Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
Monitum in epistolam de synodis (editorial preface
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 26:677〔Editorial preface, from the Migne page scan (OCR)〕
MONITUM. - IN EPISTOLAM DE SYNODIS MONITUM. faisse, ex plurimis ejusdem locis conficitur: in ipso quippe initio, narraturum se Athanasium ait, res in ea gestas synodo, quæ tunc in omnium ore versabatur : liquidius autem testatur, num. 4, professionem Sirmia - nam consulatum ejus, quo ipse scribebat, anni præferre, ånd tñs vũv Unatelaç. Consules nempe iidem tunc erant, qui Sirmiensi fidei formulæ ascripti fuerant, Eusebius et Hypatius, qui ad annum pertinent . Et vero liquet ex appendice quam ad calcem hujusce operis attexuit sanctus Doctor, nondum allatas sibi fuisse res omnes Arimini gestas, quando hoc opusculum aggressus est. Quamobrem nihil de Patrum Ariminensium lapsu, nihil de legatis Arianorum astutia Nice circumventis, hic habetur, quæ tamen eo ipso contigere anno. II. Quare, ut jam olim advertere viri cum primis eruditi, quæ num. leguntur, Taūta ypáfavtes έV TỶ Ισαυρίᾳ, ἀνελθόντες εἰς τὴν Κωνσταντίνου πόλιν, etc., ad hac usque verba, num. , Τέως μὲν οὖν ἄχρι TOUTOU QάGavtas, ubi Athanasius fidei formulam Constantinopolitanam affert, Antiochenam memorat, de Constantii obitu agit, quæ omnia post annum haud dubie contigere; hæc, inquam, epistolæ jam pridem a se scriptæ Athanasium inseruisse, nullus superest ambigendi locus. Ita ut prædicta verba Téw; µèv oùv péxpi toútov ❤łásavtes, etc., statim post fidei professionem Isauricam, num. , allatam, cui aptissime cohærent, primo sequerentur; dehinc interpositis ab Athanasio iis quæ supra diximus, isthæc fuere a præce dentibus divulsa. III. Non satis autem firmo argumento nituntur qui arbitrantur ad solitarios missam fuisse hanc epistolam cum nec in manuscriptis codicibus uspiam monachorum seu solitariorum nomen præferatur, neque apud So- cratem vel Sozomenum ad monachos nuncupetur; sed apud priorem Пpd; toùs yvwpiµovs, apud posteriorem vero Ipòs toùs knitŋdelovs inscripta sit. Quare ad monachosne hanc miserit epistolam nec repugnat, nec cou- jectari potest. Qua vero fuerit ad eam perscribendam causa permotus, haud obscure indicat Athanasius ipso operis exordio, ubi se ait ea scripto exarasse cum ut amicorum desiderium discendique studium expleret, tum ut ne illi multis varie synodi gesta narrantibus animi penderent, unde nonnulli eam ad monachos missam colligunt, levissimo sane, ut nemo non videt, ducti argumento. IV. Porro licet hic unus videatur Athanasii fuisse scopus res Arimini et Seleucio actas enarrare, post ab- solutam tamen eam rem ad alia progreditur, utque fluctuantem Arianorum in fide sua animum perspicue commonstret, varias variis locis temporibusque ab illis editas fidei formulas recenset, atque ad verbum refert : quæ tam ingenti numero fuere, ut eas haud injuria labyrinthum vocet Socrates, lib. , cap. . Iis absolutis, toū ¿µoouslov vocem cum argumentis validissimis, tum exemplo veterum Patrum ab Arianorum calumniis ob. jectionibusque vindicat. Tres itaque sunt hujus epistolæ partes. In prima agit de synodis Ariminensi et Se- leuciana. In secunda de Arianorum blasphemiis, eorumque variis fidei professionibus. In tertia, de consub- stantialitate admittenda (1). De singulis quædam pertractanda. V. In prima parte antequam rerum Arimini gestarum narrationem ordiatur, agit de formula fidei Sirmiį anno , consulibus Eusebio et Hypatio, edita. Præcipuosque eorum auctores Ursacium, Valentem, Gaium ei Germinium vehementer exagitat, quod suæ fidei Constantium imperatorem consulatusque annum præ- fixerint, quasi tunc primum credere cœpissent. Eam vero fidei formulam ait Patribus Arimini coactis pro- positam, ab iisque repudiatam fuisse. Hinc refert epistolam Ariminensium Patrum ad Constantium impera- torem, ubi res in Seleuciana synodo gestæ, prædictorumque Arianorum præsulum depositio narratur. De- inde paucis recenset res in Seleuciana synodo gestas et in Acacium Cæsariensem acriter invehitur ; atque ita clauditur prima hujus epistolæ pars. VI. In secunda parte progreditur ad varias Arianorum blasphemias fideique formulas recensendas, orsus- que ab
PG 26:681Τοῦ αὐτοῦ ἐπιστολὴ περὶ τῶν γενομένων ἐν τῇ Ἀριμίνῳ τῆς Ἰταλίας καὶ ἐν Σελευκείᾳ τῆς Ἰσαυρίας συνόδων Ἔφθασε μὲν ἴσως καὶ παρ’ ὑμᾶς ἡ ἀκοὴ περὶ τῆς καὶ νῦν θρυλουμένης συνόδου· καὶ γὰρ βασιλέως καὶ τῶν ἐπάρχων ἐφοίτησε πανταχῆ γράμματα καλοῦντα τοὺς εἰς ταύτην συνερχομένους· ἐπειδὴ δὲ καὶ φιλομαθεῖς ὄντες ζητεῖτε γνῶναι τὰ πεπραγμένα ἀκόλουθον εἶναι νενόμικα, ἅπερ ἑώρακα καὶ ἔγνων ἀκριβῶς ταῦτα καὶ ὑμῖν δηλῶσαι, ἵνα μὴ παρ’ ἑτέρων ἀκούοντες ἀμφίβολον ἔχητε τὴν διάνοιαν, μάλιστα ὅτι τινὲς εἰώθασιν ἑτέρως ἀπαγγέλλειν τὰ πραττόμενα ἢ ὡς γέγονεν. ἐν μὲν οὖν τῇ Νικαίᾳ, ὥσπερ ἦν ὁρισθέν, οὐκέτι γέγονε τὸ συνέδριον, ἀλλὰ δεύτερον πρόσταγμα πεφοίτηκεν, ὥστε τοὺς μὲν ἐν τοῖς δυτικοῖς μέρεσιν ἐπισκόπους ἐν Ἀριμίνῳ τῆς Ἰταλίας συνελθεῖν, τοὺς δὲ ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς μέρεσιν ἐν τῇ λεγομένῃ Τραχείᾳ Σελευκείᾳ τῆς Ἰσαυρίας συγκροτηθῆναι. ἡ δὲ πρόφασις τῆς τοιαύτης συνελεύσεως ἐθρυλεῖτο περὶ πίστεως τῆς εἰς τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστόν.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΠΙΣΤΟΛΗ Περὶ τῶν γενομένων ἐν τῇ Ἀριμίνῳ τῆς Ἰταλίας, καὶ ἐν Σελευκείᾳ τῆς Ισαυρίας συνόδων (2) καὶ νῦν θρυλουμένης (3) συνόδου· καὶ γὰρ βασιλέως καὶ τῶν ἐπάρχων ἐφοίτησε πανταχή γράμματα και λοῦντα τοὺς εἰς ταύτην συνερχομένους· ἐπειδὴ δὲ καὶ φιλομαθεῖς ὄντες ζητεῖτε γνῶναι τὰ πεπρα- γμένα, ἀκόλουθον εἶναι νενόμικα, ἅπερ ἑώρακα καὶ ἔγνων ἀκριβῶς, ταῦτα καὶ ὑμῖν δηλῶσαι· ἵνα μὴ, παρ' ἑτέρων ἀκούοντες, ἀμφίβολον ἔχητε τὴν διά- νοιαν μάλιστα ὅτι τινὲς εἰώθασιν ἑτέρως ἀπαγγέλ- λειν τὰ πραττόμενα, ἢ ὡς γέγονεν. Ἐν μὲν οὖν (4) τῇ Νικαίᾳ, ὥσπερ ἦν ὁρισθεν, οὐκέτι γέγονε τὸ συν- έδριον, ἀλλὰ δεύτερον πρόσταγμα πεφοίτηκεν· ὥστε τοὺς μὲν ἐν τοῖς δυτικοῖς μέρεσιν ἐπισκόπους ἐν Αριμίνῳ τῆς Ἰταλίας συνελθεῖν, τοὺς δὲ ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς μέρεσιν ἐν τῇ λεγομένη Τραχείᾳ Σελευ κείᾳ τῆς Ἰσαυρίας συγκροτηθῆναι. Ἡ δὲ πρόφασις τῆς τοιαύτης συνελεύσεως ἐθρυλεῖτο (5) περὶ πίστεως τῆς εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. Οἱ δὲ ταύτην παρασχόντες εἰσὶν ἀπὸ μὲν τῆς Παννονίας Ουρσάκιος, καὶ Οὐάλης, καὶ Γερμίνιός τις· ἀπὸ δὲ τῆς Συρίας ᾿Ακάκιος, Ευδόξιος, καὶ Πατρόφιλος (6) ὁ ἀπὸ τῆς ἐπωνύμου τῶν Σκυθῶν πόλεως τυγχάνων. ρί, ᾿Αθανάσιος δι' ὧν πρὸς τοὺς ἑαυ τοῦ γνωρίμους ἐπιστέλλων· Αθανάσιος πρὸς τοὺς ἐπιτηδείους γράφων· Αριμήνω. θρυλλουμένης Β - πανταχή, μὲν οὖν ὁρισθέν, οὐ φοίτηκεν Αριμήνω. Πατρόφιλος. Ηι- DE „SYNODIS. S. P. N. ATHANASII ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ EPISTOLA De synodis Arimini in Italia, et Seleuciæ in Isauria, celebratis. (Scripta anno 338.) etc. Sucrates, lib. ii, cap. 37, p. 134, hujus lo- cum afferens, ait, Athanasius in his quæ ad familiares scribit ; Sozomenus vero : Athanasius ad fami liares scribens De quo vide quæ supra in Monito. lbid. Reg. et Felck. 3, Feickin. 5, cum edit. Paris. Paulo PATROL. GR. XXVI. quæ nunc in omnium ore versatur : missæ quippe undique sunt imperatoris ac præfectorum litteræ quæ viros illuc conventuros accerserent. Sed quia discendi cupidi, res gestas scire peroptatis, quæ vidi, quæque diligenter exploravi, vobis indicanda duxi : ne aliis narrantibus animi pendeatis, cum maxime nonnulli soleant res secus enarrare quam gestæ sint. Conci - lium itaque, nequaquam Nicææ, uti statutum fuerat, celebratum est: sed secunda prodiit jussio, ut Oc cidentales episcopi Ariminum in Italia convenirent, Orientales vero Seleuciæ, quæ Aspera dicitur, in Isauria, convocarentur. Obtentus autem hujusmodi conventus erat, ut de fide in Dominum nostrum Jė- sum Christum (ut jactitabant) ageretur. Curarant scilicet eam spargere famam, ex Pannonia quidem, Ursacius, Valens et Germinius quidam ; ex Syria vero, Acacius, Eudoxius et Patrophilus, urbis que ex Scythis nomen sortita est episcopus. Hi enim Arianarum semper partium cum fuerint, nec intel- ligant quid credant, quidve alrment, singulos sen- sim decipientes, inserentesque hæreseos sementem, post Reg., sic. perperam. Ibid. Regius, woce, intermediis omissis. Paulo post Regius et Felckm. 3, ginem primi notatum proflus, pro jusmodi errores haud semel superius adnotavimus, et occurrent nonnulli postea. 4. Έφθασε μὲν ἴσως καὶ παρ' ὑμᾶς ἡ ἀκοὴ περὶ τῆς Δ (2) Omnes manuscripti, τοῦ αὐτοῦ ἐπιστολὴ, πε- (3) Regius et editio Commeliniana, θρυλουμένης. 1. Fortasse et ad vos fama perveris ejus synodi (4) Oby deest in Ottobon. 2. At Felckm. 3, 'Ev (5) Ἐθρυλλείτο, Felckm. 5. (6) Outobon. 1 et Felekin. 3, Πρόφιλος, et ad mare
PG 26:682οἱ δὲ ταύτην παρασχόντες εἰσὶν ἀπὸ μὲν τῆς Παννονίας Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης καὶ Γερμίνιός τις, ἀπὸ δὲ τῆς Συρίας Ἀκάκιος, Εὐδόξιος καὶ Πατρόφιλος ὁ ἀπὸ τῆς ἐπωνύμου τῶν Σκυθῶν πόλεως τυγχάνων. οὗτοι γὰρ ἀεὶ τῆς Ἀρείου μερίδος ὄντες καὶ μὴ «νοοῦντες μήτε πῶς πιστεύουσι μήτε περὶ τίνων διαβεβαιοῦνται», ἀπατῶντες δὲ ἕκαστον ἠρέμα καὶ σπέρματα τῆς αἱρέσεως ἑαυτῶν ἐπισπείροντες ὑφήρπασάν τινας «τῶν δοκούντων εἶναί τι» καὶ αὐτὸν τὸν βασιλέα Κωνστάντιον αἱρετικὸν ὄντα σχηματισάμενοι περὶ πίστεως, ὥστε ποιῆσαι γενέσθαι σύνοδον, νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀσέβειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ. Πρῶτον μὲν οὖν ἔγωγε θαυμάζω (ἡγοῦμαι δὲ καὶ πάντα ὁντιναοῦν φρόνιμον τοῦτο συνορᾶν) ὅτι καθολικῆς ὁρισθείσης συνόδου καὶ ταύτην πάντων προσδοκώντων ἐξαίφνης διῃρέθη· καὶ οἱ μὲν ἐκεῖ συνῆλθον, οἱ δὲ ὧδε συνεκρότησαν ἑαυτούς. ἦν δὲ ἄρα τοῦτο τῆς προνοίας ἔργον, ἵνα ἐν ἑκάστῃ τῶν μὲν τὸ ἄδολον καὶ καθαρὸν τῆς πίστεως δειχθῇ φρόνημα, τῶν δὲ τὸ ὕποπτον καὶ ἀμφίβολον ἦθος ἐλεγχθῇ.
ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠΟΥ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ ΕΠΙΣΤΟΛΗ Περὶ τῶν γενομένων ἐν τῇ Ἀριμίνῳ τῆς Ἰταλίας, καὶ ἐν Σελευκείᾳ τῆς Ισαυρίας συνόδων (2) καὶ νῦν θρυλουμένης (3) συνόδου· καὶ γὰρ βασιλέως καὶ τῶν ἐπάρχων ἐφοίτησε πανταχή γράμματα και λοῦντα τοὺς εἰς ταύτην συνερχομένους· ἐπειδὴ δὲ καὶ φιλομαθεῖς ὄντες ζητεῖτε γνῶναι τὰ πεπρα- γμένα, ἀκόλουθον εἶναι νενόμικα, ἅπερ ἑώρακα καὶ ἔγνων ἀκριβῶς, ταῦτα καὶ ὑμῖν δηλῶσαι· ἵνα μὴ, παρ' ἑτέρων ἀκούοντες, ἀμφίβολον ἔχητε τὴν διά- νοιαν μάλιστα ὅτι τινὲς εἰώθασιν ἑτέρως ἀπαγγέλ- λειν τὰ πραττόμενα, ἢ ὡς γέγονεν. Ἐν μὲν οὖν (4) τῇ Νικαίᾳ, ὥσπερ ἦν ὁρισθεν, οὐκέτι γέγονε τὸ συν- έδριον, ἀλλὰ δεύτερον πρόσταγμα πεφοίτηκεν· ὥστε τοὺς μὲν ἐν τοῖς δυτικοῖς μέρεσιν ἐπισκόπους ἐν Αριμίνῳ τῆς Ἰταλίας συνελθεῖν, τοὺς δὲ ἐν τοῖς ἀνατολικοῖς μέρεσιν ἐν τῇ λεγομένη Τραχείᾳ Σελευ κείᾳ τῆς Ἰσαυρίας συγκροτηθῆναι. Ἡ δὲ πρόφασις τῆς τοιαύτης συνελεύσεως ἐθρυλεῖτο (5) περὶ πίστεως τῆς εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. Οἱ δὲ ταύτην παρασχόντες εἰσὶν ἀπὸ μὲν τῆς Παννονίας Ουρσάκιος, καὶ Οὐάλης, καὶ Γερμίνιός τις· ἀπὸ δὲ τῆς Συρίας ᾿Ακάκιος, Ευδόξιος, καὶ Πατρόφιλος (6) ὁ ἀπὸ τῆς ἐπωνύμου τῶν Σκυθῶν πόλεως τυγχάνων. ρί, ᾿Αθανάσιος δι' ὧν πρὸς τοὺς ἑαυ τοῦ γνωρίμους ἐπιστέλλων· Αθανάσιος πρὸς τοὺς ἐπιτηδείους γράφων· Αριμήνω. θρυλλουμένης Β - πανταχή, μὲν οὖν ὁρισθέν, οὐ φοίτηκεν Αριμήνω. Πατρόφιλος. Ηι- DE „SYNODIS. S. P. N. ATHANASII ARCHIEPISCOPI ALEXANDRIÆ EPISTOLA De synodis Arimini in Italia, et Seleuciæ in Isauria, celebratis. (Scripta anno 338.) etc. Sucrates, lib. ii, cap. 37, p. 134, hujus lo- cum afferens, ait, Athanasius in his quæ ad familiares scribit ; Sozomenus vero : Athanasius ad fami liares scribens De quo vide quæ supra in Monito. lbid. Reg. et Felck. 3, Feickin. 5, cum edit. Paris. Paulo PATROL. GR. XXVI. quæ nunc in omnium ore versatur : missæ quippe undique sunt imperatoris ac præfectorum litteræ quæ viros illuc conventuros accerserent. Sed quia discendi cupidi, res gestas scire peroptatis, quæ vidi, quæque diligenter exploravi, vobis indicanda duxi : ne aliis narrantibus animi pendeatis, cum maxime nonnulli soleant res secus enarrare quam gestæ sint. Conci - lium itaque, nequaquam Nicææ, uti statutum fuerat, celebratum est: sed secunda prodiit jussio, ut Oc cidentales episcopi Ariminum in Italia convenirent, Orientales vero Seleuciæ, quæ Aspera dicitur, in Isauria, convocarentur. Obtentus autem hujusmodi conventus erat, ut de fide in Dominum nostrum Jė- sum Christum (ut jactitabant) ageretur. Curarant scilicet eam spargere famam, ex Pannonia quidem, Ursacius, Valens et Germinius quidam ; ex Syria vero, Acacius, Eudoxius et Patrophilus, urbis que ex Scythis nomen sortita est episcopus. Hi enim Arianarum semper partium cum fuerint, nec intel- ligant quid credant, quidve alrment, singulos sen- sim decipientes, inserentesque hæreseos sementem, post Reg., sic. perperam. Ibid. Regius, woce, intermediis omissis. Paulo post Regius et Felckm. 3, ginem primi notatum proflus, pro jusmodi errores haud semel superius adnotavimus, et occurrent nonnulli postea. 4. Έφθασε μὲν ἴσως καὶ παρ' ὑμᾶς ἡ ἀκοὴ περὶ τῆς Δ (2) Omnes manuscripti, τοῦ αὐτοῦ ἐπιστολὴ, πε- (3) Regius et editio Commeliniana, θρυλουμένης. 1. Fortasse et ad vos fama perveris ejus synodi (4) Oby deest in Ottobon. 2. At Felckm. 3, 'Ev (5) Ἐθρυλλείτο, Felckm. 5. (6) Outobon. 1 et Felekin. 3, Πρόφιλος, et ad mare
PG 26:683ἔπειτα κἀκεῖνο διενοούμην μετὰ τῶν ἐνταῦθα γνησίων ἀδελφῶν καὶ καθ’ ἑαυτοὺς ἠσχάλλομεν θεωροῦντες τὸ ἀπρεπὲς τῆς τοσαύτης συνδρομῆς. τί γὰρ τοσοῦτον ἤπειξεν, ὥστε τὴν οἰκουμένην διαταραχθῆναι καὶ τοὺς λεγομένους ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ κληρικοὺς διατρέχειν ἄνω καὶ κάτω καὶ ζητεῖν, πῶς ἄρα μάθωσι πιστεύειν εἰς τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν; εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν ὡς μὴ ἔχοντες ἐζήτουν. τοῦτο δὲ τοῖς μὲν κατηχουμένοις οὐκ ὀλίγον σκάνδαλον, τοῖς δὲ Ἕλλησιν οὐ τὸ τυχόν, ἀλλὰ καὶ πλατὺν γέλωτα παρέσχεν, εἰ Χριστιανοὶ ὥσπερ ἐξ ὕπνου νῦν ἐγερθέντες ζητοῦσι, πῶς δεῖ περὶ Χριστοῦ πιστεύειν. οἱ δὲ λεγόμενοι κληρικοὶ τούτων καίτοι τὰ πρεσβεῖα παρὰ τῶν λαῶν ἐκδικοῦντες ὡς διδάσκαλοι νῦν ἤλεγξαν ἑαυτοὺς ἀπίστους ζητοῦντες ὅπερ οὐκ ἔχουσι. καὶ ἠγνόησαν οἱ περὶ Οὐρσάκιον τούτων αἴτιοι γενόμενοι, ὅσην ἑαυτοῖς ἐθησαύρισαν ὀργὴν λέγοντος τοῦ κυρίου διὰ μὲν τῶν ἁγίων· «οὐαὶ δι’ οὓς τὸ ὄνομά μου βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι», διὰ δὲ ἑαυτοῦ ἐν τοῖς εὐαγγελίοις·
Οὗτοι γάρ, ἀεὶ τῆς ᾿Αρείου μερίδος ὄντες, καὶ μὴ νοοῦντες μήτε πῶς πιστεύουσι, μήτε περὶ τίνων δια- βεβαιοῦνται, ἀπατῶντες δὲ ἕκαστον ηρέμα, καὶ σπέρ ματα τῆς αἱρέσεως ἑαυτῶν (7) ἐπισπείροντες, ὑφήρ πασάν τινας τῶν δοκούντων εἶναί τι, καὶ αὐτὸν τὸν βασιλέα Κωνστάντιον αἱρετικὸν ὄντα, σχηματισάμε- νοι περὶ πίστεως, ὥστε ποιῆσαι γενέσθαι σύνοδον (8)· νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀσέβειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ. Β καὶ πάντα ὀντιναοῦν φρόνιμον τοῦτο συνορᾷν), ὅτι, καθολικῆς ὁρισθείσης συνόδου, καὶ ταύτην πάντων προσδοκώντων, ἐξαίφνης διῃρέθη· καὶ οἱ μὲν ἐκεῖ συνῆλθον, οἱ δὲ ὧδε συνεκρότησαν ἑαυτούς. Ην δὲ ἄρα τοῦτο τῆς Προνοίας ἔργον, ἵνα ἐν ἑκάστῳ, τῶν μὲν τὸ ἄδολον καὶ καθαρὸν τῆς πίστεως δειχθῇ φρό- νημα, τῶν δὲ τὸ ὕποπτον καὶ ἀμφίβολον ἦθος ἐλεγχθῇ. Επειτα κἀκεῖνο διενοούμην (9) μετὰ τῶν ἐνταῦθα γνησίων ἀδελφῶν, καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς ἐσχάλλομεν, θεω ροῦντες τὸ ἀπρεπὲς τῆς τοσαύτης συνδρομής. Τι γὰρ τοσοῦτον ἔπειξεν, ὥστε τὴν οἰκουμένην διατα ραχθῆναι, καὶ τοὺς λεγομένους ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ κληρικούς διατρέχειν ἄνω καὶ κάτω (10), καὶ ζητεῖν, πῶς ἄρα μάθωσι πιστεύειν εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν; Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν ὡς μὴ ἔχοντες ἐζήτουν. Τοῦτο δὲ τοῖς μὲν κατηχουμένοις οὐκ ὀλίγον σκάνδαλον· τοῖς δὲ Ἕλλησιν οὐ τὸ τυχόν, ἀλλὰ καὶ πλατὸν (11) γέλωτα παρέσχεν, εἰ Χριστια νοί, ὥσπερ ἐξ ὕπνου νῦν ἐγερθέντες, ζητοῦσι, πῶς δεῖ περὶ Χριστοῦ πιστεύειν (12). Οἱ δὲ λεγόμενοι κληρικοὶ τούτων, καίτοι τὰ πρεσβεία παρὰ τῶν λαῶν ἐκδικοῦντες, ὡς διδάσκαλοι, νῦν ἤλεγξαν ἑαυτοὺς ἀπίστους, ζητοῦντες ὅπερ οὐκ ἔχουσι. Καὶ ἠγνόησαν οἱ περὶ Οὐρσάκιον, τούτων αἴτιοι γενόμενοι, ὅτην ἑαυτοῖς ἐθησαύρισαν ὀργὴν, λέγοντος τοῦ Κυρίου διὰ μὲν τῶν ἁγίων· « Οὐαὶ, δι' οὓς τὸ ὄνομά μου βλα- σφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι·, διὰ δὲ ἑαυτοῦ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· ι "Ος οὖν ἐὰν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μια κρῶν τούτων, συμφέρει αὐτῷ ἵνα μύλος ὀνικός κρε μασθῇ εἰς τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης· ἢ ἵνα,, ὡς ὁ Λουκᾶς προσέθηκε, ο σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἔνα. » καθολική Εκκλησία (13), ἵνα νῦν περὶ πίστεως ζη- τῶσι, καὶ τὴν ὑπατείαν τῶν παρόντων χρόνων προ- τάσσωσι τῶν παρ' αὐτῶν ἐκτιθεμένων ῥημάτων δῆ θεν περὶ πίστεως ; Ουρσάκιος γὰρ καὶ Οὐάλης, καὶ οδον, καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀτέ- Γειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ πάντων) νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαία σύνοδον. Πρῶτον μὲν οὖν, εις, διενοούμην. ἠσχάλομεν. καὶ κάτω. 5, οἱ Χριστιανοί, πιστεύειν. παρὰ τῷ λαῷ. έλιπε. εἰς διδασκαλίας εὐσέβειαν. S. ATHANASII OPP. PARS I. nonnullos qui alicujus pretii videbantur, ipsumque imperatorem Constantium hæreticum subornarunt ; ita ut synodum, sub ementita asserendæ fidei specie impetrarint: rati se Nicænam posse synodum obruere, atque ita omnes a sententia dimovere, ut impietas veritatis loco obtineat ubique. - A HISTORICA ET DOGMATICA. dentem arbitror, quemlibet animadversurum) ni- mirum cum universalis synodus indicta esset, il- lainque omnes exspectarent, eam derepente fuisse di- visam; adeo ut hi hoc convenirent loco, alii alio sese convocarent : quod fortasse divinæ providentiæ fuit opus, ut in altera synodo hominum sincera puraque fides palam fieret, in altera vero suspecta virorum dubiaque animi sententia deprehenderetur. Id quoque mihi, germanisque fratribus hic mecum versantibus, in mentem subiit, atque ejusmodi con- cursus absurditatem cernentes cogitabamus, quæ res tantopere urgebat, ut orbis terrarum turbaretur, et qui tum temporis pro clericis habebantur, ultro citroque discurrerent, sciscitantes quomodo in Do. minum nostrum Jesum Christum crederent? Si enim credidissent, nequaquam perinde sciscitati es- sent, quasi quid crederent non haberent. Hoc autem catechumenis haud levis offensionis ansam, ethni- cis vero non modicam sed effusam risus materiam præbuit, quod Christiani, veluti e somno nunc ex- citati, quærant qua ratione in Christum credere oporteat ; qui autem inter illos clerici vocantur, tametsi auctoritatem apud populos, quasi magistri, sibi vindicant, jam se tamen infideles declaraverint, cum id quærant scilicet quod non habent. Nec ad- vertunt Ursacius et socii, qui horum auctores fuere, quantum sibi iræ thesaurum recondant, Domino per sanctos suos dicente: «Væ illis per quos no- men meum blasphematur in gentibus"; › suo autem ipso ore in Evangeliis ait : « Qui ergo scandaliza- verit unum de pusillis istis, expedit ei ut suspen- datur mola asinaria in collo ejus et denergatur in profundum maris, quamn, » ut addidit Lucas, ut scandalizet unum de pusillis istis ". Ecclesia catholica, ut nunc de fide perquirant, ut- que suis de fide expositionibus præsentis temporis consulatum præfigant? Ursacius enim, Valens et Germinus cum sociis id fecere, quod nunquam apud · C D et Isa. LII, 5; Rom. 1, 21. » Matth. xvm, 6; Luc. xvii, 2. (Felc. 5, eadem scilicet sententia, sed inversis phrasibus. Utraque lectio quadrat. Mox Basil. * Felck. 3, deest male. ante Paulo post Outobon. 1, 2, et Felc. 5, eccles., c. 57. Regius, Ibid. Socratis elitio- nes veteres, 2. Et primum quidem id valle miror (quod pru- 3. Quid enim doctrinæ ad piam religionem defuit 2. Πρῶτον μὲν οὖν ἔγωγε θαυμάζω (ἡγοῦμαι δὲ 3. Τί γὰρ ἔλειπε διδασκαλίας εἰς εὐσέβειαν τῇ (7) Sic Regius. Editi vero, αὐτῶν. (8) Outobon. 1 et 2 et Felckm. 5. γενέσθαι σύν (9) Felckni. 3, διενοοῦμεν. Alii omnes cum edi- (10) Sic Regius et Outobon. 1, 2. In aliis et editis (11) Outolon. 1 et Felck. 3, πλατύ. Mor Felck. (12) Sic Regius et Outobon. 2. Editi et alii νῦν (15) Hæc habentur apud Socratem, lib. il list.
PG 26:684«ὃς οὖν ἐὰν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων, συμφέρει αὐτῷ, ἵνα μύλος ὀνικὸς κρεμασθῇ εἰς τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης, ἢ ἵνα», ὡς ὁ Λουκᾶς προσέθηκε, «σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἕνα». Τί γὰρ ἔλειπε διδασκαλίας εἰς εὐσέβειαν τῇ καθολικῇ ἐκκλησίᾳ, ἵνα νῦν περὶ πίστεως ζητῶσι καὶ τὴν ὑπατείαν τῶν παρόντων χρόνων προτάσσωσι τῶν παρ’ αὐτῶν ἐκτιθεμένων ῥημάτων δῆθεν περὶ πίστεως; Οὐρσάκιος γὰρ καὶ Οὐάλης καὶ Γερμίνιος καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς πεποιήκασιν ὃ μήτε γέγονε μήτε ἠκούσθη πώποτε παρὰ Χριστιανοῖς. Γράψαντες γὰρ ὡς ἤθελον αὐτοὶ πιστεύειν προέταξαν τὴν ὑπατείαν καὶ τὸν μῆνα καὶ τὴν ἡμέραν τοῦ παρόντος χρόνου, ἵνα δείξωσι πᾶσι τοῖς φρονίμοις ὅτι μὴ πρότερον, ἀλλὰ νῦν ἐπὶ Κωνσταντίου ἀρχὴν ἔχει τούτων ἡ πίστις. πάντα γὰρ πρὸς τὴν ἰδίαν αἵρεσιν βλέποντες ἔγραψαν. πρὸς τούτοις περὶ τοῦ κυρίου προσποιούμενοι γράφειν ἄλλον δεσπότην ὀνομάζουσιν ἑαυτοῖς Κωνστάντιον· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ τὴν δυναστείαν τῆς ἀσεβείας αὐτοῖς παρέχων· καὶ αἰώνιον δὲ αὐτὸν βασιλέα εἰρήκασιν οἱ τὸν υἱὸν ἀίδιον ἀρνούμενοι· οὕτως εἰσὶ πρὸς ἀσέβειαν χριστομάχοι.
Οὗτοι γάρ, ἀεὶ τῆς ᾿Αρείου μερίδος ὄντες, καὶ μὴ νοοῦντες μήτε πῶς πιστεύουσι, μήτε περὶ τίνων δια- βεβαιοῦνται, ἀπατῶντες δὲ ἕκαστον ηρέμα, καὶ σπέρ ματα τῆς αἱρέσεως ἑαυτῶν (7) ἐπισπείροντες, ὑφήρ πασάν τινας τῶν δοκούντων εἶναί τι, καὶ αὐτὸν τὸν βασιλέα Κωνστάντιον αἱρετικὸν ὄντα, σχηματισάμε- νοι περὶ πίστεως, ὥστε ποιῆσαι γενέσθαι σύνοδον (8)· νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀσέβειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ. Β καὶ πάντα ὀντιναοῦν φρόνιμον τοῦτο συνορᾷν), ὅτι, καθολικῆς ὁρισθείσης συνόδου, καὶ ταύτην πάντων προσδοκώντων, ἐξαίφνης διῃρέθη· καὶ οἱ μὲν ἐκεῖ συνῆλθον, οἱ δὲ ὧδε συνεκρότησαν ἑαυτούς. Ην δὲ ἄρα τοῦτο τῆς Προνοίας ἔργον, ἵνα ἐν ἑκάστῳ, τῶν μὲν τὸ ἄδολον καὶ καθαρὸν τῆς πίστεως δειχθῇ φρό- νημα, τῶν δὲ τὸ ὕποπτον καὶ ἀμφίβολον ἦθος ἐλεγχθῇ. Επειτα κἀκεῖνο διενοούμην (9) μετὰ τῶν ἐνταῦθα γνησίων ἀδελφῶν, καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς ἐσχάλλομεν, θεω ροῦντες τὸ ἀπρεπὲς τῆς τοσαύτης συνδρομής. Τι γὰρ τοσοῦτον ἔπειξεν, ὥστε τὴν οἰκουμένην διατα ραχθῆναι, καὶ τοὺς λεγομένους ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ κληρικούς διατρέχειν ἄνω καὶ κάτω (10), καὶ ζητεῖν, πῶς ἄρα μάθωσι πιστεύειν εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν; Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν ὡς μὴ ἔχοντες ἐζήτουν. Τοῦτο δὲ τοῖς μὲν κατηχουμένοις οὐκ ὀλίγον σκάνδαλον· τοῖς δὲ Ἕλλησιν οὐ τὸ τυχόν, ἀλλὰ καὶ πλατὸν (11) γέλωτα παρέσχεν, εἰ Χριστια νοί, ὥσπερ ἐξ ὕπνου νῦν ἐγερθέντες, ζητοῦσι, πῶς δεῖ περὶ Χριστοῦ πιστεύειν (12). Οἱ δὲ λεγόμενοι κληρικοὶ τούτων, καίτοι τὰ πρεσβεία παρὰ τῶν λαῶν ἐκδικοῦντες, ὡς διδάσκαλοι, νῦν ἤλεγξαν ἑαυτοὺς ἀπίστους, ζητοῦντες ὅπερ οὐκ ἔχουσι. Καὶ ἠγνόησαν οἱ περὶ Οὐρσάκιον, τούτων αἴτιοι γενόμενοι, ὅτην ἑαυτοῖς ἐθησαύρισαν ὀργὴν, λέγοντος τοῦ Κυρίου διὰ μὲν τῶν ἁγίων· « Οὐαὶ, δι' οὓς τὸ ὄνομά μου βλα- σφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι·, διὰ δὲ ἑαυτοῦ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· ι "Ος οὖν ἐὰν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μια κρῶν τούτων, συμφέρει αὐτῷ ἵνα μύλος ὀνικός κρε μασθῇ εἰς τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης· ἢ ἵνα,, ὡς ὁ Λουκᾶς προσέθηκε, ο σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἔνα. » καθολική Εκκλησία (13), ἵνα νῦν περὶ πίστεως ζη- τῶσι, καὶ τὴν ὑπατείαν τῶν παρόντων χρόνων προ- τάσσωσι τῶν παρ' αὐτῶν ἐκτιθεμένων ῥημάτων δῆ θεν περὶ πίστεως ; Ουρσάκιος γὰρ καὶ Οὐάλης, καὶ οδον, καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀτέ- Γειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ πάντων) νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαία σύνοδον. Πρῶτον μὲν οὖν, εις, διενοούμην. ἠσχάλομεν. καὶ κάτω. 5, οἱ Χριστιανοί, πιστεύειν. παρὰ τῷ λαῷ. έλιπε. εἰς διδασκαλίας εὐσέβειαν. S. ATHANASII OPP. PARS I. nonnullos qui alicujus pretii videbantur, ipsumque imperatorem Constantium hæreticum subornarunt ; ita ut synodum, sub ementita asserendæ fidei specie impetrarint: rati se Nicænam posse synodum obruere, atque ita omnes a sententia dimovere, ut impietas veritatis loco obtineat ubique. - A HISTORICA ET DOGMATICA. dentem arbitror, quemlibet animadversurum) ni- mirum cum universalis synodus indicta esset, il- lainque omnes exspectarent, eam derepente fuisse di- visam; adeo ut hi hoc convenirent loco, alii alio sese convocarent : quod fortasse divinæ providentiæ fuit opus, ut in altera synodo hominum sincera puraque fides palam fieret, in altera vero suspecta virorum dubiaque animi sententia deprehenderetur. Id quoque mihi, germanisque fratribus hic mecum versantibus, in mentem subiit, atque ejusmodi con- cursus absurditatem cernentes cogitabamus, quæ res tantopere urgebat, ut orbis terrarum turbaretur, et qui tum temporis pro clericis habebantur, ultro citroque discurrerent, sciscitantes quomodo in Do. minum nostrum Jesum Christum crederent? Si enim credidissent, nequaquam perinde sciscitati es- sent, quasi quid crederent non haberent. Hoc autem catechumenis haud levis offensionis ansam, ethni- cis vero non modicam sed effusam risus materiam præbuit, quod Christiani, veluti e somno nunc ex- citati, quærant qua ratione in Christum credere oporteat ; qui autem inter illos clerici vocantur, tametsi auctoritatem apud populos, quasi magistri, sibi vindicant, jam se tamen infideles declaraverint, cum id quærant scilicet quod non habent. Nec ad- vertunt Ursacius et socii, qui horum auctores fuere, quantum sibi iræ thesaurum recondant, Domino per sanctos suos dicente: «Væ illis per quos no- men meum blasphematur in gentibus"; › suo autem ipso ore in Evangeliis ait : « Qui ergo scandaliza- verit unum de pusillis istis, expedit ei ut suspen- datur mola asinaria in collo ejus et denergatur in profundum maris, quamn, » ut addidit Lucas, ut scandalizet unum de pusillis istis ". Ecclesia catholica, ut nunc de fide perquirant, ut- que suis de fide expositionibus præsentis temporis consulatum præfigant? Ursacius enim, Valens et Germinus cum sociis id fecere, quod nunquam apud · C D et Isa. LII, 5; Rom. 1, 21. » Matth. xvm, 6; Luc. xvii, 2. (Felc. 5, eadem scilicet sententia, sed inversis phrasibus. Utraque lectio quadrat. Mox Basil. * Felck. 3, deest male. ante Paulo post Outobon. 1, 2, et Felc. 5, eccles., c. 57. Regius, Ibid. Socratis elitio- nes veteres, 2. Et primum quidem id valle miror (quod pru- 3. Quid enim doctrinæ ad piam religionem defuit 2. Πρῶτον μὲν οὖν ἔγωγε θαυμάζω (ἡγοῦμαι δὲ 3. Τί γὰρ ἔλειπε διδασκαλίας εἰς εὐσέβειαν τῇ (7) Sic Regius. Editi vero, αὐτῶν. (8) Outobon. 1 et 2 et Felckm. 5. γενέσθαι σύν (9) Felckni. 3, διενοοῦμεν. Alii omnes cum edi- (10) Sic Regius et Outobon. 1, 2. In aliis et editis (11) Outolon. 1 et Felck. 3, πλατύ. Mor Felck. (12) Sic Regius et Outobon. 2. Editi et alii νῦν (15) Hæc habentur apud Socratem, lib. il list.
