PG 27:12ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΡΟΣ ΜΑΡΚΕΛΛΙΝΟΝ ΕΙΣ ΤΗΝ ΕΡΜΗΝΕΙΑΝ ΤΩΝ ΨΑΛΜΩΝ. Ἄγαμαί σε τῆς ἐν Χριστῷ προαιρέσεως, φίλε Μαρκελλῖνε. Καὶ γὰρ καὶ τὸν παρόντα πειρασμὸν, καίτοι πολλὰ παθὼν ἐν αὐτῷ, καλῶς φέρεις, καὶ τῆς ἀσκήσεως οὐκ ἀμελεῖς. Πυνθανόμενος γὰρ τοῦ κομίσαντος τὴν ἐπιστολὴν, πῶς ἄρα καὶ μετὰ τὴν νόσον διάγεις· ἔμαθον πρὸς μὲν πᾶσαν τὴν θείαν Γραφὴν ἔχειν σε τὴν σχολὴν, πυκνότερον δὲ μάλιστα τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν ἐντυγχάνειν, καὶ φιλονεικεῖν τὸν ἐν ἑκάστῳ ψαλμῷ νοῦν ἐγκείμενον καταλαμβάνειν. Καὶ διὰ τοῦτο τοίνυν ἀποδέχομαί σε, πολὺν ἔχων εἰς αὐτὴν τὴν βίβλον κἀγὼ πόθον, ὥσπερ καὶ εἰς πᾶσαν τὴν Γραφήν. Καὶ γὰρ οὕτως ἔχων, συνέτυχόν τινι φιλοπόνῳ γέροντι, καὶ βούλομαι καί σοι, ἅπερ ἐκεῖνος κατέχων τὸ Ψαλτήριον περὶ αὐτοῦ μοι διηγήσατο, γράψαι· ἔχει γάρ τινα χάριν καὶ πιθανότητα μετ’ εὐλόγου τοῦ διηγήματος. Ἔλεγε γὰρ οὕτως· Πᾶσα μὲν, ὦ τέκνον, ἡ καθ’ ἡμᾶς Γραφὴ, παλαιά τε καὶ καινὴ, θεόπνευστός ἐστι καὶ ὠφέλιμος πρὸς διδασκαλίαν, ὡς γέγραπται· ἔχει δέ τινα πιθανὴν παρατήρησιν τοῖς προσέχουσιν ἡ τῶν Ψαλμῶν βίβλος.ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΠΡΟΣ ΜΑΡΚΕΛΛΙΝΟΝ ΕΙΣ ΤΗΝ ΕΡΜΗΝΕΙΑΝ ΤΩΝ ΨΑΛΜΩΝ. Β α'. ᾿Αγαμαί σε τῆς ἐν Χριστῷ προαιρέσεως, φίλε Μαρκελλίνε. Καὶ γὰρ καὶ τὸν παρόντα πειρασμόν, καίτοι πολλὰ παθὼν ἐν αὐτῷ, καλῶς φέρεις, καὶ τῆς ἀσκήσεως οὐκ ἀμελεῖς. Πυνθανόμενος γὰρ τοῦ κομί- σαντος τὴν ἐπιστολὴν, πῶς ἄρα καὶ μετὰ τὴν νόσον διάγεις· ἔμαθον πρὸς μὲν πᾶσαν τὴν θείαν Γραφὴν ἔχειν σε τὴν σχολὴν, πυκνότερον δὲ μάλιστα τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν ἐντυγχάνειν, καὶ φιλονεικεῖν τὸν ἐν ἑκάστῳ ψαλμῷ νοῦν ἐγκείμενον καταλαμβάνειν. Καὶ διὰ τοῦτο τοίνυν ἀποδέχομαι σε, πολὺν ἔχων εἰς αὐτὴν τὴν βίβλον κἀγὼ πόθον, ὥσπερ καὶ εἰς πᾶσαν τὴν Γραφήν. Καὶ γὰρ οὕτως ἔχων, συνέτυχόν τινι φιλο πόνῳ γέροντι, καὶ βούλομαι και σοι, ἅπερ ἐκεῖνος κατέχων τὸ Ψαλτήριον περὶ αὐτοῦ μοι διηγήσατο, γράψαι· ἔχει γάρ τινα χάριν καὶ πιθανότητα μετ' εὐλόγου τοῦ διηγήματος. Ἔλεγε γὰρ οὕτως · β'. Πᾶσα μὲν, ὦ τέκνον, ἡ καθ' ἡμᾶς Γραφή, πα λαιά τε καὶ καινὴ, θεόπνευστός ἐστι καὶ ὠφέλιμος πρὸς διδασκαλίαν, ὡς γέγραπται· ἔχει δέ τινα πιθα νὴν παρατήρησιν τοῖς προσέχουσιν ἡ τῶν Ψαλμῶν βίβλος. Εκάστη μὲν γὰρ βίβλος τὸ ἴδιον ἐπάγγελμα διακονεῖ καὶ ἀπαγγέλλει· οἷον ἡ Πεντάτευχος γένεσιν κόσμου καὶ τῶν πατριαρχῶν τὰς πράξεις, τήν τε ἀπ' Αἰγύπτου τοῦ Ἰσραὴλ ἐξοδον, καὶ τὴν τῆς νομοθεσίας διάταξιν· ἡ Τρίτευχος τὴν κληροδοσίαν, καὶ τῶν κρι- τῶν τὰς πράξεις, καὶ γενεαλογίαν τοῦ Δαβίδ· αἱ Βα- σιλεῖαι καὶ Παραλειπόμεναι βασιλέων πράξεις· καὶ ὁ μὲν Εσδρας ἀπόλυσιν τῆς αἰχμαλωσίας καὶ ἐπάνοδον τοῦ λαοῦ, καὶ οἰκοδομὴν τοῦ ναοῦ καὶ τῆς πόλεως· οἱ δὲ Προφῆται προφητείας περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ Σω τῆρος, ὑπομνήσεις τε περὶ τῶν ἐντολῶν, καὶ μέμψεις κατὰ τῶν παραβαινόντων, καὶ προφητείας τοῖς ἔθνε σιν. Ή δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν, ὡς παράδεισος τὰ (1) ἐν αὐτῇ φέρουσα μελῳδεῖ, καὶ τὰ ἴδια δὲ πά λιν μετ' αὐτῶν ψάλλουσα δείκνυσι. γ'. Τὰ μὲν γὰρ τῆς Γενέσεως ψάλλει ἐν τῷ ὀκτω- καιδεκάτῳ· Οἱ οὐρανοὶ διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, ποίησιν δὲ χειρῶν αὐτοῦ ἀναγγέλλει τὸ στερέω- μα· καὶ ἐν τῷ κγ'· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλή- ρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη καὶ πάντες οἱ κατοικοῦν- τες ἐν αὐτῇ· αὐτὸς ἐπὶ θαλασσῶν ἐθεμελίωσε, αὐτήν. Τὰ δὲ τῆς Ἐξόδου καὶ τῶν ἀριθμῶν καὶ τοῦ Δευτερονομίου ᾄδει καλῶς ἐν τῷ ἑβδομηκοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ, καὶ ἐν τῷ ἑκατοστῷ τρισκαιδεκάτω ψαλμῷ, λέγων· Ἐν ἐξόδῳ Ἰσραὴλ ἐξ Αἰγύπτου, οἴκου " S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. - SANCTI PATRIS NOSTRI ATHANASII AR- chiepiscopI ALEXANDRINI AD MAR- CELLINUM IN INTERPRETATIONEM PSALMORUM. celine. Nam et præsentem tentationem, quamvis plurima in ea passus, probe toleras, et ascesin, seu exercitationem non negligis. Sciscitatus enim ex tuo tabellario qua ratione post ægritudinem versaris, didici te omnibus quidem divinis Scri- pturis vacare, potissimum tamen Psalmorum librum evolvere, maximeque studere ut cujusque psalmi veram sententiam assequare. Quamobrem te sum- mopere laudo, cum magno eumdem librum totam- que Scripturam studio prosequar. Iloc itaque modo affectus, incidi olim in quemdam senem studiosis simum, voloque tibi, quæ mihi ille de sacro Psalte- rio, quod manu tenebat, sermocinabatur, perscri- Dere : habent enim quamdam gratiam, et probabi- litatem cum enarratione verisimillima conjunctam. Ita enim locutus est : tum nova, divinitus inspirata utilisque ad doctri- nam est, ut scriptum habetur. Attamen Psalmorum liber quædam observatu digna habet iis, qui at- tendere voluerint. Quilibet enim liber suum, quod præfert, argumentum tractat et prosequitur: verbi gratia Pentateuchus mundi originem, gesta patriar- charum, exitum Israelis ex Ægypto, et legis tradi- tionem; Triteuchus, sortium distributionem, judicum acta, Davidis genealogiam ; libri Regum et Parali- pomenorum, gesta regum; Esdras, captivitatis so- lutionem, reditum populi, templi et urbis con- structionem ; Propheta, prophetias de adventu Salvatoris, de præceptis servandis monita, præ- varicantium reprehensiones, prophetias de gentibus. At liber Psalmoruin, omnium reliquorum fructus quasi iusitos in se continens, cantus edit, et pro prios insuper cum ipsis inter psallendum exhibet. cimo octavo Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum ejus annuntiat firmamentum; et psalmo vicesimo tertio : Domini est terra, et plenitudo ejus : orbis terrarum, et universi qui habitant in eo. Ipse super maria fundavit eam. Quæ vero ad Exodum, Numeros, Deuteronomium pertinent, pulchre canit in septuagesimo septimo, centesimo decimo tertio, his verbis: In exitu Israel de Ægypto, domus Jacob de populo barbaro, facta est Judæa sanctificatio ejus, B c 1. Miror tuum in Christo propositum, dilecte Mar- A 2. Omnis nostra, o fili, Scriptura, cum vetus 3. Nam quæ Genesin spectant psallit psalmo de- (1) Τῶν πάντων ed.
PG 27:13Ἑκάστη μὲν γὰρ βίβλος τὸ ἴδιον ἐπάγγελμα διακονεῖ καὶ ἀπαγγέλλει· οἷον ἡ Πεντάτευχος γένεσιν κόσμου καὶ τῶν πατριαρχῶν τὰς πράξεις; τήν τε ἀπ’ Αἰγύπτου τοῦ Ἰσραὴλ ἔξοδον, καὶ τὴν τῆς νομοθεσίας διάταξιν· ἡ Τρίτευχος τὴν κληροδοσίαν, καὶ τῶν κριτῶν τὰς πράξεις, καὶ γενεαλογίαν τοῦ Δαβίδ· αἱ Βασιλεῖαι καὶ Παραλειπόμεναι βασιλέων πράξεις· καὶ ὁ μὲν Ἔσδρας ἀπόλυσιν τῆς αἰχμαλωσίας καὶ ἐπάνοδον τοῦ λαοῦ, καὶ οἰκοδομὴν τοῦ ναοῦ καὶ τῆς πόλεως· οἱ δὲ Προφῆται προφητείας περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ Σωτῆρος, ὑπομνήσεις τε περὶ τῶν ἐντολῶν, καὶ μέμψεις κατὰ τῶν παραβαινόντων, καὶ προφητείας τοῖς ἔθνεσιν. Ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν, ὡς παράδεισος τὰ ἐν αὑτῇ φέρουσα μελῳδεῖ, καὶ τὰ ἴδια δὲ πάλιν μετ’ αὐτῶν ψάλλουσα δείκνυσι. Τὰ μὲν γὰρ τῆς Γενέσεως ψάλλει ἐν τῷ ὀκτωκαιδεκάτῳ· Οἱ οὐρανοὶ διηγοῦνται δόξαν Θεοῦ, ποίησιν δὲ χειρῶν αὐτοῦ ἀναγγέλλει τὸ στερέωμα· καὶ ἐν τῷ κγ· Τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς, ἡ οἰκουμένη καὶ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐν αὐτῇ· αὐτὸς ἐπὶ θαλασσῶν ἐθεμελίωσεν αὐτήν.Ἰακὼβ ἐκ λαοῦ βαρβάρου, ἐγενήθη Ιουδαία ἁγία- Α σμα αὐτοῦ, Ἰσραὴλ εἰς ἐξουσίαν αὐτοῦ. Ψάλλει δὲ καὶ ταῦτα ἐν τῷ ἑκατοστῷ τετάρτῳ· Ἐξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ, Ααρών, ὃν ἐξελέξατο αὐτόν· ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους των σημείων αὐτοῦ καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Ἐξαπο έστειλε σκότος, καὶ ἐσκότασε, καὶ παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα, καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ἐξῆρ ψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλέων αὐτῶν. Εἶπε, καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖρες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Καὶ ὅλως ὅλον σε τὸν ψαλμὸν τοῦτόν τε καὶ ἑκατὸν πέμπτον περί τῶν αὐτῶν ἔστιν εὑρεῖν γεγραμμένον. Καὶ τὰ μὲν ἱερατείας καὶ τῆς σκηνῆς ἀναφωνεῖ ἐν ἐξοδίῳ σκηνῆς ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ, δόξαν καὶ τιμήν. δ'. Τὰ δὲ τοῦ Ναυῆ καὶ τῶν Κριτῶν ἐμφαίνει πως Β ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ, λέγων· Καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατοικεσίας, καὶ ἔσπειραν ἀγροὺς, καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνας. Ἐπὶ γὰρ τοῦ Ναυῆ διαδέδο- ται αὐτοῖς ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας. Λέγων δὲ ἐν τῷ αὐτ τῷ ψαλμῷ συνεχῶς· Καὶ ἐκέκραξαν προς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτ τῶν ἔσωσεν αὐτούς· σημαίνει τῶν Κριτῶν τὴν βίο ὅλον τότε γὰρ κραζόντων αὐτῶν ἤγειρε κατὰ τὸν καιρὸν κριτὰς, καὶ ἔσωζε τὸν λαὸν ἀπὸ τῶν θλιβόντων αὐτούς. Καὶ τὰ τῶν Βασιλειῶν ψάλλει πως ἐν τῷ ἐν νεακαιδεκάτῳ, λέγων· Οὗτοι ἐν ἅρμασι καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις, ἡμεῖς δὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα. Αὐτοὶ συνεποδίσθησαν καὶ ἔπεσαν, ἡμεῖς δὲ ἀνέστημεν καὶ ἀνωρθώθημεν. Κύριε, σῶσον τὸν βασιλέα, καὶ ἐπάκουσον ἡμῶν ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλεσώμεθά σε. Τὰ δὲ τοῦ Εσδρα ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πέμπτῳ τῶν ἀναβαθμῶν ᾄδει· Ἐν τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιών, ἐγενήθημεν ὡσεὶ παρακεκλημένοι· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πρώτῳ· Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρη κόσι μοι· Εἰς οἶκον Κυρίου πορευσώμεθα. Εστῶ- τες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ιε- ρουσαλήμ. Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις, ἧς ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό· ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαὶ, αἱ φυλαὶ Κυρίου, μαρτύριον τῷ Ἰσραήλ. ε'. Τά τε τῶν Προφητῶν σχεδὸν ἐν ἑκάστῳ σημαί νει. Περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, καὶ ὅτι μὲν Θεὸς ὧν ἐπιδημήσει, οὕτως φησὶν ἐν μὲν τῷ τεσσα ρακοστῷ ἐννάτῳ ψαλμῷ· Ὁ Κύριος ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται· ἐν δὲ τῷ ἑκατοστῷ ἑπτακαιδεκάτῳ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμε- νος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Ευλογήκαμεν ὑμᾶς ἐξ οί του Κυρίου· Θεός Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. “Οτι δὲ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ Πατρὸς Λόγος, οὕτως ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ ψάλλει. Απέστειλε τὸν λόγον αὐ τοῦ, καὶ ιάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ὁ γὰρ ἐρχόμενος Θεὸς αὐτός ἐστι καὶ Λόγος ἀποστελλόμενος. Τοῦτον δὲ τὸν Λόγον εἰδὼς ὄντα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ᾅδει φωνὴν τοῦ Πατρὸς · ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἐκα- ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ υἱοὺς κριῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῷ EPISTOLA AD MARCELLINUM. Israel potestas ejus. Ea ipsa psallit in centesimo G quarto Misit Moysen servum suum, Aaron, quem elegit ipsum : posuit in eis verba signorum suorum. et prodigiorum in terra Cham: Misit tenebras et obscuravit, et exacerbaterunt sermones suos. Con- vertit aquas eorum in sanguinem : et occidit pisces eorum. Edidit terra eorum ranas in penetralibus. regum ipsorum. Dixit: et venit cœnomyia et ciniphes in omnibus finibus eorum. Atque integrum omnino psalmum istum, et centesimum quintum de iisdem rebus conscriptum esse deprchendere est. Quæ vero sacerdotium tabernaculumque spectant, refert in exitu tabernaculi, vicesimo octavo psalmo : Afferte Domino, filii Dei, afferte Domino filios arietum, afferte Domino gloriam et honorem. D centesimo sexto, sic: Et constituerunt civitates habitationis, et seminaverunt agros, et plantaverunt vineas. Nam sub Jesu Nave tradita illis fuit terra promissionis. Cum autem in eo ipso psalmo fre- quenter dicat : Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : librum Judicum indicat. Tum enim ipsis clamanti- bus, variis temporibus judices excitabat, libera- batque populum ab iis qui ipsum alligerent. Re- gnorum quoque historias quodammodo canit in decimo nono dicens : Hi in curribus, et hi in equis, nos autem in nomine Domini Dei nostri magnifica- bimur. Ipsi impediti sunt, et ceciderunt; nos autem surreximus, et erecti sumus. Domine, salvum fac regem, et exaudi nos in die qua invocaverimus te. Quæ porro Esdram spectant in centesimo vicesimo quinto graduum decantat : In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati. Et rursum in centesimo vicesimo primo : Lætatus sum in his, quæ dicta sunt mihi : In domum Domini ibi- mus. Stantes erant pedes nostri in alriis tuis, Jeru- salem. Jerusalem, quæ ædificatur ut civilas, cujus participatio ejus in idipsum. Illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini, testimonium Israel. psalmis significat. De adventu Salvatoris, et quod Deus cum sit, venturus sit, ita in psalmo quidem quadragesimo nono ait: Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit ; in centesimo decimo septimo: Benedictus, qui venit in nomine Domini. Benediximus vobis de domo Domini; Deus Dominus et illuxit no- bis. Quod autem ipse sit Patris Verbum, ita canit in centesimo sexto: Misit Verbum suum, el sanavil eos, et eripuit eos de interitionibus eorum. Deus enim, qui venit, est ipsum Verbum, quod missum fuit, Hoc porro Verbum cum sciret esse Dei Filium, vo- cem Patris canit in quadragesimo quarto: Eructavik cor meum Verbum bonum; et iterum in centesimo nono: Ex utero ante Luciferum genui te. Quid eni aliud quis dixerit prolem Patris, quam Verbum, 4. Res vero Jesu Nave et Judicum tangit psalmo 5. Quæ autem Prophetarum sunt, in singulis pene
Τὰ δὲ τῆς Ἐξόδου καὶ τῶν Ἀριθμῶν καὶ τοῦ Δευτερονομίου ᾄδει καλῶς ἐν τῷ ἑβδομηκοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ, καὶ ἐν τῷ ἑκατοστῷ τρισκαιδεκάτῳ ψαλμῷ, λέγων· Ἐν ἐξόδῳ Ἰσραὴλ ἐξ Αἰγύπτου, οἴκου Ἰακὼβ ἐκ λαοῦ βαρβάρου, ἐγενήθη Ἰουδαία ἁγίασμα αὐτοῦ, Ἰσραὴλ εἰς ἐξουσίαν αὐτοῦ. Ψάλλει δὲ καὶ ταῦτα ἐν τῷ ἑκατοστῷ τετάρτῳ· Ἐξαπέστειλε Μωϋσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ, Ἀαρὼν, ὃν ἐξελέξατο αὐτόν· ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους τῶν σημείων αὐτοῦ καὶ τῶν τεράτων αὑτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Ἐξαπέστειλε σκότος, καὶ ἐσκότασε, καὶ παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα, καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ἐξῆρψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλέων αὐτῶν. Εἶπε, καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖφες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Καὶ ὅλως ὅλον τε τὸν ψαλμὸν τοῦτόν τε καὶ ἑκατὸν πέμπτον περὶ τῶν αὐτῶν ἔστιν εὑρεῖν γεγραμμένον. Καὶ τὰ μὲν ἱερατείας καὶ τῆς σκηνῆς ἀναφωνεῖ ἐν ἐξοδίῳ σκηνῆς ἐν τῷ κη ψαλμῷ· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ υἱοὺς κριῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν. Τὰ δὲ τοῦ Ναυῆ καὶ τῶν Κριτῶν ἐμφαίνει πως ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἕκτῳ, λέγων·Ἰακὼβ ἐκ λαοῦ βαρβάρου, ἐγενήθη Ιουδαία ἁγία- Α σμα αὐτοῦ, Ἰσραὴλ εἰς ἐξουσίαν αὐτοῦ. Ψάλλει δὲ καὶ ταῦτα ἐν τῷ ἑκατοστῷ τετάρτῳ· Ἐξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ, Ααρών, ὃν ἐξελέξατο αὐτόν· ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους των σημείων αὐτοῦ καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Ἐξαπο έστειλε σκότος, καὶ ἐσκότασε, καὶ παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα, καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ἐξῆρ ψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλέων αὐτῶν. Εἶπε, καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖρες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Καὶ ὅλως ὅλον σε τὸν ψαλμὸν τοῦτόν τε καὶ ἑκατὸν πέμπτον περί τῶν αὐτῶν ἔστιν εὑρεῖν γεγραμμένον. Καὶ τὰ μὲν ἱερατείας καὶ τῆς σκηνῆς ἀναφωνεῖ ἐν ἐξοδίῳ σκηνῆς ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ, δόξαν καὶ τιμήν. δ'. Τὰ δὲ τοῦ Ναυῆ καὶ τῶν Κριτῶν ἐμφαίνει πως Β ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ, λέγων· Καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατοικεσίας, καὶ ἔσπειραν ἀγροὺς, καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνας. Ἐπὶ γὰρ τοῦ Ναυῆ διαδέδο- ται αὐτοῖς ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας. Λέγων δὲ ἐν τῷ αὐτ τῷ ψαλμῷ συνεχῶς· Καὶ ἐκέκραξαν προς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτ τῶν ἔσωσεν αὐτούς· σημαίνει τῶν Κριτῶν τὴν βίο ὅλον τότε γὰρ κραζόντων αὐτῶν ἤγειρε κατὰ τὸν καιρὸν κριτὰς, καὶ ἔσωζε τὸν λαὸν ἀπὸ τῶν θλιβόντων αὐτούς. Καὶ τὰ τῶν Βασιλειῶν ψάλλει πως ἐν τῷ ἐν νεακαιδεκάτῳ, λέγων· Οὗτοι ἐν ἅρμασι καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις, ἡμεῖς δὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα. Αὐτοὶ συνεποδίσθησαν καὶ ἔπεσαν, ἡμεῖς δὲ ἀνέστημεν καὶ ἀνωρθώθημεν. Κύριε, σῶσον τὸν βασιλέα, καὶ ἐπάκουσον ἡμῶν ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλεσώμεθά σε. Τὰ δὲ τοῦ Εσδρα ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πέμπτῳ τῶν ἀναβαθμῶν ᾄδει· Ἐν τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιών, ἐγενήθημεν ὡσεὶ παρακεκλημένοι· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πρώτῳ· Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρη κόσι μοι· Εἰς οἶκον Κυρίου πορευσώμεθα. Εστῶ- τες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ιε- ρουσαλήμ. Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις, ἧς ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό· ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαὶ, αἱ φυλαὶ Κυρίου, μαρτύριον τῷ Ἰσραήλ. ε'. Τά τε τῶν Προφητῶν σχεδὸν ἐν ἑκάστῳ σημαί νει. Περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, καὶ ὅτι μὲν Θεὸς ὧν ἐπιδημήσει, οὕτως φησὶν ἐν μὲν τῷ τεσσα ρακοστῷ ἐννάτῳ ψαλμῷ· Ὁ Κύριος ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται· ἐν δὲ τῷ ἑκατοστῷ ἑπτακαιδεκάτῳ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμε- νος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Ευλογήκαμεν ὑμᾶς ἐξ οί του Κυρίου· Θεός Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. “Οτι δὲ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ Πατρὸς Λόγος, οὕτως ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ ψάλλει. Απέστειλε τὸν λόγον αὐ τοῦ, καὶ ιάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ὁ γὰρ ἐρχόμενος Θεὸς αὐτός ἐστι καὶ Λόγος ἀποστελλόμενος. Τοῦτον δὲ τὸν Λόγον εἰδὼς ὄντα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ᾅδει φωνὴν τοῦ Πατρὸς · ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἐκα- ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ υἱοὺς κριῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῷ EPISTOLA AD MARCELLINUM. Israel potestas ejus. Ea ipsa psallit in centesimo G quarto Misit Moysen servum suum, Aaron, quem elegit ipsum : posuit in eis verba signorum suorum. et prodigiorum in terra Cham: Misit tenebras et obscuravit, et exacerbaterunt sermones suos. Con- vertit aquas eorum in sanguinem : et occidit pisces eorum. Edidit terra eorum ranas in penetralibus. regum ipsorum. Dixit: et venit cœnomyia et ciniphes in omnibus finibus eorum. Atque integrum omnino psalmum istum, et centesimum quintum de iisdem rebus conscriptum esse deprchendere est. Quæ vero sacerdotium tabernaculumque spectant, refert in exitu tabernaculi, vicesimo octavo psalmo : Afferte Domino, filii Dei, afferte Domino filios arietum, afferte Domino gloriam et honorem. D centesimo sexto, sic: Et constituerunt civitates habitationis, et seminaverunt agros, et plantaverunt vineas. Nam sub Jesu Nave tradita illis fuit terra promissionis. Cum autem in eo ipso psalmo fre- quenter dicat : Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : librum Judicum indicat. Tum enim ipsis clamanti- bus, variis temporibus judices excitabat, libera- batque populum ab iis qui ipsum alligerent. Re- gnorum quoque historias quodammodo canit in decimo nono dicens : Hi in curribus, et hi in equis, nos autem in nomine Domini Dei nostri magnifica- bimur. Ipsi impediti sunt, et ceciderunt; nos autem surreximus, et erecti sumus. Domine, salvum fac regem, et exaudi nos in die qua invocaverimus te. Quæ porro Esdram spectant in centesimo vicesimo quinto graduum decantat : In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati. Et rursum in centesimo vicesimo primo : Lætatus sum in his, quæ dicta sunt mihi : In domum Domini ibi- mus. Stantes erant pedes nostri in alriis tuis, Jeru- salem. Jerusalem, quæ ædificatur ut civilas, cujus participatio ejus in idipsum. Illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini, testimonium Israel. psalmis significat. De adventu Salvatoris, et quod Deus cum sit, venturus sit, ita in psalmo quidem quadragesimo nono ait: Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit ; in centesimo decimo septimo: Benedictus, qui venit in nomine Domini. Benediximus vobis de domo Domini; Deus Dominus et illuxit no- bis. Quod autem ipse sit Patris Verbum, ita canit in centesimo sexto: Misit Verbum suum, el sanavil eos, et eripuit eos de interitionibus eorum. Deus enim, qui venit, est ipsum Verbum, quod missum fuit, Hoc porro Verbum cum sciret esse Dei Filium, vo- cem Patris canit in quadragesimo quarto: Eructavik cor meum Verbum bonum; et iterum in centesimo nono: Ex utero ante Luciferum genui te. Quid eni aliud quis dixerit prolem Patris, quam Verbum, 4. Res vero Jesu Nave et Judicum tangit psalmo 5. Quæ autem Prophetarum sunt, in singulis pene
PG 27:14Καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατοικεσίας, καὶ ἔσπειραν ἀγροὺς, καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνας. Ἐπὶ γὰρ τοῦ Ναυῆ διαδέδοται αὐτοῖς ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας. Λέγων δὲ ἐν τῷ αὐτῷ ψαλμῷ συνεχῶς· Καὶ ἐκέκραξαν πρὸς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτῶν ἔσωσεν αὐτούς· σημαίνει τῶν Κριτῶν τὴν βίβλον· τότε γὰρ κραζόντων αὐτῶν ἤγειρε κατὰ τὸν καιρὸν κριτὰς, καὶ ἔσωζε τὸν λαὸν ἀπὸ τῶν θλιβόντων αὐτούς. Καὶ τὰ τῶν Βασιλειῶν ψάλλει πως ἐν τῷ ἐννεακαιδεκάτῳ, λέγων· Οὗτοι ἐν ἅρμασι καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις, ἡμεῖς δὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα. Αὐτοὶ συνεποδίσθησαν καὶ ἔπεσαν, ἡμεῖς δὲ ἀνέστημεν καὶ ἀνωρθώθημεν. Κύριε, σῶσον τὸν βασιλέα, καὶ ἐπάκουσον ἡμῶν ἐν ᾖ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλεσώμεθά σε. Τὰ δὲ τοῦ Ἔσδρα ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πέμπτῳ τῶν ἀναβαθμῶν ᾄδει· Ἐν τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιὼν, ἐγενήθημεν ὡσεὶ παρακεκλημένοι· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πρώτῳ· Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρηκόσι μοι· Εἰς οἶκον Κυρίου πορευσώμεθα. Ἑστῶτες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ἱερουσαλήμ. Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις, ἧς ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό·Ἰακὼβ ἐκ λαοῦ βαρβάρου, ἐγενήθη Ιουδαία ἁγία- Α σμα αὐτοῦ, Ἰσραὴλ εἰς ἐξουσίαν αὐτοῦ. Ψάλλει δὲ καὶ ταῦτα ἐν τῷ ἑκατοστῷ τετάρτῳ· Ἐξαπέστειλε Μωυσῆν τὸν δοῦλον αὐτοῦ, Ααρών, ὃν ἐξελέξατο αὐτόν· ἔθετο ἐν αὐτοῖς τοὺς λόγους των σημείων αὐτοῦ καὶ τῶν τεράτων αὐτοῦ ἐν γῇ Χάμ. Ἐξαπο έστειλε σκότος, καὶ ἐσκότασε, καὶ παρεπίκραναν τοὺς λόγους αὐτοῦ. Μετέστρεψε τὰ ὕδατα αὐτῶν εἰς αἷμα, καὶ ἀπέκτεινε τοὺς ἰχθύας αὐτῶν. Ἐξῆρ ψεν ἡ γῆ αὐτῶν βατράχους ἐν τοῖς ταμείοις τῶν βασιλέων αὐτῶν. Εἶπε, καὶ ἦλθε κυνόμυια καὶ σκνῖρες ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῶν. Καὶ ὅλως ὅλον σε τὸν ψαλμὸν τοῦτόν τε καὶ ἑκατὸν πέμπτον περί τῶν αὐτῶν ἔστιν εὑρεῖν γεγραμμένον. Καὶ τὰ μὲν ἱερατείας καὶ τῆς σκηνῆς ἀναφωνεῖ ἐν ἐξοδίῳ σκηνῆς ἐν τῷ κη' ψαλμῷ· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ, δόξαν καὶ τιμήν. δ'. Τὰ δὲ τοῦ Ναυῆ καὶ τῶν Κριτῶν ἐμφαίνει πως Β ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ, λέγων· Καὶ συνεστήσαντο πόλεις κατοικεσίας, καὶ ἔσπειραν ἀγροὺς, καὶ ἐφύτευσαν ἀμπελῶνας. Ἐπὶ γὰρ τοῦ Ναυῆ διαδέδο- ται αὐτοῖς ἡ γῆ τῆς ἐπαγγελίας. Λέγων δὲ ἐν τῷ αὐτ τῷ ψαλμῷ συνεχῶς· Καὶ ἐκέκραξαν προς Κύριον ἐν τῷ θλίβεσθαι αὐτοὺς, καὶ ἐκ τῶν ἀναγκῶν αὐτ τῶν ἔσωσεν αὐτούς· σημαίνει τῶν Κριτῶν τὴν βίο ὅλον τότε γὰρ κραζόντων αὐτῶν ἤγειρε κατὰ τὸν καιρὸν κριτὰς, καὶ ἔσωζε τὸν λαὸν ἀπὸ τῶν θλιβόντων αὐτούς. Καὶ τὰ τῶν Βασιλειῶν ψάλλει πως ἐν τῷ ἐν νεακαιδεκάτῳ, λέγων· Οὗτοι ἐν ἅρμασι καὶ οὗτοι ἐν ἵπποις, ἡμεῖς δὲ ἐν ὀνόματι Κυρίου Θεοῦ ἡμῶν μεγαλυνθησόμεθα. Αὐτοὶ συνεποδίσθησαν καὶ ἔπεσαν, ἡμεῖς δὲ ἀνέστημεν καὶ ἀνωρθώθημεν. Κύριε, σῶσον τὸν βασιλέα, καὶ ἐπάκουσον ἡμῶν ἐν ᾗ ἂν ἡμέρᾳ ἐπικαλεσώμεθά σε. Τὰ δὲ τοῦ Εσδρα ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πέμπτῳ τῶν ἀναβαθμῶν ᾄδει· Ἐν τῷ ἐπιστρέψαι Κύριον τὴν αἰχμαλωσίαν Σιών, ἐγενήθημεν ὡσεὶ παρακεκλημένοι· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἑκατονεικοστῷ πρώτῳ· Εὐφράνθην ἐπὶ τοῖς εἰρη κόσι μοι· Εἰς οἶκον Κυρίου πορευσώμεθα. Εστῶ- τες ἦσαν οἱ πόδες ἡμῶν ἐν ταῖς αὐλαῖς σου, Ιε- ρουσαλήμ. Ἱερουσαλὴμ οἰκοδομουμένη ὡς πόλις, ἧς ἡ μετοχὴ αὐτῆς ἐπὶ τὸ αὐτό· ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαὶ, αἱ φυλαὶ Κυρίου, μαρτύριον τῷ Ἰσραήλ. ε'. Τά τε τῶν Προφητῶν σχεδὸν ἐν ἑκάστῳ σημαί νει. Περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, καὶ ὅτι μὲν Θεὸς ὧν ἐπιδημήσει, οὕτως φησὶν ἐν μὲν τῷ τεσσα ρακοστῷ ἐννάτῳ ψαλμῷ· Ὁ Κύριος ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται· ἐν δὲ τῷ ἑκατοστῷ ἑπτακαιδεκάτῳ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμε- νος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Ευλογήκαμεν ὑμᾶς ἐξ οί του Κυρίου· Θεός Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. “Οτι δὲ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ Πατρὸς Λόγος, οὕτως ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἔκτῳ ψάλλει. Απέστειλε τὸν λόγον αὐ τοῦ, καὶ ιάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ὁ γὰρ ἐρχόμενος Θεὸς αὐτός ἐστι καὶ Λόγος ἀποστελλόμενος. Τοῦτον δὲ τὸν Λόγον εἰδὼς ὄντα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ᾅδει φωνὴν τοῦ Πατρὸς · ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἐκα- ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ υἱοὺς κριῶν, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῷ EPISTOLA AD MARCELLINUM. Israel potestas ejus. Ea ipsa psallit in centesimo G quarto Misit Moysen servum suum, Aaron, quem elegit ipsum : posuit in eis verba signorum suorum. et prodigiorum in terra Cham: Misit tenebras et obscuravit, et exacerbaterunt sermones suos. Con- vertit aquas eorum in sanguinem : et occidit pisces eorum. Edidit terra eorum ranas in penetralibus. regum ipsorum. Dixit: et venit cœnomyia et ciniphes in omnibus finibus eorum. Atque integrum omnino psalmum istum, et centesimum quintum de iisdem rebus conscriptum esse deprchendere est. Quæ vero sacerdotium tabernaculumque spectant, refert in exitu tabernaculi, vicesimo octavo psalmo : Afferte Domino, filii Dei, afferte Domino filios arietum, afferte Domino gloriam et honorem. D centesimo sexto, sic: Et constituerunt civitates habitationis, et seminaverunt agros, et plantaverunt vineas. Nam sub Jesu Nave tradita illis fuit terra promissionis. Cum autem in eo ipso psalmo fre- quenter dicat : Et clamaverunt ad Dominum cum tribularentur, et de necessitatibus eorum liberavit eos : librum Judicum indicat. Tum enim ipsis clamanti- bus, variis temporibus judices excitabat, libera- batque populum ab iis qui ipsum alligerent. Re- gnorum quoque historias quodammodo canit in decimo nono dicens : Hi in curribus, et hi in equis, nos autem in nomine Domini Dei nostri magnifica- bimur. Ipsi impediti sunt, et ceciderunt; nos autem surreximus, et erecti sumus. Domine, salvum fac regem, et exaudi nos in die qua invocaverimus te. Quæ porro Esdram spectant in centesimo vicesimo quinto graduum decantat : In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus sicut consolati. Et rursum in centesimo vicesimo primo : Lætatus sum in his, quæ dicta sunt mihi : In domum Domini ibi- mus. Stantes erant pedes nostri in alriis tuis, Jeru- salem. Jerusalem, quæ ædificatur ut civilas, cujus participatio ejus in idipsum. Illuc enim ascenderunt tribus, tribus Domini, testimonium Israel. psalmis significat. De adventu Salvatoris, et quod Deus cum sit, venturus sit, ita in psalmo quidem quadragesimo nono ait: Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit ; in centesimo decimo septimo: Benedictus, qui venit in nomine Domini. Benediximus vobis de domo Domini; Deus Dominus et illuxit no- bis. Quod autem ipse sit Patris Verbum, ita canit in centesimo sexto: Misit Verbum suum, el sanavil eos, et eripuit eos de interitionibus eorum. Deus enim, qui venit, est ipsum Verbum, quod missum fuit, Hoc porro Verbum cum sciret esse Dei Filium, vo- cem Patris canit in quadragesimo quarto: Eructavik cor meum Verbum bonum; et iterum in centesimo nono: Ex utero ante Luciferum genui te. Quid eni aliud quis dixerit prolem Patris, quam Verbum, 4. Res vero Jesu Nave et Judicum tangit psalmo 5. Quæ autem Prophetarum sunt, in singulis pene
PG 27:15ἐκεῖ γὰρ ἀνέβησαν αἱ φυλαὶ, αἱ φυλαὶ Κυρίου, μαρτύριον τῷ Ἰσραήλ. Τά τε τῶν Προφητῶν σχεδὸν ἐν ἑκάστῳ σημαίνει. Περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας, καὶ ὅτι μὲν Θεὸς ὢν ἐπιδημήσει, οὕτως φησὶν ἐν μὲν τῷ τεσσαρακοστῷ ἐννάτῳ ψαλμῷ· Ὁ Κύριος ἐμφανῶς ἥξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται· ἐν δὲ τῷ ἑκατοστῷ ἑπτακαιδεκάτῳ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. Εὐλογήκαμεν ὑμᾶς ἐξ οἴκου Κυρίου· Θεὸς Κύριος, καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν. Ὅτι δὲ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ Πατρὸς Λόγος, οὕτως ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἕκτῳ ψάλλει· Ἀπέστειλε τὸν Λόγον αὐτοῦ, καὶ ἰάσατο αὐτοὺς, καὶ ἐῤῥύσατο αὐτοὺς ἐκ τῶν διαφθορῶν αὐτῶν. Ὁ γὰρ ἐρχόμενος Θεὸς αὐτός ἐστι καὶ Λόγος ἀποστελλόμενος. Τοῦτον δὲ τὸν Λόγον εἰδὼς ὄντα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ᾄδει φωνὴν τοῦ Πατρὸς ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου Λόγον ἀγαθόν· καὶ πάλιν ἐν τῷ ἑκατοστῷ ἐννάτῳ· Ἐκ γαστρὸς πρὸ Ἑωσφόρου ἐξεγέννησά σε. Τί γὰρ ἂν ἄλλο τις εἴποι γέννημα τοῦ Πάτρος ἢ τὸν Λόγον καὶ τὴν Σοφίαν αὐτοῦ; Τοῦτον εἰδυῖα ὄντα, ᾧ εἶπεν ὁ Πατήρ· Γενηθήτω φῶς, καὶ στερέωμα, καὶ τὰ πάντα, καὶ αὕτη ἡ βίβλος περιέχει λέγουσα·εγέννησα σε. Τί γὰρ ἂν ἄλλο τις εἴποι γέννημα τοῦ Πάτρος ἢ τὸν Λόγον καὶ τὴν Σοφίαν αὐτοῦ; Τοῦτον εἰδυῖα ὄντα, ᾧ εἶπεν ὁ Πατήρ Γενηθήτω φῶς, καὶ στερέωμα, καὶ τὰ πάντα, καὶ αὕτη ἡ βίβλος περιέχει • Α τοστῷ ἐννάτῳ· Ἐκ γαστρὸς πρὸ Ἑωσφόρου ἐξ- λέγουσα (2) Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Β Εt Η καλεῖ Μαρίαν, ξένος ὢν αὐτῆς κατὰ τὴν γένεσιν· ὁ εἰκότως θυγατέρα προσφωνεί ταύτην. ς'. Καὶ Χριστὸν δὲ αὐτὸν ἐρχόμενον οὐκ ἠγνόησεν ἀλλὰ καὶ μάλιστα περὶ τούτου λέγει ἐν τῷ τεσσαρα- κοστῷ τετάρτῳ ψαλμώ. Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥά- Εδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶ ἵνα μὴ κατὰ φαντασίαν τις ἔρ χεσθαι αὐτὸν (εἶναι) νομίσῃ, σημαίνει αὐτὸν ἄνθρω- τον γενησόμενον, καὶ τοῦτον εἶναι δι' οὗ τὰ πάντα γέγονε, λέγων ἐν τῷ ὀγδοηκοστῷ ἔκτῳ· Μήτηρ Σιών ἐρεῖ· Ανθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐ τῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Τοῦτο γὰρ ἴσον ἐστὶ τῷ εἰπεῖν· Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λέ- γος· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο. Διὰ τοῦτο καὶ τὸ, ἐκ Παρθένου, γινώσκων οὐκ ἐσιώπησεν, ἀλλ᾽ εὐθὺς ἔμφασίν τινα δίδωσιν ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ, λέγων· "Ακου- σον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅτι ἐπεθύμησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου. Τοῦτο γὰρ πάλιν ὅμοιόν ἐστι τοῦ λεγομένου παρὰ τοῦ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. Καὶ γὰρ εἰρηκὼς αὐτὸν Χριστὸν, εὐθὺς καὶ τὴν ἀν- θρωπίνην γένεσιν ἐκ τῆς Παρθένου ἐδήλωσε, λέγων· *Ακουσον, θύγατερ. Ιδὲ ὁ μὲν Γαβριὴλ ἐξ ὀνόματος δὲ Δαβὶδ ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ τυγχάνουσαν αὐτὴν καὶ ζ'. Ανθρωπον δὲ αὐτὸν εἰρηκυῖα γενησόμενον, ἀκο λούθως καὶ παθητὸν αὐτὸν σαρκὶ σημαίνει. Τήν τε ἐπι- βουλὴν παρὰ τῶν Ἰουδαίων ὁρῶσα γινομένην, ψάλλει ἐν μὲν τῷ δευτέρῳ ψαλμῷ· "Ινα τί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ εἰκοστῷ καὶ πρώτῳ τὴν ποιότητα τοῦ θανάτου ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρός φησιν· Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με. "Ωρυξαν χειράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν, καὶ ἐπεῖδόν με διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Τὸ δὲ τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας ὀρύττεσθαι, τί ἕτερον ἢ σταυρὸν λέγων σημαίνει ; Πάντα ταῦτα διδάσκουσα προστίθησιν, ὅτ μὴ δι' ἑαυτὸν, δι' ἡμᾶς δὲ ταῦτα πάσχει ὁ Κύριος. Κα φησιν ἐκ προσώπου πάλιν αὐτοῦ ἐν μὲν τῷ πζ'· Ἐπ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου· ἐν δὲ τῷ ἑξηκοστῷ ὀγδόῳ· "Α οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον. Οὐ γὰρ S. ATHANASHI OPP. PARS III. EXEGETICA. - et Sapientiam ipsius ? Cum sciret igitur ipsum esse, in quo Pater dixit: Fiat lux, et firmamentum, et omnia, etiam liber hic Psalmorum idem continet dicens in tricesimo secundo: Verbo Domini cœli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. ignoravit; imo ea de re mentionem facit psalmo quadragesimo quarto : Thronus tuus, Deus, in se- culum sæculi; virga directionis, virga regni tui. Di- lexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus oleo lætitiæ præ consorli- bus tuis. Et ne quis eum secundum phantasiam venisse arbitretur, significat eum ipsum hominem futurum, illumque esse per quein omnia facta sunt, cum dicit in psalmo octogesimo sexto: Mater Sion dicet : llomo, et homo natus est in ea, et ipse fun- davit eam Altissimus. Hoc enim perinde est ac si diceret : Deus erat Verbum, omnia per ipsum facta sunt; et Verbum caro factum est *. Quare cum ex Virgine nasciturum sciret, nequaquam id siluit, sed statim hujus rei indicium dedit in quadrage- simo quarto : Audi, flia, et vide, et inclina aurem tuan, et obliviscere populum tuum et domum patris tui, quia concupiscet rex decorem tuum, quoniam ipse est Dominus tuus. Hoc quippe simile est huic Gabrielis dicto: Ave, gratia plena, Dominus tecum³. Nam ubi eum Christum dixisset, humanam statim ge- nerationem ex Virgine factam declaravit his verbis: C Audi, filia. Et Gabriel quidem ex nomine Mariam appellat, quod genere ab illa alienus esset : at David ipsam ex suo semine oriundam, filiam merito vocat. eum futurum esse, consequenter illum carne pas- sibilem significat. Dum autem videt futuras Judzo- rum insidias, canit in secundo psalmo : Quare fre- muerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Asti- terunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus Christum ejus. In vicesimo autem primo ipsam mortis rationem ex persona Salvatoris loquitur: In pulverem mortis deduxisti me. Quoniam circumdederunt me canes multi, consilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos, dinumeraverunt omnia essa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me; diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem. Quod ait autem manus et pedes suos confossos esse, quid aliud quam crucem significat? Hæc omnia postquam domuit, adjicit, non sui causa, sed propter nos id pati Dominum. Aitque rursum e persona ejus in octogesimo septi- mu: Super me confirmatus est furor tuus ; in' sexa- gesimo autem octavo : Quæ non rapui, tunc exsol- D Genes. 1, seqq. • Joan. 1, 1, 2, 14. * Luc. 1, 23. 6. Quin et Christum ipsum venturum minime 7. Ubi autem dixit Psalmorum liber hominem (2) Ἐν τριακοστῷ δευτέρῳ ed.
PG 27:16Τῷ Λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Καὶ Χριστὸν δὲ αὐτὸν ἐρχόμενον οὐκ ἠγνόησεν· ἀλλὰ καὶ μάλιστα περὶ τούτου λέγει ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ὁ θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ἠγάπησας δικαιοσύνην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶ ἵνα μὴ κατὰ φαντασίαν τις ἔρχεσθαι αὐτὸν (εἶναι) νομίσῃ, σημαίνει αὐτὸν ἄνθρωπον γενησόμενον, καὶ τοῦτον εἶναι δι’ οὗ τὰ πάντα γέγονε, λέγων ἐν τῷ ὀγδοηκοστῷ ἕκτῳ· Μήτηρ Σιὼν ἐρεῖ· Ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Τοῦτο γὰρ ἴσον ἐστὶ τῷ εἰπεῖν· Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος· πάντα δι’ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο. Διὰ τοῦτο καὶ τὸ, ἐκ Παρθένου, γινώσκων οὐκ ἐσιώπησεν, ἀλλ’ εὐθὺς ἔμφασίν τινα δίδωσιν ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ, λέγων· Ἄκουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅτι ἐπεθύμησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου.εγέννησα σε. Τί γὰρ ἂν ἄλλο τις εἴποι γέννημα τοῦ Πάτρος ἢ τὸν Λόγον καὶ τὴν Σοφίαν αὐτοῦ; Τοῦτον εἰδυῖα ὄντα, ᾧ εἶπεν ὁ Πατήρ Γενηθήτω φῶς, καὶ στερέωμα, καὶ τὰ πάντα, καὶ αὕτη ἡ βίβλος περιέχει • Α τοστῷ ἐννάτῳ· Ἐκ γαστρὸς πρὸ Ἑωσφόρου ἐξ- λέγουσα (2) Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Β Εt Η καλεῖ Μαρίαν, ξένος ὢν αὐτῆς κατὰ τὴν γένεσιν· ὁ εἰκότως θυγατέρα προσφωνεί ταύτην. ς'. Καὶ Χριστὸν δὲ αὐτὸν ἐρχόμενον οὐκ ἠγνόησεν ἀλλὰ καὶ μάλιστα περὶ τούτου λέγει ἐν τῷ τεσσαρα- κοστῷ τετάρτῳ ψαλμώ. Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥά- Εδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶ ἵνα μὴ κατὰ φαντασίαν τις ἔρ χεσθαι αὐτὸν (εἶναι) νομίσῃ, σημαίνει αὐτὸν ἄνθρω- τον γενησόμενον, καὶ τοῦτον εἶναι δι' οὗ τὰ πάντα γέγονε, λέγων ἐν τῷ ὀγδοηκοστῷ ἔκτῳ· Μήτηρ Σιών ἐρεῖ· Ανθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐ τῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Τοῦτο γὰρ ἴσον ἐστὶ τῷ εἰπεῖν· Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λέ- γος· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο. Διὰ τοῦτο καὶ τὸ, ἐκ Παρθένου, γινώσκων οὐκ ἐσιώπησεν, ἀλλ᾽ εὐθὺς ἔμφασίν τινα δίδωσιν ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ, λέγων· "Ακου- σον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅτι ἐπεθύμησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου. Τοῦτο γὰρ πάλιν ὅμοιόν ἐστι τοῦ λεγομένου παρὰ τοῦ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. Καὶ γὰρ εἰρηκὼς αὐτὸν Χριστὸν, εὐθὺς καὶ τὴν ἀν- θρωπίνην γένεσιν ἐκ τῆς Παρθένου ἐδήλωσε, λέγων· *Ακουσον, θύγατερ. Ιδὲ ὁ μὲν Γαβριὴλ ἐξ ὀνόματος δὲ Δαβὶδ ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ τυγχάνουσαν αὐτὴν καὶ ζ'. Ανθρωπον δὲ αὐτὸν εἰρηκυῖα γενησόμενον, ἀκο λούθως καὶ παθητὸν αὐτὸν σαρκὶ σημαίνει. Τήν τε ἐπι- βουλὴν παρὰ τῶν Ἰουδαίων ὁρῶσα γινομένην, ψάλλει ἐν μὲν τῷ δευτέρῳ ψαλμῷ· "Ινα τί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ εἰκοστῷ καὶ πρώτῳ τὴν ποιότητα τοῦ θανάτου ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρός φησιν· Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με. "Ωρυξαν χειράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν, καὶ ἐπεῖδόν με διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Τὸ δὲ τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας ὀρύττεσθαι, τί ἕτερον ἢ σταυρὸν λέγων σημαίνει ; Πάντα ταῦτα διδάσκουσα προστίθησιν, ὅτ μὴ δι' ἑαυτὸν, δι' ἡμᾶς δὲ ταῦτα πάσχει ὁ Κύριος. Κα φησιν ἐκ προσώπου πάλιν αὐτοῦ ἐν μὲν τῷ πζ'· Ἐπ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου· ἐν δὲ τῷ ἑξηκοστῷ ὀγδόῳ· "Α οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον. Οὐ γὰρ S. ATHANASHI OPP. PARS III. EXEGETICA. - et Sapientiam ipsius ? Cum sciret igitur ipsum esse, in quo Pater dixit: Fiat lux, et firmamentum, et omnia, etiam liber hic Psalmorum idem continet dicens in tricesimo secundo: Verbo Domini cœli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. ignoravit; imo ea de re mentionem facit psalmo quadragesimo quarto : Thronus tuus, Deus, in se- culum sæculi; virga directionis, virga regni tui. Di- lexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus oleo lætitiæ præ consorli- bus tuis. Et ne quis eum secundum phantasiam venisse arbitretur, significat eum ipsum hominem futurum, illumque esse per quein omnia facta sunt, cum dicit in psalmo octogesimo sexto: Mater Sion dicet : llomo, et homo natus est in ea, et ipse fun- davit eam Altissimus. Hoc enim perinde est ac si diceret : Deus erat Verbum, omnia per ipsum facta sunt; et Verbum caro factum est *. Quare cum ex Virgine nasciturum sciret, nequaquam id siluit, sed statim hujus rei indicium dedit in quadrage- simo quarto : Audi, flia, et vide, et inclina aurem tuan, et obliviscere populum tuum et domum patris tui, quia concupiscet rex decorem tuum, quoniam ipse est Dominus tuus. Hoc quippe simile est huic Gabrielis dicto: Ave, gratia plena, Dominus tecum³. Nam ubi eum Christum dixisset, humanam statim ge- nerationem ex Virgine factam declaravit his verbis: C Audi, filia. Et Gabriel quidem ex nomine Mariam appellat, quod genere ab illa alienus esset : at David ipsam ex suo semine oriundam, filiam merito vocat. eum futurum esse, consequenter illum carne pas- sibilem significat. Dum autem videt futuras Judzo- rum insidias, canit in secundo psalmo : Quare fre- muerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Asti- terunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus Christum ejus. In vicesimo autem primo ipsam mortis rationem ex persona Salvatoris loquitur: In pulverem mortis deduxisti me. Quoniam circumdederunt me canes multi, consilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos, dinumeraverunt omnia essa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me; diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem. Quod ait autem manus et pedes suos confossos esse, quid aliud quam crucem significat? Hæc omnia postquam domuit, adjicit, non sui causa, sed propter nos id pati Dominum. Aitque rursum e persona ejus in octogesimo septi- mu: Super me confirmatus est furor tuus ; in' sexa- gesimo autem octavo : Quæ non rapui, tunc exsol- D Genes. 1, seqq. • Joan. 1, 1, 2, 14. * Luc. 1, 23. 6. Quin et Christum ipsum venturum minime 7. Ubi autem dixit Psalmorum liber hominem (2) Ἐν τριακοστῷ δευτέρῳ ed.
Τοῦτο γὰρ πάλιν ὅμοιόν ἐστι τοῦ λεγομένου παρὰ τοῦ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. Καὶ γὰρ εἰρηκὼς αὐτὸν Χριστὸν, εὐθὺς καὶ τὴν ἀνθρωπίνην γένεσιν ἐκ τῆς Παρθένου ἐδήλωσε, λέγων· Ἄκουσον, θύγατερ. Ἰδὲ ὁ μὲν Γαβριὴλ ἐξ ὀνόματος καλεῖ Μαρίαν, ξένος ὢν αὐτῆς κατὰ τὴν γένεσιν· ὁ δὲ Δαβὶδ ἐκ τοῦ σπέρματος αὑτοῦ τυγχάνουσαν αὐτὴν εἰκότως θυγατέρα προσφωνεῖ ταύτην. Ἄνθρωπον δὲ αὐτὸν εἰρηκυῖα γενησόμενον, ἀκολούθως καὶ παθητὸν αὐτὸν σαρκὶ σημαίνει. Τήν τε ἐπιβουλὴν παρὰ τῶν Ἰουδαίων ὁρῶσα γινομένην, ψάλλει ἐν μὲν τῷ δευτέρῳ ψαλμῷ· Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ εἰκοστῷ καὶ πρώτῳ τὴν ποιότητα τοῦ θανάτου ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρός φησιν· Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοὶ, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με. Ὤρυξαν χεῖράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν, καὶ ἐπεῖδόν με· διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον.εγέννησα σε. Τί γὰρ ἂν ἄλλο τις εἴποι γέννημα τοῦ Πάτρος ἢ τὸν Λόγον καὶ τὴν Σοφίαν αὐτοῦ; Τοῦτον εἰδυῖα ὄντα, ᾧ εἶπεν ὁ Πατήρ Γενηθήτω φῶς, καὶ στερέωμα, καὶ τὰ πάντα, καὶ αὕτη ἡ βίβλος περιέχει • Α τοστῷ ἐννάτῳ· Ἐκ γαστρὸς πρὸ Ἑωσφόρου ἐξ- λέγουσα (2) Τῷ λόγῳ Κυρίου οἱ οὐρανοὶ ἐστερεώθησαν, καὶ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ πᾶσα ἡ δύναμις αὐτῶν. Β Εt Η καλεῖ Μαρίαν, ξένος ὢν αὐτῆς κατὰ τὴν γένεσιν· ὁ εἰκότως θυγατέρα προσφωνεί ταύτην. ς'. Καὶ Χριστὸν δὲ αὐτὸν ἐρχόμενον οὐκ ἠγνόησεν ἀλλὰ καὶ μάλιστα περὶ τούτου λέγει ἐν τῷ τεσσαρα- κοστῷ τετάρτῳ ψαλμώ. Ο θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος· ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥά- Εδος τῆς βασιλείας σου. Ηγάπησας δικαιοσύ νην, καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν· διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶ ἵνα μὴ κατὰ φαντασίαν τις ἔρ χεσθαι αὐτὸν (εἶναι) νομίσῃ, σημαίνει αὐτὸν ἄνθρω- τον γενησόμενον, καὶ τοῦτον εἶναι δι' οὗ τὰ πάντα γέγονε, λέγων ἐν τῷ ὀγδοηκοστῷ ἔκτῳ· Μήτηρ Σιών ἐρεῖ· Ανθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγεννήθη ἐν αὐ τῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Τοῦτο γὰρ ἴσον ἐστὶ τῷ εἰπεῖν· Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λέ- γος· πάντα δι' αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο. Διὰ τοῦτο καὶ τὸ, ἐκ Παρθένου, γινώσκων οὐκ ἐσιώπησεν, ἀλλ᾽ εὐθὺς ἔμφασίν τινα δίδωσιν ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ, λέγων· "Ακου- σον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅτι ἐπεθύμησεν ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου. Τοῦτο γὰρ πάλιν ὅμοιόν ἐστι τοῦ λεγομένου παρὰ τοῦ Γαβριήλ· Χαῖρε, κεχαριτωμένη, ὁ Κύριος μετὰ σοῦ. Καὶ γὰρ εἰρηκὼς αὐτὸν Χριστὸν, εὐθὺς καὶ τὴν ἀν- θρωπίνην γένεσιν ἐκ τῆς Παρθένου ἐδήλωσε, λέγων· *Ακουσον, θύγατερ. Ιδὲ ὁ μὲν Γαβριὴλ ἐξ ὀνόματος δὲ Δαβὶδ ἐκ τοῦ σπέρματος αὐτοῦ τυγχάνουσαν αὐτὴν καὶ ζ'. Ανθρωπον δὲ αὐτὸν εἰρηκυῖα γενησόμενον, ἀκο λούθως καὶ παθητὸν αὐτὸν σαρκὶ σημαίνει. Τήν τε ἐπι- βουλὴν παρὰ τῶν Ἰουδαίων ὁρῶσα γινομένην, ψάλλει ἐν μὲν τῷ δευτέρῳ ψαλμῷ· "Ινα τί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά; Παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ· ἐν δὲ τῷ εἰκοστῷ καὶ πρώτῳ τὴν ποιότητα τοῦ θανάτου ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρός φησιν· Εἰς χοῦν θανάτου κατήγαγές με· ὅτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοί, συναγωγὴ πονηρευομένων περιέσχον με. "Ωρυξαν χειράς μου καὶ πόδας μου, ἐξηρίθμησαν πάντα τὰ ὀστᾶ μου. Αὐτοὶ δὲ κατενόησαν, καὶ ἐπεῖδόν με διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Τὸ δὲ τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας ὀρύττεσθαι, τί ἕτερον ἢ σταυρὸν λέγων σημαίνει ; Πάντα ταῦτα διδάσκουσα προστίθησιν, ὅτ μὴ δι' ἑαυτὸν, δι' ἡμᾶς δὲ ταῦτα πάσχει ὁ Κύριος. Κα φησιν ἐκ προσώπου πάλιν αὐτοῦ ἐν μὲν τῷ πζ'· Ἐπ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ό θυμός σου· ἐν δὲ τῷ ἑξηκοστῷ ὀγδόῳ· "Α οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον. Οὐ γὰρ S. ATHANASHI OPP. PARS III. EXEGETICA. - et Sapientiam ipsius ? Cum sciret igitur ipsum esse, in quo Pater dixit: Fiat lux, et firmamentum, et omnia, etiam liber hic Psalmorum idem continet dicens in tricesimo secundo: Verbo Domini cœli firmati sunt, et spiritu oris ejus omnis virtus eorum. ignoravit; imo ea de re mentionem facit psalmo quadragesimo quarto : Thronus tuus, Deus, in se- culum sæculi; virga directionis, virga regni tui. Di- lexisti justitiam, et odisti iniquitatem, propterea unxit te Deus Deus tuus oleo lætitiæ præ consorli- bus tuis. Et ne quis eum secundum phantasiam venisse arbitretur, significat eum ipsum hominem futurum, illumque esse per quein omnia facta sunt, cum dicit in psalmo octogesimo sexto: Mater Sion dicet : llomo, et homo natus est in ea, et ipse fun- davit eam Altissimus. Hoc enim perinde est ac si diceret : Deus erat Verbum, omnia per ipsum facta sunt; et Verbum caro factum est *. Quare cum ex Virgine nasciturum sciret, nequaquam id siluit, sed statim hujus rei indicium dedit in quadrage- simo quarto : Audi, flia, et vide, et inclina aurem tuan, et obliviscere populum tuum et domum patris tui, quia concupiscet rex decorem tuum, quoniam ipse est Dominus tuus. Hoc quippe simile est huic Gabrielis dicto: Ave, gratia plena, Dominus tecum³. Nam ubi eum Christum dixisset, humanam statim ge- nerationem ex Virgine factam declaravit his verbis: C Audi, filia. Et Gabriel quidem ex nomine Mariam appellat, quod genere ab illa alienus esset : at David ipsam ex suo semine oriundam, filiam merito vocat. eum futurum esse, consequenter illum carne pas- sibilem significat. Dum autem videt futuras Judzo- rum insidias, canit in secundo psalmo : Quare fre- muerunt gentes, et populi meditati sunt inania? Asti- terunt reges terræ, et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus Christum ejus. In vicesimo autem primo ipsam mortis rationem ex persona Salvatoris loquitur: In pulverem mortis deduxisti me. Quoniam circumdederunt me canes multi, consilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos, dinumeraverunt omnia essa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me; diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem. Quod ait autem manus et pedes suos confossos esse, quid aliud quam crucem significat? Hæc omnia postquam domuit, adjicit, non sui causa, sed propter nos id pati Dominum. Aitque rursum e persona ejus in octogesimo septi- mu: Super me confirmatus est furor tuus ; in' sexa- gesimo autem octavo : Quæ non rapui, tunc exsol- D Genes. 1, seqq. • Joan. 1, 1, 2, 14. * Luc. 1, 23. 6. Quin et Christum ipsum venturum minime 7. Ubi autem dixit Psalmorum liber hominem (2) Ἐν τριακοστῷ δευτέρῳ ed.
