω γένοιτο τοῦ εἰκότος. Ἀληθὲς γὰρ καὶ ταυτὸ ἔνεστί γε μὴν τοῖς εὐαγγελικοῖς θεσπίσμασιν καὶ ἡ δικαιοσύνη. Ὁσίους γὰρ καὶ ἀμώμους ἀποτελεῖ. »Καὶ ὁδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου.« (β φ. 167 β, ι φ.
καὶ ἁπλῶς οἱ τοῖς θείοις δόγμασιν αντεξάγοντες. Κατατοξευθέντος οὖν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τρωθείσης τῆς καρδίας τῶν νοητῶν ἐχθρῶν διὰ τῶν βελῶν τοῦ δυνατοῦ, ὑποπεπτώκασι λαοὶ ὑπὸ πόδας Χριστοῦ, καὶ τοῖς ζυγοῖς τῆς αὐτοῦ βασιλείας ὑπέπεσον καὶ ὑπο ετάγησαν. Οἱ γὰρ μυσταγωγοί πλήττουσι τους πεπλα νημένους καὶ τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότας, πλὴν οὐκ εἰς θάνατον, ἀλλ᾽ εἰς ἀγάπην αὐτοὺς ἀποφέροντες τὴν ἐν Χριστῷ, ἵνα ὑποκάτω πίπτοιεν αὐτοῦ, καὶ λέ- γοιεν· ε Τετρωμένη ἀγάπης ἐγώ. › Εἶδες τοῦ πολέ- μου τὸ κατόρθωμα, τὴν προσαγωγὴν τῶν πρὸ τούτου ὑπόθεσις καὶ ῥίζα. Ο θρόνος σου, ὁ Θεός, εἰς αἰῶνα αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. στασιαζόντων; Η γὰρ πρόσπτωσις αὕτη ὕψους ἐστὶν θεὸν τὸν ἐνανθρωπήσαντα καλεῖ, καὶ θρόνον αὐτῷ νέμει τὸν ἀνωτάτω. Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἔξω γεγονώς διὰ τοῦτο τοῦ εἶναι ήν, μεμενηκὼς δὲ μᾶλλον ἐν ταῖς ἰδίαις ὑπεροχαῖς, καὶ τὴν τῆς εὐθύτητος ἔχων ῥάβδον. Ράβδος δὲ, καὶ βα σιλείας σύμβολον · βασιλεύει γὰρ ἐν δικαιοσύνῃ Χρι- στό;. Εφη γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν περί τε αὐτοῦ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν· . Ἰδοὺ δὴ βα- σιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετά κρί- σεως άρξουσιν. » Οὐκοῦν ὡς ἐκ παραδείγματος τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων σκηπτροφορεῖν ειωθότων, τὸ τοῦ λόγου γέγονε σχήμα. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Χρι- στὸς ράβδος ὠνομάσθη πολλαχοῦ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς. Ἐπειδὴ δὲ μικτός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ Σωτῆρος ( λόγος, διά τε τὴν φύσιν τῆς θεότητος καὶ τὴν οἰκο- νομίαν τῆς ἐνανθρωπήσεως, πάλιν εἰς τὸ ἀνθρώπι ναν τοῦ Χριστοῦ ἀποβλέψας ὁ Δαβὶδ φησί· Ηγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ο θεὺς, κ. τ. λ. (Β. Εὑρίσκεται παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῇ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κείμενα τοιαῦτα πολλά, ὅτι Δίκαιος Κύριος καὶ δικαιοσύνην ἠγάπησεν. Καὶ πάλιν· • Ἐμίσησας πάντας τοὺς εργαζομένους τὴν ἀνομίαν. » Καὶ πάλιν· « Εγώ εἰμι Κύριος ἀγαπῶν δικαιοσύνην, καὶ μισῶν ἁρπάγματα ἐξ ἀδικίας. ο 'Αρ' οὖν, εἴπερ καὶ διὰ ταῦτα λέγει · μέγας ὁ Κύριος ἡμῶν, ὅτι τὴν μὲν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ, μισεῖ δὲ τὴν ἀδικίαν, μισθὸς ἔσται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τὸ μέγας; καὶ ἀρετῆς ἀνταπόδοσις, ὅτι τάδε μὲν ἀγαπᾷ, μισεῖ δὲ ἐκεῖνα; Αλλ' οὐκ ἄν τις τοῦτο μανείη ποτέ. Ὥσπερ οὖν ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εὐσε βῶς νοείται τὰ τοιώδε λεγόμενα, ὡσαύτως ἐκληφθείη καὶ ἐφ᾽ Υἱοῦ· πρὸς γὰρ τὸ ἀρχέτυπον ἡ εἰκὼν, καὶ τὸ ἀρχέτυπον πρὸς τὴν εἰκόνα. Εἶτ᾽ ἐπειδή, φησί, Θεὸς ὧν πλημμελεῖν οὐκ οἶσθα (δικαιοσύνην γάρ ἀγαπᾶς, καὶ ἀποστρέφῃ ἀνομίαν, ἄβατον, ἵν᾽ οὕτως εἴπω, τὴν σαυτοῦ φύσιν ἔχων παντὶ πονηρῷ), ο διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ Θεός, ὁ Θεός σου. ο Κέρισται γὰρ εἰς ἀρχιερέα καὶ ἀπόστολον τῆς ὁμολογίας ἡμῶν, γενόμενος άνθρωπο; ὁ Υἱός, ἵν᾿ ἡμᾶς προσαγάγῃ τῷ Εt πι, 2. • IN PSALMUM XLIV. potentis sagittis, prociderunt populi ad Christi pe- des, et jugo regni ejus subjecta colla obtulerunt. Nam sacri magistri feriunt quidem errantes verum- que Deum ignorantes, non tamen eos leto dant, sed Christi amori, ut sub eo concidant, dicantque : « Vul nerata amore ego sum ". › Viden' pulchrum belli successum, illorum scilicet qui antea resistebant con- ciliationem? Namque hujusmodi casus, ascensionis origo fit et instrumentum. A Satana, vulneratoque spiritalium inimicorum corde B (A f. 250, B f. b, I f. 239) "Aßpei tolvuv öti b, D f. b, 11. 230) Vers. 7. Thronus tuus, Deus, in sæculum sæculi; virga aequitatis virga regni tui. Animadverte igitur, quod Deum appellat illum qui humanatus est, eique celsissimum thronum at- tribuit. Deus enim erat in specie humana (1), neque ob hanc ab eo, quod erat, exciderat; sed in sua pre- tius sublimitate manebat, virgam insuper rectitudi- nis habens. Virga vero, regni quoque symbolum est ; nam regnat cum justitia Christus. De hoc et de doc- toribus sanctis dixit quidam sanctus propbeta : ‹ Ecce rex justus regnabit, et principes cum judicio . imperabunt . . Itaque a terreuorum regum exem plo qui sceptra gestare solent, sermo Agurator. Sciendum est autem Christum ipsum sæpe virgam nuncupari in divina Scriptura. Quia vero mistus sermo de Christo esse solet, propter divinam nempo naturam et incarnationis dispensationem, ideo rur sus ad Christi humanitatem respiciens David ait : D Vers. 8. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem; propterea unxit te Deus, etc. Apud divinam Scripturam multa hujusmodi com- periuntur de Deo Patre dicta, nempe : Justus Do- minus, et justitiam dilexit ". rursus : « Odisti omnes operantes iniquitatem ". › Denique : ‹ Ego sum Dominus justitiam diligens, et injustas rapinas odio habens ". Ergone, quoniam idcirco dicit me. gnum Dominum, quia justitiam diligit et odit ini- quitatem, mercedis loco Deo Patri continget magni titulus? fletque ei virtutis remuneratio, pro- pterea quod hac diligit, illa odit: Nemo, inquam, ita insaniat. Sicut ergo de Patre hæc pie intelligun- tur dicta, ita de Filio quoque dicta credantur : namque ad archetypum imago, archetypum vicis- sim ad imaginem refertur. Deinde, quia, inquit, us- pote Deus, peccare nescis, justitiam enim diligis et aversaris iniquitatem, inaccessam malitiæ, ut ita di- can, naturam habens, « propteren unxit te Deus, Deus tuus: Unctus fuit enim Filius in pontificem et apostolum confessionis nostrae, quo tempore factus est homo, ut nos ad Deum Patrem adduceret faci erga ipsum odore fragrantes. Jam vero ungitur oleo v, 7. Isa. Lx1, 8. or Hebr. Cant. V, 8. es ]sa. xxxII, 4. "Psal. x, 8. es Psal. (1) Perfecta Domini nostri Jesu Christi definitio contra Arium.
236) Ὁ θεσπέσιος Παῦλος τὸν τῆς διανοίας ἑαυτοῦ ὀφθαλμὸν ἀνατείνων εἰς θεοπτείαν, »Ὦ βάθος, φησὶ, πλούτου, καὶ σοφίας, καὶ γνώσεως Θεοῦ ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ Τίς γὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου; ἢ τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο;« Δεῖται γὰρ τὸ σύμπαν οὐδενὸς εἴς γε τὸ εἰδέναι καλῶς τε καὶ ἀμωμήτως τὸ τελοῦν εἰς ὄνησιν τοῖς ὑπ’ αὐτῷ γενομένοις, ἀλλ’ οἷόν τινα ποδηγὸν εἰς ἕκαστα τῶν πρακτέων αὐτὸς ἑαυτὸν ἔχει. Μόνος τὰ πάντα γὰρ οἶδε, καὶ τὸ φῶς μετ’ αὐτοῦ ἐστι, καὶ ἐν αὐτῷ πάντες εἰσὶν οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ γνώσεως ἀπόκρυφοι. Τί δὴ οὖν ἄρα φασὶν οἱ ἅγιοι τῷ Χριστῷ; »Ὁδηγήσει σε θαυμαστῶς ἡ δεξιά σου.« Βλέποντι γὰρ, φησὶν, τὰ εἰς κατόρθωσιν σωτηρίας τῶν ἐπὶ τῆς γῆς, σύμβουλος ἔσται τῶν καθ’ ἡμᾶς, ἤγουν ἕτερός τις τῶν ἐπέκεινα παντελῶς οὐδείς· ἀρκέσει γὰρ πρὸς τοῦτο ἡ σὴ δεξιά. Καὶ οὐχ ὡς ἑτέραν τινὰ παρ’ αὐτὸν οὖσαν τὴν δεξιὰν αὐτοῦ, ἤτοι τὴν δύναμιν, ἐν τούτῳ κατασημαίνουσιν, ἀλλ’ οἷον ὡσεὶ ἔλεγον, »ἡ δεξιά σου,« ἤγουν ἡ μεγαλοπρέπειά σου, οὐχ ἕτερόν τινα παρ’ αὐτὸν ἔδει νοεῖν.
καὶ ἁπλῶς οἱ τοῖς θείοις δόγμασιν αντεξάγοντες. Κατατοξευθέντος οὖν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τρωθείσης τῆς καρδίας τῶν νοητῶν ἐχθρῶν διὰ τῶν βελῶν τοῦ δυνατοῦ, ὑποπεπτώκασι λαοὶ ὑπὸ πόδας Χριστοῦ, καὶ τοῖς ζυγοῖς τῆς αὐτοῦ βασιλείας ὑπέπεσον καὶ ὑπο ετάγησαν. Οἱ γὰρ μυσταγωγοί πλήττουσι τους πεπλα νημένους καὶ τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότας, πλὴν οὐκ εἰς θάνατον, ἀλλ᾽ εἰς ἀγάπην αὐτοὺς ἀποφέροντες τὴν ἐν Χριστῷ, ἵνα ὑποκάτω πίπτοιεν αὐτοῦ, καὶ λέ- γοιεν· ε Τετρωμένη ἀγάπης ἐγώ. › Εἶδες τοῦ πολέ- μου τὸ κατόρθωμα, τὴν προσαγωγὴν τῶν πρὸ τούτου ὑπόθεσις καὶ ῥίζα. Ο θρόνος σου, ὁ Θεός, εἰς αἰῶνα αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. στασιαζόντων; Η γὰρ πρόσπτωσις αὕτη ὕψους ἐστὶν θεὸν τὸν ἐνανθρωπήσαντα καλεῖ, καὶ θρόνον αὐτῷ νέμει τὸν ἀνωτάτω. Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ᾿ ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἔξω γεγονώς διὰ τοῦτο τοῦ εἶναι ήν, μεμενηκὼς δὲ μᾶλλον ἐν ταῖς ἰδίαις ὑπεροχαῖς, καὶ τὴν τῆς εὐθύτητος ἔχων ῥάβδον. Ράβδος δὲ, καὶ βα σιλείας σύμβολον · βασιλεύει γὰρ ἐν δικαιοσύνῃ Χρι- στό;. Εφη γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν περί τε αὐτοῦ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν· . Ἰδοὺ δὴ βα- σιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετά κρί- σεως άρξουσιν. » Οὐκοῦν ὡς ἐκ παραδείγματος τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων σκηπτροφορεῖν ειωθότων, τὸ τοῦ λόγου γέγονε σχήμα. Ιστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Χρι- στὸς ράβδος ὠνομάσθη πολλαχοῦ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς. Ἐπειδὴ δὲ μικτός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ Σωτῆρος ( λόγος, διά τε τὴν φύσιν τῆς θεότητος καὶ τὴν οἰκο- νομίαν τῆς ἐνανθρωπήσεως, πάλιν εἰς τὸ ἀνθρώπι ναν τοῦ Χριστοῦ ἀποβλέψας ὁ Δαβὶδ φησί· Ηγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ο θεὺς, κ. τ. λ. (Β. Εὑρίσκεται παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῇ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κείμενα τοιαῦτα πολλά, ὅτι Δίκαιος Κύριος καὶ δικαιοσύνην ἠγάπησεν. Καὶ πάλιν· • Ἐμίσησας πάντας τοὺς εργαζομένους τὴν ἀνομίαν. » Καὶ πάλιν· « Εγώ εἰμι Κύριος ἀγαπῶν δικαιοσύνην, καὶ μισῶν ἁρπάγματα ἐξ ἀδικίας. ο 'Αρ' οὖν, εἴπερ καὶ διὰ ταῦτα λέγει · μέγας ὁ Κύριος ἡμῶν, ὅτι τὴν μὲν δικαιοσύνην ἀγαπᾷ, μισεῖ δὲ τὴν ἀδικίαν, μισθὸς ἔσται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τὸ μέγας; καὶ ἀρετῆς ἀνταπόδοσις, ὅτι τάδε μὲν ἀγαπᾷ, μισεῖ δὲ ἐκεῖνα; Αλλ' οὐκ ἄν τις τοῦτο μανείη ποτέ. Ὥσπερ οὖν ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εὐσε βῶς νοείται τὰ τοιώδε λεγόμενα, ὡσαύτως ἐκληφθείη καὶ ἐφ᾽ Υἱοῦ· πρὸς γὰρ τὸ ἀρχέτυπον ἡ εἰκὼν, καὶ τὸ ἀρχέτυπον πρὸς τὴν εἰκόνα. Εἶτ᾽ ἐπειδή, φησί, Θεὸς ὧν πλημμελεῖν οὐκ οἶσθα (δικαιοσύνην γάρ ἀγαπᾶς, καὶ ἀποστρέφῃ ἀνομίαν, ἄβατον, ἵν᾽ οὕτως εἴπω, τὴν σαυτοῦ φύσιν ἔχων παντὶ πονηρῷ), ο διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ Θεός, ὁ Θεός σου. ο Κέρισται γὰρ εἰς ἀρχιερέα καὶ ἀπόστολον τῆς ὁμολογίας ἡμῶν, γενόμενος άνθρωπο; ὁ Υἱός, ἵν᾿ ἡμᾶς προσαγάγῃ τῷ Εt πι, 2. • IN PSALMUM XLIV. potentis sagittis, prociderunt populi ad Christi pe- des, et jugo regni ejus subjecta colla obtulerunt. Nam sacri magistri feriunt quidem errantes verum- que Deum ignorantes, non tamen eos leto dant, sed Christi amori, ut sub eo concidant, dicantque : « Vul nerata amore ego sum ". › Viden' pulchrum belli successum, illorum scilicet qui antea resistebant con- ciliationem? Namque hujusmodi casus, ascensionis origo fit et instrumentum. A Satana, vulneratoque spiritalium inimicorum corde B (A f. 250, B f. b, I f. 239) "Aßpei tolvuv öti b, D f. b, 11. 230) Vers. 7. Thronus tuus, Deus, in sæculum sæculi; virga aequitatis virga regni tui. Animadverte igitur, quod Deum appellat illum qui humanatus est, eique celsissimum thronum at- tribuit. Deus enim erat in specie humana (1), neque ob hanc ab eo, quod erat, exciderat; sed in sua pre- tius sublimitate manebat, virgam insuper rectitudi- nis habens. Virga vero, regni quoque symbolum est ; nam regnat cum justitia Christus. De hoc et de doc- toribus sanctis dixit quidam sanctus propbeta : ‹ Ecce rex justus regnabit, et principes cum judicio . imperabunt . . Itaque a terreuorum regum exem plo qui sceptra gestare solent, sermo Agurator. Sciendum est autem Christum ipsum sæpe virgam nuncupari in divina Scriptura. Quia vero mistus sermo de Christo esse solet, propter divinam nempo naturam et incarnationis dispensationem, ideo rur sus ad Christi humanitatem respiciens David ait : D Vers. 8. Dilexisti justitiam et odisti iniquitatem; propterea unxit te Deus, etc. Apud divinam Scripturam multa hujusmodi com- periuntur de Deo Patre dicta, nempe : Justus Do- minus, et justitiam dilexit ". rursus : « Odisti omnes operantes iniquitatem ". › Denique : ‹ Ego sum Dominus justitiam diligens, et injustas rapinas odio habens ". Ergone, quoniam idcirco dicit me. gnum Dominum, quia justitiam diligit et odit ini- quitatem, mercedis loco Deo Patri continget magni titulus? fletque ei virtutis remuneratio, pro- pterea quod hac diligit, illa odit: Nemo, inquam, ita insaniat. Sicut ergo de Patre hæc pie intelligun- tur dicta, ita de Filio quoque dicta credantur : namque ad archetypum imago, archetypum vicis- sim ad imaginem refertur. Deinde, quia, inquit, us- pote Deus, peccare nescis, justitiam enim diligis et aversaris iniquitatem, inaccessam malitiæ, ut ita di- can, naturam habens, « propteren unxit te Deus, Deus tuus: Unctus fuit enim Filius in pontificem et apostolum confessionis nostrae, quo tempore factus est homo, ut nos ad Deum Patrem adduceret faci erga ipsum odore fragrantes. Jam vero ungitur oleo v, 7. Isa. Lx1, 8. or Hebr. Cant. V, 8. es ]sa. xxxII, 4. "Psal. x, 8. es Psal. (1) Perfecta Domini nostri Jesu Christi definitio contra Arium.
PG 69:1039Οὕτω κἂν εἰ λέγοιεν ἡ δεξιὰ, τουτέστιν ἡ δύναμις, αὐτὸν δὴ μόνον ὡς ἐν περιφράσει σημαίνουσιν. Οἶδε γὰρ, οἶδεν ἡ δεξιά σου, φασὶ, τίσι μὲν ἂν πρέποι τὴν ῥομφαίαν ἐπενεγκεῖν, ἢ καὶ κατὰ τίνων τὸ ἀδιάφυκτον ἐντεῖναι τόξον, τίνας δὲ αὖ καὶ κατευοδοῦσθαι πρέποι ἂν καὶ τοῖς σοῖς ὑποφέρεσθαι ζυγοῖς, ἵνα σὲ καὶ μόνον ὁμολογῶσιν Θεόν τε καὶ βασιλέα, Σωτῆρα καὶ Λυτρωτήν. »Τὰ βέλη σου ἠκονημένα, δυνατέ· λαοὶ ὑποκάτω σου πεσοῦνται, ἐν καρδίᾳ τῶν ἐχθρῶν τοῦ βασιλέως.« (α φ. 249 β) Οὐδεὶς δὲ θεομάχος ἢ ἀλαζὼν ὑποκάτω πίπτει τοῦ Θεοῦ, ἀλλ’ οἱ τὴν ἐκ πίστεως ὑποταγὴν καταδεξάμενοι. Βέλη οὖν τοῦ δυνατοῦ, τουτέστι τοῦ Χριστοῦ, οἱ ἀπόστολοι· ἐχθροὶ δὲ τοῦ βασιλέως, ἤγουν τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὁ Σατανᾶς, καὶ ἁπλῶς οἱ τοῖς θείοις δόγμασιν ἀντεξάγοντες. Κατατοξευθέντος οὖν τοῦ Σατανᾶ, καὶ τρωθείσης τῆς καρδίας τῶν νοητῶν ἐχθρῶν διὰ τῶν βελῶν τοῦ δυνατοῦ, ὑποπεπτώκασι λαοὶ ὑπὸ πόδας Χριστοῦ, καὶ τοῖς ζυγοῖς τῆς αὐτοῦ βασιλείας ὑπέπεσον καὶ ὑπετάγησαν.
Θεῷ καὶ Πατρὶ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ευωδιάζοντας. Β α βάρις Ο παράκλητος ὃν ἐγὼ πέμψω Χρίεται δὲ τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, ἵνα τὴν δια τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐννοήσωμεν χάριν, πρὸς εὐθυ μίαν ἡμᾶς καὶ ἀγαλλίασιν ἀναφέρουσαν διηνεκή. Ει γὰρ καὶ ἐπὶ Χριστῷ πεπράχθαι λέγεται, ἀλλ' οίκονο- μίας ἦν τὸ χρῆμα μεστόν. Έστι μὲν γὰρό Υιός, του ἁγίου Πνεύματος χορηγός· ἔνεστι γὰρ αὐτῷ φυσικῶς πάντα τοῦ Πατρός (5). Δέχεται δὲ ἀνθρωπίνως μεθ' ἡμῶν τὸ Πνεῦμα καὶ αὐτὸς, ὅτε γέγονε καθ' ἡμᾶς, οὐχ ἑαυτῷ τι προστιθεὶς καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ Θεὸς καὶ Λόγος, ἀλλ' ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τῇ τοῦ ἀνθρώ που φύσει προξενῶν τὸ τῆς ἀγαλλιάσεως Πνεῦμα. Όπου γὰρ θείας φύσεως μέθεξις, καὶ χάρις υἱοθε σίας, καὶ ζωῆς ὑπόσχεσις τῆς εἰς μακρὸν αἰῶνα καὶ οὐρανῶν βασιλείαν, ἐκεῖ που πάντως τὸ ἀγαλλιάσθαί ἐστιν. Πλὴν παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ κέχρισται Χρι- στός· ἡμεῖς μὲν γὰρ τὸν ἀρραβῶνα τοῦ Πνεύματος ἐν ἑαυτοῖς ἐσχήκαμεν· ὡς δὲ ἡ Παυλός φησι, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ἐν Χριστῷ νοείται σωματι κῶς. Διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐκ μέρους αὐτὸν διδόναι φασὶ τὸ Πνεῦμα οἱ ἅγιοι, ὁμολογοῦσι δὲ μᾶλλον ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ λαμβάνουσιν· (Α (. 1) Πότε δὲ χρίσθη ὁ Χριστός; Ότε ως ἐν εἴδει περιστερᾶς τὸ Πνεῦμα ἦλθεν ἐπ' αὐτόν. Τότε καὶ τὸ καινὸν ὄνομα ἐδέξατο, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Εφη γὰρ ὅτι καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ τὸ καινὸν, ὁ Κύριος ονομάσει αὐτῷ. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐνανθρωπήσεως γυμνὸς ὅτι καὶ ἄσαρκος ὁ λόγος ἂν, θεοπρεπώς ὠνομάζετο φῶς καὶ ζωὴ καὶ τὰ τοιαῦτα. Μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν, ἧς τὴν οἰκονομίαν ἡ τοῦ κεχρίσθαι δύναμις εἰσφέρει, ὡς κεχρισμένος ήδη παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ καινὸν ὄνομα δέχεται, τουτέστι τὸ Χριστός. Αὐτὸς γὰρ ἂν ὁ τοῖς ἄλλοις ἁγιασμού χορηγὸς ὡς Θεός, μεθ᾿ ἡμῶν ἁγιάζεται κατὰ τὸ ἀν- θρώπινον· περὶ ὁ καὶ ἡ χάρις, καὶ τῆς σαρκὸς ὁ ἁγιασμός, τῆς οὐ κατὰ φύσιν ἁγίας, ἀλλ' ὡς ἐν μεθο έξει τῇ παρὰ Θεῷ. Τοὺς δὲ μαθητὰς ἀδελφούς ώνό μασε, καὶ μετόχους ἑαυτοῦ κατεστήσατο. "Αγιάζει γὰρ ὡς Θεός, τῷ ἰδίῳ καταχρίων Πνεύματι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας αὐτοῦ διὰ πίστεως. Σμύρνα και στακτὴ καὶ κασία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ἀπὸ βάρεων ἐλεφαντίνων, ἐξ ὧν η ώρα νάν σε θυγατέρες βασιλέων ἐν τῇ τιμῇ σου. (Ε Γ. 63, 1. Ιμάτια Χριστοῦ νοητέον τοὺς ἐγγὺς αὐτοῦ γεγονότας, καὶ οἱονεί πως ἐν χρῷ καὶ περὶ αὐτὸν, διά τε πίστεως καὶ ἁγιασμοῦ καὶ οἰκειό- τητος τῆς πνευματικής. Βάρεις γε μὴν ἐλεφαντίνα;, τὰς Ἐκκλησίας ἐν τούτοις φασί. Βάρις μὲν γὰρ καλεῖται πύργος ἅπας· πεπυργώσθαι δέ φαμεν τὰς ὑμῖν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, δ παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται. θεολογεῖ. 7º S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. tetitiae, ut de sancti Spiritus gratia cogitemus, que A nos ad alacritatem perpetuamque lætitiam transfert. Nam etiamsi in Christo id factum dicitur, res tamen dispensationis mysterio abundat. Est enim sancti Spirits dator Filius, quia ipsi naturaliter quidquid Pater habet inest. Recepit autem humanitus Spi- ritum ipse quoque nobiscum, cum apud nos VET- saretur, haud sane quidquam sibi adjungens, qua- tenus Deus Verbumque intelligitur, sed in seipso apprime humane naturæ exhibens lætitiz Spiritum. Ubi enim est divinæ naturæ participatio, et ado- ptionis gratia, et vitæ æternæ in cœlesti regno pro- missio, ibi sine dubio versatur lætitia. Verumtamen præ consortibus suis unctus fuit Christus : nos enim arrham tantummodo Spiritus in nobis recepimus; ut autem Paulus dicit ", omnis plenitudo divinita- tis in Christo intelligitur (1) corporaliter. Quamob- rein saneti homines aiunt, haud partim dari ab eo Spirium, sed conftentur potius ex plenitudine ejus se accipere "**, Quandonam vero unctus fuit Christus? Tum scilicet eum in columbæ specie venit Spiritus super eum Tune nomen etiam novum recepit, juxta prophetæ oraculum ”. Dixit enim eum fore appellandum no- mine novo, quod ei Dominus imponet. Namque ante- quam fleret homo, simplex carensque carne Ver- Dam nuncupabatur, prout Deum decet, lux, vita, et similibus titulis. Post incarnationem autem, cujus dispensatio susceptæ unctionis vi continetur, unctus jam a Patre novum nomen recipit, id est dicitur Chri- stus (2). Is enim quanquam aliis, utpote Deus, san- ctitatis est dator, nobiscum sanctificatur secundum . humanitatem, in quam gratia cadit, et sanctificatio carnis suapte quidem natura non sanctae, sed quate- „nus tantummodo Deum participat. Discipulos vero fratres appellavit ”, et consortes sibi fecit. Sancti- Bcat enim Deus, so umgens Spirita, iloe qui facti - sunt sui participes per fidem. Vers. 9. Myrrha et stacle et casia_a vestimentis tuis, domibus eburneis, ex quibus delectaverunt le filiæ ·regum in honore tuo. Vestimenta Christi existimandi sunt familiares ejus, ac veluti adhaerentes et stipatores, per fdem et · sanctificationem et spiritalem necessitudinem. Do- mos eburneas hoc loco dicit Ecclesias. Nam Græce dicitur quævis turris : elatas vero esse tur- rium instar Ecclesias dicimus Christi vi ac gratia; . C D . Coloss. n, 9. 68* Jean. 1, 16. Matth. ut, 16. et Latini inhabital. pitulis De incarnatione, quæ nos edidimus, cap. 30. Similiter idem Cyrillus initio Scholiorum de incarn. ed. Aubert t. V, part. 1, p. 779, processione Spiritus sancti etiam a Filio. Respicit enim ad Joan. xv, : b) Isa. LXII, 2. Etenim si ibi solet debetque intelligi æterna a Patre processio in ver- bis qui a Patre procedit, ex Filio quoque, eadem processio ibidem intelligenda est, quia Cyrillus hic dicit inesse naturaliter Filio quidquid habet Pater. Mire sæpe, de sanctissima præsertim Trinitate, in hoc commentario Cyrillus Matth. xxvIII, 10; Joan. xx, 17. (4) Ita Cyrillus Grace νοεῖται. Vulgo tamen Graeci (2) De Christi nomine paria dicit Cyrillus in ca- (3) Vides testimonium satis idoneum Cyrilli de
Οἱ γὰρ μυσταγωγοὶ πλήττουσι τοὺς πεπλανημένους καὶ τὸν φύσει Θεὸν οὐκ εἰδότας, πλὴν οὐκ εἰς θάνατον, ἀλλ’ εἰς ἀγάπην αὐτοὺς ἀποφέροντες τὴν ἐν Χριστῷ, ἵνα ὑποκάτω πίπτοιεν αὐτοῦ, καὶ λέγοιεν· »Τετρωμένη ἀγάπης ἐγώ.« Εἶδες τοῦ πολέμου τὸ κατόρθωμα, τὴν προσαγωγὴν τῶν πρὸ τούτου στασιαζόντων; Ἡ γὰρ πρόσπτωσις αὕτη ὕψους ἐστὶν ὑπόθεσις καὶ ῥίζα. »Ὁ θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς αἰῶνα αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου.« (α φ. 250, β φ. 168 β, ι φ. 239) Ἄθρει τοίνυν ὅτι Θεὸν τὸν ἐνανθρωπήσαντα καλεῖ, καὶ θρόνον αὐτῷ νέμει τὸν ἀνωτάτω. Θεὸς γὰρ ἦν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, καὶ οὐκ ἔξω γεγονὼς διὰ τοῦτο τοῦ εἶναι ὃ ἦν, μεμενηκὼς δὲ μᾶλλον ἐν ταῖς ἰδίαις ὑπεροχαῖς, καὶ τὴν τῆς εὐθύτητος ἔχων ῥάβδον. Ῥάβδος δὲ, καὶ βασιλείας σύμβολον· βασιλεύει γὰρ ἐν δικαιοσύνῃ Χριστός. Ἔφη γάρ τις τῶν ἁγίων προφητῶν περί τε αὐτοῦ καὶ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν· »Ἰδοὺ δὴ βασιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρξουσιν.« Οὐκοῦν ὡς ἐκ παραδείγματος τῶν ἐπὶ γῆς βασιλέων σκηπτροφορεῖν εἰωθότων, τὸ τοῦ λόγου γέγονε σχῆμα.
Θεῷ καὶ Πατρὶ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν ευωδιάζοντας. Β α βάρις Ο παράκλητος ὃν ἐγὼ πέμψω Χρίεται δὲ τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, ἵνα τὴν δια τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐννοήσωμεν χάριν, πρὸς εὐθυ μίαν ἡμᾶς καὶ ἀγαλλίασιν ἀναφέρουσαν διηνεκή. Ει γὰρ καὶ ἐπὶ Χριστῷ πεπράχθαι λέγεται, ἀλλ' οίκονο- μίας ἦν τὸ χρῆμα μεστόν. Έστι μὲν γὰρό Υιός, του ἁγίου Πνεύματος χορηγός· ἔνεστι γὰρ αὐτῷ φυσικῶς πάντα τοῦ Πατρός (5). Δέχεται δὲ ἀνθρωπίνως μεθ' ἡμῶν τὸ Πνεῦμα καὶ αὐτὸς, ὅτε γέγονε καθ' ἡμᾶς, οὐχ ἑαυτῷ τι προστιθεὶς καθ᾽ ὁ νοεῖται καὶ Θεὸς καὶ Λόγος, ἀλλ' ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τῇ τοῦ ἀνθρώ που φύσει προξενῶν τὸ τῆς ἀγαλλιάσεως Πνεῦμα. Όπου γὰρ θείας φύσεως μέθεξις, καὶ χάρις υἱοθε σίας, καὶ ζωῆς ὑπόσχεσις τῆς εἰς μακρὸν αἰῶνα καὶ οὐρανῶν βασιλείαν, ἐκεῖ που πάντως τὸ ἀγαλλιάσθαί ἐστιν. Πλὴν παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ κέχρισται Χρι- στός· ἡμεῖς μὲν γὰρ τὸν ἀρραβῶνα τοῦ Πνεύματος ἐν ἑαυτοῖς ἐσχήκαμεν· ὡς δὲ ἡ Παυλός φησι, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ἐν Χριστῷ νοείται σωματι κῶς. Διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐκ μέρους αὐτὸν διδόναι φασὶ τὸ Πνεῦμα οἱ ἅγιοι, ὁμολογοῦσι δὲ μᾶλλον ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ λαμβάνουσιν· (Α (. 1) Πότε δὲ χρίσθη ὁ Χριστός; Ότε ως ἐν εἴδει περιστερᾶς τὸ Πνεῦμα ἦλθεν ἐπ' αὐτόν. Τότε καὶ τὸ καινὸν ὄνομα ἐδέξατο, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Εφη γὰρ ὅτι καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ τὸ καινὸν, ὁ Κύριος ονομάσει αὐτῷ. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐνανθρωπήσεως γυμνὸς ὅτι καὶ ἄσαρκος ὁ λόγος ἂν, θεοπρεπώς ὠνομάζετο φῶς καὶ ζωὴ καὶ τὰ τοιαῦτα. Μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν, ἧς τὴν οἰκονομίαν ἡ τοῦ κεχρίσθαι δύναμις εἰσφέρει, ὡς κεχρισμένος ήδη παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ καινὸν ὄνομα δέχεται, τουτέστι τὸ Χριστός. Αὐτὸς γὰρ ἂν ὁ τοῖς ἄλλοις ἁγιασμού χορηγὸς ὡς Θεός, μεθ᾿ ἡμῶν ἁγιάζεται κατὰ τὸ ἀν- θρώπινον· περὶ ὁ καὶ ἡ χάρις, καὶ τῆς σαρκὸς ὁ ἁγιασμός, τῆς οὐ κατὰ φύσιν ἁγίας, ἀλλ' ὡς ἐν μεθο έξει τῇ παρὰ Θεῷ. Τοὺς δὲ μαθητὰς ἀδελφούς ώνό μασε, καὶ μετόχους ἑαυτοῦ κατεστήσατο. "Αγιάζει γὰρ ὡς Θεός, τῷ ἰδίῳ καταχρίων Πνεύματι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας αὐτοῦ διὰ πίστεως. Σμύρνα και στακτὴ καὶ κασία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ἀπὸ βάρεων ἐλεφαντίνων, ἐξ ὧν η ώρα νάν σε θυγατέρες βασιλέων ἐν τῇ τιμῇ σου. (Ε Γ. 63, 1. Ιμάτια Χριστοῦ νοητέον τοὺς ἐγγὺς αὐτοῦ γεγονότας, καὶ οἱονεί πως ἐν χρῷ καὶ περὶ αὐτὸν, διά τε πίστεως καὶ ἁγιασμοῦ καὶ οἰκειό- τητος τῆς πνευματικής. Βάρεις γε μὴν ἐλεφαντίνα;, τὰς Ἐκκλησίας ἐν τούτοις φασί. Βάρις μὲν γὰρ καλεῖται πύργος ἅπας· πεπυργώσθαι δέ φαμεν τὰς ὑμῖν παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, δ παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐκπορεύεται. θεολογεῖ. 7º S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. tetitiae, ut de sancti Spiritus gratia cogitemus, que A nos ad alacritatem perpetuamque lætitiam transfert. Nam etiamsi in Christo id factum dicitur, res tamen dispensationis mysterio abundat. Est enim sancti Spirits dator Filius, quia ipsi naturaliter quidquid Pater habet inest. Recepit autem humanitus Spi- ritum ipse quoque nobiscum, cum apud nos VET- saretur, haud sane quidquam sibi adjungens, qua- tenus Deus Verbumque intelligitur, sed in seipso apprime humane naturæ exhibens lætitiz Spiritum. Ubi enim est divinæ naturæ participatio, et ado- ptionis gratia, et vitæ æternæ in cœlesti regno pro- missio, ibi sine dubio versatur lætitia. Verumtamen præ consortibus suis unctus fuit Christus : nos enim arrham tantummodo Spiritus in nobis recepimus; ut autem Paulus dicit ", omnis plenitudo divinita- tis in Christo intelligitur (1) corporaliter. Quamob- rein saneti homines aiunt, haud partim dari ab eo Spirium, sed conftentur potius ex plenitudine ejus se accipere "**, Quandonam vero unctus fuit Christus? Tum scilicet eum in columbæ specie venit Spiritus super eum Tune nomen etiam novum recepit, juxta prophetæ oraculum ”. Dixit enim eum fore appellandum no- mine novo, quod ei Dominus imponet. Namque ante- quam fleret homo, simplex carensque carne Ver- Dam nuncupabatur, prout Deum decet, lux, vita, et similibus titulis. Post incarnationem autem, cujus dispensatio susceptæ unctionis vi continetur, unctus jam a Patre novum nomen recipit, id est dicitur Chri- stus (2). Is enim quanquam aliis, utpote Deus, san- ctitatis est dator, nobiscum sanctificatur secundum . humanitatem, in quam gratia cadit, et sanctificatio carnis suapte quidem natura non sanctae, sed quate- „nus tantummodo Deum participat. Discipulos vero fratres appellavit ”, et consortes sibi fecit. Sancti- Bcat enim Deus, so umgens Spirita, iloe qui facti - sunt sui participes per fidem. Vers. 9. Myrrha et stacle et casia_a vestimentis tuis, domibus eburneis, ex quibus delectaverunt le filiæ ·regum in honore tuo. Vestimenta Christi existimandi sunt familiares ejus, ac veluti adhaerentes et stipatores, per fdem et · sanctificationem et spiritalem necessitudinem. Do- mos eburneas hoc loco dicit Ecclesias. Nam Græce dicitur quævis turris : elatas vero esse tur- rium instar Ecclesias dicimus Christi vi ac gratia; . C D . Coloss. n, 9. 68* Jean. 1, 16. Matth. ut, 16. et Latini inhabital. pitulis De incarnatione, quæ nos edidimus, cap. 30. Similiter idem Cyrillus initio Scholiorum de incarn. ed. Aubert t. V, part. 1, p. 779, processione Spiritus sancti etiam a Filio. Respicit enim ad Joan. xv, : b) Isa. LXII, 2. Etenim si ibi solet debetque intelligi æterna a Patre processio in ver- bis qui a Patre procedit, ex Filio quoque, eadem processio ibidem intelligenda est, quia Cyrillus hic dicit inesse naturaliter Filio quidquid habet Pater. Mire sæpe, de sanctissima præsertim Trinitate, in hoc commentario Cyrillus Matth. xxvIII, 10; Joan. xx, 17. (4) Ita Cyrillus Grace νοεῖται. Vulgo tamen Graeci (2) De Christi nomine paria dicit Cyrillus in ca- (3) Vides testimonium satis idoneum Cyrilli de
PG 69:1041Ἰστέον δὲ ὅτι καὶ αὐτὸς ὁ Χριστὸς ῥάβδος ὠνομάσθη πολλαχοῦ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς. Ἐπειδὴ δὲ μικτός ἐστιν ὁ περὶ τοῦ Σωτῆρος λόγος, διά τε τὴν φύσιν τῆς θεότητος καὶ τὴν οἰκονομίαν τῆς ἐνανθρωπήσεως, πάλιν εἰς τὸ ἀνθρώπινον τοῦ Χριστοῦ ἀποβλέψας ὁ Δαβὶδ φησί· »Ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς, κ.τ.λ.« (β φ. 168 β, δ φ. 123 β, ι φ. 239) Εὑρίσκεται παρὰ τῇ θείᾳ Γραφῇ περὶ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς κείμενα τοιαῦτα πολλὰ, ὅτι Δίκαιος Κύριος καὶ δικαιοσύνην ἠγάπησεν. Καὶ πάλιν· »Ἐμίσησας πάντας τοὺς ἐργαζομένους τὴν ἀνομίαν.« Καὶ πάλιν· »Ἐγώ εἰμι Κύριος ἀγαπῶν δικαιοσύνην, καὶ μισῶν ἁρπάγματα ἐξ ἀδικίας.« Ἆρ’ οὖν, εἴπερ καὶ διὰ ταῦτα λέγει μέγας ὁ Κύριος ἡμῶν, ὅτι τὴν μὲν δικαιοσύνην ἀγαπᾶ, μισεῖ δὲ τὴν ἀδικίαν, μισθὸς ἔσται τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τὸ μέγας; καὶ ἀρετῆς ἀνταπόδοσις, ὅτι τάδε μὲν ἀγαπᾷ, μισεῖ δὲ ἐκεῖνα; Ἀλλ’ οὐκ ἄν τις τοῦτο μανείη ποτέ. Ὥσπερ οὖν ἐπὶ τοῦ Πατρὸς εὐσεβῶς νοεῖται τὰ τοιῶσδε λεγόμενα, ὡσαύτως ἐκληφθείη καὶ ἐφ’ Υἱοῦ· πρὸς γὰρ τὸ ἀρχέτυπον ἡ εἰκὼν, καὶ τὸ ἀρχέτυπον πρὸς τὴν εἰκόνα.
Εκκλησίας τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει καὶ χάριτι · τεθε- ιελίωνται γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν. Ελεφαντίνας δὲ, ντὶ τοῦ λαμπρὰς καὶ τιμίας καὶ περικαλλεστάτας· να τι γὰρ καὶ τοῦτο αὐταῖς, καθάπερ αμέλει καὶ εἷς ἐξ ἐλέφαντος κατεσκευασμένοις τῶν σκευών. οὗται δὲ αἱ ἐξ ἐλέφαντος βάρεις, καὶ βασιλέων εἰσὶ Αυγατέρες. Πῶς ἢ τίνα τρόπον; Υἱοὶ γὰρ ὄντες τῆς Βασιλείας οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, ονομάζοιντο ἂν καὶ Βασιλεῖς εἰκότως. Γεγόνασι δὲ καὶ πατέρες τῶν Ἐκε κλησιῶν· ἐγέννησαν γὰρ αὐτὰς διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων. Τοῦτο γάρ φησι καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· • Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. » Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, καὶ ἀπὸ τῶν βάρεων τῶν ἐλεφαντίνων, τουτέστι τῶν περικαλλεστάτων ἐκκλησιῶν, ἐκδίδου και σμύρνα και στακτὴ καὶ κασία, τουτέστι τρόπος ἅπας εὐωδίας πνευματικῆς. Τούτοις γάρ σε τοῖς ἀρώμασιν, ἤτοι ταῖς νοηταῖς εὐοσμίαις, αἱ τῶν βα σιλέων ηύφραναν θυγατέρες ἐν τῇ τιμῇ σου, τουτ ἔστιν ἐν καιρῷ καθ' δν ἔδει τιμηθῆναι σε παρ' αὐτῶν. Οτε γὰρ κέκληνται, τότε καὶ τετιμήκασιν. Ιστέον δὲ ὅτι, κατά γε τὸν Μωσέως νόμον, ἡ τοῦ ἁγίου ἐλαίου σύνθεσις, ὑφ' οὗ κατεχρίοντο καὶ ἡ σκηνὴ καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουργίαν, διὰ τῶν ονομασμένων αρωμάτων ἐδέχετο τὴν κατασκευήν. Παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιών σου. · (Β Γ. 174, Γ. 21) Τὰς κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέν την Εκκλησίας, μίαν νῦν ὀνομάζει, διὰ τὸ ἑνὸς εἶναι Δεσπότου καὶ μίαν εἶναι τὴν πίστιν ἐν αὐταῖς, ἐν τε ὁμοίως τὸ σωτήριον βάπτισμα. Οὐ γὰρ μερίζονται πρὸς διχόνοιαν· ὥστε καὶ ἀναριθμήτους οὖσας, μίαν εἶναί τε καὶ ὀνομάζεσθαι. Ακουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλίνον τὸ οὖς σου. (Β Γ. 174, 18. 241) Μυσταγωγοῦσι τὴν βασιλίδα καὶ σοφωτάτην ἀποτελεῖν σπουδάζουσιν οἱ νυμφαγω γοί, καὶ τὰ δι' ὧν ἔσται τῷ νυμφίῳ θυμηρεστάτη παραφωνοῦσιν αὐτῇ. Προεισί γε μὴν ἐν κόσμῳ τῷ δέοντι καὶ νῦν ὁ λόγος αὐτοῖς. Δεῖ γὰρ πρῶτον ἡμᾶς ἀκοῦσαι, τουτέστιν εἰς οὓς δέξασθαι τὸ λαλούμενον, καὶ ἀνασχέσθαι μυσταγωγίας· είθ' οὕτως ἐν κατα- νοήσει γενέσθαι τῶν εἰρημένων· κατακλίνεσθαι τὸ οἷς μετὰ τοῦτο, τουτέστιν προσκομίσαι λοιπὸν τὸ εἰς ἅπαν ευήκοον. θυγατέρα γε μὴν καλοῦσι τὴν Ἐκ- κλησίαν, ἅτε δὴ δι' αὐτῶν προσκεκοσμημένην τῷ ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν νυμφίῳ, τουτέστι Χριστῷ. Θεοῦ γὰρ γεγόνασι συνεργοί Θεοῦ διάκονοι, καταλλάσσοντες αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως καὶ τοῦ ἁγίου βα- πτίσματος τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου, καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου· ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ. (1 Γ. Έν τούτοις εὖ μάλα καὶ ἐναργῶς τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν ὁ τῶν ἁγίων προφητῶν αἰνίτ σεται λόγος. Οὐ γὰρ ἂν εἶπεν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ” τι Ει . IN PSALMUM XLIV. dicuntur, id est splendide, pretios, pulcherrimæ: hæ quippe insunt iis dotes, cujusmodi et confectis ex ebore vasis. Hæc autem ex ebore ædificia, filiæ quoque regum dicuntur. Cur, quave ratione? Filii nimirum regni cum essent divi discipuli, jure me- ritoque reges quoque appellari queunt. Jam hi Pa- tres sunt Ecclesiarum, quas per Evangelium sacras- que prædicationes genuerunt. Namque hoc beatus quoque Paulus dicit: Etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ''., Ex vestimentis itaque tuis, et ex ædificiis eburneis, id est, ex eccle- siis pulcherrimis, effluit myrrha et stacte et casia, id est, odorum spiritalium omne genus. His enim aromatibus, sive spiritalibus odoramentis, regum filiæ te delectarunt in honore tuo, id est, tempore quo te honorari ab ipsis oportebat. Nam cum voca- tæ fuerunt, tunc et honorarunt. Porro sciendum est, ex legis Mosaicæ præscripto, sacri olei compo- sitionem, quo ungebantur tabernaculum, sacra vasa, et vocati ad ministerium homines, ex prædictis aro- matibus confici solitam. A sunt enim super petra fundatae ". Eburned demum B C Vers. 10. Astitit regina a dexteris tuis. Dispersas per universum orbem Ecclesias, nuñe unam appellat, propterea quod ad unum Dominum pertinent, unam habent fidem, unumque pariter sa- lutarem baptismum. Non enim ambiguitate dogma- tum scinduntur; ita ut, quamvis sint innumeræ, una tamen appelletur (1). Vers. 11. Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam. Reginam erudiunt, et sapientissimam efficere sat- agunt pronubi, et quæcunque eam jucundissimam sponso redditura sint, eidem occinunt. Atque horum sermo debito ordine hic procedit. Nam primo nos oportet audire, id est loquentem admittere, ejusque doctrinam patienter auscultare, mox audit cons: derare: post hæc inclinare aurem, id est exhibere deinceps omnimodam obedientiam. Filiam vero vo- cant Ecclesiam, utpote ab ipsis exornatam superno coelestique sponso, id est Christo. Etenim Deo co- operantur Dei ministri, dum ei per fdem sacrumque baptismum universum orbem reconciliant. b) Matth. xvi, 18. Cor. IV, 15. poribus, proh pudor! Ecclesias in nationes dividere D Vers. 12, 13. obliviscere populum tuum, ac do- mum patris tui; et concupiscet rex decorem tuum, quia ipse est dominus tuus. Et adorabunt eum. His verbis apte admodum et perspicue Ecclesiam ex gentibus congregatam innuit prophetarum sermo. Non enim dixisset Spiritus sanctus Israelitis verba : impie student; nec dogmata omnia, sed partim tan- tummodo, communia esse vellent. (1) Hoe it animadvertant qui nostris etiam tem-
Εἶτ’ ἐπειδὴ, φησὶ, Θεὸς ὢν πλημμελεῖν οὐκ οἶσθα (δικαιοσύνην γὰρ ἀγαπᾷς, καὶ ἀποστρέφῃ ἀνομίαν, ἄβατον, ἵν’ οὕτως εἴπω, τὴν σαυτοῦ φύσιν ἔχων παντὶ πονηρῷ), »διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου.« Κέχρισται γὰρ εἰς ἀρχιερέα καὶ ἀπόστολον τῆς ὁμολογίας ἡμῶν, γενόμενος ἄνθρωπος ὁ Υἱὸς, ἵν’ ἡμᾶς προσαγάγῃ τῷ Θεῷ καὶ Πατρὶ τὴν εἰς αὐτὸν πίστιν εὐωδιάζοντας. Χρίεται δὲ τῷ ἐλαίῳ τῆς ἀγαλλιάσεως, ἵνα τὴν διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐννοήσωμεν χάριν, πρὸς εὐθυμίαν ἡμᾶς καὶ ἀγαλλίασιν ἀναφέρουσαν διηνεκῆ. Εἰ γὰρ καὶ ἐπὶ Χριστῷ πεπράχθαι λέγεται, ἀλλ’ οἰκονομίας ἧν τὸ χρῆμα μεστόν. Ἔστι μὲν γὰρ ὁ Υἱὸς, τοῦ ἁγίου Πνεύματος χορηγός· ἔνεστι γὰρ αὐτῷ φυσικῶς πάντα τοῦ Πατρός. Δέχεται δὲ ἀνθρωπίνως μεθ’ ἡμῶν τὸ Πνεῦμα καὶ αὐτὸς, ὅτε γέγονε καθ’ ἡμᾶς, οὐχ ἑαυτῷ τι προστιθεὶς καθ’ ὃ νοεῖται καὶ Θεὸς καὶ Λόγος, ἀλλ’ ἐν ἑαυτῷ καὶ πρώτῳ τῇ τοῦ ἀνθρώπου φύσει προξενῶν τὸ τῆς ἀγαλλιάσεως Πνεῦμα. Ὅπου γὰρ θείας φύσεως μέθεξις, καὶ χάρις υἱοθεσίας, καὶ ζωῆς ὑπόσχεσις τῆς εἰς μακρὸν αἰῶνα καὶ οὐρανῶν βασιλείαν, ἐκεῖ που πάντως τὸ ἀγαλλιᾶσθαί ἐστιν. Πλὴν παρὰ τοὺς μετόχους αὐτοῦ κέχρισται Χριστός·
Εκκλησίας τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει καὶ χάριτι · τεθε- ιελίωνται γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν. Ελεφαντίνας δὲ, ντὶ τοῦ λαμπρὰς καὶ τιμίας καὶ περικαλλεστάτας· να τι γὰρ καὶ τοῦτο αὐταῖς, καθάπερ αμέλει καὶ εἷς ἐξ ἐλέφαντος κατεσκευασμένοις τῶν σκευών. οὗται δὲ αἱ ἐξ ἐλέφαντος βάρεις, καὶ βασιλέων εἰσὶ Αυγατέρες. Πῶς ἢ τίνα τρόπον; Υἱοὶ γὰρ ὄντες τῆς Βασιλείας οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, ονομάζοιντο ἂν καὶ Βασιλεῖς εἰκότως. Γεγόνασι δὲ καὶ πατέρες τῶν Ἐκε κλησιῶν· ἐγέννησαν γὰρ αὐτὰς διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων. Τοῦτο γάρ φησι καὶ ὁ μακάριος Παῦλος· • Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. » Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, καὶ ἀπὸ τῶν βάρεων τῶν ἐλεφαντίνων, τουτέστι τῶν περικαλλεστάτων ἐκκλησιῶν, ἐκδίδου και σμύρνα και στακτὴ καὶ κασία, τουτέστι τρόπος ἅπας εὐωδίας πνευματικῆς. Τούτοις γάρ σε τοῖς ἀρώμασιν, ἤτοι ταῖς νοηταῖς εὐοσμίαις, αἱ τῶν βα σιλέων ηύφραναν θυγατέρες ἐν τῇ τιμῇ σου, τουτ ἔστιν ἐν καιρῷ καθ' δν ἔδει τιμηθῆναι σε παρ' αὐτῶν. Οτε γὰρ κέκληνται, τότε καὶ τετιμήκασιν. Ιστέον δὲ ὅτι, κατά γε τὸν Μωσέως νόμον, ἡ τοῦ ἁγίου ἐλαίου σύνθεσις, ὑφ' οὗ κατεχρίοντο καὶ ἡ σκηνὴ καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουργίαν, διὰ τῶν ονομασμένων αρωμάτων ἐδέχετο τὴν κατασκευήν. Παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιών σου. · (Β Γ. 174, Γ. 21) Τὰς κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμέν την Εκκλησίας, μίαν νῦν ὀνομάζει, διὰ τὸ ἑνὸς εἶναι Δεσπότου καὶ μίαν εἶναι τὴν πίστιν ἐν αὐταῖς, ἐν τε ὁμοίως τὸ σωτήριον βάπτισμα. Οὐ γὰρ μερίζονται πρὸς διχόνοιαν· ὥστε καὶ ἀναριθμήτους οὖσας, μίαν εἶναί τε καὶ ὀνομάζεσθαι. Ακουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλίνον τὸ οὖς σου. (Β Γ. 174, 18. 241) Μυσταγωγοῦσι τὴν βασιλίδα καὶ σοφωτάτην ἀποτελεῖν σπουδάζουσιν οἱ νυμφαγω γοί, καὶ τὰ δι' ὧν ἔσται τῷ νυμφίῳ θυμηρεστάτη παραφωνοῦσιν αὐτῇ. Προεισί γε μὴν ἐν κόσμῳ τῷ δέοντι καὶ νῦν ὁ λόγος αὐτοῖς. Δεῖ γὰρ πρῶτον ἡμᾶς ἀκοῦσαι, τουτέστιν εἰς οὓς δέξασθαι τὸ λαλούμενον, καὶ ἀνασχέσθαι μυσταγωγίας· είθ' οὕτως ἐν κατα- νοήσει γενέσθαι τῶν εἰρημένων· κατακλίνεσθαι τὸ οἷς μετὰ τοῦτο, τουτέστιν προσκομίσαι λοιπὸν τὸ εἰς ἅπαν ευήκοον. θυγατέρα γε μὴν καλοῦσι τὴν Ἐκ- κλησίαν, ἅτε δὴ δι' αὐτῶν προσκεκοσμημένην τῷ ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν νυμφίῳ, τουτέστι Χριστῷ. Θεοῦ γὰρ γεγόνασι συνεργοί Θεοῦ διάκονοι, καταλλάσσοντες αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως καὶ τοῦ ἁγίου βα- πτίσματος τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου, καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου· ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ. (1 Γ. Έν τούτοις εὖ μάλα καὶ ἐναργῶς τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν ὁ τῶν ἁγίων προφητῶν αἰνίτ σεται λόγος. Οὐ γὰρ ἂν εἶπεν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ” τι Ει . IN PSALMUM XLIV. dicuntur, id est splendide, pretios, pulcherrimæ: hæ quippe insunt iis dotes, cujusmodi et confectis ex ebore vasis. Hæc autem ex ebore ædificia, filiæ quoque regum dicuntur. Cur, quave ratione? Filii nimirum regni cum essent divi discipuli, jure me- ritoque reges quoque appellari queunt. Jam hi Pa- tres sunt Ecclesiarum, quas per Evangelium sacras- que prædicationes genuerunt. Namque hoc beatus quoque Paulus dicit: Etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ''., Ex vestimentis itaque tuis, et ex ædificiis eburneis, id est, ex eccle- siis pulcherrimis, effluit myrrha et stacte et casia, id est, odorum spiritalium omne genus. His enim aromatibus, sive spiritalibus odoramentis, regum filiæ te delectarunt in honore tuo, id est, tempore quo te honorari ab ipsis oportebat. Nam cum voca- tæ fuerunt, tunc et honorarunt. Porro sciendum est, ex legis Mosaicæ præscripto, sacri olei compo- sitionem, quo ungebantur tabernaculum, sacra vasa, et vocati ad ministerium homines, ex prædictis aro- matibus confici solitam. A sunt enim super petra fundatae ". Eburned demum B C Vers. 10. Astitit regina a dexteris tuis. Dispersas per universum orbem Ecclesias, nuñe unam appellat, propterea quod ad unum Dominum pertinent, unam habent fidem, unumque pariter sa- lutarem baptismum. Non enim ambiguitate dogma- tum scinduntur; ita ut, quamvis sint innumeræ, una tamen appelletur (1). Vers. 11. Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam. Reginam erudiunt, et sapientissimam efficere sat- agunt pronubi, et quæcunque eam jucundissimam sponso redditura sint, eidem occinunt. Atque horum sermo debito ordine hic procedit. Nam primo nos oportet audire, id est loquentem admittere, ejusque doctrinam patienter auscultare, mox audit cons: derare: post hæc inclinare aurem, id est exhibere deinceps omnimodam obedientiam. Filiam vero vo- cant Ecclesiam, utpote ab ipsis exornatam superno coelestique sponso, id est Christo. Etenim Deo co- operantur Dei ministri, dum ei per fdem sacrumque baptismum universum orbem reconciliant. b) Matth. xvi, 18. Cor. IV, 15. poribus, proh pudor! Ecclesias in nationes dividere D Vers. 12, 13. obliviscere populum tuum, ac do- mum patris tui; et concupiscet rex decorem tuum, quia ipse est dominus tuus. Et adorabunt eum. His verbis apte admodum et perspicue Ecclesiam ex gentibus congregatam innuit prophetarum sermo. Non enim dixisset Spiritus sanctus Israelitis verba : impie student; nec dogmata omnia, sed partim tan- tummodo, communia esse vellent. (1) Hoe it animadvertant qui nostris etiam tem-
PG 69:1043ἡμεῖς μὲν γὰρ τὸν ἀῤῥαβῶνα τοῦ Πνεύματος ἐν ἑαυτοῖς ἐσχήκαμεν· ὡς δὲ ὁ Παῦλός φησι, πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος ἐν Χριστῷ νοεῖται σωματικῶς. Διὰ τοῦτο οὐδὲ ἐκ μέρους αὐτὸν διδόναι φασὶ τὸ Πνεῦμα οἱ ἅγιοι, ὁμολογοῦσι δὲ μᾶλλον ὅτι ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ λαμβάνουσιν- (α φ. 250 β) Πότε δὲ ἐχρίσθη ὁ Χριστός; Ὅτε ὡς ἐν εἴδει περιστερᾶς τὸ Πνεῦμα ἦλθεν ἐπ’ αὐτόν. Τότε καὶ τὸ καινὸν ὄνομα ἐδέξατο, κατὰ τὴν τοῦ προφήτου φωνήν. Ἔφη γὰρ ὅτι καὶ καλέσουσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ τὸ καινὸν, ὃ Κύριος ὀνομάσει αὐτῷ. Πρὸ μὲν γὰρ τῆς ἐνανθρωπήσεως γυμνὸς ἔτι καὶ ἄσαρκος ὁ λόγος ὢν, θεοπρεπῶς ὠνομάζετο φῶς καὶ ζωὴ καὶ τὰ τοιαῦτα. Μετὰ δὲ τὴν ἐνανθρώπησιν, ἧς τὴν οἰκονομίαν ἡ τοῦ κεχρίσθαι δύναμις εἰσφέρει, ὡς κεχρισμένος ἤδη παρὰ τοῦ Πατρὸς τὸ καινὸν ὄνομα δέχεται, τουτέστι τὸ Χριστός. Αὐτὸς γὰρ ὢν ὁ τοῖς ἄλλοις ἁγιασμοῦ χορηγὸς ὡς Θεὸς, μεθ’ ἡμῶν ἁγιάζεται κατὰ τὸ ἀνθρώπινον· περὶ ὃ καὶ ἡ χάρις, καὶ τῆς σαρκὸς ὁ ἁγιασμὸς, τῆς οὐ κατὰ φύσιν ἁγίας, ἀλλ’ ὡς ἐν μεθέξει τῇ παρὰ Θεῷ. Τοὺς δὲ μαθητὰς ἀδελφοὺς ὠνόμασε, καὶ μετόχους ἑαυτοῦ κατεστήσατο.
Α τοῖς ἐξ Ισραήλ τό, « Επιλάθου τοῦ λαοῦ σου και τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· ν τοῖς δ' ἐξ ἐθνῶν προσ ιοῦσιν ταῦτα ἂν λέγοιτο εἰκότως, ἐπειδήπερ ἡμέν ποτε ἀνόητοι καὶ τέκνα ὀργῆς, πατέρα τὸν διάβολον ἐπιγραφόμενοι, λαός τε ἡμῶν ἦν πάς τε ἄθεος καὶ εἰδωλολάτρης. Ἐπεὶ οὖν ἐκ τοιούτων μεταβέβληται ή ἐπὶ γῆς Ἐκκλησία, εἰκότως ὁ λόγος προσφωνεί φάσκων αὐτῇ· · Ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου. » Οὕτω ποτὲ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἐλέγετο· Έξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγ- γενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν ἣν ἂν σοι δείξω. » Τετήρηται δὲ καὶ εἰς δεῦρο παρ' ἡμῖν, τὸ χρῆναι τοὺς ἐπιστρέφοντας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν, ἐπιλανθάνεσθαι τρό πον τινὰ τοῦ οἴκου τοῦ πρώτου πατρὸς καὶ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Εἰσιόντας γοῦν ἐπὶ τὸ σωτήριον βάπτισμα, εἶτα στραφέντας πρὸς δυσμάς, βοῦν ἀναπείθομεν· • Αποτάσσομαί σοι, Σατανά, καὶ πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ πᾶσι τοῖς ἀγγέλοις σου, καὶ πάσῃ τῇ πομπ σου, καὶ πάσῃ τῇ λατρείᾳ σου (1). Ὁποῖον δ' έξει μισθὲν ἡ Χριστοῦ θυγάτηρ ταῦτα ποιοῦτα, ἑξῆς παρ ίστησι λέγων· . Καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου, ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου. » Εάν γάρ, φησίν, καθαρθείσα λήθην ποιήσαιο των προτέρων κακῶν, καὶ τὸ φυσικὸν κάλλος τῆς ψυχῆς τὸ κατ' εξ κόνα Θεοῦ πεποιημένον ἀναλαβοῦσα, τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ ἕξεις ερώμενον· αὐτὸς γὰρ ὁ μέγας βασιλεὺς ἐπιθυμήσει τοῦ κάλλους σου· οὐκ απαξιώσει ἀξιώσει] τε Κύριος που χρηματίζειν, καίπερ ἂν ἁπάντων τῶν ἁγίων αὐτοῦ βασιλεύς. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ • Προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Καὶ προς- εκύνησεν αὐτῷ, ἑρμήνευσεν· ὁ δὲ Σύμμαχος, Καὶ προσκύνει αὐτόν· ἀξίαν σε αυτήν παραστήσασα της - αὐτοῦ προσκυνήσεως, προσκαλούμενος δὲ αὐτὴν ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν. – Ετεροι δὲ κατὰ πρόγνωσιν οὕτω αὐτὴν καλεῖσθαί φασιν. Εσεβών ἔσωθεν Πᾶσα ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς τοῦ βασιλέως ἔσω θεν (2) ἐν κροσσωτοίς χρυσοῖς. (Δ. Γ. 255) Κρυπτος, φησὶν, ὁ κόσμος τῆς Ἐκκλη σίας εἰς νοῦν καὶ διάνοιαν. Κροσσοὶ δὲ, είτουν σειρας, αἱ πολυειδεῖς ἀρεται, μονονουχὶ καὶ ἀπηρτημέναι τῆς τῶν ἁγίων πληθύος. 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. (Α Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Πάλα μὲν ἐβασίλευον τῆς Ἱερουσαλήμ οἱ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς· τετάχαντο δὲ πρὸς τὸ κρίνειν οἱ ἐν τῇ ἀγία σκηνῇ προσεδρεύοντες· ο Χείλη γάρ, φησίν, ἱερέως φυλάξεται κρίσιν, καὶ νόμον ἐκζητήσουσιν ἐκ στο ματος αὐτῶν. Ὁ Ἐπεὶ δὲ τῆς σκιές συνεσταλμένης. καὶ τῆς ἐν πνεύματι λατρείας λαμψάσης, ἔδει τῷ κόσμῳ λαμπροτέρων κριτῶν, εἰσκέκληνται πρὸς τοῦτο τῆς θυγατρὸς τοῦ βασιλέως Εσεβών· τὸ δὲ Εσεβών ἔσωθέν ἐστιν Εβραίων φωνῇ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B • Obliviscere populum tuum et domum patris tui: » accedentibus autem ad fidem ethnicis merito dicun- tur; quandoquidem insipientes eramus et iræ filii, patrem diabolum habentes, cunctusque populus no- ster atheus erat et idololatra. Quia ergo ex his con- flata est per orbem Ecclesia, jure sermo ad ipsam dirigitur : « Obliviscere populum tuum, et domum patris tui. › [Ita olim et ad Abrahamum dictum est ; • Egredere de terra tua, et de cognatione tua, et de domo patris tui,] et veni in regionem quam tibi sum monstraturus”., Observatur adhuc apud nos con- suetudo hæc, ut qui ad veritatis cognitionem con- vertuntur, oblivisci quodammodo domum prioris patris, et proprium populum debeant. Nam ingres- sos ad salutarem baptismum, et deinde ad occiden- tem conversos, clamare admonemus : c Abrenuntio tibi, Satana, et omnibus operibus tuis, et cunctis angelis tuis, et omni pompæ tuæ, et universo cultui tuo. › Jam quam mercedem Christi filia his per- actis sit consecutura, mox docet Psalmista dicens : • Et concupiscet rex decorem tuum, quia ipse est dominus tuus. › Si purificata, inquit, oblivioni tra- dideris priora mala, et naturalem animæ pulchritu- dinem qua ad Dei imaginem fueras creata, recepe- ris, dilectum Dei Filium habebis amatorem : ipse enim rex magrius formam tuam appetet : non dedi- gnabitur tuus esse Dominus, quanquam omnium sit rex sanctorum. Jamvero pro • Adorabunt eum, Aquilas . Et adoravit eum, interpretatus est; Sym- machus autem : «Et adora eum dignam te adorandi c ejus exhibens; quibus verbis illam ad auscultandum invitat. Alii aiunt sic eam vocari secundum pro- gnosim. [cod. Vers. 14. Omnis gloria filiæ regis ab infus in fimbriis aureis. Reconditus, inquit, Ecclesiæ ornatus est intra mentem et cogitatum. Fimbriæ seu catenulæ variæ sunt virtutes, quas veluti collo gestat sanctorum multitudo. Vers. 17. Pro patribus tuis nati sunt tibi filii ; con- stitues eos principes super omnem tørram, Intelliges etiam sic. Olim quidem regnabant Hie- rosolymis de Jude tribu principes ; sed tamen ju- dicando præpositi erant ii qui sancto tabernaculo ministrabant : « Labia enim, inquit, sacerdotis con- servabunt judicium, et legem requirent de ore ipso - rum r. » Postquam vero umbra submota et spiri- talis cultus illucescente splendore, jam mundo opus erat judicibus splendidioribus, vocati ad id sunt Gen. XII, • servat adhuc in ritualibus libris, et in quotidiana praxi solemnes has inter administrandum bapti- srum proclamationes. pro non habet in suo commentario D υiol. f. 254, L. f. b) Cyrillus. Fuit certe facilis vocabulorum hand valde díssimilium inter se commutatio. Legebat tame ad op. De ador. in sp. et ver. ed. Aubert. L. I, p. 65, inquit, Loco recte emendat Aubertus in adnot. fin. vol. 4. * Malach. n, 7. (1) Merito tenax sacrae antiquitatis Ecclesia con- (2) Peregrinam codicis Alex. nunc Vat. lectionem
Ἁγιάζει γὰρ ὡς Θεὸς, τῷ ἰδίῳ καταχρίων Πνεύματι τοὺς ἐν μεθέξει γεγονότας αὐτοῦ διὰ πίστεως. »Σμύρνα καὶ στακτὴ καὶ κασία ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, ἀπὸ βάρεων ἐλεφαντίνων, ἐξ ὧν ηὔφρανάν σε θυγατέρες βασιλέων ἐν τῇ τιμῇ σου.« (ε φ. 83, ι φ. 239 β) Ἰμάτια Χριστοῦ νοητέον τοὺς ἐγγὺς αὐτοῦ γεγονότας, καὶ οἱονεί πως ἐν χρῷ καὶ περὶ αὐτὸν, διά τε πίστεως καὶ ἁγιασμοῦ καὶ οἰκειότητος τῆς πνευματικῆς. Βάρεις γε μὴν ἐλεφαντίνας, τὰς Ἐκκλησίας ἐν τούτοις φασί. Βάρις μὲν γὰρ καλεῖται πύργος ἅπας· πεπυργῶσθαι δέ φαμεν τὰς Ἐκκλησίας τῇ τοῦ Χριστοῦ δυνάμει καὶ χάριτι· τεθεμελίωνται γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν· Ἐλεφαντίνας δὲ, ἀντὶ τοῦ λαμπρὰς καὶ τιμίας καὶ περικαλλεστάτας· ἔνεστι γὰρ καὶ τοῦτο αὐταῖς, καθάπερ ἀμέλει καὶ τοῖς ἐξ ἐλέφαντος κατεσκευασμένοις τῶν σκευῶν. Αὗται δὲ αἱ ἐξ ἐλέφαντος βάρεις, καὶ βασιλέων εἰσὶ θυγατέρες. Πῶς ἢ τίνα τρόπον; Υἱοὶ γὰρ ὅντες τῆς βασιλείας οἱ θεσπέσιοι μαθηταὶ, ὀνομάζοιντο ἂν καὶ βασιλεῖς εἰκότως. Γεγόνασι δὲ καὶ πατέρες τῶν Ἐκκλησιῶν· ἐγέννησαν γὰρ αὐτὰς διὰ τοῦ Εὐαγγελίου καὶ τῶν ἱερῶν κηρυγμάτων. Τοῦτο γάρ φησι καὶ ὁ μακάριος Παῦλος·
Α τοῖς ἐξ Ισραήλ τό, « Επιλάθου τοῦ λαοῦ σου και τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· ν τοῖς δ' ἐξ ἐθνῶν προσ ιοῦσιν ταῦτα ἂν λέγοιτο εἰκότως, ἐπειδήπερ ἡμέν ποτε ἀνόητοι καὶ τέκνα ὀργῆς, πατέρα τὸν διάβολον ἐπιγραφόμενοι, λαός τε ἡμῶν ἦν πάς τε ἄθεος καὶ εἰδωλολάτρης. Ἐπεὶ οὖν ἐκ τοιούτων μεταβέβληται ή ἐπὶ γῆς Ἐκκλησία, εἰκότως ὁ λόγος προσφωνεί φάσκων αὐτῇ· · Ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου. » Οὕτω ποτὲ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἐλέγετο· Έξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγ- γενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν ἣν ἂν σοι δείξω. » Τετήρηται δὲ καὶ εἰς δεῦρο παρ' ἡμῖν, τὸ χρῆναι τοὺς ἐπιστρέφοντας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν, ἐπιλανθάνεσθαι τρό πον τινὰ τοῦ οἴκου τοῦ πρώτου πατρὸς καὶ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Εἰσιόντας γοῦν ἐπὶ τὸ σωτήριον βάπτισμα, εἶτα στραφέντας πρὸς δυσμάς, βοῦν ἀναπείθομεν· • Αποτάσσομαί σοι, Σατανά, καὶ πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ πᾶσι τοῖς ἀγγέλοις σου, καὶ πάσῃ τῇ πομπ σου, καὶ πάσῃ τῇ λατρείᾳ σου (1). Ὁποῖον δ' έξει μισθὲν ἡ Χριστοῦ θυγάτηρ ταῦτα ποιοῦτα, ἑξῆς παρ ίστησι λέγων· . Καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου, ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου. » Εάν γάρ, φησίν, καθαρθείσα λήθην ποιήσαιο των προτέρων κακῶν, καὶ τὸ φυσικὸν κάλλος τῆς ψυχῆς τὸ κατ' εξ κόνα Θεοῦ πεποιημένον ἀναλαβοῦσα, τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ ἕξεις ερώμενον· αὐτὸς γὰρ ὁ μέγας βασιλεὺς ἐπιθυμήσει τοῦ κάλλους σου· οὐκ απαξιώσει ἀξιώσει] τε Κύριος που χρηματίζειν, καίπερ ἂν ἁπάντων τῶν ἁγίων αὐτοῦ βασιλεύς. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ • Προσκυνήσουσιν αὐτῷ, » ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Καὶ προς- εκύνησεν αὐτῷ, ἑρμήνευσεν· ὁ δὲ Σύμμαχος, Καὶ προσκύνει αὐτόν· ἀξίαν σε αυτήν παραστήσασα της - αὐτοῦ προσκυνήσεως, προσκαλούμενος δὲ αὐτὴν ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν. – Ετεροι δὲ κατὰ πρόγνωσιν οὕτω αὐτὴν καλεῖσθαί φασιν. Εσεβών ἔσωθεν Πᾶσα ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς τοῦ βασιλέως ἔσω θεν (2) ἐν κροσσωτοίς χρυσοῖς. (Δ. Γ. 255) Κρυπτος, φησὶν, ὁ κόσμος τῆς Ἐκκλη σίας εἰς νοῦν καὶ διάνοιαν. Κροσσοὶ δὲ, είτουν σειρας, αἱ πολυειδεῖς ἀρεται, μονονουχὶ καὶ ἀπηρτημέναι τῆς τῶν ἁγίων πληθύος. 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν. (Α Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Πάλα μὲν ἐβασίλευον τῆς Ἱερουσαλήμ οἱ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς· τετάχαντο δὲ πρὸς τὸ κρίνειν οἱ ἐν τῇ ἀγία σκηνῇ προσεδρεύοντες· ο Χείλη γάρ, φησίν, ἱερέως φυλάξεται κρίσιν, καὶ νόμον ἐκζητήσουσιν ἐκ στο ματος αὐτῶν. Ὁ Ἐπεὶ δὲ τῆς σκιές συνεσταλμένης. καὶ τῆς ἐν πνεύματι λατρείας λαμψάσης, ἔδει τῷ κόσμῳ λαμπροτέρων κριτῶν, εἰσκέκληνται πρὸς τοῦτο τῆς θυγατρὸς τοῦ βασιλέως Εσεβών· τὸ δὲ Εσεβών ἔσωθέν ἐστιν Εβραίων φωνῇ. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. B • Obliviscere populum tuum et domum patris tui: » accedentibus autem ad fidem ethnicis merito dicun- tur; quandoquidem insipientes eramus et iræ filii, patrem diabolum habentes, cunctusque populus no- ster atheus erat et idololatra. Quia ergo ex his con- flata est per orbem Ecclesia, jure sermo ad ipsam dirigitur : « Obliviscere populum tuum, et domum patris tui. › [Ita olim et ad Abrahamum dictum est ; • Egredere de terra tua, et de cognatione tua, et de domo patris tui,] et veni in regionem quam tibi sum monstraturus”., Observatur adhuc apud nos con- suetudo hæc, ut qui ad veritatis cognitionem con- vertuntur, oblivisci quodammodo domum prioris patris, et proprium populum debeant. Nam ingres- sos ad salutarem baptismum, et deinde ad occiden- tem conversos, clamare admonemus : c Abrenuntio tibi, Satana, et omnibus operibus tuis, et cunctis angelis tuis, et omni pompæ tuæ, et universo cultui tuo. › Jam quam mercedem Christi filia his per- actis sit consecutura, mox docet Psalmista dicens : • Et concupiscet rex decorem tuum, quia ipse est dominus tuus. › Si purificata, inquit, oblivioni tra- dideris priora mala, et naturalem animæ pulchritu- dinem qua ad Dei imaginem fueras creata, recepe- ris, dilectum Dei Filium habebis amatorem : ipse enim rex magrius formam tuam appetet : non dedi- gnabitur tuus esse Dominus, quanquam omnium sit rex sanctorum. Jamvero pro • Adorabunt eum, Aquilas . Et adoravit eum, interpretatus est; Sym- machus autem : «Et adora eum dignam te adorandi c ejus exhibens; quibus verbis illam ad auscultandum invitat. Alii aiunt sic eam vocari secundum pro- gnosim. [cod. Vers. 14. Omnis gloria filiæ regis ab infus in fimbriis aureis. Reconditus, inquit, Ecclesiæ ornatus est intra mentem et cogitatum. Fimbriæ seu catenulæ variæ sunt virtutes, quas veluti collo gestat sanctorum multitudo. Vers. 17. Pro patribus tuis nati sunt tibi filii ; con- stitues eos principes super omnem tørram, Intelliges etiam sic. Olim quidem regnabant Hie- rosolymis de Jude tribu principes ; sed tamen ju- dicando præpositi erant ii qui sancto tabernaculo ministrabant : « Labia enim, inquit, sacerdotis con- servabunt judicium, et legem requirent de ore ipso - rum r. » Postquam vero umbra submota et spiri- talis cultus illucescente splendore, jam mundo opus erat judicibus splendidioribus, vocati ad id sunt Gen. XII, • servat adhuc in ritualibus libris, et in quotidiana praxi solemnes has inter administrandum bapti- srum proclamationes. pro non habet in suo commentario D υiol. f. 254, L. f. b) Cyrillus. Fuit certe facilis vocabulorum hand valde díssimilium inter se commutatio. Legebat tame ad op. De ador. in sp. et ver. ed. Aubert. L. I, p. 65, inquit, Loco recte emendat Aubertus in adnot. fin. vol. 4. * Malach. n, 7. (1) Merito tenax sacrae antiquitatis Ecclesia con- (2) Peregrinam codicis Alex. nunc Vat. lectionem
PG 69:1045»Ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα.« Οὐκοῦν ἀπὸ τῶν ἱματίων σου, καὶ ἀπὸ τῶν βάρεων τῶν ἐλεφαντίνων, τουτέστι τῶν περικαλλεστάτων ἐκκλησιῶν, ἐκδίδοται σμύρνα καὶ στακτὴ καὶ κασία, τουτέστι τρόπος ἅπας εὐωδίας πνευματικῆς. Τούτοις γάρ σε τοῖς ἀρώμασιν, ἤτοι ταῖς νοηταῖς εὐοσμίαις, αἱ τῶν βασιλέων ηὔφραναν θυγατέρες ἐν τῇ τιμῇ σου, τουτέστιν ἐν καιρῷ καθ’ ὃν ἔδει τιμηθῆναί σε παρ’ αὐτῶν. Ὅτε γὰρ κέκληνται, τότε καὶ τετιμήκασιν. Ἰστέον δὲ ὅτι, κατά γε τὸν Μωσέως νόμον, ἡ τοῦ ἁγίου ἐλαίου σύνθεσις, ὑφ’ οὗ κατεχρίοντο καὶ ἡ σκηνὴ καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ καὶ οἱ καλούμενοι πρὸς ἱερουργίαν, διὰ τῶν ὠνομασμένων ἀρωμάτων ἐδέχετο τὴν κατασκευήν. »Παρέστη ἡ βασίλισσα ἐκ δεξιῶν σου.« (β φ. 171, ι φ. 241) Τὰς κατὰ πᾶσαν τὴν οἰκουμένην Ἐκκλησίας, μίαν νῦν ὀνομάζει, διὰ τὸ ἑνὸς εἶναι Δεσπότου καὶ μίαν εἶναι τὴν πίστιν ἐν αὐταῖς, ἔν τε ὁμοίως τὸ σωτήριον βάπτισμα. Οὐ γὰρ μερίζονται πρὸς διχόνοιαν· ὥστε καὶ ἀναριθμήτους οὔσας, μίαν εἶναί τε καὶ ὀνομάζεσθαι. »Ἄκουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου.« (β φ. 171, ι φ.
λοιπὸν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Διὸ πρὸς τὴν Ἰουδαίων μητέρα τὴν Ἱερουσαλήμ φησιν· . Ἀντὶ τῶν πατέ ρων σου ἐγεννήθησαν υιοί, ο τουτέστι τὴν τῶν πατέ ρων τάξιν διέλαχον. Πρὸς δὲ τὸν Κύριον ο Καταστή σεις αὐτοὺς ἄρχοντας· ν δ καὶ ἐξέδη· ἄρχοντας γὰρ πεποιήμεθα, καὶ κριτὰς ἐσχήκαμεν οἰκουμενικούς τοὺς ἁγίους μαθητάς, ὧν ταῖς ὑποθήκαις καὶ αὐτὸ τὸ τοῦ Χριστοῦ λαλεῖται μυστήριον. Επείπερ εἰσὶν αὐ τοὶ καὶ ταμίας τοῦ σώζοντος λόγου, καὶ τῶν πρακτέων εἰσηγηταί, τὸ μὲν κίβδηλον ἀποκρίνοντες, τὸ δ' ὠφέ λεμον συμβουλεύοντας. Οὐκοῦν οὕτως συντακτέον, οι υἱοὶ ἀντὶ πατέρων σου γεννήσονται. ( ε. Β. 175) Ἔκτισεν ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην καὶ ἀποκαταλλάξας τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα. Ἐκ τούτων τε κακείνων τὸ τῆς Ἐκ. Β κλησίας νοείται πλήρωμα. Φασὶ δὴ οὖν πρὸς αὐτὴν οἱ προφῆται · ο 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι υἱοι· ο ἐοίκασι δὲ διὰ τούτωνὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν ποιεῖσθαι μνήμην. Ησαν μὲν γὰρ πατέρες τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς ᾿Αβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, καὶ οἱ μετ᾿ ἐκείνους παρ τριάρχαι τε καὶ προφῆται· ἐπεὶ δὴ δὲ θεὸς ὢν Κα ριος ἐπέφανεν ἡμῖν, κεχειροτόνηνται παρ' αὐτοῦ τῆς Εκκλησίας Πατέρες, καὶ ἐν τάξει γεγόνασι τῶν πρώτων οι θεσπέσιοι μαθηταί. Ὅτι γὰρ ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων πατὴρ ἦν ὁ θεσπέσιος ᾿Αβραὰμ, πῶς ἔστιν ἀμφιβαλεῖν; Τοῦ μὲν γὰρ Ισραήλ, κατὰ σάρκα γέ- γονε πατήρ· τοῖς γε μὴν ἐξ ἐθνῶν, δι' ἐπαγγελίας - εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε· ο ἠκολούθησαν γὰρ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ δικαιωθέντες ἐκ πίστεως, καὶ ἐπειδὴ γεγόνασι πιστοί, ηυλογήθησαν σὺν αὐτῷ. Εν τάξει δὴ οὖν πατέρων τέθεινται τῇ Ἐκκλησίᾳ οἱ πάνσοφοι μαθηταί. Εστι γοῦν [ἀληθὲς τὸ τοῦ Παύλου, ο Ωστε κἂν] μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς παρ τέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ σοφὸς Ιωάννης ὡς τέκνοις ἄνω τε καὶ κάτω τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύο σασι διαλέγεται. Αινησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. ( £ Εἰ γὰρ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀπηλλάχθη- σαν πραγμάτων, ἔτι διαμέμνηνται καὶ οὕτω Χρι- στοῦ, Βίβλοις τε ἱεραῖς ἐναπέθεντο τάς μυσταγωγίας, καὶ εἰς δεῦρο πηρύττουσι θεὸν αὐτόν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Διὰ τοῦτο οὐ φοβηθησόμεθα ἐν τῷ ταράσσεσθαι την γην. (Κ. Π. 91, 16. 946. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου.) Καν εἰ πάσα, φησί, ταραχθείη καθ' ἡμῶν ἡ γῆ, τουτέστιν οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, κἂν εἰ τοσαῦτα πως ίσω χύσειαν οἱ παρ' ἡμῶν κηρύγμασιν τὴν ἑαυτῶν σκαιό τητα κατεξανιστῶν ἐθέλοντες, ὥστε καὶ ὄρη δύνασθαι ΤΟ Στι, 19, IN PSALMUM XLV. dicit : ‹ Pro patribus tuis nati sunt tibi filii, » id est parentum locum occupaverunt. Domino autem dicitur : e Constitues eos principes; : quod et reapse actum est : principes enim creavimus, ju- dicesque acumenicos habuimus sanctos discipulos, quorum constitutionibus ipsum promulgatur Chri- sti mysterium. Hi quippe et salutaris doctrinæ cu- stodes sunt et morum magistri, qui quidquid vi- tiosum est, improbant; quidquid utile, suadent. Sic ergo ordinanda locutio est: filii pro patribus na · A divi discipuli. Idcirco matri Judzorum Jerusalem b, c seantur. Condidit Christus ex duobus populis unum no- vum hominem, pacem faciens ", reconciliansque ambos in uno corpore Patri. Ex utroque nimirum Ecclesis multitudo conficiter. Dicunt ergo ei pro- pheta : « Pro patribus tais nati sunt tibi filii: quibus verbis sanctos apostolos et evangelistas vi- dentur commemorare. Erant quidem parentes Ju- dæorum Synagogæ Abrahamus, et Isaacus, et Ja- cobus, ac post hos patriarchæ atque prophete : postquam vero Deus Dominus nobis apparuit, creati sunt ab eo Ecclesiæ Patres, ac loco priorum exsti- terunt divi discipuli. Nam quod et gentium et Ju- dæorum simul pater exstiterit divus Abrahamus, quis dubitare queat? Israelis quidem secundum carnem pater fuit, gentium autem per promissio- rem ; dictum enim ei fuerat: Patrem te multa. rum gentium constitui ” ; quæ reapse vestigia ejus persecuta sunt, justificatæ per fdem ; postquam autem factæ sunt fideles, benedictionem cùm illo sunt adeptæ. Itaque loco parentum constituti sunt in Ecclesia sapientissimi discipuli. Vere ergo Pay- lus dixit : < Nam si decem millia pedagogorum ha beatis in Christo, non tamen multos patres : etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ". Duque et sapiens Joannes ** tanquam flios ubique eos qui Christo crediderant alloquitur. Vers. 18. Memores erunt nominis tui in omni gene b) D Ephes. n, 15. * Gen. xv, rillius . ratione et generatione. Quanquam enim rebus humanis ii sunt exempti, adbuc tamen Christum commemorant, quia sacris Libris doctrinam ejus commendaverunt, atque in posterum quoque ipsum praedicant Deum (1). PSALMUS XLV. Vers. 3. Propterea non timebimus dum turbabitur terra. Etiamsi, inquit, terra turbetur, id eet habitator res ejus, etiamsi adeo convalescant qui sævitatem suam doctrinæ nostræ opponere student, adeo ut montes etiam transferre et in mare se conjicere sperent (2), nobis tamen illa ad opem sufficit fortis- 7ª I Joan. 1, et alibi passim. hyperbolicum proverbium. Apud Matth. 3. * I Cor. rv, 15. (1) Arianos sine requie exagitat refutatque Cy- (2) Videtur hoc a Cyrillo referri veluti quoddam
241) Μυσταγωγοῦσι τὴν βασιλίδα καὶ σοφωτάτην ἀποτελεῖν σπουδάζουσιν οἱ νυμφαγωγοὶ, καὶ τὰ δι’ ὧν ἔσται τῷ νυμφίῳ θυμηρεστάτη παραφωνοῦσιν αὐτῇ. Πρόεισί γε μὴν ἐν κόσμῳ τῷ δέοντι καὶ νῦν ὁ λόγος αὐτοῖς. Δεῖ γὰρ πρῶτον ἡμᾶς ἀκοῦσαι, τουτέστιν εἰς οὖς δέξασθαι τὸ λαλούμενον, καὶ ἀνασχέσθαι μυσταγωγίας· εἶθ’ οὕτως ἐν κατανοήσει γενέσθαι τῶν εἰρημένων· κατακλίνεσθαι τὸ οὖς μετὰ τοῦτο, τουτέστιν προσκομίσαι λοιπὸν τὸ εἰς ἅπαν εὐήκοον. Θυγατέρα γε μὴν καλοῦσι τὴν Ἐκκλησίαν, ἅτε δὴ δι’ αὐτῶν προσκεκοσμημένην τῷ ἄνωθεν καὶ ἐξ οὐρανῶν νυμφίῳ, τουτέστι Χριστῷ. Θεοῦ γὰρ γεγόνασι συνεργοὶ Θεοῦ διάκονοι, καταλλάσσοντες αὐτῷ διὰ τῆς πίστεως καὶ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος τὴν ὑπ’ οὐρανόν. »Καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου, καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου· ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ.« (ι φ. 241 β) Ἐν τούτοις εὖ μάλα καὶ ἐναργῶς τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν ὁ τῶν ἁγίων προφητῶν αἰνίττεται λόγος.
λοιπὸν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Διὸ πρὸς τὴν Ἰουδαίων μητέρα τὴν Ἱερουσαλήμ φησιν· . Ἀντὶ τῶν πατέ ρων σου ἐγεννήθησαν υιοί, ο τουτέστι τὴν τῶν πατέ ρων τάξιν διέλαχον. Πρὸς δὲ τὸν Κύριον ο Καταστή σεις αὐτοὺς ἄρχοντας· ν δ καὶ ἐξέδη· ἄρχοντας γὰρ πεποιήμεθα, καὶ κριτὰς ἐσχήκαμεν οἰκουμενικούς τοὺς ἁγίους μαθητάς, ὧν ταῖς ὑποθήκαις καὶ αὐτὸ τὸ τοῦ Χριστοῦ λαλεῖται μυστήριον. Επείπερ εἰσὶν αὐ τοὶ καὶ ταμίας τοῦ σώζοντος λόγου, καὶ τῶν πρακτέων εἰσηγηταί, τὸ μὲν κίβδηλον ἀποκρίνοντες, τὸ δ' ὠφέ λεμον συμβουλεύοντας. Οὐκοῦν οὕτως συντακτέον, οι υἱοὶ ἀντὶ πατέρων σου γεννήσονται. ( ε. Β. 175) Ἔκτισεν ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην καὶ ἀποκαταλλάξας τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα. Ἐκ τούτων τε κακείνων τὸ τῆς Ἐκ. Β κλησίας νοείται πλήρωμα. Φασὶ δὴ οὖν πρὸς αὐτὴν οἱ προφῆται · ο 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι υἱοι· ο ἐοίκασι δὲ διὰ τούτωνὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν ποιεῖσθαι μνήμην. Ησαν μὲν γὰρ πατέρες τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς ᾿Αβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, καὶ οἱ μετ᾿ ἐκείνους παρ τριάρχαι τε καὶ προφῆται· ἐπεὶ δὴ δὲ θεὸς ὢν Κα ριος ἐπέφανεν ἡμῖν, κεχειροτόνηνται παρ' αὐτοῦ τῆς Εκκλησίας Πατέρες, καὶ ἐν τάξει γεγόνασι τῶν πρώτων οι θεσπέσιοι μαθηταί. Ὅτι γὰρ ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων πατὴρ ἦν ὁ θεσπέσιος ᾿Αβραὰμ, πῶς ἔστιν ἀμφιβαλεῖν; Τοῦ μὲν γὰρ Ισραήλ, κατὰ σάρκα γέ- γονε πατήρ· τοῖς γε μὴν ἐξ ἐθνῶν, δι' ἐπαγγελίας - εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε· ο ἠκολούθησαν γὰρ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ δικαιωθέντες ἐκ πίστεως, καὶ ἐπειδὴ γεγόνασι πιστοί, ηυλογήθησαν σὺν αὐτῷ. Εν τάξει δὴ οὖν πατέρων τέθεινται τῇ Ἐκκλησίᾳ οἱ πάνσοφοι μαθηταί. Εστι γοῦν [ἀληθὲς τὸ τοῦ Παύλου, ο Ωστε κἂν] μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς παρ τέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ σοφὸς Ιωάννης ὡς τέκνοις ἄνω τε καὶ κάτω τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύο σασι διαλέγεται. Αινησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. ( £ Εἰ γὰρ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀπηλλάχθη- σαν πραγμάτων, ἔτι διαμέμνηνται καὶ οὕτω Χρι- στοῦ, Βίβλοις τε ἱεραῖς ἐναπέθεντο τάς μυσταγωγίας, καὶ εἰς δεῦρο πηρύττουσι θεὸν αὐτόν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Διὰ τοῦτο οὐ φοβηθησόμεθα ἐν τῷ ταράσσεσθαι την γην. (Κ. Π. 91, 16. 946. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου.) Καν εἰ πάσα, φησί, ταραχθείη καθ' ἡμῶν ἡ γῆ, τουτέστιν οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, κἂν εἰ τοσαῦτα πως ίσω χύσειαν οἱ παρ' ἡμῶν κηρύγμασιν τὴν ἑαυτῶν σκαιό τητα κατεξανιστῶν ἐθέλοντες, ὥστε καὶ ὄρη δύνασθαι ΤΟ Στι, 19, IN PSALMUM XLV. dicit : ‹ Pro patribus tuis nati sunt tibi filii, » id est parentum locum occupaverunt. Domino autem dicitur : e Constitues eos principes; : quod et reapse actum est : principes enim creavimus, ju- dicesque acumenicos habuimus sanctos discipulos, quorum constitutionibus ipsum promulgatur Chri- sti mysterium. Hi quippe et salutaris doctrinæ cu- stodes sunt et morum magistri, qui quidquid vi- tiosum est, improbant; quidquid utile, suadent. Sic ergo ordinanda locutio est: filii pro patribus na · A divi discipuli. Idcirco matri Judzorum Jerusalem b, c seantur. Condidit Christus ex duobus populis unum no- vum hominem, pacem faciens ", reconciliansque ambos in uno corpore Patri. Ex utroque nimirum Ecclesis multitudo conficiter. Dicunt ergo ei pro- pheta : « Pro patribus tais nati sunt tibi filii: quibus verbis sanctos apostolos et evangelistas vi- dentur commemorare. Erant quidem parentes Ju- dæorum Synagogæ Abrahamus, et Isaacus, et Ja- cobus, ac post hos patriarchæ atque prophete : postquam vero Deus Dominus nobis apparuit, creati sunt ab eo Ecclesiæ Patres, ac loco priorum exsti- terunt divi discipuli. Nam quod et gentium et Ju- dæorum simul pater exstiterit divus Abrahamus, quis dubitare queat? Israelis quidem secundum carnem pater fuit, gentium autem per promissio- rem ; dictum enim ei fuerat: Patrem te multa. rum gentium constitui ” ; quæ reapse vestigia ejus persecuta sunt, justificatæ per fdem ; postquam autem factæ sunt fideles, benedictionem cùm illo sunt adeptæ. Itaque loco parentum constituti sunt in Ecclesia sapientissimi discipuli. Vere ergo Pay- lus dixit : < Nam si decem millia pedagogorum ha beatis in Christo, non tamen multos patres : etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ". Duque et sapiens Joannes ** tanquam flios ubique eos qui Christo crediderant alloquitur. Vers. 18. Memores erunt nominis tui in omni gene b) D Ephes. n, 15. * Gen. xv, rillius . ratione et generatione. Quanquam enim rebus humanis ii sunt exempti, adbuc tamen Christum commemorant, quia sacris Libris doctrinam ejus commendaverunt, atque in posterum quoque ipsum praedicant Deum (1). PSALMUS XLV. Vers. 3. Propterea non timebimus dum turbabitur terra. Etiamsi, inquit, terra turbetur, id eet habitator res ejus, etiamsi adeo convalescant qui sævitatem suam doctrinæ nostræ opponere student, adeo ut montes etiam transferre et in mare se conjicere sperent (2), nobis tamen illa ad opem sufficit fortis- 7ª I Joan. 1, et alibi passim. hyperbolicum proverbium. Apud Matth. 3. * I Cor. rv, 15. (1) Arianos sine requie exagitat refutatque Cy- (2) Videtur hoc a Cyrillo referri veluti quoddam
PG 69:1046Οὐ γὰρ ἂν εἶπεν τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ τὸ, »Ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου·« τοῖς δ’ ἐξ ἐθνῶν προςιοῦσιν ταῦτα ἂν λέγοιτο εἰκότως, ἐπειδήπερ ἦμέν ποτε ἀνόητοι καὶ τέκνα ὀργῆς, πατέρα τὸν διάβολον ἐπιγραφόμενοι, λαός τε ἡμῶν ἦν πᾶς τε ἄθεος καὶ εἰδωλολάτρης. Ἐπεὶ οὖν ἐκ τοιούτων μεταβέβληται ἡ ἐπὶ γῆς Ἐκκλησία, εἰκότως ὁ λόγος προσφωνεῖ φάσκων αὐτῇ· »Ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου.« Οὕτω ποτὲ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἐλέγετο· »Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν ἣν ἄν σοι δείξω.« Τετήρηται δὲ καὶ εἰς δεῦρο παρ’ ἡμῖν, τὸ χρῆναι τοὺς ἐπιστρέφοντας εἰς τὴν τῆς ἀληθείας ἐπίγνωσιν, ἐπιλανθάνεσθαι τρόπον τινὰ τοῦ οἴκου τοῦ πρώτου πατρὸς καὶ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Εἰσιόντας γοῦν ἐπὶ τὸ σωτήριον βάπτισμα, εἶτα στραφέντας πρὸς δυσμὰς, βοᾷν ἀναπείθομεν· »Ἀποτάσσομαί σοι, Σατανᾶ, καὶ πᾶσι τοῖς ἔργοις σου, καὶ πᾶσι τοῖς ἀγγέλοις σου, καὶ πάσῃ τῇ πομπῇ σου, καὶ πάσῃ τῇ λατρείᾳ σου. Ὁποῖον δ’ ἕξει μισθὸν ἡ Χριστοῦ θυγάτηρ ταῦτα ποιοῦσα, ἑξῆς παρίστησι λέγων·
λοιπὸν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Διὸ πρὸς τὴν Ἰουδαίων μητέρα τὴν Ἱερουσαλήμ φησιν· . Ἀντὶ τῶν πατέ ρων σου ἐγεννήθησαν υιοί, ο τουτέστι τὴν τῶν πατέ ρων τάξιν διέλαχον. Πρὸς δὲ τὸν Κύριον ο Καταστή σεις αὐτοὺς ἄρχοντας· ν δ καὶ ἐξέδη· ἄρχοντας γὰρ πεποιήμεθα, καὶ κριτὰς ἐσχήκαμεν οἰκουμενικούς τοὺς ἁγίους μαθητάς, ὧν ταῖς ὑποθήκαις καὶ αὐτὸ τὸ τοῦ Χριστοῦ λαλεῖται μυστήριον. Επείπερ εἰσὶν αὐ τοὶ καὶ ταμίας τοῦ σώζοντος λόγου, καὶ τῶν πρακτέων εἰσηγηταί, τὸ μὲν κίβδηλον ἀποκρίνοντες, τὸ δ' ὠφέ λεμον συμβουλεύοντας. Οὐκοῦν οὕτως συντακτέον, οι υἱοὶ ἀντὶ πατέρων σου γεννήσονται. ( ε. Β. 175) Ἔκτισεν ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην καὶ ἀποκαταλλάξας τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα. Ἐκ τούτων τε κακείνων τὸ τῆς Ἐκ. Β κλησίας νοείται πλήρωμα. Φασὶ δὴ οὖν πρὸς αὐτὴν οἱ προφῆται · ο 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι υἱοι· ο ἐοίκασι δὲ διὰ τούτωνὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν ποιεῖσθαι μνήμην. Ησαν μὲν γὰρ πατέρες τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς ᾿Αβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, καὶ οἱ μετ᾿ ἐκείνους παρ τριάρχαι τε καὶ προφῆται· ἐπεὶ δὴ δὲ θεὸς ὢν Κα ριος ἐπέφανεν ἡμῖν, κεχειροτόνηνται παρ' αὐτοῦ τῆς Εκκλησίας Πατέρες, καὶ ἐν τάξει γεγόνασι τῶν πρώτων οι θεσπέσιοι μαθηταί. Ὅτι γὰρ ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων πατὴρ ἦν ὁ θεσπέσιος ᾿Αβραὰμ, πῶς ἔστιν ἀμφιβαλεῖν; Τοῦ μὲν γὰρ Ισραήλ, κατὰ σάρκα γέ- γονε πατήρ· τοῖς γε μὴν ἐξ ἐθνῶν, δι' ἐπαγγελίας - εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε· ο ἠκολούθησαν γὰρ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ δικαιωθέντες ἐκ πίστεως, καὶ ἐπειδὴ γεγόνασι πιστοί, ηυλογήθησαν σὺν αὐτῷ. Εν τάξει δὴ οὖν πατέρων τέθεινται τῇ Ἐκκλησίᾳ οἱ πάνσοφοι μαθηταί. Εστι γοῦν [ἀληθὲς τὸ τοῦ Παύλου, ο Ωστε κἂν] μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς παρ τέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ σοφὸς Ιωάννης ὡς τέκνοις ἄνω τε καὶ κάτω τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύο σασι διαλέγεται. Αινησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. ( £ Εἰ γὰρ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀπηλλάχθη- σαν πραγμάτων, ἔτι διαμέμνηνται καὶ οὕτω Χρι- στοῦ, Βίβλοις τε ἱεραῖς ἐναπέθεντο τάς μυσταγωγίας, καὶ εἰς δεῦρο πηρύττουσι θεὸν αὐτόν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Διὰ τοῦτο οὐ φοβηθησόμεθα ἐν τῷ ταράσσεσθαι την γην. (Κ. Π. 91, 16. 946. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου.) Καν εἰ πάσα, φησί, ταραχθείη καθ' ἡμῶν ἡ γῆ, τουτέστιν οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, κἂν εἰ τοσαῦτα πως ίσω χύσειαν οἱ παρ' ἡμῶν κηρύγμασιν τὴν ἑαυτῶν σκαιό τητα κατεξανιστῶν ἐθέλοντες, ὥστε καὶ ὄρη δύνασθαι ΤΟ Στι, 19, IN PSALMUM XLV. dicit : ‹ Pro patribus tuis nati sunt tibi filii, » id est parentum locum occupaverunt. Domino autem dicitur : e Constitues eos principes; : quod et reapse actum est : principes enim creavimus, ju- dicesque acumenicos habuimus sanctos discipulos, quorum constitutionibus ipsum promulgatur Chri- sti mysterium. Hi quippe et salutaris doctrinæ cu- stodes sunt et morum magistri, qui quidquid vi- tiosum est, improbant; quidquid utile, suadent. Sic ergo ordinanda locutio est: filii pro patribus na · A divi discipuli. Idcirco matri Judzorum Jerusalem b, c seantur. Condidit Christus ex duobus populis unum no- vum hominem, pacem faciens ", reconciliansque ambos in uno corpore Patri. Ex utroque nimirum Ecclesis multitudo conficiter. Dicunt ergo ei pro- pheta : « Pro patribus tais nati sunt tibi filii: quibus verbis sanctos apostolos et evangelistas vi- dentur commemorare. Erant quidem parentes Ju- dæorum Synagogæ Abrahamus, et Isaacus, et Ja- cobus, ac post hos patriarchæ atque prophete : postquam vero Deus Dominus nobis apparuit, creati sunt ab eo Ecclesiæ Patres, ac loco priorum exsti- terunt divi discipuli. Nam quod et gentium et Ju- dæorum simul pater exstiterit divus Abrahamus, quis dubitare queat? Israelis quidem secundum carnem pater fuit, gentium autem per promissio- rem ; dictum enim ei fuerat: Patrem te multa. rum gentium constitui ” ; quæ reapse vestigia ejus persecuta sunt, justificatæ per fdem ; postquam autem factæ sunt fideles, benedictionem cùm illo sunt adeptæ. Itaque loco parentum constituti sunt in Ecclesia sapientissimi discipuli. Vere ergo Pay- lus dixit : < Nam si decem millia pedagogorum ha beatis in Christo, non tamen multos patres : etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ". Duque et sapiens Joannes ** tanquam flios ubique eos qui Christo crediderant alloquitur. Vers. 18. Memores erunt nominis tui in omni gene b) D Ephes. n, 15. * Gen. xv, rillius . ratione et generatione. Quanquam enim rebus humanis ii sunt exempti, adbuc tamen Christum commemorant, quia sacris Libris doctrinam ejus commendaverunt, atque in posterum quoque ipsum praedicant Deum (1). PSALMUS XLV. Vers. 3. Propterea non timebimus dum turbabitur terra. Etiamsi, inquit, terra turbetur, id eet habitator res ejus, etiamsi adeo convalescant qui sævitatem suam doctrinæ nostræ opponere student, adeo ut montes etiam transferre et in mare se conjicere sperent (2), nobis tamen illa ad opem sufficit fortis- 7ª I Joan. 1, et alibi passim. hyperbolicum proverbium. Apud Matth. 3. * I Cor. rv, 15. (1) Arianos sine requie exagitat refutatque Cy- (2) Videtur hoc a Cyrillo referri veluti quoddam
«Καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου, ὅτι αὐτός ἐστιν κύριός σου.» Ἐὰν γὰρ, φησὶν, καθαρθεῖσα λήθην ποιήσαιο τῶν προτέρων κακῶν, καὶ τὸ φυσικὸν κάλλος τῆς ψυχῆς τὸ κατ’ εἰκόνα Θεοῦ πεποιημένον ἀναλαβοῦσα, τὸν ἀγαπητὸν τοῦ Θεοῦ ἕξεις ἐρώμενον· αὐτὸς γὰρ ὁ μέγας βασιλεὺς ἐπιθυμήσει τοῦ κάλλους σου· οὐκ ἀπαξιώσει « ξοδ. ἀξιώσει» τε Κύριός σου χρηματίζειν, καίπερ ὢν ἁπάντων τῶν ἁγίων αὐτοῦ βασιλεύς. Ἀντὶ δὲ τοῦ «Προσκυνήσουσιν αὐτῷ,» ὁ μὲν Ἀκύλας, Καὶ προςεκύνησεν αὐτῷ, ἑρμήνευσεν· ὁ δὲ Σύμμαχος, Καὶ προσκύνει αὐτόν· ἀξίαν σεαυτὴν παραστήσασα τῆς αὐτοῦ προσκυνήσεως, προσκαλούμενος δὲ αὐτὴν ἐπὶ τὴν ἀκρόασιν. Ἕτεροι δὲ κατὰ πρόγνωσιν οὕτω αὐτὴν καλεῖσθαί φασιν. «Πᾶσα ἡ δόξα τῆς θυγατρὸς τοῦ βασιλέως ἔσωθεν ἐν κροσσωτοῖς χρυσοῖς.» (α φ. 253) Κρυπτὸς, φησὶν, ὁ κόσμος τῆς Ἐκκλησίας εἰς νοῦν καὶ διάνοιαν. Κροσσοὶ δὲ, εἴτουν σειραὶ, αἱ πολυειδεῖς ἀρεταὶ, μονονουχὶ καὶ ἀπηρτημέναι τῆς τῶν ἁγίων πληθύος. «Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησάν σοι υἱοὶ, καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν.» (α φ. 254, λ φ. 122 β) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως.