ἀλλ’ ἴσως αὐτοῖς ἐστι πρόφασις τῆς ὑπατείας ἡ τῶν ἁγίων προφητῶν χρονογραφία. ἀλλὰ κἂν τοῦτο τολμήσωσιν εἰπεῖν, πολὺ τὴν ἀμαθίαν ἑαυτῶν ἐξαγγέλλουσιν. αἱ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων προφητεῖαι χρόνων ἔχουσι μνήμην. καὶ Ἡσαίας μὲν καὶ Ὠσηὲ «ἐν ἡμέραις Ὀζίου καὶ Ἰωάθαμ καὶ Ἀχὰζ καὶ Ἐζεκίου» γεγόνασιν, Ἱερεμίας δὲ ἐν ἡμέραις Ἰωσίου, Ἰεζεκιὴλ δὲ καὶ Δανιὴλ ἐπὶ Κύρου καὶ Δαρείου καὶ ἄλλοι ἐν ἄλλοις χρόνοις ἐπροφήτευσαν οὐ τῆς θεοσεβείας ἀρχὴν καταβαλλόμενοι. ἦν γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν καὶ ἀεὶ ἦν καὶ πρὸ καταβολῆς κόσμου ταύτην ἡμῖν ὁ θεὸς ἐν Χριστῷ προητοίμασεν. οὐδὲ τῆς αὐτῶν δὴ πίστεως τοὺς χρόνους ἐσήμαινον· ἦσαν γὰρ καὶ πρὸ τούτων τῶν χρόνων αὐτοὶ πιστοί· ἀλλὰ τῆς δι’ αὐτῶν ἀπαγγελίας ἦσαν οἱ χρόνοι. ἦν δὲ ἡ ἀπαγγελία προηγουμένη μὲν περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ σωτῆρος, ἐπακολούθημα δὲ περὶ τῶν ἐσομένων τῷ Ἰσραὴλ καὶ τοῖς ἔθνεσι. καὶ ἦσαν οἱ χρόνοι σημαινόμενοι οὐκ ἀρχῆς πίστεως, καθὰ προεῖπον, ἀλλ’ αὐτῶν τῶν προφητῶν, καθ’ οὓς οὗτοι γενόμενοι τοιαῦτα προεφήτευον.
Οὗτοι γάρ, ἀεὶ τῆς ᾿Αρείου μερίδος ὄντες, καὶ μὴ νοοῦντες μήτε πῶς πιστεύουσι, μήτε περὶ τίνων δια- βεβαιοῦνται, ἀπατῶντες δὲ ἕκαστον ηρέμα, καὶ σπέρ ματα τῆς αἱρέσεως ἑαυτῶν (7) ἐπισπείροντες, ὑφήρ πασάν τινας τῶν δοκούντων εἶναί τι, καὶ αὐτὸν τὸν βασιλέα Κωνστάντιον αἱρετικὸν ὄντα, σχηματισάμε- νοι περὶ πίστεως, ὥστε ποιῆσαι γενέσθαι σύνοδον (8)· νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀσέβειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ. Β καὶ πάντα ὀντιναοῦν φρόνιμον τοῦτο συνορᾷν), ὅτι, καθολικῆς ὁρισθείσης συνόδου, καὶ ταύτην πάντων προσδοκώντων, ἐξαίφνης διῃρέθη· καὶ οἱ μὲν ἐκεῖ συνῆλθον, οἱ δὲ ὧδε συνεκρότησαν ἑαυτούς. Ην δὲ ἄρα τοῦτο τῆς Προνοίας ἔργον, ἵνα ἐν ἑκάστῳ, τῶν μὲν τὸ ἄδολον καὶ καθαρὸν τῆς πίστεως δειχθῇ φρό- νημα, τῶν δὲ τὸ ὕποπτον καὶ ἀμφίβολον ἦθος ἐλεγχθῇ. Επειτα κἀκεῖνο διενοούμην (9) μετὰ τῶν ἐνταῦθα γνησίων ἀδελφῶν, καὶ καθ᾿ ἑαυτοὺς ἐσχάλλομεν, θεω ροῦντες τὸ ἀπρεπὲς τῆς τοσαύτης συνδρομής. Τι γὰρ τοσοῦτον ἔπειξεν, ὥστε τὴν οἰκουμένην διατα ραχθῆναι, καὶ τοὺς λεγομένους ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ κληρικούς διατρέχειν ἄνω καὶ κάτω (10), καὶ ζητεῖν, πῶς ἄρα μάθωσι πιστεύειν εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν; Εἰ γὰρ ἐπίστευον, οὐκ ἂν ὡς μὴ ἔχοντες ἐζήτουν. Τοῦτο δὲ τοῖς μὲν κατηχουμένοις οὐκ ὀλίγον σκάνδαλον· τοῖς δὲ Ἕλλησιν οὐ τὸ τυχόν, ἀλλὰ καὶ πλατὸν (11) γέλωτα παρέσχεν, εἰ Χριστια νοί, ὥσπερ ἐξ ὕπνου νῦν ἐγερθέντες, ζητοῦσι, πῶς δεῖ περὶ Χριστοῦ πιστεύειν (12). Οἱ δὲ λεγόμενοι κληρικοὶ τούτων, καίτοι τὰ πρεσβεία παρὰ τῶν λαῶν ἐκδικοῦντες, ὡς διδάσκαλοι, νῦν ἤλεγξαν ἑαυτοὺς ἀπίστους, ζητοῦντες ὅπερ οὐκ ἔχουσι. Καὶ ἠγνόησαν οἱ περὶ Οὐρσάκιον, τούτων αἴτιοι γενόμενοι, ὅτην ἑαυτοῖς ἐθησαύρισαν ὀργὴν, λέγοντος τοῦ Κυρίου διὰ μὲν τῶν ἁγίων· « Οὐαὶ, δι' οὓς τὸ ὄνομά μου βλα- σφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι·, διὰ δὲ ἑαυτοῦ ἐν τοῖς Εὐαγγελίοις· ι "Ος οὖν ἐὰν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μια κρῶν τούτων, συμφέρει αὐτῷ ἵνα μύλος ὀνικός κρε μασθῇ εἰς τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης· ἢ ἵνα,, ὡς ὁ Λουκᾶς προσέθηκε, ο σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἔνα. » καθολική Εκκλησία (13), ἵνα νῦν περὶ πίστεως ζη- τῶσι, καὶ τὴν ὑπατείαν τῶν παρόντων χρόνων προ- τάσσωσι τῶν παρ' αὐτῶν ἐκτιθεμένων ῥημάτων δῆ θεν περὶ πίστεως ; Ουρσάκιος γὰρ καὶ Οὐάλης, καὶ οδον, καὶ τοὺς πάντας μεταπείθειν, ὥστε τὴν ἀτέ- Γειαν ἀντὶ τῆς ἀληθείας κρατῆσαι πανταχοῦ πάντων) νομίζοντες δύνασθαι καλύψαι τὴν ἐν Νικαία σύνοδον. Πρῶτον μὲν οὖν, εις, διενοούμην. ἠσχάλομεν. καὶ κάτω. 5, οἱ Χριστιανοί, πιστεύειν. παρὰ τῷ λαῷ. έλιπε. εἰς διδασκαλίας εὐσέβειαν. S. ATHANASII OPP. PARS I. nonnullos qui alicujus pretii videbantur, ipsumque imperatorem Constantium hæreticum subornarunt ; ita ut synodum, sub ementita asserendæ fidei specie impetrarint: rati se Nicænam posse synodum obruere, atque ita omnes a sententia dimovere, ut impietas veritatis loco obtineat ubique. - A HISTORICA ET DOGMATICA. dentem arbitror, quemlibet animadversurum) ni- mirum cum universalis synodus indicta esset, il- lainque omnes exspectarent, eam derepente fuisse di- visam; adeo ut hi hoc convenirent loco, alii alio sese convocarent : quod fortasse divinæ providentiæ fuit opus, ut in altera synodo hominum sincera puraque fides palam fieret, in altera vero suspecta virorum dubiaque animi sententia deprehenderetur. Id quoque mihi, germanisque fratribus hic mecum versantibus, in mentem subiit, atque ejusmodi con- cursus absurditatem cernentes cogitabamus, quæ res tantopere urgebat, ut orbis terrarum turbaretur, et qui tum temporis pro clericis habebantur, ultro citroque discurrerent, sciscitantes quomodo in Do. minum nostrum Jesum Christum crederent? Si enim credidissent, nequaquam perinde sciscitati es- sent, quasi quid crederent non haberent. Hoc autem catechumenis haud levis offensionis ansam, ethni- cis vero non modicam sed effusam risus materiam præbuit, quod Christiani, veluti e somno nunc ex- citati, quærant qua ratione in Christum credere oporteat ; qui autem inter illos clerici vocantur, tametsi auctoritatem apud populos, quasi magistri, sibi vindicant, jam se tamen infideles declaraverint, cum id quærant scilicet quod non habent. Nec ad- vertunt Ursacius et socii, qui horum auctores fuere, quantum sibi iræ thesaurum recondant, Domino per sanctos suos dicente: «Væ illis per quos no- men meum blasphematur in gentibus"; › suo autem ipso ore in Evangeliis ait : « Qui ergo scandaliza- verit unum de pusillis istis, expedit ei ut suspen- datur mola asinaria in collo ejus et denergatur in profundum maris, quamn, » ut addidit Lucas, ut scandalizet unum de pusillis istis ". Ecclesia catholica, ut nunc de fide perquirant, ut- que suis de fide expositionibus præsentis temporis consulatum præfigant? Ursacius enim, Valens et Germinus cum sociis id fecere, quod nunquam apud · C D et Isa. LII, 5; Rom. 1, 21. » Matth. xvm, 6; Luc. xvii, 2. (Felc. 5, eadem scilicet sententia, sed inversis phrasibus. Utraque lectio quadrat. Mox Basil. * Felck. 3, deest male. ante Paulo post Outobon. 1, 2, et Felc. 5, eccles., c. 57. Regius, Ibid. Socratis elitio- nes veteres, 2. Et primum quidem id valle miror (quod pru- 3. Quid enim doctrinæ ad piam religionem defuit 2. Πρῶτον μὲν οὖν ἔγωγε θαυμάζω (ἡγοῦμαι δὲ 3. Τί γὰρ ἔλειπε διδασκαλίας εἰς εὐσέβειαν τῇ (7) Sic Regius. Editi vero, αὐτῶν. (8) Outobon. 1 et 2 et Felckm. 5. γενέσθαι σύν (9) Felckni. 3, διενοοῦμεν. Alii omnes cum edi- (10) Sic Regius et Outobon. 1, 2. In aliis et editis (11) Outolon. 1 et Felck. 3, πλατύ. Mor Felck. (12) Sic Regius et Outobon. 2. Editi et alii νῦν (15) Hæc habentur apud Socratem, lib. il list.
PG 26:685οὗτοι δὲ οἱ νῦν σοφοὶ οὐχ ἱστορίας ἐξηγούμενοι οὐδὲ τὰ μέλλοντα προλέγοντες, ἀλλὰ γράψαντες ἐξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολικὴ εὐθὺς προσέθηκαν καὶ τὴν ὑπατείαν καὶ τὸν μῆνα καὶ τὴν ἡμέραν, ἵνα, ὥσπερ οἱ ἅγιοι τῶν ἱστοριῶν καὶ τῆς ἑαυτῶν διακονίας τοὺς χρόνους ἔγραφον, οὕτως οὗτοι τῆς ἑαυτῶν πίστεως τὸν χρόνον σημάνωσι. καὶ εἴθε περὶ τῆς ἑαυτῶν ἔγραφον νῦν γὰρ ἤρξατο καὶ μὴ ὡς περὶ τῆς καθολικῆς ἐπεχείρουν· οὐ γὰρ ἔγραψαν οὕτω πιστεύομεν, ἀλλ’ ὅτι ἐξετέθη ἡ καθολικὴ πίστις. Τὸ μὲν οὖν τολμηρὸν τῆς προαιρέσεως ἐλέγχει τὴν ἀμαθίαν αὐτῶν, τὸ δὲ καινὸν ἐπινόημα τῆς γραφῆς ἴσον ἐστὶ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως. οὕτω γὰρ γράψαντες ἔδειξαν, πότε μὲν ἤρξαντο πιστεύειν αὐτοί, ἀπὸ δὲ τοῦ νῦν βούλονται τὴν πίστιν αὐτῶν καταγγέλλεσθαι. καὶ ὥσπερ κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν Λουκᾶν «ἐτέθη δόγμα» περὶ τῆς ἀπογραφῆς καὶ τοῦτο τὸ δόγμα πρότερον μὲν οὐκ ἦν, ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ἤρξατο, ἐν αἷς καὶ ἐτέθη παρὰ τοῦ γράψαντος, οὕτω καὶ οὗτοι γράψαντες ἐξετέθη νῦν ἡ πίστις ἔδειξαν ὅτι νεώτερόν ἐστι τὸ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν φρόνημα καὶ οὐκ ἦν πρότερον.
Γερμένιος (14), καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς πεποιήκασιν, δ μήτε γέγονε, μήτε ἠκούσθη πώποτε παρὰ Χριστια νοῖς. Γράψαντες γὰρ, ὡς ἤθελον αὐτοὶ πιστεύειν, προέταξαν τὴν ὑπατείαν, καὶ τὸν μήνα, καὶ τὴν ἡμέ- ραν τοῦ παρόντος χρόνου· ἵνα δείξωσι πᾶσι τοῖς φρο- νίμοις, ὅτι μὴ πρότερον, ἀλλὰ νῦν ἐπὶ Κωνσταντίου ἀρχὴν ἔχει τούτων ἡ πίστις. Πάντα γὰρ πρὸς τὴν ἰδίαν αἵρεσιν βλέποντες ἔγραψαν. Πρὸς τούτοις, περὶ τοῦ Κυρίου προσποιούμενοι γράφειν, ἄλλον δεσπότην ὀνομάζουσιν ἑαυτοῖς (15) Κωνστάντιον· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ τὴν δυναστείαν τῆς ἀσεβείας αὐτοῖς παρέχων καὶ αἰώνιον δὲ αὐτὸν βασιλέα εἰρήκασιν οἱ τὸν Υἱὸν ἀΐδιον ἀρνούμενοι· οὕτως εἰσὶ πρὸς ἀσέβειαν Χριστο μάχοι. Αλλ' ίσως αὐτοῖς ἐστι πρόφασις τῆς ὑπα- τείας ἡ τῶν ἁγίων προφητῶν χρονογραφία. ᾿Αλλὰ κἂν τοῦτο τολμήσωσιν εἰπεῖν, πολὺ τὴν ἀμαθίαν (16) β ἑαυτῶν ἐξαγγέλλουσιν· αἱ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων προ- φητείαι χρόνων ἔχουσι μνήμην. Καὶ Ἡσαΐας μὲν καὶ Ωσηὲ ἐν ἡμέραις Οζίου, καὶ Ἰωάθαμ, καὶ ᾿Αχαζ, καὶ Εζεκίου γεγόνασιν. Ἱερεμίας δὲ ἐν ἡμέραις Ιω σίου, Ἰεζεκιήλ (17) δὲ καὶ Δανιὴλ ἐπὶ Κύρου καὶ Δαρείου, καὶ ἄλλοι ἐν ἄλλοις χρόνοις προεφήτευσαν, οὐ τῆς θεοσεβείας ἀρχὴν καταβαλλόμενοι· ἦν γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν, καὶ ἀεὶ ἦν, καὶ πρὸ καταβολῆς κόσ σμου ταύτην ἡμῖν ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ προητοίμασεν οὐδὲ τῆς αὐτῶν δὴ πίστεως τοὺς χρόνους ἐσήμαινον· ἦσαν μὲν καὶ πρὸ τούτων τῶν χρόνων αὐτοὶ πιστοί · ἀλλὰ τῆς δι' αὐτῶν ἀπαγγελίας ἦσαν οἱ χρόνοι. *Ην (18) δὲ ἡ ἀπαγγελία προηγουμένη μὲν περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ Σωτῆρος, ἐπακολούθημα δὲ περὶ τῶν ἐσομένων τῷ Ἰσραὴλ καὶ τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ἦσαν οἱ χρόνοι σημαινόμενοι οὐκ ἀρχῆς πίστεως, καθὰ προ- εἶπον, ἀλλ᾽ αὐτῶν τῶν προφητῶν, καθ' οὓς οὗτοι (19) γενόμενοι, τοιαῦτα προεφήτευον. Οὗτοι δὲ οἱ νῦν σου φοὶ, οὐχ ἱστορίας ἐξηγούμενοι, οὐδὲ τὰ μέλλοντα προλέγοντες, ἀλλὰ γράψαντες, « Εξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολική, ο εὐθὺς προσέθηκαν καὶ τὴν ὑπατείαν, καὶ τὸν μῆνα, καὶ τὴν ἡμέραν· ἵνα, ὥσπερ οἱ ἅγιοι τῶν ἱστοριῶν καὶ τῆς ἑαυτῶν διακονίας τους χρόνους ἔγραφον, οὕτως οὗτοι τῆς ἑαυτῶν πίστεως τὸν χρό- νον σημάνωσι. Καὶ εἴθε περὶ τῆς ἑαυτῶν ἔγραφον νῦν γὰρ ἤρξατο (20), καὶ μὴ ὡς περὶ τῆς καθολι κῆς ἐπεχείρουν· οὐ γὰρ ἔγραψαν, Οὕτω πιστεύομεν, ἀλλ' ὅτι « Εξετέθη ή καθολική πίστις. » τὴν ἀμαθίαν αὐτῶν (21) · τὸ δὲ καινὸν ἐπινόημα τῆς γραφῆς ἴσον ἐστὶ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως. Οὕτω γὰρ γράψαντες ἔδειξαν, πότε μὲν ἤρξαντο πιστεύειν αὐτ Γερμήνιος. πώποτε πα τὰ Χριστιανῶν. ποτὲ παρὰ Χριστιανος. Μου προσέταξεν, προσέτα- ξαν. προέταξαν: γὰρ προέταξαν υπατείαν. τοῦ παντὸς χρόνου. ἐπροφήτευσαν. γελία προηγουμένως μέν. νυνὶ γὰρ ἤρξαντο. δ, νῦν γὰρ ἤρξαντο. τὴν ἀθεΐαν. τὸ δὲ καὶ νῦν ἐπιν, ἴσον. ἐδίδαξαν, πότε μέν. • DE SYNODIS. A Christianos vel factum vel auditum fuerat. Cum • C enim scripsissent quam ipsi vellent fidei formulam, consulatum initio posuerunt, mensem item, atque illius anni diem, ut prudentibus omnibus palam fa- cerent, non antea, sed nunc demum sub Constantio eorum cœpisse fidem. In his quippe omnibus scri- ptis suis unam haeresis suæ curam habuere. Ad hæc cum se de Domino scribere simalent, alium sibi dominum vocant Constantium. Is enim erat qui im- pietati eorum potestatem tribuebat, eumque illi æternum imperatorem appellarunt, qui Filium sem- piternum esse negant: adeo aperte pro impietate sua Christum oppugnant. Sed fortasse sanctorum prophetarum chronographia, consulatus indicandi causa illis fuit. At si id effutire ausi fuerint, suam hinc inscitiam liquidius commonstrant. Sanctorum enim prophetiæ temporum habent memoriam. Isaias quippe et Osee in diebus Osiæ et Joatham et Achaz et Ezechiæ vixerunt, Jeremias in diebus Jo- siæ, Ezechiel et Daniel sub Cyro et Dario, alii item aliis propbetavere temporibus. Non quidem quod tum religionis primordia constituerent ; nam ea ante ipsos exstitit et semper fuerat, atque ante mundi constitutionem hanc ipsam nobis Deus in Christo præparavit; neque illi fidei suæ tempora significabant, cum ante illa fideles fuerint, sed suæ annuntiationis tempora indicabant. Quæ annuntiatio primo ac praecipue Salvatoris spectabat adventun; secundo, quæ Judæis gentibusque obventura erant. Tempus autem indicabatur, non inceptæ fidei, uti supra dixi, sed ipsorum prophetarum, quo scilicet ipsi hæc prophetarent. Hi autem hujus temporis sa pientes, non in historiæ narratione, nec in futuro- rum prædictione, sed postquam hæc scripsissent, • Edita est fides catholica, mox addidere et consu- latum et mensem et diem, ut quemadmodum sancti illi historiarum suique ministerii tempora scripse- rant, sic isti suæ fidei tempus significarent. Atque utinamı de sua tantum fide scriberent, nunc enim vere incepit illa, nec quasi de catholica loqui ausi fuissent. Non enim scripsere : Ita credimus, sed, • Edita est catholica files. sa¬ prodit. Nova autem illa scribendi ratio Arianæ læ- resi consentanca est. Ejusmodi enim scriptis suie indicarunt quandonam ipsi inceperint credere: at- Μox ob. et Feldkm. 5, Socr., eriti, male. Basil. Felckm. 5, Regius et Socrat. quos sequimur, fta legi'ur infra num. 8, Mos Socratis editiones veteres, apud Sozomenum leguntur lib. iv, c. 17. vero Paris. nullius codicis auctoritate, 'Eğexifjà. In- fra Regius et Socrat., Edit. Paris., Socrat. et Felck. Ibid. Felckinan. 3, Ibid. Socrat., Μox Socrat., 4. Τὸ μὲν οὖν τολμηρὸν τῆς προαιρέσεως ελέγχει D 4. Propositi igitur audacia corum ignorantiam (14) Regius et Socrat., Γερμάνιος. Felckm. 3, (15) Socrat., ἑαυτῶν. Hæc confer cum his quæ (16) ha Regius et Socrat. Editi vero, ἀμάθειαν. (17) Sic edit. Commel. Socrat. et omnes ms. Ed. (18) Seg., ἐπαγγελίας ἦσαν οἱ χρόνοι. Ἡ δὲ ἐπαγ (19) Socrat., αὐτοί. (20) Sic editio Commel. Reg. Basil. Ottobon. 4. (21) Sic Regius. Editi, ἀμάθειαν. Socr. et Felc. 3,
PG 26:686εἰ δὲ προστιθέασι τῆς καθολικῆς, ἔλαθον ἑαυτοὺς πεσόντες εἰς τὴν παράνοιαν τῶν ἀπὸ Φρυγίας, ὥστε καὶ αὐτοὺς κατ’ ἐκείνους εἰπεῖν· ἡμῖν πρῶτον ἀπεκαλύφθη καὶ ἀφ’ ἡμῶν ἡ πίστις ἄρχεται τῶν Χριστιανῶν. καὶ ὥσπερ ἐκεῖνοι Μαξιμίλλαν καὶ Μοντανόν, οὕτως οὗτοι ἀντὶ τοῦ Χριστοῦ Κωνστάντιον δεσπότην ἐπιγράφονται. εἰ δὲ κατ’ αὐτοὺς ἀπὸ τῆς νῦν ὑπατείας ἀρχὴν ἡ πίστις ἔχει, τί ποιήσουσιν οἱ πατέρες καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες, τί δὲ καὶ αὐτοὶ ποιήσουσι τοὺς παρ’ αὐτῶν κατηχηθέντας καὶ πρὸ τῆς ὑπατείας ταύτης κοιμηθέντας, πῶς αὐτοὺς ἐγείρουσιν, ἵνα ἃ μὲν ἔδοξαν δεδιδαχέναι τούτους ἀπαλείψωσιν, ἃ δὲ νῦν ὡς ἐφευρόντες ἔγραψαν ἐπισπείρωσιν αὐτοῖς; οὕτως εἰσὶν ἀμαθεῖς μόνον εἰδότες πλάττειν προφάσεις καὶ ταύτας ἀπρεπεῖς καὶ ἀπιθάνους ἐχούσας ἐγγὺς τὸν ἔλεγχον. Ἡ μὲν γὰρ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος οὐχ ἁπλῶς γέγονεν, ἀλλ’ εἶχε τὴν χρείαν κατεπείγουσαν καὶ τὴν αἰτίαν εὔλογον.
Γερμένιος (14), καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς πεποιήκασιν, δ μήτε γέγονε, μήτε ἠκούσθη πώποτε παρὰ Χριστια νοῖς. Γράψαντες γὰρ, ὡς ἤθελον αὐτοὶ πιστεύειν, προέταξαν τὴν ὑπατείαν, καὶ τὸν μήνα, καὶ τὴν ἡμέ- ραν τοῦ παρόντος χρόνου· ἵνα δείξωσι πᾶσι τοῖς φρο- νίμοις, ὅτι μὴ πρότερον, ἀλλὰ νῦν ἐπὶ Κωνσταντίου ἀρχὴν ἔχει τούτων ἡ πίστις. Πάντα γὰρ πρὸς τὴν ἰδίαν αἵρεσιν βλέποντες ἔγραψαν. Πρὸς τούτοις, περὶ τοῦ Κυρίου προσποιούμενοι γράφειν, ἄλλον δεσπότην ὀνομάζουσιν ἑαυτοῖς (15) Κωνστάντιον· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ τὴν δυναστείαν τῆς ἀσεβείας αὐτοῖς παρέχων καὶ αἰώνιον δὲ αὐτὸν βασιλέα εἰρήκασιν οἱ τὸν Υἱὸν ἀΐδιον ἀρνούμενοι· οὕτως εἰσὶ πρὸς ἀσέβειαν Χριστο μάχοι. Αλλ' ίσως αὐτοῖς ἐστι πρόφασις τῆς ὑπα- τείας ἡ τῶν ἁγίων προφητῶν χρονογραφία. ᾿Αλλὰ κἂν τοῦτο τολμήσωσιν εἰπεῖν, πολὺ τὴν ἀμαθίαν (16) β ἑαυτῶν ἐξαγγέλλουσιν· αἱ μὲν γὰρ τῶν ἁγίων προ- φητείαι χρόνων ἔχουσι μνήμην. Καὶ Ἡσαΐας μὲν καὶ Ωσηὲ ἐν ἡμέραις Οζίου, καὶ Ἰωάθαμ, καὶ ᾿Αχαζ, καὶ Εζεκίου γεγόνασιν. Ἱερεμίας δὲ ἐν ἡμέραις Ιω σίου, Ἰεζεκιήλ (17) δὲ καὶ Δανιὴλ ἐπὶ Κύρου καὶ Δαρείου, καὶ ἄλλοι ἐν ἄλλοις χρόνοις προεφήτευσαν, οὐ τῆς θεοσεβείας ἀρχὴν καταβαλλόμενοι· ἦν γὰρ καὶ πρὸ αὐτῶν, καὶ ἀεὶ ἦν, καὶ πρὸ καταβολῆς κόσ σμου ταύτην ἡμῖν ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ προητοίμασεν οὐδὲ τῆς αὐτῶν δὴ πίστεως τοὺς χρόνους ἐσήμαινον· ἦσαν μὲν καὶ πρὸ τούτων τῶν χρόνων αὐτοὶ πιστοί · ἀλλὰ τῆς δι' αὐτῶν ἀπαγγελίας ἦσαν οἱ χρόνοι. *Ην (18) δὲ ἡ ἀπαγγελία προηγουμένη μὲν περὶ τῆς ἐπιδημίας τοῦ Σωτῆρος, ἐπακολούθημα δὲ περὶ τῶν ἐσομένων τῷ Ἰσραὴλ καὶ τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ἦσαν οἱ χρόνοι σημαινόμενοι οὐκ ἀρχῆς πίστεως, καθὰ προ- εἶπον, ἀλλ᾽ αὐτῶν τῶν προφητῶν, καθ' οὓς οὗτοι (19) γενόμενοι, τοιαῦτα προεφήτευον. Οὗτοι δὲ οἱ νῦν σου φοὶ, οὐχ ἱστορίας ἐξηγούμενοι, οὐδὲ τὰ μέλλοντα προλέγοντες, ἀλλὰ γράψαντες, « Εξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολική, ο εὐθὺς προσέθηκαν καὶ τὴν ὑπατείαν, καὶ τὸν μῆνα, καὶ τὴν ἡμέραν· ἵνα, ὥσπερ οἱ ἅγιοι τῶν ἱστοριῶν καὶ τῆς ἑαυτῶν διακονίας τους χρόνους ἔγραφον, οὕτως οὗτοι τῆς ἑαυτῶν πίστεως τὸν χρό- νον σημάνωσι. Καὶ εἴθε περὶ τῆς ἑαυτῶν ἔγραφον νῦν γὰρ ἤρξατο (20), καὶ μὴ ὡς περὶ τῆς καθολι κῆς ἐπεχείρουν· οὐ γὰρ ἔγραψαν, Οὕτω πιστεύομεν, ἀλλ' ὅτι « Εξετέθη ή καθολική πίστις. » τὴν ἀμαθίαν αὐτῶν (21) · τὸ δὲ καινὸν ἐπινόημα τῆς γραφῆς ἴσον ἐστὶ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως. Οὕτω γὰρ γράψαντες ἔδειξαν, πότε μὲν ἤρξαντο πιστεύειν αὐτ Γερμήνιος. πώποτε πα τὰ Χριστιανῶν. ποτὲ παρὰ Χριστιανος. Μου προσέταξεν, προσέτα- ξαν. προέταξαν: γὰρ προέταξαν υπατείαν. τοῦ παντὸς χρόνου. ἐπροφήτευσαν. γελία προηγουμένως μέν. νυνὶ γὰρ ἤρξαντο. δ, νῦν γὰρ ἤρξαντο. τὴν ἀθεΐαν. τὸ δὲ καὶ νῦν ἐπιν, ἴσον. ἐδίδαξαν, πότε μέν. • DE SYNODIS. A Christianos vel factum vel auditum fuerat. Cum • C enim scripsissent quam ipsi vellent fidei formulam, consulatum initio posuerunt, mensem item, atque illius anni diem, ut prudentibus omnibus palam fa- cerent, non antea, sed nunc demum sub Constantio eorum cœpisse fidem. In his quippe omnibus scri- ptis suis unam haeresis suæ curam habuere. Ad hæc cum se de Domino scribere simalent, alium sibi dominum vocant Constantium. Is enim erat qui im- pietati eorum potestatem tribuebat, eumque illi æternum imperatorem appellarunt, qui Filium sem- piternum esse negant: adeo aperte pro impietate sua Christum oppugnant. Sed fortasse sanctorum prophetarum chronographia, consulatus indicandi causa illis fuit. At si id effutire ausi fuerint, suam hinc inscitiam liquidius commonstrant. Sanctorum enim prophetiæ temporum habent memoriam. Isaias quippe et Osee in diebus Osiæ et Joatham et Achaz et Ezechiæ vixerunt, Jeremias in diebus Jo- siæ, Ezechiel et Daniel sub Cyro et Dario, alii item aliis propbetavere temporibus. Non quidem quod tum religionis primordia constituerent ; nam ea ante ipsos exstitit et semper fuerat, atque ante mundi constitutionem hanc ipsam nobis Deus in Christo præparavit; neque illi fidei suæ tempora significabant, cum ante illa fideles fuerint, sed suæ annuntiationis tempora indicabant. Quæ annuntiatio primo ac praecipue Salvatoris spectabat adventun; secundo, quæ Judæis gentibusque obventura erant. Tempus autem indicabatur, non inceptæ fidei, uti supra dixi, sed ipsorum prophetarum, quo scilicet ipsi hæc prophetarent. Hi autem hujus temporis sa pientes, non in historiæ narratione, nec in futuro- rum prædictione, sed postquam hæc scripsissent, • Edita est fides catholica, mox addidere et consu- latum et mensem et diem, ut quemadmodum sancti illi historiarum suique ministerii tempora scripse- rant, sic isti suæ fidei tempus significarent. Atque utinamı de sua tantum fide scriberent, nunc enim vere incepit illa, nec quasi de catholica loqui ausi fuissent. Non enim scripsere : Ita credimus, sed, • Edita est catholica files. sa¬ prodit. Nova autem illa scribendi ratio Arianæ læ- resi consentanca est. Ejusmodi enim scriptis suie indicarunt quandonam ipsi inceperint credere: at- Μox ob. et Feldkm. 5, Socr., eriti, male. Basil. Felckm. 5, Regius et Socrat. quos sequimur, fta legi'ur infra num. 8, Mos Socratis editiones veteres, apud Sozomenum leguntur lib. iv, c. 17. vero Paris. nullius codicis auctoritate, 'Eğexifjà. In- fra Regius et Socrat., Edit. Paris., Socrat. et Felck. Ibid. Felckinan. 3, Ibid. Socrat., Μox Socrat., 4. Τὸ μὲν οὖν τολμηρὸν τῆς προαιρέσεως ελέγχει D 4. Propositi igitur audacia corum ignorantiam (14) Regius et Socrat., Γερμάνιος. Felckm. 3, (15) Socrat., ἑαυτῶν. Hæc confer cum his quæ (16) ha Regius et Socrat. Editi vero, ἀμάθειαν. (17) Sic edit. Commel. Socrat. et omnes ms. Ed. (18) Seg., ἐπαγγελίας ἦσαν οἱ χρόνοι. Ἡ δὲ ἐπαγ (19) Socrat., αὐτοί. (20) Sic editio Commel. Reg. Basil. Ottobon. 4. (21) Sic Regius. Editi, ἀμάθειαν. Socr. et Felc. 3,
PG 26:687οἱ μὲν γὰρ ἀπὸ τῆς Συρίας καὶ Κιλικίας καὶ Μεσοποταμίας ἐχώλευον περὶ τὴν ἑορτὴν καὶ μετὰ τῶν Ἰουδαίων ἐποίουν τὸ πάσχα, ἥ τε ἀρειανὴ αἵρεσις ἐπαναστᾶσα ἦν κατὰ τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας καὶ προστάτας εἶχεν εἴς τε τὴν ὑπὲρ ἑαυτῆς σπουδὴν καὶ εἰς τὴν κατὰ τῶν εὐσεβούντων ἐπιβουλὴν τοὺς περὶ Εὐσέβιον. καὶ αὕτη αἰτία γέγονεν οἰκουμενικὴν συναχθῆναι σύνοδον, ἵνα πανταχοῦ μία τῆς ἑορτῆς ἡμέρα ἐπιτελῆται καὶ ἡ παραφυεῖσα αἵρεσις ἀναθεματισθῇ. γέγονε γοῦν, καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς Συρίας ἐπείσθησαν, τὴν δὲ ἀρειανὴν αἵρεσιν ἀπεφήναντο πρόδρομον τοῦ ἀντιχρίστου καὶ κατ’ αὐτῆς γράψαντες ἐκδεδώκασι καλῶς. καὶ ὅμως γράψαντες καὶ τοσοῦτοι ὄντες οὐδὲν τοιοῦτον τετολμήκασιν οἷον οἱ τρεῖς ἢ τέσσαρες οὗτοι. οὐ γὰρ προέταξαν ὑπατείαν καὶ μῆνα καὶ ἡμέραν, ἀλλὰ περὶ μὲν τοῦ πάσχα ἔδοξε τὰ ὑποτεταγμένα. τότε γὰρ ἔδοξε πάντας πείθεσθαι· περὶ δὲ τῆς πίστεως ἔγραψαν οὐκ ἔδοξεν, ἀλλ’ οὕτως πιστεύει ἡ καθολικὴ ἐκκλησία καὶ εὐθὺς ὡμολόγησαν πῶς πιστεύουσιν, ἵνα δείξωσιν ὅτι μὴ νεώτερον, ἀλλ’ ἀποστολικόν ἐστιν αὐτῶν τὸ φρόνημα καὶ ἃ ἔγραψαν οὐκ ἐξ αὐτῶν εὑρέθη, ἀλλὰ ταῦτ’ ἐστιν ἅπερ ἐδίδαξαν οἱ ἀπόστολοι.