PG 27:17Τὸ δὲ τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας ὀρύττεσθαι, τί ἕτερον ἢ σταυρὸν λέγων σημαίνει; Πάντα ταῦτα διδάσκουσα προστίθησιν, ὅτι μὴ δι’ ἑαυτὸν, δι’ ἡμᾶς δὲ ταῦτα πάσχει ὁ Κύριος. Καί φησιν ἐκ προσώπου πάλιν αὐτοῦ ἐν μὲν τῷ πζ· Ἐπ’ ἐμὲ ἐπεστηρίχθη ὁ θυμός σου· ἐν δὲ τῷ ἑξηκοστῷ ὀγδόῳ· Ἃ οὐχ ἥρπασα, τότε ἀπετίννυον. Οὐ γὰρ ὑπεύθυνος ὢν ἀπέθνησκεν, ἀλλ’ ὑπὲρ ἡμῶν ἔπασχε, καὶ τὸν καθ’ ἡμῶν θυμὸν διὰ τὴν παράβασιν ἐφ’ ἑαυτὸν ἐβάσταζε, λέγοντα διὰ τοῦ Ἡσαί̈ου· Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε· καὶ λεγόντων μὲν ἡμῶν ἐν τῷ ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ· Κύριος ἀνταποδώσει ὑπὲρ ἐμοῦ· λέγοντος δὲ καὶ τοῦ Πνεύματος ἐν ἑβδομηκοστῷ πρώτῳ· Καὶ σώσει τοὺς υἱοὺς τῶν πενήτων, καὶ ταπεινώσει συκοφάντην, ὅτι ἐῤῥύσατο, πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου, καὶ πένητα, ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς σωματικὴν αὐτοῦ ἄνοδον προμηνύει, καὶ λέγει ἐν μὲν εἰκοστῷ καὶ τρίτῳ· Ἄρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης· ἐν δὲ τῷ τεσσαρακοστῷ· Ἀνέβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγγος.ὑπεύθυνος ὢν ἀπέθνησκεν, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν ἔπασχε, καὶ τὸν καθ' ἡμῶν θυμὸν διὰ τὴν παράβασιν ἐφ' ἑαυ τὸν ἐβάσταζε, λέγοντα διὰ τοῦ Ἡσαΐου· Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε· καὶ λεγόντων μὲν ἡμῶν ἐν τῷ ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ· Κύριος ἀντ- αποδώσει ὑπὲρ ἐμοῦ· λέγοντος δὲ καὶ τοῦ Πνεύ ματος ἐν ἑβδομηκοστῷ πρώτῳ· Καὶ σώσει τοὺς υἱοὺς τῶν πενήτων, καὶ ταπεινώσει συκοφάντην, ὅτι ἐῤῥύσατο. πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου, καὶ πένητα, ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. . η'. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς σωματικὴν αὐ- τοῦ ἄνοδον προμηνύει, καὶ λέγει ἐν μὲν εἰκοστῷ καὶ Η τρίτῳ· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βα- σιλεὺς τῆς δόξης· ἐν δὲ τῷ τεσσαρακοστῷ· Αν έβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγ. γος. Τὴν μὲν κάθισιν ἀναγγέλλει, καί φησιν ἐν μὲν τῷ ἑκατοστῷ ἐννάτῳ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ἐν δὲ τῷ ἐννάτῳ καὶ τὴν γενομένην ἀπώλειαν τοῦ διαβόλου βοᾷ Ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. ἐπετίμησας ἔθνεσι, καὶ ἀπώλετο ὁ ἀσεβής. Καὶ γὰρ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔλαβε παρὰ τοῦ Πατρὸς, οὐκ ἔκρυψεν, ἀλλὰ καὶ κριτὴν πάντων αὐτὸν ἐρχό- μενον προμηνύει ἐν μὲν οα'· 'Ο Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιο- σύνῃ, καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει· ἐν δὲ τῷ μθ' φησί· Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω καὶ ς τὴν γῆν, τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτ τοῦ· ὅτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστι· καὶ ἐν τῷ πα ῾Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν· ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ μὴν καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἔστιν ἀπ' αὐτῆς μαθεῖν ἐπὶ πολλῶν μὲν, μάλιστα δὲ ἀπὸ τοῦ μς'· Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ἐν δὲ τῷ οπ'· Ἐνώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίο πες, καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσι· βασι- λεῖς Θαρσεῖς καὶ αἱ νῆσοι δώρα προσοίσουσι· βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβὰ δῶρα προσάξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς ᾄδεται, ἐν δὲ ἑκάστῃ τῶν ἄλλων. βίβλων προαπαγγέλλεται. " Θ'. Οὐκ ἀγνοῶν δὲ πάλιν ἔλεγεν, ὅτι καὶ ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ τῆς Γραφῆς τὰ αὐτὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἐξαι ρέτως σημαίνεται· καὶ ἔστι τοῦτο (3) πάσαις αὐταῖς ἀπάγγελμα, καὶ συμφωνία ἡ αὐτὴ τοῦ Πνεύματος. Καὶ γὰρ ὥσπερ τὰ τῶν ἄλλων ἐν ταύτῃ δυνατὸν εὐ ρεῖν· οὕτως καὶ τὰ ταύτης ἐν ταῖς ἑτέραις πολλάκις εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ Μωϋσῆς ᾠδὴν γράφει, καὶ Η- σαΐας ᾄδει, καὶ ὁ ᾿Αμβακούμ προσεύχεται μετ' ᾠδῆς. Πάλιν τε ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ ἔστιν ἰδεῖν καὶ προφητείας καὶ νομοθεσίας καὶ ἱστορίας. Τὸ γὰρ αὐτὸ Πνεῦμα ἐπὶ πάντας ἐστί· καὶ κατὰ μὲν τὴν εἰς ἕκαστον γε- νομένην αὐτοῦ διαίρεσιν ἕκαστος τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ • EPISTOLA AD MARCELLINUM. A vebam. Non enim ideo mortuus est, quod reus B esset, sed pro nobis passus est, iramque adversum nos conceptam ob prævaricationem in se sustinuit, dicente per Isaiam': Infirmitates nostras ipse susce- pit; et dicentibus nobis in centesimo tricesimo septimo : Dominus retribuet pro me. Spiritu quoque dicente in septuagesimo primo : El salvos facies flios pauperum, et humiliabit calumniatorem, quia liberavit pauperem a potente, et pauperem, cui non erat adjutor. prædicit, aitque in vicesimo tertio : Attollile por- tas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit rex gloriæ. In quadragesimo autem sexto: Ascendit Deus in jubilatione, Dominus in voce tuba. Sessionem quoque annuntiat, aitque in centesimo nono: Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scubellum pedum tuorum. In nono autem psalmo perniciem quoque diaboli addit, et clamat : Sedisti super thronum, qui judicas justitiam : increpasti gentes, et periit impius. Nani quod omne judicium a Patre accepe- rit, id minime celavit, sed ipsum omnium judicen venturum prænuntiat in septuagesimo primo: Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum in justitia, et pauperes tros in judicio. In quadragesimo autem nono ait : Ad- vocabit calum desursum, et terram, discernere po- pulum suum. Et annuntiabunt cœli justitiam ejus, quoniam Deus judex est. Et in octogesimo primo : Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudicat. Quin et vocationem gentium ex eo ipso libro pluribus ediscere licet, præsertim ex qua- dragesimo sexto : Omnes gentes, plaudile manibus, jubilate Deo in voce exsultationis. In septuagesimo autem primo : Coram illo procident Æthiopes, et inimici ejus terram lingent; reges Tharsis, et insulæ munera offerent; reges Arabum et Saba dona addu- cent ; et adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Et hæc quidem in Psalmis canun- tur, in singulis autem aliis libris annuntiantur. D Isa. LIII, 4. Scripturæ libris eadem de Salvatore potissimum significari, esseque illud omnium ipsorum com- mune argumentum, camidemque Spiritus concor- diam. Etenim sicut ea quæ in aliis exstant libris, in hoc reperire licet : ita quæ in hoc sunt, in aliis. sæpenumero inveniuntur. Nam et Moyses canticum conscribit, et Isaias canit, et Ambacum cum can- tico precatur. Rursum in quolibet libro videre est prophetias, legislationes et historias ; idem namque Spiritus est in omnibus, et secundum divisionem ejus in singulis factam, unusquisque dalam sili 8. Quapropter ejus quoque in cœlos ascensum (3) Κοινόν ed. 9. cæterum se non ignorare aiebat in singulis
PG 27:18Τὴν μὲν κάθισιν ἀναγγέλλει, καί φησιν ἐν μὲν τῷ ἑκατοστῷ ἐννάτῳ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ἐν δὲ τῷ ἐννάτῳ καὶ τὴν γενομένην ἀπώλειαν τοῦ διαβόλου βοᾷ· Ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην· ἐπετίμησας ἔθνεσι, καὶ ἀπώλετο ὁ ἀσεβής. Καὶ γὰρ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔλαβε παρὰ τοῦ Πατρὸς, οὐκ ἔκρυψεν, ἀλλὰ καὶ κριτὴν πάντων αὐτὸν ἐρχόμενον προμηνύει ἐν μὲν οα· Ὁ Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιοσύνῃ, καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει· ἐν δὲ τῷ μθ φησί· Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω καὶ τὴν γῆν, τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὑτοῦ. Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ· ὅτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστι· καὶ ἐν τῷ πα· Ὁ Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν· ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ μὴν καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἔστιν ἀπ’ αὐτῆς μαθεῖν ἐπὶ πολλῶν μὲν, μάλιστα δὲ ἀπὸ τοῦ μ· Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ἐν δὲ τῷ οα· Ἐνώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αἰθίοπες, καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσι·ὑπεύθυνος ὢν ἀπέθνησκεν, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν ἔπασχε, καὶ τὸν καθ' ἡμῶν θυμὸν διὰ τὴν παράβασιν ἐφ' ἑαυ τὸν ἐβάσταζε, λέγοντα διὰ τοῦ Ἡσαΐου· Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε· καὶ λεγόντων μὲν ἡμῶν ἐν τῷ ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ· Κύριος ἀντ- αποδώσει ὑπὲρ ἐμοῦ· λέγοντος δὲ καὶ τοῦ Πνεύ ματος ἐν ἑβδομηκοστῷ πρώτῳ· Καὶ σώσει τοὺς υἱοὺς τῶν πενήτων, καὶ ταπεινώσει συκοφάντην, ὅτι ἐῤῥύσατο. πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου, καὶ πένητα, ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. . η'. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς σωματικὴν αὐ- τοῦ ἄνοδον προμηνύει, καὶ λέγει ἐν μὲν εἰκοστῷ καὶ Η τρίτῳ· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βα- σιλεὺς τῆς δόξης· ἐν δὲ τῷ τεσσαρακοστῷ· Αν έβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγ. γος. Τὴν μὲν κάθισιν ἀναγγέλλει, καί φησιν ἐν μὲν τῷ ἑκατοστῷ ἐννάτῳ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ἐν δὲ τῷ ἐννάτῳ καὶ τὴν γενομένην ἀπώλειαν τοῦ διαβόλου βοᾷ Ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. ἐπετίμησας ἔθνεσι, καὶ ἀπώλετο ὁ ἀσεβής. Καὶ γὰρ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔλαβε παρὰ τοῦ Πατρὸς, οὐκ ἔκρυψεν, ἀλλὰ καὶ κριτὴν πάντων αὐτὸν ἐρχό- μενον προμηνύει ἐν μὲν οα'· 'Ο Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιο- σύνῃ, καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει· ἐν δὲ τῷ μθ' φησί· Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω καὶ ς τὴν γῆν, τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτ τοῦ· ὅτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστι· καὶ ἐν τῷ πα ῾Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν· ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ μὴν καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἔστιν ἀπ' αὐτῆς μαθεῖν ἐπὶ πολλῶν μὲν, μάλιστα δὲ ἀπὸ τοῦ μς'· Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ἐν δὲ τῷ οπ'· Ἐνώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίο πες, καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσι· βασι- λεῖς Θαρσεῖς καὶ αἱ νῆσοι δώρα προσοίσουσι· βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβὰ δῶρα προσάξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς ᾄδεται, ἐν δὲ ἑκάστῃ τῶν ἄλλων. βίβλων προαπαγγέλλεται. " Θ'. Οὐκ ἀγνοῶν δὲ πάλιν ἔλεγεν, ὅτι καὶ ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ τῆς Γραφῆς τὰ αὐτὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἐξαι ρέτως σημαίνεται· καὶ ἔστι τοῦτο (3) πάσαις αὐταῖς ἀπάγγελμα, καὶ συμφωνία ἡ αὐτὴ τοῦ Πνεύματος. Καὶ γὰρ ὥσπερ τὰ τῶν ἄλλων ἐν ταύτῃ δυνατὸν εὐ ρεῖν· οὕτως καὶ τὰ ταύτης ἐν ταῖς ἑτέραις πολλάκις εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ Μωϋσῆς ᾠδὴν γράφει, καὶ Η- σαΐας ᾄδει, καὶ ὁ ᾿Αμβακούμ προσεύχεται μετ' ᾠδῆς. Πάλιν τε ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ ἔστιν ἰδεῖν καὶ προφητείας καὶ νομοθεσίας καὶ ἱστορίας. Τὸ γὰρ αὐτὸ Πνεῦμα ἐπὶ πάντας ἐστί· καὶ κατὰ μὲν τὴν εἰς ἕκαστον γε- νομένην αὐτοῦ διαίρεσιν ἕκαστος τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ • EPISTOLA AD MARCELLINUM. A vebam. Non enim ideo mortuus est, quod reus B esset, sed pro nobis passus est, iramque adversum nos conceptam ob prævaricationem in se sustinuit, dicente per Isaiam': Infirmitates nostras ipse susce- pit; et dicentibus nobis in centesimo tricesimo septimo : Dominus retribuet pro me. Spiritu quoque dicente in septuagesimo primo : El salvos facies flios pauperum, et humiliabit calumniatorem, quia liberavit pauperem a potente, et pauperem, cui non erat adjutor. prædicit, aitque in vicesimo tertio : Attollile por- tas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit rex gloriæ. In quadragesimo autem sexto: Ascendit Deus in jubilatione, Dominus in voce tuba. Sessionem quoque annuntiat, aitque in centesimo nono: Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scubellum pedum tuorum. In nono autem psalmo perniciem quoque diaboli addit, et clamat : Sedisti super thronum, qui judicas justitiam : increpasti gentes, et periit impius. Nani quod omne judicium a Patre accepe- rit, id minime celavit, sed ipsum omnium judicen venturum prænuntiat in septuagesimo primo: Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum in justitia, et pauperes tros in judicio. In quadragesimo autem nono ait : Ad- vocabit calum desursum, et terram, discernere po- pulum suum. Et annuntiabunt cœli justitiam ejus, quoniam Deus judex est. Et in octogesimo primo : Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudicat. Quin et vocationem gentium ex eo ipso libro pluribus ediscere licet, præsertim ex qua- dragesimo sexto : Omnes gentes, plaudile manibus, jubilate Deo in voce exsultationis. In septuagesimo autem primo : Coram illo procident Æthiopes, et inimici ejus terram lingent; reges Tharsis, et insulæ munera offerent; reges Arabum et Saba dona addu- cent ; et adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Et hæc quidem in Psalmis canun- tur, in singulis autem aliis libris annuntiantur. D Isa. LIII, 4. Scripturæ libris eadem de Salvatore potissimum significari, esseque illud omnium ipsorum com- mune argumentum, camidemque Spiritus concor- diam. Etenim sicut ea quæ in aliis exstant libris, in hoc reperire licet : ita quæ in hoc sunt, in aliis. sæpenumero inveniuntur. Nam et Moyses canticum conscribit, et Isaias canit, et Ambacum cum can- tico precatur. Rursum in quolibet libro videre est prophetias, legislationes et historias ; idem namque Spiritus est in omnibus, et secundum divisionem ejus in singulis factam, unusquisque dalam sili 8. Quapropter ejus quoque in cœlos ascensum (3) Κοινόν ed. 9. cæterum se non ignorare aiebat in singulis
βασιλεῖς Θαρσεῖς καὶ αἱ νῆσοι δῶρα προσοίσουσι· βασιλεῖς Ἀράβων καὶ Σαβὰ δῶρα προσάξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς ᾄδεται, ἐν δὲ ἑκάστῃ τῶν ἄλλων βίβλων προαπαγγέλλεται. Οὐκ ἀγνοῶν δὲ πάλιν ἔλεγεν, ὅτι καὶ ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ τῆς Γραφῆς τὰ αὐτὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἐξαιρέτως σημαίνεται· καὶ ἔστι τοῦτο πάσαις αὐταῖς ἀπάγγελμα, καὶ συμφωνία ἡ αὐτὴ τοῦ Πνεύματος. Καὶ γὰρ ὥσπερ τὰ τῶν ἄλλων ἐν ταύτῃ δυνατὸν εὑρεῖν· οὕτως καὶ τὰ ταύτης ἐν ταῖς ἑτέραις πολλάκις εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ Μωϋσῆς ᾠδὴν γράφει, καὶ Ἡσαί̈ας ᾄδει, καὶ ὁ Ἀμβακοὺμ προσεύχεται μετ’ ᾠδῆς. Πάλιν τε ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ ἔστιν ἰδεῖν καὶ προφητείας καὶ νομοθεσίας καὶ ἱστορίας. Τὸ γὰρ αὐτὸ Πνεῦμα ἐπὶ πάντας ἐστί· καὶ κατὰ μὲν τὴν εἰς ἕκαστον γενομένην αὐτοῦ διαίρεσιν ἕκαστος τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ χάριν διακονεῖ καὶ πληροῖ, εἴτε προφητεία ἐστὶν, εἴτε νομοθεσία, εἴτε τῆς ἱστορίας ἡ μνήμη, εἴτε τῶν ψαλμῶν ἡ χάρις· ἐπειδὴ δὲ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμά ἐστιν, οὗπερ καὶ πᾶσαι διαιρέσεις εἰσὶν, αὐτὸ δὲ ἀδιαίρετόν ἐστι κατὰ φύσιν·ὑπεύθυνος ὢν ἀπέθνησκεν, ἀλλ' ὑπὲρ ἡμῶν ἔπασχε, καὶ τὸν καθ' ἡμῶν θυμὸν διὰ τὴν παράβασιν ἐφ' ἑαυ τὸν ἐβάσταζε, λέγοντα διὰ τοῦ Ἡσαΐου· Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε· καὶ λεγόντων μὲν ἡμῶν ἐν τῷ ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἑβδόμῳ ψαλμῷ· Κύριος ἀντ- αποδώσει ὑπὲρ ἐμοῦ· λέγοντος δὲ καὶ τοῦ Πνεύ ματος ἐν ἑβδομηκοστῷ πρώτῳ· Καὶ σώσει τοὺς υἱοὺς τῶν πενήτων, καὶ ταπεινώσει συκοφάντην, ὅτι ἐῤῥύσατο. πτωχὸν ἐκ χειρὸς δυνάστου, καὶ πένητα, ᾧ οὐχ ὑπῆρχε βοηθός. . η'. Διὰ τοῦτο καὶ τὴν εἰς οὐρανοὺς σωματικὴν αὐ- τοῦ ἄνοδον προμηνύει, καὶ λέγει ἐν μὲν εἰκοστῷ καὶ Η τρίτῳ· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βα- σιλεὺς τῆς δόξης· ἐν δὲ τῷ τεσσαρακοστῷ· Αν έβη ὁ Θεὸς ἐν ἀλαλαγμῷ, Κύριος ἐν φωνῇ σάλπιγ. γος. Τὴν μὲν κάθισιν ἀναγγέλλει, καί φησιν ἐν μὲν τῷ ἑκατοστῷ ἐννάτῳ· Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου· Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου· ἐν δὲ τῷ ἐννάτῳ καὶ τὴν γενομένην ἀπώλειαν τοῦ διαβόλου βοᾷ Ἐκάθισας ἐπὶ θρόνου, ὁ κρίνων δικαιοσύνην. ἐπετίμησας ἔθνεσι, καὶ ἀπώλετο ὁ ἀσεβής. Καὶ γὰρ ὅτι τὴν κρίσιν πᾶσαν ἔλαβε παρὰ τοῦ Πατρὸς, οὐκ ἔκρυψεν, ἀλλὰ καὶ κριτὴν πάντων αὐτὸν ἐρχό- μενον προμηνύει ἐν μὲν οα'· 'Ο Θεὸς, τὸ κρῖμά σου τῷ βασιλεῖ δὸς, καὶ τὴν δικαιοσύνην σου τῷ υἱῷ τοῦ βασιλέως, κρίνειν τὸν λαόν σου ἐν δικαιο- σύνῃ, καὶ τοὺς πτωχούς σου ἐν κρίσει· ἐν δὲ τῷ μθ' φησί· Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω καὶ ς τὴν γῆν, τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Καὶ ἀναγγελοῦσιν οἱ οὐρανοὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτ τοῦ· ὅτι ὁ Θεὸς κριτής ἐστι· καὶ ἐν τῷ πα ῾Ο Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγῇ θεῶν· ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρινεῖ. Καὶ μὴν καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν ἔστιν ἀπ' αὐτῆς μαθεῖν ἐπὶ πολλῶν μὲν, μάλιστα δὲ ἀπὸ τοῦ μς'· Πάντα τὰ ἔθνη, κροτήσατε χεῖρας, ἀλαλάξατε τῷ Θεῷ ἐν φωνῇ ἀγαλλιάσεως· ἐν δὲ τῷ οπ'· Ἐνώπιον αὐτοῦ προπεσοῦνται Αιθίο πες, καὶ οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ χοῦν λείξουσι· βασι- λεῖς Θαρσεῖς καὶ αἱ νῆσοι δώρα προσοίσουσι· βασιλεῖς 'Αράβων καὶ Σαβὰ δῶρα προσάξουσι· καὶ προσκυνήσουσιν αὐτῷ πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, πάντα τὰ ἔθνη δουλεύσουσιν αὐτῷ. Ταῦτα μὲν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς ᾄδεται, ἐν δὲ ἑκάστῃ τῶν ἄλλων. βίβλων προαπαγγέλλεται. " Θ'. Οὐκ ἀγνοῶν δὲ πάλιν ἔλεγεν, ὅτι καὶ ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ τῆς Γραφῆς τὰ αὐτὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ἐξαι ρέτως σημαίνεται· καὶ ἔστι τοῦτο (3) πάσαις αὐταῖς ἀπάγγελμα, καὶ συμφωνία ἡ αὐτὴ τοῦ Πνεύματος. Καὶ γὰρ ὥσπερ τὰ τῶν ἄλλων ἐν ταύτῃ δυνατὸν εὐ ρεῖν· οὕτως καὶ τὰ ταύτης ἐν ταῖς ἑτέραις πολλάκις εὑρίσκεται. Καὶ γὰρ Μωϋσῆς ᾠδὴν γράφει, καὶ Η- σαΐας ᾄδει, καὶ ὁ ᾿Αμβακούμ προσεύχεται μετ' ᾠδῆς. Πάλιν τε ἐν ἑκάστῃ βίβλῳ ἔστιν ἰδεῖν καὶ προφητείας καὶ νομοθεσίας καὶ ἱστορίας. Τὸ γὰρ αὐτὸ Πνεῦμα ἐπὶ πάντας ἐστί· καὶ κατὰ μὲν τὴν εἰς ἕκαστον γε- νομένην αὐτοῦ διαίρεσιν ἕκαστος τὴν δοθεῖσαν αὐτῷ • EPISTOLA AD MARCELLINUM. A vebam. Non enim ideo mortuus est, quod reus B esset, sed pro nobis passus est, iramque adversum nos conceptam ob prævaricationem in se sustinuit, dicente per Isaiam': Infirmitates nostras ipse susce- pit; et dicentibus nobis in centesimo tricesimo septimo : Dominus retribuet pro me. Spiritu quoque dicente in septuagesimo primo : El salvos facies flios pauperum, et humiliabit calumniatorem, quia liberavit pauperem a potente, et pauperem, cui non erat adjutor. prædicit, aitque in vicesimo tertio : Attollile por- tas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit rex gloriæ. In quadragesimo autem sexto: Ascendit Deus in jubilatione, Dominus in voce tuba. Sessionem quoque annuntiat, aitque in centesimo nono: Dixit Dominus Domino meo: Sede a dextris meis, donec ponam inimicos tuos scubellum pedum tuorum. In nono autem psalmo perniciem quoque diaboli addit, et clamat : Sedisti super thronum, qui judicas justitiam : increpasti gentes, et periit impius. Nani quod omne judicium a Patre accepe- rit, id minime celavit, sed ipsum omnium judicen venturum prænuntiat in septuagesimo primo: Deus, judicium tuum regi da, et justitiam tuam filio regis, judicare populum tuum in justitia, et pauperes tros in judicio. In quadragesimo autem nono ait : Ad- vocabit calum desursum, et terram, discernere po- pulum suum. Et annuntiabunt cœli justitiam ejus, quoniam Deus judex est. Et in octogesimo primo : Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudicat. Quin et vocationem gentium ex eo ipso libro pluribus ediscere licet, præsertim ex qua- dragesimo sexto : Omnes gentes, plaudile manibus, jubilate Deo in voce exsultationis. In septuagesimo autem primo : Coram illo procident Æthiopes, et inimici ejus terram lingent; reges Tharsis, et insulæ munera offerent; reges Arabum et Saba dona addu- cent ; et adorabunt eum omnes reges terra, omnes gentes servient ei. Et hæc quidem in Psalmis canun- tur, in singulis autem aliis libris annuntiantur. D Isa. LIII, 4. Scripturæ libris eadem de Salvatore potissimum significari, esseque illud omnium ipsorum com- mune argumentum, camidemque Spiritus concor- diam. Etenim sicut ea quæ in aliis exstant libris, in hoc reperire licet : ita quæ in hoc sunt, in aliis. sæpenumero inveniuntur. Nam et Moyses canticum conscribit, et Isaias canit, et Ambacum cum can- tico precatur. Rursum in quolibet libro videre est prophetias, legislationes et historias ; idem namque Spiritus est in omnibus, et secundum divisionem ejus in singulis factam, unusquisque dalam sili 8. Quapropter ejus quoque in cœlos ascensum (3) Κοινόν ed. 9. cæterum se non ignorare aiebat in singulis
PG 27:19διά τοι τοῦτο τὸ ὅλον μέν ἐστιν ἑκάστῳ, κατὰ δὲ τὴν διακονίαν αἱ φανερώσεις καὶ αἱ διαιρέσεις τοῦ Πνεύματος ἑκάστοις γίνονται· καὶ λοιπὸν κατὰ τὴν ἀποκειμένην χρείαν πολλάκις ἕκαστος, ὑποσχοῦντος τοῦ Πνεύματος, διακονεῖ τὸν λόγον· ὥστε, καθὰ προεῖπον, νομοθετοῦντα Μωϋσῆν προφητεύειν ποτὲ καὶ ᾄδειν, καὶ προφητεύοντας τοὺς προφήτας ἐντέλλεσθαί ποτε· Λούσασθε, καθαροὶ γίνεσθε. Ἀπόπλυνε ἀπὸ κακίας τὴν καρδίαν σου, Ἱερουσαλήμ· καὶ ἱστορεῖν ποτε, τὸν μὲν Δανιὴλ τὰ κατὰ Σουσάνναν, τὸν δὲ Ἡσαί̈αν τὰ κατὰ τὸν Ῥαψάκην καὶ τὸν Σενναχηρείμ. Οὕτως γὰρ καὶ ἡ τῶν Ψαλμῶν βίβλος, ἔχουσα τὸ ἴδιον τῶν ᾠδῶν, ὅπερ ἐν ταῖς ἄλλαις βίβλοις διεξοδικῶς εἴρηται, ταῦτα αὐτὴ τῇ κατὰ πλάτος φωνῇ μετὰ μέλους ψάλλει, καθὼς προείρηται. Νομοθετεῖ γοῦν ποτε καὶ αὐτή· Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν· καὶ, Ἔκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν· ζήτησον εἰρήνην, καὶ δίωξον αὐτήν. Καὶ ἱστορεῖ δέ ποτε κατὰ τὴν ὁδὸν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ προφητεύει περὶ τοῦ Σωτῆρος, ὥσπερ εἴρηται πρότερον.Α χάριν διακονεῖ καὶ πληροί, εἴτε προφητεία ἐστὶν, εἴτε νομοθεσία, εἴτε τῆς ἱστορίας ἡ μνήμη, εἴτε τῶν ψαλ μῶν ἡ χάρις· ἐπειδὴ δὲ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμά ἐστιν, οὗπερ καὶ πᾶσαι διαιρέσεις εἰσὶν, αὐτὸ δὲ ἀδι αἱρετόν ἐστι κατὰ φύσιν· διά τοι τοῦτο τὸ ὅλον μέν ἐστιν (4) ἑκάστῳ, κατὰ δὲ τὴν διακονίαν αἱ φανερώ σεις καὶ αἱ διαιρέσεις τοῦ Πνεύματος ἑκάστοις γίνον- ται· καὶ λοιπὸν κατὰ τὴν ἀποκειμένην χρείαν πολλά κις ἕκαστος, ὑποσχοῦντος τοῦ Πνεύματος, διακονεῖ τὸν λόγον· ὥστε, καθὰ προείπον, νομοθετοῦντα Μωϋσῆν προφητεύειν ποτὲ καὶ ᾄδειν, καὶ προφητεύοντας τοὺς προφήτας ἐντέλλεσθαί ποτε· Λούσασθε, καθαροὶ γίνεσθε. Απόπλυνε ἀπὸ κακίας τὴν καρδίαν σου, Ἱερουσαλήμ· καὶ ἱστορεῖν ποτε, τὸν μὲν Δανιὴλ τὰ κατὰ Σουσάνναν, τὸν δὲ Ἡσαΐαν τὰ κατὰ τὸν Ραψά κην καὶ τὸν Σενναχηρείμ. Οὕτως γὰρ καὶ ἡ τῶν Ψαλ μῶν βίβλος, ἔχουσα τὸ ἴδιον τῶν ᾠδῶν, ὅπερ (5) ἐν ταῖς ἄλλαις βίβλοις διεξοδικῶς εἴρηται, ταῦτα αὐτὴ τῇ κατὰ πλάτος φωνῇ μετὰ μέλους ψάλλει, καθὼς προείρηται. Νομοθετεῖ γοῦν ποτε καὶ αὐτή· Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν· καὶ, "Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν· ζήτησον ειρή γην, καὶ δίωξον αὐτήν. Καὶ ἱστορεῖ δέ ποτε κατὰ τὴν ὁδὸν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ προφητεύει περὶ τοῦ Σω τῆρος, ὥσπερ είρηται πρότερον. ι'. Κοινὴ μὲν οὖν τοιαύτη τοῦ Πνεύματος χάρις ἔστω παρὰ πᾶσι, καὶ ἐν ἑκάστῳ γινομένη εὑρισκέσθω, καὶ παρὰ πᾶσιν ἡ αὐτή, ὡς ἐὰν ἡ χρεία ἀπαιτῇ, καὶ τὸ Πνεῦμα βούληται. Οὐ διαφέρει γὰρ τὸ πλέον καὶ ἔλαττον ἐν ταύτῃ τῇ χρείᾳ, ὡς ἕκαστος ἀνενδότως τὴν ἰδίαν ἀποπληροῖ καὶ τελειοῖ διακονίαν. Ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν καὶ οὕτως ἔχει τινὰ πάλιν χάριν ἰδίαν καὶ παρατήρησιν ἐξαίρετον· πρὸς γὰρ τοῖς ἄλ λοις, ἐν οἷς πρὸς τὰς ἄλλας βίβλους ἔχει τὴν σχέσιν καὶ κοινωνίαν, λοιπὸν καὶ ἴδιον ἔχει τοῦτο θαῦμα, ὅτι καὶ τὰ ἑκάστης ψυχῆς κινήματα, τάς τε τούτων μεταβολὰς καὶ διορθώσεις ἔχει διαγεγραμμένας καὶ διατετυπωμένας ἐν ἑαυτῇ· ὥστε τινὰ τὸν βουλόμενον ὡς (6) ἄπειρον ἐξ αὐτῆς λαμβάνειν καὶ κατανοεῖν, οὕτω τὸ τυποῦν ἑαυτὸν, (7) ἐκεῖ γέγραπται. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἄλλαις βίβλοις μόνον τις ἀκούει τὸν νό μου προστάττοντα, ἃ μὴ δεῖ ποιεῖν καὶ μὴ δεῖ πράτ- τειν· προφητείας τε κατακούει, ὥστε μόνον εἰδέναι τὸν ἐρχόμενον Σωτῆρα· καὶ ἱστορίαις δὲ προσέχει, ἐξ ὧν γινώσκειν δύναται τὰς τῶν βασιλέων καὶ τὰς τῶν ἁγίων πράξεις. Ἐν δὲ τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν, πρὸς τῷ ταῦτα μανθάνειν τὸν ἀκούοντα, ἔτι καὶ τὰ κινήματα τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς ἐν αὐτῇ κατανοεῖ καὶ διδάσκεται· καὶ λοιπὸν πρὸς ὅ πάσχει καὶ ἐν ᾧ συνε έχεται, δύναται πάλιν ἐκ ταύτης ἔχεσθαι τὴν εἰκόνα τῶν λόγων· ὥστε μὴ μόνον ἀκούσαντα παρέρχεσθαι, ἀλλὰ καὶ πῶς δεῖ λέγοντα καὶ ποιοῦντα θεραπεύειν τὸ πάθος, διδάσκει (8). Εἰσὶ μὲν γὰρ καὶ ἐν ταῖς ἄλ λαις βίβλοις κωλυτικοί λόγοι ἀπαγορεύοντες τὰ φαῦλα ἐν ταύτῃ δὲ καὶ πῶς ἀπέχεσθαι δεῖ τετύπωται· οἷον * xΙΙ. * (δ) Ἐν ἑαυτῷ $8 S. ATHANASII OPP. PARS III. - EXEGETICA. ita gratiam administrat et implet; sive prophetia sit, sive legislatio, sive bistoriæ commemoratio, sive psalınorum gratia. Cum autem unus atque idem sit Spiritus, cujus sunt omnes divisiones, et qui se- cundum naturam indivisus est, ideo in se totus atque integer est : sed secundum subministratio- nem, manifestationes et divisiones Spiritus singu- lis flunt, ac deinceps juxta præsentem necessitatem Spiritu edoctus quisque sermonem administrat, ut, quemadmodum supra dixi, legislator Moyses aliquando prophetet et canat, et prophetæ, dum vaticinantur, præcepta tradant : Lavamini, mundi estote 5, etc. ; Ablue malitiam cordis tui, Jerusa- lem ; aliquando historias perscribant, ut Daniel Susanna, Isaias Rabsacis et Sennacherim *. Ea- dem quoque ratione Psalmorum liber, cui proprium est canţica canere, quæ in aliis libris obiter dicun- tur, hæc ille fuse loquitur cum cantico, uti dictum est. Leges tamen ipse tradit : Desine ab ira, el de- relinque furorem*. Declina a malo, et fac bonum : inquire pacem, et persequere eam 10. Interdum histo- riam habet de itinere Israelis, et prophetat de Sal- vatore, uti supra dictum est. sit apud omnes, et in singulis facta inveniatur, et apud omnes eadem, ut necessitas postularit, et Spiritus voluerit. Neque enim refert sive plus sive minus quis habuerit ejusmodi necessitatis, ut unusquisque teneatur sine defectu proprium per- fectumque ministerium implere. Psalmorum autem liber etiam sic gratiam quamdam habet singularem, eximiumque aliquid observatų dignum. Nam et alia, quæ cụm cæteris libris habet affinia commu- niaque, hoc sibi proprium et admirandum habet, quod etiam uniuscujusque animi motus, eorumque mutationes et castigationes in se descriptas et ex- pressas contineat, ut qui ex ipso voluerit quasi ex imagine eas accipere et intelligere, ita semetipsum efformare possit, ut illic scriptum habetur. In aliis quippe libris legem solum quis audit, præcipientem quid facere oporteat, quid secus; prophetias item audit, ut solum sciat venturum Salvatorem, histo- riisque attendat, unde ediscere potest regum san- cloramque acta. At in Psalmorum libro præter- quam quod ea ipsa potest quivis audiens edișcere, notus insuper animæ suæ ibi deprehendit ediscit- que; ac. deinde secundum ea quæ patitur et a quibus detinetur, potest ex eo ipso libro exemplar quoddam sermonum eligere; ita ut non solum qui audierit, non (sine fructu) pertranseat, sed edo- ceatur quid dictų factuque opus sit ad curandum morbum. Sunt quidem et in aliis libris sermones, qui mala prohibeant; in hoc vero qua ratione a B C p Isai. 1, 16, * Jerem. iv, 14. * Dan. Isa. XXXVI, XXXVII. • Psal. xxxvi, 8. Psal. xxx1:1, ed. 10. Communis quidem talis Spiritus gratia (5) "Απερ ed. 16. Απ' εἰκόνος ed. (7) Ως. (8) Forte διδάσκεσθαι.
PG 27:20Κοινὴ μὲν οὖν τοιαύτη τοῦ Πνεύματος χάρις ἔστω παρὰ πᾶσι, καὶ ἐν ἑκάστῳ γινομένη εὑρισκέσθω, καὶ παρὰ πᾶσιν ἡ αὐτὴ, ὡς ἐὰν ἡ χρεία ἀπαιτῇ, καὶ τὸ Πνεῦμα βούληται. Οὐ διαφέρει γὰρ τὸ πλέον καὶ ἔλαττον ἐν ταύτῃ τῇ χρείᾳ, ὡς ἕκαστος ἀνενδότως τὴν ἰδίαν ἀποπληροῖ καὶ τελειοῖ διακονίαν. Ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν καὶ οὕτως ἔχει τινὰ πάλιν χάριν ἰδίαν καὶ παρατήρησιν ἐξαίρετον· πρὸς γὰρ τοῖς ἄλλοις, ἐν οἷς πρὸς τὰς ἄλλας βίβλους ἔχει τὴν σχέσιν καὶ κοινωνίαν, λοιπὸν καὶ ἴδιον ἔχει τοῦτο θαῦμα, ὅτι καὶ τὰ ἑκάστης ψυχῆς κινήματα, τάς τε τούτων μεταβολὰς καὶ διορθώσεις ἔχει διαγεγραμμένας καὶ διατετυπωμένας ἐν ἑαυτῇ· ὥστε τινὰ τὸν βουλόμενον ὡς ἄπειρον ἐξ αὐτῆς λαμβάνειν καὶ κατανοεῖν, οὕτω τὸ τυποῦν ἑαυτὸν, ἐκεῖ γέγραπται. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἄλλαις βίβλοις μόνον τις ἀκούει τὸν νόμον προστάττοντα, ἃ (μὴ) δεῖ ποιεῖν καὶ μὴ δεῖ πράττειν· προφητείας τε κατακούει, ὥστε μόνον εἰδέναι τὸν ἐρχόμενον Σωτῆρα· καὶ ἱστορίαις δὲ προσέχει, ἐξ ὧν γινώσκειν δύναται τὰς τῶν βασιλέων καὶ τὰς τῶν ἁγίων πράξεις.Α χάριν διακονεῖ καὶ πληροί, εἴτε προφητεία ἐστὶν, εἴτε νομοθεσία, εἴτε τῆς ἱστορίας ἡ μνήμη, εἴτε τῶν ψαλ μῶν ἡ χάρις· ἐπειδὴ δὲ τὸ ἐν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμά ἐστιν, οὗπερ καὶ πᾶσαι διαιρέσεις εἰσὶν, αὐτὸ δὲ ἀδι αἱρετόν ἐστι κατὰ φύσιν· διά τοι τοῦτο τὸ ὅλον μέν ἐστιν (4) ἑκάστῳ, κατὰ δὲ τὴν διακονίαν αἱ φανερώ σεις καὶ αἱ διαιρέσεις τοῦ Πνεύματος ἑκάστοις γίνον- ται· καὶ λοιπὸν κατὰ τὴν ἀποκειμένην χρείαν πολλά κις ἕκαστος, ὑποσχοῦντος τοῦ Πνεύματος, διακονεῖ τὸν λόγον· ὥστε, καθὰ προείπον, νομοθετοῦντα Μωϋσῆν προφητεύειν ποτὲ καὶ ᾄδειν, καὶ προφητεύοντας τοὺς προφήτας ἐντέλλεσθαί ποτε· Λούσασθε, καθαροὶ γίνεσθε. Απόπλυνε ἀπὸ κακίας τὴν καρδίαν σου, Ἱερουσαλήμ· καὶ ἱστορεῖν ποτε, τὸν μὲν Δανιὴλ τὰ κατὰ Σουσάνναν, τὸν δὲ Ἡσαΐαν τὰ κατὰ τὸν Ραψά κην καὶ τὸν Σενναχηρείμ. Οὕτως γὰρ καὶ ἡ τῶν Ψαλ μῶν βίβλος, ἔχουσα τὸ ἴδιον τῶν ᾠδῶν, ὅπερ (5) ἐν ταῖς ἄλλαις βίβλοις διεξοδικῶς εἴρηται, ταῦτα αὐτὴ τῇ κατὰ πλάτος φωνῇ μετὰ μέλους ψάλλει, καθὼς προείρηται. Νομοθετεῖ γοῦν ποτε καὶ αὐτή· Παῦσαι ἀπὸ ὀργῆς, καὶ ἐγκατάλιπε θυμόν· καὶ, "Εκκλινον ἀπὸ κακοῦ, καὶ ποίησον ἀγαθόν· ζήτησον ειρή γην, καὶ δίωξον αὐτήν. Καὶ ἱστορεῖ δέ ποτε κατὰ τὴν ὁδὸν τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ προφητεύει περὶ τοῦ Σω τῆρος, ὥσπερ είρηται πρότερον. ι'. Κοινὴ μὲν οὖν τοιαύτη τοῦ Πνεύματος χάρις ἔστω παρὰ πᾶσι, καὶ ἐν ἑκάστῳ γινομένη εὑρισκέσθω, καὶ παρὰ πᾶσιν ἡ αὐτή, ὡς ἐὰν ἡ χρεία ἀπαιτῇ, καὶ τὸ Πνεῦμα βούληται. Οὐ διαφέρει γὰρ τὸ πλέον καὶ ἔλαττον ἐν ταύτῃ τῇ χρείᾳ, ὡς ἕκαστος ἀνενδότως τὴν ἰδίαν ἀποπληροῖ καὶ τελειοῖ διακονίαν. Ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν καὶ οὕτως ἔχει τινὰ πάλιν χάριν ἰδίαν καὶ παρατήρησιν ἐξαίρετον· πρὸς γὰρ τοῖς ἄλ λοις, ἐν οἷς πρὸς τὰς ἄλλας βίβλους ἔχει τὴν σχέσιν καὶ κοινωνίαν, λοιπὸν καὶ ἴδιον ἔχει τοῦτο θαῦμα, ὅτι καὶ τὰ ἑκάστης ψυχῆς κινήματα, τάς τε τούτων μεταβολὰς καὶ διορθώσεις ἔχει διαγεγραμμένας καὶ διατετυπωμένας ἐν ἑαυτῇ· ὥστε τινὰ τὸν βουλόμενον ὡς (6) ἄπειρον ἐξ αὐτῆς λαμβάνειν καὶ κατανοεῖν, οὕτω τὸ τυποῦν ἑαυτὸν, (7) ἐκεῖ γέγραπται. Ἐν μὲν γὰρ ταῖς ἄλλαις βίβλοις μόνον τις ἀκούει τὸν νό μου προστάττοντα, ἃ μὴ δεῖ ποιεῖν καὶ μὴ δεῖ πράτ- τειν· προφητείας τε κατακούει, ὥστε μόνον εἰδέναι τὸν ἐρχόμενον Σωτῆρα· καὶ ἱστορίαις δὲ προσέχει, ἐξ ὧν γινώσκειν δύναται τὰς τῶν βασιλέων καὶ τὰς τῶν ἁγίων πράξεις. Ἐν δὲ τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν, πρὸς τῷ ταῦτα μανθάνειν τὸν ἀκούοντα, ἔτι καὶ τὰ κινήματα τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς ἐν αὐτῇ κατανοεῖ καὶ διδάσκεται· καὶ λοιπὸν πρὸς ὅ πάσχει καὶ ἐν ᾧ συνε έχεται, δύναται πάλιν ἐκ ταύτης ἔχεσθαι τὴν εἰκόνα τῶν λόγων· ὥστε μὴ μόνον ἀκούσαντα παρέρχεσθαι, ἀλλὰ καὶ πῶς δεῖ λέγοντα καὶ ποιοῦντα θεραπεύειν τὸ πάθος, διδάσκει (8). Εἰσὶ μὲν γὰρ καὶ ἐν ταῖς ἄλ λαις βίβλοις κωλυτικοί λόγοι ἀπαγορεύοντες τὰ φαῦλα ἐν ταύτῃ δὲ καὶ πῶς ἀπέχεσθαι δεῖ τετύπωται· οἷον * xΙΙ. * (δ) Ἐν ἑαυτῷ $8 S. ATHANASII OPP. PARS III. - EXEGETICA. ita gratiam administrat et implet; sive prophetia sit, sive legislatio, sive bistoriæ commemoratio, sive psalınorum gratia. Cum autem unus atque idem sit Spiritus, cujus sunt omnes divisiones, et qui se- cundum naturam indivisus est, ideo in se totus atque integer est : sed secundum subministratio- nem, manifestationes et divisiones Spiritus singu- lis flunt, ac deinceps juxta præsentem necessitatem Spiritu edoctus quisque sermonem administrat, ut, quemadmodum supra dixi, legislator Moyses aliquando prophetet et canat, et prophetæ, dum vaticinantur, præcepta tradant : Lavamini, mundi estote 5, etc. ; Ablue malitiam cordis tui, Jerusa- lem ; aliquando historias perscribant, ut Daniel Susanna, Isaias Rabsacis et Sennacherim *. Ea- dem quoque ratione Psalmorum liber, cui proprium est canţica canere, quæ in aliis libris obiter dicun- tur, hæc ille fuse loquitur cum cantico, uti dictum est. Leges tamen ipse tradit : Desine ab ira, el de- relinque furorem*. Declina a malo, et fac bonum : inquire pacem, et persequere eam 10. Interdum histo- riam habet de itinere Israelis, et prophetat de Sal- vatore, uti supra dictum est. sit apud omnes, et in singulis facta inveniatur, et apud omnes eadem, ut necessitas postularit, et Spiritus voluerit. Neque enim refert sive plus sive minus quis habuerit ejusmodi necessitatis, ut unusquisque teneatur sine defectu proprium per- fectumque ministerium implere. Psalmorum autem liber etiam sic gratiam quamdam habet singularem, eximiumque aliquid observatų dignum. Nam et alia, quæ cụm cæteris libris habet affinia commu- niaque, hoc sibi proprium et admirandum habet, quod etiam uniuscujusque animi motus, eorumque mutationes et castigationes in se descriptas et ex- pressas contineat, ut qui ex ipso voluerit quasi ex imagine eas accipere et intelligere, ita semetipsum efformare possit, ut illic scriptum habetur. In aliis quippe libris legem solum quis audit, præcipientem quid facere oporteat, quid secus; prophetias item audit, ut solum sciat venturum Salvatorem, histo- riisque attendat, unde ediscere potest regum san- cloramque acta. At in Psalmorum libro præter- quam quod ea ipsa potest quivis audiens edișcere, notus insuper animæ suæ ibi deprehendit ediscit- que; ac. deinde secundum ea quæ patitur et a quibus detinetur, potest ex eo ipso libro exemplar quoddam sermonum eligere; ita ut non solum qui audierit, non (sine fructu) pertranseat, sed edo- ceatur quid dictų factuque opus sit ad curandum morbum. Sunt quidem et in aliis libris sermones, qui mala prohibeant; in hoc vero qua ratione a B C p Isai. 1, 16, * Jerem. iv, 14. * Dan. Isa. XXXVI, XXXVII. • Psal. xxxvi, 8. Psal. xxx1:1, ed. 10. Communis quidem talis Spiritus gratia (5) "Απερ ed. 16. Απ' εἰκόνος ed. (7) Ως. (8) Forte διδάσκεσθαι.
PG 27:21Ἐν δὲ τῇ βίβλῳ τῶν Ψαλμῶν, πρὸς τῷ ταῦτα μανθάνειν τὸν ἀκούοντα, ἔτι καὶ τὰ κινήματα τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς ἐν αὐτῇ κατανοεῖ καὶ διδάσκεται· καὶ λοιπὸν πρὸς ὃ πάσχει καὶ ἐν ᾧ συνέχεται, δύναται πάλιν ἐκ ταύτης ἔχεσθαι τὴν εἰκόνα τῶν λόγων· ὥστε μὴ μόνον ἀκούσαντα παρέρχεσθαι, ἀλλὰ καὶ πῶς δεῖ λέγοντα καὶ ποιοῦντα θεραπεύειν τὸ πάθος, διδάσκει, Εἰσὶ μὲν γὰρ καὶ ἐν ταῖς ἄλλαις βίβλοις κωλυτικοὶ λόγοι ἀπαγορεύοντες τὰ φαῦλα· ἐν ταύτῃ δὲ καὶ πῶς ἀπέχεσθαι δεῖ τετύπωται· οἷον παράγγελμά ἐστι τὸ μετανοεῖν· τὸ δὲ μετανοεῖν παύεσθαι τῆς ἁμαρτίας ἐστίν· ἐνταῦθα δὲ καὶ πῶς μετανοεῖν, καὶ τί δεῖ λέγειν ἐπὶ τῇ μετανοίᾳ, τετύπωτος. Καὶ πάλιν εἴρηκεν ὁ Παῦλος· Ἡ θλίψις τῇ ψυχῇ ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει. Ἐν δὲ τοῖς Ψαλμοῖς καὶ πῶς δεῖ φέρειν τὰς θλίψεις, καὶ τί θλιβόμενον δεῖ λέγειν, καὶ τί μετὰ τὰς θλίψεις, καὶ πῶς ἕκαστος δοκιμάζεται, καὶ τίνες οἱ λόγοι τῶν ἐλπιζόντων ἐπὶ Κύριον, γέγραπται καὶ κεχάρακται. Πάλιν τε ἐντολή ἐστιν ἐν παντὶ εὐχαριστεῖν· ἀλλὰ καὶ τί δεῖ λέγειν εὐχαριστοῦντας διδάσκουσιν οἱ Ψαλμοί.EPISTOLA AD MARCELLINUM. παράγγελμα εστι τὸ μετανοεῖν· τὸ δὲ μετανοεῖν παύεσθαι τῆς ἁμαρτίας ἐστίν· ἐνταῦθα δὲ καὶ πῶς μετανοεῖν, καὶ τί δεῖ λέγειν ἐπὶ τῇ μετανοίᾳ, τετύ- τωται. Καὶ πάλιν εἴρηκεν ὁ Παῦλος· Ἡ θλίψις τῇ ψυχῇ ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δο- κιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ κατ αισχύνει. Ἐν δὲ τοῖς Ψαλμοῖς καὶ πῶς δεῖ φέρειν τὰς θλίψεις, καὶ τί θλιβόμενον δεῖ λέγειν, καὶ τί μετά τὰς θλίψεις, καὶ πῶς ἕκαστος δοκιμάζεται, καὶ τί νες οἱ λόγοι τῶν ἐλπιζόντων ἐπὶ Κύριον, γέγραπται καὶ κεχάρακται. Πάλιν τε ἐντολὴ ἐστιν ἐν παντὶ εὐχαριστεῖν· ἀλλὰ καὶ τί δεῖ λέγειν εὐχαριστοῦντας διδάσκουσιν οἱ Ψαλμοί. Εἶτα παρ' ἑτέρων ἀκούοντες· Ὅσοι θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν διωχθήσονται, παρὰ τούτων διδασκόμεθα, καὶ πῶς δεῖ φεύγοντας φωνεῖν, καὶ τίνας διωκομένους καὶ μετὰ τὸν διωγμὸν ῥυσθέν- τας δεῖ λόγους ἀναφέρειν τῷ Θεῷ. Εὐλογεῖν παραγ γελλόμεθα τὸν Κύριον, καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ· ἀλλ' ἐν τοῖς Ψαλμοῖς τυπούμεθα πῶς τε αἰνεῖν δεῖ τὸν Κύριον, καὶ τίνα ῥήματα λέγοντες ἐξομολογού- μεθα πρεπόντως. Καὶ ἐφ' ἑκάστου δέ τις οὕτως ἂν εὕροι τὰς θείας ᾠδας, πρὸς ἡμᾶς καὶ ἡμῶν κινήσεις καὶ καταστάσεις κειμένας. ' Β Θε ιπ'. Καὶ γὰρ καὶ τοῦτο παράδοξόν ἐστι πάλιν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ὅτι ἐν μὲν ταῖς ἄλλαις βίβλοις. ἃ λέ- γουσιν οἱ ἅγιοι, καὶ περὶ ὧν ἂν λέγωσι, ταῦτα καὶ οἱ ἀναγινώσκοντες, περὶ ὧν ἐκεῖνα γέγραπται, ἀπαγ- γέλλοντές εἰσιν· οἵ τε ἀκούοντες ἄλλους ἑαυτοὺς ἐκείνων ἡγοῦνται, περὶ ὧν ὁ λόγος φησὶ, καὶ τὰς ἐπαγγελλομένας δὲ πράξεις, ἄχρι τοῦ θαυμάζειν καὶ ζηλοῦν αὐτὰς, εἰς τὸ μιμεῖσθαι γίνονται. Ταύτην δὲ βίβλον ὁ λαμβάνων τὰς μὲν περὶ τοῦ Σωτῆρος προ φητείας συνήθως ἐν ταῖς ἄλλαις Γραφαῖς θαυμάζων καὶ προσκυνῶν διεξέρχεται, τοὺς δὲ ἑτέρους ψαλμούς ὡς ἰδίους ὄντας λόγους ἀναγινώσκει· καὶ ὁ ἀκούων δὲ ὡς αὐτὸς λέγων κατανύσσεται, καὶ συνδιατίθεται τοῖς τῶν ᾠδῶν ῥήμασιν, ὡς ἰδίαν ὄντων αὐτοῦ (9). Σαφηνείας δὲ χάριν οὐκ ὀκνητέον, κατὰ τὸν μακά- ριον Απόστολον, ἐπαναλαβόντα τὸ αὐτὸ λέγειν. Πλείστοι λόγοι τῶν πατριαρχῶν εἰσι, καὶ ἴδιοι παρ' αὐτῶν εἰρημένοι· καὶ Μωϋσῆς ἐλάλει, ὁ δὲ Θεὸς ἀπεκρίνατο· Ἡλίας τε καὶ Ελισσαῖος ἐπὶ τὸ Καρ- Η μήλιον όρος καθήμενοι ἐπεκαλοῦντο τὸν Κύριον, καὶ ἀεὶ ἔλεγον· Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτ η τοῦ σήμερον. Οἵ τε τῶν ἄλλων ἁγίων προφητῶν λόγοι προηγούμενοι μέν εἰσιν οἱ περὶ τοῦ Σωτῆρος" ἔπειτα δὲ καὶ πλεῖστοι γεγόνασι τοῖς τε ἔθνεσι καὶ τῷ Ισραήλ. Καὶ ὅμως οὐδεὶς οὔτε τῶν πατριαρχῶν λό- γους ὡς ἰδίους ἄν ποτε εἴποι, οὔτε τολμήσοι τις μι μήσασθαι καὶ εἰπεῖν τὰ Μωϋσέως ἴδια βήματα, οὐδὲ τοῦ ᾿Αβραὰμ περὶ τοῦ οἰκογενοῦς καὶ τοῦ Ἰσμαήλ καὶ τὰ περὶ τοῦ μεγάλου Ἰσαάκ, κἂν ἡ αὐτὴ χρεία τινὰ καὶ ἀνάγκη καταλάβη, τολμήσας ἄν τις ὡς ἴδια εἴποι. Αν δὲ καὶ συμπάσχῃ τις τοῖς πάσχουσι, καὶ πόθον ποτὲ λάβῃ τοῦ κρείττονος, οὔποτ᾽ ἂν εἴποι ὡς « A malis sit abstinendum exprimitur : exempli causa, C præcipitur poenitentia; penitentia autem est cess- tio a peccato; in hoc autem libro qua ratione sit poenitendum, et quibus in poenitentia verbis uti oporteat, edocetur. Rursum ait Paulus : Tribulatio patientiam operatur, patientia vero probationem, probatio autem spem, spes autem non confundit ". In Psalmis vero scriptum expressumque est, quomodo. tolerare oporteat tribulationes, quid tribulatum di- cere par sit, quid post tribulationes, qua ratione quisque probetur, quinam sint sermones eorum qui sperant in Dominum. Præceptumn item est in om- nibus gratias agere ; at docent Psalmi quid, qui gratias agit, loqui debeat. Deinde cum ab aliis au- diamus : Quicunque pie volunt vivere in Christo, per- secutionem patientur 1, a Psalmis edocemur quid fugientes dicere oporteat, quales in persecutione, quales post persecutionem erepti Deo sermones proferre debeamus. Jubemur Domino benedicere, Domino confiteri; at in Psalmis informamur qua ratione Deum laudare oporteat, quibusque verbis decenter confiteamur. Quin et singulis in rebus quisque reperiet divina cantica ad nos nostrosque motus motuumque temperationes accommodata. ... randum, quod in aliis quidem libris, quæ saneti de quibusdam dicunt, hæc ipsa qui legunt, ad eos de quibus dicuntur referant; et qui audiunt, sese alios existiment ab iis de quibus sermo habetur, ita ut quæ gesta dicuntur, admirationi solum ba- beant et imitanda sibi proponant. At librum istum qui sumit, prophetias quidem de Salvatore, ut in aliis Scripturis more solito cum admiratione et adoratione percurrit : alios vero psalmos, quasi. proprios sibi sermones legit ; qui autem audierit, quasi hæc eadem ipse proferret, compungitur, atque ita canticorum verbis afficitur, quasi sua es- sent. Explicationis causa, ne gravemur, exemplo beati Pauli apostoli, idipsum repetere. Plurima sunt patriarcharum verba ipsis propria : nam Moyses loquebatur, et Deus respondebat ; Elias el Elisæus in Carmelo monte sedentes Dominum invocabant, dicebantque semper : Vivit Dominus, in cujus con- spectu astiti hodie ". Aliorum item sanctorum pro- phetarum verba in primis quidem de Salvatore sunt deinde plurima dicta sunt gentibus et Israeli. Attamen nemo unquam patriarcharum verba, ut sibi propria locutus fuerit: neque Moysis verba, ut propria imitari proferreque ausus fuerit, nec Abra- hami de verna, et de Ismaele, et de magno Isaaco, quamvis eadem ipsa necessitate prematur. Nec si quis patientibus compatiatur, aut rei melioris de- siderio teneatur, unquam dixerit ut Moyses : tende mihi teipsum 15; vel, Si quidem remittis eis peccatum eorum, remille; sin minus, dele me de libro tuo, quem scripsisti ". Sed nec quisquam 111, 12. "III Reg. xvn, 4; IV Reg. 11, 14. "Exod. Rom. v, 3.5. [ Thess. v, 18. Tim. XXXIII, 13. Exod. xxxn1, 32. " .. 11. Etenim hoc quoque rursus in Psalmis admi- (9) Ιδίων αὐτοῦ ὄντων.