λοιπὸν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Διὸ πρὸς τὴν Ἰουδαίων μητέρα τὴν Ἱερουσαλήμ φησιν· . Ἀντὶ τῶν πατέ ρων σου ἐγεννήθησαν υιοί, ο τουτέστι τὴν τῶν πατέ ρων τάξιν διέλαχον. Πρὸς δὲ τὸν Κύριον ο Καταστή σεις αὐτοὺς ἄρχοντας· ν δ καὶ ἐξέδη· ἄρχοντας γὰρ πεποιήμεθα, καὶ κριτὰς ἐσχήκαμεν οἰκουμενικούς τοὺς ἁγίους μαθητάς, ὧν ταῖς ὑποθήκαις καὶ αὐτὸ τὸ τοῦ Χριστοῦ λαλεῖται μυστήριον. Επείπερ εἰσὶν αὐ τοὶ καὶ ταμίας τοῦ σώζοντος λόγου, καὶ τῶν πρακτέων εἰσηγηταί, τὸ μὲν κίβδηλον ἀποκρίνοντες, τὸ δ' ὠφέ λεμον συμβουλεύοντας. Οὐκοῦν οὕτως συντακτέον, οι υἱοὶ ἀντὶ πατέρων σου γεννήσονται. ( ε. Β. 175) Ἔκτισεν ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην καὶ ἀποκαταλλάξας τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα. Ἐκ τούτων τε κακείνων τὸ τῆς Ἐκ. Β κλησίας νοείται πλήρωμα. Φασὶ δὴ οὖν πρὸς αὐτὴν οἱ προφῆται · ο 'Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν σοι υἱοι· ο ἐοίκασι δὲ διὰ τούτωνὶ τῶν ἁγίων ἀπο στόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν ποιεῖσθαι μνήμην. Ησαν μὲν γὰρ πατέρες τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς ᾿Αβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ, καὶ οἱ μετ᾿ ἐκείνους παρ τριάρχαι τε καὶ προφῆται· ἐπεὶ δὴ δὲ θεὸς ὢν Κα ριος ἐπέφανεν ἡμῖν, κεχειροτόνηνται παρ' αὐτοῦ τῆς Εκκλησίας Πατέρες, καὶ ἐν τάξει γεγόνασι τῶν πρώτων οι θεσπέσιοι μαθηταί. Ὅτι γὰρ ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων πατὴρ ἦν ὁ θεσπέσιος ᾿Αβραὰμ, πῶς ἔστιν ἀμφιβαλεῖν; Τοῦ μὲν γὰρ Ισραήλ, κατὰ σάρκα γέ- γονε πατήρ· τοῖς γε μὴν ἐξ ἐθνῶν, δι' ἐπαγγελίας - εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτόν, ὅτι ο Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε· ο ἠκολούθησαν γὰρ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ δικαιωθέντες ἐκ πίστεως, καὶ ἐπειδὴ γεγόνασι πιστοί, ηυλογήθησαν σὺν αὐτῷ. Εν τάξει δὴ οὖν πατέρων τέθεινται τῇ Ἐκκλησίᾳ οἱ πάνσοφοι μαθηταί. Εστι γοῦν [ἀληθὲς τὸ τοῦ Παύλου, ο Ωστε κἂν] μυρίους παιδαγωγούς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς παρ τέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. ο Ναὶ μὴν καὶ ὁ σοφὸς Ιωάννης ὡς τέκνοις ἄνω τε καὶ κάτω τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύο σασι διαλέγεται. Αινησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ. ( £ Εἰ γὰρ καὶ τῶν καθ᾿ ἡμᾶς ἀπηλλάχθη- σαν πραγμάτων, ἔτι διαμέμνηνται καὶ οὕτω Χρι- στοῦ, Βίβλοις τε ἱεραῖς ἐναπέθεντο τάς μυσταγωγίας, καὶ εἰς δεῦρο πηρύττουσι θεὸν αὐτόν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. Διὰ τοῦτο οὐ φοβηθησόμεθα ἐν τῷ ταράσσεσθαι την γην. (Κ. Π. 91, 16. 946. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου.) Καν εἰ πάσα, φησί, ταραχθείη καθ' ἡμῶν ἡ γῆ, τουτέστιν οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, κἂν εἰ τοσαῦτα πως ίσω χύσειαν οἱ παρ' ἡμῶν κηρύγμασιν τὴν ἑαυτῶν σκαιό τητα κατεξανιστῶν ἐθέλοντες, ὥστε καὶ ὄρη δύνασθαι ΤΟ Στι, 19, IN PSALMUM XLV. dicit : ‹ Pro patribus tuis nati sunt tibi filii, » id est parentum locum occupaverunt. Domino autem dicitur : e Constitues eos principes; : quod et reapse actum est : principes enim creavimus, ju- dicesque acumenicos habuimus sanctos discipulos, quorum constitutionibus ipsum promulgatur Chri- sti mysterium. Hi quippe et salutaris doctrinæ cu- stodes sunt et morum magistri, qui quidquid vi- tiosum est, improbant; quidquid utile, suadent. Sic ergo ordinanda locutio est: filii pro patribus na · A divi discipuli. Idcirco matri Judzorum Jerusalem b, c seantur. Condidit Christus ex duobus populis unum no- vum hominem, pacem faciens ", reconciliansque ambos in uno corpore Patri. Ex utroque nimirum Ecclesis multitudo conficiter. Dicunt ergo ei pro- pheta : « Pro patribus tais nati sunt tibi filii: quibus verbis sanctos apostolos et evangelistas vi- dentur commemorare. Erant quidem parentes Ju- dæorum Synagogæ Abrahamus, et Isaacus, et Ja- cobus, ac post hos patriarchæ atque prophete : postquam vero Deus Dominus nobis apparuit, creati sunt ab eo Ecclesiæ Patres, ac loco priorum exsti- terunt divi discipuli. Nam quod et gentium et Ju- dæorum simul pater exstiterit divus Abrahamus, quis dubitare queat? Israelis quidem secundum carnem pater fuit, gentium autem per promissio- rem ; dictum enim ei fuerat: Patrem te multa. rum gentium constitui ” ; quæ reapse vestigia ejus persecuta sunt, justificatæ per fdem ; postquam autem factæ sunt fideles, benedictionem cùm illo sunt adeptæ. Itaque loco parentum constituti sunt in Ecclesia sapientissimi discipuli. Vere ergo Pay- lus dixit : < Nam si decem millia pedagogorum ha beatis in Christo, non tamen multos patres : etenim in Christo Jesu per Evangelium ego vos genui ". Duque et sapiens Joannes ** tanquam flios ubique eos qui Christo crediderant alloquitur. Vers. 18. Memores erunt nominis tui in omni gene b) D Ephes. n, 15. * Gen. xv, rillius . ratione et generatione. Quanquam enim rebus humanis ii sunt exempti, adbuc tamen Christum commemorant, quia sacris Libris doctrinam ejus commendaverunt, atque in posterum quoque ipsum praedicant Deum (1). PSALMUS XLV. Vers. 3. Propterea non timebimus dum turbabitur terra. Etiamsi, inquit, terra turbetur, id eet habitator res ejus, etiamsi adeo convalescant qui sævitatem suam doctrinæ nostræ opponere student, adeo ut montes etiam transferre et in mare se conjicere sperent (2), nobis tamen illa ad opem sufficit fortis- 7ª I Joan. 1, et alibi passim. hyperbolicum proverbium. Apud Matth. 3. * I Cor. rv, 15. (1) Arianos sine requie exagitat refutatque Cy- (2) Videtur hoc a Cyrillo referri veluti quoddam
PG 69:1048Πάλαι μὲν ἐβασίλευον τῆς Ἱερουσαλὴμ οἱ ἐκ τῆς Ἰούδα φυλῆς· τετάχαντο δὲ πρὸς τὸ κρίνειν οἱ ἐν τῇ ἁγίᾳ σκηνῇ προσεδρεύοντες· «Χείλη γὰρ, φησὶν, ἱερέως φυλάξεται κρίσιν, καὶ νόμον ἐκζητήσουσιν ἐκ στόματος αὐτῶν.» Ἐπεὶ δὲ τῆς σκιᾶς συνεσταλμένης, καὶ τῆς ἐν πνεύματι λατρείας λαμψάσης, ἔδει τῷ κόσμῳ λαμπροτέρων κριτῶν, εἰσκέκληνται πρὸς τοῦτο λοιπὸν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Διὸ πρὸς τὴν Ἰουδαίων μητέρα τὴν Ἱερουσαλήμ φησιν· «Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησαν υἱοὶ,» τουτέστι τὴν τῶν πατέρων τάξιν διέλαχον. Πρὸς δὲ τὸν Κύριον· «Καταστήσεις αὐτοὺς ἄρχοντας·» ὃ καὶ ἐξέβη· ἄρχοντας γὰρ πεποιήμεθα, καὶ κριτὰς ἐσχήκαμεν οἰκουμενικοὺς τοὺς ἁγίους μαθητὰς, ὧν ταῖς ὑποθήκαις καὶ αὐτὸ τὸ τοῦ Χριστοῦ λαλεῖται μυστήριον. Ἐπείπερ εἰσὶν αὐτοὶ καὶ ταμίαι τοῦ σώζοντος λόγου, καὶ τῶν πρακτέων εἰσηγηταὶ, τὸ μὲν κίβδηλον ἀποκρίνοντες, τὸ δ’ ὠφέλιμον συμβουλεύοντες. Οὐκοῦν οὕτως συντακτέον, οἱ υἱοὶ ἀντὶ πατέρων σου γεννήσονται. (ι φ. 243 β, β φ. 173) Ἔκτισεν ὁ Χριστὸς τοὺς δύο λαοὺς εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην καὶ ἀποκαταλλάξας τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι πρὸς τὸν Πατέρα.
Δ μεθιστῶν, καὶ εἰς θάλασσαν ἐμβαλεῖν, ἀλλ᾽ ἡμῖν εἰς Β ἐπικουρίαν ἀρκέσει ή παναλκής δεξιά, καὶ θορύβου πέρα τιθεῖτα παντὸς τοὺς ἀνακειμένους θεῷ· καὶ τὰ ἀνάντη καταλειαίνουσα, καὶ τὰ δυσχερή μεθιστάσα πρὸς εὐχέρειαν, καὶ βάσιμον ἀποφαίνουσα Αρμένων ὑψοῦ, καὶ τὴν τῶν ὑπερηφάνων ὀφρυν καταφέρουσα. Ήχησαν καὶ ἐταράχθησαν τὰ ὕδατα αὐτῶν, ὅτα ράχθησαν τὰ ὄρη ἐν τῇ κρατικότητι αὐτοῦ. - (Β Γ. 175, Ι Γ. Υδατα δὲ ἠχοῦντα καὶ τα ραττόμενα νοήσεις τὴν τῶν ἐθνῶν πληθύν· οὕτω γὰρ εἴωθεν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ ταῦτα καλεῖν· οὕτω γάρ πού φησι καὶ περὶ τῆς Νινευή, ὅτι Νινευή ὡς κολυμ βήθρα ὕδατος τὰ ὕδατα αὐτῆς. Ἔφη δέ τις καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων προφητῶν· . Τάδε λέγει Κύριος κατάρ χων υδάτων πολλῶν, ἀντὶ τοῦ ἐθνῶν. Βεβασίλευσε γὰρ ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη Χριστός. - (Ε 1. 5, 14. Κυρίλλου και Βασιλείου) ᾿Αλλὰ « καὶ τὰ ὄρη, φησίν, ἐταράχθησαν ἐν τῇ κραταιότητι αὐτοῦ. Ορη δέ φησι τοὺς τῶν ἐν κόσμῳ τάχα που φανερώ τέρους, καὶ ἐπὶ κενοῖς δοξαρίοις ἐπὶ τάξη κεν] φρονοῦντας μέγα. ᾿Αλλὰ καὶ οὗτοι ἐταράχθη σαν καὶ κατεξανέστησαν τῶν ἁγίων μυσταγωγών. Ἠδίκησε δὲ αὐτοὺς οὐδὲν ὁ ἁλιτήριος Σατανάς· οἱ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῖς ἁγίοις ἐπιπηδῶντες μυσταγω γοῖς... τητα τὴν ἐν Χριστῷ, καὶ τῶν εὐαγγελικών θεσπισμάτων γεγόνασιν ερασταί. Ο δή κατεθαύμακεν ὁ μακάριος Δαβίδ· ἔφη γὰρ « Τοιαύτη ή άλ λοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ Ὑψίστου. Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. σθη πλεισταχοῦ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων, οἶδέ που πάντως ὁ φιλομαθής. Εφη μὲν γὰρ αὐτὸς περὶ ἡμῶν δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν Ἰδού εγώ ἐκκλίνω ἐπ' αὐτοὺς ὡς ποταμὸς εἰρήνης, καὶ ὡς χειμάρρους ἐπικλύζων δόξαν ἐθνῶν. » Ε' δὲ δ σφόδρα τὸ ἐκκλίνω φησίν· ἦν μὲν γὰρ ἡ πορεία, φησὶν, ἤτοι ἡ ὁδὸς αὐτῷ πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος τσ- ραήλ· ἐπειδὴ δὲ ἀπεώσαντο τὴν πίστιν, καὶ τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναμάτων τὴν μέθεξιν οὐδενὸς ἠξίωσαν λόγου, ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως εγκέκλικεν εἰς ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένους, καὶ γέγονεν ἡμῖν ποταμὸς εἰρήνης και χείμαρρος ἐπικλύζων. – • Ηγίασεν τὸ σκήνωμα αὐτοῦ ὁ Ὕψιστος· ο σχή νωμα δὲ οὐδὲν ἧττον αὐτὴν εἶναι φαμεν τὴν Ἐκκλη σίαν. Κατοικεῖ γὰρ ἐν ἁγίαις καὶ ὁσίαις ψυχαίς, Ο ἁγίας αὐτὰς ἀποφαίνων, διὰ τοῦ μετόχους ἀποτελεῖν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τὸ πρὸς πρωτ - (Β Γ. 176, Ι. 248, Κυρίλλου και Διδύμου.) Επειδή όρθρου βαθέως ἡ ἀνάστασις Κυρίου, αὐτὴν καλεῖ τὴν βοήθειαν. Βοηθείται ή πόλις τοῦ Θεοῦ ἐγγυζούσης ἡμέρας. Ετέρα δ' ἐστιν 11. ἁγίας. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sima dextera, quæ extra omnem tumultum ponet eos qui Dei partibus adhærent; quæque om- nia ardua complanabit, et aspera ad lenitatem trang- feret, et gradibile faciet quod sublime est, et su- perborum supercilium dejiciet. Vers. 4. Sonuerunt et turbata sunt aquæ, etc. Aquas sonantes et turbatas intelliges gentium multitudinem ; sic enim has vocitare solet inspirata Scriptura ; veluti ait alicubi de Ninive : « Ninive, ut aquæ piscina, aquæ illius ***. Alius (1) quoque san- elas propheta ait : « Hae dicit Dominus, qui impe- rat aquis multis, id est gentibus ". Regnavit enim super omnes gentes Christus. Sed . Et montes, in- quit, turbati sunt ob fortitudinem illius. Montes fortasse dicit illustriores in mundo homines, va- nisque gloriolis superbientes. Sed et bi turbati sunt, et contra sanctos magistros consurrexerunt. Ve- rumtamen nihil his nocere valuit scelestus Satanas; nam qui initio sanctos magistros persequebantur, Christi [deinde mansuetudinem sectati sunt] et evangelicorum mandatorum facti sunt amatores. Quod admirans beatus David aiebat : « Hæc mutatio dexteræ Excelsi “. › b) b. [al. cod. Vers. 5. Fluminis impetus lætificant civitatem Dei. Quod fumen appellatus sit etiam Christus sæ- pissime in sanctis Litteris, sine dubio comperiel C sedulus scrutator. Ait enim ipse de nobis per unum de sanctis prophetis: Ecce ego declino super eam ut flumen pacis, et sicut torrentem inundantem gloriam gentium ". . Apteque admodum dicit de- clino : erat enim iter ejus, sive via ipsi proposita ad Israelitas: sed postquam hi fidem repudiarunt, ni- hilque pensi habuerunt ut duenta ejus participarent, propterea juste admodum ad nos declinavit ex eth- nicis vocatos, factusque est nobis flumen pacis et torrens inundans. • Sanctifcavit tabernaculum suum Altissimus. » — Tabernaculum pariter dici- mus ejus esse Ecclesiam. Habitat enim in sanctis sancti Spiritus facit participes. - - Vers. 6. Adjuvabit eam Deus mane diluculo. Quia summo mane contigit Domini resurrectio, ideo dicit eam adjutorium. Adjuvatur autem civitas Dei appropinquante die. Est alia etiam lectio, quæ habet : « Opem feret ei Deus vulta (5); conservat *** Nahum 11, 8. ” Nahum 1, 12. • Psal. LXXVI, Origenes, Hieronymus atque Hilarius in commen- tariis montis vocabulo intelligunt dæmonem. Cæ- teroqui et montem fide translatum a Gregorio Thau- maturgo, prisce et graves narrant historie. Nihil certe divinæ voluntati resistit. L. f. b. Isa. LXVI, 12. dicti auctor. clis. Sed alius, id est cod. M., C. 76, recte (11. 247) Ὅτι δὲ ποταμὸς καὶ ὁ Χριστός ώνομά (2) piisque animabus, sanctas eas reddens, dum (1) Ino est idem propheta Nahumus utriusque (2) Codex unus ¿yloıç, quasi substantivum san- (5) Ita reapse Septuaginta Interpretes, ut vides
Ἐκ τούτων τε κἀκείνων τὸ τῆς Ἐκκλησίας νοεῖται πλήρωμα. Φασὶ δὴ οὖν πρὸς αὐτὴν οἱ προφῆται· «Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησάν σοι υἱοί·» ἐοίκασι δὲ διὰ τουτωνὶ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τε καὶ εὐαγγελιστῶν ποιεῖσθαι μνήμην. Ἦσαν μὲν γὰρ πατέρες τῆς Ἰουδαίων Συναγωγῆς Ἀβραάμ τε καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ, καὶ οἱ μετ’ ἐκείνους πατριάρχαι τε καὶ προφῆται· ἐπεὶ δὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, κεχειροτόνηνται παρ’ αὐτοῦ τῆς Ἐκκλησίας Πατέρες, καὶ ἐν τάξει γεγόνασι τῶν πρώτων οἱ θεσπέσιοι μαθηταί. Ὅτι γὰρ ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων πατὴρ ἦν ὁ θεσπέσιος Ἀβραὰμ, πῶς ἔστιν ἀμφιβαλεῖν; Τοῦ μὲν γὰρ Ἰσραὴλ, κατὰ σάρκα γέγονε πατήρ· τοῖς γε μὴν ἐξ ἐθνῶν, δι’ ἐπαγγελίας· εἴρηται γὰρ πρὸς αὐτὸν, ὅτι «Πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε·» ἠκολούθησαν γὰρ τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ δικαιωθέντες ἐκ πίστεως, καὶ ἐπειδὴ γεγόνασι πιστοὶ, ηὐλογήθησαν σὺν αὐτῷ. Ἐν τάξει δὴ οὖν πατέρων τέθεινται τῇ Ἐκκλησίᾳ οἱ πάνσοφοι μαθηταί. Ἔστι γοῦν [ἀληθὲς τὸ τοῦ Παύλου, «Ὥστε κἂν] μυρίους παιδαγωγοὺς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ’ οὐ πολλοὺς πατέρας·
Δ μεθιστῶν, καὶ εἰς θάλασσαν ἐμβαλεῖν, ἀλλ᾽ ἡμῖν εἰς Β ἐπικουρίαν ἀρκέσει ή παναλκής δεξιά, καὶ θορύβου πέρα τιθεῖτα παντὸς τοὺς ἀνακειμένους θεῷ· καὶ τὰ ἀνάντη καταλειαίνουσα, καὶ τὰ δυσχερή μεθιστάσα πρὸς εὐχέρειαν, καὶ βάσιμον ἀποφαίνουσα Αρμένων ὑψοῦ, καὶ τὴν τῶν ὑπερηφάνων ὀφρυν καταφέρουσα. Ήχησαν καὶ ἐταράχθησαν τὰ ὕδατα αὐτῶν, ὅτα ράχθησαν τὰ ὄρη ἐν τῇ κρατικότητι αὐτοῦ. - (Β Γ. 175, Ι Γ. Υδατα δὲ ἠχοῦντα καὶ τα ραττόμενα νοήσεις τὴν τῶν ἐθνῶν πληθύν· οὕτω γὰρ εἴωθεν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ ταῦτα καλεῖν· οὕτω γάρ πού φησι καὶ περὶ τῆς Νινευή, ὅτι Νινευή ὡς κολυμ βήθρα ὕδατος τὰ ὕδατα αὐτῆς. Ἔφη δέ τις καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων προφητῶν· . Τάδε λέγει Κύριος κατάρ χων υδάτων πολλῶν, ἀντὶ τοῦ ἐθνῶν. Βεβασίλευσε γὰρ ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη Χριστός. - (Ε 1. 5, 14. Κυρίλλου και Βασιλείου) ᾿Αλλὰ « καὶ τὰ ὄρη, φησίν, ἐταράχθησαν ἐν τῇ κραταιότητι αὐτοῦ. Ορη δέ φησι τοὺς τῶν ἐν κόσμῳ τάχα που φανερώ τέρους, καὶ ἐπὶ κενοῖς δοξαρίοις ἐπὶ τάξη κεν] φρονοῦντας μέγα. ᾿Αλλὰ καὶ οὗτοι ἐταράχθη σαν καὶ κατεξανέστησαν τῶν ἁγίων μυσταγωγών. Ἠδίκησε δὲ αὐτοὺς οὐδὲν ὁ ἁλιτήριος Σατανάς· οἱ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῖς ἁγίοις ἐπιπηδῶντες μυσταγω γοῖς... τητα τὴν ἐν Χριστῷ, καὶ τῶν εὐαγγελικών θεσπισμάτων γεγόνασιν ερασταί. Ο δή κατεθαύμακεν ὁ μακάριος Δαβίδ· ἔφη γὰρ « Τοιαύτη ή άλ λοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ Ὑψίστου. Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. σθη πλεισταχοῦ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων, οἶδέ που πάντως ὁ φιλομαθής. Εφη μὲν γὰρ αὐτὸς περὶ ἡμῶν δι᾿ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν Ἰδού εγώ ἐκκλίνω ἐπ' αὐτοὺς ὡς ποταμὸς εἰρήνης, καὶ ὡς χειμάρρους ἐπικλύζων δόξαν ἐθνῶν. » Ε' δὲ δ σφόδρα τὸ ἐκκλίνω φησίν· ἦν μὲν γὰρ ἡ πορεία, φησὶν, ἤτοι ἡ ὁδὸς αὐτῷ πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος τσ- ραήλ· ἐπειδὴ δὲ ἀπεώσαντο τὴν πίστιν, καὶ τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναμάτων τὴν μέθεξιν οὐδενὸς ἠξίωσαν λόγου, ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως εγκέκλικεν εἰς ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένους, καὶ γέγονεν ἡμῖν ποταμὸς εἰρήνης και χείμαρρος ἐπικλύζων. – • Ηγίασεν τὸ σκήνωμα αὐτοῦ ὁ Ὕψιστος· ο σχή νωμα δὲ οὐδὲν ἧττον αὐτὴν εἶναι φαμεν τὴν Ἐκκλη σίαν. Κατοικεῖ γὰρ ἐν ἁγίαις καὶ ὁσίαις ψυχαίς, Ο ἁγίας αὐτὰς ἀποφαίνων, διὰ τοῦ μετόχους ἀποτελεῖν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τὸ πρὸς πρωτ - (Β Γ. 176, Ι. 248, Κυρίλλου και Διδύμου.) Επειδή όρθρου βαθέως ἡ ἀνάστασις Κυρίου, αὐτὴν καλεῖ τὴν βοήθειαν. Βοηθείται ή πόλις τοῦ Θεοῦ ἐγγυζούσης ἡμέρας. Ετέρα δ' ἐστιν 11. ἁγίας. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. sima dextera, quæ extra omnem tumultum ponet eos qui Dei partibus adhærent; quæque om- nia ardua complanabit, et aspera ad lenitatem trang- feret, et gradibile faciet quod sublime est, et su- perborum supercilium dejiciet. Vers. 4. Sonuerunt et turbata sunt aquæ, etc. Aquas sonantes et turbatas intelliges gentium multitudinem ; sic enim has vocitare solet inspirata Scriptura ; veluti ait alicubi de Ninive : « Ninive, ut aquæ piscina, aquæ illius ***. Alius (1) quoque san- elas propheta ait : « Hae dicit Dominus, qui impe- rat aquis multis, id est gentibus ". Regnavit enim super omnes gentes Christus. Sed . Et montes, in- quit, turbati sunt ob fortitudinem illius. Montes fortasse dicit illustriores in mundo homines, va- nisque gloriolis superbientes. Sed et bi turbati sunt, et contra sanctos magistros consurrexerunt. Ve- rumtamen nihil his nocere valuit scelestus Satanas; nam qui initio sanctos magistros persequebantur, Christi [deinde mansuetudinem sectati sunt] et evangelicorum mandatorum facti sunt amatores. Quod admirans beatus David aiebat : « Hæc mutatio dexteræ Excelsi “. › b) b. [al. cod. Vers. 5. Fluminis impetus lætificant civitatem Dei. Quod fumen appellatus sit etiam Christus sæ- pissime in sanctis Litteris, sine dubio comperiel C sedulus scrutator. Ait enim ipse de nobis per unum de sanctis prophetis: Ecce ego declino super eam ut flumen pacis, et sicut torrentem inundantem gloriam gentium ". . Apteque admodum dicit de- clino : erat enim iter ejus, sive via ipsi proposita ad Israelitas: sed postquam hi fidem repudiarunt, ni- hilque pensi habuerunt ut duenta ejus participarent, propterea juste admodum ad nos declinavit ex eth- nicis vocatos, factusque est nobis flumen pacis et torrens inundans. • Sanctifcavit tabernaculum suum Altissimus. » — Tabernaculum pariter dici- mus ejus esse Ecclesiam. Habitat enim in sanctis sancti Spiritus facit participes. - - Vers. 6. Adjuvabit eam Deus mane diluculo. Quia summo mane contigit Domini resurrectio, ideo dicit eam adjutorium. Adjuvatur autem civitas Dei appropinquante die. Est alia etiam lectio, quæ habet : « Opem feret ei Deus vulta (5); conservat *** Nahum 11, 8. ” Nahum 1, 12. • Psal. LXXVI, Origenes, Hieronymus atque Hilarius in commen- tariis montis vocabulo intelligunt dæmonem. Cæ- teroqui et montem fide translatum a Gregorio Thau- maturgo, prisce et graves narrant historie. Nihil certe divinæ voluntati resistit. L. f. b. Isa. LXVI, 12. dicti auctor. clis. Sed alius, id est cod. M., C. 76, recte (11. 247) Ὅτι δὲ ποταμὸς καὶ ὁ Χριστός ώνομά (2) piisque animabus, sanctas eas reddens, dum (1) Ino est idem propheta Nahumus utriusque (2) Codex unus ¿yloıç, quasi substantivum san- (5) Ita reapse Septuaginta Interpretes, ut vides
PG 69:1050ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ Εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα.» Ναὶ μὴν καὶ ὁ σοφὸς Ἰωάννης ὡς τέκνοις ἄνω τε καὶ κάτω τοῖς εἰς Χριστὸν πιστεύσασι διαλέγεται. «Μνησθήσονται τοῦ ὀνόματός σου ἐν πάσῃ γενεᾷ καὶ γενεᾷ.» (ι φ. 244 β) Εἰ γὰρ καὶ τῶν καθ’ ἡμᾶς ἀπηλλάχθησαν πραγμάτων, ἔτι διαμέμνηνται καὶ οὕτω Χριστοῦ, Βίβλοις τε ἱεραῖς ἐναπέθεντο τὰς μυσταγωγίας, καὶ εἰς δεῦρο κηρύττουσι Θεὸν αὐτόν. «ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ. »Διὰ τοῦτο οὐ φοβηθησόμεθα ἐν τῷ ταράσσεσθαι τὴν γῆν.« (κ φ. 91, ι φ. 246. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου.) Κἂν εἰ πᾶσα, φησὶ, ταραχθείη καθ’ ἡμῶν ἡ γῆ, τουτέστιν οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ, κἂν εἰ τοσαῦτα πως ἰςχύσειαν οἱ παρ’ ἡμῶν κηρύγμασιν τὴν ἑαυτῶν σκαιότητα κατεξανιστᾷν ἐθέλοντες, ὥστε καὶ ὄρη δύνασθαι μεθιστᾷν, καὶ εἰς θάλασσαν ἐμβαλεῖν, ἀλλ’ ἡμῖν εἰς ἐπικουρίαν ἀρκέσει ἡ παναλκὴς δεξιὰ, καὶ θορύβου πέρα τιθεῖσα παντὸς τοὺς ἀνακειμένους Θεῷ· καὶ τὰ ἀνάντη καταλειαίνουσα, καὶ τὰ δυσχερῆ μεθιστᾶσα πρὸς εὐχέρειαν, καὶ βάσιμον ἀποφαίνουσα ἠρμένον ὑψοῦ, καὶ τὴν τῶν ὑπερηφάνων ὀφρὺν καταφέρουσα.
γραφὴ ἡ λέγουσα· « Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τῷ προσ- Α ώπων σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος άτρωτόν τε καὶ ἀπαράφθορον, τὸ νοητόν δηλονότι, ὅταν ταραχὴν δέν ξηται ἀπὸ τῶν ἀντικειμένων. Ἕως μὲν γὰρ ἀδιά- βλητον ἔχει τὴν πίστιν ἐν ἑαυτῇ ψυχή, καὶ τοὺς ἐξ ἁπάσης ἀρετῆς ὡραῖσμοὺς ἑαυτῇ περιτίθησιν, καλο λας ἔχει τὸ νοητόν, ᾧ καὶ αὐτὸς ἐπιγάννυται Χρι- στός. Παρενεχθεῖσά γε μὴν τοῦ εἰκότος, παραχρήμα τὸ εἰδεχθὲς καὶ ἀτερπὲς ἔχει. Ἀλλ᾿ οὐ πείσεται τοῦτο, φησίν, ἡ Ἐκκλησία· σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος. Πρόσωπον δὲ νοηθείεν ἂν Ἐκκλησίας οι ἡγούμενοι αὐτῆς, οὓς καὶ νευροί συντόνως πρὸς τὸ δύνασθαι ἀντιλαμβάνεσθαι τοῦ κηρύγματος. Κύριος των δυνάμεων μεθ' ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεός Ιακώβ. λοιτο καὶ καθ᾿ ἕτερον ἐκδέχεσθαι τρόπον, οὐκ ἂν ἀμοιρήσειεν ἐννοιῶν ἀγαθῶν. Μεθ' ἡμῶν γὰρ γέ- γονεν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, ὅτε γέγονεν καθ' ἡμᾶς, μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ σχήματι εὑρεθείς ὡς ἄνθρωπος. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ Ἐμμανουὴλ ἀνα- μασται, δ έστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Τότε γὰρ ἡμῶν ἀντελάβετο καὶ σέσωκε κεκινδυνευ- κότας· ἀπήλλαξε γὰρ ἁμαρτιῶν καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦ καταδυναστεύεσθαι παρ' ἐχθρῶν αἰσθητῶν τε καὶ νοητῶν. Εἶδεν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν. Εἶδε τὸν ἐκ Παρθένου γεννηθέντα Εμμανουήλ, καὶ διὰ τοῦτο προφητικῶς ἐβόα ο Κύριος τῶν δυ νάμεων μεθ' ἡμῶν· ο δειχνὺς ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ τοῖς ἁγίοις προφήταις καὶ πατριάρχαις ἐμφανισθείς. Αντιλήπτωρ ἡμῶν, φησὶ, οὐχὶ ἄλλος Θεὸς παρὰ τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν παραδιδόμενον, ἀλλ' ὁ Θεὸς Ἰα κώδ, ὁ ἐν τῷ χρηματισμῷ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ θερά- ποντα διαλεχθείς· « Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ο Ιδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου, ο ἔθετο τέρατα ἐπὶ τῆς γῆς. (1 1. Ι. Πλείστε γὰρ ὅσα γέγονε τα τερατουργήματα λαμπρά τε καὶ διαβόητα, καὶ οὐ τί που κατά μόνην τὴν Ἰουδαίων, ἀλλὰ γὰρ καὶ πᾶσιν ἐγνωσμένα τοῖς ἐπὶ γῆς διὰ τῶν εὐαγγελικών κηρυγμάτων τῶν ἁγίων ἱερουργῶν, οἱ πᾶσαν φοι- τῶντας τὴν ὑπ᾽ οὐρανῶν, τὴν ἀξιάγαστον δύναμιν καὶ ὑπεροχὴν τοῦ Χριστοῦ κατέστησαν εναργή, τοῦτο μὲν τὰ δι' αὐτοῦ γεγονότα λέγοντες, τοῦτο δὲ καὶ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ κατορθοῦντες. Εἰ δὲ δή τις λόγοι χρῆναι μαθεῖν τοὺς ἐξ ἐθνῶν καλουμένους τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν τὴν ὁρωμένην κτίσιν, πολύ λίαν ἔχουσαν τὸ ἀξιοθαύμαστον καὶ τερατουργίας οὐ μακράν, ὥστε εἰδέναι σύμπαντας ὅτι τῶν ὅλων ἐστὶ δημιουργός, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ'. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορέ. } } IN PSALMUM XLVI. lius, intellectualem videlicet, cum ab adversariis perturbationem patitur. Quandiu enim anima in- violatam in semet retinet fidem, et omnium virta- tum ornamenta sibi circumponit, pulchritudinem intellectualem habet, qua Christus quoque lætatur. Verum ubi ab officio recesserit, statim ât turpis et insuavis. Sed tamen học non patietur Ecclesia, cujus ipse pulchritudinem tuetur. Jam Reclesiae vultus intelligi possunt ipsius antistites, quos etiam rebarat semper Christus, ut possint evangelicam doctrinam tueri. enim illaem incorruptamque pulchritudinem i- B (A f. b, E f. b, I f. 249) El &à đ†.zıç ßeó- C b. L. b) (A f. b, B f. 178, K f. 98, I f. b, L. f. * Philipp. 1, 7. " Exod. ut, 6. in editione Romana. Ita habent Ambrosius, Augu- stinus et Cassiodorus, et Psalteria aliquot, apud Sabaterium. D Vers. 8. Dominus virtutum nobiscum, suscepter noster Deus Jacob. Quod si quis aliam quoque interpretationis ratio- nem malit (4), haud ei deerunt egregiæ notiones. Nobiscum enim fuit virtutum Dominus, cum inter nos est versatus, forma servi suscepta, et habitu in- ventus ut homo “. Idcirco etiam appellatus fuit Em- manuel, quod est interpretatum nobiscum Dous. Tunc defendit nos, et periclitantes servavit : retraxit enim a peccatorum corruptela, atque a sen- sibilium æque et intelligibilium hostium dominatu. Vidit ergo David humanatum Deum, vidit ex Vir- gine natum Emmanuelem, ideoque prophetice ex- clamabat : « Dominus virtutum nobiscum ; s de monstrans scilicet hunc esse qui prophetis sanctis et patriarchis apparuit. Susceptor, inquit, noster haud alius a memorato apud prophetas Deo, sed Deus Jacobi, qui in oraculo famulo suo ait : « Ego sum Deus Abrahami et Deus Isaaci et Deus Ja- cobi 6. > Vers. 9. Videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram. Plurima patrata sunt prodigia splendida ac cele- bris, neque in Judae tantummodo, verum etiam a cunotis terræ incolis coguita per evangelicas præ- dicationes sanctorum sacerdotum, qui universam terram peragrantes, admirabilem Christi potentiam excellentiamquo patefecerunt, partim opera illius narrantes, partim ipsi in nomine ejus feliciter pa- trantes. Quod si quis dicat oportere ut ex gentibus vocati discant opera Domini, id est, visibilem crea- turam, quæ tantopere est admirabilis, ut a prodi- gio non valde absit, que fit ut omnes Creatorem universalem agnoscant, haud equidem a probabili sententia abludet. PSALMUS XLVI. Vers. 1. In finem, pro filiis Core. Filiis Core famulabantur sine dubio sacri aliquot gario omissa (1) Ergo deest prior Cyrilli interpretatio, ab ocło-
»Ἤχησαν καὶ ἐταράχθησαν τὰ ὕδατα αὐτῶν, ἐταράχθησαν τὰ ὄρη ἐν τῇ κραταιότητι αὐτοῦ.« (β φ. 175, ι φ. 246 β) Ὕδατα δὲ ἠχοῦντα καὶ ταραττόμενα νοήσεις τὴν τῶν ἐθνῶν πληθύν· οὕτω γὰρ εἴωθεν ἡ θεόπνευστος Γραφὴ ταῦτα καλεῖν· οὕτω γάρ πού φησι καὶ περὶ τῆς Νινευὴ, ὅτι Νινευὴ ὡς κολυμβήθρα ὕδατος τὰ ὕδατα αὐτῆς.» Ἔφη δέ τις καὶ ἕτερος τῶν ἁγίων προφητῶν· «Τάδε λέγει Κύριος κατάρχων ὑδάτων πολλῶν,» ἀντὶ τοῦ ἐθνῶν. Βεβασίλευκε γὰρ ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη Χριστός.(ε φ. 84 β, ι φ. 246 β. Κυρίλλου καὶ Βασιλείου) Ἀλλὰ «καὶ τὰ ὄρη, φησὶν, ἐταράχθησαν ἐν τῇ κραταιότητι αὐτοῦ.» Ὄρη δέ φησι τοὺς τῶν ἐν κόσμῳ τάχα που φανερωτέρους, καὶ ἐπὶ κενοῖς δοξαρίοις [ αλ. ξοδ. ἐπὶ δόξῃ κενῇ] φρονοῦντας μέγα. Ἀλλὰ καὶ οὗτοι ἐταράχθησαν καὶ κατεξανέστησαν τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν. Ἠδίκησε δὲ αὐτοὺς οὐδὲν ὁ ἀλιτήριος Σατανᾶς· οἱ γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῖς ἁγίοις ἐπιπηδῶντες μυσταγωγοῖς...τητα τὴν ἐν Χριστῷ, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν θεσπισμάτων γεγόνασιν ἐρασταί. Ὃ δὴ κατεθαύμακεν ὁ μακάριος Δαβίδ· ἔφη γὰρ·
γραφὴ ἡ λέγουσα· « Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τῷ προσ- Α ώπων σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος άτρωτόν τε καὶ ἀπαράφθορον, τὸ νοητόν δηλονότι, ὅταν ταραχὴν δέν ξηται ἀπὸ τῶν ἀντικειμένων. Ἕως μὲν γὰρ ἀδιά- βλητον ἔχει τὴν πίστιν ἐν ἑαυτῇ ψυχή, καὶ τοὺς ἐξ ἁπάσης ἀρετῆς ὡραῖσμοὺς ἑαυτῇ περιτίθησιν, καλο λας ἔχει τὸ νοητόν, ᾧ καὶ αὐτὸς ἐπιγάννυται Χρι- στός. Παρενεχθεῖσά γε μὴν τοῦ εἰκότος, παραχρήμα τὸ εἰδεχθὲς καὶ ἀτερπὲς ἔχει. Ἀλλ᾿ οὐ πείσεται τοῦτο, φησίν, ἡ Ἐκκλησία· σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος. Πρόσωπον δὲ νοηθείεν ἂν Ἐκκλησίας οι ἡγούμενοι αὐτῆς, οὓς καὶ νευροί συντόνως πρὸς τὸ δύνασθαι ἀντιλαμβάνεσθαι τοῦ κηρύγματος. Κύριος των δυνάμεων μεθ' ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεός Ιακώβ. λοιτο καὶ καθ᾿ ἕτερον ἐκδέχεσθαι τρόπον, οὐκ ἂν ἀμοιρήσειεν ἐννοιῶν ἀγαθῶν. Μεθ' ἡμῶν γὰρ γέ- γονεν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, ὅτε γέγονεν καθ' ἡμᾶς, μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ σχήματι εὑρεθείς ὡς ἄνθρωπος. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ Ἐμμανουὴλ ἀνα- μασται, δ έστι μεθερμηνευόμενον, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Τότε γὰρ ἡμῶν ἀντελάβετο καὶ σέσωκε κεκινδυνευ- κότας· ἀπήλλαξε γὰρ ἁμαρτιῶν καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦ καταδυναστεύεσθαι παρ' ἐχθρῶν αἰσθητῶν τε καὶ νοητῶν. Εἶδεν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν. Εἶδε τὸν ἐκ Παρθένου γεννηθέντα Εμμανουήλ, καὶ διὰ τοῦτο προφητικῶς ἐβόα ο Κύριος τῶν δυ νάμεων μεθ' ἡμῶν· ο δειχνὺς ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ τοῖς ἁγίοις προφήταις καὶ πατριάρχαις ἐμφανισθείς. Αντιλήπτωρ ἡμῶν, φησὶ, οὐχὶ ἄλλος Θεὸς παρὰ τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν παραδιδόμενον, ἀλλ' ὁ Θεὸς Ἰα κώδ, ὁ ἐν τῷ χρηματισμῷ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ θερά- ποντα διαλεχθείς· « Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ, ο Ιδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου, ο ἔθετο τέρατα ἐπὶ τῆς γῆς. (1 1. Ι. Πλείστε γὰρ ὅσα γέγονε τα τερατουργήματα λαμπρά τε καὶ διαβόητα, καὶ οὐ τί που κατά μόνην τὴν Ἰουδαίων, ἀλλὰ γὰρ καὶ πᾶσιν ἐγνωσμένα τοῖς ἐπὶ γῆς διὰ τῶν εὐαγγελικών κηρυγμάτων τῶν ἁγίων ἱερουργῶν, οἱ πᾶσαν φοι- τῶντας τὴν ὑπ᾽ οὐρανῶν, τὴν ἀξιάγαστον δύναμιν καὶ ὑπεροχὴν τοῦ Χριστοῦ κατέστησαν εναργή, τοῦτο μὲν τὰ δι' αὐτοῦ γεγονότα λέγοντες, τοῦτο δὲ καὶ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ κατορθοῦντες. Εἰ δὲ δή τις λόγοι χρῆναι μαθεῖν τοὺς ἐξ ἐθνῶν καλουμένους τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν τὴν ὁρωμένην κτίσιν, πολύ λίαν ἔχουσαν τὸ ἀξιοθαύμαστον καὶ τερατουργίας οὐ μακράν, ὥστε εἰδέναι σύμπαντας ὅτι τῶν ὅλων ἐστὶ δημιουργός, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. ΨΑΛΜΟΣ ΜΕ'. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορέ. } } IN PSALMUM XLVI. lius, intellectualem videlicet, cum ab adversariis perturbationem patitur. Quandiu enim anima in- violatam in semet retinet fidem, et omnium virta- tum ornamenta sibi circumponit, pulchritudinem intellectualem habet, qua Christus quoque lætatur. Verum ubi ab officio recesserit, statim ât turpis et insuavis. Sed tamen học non patietur Ecclesia, cujus ipse pulchritudinem tuetur. Jam Reclesiae vultus intelligi possunt ipsius antistites, quos etiam rebarat semper Christus, ut possint evangelicam doctrinam tueri. enim illaem incorruptamque pulchritudinem i- B (A f. b, E f. b, I f. 249) El &à đ†.zıç ßeó- C b. L. b) (A f. b, B f. 178, K f. 98, I f. b, L. f. * Philipp. 1, 7. " Exod. ut, 6. in editione Romana. Ita habent Ambrosius, Augu- stinus et Cassiodorus, et Psalteria aliquot, apud Sabaterium. D Vers. 8. Dominus virtutum nobiscum, suscepter noster Deus Jacob. Quod si quis aliam quoque interpretationis ratio- nem malit (4), haud ei deerunt egregiæ notiones. Nobiscum enim fuit virtutum Dominus, cum inter nos est versatus, forma servi suscepta, et habitu in- ventus ut homo “. Idcirco etiam appellatus fuit Em- manuel, quod est interpretatum nobiscum Dous. Tunc defendit nos, et periclitantes servavit : retraxit enim a peccatorum corruptela, atque a sen- sibilium æque et intelligibilium hostium dominatu. Vidit ergo David humanatum Deum, vidit ex Vir- gine natum Emmanuelem, ideoque prophetice ex- clamabat : « Dominus virtutum nobiscum ; s de monstrans scilicet hunc esse qui prophetis sanctis et patriarchis apparuit. Susceptor, inquit, noster haud alius a memorato apud prophetas Deo, sed Deus Jacobi, qui in oraculo famulo suo ait : « Ego sum Deus Abrahami et Deus Isaaci et Deus Ja- cobi 6. > Vers. 9. Videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram. Plurima patrata sunt prodigia splendida ac cele- bris, neque in Judae tantummodo, verum etiam a cunotis terræ incolis coguita per evangelicas præ- dicationes sanctorum sacerdotum, qui universam terram peragrantes, admirabilem Christi potentiam excellentiamquo patefecerunt, partim opera illius narrantes, partim ipsi in nomine ejus feliciter pa- trantes. Quod si quis dicat oportere ut ex gentibus vocati discant opera Domini, id est, visibilem crea- turam, quæ tantopere est admirabilis, ut a prodi- gio non valde absit, que fit ut omnes Creatorem universalem agnoscant, haud equidem a probabili sententia abludet. PSALMUS XLVI. Vers. 1. In finem, pro filiis Core. Filiis Core famulabantur sine dubio sacri aliquot gario omissa (1) Ergo deest prior Cyrilli interpretatio, ab ocło-
PG 69:1051«Τοιαύτη ἡ ἀλλοίωσις τῆς δεξιᾶς τοῦ Ὑψίστου.» «Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ.» (ι φ. 247) Ὅτι δὲ ποταμὸς καὶ ὁ Χριστὸς ὠνομάσθη πλεισταχοῦ τῶν ἱερῶν Γραμμάτων, οἶδέ που πάντως ὁ φιλομαθής. Ἔφη μὲν γὰρ αὐτὸς περὶ ἡμῶν δι’ ἑνὸς τῶν ἁγίων προφητῶν· «Ἰδοὺ ἐγὼ ἐκκλίνω ἐπ’ αὐτοὺς ὡς ποταμὸς εἰρήνης, καὶ ὡς χειμάῤῥους ἐπικλύζων δόξαν ἐθνῶν.» Εὖ δὲ δὴ σφόδρα τὸ ἐκκλίνω φησίν· ἦν μὲν γὰρ ἡ πορεία, φησὶν, ἤτοι ἡ ὁδὸς αὐτῷ πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος Ἰςραήλ· ἐπειδὴ δὲ ἀπεώσαντο τὴν πίστιν, καὶ τῶν ἱερῶν αὐτοῦ ναμάτων τὴν μέθεξιν οὐδενὸς ἠξίωσαν λόγου, ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως ἐγκέκλικεν εἰς ἡμᾶς τοὺς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένους, καὶ γέγονεν ἡμῖν ποταμὸς εἰρήνης καὶ χείμαῤῥος ἐπικλύζων «Ἡγίασεν τὸ σκήνωμα αὐτοῦ ὁ Ὕψιστος·» σκήνωμα δὲ οὐδὲν ἧττον αὐτὴν εἶναί φαμεν τὴν Ἐκκλησίαν. Κατοικεῖ γὰρ ἐν ἁγίαις καὶ ὁσίαις ψυχαῖς, ἁγίας αὐτὰς ἀποφαίνων, διὰ τοῦ μετόχους ἀποτελεῖν τοῦ ἁγίου Πνεύματος. «Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τὸ πρὸς πρωί̈.» (β φ. 176, ι φ. 248, λ φ. 123 β. Κυρίλλου καὶ Διδύμου.) Ἐπειδὴ ὄρθρου βαθέως ἡ ἀνάστασις Κυρίου, αὐτὴν καλεῖ τὴν βοήθειαν.
Διακονοῦσί τινες τοῖς υἱοῖς Κορέ Ιραβέλτες Εt Ο πάντως που, οἱ δὴ καὶ ἀναφέρουσιν τὴν λιτήν. Επι- γέγραπται γοῦν ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορέ, οὐχ ὡς ὑπὲρ γε πάντως ἐκείνων γενομένης τῆς ᾠδῆς, ἀλλ' ὡς δι' αὐτῶν ὑπηρετεῖν τεταγμένων τῇ ἀναφορὰ τῆς ᾠδῆς. Ἔστι δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τὸ πρόσωπον, ὡς ήδη κεκελευσμένων μαθητεύσαι μὲν πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί σαι τε αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Ἐπειδὴ δὲ πλείστων ὅσων αὐτοῖς καὶ μεγάλων ἀγαθῶν προμνήστρια γέ γονεν ἡ πίστις (κέκληνται γὰρ δι' αὐτῆς εἰς υἱοθε σίαν Θεοῦ, εἰς μέθεξιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θείας τε φύσεως γεγόνασι κοινωνοί, καὶ τὴν τῶν ἐξ οὐρα τοῦ χαρισμάτων πεπλουτήσασι χάριν, καὶ τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος γεγόνασι κοινωνοί), ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως πανηγυρίζειν αὐτοῖς ἐπιτάττουσι λέγοντες Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θερ ( Ρ. 251, Το δ' αἴτιον τῆς πανηγύρεως, ὅτι τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἐγνώσθη Χριστὸς τούτο ὑπάρχων, ὅπερ ἐστὶ κατὰ ἀλήθειαν, βασιλεύς δηλον ότι καὶ Θεὸς ὕψιστός τε καὶ φοβερός βασιλεὺς δὲ τῶν ἐθνῶν οὐκ ἀρχὴν ἔχων καὶ τῆς βασιλείας, ότε κεκράτηκεν αὐτῶν, ἀλλ᾽ ὅτι Κύριος ὢν τῶν ὅλων καὶ βασιλεὺς ὡς Θεός, ὑπὸ σκήπτρα τέθεικε τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας καὶ αὐτά, τῆς τῶν πάλαι κρατούντων πλεονεξίας ἐξελών. — (Α . 261) Επινίκιος οδή ἐστιν ὁ ψαλμός. Ὡς οὖν πεπτωκυνῶν τῶν ἀντικει μένων δυνάμεων, ᾄδειν τὰ ἔθνη παρακελεύεται. Αλα λάξουσι δὲ ὡς νικήσαντες ἐν Χριστῷ. - Υπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Εξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν αυ τοῦ, τὴν καλλονής Ιωκώς ήν ἠγάπησεν. μὴν ἑτέροις τό, η Υπέταξε λαούς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν, » καὶ ἑτέρως 'χρῆναι νοεῖν· λαοὺς γὰρ δὴ καὶ ἔθνη τὰ ὑπὸ πόδας ἁγίων αὐτόν τι τὸν Σατανᾶν καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις εἶναί φασι. Περὶ ὧν ἔφη ὁ Χριστός ο μου δίδασκε ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω όφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πι σαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. » Καταθαυμάζουσι δε καὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος φιλοτιμίαν, ὅτι ψήφῳ δικαίᾳ Θεοῦ πάντα τὰ γέρα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ τὰ ἐκείνοις ἐπηγγελμένα παρὰ Θεοῦ, δέδοται μάλλον τοῖς ἐξ εθνῶν, ἅτε δὴ προσηκειμένοις τὴν πίστιν, καὶ ἐπ εγνωκάσι τὸν εὐεργέτην. Καὶ γοῦν περὶ αὐτοῦ τοῦ Θείου κηρύγματος είρηται του πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ παρὰ τῶν ἁγίων μυσταγωγών. Υμίν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους εαυτούς κρίνετε της αιωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη· οὕτω γὰρ ἐντέταλτας ἡμῖν ὁ Κύριος. » Χαμ ρουσι τοίνυν ὡς λαβόντες παρὰ Χριστοῦ τὸ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ, καταλογισθῆναι δὲ ὥσπερ καὶ ἐν τῇ καλλονῇ Ἰακώβ. Πάλαι μὲν γὰρ ἐγενήθη μερὶς Κυ ρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· ἐπειδὴ δὲ πεπαρῴνηκεν εἰς Χριστὸν, * S. CYRILLI ALEXANDRINÍ ARCHIEP. robe psalem, qui etiam hanc presem olerunt. Habet A (26) itaque titulum ‹ Pro filiis Core, › non quod prorsus Mllorum casea hoc compositum fuerit canticam, oed tanquam ipsį, deputati ministri sint huie dł- cende. Loquitur autem sanctorum apostolorum persona, cou qui jussi fuerint docere omnes popu- .les, eosque baptizare in nomine Patris et Fili et Spiritus saneti. Quia vero plurimorum ipsis gran- diumque bonorum conciliatrix fides fuit; nam per -Ipsam ad adoptionem in filios Dei vocati fuerunt *, “divinæque naturæ facti sunt participes, et donorum coelestium gratia dilati, sanctorumque spem adepd; idcirco convenientissime jubent ipsos laudibus in- dulgere, dicentos : Vers. 2. Omnes gentes, plaudite manibus, jubilate Deo. Laudationis causa est, quod per universam ter- ram Christus talis innotuit uti reapse est, rex ni- mirum et Deus altissimus ac formidabilis; ita vero rex gentium ut non tunc regni initium habuerit, cum illa ei sunt suppositæ, sed quia, cum esset om- nium rex et Deus, ipsas quoque rub regni sui sce- plto collocavit, dominorum aliorum tyrannide ere- plas. - Triumphale canticum est hic psalmus. Tan- quam igitur victis adversaris potestatibus, ad 'canendum populos hortatur. Jubilant autem ceu qui Christo favento vicerint. Vers. 4, 5. Subjecit populos nobis, et gentes sub pe- dibus nostris. Elegit nobis hæreditatem suam, spe- ciem Jacob quam dilexit. Videntur aliis verba, . Subjecit populos nobis, et gentes sub pedibus nostris, alio quoque sensu intelligi posse : nama populos atque gentes orb sanctorum pedibus, ipsum Satanam ejusque malas „potestates esse aiunt. De quibus Christus dixit : ♦ Eoca dedi vobis potestatem caleandi serpentes et scorpios et universam inimici potentiam ". » Ad *. mirantur autem Redemptoris quoque liberalitatem, ∙eo quod justo Dei decreto cuneti Israelitarum ho- mores factæque his a Deo promissiones collate magis fuerint veniensibus ex gentilitate, quis fidem susceperunt et benefcii auctorem agnoverant. quidem de ipsa divina prædicatione dictum fuit Israelitis a sanctis magistris : ‹ Vobis opor- sebat prime loqui verbum Dei; sed quoniam id re- pellitis, vosque indignos judicatis æterna vita, ecce ad gentes convertimur ; sic enim præcepit nobis Dominus ". » Lætantur itaque, quod a Christo im- petraverint ut sint ejus sors, atque ut connume- rentur in specie decora Jacobi. Olim portio Domini ſuit populus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Is- rael, sed postquam adversus Christum desæviit, expulsus fuit ne sit diutius sors ejus. Capta vero fait per fidem ethnicorum multitudo, et a Deo ex- **Ephes. 1, 5. * Luc. x, 19. "Act. xm, 46. B D L. f. 121) f. (Bf. 179, E f. 85, I f. 252, L. f. b) Aoxe? ye Deut. XXXII, 9.
Βοηθεῖται ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ ἐγγυζούσης ἡμέρας. Ἑτέρα δ’ ἔστιν γραφὴ ἡ λέγουσα· «Βοηθήσει αὐτῇ ὁ Θεὸς τῷ προςώπῳ·» σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος ἄτρωτόν τε καὶ ἀπαράφθορον, τὸ νοητὸν δηλονότι, ὅταν ταραχὴν δέξηται ἀπὸ τῶν ἀντικειμένων. Ἕως μὲν γὰρ ἀδιάβλητον ἔχει τὴν πίστιν ἐν ἑαυτῇ ψυχὴ, καὶ τοὺς ἐξ ἁπάσης ἀρετῆς ὡραϊσμοὺς ἑαυτῇ περιτίθησιν, κάλλος ἕχει τὸ νοητὸν, ᾧ καὶ αὐτὸς ἐπιγάννυται Χριστός. Παρενεχθεῖσά γε μὴν τοῦ εἰκότος, παραχρῆμα τὸ εἰδεχθὲς καὶ ἀτερπὲς ἔχει. Ἀλλ’ οὐ πείσεται τοῦτο, φησὶν, ἡ Ἐκκλησία· σώζει γὰρ αὐτῆς τὸ κάλλος. Πρόσωπον δὲ νοηθεῖεν ἂν Ἐκκλησίας οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς, οὓς καὶ νευροῖ συντόνως πρὸς τὸ δύνασθαι ἀντιλαμβάνεσθαι τοῦ κηρύγματος. «Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ’ ἡμῶν, ἀντιλήπτωρ ἡμῶν ὁ Θεὸς Ἰακώβ.» (α φ. 258 β, ε φ. 84 β, ι φ. 249) Εἰ δὲ δή τις βούλοιτο καὶ καθ’ ἕτερον ἐκδέχεσθαι τρόπον, οὐκ ἂν ἀμοιρήσειεν ἐννοιῶν ἀγαθῶν. Μεθ’ ἡμῶν γὰρ γέγονεν ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος, ὅτε γέγονεν καθ’ ἡμᾶς, μορφὴν δούλου λαβὼν, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ Ἐμμανουὴλ ὠνόμασται, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός.
Διακονοῦσί τινες τοῖς υἱοῖς Κορέ Ιραβέλτες Εt Ο πάντως που, οἱ δὴ καὶ ἀναφέρουσιν τὴν λιτήν. Επι- γέγραπται γοῦν ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορέ, οὐχ ὡς ὑπὲρ γε πάντως ἐκείνων γενομένης τῆς ᾠδῆς, ἀλλ' ὡς δι' αὐτῶν ὑπηρετεῖν τεταγμένων τῇ ἀναφορὰ τῆς ᾠδῆς. Ἔστι δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τὸ πρόσωπον, ὡς ήδη κεκελευσμένων μαθητεύσαι μὲν πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί σαι τε αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Ἐπειδὴ δὲ πλείστων ὅσων αὐτοῖς καὶ μεγάλων ἀγαθῶν προμνήστρια γέ γονεν ἡ πίστις (κέκληνται γὰρ δι' αὐτῆς εἰς υἱοθε σίαν Θεοῦ, εἰς μέθεξιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θείας τε φύσεως γεγόνασι κοινωνοί, καὶ τὴν τῶν ἐξ οὐρα τοῦ χαρισμάτων πεπλουτήσασι χάριν, καὶ τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος γεγόνασι κοινωνοί), ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως πανηγυρίζειν αὐτοῖς ἐπιτάττουσι λέγοντες Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θερ ( Ρ. 251, Το δ' αἴτιον τῆς πανηγύρεως, ὅτι τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἐγνώσθη Χριστὸς τούτο ὑπάρχων, ὅπερ ἐστὶ κατὰ ἀλήθειαν, βασιλεύς δηλον ότι καὶ Θεὸς ὕψιστός τε καὶ φοβερός βασιλεὺς δὲ τῶν ἐθνῶν οὐκ ἀρχὴν ἔχων καὶ τῆς βασιλείας, ότε κεκράτηκεν αὐτῶν, ἀλλ᾽ ὅτι Κύριος ὢν τῶν ὅλων καὶ βασιλεὺς ὡς Θεός, ὑπὸ σκήπτρα τέθεικε τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας καὶ αὐτά, τῆς τῶν πάλαι κρατούντων πλεονεξίας ἐξελών. — (Α . 261) Επινίκιος οδή ἐστιν ὁ ψαλμός. Ὡς οὖν πεπτωκυνῶν τῶν ἀντικει μένων δυνάμεων, ᾄδειν τὰ ἔθνη παρακελεύεται. Αλα λάξουσι δὲ ὡς νικήσαντες ἐν Χριστῷ. - Υπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν. Εξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν αυ τοῦ, τὴν καλλονής Ιωκώς ήν ἠγάπησεν. μὴν ἑτέροις τό, η Υπέταξε λαούς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν, » καὶ ἑτέρως 'χρῆναι νοεῖν· λαοὺς γὰρ δὴ καὶ ἔθνη τὰ ὑπὸ πόδας ἁγίων αὐτόν τι τὸν Σατανᾶν καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις εἶναί φασι. Περὶ ὧν ἔφη ὁ Χριστός ο μου δίδασκε ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω όφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πι σαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ. » Καταθαυμάζουσι δε καὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος φιλοτιμίαν, ὅτι ψήφῳ δικαίᾳ Θεοῦ πάντα τὰ γέρα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ τὰ ἐκείνοις ἐπηγγελμένα παρὰ Θεοῦ, δέδοται μάλλον τοῖς ἐξ εθνῶν, ἅτε δὴ προσηκειμένοις τὴν πίστιν, καὶ ἐπ εγνωκάσι τὸν εὐεργέτην. Καὶ γοῦν περὶ αὐτοῦ τοῦ Θείου κηρύγματος είρηται του πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ παρὰ τῶν ἁγίων μυσταγωγών. Υμίν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους εαυτούς κρίνετε της αιωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη· οὕτω γὰρ ἐντέταλτας ἡμῖν ὁ Κύριος. » Χαμ ρουσι τοίνυν ὡς λαβόντες παρὰ Χριστοῦ τὸ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ, καταλογισθῆναι δὲ ὥσπερ καὶ ἐν τῇ καλλονῇ Ἰακώβ. Πάλαι μὲν γὰρ ἐγενήθη μερὶς Κυ ρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· ἐπειδὴ δὲ πεπαρῴνηκεν εἰς Χριστὸν, * S. CYRILLI ALEXANDRINÍ ARCHIEP. robe psalem, qui etiam hanc presem olerunt. Habet A (26) itaque titulum ‹ Pro filiis Core, › non quod prorsus Mllorum casea hoc compositum fuerit canticam, oed tanquam ipsį, deputati ministri sint huie dł- cende. Loquitur autem sanctorum apostolorum persona, cou qui jussi fuerint docere omnes popu- .les, eosque baptizare in nomine Patris et Fili et Spiritus saneti. Quia vero plurimorum ipsis gran- diumque bonorum conciliatrix fides fuit; nam per -Ipsam ad adoptionem in filios Dei vocati fuerunt *, “divinæque naturæ facti sunt participes, et donorum coelestium gratia dilati, sanctorumque spem adepd; idcirco convenientissime jubent ipsos laudibus in- dulgere, dicentos : Vers. 2. Omnes gentes, plaudite manibus, jubilate Deo. Laudationis causa est, quod per universam ter- ram Christus talis innotuit uti reapse est, rex ni- mirum et Deus altissimus ac formidabilis; ita vero rex gentium ut non tunc regni initium habuerit, cum illa ei sunt suppositæ, sed quia, cum esset om- nium rex et Deus, ipsas quoque rub regni sui sce- plto collocavit, dominorum aliorum tyrannide ere- plas. - Triumphale canticum est hic psalmus. Tan- quam igitur victis adversaris potestatibus, ad 'canendum populos hortatur. Jubilant autem ceu qui Christo favento vicerint. Vers. 4, 5. Subjecit populos nobis, et gentes sub pe- dibus nostris. Elegit nobis hæreditatem suam, spe- ciem Jacob quam dilexit. Videntur aliis verba, . Subjecit populos nobis, et gentes sub pedibus nostris, alio quoque sensu intelligi posse : nama populos atque gentes orb sanctorum pedibus, ipsum Satanam ejusque malas „potestates esse aiunt. De quibus Christus dixit : ♦ Eoca dedi vobis potestatem caleandi serpentes et scorpios et universam inimici potentiam ". » Ad *. mirantur autem Redemptoris quoque liberalitatem, ∙eo quod justo Dei decreto cuneti Israelitarum ho- mores factæque his a Deo promissiones collate magis fuerint veniensibus ex gentilitate, quis fidem susceperunt et benefcii auctorem agnoverant. quidem de ipsa divina prædicatione dictum fuit Israelitis a sanctis magistris : ‹ Vobis opor- sebat prime loqui verbum Dei; sed quoniam id re- pellitis, vosque indignos judicatis æterna vita, ecce ad gentes convertimur ; sic enim præcepit nobis Dominus ". » Lætantur itaque, quod a Christo im- petraverint ut sint ejus sors, atque ut connume- rentur in specie decora Jacobi. Olim portio Domini ſuit populus Jacob, funiculus hæreditatis ejus Is- rael, sed postquam adversus Christum desæviit, expulsus fuit ne sit diutius sors ejus. Capta vero fait per fidem ethnicorum multitudo, et a Deo ex- **Ephes. 1, 5. * Luc. x, 19. "Act. xm, 46. B D L. f. 121) f. (Bf. 179, E f. 85, I f. 252, L. f. b) Aoxe? ye Deut. XXXII, 9.
PG 69:1053Τότε γὰρ ἡμῶν ἀντελάβετο καὶ σέσωκε κεκινδυνευκότας· ἀπήλλαξε γὰρ ἁμαρτιῶν καὶ φθορᾶς, καὶ τοῦ καταδυναστεύεσθαι παρ’ ἐχθρῶν, αἰσθητῶν τε καὶ νοητῶν. Εἶδεν οὖν ὁ Δαβὶδ τὸν ἐνανθρωπήσαντα Θεόν. Εἶδε τὸν ἐκ Παρθένου γεννηθέντα Ἐμμανουὴλ, καὶ διὰ τοῦτο προφητικῶς ἐβόα· «Κύριος τῶν δυνάμεων μεθ’ ἡμῶν·» δεικνὺς ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ τοῖς ἁγίοις προφήταις καὶ πατριάρχαις ἐμφανισθείς. Ἀντιλήπτωρ ἡμῶν, φησὶ, οὐχὶ ἄλλος Θεὸς παρὰ τὸν ὑπὸ τῶν προφητῶν παραδιδόμενον, ἀλλ’ ὁ Θεὸς Ἰακὼβ, ὁ ἐν τῷ χρηματισμῷ πρὸς τὸν ἑαυτοῦ θεράποντα διαλεχθείς· «Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ.» «Ἴδετε τὰ ἔργα τοῦ Κυρίου, ἃ ἔθετο τέρατα ἐπὶ τῆς γῆς.» (ι φ. 249 β. λ φ. 123 β) Πλεῖστα γὰρ ὅσα γέγονε τὰ τερατουργήματα λαμπρά τε καὶ διαβόητα, καὶ οὔ τί που κατὰ μόνην τὴν Ἰουδαίαν, ἀλλὰ γὰρ καὶ πᾶσιν ἐγνωσμένα τοῖς ἐπὶ γῆς διὰ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων τῶν ἁγίων ἱερουργῶν, οἳ πᾶσαν φοιτῶντες τὴν ὑπ’ οὐρανῶν, τὴν ἀξιάγαστον δύναμιν καὶ ὑπεροχὴν τοῦ Χριστοῦ κατέστησαν ἐναργῆ, τοῦτο μὲν τὰ δι’ αὐτοῦ γεγονότα λέγοντες, τοῦτο δὲ καὶ ἐν ὀνόματι αὐτοῦ κατορθοῦντες.
εξώσθη τοῦ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ. Σεσαγήνευται δὲ διὰ πίστεως τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, καὶ ἀνεκομίσθη παρά Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι σχοίνισμα τε καὶ κλῆρος αὐτοῦ. Καὶ καθ' ἕτερον δε τρόπον νοήσεις, ὅτι πρὸς τῇ τῶν ἐθνῶν πληθύς, καὶ αὐτὸν ἐσχήκασιν ὑπὸ πόδας τὸν Ἰακώβ, ήτοι τοὺς ἐξ αἵματος Ἰακώβ· εἰ γὰρ καὶ μὴ ἅπας πεπίστευχεν Ἰακὼς, ἀλλ᾽ οὖν ἡ καλλονή παν τὸς τοῦ λαοῦ δεδραμηκεν εἰς τοῦτο, ἵνα νοῦς τὸ κα τάλειμμα. Εννοεῖν γὰρ ἀκόλουθον, ότι τῆς Ἰον δαίων ἀγέλης οι συνετώτεροι πεπιστεύκασιν εἰς Χριστίν, ἔκ τε νόμου καὶ προφητῶν τὸ περὶ αὐτοῦ συνέντες μυστήριον, καὶ δι' ὧν ἔφη τὸ ὁμοῦ καὶ το θαυματούργησεν ὁ Χριστός. Καὶ γοῦν ὁ μὲν Φίλιπ- πος ἔφη τῷ Ναθαναήλ. "Ον έγραψεν Μωσής αν τῷ νόμῳ καὶ οἱ προφῆται, εὑρήκαμεν Ἰησοῦν υἱὸν Ἰωσὴφ τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ.» Εἶτα πρὸς ταῦτα ἐκεῖνος· • Εκ Ναζαρέθ δύναταί τι ἀγαθὸν εἶναι ; » Αμα γὰρ ἀκήκοεν τὴν Ναζαρέθ, καὶ εἰς ἀρχὰς ἀνεπήδα τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνώσεώς τε καὶ ἀκριβείας. Ταύτην είναι φαμεν τὴν καλλονήν Ἰακώβ. Οἱ γὰρ οὕτω διατεθέν- τες, καθ' ἃ καὶ αὐτὸς ὁ Ναθαναὴλ ὁ ἀληθῶς Ισραη- λίτης, καὶ ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἦν, εἰκότως ἂν λέγοιντο καλλονὴ τοῦ Ἰακώβ, καὶ δὴ καὶ ἠγαπῆσθαι παρὰ ἁγίοις μυσταγωγοίς. ▸ Θεοῦ, οἱ δὴ καὶ ὁμοῦ τούτοις ὑπετάχθησαν τοῖς Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, κ. τ. λ. ρανοῖς ἁγίων ἀγγέλων τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ μίαν ὥσπερ ἀρμοσαμένους τὴν λύραν, εὕρυθμόν τε καὶ εἴηχον ἀνακρούειν μέλος, χαίροντας ὅτι τὴν καθ' ἡμᾶς πληρώσεις οἰκονομίαν ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐ ρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν, ἀπαρχή τις ὥσπερ άνθρω πότητος γεγονώς ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· καὶ τοῦτο γὰρ ἐν Χριστῷ πεπλουτήκαμεν. Ψάλατε δή οὖν, φησί, καὶ ἔτι ψάλατε, καὶ ἀκατάληκτον ποιεῖσθε τὴν ὑμνῳδίαν. Ανέβη γὰρ ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, καὶ ὁ Κύριος ἐν φωνή σάλπιγγος, οὐχ έτερος ὧν ὁ Θεός, καὶ ἕτερος Κύριος, ἀλλ' εἷς τε καὶ ὁ αὐτός· ἔψεται γὰρ πάντως τῷ εἶναι Θεὸν ἡ τῆς κυριότητος δόξα, καθάπερ ἀμέλει και τῷ κατὰ φύσιν ὄντι Κυρίῳ, τὸ εἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἀλαλαγμοῦ ποιεῖται μνή- μην καὶ σάλπιγγος φωνῆς, εἰς ἐννοίας ἄνιμεν τοιαύ τας οἱ τὰ Χριστοῦ φρονοῦντες καὶ λέγοντες. Αν ἔδη μὲν γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν, ἀλλ᾽ ἦν τοῖς ἐν οὐ ρανῷ πνεύμασιν θέαμα ξένον θεοπρεπεί δόξῃ δια πρέπων ἄνθρωπος, καὶ ἐν ὑπεροχαῖς ὁρώμενος ταῖς ἐπέκεινα λόγου. Ην οὖν ἀναγκαῖον μυσταγωγεῖσθαι παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος τὰς ἄνω δυνάμεις, ὅτι Θεὸς ὧν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Ταύτητοι καὶ προσέταττεν αὐτοῖς αἴρειν τε τὰς ἄνω πύλας, καὶ μὴν τὸ εἰδέναι σαφῶς, τὸν ἐν εἴδει τῷ καθ' ἡμᾶς ἀναφοιτῶντα Θεὸν εἰς τὴν αὐτῷ καὶ μόνῳ πρέπουσαν καὶ οὐσιωδῶς ἐνυπάρχουσαν δόξαν. Εφασκε γάρ, ὅτι ο Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ο Ερομένων δὲ τῶν ἄνω Αφρο οι οι ΧΧΙΙΙ, 7. i IN PSALMUM.XLVI. A capta ut sit funicuius ejus et sors. Allo quoque modo intelliges; nempe quod prater ethnicorum multitudinem, ipsum quoque suppositum pedibus habent Jacobum, sive Jacobi posteros : ham etiamsi haud universus credidit Jacob, at certe decora spe- cies ex universo populo id consilium est secuta, ut de reliqua parte æstimes. Nam consentaneum reputare sapientiores de ecstu Israelis credidiese Christo, [ex lege et prophetis ejus mysterium intel- ligentes, et etiam e verbis simul et miraculis Chris σtij. Corte Philippas Nathanaelt aiebat : Quem scripsit Moyses in legs ac prophetæ, invenimus Jesum, Josephi alium, a Nazareth ". Cul respon dit ille: A Nazareth potest boni esse aliquid * ? › Simul ac enim Nazareth audivit, ad caput recurrit B accuratæ notionis quam de Christo conceperat. Hane esse dicimus decoram Jacobi speciem. Nam qui ita animo sunt comparati, sicuti ipse Nathanae rerus Israelita, in quo dolus non erat *, jure meritoque dici queunt species Jacobi decora, et a Deo amari, qui simul cumn ethnicis subjecerunt semet sapclis magistris. tube. Psallite Deo nostro, etc. Vers. 6, 7. Ascendit Deus in jubilo, Dominus in vers Demonstrant chorum agere cum cœlestibus san, ctis angelis terrestres incolas, atque unam veluti c temperantes lyram, harmonicum jucundumque mer los pangere, lastabundos quia, completo apud nos dispensationis opere, ad Deum Patrem in eclos Christus ascendit, primitiæ veluti renovati ad im- mortalitatem humani generis : namque id in Chri sto adepti sumus. Psallite erge, inquit, et iterum peallite, et perpetuam dicite hymnodian. [Ascen- dit enim Deus in jubilo, et Deminus in voce.tube;] non est alius Deus, et alius Dominus, sed unus idemque ; consectanea est enim deitati gloria domi- nationis; sicuti consectaneum est ut qui suapte natura est Dominus, idem sit Deus. Quoniam vero fubilationis fit mentio et vocalis buccinae, par est nos ita cogitare qui res Christi meditamur et loquimur. Ascendit quidem in coelos nunc, ut appareat ante faciem Dei pro nobis er ; sed erat in caelo peregri num spectaculum, digna Deo gloria ornatus homo, et præter omnem exspectationem sublimatus. Ne- cesse igitur fuit a sancto Spiritu edoceri supernas potentias, nempe eum, qui erat natura propria Deus, factum esse hominem, Dei, inquam, Verbum. Pro- pterea illis quoque mandavit ut supernas portas at- tollerent, manifesteque cognoscerent eum cum nostra forma reverti Deum ad convenientem sibi uni suæque substantiæ inherentem gloriam. Aiebat enim : • Attollite portas, principes, vestras, et ele vamini, portæ æternales, et introibit rex gloriæ ". Interrogantibus autem supernis spiritibus vel etiam dubitantibus, quia non satis scirent quisnam esset D Joan. 1, 45. ** Ibid. 46. * Ibid. 47. Hebr. 1x, 24. Peal. (11. 252 1) Συγχορευτάς ἀποφαίνουσιν τῶν ἐν οὐ
Εἰ δὲ δή τις λέγοι χρῆναι μαθεῖν τοὺς ἐξ ἐθνῶν καλουμένους τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ, τουτέστιν τὴν ὁρωμένην κτίσιν, πολὺ λίαν ἔχουσαν τὸ ἀξιοθαύμαστον καὶ τερατουργίας οὐ μακρὰν, ὥστε εἰδέναι σύμπαντας ὅτι τῶν ὅλων ἐστὶ δημιουργὸς, οὐκ ἂν ἁμάρτοι τοῦ πρέποντος. ΨΑΛΜΟΣ Μ. «Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορέ.» (α φ. 260 β, β φ. 178, κ φ. 92, ι φ. 250 β, λ φ. 124) Διακονοῦσί τινες τοῖς υἱοῖς Κορὲ ἱεροψάλται πάντως που, οἳ δὴ καὶ ἀναφέρουσιν τὴν λιτήν. Ἐπιγέγραπται γοῦν ὑπὲρ τῶν υἱῶν Κορὲ, οὐχ ὡς ὑπέρ γε πάντως ἐκείνων γενομένης τῆς ᾠδῆς, ἀλλ’ ὡς δι’ αὐτῶν ὑπηρετεῖν τεταγμένων τῇ ἀναφορᾷ τῆς ᾠδῆς. Ἔστι δὲ τῶν ἁγίων ἀποστόλων τὸ πρόσωπον, ὡς ἤδη κεκελευσμένων μαθητεῦσαι μὲν πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίσαι τε αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος.
εξώσθη τοῦ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ. Σεσαγήνευται δὲ διὰ πίστεως τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, καὶ ἀνεκομίσθη παρά Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι σχοίνισμα τε καὶ κλῆρος αὐτοῦ. Καὶ καθ' ἕτερον δε τρόπον νοήσεις, ὅτι πρὸς τῇ τῶν ἐθνῶν πληθύς, καὶ αὐτὸν ἐσχήκασιν ὑπὸ πόδας τὸν Ἰακώβ, ήτοι τοὺς ἐξ αἵματος Ἰακώβ· εἰ γὰρ καὶ μὴ ἅπας πεπίστευχεν Ἰακὼς, ἀλλ᾽ οὖν ἡ καλλονή παν τὸς τοῦ λαοῦ δεδραμηκεν εἰς τοῦτο, ἵνα νοῦς τὸ κα τάλειμμα. Εννοεῖν γὰρ ἀκόλουθον, ότι τῆς Ἰον δαίων ἀγέλης οι συνετώτεροι πεπιστεύκασιν εἰς Χριστίν, ἔκ τε νόμου καὶ προφητῶν τὸ περὶ αὐτοῦ συνέντες μυστήριον, καὶ δι' ὧν ἔφη τὸ ὁμοῦ καὶ το θαυματούργησεν ὁ Χριστός. Καὶ γοῦν ὁ μὲν Φίλιπ- πος ἔφη τῷ Ναθαναήλ. "Ον έγραψεν Μωσής αν τῷ νόμῳ καὶ οἱ προφῆται, εὑρήκαμεν Ἰησοῦν υἱὸν Ἰωσὴφ τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ.» Εἶτα πρὸς ταῦτα ἐκεῖνος· • Εκ Ναζαρέθ δύναταί τι ἀγαθὸν εἶναι ; » Αμα γὰρ ἀκήκοεν τὴν Ναζαρέθ, καὶ εἰς ἀρχὰς ἀνεπήδα τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνώσεώς τε καὶ ἀκριβείας. Ταύτην είναι φαμεν τὴν καλλονήν Ἰακώβ. Οἱ γὰρ οὕτω διατεθέν- τες, καθ' ἃ καὶ αὐτὸς ὁ Ναθαναὴλ ὁ ἀληθῶς Ισραη- λίτης, καὶ ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἦν, εἰκότως ἂν λέγοιντο καλλονὴ τοῦ Ἰακώβ, καὶ δὴ καὶ ἠγαπῆσθαι παρὰ ἁγίοις μυσταγωγοίς. ▸ Θεοῦ, οἱ δὴ καὶ ὁμοῦ τούτοις ὑπετάχθησαν τοῖς Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, κ. τ. λ. ρανοῖς ἁγίων ἀγγέλων τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ μίαν ὥσπερ ἀρμοσαμένους τὴν λύραν, εὕρυθμόν τε καὶ εἴηχον ἀνακρούειν μέλος, χαίροντας ὅτι τὴν καθ' ἡμᾶς πληρώσεις οἰκονομίαν ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐ ρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν, ἀπαρχή τις ὥσπερ άνθρω πότητος γεγονώς ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· καὶ τοῦτο γὰρ ἐν Χριστῷ πεπλουτήκαμεν. Ψάλατε δή οὖν, φησί, καὶ ἔτι ψάλατε, καὶ ἀκατάληκτον ποιεῖσθε τὴν ὑμνῳδίαν. Ανέβη γὰρ ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, καὶ ὁ Κύριος ἐν φωνή σάλπιγγος, οὐχ έτερος ὧν ὁ Θεός, καὶ ἕτερος Κύριος, ἀλλ' εἷς τε καὶ ὁ αὐτός· ἔψεται γὰρ πάντως τῷ εἶναι Θεὸν ἡ τῆς κυριότητος δόξα, καθάπερ ἀμέλει και τῷ κατὰ φύσιν ὄντι Κυρίῳ, τὸ εἶναι Θεόν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἀλαλαγμοῦ ποιεῖται μνή- μην καὶ σάλπιγγος φωνῆς, εἰς ἐννοίας ἄνιμεν τοιαύ τας οἱ τὰ Χριστοῦ φρονοῦντες καὶ λέγοντες. Αν ἔδη μὲν γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν, ἀλλ᾽ ἦν τοῖς ἐν οὐ ρανῷ πνεύμασιν θέαμα ξένον θεοπρεπεί δόξῃ δια πρέπων ἄνθρωπος, καὶ ἐν ὑπεροχαῖς ὁρώμενος ταῖς ἐπέκεινα λόγου. Ην οὖν ἀναγκαῖον μυσταγωγεῖσθαι παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος τὰς ἄνω δυνάμεις, ὅτι Θεὸς ὧν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Ταύτητοι καὶ προσέταττεν αὐτοῖς αἴρειν τε τὰς ἄνω πύλας, καὶ μὴν τὸ εἰδέναι σαφῶς, τὸν ἐν εἴδει τῷ καθ' ἡμᾶς ἀναφοιτῶντα Θεὸν εἰς τὴν αὐτῷ καὶ μόνῳ πρέπουσαν καὶ οὐσιωδῶς ἐνυπάρχουσαν δόξαν. Εφασκε γάρ, ὅτι ο Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ο Ερομένων δὲ τῶν ἄνω Αφρο οι οι ΧΧΙΙΙ, 7. i IN PSALMUM.XLVI. A capta ut sit funicuius ejus et sors. Allo quoque modo intelliges; nempe quod prater ethnicorum multitudinem, ipsum quoque suppositum pedibus habent Jacobum, sive Jacobi posteros : ham etiamsi haud universus credidit Jacob, at certe decora spe- cies ex universo populo id consilium est secuta, ut de reliqua parte æstimes. Nam consentaneum reputare sapientiores de ecstu Israelis credidiese Christo, [ex lege et prophetis ejus mysterium intel- ligentes, et etiam e verbis simul et miraculis Chris σtij. Corte Philippas Nathanaelt aiebat : Quem scripsit Moyses in legs ac prophetæ, invenimus Jesum, Josephi alium, a Nazareth ". Cul respon dit ille: A Nazareth potest boni esse aliquid * ? › Simul ac enim Nazareth audivit, ad caput recurrit B accuratæ notionis quam de Christo conceperat. Hane esse dicimus decoram Jacobi speciem. Nam qui ita animo sunt comparati, sicuti ipse Nathanae rerus Israelita, in quo dolus non erat *, jure meritoque dici queunt species Jacobi decora, et a Deo amari, qui simul cumn ethnicis subjecerunt semet sapclis magistris. tube. Psallite Deo nostro, etc. Vers. 6, 7. Ascendit Deus in jubilo, Dominus in vers Demonstrant chorum agere cum cœlestibus san, ctis angelis terrestres incolas, atque unam veluti c temperantes lyram, harmonicum jucundumque mer los pangere, lastabundos quia, completo apud nos dispensationis opere, ad Deum Patrem in eclos Christus ascendit, primitiæ veluti renovati ad im- mortalitatem humani generis : namque id in Chri sto adepti sumus. Psallite erge, inquit, et iterum peallite, et perpetuam dicite hymnodian. [Ascen- dit enim Deus in jubilo, et Deminus in voce.tube;] non est alius Deus, et alius Dominus, sed unus idemque ; consectanea est enim deitati gloria domi- nationis; sicuti consectaneum est ut qui suapte natura est Dominus, idem sit Deus. Quoniam vero fubilationis fit mentio et vocalis buccinae, par est nos ita cogitare qui res Christi meditamur et loquimur. Ascendit quidem in coelos nunc, ut appareat ante faciem Dei pro nobis er ; sed erat in caelo peregri num spectaculum, digna Deo gloria ornatus homo, et præter omnem exspectationem sublimatus. Ne- cesse igitur fuit a sancto Spiritu edoceri supernas potentias, nempe eum, qui erat natura propria Deus, factum esse hominem, Dei, inquam, Verbum. Pro- pterea illis quoque mandavit ut supernas portas at- tollerent, manifesteque cognoscerent eum cum nostra forma reverti Deum ad convenientem sibi uni suæque substantiæ inherentem gloriam. Aiebat enim : • Attollite portas, principes, vestras, et ele vamini, portæ æternales, et introibit rex gloriæ ". Interrogantibus autem supernis spiritibus vel etiam dubitantibus, quia non satis scirent quisnam esset D Joan. 1, 45. ** Ibid. 46. * Ibid. 47. Hebr. 1x, 24. Peal. (11. 252 1) Συγχορευτάς ἀποφαίνουσιν τῶν ἐν οὐ
PG 69:1055Ἐπειδὴ δὲ πλείστων ὅσων αὐτοῖς καὶ μεγάλων ἀγαθῶν προμνήστρια γέγονεν ἡ πίστις (κέκληνται γὰρ δι’ αὐτῆς εἰς υἱοθεσίαν Θεοῦ, εἰς μέθεξιν τοῦ ἁγίου Πνεύματος θείας τε φύσεως γεγόνασι κοινωνοὶ, καὶ τὴν τῶν ἐξ οὐρανοῦ χαρισμάτων πεπλουτήκασι χάριν, καὶ τῆς τῶν ἁγίων ἐλπίδος γεγόνασι κοινωνοὶ), ταύτῃ τοι καὶ μάλα εἰκότως πανηγυρίζειν αὐτοῖς ἐπιτάττουσι λέγοντες· «Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ.» (ι φ. 251, λ φ. 124) Τὸ δ’ αἴτιον τῆς πανηγύρεως, ὅτι τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἐγνώσθη Χριστὸς τοῦτο ὑπάρχων, ὅπερ ἐστὶ κατὰ ἀλήθειαν, βασιλεὺς δηλονότι καὶ Θεὸς ὕψιστός τε καὶ φοβερός· βασιλεὺς δὲ τῶν ἐθνῶν οὐκ ἀρχὴν ἕχων καὶ τῆς βασιλείας, ὅτε κεκράτηκεν αὐτῶν, ἀλλ’ ὅτι Κύριος ὢν τῶν ὅλων καὶ βασιλεὺς ὡς Θεὸς, ὑπὸ σκῆπτρα τέθεικε τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας καὶ αὐτὰ, τῆς τῶν πάλαι κρατούντων πλεονεξίας ἐξελών.(α φ. 261) Ἐπινίκιος ᾠδή ἐστιν ὁ ψαλμός. Ὡς οὗν πεπτωκυιῶν τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων, ᾄδειν τὰ ἔθνη παρακελεύεται. Ἀλαλάξουσι δὲ ὡς νικήσαντες ἐν Χριστῷ. «Ὑπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν.
Α πνευμάτων ἢ καὶ ἐνδοιαζόντων ὑπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι σαφῶς τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Εμέν θανον ὅτι Κύριος ἦν τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος & νατὸς ἐν πολέμῳ. Γράφει δὲ καὶ ὁ πάνσοφος Παύλος • Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίας ή πολυποίκιλος τοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ, ο Επιδάσκων το τοίνυν ἀλαλάζειν αὐτῷ καὶ δυνάμεις αι νοηταί, καὶ οἷά τινος σάλπιγγος ήχὴ διαπρύσιος ἡ διὰ τοῦ Πν ματος ἀποκάλυψις ἐν αὐταῖς ἦν, το βαθὺ τῆς ἐναν θρωπήσεως μυστήριον εκκαλύπτουσα. Ην οὖν ἀναγ καῖον τοῖς ἄνω πνεύμασιν συναλαλάζειν τοὺς σεσω σμένους, ψάλλειν τε διηνεκώς, καὶ ἀκατεύνεστιν αὐτῷ προσάγειν τὴν ὑμνῳδίαν. Πλὴν τὸ ἀνέβη με γοντες, διδάσκουσιν ὅτι κατέβη. Συνιεὶς γὰρ οὕτως καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησι· « Τὸ δὲ ᾿Ανέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώ τερα μέρη τῆς γῆς; Καὶ πάλιν' Ο καταβάς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, ἵνα πλη ρώσῃ τὰ πάντα. Οτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετώς. (Β Οὐκ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας Θεός τε καὶ βασιλεὺς ὑπάρχων ὁ Υἱός γνωρίζεται, ἀλλὰ γὰρ ἤδη καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Υποδεδράμημα γὰρ τῆς ὑπ' αὐτῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν ἡ πολλὴ καὶ αμέτρητος τῶν ἐθνῶν πληθὺς τῶν ἀνὰ πᾶσαν ὄντων τὴν ὑπ' οὐρανόν. Ψάλατε δὴ οὖν συνετῶς, τουτέστιν αγιοπρεπεί συνέσει χρώμενοι, καὶ συνιέντες ὀρθῶς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· νοῦ γὰρ καὶ καρδίας δεῖται σοφῆς. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης φησιν ο Τις σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα ; καὶ συνετός, καὶ ἐπι γνώσεται αὐτά; ν οἶμαι δὲ δεῖν καθ' ἑτέραν ἔννοιαν τοῖς προκειμένους προσβαλεῖν. Τάλατε γὰρ δὴ καὶ δοξολογεῖτε· βεβασίλευπε γὰρ ὁ θεὸς συνετῶς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. Τὸ δὲ συνετώς, ἀντὶ τοῦ μετὰ σο φίας καὶ ἀπορρήτου τινὸς οἰκονομίας. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθῶς σοφίας ἔμπλεων τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Ο Θεός κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. (1 Θρόνον ὀνομάζει Θεοῦ τὸν οὐρανὸν ἢ θεόπνευστος Γραφή· καὶ οὐχ ἵνα τι νοῶμεν σωματ τικὸν (οὐ γὰρ ἐν τάξει τῇ καθ᾽ ἡμᾶς τὸ θεῖον ἀσών μα τον γὰρ καὶ ἀπερινόητον παντελῶς), διὰ δὲ τοῦ θρόνου τὴν βασιλείαν ἔθος ονομάζειν αὐτῇ. Ὅταν Ο οὖν θρόνον ἔχειν λέγηται τὸν οὐρανὸν, Ιστέον ότι τὴν κατὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀρχὴν διὰ τούτου νοεί σθαι πρέπει. Γεγόνασι δὲ θρόνος αὐτοῦ καὶ οἱ πιστεύ σαντες εἰς αὐτὸν, οἳ καὶ εἰσὶν ἅγιος, ἅτε δὲ καὶ ἀπένιψιν μὲν ἐσχηκότες τῶν ἡμαρτημένων, κατά κεχριμένοι δὲ τὰς καρδίας τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείᾳ καὶ χάριτι. Γεγόνασι δὲ οὕτω καὶ τῆς θείας φύσεως αὐτοῦ κοινωνοί. Ότι τοίνυν ἐπανεπαύσατο καὶ ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, χαίροντες οἱ πνευματοφόροι καὶ τοῦτό φασιν· ὅτι Κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ, τουτέστιν ἐπαναπαύεται τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, καὶ ἔστιν ἐν ἡμῖν, καθάπερ αμέλει καὶ ἐν τοῖς ἄνω πνεύμασιν. ” S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. iste rex gloria, dictum mos est, Dominum esse vir- tutum, Dominum fortem in bello. Scribit vero etiam sapientissimus Paulus : ‹ Ut nunc innotescat prin- cipatibus et potestatibus multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo . Monebantur itaque ut jubilarent potentiæ quoque intellectuales; et quasi buccinæ elarisomus clangor revelatio erat ad illos per Spi- ritum, profundum humanationis mysterium pate- faciens. Oportebat itaque una cum supernis spiri- tibus jubilare etiam servatos homines, et continen- ter psallere, et incessantem Christe hymnodiam extollere. Exterum dum ascendit aiunt, docent eum quoque descendisse. Nam ita intelligens sapientis simus quoque Paulus ait : « Quod autem Ascen- dit, quid est nisi quia et descendit primum B in inferiores partes terræ "?» Et rursus : • Qui descendit, ipse est et qui ascendit super cœlos, ut omnia impleret "., Vers. 8. Quia rex universæ terræ Deus, psallite sapienter. Non in Judæa tantummodo, tanquam Deus et rex, Filius cognoscitur, sed jam deinceps in orbe quo- que universo. Nam sub regni ejus jugum festinavit certatim grandis, imo innumerabilis gentium multi- tudo late per orbem dispersa. Psallite ergo sapien- ter, id est ea quae sanctos decet intelligentia, probe scientes Christi mysterium : que res mentem et cor sapiens requirit. Sic enim et Propheta dicit : • Quis sapiens, et intelliget heec ? et prudens, et hæc cognoscet **?, Existimo autem alium quoque propositis verbis sensum inesse. Pellite, inquit, et collaudate; regnavit enim Deus sapienter super omnes gentes. Nam sapienter dicitur pro, cum sa- pientia et arcana quadam dispensatione. Reapse- plenum sapientia est Christi mysterium. Vers. 9. Deus sedet super throno sancto suo. Thronum Dei coetum nominat inspirata Scriptura; non ut corporeum aliquid cogitemus, quippe quia non est in ordine nostrarum rerum Deus, sed in- corporeus et prorsus incomprehensibilis ; sed throni vocabulo regnum denotare solet prædicta Scriptura. Cum ergo cœlum dicitur throni instar habere Deus, scito oportere hinc intelligi sanctorum angelorum principatum. Sunt etiam ii thronus Dei qui cre- dunt in ipsum, qui pariter sancti sunt, utpote quo- rum eluta fuere peccata et uncta corda sancti Spi- ritus operatione et gratia. Denique et divinæ naturæ ita facti participes sunt. Quod ergo inter terrigenas quoque unigenitum Dei Verbum commoratum fue- rit, lætabundi affirmant inspirati viri dicentes, Se- dere illud super throno sancto suo, hoc est, requiem scere in familiaribus suis, scilicet æque nobiscum ac cum supernis spiritibus diversari. Quod si quis malit existimare, vocabulo throni, stabilitatem fir- ”Ephes. m, 10. ”Ephes. I♥, 9. C D f. 180, 11. b) f. 1) ibid. 10. ** Psal. cvt, 43.
Ἐξελέξατο ἡμῖν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ, τὴν καλλονὴν Ἰακὼβ ἣν ἠγάπησεν.» (β φ. 179, ε φ. 85, ι φ. 252, λ. φ. 124 β) Δοκεῖ γε μὴν ἑτέροις τὸ, «Ὑπέταξε λαοὺς ἡμῖν, καὶ ἔθνη ὑπὸ τοὺς πόδας ἡμῶν,» καὶ ἑτέρως χρῆναι νοεῖν· λαοὺς γὰρ δὴ καὶ ἔθνη τὰ ὑπὸ πόδας ἁγίων αὐτόν τε τὸν Σατανᾶν καὶ τὰς σὺν αὐτῷ πονηρὰς δυνάμεις εἶναί φασι. Περὶ ὧν ἔφη ὁ Χριστός· «Ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ.» Καταθαυμάζουσι δὲ καὶ τὴν τοῦ Σωτῆρος φιλοτιμίαν, ὅτι ψήφῳ δικαίᾳ Θεοῦ πάντα τὰ γέρα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, καὶ τὰ ἐκείνοις ἐπηγγελμένα παρὰ Θεοῦ, δέδοται μᾶλλον τοῖς ἐξ ἐθνῶν, ἅτε δὴ προσηκαμένοις τὴν πίστιν, καὶ ἐπεγνωκόσι τὸν εὐεργέτην. Καὶ γοῦν περὶ αὐτοῦ τοῦ θείου κηρύγματος εἴρηταί που πρὸς τοὺς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ παρὰ τῶν ἁγίων μυσταγωγῶν· «Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους ἑαυτοὺς κρίνετε τῆς αἰωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη· οὕτω γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ Κύριος.» Χαίρουσι τοίνυν ὡς λαβόντες παρὰ Χριστοῦ τὸ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ, καταλογισθῆναι δὲ ὥσπερ καὶ ἐν τῇ καλλονῇ Ἰακώβ.