Α τοί· ἀπὸ δὲ τοῦ νῦν βούλονται τὴν πίστιν αὐτῶν κατ- Β σβύτεροι, πρες πρεσβύτεροι ὡς ἐφευρόντες. ώς αγγέλλεσθαι. Καὶ ὥσπερ, κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν Λουκᾶν, «ἐτέθη δόγμα, περὶ τῆς ἀπογραφῆς, καὶ τοῦτο τὸ δόγμα πρότερον μὲν οὐκ ἦν, ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ἤρξατο, ἐν αἷς καὶ ἐτέθη (22) παρά τοῦ γράψαντος· οὕτω καὶ οὗτοι γράψαντες, Εξετέθη νῦν ἡ πίστις, ο ἔδειξαν, ὅτι νεώτερόν ἐστι τὸ τῆς αἱ ρέσεως αὐτῶν φρόνημα, καὶ οὐκ ἦν πρότερον. Εἰ δὲ προστιθέασι, κ τῆς καθολικῆς, » ἔλαθον ἑαυτοὺς πεσόν τες εἰς τὴν παράνοιαν (23) τῶν ἀπὸ Φρυγίας· ὥστε καὶ αὐτοὺς κατ' ἐκείνους εἰπεῖν· Ἡμῖν πρῶτον ἀπεκαλύφθη, καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν ἡ πίστις ἄρχεται τῶν Χριστιανῶν. Καὶ ὥσπερ ἐκεῖνοι Μαξιμίλλαν (24) καὶ Μοντανὸν, οὕτως οὗτοι ἀντὶ τοῦ Χριστοῦ Κωνστάν- τον δεσπότην ἐπιγράφονται. Εἰ δὲ κατ᾿ αὐτοὺς ἀπὸ τῆς νῦν ὑπατείας ἀρχὴν ἡ πίστις ἔχει, τί ποιή σουσιν οἱ Πατέρες (25) καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ; τί δὲ καὶ αὐτοὶ ποιήσουσι τοὺς παρ' αὐτῶν κατηχη- θέντας, καὶ πρὸ τῆς ὑπατείας ταύτης κοιμηθέντας ; Πῶς αὐτοὺς ἐγείρουσιν (26), ἵνα ἃ μὲν ἔδοξαν δεδι δαχέναι τούτους, ἀπαλείψωσιν, ἃ δὲ νῦν ὡς ἐφευ ρόντες ἔγραψαν, ἐπισπείρωσιν αὐτοῖς ; Οὕτως εἰσὶν ἀμαθεῖς, μόνον εἰδότες πλάττειν προφάσεις, καὶ ταύτας ἀπρεπεῖς καὶ ἀπιθάνους, ἐχούσας ἐγγὺς τὸν ἔλεγχον. γονεν, ἀλλ᾽ εἶχε τὴν χρείαν κατεπείγουσαν (27), καὶ τὴν αἰτίαν εὔλογον. Οἱ μὲν γὰρ ἀπὸ τῆς Συρίας, καὶ Κιλικίας, καὶ Μεσοποταμίας ἐχώλευον περὶ τὴν ἑορ τὴν, καὶ μετὰ τῶν Ἰουδαίων ἐποίουν τὸ Πάσχα (28)· ή τε Αρειανή αίρεσις ἐπαναστᾶσα ἦν κατὰ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας, καὶ προστάτας εἶχεν εἰς τε τὴν ὑπὲρ ἑαυτῆς (29) σπουδὴν καὶ εἰς τὴν κατὰ τῶν εὐσεβούντων ἐπιβουλὴν τοὺς περὶ Εὐσέβιον· καὶ αὕτη αἰτία γέγονεν οἰκουμενικὴν συναχθῆναι σύνοδον, ἵνα πανταχοῦ μία τῆς ἑορτῆς ἡμέρα ἐπιτελῆται (30), καὶ ἡ παραφθεῖσα αἵρεσις ἀναθεματισθῇ · γέγονε γοῦν· καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς Συρίας ἐπείσθησαν· τὴν δὲ ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν ἀπεφήναντο πρόδρομον τοῦ (31) ᾿Αντιχρίστου, καὶ κατ' αὐτῆς γράψαντες ἐκδεδώκασι καλῶς. Καὶ ὅμως γράψαντες καὶ τοσοῦτοι ὄντες, οὐδὲν τοιοῦτον τετολμήκασιν, οἷον οἱ τρεῖς ἢ τέσσα ρες οὗτοι. Οὐ γὰρ προέταξαν ὑπατείαν, καὶ μῆνα, καὶ ἡμέραν· ἀλλὰ περὶ μὲν τοῦ Πάσχα · « Εδοξε τὰ ὑποτεταγμένα·, τότε γὰρ ἔδοξε πάντας πεί θεσθαι· περὶ δὲ τῆς πίστεως ἔγραψαν οὐκ Εδο- ξεν, ἀλλ', ο Οὕτως πιστεύει ἡ καθολική Εκκλη- σία · › καὶ εὐθὺς ὡμολόγησαν, πῶς πιστεύουσιν, ἵνα δείξωσιν, ὅτι μὴ νεώτερον, ἀλλ' ἀποστολικόν ἐστιν αὐτῶν τὸ φρόνημα, καὶ ὁ ἔγραψαν, οὐκ ἐξ αὐτῶν εὑρέθη, ἀλλὰ ταῦτ' ἐστὶν, ἅπερ ἐδίδαξαν οἱ ἀπόστολοι. ἐποιοῦντο Πάσχα. ει ή τε Αρείου αἵρεσις. παραφύσα. • εἶναι τοῦ. κατ' αὐτῆς γράψαντες S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. que a præsenti tempore suam fdem annuntiari vo- lunt. Ac quemadmodum juxta Lucam evangelistam datum est edictum s, de descriptione, illudque edictum non prius exstiterat, sed a diebus illis, a Scriptore scilicet indicatis, initium duxit; sic et isti his verbis, Nunc fides edita est, o palam fe- cerunt hæreseos suæ sententiam recentiorem esse, nec antea exstitisse. Ubi autem ad:liderunt, ‹ ca- tholicæ, o non adverterunt se in Cata-Phrygum amen- tiam esse collapses, adeo ut isti perinde atque illi dicant: Nobis primo revelatum est, et a nobis Chri- stianorum fides incipit. Atque ut illi Maximillam et Montanum, sic et isti Constantium viee Christi dominum conscribunt. Quod si ex illorum sententia a præsenti consulatu fides habet initium, quid ac- turl Patres sunt et beati martyres? iino quid illi ipsi facient erga eos qui, a se in Christiana religione instituti, ante hunc consulatum obdormierunt? Quomodo illos excitabunt, ut quod illos docuere in illis deleant, et inventa sua quæ jam scripsere illis inserant? Ita nempe imperiti sunt, unaque est illo- rum scientia, causas confingere, easque absurdas, incredibiles, et quæ nullo negotio refutentur. urgente necessitate et ex legitima causa, coacta est; nam Syriæ, Ciliciæ et Mesopotamiæ populi, circa festi celebrationem claudicantes, cum Judæis Pascha celebrabant. Ariana quoque hæresis adversus catho- licam Ecclesiain insurrexerat, patronosque habebat C qui sui sollicitudinem gererent, et piis insidiarentur hominibus, Eusebianos. Quæ causa fuit œcumenicæ congregandæ synodi, ut ubique una festi dies celebraretur, et hæresis, quæ pullularat, anathemale damnaretur: quod et factum est. Syri enim obtern- perarunt: Ariana vero hæresis Antichristi prodro- mus declarata est, eaque refutata, rectam fidei ex- positionem ediderunt. Attamen cum tot tantique essent qui scriberent, ejusmodi nihil ausi sunt, qua- le tres aut quatuor isti homines. Non enim consu- latum vel mensem vel diem præposuere, sed de Paschate quidem ita scripsere: ‹ Decreta sunt quæ sequuntur, » tunc enim decretum est ut omnes mo- rem gererent ; de fide vero nequaquam dixere, De- cretum est, sed : . Sic credit catholica Ecclesia, statimque confessi sunt quidnam crederent, ut de- clararent non recentiorem sed apostolicam esse suam sententiam. Quæque illi scripto tradidere non ab illis inventa, sed ea ipsa sunt quæ docuerunt apo- stoli. » Luc. 11, 1. cum viderent enim editores, scri- ptum in mss., legendum existimarunt, quod erroris genus æpe animadvertimus. et Socrat., In editis deest. D Editi, Ibid. Outobou. et 2, Felckm. 3, et Frickm. 3, Mox Felckm. 3. 5. Siquidem Nicæna synodus non temere, sed ex (92) Socrat., ήρξατο εἶναι, καὶ ἐτέθη. (23) Socral., παρανομίαν. (24) Socrat., Μαξίμιλλαν. (23) Sic omnes mss. et Socrat. Editi vero πρε- (36) Regius, εγείρωσιν. Paulo post Reg. Outob. 2 5. Ἡ μὲν γὰρ ἐν Νικαία σύνοδος, οὐχ ἁπλῶς γέ- (27) Felckin. 3, κατεπάγουσαν (28) Sic Reg. Οutobon. 2, Basil. et Felckman. 5. (29) Ita Regius. Editi et alii, ὑπὲρ ἑαυτοῦ. (34) Regius, ἐπιτελεῖται. Μox Oilobon. 1 et 2, (31) Ottobon. 1 et 2, et Felckman. 5, πρόδρομον
PG 26:688Αἱ δὲ νῦν κινούμεναι παρ’ αὐτῶν σύνοδοι ποίαν ἔχουσιν εὔλογον αἰτίαν; εἰ μὲν γὰρ καινοτέρα τις ἄλλη γέγονεν αἵρεσις μετὰ τὴν ἀρειανήν, εἰπάτωσαν τὰ τῆς ἐπινοίας αὐτῆς ῥήματα καὶ τίνες οἱ ταύτην ἐφευρόντες εἰσί, γράφοντές τε ἀναθεματιζέτωσαν τὰς πρὸ τῆς συνόδου ταύτης αἱρέσεις, ἐν αἷς ἐστι καὶ ἡ ἀρειανή, ὥσπερ οἱ ἐν Νικαίᾳ πεποιήκασιν, ἵνα δόξωσι καὶ αὐτοὶ πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχειν τοῦ καινότερα λέγειν· εἰ δὲ μηδέν τι τοιοῦτον γέγονε, μηδὲ δύνανται δεῖξαι (αὐτοὶ δὲ μᾶλλον ἔχοντες τὴν ἀσέβειαν Ἀρείου ταῦτα φθέγγονται καὶ καθημέραν ἐλεγχόμενοι μεταβάλλονται), τίς ἡ χρεία τῶν συνόδων ἀρκούσης τῆς ἐν Νικαίᾳ γενομένης πρός τε τὴν ἀρειανὴν καὶ τὰς ἄλλας αἱρέσεις, ἃς κατέκρινε πάσας διὰ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως. καὶ γὰρ καὶ ὁ θρυλούμενος Ἀέτιος ὁ ἐπικληθεὶς Ἄθεος οὐκ ἰδίαν ἐφευρὼν μανίαν θρασύνεται, ἀλλ’ εἰς τὴν ἀρειανὴν ἑτεροδοξίαν χειμαζόμενος ἐναυάγησε καὶ αὐτὸς μετὰ τῶν ἀπατηθέντων παρ’ αὐτοῦ. μάτην γοῦν περιτρέχοντες προφασίζονται διὰ πίστιν ἠξιωκέναι γενέσθαι τὰς συνόδους. ἔστι μὲν γὰρ ἱκανωτέρα πάντων ἡ θεία γραφή, εἰ δὲ καὶ συνόδου χρεία περὶ τούτου, ἔστι τὰ τῶν πατέρων.
Α τοί· ἀπὸ δὲ τοῦ νῦν βούλονται τὴν πίστιν αὐτῶν κατ- Β σβύτεροι, πρες πρεσβύτεροι ὡς ἐφευρόντες. ώς αγγέλλεσθαι. Καὶ ὥσπερ, κατὰ τὸν εὐαγγελιστὴν Λουκᾶν, «ἐτέθη δόγμα, περὶ τῆς ἀπογραφῆς, καὶ τοῦτο τὸ δόγμα πρότερον μὲν οὐκ ἦν, ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ἤρξατο, ἐν αἷς καὶ ἐτέθη (22) παρά τοῦ γράψαντος· οὕτω καὶ οὗτοι γράψαντες, Εξετέθη νῦν ἡ πίστις, ο ἔδειξαν, ὅτι νεώτερόν ἐστι τὸ τῆς αἱ ρέσεως αὐτῶν φρόνημα, καὶ οὐκ ἦν πρότερον. Εἰ δὲ προστιθέασι, κ τῆς καθολικῆς, » ἔλαθον ἑαυτοὺς πεσόν τες εἰς τὴν παράνοιαν (23) τῶν ἀπὸ Φρυγίας· ὥστε καὶ αὐτοὺς κατ' ἐκείνους εἰπεῖν· Ἡμῖν πρῶτον ἀπεκαλύφθη, καὶ ἀφ᾿ ἡμῶν ἡ πίστις ἄρχεται τῶν Χριστιανῶν. Καὶ ὥσπερ ἐκεῖνοι Μαξιμίλλαν (24) καὶ Μοντανὸν, οὕτως οὗτοι ἀντὶ τοῦ Χριστοῦ Κωνστάν- τον δεσπότην ἐπιγράφονται. Εἰ δὲ κατ᾿ αὐτοὺς ἀπὸ τῆς νῦν ὑπατείας ἀρχὴν ἡ πίστις ἔχει, τί ποιή σουσιν οἱ Πατέρες (25) καὶ οἱ μακάριοι μάρτυρες ; τί δὲ καὶ αὐτοὶ ποιήσουσι τοὺς παρ' αὐτῶν κατηχη- θέντας, καὶ πρὸ τῆς ὑπατείας ταύτης κοιμηθέντας ; Πῶς αὐτοὺς ἐγείρουσιν (26), ἵνα ἃ μὲν ἔδοξαν δεδι δαχέναι τούτους, ἀπαλείψωσιν, ἃ δὲ νῦν ὡς ἐφευ ρόντες ἔγραψαν, ἐπισπείρωσιν αὐτοῖς ; Οὕτως εἰσὶν ἀμαθεῖς, μόνον εἰδότες πλάττειν προφάσεις, καὶ ταύτας ἀπρεπεῖς καὶ ἀπιθάνους, ἐχούσας ἐγγὺς τὸν ἔλεγχον. γονεν, ἀλλ᾽ εἶχε τὴν χρείαν κατεπείγουσαν (27), καὶ τὴν αἰτίαν εὔλογον. Οἱ μὲν γὰρ ἀπὸ τῆς Συρίας, καὶ Κιλικίας, καὶ Μεσοποταμίας ἐχώλευον περὶ τὴν ἑορ τὴν, καὶ μετὰ τῶν Ἰουδαίων ἐποίουν τὸ Πάσχα (28)· ή τε Αρειανή αίρεσις ἐπαναστᾶσα ἦν κατὰ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας, καὶ προστάτας εἶχεν εἰς τε τὴν ὑπὲρ ἑαυτῆς (29) σπουδὴν καὶ εἰς τὴν κατὰ τῶν εὐσεβούντων ἐπιβουλὴν τοὺς περὶ Εὐσέβιον· καὶ αὕτη αἰτία γέγονεν οἰκουμενικὴν συναχθῆναι σύνοδον, ἵνα πανταχοῦ μία τῆς ἑορτῆς ἡμέρα ἐπιτελῆται (30), καὶ ἡ παραφθεῖσα αἵρεσις ἀναθεματισθῇ · γέγονε γοῦν· καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς Συρίας ἐπείσθησαν· τὴν δὲ ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν ἀπεφήναντο πρόδρομον τοῦ (31) ᾿Αντιχρίστου, καὶ κατ' αὐτῆς γράψαντες ἐκδεδώκασι καλῶς. Καὶ ὅμως γράψαντες καὶ τοσοῦτοι ὄντες, οὐδὲν τοιοῦτον τετολμήκασιν, οἷον οἱ τρεῖς ἢ τέσσα ρες οὗτοι. Οὐ γὰρ προέταξαν ὑπατείαν, καὶ μῆνα, καὶ ἡμέραν· ἀλλὰ περὶ μὲν τοῦ Πάσχα · « Εδοξε τὰ ὑποτεταγμένα·, τότε γὰρ ἔδοξε πάντας πεί θεσθαι· περὶ δὲ τῆς πίστεως ἔγραψαν οὐκ Εδο- ξεν, ἀλλ', ο Οὕτως πιστεύει ἡ καθολική Εκκλη- σία · › καὶ εὐθὺς ὡμολόγησαν, πῶς πιστεύουσιν, ἵνα δείξωσιν, ὅτι μὴ νεώτερον, ἀλλ' ἀποστολικόν ἐστιν αὐτῶν τὸ φρόνημα, καὶ ὁ ἔγραψαν, οὐκ ἐξ αὐτῶν εὑρέθη, ἀλλὰ ταῦτ' ἐστὶν, ἅπερ ἐδίδαξαν οἱ ἀπόστολοι. ἐποιοῦντο Πάσχα. ει ή τε Αρείου αἵρεσις. παραφύσα. • εἶναι τοῦ. κατ' αὐτῆς γράψαντες S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. que a præsenti tempore suam fdem annuntiari vo- lunt. Ac quemadmodum juxta Lucam evangelistam datum est edictum s, de descriptione, illudque edictum non prius exstiterat, sed a diebus illis, a Scriptore scilicet indicatis, initium duxit; sic et isti his verbis, Nunc fides edita est, o palam fe- cerunt hæreseos suæ sententiam recentiorem esse, nec antea exstitisse. Ubi autem ad:liderunt, ‹ ca- tholicæ, o non adverterunt se in Cata-Phrygum amen- tiam esse collapses, adeo ut isti perinde atque illi dicant: Nobis primo revelatum est, et a nobis Chri- stianorum fides incipit. Atque ut illi Maximillam et Montanum, sic et isti Constantium viee Christi dominum conscribunt. Quod si ex illorum sententia a præsenti consulatu fides habet initium, quid ac- turl Patres sunt et beati martyres? iino quid illi ipsi facient erga eos qui, a se in Christiana religione instituti, ante hunc consulatum obdormierunt? Quomodo illos excitabunt, ut quod illos docuere in illis deleant, et inventa sua quæ jam scripsere illis inserant? Ita nempe imperiti sunt, unaque est illo- rum scientia, causas confingere, easque absurdas, incredibiles, et quæ nullo negotio refutentur. urgente necessitate et ex legitima causa, coacta est; nam Syriæ, Ciliciæ et Mesopotamiæ populi, circa festi celebrationem claudicantes, cum Judæis Pascha celebrabant. Ariana quoque hæresis adversus catho- licam Ecclesiain insurrexerat, patronosque habebat C qui sui sollicitudinem gererent, et piis insidiarentur hominibus, Eusebianos. Quæ causa fuit œcumenicæ congregandæ synodi, ut ubique una festi dies celebraretur, et hæresis, quæ pullularat, anathemale damnaretur: quod et factum est. Syri enim obtern- perarunt: Ariana vero hæresis Antichristi prodro- mus declarata est, eaque refutata, rectam fidei ex- positionem ediderunt. Attamen cum tot tantique essent qui scriberent, ejusmodi nihil ausi sunt, qua- le tres aut quatuor isti homines. Non enim consu- latum vel mensem vel diem præposuere, sed de Paschate quidem ita scripsere: ‹ Decreta sunt quæ sequuntur, » tunc enim decretum est ut omnes mo- rem gererent ; de fide vero nequaquam dixere, De- cretum est, sed : . Sic credit catholica Ecclesia, statimque confessi sunt quidnam crederent, ut de- clararent non recentiorem sed apostolicam esse suam sententiam. Quæque illi scripto tradidere non ab illis inventa, sed ea ipsa sunt quæ docuerunt apo- stoli. » Luc. 11, 1. cum viderent enim editores, scri- ptum in mss., legendum existimarunt, quod erroris genus æpe animadvertimus. et Socrat., In editis deest. D Editi, Ibid. Outobou. et 2, Felckm. 3, et Frickm. 3, Mox Felckm. 3. 5. Siquidem Nicæna synodus non temere, sed ex (92) Socrat., ήρξατο εἶναι, καὶ ἐτέθη. (23) Socral., παρανομίαν. (24) Socrat., Μαξίμιλλαν. (23) Sic omnes mss. et Socrat. Editi vero πρε- (36) Regius, εγείρωσιν. Paulo post Reg. Outob. 2 5. Ἡ μὲν γὰρ ἐν Νικαία σύνοδος, οὐχ ἁπλῶς γέ- (27) Felckin. 3, κατεπάγουσαν (28) Sic Reg. Οutobon. 2, Basil. et Felckman. 5. (29) Ita Regius. Editi et alii, ὑπὲρ ἑαυτοῦ. (34) Regius, ἐπιτελεῖται. Μox Oilobon. 1 et 2, (31) Ottobon. 1 et 2, et Felckman. 5, πρόδρομον
PG 26:689καὶ τούτου γὰρ οὐκ ἠμέλησαν οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόντες, ἀλλὰ καὶ ἔγραψαν οὕτω καλῶς, ὥστε τοὺς γνησίως ἐντυγχάνοντας τοῖς ἐκείνων γράμμασι δύνασθαι παρ’ αὐτῶν ὑπομιμνήσκεσθαι τὴν ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς καταγγελλομένην εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν. Οὐκοῦν, ἐπειδὴ μηδὲν εὔλογόν ἐστι παρ’ αὐτοῖς, ἀποροῦσι δὲ πανταχόθεν, καίτοι καὶ προφάσεις πλάττοντες, τοῦτο λοιπὸν αὐτοῖς περιλείπεται λέγειν· ἡμεῖς ἀντιλέγοντες τοῖς πρὸ ἡμῶν καὶ παραβαίνοντες τὰς τῶν πατέρων παραδόσεις ἠξιώσαμεν σύνοδον γενέσθαι. ἀλλὰ πάλιν φοβηθέντες μὴ πάλιν εἰς ἓν συνελθόντων μάταιος ἡμῖν ἡ σπουδὴ γένηται, ἠξιώσαμεν εἰς δύο διαιρεθῆναι τὴν σύνοδον, ἵνα ἐν μέρει γενόμενοι δείξαντες ἅπερ ἐγράψαμεν ὑφαρπάσαι δυνηθῶμεν τὸ πλέον ἀπειλοῦντες τὸν προιστάμενον τῆς ἀσεβείας Κωνστάντιον, καὶ οὕτω τὰ μὲν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντα σχολάσαι ποιήσωμεν σχηματισάμενοι τὴν ἁπλότητα τῶν γραφέντων παρ’ ἡμῶν. ταῦτα δὲ εἰ καὶ μὴ τοῖς ῥήμασιν αὐτοῖς εἰρήκασιν, ἀλλὰ τῇ διανοίᾳ ταύτῃ πάντα πεποιήκασί τε καὶ διετάραξαν.
ἔχουσιν εύλογον αἰτίαν; Εἰ μὲν γὰρ καινοτέρα τις ἄλλη γέγονεν αἵρεσις μετὰ τὴν ᾿Αρειανὴν, εἰπάτωσαν τὰ τῆς ἐπινοίας αὐτῆς ῥήματα, καὶ τίνες οἱ ταύτην ἐφευρόντες εἰσί· γράφοντές τε ἀναθεματιζέτωσαν τὰς πρὸ τῆς συνόδου ταύτης αἱρέσεις, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ ᾿Αρειανή, ὥσπερ οἱ ἐν Νικαίᾳ πεποιήκασιν, ἵνα δόξωσι καὶ αὐτοὶ (53) πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχειν τοῦ καινότερα λέγειν· εἰ δὲ μηδὲν τοιοῦτον γέγονε, μηδὲ δύνανται δεῖξαι, αὐτοὶ δὲ μᾶλλον, ἔχοντες τὴν ἀσέβειαν ᾿Αρείου, ταῦτα φθέγγονται, καὶ καθημέραν ελεγχόμενοι μεταβάλλονται· τίς ἡ χρεία τῶν συνόδων, ἀρκούσης τῆς ἐν Νικαίᾳ γενομένης πρός τε την Αρειανὴν καὶ τὰς ἄλλας αἱρέσεις, ἃς κατέκρινε πά- σας (53) διὰ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως; Καὶ γὰρ καὶ ὁ θρυλούμενος ᾿Αέτιος, ὁ ἐπικληθεὶς ῎Αθεος, οὐκ ἰδίαν ἐφευρὼν μανίαν θρασύνεται, ἀλλ᾽ εἰς τὴν Ἀρειανὴν ἑτεροδοξίαν χειμαζόμενος ἐναυάγησε καὶ αὐτὸς μετὰ τῶν ἀπατηθέντων παρ' αὐτοῦ. Μάτην γοῦν περιτρέ χοντες προφασίζονται διὰ πίστιν ἠξιωκέναι γενέσθαι τὰς συνόδους. Ἔστι μὲν γὰρ ἱκανωτέρα πάντων ή θεία Γραφή· εἰ δὲ καὶ συνόδου χρεία περὶ τούτου, ἔστι τὰ τῶν Πατέρων· καὶ τούτου γὰρ οὐκ ἠμέλησαν οἱ ἐν Νι καία συνελθόντες· ἀλλὰ καὶ ἔγραψαν οὕτω καλῶς, ὥστε τοὺς γνησίως ἐντυγχάνοντας τοῖς ἐκείνων γράμ- μασι δύνασθαι παρ' αὐτῶν ὑπομιμνήσκεσθαι τὴν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς καταγγελλομένην εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν. Β αὐτοῖς, ἀποροῦσι δὲ πανταχόθεν, καίτοι καὶ προφά- σεις πλάττοντες, τοῦτο λοιπὸν αὐτοῖς περιλείπεται (35) λέγειν· Ἡμεῖς ἀντιλέγοντες τοῖς πρὸ ἡμῶν, καὶ πα ραβαίνοντες τὰς τῶν Πατέρων παραδόσεις, ἠξιώσαμεν σύνοδον γενέσθαι· ἀλλὰ πάλιν φοβηθέντες, μὴ πάλιν εἰς ἐν συνελθόντων μάταιος ἡμῖν ἡ σπουδή γένηται (56), Αξιώσαμεν εἰς δύο διαιρεθῆναι τὴν σύνοδον· ἵνα, ἐν μέρει γενόμενοι, δείξαντες ἅπερ ἐγράψαμεν (37), ὑφαρπάσαι δυνηθῶμεν τὸ πλέον, ἀπειλοῦντες τὸν προ- ἱστάμενον τῆς ἀσεβείας Κωνστάντιον, καὶ οὕτω τὰ μὲν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντα σχολάσαι ποιήσωμεν, σχη- ματισάμενοι τὴν ἁπλότητα τῶν γραφέντων (58) παρ' ἡμῶν. Ταῦτα δὲ εἰ καὶ μὴ τοῖς ῥήμασιν αὐτοῖς εἰρή κασιν, ἀλλὰ τῇ διανοίᾳ ταύτῃ πάντα πεποιήκασί τε καὶ διετάραξαν. Αμέλει πολλὰ πολλάκις εἰρηκότες καὶ γράψαντες ἐν διαφόροις συνόδοις, οὐδεπώποτε περὶ τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως ὡς (39) φαύλης έμνη- μόνευσαν· ἀλλ᾽ εἰ καί ποτε παρόντες τινὲς τὰς αἱρέ σεις διέβαλλον, αὐτοὶ τὴν Ἀρειανὴν ἐξεδίκουν, ἣν ἡ ἐν Νικαία σύνοδος ἀνεθεμάτισε· καὶ μᾶλλον οὗτοι τοὺς καὶ τοσοῦτοι ὄντες, καλῶς τοί εἰ δὲ μηδέν τι τοιοῦ τον. καθ' ἡμέραν. καὶ γὰρ καὶ ὁ θρυλούμενος: καὶ ὁ θρυλούμενος. 6:30 λείπεται. Μος πρὸς ἡμῶν, γενέσθαι. γραφθέντων. πραχθέντων. καὶ ποτέ. διέβαλον. ἣν ἐν Νικαία, DE SYNODIS. C D omissis mediis. Ibid. de- est in Outobon. 1. deest. Paulo post Regius, Infra Felkm. 5, L.. i et Felckman. 3, Editi, ab illis coactæ ? Si qua enim alia recentior post Arianam exorta est hæresis, ejus nobis commenta proferant, dicantque quinam ejus sint auctores : scriptisque suis ante hanc synodum exortas hære- ses, inter quas est Ariana, anathenate damnent, quemadmodum a Nicænis Patribus factum est, ut et ipsi videantur verosimilem causam habere nova dicendi. Quod si nihil aecidit ejusmodi, neque id illi probare valent, imo potius hæc effutiunt quod Arii impietatis sectatores sint, unde obvenit illis ut quotidie confutati sententiam mutent? Quis, quæso, synodorum usus, cum Nicæna sufficiat, quæ contra Arianam et alias hæreses coacta, eas omnes per sanam suam fidem condemnavit? Etenim ille vulgo jactatus Aetius, cognomine atheus, non co ferocit quod novam repererit insaniam, sed in Arianamba- resin quasi proeellis agitatus, ipse cum subornatis se hominibus naufragium fecit. Frustra igitur circumcursantes obtendunt se fidei causa synodos postulasse. Est quippe Scriptura sacra præ cateris omnibus satis. Quod si hac de causa synodo opus sit, exstant Patrum Acta: neque enim qui Nicææ convenere, hanc rem neglexerunt, sed tam probe scripserunt, ut qui sincero animo eorum scripta evolvant, ex iis reminisci valeant pietatis erga Chri · stun quæ in divinis prædicatur Scripturis. : reperitur, et quanquam commentis utuntur, hæ- rent tamen ubique; hoc demum restat illis dicen - dum : Nos majoribus nostris contradicentes, trans- gredientesque Patrum traditiones, synodum cogi postulavimus metuentes autem ne episcopis unum in locum congregatis, vana fuerit nostra sollicitudo, rogavimus synodum in duas dividi partes, ut se- paratis illis, quæ scripsimus exhibentes, majorem corum numerum, minis Constantii impietatis pa- troni nomine intentatis, subornare possimus, sicque acta Nicana irrita facere, dum scriptorum nostro- rum simulatam simplicitatem obtendemus. Hæc li- cet iisdem minime verbis sint effati, hoc certe animo omnia fecere, omnia conturbavere. Et sane cum multa multoties in diversis synodis dixerint scri- pserintque, nunquam tamen de Ariana hæresi, ut prava, mentionem fecerunt : imo si qui forte ex præsentibus hæreses deferrent, illi Arianam, quam Nicana synodus anathemate damnarat, propugna- bant. Quin potius eos qui Arianica proferrent, per- Οttobon. 2, male. bon. 1, qui in hæc verba desinit, Editi, Felckin. 3, filem mox, Paulo post Regius, omissc articulo. 6. Αἱ δὲ νῦν κινούμεναι παρ' αὐτῶν σύνοδοι ποίαν Α 7. Οὐκοῦν, ἐπειδὴ (34) μηδὲν εὐλογόν ἐστι παρ' (32) Sic Regius et Ottobon. 2. In reliquis, καὶ αὐ (53) In Felchn. 5, τάρας deest. Mox Reg. Cuto- (34) Regius, ἐπεί (55) Sic Reg. Basil. et Felck. 3. Editi vero, έπι- 6. Quam vero legitimam causam habent synodi 7. Quia igitur nihil apud illos rationi consonum (36) Ita Regius. Editi, γενήσεται. Outobon. 2, (37) Ila Regius et Outobon. 2. Editi, ἔγραψαν. (38) Sic Reg. Ottobon. 2 et Felckm. 3. At Olio- (39) Q deest in Felckm. 3 et in Ottobon. 2. Ib.
PG 26:690ἀμέλει πολλὰ πολλάκις εἰρηκότες καὶ γράψαντες ἐν διαφόροις συνόδοις οὐδεπώποτε περὶ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως ὡς φαύλης ἐμνημόνευσαν, ἀλλ’ εἰ καί ποτε παρόντες τινὲς τὰς αἱρέσεις διέβαλλον, αὐτοὶ τὴν ἀρειανὴν ἐξεδίκουν, ἣν ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος ἀνεθεμάτισε, καὶ μᾶλλον οὗτοι τοὺς τὰ Ἀρείου λέγοντας γνησίως ἐδέχοντο. μέγα μὲν οὖν καὶ τοῦτο τεκμήριον, ὅτι μὴ δι’ ἀλήθειαν, ἀλλ’ ἐπ’ ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντων ἡ ἐπίνοια τῶν νῦν συνόδων ἦν· ἃ δὲ καὶ ἐν αὐταῖς ταῖς συνόδοις παρ’ αὐτῶν καὶ τῶν ὁμοίων πέπρακται, δείκνυσιν οὐδὲν ἧττον εἶναι ταῦτα ἀληθῆ. λοιπὸν γὰρ ἀναγκαῖον ὡς ἕκαστα γέγονε δηλῶσαι. Πάντων προσδοκώντων εἰς ἓν συνέρχεσθαι, οὓς ἐκάλει τὰ παρὰ βασιλέως γράμματα, καὶ μίαν γίνεσθαι τὴν σύνοδον, ἐπειδὴ διῃρέθησαν, καὶ οἱ μὲν εἰς Σελεύκειαν τὴν λεγομένην Τραχεῖαν κατῆλθον, οἱ δὲ ἐν τῇ Ἀριμίνῳ συνῆλθον. ἦσαν δὲ οἱ ἐν αὐτῇ ἐπίσκοποι υ καὶ πλέον· εἰς ταύτην ἀνῆλθον καὶ Γερμίνιος καὶ Αὐξέντιος καὶ Οὐάλης καὶ Οὐρσάκιος Δημόφιλός τε καὶ Γάιος.
ἔχουσιν εύλογον αἰτίαν; Εἰ μὲν γὰρ καινοτέρα τις ἄλλη γέγονεν αἵρεσις μετὰ τὴν ᾿Αρειανὴν, εἰπάτωσαν τὰ τῆς ἐπινοίας αὐτῆς ῥήματα, καὶ τίνες οἱ ταύτην ἐφευρόντες εἰσί· γράφοντές τε ἀναθεματιζέτωσαν τὰς πρὸ τῆς συνόδου ταύτης αἱρέσεις, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ ᾿Αρειανή, ὥσπερ οἱ ἐν Νικαίᾳ πεποιήκασιν, ἵνα δόξωσι καὶ αὐτοὶ (53) πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχειν τοῦ καινότερα λέγειν· εἰ δὲ μηδὲν τοιοῦτον γέγονε, μηδὲ δύνανται δεῖξαι, αὐτοὶ δὲ μᾶλλον, ἔχοντες τὴν ἀσέβειαν ᾿Αρείου, ταῦτα φθέγγονται, καὶ καθημέραν ελεγχόμενοι μεταβάλλονται· τίς ἡ χρεία τῶν συνόδων, ἀρκούσης τῆς ἐν Νικαίᾳ γενομένης πρός τε την Αρειανὴν καὶ τὰς ἄλλας αἱρέσεις, ἃς κατέκρινε πά- σας (53) διὰ τῆς ὑγιαινούσης πίστεως; Καὶ γὰρ καὶ ὁ θρυλούμενος ᾿Αέτιος, ὁ ἐπικληθεὶς ῎Αθεος, οὐκ ἰδίαν ἐφευρὼν μανίαν θρασύνεται, ἀλλ᾽ εἰς τὴν Ἀρειανὴν ἑτεροδοξίαν χειμαζόμενος ἐναυάγησε καὶ αὐτὸς μετὰ τῶν ἀπατηθέντων παρ' αὐτοῦ. Μάτην γοῦν περιτρέ χοντες προφασίζονται διὰ πίστιν ἠξιωκέναι γενέσθαι τὰς συνόδους. Ἔστι μὲν γὰρ ἱκανωτέρα πάντων ή θεία Γραφή· εἰ δὲ καὶ συνόδου χρεία περὶ τούτου, ἔστι τὰ τῶν Πατέρων· καὶ τούτου γὰρ οὐκ ἠμέλησαν οἱ ἐν Νι καία συνελθόντες· ἀλλὰ καὶ ἔγραψαν οὕτω καλῶς, ὥστε τοὺς γνησίως ἐντυγχάνοντας τοῖς ἐκείνων γράμ- μασι δύνασθαι παρ' αὐτῶν ὑπομιμνήσκεσθαι τὴν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς καταγγελλομένην εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν. Β αὐτοῖς, ἀποροῦσι δὲ πανταχόθεν, καίτοι καὶ προφά- σεις πλάττοντες, τοῦτο λοιπὸν αὐτοῖς περιλείπεται (35) λέγειν· Ἡμεῖς ἀντιλέγοντες τοῖς πρὸ ἡμῶν, καὶ πα ραβαίνοντες τὰς τῶν Πατέρων παραδόσεις, ἠξιώσαμεν σύνοδον γενέσθαι· ἀλλὰ πάλιν φοβηθέντες, μὴ πάλιν εἰς ἐν συνελθόντων μάταιος ἡμῖν ἡ σπουδή γένηται (56), Αξιώσαμεν εἰς δύο διαιρεθῆναι τὴν σύνοδον· ἵνα, ἐν μέρει γενόμενοι, δείξαντες ἅπερ ἐγράψαμεν (37), ὑφαρπάσαι δυνηθῶμεν τὸ πλέον, ἀπειλοῦντες τὸν προ- ἱστάμενον τῆς ἀσεβείας Κωνστάντιον, καὶ οὕτω τὰ μὲν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντα σχολάσαι ποιήσωμεν, σχη- ματισάμενοι τὴν ἁπλότητα τῶν γραφέντων (58) παρ' ἡμῶν. Ταῦτα δὲ εἰ καὶ μὴ τοῖς ῥήμασιν αὐτοῖς εἰρή κασιν, ἀλλὰ τῇ διανοίᾳ ταύτῃ πάντα πεποιήκασί τε καὶ διετάραξαν. Αμέλει πολλὰ πολλάκις εἰρηκότες καὶ γράψαντες ἐν διαφόροις συνόδοις, οὐδεπώποτε περὶ τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως ὡς (39) φαύλης έμνη- μόνευσαν· ἀλλ᾽ εἰ καί ποτε παρόντες τινὲς τὰς αἱρέ σεις διέβαλλον, αὐτοὶ τὴν Ἀρειανὴν ἐξεδίκουν, ἣν ἡ ἐν Νικαία σύνοδος ἀνεθεμάτισε· καὶ μᾶλλον οὗτοι τοὺς καὶ τοσοῦτοι ὄντες, καλῶς τοί εἰ δὲ μηδέν τι τοιοῦ τον. καθ' ἡμέραν. καὶ γὰρ καὶ ὁ θρυλούμενος: καὶ ὁ θρυλούμενος. 6:30 λείπεται. Μος πρὸς ἡμῶν, γενέσθαι. γραφθέντων. πραχθέντων. καὶ ποτέ. διέβαλον. ἣν ἐν Νικαία, DE SYNODIS. C D omissis mediis. Ibid. de- est in Outobon. 1. deest. Paulo post Regius, Infra Felkm. 5, L.. i et Felckman. 3, Editi, ab illis coactæ ? Si qua enim alia recentior post Arianam exorta est hæresis, ejus nobis commenta proferant, dicantque quinam ejus sint auctores : scriptisque suis ante hanc synodum exortas hære- ses, inter quas est Ariana, anathenate damnent, quemadmodum a Nicænis Patribus factum est, ut et ipsi videantur verosimilem causam habere nova dicendi. Quod si nihil aecidit ejusmodi, neque id illi probare valent, imo potius hæc effutiunt quod Arii impietatis sectatores sint, unde obvenit illis ut quotidie confutati sententiam mutent? Quis, quæso, synodorum usus, cum Nicæna sufficiat, quæ contra Arianam et alias hæreses coacta, eas omnes per sanam suam fidem condemnavit? Etenim ille vulgo jactatus Aetius, cognomine atheus, non co ferocit quod novam repererit insaniam, sed in Arianamba- resin quasi proeellis agitatus, ipse cum subornatis se hominibus naufragium fecit. Frustra igitur circumcursantes obtendunt se fidei causa synodos postulasse. Est quippe Scriptura sacra præ cateris omnibus satis. Quod si hac de causa synodo opus sit, exstant Patrum Acta: neque enim qui Nicææ convenere, hanc rem neglexerunt, sed tam probe scripserunt, ut qui sincero animo eorum scripta evolvant, ex iis reminisci valeant pietatis erga Chri · stun quæ in divinis prædicatur Scripturis. : reperitur, et quanquam commentis utuntur, hæ- rent tamen ubique; hoc demum restat illis dicen - dum : Nos majoribus nostris contradicentes, trans- gredientesque Patrum traditiones, synodum cogi postulavimus metuentes autem ne episcopis unum in locum congregatis, vana fuerit nostra sollicitudo, rogavimus synodum in duas dividi partes, ut se- paratis illis, quæ scripsimus exhibentes, majorem corum numerum, minis Constantii impietatis pa- troni nomine intentatis, subornare possimus, sicque acta Nicana irrita facere, dum scriptorum nostro- rum simulatam simplicitatem obtendemus. Hæc li- cet iisdem minime verbis sint effati, hoc certe animo omnia fecere, omnia conturbavere. Et sane cum multa multoties in diversis synodis dixerint scri- pserintque, nunquam tamen de Ariana hæresi, ut prava, mentionem fecerunt : imo si qui forte ex præsentibus hæreses deferrent, illi Arianam, quam Nicana synodus anathemate damnarat, propugna- bant. Quin potius eos qui Arianica proferrent, per- Οttobon. 2, male. bon. 1, qui in hæc verba desinit, Editi, Felckin. 3, filem mox, Paulo post Regius, omissc articulo. 6. Αἱ δὲ νῦν κινούμεναι παρ' αὐτῶν σύνοδοι ποίαν Α 7. Οὐκοῦν, ἐπειδὴ (34) μηδὲν εὐλογόν ἐστι παρ' (32) Sic Regius et Ottobon. 2. In reliquis, καὶ αὐ (53) In Felchn. 5, τάρας deest. Mox Reg. Cuto- (34) Regius, ἐπεί (55) Sic Reg. Basil. et Felck. 3. Editi vero, έπι- 6. Quam vero legitimam causam habent synodi 7. Quia igitur nihil apud illos rationi consonum (36) Ita Regius. Editi, γενήσεται. Outobon. 2, (37) Ila Regius et Outobon. 2. Editi, ἔγραψαν. (38) Sic Reg. Ottobon. 2 et Felckm. 3. At Olio- (39) Q deest in Felckm. 3 et in Ottobon. 2. Ib.