Εἶτα παρ’ ἑτέρων ἀκούοντες· Ὅσοι θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν διωχθήσονται, παρὰ τούτων διδασκόμεθα, καὶ πῶς δεῖ φεύγοντας φωνεῖν, καὶ τίνας διωκομένους καὶ μετὰ τὸν διωγμὸν ῥυσθέντας δεῖ λόγους ἀναφέρειν τῷ Θεῷ. Εὐλογεῖν παραγγελλόμεθα τὸν Κύριον, καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ· ἀλλ’ ἐν τοῖς Ψαλμοῖς τυπούμεθα πῶς τε αἰνεῖν δεῖ τὸν Κύριον, καὶ τίνα ῥήματα λέγοντες ἐξομολογούμεθα πρεπόντως. Καὶ ἐφ’ ἑκάστου δέ τις οὕτως ἂν εὕροι τὰς θείας ᾠδὰς, πρὸς ἡμᾶς καὶ ἡμῶν κινήσεις καὶ καταστάσεις κειμένας. Καὶ γὰρ καὶ τοῦτο παράδοξόν ἐστι πάλιν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ὅτι ἐν μὲν ταῖς ἄλλαις βίβλοις ἃ λέγουσιν οἱ ἅγιοι, καὶ περὶ ὧν ἂν λέγωσι, ταῦτα καὶ οἱ ἀναγινώσκοντες, περὶ ὧν ἐκεῖνα γέγραπται, ἀπαγγέλλοντές εἰσιν· οἵ τε ἀκούοντες ἄλλους ἑαυτοὺς ἐκείνων ἡγοῦνται, περὶ ὧν ὁ λόγος φησὶ, καὶ τὰς ἐπαγγελλομένας δὲ πράξεις, ἄχρι τοῦ θαυμάζειν καὶ ζηλοῦν αὐτὰς, εἰς τὸ μιμεῖσθαι γίνονται. Ταύτην δὲ βίβλον ὁ λαμβάνων τὰς μὲν περὶ τοῦ Σωτῆρος προφητείας συνήθως ἐν ταῖς ἄλλαις Γραφαῖς θαυμάζων καὶ προσκυνῶν διεξέρχεται, τοὺς δὲ ἑτέρους ψαλμοὺς ὡς ἰδίους ὄντας λόγους ἀναγινώσκει·EPISTOLA AD MARCELLINUM. παράγγελμα εστι τὸ μετανοεῖν· τὸ δὲ μετανοεῖν παύεσθαι τῆς ἁμαρτίας ἐστίν· ἐνταῦθα δὲ καὶ πῶς μετανοεῖν, καὶ τί δεῖ λέγειν ἐπὶ τῇ μετανοίᾳ, τετύ- τωται. Καὶ πάλιν εἴρηκεν ὁ Παῦλος· Ἡ θλίψις τῇ ψυχῇ ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δο- κιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ κατ αισχύνει. Ἐν δὲ τοῖς Ψαλμοῖς καὶ πῶς δεῖ φέρειν τὰς θλίψεις, καὶ τί θλιβόμενον δεῖ λέγειν, καὶ τί μετά τὰς θλίψεις, καὶ πῶς ἕκαστος δοκιμάζεται, καὶ τί νες οἱ λόγοι τῶν ἐλπιζόντων ἐπὶ Κύριον, γέγραπται καὶ κεχάρακται. Πάλιν τε ἐντολὴ ἐστιν ἐν παντὶ εὐχαριστεῖν· ἀλλὰ καὶ τί δεῖ λέγειν εὐχαριστοῦντας διδάσκουσιν οἱ Ψαλμοί. Εἶτα παρ' ἑτέρων ἀκούοντες· Ὅσοι θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν διωχθήσονται, παρὰ τούτων διδασκόμεθα, καὶ πῶς δεῖ φεύγοντας φωνεῖν, καὶ τίνας διωκομένους καὶ μετὰ τὸν διωγμὸν ῥυσθέν- τας δεῖ λόγους ἀναφέρειν τῷ Θεῷ. Εὐλογεῖν παραγ γελλόμεθα τὸν Κύριον, καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ· ἀλλ' ἐν τοῖς Ψαλμοῖς τυπούμεθα πῶς τε αἰνεῖν δεῖ τὸν Κύριον, καὶ τίνα ῥήματα λέγοντες ἐξομολογού- μεθα πρεπόντως. Καὶ ἐφ' ἑκάστου δέ τις οὕτως ἂν εὕροι τὰς θείας ᾠδας, πρὸς ἡμᾶς καὶ ἡμῶν κινήσεις καὶ καταστάσεις κειμένας. ' Β Θε ιπ'. Καὶ γὰρ καὶ τοῦτο παράδοξόν ἐστι πάλιν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ὅτι ἐν μὲν ταῖς ἄλλαις βίβλοις. ἃ λέ- γουσιν οἱ ἅγιοι, καὶ περὶ ὧν ἂν λέγωσι, ταῦτα καὶ οἱ ἀναγινώσκοντες, περὶ ὧν ἐκεῖνα γέγραπται, ἀπαγ- γέλλοντές εἰσιν· οἵ τε ἀκούοντες ἄλλους ἑαυτοὺς ἐκείνων ἡγοῦνται, περὶ ὧν ὁ λόγος φησὶ, καὶ τὰς ἐπαγγελλομένας δὲ πράξεις, ἄχρι τοῦ θαυμάζειν καὶ ζηλοῦν αὐτὰς, εἰς τὸ μιμεῖσθαι γίνονται. Ταύτην δὲ βίβλον ὁ λαμβάνων τὰς μὲν περὶ τοῦ Σωτῆρος προ φητείας συνήθως ἐν ταῖς ἄλλαις Γραφαῖς θαυμάζων καὶ προσκυνῶν διεξέρχεται, τοὺς δὲ ἑτέρους ψαλμούς ὡς ἰδίους ὄντας λόγους ἀναγινώσκει· καὶ ὁ ἀκούων δὲ ὡς αὐτὸς λέγων κατανύσσεται, καὶ συνδιατίθεται τοῖς τῶν ᾠδῶν ῥήμασιν, ὡς ἰδίαν ὄντων αὐτοῦ (9). Σαφηνείας δὲ χάριν οὐκ ὀκνητέον, κατὰ τὸν μακά- ριον Απόστολον, ἐπαναλαβόντα τὸ αὐτὸ λέγειν. Πλείστοι λόγοι τῶν πατριαρχῶν εἰσι, καὶ ἴδιοι παρ' αὐτῶν εἰρημένοι· καὶ Μωϋσῆς ἐλάλει, ὁ δὲ Θεὸς ἀπεκρίνατο· Ἡλίας τε καὶ Ελισσαῖος ἐπὶ τὸ Καρ- Η μήλιον όρος καθήμενοι ἐπεκαλοῦντο τὸν Κύριον, καὶ ἀεὶ ἔλεγον· Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτ η τοῦ σήμερον. Οἵ τε τῶν ἄλλων ἁγίων προφητῶν λόγοι προηγούμενοι μέν εἰσιν οἱ περὶ τοῦ Σωτῆρος" ἔπειτα δὲ καὶ πλεῖστοι γεγόνασι τοῖς τε ἔθνεσι καὶ τῷ Ισραήλ. Καὶ ὅμως οὐδεὶς οὔτε τῶν πατριαρχῶν λό- γους ὡς ἰδίους ἄν ποτε εἴποι, οὔτε τολμήσοι τις μι μήσασθαι καὶ εἰπεῖν τὰ Μωϋσέως ἴδια βήματα, οὐδὲ τοῦ ᾿Αβραὰμ περὶ τοῦ οἰκογενοῦς καὶ τοῦ Ἰσμαήλ καὶ τὰ περὶ τοῦ μεγάλου Ἰσαάκ, κἂν ἡ αὐτὴ χρεία τινὰ καὶ ἀνάγκη καταλάβη, τολμήσας ἄν τις ὡς ἴδια εἴποι. Αν δὲ καὶ συμπάσχῃ τις τοῖς πάσχουσι, καὶ πόθον ποτὲ λάβῃ τοῦ κρείττονος, οὔποτ᾽ ἂν εἴποι ὡς « A malis sit abstinendum exprimitur : exempli causa, C præcipitur poenitentia; penitentia autem est cess- tio a peccato; in hoc autem libro qua ratione sit poenitendum, et quibus in poenitentia verbis uti oporteat, edocetur. Rursum ait Paulus : Tribulatio patientiam operatur, patientia vero probationem, probatio autem spem, spes autem non confundit ". In Psalmis vero scriptum expressumque est, quomodo. tolerare oporteat tribulationes, quid tribulatum di- cere par sit, quid post tribulationes, qua ratione quisque probetur, quinam sint sermones eorum qui sperant in Dominum. Præceptumn item est in om- nibus gratias agere ; at docent Psalmi quid, qui gratias agit, loqui debeat. Deinde cum ab aliis au- diamus : Quicunque pie volunt vivere in Christo, per- secutionem patientur 1, a Psalmis edocemur quid fugientes dicere oporteat, quales in persecutione, quales post persecutionem erepti Deo sermones proferre debeamus. Jubemur Domino benedicere, Domino confiteri; at in Psalmis informamur qua ratione Deum laudare oporteat, quibusque verbis decenter confiteamur. Quin et singulis in rebus quisque reperiet divina cantica ad nos nostrosque motus motuumque temperationes accommodata. ... randum, quod in aliis quidem libris, quæ saneti de quibusdam dicunt, hæc ipsa qui legunt, ad eos de quibus dicuntur referant; et qui audiunt, sese alios existiment ab iis de quibus sermo habetur, ita ut quæ gesta dicuntur, admirationi solum ba- beant et imitanda sibi proponant. At librum istum qui sumit, prophetias quidem de Salvatore, ut in aliis Scripturis more solito cum admiratione et adoratione percurrit : alios vero psalmos, quasi. proprios sibi sermones legit ; qui autem audierit, quasi hæc eadem ipse proferret, compungitur, atque ita canticorum verbis afficitur, quasi sua es- sent. Explicationis causa, ne gravemur, exemplo beati Pauli apostoli, idipsum repetere. Plurima sunt patriarcharum verba ipsis propria : nam Moyses loquebatur, et Deus respondebat ; Elias el Elisæus in Carmelo monte sedentes Dominum invocabant, dicebantque semper : Vivit Dominus, in cujus con- spectu astiti hodie ". Aliorum item sanctorum pro- phetarum verba in primis quidem de Salvatore sunt deinde plurima dicta sunt gentibus et Israeli. Attamen nemo unquam patriarcharum verba, ut sibi propria locutus fuerit: neque Moysis verba, ut propria imitari proferreque ausus fuerit, nec Abra- hami de verna, et de Ismaele, et de magno Isaaco, quamvis eadem ipsa necessitate prematur. Nec si quis patientibus compatiatur, aut rei melioris de- siderio teneatur, unquam dixerit ut Moyses : tende mihi teipsum 15; vel, Si quidem remittis eis peccatum eorum, remille; sin minus, dele me de libro tuo, quem scripsisti ". Sed nec quisquam 111, 12. "III Reg. xvn, 4; IV Reg. 11, 14. "Exod. Rom. v, 3.5. [ Thess. v, 18. Tim. XXXIII, 13. Exod. xxxn1, 32. " .. 11. Etenim hoc quoque rursus in Psalmis admi- (9) Ιδίων αὐτοῦ ὄντων.
PG 27:22καὶ ὁ ἀκούων δὲ ὡς αὐτὸς λέγων κατανύσσεται, καὶ συνδιατίθεται τοῖς τῶν ᾠδῶν ῥήμασιν, ὡς ἰδίαν ὄντων αὐτοῦ. Σαφηνείας δὲ χάριν οὐκ ὀκνητέον, κατὰ τὸν μακάριον Ἀπόστολον, ἐπαναλαβόντα τὸ αὐτὸ λέγειν. Πλεῖστοι λόγοι τῶν πατριαρχῶν εἰσι, καὶ ἴδιοι παρ’ αὐτῶν εἰρημένοι· καὶ Μωϋσῆς ἐλάλει, ὁ δὲ Θεὸς ἀπεκρίνατο· Ἡλίας τε καὶ Ἑλισσαῖος ἐπὶ τὸ Καρμήλιον ὄρος καθήμενοι ἐπεκαλοῦντο τὸν Κύριον, καὶ ἀεὶ ἔλεγον· Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτοῦ σήμερον. Οἵ τε τῶν ἄλλων ἁγίων προφητῶν λόγοι προηγούμενοι μέν εἰσιν οἱ περὶ τοῦ Σωτῆρος· ἔπειτα δὲ καὶ πλεῖστοι γεγόνασι τοῖς τε ἔθνεσι καὶ τῷ Ἰσραήλ. Καὶ ὅμως οὐδεὶς οὔτε τῶν πατριαρχῶν λόγους ὡς ἰδίους ἄν ποτε εἴποι, οὔτε τολμήσοι τις μιμήσασθαι καὶ εἰπεῖν τὰ Μωϋσέως ἴδια ῥήματα, οὐδὲ τοῦ Ἀβραὰμ περὶ τοῦ οἰκογενοῦς καὶ τοῦ Ἰσμαὴλ καὶ τὰ περὶ τοῦ μεγάλου Ἰσαὰκ, κἂν ἡ αὐτὴ χρεία τινὰ καὶ ἀνάγκη καταλάβῃ, τολμήσας ἄν τις ὡς ἴδια εἴποι. Ἂν δὲ καὶ συμπάσχῃ τις τοῖς πάσχουσι, καὶ πόθον ποτὲ λάβῃ τοῦ κρείττονος, οὔποτ’ ἂν εἴποι ὡς Μωϋσῆς· Ἐμφάνισόν μοι σεαυτόν· ἢ πάλιν· Εἰ μὲν ἀφῇς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες·EPISTOLA AD MARCELLINUM. παράγγελμα εστι τὸ μετανοεῖν· τὸ δὲ μετανοεῖν παύεσθαι τῆς ἁμαρτίας ἐστίν· ἐνταῦθα δὲ καὶ πῶς μετανοεῖν, καὶ τί δεῖ λέγειν ἐπὶ τῇ μετανοίᾳ, τετύ- τωται. Καὶ πάλιν εἴρηκεν ὁ Παῦλος· Ἡ θλίψις τῇ ψυχῇ ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δὲ ὑπομονὴ δο- κιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ κατ αισχύνει. Ἐν δὲ τοῖς Ψαλμοῖς καὶ πῶς δεῖ φέρειν τὰς θλίψεις, καὶ τί θλιβόμενον δεῖ λέγειν, καὶ τί μετά τὰς θλίψεις, καὶ πῶς ἕκαστος δοκιμάζεται, καὶ τί νες οἱ λόγοι τῶν ἐλπιζόντων ἐπὶ Κύριον, γέγραπται καὶ κεχάρακται. Πάλιν τε ἐντολὴ ἐστιν ἐν παντὶ εὐχαριστεῖν· ἀλλὰ καὶ τί δεῖ λέγειν εὐχαριστοῦντας διδάσκουσιν οἱ Ψαλμοί. Εἶτα παρ' ἑτέρων ἀκούοντες· Ὅσοι θέλουσιν εὐσεβῶς ζῇν διωχθήσονται, παρὰ τούτων διδασκόμεθα, καὶ πῶς δεῖ φεύγοντας φωνεῖν, καὶ τίνας διωκομένους καὶ μετὰ τὸν διωγμὸν ῥυσθέν- τας δεῖ λόγους ἀναφέρειν τῷ Θεῷ. Εὐλογεῖν παραγ γελλόμεθα τὸν Κύριον, καὶ ἐξομολογεῖσθαι αὐτῷ· ἀλλ' ἐν τοῖς Ψαλμοῖς τυπούμεθα πῶς τε αἰνεῖν δεῖ τὸν Κύριον, καὶ τίνα ῥήματα λέγοντες ἐξομολογού- μεθα πρεπόντως. Καὶ ἐφ' ἑκάστου δέ τις οὕτως ἂν εὕροι τὰς θείας ᾠδας, πρὸς ἡμᾶς καὶ ἡμῶν κινήσεις καὶ καταστάσεις κειμένας. ' Β Θε ιπ'. Καὶ γὰρ καὶ τοῦτο παράδοξόν ἐστι πάλιν ἐν τοῖς Ψαλμοῖς, ὅτι ἐν μὲν ταῖς ἄλλαις βίβλοις. ἃ λέ- γουσιν οἱ ἅγιοι, καὶ περὶ ὧν ἂν λέγωσι, ταῦτα καὶ οἱ ἀναγινώσκοντες, περὶ ὧν ἐκεῖνα γέγραπται, ἀπαγ- γέλλοντές εἰσιν· οἵ τε ἀκούοντες ἄλλους ἑαυτοὺς ἐκείνων ἡγοῦνται, περὶ ὧν ὁ λόγος φησὶ, καὶ τὰς ἐπαγγελλομένας δὲ πράξεις, ἄχρι τοῦ θαυμάζειν καὶ ζηλοῦν αὐτὰς, εἰς τὸ μιμεῖσθαι γίνονται. Ταύτην δὲ βίβλον ὁ λαμβάνων τὰς μὲν περὶ τοῦ Σωτῆρος προ φητείας συνήθως ἐν ταῖς ἄλλαις Γραφαῖς θαυμάζων καὶ προσκυνῶν διεξέρχεται, τοὺς δὲ ἑτέρους ψαλμούς ὡς ἰδίους ὄντας λόγους ἀναγινώσκει· καὶ ὁ ἀκούων δὲ ὡς αὐτὸς λέγων κατανύσσεται, καὶ συνδιατίθεται τοῖς τῶν ᾠδῶν ῥήμασιν, ὡς ἰδίαν ὄντων αὐτοῦ (9). Σαφηνείας δὲ χάριν οὐκ ὀκνητέον, κατὰ τὸν μακά- ριον Απόστολον, ἐπαναλαβόντα τὸ αὐτὸ λέγειν. Πλείστοι λόγοι τῶν πατριαρχῶν εἰσι, καὶ ἴδιοι παρ' αὐτῶν εἰρημένοι· καὶ Μωϋσῆς ἐλάλει, ὁ δὲ Θεὸς ἀπεκρίνατο· Ἡλίας τε καὶ Ελισσαῖος ἐπὶ τὸ Καρ- Η μήλιον όρος καθήμενοι ἐπεκαλοῦντο τὸν Κύριον, καὶ ἀεὶ ἔλεγον· Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτ η τοῦ σήμερον. Οἵ τε τῶν ἄλλων ἁγίων προφητῶν λόγοι προηγούμενοι μέν εἰσιν οἱ περὶ τοῦ Σωτῆρος" ἔπειτα δὲ καὶ πλεῖστοι γεγόνασι τοῖς τε ἔθνεσι καὶ τῷ Ισραήλ. Καὶ ὅμως οὐδεὶς οὔτε τῶν πατριαρχῶν λό- γους ὡς ἰδίους ἄν ποτε εἴποι, οὔτε τολμήσοι τις μι μήσασθαι καὶ εἰπεῖν τὰ Μωϋσέως ἴδια βήματα, οὐδὲ τοῦ ᾿Αβραὰμ περὶ τοῦ οἰκογενοῦς καὶ τοῦ Ἰσμαήλ καὶ τὰ περὶ τοῦ μεγάλου Ἰσαάκ, κἂν ἡ αὐτὴ χρεία τινὰ καὶ ἀνάγκη καταλάβη, τολμήσας ἄν τις ὡς ἴδια εἴποι. Αν δὲ καὶ συμπάσχῃ τις τοῖς πάσχουσι, καὶ πόθον ποτὲ λάβῃ τοῦ κρείττονος, οὔποτ᾽ ἂν εἴποι ὡς « A malis sit abstinendum exprimitur : exempli causa, C præcipitur poenitentia; penitentia autem est cess- tio a peccato; in hoc autem libro qua ratione sit poenitendum, et quibus in poenitentia verbis uti oporteat, edocetur. Rursum ait Paulus : Tribulatio patientiam operatur, patientia vero probationem, probatio autem spem, spes autem non confundit ". In Psalmis vero scriptum expressumque est, quomodo. tolerare oporteat tribulationes, quid tribulatum di- cere par sit, quid post tribulationes, qua ratione quisque probetur, quinam sint sermones eorum qui sperant in Dominum. Præceptumn item est in om- nibus gratias agere ; at docent Psalmi quid, qui gratias agit, loqui debeat. Deinde cum ab aliis au- diamus : Quicunque pie volunt vivere in Christo, per- secutionem patientur 1, a Psalmis edocemur quid fugientes dicere oporteat, quales in persecutione, quales post persecutionem erepti Deo sermones proferre debeamus. Jubemur Domino benedicere, Domino confiteri; at in Psalmis informamur qua ratione Deum laudare oporteat, quibusque verbis decenter confiteamur. Quin et singulis in rebus quisque reperiet divina cantica ad nos nostrosque motus motuumque temperationes accommodata. ... randum, quod in aliis quidem libris, quæ saneti de quibusdam dicunt, hæc ipsa qui legunt, ad eos de quibus dicuntur referant; et qui audiunt, sese alios existiment ab iis de quibus sermo habetur, ita ut quæ gesta dicuntur, admirationi solum ba- beant et imitanda sibi proponant. At librum istum qui sumit, prophetias quidem de Salvatore, ut in aliis Scripturis more solito cum admiratione et adoratione percurrit : alios vero psalmos, quasi. proprios sibi sermones legit ; qui autem audierit, quasi hæc eadem ipse proferret, compungitur, atque ita canticorum verbis afficitur, quasi sua es- sent. Explicationis causa, ne gravemur, exemplo beati Pauli apostoli, idipsum repetere. Plurima sunt patriarcharum verba ipsis propria : nam Moyses loquebatur, et Deus respondebat ; Elias el Elisæus in Carmelo monte sedentes Dominum invocabant, dicebantque semper : Vivit Dominus, in cujus con- spectu astiti hodie ". Aliorum item sanctorum pro- phetarum verba in primis quidem de Salvatore sunt deinde plurima dicta sunt gentibus et Israeli. Attamen nemo unquam patriarcharum verba, ut sibi propria locutus fuerit: neque Moysis verba, ut propria imitari proferreque ausus fuerit, nec Abra- hami de verna, et de Ismaele, et de magno Isaaco, quamvis eadem ipsa necessitate prematur. Nec si quis patientibus compatiatur, aut rei melioris de- siderio teneatur, unquam dixerit ut Moyses : tende mihi teipsum 15; vel, Si quidem remittis eis peccatum eorum, remille; sin minus, dele me de libro tuo, quem scripsisti ". Sed nec quisquam 111, 12. "III Reg. xvn, 4; IV Reg. 11, 14. "Exod. Rom. v, 3.5. [ Thess. v, 18. Tim. XXXIII, 13. Exod. xxxn1, 32. " .. 11. Etenim hoc quoque rursus in Psalmis admi- (9) Ιδίων αὐτοῦ ὄντων.
PG 27:23εἰ δὲ μὴ ἀφῇς, ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου σου, ἧς ἔγραψας. Ἀλλ’ οὐδὲ, τὰς τῶν προφητῶν τις λαμβάνων ὡς ἴδια ῥήματα, μέμψαιτό τις ἢ ἐπαινέσειε τούτοις τὰ ὅμοια πράξαντας, οἷς ἐμέμψαντο καὶ ἐπῄνεσαν ἐκεῖνοι· οὐδὲ τὸ, Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ἐνώπιον αὐτοῦ σήμερον, μιμήσηται ἄν τις εἰπεῖν ὡς ἴδιον λόγον. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἐντυγχάνων ταῖς βίβλοις φανερός ἐστι μὴ ὡς ἰδίους, ἀλλὰ τῶν ἁγίων καὶ τῶν δι’ αὐτῶν δηλουμένων λέγων τοὺς λόγους. Τοὺς δέ γε Ψαλμοὺς, τὸ παράδοξον, μετὰ τὰς περὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ τῶν ἐθνῶν προφητείας ὁ λέγων τὰ ἄλλα ὡς ἴδια ῥήματα λαλῶν ἐστι, καὶ ὡς περὶ αὑτοῦ γραφέντας αὐτοὺς ἕκαστος ψάλλει, καὶ οὐχ ὡς ἑτέρου λέγοντος ἢ περὶ ἑτέρου σημαίνοντος δέχεται, καὶ διεξέρχεται· ἀλλ’ ὡς αὐτὸς περὶ αὐτοῦ λαλῶν διατίθεται· καὶ οἷά ἐστι τὰ λεγόμενα, ταῦτα ὡς αὐτὸς πράξας καὶ ἐξ ἑαυτοῦ λαλῶν ἀναφέρει τῷ Θεῷ. Οὐ γὰρ ὡς τὰ τῶν πατριαρχῶν ῥήματα, καὶ Μωϋσέως, καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν, εὐλαβηθήσεται καὶ ταῦτα· ἀλλὰ καὶ μάλιστα ὡς ἴδια καὶ περὶ ἑαυτοῦ γραφέντα θαρσεῖ λέγων ὁ ψάλλων ταῦτα.Α Μωϋσῆς· Εμφάνισόν μοι σεαυτόν· ἢ πάλιν· Εἰ Β μὲν ἀφῇς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ ἀφῆς, ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου σου, ἧς ἔγρα ψας. Ἀλλ᾽ οὐδὲ, τὰς τῶν προφητῶν τις λαμβάνων ὡς ἴδια ῥήματα, μέμψαιτό τις ἢ ἐπαινέσειε τούτοις τὰ ὅμοια πράξαντας, οἷς ἐμέμψαντο καὶ ἐπήνεσαν ἐκεῖ νοι· οὐδὲ τὸ, Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ενώπιον αύ τοῦ σήμερον, μιμήσηται ἄν τις εἰπεῖν ὡς ἴδιον λό γον. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἐντυγχάνων ταῖς βίβλοις φανερός ἐστι μὴ ὡς ἰδίους, ἀλλὰ τῶν ἁγίων καὶ τῶν δι' αὐτ τῶν δηλουμένων λέγων τοὺς λόγους. Τοὺς δέ γε Ψαλ μούς, τὸ παράδοξον, μετὰ τὰς περὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ τῶν ἐθνῶν προφητείας ὁ λέγων τὰ ἄλλα ὡς ἴδια ῥή ματα λαλῶν ἐστι, καὶ ὡς περὶ αὐτοῦ γραφέντας αὐτοὺς ἕκαστος ψάλλει, καὶ οὐχ ὡς ἑτέρου λέγοντος ἢ περὶ ἑτέρου σημαίνοντος δέχεται, καὶ διεξέρχεται· ἀλλ' ὡς αὐτὸς περὶ αὐτοῦ λαλῶν διατίθεται· καὶ οἷά ἐστι τὰ λεγόμενα, ταῦτα ὡς αὐτὸς πράξας καὶ ἐξ ἑαυτοῦ λαλῶν ἀναφέρει τῷ Θεῷ. Οὐ γὰρ ὡς τὰ τῶν πατριαρχῶν ῥήματα, καὶ Μωϋσέως, καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν, εὐλαβηθήσεται καὶ ταῦτα· ἀλλὰ καὶ μάτ λιστα ὡς ἴδια καὶ περὶ ἑαυτοῦ γραφέντα θαρσεί λέ- γων ὁ ψάλλων ταῦτα. Τὸν γὰρ φυλάξαντα τὴν ἐν τολὴν, καὶ παραβάντα ταύτην, τήν τε ἑκατέρου πρᾶξιν περιέχουσιν οἱ Ψαλμοί. Ανάγκη δὲ πάντα ἄνθρωπον ἐν τούτοις συνέχεσθαι, καὶ ἡ ὡς φυλάξαντα τὴν ἐντολὴν, ἢ ὡς παραβάντα ταύτην, λέγειν τοὺς περὶ ἑκάστου γεγραμμένους λόγους. ιβ'. Καί μοι δοκεῖ τῷ ψάλλοντι γίνεσθαι τούτους ὥσπερ εἰσοπτρον, εἰς τὸ κατανοεῖν καὶ αὐτὸν ἐν αὐτ τοῖς καὶ τὰ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς κινήματα, καὶ οὕτως αἰσθόμενον ἀπαγγέλλειν αὐτούς. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἀκούων τοῦ ἀναγινώσκοντος ὡς περὶ αὐτοῦ λεγομέ νην τὴν ᾠδὴν καταδέχεται· καὶ ἢ ἐλεγχόμενος ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανυγείς μετανοήσει, ἢ περὶ τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος ἀκούων καὶ τῆς εἰς τοὺς πιστεύον τας γινομένης ἀντιλήψεως, ὡς εἰς αὐτὸν γενομένης τοιαύτης χάριτος ἀγαλλιᾶται, καὶ εὐχαριστεῖν ἄρ χεται τῷ Θεῷ. Ὅτε γοῦν τὸν τρίτον ψάλλει τις εἰς τὰς ἰδίας θλίψεις συνορῶν, ὡς αὐτοῦ εἶναι νομίζει τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ ῥήματα· καὶ τότε τὸν ια' καὶ τὸν ις' ὡς εἰς τὴν ἰδίαν πεποίθησιν καὶ προσευχήν ἐστιν ἀπαγγέλλων· καὶ τὸν μὲν ν' ψαλμὸν ὡς αὐτός ἐστι τὰ ἴδια τῆς μετανοίας ἑαυτοῦ λέγων ῥήματα· τὸν δὲ νγ', καὶ τὸν νε', καὶ τὸν νς', καὶ τὸν ρμα', ὅτε ψάλ λει τις, οὐχ ὡς ἄλλου διωκομένου, ἀλλ' ὡς ἂν ὁ πάσχων συνδιατίθεται, καὶ ᾄδει τῷ Κυρίῳ ὡς ἰδίους · τοὺς λόγους τούτους. Καὶ ὅλως οὕτως ἕκαστος ψαλ μὰς παρὰ τοῦ Πνεύματος εἴρηταί τε καὶ συντέ τακται, ὡς ἐν αὐτοῖς, καθὰ πρότερον εἴρηται, τὰ κινήματα τῆς ψυχῆς ἡμῶν κατανοεῖσθαι, καὶ πάνω τας αὐτοὺς ὡς περὶ ἡμῶν εἰρῆσθαι, καὶ εἶναι ἡμῶν αὐτοὺς ὡς ἰδίους λόγους, εἰς ἀνάμνησιν τῶν ἐν ἡμῖν κινημάτων καὶ διόρθωσιν τῆς ἡμῶν πολιτείας. Α γὰρ οἱ ψάλλοντες εἰρήκασι, ταῦτα καὶ ἡμῶν δύναν- ται τύποι καὶ χαρακτῆρες εἶναι. ιγ. Αὕτη δὲ πάλιν τοῦ Σωτῆρός ἐστιν ἡ χάρις· ἄνθρωπος γὰρ δι' ἡμᾶς γενόμενος, τὸ μὲν σῶμα τὸ ἴδιον ὑπὲρ ἡμῶν προσήνεγκεν εἰς θάνατον, ἵνα πάνω τας ἀπαλλάξῃ τοῦ θανάτου· τὴν δὲ οὐράνιον καὶ S. ATHANASII OPP. PARS III. - EXEGETICA. น prophetarum verba ut propria usurpans, his repre- henderit, vel laudaverit eos qui similia fecerint, quibus ipsi reprehenderunt, laudaveruntque; ne- que illud : Vivit Dominus, in cujus conspectu hodie sto, ut proprium sibi sermonem imitari præsumpse- rit. Etenim legenti libros perspicuum est, se illa verba, non ut propria, sed ut sanctorum et eorum qui per ista significantur, proferre. At qui Psalmos legit, res mira, post prophetias quæ de Salvatore et de gentibus sunt, reliqua tanquam sibi propria verba loquitur, et ea quasi de se scripta essent, quisque psallit, nec quasi alius ea dicat, vel quasi alium significent, ea accipit et percurrit; sed per- inde afficitur atque si ipse de se loquatur; et quæ dicuntur, quasi ipse egerit et ex se ipse loquatur, Deo refert. Nequaquam enim illa ceu patriarcha- rum, aut Moysis, aliorumve prophetarum verba usurpare reformidat: sed quam maxime ut pro- pria et de seipso scripta hæc dicere psallens con- fidit. Nam Psalmi tam ejus qui præcepta servavit quam ejus qui prævaricatus est, utriusque gesta continent. Necesse autem est quemvis hominem alterutrius conditionis esse, atque ita verba de utrisque posita loqui, vel si præcepla servarit, vel si prætergressus sit. c esse instar speculi, ut et seipsum et proprii animi motus in ipsis contempletur, atque ita affectus eus recitet. Etenim qui legentem audit, ita canticum suscipit ac si de se diceretur : et vel propria con- victus conscientia, compunctus resipiscet; vel de spe in Deum audiens vel de auxilio credentibus ex- l:ibito, quasi sibi præberetur, gaudio exsultabit, atque gratias Deo agere incipiet. Cum itaque ter- tium psalmum quispiam canit, suas perpendens ærumnas, quasi sua reputat illius verba; undeci- mum vero et decimum sextum quasi in propriam fiduciam et orationem pronuntiat; quinquagesimum autem, quasi propria pœnitentiæ suæ verba pro- fert. Cum vero psallit quinquagesimum tertium, quinquagesimum quintum, centesimum, quadrage- simum primum, non quasi alius, sed quasi ipse persecutionem pateretur, sic afficitur, et sic ista D verba, quasi propria sibi, Deo canit. Ac demum quisque psalmus ita a Spiritu dictatus atque com- positus est, ut in eo, quemadmodum supra dictum est, animi nostri notus deprehendantur, omnesque quasi de nobis prolati et velut nobis proprii sint, ad recordationem motuum nostrorum et ad vitæ no- stræ emendationem. Quæ enim psallentes dixerunt, hæc pro forma nobis esse possunt. homo quippe propter nos factus, proprium cor- pas pro nobis in mortem obtulit, ut omnes a morte redimeret. Quin et cœlestem probatissi- 12. Atque mihi quidem videtur, psallenti Psalmos 13. Hæc porro rursus gratia est Salvatoris ;
Τὸν γὰρ φυλάξαντα τὴν ἐντολὴν, καὶ παραβάντα ταύτην, τήν τε ἑκατέρου πρᾶξιν περιέχουσιν οἱ Ψαλμοί. Ἀνάγκη δὲ πάντα ἄνθρωπον ἐν τούτοις συνέχεσθαι, καὶ ἢ ὡς φυλάξαντα τὴν ἐντολὴν, ἢ ὡς παραβάντα ταύτην, λέγειν τοὺς περὶ ἑκάστου γεγραμμένους λόγους. Καί μοι δοκεῖ τῷ ψάλλοντι γίνεσθαι τούτους ὥσπερ εἴσοπτρον, εἰς τὸ κατανοεῖν καὶ αὐτὸν ἐν αὐτοῖς καὶ τὰ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς κινήματα, καὶ οὕτως αἰσθόμενον ἀπαγγέλλειν αὐτούς. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἀκούων τοῦ ἀναγινώσκοντος ὡς περὶ αὐτοῦ λεγομένην τὴν ᾠδὴν καταδέχεται· καὶ ἢ ἐλεγχόμενος ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανυγεὶς μετανοήσει, ἢ περὶ τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος ἀκούων καὶ τῆς εἰς τοὺς πιστεύοντας γινομένης ἀντιλήψεως, ὡς εἰς αὐτὸν γενομένης τοιαύτης χάριτος ἀγαλλιᾶται, καὶ εὐχαριστεῖν ἄρχεται τῷ Θεῷ. Ὅτε γοῦν τὸν τρίτον ψάλλει τις εἰς τὰς ἰδίας θλίψεις συνορῶν, ὡς αὑτοῦ εἶναι νομίζει τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ ῥήματα· καὶ τότε τὸν ια καὶ τὸν ι ὡς εἰς τὴν ἰδίαν πεποίθησιν καὶ προσευχήν ἐστιν ἀπαγγέλλων· καὶ τὸν μὲν ν ψαλμὸν ὡς αὐτός ἐστι τὰ ἴδια τῆς μετανοίας ἑαυτοῦ λέγων ῥήματα·Α Μωϋσῆς· Εμφάνισόν μοι σεαυτόν· ἢ πάλιν· Εἰ Β μὲν ἀφῇς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ ἀφῆς, ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου σου, ἧς ἔγρα ψας. Ἀλλ᾽ οὐδὲ, τὰς τῶν προφητῶν τις λαμβάνων ὡς ἴδια ῥήματα, μέμψαιτό τις ἢ ἐπαινέσειε τούτοις τὰ ὅμοια πράξαντας, οἷς ἐμέμψαντο καὶ ἐπήνεσαν ἐκεῖ νοι· οὐδὲ τὸ, Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ενώπιον αύ τοῦ σήμερον, μιμήσηται ἄν τις εἰπεῖν ὡς ἴδιον λό γον. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἐντυγχάνων ταῖς βίβλοις φανερός ἐστι μὴ ὡς ἰδίους, ἀλλὰ τῶν ἁγίων καὶ τῶν δι' αὐτ τῶν δηλουμένων λέγων τοὺς λόγους. Τοὺς δέ γε Ψαλ μούς, τὸ παράδοξον, μετὰ τὰς περὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ τῶν ἐθνῶν προφητείας ὁ λέγων τὰ ἄλλα ὡς ἴδια ῥή ματα λαλῶν ἐστι, καὶ ὡς περὶ αὐτοῦ γραφέντας αὐτοὺς ἕκαστος ψάλλει, καὶ οὐχ ὡς ἑτέρου λέγοντος ἢ περὶ ἑτέρου σημαίνοντος δέχεται, καὶ διεξέρχεται· ἀλλ' ὡς αὐτὸς περὶ αὐτοῦ λαλῶν διατίθεται· καὶ οἷά ἐστι τὰ λεγόμενα, ταῦτα ὡς αὐτὸς πράξας καὶ ἐξ ἑαυτοῦ λαλῶν ἀναφέρει τῷ Θεῷ. Οὐ γὰρ ὡς τὰ τῶν πατριαρχῶν ῥήματα, καὶ Μωϋσέως, καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν, εὐλαβηθήσεται καὶ ταῦτα· ἀλλὰ καὶ μάτ λιστα ὡς ἴδια καὶ περὶ ἑαυτοῦ γραφέντα θαρσεί λέ- γων ὁ ψάλλων ταῦτα. Τὸν γὰρ φυλάξαντα τὴν ἐν τολὴν, καὶ παραβάντα ταύτην, τήν τε ἑκατέρου πρᾶξιν περιέχουσιν οἱ Ψαλμοί. Ανάγκη δὲ πάντα ἄνθρωπον ἐν τούτοις συνέχεσθαι, καὶ ἡ ὡς φυλάξαντα τὴν ἐντολὴν, ἢ ὡς παραβάντα ταύτην, λέγειν τοὺς περὶ ἑκάστου γεγραμμένους λόγους. ιβ'. Καί μοι δοκεῖ τῷ ψάλλοντι γίνεσθαι τούτους ὥσπερ εἰσοπτρον, εἰς τὸ κατανοεῖν καὶ αὐτὸν ἐν αὐτ τοῖς καὶ τὰ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς κινήματα, καὶ οὕτως αἰσθόμενον ἀπαγγέλλειν αὐτούς. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἀκούων τοῦ ἀναγινώσκοντος ὡς περὶ αὐτοῦ λεγομέ νην τὴν ᾠδὴν καταδέχεται· καὶ ἢ ἐλεγχόμενος ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανυγείς μετανοήσει, ἢ περὶ τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος ἀκούων καὶ τῆς εἰς τοὺς πιστεύον τας γινομένης ἀντιλήψεως, ὡς εἰς αὐτὸν γενομένης τοιαύτης χάριτος ἀγαλλιᾶται, καὶ εὐχαριστεῖν ἄρ χεται τῷ Θεῷ. Ὅτε γοῦν τὸν τρίτον ψάλλει τις εἰς τὰς ἰδίας θλίψεις συνορῶν, ὡς αὐτοῦ εἶναι νομίζει τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ ῥήματα· καὶ τότε τὸν ια' καὶ τὸν ις' ὡς εἰς τὴν ἰδίαν πεποίθησιν καὶ προσευχήν ἐστιν ἀπαγγέλλων· καὶ τὸν μὲν ν' ψαλμὸν ὡς αὐτός ἐστι τὰ ἴδια τῆς μετανοίας ἑαυτοῦ λέγων ῥήματα· τὸν δὲ νγ', καὶ τὸν νε', καὶ τὸν νς', καὶ τὸν ρμα', ὅτε ψάλ λει τις, οὐχ ὡς ἄλλου διωκομένου, ἀλλ' ὡς ἂν ὁ πάσχων συνδιατίθεται, καὶ ᾄδει τῷ Κυρίῳ ὡς ἰδίους · τοὺς λόγους τούτους. Καὶ ὅλως οὕτως ἕκαστος ψαλ μὰς παρὰ τοῦ Πνεύματος εἴρηταί τε καὶ συντέ τακται, ὡς ἐν αὐτοῖς, καθὰ πρότερον εἴρηται, τὰ κινήματα τῆς ψυχῆς ἡμῶν κατανοεῖσθαι, καὶ πάνω τας αὐτοὺς ὡς περὶ ἡμῶν εἰρῆσθαι, καὶ εἶναι ἡμῶν αὐτοὺς ὡς ἰδίους λόγους, εἰς ἀνάμνησιν τῶν ἐν ἡμῖν κινημάτων καὶ διόρθωσιν τῆς ἡμῶν πολιτείας. Α γὰρ οἱ ψάλλοντες εἰρήκασι, ταῦτα καὶ ἡμῶν δύναν- ται τύποι καὶ χαρακτῆρες εἶναι. ιγ. Αὕτη δὲ πάλιν τοῦ Σωτῆρός ἐστιν ἡ χάρις· ἄνθρωπος γὰρ δι' ἡμᾶς γενόμενος, τὸ μὲν σῶμα τὸ ἴδιον ὑπὲρ ἡμῶν προσήνεγκεν εἰς θάνατον, ἵνα πάνω τας ἀπαλλάξῃ τοῦ θανάτου· τὴν δὲ οὐράνιον καὶ S. ATHANASII OPP. PARS III. - EXEGETICA. น prophetarum verba ut propria usurpans, his repre- henderit, vel laudaverit eos qui similia fecerint, quibus ipsi reprehenderunt, laudaveruntque; ne- que illud : Vivit Dominus, in cujus conspectu hodie sto, ut proprium sibi sermonem imitari præsumpse- rit. Etenim legenti libros perspicuum est, se illa verba, non ut propria, sed ut sanctorum et eorum qui per ista significantur, proferre. At qui Psalmos legit, res mira, post prophetias quæ de Salvatore et de gentibus sunt, reliqua tanquam sibi propria verba loquitur, et ea quasi de se scripta essent, quisque psallit, nec quasi alius ea dicat, vel quasi alium significent, ea accipit et percurrit; sed per- inde afficitur atque si ipse de se loquatur; et quæ dicuntur, quasi ipse egerit et ex se ipse loquatur, Deo refert. Nequaquam enim illa ceu patriarcha- rum, aut Moysis, aliorumve prophetarum verba usurpare reformidat: sed quam maxime ut pro- pria et de seipso scripta hæc dicere psallens con- fidit. Nam Psalmi tam ejus qui præcepta servavit quam ejus qui prævaricatus est, utriusque gesta continent. Necesse autem est quemvis hominem alterutrius conditionis esse, atque ita verba de utrisque posita loqui, vel si præcepla servarit, vel si prætergressus sit. c esse instar speculi, ut et seipsum et proprii animi motus in ipsis contempletur, atque ita affectus eus recitet. Etenim qui legentem audit, ita canticum suscipit ac si de se diceretur : et vel propria con- victus conscientia, compunctus resipiscet; vel de spe in Deum audiens vel de auxilio credentibus ex- l:ibito, quasi sibi præberetur, gaudio exsultabit, atque gratias Deo agere incipiet. Cum itaque ter- tium psalmum quispiam canit, suas perpendens ærumnas, quasi sua reputat illius verba; undeci- mum vero et decimum sextum quasi in propriam fiduciam et orationem pronuntiat; quinquagesimum autem, quasi propria pœnitentiæ suæ verba pro- fert. Cum vero psallit quinquagesimum tertium, quinquagesimum quintum, centesimum, quadrage- simum primum, non quasi alius, sed quasi ipse persecutionem pateretur, sic afficitur, et sic ista D verba, quasi propria sibi, Deo canit. Ac demum quisque psalmus ita a Spiritu dictatus atque com- positus est, ut in eo, quemadmodum supra dictum est, animi nostri notus deprehendantur, omnesque quasi de nobis prolati et velut nobis proprii sint, ad recordationem motuum nostrorum et ad vitæ no- stræ emendationem. Quæ enim psallentes dixerunt, hæc pro forma nobis esse possunt. homo quippe propter nos factus, proprium cor- pas pro nobis in mortem obtulit, ut omnes a morte redimeret. Quin et cœlestem probatissi- 12. Atque mihi quidem videtur, psallenti Psalmos 13. Hæc porro rursus gratia est Salvatoris ;
PG 27:24τὸν δὲ νγ, καὶ τὸν νε, καὶ τὸν ν, καὶ τὸν ρμα, ὅτε ψάλλει τις, οὐχ ὡς ἄλλου διωκομένου, ἀλλ’ ὡς ὢν ὁ πάσχων συνδιατίθεται, καὶ ᾄδει τῷ Κυρίῳ ὡς ἰδίους τοὺς λόγους τούτους. Καὶ ὅλως οὕτως ἕκαστος ψαλμὸς παρὰ τοῦ Πνεύματος εἴρηταί τε καὶ συντέτακται, ὡς ἐν αὐτοῖς, καθὰ πρότερον εἴρηται, τὰ κινήματα τῆς ψυχῆς ἡμῶν κατανοεῖσθαι, καὶ πάντας αὐτοὺς ὡς περὶ ἡμῶν εἰρῆσθαι, καὶ εἶναι ἡμῶν αὐτοὺς ὡς ἰδίους λόγους, εἰς ἀνάμνησιν τῶν ἐν ἡμῖν κινημάτων καὶ διόρθωσιν τῆς ἡμῶν πολιτείας. Ἃ γὰρ οἱ ψάλλοντες εἰρήκασι, ταῦτα καὶ ἡμῶν δύνανται τύποι καὶ χαρακτῆρες εἶναι. Αὕτη δὲ πάλιν τοῦ Σωτῆρός ἐστιν ἡ χάρις· ἄνθρωπος γὰρ δι’ ἡμᾶς γενόμενος, τὸ μὲν σῶμα τὸ ἴδιον ὑπὲρ ἡμῶν προσήνεγκεν εἰς θάνατον, ἵνα πάντας ἀπαλλάξῃ τοῦ θανάτου· τὴν δὲ οὐράνιον καὶ εὐάρεστον ἑαυτοῦ πολιτείαν δεῖξαι θέλων ἡμῖν, ἐν ἑαυτῷ ταύτην ἐτύπωσεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι τινὰς εὐχερῶς ἀπατᾶσθαι παρὰ τοῦ ἐχθροῦ, ἔχοντας ἐνέχυρον πρὸς ἀσφάλειαν, τὴν παρ’ αὐτοῦ γενομένην ὑπὲρ ἡμῶν κατὰ τοῦ διαβόλου νίκην.Α Μωϋσῆς· Εμφάνισόν μοι σεαυτόν· ἢ πάλιν· Εἰ Β μὲν ἀφῇς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν, ἄφες· εἰ δὲ μὴ ἀφῆς, ἐξάλειψόν με ἐκ τῆς βίβλου σου, ἧς ἔγρα ψας. Ἀλλ᾽ οὐδὲ, τὰς τῶν προφητῶν τις λαμβάνων ὡς ἴδια ῥήματα, μέμψαιτό τις ἢ ἐπαινέσειε τούτοις τὰ ὅμοια πράξαντας, οἷς ἐμέμψαντο καὶ ἐπήνεσαν ἐκεῖ νοι· οὐδὲ τὸ, Ζῇ Κύριος, ᾧ παρέστην ενώπιον αύ τοῦ σήμερον, μιμήσηται ἄν τις εἰπεῖν ὡς ἴδιον λό γον. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἐντυγχάνων ταῖς βίβλοις φανερός ἐστι μὴ ὡς ἰδίους, ἀλλὰ τῶν ἁγίων καὶ τῶν δι' αὐτ τῶν δηλουμένων λέγων τοὺς λόγους. Τοὺς δέ γε Ψαλ μούς, τὸ παράδοξον, μετὰ τὰς περὶ τοῦ Σωτῆρος καὶ τῶν ἐθνῶν προφητείας ὁ λέγων τὰ ἄλλα ὡς ἴδια ῥή ματα λαλῶν ἐστι, καὶ ὡς περὶ αὐτοῦ γραφέντας αὐτοὺς ἕκαστος ψάλλει, καὶ οὐχ ὡς ἑτέρου λέγοντος ἢ περὶ ἑτέρου σημαίνοντος δέχεται, καὶ διεξέρχεται· ἀλλ' ὡς αὐτὸς περὶ αὐτοῦ λαλῶν διατίθεται· καὶ οἷά ἐστι τὰ λεγόμενα, ταῦτα ὡς αὐτὸς πράξας καὶ ἐξ ἑαυτοῦ λαλῶν ἀναφέρει τῷ Θεῷ. Οὐ γὰρ ὡς τὰ τῶν πατριαρχῶν ῥήματα, καὶ Μωϋσέως, καὶ τῶν ἄλλων προφητῶν, εὐλαβηθήσεται καὶ ταῦτα· ἀλλὰ καὶ μάτ λιστα ὡς ἴδια καὶ περὶ ἑαυτοῦ γραφέντα θαρσεί λέ- γων ὁ ψάλλων ταῦτα. Τὸν γὰρ φυλάξαντα τὴν ἐν τολὴν, καὶ παραβάντα ταύτην, τήν τε ἑκατέρου πρᾶξιν περιέχουσιν οἱ Ψαλμοί. Ανάγκη δὲ πάντα ἄνθρωπον ἐν τούτοις συνέχεσθαι, καὶ ἡ ὡς φυλάξαντα τὴν ἐντολὴν, ἢ ὡς παραβάντα ταύτην, λέγειν τοὺς περὶ ἑκάστου γεγραμμένους λόγους. ιβ'. Καί μοι δοκεῖ τῷ ψάλλοντι γίνεσθαι τούτους ὥσπερ εἰσοπτρον, εἰς τὸ κατανοεῖν καὶ αὐτὸν ἐν αὐτ τοῖς καὶ τὰ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς κινήματα, καὶ οὕτως αἰσθόμενον ἀπαγγέλλειν αὐτούς. Καὶ γὰρ καὶ ὁ ἀκούων τοῦ ἀναγινώσκοντος ὡς περὶ αὐτοῦ λεγομέ νην τὴν ᾠδὴν καταδέχεται· καὶ ἢ ἐλεγχόμενος ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανυγείς μετανοήσει, ἢ περὶ τῆς εἰς Θεὸν ἐλπίδος ἀκούων καὶ τῆς εἰς τοὺς πιστεύον τας γινομένης ἀντιλήψεως, ὡς εἰς αὐτὸν γενομένης τοιαύτης χάριτος ἀγαλλιᾶται, καὶ εὐχαριστεῖν ἄρ χεται τῷ Θεῷ. Ὅτε γοῦν τὸν τρίτον ψάλλει τις εἰς τὰς ἰδίας θλίψεις συνορῶν, ὡς αὐτοῦ εἶναι νομίζει τὰ ἐν τῷ ψαλμῷ ῥήματα· καὶ τότε τὸν ια' καὶ τὸν ις' ὡς εἰς τὴν ἰδίαν πεποίθησιν καὶ προσευχήν ἐστιν ἀπαγγέλλων· καὶ τὸν μὲν ν' ψαλμὸν ὡς αὐτός ἐστι τὰ ἴδια τῆς μετανοίας ἑαυτοῦ λέγων ῥήματα· τὸν δὲ νγ', καὶ τὸν νε', καὶ τὸν νς', καὶ τὸν ρμα', ὅτε ψάλ λει τις, οὐχ ὡς ἄλλου διωκομένου, ἀλλ' ὡς ἂν ὁ πάσχων συνδιατίθεται, καὶ ᾄδει τῷ Κυρίῳ ὡς ἰδίους · τοὺς λόγους τούτους. Καὶ ὅλως οὕτως ἕκαστος ψαλ μὰς παρὰ τοῦ Πνεύματος εἴρηταί τε καὶ συντέ τακται, ὡς ἐν αὐτοῖς, καθὰ πρότερον εἴρηται, τὰ κινήματα τῆς ψυχῆς ἡμῶν κατανοεῖσθαι, καὶ πάνω τας αὐτοὺς ὡς περὶ ἡμῶν εἰρῆσθαι, καὶ εἶναι ἡμῶν αὐτοὺς ὡς ἰδίους λόγους, εἰς ἀνάμνησιν τῶν ἐν ἡμῖν κινημάτων καὶ διόρθωσιν τῆς ἡμῶν πολιτείας. Α γὰρ οἱ ψάλλοντες εἰρήκασι, ταῦτα καὶ ἡμῶν δύναν- ται τύποι καὶ χαρακτῆρες εἶναι. ιγ. Αὕτη δὲ πάλιν τοῦ Σωτῆρός ἐστιν ἡ χάρις· ἄνθρωπος γὰρ δι' ἡμᾶς γενόμενος, τὸ μὲν σῶμα τὸ ἴδιον ὑπὲρ ἡμῶν προσήνεγκεν εἰς θάνατον, ἵνα πάνω τας ἀπαλλάξῃ τοῦ θανάτου· τὴν δὲ οὐράνιον καὶ S. ATHANASII OPP. PARS III. - EXEGETICA. น prophetarum verba ut propria usurpans, his repre- henderit, vel laudaverit eos qui similia fecerint, quibus ipsi reprehenderunt, laudaveruntque; ne- que illud : Vivit Dominus, in cujus conspectu hodie sto, ut proprium sibi sermonem imitari præsumpse- rit. Etenim legenti libros perspicuum est, se illa verba, non ut propria, sed ut sanctorum et eorum qui per ista significantur, proferre. At qui Psalmos legit, res mira, post prophetias quæ de Salvatore et de gentibus sunt, reliqua tanquam sibi propria verba loquitur, et ea quasi de se scripta essent, quisque psallit, nec quasi alius ea dicat, vel quasi alium significent, ea accipit et percurrit; sed per- inde afficitur atque si ipse de se loquatur; et quæ dicuntur, quasi ipse egerit et ex se ipse loquatur, Deo refert. Nequaquam enim illa ceu patriarcha- rum, aut Moysis, aliorumve prophetarum verba usurpare reformidat: sed quam maxime ut pro- pria et de seipso scripta hæc dicere psallens con- fidit. Nam Psalmi tam ejus qui præcepta servavit quam ejus qui prævaricatus est, utriusque gesta continent. Necesse autem est quemvis hominem alterutrius conditionis esse, atque ita verba de utrisque posita loqui, vel si præcepla servarit, vel si prætergressus sit. c esse instar speculi, ut et seipsum et proprii animi motus in ipsis contempletur, atque ita affectus eus recitet. Etenim qui legentem audit, ita canticum suscipit ac si de se diceretur : et vel propria con- victus conscientia, compunctus resipiscet; vel de spe in Deum audiens vel de auxilio credentibus ex- l:ibito, quasi sibi præberetur, gaudio exsultabit, atque gratias Deo agere incipiet. Cum itaque ter- tium psalmum quispiam canit, suas perpendens ærumnas, quasi sua reputat illius verba; undeci- mum vero et decimum sextum quasi in propriam fiduciam et orationem pronuntiat; quinquagesimum autem, quasi propria pœnitentiæ suæ verba pro- fert. Cum vero psallit quinquagesimum tertium, quinquagesimum quintum, centesimum, quadrage- simum primum, non quasi alius, sed quasi ipse persecutionem pateretur, sic afficitur, et sic ista D verba, quasi propria sibi, Deo canit. Ac demum quisque psalmus ita a Spiritu dictatus atque com- positus est, ut in eo, quemadmodum supra dictum est, animi nostri notus deprehendantur, omnesque quasi de nobis prolati et velut nobis proprii sint, ad recordationem motuum nostrorum et ad vitæ no- stræ emendationem. Quæ enim psallentes dixerunt, hæc pro forma nobis esse possunt. homo quippe propter nos factus, proprium cor- pas pro nobis in mortem obtulit, ut omnes a morte redimeret. Quin et cœlestem probatissi- 12. Atque mihi quidem videtur, psallenti Psalmos 13. Hæc porro rursus gratia est Salvatoris ;