Α πνευμάτων ἢ καὶ ἐνδοιαζόντων ὑπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι σαφῶς τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Εμέν θανον ὅτι Κύριος ἦν τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος & νατὸς ἐν πολέμῳ. Γράφει δὲ καὶ ὁ πάνσοφος Παύλος • Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίας ή πολυποίκιλος τοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ, ο Επιδάσκων το τοίνυν ἀλαλάζειν αὐτῷ καὶ δυνάμεις αι νοηταί, καὶ οἷά τινος σάλπιγγος ήχὴ διαπρύσιος ἡ διὰ τοῦ Πν ματος ἀποκάλυψις ἐν αὐταῖς ἦν, το βαθὺ τῆς ἐναν θρωπήσεως μυστήριον εκκαλύπτουσα. Ην οὖν ἀναγ καῖον τοῖς ἄνω πνεύμασιν συναλαλάζειν τοὺς σεσω σμένους, ψάλλειν τε διηνεκώς, καὶ ἀκατεύνεστιν αὐτῷ προσάγειν τὴν ὑμνῳδίαν. Πλὴν τὸ ἀνέβη με γοντες, διδάσκουσιν ὅτι κατέβη. Συνιεὶς γὰρ οὕτως καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησι· « Τὸ δὲ ᾿Ανέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώ τερα μέρη τῆς γῆς; Καὶ πάλιν' Ο καταβάς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, ἵνα πλη ρώσῃ τὰ πάντα. Οτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετώς. (Β Οὐκ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας Θεός τε καὶ βασιλεὺς ὑπάρχων ὁ Υἱός γνωρίζεται, ἀλλὰ γὰρ ἤδη καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Υποδεδράμημα γὰρ τῆς ὑπ' αὐτῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν ἡ πολλὴ καὶ αμέτρητος τῶν ἐθνῶν πληθὺς τῶν ἀνὰ πᾶσαν ὄντων τὴν ὑπ' οὐρανόν. Ψάλατε δὴ οὖν συνετῶς, τουτέστιν αγιοπρεπεί συνέσει χρώμενοι, καὶ συνιέντες ὀρθῶς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· νοῦ γὰρ καὶ καρδίας δεῖται σοφῆς. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης φησιν ο Τις σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα ; καὶ συνετός, καὶ ἐπι γνώσεται αὐτά; ν οἶμαι δὲ δεῖν καθ' ἑτέραν ἔννοιαν τοῖς προκειμένους προσβαλεῖν. Τάλατε γὰρ δὴ καὶ δοξολογεῖτε· βεβασίλευπε γὰρ ὁ θεὸς συνετῶς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. Τὸ δὲ συνετώς, ἀντὶ τοῦ μετὰ σο φίας καὶ ἀπορρήτου τινὸς οἰκονομίας. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθῶς σοφίας ἔμπλεων τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Ο Θεός κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. (1 Θρόνον ὀνομάζει Θεοῦ τὸν οὐρανὸν ἢ θεόπνευστος Γραφή· καὶ οὐχ ἵνα τι νοῶμεν σωματ τικὸν (οὐ γὰρ ἐν τάξει τῇ καθ᾽ ἡμᾶς τὸ θεῖον ἀσών μα τον γὰρ καὶ ἀπερινόητον παντελῶς), διὰ δὲ τοῦ θρόνου τὴν βασιλείαν ἔθος ονομάζειν αὐτῇ. Ὅταν Ο οὖν θρόνον ἔχειν λέγηται τὸν οὐρανὸν, Ιστέον ότι τὴν κατὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀρχὴν διὰ τούτου νοεί σθαι πρέπει. Γεγόνασι δὲ θρόνος αὐτοῦ καὶ οἱ πιστεύ σαντες εἰς αὐτὸν, οἳ καὶ εἰσὶν ἅγιος, ἅτε δὲ καὶ ἀπένιψιν μὲν ἐσχηκότες τῶν ἡμαρτημένων, κατά κεχριμένοι δὲ τὰς καρδίας τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείᾳ καὶ χάριτι. Γεγόνασι δὲ οὕτω καὶ τῆς θείας φύσεως αὐτοῦ κοινωνοί. Ότι τοίνυν ἐπανεπαύσατο καὶ ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, χαίροντες οἱ πνευματοφόροι καὶ τοῦτό φασιν· ὅτι Κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ, τουτέστιν ἐπαναπαύεται τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, καὶ ἔστιν ἐν ἡμῖν, καθάπερ αμέλει καὶ ἐν τοῖς ἄνω πνεύμασιν. ” S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. iste rex gloria, dictum mos est, Dominum esse vir- tutum, Dominum fortem in bello. Scribit vero etiam sapientissimus Paulus : ‹ Ut nunc innotescat prin- cipatibus et potestatibus multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo . Monebantur itaque ut jubilarent potentiæ quoque intellectuales; et quasi buccinæ elarisomus clangor revelatio erat ad illos per Spi- ritum, profundum humanationis mysterium pate- faciens. Oportebat itaque una cum supernis spiri- tibus jubilare etiam servatos homines, et continen- ter psallere, et incessantem Christe hymnodiam extollere. Exterum dum ascendit aiunt, docent eum quoque descendisse. Nam ita intelligens sapientis simus quoque Paulus ait : « Quod autem Ascen- dit, quid est nisi quia et descendit primum B in inferiores partes terræ "?» Et rursus : • Qui descendit, ipse est et qui ascendit super cœlos, ut omnia impleret "., Vers. 8. Quia rex universæ terræ Deus, psallite sapienter. Non in Judæa tantummodo, tanquam Deus et rex, Filius cognoscitur, sed jam deinceps in orbe quo- que universo. Nam sub regni ejus jugum festinavit certatim grandis, imo innumerabilis gentium multi- tudo late per orbem dispersa. Psallite ergo sapien- ter, id est ea quae sanctos decet intelligentia, probe scientes Christi mysterium : que res mentem et cor sapiens requirit. Sic enim et Propheta dicit : • Quis sapiens, et intelliget heec ? et prudens, et hæc cognoscet **?, Existimo autem alium quoque propositis verbis sensum inesse. Pellite, inquit, et collaudate; regnavit enim Deus sapienter super omnes gentes. Nam sapienter dicitur pro, cum sa- pientia et arcana quadam dispensatione. Reapse- plenum sapientia est Christi mysterium. Vers. 9. Deus sedet super throno sancto suo. Thronum Dei coetum nominat inspirata Scriptura; non ut corporeum aliquid cogitemus, quippe quia non est in ordine nostrarum rerum Deus, sed in- corporeus et prorsus incomprehensibilis ; sed throni vocabulo regnum denotare solet prædicta Scriptura. Cum ergo cœlum dicitur throni instar habere Deus, scito oportere hinc intelligi sanctorum angelorum principatum. Sunt etiam ii thronus Dei qui cre- dunt in ipsum, qui pariter sancti sunt, utpote quo- rum eluta fuere peccata et uncta corda sancti Spi- ritus operatione et gratia. Denique et divinæ naturæ ita facti participes sunt. Quod ergo inter terrigenas quoque unigenitum Dei Verbum commoratum fue- rit, lætabundi affirmant inspirati viri dicentes, Se- dere illud super throno sancto suo, hoc est, requiem scere in familiaribus suis, scilicet æque nobiscum ac cum supernis spiritibus diversari. Quod si quis malit existimare, vocabulo throni, stabilitatem fir- ”Ephes. m, 10. ”Ephes. I♥, 9. C D f. 180, 11. b) f. 1) ibid. 10. ** Psal. cvt, 43.
PG 69:1056Πάλαι μὲν γὰρ ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακὼβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ· ἐπειδὴ δὲ πεπαρῴνηκεν εἰς Χριστὸν, ἐξώσθη τοῦ εἶναι κλῆρος αὐτοῦ Σεσαγήνευται δὲ διὰ πίστεως τῶν ἐθνῶν ἡ πληθὺς, καὶ ἀνεκομίσθη παρὰ Θεοῦ εἰς τὸ εἶναι σχοίνισμά τε καὶ κλῆρος αὐτοῦ. Καὶ καθ’ ἕτερον δὲ τρόπον νοήσεις, ὅτι πρὸς τῇ τῶν ἐθνῶν πληθύϊ, καὶ αὐτὸν ἐσχήκασιν ὑπὸ πόδας τὸν Ἰακὼβ, ἤτοι τοὺς ἐξ αἵματος Ἰακώβ· εἰ γὰρ καὶ μὴ ἅπας πεπίστευκεν Ἰακὼβ, ἀλλ’ οὖν ἡ καλλονὴ παντὸς τοῦ λαοῦ δεδράμηκεν εἰς τοῦτο, ἵνα νοῇς τὸ κατάλειμμα. Ἐννοεῖν γὰρ ἀκόλουθον, ὅτι τῆς Ἰουδαίων ἀγέλης οἱ συνετώτεροι πεπιστεύκασιν εἰς Χριστὸν, ἔκ τε νόμου καὶ προφητῶν τὸ περὶ αὐτοῦ συνέντες μυστήριον, καὶ δι’ ὧν ἔφη τε ὁμοῦ καὶ τεθαυματούργηκεν ὁ Χριστός. Καὶ γοῦν ὁ μὲν Φίλιππος ἔφη τῷ Ναθαναήλ· «Ὃν ἔγραψεν Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ καὶ οἱ προφῆται, εὑρήκαμεν Ἰησοῦν υἱὸν Ἰωσὴφ τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ.» Εἶτα πρὸς ταῦτα ἐκεῖνος· «Ἐκ Ναζαρὲθ δύναταί τι ἀγαθὸν εἶναι;» Ἅμα γὰρ ἀκήκοεν τὴν Ναζαρὲθ, καὶ εἰς ἀρχὰς ἀνεπήδα τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνώσεώς τε καὶ ἀκριβείας. Ταύτην εἶναί φαμεν τὴν καλλονὴν Ἰακώβ.
Α πνευμάτων ἢ καὶ ἐνδοιαζόντων ὑπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι σαφῶς τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Εμέν θανον ὅτι Κύριος ἦν τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος & νατὸς ἐν πολέμῳ. Γράφει δὲ καὶ ὁ πάνσοφος Παύλος • Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίας ή πολυποίκιλος τοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ, ο Επιδάσκων το τοίνυν ἀλαλάζειν αὐτῷ καὶ δυνάμεις αι νοηταί, καὶ οἷά τινος σάλπιγγος ήχὴ διαπρύσιος ἡ διὰ τοῦ Πν ματος ἀποκάλυψις ἐν αὐταῖς ἦν, το βαθὺ τῆς ἐναν θρωπήσεως μυστήριον εκκαλύπτουσα. Ην οὖν ἀναγ καῖον τοῖς ἄνω πνεύμασιν συναλαλάζειν τοὺς σεσω σμένους, ψάλλειν τε διηνεκώς, καὶ ἀκατεύνεστιν αὐτῷ προσάγειν τὴν ὑμνῳδίαν. Πλὴν τὸ ἀνέβη με γοντες, διδάσκουσιν ὅτι κατέβη. Συνιεὶς γὰρ οὕτως καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησι· « Τὸ δὲ ᾿Ανέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώ τερα μέρη τῆς γῆς; Καὶ πάλιν' Ο καταβάς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, ἵνα πλη ρώσῃ τὰ πάντα. Οτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετώς. (Β Οὐκ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας Θεός τε καὶ βασιλεὺς ὑπάρχων ὁ Υἱός γνωρίζεται, ἀλλὰ γὰρ ἤδη καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Υποδεδράμημα γὰρ τῆς ὑπ' αὐτῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν ἡ πολλὴ καὶ αμέτρητος τῶν ἐθνῶν πληθὺς τῶν ἀνὰ πᾶσαν ὄντων τὴν ὑπ' οὐρανόν. Ψάλατε δὴ οὖν συνετῶς, τουτέστιν αγιοπρεπεί συνέσει χρώμενοι, καὶ συνιέντες ὀρθῶς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· νοῦ γὰρ καὶ καρδίας δεῖται σοφῆς. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης φησιν ο Τις σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα ; καὶ συνετός, καὶ ἐπι γνώσεται αὐτά; ν οἶμαι δὲ δεῖν καθ' ἑτέραν ἔννοιαν τοῖς προκειμένους προσβαλεῖν. Τάλατε γὰρ δὴ καὶ δοξολογεῖτε· βεβασίλευπε γὰρ ὁ θεὸς συνετῶς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. Τὸ δὲ συνετώς, ἀντὶ τοῦ μετὰ σο φίας καὶ ἀπορρήτου τινὸς οἰκονομίας. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθῶς σοφίας ἔμπλεων τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Ο Θεός κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. (1 Θρόνον ὀνομάζει Θεοῦ τὸν οὐρανὸν ἢ θεόπνευστος Γραφή· καὶ οὐχ ἵνα τι νοῶμεν σωματ τικὸν (οὐ γὰρ ἐν τάξει τῇ καθ᾽ ἡμᾶς τὸ θεῖον ἀσών μα τον γὰρ καὶ ἀπερινόητον παντελῶς), διὰ δὲ τοῦ θρόνου τὴν βασιλείαν ἔθος ονομάζειν αὐτῇ. Ὅταν Ο οὖν θρόνον ἔχειν λέγηται τὸν οὐρανὸν, Ιστέον ότι τὴν κατὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀρχὴν διὰ τούτου νοεί σθαι πρέπει. Γεγόνασι δὲ θρόνος αὐτοῦ καὶ οἱ πιστεύ σαντες εἰς αὐτὸν, οἳ καὶ εἰσὶν ἅγιος, ἅτε δὲ καὶ ἀπένιψιν μὲν ἐσχηκότες τῶν ἡμαρτημένων, κατά κεχριμένοι δὲ τὰς καρδίας τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείᾳ καὶ χάριτι. Γεγόνασι δὲ οὕτω καὶ τῆς θείας φύσεως αὐτοῦ κοινωνοί. Ότι τοίνυν ἐπανεπαύσατο καὶ ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, χαίροντες οἱ πνευματοφόροι καὶ τοῦτό φασιν· ὅτι Κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ, τουτέστιν ἐπαναπαύεται τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, καὶ ἔστιν ἐν ἡμῖν, καθάπερ αμέλει καὶ ἐν τοῖς ἄνω πνεύμασιν. ” S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. iste rex gloria, dictum mos est, Dominum esse vir- tutum, Dominum fortem in bello. Scribit vero etiam sapientissimus Paulus : ‹ Ut nunc innotescat prin- cipatibus et potestatibus multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo . Monebantur itaque ut jubilarent potentiæ quoque intellectuales; et quasi buccinæ elarisomus clangor revelatio erat ad illos per Spi- ritum, profundum humanationis mysterium pate- faciens. Oportebat itaque una cum supernis spiri- tibus jubilare etiam servatos homines, et continen- ter psallere, et incessantem Christe hymnodiam extollere. Exterum dum ascendit aiunt, docent eum quoque descendisse. Nam ita intelligens sapientis simus quoque Paulus ait : « Quod autem Ascen- dit, quid est nisi quia et descendit primum B in inferiores partes terræ "?» Et rursus : • Qui descendit, ipse est et qui ascendit super cœlos, ut omnia impleret "., Vers. 8. Quia rex universæ terræ Deus, psallite sapienter. Non in Judæa tantummodo, tanquam Deus et rex, Filius cognoscitur, sed jam deinceps in orbe quo- que universo. Nam sub regni ejus jugum festinavit certatim grandis, imo innumerabilis gentium multi- tudo late per orbem dispersa. Psallite ergo sapien- ter, id est ea quae sanctos decet intelligentia, probe scientes Christi mysterium : que res mentem et cor sapiens requirit. Sic enim et Propheta dicit : • Quis sapiens, et intelliget heec ? et prudens, et hæc cognoscet **?, Existimo autem alium quoque propositis verbis sensum inesse. Pellite, inquit, et collaudate; regnavit enim Deus sapienter super omnes gentes. Nam sapienter dicitur pro, cum sa- pientia et arcana quadam dispensatione. Reapse- plenum sapientia est Christi mysterium. Vers. 9. Deus sedet super throno sancto suo. Thronum Dei coetum nominat inspirata Scriptura; non ut corporeum aliquid cogitemus, quippe quia non est in ordine nostrarum rerum Deus, sed in- corporeus et prorsus incomprehensibilis ; sed throni vocabulo regnum denotare solet prædicta Scriptura. Cum ergo cœlum dicitur throni instar habere Deus, scito oportere hinc intelligi sanctorum angelorum principatum. Sunt etiam ii thronus Dei qui cre- dunt in ipsum, qui pariter sancti sunt, utpote quo- rum eluta fuere peccata et uncta corda sancti Spi- ritus operatione et gratia. Denique et divinæ naturæ ita facti participes sunt. Quod ergo inter terrigenas quoque unigenitum Dei Verbum commoratum fue- rit, lætabundi affirmant inspirati viri dicentes, Se- dere illud super throno sancto suo, hoc est, requiem scere in familiaribus suis, scilicet æque nobiscum ac cum supernis spiritibus diversari. Quod si quis malit existimare, vocabulo throni, stabilitatem fir- ”Ephes. m, 10. ”Ephes. I♥, 9. C D f. 180, 11. b) f. 1) ibid. 10. ** Psal. cvt, 43.
Οἱ γὰρ οὕτω διατεθέντες, καθ’ ἃ καὶ αὐτὸς ὁ Ναθαναὴλ ὁ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, καὶ ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἦν, εἰκότως ἂν λέγοιντο καλλονὴ τοῦ Ἰακὼβ, καὶ δὴ καὶ ἠγαπῆσθαι παρὰ Θεοῦ, οἳ δὴ καὶ ὁμοῦ τούτοις ὑπετάχθησαν τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς. «Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος. Ψάλατε τῷ Θεῷ ἡμῶν, κ.τ.λ.» (ι φ. 252 β) Συγχορευτὰς ἀποφαίνουσιν τῶν ἐν οὐρανοῖς ἁγίων ἀγγέλων τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ μίαν ὥσπερ ἁρμοσαμένους τὴν λύραν, εὔρυθμόν τε καὶ εὔηχον ἀνακρούειν μέλος, χαίροντας ὅτι τὴν καθ’ ἡμᾶς πληρώσας οἰκονομίαν ἀνέβη πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν, ἀπαρχή τις ὥσπερ ἀνθρωπότητος γεγονὼς ἀνανεωθείσης εἰς ἀφθαρσίαν· καὶ τοῦτο γὰρ ἐν Χριστῷ πεπλουτήκαμεν. Ψάλατε δὴ οὖν, φησὶ, καὶ ἔτι ψάλατε, καὶ ἀκατάληκτον ποιεῖσθε τὴν ὑμνῳδίαν. Ἀνέβη γὰρ ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, καὶ ὁ Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος, οὐχ ἕτερος ὢν ὁ Θεὸς, καὶ ἕτερος Κύριος, ἀλλ’ εἷς τε καὶ ὁ αὐτός· ἕψεται γὰρ πάντως τῷ εἶναι Θεὸν ἡ τῆς κυριότητος δόξα, καθάπερ ἀμέλει καὶ τῷ κατὰ φύσιν ὄντι Κυρίῳ, τὸ εἶναι Θεόν.
Α πνευμάτων ἢ καὶ ἐνδοιαζόντων ὑπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι σαφῶς τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης. Εμέν θανον ὅτι Κύριος ἦν τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος & νατὸς ἐν πολέμῳ. Γράφει δὲ καὶ ὁ πάνσοφος Παύλος • Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίας ή πολυποίκιλος τοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἣν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ, ο Επιδάσκων το τοίνυν ἀλαλάζειν αὐτῷ καὶ δυνάμεις αι νοηταί, καὶ οἷά τινος σάλπιγγος ήχὴ διαπρύσιος ἡ διὰ τοῦ Πν ματος ἀποκάλυψις ἐν αὐταῖς ἦν, το βαθὺ τῆς ἐναν θρωπήσεως μυστήριον εκκαλύπτουσα. Ην οὖν ἀναγ καῖον τοῖς ἄνω πνεύμασιν συναλαλάζειν τοὺς σεσω σμένους, ψάλλειν τε διηνεκώς, καὶ ἀκατεύνεστιν αὐτῷ προσάγειν τὴν ὑμνῳδίαν. Πλὴν τὸ ἀνέβη με γοντες, διδάσκουσιν ὅτι κατέβη. Συνιεὶς γὰρ οὕτως καὶ ὁ πάνσοφος Παυλός φησι· « Τὸ δὲ ᾿Ανέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώ τερα μέρη τῆς γῆς; Καὶ πάλιν' Ο καταβάς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναδὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, ἵνα πλη ρώσῃ τὰ πάντα. Οτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετώς. (Β Οὐκ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας Θεός τε καὶ βασιλεὺς ὑπάρχων ὁ Υἱός γνωρίζεται, ἀλλὰ γὰρ ἤδη καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Υποδεδράμημα γὰρ τῆς ὑπ' αὐτῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν ἡ πολλὴ καὶ αμέτρητος τῶν ἐθνῶν πληθὺς τῶν ἀνὰ πᾶσαν ὄντων τὴν ὑπ' οὐρανόν. Ψάλατε δὴ οὖν συνετῶς, τουτέστιν αγιοπρεπεί συνέσει χρώμενοι, καὶ συνιέντες ὀρθῶς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· νοῦ γὰρ καὶ καρδίας δεῖται σοφῆς. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης φησιν ο Τις σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα ; καὶ συνετός, καὶ ἐπι γνώσεται αὐτά; ν οἶμαι δὲ δεῖν καθ' ἑτέραν ἔννοιαν τοῖς προκειμένους προσβαλεῖν. Τάλατε γὰρ δὴ καὶ δοξολογεῖτε· βεβασίλευπε γὰρ ὁ θεὸς συνετῶς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. Τὸ δὲ συνετώς, ἀντὶ τοῦ μετὰ σο φίας καὶ ἀπορρήτου τινὸς οἰκονομίας. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθῶς σοφίας ἔμπλεων τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Ο Θεός κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. (1 Θρόνον ὀνομάζει Θεοῦ τὸν οὐρανὸν ἢ θεόπνευστος Γραφή· καὶ οὐχ ἵνα τι νοῶμεν σωματ τικὸν (οὐ γὰρ ἐν τάξει τῇ καθ᾽ ἡμᾶς τὸ θεῖον ἀσών μα τον γὰρ καὶ ἀπερινόητον παντελῶς), διὰ δὲ τοῦ θρόνου τὴν βασιλείαν ἔθος ονομάζειν αὐτῇ. Ὅταν Ο οὖν θρόνον ἔχειν λέγηται τὸν οὐρανὸν, Ιστέον ότι τὴν κατὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀρχὴν διὰ τούτου νοεί σθαι πρέπει. Γεγόνασι δὲ θρόνος αὐτοῦ καὶ οἱ πιστεύ σαντες εἰς αὐτὸν, οἳ καὶ εἰσὶν ἅγιος, ἅτε δὲ καὶ ἀπένιψιν μὲν ἐσχηκότες τῶν ἡμαρτημένων, κατά κεχριμένοι δὲ τὰς καρδίας τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείᾳ καὶ χάριτι. Γεγόνασι δὲ οὕτω καὶ τῆς θείας φύσεως αὐτοῦ κοινωνοί. Ότι τοίνυν ἐπανεπαύσατο καὶ ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ μονογενῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, χαίροντες οἱ πνευματοφόροι καὶ τοῦτό φασιν· ὅτι Κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ, τουτέστιν ἐπαναπαύεται τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, καὶ ἔστιν ἐν ἡμῖν, καθάπερ αμέλει καὶ ἐν τοῖς ἄνω πνεύμασιν. ” S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. iste rex gloria, dictum mos est, Dominum esse vir- tutum, Dominum fortem in bello. Scribit vero etiam sapientissimus Paulus : ‹ Ut nunc innotescat prin- cipatibus et potestatibus multiformis sapientia Dei, secundum præfinitionem sæculorum, quam fecit in Christo . Monebantur itaque ut jubilarent potentiæ quoque intellectuales; et quasi buccinæ elarisomus clangor revelatio erat ad illos per Spi- ritum, profundum humanationis mysterium pate- faciens. Oportebat itaque una cum supernis spiri- tibus jubilare etiam servatos homines, et continen- ter psallere, et incessantem Christe hymnodiam extollere. Exterum dum ascendit aiunt, docent eum quoque descendisse. Nam ita intelligens sapientis simus quoque Paulus ait : « Quod autem Ascen- dit, quid est nisi quia et descendit primum B in inferiores partes terræ "?» Et rursus : • Qui descendit, ipse est et qui ascendit super cœlos, ut omnia impleret "., Vers. 8. Quia rex universæ terræ Deus, psallite sapienter. Non in Judæa tantummodo, tanquam Deus et rex, Filius cognoscitur, sed jam deinceps in orbe quo- que universo. Nam sub regni ejus jugum festinavit certatim grandis, imo innumerabilis gentium multi- tudo late per orbem dispersa. Psallite ergo sapien- ter, id est ea quae sanctos decet intelligentia, probe scientes Christi mysterium : que res mentem et cor sapiens requirit. Sic enim et Propheta dicit : • Quis sapiens, et intelliget heec ? et prudens, et hæc cognoscet **?, Existimo autem alium quoque propositis verbis sensum inesse. Pellite, inquit, et collaudate; regnavit enim Deus sapienter super omnes gentes. Nam sapienter dicitur pro, cum sa- pientia et arcana quadam dispensatione. Reapse- plenum sapientia est Christi mysterium. Vers. 9. Deus sedet super throno sancto suo. Thronum Dei coetum nominat inspirata Scriptura; non ut corporeum aliquid cogitemus, quippe quia non est in ordine nostrarum rerum Deus, sed in- corporeus et prorsus incomprehensibilis ; sed throni vocabulo regnum denotare solet prædicta Scriptura. Cum ergo cœlum dicitur throni instar habere Deus, scito oportere hinc intelligi sanctorum angelorum principatum. Sunt etiam ii thronus Dei qui cre- dunt in ipsum, qui pariter sancti sunt, utpote quo- rum eluta fuere peccata et uncta corda sancti Spi- ritus operatione et gratia. Denique et divinæ naturæ ita facti participes sunt. Quod ergo inter terrigenas quoque unigenitum Dei Verbum commoratum fue- rit, lætabundi affirmant inspirati viri dicentes, Se- dere illud super throno sancto suo, hoc est, requiem scere in familiaribus suis, scilicet æque nobiscum ac cum supernis spiritibus diversari. Quod si quis malit existimare, vocabulo throni, stabilitatem fir- ”Ephes. m, 10. ”Ephes. I♥, 9. C D f. 180, 11. b) f. 1) ibid. 10. ** Psal. cvt, 43.
PG 69:1058Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἀλαλαγμοῦ ποιεῖται μνήμην καὶ σάλπιγγος φωνῆς, εἰς ἐννοίας ἄνιμεν τοιαύτας οἱ τὰ Χριστοῦ φρονοῦντες καὶ λέγοντες. Ἀνέβη μὲν γὰρ ἐν τοῖς οὐρανοῖς νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν, ἀλλ’ ἦν τοῖς ἐν οὐρανῷ πνεύμασιν θέαμα ξένον θεοπρεπεῖ δόξῃ διαπρέπων ἄνθρωπος, καὶ ἐν ὑπεροχαῖς ὁρώμενος ταῖς ἐπέκεινα λόγου. Ἦν οὖν ἀναγκαῖον μυσταγωγεῖσθαι παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος τὰς ἄνω δυνάμεις, ὅτι Θεὸς ὢν φύσει, γέγονεν ἄνθρωπος ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος. Ταύτῃτοι καὶ προσέταττεν αὐτοῖς αἴρειν τε τὰς ἄνω πύλας, καὶ μὴν τὸ εἰδέναι σαφῶς, τὸν ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς ἀναφοιτῶντα Θεὸν εἰς τὴν αὐτῷ καὶ μόνῳ πρέπουσαν καὶ οὐσιωδῶς ἐνυπάρχουσαν δόξαν Ἔφασκε γὰρ, ὅτι «Ἄρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης.» Ἐρομένων δὲ τῶν ἄνω πνευμάτων ἢ καὶ ἐνδοιαζόντων ὑπό γε τοῦ μὴ εἰδέναι σαφῶς τίς ἐστιν οὗτος ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ἐμάνθανον ὅτι Κύριος ἦν τῶν δυνάμεων, καὶ Κύριος δυνατὸς ἐν πολέμῳ. Γράφει δὲ καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος·
Εἰ δὲ δὴ βούλοιτό τις διὰ τοῦ θρόνου τὸ ἱδρυμένον καὶ ἀκατάσει στον παντελῶς τῆς Χριστοῦ βασιλείας σημαίνεσθαι, συνήσει καὶ οὕτως ὀρθῶς. Διηνεκής γὰρ ἡ βασιλεία Χριστοῦ, καὶ εἰς ἀτελευτήτους αἰῶνας πέμπεται· οὐ γὰρ ἔσται τέλος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν. Αρχοντες λαών συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ] Αβραάμ, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. (Β 1. Εοίκασιν ἐν τούτοις ἢ τὴν ἑαυτῶν ἀνάρρησιν καταδηλοῦν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, ήγουν ὡς ἐν τάξει προφητείας τὴν τῶν ἐσομένων μετ' αὐτοὺς ποιμένων ἁγίων πληθὺν ὑπομένειν. Αρχοντες γὰρ γεγόνασι λαῶν πρῶτοι μὲν αὐτοί, μετ' αὐτοὺς δὲ καὶ καθ᾿ ἑξῆς ἕτεροι πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ σοφοί, καὶ τῆς αὐτῶν εὐσεβείας κατόπιν ιέναι σπου. Β δάζοντες, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ ἀγγελικόν περιαγγέλο λοντες κήρυγμα τοῖς ἀπανταχοῦ. Οὗτοι δὴ οὖν συν ήχθησαν, τουτέστι συνῆλθον, ήτοι συνέβησαν εἰς ὁμοπιστίαν τε καὶ ὁμοψυχίαν, προσθείην δ' ἂν ὅτι καὶ ταυτοέπειαν· εἷς γὰρ Κύριος, μία πίστις, εν βά πτισμα, καὶ εἷς ὁ παρὰ πάντων ἐστὶ λόγος ἐπὶ Χριστῷ τῶν συνιέντων ὀρθῶς τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον. Εἰ δὲ παρασημαίνουσί τινες καὶ παρευθύνουσι τὴν ἀλή- Θειαν, ἀλλ' οὐδεὶς τῶν τοιούτων ἡμῖν ὁ λόγος, οἷς καὶ σύνεστιν ὁ Χριστός· καὶ οὐ πρόσφατος υπάρχων Θεός, ἀλλ' ἐκεῖνος αὐτὸς ὁ καὶ τοῦ προπάτορος Αβραάμ. Οὕτω συνήχθησαν οἱ ἄρχοντες, οἱ περὶ ὧν ἀρτίως γέγονεν ἡμῖν ὁ λόγος, μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ. Ὅτι δὲ γεγόνασιν ἐπίσημος καὶ ἀπόβλεπτοι τοῖς ἀπανταχοῦ, Χριστοῦ νέμοντος αὐτοῖς τὸ εἶναι τοιού- τους, διασαφοῦσι λέγοντες, ὅτι « Τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί,, τουτέστιν οἱ πνευματικὴν ἔχοντες εὐανδρίαν, οἱ εὐ σθενέστατοι μαχηται, οἱ ταῖς τοῦ διαβόλου δυστρο- πίαις ἀντιταττόμενοι, καὶ ταῖς τῶν φλυαρούντων κενοφωνίαις ἀντανιστάμενοι, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρ- θησαν· τουτέστιν οὐ χθαμαλοὶ καὶ ἄσημοι καὶ ἀπερ- ῥιμμένοι νοηθείεν ἄν, ἀλλ᾽ οἷον ὑψοῦ βεβηκότες κατὰ ἀρετὴν, καὶ ἀνῳκισμένην ἔχοντες ζωὴν, καὶ οὐ βά σιμον τοῖς πολλοῖς. Η τάχα που καὶ τὸ ἐπῆρθαι λέγειν αὐτοὺς ἀπὸ τῆς γῆς, κατασημαίνειεν τὸ νοῦν ἔχειν αὐτοὺς οὐ τοῖς ἐπιγείοις ἐμπεπηγότα πράγμα- σιν, ἀλλ' ὑπερορῶντα τῶν σαρκικῶν, καὶ ἄνω βλέ- ποντα, διά τοι τὸ βούλεσθαι δογματικῆς εὐτεχνίας καὶ πρακτικῆς ἀστειότητος εἰς λῆξιν ἐλθεῖν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΖ'. Μέγας Κύριος, καὶ αἰνετὸς σφόδρα ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ. οἱ τοῦ Θεοῦ κραταιοί. τῆς γῆς ἐπήρθησαν, ήρθη σαν ἐπὶ τῆς γῆς, Θεοῦ ; i | IN PSALMUM XLVH. quoque recte interpretatus fuerit. Est quippe per- petuum Christi regnum, atque ad infnita secula extenditur : non enim regni ejus erit inis, prout an. gelus dixit " A mitatemque summam regni Christi denotari, il B Vers. 10. Principes populorum congregati sunt eum Deo Abraham: quoniam Dei fortes e terra veke. menter elevati sunt. Videntur his verbis vel propriam electionem si- gnificare divi discipuli, vel prophetico more futu rorum post ipsos sanctorum pastorum multitudi- nem exspectare. Principes certe populorum priores ipsi fuerunt; post quos alii plurimi admodum et sapientes, pietatem eorum presso vestigio sectantes, divinamque et angelicam prædicationem ubique circumferentes. Hi ergo congregati sunt, id est, con- venerunt in unam fidem atque unanimitatem, imo etiam in unam loquendi rationem : unus enim Do- minus, una fides, unum baptisma *, et unus simul omnium sermo de Christo, recte de ejusdem myste- rio sentientium. Quod si nonnulli adulterarunt aliquando veritatem ac distorserunt, a nobis quiden, quibus inest Christus, nulla horum ratio habetur : neque est Christus novus Deus, sed idem ille pro- genitoris Abrahami. Hac ratione congregati sunt principes, de quibus nuper nos diximus, cum Deo Abrahami. Quod autem illustres atque spectabiles omnibus fuerint, Christo ipsis hanc gloriam lar giente, aiunt dicentes : quoniam Dei (1) fortes, id C est fortitudine spiritali præditi viri, fortissimi pugnatores, diaboli artifciis resistentes et nebulo- num novis doctrinis adversantes, hi, inquam, ma- gnopere e terra elevati fuerunt; id est haud humi repentes vel obscuri abjectique credendi sunt, sed veluti alte gradientes per suam virtutem, et in su- perioribus partibus vitam degentes, quo multi con- scendere nequeunt. Vel fortasse dum terra elevati dicuntur, significatur eos mentem habere haud ter- renis negotiis infixam, sed carnalia excedentem, sursumque spectantem, quia nempe velunt ad dog- maticse peritis practicaque honestatis sublimitatem pervenire. b. 1. 254) (B f. 181, 1. f. 256, L. f. 125) Méyaç & xu- * Luc. 1, 35. » Ephes. rv, 5. idem est apud Cyrilem Certe Dei secundo singulari casu. Videtur autem Hebrais- mus, rei magnitudinem vel excellentiam denotans, velut alibi cedri Dei, Rumen Dei. Porro in textu Biblico regitur ab quasi a terra (aut super terram) valde elevati sunt, ut est in scholio apud Nobilium, qui hunc quoque Cyrilli nostri locum demonstrat se in Mss. catenis, ut puto, legisse ; qaam rem mirans PSALMUS XLVII. Vers. 2. Magnus Dominus, etc. Magnus præcipue, quia ex magno Deo Patre ge- Sabaterius scribit : Cyrillus quoque, si Nobilio fides, ait, etc. Venerabilis Bellarminus in Commentario ad psalm. ita scribit : vox, Dei ex Græco unde putant aliqui in Latino textu legendum esse Dei, et errore librariorum positum esse Dii pro Dei. » De- inde idem Bellarminus lectionis Dii antiquitatem prolatis aliquot Latinis auctoritatibus protegit. Ni- hil autem dico de textu Hebraico, qui neque cum Græco neque cum Lat. vulgato satis congruit. (1) In texta Biblico τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί, aut quod
«Ἵνα γνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ, κατὰ πρόθεσιν τῶν αἰώνων ἢν ἐποίησεν ἐν τῷ Χριστῷ.» Ἐδιδάσκοντο τοίνυν ἀλαλάζειν αὐτῷ καὶ δυνάμεις αἱ νοηταὶ, καὶ οἷά τινος σάλπιγγος ἠχὴ διαπρύσιος ἡ διὰ τοῦ Πνεύματος ἀποκάλυψις ἐν αὐταῖς ἦν, τὸ βαθὺ τῆς ἐνανθρωπήσεως μυστήριον ἐκκαλύπτουσα. Ἦν οὖν ἀναγκαῖον τοῖς ἄνω πνεύμασιν συναλαλάζειν τοὺς σεσωσμένους, ψάλλειν τε διηνεκῶς, καὶ ἀκατεύνεστον αὐτῷ προσάγειν τὴν ὑμνῳδίαν. Πλὴν τὸ ἀνέβη λέγοντες, διδάσκουσιν ὅτι κατέβη. Συνιεὶς γὰρ οὕτως καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλός φησι· «Τὸ δὲ Ἀνέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώτερα μέρη τῆς γῆς;» Καὶ πάλιν· «Ὁ καταβὰς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα.» «Ὅτι βασιλεὺς πάσης τῆς γῆς ὁ Θεὸς, ψάλατε συνετῶς.» (β φ. 180, ι φ. 253 β) Οὐκ ἐπὶ μόνης τῆς Ἰουδαίας Θεός τε καὶ βασιλεὺς ὑπάρχων ὁ Υἱὸς γνωρίζεται, ἀλλὰ γὰρ ἤδη καὶ ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Ὑποδεδράμηκε γὰρ τῆς ὑπ’ αὐτῷ βασιλείας τὸν ζυγὸν ἡ πολλὴ καὶ ἀμέτρητος τῶν ἐθνῶν πληθὺς τῶν ἀνὰ πᾶσαν ὅντων τὴν ὑπ’ οὐρανόν.
Εἰ δὲ δὴ βούλοιτό τις διὰ τοῦ θρόνου τὸ ἱδρυμένον καὶ ἀκατάσει στον παντελῶς τῆς Χριστοῦ βασιλείας σημαίνεσθαι, συνήσει καὶ οὕτως ὀρθῶς. Διηνεκής γὰρ ἡ βασιλεία Χριστοῦ, καὶ εἰς ἀτελευτήτους αἰῶνας πέμπεται· οὐ γὰρ ἔσται τέλος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν. Αρχοντες λαών συνήχθησαν μετὰ τοῦ Θεοῦ] Αβραάμ, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν. (Β 1. Εοίκασιν ἐν τούτοις ἢ τὴν ἑαυτῶν ἀνάρρησιν καταδηλοῦν οἱ θεσπέσιοι μαθηταί, ήγουν ὡς ἐν τάξει προφητείας τὴν τῶν ἐσομένων μετ' αὐτοὺς ποιμένων ἁγίων πληθὺν ὑπομένειν. Αρχοντες γὰρ γεγόνασι λαῶν πρῶτοι μὲν αὐτοί, μετ' αὐτοὺς δὲ καὶ καθ᾿ ἑξῆς ἕτεροι πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ σοφοί, καὶ τῆς αὐτῶν εὐσεβείας κατόπιν ιέναι σπου. Β δάζοντες, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ ἀγγελικόν περιαγγέλο λοντες κήρυγμα τοῖς ἀπανταχοῦ. Οὗτοι δὴ οὖν συν ήχθησαν, τουτέστι συνῆλθον, ήτοι συνέβησαν εἰς ὁμοπιστίαν τε καὶ ὁμοψυχίαν, προσθείην δ' ἂν ὅτι καὶ ταυτοέπειαν· εἷς γὰρ Κύριος, μία πίστις, εν βά πτισμα, καὶ εἷς ὁ παρὰ πάντων ἐστὶ λόγος ἐπὶ Χριστῷ τῶν συνιέντων ὀρθῶς τὸ ἐπ' αὐτῷ μυστήριον. Εἰ δὲ παρασημαίνουσί τινες καὶ παρευθύνουσι τὴν ἀλή- Θειαν, ἀλλ' οὐδεὶς τῶν τοιούτων ἡμῖν ὁ λόγος, οἷς καὶ σύνεστιν ὁ Χριστός· καὶ οὐ πρόσφατος υπάρχων Θεός, ἀλλ' ἐκεῖνος αὐτὸς ὁ καὶ τοῦ προπάτορος Αβραάμ. Οὕτω συνήχθησαν οἱ ἄρχοντες, οἱ περὶ ὧν ἀρτίως γέγονεν ἡμῖν ὁ λόγος, μετὰ τοῦ Θεοῦ ᾿Αβραάμ. Ὅτι δὲ γεγόνασιν ἐπίσημος καὶ ἀπόβλεπτοι τοῖς ἀπανταχοῦ, Χριστοῦ νέμοντος αὐτοῖς τὸ εἶναι τοιού- τους, διασαφοῦσι λέγοντες, ὅτι « Τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί,, τουτέστιν οἱ πνευματικὴν ἔχοντες εὐανδρίαν, οἱ εὐ σθενέστατοι μαχηται, οἱ ταῖς τοῦ διαβόλου δυστρο- πίαις ἀντιταττόμενοι, καὶ ταῖς τῶν φλυαρούντων κενοφωνίαις ἀντανιστάμενοι, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρ- θησαν· τουτέστιν οὐ χθαμαλοὶ καὶ ἄσημοι καὶ ἀπερ- ῥιμμένοι νοηθείεν ἄν, ἀλλ᾽ οἷον ὑψοῦ βεβηκότες κατὰ ἀρετὴν, καὶ ἀνῳκισμένην ἔχοντες ζωὴν, καὶ οὐ βά σιμον τοῖς πολλοῖς. Η τάχα που καὶ τὸ ἐπῆρθαι λέγειν αὐτοὺς ἀπὸ τῆς γῆς, κατασημαίνειεν τὸ νοῦν ἔχειν αὐτοὺς οὐ τοῖς ἐπιγείοις ἐμπεπηγότα πράγμα- σιν, ἀλλ' ὑπερορῶντα τῶν σαρκικῶν, καὶ ἄνω βλέ- ποντα, διά τοι τὸ βούλεσθαι δογματικῆς εὐτεχνίας καὶ πρακτικῆς ἀστειότητος εἰς λῆξιν ἐλθεῖν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΖ'. Μέγας Κύριος, καὶ αἰνετὸς σφόδρα ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἁγίῳ αὐτοῦ. οἱ τοῦ Θεοῦ κραταιοί. τῆς γῆς ἐπήρθησαν, ήρθη σαν ἐπὶ τῆς γῆς, Θεοῦ ; i | IN PSALMUM XLVH. quoque recte interpretatus fuerit. Est quippe per- petuum Christi regnum, atque ad infnita secula extenditur : non enim regni ejus erit inis, prout an. gelus dixit " A mitatemque summam regni Christi denotari, il B Vers. 10. Principes populorum congregati sunt eum Deo Abraham: quoniam Dei fortes e terra veke. menter elevati sunt. Videntur his verbis vel propriam electionem si- gnificare divi discipuli, vel prophetico more futu rorum post ipsos sanctorum pastorum multitudi- nem exspectare. Principes certe populorum priores ipsi fuerunt; post quos alii plurimi admodum et sapientes, pietatem eorum presso vestigio sectantes, divinamque et angelicam prædicationem ubique circumferentes. Hi ergo congregati sunt, id est, con- venerunt in unam fidem atque unanimitatem, imo etiam in unam loquendi rationem : unus enim Do- minus, una fides, unum baptisma *, et unus simul omnium sermo de Christo, recte de ejusdem myste- rio sentientium. Quod si nonnulli adulterarunt aliquando veritatem ac distorserunt, a nobis quiden, quibus inest Christus, nulla horum ratio habetur : neque est Christus novus Deus, sed idem ille pro- genitoris Abrahami. Hac ratione congregati sunt principes, de quibus nuper nos diximus, cum Deo Abrahami. Quod autem illustres atque spectabiles omnibus fuerint, Christo ipsis hanc gloriam lar giente, aiunt dicentes : quoniam Dei (1) fortes, id C est fortitudine spiritali præditi viri, fortissimi pugnatores, diaboli artifciis resistentes et nebulo- num novis doctrinis adversantes, hi, inquam, ma- gnopere e terra elevati fuerunt; id est haud humi repentes vel obscuri abjectique credendi sunt, sed veluti alte gradientes per suam virtutem, et in su- perioribus partibus vitam degentes, quo multi con- scendere nequeunt. Vel fortasse dum terra elevati dicuntur, significatur eos mentem habere haud ter- renis negotiis infixam, sed carnalia excedentem, sursumque spectantem, quia nempe velunt ad dog- maticse peritis practicaque honestatis sublimitatem pervenire. b. 1. 254) (B f. 181, 1. f. 256, L. f. 125) Méyaç & xu- * Luc. 1, 35. » Ephes. rv, 5. idem est apud Cyrilem Certe Dei secundo singulari casu. Videtur autem Hebrais- mus, rei magnitudinem vel excellentiam denotans, velut alibi cedri Dei, Rumen Dei. Porro in textu Biblico regitur ab quasi a terra (aut super terram) valde elevati sunt, ut est in scholio apud Nobilium, qui hunc quoque Cyrilli nostri locum demonstrat se in Mss. catenis, ut puto, legisse ; qaam rem mirans PSALMUS XLVII. Vers. 2. Magnus Dominus, etc. Magnus præcipue, quia ex magno Deo Patre ge- Sabaterius scribit : Cyrillus quoque, si Nobilio fides, ait, etc. Venerabilis Bellarminus in Commentario ad psalm. ita scribit : vox, Dei ex Græco unde putant aliqui in Latino textu legendum esse Dei, et errore librariorum positum esse Dii pro Dei. » De- inde idem Bellarminus lectionis Dii antiquitatem prolatis aliquot Latinis auctoritatibus protegit. Ni- hil autem dico de textu Hebraico, qui neque cum Græco neque cum Lat. vulgato satis congruit. (1) In texta Biblico τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοί, aut quod
PG 69:1060Ψάλατε δὴ οὖν συνετῶς, τουτέστιν ἁγιοπρεπεῖ συνέσει χρώμενοι, καὶ συνιέντες ὀρθῶς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον· νοῦ γὰρ καὶ καρδίας δεῖται σοφῆς. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ προφήτης φησί· «Τίς σοφὸς, καὶ συνήσει ταῦτα; καὶ συνετὸς, καὶ ἐπιγνώσεται αὐτά;» οἶμαι δὲ δεῖν καθ’ ἑτέραν ἔννοιαν τοῖς προκειμένοις προσβαλεῖν. Ψάλατε γὰρ δὴ καὶ δοξολογεῖτε· βεβασίλευκε γὰρ ὁ Θεὸς συνετῶς ἐπὶ πάντα τὰ ἔθνη. Τὸ δὲ συνετῶς, ἀντὶ τοῦ μετὰ σοφίας καὶ ἀποῤῥήτου τινὸς οἰκονομίας. Καὶ γάρ ἐστιν ἀληθῶς σοφίας ἔμπλεων τὸ Χριστοῦ μυστήριον. «Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ.» (ι φ. 253 β) Θρόνον ὀνομάζει Θεοῦ τὸν οὐρανὸν ἡ θεόπνευστος Γραφή· καὶ οὐχ ἵνα τι νοῶμεν σωματικὸν (οὐ γὰρ ἐν τάξει τῇ καθ’ ἡμᾶς τὸ Θεῖον· ἀσώματον γὰρ καὶ ἀπερινόητον παντελῶς), διὰ δὲ τοῦ θρόνου τὴν βασιλείαν ἔθος ὀνομάζειν αὐτῇ. Ὅταν οὖν θρόνον ἔχειν λέγηται τὸν οὐρανὸν, ἰστέον ὅτι τὴν κατὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων ἀρχὴν διὰ τούτου νοεῖσθαι πρέπει.
Α ρίως (3), άτε δὴ καὶ ἐκ μεγάλου γεγεννημένος του πάρεις δεί, Βάρεις εὐρύνων (ν. 3) τὰ πλευρά του βορρά; Θεοῦ καὶ Πατρός. Εφη γάρ, ότι : Ο Πατὴρ ὃς ἀν δωκέν μοι, πάντων μείζων ἐστίν. » Εἰ γὰρ κεχώρηκεν καθ᾿ ἑτέρων ἡ κλήσις, καί τινες είρηνται μεγάλοι καὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων, καὶ τῶν ἐπὶ γῆς, ἀλλ᾽ οὖν κατὰ μέθεξιν καὶ μίμησιν τοῦ κυρίως τι καὶ ἀληθῶς καὶ φύσει μεγάλου, κεκερδάκασι καὶ αὐτ τοὶ τὴν ἐπωνυμίαν. Οὐκέτι ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν μόνον μέγας ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ ἡγιασμένον, ήγουν την Βρετ σίαν διὰ τὸ ὑψηλὸν τῶν περὶ Θεοῦ δογμάτων. Εὐρίζων ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς, δρη Σιάτ τὰ πλευρὰ τοῦ βορρά. ἀγαλλίαμα δὲ τυγχάνει πάσης τῆς γῆς. Οὕτω δὴ αὐτὸν ἑτέρωθι που κατωνόμασε λέγων ὁ θεσπέσιες Δαβίδ Τὸ ἀγαλλίαμά μου λύτρωσα με ἀπὸ τῶν κυκλωσάντων με. » [Εὐφροσύνη γὰρ καὶ ἀγαλλίαμα, καὶ τῆς ἀνωτάτω θυμηδίας ὑπόθεσις τοῖς ἀνὰ πᾶσαν ἐστιν τὴν γῆν Χριστός, πάσαν ἡμῖν κατήφειαν ἐξ- ιστὰς, καὶ περιστέλλων τὸ δάκρυον, κατά γε την Ησαίου φωνήν. Εφη γάρ, ότι ο Κατέπινεν ὁ θάνα τος ἰσχύσας, καὶ πάλιν ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ ὅπως ἀγαλλίαμα τυγ- χάνει πάσης τῆς γῆς, σαφώς είρηται (4). (Ι 1. 257) Επισημήνασθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως ἀμνὸν ἐκέλευε σφάζεσθαι ἐκ πλαγίων τοῦ θυσιαστηρίου βλέποντα πρὸς βορράν, ὑποδηλοῦντος τοῦ τύπου ὅτι... γῆν ὁ Χριστὸς εἰς τὰ βόῤῥεια τῆς οἰκουμένης τετράψεται μέρη, καὶ ἐπ' αὐτὰ χωρήσει λοιπὸν, καὶ αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐπε οπτείαν, κατά γε τὸ ἐν Ψαλμοῖς εἰρημένον· « Οι όρο θαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσιν. ο Ο Θεὸς ἐν ταῖς βάρεσιν αὐτῆς γινώσκεται (1 Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Β ρεις ὠνομάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων, οἵπερ ἂν εἶεν ἐν τειχών περιβολαῖς. Οὐδὲν οὖν ἄρα ἀπεικός, ἅτε δὴ πόλεως ἅπαξ τῆς Ἐκκλη σίας ώνομασμένης, βάρεις αὐτῆς εἶναι λέγειν τους ἁγίους ἀποστόλους, ήγουν τοὺς καθάπαξ κατά και ροὺς τῶν ἁγίων Ἐκκλησιῶν διδασκάλους και μυσ αγωγούς. Οὗτοι πύργων δίκην ύπερανεστήκασιν τῶν ἄλλων, καὶ εἰσὶν ἐπισημότεροι, καὶ οἷον έρεισμα τοῦ παντὸς τῆς Ἐκκλησίας σώματος. Εν ταύταις δη οὖν ταῖς βάρεσιν, πᾶς ὅστις ἐστὶν εἰς εὐσθένειαν, ἐπισ γινώσκεται Χριστὸς, ὅταν ἀντιλαμβάνητας αὐτῆς, δῆλον δὲ ὅτι τῆς Ἐκκλησίας.... ἀνωτάτω διανέμων ' η τὸν ὑποκείμενον, υποκαιόμενον, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIIIEP. pitus. Ait emim : « Pater, qui mihi dedit, major est omnibus ”.› Quamvis enim ad alios quoque hæc appellatio devenerit, dictique sint magni nonnulli etiam sive cœlestes spiritus, sive terrigenæ ; attamen nonnisi per quamdam participationem atque imi- tationem ejus, qui præcipue vereque et naturaliter ipsi quoque agnomen hoc sunt adept. Nec jam in Judæa tantummodo magnus Deus, verum etiam in monte sanctificato, quo nomine ob Dei dogmatum excelsitatem Ecclesia intelligitur. Vers. 3. Fundatur (1) exsultatione universa terra. Montes Sion latera aquilonis. Exsultatio quoque est universæ terræ [Christus]. Sic certe illum alibi nominat divus David : • Ex- sultatio mea, redime me a circumdantibus me ". Gandium enimvero exsultatioque est, et summæ jucunditatis causa hominibus per universum orbem Christus, omni nos tristitia avertens, lacrymasque inhibens, secundum Isaiæ dictum : ‹ Devoraverat {nes] more prevalens; sed en rursus omnem 12- crymam ab uniuscujusque vultu Deus abstulit '. Quomodo autem exsultatio sit universæ terræ, ma- nifeste jam dictum fuit. Animadvertendum vero est legem quoque Moysis mandasse, ut agnus interficeretur in altaris latere squilonari "; typo hoc nimirum portendente, fore ut Christus ad aquilonaria mundi convertatur la- tora, atque ad ipsa deinceps declinet, largiturus fisdem revelationem, prout in Psalmis dicitur : • Oculi ejus in pauperem (2) respiciunt. », Vers. 4. Deus in domibus ejus cognoscitur. Intelliges etiam slc. appellatas fuisse dici mus nobiliores turres, quæ in mœnium circuitu sunt. Non est ergo absonam, quandoquidem civita tis nomine appellata jam Eoclesia fuit, turres ejus dici sanctos apostolos, sive qui per temporum sue- cessionem magistri sanctarum Ecclesiarum et ini- tiatores fuerunt. Hi turriam instar inter alios emi- nent, suntque illustriores,et universi Ecclesiæ cor- poris veluti munimentum. In his ergo difciis, quisquis fortiter perstat, agnoscitur in eo Christus, cum illam tuetur nempe Ecclesiam; [qui sine dubio opem] desuper defensoribus illius tribuit, eosque adversariorum semper et ubique victores efficit. ** Joan. x, 29. ” Psal. xxx1, 7. Isa. XXV, 8. vel (sic enim variat) docte scribit Nobilius, quem studiosi cum fructu adibunt. Mihi de eo non est laborandum, quia non pertinet ad Cyrilli re- liquias. Cyrillus non semel in hoc commentario. tributa Cyrillo interpretatio verborum verumtamen eadem totidem B @ (A f. b. B f. 181, I f. b, L. f. 125, b) Kal f. b. L. 1. 126) Levit. 1, 11. * Psal. x, D 9. verbis legitur in Eusebii edito commentario apud Montfauconium p. ; ideoque a nobis omittitur: sive error apud codices sit in nomine Cyrilli, sive aliter. Nam certe locus jam publice exstat. Cetc. rum mendose scribitur in citato Eusebii libro d¿Ertz οllam subjectam, ex Jerem. 1, 15, necnon etiam in ejusdem Eusebii quodam codice Vat. quem inspexi. Nam vera lectio tum in frag- mentis Cyrilli, tum in codice Alex. Vat., tum pas- sim apud veteres est succensam Quamobrem sic est emendanda Montfaucouli editio. (4) De vocabulo Græco εὐρίζων vel εὖ ριζῶν (2) Pauperes intelligit ethnicos tropologico sensu (3) Ita Cod. (4) Hic in aliquot Vatt. codicibus subsequitur
Γεγόνασι δὲ θρόνος αὐτοῦ καὶ οἱ πιστεύσαντες εἰς αὐτὸν, οἳ καὶ εἰσὶν ἅγιοι, ἅτε δὲ καὶ ἀπόνιψιν μὲν ἐσχηκότες τῶν ἡμαρτημένων, κατακεχριμένοι δὲ τὰς καρδίας τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνεργείᾳ καὶ χάριτι. Γεγόνασι δὲ οὕτω καὶ τῆς θείας φύσεως αὐτοῦ κοινωνοί. Ὅτι τοίνυν ἐπανεπαύσατο καὶ ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, χαίροντες οἱ πνευματοφόροι καὶ τοῦτό φασιν· ὅτι Κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ, τουτέστιν ἐπαναπαύεται τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις, καὶ ἔστιν ἐν ἡμῖν, καθάπερ ἀμέλει καὶ ἐν τοῖς ἄνω πνεύμασιν. Εἰ δὲ δὴ βούλοιτό τις διὰ τοῦ θρόνου τὸ ἱδρυμένον καὶ ἀκατάσειστον παντελῶς τῆς Χριστοῦ βασιλείας σημαίνεσθαι, συνήσει καὶ οὕτως ὀρθῶς. Διηνεκὴς γὰρ ἡ βασιλεία Χριστοῦ, καὶ εἰς ἀτελευτήτους αἰῶνας πέμπεται· οὐ γὰρ ἔσται τέλος τῆς βασιλείας αὐτοῦ, κατὰ τὴν τοῦ ἀγγέλου φωνήν. «Ἄρχοντες λαῶν συνήχθησαν μετὰ [τοῦ Θεοῦ] Ἀβραὰμ, ὅτι τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν.» (β φ. 180 β. ι φ. 254) Ἐοίκασιν ἐν τούτοις ἢ τὴν ἑαυτῶν ἀνάῤῥησιν καταδηλοῦν οἱ θεσπέσιοι μαθηταὶ, ἤγουν ὡς ἐν τάξει προφητείας τὴν τῶν ἐσομένων μετ’ αὐτοὺς ποιμένων ἁγίων πληθὺν ὑπομένειν.
Α ρίως (3), άτε δὴ καὶ ἐκ μεγάλου γεγεννημένος του πάρεις δεί, Βάρεις εὐρύνων (ν. 3) τὰ πλευρά του βορρά; Θεοῦ καὶ Πατρός. Εφη γάρ, ότι : Ο Πατὴρ ὃς ἀν δωκέν μοι, πάντων μείζων ἐστίν. » Εἰ γὰρ κεχώρηκεν καθ᾿ ἑτέρων ἡ κλήσις, καί τινες είρηνται μεγάλοι καὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων, καὶ τῶν ἐπὶ γῆς, ἀλλ᾽ οὖν κατὰ μέθεξιν καὶ μίμησιν τοῦ κυρίως τι καὶ ἀληθῶς καὶ φύσει μεγάλου, κεκερδάκασι καὶ αὐτ τοὶ τὴν ἐπωνυμίαν. Οὐκέτι ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν μόνον μέγας ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ ἡγιασμένον, ήγουν την Βρετ σίαν διὰ τὸ ὑψηλὸν τῶν περὶ Θεοῦ δογμάτων. Εὐρίζων ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς, δρη Σιάτ τὰ πλευρὰ τοῦ βορρά. ἀγαλλίαμα δὲ τυγχάνει πάσης τῆς γῆς. Οὕτω δὴ αὐτὸν ἑτέρωθι που κατωνόμασε λέγων ὁ θεσπέσιες Δαβίδ Τὸ ἀγαλλίαμά μου λύτρωσα με ἀπὸ τῶν κυκλωσάντων με. » [Εὐφροσύνη γὰρ καὶ ἀγαλλίαμα, καὶ τῆς ἀνωτάτω θυμηδίας ὑπόθεσις τοῖς ἀνὰ πᾶσαν ἐστιν τὴν γῆν Χριστός, πάσαν ἡμῖν κατήφειαν ἐξ- ιστὰς, καὶ περιστέλλων τὸ δάκρυον, κατά γε την Ησαίου φωνήν. Εφη γάρ, ότι ο Κατέπινεν ὁ θάνα τος ἰσχύσας, καὶ πάλιν ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου. » Καὶ ὅπως ἀγαλλίαμα τυγ- χάνει πάσης τῆς γῆς, σαφώς είρηται (4). (Ι 1. 257) Επισημήνασθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως ἀμνὸν ἐκέλευε σφάζεσθαι ἐκ πλαγίων τοῦ θυσιαστηρίου βλέποντα πρὸς βορράν, ὑποδηλοῦντος τοῦ τύπου ὅτι... γῆν ὁ Χριστὸς εἰς τὰ βόῤῥεια τῆς οἰκουμένης τετράψεται μέρη, καὶ ἐπ' αὐτὰ χωρήσει λοιπὸν, καὶ αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐπε οπτείαν, κατά γε τὸ ἐν Ψαλμοῖς εἰρημένον· « Οι όρο θαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσιν. ο Ο Θεὸς ἐν ταῖς βάρεσιν αὐτῆς γινώσκεται (1 Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Β ρεις ὠνομάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων, οἵπερ ἂν εἶεν ἐν τειχών περιβολαῖς. Οὐδὲν οὖν ἄρα ἀπεικός, ἅτε δὴ πόλεως ἅπαξ τῆς Ἐκκλη σίας ώνομασμένης, βάρεις αὐτῆς εἶναι λέγειν τους ἁγίους ἀποστόλους, ήγουν τοὺς καθάπαξ κατά και ροὺς τῶν ἁγίων Ἐκκλησιῶν διδασκάλους και μυσ αγωγούς. Οὗτοι πύργων δίκην ύπερανεστήκασιν τῶν ἄλλων, καὶ εἰσὶν ἐπισημότεροι, καὶ οἷον έρεισμα τοῦ παντὸς τῆς Ἐκκλησίας σώματος. Εν ταύταις δη οὖν ταῖς βάρεσιν, πᾶς ὅστις ἐστὶν εἰς εὐσθένειαν, ἐπισ γινώσκεται Χριστὸς, ὅταν ἀντιλαμβάνητας αὐτῆς, δῆλον δὲ ὅτι τῆς Ἐκκλησίας.... ἀνωτάτω διανέμων ' η τὸν ὑποκείμενον, υποκαιόμενον, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCIIIEP. pitus. Ait emim : « Pater, qui mihi dedit, major est omnibus ”.› Quamvis enim ad alios quoque hæc appellatio devenerit, dictique sint magni nonnulli etiam sive cœlestes spiritus, sive terrigenæ ; attamen nonnisi per quamdam participationem atque imi- tationem ejus, qui præcipue vereque et naturaliter ipsi quoque agnomen hoc sunt adept. Nec jam in Judæa tantummodo magnus Deus, verum etiam in monte sanctificato, quo nomine ob Dei dogmatum excelsitatem Ecclesia intelligitur. Vers. 3. Fundatur (1) exsultatione universa terra. Montes Sion latera aquilonis. Exsultatio quoque est universæ terræ [Christus]. Sic certe illum alibi nominat divus David : • Ex- sultatio mea, redime me a circumdantibus me ". Gandium enimvero exsultatioque est, et summæ jucunditatis causa hominibus per universum orbem Christus, omni nos tristitia avertens, lacrymasque inhibens, secundum Isaiæ dictum : ‹ Devoraverat {nes] more prevalens; sed en rursus omnem 12- crymam ab uniuscujusque vultu Deus abstulit '. Quomodo autem exsultatio sit universæ terræ, ma- nifeste jam dictum fuit. Animadvertendum vero est legem quoque Moysis mandasse, ut agnus interficeretur in altaris latere squilonari "; typo hoc nimirum portendente, fore ut Christus ad aquilonaria mundi convertatur la- tora, atque ad ipsa deinceps declinet, largiturus fisdem revelationem, prout in Psalmis dicitur : • Oculi ejus in pauperem (2) respiciunt. », Vers. 4. Deus in domibus ejus cognoscitur. Intelliges etiam slc. appellatas fuisse dici mus nobiliores turres, quæ in mœnium circuitu sunt. Non est ergo absonam, quandoquidem civita tis nomine appellata jam Eoclesia fuit, turres ejus dici sanctos apostolos, sive qui per temporum sue- cessionem magistri sanctarum Ecclesiarum et ini- tiatores fuerunt. Hi turriam instar inter alios emi- nent, suntque illustriores,et universi Ecclesiæ cor- poris veluti munimentum. In his ergo difciis, quisquis fortiter perstat, agnoscitur in eo Christus, cum illam tuetur nempe Ecclesiam; [qui sine dubio opem] desuper defensoribus illius tribuit, eosque adversariorum semper et ubique victores efficit. ** Joan. x, 29. ” Psal. xxx1, 7. Isa. XXV, 8. vel (sic enim variat) docte scribit Nobilius, quem studiosi cum fructu adibunt. Mihi de eo non est laborandum, quia non pertinet ad Cyrilli re- liquias. Cyrillus non semel in hoc commentario. tributa Cyrillo interpretatio verborum verumtamen eadem totidem B @ (A f. b. B f. 181, I f. b, L. f. 125, b) Kal f. b. L. 1. 126) Levit. 1, 11. * Psal. x, D 9. verbis legitur in Eusebii edito commentario apud Montfauconium p. ; ideoque a nobis omittitur: sive error apud codices sit in nomine Cyrilli, sive aliter. Nam certe locus jam publice exstat. Cetc. rum mendose scribitur in citato Eusebii libro d¿Ertz οllam subjectam, ex Jerem. 1, 15, necnon etiam in ejusdem Eusebii quodam codice Vat. quem inspexi. Nam vera lectio tum in frag- mentis Cyrilli, tum in codice Alex. Vat., tum pas- sim apud veteres est succensam Quamobrem sic est emendanda Montfaucouli editio. (4) De vocabulo Græco εὐρίζων vel εὖ ριζῶν (2) Pauperes intelligit ethnicos tropologico sensu (3) Ita Cod. (4) Hic in aliquot Vatt. codicibus subsequitur
PG 69:1061Ἄρχοντες γὰρ γεγόνασι λαῶν πρῶτοι μὲν αὐτοὶ, μετ’ αὐτοὺς δὲ καὶ καθ’ ἑξῆς ἕτεροι πλεῖστοί τε ὅσοι καὶ σοφοὶ, καὶ τῆς αὐτῶν εὐσεβείας κατόπιν ἰέναι σπουδάζοντες, καὶ τὸ θεῖόν τε καὶ ἀγγελικὸν περιαγγέλλοντες κήρυγμα τοῖς ἁπανταχοῦ. Οὗτοι δὴ οὖν συνήχθησαν, τουτέστι συνῆλθον, ἤτοι συνέβησαν εἰς ὁμοπιστίαν τε καὶ ὁμοψυχίαν, προσθείην δ’ ἂν ὅτι καὶ ταυτοέπειαν· εἷς γὰρ Κύριος, μία πίστις, ἒν βάπτισμα, καὶ εἷς ὁ παρὰ πάντων ἐστὶ λόγος ἐπὶ Χριστῷ τῶν συνιέντων ὀρθῶς τὸ ἐπ’ αὐτῷ μυστήριον. Εἰ δὲ παρασημαίνουσί τινες καὶ παρευθύνουσι τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ’ οὐδεὶς τῶν τοιούτων ἡμῖν ὁ λόγος, οἷς καὶ σύνεστιν ὁ Χριστός· καὶ οὐ πρόσφατος ὑπάρχων Θεὸς, ἀλλ’ ἐκεῖνος αὐτὸς ὁ καὶ τοῦ προπάτορος Ἀβραάμ. Οὕτω συνήχθησαν οἱ ἄρχοντες, οἱ περὶ ὧν ἀρτίως γέγονεν ἡμῖν ὁ λόγος, μετὰ τοῦ Θεοῦ Ἀβραάμ.
ἀεὶ τοῖς προεστηκόσιν αὐτῆς, καὶ δὴ καὶ ἀμείνους Α ἀποφαίνων ἀεὶ πανταχοῦ τῶν ἀνθεστηκότων. Δήλον βάρεις ἂν εἴη δήπουθεν παντὸς ἀξιῶν λόγου τὴν Ἐκκλησίαν. ηστέον γε μὴν κἀκεῖνο πρὸς τούτῳ· βάρεις γὰρ εἰ- και λέγουσιν οὐ τοὺς ἐν τοῖς τείχεσι πύργους μόνον, ἀλλὰ γὰρ καί τινα τῶν πλοίων εὖ καὶ ἐντέχνως διαρ- τισμένα. Παρεικαστέον δὲ πάλιν καὶ τούτοις αὐτοῖς τὰς τῶν ἁγίων κεφαλὰς, διά τοι τὸ πανταχοῦ μονον- οὐχὶ διαπλεῖν, καὶ τὸν τῆς εὐπεδείας φόρτον διακο- μίζειν τοῖς ἀπανταχοῦ· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, ἀπὸ Ἱερουσαλήμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ δια τρέχων καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ. Έφη δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ, ἐν τῇ πλατεία καὶ εὐρυχώρῳ θαλάσσῃ πλοῖα τε διαπορεύεσθαι· καὶ μὴν καὶ δράκοντα τὸν πεπλασμένον εἰς τὸ ἐμπαίζε- σθαι· πλοία.. ἱερῶν κηρυγμάτων διακομιστές· δρά- Β κοντά τε τὸν ἐφεδρεύοντα αὐτοῖς Σατανᾶν, ἂν καὶ γενικήκασιν οἱ πλοία χρηματίζοντες ἅγιοι, ἀντίληψιν αὐτοῖς τὴν ἀποχρώσαν εἰς σωτηρίαν νέμοντος τοῦ Χριστοῦ. Τὰ δ' ἄλλα τῷ πρώτῳ ὁμοίως. Συντρίψεις πλοία Θαρσείς. Ι. 496) Θαρσείς θαλάσσης· λέγεται δὲ μέρος τῆς Αιθιοπίας. Καὶ Ταρσὸς ἡ πόλις, παρὰ Ἰωνᾶ Θαρ. σεῖς καλεῖται. Καθάπερ ἠκούσαμεν, οὕτως καὶ εἶδομεν, εν πόλει Κυρίου τῶν δυνάμεων, εν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Θεοδώρου.) Συνέδραμον μὲν ὡς πολεμήσοντες οἱ τῆς Εκκλησίας ἐχθροί· θεασάμενοι δὲ τῆς πολεμουμένης τὸ ἄμαχον κατεπλάγησαν, καὶ τοῦ πολεμεῖν καὶ βάλ- λαν παυσάμενοι, βοῶσι· Καθάπερ ηκούσαμεν, οὕτω καὶ εἴδομεν· τὰς γὰρ περὶ αὐτῆς προρρήσεις οὐ βου- λόμενοι δέχεσθαι, δι' ἑαυτῶν ἐθεασάμεθα τὴν ἐκείνων ἀλήθειαν. Πῶς δὲ λέγειν ἐδύναντο, ο Ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ο μὴ πιστοὶ γεγονότες ; Οἱ γὰρ Θεόν τα ὁμοῦ καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον ὁμολογοῦντες ὑπάρ- χειν αὐτὸν, ἱδρυμένην πάντως που τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς [ἔχειν σημαίνουσιν.] Ποῦ δὲ τὴν ἐπαγγελίαν εἶδον πληρωθεῖσαν, ἢ ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, ἥτις ἐστὶν πόλις τοῦ Θεοῦ ; Ὅσον διὰ τῆς πίστεως ἀκούομεν Θεοῦ, ταῦτα διὰ τοῦ καθαροῦ βίου γινώσκομεν πεπο στευμένως, τὰς ἀποδείξεις διὰ τῆς ἀπαθείας λαμβά- νοντες. Δείξας τῶν πολεμίων τὴν μεταβολήν, προλέγει λοιπὸν ὁποίοις χρήσονται λόγοις οἱ τῆς σωτηρίας τε τυχηκότες ὑμνοῦντες τὸν εὐεργέτην. Υπελάβομεν, ὁ Θεὸς, τὸ ἔλεός σου ἐν μέσῳ τοῦ ναοῦ σου, κ. τ. λ. (Ε.Ι. 86, Τὸ ὑπελάβομεν ἐν τούτοις ἢ ἐκληπτέον ἀντὶ τοῦ Εἰκάσαμεν, ἐνενοήσα- μεν, ἢ διετέθημεν βεβαίως αραρότως, ὅτι τὸ ἔλεός σου πάντη τε καὶ πάντως υπάρξει τοῖς ἐν μέσῳ γε γονόσι τοῦ ναοῦ. Οὐ γάρ τοί φαμεν τοῖς ἀπίστοις ὅτι ἡ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων ἐκνεμηθήσεται μέθο εξις, ἀλλὰ τοῖς ἤδη πιστεύσασιν. Εἴρηται γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις, ὅτι « Τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν, θαρσείτε. Ομοίως δὲ καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτου, ὅτι ο θεὸς ἐν μέσῳ αὐτῆς, οὐ σαλευθήσεται. ο • χιν, 6. mστο i I i :1061 IN PSALMUM · XLVII. Atque hinc patet, quanta Beciesism suam cura dignetur. Praeterea sciendam est a non- nullis dici non tantum in mœnibus turres, sed quod- dam etiam navium genus bene artificioseque stre ctarum. Ergo his quoque sanctorum virorum personae comparandis sunt, propterea quod qua- queversus navigant, et religionris sarcinam ad uni- versum orbem deportant : eujusmodi fuit et divus Paulus, qui abe Hierosolymis usque ad lllyrleum excurrit prædicans Christi Evangelium. Dicit vero alicubi etiam divus David *, in vasto latoque mari maves decurrere, ibique versart draconem, ideo creatum ut ei illudatur. Naves [dictes intellige pro] sacræ doctrinæ vectoribus; draconem autem, insi- diantem his Satanam, quem etiam vicerunt, navium nomine designati sanoli viri, opem ipsis saluiferat ferente Christo. Reliqua priori loco similia sunt. (L. (B f. b, If. b, L. f. Kvpl2tov nal B C Vers. 3. Conteres naves Tharsis. Tharsis locus maritimus: dicitur autem Æthio- piæ quædam pars. Tarsus quoque urbs, apud Jonam dicitur Tharsis. Vers. 9. Sicut audivimus, its et vidimus in civitates Domini virtutum, in civitate Dei nostri. Bellum illaturi coiverant inimici Ecclesiæ; sed mox eam bello invictam videntes, territi sunt, prœr hioque et jaculatu absistentes, clamant : « Sicut au- dieramus, ita et vidimus : nam qui vaticinia de ipse noluimus admittere, deinde nos ipsi illorum veritatem spectavimus. Quomodo tamen dicere po- tuerunt ‹ In civitate Dei nostri, › qui fidem non susceperant ? Nempe qui Deum simul et virtutum Dominum esse confitebantur, insitam sibi habere fdem denolaut. Ubinam vero promissionem com- pletam viderunt, nisi in Ecclesia, quæ est civitas Bei ? Quod per ldem audimus, id per vite peritat lem cognoscimus fide dignum, ejus rei demonstra“ Lionem habentes cupiditatum vim retusam. Demon strata jam inimicorum conversione, præft verba quibus usuri sunt ibi qui salutem consecut, bene factorem hymnis celebrant. D Vers. 19. Suscepimus, Deus, misericordiam tuam in f. b, L f. b) Peal, c, 23. * Agg. 1, 6. Pred. medio templi tui, etc. • Suscepimus bie intelligendum est Conjectavimus, aut cogitavimus, vel firme pacatoque animo fuimus; quia misericordia tua prorsus adest iis qui in tem plo tuo versantur. Non enim dicimus, iis qui adhue sunt infideles, communicatum iri Dei charismata, sed iis qui reapse Adeles sunt. Dictum fuit enim an- Liquis : « Bono animo estote, nam Spiritus in medio vestrum est *. » Pariterque in præcedenti- bus psalmis: • Deus in medio ejus, no comm bitur. ›
Ὅτι δὲ γεγόνασιν ἐπίσημοι καὶ ἀπόβλεπτοι τοῖς ἁπανταχοῦ, Χριστοῦ νέμοντος αὐτοῖς τὸ εἶναι τοιούτους, διασαφοῦσι λέγοντες, ὅτι «Τοῦ Θεοῦ οἱ κραταιοὶ,» τουτέστιν οἱ πνευματικὴν ἔχοντες εὐανδρίαν, οἱ εὐσθενέστατοι μαχηταὶ, οἱ ταῖς τοῦ διαβόλου δυστροπίαις ἀντιταττόμενοι, καὶ ταῖς τῶν φλυαρούντων κενοφωνίαις ἀντανιστάμενοι, τῆς γῆς σφόδρα ἐπήρθησαν· τουτέστιν οὐ χθαμαλοὶ καὶ ἄσημοι καὶ ἀπεῤῥιμμένοι νοηθεῖεν ἂν, ἀλλ’ οἷον ὑψοῦ βεβηκότες κατὰ ἀρετὴν, καὶ ἀνῳκισμένην ἔχοντες ζωὴν, καὶ οὐ βάσιμον τοῖς πολλοῖς. Ἢ τάχα που καὶ τὸ ἐπῆρθαι λέγειν αὐτοὺς ἀπὸ τῆς γῆς, κατασημαίνειεν τὸ νοῦν ἔχειν αὐτοὺς οὐ τοῖς ἐπιγείοις ἐμπεπηγότα πράγμασιν, ἀλλ’ ὑπερορῶντα τῶν σαρκικῶν, καὶ ἄνω βλέποντα, διά τοι τὸ βούλεσθαι δογματικῆς εὐτεχνίας καὶ πρακτικῆς ἀστειότητος εἰς λῆξιν ἐλθεῖν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΖ. «Μέγας Κύριος, καὶ αἰνετὸς σφόδρα ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ἐν ὄρει ἀγίῳ αὐτοῦ.» (β φ. 181, ι. φ. 256, λ. φ. 125) Μέγας δὲ κυρίως, ἅτε δὴ καὶ ἐκ μεγάλου γεγεννημένος τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός.
ἀεὶ τοῖς προεστηκόσιν αὐτῆς, καὶ δὴ καὶ ἀμείνους Α ἀποφαίνων ἀεὶ πανταχοῦ τῶν ἀνθεστηκότων. Δήλον βάρεις ἂν εἴη δήπουθεν παντὸς ἀξιῶν λόγου τὴν Ἐκκλησίαν. ηστέον γε μὴν κἀκεῖνο πρὸς τούτῳ· βάρεις γὰρ εἰ- και λέγουσιν οὐ τοὺς ἐν τοῖς τείχεσι πύργους μόνον, ἀλλὰ γὰρ καί τινα τῶν πλοίων εὖ καὶ ἐντέχνως διαρ- τισμένα. Παρεικαστέον δὲ πάλιν καὶ τούτοις αὐτοῖς τὰς τῶν ἁγίων κεφαλὰς, διά τοι τὸ πανταχοῦ μονον- οὐχὶ διαπλεῖν, καὶ τὸν τῆς εὐπεδείας φόρτον διακο- μίζειν τοῖς ἀπανταχοῦ· ὁποῖος τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, ἀπὸ Ἱερουσαλήμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ δια τρέχων καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ. Έφη δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ, ἐν τῇ πλατεία καὶ εὐρυχώρῳ θαλάσσῃ πλοῖα τε διαπορεύεσθαι· καὶ μὴν καὶ δράκοντα τὸν πεπλασμένον εἰς τὸ ἐμπαίζε- σθαι· πλοία.. ἱερῶν κηρυγμάτων διακομιστές· δρά- Β κοντά τε τὸν ἐφεδρεύοντα αὐτοῖς Σατανᾶν, ἂν καὶ γενικήκασιν οἱ πλοία χρηματίζοντες ἅγιοι, ἀντίληψιν αὐτοῖς τὴν ἀποχρώσαν εἰς σωτηρίαν νέμοντος τοῦ Χριστοῦ. Τὰ δ' ἄλλα τῷ πρώτῳ ὁμοίως. Συντρίψεις πλοία Θαρσείς. Ι. 496) Θαρσείς θαλάσσης· λέγεται δὲ μέρος τῆς Αιθιοπίας. Καὶ Ταρσὸς ἡ πόλις, παρὰ Ἰωνᾶ Θαρ. σεῖς καλεῖται. Καθάπερ ἠκούσαμεν, οὕτως καὶ εἶδομεν, εν πόλει Κυρίου τῶν δυνάμεων, εν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. Θεοδώρου.) Συνέδραμον μὲν ὡς πολεμήσοντες οἱ τῆς Εκκλησίας ἐχθροί· θεασάμενοι δὲ τῆς πολεμουμένης τὸ ἄμαχον κατεπλάγησαν, καὶ τοῦ πολεμεῖν καὶ βάλ- λαν παυσάμενοι, βοῶσι· Καθάπερ ηκούσαμεν, οὕτω καὶ εἴδομεν· τὰς γὰρ περὶ αὐτῆς προρρήσεις οὐ βου- λόμενοι δέχεσθαι, δι' ἑαυτῶν ἐθεασάμεθα τὴν ἐκείνων ἀλήθειαν. Πῶς δὲ λέγειν ἐδύναντο, ο Ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, ο μὴ πιστοὶ γεγονότες ; Οἱ γὰρ Θεόν τα ὁμοῦ καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον ὁμολογοῦντες ὑπάρ- χειν αὐτὸν, ἱδρυμένην πάντως που τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς [ἔχειν σημαίνουσιν.] Ποῦ δὲ τὴν ἐπαγγελίαν εἶδον πληρωθεῖσαν, ἢ ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, ἥτις ἐστὶν πόλις τοῦ Θεοῦ ; Ὅσον διὰ τῆς πίστεως ἀκούομεν Θεοῦ, ταῦτα διὰ τοῦ καθαροῦ βίου γινώσκομεν πεπο στευμένως, τὰς ἀποδείξεις διὰ τῆς ἀπαθείας λαμβά- νοντες. Δείξας τῶν πολεμίων τὴν μεταβολήν, προλέγει λοιπὸν ὁποίοις χρήσονται λόγοις οἱ τῆς σωτηρίας τε τυχηκότες ὑμνοῦντες τὸν εὐεργέτην. Υπελάβομεν, ὁ Θεὸς, τὸ ἔλεός σου ἐν μέσῳ τοῦ ναοῦ σου, κ. τ. λ. (Ε.Ι. 86, Τὸ ὑπελάβομεν ἐν τούτοις ἢ ἐκληπτέον ἀντὶ τοῦ Εἰκάσαμεν, ἐνενοήσα- μεν, ἢ διετέθημεν βεβαίως αραρότως, ὅτι τὸ ἔλεός σου πάντη τε καὶ πάντως υπάρξει τοῖς ἐν μέσῳ γε γονόσι τοῦ ναοῦ. Οὐ γάρ τοί φαμεν τοῖς ἀπίστοις ὅτι ἡ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων ἐκνεμηθήσεται μέθο εξις, ἀλλὰ τοῖς ἤδη πιστεύσασιν. Εἴρηται γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις, ὅτι « Τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν, θαρσείτε. Ομοίως δὲ καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτου, ὅτι ο θεὸς ἐν μέσῳ αὐτῆς, οὐ σαλευθήσεται. ο • χιν, 6. mστο i I i :1061 IN PSALMUM · XLVII. Atque hinc patet, quanta Beciesism suam cura dignetur. Praeterea sciendam est a non- nullis dici non tantum in mœnibus turres, sed quod- dam etiam navium genus bene artificioseque stre ctarum. Ergo his quoque sanctorum virorum personae comparandis sunt, propterea quod qua- queversus navigant, et religionris sarcinam ad uni- versum orbem deportant : eujusmodi fuit et divus Paulus, qui abe Hierosolymis usque ad lllyrleum excurrit prædicans Christi Evangelium. Dicit vero alicubi etiam divus David *, in vasto latoque mari maves decurrere, ibique versart draconem, ideo creatum ut ei illudatur. Naves [dictes intellige pro] sacræ doctrinæ vectoribus; draconem autem, insi- diantem his Satanam, quem etiam vicerunt, navium nomine designati sanoli viri, opem ipsis saluiferat ferente Christo. Reliqua priori loco similia sunt. (L. (B f. b, If. b, L. f. Kvpl2tov nal B C Vers. 3. Conteres naves Tharsis. Tharsis locus maritimus: dicitur autem Æthio- piæ quædam pars. Tarsus quoque urbs, apud Jonam dicitur Tharsis. Vers. 9. Sicut audivimus, its et vidimus in civitates Domini virtutum, in civitate Dei nostri. Bellum illaturi coiverant inimici Ecclesiæ; sed mox eam bello invictam videntes, territi sunt, prœr hioque et jaculatu absistentes, clamant : « Sicut au- dieramus, ita et vidimus : nam qui vaticinia de ipse noluimus admittere, deinde nos ipsi illorum veritatem spectavimus. Quomodo tamen dicere po- tuerunt ‹ In civitate Dei nostri, › qui fidem non susceperant ? Nempe qui Deum simul et virtutum Dominum esse confitebantur, insitam sibi habere fdem denolaut. Ubinam vero promissionem com- pletam viderunt, nisi in Ecclesia, quæ est civitas Bei ? Quod per ldem audimus, id per vite peritat lem cognoscimus fide dignum, ejus rei demonstra“ Lionem habentes cupiditatum vim retusam. Demon strata jam inimicorum conversione, præft verba quibus usuri sunt ibi qui salutem consecut, bene factorem hymnis celebrant. D Vers. 19. Suscepimus, Deus, misericordiam tuam in f. b, L f. b) Peal, c, 23. * Agg. 1, 6. Pred. medio templi tui, etc. • Suscepimus bie intelligendum est Conjectavimus, aut cogitavimus, vel firme pacatoque animo fuimus; quia misericordia tua prorsus adest iis qui in tem plo tuo versantur. Non enim dicimus, iis qui adhue sunt infideles, communicatum iri Dei charismata, sed iis qui reapse Adeles sunt. Dictum fuit enim an- Liquis : « Bono animo estote, nam Spiritus in medio vestrum est *. » Pariterque in præcedenti- bus psalmis: • Deus in medio ejus, no comm bitur. ›
PG 69:1063Ἔφη γὰρ, ὅτι «Ὁ Πατὴρ ὃς δέδωκέν μοι, πάντων μείζων ἐστίν.» Εἰ γὰρ κεχώρηκεν καθ’ ἑτέρων ἡ κλῆσις, καί τινες εἴρηνται μεγάλοι καὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς πνευμάτων, καὶ τῶν ἐπὶ γῆς, ἀλλ’ οὖν κατὰ μέθεξιν καὶ μίμησιν τοῦ κυρίως τε καὶ ἀληθῶς καὶ φύσει μεγάλου, κεκερδάκασι καὶ αὐτοὶ τὴν ἐπωνυμίαν. Οὐκέτι ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν μόνον μέγας ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐπὶ τὸ ὄρος τὸ ἡγιασμένον, ἤγουν τὴν Ἐκκλησίαν διὰ τὸ ὑψηλὸν τῶν περὶ Θεοῦ δογμάτων. «Εὐρίζων ἀγαλλιάματι πάσης τῆς γῆς, ὄρη Σιὼν τὰ πλευρὰ τοῦ βοῤῥᾶ.» (α φ. 265 β. β φ. 181, ι φ. 256 β, λ φ. 125, β) Καὶ ἀγαλλίαμα δὲ τυγχάνει πάσης τῆς γῆς. Οὕτω δὴ αὐτὸν ἑτέρωθί που κατωνόμασε λέγων ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· «Τὸ ἀγαλλίαμά μου λύτρωσαί με ἀπὸ τῶν κυκλωσάντων με.» [Εὐφρο]σύνη γὰρ καὶ ἀγαλλίαμα, καὶ τῆς ἀνωτάτω θυμηδίας ὑπόθεσις τοῖς ἀνὰ πᾶσάν ἐστιν τὴν γῆν Χριστὸς, πᾶσαν ἡμῖν κατήφειαν ἐξιστὰς, καὶ περιστέλλων τὸ δάκρυον, κατά γε τὴν Ἡσαί̈ου φωνήν. Ἔφη γὰρ, ὅτι «Κατέπινεν ὁ θάνατος ἰσχύσας, καὶ πάλιν ἀφεῖλεν ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ παντὸς προσώπου.» Καὶ ὅπως ἀγαλλίαμα τυγχάνει πάσης τῆς γῆς, σαφῶς εἴρηται. (ι φ.
Βοεπιέται ποπιση έκτης, Κατὰ τὸ ὄνομά σου, ὁ Θεός, οὕτως καὶ ἡ αἴνεσές σου ἐπὶ τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ονομα τὴν δόξαν ἔθος τῇ θείᾳ λέγειν Γραφή. Επε· σθαι δὲ τῇ τοῦ Θεοῦ δόξῃ τὴν περὶ αὐτοῦ φησιν εὐ- φημίαν, ἀναλόγως τε καὶ εἰκότως· ὑμνεῖται γὰρ πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ τὸ ύψος της όπερ οχῆς αὐτοῦ. Τί γὰρ δὴ καὶ φαμεν ὑμνοῦντες αὐτόν· « Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεται σοι ; » Και ο Τις θελς μέγας, ὡς θεὸς ἡμῶν ; Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆν τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Σἡ ἐστιν ἡ ἡμέρα, καὶ σή ἐστιν ἡ νύξ· σὺ κατηρτίσω ήλιον καὶ σελήνην. » Καὶ ἁπλῶς ὡς Θεὸν τῶν ὅλων καὶ Κύριον ὑμνολογοῦμεν αὐτόν. • Δικαιοσύνης πλήρης ή δεξιά σου. » Τεθαυμάκατι μὲν τὴν αἴνεσιν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ τὴν ἐξ ἀπέστη αὐτῷ γινομένην τῆς γῆς, ὡς ἀναλόγως έχουσαν τη αὐτοῦ δόξῃ καὶ ὑπεροχή. Θαυμάζουσι δὲ καὶ ἑτερόν τι πρὸς τούτοις· τὴν γάρ τοι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός δεξιὰν πλήρη φασίν εἶναι δικαιοσύνης, ήτοι δεκαο κρισίας. Τίς δ' ἂν νοοῦτο πρὸς ἡμῶν ἡ δεξιὰ τοῦ θεοῦ καὶ Πατρὸς, πλὴν ὅτι κατὰ ἀλήθειαν ὁ ἐξ αὐτοῦ τα φηνώς μονογενής Θεοῦ Λόγος; Αὕτη ἡ μεγάλη και ὑπερφυὴς καὶ πάντων ἐπέκεινα δεξιὰ τοῦ Πατρὸς δικαίᾳ ψήφῳ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν ἀπεσόβησε μὲν τῶν ἐπὶ τῆς πάλαι κεκρατημένους καὶ πεσόντας ὑπ' αὐτῷ. Δεδικαίωκε γὰρ διὰ τῆς πίστεως, καὶ τῶν ἀρχαίων ελευθερώσας αίτιαμάτων, ἁγίους αὐτοὺς καὶ ἀμώμους προσεκόμισεν τῷ θεῷ καὶ Πατρί. Πιστώ σεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὧδε λέγων· ο Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Κἀγὼ ἐὰν ὑψωθώ, πάντες ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Οὐκοῦν ἐφ᾽ ὁσιότητι καὶ δι- καιοσύνῃ τεθαύμασται λίαν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἡ ἀξιάγαστος δεξιὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ὡς ἐπαμύ νασα τοῖς ἡδικημένοις, καὶ ἀναστήσασα τοὺς καταραγμένους, καὶ φωτίσασα τοὺς ἐσκοτισμένους. Εὐφρανθήτω τὸ ὄρος Σιών. ἀγαλλιάσθωσαν απ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. ἤδη (Β. 183, 1. Οἱ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς τὸ τῆς ἀληθείας διελάσαντες φῶς, χαίρουσι μὲν λίαν ἐπί γε σφίσιν αὐτοῖς, ὡς ἡλεημέ ναι καὶ ἐν μεθέξει παντός γεγονότες καλοῦ διὰ τῆς θείας καὶ πανσθενούς δεξιᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ἐοίκασι δέ πως καὶ τῷ ἑτέρῳ συγχαίρειν λαῷ, φημὶ δὲ τῷ Ἰσραὴλ, ὡς κληθησομένῳ κατὰ καιροὺς εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι στοῦ, καὶ εἰς μέθεξιν χαρισμάτων ὧν ἐσχήκασιν ήδη προεισβαλόντες αὐτοί. Τοῦτο δὲ καὶ προφητικὸς ἐμπε δοῖ λόγος, « Μετὰ ταῦτα, φήσας, ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραήλ, καὶ ἐπιζητήσουσιν Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαβιδ τὸν βασιλέα αὐτῶν, καὶ ἐκστήσον ται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπὶ τοῖς ἀγαθοῖς αὐτοῦ ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν. » Ευφραινέσθω δὴ οὖν, φασί, τὸ ὄρος Σιών, τουτέστιν ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ αἱ θυ γατέρες τῆς Ἰουδαίας ἕνεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε, τῶν ἀγαθῶν δηλονότι. θυγατέρες δὲ τῆς Ἱε * λήνην, φῶς, φαύσιν, φωστῆρα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 11. Deus, sic et laus tua usque ad fines terræ. B Nomen pro gloria solet dicere divina Scriptura : comitem perro gloriæ ejus laudem esse, congruenter meritoque ait : celebratur enim ab omnibus terræ incolis pro culminis sui excelsitate. Quid autem lau- dantes dicimus ? ‹ O Deus, quis similis tibi”? » Et, « Quis Deus tantas ut noster Deus * ? › Tui sunt cœli et tua est terra, orbem, et quidquid eo continetur, tu fundasti”. › — ‹ Tuus est dies, et tua est nox : tu solem lunamque (1) fecisti ¹º. › Generatim deniqne ut universalem Deum ac Dominum ipsum celebramus. ‹ Justitia plena est dextera tua. › Mirantur lau- dom summo Deo ex universa terra provenientem, cou gloris ejus et sublimitati congruam. Aliud quoque preterea mirantur : nam Dei Patris dexteram pie. D nam esse aiunt justitia, id est justo judicio. Quæ- nam vero a nobis intelligetur Dei Patris dextera, nisi verum ex ipso natum unigenitum Dei Verbum ? Hæc magna et supernaturalis et omnium sublimis- sima dextera Patris, justo decreto flagitiosum Satanam depulit ab eis qui olim victi huic sub- erant. Justifcavit enim ipsos per fdem, et antiquis absolutos criminibus, sanctos eos et irreprehensibi- les obtulit Deo Patri. Rei testis erit ipse Filius di- cens : c Nunc judicium est mundi hujus; nunc princeps hujus mundi ejicietur foras. Et ege si exaltatus fuero, omnes traham ad meipsum ". Ergo ob sanctitatem atque justitiam suspiciunt ma- gnopere omnes gentes admirabilem Dei Patris dex- teram, quæ oppressos ulciscitur, fractos relevat, ob- tenebratos illuminat. C Vers. 12. Lætetur mons Sion, exsultent filiæ Judæa. Qui ex omnibus gentibus ad veritatis lumen ve- nerunt, valde kotantur de seipsis, quia misericor- diam impetraverint et cujusvis boni participationem per divinam fortissimamque Dei Patris dexteram. Videntur autem quodammodo alteri quoque populo gratulari, Israeli, inquam, ceu qui per tempora ad notitiam gloriæ vocandus sit Servatoris omnium nostrum Christi, atque ad donorum participationem quæ nuper ethnici obtinuerant. Hoc propheticus quoque sermo comprobat : e Post hac, inquiens, revertentur fili¡ Israel, quærentque Dominum Deum suum, et Davidem itom regem suum, et stupebunt ad Dominum, et super bonis ejus in novissimo die- rum ". › Lætetur itaque, inquiunt, mons Sion, id est Jerusalem, et filise Judæose propter judicia tua, Domine, bona scilicet. Filiæ vero Jerusalem intelligi persunt oppida ei circumstantia et subdita. Vel etiam sic interpretaberis : nempe montem Sionem D i b, L. f. b) Psal. Lxx, 19. • Psal. Lxxvi, 13. • Psal. Lxxvm, 12. Psal. LXXIII, 16. " Joan. XII, 51, 52. Oseе III, 5. ut est etiam in codice celebri Vaticano, et in Hebraico, utque habent apud Sabaterium S. Augu- stinus et nonnulli alii. Vulgati lectio auroram ma- nal ex lectionibus qua item recitantur apud Nobilium. (1) Ergo inter eos est Cyrillus qui legebant σε
257) Ἐπισημήνασθαι δὲ ἀναγκαῖον, ὅτι καὶ ὁ νόμος ὁ διὰ Μωσέως ἀμνὸν ἐκέλευε σφάζεσθαι ἐκ πλαγίων τοῦ θυσιαστηρίου βλέποντα πρὸς βοῤῥᾶν, ὑποδηλοῦντος τοῦ τύπου ὅτι... γῆν ὁ Χριστὸς εἰς τὰ βόῤῥεια τῆς οἰκουμένης τετράψεται μέρη, καὶ ἐπ’ αὐτὰ χωρήσει λοιπὸν, καὶ αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐποπτείαν, κατά γε τὸ ἐν Ψαλμοῖς εἰρημένον· «Οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ εἰς τὸν πένητα ἀποβλέπουσιν.» «Ὁ Θεὸς ἐν ταῖς βάρεσιν αὐτῆς γινώσκεται.» (ι φ. 259 β, λ φ. 126) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Βάρεις ὠνομάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων, οἵπερ ἂν εἶεν ἐν τειχῶν περιβολαῖς. Οὐδὲν οὖν ἄρα ἀπεικὸς, ἅτε δὴ πόλεως ἅπαξ τῆς Ἐκκλησίας ὠνομασμένης, βάρεις αὐτῆς εἶναι λέγειν τοὺς ἁγίους ἀποστόλους, ἤγουν τοὺς καθάπαξ κατὰ καιροὺς τῶν ἁγίων Ἐκκλησιῶν διδασκάλους καὶ μυσταγωγούς. Οὗτοι πύργων δίκην ὑπερανεστήκασιν τῶν ἄλλων, καὶ εἰσὶν ἐπισημότεροι, καὶ οἷον ἔρεισμα τοῦ παντὸς τῆς Ἐκκλησίας σώματος. Ἐν ταύταις δὴ οὖν ταῖς βάρεσιν, πᾶς ὅστις ἐστὶν εἰς εὐσθένειαν, ἐπιγινώσκεται Χριστὸς, ὅταν ἀντιλαμβάνηται αὐτῆς, δῆλον δὲ ὅτι τῆς Ἐκκλησίας....
Βοεπιέται ποπιση έκτης, Κατὰ τὸ ὄνομά σου, ὁ Θεός, οὕτως καὶ ἡ αἴνεσές σου ἐπὶ τὰ πέρατα τῆς γῆς. Ονομα τὴν δόξαν ἔθος τῇ θείᾳ λέγειν Γραφή. Επε· σθαι δὲ τῇ τοῦ Θεοῦ δόξῃ τὴν περὶ αὐτοῦ φησιν εὐ- φημίαν, ἀναλόγως τε καὶ εἰκότως· ὑμνεῖται γὰρ πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ τὸ ύψος της όπερ οχῆς αὐτοῦ. Τί γὰρ δὴ καὶ φαμεν ὑμνοῦντες αὐτόν· « Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεται σοι ; » Και ο Τις θελς μέγας, ὡς θεὸς ἡμῶν ; Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆν τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Σἡ ἐστιν ἡ ἡμέρα, καὶ σή ἐστιν ἡ νύξ· σὺ κατηρτίσω ήλιον καὶ σελήνην. » Καὶ ἁπλῶς ὡς Θεὸν τῶν ὅλων καὶ Κύριον ὑμνολογοῦμεν αὐτόν. • Δικαιοσύνης πλήρης ή δεξιά σου. » Τεθαυμάκατι μὲν τὴν αἴνεσιν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ τὴν ἐξ ἀπέστη αὐτῷ γινομένην τῆς γῆς, ὡς ἀναλόγως έχουσαν τη αὐτοῦ δόξῃ καὶ ὑπεροχή. Θαυμάζουσι δὲ καὶ ἑτερόν τι πρὸς τούτοις· τὴν γάρ τοι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός δεξιὰν πλήρη φασίν εἶναι δικαιοσύνης, ήτοι δεκαο κρισίας. Τίς δ' ἂν νοοῦτο πρὸς ἡμῶν ἡ δεξιὰ τοῦ θεοῦ καὶ Πατρὸς, πλὴν ὅτι κατὰ ἀλήθειαν ὁ ἐξ αὐτοῦ τα φηνώς μονογενής Θεοῦ Λόγος; Αὕτη ἡ μεγάλη και ὑπερφυὴς καὶ πάντων ἐπέκεινα δεξιὰ τοῦ Πατρὸς δικαίᾳ ψήφῳ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν ἀπεσόβησε μὲν τῶν ἐπὶ τῆς πάλαι κεκρατημένους καὶ πεσόντας ὑπ' αὐτῷ. Δεδικαίωκε γὰρ διὰ τῆς πίστεως, καὶ τῶν ἀρχαίων ελευθερώσας αίτιαμάτων, ἁγίους αὐτοὺς καὶ ἀμώμους προσεκόμισεν τῷ θεῷ καὶ Πατρί. Πιστώ σεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὧδε λέγων· ο Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Κἀγὼ ἐὰν ὑψωθώ, πάντες ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Οὐκοῦν ἐφ᾽ ὁσιότητι καὶ δι- καιοσύνῃ τεθαύμασται λίαν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἡ ἀξιάγαστος δεξιὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ὡς ἐπαμύ νασα τοῖς ἡδικημένοις, καὶ ἀναστήσασα τοὺς καταραγμένους, καὶ φωτίσασα τοὺς ἐσκοτισμένους. Εὐφρανθήτω τὸ ὄρος Σιών. ἀγαλλιάσθωσαν απ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας. ἤδη (Β. 183, 1. Οἱ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς τὸ τῆς ἀληθείας διελάσαντες φῶς, χαίρουσι μὲν λίαν ἐπί γε σφίσιν αὐτοῖς, ὡς ἡλεημέ ναι καὶ ἐν μεθέξει παντός γεγονότες καλοῦ διὰ τῆς θείας καὶ πανσθενούς δεξιᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ἐοίκασι δέ πως καὶ τῷ ἑτέρῳ συγχαίρειν λαῷ, φημὶ δὲ τῷ Ἰσραὴλ, ὡς κληθησομένῳ κατὰ καιροὺς εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτήρος Χρι στοῦ, καὶ εἰς μέθεξιν χαρισμάτων ὧν ἐσχήκασιν ήδη προεισβαλόντες αὐτοί. Τοῦτο δὲ καὶ προφητικὸς ἐμπε δοῖ λόγος, « Μετὰ ταῦτα, φήσας, ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραήλ, καὶ ἐπιζητήσουσιν Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαβιδ τὸν βασιλέα αὐτῶν, καὶ ἐκστήσον ται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπὶ τοῖς ἀγαθοῖς αὐτοῦ ἐπ' ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν. » Ευφραινέσθω δὴ οὖν, φασί, τὸ ὄρος Σιών, τουτέστιν ἡ Ἱερουσαλήμ, καὶ αἱ θυ γατέρες τῆς Ἰουδαίας ἕνεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε, τῶν ἀγαθῶν δηλονότι. θυγατέρες δὲ τῆς Ἱε * λήνην, φῶς, φαύσιν, φωστῆρα, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. Vers. 11. Deus, sic et laus tua usque ad fines terræ. B Nomen pro gloria solet dicere divina Scriptura : comitem perro gloriæ ejus laudem esse, congruenter meritoque ait : celebratur enim ab omnibus terræ incolis pro culminis sui excelsitate. Quid autem lau- dantes dicimus ? ‹ O Deus, quis similis tibi”? » Et, « Quis Deus tantas ut noster Deus * ? › Tui sunt cœli et tua est terra, orbem, et quidquid eo continetur, tu fundasti”. › — ‹ Tuus est dies, et tua est nox : tu solem lunamque (1) fecisti ¹º. › Generatim deniqne ut universalem Deum ac Dominum ipsum celebramus. ‹ Justitia plena est dextera tua. › Mirantur lau- dom summo Deo ex universa terra provenientem, cou gloris ejus et sublimitati congruam. Aliud quoque preterea mirantur : nam Dei Patris dexteram pie. D nam esse aiunt justitia, id est justo judicio. Quæ- nam vero a nobis intelligetur Dei Patris dextera, nisi verum ex ipso natum unigenitum Dei Verbum ? Hæc magna et supernaturalis et omnium sublimis- sima dextera Patris, justo decreto flagitiosum Satanam depulit ab eis qui olim victi huic sub- erant. Justifcavit enim ipsos per fdem, et antiquis absolutos criminibus, sanctos eos et irreprehensibi- les obtulit Deo Patri. Rei testis erit ipse Filius di- cens : c Nunc judicium est mundi hujus; nunc princeps hujus mundi ejicietur foras. Et ege si exaltatus fuero, omnes traham ad meipsum ". Ergo ob sanctitatem atque justitiam suspiciunt ma- gnopere omnes gentes admirabilem Dei Patris dex- teram, quæ oppressos ulciscitur, fractos relevat, ob- tenebratos illuminat. C Vers. 12. Lætetur mons Sion, exsultent filiæ Judæa. Qui ex omnibus gentibus ad veritatis lumen ve- nerunt, valde kotantur de seipsis, quia misericor- diam impetraverint et cujusvis boni participationem per divinam fortissimamque Dei Patris dexteram. Videntur autem quodammodo alteri quoque populo gratulari, Israeli, inquam, ceu qui per tempora ad notitiam gloriæ vocandus sit Servatoris omnium nostrum Christi, atque ad donorum participationem quæ nuper ethnici obtinuerant. Hoc propheticus quoque sermo comprobat : e Post hac, inquiens, revertentur fili¡ Israel, quærentque Dominum Deum suum, et Davidem itom regem suum, et stupebunt ad Dominum, et super bonis ejus in novissimo die- rum ". › Lætetur itaque, inquiunt, mons Sion, id est Jerusalem, et filise Judæose propter judicia tua, Domine, bona scilicet. Filiæ vero Jerusalem intelligi persunt oppida ei circumstantia et subdita. Vel etiam sic interpretaberis : nempe montem Sionem D i b, L. f. b) Psal. Lxx, 19. • Psal. Lxxvi, 13. • Psal. Lxxvm, 12. Psal. LXXIII, 16. " Joan. XII, 51, 52. Oseе III, 5. ut est etiam in codice celebri Vaticano, et in Hebraico, utque habent apud Sabaterium S. Augu- stinus et nonnulli alii. Vulgati lectio auroram ma- nal ex lectionibus qua item recitantur apud Nobilium. (1) Ergo inter eos est Cyrillus qui legebant σε
PG 69:1065ἀνωτάτω διανέμων ἀεὶ τοῖς προεστηκόσιν αὐτῆς καὶ δὴ καὶ ἀμείνους ἀποφαίνων ἀεὶ πανταχοῦ τῶν ἀνθεστηκότων. Δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν παντὸς ἀξιῶν λόγου τὴν Ἐκκλησίαν. Ἰστέον γε μὴν κἀκεῖνο πρὸς τούτῳ· βάρεις γὰρ εἶναι λέγουσιν οὐ τοὺς ἐν τοῖς τείχεσι πύργους μόνον, ἀλλὰ γὰρ καί τινα τῶν πλοίων εὖ καὶ ἐντέχνως διηρτισμένα. Παρεικαστέον δὲ πάλιν καὶ τούτοις αὐτοῖς τὰς τῶν ἁγίων κεφαλὰς, διά τοι τὸ πανταχοῦ μονονουχὶ διαπλεῖν, καὶ τὸν τῆς εὐσεβείας φόρτον διακομίζειν τοῖς ἁπανταχοῦ· ὁποῖός τις ἦν ὁ θεσπέσιος Παῦλος, ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ διατρέχων καὶ κηρύσσων τὸ Εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ. Ἔφη δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβὶδ, ἐν τῇ πλατείᾳ καὶ εὐρυχώρῳ θαλάσσῃ πλοῖά τε διαπορεύεσθαι· καὶ μὴν καὶ δράκοντα τὸν πεπλασμένον εἰς τὸ ἐμπαίζεσθαι· πλοῖα.. ἱερῶν κηρυγμάτων διακομιστάς· δράκοντά τε τὸν ἐφεδρεύοντα αὐτοῖς Σατανᾶν, ὃν καὶ νενικήκασιν οἱ πλοῖα χρηματίζοντες ἅγιοι, ἀντίληψιν αὐτοῖς τὴν ἀποχρῶσαν εἰς σωτηρίαν νέμοντος τοῦ Χριστοῦ. Τὰ δ’ ἄλλα τῷ πρώτῳ ὁμοίως. «Συντρίψεις πλοῖα Θαρσεῖς.» (λ φ. 126) Θαρσεῖς θαλάσσης· λέγεται δὲ μέρος τῆς Αἰθιοπίας.