PG 26:691ἀλλὰ τῶν ἐπισκόπων πάντων διαλεγομένων ἀπὸ τῶν θείων γραφῶν οὗτοι χάρτην ἐπεδείκνυον καὶ τὴν ὑπατείαν ἀναγινώςκοντες ἠξίουν ταῦτα προκρίνεσθαι πάσης συνόδου καὶ τούτων μηδὲν πλέον ζητεῖν παρὰ τῶν αἱρετικῶν μηδὲ ἐρευνᾶσθαι τὴν ἐκείνων διάνοιαν, ἀλλ’ ἀρκεῖσθαι τούτοις μόνοις. καὶ ἔστι τὰ γραφέντα παρ’ αὐτῶν ταῦτα· Ἐξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσίᾳ τοῦ δεσπότου ἡμῶν τοῦ εὐσεβεστάτου καὶ καλλινίκου βασιλέως Κωνσταντίου Αὐγούστου τοῦ αἰωνίου Σεβαστοῦ ὑπατείᾳ Φλαυίων Εὐσεβίου καὶ Ὑπατίου τῶν λαμπροτάτων ἐν Σιρμίῳ τῇ πρὸ ια καλανδῶν Ἰουνίων. Πιστεύομεν εἰς ἕνα τὸν μόνον καὶ ἀληθινὸν θεὸν πατέρα παντοκράτορα καὶ κτίστην καὶ δημιουργὸν τῶν πάντων, καὶ εἰς ἕνα μονογενῆ υἱὸν τοῦ θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς καὶ πρὸ παντὸς ἐπινοουμένου χρόνου καὶ πρὸ πάσης καταληπτῆς οὐσίας γεγεννημένον ἀπαθῶς ἐκ τοῦ θεοῦ, δι’ οὗ οἵ τε αἰῶνες κατηρτίσθησαν καὶ τὰ πάντα ἐγένετο, γεγεννημένον δὲ μονογενῆ, μόνον ἐκ μόνου τοῦ πατρός, θεὸν ἐκ θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν πατρὶ κατὰ τὰς γραφάς, οὗ τὴν γένεσιν οὐδεὶς ἐπίσταται εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν πατήρ.
Α τὰ ᾿Αρείου λέγοντας γνησίως ἐδέχοντο. Μέγα μὲν οὖν τῶν ταῦτα, ἐξετέθη πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσίᾳ τοῦ δεσπότου ἡμῶν Κων- σταντίου ἐν ὑπατεία Φλαυΐου, καὶ τοῦτο τεκμήριον, ὅτι μὴ δι' ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐπ' ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντων ἡ ἐπίνοια τῶν νῦν συνόδων ἦν· ἡ δὲ καὶ ἐν αὐταῖς ταῖς συνόδοις παρ' αὐτῶν καὶ τῶν ὁμοίων πέπρακται, δείκνυσιν οὐδὲν ἧττον εἶναι ταῦτα ἀληθῆ. Λοιπὸν γὰρ ἀναγκαῖον ὡς ἕκαστα γέγονε δηλῶσαι. ἐκάλει τὰ παρὰ βασιλέως γράμματα, καὶ μίαν γίνε σθαι (40') τὴν σύνοδον, ἐπειδὴ διῃρέθησαν, καὶ οἱ μὲν εἰς Σελεύκειαν τὴν λεγομένην Τραχεῖαν κατῆλθον, οι δὲ ἐν τῇ Ἀριμένῳ συνῆλθον· ἦσαν δὲ οἱ ἐν αὐτῇ ἐπίσ σκοποι υ' καὶ πλέον· εἰς ταύτην ἀνῆλθον καὶ Γερμ!- νιος, καὶ Αὐξέντιος, καὶ Οὐάλης, καὶ Οὐρσάκιος, Δη- μόφιλός τε καὶ Γάϊος. ᾿Αλλὰ, τῶν ἐπισκόπων πάντων διαλεγομένων ἀπὸ τῶν θείων Γραφῶν, οὗτοι χάρτην ἐπεδείκνυον· καὶ τὴν ὑπατείαν ἀναγινώσκοντες, ἠξίουν ταῦτα προκρίνεσθαι πάσης συνόδου, καὶ τούτων μη- δὲν πλέον ζητεῖν παρὰ τῶν αἱρετικῶν, μηδὲ ἐρευνᾶσθαι τὴν ἐκείνων διάνοιαν· ἀλλ' ἀρκεῖσθαι τούτοις (41) μετ νοις. Καὶ ἔστι τὰ γραφέντα παρ' αὐτῶν ταῦτα· τοῦ δεσπότου ἡμῶν τοῦ εὐσεβεστάτου καὶ καλ λινίκου βασιλέως Κωνσταντίου Αὐγούστου, τοῦ αἰωνίου, σεβαστοῦ, ὑπατείᾳ Φλαυίων (45) Ευσε βίου καὶ Ὑπατίου τῶν λαμπροτάτων ἐν Σιρμίῳ τῇ πρὸ ια' καλανδῶν Ἰουνίων (44) Πιστεύομεν εἰς ἕνα τὸν μόνον καὶ ἀληθινὸν Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, κτίστην (45) καὶ δημιουργὸν τῶν πάντων· καὶ εἰς ἕνα μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς, καὶ πρὸ παντὸς ἐπινοουμένου χρόνου, καὶ πρὸ πάσης κατ ταληπτῆς οὐσίας γεγεννημένον ἀπαθῶς ἐκ τοῦ Θεοῦ· δι' οὗ οἵ τε αἰῶνες κατηρτίσθησαν, καὶ τὰ πάντα ἐγέ Φλαυΐου ρο- πρὸς ἕνδεκα. πρὸ πάτης καταληπτῆς ἐπινε! ς. S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. lumamter amplectebantur. Magnum hoc igitur ar- gumentum, eos non veritatis asserendæ causa, sed ut Nicæna acta abrogarent, de convocandis nunc synodis cogitasse. Quæ autem in his synodis cum a se, tum a sibi similibus acta sunt, rem non alio modo se habere palam faciunt. Quapropter e re fue- rit ut singula, prout gesta sunt, enarremus. nirent quos imperatoris litteræ accersebant, utque unica synodus celebraretur; posteaquam divisi fuis- sent, et alii Seleuciam, cognomento Asperam, con- venissent, alii Ariminum, ubi plures quadringentis episcopi reperti sunt, eo se contulerunt etiam Ger- minius, Auxentias, Valens, Ursacius, Demophilus, et Gaius. Sed cum omnes episcopi ex divinis Scri- pturis dissererent, charta illi producta, ubi consu- latum legissent, postulabant ut hæc toti anteferren- tur synodo, et nihil ultra ab hæreticis quæreretur, nec eorum exploraretur sententia: sed hæc eorum scripta suflicerent, quæ ad hunc modum se habent : Edita est catholica fides, præsente domino nostro piis- simo et victoriis eximio imperatore Constantio Au. gusto, æterno, venerando, sub consulatu Flaviorum Eusebii et Hypatii clarissimorum, Sirmii undecimo calendas Junias (44). Credimus in unum solum ac verum Deum Patrem omnipotentem, creatorem et opificem omnium; et in unum unigenitum Filium Dei, ante omnia sæ- cula, ante omne principium et ante omne tem- pus, quod excogitari potest, et ante omnem com- prehensibilem substantiam, impassibiliter ex Deo genitum, per quem sæcula condita et omnia facta Pariterque in codice Felckm. 3, post hæc, nap' aú- desunt multæ pagine. fib. ut, c. 37, ejus pars apud Nicephorum lib. 1x, c. 39. De hac fuse disputavit Nicolaus Faber Præ- fat. ad Hilarii Fragmenta. Socrat., etc. Porro Latie il- lam primo editani, Græce deinde fuisse versam aiunt Socrates lib. 11, c. 30, et Sozom. lib. iv, c. eruditissimi, quod a Marco Arethusio Græce ho- mine ab aliis episcopis electo concinnata fuerit, ut Germinius oculatus testis enarrat in epistola sua ad Rulianum, apud Hilarium fragmento 14, sub finem. Quod itidem confirmatur ex subscriptionibus, quas affert Epiphanius Hær. LXXDI, num. 22, ubi Marcus Arethusius prior subscribit, maximaque subscri- bentium pars Græci episcopi sunt. Et ne dicatur aliam esse illam fidei formulani a Germinio Epi- phanioque laudatam, clausulam affert Germinius hic iisdem prorsus verbis expressam. Epiphanius vero verba affert Valentis qui ait se subscriptionem de- disse ea nocte, quæ diem Pentecostem præcessit, quæ ipsissima dies est quæ in fronte bujusce fidei formulæ designatur, videlicet undecimo kalendas Junias. Innuit item Epiphanius, Valentis consilium fuisse illam fidei formulam Ariminum deferre, quod huic rectissime convenit. Aliam profert V. Cl. Valesius rationem, ut probet eam Græce fuisse B C D editani, quia nempe Athanasius, ubi monumenta af- fert ex Latino Græce versa, de ea re admonere per- petuo solet. At non adeo firmumest hoc argumentum; in Apologia quippe ad Constantium imperatorem, p: sam, quin illud indicet. Uno verbo certum videtur hanc ipsam esse fidei formulam quæ a Marco Arethu- sio dictata est, cujusque subscriptiones habentur apud Epiphanium Her. Lxxi, num.. 22. Græcene autem an Latine primo fuerit edita, ambiguum. Titulum vero quod spectat, ex Athanasio forte colligatur, Ursacio, Valente et Gaio auctoribus, prae- missum illum fuisse. Certe id non obscure innuit sanctus Pater, num. 5, ubi ait, eos cum sociis post editam fidei professionem, ei consulatum, diem at que imperatoris nomen præposuisse. Et liquidius, num. 5, ait Nicænos Patres nequaquam ausos esse consulatuni, diem, vel mensem formulæ fidei præ- ponere, quod tamen tres aut quatuor isti designa- runt. Quod eo illi forte animo fecere, ut imperatoris consulumque nomen formulæ suæ auctoritatem da- ret, atque Ariminensibus Patribus terrorem incuteret. me. Editores vero Parisienses imperite suerunt, Socratem videlicet secuti. At erant Euse- bius et Hypatius fratres, atque adeo Flavii appel- labantur ambo, quorum so'or erat Eusebia Con- stantis conjux. Ibid. Niceph, deest. Infra Socrat., 8. Cum exspectarent omnes ut in unum conve- (40) Regius et Felckm. 3, γίγνεσθαι. (44) In hæc verba τούτοις μόνοις desinit Ottob. 2. (42) Hæc fidei confessio exstat apud Socratem 17. Quos tamen hallucinari putant viri complures 8. Πάντων προσδοκώντων εἰς ἓν συνέρχεσθαι, οὓς (42) Εξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσία 245. epistolam affert S. doctor ex Latino Græce ver- (45) Sic omnes mss. et editio Commel rectissi- (44) Maii 22, anno 359. (45) Editi, καὶ κτίστην. In Regio et Socrat. κα!
τοῦτον ἴσμεν τοῦ θεοῦ μονογενῆ υἱόν, νεύματι πατρικῷ παραγενόμενον ἐκ τῶν οὐρανῶν εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας καὶ γεννηθέντα ἐκ Μαρίας τῆς παρθένου καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα κατὰ τὴν πατρικὴν βούλησιν, σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατελθόντα καὶ τὰ ἐκεῖσε οἰκονομήσαντα, ὃν «πυλωροὶ ᾅδου ἰδόντες» ἔφριξαν καὶ ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα καὶ πεντήκοντα ἡμερῶν πληρουμένων ἀναληφθέντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς καὶ καθεζόμενον ἐκ δεξιῶν τοῦ πατρὸς καὶ ἐλευσόμενον ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τῇ δόξῃ τῇ πατρικῇ ἀποδιδόντα ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ. καὶ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα, ὃ αὐτὸς ὁ μονογενὴς ἐπηγγείλατο πέμψαι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων, τὸν παράκλητον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· «ἀπέρχομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ παρακαλέσω τὸν πατέρα καὶ ἄλλον παράκλητον πέμψει ὑμῖν τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ἐκεῖνος ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήψεται καὶ διδάξει καὶ ὑπομνήσει ὑμᾶς πάντα».
Α τὰ ᾿Αρείου λέγοντας γνησίως ἐδέχοντο. Μέγα μὲν οὖν τῶν ταῦτα, ἐξετέθη πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσίᾳ τοῦ δεσπότου ἡμῶν Κων- σταντίου ἐν ὑπατεία Φλαυΐου, καὶ τοῦτο τεκμήριον, ὅτι μὴ δι' ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐπ' ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντων ἡ ἐπίνοια τῶν νῦν συνόδων ἦν· ἡ δὲ καὶ ἐν αὐταῖς ταῖς συνόδοις παρ' αὐτῶν καὶ τῶν ὁμοίων πέπρακται, δείκνυσιν οὐδὲν ἧττον εἶναι ταῦτα ἀληθῆ. Λοιπὸν γὰρ ἀναγκαῖον ὡς ἕκαστα γέγονε δηλῶσαι. ἐκάλει τὰ παρὰ βασιλέως γράμματα, καὶ μίαν γίνε σθαι (40') τὴν σύνοδον, ἐπειδὴ διῃρέθησαν, καὶ οἱ μὲν εἰς Σελεύκειαν τὴν λεγομένην Τραχεῖαν κατῆλθον, οι δὲ ἐν τῇ Ἀριμένῳ συνῆλθον· ἦσαν δὲ οἱ ἐν αὐτῇ ἐπίσ σκοποι υ' καὶ πλέον· εἰς ταύτην ἀνῆλθον καὶ Γερμ!- νιος, καὶ Αὐξέντιος, καὶ Οὐάλης, καὶ Οὐρσάκιος, Δη- μόφιλός τε καὶ Γάϊος. ᾿Αλλὰ, τῶν ἐπισκόπων πάντων διαλεγομένων ἀπὸ τῶν θείων Γραφῶν, οὗτοι χάρτην ἐπεδείκνυον· καὶ τὴν ὑπατείαν ἀναγινώσκοντες, ἠξίουν ταῦτα προκρίνεσθαι πάσης συνόδου, καὶ τούτων μη- δὲν πλέον ζητεῖν παρὰ τῶν αἱρετικῶν, μηδὲ ἐρευνᾶσθαι τὴν ἐκείνων διάνοιαν· ἀλλ' ἀρκεῖσθαι τούτοις (41) μετ νοις. Καὶ ἔστι τὰ γραφέντα παρ' αὐτῶν ταῦτα· τοῦ δεσπότου ἡμῶν τοῦ εὐσεβεστάτου καὶ καλ λινίκου βασιλέως Κωνσταντίου Αὐγούστου, τοῦ αἰωνίου, σεβαστοῦ, ὑπατείᾳ Φλαυίων (45) Ευσε βίου καὶ Ὑπατίου τῶν λαμπροτάτων ἐν Σιρμίῳ τῇ πρὸ ια' καλανδῶν Ἰουνίων (44) Πιστεύομεν εἰς ἕνα τὸν μόνον καὶ ἀληθινὸν Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, κτίστην (45) καὶ δημιουργὸν τῶν πάντων· καὶ εἰς ἕνα μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς, καὶ πρὸ παντὸς ἐπινοουμένου χρόνου, καὶ πρὸ πάσης κατ ταληπτῆς οὐσίας γεγεννημένον ἀπαθῶς ἐκ τοῦ Θεοῦ· δι' οὗ οἵ τε αἰῶνες κατηρτίσθησαν, καὶ τὰ πάντα ἐγέ Φλαυΐου ρο- πρὸς ἕνδεκα. πρὸ πάτης καταληπτῆς ἐπινε! ς. S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. lumamter amplectebantur. Magnum hoc igitur ar- gumentum, eos non veritatis asserendæ causa, sed ut Nicæna acta abrogarent, de convocandis nunc synodis cogitasse. Quæ autem in his synodis cum a se, tum a sibi similibus acta sunt, rem non alio modo se habere palam faciunt. Quapropter e re fue- rit ut singula, prout gesta sunt, enarremus. nirent quos imperatoris litteræ accersebant, utque unica synodus celebraretur; posteaquam divisi fuis- sent, et alii Seleuciam, cognomento Asperam, con- venissent, alii Ariminum, ubi plures quadringentis episcopi reperti sunt, eo se contulerunt etiam Ger- minius, Auxentias, Valens, Ursacius, Demophilus, et Gaius. Sed cum omnes episcopi ex divinis Scri- pturis dissererent, charta illi producta, ubi consu- latum legissent, postulabant ut hæc toti anteferren- tur synodo, et nihil ultra ab hæreticis quæreretur, nec eorum exploraretur sententia: sed hæc eorum scripta suflicerent, quæ ad hunc modum se habent : Edita est catholica fides, præsente domino nostro piis- simo et victoriis eximio imperatore Constantio Au. gusto, æterno, venerando, sub consulatu Flaviorum Eusebii et Hypatii clarissimorum, Sirmii undecimo calendas Junias (44). Credimus in unum solum ac verum Deum Patrem omnipotentem, creatorem et opificem omnium; et in unum unigenitum Filium Dei, ante omnia sæ- cula, ante omne principium et ante omne tem- pus, quod excogitari potest, et ante omnem com- prehensibilem substantiam, impassibiliter ex Deo genitum, per quem sæcula condita et omnia facta Pariterque in codice Felckm. 3, post hæc, nap' aú- desunt multæ pagine. fib. ut, c. 37, ejus pars apud Nicephorum lib. 1x, c. 39. De hac fuse disputavit Nicolaus Faber Præ- fat. ad Hilarii Fragmenta. Socrat., etc. Porro Latie il- lam primo editani, Græce deinde fuisse versam aiunt Socrates lib. 11, c. 30, et Sozom. lib. iv, c. eruditissimi, quod a Marco Arethusio Græce ho- mine ab aliis episcopis electo concinnata fuerit, ut Germinius oculatus testis enarrat in epistola sua ad Rulianum, apud Hilarium fragmento 14, sub finem. Quod itidem confirmatur ex subscriptionibus, quas affert Epiphanius Hær. LXXDI, num. 22, ubi Marcus Arethusius prior subscribit, maximaque subscri- bentium pars Græci episcopi sunt. Et ne dicatur aliam esse illam fidei formulani a Germinio Epi- phanioque laudatam, clausulam affert Germinius hic iisdem prorsus verbis expressam. Epiphanius vero verba affert Valentis qui ait se subscriptionem de- disse ea nocte, quæ diem Pentecostem præcessit, quæ ipsissima dies est quæ in fronte bujusce fidei formulæ designatur, videlicet undecimo kalendas Junias. Innuit item Epiphanius, Valentis consilium fuisse illam fidei formulam Ariminum deferre, quod huic rectissime convenit. Aliam profert V. Cl. Valesius rationem, ut probet eam Græce fuisse B C D editani, quia nempe Athanasius, ubi monumenta af- fert ex Latino Græce versa, de ea re admonere per- petuo solet. At non adeo firmumest hoc argumentum; in Apologia quippe ad Constantium imperatorem, p: sam, quin illud indicet. Uno verbo certum videtur hanc ipsam esse fidei formulam quæ a Marco Arethu- sio dictata est, cujusque subscriptiones habentur apud Epiphanium Her. Lxxi, num.. 22. Græcene autem an Latine primo fuerit edita, ambiguum. Titulum vero quod spectat, ex Athanasio forte colligatur, Ursacio, Valente et Gaio auctoribus, prae- missum illum fuisse. Certe id non obscure innuit sanctus Pater, num. 5, ubi ait, eos cum sociis post editam fidei professionem, ei consulatum, diem at que imperatoris nomen præposuisse. Et liquidius, num. 5, ait Nicænos Patres nequaquam ausos esse consulatuni, diem, vel mensem formulæ fidei præ- ponere, quod tamen tres aut quatuor isti designa- runt. Quod eo illi forte animo fecere, ut imperatoris consulumque nomen formulæ suæ auctoritatem da- ret, atque Ariminensibus Patribus terrorem incuteret. me. Editores vero Parisienses imperite suerunt, Socratem videlicet secuti. At erant Euse- bius et Hypatius fratres, atque adeo Flavii appel- labantur ambo, quorum so'or erat Eusebia Con- stantis conjux. Ibid. Niceph, deest. Infra Socrat., 8. Cum exspectarent omnes ut in unum conve- (40) Regius et Felckm. 3, γίγνεσθαι. (44) In hæc verba τούτοις μόνοις desinit Ottob. 2. (42) Hæc fidei confessio exstat apud Socratem 17. Quos tamen hallucinari putant viri complures 8. Πάντων προσδοκώντων εἰς ἓν συνέρχεσθαι, οὓς (42) Εξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσία 245. epistolam affert S. doctor ex Latino Græce ver- (45) Sic omnes mss. et editio Commel rectissi- (44) Maii 22, anno 359. (45) Editi, καὶ κτίστην. In Regio et Socrat. κα!
PG 26:692τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας διὰ τὸ ἁπλούστερον παρὰ τῶν πατέρων τεθεῖσθαι, ἀγνοούμενον δὲ ὑπὸ τῶν λαῶν σκάνδαλον φέρειν, διὰ τὸ μήτε τὰς γραφὰς τοῦτο περιέχειν ἤρεσε τοῦτο περιαιρεθῆναι καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην οὐσίας ἐπὶ θεοῦ εἶναι τοῦ λοιποῦ διὰ τὸ τὰς θείας γραφὰς μηδαμοῦ περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ οὐσίας μεμνῆσθαι. ὅμοιον δὲ λέγομεν τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ κατὰ πάντα ὡς καὶ αἱ ἅγιαι γραφαὶ λέγουσί τε καὶ διδάσκουσι. Τούτων ἀναγνωσθέντων οὐ μακρὰν ἐγνώσθη τῶν γραψάντων ἡ πανουργία. Τῶν γὰρ ἐπισκόπων προτεινάντων ἀναθεματισθῆναι τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν μετὰ καὶ τῶν ἄλλων αἱρέσεων πάντων τε ἐπὶ τούτῳ συνθεμένων Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς ἀνένευον. καὶ λοιπὸν κατεγνώσθησαν ὡς οὐ γνησίως, ἀλλ’ ἐπ’ ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντων γράψαντες ταῦτα, ἵνα τὴν δυσώνυμον αἵρεσιν ἀντεισάξωσι. θαυμάσαντες γοῦν ἐπὶ τοῖς δολίοις αὐτῶν ῥήμασι καὶ πανούργῳ προαιρέσει ἔλεγον· ἡμεῖς οὐ δεόμενοι πίστεως συνήλθομεν (ἔχομεν γὰρ ἐν ἑαυτοῖς ὑγιαίνουσαν τὴν πίστιν), ἀλλ’ ἵνα τοὺς ἀντιλέγοντας τῇ ἀληθείᾳ καὶ καινοτομεῖν ἐπιχειροῦντας ἐντρέψωμεν.
Α τὰ ᾿Αρείου λέγοντας γνησίως ἐδέχοντο. Μέγα μὲν οὖν τῶν ταῦτα, ἐξετέθη πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσίᾳ τοῦ δεσπότου ἡμῶν Κων- σταντίου ἐν ὑπατεία Φλαυΐου, καὶ τοῦτο τεκμήριον, ὅτι μὴ δι' ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐπ' ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέντων ἡ ἐπίνοια τῶν νῦν συνόδων ἦν· ἡ δὲ καὶ ἐν αὐταῖς ταῖς συνόδοις παρ' αὐτῶν καὶ τῶν ὁμοίων πέπρακται, δείκνυσιν οὐδὲν ἧττον εἶναι ταῦτα ἀληθῆ. Λοιπὸν γὰρ ἀναγκαῖον ὡς ἕκαστα γέγονε δηλῶσαι. ἐκάλει τὰ παρὰ βασιλέως γράμματα, καὶ μίαν γίνε σθαι (40') τὴν σύνοδον, ἐπειδὴ διῃρέθησαν, καὶ οἱ μὲν εἰς Σελεύκειαν τὴν λεγομένην Τραχεῖαν κατῆλθον, οι δὲ ἐν τῇ Ἀριμένῳ συνῆλθον· ἦσαν δὲ οἱ ἐν αὐτῇ ἐπίσ σκοποι υ' καὶ πλέον· εἰς ταύτην ἀνῆλθον καὶ Γερμ!- νιος, καὶ Αὐξέντιος, καὶ Οὐάλης, καὶ Οὐρσάκιος, Δη- μόφιλός τε καὶ Γάϊος. ᾿Αλλὰ, τῶν ἐπισκόπων πάντων διαλεγομένων ἀπὸ τῶν θείων Γραφῶν, οὗτοι χάρτην ἐπεδείκνυον· καὶ τὴν ὑπατείαν ἀναγινώσκοντες, ἠξίουν ταῦτα προκρίνεσθαι πάσης συνόδου, καὶ τούτων μη- δὲν πλέον ζητεῖν παρὰ τῶν αἱρετικῶν, μηδὲ ἐρευνᾶσθαι τὴν ἐκείνων διάνοιαν· ἀλλ' ἀρκεῖσθαι τούτοις (41) μετ νοις. Καὶ ἔστι τὰ γραφέντα παρ' αὐτῶν ταῦτα· τοῦ δεσπότου ἡμῶν τοῦ εὐσεβεστάτου καὶ καλ λινίκου βασιλέως Κωνσταντίου Αὐγούστου, τοῦ αἰωνίου, σεβαστοῦ, ὑπατείᾳ Φλαυίων (45) Ευσε βίου καὶ Ὑπατίου τῶν λαμπροτάτων ἐν Σιρμίῳ τῇ πρὸ ια' καλανδῶν Ἰουνίων (44) Πιστεύομεν εἰς ἕνα τὸν μόνον καὶ ἀληθινὸν Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, κτίστην (45) καὶ δημιουργὸν τῶν πάντων· καὶ εἰς ἕνα μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς, καὶ πρὸ παντὸς ἐπινοουμένου χρόνου, καὶ πρὸ πάσης κατ ταληπτῆς οὐσίας γεγεννημένον ἀπαθῶς ἐκ τοῦ Θεοῦ· δι' οὗ οἵ τε αἰῶνες κατηρτίσθησαν, καὶ τὰ πάντα ἐγέ Φλαυΐου ρο- πρὸς ἕνδεκα. πρὸ πάτης καταληπτῆς ἐπινε! ς. S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. lumamter amplectebantur. Magnum hoc igitur ar- gumentum, eos non veritatis asserendæ causa, sed ut Nicæna acta abrogarent, de convocandis nunc synodis cogitasse. Quæ autem in his synodis cum a se, tum a sibi similibus acta sunt, rem non alio modo se habere palam faciunt. Quapropter e re fue- rit ut singula, prout gesta sunt, enarremus. nirent quos imperatoris litteræ accersebant, utque unica synodus celebraretur; posteaquam divisi fuis- sent, et alii Seleuciam, cognomento Asperam, con- venissent, alii Ariminum, ubi plures quadringentis episcopi reperti sunt, eo se contulerunt etiam Ger- minius, Auxentias, Valens, Ursacius, Demophilus, et Gaius. Sed cum omnes episcopi ex divinis Scri- pturis dissererent, charta illi producta, ubi consu- latum legissent, postulabant ut hæc toti anteferren- tur synodo, et nihil ultra ab hæreticis quæreretur, nec eorum exploraretur sententia: sed hæc eorum scripta suflicerent, quæ ad hunc modum se habent : Edita est catholica fides, præsente domino nostro piis- simo et victoriis eximio imperatore Constantio Au. gusto, æterno, venerando, sub consulatu Flaviorum Eusebii et Hypatii clarissimorum, Sirmii undecimo calendas Junias (44). Credimus in unum solum ac verum Deum Patrem omnipotentem, creatorem et opificem omnium; et in unum unigenitum Filium Dei, ante omnia sæ- cula, ante omne principium et ante omne tem- pus, quod excogitari potest, et ante omnem com- prehensibilem substantiam, impassibiliter ex Deo genitum, per quem sæcula condita et omnia facta Pariterque in codice Felckm. 3, post hæc, nap' aú- desunt multæ pagine. fib. ut, c. 37, ejus pars apud Nicephorum lib. 1x, c. 39. De hac fuse disputavit Nicolaus Faber Præ- fat. ad Hilarii Fragmenta. Socrat., etc. Porro Latie il- lam primo editani, Græce deinde fuisse versam aiunt Socrates lib. 11, c. 30, et Sozom. lib. iv, c. eruditissimi, quod a Marco Arethusio Græce ho- mine ab aliis episcopis electo concinnata fuerit, ut Germinius oculatus testis enarrat in epistola sua ad Rulianum, apud Hilarium fragmento 14, sub finem. Quod itidem confirmatur ex subscriptionibus, quas affert Epiphanius Hær. LXXDI, num. 22, ubi Marcus Arethusius prior subscribit, maximaque subscri- bentium pars Græci episcopi sunt. Et ne dicatur aliam esse illam fidei formulani a Germinio Epi- phanioque laudatam, clausulam affert Germinius hic iisdem prorsus verbis expressam. Epiphanius vero verba affert Valentis qui ait se subscriptionem de- disse ea nocte, quæ diem Pentecostem præcessit, quæ ipsissima dies est quæ in fronte bujusce fidei formulæ designatur, videlicet undecimo kalendas Junias. Innuit item Epiphanius, Valentis consilium fuisse illam fidei formulam Ariminum deferre, quod huic rectissime convenit. Aliam profert V. Cl. Valesius rationem, ut probet eam Græce fuisse B C D editani, quia nempe Athanasius, ubi monumenta af- fert ex Latino Græce versa, de ea re admonere per- petuo solet. At non adeo firmumest hoc argumentum; in Apologia quippe ad Constantium imperatorem, p: sam, quin illud indicet. Uno verbo certum videtur hanc ipsam esse fidei formulam quæ a Marco Arethu- sio dictata est, cujusque subscriptiones habentur apud Epiphanium Her. Lxxi, num.. 22. Græcene autem an Latine primo fuerit edita, ambiguum. Titulum vero quod spectat, ex Athanasio forte colligatur, Ursacio, Valente et Gaio auctoribus, prae- missum illum fuisse. Certe id non obscure innuit sanctus Pater, num. 5, ubi ait, eos cum sociis post editam fidei professionem, ei consulatum, diem at que imperatoris nomen præposuisse. Et liquidius, num. 5, ait Nicænos Patres nequaquam ausos esse consulatuni, diem, vel mensem formulæ fidei præ- ponere, quod tamen tres aut quatuor isti designa- runt. Quod eo illi forte animo fecere, ut imperatoris consulumque nomen formulæ suæ auctoritatem da- ret, atque Ariminensibus Patribus terrorem incuteret. me. Editores vero Parisienses imperite suerunt, Socratem videlicet secuti. At erant Euse- bius et Hypatius fratres, atque adeo Flavii appel- labantur ambo, quorum so'or erat Eusebia Con- stantis conjux. Ibid. Niceph, deest. Infra Socrat., 8. Cum exspectarent omnes ut in unum conve- (40) Regius et Felckm. 3, γίγνεσθαι. (44) In hæc verba τούτοις μόνοις desinit Ottob. 2. (42) Hæc fidei confessio exstat apud Socratem 17. Quos tamen hallucinari putant viri complures 8. Πάντων προσδοκώντων εἰς ἓν συνέρχεσθαι, οὓς (42) Εξετέθη ἡ πίστις ἡ καθολικὴ ἐπὶ παρουσία 245. epistolam affert S. doctor ex Latino Græce ver- (45) Sic omnes mss. et editio Commel rectissi- (44) Maii 22, anno 359. (45) Editi, καὶ κτίστην. In Regio et Socrat. κα!
PG 26:693εἰ μὲν οὖν ὑμεῖς ὡς νῦν ἀρχόμενοι πιστεύειν ἐγράψατε ταῦτα, οὔπω ἐστὲ κληρικοὶ ἀρχὴν ἔχοντες τοῦ κατηχεῖσθαι, εἰ δὲ τῇ γνώμῃ ᾗ συνήλθομεν ἡμεῖς ταύτην καὶ ὑμεῖς ἔχοντες ἀπηντήσατε, ἔστω πάντων ὁμοφροσύνη καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ἀναθέματι ἀναθεματίσωμεν, τὰ δὲ τῶν πατέρων φυλάξωμεν ὑπὲρ τοῦ μηκέτι διατρέχειν προφάσεις συνόδων ἅπαξ προλαβόντων τῶν ἐν Νικαίᾳ συνελθόντων καὶ πάντα πραξάντων ὑπὲρ τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας. ἀλλὰ καὶ οὕτω τῶν ἐπισκόπων πάλιν πάντων συνθεμένων ἀνένευσαν οἱ προειρημένοι, καὶ λοιπὸν καταγνόντες αὐτῶν ὡς ἀμαθῶν δολίων τε καὶ μᾶλλον αἱρετικῶν τῇ μὲν ἐν Νικαίᾳ γενομένῃ συνόδῳ συνεψηφίσαντο πάντες καὶ ταύτῃ πάντες ἔκριναν ἀρκεῖσθαι, τοὺς δὲ προειρημένους Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα Γερμίνιον Αὐξέντιον Γάιον Δημόφιλον αἱρετικοὺς ἀπέφηναν καὶ καθελόντες αὐτοὺς ὡς μὴ ὄντας ἀληθῶς Χριστιανούς, ἀλλ’ Ἀρειανοὺς ἔγραψαν κατ’ αὐτῶν Ῥωμαιστὶ μέν, ἑρμηνευθέντα δὲ Ἑλληνιστὶ κατὰ δύναμιν ταῦτα· Ἀντίγραφον ἐπιστολῆς παρὰ τῆς συνόδου πρὸς τὸν Αὔγουστον Κωνστάντιον Ἔκ τε τῆς τοῦ θεοῦ κελεύσεως καὶ τοῦ τῆς σῆς εὐσεβείας προστάγματος τὰ πάλαι δογματισθέντα γεγενῆσθαι πιστεύομεν.