PG 27:25Διὰ τοῦτο γοῦν οὐ μόνον ἐδίδαξεν, ἀλλὰ καὶ πεποίηκεν ἃ ἐδίδαξεν, ἵνα ἕκαστος ἀκούῃ μὲν αὐτοῦ λαλοῦντος, ὡς ἐν εἰκόνι δὲ βλέπων λαμβάνῃ παρ’ αὐτοῦ τὸ παράδειγμα τοῦ ποιεῖν, ἀκούων· Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πραύ̈ς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. Τελειοτέραν δὲ καὶ εἰς ἀρετὴν διδασκαλίαν οὐκ ἄν τις εὕροι, ἧς ὁ Κύριος ἐτύπωσεν ἐν ἑαυτῷ. Εἴτε γὰρ ἀνεξικακίαν, εἴτε φιλανθρωπίαν, εἴτε ἀγαθότητα, εἴτε ἀνδρίαν, εἴτε ἐλεημοσύνην, εἴτε δικαιοσύνην, πάντα ἐν αὐτῷ τις εὑρήσει γενόμενα, ὥστε μηδὲν εἰς ἀρετὴν λείπειν τῷ κατανοοῦντι τὸν ἀνθρώπινον βίον τοῦτον. Τοῦτο γὰρ ὁ Παῦλος εἰδὼς ἔλεγε· Μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Χριστοῦ. Οἱ μὲν παρ’ Ἕλλησι νομοθέται ἄχρι τοῦ λέγειν ἔχουσι τὴν χάριν· ὁ δὲ Κύριος, ὡς ἀληθῶς Κύριος ὢν τοῦ παντὸς, καὶ κηδόμενος ὧν εἰργάσατο, οὐ μόνον νομοθετεῖ, ἀλλὰ καὶ τύπον ἑαυτὸν δέδωκεν, εἰς τὸ εἰδέναι τοὺς βουλομένους τὴν τοῦ ποιεῖν δύναμιν.εὐάρεστον ἑαυτοῦ πολιτείαν δεῖξαι θέλων ἡμῖν, εν ἑαυτῷ ταύτην ἐτύπωσεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι τινὰς εὐ χερῶς ἀπατᾶσθαι παρὰ τοῦ ἐχθροῦ, ἔχοντας ἐνέχυ ρον πρὸς ἀσφάλειαν, τὴν παρ' αὐτοῦ γενομένην ὑπὲρ ἡμῶν κατὰ τοῦ διαβόλου νίκην. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐ μόνον ἐδίδαξεν, ἀλλὰ καὶ πεποίηκεν ὁ ἐδίδαξεν, ἵνα ἕκαστος ἀκούῃ μὲν αὐτοῦ λαλοῦντος, ὡς ἐν εἰκόνι δὲ βλέπων λαμβάνῃ παρ' αὐτοῦ τὸ παράδειγμα τοῦ ποιεῖν, ἀκούων· Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι προὺς εἰμι καὶ ταπεινὰς τῇ καρδίᾳ. Τελειοτέραν δὲ καὶ εἰς ἀρετὴν διδασκαλίαν οὐκ ἄν τις εὕροι, ἧς ὁ Κύριος ἐτύπωσεν ἐν ἑαυτῷ. Εἴτε γὰρ ἀνεξικακίαν, εἴτε φιλ ανθρωπίαν, εἴτε ἀγαθότητα, εἴτε ἀνδρίαν, εἴτε ἐλεημοσύνην, εἴτε δικαιοσύνην, πάντα ἐν αὐτῷ τις εὑρήσει γενόμενα, ὥστε μηδὲν εἰς ἀρετὴν λείπειν τῷ κατανοοῦντι τὸν ἀνθρώπινον βίον τοῦτον. Τοῦτο γὰρ ὁ Παῦλος εἰδὼς ἔλεγε· Μιμηταί μου γίνεσθε, καθώ ὡς κἀγὼ Χριστοῦ. Οἱ μὲν παρ' Ἕλλησι νομοθέται ἄχρι τοῦ λέγειν ἔχουσι τὴν χάριν· ὁ δὲ Κύριος, ὡς ἀληθῶς Κύριος ὢν τοῦ παντὸς, καὶ κηδόμενος ὧν εἰργάσατο, οὐ μόνον νομοθετεῖ, ἀλλὰ καὶ τύπον ἑαυ τὸν δέδωκεν, εἰς τὸ εἰδέναι τοὺς βουλομένους τὴν τοῦ Η ποιεῖν δύναμιν. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ πρὸ τῆς εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ ἐπιδημίας ἐνήχησε καὶ ἐν τοῖς ψάλλουσι τοῦτο, ἵν᾿ ὥσπερ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπίγειον καὶ οὐράνιον ἄνθρωπον τυπῶν ἔδειξεν, οὕτω καὶ ἐκ τῶν Ψαλμῶν τὰ κινήματα καὶ τὰς διαθέσεις τῶν ψυχῶν ὁ βουλό- μενος καταμαθεῖν δύνηται, εὑρίσκων ἐν αὐτοῖς καὶ τὴν ἑκάστου κινήματος θεραπείαν τε καὶ διόρθωσιν. Β ιδ. Εἰ γὰρ δεῖ καὶ πιθανώτερον εἰπεῖν, πᾶσα μὲν ἡ θεία Γραφὴ διδάσκαλός ἐστιν ἀρετῆς καὶ πίστεως ἀληθοῦς· ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν ἔχει καὶ τὴν εἰκόνα πως τῆς διαγωγῆς τῶν ψυχῶν. Ὡς γὰρ ὁ εἰσερχόμενος πρὸς βασιλέα τυποῦται καὶ τῷ σχή- ματι καὶ τοῖς ῥήμασιν, ἵνα μὴ, παρὰ ταῦτα λέγων, ὡς ἀπαίδευτος ἐκβληθῇ· οὕτως ἡ θεία βίβλος τὸν ἐπ' ἀρετῇ τρέχοντα καὶ βουλόμενον κατανοῆσαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐν σώματι πολιτείαν ὑπομιμνήσκει πρῶτον διὰ τῆς ἀναγνώσεως τὰ κινήματα τῆς ψυ χῆς, καὶ οὕτω λοιπὸν τυποῖ καὶ διδάσκει τοὺς ἐντυγ- χάνοντας τοῖς τοιούτοις λόγοις. Εἰσὶ μὲν οὖν, ἵνα τοῦτο πρῶτόν τις τῆς βίβλου παρατηρήσηται, οἱ μὲν ἐν διηγήματι λεγόμενοι, οἱ δὲ ἐν παραινέσει, οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ, οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, οἱ δὲ ἐν ἐξ- ομολογήσει. Καὶ εἰσὶ μὲν οἱ ἐν διηγήματι ιη', μγ', μη', μθ', οβ', ος', οζ', πη', ρς', ριγ', ρκς', ρις. Οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, ις', ξ5', πθ', ρα ρλα, ρμα. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχῇ καὶ δεήσει ε', ς', ζ', ια', ιβ', ιε', κδ', κζ', λ', λδ', λζ', μβ', νγ', νδ', νε', νς', νη, νθ', Ε', Ε', πβ', πε', πζ', ρλζ', ρλθ', εμβ. Καὶ ὁ μὲν ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχαριστία ρλη. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχία μόνη γ', κα', ξη', έθ', ο', ΟΥ', στ', οθ', ρη', ρκβ', ραθ', ολ'. EPISTOLA AD MARCELLINUM. A mamque suam vivendi rationem nobis exhibere volens, in semetipso illam expressit, ne quis postea ab inimico facile deciperetur, cum ad se curitatem pignus habeat, nempe victoriam quam ipse de diabolo pro nobis reportavit. Quapropter non solum docuit, sed et fecit quæ docuit, ut unusquisque audiat quidem ipsum loquentem, si- mulque in illum quasi in imaginem respiciens, exemplum agendi ab ipso accipiat, dum audit . Discite a me, quia mitis sum et humilis corde ". Per- fectiorem porro virtutis doctrinam nemo invenerit ea quam Dominus expressit in semetipso. Nam sive injuriarum tolerantiam, sive humanitatem, sive clementiam, sive fortitudinem, sive misericordiam, sive justitiam spectes, omnia in ipso peracta repe- ries, adeo ut nihil ei ad virtutem desit, qui huma- nam Domini vitam contemplatus fuerit. Quod cum nosset Paulus ait: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi . Græcorum siquidem legislatores ver- borum solumtenus gratiam habent; Dominus au- tem, ut revera omnium Dominus, qui sua curat opera, non modo leges condidit, sed semetipsum exemplar tradidit, ut qui voluerint, agendi ratio- nem notam habeant. Quapropter ante illius in nos adventum, idipsum in Psalmis insonuit, ut quem- admodum in semetipso terrenum et cœlestem ho- minem exhibuit, sic ex Psalmis motus affectiones- que animorum qui voluerit perdiscere valeat, cum in ipsis cujusque motus curationem emendationem- que inveniat. C D loqui oportuerit, omnis quidem Scriptura sacra virtutis est veræque fidei magistra; liber autem Psalmorum præfert quamdam imaginem institutio- nis vitæ animarum. Quemadmodum enim, qui re- gem adit, habitum verbaque sua componit et ador- nat, ne statim atque loquendi initium faciet, ut rudis et imperitus ejiciatur: ita divinus hic liber eum qui ad virtutem properat et Salvatoris in cor- pore vitæ institutum nosse cupit, primum per hanc lectionem admonet de motibus animi, atque ita deinceps informat docetque legentes. Sunt igitur (ut hoc primum in isto libro observetur) Psalmi, alii sub forma narrationis, alii prophetia, alii ad- monitionis, alii precationis, alii confessionis. In forma narrationis hi sunt: 18, 43, 48, 49, 72, 76, 77, 88, 89, 106, 113, 126, 156. In forma vero orationis sunt 16, 67, 89, 101, 131, 141. Qui colloquii, precationis et obsecrationis molo, 5, 6, 7, 11, 12, 15, 24, 27, 30, 34, 37, 42, 53, 54, 55, 56, 58, 59, 60, 63, 82, 85, 87, 157, 159, 142. Qui in forma alloquii et gratiarum actionis, 138. Qui colloquii tantum forma, 3, 25, 68, 69, 70, 73, 78, 79, 108, 122, 129, 130. Matth. x1, 29. Cor. x1, 1. 14. Quodsi aliquid ad persuadendum aptius
PG 27:26Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ πρὸ τῆς εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ ἐπιδημίας ἐνήχησε καὶ ἐν τοῖς ψάλλουσι τοῦτο, ἵν’ ὥσπερ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπίγειον καὶ οὐράνιον ἄνθρωπον τυπῶν ἔδειξεν, οὕτω καὶ ἐκ τῶν Ψαλμῶν τὰ κινήματα καὶ τὰς διαθέσεις τῶν ψυχῶν ὁ βουλόμενος καταμαθεῖν δύνηται, εὑρίσκων ἐν αὐτοῖς καὶ τὴν ἑκάστου κινήματος θεραπείαν τε καὶ διόρθωσιν. Εἰ γὰρ δεῖ καὶ πιθανώτερον εἰπεῖν, πᾶσα μὲν ἡ θεία Γραφὴ διδάσκαλός ἐστιν ἀρετῆς καὶ πίστεως ἀληθοῦς· ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν ἔχει καὶ τὴν εἰκόνα πως τῆς διαγωγῆς τῶν ψυχῶν. Ὡς γὰρ ὁ εἰσερχόμενος πρὸς βασιλέα τυποῦται καὶ τῷ σχήματι καὶ τοῖς ῥήμασιν, ἵνα μὴ, παρὰ ταῦτα λέγων, ὡς ἀπαίδευτος ἐκβληθῇ· οὕτως ἡ θεία βίβλος τὸν ἐπ’ ἀρετῇ τρέχοντα καὶ βουλόμενον κατανοῆσαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐν σώματι πολιτείαν ὑπομιμνήσκει πρῶτον διὰ τῆς ἀναγνώσεως τὰ κινήματα τῆς ψυχῆς, καὶ οὕτω λοιπὸν τυποῖ καὶ διδάσκει τοὺς ἐντυγχάνοντας τοῖς τοιούτοις λόγοις. Εἰσὶ μὲν οὖν, ἵνα τοῦτο πρῶτόν τις τῆς βίβλου παρατηρήσηται, οἱ μὲν ἐν διηγήματι λεγόμενοι, οἱ δὲ ἐν παραινέσει, οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ, οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, οἱ δὲ ἐν ἐξομολογήσει.εὐάρεστον ἑαυτοῦ πολιτείαν δεῖξαι θέλων ἡμῖν, εν ἑαυτῷ ταύτην ἐτύπωσεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι τινὰς εὐ χερῶς ἀπατᾶσθαι παρὰ τοῦ ἐχθροῦ, ἔχοντας ἐνέχυ ρον πρὸς ἀσφάλειαν, τὴν παρ' αὐτοῦ γενομένην ὑπὲρ ἡμῶν κατὰ τοῦ διαβόλου νίκην. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐ μόνον ἐδίδαξεν, ἀλλὰ καὶ πεποίηκεν ὁ ἐδίδαξεν, ἵνα ἕκαστος ἀκούῃ μὲν αὐτοῦ λαλοῦντος, ὡς ἐν εἰκόνι δὲ βλέπων λαμβάνῃ παρ' αὐτοῦ τὸ παράδειγμα τοῦ ποιεῖν, ἀκούων· Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι προὺς εἰμι καὶ ταπεινὰς τῇ καρδίᾳ. Τελειοτέραν δὲ καὶ εἰς ἀρετὴν διδασκαλίαν οὐκ ἄν τις εὕροι, ἧς ὁ Κύριος ἐτύπωσεν ἐν ἑαυτῷ. Εἴτε γὰρ ἀνεξικακίαν, εἴτε φιλ ανθρωπίαν, εἴτε ἀγαθότητα, εἴτε ἀνδρίαν, εἴτε ἐλεημοσύνην, εἴτε δικαιοσύνην, πάντα ἐν αὐτῷ τις εὑρήσει γενόμενα, ὥστε μηδὲν εἰς ἀρετὴν λείπειν τῷ κατανοοῦντι τὸν ἀνθρώπινον βίον τοῦτον. Τοῦτο γὰρ ὁ Παῦλος εἰδὼς ἔλεγε· Μιμηταί μου γίνεσθε, καθώ ὡς κἀγὼ Χριστοῦ. Οἱ μὲν παρ' Ἕλλησι νομοθέται ἄχρι τοῦ λέγειν ἔχουσι τὴν χάριν· ὁ δὲ Κύριος, ὡς ἀληθῶς Κύριος ὢν τοῦ παντὸς, καὶ κηδόμενος ὧν εἰργάσατο, οὐ μόνον νομοθετεῖ, ἀλλὰ καὶ τύπον ἑαυ τὸν δέδωκεν, εἰς τὸ εἰδέναι τοὺς βουλομένους τὴν τοῦ Η ποιεῖν δύναμιν. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ πρὸ τῆς εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ ἐπιδημίας ἐνήχησε καὶ ἐν τοῖς ψάλλουσι τοῦτο, ἵν᾿ ὥσπερ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπίγειον καὶ οὐράνιον ἄνθρωπον τυπῶν ἔδειξεν, οὕτω καὶ ἐκ τῶν Ψαλμῶν τὰ κινήματα καὶ τὰς διαθέσεις τῶν ψυχῶν ὁ βουλό- μενος καταμαθεῖν δύνηται, εὑρίσκων ἐν αὐτοῖς καὶ τὴν ἑκάστου κινήματος θεραπείαν τε καὶ διόρθωσιν. Β ιδ. Εἰ γὰρ δεῖ καὶ πιθανώτερον εἰπεῖν, πᾶσα μὲν ἡ θεία Γραφὴ διδάσκαλός ἐστιν ἀρετῆς καὶ πίστεως ἀληθοῦς· ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν ἔχει καὶ τὴν εἰκόνα πως τῆς διαγωγῆς τῶν ψυχῶν. Ὡς γὰρ ὁ εἰσερχόμενος πρὸς βασιλέα τυποῦται καὶ τῷ σχή- ματι καὶ τοῖς ῥήμασιν, ἵνα μὴ, παρὰ ταῦτα λέγων, ὡς ἀπαίδευτος ἐκβληθῇ· οὕτως ἡ θεία βίβλος τὸν ἐπ' ἀρετῇ τρέχοντα καὶ βουλόμενον κατανοῆσαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐν σώματι πολιτείαν ὑπομιμνήσκει πρῶτον διὰ τῆς ἀναγνώσεως τὰ κινήματα τῆς ψυ χῆς, καὶ οὕτω λοιπὸν τυποῖ καὶ διδάσκει τοὺς ἐντυγ- χάνοντας τοῖς τοιούτοις λόγοις. Εἰσὶ μὲν οὖν, ἵνα τοῦτο πρῶτόν τις τῆς βίβλου παρατηρήσηται, οἱ μὲν ἐν διηγήματι λεγόμενοι, οἱ δὲ ἐν παραινέσει, οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ, οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, οἱ δὲ ἐν ἐξ- ομολογήσει. Καὶ εἰσὶ μὲν οἱ ἐν διηγήματι ιη', μγ', μη', μθ', οβ', ος', οζ', πη', ρς', ριγ', ρκς', ρις. Οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, ις', ξ5', πθ', ρα ρλα, ρμα. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχῇ καὶ δεήσει ε', ς', ζ', ια', ιβ', ιε', κδ', κζ', λ', λδ', λζ', μβ', νγ', νδ', νε', νς', νη, νθ', Ε', Ε', πβ', πε', πζ', ρλζ', ρλθ', εμβ. Καὶ ὁ μὲν ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχαριστία ρλη. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχία μόνη γ', κα', ξη', έθ', ο', ΟΥ', στ', οθ', ρη', ρκβ', ραθ', ολ'. EPISTOLA AD MARCELLINUM. A mamque suam vivendi rationem nobis exhibere volens, in semetipso illam expressit, ne quis postea ab inimico facile deciperetur, cum ad se curitatem pignus habeat, nempe victoriam quam ipse de diabolo pro nobis reportavit. Quapropter non solum docuit, sed et fecit quæ docuit, ut unusquisque audiat quidem ipsum loquentem, si- mulque in illum quasi in imaginem respiciens, exemplum agendi ab ipso accipiat, dum audit . Discite a me, quia mitis sum et humilis corde ". Per- fectiorem porro virtutis doctrinam nemo invenerit ea quam Dominus expressit in semetipso. Nam sive injuriarum tolerantiam, sive humanitatem, sive clementiam, sive fortitudinem, sive misericordiam, sive justitiam spectes, omnia in ipso peracta repe- ries, adeo ut nihil ei ad virtutem desit, qui huma- nam Domini vitam contemplatus fuerit. Quod cum nosset Paulus ait: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi . Græcorum siquidem legislatores ver- borum solumtenus gratiam habent; Dominus au- tem, ut revera omnium Dominus, qui sua curat opera, non modo leges condidit, sed semetipsum exemplar tradidit, ut qui voluerint, agendi ratio- nem notam habeant. Quapropter ante illius in nos adventum, idipsum in Psalmis insonuit, ut quem- admodum in semetipso terrenum et cœlestem ho- minem exhibuit, sic ex Psalmis motus affectiones- que animorum qui voluerit perdiscere valeat, cum in ipsis cujusque motus curationem emendationem- que inveniat. C D loqui oportuerit, omnis quidem Scriptura sacra virtutis est veræque fidei magistra; liber autem Psalmorum præfert quamdam imaginem institutio- nis vitæ animarum. Quemadmodum enim, qui re- gem adit, habitum verbaque sua componit et ador- nat, ne statim atque loquendi initium faciet, ut rudis et imperitus ejiciatur: ita divinus hic liber eum qui ad virtutem properat et Salvatoris in cor- pore vitæ institutum nosse cupit, primum per hanc lectionem admonet de motibus animi, atque ita deinceps informat docetque legentes. Sunt igitur (ut hoc primum in isto libro observetur) Psalmi, alii sub forma narrationis, alii prophetia, alii ad- monitionis, alii precationis, alii confessionis. In forma narrationis hi sunt: 18, 43, 48, 49, 72, 76, 77, 88, 89, 106, 113, 126, 156. In forma vero orationis sunt 16, 67, 89, 101, 131, 141. Qui colloquii, precationis et obsecrationis molo, 5, 6, 7, 11, 12, 15, 24, 27, 30, 34, 37, 42, 53, 54, 55, 56, 58, 59, 60, 63, 82, 85, 87, 157, 159, 142. Qui in forma alloquii et gratiarum actionis, 138. Qui colloquii tantum forma, 3, 25, 68, 69, 70, 73, 78, 79, 108, 122, 129, 130. Matth. x1, 29. Cor. x1, 1. 14. Quodsi aliquid ad persuadendum aptius
Καὶ εἰσὶ μὲν οἱ ἐν διηγήματι ιη, μγ, μη, μθ, οβ, ο, οζ, πη, ρ, ριγ, ρκ, ρλ. Οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, ι, ξζ, πθ, ρα ρλα, ρμα. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχῇ καὶ δεήσει ε, 2, ζ, ια, ιβ, ιε, κδ, κζ, λ, λδ, λζ, μβ, νγ, νδ, νε, ν, νη, νθ, ξ, ξγ, πβ, πε, πζ, ρλζ, ρλθ, ρμβ. Καὶ ὁ μὲν ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχαριστίᾳ ρλη. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχίᾳ μόνῃ γ, κε, ξη, ξθ, ο, ογ, οη, οθ, ρη, ρκβ, ρκθ, ρλ. Καὶ οἱ μὲν ἐν ἐξομολογήσει θ, οδ, α, ρδ, ρε, ρ, ρζ, ρι, ριζ, ρλε, ρλζ. Οἱ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχοντες ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν θ, οδ, ρε, ρ, ριζ, ρλζ. Ὁ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχων ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν μετὰ αἰνέσεως ρι. Καὶ ὁ μὲν ἐν παραινέσει ἐστὶ λ. Οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ κ, κα, μδ, μ, οε. Καὶ ἀπαγγελτικὸς μὲν μετὰ προφητείας ρθ. Προτρεπτικοὶ δὲ καὶ ὡς παρακελευόμενοί εἰσι κη, λβ, π, δ, ε, 12, ζ, ρβ, ργ, ριγ· Προτρεπτικὸς δὲ μετὰ ᾄσματος ἐλέχθη ρμθ. Καὶ οἱ μὲν διαγράφοντες τὸν ἐνάρετον βίον εἰσὶ ρδ, ρια, ριη, ρκδ, ρλβ. Οἱ δὲ αἶνον ἀπαγγέλλοντες οὗτοί εἰσιν 1, ριβ, ρι, ρλδ, ρμδ, ρμε, ρμ, ρμη, ρν Καὶ οἱ μὲν εὐχαριστικοί εἰσιν η, θ, ιζ, λγ, με, ξβ, ο, πδ, ριδ, ριε, ρκ, ρκα, ρκγ, ρκε, ρκη, ρμγ.εὐάρεστον ἑαυτοῦ πολιτείαν δεῖξαι θέλων ἡμῖν, εν ἑαυτῷ ταύτην ἐτύπωσεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι τινὰς εὐ χερῶς ἀπατᾶσθαι παρὰ τοῦ ἐχθροῦ, ἔχοντας ἐνέχυ ρον πρὸς ἀσφάλειαν, τὴν παρ' αὐτοῦ γενομένην ὑπὲρ ἡμῶν κατὰ τοῦ διαβόλου νίκην. Διὰ τοῦτο γοῦν οὐ μόνον ἐδίδαξεν, ἀλλὰ καὶ πεποίηκεν ὁ ἐδίδαξεν, ἵνα ἕκαστος ἀκούῃ μὲν αὐτοῦ λαλοῦντος, ὡς ἐν εἰκόνι δὲ βλέπων λαμβάνῃ παρ' αὐτοῦ τὸ παράδειγμα τοῦ ποιεῖν, ἀκούων· Μάθετε ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι προὺς εἰμι καὶ ταπεινὰς τῇ καρδίᾳ. Τελειοτέραν δὲ καὶ εἰς ἀρετὴν διδασκαλίαν οὐκ ἄν τις εὕροι, ἧς ὁ Κύριος ἐτύπωσεν ἐν ἑαυτῷ. Εἴτε γὰρ ἀνεξικακίαν, εἴτε φιλ ανθρωπίαν, εἴτε ἀγαθότητα, εἴτε ἀνδρίαν, εἴτε ἐλεημοσύνην, εἴτε δικαιοσύνην, πάντα ἐν αὐτῷ τις εὑρήσει γενόμενα, ὥστε μηδὲν εἰς ἀρετὴν λείπειν τῷ κατανοοῦντι τὸν ἀνθρώπινον βίον τοῦτον. Τοῦτο γὰρ ὁ Παῦλος εἰδὼς ἔλεγε· Μιμηταί μου γίνεσθε, καθώ ὡς κἀγὼ Χριστοῦ. Οἱ μὲν παρ' Ἕλλησι νομοθέται ἄχρι τοῦ λέγειν ἔχουσι τὴν χάριν· ὁ δὲ Κύριος, ὡς ἀληθῶς Κύριος ὢν τοῦ παντὸς, καὶ κηδόμενος ὧν εἰργάσατο, οὐ μόνον νομοθετεῖ, ἀλλὰ καὶ τύπον ἑαυ τὸν δέδωκεν, εἰς τὸ εἰδέναι τοὺς βουλομένους τὴν τοῦ Η ποιεῖν δύναμιν. Διὰ τοῦτο γοῦν καὶ πρὸ τῆς εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ ἐπιδημίας ἐνήχησε καὶ ἐν τοῖς ψάλλουσι τοῦτο, ἵν᾿ ὥσπερ ἐν αὐτῷ τὸν ἐπίγειον καὶ οὐράνιον ἄνθρωπον τυπῶν ἔδειξεν, οὕτω καὶ ἐκ τῶν Ψαλμῶν τὰ κινήματα καὶ τὰς διαθέσεις τῶν ψυχῶν ὁ βουλό- μενος καταμαθεῖν δύνηται, εὑρίσκων ἐν αὐτοῖς καὶ τὴν ἑκάστου κινήματος θεραπείαν τε καὶ διόρθωσιν. Β ιδ. Εἰ γὰρ δεῖ καὶ πιθανώτερον εἰπεῖν, πᾶσα μὲν ἡ θεία Γραφὴ διδάσκαλός ἐστιν ἀρετῆς καὶ πίστεως ἀληθοῦς· ἡ δέ γε βίβλος τῶν Ψαλμῶν ἔχει καὶ τὴν εἰκόνα πως τῆς διαγωγῆς τῶν ψυχῶν. Ὡς γὰρ ὁ εἰσερχόμενος πρὸς βασιλέα τυποῦται καὶ τῷ σχή- ματι καὶ τοῖς ῥήμασιν, ἵνα μὴ, παρὰ ταῦτα λέγων, ὡς ἀπαίδευτος ἐκβληθῇ· οὕτως ἡ θεία βίβλος τὸν ἐπ' ἀρετῇ τρέχοντα καὶ βουλόμενον κατανοῆσαι τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐν σώματι πολιτείαν ὑπομιμνήσκει πρῶτον διὰ τῆς ἀναγνώσεως τὰ κινήματα τῆς ψυ χῆς, καὶ οὕτω λοιπὸν τυποῖ καὶ διδάσκει τοὺς ἐντυγ- χάνοντας τοῖς τοιούτοις λόγοις. Εἰσὶ μὲν οὖν, ἵνα τοῦτο πρῶτόν τις τῆς βίβλου παρατηρήσηται, οἱ μὲν ἐν διηγήματι λεγόμενοι, οἱ δὲ ἐν παραινέσει, οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ, οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, οἱ δὲ ἐν ἐξ- ομολογήσει. Καὶ εἰσὶ μὲν οἱ ἐν διηγήματι ιη', μγ', μη', μθ', οβ', ος', οζ', πη', ρς', ριγ', ρκς', ρις. Οἱ δὲ ὡς ἐν εὐχῇ, ις', ξ5', πθ', ρα ρλα, ρμα. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχῇ καὶ δεήσει ε', ς', ζ', ια', ιβ', ιε', κδ', κζ', λ', λδ', λζ', μβ', νγ', νδ', νε', νς', νη, νθ', Ε', Ε', πβ', πε', πζ', ρλζ', ρλθ', εμβ. Καὶ ὁ μὲν ὡς ἐν ἐντυχίᾳ καὶ εὐχαριστία ρλη. Οἱ δὲ ὡς ἐν ἐντυχία μόνη γ', κα', ξη', έθ', ο', ΟΥ', στ', οθ', ρη', ρκβ', ραθ', ολ'. EPISTOLA AD MARCELLINUM. A mamque suam vivendi rationem nobis exhibere volens, in semetipso illam expressit, ne quis postea ab inimico facile deciperetur, cum ad se curitatem pignus habeat, nempe victoriam quam ipse de diabolo pro nobis reportavit. Quapropter non solum docuit, sed et fecit quæ docuit, ut unusquisque audiat quidem ipsum loquentem, si- mulque in illum quasi in imaginem respiciens, exemplum agendi ab ipso accipiat, dum audit . Discite a me, quia mitis sum et humilis corde ". Per- fectiorem porro virtutis doctrinam nemo invenerit ea quam Dominus expressit in semetipso. Nam sive injuriarum tolerantiam, sive humanitatem, sive clementiam, sive fortitudinem, sive misericordiam, sive justitiam spectes, omnia in ipso peracta repe- ries, adeo ut nihil ei ad virtutem desit, qui huma- nam Domini vitam contemplatus fuerit. Quod cum nosset Paulus ait: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi . Græcorum siquidem legislatores ver- borum solumtenus gratiam habent; Dominus au- tem, ut revera omnium Dominus, qui sua curat opera, non modo leges condidit, sed semetipsum exemplar tradidit, ut qui voluerint, agendi ratio- nem notam habeant. Quapropter ante illius in nos adventum, idipsum in Psalmis insonuit, ut quem- admodum in semetipso terrenum et cœlestem ho- minem exhibuit, sic ex Psalmis motus affectiones- que animorum qui voluerit perdiscere valeat, cum in ipsis cujusque motus curationem emendationem- que inveniat. C D loqui oportuerit, omnis quidem Scriptura sacra virtutis est veræque fidei magistra; liber autem Psalmorum præfert quamdam imaginem institutio- nis vitæ animarum. Quemadmodum enim, qui re- gem adit, habitum verbaque sua componit et ador- nat, ne statim atque loquendi initium faciet, ut rudis et imperitus ejiciatur: ita divinus hic liber eum qui ad virtutem properat et Salvatoris in cor- pore vitæ institutum nosse cupit, primum per hanc lectionem admonet de motibus animi, atque ita deinceps informat docetque legentes. Sunt igitur (ut hoc primum in isto libro observetur) Psalmi, alii sub forma narrationis, alii prophetia, alii ad- monitionis, alii precationis, alii confessionis. In forma narrationis hi sunt: 18, 43, 48, 49, 72, 76, 77, 88, 89, 106, 113, 126, 156. In forma vero orationis sunt 16, 67, 89, 101, 131, 141. Qui colloquii, precationis et obsecrationis molo, 5, 6, 7, 11, 12, 15, 24, 27, 30, 34, 37, 42, 53, 54, 55, 56, 58, 59, 60, 63, 82, 85, 87, 157, 159, 142. Qui in forma alloquii et gratiarum actionis, 138. Qui colloquii tantum forma, 3, 25, 68, 69, 70, 73, 78, 79, 108, 122, 129, 130. Matth. x1, 29. Cor. x1, 1. 14. Quodsi aliquid ad persuadendum aptius
PG 27:27Οἱ δὲ μακαρισμὸν ἀναφωνοῦντές εἰσιν α, λα, μ, ριη, ρκζ. Καὶ ἄλλος ἐπιδεικτικὸς προθυμίας μετ’ ᾠδῆς ρζ. Καὶ ὁ μὲν προτρεπτικὸς εἰς ἀνδρίαν ἐστὶ π. Οἱ δὲ κατηγορικοὶ τῶν ἀσεβῶν καὶ παρανόμων εἰσὶ β, ιγ, λε, να, νβ. Καὶ ὁ μὲν ἐπικλήσεώς ἐστι δ. Οἱ δὲ ἐπευκτικὰ ἀπαγγέλλουσιν, ὡς ιθ καὶ ξγ Καὶ οἱ μὲν καυχήσεως τῆς ἐν Κυρίῳ ἀπαγγέλλοντες λόγους εἰσὶ κβ καὶ κ, λη, λθ, μα, ξα, οε, πγ, 12, η, ρνα. Οἱ δὲ ἐντρεπτικοί εἰσι νζ, πα. Καὶ οἱ μὲν ὕμνου ῥήματα λέγουσι μζ, ξδ. Ὁ δὲ ἀλαλαγμοῦ καὶ περὶ ἀναστάσεως ξε. Καὶ ἕτερος ἀλαλαγμοῦ μόνον ῥήματα λέγει θ. Τοιαύτης οὖν τῆς διατάξεως οὔσης τῶν Ψαλμῶν, ἔστι λοιπὸν δυνατὸν τοὺς ἐντυγχάνοντας εὑρεῖν ἐν ἑκάστῳ, καθὰ προεῖπον, τὰ κινήματα καὶ τὴν κατάστασιν τῆς ἰδίας ψυχῆς, οὕτως τε περὶ ἑκάστου τὸν τύπον καὶ τὴν διδασκαλίαν· καὶ τίνα μὲν λέγων ἀρέσκειν δύναται τῷ Κυρίῳ, διὰ ποίων δὲ ῥημάτων ἑαυτὸν διορθοῦσθαι δύναται, καὶ εὐχαριστεῖν τῷ Κυρίῳ, ὑπὲρ τοῦ μὴ εἰς ἀσέβειαν ἐκπίπτειν τὸν παρὰ τοιαῦτα λέγοντα. Οὐ γὰρ μόνον περὶ τῶν ἔργων, ἀλλὰ καὶ περὶ ἀργοῦ ῥήματος ἀποδοῦναι λόγον ἔχομεν τῷ Κριτῇ.Α 507, 110, 117, 135, 137. Καὶ οἱ μὲν ἐν ἐξομολογήσει θ', οδ', ια', ρδ', ρεʹ, ρε', ρι, ρι', ριζ', ηλεʹ, ρλς'. Οἱ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχοντες ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν θ', οδ', ρε', ρς', ριζ', ρλζ'. Ὁ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχων ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν μετὰ αινέσεως ρι'. Καὶ ὁ μὲν ἐν παραινέσει ἐστὶ λς'. Οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ κ', κα', μδ', μς', οε'. Καὶ ἀπαγγελτικὸς μὲν μετὰ προφητείας ρθ'. Προτρεπτικοὶ δὲ καὶ ὡς παρακελευόμενοί εἰσι κη', λμ, π, 48', με', ης', 65', ρβ', γ', ριγέ. Προτρεπτικός δὲ μετὰ ἄσματος ἐλέχθη ρμθ'. Καὶ οἱ μὲν διαγράφοντες τὸν ἐνάρετον βίον εἰσὶ ρο, ρια', ριη', ρκδ', ρλβ'. Οἱ δὲ αἶνον ἀπαγγέλλοντες οὗτοί εἰσιν 4', ριβ', ρις', ρλδ', ρμδ', ρμεʹ, ρμς', ρμή, αν Καὶ οἱ μὲν εὐχαριστικοί εἰσιν η', θ', ιζ', λγ', με, ξβ', ος', πδ', ριδ', ριεʹ, ρκ', ρκα', ρκγ', ρκέ, ρκη. ρμγ. Οἱ δὲ μακαρισμὸν ἀναφωνοῦντες εἰσιν α', λα', μ', ριή, μαζί. Καὶ ἄλλος ἐπιδεικτικός προθυμίας μετ' ᾠδῆς ρι. Καὶ ὁ μὲν προτρεπτικὸς εἰς ἀνδρίαν ἐστὶ π'. Οἱ δὲ κατηγορικοὶ τῶν ἀσεβῶν καὶ παρανόμων εἰσὶ β', ιγ', λε', να', β'. Καὶ ὁ μὲν ἐπικλήσεώς ἐστι δ'. Οἱ δὲ ἐπευκτικὰ ἀπαγγέλλουσιν, ὡς ιθ' καὶ ξγ' Καὶ οἱ μὲν καυχήσεως τῆς ἐν Κυρίῳ ἀπαγγέλλον Ο τες λόγους εἰσὶ κβ' καὶ κς', λη', λθ', μα', ξα', οσ', Οἱ δὲ ἐντρεπτικοί εἰσι νζ', πα'. Καὶ οἱ μὲν ὕμνου ῥήματα λέγουσι μζ', ξδ'. Ὁ δὲ ἀλαλαγμοῦ καὶ περὶ ἀναστάσεως ξε'. Καὶ ἕτερος ἀλαλαγμοῦ μόνον ῥήματα λέγει 40': ιε'. Τοιαύτης οὖν τῆς διατάξεως οὔσης τῶν Ψαλτ μῶν, ἔστι λοιπὸν δυνατὸν τοὺς ἐντυγχάνοντας εὑρεῖν ἐν ἑκάστῳ, καθὰ προείπον, τὰ κινήματα καὶ τὴν και τάστασιν τῆς ἰδίας ψυχῆς, οὕτως τε περὶ ἑκάστου τὸν τύπον καὶ τὴν διδασκαλίαν· καὶ τίνα μὲν λέγων ἀρέσκειν δύναται τῷ Κυρίῳ, διὰ ποίων δὲ ῥημάτων ἑαυτὸν διορθοῦσθαι δύναται, καὶ εὐχαριστεῖν τῷ Κύ- ρίῳ, ὑπὲρ τοῦ μὴ εἰς ἀσέβειαν ἐκπίπτειν τὸν παρὰ τοιαῦτα λέγοντα. Οὐ γὰρ μόνον περὶ τῶν ἔργων, ἀλλὰ καὶ περὶ ἀργοῦ ῥήματος ἀποδοῦναι λίγον ἔχο μεν τῷ Κριτῇ. Αν τε τοίνυν μακαρίσαι τινὰ θελήσῃς, ἔχεις πῶς δεῖ, καὶ ἐπὶ τίνι, καὶ τίνα δεῖ λέγειν, τόν τε α' καὶ τὸν λα', καὶ μ', καὶ ρια', καὶ ριη', καὶ ρκζ'· ἄν τε μέμψασθαι τὴν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλὴν, ἔχεις τήν δευτέραν ᾠδήν. "Αν δὲ διώκῃ παρὰ τῶν ἰδίων, καὶ πολλοὺς ἔχῃς τοὺς ἐπαναστάντα, κατὰ σοῦ, λέγε τὸν γ' ψαλμόν. Εἰ δὲ οὕτως θλιβόμε· νος ἐπεκαλέσω τὸν Κύριον, καὶ εἰσακουσθεὶς θέλεις εὐχαριστεῖν, ψάλλε τον τέταρτον, καὶ οδ', καὶ ριδ'. Καὶ ἐὰν, ἔτι τοὺς πονηρευομένους βλέπων ἐνεδρεύειν θέλοντας, ἐνωτίζεσθαί σου θέλῃς τὴν εὐχὴν, ὀρθρίζων Η S. ATHANASII OPP. PARS III. Sub forma confessionis, 9, 76, 91, 104, 105, 106, Qui conjunctam habent confessionem cum nar- ratione, 9, 74, 105, 106, 117, 137. Qui conjunctam habet cum confessione et nar- ratione laudem, est 110. Sub forma admonitionis, est 36. Qui prophetiam habent, sunt 20, 21, 44, 46, 75. Annuntiationem cum prophetia junctam habet 109. Adhortationis vero et quasi præceptionis modum habent 28, 32, 80, 94, 95, 96, 97, 102, 103, 113. Hortatorius cum cantico est 149. Qui vitam virtute ornatam describunt, sunt 104, 111, 118, 124, 132. Qui laudem annuntiant, sunt 90, 112, 116, 134, 144, 145, 146, 148, 150. Qui gratiarum actionis sunt, 8, 9, 17, 33, 45, 62, 76, 84, 114, 115, 120, 121, 123, 125, 128, 143. Qui beatitudinem prædicant, sunt 1, 31, 40, 118, 127. Est qui alacritatem exhibeat cum cantico, ut 107. Alius ad fortitudinem hortatur, scilicet 80. Sunt qui impios et iniquos redarguant, ut 2, 13, 35, 51, 52. Invocationis est 4. Sunt qui vota faciant, ut et 63. Glorificationis in Domino verba continent 22, 26, 38, 39, 41, 61, 75, 83, 96, 98, 151. Objurgandi causa scripti sunt 57, 81. Qui hymni verba continent, hi sunt, 47, 64. Jubilationis, et de resurrectione est 65. Et alius jubilationis tantum verba profert, scili- cet 99. B - EXEGETICA. my', h5', hn', pva'. licet deinceps legentibus in singulis deprehendere, uti supra dixi, motus et constitutionem animæ suæ, atque singulis in rebus formam doctrinamque ; quidve dicendo placere possit Domino, cujus- modi verbis sese possit corrigere Dominoque gra- tias agere; ne, si præter illa quidpiam proferat, in impietatem delabatur. Non enim de operibus tan- tummodo, sed de omni verbo otioso rationem Ju- D dici sumus reddituri 1. Si igitur quempiam bea- tum prædicare volueris, habes qua ratione, et in quo, et quæ dicere debeas, psalmum scilicet 1, et 31, et 40, et 111, et 118, et 127. Si reprehendere volueris insidias Judæorum adversus Salvatorem, habes secundam odam. Si a tuis persecutionem pa- tiaris, multique adversum te insurgant, dicito tertium psalmum. Quod si afflictus invocaveris Dominum, et exauditus gratias agere velis, psalle quartum et et 114. Si improbos insidias paran- tes conspiciens, orationem tuam auribus percipi volueris, psalle matutinis horis quintum. Si Do- ♥ Matth. x11, 36. 15. Cum igitur Psalmi tali ordine dispositi sint,
PG 27:28Ἄν τε τοίνυν μακαρίσαι τινὰ θελήσῃς, ἔχεις πῶς δεῖ, καὶ ἐπὶ τίνι, καὶ τίνα δεῖ λέγειν, τόν τε α καὶ τὸν λα, καὶ μ, καὶ ρια, καὶ ριη, καὶ ρκζ· ἄν τε μέμψασθαι τὴν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλὴν, ἔχεις τὴν δευτέραν ᾠδήν. Ἂν δὲ διώκῃ παρὰ τῶν ἰδίων, καὶ πολλοὺς ἔχῃς τοὺς ἐπαναστάντας κατὰ σοῦ, λέγε τὸν γ ψαλμόν. Εἰ δὲ οὕτως θλιβόμενος ἐπεκαλέσω τὸν Κύριον, καὶ εἰσακουσθεὶς θέλεις εὐχαριστεῖν, ψάλλε τὸν τέταρτον, καὶ οδ, καὶ ριδ. Καὶ ἐὰν, ἔτι τοὺς πονηρευομένους βλέπων ἐνεδρεύειν θέλοντας, ἐνωτίζεσθαί σου θέλῃς τὴν εὐχὴν, ὀρθρίζων τὸ πρωὶ̈ ψάλλε τὸν ε. Αἰσθόμενος δὲ ἀπειλῆς τοῦ Κυρίου, ἐὰν διὰ τοῦτο ταραττόμενον σεαυτὸν βλέπῃς, δύνασαι λέγειν τὸν 2 καὶ τὸν λζ. Ἐὰν δὲ καὶ βουλεύωνταί τινες κατὰ σοῦ, ὡς ὁ Ἀχιτόφελ κατὰ τοῦ Δαβὶδ, καὶ τοῦτό σοί τις ἀπαγγείλῃ, ψάλλε τὸν ζ, καὶ θάῤῥει τῷ ῥυομένῳ σε Θεῷ. Βλέπων δὲ τὴν πανταχοῦ χάριν τοῦ Σωτῆρος ἐκτεταμένην, καὶ σωθὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν προσφωνεῖν θέλῃς τῷ Κυρίῳ, ψάλλε τὸν η. Ἀλλὰ πάλιν ᾆσαι θέλεις ἐπιλήνιον, εὐχαριστῶν τῷ Κυρίῳ, ἔχεις αὐτὸν πάλιν τὸν η καὶ τὸν πγ.Α 507, 110, 117, 135, 137. Καὶ οἱ μὲν ἐν ἐξομολογήσει θ', οδ', ια', ρδ', ρεʹ, ρε', ρι, ρι', ριζ', ηλεʹ, ρλς'. Οἱ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχοντες ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν θ', οδ', ρε', ρς', ριζ', ρλζ'. Ὁ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχων ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν μετὰ αινέσεως ρι'. Καὶ ὁ μὲν ἐν παραινέσει ἐστὶ λς'. Οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ κ', κα', μδ', μς', οε'. Καὶ ἀπαγγελτικὸς μὲν μετὰ προφητείας ρθ'. Προτρεπτικοὶ δὲ καὶ ὡς παρακελευόμενοί εἰσι κη', λμ, π, 48', με', ης', 65', ρβ', γ', ριγέ. Προτρεπτικός δὲ μετὰ ἄσματος ἐλέχθη ρμθ'. Καὶ οἱ μὲν διαγράφοντες τὸν ἐνάρετον βίον εἰσὶ ρο, ρια', ριη', ρκδ', ρλβ'. Οἱ δὲ αἶνον ἀπαγγέλλοντες οὗτοί εἰσιν 4', ριβ', ρις', ρλδ', ρμδ', ρμεʹ, ρμς', ρμή, αν Καὶ οἱ μὲν εὐχαριστικοί εἰσιν η', θ', ιζ', λγ', με, ξβ', ος', πδ', ριδ', ριεʹ, ρκ', ρκα', ρκγ', ρκέ, ρκη. ρμγ. Οἱ δὲ μακαρισμὸν ἀναφωνοῦντες εἰσιν α', λα', μ', ριή, μαζί. Καὶ ἄλλος ἐπιδεικτικός προθυμίας μετ' ᾠδῆς ρι. Καὶ ὁ μὲν προτρεπτικὸς εἰς ἀνδρίαν ἐστὶ π'. Οἱ δὲ κατηγορικοὶ τῶν ἀσεβῶν καὶ παρανόμων εἰσὶ β', ιγ', λε', να', β'. Καὶ ὁ μὲν ἐπικλήσεώς ἐστι δ'. Οἱ δὲ ἐπευκτικὰ ἀπαγγέλλουσιν, ὡς ιθ' καὶ ξγ' Καὶ οἱ μὲν καυχήσεως τῆς ἐν Κυρίῳ ἀπαγγέλλον Ο τες λόγους εἰσὶ κβ' καὶ κς', λη', λθ', μα', ξα', οσ', Οἱ δὲ ἐντρεπτικοί εἰσι νζ', πα'. Καὶ οἱ μὲν ὕμνου ῥήματα λέγουσι μζ', ξδ'. Ὁ δὲ ἀλαλαγμοῦ καὶ περὶ ἀναστάσεως ξε'. Καὶ ἕτερος ἀλαλαγμοῦ μόνον ῥήματα λέγει 40': ιε'. Τοιαύτης οὖν τῆς διατάξεως οὔσης τῶν Ψαλτ μῶν, ἔστι λοιπὸν δυνατὸν τοὺς ἐντυγχάνοντας εὑρεῖν ἐν ἑκάστῳ, καθὰ προείπον, τὰ κινήματα καὶ τὴν και τάστασιν τῆς ἰδίας ψυχῆς, οὕτως τε περὶ ἑκάστου τὸν τύπον καὶ τὴν διδασκαλίαν· καὶ τίνα μὲν λέγων ἀρέσκειν δύναται τῷ Κυρίῳ, διὰ ποίων δὲ ῥημάτων ἑαυτὸν διορθοῦσθαι δύναται, καὶ εὐχαριστεῖν τῷ Κύ- ρίῳ, ὑπὲρ τοῦ μὴ εἰς ἀσέβειαν ἐκπίπτειν τὸν παρὰ τοιαῦτα λέγοντα. Οὐ γὰρ μόνον περὶ τῶν ἔργων, ἀλλὰ καὶ περὶ ἀργοῦ ῥήματος ἀποδοῦναι λίγον ἔχο μεν τῷ Κριτῇ. Αν τε τοίνυν μακαρίσαι τινὰ θελήσῃς, ἔχεις πῶς δεῖ, καὶ ἐπὶ τίνι, καὶ τίνα δεῖ λέγειν, τόν τε α' καὶ τὸν λα', καὶ μ', καὶ ρια', καὶ ριη', καὶ ρκζ'· ἄν τε μέμψασθαι τὴν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλὴν, ἔχεις τήν δευτέραν ᾠδήν. "Αν δὲ διώκῃ παρὰ τῶν ἰδίων, καὶ πολλοὺς ἔχῃς τοὺς ἐπαναστάντα, κατὰ σοῦ, λέγε τὸν γ' ψαλμόν. Εἰ δὲ οὕτως θλιβόμε· νος ἐπεκαλέσω τὸν Κύριον, καὶ εἰσακουσθεὶς θέλεις εὐχαριστεῖν, ψάλλε τον τέταρτον, καὶ οδ', καὶ ριδ'. Καὶ ἐὰν, ἔτι τοὺς πονηρευομένους βλέπων ἐνεδρεύειν θέλοντας, ἐνωτίζεσθαί σου θέλῃς τὴν εὐχὴν, ὀρθρίζων Η S. ATHANASII OPP. PARS III. Sub forma confessionis, 9, 76, 91, 104, 105, 106, Qui conjunctam habent confessionem cum nar- ratione, 9, 74, 105, 106, 117, 137. Qui conjunctam habet cum confessione et nar- ratione laudem, est 110. Sub forma admonitionis, est 36. Qui prophetiam habent, sunt 20, 21, 44, 46, 75. Annuntiationem cum prophetia junctam habet 109. Adhortationis vero et quasi præceptionis modum habent 28, 32, 80, 94, 95, 96, 97, 102, 103, 113. Hortatorius cum cantico est 149. Qui vitam virtute ornatam describunt, sunt 104, 111, 118, 124, 132. Qui laudem annuntiant, sunt 90, 112, 116, 134, 144, 145, 146, 148, 150. Qui gratiarum actionis sunt, 8, 9, 17, 33, 45, 62, 76, 84, 114, 115, 120, 121, 123, 125, 128, 143. Qui beatitudinem prædicant, sunt 1, 31, 40, 118, 127. Est qui alacritatem exhibeat cum cantico, ut 107. Alius ad fortitudinem hortatur, scilicet 80. Sunt qui impios et iniquos redarguant, ut 2, 13, 35, 51, 52. Invocationis est 4. Sunt qui vota faciant, ut et 63. Glorificationis in Domino verba continent 22, 26, 38, 39, 41, 61, 75, 83, 96, 98, 151. Objurgandi causa scripti sunt 57, 81. Qui hymni verba continent, hi sunt, 47, 64. Jubilationis, et de resurrectione est 65. Et alius jubilationis tantum verba profert, scili- cet 99. B - EXEGETICA. my', h5', hn', pva'. licet deinceps legentibus in singulis deprehendere, uti supra dixi, motus et constitutionem animæ suæ, atque singulis in rebus formam doctrinamque ; quidve dicendo placere possit Domino, cujus- modi verbis sese possit corrigere Dominoque gra- tias agere; ne, si præter illa quidpiam proferat, in impietatem delabatur. Non enim de operibus tan- tummodo, sed de omni verbo otioso rationem Ju- D dici sumus reddituri 1. Si igitur quempiam bea- tum prædicare volueris, habes qua ratione, et in quo, et quæ dicere debeas, psalmum scilicet 1, et 31, et 40, et 111, et 118, et 127. Si reprehendere volueris insidias Judæorum adversus Salvatorem, habes secundam odam. Si a tuis persecutionem pa- tiaris, multique adversum te insurgant, dicito tertium psalmum. Quod si afflictus invocaveris Dominum, et exauditus gratias agere velis, psalle quartum et et 114. Si improbos insidias paran- tes conspiciens, orationem tuam auribus percipi volueris, psalle matutinis horis quintum. Si Do- ♥ Matth. x11, 36. 15. Cum igitur Psalmi tali ordine dispositi sint,
Ἐπὶ δὲ τῷ κατηργῆσθαι τὸν ἐχθρὸν καὶ σεσῶσθαι τὴν κτίσιν, μὴ καυχώμενος ἐπὶ σαυτῷ, ἀλλὰ εἰδὼς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τοῦτο κατορθώσαντα, λέγε τὸν εἰς αὐτὸν εἰρημένον θ ψαλμόν. Καὶ ἐὰν λίαν σέ τις ταράσσειν ἐθέλῃ, ἔχε σὺ τὴν πεποίθησιν εἰς τὸν Κύριον, καὶ ψάλλε τὸν ι. Ὅταν δὲ τὴν τῶν πολλῶν ὑπερηφανίαν ἴδῃς καὶ πλεονάζουσαν τὴν κακίαν, ὥστε μηδὲν ὅσιον ἐπ’ ἀνθρώποις γενέσθαι, κατάφυγε σὺ ἐπὶ τὸν Κύριον, καὶ λέγε τὸν ια. Ἐγχρονιζούσης δὲ τῆς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς, μὴ ὀλιγώρει ὡς ἐπιλησθεὶς παρὰ τῷ Θεῷ, ἀλλὰ παρακάλει τὸν Κύριον ᾄδων τὸν ιβ. Ἐπειδὰν βλασφημούντων τινῶν κατὰ τῆς Προνοίας ἀκούσῃς, μὴ κοινώνει μὲν αὐτῶν τῇ ἀσεβείᾳ, ἐντυγχάνων δὲ τῷ Θεῷ, λέγε τὸν ιγ καὶ νβ. Καὶ λοιπὸν ἐὰν θέλῃς μαθεῖν ὁποῖός ἐστι τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν ὁ πολίτης, ψάλλε τὸν ιδ. Προσευχῆς σοι χρεία διὰ τοὺς ἀνθεστηκότας σοι καὶ περιέχοντάς σου τὴν ψυχὴν, ᾆδε τὸν ι, καὶ τὸν πε, καὶ τὸν π, καὶ τὸν ρμ. Ἀλλὰ θέλεις μαθεῖν, πῶς Μωϋσῆς προσηύξατο, ἔχεις τὸν πθ. Ἀλλ’ ἐσώθης ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν σου, καὶ ἐῤῥύσθης ἀπὸ τῶν διωκόντων σε, ᾆδε καὶ σὺ τὸν ι ψαλμόν.Α 507, 110, 117, 135, 137. Καὶ οἱ μὲν ἐν ἐξομολογήσει θ', οδ', ια', ρδ', ρεʹ, ρε', ρι, ρι', ριζ', ηλεʹ, ρλς'. Οἱ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχοντες ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν θ', οδ', ρε', ρς', ριζ', ρλζ'. Ὁ δὲ συμπεπλεγμένην ἔχων ἐξομολόγησιν καὶ διήγησιν μετὰ αινέσεως ρι'. Καὶ ὁ μὲν ἐν παραινέσει ἐστὶ λς'. Οἱ δὲ ἐν προφητείᾳ κ', κα', μδ', μς', οε'. Καὶ ἀπαγγελτικὸς μὲν μετὰ προφητείας ρθ'. Προτρεπτικοὶ δὲ καὶ ὡς παρακελευόμενοί εἰσι κη', λμ, π, 48', με', ης', 65', ρβ', γ', ριγέ. Προτρεπτικός δὲ μετὰ ἄσματος ἐλέχθη ρμθ'. Καὶ οἱ μὲν διαγράφοντες τὸν ἐνάρετον βίον εἰσὶ ρο, ρια', ριη', ρκδ', ρλβ'. Οἱ δὲ αἶνον ἀπαγγέλλοντες οὗτοί εἰσιν 4', ριβ', ρις', ρλδ', ρμδ', ρμεʹ, ρμς', ρμή, αν Καὶ οἱ μὲν εὐχαριστικοί εἰσιν η', θ', ιζ', λγ', με, ξβ', ος', πδ', ριδ', ριεʹ, ρκ', ρκα', ρκγ', ρκέ, ρκη. ρμγ. Οἱ δὲ μακαρισμὸν ἀναφωνοῦντες εἰσιν α', λα', μ', ριή, μαζί. Καὶ ἄλλος ἐπιδεικτικός προθυμίας μετ' ᾠδῆς ρι. Καὶ ὁ μὲν προτρεπτικὸς εἰς ἀνδρίαν ἐστὶ π'. Οἱ δὲ κατηγορικοὶ τῶν ἀσεβῶν καὶ παρανόμων εἰσὶ β', ιγ', λε', να', β'. Καὶ ὁ μὲν ἐπικλήσεώς ἐστι δ'. Οἱ δὲ ἐπευκτικὰ ἀπαγγέλλουσιν, ὡς ιθ' καὶ ξγ' Καὶ οἱ μὲν καυχήσεως τῆς ἐν Κυρίῳ ἀπαγγέλλον Ο τες λόγους εἰσὶ κβ' καὶ κς', λη', λθ', μα', ξα', οσ', Οἱ δὲ ἐντρεπτικοί εἰσι νζ', πα'. Καὶ οἱ μὲν ὕμνου ῥήματα λέγουσι μζ', ξδ'. Ὁ δὲ ἀλαλαγμοῦ καὶ περὶ ἀναστάσεως ξε'. Καὶ ἕτερος ἀλαλαγμοῦ μόνον ῥήματα λέγει 40': ιε'. Τοιαύτης οὖν τῆς διατάξεως οὔσης τῶν Ψαλτ μῶν, ἔστι λοιπὸν δυνατὸν τοὺς ἐντυγχάνοντας εὑρεῖν ἐν ἑκάστῳ, καθὰ προείπον, τὰ κινήματα καὶ τὴν και τάστασιν τῆς ἰδίας ψυχῆς, οὕτως τε περὶ ἑκάστου τὸν τύπον καὶ τὴν διδασκαλίαν· καὶ τίνα μὲν λέγων ἀρέσκειν δύναται τῷ Κυρίῳ, διὰ ποίων δὲ ῥημάτων ἑαυτὸν διορθοῦσθαι δύναται, καὶ εὐχαριστεῖν τῷ Κύ- ρίῳ, ὑπὲρ τοῦ μὴ εἰς ἀσέβειαν ἐκπίπτειν τὸν παρὰ τοιαῦτα λέγοντα. Οὐ γὰρ μόνον περὶ τῶν ἔργων, ἀλλὰ καὶ περὶ ἀργοῦ ῥήματος ἀποδοῦναι λίγον ἔχο μεν τῷ Κριτῇ. Αν τε τοίνυν μακαρίσαι τινὰ θελήσῃς, ἔχεις πῶς δεῖ, καὶ ἐπὶ τίνι, καὶ τίνα δεῖ λέγειν, τόν τε α' καὶ τὸν λα', καὶ μ', καὶ ρια', καὶ ριη', καὶ ρκζ'· ἄν τε μέμψασθαι τὴν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλὴν, ἔχεις τήν δευτέραν ᾠδήν. "Αν δὲ διώκῃ παρὰ τῶν ἰδίων, καὶ πολλοὺς ἔχῃς τοὺς ἐπαναστάντα, κατὰ σοῦ, λέγε τὸν γ' ψαλμόν. Εἰ δὲ οὕτως θλιβόμε· νος ἐπεκαλέσω τὸν Κύριον, καὶ εἰσακουσθεὶς θέλεις εὐχαριστεῖν, ψάλλε τον τέταρτον, καὶ οδ', καὶ ριδ'. Καὶ ἐὰν, ἔτι τοὺς πονηρευομένους βλέπων ἐνεδρεύειν θέλοντας, ἐνωτίζεσθαί σου θέλῃς τὴν εὐχὴν, ὀρθρίζων Η S. ATHANASII OPP. PARS III. Sub forma confessionis, 9, 76, 91, 104, 105, 106, Qui conjunctam habent confessionem cum nar- ratione, 9, 74, 105, 106, 117, 137. Qui conjunctam habet cum confessione et nar- ratione laudem, est 110. Sub forma admonitionis, est 36. Qui prophetiam habent, sunt 20, 21, 44, 46, 75. Annuntiationem cum prophetia junctam habet 109. Adhortationis vero et quasi præceptionis modum habent 28, 32, 80, 94, 95, 96, 97, 102, 103, 113. Hortatorius cum cantico est 149. Qui vitam virtute ornatam describunt, sunt 104, 111, 118, 124, 132. Qui laudem annuntiant, sunt 90, 112, 116, 134, 144, 145, 146, 148, 150. Qui gratiarum actionis sunt, 8, 9, 17, 33, 45, 62, 76, 84, 114, 115, 120, 121, 123, 125, 128, 143. Qui beatitudinem prædicant, sunt 1, 31, 40, 118, 127. Est qui alacritatem exhibeat cum cantico, ut 107. Alius ad fortitudinem hortatur, scilicet 80. Sunt qui impios et iniquos redarguant, ut 2, 13, 35, 51, 52. Invocationis est 4. Sunt qui vota faciant, ut et 63. Glorificationis in Domino verba continent 22, 26, 38, 39, 41, 61, 75, 83, 96, 98, 151. Objurgandi causa scripti sunt 57, 81. Qui hymni verba continent, hi sunt, 47, 64. Jubilationis, et de resurrectione est 65. Et alius jubilationis tantum verba profert, scili- cet 99. B - EXEGETICA. my', h5', hn', pva'. licet deinceps legentibus in singulis deprehendere, uti supra dixi, motus et constitutionem animæ suæ, atque singulis in rebus formam doctrinamque ; quidve dicendo placere possit Domino, cujus- modi verbis sese possit corrigere Dominoque gra- tias agere; ne, si præter illa quidpiam proferat, in impietatem delabatur. Non enim de operibus tan- tummodo, sed de omni verbo otioso rationem Ju- D dici sumus reddituri 1. Si igitur quempiam bea- tum prædicare volueris, habes qua ratione, et in quo, et quæ dicere debeas, psalmum scilicet 1, et 31, et 40, et 111, et 118, et 127. Si reprehendere volueris insidias Judæorum adversus Salvatorem, habes secundam odam. Si a tuis persecutionem pa- tiaris, multique adversum te insurgant, dicito tertium psalmum. Quod si afflictus invocaveris Dominum, et exauditus gratias agere velis, psalle quartum et et 114. Si improbos insidias paran- tes conspiciens, orationem tuam auribus percipi volueris, psalle matutinis horis quintum. Si Do- ♥ Matth. x11, 36. 15. Cum igitur Psalmi tali ordine dispositi sint,