ρουσαλὴμ νοηθεῖεν ἂν αἱ περὶ αὐτήν τε καὶ ὑπ' αὐτὴν κείμεναι πόλεις. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτω;· Ὅρος μὲν Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν λέγων Χριστοῦ· θυγατέρας δὲ αὐτῆς, τὰς ἐν αὐτῇ τεθραμμένας τῶν ἁγίων ψυχάς, ἤτοι τῆς Ἐκκλησίας τέκνα, τῆς τὴν ἐν πνεύματι λα- χούσης περιτομήν, ἢ καὶ ἀμείνων ἐστὶ τῆς πρώτης Χριστὸς καὶ τὰ δι' αὐτοῦ. Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν, διηγή σασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. ( Ε Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προσφωνεί ταῖς θείαις δυνάμεσι τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ φρουρῆσαι, ὥστε πανταχόθεν αὐτὴν περιλαβεῖν καὶ φυλάττειν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ περι- λάβετε, Περιτειχίσατε εἶπεν ὁ Σύμμαχος· ἀντὶ δὲ τοῦ διηγήσασθε, ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Ψηφίσατε, φησί, τοὺς πύργους αὐτῆς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Αριθμήσατε. Β Ι Γ. 264.) Επιβαλεῖς καὶ οὕτως· Χοροῦ Β κελεύει πλάττεσθαι σχῆμα, καὶ οἷον ἐχούσας μέσην ὡς μητέρα τὴν Σιὼν τὰς ἁγίας αὐτῆς θυγατέρας λέγειν εἰ; εὐφημίαν Χριστοῦ. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο Διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. » Βάρεις (4) μὲν οὖν, ἤτοι πύργους τῆς Ἐκκλησίας, τοὺς ἁγίους εἶναί φαμεν ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστάς. Δι- ηγούμεθά γε μὴν ἐν αὐτοῖς ἀποστοματίζοντες, καὶ ταῖς αὐτῶν κεχρημένοι φωναῖς καὶ ἀκραιφνέσι μυστ αγωγίαις, ἵν' ώμεν, κατὰ τὸ εἰρημένον, ὡς Περι- στεραί μελετητικαί. Μεμνήμεθα δὲ καὶ προφήτου λέ γοντος· ο Λάβετε μεθ' ἑαυτῶν λόγους, τοὺς ἐξ ἁγίου Πνεύματος δηλονότι, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Χρήμα γὰρ ὄντως σωτήριον τὸ μεμνῆσθαι Θεοῦ, καὶ ἐπὶ γλώττης ἔχειν τὰ εἰς δό.... Καὶ ἑτέρωθι πού φησιν ὁ Ψάλλων· . Ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην του, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν σου. » Ετι γε μὴν ἐπιφωνεῖ τὸ Πνεῦμα σαφῶς τοῖς ἐν Χριστῷ δεδικαιωμένοις, ἀνευρύνειν εξ μάλα τῆς διανοίας τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ ἀκριβῶς κατα σκέπτεσθαι τῆς Ἐκκλησίας τὸν Λυτρωτήν, ὅς ἐστιν Χριστὸς Ἰησοῦς. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ δύναμις αὐτός τε καὶ ἐν αὐτῷ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς ὅτι, ο Χωρίς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » (ψόμεθα δὲ Χριστὸν μάλιστα μὲν ὡς ἀπό γε ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως (καὶ γάρ ἐστι τῶν ὅλων δημιουργός, Θεὸς ὢν καὶ Κύ- ριος καὶ σύνθρονος τῷ γεννήσαντι Πατρὶ), καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατωρθωμένων κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρόν. Καθείλεν γὰρ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, σέσωκε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, δικαιώσας τῇ πίστει τοὺς πεπλανημένους, καὶ καλέσας εἰς υἱοθεσίαν τοὺς ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, τοῦτο μὲν πανσόφοις μυσταγωγίαις, τοῦτο δὲ καὶ παραδόξοις θεοσημείαις, δι' ὧν ἦν δύο νασθαι κατιδεῖν ὅτος.. οὐδὲν ἐλάττων τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Οπου δὲ ἰσχύος ἰσότης ἀπαραλλάκτως ὁρᾷ- ται, ἐκεῖ δὲ πάντως ἂν εἴη καὶ ἡ τῆς οὐσίας ταυτότης. βάρεσι πύργοις. καὶ ἀληθεστέρα. Σκιὰ γὰρ ἦν νόμος, ἀλήθεια δὲ Βάρεις τὴν σωτηρίαν σου, ἐπαινόν σου, της τη ὁμοούσιος. • IN PSALMUM XLVII A Ecclesiam esse dices; filias vero ejus, animas in f. b. C ( f. b, Hebr. x, 10. "Ezech. vn, 46. Osee, xiv, 2. legisse in textu Biblico pro quod a Vaticano quidemn textu abest, sed exstat in proprie dicto Alexandrino, nunc Anglicano, ut vi- dere est apud Breitingerum. PATROL. GR. LXIX p ipsa nutritas, sive prolem Ecclesiæ, quæ in spiritu circumcisionem excepit, quæque melior est priore Synagoga,ac verior. Nam lex umbra erat ", veritas autem Christus, et quæ per ipsum. Vers. 13. Circumdale Sion, et complectimini cur narrate in turribus ejus. Spiritus sanctus hortatur divinas virtutes ut Ec- clesia Dei presidio sint, eamque complectentes custodiant. Pro complectimini Symmachus dixit Circummunite. Pro narrate autem Aquilas ait, Computate turres ejus; Symmachus vero, Nune rate. Alium quoque sensum attribues: chori nempe jubet speciem componere, mediamque habentes veluti matrem Sionem, sanctas ejus filias lauden canere Christo. Hoc enim significari arbitror verbis : • Narrate in turribus ejus. » igitur, sive turres Ecclesiæ, dicimus esse sanctos apostolos et evangelistas. Certe ore ipsorum narramus, atque eorumdem vocibus purisque doctrinis utimur, ut simus, juxta illud effatum ', Meditantes (2) colum- bæ. Meminimus propbetæ quoque dicentis : Sumite vobiscum sermones "; › illos videlicet quos sanctus Spiritus suggerit, ex quibus mysterium Christi di- scere licet. Vere enim res utilis Dei meminisse, et lingua eloqui laudes ejus. Sed et alibi dicit Psal- mista : ‹ Lingua mea meditabitur justitiam tuam, tota die datam a te salutem " (3). Adhuc sane adhortatur manifeste Spiritus justificatos in Christo, ad aperiendos vigilantissime nentis oculos, et sc- dulo speculandum Ecclesiæ Redemptorem,qui est Christus Jesus. Tota enim vis nostra ipse est, et ipsi innititur. Quamobrem nobis ait : « Sine me nihil potestis facere ". › Videbimus autem ipsum potissime tum visibilium ope creaturarum, tum etiam invisibilium : namque est omnium creator, utpote Deus ac Dominus, et in eodem cum Patre, a quo genitus est, throno considens. Neque secius cognoscemus ex iis quæ insigniter fecit tempore ad- ventus sui. Destruxit enim inimici omneni potentiam, orbem servavit, βde justificans peccato- res, atque ad adoptionem vocans homines ab extre- mitatibus mundi, partim doctrinis sapientia plenis, partim etiam insperatis prodigiis, ex quibus homi- nes potuerunt agnoscere qualis quantusque esset, et quod nullatenus Patre Deo inferior sit. Porro ubi virium perfecta æqualitas est, ibi omnino eam- dem quoque esse substantiam necesse est (4). Psal. xxxiv, 28. Joan. IV, 5. col. 2, cum alii passim Græci et Latini, itemque Hebraici, habeant laudem tuam, (1) Videtur Cyrillus in hoc quoque 13 versiculo (2) Ergo Cyrillus legebat vocabulum μελετητικαί, (3) Ita evidenter in pervetere codice I, f. 264, (4) Affirmatio defensioque est vocabuli Nicæni
Καὶ Ταρσὸς ἡ πόλις, παρὰ Ἰωνᾶ Θαρσεῖς καλεῖται. «Καθάπερ ἠκούσαμεν, οὕτως καὶ εἴδομεν, ἐν πόλει Κυρίου τῶν δυνάμεων, ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν.» (β φ. 182 β, ι φ. 260 β, λ φ. 126 Κυρίλλου καὶ Θεοδώρου.) Συνέδραμον μὲν ὡς πολεμήσοντες οἱ τῆς Ἐκκλησίας ἐχθροί· θεασάμενοι δὲ τῆς πολεμουμένης τὸ ἄμαχον κατεπλάγησαν, καὶ τοῦ πολεμεῖν καὶ βάλλειν παυσάμενοι, βοῶσι· Καθάπερ ἠκούσαμεν, οὕτω καὶ εἴδομεν· τὰς γὰρ περὶ αὐτῆς προῤῥήσεις οὐ βουλόμενοι δέχεσθαι, δι’ ἑαυτῶν ἐθεασάμεθα τὴν ἐκείνων ἀλήθειαν. Πῶς δὲ λέγειν ἐδύναντο, «Ἐν πόλει τοῦ Θεοῦ ἡμῶν,» μὴ πιστοὶ γεγονότες; Οἱ γὰρ Θεόν τε ὁμοῦ καὶ τῶν δυνάμεων Κύριον ὁμολογοῦντες ὑπάρχειν αὐτὸν, ἱδρυμένην πάντως που τὴν πίστιν ἐν ἑαυτοῖς [ἔχειν σημαίνουσιν.] Ποῦ δὲ τὴν ἐπαγγελίαν εἶδον πληρωθεῖσαν, ἢ ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ, ἥτις ἐστὶν πόλις τοῦ Θεοῦ; Ὅσον διὰ τῆς πίστεως ἀκούομεν Θεοῦ, ταῦτα διὰ τοῦ καθαροῦ βίου γινώσκομεν πεπιστευμένως, τὰς ἀποδείξεις διὰ τῆς ἀπαθείας λαμβάνοντες. Δείξας τῶν πολεμίων τὴν μεταβολὴν, προλέγει λοιπὸν ὁποίοις χρήσονται λόγοις οἱ τῆς σωτηρίας τετυχηκότες ὑμνοῦντες τὸν εὐεργέτην.
ρουσαλὴμ νοηθεῖεν ἂν αἱ περὶ αὐτήν τε καὶ ὑπ' αὐτὴν κείμεναι πόλεις. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτω;· Ὅρος μὲν Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν λέγων Χριστοῦ· θυγατέρας δὲ αὐτῆς, τὰς ἐν αὐτῇ τεθραμμένας τῶν ἁγίων ψυχάς, ἤτοι τῆς Ἐκκλησίας τέκνα, τῆς τὴν ἐν πνεύματι λα- χούσης περιτομήν, ἢ καὶ ἀμείνων ἐστὶ τῆς πρώτης Χριστὸς καὶ τὰ δι' αὐτοῦ. Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν, διηγή σασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. ( Ε Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προσφωνεί ταῖς θείαις δυνάμεσι τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ φρουρῆσαι, ὥστε πανταχόθεν αὐτὴν περιλαβεῖν καὶ φυλάττειν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ περι- λάβετε, Περιτειχίσατε εἶπεν ὁ Σύμμαχος· ἀντὶ δὲ τοῦ διηγήσασθε, ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Ψηφίσατε, φησί, τοὺς πύργους αὐτῆς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Αριθμήσατε. Β Ι Γ. 264.) Επιβαλεῖς καὶ οὕτως· Χοροῦ Β κελεύει πλάττεσθαι σχῆμα, καὶ οἷον ἐχούσας μέσην ὡς μητέρα τὴν Σιὼν τὰς ἁγίας αὐτῆς θυγατέρας λέγειν εἰ; εὐφημίαν Χριστοῦ. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο Διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. » Βάρεις (4) μὲν οὖν, ἤτοι πύργους τῆς Ἐκκλησίας, τοὺς ἁγίους εἶναί φαμεν ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστάς. Δι- ηγούμεθά γε μὴν ἐν αὐτοῖς ἀποστοματίζοντες, καὶ ταῖς αὐτῶν κεχρημένοι φωναῖς καὶ ἀκραιφνέσι μυστ αγωγίαις, ἵν' ώμεν, κατὰ τὸ εἰρημένον, ὡς Περι- στεραί μελετητικαί. Μεμνήμεθα δὲ καὶ προφήτου λέ γοντος· ο Λάβετε μεθ' ἑαυτῶν λόγους, τοὺς ἐξ ἁγίου Πνεύματος δηλονότι, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Χρήμα γὰρ ὄντως σωτήριον τὸ μεμνῆσθαι Θεοῦ, καὶ ἐπὶ γλώττης ἔχειν τὰ εἰς δό.... Καὶ ἑτέρωθι πού φησιν ὁ Ψάλλων· . Ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην του, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν σου. » Ετι γε μὴν ἐπιφωνεῖ τὸ Πνεῦμα σαφῶς τοῖς ἐν Χριστῷ δεδικαιωμένοις, ἀνευρύνειν εξ μάλα τῆς διανοίας τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ ἀκριβῶς κατα σκέπτεσθαι τῆς Ἐκκλησίας τὸν Λυτρωτήν, ὅς ἐστιν Χριστὸς Ἰησοῦς. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ δύναμις αὐτός τε καὶ ἐν αὐτῷ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς ὅτι, ο Χωρίς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » (ψόμεθα δὲ Χριστὸν μάλιστα μὲν ὡς ἀπό γε ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως (καὶ γάρ ἐστι τῶν ὅλων δημιουργός, Θεὸς ὢν καὶ Κύ- ριος καὶ σύνθρονος τῷ γεννήσαντι Πατρὶ), καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατωρθωμένων κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρόν. Καθείλεν γὰρ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, σέσωκε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, δικαιώσας τῇ πίστει τοὺς πεπλανημένους, καὶ καλέσας εἰς υἱοθεσίαν τοὺς ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, τοῦτο μὲν πανσόφοις μυσταγωγίαις, τοῦτο δὲ καὶ παραδόξοις θεοσημείαις, δι' ὧν ἦν δύο νασθαι κατιδεῖν ὅτος.. οὐδὲν ἐλάττων τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Οπου δὲ ἰσχύος ἰσότης ἀπαραλλάκτως ὁρᾷ- ται, ἐκεῖ δὲ πάντως ἂν εἴη καὶ ἡ τῆς οὐσίας ταυτότης. βάρεσι πύργοις. καὶ ἀληθεστέρα. Σκιὰ γὰρ ἦν νόμος, ἀλήθεια δὲ Βάρεις τὴν σωτηρίαν σου, ἐπαινόν σου, της τη ὁμοούσιος. • IN PSALMUM XLVII A Ecclesiam esse dices; filias vero ejus, animas in f. b. C ( f. b, Hebr. x, 10. "Ezech. vn, 46. Osee, xiv, 2. legisse in textu Biblico pro quod a Vaticano quidemn textu abest, sed exstat in proprie dicto Alexandrino, nunc Anglicano, ut vi- dere est apud Breitingerum. PATROL. GR. LXIX p ipsa nutritas, sive prolem Ecclesiæ, quæ in spiritu circumcisionem excepit, quæque melior est priore Synagoga,ac verior. Nam lex umbra erat ", veritas autem Christus, et quæ per ipsum. Vers. 13. Circumdale Sion, et complectimini cur narrate in turribus ejus. Spiritus sanctus hortatur divinas virtutes ut Ec- clesia Dei presidio sint, eamque complectentes custodiant. Pro complectimini Symmachus dixit Circummunite. Pro narrate autem Aquilas ait, Computate turres ejus; Symmachus vero, Nune rate. Alium quoque sensum attribues: chori nempe jubet speciem componere, mediamque habentes veluti matrem Sionem, sanctas ejus filias lauden canere Christo. Hoc enim significari arbitror verbis : • Narrate in turribus ejus. » igitur, sive turres Ecclesiæ, dicimus esse sanctos apostolos et evangelistas. Certe ore ipsorum narramus, atque eorumdem vocibus purisque doctrinis utimur, ut simus, juxta illud effatum ', Meditantes (2) colum- bæ. Meminimus propbetæ quoque dicentis : Sumite vobiscum sermones "; › illos videlicet quos sanctus Spiritus suggerit, ex quibus mysterium Christi di- scere licet. Vere enim res utilis Dei meminisse, et lingua eloqui laudes ejus. Sed et alibi dicit Psal- mista : ‹ Lingua mea meditabitur justitiam tuam, tota die datam a te salutem " (3). Adhuc sane adhortatur manifeste Spiritus justificatos in Christo, ad aperiendos vigilantissime nentis oculos, et sc- dulo speculandum Ecclesiæ Redemptorem,qui est Christus Jesus. Tota enim vis nostra ipse est, et ipsi innititur. Quamobrem nobis ait : « Sine me nihil potestis facere ". › Videbimus autem ipsum potissime tum visibilium ope creaturarum, tum etiam invisibilium : namque est omnium creator, utpote Deus ac Dominus, et in eodem cum Patre, a quo genitus est, throno considens. Neque secius cognoscemus ex iis quæ insigniter fecit tempore ad- ventus sui. Destruxit enim inimici omneni potentiam, orbem servavit, βde justificans peccato- res, atque ad adoptionem vocans homines ab extre- mitatibus mundi, partim doctrinis sapientia plenis, partim etiam insperatis prodigiis, ex quibus homi- nes potuerunt agnoscere qualis quantusque esset, et quod nullatenus Patre Deo inferior sit. Porro ubi virium perfecta æqualitas est, ibi omnino eam- dem quoque esse substantiam necesse est (4). Psal. xxxiv, 28. Joan. IV, 5. col. 2, cum alii passim Græci et Latini, itemque Hebraici, habeant laudem tuam, (1) Videtur Cyrillus in hoc quoque 13 versiculo (2) Ergo Cyrillus legebat vocabulum μελετητικαί, (3) Ita evidenter in pervetere codice I, f. 264, (4) Affirmatio defensioque est vocabuli Nicæni
PG 69:1066«Ὑπελάβομεν, ὁ Θεὸς, τὸ ἔλεός σου ἐν μέσῳ τοῦ ναοῦ σου, κ.τ.λ.» (ε φ. 86, ι φ. 260 β, λ φ. 126 β) Τὸ ὑπελάβομεν ἐν τούτοις ἢ ἐκληπτέον ἀντὶ τοῦ Εἰκάσαμεν, ἐνενοήσαμεν, ἢ διετέθημεν βεβαίως ἀραρότως, ὅτι τὸ ἔλεός σου πάντη τε καὶ πάντως ὑπάρξει τοῖς ἐν μέσῳ γεγονόσι τοῦ ναοῦ. Οὐ γάρ τοί φαμεν τοῖς ἀπίστοις ὅτι ἡ τῶν παρὰ Θεοῦ χαρισμάτων ἐκνεμηθήσεται μέθεξις, ἀλλὰ τοῖς ἤδη πιστεύσασιν. Εἴρηται γὰρ τοῖς ἀρχαιοτέροις, ὅτι «Τὸ Πνεῦμά μου ἐφέστηκεν ἐν μέσῳ ὑμῶν, θαρσεῖτε.» Ὁμοίως δὲ καὶ ἐν τοῖς πρὸ τούτου, ὅτι «Θεὸς ἐν μέσῳ αὐτῆς, οὐ σαλευθήσεται.» «Κατὰ τὸ ὅνομά σου, ὁ Θεὸς, οὔτως καὶ ἡ αἴνεσίς σου ἐπὶ τὰ πέρατα τῆς γῆς.» Ὄνομα τὴν δόξαν ἔθος τῇ θείᾳ λέγειν Γραφῇ· ἕπεσθαι δὲ τῇ τοῦ Θεοῦ δόξῃ τὴν περὶ αὐτοῦ φησιν εὐφημίαν, ἀναλόγως τε καὶ εἰκότως· ὑμνεῖται γὰρ πρὸς ἁπάντων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς κατὰ τὸ ὕψος τῆς ὑπεροχῆς αὐτοῦ. Τί γὰρ δὴ καί φαμεν ὑμνοῦντες αὐτόν· «Ὁ Θεὸς, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι;» Καί· «Τίς Θεὸς μέγας, ὡς ὁ Θεὸς ἡμῶν; Σοί εἰσιν οἱ οὐρανοὶ, καὶ σή ἐστιν ἡ γῆ· τὴν οἰκουμένην καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς σὺ ἐθεμελίωσας. Σή ἐστιν ἡ ἡμέρα, καὶ σή ἐστιν ἡ νύξ·
ρουσαλὴμ νοηθεῖεν ἂν αἱ περὶ αὐτήν τε καὶ ὑπ' αὐτὴν κείμεναι πόλεις. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτω;· Ὅρος μὲν Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν λέγων Χριστοῦ· θυγατέρας δὲ αὐτῆς, τὰς ἐν αὐτῇ τεθραμμένας τῶν ἁγίων ψυχάς, ἤτοι τῆς Ἐκκλησίας τέκνα, τῆς τὴν ἐν πνεύματι λα- χούσης περιτομήν, ἢ καὶ ἀμείνων ἐστὶ τῆς πρώτης Χριστὸς καὶ τὰ δι' αὐτοῦ. Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν, διηγή σασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. ( Ε Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προσφωνεί ταῖς θείαις δυνάμεσι τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ φρουρῆσαι, ὥστε πανταχόθεν αὐτὴν περιλαβεῖν καὶ φυλάττειν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ περι- λάβετε, Περιτειχίσατε εἶπεν ὁ Σύμμαχος· ἀντὶ δὲ τοῦ διηγήσασθε, ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Ψηφίσατε, φησί, τοὺς πύργους αὐτῆς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Αριθμήσατε. Β Ι Γ. 264.) Επιβαλεῖς καὶ οὕτως· Χοροῦ Β κελεύει πλάττεσθαι σχῆμα, καὶ οἷον ἐχούσας μέσην ὡς μητέρα τὴν Σιὼν τὰς ἁγίας αὐτῆς θυγατέρας λέγειν εἰ; εὐφημίαν Χριστοῦ. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο Διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. » Βάρεις (4) μὲν οὖν, ἤτοι πύργους τῆς Ἐκκλησίας, τοὺς ἁγίους εἶναί φαμεν ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστάς. Δι- ηγούμεθά γε μὴν ἐν αὐτοῖς ἀποστοματίζοντες, καὶ ταῖς αὐτῶν κεχρημένοι φωναῖς καὶ ἀκραιφνέσι μυστ αγωγίαις, ἵν' ώμεν, κατὰ τὸ εἰρημένον, ὡς Περι- στεραί μελετητικαί. Μεμνήμεθα δὲ καὶ προφήτου λέ γοντος· ο Λάβετε μεθ' ἑαυτῶν λόγους, τοὺς ἐξ ἁγίου Πνεύματος δηλονότι, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Χρήμα γὰρ ὄντως σωτήριον τὸ μεμνῆσθαι Θεοῦ, καὶ ἐπὶ γλώττης ἔχειν τὰ εἰς δό.... Καὶ ἑτέρωθι πού φησιν ὁ Ψάλλων· . Ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην του, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν σου. » Ετι γε μὴν ἐπιφωνεῖ τὸ Πνεῦμα σαφῶς τοῖς ἐν Χριστῷ δεδικαιωμένοις, ἀνευρύνειν εξ μάλα τῆς διανοίας τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ ἀκριβῶς κατα σκέπτεσθαι τῆς Ἐκκλησίας τὸν Λυτρωτήν, ὅς ἐστιν Χριστὸς Ἰησοῦς. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ δύναμις αὐτός τε καὶ ἐν αὐτῷ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς ὅτι, ο Χωρίς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » (ψόμεθα δὲ Χριστὸν μάλιστα μὲν ὡς ἀπό γε ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως (καὶ γάρ ἐστι τῶν ὅλων δημιουργός, Θεὸς ὢν καὶ Κύ- ριος καὶ σύνθρονος τῷ γεννήσαντι Πατρὶ), καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατωρθωμένων κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρόν. Καθείλεν γὰρ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, σέσωκε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, δικαιώσας τῇ πίστει τοὺς πεπλανημένους, καὶ καλέσας εἰς υἱοθεσίαν τοὺς ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, τοῦτο μὲν πανσόφοις μυσταγωγίαις, τοῦτο δὲ καὶ παραδόξοις θεοσημείαις, δι' ὧν ἦν δύο νασθαι κατιδεῖν ὅτος.. οὐδὲν ἐλάττων τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Οπου δὲ ἰσχύος ἰσότης ἀπαραλλάκτως ὁρᾷ- ται, ἐκεῖ δὲ πάντως ἂν εἴη καὶ ἡ τῆς οὐσίας ταυτότης. βάρεσι πύργοις. καὶ ἀληθεστέρα. Σκιὰ γὰρ ἦν νόμος, ἀλήθεια δὲ Βάρεις τὴν σωτηρίαν σου, ἐπαινόν σου, της τη ὁμοούσιος. • IN PSALMUM XLVII A Ecclesiam esse dices; filias vero ejus, animas in f. b. C ( f. b, Hebr. x, 10. "Ezech. vn, 46. Osee, xiv, 2. legisse in textu Biblico pro quod a Vaticano quidemn textu abest, sed exstat in proprie dicto Alexandrino, nunc Anglicano, ut vi- dere est apud Breitingerum. PATROL. GR. LXIX p ipsa nutritas, sive prolem Ecclesiæ, quæ in spiritu circumcisionem excepit, quæque melior est priore Synagoga,ac verior. Nam lex umbra erat ", veritas autem Christus, et quæ per ipsum. Vers. 13. Circumdale Sion, et complectimini cur narrate in turribus ejus. Spiritus sanctus hortatur divinas virtutes ut Ec- clesia Dei presidio sint, eamque complectentes custodiant. Pro complectimini Symmachus dixit Circummunite. Pro narrate autem Aquilas ait, Computate turres ejus; Symmachus vero, Nune rate. Alium quoque sensum attribues: chori nempe jubet speciem componere, mediamque habentes veluti matrem Sionem, sanctas ejus filias lauden canere Christo. Hoc enim significari arbitror verbis : • Narrate in turribus ejus. » igitur, sive turres Ecclesiæ, dicimus esse sanctos apostolos et evangelistas. Certe ore ipsorum narramus, atque eorumdem vocibus purisque doctrinis utimur, ut simus, juxta illud effatum ', Meditantes (2) colum- bæ. Meminimus propbetæ quoque dicentis : Sumite vobiscum sermones "; › illos videlicet quos sanctus Spiritus suggerit, ex quibus mysterium Christi di- scere licet. Vere enim res utilis Dei meminisse, et lingua eloqui laudes ejus. Sed et alibi dicit Psal- mista : ‹ Lingua mea meditabitur justitiam tuam, tota die datam a te salutem " (3). Adhuc sane adhortatur manifeste Spiritus justificatos in Christo, ad aperiendos vigilantissime nentis oculos, et sc- dulo speculandum Ecclesiæ Redemptorem,qui est Christus Jesus. Tota enim vis nostra ipse est, et ipsi innititur. Quamobrem nobis ait : « Sine me nihil potestis facere ". › Videbimus autem ipsum potissime tum visibilium ope creaturarum, tum etiam invisibilium : namque est omnium creator, utpote Deus ac Dominus, et in eodem cum Patre, a quo genitus est, throno considens. Neque secius cognoscemus ex iis quæ insigniter fecit tempore ad- ventus sui. Destruxit enim inimici omneni potentiam, orbem servavit, βde justificans peccato- res, atque ad adoptionem vocans homines ab extre- mitatibus mundi, partim doctrinis sapientia plenis, partim etiam insperatis prodigiis, ex quibus homi- nes potuerunt agnoscere qualis quantusque esset, et quod nullatenus Patre Deo inferior sit. Porro ubi virium perfecta æqualitas est, ibi omnino eam- dem quoque esse substantiam necesse est (4). Psal. xxxiv, 28. Joan. IV, 5. col. 2, cum alii passim Græci et Latini, itemque Hebraici, habeant laudem tuam, (1) Videtur Cyrillus in hoc quoque 13 versiculo (2) Ergo Cyrillus legebat vocabulum μελετητικαί, (3) Ita evidenter in pervetere codice I, f. 264, (4) Affirmatio defensioque est vocabuli Nicæni
σὺ κατηρτίσω ἥλιον καὶ σελήνην.» Καὶ ἁπλῶς ὡς Θεὸν τῶν ὅλων καὶ Κύριον ὑμνολογοῦμεν αὐτόν. «Δικαιοσύνης πλήρης ἡ δεξιά σου.» Τεθαυμάκασι μὲν τὴν αἴνεσιν τοῦ ἐπὶ πάντας Θεοῦ τὴν ἐξ ἁπάσης αὐτῷ γινομένην τῆς γῆς, ὡς ἀναλόγως ἔχουσαν τῇ αὐτοῦ δόξῃ καὶ ὑπεροχῇ. Θαυμάζουσι δὲ καὶ ἕτερόν τι πρὸς τούτοις· τὴν γάρ τοι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς δεξιὰν πλήρη φασὶν εἶναι δικαιοσύνης, ἤτοι δικαιοκρισίας. Τίς δ’ ἂν νοοῖτο πρὸς ἡμῶν ἡ δεξιὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, πλὴν ὅτι κατὰ ἀλήθειαν ὁ ἐξ αὐτοῦ πεφηνὼς μονογενὴς Θεοῦ Λόγος; Αὕτη ἡ μεγάλη καὶ ὑπερφυὴς καὶ πάντων ἐπέκεινα δεξιὰ τοῦ Πατρὸς δικαίᾳ ψήφῳ τὸν ἀλιτήριον Σατανᾶν ἀπεσόβησε μὲν τῶν ἐπὶ τῆς... πάλαι κεκρατημένους καὶ πεσόντας ὑπ’ αὐτῷ. Δεδικαίωκε γὰρ διὰ τῆς πίστεως, καὶ τῶν ἀρχαίων ἐλευθερώσας αἰτιαμάτων, ἁγίους αὐτοὺς καὶ ἀμώμους προσεκόμισεν τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Πιστώσεται δὲ καὶ αὐτὸς ὁ Υἱὸς ὧδε λέγων· «Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω.
ρουσαλὴμ νοηθεῖεν ἂν αἱ περὶ αὐτήν τε καὶ ὑπ' αὐτὴν κείμεναι πόλεις. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτω;· Ὅρος μὲν Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν λέγων Χριστοῦ· θυγατέρας δὲ αὐτῆς, τὰς ἐν αὐτῇ τεθραμμένας τῶν ἁγίων ψυχάς, ἤτοι τῆς Ἐκκλησίας τέκνα, τῆς τὴν ἐν πνεύματι λα- χούσης περιτομήν, ἢ καὶ ἀμείνων ἐστὶ τῆς πρώτης Χριστὸς καὶ τὰ δι' αὐτοῦ. Κυκλώσατε Σιών, καὶ περιλάβετε αὐτήν, διηγή σασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. ( Ε Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προσφωνεί ταῖς θείαις δυνάμεσι τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ φρουρῆσαι, ὥστε πανταχόθεν αὐτὴν περιλαβεῖν καὶ φυλάττειν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ περι- λάβετε, Περιτειχίσατε εἶπεν ὁ Σύμμαχος· ἀντὶ δὲ τοῦ διηγήσασθε, ὁ μὲν ᾿Ακύλας, Ψηφίσατε, φησί, τοὺς πύργους αὐτῆς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Αριθμήσατε. Β Ι Γ. 264.) Επιβαλεῖς καὶ οὕτως· Χοροῦ Β κελεύει πλάττεσθαι σχῆμα, καὶ οἷον ἐχούσας μέσην ὡς μητέρα τὴν Σιὼν τὰς ἁγίας αὐτῆς θυγατέρας λέγειν εἰ; εὐφημίαν Χριστοῦ. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, ο Διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς. » Βάρεις (4) μὲν οὖν, ἤτοι πύργους τῆς Ἐκκλησίας, τοὺς ἁγίους εἶναί φαμεν ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστάς. Δι- ηγούμεθά γε μὴν ἐν αὐτοῖς ἀποστοματίζοντες, καὶ ταῖς αὐτῶν κεχρημένοι φωναῖς καὶ ἀκραιφνέσι μυστ αγωγίαις, ἵν' ώμεν, κατὰ τὸ εἰρημένον, ὡς Περι- στεραί μελετητικαί. Μεμνήμεθα δὲ καὶ προφήτου λέ γοντος· ο Λάβετε μεθ' ἑαυτῶν λόγους, τοὺς ἐξ ἁγίου Πνεύματος δηλονότι, δι' ὧν ἔστι μαθεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Χρήμα γὰρ ὄντως σωτήριον τὸ μεμνῆσθαι Θεοῦ, καὶ ἐπὶ γλώττης ἔχειν τὰ εἰς δό.... Καὶ ἑτέρωθι πού φησιν ὁ Ψάλλων· . Ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην του, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν σου. » Ετι γε μὴν ἐπιφωνεῖ τὸ Πνεῦμα σαφῶς τοῖς ἐν Χριστῷ δεδικαιωμένοις, ἀνευρύνειν εξ μάλα τῆς διανοίας τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ ἀκριβῶς κατα σκέπτεσθαι τῆς Ἐκκλησίας τὸν Λυτρωτήν, ὅς ἐστιν Χριστὸς Ἰησοῦς. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ δύναμις αὐτός τε καὶ ἐν αὐτῷ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς ὅτι, ο Χωρίς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. » (ψόμεθα δὲ Χριστὸν μάλιστα μὲν ὡς ἀπό γε ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως (καὶ γάρ ἐστι τῶν ὅλων δημιουργός, Θεὸς ὢν καὶ Κύ- ριος καὶ σύνθρονος τῷ γεννήσαντι Πατρὶ), καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατωρθωμένων κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρόν. Καθείλεν γὰρ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, σέσωκε τὴν ὑπ' οὐρανὸν, δικαιώσας τῇ πίστει τοὺς πεπλανημένους, καὶ καλέσας εἰς υἱοθεσίαν τοὺς ἀπ' ἐσχάτου τῆς γῆς, τοῦτο μὲν πανσόφοις μυσταγωγίαις, τοῦτο δὲ καὶ παραδόξοις θεοσημείαις, δι' ὧν ἦν δύο νασθαι κατιδεῖν ὅτος.. οὐδὲν ἐλάττων τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Οπου δὲ ἰσχύος ἰσότης ἀπαραλλάκτως ὁρᾷ- ται, ἐκεῖ δὲ πάντως ἂν εἴη καὶ ἡ τῆς οὐσίας ταυτότης. βάρεσι πύργοις. καὶ ἀληθεστέρα. Σκιὰ γὰρ ἦν νόμος, ἀλήθεια δὲ Βάρεις τὴν σωτηρίαν σου, ἐπαινόν σου, της τη ὁμοούσιος. • IN PSALMUM XLVII A Ecclesiam esse dices; filias vero ejus, animas in f. b. C ( f. b, Hebr. x, 10. "Ezech. vn, 46. Osee, xiv, 2. legisse in textu Biblico pro quod a Vaticano quidemn textu abest, sed exstat in proprie dicto Alexandrino, nunc Anglicano, ut vi- dere est apud Breitingerum. PATROL. GR. LXIX p ipsa nutritas, sive prolem Ecclesiæ, quæ in spiritu circumcisionem excepit, quæque melior est priore Synagoga,ac verior. Nam lex umbra erat ", veritas autem Christus, et quæ per ipsum. Vers. 13. Circumdale Sion, et complectimini cur narrate in turribus ejus. Spiritus sanctus hortatur divinas virtutes ut Ec- clesia Dei presidio sint, eamque complectentes custodiant. Pro complectimini Symmachus dixit Circummunite. Pro narrate autem Aquilas ait, Computate turres ejus; Symmachus vero, Nune rate. Alium quoque sensum attribues: chori nempe jubet speciem componere, mediamque habentes veluti matrem Sionem, sanctas ejus filias lauden canere Christo. Hoc enim significari arbitror verbis : • Narrate in turribus ejus. » igitur, sive turres Ecclesiæ, dicimus esse sanctos apostolos et evangelistas. Certe ore ipsorum narramus, atque eorumdem vocibus purisque doctrinis utimur, ut simus, juxta illud effatum ', Meditantes (2) colum- bæ. Meminimus propbetæ quoque dicentis : Sumite vobiscum sermones "; › illos videlicet quos sanctus Spiritus suggerit, ex quibus mysterium Christi di- scere licet. Vere enim res utilis Dei meminisse, et lingua eloqui laudes ejus. Sed et alibi dicit Psal- mista : ‹ Lingua mea meditabitur justitiam tuam, tota die datam a te salutem " (3). Adhuc sane adhortatur manifeste Spiritus justificatos in Christo, ad aperiendos vigilantissime nentis oculos, et sc- dulo speculandum Ecclesiæ Redemptorem,qui est Christus Jesus. Tota enim vis nostra ipse est, et ipsi innititur. Quamobrem nobis ait : « Sine me nihil potestis facere ". › Videbimus autem ipsum potissime tum visibilium ope creaturarum, tum etiam invisibilium : namque est omnium creator, utpote Deus ac Dominus, et in eodem cum Patre, a quo genitus est, throno considens. Neque secius cognoscemus ex iis quæ insigniter fecit tempore ad- ventus sui. Destruxit enim inimici omneni potentiam, orbem servavit, βde justificans peccato- res, atque ad adoptionem vocans homines ab extre- mitatibus mundi, partim doctrinis sapientia plenis, partim etiam insperatis prodigiis, ex quibus homi- nes potuerunt agnoscere qualis quantusque esset, et quod nullatenus Patre Deo inferior sit. Porro ubi virium perfecta æqualitas est, ibi omnino eam- dem quoque esse substantiam necesse est (4). Psal. xxxiv, 28. Joan. IV, 5. col. 2, cum alii passim Græci et Latini, itemque Hebraici, habeant laudem tuam, (1) Videtur Cyrillus in hoc quoque 13 versiculo (2) Ergo Cyrillus legebat vocabulum μελετητικαί, (3) Ita evidenter in pervetere codice I, f. 264, (4) Affirmatio defensioque est vocabuli Nicæni
PG 69:1068Κἀγὼ ἐὰν ὑψωθῶ, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.» Οὐκοῦν ἐφ’ ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ τεθαύμασται λίαν πρὸς ἁπάντων τῶν ἐθνῶν ἡ ἀξιάγαστος δεξιὰ τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὡς ἐπαμύνασα τοῖς ἠδικημένοις, καὶ ἀναστήσασα τοὺς κατεῤῥαγμένους, καὶ φωτίσασα τοὺς ἐσκοτισμένους. «Εὐφρανθήτω τὸ ὄρος Σιὼν, ἀγαλλιάσθωσαν αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας.» (β φ. 183, ι φ. 261 β, λ φ. 126 β) Οἱ ἐξ ἁπάντων τῶν ἐθνῶν εἰς τὸ τῆς ἀληθείας διελάσαντες φῶς, χαίρουσι μὲν λίαν ἐπί γε σφίσιν αὐτοῖς, ὡς ἠλεημένοι καὶ ἐν μεθέξει παντὸς γεγονότες καλοῦ διὰ τῆς θείας καὶ πανσθενοῦς δεξιᾶς τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ἐοίκασι δέ πως καὶ τῷ ἑτέρῳ συγχαίρειν λαῷ, φημὶ δὲ τῷ Ἰσραὴλ, ὡς κληθησομένῳ κατὰ καιροὺς εἰς ἐπίγνωσιν τῆς δόξης τοῦ πάντων ἡμῶν Σωτῆρος Χριστοῦ, καὶ εἰς μέθεξιν χαρισμάτων ὧν ἐσχήκασιν ἤδη προεισβαλόντες αὐτοί.
Βάρεις Α βάρεις οι ( Α Β Βάρεις δὲ πάλιν (3) ενο μάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων εἶεν δὲ βάρεις οἱ μεγάλοι καὶ ἐξαίρετος τῆς τοῦ Θεοῦ πόλεως, οἱ ἐν αὐτῇ ὑπερέχοντες, ἐν οἷς γινώσκεται ὁ Θεὸς ἀντιλαμβανόμενος καὶ σώζων αὐτοὺς ἐκ τῶν πειρασμῶν. Τούτοις ἡμεῖς οἱ μετ' ἐκείνους μυστ αγωγοί μονονουχί μεριζόμεθα, τὰ παρ' αὐτῶν ὀρθῶς τε καὶ ἁπλανῶς εἰρημένα δεχόμενοι προς βεβαίωσιν ὧν ἂν ποιώμεθα λόγων, τοῖς τῆς ἀληθείας δόγμασε συναγορεύειν ἐθέλοντες, ήγουν τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαούς ύφήγησιν ἐξυφαίνοντες ήθικήν. Διηγούμεθα δὲ ταῦτα καὶ εἰς γενεὰν ἑτέραν παραπεμπομένη; ἀεὶ τῆς μυστ αγωγίας καὶ τοῖς μεθ' ἡμᾶς. Ισχυρίζεται δὲ τῶν μυσταγωγούντων ὁ λόγος, ἀεί τε καὶ ἐν παντὶ καιρῷ, ὅτι Θεὸς ὢν οὐ πεπαύσεται, βασιλεύσει δὲ μᾶλλον ἡμῶν διηνεκώς. ΨΑΛΜΟΣ ΜΗ. Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορέ. (Α Γ. 269.) Διὰ τοῦ παρόντος Αθικοῦ ψαλμοῦ τὰ περὶ τοῦ θείου δικαστηρίου τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις κηρύττεται, καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη καθ' ήν ἄξει ὁ Θεὸς τὸ ποίημα εἰς κρίσιν. Ἔχοιεν δ' ἂν οἱ υἱοὶ Κορὲ τῶν ἀποστόλων τὸ πρόσωπον τῶν μυσταγωγησάντων τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν· ὅθεν δι᾿ ἀκολούθου ἐνταῦθα εἰς πᾶσαν τὴν γῆν διαφατᾷ τοῦ λόγου τὸ κήρυγμα· καὶ ὥσπερ ἦν πρὸ τῆς συγχύσεως τῶν γλωσσῶν χεῖλος ἐν πᾶσι καὶ μία φωνὴ, οὕτω καὶ νῦν πάντα ἔθνη καὶ ἡ οἰ κουμένη πᾶσα καὶ πάντες ἄνθρωποι μία γίνονται ἀκοὴ καὶ καρδία μία, ἑνὸς τοῖς πᾶσιν ἐνηχοῦντος τοῦ λόγου. Βραδύγλωσσος μὲν γὰρ ὁμολογουμένως καὶ εὐστομεῖν οὐκ εἰδὼς ὁ πάλαι νόμος, διὰ κύκλου μόλις μακροῦ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα μονονουχὶ καὶ ὑποψελί ζων ἡμῖν τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν. Στόμα δὲ Μωσέως το εὐφωνότατον ὁ Χριστὸς, μεθιστάς τοὺς τύπους εἰς ἀλήθειαν, καὶ προτιθεὶς ἑτοίμην ἀπανταχοῦ τῶν ἀγω αγκαίων τὴν εἴδησιν. Καὶ ὁ μὲν νόμος πεπαιδαγώγηκε μόνον τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ, ὁ δὲ Χριστὸς τὸ τῆς ημερότητες ἁπλώσας λίνον ὅλην σεσαγήνευσε την οἰκουμένην. Εἰκότως οὖν ἄρα καὶ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν την συμβουλεύει· . Ακούσατε ταῦτα, πάντα τὰ ἔθνη, ο κ. τ. λ. Κλινῶ εἰς παραβολὴν τὸ οὖς μου, ἀντίξω ἐν ψαι. τηρίῳ τὸ πρόβλημά μου. Ι b.)"Ομοιον ὡσεὶ λέγοι· Κατείθισμαι μὲν φιλοζητητής τις εἶναι, καὶ ἥδιστα μανθάνω τα σκου τεινὰ καὶ ἀσυμφανέστατα τῶν θεωρημάτων. Εἰ δὲ δή τις γένοιτο χρεία καὶ ἀνοίξαι ταῦτα, τουτέστιν ἐμφανή καταστῆσαι τοῖς πολλοῖς, μεθ᾿ ἡδονῆς τοῦτο δρῶ. Οὐ γὰρ ἄχαρις ὁ παρ' ἐμοῦ γενήσεται λόγος, ἀλλ' ο όν τις ᾠδὴ ψαλτηρίου. Τὸ δὲ πρόβλημα, φησίν, ἅπερ ἂν πρόθωμαι λαλεῖν. 'Αεὶ δέ πως ἡδονῇ συγκέ κραται τῶν ἁγίων ὁ λόγος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ πάν σοφος γράφει Παῦλος, ὅτι « Ο λόγος ὑμῶν ἐν χάριτι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. A denuo dicimus nuncupari nobiliores quas que turres. Itaque reputari queunt magni delectique viri civitatis Dei, qui in ea excellunt; in quibus Deus cognoscitur, dum eos defendit servat- que ex tentationibus. Horum nos pars quodam- modo sumus, qui post illos vice magistrorum fun- gimur, quique ab eis recte et sine errore dicta excipientes, sermones inde nostros confirmamus, dum veritatis dogmata tueri studemus, et subjectis nobis plebibus morum doctrinam exponimus (1). Narramus autem hæc a generatione in generationem, quia sacrum nostrum magisterium ad posteros quo- que nostros perenni successione transmittitur. Et qui- dem sacrorum doctorum sermo semper atque omni tempore viribus pollet, quia Deus Christus nunquam cessabit, imo super nos perpetuo regnabit. PSALMUS XLVIII. Vers. 1. In finem, filiis Core. f. 266, f. 1.) (A B Præsente morali psalmo divinum tribunal, et quæ cunctis hominibus eventura sunt prædicantur, nec non dies illa qua creaturam suam Deus in judi- cium adducet. Videntur autem filii Core apostolo- rum personam gerere, qui mundi initiatores fue- runt (2); ex quibus consequenter in universam terram doctrines prædicatio difunditur : ac veluti ante linguarum confusionem unum erat omnibus Jabium unaque vox, ita nunc gentes omnes, tolus- que mundus,cunctique homines, unius auditus at- que unius cordis funt, una ipsis adsonante doctri- na. Prorsus enim tardiore erat lingua beneque lo- C quendi ignara prisca lex, quæ longo vix circuitu, littera quodammodo delineato, Dei nobis placita prope balbutiebat. Sed ecce demum Moysis os elo- quentissimum exstitit Christus, qui typos ad verita- tem contulit, et ubique obviam necessariarum re- ram cognitionem exposuit. Et lex quidem unum crudiit carnalem Israelem, at Christus explicatis mansuetudinis suæ retibus mundam universum cepit. Merito ergo cunctis terra incolis suadet quæ sequuntur : ‹ Audite hæc, omnes gentes, › etc. Vers. 2. Inclinabo in parabolam aurem meam, ape- riam in psalterío propositionem meam. : Hoc perinde est ac si diceret : Homo dispu- D f. tandi cupidus ego sum, et obscura quæque atque involuta theoremata libentissime disco. Quod si forte eadem haec aperire, id est conspicua reddere opus sit, gratanter facio. Non enim injucunda erit oratio mea, sed instar cantici psalterio temperati. Propositionem vero dicit id quod sibi dicendum proponit. Semper autem jucunditas admista est sanctorum sermoni. Sic enim sapientissimus quo- que Paulus scribit : • Sit sermo vester sale condi- trum Ecclesiæ; quorum se partem esse, utpote epi- scopum et Alexandrinæ Ecclesiæ magistrum, dicit Cyrillus. nasii editor inter auctoris sui reliquias posuit; con- tradicente tamen jure meritoque Nicete codice Va- ticano, ubi reliquam quoque“ partem continuat Cy- rillus. care, Cyrillum reapse repetere aliis verbis quæ par- tim antca dixerat. (1) Insignis laus doctrinæ atque auctoritatis Pa- (2) Tres hos priores versiculos Maurinus Atha- (3) Vocabulum πάλιν, rursus, videtur satis indi-
Τοῦτο δὲ καὶ προφητικὸς ἐμπεδοῖ λόγος, «Μετὰ ταῦτα, φήσας, ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ, καὶ ἐπιζητήσουσιν Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαβὶδ τὸν βασιλέα αὐτῶν, καὶ ἐκστήσονται ἐπὶ τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐπὶ τοῖς ἀγαθοῖς αὐτοῦ ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν.» Εὐφραινέσθω δὴ οὖν, φασὶ, τὸ ὄρος Σιὼν, τουτέστιν ἡ Ἱερουσαλὴμ, καὶ αἱ θυγατέρες τῆς Ἰουδαίας ἕνεκεν τῶν κριμάτων σου, Κύριε, τῶν ἀγαθῶν δηλονότι. Θυγατέρες δὲ τῆς Ἱερουσαλὴμ νοηθεῖεν ἂν αἱ περὶ αὐτήν τε καὶ ὑπ’ αὐτὴν κείμεναι πόλεις. Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως· Ὄρος μὲν Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν λέγων Χριστοῦ· θυγατέρας δὲ αὐτῆς, τὰς ἐν αὐτῇ τεθραμμένας τῶν ἁγίων ψυχὰς, ἤτοι τῆς Ἐκκλησίας τέκνα, τῆς τὴν ἐν πνεύματι λαχούσης περιτομὴν, ἣ καὶ ἀμείνων ἐστὶ τῆς πρώτης καὶ ἀληθεστέρα. Σκιὰ γὰρ ἦν νόμος, ἀλήθεια δὲ Χριστὸς, καὶ τὰ δι’ αὐτοῦ. «Κυκλώσατε Σιὼν, καὶ περιλάβετε αὐτὴν, διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς.» (ε φ. 86 β. Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον προσφωνεῖ ταῖς θείαις δυνάμεσι τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ φρουρῆσαι, ὥστε πανταχόθεν αὐτὴν περιλαβεῖν καὶ φυλάττειν. Ἀντὶ δὲ τοῦ περιλάβετε, Περιτειχίσατε εἶπεν ὁ Σύμμαχος·
Βάρεις Α βάρεις οι ( Α Β Βάρεις δὲ πάλιν (3) ενο μάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων εἶεν δὲ βάρεις οἱ μεγάλοι καὶ ἐξαίρετος τῆς τοῦ Θεοῦ πόλεως, οἱ ἐν αὐτῇ ὑπερέχοντες, ἐν οἷς γινώσκεται ὁ Θεὸς ἀντιλαμβανόμενος καὶ σώζων αὐτοὺς ἐκ τῶν πειρασμῶν. Τούτοις ἡμεῖς οἱ μετ' ἐκείνους μυστ αγωγοί μονονουχί μεριζόμεθα, τὰ παρ' αὐτῶν ὀρθῶς τε καὶ ἁπλανῶς εἰρημένα δεχόμενοι προς βεβαίωσιν ὧν ἂν ποιώμεθα λόγων, τοῖς τῆς ἀληθείας δόγμασε συναγορεύειν ἐθέλοντες, ήγουν τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαούς ύφήγησιν ἐξυφαίνοντες ήθικήν. Διηγούμεθα δὲ ταῦτα καὶ εἰς γενεὰν ἑτέραν παραπεμπομένη; ἀεὶ τῆς μυστ αγωγίας καὶ τοῖς μεθ' ἡμᾶς. Ισχυρίζεται δὲ τῶν μυσταγωγούντων ὁ λόγος, ἀεί τε καὶ ἐν παντὶ καιρῷ, ὅτι Θεὸς ὢν οὐ πεπαύσεται, βασιλεύσει δὲ μᾶλλον ἡμῶν διηνεκώς. ΨΑΛΜΟΣ ΜΗ. Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορέ. (Α Γ. 269.) Διὰ τοῦ παρόντος Αθικοῦ ψαλμοῦ τὰ περὶ τοῦ θείου δικαστηρίου τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις κηρύττεται, καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη καθ' ήν ἄξει ὁ Θεὸς τὸ ποίημα εἰς κρίσιν. Ἔχοιεν δ' ἂν οἱ υἱοὶ Κορὲ τῶν ἀποστόλων τὸ πρόσωπον τῶν μυσταγωγησάντων τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν· ὅθεν δι᾿ ἀκολούθου ἐνταῦθα εἰς πᾶσαν τὴν γῆν διαφατᾷ τοῦ λόγου τὸ κήρυγμα· καὶ ὥσπερ ἦν πρὸ τῆς συγχύσεως τῶν γλωσσῶν χεῖλος ἐν πᾶσι καὶ μία φωνὴ, οὕτω καὶ νῦν πάντα ἔθνη καὶ ἡ οἰ κουμένη πᾶσα καὶ πάντες ἄνθρωποι μία γίνονται ἀκοὴ καὶ καρδία μία, ἑνὸς τοῖς πᾶσιν ἐνηχοῦντος τοῦ λόγου. Βραδύγλωσσος μὲν γὰρ ὁμολογουμένως καὶ εὐστομεῖν οὐκ εἰδὼς ὁ πάλαι νόμος, διὰ κύκλου μόλις μακροῦ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα μονονουχὶ καὶ ὑποψελί ζων ἡμῖν τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν. Στόμα δὲ Μωσέως το εὐφωνότατον ὁ Χριστὸς, μεθιστάς τοὺς τύπους εἰς ἀλήθειαν, καὶ προτιθεὶς ἑτοίμην ἀπανταχοῦ τῶν ἀγω αγκαίων τὴν εἴδησιν. Καὶ ὁ μὲν νόμος πεπαιδαγώγηκε μόνον τὸν κατὰ σάρκα Ισραήλ, ὁ δὲ Χριστὸς τὸ τῆς ημερότητες ἁπλώσας λίνον ὅλην σεσαγήνευσε την οἰκουμένην. Εἰκότως οὖν ἄρα καὶ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν την συμβουλεύει· . Ακούσατε ταῦτα, πάντα τὰ ἔθνη, ο κ. τ. λ. Κλινῶ εἰς παραβολὴν τὸ οὖς μου, ἀντίξω ἐν ψαι. τηρίῳ τὸ πρόβλημά μου. Ι b.)"Ομοιον ὡσεὶ λέγοι· Κατείθισμαι μὲν φιλοζητητής τις εἶναι, καὶ ἥδιστα μανθάνω τα σκου τεινὰ καὶ ἀσυμφανέστατα τῶν θεωρημάτων. Εἰ δὲ δή τις γένοιτο χρεία καὶ ἀνοίξαι ταῦτα, τουτέστιν ἐμφανή καταστῆσαι τοῖς πολλοῖς, μεθ᾿ ἡδονῆς τοῦτο δρῶ. Οὐ γὰρ ἄχαρις ὁ παρ' ἐμοῦ γενήσεται λόγος, ἀλλ' ο όν τις ᾠδὴ ψαλτηρίου. Τὸ δὲ πρόβλημα, φησίν, ἅπερ ἂν πρόθωμαι λαλεῖν. 'Αεὶ δέ πως ἡδονῇ συγκέ κραται τῶν ἁγίων ὁ λόγος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ πάν σοφος γράφει Παῦλος, ὅτι « Ο λόγος ὑμῶν ἐν χάριτι S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. A denuo dicimus nuncupari nobiliores quas que turres. Itaque reputari queunt magni delectique viri civitatis Dei, qui in ea excellunt; in quibus Deus cognoscitur, dum eos defendit servat- que ex tentationibus. Horum nos pars quodam- modo sumus, qui post illos vice magistrorum fun- gimur, quique ab eis recte et sine errore dicta excipientes, sermones inde nostros confirmamus, dum veritatis dogmata tueri studemus, et subjectis nobis plebibus morum doctrinam exponimus (1). Narramus autem hæc a generatione in generationem, quia sacrum nostrum magisterium ad posteros quo- que nostros perenni successione transmittitur. Et qui- dem sacrorum doctorum sermo semper atque omni tempore viribus pollet, quia Deus Christus nunquam cessabit, imo super nos perpetuo regnabit. PSALMUS XLVIII. Vers. 1. In finem, filiis Core. f. 266, f. 1.) (A B Præsente morali psalmo divinum tribunal, et quæ cunctis hominibus eventura sunt prædicantur, nec non dies illa qua creaturam suam Deus in judi- cium adducet. Videntur autem filii Core apostolo- rum personam gerere, qui mundi initiatores fue- runt (2); ex quibus consequenter in universam terram doctrines prædicatio difunditur : ac veluti ante linguarum confusionem unum erat omnibus Jabium unaque vox, ita nunc gentes omnes, tolus- que mundus,cunctique homines, unius auditus at- que unius cordis funt, una ipsis adsonante doctri- na. Prorsus enim tardiore erat lingua beneque lo- C quendi ignara prisca lex, quæ longo vix circuitu, littera quodammodo delineato, Dei nobis placita prope balbutiebat. Sed ecce demum Moysis os elo- quentissimum exstitit Christus, qui typos ad verita- tem contulit, et ubique obviam necessariarum re- ram cognitionem exposuit. Et lex quidem unum crudiit carnalem Israelem, at Christus explicatis mansuetudinis suæ retibus mundam universum cepit. Merito ergo cunctis terra incolis suadet quæ sequuntur : ‹ Audite hæc, omnes gentes, › etc. Vers. 2. Inclinabo in parabolam aurem meam, ape- riam in psalterío propositionem meam. : Hoc perinde est ac si diceret : Homo dispu- D f. tandi cupidus ego sum, et obscura quæque atque involuta theoremata libentissime disco. Quod si forte eadem haec aperire, id est conspicua reddere opus sit, gratanter facio. Non enim injucunda erit oratio mea, sed instar cantici psalterio temperati. Propositionem vero dicit id quod sibi dicendum proponit. Semper autem jucunditas admista est sanctorum sermoni. Sic enim sapientissimus quo- que Paulus scribit : • Sit sermo vester sale condi- trum Ecclesiæ; quorum se partem esse, utpote epi- scopum et Alexandrinæ Ecclesiæ magistrum, dicit Cyrillus. nasii editor inter auctoris sui reliquias posuit; con- tradicente tamen jure meritoque Nicete codice Va- ticano, ubi reliquam quoque“ partem continuat Cy- rillus. care, Cyrillum reapse repetere aliis verbis quæ par- tim antca dixerat. (1) Insignis laus doctrinæ atque auctoritatis Pa- (2) Tres hos priores versiculos Maurinus Atha- (3) Vocabulum πάλιν, rursus, videtur satis indi-
PG 69:1070ἀντὶ δὲ τοῦ διηγήσασθε, ὁ μὲν Ἀκύλας, Ψηφίσατε, φησὶ, τοὺς πύργους αὐτῆς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Ἀριθμήσατε. (β φ. 183 β, ι φ. 264.) Ἐπιβαλεῖς καὶ οὕτως· Χοροῦ κελεύει πλάττεσθαι σχῆμα, καὶ οἷον ἐχούσας μέσην ὡς μητέρα τὴν Σιὼν τὰς ἁγίας αὐτῆς θυγατέρας λέγειν εἰς εὐφημίαν Χριστοῦ. Τοῦτο γὰρ οἶμαι δηλοῦν τὸ, «Διηγήσασθε ἐν τοῖς πύργοις αὐτῆς.» Βάρεις μὲν οὖν, ἤτοι πύργους τῆς Ἐκκλησίας, τοὺς ἁγίους εἶναί φαμεν ἀποστόλους τε καὶ εὐαγγελιστάς. Διηγούμεθά γε μὴν ἐν αὐτοῖς ἀποστοματίζοντες, καὶ ταῖς αὐτῶν κεχρημένοι φωναῖς καὶ ἀκραιφνέσι μυσταγωγίαις, ἵν’ ὦμεν, κατὰ τὸ εἰρημένον, ὡς Περιστεραὶ μελετητικαί. Μεμνήμεθα δὲ καὶ προφήτου λέγοντος· «Λάβετε μεθ’ ἑαυτῶν λόγους,» τοὺς ἐξ ἁγίου Πνεύματος δηλονότι, δι’ ὧν ἔστι μαθεῖν τὸ Χριστοῦ μυστήριον. Χρῆμα γὰρ ὄντως σωτήριον τὸ μεμνῆσθαι Θεοῦ, καὶ ἐπὶ γλώττης ἔχειν τὰ εἰς δό.... Καὶ ἑτέρωθί πού φησιν ὁ Ψάλλων·
ἄλατι ηρτυμένος, ο ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσιν. Ενδοιάστιε δ᾽ ἂν οὐδεὶς ὡς ἔσται που πάντως ἡδὺς καὶ φίλος ταῖς τῶν φιλαρέτων ψυχαῖς. να τι φοβοῦμαι ἐν ἡμέρᾳ πονηρᾷ ; κ τ. λ. Οι πε ποιθότες ἐπὶ τῇ δυνάμει αὐτῶν, κ. τ. λ. Άδελε φὸς οὐ λυτροῦται, κ. τ. λ. τὸν παρόντα κτησάμενοι βίον, τῆς ὑπὸ τοῦ λόγου (Ι Ι. 270. Κυρίλλου, Ευσεβίου, Θεοδωρήτου.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Ἐγὼ μὲν ὁ θεσπίζειν ἁγίῳ Πνεύματι τὰ θεῖα λόγια κατηξιωμένος, περίφοβός εἰμι, τὴν κρίσιν τοῦ Θεοῦ πεφρικώς· ὑμεῖς δὲ ἀκούσ σατε, οἱ ἄφοβοι, οἱ διὰ τὴν παροῦσαν τρυφὴν καθηδυ- παθοῦντες τοῦ βίου,οἱ μὴ ἐπὶ Θεῷ, ἀλλ' ἐπὶ τῇ δυνά- μει ἑαυτῶν πεποιθότες, καὶ ἐπὶ τῷ πλήθει τοῦ πλού- του ὑμῶν καυχώμενοι. Γινώσκετε ὅτι ταῦτα ὑμῖν οὐ παραστήσεται ἐν τῇ προλεχθείσῃ ἡμέρᾳ. Ούτε δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν λυτρώσεται, οὔτε φίλος φίλον· Β Εκαστος γὰρ τὸν ἴδιον μισθὸν λήψεται· καὶ, ο Εκά- στου τὸ ἔργον ποῖόν ἐστιν, τὸ πῦρ δοκιμάσει. » Τις οὖν ἄλλος ἀνθρώπων λυτρώσεται τὸν τοιοῦτον; Διδ λέλεκται· ο Αδελφός οὐ λυτροῦται, λυτρώσεται ἄν θρωπος; Αλλ' οὐδὲ δώσει τις τῷ Θεῷ ἐξίλασμα ὑπὲρ ἑαυτοῦ κατ' ἐκείνην τὴν ἡμέραν, οὐδ' ὥσπερ ἐξωνού- μενος ἑαυτὸν, τιμὴν ἀντὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς καταθής σεται· ὥστε μάταιος ὁ πλοῦτος τῷ κεκτημένῳ, καὶ ματαία ἡ θνητή δύναμις τῶν ἐπ' αὐτῇ πεποιθότων. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὸν παρόντα βίον καὶ τὴν ἐνεστῶσαν ζωὴν χρήσαιτό τις πλούτῳ καλῶς, ἐπιστημόνως χρώ μενος αὐτοῦ τῇ κτήσει κατὰ τὴν σωτήριον παραγγε λίαν, ή φησι· « Τίς ἄρα ὁ πιστὸς καὶ φρόνιμος οἶκον νόμος, ὃς ἐν καιρῷ δώσει τὸ σιτομέτριον τοῖς συν- δούλοις; » ἐλπίδας ἕξει ἀγαθάς. Ἐντεῦθεν ἤδη σπεί ρας ἑαυτῷ εἰς δικαιοσύνην, τρύγησον δὲ τότε καρπούς ζωής. Λύτρον γὰρ ἀνδρὸ;, ᾗ φησιν ὁ σοφὸς, ἴδιος πλοῦτος. Εἰ δὲ μηδὲν τούτων πράξεις, ναυάγιον πε πονθώς, σὺν αὐτῷ τῷ φόρτῳ τοῦ πλούτου, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιωθήσεται, οὐκέτι χρῆσθαι δυνάμενος τῷ πλούτῳ μετὰ τὴν ἐνθένδε ἀπαλλαγήν. Διὸ ἐν τῇ προς λεχθείσῃ ἡμέρᾳ, οὔτε αὐτὸς ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἐξίλασμα δώσει, οὐδὲ τιμὴν λυτρώσεως καὶ ἐλευθερίας τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς, οὔτε ὑπὸ ἀδελφοῦ καὶ συγγενέως ώφε- ληθήσεται. Οἱ δὲ μήτ' ἐπὶ πλούτῳ πεποιθότες, μήτ' ἐπὶ δυνάμει ἀλαζονευόμενοι, ἔγκοπον δὲ καὶ ἐπίπονον ἐπηγγελμένης ζωῆς καταξιωθήσονται. - Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα. — Οὐκ ὄψεται και Εt ταφθοράν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. (1 'Αντὶ τοῦ, ο Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα, » ὁ Σύμμαχος, ᾿Αλλὰ παυσάμενος, φησί, τῷ αἰῶνι τούτῳ, ζῶν εἰς αἰῶνα διατελέσει· κατὰ δὲ τὸν 'Ακύλαν, Καὶ ἐπαύσατο εἰς αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νίκος· ἡ δὲ πέμπτη έκδοσις, Καὶ ἐκοπίασεν, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νίκος. Ο γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι κοπιάσας ὑπὲρ εὐσεβείας καὶ δικαιο- σύνης, τῆς πολλῆς τύρβης καὶ ταραχῆς παυσάμενος, ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάξει, τευξόμενος ἐπὶ τέλει τῆς αἰωνίου ζωῆς. Ὁ τοιοῦτος οὐκ ὄψεται καταφθοράν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. Η κατὰ τὸν Συμ- μαχον, Οὐκ ὄψεται την διαφθορὰν ὅταν βλέπῃ σοφούς Εt IN PSALMUM XLVIII. A tus ; » ut nempe audientibus sit gratiosus. Certa nemo dubitabit quin is omnino jucundus gratus- que studiosis virtutis sit. Vers. 8. Cur timebo in die mala? etc. Qui confidunt viribus suis, etc. Frater non redi- mit, etc. Intelliges etiam sic. Ego prænuntiare divina ora- cula a sancto Spiritu dignus habitus, nihilominus timore quatior, Deique judicium perhorresco; vos autem imperterriti auditis, qui præsentis vitæ voluptatibus indulgetis, qui haud Deo sed viribus vestris confiditis, et vestrarum opum copia gloriamini ? Αtqui scitote nihil vobis hæc om- nia profutura in prædicta die. Nam neque frater fra- trem redimet, neque amicus amicum. Unusquisque enim propriam sibi mercedem recipiet ; et . Unius cujusque opus quale sit, ignis probabit ". » Quis alius itaque hominum hunc redimet? Ideo dictum est : • Frater non redimit, redimet homo?, Sed neque dabit quisquam Deo redemptionis propriæ pretium illa die, neque veluti semet coemens, pre- tium pro anima sua solvet; quamobrem vanæ sunt divitiæ possidenti, vanæ vires mortales bis qui con- fidunt in eis. Verumtamen si in hoc mundo præ- sentique vita recte divitiis utetur aliquis, easque prudenter administrabit, ut Servatoris monitum fert dicentis: Quis est fidelis prudensque œcono- mus, qui tempore idoneo dabit demensum conser- vis suis ?, Hic, inquam, bona spe fruetur. Ergo abhinc tibi jam serens ad justitiam, illic vitæ fructus C collige. Nam redemptio hominis, ut ait Sapiens ", propriæ divitia sunt. Sin vero nihil horum egerit, naufragium passus, cum ipse divitiarum sarcina animam suam perdet; nam neque ulterius opibus suis frui poterit post hinc abscessum. Ergo præ- dicta in die, neque ipse pro se placamen dabit, ne- que pretium redemptionis libertatisque animæ suæ, neque a fratre vel cognato quovis juvabitur. Qui autem nec opibus confidentes, neque viribus suis gloriantes, laboriosam ærumnosamque vitam tolera- verint, promissa divino oraculo vita digni erunt. D Vers. 9-11. laborabit in aternum. Non videbit f. 270. b.) corruptionem, cum viderit sapientes morientes. Pro ‹ Laborabit in æternum, › Symmachus, Sed postquam requieverit, inquit, in hoc seculo, vivet in æternum; Aquilas autem: Et requievit in æter- num, et vivet ad victoriam; quinta demum editio, laboravit, inquit, in æternum, et vivet ad victo- Et riam. Nam qui in præsente vita pro pietate justitia- que laboraverit, ex hac postea turba tumultuque evadens, pacatum tranquillumque avum exiget, æternam postremo vitam consecuturus. Hic cor- ruptionem non videbit, etiamsi sapientes quoque morti occumbere cernet. Vel secundum Symma- chum : Non videbit ipse corruptionem, cum s Coloss. 1V, 6. Cor. 113, 13. Matth. xxiv, 45. "Prov. XIII, 8.
«Ἡ γλῶσσά μου μελετήσει τὴν δικαιοσύνην σου, ὅλην τὴν ἡμέραν τὴν σωτηρίαν σου.» Ἔτι γε μὴν ἐπιφωνεῖ τὸ Πνεῦμα σαφῶς τοῖς ἐν Χριστῷ δεδικαιωμένοις, ἀνευρύνειν εὖ μάλα τῆς διανοίας τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ ἀκριβῶς κατασκέπτεσθαι τῆς Ἐκκλησίας τὸν Λυτρωτὴν, ὅς ἐστιν Χριστὸς Ἰησοῦς. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ δύναμις αὐτός τε καὶ ἐν αὐτῷ. Καὶ γοῦν ἔφη πρὸς ἡμᾶς ὅτι, «Χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν.» Ὀψόμεθα δὲ Χριστὸν μάλιστα μὲν ὡς ἀπό γε ἀοράτου καὶ ὁρατῆς κτίσεως (καὶ γάρ ἐστι τῶν ὅλων δημιουργὸς, Θεὸς ὢν καὶ Κύριος καὶ σύνθρονος τῷ γεννήσαντι Πατρὶ, καὶ ὡς ἀπό γε τῶν κατωρθωμένων κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας αὐτοῦ καιρόν. Καθεῖλεν γὰρ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, σέσωκε τὴν ὑπ’ οὐρανὸν, δικαιώσας τῇ πίστει τοὺς πεπλανημένους, καὶ καλέσας εἰς υἱοθεσίαν τοὺς ἀπ’ ἐσχάτου τῆς γῆς, τοῦτο μὲν πανσόφοις μυσταγωγίαις, τοῦτο δὲ καὶ παραδόξοις θεοσημείαις, δι’ ὧν ἦν δύνασθαι κατιδεῖν ὅσος.. οὐδὲν ἐλάττων τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Ὅπου δὲ ἰσχύος ἰσότης ἀπαραλλάκτως ὁρᾶται, ἐκεῖ δὲ πάντως ἂν εἴη καὶ ἡ τῆς οὐσίας ταυτότης. (α φ. 266, β φ. 184 β.
ἄλατι ηρτυμένος, ο ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσιν. Ενδοιάστιε δ᾽ ἂν οὐδεὶς ὡς ἔσται που πάντως ἡδὺς καὶ φίλος ταῖς τῶν φιλαρέτων ψυχαῖς. να τι φοβοῦμαι ἐν ἡμέρᾳ πονηρᾷ ; κ τ. λ. Οι πε ποιθότες ἐπὶ τῇ δυνάμει αὐτῶν, κ. τ. λ. Άδελε φὸς οὐ λυτροῦται, κ. τ. λ. τὸν παρόντα κτησάμενοι βίον, τῆς ὑπὸ τοῦ λόγου (Ι Ι. 270. Κυρίλλου, Ευσεβίου, Θεοδωρήτου.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Ἐγὼ μὲν ὁ θεσπίζειν ἁγίῳ Πνεύματι τὰ θεῖα λόγια κατηξιωμένος, περίφοβός εἰμι, τὴν κρίσιν τοῦ Θεοῦ πεφρικώς· ὑμεῖς δὲ ἀκούσ σατε, οἱ ἄφοβοι, οἱ διὰ τὴν παροῦσαν τρυφὴν καθηδυ- παθοῦντες τοῦ βίου,οἱ μὴ ἐπὶ Θεῷ, ἀλλ' ἐπὶ τῇ δυνά- μει ἑαυτῶν πεποιθότες, καὶ ἐπὶ τῷ πλήθει τοῦ πλού- του ὑμῶν καυχώμενοι. Γινώσκετε ὅτι ταῦτα ὑμῖν οὐ παραστήσεται ἐν τῇ προλεχθείσῃ ἡμέρᾳ. Ούτε δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν λυτρώσεται, οὔτε φίλος φίλον· Β Εκαστος γὰρ τὸν ἴδιον μισθὸν λήψεται· καὶ, ο Εκά- στου τὸ ἔργον ποῖόν ἐστιν, τὸ πῦρ δοκιμάσει. » Τις οὖν ἄλλος ἀνθρώπων λυτρώσεται τὸν τοιοῦτον; Διδ λέλεκται· ο Αδελφός οὐ λυτροῦται, λυτρώσεται ἄν θρωπος; Αλλ' οὐδὲ δώσει τις τῷ Θεῷ ἐξίλασμα ὑπὲρ ἑαυτοῦ κατ' ἐκείνην τὴν ἡμέραν, οὐδ' ὥσπερ ἐξωνού- μενος ἑαυτὸν, τιμὴν ἀντὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς καταθής σεται· ὥστε μάταιος ὁ πλοῦτος τῷ κεκτημένῳ, καὶ ματαία ἡ θνητή δύναμις τῶν ἐπ' αὐτῇ πεποιθότων. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὸν παρόντα βίον καὶ τὴν ἐνεστῶσαν ζωὴν χρήσαιτό τις πλούτῳ καλῶς, ἐπιστημόνως χρώ μενος αὐτοῦ τῇ κτήσει κατὰ τὴν σωτήριον παραγγε λίαν, ή φησι· « Τίς ἄρα ὁ πιστὸς καὶ φρόνιμος οἶκον νόμος, ὃς ἐν καιρῷ δώσει τὸ σιτομέτριον τοῖς συν- δούλοις; » ἐλπίδας ἕξει ἀγαθάς. Ἐντεῦθεν ἤδη σπεί ρας ἑαυτῷ εἰς δικαιοσύνην, τρύγησον δὲ τότε καρπούς ζωής. Λύτρον γὰρ ἀνδρὸ;, ᾗ φησιν ὁ σοφὸς, ἴδιος πλοῦτος. Εἰ δὲ μηδὲν τούτων πράξεις, ναυάγιον πε πονθώς, σὺν αὐτῷ τῷ φόρτῳ τοῦ πλούτου, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιωθήσεται, οὐκέτι χρῆσθαι δυνάμενος τῷ πλούτῳ μετὰ τὴν ἐνθένδε ἀπαλλαγήν. Διὸ ἐν τῇ προς λεχθείσῃ ἡμέρᾳ, οὔτε αὐτὸς ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἐξίλασμα δώσει, οὐδὲ τιμὴν λυτρώσεως καὶ ἐλευθερίας τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς, οὔτε ὑπὸ ἀδελφοῦ καὶ συγγενέως ώφε- ληθήσεται. Οἱ δὲ μήτ' ἐπὶ πλούτῳ πεποιθότες, μήτ' ἐπὶ δυνάμει ἀλαζονευόμενοι, ἔγκοπον δὲ καὶ ἐπίπονον ἐπηγγελμένης ζωῆς καταξιωθήσονται. - Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα. — Οὐκ ὄψεται και Εt ταφθοράν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. (1 'Αντὶ τοῦ, ο Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα, » ὁ Σύμμαχος, ᾿Αλλὰ παυσάμενος, φησί, τῷ αἰῶνι τούτῳ, ζῶν εἰς αἰῶνα διατελέσει· κατὰ δὲ τὸν 'Ακύλαν, Καὶ ἐπαύσατο εἰς αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νίκος· ἡ δὲ πέμπτη έκδοσις, Καὶ ἐκοπίασεν, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νίκος. Ο γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι κοπιάσας ὑπὲρ εὐσεβείας καὶ δικαιο- σύνης, τῆς πολλῆς τύρβης καὶ ταραχῆς παυσάμενος, ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάξει, τευξόμενος ἐπὶ τέλει τῆς αἰωνίου ζωῆς. Ὁ τοιοῦτος οὐκ ὄψεται καταφθοράν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. Η κατὰ τὸν Συμ- μαχον, Οὐκ ὄψεται την διαφθορὰν ὅταν βλέπῃ σοφούς Εt IN PSALMUM XLVIII. A tus ; » ut nempe audientibus sit gratiosus. Certa nemo dubitabit quin is omnino jucundus gratus- que studiosis virtutis sit. Vers. 8. Cur timebo in die mala? etc. Qui confidunt viribus suis, etc. Frater non redi- mit, etc. Intelliges etiam sic. Ego prænuntiare divina ora- cula a sancto Spiritu dignus habitus, nihilominus timore quatior, Deique judicium perhorresco; vos autem imperterriti auditis, qui præsentis vitæ voluptatibus indulgetis, qui haud Deo sed viribus vestris confiditis, et vestrarum opum copia gloriamini ? Αtqui scitote nihil vobis hæc om- nia profutura in prædicta die. Nam neque frater fra- trem redimet, neque amicus amicum. Unusquisque enim propriam sibi mercedem recipiet ; et . Unius cujusque opus quale sit, ignis probabit ". » Quis alius itaque hominum hunc redimet? Ideo dictum est : • Frater non redimit, redimet homo?, Sed neque dabit quisquam Deo redemptionis propriæ pretium illa die, neque veluti semet coemens, pre- tium pro anima sua solvet; quamobrem vanæ sunt divitiæ possidenti, vanæ vires mortales bis qui con- fidunt in eis. Verumtamen si in hoc mundo præ- sentique vita recte divitiis utetur aliquis, easque prudenter administrabit, ut Servatoris monitum fert dicentis: Quis est fidelis prudensque œcono- mus, qui tempore idoneo dabit demensum conser- vis suis ?, Hic, inquam, bona spe fruetur. Ergo abhinc tibi jam serens ad justitiam, illic vitæ fructus C collige. Nam redemptio hominis, ut ait Sapiens ", propriæ divitia sunt. Sin vero nihil horum egerit, naufragium passus, cum ipse divitiarum sarcina animam suam perdet; nam neque ulterius opibus suis frui poterit post hinc abscessum. Ergo præ- dicta in die, neque ipse pro se placamen dabit, ne- que pretium redemptionis libertatisque animæ suæ, neque a fratre vel cognato quovis juvabitur. Qui autem nec opibus confidentes, neque viribus suis gloriantes, laboriosam ærumnosamque vitam tolera- verint, promissa divino oraculo vita digni erunt. D Vers. 9-11. laborabit in aternum. Non videbit f. 270. b.) corruptionem, cum viderit sapientes morientes. Pro ‹ Laborabit in æternum, › Symmachus, Sed postquam requieverit, inquit, in hoc seculo, vivet in æternum; Aquilas autem: Et requievit in æter- num, et vivet ad victoriam; quinta demum editio, laboravit, inquit, in æternum, et vivet ad victo- Et riam. Nam qui in præsente vita pro pietate justitia- que laboraverit, ex hac postea turba tumultuque evadens, pacatum tranquillumque avum exiget, æternam postremo vitam consecuturus. Hic cor- ruptionem non videbit, etiamsi sapientes quoque morti occumbere cernet. Vel secundum Symma- chum : Non videbit ipse corruptionem, cum s Coloss. 1V, 6. Cor. 113, 13. Matth. xxiv, 45. "Prov. XIII, 8.
PG 69:1071) Βάρεις δὲ πάλιν ὠνομάσθαι φαμὲν τοὺς ἐπισήμους μάλιστα τῶν πύργων· εἶεν δὲ βάρεις οἱ μεγάλοι καὶ ἐξαίρετοι τῆς τοῦ Θεοῦ πόλεως, οἱ ἐν αὐτῇ ὑπερέχοντες, ἐν οἷς γινώσκεται ὁ Θεὸς ἀντιλαμβανόμενος καὶ σώζων αὐτοὺς ἐκ τῶν πειρασμῶν. Τούτοις ἡμεῖς οἱ μετ’ ἐκείνους μυσταγωγοὶ μονονουχὶ μεριζόμεθα, τὰ παρ’ αὐτῶν ὀρθῶς τε καὶ ἀπλανῶς εἰρημένα δεχόμενοι πρὸς βεβαίωσιν ὧν ἂν ποιώμεθα λόγων, τοῖς τῆς ἀληθείας δόγμασι συναγορεύειν ἐθέλοντες, ἤγουν τοῖς ὑπὸ χεῖρα λαοῖς ὑφήγησιν ἐξυφαίνοντες ἠθικήν. Διηγούμεθα δὲ ταῦτα καὶ εἰς γενεὰν ἑτέραν παραπεμπομένης ἀεὶ τῆς μυσταγωγίας καὶ τοῖς μεθ’ ἡμᾶς. Ἰσχυρίζεται δὲ τῶν μυσταγωγούντων ὁ λόγος, ἀεί τε καὶ ἐν παντὶ καιρῷ, ὅτι Θεὸς ὢν οὐ πεπαύσεται, βασιλεύσει δὲ μᾶλλον ἡμῶν διηνεκῶς. ΨΑΛΜΟΣ ΜΗ. «Εἰς τὸ τέλος, τοῖς υἱοῖς Κορέ.» (α φ. 269.) Διὰ τοῦ παρόντος ἠθικοῦ ψαλμοῦ τὰ περὶ τοῦ θείου δικαστηρίου τοῖς πᾶσιν ἀνθρώποις κηρύττεται, καὶ ἡ ἡμέρα ἐκείνη καθ’ ἣν ἄξει ὁ Θεὸς τὸ ποίημα εἰς κρίσιν. Ἔχοιεν δ’ ἂν οἱ υἱοὶ Κορὲ τῶν ἀποστόλων τὸ πρόσωπον τῶν μυσταγωγησάντων τὴν ὑπ’ οὐρανόν·
ἀποθνήσκοντας. Εἰς τοσοῦτον γὰρ μακρὸν τῶν ἀσε 6ῶν, ὡς μηδὲ πλησιάζειν αὐτῶν τῇ ἀπωλείᾳ, πόρ ῥωθεν δὲ καὶ ἄνωθέν ποθεν ὡς ἀφ' υψηλοῦ σκοπού τὴν διαφθορὰν τῶν σοφῶν πεύσεται. Ποίων δε σοφών, ἢ ὧν ὁ Θεὸς ἐμώρανεν τὴν σοφίαν, Ἐν τῷ στόματι αὐτῶν εὐδοκήσουσιν. (Α Γ. 277.) Όταν τοίνυν, φησὶν, ἡμεῖς οἱ τὴν σε πτὴν καὶ ἀβέβηλον ἀγαπῶντες ζωὴν, τοῖς οὐχ οὕτω ζῇν εἰωθόσιν ἐπιστυγνάζωμεν λέγοντες, ότι ο Αν θρωπος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκε, » καὶ τὰ ἑξῆς, τότε καὶ αὐτοὶ, εἰ καὶ μὴ νῦν ὁμολογεῖν ἀνέχονται ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, ἀλλ᾽ οὖν μετὰ ταῦτα τοῖς παρ' ἡμῶν εὐδοκήσουσι λόγοις· ὅτι γάρ εἰσιν άλη- θεῖς, ἐξ αὐτῶν ἤδη τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς ἀνα- Β πεπεισμένοι συννεύσουσι. δὲ φέρεται γραφή· Μετὰ ταῦτα ἐν τῷ στόματι αὐ τῶν εὐλογήσουσιν (2), ἀντὶ τοῦ Καταράσονται ἐπυ- τοῖς, μετανοοῦντες ἐφ᾽ οἷς τοιαῦτα διεπράξαντο. Ἐν ἐκείνῃ γάρ, φησί, τῇ ἡμέρᾳ ἀπολοῦνται πάντες οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν. Θάνατος ποιμανεῖ αὐτοὺς, καὶ κατακυριεύσουσιν αὐτῶν οἱ εὐθεῖς τοπρωί. θάνατον τοίνυν ποιμαίνοντα αὐτοὺς, τὴν ἐν θανάτῳ συνήσεις κόλασιν. Πᾶσαν γὰρ ἀποβαλόντες τὴν ἐνοῦ- σαν αὐτοῖς ἰσχύν τε καὶ δόξαν, κατακυριευθήσονται τρόπον τινὰ παρὰ τῶν ἁγίων ὅταν γένηται πρωί, τουτέστιν ὅταν αὐτοῖς ὁ τῆς Χριστοῦ δόξης ἐπιλάμψη καιρός. Καταβήσεται γὰρ ἐξ οὐρανοῦ μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, μετὰ τῆς δόξης τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, τοῖς μὲν ἁγίοις ἀποκαταστήσων τὰ ηὐτρεπισμένα τῶν γερῶν, τοὺς δὲ ἁμαρτωλοὺς κολάσεσι καὶ δίκαις ὑποτιθείς. Τότε καὶ ἡ τούτων βοήθεια παλαιωθήσε- ται, τουτέστιν ἀφανισθήσεται· τὸ γὰρ παλαιούμενον, φησὶ, καὶ γηράσκον, ἐγγὺς ἀφανισμοῦ. Ἀπὸ δέ γε τῆς ἑαυτῶν δόξης ἧς εἶχον ἐν τῷ κόσμῳ μετοικήσονται πρὸς ἀτιμίαν. εὐδοκήσουσιν Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται την ψυχήν μου ἐκ χει- ρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με. ψυχαὶ εἰς χεῖρας δραμοῦνται Θεοῦ· προϋξένησεν δὲ καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἐν καιρῷ τοῦ τιμίου σταυροῦ, πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν εἰπών· • Πάτερ, εἰς χεῖράς σαν παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μου. » Καὶ βάσιμον ταῖς ἀνθρώπων ψυχαῖς ἀπένειμεν τὸν παράδεισον, πρῶτος εἰσελάσας, καὶ πρὸς τὸν συγκρεμάμενον αὐτῷ λῃστὴν εἰπών· « Σήμερον μετ᾿ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. » Ταύτῃτοι καὶ ὁ μακάριος Στέφανος λιθαζόμενος ἔλεγε: « Κύριε Ἰησοῦ Χριστέ, δέξαι τὸ πνεῦμά γήσουσιν, παραβήσομαι. παρατίθεμα:, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pientes morientes viderit. Tantum quippe ab impiis A distat,ut ipsis ne in morte quidem propinquaturus sit, sed procul ac veluti e superna specula corru- ptionem sapientium auditurus. Quorumnam vero sa- pientium, nisi quorum Deus sapientiam infatuavit ? Vers. 14. Et ore suo complacebunt (1). Cum ergo nos, inquit, qui piam puramque præ- optavimus vitam, iis qui sic vivere non consueve- runt, increpantes dicemus: ‹ Homo cum in honore esset, non intellexit, et reliqua; tunc et ipsi, etiamsi nunc id fateri nolunt dum in hoc mundo versantur, postea tamen dicta nostra comproba- bunt : nam quod veracia fuerint, ex iis quæ sibi evenerunt convicti consentient. Sed et alia quoque profertur scriptura : Post hæc ore suo benedicent (2); pro Maledicent sibimet ipsi, pertæsi actuum suorum. Nam illa die, inquit, omnes cogitationes eorum peribunt. Vers. 15. Mors pascet eos, et dominabuntur eis recti in matutino. Mortem eos pascentem intelliges punitionem in morte. Namque omni vi gloriaque amissa, dominos, ut ita dicam, experientur sanctos cum mane orie- tur, id est cum gloriæ Christi tempus advenerit. Etenim is de coelo descendet cum sanctis angelis, cum Patris sui gloria, sanctis quidem parata ipsis præmia collaturus, peccatores autem penis et ultioni " addicturus. Tunc et horum auxilium antiquabitur, id est auferetur; namque antiquatum, inquit, seu senescens, proximum est destructioni. A sua vero mundana gloria ad ignominiam transferentur. C , (B f. 189. E f. b. I f. b. Lf 129, b.) 'Etépa (A f. 278, B f. b, E f. b, I f. 274, L. f. b.) Vers. 16. Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum susceperit me. " Nam sanctorum animæ in manus convolabunt ` Dei : quod nobis diversorium jam antea paravit universalis Servator ac Dominus cum in veneranda cruce penderet, Deo Patri coelesti dicens : « Pater, in manus tuas commendabo (3) spiritum meum Idemque gradibilem humanis animabus fecit para- disum, dum primus introivit, et crucifixo secum D latroni ait : « Hodie mecum eris in paradiso *. › Propterea etiam beatus Stephanus cum lapidaretur aiebat : « Domine Jesu Christe, suscipe spiritum meum ". » Non enim jam deinceps ad inferos ” Luc. xxmı, 46. ” ibid., 43. "Act. vII, 58. etiam sancti Ambrosii ad hunc psalmum auctoritate, videtur collocari posse in Lât. lexicis, præsertim cum jam ibi legatur complacitum sit pro comproba- tum. agnitam esse a Cyrillo, ait Nobilius in aun. ad hunc Bibliorum locum. Num ergo in mss. (B f. 190, E f. b, I f. b.) Ai yàp tŵy dylwy catenis vidit id Nobilius? Est autem lectio 1320- benedicent, Septuaginta Interpretum in editione Græca Vaticana, quam sequuntur uonnulli Latini veteres apud Sabaterium. textum At Latinus vulgatus variant Gr. lectionem commendo. (1) Complaceo pro comprobo, tum vulgati tum (2) Reapse utramque lectionem εὐλογήσουσιν ει (5) Sequitur Cyrillus Græcum communiorem
ὅθεν δι’ ἀκολούθου ἐνταῦθα εἰς πᾶσαν τὴν γῆν διαφοιτᾷ τοῦ λόγου τὸ κήρυγμα· καὶ ὥσπερ ἦν πρὸ τῆς συγχύσεως τῶν γλωσσῶν χεῖλος ἓν πᾶσι καὶ μία φωνὴ, οὕτω καὶ νῦν πάντα ἔθνη καὶ ἡ οἰκουμένη πᾶσα καὶ πάντες ἄνθρωποι μία γίνονται ἀκοὴ καὶ καρδία μία, ἑνὸς τοῖς πᾶσιν ἐνηχοῦντος τοῦ λόγου. Βραδύγλωσσος μὲν γὰρ ὁμολογουμένως καὶ εὐστομεῖν οὐκ εἰδὼς ὁ πάλαι νόμος, διὰ κύκλου μόλις μακροῦ τοῦ κατὰ τὸ γράμμα μονονουχὶ καὶ ὑποψελίζων ἡμῖν τὸ τῷ Θεῷ δοκοῦν. Στόμα δὲ Μωσέως τὸ εὐφωνότατον ὁ Χριστὸς, μεθιστὰς τοὺς τύπους εἰς ἀλήθειαν, καὶ προτιθεὶς ἑτοίμην ἁπανταχοῦ τῶν ἀναγκαίων τὴν εἴδησιν. Καὶ ὁ μὲν νόμος πεπαιδαγώγηκε μόνον τὸν κατὰ σάρκα Ἰσραὴλ, ὁ δὲ Χριστὸς τὸ τῆς ἡμερότητος ἁπλώσας λῖνον ὅλην σεσαγήνευκε τὴν οἰκουμένην. Εἰκότως οὖν ἄρα καὶ τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν συμβουλεύει· «Ἀκούσατε ταῦτα, πάντα τὰ ἔθνη,» κ.τ.λ. «Κλινῶ εἰς παραβολὴν τὸ οὖς μου, ἀνοίξω ἐν ψαλτηρίῳ τὸ πρόβλημά μου.» (ι φ. 267 β.) Ὅμοιον ὡσεὶ λέγοι· Κατείθισμαι μὲν φιλοζητητής τις εἶναι, καὶ ἥδιστα μανθάνω τὰ σκοτεινὰ καὶ ἀσυμφανέστατα τῶν θεωρημάτων.
ἀποθνήσκοντας. Εἰς τοσοῦτον γὰρ μακρὸν τῶν ἀσε 6ῶν, ὡς μηδὲ πλησιάζειν αὐτῶν τῇ ἀπωλείᾳ, πόρ ῥωθεν δὲ καὶ ἄνωθέν ποθεν ὡς ἀφ' υψηλοῦ σκοπού τὴν διαφθορὰν τῶν σοφῶν πεύσεται. Ποίων δε σοφών, ἢ ὧν ὁ Θεὸς ἐμώρανεν τὴν σοφίαν, Ἐν τῷ στόματι αὐτῶν εὐδοκήσουσιν. (Α Γ. 277.) Όταν τοίνυν, φησὶν, ἡμεῖς οἱ τὴν σε πτὴν καὶ ἀβέβηλον ἀγαπῶντες ζωὴν, τοῖς οὐχ οὕτω ζῇν εἰωθόσιν ἐπιστυγνάζωμεν λέγοντες, ότι ο Αν θρωπος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκε, » καὶ τὰ ἑξῆς, τότε καὶ αὐτοὶ, εἰ καὶ μὴ νῦν ὁμολογεῖν ἀνέχονται ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, ἀλλ᾽ οὖν μετὰ ταῦτα τοῖς παρ' ἡμῶν εὐδοκήσουσι λόγοις· ὅτι γάρ εἰσιν άλη- θεῖς, ἐξ αὐτῶν ἤδη τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς ἀνα- Β πεπεισμένοι συννεύσουσι. δὲ φέρεται γραφή· Μετὰ ταῦτα ἐν τῷ στόματι αὐ τῶν εὐλογήσουσιν (2), ἀντὶ τοῦ Καταράσονται ἐπυ- τοῖς, μετανοοῦντες ἐφ᾽ οἷς τοιαῦτα διεπράξαντο. Ἐν ἐκείνῃ γάρ, φησί, τῇ ἡμέρᾳ ἀπολοῦνται πάντες οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν. Θάνατος ποιμανεῖ αὐτοὺς, καὶ κατακυριεύσουσιν αὐτῶν οἱ εὐθεῖς τοπρωί. θάνατον τοίνυν ποιμαίνοντα αὐτοὺς, τὴν ἐν θανάτῳ συνήσεις κόλασιν. Πᾶσαν γὰρ ἀποβαλόντες τὴν ἐνοῦ- σαν αὐτοῖς ἰσχύν τε καὶ δόξαν, κατακυριευθήσονται τρόπον τινὰ παρὰ τῶν ἁγίων ὅταν γένηται πρωί, τουτέστιν ὅταν αὐτοῖς ὁ τῆς Χριστοῦ δόξης ἐπιλάμψη καιρός. Καταβήσεται γὰρ ἐξ οὐρανοῦ μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, μετὰ τῆς δόξης τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, τοῖς μὲν ἁγίοις ἀποκαταστήσων τὰ ηὐτρεπισμένα τῶν γερῶν, τοὺς δὲ ἁμαρτωλοὺς κολάσεσι καὶ δίκαις ὑποτιθείς. Τότε καὶ ἡ τούτων βοήθεια παλαιωθήσε- ται, τουτέστιν ἀφανισθήσεται· τὸ γὰρ παλαιούμενον, φησὶ, καὶ γηράσκον, ἐγγὺς ἀφανισμοῦ. Ἀπὸ δέ γε τῆς ἑαυτῶν δόξης ἧς εἶχον ἐν τῷ κόσμῳ μετοικήσονται πρὸς ἀτιμίαν. εὐδοκήσουσιν Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται την ψυχήν μου ἐκ χει- ρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με. ψυχαὶ εἰς χεῖρας δραμοῦνται Θεοῦ· προϋξένησεν δὲ καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἐν καιρῷ τοῦ τιμίου σταυροῦ, πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν εἰπών· • Πάτερ, εἰς χεῖράς σαν παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μου. » Καὶ βάσιμον ταῖς ἀνθρώπων ψυχαῖς ἀπένειμεν τὸν παράδεισον, πρῶτος εἰσελάσας, καὶ πρὸς τὸν συγκρεμάμενον αὐτῷ λῃστὴν εἰπών· « Σήμερον μετ᾿ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. » Ταύτῃτοι καὶ ὁ μακάριος Στέφανος λιθαζόμενος ἔλεγε: « Κύριε Ἰησοῦ Χριστέ, δέξαι τὸ πνεῦμά γήσουσιν, παραβήσομαι. παρατίθεμα:, S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. pientes morientes viderit. Tantum quippe ab impiis A distat,ut ipsis ne in morte quidem propinquaturus sit, sed procul ac veluti e superna specula corru- ptionem sapientium auditurus. Quorumnam vero sa- pientium, nisi quorum Deus sapientiam infatuavit ? Vers. 14. Et ore suo complacebunt (1). Cum ergo nos, inquit, qui piam puramque præ- optavimus vitam, iis qui sic vivere non consueve- runt, increpantes dicemus: ‹ Homo cum in honore esset, non intellexit, et reliqua; tunc et ipsi, etiamsi nunc id fateri nolunt dum in hoc mundo versantur, postea tamen dicta nostra comproba- bunt : nam quod veracia fuerint, ex iis quæ sibi evenerunt convicti consentient. Sed et alia quoque profertur scriptura : Post hæc ore suo benedicent (2); pro Maledicent sibimet ipsi, pertæsi actuum suorum. Nam illa die, inquit, omnes cogitationes eorum peribunt. Vers. 15. Mors pascet eos, et dominabuntur eis recti in matutino. Mortem eos pascentem intelliges punitionem in morte. Namque omni vi gloriaque amissa, dominos, ut ita dicam, experientur sanctos cum mane orie- tur, id est cum gloriæ Christi tempus advenerit. Etenim is de coelo descendet cum sanctis angelis, cum Patris sui gloria, sanctis quidem parata ipsis præmia collaturus, peccatores autem penis et ultioni " addicturus. Tunc et horum auxilium antiquabitur, id est auferetur; namque antiquatum, inquit, seu senescens, proximum est destructioni. A sua vero mundana gloria ad ignominiam transferentur. C , (B f. 189. E f. b. I f. b. Lf 129, b.) 'Etépa (A f. 278, B f. b, E f. b, I f. 274, L. f. b.) Vers. 16. Verumtamen Deus redimet animam meam de manu inferi, cum susceperit me. " Nam sanctorum animæ in manus convolabunt ` Dei : quod nobis diversorium jam antea paravit universalis Servator ac Dominus cum in veneranda cruce penderet, Deo Patri coelesti dicens : « Pater, in manus tuas commendabo (3) spiritum meum Idemque gradibilem humanis animabus fecit para- disum, dum primus introivit, et crucifixo secum D latroni ait : « Hodie mecum eris in paradiso *. › Propterea etiam beatus Stephanus cum lapidaretur aiebat : « Domine Jesu Christe, suscipe spiritum meum ". » Non enim jam deinceps ad inferos ” Luc. xxmı, 46. ” ibid., 43. "Act. vII, 58. etiam sancti Ambrosii ad hunc psalmum auctoritate, videtur collocari posse in Lât. lexicis, præsertim cum jam ibi legatur complacitum sit pro comproba- tum. agnitam esse a Cyrillo, ait Nobilius in aun. ad hunc Bibliorum locum. Num ergo in mss. (B f. 190, E f. b, I f. b.) Ai yàp tŵy dylwy catenis vidit id Nobilius? Est autem lectio 1320- benedicent, Septuaginta Interpretum in editione Græca Vaticana, quam sequuntur uonnulli Latini veteres apud Sabaterium. textum At Latinus vulgatus variant Gr. lectionem commendo. (1) Complaceo pro comprobo, tum vulgati tum (2) Reapse utramque lectionem εὐλογήσουσιν ει (5) Sequitur Cyrillus Græcum communiorem
PG 69:1073Εἰ δὲ δή τις γένοιτο χρεία καὶ ἀνοῖξαι ταῦτα, τουτέστιν ἐμφανῆ καταστῆσαι τοῖς πολλοῖς, μεθ’ ἡδονῆς τοῦτο δρῶ. Οὐ γὰρ ἄχαρις ὁ παρ’ ἐμοῦ γενήσεται λόγος, ἀλλ’ οἷόν τις ᾠδὴ ψαλτηρίου. Τὸ δὲ πρόβλημα, φησὶν, ἅπερ ἂν πρόθωμαι λαλεῖν. Ἀεὶ δέ πως ἡδονῇ συγκέκραται τῶν ἁγίων ὁ λόγος. Οὕτω γάρ που καὶ ὁ πάνσοφος γράφει Παῦλος, ὅτι «Ὁ λόγος ὑμῶν ἐν χάριτι ἅλατι ἠρτυμένος,» ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσιν. Ἐνδοιάσειε δ’ ἂν οὐδεὶς ὡς ἔσται που πάντως ἡδὺς καὶ φίλος ταῖς τῶν φιλαρέτων ψυχαῖς. «Ἵνα τί φοβοῦμαι ἐν ἡμέρᾳ πονηρᾷ; κ.τ.λ. Οἱ πεποιθότες ἐπὶ τῇ δυνάμει αὐτῶν, κ.τ.λ. Ἀδελφὸς οὐ λυτροῦται, κ.τ.λ.» (ι φ. 270. Κυρίλλου, Εὐσεβίου, Θεοδωρήτου.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Ἐγὼ μὲν ὁ θεσπίζειν ἁγίῳ Πνεύματι τὰ θεῖα λόγια κατηξιωμένος, περίφοβός εἰμι, τὴν κρίσιν τοῦ Θεοῦ πεφρικώς· ὑμεῖς δὲ ἀκούσατε, οἱ ἄφοβοι, οἱ διὰ τὴν παροῦσαν τρυφὴν καθηδυπαθοῦντες τοῦ βίου, οἱ μὴ ἐπὶ Θεῷ, ἀλλ’ ἐπὶ τῇ δυνάμει ἑαυτῶν πεποιθότες, καὶ ἐπὶ τῷ πλήθει τοῦ πλούτου ὑμῶν καυχώμενοι. Γινώσκετε ὅτι ταῦτα ὑμῖν οὐ παραστήσεται ἐν τῇ προλεχθείσῃ ἡμέρᾳ. Οὔτε δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν λυτρώσεται, οὔτε φίλος φίλον·
μου. » Οὐκέτι γὰρ εἰς τὸν ᾅδην χωροῦσιν αἱ τῶν ἁγίων ψυχαί, ὥσπερ αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶν ὅ φησι· . Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται τὴν ψυχήν μου ἐκ χειρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με. ο Εἰσελεύσεται ἕως γενεᾶς πατέρων αὐτοῦ, ἕως αἰῶνος οὐκ ὄψεται φῶς. (Ε Γ. 88.) Ο τοιοῦτος εστέρηται φωτός, μετὰ τῶν καθ' ὁμοιοτροπίαν πατέρων αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὰ τοῦ σκότους πράξαντες ἔργα, εἰς σκότος χωροῦσι τὸ ἐξώτερον, οἵτινες ἔσχον την κτηνώδη ζωήν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΘ'. Εκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν. - ' (Α Γ. Καλοῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Β οἱ ἅγιοι, ὅτε ἐνανθρωπήσας ἐλάλησε καὶ πᾶσαν συν εκάλεσε τὴν γῆν. Τί δὲ ἐλάλησε; • Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. » Καὶ τὸ Δεῖ κηρυχθῆναι τὸ Εὐαγ- γέλιον τοῦτο ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ. Χριστὸς γὰρ ἡ μεγάλη τε καὶ διαπρύσιόν τι βοῶσα σάλπιγξ. Οὕτω γὰρ τῶν δι' αὐτοῦ κηρυγμάτων διαμνημονεύει λέγων ὁ προφήτης Ησαΐας· ι Καὶ ἔσται, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ σαλπιοῦσιν τῇ σάλπιγγι τῇ μεγάλῃ. » Κέκληκε τοίνυν οὐ κατά γε τὸν ἱεροφάντην μόνον Μωσέα τὸν Ἰσραὴλ, ἅπαντας δὲ μᾶλλον τοὺς ἐξ ἀνατολῆς ἡλίου μέχρι δυσμῶν. — (Ι Νοήσεις καὶ οὕτως· Μωσῆς ὁ θεσπέσιος μόνον ἐκάλει τὸν Ἰσραήλ, άτε δή καὶ μέτρον ἔχων οἰκετικὸν, ισχνόφωνός τε καὶ βρα- δύγλωσσος ὤν. Ταύτητοι κατὰ τὴν Ψάλλοντος φωνήν, Γνωστὸς ἦν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. » Ο δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος, ἅτε δὴ καὶ ὑπάρχων ἐκ Θεοῦ Θεὸς, ἐπέ- φανεν ἡμῖν, ἵνα πᾶσαν καλέσῃ τὴν οἰκουμένην, τοὺς ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Εφη γάρ • Δεῦτε, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς, ὁ Ἐνετέλλετο δὲ καὶ πᾶσι τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις λέγων· ρευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. κ Πο- Εκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. ἔστι Θεὸς ὁ Λόγος ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, καὶ τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἐμφερείς διαπρεπής. Αλλ᾽ ὧδε φύσεως ἔχων, καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, Ελαβέν τε δούλου μορφήν. Εδόκει δὴ οὖν οὐκ ἐν τῷ τῆς ὡραιότητος ἐρᾶσθαι κάλλει, διά τοι τὸ ἐν ὁμοιώσει γενέσθαι τῇ πρὸς ἡμᾶς. Ὅτι τοίνυν κατίδοι τις ἂν οὐκ ἀπό γε τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων τὸ θεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον κάλλος, ἀλλ᾽ ἐξ ὧν ἐστι Θεὸς καὶ ἰσοσθενής τῷ Πατρὶ, διαδείκνυσι λέγων· · Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέ πεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ· . Τὸ δὲ, ἐκ Σιών, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, ἐκ τῆς ἄνω Σιών· ήγουν διὰ τῆς Σιὼν τὸ ἐξ οὐρανῶν καὶ ἄνωθεν. Οὐ γὰρ ἦν ἁπλῶς ἄνθρωπος ὁ ΧΙ, 28. IN PSALMUM XLIX. i Idque a Psalmista dici arbitror his verbis : « Verun tamen Deus animam meam redimet de manu inferi, cum susceperit me. › A abeunt sanctorum animæ, ut illæ peccatorum (1) b, B f. b.) f. 275.) C • (A f. b, B f. 192, f. 275.) "Hv µèv yàp xal D Vers. 20. Introibit usque in progenies patrum suorum, usque in æternum non videbit lumen. Qui ejusmodi est, lumine carebit, cum iis qui similitudine morum patres ejns fuerunt. Nam qui tenebrarum opera fecerint, in tenebras abibunt exteriores 16, nempe ii qui belluinam vitam tra- duxerint. PSALMUS XLIX. Vers. 1. Vocavit terram ab ortu solis usque ad occasum. Vocati fuerunt a Deo sancti, cum factus homo locutus est, atque universam convocavit terram. Jam quid dixit? . Docete omnes gentes ". » Insuper, Oportet prædicari Evangelium hoc in universo mundo". Est enim Christus magna et altisone clangens buccina. Nam sic prædicationum ejus rne- minit Isaias propheta : « Et erit, die illa clangent buccina grandi s. Vocavit igitur non uti sub hierophanta Moyse Israelem, sed omnes potius ab ortu solis usque ad occasum. Alio quoque sensu intelliges. Unum vocavit Israelem divus Moyses, quia et servili conditione circumscriptus erat, et exii voce impeditaque lingua præditus. Idcirco secundum Psaltæ dictum : e Notus in Judæa Deus erat, et in Israele magnum nomen ejus ".› At uni- versalis Servator ac Dominus, utpote Deus de Deo, nobis sese revelavit, ut universum vocaret mun- dum, quidquid nimirum incolarum est ab ortu solis usque ad occasum. Ait enim : « Venite, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam voB *. › Cunctis etiam mandavit sanctis discipulis: ‹ Euntes docete omnes gentes”. › Vers. 2. Ex Sion species decoris ejus. Fuit, et est, Deus Verbum consubstantiale Patri, et omnimoda æqualitate præditum (2). Ita tamen cum esset natura comparatum, demisit se ad exinanitio- nem, servique formam suscepit ”. › Videba- tur ergo formositatis suæ jam non præ se ferre de- corem, quia similitudinem nostram asciverat. Quod tamen non ex humanæ ejus conditionis modulo, divinam ejusdem excellentemque pulchritudinem æstimare quis debeat, sed quatenus potius Deus est, et Patri potentia compar, demonstrat dicens : < Ex Sion species decoris ejus. › Jam ex Sione, pro ex superna Sione dictum intelliges; nempe in voca- bulo Sion, id quod desuper et caleste est (3). Non ** Matth. xxii, 13. * Matth. xxvu, 19. "7 Marc. XIII, 10. Isa. xxvi, 13. " Psal. LXXV, 2. Matth. * Matth. xxvII, 19. Philipp. 11, 6-8. tra hodiernorum Græcorum errorem, qui animas etiam justorum nonnisi post generale judicium apud Deum beatas fore dicunt. quod verus Deus, Patrique consubstantialis Filius sit. tatione nostra. (4) Nihil evidentius hac auctoritate Cyrilli con- (2) Perpetua hæc apud Cyrillum prædicatio est, (3) Videsis Cyrillum ad psal. ix, v. 12, cum adno,
Ἕκαστος γὰρ τὸν ἴδιον μισθὸν λήψεται· καὶ, «Ἑκάστου τὸ ἔργον ποῖόν ἐστιν, τὸ πῦρ δοκιμάσει.» Τίς οὖν ἄλλος ἀνθρώπων λυτρώσεται τὸν τοιοῦτον; Διὸ λέλεκται· «Ἀδελφὸς οὐ λυτροῦται, λυτρώσεται ἄνθρωπος; Ἀλλ’ οὐδὲ δώσει τις τῷ Θεῷ ἐξίλασμα ὑπὲρ ἑαυτοῦ κατ’ ἐκείνην τὴν ἡμέραν, οὐδ’ ὥσπερ ἐξωνούμενος ἑαυτὸν, τιμὴν ἀντὶ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς καταθήσεται· ὥστε μάταιος ὁ πλοῦτος τῷ κεκτημένῳ, καὶ ματαία ἡ θνητὴ δύναμις τῶν ἐπ’ αὐτῇ πεποιθότων. Εἰ μὲν γὰρ κατὰ τὸν παρόντα βίον καὶ τὴν ἐνεστῶσαν ζωὴν χρήσαιτό τις πλούτῳ καλῶς, ἐπιστημόνως χρώμενος αὐτοῦ τῇ κτήσει κατὰ τὴν σωτήριον παραγγελίαν, ἥ φησι· »Τίς ἄρα ὁ πιστὸς καὶ φρόνιμος οἰκονόμος, ὃς ἐν καιρῷ δώσει τὸ σιτομέτριον τοῖς συνδούλοις;« ἐλπίδας ἕξει ἀγαθάς. Ἐντεῦθεν ἤδη σπείρας ἑαυτῷ εἰς δικαιοσύνην, τρύγησον δὲ τότε καρποὺς ζωῆς. Λύτρον γὰρ ἀνδρὸς, ᾗ φησιν ὁ σοφὸς, ἴδιος πλοῦτος. Εἰ δὲ μηδὲν τούτων πράξειε, ναυάγιον πεπονθὼς, σὺν αὐτῷ τῷ φόρτῳ τοῦ πλούτου, τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ζημιωθήσεται, οὐκέτι χρῆσθαι δυνάμενος τῷ πλούτῳ μετὰ τὴν ἐνθένδε ἀπαλλαγήν.