νετο (46)· γεγεννημένον δὲ μονογενῆ, μόνον ἐκ μό- νου τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν Πατρὶ, κατὰ τὰς Γραφάς· οὗ τὴν γένεσιν οὐδ εἰς ἐπίσταται, εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Τοῦτον ἴσμεν τοῦ Θεοῦ μονογενῆ Υἱόν, νεύματι πατρικῷ παραγενόμενον ἐκ τῶν οὐρανῶν εἰς ἀθέτη - σιν ἁμαρτίας, καὶ γεννηθέντα ἐκ Μαρίας τῆς Παρ θένου, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα κατὰ τὴν πατρι τὴν βούλησιν, σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα, καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατελθόντα (47), καὶ τὰ ἐκεῖσε οἰκονο μήσαντα, ὃν πυλωροί ᾅδου ἰδόντες ἔφριξαν, καὶ ἀνα- στάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀναστραφέν- τα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα, καὶ τεσσαράκοντα (48) ἡμερῶν πληρο μένων ἀναληφθέντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθεζό- Β μενον ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς, καὶ ἐλευσόμενον ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τῇ δόξη τῇ πατρικῇ, ἀποδιδόντα ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὁ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Ἰησοῦς Χριστὸς ἐπηγγείλατο (49) πέμψαι τῷ γένει τῶν ἀν θρώπων, τὸν Παράκλητον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· • Απέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ παρακαλέσω τὸν Πατέρα, καὶ ἄλλον Παράκλητον πέμψει ὑμῖν. Το πνεῦμα τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήψεται, καὶ διδάξει, καὶ ὑπομνήσει ὑμᾶς πάντα. Τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας διὰ τὸ ἁπλούστερον ὑπὸ (50) τῶν Πατέρων τεθεῖσθαι, ἀγνοούμενον δὲ ὑπὸ τῶν λαῶν σκάνδαλον φέρειν, διὰ τὸ μήτε τὰς Γραφὰς τοῦτο περιέχειν, ἤρεσε τοῦτο περιαιρεθῆναι, καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην οὐσίας ἐπὶ Θεοῦ εἶναι τοῦ λοιποῦ· διὰ τὸ τὰς Θείας Γραφάς μηδαμοῦ (51) περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ οὐσίας μεμνῆσθαι. Ὅμοιον δὲ λέγομεν τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα· ὡς καὶ αἱ ἅγιαι Γραφαὶ λέγουσι τε καὶ διδάσκουσιν (52-53). γραψάντων ἡ πανουργία. Τῶν γὰρ ἐπισκόπων πρό τεινάντων ἀναθεματισθῆναι τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν μετὰ καὶ τῶν ἄλλων αἱρέσεων, πάντων τε (55) ἐπὶ τούτῳ συνθεμένων, Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης, καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς ἀνένευον· καὶ λοιπὸν κατεγνώσθησαν, ὡς οὐ γνησίως, ἀλλ' ἐπ' ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέν- των γράψαντες ταῦτα, ἵνα τὴν δυσώνυμον αἵρεσιν ἀντι εισάξωσι. Θαυμάσαντες γοῦν ἐπὶ τοῖς δολίοις αὐτῶν βήμασι καὶ πανούργῳ προαιρέσει, ἔλεγον· « Ἡμεῖς οὐ δεόμενοι πίστεως συνήλθομεν (ἔχομεν γὰρ ἐν ἑαυτοῖς ὑγιαίνουσαν τὴν πίστιν), ἀλλ᾽ ἵνα τοὺς ἀντιλέγοντας τῇ ἀληθείᾳ καὶ καινοτομεῖν ἐπιχειροῦντας ἐντρέψω- μεν. Εἰ μὲν οὖν ὑμεῖς ὡς νῦν ἀρχόμενοι πιστεύειν • πιν, 16, 17. γεγεννημένων, ἐκ μόνου ὑπὸ τοῦ Πατρός. ὑπό, καὶ παθόντα καὶ ἀποθανόντα. πεντήκοντα τοὺς οὐρανούς, τούς τῆς ἀνα- στάσεως γείλατο, περὶ Πνεύματος καὶ Υἱοῦ οὐσίας. διδάσκουσι ταῦθ' αἱρετικοί. DE SYNODIS. A sunt: natum unigenitum, solum ex solo Patre, Deum de Deo, similem Patri suo qui ipsum genuit, secun- dum Scripturas: cujus generationem nemo novit, nisi solus qui ipsum genuit, Pater. Hunc scimus Dei unigenitum Filium, nutu paterno de cœlis adve- nisse, ad destruendum peccatum : et natum ex Ma- ria Virgine, versatum cum discipulis, qui omnem dispensationem implevit secundum paternam vo- luntatem, crucifixum et mortuum: qui ad inferos descendit, et quæ illic agenda ordinavit : quem con- spicati inferorum ostiarii exhorruerunt: qui tertia die resurrexit a mortuis; qui cum discipulis versatus, ubi omnem dispensationem implesset, peractis quadraginta diebus, assumptus est in carlos, sedetque ad dexteram Patris : qui venturus est ultima die resurrectionis cum gloria paterna, redditurus sin- . gulis juxta opera sua. Et in Spiritum sanctum, quem ipse unigenitus Dei Jesus Christus promisit se missurum generi hominum, Paracletum, id est Consolatorem, ut scriptum est: Vado ad Patrem meum, et rogabo Patrem, et alium Paracletum mittet vobis. Spiritum veritatis ille de meo accipiet, et do- cebit vos ac suggeret vobis omnia ". Nomen au- tem substantiæ quod simplicius a Patribus positum a populisque minime intellectum, offensionis causa sit, quod etiam in Scripturis non contineatur, de medio tolli, et nullam omnino substantiæ mentionem in Deo deinceps faciendam esse placuit; quod di- vinæ Scripturæ nusquam de Patris et Filii substan- tia meminerint. Patri autem Filium secundam om- C nia similem dicimus, quemadmodum Scripturæ di- cunt atque docent. Joan. ris. sola, male. Paulo post editi, Sed vocem cum desit in Regio, expunximus. detur. Nam in edit. Commel. et in omnibus codi cibus, legitur, male. Mox Regius, in editis deest. Μox hac, pserant vafrities deprehensa est. Episcopis enim proponentibus ut Ariana cum aliis hæresibus ana- thenate damnaretur, acquiescentibusque omnibus, abnuerunt Ursacius et Valens cum sociis, atque demum compertum est illos non sincero ea scri… psisse animo; sed ut ea quæ Nicææ acta fuerant abrogarent, eorumque loco nefariam inducerent hæ- resim. Hominum itaque dolosa verba et vafrum D consilium mirati episcopi aiebant : « Nos nou idee huc convenimus quod fide egeremus, in nobis enim ipsis sanam habemus fidem ; sed ut eos qui veritati repugnant, et nova moliuntur, pudore afficeremus. Quod si vos, quasi qui nunc credere incipiatis, ista desunt in Socrate, bene. omissis mediis. Ihil. veteres Socratis editi, male. (52-53) Post in edit. Paris. legitur Sed desunt in edit. Commel, et in omni- bus niss.. 9. Τούτων ἀναγνωσθέντων, οὐ μακρὰν ἐγνώσθη τῶν (46) Ita Regius. Editi, ἐγένοντο. Ibid. editio Pa- (47) In veteribus Socratis editis, σταυρωθέντα (48) Sic Socrat. et edit. Paris. ex Socrate, ut vis 9. His perlectis, non diu postea eorum qui scri- (49) Ita Regius et Socrat. Editi, μονογενής επηγ (50) Ita Regius et Socrat. Editi, παρά. (54) Sic Regius et Socrat Editi vero, μηδαμῶς.
PG 26:694εἰς γὰρ Ἀρίμινον ἐκ πασῶν τῶν πρὸς δύσιν πόλεων εἰς τὸ αὐτὸ πάντες οἱ ἐπίσκοποι συνήλθομεν, ἵνα καὶ ἡ πίστις τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας γνωρισθῇ καὶ οἱ τἀναντία φρονοῦντες ἔκδηλοι γένωνται. ὡς γὰρ ἐπὶ πλεῖστον διασκοποῦντες εὑρήκαμεν, ἀρεστὸν ἐφάνη τὴν πίστιν τὴν ἐκ παλαιοῦ διαμένουσαν, ἣν καὶ οἱ προφῆται καὶ τὰ εὐαγγέλια καὶ οἱ ἀπόστολοι διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐκήρυξαν, τοῦ καὶ τῆς σῆς βασιλείας φρουροῦ καὶ τῆς σῆς ῥώσεως προστάτου, ἵνα ταύτην κατασχόντες φυλάξωμεν καὶ φυλάττοντες μέχρι τέλους διατηρήσωμεν. ἄτοπον γὰρ καὶ ἀθέμιτον ἐφάνη τῶν ὀρθῶς καὶ δικαίως ὡρισμένων τι μεταλλάσσειν καὶ τῶν ἐν Νικαίᾳ κοινῇ μετὰ τοῦ ἐνδοξοτάτου Κωνσταντίνου τοῦ σοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἐσκεμμένων, ὧν ἡ διδασκαλία καὶ τὸ φρόνημα διῆλθέ τε καὶ ἐκηρύχθη εἰς πάσας ἀνθρώπων ἀκοάς τε καὶ διανοίας, ἥτις ἀντίπαλος μόνη καὶ ὀλετὴρ τῆς Ἀρείου αἱρέσεως ὑπῆρξε, δι’ ἧς οὐ μόνον αὕτη, ἀλλὰ καὶ αἱ λοιπαὶ αἱρέσεις καθῃρέθησαν, ἐν ᾗ ὄντως καὶ τὸ προςθεῖναί τι σφαλερὸν καὶ τὸ ἀφελέσθαι τι ἐπικίνδυνον ὑπάρχει, ὡς, εἴπερ τι θάτερον γένοιτο, ἔσται τοῖς ἐχθροῖς ἄδεια τοῦ ποιεῖν ἅπερ βούλονται.
νετο (46)· γεγεννημένον δὲ μονογενῆ, μόνον ἐκ μό- νου τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν Πατρὶ, κατὰ τὰς Γραφάς· οὗ τὴν γένεσιν οὐδ εἰς ἐπίσταται, εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Τοῦτον ἴσμεν τοῦ Θεοῦ μονογενῆ Υἱόν, νεύματι πατρικῷ παραγενόμενον ἐκ τῶν οὐρανῶν εἰς ἀθέτη - σιν ἁμαρτίας, καὶ γεννηθέντα ἐκ Μαρίας τῆς Παρ θένου, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα κατὰ τὴν πατρι τὴν βούλησιν, σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα, καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατελθόντα (47), καὶ τὰ ἐκεῖσε οἰκονο μήσαντα, ὃν πυλωροί ᾅδου ἰδόντες ἔφριξαν, καὶ ἀνα- στάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀναστραφέν- τα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πᾶσαν τὴν οἰκονομίαν πληρώσαντα, καὶ τεσσαράκοντα (48) ἡμερῶν πληρο μένων ἀναληφθέντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθεζό- Β μενον ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς, καὶ ἐλευσόμενον ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως τῇ δόξη τῇ πατρικῇ, ἀποδιδόντα ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, ὁ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Ἰησοῦς Χριστὸς ἐπηγγείλατο (49) πέμψαι τῷ γένει τῶν ἀν θρώπων, τὸν Παράκλητον, κατὰ τὸ γεγραμμένον· • Απέρχομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου, καὶ παρακαλέσω τὸν Πατέρα, καὶ ἄλλον Παράκλητον πέμψει ὑμῖν. Το πνεῦμα τῆς ἀληθείας ἐκεῖνος ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήψεται, καὶ διδάξει, καὶ ὑπομνήσει ὑμᾶς πάντα. Τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας διὰ τὸ ἁπλούστερον ὑπὸ (50) τῶν Πατέρων τεθεῖσθαι, ἀγνοούμενον δὲ ὑπὸ τῶν λαῶν σκάνδαλον φέρειν, διὰ τὸ μήτε τὰς Γραφὰς τοῦτο περιέχειν, ἤρεσε τοῦτο περιαιρεθῆναι, καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην οὐσίας ἐπὶ Θεοῦ εἶναι τοῦ λοιποῦ· διὰ τὸ τὰς Θείας Γραφάς μηδαμοῦ (51) περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ οὐσίας μεμνῆσθαι. Ὅμοιον δὲ λέγομεν τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ κατὰ πάντα· ὡς καὶ αἱ ἅγιαι Γραφαὶ λέγουσι τε καὶ διδάσκουσιν (52-53). γραψάντων ἡ πανουργία. Τῶν γὰρ ἐπισκόπων πρό τεινάντων ἀναθεματισθῆναι τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν μετὰ καὶ τῶν ἄλλων αἱρέσεων, πάντων τε (55) ἐπὶ τούτῳ συνθεμένων, Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης, καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς ἀνένευον· καὶ λοιπὸν κατεγνώσθησαν, ὡς οὐ γνησίως, ἀλλ' ἐπ' ἀναιρέσει τῶν ἐν Νικαίᾳ πραχθέν- των γράψαντες ταῦτα, ἵνα τὴν δυσώνυμον αἵρεσιν ἀντι εισάξωσι. Θαυμάσαντες γοῦν ἐπὶ τοῖς δολίοις αὐτῶν βήμασι καὶ πανούργῳ προαιρέσει, ἔλεγον· « Ἡμεῖς οὐ δεόμενοι πίστεως συνήλθομεν (ἔχομεν γὰρ ἐν ἑαυτοῖς ὑγιαίνουσαν τὴν πίστιν), ἀλλ᾽ ἵνα τοὺς ἀντιλέγοντας τῇ ἀληθείᾳ καὶ καινοτομεῖν ἐπιχειροῦντας ἐντρέψω- μεν. Εἰ μὲν οὖν ὑμεῖς ὡς νῦν ἀρχόμενοι πιστεύειν • πιν, 16, 17. γεγεννημένων, ἐκ μόνου ὑπὸ τοῦ Πατρός. ὑπό, καὶ παθόντα καὶ ἀποθανόντα. πεντήκοντα τοὺς οὐρανούς, τούς τῆς ἀνα- στάσεως γείλατο, περὶ Πνεύματος καὶ Υἱοῦ οὐσίας. διδάσκουσι ταῦθ' αἱρετικοί. DE SYNODIS. A sunt: natum unigenitum, solum ex solo Patre, Deum de Deo, similem Patri suo qui ipsum genuit, secun- dum Scripturas: cujus generationem nemo novit, nisi solus qui ipsum genuit, Pater. Hunc scimus Dei unigenitum Filium, nutu paterno de cœlis adve- nisse, ad destruendum peccatum : et natum ex Ma- ria Virgine, versatum cum discipulis, qui omnem dispensationem implevit secundum paternam vo- luntatem, crucifixum et mortuum: qui ad inferos descendit, et quæ illic agenda ordinavit : quem con- spicati inferorum ostiarii exhorruerunt: qui tertia die resurrexit a mortuis; qui cum discipulis versatus, ubi omnem dispensationem implesset, peractis quadraginta diebus, assumptus est in carlos, sedetque ad dexteram Patris : qui venturus est ultima die resurrectionis cum gloria paterna, redditurus sin- . gulis juxta opera sua. Et in Spiritum sanctum, quem ipse unigenitus Dei Jesus Christus promisit se missurum generi hominum, Paracletum, id est Consolatorem, ut scriptum est: Vado ad Patrem meum, et rogabo Patrem, et alium Paracletum mittet vobis. Spiritum veritatis ille de meo accipiet, et do- cebit vos ac suggeret vobis omnia ". Nomen au- tem substantiæ quod simplicius a Patribus positum a populisque minime intellectum, offensionis causa sit, quod etiam in Scripturis non contineatur, de medio tolli, et nullam omnino substantiæ mentionem in Deo deinceps faciendam esse placuit; quod di- vinæ Scripturæ nusquam de Patris et Filii substan- tia meminerint. Patri autem Filium secundam om- C nia similem dicimus, quemadmodum Scripturæ di- cunt atque docent. Joan. ris. sola, male. Paulo post editi, Sed vocem cum desit in Regio, expunximus. detur. Nam in edit. Commel. et in omnibus codi cibus, legitur, male. Mox Regius, in editis deest. Μox hac, pserant vafrities deprehensa est. Episcopis enim proponentibus ut Ariana cum aliis hæresibus ana- thenate damnaretur, acquiescentibusque omnibus, abnuerunt Ursacius et Valens cum sociis, atque demum compertum est illos non sincero ea scri… psisse animo; sed ut ea quæ Nicææ acta fuerant abrogarent, eorumque loco nefariam inducerent hæ- resim. Hominum itaque dolosa verba et vafrum D consilium mirati episcopi aiebant : « Nos nou idee huc convenimus quod fide egeremus, in nobis enim ipsis sanam habemus fidem ; sed ut eos qui veritati repugnant, et nova moliuntur, pudore afficeremus. Quod si vos, quasi qui nunc credere incipiatis, ista desunt in Socrate, bene. omissis mediis. Ihil. veteres Socratis editi, male. (52-53) Post in edit. Paris. legitur Sed desunt in edit. Commel, et in omni- bus niss.. 9. Τούτων ἀναγνωσθέντων, οὐ μακρὰν ἐγνώσθη τῶν (46) Ita Regius. Editi, ἐγένοντο. Ibid. editio Pa- (47) In veteribus Socratis editis, σταυρωθέντα (48) Sic Socrat. et edit. Paris. ex Socrate, ut vis 9. His perlectis, non diu postea eorum qui scri- (49) Ita Regius et Socrat. Editi, μονογενής επηγ (50) Ita Regius et Socrat. Editi, παρά. (54) Sic Regius et Socrat Editi vero, μηδαμῶς.
PG 26:695ὅθεν Οὐρσάκιός τε καὶ Οὐάλης, ἐπειδὴ ἔκπαλαι μέτοχοί τε καὶ σύμφωνοι τοῦ ἀρειανοῦ δόγματος ἦσαν καθεστηκότες καὶ τῆς ἡμετέρας κοινωνίας χωρισθέντες ἀπεφάνθησαν, ἧς ἵνα μετάσχωσιν ἐφ’ οἷς ἑαυτοῖς συνεγνώκεισαν πλημμελήσαντες μετανοίας τε καὶ συγγνώμης ἠξίουν τυχεῖν, ὡς καὶ τὰ ἔγγραφα τὰ ὑπ’ ἐκείνων γεγενημένα μαρτυρεῖ, δι’ ὧν ἁπάντων φειδὼ γεγένηται καὶ τῶν ἐγκλημάτων συγγνώμη (ἦν δὲ ὁ καιρὸς καθ’ ὃν ταῦτα ἐπράττετο, ὅτε ἐν Μεδιολάνῳ τὸ συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτεῖτο, συμπαρόντων δὲ καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῆς τῶν Ῥωμαίων ἐκκλησίας), ἐγνωκότες δὲ ἅμα καὶ τὸν μετὰ τελευτὴν ἄξιον μνήμης Κωνσταντῖνον μετὰ πάσης ἀκριβείας καὶ ἐξετάσεως τὴν συγγραφεῖσαν πίστιν ἐκτεθεικότα.
έγράψατε ταῦτα, οὔπω ἐστὲ κληρικοί, ἀρχὴν ἔχοντες τοῦ κατηχεῖσθαι· εἰ δὲ τῇ γνώμῃ ᾗ συνήλθομεν ἡμεῖς, ταύτην καὶ ὑμεῖς ἔχοντες ἀπηντήσατε, ἔστω πάντων ὁμοφροσύνη, καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ἀναθέματι ἀναθε ματίσωμεν, τὰ δὲ τῶν Πατέρων φυλάξωμεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι διατρέχειν προφάσεις συνόδων, ἅπαξ προλα βόντων τῶν ἐν Νικαίᾳ συνελθόντων, καὶ πάντα πρα ξάντων ὑπὲρ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας. » Αλλὰ καὶ οὕτω τῶν ἐπισκόπων πάλιν (54) πάντων συνθεμένων, ἀνένευσαν οἱ προειρημένοι· καὶ λοιπὸν καταγνόντες αὐτῶν, ὡς ἀμαθῶν δολίων τε καὶ μᾶλλον αἱρετικῶν, τῇ μὲν ἐν Νικαίᾳ γενομένῃ συνάδῳ συνεψηφίσαντο πάντες, καὶ ταύτῃ πάντες ἔκριναν ἀρκεῖσθαι· τοὺς δὲ προειρημένους Ουρσάκιον καὶ Ουάλεντα, Γερμί νιον, Αὐξέντιον, Γάϊον, Δημόφιλον, αἱρετικοὺς ἀπ· ἐφήναν, καὶ καθελόντες αὐτοὺς, ὡς μὲ ὄντας ἀληθῶς Χριστιανούς, ἀλλ᾽ Ἀρειανούς, ἔγραψαν κατ' αὐτῶν Ρωμαϊστὶ μὲν, ἑρμηνευθέντα δὲ Ἑλληνιστὶ κατὰ δύο ναμιν, ταῦτα· Β όδου πρὸς τὸν Αὔγουστον Κωνστάντιον (57). Εκ τε τῆς τοῦ Θεοῦ κελεύσεως (38) καὶ τοῦ τῆς σῆς εὐσεβείας προστάγματος τὰ πάλαι δογματισθέντα γεγενῆσθαι πιστεύομεν. Εἰς γὰρ 'Αρίμινον (59) ἐκ πα- σῶν τῶν πρὸς δύσιν πόλεων εἰς τὸ αὐτὸ πάντες οἱ ἐπίσκοποι συνήλθομεν, ἵνα καὶ ἡ πίστις τῆς καθολι κῆς Ἐκκλησίας γνωρισθῇ, καὶ οἱ τἀναντία φρονοῦν- τις ἔκδηλοι γένωνται. Ως γὰρ ἐπὶ πλεῖστον διασκο- α ποῦντες εὑρήκαμεν, ἀρεστὴν (60) ἐφάνη τὴν πίστιν τὴν ἐκ παλαιοῦ διαμένουσαν, ἣν καὶ οἱ προφῆται καὶ τὰ Εὐαγγέλια, καὶ οἱ ἀπόστολοι διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐκήρυξαν, τοῦ καὶ τῆς σῆς βασιλείας φρουροῦ (61), καὶ τῆς σῆς ῥώσεως προστάτου· ἵνα ταύτην κατασχόντες φυλάξωμεν, καὶ φυλάττοντες μέχρι τέλους διατηρήσωμεν. "Ατοπον γὰρ καὶ ἀθέμι τον ἐφάνη τῶν ὀρθῶς καὶ δικαίως ὡρισμένων τι (62) μεταλλάσσειν, καὶ τῶν ἐν Νικαίᾳ κοινῇ μετὰ τοῦ ἐν δοξοτάτου Κωνσταντίνου τοῦ σοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἐσκεμμένων, ὧν ἡ διδασκαλία (65) καὶ τὸ φρόνημα διῆλθε τε καὶ ἐκηρύχθη εἰς πάσας ἀνθρώπων ἀκοάς τε καὶ διανοίας, ἥτις ἀντίπαλος μόνη καὶ ὀλετὴρ τῆς Αρείου αἱρέσεως ὑπῆρξε· δι' ἧς οὐ μόνον αὕτη, ἀλλὰ καὶ αἱ λοιπαὶ αἱρέσεις καθηρέθησαν· ἐν ᾗ ὄντως καὶ τὸ προσθείναι τι σφαλερὸν (64), καὶ τὸ ἀφελέσθαι τι ἐπικίνδυνον ὑπάρχει· ὡς, εἴπερ τι θάτερον γένοιτο (63), ἔσται τοῖς ἐχθροῖς ἄδεια τοῦ ποιεῖν ἅπερ βούλονται. Ἐπιστολὴ τῆς ἐν ᾿Αριμίνῳ συνόδου πρὸς τὸν βασιλέα Κωνστάντιον · Ἐπιστολὴ συνοδική παρὰ τῶν αὐτόθι συνεληλυ θέτων ἐπισκόπων πρὸς τὸν βασιλέα γραφείσα Κων- στάντιον. εύσεβείας, εὐλαβείας. τὰ πάλαι γενέσθαι. ταυτό. τὴν ἔκπαλαι. έχοντες. μεταλ λάξαι. ἀσφαλέσθαι, τι. ποιειν. βούλοιτο. S. ATHANASII OPP. PARS I.. HISTORICA ET DOGMATICA. - scripsistis, nondum clerici estis, quippe qui jam A primum fide instituamini: si vero qua mente nos con- venimus, eadem et vos accessistis, sit omnium con- cordia, et haereses anathemate damnemus Patrumque nostrorum servemus traditiones, ne posthac syno- dorum cogendarum causæ passim occurrant, cum semel illi qui Nicææ convenerunt omnia præoccupa- rint, et nihil non pro catholica Ecclesia egerint. Sed cum episcopi una omnes consentirent, abnuere ta- men supradicti. Quapropter cum exploratum ipsis esset, ignaros, vafros, vel potius hæreticos esse ho- mines, omnes Nicænanı synodum suis suffragiis ap- probarunt, sufficereque illam omnibus visum est; predictos autem, Ursacium scilicet, Valentem, Ger- animium, Auxentium, Gaium et Demophilum hære- ticos declararunt, et cum illos deposuissent, utpote qui non vere Christiani, sed Ariani essent, haec La- tine scripsere, quæ ad sensumn (55) Græce sic trans- lata sunt: stantium imperatorem, ubi episcopi prævaricati sunt a fide vera (57). mus fuisse dispositum ut ad Ariminensium locum ex diversis provinciis occidentalium episcopi veniremus, ut fides claresceret omnibus Ecclesiis catholicis, et hæretici noscerentur. Dum enim om- nes qui recte sapimus contractaremus, placuit qui- dem ut fidem ab antiquitate perseverantem, quain per prophetas, evangelia et apostolos, per ipsum B Deum et Dominum nostrum Jesum Christum Salva- torem imperii tui et largitorem salutis tuæ, quam semper obtinuimus, teneamus. Nefas enim duximus sanctorum aliquid mutilare, et eorum qui in Nicano tractatu consederant una cum gloriosæ memorie Constantino patre pietatis tuæ. Qui tractatus mani- festatus est, et insinuatus mentibus populorum, et contra hæresim Arianam tunc positus invenitur, ut hæreses inde sint expugnatæ : a quo si aliquid dem- ptum fuerit, venenis hæreticorum aditus panditur. apud Hilarium fragmento 8, col. 1344, quam huc transcribere visum est. Exstat ea Grace apud So- cratem lib. 11, c. 37; Sozomenum lib. iv, c. 18; Theodoretum lib. m, c. 19; Nicephorum lib. 18, cap. 40. Prout scilicet apud Athanasium ex Græco versa habetur magis ad sententiam, quam ad ver- bum. Titulus in Socrate : in Theodo reto : Μor Regius, et ita quoque Socrat. Son. Det Theodor. Edili vero, ibid., deest in Sozom. Idem ibi, crat. Sozom.Theodor., qui postremus habet non exprimuntur in Latino. Mox Reg., male. Theodor. omittit Socrat., 40. Exemplum epistol Arininensis concilii ad Con- 1. Jubente Deo ex præcepto pietatis tuæ credi- 10. (56) Αντίγραφον ἐπιστολῆς παρὰ τῆς συν (54) Sic Regius. In editis πάλιν deest. (55) Sunt qui vertendum putant, pro viribus. (56) Hæc Epistola Latine primum data fuit, ut est (57) Ex Hilarii fragmento 8, p. 1544. (58) Sozom., τά τε ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ κελεύσεως. (59) Regius, Sozom., Αρίμηνον. Mox Socrat., ἐπὶ (60) Theodor., ἄριστον. Μox Socrat. et Theodor., (61) Sozom.. ἐφόρου. Paulo post Theodor., κατ (62) Τι deest in editis, sed habetur in Regio, So- (63) Socrat., σε post διδασκαλία. (64) Hac, ἐν ᾧ ὄντως, καὶ προσθεῖναι τι σφαλερόν, (65) Sozom., γένηται, in quo mox deest τοῦ ante
PG 26:696ἐπειδὴ δὲ ὡς ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο βαπτισθεὶς καὶ πρὸς τὴν ὀφειλομένην εἰρήνην ἀνεχώρησεν ἄτοπον, εἶναι [ἐνομίσαμεν] μετ’ ἐκεῖνόν τι καινοτομεῖν καὶ τοσούτους ἁγίους ὁμολογητάς, μάρτυρας, τοὺς καὶ τοῦδε τοῦ δόγματος συγγραφεῖς τε καὶ εὑρετὰς ὑπεριδεῖν, οἵτινες κατὰ τὸν παλαιὸν τῆς ἐκκλησίας θεσμὸν ἅπαντα φρονοῦντες διαμεμενήκασιν, ὧν ὁ θεὸς τὴν πίστιν καὶ εἰς τοὺς σοὺς χρόνους τῆς βασιλείας μετέδωκε διὰ τοῦ δεσπότου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ σοι καὶ τὸ βασιλεύειν οὕτως ὑπῆρξεν, ὡς καὶ τῆς καθ’ ἡμᾶς οἰκουμένης κρατεῖν. πάλιν γοῦν οἱ ἐλεεινοὶ καὶ οἰκτροὶ τῷ φρονήματι ἀθεμίτῳ τολμήματι τῆς δυσσεβοῦς φρονήσεως κήρυκας ἑαυτοὺς ἀνήγγειλαν καὶ ἐπιχειροῦσιν ἀνατρέπειν πᾶν ἀληθείας σύνταγμα. ὡς γὰρ κατὰ τὸ σὸν πρόςταγμα τὸ συνέδριον τῆς συνόδου συγκεκρότητο, κἀκεῖνοι τῆς ἰδίας ἀπάτης ἐγύμνουν τὴν σκέψιν. ἐπειρῶντο γὰρ πανουργίᾳ τινὶ καὶ ταραχῇ προσφέροντές τι καινοτομεῖν τῆς τοιαύτης ἑταιρίας τοὺς συναλισκομένους εὑρόντες Γερμίνιον, Αὐξέντιον καὶ Γάιον τοὺς τὴν ἔριν καὶ διχοστασίαν ἐμποιοῦντας, ὧν ἡ διδασκαλία μία μὲν οὖσα πᾶν πλῆθος βλασφημιῶν ὑπερβέβηκεν.
έγράψατε ταῦτα, οὔπω ἐστὲ κληρικοί, ἀρχὴν ἔχοντες τοῦ κατηχεῖσθαι· εἰ δὲ τῇ γνώμῃ ᾗ συνήλθομεν ἡμεῖς, ταύτην καὶ ὑμεῖς ἔχοντες ἀπηντήσατε, ἔστω πάντων ὁμοφροσύνη, καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ἀναθέματι ἀναθε ματίσωμεν, τὰ δὲ τῶν Πατέρων φυλάξωμεν, ὑπὲρ τοῦ μηκέτι διατρέχειν προφάσεις συνόδων, ἅπαξ προλα βόντων τῶν ἐν Νικαίᾳ συνελθόντων, καὶ πάντα πρα ξάντων ὑπὲρ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας. » Αλλὰ καὶ οὕτω τῶν ἐπισκόπων πάλιν (54) πάντων συνθεμένων, ἀνένευσαν οἱ προειρημένοι· καὶ λοιπὸν καταγνόντες αὐτῶν, ὡς ἀμαθῶν δολίων τε καὶ μᾶλλον αἱρετικῶν, τῇ μὲν ἐν Νικαίᾳ γενομένῃ συνάδῳ συνεψηφίσαντο πάντες, καὶ ταύτῃ πάντες ἔκριναν ἀρκεῖσθαι· τοὺς δὲ προειρημένους Ουρσάκιον καὶ Ουάλεντα, Γερμί νιον, Αὐξέντιον, Γάϊον, Δημόφιλον, αἱρετικοὺς ἀπ· ἐφήναν, καὶ καθελόντες αὐτοὺς, ὡς μὲ ὄντας ἀληθῶς Χριστιανούς, ἀλλ᾽ Ἀρειανούς, ἔγραψαν κατ' αὐτῶν Ρωμαϊστὶ μὲν, ἑρμηνευθέντα δὲ Ἑλληνιστὶ κατὰ δύο ναμιν, ταῦτα· Β όδου πρὸς τὸν Αὔγουστον Κωνστάντιον (57). Εκ τε τῆς τοῦ Θεοῦ κελεύσεως (38) καὶ τοῦ τῆς σῆς εὐσεβείας προστάγματος τὰ πάλαι δογματισθέντα γεγενῆσθαι πιστεύομεν. Εἰς γὰρ 'Αρίμινον (59) ἐκ πα- σῶν τῶν πρὸς δύσιν πόλεων εἰς τὸ αὐτὸ πάντες οἱ ἐπίσκοποι συνήλθομεν, ἵνα καὶ ἡ πίστις τῆς καθολι κῆς Ἐκκλησίας γνωρισθῇ, καὶ οἱ τἀναντία φρονοῦν- τις ἔκδηλοι γένωνται. Ως γὰρ ἐπὶ πλεῖστον διασκο- α ποῦντες εὑρήκαμεν, ἀρεστὴν (60) ἐφάνη τὴν πίστιν τὴν ἐκ παλαιοῦ διαμένουσαν, ἣν καὶ οἱ προφῆται καὶ τὰ Εὐαγγέλια, καὶ οἱ ἀπόστολοι διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐκήρυξαν, τοῦ καὶ τῆς σῆς βασιλείας φρουροῦ (61), καὶ τῆς σῆς ῥώσεως προστάτου· ἵνα ταύτην κατασχόντες φυλάξωμεν, καὶ φυλάττοντες μέχρι τέλους διατηρήσωμεν. "Ατοπον γὰρ καὶ ἀθέμι τον ἐφάνη τῶν ὀρθῶς καὶ δικαίως ὡρισμένων τι (62) μεταλλάσσειν, καὶ τῶν ἐν Νικαίᾳ κοινῇ μετὰ τοῦ ἐν δοξοτάτου Κωνσταντίνου τοῦ σοῦ πατρὸς καὶ βασιλέως ἐσκεμμένων, ὧν ἡ διδασκαλία (65) καὶ τὸ φρόνημα διῆλθε τε καὶ ἐκηρύχθη εἰς πάσας ἀνθρώπων ἀκοάς τε καὶ διανοίας, ἥτις ἀντίπαλος μόνη καὶ ὀλετὴρ τῆς Αρείου αἱρέσεως ὑπῆρξε· δι' ἧς οὐ μόνον αὕτη, ἀλλὰ καὶ αἱ λοιπαὶ αἱρέσεις καθηρέθησαν· ἐν ᾗ ὄντως καὶ τὸ προσθείναι τι σφαλερὸν (64), καὶ τὸ ἀφελέσθαι τι ἐπικίνδυνον ὑπάρχει· ὡς, εἴπερ τι θάτερον γένοιτο (63), ἔσται τοῖς ἐχθροῖς ἄδεια τοῦ ποιεῖν ἅπερ βούλονται. Ἐπιστολὴ τῆς ἐν ᾿Αριμίνῳ συνόδου πρὸς τὸν βασιλέα Κωνστάντιον · Ἐπιστολὴ συνοδική παρὰ τῶν αὐτόθι συνεληλυ θέτων ἐπισκόπων πρὸς τὸν βασιλέα γραφείσα Κων- στάντιον. εύσεβείας, εὐλαβείας. τὰ πάλαι γενέσθαι. ταυτό. τὴν ἔκπαλαι. έχοντες. μεταλ λάξαι. ἀσφαλέσθαι, τι. ποιειν. βούλοιτο. S. ATHANASII OPP. PARS I.. HISTORICA ET DOGMATICA. - scripsistis, nondum clerici estis, quippe qui jam A primum fide instituamini: si vero qua mente nos con- venimus, eadem et vos accessistis, sit omnium con- cordia, et haereses anathemate damnemus Patrumque nostrorum servemus traditiones, ne posthac syno- dorum cogendarum causæ passim occurrant, cum semel illi qui Nicææ convenerunt omnia præoccupa- rint, et nihil non pro catholica Ecclesia egerint. Sed cum episcopi una omnes consentirent, abnuere ta- men supradicti. Quapropter cum exploratum ipsis esset, ignaros, vafros, vel potius hæreticos esse ho- mines, omnes Nicænanı synodum suis suffragiis ap- probarunt, sufficereque illam omnibus visum est; predictos autem, Ursacium scilicet, Valentem, Ger- animium, Auxentium, Gaium et Demophilum hære- ticos declararunt, et cum illos deposuissent, utpote qui non vere Christiani, sed Ariani essent, haec La- tine scripsere, quæ ad sensumn (55) Græce sic trans- lata sunt: stantium imperatorem, ubi episcopi prævaricati sunt a fide vera (57). mus fuisse dispositum ut ad Ariminensium locum ex diversis provinciis occidentalium episcopi veniremus, ut fides claresceret omnibus Ecclesiis catholicis, et hæretici noscerentur. Dum enim om- nes qui recte sapimus contractaremus, placuit qui- dem ut fidem ab antiquitate perseverantem, quain per prophetas, evangelia et apostolos, per ipsum B Deum et Dominum nostrum Jesum Christum Salva- torem imperii tui et largitorem salutis tuæ, quam semper obtinuimus, teneamus. Nefas enim duximus sanctorum aliquid mutilare, et eorum qui in Nicano tractatu consederant una cum gloriosæ memorie Constantino patre pietatis tuæ. Qui tractatus mani- festatus est, et insinuatus mentibus populorum, et contra hæresim Arianam tunc positus invenitur, ut hæreses inde sint expugnatæ : a quo si aliquid dem- ptum fuerit, venenis hæreticorum aditus panditur. apud Hilarium fragmento 8, col. 1344, quam huc transcribere visum est. Exstat ea Grace apud So- cratem lib. 11, c. 37; Sozomenum lib. iv, c. 18; Theodoretum lib. m, c. 19; Nicephorum lib. 18, cap. 40. Prout scilicet apud Athanasium ex Græco versa habetur magis ad sententiam, quam ad ver- bum. Titulus in Socrate : in Theodo reto : Μor Regius, et ita quoque Socrat. Son. Det Theodor. Edili vero, ibid., deest in Sozom. Idem ibi, crat. Sozom.Theodor., qui postremus habet non exprimuntur in Latino. Mox Reg., male. Theodor. omittit Socrat., 40. Exemplum epistol Arininensis concilii ad Con- 1. Jubente Deo ex præcepto pietatis tuæ credi- 10. (56) Αντίγραφον ἐπιστολῆς παρὰ τῆς συν (54) Sic Regius. In editis πάλιν deest. (55) Sunt qui vertendum putant, pro viribus. (56) Hæc Epistola Latine primum data fuit, ut est (57) Ex Hilarii fragmento 8, p. 1544. (58) Sozom., τά τε ἐκ τῆς τοῦ Θεοῦ κελεύσεως. (59) Regius, Sozom., Αρίμηνον. Mox Socrat., ἐπὶ (60) Theodor., ἄριστον. Μox Socrat. et Theodor., (61) Sozom.. ἐφόρου. Paulo post Theodor., κατ (62) Τι deest in editis, sed habetur in Regio, So- (63) Socrat., σε post διδασκαλία. (64) Hac, ἐν ᾧ ὄντως, καὶ προσθεῖναι τι σφαλερόν, (65) Sozom., γένηται, in quo mox deest τοῦ ante
PG 26:697ὡς δὲ συνεῖδον οὐχὶ τῆς τοιαύτης προαιρέσεως ὄντας οὔτε ὁμογνωμονοῦντας ἐφ’ οἷς κακῶς ἐφρόνουν, εἰς τὸ συμβούλιον ἡμῶν μετήγαγον ἑαυτοὺς ὡς δοκεῖν ἕτερόν τι γράφειν· ἦν δὲ ὁ καιρὸς βραχὺς ὁ καὶ τὰς γνώμας αὐτῶν ἐξελέγχων. ἵνα οὖν μὴ τοῖς αὐτοῖς ἀεὶ τὰ τῆς ἐκκλησίας περιπίπτῃ καὶ ταραχὴ καὶ θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντα συγχέῃ, βέβαιον ἐφάνη τὰ πάλαι διωρισμένα ἔννομα καὶ ἀμετακίνητα διαφυλάττειν, τοὺς δὲ προειρημένους τῆς ἡμετέρας κοινωνίας ἀποκεχωρίσθαι, δι’ ἣν αἰτίαν τοὺς ἀναδιδάξαντας πρέσβεις πρὸς τὴν σὴν ἐπιείκειαν ἀπεστάλκαμεν τὴν γνώμην τοῦ συνεδρίου διὰ τῆς ἐπιστολῆς μηνύσοντας. τοῖς δὲ πρέσβεσι πρό γε πάντων τοῦτο παρεκελευσάμεθα τὸ τὴν ἀλήθειαν πιστώσασθαι ἐκ τῶν πάλαι ἀρχαίων καὶ δικαίων ὁρμωμένους· οἳ καὶ τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα ὅτι οὐχ ὥσπερ ἔφησαν Οὐρσάκιός τε καὶ Οὐάλης ἔσται εἰρήνη, εἴπερ τι τῶν δικαίων ἀνατραπείη. πῶς γὰρ εἰρήνην οἷόν τε ἄγειν τοὺς τὴν εἰρήνην καταλύοντας; μᾶλλον γὰρ ἔρις καὶ ταραχὴ ἐκ τούτων σὺν ταῖς λοιπαῖς πόλεσι καὶ τῇ τῶν Ῥωμαίων ἐκκλησίᾳ γενήσεται.