PG 27:29Θαυμάζεις τὴν τῆς κτίσεως τάξιν, καὶ τὴν εἰς αὐτὴν τῆς Προνοίας χάριν, τοῦ τε νόμου τὰ ἱερὰ προστάγματα, ψάλλε τὸν ιη καὶ τὸν κγ. Θλιβομένους δὲ ὁρῶν, παρακάλει τούτους, ἐπευχόμενος καὶ λέγων αὐτοῖς τὰ ἐν τῷ ιθ ψαλμῷ ῥήματα. Ὁρᾷς σεαυτὸν ποιμαινόμενον καὶ εὐοδούμενον παρὰ τοῦ Κυρίου, χαίρων ἐπὶ τούτῳ ψάλλε τὸν κβ. Οἱ ἐχθροὶ περὶ σὲ, ἀλλὰ σὺ τὴν ψυχὴν ἐπαίρων πρὸς Θεὸν, λέγε τὸν κδ, καὶ ὄψει τούτους ἁμαρτάνοντας διακενῆς. Ἐπιμένουσιν οἱ ἐχθροὶ, οὐδὲν ἕτερον ἢ τὰς χεῖρας ἔχοντες αἱμάτων πλήρεις, καὶ ζητοῦντες ἑλκῦσαί σε καὶ ἀπολέσαι, μὴ δῷς ἀνθρώπῳ τὸ κρῖμα (ὕποπτα γὰρ πάντα τὰ ἀνθρώπινα)· ἀλλὰ τὸν Θεὸν ἀξιῶν κριτὴν γενέσθαι (μόνος γὰρ αὐτὸς δίκαιος), λέγε τὰ ἐν τῷ κε, καὶ τὸν λδ, καὶ τὸν μβ. Ἐὰν δὲ καὶ τραχύτερον ἐπίθωνται, καὶ πλῆθος ὡς παρεμβολαὶ γένωνται οἱ ἐχθροὶ, καταφρονοῦντες ὡς μήπω σου χρισθέντος, καὶ διὰ τοῦτο πολεμεῖν ἐθέλοντες· μὴ πτήξῃς, ἀλλ’ ᾆδε τὸν κ ψαλμόν. Ἐπειδὴ δὲ ἀσθενής ἐστιν ἡ φύσις τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν πάλιν ἀναισχυντῶσιν οἱ ἐπιβουλεύοντες, ἵνα μὴ πρὸς ἐκείνους ἔχῃς τὴν σχολὴν, κράζε πρὸς τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ κζ.τὸ πρωΐ ψάλλε τὸν ε'. Αἰσθόμενος δὲ ἀπειλῆς τοῦ Κυ- ρίου, ἐὰν διὰ τοῦτο ταραττόμενον σεαυτὸν βλέπης, δύνασαι λέγειν τὸν ς' καὶ τὸν λζ'. Ἐὰν δὲ καὶ βου- λεύωνταί τινες κατὰ σοῦ, ὡς ὁ ᾿Αχιτόφελ κατὰ τοῦ Δαβίδ, καὶ τοῦτό σοί τις ἀπαγγείλῃ, ψάλλε τὸν δ', καὶ θάρρει τῷ ῥυομένῳ σε Θεῷ. ις'. Βλέπων δὲ τὴν πανταχοῦ χάριν τοῦ Σωτῆρος Εκτεταμένην, καὶ σωθὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν προσφωνεῖν θέλῃς τῷ Κυρίῳ, ψάλλε τὸν η'. ᾿Αλλὰ πάλιν ᾆσαι θέλεις ἐπιλήνιον, εὐχαριστῶν τῷ Κυρίῳ, ἔχεις αὐτὸν πάλιν τὸν η' καὶ τὸν πγ'. Ἐπὶ δὲ τῷ κατ Η Αργῆσθαι τὸν ἐχθρὸν καὶ τεσῶσθαι τὴν κτίσιν, μὴ καυχώμενος ἐπὶ σαυτῷ, ἀλλὰ εἰδὼς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τοῦτο κατορθώσαντα, λέγε τὸν εἰς αὐτὸν εἰρη- μένον θ' ψαλμόν. Καὶ ἐὰν λίαν σέ τις ταράσσειν ἐθέλῃ, ἔχε σὺ τὴν πεποίθησιν εἰς τὸν Κύριον, καὶ ψάλλε τὸν ι'. Ὅταν δὲ τὴν τῶν πολλῶν ὑπερηφανίαν ἴδῃς καὶ πλεονάζουσαν την κακίαν, ὥστε μηδὲν ὅσιον ἐπ᾽ ἀνθρώποις γενέσθαι, κατάφυγε σὺ ἐπὶ τὸν Κύ- ριον, καὶ λέγε τὸν ια'. Ἐγχρονιζούσης δὲ τῆς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς, μὴ ὀλιγώρει ὡς ἐπιλησθεὶς παρὰ τῷ Θεῷ, ἀλλὰ παρακάλει τὸν Κύριον ᾄδων τὸν ιβ. Ἐπειδὰν βλασφημούντων τινῶν κατὰ τῆς Προς νοίας ἀκούσῃς, μὴ κοινώνει μὲν αὐτῶν τῇ ἀσεβείᾳ, ἐντυγχάνων δὲ τῷ Θεῷ, λέγε τὸν ιγ' καὶ νβ'. Καὶ λοι- πὸν ἐὰν θέλῃς μαθεῖν ὁποῖος ἐστι τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν ὁ πολίτης, ψάλλε τὸν ιδ'. Β ιζ'. Προσευχής σου χρεία διὰ τοὺς ἀνθεστηκότας σοι καὶ περιέχοντάς σου τὴν ψυχὴν, ὧδε τὸν ις', καὶ τὸν πε', καὶ τὸν πζ', καὶ τὸν ρμ'. ᾿Αλλὰ θέλεις μα θεῖν, πῶς Μωϋσῆς προσηύξατο, ἔχεις τὸν πθ'. Αλλ' ἐσώθης ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν σου, καὶ ἐῤῥύσθης ἀπὸ τῶν διωκόντων σε, ᾄδε καὶ σὺ τὸν ιζ' ψαλμόν. Θαυμάζεις τὴν τῆς κτίσεως τάξιν, καὶ τὴν εἰς αὐτὴν τῆς Προ νοίας χάριν, τοῦ τε νόμου τὰ ἱερὰ προστάγματα, ψάλλε τὸν ιη' καὶ τὸν κγ'. Θλιβομένους δὲ ὁρῶν, πα- ρακάλει τούτους, ἐπευχόμενος καὶ λέγων αὐτοῖς τὰ ἐν τῷ 10' ψαλμῷ ῥήματα. Ορᾷς σεαυτὸν ποιμαινόμενον καὶ εὐοδούμενον παρὰ τοῦ Κυρίου, χαίρων ἐπὶ τούτῳ ψάλλε τὸν κβ'. Οἱ ἐχθροὶ περὶ σὲ, ἀλλὰ σὺ τὴν ψυχὴν ἐπαίρων πρὸς Θεὸν, λέγε τὸν κδ', καὶ ὄψει τούτους ἁμαρτάνοντας διακενῆς. Ἐπιμένουσιν οἱ ἐχθροὶ, οὐδὲν ἕτερον ἢ τὰς χεῖρας ἔχοντες αἱμάτων πλήρεις, καὶ ζητοῦντες ἑλκῦσαί σε καὶ ἀπολέσαι, μὴ δῶς ἀν θρώπῳ τὸ κρῖμα (ύποπτα γὰρ πάντα τὰ ἀνθρώπινα). ἀλλὰ τὸν Θεὸν ἀξιῶν κριτὴν γενέσθαι ( μόνος γὰρ αὐτὸς δίκαιος ), λέγε τὰ ἐν τῷ κε', καὶ τὸν λδ', καὶ τὸν μβ'. Ἐὰν δὲ καὶ τραχύτερον ἐπίθωνται, καὶ πλῆ- θος ὡς παρεμβολαὶ γένωνται οἱ ἐχθροὶ, καταφρονοῦν- τες ὡς μήπω σου χρισθέντος, καὶ διὰ τοῦτο πολε- μεῖν ἐθέλοντες· μὴ πτήξης, ἀλλ᾽ ὧδε τὸν κς' ψαλμόν. Ἐπειδὴ δὲ ἀσθενῆς ἐστιν ἡ φύσις τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν πάλιν ἀναισχυντῶσιν οἱ ἐπιβουλεύοντες, ἵνα μὴ πρὸς ἐκείνους ἔχῃς τὴν σχολὴν, κράζε πρὸς τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ κζ'. Καὶ ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῶν μα θεῖν πῶς δεῖ προσφέρειν τῷ Κυρίῳ, νοητῶς νοῶν ψάλλε τὸν κη'. Καὶ λοιπὸν ἐγκαινίξων τὸν οἶκόν σου τήν τε ψυχὴν τὴν τὸν Κύριον ὑποδεχομένην, καὶ τὸν σωματικὸν οἶκον, ἐν ᾧ σωματικῶς κατοικεῖς, εὐχα. ρίστει, καὶ λέγε τόν τε κθ' καὶ τὸν ἐν τοῖς ἀναβαθμοῖς ρκς'. EPISTOLA AD MARCELLINUM. A mini comminationem senseris, teque ea de causa conturbatum videris, potes dicere et 37. Si ad- versum te quipiam consilium dederint, quemad- modum Achitophel adversus Davidem, et hoc tibi aliquis renuntiet, psalle 7, et Domino confide qui te liberabit. redemptumque genus humanum, si alloqui Domi- num velis, octavum psallito. Si rursum pro torcu- laribus gratias agens Domino canere volueris, la- bes eumdem et 83. Pro victoria de inimico, et creaturæ liberatione, ne in teipso glorieris, sed gnarus hoc fuisse præclarum facinus Filii Dei, recita supradictum psalmum nonum. Et si te quis metu conturbare voluerit, habe tu fiduciam in Do- mino, et psalle decimum. Cum multorum super- biam videris improbitatemque modum excedere, ita ut nihil sanctum in bominibus reperiatur, con- fuge tu ad Dominum, et die undecimum. Quodsi diuturnæ sint inimicorum insidiæ, ue animo def- cias, quasi Dominus sit tui oblitus, sed invoca Do- minum, canens decimum secundum. Cum autem quosdam audieris blasphemantes adversus Provi- dentiam, noli eorum impietati communicare; sed Domino supplicans, recita et 52. Quodsi postea ediscere cupis, qualisnam sit civis regni coelorum, psalle 14. tuos, et eos, qui circumdant animam tuam, cane 16, 85, et 140. At vis scire quomodo Moyses oraverit, habes octogesimum nonum. Liberatus es ab inimicis tuis et servatus a persequentibus to, cane et tu decimum septimum psalmum. Miraris naturæ ordinem et Providentiæ gratiam in illa, le- gisque sacra præcepta, psalle et 23. Cum videris afflictos, consolare illos bene precando, ac dicendo illis verba decimi noni psalmi. Vides te a Domino pasci ac dirigi, lac in re gaudens psalle 22. Inva- dunt te inimici tui, at tu animam erigens ad Domi- num dic 24, et videbis inique agentes supervacue. Exspectaut inimici, nihil habentes aliud quam ma- nus sanguine plenas, ac quærentes te vexare ac perdere, ne deferas homini judicium, suspecta enim sunt omnia humana; sed Deum judicem postulans D (solus enim ille judex), dic 25, 34, 42. Si acrius instent et præ multitudine quasi exercitus fuerint inimici, te tanquam nondum unctum despicientes, ideoque oppugnare velint; ne formides, sed cane vicesimum sextum psalmum. At quoniam imbe- cilla est hominum natura, si impudenter insistant insidiatores, ne attendas ipsis, sed ad Dominum clama, dicens verba vicesimi septimi. Quod si gra- tias agendo ediscere velis, quomodo oporteat oferre Domino, spiritualiter intelligens psalle vicesimum octavum. Et demum cum domum tuam dedicas, hoc est animam tuam, quæ Dominum excipit, imo sensibilem domum, in qua corporaliter habitas, gratias age, et dic vicesimum nonum, et ex gradua- lilus 126. 16. Cernens Salvatoris gratiam ubique diffusam, 17. Oratione opus est tibi propter adversarios
PG 27:30Καὶ ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῶν μαθεῖν πῶς δεῖ προσφέρειν τῷ Κυρίῳ, νοητῶς νοῶν ψάλλε τὸν κη. Καὶ λοιπὸν ἐγκαινίζων τὸν οἶκόν σου τήν τε ψυχὴν τὴν τὸν Κύριον ὑποδεχομένην, καὶ τὸν σωματικὸν οἶκον, ἐν ᾧ σωματικῶς κατοικεῖς, εὐχαρίστει, καὶ λέγε τόν τε κθ καὶ τὸν ἐν τοῖς ἀναβαθμοῖς ρκ. Ὅταν δὲ σαυτὸν διὰ τὴν ἀλήθειαν μισούμενον καὶ διωκόμενον παρὰ πάντων τῶν τε φίλων καὶ συγγενῶν βλέπῃς, μὴ τούτοις μηδὲ σαυτῷ κατανοῶν ὀλιγωρήσῃς, μηδ’, ἂν τοὺς γνωρίμους ἴδῃς ἀποστρεφομένους σε, πτήξῃς, ἀλλ’ ἐκστὰς ἀπὸ τούτων, καὶ σκοπῶν τὰ μέλλοντα, ψάλλε τὸν λ. Τοὺς δὲ βαπτιζομένους καὶ λυτρουμένους ἀπὸ τῆς φθαρτῆς γενέσεως βλέπων, καὶ θαυμάζων τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν, ᾆδε εἰς ἐκείνους τὸν λα. Καὶ ὅταν μὲν ψάλλειν μετὰ πολλῶν ἐθέλῃς, τοὺς δικαίους ἄνδρας καὶ τοὺς ὀρθοὺς τῷ βίῳ συναγαγὼν, λέγε καὶ σὺ τὸν λβ. Ἐμπεσὼν δὲ εἰς τοὺς ἐχθροὺς, καὶ σοφῶς αὐτοὺς διαφυγὼν, καὶ ἐκκλίνας ἀπὸ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν, εἰ θέλεις εὐχαριστῆσαι, συγκαλέσας τοὺς πραεῖς ἄνδρας, ἐπ’ αὐτῶν ψάλλε τὸν λγ.τὸ πρωΐ ψάλλε τὸν ε'. Αἰσθόμενος δὲ ἀπειλῆς τοῦ Κυ- ρίου, ἐὰν διὰ τοῦτο ταραττόμενον σεαυτὸν βλέπης, δύνασαι λέγειν τὸν ς' καὶ τὸν λζ'. Ἐὰν δὲ καὶ βου- λεύωνταί τινες κατὰ σοῦ, ὡς ὁ ᾿Αχιτόφελ κατὰ τοῦ Δαβίδ, καὶ τοῦτό σοί τις ἀπαγγείλῃ, ψάλλε τὸν δ', καὶ θάρρει τῷ ῥυομένῳ σε Θεῷ. ις'. Βλέπων δὲ τὴν πανταχοῦ χάριν τοῦ Σωτῆρος Εκτεταμένην, καὶ σωθὲν τὸ γένος τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν προσφωνεῖν θέλῃς τῷ Κυρίῳ, ψάλλε τὸν η'. ᾿Αλλὰ πάλιν ᾆσαι θέλεις ἐπιλήνιον, εὐχαριστῶν τῷ Κυρίῳ, ἔχεις αὐτὸν πάλιν τὸν η' καὶ τὸν πγ'. Ἐπὶ δὲ τῷ κατ Η Αργῆσθαι τὸν ἐχθρὸν καὶ τεσῶσθαι τὴν κτίσιν, μὴ καυχώμενος ἐπὶ σαυτῷ, ἀλλὰ εἰδὼς τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τοῦτο κατορθώσαντα, λέγε τὸν εἰς αὐτὸν εἰρη- μένον θ' ψαλμόν. Καὶ ἐὰν λίαν σέ τις ταράσσειν ἐθέλῃ, ἔχε σὺ τὴν πεποίθησιν εἰς τὸν Κύριον, καὶ ψάλλε τὸν ι'. Ὅταν δὲ τὴν τῶν πολλῶν ὑπερηφανίαν ἴδῃς καὶ πλεονάζουσαν την κακίαν, ὥστε μηδὲν ὅσιον ἐπ᾽ ἀνθρώποις γενέσθαι, κατάφυγε σὺ ἐπὶ τὸν Κύ- ριον, καὶ λέγε τὸν ια'. Ἐγχρονιζούσης δὲ τῆς παρὰ τῶν ἐχθρῶν ἐπιβουλῆς, μὴ ὀλιγώρει ὡς ἐπιλησθεὶς παρὰ τῷ Θεῷ, ἀλλὰ παρακάλει τὸν Κύριον ᾄδων τὸν ιβ. Ἐπειδὰν βλασφημούντων τινῶν κατὰ τῆς Προς νοίας ἀκούσῃς, μὴ κοινώνει μὲν αὐτῶν τῇ ἀσεβείᾳ, ἐντυγχάνων δὲ τῷ Θεῷ, λέγε τὸν ιγ' καὶ νβ'. Καὶ λοι- πὸν ἐὰν θέλῃς μαθεῖν ὁποῖος ἐστι τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν ὁ πολίτης, ψάλλε τὸν ιδ'. Β ιζ'. Προσευχής σου χρεία διὰ τοὺς ἀνθεστηκότας σοι καὶ περιέχοντάς σου τὴν ψυχὴν, ὧδε τὸν ις', καὶ τὸν πε', καὶ τὸν πζ', καὶ τὸν ρμ'. ᾿Αλλὰ θέλεις μα θεῖν, πῶς Μωϋσῆς προσηύξατο, ἔχεις τὸν πθ'. Αλλ' ἐσώθης ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν σου, καὶ ἐῤῥύσθης ἀπὸ τῶν διωκόντων σε, ᾄδε καὶ σὺ τὸν ιζ' ψαλμόν. Θαυμάζεις τὴν τῆς κτίσεως τάξιν, καὶ τὴν εἰς αὐτὴν τῆς Προ νοίας χάριν, τοῦ τε νόμου τὰ ἱερὰ προστάγματα, ψάλλε τὸν ιη' καὶ τὸν κγ'. Θλιβομένους δὲ ὁρῶν, πα- ρακάλει τούτους, ἐπευχόμενος καὶ λέγων αὐτοῖς τὰ ἐν τῷ 10' ψαλμῷ ῥήματα. Ορᾷς σεαυτὸν ποιμαινόμενον καὶ εὐοδούμενον παρὰ τοῦ Κυρίου, χαίρων ἐπὶ τούτῳ ψάλλε τὸν κβ'. Οἱ ἐχθροὶ περὶ σὲ, ἀλλὰ σὺ τὴν ψυχὴν ἐπαίρων πρὸς Θεὸν, λέγε τὸν κδ', καὶ ὄψει τούτους ἁμαρτάνοντας διακενῆς. Ἐπιμένουσιν οἱ ἐχθροὶ, οὐδὲν ἕτερον ἢ τὰς χεῖρας ἔχοντες αἱμάτων πλήρεις, καὶ ζητοῦντες ἑλκῦσαί σε καὶ ἀπολέσαι, μὴ δῶς ἀν θρώπῳ τὸ κρῖμα (ύποπτα γὰρ πάντα τὰ ἀνθρώπινα). ἀλλὰ τὸν Θεὸν ἀξιῶν κριτὴν γενέσθαι ( μόνος γὰρ αὐτὸς δίκαιος ), λέγε τὰ ἐν τῷ κε', καὶ τὸν λδ', καὶ τὸν μβ'. Ἐὰν δὲ καὶ τραχύτερον ἐπίθωνται, καὶ πλῆ- θος ὡς παρεμβολαὶ γένωνται οἱ ἐχθροὶ, καταφρονοῦν- τες ὡς μήπω σου χρισθέντος, καὶ διὰ τοῦτο πολε- μεῖν ἐθέλοντες· μὴ πτήξης, ἀλλ᾽ ὧδε τὸν κς' ψαλμόν. Ἐπειδὴ δὲ ἀσθενῆς ἐστιν ἡ φύσις τῶν ἀνθρώπων, ἐὰν πάλιν ἀναισχυντῶσιν οἱ ἐπιβουλεύοντες, ἵνα μὴ πρὸς ἐκείνους ἔχῃς τὴν σχολὴν, κράζε πρὸς τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ κζ'. Καὶ ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῶν μα θεῖν πῶς δεῖ προσφέρειν τῷ Κυρίῳ, νοητῶς νοῶν ψάλλε τὸν κη'. Καὶ λοιπὸν ἐγκαινίξων τὸν οἶκόν σου τήν τε ψυχὴν τὴν τὸν Κύριον ὑποδεχομένην, καὶ τὸν σωματικὸν οἶκον, ἐν ᾧ σωματικῶς κατοικεῖς, εὐχα. ρίστει, καὶ λέγε τόν τε κθ' καὶ τὸν ἐν τοῖς ἀναβαθμοῖς ρκς'. EPISTOLA AD MARCELLINUM. A mini comminationem senseris, teque ea de causa conturbatum videris, potes dicere et 37. Si ad- versum te quipiam consilium dederint, quemad- modum Achitophel adversus Davidem, et hoc tibi aliquis renuntiet, psalle 7, et Domino confide qui te liberabit. redemptumque genus humanum, si alloqui Domi- num velis, octavum psallito. Si rursum pro torcu- laribus gratias agens Domino canere volueris, la- bes eumdem et 83. Pro victoria de inimico, et creaturæ liberatione, ne in teipso glorieris, sed gnarus hoc fuisse præclarum facinus Filii Dei, recita supradictum psalmum nonum. Et si te quis metu conturbare voluerit, habe tu fiduciam in Do- mino, et psalle decimum. Cum multorum super- biam videris improbitatemque modum excedere, ita ut nihil sanctum in bominibus reperiatur, con- fuge tu ad Dominum, et die undecimum. Quodsi diuturnæ sint inimicorum insidiæ, ue animo def- cias, quasi Dominus sit tui oblitus, sed invoca Do- minum, canens decimum secundum. Cum autem quosdam audieris blasphemantes adversus Provi- dentiam, noli eorum impietati communicare; sed Domino supplicans, recita et 52. Quodsi postea ediscere cupis, qualisnam sit civis regni coelorum, psalle 14. tuos, et eos, qui circumdant animam tuam, cane 16, 85, et 140. At vis scire quomodo Moyses oraverit, habes octogesimum nonum. Liberatus es ab inimicis tuis et servatus a persequentibus to, cane et tu decimum septimum psalmum. Miraris naturæ ordinem et Providentiæ gratiam in illa, le- gisque sacra præcepta, psalle et 23. Cum videris afflictos, consolare illos bene precando, ac dicendo illis verba decimi noni psalmi. Vides te a Domino pasci ac dirigi, lac in re gaudens psalle 22. Inva- dunt te inimici tui, at tu animam erigens ad Domi- num dic 24, et videbis inique agentes supervacue. Exspectaut inimici, nihil habentes aliud quam ma- nus sanguine plenas, ac quærentes te vexare ac perdere, ne deferas homini judicium, suspecta enim sunt omnia humana; sed Deum judicem postulans D (solus enim ille judex), dic 25, 34, 42. Si acrius instent et præ multitudine quasi exercitus fuerint inimici, te tanquam nondum unctum despicientes, ideoque oppugnare velint; ne formides, sed cane vicesimum sextum psalmum. At quoniam imbe- cilla est hominum natura, si impudenter insistant insidiatores, ne attendas ipsis, sed ad Dominum clama, dicens verba vicesimi septimi. Quod si gra- tias agendo ediscere velis, quomodo oporteat oferre Domino, spiritualiter intelligens psalle vicesimum octavum. Et demum cum domum tuam dedicas, hoc est animam tuam, quæ Dominum excipit, imo sensibilem domum, in qua corporaliter habitas, gratias age, et dic vicesimum nonum, et ex gradua- lilus 126. 16. Cernens Salvatoris gratiam ubique diffusam, 17. Oratione opus est tibi propter adversarios
PG 27:31Καὶ ἐὰν ἴδῃς τῶν παρανομούντων τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν φιλονεικίαν, μὴ νόμιζε ἐν αὐτοῖς κατὰ φύσιν τὴν κακίαν εἶναι, οἷα λέγουσιν οἱ αἱρετικοί· ἀλλὰ λέγε τὸν λε, καὶ ὄψει, ὅτι αὐτοὶ τοῦ ἁμαρτάνειν εἰσὶν αἴτιοι. Ἐὰν δὲ πολλὰ πράττοντας ἄνομα τοὺς πονηροὺς βλέπῃς, καὶ ἐπαιρομένους αὐτοὺς κατὰ τῶν μικρῶν, καὶ θέλῃς παραινεῖν τισι μὴ προσέχειν τούτοις, μηδὲ παραζηλοῦν αὐτοὺς, διὰ τὸ ταχέως αὐτοὺς ἀποσβέννυσθαι, λέγε καὶ σαυτῷ καὶ τοῖς ἑτέροις τὸν λ. Ἀλλὰ δὴ καὶ σὺ, προθέμενος προσέχειν σαυτῷ, ἐὰν βλέπῃς ἐπιτιθέμενον τὸν ἐχθρὸν (τότε γὰρ μᾶλλον ἐπεγείρεται κατὰ τῶν τοιούτων), καὶ θέλῃς ἐπαλείφειν σαυτὸν κατ’ αὐτοῦ, ᾆδε τὸν λη ψαλμόν. Καὶ ἐὰν, τῶν ἐχθρῶν ἐπιτιθεμένων, ὑπομένῃς τὰς θλίψεις, καὶ θέλῃς μαθεῖν τὴν ἐκ τῆς ὑπομονῆς ὠφέλειαν, ψάλλε τὸν λθ ψαλμόν. Βλέπων δὲ πολλοὺς πένητας καὶ πτωχοὺς, καὶ θέλεις ἐλεεῖσθαι αὐτοὺς, δύνασαι τοὺς μὲν ἤδη ἐλεήσαντας ἀποδέχεσθαι, τοὺς δὲ ἄλλους εἰς τὸ ποιεῖν προτρέπεσθαι, ἐν τῷ λέγειν τὸν μ. Εἶτα ἐὰν, πάνυ τὸν πόθον ἔχων εἰς τὸν Θεὸν, ἀκούσῃς τῶν ἐχθρῶν ὀνειδιζόντων, μὴ ταράσσου·Β ιη'. Οταν δὲ σαυτὸν διὰ τὴν ἀλήθειαν μισούμενον καὶ διωκόμενον παρὰ πάντων τῶν τε φίλων καὶ συγ γενῶν βλέπης, μὴ τούτοις μηδὲ σαυτῷ κατανοῶν ὀλι χωρήσης, μηδ', ἂν τοὺς γνωρίμους ἴδῃς ἀποστρεφο μένους σε, πτήξης, ἀλλ' ἐκστὰς ἀπὸ τούτων, καὶ σκο- πῶν τὰ μέλλοντα, ψάλλε τὸν λ'. Τοὺς δὲ βαπτιζομέ- νους καὶ λυτρουμένους ἀπὸ τῆς φθαρτῆς γενέσεως βλέπων, καὶ θαυμάζων τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν, ὧδε εἰς ἐκείνους τὸν λα'. Καὶ ὅταν μὲν ψάλλειν μετὰ πολλῶν ἐθέλῃς, τους δικαίους ἄνδρας καὶ τοὺς ὀρθοὺς τῷ βίῳ συναγαγών, λέγε καὶ σὺ τὸν λβ'. Εμπεσών δὲ εἰς τοὺς ἐχθροὺς, καὶ σοφῶς αὐτοὺς διαφυγών, καὶ ἐκκλίνας ἀπὸ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν, εἰ θέλεις εύ χαριστῆσαι, συγκαλέσας τοὺς πραεῖς ἄνδρας, ἐπ' αὐτ τῶν ψάλλε τὸν λγ'. Καὶ ἐὰν ἴδῃς τῶν παρανομούντων τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν φιλονεικίαν, μὴ νόμιζε ἐν αὐτοῖς κατὰ φύσιν τὴν κακίαν εἶναι, οἷα λέγουσιν οἱ αἱρε τικοί· ἀλλὰ λέγε τὸν λε', καὶ ὄψει, ὅτι αὐτοὶ τοῦ ἁμαρτάνειν εἰσὶν αἴτιοι. Ἐὰν δὲ πολλὰ πράττοντας ἄνομα τους πονηροὺς βλέπῃς, καὶ ἐπαιρομένους αὐτ τοὺς κατὰ τῶν μικρῶν, καὶ θέλῃς παραινεῖν τισι μή προσέχειν τούτοις, μηδὲ παραζηλοῦν αὐτοὺς, διὰ τὸ ταχέως αὐτοὺς ἀποσβέννυσθαι, λέγε καὶ σαυτῷ καὶ τοῖς ἑτέροις τὸν λς'. ιθ'. ᾿Αλλὰ δὴ καὶ σὺ, προθέμενος προσέχειν σαυτῷ, ἐὰν βλέπῃς ἐπιτιθέμενον τὸν ἐχθρὸν (τότε γὰρ μᾶλ λον ἐπεγείρεται κατὰ τῶν τοιούτων), καὶ θέλῃς ἐπ- αλείφειν σαυτόν κατ' αὐτοῦ, ᾅδε τὸν λη' ψαλμόν. Καὶ ἐὰν, τῶν ἐχθρῶν ἐπιτιθεμένων, ὑπομένῃς τὰς θλίψεις, καὶ θέλῃς μαθεῖν τὴν ἐκ τῆς ὑπομονῆς ὠφέλειαν, ψάλλε τὸν λθ' ψαλμόν. Βλέπων δὲ πολλοὺς πένητας καὶ πτωχούς, καὶ θέλεις ἐλεεῖσθαι αὐτοὺς, δύνασαι τοὺς μὲν ἤδη ἐλεήσαντας ἀποδέχεσθαι, τοὺς δὲ ἄλλους εἰς τὸ ποιεῖν προτρέπεσθαι, ἐν τῷ λέγειν τὸν μ'. Εἶτα ἐὰν, πάνυ τὸν πόθον ἔχων εἰς τὸν Θεὸν, ἀκούσῃς τῶν ἐχθρῶν ὀνειδιζόντων, μὴ ταράσσου· ἀλλὰ συνιεὶς τὸν ἐκ τοῦ τοιούτου πόθου ἀθάνατον καρπόν, παρακάλει σαυτοῦ τὴν ψυχὴν τῇ εἰς Θεὸν ἐλπίδι, καὶ ταύτῃ ἐπι- κουφίζων καὶ καταπραΰνων τὰς ἐν τῷ βίῳ λύπας αὐτῆς, λέγε τὸν μα' ψαλμόν. Συνεχῶς δὲ ἀναμιμνή- σκεσθαι θέλων τὰς εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ τὰς γενομέ νας εἰς τοὺς πατέρας, καὶ περὶ τῆς ἐξόδου τῆς Αἰγύ πτου καὶ τῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ διαγωγῆς, πῶς τε ὁ μὲν Θεὸς ἀγαθὸς, οἱ δὲ ἄνθρωποι ἀχάριστοι, ἔχεις τὸν μγ', καὶ τὸν οζ', καὶ πή, καὶ τὸν ρδ', καὶ τὸν ρέ, καὶ ρς', καὶ ριγ'. Καταφυγὼν δὲ πρὸς τὸν Θεὸν καὶ δια- σωθεὶς ἀπὸ τῶν περὶ σὲ γενομένων θλίψεων, ἐὰν θέ- λῃς εὐχαριστῆσαι τῷ Θεῷ, καὶ διηγήσασθαι τὴν εἰς σὲ γενομένην φιλανθρωπίαν, ἔχεις τὸν με'. κ'. Αλλ' ήμαρτες, καὶ ἐντραπείς μεταγινώσκεις καὶ ἐλεηθῆναι ἀξιοῖς, ἔχεις τοὺς τῆς ἐξομολογήσεως καὶ μετανοίας λόγους ἐν τῷ ν. Εἰ δὲ καὶ διεβλήθης πονηρῷ βασιλεῖ, καὶ ὁρᾷς τὸν διάβολον κατακαυχώ- μενον, ἀναχώρει, καὶ λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ να΄. Καὶ ὅτε μὲν διώκῃ, καὶ διαβάλλουσι τινες παραδοῦναι σε θέλοντες, ὡς οἱ Ζιφαῖοι καὶ οἱ ἀλλόφυλοι τὸν Δαβίδ, μὴ ἀκηδιάσῃς, ἀλλὰ θαῤῥῶν τῷ Κυρίῳ, καὶ ὑμνῶν αὐτὸν, λέγε τὰ ἐν τῷ νγ' καὶ νε'. Ἐὰν δὲ καὶ συν ". . S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. propter veritatem odio haberi perspexeris, ne ejus rei causa animum despondeas, neque notos, qui te aversantur, reformides, sed ab illis te segregans et futura respiciens, psalle tricesimum. Baptizatlos autem et a corruptibili generatione redemptos cum videris, Dei clementiam admirans, cane illorum gratia tricesimum primum. Quando cum multis psallere volueris, justos viros et probe viventes congregans, psalle tricesimum seeundum. Cum in hostes incideris, et prudenter illos effugeris, atque declinaveris ab eorum insidiis; si velis gratias agere, viros mansuetos congregans, psalle cum iis tricesimum tertium. Et si videris iniquorum erga malitiam studium, ne existimes malitiam in ipsis naturalem esse, ut hæretici aiunt, sed dic tricesi- mum quintum, videbisque ipsos sibi peccandi au- ctores esse. Si improbos videris multa inique perpe- trare, atque adversum pusillos insurgere, et volue- ris aliquos admonere ne ipsis attendant, neque æmulentur illos, quia brevi futurum est ut exstin- guantur, tam tibi ipsi quam aliis die tricesimum sextum. - ruentem videris hostem : nam adversus hujusmodi homines acrius ille insurgit teque volueris adver- sus illum excitare, die tricesimum octavum psal- mum. Si irruentibus inimicis aerumnas patiaris, voluerisque ediscere, quanta sit in patientia utilitas, C psalle tricesimum nonum psalmum. Cum multos vides pauperes et mendicos, optasque eorum mise- reri, poteris quidem eos qui jam illos miserati sunt, laudare, cæterosque ad idipsum cohortari, dicendo psalmum quadragesimum. Deinde si magno Dei de- siderio flagraus, audieris inimicos exprobrantes tibi, ne turberis; sed cogitans immortalem ex tali desi- derio fructum, tuam spe in Deum consolare ani- mam, et sic allevans demulcensque dolores, quibus illa premitur in hac vita, dic psalmum. Cum assidue meminisse volueris beneficiorum Dei, quæ patribus collata sunt, et exitus ex Ægypto, necnon commorationis in solitudine, et quam scilicet bonus sit Deus, quam autem ingrati homines sint, habes 43, 77, 88, 104, 105, 106, 113. Cum autem ad D Deum confugeris, liberatus ab ærumnis quæ tibi acciderunt, si volueris Deo gratias agere, atque enarrare ejus erga te clementiam, habes quadrage- simum quintum. agis et misericordiam flagitas, habes confessionis et pœnitentiæ verba in psalmo quinquagesimo. Quod si apud regem iniquum calumniam passus es, vi- desque superbe insultantem calumniatorem, secede tu, et dic ea quæ in habentur. Et cum te aliqui persequuntur, et calumniantur te, velut Ziphæi et allophyli Davidem, ne moestus sis, sed Domino. confidens eumque laudans recita et 55. Quod 18. Cum autem te ab omnibus amicis et cognatis Α 49. Cum porro tibi attendere statueris, si ir- 20. Sed peccast, et pudore affectus poenitentiam
ἀλλὰ συνιεὶς τὸν ἐκ τοῦ τοιούτου πόθου ἀθάνατον καρπὸν, παρακάλει σαυτοῦ τὴν ψυχὴν τῇ εἰς Θεὸν ἐλπίδι, καὶ ταύτῃ ἐπικουφίζων καὶ καταπραύ̈νων τὰς ἐν τῷ βίῳ λύπας αὐτῆς, λέγε τὸν μα ψαλμόν. Συνεχῶς δὲ ἀναμιμνήσκεσθαι θέλων τὰς εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ τὰς γενομένας εἰς τοὺς πατέρας, καὶ περὶ τῆς ἐξόδου τῆς Αἰγύπτου καὶ τῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ διαγωγῆς, πῶς τε ὁ μὲν Θεὸς ἀγαθὸς, οἱ δὲ ἄνθρωποι ἀχάριστοι, ἔχεις τὸν μγ, καὶ τὸν οζ, καὶ πη, καὶ τὸν ρδ, καὶ τὸν ρε, καὶ ρ, καὶ ριγ. Καταφυγὼν δὲ πρὸς τὸν Θεὸν καὶ διασωθεὶς ἀπὸ τῶν περὶ σὲ γενομένων θλίψεων, ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῆσαι τῷ Θεῷ, καὶ διηγήσασθαι τὴν εἰς σὲ γενομένην φιλανθρωπίαν, ἔχεις τὸν με. Ἀλλ’ ἥμαρτες, καὶ ἐντραπεὶς μεταγινώσκεις καὶ ἐλεηθῆναι ἀξιοῖς, ἔχεις τοὺς τῆς ἐξομολογήσεως καὶ μετανοίας λόγους ἐν τῷ ν. Εἰ δὲ καὶ διεβλήθης πονηρῷ βασιλεῖ, καὶ ὁρᾷς τὸν διάβολον κατακαυχώμενον, ἀναχώρει, καὶ λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ να. Καὶ ὅτε μὲν διώκῃ, καὶ διαβάλλουσί τινες παραδοῦναί σε θέλοντες, ὡς οἱ Ζιφαῖοι καὶ οἱ ἀλλόφυλοι τὸν Δαβὶδ, μὴ ἀκηδιάσῃς, ἀλλὰ θαῤῥῶν τῷ Κυρίῳ, καὶ ὑμνῶν αὐτὸν, λέγε τὰ ἐν τῷ νγ καὶ νε.Β ιη'. Οταν δὲ σαυτὸν διὰ τὴν ἀλήθειαν μισούμενον καὶ διωκόμενον παρὰ πάντων τῶν τε φίλων καὶ συγ γενῶν βλέπης, μὴ τούτοις μηδὲ σαυτῷ κατανοῶν ὀλι χωρήσης, μηδ', ἂν τοὺς γνωρίμους ἴδῃς ἀποστρεφο μένους σε, πτήξης, ἀλλ' ἐκστὰς ἀπὸ τούτων, καὶ σκο- πῶν τὰ μέλλοντα, ψάλλε τὸν λ'. Τοὺς δὲ βαπτιζομέ- νους καὶ λυτρουμένους ἀπὸ τῆς φθαρτῆς γενέσεως βλέπων, καὶ θαυμάζων τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν, ὧδε εἰς ἐκείνους τὸν λα'. Καὶ ὅταν μὲν ψάλλειν μετὰ πολλῶν ἐθέλῃς, τους δικαίους ἄνδρας καὶ τοὺς ὀρθοὺς τῷ βίῳ συναγαγών, λέγε καὶ σὺ τὸν λβ'. Εμπεσών δὲ εἰς τοὺς ἐχθροὺς, καὶ σοφῶς αὐτοὺς διαφυγών, καὶ ἐκκλίνας ἀπὸ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν, εἰ θέλεις εύ χαριστῆσαι, συγκαλέσας τοὺς πραεῖς ἄνδρας, ἐπ' αὐτ τῶν ψάλλε τὸν λγ'. Καὶ ἐὰν ἴδῃς τῶν παρανομούντων τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν φιλονεικίαν, μὴ νόμιζε ἐν αὐτοῖς κατὰ φύσιν τὴν κακίαν εἶναι, οἷα λέγουσιν οἱ αἱρε τικοί· ἀλλὰ λέγε τὸν λε', καὶ ὄψει, ὅτι αὐτοὶ τοῦ ἁμαρτάνειν εἰσὶν αἴτιοι. Ἐὰν δὲ πολλὰ πράττοντας ἄνομα τους πονηροὺς βλέπῃς, καὶ ἐπαιρομένους αὐτ τοὺς κατὰ τῶν μικρῶν, καὶ θέλῃς παραινεῖν τισι μή προσέχειν τούτοις, μηδὲ παραζηλοῦν αὐτοὺς, διὰ τὸ ταχέως αὐτοὺς ἀποσβέννυσθαι, λέγε καὶ σαυτῷ καὶ τοῖς ἑτέροις τὸν λς'. ιθ'. ᾿Αλλὰ δὴ καὶ σὺ, προθέμενος προσέχειν σαυτῷ, ἐὰν βλέπῃς ἐπιτιθέμενον τὸν ἐχθρὸν (τότε γὰρ μᾶλ λον ἐπεγείρεται κατὰ τῶν τοιούτων), καὶ θέλῃς ἐπ- αλείφειν σαυτόν κατ' αὐτοῦ, ᾅδε τὸν λη' ψαλμόν. Καὶ ἐὰν, τῶν ἐχθρῶν ἐπιτιθεμένων, ὑπομένῃς τὰς θλίψεις, καὶ θέλῃς μαθεῖν τὴν ἐκ τῆς ὑπομονῆς ὠφέλειαν, ψάλλε τὸν λθ' ψαλμόν. Βλέπων δὲ πολλοὺς πένητας καὶ πτωχούς, καὶ θέλεις ἐλεεῖσθαι αὐτοὺς, δύνασαι τοὺς μὲν ἤδη ἐλεήσαντας ἀποδέχεσθαι, τοὺς δὲ ἄλλους εἰς τὸ ποιεῖν προτρέπεσθαι, ἐν τῷ λέγειν τὸν μ'. Εἶτα ἐὰν, πάνυ τὸν πόθον ἔχων εἰς τὸν Θεὸν, ἀκούσῃς τῶν ἐχθρῶν ὀνειδιζόντων, μὴ ταράσσου· ἀλλὰ συνιεὶς τὸν ἐκ τοῦ τοιούτου πόθου ἀθάνατον καρπόν, παρακάλει σαυτοῦ τὴν ψυχὴν τῇ εἰς Θεὸν ἐλπίδι, καὶ ταύτῃ ἐπι- κουφίζων καὶ καταπραΰνων τὰς ἐν τῷ βίῳ λύπας αὐτῆς, λέγε τὸν μα' ψαλμόν. Συνεχῶς δὲ ἀναμιμνή- σκεσθαι θέλων τὰς εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ τὰς γενομέ νας εἰς τοὺς πατέρας, καὶ περὶ τῆς ἐξόδου τῆς Αἰγύ πτου καὶ τῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ διαγωγῆς, πῶς τε ὁ μὲν Θεὸς ἀγαθὸς, οἱ δὲ ἄνθρωποι ἀχάριστοι, ἔχεις τὸν μγ', καὶ τὸν οζ', καὶ πή, καὶ τὸν ρδ', καὶ τὸν ρέ, καὶ ρς', καὶ ριγ'. Καταφυγὼν δὲ πρὸς τὸν Θεὸν καὶ δια- σωθεὶς ἀπὸ τῶν περὶ σὲ γενομένων θλίψεων, ἐὰν θέ- λῃς εὐχαριστῆσαι τῷ Θεῷ, καὶ διηγήσασθαι τὴν εἰς σὲ γενομένην φιλανθρωπίαν, ἔχεις τὸν με'. κ'. Αλλ' ήμαρτες, καὶ ἐντραπείς μεταγινώσκεις καὶ ἐλεηθῆναι ἀξιοῖς, ἔχεις τοὺς τῆς ἐξομολογήσεως καὶ μετανοίας λόγους ἐν τῷ ν. Εἰ δὲ καὶ διεβλήθης πονηρῷ βασιλεῖ, καὶ ὁρᾷς τὸν διάβολον κατακαυχώ- μενον, ἀναχώρει, καὶ λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ να΄. Καὶ ὅτε μὲν διώκῃ, καὶ διαβάλλουσι τινες παραδοῦναι σε θέλοντες, ὡς οἱ Ζιφαῖοι καὶ οἱ ἀλλόφυλοι τὸν Δαβίδ, μὴ ἀκηδιάσῃς, ἀλλὰ θαῤῥῶν τῷ Κυρίῳ, καὶ ὑμνῶν αὐτὸν, λέγε τὰ ἐν τῷ νγ' καὶ νε'. Ἐὰν δὲ καὶ συν ". . S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. propter veritatem odio haberi perspexeris, ne ejus rei causa animum despondeas, neque notos, qui te aversantur, reformides, sed ab illis te segregans et futura respiciens, psalle tricesimum. Baptizatlos autem et a corruptibili generatione redemptos cum videris, Dei clementiam admirans, cane illorum gratia tricesimum primum. Quando cum multis psallere volueris, justos viros et probe viventes congregans, psalle tricesimum seeundum. Cum in hostes incideris, et prudenter illos effugeris, atque declinaveris ab eorum insidiis; si velis gratias agere, viros mansuetos congregans, psalle cum iis tricesimum tertium. Et si videris iniquorum erga malitiam studium, ne existimes malitiam in ipsis naturalem esse, ut hæretici aiunt, sed dic tricesi- mum quintum, videbisque ipsos sibi peccandi au- ctores esse. Si improbos videris multa inique perpe- trare, atque adversum pusillos insurgere, et volue- ris aliquos admonere ne ipsis attendant, neque æmulentur illos, quia brevi futurum est ut exstin- guantur, tam tibi ipsi quam aliis die tricesimum sextum. - ruentem videris hostem : nam adversus hujusmodi homines acrius ille insurgit teque volueris adver- sus illum excitare, die tricesimum octavum psal- mum. Si irruentibus inimicis aerumnas patiaris, voluerisque ediscere, quanta sit in patientia utilitas, C psalle tricesimum nonum psalmum. Cum multos vides pauperes et mendicos, optasque eorum mise- reri, poteris quidem eos qui jam illos miserati sunt, laudare, cæterosque ad idipsum cohortari, dicendo psalmum quadragesimum. Deinde si magno Dei de- siderio flagraus, audieris inimicos exprobrantes tibi, ne turberis; sed cogitans immortalem ex tali desi- derio fructum, tuam spe in Deum consolare ani- mam, et sic allevans demulcensque dolores, quibus illa premitur in hac vita, dic psalmum. Cum assidue meminisse volueris beneficiorum Dei, quæ patribus collata sunt, et exitus ex Ægypto, necnon commorationis in solitudine, et quam scilicet bonus sit Deus, quam autem ingrati homines sint, habes 43, 77, 88, 104, 105, 106, 113. Cum autem ad D Deum confugeris, liberatus ab ærumnis quæ tibi acciderunt, si volueris Deo gratias agere, atque enarrare ejus erga te clementiam, habes quadrage- simum quintum. agis et misericordiam flagitas, habes confessionis et pœnitentiæ verba in psalmo quinquagesimo. Quod si apud regem iniquum calumniam passus es, vi- desque superbe insultantem calumniatorem, secede tu, et dic ea quæ in habentur. Et cum te aliqui persequuntur, et calumniantur te, velut Ziphæi et allophyli Davidem, ne moestus sis, sed Domino. confidens eumque laudans recita et 55. Quod 18. Cum autem te ab omnibus amicis et cognatis Α 49. Cum porro tibi attendere statueris, si ir- 20. Sed peccast, et pudore affectus poenitentiam
PG 27:32Ἐὰν δὲ καὶ συνδράμῃ ὁ διώκων, καὶ μὴ γινώσκων εἰσέλθῃ εἰς τὸ σπήλαιον ἐν ᾧ καὶ σὺ κρύπτῃ, μηδ’ οὕτως πτήξῃς· ἔχεις γὰρ τοὺς ἐν τοιαύτῃ ἀνάγκῃ χρησμοὺς εἰς παράκλησιν καὶ στηλογραφίας λόγους, τοὺς ἐν τῷ ν καὶ τοὺς ἐν τῷ ρμα. Ἐὰν δὲ καὶ φυλαχθῆναι τὴν οἰκίαν κελεύσῃ ὁ ἐπιβουλεύων, καὶ διαφύγῃς, ἀνατίθει τῷ Κυρίῳ τὴν χάριν, ὡς ἐν στήλαις γράφων αὐτὴν ἐν τῇ ψυχῇ, μνημόσυνον οὖσαν τοῦ μὴ διεφθάρθαι σε, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ νη ψαλμῷ. Ἐὰν δὲ καὶ ὀνειδίζωσι θλίβοντες οἱ ἐχθροὶ, καὶ φλυαροῦντες διαβάλλωσιν οἱ δοκοῦντες εἶναι φίλοι, καὶ λυπηθῇς ἐν τῇ ἀδολεσχίᾳ σου πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ δύνασαι παρακαλεῖσθαι ὑμνῶν καὶ σὺ τὸν Θεὸν, καὶ λέγων τὰ ἐν τῷ νδ ῥήματα. Καὶ πρὸς μὲν ὑποκρινομένους καὶ ἐν προσώπῳ καυχωμένους λέγε πρὸς ἐντροπὴν ἐκείνων τὸν νζ ψαλμόν· πρὸς δὲ τοὺς ὁρμῶντας ἀγρίως κατὰ σοῦ, καὶ θέλοντας λαβεῖν σου τὴν ψυχὴν, ἀντίθες σὺ τὴν πρὸς τὸν Θεόν σου ὑποταγὴν, καὶ θάῤῥει. Ὅσῳ γὰρ ἐκεῖνοι μαίνονται, τοσούτῳ μᾶλλον ὑποτάσσου σὺ τῷ Κυρίῳ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ξα.Β ιη'. Οταν δὲ σαυτὸν διὰ τὴν ἀλήθειαν μισούμενον καὶ διωκόμενον παρὰ πάντων τῶν τε φίλων καὶ συγ γενῶν βλέπης, μὴ τούτοις μηδὲ σαυτῷ κατανοῶν ὀλι χωρήσης, μηδ', ἂν τοὺς γνωρίμους ἴδῃς ἀποστρεφο μένους σε, πτήξης, ἀλλ' ἐκστὰς ἀπὸ τούτων, καὶ σκο- πῶν τὰ μέλλοντα, ψάλλε τὸν λ'. Τοὺς δὲ βαπτιζομέ- νους καὶ λυτρουμένους ἀπὸ τῆς φθαρτῆς γενέσεως βλέπων, καὶ θαυμάζων τὴν τοῦ Θεοῦ φιλανθρωπίαν, ὧδε εἰς ἐκείνους τὸν λα'. Καὶ ὅταν μὲν ψάλλειν μετὰ πολλῶν ἐθέλῃς, τους δικαίους ἄνδρας καὶ τοὺς ὀρθοὺς τῷ βίῳ συναγαγών, λέγε καὶ σὺ τὸν λβ'. Εμπεσών δὲ εἰς τοὺς ἐχθροὺς, καὶ σοφῶς αὐτοὺς διαφυγών, καὶ ἐκκλίνας ἀπὸ τῆς ἐπιβουλῆς αὐτῶν, εἰ θέλεις εύ χαριστῆσαι, συγκαλέσας τοὺς πραεῖς ἄνδρας, ἐπ' αὐτ τῶν ψάλλε τὸν λγ'. Καὶ ἐὰν ἴδῃς τῶν παρανομούντων τὴν ἐπὶ τὸ κακὸν φιλονεικίαν, μὴ νόμιζε ἐν αὐτοῖς κατὰ φύσιν τὴν κακίαν εἶναι, οἷα λέγουσιν οἱ αἱρε τικοί· ἀλλὰ λέγε τὸν λε', καὶ ὄψει, ὅτι αὐτοὶ τοῦ ἁμαρτάνειν εἰσὶν αἴτιοι. Ἐὰν δὲ πολλὰ πράττοντας ἄνομα τους πονηροὺς βλέπῃς, καὶ ἐπαιρομένους αὐτ τοὺς κατὰ τῶν μικρῶν, καὶ θέλῃς παραινεῖν τισι μή προσέχειν τούτοις, μηδὲ παραζηλοῦν αὐτοὺς, διὰ τὸ ταχέως αὐτοὺς ἀποσβέννυσθαι, λέγε καὶ σαυτῷ καὶ τοῖς ἑτέροις τὸν λς'. ιθ'. ᾿Αλλὰ δὴ καὶ σὺ, προθέμενος προσέχειν σαυτῷ, ἐὰν βλέπῃς ἐπιτιθέμενον τὸν ἐχθρὸν (τότε γὰρ μᾶλ λον ἐπεγείρεται κατὰ τῶν τοιούτων), καὶ θέλῃς ἐπ- αλείφειν σαυτόν κατ' αὐτοῦ, ᾅδε τὸν λη' ψαλμόν. Καὶ ἐὰν, τῶν ἐχθρῶν ἐπιτιθεμένων, ὑπομένῃς τὰς θλίψεις, καὶ θέλῃς μαθεῖν τὴν ἐκ τῆς ὑπομονῆς ὠφέλειαν, ψάλλε τὸν λθ' ψαλμόν. Βλέπων δὲ πολλοὺς πένητας καὶ πτωχούς, καὶ θέλεις ἐλεεῖσθαι αὐτοὺς, δύνασαι τοὺς μὲν ἤδη ἐλεήσαντας ἀποδέχεσθαι, τοὺς δὲ ἄλλους εἰς τὸ ποιεῖν προτρέπεσθαι, ἐν τῷ λέγειν τὸν μ'. Εἶτα ἐὰν, πάνυ τὸν πόθον ἔχων εἰς τὸν Θεὸν, ἀκούσῃς τῶν ἐχθρῶν ὀνειδιζόντων, μὴ ταράσσου· ἀλλὰ συνιεὶς τὸν ἐκ τοῦ τοιούτου πόθου ἀθάνατον καρπόν, παρακάλει σαυτοῦ τὴν ψυχὴν τῇ εἰς Θεὸν ἐλπίδι, καὶ ταύτῃ ἐπι- κουφίζων καὶ καταπραΰνων τὰς ἐν τῷ βίῳ λύπας αὐτῆς, λέγε τὸν μα' ψαλμόν. Συνεχῶς δὲ ἀναμιμνή- σκεσθαι θέλων τὰς εὐεργεσίας τοῦ Θεοῦ τὰς γενομέ νας εἰς τοὺς πατέρας, καὶ περὶ τῆς ἐξόδου τῆς Αἰγύ πτου καὶ τῆς ἐν τῇ ἐρήμῳ διαγωγῆς, πῶς τε ὁ μὲν Θεὸς ἀγαθὸς, οἱ δὲ ἄνθρωποι ἀχάριστοι, ἔχεις τὸν μγ', καὶ τὸν οζ', καὶ πή, καὶ τὸν ρδ', καὶ τὸν ρέ, καὶ ρς', καὶ ριγ'. Καταφυγὼν δὲ πρὸς τὸν Θεὸν καὶ δια- σωθεὶς ἀπὸ τῶν περὶ σὲ γενομένων θλίψεων, ἐὰν θέ- λῃς εὐχαριστῆσαι τῷ Θεῷ, καὶ διηγήσασθαι τὴν εἰς σὲ γενομένην φιλανθρωπίαν, ἔχεις τὸν με'. κ'. Αλλ' ήμαρτες, καὶ ἐντραπείς μεταγινώσκεις καὶ ἐλεηθῆναι ἀξιοῖς, ἔχεις τοὺς τῆς ἐξομολογήσεως καὶ μετανοίας λόγους ἐν τῷ ν. Εἰ δὲ καὶ διεβλήθης πονηρῷ βασιλεῖ, καὶ ὁρᾷς τὸν διάβολον κατακαυχώ- μενον, ἀναχώρει, καὶ λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ να΄. Καὶ ὅτε μὲν διώκῃ, καὶ διαβάλλουσι τινες παραδοῦναι σε θέλοντες, ὡς οἱ Ζιφαῖοι καὶ οἱ ἀλλόφυλοι τὸν Δαβίδ, μὴ ἀκηδιάσῃς, ἀλλὰ θαῤῥῶν τῷ Κυρίῳ, καὶ ὑμνῶν αὐτὸν, λέγε τὰ ἐν τῷ νγ' καὶ νε'. Ἐὰν δὲ καὶ συν ". . S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. propter veritatem odio haberi perspexeris, ne ejus rei causa animum despondeas, neque notos, qui te aversantur, reformides, sed ab illis te segregans et futura respiciens, psalle tricesimum. Baptizatlos autem et a corruptibili generatione redemptos cum videris, Dei clementiam admirans, cane illorum gratia tricesimum primum. Quando cum multis psallere volueris, justos viros et probe viventes congregans, psalle tricesimum seeundum. Cum in hostes incideris, et prudenter illos effugeris, atque declinaveris ab eorum insidiis; si velis gratias agere, viros mansuetos congregans, psalle cum iis tricesimum tertium. Et si videris iniquorum erga malitiam studium, ne existimes malitiam in ipsis naturalem esse, ut hæretici aiunt, sed dic tricesi- mum quintum, videbisque ipsos sibi peccandi au- ctores esse. Si improbos videris multa inique perpe- trare, atque adversum pusillos insurgere, et volue- ris aliquos admonere ne ipsis attendant, neque æmulentur illos, quia brevi futurum est ut exstin- guantur, tam tibi ipsi quam aliis die tricesimum sextum. - ruentem videris hostem : nam adversus hujusmodi homines acrius ille insurgit teque volueris adver- sus illum excitare, die tricesimum octavum psal- mum. Si irruentibus inimicis aerumnas patiaris, voluerisque ediscere, quanta sit in patientia utilitas, C psalle tricesimum nonum psalmum. Cum multos vides pauperes et mendicos, optasque eorum mise- reri, poteris quidem eos qui jam illos miserati sunt, laudare, cæterosque ad idipsum cohortari, dicendo psalmum quadragesimum. Deinde si magno Dei de- siderio flagraus, audieris inimicos exprobrantes tibi, ne turberis; sed cogitans immortalem ex tali desi- derio fructum, tuam spe in Deum consolare ani- mam, et sic allevans demulcensque dolores, quibus illa premitur in hac vita, dic psalmum. Cum assidue meminisse volueris beneficiorum Dei, quæ patribus collata sunt, et exitus ex Ægypto, necnon commorationis in solitudine, et quam scilicet bonus sit Deus, quam autem ingrati homines sint, habes 43, 77, 88, 104, 105, 106, 113. Cum autem ad D Deum confugeris, liberatus ab ærumnis quæ tibi acciderunt, si volueris Deo gratias agere, atque enarrare ejus erga te clementiam, habes quadrage- simum quintum. agis et misericordiam flagitas, habes confessionis et pœnitentiæ verba in psalmo quinquagesimo. Quod si apud regem iniquum calumniam passus es, vi- desque superbe insultantem calumniatorem, secede tu, et dic ea quæ in habentur. Et cum te aliqui persequuntur, et calumniantur te, velut Ziphæi et allophyli Davidem, ne moestus sis, sed Domino. confidens eumque laudans recita et 55. Quod 18. Cum autem te ab omnibus amicis et cognatis Α 49. Cum porro tibi attendere statueris, si ir- 20. Sed peccast, et pudore affectus poenitentiam
PG 27:33Καὶ ἐὰν μὲν διωκόμενος εἰς ἐρημίαν ἀπέλθῃς, μὴ φοβηθῇς ὡς μόνος ὢν ἐκεῖ, ἔχων δὲ τὸν Θεὸν ἐκεῖ καὶ πρὸς αὐτὸν ὀρθρίζων ψάλλε τὸν ξβ. Ἐκφοβούντων δὲ τῶν ἐχθρῶν καὶ μὴ παυομένων τοῦ ἐνεδρεύειν, ἀλλὰ καὶ ἐξερευνώντων πᾶν κατὰ σοῦ, κἂν πλῆθος ὦσι, μὴ ὑπενδῷς· βέλη γὰρ νηπίων ἔσονται τούτων αἱ πληγαὶ, ψάλλοντός σου τὸν ξγ, καὶ τὸν ξδ, καὶ ξθ, καὶ ο. Καὶ ὅταν μὲν ὑμνῆσαι βούλῃ τὸν Κύριον, ᾆδε τὰ ἐν τῷ ξδ. Ἐὰν δὲ κατηχῆσαι θέλῃς τινὰς περὶ ἀναστάσεως, ᾆδε τὰ ἐν τῷ ξε. Οἰκτιρμοὺς δὲ αἰτῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὕμνει αὐτὸν, ψάλλων τὸν ξ. Ὅτε δὲ βλέπεις τοὺς μὲν ἀσεβεῖς ἐν εἰρήνῃ εὐθηνουμένους καὶ καταθυμίως ζῶντας τοὺς δὲ δικαίους θλιβομένους, ἵνα μὴ σκανδαλισθῇς καὶ παρασαλευθῇς, λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ οβ ψαλμῷ. Καὶ ὅταν μὲν ὀργισθῇ ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν λαὸν, ἔχεις εἰς παράκλησιν περὶ τούτου λόγους συνετοὺς τοὺς ἐν τῷ ογ· ὅτε δὲ χρεία σοι ἐξομολογήσεώς ἐστι ψάλλε τὸν θ, οδ καὶ α, καὶ ρδ, καὶ ρε, καὶ ρ, καὶ ρζ, καὶ ρι, καὶ ριζ, καὶ ρλε, καὶ ρλζ.δράμῃ ὁ διώκων, καὶ μὴ γινώσκων εἰσέλθῃ εἰς τὸ σπή- λαιον ἐν ᾧ καὶ σὺ κρύπτη, μηδ' οὕτως πήξης· ἔχεις γὰρ τοὺς ἐν τοιαύτῃ ἀνάγκῃ χρησμούς εἰς παράκλη- σιν καὶ στηλογραφίας λόγους, τοὺς ἐν τῷ νς' καὶ τοὺς ἐν τῷ ρμαʹ. Ἐὰν δὲ καὶ φυλαχθῆναι τὴν οἰκίαν κε- λεύσῃ ὁ ἐπιβουλεύων, καὶ διαφύγῃς, ἀνατίθει τῷ Κυ- [ ρίῳ τὴν χάριν, ὡς ἐν στήλαις γράφων αὐτὴν ἐν τῇ ψυχῇ, μνημόσυνον οὖσαν τοῦ μὴ διεφθάρθαι σε, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ νη' ψαλμῷ. Ἐὰν δὲ καὶ ὀνειδίζωσι θλί βοντες οἱ ἐχθροὶ, καὶ φλυαροῦντες διαβάλλωσιν οἱ δοκοῦντες εἶναι φίλοι, καὶ λυπηθῇς ἐν τῇ ἀδολεσχία σου πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ δύνασαι παρακαλεῖσθαι ὑμνῶν καὶ σὺ τὸν Θεὸν, καὶ λέγων τὰ ἐν τῷ νδ' ῥήματα. Καὶ πρὸς μὲν ὑποκρινομένους καὶ ἐν προσώπῳ καυ χωμένους λέγε πρὸς ἐντροπὴν ἐκείνων τὸν νζ' ψαλ μόν· πρὸς δὲ τοὺς ὁρμῶντας ἀγρίως κατὰ σοῦ, καὶ θέλοντας λαβεῖν σου τὴν ψυχὴν, ἀντίθες σὺ τὴν πρὸς ] τὸν Θεόν σου ὑποταγὴν, καὶ θάῤῥει. Οσῳ γὰρ ἐκεῖ. να μαίνονται, τοσούτῳ μᾶλλον ὑποτάσσου σὺ τῷ Κυρίῳ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ξαʹ. Καὶ ἐὰν μὲν διωκό μενος εἰς ἐρημίαν ἀπέλθῃς, μὴ φοβηθῇς ὡς μόνος ὢν ἐκεῖ, ἔχων δὲ τὸν Θεὸν ἐκεῖ καὶ πρὸς αὐτὸν ὀρθρί ζων ψάλλε τὸν ξβ'. Ἐκφοβούντων δὲ τῶν ἐχθρῶν καὶ μὴ παυομένων τοῦ ἐνεδρεύειν, ἀλλὰ καὶ ἐξερευνών των πᾶν κατὰ σοῦ, κἂν πλῆθος ὦσι, μὴ ὑπενδῷς · βέλη γὰρ νηπίων ἔσονται τούτων αἱ πληγαὶ, ψάλλον- τός σου τὸν ἔγ', καὶ τὸν ἔδ', καὶ ἔθ', καὶ ο'. κα'. Καὶ ὅταν μὲν ὑμνῆσαι βούλῃ τὸν Κύριον, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξδ'. Ἐὰν δὲ κατηχῆσαι θέλῃς τινὰς περὶ – · ἀναστάσεως, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξε'. Οἰκτιρμοὺς δὲ αἰτῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὕμνει αὐτὸν, ψάλλων τὸν ξς'. Οτε δὲ βλέπεις τοὺς μὲν ἀσεβεῖς ἐν εἰρήνῃ εὐθηνουμένους καὶ καταθυμίως ζῶντας τοὺς δὲ δικαίους θλιβομέ νους, ἵνα μὴ σκανδαλισθῇς καὶ παρασαλευθῇς, λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. Καὶ ὅταν μὲν ὀργισθῇ ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν λαὸν, ἔχεις εἰς παράκλησιν περὶ τούτου λόγους συνετούς τοὺς ἐν τῷ ογ'· ὅτε δὲ χρεία σου ἐξομολογήσεως ἐστι, ψάλλε τὸν θ', οδ' καὶ μα', καὶ ρδ, καὶ ρεʹ, καὶ ρς', καὶ ρζ', καὶ ρι', καὶ ριζ', καὶ φλεʹ, καὶ ρλζ'. Καὶ δυσωπῆσαι μὲν θέλων τὰ τῶν Ἑλ- λήνων καὶ τὰ τῶν αἱρετικῶν, ὅτι μὴ παρ' αὐτοῖς ἔνι θεογνωσία, ἀλλ' ἐν μόνῃ τῇ καθολικῇ Ἐκκλησίᾳ, δύνασαι νοῶν ᾄδειν καὶ λέγειν τὰ ἐν τῷ οε'. Τῶν δὲ * 4) | ἐχθρῶν προκαταλαβόντων τὰς διεκφυγάς, καὶ πάνυ θλιβόμενος, καν ταραχθῇς, μὴ ἀπελπίσῃς, ἀλλὰ εἴ χου· καὶ ἐὰν κράζων εἰσακουσθῇς, εὐχαρίστει τῷ Θεῷ, λέγων τὰ ἐν τῷ ος'. Ἐὰν δὲ ἐπιμένοντες οἱ ἐχθροὶ ἐπεισέλθωσι, καὶ μιάνωσι τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τούς τε ἁγίους ἀποκτείνωσι, καὶ τὰ σώματα αὐτῶν είψωσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα μὴ συνελχι σθεὶς καταπτήξῃς αὐτῶν τὴν ὠμότητα, συμπασχε μὲν τοῖς πάσχουσιν, ἐντύγχανε δὲ τῷ Θεῷ, λέγων τὸν στ' ψαλμόν. κβ'. Ἐν ἑορτῇ δὲ, θέλων ᾆσαι τῷ Κυρίῳ, συγκατ λέσας τοὺς τοῦ Θεοῦ δούλους, ψάλλε τὰ ἐν τῷ π' καὶ 18. Τῶν δὲ ἐχθρῶν πάλιν ἐπισυναχθέντων πάντων πανταχόθεν, καὶ ἀπειλούντων κατὰ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, συνθήκας τε ποιούντων κατὰ τῆς εὐσεβείας . EPISTOLA AD MARCELLINUM. A si ingruat persecutio, et imprudens persecutor ii. B C D eam speluncam incidat, in qua tu absconderis, ne reformides; habes enim et in tali necessitate per- utiles ad consolationem et tituli inscriptionis sermo- nes in psalmis et 141. Si autem jusserit perse- cutor custodiri domum tuam, et tamen effugeris, Deo refer gratiam, eamque in anima tua quasi in cippo inscribe, ut memoriale sit tuæ incolumitatis, et dic ea quæ sunt in 58. Si autem exprobrent tibi, qui te affligunt inimici tui, et qui videntur amici esse tui, obloquentes detraxerint, et in exercita- tione tua ad modicum temporis contristeris, et po- tes sane teipsum consolari hymnis Deum cele- brando ac recitando psalmum 54. Alversus hypo. critas et in facie gloriantes, dic ad confusionem eorum psalmum 57. Adversus eos autem qui in te atrociter irruunt et capere volunt animam tuam, tu opponas illis tuam erga Deum obsequentiam, et confide quanto enim illi vehementius institerint, tanto magis te Domino submittas, et dic verba 61. Si persecutionem passus in solitudinem recesseris, ne formnides quasi solus ibi degas, cum adsit tibi Deus, ad quem diliculo cane psalmum 62. Si ter- reant te inimici, nec finem faciant insidiarum, imo adversum te omnia scrutentur, etiamsi multi fue- rint, nequaquam cedas : nam sagittæ parvulorum erunt plagæ eorum, canente te psalmos 63, 64, 69, 70. sexagesimum quartum. Si aliquos de resurrectione instituas, recita 65. Postulans a Domino miseratio- nes, lauda illum, psallens 66. Cum videris impios in pace prospere agentes et libenter viventes, ju- stos autem afflictos, ne scandalizeris, neque commo- vearis, sed dic psalmum 72. Cum iratus fuerit Deus adversus populum, habes ad consolationem illius verba prudentiæ in 73. Quando confessione tibi opus erit, psalle 9, 74, 91, 104, 105, et 106, et 107, et 110, et 117, et 125, et 137. Vis gentilium et hæreticorum opiniones confundere, et commonstrare non apud il- los esse Dei cognitionem, sed in sola Ecclesia, potes, considerans, canere atque dicere quæ in septuage- simo quinto habentur. Inimicis autem effugia præ- occupantibus ac te summopere afflicto, licet pertur- beris, ne animum despondeas, sed ora: et si cla- mando exaudiare, gratias Deo age, recitans septua- gesimum sextumn. Si persistentes inimici irruperint, et domum Dei profanaverint, sanctosque trucida- rint, illorumque corpora volucribus cœli projece- rint, ne his perculsus reformides eorum crudelita- tem, dole quidem miserorum vicem, ora autem Deun, dicens septuagesimum octavum psalmum. catis Dei servis, psalle octogesimum et nonagesi- mum quartum. Inimicis iterum undique congrega- tis, et domui Dei minas intentantibus, fœderaque contra pietatem facientibus, ne animo deficias ob 21. Quando Deum celebrare volueris, recita 22. In solemni die volens Domino canere, advo-