μου. » Οὐκέτι γὰρ εἰς τὸν ᾅδην χωροῦσιν αἱ τῶν ἁγίων ψυχαί, ὥσπερ αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶν ὅ φησι· . Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται τὴν ψυχήν μου ἐκ χειρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με. ο Εἰσελεύσεται ἕως γενεᾶς πατέρων αὐτοῦ, ἕως αἰῶνος οὐκ ὄψεται φῶς. (Ε Γ. 88.) Ο τοιοῦτος εστέρηται φωτός, μετὰ τῶν καθ' ὁμοιοτροπίαν πατέρων αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὰ τοῦ σκότους πράξαντες ἔργα, εἰς σκότος χωροῦσι τὸ ἐξώτερον, οἵτινες ἔσχον την κτηνώδη ζωήν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΘ'. Εκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν. - ' (Α Γ. Καλοῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ Β οἱ ἅγιοι, ὅτε ἐνανθρωπήσας ἐλάλησε καὶ πᾶσαν συν εκάλεσε τὴν γῆν. Τί δὲ ἐλάλησε; • Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. » Καὶ τὸ Δεῖ κηρυχθῆναι τὸ Εὐαγ- γέλιον τοῦτο ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ. Χριστὸς γὰρ ἡ μεγάλη τε καὶ διαπρύσιόν τι βοῶσα σάλπιγξ. Οὕτω γὰρ τῶν δι' αὐτοῦ κηρυγμάτων διαμνημονεύει λέγων ὁ προφήτης Ησαΐας· ι Καὶ ἔσται, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ σαλπιοῦσιν τῇ σάλπιγγι τῇ μεγάλῃ. » Κέκληκε τοίνυν οὐ κατά γε τὸν ἱεροφάντην μόνον Μωσέα τὸν Ἰσραὴλ, ἅπαντας δὲ μᾶλλον τοὺς ἐξ ἀνατολῆς ἡλίου μέχρι δυσμῶν. — (Ι Νοήσεις καὶ οὕτως· Μωσῆς ὁ θεσπέσιος μόνον ἐκάλει τὸν Ἰσραήλ, άτε δή καὶ μέτρον ἔχων οἰκετικὸν, ισχνόφωνός τε καὶ βρα- δύγλωσσος ὤν. Ταύτητοι κατὰ τὴν Ψάλλοντος φωνήν, Γνωστὸς ἦν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ. » Ο δέ γε τῶν ὅλων Σωτήρ καὶ Κύριος, ἅτε δὴ καὶ ὑπάρχων ἐκ Θεοῦ Θεὸς, ἐπέ- φανεν ἡμῖν, ἵνα πᾶσαν καλέσῃ τὴν οἰκουμένην, τοὺς ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Εφη γάρ • Δεῦτε, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς, ὁ Ἐνετέλλετο δὲ καὶ πᾶσι τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις λέγων· ρευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη. κ Πο- Εκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. ἔστι Θεὸς ὁ Λόγος ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, καὶ τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἐμφερείς διαπρεπής. Αλλ᾽ ὧδε φύσεως ἔχων, καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, Ελαβέν τε δούλου μορφήν. Εδόκει δὴ οὖν οὐκ ἐν τῷ τῆς ὡραιότητος ἐρᾶσθαι κάλλει, διά τοι τὸ ἐν ὁμοιώσει γενέσθαι τῇ πρὸς ἡμᾶς. Ὅτι τοίνυν κατίδοι τις ἂν οὐκ ἀπό γε τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων τὸ θεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον κάλλος, ἀλλ᾽ ἐξ ὧν ἐστι Θεὸς καὶ ἰσοσθενής τῷ Πατρὶ, διαδείκνυσι λέγων· · Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέ πεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ· . Τὸ δὲ, ἐκ Σιών, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, ἐκ τῆς ἄνω Σιών· ήγουν διὰ τῆς Σιὼν τὸ ἐξ οὐρανῶν καὶ ἄνωθεν. Οὐ γὰρ ἦν ἁπλῶς ἄνθρωπος ὁ ΧΙ, 28. IN PSALMUM XLIX. i Idque a Psalmista dici arbitror his verbis : « Verun tamen Deus animam meam redimet de manu inferi, cum susceperit me. › A abeunt sanctorum animæ, ut illæ peccatorum (1) b, B f. b.) f. 275.) C • (A f. b, B f. 192, f. 275.) "Hv µèv yàp xal D Vers. 20. Introibit usque in progenies patrum suorum, usque in æternum non videbit lumen. Qui ejusmodi est, lumine carebit, cum iis qui similitudine morum patres ejns fuerunt. Nam qui tenebrarum opera fecerint, in tenebras abibunt exteriores 16, nempe ii qui belluinam vitam tra- duxerint. PSALMUS XLIX. Vers. 1. Vocavit terram ab ortu solis usque ad occasum. Vocati fuerunt a Deo sancti, cum factus homo locutus est, atque universam convocavit terram. Jam quid dixit? . Docete omnes gentes ". » Insuper, Oportet prædicari Evangelium hoc in universo mundo". Est enim Christus magna et altisone clangens buccina. Nam sic prædicationum ejus rne- minit Isaias propheta : « Et erit, die illa clangent buccina grandi s. Vocavit igitur non uti sub hierophanta Moyse Israelem, sed omnes potius ab ortu solis usque ad occasum. Alio quoque sensu intelliges. Unum vocavit Israelem divus Moyses, quia et servili conditione circumscriptus erat, et exii voce impeditaque lingua præditus. Idcirco secundum Psaltæ dictum : e Notus in Judæa Deus erat, et in Israele magnum nomen ejus ".› At uni- versalis Servator ac Dominus, utpote Deus de Deo, nobis sese revelavit, ut universum vocaret mun- dum, quidquid nimirum incolarum est ab ortu solis usque ad occasum. Ait enim : « Venite, omnes qui laboratis et onerati estis, et ego reficiam voB *. › Cunctis etiam mandavit sanctis discipulis: ‹ Euntes docete omnes gentes”. › Vers. 2. Ex Sion species decoris ejus. Fuit, et est, Deus Verbum consubstantiale Patri, et omnimoda æqualitate præditum (2). Ita tamen cum esset natura comparatum, demisit se ad exinanitio- nem, servique formam suscepit ”. › Videba- tur ergo formositatis suæ jam non præ se ferre de- corem, quia similitudinem nostram asciverat. Quod tamen non ex humanæ ejus conditionis modulo, divinam ejusdem excellentemque pulchritudinem æstimare quis debeat, sed quatenus potius Deus est, et Patri potentia compar, demonstrat dicens : < Ex Sion species decoris ejus. › Jam ex Sione, pro ex superna Sione dictum intelliges; nempe in voca- bulo Sion, id quod desuper et caleste est (3). Non ** Matth. xxii, 13. * Matth. xxvu, 19. "7 Marc. XIII, 10. Isa. xxvi, 13. " Psal. LXXV, 2. Matth. * Matth. xxvII, 19. Philipp. 11, 6-8. tra hodiernorum Græcorum errorem, qui animas etiam justorum nonnisi post generale judicium apud Deum beatas fore dicunt. quod verus Deus, Patrique consubstantialis Filius sit. tatione nostra. (4) Nihil evidentius hac auctoritate Cyrilli con- (2) Perpetua hæc apud Cyrillum prædicatio est, (3) Videsis Cyrillum ad psal. ix, v. 12, cum adno,
PG 69:1075Διὸ ἐν τῇ προλεχθείσῃ ἡμέρᾳ, οὔτε αὐτὸς ὑπὲρ ἑαυτοῦ ἐξίλασμα δώσει, οὐδὲ τιμὴν λυτρώσεως καὶ ἐλευθερίας τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς, οὔτε ὑπὸ ἀδελφοῦ καὶ συγγενέως ὠφεληθήσεται. Οἱ δὲ μήτ’ ἐπὶ πλούτῳ πεποιθότες, μήτ’ ἐπὶ δυνάμει ἀλαζονευόμενοι, ἔγκοπον δὲ καὶ ἐπίπονον τὸν παρόντα κτησάμενοι βίον, τῆς ὑπὸ τοῦ λόγου ἐπηγγελμένης ζωῆς καταξιωθήσονται. »Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα. Οὐκ ὄψεται καταφθορὰν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας.« (ι φ. 270. β.) Ἀντὶ τοῦ, »Καὶ ἐκοπίασεν εἰς τὸν αἰῶνα,« ὁ Σύμμαχος, Ἀλλὰ παυσάμενος, φησὶ, τῷ αἰῶνι τούτῳ, ζῶν εἰς αἰῶνα διατελέσει· κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν, Καὶ ἐπαύσατο εἰς αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νῖκος· ἡ δὲ πέμπτη ἔκδοσις, Καὶ ἐκοπίασεν, φησὶν, εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ζήσεται εἰς νῖκος. Ὁ γὰρ ἐν τῷ παρόντι αἰῶνι κοπιάσας ὑπὲρ εὐσεβείας καὶ δικαιοσύνης, τῆς πολλῆς τύρβης καὶ ταραχῆς παυσάμενος, ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάξει, τευξόμενος ἐπὶ τέλει τῆς αἰωνίου ζωῆς. Ὁ τοιοῦτος οὐκ ὄψεται καταφθορὰν, ὅταν ἴδῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας. Ἢ κατὰ τὸν Σύμμαχον, Οὐκ ὄψεται τὴν διαφθορὰν ὅταν βλέπῃ σοφοὺς ἀποθνήσκοντας.
Χριστός, ἐπουράνιός γε μᾶλλον· οὐχ ὡς ἐξ οὐρανοῦ την σάρκα καταγαγών (γεγέννηται γὰρ ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου)· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἐξ οὐρανῶν ὁ ἐνωθεὶς τῇ σαρκὶ Λόγος, οὐράνιος άνθρωπος ώνομάσθη Χριστός· διὰ τοῦτο ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος ας. τοῦ. Συνέντας αὐτοῦ τὸ κάλλος τοὺς ἁγίους ἀποστό λους εὑρήσομεν. Εφη γὰρ ὁ πάνσοφος Παύλος Εἰ γὰρ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. » Μετὰ γὰρ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν καὶ τὴν ἀναφοίτησιν τὴν εἰς οὐρανούς, οὐκ ἐκ τῶν τῆς κενώσεως μέτρων, ἀλλ' ἐκ λαμπρότητα; τῆς θεοπρεποῦς ἐπιγινώσκομεν αὐτόν. Ο Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. ( Πότε ἦλθεν εμφανῶς, εἰ μὴ ὅτε γέγονε σάρξ, κατὰ τὴν ᾿Ιωάννου φωνήν (4); ὅτι τὴν καθ᾿ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ἀναλαβών, διὰ τῆς ἁγίας ἐγεννήθη Παρθένου καὶ τοῖς ἀνθρώ τοις συνανεστράφη. Τότε γὰρ ὁρατὸς γέγονεν ὁ κατά φύσιν ἰδίαν οὐχ ὁρατὰς, ἀπτὸς ὁ ἀναφής, καθ' ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. Ἀφίκετο τοίνυν ἐμφανῶς. Ελθὼν δὲ, φησίν, οὐ παρασιωπήσεται, τουτέστιν ελέγξει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, ήγουν ὅτι τὴν τοῦ Πατρὸς βούλησιν ἀπαγγελεῖ· καλείται γὰρ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλής "Αγγελος. Πῖρ ἐναντίον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐ τοῦ καταιγὶς σφόδρα. (ΑΓ. 281, Β Γ. 192, 11. Επὶ δὲ τῆς προτέ ρας παρουσίας νοούμενον τὸ πῦρ, ἢ ἀντὶ τοῦ φωτός, ὡς φωτός γένεσιν ὀνομάζει τὸ πῦρ· ἶν' ἐννοῶμεν ὅτι φῶς προσελάσει (5) τὸ νοητὸν τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνείς σεως, δι' ἧς ἡ εἰς αὐτὸν πράττεται πίστις. Οὗ καὶ τύ πος ὁ τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς ἐν νυκτὶ προβιβάζων στύλος τοῦ πυρὸς, καὶ καταδεικνύων αὐτὸς τὴν ὁδόν. Η τάχα που τοῦτο περινοεῖν ἀκόλουθον· ἀπεψυγμέ νους γὰρ ὥσπερ εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εὐρὼν ἀναζωπύρη σεν εἰς ἔφεσίν τε καὶ προθυμίαν παντὸς ἀγαθοῦ τράγο ματος, πῦρ ὥσπερ τι νοητὸν ἐμβαλὼν αὐτῇ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν. Εφη γοῦν, ὅτι ο Πύρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀν- ήφθη, ο Γεγόναμεν γὰρ τῷ πνεύματι ζέοντες όσοι τῆς τοιαύτης ἠξιώμεθα χάριτος· καὶ τῆς θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ τοῦ μεταλαχεῖν Αγίου Πνεύ ματος. Ταύτητοι καὶ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι πυρὸς δήλωσις συνεισφέρεται. Βαπτιζόμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, κατά γε τὴν Ἰωάννου φωνὴν, ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἔφη δέ πού τις περὶ α τοῦ τῶν ἁγίων προφητῶν, ὅτι • Εξαίφνης ήξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος ἂν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ἄγγελος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • enim homo tantummodo Christus erat, sed coelestis A potius; non quod de caelo carnem advenerit (1); nam genitus est de sancta Virgine : sed quia de cœlo erat illud quod carni unitum est Verbum : ideo oœlestis homo nuncupatus est Christus "; proptereaque ex Sione species decoris ejus. Jam vero decoris ejus sanctos apostolos conscios compe- riemus. Ait enim sapientissimus Paulus : ‹ Nam etsi • agnovimus in carne Christum, at nunc amplius non agnoscimus : : etenim post resurrectionem a mortuis, et in cœlos reditum, jam non ab exinani- tionis modulo, sed ex digna Deo majestate ipsum agnoscimus. Vers. 3. Deus noster manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Quandonam venit manifeste, nisi cum caro factus est, secundum Joannis dictum ", cum similitudine nostra suscepta, de sancta Virgine natus, et cum hominibus conversatus est ”? Tunc enim visibilis evasit qui suamet natura erat invisibilis, tangibilis qui erat tactui impervius, conditionis nostræ com- pos qui rem omnem creatam excedebat. Ergo ma- nifeste venit. Veniens autem, ait Psalmista, non silebit, quia mundum arguet de peccato, vel quia Patris voluntatem nuntiabit : vocatur enim nomen ejus magni consilii Angelus " • Ignis ante cum exardoscet, et circa ipsum tempesias valida. B f. b, B f. 192, I f. b.) Si in priore adventu ignis intelligitur, vel pro b.) luce ponitur, ignis utique nominatur pro lucis C fonte : ut existimemus lucem intellectualem præcire sulere Christi notitiæ, per quam fdes in ipsum conficitur. Cujus rei typus erat illa quæ Judæorum agmen noctu præcedebat ignea columna, viam de- monstrang “. Vel fortasse etiam ita cogitare con- gruum est: nempe quod multiplici peccato fri- gescentes per universam terram homines, Dei Ver- bum cum comperisset, illos incendit ad cupiditatem studiumque cujusvis boni operis, intellectualem veluti ignem immittens sancti Spiritus participatio- nem. Unde aiebat : • Ignem veni mittere in terram; et quid volo, si jam accensus est " (2)?, Effecti enim sumus spiritu ferventes ** quotquot hac gra- tia donati dignanter fuimus; divinæque naturæ facti consortes ", ex quo sanctum Spiritum parti- " cipavimus. Atque hæc causa est quamobrem sancti Spiritus gratiam ignis ostensio comitatur (3). Bapti- zatur enim in Christo, secundum Joannis dictum “, in Spiritu sancto et igne. Dicit autem quidam e sanctis prophetis: ‹ Statim veniet in templum suum Dominus quem vos quæritis, et angelus testamenti 21. . D I Cor. xv, 47. *H Cor. v, 18. ** Joan. 1, 14. * Luc. xii, 49. **Rom. xi, 11. Petr. 1, Hoc dicitur contra Eutychianos. non sancti Hilarius atque Paulinus apud Sabaterium. lumina. Erat insuper Græcæ Ecclesiæ mos con- gruus ut in baptismi solemnitate plurima incende- Baruch, uir, 38. Isa. 1x, 6. Exod. 111, 4. ** Matth. ii, 11. rentur lumina. ir. Comm. ad Isa. lib. v, ed. Aubert. t. II, p. 734; nec non contra Jul. lib. x, t. VI, p. 334. (2) Ita Greece, et sic codex Cantabrigiensis, nee (3) Idcirco haptismus a Græcis dicebatur sancta (4) Consonal sibi Cyrillus, citato hoc psalmi loco, (5) Alii codices habcnt ἡγεῖται pro προσελάσει.
Εἰς τοσοῦτον γὰρ μακρὰν τῶν ἀσεβῶν, ὡς μηδὲ πλησιάζειν αὐτῶν τῇ ἀπωλείᾳ, πόῤῥωθεν δὲ καὶ ἄνωθέν ποθεν ὡς ἀφ’ ὑψηλοῦ σκοποῦ τὴν διαφθορὰν τῶν σοφῶν πεύσεται. Ποίων δὲ σοφῶν, ἢ ὧν ὁ Θεὸς ἐμώρανεν τὴν σοφίαν, »Ἐν τῷ στόματι αὐτῶν εὐδοκήσουσιν.« (α φ. 277.) Ὅταν τοίνυν, φησὶν, ἡμεῖς οἱ τὴν σεπτὴν καὶ ἀβέβηλον ἀγαπῶντες ζωὴν, τοῖς οὐχ οὕτω ζῇν εἰωθόσιν ἐπιστυγνάζωμεν λέγοντες, ὅτι »Ἄνθρωπος ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκε,« καὶ τὰ ἑξῆς, τότε καὶ αὐτοὶ, εἰ καὶ μὴ νῦν ὁμολογεῖν ἀνέχονται ἕως εἰσὶν ἐν τῷδε τῷ κόσμῳ, ἀλλ’ οὖν μετὰ ταῦτα τοῖς παρ’ ἡμῶν εὐδοκήσουσι λόγοις· ὅτι γάρ εἰσιν ἀληθεῖς, ἐξ αὐτῶν ἤδη τῶν συμβεβηκότων αὐτοῖς ἀναπεπεισμένοι συννεύσουσι. (β φ. 189. ε φ. 87 β. ι φ. 273 β. λ φ 129. β.) Ἑτέρα δὲ φέρεται γραφή· Μετὰ ταῦτα ἐν τῷ στόματι αὐτῶν εὐλογήσουσιν, ἀντὶ τοῦ Καταράσονται ἑαυτοῖς, μετανοοῦντες ἐφ’ οἷς τοιαῦτα διεπράξαντο. Ἐν ἐκείνῃ γὰρ, φησὶ, τῇ ἡμέρᾳ ἀπολοῦνται πάντες οἱ διαλογισμοὶ αὐτῶν. »Θάνατος ποιμανεῖ αὐτοὺς, καὶ κατακυριεύσουσιν αὐτῶν οἱ εὐθεῖς τοπρωί̈.« (α φ. 278, β φ. 189 β, ε φ. 87 β, ι φ. 274, λ φ. 129 β.
Χριστός, ἐπουράνιός γε μᾶλλον· οὐχ ὡς ἐξ οὐρανοῦ την σάρκα καταγαγών (γεγέννηται γὰρ ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου)· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἐξ οὐρανῶν ὁ ἐνωθεὶς τῇ σαρκὶ Λόγος, οὐράνιος άνθρωπος ώνομάσθη Χριστός· διὰ τοῦτο ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος ας. τοῦ. Συνέντας αὐτοῦ τὸ κάλλος τοὺς ἁγίους ἀποστό λους εὑρήσομεν. Εφη γὰρ ὁ πάνσοφος Παύλος Εἰ γὰρ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. » Μετὰ γὰρ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν καὶ τὴν ἀναφοίτησιν τὴν εἰς οὐρανούς, οὐκ ἐκ τῶν τῆς κενώσεως μέτρων, ἀλλ' ἐκ λαμπρότητα; τῆς θεοπρεποῦς ἐπιγινώσκομεν αὐτόν. Ο Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. ( Πότε ἦλθεν εμφανῶς, εἰ μὴ ὅτε γέγονε σάρξ, κατὰ τὴν ᾿Ιωάννου φωνήν (4); ὅτι τὴν καθ᾿ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ἀναλαβών, διὰ τῆς ἁγίας ἐγεννήθη Παρθένου καὶ τοῖς ἀνθρώ τοις συνανεστράφη. Τότε γὰρ ὁρατὸς γέγονεν ὁ κατά φύσιν ἰδίαν οὐχ ὁρατὰς, ἀπτὸς ὁ ἀναφής, καθ' ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. Ἀφίκετο τοίνυν ἐμφανῶς. Ελθὼν δὲ, φησίν, οὐ παρασιωπήσεται, τουτέστιν ελέγξει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, ήγουν ὅτι τὴν τοῦ Πατρὸς βούλησιν ἀπαγγελεῖ· καλείται γὰρ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλής "Αγγελος. Πῖρ ἐναντίον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐ τοῦ καταιγὶς σφόδρα. (ΑΓ. 281, Β Γ. 192, 11. Επὶ δὲ τῆς προτέ ρας παρουσίας νοούμενον τὸ πῦρ, ἢ ἀντὶ τοῦ φωτός, ὡς φωτός γένεσιν ὀνομάζει τὸ πῦρ· ἶν' ἐννοῶμεν ὅτι φῶς προσελάσει (5) τὸ νοητὸν τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνείς σεως, δι' ἧς ἡ εἰς αὐτὸν πράττεται πίστις. Οὗ καὶ τύ πος ὁ τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς ἐν νυκτὶ προβιβάζων στύλος τοῦ πυρὸς, καὶ καταδεικνύων αὐτὸς τὴν ὁδόν. Η τάχα που τοῦτο περινοεῖν ἀκόλουθον· ἀπεψυγμέ νους γὰρ ὥσπερ εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εὐρὼν ἀναζωπύρη σεν εἰς ἔφεσίν τε καὶ προθυμίαν παντὸς ἀγαθοῦ τράγο ματος, πῦρ ὥσπερ τι νοητὸν ἐμβαλὼν αὐτῇ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν. Εφη γοῦν, ὅτι ο Πύρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀν- ήφθη, ο Γεγόναμεν γὰρ τῷ πνεύματι ζέοντες όσοι τῆς τοιαύτης ἠξιώμεθα χάριτος· καὶ τῆς θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ τοῦ μεταλαχεῖν Αγίου Πνεύ ματος. Ταύτητοι καὶ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι πυρὸς δήλωσις συνεισφέρεται. Βαπτιζόμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, κατά γε τὴν Ἰωάννου φωνὴν, ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἔφη δέ πού τις περὶ α τοῦ τῶν ἁγίων προφητῶν, ὅτι • Εξαίφνης ήξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος ἂν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ἄγγελος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • enim homo tantummodo Christus erat, sed coelestis A potius; non quod de caelo carnem advenerit (1); nam genitus est de sancta Virgine : sed quia de cœlo erat illud quod carni unitum est Verbum : ideo oœlestis homo nuncupatus est Christus "; proptereaque ex Sione species decoris ejus. Jam vero decoris ejus sanctos apostolos conscios compe- riemus. Ait enim sapientissimus Paulus : ‹ Nam etsi • agnovimus in carne Christum, at nunc amplius non agnoscimus : : etenim post resurrectionem a mortuis, et in cœlos reditum, jam non ab exinani- tionis modulo, sed ex digna Deo majestate ipsum agnoscimus. Vers. 3. Deus noster manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Quandonam venit manifeste, nisi cum caro factus est, secundum Joannis dictum ", cum similitudine nostra suscepta, de sancta Virgine natus, et cum hominibus conversatus est ”? Tunc enim visibilis evasit qui suamet natura erat invisibilis, tangibilis qui erat tactui impervius, conditionis nostræ com- pos qui rem omnem creatam excedebat. Ergo ma- nifeste venit. Veniens autem, ait Psalmista, non silebit, quia mundum arguet de peccato, vel quia Patris voluntatem nuntiabit : vocatur enim nomen ejus magni consilii Angelus " • Ignis ante cum exardoscet, et circa ipsum tempesias valida. B f. b, B f. 192, I f. b.) Si in priore adventu ignis intelligitur, vel pro b.) luce ponitur, ignis utique nominatur pro lucis C fonte : ut existimemus lucem intellectualem præcire sulere Christi notitiæ, per quam fdes in ipsum conficitur. Cujus rei typus erat illa quæ Judæorum agmen noctu præcedebat ignea columna, viam de- monstrang “. Vel fortasse etiam ita cogitare con- gruum est: nempe quod multiplici peccato fri- gescentes per universam terram homines, Dei Ver- bum cum comperisset, illos incendit ad cupiditatem studiumque cujusvis boni operis, intellectualem veluti ignem immittens sancti Spiritus participatio- nem. Unde aiebat : • Ignem veni mittere in terram; et quid volo, si jam accensus est " (2)?, Effecti enim sumus spiritu ferventes ** quotquot hac gra- tia donati dignanter fuimus; divinæque naturæ facti consortes ", ex quo sanctum Spiritum parti- " cipavimus. Atque hæc causa est quamobrem sancti Spiritus gratiam ignis ostensio comitatur (3). Bapti- zatur enim in Christo, secundum Joannis dictum “, in Spiritu sancto et igne. Dicit autem quidam e sanctis prophetis: ‹ Statim veniet in templum suum Dominus quem vos quæritis, et angelus testamenti 21. . D I Cor. xv, 47. *H Cor. v, 18. ** Joan. 1, 14. * Luc. xii, 49. **Rom. xi, 11. Petr. 1, Hoc dicitur contra Eutychianos. non sancti Hilarius atque Paulinus apud Sabaterium. lumina. Erat insuper Græcæ Ecclesiæ mos con- gruus ut in baptismi solemnitate plurima incende- Baruch, uir, 38. Isa. 1x, 6. Exod. 111, 4. ** Matth. ii, 11. rentur lumina. ir. Comm. ad Isa. lib. v, ed. Aubert. t. II, p. 734; nec non contra Jul. lib. x, t. VI, p. 334. (2) Ita Greece, et sic codex Cantabrigiensis, nee (3) Idcirco haptismus a Græcis dicebatur sancta (4) Consonal sibi Cyrillus, citato hoc psalmi loco, (5) Alii codices habcnt ἡγεῖται pro προσελάσει.
PG 69:1076) Θάνατον τοίνυν ποιμαίνοντα αὐτοὺς, τὴν ἐν θανάτῳ συνήσεις κόλασιν. Πᾶσαν γὰρ ἀποβαλόντες τὴν ἐνοῦσαν αὐτοῖς ἰσχύν τε καὶ δόξαν, κατακυριευθήσονται τρόπον τινὰ παρὰ τῶν ἁγίων ὅταν γένηται πρωὶ̈, τουτέστιν ὅταν αὐτοῖς ὁ τῆς Χριστοῦ δόξης ἐπιλάμψῃ καιρός. Καταβήσεται γὰρ ἐξ οὐρανοῦ μετὰ τῶν ἁγίων ἀγγέλων, μετὰ τῆς δόξης τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, τοῖς μὲν ἁγίοις ἀποκαταστήσων τὰ ηὐτρεπισμένα τῶν γερῶν, τοὺς δὲ ἁμαρτωλοὺς κολάσεσι καὶ δίκαις ὑποτιθείς. Τότε καὶ ἡ τούτων βοήθεια παλαιωθήσεται, τουτέστιν ἀφανισθήσεται· τὸ γὰρ παλαιούμενον, φησὶ, καὶ γηράσκον, ἐγγὺς ἀφανισμοῦ. Ἀπὸ δέ γε τῆς ἑαυτῶν δόξης ἧς εἶχον ἐν τῷ κόσμῳ μετοιχήσονται πρὸς ἀτιμίαν. »Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται τὴν ψυχήν μου ἐκ χειρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με.« (β φ. 190, ε φ. 87 β, ι φ. 274 β.) Αἱ γὰρ τῶν ἁγίων ψυχαὶ εἰς χεῖρας δραμοῦνται Θεοῦ· προὐξένησεν δὲ καὶ τοῦτο ἡμῖν ὁ τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος ἐν καιρῷ τοῦ τιμίου σταυροῦ, πρὸς τὸν ἐν οὐρανοῖς Πατέρα καὶ Θεὸν εἰπών·
Χριστός, ἐπουράνιός γε μᾶλλον· οὐχ ὡς ἐξ οὐρανοῦ την σάρκα καταγαγών (γεγέννηται γὰρ ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου)· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἐξ οὐρανῶν ὁ ἐνωθεὶς τῇ σαρκὶ Λόγος, οὐράνιος άνθρωπος ώνομάσθη Χριστός· διὰ τοῦτο ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος ας. τοῦ. Συνέντας αὐτοῦ τὸ κάλλος τοὺς ἁγίους ἀποστό λους εὑρήσομεν. Εφη γὰρ ὁ πάνσοφος Παύλος Εἰ γὰρ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. » Μετὰ γὰρ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν καὶ τὴν ἀναφοίτησιν τὴν εἰς οὐρανούς, οὐκ ἐκ τῶν τῆς κενώσεως μέτρων, ἀλλ' ἐκ λαμπρότητα; τῆς θεοπρεποῦς ἐπιγινώσκομεν αὐτόν. Ο Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. ( Πότε ἦλθεν εμφανῶς, εἰ μὴ ὅτε γέγονε σάρξ, κατὰ τὴν ᾿Ιωάννου φωνήν (4); ὅτι τὴν καθ᾿ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ἀναλαβών, διὰ τῆς ἁγίας ἐγεννήθη Παρθένου καὶ τοῖς ἀνθρώ τοις συνανεστράφη. Τότε γὰρ ὁρατὸς γέγονεν ὁ κατά φύσιν ἰδίαν οὐχ ὁρατὰς, ἀπτὸς ὁ ἀναφής, καθ' ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. Ἀφίκετο τοίνυν ἐμφανῶς. Ελθὼν δὲ, φησίν, οὐ παρασιωπήσεται, τουτέστιν ελέγξει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, ήγουν ὅτι τὴν τοῦ Πατρὸς βούλησιν ἀπαγγελεῖ· καλείται γὰρ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλής "Αγγελος. Πῖρ ἐναντίον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐ τοῦ καταιγὶς σφόδρα. (ΑΓ. 281, Β Γ. 192, 11. Επὶ δὲ τῆς προτέ ρας παρουσίας νοούμενον τὸ πῦρ, ἢ ἀντὶ τοῦ φωτός, ὡς φωτός γένεσιν ὀνομάζει τὸ πῦρ· ἶν' ἐννοῶμεν ὅτι φῶς προσελάσει (5) τὸ νοητὸν τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνείς σεως, δι' ἧς ἡ εἰς αὐτὸν πράττεται πίστις. Οὗ καὶ τύ πος ὁ τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς ἐν νυκτὶ προβιβάζων στύλος τοῦ πυρὸς, καὶ καταδεικνύων αὐτὸς τὴν ὁδόν. Η τάχα που τοῦτο περινοεῖν ἀκόλουθον· ἀπεψυγμέ νους γὰρ ὥσπερ εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εὐρὼν ἀναζωπύρη σεν εἰς ἔφεσίν τε καὶ προθυμίαν παντὸς ἀγαθοῦ τράγο ματος, πῦρ ὥσπερ τι νοητὸν ἐμβαλὼν αὐτῇ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν. Εφη γοῦν, ὅτι ο Πύρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀν- ήφθη, ο Γεγόναμεν γὰρ τῷ πνεύματι ζέοντες όσοι τῆς τοιαύτης ἠξιώμεθα χάριτος· καὶ τῆς θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ τοῦ μεταλαχεῖν Αγίου Πνεύ ματος. Ταύτητοι καὶ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι πυρὸς δήλωσις συνεισφέρεται. Βαπτιζόμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, κατά γε τὴν Ἰωάννου φωνὴν, ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἔφη δέ πού τις περὶ α τοῦ τῶν ἁγίων προφητῶν, ὅτι • Εξαίφνης ήξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος ἂν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ἄγγελος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • enim homo tantummodo Christus erat, sed coelestis A potius; non quod de caelo carnem advenerit (1); nam genitus est de sancta Virgine : sed quia de cœlo erat illud quod carni unitum est Verbum : ideo oœlestis homo nuncupatus est Christus "; proptereaque ex Sione species decoris ejus. Jam vero decoris ejus sanctos apostolos conscios compe- riemus. Ait enim sapientissimus Paulus : ‹ Nam etsi • agnovimus in carne Christum, at nunc amplius non agnoscimus : : etenim post resurrectionem a mortuis, et in cœlos reditum, jam non ab exinani- tionis modulo, sed ex digna Deo majestate ipsum agnoscimus. Vers. 3. Deus noster manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Quandonam venit manifeste, nisi cum caro factus est, secundum Joannis dictum ", cum similitudine nostra suscepta, de sancta Virgine natus, et cum hominibus conversatus est ”? Tunc enim visibilis evasit qui suamet natura erat invisibilis, tangibilis qui erat tactui impervius, conditionis nostræ com- pos qui rem omnem creatam excedebat. Ergo ma- nifeste venit. Veniens autem, ait Psalmista, non silebit, quia mundum arguet de peccato, vel quia Patris voluntatem nuntiabit : vocatur enim nomen ejus magni consilii Angelus " • Ignis ante cum exardoscet, et circa ipsum tempesias valida. B f. b, B f. 192, I f. b.) Si in priore adventu ignis intelligitur, vel pro b.) luce ponitur, ignis utique nominatur pro lucis C fonte : ut existimemus lucem intellectualem præcire sulere Christi notitiæ, per quam fdes in ipsum conficitur. Cujus rei typus erat illa quæ Judæorum agmen noctu præcedebat ignea columna, viam de- monstrang “. Vel fortasse etiam ita cogitare con- gruum est: nempe quod multiplici peccato fri- gescentes per universam terram homines, Dei Ver- bum cum comperisset, illos incendit ad cupiditatem studiumque cujusvis boni operis, intellectualem veluti ignem immittens sancti Spiritus participatio- nem. Unde aiebat : • Ignem veni mittere in terram; et quid volo, si jam accensus est " (2)?, Effecti enim sumus spiritu ferventes ** quotquot hac gra- tia donati dignanter fuimus; divinæque naturæ facti consortes ", ex quo sanctum Spiritum parti- " cipavimus. Atque hæc causa est quamobrem sancti Spiritus gratiam ignis ostensio comitatur (3). Bapti- zatur enim in Christo, secundum Joannis dictum “, in Spiritu sancto et igne. Dicit autem quidam e sanctis prophetis: ‹ Statim veniet in templum suum Dominus quem vos quæritis, et angelus testamenti 21. . D I Cor. xv, 47. *H Cor. v, 18. ** Joan. 1, 14. * Luc. xii, 49. **Rom. xi, 11. Petr. 1, Hoc dicitur contra Eutychianos. non sancti Hilarius atque Paulinus apud Sabaterium. lumina. Erat insuper Græcæ Ecclesiæ mos con- gruus ut in baptismi solemnitate plurima incende- Baruch, uir, 38. Isa. 1x, 6. Exod. 111, 4. ** Matth. ii, 11. rentur lumina. ir. Comm. ad Isa. lib. v, ed. Aubert. t. II, p. 734; nec non contra Jul. lib. x, t. VI, p. 334. (2) Ita Greece, et sic codex Cantabrigiensis, nee (3) Idcirco haptismus a Græcis dicebatur sancta (4) Consonal sibi Cyrillus, citato hoc psalmi loco, (5) Alii codices habcnt ἡγεῖται pro προσελάσει.
»Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μου.« Καὶ βάσιμον ταῖς ἀνθρώπων ψυχαῖς ἀπένειμεν τὸν παράδεισον, πρῶτος εἰσελάσας, καὶ πρὸς τὸν συγκρεμάμενον αὐτῷ λῃστὴν εἰπών· »Σήμερον μετ’ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ.« Ταύτῃτοι καὶ ὁ μακάριος Στέφανος λιθαζόμενος ἔλεγε· »Κύριε Ἰησοῦ Χριστὲ, δέξαι τὸ πνεῦμά μου.« Οὐκέτι γὰρ εἰς τὸν ᾄδην χωροῦσιν αἱ τῶν ἀγίων ψυχαὶ, ὥσπερ αἱ τῶν ἁμαρτωλῶν. Καὶ τοῦτο, οἶμαι, ἐστὶν ὅ φησι· »Πλὴν ὁ Θεὸς λυτρώσεται τὴν ψυχήν μου ἐκ χειρὸς ᾅδου, ὅταν λαμβάνῃ με.« »Εἰσελεύσεται ἕως γενεᾶς πατέρων αὐτοῦ, ἕως αἰῶνος οὐκ ὄψεται φῶς.« (ε φ. 88.) Ὁ τοιοῦτος ἐστέρηται φωτὸς, μετὰ τῶν καθ’ ὁμοιοτροπίαν πατέρων αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὰ τοῦ σκότους πράξαντες ἔργα, εἰς σκότος χωροῦσι τὸ ἐξώτερον, οἵτινες ἔσχον τὴν κτηνώδη ζωήν. ΨΑΛΜΟΣ ΜΘ. »Ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν.« (α φ. 280 β, β φ. 191 β.) Καλοῦνται ὑπὸ τοῦ Θεοῦ οἱ ἅγιοι, ὅτε ἐνανθρωπήσας ἐλάλησε καὶ πᾶσαν συνεκάλεσε τὴν γῆν. Τί δὲ ἐλάλησε; »Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη.« Καὶ τὸ, Δεῖ κηρυχθῆναι τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ. Χριστὸς γὰρ ἡ μεγάλη τε καὶ διαπρύσιόν τι βοῶσα σάλπιγξ.
Χριστός, ἐπουράνιός γε μᾶλλον· οὐχ ὡς ἐξ οὐρανοῦ την σάρκα καταγαγών (γεγέννηται γὰρ ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου)· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἐξ οὐρανῶν ὁ ἐνωθεὶς τῇ σαρκὶ Λόγος, οὐράνιος άνθρωπος ώνομάσθη Χριστός· διὰ τοῦτο ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος ας. τοῦ. Συνέντας αὐτοῦ τὸ κάλλος τοὺς ἁγίους ἀποστό λους εὑρήσομεν. Εφη γὰρ ὁ πάνσοφος Παύλος Εἰ γὰρ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. » Μετὰ γὰρ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν καὶ τὴν ἀναφοίτησιν τὴν εἰς οὐρανούς, οὐκ ἐκ τῶν τῆς κενώσεως μέτρων, ἀλλ' ἐκ λαμπρότητα; τῆς θεοπρεποῦς ἐπιγινώσκομεν αὐτόν. Ο Θεὸς ἡμῶν ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται. ( Πότε ἦλθεν εμφανῶς, εἰ μὴ ὅτε γέγονε σάρξ, κατὰ τὴν ᾿Ιωάννου φωνήν (4); ὅτι τὴν καθ᾿ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ἀναλαβών, διὰ τῆς ἁγίας ἐγεννήθη Παρθένου καὶ τοῖς ἀνθρώ τοις συνανεστράφη. Τότε γὰρ ὁρατὸς γέγονεν ὁ κατά φύσιν ἰδίαν οὐχ ὁρατὰς, ἀπτὸς ὁ ἀναφής, καθ' ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. Ἀφίκετο τοίνυν ἐμφανῶς. Ελθὼν δὲ, φησίν, οὐ παρασιωπήσεται, τουτέστιν ελέγξει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, ήγουν ὅτι τὴν τοῦ Πατρὸς βούλησιν ἀπαγγελεῖ· καλείται γὰρ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλής "Αγγελος. Πῖρ ἐναντίον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐ τοῦ καταιγὶς σφόδρα. (ΑΓ. 281, Β Γ. 192, 11. Επὶ δὲ τῆς προτέ ρας παρουσίας νοούμενον τὸ πῦρ, ἢ ἀντὶ τοῦ φωτός, ὡς φωτός γένεσιν ὀνομάζει τὸ πῦρ· ἶν' ἐννοῶμεν ὅτι φῶς προσελάσει (5) τὸ νοητὸν τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνείς σεως, δι' ἧς ἡ εἰς αὐτὸν πράττεται πίστις. Οὗ καὶ τύ πος ὁ τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς ἐν νυκτὶ προβιβάζων στύλος τοῦ πυρὸς, καὶ καταδεικνύων αὐτὸς τὴν ὁδόν. Η τάχα που τοῦτο περινοεῖν ἀκόλουθον· ἀπεψυγμέ νους γὰρ ὥσπερ εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εὐρὼν ἀναζωπύρη σεν εἰς ἔφεσίν τε καὶ προθυμίαν παντὸς ἀγαθοῦ τράγο ματος, πῦρ ὥσπερ τι νοητὸν ἐμβαλὼν αὐτῇ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν. Εφη γοῦν, ὅτι ο Πύρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀν- ήφθη, ο Γεγόναμεν γὰρ τῷ πνεύματι ζέοντες όσοι τῆς τοιαύτης ἠξιώμεθα χάριτος· καὶ τῆς θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ τοῦ μεταλαχεῖν Αγίου Πνεύ ματος. Ταύτητοι καὶ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι πυρὸς δήλωσις συνεισφέρεται. Βαπτιζόμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, κατά γε τὴν Ἰωάννου φωνὴν, ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἔφη δέ πού τις περὶ α τοῦ τῶν ἁγίων προφητῶν, ὅτι • Εξαίφνης ήξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος ἂν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ἄγγελος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. • enim homo tantummodo Christus erat, sed coelestis A potius; non quod de caelo carnem advenerit (1); nam genitus est de sancta Virgine : sed quia de cœlo erat illud quod carni unitum est Verbum : ideo oœlestis homo nuncupatus est Christus "; proptereaque ex Sione species decoris ejus. Jam vero decoris ejus sanctos apostolos conscios compe- riemus. Ait enim sapientissimus Paulus : ‹ Nam etsi • agnovimus in carne Christum, at nunc amplius non agnoscimus : : etenim post resurrectionem a mortuis, et in cœlos reditum, jam non ab exinani- tionis modulo, sed ex digna Deo majestate ipsum agnoscimus. Vers. 3. Deus noster manifeste veniet; Deus noster, et non silebit. Quandonam venit manifeste, nisi cum caro factus est, secundum Joannis dictum ", cum similitudine nostra suscepta, de sancta Virgine natus, et cum hominibus conversatus est ”? Tunc enim visibilis evasit qui suamet natura erat invisibilis, tangibilis qui erat tactui impervius, conditionis nostræ com- pos qui rem omnem creatam excedebat. Ergo ma- nifeste venit. Veniens autem, ait Psalmista, non silebit, quia mundum arguet de peccato, vel quia Patris voluntatem nuntiabit : vocatur enim nomen ejus magni consilii Angelus " • Ignis ante cum exardoscet, et circa ipsum tempesias valida. B f. b, B f. 192, I f. b.) Si in priore adventu ignis intelligitur, vel pro b.) luce ponitur, ignis utique nominatur pro lucis C fonte : ut existimemus lucem intellectualem præcire sulere Christi notitiæ, per quam fdes in ipsum conficitur. Cujus rei typus erat illa quæ Judæorum agmen noctu præcedebat ignea columna, viam de- monstrang “. Vel fortasse etiam ita cogitare con- gruum est: nempe quod multiplici peccato fri- gescentes per universam terram homines, Dei Ver- bum cum comperisset, illos incendit ad cupiditatem studiumque cujusvis boni operis, intellectualem veluti ignem immittens sancti Spiritus participatio- nem. Unde aiebat : • Ignem veni mittere in terram; et quid volo, si jam accensus est " (2)?, Effecti enim sumus spiritu ferventes ** quotquot hac gra- tia donati dignanter fuimus; divinæque naturæ facti consortes ", ex quo sanctum Spiritum parti- " cipavimus. Atque hæc causa est quamobrem sancti Spiritus gratiam ignis ostensio comitatur (3). Bapti- zatur enim in Christo, secundum Joannis dictum “, in Spiritu sancto et igne. Dicit autem quidam e sanctis prophetis: ‹ Statim veniet in templum suum Dominus quem vos quæritis, et angelus testamenti 21. . D I Cor. xv, 47. *H Cor. v, 18. ** Joan. 1, 14. * Luc. xii, 49. **Rom. xi, 11. Petr. 1, Hoc dicitur contra Eutychianos. non sancti Hilarius atque Paulinus apud Sabaterium. lumina. Erat insuper Græcæ Ecclesiæ mos con- gruus ut in baptismi solemnitate plurima incende- Baruch, uir, 38. Isa. 1x, 6. Exod. 111, 4. ** Matth. ii, 11. rentur lumina. ir. Comm. ad Isa. lib. v, ed. Aubert. t. II, p. 734; nec non contra Jul. lib. x, t. VI, p. 334. (2) Ita Greece, et sic codex Cantabrigiensis, nee (3) Idcirco haptismus a Græcis dicebatur sancta (4) Consonal sibi Cyrillus, citato hoc psalmi loco, (5) Alii codices habcnt ἡγεῖται pro προσελάσει.
PG 69:1078Οὕτω γὰρ τῶν δι’ αὐτοῦ κηρυγμάτων διαμνημονεύει λέγων ὁ προφήτης Ἡσαί̈ας· »Καὶ ἔσται, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ σαλπιοῦσιν τῇ σάλπιγγι τῇ μεγάλῃ.« Κέκληκε τοίνυν οὐ κατά γε τὸν ἱεροφάντην μόνον Μωσέα τὸν Ἰσραὴλ, ἅπαντας δὲ μᾶλλον τοὺς ἐξ ἀνατολῆς ἡλίου μέχρι δυσμῶν.(ι φ. 275.) Νοήσεις καὶ οὕτως· Μωσῆς ὁ θεσπέσιος μόνον ἐκάλει τὸν Ἰσραὴλ, ἅτε δὴ καὶ μέτρον ἔχων οἰκετικὸν, ἰσχνόφωνός τε καὶ βραδύγλωσσος ὤν. Ταύτῃτοι κατὰ τὴν Ψάλλοντος φωνὴν, »Γνωστὸς ἦν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεὸς, καὶ ἐν τῷ Ἰσραὴλ μέγα τὸ ὄνομα αὐτοῦ.« Ὁ δέ γε τῶν ὅλων Σωτὴρ καὶ Κύριος, ἅτε δὴ καὶ ὑπάρχων ἐκ Θεοῦ Θεὸς, ἐπέφανεν ἡμῖν, ἵνα πᾶσαν καλέσῃ τὴν οἰκουμένην, τοὺς ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου καὶ μέχρι δυσμῶν. Ἔφη γάρ· »Δεῦτε, πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς.« Ἐνετέλλετο δὲ καὶ πᾶσι τοῖς ἁγίοις μαθηταῖς καὶ ἀποστόλοις λέγων· »Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη.« »Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ.« (α φ. 280 β, β φ. 192, ι φ. 275.) Ἦν μὲν γὰρ καὶ ἔστι Θεὸς ὁ Λόγος ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, καὶ τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἐμφερείᾳ διαπρεπής.
τῆς διαθήκης ἂν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; "Η τίς ὑπο στήσεται ἐν τῇ ὀπτασίᾳ αὐτοῦ; Ὅτι αὐτὸς εἰστο ρεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων. Καὶ καθιεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύ ριον καὶ τὸ χρυσίον. · Ἐκτήκει γὰρ πάντα ῥύπον τὸν ἐν ἡμῖν ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειά τε καὶ δύναμις, πυρὸς δίκην τὸν τῆς ἁμαρτίας δαπανώσα συρφετόν. "Ωνησέ γε μὴν τὴν τῶν Ἰουδαίων σκληρο- καρδίαν οὐδὲν, ὅτι μὴ προσήκαντο τὴν χάριν. Ταύτη- τοι καὶ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνῆς ἔφη περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· « Εξέλιπεν φυσητὴρ ἀπὸ πυρός, ἐξέλιπεν μόλιβδος· εἰς κενὸν ἀργυροκόπος άργυρο κοπεῖ. Πονηρίας αὐτῶν οὐκ ἐτάκησαν (1). Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ καταιγίς. • Οσοι γὰρ θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται. (Α Γ. 281, Β (. 192, Ι Γ. 276.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Εωρᾶτο μὲν γὰρ, ὥς φησιν, Χριστὸς ἐν εἴδει τῷ καθ' ἡμᾶς, τουτέστιν ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἦν καὶ οὕτως ἐν ἐξουσία τε καὶ δυνάμει θεότητος· καθάπερ τι πῦρ καὶ καταιγίδα σφοδρὰν ἐπαφιεὶς τοῖς ἀντικειμένοις τοῖς παρ' αὐτοῦ θεσπίσμασιν, καὶ καταφλέγων μὲν πᾶσαν ἰσχὺν διαβολικὴν, δαπανών δὲ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις. Οὕτω γάρ που καὶ ἑτέρωθε φησιν ὁ Ψάλλων πρὸς αὐτὴν περὶ τῶν ἀνθεστηκότων αὐτοῦ τῇ δόξῃ· . Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς τροχον, ὡς καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου, ὡσεὶ πῦρ δ καταφλέξει δρυμούς, ὡσεὶ φλόξ κατακαύσαι δρη· οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. » Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω, καὶ τὴν γῆν τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Ενταῦθα δὲ πάλιν τῆς τοῦ Σωτῆρος οι κονομίας τῆς ἐφ' ἡμῖν γενομένης εὑρήσεις τὸ εὐτε χνές. Πάλαι μὲν γὰρ οἱ ἐπὶ τῆς γῆς κτηνοπρεπή δια- ζώντες βίον διετέλουν, καὶ ο μερίδες ἀλωπέκων » κατὰ τὴν τοῦ ψάλλοντος φωνήν. Δελατρεύκασι γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν, κατὰ χώρας τε καὶ πόλεις σέβας ἔχοντες, καὶ θεὸν εἶναι νομίζοντες τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, ἀνέστραψεν ταῖς ἁπάντων καρδίαις τῆς ἀληθοῦς Θεο γνωσίας τὸ φῶς, ἐπέστρεψε τὸ πεπλανημένον, κατ έδησε τὸ ἠρρωστηκός· ἅτε δὴ ποιμὴν ὑπάρχων άγα- θὸς, ἀπεσόβησε τοὺς θήρας τῆς τῶν προβάτων αὐλῆς, ἡγίασε Πνεύματι, ήσφαλίσατο δυνάμεσιν ἀγγελικαῖς, γούς. ἐπέστησε τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἁγίους μυσταγω (1 Προσκαλέσεται τοίνυν, φησὶν, τὸν οὐ- ρανὸν ἄνω, τουτέστιν τοὺς ὄντας ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίους ἀγγέλους, καὶ τὴν γῆν, ἤτοι τοὺς ἐξειλεγμέ- νους ἐν αὐτῇ καὶ προχειρισθέντας εἰς ἀποστολήν, πρὸς τὸ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὸ θεῖον Ιερουργοῦντες κήρυγμα, τοὺς μὲν πειθηνίους προσ- * . IN PSALMUM XLIX. A quem vos vultis. Ecce venit Dominus; quisnam (Ibidem) B C sustinebit diem introitus ejus? Quis ferre poterit ut aspiciat eum? Quia ipse ingreditur quasi ignis conflatorii, et quasi herba fullonum. Sedebit con- flans et emundans sicut argentum et aurum ".› De- struit enim quamlibet in nobis maculam sancti Spiritus operatio et vis, ignis instar peccati sordes consumens. Eadem tamen nihil Judæorum duris cordibus profuit, quin gratiam non admiserunt. Ideo Jeremiæ quoque voce de illis dixit omnium Deus : c Defuit sufatorio ignis, defuit plumbum : frustra argentum confat argentarius faber. Malitiæ eorum non sunt consumptæ "., ‹ Circa ipsum autem tempestas. › Nam quotquot pie volunt vivere in Christo, persecutionem patientur ". - Alio quoque modo interpretari poteris. Specta- batur quidem, ut ait, Christus in forma nostræ si- mili, id est ut home, sed tamen sic etiam potesta- tem virtutemque deitatis habebat; ignem veluti quemdam validemque procellam in eos ejaculans qui suis adversabantur mandatis, diabolicum om- nem exurens vigorem, et adversarias potestates consumens. Sic enim fere dicit et alibi Deo Psalmi- sta de adversantibus gloriæ ejus: Deus mi, pone eos ut rotam, ut stipulam ante faciem venti, sicut ignis qui inflammat silvas, et flamma quæ comburit montes:ita persequeris eos procella tua, et ira tua conturbabis ipsos *., Vers. 4. Advocabit calum desursum, et terram discernere populum suum Hic denuo operatæ a Servatore apud nos dispen- sationis solertiam comperies. Olim quippe terræ incolæ belluinam vitam agitabant, erantque ‹ vul- pium partes, › ut ait Psalmista ". Adorabant enim impuros spiritus, per regiones urbesque cultum exhibentes, et pro sua quisque opinione deum ha- bentes. Sed postquam Deus Dominus nobis apparuit, omnium corda veri Dei notitia luce illustravit, erran tem convertit, luxatum alligavit, et boni pastoris officio feras ab ovium caula arcuit, sanctificavit Spi- ritu, angelicarum potestatum custodia munivit, san- ctosque per universum orbem doctores præfecit (2). f. b.) D Malach, 110, 1-3. * Jerem. vi, 29. II Tim. 111, 12. **Psal. LXXXII, 14, 15. Advocabit itaque cœlum desursum, id est san- ctos angelos qui desuper sunt in cœlis, nec non electos, et apostolatui qui in terra versantur desti natos, ut populum ejus discernant. Nam divinæ do- ctrinæ ministri morigeros ad Deum adduxerunt; qui secus fuere, eos Satane dimiserunt, prope- Psal. LXII, 11. nullis varietatibus etiam apud Corderium sub Atha- pasii nomine (recole dicta a nobis ad psalmi xv vers. de hujusmodi mendis Corderianis). Alta- mich immerito; nam praeter codicem I, f. b, etiam codex A, f. 281, Cyrillo attribuit. divinam sacrorum pastorum institutionem, quod. utrumque cacodoxi negant. (1) Hactenus fragmentum recitabatur, cum noll- (2) Animadverte custodes hominum angelos, et
Ἀλλ’ ὧδε φύσεως ἔχων, καθῆκεν ἑαυτὸν εἰς κένωσιν, ἔλαβέν τε δούλου μορφήν. Ἐδόκει δὴ οὖν οὐκ ἐν τῷ τῆς ὡραιότητος ὁρᾶσθαι κάλλει, διά τοι τὸ ἐν ὁμοιώσει γενέσθαι τῇ πρὸς ἡμᾶς. Ὅτι τοίνυν κατίδοι τις ἂν οὐκ ἀπό γε τῶν τῆς ἀνθρωπότητος μέτρων τὸ θεῖον αὐτοῦ καὶ ἐξαίρετον κάλλος, ἀλλ’ ἐξ ὧν ἐστι Θεὸς καὶ ἰσοσθενὴς τῷ Πατρὶ, διαδείκνυσι λέγων· »Ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ·« Τὸ δὲ, ἐκ Σιὼν, νοήσεις ἀντὶ τοῦ, ἐκ τῆς ἄνω Σιών· ἤγουν διὰ τῆς Σιὼν τὸ ἐξ οὐρανῶν καὶ ἄνωθεν. Οὐ γὰρ ἦν ἁπλῶς ἄνθρωπος ὁ Χριστὸς, ἐπουράνιός γε μᾶλλον· οὐχ ὡς ἐξ οὐρανοῦ τὴν σάρκα καταγαγὼν (γεγέννηται γὰρ ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου)· ἐπειδὴ δὲ ἦν ἐξ οὐρανῶν ὁ ἑνωθεὶς τῇ σαρκὶ Λόγος, οὐράνιος ἄνθρωπος ὠνομάσθη Χριστός· διὰ τοῦτο ἐκ Σιὼν ἡ εὐπρέπεια τῆς ὡραιότητος αὐτοῦ. Συνέντας αὐτοῦ τὸ κάλλος τοὺς ἁγίους ἀποστόλους εὑρήσομεν. Ἔφη γὰρ ὁ πάνσοφος Παῦλος· »Εἰ γὰρ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστὸν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν.« Μετὰ γὰρ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν καὶ τὴν ἀναφοίτησιν τὴν εἰς οὐρανοὺς, οὐκ ἐκ τῶν τῆς κενώσεως μέτρων, ἀλλ’ ἐκ λαμπρότητος τῆς θεοπρεποῦς ἐπιγινώσκομεν αὐτόν.
τῆς διαθήκης ἂν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; "Η τίς ὑπο στήσεται ἐν τῇ ὀπτασίᾳ αὐτοῦ; Ὅτι αὐτὸς εἰστο ρεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων. Καὶ καθιεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύ ριον καὶ τὸ χρυσίον. · Ἐκτήκει γὰρ πάντα ῥύπον τὸν ἐν ἡμῖν ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειά τε καὶ δύναμις, πυρὸς δίκην τὸν τῆς ἁμαρτίας δαπανώσα συρφετόν. "Ωνησέ γε μὴν τὴν τῶν Ἰουδαίων σκληρο- καρδίαν οὐδὲν, ὅτι μὴ προσήκαντο τὴν χάριν. Ταύτη- τοι καὶ διὰ τῆς Ἱερεμίου φωνῆς ἔφη περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· « Εξέλιπεν φυσητὴρ ἀπὸ πυρός, ἐξέλιπεν μόλιβδος· εἰς κενὸν ἀργυροκόπος άργυρο κοπεῖ. Πονηρίας αὐτῶν οὐκ ἐτάκησαν (1). Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ καταιγίς. • Οσοι γὰρ θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται. (Α Γ. 281, Β (. 192, Ι Γ. 276.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Εωρᾶτο μὲν γὰρ, ὥς φησιν, Χριστὸς ἐν εἴδει τῷ καθ' ἡμᾶς, τουτέστιν ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἦν καὶ οὕτως ἐν ἐξουσία τε καὶ δυνάμει θεότητος· καθάπερ τι πῦρ καὶ καταιγίδα σφοδρὰν ἐπαφιεὶς τοῖς ἀντικειμένοις τοῖς παρ' αὐτοῦ θεσπίσμασιν, καὶ καταφλέγων μὲν πᾶσαν ἰσχὺν διαβολικὴν, δαπανών δὲ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις. Οὕτω γάρ που καὶ ἑτέρωθε φησιν ὁ Ψάλλων πρὸς αὐτὴν περὶ τῶν ἀνθεστηκότων αὐτοῦ τῇ δόξῃ· . Ο Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς τροχον, ὡς καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου, ὡσεὶ πῦρ δ καταφλέξει δρυμούς, ὡσεὶ φλόξ κατακαύσαι δρη· οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς. » Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω, καὶ τὴν γῆν τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Ενταῦθα δὲ πάλιν τῆς τοῦ Σωτῆρος οι κονομίας τῆς ἐφ' ἡμῖν γενομένης εὑρήσεις τὸ εὐτε χνές. Πάλαι μὲν γὰρ οἱ ἐπὶ τῆς γῆς κτηνοπρεπή δια- ζώντες βίον διετέλουν, καὶ ο μερίδες ἀλωπέκων » κατὰ τὴν τοῦ ψάλλοντος φωνήν. Δελατρεύκασι γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν, κατὰ χώρας τε καὶ πόλεις σέβας ἔχοντες, καὶ θεὸν εἶναι νομίζοντες τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, ἀνέστραψεν ταῖς ἁπάντων καρδίαις τῆς ἀληθοῦς Θεο γνωσίας τὸ φῶς, ἐπέστρεψε τὸ πεπλανημένον, κατ έδησε τὸ ἠρρωστηκός· ἅτε δὴ ποιμὴν ὑπάρχων άγα- θὸς, ἀπεσόβησε τοὺς θήρας τῆς τῶν προβάτων αὐλῆς, ἡγίασε Πνεύματι, ήσφαλίσατο δυνάμεσιν ἀγγελικαῖς, γούς. ἐπέστησε τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἁγίους μυσταγω (1 Προσκαλέσεται τοίνυν, φησὶν, τὸν οὐ- ρανὸν ἄνω, τουτέστιν τοὺς ὄντας ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίους ἀγγέλους, καὶ τὴν γῆν, ἤτοι τοὺς ἐξειλεγμέ- νους ἐν αὐτῇ καὶ προχειρισθέντας εἰς ἀποστολήν, πρὸς τὸ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὸ θεῖον Ιερουργοῦντες κήρυγμα, τοὺς μὲν πειθηνίους προσ- * . IN PSALMUM XLIX. A quem vos vultis. Ecce venit Dominus; quisnam (Ibidem) B C sustinebit diem introitus ejus? Quis ferre poterit ut aspiciat eum? Quia ipse ingreditur quasi ignis conflatorii, et quasi herba fullonum. Sedebit con- flans et emundans sicut argentum et aurum ".› De- struit enim quamlibet in nobis maculam sancti Spiritus operatio et vis, ignis instar peccati sordes consumens. Eadem tamen nihil Judæorum duris cordibus profuit, quin gratiam non admiserunt. Ideo Jeremiæ quoque voce de illis dixit omnium Deus : c Defuit sufatorio ignis, defuit plumbum : frustra argentum confat argentarius faber. Malitiæ eorum non sunt consumptæ "., ‹ Circa ipsum autem tempestas. › Nam quotquot pie volunt vivere in Christo, persecutionem patientur ". - Alio quoque modo interpretari poteris. Specta- batur quidem, ut ait, Christus in forma nostræ si- mili, id est ut home, sed tamen sic etiam potesta- tem virtutemque deitatis habebat; ignem veluti quemdam validemque procellam in eos ejaculans qui suis adversabantur mandatis, diabolicum om- nem exurens vigorem, et adversarias potestates consumens. Sic enim fere dicit et alibi Deo Psalmi- sta de adversantibus gloriæ ejus: Deus mi, pone eos ut rotam, ut stipulam ante faciem venti, sicut ignis qui inflammat silvas, et flamma quæ comburit montes:ita persequeris eos procella tua, et ira tua conturbabis ipsos *., Vers. 4. Advocabit calum desursum, et terram discernere populum suum Hic denuo operatæ a Servatore apud nos dispen- sationis solertiam comperies. Olim quippe terræ incolæ belluinam vitam agitabant, erantque ‹ vul- pium partes, › ut ait Psalmista ". Adorabant enim impuros spiritus, per regiones urbesque cultum exhibentes, et pro sua quisque opinione deum ha- bentes. Sed postquam Deus Dominus nobis apparuit, omnium corda veri Dei notitia luce illustravit, erran tem convertit, luxatum alligavit, et boni pastoris officio feras ab ovium caula arcuit, sanctificavit Spi- ritu, angelicarum potestatum custodia munivit, san- ctosque per universum orbem doctores præfecit (2). f. b.) D Malach, 110, 1-3. * Jerem. vi, 29. II Tim. 111, 12. **Psal. LXXXII, 14, 15. Advocabit itaque cœlum desursum, id est san- ctos angelos qui desuper sunt in cœlis, nec non electos, et apostolatui qui in terra versantur desti natos, ut populum ejus discernant. Nam divinæ do- ctrinæ ministri morigeros ad Deum adduxerunt; qui secus fuere, eos Satane dimiserunt, prope- Psal. LXII, 11. nullis varietatibus etiam apud Corderium sub Atha- pasii nomine (recole dicta a nobis ad psalmi xv vers. de hujusmodi mendis Corderianis). Alta- mich immerito; nam praeter codicem I, f. b, etiam codex A, f. 281, Cyrillo attribuit. divinam sacrorum pastorum institutionem, quod. utrumque cacodoxi negant. (1) Hactenus fragmentum recitabatur, cum noll- (2) Animadverte custodes hominum angelos, et
PG 69:1080»Ὁ Θεὺς ἡμῶν ἐμφανῶς ἥξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται.« (α φ. 280 β, β φ. 192, ι φ. 275 β.) Πότε ἦλθεν ἐμφανῶς, εἰ μὴ ὅτε γέγονε σὰρξ, κατὰ τὴν Ἰωάννου φωνήν; ὅτε τὴν καθ’ ἡμᾶς ὁμοίωσιν ἀναλαβὼν, διὰ τῆς ἁγίας ἐγεννήθη Παρθένου καὶ τοῖς ἀνθρώποις συνανεστράφη. Τότε γὰρ ὁρατὸς γέγονεν ὁ κατὰ φύσιν ἰδίαν οὐχ ὁρατὸς, ἁπτὸς ὁ ἀναφὴς, καθ’ ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ πᾶσαν τὴν κτίσιν. Ἀφίκετο τοίνυν ἐμφανῶς. Ἐλθὼν δὲ, φησὶν, οὐ παρασιωπήσεται, τουτέστιν ἐλέγξει τοῦ κόσμου τὴν ἁμαρτίαν, ἤγουν ὅτι τὴν τοῦ Πατρὸς βούλησιν ἀπαγγελεῖ· καλεῖται γὰρ τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς Ἄγγελος. »Πῦρ ἐναντίον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγὶς σφόδρα.« (α φ. 281, β φ. 192, ι φ. 275 β.) Ἐπὶ δὲ τῆς προτέρας παρουσίας νοούμενον τὸ πῦρ, ἢ ἀντὶ τοῦ φωτὸς, ὡς φωτὸς γένεσιν ὀνομάζει τὸ πῦρ· ἵν’ ἐννοῶμεν ὅτι φῶς προσελάσει τὸ νοητὸν τῆς ἐπὶ Χριστῷ γνώσεως, δι’ ἧς ἡ εἰς αὐτὸν πράττεται πίστις. Οὗ καὶ τύπος ὁ τῆς Ἰουδαίων συναγωγῆς ἐν νυκτὶ προβιβάζων στύλος τοῦ πυρὸς, καὶ καταδεικνύων αὐτὸς τὴν ὁδόν. Ἢ τάχα που τοῦτο περινοεῖν ἀκόλουθον·
εκόμιζον τῷ Θεῷ, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἡφίεσαν τῷ Σατανᾷ, μονονουχί λέγοντες· Πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογί ἐξεκαύσατε. Καὶ γοῦν Ἱου- δαίοις προσελάλουν· ἐπειδὴ δὲ τεθέανται σκληρούς ὄντας, καὶ πολὺ βλέποντας εἰς τὸ ἑξήνιον, διαρρήδην ἔφασκον· ι Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους ἑαυτοὺς κρίνετε τῆς αἰωνίου ζωής. Ιδού στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. » Αθρει δὴ οὖν ὅπως δια- κρίνουσι τὸν τοῦ Κυρίου λαόν. "Οτι δὲ καὶ τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς ἐπικουροῦσιν ἄγγελοι, καὶ αὐτοῖς μυστ αγωγουμένοις, σαφηνιεῖ Παῦλος λέγων περὶ αὐτῶν· • Οὐχὶ πάντες εἰσὶν λειτουργικά πνεύματα εἰς δια κονίαν ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονο μεῖν σωτηρίαν; » Οὕτω καὶ ὁ θεσπέσιος Ἰακὼς τὴν κλίμακα τεθεᾶσθαί φησι τὴν ἐκ γῆς ἄνω διήκουσαν Β εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐπεστηρίχθαι μὲν ἐπ' αὐτῇ τὸν Κύριον, ἄνω δὲ καὶ κάτω διαθεῖν τοὺς ἀγγέλους. Β Κυρίῳ γὰρ τοῖς ἄνω συνήφθη τὰ κάτω, καὶ κοινωνές γέγονεν ἀνθρώποις καὶ ἀγάπης δεσμὸς πρὸς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους. Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δε βίδ· › Παρεμβαλεῖ ἄγγελος κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτούς. » Συμπράττοντες τοίνυν τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς διακρίνουσι καὶ αὐτοὶ τὸν λαόν Κυρίου (4). Συναγάγετε αὐτῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. (Β Νοήσεις καὶ οὕτως, ἅπερ μοι δοκεῖ ἄμεινον εἰρῆσθαι. Τοῦτό ἐστιν ἐναργως, τὸ δια κρίνεσθαι τὸν λαὸν Κυρίου παρά τε δυνάμεων λογι- κῶν, καὶ παρὰ τῶν τεταγμένων ἱερουργεῖν τὸ εὐαγ γελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα. Αὐτοῖς γὰρ δὴ τὸ Πνεῦμα διακελεύεται συναγείρειν Χριστῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. • Οὓς προέγνω, φησὶ, καὶ προώρισε συμμόρ φους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, τούτους καὶ ἐκά λεσεν· οὓς δὲ ἐκάλεσεν, τούτους καὶ ἐδικαίωσεν· οὓς δὲ ἐδικαίωσεν, τούτους καὶ ἐδόξασεν. · Οὐκοῦν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς τοὺς ἤδη προεγνωσμένους ὡς ἔσονται πιστοὶ καὶ γνήσιοι, συγκομίσατε, φησίν· οἱ δὲ καὶ διατίθενται, τουτέστι πληροῦν ἐπείγονται τὴν δια- θήκην Χριστοῦ ἐπὶ θυσίαις οὐχὶ ταῖς δι' αἱμάτων καὶ καπνῶν, ἐπὶ πνευματικαῖς δὲ μᾶλλον. Γέγραπται γάρ ο Θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον. ο Ταῖς τοιαύταις θυσίαις ἐπιγάννυται Θεός · προσδέξεται δὲ πάλιν ἐν εὐωδίας τάξει τῆς νοητής τὴν δοξολογίαν. Εφη γοῦν ὁ θεσπέσιος Μελωδός- • Εκύκλωσα καὶ ἔθυσα ἐν τῇ σκηνῇ αὐτοῦ θυσίαν ἀλαλαγμοῦ. » Πλεῖστα δ' ἄν τις καὶ ἕτερα τούτοις επισωρεύσειεν εὐκόλως, δι᾿ ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν ὅτι τῆς δοξολογίας το χρήμα γένοιτ' ἂν εἰς θυσίαν εὐπαρά δεκτον τῷ Θεῷ. Εἶτ᾽ ἐφεξῆς φησι· Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην σου, Κύριε. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. modum dicentes: Ile ad ignis vestri lucem, et ejus A flamma exardescite. Certe ad Judzos verba fece- runt, sed postquam eos obduratos senserunt, et omnis freni impatientes, aperte edixerunt : « Vobis apprime oportuit verbum Dei nuntiari; quod quia repellitis, vosque indignos judicatis tema vita, ecce ad gentes convertimur ., Videsis itaque quomodo populum Domini discernant. Quod autem sanctis doctoribus angeli auxilientur, nec non et initiatis fidei plebibus, patefaciet Paulus de illis di- cens: Nonne omnes sunt administratorii spiritus in ministerium missi propter eos qui haereditatem capient salutis "?, Sic etiam divus Jacobus scalam vidisse dicitur ** de terra in cœlum usque pertingentem, in ejusque culmine constitutum Dominum, sus deque autem discurrentes angelos. Namque in Domino supernis conjunguntur inferna, et communio et charitatis vinculum hominibus cum sanctis angelis fit (4). Canit vero alicubi et divus David: Castrametatur angelus circa timentes eum, et ipsos liberabit ". Itaque cooperantes sanctis doctoribus, ipsi quo- que populum Domini discernunt, Vers. 5. Congregate illi sanctos ejus. Alio quoque modo intelliges, quod imo mihi mẹ- lius dici videtur. Nempe hoc evidenter est discerni populum Dei spiritualium potestatum opera, item- que illorum qui evangelica salutarique prædicatione iungi jussi sunt (2). Ipsis enim Spiritus præcipit ut congregent Christo sanctos ejus: Quos præ- scivit, inquit, et prædestinavit conformes fleri ima- gini Filii ejus, quos et vocavit; quos autem vocavit, hos et justificavit; quos vero justificavit, hos et glorificavit *. » Ergo ex universa terra eos qui jam præcogniti sunt, ceu fideles futuri ac germani, Congregale, ait; qui etiam dispositi sunt, id est, adimplere satagunt dispositum a Christo cultum sa- crifciis haud cruentis vel fumosis, sed spiritalibus potius. Scriptum est enim : ‹ Sacrificate sacrificium justitiæ, et sperate a Domino ".› Hujusmodi sa- crificiis gaudet Deus, suscipitque spiritalis odoris instar quæ dicuntur ei laudes. Ait itaque divus Me- lodus: «Circuivi et obtuli in tabernaculo ejus ho- stiam vociferationis . Plurima his facile accumu- lari possent, ex quibus cognoscere licet laudum ritum, sacrificium esse Deo jucundum (3). Deinde dicit : , Vers. 6. Et annuntiabunt cœli justitiam tuam, Domine. Ante alios proposuit salutarem doctrinam Israe- B C D Act. XIII. 46. Hebr. 1, 14. Gen. xxvΙ, 12. ** Psal. xxv1, 6. IV, 6. ctorum. f. 193, f. 278.) (A f. b, B f. b, If. 278)"Оti mpó yɛ TÜV Psal. xxxII, » Pszl. apud Corderium tanquam Athanasii, contra codicumu nostrorum auctoritatem. (4) En Symboli articulum de communione san- (2) En sacerdotale ministerium et auctoritatem. (3) Laus pii chori in ecclesiis Christianis canentis. 8. 8² Rom. viii, 29, 30. (4) Hoc quoque fragmentum recitatur mendose
ἀπεψυγμένους γὰρ ὥσπερ εἰς πολύτροπον ἁμαρτίαν τοὺς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος εὑρὼν ἀνεζωπύρησεν εἰς ἔφεσίν τε καὶ προθυμίαν παντὸς ἀγαθοῦ πράγματος, πῦρ ὥσπερ τι νοητὸν ἐμβαλὼν αὐτῇ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος μέθεξιν. Ἔφη γοῦν, ὅτι »Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη;« Γεγόναμεν γὰρ τῷ πνεύματι ζέοντες ὅσοι τῆς τοιαύτης ἠξιώμεθα χάριτος· καὶ τῆς θείας φύσεως γεγόναμεν κοινωνοὶ διὰ τοῦ μεταλαχεῖν ἁγίου Πνεύματος. Ταύτῃτοι καὶ ἐν τῇ τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριτι πυρὸς δήλωσις συνεισφέρεται. Βαπτιζόμεθα γὰρ ἐν Χριστῷ, κατά γε τὴν Ἰωάννου φωνὴν, ἐν Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Ἔφη δέ πού τις περὶ αὐτοῦ τῶν ἁγίων προφητῶν, ὅτι »Ἐξαίφνης ἥξει εἰς τὸν ναὸν αὐτοῦ Κύριος ὃν ὑμεῖς ζητεῖτε, καὶ ἄγγελος τῆς διαθήκης ὃν ὑμεῖς θέλετε. Ἰδοὺ ἔρχεται Κύριος, καὶ τίς ὑπομενεῖ ἡμέραν εἰσόδου αὐτοῦ; Ἢ τίς ὑποστήσεται ἐν τῇ ὀπτασίᾳ αὐτοῦ; Ὅτι αὐτὸς εἰσπορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων.
εκόμιζον τῷ Θεῷ, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἡφίεσαν τῷ Σατανᾷ, μονονουχί λέγοντες· Πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογί ἐξεκαύσατε. Καὶ γοῦν Ἱου- δαίοις προσελάλουν· ἐπειδὴ δὲ τεθέανται σκληρούς ὄντας, καὶ πολὺ βλέποντας εἰς τὸ ἑξήνιον, διαρρήδην ἔφασκον· ι Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους ἑαυτοὺς κρίνετε τῆς αἰωνίου ζωής. Ιδού στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. » Αθρει δὴ οὖν ὅπως δια- κρίνουσι τὸν τοῦ Κυρίου λαόν. "Οτι δὲ καὶ τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς ἐπικουροῦσιν ἄγγελοι, καὶ αὐτοῖς μυστ αγωγουμένοις, σαφηνιεῖ Παῦλος λέγων περὶ αὐτῶν· • Οὐχὶ πάντες εἰσὶν λειτουργικά πνεύματα εἰς δια κονίαν ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονο μεῖν σωτηρίαν; » Οὕτω καὶ ὁ θεσπέσιος Ἰακὼς τὴν κλίμακα τεθεᾶσθαί φησι τὴν ἐκ γῆς ἄνω διήκουσαν Β εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐπεστηρίχθαι μὲν ἐπ' αὐτῇ τὸν Κύριον, ἄνω δὲ καὶ κάτω διαθεῖν τοὺς ἀγγέλους. Β Κυρίῳ γὰρ τοῖς ἄνω συνήφθη τὰ κάτω, καὶ κοινωνές γέγονεν ἀνθρώποις καὶ ἀγάπης δεσμὸς πρὸς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους. Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δε βίδ· › Παρεμβαλεῖ ἄγγελος κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτούς. » Συμπράττοντες τοίνυν τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς διακρίνουσι καὶ αὐτοὶ τὸν λαόν Κυρίου (4). Συναγάγετε αὐτῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. (Β Νοήσεις καὶ οὕτως, ἅπερ μοι δοκεῖ ἄμεινον εἰρῆσθαι. Τοῦτό ἐστιν ἐναργως, τὸ δια κρίνεσθαι τὸν λαὸν Κυρίου παρά τε δυνάμεων λογι- κῶν, καὶ παρὰ τῶν τεταγμένων ἱερουργεῖν τὸ εὐαγ γελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα. Αὐτοῖς γὰρ δὴ τὸ Πνεῦμα διακελεύεται συναγείρειν Χριστῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. • Οὓς προέγνω, φησὶ, καὶ προώρισε συμμόρ φους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, τούτους καὶ ἐκά λεσεν· οὓς δὲ ἐκάλεσεν, τούτους καὶ ἐδικαίωσεν· οὓς δὲ ἐδικαίωσεν, τούτους καὶ ἐδόξασεν. · Οὐκοῦν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς τοὺς ἤδη προεγνωσμένους ὡς ἔσονται πιστοὶ καὶ γνήσιοι, συγκομίσατε, φησίν· οἱ δὲ καὶ διατίθενται, τουτέστι πληροῦν ἐπείγονται τὴν δια- θήκην Χριστοῦ ἐπὶ θυσίαις οὐχὶ ταῖς δι' αἱμάτων καὶ καπνῶν, ἐπὶ πνευματικαῖς δὲ μᾶλλον. Γέγραπται γάρ ο Θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον. ο Ταῖς τοιαύταις θυσίαις ἐπιγάννυται Θεός · προσδέξεται δὲ πάλιν ἐν εὐωδίας τάξει τῆς νοητής τὴν δοξολογίαν. Εφη γοῦν ὁ θεσπέσιος Μελωδός- • Εκύκλωσα καὶ ἔθυσα ἐν τῇ σκηνῇ αὐτοῦ θυσίαν ἀλαλαγμοῦ. » Πλεῖστα δ' ἄν τις καὶ ἕτερα τούτοις επισωρεύσειεν εὐκόλως, δι᾿ ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν ὅτι τῆς δοξολογίας το χρήμα γένοιτ' ἂν εἰς θυσίαν εὐπαρά δεκτον τῷ Θεῷ. Εἶτ᾽ ἐφεξῆς φησι· Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην σου, Κύριε. S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. modum dicentes: Ile ad ignis vestri lucem, et ejus A flamma exardescite. Certe ad Judzos verba fece- runt, sed postquam eos obduratos senserunt, et omnis freni impatientes, aperte edixerunt : « Vobis apprime oportuit verbum Dei nuntiari; quod quia repellitis, vosque indignos judicatis tema vita, ecce ad gentes convertimur ., Videsis itaque quomodo populum Domini discernant. Quod autem sanctis doctoribus angeli auxilientur, nec non et initiatis fidei plebibus, patefaciet Paulus de illis di- cens: Nonne omnes sunt administratorii spiritus in ministerium missi propter eos qui haereditatem capient salutis "?, Sic etiam divus Jacobus scalam vidisse dicitur ** de terra in cœlum usque pertingentem, in ejusque culmine constitutum Dominum, sus deque autem discurrentes angelos. Namque in Domino supernis conjunguntur inferna, et communio et charitatis vinculum hominibus cum sanctis angelis fit (4). Canit vero alicubi et divus David: Castrametatur angelus circa timentes eum, et ipsos liberabit ". Itaque cooperantes sanctis doctoribus, ipsi quo- que populum Domini discernunt, Vers. 5. Congregate illi sanctos ejus. Alio quoque modo intelliges, quod imo mihi mẹ- lius dici videtur. Nempe hoc evidenter est discerni populum Dei spiritualium potestatum opera, item- que illorum qui evangelica salutarique prædicatione iungi jussi sunt (2). Ipsis enim Spiritus præcipit ut congregent Christo sanctos ejus: Quos præ- scivit, inquit, et prædestinavit conformes fleri ima- gini Filii ejus, quos et vocavit; quos autem vocavit, hos et justificavit; quos vero justificavit, hos et glorificavit *. » Ergo ex universa terra eos qui jam præcogniti sunt, ceu fideles futuri ac germani, Congregale, ait; qui etiam dispositi sunt, id est, adimplere satagunt dispositum a Christo cultum sa- crifciis haud cruentis vel fumosis, sed spiritalibus potius. Scriptum est enim : ‹ Sacrificate sacrificium justitiæ, et sperate a Domino ".› Hujusmodi sa- crificiis gaudet Deus, suscipitque spiritalis odoris instar quæ dicuntur ei laudes. Ait itaque divus Me- lodus: «Circuivi et obtuli in tabernaculo ejus ho- stiam vociferationis . Plurima his facile accumu- lari possent, ex quibus cognoscere licet laudum ritum, sacrificium esse Deo jucundum (3). Deinde dicit : , Vers. 6. Et annuntiabunt cœli justitiam tuam, Domine. Ante alios proposuit salutarem doctrinam Israe- B C D Act. XIII. 46. Hebr. 1, 14. Gen. xxvΙ, 12. ** Psal. xxv1, 6. IV, 6. ctorum. f. 193, f. 278.) (A f. b, B f. b, If. 278)"Оti mpó yɛ TÜV Psal. xxxII, » Pszl. apud Corderium tanquam Athanasii, contra codicumu nostrorum auctoritatem. (4) En Symboli articulum de communione san- (2) En sacerdotale ministerium et auctoritatem. (3) Laus pii chori in ecclesiis Christianis canentis. 8. 8² Rom. viii, 29, 30. (4) Hoc quoque fragmentum recitatur mendose
PG 69:1081Καὶ καθιεῖται χωνεύων καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον καὶ τὸ χρυσίον.« Ἐκτήκει γὰρ πάντα ῥύπον τὸν ἐν ἡμῖν ἡ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνέργειά τε καὶ δύναμις, πυρὸς δίκην τὸν τῆς ἁμαρτίας δαπανῶσα συρφετόν. Ὤνησέ γε μὴν τὴν τῶν Ἰουδαίων σκληροκαρδίαν οὐδὲν, ὅτι μὴ προσήκαντο τὴν χάριν. Ταύτῃτοι καὶ διὰ τῆς Ἰερεμίου φωνῆς ἔφη περὶ αὐτῶν ὁ τῶν ὅλων Θεός· »Ἐξέλιπεν φυσητὴρ ἀπὸ πυρὸς, ἐξέλιπεν μόλιβδος· εἰς κενὸν ἀργυροκόπος ἀργυροκοπεῖ. Πονηρίαι αὐτῶν οὐκ ἐτάκησαν. Κύκλῳ δὲ αὐτοῦ καταιγίς.« Ὅσοι γὰρ θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν ἐν Χριστῷ, διωχθήσονται. (α φ. 281, β φ. 192, ι φ. 276.) Νοήσεις δὲ καὶ οὕτως. Ἑωρᾶτο μὲν γὰρ, ὥς φησιν, Χριστὸς ἐν εἴδει τῷ καθ’ ἡμᾶς, τουτέστιν ἄνθρωπος, ἀλλ’ ἦν καὶ οὕτως ἐν ἐξουσίᾳ τε καὶ δυνάμει θεότητος· καθάπερ τι πῦρ καὶ καταιγίδα σφοδρὰν ἐπαφιεὶς τοῖς ἀντικειμένοις τοῖς παρ’ αὐτοῦ θεσπίσμασιν, καὶ καταφλέγων μὲν πᾶσαν ἰσχὺν διαβολικὴν, δαπανῶν δὲ τὰς πονηρὰς καὶ ἀντικειμένας δυνάμεις. Οὕτω γάρ που καὶ ἑτέρωθί φησιν ὁ Ψάλλων πρὸς αὐτὸν περὶ τῶν ἀνθεστηκότων αὐτοῦ τῇ δόξῃ·
άλλων προέθηκε τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῖς ἐξ Ισ- ραήλ. ἦσαν γὰρ αὐτῶν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ ἡ νομο θεσία, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες. Ἐπειδὴ δὲ γεγόνασι πονηροὶ καὶ ἀμείλικτοι, καὶ τῶν εὐαγγελι- κῶν κηρυγμάτων ὀλίγα πεφροντικότες, τὴν τοῦ και λοῦντος εἰς σωτηρίαν ἀπεώσαντο χάριν, μεταπεφοίτη- κεν δὲ ἀναγκαίως ἐπὶ τὰς ἐθνῶν ἀγέλας, καὶ πᾶσαν ἐκτήσατο τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς ὁσίας ψήφου ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύ- νην αὐτοῦ· κριτής γάρ ἐστι δίκαιος, όσιός τε καὶ ἀγαθός. Ἐδίκασε δὲ καὶ ἑτέρως τοῖς τε ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τῷ πονηρῷ καὶ ἀποστάτῃ δράκοντι. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς· «Νῦν κρίσις ἐστὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου έχε βληθήσεται ἔξω· καὶ ἐγὼ ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καίτοι φησὶν αὐτός· • Οὐκ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ εἰς τὸν κόσ σμον ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. › Πῶς οὖν γέγονε κρίσις τοῦ κόσμου τούτον ; Κατεψηφίσατο ὡς πλεονεκτοῦντος τοῦ Σατανᾶ καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἁλιτηρίων δαιμόνων· δεδικαίωκε δὲ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς ὡς ἠδικημένους. Ἐνταῦθα κριτὴν σαφῶς οἶδεν ὁ Δαβὶδ τὸν Χριστόν· καὶ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἔλαβεν, οὐκ ἔκρυψεν εἰπὼν, ὅτι Ὁ Θεὸς κριτής ἐστι. Οὕτω δικάσας ἐδοξολογήθη παρὰ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίων πνευμάτων, ὡς Θεός κριτής ὅσιος, καὶ ὀρθότητι τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἀδεκάστῳ χρώμενος. Διάψαλμα. η Ακουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι· Ισραήλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι· ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου εἰμι ἐγώ. (Ι Ι. 'Αναφανδὸν ἐν τούτοις τὸ τοῦ Θεοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται, τοὺς ἐν νόμῳ τύπους μεθ- ιστάντος εἰς ἀλήθειαν. Μέχρι γάρ καιροῦ διορθών σεως τεθεῖσθαί φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος τὴν διὰ Μωσέως ἐντολήν. Ο δέ γε τῆς διορθώσεως καιρός οὐχ ἕτερος ἦν παρ' ἐκεῖνον καθ' ὅν ἔλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ Χριστὸς ἐναργέστατα λέγων· « Εγώ είμι ἡ ἀλήθεια. » 'Ανόνητα δὲ οὖν τὰ ἐν τύποις, τῆς ἀλη θείας παρούσης· αὐτὴν γὰρ ὠδίνουσιν αἱ σκιαὶ, καὶ τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου τὴν μόρφωσιν ἐν τοῖς τοῦ νόμου γράμμασιν καταθρήσαι τις ἂν, εἴπερ εἴη πνευματικός. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ ἔμελλεν ὁ Σωτὴρ τῆς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίας εἰσηγητὴς ἀναφαίνεσθαι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, ἀναγκαίως διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας προσεγγυᾷ καὶ διαμαρτύρεται τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ λέγων· « Ακουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι· 13- ραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. » Ινα δὲ μή τις ὑπο- λάβοι, μὴ τὰ ἀπὸ στόματος Κυρίου μᾶλλον, ἀλλ' ἐκ καρδίας τῆς ἑαυτοῦ τὸν Ψάλλοντα ποιεῖσθαι τοὺς λόγους, προσεπήνεγκεν· . Ο Θεός, ὁ Θεός σου εἰμι ἐγώ, ο Ποῖος οὖν; Αγαθὸς, ὁ ἐκ καμίνου σιδηρᾶς ἀπαλλάξας τὸν Ἰσραήλ τῆς Αἰγυπτίων πλεονεξίας, ὁ τὴν διὰ θαλάττης ὁδὸν δωρησάμενος, ὁ ἐν ἐρήμῳ διαθρέψας, ὁ τὸν νόμον ἐκεῖνόν σοι δεδωκώς. Μὴ γὰρ διάφορον. Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω. ἡ δὴ ἄλλον με νομοθέτην νομίσῃς, τῶν νόμων ὁρῶν τὸ σε (Β Γ. Β, Γ Γ. Ὡς ἐν ἔθει δὲ IN PSALMUM XLIX. testamentum, et patres. Postquam vero facti sunt improbi et obdurati, et evangelicæ prædicationis contemptores, vocantisque ad salutem repudia- runt gratiam, necessario ea migravit ad gentium greges, totumque orbem occupavit. Hujus videlicet recti decreti causa, nuntiabunt cœli justitiam illius: justus est enim judex, rectus et bonus. Alioquin jus quoque dixit cunctis incolis terre, et improbo apostatæque draconi. Quamobrem aiebat publice : A litis ; his enim data fuerant promissiones, lex, et B Nunc judicium est hujus mundi, nunc princeps mundi hujus ejicietur foras ; et ego si exaltatus fuero a terra, omnes traham ad me ipsum *. Iden in- super ait: Non misit Deus Filium suum in hunc mundum ut mundum judicet, sed ut salvetur mun- dus per ipsum . . Quomodo ergo factum est ju- dicium de hoc mundo? Damnavit ceu tyrannum Satanam, et cum eo lagitiosos dæmones; ultus autem est orbis incolas, qui vim patiebantur. Hic ergo judicem perspicue novit David Christum; et quod omnem judicandi potestatem a Patre acce- perit ", non reticuit dicens: Deus judex est. Ita judicia exercens laudatus est desuper a sanctis co- lorum spiritibus, ut Deus judex rectus, et incor- rupta omnino rectitudine utens. Diapsalma. G Vers. 7. Audi, popule meus, et loquar tecum; Israel, b.) D et testificabor tibi : Deus, Deus tuus ego sum. Evidenter his verbis persona Dei introducitur, legales typos ad veritatem convertentis. Nam us- que ad tempus emendationis in melius, positam fuisse ait sapientissimus Paulus * Mosaicam legem; emendationis autem tempus aliud non est quam illud quo terræ incolis illuxit Christus, apertissime、 dicens : Ego sum veritas ". » Sunt ergo typica inutilia, veritate præsente: hanc enim parturiunt umbræ ; Christique mysterium in legis litteris per- videbit quisquis fuerit spiritalis. Ergo quia Serva- tor futurus erat doctrinæ et cultus legali illo no- bilioris antecessor terræ incolis, necessario per Psalmistæ lyram spondet atque testatur Israelitis dicens : « Audi, popule meus, et loquar tecum ; Israel, et testificabor tibi. » Ne quis autem existi- maret, non tam ex ore Domini, quam ex proprio corde, Psalmistam verba facere, addidit: « Deus, Deus tuus ego sum. Qualis autem ? Nempe bo- nus, qui ex ferreæ tyrannidis Ægyptiorum fornace Israelem eduxi, qui viam per mare medium ob- tuli, qui in deserto pavi, qui legem illam tibi con- stitui. Nec vero me alium legislatorem arbitreris, dum legum vides diversitatem. Vers. 12. Si esuriero, non tibi dicam. More populari intelligenda sunt verba hæc. Si 5* Hebr. vu, 48. Jean. siv, 6. b, L. f. 132.) es Joan. sit, 51, 52. se Joan. tus, 17. Joan. v, 26, 27.
»Ὁ Θεός μου, θοῦ αὐτοὺς τροχὸν, ὡς καλάμην κατὰ πρόσωπον ἀνέμου, ὡσεὶ πῦρ ὃ καταφλέξει δρυμοὺς, ὡσεὶ φλὸξ κατακαύσαι ὄρη· οὕτως καταδιώξεις αὐτοὺς ἐν τῇ καταιγίδι σου, καὶ ἐν τῇ ὀργῇ σου συνταράξεις αὐτούς.« »Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω, καὶ τὴν γῆν τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ.« (ιβιδεμ) Ἐνταῦθα δὲ πάλιν τῆς τοῦ Σωτῆρος οἰκονομίας τῆς ἐφ’ ἡμῖν γενομένης εὑρήσεις τὸ εὐτεχνές. Πάλαι μὲν γὰρ οἱ ἐπὶ τῆς γῆς κτηνοπρεπῆ διαζῶντες βίον διετέλουν, καὶ »μερίδες ἀλωπέκων« κατὰ τὴν τοῦ Ψάλλοντος φωνήν. Λελατρεύκασι γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν, κατὰ χώρας τε καὶ πόλεις σέβας ἔχοντες, καὶ θεὸν εἶναι νομίζοντες τὸ ἑκάστῳ δοκοῦν. Ἐπειδὴ δὲ Θεὸς ὢν Κύριος ἐπέφανεν ἡμῖν, ἐνέστραψεν ταῖς ἁπάντων καρδίαις τῆς ἀληθοῦς θεογνωσίας τὸ φῶς, ἐπέστρεψε τὸ πεπλανημένον, κατέδησε τὸ ἠῤῥωστηκός· ἅτε δὴ ποιμὴν ὑπάρχων ἀγαθὸς, ἀπεσόβησε τοὺς θῆρας τῆς τῶν προβάτων αὐλῆς, ἡγίασε Πνεύματι, ἠσφαλίσατο δυνάμεσιν ἀγγελικαῖς, ἐπέστησε τοῖς ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν ἁγίους μυσταγωγούς. (ι φ. 276 β.