*Οθεν Ουρσάκιός τε καὶ Οὐάλης, ἐπειδὴ ἔκπαλαι (66) Α μέτοχοί τε καὶ σύμφωνοι τοῦ ᾿Αρειανοῦ δόγματος ἦ- σαν καθεστηκότες, καὶ τῆς ἡμετέρας κοινωνίας χω- ρισθέντες ἀπεφάνθησαν· ἧς ἵνα μετάσχωσιν ἐφ᾽ οἷς ἑαυτοῖς συνεγνώκεισαν πλημμελήσαντες, μετανοίας τι καὶ συγγνώμης ἠξίουν τυχεῖν, ὡς καὶ τὰ ἔγγραφα τὰ ὑπ' ἐκείνων γεγενημένα μαρτυρεῖ· δι᾿ ὧν ἀπάν- των φειδώ γεγένηται, καὶ τῶν ἐγκλημάτων συγγνώ- μη. "Ην δὲ ὁ καιρὸς, καθ' όν ταῦτα ἐπράττετο, ὅτε ἐν Μεδιολάνῳ τὸ συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτείτο, συμπαρόντων δὲ (67) καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῆς τῶν Ῥωμαίων Ἐκκλησίας· ἐγνωκότες δὲ ἅμα καὶ τὸν μετὰ τελευτὴν ἄξιον μνήμης Κωνσταντῖνον, μετὰ πά σης ἀκριβείας καὶ ἐξετάσεως τὴν συγγραφείσαν πί στιν ἐκτεθεικότα (68). Ἐπειδὴ δὲ, ὡς ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο βαπτισθείς, καὶ πρὸς τὴν ὀφειλομένην εἰρήνην ἀνεχώρησεν, ἄτοπον εἶναι μετ' ἐκεῖνο (69) τι καινο τομεῖν, καὶ τοσούτους ἁγίους ὁμολογητάς, μάρτυρας, τοὺς καὶ τοῦδε τοῦ δόγματος συγγραφεῖς τε καὶ εὑρε τὰς ὑπεριδεῖν· οἵτινες κατὰ τὸν παλαιὸν τῆς Ἐκκλη- σίας θεσμὸν ἅπαντα φρονοῦντες διαμεμενήκασιν ὧν ὁ Θεὸς τὴν πίστιν, καὶ εἰς τοὺς τοὺς χρόνους τῆς βασιλείας μετέδωκε διὰ τοῦ (70) Δεσπότου ἡμῶν Ἰησ σοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ σοι καὶ τὸ βασιλεύειν οὕτως ὑπῆρ ξεν, ὡς καὶ τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης κρατεῖν. Πάλιν γοῦν οἱ ἐλεεινοὶ καὶ οἰκτροὶ τῷ φρονήματι, ἀθεμίτῳ τολμήματι (71) τῆς δυσσεβοῦς φρονήσεως κήρυκας ἑαυτοὺς ἀνήγγειλαν, καὶ ἐπιχειροῦσιν ἀνατρέπειν πᾶν ἀληθείας σύνταγμα. ὡς γὰρ κατὰ τὸ σὸν πρόσταγμα τὸ (72) συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτεῖτο, κἀκεῖνοι τῆς ἰδίας ἀπάτης ἐγύμνουν τὴν σκέψιν. Ἐπειρῶντο γὰρ πανουργία τινὶ καὶ ταραχῇ προσφέροντές τι και ντομεῖν, τῆς τοιαύτης εταιρίας (73) συναλισκομένους εὑρόντες Γερμίνιον, Αὐξέντιον καὶ Γάϊον, τοὺς τὴν ἔριν καὶ διχοστασίαν ἐμποιοῦντας· ὧν ἡ διδασκαλία, μία μὲν οὖσα (74), πᾶν πλῆθος βλασφημιῶν ὑπερδέ 6ηκεν. ὡς δὲ συνεῖδον, οὐχὶ τῆς τοιαύτης προαιρέσεως (75) ὄντας, οὔτε ὁμογνωμονοῦντας, ἐφ᾽ οἷς κακῶς ἐφρόνουν, εἰς τὸ συμβούλιον ἡμῶν μετήγαγον ἑαυτοὺς, ὡς δοκεῖν ἕτερόν τι γράφειν· ἦν δὲ ὁ καιρὸς βραχὺς ὁ καὶ τὰς γνώμας αὐτῶν ἐξελέγχων. Ἵνα οὖν μὴ τοῖς αὐτοῖς ἀεὶ τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιπίπτῃ, καὶ ταραχή, καὶ θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντα συγχέῃ (76), βέβαιον ἐφάνη τὰ πάλαι ὡρισμένα (77) ἔννομα καὶ ἀμετακίνητα διαφυλάττειν· τοὺς δὲ προειρημένους τῆς ἡμετέρας κοινωνίας ἀποκεχωρίσθαι· δι᾿ ἣν αἰτίαν τοὺς αναδιδάξοντας (78) πρέσβεις πρὸς τὴν σὴν ἐπιείκειαν ἀπεστάλκαμεν, τὴν γνώμην τοῦ συνεδρίου διά τῆς ἐπιστολῆς μηνύσοντας· τοῖς δὲ πρέσβεσι πρό γε πάντων τοῦτο παρεκελευσόμεθα, τὸ τὴν ἀλήθειαν πάλαι. 'Αρειανικοῦ. καθεστώτες τῆς ἡμετέρας. τοσούτους ἁγίους. τούτους ἁγίους. καὶ μάρτυρας. παρ ιδεῖν υπεριδείν. συνεκρότητο. συγκεκρότητο. συνεκροτεῖτο. τοὺς συναλισκομένους. Γερμάνιος. τοὺς τὴν αἵρεσιν καὶ διχοστασίαν. τῆς αὐτῆς αἱρέσεως. ἐχῃ. διωρισμένα. φυλάττειν. ἀναδιδάξαντας. μηνύσοντας. μη νύσαντες. τοῖς γε πρεσβεύουσι. DE SYNODIS. B II. Ideo Ursacius et Valens in suspicionem ejus- dem hæreseos Arianæ venerunt aliquando et suspensi erant a communione : et rogaverunt veniam, sicut eorum continent scripta, quam meruerant tunc tem- poris a concilio Mediolanensi, assistentibus etiam legatis Romana Ecclesia. Constantino presente in hoc, cum magno examine fuisset conscriptum, quod tenens baptizatus ad quietem Dei conmigravit; ne- fas putamus inde aliquid mutilare, et tot sanctos et confessores et successores martyrum ipsius tra- ctatus conscriptores in aliquo removere, cum et ipsi præteritorum Catholicorum secundum Scriplu- ras cunctas (79) servaverunt, mansisseque in hæc tempora, quibus pietas tua a Deo Patre per Deum et Dominum nostrum Jesum Christum regendi orbis arcepit. Tunc etiam conabantur convellere, quod fuerat positum ratione. Etenim cum pietatis tuæ litteræ jusserunt tractari de fide, offerebatur nobis a supradictis turbatoribus Ecclesiarum, associato Germinio (Auxentio) et Gaio, novum nescio quid considerandum, quod multa perversa doctrina con- tinebat. Adeo cum videretur displicere quod offere- bant publice in concilio, putaverunt aliter esse conscribendum. Equidem hæc brevi tempore sæpe mutasse manifestum est. Et ne Ecclesiæ fre- quenter perturbentur, placuit instituta vetera ra- tionabilia servari. Ad instruendam igitur tuam cle- mentiam (80) (legalos misimus qui tibi sententiam synodi per epistolam indicent), quibus hoc ipsum so- lum mandamus ut non aliter legationem perferrent, quam statuta vetera permanerent firmissima, ut et sapientia tua cognosceret, non hoc quod promise- rant supradicti Valens et Ursacius, Germinius et Gaius, si sublatum fuisset, pacem posse compluri. Magis enim turbatio cunctis regionibus et Ecclesiæ Romanæ immissa est. n c git Μox Socrat. et Theodor., Paulo post Theodor., nuscript. cum Socrat. Sozom Theodor., Editi, Ibid. Socrat. Sozom. Thodor., Paulo post Theodor., pro est. Mox editi, Regius, Socrat. Sozom. Theodor., Regius, Mox Socrat. et Theo- dor.. Ibidem Auxentium Hilarius omis- Wi. Theodor., hæc in contextu Latino internosci, ita libera ver- sione Græca donatus est. Sozom.. nasii editis, Μox Sozom., Porro hujusmodi decretum videsis apud Hilar. fragm. 7, col. 1541. Mox in Latino desunt quæ- dam. Socrate, Vide Hilarium ibid. Reg. Socrat. Sozom. Theodor., Edili, Ibid. Socrat., (66) Εκπαλαι deest in Theodor. Sozom. vero le- D (67) Theodor., δή. (68) Regius mendose, εκτεθηκότες. (69) Regius, μετ' ἐκείνου. Paulo post omnes ma- (70) Theodor., καὶ διὰ τοῦ. (71) Regius, φρονήματι, αθεμίτω φρονήματι. (72) Sic Regius, Socrat., Sozom. In editis το des (73) Socrat., έτεροίας. Sozom, ἑτερείας. Ibidem (74) Sozom., διδασκαλία μὴ μένουσα. Nec possunt (75) Socrat. et Theodor., τῆς αὐτῆς προαιρέσεως. (76) Sozom., θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντας συν (77) Ita Reg. Socrat. Theod. At Soz. cuni Atha (78) Sic Reg. Sozom. et Theodor. At editi cum (79) Forte, cuncta. Locus vitiosus. (80) Hilarii textus bio deficit.
PG 26:698Διὸ δὴ ἱκετεύομεν τὴν σὴν ἐπιείκειαν, ἵνα προσηνέσιν ἀκοαῖς καὶ γαληναίῳ βλέμματι τοὺς ἡμετέρους πρέσβεις ἀθρήσειας μήτε πρὸς ὕβριν τῶν τετελευτηκότων καινόν τι μεταλλάττειν ἐπιτρέψειας, ἀλλ’ ἐάσῃς ἐμμένειν ἡμᾶς τοῖς παρὰ τῶν προγόνων ὁρισθεῖσί τε καὶ νενομοθετημένοις, οὓς ἅπαντα μετὰ ἀγχινοίας τε καὶ φρονήσεως καὶ πνεύματος ἁγίου πεποιηκέναι φήσαιμεν ἄν. τὰ γὰρ νῦν παρ’ ἐκείνων καινοτομούμενα τοῖς μὲν πιστεύσασιν ἀπιστίαν ἐμποιεῖ, τοῖς δὲ ἀπιστοῦσιν ὠμότητα. ἱκετεύομεν δὲ ἔτι, ἵνα κελεύσῃς τοὺς ἐπισκόπους τοὺς ἐν ταῖς ἀλλοδαπαῖς διατρίβοντας, οὓς καὶ τὸ τῆς ἡλικίας ἐπίπονον καὶ τὸ τῆς πενίας ἐνδεὲς τρύχει, τὴν εἰς τὰ οἰκεῖα ἀνακομιδὴν ῥᾳδίαν ποιήσασθαι, ἵνα μὴ ἔρημοι τῶν ἐπισκόπων ἀφωρισμένων, αἱ ἐκκλησίαι διαμένωσιν.
*Οθεν Ουρσάκιός τε καὶ Οὐάλης, ἐπειδὴ ἔκπαλαι (66) Α μέτοχοί τε καὶ σύμφωνοι τοῦ ᾿Αρειανοῦ δόγματος ἦ- σαν καθεστηκότες, καὶ τῆς ἡμετέρας κοινωνίας χω- ρισθέντες ἀπεφάνθησαν· ἧς ἵνα μετάσχωσιν ἐφ᾽ οἷς ἑαυτοῖς συνεγνώκεισαν πλημμελήσαντες, μετανοίας τι καὶ συγγνώμης ἠξίουν τυχεῖν, ὡς καὶ τὰ ἔγγραφα τὰ ὑπ' ἐκείνων γεγενημένα μαρτυρεῖ· δι᾿ ὧν ἀπάν- των φειδώ γεγένηται, καὶ τῶν ἐγκλημάτων συγγνώ- μη. "Ην δὲ ὁ καιρὸς, καθ' όν ταῦτα ἐπράττετο, ὅτε ἐν Μεδιολάνῳ τὸ συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτείτο, συμπαρόντων δὲ (67) καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῆς τῶν Ῥωμαίων Ἐκκλησίας· ἐγνωκότες δὲ ἅμα καὶ τὸν μετὰ τελευτὴν ἄξιον μνήμης Κωνσταντῖνον, μετὰ πά σης ἀκριβείας καὶ ἐξετάσεως τὴν συγγραφείσαν πί στιν ἐκτεθεικότα (68). Ἐπειδὴ δὲ, ὡς ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο βαπτισθείς, καὶ πρὸς τὴν ὀφειλομένην εἰρήνην ἀνεχώρησεν, ἄτοπον εἶναι μετ' ἐκεῖνο (69) τι καινο τομεῖν, καὶ τοσούτους ἁγίους ὁμολογητάς, μάρτυρας, τοὺς καὶ τοῦδε τοῦ δόγματος συγγραφεῖς τε καὶ εὑρε τὰς ὑπεριδεῖν· οἵτινες κατὰ τὸν παλαιὸν τῆς Ἐκκλη- σίας θεσμὸν ἅπαντα φρονοῦντες διαμεμενήκασιν ὧν ὁ Θεὸς τὴν πίστιν, καὶ εἰς τοὺς τοὺς χρόνους τῆς βασιλείας μετέδωκε διὰ τοῦ (70) Δεσπότου ἡμῶν Ἰησ σοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ σοι καὶ τὸ βασιλεύειν οὕτως ὑπῆρ ξεν, ὡς καὶ τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης κρατεῖν. Πάλιν γοῦν οἱ ἐλεεινοὶ καὶ οἰκτροὶ τῷ φρονήματι, ἀθεμίτῳ τολμήματι (71) τῆς δυσσεβοῦς φρονήσεως κήρυκας ἑαυτοὺς ἀνήγγειλαν, καὶ ἐπιχειροῦσιν ἀνατρέπειν πᾶν ἀληθείας σύνταγμα. ὡς γὰρ κατὰ τὸ σὸν πρόσταγμα τὸ (72) συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτεῖτο, κἀκεῖνοι τῆς ἰδίας ἀπάτης ἐγύμνουν τὴν σκέψιν. Ἐπειρῶντο γὰρ πανουργία τινὶ καὶ ταραχῇ προσφέροντές τι και ντομεῖν, τῆς τοιαύτης εταιρίας (73) συναλισκομένους εὑρόντες Γερμίνιον, Αὐξέντιον καὶ Γάϊον, τοὺς τὴν ἔριν καὶ διχοστασίαν ἐμποιοῦντας· ὧν ἡ διδασκαλία, μία μὲν οὖσα (74), πᾶν πλῆθος βλασφημιῶν ὑπερδέ 6ηκεν. ὡς δὲ συνεῖδον, οὐχὶ τῆς τοιαύτης προαιρέσεως (75) ὄντας, οὔτε ὁμογνωμονοῦντας, ἐφ᾽ οἷς κακῶς ἐφρόνουν, εἰς τὸ συμβούλιον ἡμῶν μετήγαγον ἑαυτοὺς, ὡς δοκεῖν ἕτερόν τι γράφειν· ἦν δὲ ὁ καιρὸς βραχὺς ὁ καὶ τὰς γνώμας αὐτῶν ἐξελέγχων. Ἵνα οὖν μὴ τοῖς αὐτοῖς ἀεὶ τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιπίπτῃ, καὶ ταραχή, καὶ θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντα συγχέῃ (76), βέβαιον ἐφάνη τὰ πάλαι ὡρισμένα (77) ἔννομα καὶ ἀμετακίνητα διαφυλάττειν· τοὺς δὲ προειρημένους τῆς ἡμετέρας κοινωνίας ἀποκεχωρίσθαι· δι᾿ ἣν αἰτίαν τοὺς αναδιδάξοντας (78) πρέσβεις πρὸς τὴν σὴν ἐπιείκειαν ἀπεστάλκαμεν, τὴν γνώμην τοῦ συνεδρίου διά τῆς ἐπιστολῆς μηνύσοντας· τοῖς δὲ πρέσβεσι πρό γε πάντων τοῦτο παρεκελευσόμεθα, τὸ τὴν ἀλήθειαν πάλαι. 'Αρειανικοῦ. καθεστώτες τῆς ἡμετέρας. τοσούτους ἁγίους. τούτους ἁγίους. καὶ μάρτυρας. παρ ιδεῖν υπεριδείν. συνεκρότητο. συγκεκρότητο. συνεκροτεῖτο. τοὺς συναλισκομένους. Γερμάνιος. τοὺς τὴν αἵρεσιν καὶ διχοστασίαν. τῆς αὐτῆς αἱρέσεως. ἐχῃ. διωρισμένα. φυλάττειν. ἀναδιδάξαντας. μηνύσοντας. μη νύσαντες. τοῖς γε πρεσβεύουσι. DE SYNODIS. B II. Ideo Ursacius et Valens in suspicionem ejus- dem hæreseos Arianæ venerunt aliquando et suspensi erant a communione : et rogaverunt veniam, sicut eorum continent scripta, quam meruerant tunc tem- poris a concilio Mediolanensi, assistentibus etiam legatis Romana Ecclesia. Constantino presente in hoc, cum magno examine fuisset conscriptum, quod tenens baptizatus ad quietem Dei conmigravit; ne- fas putamus inde aliquid mutilare, et tot sanctos et confessores et successores martyrum ipsius tra- ctatus conscriptores in aliquo removere, cum et ipsi præteritorum Catholicorum secundum Scriplu- ras cunctas (79) servaverunt, mansisseque in hæc tempora, quibus pietas tua a Deo Patre per Deum et Dominum nostrum Jesum Christum regendi orbis arcepit. Tunc etiam conabantur convellere, quod fuerat positum ratione. Etenim cum pietatis tuæ litteræ jusserunt tractari de fide, offerebatur nobis a supradictis turbatoribus Ecclesiarum, associato Germinio (Auxentio) et Gaio, novum nescio quid considerandum, quod multa perversa doctrina con- tinebat. Adeo cum videretur displicere quod offere- bant publice in concilio, putaverunt aliter esse conscribendum. Equidem hæc brevi tempore sæpe mutasse manifestum est. Et ne Ecclesiæ fre- quenter perturbentur, placuit instituta vetera ra- tionabilia servari. Ad instruendam igitur tuam cle- mentiam (80) (legalos misimus qui tibi sententiam synodi per epistolam indicent), quibus hoc ipsum so- lum mandamus ut non aliter legationem perferrent, quam statuta vetera permanerent firmissima, ut et sapientia tua cognosceret, non hoc quod promise- rant supradicti Valens et Ursacius, Germinius et Gaius, si sublatum fuisset, pacem posse compluri. Magis enim turbatio cunctis regionibus et Ecclesiæ Romanæ immissa est. n c git Μox Socrat. et Theodor., Paulo post Theodor., nuscript. cum Socrat. Sozom Theodor., Editi, Ibid. Socrat. Sozom. Thodor., Paulo post Theodor., pro est. Mox editi, Regius, Socrat. Sozom. Theodor., Regius, Mox Socrat. et Theo- dor.. Ibidem Auxentium Hilarius omis- Wi. Theodor., hæc in contextu Latino internosci, ita libera ver- sione Græca donatus est. Sozom.. nasii editis, Μox Sozom., Porro hujusmodi decretum videsis apud Hilar. fragm. 7, col. 1541. Mox in Latino desunt quæ- dam. Socrate, Vide Hilarium ibid. Reg. Socrat. Sozom. Theodor., Edili, Ibid. Socrat., (66) Εκπαλαι deest in Theodor. Sozom. vero le- D (67) Theodor., δή. (68) Regius mendose, εκτεθηκότες. (69) Regius, μετ' ἐκείνου. Paulo post omnes ma- (70) Theodor., καὶ διὰ τοῦ. (71) Regius, φρονήματι, αθεμίτω φρονήματι. (72) Sic Regius, Socrat., Sozom. In editis το des (73) Socrat., έτεροίας. Sozom, ἑτερείας. Ibidem (74) Sozom., διδασκαλία μὴ μένουσα. Nec possunt (75) Socrat. et Theodor., τῆς αὐτῆς προαιρέσεως. (76) Sozom., θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντας συν (77) Ita Reg. Socrat. Theod. At Soz. cuni Atha (78) Sic Reg. Sozom. et Theodor. At editi cum (79) Forte, cuncta. Locus vitiosus. (80) Hilarii textus bio deficit.
ἔτι δὲ πρὸς ἅπασι καὶ τοῦτο δεόμεθα, ἵνα μηδὲν μήτε ἐλλείπῃ τῶν προυπαρξάντων μήτε πλεονάζῃ, ἀλλὰ πάντα ἄρρηκτα διαμείνῃ ἐκ τῆς τοῦ σοῦ πατρὸς εὐσεβείας καὶ εἰς τὸν νῦν χρόνον διαφυλαττόμενα, μήτε λοιπὸν ἡμᾶς μοχθεῖν καὶ τῶν οἰκείων παροικήσεων ἀλλοτρίους ἐπιτρέψειας γίνεσθαι, ἀλλ’ ἵνα οἱ ἑπίσκοποι σὺν τοῖς ἰδίοις λαοῖς μετ’ εἰρήνης εἰς εὐχάς τε καὶ λατρείας σχολὴν ἄγοιεν ἱκετεύοντες ὑπὲρ τῆς σῆς βασιλείας καὶ σωτηρίας καὶ εἰρήνης, ἣν ἡ θειότης σοι εἰς τὸ διηνεκὲς χαριεῖται. οἱ δὲ ἡμέτεροι πρέσβεις τάς τε ὑπογραφὰς καὶ τὰς τῶν ἐπισκόπων προσηγορίας κομίζουσιν, οἵτινες καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν θείων γραφῶν τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα.
*Οθεν Ουρσάκιός τε καὶ Οὐάλης, ἐπειδὴ ἔκπαλαι (66) Α μέτοχοί τε καὶ σύμφωνοι τοῦ ᾿Αρειανοῦ δόγματος ἦ- σαν καθεστηκότες, καὶ τῆς ἡμετέρας κοινωνίας χω- ρισθέντες ἀπεφάνθησαν· ἧς ἵνα μετάσχωσιν ἐφ᾽ οἷς ἑαυτοῖς συνεγνώκεισαν πλημμελήσαντες, μετανοίας τι καὶ συγγνώμης ἠξίουν τυχεῖν, ὡς καὶ τὰ ἔγγραφα τὰ ὑπ' ἐκείνων γεγενημένα μαρτυρεῖ· δι᾿ ὧν ἀπάν- των φειδώ γεγένηται, καὶ τῶν ἐγκλημάτων συγγνώ- μη. "Ην δὲ ὁ καιρὸς, καθ' όν ταῦτα ἐπράττετο, ὅτε ἐν Μεδιολάνῳ τὸ συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτείτο, συμπαρόντων δὲ (67) καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῆς τῶν Ῥωμαίων Ἐκκλησίας· ἐγνωκότες δὲ ἅμα καὶ τὸν μετὰ τελευτὴν ἄξιον μνήμης Κωνσταντῖνον, μετὰ πά σης ἀκριβείας καὶ ἐξετάσεως τὴν συγγραφείσαν πί στιν ἐκτεθεικότα (68). Ἐπειδὴ δὲ, ὡς ἐξ ἀνθρώπων ἐγένετο βαπτισθείς, καὶ πρὸς τὴν ὀφειλομένην εἰρήνην ἀνεχώρησεν, ἄτοπον εἶναι μετ' ἐκεῖνο (69) τι καινο τομεῖν, καὶ τοσούτους ἁγίους ὁμολογητάς, μάρτυρας, τοὺς καὶ τοῦδε τοῦ δόγματος συγγραφεῖς τε καὶ εὑρε τὰς ὑπεριδεῖν· οἵτινες κατὰ τὸν παλαιὸν τῆς Ἐκκλη- σίας θεσμὸν ἅπαντα φρονοῦντες διαμεμενήκασιν ὧν ὁ Θεὸς τὴν πίστιν, καὶ εἰς τοὺς τοὺς χρόνους τῆς βασιλείας μετέδωκε διὰ τοῦ (70) Δεσπότου ἡμῶν Ἰησ σοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ σοι καὶ τὸ βασιλεύειν οὕτως ὑπῆρ ξεν, ὡς καὶ τῆς καθ' ἡμᾶς οἰκουμένης κρατεῖν. Πάλιν γοῦν οἱ ἐλεεινοὶ καὶ οἰκτροὶ τῷ φρονήματι, ἀθεμίτῳ τολμήματι (71) τῆς δυσσεβοῦς φρονήσεως κήρυκας ἑαυτοὺς ἀνήγγειλαν, καὶ ἐπιχειροῦσιν ἀνατρέπειν πᾶν ἀληθείας σύνταγμα. ὡς γὰρ κατὰ τὸ σὸν πρόσταγμα τὸ (72) συνέδριον τῆς συνόδου συνεκροτεῖτο, κἀκεῖνοι τῆς ἰδίας ἀπάτης ἐγύμνουν τὴν σκέψιν. Ἐπειρῶντο γὰρ πανουργία τινὶ καὶ ταραχῇ προσφέροντές τι και ντομεῖν, τῆς τοιαύτης εταιρίας (73) συναλισκομένους εὑρόντες Γερμίνιον, Αὐξέντιον καὶ Γάϊον, τοὺς τὴν ἔριν καὶ διχοστασίαν ἐμποιοῦντας· ὧν ἡ διδασκαλία, μία μὲν οὖσα (74), πᾶν πλῆθος βλασφημιῶν ὑπερδέ 6ηκεν. ὡς δὲ συνεῖδον, οὐχὶ τῆς τοιαύτης προαιρέσεως (75) ὄντας, οὔτε ὁμογνωμονοῦντας, ἐφ᾽ οἷς κακῶς ἐφρόνουν, εἰς τὸ συμβούλιον ἡμῶν μετήγαγον ἑαυτοὺς, ὡς δοκεῖν ἕτερόν τι γράφειν· ἦν δὲ ὁ καιρὸς βραχὺς ὁ καὶ τὰς γνώμας αὐτῶν ἐξελέγχων. Ἵνα οὖν μὴ τοῖς αὐτοῖς ἀεὶ τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιπίπτῃ, καὶ ταραχή, καὶ θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντα συγχέῃ (76), βέβαιον ἐφάνη τὰ πάλαι ὡρισμένα (77) ἔννομα καὶ ἀμετακίνητα διαφυλάττειν· τοὺς δὲ προειρημένους τῆς ἡμετέρας κοινωνίας ἀποκεχωρίσθαι· δι᾿ ἣν αἰτίαν τοὺς αναδιδάξοντας (78) πρέσβεις πρὸς τὴν σὴν ἐπιείκειαν ἀπεστάλκαμεν, τὴν γνώμην τοῦ συνεδρίου διά τῆς ἐπιστολῆς μηνύσοντας· τοῖς δὲ πρέσβεσι πρό γε πάντων τοῦτο παρεκελευσόμεθα, τὸ τὴν ἀλήθειαν πάλαι. 'Αρειανικοῦ. καθεστώτες τῆς ἡμετέρας. τοσούτους ἁγίους. τούτους ἁγίους. καὶ μάρτυρας. παρ ιδεῖν υπεριδείν. συνεκρότητο. συγκεκρότητο. συνεκροτεῖτο. τοὺς συναλισκομένους. Γερμάνιος. τοὺς τὴν αἵρεσιν καὶ διχοστασίαν. τῆς αὐτῆς αἱρέσεως. ἐχῃ. διωρισμένα. φυλάττειν. ἀναδιδάξαντας. μηνύσοντας. μη νύσαντες. τοῖς γε πρεσβεύουσι. DE SYNODIS. B II. Ideo Ursacius et Valens in suspicionem ejus- dem hæreseos Arianæ venerunt aliquando et suspensi erant a communione : et rogaverunt veniam, sicut eorum continent scripta, quam meruerant tunc tem- poris a concilio Mediolanensi, assistentibus etiam legatis Romana Ecclesia. Constantino presente in hoc, cum magno examine fuisset conscriptum, quod tenens baptizatus ad quietem Dei conmigravit; ne- fas putamus inde aliquid mutilare, et tot sanctos et confessores et successores martyrum ipsius tra- ctatus conscriptores in aliquo removere, cum et ipsi præteritorum Catholicorum secundum Scriplu- ras cunctas (79) servaverunt, mansisseque in hæc tempora, quibus pietas tua a Deo Patre per Deum et Dominum nostrum Jesum Christum regendi orbis arcepit. Tunc etiam conabantur convellere, quod fuerat positum ratione. Etenim cum pietatis tuæ litteræ jusserunt tractari de fide, offerebatur nobis a supradictis turbatoribus Ecclesiarum, associato Germinio (Auxentio) et Gaio, novum nescio quid considerandum, quod multa perversa doctrina con- tinebat. Adeo cum videretur displicere quod offere- bant publice in concilio, putaverunt aliter esse conscribendum. Equidem hæc brevi tempore sæpe mutasse manifestum est. Et ne Ecclesiæ fre- quenter perturbentur, placuit instituta vetera ra- tionabilia servari. Ad instruendam igitur tuam cle- mentiam (80) (legalos misimus qui tibi sententiam synodi per epistolam indicent), quibus hoc ipsum so- lum mandamus ut non aliter legationem perferrent, quam statuta vetera permanerent firmissima, ut et sapientia tua cognosceret, non hoc quod promise- rant supradicti Valens et Ursacius, Germinius et Gaius, si sublatum fuisset, pacem posse compluri. Magis enim turbatio cunctis regionibus et Ecclesiæ Romanæ immissa est. n c git Μox Socrat. et Theodor., Paulo post Theodor., nuscript. cum Socrat. Sozom Theodor., Editi, Ibid. Socrat. Sozom. Thodor., Paulo post Theodor., pro est. Mox editi, Regius, Socrat. Sozom. Theodor., Regius, Mox Socrat. et Theo- dor.. Ibidem Auxentium Hilarius omis- Wi. Theodor., hæc in contextu Latino internosci, ita libera ver- sione Græca donatus est. Sozom.. nasii editis, Μox Sozom., Porro hujusmodi decretum videsis apud Hilar. fragm. 7, col. 1541. Mox in Latino desunt quæ- dam. Socrate, Vide Hilarium ibid. Reg. Socrat. Sozom. Theodor., Edili, Ibid. Socrat., (66) Εκπαλαι deest in Theodor. Sozom. vero le- D (67) Theodor., δή. (68) Regius mendose, εκτεθηκότες. (69) Regius, μετ' ἐκείνου. Paulo post omnes ma- (70) Theodor., καὶ διὰ τοῦ. (71) Regius, φρονήματι, αθεμίτω φρονήματι. (72) Sic Regius, Socrat., Sozom. In editis το des (73) Socrat., έτεροίας. Sozom, ἑτερείας. Ibidem (74) Sozom., διδασκαλία μὴ μένουσα. Nec possunt (75) Socrat. et Theodor., τῆς αὐτῆς προαιρέσεως. (76) Sozom., θόρυβος καλινδούμενος ἅπαντας συν (77) Ita Reg. Socrat. Theod. At Soz. cuni Atha (78) Sic Reg. Sozom. et Theodor. At editi cum (79) Forte, cuncta. Locus vitiosus. (80) Hilarii textus bio deficit.
PG 26:699Ἀπόφασις τῆς συνόδου Ἕως προσῆκον ἦν καὶ δυνατόν, ἀδελφοὶ τιμιώτατοι, ἡ καθολικὴ σύνοδος καὶ ἡ ἁγία ἐκκλησία τῇ ἰδίᾳ ὑπομονῇ καὶ ἀνεξικακίᾳ ἤνεγκεν οὐκ ἀγενῶς Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλην καὶ Γάιον καὶ Γερμίνιον καὶ Αὐξέντιον, οἵτινες ἄλλοτε ἄλλα φρονοῦντες πάσας τὰς ἐκκλησίας συνετάραξαν, οἳ καὶ νῦν ἐπιχειρῆσαι τετολμήκασι τὸν αἱρετικὸν λογισμὸν τῇ τῶν ὀρθοδόξων πίστει συνάψαι καὶ διαλῦσαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, ἥτις ἀντίμαχος ὑπάρχει τῇ τῶν Ἀρειανῶν αἱρέσει, ἔξωθεν ἰδίαν τινὰ καὶ ἀλλοτριωτάτην τῆς ἁγιωτάτης ἐκκλησίας συγγραφεῖσαν πίστιν προσφέροντες, ἥντινα ἡμᾶς δέξασθαι ἀθέμιτον ἡγησάμεθα. ἔκπαλαι γὰρ οὗτοι αἱρετικοὶ ὄντες καὶ τἀναντία φρονοῦντες καὶ νῦν ἀπεδείχθησαν, οὓς πρὸς τὴν ἡμετέραν κοινωνίαν συνελθεῖν οὐκ ἐπιτρέπομεν τῇ ἰδίᾳ φωνῇ παρόντας αὐτοὺς κατακρίναντες καὶ καθαιροῦντες. νῦν τοίνυν ὅπερ δοκεῖ ἀποφήνασθε, ἵνα ἑνὸς ἑκάστου ἡ γνῶσις ἐκ τῆς ὑπογραφῆς εἴη βέβαιος. ὁμοθυμαδὸν οἱ ἐπίσκοποι φάσκομεν· οἱ προειρημένοι ἐχθροὶ καθαιρεθῶσιν, ἵνα ἡ καθολικὴ πίστις ἐν εἰρήνῃ διαμείνῃ. Καὶ τὰ μὲν ἐν τῇ Ἀριμίνῳ πραχθέντα ταχεῖαν καὶ τοιαύτην ἔσχε τὴν διάλυσιν.