PG 27:34Καὶ δυσωπῆσαι μὲν θέλων τὰ τῶν Ἑλλήνων καὶ τὰ τῶν αἱρετικῶν, ὅτι μὴ παρ’ αὐτοῖς ἔνι θεογνωσία, ἀλλ’ ἐν μόνῃ τῇ καθολικῇ Ἐκκλησίᾳ, δύνασαι νοῶν ᾄδειν καὶ λέγειν τὰ ἐν τῷ οε. Τῶν δὲ ἐχθρῶν προκαταλαβόντων τὰς διεκφυγὰς, καὶ πάνυ θλιβόμενος, κἂν ταραχθῇς, μὴ ἀπελπίσῃς, ἀλλὰ εὔχου· καὶ ἐὰν κράζων εἰσακουσθῇς, εὐχαρίστει τῷ Θεῷ, λέγων τὰ ἐν τῷ ο. Ἐὰν δὲ ἐπιμένοντες οἱ ἐχθροὶ ἐπεισέλθωσι, καὶ μιάνωσι τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τούς τε ἁγίους ἀποκτείνωσι, καὶ τὰ σώματα αὐτῶν ῥίψωσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα μὴ συνελκυσθεὶς καταπτήξῃς αὐτῶν τὴν ὠμότητα, σύμπασχε μὲν τοῖς πάσχουσιν, ἐντύγχανε δὲ τῷ Θεῷ, λέγων τὸν οη ψαλμόν. Ἐν ἑορτῇ δὲ, θέλων ᾆσαι τῷ Κυρίῳ, συγκαλέσας τοὺς τοῦ Θεοῦ δούλους, ψάλλε τὰ ἐν τῷ π καὶ δ. Τῶν δὲ ἐχθρῶν πάλιν ἐπισυναχθέντων πάντων πανταχόθεν, καὶ ἀπειλούντων κατὰ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, συνθήκας τε ποιούντων κατὰ τῆς εὐσεβείας, ἵνα μὴ ἀθυμήσῃς διὰ τὸ πλῆθος καὶ τὴν δυναστείαν αὑτῶν, ἔχεις ὥσπερ ἄγκυραν ἐλπίδος τὰ ἐν τῷ πβ ῥήματα.δράμῃ ὁ διώκων, καὶ μὴ γινώσκων εἰσέλθῃ εἰς τὸ σπή- λαιον ἐν ᾧ καὶ σὺ κρύπτη, μηδ' οὕτως πήξης· ἔχεις γὰρ τοὺς ἐν τοιαύτῃ ἀνάγκῃ χρησμούς εἰς παράκλη- σιν καὶ στηλογραφίας λόγους, τοὺς ἐν τῷ νς' καὶ τοὺς ἐν τῷ ρμαʹ. Ἐὰν δὲ καὶ φυλαχθῆναι τὴν οἰκίαν κε- λεύσῃ ὁ ἐπιβουλεύων, καὶ διαφύγῃς, ἀνατίθει τῷ Κυ- [ ρίῳ τὴν χάριν, ὡς ἐν στήλαις γράφων αὐτὴν ἐν τῇ ψυχῇ, μνημόσυνον οὖσαν τοῦ μὴ διεφθάρθαι σε, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ νη' ψαλμῷ. Ἐὰν δὲ καὶ ὀνειδίζωσι θλί βοντες οἱ ἐχθροὶ, καὶ φλυαροῦντες διαβάλλωσιν οἱ δοκοῦντες εἶναι φίλοι, καὶ λυπηθῇς ἐν τῇ ἀδολεσχία σου πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ δύνασαι παρακαλεῖσθαι ὑμνῶν καὶ σὺ τὸν Θεὸν, καὶ λέγων τὰ ἐν τῷ νδ' ῥήματα. Καὶ πρὸς μὲν ὑποκρινομένους καὶ ἐν προσώπῳ καυ χωμένους λέγε πρὸς ἐντροπὴν ἐκείνων τὸν νζ' ψαλ μόν· πρὸς δὲ τοὺς ὁρμῶντας ἀγρίως κατὰ σοῦ, καὶ θέλοντας λαβεῖν σου τὴν ψυχὴν, ἀντίθες σὺ τὴν πρὸς ] τὸν Θεόν σου ὑποταγὴν, καὶ θάῤῥει. Οσῳ γὰρ ἐκεῖ. να μαίνονται, τοσούτῳ μᾶλλον ὑποτάσσου σὺ τῷ Κυρίῳ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ξαʹ. Καὶ ἐὰν μὲν διωκό μενος εἰς ἐρημίαν ἀπέλθῃς, μὴ φοβηθῇς ὡς μόνος ὢν ἐκεῖ, ἔχων δὲ τὸν Θεὸν ἐκεῖ καὶ πρὸς αὐτὸν ὀρθρί ζων ψάλλε τὸν ξβ'. Ἐκφοβούντων δὲ τῶν ἐχθρῶν καὶ μὴ παυομένων τοῦ ἐνεδρεύειν, ἀλλὰ καὶ ἐξερευνών των πᾶν κατὰ σοῦ, κἂν πλῆθος ὦσι, μὴ ὑπενδῷς · βέλη γὰρ νηπίων ἔσονται τούτων αἱ πληγαὶ, ψάλλον- τός σου τὸν ἔγ', καὶ τὸν ἔδ', καὶ ἔθ', καὶ ο'. κα'. Καὶ ὅταν μὲν ὑμνῆσαι βούλῃ τὸν Κύριον, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξδ'. Ἐὰν δὲ κατηχῆσαι θέλῃς τινὰς περὶ – · ἀναστάσεως, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξε'. Οἰκτιρμοὺς δὲ αἰτῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὕμνει αὐτὸν, ψάλλων τὸν ξς'. Οτε δὲ βλέπεις τοὺς μὲν ἀσεβεῖς ἐν εἰρήνῃ εὐθηνουμένους καὶ καταθυμίως ζῶντας τοὺς δὲ δικαίους θλιβομέ νους, ἵνα μὴ σκανδαλισθῇς καὶ παρασαλευθῇς, λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. Καὶ ὅταν μὲν ὀργισθῇ ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν λαὸν, ἔχεις εἰς παράκλησιν περὶ τούτου λόγους συνετούς τοὺς ἐν τῷ ογ'· ὅτε δὲ χρεία σου ἐξομολογήσεως ἐστι, ψάλλε τὸν θ', οδ' καὶ μα', καὶ ρδ, καὶ ρεʹ, καὶ ρς', καὶ ρζ', καὶ ρι', καὶ ριζ', καὶ φλεʹ, καὶ ρλζ'. Καὶ δυσωπῆσαι μὲν θέλων τὰ τῶν Ἑλ- λήνων καὶ τὰ τῶν αἱρετικῶν, ὅτι μὴ παρ' αὐτοῖς ἔνι θεογνωσία, ἀλλ' ἐν μόνῃ τῇ καθολικῇ Ἐκκλησίᾳ, δύνασαι νοῶν ᾄδειν καὶ λέγειν τὰ ἐν τῷ οε'. Τῶν δὲ * 4) | ἐχθρῶν προκαταλαβόντων τὰς διεκφυγάς, καὶ πάνυ θλιβόμενος, καν ταραχθῇς, μὴ ἀπελπίσῃς, ἀλλὰ εἴ χου· καὶ ἐὰν κράζων εἰσακουσθῇς, εὐχαρίστει τῷ Θεῷ, λέγων τὰ ἐν τῷ ος'. Ἐὰν δὲ ἐπιμένοντες οἱ ἐχθροὶ ἐπεισέλθωσι, καὶ μιάνωσι τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τούς τε ἁγίους ἀποκτείνωσι, καὶ τὰ σώματα αὐτῶν είψωσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα μὴ συνελχι σθεὶς καταπτήξῃς αὐτῶν τὴν ὠμότητα, συμπασχε μὲν τοῖς πάσχουσιν, ἐντύγχανε δὲ τῷ Θεῷ, λέγων τὸν στ' ψαλμόν. κβ'. Ἐν ἑορτῇ δὲ, θέλων ᾆσαι τῷ Κυρίῳ, συγκατ λέσας τοὺς τοῦ Θεοῦ δούλους, ψάλλε τὰ ἐν τῷ π' καὶ 18. Τῶν δὲ ἐχθρῶν πάλιν ἐπισυναχθέντων πάντων πανταχόθεν, καὶ ἀπειλούντων κατὰ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, συνθήκας τε ποιούντων κατὰ τῆς εὐσεβείας . EPISTOLA AD MARCELLINUM. A si ingruat persecutio, et imprudens persecutor ii. B C D eam speluncam incidat, in qua tu absconderis, ne reformides; habes enim et in tali necessitate per- utiles ad consolationem et tituli inscriptionis sermo- nes in psalmis et 141. Si autem jusserit perse- cutor custodiri domum tuam, et tamen effugeris, Deo refer gratiam, eamque in anima tua quasi in cippo inscribe, ut memoriale sit tuæ incolumitatis, et dic ea quæ sunt in 58. Si autem exprobrent tibi, qui te affligunt inimici tui, et qui videntur amici esse tui, obloquentes detraxerint, et in exercita- tione tua ad modicum temporis contristeris, et po- tes sane teipsum consolari hymnis Deum cele- brando ac recitando psalmum 54. Alversus hypo. critas et in facie gloriantes, dic ad confusionem eorum psalmum 57. Adversus eos autem qui in te atrociter irruunt et capere volunt animam tuam, tu opponas illis tuam erga Deum obsequentiam, et confide quanto enim illi vehementius institerint, tanto magis te Domino submittas, et dic verba 61. Si persecutionem passus in solitudinem recesseris, ne formnides quasi solus ibi degas, cum adsit tibi Deus, ad quem diliculo cane psalmum 62. Si ter- reant te inimici, nec finem faciant insidiarum, imo adversum te omnia scrutentur, etiamsi multi fue- rint, nequaquam cedas : nam sagittæ parvulorum erunt plagæ eorum, canente te psalmos 63, 64, 69, 70. sexagesimum quartum. Si aliquos de resurrectione instituas, recita 65. Postulans a Domino miseratio- nes, lauda illum, psallens 66. Cum videris impios in pace prospere agentes et libenter viventes, ju- stos autem afflictos, ne scandalizeris, neque commo- vearis, sed dic psalmum 72. Cum iratus fuerit Deus adversus populum, habes ad consolationem illius verba prudentiæ in 73. Quando confessione tibi opus erit, psalle 9, 74, 91, 104, 105, et 106, et 107, et 110, et 117, et 125, et 137. Vis gentilium et hæreticorum opiniones confundere, et commonstrare non apud il- los esse Dei cognitionem, sed in sola Ecclesia, potes, considerans, canere atque dicere quæ in septuage- simo quinto habentur. Inimicis autem effugia præ- occupantibus ac te summopere afflicto, licet pertur- beris, ne animum despondeas, sed ora: et si cla- mando exaudiare, gratias Deo age, recitans septua- gesimum sextumn. Si persistentes inimici irruperint, et domum Dei profanaverint, sanctosque trucida- rint, illorumque corpora volucribus cœli projece- rint, ne his perculsus reformides eorum crudelita- tem, dole quidem miserorum vicem, ora autem Deun, dicens septuagesimum octavum psalmum. catis Dei servis, psalle octogesimum et nonagesi- mum quartum. Inimicis iterum undique congrega- tis, et domui Dei minas intentantibus, fœderaque contra pietatem facientibus, ne animo deficias ob 21. Quando Deum celebrare volueris, recita 22. In solemni die volens Domino canere, advo-
Καὶ ἐὰν, βλέπων τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ αἰώνια αὐτοῦ σκηνώματα, τὸν πόθον ἔχῃς εἰς αὐτὰ, ὡς εἶχεν ὁ Ἀπόστολος, λέγε καὶ σὺ τὸν πγ ψαλμόν. Παυσαμένης δέ ποτε τῆς ὀργῆς, καὶ τῆς αἰχμαλωσίας λυθείσης, ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῆσαι, ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὰ ἐν τῷ πδ καὶ ρκε. Καὶ τὴν μὲν διαφορὰν τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πρὸς τὰ σχίσματα ἐὰν θέλῃς γινώσκειν, καὶ ἐντρέπειν ἐκείνους, δύνασαι λέγειν τὰ ἐν τῷ π γεγραμμένα. Παραθαρσῦναι θέλων σεαυτὸν καὶ τοὺς ἑτέρους εἰς θεοσέβειαν, καὶ ὡς εἰς τὸν Θεὸν ἐλπὶς οὔτε καταισχύνει, ἀλλὰ καὶ ἄφοβον τὴν ψυχὴν κατασκευάζει, αἴνει τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ 1. Ψάλαι θέλεις τῷ Σαββάτῳ; ἔχεις τὸν α. Εὐχαριστῆσαι θέλεις τῇ Κυριακῇ; ἔχεις τὸν κγ. Ἆσαι θέλεις δευτέρᾳ Σαββάτων; λέγε τὰ ἐν τῷ μζ. Αἰνέσαι βούλει τῇ Παρασκευῇ; ἔχεις τὸν αἶνον ἐν τῷ β. Τότε γὰρ, γενομένου τοῦ σταυροῦ, ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ᾠκοδομήθη, καίτοι τῶν ἐχθρῶν ἐπιχειρησάντων κωλῦσαι· καὶ διὰ τοῦτο ἐπινίκιον ᾄδειν τῷ Θεῷ πρέπει τότε τὰ εἰρημένα ἐν τῷ β. Ἐὰν δὲ καὶ, αἰχμαλωσίας γενομένης, καθαιρεθῇ ὁ οἶκος, καὶ πάλιν οἰκοδομηθῇ, ᾆδε τὰ ἐν τῷ ε.δράμῃ ὁ διώκων, καὶ μὴ γινώσκων εἰσέλθῃ εἰς τὸ σπή- λαιον ἐν ᾧ καὶ σὺ κρύπτη, μηδ' οὕτως πήξης· ἔχεις γὰρ τοὺς ἐν τοιαύτῃ ἀνάγκῃ χρησμούς εἰς παράκλη- σιν καὶ στηλογραφίας λόγους, τοὺς ἐν τῷ νς' καὶ τοὺς ἐν τῷ ρμαʹ. Ἐὰν δὲ καὶ φυλαχθῆναι τὴν οἰκίαν κε- λεύσῃ ὁ ἐπιβουλεύων, καὶ διαφύγῃς, ἀνατίθει τῷ Κυ- [ ρίῳ τὴν χάριν, ὡς ἐν στήλαις γράφων αὐτὴν ἐν τῇ ψυχῇ, μνημόσυνον οὖσαν τοῦ μὴ διεφθάρθαι σε, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ νη' ψαλμῷ. Ἐὰν δὲ καὶ ὀνειδίζωσι θλί βοντες οἱ ἐχθροὶ, καὶ φλυαροῦντες διαβάλλωσιν οἱ δοκοῦντες εἶναι φίλοι, καὶ λυπηθῇς ἐν τῇ ἀδολεσχία σου πρὸς ὀλίγον, ἀλλὰ δύνασαι παρακαλεῖσθαι ὑμνῶν καὶ σὺ τὸν Θεὸν, καὶ λέγων τὰ ἐν τῷ νδ' ῥήματα. Καὶ πρὸς μὲν ὑποκρινομένους καὶ ἐν προσώπῳ καυ χωμένους λέγε πρὸς ἐντροπὴν ἐκείνων τὸν νζ' ψαλ μόν· πρὸς δὲ τοὺς ὁρμῶντας ἀγρίως κατὰ σοῦ, καὶ θέλοντας λαβεῖν σου τὴν ψυχὴν, ἀντίθες σὺ τὴν πρὸς ] τὸν Θεόν σου ὑποταγὴν, καὶ θάῤῥει. Οσῳ γὰρ ἐκεῖ. να μαίνονται, τοσούτῳ μᾶλλον ὑποτάσσου σὺ τῷ Κυρίῳ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ξαʹ. Καὶ ἐὰν μὲν διωκό μενος εἰς ἐρημίαν ἀπέλθῃς, μὴ φοβηθῇς ὡς μόνος ὢν ἐκεῖ, ἔχων δὲ τὸν Θεὸν ἐκεῖ καὶ πρὸς αὐτὸν ὀρθρί ζων ψάλλε τὸν ξβ'. Ἐκφοβούντων δὲ τῶν ἐχθρῶν καὶ μὴ παυομένων τοῦ ἐνεδρεύειν, ἀλλὰ καὶ ἐξερευνών των πᾶν κατὰ σοῦ, κἂν πλῆθος ὦσι, μὴ ὑπενδῷς · βέλη γὰρ νηπίων ἔσονται τούτων αἱ πληγαὶ, ψάλλον- τός σου τὸν ἔγ', καὶ τὸν ἔδ', καὶ ἔθ', καὶ ο'. κα'. Καὶ ὅταν μὲν ὑμνῆσαι βούλῃ τὸν Κύριον, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξδ'. Ἐὰν δὲ κατηχῆσαι θέλῃς τινὰς περὶ – · ἀναστάσεως, ὧδε τὰ ἐν τῷ ξε'. Οἰκτιρμοὺς δὲ αἰτῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὕμνει αὐτὸν, ψάλλων τὸν ξς'. Οτε δὲ βλέπεις τοὺς μὲν ἀσεβεῖς ἐν εἰρήνῃ εὐθηνουμένους καὶ καταθυμίως ζῶντας τοὺς δὲ δικαίους θλιβομέ νους, ἵνα μὴ σκανδαλισθῇς καὶ παρασαλευθῇς, λέγε καὶ σὺ τὰ ἐν τῷ οβ' ψαλμῷ. Καὶ ὅταν μὲν ὀργισθῇ ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν λαὸν, ἔχεις εἰς παράκλησιν περὶ τούτου λόγους συνετούς τοὺς ἐν τῷ ογ'· ὅτε δὲ χρεία σου ἐξομολογήσεως ἐστι, ψάλλε τὸν θ', οδ' καὶ μα', καὶ ρδ, καὶ ρεʹ, καὶ ρς', καὶ ρζ', καὶ ρι', καὶ ριζ', καὶ φλεʹ, καὶ ρλζ'. Καὶ δυσωπῆσαι μὲν θέλων τὰ τῶν Ἑλ- λήνων καὶ τὰ τῶν αἱρετικῶν, ὅτι μὴ παρ' αὐτοῖς ἔνι θεογνωσία, ἀλλ' ἐν μόνῃ τῇ καθολικῇ Ἐκκλησίᾳ, δύνασαι νοῶν ᾄδειν καὶ λέγειν τὰ ἐν τῷ οε'. Τῶν δὲ * 4) | ἐχθρῶν προκαταλαβόντων τὰς διεκφυγάς, καὶ πάνυ θλιβόμενος, καν ταραχθῇς, μὴ ἀπελπίσῃς, ἀλλὰ εἴ χου· καὶ ἐὰν κράζων εἰσακουσθῇς, εὐχαρίστει τῷ Θεῷ, λέγων τὰ ἐν τῷ ος'. Ἐὰν δὲ ἐπιμένοντες οἱ ἐχθροὶ ἐπεισέλθωσι, καὶ μιάνωσι τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τούς τε ἁγίους ἀποκτείνωσι, καὶ τὰ σώματα αὐτῶν είψωσι τοῖς πετεινοῖς τοῦ οὐρανοῦ, ἵνα μὴ συνελχι σθεὶς καταπτήξῃς αὐτῶν τὴν ὠμότητα, συμπασχε μὲν τοῖς πάσχουσιν, ἐντύγχανε δὲ τῷ Θεῷ, λέγων τὸν στ' ψαλμόν. κβ'. Ἐν ἑορτῇ δὲ, θέλων ᾆσαι τῷ Κυρίῳ, συγκατ λέσας τοὺς τοῦ Θεοῦ δούλους, ψάλλε τὰ ἐν τῷ π' καὶ 18. Τῶν δὲ ἐχθρῶν πάλιν ἐπισυναχθέντων πάντων πανταχόθεν, καὶ ἀπειλούντων κατὰ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, συνθήκας τε ποιούντων κατὰ τῆς εὐσεβείας . EPISTOLA AD MARCELLINUM. A si ingruat persecutio, et imprudens persecutor ii. B C D eam speluncam incidat, in qua tu absconderis, ne reformides; habes enim et in tali necessitate per- utiles ad consolationem et tituli inscriptionis sermo- nes in psalmis et 141. Si autem jusserit perse- cutor custodiri domum tuam, et tamen effugeris, Deo refer gratiam, eamque in anima tua quasi in cippo inscribe, ut memoriale sit tuæ incolumitatis, et dic ea quæ sunt in 58. Si autem exprobrent tibi, qui te affligunt inimici tui, et qui videntur amici esse tui, obloquentes detraxerint, et in exercita- tione tua ad modicum temporis contristeris, et po- tes sane teipsum consolari hymnis Deum cele- brando ac recitando psalmum 54. Alversus hypo. critas et in facie gloriantes, dic ad confusionem eorum psalmum 57. Adversus eos autem qui in te atrociter irruunt et capere volunt animam tuam, tu opponas illis tuam erga Deum obsequentiam, et confide quanto enim illi vehementius institerint, tanto magis te Domino submittas, et dic verba 61. Si persecutionem passus in solitudinem recesseris, ne formnides quasi solus ibi degas, cum adsit tibi Deus, ad quem diliculo cane psalmum 62. Si ter- reant te inimici, nec finem faciant insidiarum, imo adversum te omnia scrutentur, etiamsi multi fue- rint, nequaquam cedas : nam sagittæ parvulorum erunt plagæ eorum, canente te psalmos 63, 64, 69, 70. sexagesimum quartum. Si aliquos de resurrectione instituas, recita 65. Postulans a Domino miseratio- nes, lauda illum, psallens 66. Cum videris impios in pace prospere agentes et libenter viventes, ju- stos autem afflictos, ne scandalizeris, neque commo- vearis, sed dic psalmum 72. Cum iratus fuerit Deus adversus populum, habes ad consolationem illius verba prudentiæ in 73. Quando confessione tibi opus erit, psalle 9, 74, 91, 104, 105, et 106, et 107, et 110, et 117, et 125, et 137. Vis gentilium et hæreticorum opiniones confundere, et commonstrare non apud il- los esse Dei cognitionem, sed in sola Ecclesia, potes, considerans, canere atque dicere quæ in septuage- simo quinto habentur. Inimicis autem effugia præ- occupantibus ac te summopere afflicto, licet pertur- beris, ne animum despondeas, sed ora: et si cla- mando exaudiare, gratias Deo age, recitans septua- gesimum sextumn. Si persistentes inimici irruperint, et domum Dei profanaverint, sanctosque trucida- rint, illorumque corpora volucribus cœli projece- rint, ne his perculsus reformides eorum crudelita- tem, dole quidem miserorum vicem, ora autem Deun, dicens septuagesimum octavum psalmum. catis Dei servis, psalle octogesimum et nonagesi- mum quartum. Inimicis iterum undique congrega- tis, et domui Dei minas intentantibus, fœderaque contra pietatem facientibus, ne animo deficias ob 21. Quando Deum celebrare volueris, recita 22. In solemni die volens Domino canere, advo-
PG 27:35Τῆς δὲ γῆς κατάστασιν λαβούσης ἀπὸ τῶν πολεμούντων, καὶ λοιπὸν ἠρεμούσης, καὶ βασιλεύσαντος τοῦ Κυρίου, ἐὰν θέλῃς ᾆσαι περὶ τούτου, ἔχεις τὸν 12. Θέλεις τῇ τετράδι τοῦ Σαββάτου ψάλλειν; ἔχεις τὸν γ· τότε γὰρ παραδοθεὶς ὁ Κύριος ἐκδικεῖν ἤρξατο τὴν κατὰ τοῦ θανάτου δίκην, καὶ θριαμβεύειν αὐτὸν παῤῥησίᾳ. Ὅτ’ ἂν οὖν, ἀναγινώσκων τὸ Εὐαγγέλιον, ἴδῃς τῇ τετράδι τοῦ Σαββάτου συμβούλιον λαβόντας τοὺς Ἰουδαίους κατὰ τοῦ Κυρίου, ὁρῶν αὐτὸν τότε παῤῥησιαζόμενον ἐν τῇ κατὰ τοῦ διαβόλου ὑπὲρ ὑμῶν ἐκδικίᾳ, ψάλλε τὰ ἐν αὐτῷ τῷ γ. Πάλιν βλέπων τὴν εἰς πάντα πρόνοιαν τοῦ Κυρίου καὶ τὴν κυριότητα αὐτοῦ, καὶ θέλων κατηχῆσαί τινας εἰς τὴν αὐτοῦ πίστιν καὶ ὑπακοὴν, πείθων αὐτοὺς πρῶτον ἐξομολογεῖσθαι, ψάλλε τὸν θ. Καὶ ἐὰν, μαθὼν αὐτοῦ τὴν κριτικὴν δύναμιν, καὶ ὅτι ἐλέῳ τὴν κρίσιν κεράσας κρίνει ὁ Κύριος, θελήσῃς αὐτῷ προσελθεῖν, ἔχεις εἰς τοῦτο λόγους τοὺς ἐν τῷ ρ. Ἀσθενοῦς δὲ ἡμῶν τῆς φύσεως οὔσης, ἐὰν διὰ τὰς συνοχὰς τοῦ βίου ὡς πτωχὸς γενόμενος ἀκηδιάσῃς ποτὲ, καὶ θέλῃς παρακληθῆναι, ἔχεις τὸν ρα ψαλμόν.ἵνα μὴ ἀθυμήσῃς διὰ τὸ πλῆθος καὶ τὴν δυναστείαν αὐτῶν, ἔχεις ὥσπερ ἄγκυραν ἐλπίδος τὰ ἐν τῷ πβ' ῥήματα. Καὶ ἐὰν, βλέπων τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ αἰώνια αὐτοῦ σκηνώματα, τὸν πόθον ἔχῃς εἰς αὐτὰ, ὡς εἶχεν ὁ ᾿Απόστολος, λέγε καὶ σὺ τὸν πγ' ψαλμόν. Παυσαμένης δέ ποτε τῆς ὀργῆς, καὶ τῆς αἰχμαλωσίας λυθείσης, ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῆσαι, ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὰ ἐν τῷ πδ' καὶ ρκε'. Καὶ τὴν μὲν διαφορὰν τῆς καθολικής Εκκλησίας πρὸς τὰ σχίσματα ἐὰν θέλης ν γινώσκειν, καὶ ἐντρέπειν ἐκείνους, δύνασαι λέγειν τὰ ἐν τῷ πς' γεγραμμένα. Παραθαρσῦναι θέλων σεαυτὸν καὶ τοὺς ἑτέρους εἰς θεοσέβειαν, καὶ ὡς εἰς τὸν Θεὸν ἐλπὶς οὔτε καταισχύνει, ἀλλὰ καὶ ἄφοδον τὴν ψυχὴν κατασκευάζει, αἴνει τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ Γ΄. Ψάλαι θέλεις τῷ Σαββάτῳ ; ἔχεις τὸν κα'. κγ'. Εὐχαριστῆσαι θέλεις τῇ Κυριακῇ; ἔχεις τὸν κγ'. 'Ασαι θέλεις δευτέρα Σαββάτων; λέγε τὰ ἐν τῷ μζ'. Αινέσαι βούλει τῇ Παρασκευῇ; ἔχεις τὸν αἶνον ἐν τῷ ιβ'. Τότε γὰρ, γενομένου τοῦ σταυροῦ, ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ᾠκοδομήθη, καίτοι τῶν ἐχθρῶν ἐπιχειρη σάντων κωλῦσαι· καὶ διὰ τοῦτο ἐπινίκιον ᾄδειν τῷ Θεῷ πρέπει τότε τὰ εἰρημένα ἐν τῷ Ιβ. Ἐὰν δὲ καὶ, αἰχμαλωσίας γενομένης, καθαιρεθῇ ὁ οἶκος, καὶ πάλιν οἰκοδομηθῇ, ὧδε τὰ ἐν τῷ με'. Τῆς δὲ γῆς και τάστασιν λαβούσης ἀπὸ τῶν πολεμούντων, καὶ λοι- πὸν ἠρεμούσης, καὶ βασιλεύσαντος τοῦ Κυρίου, ἐὰν θέλῃς ᾆσαι περὶ τούτου, ἔχεις τὸν κς'. Θέλεις τῇ τετράδι του Σαββάτου ψάλλειν ; ἔχεις τὸν ἡγ'· τότε γὰρ παραδοθεὶς ὁ Κύριος ἐκδικεῖν ἤρξατο τὴν κατὰ τοῦ θανάτου δίκην, καὶ θριαμβεύειν αὐτὸν παῤῥησίᾳ. "Οτ' ἂν οὖν, ἀναγινώσκων τὸ Εὐαγγέλιον, ἴδῃς τη τετράδι του Σαββάτου συμβούλιον λαβόντας τοὺς Ἰουδαίους κατὰ τοῦ Κυρίου, ὁρῶν αὐτὸν τότε παρ ῥησιαζόμενον ἐν τῇ κατὰ τοῦ διαβόλου ὑπὲρ ὑμῶν ἐκδικία, ψάλλε τὰ ἐν αὐτῷ τῷ Αγ. Πάλιν βλέπων τὴν εἰς πάντα πρόνοιαν τοῦ Κυρίου καὶ τὴν κυριό τητα αὐτοῦ, καὶ θέλων κατηχῆσαί τινας εἰς τὴν αὐ- τοῦ πίστιν καὶ ὑπακοὴν, πείθων αὐτοὺς πρῶτον ἐξ- ομολογεῖσθαι, ψάλλε τὸν ιθ'. Καὶ ἐὰν, μαθὼν αὐτοῦ τὴν κριτικὴν δύναμιν, καὶ ὅτι ἐλέῳ τὴν κρίσιν κερά- σας κρίνει ὁ Κύριος, θελήσῃς αὐτῷ προσελθεῖν, ἔχεις εἰς τοῦτο λόγους τοὺς ἐν τῷ ρ'. κδ'. ᾿Ασθενοῦς δὲ ἡμῶν τῆς φύσεως οὔσης, ἐὰν διὰ τὰς συνοχὰς τοῦ βίου ὡς πτωχὸς γενόμενος ἀκη· διάσῃς ποτέ, καὶ θέλῃς παρακληθῆναι, ἔχεις τὸν ρα ψαλμόν. Καὶ ἐπειδὴ πρέπει διὰ πάντων καὶ ἐν πᾶσιν εὐχαριστεῖν ἡμᾶς τῷ Θεῷ, ὅτε θέλεις εὐλογεῖν αὐτὸν, ἔχεις εἰς τοῦτο προτρέπεσθαι σαυτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ λέγειν τὸν ρβ' καὶ ργ'. Αἰνεῖν θέλεις τὸν Θεὸν, καὶ εἰδέναι πῶς καὶ ἐπὶ τίνι δεῖ αἰνεῖν, καὶ τίνας πρέπει λέγειν τὸν αἶνον ; ἔχεις τὸν ρδ', καὶ τὸν ρς', καὶ ρλδ', καὶ ρμεʹ, καὶ τὸν ρμς', καὶ τὸν ρμς, καὶ τὸν ρμηʹ, καὶ τὸν ρν. Ἔχεις πίστιν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, καὶ πιστεύεις οἷς εὐχόμενος λαλεῖς ; λέγε τὸν ριε'. ᾿Αλλὰ ἀναβαίνοντα σαυτὸν αἴσθῃ ταῖς πράξεσιν, ὥστε λέ- γειν· Τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθάνομαι, τοῖς δὲ ἔμα προσθεν ἐπεκτείνομαι; ἔχεις καθ᾿ ἑκάστην προπο ὴν εἰς τὸ λέγειν τὰς ιε' τῶν ἀναβαθμών ᾠδας. Η S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. - eorum multitudinem et potentiam : habes quasi an- A choram spei verba octogesimi secundi psalmi. Quod si videris domum Dei, et æterna ejus tabernacula, atque eorum desiderio tenearis, quemadmodum Apostolus, dic octogesimum tertium psalmum. Cessante tandem ira solutaque captivitate, si volue- ris Domino gratias agere, habes et 125. Et si cognoscere velis quid intersit discriminis catholi- cam iuter Ecclesiam et schismata, atque schisma- ticos confundere, dicere potes octogesimum sextum. Si velis tibi aliisque addere fiduciam ad Dei cul- tum, et ostendere quod spes in Deum non confun- dat, sed intrepidum animum reddat, lauda Deum recitans nonagesimum. Psallere vis in Sabbato? babes nonagesimum primum. Vis secun la Sabbati psallere? dic quæ sunt in 47. Canere vis in Parasceve? laudem babes in 92. Tunc enim peracta crucifixione, domus ædificata est, licet inimici prohibere niterentur : quare triumphale carmen Deo canere convenit, ea scilicet, quæ tunc dicta sunt in nonagesimo secundo. Si captivitate facta, excisa fuerit domus, ac rursum ædilicata, cane quæ sunt in 95. Terra a bellatoribus quie- scente, atque demum in pace degente, et Domino regnante, si ea de re canere velis, habes nonagesi- mum sextum. Vis quarta Səbbati psallere? habes nonagesimum tertium; tunc enim traditus Dominus ultionem de morte sumere cepit, deque ea conf- denter triumphare. Cum igitur legens Evangelium, videris quarta Sabbati consilium iniisse Judæos ád- versus Dominum: cernens tunc ipsum confidenter agere, ut pro nobis de diabolo vindictam sumat, psalle verba psalmi 93. Rursum quando videris Do- mini in omnia providentiam, et dominium ejus, atque volueris nonnullos in fide ejus et obedientia instituere, suadens illis ut primo confiteantur, psalle 99. Et ubi cognoveris ejus judicandi pote- statem, quod scilicet misericordia judicium tempe- rando judicat Deus, si ad eum accedere volueris, Irabes ad eam rem verba psalmi centesimi. tæ angustias, quasi inops factus animo deficias, vo- luerisque consolationem accipere, habes psalmum bus gratias Deo agere, cum volueris ipsum benedi- cere, habes ad animum tuum excitandum et de causa laudandus sit, et quænam laudantem pro- ferre deceat? habes 104, et 106, et 134, et 145, et 146, el 147, et 148, et 150. Habes fidem, sicut Dominus dixit, et credis ea quæ orando loqueris ? dic centesi- mum decimum quintum. Sentis te operibus tuis ascen- dere, ita ut dicere possis : Quæ retro sunt obliviscor, ad ea, quæ ante sunt, extendo meipsum 20.31 ? habes ad dicendum in singulis profectubus quindecim graduum cantica. 20.21 Philipp. 111, 13. C D 23. Vis gratias agere Dominico die? habes 23. B 24. Cum infirma sit natura nostra, si propter vi- 101. Et quoniam decet nos per omnia et in omni- 103. Vis laudare Deum atque nosse quomodo et qua
PG 27:36Καὶ ἐπειδὴ πρέπει διὰ πάντων καὶ ἐν πᾶσιν εὐχαριστεῖν ἡμᾶς τῷ Θεῷ, ὅτε θέλεις εὐλογεῖν αὐτὸν, ἔχεις εἰς τοῦτο προτρέπεσθαι σαυτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ λέγειν τὸν ρβ καὶ ργ. Αἰνεῖν θέλεις τὸν Θεὸν, καὶ εἰδέναι πῶς καὶ ἐπὶ τίνι δεῖ αἰνεῖν, καὶ τίνας πρέπει λέγειν τὸν αἶνον; ἔχεις τὸν ρδ, καὶ τὸν ρ, καὶ ρλδ, καὶ ρμε, καὶ τὸν ρμ, καὶ τὸν ρμζ, καὶ τὸν ρμη, καὶ τὸν ρν. Ἔχεις πίστιν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, καὶ πιστεύεις οἷς εὐχόμενος λαλεῖς; λέγε τὸν ριε. Ἀλλὰ ἀναβαίνοντα σαυτὸν αἴσθῃ ταῖς πράξεσιν, ὥστε λέγειν· Τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθάνομαι, τοῖς δὲ ἔμπροσθεν ἐπεκτείνομαι; ἔχεις καθ’ ἑκάστην προκοπὴν εἰς τὸ λέγειν τὰς ιε τῶν ἀναβαθμῶν ᾠδάς. Ἠχμαλωτεύθης ὑπὸ ἀλλοτρίων λογισμῶν, καὶ ᾔσθου σεαυτὸν ἀπαγόμενον, καὶ μετέγνως, παῦσαι τοῦ λοιποῦ, καὶ μείνας ἐφ’ οἷς ἁμαρτάνοντα σεαυτὸν κατέλαβες, κάθου, καὶ κλαῦσον καὶ σὺ, ὡς πεποίηκεν ὁ τότε λαὸς, λέγων τὰ ἐν τῷ ρλ. Τοὺς δὲ πειρασμοὺς ἡγούμενος εἶναί σου δοκιμὴν, μετὰ τοὺς πειρασμοὺς ἐὰν εὐχαριστῆσαι θελήσῃς, ἔχεις τὸν ρλη ψαλμόν. Συνέχῃ πάλιν ἀπὸ ἐχθρῶν, καὶ ῥυσθῆναι θέλεις; λέγε τὰ ἐν τῷ ρλθ. Δεηθῆναι δὲ καὶ προσεύξασθαι θέλεις;ἵνα μὴ ἀθυμήσῃς διὰ τὸ πλῆθος καὶ τὴν δυναστείαν αὐτῶν, ἔχεις ὥσπερ ἄγκυραν ἐλπίδος τὰ ἐν τῷ πβ' ῥήματα. Καὶ ἐὰν, βλέπων τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ αἰώνια αὐτοῦ σκηνώματα, τὸν πόθον ἔχῃς εἰς αὐτὰ, ὡς εἶχεν ὁ ᾿Απόστολος, λέγε καὶ σὺ τὸν πγ' ψαλμόν. Παυσαμένης δέ ποτε τῆς ὀργῆς, καὶ τῆς αἰχμαλωσίας λυθείσης, ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῆσαι, ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὰ ἐν τῷ πδ' καὶ ρκε'. Καὶ τὴν μὲν διαφορὰν τῆς καθολικής Εκκλησίας πρὸς τὰ σχίσματα ἐὰν θέλης ν γινώσκειν, καὶ ἐντρέπειν ἐκείνους, δύνασαι λέγειν τὰ ἐν τῷ πς' γεγραμμένα. Παραθαρσῦναι θέλων σεαυτὸν καὶ τοὺς ἑτέρους εἰς θεοσέβειαν, καὶ ὡς εἰς τὸν Θεὸν ἐλπὶς οὔτε καταισχύνει, ἀλλὰ καὶ ἄφοδον τὴν ψυχὴν κατασκευάζει, αἴνει τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ Γ΄. Ψάλαι θέλεις τῷ Σαββάτῳ ; ἔχεις τὸν κα'. κγ'. Εὐχαριστῆσαι θέλεις τῇ Κυριακῇ; ἔχεις τὸν κγ'. 'Ασαι θέλεις δευτέρα Σαββάτων; λέγε τὰ ἐν τῷ μζ'. Αινέσαι βούλει τῇ Παρασκευῇ; ἔχεις τὸν αἶνον ἐν τῷ ιβ'. Τότε γὰρ, γενομένου τοῦ σταυροῦ, ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ᾠκοδομήθη, καίτοι τῶν ἐχθρῶν ἐπιχειρη σάντων κωλῦσαι· καὶ διὰ τοῦτο ἐπινίκιον ᾄδειν τῷ Θεῷ πρέπει τότε τὰ εἰρημένα ἐν τῷ Ιβ. Ἐὰν δὲ καὶ, αἰχμαλωσίας γενομένης, καθαιρεθῇ ὁ οἶκος, καὶ πάλιν οἰκοδομηθῇ, ὧδε τὰ ἐν τῷ με'. Τῆς δὲ γῆς και τάστασιν λαβούσης ἀπὸ τῶν πολεμούντων, καὶ λοι- πὸν ἠρεμούσης, καὶ βασιλεύσαντος τοῦ Κυρίου, ἐὰν θέλῃς ᾆσαι περὶ τούτου, ἔχεις τὸν κς'. Θέλεις τῇ τετράδι του Σαββάτου ψάλλειν ; ἔχεις τὸν ἡγ'· τότε γὰρ παραδοθεὶς ὁ Κύριος ἐκδικεῖν ἤρξατο τὴν κατὰ τοῦ θανάτου δίκην, καὶ θριαμβεύειν αὐτὸν παῤῥησίᾳ. "Οτ' ἂν οὖν, ἀναγινώσκων τὸ Εὐαγγέλιον, ἴδῃς τη τετράδι του Σαββάτου συμβούλιον λαβόντας τοὺς Ἰουδαίους κατὰ τοῦ Κυρίου, ὁρῶν αὐτὸν τότε παρ ῥησιαζόμενον ἐν τῇ κατὰ τοῦ διαβόλου ὑπὲρ ὑμῶν ἐκδικία, ψάλλε τὰ ἐν αὐτῷ τῷ Αγ. Πάλιν βλέπων τὴν εἰς πάντα πρόνοιαν τοῦ Κυρίου καὶ τὴν κυριό τητα αὐτοῦ, καὶ θέλων κατηχῆσαί τινας εἰς τὴν αὐ- τοῦ πίστιν καὶ ὑπακοὴν, πείθων αὐτοὺς πρῶτον ἐξ- ομολογεῖσθαι, ψάλλε τὸν ιθ'. Καὶ ἐὰν, μαθὼν αὐτοῦ τὴν κριτικὴν δύναμιν, καὶ ὅτι ἐλέῳ τὴν κρίσιν κερά- σας κρίνει ὁ Κύριος, θελήσῃς αὐτῷ προσελθεῖν, ἔχεις εἰς τοῦτο λόγους τοὺς ἐν τῷ ρ'. κδ'. ᾿Ασθενοῦς δὲ ἡμῶν τῆς φύσεως οὔσης, ἐὰν διὰ τὰς συνοχὰς τοῦ βίου ὡς πτωχὸς γενόμενος ἀκη· διάσῃς ποτέ, καὶ θέλῃς παρακληθῆναι, ἔχεις τὸν ρα ψαλμόν. Καὶ ἐπειδὴ πρέπει διὰ πάντων καὶ ἐν πᾶσιν εὐχαριστεῖν ἡμᾶς τῷ Θεῷ, ὅτε θέλεις εὐλογεῖν αὐτὸν, ἔχεις εἰς τοῦτο προτρέπεσθαι σαυτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ λέγειν τὸν ρβ' καὶ ργ'. Αἰνεῖν θέλεις τὸν Θεὸν, καὶ εἰδέναι πῶς καὶ ἐπὶ τίνι δεῖ αἰνεῖν, καὶ τίνας πρέπει λέγειν τὸν αἶνον ; ἔχεις τὸν ρδ', καὶ τὸν ρς', καὶ ρλδ', καὶ ρμεʹ, καὶ τὸν ρμς', καὶ τὸν ρμς, καὶ τὸν ρμηʹ, καὶ τὸν ρν. Ἔχεις πίστιν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, καὶ πιστεύεις οἷς εὐχόμενος λαλεῖς ; λέγε τὸν ριε'. ᾿Αλλὰ ἀναβαίνοντα σαυτὸν αἴσθῃ ταῖς πράξεσιν, ὥστε λέ- γειν· Τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθάνομαι, τοῖς δὲ ἔμα προσθεν ἐπεκτείνομαι; ἔχεις καθ᾿ ἑκάστην προπο ὴν εἰς τὸ λέγειν τὰς ιε' τῶν ἀναβαθμών ᾠδας. Η S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. - eorum multitudinem et potentiam : habes quasi an- A choram spei verba octogesimi secundi psalmi. Quod si videris domum Dei, et æterna ejus tabernacula, atque eorum desiderio tenearis, quemadmodum Apostolus, dic octogesimum tertium psalmum. Cessante tandem ira solutaque captivitate, si volue- ris Domino gratias agere, habes et 125. Et si cognoscere velis quid intersit discriminis catholi- cam iuter Ecclesiam et schismata, atque schisma- ticos confundere, dicere potes octogesimum sextum. Si velis tibi aliisque addere fiduciam ad Dei cul- tum, et ostendere quod spes in Deum non confun- dat, sed intrepidum animum reddat, lauda Deum recitans nonagesimum. Psallere vis in Sabbato? babes nonagesimum primum. Vis secun la Sabbati psallere? dic quæ sunt in 47. Canere vis in Parasceve? laudem babes in 92. Tunc enim peracta crucifixione, domus ædificata est, licet inimici prohibere niterentur : quare triumphale carmen Deo canere convenit, ea scilicet, quæ tunc dicta sunt in nonagesimo secundo. Si captivitate facta, excisa fuerit domus, ac rursum ædilicata, cane quæ sunt in 95. Terra a bellatoribus quie- scente, atque demum in pace degente, et Domino regnante, si ea de re canere velis, habes nonagesi- mum sextum. Vis quarta Səbbati psallere? habes nonagesimum tertium; tunc enim traditus Dominus ultionem de morte sumere cepit, deque ea conf- denter triumphare. Cum igitur legens Evangelium, videris quarta Sabbati consilium iniisse Judæos ád- versus Dominum: cernens tunc ipsum confidenter agere, ut pro nobis de diabolo vindictam sumat, psalle verba psalmi 93. Rursum quando videris Do- mini in omnia providentiam, et dominium ejus, atque volueris nonnullos in fide ejus et obedientia instituere, suadens illis ut primo confiteantur, psalle 99. Et ubi cognoveris ejus judicandi pote- statem, quod scilicet misericordia judicium tempe- rando judicat Deus, si ad eum accedere volueris, Irabes ad eam rem verba psalmi centesimi. tæ angustias, quasi inops factus animo deficias, vo- luerisque consolationem accipere, habes psalmum bus gratias Deo agere, cum volueris ipsum benedi- cere, habes ad animum tuum excitandum et de causa laudandus sit, et quænam laudantem pro- ferre deceat? habes 104, et 106, et 134, et 145, et 146, el 147, et 148, et 150. Habes fidem, sicut Dominus dixit, et credis ea quæ orando loqueris ? dic centesi- mum decimum quintum. Sentis te operibus tuis ascen- dere, ita ut dicere possis : Quæ retro sunt obliviscor, ad ea, quæ ante sunt, extendo meipsum 20.31 ? habes ad dicendum in singulis profectubus quindecim graduum cantica. 20.21 Philipp. 111, 13. C D 23. Vis gratias agere Dominico die? habes 23. B 24. Cum infirma sit natura nostra, si propter vi- 101. Et quoniam decet nos per omnia et in omni- 103. Vis laudare Deum atque nosse quomodo et qua
ψάλλε τὸν ε καὶ ρμβ. Ἐχθρὸς τύραννος ἐπανέστη τῷ λαῷ καί σοι, ὥσπερ Γολιὰθ τῷ Δαβὶδ, μὴ πτήξῃς· ἀλλὰ πίστευε καὶ σὺ, ὡς ὁ Δαβὶδ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ρμγ. Εἶτα θαυμάζων τὰς εἰς πάντας τοῦ Θεοῦ εὐεργεσίας, καὶ μνημονεύων τῆς τε εἰς σὲ καὶ εἰς πάντας γενομένης ἀγαθότητος αὐτοῦ, ἐὰν θέλῃς διὰ ταῦτα εὐλογεῖν τὸν Θεὸν, λέγε τὰ τοῦ Δαβὶδ ῥήματα, ἅπερ καὶ αὐτὸς εἶπεν ἐν τῷ ρμδ ψαλμῷ. Ἆσαι θέλεις τῷ Κυρίῳ; ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὸν β καὶ ζ. Ἐὰν μικρὸς ὢν προκριθῇς εἰς ἀρχήν τινα τῶν ἀδελφῶν σου, μὴ ἐπαίρου κατ’ αὐτῶν· ἀλλὰ τῷ ἐκλεξαμένῳ Κυρίῳ διδοὺς δόξαν, ψάλλε καὶ σὺ τὸν ρνα ἴδιον ὄντα τοῦ Δαβίδ. Ἀλλὰ θέλεις ψάλλειν ἐπακοὴν ἔχοντας τὸ Ἀλληλούϊα, ἔχεις τὸν ρδ, ρε, ρ, ρια, ριβ, ριγ, ριδ, ριε, ρι, ριζ ριη, ρλδ, ρλε, ρμε, ρμ, ρμζ, ρμη, ρμθ, ρν. Ὅτε δὲ θέλῃς κατ’ ἰδίαν τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ψάλλειν, ἐν ἑκάστῳ μὲν σχεδὸν εὑρίσκεις ψαλμῷ τὰ τοιαῦτα· ἔχεις δὲ μάλιστα τὸν μὲν μδ καὶ τὸν ρθ δηλοῦντας τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ γνησίαν γέννησιν καὶ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν· τὸν δὲ κα καὶ ξη προλέγοντας περὶ τοῦ θείου σταυροῦ, καὶ ὅσην δι’ ἡμᾶς ἐπιβουλὴν ἀνεδέξατο, καὶ πόσα πέπονθε·ἵνα μὴ ἀθυμήσῃς διὰ τὸ πλῆθος καὶ τὴν δυναστείαν αὐτῶν, ἔχεις ὥσπερ ἄγκυραν ἐλπίδος τὰ ἐν τῷ πβ' ῥήματα. Καὶ ἐὰν, βλέπων τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ αἰώνια αὐτοῦ σκηνώματα, τὸν πόθον ἔχῃς εἰς αὐτὰ, ὡς εἶχεν ὁ ᾿Απόστολος, λέγε καὶ σὺ τὸν πγ' ψαλμόν. Παυσαμένης δέ ποτε τῆς ὀργῆς, καὶ τῆς αἰχμαλωσίας λυθείσης, ἐὰν θέλῃς εὐχαριστῆσαι, ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὰ ἐν τῷ πδ' καὶ ρκε'. Καὶ τὴν μὲν διαφορὰν τῆς καθολικής Εκκλησίας πρὸς τὰ σχίσματα ἐὰν θέλης ν γινώσκειν, καὶ ἐντρέπειν ἐκείνους, δύνασαι λέγειν τὰ ἐν τῷ πς' γεγραμμένα. Παραθαρσῦναι θέλων σεαυτὸν καὶ τοὺς ἑτέρους εἰς θεοσέβειαν, καὶ ὡς εἰς τὸν Θεὸν ἐλπὶς οὔτε καταισχύνει, ἀλλὰ καὶ ἄφοδον τὴν ψυχὴν κατασκευάζει, αἴνει τὸν Θεὸν, λέγων τὰ ἐν τῷ Γ΄. Ψάλαι θέλεις τῷ Σαββάτῳ ; ἔχεις τὸν κα'. κγ'. Εὐχαριστῆσαι θέλεις τῇ Κυριακῇ; ἔχεις τὸν κγ'. 'Ασαι θέλεις δευτέρα Σαββάτων; λέγε τὰ ἐν τῷ μζ'. Αινέσαι βούλει τῇ Παρασκευῇ; ἔχεις τὸν αἶνον ἐν τῷ ιβ'. Τότε γὰρ, γενομένου τοῦ σταυροῦ, ὁ οἶκος τοῦ Θεοῦ ᾠκοδομήθη, καίτοι τῶν ἐχθρῶν ἐπιχειρη σάντων κωλῦσαι· καὶ διὰ τοῦτο ἐπινίκιον ᾄδειν τῷ Θεῷ πρέπει τότε τὰ εἰρημένα ἐν τῷ Ιβ. Ἐὰν δὲ καὶ, αἰχμαλωσίας γενομένης, καθαιρεθῇ ὁ οἶκος, καὶ πάλιν οἰκοδομηθῇ, ὧδε τὰ ἐν τῷ με'. Τῆς δὲ γῆς και τάστασιν λαβούσης ἀπὸ τῶν πολεμούντων, καὶ λοι- πὸν ἠρεμούσης, καὶ βασιλεύσαντος τοῦ Κυρίου, ἐὰν θέλῃς ᾆσαι περὶ τούτου, ἔχεις τὸν κς'. Θέλεις τῇ τετράδι του Σαββάτου ψάλλειν ; ἔχεις τὸν ἡγ'· τότε γὰρ παραδοθεὶς ὁ Κύριος ἐκδικεῖν ἤρξατο τὴν κατὰ τοῦ θανάτου δίκην, καὶ θριαμβεύειν αὐτὸν παῤῥησίᾳ. "Οτ' ἂν οὖν, ἀναγινώσκων τὸ Εὐαγγέλιον, ἴδῃς τη τετράδι του Σαββάτου συμβούλιον λαβόντας τοὺς Ἰουδαίους κατὰ τοῦ Κυρίου, ὁρῶν αὐτὸν τότε παρ ῥησιαζόμενον ἐν τῇ κατὰ τοῦ διαβόλου ὑπὲρ ὑμῶν ἐκδικία, ψάλλε τὰ ἐν αὐτῷ τῷ Αγ. Πάλιν βλέπων τὴν εἰς πάντα πρόνοιαν τοῦ Κυρίου καὶ τὴν κυριό τητα αὐτοῦ, καὶ θέλων κατηχῆσαί τινας εἰς τὴν αὐ- τοῦ πίστιν καὶ ὑπακοὴν, πείθων αὐτοὺς πρῶτον ἐξ- ομολογεῖσθαι, ψάλλε τὸν ιθ'. Καὶ ἐὰν, μαθὼν αὐτοῦ τὴν κριτικὴν δύναμιν, καὶ ὅτι ἐλέῳ τὴν κρίσιν κερά- σας κρίνει ὁ Κύριος, θελήσῃς αὐτῷ προσελθεῖν, ἔχεις εἰς τοῦτο λόγους τοὺς ἐν τῷ ρ'. κδ'. ᾿Ασθενοῦς δὲ ἡμῶν τῆς φύσεως οὔσης, ἐὰν διὰ τὰς συνοχὰς τοῦ βίου ὡς πτωχὸς γενόμενος ἀκη· διάσῃς ποτέ, καὶ θέλῃς παρακληθῆναι, ἔχεις τὸν ρα ψαλμόν. Καὶ ἐπειδὴ πρέπει διὰ πάντων καὶ ἐν πᾶσιν εὐχαριστεῖν ἡμᾶς τῷ Θεῷ, ὅτε θέλεις εὐλογεῖν αὐτὸν, ἔχεις εἰς τοῦτο προτρέπεσθαι σαυτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ λέγειν τὸν ρβ' καὶ ργ'. Αἰνεῖν θέλεις τὸν Θεὸν, καὶ εἰδέναι πῶς καὶ ἐπὶ τίνι δεῖ αἰνεῖν, καὶ τίνας πρέπει λέγειν τὸν αἶνον ; ἔχεις τὸν ρδ', καὶ τὸν ρς', καὶ ρλδ', καὶ ρμεʹ, καὶ τὸν ρμς', καὶ τὸν ρμς, καὶ τὸν ρμηʹ, καὶ τὸν ρν. Ἔχεις πίστιν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, καὶ πιστεύεις οἷς εὐχόμενος λαλεῖς ; λέγε τὸν ριε'. ᾿Αλλὰ ἀναβαίνοντα σαυτὸν αἴσθῃ ταῖς πράξεσιν, ὥστε λέ- γειν· Τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθάνομαι, τοῖς δὲ ἔμα προσθεν ἐπεκτείνομαι; ἔχεις καθ᾿ ἑκάστην προπο ὴν εἰς τὸ λέγειν τὰς ιε' τῶν ἀναβαθμών ᾠδας. Η S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. - eorum multitudinem et potentiam : habes quasi an- A choram spei verba octogesimi secundi psalmi. Quod si videris domum Dei, et æterna ejus tabernacula, atque eorum desiderio tenearis, quemadmodum Apostolus, dic octogesimum tertium psalmum. Cessante tandem ira solutaque captivitate, si volue- ris Domino gratias agere, habes et 125. Et si cognoscere velis quid intersit discriminis catholi- cam iuter Ecclesiam et schismata, atque schisma- ticos confundere, dicere potes octogesimum sextum. Si velis tibi aliisque addere fiduciam ad Dei cul- tum, et ostendere quod spes in Deum non confun- dat, sed intrepidum animum reddat, lauda Deum recitans nonagesimum. Psallere vis in Sabbato? babes nonagesimum primum. Vis secun la Sabbati psallere? dic quæ sunt in 47. Canere vis in Parasceve? laudem babes in 92. Tunc enim peracta crucifixione, domus ædificata est, licet inimici prohibere niterentur : quare triumphale carmen Deo canere convenit, ea scilicet, quæ tunc dicta sunt in nonagesimo secundo. Si captivitate facta, excisa fuerit domus, ac rursum ædilicata, cane quæ sunt in 95. Terra a bellatoribus quie- scente, atque demum in pace degente, et Domino regnante, si ea de re canere velis, habes nonagesi- mum sextum. Vis quarta Səbbati psallere? habes nonagesimum tertium; tunc enim traditus Dominus ultionem de morte sumere cepit, deque ea conf- denter triumphare. Cum igitur legens Evangelium, videris quarta Sabbati consilium iniisse Judæos ád- versus Dominum: cernens tunc ipsum confidenter agere, ut pro nobis de diabolo vindictam sumat, psalle verba psalmi 93. Rursum quando videris Do- mini in omnia providentiam, et dominium ejus, atque volueris nonnullos in fide ejus et obedientia instituere, suadens illis ut primo confiteantur, psalle 99. Et ubi cognoveris ejus judicandi pote- statem, quod scilicet misericordia judicium tempe- rando judicat Deus, si ad eum accedere volueris, Irabes ad eam rem verba psalmi centesimi. tæ angustias, quasi inops factus animo deficias, vo- luerisque consolationem accipere, habes psalmum bus gratias Deo agere, cum volueris ipsum benedi- cere, habes ad animum tuum excitandum et de causa laudandus sit, et quænam laudantem pro- ferre deceat? habes 104, et 106, et 134, et 145, et 146, el 147, et 148, et 150. Habes fidem, sicut Dominus dixit, et credis ea quæ orando loqueris ? dic centesi- mum decimum quintum. Sentis te operibus tuis ascen- dere, ita ut dicere possis : Quæ retro sunt obliviscor, ad ea, quæ ante sunt, extendo meipsum 20.31 ? habes ad dicendum in singulis profectubus quindecim graduum cantica. 20.21 Philipp. 111, 13. C D 23. Vis gratias agere Dominico die? habes 23. B 24. Cum infirma sit natura nostra, si propter vi- 101. Et quoniam decet nos per omnia et in omni- 103. Vis laudare Deum atque nosse quomodo et qua