άλλων προέθηκε τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῖς ἐξ Ισ- ραήλ. ἦσαν γὰρ αὐτῶν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ ἡ νομο θεσία, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες. Ἐπειδὴ δὲ γεγόνασι πονηροὶ καὶ ἀμείλικτοι, καὶ τῶν εὐαγγελι- κῶν κηρυγμάτων ὀλίγα πεφροντικότες, τὴν τοῦ και λοῦντος εἰς σωτηρίαν ἀπεώσαντο χάριν, μεταπεφοίτη- κεν δὲ ἀναγκαίως ἐπὶ τὰς ἐθνῶν ἀγέλας, καὶ πᾶσαν ἐκτήσατο τὴν ὑπ᾽ οὐρανόν. Καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς ὁσίας ψήφου ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύ- νην αὐτοῦ· κριτής γάρ ἐστι δίκαιος, όσιός τε καὶ ἀγαθός. Ἐδίκασε δὲ καὶ ἑτέρως τοῖς τε ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τῷ πονηρῷ καὶ ἀποστάτῃ δράκοντι. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργώς· «Νῦν κρίσις ἐστὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου έχε βληθήσεται ἔξω· καὶ ἐγὼ ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. » Καίτοι φησὶν αὐτός· • Οὐκ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ εἰς τὸν κόσ σμον ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ. › Πῶς οὖν γέγονε κρίσις τοῦ κόσμου τούτον ; Κατεψηφίσατο ὡς πλεονεκτοῦντος τοῦ Σατανᾶ καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἁλιτηρίων δαιμόνων· δεδικαίωκε δὲ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς ὡς ἠδικημένους. Ἐνταῦθα κριτὴν σαφῶς οἶδεν ὁ Δαβὶδ τὸν Χριστόν· καὶ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἔλαβεν, οὐκ ἔκρυψεν εἰπὼν, ὅτι Ὁ Θεὸς κριτής ἐστι. Οὕτω δικάσας ἐδοξολογήθη παρὰ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίων πνευμάτων, ὡς Θεός κριτής ὅσιος, καὶ ὀρθότητι τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἀδεκάστῳ χρώμενος. Διάψαλμα. η Ακουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι· Ισραήλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι· ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σου εἰμι ἐγώ. (Ι Ι. 'Αναφανδὸν ἐν τούτοις τὸ τοῦ Θεοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται, τοὺς ἐν νόμῳ τύπους μεθ- ιστάντος εἰς ἀλήθειαν. Μέχρι γάρ καιροῦ διορθών σεως τεθεῖσθαί φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος τὴν διὰ Μωσέως ἐντολήν. Ο δέ γε τῆς διορθώσεως καιρός οὐχ ἕτερος ἦν παρ' ἐκεῖνον καθ' ὅν ἔλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ Χριστὸς ἐναργέστατα λέγων· « Εγώ είμι ἡ ἀλήθεια. » 'Ανόνητα δὲ οὖν τὰ ἐν τύποις, τῆς ἀλη θείας παρούσης· αὐτὴν γὰρ ὠδίνουσιν αἱ σκιαὶ, καὶ τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου τὴν μόρφωσιν ἐν τοῖς τοῦ νόμου γράμμασιν καταθρήσαι τις ἂν, εἴπερ εἴη πνευματικός. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ ἔμελλεν ὁ Σωτὴρ τῆς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίας εἰσηγητὴς ἀναφαίνεσθαι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, ἀναγκαίως διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας προσεγγυᾷ καὶ διαμαρτύρεται τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ λέγων· « Ακουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι· 13- ραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι. » Ινα δὲ μή τις ὑπο- λάβοι, μὴ τὰ ἀπὸ στόματος Κυρίου μᾶλλον, ἀλλ' ἐκ καρδίας τῆς ἑαυτοῦ τὸν Ψάλλοντα ποιεῖσθαι τοὺς λόγους, προσεπήνεγκεν· . Ο Θεός, ὁ Θεός σου εἰμι ἐγώ, ο Ποῖος οὖν; Αγαθὸς, ὁ ἐκ καμίνου σιδηρᾶς ἀπαλλάξας τὸν Ἰσραήλ τῆς Αἰγυπτίων πλεονεξίας, ὁ τὴν διὰ θαλάττης ὁδὸν δωρησάμενος, ὁ ἐν ἐρήμῳ διαθρέψας, ὁ τὸν νόμον ἐκεῖνόν σοι δεδωκώς. Μὴ γὰρ διάφορον. Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω. ἡ δὴ ἄλλον με νομοθέτην νομίσῃς, τῶν νόμων ὁρῶν τὸ σε (Β Γ. Β, Γ Γ. Ὡς ἐν ἔθει δὲ IN PSALMUM XLIX. testamentum, et patres. Postquam vero facti sunt improbi et obdurati, et evangelicæ prædicationis contemptores, vocantisque ad salutem repudia- runt gratiam, necessario ea migravit ad gentium greges, totumque orbem occupavit. Hujus videlicet recti decreti causa, nuntiabunt cœli justitiam illius: justus est enim judex, rectus et bonus. Alioquin jus quoque dixit cunctis incolis terre, et improbo apostatæque draconi. Quamobrem aiebat publice : A litis ; his enim data fuerant promissiones, lex, et B Nunc judicium est hujus mundi, nunc princeps mundi hujus ejicietur foras ; et ego si exaltatus fuero a terra, omnes traham ad me ipsum *. Iden in- super ait: Non misit Deus Filium suum in hunc mundum ut mundum judicet, sed ut salvetur mun- dus per ipsum . . Quomodo ergo factum est ju- dicium de hoc mundo? Damnavit ceu tyrannum Satanam, et cum eo lagitiosos dæmones; ultus autem est orbis incolas, qui vim patiebantur. Hic ergo judicem perspicue novit David Christum; et quod omnem judicandi potestatem a Patre acce- perit ", non reticuit dicens: Deus judex est. Ita judicia exercens laudatus est desuper a sanctis co- lorum spiritibus, ut Deus judex rectus, et incor- rupta omnino rectitudine utens. Diapsalma. G Vers. 7. Audi, popule meus, et loquar tecum; Israel, b.) D et testificabor tibi : Deus, Deus tuus ego sum. Evidenter his verbis persona Dei introducitur, legales typos ad veritatem convertentis. Nam us- que ad tempus emendationis in melius, positam fuisse ait sapientissimus Paulus * Mosaicam legem; emendationis autem tempus aliud non est quam illud quo terræ incolis illuxit Christus, apertissime、 dicens : Ego sum veritas ". » Sunt ergo typica inutilia, veritate præsente: hanc enim parturiunt umbræ ; Christique mysterium in legis litteris per- videbit quisquis fuerit spiritalis. Ergo quia Serva- tor futurus erat doctrinæ et cultus legali illo no- bilioris antecessor terræ incolis, necessario per Psalmistæ lyram spondet atque testatur Israelitis dicens : « Audi, popule meus, et loquar tecum ; Israel, et testificabor tibi. » Ne quis autem existi- maret, non tam ex ore Domini, quam ex proprio corde, Psalmistam verba facere, addidit: « Deus, Deus tuus ego sum. Qualis autem ? Nempe bo- nus, qui ex ferreæ tyrannidis Ægyptiorum fornace Israelem eduxi, qui viam per mare medium ob- tuli, qui in deserto pavi, qui legem illam tibi con- stitui. Nec vero me alium legislatorem arbitreris, dum legum vides diversitatem. Vers. 12. Si esuriero, non tibi dicam. More populari intelligenda sunt verba hæc. Si 5* Hebr. vu, 48. Jean. siv, 6. b, L. f. 132.) es Joan. sit, 51, 52. se Joan. tus, 17. Joan. v, 26, 27.
PG 69:1083) Προσκαλέσεται τοίνυν, φησὶν, τὸν οὐρανὸν ἄνω, τουτέστιν τοὺς ὅντας ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίους ἀγγέλους, καὶ τὴν γῆν, ἤτοι τοὺς ἐξειλεγμένους ἐν αὐτῇ καὶ προχειρισθέντας εἰς ἀποστολὴν, πρὸς τὸ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Οἱ γὰρ τὸ θεῖον ἱερουργοῦντες κήρυγμα, τοὺς μὲν πειθηνίους προςεκόμιζον τῷ Θεῷ, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἠφίεσαν τῷ Σατανᾷ, μονονουχὶ λέγοντες· Πορεύεσθε τῷ φωτὶ τοῦ πυρὸς ὑμῶν, καὶ τῇ φλογὶ ἐξεκαύσατε. Καὶ γοῦν Ἰουδαίοις προσελάλουν· ἐπειδὴ δὲ τεθέανται σκληροὺς ὄντας, καὶ πολὺ βλέποντας εἰς τὸ ἐξήνιον, διαῤῥήδην ἔφασκον· »Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ ἀναξίους ἑαυτοὺς κρίνετε τῆς αἰωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη.« Ἄθρει δὴ οὖν ὅπως διακρίνουσι τὸν τοῦ Κυρίου λαόν. Ὅτι δὲ καὶ τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς ἐπικουροῦσιν ἄγγελοι, καὶ αὐτοῖς μυσταγωγουμένοις, σαφηνιεῖ Παῦλος λέγων περὶ αὐτῶν·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ληπτέον τό, « Ἐὰν πεινάσω, οὐ μὴ σοι είπω. » Το μη γὰρ ἀνέφικτον ὡς ἐφικτὸν ὑποτίθεται, διελέγχων τοὺς ἀνοήτους. Ως γὰρ ὁ προφήτης φησὶν Θεός αἰώνιος, Θεὸς ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς, οὐ πεινάσει, οὐδὲ κοπιάσει, οὐδ᾽ ἔστιν ἐξεύρεσις τῆς φρονήσεως αὐτοῦ. : Τῷ ἁμαρτωλῷ εἶπεν ὁ Θεός, κ. τ. λ. (Β Ότι μὴ τοῖς τῶν εἰδώλων θεραπευ ταῖς, καὶ τοῖς οὔπω τὸ θεῖον πλουτήσασιν φῶς τὰ τοιάδε προσδιαλέγεται Θεὸς, ἀλλὰ τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν. Ποια γὰρ ἦν ὅλως παρ' ἐκείνοις τοῦ θείου νόμου μελέτη, οι μηδὲ ὅτι τέθειται διεγνώκασιν; Τίς δὲ παρ' ἐκείνοις ἦν ὁ τὴν θείαν διαθήκην ἀναλαβὼν ἐπὶ στόματος ; "Αμαρτω λὸν οὖν ἄρα φησὶν ἐν τούτοις τὸν ἀπειθῆ καὶ ἀλύτρω Β τον Ἰουδαῖον τὸν ἔτι δοῦλον τῆς ἁμαρτίας. • γὰρ, φησὶν, ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρτίας. » Οὐ γὰρ ἠλευθέρωσεν αὐτοὺς ὁ 17άς. [Εἶτα ἐγὼ μὲν ἀνεξικακῶν σεσίγηκα, καὶ οὐχ υπήρτησά σοι παραχρήμα πλημμελοῦντι τὰς δέκας, περιμένων τὴν μετάγνωσιν· ὑπέλαβες δὲ σὺ δει ἔσομαί σοι ὅμοιος, τουτέστιν, ᾠήθης ὅτι οὐκ ἀνεξ: κακῶν σεσίγηκα μᾶλλον, ἀλλ' ἐπαίνων τὸν σὺν ἀξιώσας βίον, ἢ τόχα που καὶ ἡσθεὶς ἐφ᾽ οἷς ἔδρασας παρὰ νόμον. Ελέγξω δὴ οὖν σε, τὴν δίκην ἐπιθείς, καὶ τῶν ἐκτόπως βεβιωμένων πραττόμενος λόγους, καὶ οἷον κατὰ πρόσωπόν σου τὴν σὴν ἀνομίαν ἱστας, ἵνα σε κολάσῃ τὸ συνειδός· καὶ αὐτὸ συμμαχεῖται τὸ πλημμέλημα τὸ σὸν κατηγοροῦν σου καὶ κατακρί νον· δεινὸν γὰρ εἰς ἐλέγχους τὸ συνειδός.] Καθήμενος κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις. (Β Γ. Καθήμενοι δὲ καὶ ἐν συνεδρίοις κατα ελάλουν Χριστοῦ λέγοντες· « Τί ποιοῦμεν, ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος πολλὰ ποιεῖ σημεία; Ἐὰν ἀφῶμεν αὐτ τὸν οὕτως, ἐλεύσονται οἱ Ρωμαῖοι καὶ ἀροῦσιν ἡμῖν καὶ τὸ ἔθνος καὶ τὴν χώραν. » Τότε καὶ τὸ κατ' αὐτ τοῦ σκάνδαλον ἐτεκτήναντο, καὶ τὴν τοῦ θανάτου πάγην ἐσκεύασαν προσήγαγον γὰρ Πιλάτῳ καὶ σταυροῦσθαι παρεκάλουν. Εἰ δὲ ἀδελφὸν τῶν Ἰου δαίων καὶ υἱὸν τῆς μητρὸς αὐτῶν ὀνομάζει Χριστόν, οὐκ ἔξω φέρεται τοῦ καθήκοντος τὸ χρῆμα λόγου. Γέγονεν γὰρ κατὰ σάρκα ἐξ Ιουδαίων, καὶ υἱὸς ἀν λέγοιτο διὰ τοῦτο τῆς Συναγωγής. Καὶ ἐκεῖ ὁδὸς ᾗ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριον Θεοῦ. (Α Επιτήρησαν γὰρ ὅτι, και του πάλαι δοθέντος τοῦ νόμου, ὡς οὕτω δειχθείσης τῆς ὁδοῦ δι' ἧς ἂν τις ἐλάσαι πρὸς σωτηρίαν, ἐπιδεί ξειν αὐτὴν ἐπαγγέλλεται. Ασυγκρίτως δὴ οὖν ἐν αμείνοσι τῶν διὰ Μωσέως τὰ διὰ Χριστοῦ, εἴπερ ἐν αὐτοῖς ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς, αὐτὸς ἂν νοοῖτο ὁ Χρι στὸς, καὶ τὰ δι' αὐτοῦ θεσπίσματα. Εφη γούν Ησαΐας μὲν ὁ θεσπέσιος [ ι Εσται ἐκεῖ ὁδὸς καθαρὰ, καὶ ὁδὸς ἁγία κλη θήσεται. » Καὶ πάλιν Ἱερεμίας· « Στῆτε ἐν ταῖς esuriero, non tibi dicam. Namque impossibile pro possibili ponit, insipientes coarguens. Alioqui Isaias propheta dicit: c Deus sempiternus, Deus fnium terra conditor, non esuriet, neque labora- bit, nec est investigatio sapientiæ ejus ".> Vers. 16. Peccatori dixit Deus, etc. Quod nequaquam idolorum cultoribus et nondum divina luce donatis hæc dicat Deus, sed Israelitis, satis est evidens. Nam quæ illis divinæ legis cura esse poterat, qui ne utrum quidem esset sciebant? Quis illorum, inquam, divinum foedus ore memo- raret? Peccatorem igitur hoc loco dicit refracta- rium inexplicabilemque Judæum, adhuc peccati servum. Omnis enim, inquit, qui facit peccatum, servus est peccati ". Non enim eos qui sunt hu- jusmodi adhuc liberavit Filius. A Hazla, • f. 195.) [Cæterum ego quidem clementer agens silebam, nec illico de te delinquente supplicium sumpsi, exspectans si resipisceres per poenitentiam; verum tu existimasti me tui similem fore, id est pulasti me non propter lenitatem siluisse potius, quam propterea quod vitam tuam commendabilem pu- tarem; vel forsan etiam lætabaris in his quæ contra legem faciebas. Arguam te igitur, pœnasque debitas irrogabo, et eorum quæ in vita perperam admi- sisti, rationem exigam, statuens malitiam tuam quasi ante faciem tuam, ut angore conscientiæ cri- minibus aucto puniaris, illa te accusante ac condemnante gravis enim est conscientiæ accusatio Vers. 20. Sedens adversus fratrem tuum detrahebas. G Sedentes in synedriis Christo obloquebantur di- centes: • Quid agimus, quia hic homo multa si- gna facit? Si dimittimus eum sic, venient Romani, nobisque auferent et gentem et regionem ".› Tunc demum scandalum ei machinati sunt, et necis laqueum intenderunt. Namque ad Pilatum pertra- xerunt, et ut cruci figeretur postularunt. Quod si Judæorum fratrem, et matris ipsorum filium vocat Christum Psalmista, non excedit rectitudinis fines sermo. Natus est enim secundum carnem a Judæis, atque ob id Synagogæ filius dici potest. Vers. 23. Et illic via qua monstrabo illi salutare Dei. Attende enim quod, etiamsi data fuisset anti- quitus lex, quasi nondum demonstrata sit via qua quisque ad salutem tendat, demonstraturum se il- lam promittit. Sine controversia igitur meliores Mosaicis sunt Christi res; siquidem via salutis ipse Christus est, ejusque mandata. Propterea divus dixit Isaias: [Erit illic via pura, et via sancta vo- cabitur ". » Et rursus Jeremias : » State super vias, et interrogate de semitis Domini æternis; et videte quæ sit via bona, et ambulate in ea, et invenietis ** Isa. xi., 28. Joan. vin, 34. es Joan. x1, D 17. Ex Cord. } b.) f. b, I f. b.) fsa. XXXV, 8.
»Οὐχὶ πάντες εἰσὶν λειτουργικὰ πνεύματα εἰς διακονίαν ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν;« Οὕτω καὶ ὁ θεσπέσιος Ἰακὼβ τὴν κλίμακα τεθεᾶσθαί φησι τὴν ἐκ γῆς ἄνω διήκουσαν εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐπεστηρίχθαι μὲν ἐπ’ αὐτῇ τὸν Κύριον, ἄνω δὲ καὶ κάτω διαθεῖν τοὺς ἀγγέλους. Ἐν Κυρίῳ γὰρ τοῖς ἄνω συνήφθη τὰ κάτω, καὶ κοινωνία γέγονεν ἀνθρώποις καὶ ἀγάπης δεσμὸς πρὸς τοὺς ἁγίους ἀγγέλους. Ψάλλει δέ που καὶ ὁ θεσπέσιος Δαβίδ· »Παρεμβαλεῖ ἄγγελος κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτούς.« Συμπράττοντες τοίνυν τοῖς ἁγίοις μυσταγωγοῖς διακρίνουσι καὶ αὐτοὶ τὸν λαὸν Κυρίου. »Συναγάγετε αὐτῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ.« (β φ. 193, ι φ. 278.) Νοήσεις καὶ οὕτως, ἅπερ μοι δοκεῖ ἄμεινον εἰρῆσθαι. Τοῦτό ἐστιν ἐναργῶς τὸ διακρίνεσθαι τὸν λαὸν Κυρίου παρά τε δυνάμεων λογικῶν, καὶ παρὰ τῶν τεταγμένων ἱερουργεῖν τὸ εὐαγγελικὸν καὶ σωτήριον κήρυγμα. Αὐτοῖς γὰρ δὴ τὸ Πνεῦμα διακελεύεται συναγείρειν Χριστῷ τοὺς ὁσίους αὐτοῦ. »Οὓς προέγνω, φησὶ, καὶ προώρισε συμμόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ, τούτους καὶ ἐκάλεσεν· οὓς δὲ ἐκάλεσεν, τούτους καὶ ἐδικαίωσεν·
S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. ληπτέον τό, « Ἐὰν πεινάσω, οὐ μὴ σοι είπω. » Το μη γὰρ ἀνέφικτον ὡς ἐφικτὸν ὑποτίθεται, διελέγχων τοὺς ἀνοήτους. Ως γὰρ ὁ προφήτης φησὶν Θεός αἰώνιος, Θεὸς ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς, οὐ πεινάσει, οὐδὲ κοπιάσει, οὐδ᾽ ἔστιν ἐξεύρεσις τῆς φρονήσεως αὐτοῦ. : Τῷ ἁμαρτωλῷ εἶπεν ὁ Θεός, κ. τ. λ. (Β Ότι μὴ τοῖς τῶν εἰδώλων θεραπευ ταῖς, καὶ τοῖς οὔπω τὸ θεῖον πλουτήσασιν φῶς τὰ τοιάδε προσδιαλέγεται Θεὸς, ἀλλὰ τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν. Ποια γὰρ ἦν ὅλως παρ' ἐκείνοις τοῦ θείου νόμου μελέτη, οι μηδὲ ὅτι τέθειται διεγνώκασιν; Τίς δὲ παρ' ἐκείνοις ἦν ὁ τὴν θείαν διαθήκην ἀναλαβὼν ἐπὶ στόματος ; "Αμαρτω λὸν οὖν ἄρα φησὶν ἐν τούτοις τὸν ἀπειθῆ καὶ ἀλύτρω Β τον Ἰουδαῖον τὸν ἔτι δοῦλον τῆς ἁμαρτίας. • γὰρ, φησὶν, ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρτίας. » Οὐ γὰρ ἠλευθέρωσεν αὐτοὺς ὁ 17άς. [Εἶτα ἐγὼ μὲν ἀνεξικακῶν σεσίγηκα, καὶ οὐχ υπήρτησά σοι παραχρήμα πλημμελοῦντι τὰς δέκας, περιμένων τὴν μετάγνωσιν· ὑπέλαβες δὲ σὺ δει ἔσομαί σοι ὅμοιος, τουτέστιν, ᾠήθης ὅτι οὐκ ἀνεξ: κακῶν σεσίγηκα μᾶλλον, ἀλλ' ἐπαίνων τὸν σὺν ἀξιώσας βίον, ἢ τόχα που καὶ ἡσθεὶς ἐφ᾽ οἷς ἔδρασας παρὰ νόμον. Ελέγξω δὴ οὖν σε, τὴν δίκην ἐπιθείς, καὶ τῶν ἐκτόπως βεβιωμένων πραττόμενος λόγους, καὶ οἷον κατὰ πρόσωπόν σου τὴν σὴν ἀνομίαν ἱστας, ἵνα σε κολάσῃ τὸ συνειδός· καὶ αὐτὸ συμμαχεῖται τὸ πλημμέλημα τὸ σὸν κατηγοροῦν σου καὶ κατακρί νον· δεινὸν γὰρ εἰς ἐλέγχους τὸ συνειδός.] Καθήμενος κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις. (Β Γ. Καθήμενοι δὲ καὶ ἐν συνεδρίοις κατα ελάλουν Χριστοῦ λέγοντες· « Τί ποιοῦμεν, ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος πολλὰ ποιεῖ σημεία; Ἐὰν ἀφῶμεν αὐτ τὸν οὕτως, ἐλεύσονται οἱ Ρωμαῖοι καὶ ἀροῦσιν ἡμῖν καὶ τὸ ἔθνος καὶ τὴν χώραν. » Τότε καὶ τὸ κατ' αὐτ τοῦ σκάνδαλον ἐτεκτήναντο, καὶ τὴν τοῦ θανάτου πάγην ἐσκεύασαν προσήγαγον γὰρ Πιλάτῳ καὶ σταυροῦσθαι παρεκάλουν. Εἰ δὲ ἀδελφὸν τῶν Ἰου δαίων καὶ υἱὸν τῆς μητρὸς αὐτῶν ὀνομάζει Χριστόν, οὐκ ἔξω φέρεται τοῦ καθήκοντος τὸ χρῆμα λόγου. Γέγονεν γὰρ κατὰ σάρκα ἐξ Ιουδαίων, καὶ υἱὸς ἀν λέγοιτο διὰ τοῦτο τῆς Συναγωγής. Καὶ ἐκεῖ ὁδὸς ᾗ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριον Θεοῦ. (Α Επιτήρησαν γὰρ ὅτι, και του πάλαι δοθέντος τοῦ νόμου, ὡς οὕτω δειχθείσης τῆς ὁδοῦ δι' ἧς ἂν τις ἐλάσαι πρὸς σωτηρίαν, ἐπιδεί ξειν αὐτὴν ἐπαγγέλλεται. Ασυγκρίτως δὴ οὖν ἐν αμείνοσι τῶν διὰ Μωσέως τὰ διὰ Χριστοῦ, εἴπερ ἐν αὐτοῖς ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς, αὐτὸς ἂν νοοῖτο ὁ Χρι στὸς, καὶ τὰ δι' αὐτοῦ θεσπίσματα. Εφη γούν Ησαΐας μὲν ὁ θεσπέσιος [ ι Εσται ἐκεῖ ὁδὸς καθαρὰ, καὶ ὁδὸς ἁγία κλη θήσεται. » Καὶ πάλιν Ἱερεμίας· « Στῆτε ἐν ταῖς esuriero, non tibi dicam. Namque impossibile pro possibili ponit, insipientes coarguens. Alioqui Isaias propheta dicit: c Deus sempiternus, Deus fnium terra conditor, non esuriet, neque labora- bit, nec est investigatio sapientiæ ejus ".> Vers. 16. Peccatori dixit Deus, etc. Quod nequaquam idolorum cultoribus et nondum divina luce donatis hæc dicat Deus, sed Israelitis, satis est evidens. Nam quæ illis divinæ legis cura esse poterat, qui ne utrum quidem esset sciebant? Quis illorum, inquam, divinum foedus ore memo- raret? Peccatorem igitur hoc loco dicit refracta- rium inexplicabilemque Judæum, adhuc peccati servum. Omnis enim, inquit, qui facit peccatum, servus est peccati ". Non enim eos qui sunt hu- jusmodi adhuc liberavit Filius. A Hazla, • f. 195.) [Cæterum ego quidem clementer agens silebam, nec illico de te delinquente supplicium sumpsi, exspectans si resipisceres per poenitentiam; verum tu existimasti me tui similem fore, id est pulasti me non propter lenitatem siluisse potius, quam propterea quod vitam tuam commendabilem pu- tarem; vel forsan etiam lætabaris in his quæ contra legem faciebas. Arguam te igitur, pœnasque debitas irrogabo, et eorum quæ in vita perperam admi- sisti, rationem exigam, statuens malitiam tuam quasi ante faciem tuam, ut angore conscientiæ cri- minibus aucto puniaris, illa te accusante ac condemnante gravis enim est conscientiæ accusatio Vers. 20. Sedens adversus fratrem tuum detrahebas. G Sedentes in synedriis Christo obloquebantur di- centes: • Quid agimus, quia hic homo multa si- gna facit? Si dimittimus eum sic, venient Romani, nobisque auferent et gentem et regionem ".› Tunc demum scandalum ei machinati sunt, et necis laqueum intenderunt. Namque ad Pilatum pertra- xerunt, et ut cruci figeretur postularunt. Quod si Judæorum fratrem, et matris ipsorum filium vocat Christum Psalmista, non excedit rectitudinis fines sermo. Natus est enim secundum carnem a Judæis, atque ob id Synagogæ filius dici potest. Vers. 23. Et illic via qua monstrabo illi salutare Dei. Attende enim quod, etiamsi data fuisset anti- quitus lex, quasi nondum demonstrata sit via qua quisque ad salutem tendat, demonstraturum se il- lam promittit. Sine controversia igitur meliores Mosaicis sunt Christi res; siquidem via salutis ipse Christus est, ejusque mandata. Propterea divus dixit Isaias: [Erit illic via pura, et via sancta vo- cabitur ". » Et rursus Jeremias : » State super vias, et interrogate de semitis Domini æternis; et videte quæ sit via bona, et ambulate in ea, et invenietis ** Isa. xi., 28. Joan. vin, 34. es Joan. x1, D 17. Ex Cord. } b.) f. b, I f. b.) fsa. XXXV, 8.
PG 69:1085οὓς δὲ ἐδικαίωσεν, τούτους καὶ ἐδόξασεν.« Οὐκοῦν ἐξ ἁπάσης τῆς γῆς τοὺς ἤδη προεγνωσμένους ὡς ἔσονται πιστοὶ καὶ γνήσιοι, συγκομίσατε, φησίν· οἱ δὲ καὶ διατίθενται, τουτέστι πληροῦν ἐπείγονται τὴν διαθήκην Χριστοῦ ἐπὶ θυσίαις οὐχὶ ταῖς δι’ αἱμάτων καὶ καπνῶν, ἐπὶ πνευματικαῖς δὲ μᾶλλον. Γέγραπται γάρ· »Θύσατε θυσίαν δικαιοσύνης, καὶ ἐλπίσατε ἐπὶ Κύριον.« Ταῖς τοιαύταις θυσίαις ἐπιγάννυται Θεός· προσδέξεται δὲ πάλιν ἐν εὐωδίας τάξει τῆς νοητῆς τὴν δοξολογίαν. Ἔφη γοῦν ὁ θεσπέσιος Μελῳδός· »Ἐκύκλωσα καὶ ἔθυσα ἐν τῇ σκηνῇ αὐτοῦ θυσίαν ἀλαλαγμοῦ.« Πλεῖστα δ’ ἄν τις καὶ ἕτερα τούτοις ἐπισωρεύσειεν εὐκόλως, δι’ ὧν ἔνεστιν ἰδεῖν ὅτι τῆς δοξολογίας τὸ χρῆμα γένοιτ’ ἂν εἰς θυσίαν εὐπαράδεκτον τῷ Θεῷ. Εἶτ’ ἐφεξῆς φησι· »Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην σου, Κύριε.« (α φ. 282 β, β φ. 193 β, ι φ. 278.) Ὅτι πρό γε τῶν ἄλλων προὔθηκε τὸ σωτήριον κήρυγμα τοῖς ἐξ Ἰςραήλ· ἧσαν γὰρ αὐτῶν αἱ ἐπαγγελίαι, καὶ ἡ νομοθεσία, καὶ ἡ διαθήκη, καὶ οἱ πατέρες.
ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους Κυρίου αιωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτ τῇ, καὶ εὑρήσετε ἀγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ο Εαυ τόν γε μήν, ὁ Σωτὴρ τὴν ὁδὸν ὄντα τὴν σωτήριον ἀπέφηνε, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδός., ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής, « Οὐκ ἔστι ἔτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς, οὕτω καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ αὐτὸν εἶναί φησι τὸ ἀληθὲς καὶ μέγα καθάρσιον.] ΨΑΛΜΟΣ Ν. Β Εt Επακούσας ὁ Δαβὶδ προφητικοῦ Πνεύματος θεσ πίσαντος διὰ τοῦ προλεχθέντος ψαλμοῦ περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς ἔλεγε τῷ ἁμαρτωλῷ· « Εἰ ἐθεώρεις κλέπτην συνέτρεχες αὐτῷ, καὶ μετὰ μοιχῶν τὴν μερίδα σου ἐτίθεις· ο πληγεὶς ἐπὶ τῇ μνήμῃ τῆς κλεψιγάμου μοιχείας, φθάνει τοῦ Θεοῦ τὴν κρί σιν, ὥσπερ στήλην κατηγορίας καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν προ- κείμενον συνάψας ψαλμόν. Εφοβήθη γὰρ ἀκούσας· • Ως Θεὸς ἐμφανῶς ἤξει, καὶ τὸ πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγίς σφόδρα, ο Διὸ πρὸς τὸν ἔλεον κατέφυγε τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἀκούσας· « Τὸ στόμα σου επλεόνασε κακίαν, καὶ ἡ γλώσσα σου περιέπλεκε δολιότητα· καθήμενος κατά τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις, καὶ κατὰ τοῦ υἱοῦ τῆς μητρός σου ἐτίθεις σκάνδαλον· εἰς ἔννοιαν ἦλθε τῆς κατ' Ουρίου σκευωρίας, ἣν περὶ τοῦ δεῖν ἀναιρεθή ναι κατὰ πόλεμον ἔγραψε. Καί φησιν· Ὅτι την ἀνομίαν μου ἐγὼ γινώσκω. » Καὶ πάλιν· . Ῥῦσαί με ἐξ αἱμάτων, ὁ Θεός. » Καὶ πάλιν ἀκούσας, « Ελέγ ξω σε καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου, ο φησίν· Από[σ]τρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου. » Εν δὲ πάλιν πυθόμενος· « Οὐ προσδέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους» πρὸς ὁ ἐπήγαγεν · « Οτι εἰ ἐθέ λησας θυσίαν, ἔδωκα ἄν. » Τὰ δὲ κατὰ τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν ἔλεγχον τοῦ Νάθαν, ἐν τῇ δευτέρα γέγραπται τῶν Βασιλειῶν. Πρὶν δὲ τὸν Νάθαν ἐλθεῖν πρὸς αὐ· τὸν οὐκ ἐξωμολογεῖτο, περὶ τῆς ἁμαρτίας, κεκρατη μένος ὥσπερ ὑπὸ κάρου καὶ μέθης. Ἀλλὰ οὐδὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν εὐθὺς ὁ προφήτης ἀφίκετο. Τὸ γάρ, « Ούπω ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων, » καὶ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ ἦν εἰπεῖν. Οὐ γὰρ ἐχρῆν αὐτοῦ περικοπῆναι τὸ αὐτεξούσιον, καὶ χείρονα γενέσθαι κρυπτομένης εν βάθει τῆς μοχθηρίας. "Οτε δὲ πᾶσαν εἰς τὸ ἐμφανὲς ἤγαγε τὴν κακίαν, καὶ ἡ νόσος χρόνου μεταξύ γεγονότος παρήκμασε, κατά στασίν τε ἀνελάμβανεν, ἐν εὐσταθείᾳ τότε κατὰ και μὸν ὁ προφήτης Ιατρικῶς επάγει τὸ διὰ τῶν ἐλέγχων βοήθημα, οὐκ ὠμοῦ τοῦ πάθους ὄντος, οὐδὲ μὴν ἔτι φλεγμαίνοντος. Εἰκότως οὖν ἡ Γραφὴ καὶ τὸν χρόνον Επισημαίνεται λέγουσα· «Καὶ συνήγαγε αὐτὴν μετὰ τὸν θάνατον τοῦ αὐτῆς ἀνδρὸς εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ὁ Δαβίδ, καὶ ἐγενήθη αὐτῷ εἰς γυναῖκα, καὶ ἔτεκεν αὐτῷ υἱὸν, καὶ ἐφάνη πονηρὸν τὸ ῥῆμα δ ἐποίησε σε sιν, 6. Π 7ο ! IN PSALMUM L. A expiationem animis vestris "., Salvator quoque se viam salutarem ostendit, dicens : « Ego sum via “. › Nam quemadmodum discipulus ejus dicit: Nec aliud nomen est sub colo datum hominibus, in quo oporteat nos salvos fieri “, › sic etiam divinus David ipsum dicit esse verum ac magnum expiatorem. Ex Corderio. ] PSALMUS L. [ (1) Cum David ex præcedenti psalmo Spiritum audivisset de judicio Dei vaticinantem et pecca- tori objicientem : « Si videbas furem, currebas cum eo, et cum adulteris portionem tuam ponebas "; › perculsus animo ob memoriam furtivi criminis tori violati, contendebat Dei judicium prævenire, propositum psalmum tanquam accusationis indi- cem contra semetipsum componens. Siquidem me- tuebat, cum audiebat : « Quoniam Deus manifeste veniet, et ignis in conspectu ejus exardescet, et in circuitu ejus tempestas valida ". Quamobrem ad ini- sericordiam Dei confugit. rursus audiens : « Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinna- bat dolos: sedens adversus fratrem tuum loqueba- ris, et adversus filium matris tuæ ponebas scanda- lum "; › in mentem venit subdolæ epistolæ, quam contra Uriam scripserat, ut in bello tolleretur e medio. Et ait: Quoniam iniquitatem near ego cognosco. » Et rursus: ‹Libera me de sanguinibus, [ C Deus. » Et cum iterum audivisset, « Arguam te, et • D " .. , statuam contra faciem tuam *, » ait: « Averte fa- ciem tuam a peccatis meis. › Cæterum, cum rursum audivisset: ‹ Non suscipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos" > et ad hoc sub- junxit: Quoniam si voluisses sacrificium,dedissem utique. › Hæc autem quæ contra Uriam sunt, uti et reprehensio Nathan, in secundo libro Regum scri- pta sunt ". Cæterum priusquam Nathan ad eum venisset, non confitebatur, a peccato tanquam so- pore et ebrietate oppressus. Sed neque audivit eum Propheta illico post peccatum. Illud enim : « Non- dum completae sunt iniquitates Amorrhæorum ',, de Davide etiam licuit dicere. Nam non oportebat libertatem ejus impediri, et deteriorem fieri, dum pravitas in profundo lateret. At ubi malum omne in propatulum adduxerat, et morbus successu tem- poris deferbuit, ac constantem statum acceperat, tum sane propheta veluti peritus medicus oppor- tunum remedium attulit arguendo et reprehenden- do, cum passio non amplius incrudesceret, aut ferveret. Merito igitur Scriptura etiam tempus de- signat, dicens : « Et conduxit eam post mortem viri sui in domum suam David, et facta est ei in uxorem, peperitque ei filium; et malum apparuit * Jerein. vi, 16. Joan. Ac. 1, 13. or Panl. xLis, 18. ibid., 3. ibid.,19. " ibid., 21. Ibid. 9. * Reg. XI, XII. Gen. xv, 16. mine Cyrilli. (1) Anonymi dicitur hoc fragmentum apud Corderium; sed catena Danielis Barbari refert sub nɔ-
Ἐπειδὴ δὲ γεγόνασι πονηροὶ καὶ ἀμείλικτοι, καὶ τῶν εὐαγγελικῶν κηρυγμάτων ὀλίγα πεφροντικότες, τὴν τοῦ καλοῦντος εἰς σωτηρίαν ἀπεώσαντο χάριν, μεταπεφοίτηκεν δὲ ἀναγκαίως ἐπὶ τὰς ἐθνῶν ἀγέλας, καὶ πᾶσαν ἐκτήσατο τὴν ὑπ’ οὐρανόν. Καὶ ταύτης ἕνεκα τῆς ὁσίας ψήφου ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ· κριτὴς γάρ ἐστι δίκαιος, ὅσιός τε καὶ ἀγαθός. Ἐδίκασε δὲ καὶ ἑτέρως τοῖς τε ἀνὰ πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ τῷ πονηρῷ καὶ ἀποστάτῃ δράκοντι. Καὶ γοῦν ἔφασκεν ἐναργῶς· »Νῦν κρίσις ἐστὶ τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω· καὶ ἐγὼ ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.« Καίτοι φησὶν αὐτός· »Οὐκ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ εἰς τὸν κόσμον ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ’ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ.« Πῶς οὖν γέγονε κρίσις τοῦ κόσμου τούτου; Κατεψηφίσατο ὡς πλεονεκτοῦντος τοῦ Σατανᾶ καὶ σὺν αὐτῷ τῶν ἀλιτηρίων δαιμόνων· δεδικαίωκε δὲ τοὺς ἐπὶ τῆς γῆς ὡς ἠδικημένους. Ἐνταῦθα κριτὴν σαφῶς οἶδεν ὁ Δαβὶδ τὸν Χριστόν· καὶ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν παρὰ τοῦ Πατρὸς ἔλαβεν, οὐκ ἔκρυψεν εἰπὼν, ὅτι Ὁ Θεὸς κριτής ἐστι.
ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους Κυρίου αιωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτ τῇ, καὶ εὑρήσετε ἀγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ο Εαυ τόν γε μήν, ὁ Σωτὴρ τὴν ὁδὸν ὄντα τὴν σωτήριον ἀπέφηνε, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδός., ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής, « Οὐκ ἔστι ἔτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς, οὕτω καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ αὐτὸν εἶναί φησι τὸ ἀληθὲς καὶ μέγα καθάρσιον.] ΨΑΛΜΟΣ Ν. Β Εt Επακούσας ὁ Δαβὶδ προφητικοῦ Πνεύματος θεσ πίσαντος διὰ τοῦ προλεχθέντος ψαλμοῦ περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς ἔλεγε τῷ ἁμαρτωλῷ· « Εἰ ἐθεώρεις κλέπτην συνέτρεχες αὐτῷ, καὶ μετὰ μοιχῶν τὴν μερίδα σου ἐτίθεις· ο πληγεὶς ἐπὶ τῇ μνήμῃ τῆς κλεψιγάμου μοιχείας, φθάνει τοῦ Θεοῦ τὴν κρί σιν, ὥσπερ στήλην κατηγορίας καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν προ- κείμενον συνάψας ψαλμόν. Εφοβήθη γὰρ ἀκούσας· • Ως Θεὸς ἐμφανῶς ἤξει, καὶ τὸ πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγίς σφόδρα, ο Διὸ πρὸς τὸν ἔλεον κατέφυγε τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἀκούσας· « Τὸ στόμα σου επλεόνασε κακίαν, καὶ ἡ γλώσσα σου περιέπλεκε δολιότητα· καθήμενος κατά τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις, καὶ κατὰ τοῦ υἱοῦ τῆς μητρός σου ἐτίθεις σκάνδαλον· εἰς ἔννοιαν ἦλθε τῆς κατ' Ουρίου σκευωρίας, ἣν περὶ τοῦ δεῖν ἀναιρεθή ναι κατὰ πόλεμον ἔγραψε. Καί φησιν· Ὅτι την ἀνομίαν μου ἐγὼ γινώσκω. » Καὶ πάλιν· . Ῥῦσαί με ἐξ αἱμάτων, ὁ Θεός. » Καὶ πάλιν ἀκούσας, « Ελέγ ξω σε καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου, ο φησίν· Από[σ]τρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου. » Εν δὲ πάλιν πυθόμενος· « Οὐ προσδέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους» πρὸς ὁ ἐπήγαγεν · « Οτι εἰ ἐθέ λησας θυσίαν, ἔδωκα ἄν. » Τὰ δὲ κατὰ τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν ἔλεγχον τοῦ Νάθαν, ἐν τῇ δευτέρα γέγραπται τῶν Βασιλειῶν. Πρὶν δὲ τὸν Νάθαν ἐλθεῖν πρὸς αὐ· τὸν οὐκ ἐξωμολογεῖτο, περὶ τῆς ἁμαρτίας, κεκρατη μένος ὥσπερ ὑπὸ κάρου καὶ μέθης. Ἀλλὰ οὐδὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν εὐθὺς ὁ προφήτης ἀφίκετο. Τὸ γάρ, « Ούπω ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων, » καὶ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ ἦν εἰπεῖν. Οὐ γὰρ ἐχρῆν αὐτοῦ περικοπῆναι τὸ αὐτεξούσιον, καὶ χείρονα γενέσθαι κρυπτομένης εν βάθει τῆς μοχθηρίας. "Οτε δὲ πᾶσαν εἰς τὸ ἐμφανὲς ἤγαγε τὴν κακίαν, καὶ ἡ νόσος χρόνου μεταξύ γεγονότος παρήκμασε, κατά στασίν τε ἀνελάμβανεν, ἐν εὐσταθείᾳ τότε κατὰ και μὸν ὁ προφήτης Ιατρικῶς επάγει τὸ διὰ τῶν ἐλέγχων βοήθημα, οὐκ ὠμοῦ τοῦ πάθους ὄντος, οὐδὲ μὴν ἔτι φλεγμαίνοντος. Εἰκότως οὖν ἡ Γραφὴ καὶ τὸν χρόνον Επισημαίνεται λέγουσα· «Καὶ συνήγαγε αὐτὴν μετὰ τὸν θάνατον τοῦ αὐτῆς ἀνδρὸς εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ὁ Δαβίδ, καὶ ἐγενήθη αὐτῷ εἰς γυναῖκα, καὶ ἔτεκεν αὐτῷ υἱὸν, καὶ ἐφάνη πονηρὸν τὸ ῥῆμα δ ἐποίησε σε sιν, 6. Π 7ο ! IN PSALMUM L. A expiationem animis vestris "., Salvator quoque se viam salutarem ostendit, dicens : « Ego sum via “. › Nam quemadmodum discipulus ejus dicit: Nec aliud nomen est sub colo datum hominibus, in quo oporteat nos salvos fieri “, › sic etiam divinus David ipsum dicit esse verum ac magnum expiatorem. Ex Corderio. ] PSALMUS L. [ (1) Cum David ex præcedenti psalmo Spiritum audivisset de judicio Dei vaticinantem et pecca- tori objicientem : « Si videbas furem, currebas cum eo, et cum adulteris portionem tuam ponebas "; › perculsus animo ob memoriam furtivi criminis tori violati, contendebat Dei judicium prævenire, propositum psalmum tanquam accusationis indi- cem contra semetipsum componens. Siquidem me- tuebat, cum audiebat : « Quoniam Deus manifeste veniet, et ignis in conspectu ejus exardescet, et in circuitu ejus tempestas valida ". Quamobrem ad ini- sericordiam Dei confugit. rursus audiens : « Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinna- bat dolos: sedens adversus fratrem tuum loqueba- ris, et adversus filium matris tuæ ponebas scanda- lum "; › in mentem venit subdolæ epistolæ, quam contra Uriam scripserat, ut in bello tolleretur e medio. Et ait: Quoniam iniquitatem near ego cognosco. » Et rursus: ‹Libera me de sanguinibus, [ C Deus. » Et cum iterum audivisset, « Arguam te, et • D " .. , statuam contra faciem tuam *, » ait: « Averte fa- ciem tuam a peccatis meis. › Cæterum, cum rursum audivisset: ‹ Non suscipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos" > et ad hoc sub- junxit: Quoniam si voluisses sacrificium,dedissem utique. › Hæc autem quæ contra Uriam sunt, uti et reprehensio Nathan, in secundo libro Regum scri- pta sunt ". Cæterum priusquam Nathan ad eum venisset, non confitebatur, a peccato tanquam so- pore et ebrietate oppressus. Sed neque audivit eum Propheta illico post peccatum. Illud enim : « Non- dum completae sunt iniquitates Amorrhæorum ',, de Davide etiam licuit dicere. Nam non oportebat libertatem ejus impediri, et deteriorem fieri, dum pravitas in profundo lateret. At ubi malum omne in propatulum adduxerat, et morbus successu tem- poris deferbuit, ac constantem statum acceperat, tum sane propheta veluti peritus medicus oppor- tunum remedium attulit arguendo et reprehenden- do, cum passio non amplius incrudesceret, aut ferveret. Merito igitur Scriptura etiam tempus de- signat, dicens : « Et conduxit eam post mortem viri sui in domum suam David, et facta est ei in uxorem, peperitque ei filium; et malum apparuit * Jerein. vi, 16. Joan. Ac. 1, 13. or Panl. xLis, 18. ibid., 3. ibid.,19. " ibid., 21. Ibid. 9. * Reg. XI, XII. Gen. xv, 16. mine Cyrilli. (1) Anonymi dicitur hoc fragmentum apud Corderium; sed catena Danielis Barbari refert sub nɔ-
PG 69:1086Οὕτω δικάσας ἐδοξολογήθη παρὰ τῶν ἄνω καὶ ἐν οὐρανοῖς ἁγίων πνευμάτων, ὡς Θεὸς κριτὴς ὅσιος, καὶ ὀρθότητι τῇ κατὰ πᾶν ὁτιοῦν ἀδεκάστῳ χρώμενος. Διάψαλμα. »Ἄκουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι· Ἰσραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι· ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σού εἰμι ἐγώ.« (ι φ. 278 β.) Ἀναφανδὸν ἐν τούτοις τὸ τοῦ Θεοῦ πρόσωπον εἰσκεκόμισται, τοὺς ἐν νόμῳ τύπους μεθιστάντος εἰς ἀλήθειαν. Μέχρι γὰρ καιροῦ διορθώσεως τεθεῖσθαί φησιν ὁ πάνσοφος Παῦλος τὴν διὰ Μωσέως ἐντολήν. Ὁ δέ γε τῆς διορθώσεως καιρὸς οὐχ ἕτερος ἦν παρ’ ἐκεῖνον καθ’ ὃν ἔλαμψεν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς ὁ Χριστὸς ἐναργέστατα λέγων· »Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια.« Ἀνόνητα δὲ οὖν τὰ ἐν τύποις, τῆς ἀληθείας παρούσης· αὐτὴν γὰρ ὠδίνουσιν αἱ σκιαὶ, καὶ τοῦ κατὰ Χριστὸν μυστηρίου τὴν μόρφωσιν ἐν τοῖς τοῦ νόμου γράμμασιν καταθρήσαι τις ἂν, εἴπερ εἴη πνευματικός. Οὐκοῦν ἐπειδήπερ ἔμελλεν ὁ Σωτὴρ τῆς ὑπὲρ νόμον μυσταγωγίας εἰσηγητὴς ἀναφαίνεσθαι τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς, ἀναγκαίως διὰ τῆς τοῦ Ψάλλοντος λύρας προσεγγυᾷ καὶ διαμαρτύρεται τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ λέγων· »Ἄκουσον, λαός μου, καὶ λαλήσω σοι·
ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους Κυρίου αιωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτ τῇ, καὶ εὑρήσετε ἀγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ο Εαυ τόν γε μήν, ὁ Σωτὴρ τὴν ὁδὸν ὄντα τὴν σωτήριον ἀπέφηνε, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδός., ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής, « Οὐκ ἔστι ἔτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς, οὕτω καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ αὐτὸν εἶναί φησι τὸ ἀληθὲς καὶ μέγα καθάρσιον.] ΨΑΛΜΟΣ Ν. Β Εt Επακούσας ὁ Δαβὶδ προφητικοῦ Πνεύματος θεσ πίσαντος διὰ τοῦ προλεχθέντος ψαλμοῦ περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς ἔλεγε τῷ ἁμαρτωλῷ· « Εἰ ἐθεώρεις κλέπτην συνέτρεχες αὐτῷ, καὶ μετὰ μοιχῶν τὴν μερίδα σου ἐτίθεις· ο πληγεὶς ἐπὶ τῇ μνήμῃ τῆς κλεψιγάμου μοιχείας, φθάνει τοῦ Θεοῦ τὴν κρί σιν, ὥσπερ στήλην κατηγορίας καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν προ- κείμενον συνάψας ψαλμόν. Εφοβήθη γὰρ ἀκούσας· • Ως Θεὸς ἐμφανῶς ἤξει, καὶ τὸ πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγίς σφόδρα, ο Διὸ πρὸς τὸν ἔλεον κατέφυγε τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἀκούσας· « Τὸ στόμα σου επλεόνασε κακίαν, καὶ ἡ γλώσσα σου περιέπλεκε δολιότητα· καθήμενος κατά τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις, καὶ κατὰ τοῦ υἱοῦ τῆς μητρός σου ἐτίθεις σκάνδαλον· εἰς ἔννοιαν ἦλθε τῆς κατ' Ουρίου σκευωρίας, ἣν περὶ τοῦ δεῖν ἀναιρεθή ναι κατὰ πόλεμον ἔγραψε. Καί φησιν· Ὅτι την ἀνομίαν μου ἐγὼ γινώσκω. » Καὶ πάλιν· . Ῥῦσαί με ἐξ αἱμάτων, ὁ Θεός. » Καὶ πάλιν ἀκούσας, « Ελέγ ξω σε καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου, ο φησίν· Από[σ]τρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου. » Εν δὲ πάλιν πυθόμενος· « Οὐ προσδέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους» πρὸς ὁ ἐπήγαγεν · « Οτι εἰ ἐθέ λησας θυσίαν, ἔδωκα ἄν. » Τὰ δὲ κατὰ τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν ἔλεγχον τοῦ Νάθαν, ἐν τῇ δευτέρα γέγραπται τῶν Βασιλειῶν. Πρὶν δὲ τὸν Νάθαν ἐλθεῖν πρὸς αὐ· τὸν οὐκ ἐξωμολογεῖτο, περὶ τῆς ἁμαρτίας, κεκρατη μένος ὥσπερ ὑπὸ κάρου καὶ μέθης. Ἀλλὰ οὐδὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν εὐθὺς ὁ προφήτης ἀφίκετο. Τὸ γάρ, « Ούπω ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων, » καὶ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ ἦν εἰπεῖν. Οὐ γὰρ ἐχρῆν αὐτοῦ περικοπῆναι τὸ αὐτεξούσιον, καὶ χείρονα γενέσθαι κρυπτομένης εν βάθει τῆς μοχθηρίας. "Οτε δὲ πᾶσαν εἰς τὸ ἐμφανὲς ἤγαγε τὴν κακίαν, καὶ ἡ νόσος χρόνου μεταξύ γεγονότος παρήκμασε, κατά στασίν τε ἀνελάμβανεν, ἐν εὐσταθείᾳ τότε κατὰ και μὸν ὁ προφήτης Ιατρικῶς επάγει τὸ διὰ τῶν ἐλέγχων βοήθημα, οὐκ ὠμοῦ τοῦ πάθους ὄντος, οὐδὲ μὴν ἔτι φλεγμαίνοντος. Εἰκότως οὖν ἡ Γραφὴ καὶ τὸν χρόνον Επισημαίνεται λέγουσα· «Καὶ συνήγαγε αὐτὴν μετὰ τὸν θάνατον τοῦ αὐτῆς ἀνδρὸς εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ὁ Δαβίδ, καὶ ἐγενήθη αὐτῷ εἰς γυναῖκα, καὶ ἔτεκεν αὐτῷ υἱὸν, καὶ ἐφάνη πονηρὸν τὸ ῥῆμα δ ἐποίησε σε sιν, 6. Π 7ο ! IN PSALMUM L. A expiationem animis vestris "., Salvator quoque se viam salutarem ostendit, dicens : « Ego sum via “. › Nam quemadmodum discipulus ejus dicit: Nec aliud nomen est sub colo datum hominibus, in quo oporteat nos salvos fieri “, › sic etiam divinus David ipsum dicit esse verum ac magnum expiatorem. Ex Corderio. ] PSALMUS L. [ (1) Cum David ex præcedenti psalmo Spiritum audivisset de judicio Dei vaticinantem et pecca- tori objicientem : « Si videbas furem, currebas cum eo, et cum adulteris portionem tuam ponebas "; › perculsus animo ob memoriam furtivi criminis tori violati, contendebat Dei judicium prævenire, propositum psalmum tanquam accusationis indi- cem contra semetipsum componens. Siquidem me- tuebat, cum audiebat : « Quoniam Deus manifeste veniet, et ignis in conspectu ejus exardescet, et in circuitu ejus tempestas valida ". Quamobrem ad ini- sericordiam Dei confugit. rursus audiens : « Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinna- bat dolos: sedens adversus fratrem tuum loqueba- ris, et adversus filium matris tuæ ponebas scanda- lum "; › in mentem venit subdolæ epistolæ, quam contra Uriam scripserat, ut in bello tolleretur e medio. Et ait: Quoniam iniquitatem near ego cognosco. » Et rursus: ‹Libera me de sanguinibus, [ C Deus. » Et cum iterum audivisset, « Arguam te, et • D " .. , statuam contra faciem tuam *, » ait: « Averte fa- ciem tuam a peccatis meis. › Cæterum, cum rursum audivisset: ‹ Non suscipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos" > et ad hoc sub- junxit: Quoniam si voluisses sacrificium,dedissem utique. › Hæc autem quæ contra Uriam sunt, uti et reprehensio Nathan, in secundo libro Regum scri- pta sunt ". Cæterum priusquam Nathan ad eum venisset, non confitebatur, a peccato tanquam so- pore et ebrietate oppressus. Sed neque audivit eum Propheta illico post peccatum. Illud enim : « Non- dum completae sunt iniquitates Amorrhæorum ',, de Davide etiam licuit dicere. Nam non oportebat libertatem ejus impediri, et deteriorem fieri, dum pravitas in profundo lateret. At ubi malum omne in propatulum adduxerat, et morbus successu tem- poris deferbuit, ac constantem statum acceperat, tum sane propheta veluti peritus medicus oppor- tunum remedium attulit arguendo et reprehenden- do, cum passio non amplius incrudesceret, aut ferveret. Merito igitur Scriptura etiam tempus de- signat, dicens : « Et conduxit eam post mortem viri sui in domum suam David, et facta est ei in uxorem, peperitque ei filium; et malum apparuit * Jerein. vi, 16. Joan. Ac. 1, 13. or Panl. xLis, 18. ibid., 3. ibid.,19. " ibid., 21. Ibid. 9. * Reg. XI, XII. Gen. xv, 16. mine Cyrilli. (1) Anonymi dicitur hoc fragmentum apud Corderium; sed catena Danielis Barbari refert sub nɔ-
Ἰςραὴλ, καὶ διαμαρτύρομαί σοι.« Ἵνα δὲ μή τις ὑπολάβοι, μὴ τὰ ἀπὸ στόματος Κυρίου μᾶλλον, ἀλλ’ ἐκ καρδίας τῆς ἑαυτοῦ τὸν Ψάλλοντα ποιεῖσθαι τοὺς λόγους, προσεπήνεγκεν· »Ὁ Θεὸς, ὁ Θεός σού εἰμι ἐγώ.« Ποῖος οὖν; Ἀγαθὸς, ὁ ἐκ καμίνου σιδηρᾶς ἀπαλλάξας τὸν Ἰσραὴλ τῆς Αἰγυπτίων πλεονεξίας, ὁ τὴν διὰ θαλάττης ὁδὸν δωρησάμενος, ὁ ἐν ἐρήμῳ διαθρέψας, ὁ τὸν νόμον ἐκεῖνόν σοι δεδωκώς. Μὴ γὰρ δὴ ἄλλον με νομοθέτην νομίσῃς, τῶν νόμων ὁρῶν τὸ διάφορον. »Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω.« (β φ. 194 β, ι φ. 281 β, λ φ. 132.) Ὡς ἐν ἔθει δὲ ληπτέον τὸ, »Ἐὰν πεινάσω, οὐ μή σοι εἴπω.« Τὸ γὰρ ἀνέφικτον ὡς ἐφικτὸν ὑποτίθεται, διελέγχων τοὺς ἀνοήτους. Ὡς γὰρ ὁ προφήτης φησὶν Ἡσαί̈ας, »Θεὸς αἰώνιος, Θεὸς ὁ κατασκευάσας τὰ ἄκρα τῆς γῆς, οὐ πεινάσει, οὐδὲ κοπιάσει, οὐδ’ ἔστιν ἐξεύρεσις τῆς φρονήσεως αὐτοῦ.« »Τῷ ἁμαρτωλῷ εἶπεν ὁ Θεὸς, κ.τ.λ.« (β φ. 195.) Ὅτι μὴ τοῖς τῶν εἰδώλων θεραπευταῖς, καὶ τοῖς οὔπω τὸ θεῖον πλουτήσασιν φῶς τὰ τοιάδε προσδιαλέγεται Θεὸς, ἀλλὰ τοῖς ἐξ αἵματος Ἰσραὴλ, δῆλον ἂν εἴη δήπουθεν. Ποία γὰρ ἦν ὅλως παρ’ ἐκείνοις τοῦ θείου νόμου μελέτη, οἳ μηδὲ ὅτι τέθειται διεγνώκασιν;
ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους Κυρίου αιωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτ τῇ, καὶ εὑρήσετε ἀγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ο Εαυ τόν γε μήν, ὁ Σωτὴρ τὴν ὁδὸν ὄντα τὴν σωτήριον ἀπέφηνε, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ὁδός., ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητής, « Οὐκ ἔστι ἔτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς, οὕτω καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ αὐτὸν εἶναί φησι τὸ ἀληθὲς καὶ μέγα καθάρσιον.] ΨΑΛΜΟΣ Ν. Β Εt Επακούσας ὁ Δαβὶδ προφητικοῦ Πνεύματος θεσ πίσαντος διὰ τοῦ προλεχθέντος ψαλμοῦ περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς ἔλεγε τῷ ἁμαρτωλῷ· « Εἰ ἐθεώρεις κλέπτην συνέτρεχες αὐτῷ, καὶ μετὰ μοιχῶν τὴν μερίδα σου ἐτίθεις· ο πληγεὶς ἐπὶ τῇ μνήμῃ τῆς κλεψιγάμου μοιχείας, φθάνει τοῦ Θεοῦ τὴν κρί σιν, ὥσπερ στήλην κατηγορίας καθ᾿ ἑαυτοῦ τὸν προ- κείμενον συνάψας ψαλμόν. Εφοβήθη γὰρ ἀκούσας· • Ως Θεὸς ἐμφανῶς ἤξει, καὶ τὸ πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγίς σφόδρα, ο Διὸ πρὸς τὸν ἔλεον κατέφυγε τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἀκούσας· « Τὸ στόμα σου επλεόνασε κακίαν, καὶ ἡ γλώσσα σου περιέπλεκε δολιότητα· καθήμενος κατά τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις, καὶ κατὰ τοῦ υἱοῦ τῆς μητρός σου ἐτίθεις σκάνδαλον· εἰς ἔννοιαν ἦλθε τῆς κατ' Ουρίου σκευωρίας, ἣν περὶ τοῦ δεῖν ἀναιρεθή ναι κατὰ πόλεμον ἔγραψε. Καί φησιν· Ὅτι την ἀνομίαν μου ἐγὼ γινώσκω. » Καὶ πάλιν· . Ῥῦσαί με ἐξ αἱμάτων, ὁ Θεός. » Καὶ πάλιν ἀκούσας, « Ελέγ ξω σε καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου, ο φησίν· Από[σ]τρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου. » Εν δὲ πάλιν πυθόμενος· « Οὐ προσδέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους» πρὸς ὁ ἐπήγαγεν · « Οτι εἰ ἐθέ λησας θυσίαν, ἔδωκα ἄν. » Τὰ δὲ κατὰ τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν ἔλεγχον τοῦ Νάθαν, ἐν τῇ δευτέρα γέγραπται τῶν Βασιλειῶν. Πρὶν δὲ τὸν Νάθαν ἐλθεῖν πρὸς αὐ· τὸν οὐκ ἐξωμολογεῖτο, περὶ τῆς ἁμαρτίας, κεκρατη μένος ὥσπερ ὑπὸ κάρου καὶ μέθης. Ἀλλὰ οὐδὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν εὐθὺς ὁ προφήτης ἀφίκετο. Τὸ γάρ, « Ούπω ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων, » καὶ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ ἦν εἰπεῖν. Οὐ γὰρ ἐχρῆν αὐτοῦ περικοπῆναι τὸ αὐτεξούσιον, καὶ χείρονα γενέσθαι κρυπτομένης εν βάθει τῆς μοχθηρίας. "Οτε δὲ πᾶσαν εἰς τὸ ἐμφανὲς ἤγαγε τὴν κακίαν, καὶ ἡ νόσος χρόνου μεταξύ γεγονότος παρήκμασε, κατά στασίν τε ἀνελάμβανεν, ἐν εὐσταθείᾳ τότε κατὰ και μὸν ὁ προφήτης Ιατρικῶς επάγει τὸ διὰ τῶν ἐλέγχων βοήθημα, οὐκ ὠμοῦ τοῦ πάθους ὄντος, οὐδὲ μὴν ἔτι φλεγμαίνοντος. Εἰκότως οὖν ἡ Γραφὴ καὶ τὸν χρόνον Επισημαίνεται λέγουσα· «Καὶ συνήγαγε αὐτὴν μετὰ τὸν θάνατον τοῦ αὐτῆς ἀνδρὸς εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ὁ Δαβίδ, καὶ ἐγενήθη αὐτῷ εἰς γυναῖκα, καὶ ἔτεκεν αὐτῷ υἱὸν, καὶ ἐφάνη πονηρὸν τὸ ῥῆμα δ ἐποίησε σε sιν, 6. Π 7ο ! IN PSALMUM L. A expiationem animis vestris "., Salvator quoque se viam salutarem ostendit, dicens : « Ego sum via “. › Nam quemadmodum discipulus ejus dicit: Nec aliud nomen est sub colo datum hominibus, in quo oporteat nos salvos fieri “, › sic etiam divinus David ipsum dicit esse verum ac magnum expiatorem. Ex Corderio. ] PSALMUS L. [ (1) Cum David ex præcedenti psalmo Spiritum audivisset de judicio Dei vaticinantem et pecca- tori objicientem : « Si videbas furem, currebas cum eo, et cum adulteris portionem tuam ponebas "; › perculsus animo ob memoriam furtivi criminis tori violati, contendebat Dei judicium prævenire, propositum psalmum tanquam accusationis indi- cem contra semetipsum componens. Siquidem me- tuebat, cum audiebat : « Quoniam Deus manifeste veniet, et ignis in conspectu ejus exardescet, et in circuitu ejus tempestas valida ". Quamobrem ad ini- sericordiam Dei confugit. rursus audiens : « Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinna- bat dolos: sedens adversus fratrem tuum loqueba- ris, et adversus filium matris tuæ ponebas scanda- lum "; › in mentem venit subdolæ epistolæ, quam contra Uriam scripserat, ut in bello tolleretur e medio. Et ait: Quoniam iniquitatem near ego cognosco. » Et rursus: ‹Libera me de sanguinibus, [ C Deus. » Et cum iterum audivisset, « Arguam te, et • D " .. , statuam contra faciem tuam *, » ait: « Averte fa- ciem tuam a peccatis meis. › Cæterum, cum rursum audivisset: ‹ Non suscipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos" > et ad hoc sub- junxit: Quoniam si voluisses sacrificium,dedissem utique. › Hæc autem quæ contra Uriam sunt, uti et reprehensio Nathan, in secundo libro Regum scri- pta sunt ". Cæterum priusquam Nathan ad eum venisset, non confitebatur, a peccato tanquam so- pore et ebrietate oppressus. Sed neque audivit eum Propheta illico post peccatum. Illud enim : « Non- dum completae sunt iniquitates Amorrhæorum ',, de Davide etiam licuit dicere. Nam non oportebat libertatem ejus impediri, et deteriorem fieri, dum pravitas in profundo lateret. At ubi malum omne in propatulum adduxerat, et morbus successu tem- poris deferbuit, ac constantem statum acceperat, tum sane propheta veluti peritus medicus oppor- tunum remedium attulit arguendo et reprehenden- do, cum passio non amplius incrudesceret, aut ferveret. Merito igitur Scriptura etiam tempus de- signat, dicens : « Et conduxit eam post mortem viri sui in domum suam David, et facta est ei in uxorem, peperitque ei filium; et malum apparuit * Jerein. vi, 16. Joan. Ac. 1, 13. or Panl. xLis, 18. ibid., 3. ibid.,19. " ibid., 21. Ibid. 9. * Reg. XI, XII. Gen. xv, 16. mine Cyrilli. (1) Anonymi dicitur hoc fragmentum apud Corderium; sed catena Danielis Barbari refert sub nɔ-
PG 69:1088Τίς δὲ παρ’ ἐκείνοις ἦν ὁ τὴν θείαν διαθήκην ἀναλαβὼν ἐπὶ στόματος; Ἁμαρτωλὸν οὖν ἄρα φησὶν ἐν τούτοις τὸν ἀπειθῆ καὶ ἀλύτρωτον Ἰουδαῖον τὸν ἔτι δοῦλον τῆς ἁμαρτίας. »Πᾶς γὰρ, φησὶν, ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστιν τῆς ἁμαρτίας.« Οὐ γὰρ ἠλευθέρωσεν αὐτοὺς ὁ Υἱός. [Εἶτα ἐγὼ μὲν ἀνεξικακῶν σεσίγηκα, καὶ οὐχ ὑπήρτησά σοι παραχρῆμα πλημμελοῦντι τὰς δίκας, περιμένων τὴν μετάγνωσιν· ὑπέλαβες δὲ σὺ ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος, τουτέστιν, ᾠήθης ὅτι οὐκ ἀνεξικακῶν σεσίγηκα μᾶλλον, ἀλλ’ ἐπαίνων τὸν σὸν ἀξιώσας βίον, ἢ τάχα που καὶ ἡσθεὶς ἐφ’ οἷς ἔδρασας παρὰ νόμον. Ἐλέγξω δὴ οὖν σε, τὴν δίκην ἐπιθεὶς, καὶ τῶν ἐκτόπως βεβιωμένων πραττόμενος λόγους, καὶ οἷον κατὰ πρόσωπόν σου τὴν σὴν ἀνομίαν ἱστὰς, ἵνα σε κολάσῃ τὸ συνειδός· καὶ αὐτὸ συμμαχεῖται τὸ πλημμέλημα τὸ σὸν κατηγοροῦν σου καὶ κατακρίνον· δεινὸν γὰρ εἰς ἐλέγχους τὸ συνειδός.] »Καθήμενος κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις.« (β φ. 195 β.) Καθήμενοι δὲ καὶ ἐν συνεδρίοις κατελάλουν Χριστοῦ λέγοντες· »Τί ποιοῦμεν, ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος πολλὰ ποιεῖ σημεῖα;
Δαβὶδ ἐν ὀφθαλμοῖς Κυρίου. Καὶ ἀπέστειλε Κύριος τὸν Νάθαν πρὸς Δαβίδ. : Ὡς εἶναι μεθ' ὅλον ἐνια;- στον χρόνον. Προ δε τούτου τῆς ψυχῆς ἔτι τεθολωμέ νης, ἢ καὶ οὐκ ἂν ἐνέσχετο τῶν ἐλέγχων, ἤ τι καὶ δεδράκει κατὰ τοῦ προφήτου δεινὸν, κατὰ τοὺς ἐν νόσῳ παρακόπτοντας, οἳ καὶ γονεῦσι καὶ φιλτάτοις καὶ αὐτοῖς ἰατροῖς ἐπανίστανται. Τί οὖν ἄρα τῆς τας - αὐτῆς ἁμαρτίας ἀνδρὶ τοσούτῳ τὸ αἴτιον; αὐτός ἐδίδαξεν ὁ Νάθαν διὰ τοῦ παραδείγματος· Δύο φησίν ἄνδρας γεγονέναι, τὸν μὲν πλούσιον, δηλαδὴ τὸν Δε Ειδ, τὸν δὲ πένητα, τὸν Οὐρίαν· εἶτα παροδίτην εἰσ- άγει ξένον ἐπιδημήσαντα τῷ πλουσίῳ, αινιττόμενος ξένον ἐπιδημῆσαι πνεῦμα τῇ ψυχῇ τοῦ Δαβίδ · χωρίς γὰρ δυνάμεως διαβολικῆς οὐκ ἂν εἰς τοσαύτην ἀφρο σύνην ήλασεν τοσοῦτος ἀνὴρ, ὁ καὶ ἐν ἀκμῇ τῆς κλι κίας γεγονώς ἐγκρατής. Τοιγαροῦν ἐν τῷ τὸν Σαούλ ὑποφεύγειν εἶχε μὲν ἐπὶ τῆς ἐρήμου τὴν ᾿Αχιναάνο εἶχε δὲ τὴν ᾿Αβιγαίαν τελευτήσαντος τοῦ αὐτῆς ἀν δρός · ἀλλ' οὐδαμοῦ φαίνεται παρὰ τὴν φυγὴν πλη σιάσας αὐταῖς· οὐδὲ γὰρ παῖδας ἔσχεν, εἰ μὴ μετά τελευτὴν τοῦ Σαούλ. Ικετηρίας γὰρ καὶ προσευχῶν ὁ τῆς φυγῆς ὑπῆρχε καιρός. Μετὰ δὲ τὴν βασιλείαν, φησὶν ἡ Γραφὴ, παῖδες αὐτῷ γεγόνασιν ἐν Χεβρών. Τὸ δὲ πνεῦμα τὸ καταστρέφον μεγάλας ψυχὰς εἰδὼς ὁ Σολομών ἔλεγεν· . Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος ἀναδῇ ἐπὶ σὲ, τόπον σου μὴ ἀφῇς. ] • Ἐλέησόν με, ὁ Θεὸς, κατὰ τὸ μέγα ἔλεός σοι. (Α Οὐδὲν δὲ οὕτως εἰς ἔλεον ἐπισπᾶται Δεσπότην, ὡς ὁμολογία πλημ μελήματος· διὸ καὶ ὁ Δαβὶδ ὅλον εἰς ἑαυτὸν ἱκετεύει χεθῆναι τὸν ἔλεον, πᾶσαν τῶν οἰκτιρμῶν τὴν πηγήν. ὡς γὰρ ἐπὶ τοῦ ἑλέου τὸ μέγα ᾔτησεν, οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν οἰκτιρμῶν τὸ πλῆθος ἐξῄτησεν, ὡς μεγάλου ὄντος τοῦ πλημμελήματος, καὶ μὴ δυναμένου ἄλλως εξαλειφθῆναι, εἰ μὴ ἀναλόγου τύχῃ φιλανθρωπίας. Μόνων γάρ ἐστιν τῶν τοῦ Θεοῦ οἰκτιρμῶν τῆς μιας φονίας ἀπολοῦσαι τὰς χεῖρας. Ελεεῖ δὲ τὴν φύσιν ὁ πλάσας αὐτήν· οἶδε γὰρ ὅτι πολὺ νοσοῦσα τὸ ἄδρα- νὲς, κατασείεται προχείρως εἰς τὰ βέβηλα τῆς σαρ κὸς πάθη. Καταληίζεται γὰρ εὐκόλως τὸν ἀνθρώπι νον νοῦν ὁ τῆς ἁμαρτίας ευρετής, συνεργὸν ἔχων τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀγριαίνοντα νόμον. πλημμέλημα Προσιτέον οὖν τῷ ἰατρῷ τῶν πνευμάτων, ἵνα τὸ εὐσθενὲς ἐργάσηται τῷ νῷ· πᾶσα γὰρ, ἰσχὺς παρ' αὐτοῦ. Τάχα δὲ προγνοὺς ὁ Δαβίδ, ὅτι κατά καιρούς επιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ἐξαλείφων πᾶσαν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἔλεος μέγα τὴν οὕτω λαμπράν εἰκότως χάριν καλεῖ. Γέγραπται γὰρ ὅτι . Πᾶσα ἁμαρτία ἐμφράξει τὸ στόμα αὐτῆς. » Κατὰ γὰρ τὸν Απόστολον· « Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων ; ο Ανόμημα δὲ τὸ πλημμέλημα, ὅτι διπλήν ἔχει του νόμου παράβασιν. *** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. FUSS verbum quod fecerat David in oculis Domini. Et A misit Dominus Nathan ad David ”; › ita ut hoc factum sit post spatium integri anni. Antea autem animo ejus adhuc perturbato, vel non passus esset se reprehendi, vel grave aliquid in prophetam sta- tuisset, ut qui morbo a mente desciscunt, qui ad- versus parentes et amicissimos quosque, imo in medicos ipsos feruntur. Quæ porro tanto viro tanti peccati causa? ipse Nathan exemplo allato hanc do- cuit " Duo dicit viros exstitisse, unum quidem divitem, scilicet Davidem, alterum vero paupe- rem, scilicet Uriam : deinde viatorem peregrinum introducit peregre ad divitem divertisse, insinuans peregrinum quemdam spiritum ad animam Davidis accessisse : nam absque diabolica potestate haudqua- quam vir tantus ad tantam insaniam devenisset, ut qui in ætatis flore continentiam servaverat. Habuit enim cum fugeret a Saul in deserto Achinoam *** ; habuit Abigail post mortem viri ejus ; sed nun- quam illis appropinquasse videtur toto exsilii sui tempore : nam nec liberos habuit, nisi post mor. tem Saul. Siquidem supplicandi et orandi tempus erat exsilii. Sed ubi regno potitus fuit, Scriptura tradit illi natos fuisse filios in Hebron. Cum autem spiritum hunc, qui magnas animas subvertit, Salo- mon novisset, dixit: «Si spiritus potestatem ha- bentis ascenderint in te, locum tuum ne dimise- ris”. › Ex Corderio.] Vers. 3. Miserer emei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam. - B G Nihil adeo ad misericordiam Domiuum flectit, quam peccati confessio: quare et David totam ro- gat in se misericordiam atque universum miseratio- num fontem effundi.Nam sicuti misericordiæ magni- tudinem petit,ita miserationum multitudinem implo- rat, propterea quod grande peccatum esset, nec nisi congruente clementia deleri posset. Certe manus homicidio pollutas eluere, Dei tantummodo mise- f. b, B f. b, L f. 134.) rationum officium est. Miseretur autem naturæ is qui eam finxit : scit enim ipsam multa imbecilli- tate ægram facile pertrahi ad immundas carnis pas- siones. Nam facile prædatur humanam mentem peccati inventor, auxiliatricem habens sævientem in carneis membris legem. Adeundus est igitur spirituum medicus, ut bonam valetudinem menti D conciliet; omne quippe robur ab eo est (1). For- tasse vero, quia prævidebat David fore ut tempo- rum decursu hominibus Christus appareret, omnia rundi peccata deleturus, merito misericordiam magnam appellat tam insignem gratiam (2). Scri- plum est enim : • Omne peccatum oppilabit os suum ". » Namque, ut ait Apostolus : «Deus qui ju- stificat quis est qui condemnet ”?› Jam Græci dicunt hujusmodi peccatum, quod duplici legis transgressione conficitur. "Il Reg. xr, et 12. ** II Reg. xii, seqq. Psal. cVI, 42. * Rom. vnt, 33. Reg. xiv, 50. ”1 Reg. xxv, 39. * Eccle. x, 4. Pulchra et pia Cyrilli interpretatio misericordiæ magnæ. (1) En denuo divinæ gratiæ necessitatem.
Ἐὰν ἀφῶμεν αὐτὸν οὕτως, ἐλεύσονται οἱ Ῥωμαῖοι καὶ ἀροῦσιν ἡμῖν καὶ τὸ ἔθνος καὶ τὴν χώραν.« Τότε καὶ τὸ κατ’ αὐτοῦ σκάνδαλον ἐτεκτήναντο, καὶ τὴν τοῦ θανάτου πάγην ἐσκεύασαν· προσήγαγον γὰρ Πιλάτῳ καὶ σταυροῦσθαι παρεκάλουν. Εἰ δὲ ἀδελφὸν τῶν Ἰουδαίων καὶ υἱὸν τῆς μητρὸς αὐτῶν ὀνομάζει Χριστὸν, οὐκ ἔξω φέρεται τοῦ καθήκοντος τὸ χρῆμα λόγου. Γέγονεν γὰρ κατὰ σάρκα ἐξ Ἰουδαίων, καὶ υἱὸς ἂν λέγοιτο διὰ τοῦτο τῆς Συναγωγῆς. »Καὶ ἐκεῖ ὁδὸς ᾗ δείξω αὐτῷ τὸ σωτήριον Θεοῦ.« (α φ. 286 β, ι φ. 283 β.) Ἐπιτήρησον γὰρ ὅτι, καίτοι πάλαι δοθέντος τοῦ νόμου, ὡς οὔπω δειχθείσης τῆς ὁδοῦ δι’ ἧς ἄν τις ἐλάσαι πρὸς σωτηρίαν, ἐπιδείξειν αὐτὴν ἐπαγγέλλεται. Ἀσυγκρίτως δὴ οὖν ἐν ἀμείνοσι τῶν διὰ Μωσέως τὰ διὰ Χριστοῦ, εἴπερ ἐν αὐτοῖς ἡ τῆς σωτηρίας ὁδὸς, αὐτὸς ἂν νοοῖτο ὁ Χριστὸς, καὶ τὰ δι’ αὐτοῦ θεσπίσματα. Ἔφη γοῦν Ἡσαί̈ας μὲν ὁ θεσπέσιος· [»Ἔσται ἐκεῖ ὁδὸς καθαρὰ, καὶ ὁδὸς ἁγία κληθήσεται.« Καὶ πάλιν Ἱερεμίας·
Δαβὶδ ἐν ὀφθαλμοῖς Κυρίου. Καὶ ἀπέστειλε Κύριος τὸν Νάθαν πρὸς Δαβίδ. : Ὡς εἶναι μεθ' ὅλον ἐνια;- στον χρόνον. Προ δε τούτου τῆς ψυχῆς ἔτι τεθολωμέ νης, ἢ καὶ οὐκ ἂν ἐνέσχετο τῶν ἐλέγχων, ἤ τι καὶ δεδράκει κατὰ τοῦ προφήτου δεινὸν, κατὰ τοὺς ἐν νόσῳ παρακόπτοντας, οἳ καὶ γονεῦσι καὶ φιλτάτοις καὶ αὐτοῖς ἰατροῖς ἐπανίστανται. Τί οὖν ἄρα τῆς τας - αὐτῆς ἁμαρτίας ἀνδρὶ τοσούτῳ τὸ αἴτιον; αὐτός ἐδίδαξεν ὁ Νάθαν διὰ τοῦ παραδείγματος· Δύο φησίν ἄνδρας γεγονέναι, τὸν μὲν πλούσιον, δηλαδὴ τὸν Δε Ειδ, τὸν δὲ πένητα, τὸν Οὐρίαν· εἶτα παροδίτην εἰσ- άγει ξένον ἐπιδημήσαντα τῷ πλουσίῳ, αινιττόμενος ξένον ἐπιδημῆσαι πνεῦμα τῇ ψυχῇ τοῦ Δαβίδ · χωρίς γὰρ δυνάμεως διαβολικῆς οὐκ ἂν εἰς τοσαύτην ἀφρο σύνην ήλασεν τοσοῦτος ἀνὴρ, ὁ καὶ ἐν ἀκμῇ τῆς κλι κίας γεγονώς ἐγκρατής. Τοιγαροῦν ἐν τῷ τὸν Σαούλ ὑποφεύγειν εἶχε μὲν ἐπὶ τῆς ἐρήμου τὴν ᾿Αχιναάνο εἶχε δὲ τὴν ᾿Αβιγαίαν τελευτήσαντος τοῦ αὐτῆς ἀν δρός · ἀλλ' οὐδαμοῦ φαίνεται παρὰ τὴν φυγὴν πλη σιάσας αὐταῖς· οὐδὲ γὰρ παῖδας ἔσχεν, εἰ μὴ μετά τελευτὴν τοῦ Σαούλ. Ικετηρίας γὰρ καὶ προσευχῶν ὁ τῆς φυγῆς ὑπῆρχε καιρός. Μετὰ δὲ τὴν βασιλείαν, φησὶν ἡ Γραφὴ, παῖδες αὐτῷ γεγόνασιν ἐν Χεβρών. Τὸ δὲ πνεῦμα τὸ καταστρέφον μεγάλας ψυχὰς εἰδὼς ὁ Σολομών ἔλεγεν· . Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος ἀναδῇ ἐπὶ σὲ, τόπον σου μὴ ἀφῇς. ] • Ἐλέησόν με, ὁ Θεὸς, κατὰ τὸ μέγα ἔλεός σοι. (Α Οὐδὲν δὲ οὕτως εἰς ἔλεον ἐπισπᾶται Δεσπότην, ὡς ὁμολογία πλημ μελήματος· διὸ καὶ ὁ Δαβὶδ ὅλον εἰς ἑαυτὸν ἱκετεύει χεθῆναι τὸν ἔλεον, πᾶσαν τῶν οἰκτιρμῶν τὴν πηγήν. ὡς γὰρ ἐπὶ τοῦ ἑλέου τὸ μέγα ᾔτησεν, οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν οἰκτιρμῶν τὸ πλῆθος ἐξῄτησεν, ὡς μεγάλου ὄντος τοῦ πλημμελήματος, καὶ μὴ δυναμένου ἄλλως εξαλειφθῆναι, εἰ μὴ ἀναλόγου τύχῃ φιλανθρωπίας. Μόνων γάρ ἐστιν τῶν τοῦ Θεοῦ οἰκτιρμῶν τῆς μιας φονίας ἀπολοῦσαι τὰς χεῖρας. Ελεεῖ δὲ τὴν φύσιν ὁ πλάσας αὐτήν· οἶδε γὰρ ὅτι πολὺ νοσοῦσα τὸ ἄδρα- νὲς, κατασείεται προχείρως εἰς τὰ βέβηλα τῆς σαρ κὸς πάθη. Καταληίζεται γὰρ εὐκόλως τὸν ἀνθρώπι νον νοῦν ὁ τῆς ἁμαρτίας ευρετής, συνεργὸν ἔχων τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀγριαίνοντα νόμον. πλημμέλημα Προσιτέον οὖν τῷ ἰατρῷ τῶν πνευμάτων, ἵνα τὸ εὐσθενὲς ἐργάσηται τῷ νῷ· πᾶσα γὰρ, ἰσχὺς παρ' αὐτοῦ. Τάχα δὲ προγνοὺς ὁ Δαβίδ, ὅτι κατά καιρούς επιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ἐξαλείφων πᾶσαν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἔλεος μέγα τὴν οὕτω λαμπράν εἰκότως χάριν καλεῖ. Γέγραπται γὰρ ὅτι . Πᾶσα ἁμαρτία ἐμφράξει τὸ στόμα αὐτῆς. » Κατὰ γὰρ τὸν Απόστολον· « Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων ; ο Ανόμημα δὲ τὸ πλημμέλημα, ὅτι διπλήν ἔχει του νόμου παράβασιν. *** S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. FUSS verbum quod fecerat David in oculis Domini. Et A misit Dominus Nathan ad David ”; › ita ut hoc factum sit post spatium integri anni. Antea autem animo ejus adhuc perturbato, vel non passus esset se reprehendi, vel grave aliquid in prophetam sta- tuisset, ut qui morbo a mente desciscunt, qui ad- versus parentes et amicissimos quosque, imo in medicos ipsos feruntur. Quæ porro tanto viro tanti peccati causa? ipse Nathan exemplo allato hanc do- cuit " Duo dicit viros exstitisse, unum quidem divitem, scilicet Davidem, alterum vero paupe- rem, scilicet Uriam : deinde viatorem peregrinum introducit peregre ad divitem divertisse, insinuans peregrinum quemdam spiritum ad animam Davidis accessisse : nam absque diabolica potestate haudqua- quam vir tantus ad tantam insaniam devenisset, ut qui in ætatis flore continentiam servaverat. Habuit enim cum fugeret a Saul in deserto Achinoam *** ; habuit Abigail post mortem viri ejus ; sed nun- quam illis appropinquasse videtur toto exsilii sui tempore : nam nec liberos habuit, nisi post mor. tem Saul. Siquidem supplicandi et orandi tempus erat exsilii. Sed ubi regno potitus fuit, Scriptura tradit illi natos fuisse filios in Hebron. Cum autem spiritum hunc, qui magnas animas subvertit, Salo- mon novisset, dixit: «Si spiritus potestatem ha- bentis ascenderint in te, locum tuum ne dimise- ris”. › Ex Corderio.] Vers. 3. Miserer emei, Deus, secundum magnam misericordiam tuam. - B G Nihil adeo ad misericordiam Domiuum flectit, quam peccati confessio: quare et David totam ro- gat in se misericordiam atque universum miseratio- num fontem effundi.Nam sicuti misericordiæ magni- tudinem petit,ita miserationum multitudinem implo- rat, propterea quod grande peccatum esset, nec nisi congruente clementia deleri posset. Certe manus homicidio pollutas eluere, Dei tantummodo mise- f. b, B f. b, L f. 134.) rationum officium est. Miseretur autem naturæ is qui eam finxit : scit enim ipsam multa imbecilli- tate ægram facile pertrahi ad immundas carnis pas- siones. Nam facile prædatur humanam mentem peccati inventor, auxiliatricem habens sævientem in carneis membris legem. Adeundus est igitur spirituum medicus, ut bonam valetudinem menti D conciliet; omne quippe robur ab eo est (1). For- tasse vero, quia prævidebat David fore ut tempo- rum decursu hominibus Christus appareret, omnia rundi peccata deleturus, merito misericordiam magnam appellat tam insignem gratiam (2). Scri- plum est enim : • Omne peccatum oppilabit os suum ". » Namque, ut ait Apostolus : «Deus qui ju- stificat quis est qui condemnet ”?› Jam Græci dicunt hujusmodi peccatum, quod duplici legis transgressione conficitur. "Il Reg. xr, et 12. ** II Reg. xii, seqq. Psal. cVI, 42. * Rom. vnt, 33. Reg. xiv, 50. ”1 Reg. xxv, 39. * Eccle. x, 4. Pulchra et pia Cyrilli interpretatio misericordiæ magnæ. (1) En denuo divinæ gratiæ necessitatem.
PG 69:1090»Στῆτε ἐν ταῖς ὁδοῖς, καὶ ἐρωτήσατε τρίβους Κυρίου αἰωνίους, καὶ ἴδετε ποία ἐστὶν ἡ ὁδὸς ἡ ἀγαθὴ, καὶ βαδίζετε ἐν αὐτῇ, καὶ εὐρήσετε ἁγνισμὸν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν.« Ἑαυτόν γε μὴν ὁ Σωτὴρ τὴν ὁδὸν ὄντα τὴν σωτήριον ἀπέφηνε, λέγων· »Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός.« Ὡς γὰρ ὁ αὐτοῦ φησι μαθητὴς, »Οὐκ ἔστι ἕτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς·« οὕτω καὶ ὁ θεῖος Δαβὶδ αὐτὸν εἶναί φησι τὸ ἀληθὲς καὶ μέγα καθάρσιον.] ΨΑΛΜΟΣ Ν. [Ἐπακούσας ὁ Δαβὶδ προφητικοῦ Πνεύματος θεςπίσαντος διὰ τοῦ προλεχθέντος ψαλμοῦ περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς ἔλεγε τῷ ἁμαρτωλῷ· »Εἰ ἐθεώρεις κλέπτην συνέτρεχες αὐτῷ, καὶ μετὰ μοιχῶν τὴν μερίδα σου ἐτίθεις·« πληγεὶς ἐπὶ τῇ μνήμῃ τῆς κλεψιγάμου μοιχείας, φθάνει τοῦ Θεοῦ τὴν κρίσιν, ὥσπερ στήλην κατηγορίας καθ’ ἑαυτοῦ τὸν προκείμενον συνάψας ψαλμόν. Ἐφοβήθη γὰρ ἀκούσας· »Ὡς Θεὸς ἐμφανῶς ἥξει, καὶ τὸ πῦρ ἐνώπιον αὐτοῦ καυθήσεται, καὶ κύκλῳ αὐτοῦ καταιγὶς σφόδρα.« Διὸ πρὸς τὸν ἔλεον κατέφυγε τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν ἀκούσας· »Τὸ στόμα σου ἐπλεόνασε κακίαν, καὶ ἡ γλῶσσά σου περιέπλεκε δολιότητα·
πιπλεῖον πλῦνόν με ἀπὸ τῆς ἀνομίας μου, κ. τ. λ. τό, « Επιπλεῖον πλῦνόν με, ο πάλιν ὅρα, κατὰ τὸ ις, εἰς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. Εἶχεν μὲν γὰρ καὶ νόμος τὴν δι᾽ ὕδατος κάθαρσιν, ἧς καὶ ὁ πάνσοφος κύλος διαμνημονεύει λέγων· «Εἰ γὰρ τὸ αἷμα εύρων καὶ τράγων, καὶ σποδός δαμάλεως ῥαντί- σα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς ιρκὸς καθαρότητα. » Πλὴν ὁ τύπος ἦν ἀδρανής εἰς τόνιψιν ἁμαρτίας, ἐπράττετο δὲ μόνον πρὸς τὴν ιθαρότητα της σαρκός· ἡ δέ γε διὰ Χριστοῦ καὶ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος χάρις καὶ δύναμις, ὑπερ- πίνουσα (1) τὴν ἐν νόμῳ κάθαρσιν, ἐπιπλεῖον ἐκπλύνει· σμὸν καὶ αὐτῆς τῆς ψυχῆς (2). Σοὶ μόνῳ ἥμαρτον, κ. τ. λ. λέγων βασιλεῖ· Παρανομεῖς, ἔφη που ή θεία Γρα- ή. Επειδή τοίνυν οὐδεὶς ἦν ὁ ἐλέγχειν με δυνάμε- ως ἡμαρτηκότα, επηνώρθωσας δὲ σὺ μόνος, « Σολ καὶ μόνῳ ἥμαρτον. » Καλῶς δὲ προστέθεικε· « Καὶ τὸ πονηρὸν ἐνώπιόν σου ἐποίησα· κ τοῦτο γὰρ καὶ ἐν τῇ ἱστορία τέθειται· ὤφθη γάρ, φησί, τὸ γεγονὸς πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. Οπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου, καὶ νικήσῃς ἐν τῷ κρίνεσθαί σε. (Ι Γ. Εγώ] μέν, φησί, πρόξενος ἐγενόμην κακῶν, τὸ δὲ σὸν δίκαιον ἀναλάμπει καὶ οὕτως. Κρί- σεως γὰρ γενομένης, καὶ τῶν παρὰ σοῦ εἰς ἐμὲ γενο- μένων φερομένων εἰς μέσον, καὶ τῶν παρ' ἐμοῦ τε τολμημένων παρεξεταζομένων ἐκείνοις, σὺ μὲν ἀπο- φανθήσῃ δίκαιος καὶ φιλάνθρωπος, ἐγὼ δὲ παράνο- μος ὀφθήσομαι καὶ ἀχάριστος. Τὸ τοίνυν όπως οὐκ ἔστιν αἰτίας ἐνταῦθα δηλωτικόν· οὐ γὰρ διὰ τοῦτο ἥμαρτεν ὁ Δαβίδ ἵνα ὁ Θεὸς δικαιωθῇ, ἀλλὰ τούναν- τίον καὶ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τούτου, τοῦ Θεοῦ τὸ δίο καιον ἀναδείκνυται. Πάντων γὰρ ἀνθρώπων πεποίης ται πρόνοιαν. Ἰδοὺ γὰρ ἐν ἀνομίαις συνελήφθην. (Α Γ. Τούτο δὲ λέγει οὐχ ὅτι φυσικὴ ἡ τῆς ἁμαρτίας ἐνέργεια (ἀτιμώρητος γὰρ ἂν ἦν), ἀλλ' ὅτι τὸ εὐόλισθον τῇ φύσει συγκεκλήρωται· νικᾷ δὲ ὅμως γνώμῃ καὶ πόνοις, ἀλλ' οὐκ ἀνάγκῃ κρατεῖται διὰ τὸ αὐτεξούσιον. μᾶλλον δὲ καὶ τὸν εἰς ἅπαν ἐργάζεται καθα (Α. Γ. 289.) Λέγοιεν δ' ἂν καὶ οἱ ἐν Βαβυλώνι κατά τινας πρὸς Θεόν· Εἰ δίκας με ἀπαιτῆσαι βούλει ὧν ἐπλημμέλησα εἰς σέ, ὥρα σοι καὶ τοὺς προγόνους εἰσπράττεσθαι· οὐδὲ γὰρ ἐκεῖνοι εὐγνώμονες ὤφθη σαν. Τρόπον οὖν τινα, τὴν τῶν πατέρων ἀγνωμοσύ την ἐκληρονόμησα, καὶ ἐξ ἐκείνων τὸ ἁμαρτάνειν Επισύρομαι. κατά τινας, Vers. 4. Amplius lava me ab iniquitate mea, etc. IN PSALMUM L. · A (A f. b, B f. b, I f. 288, K f. b.) Aéyruv Quia dicit Amplius lava me rursus hic anim- adverte, ut par est, Christi mysterium. Mabuit lex purgationem per aquam, cujus etiam sapientis- simus meminit Paulus dicens : • Si enim san- guis taurorum et hircorum, et cinis vitula aspersus inquinatos sanctificat ad carnis emundationem ". Attamen invalidus erat typus ad peccati ablutio- nem, et carnis tantummodo purgationi confere- bat; verum Christi baptismique gratia et vis, lega- lem purificationem superans, magis eluit; imo vero ipsam animam absolutissime purgat. (A f. 288, B f. 198, f. b, K f. 99.) 'Aσeshs b.) [ b.) B Vers. 6. Tibi soli peccari, etc. Impius est qui regi dicit : Peccas, ait alicubi di- vina Scriptura ". Quoniam itaque nemo erat qui peccantem reprehendere posset, tuque solus cor- rector idoneus eras, ideo • Tibi soli peccavi. » Bene autem addidit: Et malum coram te feci ; ; nam- que id in historia quoque refertur " , nempe illud facinus visum esse improbum coram Domino. Ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris. Equidem, inquit, malorum auctor fui, tua vero æquitas vel hinc elucet. Nam si judicium instituam tur,et tua erga me benefacta in medium proferantur, C meaque ex adverso opera illis componantur, tu qui- dem justus clemensque videberis, ego autem pecca- tor et ingratus. Ergo particula ut nequaquam hoc loco causam denotat : non ideo peccavit enim David ut Deus justificaretur; sed contra potius ex peccato ejus Dei justitia demonstratur. Omnium enim ho- minum providam gerit curam Deus. D Vers. 7. Ecce enim, in iniquitatibus conceptus sum. Hoc ait, non quia naturalis sit operatio pecca- tum; tunc enim de eo sumi pœna uon posset; sed quia fragilitas insita naturæ est: eadem tamen proposito suo ac labore fit victrix, neque necessi- tate tenetur ob liberum arbitrium.-Fortasse etiam Babylone captivi, ut quidam existimant (3), Deo dicunt: Si peccatorum meorum pœnas a me expe- tis, jam expedit ut de progenitoribus quoque eas- dem sumas: nam ne illi quidem grati erga tua be- nefacta fuerunt. Ego itaque a patribus quodammodo hæreditatis loco ut ingratus essem accepi, ex iisque peccatum contraho. • Hebr. IX, sed imperfectum. revera putavit auctor Græcæ Psalmorum paraphra- seos, quam Corderius edidit. Sed frustra est; Pa- tres enim plerique omnes originale peccatum hie denotari censent. Noster quoque Cyrillus tum su- periore versiculo, tum latius sequente tractu, na- turalem, id est originalem peccati fomitem in his Psalmistæ verbis agnoscit. Nonne vero et universum psalmum penitenti Davidi tribuit Cyrillus ? Quil- quid autem de Babylonicis captivis addit, ea non ore proprio, sed diserte id est, ut non nulli putant, dicit. 13. οι Job. Σχχιν, 18. » II Reg. x1, 27. (1) Alii codices habent ὑπεραίρουσα. (2) Exstabat hoc fragmentum apud Corderium, (3) Dici haec psalmi verba a captivis Babylone,
καθήμενος κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ σου κατελάλεις, καὶ κατὰ τοῦ υἱοῦ τῆς μητρός σου ἐτίθεις σκάνδαλον·« εἰς ἔννοιαν ἦλθε τῆς κατ’ Οὐρίου σκευωρίας, ἣν περὶ τοῦ δεῖν ἀναιρεθῆναι κατὰ πόλεμον ἔγραψε. Καί φησιν· »Ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ γινώσκω.« Καὶ πάλιν· »Ῥῦσαί με ἐξ αἱμάτων, ὁ Θεός.« Καὶ πάλιν ἀκούσας, »Ἐλέγξω σε καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου,« φησίν· »Ἀπό[ς]τρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου.« Ἦν δὲ πάλιν πυθόμενος· »Οὐ προσδέξομαι ἐκ τοῦ οἴκου σου μόσχους, οὐδὲ ἐκ τῶν ποιμνίων σου χιμάρους·« πρὸς ὃ ἐπήγαγεν· »Ὅτι εἰ ἐθέλησας θυσίαν, ἔδωκα ἄν.« Τὰ δὲ κατὰ τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν ἔλεγχον τοῦ Νάθαν, ἐν τῇ δευτέρᾳ γέγραπται τῶν Βασιλειῶν. Πρὶν δὲ τὸν Νάθαν ἐλθεῖν πρὸς αὐτὸν οὐκ ἐξωμολογεῖτο, περὶ τῆς ἁμαρτίας, κεκρατημένος ὥσπερ ὑπὸ κάρου καὶ μέθης. Ἀλλὰ οὐδὲ μετὰ τὴν ἁμαρτίαν εὐθὺς ὁ προφήτης ἀφίκετο. Τὸ γὰρ, »Οὔπω ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Ἀμοῤῥαίων,« καὶ ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ ἦν εἰπεῖν. Οὐ γὰρ ἐχρῆν αὐτοῦ περικοπῆναι τὸ αὐτεξούσιον, καὶ χείρονα γενέσθαι κρυπτομένης ἐν βάθει τῆς μοχθηρίας.