πιστώσασθαι ἐκ τῶν πάλαι ἀρχαίων καὶ δικαίων όρμωμένους (81) · οἳ καὶ τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα, ὅτι οὐχ, ὥσπερ ἔρησαν Ουρσακιός τε καὶ Οὐάλης, ἔσται εἰρήνη, εἴπερ τι τῶν δικαίων ἀνατραπείη. Πῶς γὰρ εἰρήνην οἷόν τε ἄγειν τοὺς τὴν εἰρήνην καταλύοντας; μᾶλλον γὰρ ἔρις καὶ ταραχὴ ἐκ τούτων σὺν ταῖς λοιπαῖς πόλεσι καὶ τῇ τῶν Ῥωμαίων Εκκλησία γενήσεται. Β Διὸ δὴ ἱκετεύομεν τὴν σὴν ἐπιείκειαν, ἵνα προσ- ηνέσιν ἀκοαῖς καὶ γαληναίῳ βλέμματι τοὺς ἡμετέρους πρέσβεις ἀθρήσειας, μήτε (82) πρὸς ὕβριν τῶν τετε- λευτηκότων καινόν τι μεταλλάττειν ἐπιτρέψειας· ἀλλ' ἐάσῃς ἐμμένειν ἡμᾶς τοῖς παρὰ τῶν προγόνων ὁρισθεῖσί τε καὶ νενομοθετημένοις· οὓς ἅπαντα μετὰ ἀγχινοίας τε καὶ φρονήσεως καὶ Πνεύματος ἁγίου πεποιηκέναι φήσαιμεν ἄν. Τὰ γὰρ νῦν παρ' ἐκείνων καινοτομούμενα τοῖς μὲν πιστεύσασιν ἀπιστίαν ἐμὲ ποιεῖ (85), τοῖς δὲ ἀπιστοῦσιν ὠμότητα. Ικετεύομεν δὲ ἔτι, ἵνα κελεύσῃς ἐπισκόπους τοὺς ἐν (84) ταῖς ἀλλοδαπαῖς διατρίβοντας, οὓς καὶ τὸ τῆς ἡλικίας ἐπίσ πονον καὶ τὸ τῆς πενίας ἐνδεὲς τρύχει, τὴν εἰς τὰ οἰκεῖα ἀνακομιδὴν ῥᾳδίαν ποιήσασθαι· ἵνα μὴ ἔρημοι, τῶν ἐπισκόπων ἀφωρισμένων (85), αἱ Ἐκκλησίαι δια μένωσιν. Ἔτι δὲ πρὸς ἅπασι καὶ τοῦτο δεόμεθα, ἵνα μηδὲν μήτε ἐλλείπῃ τῶν προϋπαρξάντων, μήτε πλεο νάζοι· ἀλλὰ πάντα άρρηκτα διαμείνῃ (86), ἐκ τῆς τοῦ σοῦ πατρὸς εὐσεβείας καὶ εἰς τὸν νῦν χρόνον (87) διαφυλαττόμενα· μήτε λοιπὸν ἡμᾶς μοχθεῖν, καὶ τῶν οἰκείων παροικήσεων ἀλλοτρίους ἐπιτρέψειας γίνεο σθαι (88) · ἀλλ᾽ ἵνα οἱ ἐπίσκοποι σὺν τοῖς ἰδίοις λαοῖς. μετ᾿ εἰρήνης εἰς εὐχάς τε καὶ λατρείας σχολὴν ἄγοιεν, ἱκετεύοντες ὑπὲρ τῆς σῆς βασιλείας, καὶ σωτηρίας; καὶ εἰρήνης, ἢν ἡ Θειότης (89) σοι εἰς τὸ διηνεκές χαριεῖται. Οἱ δὲ ἡμέτεροι πρέσβεις τάς τε υπογρα φὰς καὶ τὰς τῶν ἐπισκόπων προσηγορίας κομίζουσιν, οἵτινες καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν θείων Γραφῶν (90), τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα. ἀθεότητα, οσιότητα. τε Ουρσάκιος ἰάσεις. τρέψειας γενέσθαι. καὶ τῶν ΑΠΟΦΑΣΙΣ ΤΗΣ ΣΥΝΟΔΟΥ (91). μιώτατοι, ἡ καθολική σύνοδος καὶ ἡ ἁγία Ἐκκλησία τῇ ἰδίᾳ ὑπομονῇ καὶ ἀνεξικακίᾳ ἤνεγκεν οὐκ ἀγεννῶς Ουρσάκιον, καὶ Οὐάλην, καὶ Γάϊον, καὶ Γερμίνιον, καὶ Αὐξέντιον (92)· οἵτινες ἄλλοτε ἄλλα φρονοῦντες πάσας τὰς Ἐκκλησίας συνετάραξαν, οἳ καὶ νῦν ἐπιχειρῆσαι τετολμήκασι τὸν αἱρετικὸν λογισμὸν τῇ τῶν ὀρθοδό ξων πίστει συνάψαι, καὶ διαλύσαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύν οδον, ἥτις ἀντίμαχος υπάρχει τῇ τῶν Ἀρειανῶν αἱρέσει· ἔξωθεν ἰδίαν τινὰ καὶ ἀλλοτριωτάτην τῆς ἁγιωτάτης Εκκλησίας συγγραφεῖσαν πίστιν προσφέ ροντες· ἥντινα ἡμᾶς δέξασθαι ἀθέμιτον ἡγησάμεθα· ἰδίων παροικήσεων. άλλοτρίους ἐπιτρέ ψειας γενέσθαι. ἐπιτρέψεις. ἐπιτρέψειας. οἱ ἐπίσκοποι. σὺν τῷ ἰδίῳ λαῷ μετ' εἰρήνης εὐχαῖς τε καὶ λατρείαις σχολὴν ἄγοιεν βασιλείας τε καί. τητα. S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Ill. Ob quam rem tuam rogamus clementiam, ut A placidis auribus et sereno vultu universos legatos nostros et respicias et audias: neve aliquid per- mittat clementia tua injuria veterum convelli ; sed manere ea, quæ a majoribus nostris accepimus, quos fuisse et prudentes, et sine Spiritu sancto Dei non egisse confidimus, quia ista novitate non 80- lum fideles populi perturbati sunt, verum etiam in- fideles ad credulitatem vetantur accedere. Oramus etiam ut præcipias tot episcopos, qui Arimino deti- nentur, inter quos plurimi sunt qui ætate et pau- pertate defecti sunt, ad suam provinciamremeare, ne destituti suis episcopis laborent populi Eccle. siarum. Hoc etiam frequentius postulamus, ut nihă innovetur, nihil minuatur; sed maneant incorrupta quæ patris sancta pietatis tuæ temporibus et tuis religiosis sæculis permanserunt. Nec jam nos fati- gari aut convelli a sedibus nostris tua sancta pru- dentia permittat, sed quieti vacent semper postu- lationibus, quas habent semper et pro salute tua; et pro regno tuo, et pro pace quam tibi Divinitas pro meritis tuis profundam et perpetuam largiatur. Legati autem nostri et subscriptiones et nomina episcoporum vel legatorum perferent, sicut idem alia scriptura instruit tuam sanctam religiosamque prudentiam. DECRETUM SYNODI. synodus patientiam habuit, et piam Ecclesiam to- ties exhibuit juxta Ursacium et Valentem, Germi- nium, Gaium (et Aaxentium); qui toties mutando quod crediderant, omnes Ecclesias turbaverunt, et nunc conantur hæreticum animum suum inserere animis Christianis. Subvertere enim volunt tracta- tum habitum apud Nicæam, qui positus est contra Arianam hæresim et cæteras. Attulerunt no- bis præterea conscriptam a se fidem, quam reci- pere nos non licebat. Jam quidem hæretici antehac nobis pronuntiati sunt, et multis diebus est com- Reg. Socrat. Sozom. Theodor., o. Editi, o. Ibid. D Reg., sed secunda manu superius scri- ptumn est Μox post abest a Sozom. deest. VV. Sozom. et Theodor., Theodor., Editi, Sed Regius melius, Mox Reg. Basil. Socrat. Soz. Theod., In editis of deest. Μos Theod., Paulo post idem, Latinus desumptus est, legitur Græcianum a Calle decretum illud protulisse: quod cum Latine pri- mum editum fuerit, ut ibidem jacet, Græce versum: est. 11. Quantum decuit, fratres charissimi, catholica (81) Sozom., ἀρχαίων δικαίως ώρισμένων. Μοχ (32) Sozom, μηδέ. Paulo post Sozom. Theodor., (83) Sozom., ενεποίει. (84) Ταίς deest apud Sozom. (85) Theodor., ἀφηρημένων. (86) Sozom., διαμένῃ, et in eodem και sequens (37) Theodor., εἰς τὸν νῦν καὶ εἰς τὸν ἑξῆς χρό- (88) Socrat.. καὶ ἐκτὸς τῶν ἰδίων παροικιῶν ἐπισ 11. Ἕως προσήκον ἦν καὶ δυνατὸν, ἀδελφοὶ τι (84) Theodor., ἡ θεότης. (90) Sozomn., γραμμάτων, et mox idem, θεός (91) Apud Hilar. fragm. 7, col.1342, unde contextus . (92) Ausentium omittit Hilarius de ore.
PG 26:700οὐδεὶς γὰρ ἐκεῖ διεφώνησεν, ἀλλὰ πάντες συμφώνως ἔγραψαν τὰ δόξαντα καὶ τοὺς Ἀρειανοὺς καθῄρησαν. Τὰ δὲ ἐν Σελευκείᾳ τῇ Τραχείᾳ γενόμενα ταῦτά ἐστι. μὴν μὲν ἦν ὁ κατὰ Ῥωμαίους καλούμενος Σεπτέμβριος, κατὰ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους Θὼθ καὶ κατὰ Μακεδόνας Γορπιαῖος καὶ ἡμέρα ι τοῦ μηνὸς κατ’ Αἰγυπτίους, εἰς ἣν συνέδραμον πάντες οἱ κληθέντες συνελθεῖν· ἦσαν δὲ κἀκεῖ που ρξ. πολλῶν δὲ ὄντων τῶν ἐν αὐτοῖς κατηγορουμένων καὶ τῶν κατηγορούντων βοώντων κατ’ αὐτῶν Ἀκάκιος καὶ Πατρόφιλος καὶ Οὐράνιος ὁ ἀπὸ Τύρου καὶ Εὐδόξιος ὁ ἐπεισπηδήσας τῇ Ἀντιοχέων ἐκκλησίᾳ Λεόντιός τε καὶ Θεοδόσιος καὶ Εὐάγριος καὶ Θεόδουλος καὶ Γεώργιος ὁ διωχθεὶς ἀπὸ τῆς οἰκουμένης πράττουσί τι κακοῦργον. φοβηθέντες γὰρ τοὺς κατ’ αὐτῶν παρὰ τῶν κατηγόρων ἐλέγχους προσελάβοντο τοὺς ἄλλους τῆς Ἀρείου μερίδος τοὺς εἰς αὐτὸ τοῦτο μισθωτοὺς εἰς ἀσέβειαν γινομένους καὶ κατασταθέντας παρὰ Σεκούνδου τοῦ καθαιρεθέντος παρὰ τῆς μεγάλης συνόδου, ἀπὸ μὲν τῆς Λιβύης Στέφανον καὶ Σερὰν καὶ Πολυδεύκην κατηγορουμένους ἐπὶ διαφόροις ἐγκλήμασι καὶ λοιπὸν Παγκράτιον καὶ Πτολεμαῖον Μελιτιανόν τινα·
πιστώσασθαι ἐκ τῶν πάλαι ἀρχαίων καὶ δικαίων όρμωμένους (81) · οἳ καὶ τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα, ὅτι οὐχ, ὥσπερ ἔρησαν Ουρσακιός τε καὶ Οὐάλης, ἔσται εἰρήνη, εἴπερ τι τῶν δικαίων ἀνατραπείη. Πῶς γὰρ εἰρήνην οἷόν τε ἄγειν τοὺς τὴν εἰρήνην καταλύοντας; μᾶλλον γὰρ ἔρις καὶ ταραχὴ ἐκ τούτων σὺν ταῖς λοιπαῖς πόλεσι καὶ τῇ τῶν Ῥωμαίων Εκκλησία γενήσεται. Β Διὸ δὴ ἱκετεύομεν τὴν σὴν ἐπιείκειαν, ἵνα προσ- ηνέσιν ἀκοαῖς καὶ γαληναίῳ βλέμματι τοὺς ἡμετέρους πρέσβεις ἀθρήσειας, μήτε (82) πρὸς ὕβριν τῶν τετε- λευτηκότων καινόν τι μεταλλάττειν ἐπιτρέψειας· ἀλλ' ἐάσῃς ἐμμένειν ἡμᾶς τοῖς παρὰ τῶν προγόνων ὁρισθεῖσί τε καὶ νενομοθετημένοις· οὓς ἅπαντα μετὰ ἀγχινοίας τε καὶ φρονήσεως καὶ Πνεύματος ἁγίου πεποιηκέναι φήσαιμεν ἄν. Τὰ γὰρ νῦν παρ' ἐκείνων καινοτομούμενα τοῖς μὲν πιστεύσασιν ἀπιστίαν ἐμὲ ποιεῖ (85), τοῖς δὲ ἀπιστοῦσιν ὠμότητα. Ικετεύομεν δὲ ἔτι, ἵνα κελεύσῃς ἐπισκόπους τοὺς ἐν (84) ταῖς ἀλλοδαπαῖς διατρίβοντας, οὓς καὶ τὸ τῆς ἡλικίας ἐπίσ πονον καὶ τὸ τῆς πενίας ἐνδεὲς τρύχει, τὴν εἰς τὰ οἰκεῖα ἀνακομιδὴν ῥᾳδίαν ποιήσασθαι· ἵνα μὴ ἔρημοι, τῶν ἐπισκόπων ἀφωρισμένων (85), αἱ Ἐκκλησίαι δια μένωσιν. Ἔτι δὲ πρὸς ἅπασι καὶ τοῦτο δεόμεθα, ἵνα μηδὲν μήτε ἐλλείπῃ τῶν προϋπαρξάντων, μήτε πλεο νάζοι· ἀλλὰ πάντα άρρηκτα διαμείνῃ (86), ἐκ τῆς τοῦ σοῦ πατρὸς εὐσεβείας καὶ εἰς τὸν νῦν χρόνον (87) διαφυλαττόμενα· μήτε λοιπὸν ἡμᾶς μοχθεῖν, καὶ τῶν οἰκείων παροικήσεων ἀλλοτρίους ἐπιτρέψειας γίνεο σθαι (88) · ἀλλ᾽ ἵνα οἱ ἐπίσκοποι σὺν τοῖς ἰδίοις λαοῖς. μετ᾿ εἰρήνης εἰς εὐχάς τε καὶ λατρείας σχολὴν ἄγοιεν, ἱκετεύοντες ὑπὲρ τῆς σῆς βασιλείας, καὶ σωτηρίας; καὶ εἰρήνης, ἢν ἡ Θειότης (89) σοι εἰς τὸ διηνεκές χαριεῖται. Οἱ δὲ ἡμέτεροι πρέσβεις τάς τε υπογρα φὰς καὶ τὰς τῶν ἐπισκόπων προσηγορίας κομίζουσιν, οἵτινες καὶ ἐξ αὐτῶν τῶν θείων Γραφῶν (90), τὴν σὴν ἀναδιδάξουσιν ὁσιότητα. ἀθεότητα, οσιότητα. τε Ουρσάκιος ἰάσεις. τρέψειας γενέσθαι. καὶ τῶν ΑΠΟΦΑΣΙΣ ΤΗΣ ΣΥΝΟΔΟΥ (91). μιώτατοι, ἡ καθολική σύνοδος καὶ ἡ ἁγία Ἐκκλησία τῇ ἰδίᾳ ὑπομονῇ καὶ ἀνεξικακίᾳ ἤνεγκεν οὐκ ἀγεννῶς Ουρσάκιον, καὶ Οὐάλην, καὶ Γάϊον, καὶ Γερμίνιον, καὶ Αὐξέντιον (92)· οἵτινες ἄλλοτε ἄλλα φρονοῦντες πάσας τὰς Ἐκκλησίας συνετάραξαν, οἳ καὶ νῦν ἐπιχειρῆσαι τετολμήκασι τὸν αἱρετικὸν λογισμὸν τῇ τῶν ὀρθοδό ξων πίστει συνάψαι, καὶ διαλύσαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύν οδον, ἥτις ἀντίμαχος υπάρχει τῇ τῶν Ἀρειανῶν αἱρέσει· ἔξωθεν ἰδίαν τινὰ καὶ ἀλλοτριωτάτην τῆς ἁγιωτάτης Εκκλησίας συγγραφεῖσαν πίστιν προσφέ ροντες· ἥντινα ἡμᾶς δέξασθαι ἀθέμιτον ἡγησάμεθα· ἰδίων παροικήσεων. άλλοτρίους ἐπιτρέ ψειας γενέσθαι. ἐπιτρέψεις. ἐπιτρέψειας. οἱ ἐπίσκοποι. σὺν τῷ ἰδίῳ λαῷ μετ' εἰρήνης εὐχαῖς τε καὶ λατρείαις σχολὴν ἄγοιεν βασιλείας τε καί. τητα. S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Ill. Ob quam rem tuam rogamus clementiam, ut A placidis auribus et sereno vultu universos legatos nostros et respicias et audias: neve aliquid per- mittat clementia tua injuria veterum convelli ; sed manere ea, quæ a majoribus nostris accepimus, quos fuisse et prudentes, et sine Spiritu sancto Dei non egisse confidimus, quia ista novitate non 80- lum fideles populi perturbati sunt, verum etiam in- fideles ad credulitatem vetantur accedere. Oramus etiam ut præcipias tot episcopos, qui Arimino deti- nentur, inter quos plurimi sunt qui ætate et pau- pertate defecti sunt, ad suam provinciamremeare, ne destituti suis episcopis laborent populi Eccle. siarum. Hoc etiam frequentius postulamus, ut nihă innovetur, nihil minuatur; sed maneant incorrupta quæ patris sancta pietatis tuæ temporibus et tuis religiosis sæculis permanserunt. Nec jam nos fati- gari aut convelli a sedibus nostris tua sancta pru- dentia permittat, sed quieti vacent semper postu- lationibus, quas habent semper et pro salute tua; et pro regno tuo, et pro pace quam tibi Divinitas pro meritis tuis profundam et perpetuam largiatur. Legati autem nostri et subscriptiones et nomina episcoporum vel legatorum perferent, sicut idem alia scriptura instruit tuam sanctam religiosamque prudentiam. DECRETUM SYNODI. synodus patientiam habuit, et piam Ecclesiam to- ties exhibuit juxta Ursacium et Valentem, Germi- nium, Gaium (et Aaxentium); qui toties mutando quod crediderant, omnes Ecclesias turbaverunt, et nunc conantur hæreticum animum suum inserere animis Christianis. Subvertere enim volunt tracta- tum habitum apud Nicæam, qui positus est contra Arianam hæresim et cæteras. Attulerunt no- bis præterea conscriptam a se fidem, quam reci- pere nos non licebat. Jam quidem hæretici antehac nobis pronuntiati sunt, et multis diebus est com- Reg. Socrat. Sozom. Theodor., o. Editi, o. Ibid. D Reg., sed secunda manu superius scri- ptumn est Μox post abest a Sozom. deest. VV. Sozom. et Theodor., Theodor., Editi, Sed Regius melius, Mox Reg. Basil. Socrat. Soz. Theod., In editis of deest. Μos Theod., Paulo post idem, Latinus desumptus est, legitur Græcianum a Calle decretum illud protulisse: quod cum Latine pri- mum editum fuerit, ut ibidem jacet, Græce versum: est. 11. Quantum decuit, fratres charissimi, catholica (81) Sozom., ἀρχαίων δικαίως ώρισμένων. Μοχ (32) Sozom, μηδέ. Paulo post Sozom. Theodor., (83) Sozom., ενεποίει. (84) Ταίς deest apud Sozom. (85) Theodor., ἀφηρημένων. (86) Sozom., διαμένῃ, et in eodem και sequens (37) Theodor., εἰς τὸν νῦν καὶ εἰς τὸν ἑξῆς χρό- (88) Socrat.. καὶ ἐκτὸς τῶν ἰδίων παροικιῶν ἐπισ 11. Ἕως προσήκον ἦν καὶ δυνατὸν, ἀδελφοὶ τι (84) Theodor., ἡ θεότης. (90) Sozomn., γραμμάτων, et mox idem, θεός (91) Apud Hilar. fragm. 7, col.1342, unde contextus . (92) Ausentium omittit Hilarius de ore.
PG 26:701καὶ σχηματισάμενοι δῆθεν περὶ πίστεως ζητεῖν οὐκ ἐλάνθανον τοὺς κατηγόρους δεδιότες. καὶ τὴν αἵρεσιν ἐξεδίκουν καὶ λοιπὸν ἐσχίσθησαν. καὶ οἱ μὲν μετὰ τῶν περὶ Ἀκάκιον ἦσαν ὕποπτοι καὶ ὀλίγοι παντελῶς, οἱ δὲ ἄλλοι τὸ πλῆθος ἦσαν. οἱ μὲν οὖν περὶ Ἀκάκιον ἀποχρησάμενοι τῷ τῆς ἀπονοίας θράσει τέλεον ἠρνοῦντο τὰ ἐν Νικαίᾳ γραφέντα καὶ τὴν σύνοδον διέβαλλον, οἱ δὲ ἄλλοι (τὸ πλῆθος δὲ ἦσαν οὗτοι) τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῆς συνόδου ἀπεδέχοντο, μόνην δὲ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν ὡς ἐκ τῆς ἀσαφείας ὕποπτον ἐπροφασίζοντο. ἐγχρονιζόντων τοίνυν ἐν τῷ τόπῳ καὶ τῶν μὲν κατηγόρων ἐπικειμένων, τῶν δὲ κατηγορουμένων φευγόντων καὶ διὰ τοῦτο πλέον ἐν ἀσεβείαις ἐξαγομένων καὶ βλασφημούντων εἰς τὸν κύριον ἠγανάκτησε τὸ πλῆθος τῶν ἐπισκόπων καὶ καθῄρησαν μὲν Ἀκάκιον Πατρόφιλον Οὐράνιον Εὐδόξιον καὶ τὸν ἀπὸ ὑποδεκτῶν Γεώργιον καὶ ἄλλους ἀπὸ τῆς Ἀσίας, Λεόντιον καὶ Θεοδόσιον, Εὐάγριον καὶ Θεόδουλον, ἀκοινωνήτους δὲ πεποιήκασιν Ἀστέριον, Εὐσέβιον, Αὔγαρον καὶ Βασιλικὸν καὶ Φοῖβον καὶ Φιδήλιον καὶ Εὐστάθιον καὶ Εὐτύχιον καὶ Μάγνον.
Εκπαλαι γὰρ οὗτοι αἱρετικοὶ ὄντες καὶ τἀναντία φρο- νοῦντες καὶ νῦν ἀπεδείχθησαν· οὓς πρὸς τὴν ἡμετέ- ραν κοινωνίαν συνελθεῖν οὐκ ἐπιτρέπομεν, τῇ ἰδίᾳ φωνῇ παρόντας αὐτοὺς κατακρίναντες, καὶ καθαι ροῦντες. Νῦν τοίνυν, ὅπερ δοκεῖ, ἀποφήνασθε· ἵνα ἑνὸς ἑκάστου ἡ γνῶσις ἐκ τῆς ὑπογραφῆς εἴη βέ βαιος. Ομοθυμαδὸν οἱ ἐπίσκοποι φάσκομεν· Οἱ προει ρημένοι ἐχθροὶ καθαιρεθῶσιν, ἵνα ἡ καθολική πίστις ἐν εἰρήνῃ διαμείνῃ. Καὶ τὰ μὲν ἐν τῇ. Αριμίνῳ (93) πραχθέντα ταχείαν καὶ τοιαύτην ἔσχε τὴν διάλυσιν. Οὐδεὶς γὰρ ἐκεῖ διεφώνησεν, ἀλλὰ πάντες συμφώνως ὡς ἔγραψαν τὰ δόξαντα, καὶ τοὺς ᾿Αρειανούς καθώ ήρησαν (94). Β ἐστι. Μὴν μὲν ἦν ὁ κατὰ Ῥωμαίους καλούμενος Σεπτέμβριος, κατὰ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους Θωθ, καὶ κατὰ Μακεδόνας Γορπιαίος, καὶ ἡμέρα τοῦ μηνός κατ' Αι γυπτίους Εκκαιδεκάτη, εἰς ἣν συνέδραμον πάντες οἱ κληθέντες συνελθεῖν· ἦσαν δὲ κἀκεῖ που ρξ· πολλῶν. δὲ ὄντων τῶν ἐν αὐτοῖς κατηγορουμένων, καὶ τῶν κατηγορούντων βοώντων κατ' αὐτῶν, Ἀκάκιος και Πατρόφιλος, καὶ Οὐράνιος δ᾽ ἀπὸ Τύρου, καὶ Εὐδόξιος. ὁ ἐπεισπηδήσας τῇ Ἀντιοχέων Ἐκκλησίᾳ, Λεόντιος τε καὶ Θεόδοτος, καὶ Εὐάγριος, καὶ Θεόδουλος, καὶ Γεώργιος ὁ διωχθεὶς ἀπὸ τῆς οἰκουμένης, πράττουσί τι πανούργον (95). Φοβηθέντες γὰρ τοὺς κατ' αὐτῶν παρὰ τῶν κατηγόρων ελέγχους, προσελάβοντο τοὺς ἄλλους τῆς ᾿Αρείου μερίδος, τοὺς εἰς αὐτὸ τοῦτο μετ σθωτοὺς εἰς ἀσέβειαν γινομένους, καὶ κατασταθέντας παρὰ Σεκούνδου τοῦ καθαιρεθέντος παρὰ τῆς μεγάλης συνόδου· ἀπὸ μὲν τῆς Λιβύης Στέφανον καὶ Σε ράν (96), καὶ Πολυδεύκην, κατηγορουμένους ἐπὶ δια φόροις ἐγκλήμασι· καὶ λοιπὸν Παγκράτιον, καὶ Πτο Σεμαῖον, Μελιτιανόν τινα, καὶ σχηματισάμενοι δῆθεν περὶ πίστεως ζητεῖν, οὐκ ἐλάνθανον τοὺς κατηγόρους δεδιότες· καὶ τὴν αἵρεσιν ἐξεδίκουν, καὶ λοιπὸν ἐσχί- σθησαν· καὶ οἱ μὲν μετὰ τῶν περὶ Ἀκάκιον ἦσαν ὕποπτοι, καὶ ὀλίγιστο: (97) παντελῶς· οἱ δὲ ἄλλοι τὸ πλῆθος ἦσαν. Οἱ μὲν οὖν περὶ ᾿Ακάκιον ἀποχρησά- μενοι τῷ τῆς ἀπονοίας θράσει, τέλεον ἠρνοῦντο τὰ ἐν Νικαίς γραφέντα, καὶ τὴν σύνοδον διέβαλλον· οἱ δὲ ἄλλοι (τὸ πλῆθος δὲ ἦσαν οὗτοι ) τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῆς συνόδου ἀπεδέχοντο· μόνην δὲ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν, ὡς ἐκ τῆς ἀσαφείας ὕποπτον, ἐπροφασίζοντο. Ἐγχρονιζόντων τοίνυν ἐν τῷ τόπῳ, καὶ τῶν μὲν κατ. ηγόρων ἐπικειμένων, τῶν δὲ κατηγορουμένων φει γόντων, καὶ διὰ τοῦτο πλέον ἐξ ἀσεβείας (98) εξαγο- . μένων; καὶ βλασφημούντων εἰς τὸν Κύριον, ἡγανά- κτησε τὸ πλῆθος τῶν ἐπισκόπων, καὶ καθῄρησαν μὲν Ακάκιον, Πατρόφιλον, Οὐράνιον. Εὐδόξιον, καὶ τὸν ἀπὸ ὑποδεκτῶν Γεώργιον, καὶ ἄλλους ἀπὸ τῆς ᾿Ασίας, συμφώνως ὡς, Τῆς ἐν Σελευκεία συνόδου πρόσταξις, ἐπίσκοποι, καὶ ἄλλα πραχθέντα, Σέρας ἐπίσκοπος ἐκ Παρατονίου. ἀπὸ ὑποδεκτῶν, DE SYNODIS. admisimus, voce nostra damnantes eos præsentes. Nunc iterum quid vobis placet, iterum dicite, ut singulorum subscriptione firmetur. Universi episcopi dixerunt : Placet ut hæretici SS. (99) damnentur, quo possit Ecclesia fide inconcussa, quæ vere ca- tholica est, in pace perpetua permanere. Rerum quidem Arimini gestarun celerrimus ejusmodi fuit exitus. Nulla enim ibi fuit sententiarum discrepan- tia sed omnes una mente quæ decreta fuerant conscripserunt, Arianosque deposuerunt. A probatum : quos et ad nostram conmunionem non erat a Romanis September, ab Ægyptiis Thoth, a Macedonibus Gorpius nominatus ; decimaque sexta mensis secundum Ægyptios: qua qui vocati fuerant convenere. Erantque ibi episcopi circiter centum sexaginta. Cum autem ex illis multi accusarentur,. clamarentque accusatores adversus illos, Acacius. Patrophilus, Uranius Tyri, Eudoxius qui Antioche- nam iuvasit Ecclesiam, Leontius, Theodotus, Eva- grius, Theodulus, et Georgius ille ex toto terrarum orbe pulsus, callidam rem aggrediuntur. Veriti quippe accusatorum suorum probationes, alios se- cum Arianæ factionis assumpsere, qui pariter ad impietatem mercenarii, et a Secundo, per magnam synodum deposito, ordinati fuerant : ex Libya Ste- phanum, Seram, et Pollucem, de variis criminibus accusatos, ac deinde Pancratium et Ptolemæum quemdam Meletiṛnum, et cum se de fide inquirere velle simularent, haudquaquam latuit eos reformi- dare accusatores suos ; cumque hæresim vindica- rent, disjuncti sunt episcopi, et alii quidem, Acacio juncti, paucissimi numero, suspecti erant, autem multitudo erant. Acaciani igitur amentiæ suæ audacia usi, quæ Nicææ scripta fuerant plane abnegarunt, ipsamque synodum criminabantur. Alii autem multo majore numero, reliquis omnibus synodi admissis verbis, solam consubstantialis vocem, eo scilicet obtentu quod præ obscuritate suspecta esset, improbabant. Cum igitur illic diu- dius immorarentur, instantibus accusatoribus, ac- cusatis autem refugientibus, et ea de causa vehe- mentius impietate sua concitatis, in Dominumque post legitur sed deest in Regio. modi titulus : quæ, cum desint in elit. Commel. et in omnibus manuscript., omissa sunt. Porro de synodo Seleuciensi vide Socrat. Lib. ut, cap 39; Sozom. lib. v, cap. ; Theodor. Bib. u, cap. 20. C alii blasphemantibus, episcoporum multitudo rem indi- guissine ferens, Acacium quidemn, Patrophilum, Uranium, Eudoxium, Georgiumque olim exactorem et alios ex Asia, Leontium, Theodosium, Evagrium, et Theodulum deposuere. A communione autem sua segregarunt Asterium, Eusebiun, Augarum, Basi- phanium Heresi Lxxi, num. 26, de quo vide quæ diximus supra p. 307. 12. Seleuciæ vero Asperæ hæc acta sunt. Mensis 12. Τὰ δὲ ἐν Σελευκείᾳ τῇ Τραχεία γενόμενα ταῦτά (93) Regius. et Basil., Αριμήνῳ. Infra in editis (94) Post haec sequebatur in edit. Paris. hujus (95) Ita Regius. Editi vero, κακοῦργον. (96) Sic Regius et Basil. et ita legitur apud Epi- (97) Ita Regius. Editi vero, ὀλίγοι. (98) Regius, ἐν ἀσεβείαις. Infra, Γεώργιον τὸν (99) Id est, suprascripti
PG 26:702τοῦτο δὲ πεποιήκασιν, ἐπειδὴ κληθέντες ἀπολογήσασθαι ἐφ’ οἷς αὐτῶν πλεῖστοι κατηγόρουν οὐκ ἀπήντησαν. καὶ ὥρισαν οὕτω μένειν αὐτούς, ἕως ἂν ἀπολογησάμενοι δείξωσιν ἑαυτοὺς καθαροὺς ἀπὸ τῶν ἐπιφερομένων αὐτοῖς ἐγκλημάτων. γράψαντές τε εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν τὴν κατ’ αὐτῶν γενομένην κρίσιν ἀνῆλθον παρὰ τὸν ἀσεβέστατον Αὔγουστον Κωνστάντιον ἀπαγγελοῦντες αὐτῷ τὰ πεπραγμένα· ταύτην γὰρ εἶχον πρόσταξιν. καὶ τοῦτο τέλος γέγονε καὶ τῆς ἐν Σελευκείᾳ συνόδου. Τίς τοίνυν οὐκ ἂν ἀποδέξαιτο μὲν τὴν εὐλάβειαν τῶν ἐν τῇ Ἀριμίνῳ συνόδῳ συνελθόντων ἐπισκόπων; οἳ τοσοῦτον κάματον ὁδοῦ καὶ θαλάττης κινδύνους ὑπέμειναν, ἵνα τοὺς μὲν φρονοῦντας τὰ Ἀρείου καθέλωσι, τοὺς δὲ τῶν πατέρων ὅρους ἀκεραίους φυλάξωσιν ὁσίως καὶ κανονικῶς τοῦτο βουλευσάμενοι. ἡγεῖτο γὰρ ἕκαστος αὐτῶν, εἰ λύσαιεν τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν, πρόφασιν διδόναι τοῖς μετὰ ταῦτα, ὥστε λῦσαι τὰ παρ’ αὐτῶν νῦν γινόμενα. τίς δὲ οὐκ ἂν καταγνοίη τῆς εὐχερείας τῶν περὶ Εὐδόξιον καὶ Ἀκάκιον, οἳ τὴν τῶν ἑαυτῶν πατέρων τιμὴν προπίνουσι τῇ πρὸς τοὺς Ἀρειομανίτας σπουδῇ καὶ χάριτι;
Εκπαλαι γὰρ οὗτοι αἱρετικοὶ ὄντες καὶ τἀναντία φρο- νοῦντες καὶ νῦν ἀπεδείχθησαν· οὓς πρὸς τὴν ἡμετέ- ραν κοινωνίαν συνελθεῖν οὐκ ἐπιτρέπομεν, τῇ ἰδίᾳ φωνῇ παρόντας αὐτοὺς κατακρίναντες, καὶ καθαι ροῦντες. Νῦν τοίνυν, ὅπερ δοκεῖ, ἀποφήνασθε· ἵνα ἑνὸς ἑκάστου ἡ γνῶσις ἐκ τῆς ὑπογραφῆς εἴη βέ βαιος. Ομοθυμαδὸν οἱ ἐπίσκοποι φάσκομεν· Οἱ προει ρημένοι ἐχθροὶ καθαιρεθῶσιν, ἵνα ἡ καθολική πίστις ἐν εἰρήνῃ διαμείνῃ. Καὶ τὰ μὲν ἐν τῇ. Αριμίνῳ (93) πραχθέντα ταχείαν καὶ τοιαύτην ἔσχε τὴν διάλυσιν. Οὐδεὶς γὰρ ἐκεῖ διεφώνησεν, ἀλλὰ πάντες συμφώνως ὡς ἔγραψαν τὰ δόξαντα, καὶ τοὺς ᾿Αρειανούς καθώ ήρησαν (94). Β ἐστι. Μὴν μὲν ἦν ὁ κατὰ Ῥωμαίους καλούμενος Σεπτέμβριος, κατὰ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους Θωθ, καὶ κατὰ Μακεδόνας Γορπιαίος, καὶ ἡμέρα τοῦ μηνός κατ' Αι γυπτίους Εκκαιδεκάτη, εἰς ἣν συνέδραμον πάντες οἱ κληθέντες συνελθεῖν· ἦσαν δὲ κἀκεῖ που ρξ· πολλῶν. δὲ ὄντων τῶν ἐν αὐτοῖς κατηγορουμένων, καὶ τῶν κατηγορούντων βοώντων κατ' αὐτῶν, Ἀκάκιος και Πατρόφιλος, καὶ Οὐράνιος δ᾽ ἀπὸ Τύρου, καὶ Εὐδόξιος. ὁ ἐπεισπηδήσας τῇ Ἀντιοχέων Ἐκκλησίᾳ, Λεόντιος τε καὶ Θεόδοτος, καὶ Εὐάγριος, καὶ Θεόδουλος, καὶ Γεώργιος ὁ διωχθεὶς ἀπὸ τῆς οἰκουμένης, πράττουσί τι πανούργον (95). Φοβηθέντες γὰρ τοὺς κατ' αὐτῶν παρὰ τῶν κατηγόρων ελέγχους, προσελάβοντο τοὺς ἄλλους τῆς ᾿Αρείου μερίδος, τοὺς εἰς αὐτὸ τοῦτο μετ σθωτοὺς εἰς ἀσέβειαν γινομένους, καὶ κατασταθέντας παρὰ Σεκούνδου τοῦ καθαιρεθέντος παρὰ τῆς μεγάλης συνόδου· ἀπὸ μὲν τῆς Λιβύης Στέφανον καὶ Σε ράν (96), καὶ Πολυδεύκην, κατηγορουμένους ἐπὶ δια φόροις ἐγκλήμασι· καὶ λοιπὸν Παγκράτιον, καὶ Πτο Σεμαῖον, Μελιτιανόν τινα, καὶ σχηματισάμενοι δῆθεν περὶ πίστεως ζητεῖν, οὐκ ἐλάνθανον τοὺς κατηγόρους δεδιότες· καὶ τὴν αἵρεσιν ἐξεδίκουν, καὶ λοιπὸν ἐσχί- σθησαν· καὶ οἱ μὲν μετὰ τῶν περὶ Ἀκάκιον ἦσαν ὕποπτοι, καὶ ὀλίγιστο: (97) παντελῶς· οἱ δὲ ἄλλοι τὸ πλῆθος ἦσαν. Οἱ μὲν οὖν περὶ ᾿Ακάκιον ἀποχρησά- μενοι τῷ τῆς ἀπονοίας θράσει, τέλεον ἠρνοῦντο τὰ ἐν Νικαίς γραφέντα, καὶ τὴν σύνοδον διέβαλλον· οἱ δὲ ἄλλοι (τὸ πλῆθος δὲ ἦσαν οὗτοι ) τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῆς συνόδου ἀπεδέχοντο· μόνην δὲ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν, ὡς ἐκ τῆς ἀσαφείας ὕποπτον, ἐπροφασίζοντο. Ἐγχρονιζόντων τοίνυν ἐν τῷ τόπῳ, καὶ τῶν μὲν κατ. ηγόρων ἐπικειμένων, τῶν δὲ κατηγορουμένων φει γόντων, καὶ διὰ τοῦτο πλέον ἐξ ἀσεβείας (98) εξαγο- . μένων; καὶ βλασφημούντων εἰς τὸν Κύριον, ἡγανά- κτησε τὸ πλῆθος τῶν ἐπισκόπων, καὶ καθῄρησαν μὲν Ακάκιον, Πατρόφιλον, Οὐράνιον. Εὐδόξιον, καὶ τὸν ἀπὸ ὑποδεκτῶν Γεώργιον, καὶ ἄλλους ἀπὸ τῆς ᾿Ασίας, συμφώνως ὡς, Τῆς ἐν Σελευκεία συνόδου πρόσταξις, ἐπίσκοποι, καὶ ἄλλα πραχθέντα, Σέρας ἐπίσκοπος ἐκ Παρατονίου. ἀπὸ ὑποδεκτῶν, DE SYNODIS. admisimus, voce nostra damnantes eos præsentes. Nunc iterum quid vobis placet, iterum dicite, ut singulorum subscriptione firmetur. Universi episcopi dixerunt : Placet ut hæretici SS. (99) damnentur, quo possit Ecclesia fide inconcussa, quæ vere ca- tholica est, in pace perpetua permanere. Rerum quidem Arimini gestarun celerrimus ejusmodi fuit exitus. Nulla enim ibi fuit sententiarum discrepan- tia sed omnes una mente quæ decreta fuerant conscripserunt, Arianosque deposuerunt. A probatum : quos et ad nostram conmunionem non erat a Romanis September, ab Ægyptiis Thoth, a Macedonibus Gorpius nominatus ; decimaque sexta mensis secundum Ægyptios: qua qui vocati fuerant convenere. Erantque ibi episcopi circiter centum sexaginta. Cum autem ex illis multi accusarentur,. clamarentque accusatores adversus illos, Acacius. Patrophilus, Uranius Tyri, Eudoxius qui Antioche- nam iuvasit Ecclesiam, Leontius, Theodotus, Eva- grius, Theodulus, et Georgius ille ex toto terrarum orbe pulsus, callidam rem aggrediuntur. Veriti quippe accusatorum suorum probationes, alios se- cum Arianæ factionis assumpsere, qui pariter ad impietatem mercenarii, et a Secundo, per magnam synodum deposito, ordinati fuerant : ex Libya Ste- phanum, Seram, et Pollucem, de variis criminibus accusatos, ac deinde Pancratium et Ptolemæum quemdam Meletiṛnum, et cum se de fide inquirere velle simularent, haudquaquam latuit eos reformi- dare accusatores suos ; cumque hæresim vindica- rent, disjuncti sunt episcopi, et alii quidem, Acacio juncti, paucissimi numero, suspecti erant, autem multitudo erant. Acaciani igitur amentiæ suæ audacia usi, quæ Nicææ scripta fuerant plane abnegarunt, ipsamque synodum criminabantur. Alii autem multo majore numero, reliquis omnibus synodi admissis verbis, solam consubstantialis vocem, eo scilicet obtentu quod præ obscuritate suspecta esset, improbabant. Cum igitur illic diu- dius immorarentur, instantibus accusatoribus, ac- cusatis autem refugientibus, et ea de causa vehe- mentius impietate sua concitatis, in Dominumque post legitur sed deest in Regio. modi titulus : quæ, cum desint in elit. Commel. et in omnibus manuscript., omissa sunt. Porro de synodo Seleuciensi vide Socrat. Lib. ut, cap 39; Sozom. lib. v, cap. ; Theodor. Bib. u, cap. 20. C alii blasphemantibus, episcoporum multitudo rem indi- guissine ferens, Acacium quidemn, Patrophilum, Uranium, Eudoxium, Georgiumque olim exactorem et alios ex Asia, Leontium, Theodosium, Evagrium, et Theodulum deposuere. A communione autem sua segregarunt Asterium, Eusebiun, Augarum, Basi- phanium Heresi Lxxi, num. 26, de quo vide quæ diximus supra p. 307. 12. Seleuciæ vero Asperæ hæc acta sunt. Mensis 12. Τὰ δὲ ἐν Σελευκείᾳ τῇ Τραχεία γενόμενα ταῦτά (93) Regius. et Basil., Αριμήνῳ. Infra in editis (94) Post haec sequebatur in edit. Paris. hujus (95) Ita Regius. Editi vero, κακοῦργον. (96) Sic Regius et Basil. et ita legitur apud Epi- (97) Ita Regius. Editi vero, ὀλίγοι. (98) Regius, ἐν ἀσεβείαις. Infra, Γεώργιον τὸν (99) Id est, suprascripti