PG 27:37καὶ τὸν μὲν β καὶ ρη σημαίνοντας τήν τε τῶν Ἰουδαίων ἐπιβουλὴν καὶ πονηρίαν, καὶ τὴν Ἰούδα τοῦ Ἰσκαριώτου προδοσίαν· τόν τε κ, καὶ μθ, καὶ οα (καὶ) δηλοῦντας τήν τε βασιλείαν αὐτοῦ καὶ κριτικὴν δύναμιν, καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ πάλιν ἔνσαρκον παρουσίαν, καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν. Καὶ ὁ μὲν ιε δείκνυσιν αὐτοῦ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν· ὁ δὲ κγ καὶ μ ἀπαγγέλλουσι τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ· τὸν δὲ β, καὶ ε, καὶ ζ, καὶ η ἀναγινώσκων, θεωρῆσαι δυνήσῃ τὰς εἰς ἡμᾶς τοῦ Σωτῆρος διὰ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γενομένας εὐεργεσίας. Τοιοῦτος μὲν οὖν ἐστι καὶ ὁ χαρακτὴρ εἰς ὠφέλειαν τοῖς ἀνθρώποις ἐκ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμῶν, ἐχούσης αὐτῆς ἰδίους ψαλμοὺς, καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς δὲ περὶ τῆς ἐν σώματι παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν καὶ Σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ πυκνοτέρας τὰς προφητείας, καθὰ προεῖπον. Διὰ τί δὲ μετὰ μέλους καὶ ᾠδῆς ψάλλονται οἱ τοιοῦτοι λόγοι, ἀναγκαῖον μηδὲ τοῦτο παρελθεῖν. Τινὲς μὲν γὰρ τῶν παρ’ ἡμῖν ἀκεραίων, καίτοι πιστευόντων εἶναι θεόπνευστα τὰ ῥήματα, ὅμως νομίζουσι διὰ τὸ εὔφωνον καὶ τέρψεως ἕνεκεν τῆς ἀκοῆς μελῳδεῖσθαι τοὺς ψαλμούς. Οὐκ ἔστι δὲ οὕτως·ν κε. Ἠχμαλωτεύθης ὑπὸ ἀλλοτρίων λογισμῶν, καὶ Δ ᾔσθου σεαυτὸν ἀπαγόμενον, καὶ μετέγνως, παῦσαι τοῦ λοιποῦ, καὶ μείνας ἐφ᾽ οἷς ἁμαρτάνοντα σεαυτὸν κατ έλαβες, κάθου, καὶ κλαῦσον καὶ σὺ, ὡς πεποίηκεν ὁ τότε λαὸς, λέγων τὰ ἐν τῷ ρλς'. Τοὺς δὲ πειρασμούς ἡγούμενος εἶναί σου δοκιμὴν, μετὰ τοὺς πειρασμούς ἐὰν εὐχαριστῆσαι θελήσῃς, ἔχεις τὸν ρλη ψαλμόν. Συνέχῃ πάλιν ἀπὸ ἐχθρῶν, καὶ ῥυσθῆναι θέλεις; λέγε τὰ ἐν τῷ ρλθ'. Δεηθῆναι δὲ καὶ προσεύξασθαι θέλεις; ψάλλε τὸν ε' καὶ ρμβ΄. Ἐχθρὸς τύραννος ἐπανέστη. τῷ λαῷ καί σοι, ὥσπερ Γολιάθ τῷ Δαβίδ, μὴ πτήξης: ἀλλὰ πίστευε καὶ σὺ, ὡς ὁ Δαβίδ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ρμγ'. Εἶτα θαυμάζων τὰς εἰς πάντας τοῦ Θεοῦ εὐερ- γεσίας, καὶ μνημονεύων τῆς τε εἰς σὲ καὶ εἰς πάντας γενομένης ἀγαθότητος αὐτοῦ, ἐὰν θέλῃς διὰ ταῦτα εὐλογεῖν τὸν Θεὸν, λέγε τὰ τοῦ Δαβὶδ ῥήματα, ἅπερ καὶ αὐτὸς εἶπεν ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ. Ασαι θέλεις τῷ Κυρίῳ; ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὸν Ιβ' καὶ ιζ'. Ἐὰν μικρὸς ὢν προκριθῇς εἰς ἀρχήν τινα τῶν ἀδελφῶν σου, μὴ ἐπαίρου κατ᾿ αὐτῶν· ἀλλὰ τῷ ἐκλεξαμένῳ Κυρίῳ διδοὺς δόξαν, ψάλλε καὶ σὺ τὸν ρνα' ἴδιον ὄντα τοῦ Δαβίδ. ᾿Αλλὰ θέλεις ψάλλειν ἐπακοὴν ἔχοντας τὸ Αλληλούϊα, έχεις τὸν ρόν, με', ρς', ρια', ριβό, ριγ, Η ριδ, ριέ, ρις', ριζ', ριή, ρλδ', ολέ, ρμέ, ρμς', ρμζ, ρμη', ρμθ', ρν'. κς'. Ὅτε δὲ θέλῃς κατ' ἰδίαν τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ψάλλειν, ἐν ἑκάστῳ μὲν σχεδὸν εὑρίσκεις ψαλμῷ τὰ τοιαῦτα· ἔχεις δὲ μάλιστα τὸν μὲν μδ' καὶ τὸν ρθ' δη- λοῦντας τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ γνησίαν γέννησιν καὶ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν· τὸν δὲ κα' καὶ ξη' προλέγοντας περὶ τοῦ θείου σταυροῦ, καὶ ὅσην δι' ἡμᾶς ἐπιβουλὴν ἀνεδέξατο, καὶ πόσα πέπονθε· καὶ τὸν μὲν β' καὶ ρη' σημαίνοντας τήν τε τῶν Ἰου δαίων ἐπιβουλὴν καὶ πονηρίαν, καὶ τὴν Ἰούδα τοῦ Ισκαριώτου προδοσίαν· τόν τε κ', καὶ μθ', καὶ κα (και) δηλοῦντας τήν τε βασιλείαν αὐτοῦ καὶ κριτι κὴν δύναμιν, καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ πάλιν ἔνσαρκον παρουσίαν, καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν. Καὶ ὁ μὲν ιεʹ δείκνυσιν αὐτοῦ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν· ἡ δὲ κγ' καὶ μς' ἀπαγγέλλουσι τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ· τὸν δὲ ιβ', καὶ με', καὶ μζ', καὶ τὴν ἀναγινώσκων, θεωρῆσαι δυνήσῃ τὰς εἰς ἡμᾶς τοῦ Σωτῆρος διὰ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γενομένας εὐεργεσίας. Β κζ'. Τοιοῦτος μὲν οὖν ἐστι καὶ ὁ χαρακτὴρ εἰς ὠφέ λειαν τοῖς ἀνθρώποις ἐκ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών, η ἐχούσης αὐτῆς ἰδίους ψαλμούς, καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς δὲ περὶ τῆς ἐν σώματι παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν καὶ Σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ πυκνοτέρας τὰς προφητείας, καθὰ προείπον. Διὰ τί δὲ μετὰ μέλους καὶ ᾠδῆς ψάλ λονται οι τοιοῦτοι λόγοι, ἀναγκαῖον μηδὲ τοῦτο παρ- ελθεῖν. Τινὲς μὲν γὰρ τῶν παρ' ἡμῖν ἀκεραίων, και τοι πιστευόντων εἶναι θεόπνευστα τὰ ῥήματα, ὅμως νομίζουσι διὰ τὸ εὔφωνον καὶ τέρψεως ἕνεκεν τῆς ἀκοῆς μελῳδεῖσθαι τους ψαλμούς. Οὐκ ἔστι δὲ οὕτως· οὐ γὰρ τὸ ἡδὺ καὶ πιθανὸν ἐζήτησεν ἡ Γραφή· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ὠφελείας ἕνεκεν τῆς ψυχῆς τετύπωται διὰ πάντα μὲν, μάλιστα δὲ διὰ δύο ταῦτα· πρῶτον μέν, ὅτι ἔπρεπε τὴν θείαν Γραφήν μή μόνον τῇ συνεχείᾳ, ἀλλὰ καὶ τῇ κατά πλάτος φωνῇ τὸν Θεὸν ὑμνεῖν. EPISTOLA AD MARCELLINUM. C tionibus, atque senisti te seductum, et poeniten- tiam egisti, in posterum desine, atque gradum sistens ubi te peccantem deprehendisti, sede, et plora, et prout fecit olim populus, dic verba psal- mi 156. Tentationes probationem esse tuam ratus, si post tentationes velis gratias agere, habes 138. Ab inimicis iterum teneris, et liberari cupis? dic verba 139. Vis supplicare et orare? psalle quintum et 142. Inimicus tyrannus insurrexit in populum, et in te, sicut in David Goliath, ne timeas : sed tu quemadmodum David crede, et psalle verba 143. Deinde admirans beneficia Dei in omnes, memorque ejus erga te et erga omnes bonitatis, si propterea volueris Deo benedicere, dic Davidis verba, quæ et ipse dixit in psalmo 144. Vis Domino canere? quæ dicas suppetunt in et 97. Si cum pusillus esses prælatus sis ad usum quempiam fratrum tuorum, ne adversus illos extollare: sed gloriam Domino, qui te elegit, tribuens, psalle et t 151, qui pro- prius est Davidis. Sed canere vis psalmos resonan- tes laudem Dei, seu habentes titulum Alleluia, habes 104, 105, 106, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 134, 155, 145, 146, 147, 148, 149, 150. spectant psallere, in singulis pene psalmis hæc in- venies : præcipue autem habes et 109, qui præ- cipuam ejus ex Patre generationem, ejusque in cor- pore adventum significant; et 68, qui de divina cruce prænuntiant, quantas pro nobis sustinuerit insidias, et quam multa passus sit; et secundum et 108, iudicantes Judæorum insidias malitiamque, et Judæ Iscariotæ proditionem; et vicesimum, item et 71, significantes regnum ejus et judicandi potestatem, necnon secundum ejus in carne ad nos adventum, et vocationem gentium. Et decimus quintus declarat ejus a mortuis resurrectionem : vicesimus tertius et quadragesimus sextus annun- tiant ejus ad cœlos ascensum. Cum autem legeris nonagesimum secundum, et 95, et 97, et 98, beneficia Salvatoris per cruciatus ejus nobis collata poteris contemplari. minum utilitatem accommodatus; quos quidem psalmos alios ad emendationem motuum singula- rum animarum conscriptos esse, reliquos vero de ad- ventu in corpore Domini nostri Jesu Christi frequen- tiores habere prophetias, superius diximus. Quid causæ autem sit, quod ejusmodi sermones cum modulatione et cantu psallantur, nequaquam præ- termittendum est. Quidam enim inter nos simpli- ciores, tametsi credunt verba esse divinitus inspi rata, arbitrantur tamen ob soni suavitatem vo- luptatemque aurium psalmos cani. At nequaquam ita se res habet; non enim suave, aut demulcens quæsivit Scriptura : sed id quoque ad animæ utili tatem constitutum est, omnibus, sed duabus maxime de causis; primo, quia decuit divinam Scripturam 25. In captivitatem redactus es ab alienis cogita- 26. Cum volueris ea quæ Salvatorem proprie 27. Talis est character libri Psalmorum ad ho-
PG 27:38οὐ γὰρ τὸ ἡδὺ καὶ πιθανὸν ἐζήτησεν ἡ Γραφή· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ὠφελείας ἕνεκεν τῆς ψυχῆς τετύπωται διὰ πάντα μὲν, μάλιστα δὲ διὰ δύο ταῦτα· πρῶτον μὲν, ὅτι ἔπρεπε τὴν θείαν Γραφὴν μὴ μόνον τῇ συνεχείᾳ, ἀλλὰ καὶ τῇ κατὰ πλάτος φωνῇ τὸν Θεὸν ὑμνεῖν. Κατὰ συνέχειαν μὲν οὖν εἴρηται, οἷά ἐστι τὰ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ ἱστορούμενα πάντα, μετὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης· κατὰ πλάτος δὲ λέγεται, οἷά ἐστι τὰ τῶν ψαλμῶν καὶ ᾠδῶν καὶ ᾀσμάτων ῥήματα· καὶ οὕτως γὰρ σωθήσεται τὸ ἐξ ὅλης ἰσχύος καὶ δυνάμεως ἀγαπᾷν τὸν Θεὸν τοὺς ἀνθρώπους. Δεύτερον δὲ, ὅτι, ὥσπερ ἁρμονία τοὺς αὐλοὺς συντιθεῖσα μίαν τὴν συμφωνίαν ἀποτελεῖ, οὕτως, ἐπειδὴ καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διάφορα κινήματα φαίνεται, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ τὸ λογίζεσθαι, καὶ τὸ ἐπιθυμεῖν, καὶ τὸ θυμοειδὲς, ἐκ δὲ τῆς τούτων κινήσεως καὶ ἡ τῶν μελῶν γίνεται τοῦ σώματος ἐνέργεια, βούλεται ὁ λόγος μὴ ἀσύμφωνον εἶναι τὸν ἄνθρωπον ἑαυτῷ, μηδὲ διίστασθαι πρὸς ἑαυτόν· ὥστε λογίζεσθαι μὲν τὰ βέλτιστα, πράττειν δὲ τῷ θυμῷ τὰ φαῦλα, ὡς ὁ Πιλᾶτος λέγων μέν· Οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω εἰς αὐτόν· συντρέχων δὲ τῇ γνώμῃ τῶν Ἰουδαίων·ν κε. Ἠχμαλωτεύθης ὑπὸ ἀλλοτρίων λογισμῶν, καὶ Δ ᾔσθου σεαυτὸν ἀπαγόμενον, καὶ μετέγνως, παῦσαι τοῦ λοιποῦ, καὶ μείνας ἐφ᾽ οἷς ἁμαρτάνοντα σεαυτὸν κατ έλαβες, κάθου, καὶ κλαῦσον καὶ σὺ, ὡς πεποίηκεν ὁ τότε λαὸς, λέγων τὰ ἐν τῷ ρλς'. Τοὺς δὲ πειρασμούς ἡγούμενος εἶναί σου δοκιμὴν, μετὰ τοὺς πειρασμούς ἐὰν εὐχαριστῆσαι θελήσῃς, ἔχεις τὸν ρλη ψαλμόν. Συνέχῃ πάλιν ἀπὸ ἐχθρῶν, καὶ ῥυσθῆναι θέλεις; λέγε τὰ ἐν τῷ ρλθ'. Δεηθῆναι δὲ καὶ προσεύξασθαι θέλεις; ψάλλε τὸν ε' καὶ ρμβ΄. Ἐχθρὸς τύραννος ἐπανέστη. τῷ λαῷ καί σοι, ὥσπερ Γολιάθ τῷ Δαβίδ, μὴ πτήξης: ἀλλὰ πίστευε καὶ σὺ, ὡς ὁ Δαβίδ, καὶ λέγε τὰ ἐν τῷ ρμγ'. Εἶτα θαυμάζων τὰς εἰς πάντας τοῦ Θεοῦ εὐερ- γεσίας, καὶ μνημονεύων τῆς τε εἰς σὲ καὶ εἰς πάντας γενομένης ἀγαθότητος αὐτοῦ, ἐὰν θέλῃς διὰ ταῦτα εὐλογεῖν τὸν Θεὸν, λέγε τὰ τοῦ Δαβὶδ ῥήματα, ἅπερ καὶ αὐτὸς εἶπεν ἐν τῷ ρμδ' ψαλμῷ. Ασαι θέλεις τῷ Κυρίῳ; ἔχεις εἰς τὸ λέγειν τὸν Ιβ' καὶ ιζ'. Ἐὰν μικρὸς ὢν προκριθῇς εἰς ἀρχήν τινα τῶν ἀδελφῶν σου, μὴ ἐπαίρου κατ᾿ αὐτῶν· ἀλλὰ τῷ ἐκλεξαμένῳ Κυρίῳ διδοὺς δόξαν, ψάλλε καὶ σὺ τὸν ρνα' ἴδιον ὄντα τοῦ Δαβίδ. ᾿Αλλὰ θέλεις ψάλλειν ἐπακοὴν ἔχοντας τὸ Αλληλούϊα, έχεις τὸν ρόν, με', ρς', ρια', ριβό, ριγ, Η ριδ, ριέ, ρις', ριζ', ριή, ρλδ', ολέ, ρμέ, ρμς', ρμζ, ρμη', ρμθ', ρν'. κς'. Ὅτε δὲ θέλῃς κατ' ἰδίαν τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος ψάλλειν, ἐν ἑκάστῳ μὲν σχεδὸν εὑρίσκεις ψαλμῷ τὰ τοιαῦτα· ἔχεις δὲ μάλιστα τὸν μὲν μδ' καὶ τὸν ρθ' δη- λοῦντας τὴν ἐκ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ γνησίαν γέννησιν καὶ τὴν ἔνσαρκον αὐτοῦ παρουσίαν· τὸν δὲ κα' καὶ ξη' προλέγοντας περὶ τοῦ θείου σταυροῦ, καὶ ὅσην δι' ἡμᾶς ἐπιβουλὴν ἀνεδέξατο, καὶ πόσα πέπονθε· καὶ τὸν μὲν β' καὶ ρη' σημαίνοντας τήν τε τῶν Ἰου δαίων ἐπιβουλὴν καὶ πονηρίαν, καὶ τὴν Ἰούδα τοῦ Ισκαριώτου προδοσίαν· τόν τε κ', καὶ μθ', καὶ κα (και) δηλοῦντας τήν τε βασιλείαν αὐτοῦ καὶ κριτι κὴν δύναμιν, καὶ τὴν εἰς ἡμᾶς αὐτοῦ πάλιν ἔνσαρκον παρουσίαν, καὶ τὴν κλῆσιν τῶν ἐθνῶν. Καὶ ὁ μὲν ιεʹ δείκνυσιν αὐτοῦ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν· ἡ δὲ κγ' καὶ μς' ἀπαγγέλλουσι τὴν εἰς οὐρανοὺς ἄνοδον αὐτοῦ· τὸν δὲ ιβ', καὶ με', καὶ μζ', καὶ τὴν ἀναγινώσκων, θεωρῆσαι δυνήσῃ τὰς εἰς ἡμᾶς τοῦ Σωτῆρος διὰ τῶν παθημάτων αὐτοῦ γενομένας εὐεργεσίας. Β κζ'. Τοιοῦτος μὲν οὖν ἐστι καὶ ὁ χαρακτὴρ εἰς ὠφέ λειαν τοῖς ἀνθρώποις ἐκ τῆς βίβλου τῶν Ψαλμών, η ἐχούσης αὐτῆς ἰδίους ψαλμούς, καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς δὲ περὶ τῆς ἐν σώματι παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν καὶ Σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ πυκνοτέρας τὰς προφητείας, καθὰ προείπον. Διὰ τί δὲ μετὰ μέλους καὶ ᾠδῆς ψάλ λονται οι τοιοῦτοι λόγοι, ἀναγκαῖον μηδὲ τοῦτο παρ- ελθεῖν. Τινὲς μὲν γὰρ τῶν παρ' ἡμῖν ἀκεραίων, και τοι πιστευόντων εἶναι θεόπνευστα τὰ ῥήματα, ὅμως νομίζουσι διὰ τὸ εὔφωνον καὶ τέρψεως ἕνεκεν τῆς ἀκοῆς μελῳδεῖσθαι τους ψαλμούς. Οὐκ ἔστι δὲ οὕτως· οὐ γὰρ τὸ ἡδὺ καὶ πιθανὸν ἐζήτησεν ἡ Γραφή· ἀλλὰ καὶ τοῦτο ὠφελείας ἕνεκεν τῆς ψυχῆς τετύπωται διὰ πάντα μὲν, μάλιστα δὲ διὰ δύο ταῦτα· πρῶτον μέν, ὅτι ἔπρεπε τὴν θείαν Γραφήν μή μόνον τῇ συνεχείᾳ, ἀλλὰ καὶ τῇ κατά πλάτος φωνῇ τὸν Θεὸν ὑμνεῖν. EPISTOLA AD MARCELLINUM. C tionibus, atque senisti te seductum, et poeniten- tiam egisti, in posterum desine, atque gradum sistens ubi te peccantem deprehendisti, sede, et plora, et prout fecit olim populus, dic verba psal- mi 156. Tentationes probationem esse tuam ratus, si post tentationes velis gratias agere, habes 138. Ab inimicis iterum teneris, et liberari cupis? dic verba 139. Vis supplicare et orare? psalle quintum et 142. Inimicus tyrannus insurrexit in populum, et in te, sicut in David Goliath, ne timeas : sed tu quemadmodum David crede, et psalle verba 143. Deinde admirans beneficia Dei in omnes, memorque ejus erga te et erga omnes bonitatis, si propterea volueris Deo benedicere, dic Davidis verba, quæ et ipse dixit in psalmo 144. Vis Domino canere? quæ dicas suppetunt in et 97. Si cum pusillus esses prælatus sis ad usum quempiam fratrum tuorum, ne adversus illos extollare: sed gloriam Domino, qui te elegit, tribuens, psalle et t 151, qui pro- prius est Davidis. Sed canere vis psalmos resonan- tes laudem Dei, seu habentes titulum Alleluia, habes 104, 105, 106, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 134, 155, 145, 146, 147, 148, 149, 150. spectant psallere, in singulis pene psalmis hæc in- venies : præcipue autem habes et 109, qui præ- cipuam ejus ex Patre generationem, ejusque in cor- pore adventum significant; et 68, qui de divina cruce prænuntiant, quantas pro nobis sustinuerit insidias, et quam multa passus sit; et secundum et 108, iudicantes Judæorum insidias malitiamque, et Judæ Iscariotæ proditionem; et vicesimum, item et 71, significantes regnum ejus et judicandi potestatem, necnon secundum ejus in carne ad nos adventum, et vocationem gentium. Et decimus quintus declarat ejus a mortuis resurrectionem : vicesimus tertius et quadragesimus sextus annun- tiant ejus ad cœlos ascensum. Cum autem legeris nonagesimum secundum, et 95, et 97, et 98, beneficia Salvatoris per cruciatus ejus nobis collata poteris contemplari. minum utilitatem accommodatus; quos quidem psalmos alios ad emendationem motuum singula- rum animarum conscriptos esse, reliquos vero de ad- ventu in corpore Domini nostri Jesu Christi frequen- tiores habere prophetias, superius diximus. Quid causæ autem sit, quod ejusmodi sermones cum modulatione et cantu psallantur, nequaquam præ- termittendum est. Quidam enim inter nos simpli- ciores, tametsi credunt verba esse divinitus inspi rata, arbitrantur tamen ob soni suavitatem vo- luptatemque aurium psalmos cani. At nequaquam ita se res habet; non enim suave, aut demulcens quæsivit Scriptura : sed id quoque ad animæ utili tatem constitutum est, omnibus, sed duabus maxime de causis; primo, quia decuit divinam Scripturam 25. In captivitatem redactus es ab alienis cogita- 26. Cum volueris ea quæ Salvatorem proprie 27. Talis est character libri Psalmorum ad ho-
PG 27:39ἢ ἐπιθυμεῖν μὲν τὰ φαῦλα, μὴ δύνασθαι δὲ πράττειν, ὡς οἱ κατὰ Σουσάννης πρεσβύτεροι· ἢ πάλιν μὴ μοιχεύειν μὲν, κλέπτειν δέ· ἢ μὴ κλέπτειν μὲν, φονεύειν δέ· ἢ μὴ φονεύειν μὲν, βλασφημεῖν δέ. Ἵν’ οὖν μὴ τοιαύτη τις ἐν ἡμῖν ταραχὴ γίνηται, θέλει τὴν ψυχὴν ὁ λόγος ἔχουσαν Χριστοῦ νοῦν, ὡς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος, τούτῳ καθηγεμόνι χρήσασθαι, καὶ ἐν τούτῳ τῶν μὲν ἐν αὐτῇ παθητικῶν κρατεῖν, τῶν δὲ τοῦ σώματος μελῶν ἄρχειν, εἰς τὸ ὑπακούειν τῷ λόγῳ· ἵνα, ὡς ἐν ἁρμονίᾳ τὸ πλῆκτρον, οὕτως αὐτὸς ὁ ἄνθρωπος ψαλτήριον γενόμενος, καὶ τῷ πνεύματι προσέχων ὁλοκλήρως, καὶ πᾶσι τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς κινήμασιν ὑπακούῃ, καὶ δουλεύῃ τῷ βουλήματι τοῦ Θεοῦ. Τῆς δὲ τοιαύτης τῶν λογισμῶν ἀταραξίας καὶ ἀκύμονος καταστάσεως εἰκὼν καὶ τύπος ἐστὶν ἡ τῶν Ψαλμῶν ἐμμελὴς ἀνάγνωσις. Ὥσπερ γὰρ τὰ τῆς ψυχῆς νοήματα γνωρίζομεν καὶ σημαίνομεν δι’ ὧν προφέρομεν λόγων, οὕτως, τῆς πνευματικῆς ἐν ψυχῇ ἁρμονίας τὴν ἐκ τῶν λόγων μελῳδίαν σύμβολον εἶναι θέλων ὁ Κύριος, τετύπωκεν ἐμμελῶς τὰς ᾠδὰς ψάλλεσθαι, καὶ τοὺς ψαλμοὺς μετ’ ᾠδῆς ἀναγινώσκεσθαι.Κατά συνέχειαν μὲν οὖν εἴρηται, οἷά ἐστι τὰ τοῦ νό Β μέν· Οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω εἰς αὐτόν· συντρέ μου καὶ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ ἱστορούμενα πάντα, μετὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης· κατὰ πλάτος δὲ λέγε ται, οἷά ἐστι τὰ τῶν ψαλμῶν καὶ ᾠδῶν καὶ ᾀσμάτων ῥήματα· καὶ οὕτως γὰρ σωθήσεται τὸ ἐξ ὅλης ἰσχύος καὶ δυνάμεως ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν τοὺς ἀνθρώπους. Δεύτερον δὲ, ὅτι, ὥσπερ ἁρμονία τοὺς αὐλοὺς συντι θεῖσα μίαν τὴν συμφωνίαν ἀποτελεῖ, οὕτως, ἐπειδὴ καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διάφορα κινήματα φαίνεται, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ τὸ λογίζεσθαι, καὶ τὸ ἐπιθυμεῖν, καὶ τὸ θυ μοειδὲς, ἐκ δὲ τῆς τούτων κινήσεως καὶ ἡ τῶν μελῶν γίνεται τοῦ σώματος ἐνέργεια, βούλεται ὁ λόγος μή ἀσύμφωνον εἶναι τὸν ἄνθρωπον ἑαυτῷ, μηδὲ διίστα σθαι πρὸς ἑαυτόν· ὥστε λογίζεσθαι μὲν τὰ βέλτιστα, πράττειν δὲ τῷ θυμῷ τὰ φαῦλα, ὡς ὁ Πιλᾶτος λέγων χων δὲ τῇ γνώμῃ τῶν Ἰουδαίων· ἡ ἐπιθυμεῖν μὲν τὰ φαῦλα, μὴ δύνασθαι δὲ πράττειν, ὡς οἱ κατὰ Σουσάννης πρεσβύτεροι· ἢ πάλιν μὴ μοιχεύειν μὲν, κλέπτειν δέ· ἢ μὴ κλέπτειν μὲν, φονεύειν δέ· ἢ μὴ φονεύειν μὲν, βλασφημεῖν δέ. κη'. Ιν' οὖν μὴ τοιαύτη τις ἐν ἡμῖν ταραχὴ γίνη- ται, θέλει τὴν ψυχὴν ὁ λόγος ἔχουσαν Χριστοῦ νοῦν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, τούτῳ καθηγεμόνι χρήσασθαι, καὶ ἐν τούτῳ τῶν μὲν ἐν αὐτῇ παθητικῶν κρατεῖν, τῶν δὲ τοῦ σώματος μελῶν ἄρχειν, εἰς τὸ ὑπακούειν τῷ λόγῳ· ἵνα, ὡς ἐν ἁρμονία τὸ πλήκτρον, οὕτως αὐ τὸς ὁ ἄνθρωπος ψαλτήριον γενόμενος, καὶ τῷ πνεύ ματι προσέχων ολοκλήρως, καὶ πᾶσι τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς κινήμασιν ὑπακούῃ, καὶ δουλεύῃ τῷ βουλή- ματι τοῦ Θεοῦ. Τῆς δὲ τοιαύτης τῶν λογισμῶν ἀτα- ραξίας καὶ ἀκύμονος καταστάσεως εἰκὼν καὶ τύπος ἐστὶν ἡ τῶν Ψαλμῶν ἐμμελὴς ἀνάγνωσις. "Ωσπερ γὰρ τὰ τῆς ψυχῆς νοήματα γνωρίζομεν καὶ σημαίνο- μεν δι' ὧν προφέρομεν λόγων, οὕτως, τῆς πνευματ τικῆς ἐν ψυχῇ ἁρμονίας τὴν ἐκ τῶν λόγων μελῳδίαν σύμβολον εἶναι θέλων ὁ Κύριος, τετύπωκεν ἐμμελῶς τὰς ᾠδὰς ψάλλεσθαι, καὶ τοὺς ψαλμούς μετ' ᾠδῆς ἀναγινώσκεσθαι. Καὶ τοῦτ' ἔστιν ἡ ἐπιθυμία (10) τῆς ψυχῆς, τὸ καλῶς αὐτὴν διακεῖσθαι, ὡς γέγρα- πται· Εὐθυμεῖ τις ἐν ὑμῖν; ψαλλέτω. Οὕτως τὸ μὲν ἐν αὐτῇ ταραχῶδες καὶ τραχὺ καὶ ἄτακτον ἐξ- ομαλίζεται· τὸ δὲ λυποῦν θεραπεύεται, ψαλλόντων ἡμῶν· "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Καὶ τὸ μὲν ἐσφαλμένον ἐπι- γνώσεται λέγουσα· Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύ θησαν οἱ πόδες· τὸ δὲ φοβηθὲν ἐπιῤῥώσει τῇ ἐλπίδι ἐν τῷ λέγειν· Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθή σομαι τί ποιήσει μοι άνθρωπος. κθ'. Οἱ μὲν οὖν μὴ τοῦτον τὸν τρόπον ἀναγινώ σκοντες τὰς θείας ᾠδὰς οὐ συνετῶς ψάλλουσιν, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς μὲν τέρπουσιν, ἔχουσι δὲ μέμψιν, ὅτι οὐχ ' ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ· οἱ δὲ κατὰ τὸν προειρημένον τρόπον ψάλλοντες, ὥστε την μελῳ- δίαν τῶν ῥημάτων ἐκ τοῦ ρυθμοῦ τῆς ψυχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸ πνεῦμα συμφωνίας προσφέρεσθαι, οἱ τοιοῦτοι S. ATHANASH OPP. PARS III. - EXEGETICA. non compresse, sed in latitudine vocis Deum A bymais celebrare. Continua igitur oratione dicun- tur legis et prophetarum verba, necnon historiæ omnes, cum Novo Tesiamento ; fusius autem effe- runtur psalmorum, odarum et canticorum verba ; atque ita servatur illud, ut homines totis viribus et tota virtute Deum diligant. Secundo, quemadmodum harmonia, tibias apte componens, unum concentum efficit, ita cum in anima varii sint motus insitque vis cogitandi, concupiscendi, irascendi, ex quarum motione membrorum corporis operatio exoritur, ratio postulat hominem secum non dissentire, nec · a semetipso dissidere: ita ut optima quidem co- gitet, pessima vero faciat, ut Pilatus, qui dixit qui- dem : Nullam causam mortis invenio in illo 33; attamen cum Judæorum sententia convenit: aut prava concupiscat, non possit autem perpetrare, ut senes in Susannam: aut rursum a fornicatione abstineat quidem, sed furetur; aut non furetur quidem, sed occidat; aut non occidat, sed blas- phemet. nobis sit, ratio postulat, ut anima, quæ, ut ait Apostolus ", Christi mentem habet, ea duce uta- tur, atque per illam animi affectus cohibeat, et corporis membris imperet, quo rationi obsequan- tur; ut sicut in harmonia plectrum, ita ipse lumo quasi psalterium effectus, et spiritui omnino inten- tus, omnibus membris motibusque suis obediat inserviatque Dei voluntati. Istiusmodi autem im- perturbati et sedati animi imago typusque est har- monica illa Psalmorum lectio. Quemadmodum enim verbis, quæ proferimus, animi cogitationes prodimus atque indicamus : sic cum spiritualem in anima harmoniam, verborum modulatione, quasi symbolo significari velit Dominus, jussit ut cum modulatione psalleretur, atque psalmi cum cantu recitarentur. Et illud est animæ desiderium, ut recte affecta et composita sit, ut scriptum est " Lalatur quis in vobis ? psallat. Hoc modo si quid in ea turbulentum, asperum et incompositum est, psalmodia mitigatur : tristitia vero levatur psal- lentibus nobis : Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me ? Errorem vero suum agnoscet di- cendo: Mei autem pene moti sunt pedes ". Metum autem spe confirmabit dicens: Dominus mihi ad- jutor, et non timebo quid faciat mihi homo ", : gunt, non prudenter psallunt, sed sese oblectant, culpandi sane, quia Non est speciosa laus in ore peccatoris s. Qui autem prædicto modo psallunt, ita ut verborum modulatio ex animæ numeris et ex consonantia cum spiritu proferatur, hi lingua quidem psallunt, psallentes autem et mente, non Joan. XVIII, 38. ss | Cor. 11, s Psal. cxvii, 6. Eccli. xv, 9. 16. C D "Psal. XLI, 6, 12; XLII, 5. Psal. LIXIS 2, Jac. V, 13. WH HV 28. Ne itaque aliqua bujusmodi perturbatio in 29. Qui igitur hoc modo divina cantica non le- (10) Ευθυμία, gaudium.
Καὶ τοῦτ’ ἔστιν ἡ ἐπιθυμία τῆς ψυχῆς, τὸ καλῶς αὐτὴν διακεῖσθαι, ὡς γέγραπται· Εὐθυμεῖ τις ἐν ὑμῖν; ψαλλέτω. Οὕτως τὸ μὲν ἐν αὐτῇ ταραχῶδες καὶ τραχὺ καὶ ἄτακτον ἐξομαλίζεται· τὸ δὲ λυποῦν θεραπεύεται, ψαλλόντων ἡμῶν· Ἵνα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα τί συνταράσσεις με; Καὶ τὸ μὲν ἐσφαλμένον ἐπιγνώσεται λέγουσα· Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύθησαν οἱ πόδες· τὸ δὲ φοβηθὲν ἐπιῤῥώσει τῇ ἐλπίδι ἐν τῷ λέγειν· Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθήσομαι τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος. Οἱ μὲν οὖν μὴ τοῦτον τὸν τρόπον ἀναγινώσκοντες τὰς θείας ᾠδὰς οὐ συνετῶς ψάλλουσιν, ἀλλ’ ἑαυτοὺς μὲν τέρπουσιν, ἔχουσι δὲ μέμψιν, ὅτι Οὐχ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ· οἱ δὲ κατὰ τὸν προειρημένον τρόπον ψάλλοντες, ὥστε τὴν μελῳδίαν τῶν ῥημάτων ἐκ τοῦ ῥυθμοῦ τῆς ψυχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸ πνεῦμα συμφωνίας προσφέρεσθαι, οἱ τοιοῦτοι ψάλλουσι μὲν τῇ γλώσσῃ, ψάλλοντες δὲ καὶ τῷ νοὶ̈, οὐ μόνον ἑαυτοὺς, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέλοντας ἀκούειν αὐτῶν μεγάλως ὠφελοῦσιν.Κατά συνέχειαν μὲν οὖν εἴρηται, οἷά ἐστι τὰ τοῦ νό Β μέν· Οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω εἰς αὐτόν· συντρέ μου καὶ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ ἱστορούμενα πάντα, μετὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης· κατὰ πλάτος δὲ λέγε ται, οἷά ἐστι τὰ τῶν ψαλμῶν καὶ ᾠδῶν καὶ ᾀσμάτων ῥήματα· καὶ οὕτως γὰρ σωθήσεται τὸ ἐξ ὅλης ἰσχύος καὶ δυνάμεως ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν τοὺς ἀνθρώπους. Δεύτερον δὲ, ὅτι, ὥσπερ ἁρμονία τοὺς αὐλοὺς συντι θεῖσα μίαν τὴν συμφωνίαν ἀποτελεῖ, οὕτως, ἐπειδὴ καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διάφορα κινήματα φαίνεται, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ τὸ λογίζεσθαι, καὶ τὸ ἐπιθυμεῖν, καὶ τὸ θυ μοειδὲς, ἐκ δὲ τῆς τούτων κινήσεως καὶ ἡ τῶν μελῶν γίνεται τοῦ σώματος ἐνέργεια, βούλεται ὁ λόγος μή ἀσύμφωνον εἶναι τὸν ἄνθρωπον ἑαυτῷ, μηδὲ διίστα σθαι πρὸς ἑαυτόν· ὥστε λογίζεσθαι μὲν τὰ βέλτιστα, πράττειν δὲ τῷ θυμῷ τὰ φαῦλα, ὡς ὁ Πιλᾶτος λέγων χων δὲ τῇ γνώμῃ τῶν Ἰουδαίων· ἡ ἐπιθυμεῖν μὲν τὰ φαῦλα, μὴ δύνασθαι δὲ πράττειν, ὡς οἱ κατὰ Σουσάννης πρεσβύτεροι· ἢ πάλιν μὴ μοιχεύειν μὲν, κλέπτειν δέ· ἢ μὴ κλέπτειν μὲν, φονεύειν δέ· ἢ μὴ φονεύειν μὲν, βλασφημεῖν δέ. κη'. Ιν' οὖν μὴ τοιαύτη τις ἐν ἡμῖν ταραχὴ γίνη- ται, θέλει τὴν ψυχὴν ὁ λόγος ἔχουσαν Χριστοῦ νοῦν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, τούτῳ καθηγεμόνι χρήσασθαι, καὶ ἐν τούτῳ τῶν μὲν ἐν αὐτῇ παθητικῶν κρατεῖν, τῶν δὲ τοῦ σώματος μελῶν ἄρχειν, εἰς τὸ ὑπακούειν τῷ λόγῳ· ἵνα, ὡς ἐν ἁρμονία τὸ πλήκτρον, οὕτως αὐ τὸς ὁ ἄνθρωπος ψαλτήριον γενόμενος, καὶ τῷ πνεύ ματι προσέχων ολοκλήρως, καὶ πᾶσι τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς κινήμασιν ὑπακούῃ, καὶ δουλεύῃ τῷ βουλή- ματι τοῦ Θεοῦ. Τῆς δὲ τοιαύτης τῶν λογισμῶν ἀτα- ραξίας καὶ ἀκύμονος καταστάσεως εἰκὼν καὶ τύπος ἐστὶν ἡ τῶν Ψαλμῶν ἐμμελὴς ἀνάγνωσις. "Ωσπερ γὰρ τὰ τῆς ψυχῆς νοήματα γνωρίζομεν καὶ σημαίνο- μεν δι' ὧν προφέρομεν λόγων, οὕτως, τῆς πνευματ τικῆς ἐν ψυχῇ ἁρμονίας τὴν ἐκ τῶν λόγων μελῳδίαν σύμβολον εἶναι θέλων ὁ Κύριος, τετύπωκεν ἐμμελῶς τὰς ᾠδὰς ψάλλεσθαι, καὶ τοὺς ψαλμούς μετ' ᾠδῆς ἀναγινώσκεσθαι. Καὶ τοῦτ' ἔστιν ἡ ἐπιθυμία (10) τῆς ψυχῆς, τὸ καλῶς αὐτὴν διακεῖσθαι, ὡς γέγρα- πται· Εὐθυμεῖ τις ἐν ὑμῖν; ψαλλέτω. Οὕτως τὸ μὲν ἐν αὐτῇ ταραχῶδες καὶ τραχὺ καὶ ἄτακτον ἐξ- ομαλίζεται· τὸ δὲ λυποῦν θεραπεύεται, ψαλλόντων ἡμῶν· "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Καὶ τὸ μὲν ἐσφαλμένον ἐπι- γνώσεται λέγουσα· Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύ θησαν οἱ πόδες· τὸ δὲ φοβηθὲν ἐπιῤῥώσει τῇ ἐλπίδι ἐν τῷ λέγειν· Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθή σομαι τί ποιήσει μοι άνθρωπος. κθ'. Οἱ μὲν οὖν μὴ τοῦτον τὸν τρόπον ἀναγινώ σκοντες τὰς θείας ᾠδὰς οὐ συνετῶς ψάλλουσιν, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς μὲν τέρπουσιν, ἔχουσι δὲ μέμψιν, ὅτι οὐχ ' ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ· οἱ δὲ κατὰ τὸν προειρημένον τρόπον ψάλλοντες, ὥστε την μελῳ- δίαν τῶν ῥημάτων ἐκ τοῦ ρυθμοῦ τῆς ψυχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸ πνεῦμα συμφωνίας προσφέρεσθαι, οἱ τοιοῦτοι S. ATHANASH OPP. PARS III. - EXEGETICA. non compresse, sed in latitudine vocis Deum A bymais celebrare. Continua igitur oratione dicun- tur legis et prophetarum verba, necnon historiæ omnes, cum Novo Tesiamento ; fusius autem effe- runtur psalmorum, odarum et canticorum verba ; atque ita servatur illud, ut homines totis viribus et tota virtute Deum diligant. Secundo, quemadmodum harmonia, tibias apte componens, unum concentum efficit, ita cum in anima varii sint motus insitque vis cogitandi, concupiscendi, irascendi, ex quarum motione membrorum corporis operatio exoritur, ratio postulat hominem secum non dissentire, nec · a semetipso dissidere: ita ut optima quidem co- gitet, pessima vero faciat, ut Pilatus, qui dixit qui- dem : Nullam causam mortis invenio in illo 33; attamen cum Judæorum sententia convenit: aut prava concupiscat, non possit autem perpetrare, ut senes in Susannam: aut rursum a fornicatione abstineat quidem, sed furetur; aut non furetur quidem, sed occidat; aut non occidat, sed blas- phemet. nobis sit, ratio postulat, ut anima, quæ, ut ait Apostolus ", Christi mentem habet, ea duce uta- tur, atque per illam animi affectus cohibeat, et corporis membris imperet, quo rationi obsequan- tur; ut sicut in harmonia plectrum, ita ipse lumo quasi psalterium effectus, et spiritui omnino inten- tus, omnibus membris motibusque suis obediat inserviatque Dei voluntati. Istiusmodi autem im- perturbati et sedati animi imago typusque est har- monica illa Psalmorum lectio. Quemadmodum enim verbis, quæ proferimus, animi cogitationes prodimus atque indicamus : sic cum spiritualem in anima harmoniam, verborum modulatione, quasi symbolo significari velit Dominus, jussit ut cum modulatione psalleretur, atque psalmi cum cantu recitarentur. Et illud est animæ desiderium, ut recte affecta et composita sit, ut scriptum est " Lalatur quis in vobis ? psallat. Hoc modo si quid in ea turbulentum, asperum et incompositum est, psalmodia mitigatur : tristitia vero levatur psal- lentibus nobis : Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me ? Errorem vero suum agnoscet di- cendo: Mei autem pene moti sunt pedes ". Metum autem spe confirmabit dicens: Dominus mihi ad- jutor, et non timebo quid faciat mihi homo ", : gunt, non prudenter psallunt, sed sese oblectant, culpandi sane, quia Non est speciosa laus in ore peccatoris s. Qui autem prædicto modo psallunt, ita ut verborum modulatio ex animæ numeris et ex consonantia cum spiritu proferatur, hi lingua quidem psallunt, psallentes autem et mente, non Joan. XVIII, 38. ss | Cor. 11, s Psal. cxvii, 6. Eccli. xv, 9. 16. C D "Psal. XLI, 6, 12; XLII, 5. Psal. LIXIS 2, Jac. V, 13. WH HV 28. Ne itaque aliqua bujusmodi perturbatio in 29. Qui igitur hoc modo divina cantica non le- (10) Ευθυμία, gaudium.
PG 27:40Ὁ γοῦν μακάριος Δαβὶδ, οὕτως καταψάλλων τοῦ Σαοὺλ, αὐτὸς εὐηρέστει τῷ Θεῷ, καὶ τὸν τάραχον καὶ τὸ μανικὸν πάθος τοῦ Σαοὺλ ἀπήλαυνε, καὶ γαληνιᾷν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ παρεσκεύαζεν. Οὕτως οἱ ἱερεῖς ψάλλοντες, εἰς ἀταραξίαν τὰς ψυχὰς τῶν λαῶν καὶ εἰς ὁμόνοιαν αὐτὰς τῶν ἐν οὐρανοῖς χορευόντων προσεκαλοῦντο. Τὸ ἄρα μετὰ μέλους λέγεσθαι τοὺς ψαλμοὺς οὐκ ἔστιν εὐφωνίας σπουδὴ, ἀλλὰ τεκμήριον τῆς ἁρμονίας τῶν ἐν τῇ ψυχῇ λογισμῶν. Καὶ ἡ ἐμμελὴς δὲ ἀνάγνωσις σύμβολόν ἐστι τῆς εὐρύθμου καὶ ἀχειμάστου καταστάσεως τῆς διανοίας. Καὶ γὰρ τὸ αἰνεῖν τὸν Θεὸν ἐν κυμβάλοις εὐήχοις καὶ κιθάρᾳ καὶ δεκαχόρδῳ ψαλτηρίῳ, σύμβολον πάλιν ἦν καὶ σημαντικὸν τοῦ συγκεῖσθαι μὲν νομίμως τὰ μέλη τοῦ σώματος ὡς χορδὰς, τοὺς δὲ λογισμοὺς τῆς ψυχῆς ὡς κύμβαλα γίνεσθαι, καὶ λοιπὸν τῇ ἠχῇ καὶ τῷ νεύματι τοῦ πνεύματος ταῦτα πάντα κινεῖσθαι καὶ ζῇν· ὥστε, κατὰ τὸ γεγραμμένον, τῷ πνεύματι τὸν ἄνθρωπον ζῇν μὲν, καὶ τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦν. Οὕτως γὰρ καὶ καλῶς ψάλλων ῥυθμίζει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καὶ ὥσπερ ἐξ ἀνισότητος εἰς ἰσότητα ἄγει·Κατά συνέχειαν μὲν οὖν εἴρηται, οἷά ἐστι τὰ τοῦ νό Β μέν· Οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω εἰς αὐτόν· συντρέ μου καὶ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ ἱστορούμενα πάντα, μετὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης· κατὰ πλάτος δὲ λέγε ται, οἷά ἐστι τὰ τῶν ψαλμῶν καὶ ᾠδῶν καὶ ᾀσμάτων ῥήματα· καὶ οὕτως γὰρ σωθήσεται τὸ ἐξ ὅλης ἰσχύος καὶ δυνάμεως ἀγαπᾶν τὸν Θεὸν τοὺς ἀνθρώπους. Δεύτερον δὲ, ὅτι, ὥσπερ ἁρμονία τοὺς αὐλοὺς συντι θεῖσα μίαν τὴν συμφωνίαν ἀποτελεῖ, οὕτως, ἐπειδὴ καὶ ἐν τῇ ψυχῇ διάφορα κινήματα φαίνεται, καὶ ἔστιν ἐν αὐτῇ τὸ λογίζεσθαι, καὶ τὸ ἐπιθυμεῖν, καὶ τὸ θυ μοειδὲς, ἐκ δὲ τῆς τούτων κινήσεως καὶ ἡ τῶν μελῶν γίνεται τοῦ σώματος ἐνέργεια, βούλεται ὁ λόγος μή ἀσύμφωνον εἶναι τὸν ἄνθρωπον ἑαυτῷ, μηδὲ διίστα σθαι πρὸς ἑαυτόν· ὥστε λογίζεσθαι μὲν τὰ βέλτιστα, πράττειν δὲ τῷ θυμῷ τὰ φαῦλα, ὡς ὁ Πιλᾶτος λέγων χων δὲ τῇ γνώμῃ τῶν Ἰουδαίων· ἡ ἐπιθυμεῖν μὲν τὰ φαῦλα, μὴ δύνασθαι δὲ πράττειν, ὡς οἱ κατὰ Σουσάννης πρεσβύτεροι· ἢ πάλιν μὴ μοιχεύειν μὲν, κλέπτειν δέ· ἢ μὴ κλέπτειν μὲν, φονεύειν δέ· ἢ μὴ φονεύειν μὲν, βλασφημεῖν δέ. κη'. Ιν' οὖν μὴ τοιαύτη τις ἐν ἡμῖν ταραχὴ γίνη- ται, θέλει τὴν ψυχὴν ὁ λόγος ἔχουσαν Χριστοῦ νοῦν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, τούτῳ καθηγεμόνι χρήσασθαι, καὶ ἐν τούτῳ τῶν μὲν ἐν αὐτῇ παθητικῶν κρατεῖν, τῶν δὲ τοῦ σώματος μελῶν ἄρχειν, εἰς τὸ ὑπακούειν τῷ λόγῳ· ἵνα, ὡς ἐν ἁρμονία τὸ πλήκτρον, οὕτως αὐ τὸς ὁ ἄνθρωπος ψαλτήριον γενόμενος, καὶ τῷ πνεύ ματι προσέχων ολοκλήρως, καὶ πᾶσι τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς κινήμασιν ὑπακούῃ, καὶ δουλεύῃ τῷ βουλή- ματι τοῦ Θεοῦ. Τῆς δὲ τοιαύτης τῶν λογισμῶν ἀτα- ραξίας καὶ ἀκύμονος καταστάσεως εἰκὼν καὶ τύπος ἐστὶν ἡ τῶν Ψαλμῶν ἐμμελὴς ἀνάγνωσις. "Ωσπερ γὰρ τὰ τῆς ψυχῆς νοήματα γνωρίζομεν καὶ σημαίνο- μεν δι' ὧν προφέρομεν λόγων, οὕτως, τῆς πνευματ τικῆς ἐν ψυχῇ ἁρμονίας τὴν ἐκ τῶν λόγων μελῳδίαν σύμβολον εἶναι θέλων ὁ Κύριος, τετύπωκεν ἐμμελῶς τὰς ᾠδὰς ψάλλεσθαι, καὶ τοὺς ψαλμούς μετ' ᾠδῆς ἀναγινώσκεσθαι. Καὶ τοῦτ' ἔστιν ἡ ἐπιθυμία (10) τῆς ψυχῆς, τὸ καλῶς αὐτὴν διακεῖσθαι, ὡς γέγρα- πται· Εὐθυμεῖ τις ἐν ὑμῖν; ψαλλέτω. Οὕτως τὸ μὲν ἐν αὐτῇ ταραχῶδες καὶ τραχὺ καὶ ἄτακτον ἐξ- ομαλίζεται· τὸ δὲ λυποῦν θεραπεύεται, ψαλλόντων ἡμῶν· "Ινα τί περίλυπος εἶ, ἡ ψυχή μου, καὶ ἵνα τι συνταράσσεις με; Καὶ τὸ μὲν ἐσφαλμένον ἐπι- γνώσεται λέγουσα· Ἐμοῦ δὲ παρὰ μικρὸν ἐσαλεύ θησαν οἱ πόδες· τὸ δὲ φοβηθὲν ἐπιῤῥώσει τῇ ἐλπίδι ἐν τῷ λέγειν· Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθή σομαι τί ποιήσει μοι άνθρωπος. κθ'. Οἱ μὲν οὖν μὴ τοῦτον τὸν τρόπον ἀναγινώ σκοντες τὰς θείας ᾠδὰς οὐ συνετῶς ψάλλουσιν, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς μὲν τέρπουσιν, ἔχουσι δὲ μέμψιν, ὅτι οὐχ ' ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ· οἱ δὲ κατὰ τὸν προειρημένον τρόπον ψάλλοντες, ὥστε την μελῳ- δίαν τῶν ῥημάτων ἐκ τοῦ ρυθμοῦ τῆς ψυχῆς καὶ τῆς πρὸς τὸ πνεῦμα συμφωνίας προσφέρεσθαι, οἱ τοιοῦτοι S. ATHANASH OPP. PARS III. - EXEGETICA. non compresse, sed in latitudine vocis Deum A bymais celebrare. Continua igitur oratione dicun- tur legis et prophetarum verba, necnon historiæ omnes, cum Novo Tesiamento ; fusius autem effe- runtur psalmorum, odarum et canticorum verba ; atque ita servatur illud, ut homines totis viribus et tota virtute Deum diligant. Secundo, quemadmodum harmonia, tibias apte componens, unum concentum efficit, ita cum in anima varii sint motus insitque vis cogitandi, concupiscendi, irascendi, ex quarum motione membrorum corporis operatio exoritur, ratio postulat hominem secum non dissentire, nec · a semetipso dissidere: ita ut optima quidem co- gitet, pessima vero faciat, ut Pilatus, qui dixit qui- dem : Nullam causam mortis invenio in illo 33; attamen cum Judæorum sententia convenit: aut prava concupiscat, non possit autem perpetrare, ut senes in Susannam: aut rursum a fornicatione abstineat quidem, sed furetur; aut non furetur quidem, sed occidat; aut non occidat, sed blas- phemet. nobis sit, ratio postulat, ut anima, quæ, ut ait Apostolus ", Christi mentem habet, ea duce uta- tur, atque per illam animi affectus cohibeat, et corporis membris imperet, quo rationi obsequan- tur; ut sicut in harmonia plectrum, ita ipse lumo quasi psalterium effectus, et spiritui omnino inten- tus, omnibus membris motibusque suis obediat inserviatque Dei voluntati. Istiusmodi autem im- perturbati et sedati animi imago typusque est har- monica illa Psalmorum lectio. Quemadmodum enim verbis, quæ proferimus, animi cogitationes prodimus atque indicamus : sic cum spiritualem in anima harmoniam, verborum modulatione, quasi symbolo significari velit Dominus, jussit ut cum modulatione psalleretur, atque psalmi cum cantu recitarentur. Et illud est animæ desiderium, ut recte affecta et composita sit, ut scriptum est " Lalatur quis in vobis ? psallat. Hoc modo si quid in ea turbulentum, asperum et incompositum est, psalmodia mitigatur : tristitia vero levatur psal- lentibus nobis : Quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me ? Errorem vero suum agnoscet di- cendo: Mei autem pene moti sunt pedes ". Metum autem spe confirmabit dicens: Dominus mihi ad- jutor, et non timebo quid faciat mihi homo ", : gunt, non prudenter psallunt, sed sese oblectant, culpandi sane, quia Non est speciosa laus in ore peccatoris s. Qui autem prædicto modo psallunt, ita ut verborum modulatio ex animæ numeris et ex consonantia cum spiritu proferatur, hi lingua quidem psallunt, psallentes autem et mente, non Joan. XVIII, 38. ss | Cor. 11, s Psal. cxvii, 6. Eccli. xv, 9. 16. C D "Psal. XLI, 6, 12; XLII, 5. Psal. LIXIS 2, Jac. V, 13. WH HV 28. Ne itaque aliqua bujusmodi perturbatio in 29. Qui igitur hoc modo divina cantica non le- (10) Ευθυμία, gaudium.