πιπλεῖον πλῦνόν με ἀπὸ τῆς ἀνομίας μου, κ. τ. λ. τό, « Επιπλεῖον πλῦνόν με, ο πάλιν ὅρα, κατὰ τὸ ις, εἰς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. Εἶχεν μὲν γὰρ καὶ νόμος τὴν δι᾽ ὕδατος κάθαρσιν, ἧς καὶ ὁ πάνσοφος κύλος διαμνημονεύει λέγων· «Εἰ γὰρ τὸ αἷμα εύρων καὶ τράγων, καὶ σποδός δαμάλεως ῥαντί- σα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς ιρκὸς καθαρότητα. » Πλὴν ὁ τύπος ἦν ἀδρανής εἰς τόνιψιν ἁμαρτίας, ἐπράττετο δὲ μόνον πρὸς τὴν ιθαρότητα της σαρκός· ἡ δέ γε διὰ Χριστοῦ καὶ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος χάρις καὶ δύναμις, ὑπερ- πίνουσα (1) τὴν ἐν νόμῳ κάθαρσιν, ἐπιπλεῖον ἐκπλύνει· σμὸν καὶ αὐτῆς τῆς ψυχῆς (2). Σοὶ μόνῳ ἥμαρτον, κ. τ. λ. λέγων βασιλεῖ· Παρανομεῖς, ἔφη που ή θεία Γρα- ή. Επειδή τοίνυν οὐδεὶς ἦν ὁ ἐλέγχειν με δυνάμε- ως ἡμαρτηκότα, επηνώρθωσας δὲ σὺ μόνος, « Σολ καὶ μόνῳ ἥμαρτον. » Καλῶς δὲ προστέθεικε· « Καὶ τὸ πονηρὸν ἐνώπιόν σου ἐποίησα· κ τοῦτο γὰρ καὶ ἐν τῇ ἱστορία τέθειται· ὤφθη γάρ, φησί, τὸ γεγονὸς πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. Οπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου, καὶ νικήσῃς ἐν τῷ κρίνεσθαί σε. (Ι Γ. Εγώ] μέν, φησί, πρόξενος ἐγενόμην κακῶν, τὸ δὲ σὸν δίκαιον ἀναλάμπει καὶ οὕτως. Κρί- σεως γὰρ γενομένης, καὶ τῶν παρὰ σοῦ εἰς ἐμὲ γενο- μένων φερομένων εἰς μέσον, καὶ τῶν παρ' ἐμοῦ τε τολμημένων παρεξεταζομένων ἐκείνοις, σὺ μὲν ἀπο- φανθήσῃ δίκαιος καὶ φιλάνθρωπος, ἐγὼ δὲ παράνο- μος ὀφθήσομαι καὶ ἀχάριστος. Τὸ τοίνυν όπως οὐκ ἔστιν αἰτίας ἐνταῦθα δηλωτικόν· οὐ γὰρ διὰ τοῦτο ἥμαρτεν ὁ Δαβίδ ἵνα ὁ Θεὸς δικαιωθῇ, ἀλλὰ τούναν- τίον καὶ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τούτου, τοῦ Θεοῦ τὸ δίο καιον ἀναδείκνυται. Πάντων γὰρ ἀνθρώπων πεποίης ται πρόνοιαν. Ἰδοὺ γὰρ ἐν ἀνομίαις συνελήφθην. (Α Γ. Τούτο δὲ λέγει οὐχ ὅτι φυσικὴ ἡ τῆς ἁμαρτίας ἐνέργεια (ἀτιμώρητος γὰρ ἂν ἦν), ἀλλ' ὅτι τὸ εὐόλισθον τῇ φύσει συγκεκλήρωται· νικᾷ δὲ ὅμως γνώμῃ καὶ πόνοις, ἀλλ' οὐκ ἀνάγκῃ κρατεῖται διὰ τὸ αὐτεξούσιον. μᾶλλον δὲ καὶ τὸν εἰς ἅπαν ἐργάζεται καθα (Α. Γ. 289.) Λέγοιεν δ' ἂν καὶ οἱ ἐν Βαβυλώνι κατά τινας πρὸς Θεόν· Εἰ δίκας με ἀπαιτῆσαι βούλει ὧν ἐπλημμέλησα εἰς σέ, ὥρα σοι καὶ τοὺς προγόνους εἰσπράττεσθαι· οὐδὲ γὰρ ἐκεῖνοι εὐγνώμονες ὤφθη σαν. Τρόπον οὖν τινα, τὴν τῶν πατέρων ἀγνωμοσύ την ἐκληρονόμησα, καὶ ἐξ ἐκείνων τὸ ἁμαρτάνειν Επισύρομαι. κατά τινας, Vers. 4. Amplius lava me ab iniquitate mea, etc. IN PSALMUM L. · A (A f. b, B f. b, I f. 288, K f. b.) Aéyruv Quia dicit Amplius lava me rursus hic anim- adverte, ut par est, Christi mysterium. Mabuit lex purgationem per aquam, cujus etiam sapientis- simus meminit Paulus dicens : • Si enim san- guis taurorum et hircorum, et cinis vitula aspersus inquinatos sanctificat ad carnis emundationem ". Attamen invalidus erat typus ad peccati ablutio- nem, et carnis tantummodo purgationi confere- bat; verum Christi baptismique gratia et vis, lega- lem purificationem superans, magis eluit; imo vero ipsam animam absolutissime purgat. (A f. 288, B f. 198, f. b, K f. 99.) 'Aσeshs b.) [ b.) B Vers. 6. Tibi soli peccari, etc. Impius est qui regi dicit : Peccas, ait alicubi di- vina Scriptura ". Quoniam itaque nemo erat qui peccantem reprehendere posset, tuque solus cor- rector idoneus eras, ideo • Tibi soli peccavi. » Bene autem addidit: Et malum coram te feci ; ; nam- que id in historia quoque refertur " , nempe illud facinus visum esse improbum coram Domino. Ut justificeris in sermonibus tuis, et vincas cum judicaris. Equidem, inquit, malorum auctor fui, tua vero æquitas vel hinc elucet. Nam si judicium instituam tur,et tua erga me benefacta in medium proferantur, C meaque ex adverso opera illis componantur, tu qui- dem justus clemensque videberis, ego autem pecca- tor et ingratus. Ergo particula ut nequaquam hoc loco causam denotat : non ideo peccavit enim David ut Deus justificaretur; sed contra potius ex peccato ejus Dei justitia demonstratur. Omnium enim ho- minum providam gerit curam Deus. D Vers. 7. Ecce enim, in iniquitatibus conceptus sum. Hoc ait, non quia naturalis sit operatio pecca- tum; tunc enim de eo sumi pœna uon posset; sed quia fragilitas insita naturæ est: eadem tamen proposito suo ac labore fit victrix, neque necessi- tate tenetur ob liberum arbitrium.-Fortasse etiam Babylone captivi, ut quidam existimant (3), Deo dicunt: Si peccatorum meorum pœnas a me expe- tis, jam expedit ut de progenitoribus quoque eas- dem sumas: nam ne illi quidem grati erga tua be- nefacta fuerunt. Ego itaque a patribus quodammodo hæreditatis loco ut ingratus essem accepi, ex iisque peccatum contraho. • Hebr. IX, sed imperfectum. revera putavit auctor Græcæ Psalmorum paraphra- seos, quam Corderius edidit. Sed frustra est; Pa- tres enim plerique omnes originale peccatum hie denotari censent. Noster quoque Cyrillus tum su- periore versiculo, tum latius sequente tractu, na- turalem, id est originalem peccati fomitem in his Psalmistæ verbis agnoscit. Nonne vero et universum psalmum penitenti Davidi tribuit Cyrillus ? Quil- quid autem de Babylonicis captivis addit, ea non ore proprio, sed diserte id est, ut non nulli putant, dicit. 13. οι Job. Σχχιν, 18. » II Reg. x1, 27. (1) Alii codices habent ὑπεραίρουσα. (2) Exstabat hoc fragmentum apud Corderium, (3) Dici haec psalmi verba a captivis Babylone,
PG 69:1091Ὅτε δὲ πᾶσαν εἰς τὸ ἐμφανὲς ἤγαγε τὴν κακίαν, καὶ ἡ νόσος χρόνου μεταξὺ γεγονότος παρήκμασε, κατάστασίν τε ἀνελάμβανεν, ἐν εὐσταθείᾳ τότε κατὰ καιρὸν ὁ προφήτης ἰατρικῶς ἐπάγει τὸ διὰ τῶν ἐλέγχων βοήθημα, οὐκ ὠμοῦ τοῦ πάθους ὄντος, οὐδὲ μὴν ἔτι φλεγμαίνοντος. Εἰκότως οὖν ἡ Γραφὴ καὶ τὸν χρόνον ἐπισημαίνεται λέγουσα· »Καὶ συνήγαγε αὐτὴν μετὰ τὸν θάνατον τοῦ αὐτῆς ἀνδρὸς εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ὁ Δαβὶδ, καὶ ἐγενήθη αὐτῷ εἰς γυναῖκα, καὶ ἔτεκεν αὐτῷ υἱὸν, καὶ ἐφάνη πονηρὸν τὸ ῥῆμα ὃ ἐποίησε Δαβὶδ ἐν ὀφθαλμοῖς Κυρίου. Καὶ ἀπέστειλε Κύριος τὸν Νάθαν πρὸς Δαβίδ.« Ὡς εἶναι μεθ’ ὅλον ἐνιαύσιον χρόνον. Πρὸ δὲ τούτου τῆς ψυχῆς ἔτι τεθολωμένης, ἢ καὶ οὐκ ἂν ἐνέσχετο τῶν ἐλέγχων, ἤ τι καὶ δεδράκει κατὰ τοῦ προφήτου δεινὸν, κατὰ τοὺς ἐν νόσῳ παρακόπτοντας, οἳ καὶ γονεῦσι καὶ φιλτάτοις καὶ αὐτοῖς ἰατροῖς ἐπανίστανται. Τί οὖν ἄρα τῆς τοςαύτης ἁμαρτίας ἀνδρὶ τοσούτῳ τὸ αἴτιον; αὐτὸς ἐδίδαξεν ὁ Νάθαν διὰ τοῦ παραδείγματος· Δύο φησὶν ἄνδρας γεγονέναι, τὸν μὲν πλούσιον, δηλαδὴ τὸν Δαβὶδ, τὸν δὲ πένητα, τὸν Οὐρίαν·
1001 13 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (Bf. 198b,f. 298.) "Els; vai; kyis; inprinzes Θεὸν καὶ τελεῖν εἰς Ελεσν διὰ κλείσουν τον ένα Ese pernia, zato mu? &á ya mũ xattyyyeň kana 57; or via pie k your axcūsz: pour «Mvýsšņu šu pā; t άνθρωπος ώσει χόρτος εἰ ημέρα ενώ με λιν ο Μνήσθητε τίς με ή πόσις, ο κα pov če mošte trħal; é tár zabisuna; ká, in: zpèn đón 1 H 6ly lomp yüz pe {xix p252; di ɲɛ (7a vapų; kippa za zć z ; & al rúpocs pe breipa;; Judy it za ku Eboɔ map' tpoi. » Toodson & pazzipinn stiyanı ömörjeōokać papan, Alap v žņā vīę yɛvėson; từy apply si ky pai ozputaç yɛvėsbas prisi. Tipus pès vżę sam prévus; ô rápo; xxi zipa berkeit; dykur B. Hity of Ę; TA - Mos est sanctorum placandi Deum atque ad mise– A ricordiam provocandi, tum plurimis aliquando di- ctionibus, tuin etiam coacte accusando hærentem hominis naturæ infirmitatem. Quare et clamantes audimus: ‹ Memento, Domine, quia pulvis sumus. Bomo sicut fenum dies ejas *. » Item : ‹ Memento quæ mea substantia *. » Id autem clarius exponens patientissimus Job, ad Deum cxclamabat: (Nonde sicut lac mulsisti me, atque ut caseum coagulasti? Pelle et carnibus vestisti me, ossibus et nervis compegisti me, vitam et misericordiam posuisti apud me "?» Tantumdem nunc quoque præceden- tibus versiculis significari dicimus. Namque ipsum nostrum genitaræ principium hand absque carnez voluptatis sorde fieri allirmat. Honorabiles sunt sine dubio nuptiæ, et extra omnem calumniam apud ³ Deum. Attamen si quis conjugii ineundi causam ve- stiget, carnis cupiditatem esse comperiet; quan- quam res acta peccati loco non babetur. Punitur vero copula, nisi astipulantem habeat legem, et misi liberorum susceptio, verus rei fais sit (1). Ergo quod attinet ad solas cupiditates carnalesque motus, in iniquitatibus mes concipimur, et in peccatis ap-xive az szpaczew, tv kvepianę įpów i sääri: petant matres. Quod si radicem 221 habet affe- c:um carnalem corporum genitura, sequitur ut res plaze sit morbida, et quidquid ex ipsa sequi- tur. Hinc sacratissimus Paulus carnalitus motibus plurimum queritur dicens : « Condelector enim legi Dei secundum interiorem hominem: video anie iam legem in membris meis repugnantem legi mentis meæ, et captivantem me in lege peccati, que est in membris meis. Tadelix ego bamo, quis me liberat al de corpore mortis buļus *? › Gratiæ sint Deo per Jesum Christam Demmen bestram, quem peccati mitigata lex fuit, et carnak'um 1873 aSSLĪTES mertīšicatus. Atque hoc præser alī. bom cvetalit pels myslia Dei Verbam bɔað factum. Quɔm æque rem ¿vus Parius kestilla: « Nam quod in possit de erat legis in quɔ ægrotabat perçuer carnem, Deus Foam seu Bitkens in s tažnem carnis peccati, et pro peccasa, čanzavi in carne peccatum, ut legis justitia periciatur à Bėdės. Įti sexzadın sevmira ginian * złamas, seď Tars. & Eur ein Wertz ÉMONI INTE SITE DE SEJDILÀT BE MERCANT WIL Demonstrava banzen mitran jam imbe inmne peccato sacridasse poryser Eræ transgres- SIEM, SI CHASEDE KIZ QALAM mäedxse stijacere 3 a. ll. li ↳ P². LV. ¿ až tie, cao LYLLAB 3. IV h whẤP, TA KUP. & C spiqasto, &peḥre eipt sa sugedę. . . sázku, zb – lux{pöwen ég álazpríz ch špúpava. your § súvedoc, žáv på, viạn by a lán zal zz:èmmals; Epean cho ârbi x &propty. Dimin, cô ya kuan si; ipling pic= ἐν ἁμαρτίαις τών Β' ετέρες. Εμε sprit vives;, mais závaỤ ĐừỊ, ĐẺ Đà 15 mitig vorigera. Iz - & lapitano; kannas manisary into the males a spazio batizzazovi sinn từng kiyann Pim & vnapemipes vhụp vỏ vào̟ pm, zmā ziņsamuth, sect 185 750 bezor. 996m; › Lişx & »k» Igen Kişin tamins, &'inės sia; tukasz v ... DEŽU, E † TSVARAR VIË;& ஷ் .. pri Kraçbuzi. n! na pa pi) nyakės mi Be dès mai 【S. ESTATE zän i) lemin xis, i Bei; às la là, dig× ÞÝ sapake kaapzać, zer zum Biņt: kun ǹ rj mix, in si kaziga 5. C ▶ dirudi in jalka, miña at manà Sapa TEARENC AL. DS. BL. 1998. 2. ie {* tepumus Lang là q³ emrin ring is ludo & m gewek egual JSRTION & MESEIR PESNI • Fermer une squat Greberi 5. lives 1. Cander sin dem Cell, bera ʼn evziut. Ta l 2. Calder Comin'an niyan. Ex së koan, run 7. En: betre MMLST ÖwÁKEM
εἶτα παροδίτην εἰςάγει ξένον ἐπιδημήσαντα τῷ πλουσίῳ, αἰνιττόμενος ξένον ἐπιδημῆσαι πνεῦμα τῇ ψυχῇ τοῦ Δαβίδ· χωρὶς γὰρ δυνάμεως διαβολικῆς οὐκ ἂν εἰς τοσαύτην ἀφροσύνην ἤλασεν τοσοῦτος ἀνὴρ, ὁ καὶ ἐν ἀκμῇ τῆς ἡλικίας γεγονὼς ἐγκρατής. Τοιγαροῦν ἐν τῷ τὸν Σαοὺλ ὑποφεύγειν εἶχε μὲν ἐπὶ τῆς ἐρήμου τὴν Ἀχιναάν· εἶχε δὲ τὴν Ἀβιγαίαν τελευτήσαντος τοῦ αὐτῆς ἀνδρός· ἀλλ’ οὐδαμοῦ φαίνεται παρὰ τὴν φυγὴν πλησιάσας αὐταῖς· οὐδὲ γὰρ παῖδας ἔσχεν, εἰ μὴ μετὰ τελευτὴν τοῦ Σαούλ. Ἱκετηρίας γὰρ καὶ προσευχῶν ὁ τῆς φυγῆς ὑπῆρχε καιρός. Μετὰ δὲ τὴν βασιλείαν, φησὶν ἡ Γραφὴ, παῖδες αὐτῷ γεγόνασιν ἐν Χεβρών. Τὸ δὲ πνεῦμα τὸ καταστρέφον μεγάλας ψυχὰς εἰδὼς ὁ Σολομὼν ἔλεγεν· »Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος ἀναβῇ ἐπὶ σὲ, τόπον σου μὴ ἀφῇς.«] »Ἐλέησόν με, ὁ Θεὸς, κατὰ τὸ μέγα ἔλεός σου.« (α φ. 287 β, β φ. 197 β, λ φ. 134.) Οὐδὲν δὲ οὕτως εἰς ἔλεον ἐπισπᾶται Δεσπότην, ὡς ὁμολογία πλημμελήματος· διὸ καὶ ὁ Δαβὶδ ὅλον εἰς ἑαυτὸν ἱκετεύει χεθῆναι τὸν ἔλεον, πᾶσαν τῶν οἰκτιρμῶν τὴν πηγήν.
1001 13 S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. (Bf. 198b,f. 298.) "Els; vai; kyis; inprinzes Θεὸν καὶ τελεῖν εἰς Ελεσν διὰ κλείσουν τον ένα Ese pernia, zato mu? &á ya mũ xattyyyeň kana 57; or via pie k your axcūsz: pour «Mvýsšņu šu pā; t άνθρωπος ώσει χόρτος εἰ ημέρα ενώ με λιν ο Μνήσθητε τίς με ή πόσις, ο κα pov če mošte trħal; é tár zabisuna; ká, in: zpèn đón 1 H 6ly lomp yüz pe {xix p252; di ɲɛ (7a vapų; kippa za zć z ; & al rúpocs pe breipa;; Judy it za ku Eboɔ map' tpoi. » Toodson & pazzipinn stiyanı ömörjeōokać papan, Alap v žņā vīę yɛvėson; từy apply si ky pai ozputaç yɛvėsbas prisi. Tipus pès vżę sam prévus; ô rápo; xxi zipa berkeit; dykur B. Hity of Ę; TA - Mos est sanctorum placandi Deum atque ad mise– A ricordiam provocandi, tum plurimis aliquando di- ctionibus, tuin etiam coacte accusando hærentem hominis naturæ infirmitatem. Quare et clamantes audimus: ‹ Memento, Domine, quia pulvis sumus. Bomo sicut fenum dies ejas *. » Item : ‹ Memento quæ mea substantia *. » Id autem clarius exponens patientissimus Job, ad Deum cxclamabat: (Nonde sicut lac mulsisti me, atque ut caseum coagulasti? Pelle et carnibus vestisti me, ossibus et nervis compegisti me, vitam et misericordiam posuisti apud me "?» Tantumdem nunc quoque præceden- tibus versiculis significari dicimus. Namque ipsum nostrum genitaræ principium hand absque carnez voluptatis sorde fieri allirmat. Honorabiles sunt sine dubio nuptiæ, et extra omnem calumniam apud ³ Deum. Attamen si quis conjugii ineundi causam ve- stiget, carnis cupiditatem esse comperiet; quan- quam res acta peccati loco non babetur. Punitur vero copula, nisi astipulantem habeat legem, et misi liberorum susceptio, verus rei fais sit (1). Ergo quod attinet ad solas cupiditates carnalesque motus, in iniquitatibus mes concipimur, et in peccatis ap-xive az szpaczew, tv kvepianę įpów i sääri: petant matres. Quod si radicem 221 habet affe- c:um carnalem corporum genitura, sequitur ut res plaze sit morbida, et quidquid ex ipsa sequi- tur. Hinc sacratissimus Paulus carnalitus motibus plurimum queritur dicens : « Condelector enim legi Dei secundum interiorem hominem: video anie iam legem in membris meis repugnantem legi mentis meæ, et captivantem me in lege peccati, que est in membris meis. Tadelix ego bamo, quis me liberat al de corpore mortis buļus *? › Gratiæ sint Deo per Jesum Christam Demmen bestram, quem peccati mitigata lex fuit, et carnak'um 1873 aSSLĪTES mertīšicatus. Atque hoc præser alī. bom cvetalit pels myslia Dei Verbam bɔað factum. Quɔm æque rem ¿vus Parius kestilla: « Nam quod in possit de erat legis in quɔ ægrotabat perçuer carnem, Deus Foam seu Bitkens in s tažnem carnis peccati, et pro peccasa, čanzavi in carne peccatum, ut legis justitia periciatur à Bėdės. Įti sexzadın sevmira ginian * złamas, seď Tars. & Eur ein Wertz ÉMONI INTE SITE DE SEJDILÀT BE MERCANT WIL Demonstrava banzen mitran jam imbe inmne peccato sacridasse poryser Eræ transgres- SIEM, SI CHASEDE KIZ QALAM mäedxse stijacere 3 a. ll. li ↳ P². LV. ¿ až tie, cao LYLLAB 3. IV h whẤP, TA KUP. & C spiqasto, &peḥre eipt sa sugedę. . . sázku, zb – lux{pöwen ég álazpríz ch špúpava. your § súvedoc, žáv på, viạn by a lán zal zz:èmmals; Epean cho ârbi x &propty. Dimin, cô ya kuan si; ipling pic= ἐν ἁμαρτίαις τών Β' ετέρες. Εμε sprit vives;, mais závaỤ ĐừỊ, ĐẺ Đà 15 mitig vorigera. Iz - & lapitano; kannas manisary into the males a spazio batizzazovi sinn từng kiyann Pim & vnapemipes vhụp vỏ vào̟ pm, zmā ziņsamuth, sect 185 750 bezor. 996m; › Lişx & »k» Igen Kişin tamins, &'inės sia; tukasz v ... DEŽU, E † TSVARAR VIË;& ஷ் .. pri Kraçbuzi. n! na pa pi) nyakės mi Be dès mai 【S. ESTATE zän i) lemin xis, i Bei; às la là, dig× ÞÝ sapake kaapzać, zer zum Biņt: kun ǹ rj mix, in si kaziga 5. C ▶ dirudi in jalka, miña at manà Sapa TEARENC AL. DS. BL. 1998. 2. ie {* tepumus Lang là q³ emrin ring is ludo & m gewek egual JSRTION & MESEIR PESNI • Fermer une squat Greberi 5. lives 1. Cander sin dem Cell, bera ʼn evziut. Ta l 2. Calder Comin'an niyan. Ex së koan, run 7. En: betre MMLST ÖwÁKEM
PG 69:1093Ὡς γὰρ ἐπὶ τοῦ ἐλέου τὸ μέγα ᾔτησεν, οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν οἰκτιρμῶν τὸ πλῆθος ἐξῄτησεν, ὡς μεγάλου ὄντος τοῦ πλημμελήματος, καὶ μὴ δυναμένου ἄλλως ἐξαλειφθῆναι, εἰ μὴ ἀναλόγου τύχῃ φιλανθρωπίας. Μόνων γάρ ἐστιν τῶν τοῦ Θεοῦ οἰκτιρμῶν τῆς μιαιφονίας ἀπολοῦσαι τὰς χεῖρας. Ἐλεεῖ δὲ τὴν φύσιν ὁ πλάσας αὐτήν· οἶδε γὰρ ὅτι πολὺ νοσοῦσα τὸ ἀδρανὲς, κατασείεται προχείρως εἰς τὰ βέβηλα τῆς σαρκὸς πάθη. Καταληί̈ζεται γὰρ εὐκόλως τὸν ἀνθρώπινον νοῦν ὁ τῆς ἁμαρτίας εὑρετὴς, συνεργὸν ἔχων τὸν ἐν τοῖς μέλεσι τῆς σαρκὸς ἀγριαίνοντα νόμον. Προσιτέον οὖν τῷ ἰατρῷ τῶν πνευμάτων, ἵνα τὸ εὐσθενὲς ἐργάσηται τῷ νῷ· πᾶσα γὰρ, ἰσχὺς παρ’ αὐτοῦ. Τάχα δὲ προγνοὺς ὁ Δαβὶδ, ὅτι κατὰ καιροὺς ἐπιλάμψει τοῖς ἐπὶ γῆς ὁ Χριστὸς ἐξαλείφων πᾶσαν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου, ἔλεος μέγα τὴν οὕτων λαμπρὰν εἰκότως χάριν καλεῖ. Γέγραπται γὰρ ὅτι »Πᾶσα ἁμαρτία ἐμφράξει τὸ στόμα αὐτῆς.« Κατὰ γὰρ τὸν Ἀπόστολον· »Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων;« Ἀνόμημα δὲ τὸ πλημμέλημα, ὅτι διπλῆν ἔχει τοῦ νόμου παράβασιν. »Ἐπιπλεῖον πλῦνόν με ἀπὸ τῆς ἀνομίας μου, κ.τ.λ.« (α φ. 287 β, β φ. 197 β, ι φ. 288, κ φ. 98 β.
93 IN PSALMUM L. 1094 ἰς τοῦ Θεοῦ δωρεάς, ὡς τῆς οὕτω μακρά; xa- A vini doni magnitudinem ostendat, cum Deus vide- ρας διὰ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας ρυσαμένου. Lae genituram comitatur. Atque hæc quidem poste- or, utcunque superest; verum prior, quæ sine abio plurimi esset facienda, in codicibus nostris on occurrit: nisi forte Cyrillus iis contentus fuit uæ dixerat ad Rom. v, 12. Peccatum originale, uale in posteris Adami est, consistere in gratiæ astificantis justitiæque privatione, qua efficimur B ii et a Deo aversi, vera et præcisa est catho- corum theologorum sententia, juxta divum Tho- am dicentem: Privatio originalis justitia, per quam oluntas subdebatur Deo, est formale (scilicet pars ormalis) in peccato originali. Præ manibus habeo, 1 docto et benigno Pisaurensium bibliothecario D. Petro Raphaelio liberaliter communicatum, cele- þerrimi cardinalis Jac. Sadoleti De peccato originali neditum opusculum, elegante quídem stylo scri- ptum ; sed quia rhetorico quasi more et ante Tri- dentini decreta compositum fuit, baud scio quan- topere illi innitendum sit. Ejus tamen specimina aliquot hic recitare pretium operæ est. Sic enim incipit: Acris est quæstio, et inter cæteras, quæ ca- tholicam Christi fidem in hoc tempore plurima per- surbant, diu et multum doctissimorum dissensionibus agitate, cequodnam sit peccatum illud, quod a patre nostro capite humani generis Adam commissum primo, et adversus Deum insipienter susceptum, ex quo ille expulsus hortis nobilissimis, divinaque sententia ter- ræ et morti addictus est, nos deinceps omnes stirpem progeniemque ejus, qui vere ipse offendit, ita compre- hendit et alligat, ut cuncti eadem imbuti, culpa cri- mineque nascamur; nondum etiam exspectato ra- tionis judicio, quo inter peccatum et recte factum valeamus discernere, simul atque in lucem editi, at- que adeo in ipsa alvo matris, ut primum in naturam et speciem hominis adducti sumus, continuo rei pa- terni criminis arguamur, eamdemque cum illo Dei offensionem, eamdem pœnam subeamus. Sic enim et Litteræ sacræ, divinaque in illis testimonia, et sancta C muter nostra Ecclesia, columna firmamentumque veritatis, nobis credendum suscipiendumque præscri- bit, cujus repugnare auctoritati non est fas. Est autem in sacris Libris de hac re ita scriptum, quod creavit Deus primum parentem nostrum Adam, eumque in hortis amænissimis collocavit, ut eorum ille cultura et custodia se exerceret ; cumque ei commonstrasset urbores cæteras, viriditate, pulchritudine, pomorumque copia florentes, cunctas illi ad fruendum vescendum- que concessit; unam tantummodo excepit, quæ sta- bat in medio septi, arborem scientiæ boni et mali, cujus a fructu pomisque Adam prohiberet: vetuit enim ex ea quidquam in cibum sumi. Nam quo die, inquit, de hujusce arboris pomis comederis, ex co statim die morti eris obstrictus. Hoc igitur_Dei præ- ceptum cum neglexisset Adam, uxorisque Evæ suasu de pomis interdicta arboris edisset, ejectus a Deo con- festim ex cultissimis hortis, et in incultam squalen- temque terram projectus, ex qua tamen terra antea compactus fuerat, post operosam et difficilem vitam, quæ in terra degentibus omnibus proposita est, morti denique ipse cum omni sua posteritate est addictus. Hoc itaque peccatum, et hæc peccati pœna ab ipso patre nostro tradita, et transmissa nobis, in omne genus hominum penitus dimanavit, neque ullo un- quam sæculo quisquam inventus est qui quidem e viri semine esset ortus, quem hujus paternæ culpa tam in peccato quam in pecccati pœna non compre- henderit labes (a), sicut etiam a Paulo apostolo aper- uissime est demonstratum, qui ad Romanos scribens, Per uuum, inquit, hominem peccatum in mundum in- gressum est, el per peccatum mors, et sic in omnes homines mors permeavit, quatenus omnes peccave- runt, etc. Nunc cum catholica Ecclesia firme tenea- D licet ex tam longo maledicto per regenerationis mus, nos et peccati et pænæ ejus quæ peccatum se- cuta est, nempe interitus atque mortis, una cum patre nostro, velut illius hæredes, reos factos esse. Quæritur igitur quid sit hoc peccatum, quoque in nobis pacto hæreat, ut simus propter id jure meri- toque damnandi, etc. Pergit Sadoletus plurima di- cere, et primum objectiones multiplices contra ori- ginale peccatum; deinde argumenta et rationes varias quibus a theologis, præsertim scholasticis, pro diversitate systematum, peccati ejus natura ex- posita fuit; tum ad antiquiores revertens ita sub- sumit: Quibus ex omnibus intelligitur, primos illos majores nostros, sanctitate doctrinaque præcellentes, scisse optime quid esset hoc humani generis in pa- rente Adam peccatum, quod non simpliciter peccatum, sed originis peccatum id appellaverunt, ut naturam ream hujus peccati, non voluntatem coarguerent; quo unico verbo plura et certiora de hoc peccato docue- runt, quam omnis secuta posteritas tam multis volu- minibus fecerit. Est itaque hoc originis peccatum, non deliberationis, naturæ, non voluntatis : sed et originis et naturæ, eo modo ut voluntas et deliberatio omnino secutura sit. Neque enim potest homo in hunc amorem mundi carnis et rationis communi consensione nascens, non a Deo alienus aversusque exsistere. Itaque et apo- stolus Paulus natura nos confirmat iræ filios esse, etc. Deinde multis exponit auctor quomodo baptismus originale peccatum in nobis defeat, concluditque : Ex quibus perspicuum factum esse arbitror, expiari nos et purgari ab originis peccato in baptismo, quo- niam mens nostra, in qua proprie et præcipue hære- bat illud peccatum, a mundo se revellens et abstræ- hens, totam Deo se committit, ab eoque tanquam pa- tre, et exemplum vitæ agendæ suæ, et spem beatæ atque æternæ hæreditatis exspectat, etc. Postea de Christo Domino baptismi auctore locutus, ejusque exemplis sanctissimis, ita opusculum suum conclu- dit Sadoletus: Cum ergo hæc aversio a mundo, et ad Deum unum conversio unica sit in cœlum perveniendi via, quis tantum hunc itineris recte conficiendi ducem deserens, alio duce pulet eo, quo intenderit, pervo- mire se posse, cum præsertim alius nemo possit ido- neus esse dux, sed reliqui deductores erraturi ipsi po- tius cum comitibus suis sint, quam eos tuto et sine offensione deducturi. Quemadmodum igitur qui solem itineris monstratorem repudiat, et ako lumine ad gra- diendum utitur, si id data opera sic faciat, insaniat profecto, et cæcum atque amentem ostendat se spe- clantibus, sic Christum non agnoscere unicum recti itineris ducem, aut insaniæ est miserandæ, aut impie- tatis non ferenda. Ac quemadmodum sol ambulanti- bus non modo lucem ipsam visumque ministrat, sed vegetal etiam oculos corporaque ambulantium, sic e Christo nobis non solum vitæ exemplum divinitus agen- dæ, sed vis etiam et vegetatio ad eam agendam influit, ut quod in nobis ipsis nihil aut certe minimum pos- sumus, in Christo Domino omnia et confidamus et va- leamus; cujus gratia et misericordia, ut eum nobis concedatur rite sequi, ipsum eumdem Dominum Je- sum Christum supplices deprecamur. De peccato ori- ginali, quod est dogma auctoritate quidem certum, sed explicatu difficile, tres integros scripsit libros venerabilis Bellarminus in controversiis, ad quem libenter ablego lectores, præsertim monitos a divo Cyrillo de fidei necessitate, humanæ sapientiæ fal- lacia, et quod Deo sine ulla cavillatione credendum sit. Vide ad Rom. x, 6, cum nota nostra ; in 1 ad Cor. 1, 20; 11, 3, cum nota; not. ad psal. xv, vers. 8. Denique de peccato originali loci sunt Cyrilli item apud nos multi præter hunc, Cf. ad Rom. v, 12 et 18 cum nota; not. ad psal. xxix, vers. 8; ad psal. XLIV, vers. 3; et infra vers. 12 hujus psalmi L. (c) Quomodo hac in re Tridentinum concilium sess. v, immaculatæ virginis Mariæ conceptionem bonoraverit, nemo ignorat.
) Λέγων δὲ τὸ, »Ἐπιπλεῖον πλῦνόν με,« πάλιν ὅρα, κατὰ τὸ εἰκὸς, εἰς τοῦ Χριστοῦ μυστήριον. Εἶχεν μὲν γὰρ καὶ ὁ νόμος τὴν δι’ ὕδατος κάθαρσιν, ἧς καὶ ὁ πάνσοφος Παῦλος διαμνημονεύει λέγων· »Εἰ γὰρ τὸ αἷμα ταύρων καὶ τράγων, καὶ σποδὸς δαμάλεως ῥαντίζουσα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς σαρκὸς καθαρότητα.« Πλὴν ὁ τύπος ἦν ἀδρανὴς εἰς ἀπόνιψιν ἁμαρτίας, ἐπράττετο δὲ μόνον πρὸς τὴν καθαρότητα τῆς σαρκός· ἡ δέ γε διὰ Χριστοῦ καὶ ἡ διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος χάρις καὶ δύναμις, ὑπερβαίνουσα τὴν ἐν νόμῳ κάθαρσιν, ἐπιπλεῖον ἐκπλύνει· μᾶλλον δὲ καὶ τὸν εἰς ἅπαν ἐργάζεται καθαρισμὸν καὶ αὐτῆς τῆς ψυχῆς. »Σοὶ μόνῳ ἤμαρτον, κ.τ.λ.« (α φ. 288, β φ. 198, ι φ. 288 β, κ φ. 99.) Ἀσεβὴς ὁ λέγων βασιλεῖ· Παρανομεῖς, ἔφη που ἡ θεία Γραφή. Ἐπειδὴ τοίνυν οὐδεὶς ἦν ὁ ἐλέγχειν με δυνάμενος ἡμαρτηκότα, ἐπηνώρθωσας δὲ σὺ μόνος, »Σοὶ καὶ μόνῳ ἥμαρτον.« Καλῶς δὲ προστέθεικε· »Καὶ τὸ πονηρὸν ἐνώπιόν σου ἐποίησα·« τοῦτο γὰρ καὶ ἐν τῇ ἱστορίᾳ τέθειται· ὤφθη γὰρ, φησὶ, τὸ γεγονὸς πονηρὸν ἐνώπιον Κυρίου. »Ὅπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου, καὶ νικήσῃς ἐν τῷ κρίνεσθαί σε.« (ι φ. 288 β.
93 IN PSALMUM L. 1094 ἰς τοῦ Θεοῦ δωρεάς, ὡς τῆς οὕτω μακρά; xa- A vini doni magnitudinem ostendat, cum Deus vide- ρας διὰ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας ρυσαμένου. Lae genituram comitatur. Atque hæc quidem poste- or, utcunque superest; verum prior, quæ sine abio plurimi esset facienda, in codicibus nostris on occurrit: nisi forte Cyrillus iis contentus fuit uæ dixerat ad Rom. v, 12. Peccatum originale, uale in posteris Adami est, consistere in gratiæ astificantis justitiæque privatione, qua efficimur B ii et a Deo aversi, vera et præcisa est catho- corum theologorum sententia, juxta divum Tho- am dicentem: Privatio originalis justitia, per quam oluntas subdebatur Deo, est formale (scilicet pars ormalis) in peccato originali. Præ manibus habeo, 1 docto et benigno Pisaurensium bibliothecario D. Petro Raphaelio liberaliter communicatum, cele- þerrimi cardinalis Jac. Sadoleti De peccato originali neditum opusculum, elegante quídem stylo scri- ptum ; sed quia rhetorico quasi more et ante Tri- dentini decreta compositum fuit, baud scio quan- topere illi innitendum sit. Ejus tamen specimina aliquot hic recitare pretium operæ est. Sic enim incipit: Acris est quæstio, et inter cæteras, quæ ca- tholicam Christi fidem in hoc tempore plurima per- surbant, diu et multum doctissimorum dissensionibus agitate, cequodnam sit peccatum illud, quod a patre nostro capite humani generis Adam commissum primo, et adversus Deum insipienter susceptum, ex quo ille expulsus hortis nobilissimis, divinaque sententia ter- ræ et morti addictus est, nos deinceps omnes stirpem progeniemque ejus, qui vere ipse offendit, ita compre- hendit et alligat, ut cuncti eadem imbuti, culpa cri- mineque nascamur; nondum etiam exspectato ra- tionis judicio, quo inter peccatum et recte factum valeamus discernere, simul atque in lucem editi, at- que adeo in ipsa alvo matris, ut primum in naturam et speciem hominis adducti sumus, continuo rei pa- terni criminis arguamur, eamdemque cum illo Dei offensionem, eamdem pœnam subeamus. Sic enim et Litteræ sacræ, divinaque in illis testimonia, et sancta C muter nostra Ecclesia, columna firmamentumque veritatis, nobis credendum suscipiendumque præscri- bit, cujus repugnare auctoritati non est fas. Est autem in sacris Libris de hac re ita scriptum, quod creavit Deus primum parentem nostrum Adam, eumque in hortis amænissimis collocavit, ut eorum ille cultura et custodia se exerceret ; cumque ei commonstrasset urbores cæteras, viriditate, pulchritudine, pomorumque copia florentes, cunctas illi ad fruendum vescendum- que concessit; unam tantummodo excepit, quæ sta- bat in medio septi, arborem scientiæ boni et mali, cujus a fructu pomisque Adam prohiberet: vetuit enim ex ea quidquam in cibum sumi. Nam quo die, inquit, de hujusce arboris pomis comederis, ex co statim die morti eris obstrictus. Hoc igitur_Dei præ- ceptum cum neglexisset Adam, uxorisque Evæ suasu de pomis interdicta arboris edisset, ejectus a Deo con- festim ex cultissimis hortis, et in incultam squalen- temque terram projectus, ex qua tamen terra antea compactus fuerat, post operosam et difficilem vitam, quæ in terra degentibus omnibus proposita est, morti denique ipse cum omni sua posteritate est addictus. Hoc itaque peccatum, et hæc peccati pœna ab ipso patre nostro tradita, et transmissa nobis, in omne genus hominum penitus dimanavit, neque ullo un- quam sæculo quisquam inventus est qui quidem e viri semine esset ortus, quem hujus paternæ culpa tam in peccato quam in pecccati pœna non compre- henderit labes (a), sicut etiam a Paulo apostolo aper- uissime est demonstratum, qui ad Romanos scribens, Per uuum, inquit, hominem peccatum in mundum in- gressum est, el per peccatum mors, et sic in omnes homines mors permeavit, quatenus omnes peccave- runt, etc. Nunc cum catholica Ecclesia firme tenea- D licet ex tam longo maledicto per regenerationis mus, nos et peccati et pænæ ejus quæ peccatum se- cuta est, nempe interitus atque mortis, una cum patre nostro, velut illius hæredes, reos factos esse. Quæritur igitur quid sit hoc peccatum, quoque in nobis pacto hæreat, ut simus propter id jure meri- toque damnandi, etc. Pergit Sadoletus plurima di- cere, et primum objectiones multiplices contra ori- ginale peccatum; deinde argumenta et rationes varias quibus a theologis, præsertim scholasticis, pro diversitate systematum, peccati ejus natura ex- posita fuit; tum ad antiquiores revertens ita sub- sumit: Quibus ex omnibus intelligitur, primos illos majores nostros, sanctitate doctrinaque præcellentes, scisse optime quid esset hoc humani generis in pa- rente Adam peccatum, quod non simpliciter peccatum, sed originis peccatum id appellaverunt, ut naturam ream hujus peccati, non voluntatem coarguerent; quo unico verbo plura et certiora de hoc peccato docue- runt, quam omnis secuta posteritas tam multis volu- minibus fecerit. Est itaque hoc originis peccatum, non deliberationis, naturæ, non voluntatis : sed et originis et naturæ, eo modo ut voluntas et deliberatio omnino secutura sit. Neque enim potest homo in hunc amorem mundi carnis et rationis communi consensione nascens, non a Deo alienus aversusque exsistere. Itaque et apo- stolus Paulus natura nos confirmat iræ filios esse, etc. Deinde multis exponit auctor quomodo baptismus originale peccatum in nobis defeat, concluditque : Ex quibus perspicuum factum esse arbitror, expiari nos et purgari ab originis peccato in baptismo, quo- niam mens nostra, in qua proprie et præcipue hære- bat illud peccatum, a mundo se revellens et abstræ- hens, totam Deo se committit, ab eoque tanquam pa- tre, et exemplum vitæ agendæ suæ, et spem beatæ atque æternæ hæreditatis exspectat, etc. Postea de Christo Domino baptismi auctore locutus, ejusque exemplis sanctissimis, ita opusculum suum conclu- dit Sadoletus: Cum ergo hæc aversio a mundo, et ad Deum unum conversio unica sit in cœlum perveniendi via, quis tantum hunc itineris recte conficiendi ducem deserens, alio duce pulet eo, quo intenderit, pervo- mire se posse, cum præsertim alius nemo possit ido- neus esse dux, sed reliqui deductores erraturi ipsi po- tius cum comitibus suis sint, quam eos tuto et sine offensione deducturi. Quemadmodum igitur qui solem itineris monstratorem repudiat, et ako lumine ad gra- diendum utitur, si id data opera sic faciat, insaniat profecto, et cæcum atque amentem ostendat se spe- clantibus, sic Christum non agnoscere unicum recti itineris ducem, aut insaniæ est miserandæ, aut impie- tatis non ferenda. Ac quemadmodum sol ambulanti- bus non modo lucem ipsam visumque ministrat, sed vegetal etiam oculos corporaque ambulantium, sic e Christo nobis non solum vitæ exemplum divinitus agen- dæ, sed vis etiam et vegetatio ad eam agendam influit, ut quod in nobis ipsis nihil aut certe minimum pos- sumus, in Christo Domino omnia et confidamus et va- leamus; cujus gratia et misericordia, ut eum nobis concedatur rite sequi, ipsum eumdem Dominum Je- sum Christum supplices deprecamur. De peccato ori- ginali, quod est dogma auctoritate quidem certum, sed explicatu difficile, tres integros scripsit libros venerabilis Bellarminus in controversiis, ad quem libenter ablego lectores, præsertim monitos a divo Cyrillo de fidei necessitate, humanæ sapientiæ fal- lacia, et quod Deo sine ulla cavillatione credendum sit. Vide ad Rom. x, 6, cum nota nostra ; in 1 ad Cor. 1, 20; 11, 3, cum nota; not. ad psal. xv, vers. 8. Denique de peccato originali loci sunt Cyrilli item apud nos multi præter hunc, Cf. ad Rom. v, 12 et 18 cum nota; not. ad psal. xxix, vers. 8; ad psal. XLIV, vers. 3; et infra vers. 12 hujus psalmi L. (c) Quomodo hac in re Tridentinum concilium sess. v, immaculatæ virginis Mariæ conceptionem bonoraverit, nemo ignorat.
PG 69:1095) [Ἐγὼ] μὲν, φησὶ, πρόξενος ἐγενόμην κακῶν, τὸ δὲ σὸν δίκαιον ἀναλάμπει καὶ οὕτως. Κρίσεως γὰρ γενομένης, καὶ τῶν παρὰ σοῦ εἰς ἐμὲ γενομένων φερομένων εἰς μέσον, καὶ τῶν παρ’ ἐμοῦ τετολμημένων παρεξεταζομένων ἐκείνοις, σὺ μὲν ἀποφανθήσῃ δίκαιος καὶ φιλάνθρωπος, ἐγὼ δὲ παράνομος ὀφθήσομαι καὶ ἀχάριστος. Τὸ τοίνυν ὅπως οὐκ ἔστιν αἰτίας ἐνταῦθα δηλωτικόν· οὐ γὰρ διὰ τοῦτο ἥμαρτεν ὁ Δαβὶδ ἵνα ὁ Θεὸς δικαιωθῇ, ἀλλὰ τοὐναντίον καὶ ὑπὸ τῆς ἁμαρτίας τούτου, τοῦ Θεοῦ τὸ δίκαιον ἀναδείκνυται. Πάντων γὰρ ἀνθρώπων πεποίηται πρόνοιαν. »Ἰδοὺ γὰρ ἐν ἀνομίαις συνελήφθην.« (α φ. 288 β.) Τοῦτο δὲ λέγει οὐχ ὅτι φυσικὴ ἡ τῆς ἁμαρτίας ἐνέργεια (ἀτιμώρητος γὰρ ἂν ἦν), ἀλλ’ ὅτι τὸ εὐόλισθον τῇ φύσει συγκεκλήρωται· νικᾷ δὲ ὅμως γνώμῃ καὶ πόνοις, ἀλλ’ οὐκ ἀνάγκῃ κρατεῖται διὰ τὸ αὐτεξούσιον. (α φ. 289.) Λέγοιεν δ’ ἂν καὶ οἱ ἐν Βαβυλῶνι κατά τινας πρὸς Θεόν· Εἰ δίκας με ἀπαιτῆσαι βούλει ὧν ἐπλημμέλησα εἰς σὲ, ὥρα σοι καὶ τοὺς προγόνους εἰσπράττεσθαι· οὐδὲ γὰρ ἐκεῖνοι εὐγνώμονες ὤφθησαν.
Α "Εοικε μέντα ἐντεῦθα ἀλήθειαν ἐστα Τα ἀλλὰ γὰρ καὶ ἁπάσης ἀκαθαρσίας τῆς εἰς τὸ ἔσω με. ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνη ἀνυπόκριτον βίον· ἐπε οὕτω την ερημένος, φείλεται τῷ θεῷ. Ὁ ἔργοις ἀγαθοῖς παρενεχθεὶς εἰς γένεσι, κα ὁ σοφώτατος Παύλος, εἰ επιτρὸς γένειες με τῷ Δημιουργή, τοὺς τῆς δικαιοσύνης εκ έχω πούς. Ούτω φησὶ καὶ ἑτέρωθι ὁ θείος κα ώπου τοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν ἐξ α λάτριοι εψεύσατό μας. ο Ταούτον καὶ τὸ 19: και ἔργον ἐλαίας. Καὶ ἑτέρως δε πρεσβεί ἀδρανής ὁ νόμος πρὸς ἀποκάθαρσιν έχερές περιῤῥαίνων εἰς ἔκπλύσιν τῆς τεράς. Έχετε : ἄμεινον ἀσυγκρίτως τῇ διά Χριστού γέρα π βύπον ἀφανίσαι δυναμένη. Μαρτυρεῖ τόν ἐς· ἀλήθειαν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Αλήθεια δὲ ὁ Ιράς: τὰ δι' αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ὁ νόμος, τόσο σε Σ Σὺ οὖν, φησὶ, Κύριε, ή αλήθεια ὧν σε κατ ἀγαπῶν, βουλόμενος ἡμᾶς ἐν ἀληθείς λέγει, καθαριεῖς ἡμᾶς τῆς ἀρχαίας αμαρτίας και όστις: λευκανθήνας. Τὸ δὲ, «Τα χρόνια ἐδήλωσάς με πάντα αὐτῷ τὰ ἑσόμενα, ἐν τῇ σοφία Θεός, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀπεκείνες. Τα καὶ ὄγκοῖ τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν πρός ένας ενός ὅτι οὐ κατὰ ἄγνοιαν εχαραν, αλλ' έχον γνώσιν ἀπὸ τοῦ νόμου, καὶ μετὰ τῆς βασιλεία προφητεία τετιμημένος. Δείξας ὧν ἐντελ κραταιὸν τῆς ἁμαρτίας, την λύσιν ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων· Ραντιείς με έστώτα, καὶ καθαριστήστρα. τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειαν άφορους, με με μαίνουσαν, καὶ πάντα τὸν ἐν ἡμῖν φύσιν έπιχε σαν. Ἡ ἀποκάθαρσις οὖν δι᾽ ὑσσώπων Στα διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Την τόαν εἶναί φασι θερμοτάτην καὶ συνέχτηκαν τὴν ἐνέργειαν· καὶ δὴ καὶ ἱστρών τους τη θαυμάζουσιν, ὡς δυναμένην τὴν ἐν σπλάγχνα; κειν ἀκαθαρσίαν καὶ καταλεπτύνειν εν μέλι και τ φλεγμάτων συμπεπηγότα, καὶ τὴν ἐξ ἑτέρων χερι σύστασιν καὶ παχύτητα, διὰ τὸ τῆς ἐναύτης ε φυσικής θερμασίας εὐσθενές. Πλαγίως οὖν φαίνει τὴν ἐν ἡμῖν γινομένην τοῦ ἁγίου Πνεύματ ἐνέργειαν, οὗ ἡ χάρις ζέοντας ἡμᾶς ἀποτελεῖ πνεύματι, καὶ πάντα ῥύπον ἐκτήσει τὸν ἐν ἐξη πυρὸς δίκην ἀοράτως εἰσχευμένη. Διὰ γὰρ τας α βαπτίζεσθαί φασιν ἡμᾶς οἱ πνευματοφόρος και Χριστοῦ Πνεύματι ἁγίῳ καὶ τυρί (2). Καὶ τὸ είμαι δὲ αἷμα Χριστοῦ οὐ μόνον ἡμᾶς ἀπαλλάττει φθορά, κεκρυμμένης, καὶ ἀποψύχεσθαι εὐκ ἐξ πρὸς μέθο Ακουτιεῖς μοι ἀγαλλίας καὶ εὐφροσύνης, κ. τ. (Α Γ. 290) Ακουστής, φησί, γενέσθαι μας το • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lavacrum nos eripuerit. Jam hoc loco vocabulo veri- tas videtur nuncupare sinceram cum veritate et ju- stitia vitam : nam qui ita vivere non vult, Deo mentitur. Homo enim ideo in lucem editus ut bene agat, ut ait sapientissimus Paulus ❤, si flat impro- bus, mentitur Creatori suo, quia justitiæ fructus non affert. Sic alibi dicit divus etiam David in persona Christi Israelitis : ‹ Filii alieni mentiti sunt mibi ". » Item illud : « Mentietur opus oli- væ”. › Sed et alio modo interpretaberis : nempe imbecillam esse peccato purgando legem quæ ad carnis ablutionem aquam aspergit. Est autem in- comparabiliter gratia Christi melior, quæ omnimo- das sordes destruere valet. Se itaque testatur veri- tatem amare Deus. Porro veritas Christus est, et quæ ab eodem proveniunt; contra lex, typus et umbra. ergo, inqait, Domine, qui veritas es, veritatemque diligis, volens nos in veritate vitam transigere, adeo nobis antiquum peccatum eluis, ut tanquam nix dealbemur. Dictio autem Occulta manifestasti mihi, › innuit futura omnia, quæ in suæ sapientiæ thesauro Deus recondidit, per san- ctum Spiritum fuisse revelata. Fortasse etiam exaggerat peccatum suum, ut majorem sibi incutiat pudorem, affirmans se haud ignoranter peccasse, sed legis conscium, et postquam non regni solum beneficio verum etiam prophetiæ dono orna- tus fuerat. Hinc ergo demonstrata culpæ gravitate, absolutionem deinceps postulat dicens : Vers. 12. Asperges me hyssopo, et mundabor. Hyssopo sancti Spiritus operationem comparat, qui calorifica herba est, et nostram quamlibet abs- tergens maculam. Purgatio itaque per hyssopam fiel, sive per sanctum Spiritum. Etenim hyssopum herbam aiunt esse calidissimam stypticaque vi præ- ditam ; namque et medici hanc magni faciunt, ut- pote idoneam destruendis viscerum sordibus, et constrictis phlegmatibus, aliorumque humorum concretione et crassitie dissolvendis, propter insi- tam illi naturalis caloris eficaciam. Oblique igitur innuit illam quæ in nobis ſit sancti Spiritus opera- tionem, cujus gratia fervidam nostram efficit ani- inam, omnemque nobis maculam aufert, ignis instar invisibiliter affusa. Propterea inspirati homines aiunt nos baptizari a Christo Spiritu sancto et igne (f). Pretiosus autem Christi sanguis non modo corruptela nos liberat, verum etiam interiore qualibet occulta impuritate, neque pigritia frige- "1 scere simit. Vers. 10. Audire me facies exsultationem et lati- tiam, etc. Carabis, inquit, ut andiam per sanctum Spiritum B C D (A f. b, F f. b, K f. b.) Trian Rom. 1, 23. * F'sal. xvn, 46. * abac. ut, 17. " Match. u. 11. to est, inter tot a theologis excogitatis, de bapti- spo in Spiritu sancto et igne. (1) Bena hæc demum ac simplex Cyrilli explica- (2. Pravica partim exstant aņa 1 Corderium.
Τρόπον οὖν τινα, τὴν τῶν πατέρων ἀγνωμοσύνην ἐκληρονόμησα, καὶ ἐξ ἐκείνων τὸ ἁμαρτάνειν ἐπισύρομαι. (β φ. 198 β, ι φ. 298.) Ἔθος τοῖς ἁγίοις ἐκμειλίσσεσθαι Θεὸν καὶ καλεῖν εἰς ἔλεον διὰ πλείστων μὲν ὅσων ἔσθ’ ὅτε φωνῶν, πλὴν καὶ διά γε τοῦ κατηγορεῖν ἐπείγεσθαι τῆς ἐνούσης ἀσθενείας τῇ ἀνθρώπου φύσει. Ἔστι γοῦν ἀκοῦσαι βοώντων· »Μνήσθητι ὅτι χοῦς ἐσμεν· ἄνθρωπος ὡσεὶ χόρτος αἱ ἡμέραι αὐτοῦ.« Καὶ πάλιν· »Μνήσθητι τίς μου ἡ ὑπόστασις.« Ἐναργέστερον δὲ τοῦτο τιθεὶς ὁ τληπαθέστατος Ἰὼβ, ἀνεφώνει πρὸς Θεόν· »Ἢ οὐχ ὥσπερ γάλα με ἤμελξας, ἐτύρασας δέ με ἴσα τυρῷ; Δέρμα καὶ κρέα με ἐνέδυσας, ὀστέοις δὲ καὶ νεύροις με ἐνείρας; ζωὴν δὲ καὶ ἔλεος ἔθου παρ’ ἐμοί.« Τοσοῦτον δή τοι καὶ νῦν διὰ τῶν προκειμένων στίχων ὑποδηλοῦσθαί φαμεν. Αὐτὴν γὰρ ἡμῶν τῆς γενέσεως τὴν ἀρχὴν οὐ δίχα ῥύπου φιλοσαρκίας γενέσθαι φησί. Τίμιος μὲν γὰρ ὁμολογουμένως ὁ γάμος καὶ πέρα διαβολῆς τὸ χρῆμα παρὰ Θεῷ. Πλὴν εἴ τις περιεργάσαιτο τῆς συνόδου τὴν πρόφασιν, ὄρεξιν εὑρήσει σαρκὸς... αὐτὴν, κἂν μὴ ἐπα[μύνηται ὡς ἁ]μαρτία τὸ δρώμενον.
Α "Εοικε μέντα ἐντεῦθα ἀλήθειαν ἐστα Τα ἀλλὰ γὰρ καὶ ἁπάσης ἀκαθαρσίας τῆς εἰς τὸ ἔσω με. ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνη ἀνυπόκριτον βίον· ἐπε οὕτω την ερημένος, φείλεται τῷ θεῷ. Ὁ ἔργοις ἀγαθοῖς παρενεχθεὶς εἰς γένεσι, κα ὁ σοφώτατος Παύλος, εἰ επιτρὸς γένειες με τῷ Δημιουργή, τοὺς τῆς δικαιοσύνης εκ έχω πούς. Ούτω φησὶ καὶ ἑτέρωθι ὁ θείος κα ώπου τοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν ἐξ α λάτριοι εψεύσατό μας. ο Ταούτον καὶ τὸ 19: και ἔργον ἐλαίας. Καὶ ἑτέρως δε πρεσβεί ἀδρανής ὁ νόμος πρὸς ἀποκάθαρσιν έχερές περιῤῥαίνων εἰς ἔκπλύσιν τῆς τεράς. Έχετε : ἄμεινον ἀσυγκρίτως τῇ διά Χριστού γέρα π βύπον ἀφανίσαι δυναμένη. Μαρτυρεῖ τόν ἐς· ἀλήθειαν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Αλήθεια δὲ ὁ Ιράς: τὰ δι' αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ὁ νόμος, τόσο σε Σ Σὺ οὖν, φησὶ, Κύριε, ή αλήθεια ὧν σε κατ ἀγαπῶν, βουλόμενος ἡμᾶς ἐν ἀληθείς λέγει, καθαριεῖς ἡμᾶς τῆς ἀρχαίας αμαρτίας και όστις: λευκανθήνας. Τὸ δὲ, «Τα χρόνια ἐδήλωσάς με πάντα αὐτῷ τὰ ἑσόμενα, ἐν τῇ σοφία Θεός, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀπεκείνες. Τα καὶ ὄγκοῖ τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν πρός ένας ενός ὅτι οὐ κατὰ ἄγνοιαν εχαραν, αλλ' έχον γνώσιν ἀπὸ τοῦ νόμου, καὶ μετὰ τῆς βασιλεία προφητεία τετιμημένος. Δείξας ὧν ἐντελ κραταιὸν τῆς ἁμαρτίας, την λύσιν ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων· Ραντιείς με έστώτα, καὶ καθαριστήστρα. τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειαν άφορους, με με μαίνουσαν, καὶ πάντα τὸν ἐν ἡμῖν φύσιν έπιχε σαν. Ἡ ἀποκάθαρσις οὖν δι᾽ ὑσσώπων Στα διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Την τόαν εἶναί φασι θερμοτάτην καὶ συνέχτηκαν τὴν ἐνέργειαν· καὶ δὴ καὶ ἱστρών τους τη θαυμάζουσιν, ὡς δυναμένην τὴν ἐν σπλάγχνα; κειν ἀκαθαρσίαν καὶ καταλεπτύνειν εν μέλι και τ φλεγμάτων συμπεπηγότα, καὶ τὴν ἐξ ἑτέρων χερι σύστασιν καὶ παχύτητα, διὰ τὸ τῆς ἐναύτης ε φυσικής θερμασίας εὐσθενές. Πλαγίως οὖν φαίνει τὴν ἐν ἡμῖν γινομένην τοῦ ἁγίου Πνεύματ ἐνέργειαν, οὗ ἡ χάρις ζέοντας ἡμᾶς ἀποτελεῖ πνεύματι, καὶ πάντα ῥύπον ἐκτήσει τὸν ἐν ἐξη πυρὸς δίκην ἀοράτως εἰσχευμένη. Διὰ γὰρ τας α βαπτίζεσθαί φασιν ἡμᾶς οἱ πνευματοφόρος και Χριστοῦ Πνεύματι ἁγίῳ καὶ τυρί (2). Καὶ τὸ είμαι δὲ αἷμα Χριστοῦ οὐ μόνον ἡμᾶς ἀπαλλάττει φθορά, κεκρυμμένης, καὶ ἀποψύχεσθαι εὐκ ἐξ πρὸς μέθο Ακουτιεῖς μοι ἀγαλλίας καὶ εὐφροσύνης, κ. τ. (Α Γ. 290) Ακουστής, φησί, γενέσθαι μας το • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lavacrum nos eripuerit. Jam hoc loco vocabulo veri- tas videtur nuncupare sinceram cum veritate et ju- stitia vitam : nam qui ita vivere non vult, Deo mentitur. Homo enim ideo in lucem editus ut bene agat, ut ait sapientissimus Paulus ❤, si flat impro- bus, mentitur Creatori suo, quia justitiæ fructus non affert. Sic alibi dicit divus etiam David in persona Christi Israelitis : ‹ Filii alieni mentiti sunt mibi ". » Item illud : « Mentietur opus oli- væ”. › Sed et alio modo interpretaberis : nempe imbecillam esse peccato purgando legem quæ ad carnis ablutionem aquam aspergit. Est autem in- comparabiliter gratia Christi melior, quæ omnimo- das sordes destruere valet. Se itaque testatur veri- tatem amare Deus. Porro veritas Christus est, et quæ ab eodem proveniunt; contra lex, typus et umbra. ergo, inqait, Domine, qui veritas es, veritatemque diligis, volens nos in veritate vitam transigere, adeo nobis antiquum peccatum eluis, ut tanquam nix dealbemur. Dictio autem Occulta manifestasti mihi, › innuit futura omnia, quæ in suæ sapientiæ thesauro Deus recondidit, per san- ctum Spiritum fuisse revelata. Fortasse etiam exaggerat peccatum suum, ut majorem sibi incutiat pudorem, affirmans se haud ignoranter peccasse, sed legis conscium, et postquam non regni solum beneficio verum etiam prophetiæ dono orna- tus fuerat. Hinc ergo demonstrata culpæ gravitate, absolutionem deinceps postulat dicens : Vers. 12. Asperges me hyssopo, et mundabor. Hyssopo sancti Spiritus operationem comparat, qui calorifica herba est, et nostram quamlibet abs- tergens maculam. Purgatio itaque per hyssopam fiel, sive per sanctum Spiritum. Etenim hyssopum herbam aiunt esse calidissimam stypticaque vi præ- ditam ; namque et medici hanc magni faciunt, ut- pote idoneam destruendis viscerum sordibus, et constrictis phlegmatibus, aliorumque humorum concretione et crassitie dissolvendis, propter insi- tam illi naturalis caloris eficaciam. Oblique igitur innuit illam quæ in nobis ſit sancti Spiritus opera- tionem, cujus gratia fervidam nostram efficit ani- inam, omnemque nobis maculam aufert, ignis instar invisibiliter affusa. Propterea inspirati homines aiunt nos baptizari a Christo Spiritu sancto et igne (f). Pretiosus autem Christi sanguis non modo corruptela nos liberat, verum etiam interiore qualibet occulta impuritate, neque pigritia frige- "1 scere simit. Vers. 10. Audire me facies exsultationem et lati- tiam, etc. Carabis, inquit, ut andiam per sanctum Spiritum B C D (A f. b, F f. b, K f. b.) Trian Rom. 1, 23. * F'sal. xvn, 46. * abac. ut, 17. " Match. u. 11. to est, inter tot a theologis excogitatis, de bapti- spo in Spiritu sancto et igne. (1) Bena hæc demum ac simplex Cyrilli explica- (2. Pravica partim exstant aņa 1 Corderium.
PG 69:1096Κολάζεται γοῦν ἡ σύνοδος, ἐὰν μὴ νόμον ἔχῃ τὸν βραβευτὴν, καὶ παιδοποιίας ἔφεσιν τὴν ἀληθῆ τοῦ πράγματος ἀφορμήν. Οὐκοῦν, τό γε ἧκον εἰς ὀρέξεις μόνας καὶ κίνημα σαρκικὸν, ἐν ἀνομίαις ἡμῶν ἡ σύλληψις, καὶ ἐν ἁμαρτίαις κισσῶσιν αἱ μητέρες. Εἰ δὲ ῥίζαν ἔχει τὴν φιλοσαρκίαν τῶν σωμάτων ἡ γένεσις, νοσεῖ που πάντως αὐτὴ, καὶ τὰ ἐξ αὐτῆς γεννώμενα. Καὶ γοῦν ὁ ἱερώτατος Παῦλος πλείστην ὅσην τὴν καταβοὴν τῶν σαρκικῶν ἐποιήσατο κινημάτων οὕτω λέγων· »Συνήδομαι γὰρ τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον· βλέπω δὲ ἕτερον νόμον ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου, καὶ αἰχμαλωτίζοντά με τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας, τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσίν μου. Ταλαίπωρος ἐγὼ ἄνθρωπος· τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου;« Χάρις δὲ τῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν, δι’ οὗ καὶ τῆς ἁμαρτίας ἐτιθασσεύθη νόμος, καὶ τῶν σαρκικῶν κινημάτων ἡ προσβολὴ τοῖς..αν νεύμασι, καὶ οὐχ ἐκου... χωρεῖ. Κατώρθωκε... καὶ τοῦτο μετὰ τῶν [ἄλλων ὁ μο]νογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος γενόμενος ἄνθρωπος. Καὶ πιστώσεται [πάλιν ὁ] θεσπέσιος Παῦλος·
Α "Εοικε μέντα ἐντεῦθα ἀλήθειαν ἐστα Τα ἀλλὰ γὰρ καὶ ἁπάσης ἀκαθαρσίας τῆς εἰς τὸ ἔσω με. ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνη ἀνυπόκριτον βίον· ἐπε οὕτω την ερημένος, φείλεται τῷ θεῷ. Ὁ ἔργοις ἀγαθοῖς παρενεχθεὶς εἰς γένεσι, κα ὁ σοφώτατος Παύλος, εἰ επιτρὸς γένειες με τῷ Δημιουργή, τοὺς τῆς δικαιοσύνης εκ έχω πούς. Ούτω φησὶ καὶ ἑτέρωθι ὁ θείος κα ώπου τοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν ἐξ α λάτριοι εψεύσατό μας. ο Ταούτον καὶ τὸ 19: και ἔργον ἐλαίας. Καὶ ἑτέρως δε πρεσβεί ἀδρανής ὁ νόμος πρὸς ἀποκάθαρσιν έχερές περιῤῥαίνων εἰς ἔκπλύσιν τῆς τεράς. Έχετε : ἄμεινον ἀσυγκρίτως τῇ διά Χριστού γέρα π βύπον ἀφανίσαι δυναμένη. Μαρτυρεῖ τόν ἐς· ἀλήθειαν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Αλήθεια δὲ ὁ Ιράς: τὰ δι' αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ὁ νόμος, τόσο σε Σ Σὺ οὖν, φησὶ, Κύριε, ή αλήθεια ὧν σε κατ ἀγαπῶν, βουλόμενος ἡμᾶς ἐν ἀληθείς λέγει, καθαριεῖς ἡμᾶς τῆς ἀρχαίας αμαρτίας και όστις: λευκανθήνας. Τὸ δὲ, «Τα χρόνια ἐδήλωσάς με πάντα αὐτῷ τὰ ἑσόμενα, ἐν τῇ σοφία Θεός, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀπεκείνες. Τα καὶ ὄγκοῖ τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν πρός ένας ενός ὅτι οὐ κατὰ ἄγνοιαν εχαραν, αλλ' έχον γνώσιν ἀπὸ τοῦ νόμου, καὶ μετὰ τῆς βασιλεία προφητεία τετιμημένος. Δείξας ὧν ἐντελ κραταιὸν τῆς ἁμαρτίας, την λύσιν ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων· Ραντιείς με έστώτα, καὶ καθαριστήστρα. τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειαν άφορους, με με μαίνουσαν, καὶ πάντα τὸν ἐν ἡμῖν φύσιν έπιχε σαν. Ἡ ἀποκάθαρσις οὖν δι᾽ ὑσσώπων Στα διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Την τόαν εἶναί φασι θερμοτάτην καὶ συνέχτηκαν τὴν ἐνέργειαν· καὶ δὴ καὶ ἱστρών τους τη θαυμάζουσιν, ὡς δυναμένην τὴν ἐν σπλάγχνα; κειν ἀκαθαρσίαν καὶ καταλεπτύνειν εν μέλι και τ φλεγμάτων συμπεπηγότα, καὶ τὴν ἐξ ἑτέρων χερι σύστασιν καὶ παχύτητα, διὰ τὸ τῆς ἐναύτης ε φυσικής θερμασίας εὐσθενές. Πλαγίως οὖν φαίνει τὴν ἐν ἡμῖν γινομένην τοῦ ἁγίου Πνεύματ ἐνέργειαν, οὗ ἡ χάρις ζέοντας ἡμᾶς ἀποτελεῖ πνεύματι, καὶ πάντα ῥύπον ἐκτήσει τὸν ἐν ἐξη πυρὸς δίκην ἀοράτως εἰσχευμένη. Διὰ γὰρ τας α βαπτίζεσθαί φασιν ἡμᾶς οἱ πνευματοφόρος και Χριστοῦ Πνεύματι ἁγίῳ καὶ τυρί (2). Καὶ τὸ είμαι δὲ αἷμα Χριστοῦ οὐ μόνον ἡμᾶς ἀπαλλάττει φθορά, κεκρυμμένης, καὶ ἀποψύχεσθαι εὐκ ἐξ πρὸς μέθο Ακουτιεῖς μοι ἀγαλλίας καὶ εὐφροσύνης, κ. τ. (Α Γ. 290) Ακουστής, φησί, γενέσθαι μας το • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lavacrum nos eripuerit. Jam hoc loco vocabulo veri- tas videtur nuncupare sinceram cum veritate et ju- stitia vitam : nam qui ita vivere non vult, Deo mentitur. Homo enim ideo in lucem editus ut bene agat, ut ait sapientissimus Paulus ❤, si flat impro- bus, mentitur Creatori suo, quia justitiæ fructus non affert. Sic alibi dicit divus etiam David in persona Christi Israelitis : ‹ Filii alieni mentiti sunt mibi ". » Item illud : « Mentietur opus oli- væ”. › Sed et alio modo interpretaberis : nempe imbecillam esse peccato purgando legem quæ ad carnis ablutionem aquam aspergit. Est autem in- comparabiliter gratia Christi melior, quæ omnimo- das sordes destruere valet. Se itaque testatur veri- tatem amare Deus. Porro veritas Christus est, et quæ ab eodem proveniunt; contra lex, typus et umbra. ergo, inqait, Domine, qui veritas es, veritatemque diligis, volens nos in veritate vitam transigere, adeo nobis antiquum peccatum eluis, ut tanquam nix dealbemur. Dictio autem Occulta manifestasti mihi, › innuit futura omnia, quæ in suæ sapientiæ thesauro Deus recondidit, per san- ctum Spiritum fuisse revelata. Fortasse etiam exaggerat peccatum suum, ut majorem sibi incutiat pudorem, affirmans se haud ignoranter peccasse, sed legis conscium, et postquam non regni solum beneficio verum etiam prophetiæ dono orna- tus fuerat. Hinc ergo demonstrata culpæ gravitate, absolutionem deinceps postulat dicens : Vers. 12. Asperges me hyssopo, et mundabor. Hyssopo sancti Spiritus operationem comparat, qui calorifica herba est, et nostram quamlibet abs- tergens maculam. Purgatio itaque per hyssopam fiel, sive per sanctum Spiritum. Etenim hyssopum herbam aiunt esse calidissimam stypticaque vi præ- ditam ; namque et medici hanc magni faciunt, ut- pote idoneam destruendis viscerum sordibus, et constrictis phlegmatibus, aliorumque humorum concretione et crassitie dissolvendis, propter insi- tam illi naturalis caloris eficaciam. Oblique igitur innuit illam quæ in nobis ſit sancti Spiritus opera- tionem, cujus gratia fervidam nostram efficit ani- inam, omnemque nobis maculam aufert, ignis instar invisibiliter affusa. Propterea inspirati homines aiunt nos baptizari a Christo Spiritu sancto et igne (f). Pretiosus autem Christi sanguis non modo corruptela nos liberat, verum etiam interiore qualibet occulta impuritate, neque pigritia frige- "1 scere simit. Vers. 10. Audire me facies exsultationem et lati- tiam, etc. Carabis, inquit, ut andiam per sanctum Spiritum B C D (A f. b, F f. b, K f. b.) Trian Rom. 1, 23. * F'sal. xvn, 46. * abac. ut, 17. " Match. u. 11. to est, inter tot a theologis excogitatis, de bapti- spo in Spiritu sancto et igne. (1) Bena hæc demum ac simplex Cyrilli explica- (2. Pravica partim exstant aņa 1 Corderium.
»Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἠσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ Υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιότητι σαρκὸς ἁμαρτίας, καὶ περὶ ἁμαρτίας, κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, ἵνα τὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν, τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα« »Ἰδοὺ γὰρ ἀλήθειαν ἠγάπησας, τὰ ἄδηλα καὶ τὰ κρύφια τῆς σοφίας σου ἐδήλωσάς μοι.« (α φ. 289, β φ. 199 β.) Ἔδειξεν ὡς ἐξ ἀρχῆς ἡ ἀνθρώπων φύσις ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν πέπτωκεν ἀπὸ τῆς ἐν Εὔᾳ παραβάσεως, καὶ ὑπὸ κατάρᾳ ἡ γένεσις γέγονεν. Ἄνωθεν δὲ ὑφαίνει τὸν λόγον ἵνα δείξῃ τὸ μέγεθος τῆς τοῦ Θεοῦ δωρεᾶς, ὡς τῆς οὕτω μακρᾶς κατάρας διὰ λουτροῦ τῆς παλιγγενεσίας ῥυσαμένου. Ἔοικε μέντοι ἐνταῦθα ἀλήθειαν ὀνομάζειν τὸν ἐν ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνῃ ἀνυπόκριτον βίον· ὁ γὰρ μὴ οὕτω ζῇν ᾑρημένος, ψεύδεται τῷ Θεῷ. Ὁ γὰρ ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς παρενεχθεὶς εἰς γένεσιν, καθ’ ἅ φησιν ὁ σοφώτατος Παῦλος, εἰ πονηρὸς γένοιτο, ψεύδεται τῷ Δημιουργῷ, τοὺς τῆς δικαιοσύνης οὐκ ἔχων καρπούς. Οὕτω φησὶ καὶ ἑτέρωθι ὁ θεῖος Δαβὶδ ἐκ προςώπου τοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν ἐξ Ἰσραήλ·
Α "Εοικε μέντα ἐντεῦθα ἀλήθειαν ἐστα Τα ἀλλὰ γὰρ καὶ ἁπάσης ἀκαθαρσίας τῆς εἰς τὸ ἔσω με. ἀληθείᾳ καὶ δικαιοσύνη ἀνυπόκριτον βίον· ἐπε οὕτω την ερημένος, φείλεται τῷ θεῷ. Ὁ ἔργοις ἀγαθοῖς παρενεχθεὶς εἰς γένεσι, κα ὁ σοφώτατος Παύλος, εἰ επιτρὸς γένειες με τῷ Δημιουργή, τοὺς τῆς δικαιοσύνης εκ έχω πούς. Ούτω φησὶ καὶ ἑτέρωθι ὁ θείος κα ώπου τοῦ Χριστοῦ περὶ τῶν ἐξ α λάτριοι εψεύσατό μας. ο Ταούτον καὶ τὸ 19: και ἔργον ἐλαίας. Καὶ ἑτέρως δε πρεσβεί ἀδρανής ὁ νόμος πρὸς ἀποκάθαρσιν έχερές περιῤῥαίνων εἰς ἔκπλύσιν τῆς τεράς. Έχετε : ἄμεινον ἀσυγκρίτως τῇ διά Χριστού γέρα π βύπον ἀφανίσαι δυναμένη. Μαρτυρεῖ τόν ἐς· ἀλήθειαν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Αλήθεια δὲ ὁ Ιράς: τὰ δι' αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ὁ νόμος, τόσο σε Σ Σὺ οὖν, φησὶ, Κύριε, ή αλήθεια ὧν σε κατ ἀγαπῶν, βουλόμενος ἡμᾶς ἐν ἀληθείς λέγει, καθαριεῖς ἡμᾶς τῆς ἀρχαίας αμαρτίας και όστις: λευκανθήνας. Τὸ δὲ, «Τα χρόνια ἐδήλωσάς με πάντα αὐτῷ τὰ ἑσόμενα, ἐν τῇ σοφία Θεός, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀπεκείνες. Τα καὶ ὄγκοῖ τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν πρός ένας ενός ὅτι οὐ κατὰ ἄγνοιαν εχαραν, αλλ' έχον γνώσιν ἀπὸ τοῦ νόμου, καὶ μετὰ τῆς βασιλεία προφητεία τετιμημένος. Δείξας ὧν ἐντελ κραταιὸν τῆς ἁμαρτίας, την λύσιν ἐν τοῖς ἑξῆς λέγων· Ραντιείς με έστώτα, καὶ καθαριστήστρα. τοῦ ἁγίου Πνεύματος ενέργειαν άφορους, με με μαίνουσαν, καὶ πάντα τὸν ἐν ἡμῖν φύσιν έπιχε σαν. Ἡ ἀποκάθαρσις οὖν δι᾽ ὑσσώπων Στα διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Την τόαν εἶναί φασι θερμοτάτην καὶ συνέχτηκαν τὴν ἐνέργειαν· καὶ δὴ καὶ ἱστρών τους τη θαυμάζουσιν, ὡς δυναμένην τὴν ἐν σπλάγχνα; κειν ἀκαθαρσίαν καὶ καταλεπτύνειν εν μέλι και τ φλεγμάτων συμπεπηγότα, καὶ τὴν ἐξ ἑτέρων χερι σύστασιν καὶ παχύτητα, διὰ τὸ τῆς ἐναύτης ε φυσικής θερμασίας εὐσθενές. Πλαγίως οὖν φαίνει τὴν ἐν ἡμῖν γινομένην τοῦ ἁγίου Πνεύματ ἐνέργειαν, οὗ ἡ χάρις ζέοντας ἡμᾶς ἀποτελεῖ πνεύματι, καὶ πάντα ῥύπον ἐκτήσει τὸν ἐν ἐξη πυρὸς δίκην ἀοράτως εἰσχευμένη. Διὰ γὰρ τας α βαπτίζεσθαί φασιν ἡμᾶς οἱ πνευματοφόρος και Χριστοῦ Πνεύματι ἁγίῳ καὶ τυρί (2). Καὶ τὸ είμαι δὲ αἷμα Χριστοῦ οὐ μόνον ἡμᾶς ἀπαλλάττει φθορά, κεκρυμμένης, καὶ ἀποψύχεσθαι εὐκ ἐξ πρὸς μέθο Ακουτιεῖς μοι ἀγαλλίας καὶ εὐφροσύνης, κ. τ. (Α Γ. 290) Ακουστής, φησί, γενέσθαι μας το • S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. lavacrum nos eripuerit. Jam hoc loco vocabulo veri- tas videtur nuncupare sinceram cum veritate et ju- stitia vitam : nam qui ita vivere non vult, Deo mentitur. Homo enim ideo in lucem editus ut bene agat, ut ait sapientissimus Paulus ❤, si flat impro- bus, mentitur Creatori suo, quia justitiæ fructus non affert. Sic alibi dicit divus etiam David in persona Christi Israelitis : ‹ Filii alieni mentiti sunt mibi ". » Item illud : « Mentietur opus oli- væ”. › Sed et alio modo interpretaberis : nempe imbecillam esse peccato purgando legem quæ ad carnis ablutionem aquam aspergit. Est autem in- comparabiliter gratia Christi melior, quæ omnimo- das sordes destruere valet. Se itaque testatur veri- tatem amare Deus. Porro veritas Christus est, et quæ ab eodem proveniunt; contra lex, typus et umbra. ergo, inqait, Domine, qui veritas es, veritatemque diligis, volens nos in veritate vitam transigere, adeo nobis antiquum peccatum eluis, ut tanquam nix dealbemur. Dictio autem Occulta manifestasti mihi, › innuit futura omnia, quæ in suæ sapientiæ thesauro Deus recondidit, per san- ctum Spiritum fuisse revelata. Fortasse etiam exaggerat peccatum suum, ut majorem sibi incutiat pudorem, affirmans se haud ignoranter peccasse, sed legis conscium, et postquam non regni solum beneficio verum etiam prophetiæ dono orna- tus fuerat. Hinc ergo demonstrata culpæ gravitate, absolutionem deinceps postulat dicens : Vers. 12. Asperges me hyssopo, et mundabor. Hyssopo sancti Spiritus operationem comparat, qui calorifica herba est, et nostram quamlibet abs- tergens maculam. Purgatio itaque per hyssopam fiel, sive per sanctum Spiritum. Etenim hyssopum herbam aiunt esse calidissimam stypticaque vi præ- ditam ; namque et medici hanc magni faciunt, ut- pote idoneam destruendis viscerum sordibus, et constrictis phlegmatibus, aliorumque humorum concretione et crassitie dissolvendis, propter insi- tam illi naturalis caloris eficaciam. Oblique igitur innuit illam quæ in nobis ſit sancti Spiritus opera- tionem, cujus gratia fervidam nostram efficit ani- inam, omnemque nobis maculam aufert, ignis instar invisibiliter affusa. Propterea inspirati homines aiunt nos baptizari a Christo Spiritu sancto et igne (f). Pretiosus autem Christi sanguis non modo corruptela nos liberat, verum etiam interiore qualibet occulta impuritate, neque pigritia frige- "1 scere simit. Vers. 10. Audire me facies exsultationem et lati- tiam, etc. Carabis, inquit, ut andiam per sanctum Spiritum B C D (A f. b, F f. b, K f. b.) Trian Rom. 1, 23. * F'sal. xvn, 46. * abac. ut, 17. " Match. u. 11. to est, inter tot a theologis excogitatis, de bapti- spo in Spiritu sancto et igne. (1) Bena hæc demum ac simplex Cyrilli explica- (2. Pravica partim exstant aņa 1 Corderium.
PG 69:1098»Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντό μοι.« Τοιοῦτον καὶ τὸ, »Ψεύσεται ἔργον ἐλαίας.« Καὶ ἑτέρως δὲ προσβαλεῖς· ὅτι ἀδρανὴς ὁ νόμος πρὸς ἀποκάθαρσιν ἁμαρτίας, ὕδατι περιῤῥαίνων εἰς ἔκπλυσιν τῆς σαρκός. Ἔνεστι δὲ τὸ ἄμεινον ἀσυγκρίτως τῇ διὰ Χριστοῦ χάριτι πάντα ῥύπον ἀφανίσαι δυναμένῃ. Μαρτυρεῖ τοίνυν ὅτι τὴν ἀλήθειαν ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Ἀλήθεια δὲ ὁ Χριστὸς καὶ τὰ δι’ αὐτοῦ, ὥσπερ οὖν ὁ νόμος, τύποι καὶ σκιαί. Σὺ οὖν, φησὶ, Κύριε, ἡ ἀλήθεια ὢν καὶ ἀλήθειαν ἀγαπῶν, βουλόμενος ἡμᾶς ἐν ἀληθείᾳ διάγειν, ἀποκαθαριεῖς ἡμᾶς τῆς ἀρχαίας ἁμαρτίας καὶ ὥσπερ χιόνα λευκανθῆναι. Τὸ δὲ, »Τὰ κρύφια ἐδήλωσάς μοι,« ὡς πάντα αὐτῷ τὰ ἐσόμενα, ἃ ἐν τῇ ἰδίᾳ σοφίᾳ ἔθετο ὁ Θεὸς, διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἀπεκάλυψεν. Ἴσως δὲ καὶ ὀγκοῖ τὴν ἑαυτοῦ ἁμαρτίαν πρὸς ἐντροπὴν, δεικνὺς ὅτι οὐ κατὰ ἄγνοιαν ἥμαρτεν, ἀλλ’ ἔχων τὴν γνῶσιν ἀπὸ τοῦ νόμου, καὶ μετὰ τῆς βασιλείας καὶ προφητείᾳ τετιμημένος. Δείξας οὖν ἐντεῦθεν τὸ κραταιὸν τῆς ἁμαρτίας, τὴν λύσιν ἐν τοῖς ἑξῆς αἰτεῖ, λέγων· Ῥαντιεῖς με ὑσσώπῳ, καὶ καθαρισθήσομαι. (α φ. 289 β, φ φ. 77 β, κ φ. 99 β.
κευάσεις διὰ τοῦ Πνεύματος τὴν ἐν ἐσχάτοις και· ἡ οἷς ἐσομένην ἀγαλλίασιν. Τίς δὲ ἂν εἴη αὕτη, κείνη ἡ γνώσις ἢ περὶ τῆς ἀναστάσεως; Τν καὶ δειξεν εἰπών· ο Αγαλλιάσονται ὀστέα τεταπεινω ιένα. » Πότε δὲ ἄλλοτε ἀγαλλιάζονται τα σεσημμένα μῶν ἐστι, ἢ κατὰ τὴν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν, καθ' ν, ώσει προφητεία, « Τὰ ὀστᾶ ἡμῶν ὡς βοτάνη ἀνατελεῖ; ο Εἰκότως δὲ μετὰ τὸ, ο Ραντιείς με, ο ταῦτα ἐπήγαγεν· ἔπεται γὰρ τῇ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα- τος χάριτι ἡ τῆς ἀναστάσεως ἐλπὶς, εἰς ἀρχὰς ἀνα- φέρουσα τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν ἀτελευτήτου καὶ τρισμακαρίας ζωῆς. Τότε γὰρ οἱ δίκαιοι ἐκλάμ φουσιν ὡς ὁ ἥλιος, καὶ τοῖς ὑπὲρ νοῦν ἐντρυφῶντες ἀγαθοῖς ἀκατάληκτον ἔξουσι τὴν εὐφροσύνην. Οὐκοῦν ἡ μὲν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος κάθαρσις πράττεται παραχρῆμα· είδονας γὰρ ἡ χάρις ἐν Χριστῷ, τοῦ ἁγίου Πνεύματος. ἁγιάζοντος καὶ διασμήχοντος τὰς τῶν πιστευόντων καρδίας. Ακούεται δὲ, καὶ τέως ἐστὶν ἐλπὶς οὐκ ἐψευσμένη, ἡ ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς ἀγαλλίασις τε καὶ εὐφροσύνη. Δοκεί δέ τισε τῶν ἐξηγητῶν ἀγαλλίασις καὶ εὐφροσύνη, ἀκοείς Θείαις ἐνηχουμένη, οὐχ ὑτέρα τις εἶναι παρὰ τὸν ταύτης πάροχον, φημὶ δὴ Χριστὸν, ὃς ἀνανεώσει καὶ ἀναστήσει τῆς ἐκάστου ψυχῆς τὰς δυνάμεις πανού σας τὴν συντριβήν. Θετὰ γὰρ νοητέον ἐνταῦθα την εὐτονίας τοῦ νοῦ. Απλούστερον δέ φημε· 'Ακούσαιμι, καὶ συγκεχώρηται ἡ διπλή ἁμαρτία. Απόστρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρ τιών μου, κ. τ. λ. (Α Γ. 290, Μή είδης, φησί, τὰς ὑπ' ἐμοῦ τετολμημένας ἀνομίας, ἀλλ' ἐμὲ τὸν ταύτας ολοφυρό μενον. Τὸ δὲ ταῦτα αἰτεῖν, οὐδὲν ἦν ἕτερον, πλην ὅτι τὴν ἐν Χριστῷ βούλεσθαι δοθῆναι χάριν τοῖς ἐπὶ της γης. - Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεός. (Δ. Γ. 290.) Κτίσις ἐν τῇ Γραφή λέγεται οὐ μόνον ἡ ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγωγή, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ τοῦ ὄντος ἐπὶ τὸ βέλτιον μεταβολή. Εκτασιν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, τοῦτό ἐστιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντας εργάσει σθαι. Κείζει δὲ καὶ ὅταν τὸν πονηρὸν ἄνθρωπον καλὸν ἀπεργάσηται· ἐνταῦθα τὸ κτίζειν πραγμάτων ἐστὶ μεταβολὴ πρὸς τὸ βέλτιον. Καὶ ἄκουσαν τοῦ Δαβίδ· ἐπειδὴ γὰρ ἦν αὐτὸς καὶ ἡ καρδία αὐτοῦ εκτισμένη, συνεπειώθη δὲ τῇ μοιχείᾳ καὶ τῷ φόνῳ, 91.96 ΑΠΟΛΙΝΑΡΙΟΥ. Ὁ μὲν Σωτήρ τὸν ᾿Αβραάμ, ἔφη προσδοκώντά τε τὴν ἡμέραν αὐτοῦ προηγαλλιάσθαι, καὶ παραγενομένης αὐτῆς ἰδεῖν καὶ χαίρειν· ο 'Αβραάμ, λέγων, ὁ πατὴρ ὑμῶν αγαλλιά σατο, ἵνα ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν· καὶ ἴδε, καὶ ἐχάρη.» Ο δὲ Δαβὶδ ἀντὶ τῆς ὄψεως, ἀκοὴν λέγει· Ἀκούσεσθε, λέγων, ἐν ᾅδου τὴν αἰτίαν εὐφροσύνης μεγάλης, τὴν τῆς παρουσίας, ὑπὸ τοῦ Πνεύματος αὐτῷ σημαινομένην· καὶ εὐφρανθήσεσθε μὲν ἐν ᾅδου LΧΙΧ. φησί, τὴν φωνὴν τῆς ἀγαλλιάσεως, ὅτι ἀφεῖται μου τῷ πνεύματι. Συναγάλλεσθαι δὲ αὐτῷ καὶ τὰ εἴσω μνημάτων ὀστέα, τῇ ἁμαρτίᾳ καὶ τῷ θανάτῳ τετα- πεινωμένα, συνταφέντος αὐτοῖς τοῦ τῆς ἀναστάσεως αἰτίου σώματος. D97 IN PSALUUM L. futuram extremis temporibus exsultationem. Qus- L. f. 135.) ]sa. LVI, 14. R in hujus editione. Sed repugnat Nicelas in codice Vat. A. Et quidem Cyrillus continual bic sermonem suum, Athanasius non item. comperi circa bunc ipsum locum in codice Vat. B, f. 900, cujus egregium ineditumque fragmentum bic recitabo. PATROL. GR. haun porro hac, nisi illa notitia scilicet resurre- ctionís? quam etiam denotavit dicens: Et exsul- tabunt ossa humiliata. › Quandonanı vero exsulta- bunt corrupta ossa, misi tempore resurrectionis, quo, uti ait prophetia, ‹ Ossa nostra ut herbe germinabunt. (1)!, Congrue autem verbis Asper ges me > prædicta subjunxit: sequitur enim san- eti baptismi gratiam spes resurrectionis, ad initia illa immortalis beatissimæque vitæ referens creden- tes in Christum. Tunc enim justi ut sol fulgebunt, et quæ mentem superant bonis fruentes, perennem habitari samt læthiam. Ergo purgatio per sanctum baptismum illico et uno actu fit; datur enim in Christo gratia sancti Spiritus sanctificantis abster- gentisque credentium corda. Auditur autem, neque hactenus spes ſefellit, de futuris bonis exsultatio ac Laetitia. Quin adeo nomallis interpretibas (2), exsulta- tio et lætitia divinis auditibus insonans, diversa res nou videtur ab hujusmet datøre Christo, qui renova- bit suscitabilque singularum animarum viros passas contritionem. Ossa enim hic denotare putandum est mentis vigorem. Sed ut aliquid simplictus dicam, ‹ Audiam, inquit, vocent exsultationis, ‹ nempo quod duples mihi peccatum condonatum fuerit. Vers. 11. Averte faciem tuam a peccatis wels. - Ne aspicias, înquit, iniquitates meas, sed me potius qui eas deploro. - Hac autem petere nihi est aliud quam velle terræ incolis dari gratiaın Christi. Vers. 12. Cor mundum crea in me, Deus. Creatio apud sacram Scripturam dicitur non lum effectio ex nihilo, verum etiam rei exsistentis in melius provectio. Creavit Deusumlum: hoc est ez nihilo facere. Great etiam, cum malum hominem. bonara forerit : hic quidem creatio rerum est in melius mutatio. Audi enim ipsum Davidem, qui quanquam ipse cum corde suo jamdiu creatus fue- rat, allamen quia adulterii et homicidii reum so fecerat, et in corruptelam ruebat, Gree, inquit, APOLLINARIS. Servator quidem dici Abrahamum diem ejus exspectantem gavisum esse, quo die jam præsente, Servatorem cum gaudio vi disse. Sic enim ait: Abraham pater vester exsulta- vit ut videres diem meum; vidit, et gavicus est, vou. 56). David vero pro visu dicit auditum. Audie tis, inquit, in inferis magnæ lætitiæ causam, scilicet ob adventum (Christi) quem illi Spiritus revelaverat. Et exsultabilis quidem spiritu in inferis. Congaude- bunt autem cum ipso etiam ossa in sepulcris condika, que pecculo et morte humiliata fuerant, quando- quidem una cum illis sepultum fuit corpus illud, quod est causa resurrectionis. (1) Hac usque fragmentum tribuitur Athanasio D (2) Intelligit Cyrillus Apollinarem, nt ego feliciter
) Ὑσσώπῳ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνέργειαν ἀφομοιοῖ, ἅτε θερμαίνουσαν, καὶ πάντα τὸν ἐν ἡμῖν ῥύπον ἀποσμήχουσαν. Ἡ ἀποκάθαρσις οὖν δι’ ὑσσώπου γενήσεται, ἤτοι διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Τὴν γὰρ ὕσσωπον πόαν εἶναί φασι θερμοτάτην καὶ συνεκτικὴν ἔχουσαν τὴν ἐνέργειαν· καὶ δὴ καὶ ἰατρῶν παῖδες ταύτην θαυμάζουσιν, ὡς δυναμένην τὴν ἐν σπλάγχνοις ἐκτήκειν ἀκαθαρσίαν καὶ καταλεπτύνειν εὖ μάλα τὰ τῶν φλεγμάτων συμπεπηγότα, καὶ τὴν ἐξ ἑτέρων χυμῶν σύστασιν καὶ παχύτητα, διὰ τὸ τῆς ἐνούσης αὐτῇ φυσικῆς θερμασίας εὐσθενές. Πλαγίως οὖν ὑπεμφαίνει τὴν ἐν ἡμῖν γινομένην τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐνέργειαν, οὖ ἡ χάρις ζέοντας ἡμᾶς ἀποτελεῖ τῷ πνεύματι, καὶ πάντα ῥύπον ἐκτήκει τὸν ἐν ἡμῖν, πυρὸς δίκην ἀοράτως εἰσχεομένη. Διὰ γάρ τοι τοῦτο βαπτίζεσθαί φασιν ἡμᾶς οἱ πνευματοφόροι παρὰ Χριστοῦ Πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. Καὶ τὸ τίμιον δὲ αἷμα Χριστοῦ οὐ μόνον ἡμᾶς ἀπαλλάττει φθορᾶς, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἁπάσης ἀκαθαρσίας τῆς εἰς τὸ ἔσω κεκρυμμένης, καὶ ἀποψύχεσθαι οὐκ ἐᾷ πρὸς ῥᾴθυμον. »Ἀκουτιεῖς μοι ἀγαλλίασιν καὶ εὐφροσύνην, κ.τ.λ.« (α φ.
κευάσεις διὰ τοῦ Πνεύματος τὴν ἐν ἐσχάτοις και· ἡ οἷς ἐσομένην ἀγαλλίασιν. Τίς δὲ ἂν εἴη αὕτη, κείνη ἡ γνώσις ἢ περὶ τῆς ἀναστάσεως; Τν καὶ δειξεν εἰπών· ο Αγαλλιάσονται ὀστέα τεταπεινω ιένα. » Πότε δὲ ἄλλοτε ἀγαλλιάζονται τα σεσημμένα μῶν ἐστι, ἢ κατὰ τὴν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν, καθ' ν, ώσει προφητεία, « Τὰ ὀστᾶ ἡμῶν ὡς βοτάνη ἀνατελεῖ; ο Εἰκότως δὲ μετὰ τὸ, ο Ραντιείς με, ο ταῦτα ἐπήγαγεν· ἔπεται γὰρ τῇ τοῦ ἁγίου βαπτίσμα- τος χάριτι ἡ τῆς ἀναστάσεως ἐλπὶς, εἰς ἀρχὰς ἀνα- φέρουσα τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν ἀτελευτήτου καὶ τρισμακαρίας ζωῆς. Τότε γὰρ οἱ δίκαιοι ἐκλάμ φουσιν ὡς ὁ ἥλιος, καὶ τοῖς ὑπὲρ νοῦν ἐντρυφῶντες ἀγαθοῖς ἀκατάληκτον ἔξουσι τὴν εὐφροσύνην. Οὐκοῦν ἡ μὲν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος κάθαρσις πράττεται παραχρῆμα· είδονας γὰρ ἡ χάρις ἐν Χριστῷ, τοῦ ἁγίου Πνεύματος. ἁγιάζοντος καὶ διασμήχοντος τὰς τῶν πιστευόντων καρδίας. Ακούεται δὲ, καὶ τέως ἐστὶν ἐλπὶς οὐκ ἐψευσμένη, ἡ ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς ἀγαλλίασις τε καὶ εὐφροσύνη. Δοκεί δέ τισε τῶν ἐξηγητῶν ἀγαλλίασις καὶ εὐφροσύνη, ἀκοείς Θείαις ἐνηχουμένη, οὐχ ὑτέρα τις εἶναι παρὰ τὸν ταύτης πάροχον, φημὶ δὴ Χριστὸν, ὃς ἀνανεώσει καὶ ἀναστήσει τῆς ἐκάστου ψυχῆς τὰς δυνάμεις πανού σας τὴν συντριβήν. Θετὰ γὰρ νοητέον ἐνταῦθα την εὐτονίας τοῦ νοῦ. Απλούστερον δέ φημε· 'Ακούσαιμι, καὶ συγκεχώρηται ἡ διπλή ἁμαρτία. Απόστρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρ τιών μου, κ. τ. λ. (Α Γ. 290, Μή είδης, φησί, τὰς ὑπ' ἐμοῦ τετολμημένας ἀνομίας, ἀλλ' ἐμὲ τὸν ταύτας ολοφυρό μενον. Τὸ δὲ ταῦτα αἰτεῖν, οὐδὲν ἦν ἕτερον, πλην ὅτι τὴν ἐν Χριστῷ βούλεσθαι δοθῆναι χάριν τοῖς ἐπὶ της γης. - Καρδίαν καθαράν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεός. (Δ. Γ. 290.) Κτίσις ἐν τῇ Γραφή λέγεται οὐ μόνον ἡ ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγωγή, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ τοῦ ὄντος ἐπὶ τὸ βέλτιον μεταβολή. Εκτασιν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, τοῦτό ἐστιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντας εργάσει σθαι. Κείζει δὲ καὶ ὅταν τὸν πονηρὸν ἄνθρωπον καλὸν ἀπεργάσηται· ἐνταῦθα τὸ κτίζειν πραγμάτων ἐστὶ μεταβολὴ πρὸς τὸ βέλτιον. Καὶ ἄκουσαν τοῦ Δαβίδ· ἐπειδὴ γὰρ ἦν αὐτὸς καὶ ἡ καρδία αὐτοῦ εκτισμένη, συνεπειώθη δὲ τῇ μοιχείᾳ καὶ τῷ φόνῳ, 91.96 ΑΠΟΛΙΝΑΡΙΟΥ. Ὁ μὲν Σωτήρ τὸν ᾿Αβραάμ, ἔφη προσδοκώντά τε τὴν ἡμέραν αὐτοῦ προηγαλλιάσθαι, καὶ παραγενομένης αὐτῆς ἰδεῖν καὶ χαίρειν· ο 'Αβραάμ, λέγων, ὁ πατὴρ ὑμῶν αγαλλιά σατο, ἵνα ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν· καὶ ἴδε, καὶ ἐχάρη.» Ο δὲ Δαβὶδ ἀντὶ τῆς ὄψεως, ἀκοὴν λέγει· Ἀκούσεσθε, λέγων, ἐν ᾅδου τὴν αἰτίαν εὐφροσύνης μεγάλης, τὴν τῆς παρουσίας, ὑπὸ τοῦ Πνεύματος αὐτῷ σημαινομένην· καὶ εὐφρανθήσεσθε μὲν ἐν ᾅδου LΧΙΧ. φησί, τὴν φωνὴν τῆς ἀγαλλιάσεως, ὅτι ἀφεῖται μου τῷ πνεύματι. Συναγάλλεσθαι δὲ αὐτῷ καὶ τὰ εἴσω μνημάτων ὀστέα, τῇ ἁμαρτίᾳ καὶ τῷ θανάτῳ τετα- πεινωμένα, συνταφέντος αὐτοῖς τοῦ τῆς ἀναστάσεως αἰτίου σώματος. D97 IN PSALUUM L. futuram extremis temporibus exsultationem. Qus- L. f. 135.) ]sa. LVI, 14. R in hujus editione. Sed repugnat Nicelas in codice Vat. A. Et quidem Cyrillus continual bic sermonem suum, Athanasius non item. comperi circa bunc ipsum locum in codice Vat. B, f. 900, cujus egregium ineditumque fragmentum bic recitabo. PATROL. GR. haun porro hac, nisi illa notitia scilicet resurre- ctionís? quam etiam denotavit dicens: Et exsul- tabunt ossa humiliata. › Quandonanı vero exsulta- bunt corrupta ossa, misi tempore resurrectionis, quo, uti ait prophetia, ‹ Ossa nostra ut herbe germinabunt. (1)!, Congrue autem verbis Asper ges me > prædicta subjunxit: sequitur enim san- eti baptismi gratiam spes resurrectionis, ad initia illa immortalis beatissimæque vitæ referens creden- tes in Christum. Tunc enim justi ut sol fulgebunt, et quæ mentem superant bonis fruentes, perennem habitari samt læthiam. Ergo purgatio per sanctum baptismum illico et uno actu fit; datur enim in Christo gratia sancti Spiritus sanctificantis abster- gentisque credentium corda. Auditur autem, neque hactenus spes ſefellit, de futuris bonis exsultatio ac Laetitia. Quin adeo nomallis interpretibas (2), exsulta- tio et lætitia divinis auditibus insonans, diversa res nou videtur ab hujusmet datøre Christo, qui renova- bit suscitabilque singularum animarum viros passas contritionem. Ossa enim hic denotare putandum est mentis vigorem. Sed ut aliquid simplictus dicam, ‹ Audiam, inquit, vocent exsultationis, ‹ nempo quod duples mihi peccatum condonatum fuerit. Vers. 11. Averte faciem tuam a peccatis wels. - Ne aspicias, înquit, iniquitates meas, sed me potius qui eas deploro. - Hac autem petere nihi est aliud quam velle terræ incolis dari gratiaın Christi. Vers. 12. Cor mundum crea in me, Deus. Creatio apud sacram Scripturam dicitur non lum effectio ex nihilo, verum etiam rei exsistentis in melius provectio. Creavit Deusumlum: hoc est ez nihilo facere. Great etiam, cum malum hominem. bonara forerit : hic quidem creatio rerum est in melius mutatio. Audi enim ipsum Davidem, qui quanquam ipse cum corde suo jamdiu creatus fue- rat, allamen quia adulterii et homicidii reum so fecerat, et in corruptelam ruebat, Gree, inquit, APOLLINARIS. Servator quidem dici Abrahamum diem ejus exspectantem gavisum esse, quo die jam præsente, Servatorem cum gaudio vi disse. Sic enim ait: Abraham pater vester exsulta- vit ut videres diem meum; vidit, et gavicus est, vou. 56). David vero pro visu dicit auditum. Audie tis, inquit, in inferis magnæ lætitiæ causam, scilicet ob adventum (Christi) quem illi Spiritus revelaverat. Et exsultabilis quidem spiritu in inferis. Congaude- bunt autem cum ipso etiam ossa in sepulcris condika, que pecculo et morte humiliata fuerant, quando- quidem una cum illis sepultum fuit corpus illud, quod est causa resurrectionis. (1) Hac usque fragmentum tribuitur Athanasio D (2) Intelligit Cyrillus Apollinarem, nt ego feliciter
PG 69:1100290) Ἀκουστὴν, φησὶ, γενέσθαι μοι παρασκευάσεις διὰ τοῦ Πνεύματος τὴν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς ἐσομένην ἀγαλλίασιν. Τίς δὲ ἂν εἴη αὕτη, ἢ ἐκείνη ἡ γνῶσις ἡ περὶ τῆς ἀναστάσεως; Ἣν καὶ ἔδειξεν εἰπών· »Ἀγαλλιάσονται ὀστέα τεταπεινωμένα.« Πότε δὲ ἄλλοτε ἀγαλλιάσονται τὰ σεσημμένα ἡμῶν ὀστᾶ, ἢ κατὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως καιρὸν, καθ’ ὃν, ὡσεὶ προφητεία, »Τὰ ὀστᾶ ἡμῶν ὡς βοτάνη ἀνατελεῖ;« Εἰκότως δὲ μετὰ τὸ, »Ῥαντιεῖς με,« ταῦτα ἐπήγαγεν· ἕπεται γὰρ τῇ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος χάριτι ἡ τῆς ἀναστάσεως ἐλπὶς, εἰς ἀρχὰς ἀναφέρουσα τοὺς πιστεύοντας εἰς Χριστὸν ἀτελευτήτου καὶ τρισμακαρίας ζωῆς. Τότε γὰρ οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος, καὶ τοῖς ὑπὲρ νοῦν ἐντρυφῶντες ἀγαθοῖς ἀκατάληκτον ἕξουσι τὴν εὐφροσύνην. Οὐκοῦν ἡ μὲν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος κάθαρσις πράττεται παραχρῆμα· δίδοται γὰρ ἡ χάρις ἐν Χριστῷ, τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἁγιάζοντος καὶ διασμήχοντος τὰς τῶν πιστευόντων καρδίας. Ἀκούεται δὲ, καὶ τέως ἐστὶν ἐλπὶς οὐκ ἐψευσμένη, ἡ ἐπὶ τοῖς ἐσομένοις ἀγαθοῖς ἀγαλλίασίς τε καὶ εὐφροσύνη.