PG 27:41ὥστε ἐν τῷ κατὰ φύσιν αὐτὴν ἑστηκυῖαν μὴ πτοεῖσθαι ὑπό τινος, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον εὐφαντάσιον γίνεσθαι, καὶ πλέον αὐτὴν λαμβάνειν πόθον τῶν μελλόντων ἀγαθῶν. Τῇ γὰρ τῶν ῥημάτων μελῳδίᾳ συνδιατιθεμένη ἐπιλανθάνεται τῶν παθῶν, καὶ χαίρουσα βλέπει πρὸς τὸν νοῦν τὸν ἐν Χριστῷ, λογιζομένη τὰ βέλτιστα. Δεῖ τοίνυν, ὦ τέκνον, τῶν ἐντυγχανόντων ἕκαστον ταύτῃ τῇ βίβλῳ ἐντυγχάνειν μὲν ἅπασι γνησίως τοῖς ἐν αὐτῇ θεοπνεύστοις οὖσι, λαμβάνειν δὲ λοιπὸν ἀπ’ αὐτῶν ὡς ἐκ παραδείσου καρπῶν ὠφελείας, πρὸς ὃ τὴν χρείαν ἑαυτὸν ἔχοντα συνορᾷ. Ἡγοῦμαι γὰρ ἐν τούτοις τοῖς λόγοις τῆς βίβλου τὸν πάντα βίον τῶν ἀνθρώπων, τάς τε τῆς ψυχῆς διαθέσεις, καὶ τὰ τῶν λογισμῶν κινήματα μεμετρῆσθαι καὶ περιέχεσθαι· καὶ μηδὲν πλέον τούτων ἐν ἀνθρώποις εὑρίσκεσθαι.ψάλλουσι μὲν τῇ γλώσσῃ, ψάλλοντες δὲ καὶ τῷ οὐ μόνον ἑαυτοὺς, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέλοντας ἀκούειν αὐτῶν μεγάλως ὠφελοῦσιν. Ο γοῦν μακάριος Δαβίδ, οὕτως καταψάλλων τοῦ Σαούλ, αὐτὸς εὐηρέστει τῷ Θεῷ, καὶ τὸν τάραχον καὶ τὸ μανικόν πάθος τοῦ · Σαούλ ἀπήλαυνε, καὶ γαληνιᾷν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ · παρεσκεύαζεν. Οὕτως οἱ ἱερεῖς ψάλλοντες, εἰς ἀτα- ραξίαν τὰς ψυχὰς τῶν λαῶν καὶ εἰς ὁμόνοιαν αὐτὰς τῶν ἐν οὐρανοῖς χορευόντων προσεκαλοῦντο. Τὸ ἄρα μετὰ μέλους λέγεσθαι τους ψαλμοὺς οὐκ ἔστιν εύ- φωνίας σπουδή, ἀλλὰ τεκμήριον τῆς ἁρμονίας τῶν ἐν τῇ ψυχῇ λογισμῶν. Καὶ ἡ ἐμμελὴς δὲ ἀνάγνωσις συμβολόν ἐστι τῆς εὐρύθμου καὶ ἀχειμάστου κατα- στάσεως τῆς διανοίας. Καὶ γὰρ τὸ αἰνεῖν τὸν Θεὸν ἐν κυμβάλοις εὐήχοις καὶ κιθάρα καὶ δεκαχόρδῳ ψαλ τηρίῳ, σύμβολον πάλιν ἦν καὶ σημαντικὴν τοῦ συγκεῖ σθαι μὲν νομίμως τὰ μέλη του σώματος ὡς χορδάς, τοὺς δὲ λογισμοὺς τῆς ψυχῆς ὡς κύμβαλα γίνεσθαι, [ καὶ λοιπὸν τῇ ἡχῇ καὶ τῷ νεύματι τοῦ πνεύματος ταῦτα πάντα κινεῖσθαι καὶ ζῆν· ὥστε, κατὰ τὸ γε γραμμένον, τῷ πνεύματι τὸν ἄνθρωπον ζῇν μὲν, καὶ τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦν. Οὕτως γὰρ καὶ καλῶς ψάλλων ρυθμίζει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καὶ ὥσπερ ἐξ ἀνισότητος εἰς ἰσότητα ἄγει· ὥστε ἐν τῷ κατὰ φύσιν αὐτὴν ἑστηκυίαν μὴ πτοεῖσθαι ὑπὸ τινος, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον εὐφαντάσιον γίνεσθαι, καὶ πλέον αὐτὴν λαμβάνειν πόθον τῶν μελλόντων ἀγα θῶν. Τῇ γὰρ τῶν ῥημάτων μελωδίᾳ συνδιατιθεμένη ἐπιλανθάνεται τῶν παθῶν, καὶ χαίρουσα βλέ πει πρὸς τὸν νοῦν τὸν ἐν Χριστῷ, λογιζομένη τὰ βέλτιστα. ει ". λ'. Δεῖ τοίνυν, ὦ τέκνον, τῶν ἐντυγχανόντων ἔκαν στον ταύτῃ τῇ βίβλῳ ἐντυγχάνειν μὲν ἅπασι γνη σίως τοῖς ἐν αὐτῇ θεοπνεύστοις οὖσι, λαμβάνειν δὲ λοιπὸν ἀπ' αὐτῶν ὡς ἐκ παραδείσου καρπῶν ὠφε λείας, πρὸς δ τὴν χρείαν ἑαυτὸν ἔχοντα συνορα. Ἡγοῦμαι γὰρ ἐν τούτοις τοῖς λόγοις τῆς βίβλου· τὸν πάντα βίον τῶν ἀνθρώπων, τάς τε τῆς ψυχῆς δια θέσεις, καὶ τὰ τῶν λογισμῶν κινήματα με μετρῆσθαι καὶ περιέχεσθαι· καὶ μηδὲν πλέον τούτων ἐν ἀνθρώ τοις εὑρίσκεσθαι. Εἴτε γὰρ μετανοίας ἢ ἐξομολογή- σεως χρεία, ἢ θλίψις καὶ πειρασμὸς κατέλαβεν, ἢ ἐδιώχθη τις, καὶ ἢ ἐπιβουλευόμενος ἐῤῥύσθη, εἰ δὲ και περίλυπός τις γέγονεν καὶ ταράττεται, καὶ πά σχει τι τοιοῦτον, οἷον ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἴρηται, ή καὶ συνερᾷ ἑαυτὸν μὲν προκόπτοντα, τὸν δὲ ἐχθρὸν καταργούμενον, ἢ καὶ αἰνέσαι καὶ εὐχαριστῆσαι, καὶ εὐλογῆσαι βούλεται τὸν Κύριον, ἔχει τὴν διδασκα λίαν τούτων ἐν τοῖς θείοις ψαλμοῖς. Ἐκλεγέσθω γὰρ τὰ ἐν αὐτοῖς περὶ ἑκάστου τούτων εἰρημένα, καὶ οὔ- τως ὡς περὶ ἑαυτοῦ γεγραμμένα λέγων, καὶ συνδια- τιθέμενος τοῖς γεγραμμένοις, ἀναφέρει τῷ Κυρίῳ. λα'. Μὴ περιβαλλέτω μέντοι τις αὐτὰ τοῖς ἔξωθεν πιθανοῖς βήμασι, μηδὲ πειραζέτω τὰς λέξεις μετα- ποιεῖν ἢ ὅλως ἐναλλάσσειν· ἀλλ' οὕτως ἀτεχνῶς τὰ γεγραμμένα λεγέτω καὶ ψαλλέτω, ὥσπερ εἴρηται, ὑπὲρ τοῦ καὶ τοὺς διακονήσαντας ἀνθρώπους αὐτὰ ❤ EPISTOLA AD MARCELLINUM. vol, A sibi solum, sed etiam audire eos volentibus ma- i I' B C gnæ sunt utilitati. Beatus igitur David, cum eo modo Sauli psalleret, non solum Deo placebat, seit et perturbationem et furoris morbum ex Saule abigebat, parabatque illius animæ tranquillitatem ". Ita quoque sacerdotes dum psallerent, populorum animos ad tranquillitatem advocabant et ad concor- diam cum iis qui in cœlis choreas agunt. Quod itaque cum modulatione psalmi dicantur, id non fit ex suavis concentus studio, sed signum est har- moniæ cogitationum animæ. Harmonicaque lectio indicium est animæ recte compositæ atque tran- quilla. Etenim Deum laudare in cymbalis bene so- nantibus, in cithara et decachordo psalterio 20, argumentum illud erat et signum membra cor- poris, instar chordarum, rite composita esse, cogi tationesque animæ sicut cymbala esse, ac deniqu sono, et nutu spiritus hæc omnia moveri et vi- vere; ac proinde, secundum quod scriptum est spiritu quidem hominem vivere, et facta corporis mortifcare. Quamobrem qui recte psallit, animam suam componit, et quasi ex inæqualitate ad æqua- litatem adducit; ita ut secundum naturam consi- stens a nullo perterreatur, quin potius phantasiis tranquilla evadat, et majori futurorum desiderio afficiatur. Sacrorum namque verborum modula- tione recte composita, passionum suarum oblivi- scitur, et læta respicit al intellectum eorum quæ sunt in Christo, optima quæque cogitans. legit, legat quidem sincere et probo animo oniniɛ quæ in illo habentur, utpote divinitus inspirata, ac demum ex illis, veluti ex horti fructibus, eos de cerpat quos sibi utiles et necessitatibus suis ac commodos esse perspexerit. Existimo namque in hujusce libri verbis, omnem humanam vitam ani- mæque affectiones, cogitationumque motus conti- neri atque describi, nihilque iis amplius in homi- nibus reperiri. Nam sive poenitentia sive confes sione sit opus, sive tribulatio aut tentatio appre- henderit, sive quis persecutionem passus, sive ab insidiis liberatus, sive mœstus aut turbatus sit, aut • D aliquid hujusmodi patiatur, quemadmodum supe- rius dictum est, aut si videt se quidem proficere, hostem vero destrui, sive laudare, sive gratias agere, sive Domino benedicere velit, habet horum doctrinam in divinis psalmis. Licet enim illi in singulis, quod voluerit ex supradicis eligere, et quasi de se dicta essent, ea recitare; ac periude affectum atque scriptum est, ea ipsa Deo referre. bis exornare aggrediatur, neque conetur quispiam dicta transponere, aut ullatenus immutare; sed sine ullo artificio, prout dicta sunt, ea recitet, et psallat, ut sancti viri, qui ea ipsa nobis, ut nini- 13. Reg. xvi, 23. so Psal. cL, 5-5. • Rom. Vt PATROL. GR. XXVII. 30. Oportet igitur, o fili, ut quisquis hunc librum 31. Ne quis autem ea sæcularis eloquentiæ vor-
Εἴτε γὰρ μετανοίας ἢ ἐξομολογήσεως χρεία, ἢ θλίψις καὶ πειρασμὸς κατέλαβεν, ἢ ἐδιώχθη τις, καὶ ἢ ἐπιβουλευόμενος ἐῤῥύσθη, εἰ δὲ καὶ περίλυπός τις γέγονεν καὶ ταράττεται, καὶ πάσχει τι τοιοῦτον, οἷον ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἴρηται, ἢ καὶ συνορᾷ ἑαυτὸν μὲν προκόπτοντα, τὸν δὲ ἐχθρὸν καταργούμενον, ἢ καὶ αἰνέσαι καὶ εὐχαριστῆσαι, καὶ εὐλογῆσαι βούλεται τὸν Κύριον, ἔχει τὴν διδασκαλίαν τούτων ἐν τοῖς θείοις ψαλμοῖς. Ἐκλεγέσθω γὰρ τὰ ἐν αὐτοῖς περὶ ἑκάστου τούτων εἰρημένα, καὶ οὕτως ὡς περὶ ἑαυτοῦ γεγραμμένα λέγων, καὶ συνδιατιθέμενος τοῖς γεγραμμένοις, ἀναφέρει τῷ Κυρίῳ. Μὴ περιβαλλέτω μέντοι τις αὐτὰ τοῖς ἔξωθεν πιθανοῖς ῥήμασι, μηδὲ πειραζέτω τὰς λέξεις μεταποιεῖν ἢ ὅλως ἐναλλάσσειν· ἀλλ’ οὕτως ἀτεχνῶς τὰ γεγραμμένα λεγέτω καὶ ψαλλέτω, ὥσπερ εἴρηται, ὑπὲρ τοῦ καὶ τοὺς διακονήσαντας ἀνθρώπους αὐτὰ ἐπιγινώσκοντας τὸ ἑαυτῶν συνεύχεσθαι ἡμῖν· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ λαλῆσαν ἐν τοῖς ἁγίοις, θεωροῦν τοὺς παρ’ αὐτοῦ λόγους ἐνηχηθέντας ἐκείνοις, συναντιλαμβάνηται ἡμῖν.ψάλλουσι μὲν τῇ γλώσσῃ, ψάλλοντες δὲ καὶ τῷ οὐ μόνον ἑαυτοὺς, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέλοντας ἀκούειν αὐτῶν μεγάλως ὠφελοῦσιν. Ο γοῦν μακάριος Δαβίδ, οὕτως καταψάλλων τοῦ Σαούλ, αὐτὸς εὐηρέστει τῷ Θεῷ, καὶ τὸν τάραχον καὶ τὸ μανικόν πάθος τοῦ · Σαούλ ἀπήλαυνε, καὶ γαληνιᾷν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ · παρεσκεύαζεν. Οὕτως οἱ ἱερεῖς ψάλλοντες, εἰς ἀτα- ραξίαν τὰς ψυχὰς τῶν λαῶν καὶ εἰς ὁμόνοιαν αὐτὰς τῶν ἐν οὐρανοῖς χορευόντων προσεκαλοῦντο. Τὸ ἄρα μετὰ μέλους λέγεσθαι τους ψαλμοὺς οὐκ ἔστιν εύ- φωνίας σπουδή, ἀλλὰ τεκμήριον τῆς ἁρμονίας τῶν ἐν τῇ ψυχῇ λογισμῶν. Καὶ ἡ ἐμμελὴς δὲ ἀνάγνωσις συμβολόν ἐστι τῆς εὐρύθμου καὶ ἀχειμάστου κατα- στάσεως τῆς διανοίας. Καὶ γὰρ τὸ αἰνεῖν τὸν Θεὸν ἐν κυμβάλοις εὐήχοις καὶ κιθάρα καὶ δεκαχόρδῳ ψαλ τηρίῳ, σύμβολον πάλιν ἦν καὶ σημαντικὴν τοῦ συγκεῖ σθαι μὲν νομίμως τὰ μέλη του σώματος ὡς χορδάς, τοὺς δὲ λογισμοὺς τῆς ψυχῆς ὡς κύμβαλα γίνεσθαι, [ καὶ λοιπὸν τῇ ἡχῇ καὶ τῷ νεύματι τοῦ πνεύματος ταῦτα πάντα κινεῖσθαι καὶ ζῆν· ὥστε, κατὰ τὸ γε γραμμένον, τῷ πνεύματι τὸν ἄνθρωπον ζῇν μὲν, καὶ τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦν. Οὕτως γὰρ καὶ καλῶς ψάλλων ρυθμίζει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καὶ ὥσπερ ἐξ ἀνισότητος εἰς ἰσότητα ἄγει· ὥστε ἐν τῷ κατὰ φύσιν αὐτὴν ἑστηκυίαν μὴ πτοεῖσθαι ὑπὸ τινος, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον εὐφαντάσιον γίνεσθαι, καὶ πλέον αὐτὴν λαμβάνειν πόθον τῶν μελλόντων ἀγα θῶν. Τῇ γὰρ τῶν ῥημάτων μελωδίᾳ συνδιατιθεμένη ἐπιλανθάνεται τῶν παθῶν, καὶ χαίρουσα βλέ πει πρὸς τὸν νοῦν τὸν ἐν Χριστῷ, λογιζομένη τὰ βέλτιστα. ει ". λ'. Δεῖ τοίνυν, ὦ τέκνον, τῶν ἐντυγχανόντων ἔκαν στον ταύτῃ τῇ βίβλῳ ἐντυγχάνειν μὲν ἅπασι γνη σίως τοῖς ἐν αὐτῇ θεοπνεύστοις οὖσι, λαμβάνειν δὲ λοιπὸν ἀπ' αὐτῶν ὡς ἐκ παραδείσου καρπῶν ὠφε λείας, πρὸς δ τὴν χρείαν ἑαυτὸν ἔχοντα συνορα. Ἡγοῦμαι γὰρ ἐν τούτοις τοῖς λόγοις τῆς βίβλου· τὸν πάντα βίον τῶν ἀνθρώπων, τάς τε τῆς ψυχῆς δια θέσεις, καὶ τὰ τῶν λογισμῶν κινήματα με μετρῆσθαι καὶ περιέχεσθαι· καὶ μηδὲν πλέον τούτων ἐν ἀνθρώ τοις εὑρίσκεσθαι. Εἴτε γὰρ μετανοίας ἢ ἐξομολογή- σεως χρεία, ἢ θλίψις καὶ πειρασμὸς κατέλαβεν, ἢ ἐδιώχθη τις, καὶ ἢ ἐπιβουλευόμενος ἐῤῥύσθη, εἰ δὲ και περίλυπός τις γέγονεν καὶ ταράττεται, καὶ πά σχει τι τοιοῦτον, οἷον ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἴρηται, ή καὶ συνερᾷ ἑαυτὸν μὲν προκόπτοντα, τὸν δὲ ἐχθρὸν καταργούμενον, ἢ καὶ αἰνέσαι καὶ εὐχαριστῆσαι, καὶ εὐλογῆσαι βούλεται τὸν Κύριον, ἔχει τὴν διδασκα λίαν τούτων ἐν τοῖς θείοις ψαλμοῖς. Ἐκλεγέσθω γὰρ τὰ ἐν αὐτοῖς περὶ ἑκάστου τούτων εἰρημένα, καὶ οὔ- τως ὡς περὶ ἑαυτοῦ γεγραμμένα λέγων, καὶ συνδια- τιθέμενος τοῖς γεγραμμένοις, ἀναφέρει τῷ Κυρίῳ. λα'. Μὴ περιβαλλέτω μέντοι τις αὐτὰ τοῖς ἔξωθεν πιθανοῖς βήμασι, μηδὲ πειραζέτω τὰς λέξεις μετα- ποιεῖν ἢ ὅλως ἐναλλάσσειν· ἀλλ' οὕτως ἀτεχνῶς τὰ γεγραμμένα λεγέτω καὶ ψαλλέτω, ὥσπερ εἴρηται, ὑπὲρ τοῦ καὶ τοὺς διακονήσαντας ἀνθρώπους αὐτὰ ❤ EPISTOLA AD MARCELLINUM. vol, A sibi solum, sed etiam audire eos volentibus ma- i I' B C gnæ sunt utilitati. Beatus igitur David, cum eo modo Sauli psalleret, non solum Deo placebat, seit et perturbationem et furoris morbum ex Saule abigebat, parabatque illius animæ tranquillitatem ". Ita quoque sacerdotes dum psallerent, populorum animos ad tranquillitatem advocabant et ad concor- diam cum iis qui in cœlis choreas agunt. Quod itaque cum modulatione psalmi dicantur, id non fit ex suavis concentus studio, sed signum est har- moniæ cogitationum animæ. Harmonicaque lectio indicium est animæ recte compositæ atque tran- quilla. Etenim Deum laudare in cymbalis bene so- nantibus, in cithara et decachordo psalterio 20, argumentum illud erat et signum membra cor- poris, instar chordarum, rite composita esse, cogi tationesque animæ sicut cymbala esse, ac deniqu sono, et nutu spiritus hæc omnia moveri et vi- vere; ac proinde, secundum quod scriptum est spiritu quidem hominem vivere, et facta corporis mortifcare. Quamobrem qui recte psallit, animam suam componit, et quasi ex inæqualitate ad æqua- litatem adducit; ita ut secundum naturam consi- stens a nullo perterreatur, quin potius phantasiis tranquilla evadat, et majori futurorum desiderio afficiatur. Sacrorum namque verborum modula- tione recte composita, passionum suarum oblivi- scitur, et læta respicit al intellectum eorum quæ sunt in Christo, optima quæque cogitans. legit, legat quidem sincere et probo animo oniniɛ quæ in illo habentur, utpote divinitus inspirata, ac demum ex illis, veluti ex horti fructibus, eos de cerpat quos sibi utiles et necessitatibus suis ac commodos esse perspexerit. Existimo namque in hujusce libri verbis, omnem humanam vitam ani- mæque affectiones, cogitationumque motus conti- neri atque describi, nihilque iis amplius in homi- nibus reperiri. Nam sive poenitentia sive confes sione sit opus, sive tribulatio aut tentatio appre- henderit, sive quis persecutionem passus, sive ab insidiis liberatus, sive mœstus aut turbatus sit, aut • D aliquid hujusmodi patiatur, quemadmodum supe- rius dictum est, aut si videt se quidem proficere, hostem vero destrui, sive laudare, sive gratias agere, sive Domino benedicere velit, habet horum doctrinam in divinis psalmis. Licet enim illi in singulis, quod voluerit ex supradicis eligere, et quasi de se dicta essent, ea recitare; ac periude affectum atque scriptum est, ea ipsa Deo referre. bis exornare aggrediatur, neque conetur quispiam dicta transponere, aut ullatenus immutare; sed sine ullo artificio, prout dicta sunt, ea recitet, et psallat, ut sancti viri, qui ea ipsa nobis, ut nini- 13. Reg. xvi, 23. so Psal. cL, 5-5. • Rom. Vt PATROL. GR. XXVII. 30. Oportet igitur, o fili, ut quisquis hunc librum 31. Ne quis autem ea sæcularis eloquentiæ vor-
PG 27:42Ὅσῳ γὰρ τῶν ἁγίων ὁ βίος βελτίων τῶν ἄλλων ἐστὶ, τοσούτῳ καὶ τὰ παρ’ αὐτῶν ῥήματα τῶν παρ’ ἡμῶν συντιθεμένων βελτίονα καὶ ἰσχυρότερα ἄν τις εἴποι δικαίως. Ἐν τούτοις γὰρ εὐηρέστησαν τῷ Θεῷ, καὶ ταῦτα λέγοντες, ὡς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος· Κατηγωνίσαντο βασιλείας, εἰργάσαντο δικαιοσύνην, ἐπέτυχον ἐπαγγελιῶν, ἔφραξαν στόματα λεόντων, ἔσβεσαν δύναμιν πυρὸς, ἔφυγον στόματα μαχαίρας, ἐνεδυναμώθησαν ἀπὸ ἀσθενείας, ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ, παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων, ἔλαβον γυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς αὐτῶν. Οὐκοῦν καὶ νῦν ταῦτα λέγων ἕκαστος ἔστω θαῤῥῶν, ὅτι δι’ αὐτῶν ταχέως ὁ Θεὸς ἐπακούσεται τοῖς δεομένοις· εἴτε γὰρ θλίβεται λέγων ταῦτα, μεγάλην ὄψεται τὴν ἐν αὐτοῖς παράκλησιν· εἴτε πειράζεται καὶ διώκεται ψάλλων οὕτως, δοκιμώτερος ἀναφανήσεται, καὶ σκεπασθήσεται παρὰ τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὸν εἰπόντα ταῦτα σκεπάσαντος· ἐν τούτοις τὸν μὲν διάβολον ἀνατρέψει, τοὺς δὲ δαίμονας αὐτοῦ σοβήσει. Ταῦτα λέγων εἰ μὲν ἥμαρτεν, ἑαυτὸν ἐντρέψει καὶ παύσεται·ψάλλουσι μὲν τῇ γλώσσῃ, ψάλλοντες δὲ καὶ τῷ οὐ μόνον ἑαυτοὺς, ἀλλὰ καὶ τοὺς θέλοντας ἀκούειν αὐτῶν μεγάλως ὠφελοῦσιν. Ο γοῦν μακάριος Δαβίδ, οὕτως καταψάλλων τοῦ Σαούλ, αὐτὸς εὐηρέστει τῷ Θεῷ, καὶ τὸν τάραχον καὶ τὸ μανικόν πάθος τοῦ · Σαούλ ἀπήλαυνε, καὶ γαληνιᾷν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ · παρεσκεύαζεν. Οὕτως οἱ ἱερεῖς ψάλλοντες, εἰς ἀτα- ραξίαν τὰς ψυχὰς τῶν λαῶν καὶ εἰς ὁμόνοιαν αὐτὰς τῶν ἐν οὐρανοῖς χορευόντων προσεκαλοῦντο. Τὸ ἄρα μετὰ μέλους λέγεσθαι τους ψαλμοὺς οὐκ ἔστιν εύ- φωνίας σπουδή, ἀλλὰ τεκμήριον τῆς ἁρμονίας τῶν ἐν τῇ ψυχῇ λογισμῶν. Καὶ ἡ ἐμμελὴς δὲ ἀνάγνωσις συμβολόν ἐστι τῆς εὐρύθμου καὶ ἀχειμάστου κατα- στάσεως τῆς διανοίας. Καὶ γὰρ τὸ αἰνεῖν τὸν Θεὸν ἐν κυμβάλοις εὐήχοις καὶ κιθάρα καὶ δεκαχόρδῳ ψαλ τηρίῳ, σύμβολον πάλιν ἦν καὶ σημαντικὴν τοῦ συγκεῖ σθαι μὲν νομίμως τὰ μέλη του σώματος ὡς χορδάς, τοὺς δὲ λογισμοὺς τῆς ψυχῆς ὡς κύμβαλα γίνεσθαι, [ καὶ λοιπὸν τῇ ἡχῇ καὶ τῷ νεύματι τοῦ πνεύματος ταῦτα πάντα κινεῖσθαι καὶ ζῆν· ὥστε, κατὰ τὸ γε γραμμένον, τῷ πνεύματι τὸν ἄνθρωπον ζῇν μὲν, καὶ τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦν. Οὕτως γὰρ καὶ καλῶς ψάλλων ρυθμίζει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, καὶ ὥσπερ ἐξ ἀνισότητος εἰς ἰσότητα ἄγει· ὥστε ἐν τῷ κατὰ φύσιν αὐτὴν ἑστηκυίαν μὴ πτοεῖσθαι ὑπὸ τινος, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον εὐφαντάσιον γίνεσθαι, καὶ πλέον αὐτὴν λαμβάνειν πόθον τῶν μελλόντων ἀγα θῶν. Τῇ γὰρ τῶν ῥημάτων μελωδίᾳ συνδιατιθεμένη ἐπιλανθάνεται τῶν παθῶν, καὶ χαίρουσα βλέ πει πρὸς τὸν νοῦν τὸν ἐν Χριστῷ, λογιζομένη τὰ βέλτιστα. ει ". λ'. Δεῖ τοίνυν, ὦ τέκνον, τῶν ἐντυγχανόντων ἔκαν στον ταύτῃ τῇ βίβλῳ ἐντυγχάνειν μὲν ἅπασι γνη σίως τοῖς ἐν αὐτῇ θεοπνεύστοις οὖσι, λαμβάνειν δὲ λοιπὸν ἀπ' αὐτῶν ὡς ἐκ παραδείσου καρπῶν ὠφε λείας, πρὸς δ τὴν χρείαν ἑαυτὸν ἔχοντα συνορα. Ἡγοῦμαι γὰρ ἐν τούτοις τοῖς λόγοις τῆς βίβλου· τὸν πάντα βίον τῶν ἀνθρώπων, τάς τε τῆς ψυχῆς δια θέσεις, καὶ τὰ τῶν λογισμῶν κινήματα με μετρῆσθαι καὶ περιέχεσθαι· καὶ μηδὲν πλέον τούτων ἐν ἀνθρώ τοις εὑρίσκεσθαι. Εἴτε γὰρ μετανοίας ἢ ἐξομολογή- σεως χρεία, ἢ θλίψις καὶ πειρασμὸς κατέλαβεν, ἢ ἐδιώχθη τις, καὶ ἢ ἐπιβουλευόμενος ἐῤῥύσθη, εἰ δὲ και περίλυπός τις γέγονεν καὶ ταράττεται, καὶ πά σχει τι τοιοῦτον, οἷον ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἴρηται, ή καὶ συνερᾷ ἑαυτὸν μὲν προκόπτοντα, τὸν δὲ ἐχθρὸν καταργούμενον, ἢ καὶ αἰνέσαι καὶ εὐχαριστῆσαι, καὶ εὐλογῆσαι βούλεται τὸν Κύριον, ἔχει τὴν διδασκα λίαν τούτων ἐν τοῖς θείοις ψαλμοῖς. Ἐκλεγέσθω γὰρ τὰ ἐν αὐτοῖς περὶ ἑκάστου τούτων εἰρημένα, καὶ οὔ- τως ὡς περὶ ἑαυτοῦ γεγραμμένα λέγων, καὶ συνδια- τιθέμενος τοῖς γεγραμμένοις, ἀναφέρει τῷ Κυρίῳ. λα'. Μὴ περιβαλλέτω μέντοι τις αὐτὰ τοῖς ἔξωθεν πιθανοῖς βήμασι, μηδὲ πειραζέτω τὰς λέξεις μετα- ποιεῖν ἢ ὅλως ἐναλλάσσειν· ἀλλ' οὕτως ἀτεχνῶς τὰ γεγραμμένα λεγέτω καὶ ψαλλέτω, ὥσπερ εἴρηται, ὑπὲρ τοῦ καὶ τοὺς διακονήσαντας ἀνθρώπους αὐτὰ ❤ EPISTOLA AD MARCELLINUM. vol, A sibi solum, sed etiam audire eos volentibus ma- i I' B C gnæ sunt utilitati. Beatus igitur David, cum eo modo Sauli psalleret, non solum Deo placebat, seit et perturbationem et furoris morbum ex Saule abigebat, parabatque illius animæ tranquillitatem ". Ita quoque sacerdotes dum psallerent, populorum animos ad tranquillitatem advocabant et ad concor- diam cum iis qui in cœlis choreas agunt. Quod itaque cum modulatione psalmi dicantur, id non fit ex suavis concentus studio, sed signum est har- moniæ cogitationum animæ. Harmonicaque lectio indicium est animæ recte compositæ atque tran- quilla. Etenim Deum laudare in cymbalis bene so- nantibus, in cithara et decachordo psalterio 20, argumentum illud erat et signum membra cor- poris, instar chordarum, rite composita esse, cogi tationesque animæ sicut cymbala esse, ac deniqu sono, et nutu spiritus hæc omnia moveri et vi- vere; ac proinde, secundum quod scriptum est spiritu quidem hominem vivere, et facta corporis mortifcare. Quamobrem qui recte psallit, animam suam componit, et quasi ex inæqualitate ad æqua- litatem adducit; ita ut secundum naturam consi- stens a nullo perterreatur, quin potius phantasiis tranquilla evadat, et majori futurorum desiderio afficiatur. Sacrorum namque verborum modula- tione recte composita, passionum suarum oblivi- scitur, et læta respicit al intellectum eorum quæ sunt in Christo, optima quæque cogitans. legit, legat quidem sincere et probo animo oniniɛ quæ in illo habentur, utpote divinitus inspirata, ac demum ex illis, veluti ex horti fructibus, eos de cerpat quos sibi utiles et necessitatibus suis ac commodos esse perspexerit. Existimo namque in hujusce libri verbis, omnem humanam vitam ani- mæque affectiones, cogitationumque motus conti- neri atque describi, nihilque iis amplius in homi- nibus reperiri. Nam sive poenitentia sive confes sione sit opus, sive tribulatio aut tentatio appre- henderit, sive quis persecutionem passus, sive ab insidiis liberatus, sive mœstus aut turbatus sit, aut • D aliquid hujusmodi patiatur, quemadmodum supe- rius dictum est, aut si videt se quidem proficere, hostem vero destrui, sive laudare, sive gratias agere, sive Domino benedicere velit, habet horum doctrinam in divinis psalmis. Licet enim illi in singulis, quod voluerit ex supradicis eligere, et quasi de se dicta essent, ea recitare; ac periude affectum atque scriptum est, ea ipsa Deo referre. bis exornare aggrediatur, neque conetur quispiam dicta transponere, aut ullatenus immutare; sed sine ullo artificio, prout dicta sunt, ea recitet, et psallat, ut sancti viri, qui ea ipsa nobis, ut nini- 13. Reg. xvi, 23. so Psal. cL, 5-5. • Rom. Vt PATROL. GR. XXVII. 30. Oportet igitur, o fili, ut quisquis hunc librum 31. Ne quis autem ea sæcularis eloquentiæ vor-
PG 27:43εἰ δὲ μὴ ἥμαρτεν, ὄψεται ἑαυτὸν χαίροντα, ὅτι τοῖς μὲν ἔμπροσθεν ἐπεκτείνεται, καὶ ἀγωνιζόμενος μὲν ἰσχύσει ψάλλων οὕτως, οὐ σαλευθήσεται δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπὸ τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπατῶντας καὶ πλανᾷν ἐπιχειροῦντας ἐλέγξει· καὶ τούτου οὐκ ἄνθρωπος ἐγγυητὴς, ἀλλ’ αὐτὴ ἡ θεία γίνεται Γραφή. Ὁ γὰρ Θεὸς ἐνετείλατο τῷ Μωϋσῇ γράψαι τὴν μεγάλην Ὠδὴν, καὶ διδάξαι τὸν λαόν· τόν τε καθιστάμενον ἄρχοντα κελεύει γράψαι τὸ Δευτερονόμιον, ἔχειν τε τοῦτο μετὰ χεῖρας, καὶ μελετᾷν ἀεὶ τὰ ἐν αὐτῷ ῥήματα, ὡς ἀρκούντων τῶν ἐν αὐτοῖς λόγων πρός τε ὑπόμνησιν ἀρετῆς, καὶ βοήθειαν φέρειν τοῖς γνησίως αὐτοὺς μελετῶσιν. Ἀμέλει ὁπηνίκα εἰς τὴν γῆν εἰσῆλθεν ὁ τοῦ Ναυῆ, βλέπων τὰς τῶν ἐχθρῶν διατάξεις, καὶ τοὺς βασιλεῖς τῶν Ἀμοῤῥαίων πάντας συνελθόντας εἰς πόλεμον, αὐτὸς ἀνθ’ ὅπλων καὶ ξιφῶν τὸ Δευτερονόμιον ἀναγνοὺς εἰς τὰ ὦτα πάντων, τά τε ῥήματα τοῦ νόμου ὑπομνήσας, καὶ τούτοις τὸν λαὸν καθοπλίσας, περιγέγονε τῶν πολεμίων. Ὁ δὲ βασιλεὺς Ἰωσίας, εὑρεθέντος τοῦ βιβλίου, καὶ ἀναγνωσθέντος εἰς τὰς πάντων ἀκοὰς, οὐκέτι τοὺς ἐχθροὺς ἐφοβεῖτο.Η ἐπιγινώσκοντας τὸ ἑαυτῶν συνεύχεσθαι ἡμῖν· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ λαλῆσαν ἐν τοῖς ἁγίοις, θεω ροῦν τοὺς παρ' αὐτοῦ λόγους ἐνηχηθέντας ἐκείνοις, συναντιλαμβάνηται ἡμῖν. Οσῳ γὰρ τῶν ἁγίων ὁ βίος βελτίων τῶν ἄλλων ἐστὶ, τοσούτῳ καὶ τὰ παρ' αὐτῶν ῥήματα τῶν παρ' ἡμῶν συντιθεμένων βελτίονα καὶ ἰσχυρότερα ἄν τις εἴποι δικαίως. Ἐν τούτοις γὰρ εὐηρέστησαν τῷ Θεῷ, καὶ ταῦτα λέγοντες, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος· Κατηγωνίσαντο βασιλείας, ειργάσαντο δικαιοσύνην, ἐπέτυχον ἐπαγγελιών, έφραξαν στόματα λεόντων, ἔσβεσαν δύναμιν πυρὸς, ἔφυγον στόματα μαχαίρας, ἐνεδυναμώθη σαν ἀπὸ ἀσθενείας, ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ, παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων, έλα- βον γυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς Β αὐτῶν. Ο λβ'. Οὐκοῦν καὶ νῦν ταῦτα λέγων ἕκαστος ἔστω θαῤῥῶν, ὅτι δι' αὐτῶν ταχέως ὁ Θεὸς ἐπακούσεται τοῖς δεομένοις· εἴτε γὰρ θλίβεται λέγων ταῦτα, με γάλην ὄψεται τὴν ἐν αὐτοῖς παράκλησιν· εἴτε πειρά- ζεται καὶ διώκεται ψάλλων οὕτως, δοκιμώτερος ανα φανήσεται, καὶ σκεπασθήσεται παρὰ τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὸν εἰπόντα ταῦτα σκεπάσαντος· ἐν τούτοις τὸν μὲν διάβολον ἀνατρέψει, τοὺς δὲ δαίμονας αὐτοῦ σου βήσει. Ταῦτα λέγων εἰ μὲν ἥμαρτεν, ἑαυτὸν ἐντρέ- ψει καὶ παύσεται· εἰ δὲ μὴ ἡμαρτεν, ὄψεται ἑαυτὸν ἢ μου χαίροντα, ὅτι τοῖς μὲν ἔμπροσθεν ἐπεκτείνεται, καὶ ἀγωνιζόμενος μὲν ἰσχύσει ψάλλων οὕτως, οὐ σαλευ- θήσεται δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπὸ τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπατῶντας καὶ πλανᾶν ἐπιχειροῦντας ἐλέγξει· καὶ τούτου οὐκ ἄνθρωπος ἐγγυητής, ἀλλ᾽ αὐτὴ ἡ θεία γίνεται Γραφή. Ο γὰρ Θεὸς ἐνετείλατο τῷ Μωϋσῃ γράψαι την μεγάλην ᾠδὴν, καὶ διδάξαι τὸν λαόν· τόν τε καθιστάμενον ἄρχοντα κελεύει γρά ψαι τὸ Δευτερονόμιον, ἔχειν τε τοῦτο μετὰ χεῖρας, καὶ μελετῶν ἀεὶ τὰ ἐν αὐτῷ ῥήματα, ὡς ἀρκούντων τῶν ἐν αὐτοῖς λόγων πρός τε ὑπόμνησιν ἀρετῆς, καὶ βοήθειαν φέρειν τοῖς γνησίως αὐτοὺς μελετῶσιν. και Αμέλει όπηνίκα εἰς τὴν γῆν εἰσῆλθεν ὁ τοῦ Ναυῆ, βλέπων τὰς τῶν ἐχθρῶν διατάξεις, καὶ τοὺς βασιλεῖς τῶν Ἀμοῤῥαίων πάντας συνελθόντας εἰς πόλεμον, αὐτὸς ἀνθ' ὅπλων καὶ ξιφῶν τὸ Δευτερονόμιον ἀνα- γνοὺς εἰς τὰ ὦτα πάντων, τά τε ῥήματα τοῦ νόμου ὑπομνήσας, καὶ τούτοις τὸν λαὸν καθοπλίσας, πε- ριγέγονε τῶν πολεμίων. Ο δὲ βασιλεὺς Ἰωσίας, εὑρεθέντος τοῦ βιβλίου, καὶ ἀναγνωσθέντος εἰς τὰς πάντων ἀκοὰς, οὐκέτι τοὺς ἐχθροὺς ἐφοβεῖτο. Καὶ εἰ ποτε δὲ πόλεμος ἦν τῷ λαῷ, ἡ κιβωτὸς ἔχουσα τὰ πυξία του νόμου προώδευε πάντων, καὶ ἠρκεῖτο τούτοις ἀντὶ πάσης παρατάξεως εἰς βοήθειαν, εἰ μή τις ἦν παρὰ τοῖς βαστάζουσι καὶ ἐν τοῖς λαοίς προκρατήσασα ἁμαρτία καὶ ὑπόκρισις. Πίστεως γὰρ καὶ γνησίας διαθέσεως χρεία, ἵνα ὁ νόμος εἰς τὰ κατ' εὐχὴν συνεργάζηται. λγ'. Ἐγὼ γοῦν, ἔλεγεν, ὁ γέρων, ἤκουσα καὶ παρὰ φρονίμων ἀνδρῶν, ὡς ἄρα τὸ παλαιὸν ἐν τῷ S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. -- stri, tradidere, sua agnoscentes verba, nobiscum A orent; imo potius ut Spiritus, qui in sanctis locut- tus est, ibi conspiciens verba sua illis inspirata, nobis opituletur. Quanto enim præstantior est san- ctorum vita aliorum vita, tanto excellentiora eorum verba sermonibus nostris, atque efficaciora esse jure quis dixerit. His enim Deo placuerunt; et haec dicentes, ut ait Apostolus : Vicerunt regna, operati sunt justitiam, adepti sunt repromissiones, obturaverunt ora leonum, exstinxerunt impetum ignis, efugerunt aciem gladii, convaluerunt de infirmitate, fortes fucti sunt in bello, castra verterunt extero- rum, acceperunt mulieres de resurrectione mortuos fore, ut per ea Deus supplicantes auditurus sit : sive enim tribulatur, qui hæc dicit, magnam perci- piet in ipsis consolationen; sive tentatur, aut per- secutionem patitur, qui ita psallit, probatior appare- bit, atque a Domino protegetur, qui etiam haec pro- ferentem defendit; his diabolum fugabit, dæmo- nesque ejus abiget. Hæc porro dicens, si quidem peccaverit, sese ad pudorem vertet, atque peccandi finem faciet; si non peccaverit, se lætum conspi- ciet, quia iis quæ ante sunt, extenditur, atque oppu- gnatus ita psalmorum vi prævalebit; non commove- bitur autem in æternum a veritate: imo deceptores, et qui eum in errorem deducere tentaverint, coar- guet; et hujus rei sponsor non homo est, sed ipsa divina Scriptura. Deus enim præcepit Moysi ", ut ma- gnam Odam conscriberet, doceretque populum; atque eum, qui princeps constitutus esset, jubet scribere Deuteronomium ", et illud præ manibus habere, semperque ejus verba meditari, quippe sufficientia sunt tum ad virtutis commonitionen, tum ad opem iis ferendam, qui sincero animo meditati ea fue rint. Sane.cum in terram promissionis ingressus est Jesus Nave, conspectis gentium castris, regibus Amorrhæorum omnibus ad bellum congregatis, vice telorum gladiorumque Deuteronomium legit ad aures omnium, verbaque legis in memoriam re- vocavit s, atque cum iis populum ceu armis in- struxisset inimicos superavit. Rex autem Jo- sias, invento libro, et ad omnium aures perle- cto”, non ultra inimicos reformidavit. Et si quando bellum populo ingrueret, arca, quæ legis volumina continebat, omnes præcedebat, et id illis æque ad subsidium sufficiebat, ac quælibet acies, nisi quod- dam inter bajulos ejus aut inter populum esset peccatum, aut hypocrisis, quæ prævaleret. Fide namque et probo sinceroque affectu est opus, ut lex in fis, quæ in votis sunt, suffragetur. viris, quod olim in Israele sola Scripturarum le- en Hebr. X1, XXII, 8-11. 33-35. C ss Deut. XXXI, 19. Deut. xvi, 18. ss Josue vili, 54, 35. IV Reg. VGV 52. Unusquisque igitur hæc jam dicens confidat 33. Ego certe, aiebat senex, audivi a prudentibus
PG 27:44Καὶ εἴ ποτε δὲ πόλεμος ἦν τῷ λαῷ, ἡ κιβωτὸς ἔχουσα τὰ πυξία τοῦ νόμου προώδευε πάντων, καὶ ἠρκεῖτο τούτοις ἀντὶ πάσης παρατάξεως εἰς βοήθειαν, εἰ μή τις ἦν παρὰ τοῖς βαστάζουσι καὶ ἐν τοῖς λαοῖς προκρατήσασα ἁμαρτία καὶ ὑπόκρισις. Πίστεως γὰρ καὶ γνησίας διαθέσεως χρεία, ἵνα ὁ νόμος εἰς τὰ κατ’ εὐχὴν συνεργάζηται. Ἐγὼ γοῦν, ἔλεγεν ὁ γέρων, ἤκουσα καὶ παρὰ φρονίμων ἀνδρῶν, ὡς ἄρα τὸ παλαιὸν ἐν τῷ Ἰσραὴλ, μόνον ἀναγινώσκοντες τὰς Γραφὰς, ἐδίωκον δαίμονας, καὶ ἠλέξουν τὰς παρ’ αὐτῶν τοῖς ἀνθρώποις γινομένας ἐπιβουλάς. Ὅθεν καὶ καταγνώσεως πάσης ἀξίους εἶναι ἔλεγε τοὺς ταῦτα μὲν ἀφιέντας, συντιθέντας δὲ ἑαυτοῖς ἔξωθεν πιθανὰ ῥήματα, καὶ ἐν τούτοις ἐξορκιστὰς ἑαυτοὺς ὀνομάζοντας. Μᾶλλον γὰρ παίζουσι, καὶ παρέχουσιν ἑαυτοὺς ἐκείνοις εἰς τὸ χλευάζεσθαι· οἷα πεπόνθασιν Ἰουδαῖοι οἱ Σκευᾶ υἱοὶ, ἐπιχειρήσαντες καὶ αὐτοὶ τὸν τρόπον τοῦτον ἐξορκίζειν. Ταῦτα μὲν γὰρ ἀκούοντες παρὰ τῶν τοιούτων οἱ δαίμονες παίζουσι· τὰ δὲ τῶν ἁγίων ῥήματα φοβοῦνται, ἢ καὶ φέρειν αὐτὰ οὐ δύνανται. Ἔστι γὰρ ἐν τοῖς τῶν Γραφῶν ῥήμασιν ὁ Κύριος, ὃν μὴ δυνάμενοι φέρειν ἔκραζον· Δέομαί σου, μή με πρὸ καιροῦ βασανίσῃς·Η ἐπιγινώσκοντας τὸ ἑαυτῶν συνεύχεσθαι ἡμῖν· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ λαλῆσαν ἐν τοῖς ἁγίοις, θεω ροῦν τοὺς παρ' αὐτοῦ λόγους ἐνηχηθέντας ἐκείνοις, συναντιλαμβάνηται ἡμῖν. Οσῳ γὰρ τῶν ἁγίων ὁ βίος βελτίων τῶν ἄλλων ἐστὶ, τοσούτῳ καὶ τὰ παρ' αὐτῶν ῥήματα τῶν παρ' ἡμῶν συντιθεμένων βελτίονα καὶ ἰσχυρότερα ἄν τις εἴποι δικαίως. Ἐν τούτοις γὰρ εὐηρέστησαν τῷ Θεῷ, καὶ ταῦτα λέγοντες, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος· Κατηγωνίσαντο βασιλείας, ειργάσαντο δικαιοσύνην, ἐπέτυχον ἐπαγγελιών, έφραξαν στόματα λεόντων, ἔσβεσαν δύναμιν πυρὸς, ἔφυγον στόματα μαχαίρας, ἐνεδυναμώθη σαν ἀπὸ ἀσθενείας, ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ, παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων, έλα- βον γυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς Β αὐτῶν. Ο λβ'. Οὐκοῦν καὶ νῦν ταῦτα λέγων ἕκαστος ἔστω θαῤῥῶν, ὅτι δι' αὐτῶν ταχέως ὁ Θεὸς ἐπακούσεται τοῖς δεομένοις· εἴτε γὰρ θλίβεται λέγων ταῦτα, με γάλην ὄψεται τὴν ἐν αὐτοῖς παράκλησιν· εἴτε πειρά- ζεται καὶ διώκεται ψάλλων οὕτως, δοκιμώτερος ανα φανήσεται, καὶ σκεπασθήσεται παρὰ τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὸν εἰπόντα ταῦτα σκεπάσαντος· ἐν τούτοις τὸν μὲν διάβολον ἀνατρέψει, τοὺς δὲ δαίμονας αὐτοῦ σου βήσει. Ταῦτα λέγων εἰ μὲν ἥμαρτεν, ἑαυτὸν ἐντρέ- ψει καὶ παύσεται· εἰ δὲ μὴ ἡμαρτεν, ὄψεται ἑαυτὸν ἢ μου χαίροντα, ὅτι τοῖς μὲν ἔμπροσθεν ἐπεκτείνεται, καὶ ἀγωνιζόμενος μὲν ἰσχύσει ψάλλων οὕτως, οὐ σαλευ- θήσεται δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπὸ τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπατῶντας καὶ πλανᾶν ἐπιχειροῦντας ἐλέγξει· καὶ τούτου οὐκ ἄνθρωπος ἐγγυητής, ἀλλ᾽ αὐτὴ ἡ θεία γίνεται Γραφή. Ο γὰρ Θεὸς ἐνετείλατο τῷ Μωϋσῃ γράψαι την μεγάλην ᾠδὴν, καὶ διδάξαι τὸν λαόν· τόν τε καθιστάμενον ἄρχοντα κελεύει γρά ψαι τὸ Δευτερονόμιον, ἔχειν τε τοῦτο μετὰ χεῖρας, καὶ μελετῶν ἀεὶ τὰ ἐν αὐτῷ ῥήματα, ὡς ἀρκούντων τῶν ἐν αὐτοῖς λόγων πρός τε ὑπόμνησιν ἀρετῆς, καὶ βοήθειαν φέρειν τοῖς γνησίως αὐτοὺς μελετῶσιν. και Αμέλει όπηνίκα εἰς τὴν γῆν εἰσῆλθεν ὁ τοῦ Ναυῆ, βλέπων τὰς τῶν ἐχθρῶν διατάξεις, καὶ τοὺς βασιλεῖς τῶν Ἀμοῤῥαίων πάντας συνελθόντας εἰς πόλεμον, αὐτὸς ἀνθ' ὅπλων καὶ ξιφῶν τὸ Δευτερονόμιον ἀνα- γνοὺς εἰς τὰ ὦτα πάντων, τά τε ῥήματα τοῦ νόμου ὑπομνήσας, καὶ τούτοις τὸν λαὸν καθοπλίσας, πε- ριγέγονε τῶν πολεμίων. Ο δὲ βασιλεὺς Ἰωσίας, εὑρεθέντος τοῦ βιβλίου, καὶ ἀναγνωσθέντος εἰς τὰς πάντων ἀκοὰς, οὐκέτι τοὺς ἐχθροὺς ἐφοβεῖτο. Καὶ εἰ ποτε δὲ πόλεμος ἦν τῷ λαῷ, ἡ κιβωτὸς ἔχουσα τὰ πυξία του νόμου προώδευε πάντων, καὶ ἠρκεῖτο τούτοις ἀντὶ πάσης παρατάξεως εἰς βοήθειαν, εἰ μή τις ἦν παρὰ τοῖς βαστάζουσι καὶ ἐν τοῖς λαοίς προκρατήσασα ἁμαρτία καὶ ὑπόκρισις. Πίστεως γὰρ καὶ γνησίας διαθέσεως χρεία, ἵνα ὁ νόμος εἰς τὰ κατ' εὐχὴν συνεργάζηται. λγ'. Ἐγὼ γοῦν, ἔλεγεν, ὁ γέρων, ἤκουσα καὶ παρὰ φρονίμων ἀνδρῶν, ὡς ἄρα τὸ παλαιὸν ἐν τῷ S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. -- stri, tradidere, sua agnoscentes verba, nobiscum A orent; imo potius ut Spiritus, qui in sanctis locut- tus est, ibi conspiciens verba sua illis inspirata, nobis opituletur. Quanto enim præstantior est san- ctorum vita aliorum vita, tanto excellentiora eorum verba sermonibus nostris, atque efficaciora esse jure quis dixerit. His enim Deo placuerunt; et haec dicentes, ut ait Apostolus : Vicerunt regna, operati sunt justitiam, adepti sunt repromissiones, obturaverunt ora leonum, exstinxerunt impetum ignis, efugerunt aciem gladii, convaluerunt de infirmitate, fortes fucti sunt in bello, castra verterunt extero- rum, acceperunt mulieres de resurrectione mortuos fore, ut per ea Deus supplicantes auditurus sit : sive enim tribulatur, qui hæc dicit, magnam perci- piet in ipsis consolationen; sive tentatur, aut per- secutionem patitur, qui ita psallit, probatior appare- bit, atque a Domino protegetur, qui etiam haec pro- ferentem defendit; his diabolum fugabit, dæmo- nesque ejus abiget. Hæc porro dicens, si quidem peccaverit, sese ad pudorem vertet, atque peccandi finem faciet; si non peccaverit, se lætum conspi- ciet, quia iis quæ ante sunt, extenditur, atque oppu- gnatus ita psalmorum vi prævalebit; non commove- bitur autem in æternum a veritate: imo deceptores, et qui eum in errorem deducere tentaverint, coar- guet; et hujus rei sponsor non homo est, sed ipsa divina Scriptura. Deus enim præcepit Moysi ", ut ma- gnam Odam conscriberet, doceretque populum; atque eum, qui princeps constitutus esset, jubet scribere Deuteronomium ", et illud præ manibus habere, semperque ejus verba meditari, quippe sufficientia sunt tum ad virtutis commonitionen, tum ad opem iis ferendam, qui sincero animo meditati ea fue rint. Sane.cum in terram promissionis ingressus est Jesus Nave, conspectis gentium castris, regibus Amorrhæorum omnibus ad bellum congregatis, vice telorum gladiorumque Deuteronomium legit ad aures omnium, verbaque legis in memoriam re- vocavit s, atque cum iis populum ceu armis in- struxisset inimicos superavit. Rex autem Jo- sias, invento libro, et ad omnium aures perle- cto”, non ultra inimicos reformidavit. Et si quando bellum populo ingrueret, arca, quæ legis volumina continebat, omnes præcedebat, et id illis æque ad subsidium sufficiebat, ac quælibet acies, nisi quod- dam inter bajulos ejus aut inter populum esset peccatum, aut hypocrisis, quæ prævaleret. Fide namque et probo sinceroque affectu est opus, ut lex in fis, quæ in votis sunt, suffragetur. viris, quod olim in Israele sola Scripturarum le- en Hebr. X1, XXII, 8-11. 33-35. C ss Deut. XXXI, 19. Deut. xvi, 18. ss Josue vili, 54, 35. IV Reg. VGV 52. Unusquisque igitur hæc jam dicens confidat 33. Ego certe, aiebat senex, audivi a prudentibus
ἐκαίοντο γὰρ καὶ μόνον βλέποντες παρόντα τὸν Κύριον. Οὕτως καὶ ὁ Παῦλος παρήγγειλε τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν· οὕτως καὶ τοῖς μαθηταῖς ὑπετάσσετο τὰ δαιμόνια. Καὶ ἐπὶ Ἑλισσαίου δὲ τοῦ προφήτου ἐγένετο χεὶρ Κυρίου, καὶ προεφήτευσε περὶ τῶν ὑδάτων τοῖς τρισὶ βασιλεῦσιν, ὅτε ἔψαλλε κατ’ ἐντολὴν αὐτοῦ ὁ ψάλλων. Οὕτως καὶ νῦν, εἴ τις κήδεται τῶν πασχόντων, ταῦτα λεγέτω, καὶ μᾶλλον τόν τε πάσχοντα ὠφελεῖ, καὶ ἑαυτοῦ τὴν πίστιν ἀληθῆ καὶ βεβαίαν ἐπιδείξεται· ὥστε, καὶ ταύτην ὁρῶντα τὸν Θεὸν, τελείαν τὴν θεραπείαν παρασχεῖν τοῖς δεομένοις. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ ἅγιος γινώσκων, ἔλεγεν ἐν τῷ ριη ψαλμῷ· Ἐν τοῖς δικαιώμασί σου μελετήσω, οὐκ ἐπιλήσομαι τῶν λόγων σου· καὶ πάλιν· Ψαλτὰ ἦσάν μοι τὰ δικαιώματά σου ἐν τόπῳ παροικίας μου. Ἐν τούτοις γὰρ καὶ σωτηρίαν ἐκέρδαινον, λέγοντες· Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστὶ, τότε ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. Ὅθεν καὶ ὁ Παῦλος ἐν τούτοις ἠσφαλίζετο τὸν ἑαυτοῦ μαθητὴν, λέγων· Ταῦτα μελέτα, ἐν τούτοις ἴσθι, ἵνα σου ἡ προκοπὴ φανερὰ γένηται. Ταῦτα καὶ σὺ μελετῶν, καὶ συνετῶς ἐντυγχάνων·Η ἐπιγινώσκοντας τὸ ἑαυτῶν συνεύχεσθαι ἡμῖν· μᾶλλον δὲ ἵνα καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ λαλῆσαν ἐν τοῖς ἁγίοις, θεω ροῦν τοὺς παρ' αὐτοῦ λόγους ἐνηχηθέντας ἐκείνοις, συναντιλαμβάνηται ἡμῖν. Οσῳ γὰρ τῶν ἁγίων ὁ βίος βελτίων τῶν ἄλλων ἐστὶ, τοσούτῳ καὶ τὰ παρ' αὐτῶν ῥήματα τῶν παρ' ἡμῶν συντιθεμένων βελτίονα καὶ ἰσχυρότερα ἄν τις εἴποι δικαίως. Ἐν τούτοις γὰρ εὐηρέστησαν τῷ Θεῷ, καὶ ταῦτα λέγοντες, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος· Κατηγωνίσαντο βασιλείας, ειργάσαντο δικαιοσύνην, ἐπέτυχον ἐπαγγελιών, έφραξαν στόματα λεόντων, ἔσβεσαν δύναμιν πυρὸς, ἔφυγον στόματα μαχαίρας, ἐνεδυναμώθη σαν ἀπὸ ἀσθενείας, ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ, παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων, έλα- βον γυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς Β αὐτῶν. Ο λβ'. Οὐκοῦν καὶ νῦν ταῦτα λέγων ἕκαστος ἔστω θαῤῥῶν, ὅτι δι' αὐτῶν ταχέως ὁ Θεὸς ἐπακούσεται τοῖς δεομένοις· εἴτε γὰρ θλίβεται λέγων ταῦτα, με γάλην ὄψεται τὴν ἐν αὐτοῖς παράκλησιν· εἴτε πειρά- ζεται καὶ διώκεται ψάλλων οὕτως, δοκιμώτερος ανα φανήσεται, καὶ σκεπασθήσεται παρὰ τοῦ Κυρίου, τοῦ καὶ τὸν εἰπόντα ταῦτα σκεπάσαντος· ἐν τούτοις τὸν μὲν διάβολον ἀνατρέψει, τοὺς δὲ δαίμονας αὐτοῦ σου βήσει. Ταῦτα λέγων εἰ μὲν ἥμαρτεν, ἑαυτὸν ἐντρέ- ψει καὶ παύσεται· εἰ δὲ μὴ ἡμαρτεν, ὄψεται ἑαυτὸν ἢ μου χαίροντα, ὅτι τοῖς μὲν ἔμπροσθεν ἐπεκτείνεται, καὶ ἀγωνιζόμενος μὲν ἰσχύσει ψάλλων οὕτως, οὐ σαλευ- θήσεται δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ἀπὸ τῆς ἀληθείας, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπατῶντας καὶ πλανᾶν ἐπιχειροῦντας ἐλέγξει· καὶ τούτου οὐκ ἄνθρωπος ἐγγυητής, ἀλλ᾽ αὐτὴ ἡ θεία γίνεται Γραφή. Ο γὰρ Θεὸς ἐνετείλατο τῷ Μωϋσῃ γράψαι την μεγάλην ᾠδὴν, καὶ διδάξαι τὸν λαόν· τόν τε καθιστάμενον ἄρχοντα κελεύει γρά ψαι τὸ Δευτερονόμιον, ἔχειν τε τοῦτο μετὰ χεῖρας, καὶ μελετῶν ἀεὶ τὰ ἐν αὐτῷ ῥήματα, ὡς ἀρκούντων τῶν ἐν αὐτοῖς λόγων πρός τε ὑπόμνησιν ἀρετῆς, καὶ βοήθειαν φέρειν τοῖς γνησίως αὐτοὺς μελετῶσιν. και Αμέλει όπηνίκα εἰς τὴν γῆν εἰσῆλθεν ὁ τοῦ Ναυῆ, βλέπων τὰς τῶν ἐχθρῶν διατάξεις, καὶ τοὺς βασιλεῖς τῶν Ἀμοῤῥαίων πάντας συνελθόντας εἰς πόλεμον, αὐτὸς ἀνθ' ὅπλων καὶ ξιφῶν τὸ Δευτερονόμιον ἀνα- γνοὺς εἰς τὰ ὦτα πάντων, τά τε ῥήματα τοῦ νόμου ὑπομνήσας, καὶ τούτοις τὸν λαὸν καθοπλίσας, πε- ριγέγονε τῶν πολεμίων. Ο δὲ βασιλεὺς Ἰωσίας, εὑρεθέντος τοῦ βιβλίου, καὶ ἀναγνωσθέντος εἰς τὰς πάντων ἀκοὰς, οὐκέτι τοὺς ἐχθροὺς ἐφοβεῖτο. Καὶ εἰ ποτε δὲ πόλεμος ἦν τῷ λαῷ, ἡ κιβωτὸς ἔχουσα τὰ πυξία του νόμου προώδευε πάντων, καὶ ἠρκεῖτο τούτοις ἀντὶ πάσης παρατάξεως εἰς βοήθειαν, εἰ μή τις ἦν παρὰ τοῖς βαστάζουσι καὶ ἐν τοῖς λαοίς προκρατήσασα ἁμαρτία καὶ ὑπόκρισις. Πίστεως γὰρ καὶ γνησίας διαθέσεως χρεία, ἵνα ὁ νόμος εἰς τὰ κατ' εὐχὴν συνεργάζηται. λγ'. Ἐγὼ γοῦν, ἔλεγεν, ὁ γέρων, ἤκουσα καὶ παρὰ φρονίμων ἀνδρῶν, ὡς ἄρα τὸ παλαιὸν ἐν τῷ S. ATHANASII OPP. PARS III. EXEGETICA. -- stri, tradidere, sua agnoscentes verba, nobiscum A orent; imo potius ut Spiritus, qui in sanctis locut- tus est, ibi conspiciens verba sua illis inspirata, nobis opituletur. Quanto enim præstantior est san- ctorum vita aliorum vita, tanto excellentiora eorum verba sermonibus nostris, atque efficaciora esse jure quis dixerit. His enim Deo placuerunt; et haec dicentes, ut ait Apostolus : Vicerunt regna, operati sunt justitiam, adepti sunt repromissiones, obturaverunt ora leonum, exstinxerunt impetum ignis, efugerunt aciem gladii, convaluerunt de infirmitate, fortes fucti sunt in bello, castra verterunt extero- rum, acceperunt mulieres de resurrectione mortuos fore, ut per ea Deus supplicantes auditurus sit : sive enim tribulatur, qui hæc dicit, magnam perci- piet in ipsis consolationen; sive tentatur, aut per- secutionem patitur, qui ita psallit, probatior appare- bit, atque a Domino protegetur, qui etiam haec pro- ferentem defendit; his diabolum fugabit, dæmo- nesque ejus abiget. Hæc porro dicens, si quidem peccaverit, sese ad pudorem vertet, atque peccandi finem faciet; si non peccaverit, se lætum conspi- ciet, quia iis quæ ante sunt, extenditur, atque oppu- gnatus ita psalmorum vi prævalebit; non commove- bitur autem in æternum a veritate: imo deceptores, et qui eum in errorem deducere tentaverint, coar- guet; et hujus rei sponsor non homo est, sed ipsa divina Scriptura. Deus enim præcepit Moysi ", ut ma- gnam Odam conscriberet, doceretque populum; atque eum, qui princeps constitutus esset, jubet scribere Deuteronomium ", et illud præ manibus habere, semperque ejus verba meditari, quippe sufficientia sunt tum ad virtutis commonitionen, tum ad opem iis ferendam, qui sincero animo meditati ea fue rint. Sane.cum in terram promissionis ingressus est Jesus Nave, conspectis gentium castris, regibus Amorrhæorum omnibus ad bellum congregatis, vice telorum gladiorumque Deuteronomium legit ad aures omnium, verbaque legis in memoriam re- vocavit s, atque cum iis populum ceu armis in- struxisset inimicos superavit. Rex autem Jo- sias, invento libro, et ad omnium aures perle- cto”, non ultra inimicos reformidavit. Et si quando bellum populo ingrueret, arca, quæ legis volumina continebat, omnes præcedebat, et id illis æque ad subsidium sufficiebat, ac quælibet acies, nisi quod- dam inter bajulos ejus aut inter populum esset peccatum, aut hypocrisis, quæ prævaleret. Fide namque et probo sinceroque affectu est opus, ut lex in fis, quæ in votis sunt, suffragetur. viris, quod olim in Israele sola Scripturarum le- en Hebr. X1, XXII, 8-11. 33-35. C ss Deut. XXXI, 19. Deut. xvi, 18. ss Josue vili, 54, 35. IV Reg. VGV 52. Unusquisque igitur hæc jam dicens confidat 33. Ego certe, aiebat senex, audivi a prudentibus
PG 27:45οὕτως τοῖς ψαλμοῖς, τὸν μὲν ἐν ἑκάστῳ νοῦν ὁδηγούμενος ὑπὸ τοῦ Πνεύματος καταλαβεῖν δυνήσῃ. Τοιοῦτον δὲ καὶ σὺ ζηλώσεις βίον, οἷον ἔσχον οἱ ταῦτα θεοφορούμενοι λαλήσαντες ἄνδρες ἅγιοι.Ἰσραήλ, μόνον ἀναγινώσκοντες τὰς Γραφάς, ἐδίωκον δαίμονας, καὶ ἠλέξουν τὰς παρ' αὐτῶν τοῖς ἀνθρώ σεις γινομένας ἐπιβουλάς. Οθεν καὶ καταγνώσεως πάσης ἀξίους εἶναι ἔλεγε τοὺς ταῦτα μὲν ἀφιέντας, συντιθέντας δὲ ἑαυτοῖς ἔξωθεν πιθανὰ ῥήματα, καὶ 1072. ἐν τούτοις ἐξορκιστὰς ἑαυτοὺς ὀνομάζοντας. Μᾶλλον γὰρ παίζουσι, καὶ παρέχουσιν ἑαυτοὺς ἐκείνοις εἰς τὸ χλευάζεσθαι· οἷα πεπόνθασιν Ἰουδαῖοι οἱ Σκευᾶ υἱοὶ, ἐπιχειρήσαντες καὶ αὐτοὶ τὸν τρόπον τοῦτον ἐξορκίζειν. Ταῦτα μὲν γὰρ ἀκούοντες παρὰ τῶν τοιούτων οἱ δαίμονες παίζουσι· τὰ δὲ τῶν ἁγίων ῥή ματα φοβοῦνται, ἢ καὶ φέρειν αὐτὰ οὐ δύνανται. Ἔστι γὰρ ἐν τοῖς τῶν Γραφῶν ῥήμασιν ὁ Κύριος, ἐν μὴ δυνάμενοι φέρειν ἔκραξον· Δέομαί σου, μή με πρὸ καιροῦ βασανίσῃς· ἐκαίοντο γὰρ καὶ μόνον παρήγγειλε τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν· οὕτως καὶ τοῖς μαθηταῖς ὑπετάσσετο τὰ δαιμόνια. Καὶ ἐπὶ Ελισσαίου δὲ τοῦ προφήτου ἐγένετο χεὶρ Κυρίου, καὶ προεφήτευσε περὶ τῶν ὑδάτων τοῖς τρισὶ βασι- λεῦσιν, ὅτε ἔψαλλε κατ' ἐντολὴν αὐτοῦ ὁ ψάλλων. Οὕτως καὶ νῦν, εἴ τις κήδεται τῶν πασχόντων, ταῦτα λεγέτω, καὶ μᾶλλον τόν τε πάσχοντα ὠφελεῖ (9'), καὶ ἑαυτοῦ τὴν πίστιν ἀληθῆ καὶ βεβαίαν ἐπιδείξε ται· ὥστε, καὶ ταύτην ὁρῶντα τὸν Θεὸν, τελείαν τὴν θεραπεία, παρασχεῖν τοῖς δεομένοις. Τοῦτο γὰρ καὶ ὁ ἅγιος γινώσκων, ἔλεγεν ἐν τῷ ριη' ψαλμῷ· Ἐν τοῖς δικαιώμασί σου μελετήσω, οὐκ ἐπιλή σομαι τῶν λόγων σου· καὶ πάλιν· Ψαλτὰ ἦσαν μοι τὰ δικαιώματά σου ἐν τόπῳ παροικίας μου. Ἐν τούτοις γὰρ καὶ σωτηρίαν εκέρδαινον, λέγοντες. Εἰ μὴ ὅτι ὁ νόμος σου μελέτη μου ἐστὶ, τότε ἂν ἀπωλόμην ἐν τῇ ταπεινώσει μου. Οθεν καὶ ὁ Παῦλος ἐν τούτοις Ασφαλίζετο τὸν ἑαυτοῦ μαθητὴν, λέγων· Ταῦτα μελέτα, ἐν τούτοις ἴσθι, ἵνα σου * προκοπὴ φανερὰ γένηται. Ταῦτα καὶ σὺ μελε- τῶν, καὶ συνετῶς ἐντυγχάνων οὕτως τοῖς ψαλμοῖς, τὸν μὲν ἐν ἑκάστῳ νοῦν ὁδηγούμενος ὑπὸ τοῦ Πνεύματος καταλαβεῖν δυνήσῃ. Τοιοῦτον δὲ καὶ σὺ ζη- λώσεις βίον, οἷον ἔσχον οἱ ταῦτα θεοφορούμενοι λαλήσαντες ἄνδρες ἅγιοι. ὠφελήσει, αποσπασμάτια Ὁ δὲ ἅγιος ᾿Αθανάσιος οὕτω φησί· «Την κατὰ σάρκα γέννησιν τοῦ Κυ ADMONITIO IN EXPOSITIONES PSALMORUM. A clione dæmones fugabant, et insidias ab ipsis adver mil , sum homines paratas destruebant. Quare omni damnatione dignos esse dicebat eos qui, his omis- sis, adscitisque aliunde verbis elegantibus, in iis sese exorcistas nominarent. Potius enim ludunt, ac se dæmonibus ridendos offerunt, sicut accidit Ju- dæis filiis Scevæ”, qui eo ipso modo exorcizare tentaverunt. Hæc itaque cum audiunt ab ipsis dæ- mones, eis illudunt; contra vero sanctorum verba reformidant, nec possunt ea sustinere. In Scriptu- rarum namque verbis est Dominus, quem cum ferre non possent, clamabant : Rogo te ne me ante tempus torqueas ª. 、Urebantur siquidem cum præsentem Dominum tantum viderent. Ita et Paulus impe- ravit impuris dæmonibus " ita et discipulis subjiciebantur dæmonia ". Et super Eliseum pro- phetam facta est manus Domini ", cum tribus re- gibus prophetavit de aquis dum scilicet psaltes juxta ejus mandatum psalleret. Eodem modo etiam nunc si quis de patientibus sollicitus sit, ista dicat, patientemque valde juvabit, suamque fidem veram firmanque comprobabit; adeo ut illam Deus in- tuens, perfectam sanitatem rogantibus tribuat. Id cum cognosceret sanctus iHe, aiebat in centesimo decimo octavo psalmo: In justificationibus fuis meditabor, non obliviscar sermones tuos". Et rur- sum : Cantabiles mihi erant justificationes luæ in loco peregrinationis meæ. In his enim etiam salu- tem consecuti sunt, dicentes : Nisi quod lex tua meditatio mea est, tunc forte periissem in humilitate mea. Unde et Paulus his ipsis confrmabat disci- pulum suum dicens “ : Hæc meditare, in his esto, ut profectus tuus manifestus sit. Hæc etiam tu me. ditans, atque ita psalmos sapienter legens, unius- cujusque sensum, Spiritu duce, consequi poteris. Talem vero vitam tu quoque imitaberis, qualen habuerunt, qui hæc locuti sunt deiferì sancti viri. G Act. xix, 14-16. Luc. viui, 28. 16. ibid. 54. ** ibid. 92. Act. XVI, 18. *º Luc. x, 17. “ IV Reg. ш, 15. Tim. IV, 15. us Psal. CATE: (9') ed. ADMONITIO IN EXPOSITIONES PSALMORUM. - Duplicem habemus Athanasit expositionem in Psalmos. Priorem exhibet editio Maurina et ea est ad quạm hic præ- fatur Montfauconius, cui etiam accedunt supplementa ab ipso postmodum edita cum Athanasii Argumenio in Psalmos. Expositionem alteram seu librum De titulis Psalmorum publici juris fecit Antonelli cujus Præfationem vide infra col. EDIT. multis laudalas, antiquæ, media, infmæ ætatis auctoribus. Quarum quædam in prius editis exstubant. Utrum vero hi commentarii idipsum sint quod liber De titulis psalmorum ab Hieronymo laudatus, ut nuperi cujusdam fert opinio, non sat exploratum est; id sane si verum esset, non commode satis inscriptio posita fuisset, cum non de titulis modo, sed etiam de versiculis omnibus hic agatur. Qui proxime secundum Hieronymum kasce expositiones laudavit, est Theodoretus, si tamen quæ sequuntur non sint cujusdam ama- nuensis regii codicis antiquissimi, ubi exstant Expositiones Theodorėti in titulos psalmorum; næc illius verba sunt de psalmo cix loquentis : 07. βλέποντες παρόντα τὸν Κύριον. Οὕτως καὶ ὁ Παῦλος Β 1. Expositiones sancti Athanasii in Psalmos sistimus tibi, Lector erudite, illas scilicet diu expetitas, a