1099 in me cor mundum; › non quod antea corde care- ▲ xal xp¿; çºopáv zacząég ret, neque de animæ substantia loquens, sed de - aptimo vitæ genere. Fortasse etiam, quasi om- nium sit cor pollutum propter Adami transgressio- nem et in vitium flexum (1), reformationem quam- dam rerum nostrarum feriab omnium Creatore saueti postulant qui nostram naturam novit et omnia potest, quod et reapse fecit. Nam reformati in Christo fuimus novitate mentis nostræ; corque purum gerimus, ad virtutis studium conversi. πεποίηκεν. Ανεκτίσθημεν γὰρ ἐν Χριστῷ τῷ καθαράν, μεθορισθέντες εἰς ἔφεσιν ἀρετῆς. Vors. 13. Ne projicias me a facie tua, et Spiritum clum tuum né auferas a me. • Kalam, pan. huo! xapdžav załapáv • » aby čas spáczpo Deż " καρδίαν, οὐδὲ περὶ τῆς ουσίας της της σε ἀλλὰ περὶ τῆς ἀρίστης πολιτείας. - 11 91 f. 135.) T¿yz Ɛt xai úg fʊmúrąg tig kahma δίας, διὰ τῆς ἐν Αδάμ παραβάσεως τές τ' paulo zapospazīg, kassagínaÓ DE MÀ z ἡμᾶς γενέσθαι πραγμάτων οἱ έγινε πορτοκά Rap) và tran tren T B πλάσμα ἡμῶν καὶ πάντα εκεῖν ἰσχύνοις, ἰδε ἀνακοινώσει τοῦ νοὸς ἡμῶν, καὶ παρέα μητ lis quæ ipai acciderant commotus David, sumpia humani generis parsons, pro universe arbe precatur. Nam jam inde ab Adami transgressione, ceu ab initis generis, a Deoaversa est humana natura; itaque et a paradiso expulsa fuit, et maledicta exa sil, que prius facrat a Creatore benedicta. aucta generis multitudine, peccatique tyrannide cuacios premente, recessit etiam ille sancts Spiritus nobis insullatus, et imaginis pulchritude descia fuit. Dixit enim omaiam Deus: manebit in hujusmodi hominibus Spiritus quia ipsi carnes sunt *. » Dum ait itaque : « Ne projicias me a facie tua, et Spiritum sanctum tu ne auferas a me, › duo simul petit, nempe faciæ aver- são is termunum et sancti Spiritus ad nos reditum. Quod enim jure meritoque recesserit, propterea qsəd cultium cor ad mastiam sit prouum ab ado- iescentia, demonstrat egregie d. ens: ‹ Ne aaferas C a me, › Nahilo tamen minus a Dei dementia postu- lat, at kalemia que præver spyna ercuerant &is fat : qui adem et se suzeti Sprites qui antis recesserat restino, qux nipse per Christum odine nostra assumpta, aversiome et irregreßen dem in se ipso Deo Patri. Accepà es feile întei agitur, new per Chrisa vit itaque est Spiritus dame states ทะ Μὴ ἀπολέσης με ἀπὸ τοῦ προσώπου στη Πνεῦμα τὸ ἀγιέν σα μὴ ὅτανίης ἐς φί (A L. 291, B L. 281.) T. ¿ Ja, vi mecubes; inpu 16, daizhim, the ùxòp sĩ; in' súperio And rapid deús xai imipean; hu ži LMOɣz, kzioz. Exservaged to not superions nack ázáncy moì vò év ápyake ip ἀρχεῖς της p Ork, in movies. Epy ráp & the xatapsing tò lhcipápa i spes po k ážne prin sou sì iyev på kvavarg àz` kami, » his ma mɩh sini, izmam pàs dig so pin 50 ya pho kya khelņam; lama ii;. "O: yiş impinge uia; kii izinan nïa; iyo yin; iz dop dza. Ih if tuinm; lei, Se & is de k + bežling mi kosziva; ta pynes & porcij. ch i To sa Aku belakaɖɔ? Tersal d Fartsopam fier: bumuman mataram ram pet. 1. quod raagde evenet melioure Cari- få nå det ca a sulis Eza sis Derart a N dis buni pa 3. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8. Sme són es àrquię dy
Δοκεῖ δέ τισι τῶν ἐξηγητῶν ἀγαλλίασις καὶ εὐφροσύνη, ἀκοαῖς θείαις ἐνηχουμένη, οὐχ ἑτέρα τις εἶναι παρὰ τὸν ταύτης πάροχον, φημὶ δὴ Χριστὸν, ὃς ἀνανεώσει καὶ ἀναστήσει τῆς ἑκάστου ψυχῆς τὰς δυνάμεις παθούσας τὴν συντριβήν. Ὀστᾶ γὰρ νοητέον ἐνταῦθα τὰς εὐτονίας τοῦ νοῦ. Ἁπλούστερον δέ φημι· Ἀκούσαιμι, φησὶ, τὴν φωνὴν τῆς ἀγαλλιάσεως, ὅτι ἀφεῖταί μοι καὶ συγκεχώρηται ἡ διπλῆ ἁμαρτία. »Ἀπόστρεψον τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν μου, κ.τ.λ.« (α φ. 290, λ φ. 135.) Μὴ εἴδῃς, φησὶ, τὰς ὑπ’ ἐμοῦ τετολμημένας ἀνομίας, ἀλλ’ ἐμὲ τὸν ταύτας ὀλοφυρόμενον. Τὸ δὲ ταῦτα αἰτεῖν, οὐδὲν ἦν ἕτερον, πλὴν ὅτι τὴν ἐν Χριστῷ βούλεσθαι δοθῆναι χάριν τοῖς ἐπὶ τῆς γῆς. »Καρδίαν καθαρὰν κτίσον ἐν ἐμοὶ, ὁ Θεός.« (α φ. 290.) Κτίσις ἐν τῇ Γραφῇ λέγεται οὐ μόνον ἡ ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγωγὴ, ἀλλὰ καὶ ἡ ἐκ τοῦ ὄντος ἐπὶ τὸ βέλτιον μεταβολή. Ἔκτισεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν, τοῦτό ἐστιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος ἐργάσασθαι. Κτίζει δὲ καὶ ὅταν τὸν πονηρὸν ἄνθρωπον καλὸν ἀπεργάσηται· ἐνταῦθα τὸ κτίζειν πραγμάτων ἐστὶ μεταβολὴ πρὸς τὸ βέλτιον. Καὶ ἄκουσον τοῦ Δαβίδ·
1099 in me cor mundum; › non quod antea corde care- ▲ xal xp¿; çºopáv zacząég ret, neque de animæ substantia loquens, sed de - aptimo vitæ genere. Fortasse etiam, quasi om- nium sit cor pollutum propter Adami transgressio- nem et in vitium flexum (1), reformationem quam- dam rerum nostrarum feriab omnium Creatore saueti postulant qui nostram naturam novit et omnia potest, quod et reapse fecit. Nam reformati in Christo fuimus novitate mentis nostræ; corque purum gerimus, ad virtutis studium conversi. πεποίηκεν. Ανεκτίσθημεν γὰρ ἐν Χριστῷ τῷ καθαράν, μεθορισθέντες εἰς ἔφεσιν ἀρετῆς. Vors. 13. Ne projicias me a facie tua, et Spiritum clum tuum né auferas a me. • Kalam, pan. huo! xapdžav załapáv • » aby čas spáczpo Deż " καρδίαν, οὐδὲ περὶ τῆς ουσίας της της σε ἀλλὰ περὶ τῆς ἀρίστης πολιτείας. - 11 91 f. 135.) T¿yz Ɛt xai úg fʊmúrąg tig kahma δίας, διὰ τῆς ἐν Αδάμ παραβάσεως τές τ' paulo zapospazīg, kassagínaÓ DE MÀ z ἡμᾶς γενέσθαι πραγμάτων οἱ έγινε πορτοκά Rap) và tran tren T B πλάσμα ἡμῶν καὶ πάντα εκεῖν ἰσχύνοις, ἰδε ἀνακοινώσει τοῦ νοὸς ἡμῶν, καὶ παρέα μητ lis quæ ipai acciderant commotus David, sumpia humani generis parsons, pro universe arbe precatur. Nam jam inde ab Adami transgressione, ceu ab initis generis, a Deoaversa est humana natura; itaque et a paradiso expulsa fuit, et maledicta exa sil, que prius facrat a Creatore benedicta. aucta generis multitudine, peccatique tyrannide cuacios premente, recessit etiam ille sancts Spiritus nobis insullatus, et imaginis pulchritude descia fuit. Dixit enim omaiam Deus: manebit in hujusmodi hominibus Spiritus quia ipsi carnes sunt *. » Dum ait itaque : « Ne projicias me a facie tua, et Spiritum sanctum tu ne auferas a me, › duo simul petit, nempe faciæ aver- são is termunum et sancti Spiritus ad nos reditum. Quod enim jure meritoque recesserit, propterea qsəd cultium cor ad mastiam sit prouum ab ado- iescentia, demonstrat egregie d. ens: ‹ Ne aaferas C a me, › Nahilo tamen minus a Dei dementia postu- lat, at kalemia que præver spyna ercuerant &is fat : qui adem et se suzeti Sprites qui antis recesserat restino, qux nipse per Christum odine nostra assumpta, aversiome et irregreßen dem in se ipso Deo Patri. Accepà es feile întei agitur, new per Chrisa vit itaque est Spiritus dame states ทะ Μὴ ἀπολέσης με ἀπὸ τοῦ προσώπου στη Πνεῦμα τὸ ἀγιέν σα μὴ ὅτανίης ἐς φί (A L. 291, B L. 281.) T. ¿ Ja, vi mecubes; inpu 16, daizhim, the ùxòp sĩ; in' súperio And rapid deús xai imipean; hu ži LMOɣz, kzioz. Exservaged to not superions nack ázáncy moì vò év ápyake ip ἀρχεῖς της p Ork, in movies. Epy ráp & the xatapsing tò lhcipápa i spes po k ážne prin sou sì iyev på kvavarg àz` kami, » his ma mɩh sini, izmam pàs dig so pin 50 ya pho kya khelņam; lama ii;. "O: yiş impinge uia; kii izinan nïa; iyo yin; iz dop dza. Ih if tuinm; lei, Se & is de k + bežling mi kosziva; ta pynes & porcij. ch i To sa Aku belakaɖɔ? Tersal d Fartsopam fier: bumuman mataram ram pet. 1. quod raagde evenet melioure Cari- få nå det ca a sulis Eza sis Derart a N dis buni pa 3. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. 8. Sme són es àrquię dy
PG 69:1102ἐπειδὴ γὰρ ἦν αὐτὸς καὶ ἡ καρδία αὐτοῦ ἐκτισμένη, συνεπεώθη δὲ τῇ μοιχείᾳ καὶ τῷ φόνῳ, καὶ πρὸς φθορὰν κατεφέρετο, »Κτίσον, φησὶν, ἐν ἐμοὶ καρδίαν καθαράν·« οὐχ ὅτι πρότερον οὐκ εἶχε καρδίαν, οὐδὲ περὶ τῆς οὐσίας τῆς ψυχῆς λέγων, ἀλλὰ περὶ τῆς ἀρίστης πολιτείας.(α φ. 290 β, ι. φ. 135.) Τάχα δὲ καὶ ὡς ῥυπώσης τῆς ἁπάντων καρδίας, διὰ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως καὶ τῆς εἰς τὸ φαῦλον παρατροπῆς, ἀναστοιχείωσίν τινα τῶν καθ’ ἡμᾶς γενέσθαι πραγμάτων οἱ ἅγιοι παρακαλοῦσι παρὰ τοῦ πάντων δημιουργοῦ τοῦ καὶ εἰδότος τὸ πλάσμα ἡμῶν καὶ πάντα ποιεῖν ἰσχύοντος, ὃ δὴ καὶ πεποίηκεν. Ἀνεκτίσθημεν γὰρ ἐν Χριστῷ τῇ ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς ἡμῶν, καὶ καρδίαν ἐσχήκαμεν καθαρὰν, μεθορμισθέντες εἰς ἔφεσιν ἀρετῆς. »Μὴ ἀποῤῥίψῃς με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἄγιόν σου μὴ ἀντανέλῃς ἀπ’ ἐμοῦ.« (α φ. 291, β φ. 201.) Ἐκ τῶν καθ’ ἑαυτὸν κινηθεὶς ὁ Δαβὶδ, τὸ κοινὸν τῆς ἀνθρωπότητος πρόσωπον ἀναλαβὼν, τὰς ὑπὲρ τῆς ὑπ’ οὐρανὸν ποιεῖται λιτάς. Ἀπὸ γὰρ τῆς ἐν Ἀδὰμ παραβάσεως, ὥσπερ ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους, ἐν ἀποστροφῇ τοῦ Θεοῦ γέγονεν ἡ ἀνθρώπου φύσις·
χθημεν τῷ ἡγεμονικῷ Πνεύματι, ὅπερ ἐστὶν ἡ διὰ ῦ ἁγίου Πνεύματος εὐανδρία· ἣν είπερ τις έλοιτο αὶ ἐνοικίσαιτο κατὰ νοῦν, ἄρξει πάντως τῶν ἑαυτοῦ λημάτων, καὶ πλεονεξίας αμείνων ἔσται διαβολι ῆς, ἡγεμονοῦν ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὸ Πνεῦμα. • Οσοι ἀρ. φησί, Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι εἰσιν υἱοὶ νεοῦ. » Καὶ πάλιν · . Πνεύματι περιπατεῖτε, καὶ πιθυμίαν σαρκὸς οὐ μὴ τελέσητε. » • Αγαλλιάσεται η γλώσσα μου την δικαιοσύνην σου. (Β Γ. 202.) "Η καὶ οὕτως. Πρόφασιν πνευματικής τῆς τὴν σὴν ποιήσεται δικαιοσύνην, διὰ πίστεως πριν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ· ἤχουν αὐτὸν τὸν Κύριον μῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὃς γέγονεν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ τε καὶ Πατρίς δικαιοσύνη καὶ ἁγιασμός και ι πολύς ρωεις. Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις. (Α Γ. Η αμαρτία πέφυκε τὴν γλῶσσαν δεσμεῖν καὶ ἐμφράττειν τὸ στόμα. Ἐπεὶ οὖν καὶ τοῦ Δαβίδ κεκλεισμένα τὰ χείλη διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἐτύγ- χανεν, εύχεται ταῦτα ἀνοιγῆναι, καὶ τῆς προτέρας παρρησίας μεταλαχεῖν. « Τὰ χείλη μου ἀνοίξεις θεόσδοτων γὰρ τὸ χρῆμά ἐστιν· « Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶγος ἐν στόματι ἁμαρτωλού. ο 'Ανοίγεται δὲ διὰ μετα- νοίας, καὶ τοῦ Θεοῦ διηγεῖσθαι τὴν αἴνεσιν ἄρχεται Καὶ οἱ δορυάλωτοι δὲ διὰ τὸ μὴ ἐξεῖναι αὐτοῖς ᾄδειν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας, ἡ θυσίας ἐπιτε λεῖν, εύχονται τὴν ἐπάνοδον. με θυσία τῷ θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον. (Β΄1. 202.) Της πνευματικής λατρείας ἡ δύναμις οὗ διὰ ψιλῆς καὶ μόνης διανοίας έρχεται, συνδρομήν δὲ ἀεί πως δέχεσθαι φιλεῖ καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν εθοσμίαν, εν δὴ κατορθοῦντες τὴν δι' ὑπακοῆς καὶ εὐπειθείας. Τὴν δέ γε ὑπακοὴν καρπὸν εἶναι φαμεν τρυφερᾶς καὶ εὐαφούς καρδίας καὶ οὐδὲν ἐχούσης τὸ ἀπηνές· ὁποία τις ἦν ἡ τῶν ἀτέγκτων Ἰουδαίων σκληρὰ καὶ δυσάγωγος. Καὶ γοῦν τὸ αὐτῶν πρόσωπον ἀναλαβὼν ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· « Τί ὁπλά- νησα; ἡμᾶς, Κύριε, τῆς ὁδοῦ σου; ἐσκλήρωνας ἡμῶν της καρδίας τοῦ μὴ φοβείσθαί σε; ο Σκληραῖς δὲ καρδίαις ἀπαράδεκτος παντελῶς ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος. καὶ εἰς ἀφιέρωσιν πνευματικῆς εὐσαμίας πνεύμα συντετριμμένους, τουτέσει ψυχή τρυφερά καὶ τοῖς θείοις είκουσα λόγοις, Αγάθυνον, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ σου την Σιών. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Ευσεβίου.) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, όταν, φησιν, ἀγαθόνης την Σιών, είτουν τὴν Ἐκκλησίαν, εὐδοκήτας ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν τῷ Υἱῷ, καὶ ὅταν οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη τῆς Ἐκκλησίας, ἅπερ εἰσὶν οἱ ταύτην περιφράττοντες * IN PSALMUM L. 4:08 A tudo : quam si quis susceperit et mente pin condide b.) C rit, dominabitur omnino cupiditatibus suis, et dize bolicam vim superabit, principem ducemve intra se habens Spiritum. Nam • Quicunque, inquit Scriptura, Spiritu Dei aguntur, hi sunt Glii Dei ”; › et rursus : « Spiritu ambulate, et carnis concupi- scentiam ne perficiaţis ” (1). › Vers. to. Exsultabit lingua mea justitiam tuam. Vel etiam sic : Argumentum spisitalis fenti tumu Gaciet justitiam, quae per dei gratiam impium ju- silent, id est per ipsum Dominum nostrum desum Christum, qui detus est nobis a Deo Patre justitia, sanctificatio et redemptio ”. Vers. 17. Domine, labia mea aperies. Natura compactum est ut culpa linguam vincini, appilet. Quia ergo Davidis quoque clausa fac- rant a peceato labia, postulat hæc aperiri, es prio- rem fiduciam recipere. ‹ Labia mea aperies, in- quit, quia id divinum negotium est : « Non enim est speciosa laus in ore peccatoris ', Aperitur si tem per pœnitentiam os, quod tum incipit Deuna laudare. Captivi item (2), quia Dei canticum in aliena regione canere ipsis non licebat vel sacrifcium per- agere, reditum postulant. Vers. 19. Sacrificium Deo spiritus contritus. Spíritalis cultus vis haud mente tantummodo exer- cetur, sed comitem semper habere solet bonorum operum odorem, quem obedientia docilitasque eti- ciunt. Obedientiam porro fructum esse dicimus mo!- lis cordis atque tractabilis, nihilque rigidum ba bentis; secus ac illud fuit immitium Judæorum du- rum ac indocile. Quare sibi induens illorum per- sonam sanctus quidam propheta aiebat: • Cur er- rare nos fetisti, Domine, a via tun, et nestra corda abducesti, quominus ts maclueremus 49, Canto Thei doctrinse capacia prorsus non sunt dura corda. Bugo non sine causa idoneum est Res mcrificiure es spi- Oùxeùv cľŋ áv mal páda slxón; sig huslav zú haji ritalis odoris oblatio, spiritus contritus, id est mollis b. Rom. vne, 48. » Calat. v, 16. ”I Cos. 1, 50. [salmum ad res quoque Babylonicas extendendamı anima et divinis dictis chomperans Ters. 20. Benigne fac, Domine, in bona voluntate fun Bient. Secundum anagogen vero (3), cum benigne se geres erga Sionem, id eat Reciesism, eumcta inetau- rare in Filio complacens *, et cum ædificabunter Ecclesiæ parietes, qui sunt bujus præsidiarii sacer- dotes atque doctores, tunc sacrificia offerentur baud Fochi. xv, putarunt ; de qua re jam diximus ad vers. psalmi L. gmenti partem, (1) la Graeus textus modo conjunctivo. (2) Hoc dicitur ex sententia eorum qui bune 9. 8 362. LXM, 12 * Ephes. 1, 10. (3) Videmus bic. deesse priorem Cyriliani fra
καὶ γοῦν ἔξω τέθειται τοῦ παραδείσου, καὶ ἐπάρατος ἦν ἡ πάλαι ὑπὸ τοῦ Δημιουργοῦ εὐλογηθεῖσα. Ἐκτεινομένου δὲ τοῦ γένους εἰς πλῆθος, καὶ τυραννούσης κατὰ πάντων τῆς ἁμαρτίας. ἀπέπτη καὶ τὸ ἐν ἀρχαῖς ἐμφυσηθὲν ἡμῖν ἅγιον Πνεῦμα Θεοῦ, καὶ τὸ τῆς εἰκόνος παρεχαράττετο κάλλος. Ἔφη γὰρ ὁ τῶν ὅλων Θεὸς, ὅτι »Οὐ μὴ καταμείνῃ τὸ Πνεῦμά μου ἐν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις. διὰ τὸ εἶναι αὐτοὺς σάρκας.« Λέγων τοίνυν· »Μὴ ἀποῤῥίψῃς με ἀπὸ τοῦ προσώπου σου, καὶ τὸ Πνεῦμά σου τὸ ἄγιον μὴ ἀντανέλῃς ἀπ’ ἐμοῦ,« δύο κατὰ ταυτὸν αἰτεῖ, ἀπόλυσιν μὲν τῆς συμβάσης ἀποστροφῆς, τοῦ γε μὴν ἁγίου Πνεύματος ὑποστροφὴν εἰς ἡμᾶς. Ὅτι γὰρ ἀπεφοίτησεν εἰκότως, ἅτε δὴ τῆς ἁπάντων καρδίας ἐγκειμένης ἐπὶ τὰ πονηρὰ ἐκ νεότητος, διαδείκνυσιν εὖ μάλα τὸ, »Μὴ ἀντανέλῃς,« εἰπών. Πλὴν ἐξ ἡμερότητος Θεοῦ, τῶν ἀδοκήτως συμβεβηκότων τὴν λύσιν γενέσθαι παρακαλεῖ· αὕτη δ’ ἦν ἡ ἀπόδοσις τοῦ ἀποπτάντος ἡμῶν ἁγίου Πνεύματος, ὃ δὴ καὶ γέγονεν ἐν Χριστῷ· τὴν γὰρ πρὸς ἡμᾶς ὁμοίωσιν λαβὼν, ἔλυσε τὴν ἀποστροφὴν, καθαρὰν καὶ ἄμωμον ἐν ἑαυτῷ τὴν ἀνθρώπου φύσιν παραστήσας τῷ Θεῷ καὶ Πατρί. Ἔλαβε δὲ καὶ τὸ Πνεῦμα·
χθημεν τῷ ἡγεμονικῷ Πνεύματι, ὅπερ ἐστὶν ἡ διὰ ῦ ἁγίου Πνεύματος εὐανδρία· ἣν είπερ τις έλοιτο αὶ ἐνοικίσαιτο κατὰ νοῦν, ἄρξει πάντως τῶν ἑαυτοῦ λημάτων, καὶ πλεονεξίας αμείνων ἔσται διαβολι ῆς, ἡγεμονοῦν ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὸ Πνεῦμα. • Οσοι ἀρ. φησί, Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοι εἰσιν υἱοὶ νεοῦ. » Καὶ πάλιν · . Πνεύματι περιπατεῖτε, καὶ πιθυμίαν σαρκὸς οὐ μὴ τελέσητε. » • Αγαλλιάσεται η γλώσσα μου την δικαιοσύνην σου. (Β Γ. 202.) "Η καὶ οὕτως. Πρόφασιν πνευματικής τῆς τὴν σὴν ποιήσεται δικαιοσύνην, διὰ πίστεως πριν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ· ἤχουν αὐτὸν τὸν Κύριον μῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὃς γέγονεν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ τε καὶ Πατρίς δικαιοσύνη καὶ ἁγιασμός και ι πολύς ρωεις. Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις. (Α Γ. Η αμαρτία πέφυκε τὴν γλῶσσαν δεσμεῖν καὶ ἐμφράττειν τὸ στόμα. Ἐπεὶ οὖν καὶ τοῦ Δαβίδ κεκλεισμένα τὰ χείλη διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἐτύγ- χανεν, εύχεται ταῦτα ἀνοιγῆναι, καὶ τῆς προτέρας παρρησίας μεταλαχεῖν. « Τὰ χείλη μου ἀνοίξεις θεόσδοτων γὰρ τὸ χρῆμά ἐστιν· « Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶγος ἐν στόματι ἁμαρτωλού. ο 'Ανοίγεται δὲ διὰ μετα- νοίας, καὶ τοῦ Θεοῦ διηγεῖσθαι τὴν αἴνεσιν ἄρχεται Καὶ οἱ δορυάλωτοι δὲ διὰ τὸ μὴ ἐξεῖναι αὐτοῖς ᾄδειν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας, ἡ θυσίας ἐπιτε λεῖν, εύχονται τὴν ἐπάνοδον. με θυσία τῷ θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον. (Β΄1. 202.) Της πνευματικής λατρείας ἡ δύναμις οὗ διὰ ψιλῆς καὶ μόνης διανοίας έρχεται, συνδρομήν δὲ ἀεί πως δέχεσθαι φιλεῖ καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν εθοσμίαν, εν δὴ κατορθοῦντες τὴν δι' ὑπακοῆς καὶ εὐπειθείας. Τὴν δέ γε ὑπακοὴν καρπὸν εἶναι φαμεν τρυφερᾶς καὶ εὐαφούς καρδίας καὶ οὐδὲν ἐχούσης τὸ ἀπηνές· ὁποία τις ἦν ἡ τῶν ἀτέγκτων Ἰουδαίων σκληρὰ καὶ δυσάγωγος. Καὶ γοῦν τὸ αὐτῶν πρόσωπον ἀναλαβὼν ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· « Τί ὁπλά- νησα; ἡμᾶς, Κύριε, τῆς ὁδοῦ σου; ἐσκλήρωνας ἡμῶν της καρδίας τοῦ μὴ φοβείσθαί σε; ο Σκληραῖς δὲ καρδίαις ἀπαράδεκτος παντελῶς ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος. καὶ εἰς ἀφιέρωσιν πνευματικῆς εὐσαμίας πνεύμα συντετριμμένους, τουτέσει ψυχή τρυφερά καὶ τοῖς θείοις είκουσα λόγοις, Αγάθυνον, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ σου την Σιών. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Ευσεβίου.) Κατὰ δὲ ἀναγωγήν, όταν, φησιν, ἀγαθόνης την Σιών, είτουν τὴν Ἐκκλησίαν, εὐδοκήτας ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν τῷ Υἱῷ, καὶ ὅταν οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη τῆς Ἐκκλησίας, ἅπερ εἰσὶν οἱ ταύτην περιφράττοντες * IN PSALMUM L. 4:08 A tudo : quam si quis susceperit et mente pin condide b.) C rit, dominabitur omnino cupiditatibus suis, et dize bolicam vim superabit, principem ducemve intra se habens Spiritum. Nam • Quicunque, inquit Scriptura, Spiritu Dei aguntur, hi sunt Glii Dei ”; › et rursus : « Spiritu ambulate, et carnis concupi- scentiam ne perficiaţis ” (1). › Vers. to. Exsultabit lingua mea justitiam tuam. Vel etiam sic : Argumentum spisitalis fenti tumu Gaciet justitiam, quae per dei gratiam impium ju- silent, id est per ipsum Dominum nostrum desum Christum, qui detus est nobis a Deo Patre justitia, sanctificatio et redemptio ”. Vers. 17. Domine, labia mea aperies. Natura compactum est ut culpa linguam vincini, appilet. Quia ergo Davidis quoque clausa fac- rant a peceato labia, postulat hæc aperiri, es prio- rem fiduciam recipere. ‹ Labia mea aperies, in- quit, quia id divinum negotium est : « Non enim est speciosa laus in ore peccatoris ', Aperitur si tem per pœnitentiam os, quod tum incipit Deuna laudare. Captivi item (2), quia Dei canticum in aliena regione canere ipsis non licebat vel sacrifcium per- agere, reditum postulant. Vers. 19. Sacrificium Deo spiritus contritus. Spíritalis cultus vis haud mente tantummodo exer- cetur, sed comitem semper habere solet bonorum operum odorem, quem obedientia docilitasque eti- ciunt. Obedientiam porro fructum esse dicimus mo!- lis cordis atque tractabilis, nihilque rigidum ba bentis; secus ac illud fuit immitium Judæorum du- rum ac indocile. Quare sibi induens illorum per- sonam sanctus quidam propheta aiebat: • Cur er- rare nos fetisti, Domine, a via tun, et nestra corda abducesti, quominus ts maclueremus 49, Canto Thei doctrinse capacia prorsus non sunt dura corda. Bugo non sine causa idoneum est Res mcrificiure es spi- Oùxeùv cľŋ áv mal páda slxón; sig huslav zú haji ritalis odoris oblatio, spiritus contritus, id est mollis b. Rom. vne, 48. » Calat. v, 16. ”I Cos. 1, 50. [salmum ad res quoque Babylonicas extendendamı anima et divinis dictis chomperans Ters. 20. Benigne fac, Domine, in bona voluntate fun Bient. Secundum anagogen vero (3), cum benigne se geres erga Sionem, id eat Reciesism, eumcta inetau- rare in Filio complacens *, et cum ædificabunter Ecclesiæ parietes, qui sunt bujus præsidiarii sacer- dotes atque doctores, tunc sacrificia offerentur baud Fochi. xv, putarunt ; de qua re jam diximus ad vers. psalmi L. gmenti partem, (1) la Graeus textus modo conjunctivo. (2) Hoc dicitur ex sententia eorum qui bune 9. 8 362. LXM, 12 * Ephes. 1, 10. (3) Videmus bic. deesse priorem Cyriliani fra
PG 69:1103καίτοι καθ’ ὃ νοεῖται, αὐτός ἐστιν ὁ τοῦ Πνεύματος χορηγὸς, καὶ δι’ αὐτοῦ τοῖς ἁγίοις ἐνίησιν αὐτὸ ὁ Πατήρ. Ἐνεφύσησε γοῦν τοῖς ἀποστόλοις εἰπών· »Λάβετε Πνεῦμα ἅγιον.« Οὕτω γὰρ ἐδόθη καὶ ἐν ἀρχαῖς τῇ ἀνθρώπου φύσει. »Ἀπόδος μοι τὴν ἀγαλλίασιν τοῦ σωτηρίου σου.« (α φ. 291.) Ὑπάρξαι δὲ καὶ τῇ τοῦ ἀνθρώπου φύσει παρακαλεῖ τῶν ἐν ἀρχαῖς ἀγαθῶν τὴν μέθεξιν, ὃ καὶ γέγονεν αὐτῇ μεσιτεύοντος τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστιν ἀγαλλίαμα καὶ σωτήριον. Ἠλευθερώθημεν γὰρ τῆς ἐπὶ τῷ φθείρεσθαι κατηφείας, καθῃρημένου θανάτου· σεσώσμεθα δὲ, τὸ τῆς ἁμαρτίας φορτίον ἀποπεμψάμενοι διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἐστηρίχθημεν τῷ ἡγεμονικῷ Πνεύματι, ὅπερ ἐστὶν ἡ διὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος εὐανδρία· ἢν εἴπερ τις ἕλοιτο καὶ ἐνοικίσαιτο κατὰ νοῦν, ἄρξει πάντως τῶν ἑαυτοῦ θελημάτων, καὶ πλεονεξίας ἀμείνων ἔσται διαβολικῆς, ἡγεμονοῦν ἔχων ἐν ἑαυτῷ τὸ Πνεῦμα. »Ὅσοι γὰρ, φησὶ, Πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Θεοῦ.« Καὶ πάλιν· »Πνεύματι περιπατεῖτε, καὶ ἐπιθυμίαν σαρκὸς οὐ μὴ τελέσητε.« »Ἀγαλλιάσεται ἡ γλῶσσά μου τὴν δικαιοσύνην σου.« (β φ. 202.) Ἢ καὶ οὕτως·
εἴτουν αἱ τῆς αἰνέσεως. Ομοίως καὶ ἑταφορά δισκευτώματα, καὶ ταῦτα διπειοσύνη. Τότε οίσουσι ἐπὶ τὸ θυσιαστήρια σχους. καὶ κατὰ νόμον ὁ μόσχος προσκομίζεται και προβάτου· μεγέθει σώματος εἰς τύπων καὶ εἰς ἅγιος εἰκὼν ἂν εἴη της πνευματικής ποσότητες τα ἔν γε ταῖς ἀρεταῖς νοουμένης. ο Ανέσεις κ ἡγουμένους αίνιγματωδῶς ἐνθάδε ὀνομάζει, και πνευματικὴν καὶ νοητὴν εὐανδρών, ὧν ἐστι πα βίος. Εφίστησι δὲ ἡμᾶς τοκεύσεις εννοίαις ( πα φος Παῦλος εἰπών γεγράφθαι ἐν τῷ γύρω φιμώσεις βοῦν ἀλοῦντα. . Είτε τούτοις ἐπεν Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν ν' ψαλμόν. Στελ μα (2) θαύμαζε τον μακάριον Δαβίδ. Ο πό παντελῶς ταῖς εἰς ἡδονὴν ἐπιθυμίαις, οὐδὲ φορτι ἔλεγχον· ήρπασεν ὡς δῶρον τὸν ἐπανορθούσε το ὡμολόγηκεν εὐθὺς τὸ πλημμέλημα· τεθρίππας τεχνίτης, τοῖς τῶν ἴπτων ἐπεθέντες όροις με σταδίου παρενηνεγμένος, ερυθριᾷ καὶ ακράτε οὕτω καὶ ὁ μακάριος καθώς παρατάχθη μία φορά Ἡ ἐγκουχῇ ἐν κατίς ὁ δυνατές αστρο τηγεῖν πεπιστευμένον κατὰ τῆς Ἱερουσαλής, μάζοντες δὲ καὶ ἐπιρούντος, ὡς εἰπὸς, τὸ προτέρα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. li cruenta, sed justitiæ ac laudis. Pariter of oblatio et ▲ iɛpoupyol xal pustaɣwyoi, sóc xal bewylie: holocausta justitia constabunt. Vers. 21. Tunc imponent super altare tuum vitulos. Socrum animal et legitimum vitutus ; offertur enim ad sacrificium, quia purum est, majus item capra et ore; ipsa corporis magnitudine typum gerans per- fectissimi sacrificii, salientisque in supernas sedes odoris intellectualis. Nam corporis moice image vi- spiritalis amplitudinis, quatenus de virtuti- hus intelligitur. ‹ hmponent igitur, ait, super tram vitulos, › id est perfectissima mcrificia. Vel fortasse vitulos hoc loce populorum doctures per znigma nominat, propter spiritalem mentis fortitu- dinem, quorum etiam vita saera est. Hos nobis sen- sus sapientissimus Paulus suggerit, dum ait scriptum Devem triturantem non deinde addens : ‹ Num Deo cura est propter nos utique hoc dicit *! Cyrilli ex commentarñis in psalmum L. Me mecum a mirare beatum Davidem. Non est obrutus omnino voluptatis concupiscentia, non existimavit sibi gra- vem prophetam, tufît ægre reprehensionem, Jeni loco habuit admonitionem, commissum Ellico confessus est, culpam deflevit. Ac veluti fortis pe- ritusque auriga, equorum indomite impeta extra stadium abreptus, pudibundus erubescit; sic eti: leatus David deflexit aliquantum a recto; sed, dixi, propositum suum recepit, peccalumque Evil. PSALMUS LI Vers. 1. Ca iniquitate? entem vocal Rb venerat syriere alque, por est, i quod in tam nulli venerint, Jeberent, his orum peccatores glorienter. Verumtamen bet, portendit, adco malitia potratom, ut benefactorem sam prodiderit Ters & Stars Nine de Boere dictum est, qui Riversan Rhopsaces • Car 11, 9, 18. +1» line causam cognosci Calcana Lagnam causerit, eaque liberosolym. §í Silverlas, atque a bermatus. IV. Reg. xvm, seqq. Ovola: oùx} &' alµára, ill' al vig kunne (Af. b, B f. 205, K f. b.) "Tepër på ja bvolav à; naba pòv, peñón yɛ pèr show Quater, at sig et; à ling . gyst, pásyour ini rò fɔesté práv sou, min: Busin. H says za póayang, siç viva vital rysty zbavšplay, ion kana miak Morphet; “TI &' tak; zam © C Myes; ▸ tricate the sportery, bosziorze me? rắc dpuptias. Kai comp {viego; sietest, soù xpéxovenç, ààà in excess sto colpívṛnav šnip tic àpapsiac. ng TAANDS NA. (Af. 295. Krçillow mal Gcodupirer.) ben made by se pr. for dę kv vỷ maxių vaišv• pppx; couple. For savaiche tung się muxiav xpoćanjen, den k' | pis danţa † krapia mapuyes, liv & se spok syu atvirusnes, donersów ligy ły zzzię yrvépevov, vòv siɛgyérzy upolowaz. Brzi Eupër İmarquérer deniquaç Edder. (A. f. k.) Tašřes segè pèv muž kasēņu sīprea; là Bibl. Non PP. 111, K¹³, sarimi; cardinalis catena ms, in libros Be betheen S. Marri Veneta serrata;:! idei Il Reg, cap x. vers. : Kal zhar Jubi
Πρόφασιν πνευματικῆς ἑορτῆς τὴν σὴν ποιήσεται δικαιοσύνην, διὰ πίστεως χάριν δικαιοῦσαν τὸν ἀσεβῆ· ἤγουν αὐτὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὃς γέγονεν ἡμῖν παρὰ τοῦ Θεοῦ τε καὶ Πατρὸς δικαιοσύνη καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις. »Κύριε, τὰ χείλη μου ἀνοίξεις.« (α φ. 291 β.) Ἡ ἁμαρτία πέφυκε τὴν γλῶσσαν δεσμεῖν καὶ ἐμφράττειν τὸ στόμα. Ἐπεὶ οὖν καὶ τοῦ Δαβὶδ κεκλεισμένα τὰ χείλη διὰ τὴν ἁμαρτίαν ἐτύγχανεν, εὔχεται ταῦτα ἀνοιγῆναι, καὶ τῆς προτέρας παῤῥησίας μεταλαχεῖν. »Τὰ χείλη μου ἀνοίξεις·« θεόσδοτον γὰρ τὸ χρῆμά ἐστιν· »Οὐ γὰρ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ.« Ἀνοίγεται δὲ διὰ μετανοίας, καὶ τοῦ Θεοῦ διηγεῖσθαι τὴν αἴνεσιν ἄρχεται. Καὶ οἱ δορυάλωτοι δὲ διὰ τὸ μὴ ἐξεῖναι αὐτοῖς ᾄδειν τὴν ᾠδὴν Κυρίου ἐπὶ γῆς ἀλλοτρίας, ἢ θυσίας ἐπιτελεῖν, εὔχονται τὴν ἐπάνοδον. »Θυσία τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον.« (β φ. 202.) Τῆς πνευματικῆς λατρείας ἡ δύναμις οὐ διὰ ψιλῆς καὶ μόνης διανοίας ἔρχεται, συνδρομὴν δὲ ἀεί πως δέχεσθαι φιλεῖ καὶ τὴν ἐξ ἔργων ἀγαθῶν εὐοσμίαν, ἢν δὴ κατορθοῦντες τὴν δι’ ὑπακοῆς καὶ εὐπειθείας.
εἴτουν αἱ τῆς αἰνέσεως. Ομοίως καὶ ἑταφορά δισκευτώματα, καὶ ταῦτα διπειοσύνη. Τότε οίσουσι ἐπὶ τὸ θυσιαστήρια σχους. καὶ κατὰ νόμον ὁ μόσχος προσκομίζεται και προβάτου· μεγέθει σώματος εἰς τύπων καὶ εἰς ἅγιος εἰκὼν ἂν εἴη της πνευματικής ποσότητες τα ἔν γε ταῖς ἀρεταῖς νοουμένης. ο Ανέσεις κ ἡγουμένους αίνιγματωδῶς ἐνθάδε ὀνομάζει, και πνευματικὴν καὶ νοητὴν εὐανδρών, ὧν ἐστι πα βίος. Εφίστησι δὲ ἡμᾶς τοκεύσεις εννοίαις ( πα φος Παῦλος εἰπών γεγράφθαι ἐν τῷ γύρω φιμώσεις βοῦν ἀλοῦντα. . Είτε τούτοις ἐπεν Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν ν' ψαλμόν. Στελ μα (2) θαύμαζε τον μακάριον Δαβίδ. Ο πό παντελῶς ταῖς εἰς ἡδονὴν ἐπιθυμίαις, οὐδὲ φορτι ἔλεγχον· ήρπασεν ὡς δῶρον τὸν ἐπανορθούσε το ὡμολόγηκεν εὐθὺς τὸ πλημμέλημα· τεθρίππας τεχνίτης, τοῖς τῶν ἴπτων ἐπεθέντες όροις με σταδίου παρενηνεγμένος, ερυθριᾷ καὶ ακράτε οὕτω καὶ ὁ μακάριος καθώς παρατάχθη μία φορά Ἡ ἐγκουχῇ ἐν κατίς ὁ δυνατές αστρο τηγεῖν πεπιστευμένον κατὰ τῆς Ἱερουσαλής, μάζοντες δὲ καὶ ἐπιρούντος, ὡς εἰπὸς, τὸ προτέρα S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. li cruenta, sed justitiæ ac laudis. Pariter of oblatio et ▲ iɛpoupyol xal pustaɣwyoi, sóc xal bewylie: holocausta justitia constabunt. Vers. 21. Tunc imponent super altare tuum vitulos. Socrum animal et legitimum vitutus ; offertur enim ad sacrificium, quia purum est, majus item capra et ore; ipsa corporis magnitudine typum gerans per- fectissimi sacrificii, salientisque in supernas sedes odoris intellectualis. Nam corporis moice image vi- spiritalis amplitudinis, quatenus de virtuti- hus intelligitur. ‹ hmponent igitur, ait, super tram vitulos, › id est perfectissima mcrificia. Vel fortasse vitulos hoc loce populorum doctures per znigma nominat, propter spiritalem mentis fortitu- dinem, quorum etiam vita saera est. Hos nobis sen- sus sapientissimus Paulus suggerit, dum ait scriptum Devem triturantem non deinde addens : ‹ Num Deo cura est propter nos utique hoc dicit *! Cyrilli ex commentarñis in psalmum L. Me mecum a mirare beatum Davidem. Non est obrutus omnino voluptatis concupiscentia, non existimavit sibi gra- vem prophetam, tufît ægre reprehensionem, Jeni loco habuit admonitionem, commissum Ellico confessus est, culpam deflevit. Ac veluti fortis pe- ritusque auriga, equorum indomite impeta extra stadium abreptus, pudibundus erubescit; sic eti: leatus David deflexit aliquantum a recto; sed, dixi, propositum suum recepit, peccalumque Evil. PSALMUS LI Vers. 1. Ca iniquitate? entem vocal Rb venerat syriere alque, por est, i quod in tam nulli venerint, Jeberent, his orum peccatores glorienter. Verumtamen bet, portendit, adco malitia potratom, ut benefactorem sam prodiderit Ters & Stars Nine de Boere dictum est, qui Riversan Rhopsaces • Car 11, 9, 18. +1» line causam cognosci Calcana Lagnam causerit, eaque liberosolym. §í Silverlas, atque a bermatus. IV. Reg. xvm, seqq. Ovola: oùx} &' alµára, ill' al vig kunne (Af. b, B f. 205, K f. b.) "Tepër på ja bvolav à; naba pòv, peñón yɛ pèr show Quater, at sig et; à ling . gyst, pásyour ini rò fɔesté práv sou, min: Busin. H says za póayang, siç viva vital rysty zbavšplay, ion kana miak Morphet; “TI &' tak; zam © C Myes; ▸ tricate the sportery, bosziorze me? rắc dpuptias. Kai comp {viego; sietest, soù xpéxovenç, ààà in excess sto colpívṛnav šnip tic àpapsiac. ng TAANDS NA. (Af. 295. Krçillow mal Gcodupirer.) ben made by se pr. for dę kv vỷ maxių vaišv• pppx; couple. For savaiche tung się muxiav xpoćanjen, den k' | pis danţa † krapia mapuyes, liv & se spok syu atvirusnes, donersów ligy ły zzzię yrvépevov, vòv siɛgyérzy upolowaz. Brzi Eupër İmarquérer deniquaç Edder. (A. f. k.) Tašřes segè pèv muž kasēņu sīprea; là Bibl. Non PP. 111, K¹³, sarimi; cardinalis catena ms, in libros Be betheen S. Marri Veneta serrata;:! idei Il Reg, cap x. vers. : Kal zhar Jubi
PG 69:1105Τὴν δέ γε ὑπακοὴν καρπὸν εἶναί φαμεν τρυφερᾶς καὶ εὐαφοῦς καρδίας καὶ οὐδὲν ἐχούσης τὸ ἀπηνές· ὁποία τις ἦν ἡ τῶν ἀτέγκτων Ἰουδαίων σκληρὰ καὶ δυσάγωγος. Καὶ γοῦν τὸ αὐτῶν πρόσωπον ἀναλαβὼν ἔφη τις τῶν ἁγίων προφητῶν· »Τί ἐπλάνησας ἡμᾶς, Κύριε, τῆς ὁδοῦ σου; ἐσκλήρυνας ἡμῶν τὰς καρδίας τοῦ μὴ φοβεῖσθαί σε;« Σκληραῖς δὲ καρδίαις ἀπαράδεκτος παντελῶς ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος. Οὐκοῦν εἴη ἂν καὶ μάλα εἰκότως εἰς θυσίαν τῷ Θεῷ καὶ εἰς ἀφιέρωσιν πνευματικῆς εὐοσμίας πνεῦμα συντετριμμένον, τουτέστι ψυχὴ τρυφερὰ καὶ τοῖς θείοις εἴκουσα λόγοις. »Ἀγάθυνον, Κύριε, ἐν τῇ εὐδοκίᾳ σου τὴν Σιών.« (α φ. 292 β. Κυρίλλου καὶ Εὐσεβίου.) Κατὰ δὲ ἀναγωγὴν, ὅταν, φησὶν, ἀγαθύνῃς τὴν Σιὼν, εἴτουν τὴν Ἐκκλησίαν, εὐδοκήσας ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν τῷ Υἱῷ, καὶ ὅταν οἰκοδομηθῇ τὰ τείχη τῆς Ἐκκλησίας, ἅπερ εἰσὶν οἱ ταύτην περιφράττοντες ἱερουργοὶ καὶ μυσταγωγοὶ, τότε καὶ ἀνενεχθήσονται θυσίαι οὐχὶ δι’ αἱμάτων, ἀλλ’ αἱ τῆς δικαιοσύνης, εἴτουν αἱ τῆς αἰνέσεως. Ὁμοίως καὶ ἀναφορὰ καὶ ὁλοκαυτώματα, καὶ ταῦτα δικαιοσύνη. »Τότε ἀνοίσουσι ἐπὶ τὸ θυσιαστήριόν σου μόσχους.« (α φ. 292 β, β φ. 203, κ φ. 100 β.
IN PSALMUM LI. πρῆσαι καὶ ἐκκόψας πάσαν τῶν ἱερέων τὴν πόλιν, Δ ς ἐξεῖα ἐν ἡ διαβολή· περὶ δὲ τοῦ. Ραζάχος, πατῆσαι βουλομένου τὸν λαὸν, ὥστε προδοῦναι πόλιν. Οξὺς δὲ ἦν καὶ ἀνεπαισθήτως τέμνων καὶ ; Ἰούδα δόλος. Τί γὰρ τοῦ δόλου ἐκείνου ὀξύ- ν, δν τῇ γλώσσῃ τῆς προδοσίας ἀκονήσας πρὸς συλλαβόντας τὸν Ἰησοῦν συνέθετο ο Ὃν ἂν σου, αὐτός ἐστι, κρατήσατε αὐτόν; ο ίπησας κακίαν ὑπὲρ ἀγαθωσύνην, ἀδικίαν ὑπὲρ τὸ λαλῆσαι δικαιοσύνην. Τ. 204. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) εκει ο και καταψευδόμενος τοῦ ἱερέως καὶ τὰ μὴ πρα τα κατ' αὐτοῦ λέγων· τὸ γὰρ εἰπεῖν ὡς ἐπηρώ- · τὸν Θεὸν περὶ τοῦ Δαβίδ, ψεῦδος ἦν καὶ οὐκ Γεια. Ἐξῆν δὲ αὐτῷ λαλῆσαι δικαιοσύνην, διδά- τι τὸν Σαούλ, ὅτι τὴν μὲν αἰτίαν τῆς ἀναχωρήσεως Δαξίδ ἡγνάει ὁ ἱερεὺς, ὡς φίλον δὲ αὐτὸν ὑπεδέ- · τοῦ βασιλέως, καὶ ὡς ἀπεσταλμένον ἐπὶ διακο βασιλικῇ, εἰς τιμὴν τοῦ πέμψαντος ἐδεξιοῦτα. τα καὶ τοῦ Σατανά ιδιώματα, το κακία χαίρειν, ι, καὶ ἀδικίᾳ. Επιτιμᾷ οὖν καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην οὐ προσιεμένοις. κάπησας πάντα βήματα καταποντισμού, γλώσ σαν δολίων. μια και κύριο Α Γ. 296.) Λέγοιτο δ᾽ ἂν ταῦτα δικαίως καὶ ἐπὶ τῶν ζόντων τῶν Ἰουδαίων καὶ αὐτοῦ τοῦ Ἰούδα ψημήκασι γὰρ κἀκεῖνοι ἀκαθέκτως εἰς τὸν Κύριον. · Ο προδότης δὲ ρήμασιν ἐπέχρητο δόλου με στοῖς ὑποκρίσεως. Εἶεν δ' ἂν ρήματα καταποντισμού εἰς θάνατον καὶ εἰς ήδην καταφέροντα τὴν τοῦ ρώπου ψυχήν, ψιθυρισμοί, καταλαλιαὶ, καὶ ἡ κατὰ · Θεοῦ βλασφημία. ταναστεύσαι σε ἀπὸ σκηνώματος, καὶ τὸ βίν ζωμά σου, ἐκ γῆς ζώντων. (Α. 6. Καὶ ἀπὸ τῆς σκηνῆς, τουτέστιν ἀπὸ ; τόπου τῆς μαθητείας μετέστησε, καὶ τὴν ρίζαν · ἀκανθώδους φυτοῦ ἐκ τῆς τῶν ζώντων γῆς καὶ Ο γεωργίου τῶν ἀποστόλων ἐξέτιλε. Καὶ τοῖς Του ίων δὲ λαοῖς ταῦτα συνέβη, τὴν ἐν Χριστῷ μὴ προσ- μένοις δικαίωσιν. Ὅμοιον δὲ τοῦτο τῷ, « Εξαλει ζήτωσαν ἐκ βίβλου ζώντων. » Μετετέθησαν δὲ καὶ ἡ ἱερατικῆς σκηνής, γεγονότες αιχμάλωτοι διὰ τὸν Ο Κυρίου σταυρόν σταύρωσιν]. Ηλπισα ἐπὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. (ΑΓ. 295.) Εγώ, φησίν, οὐδενὶ τῶν ματαίων καὶ μακριφῶν ἐπεποίθησα, ἀλλ᾽ εἰς τὸ καταδιώκον τοὺς ικουμένους θεῖον ἔλεος. ᾿Αναγωγικῶς δὲ ἔλεος τοῦ οὗ αἱ θεῖαι Γραφαὶ τὸν Χριστὸν ὀνομάζουσι, διὰ τὸ γενῆσθαι ἡμῖν δι' αὐτοῦ ἔλεος. Ανεκεφαλαιώσατο τρ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάντα καὶ ἀνεστοιχείωσεν ὁ Πατήρ. πὶ ὁ ἐλεημοσύνας δὲ καρποφορήσας, ἐλπίζει ἐπὶ τὸ εἰς τοῦ Θεοῦ, εἰδὼς ὅτι οἱ ἐλεήμονες ἐλεηθήσονται. έχει δὲ τὴν ἐλπίδα οὐκ ἐφ᾽ ἕνα αἰῶνα, ἀλλὰ καὶ τὸ ὲρ τούτων διάστημα, οὗ μέτρον ἐστὶν ἡ ἀπειρία, ἐν αἰώνων ονομάζει αἰῶνα. φωed dolum civitatem ceu novacula excidit * : adeo vehe B mens ejus calumunia fuit; de Rhaponco autem, que tenus populum decipere nisus est eixitatemque pro- ditione pessundare. Denique acutus et prope in- sensibili acie cædens Judæ dolus fuit. Quid enim illo dolo acutius, quem proditionis lingua exacuens, de Jesu cum captoribus compociscebatur : ‹ Quem ego osculatus fuero, ipse est; tenete eum *. › Vers. 5. Dilexisti præ bonitate malitiam, et iniquita- tem magis quam loqui æquitatem. Injuste egit Doecus, cum sacerdoti calumniatus est, et nunquam ab eo acta affirmavit : nam quod dixit, eum pro Davide Deum esse precatum ', men- dacium contra rei veritatem fuit. Poterat autem cum æquitate loqui, Saulem docendo, causam ob quam David sccessisset, ignotam sacerdoti fuisse, tanquam regis familiarem excepisse, ac veluti regiis mauda- tis defungentem, honorandi mittentis causa, amico tractasse. Satanæ pariter hæc officia sunt, malitia scilicet et injustitia gaudere. Increpat ergo Judæos, qui Christi justitiam non admiserunt. Vers. 6. Dilesioti omnis norta pravipitationis - linguam delesem. Merito hæc dici possunt etiam de Judœoram prin- cipibus ipsoque Juda : mamque et il offrenate De mino obtrectaverunt, et prodțier verbis usus delo hypocrisique plenis. Credi autem precipitatio verba queunt que in nocem portrek nie in-sœem portrahunt atque G ad inferos animam hominis deprimunt, susurrato- nes, obtrectationes et adversus Deum blasphemia. b.) [pro D Vers. 7. Emigrabit te de tabernacute, et radicem tuam de terra viventium. Be tabernaculo, id est de discipulatus statione, expellet, radicemque tuam, utpota dunsere arboris, de terra viventium et de oportetico agro evellet. Id etiam Judaico populo accidit, qui in Christo justifi- cari noluit. Simile hoc dicto illi : « Deleantur de libro viventium ". » Jussi quoque migrare sunt do sacerdotali tabernaculo, in captivitatem abducti pro- pter Domini crucifixionem. Vers. 10. Speravi de misericordia Dei in @lernum. Ego, inquit, nulli rei vanæ ac terrenæ confisus sum, sed Dei misericordiæ, quæ injuriam patientes comitari solet. Anagogice vero misericordiam Dei Christum divinæ Scripturæ appellant, propterea misericordiam per ipsum nacti sumus. Nam- que omnia instauravit in ipso ac reformavit Pater *. Utique is qui eleemosynas facit, Dei misericordian sperat, probe gnarus fore ut misericordes miseri- cordiam consequantur. Et quidem spes ejus haud uno sæculo terminatur, sed hujus spatium adeo ex- cedit, ut finis loco habeat immensitatem, quod Psal- mista sæculum sæcuļorum vocitat. 'I Reg. xxn, 18. *Matth. xxvi, 48. Cap. cit. 10. * Psal. Lxvult, 29. Ephes. 1, 10.
) Ἱερὸν μὲν ζῶον καὶ κατὰ νόμον ὁ μόσχος· προσκομίζεται γὰρ εἰς θυσίαν ὡς καθαρὸν, μεῖζόν γε μὲν καὶ αἰγὸς καὶ προβάτου· μεγέθει σώματος εἰς τύπον καὶ αὐτὸ τῆς τελεωτάτης θυσίας, καὶ τῆς εἰς λῆξιν ἰούσης εὐοσμίας, δῆλον δὲ ὅτι τῆς νοητῆς. Ὁ γὰρ τοῦ σώματος ὄγκος εἰκὼν ἂν εἴη τῆς πνευματικῆς ποσότητος τῆς ὡς ἔν γε ταῖς ἀρεταῖς νοουμένης. »Ἀνοίσουσι δὴ οὖν, φησὶ, μόσχους ἐπὶ τὸ θυσιαστήριόν σου,« τουτέστι τελεωτάτας θυσίας. Ἢ τάχα που μόσχους, τοὺς τῶν λαῶν ἡγουμένους αἰνιγματωδῶς ἐνθάδε ὀνομάζει, διὰ τὴν πνευματικὴν καὶ νοητὴν εὐανδρίαν, ὧν ἐστι καὶ ἱερὸς βίος. Ἐφίστησι δὲ ἡμᾶς τοιαύταις ἐννοίαις ὁ πάνσοφος Παῦλος εἰπὼν γεγράφθαι ἐν τῷ νόμῳ· »Οὐ φιμώσεις βοῦν ἁλοῶντα.« Εἶτα τούτοις ἐπενεγκών· »Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ; Ἢ δι’ ἡμᾶς πάντως λέγει;« Κυρίλλου, ἐκ τῆς εἰς τὸν ν ψαλμόν. Ἐνταῦθά μοι θαύμαζε τὸν μακάριον Δαβίδ. Οὐ νενίκηται παντελῶς ταῖς εἰς ἡδονὴν ἐπιθυμίαις, οὐδὲ φορτικὸν ἡγήσατο τὸν προφήτην, οὐ δεδυσφόρηκε περὶ τὸν ἔλεγχον· ἥρπασεν ὡς δῶρον τὸν ἐπανορθοῦντα λόγον· ὡμολόγηκεν εὐθὺς τὸ πλημμέλημα· τεθρήνηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας.
IN PSALMUM LI. πρῆσαι καὶ ἐκκόψας πάσαν τῶν ἱερέων τὴν πόλιν, Δ ς ἐξεῖα ἐν ἡ διαβολή· περὶ δὲ τοῦ. Ραζάχος, πατῆσαι βουλομένου τὸν λαὸν, ὥστε προδοῦναι πόλιν. Οξὺς δὲ ἦν καὶ ἀνεπαισθήτως τέμνων καὶ ; Ἰούδα δόλος. Τί γὰρ τοῦ δόλου ἐκείνου ὀξύ- ν, δν τῇ γλώσσῃ τῆς προδοσίας ἀκονήσας πρὸς συλλαβόντας τὸν Ἰησοῦν συνέθετο ο Ὃν ἂν σου, αὐτός ἐστι, κρατήσατε αὐτόν; ο ίπησας κακίαν ὑπὲρ ἀγαθωσύνην, ἀδικίαν ὑπὲρ τὸ λαλῆσαι δικαιοσύνην. Τ. 204. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) εκει ο και καταψευδόμενος τοῦ ἱερέως καὶ τὰ μὴ πρα τα κατ' αὐτοῦ λέγων· τὸ γὰρ εἰπεῖν ὡς ἐπηρώ- · τὸν Θεὸν περὶ τοῦ Δαβίδ, ψεῦδος ἦν καὶ οὐκ Γεια. Ἐξῆν δὲ αὐτῷ λαλῆσαι δικαιοσύνην, διδά- τι τὸν Σαούλ, ὅτι τὴν μὲν αἰτίαν τῆς ἀναχωρήσεως Δαξίδ ἡγνάει ὁ ἱερεὺς, ὡς φίλον δὲ αὐτὸν ὑπεδέ- · τοῦ βασιλέως, καὶ ὡς ἀπεσταλμένον ἐπὶ διακο βασιλικῇ, εἰς τιμὴν τοῦ πέμψαντος ἐδεξιοῦτα. τα καὶ τοῦ Σατανά ιδιώματα, το κακία χαίρειν, ι, καὶ ἀδικίᾳ. Επιτιμᾷ οὖν καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην οὐ προσιεμένοις. κάπησας πάντα βήματα καταποντισμού, γλώσ σαν δολίων. μια και κύριο Α Γ. 296.) Λέγοιτο δ᾽ ἂν ταῦτα δικαίως καὶ ἐπὶ τῶν ζόντων τῶν Ἰουδαίων καὶ αὐτοῦ τοῦ Ἰούδα ψημήκασι γὰρ κἀκεῖνοι ἀκαθέκτως εἰς τὸν Κύριον. · Ο προδότης δὲ ρήμασιν ἐπέχρητο δόλου με στοῖς ὑποκρίσεως. Εἶεν δ' ἂν ρήματα καταποντισμού εἰς θάνατον καὶ εἰς ήδην καταφέροντα τὴν τοῦ ρώπου ψυχήν, ψιθυρισμοί, καταλαλιαὶ, καὶ ἡ κατὰ · Θεοῦ βλασφημία. ταναστεύσαι σε ἀπὸ σκηνώματος, καὶ τὸ βίν ζωμά σου, ἐκ γῆς ζώντων. (Α. 6. Καὶ ἀπὸ τῆς σκηνῆς, τουτέστιν ἀπὸ ; τόπου τῆς μαθητείας μετέστησε, καὶ τὴν ρίζαν · ἀκανθώδους φυτοῦ ἐκ τῆς τῶν ζώντων γῆς καὶ Ο γεωργίου τῶν ἀποστόλων ἐξέτιλε. Καὶ τοῖς Του ίων δὲ λαοῖς ταῦτα συνέβη, τὴν ἐν Χριστῷ μὴ προσ- μένοις δικαίωσιν. Ὅμοιον δὲ τοῦτο τῷ, « Εξαλει ζήτωσαν ἐκ βίβλου ζώντων. » Μετετέθησαν δὲ καὶ ἡ ἱερατικῆς σκηνής, γεγονότες αιχμάλωτοι διὰ τὸν Ο Κυρίου σταυρόν σταύρωσιν]. Ηλπισα ἐπὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ εἰς τὸν αἰῶνα. (ΑΓ. 295.) Εγώ, φησίν, οὐδενὶ τῶν ματαίων καὶ μακριφῶν ἐπεποίθησα, ἀλλ᾽ εἰς τὸ καταδιώκον τοὺς ικουμένους θεῖον ἔλεος. ᾿Αναγωγικῶς δὲ ἔλεος τοῦ οὗ αἱ θεῖαι Γραφαὶ τὸν Χριστὸν ὀνομάζουσι, διὰ τὸ γενῆσθαι ἡμῖν δι' αὐτοῦ ἔλεος. Ανεκεφαλαιώσατο τρ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάντα καὶ ἀνεστοιχείωσεν ὁ Πατήρ. πὶ ὁ ἐλεημοσύνας δὲ καρποφορήσας, ἐλπίζει ἐπὶ τὸ εἰς τοῦ Θεοῦ, εἰδὼς ὅτι οἱ ἐλεήμονες ἐλεηθήσονται. έχει δὲ τὴν ἐλπίδα οὐκ ἐφ᾽ ἕνα αἰῶνα, ἀλλὰ καὶ τὸ ὲρ τούτων διάστημα, οὗ μέτρον ἐστὶν ἡ ἀπειρία, ἐν αἰώνων ονομάζει αἰῶνα. φωed dolum civitatem ceu novacula excidit * : adeo vehe B mens ejus calumunia fuit; de Rhaponco autem, que tenus populum decipere nisus est eixitatemque pro- ditione pessundare. Denique acutus et prope in- sensibili acie cædens Judæ dolus fuit. Quid enim illo dolo acutius, quem proditionis lingua exacuens, de Jesu cum captoribus compociscebatur : ‹ Quem ego osculatus fuero, ipse est; tenete eum *. › Vers. 5. Dilexisti præ bonitate malitiam, et iniquita- tem magis quam loqui æquitatem. Injuste egit Doecus, cum sacerdoti calumniatus est, et nunquam ab eo acta affirmavit : nam quod dixit, eum pro Davide Deum esse precatum ', men- dacium contra rei veritatem fuit. Poterat autem cum æquitate loqui, Saulem docendo, causam ob quam David sccessisset, ignotam sacerdoti fuisse, tanquam regis familiarem excepisse, ac veluti regiis mauda- tis defungentem, honorandi mittentis causa, amico tractasse. Satanæ pariter hæc officia sunt, malitia scilicet et injustitia gaudere. Increpat ergo Judæos, qui Christi justitiam non admiserunt. Vers. 6. Dilesioti omnis norta pravipitationis - linguam delesem. Merito hæc dici possunt etiam de Judœoram prin- cipibus ipsoque Juda : mamque et il offrenate De mino obtrectaverunt, et prodțier verbis usus delo hypocrisique plenis. Credi autem precipitatio verba queunt que in nocem portrek nie in-sœem portrahunt atque G ad inferos animam hominis deprimunt, susurrato- nes, obtrectationes et adversus Deum blasphemia. b.) [pro D Vers. 7. Emigrabit te de tabernacute, et radicem tuam de terra viventium. Be tabernaculo, id est de discipulatus statione, expellet, radicemque tuam, utpota dunsere arboris, de terra viventium et de oportetico agro evellet. Id etiam Judaico populo accidit, qui in Christo justifi- cari noluit. Simile hoc dicto illi : « Deleantur de libro viventium ". » Jussi quoque migrare sunt do sacerdotali tabernaculo, in captivitatem abducti pro- pter Domini crucifixionem. Vers. 10. Speravi de misericordia Dei in @lernum. Ego, inquit, nulli rei vanæ ac terrenæ confisus sum, sed Dei misericordiæ, quæ injuriam patientes comitari solet. Anagogice vero misericordiam Dei Christum divinæ Scripturæ appellant, propterea misericordiam per ipsum nacti sumus. Nam- que omnia instauravit in ipso ac reformavit Pater *. Utique is qui eleemosynas facit, Dei misericordian sperat, probe gnarus fore ut misericordes miseri- cordiam consequantur. Et quidem spes ejus haud uno sæculo terminatur, sed hujus spatium adeo ex- cedit, ut finis loco habeat immensitatem, quod Psal- mista sæculum sæcuļorum vocitat. 'I Reg. xxn, 18. *Matth. xxvi, 48. Cap. cit. 10. * Psal. Lxvult, 29. Ephes. 1, 10.
PG 69:1107Καὶ ὥσπερ τις ἡνίοχος εὐσθενὴς καὶ τεχνίτης, ταῖς τῶν ἵππων ἀκαθέκτοις ὁρμαῖς ἔξω τοῦ σταδίου παρενηνεγμένος, ἐρυθριᾷ καὶ αἰσχύνεται· οὕτω καὶ ὁ μακάριος Δαβὶδ παρηνέχθη μὲν ἠρέμα τοῦ πρέποντος, ἀλλ’ ὡς ἔφην, ἥρπασε τὴν ὑπόθεσιν, τεθρήνηκεν ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας. ΨΑΛΜΟΣ ΝΑ. »Τί ἐγκαυχᾷ ἐν κακίᾳ ὁ δυνατὸς ἀνομίαν;« (α φ. 293. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Δυνατὸν καλεῖ τὸν Δωὴκ ὡς τῷ Σαοὺλ προσῳκειωμένον, ἢ καὶ ὡς ἐν τῇ κακίᾳ πολύν· ἢ τὸν Ῥαψάκην ὡς στρατηγεῖν πεπιστευμένον κατὰ τῆς Ἱερουσαλὴμ, ἀφ’ ἧς ὡρμημένος ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων ᾐχμαλωτίσθη. Θαυμάζοντος δὲ καὶ ἀποροῦντος, ὡς εἰκὸς, τὸ προοίμιον, ὅτι τοσοῦτόν τινες εἰς κακίαν προέκοψαν, ὥστε ἐφ’ οἷς ἔδει πενθεῖν, ἐπὶ τούτοις καυχῶνται. Πλὴν ὅτι τὸν μὲν Δωὴκ ἡ ἱστορία περιέχει, Ἰούδαν δὲ τὸν προδότην αἰνίττεται, δυνατὸν λίαν ἐν κακίᾳ γενόμενον, ὡς τὸν εὐεργέτην προδοῦναι. »Ὡσεὶ ξυρὸν ἠκονημένον ἐποίησας δόλον.« (α φ. 293 β.) Τοῦτο περὶ μὲν τοῦ Δωὴκ εἴρηται διὰ τὸ ξυρῆσαι καὶ ἐκκόψαι πᾶσαν τῶν ἱερέων τὴν πόλιν, οὕτως ὀξεῖα ἦν ἡ διαβολή· περὶ δὲ τοῦ Ῥαψάκου, ὡς ἀπατῆσαι βουλομένου τὸν λαὸν, ὥστε προδοῦναι τὴν πόλιν.
ΨΑΛΜΟΣ Ν. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ μαελέθ, συνέσεως τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Διὰ τῶν αὐτῶν βημάτων σχεδόν τῷ τρισκαιδεκάτῳ καὶ ὁ παρών ψαλμὸς ἔρχεται, καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἔχει τὴν εἰς τὸν Ραψάκην καὶ τὰ τότε γενόμενα, καὶ τὴν περὶ τῆς σωτηρίου θεοφανείας προφητείαν. Βραχείαι δὲ λέξεις τὴν ἐν ἀμφοτέροις διαφορὰν ἐργάζονται· ὁ μὲν γὰρ τρισκαιδέκατος, ο Εἰς τὸ τέλος τῷ Δαβίδ, ἐλέγετο· ὁ δὲ παρὼν ἔχει μὲν καὶ τὴν Εἰς τὸ τέλος ο Επιγραφὴν, πλεονάζει δὲ ἐν τῷ λέγειν ο Υπέρ με ελέθ, ο συνέσεως· ὅπερ σημαίνει ἐπινίκιον εἶναι τὸν ψαλμόν, διὰ χορείας ἐν συνέσει γενόμενον. Τέρας μὲν γὰρ, ἤτοι χορεία, τὸ μπελέθ ερμηνεύεται. Αντί τοῦ « Εἰς τὸ τέλος, ο ἕτεροι τῶν ἑρμηνέων, Επι νίκιον, εκδεδώκασι. Καὶ ἵνα τὴν ἐπιγραφὴν πᾶσιν Ισχνῶς θεωρήσωμεν, τὸ μὲν ο Εἰς τέλος ο σημαντ κόν ἂν εἴη τοῦ χρόνου καθ' δν ἔμελλε πληροῦσθαι ει προφητευόμενα, τά τε κατὰ τὸν Ραψάκην καὶ τὰς Ασσυρίους, τά τε κατά την Χριστοῦ παρουσίαν. Τ τε γὰρ τῶν Ἀσσυρίων παράδοξος όλεθρος χρόνος πολλοῖς ὕστερον ἐγένετο μετὰ τὸν Δαβίδ του χάριν καὶ ο Ὑπὲρ χορείας· ἐπιγράφεται ἣν ἐποιήσαντο οἱ τῆς σωτηρίας τετυχηκότες,) τό τε σωτήριον τοῦ Θεοῦ κατὰ τήν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος ἐπιφανὲν τοῖς ἐπὶ γῆς. χορείαν συνεστήσατο τὴν ἐξ ἁπάντων ἐθνῶν ἐν τῇ Εκκλησίᾳ αὐτοῦ συγκεκροτημένην. Καίτοιγε πεποίη- ται ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τέρψεσι καὶ χορείαις ταῖς ἐν ἐσχέ τοις τοῦ αἰῶνες καιρούς γεγενημέναις, ότε με χρημα Ο τιμεν άνθρωπος ὁ Μονογενής. Τὸ θὰ συνέσεως ἀναγ καίως πρόσκειται, ἐπειδήπερ συνέσεως ἡμῖν δεῖ πρὸς τὸ νοῆσαι τὴν τῆς ψαλμῳδίας διάνοιαν, Ο Θεός διεσκόρπισεν ἀστῶ ἀνθρωπαρέσκων. (Κ Ι. 403.) Όστᾶ τὰς δογματικός φησι δυνάμεις τῶν ἀσεβῶν, & ταῖς ἰδίαις ενέθηκαν συγγραφείς, προσκυνεῖν ἀναπείθοντες τῇ χτίσει παρά αν χτί σαντα. σd σ. : • Ἐν τῇ δυνάμει σου κρινείς με. » Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ· δύναμις γὰρ τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός. ΨΑΛΜΟΣ ΝΖ'. Καὶ γὰρ ἐν καρδίᾳ ἀνομίας εργάζεσθε ἐν τῇ τά (Δ. Ι. 298.) Οὐ μάτην δὲ πρόσκειται τὸ ὁ ἐν τῇ γῇ· ν κἂν γὰρ ἐν καρδίᾳ τῆς ἀνομίαν ποιήσῃ, ἐν τῇ γῇ ἐνεργεῖ αὐτὴν, τουτέστι περὶ τὰ ὑλικά. Ακούσειεν δ᾽ ἂν καὶ Ἰουδαῖοι· Κρίνατε εὐθεῖα, καὶ λογίσασθε ἐπὶ χορείᾳ εἰ ὑπὲρ τῆς χορείας, διὰ χορού, κιον, εἰς τὸ νίκος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS LU, b. Vers. 1. In finom, pro macleth, intelligentia Davidt. Að verba quod attinet, psalmus hic tertium deci- myum imitatur idemque argumentum habet, nempe de Rhapsace et fis quæ tunc evenerunt, nec non de Domini adventu vaticinium (1). Pauca vero di- &tiones utramque discernunt; nam tertius decimus inscribitur : c in finem Davidi; » hic autem habet quidem æque in titulo ‹ In finem Davidi : › verum abundat his verbis ‹ Pro maeleth, › intelli- gentire quve significant triumphalem esse hunc pral- meta, non sine chorea seite canendum. Nam tripa- alfam seu choream maeleth interpretamur (2). Sane pro · In finem, alii interpretes scribunt trium- phate (3). Atque ut universum titulum accurate g & enteleemus, dictio quidem, in haem, signifcare polest tempus quo prophetiae complendæ erant, tam de Rhapsace ef Assyriís, quam de Christi adventu. Namque et Mlad Assyriorum mirable exitium, cu- jus ĉausa titulus inscribitur Pro chorea › quam sa- Jutem adepti duxerunt, multo post Davidem tempore contigit; et salutare Dei in sæculi consummatione terra incolis apparens, choream instituit, ex omni- bus gentibus in Boslesia ejus conflatam. Quamob- ram bie rors compositus hic pealmus fuit ob tripodis et cheroma que postremis coculi temporibus fuere, cum Unigenitus factus est homo. Vocabulum autem intelligentia nocessario additum est, quia nobis in- telligentia opus est ad pesimodice venum eogne- scendum. Vers. 6. Dissipavit Deus oaza corunu qui hominibus placent. Dogmations irreligioserum vires a didit, quæ nimirum suis scriptis inceruerunt, docentes adorare creaturam pro Greatore. Exin in codice A lacuna est quaternionum duorum, nempe usque ad versiculum psalmi LVII. Sød mirum est quad ne in cæteris quidem Vatt. codicibus, quanquam integris, neque apud ipsum Corderium, quidquam Cyria superest ad interjectos psalmos LIII, LIV, LV, LVI, præter unum in codd. F, f. b, et K, f. 102b, frustubs ps. LIII, PSALMUS LVII. Vers. 3. Etenim în corde iniquitates operaminė in terra. [laud temore additur ‹ in terra; etiamsi onim iuiguitatem quispiam intra cer etiamnistas, tamen ipsam operatur in terra, id est in materialibus rebus. Audiant etiam Judæi : Recte judicate, et vobiscumi ** | Reg. xxi, seqq. &umenti psalmi xm, quæ pars deerat in codd. vel choreæ in multis sacrorum Bibliorum locis quos singillatim adnumerare supervacaneum est. Aquila D quoque et Theodotio aiunt Symmachus Hieronymus per chorum. Nonnulli tamen philologi hoc vocabulo in- strumentum musicum denotari existimant. Theodotio et quinta Editio (1) Ergo Cyrillus hæc dixerat in expositione ar- (2) Recte, nam trapse the sunt tripudia (3) Nempe Aquila τῷ νικοποιῷ, Symmachus επινό
Ὀξὺς δὲ ἦν καὶ ἀνεπαισθήτως τέμνων καὶ ὁ τοῦ Ἰούδα δόλος. Τί γὰρ τοῦ δόλου ἐκείνου ὀξύτερον, ὃν τῇ γλώσσῃ τῆς προδοσίας ἀκονήσας πρὸς τοὺς συλλαβόντας τὸν Ἰησοῦν συνέθετο· »Ὃν ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι, κρατήσατε αὐτόν;« »Ἠγάπησας κακίαν ὑπὲρ ἀγαθωσύνην, ἀδικίαν ὑπὲρ τὸ λαλῆσαι δικαιοσύνην.« (α φ. 294. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Ἠδίκει ὁ Δωὴκ καταψευδόμενος τοῦ ἱερέως καὶ τὰ μὴ πραχθέντα κατ’ αὐτοῦ λέγων· τὸ γὰρ εἰπεῖν ὡς ἐπηρώτησε τὸν Θεὸν περὶ τοῦ Δαβὶδ, ψεῦδος ἦν καὶ οὐκ ἀλήθεια. Ἐξῆν δὲ αὐτῷ λαλῆσαι δικαιοσύνην, διδάξαντι τὸν Σαοὺλ, ὅτι τὴν μὲν αἰτίαν τῆς ἀναχωρήσεως τοῦ Δαβὶδ ἠγνόει ὁ ἱερεὺς, ὡς φίλον δὲ αὐτὸν ὑπεδέχετο τοῦ βασιλέως, καὶ ὡς ἀπεσταλμένον ἐπὶ διακονίᾳ βασιλικῇ, εἰς τιμὴν τοῦ πέμψαντος ἐδεξιοῦτο. Ταῦτα καὶ τοῦ Σατανᾶ ἰδιώματα, τὸ κακίᾳ χαίρειν, φημὶ, καὶ ἀδικίᾳ. Ἐπιτιμᾷ οὖν καὶ τοῖς Ἰουδαίοις τὴν ἐν Χριστῷ δικαιοσύνην οὐ προσιεμένοις. »Ἠγάπησας πάντα ῥήματα καταποντισμοῦ, γλῶςσαν δολίαν.« (α φ. 294.) Λέγοιτο δ’ ἂν ταῦτα δικαίως καὶ ἐπὶ τῶν ἀρχόντων τῶν Ἰουδαίων καὶ αὐτοῦ τοῦ Ἰούδα·
ΨΑΛΜΟΣ Ν. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ μαελέθ, συνέσεως τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Διὰ τῶν αὐτῶν βημάτων σχεδόν τῷ τρισκαιδεκάτῳ καὶ ὁ παρών ψαλμὸς ἔρχεται, καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἔχει τὴν εἰς τὸν Ραψάκην καὶ τὰ τότε γενόμενα, καὶ τὴν περὶ τῆς σωτηρίου θεοφανείας προφητείαν. Βραχείαι δὲ λέξεις τὴν ἐν ἀμφοτέροις διαφορὰν ἐργάζονται· ὁ μὲν γὰρ τρισκαιδέκατος, ο Εἰς τὸ τέλος τῷ Δαβίδ, ἐλέγετο· ὁ δὲ παρὼν ἔχει μὲν καὶ τὴν Εἰς τὸ τέλος ο Επιγραφὴν, πλεονάζει δὲ ἐν τῷ λέγειν ο Υπέρ με ελέθ, ο συνέσεως· ὅπερ σημαίνει ἐπινίκιον εἶναι τὸν ψαλμόν, διὰ χορείας ἐν συνέσει γενόμενον. Τέρας μὲν γὰρ, ἤτοι χορεία, τὸ μπελέθ ερμηνεύεται. Αντί τοῦ « Εἰς τὸ τέλος, ο ἕτεροι τῶν ἑρμηνέων, Επι νίκιον, εκδεδώκασι. Καὶ ἵνα τὴν ἐπιγραφὴν πᾶσιν Ισχνῶς θεωρήσωμεν, τὸ μὲν ο Εἰς τέλος ο σημαντ κόν ἂν εἴη τοῦ χρόνου καθ' δν ἔμελλε πληροῦσθαι ει προφητευόμενα, τά τε κατὰ τὸν Ραψάκην καὶ τὰς Ασσυρίους, τά τε κατά την Χριστοῦ παρουσίαν. Τ τε γὰρ τῶν Ἀσσυρίων παράδοξος όλεθρος χρόνος πολλοῖς ὕστερον ἐγένετο μετὰ τὸν Δαβίδ του χάριν καὶ ο Ὑπὲρ χορείας· ἐπιγράφεται ἣν ἐποιήσαντο οἱ τῆς σωτηρίας τετυχηκότες,) τό τε σωτήριον τοῦ Θεοῦ κατὰ τήν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος ἐπιφανὲν τοῖς ἐπὶ γῆς. χορείαν συνεστήσατο τὴν ἐξ ἁπάντων ἐθνῶν ἐν τῇ Εκκλησίᾳ αὐτοῦ συγκεκροτημένην. Καίτοιγε πεποίη- ται ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τέρψεσι καὶ χορείαις ταῖς ἐν ἐσχέ τοις τοῦ αἰῶνες καιρούς γεγενημέναις, ότε με χρημα Ο τιμεν άνθρωπος ὁ Μονογενής. Τὸ θὰ συνέσεως ἀναγ καίως πρόσκειται, ἐπειδήπερ συνέσεως ἡμῖν δεῖ πρὸς τὸ νοῆσαι τὴν τῆς ψαλμῳδίας διάνοιαν, Ο Θεός διεσκόρπισεν ἀστῶ ἀνθρωπαρέσκων. (Κ Ι. 403.) Όστᾶ τὰς δογματικός φησι δυνάμεις τῶν ἀσεβῶν, & ταῖς ἰδίαις ενέθηκαν συγγραφείς, προσκυνεῖν ἀναπείθοντες τῇ χτίσει παρά αν χτί σαντα. σd σ. : • Ἐν τῇ δυνάμει σου κρινείς με. » Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ· δύναμις γὰρ τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός. ΨΑΛΜΟΣ ΝΖ'. Καὶ γὰρ ἐν καρδίᾳ ἀνομίας εργάζεσθε ἐν τῇ τά (Δ. Ι. 298.) Οὐ μάτην δὲ πρόσκειται τὸ ὁ ἐν τῇ γῇ· ν κἂν γὰρ ἐν καρδίᾳ τῆς ἀνομίαν ποιήσῃ, ἐν τῇ γῇ ἐνεργεῖ αὐτὴν, τουτέστι περὶ τὰ ὑλικά. Ακούσειεν δ᾽ ἂν καὶ Ἰουδαῖοι· Κρίνατε εὐθεῖα, καὶ λογίσασθε ἐπὶ χορείᾳ εἰ ὑπὲρ τῆς χορείας, διὰ χορού, κιον, εἰς τὸ νίκος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS LU, b. Vers. 1. In finom, pro macleth, intelligentia Davidt. Að verba quod attinet, psalmus hic tertium deci- myum imitatur idemque argumentum habet, nempe de Rhapsace et fis quæ tunc evenerunt, nec non de Domini adventu vaticinium (1). Pauca vero di- &tiones utramque discernunt; nam tertius decimus inscribitur : c in finem Davidi; » hic autem habet quidem æque in titulo ‹ In finem Davidi : › verum abundat his verbis ‹ Pro maeleth, › intelli- gentire quve significant triumphalem esse hunc pral- meta, non sine chorea seite canendum. Nam tripa- alfam seu choream maeleth interpretamur (2). Sane pro · In finem, alii interpretes scribunt trium- phate (3). Atque ut universum titulum accurate g & enteleemus, dictio quidem, in haem, signifcare polest tempus quo prophetiae complendæ erant, tam de Rhapsace ef Assyriís, quam de Christi adventu. Namque et Mlad Assyriorum mirable exitium, cu- jus ĉausa titulus inscribitur Pro chorea › quam sa- Jutem adepti duxerunt, multo post Davidem tempore contigit; et salutare Dei in sæculi consummatione terra incolis apparens, choream instituit, ex omni- bus gentibus in Boslesia ejus conflatam. Quamob- ram bie rors compositus hic pealmus fuit ob tripodis et cheroma que postremis coculi temporibus fuere, cum Unigenitus factus est homo. Vocabulum autem intelligentia nocessario additum est, quia nobis in- telligentia opus est ad pesimodice venum eogne- scendum. Vers. 6. Dissipavit Deus oaza corunu qui hominibus placent. Dogmations irreligioserum vires a didit, quæ nimirum suis scriptis inceruerunt, docentes adorare creaturam pro Greatore. Exin in codice A lacuna est quaternionum duorum, nempe usque ad versiculum psalmi LVII. Sød mirum est quad ne in cæteris quidem Vatt. codicibus, quanquam integris, neque apud ipsum Corderium, quidquam Cyria superest ad interjectos psalmos LIII, LIV, LV, LVI, præter unum in codd. F, f. b, et K, f. 102b, frustubs ps. LIII, PSALMUS LVII. Vers. 3. Etenim în corde iniquitates operaminė in terra. [laud temore additur ‹ in terra; etiamsi onim iuiguitatem quispiam intra cer etiamnistas, tamen ipsam operatur in terra, id est in materialibus rebus. Audiant etiam Judæi : Recte judicate, et vobiscumi ** | Reg. xxi, seqq. &umenti psalmi xm, quæ pars deerat in codd. vel choreæ in multis sacrorum Bibliorum locis quos singillatim adnumerare supervacaneum est. Aquila D quoque et Theodotio aiunt Symmachus Hieronymus per chorum. Nonnulli tamen philologi hoc vocabulo in- strumentum musicum denotari existimant. Theodotio et quinta Editio (1) Ergo Cyrillus hæc dixerat in expositione ar- (2) Recte, nam trapse the sunt tripudia (3) Nempe Aquila τῷ νικοποιῷ, Symmachus επινό
PG 69:1108δεδυσφημήκασι γὰρ κἀκεῖνοι ἀκαθέκτως εἰς τὸν Κύριον, καὶ ὁ προδότης δὲ ῥήμασιν ἐκέχρητο δόλου μεστοῖς καὶ ὑποκρίσεως. Εἶεν δ’ ἂν ῥήματα καταποντισμοῦ τὰ εἰς θάνατον καὶ εἰς ᾅδην καταφέροντα τὴν τοῦ ἀνθρώπου ψυχὴν, ψιθυρισμοὶ, καταλαλιαὶ, καὶ ἡ κατὰ τοῦ Θεοῦ βλασφημία. »Μεταναστεύσαι σε ἀπὸ σκηνώματος, καὶ τὸ ῥίζωμά σου ἐκ γῆς ζώντων.« (α φ. 294 β.) Καὶ ἀπὸ τῆς σκηνῆς, τουτέστιν ἀπὸ τοῦ τόπου τῆς μαθητείας μετέστησε, καὶ τὴν ῥίζαν ὡς ἀκανθώδους φυτοῦ ἐκ τῆς τῶν ζώντων γῆς καὶ τοῦ γεωργίου τῶν ἀποστόλων ἐξέτιλε. Καὶ τοῖς Ἰουδαίων δὲ λαοῖς ταῦτα συνέβη, τὴν ἐν Χριστῷ μὴ προςιεμένοις δικαίωσιν. Ὅμοιον δὲ τοῦτο τῷ, »Ἐξαλειφθήτωσαν ἐκ βίβλου ζώντων.« Μετετέθησαν δὲ καὶ τῆς ἱερατικῆς σκηνῆς, γεγονότες αἰχμάλωτοι διὰ τὸν τοῦ Κυρίου σταυρόν [ προ σταύρωσιν]. »Ἤλπισα ἐπὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ εἰς τὸν αἰῶνα.« (α φ. 295.) Ἐγὼ, φησὶν, οὐδενὶ τῶν ματαίων καὶ χαμαιριφῶν ἐπεποίθησα, ἀλλ’ εἰς τὸ καταδιῶκον τοὺς ἀδικουμένους θεῖον ἔλεος. Ἀναγωγικῶς δὲ ἔλεος τοῦ Θεοῦ αἱ θεῖαι Γραφαὶ τὸν Χριστὸν ὀνομάζουσι, διὰ τὸ γεγενῆσθαι ἡμῖν δι’ αὐτοῦ ἔλεος.
ΨΑΛΜΟΣ Ν. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ μαελέθ, συνέσεως τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Διὰ τῶν αὐτῶν βημάτων σχεδόν τῷ τρισκαιδεκάτῳ καὶ ὁ παρών ψαλμὸς ἔρχεται, καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἔχει τὴν εἰς τὸν Ραψάκην καὶ τὰ τότε γενόμενα, καὶ τὴν περὶ τῆς σωτηρίου θεοφανείας προφητείαν. Βραχείαι δὲ λέξεις τὴν ἐν ἀμφοτέροις διαφορὰν ἐργάζονται· ὁ μὲν γὰρ τρισκαιδέκατος, ο Εἰς τὸ τέλος τῷ Δαβίδ, ἐλέγετο· ὁ δὲ παρὼν ἔχει μὲν καὶ τὴν Εἰς τὸ τέλος ο Επιγραφὴν, πλεονάζει δὲ ἐν τῷ λέγειν ο Υπέρ με ελέθ, ο συνέσεως· ὅπερ σημαίνει ἐπινίκιον εἶναι τὸν ψαλμόν, διὰ χορείας ἐν συνέσει γενόμενον. Τέρας μὲν γὰρ, ἤτοι χορεία, τὸ μπελέθ ερμηνεύεται. Αντί τοῦ « Εἰς τὸ τέλος, ο ἕτεροι τῶν ἑρμηνέων, Επι νίκιον, εκδεδώκασι. Καὶ ἵνα τὴν ἐπιγραφὴν πᾶσιν Ισχνῶς θεωρήσωμεν, τὸ μὲν ο Εἰς τέλος ο σημαντ κόν ἂν εἴη τοῦ χρόνου καθ' δν ἔμελλε πληροῦσθαι ει προφητευόμενα, τά τε κατὰ τὸν Ραψάκην καὶ τὰς Ασσυρίους, τά τε κατά την Χριστοῦ παρουσίαν. Τ τε γὰρ τῶν Ἀσσυρίων παράδοξος όλεθρος χρόνος πολλοῖς ὕστερον ἐγένετο μετὰ τὸν Δαβίδ του χάριν καὶ ο Ὑπὲρ χορείας· ἐπιγράφεται ἣν ἐποιήσαντο οἱ τῆς σωτηρίας τετυχηκότες,) τό τε σωτήριον τοῦ Θεοῦ κατὰ τήν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος ἐπιφανὲν τοῖς ἐπὶ γῆς. χορείαν συνεστήσατο τὴν ἐξ ἁπάντων ἐθνῶν ἐν τῇ Εκκλησίᾳ αὐτοῦ συγκεκροτημένην. Καίτοιγε πεποίη- ται ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τέρψεσι καὶ χορείαις ταῖς ἐν ἐσχέ τοις τοῦ αἰῶνες καιρούς γεγενημέναις, ότε με χρημα Ο τιμεν άνθρωπος ὁ Μονογενής. Τὸ θὰ συνέσεως ἀναγ καίως πρόσκειται, ἐπειδήπερ συνέσεως ἡμῖν δεῖ πρὸς τὸ νοῆσαι τὴν τῆς ψαλμῳδίας διάνοιαν, Ο Θεός διεσκόρπισεν ἀστῶ ἀνθρωπαρέσκων. (Κ Ι. 403.) Όστᾶ τὰς δογματικός φησι δυνάμεις τῶν ἀσεβῶν, & ταῖς ἰδίαις ενέθηκαν συγγραφείς, προσκυνεῖν ἀναπείθοντες τῇ χτίσει παρά αν χτί σαντα. σd σ. : • Ἐν τῇ δυνάμει σου κρινείς με. » Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ· δύναμις γὰρ τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός. ΨΑΛΜΟΣ ΝΖ'. Καὶ γὰρ ἐν καρδίᾳ ἀνομίας εργάζεσθε ἐν τῇ τά (Δ. Ι. 298.) Οὐ μάτην δὲ πρόσκειται τὸ ὁ ἐν τῇ γῇ· ν κἂν γὰρ ἐν καρδίᾳ τῆς ἀνομίαν ποιήσῃ, ἐν τῇ γῇ ἐνεργεῖ αὐτὴν, τουτέστι περὶ τὰ ὑλικά. Ακούσειεν δ᾽ ἂν καὶ Ἰουδαῖοι· Κρίνατε εὐθεῖα, καὶ λογίσασθε ἐπὶ χορείᾳ εἰ ὑπὲρ τῆς χορείας, διὰ χορού, κιον, εἰς τὸ νίκος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS LU, b. Vers. 1. In finom, pro macleth, intelligentia Davidt. Að verba quod attinet, psalmus hic tertium deci- myum imitatur idemque argumentum habet, nempe de Rhapsace et fis quæ tunc evenerunt, nec non de Domini adventu vaticinium (1). Pauca vero di- &tiones utramque discernunt; nam tertius decimus inscribitur : c in finem Davidi; » hic autem habet quidem æque in titulo ‹ In finem Davidi : › verum abundat his verbis ‹ Pro maeleth, › intelli- gentire quve significant triumphalem esse hunc pral- meta, non sine chorea seite canendum. Nam tripa- alfam seu choream maeleth interpretamur (2). Sane pro · In finem, alii interpretes scribunt trium- phate (3). Atque ut universum titulum accurate g & enteleemus, dictio quidem, in haem, signifcare polest tempus quo prophetiae complendæ erant, tam de Rhapsace ef Assyriís, quam de Christi adventu. Namque et Mlad Assyriorum mirable exitium, cu- jus ĉausa titulus inscribitur Pro chorea › quam sa- Jutem adepti duxerunt, multo post Davidem tempore contigit; et salutare Dei in sæculi consummatione terra incolis apparens, choream instituit, ex omni- bus gentibus in Boslesia ejus conflatam. Quamob- ram bie rors compositus hic pealmus fuit ob tripodis et cheroma que postremis coculi temporibus fuere, cum Unigenitus factus est homo. Vocabulum autem intelligentia nocessario additum est, quia nobis in- telligentia opus est ad pesimodice venum eogne- scendum. Vers. 6. Dissipavit Deus oaza corunu qui hominibus placent. Dogmations irreligioserum vires a didit, quæ nimirum suis scriptis inceruerunt, docentes adorare creaturam pro Greatore. Exin in codice A lacuna est quaternionum duorum, nempe usque ad versiculum psalmi LVII. Sød mirum est quad ne in cæteris quidem Vatt. codicibus, quanquam integris, neque apud ipsum Corderium, quidquam Cyria superest ad interjectos psalmos LIII, LIV, LV, LVI, præter unum in codd. F, f. b, et K, f. 102b, frustubs ps. LIII, PSALMUS LVII. Vers. 3. Etenim în corde iniquitates operaminė in terra. [laud temore additur ‹ in terra; etiamsi onim iuiguitatem quispiam intra cer etiamnistas, tamen ipsam operatur in terra, id est in materialibus rebus. Audiant etiam Judæi : Recte judicate, et vobiscumi ** | Reg. xxi, seqq. &umenti psalmi xm, quæ pars deerat in codd. vel choreæ in multis sacrorum Bibliorum locis quos singillatim adnumerare supervacaneum est. Aquila D quoque et Theodotio aiunt Symmachus Hieronymus per chorum. Nonnulli tamen philologi hoc vocabulo in- strumentum musicum denotari existimant. Theodotio et quinta Editio (1) Ergo Cyrillus hæc dixerat in expositione ar- (2) Recte, nam trapse the sunt tripudia (3) Nempe Aquila τῷ νικοποιῷ, Symmachus επινό
Ἀνεκεφαλαιώσατο γὰρ ἐν ἑαυτῷ τὰ πάντα καὶ ἀνεστοιχείωσεν ὁ Πατήρ. Καὶ ὁ ἐλεημοσύνας δὲ καρποφορήσας, ἐλπίζει ἐπὶ τὸ ἔλεος τοῦ Θεοῦ, εἰδὼς ὅτι οἱ ἐλεήμονες ἐλεηθήσονται. Ἕχει δὲ τὴν ἐλπίδα οὐκ ἐφ’ ἕνα αἰῶνα, ἀλλὰ καὶ τὸ ὑπὲρ τούτων διάστημα, οὗ μέτρον ἐστὶν ἡ ἀπειρία, ὅπερ αἰώνων ὀνομάζει αἰῶνα. ΨΑΛΜΟΣ ΝΒ. »Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ μαελὲθ, συνέσεως τῷ Δαβίδ.« (α φ. 259 β. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Διὰ τῶν αὐτῶν ῥημάτων σχεδὸν τῷ τρισκαιδεκάτῳ καὶ ὁ παρὼν ψαλμὸς ἔρχεται, καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἔχει τὴν εἰς τὸν Ῥαψάκην καὶ τὰ τότε γενόμενα, καὶ τὴν περὶ τῆς σωτηρίου θεοφανείας προφητείαν. Βραχεῖαι δὲ λέξεις τὴν ἐν ἀμφοτέροις διαφορὰν ἐργάζονται· ὁ μὲν γὰρ τρισκαιδέκατος, »Εἰς τὸ τέλος τῷ Δαβὶδ« ἐλέγετο· ὁ δὲ παρὼν ἔχει μὲν καὶ τὴν »Εἰς τὸ τέλος« ἐπιγραφὴν, πλεονάζει δὲ ἐν τῷ λέγειν· »Ὑπὲρ μαελὲθ,« συνέσεως· ὅπερ σημαίνει ἐπινίκιον εἶναι τὸν ψαλμὸν, διὰ χορείας ἐν συνέσει γενόμενον. Τέρψις μὲν γὰρ, ἤτοι χορεία, τὸ μαελὲθ ἑρμηνεύεται. Ἀντὶ δὲ τοῦ »Εἰς τὸ τέλος,« ἕτεροι τῶν ἑρμηνέων, Ἐπινίκιον, ἐκδεδώκασι.
ΨΑΛΜΟΣ Ν. Εἰς τὸ τέλος, ὑπὲρ μαελέθ, συνέσεως τῷ Δαβίδ. (Α Γ. Κυρίλλου καὶ Θεοδωρήτου.) Διὰ τῶν αὐτῶν βημάτων σχεδόν τῷ τρισκαιδεκάτῳ καὶ ὁ παρών ψαλμὸς ἔρχεται, καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἔχει τὴν εἰς τὸν Ραψάκην καὶ τὰ τότε γενόμενα, καὶ τὴν περὶ τῆς σωτηρίου θεοφανείας προφητείαν. Βραχείαι δὲ λέξεις τὴν ἐν ἀμφοτέροις διαφορὰν ἐργάζονται· ὁ μὲν γὰρ τρισκαιδέκατος, ο Εἰς τὸ τέλος τῷ Δαβίδ, ἐλέγετο· ὁ δὲ παρὼν ἔχει μὲν καὶ τὴν Εἰς τὸ τέλος ο Επιγραφὴν, πλεονάζει δὲ ἐν τῷ λέγειν ο Υπέρ με ελέθ, ο συνέσεως· ὅπερ σημαίνει ἐπινίκιον εἶναι τὸν ψαλμόν, διὰ χορείας ἐν συνέσει γενόμενον. Τέρας μὲν γὰρ, ἤτοι χορεία, τὸ μπελέθ ερμηνεύεται. Αντί τοῦ « Εἰς τὸ τέλος, ο ἕτεροι τῶν ἑρμηνέων, Επι νίκιον, εκδεδώκασι. Καὶ ἵνα τὴν ἐπιγραφὴν πᾶσιν Ισχνῶς θεωρήσωμεν, τὸ μὲν ο Εἰς τέλος ο σημαντ κόν ἂν εἴη τοῦ χρόνου καθ' δν ἔμελλε πληροῦσθαι ει προφητευόμενα, τά τε κατὰ τὸν Ραψάκην καὶ τὰς Ασσυρίους, τά τε κατά την Χριστοῦ παρουσίαν. Τ τε γὰρ τῶν Ἀσσυρίων παράδοξος όλεθρος χρόνος πολλοῖς ὕστερον ἐγένετο μετὰ τὸν Δαβίδ του χάριν καὶ ο Ὑπὲρ χορείας· ἐπιγράφεται ἣν ἐποιήσαντο οἱ τῆς σωτηρίας τετυχηκότες,) τό τε σωτήριον τοῦ Θεοῦ κατὰ τήν συντέλειαν τοῦ αἰῶνος ἐπιφανὲν τοῖς ἐπὶ γῆς. χορείαν συνεστήσατο τὴν ἐξ ἁπάντων ἐθνῶν ἐν τῇ Εκκλησίᾳ αὐτοῦ συγκεκροτημένην. Καίτοιγε πεποίη- ται ὁ ψαλμὸς ἐπὶ τέρψεσι καὶ χορείαις ταῖς ἐν ἐσχέ τοις τοῦ αἰῶνες καιρούς γεγενημέναις, ότε με χρημα Ο τιμεν άνθρωπος ὁ Μονογενής. Τὸ θὰ συνέσεως ἀναγ καίως πρόσκειται, ἐπειδήπερ συνέσεως ἡμῖν δεῖ πρὸς τὸ νοῆσαι τὴν τῆς ψαλμῳδίας διάνοιαν, Ο Θεός διεσκόρπισεν ἀστῶ ἀνθρωπαρέσκων. (Κ Ι. 403.) Όστᾶ τὰς δογματικός φησι δυνάμεις τῶν ἀσεβῶν, & ταῖς ἰδίαις ενέθηκαν συγγραφείς, προσκυνεῖν ἀναπείθοντες τῇ χτίσει παρά αν χτί σαντα. σd σ. : • Ἐν τῇ δυνάμει σου κρινείς με. » Τουτέστιν ἐν τῷ Χριστῷ· δύναμις γὰρ τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱός. ΨΑΛΜΟΣ ΝΖ'. Καὶ γὰρ ἐν καρδίᾳ ἀνομίας εργάζεσθε ἐν τῇ τά (Δ. Ι. 298.) Οὐ μάτην δὲ πρόσκειται τὸ ὁ ἐν τῇ γῇ· ν κἂν γὰρ ἐν καρδίᾳ τῆς ἀνομίαν ποιήσῃ, ἐν τῇ γῇ ἐνεργεῖ αὐτὴν, τουτέστι περὶ τὰ ὑλικά. Ακούσειεν δ᾽ ἂν καὶ Ἰουδαῖοι· Κρίνατε εὐθεῖα, καὶ λογίσασθε ἐπὶ χορείᾳ εἰ ὑπὲρ τῆς χορείας, διὰ χορού, κιον, εἰς τὸ νίκος S. CYRILLI ALEXANDRINI ARCHIEP. PSALMUS LU, b. Vers. 1. In finom, pro macleth, intelligentia Davidt. Að verba quod attinet, psalmus hic tertium deci- myum imitatur idemque argumentum habet, nempe de Rhapsace et fis quæ tunc evenerunt, nec non de Domini adventu vaticinium (1). Pauca vero di- &tiones utramque discernunt; nam tertius decimus inscribitur : c in finem Davidi; » hic autem habet quidem æque in titulo ‹ In finem Davidi : › verum abundat his verbis ‹ Pro maeleth, › intelli- gentire quve significant triumphalem esse hunc pral- meta, non sine chorea seite canendum. Nam tripa- alfam seu choream maeleth interpretamur (2). Sane pro · In finem, alii interpretes scribunt trium- phate (3). Atque ut universum titulum accurate g & enteleemus, dictio quidem, in haem, signifcare polest tempus quo prophetiae complendæ erant, tam de Rhapsace ef Assyriís, quam de Christi adventu. Namque et Mlad Assyriorum mirable exitium, cu- jus ĉausa titulus inscribitur Pro chorea › quam sa- Jutem adepti duxerunt, multo post Davidem tempore contigit; et salutare Dei in sæculi consummatione terra incolis apparens, choream instituit, ex omni- bus gentibus in Boslesia ejus conflatam. Quamob- ram bie rors compositus hic pealmus fuit ob tripodis et cheroma que postremis coculi temporibus fuere, cum Unigenitus factus est homo. Vocabulum autem intelligentia nocessario additum est, quia nobis in- telligentia opus est ad pesimodice venum eogne- scendum. Vers. 6. Dissipavit Deus oaza corunu qui hominibus placent. Dogmations irreligioserum vires a didit, quæ nimirum suis scriptis inceruerunt, docentes adorare creaturam pro Greatore. Exin in codice A lacuna est quaternionum duorum, nempe usque ad versiculum psalmi LVII. Sød mirum est quad ne in cæteris quidem Vatt. codicibus, quanquam integris, neque apud ipsum Corderium, quidquam Cyria superest ad interjectos psalmos LIII, LIV, LV, LVI, præter unum in codd. F, f. b, et K, f. 102b, frustubs ps. LIII, PSALMUS LVII. Vers. 3. Etenim în corde iniquitates operaminė in terra. [laud temore additur ‹ in terra; etiamsi onim iuiguitatem quispiam intra cer etiamnistas, tamen ipsam operatur in terra, id est in materialibus rebus. Audiant etiam Judæi : Recte judicate, et vobiscumi ** | Reg. xxi, seqq. &umenti psalmi xm, quæ pars deerat in codd. vel choreæ in multis sacrorum Bibliorum locis quos singillatim adnumerare supervacaneum est. Aquila D quoque et Theodotio aiunt Symmachus Hieronymus per chorum. Nonnulli tamen philologi hoc vocabulo in- strumentum musicum denotari existimant. Theodotio et quinta Editio (1) Ergo Cyrillus hæc dixerat in expositione ar- (2) Recte, nam trapse the sunt tripudia (3) Nempe Aquila τῷ νικοποιῷ, Symmachus επινό