PG 26:703ποία γὰρ πίστις τοῖς παρ’ αὐτῶν γινομένοις, εἰ τὰ τῶν προτέρων καταλύεται; ἢ πῶς πατέρας ὀνομάζουσιν οὓς διεδέξαντο, ὧν αὐτοὶ τῆς γνώμης κατήγοροι γίνονται; μάλιστα δὲ Ἀκάκιος τί ἂν εἴποι πρὸς Εὐσέβιον τὸν ἑαυτοῦ διδάςκαλον, ὃς οὐ μόνον ὑπέγραψεν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ, ἀλλὰ γὰρ καὶ δι’ ἐπιστολῆς ἐδήλωσε τοῖς ὑπ’ αὐτὸν λαοῖς ταύτην εἶναι πίστιν ἀληθῆ τὴν ὁμολογηθεῖσαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ; εἰ γὰρ καὶ ὡς ἠθέλησεν ἀπελογήσατο διὰ τῆς ἐπιστολῆς, ἀλλά γε τὰς λέξεις οὐκ ἠρνήσατο, ἀλλὰ καὶ κατηγόρησε τῶν Ἀρειανῶν ὅτι λέγοντες· οὐκ ἦν πρὶν γεννηθῇ ὁ υἱὸς, οὐδὲ πρὸ Μαρίας αὐτὸν ἤθελον εἶναι. τί ἄρα καὶ διδάξουσι τοὺς λαοὺς τοὺς παρ’ ἐκείνων διδαχθέντας; ὅτι ἐσφάλησαν οἱ πατέρες; καὶ πῶς αὐτοὶ πιστευθήσονται παρ’ αὐτοῖς οὓς διδάσκουσι παρακούειν τῶν διδασκάλων; ποίοις δὲ ὄμμασιν ἐμβλέψονται καὶ τοῖς μνήμασι τῶν πατέρων οὓς ὀνομάζουσι νῦν αἱρετικούς; τί δὲ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντίνου καὶ Φρυγίας καὶ Μανιχαίους διασύρουσι, τοὺς δὲ τὰ ὅμοια φθεγξαμένους, ὡς ὑπονοοῦσιν αὐτοί, ἁγίους ὀνομάζουσιν;
Λεόντιον καὶ Θεοδόσιον, Εὐάγριον καὶ Θεόδουλον· ἀκοινωνήτους δὲ πεποιήκασιν Αστέριον, Εὐσέβιον, Αὔγαρον, καὶ Βασιλικὸν, καὶ Φοῖβον, καὶ Φιδήλιον, καὶ Εὐτύχιον, καὶ Εὐστάθιον, καὶ Μάγνον. Τοῦτο δὲ πεποιήκασιν, ἐπειδὴ, κληθέντες ἀπολογήσασθαι ἐφ' οἷς αὐτῶν πλεῖστοι κατηγόρουν, οὐκ ἀπήντησαν· καὶ ὥρισαν οὕτω μένειν αὐτοὺς, ἕως ἂν, ἀπολογησάμενοι, δείξωσιν ἑαυτοὺς καθαρούς ἀπὸ τῶν ἐπιφερομένων αὐτοῖς ἐγκλημάτων. Γράψαντές τε εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν τὴν κατ' αὐτῶν γενομένην κρίσιν, ἀνῆλο θον παρὰ τὸν ἀσεβέστατον (2) Αύγουστον Κωνστάντιον, ἀπαγγελοῦντες αὐτῷ τὰ πεπραγμένα· ταύτην γὰρ εἶχον πρόσταξιν. Καὶ τοῦτο τέλος γέγονε καὶ τῆς ἐν Σελευκεία συνόδου. τῶν ἐν τῇ Ἀριμίνῳ (5) συνόδῳ συνελθόντων ἐπισκόπων; οἱ τοσοῦτον κάματον ὁδοῦ, καὶ θαλάττης κινδύνους ὑπ έμειναν, ἵνα τοὺς μὲν φρονοῦντας τὰ Αρείου καθέλωσι. τοὺς δὲ τῶν Πατέρων ὅρους ἀκεραίους φυλάξωσιν, ὁσίως καὶ κανονικῶς τοῦτο βουλευσάμενοι. Ηγεῖτο γὰρ ἕκαστος αὐτῶν, εἰ λύσαιεν τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν, πρόφασιν διδόναι τοῖς μετὰ ταῦτα, ὥστε λύσαι τὰ παρ' αὐτῶν νῦν γιγνόμενα (4). Τίς δὲ οὐκ ἂν καταγνοίη τῆς εὐ χερείας τῶν περὶ Εὐδόξιον καὶ ᾿Ακάκιον, οἳ τὴν τῶν ἑαυτῶν Πατέρων τιμήν προπίνουσι τῇ πρὸς τοὺς Αρειομανίτας σπουδῇ καὶ χάριτι ; Ποία γὰρ πίστις τοῖς παρ' αὐτῶν γινομένοις, εἰ τὰ τῶν προτέρων και ταλύεται ; ἢ πῶς Πατέρας ονομάζουσιν, οὓς διεδέ- ξαντο, ὧν αὐτοὶ τῆς γνώμης κατήγοροι γίνονται ; Μάλιστα δὲ ᾿Ακάκιος τί ἂν εἴποι πρὸς Εὐσέβιον τὸν ἑαυτοῦ διδάσκαλον, ὃς οὐ μόνον ὑπέγραψεν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδων, ἀλλὰ γὰρ (5) καὶ δι' ἐπιστολῆς ἐδήλωσε τοῖς ὑπ' αὐτὸν λαοῖς ταύτην εἶναι πίστιν ἀληθῆ, τὴν ὁμολογηθεῖσαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συν όδῳ ; εἰ γὰρ καὶ ὡς ἠθέλησεν ἀπελογήσατο διὰ τῆς ἐπιστολῆς, ἀλλά γε τὰς λέξεις οὐκ ἠρνήσατο, ἀλλὰ καὶ κατηγόρησε τῶν Ἀρειανῶν, ὅτι λέγοντες, Οὐκ ἦν πριν γεννηθῇ ὁ Υἱὸς οὐδὲ πρὸ Μαρίας αὐτὸν ἤθελον εἶναι. Τί ἄρα καὶ διδάξουσι (6) τοὺς λαούς, τους παρ' ἐκείνων διδαχθέντας ; ὅτι ἐσφάλησαν οἱ Πατέρες; καὶ πῶς αὐτοὶ πιστευθήσονται παρ' αὐτοῖς, οὓς διδάσκουσι παρακούειν τῶν διδασκάλων ; Ποίοις δὲ ὄμμασι ἐμ- βλέψονται καὶ τοῖς μνήμασι τῶν Πατέρων, οὓς ἀνα- μάζουσι νῦν αἱρετικούς; Τί δὲ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντί νου (7), καὶ Φρυγίας, καὶ Μανιχαίους διασύρους, τοὺς δὲ τὰ ὅμοια φθεγξαμένους, ὡς ὑπονοοῦσιν αὐτοὶ, ἁγίους ὀνομάζουσιν ; Ἢ πῶς ἔτι δύνανται αὐτοὶ εἶνα ἐπίσκοποι, εἰ παρ' αἱρετικῶν, ὡς αὐτοὶ διαβάλλουσι, κατεστάθησαν; Εἰ δὲ καὶ κακῶς ἐφρόνησαν, καὶ γρά ψαντες ἐπλάνησαν τὴν οἰκουμένην, παυθήτω τέλεον καὶ ἡ περὶ τούτων μνήμη· καὶ εἰ τὰ γράμματα αυτ τῶν ἐκβάλλεται, ἐκβάλλετε (8) ὑμεῖς ἀπελθόντες ἀπὸ τῶν κοιμητηρίων τὰ λείψανα τούτων, ἵνα γνῶσιν ἅπαντες ἐκείνους μὲν πλάνους, ὑμᾶς δὲ πατροκτόνους. Κέστατον εὐσεβέστατον. εὖ Αριμήνω. τοὺς Κορινθίους λέγων· . "Οτι πάντα μου μέμνησθε, - HISTORICA ET DOGMATICA. licum, Phoebum, Fidelium, Eutychium, Eustathium, & et Magnum : eo quod in jus vocati, ut a multis al- latas adversum se criminationes repellerent, non comparuissent: decreveruntque ut ita manerent, donec sese purgantes, ab ejusmodi criminibus se innocentes comprobarent. Cumque ad singulas diœ- ceses judicium contra eos latum scripsissent, im- piissimum Augustum Constantium adierunt, ut illi acla sua renuntiarent, ita enim jussum illis fuerat. Talisque fuit Seleucianæ synodi exitus. C Ariminensi synodo congregatorum pietatem ? qui tanto itineris labore, tot maris periculis per- functi sunt, ut eos qui cumn Ario sentirent depone- rent, Patrumque definitiones integras servarent, re- bus sancte et canonice constitutis. Unicuique enim eorum persuasum erat, si majorum suorum decreta abrogarent, se posteris occasionem daturos, ut res a se constitutas irritas facerent. Quis contra non improbarit temeritatem Eudoxii et Acacii, qui Par- trum suorum honorem, Ariomanitarum studio et gratiæ propinant? Quænam fides eorum actis, si majorum solvantur acta ? aut cur Patres vocant eos quibus illi successere, quorum tamen sententiam criminantur? Præsertim Acacius quidnam de magi- stro suo Eusebio dixerit, qui non modo Nicense synodo subscripsit, sed per epistolam plebi suæ significavit (1), lianc esse veran fidem, quæ in Ni- cæna synodo declarata esset? Etenim licet arbitrio suo sese per epistolain excusarit, verba tamen non negavit, imo reprehendit Arianos, quol cum dice- rent, Filius non erat antequam gigneretur, ne ante Mariam quidem eum esse vellent. Quid porro popu - los docebunt ab illis institutos? an errasse Patres? qui dictis eorum fidem habebunt discipuli, quibus suadent illi ut magistris non obtemperent? Quibus oculis intuebuntur monumenta Patrum, quos nunc vocant hæreticos ? Cur Valentinianos, Cataphrygas et Manichæos insectantur, quos autem illis similia loqui arbitrantur, sanctos appellant ? Quove jure „ episcopi erunt ipsi, si ab iis quos ut hæreticos cri- minantur ordinati sunt? Quod si male senserunt illi, et scriptis suis orbem terrarum in errorem de- duxerunt, cesset penitus eorum memoria ; et si scripta corum abjiciantur, ite vos ipsi et eorum re- liquias ex cometeriis abjicite, ut omnes intelligant, ilios seductores, vos parricidas esse. D verbis : « Quod per omnia mei memores estis : et De Nicæna synodo. item infra Constantium nuncupat. Editi, Quam facili lapsu pro & scribatur in codicibus, notatum sæpe supcrius est. (5 4) Basil., tem confer cum iis quæ supra habentur, de senten- tia Nicænæ synodi, p. 166. 8. ATHANASII OPP. PARS I. 13. Quis igitur non laudaverit episcoporum in B 13. Τίς τοίνυν οὐκ ἂν ἀποδέξαιτο μὲν τὴν εὐλάβειαν. 44. Certe beatus Apostolus Corinthios laudat his (1) Eam epistolam habes supra post tractatum (2) Sic Regius et sic legendum patet, nam άσε- 14. Ὁ μὲν οὖν μακάριος ᾿Απόστολος ἀποδέχεται (5) Sic Regius. In editis vero γάρ deest. Haec au- (6) Regius, διδάξωσι. (7) Regius, mendose, Αλεντίνου. (8) Regius, εκβάλετε.
PG 26:704ἢ πῶς αὐτοὶ ἔτι δύνανται εἶναι ἐπίσκοποι, εἰ παρ’ αἱρετικῶν, ὡς αὐτοὶ διαβάλλουσι, κατεστάθησαν; εἰ δὲ καὶ κακῶς ἐφρόνησαν καὶ γράψαντες ἐπλάνησαν τὴν οἰκουμένην, παυθήτω τέλεον καὶ ἡ περὶ τούτων μνήμη. καὶ εἰ τὰ γράμματα αὐτῶν ἐκβάλλεται, ἐκβάλλετε ὑμεῖς ἀπελθόντες ἀπὸ τῶν κοιμητηρίων τὰ λείψανα τούτων, ἵνα γνῶσιν ἅπαντες ἐκείνους μὲν πλάνους, ὑμᾶς δὲ πατροκτόνους. Ὁ μὲν οὖν μακάριος ἀπόστολος ἀποδέχεται τοὺς Κορινθίους λέγων· «ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε», οὗτοι δὲ τοιαῦτα περὶ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐνθυμούμενοι τἀναντία πάντως τοῖς λαοῖς καὶ εἰπεῖν τολμήσουσιν· οὐκ ἐπαινοῦμεν ὑμᾶς μνημονεύοντας τῶν πατέρων, ἀλλ’ ἀποδεχόμεθα μᾶλλον ὑμᾶς, ὅταν τὰς παραδόσεις αὐτῶν μὴ κατέχητε.3 καὶ λοιπὸν διαβαλλέτωσαν τὴν ἑαυτῶν δυσγένειαν καὶ λεγέτωσαν·
Λεόντιον καὶ Θεοδόσιον, Εὐάγριον καὶ Θεόδουλον· ἀκοινωνήτους δὲ πεποιήκασιν Αστέριον, Εὐσέβιον, Αὔγαρον, καὶ Βασιλικὸν, καὶ Φοῖβον, καὶ Φιδήλιον, καὶ Εὐτύχιον, καὶ Εὐστάθιον, καὶ Μάγνον. Τοῦτο δὲ πεποιήκασιν, ἐπειδὴ, κληθέντες ἀπολογήσασθαι ἐφ' οἷς αὐτῶν πλεῖστοι κατηγόρουν, οὐκ ἀπήντησαν· καὶ ὥρισαν οὕτω μένειν αὐτοὺς, ἕως ἂν, ἀπολογησάμενοι, δείξωσιν ἑαυτοὺς καθαρούς ἀπὸ τῶν ἐπιφερομένων αὐτοῖς ἐγκλημάτων. Γράψαντές τε εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν τὴν κατ' αὐτῶν γενομένην κρίσιν, ἀνῆλο θον παρὰ τὸν ἀσεβέστατον (2) Αύγουστον Κωνστάντιον, ἀπαγγελοῦντες αὐτῷ τὰ πεπραγμένα· ταύτην γὰρ εἶχον πρόσταξιν. Καὶ τοῦτο τέλος γέγονε καὶ τῆς ἐν Σελευκεία συνόδου. τῶν ἐν τῇ Ἀριμίνῳ (5) συνόδῳ συνελθόντων ἐπισκόπων; οἱ τοσοῦτον κάματον ὁδοῦ, καὶ θαλάττης κινδύνους ὑπ έμειναν, ἵνα τοὺς μὲν φρονοῦντας τὰ Αρείου καθέλωσι. τοὺς δὲ τῶν Πατέρων ὅρους ἀκεραίους φυλάξωσιν, ὁσίως καὶ κανονικῶς τοῦτο βουλευσάμενοι. Ηγεῖτο γὰρ ἕκαστος αὐτῶν, εἰ λύσαιεν τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν, πρόφασιν διδόναι τοῖς μετὰ ταῦτα, ὥστε λύσαι τὰ παρ' αὐτῶν νῦν γιγνόμενα (4). Τίς δὲ οὐκ ἂν καταγνοίη τῆς εὐ χερείας τῶν περὶ Εὐδόξιον καὶ ᾿Ακάκιον, οἳ τὴν τῶν ἑαυτῶν Πατέρων τιμήν προπίνουσι τῇ πρὸς τοὺς Αρειομανίτας σπουδῇ καὶ χάριτι ; Ποία γὰρ πίστις τοῖς παρ' αὐτῶν γινομένοις, εἰ τὰ τῶν προτέρων και ταλύεται ; ἢ πῶς Πατέρας ονομάζουσιν, οὓς διεδέ- ξαντο, ὧν αὐτοὶ τῆς γνώμης κατήγοροι γίνονται ; Μάλιστα δὲ ᾿Ακάκιος τί ἂν εἴποι πρὸς Εὐσέβιον τὸν ἑαυτοῦ διδάσκαλον, ὃς οὐ μόνον ὑπέγραψεν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδων, ἀλλὰ γὰρ (5) καὶ δι' ἐπιστολῆς ἐδήλωσε τοῖς ὑπ' αὐτὸν λαοῖς ταύτην εἶναι πίστιν ἀληθῆ, τὴν ὁμολογηθεῖσαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συν όδῳ ; εἰ γὰρ καὶ ὡς ἠθέλησεν ἀπελογήσατο διὰ τῆς ἐπιστολῆς, ἀλλά γε τὰς λέξεις οὐκ ἠρνήσατο, ἀλλὰ καὶ κατηγόρησε τῶν Ἀρειανῶν, ὅτι λέγοντες, Οὐκ ἦν πριν γεννηθῇ ὁ Υἱὸς οὐδὲ πρὸ Μαρίας αὐτὸν ἤθελον εἶναι. Τί ἄρα καὶ διδάξουσι (6) τοὺς λαούς, τους παρ' ἐκείνων διδαχθέντας ; ὅτι ἐσφάλησαν οἱ Πατέρες; καὶ πῶς αὐτοὶ πιστευθήσονται παρ' αὐτοῖς, οὓς διδάσκουσι παρακούειν τῶν διδασκάλων ; Ποίοις δὲ ὄμμασι ἐμ- βλέψονται καὶ τοῖς μνήμασι τῶν Πατέρων, οὓς ἀνα- μάζουσι νῦν αἱρετικούς; Τί δὲ τοὺς ἀπὸ Οὐαλεντί νου (7), καὶ Φρυγίας, καὶ Μανιχαίους διασύρους, τοὺς δὲ τὰ ὅμοια φθεγξαμένους, ὡς ὑπονοοῦσιν αὐτοὶ, ἁγίους ὀνομάζουσιν ; Ἢ πῶς ἔτι δύνανται αὐτοὶ εἶνα ἐπίσκοποι, εἰ παρ' αἱρετικῶν, ὡς αὐτοὶ διαβάλλουσι, κατεστάθησαν; Εἰ δὲ καὶ κακῶς ἐφρόνησαν, καὶ γρά ψαντες ἐπλάνησαν τὴν οἰκουμένην, παυθήτω τέλεον καὶ ἡ περὶ τούτων μνήμη· καὶ εἰ τὰ γράμματα αυτ τῶν ἐκβάλλεται, ἐκβάλλετε (8) ὑμεῖς ἀπελθόντες ἀπὸ τῶν κοιμητηρίων τὰ λείψανα τούτων, ἵνα γνῶσιν ἅπαντες ἐκείνους μὲν πλάνους, ὑμᾶς δὲ πατροκτόνους. Κέστατον εὐσεβέστατον. εὖ Αριμήνω. τοὺς Κορινθίους λέγων· . "Οτι πάντα μου μέμνησθε, - HISTORICA ET DOGMATICA. licum, Phoebum, Fidelium, Eutychium, Eustathium, & et Magnum : eo quod in jus vocati, ut a multis al- latas adversum se criminationes repellerent, non comparuissent: decreveruntque ut ita manerent, donec sese purgantes, ab ejusmodi criminibus se innocentes comprobarent. Cumque ad singulas diœ- ceses judicium contra eos latum scripsissent, im- piissimum Augustum Constantium adierunt, ut illi acla sua renuntiarent, ita enim jussum illis fuerat. Talisque fuit Seleucianæ synodi exitus. C Ariminensi synodo congregatorum pietatem ? qui tanto itineris labore, tot maris periculis per- functi sunt, ut eos qui cumn Ario sentirent depone- rent, Patrumque definitiones integras servarent, re- bus sancte et canonice constitutis. Unicuique enim eorum persuasum erat, si majorum suorum decreta abrogarent, se posteris occasionem daturos, ut res a se constitutas irritas facerent. Quis contra non improbarit temeritatem Eudoxii et Acacii, qui Par- trum suorum honorem, Ariomanitarum studio et gratiæ propinant? Quænam fides eorum actis, si majorum solvantur acta ? aut cur Patres vocant eos quibus illi successere, quorum tamen sententiam criminantur? Præsertim Acacius quidnam de magi- stro suo Eusebio dixerit, qui non modo Nicense synodo subscripsit, sed per epistolam plebi suæ significavit (1), lianc esse veran fidem, quæ in Ni- cæna synodo declarata esset? Etenim licet arbitrio suo sese per epistolain excusarit, verba tamen non negavit, imo reprehendit Arianos, quol cum dice- rent, Filius non erat antequam gigneretur, ne ante Mariam quidem eum esse vellent. Quid porro popu - los docebunt ab illis institutos? an errasse Patres? qui dictis eorum fidem habebunt discipuli, quibus suadent illi ut magistris non obtemperent? Quibus oculis intuebuntur monumenta Patrum, quos nunc vocant hæreticos ? Cur Valentinianos, Cataphrygas et Manichæos insectantur, quos autem illis similia loqui arbitrantur, sanctos appellant ? Quove jure „ episcopi erunt ipsi, si ab iis quos ut hæreticos cri- minantur ordinati sunt? Quod si male senserunt illi, et scriptis suis orbem terrarum in errorem de- duxerunt, cesset penitus eorum memoria ; et si scripta corum abjiciantur, ite vos ipsi et eorum re- liquias ex cometeriis abjicite, ut omnes intelligant, ilios seductores, vos parricidas esse. D verbis : « Quod per omnia mei memores estis : et De Nicæna synodo. item infra Constantium nuncupat. Editi, Quam facili lapsu pro & scribatur in codicibus, notatum sæpe supcrius est. (5 4) Basil., tem confer cum iis quæ supra habentur, de senten- tia Nicænæ synodi, p. 166. 8. ATHANASII OPP. PARS I. 13. Quis igitur non laudaverit episcoporum in B 13. Τίς τοίνυν οὐκ ἂν ἀποδέξαιτο μὲν τὴν εὐλάβειαν. 44. Certe beatus Apostolus Corinthios laudat his (1) Eam epistolam habes supra post tractatum (2) Sic Regius et sic legendum patet, nam άσε- 14. Ὁ μὲν οὖν μακάριος ᾿Απόστολος ἀποδέχεται (5) Sic Regius. In editis vero γάρ deest. Haec au- (6) Regius, διδάξωσι. (7) Regius, mendose, Αλεντίνου. (8) Regius, εκβάλετε.
PG 26:705ἡμεῖς οὐκ ἐξ εὐσεβῶν, ἀλλ’ ἐξ αἱρετικῶν γεγόναμεν.3 τοιαῦτα γὰρ ἁρμόζει λέγειν τοῖς, ὡς προεῖπον, προπίνουσι τὴν τῶν πατέρων τιμὴν καὶ τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν τῇ ἀρειανῇ αἱρέσει καὶ μὴ φοβουμένοις ἀκοῦσαι τὸ ἐν τῇ θείᾳ παροιμίᾳ γεγραμμένον «ἔκγονον κακὸν πατέρα καταρᾶται» καὶ τὴν ἐν τῷ νόμῳ κατὰ τῶν τοιούτων κειμένην ἀπειλήν. ἐκεῖνοι μὲν οὖν διὰ τὴν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως σπουδὴν τοιοῦτον φιλόνεικον ἐσχήκασι καὶ τὸ φρόνημα, ὑμεῖς δὲ μὴ διὰ τοῦτο ταραχθῆτε μηδὲ τὴν ἐκείνων τόλμαν ἀλήθειαν ἡγήσησθε. καὶ γὰρ καὶ πρὸς ἑαυτοὺς ἀνθίστανται καὶ τῶν πατέρων ἀποστάντες μίαν οὐκ ἔχουσι τὴν γνώμην, ἀλλὰ ποικίλαις καὶ διαφόροις νήχονται μεταβολαῖς. καὶ πρὸς τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον ἐρίζοντες πολλὰς μὲν συνόδους πεποιήκασι καὶ αὐτοί, καθ’ ἑκάστην δὲ πίστιν ἐκτιθέμενοι ἐν οὐδεμιᾷ μεμενήκασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ παύσονταί γε ἀεὶ τοῦτο ποιοῦντες, ὅτι κακῶς ζητοῦντες οὐχ εὑρήσουσιν ἣν ἐμίσησαν σοφίαν.
καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν (8) τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε · › οὗτοι δὲ, τοιαῦτα περὶ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐνθυμούμενοι, τἀναντία πάντως τοῖς λαοῖς καὶ εἰπεῖν τολμήσουσιν· Οὐκ ἐπαινοῦμεν ὑμᾶς μνημονεύοντας τῶν Πατέρων, ἀλλ᾽ ἀποδεχόμεθα μᾶλλον ὑμᾶς, ὅταν τὰς παραδόσεις αὐτῶν μὴ κατέχητε · καὶ λοιπὸν δια- βαλλέτωσαν τὴν ἑαυτῶν δυσγένειαν, καὶ λεγέτωσαν· Ἡμεῖς οὐκ εὐσεβῶν, ἀλλ' ἐξ αἱρετικῶν γεγόναμεν. Τοιαῦτα γὰρ ἁρμόζει λέγειν τοῖς, ὡς προεἶπον, προ- πίνουσι τὴν τῶν Πατέρων τιμὴν, καὶ τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν τῇ ᾿Αρειανῶν (9) αἱρέσει, καὶ μὴ φοβουμέ- νοις ἀκοῦσαι τὸ ἐν τῇ θείᾳ Παροιμία γεγραμμένον, • Εκγονον κακὸν πατέρα καταρᾶται, » καὶ τὴν ἐν τῷ νόμῳ κατὰ τῶν τοιούτων κειμένην ἀπειλήν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν διὰ τὴν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως σπουδὴν τοιοῦτον φιλόνεικον ἐσχήκασι καὶ τὸ φρόνημα· ὑμεῖς δὲ μὴ διὰ τοῦτο ταραχθῆτε, μηδὲ τὴν ἐκείνων τόλμαν ἀλήθειαν ἡγήσησθε (10). Καὶ γὰρ καὶ πρὸς ἑαυτοὺς ἀνθίσταν ται, καὶ τῶν Πατέρων ἀποστάντες, μίαν οὐκ ἔχουσι τὴν γνώμην, ἀλλὰ ποικίλαις καὶ διαφόροις νήχονται μεταβολαῖς· καὶ πρὸς τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον ἐρίζον- τες, πολλὰς μὲν συνόδους πεποιήκασι καὶ αὐτοὶ, καθ' ἑκάστην δὲ πίστιν ἐκτιθέμενοι, ἐν οὐδεμιά μεμενή κασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ παύσονταί γε ἀεὶ τοῦτο ποιοῦν- τες, ὅτι, κακῶς ζητοῦντες, οὐχ εὑρήσουσιν ἦν ἐμίση- σαν σοφίαν. Ὑπέταξα τοίνυν ἀναγκαίως ἀπὸ μέρους τά τε παρὰ ᾿Αρείου γραφέντα, καὶ ὅσα συναγαγεῖν ἐδυνήθην, ὧν ἐν διαφόροις οὗτοι συνόδοις ἐξέθεντο· ἵνα γνῶτε καὶ θαυμάσητε, τίνος ἕνεκα, πρὸς οἰκου- μενικὴν σύνοδον, καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν Πατέρας φι- λονεικοῦντες, οὐ καταδύονται. "Αρειος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ φρονήσαντες, καὶ λέγοντες, « Ἐξ οὐκ ὄντων πεποίηκε τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς, καὶ κέκληκεν ἑαυτῷ Υἱόν· ἓν τῶν κτισμάτων (11) ἐστὶν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ο καὶ, « Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· τρεπτὸς δέ ἐστι, δυνάμενος, ὅτε βούλεται, τραπῆναι, » ἐξεβλήθησαν τῆς Ἐκκλησίας παρὰ τοῦ μακαρίτου Αλεξάνδρου. τῶν περὶ Εὐσέβιον, συνέθηκεν ἑαυτοῦ τὴν αἵρεσιν ἐν χάρτῃ, καὶ ὡς ἐν Θαλίᾳ ζηλώσας οὐδένα τῶν φρονί- μων, ἀλλὰ τὸν Αἰγύπτιον Σωσάτην ἐν τῷ ἤθει καὶ τῇ ἐκλύσει τοῦ (12) μέλους, γράφει μὲν πολλὰ, ἀπὸ μέρους δέ ἐστιν αὐτοῦ ταῦτα· ΒΛΑΣΦΗΜΙΑΙ ΤΟΥ ΑΡΕΙΟΥ (13). Αὐτὸς γοῦν ὁ Θεὸς καθό ἐστιν, ἄῤῥητος ἅπασιν ὑπάρχει. Ἴσον, οὐδὲ ὅμοιον, οὐχ ὁμόδοξον ἔχει μόνος οὗτος Αγέννητον δὲ αὐτόν φαμεν διὰ τὸν τὴν φύσιν γεννητόν· τοῦτον ἄναρχον ἀνυμνοῦμεν διὰ τὸν ἐν χρόνῳ (14) γεγαότα. Αρχὴν τὸν Υἱὸν ἔθηκε τῶν γε- νητῶν ὁ ἄναρχος, καὶ ἤνεγκεν εἰς Υἱὸν ἑαυτῷ τόνδε τεκνοποιήσας. Ιδιον οὐδὲν ἔχει τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὑπό ὅτε βούλεται. ὅτι βούλεται. βλασφημία. DE SYNODIS. B A sicut tradidi vobis, præcepta mea tenetis ". » Isti C D Cor. XI, mal. Commel. et omnes mss., Edit. Paris., autem cum talia de majoribus suis cogitent, iis plane contraria populis dicere audebunt : Non vos laudamus quod Patrum memores sitis ; sed potius eo vos probamus, quod eorum traditiones non re- tineatis ac demum infaustum suum genus cul- pent, dicantque, Nos non ex piis viris, sed ex hæ- reticis originem duximus. Decet quippe ita loqui homines, qui uti supra dixi, et Patrum honorem, et salutem suam Arianæ hæresi propinant, qui non quod in divino Proverbio scriptum est, • Mala pro- les patrem exsecratur ", audire metuunt, non minas adversum ejusmodi homines in lege positas. Ob suum itaque pro hæresi studium, ita pertinaco sunt animo. At vos ne ideo turbemini, neve auida- ciam eorum pro veritate habeatis. Etenim ipsi inter se mutuo dissident, et cum a Patribus defecerint, nequaquam una eademque sunt mente; sed variis diversisque sententiis fuctuant : disceptantesque adversus Nicænam synodum, multas et ipsi synodos celebrarunt, in quarum singulis cum fidem expo- suerint, nulli tamen stetere professioni, nec alio unquam modo acturi sunt, male quippe quærendo, quam oderunt sapientiam nunquam invenient. Non ab re igitur aliquam Arii scriptorum partem sub- junxi, item quascunque colligere potui fidei expo- sitiones in variis synodis editas ab illis, ut cogno- scatis, et quidem non sine admiratione, qua de causa, nullo aliciantur pudore, dum adversus œcumenicam synodum et adversus Patres suos dis- ceptant. Arius et sectatores ejus cum hæc senti- rent atque proferrent, ‹ Ex non entibus Deus Filium fecit, et vocavit eum sibi Filium, Dei Verbum est una ex creaturis, » et, « Erat. aliquando cum non es- set, mutabilis autem est, potestque, cuin voluer.t,mu- tari, a beatae memoriæ Alexandro ab Ecclesia eje- cti sunt. versaretur, suam hæresim in charta disposuit, et quasi in Thalia, neminem prudentium, sed Ægy- ptium Sotadem, moribus et dissolutione numero- rum imitatus, multa scripsit, quorum pars hæc est : BLASPHEMIÆ ARII (15). Ipse igitur Deus secundum illud quod est, inedia- bilis omnibus est. Hic solus nullum sibi vel æqua- lem vel similem vel æqualis gloriæ habet. Ingenitum autėm illum dicimus, propter eum qui natura ge- nitus est hunc sine principio celebramus, propter eum qui initium habet. Æternum ipsum venera- mur, propter eum qui în tempore natus est. Qui sine vocatur Sotades supra. habetur. Ibid. Regius, editis. In Regio legitur. 15. ᾿Αλλ' ἐκβληθεὶς καὶ ἐπιτριβείς "Αρειος παρά 2. "Prov. xxx, 11. (8) Sic Regius. Editi, ὑμᾶς. (9) Regius, 'Αρειανῇ. Mox idem, φοβουμένους, (10) Regius, ἡγήσησθε. Editi vero, ἡγήσασθε. (11) Basil., καὶ ἐν τῶν κτισμάτων. Infra editio 15. Ejectus autem Arius dum apud Eusebium (12) Sic Regius. In editis τοῦ deest. Hic Sosales (13) Ante 'Αρείου, τοῦ deest in editis, in Regio (14) Regius, χρόνοις. Paulo post τόνδε deest in (15) Hæc paulo post annum 320 elita videntur.
ὑπέταξα τοίνυν ἀναγκαίως ἀπὸ μέρους τά τε παρὰ Ἀρείου γραφέντα καὶ ὅσα συναγαγεῖν ἠδυνήθην ὧν ἐν διαφόροις οὗτοι συνόδοις ἐξέθεντο, ἵνα γνῶτε καὶ θαυμάσητε, τίνος ἕνεκα πρὸς οἰκουμενικὴν σύνοδον καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν πατέρας φιλονεικοῦντες οὐ καταδύονται. Ἄρειος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ φρονήσαντες καὶ λέγοντες ἐξ οὐκ ὄντων πεποίηκε τὸν υἱὸν ὁ θεὸς καὶ κέκληκεν ἑαυτῷ υἱόν, καὶ ἓν τῶν κτισμάτων ἐστὶν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος, καὶ ἦν ποτε ὅτε οὐκ ἦν, τρεπτὸς δέ ἐστι δυνάμενος, ὅτε βούλεται, τραπῆναι ἐξεβλήθησαν τῆς ἐκκλησίας παρὰ τοῦ μακαρίτου Ἀλεξάνδρου. ἀλλ’ ἐκβληθεὶς καὶ ἐπιτριβεὶς Ἄρειος παρὰ τῶν περὶ Εὐσέβιον συνέθηκεν ἑαυτοῦ τὴν αἵρεσιν ἐν χάρτῃ καὶ ὡς ἐν Θαλίᾳ ζηλώσας οὐδένα τῶν φρονίμων, ἀλλὰ τὸν Αἰγύπτιον Σωσάτην ἐν τῷ ἤθει καὶ τῇ ἐκλύσει τοῦ μέλους γράφει μὲν πολλά, ἀπὸ μέρους δέ ἐστιν αὐτοῦ ταῦτα· Βλασφημίαι Ἀρείου Αὐτὸς γοῦν ὁ θεὸς καθό ἐστιν ἄρρητος ἅπασιν ὑπάρχει. ἴσον οὐδὲ ὅμοιον, οὐχ ὁμόδοξον ἔχει μόνος οὗτος. ἀγέννητον δὲ αὐτόν φαμεν διὰ τὸν τὴν φύσιν γεννητόν· τοῦτον ἄναρχον ἀνυμνοῦμεν διὰ τὸν ἀρχὴν ἔχοντα, ἀίδιον δὲ αὐτὸν σέβομεν διὰ τὸν ἐν χρόνοις γεγαότα.
καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν (8) τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε · › οὗτοι δὲ, τοιαῦτα περὶ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐνθυμούμενοι, τἀναντία πάντως τοῖς λαοῖς καὶ εἰπεῖν τολμήσουσιν· Οὐκ ἐπαινοῦμεν ὑμᾶς μνημονεύοντας τῶν Πατέρων, ἀλλ᾽ ἀποδεχόμεθα μᾶλλον ὑμᾶς, ὅταν τὰς παραδόσεις αὐτῶν μὴ κατέχητε · καὶ λοιπὸν δια- βαλλέτωσαν τὴν ἑαυτῶν δυσγένειαν, καὶ λεγέτωσαν· Ἡμεῖς οὐκ εὐσεβῶν, ἀλλ' ἐξ αἱρετικῶν γεγόναμεν. Τοιαῦτα γὰρ ἁρμόζει λέγειν τοῖς, ὡς προεἶπον, προ- πίνουσι τὴν τῶν Πατέρων τιμὴν, καὶ τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν τῇ ᾿Αρειανῶν (9) αἱρέσει, καὶ μὴ φοβουμέ- νοις ἀκοῦσαι τὸ ἐν τῇ θείᾳ Παροιμία γεγραμμένον, • Εκγονον κακὸν πατέρα καταρᾶται, » καὶ τὴν ἐν τῷ νόμῳ κατὰ τῶν τοιούτων κειμένην ἀπειλήν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν διὰ τὴν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως σπουδὴν τοιοῦτον φιλόνεικον ἐσχήκασι καὶ τὸ φρόνημα· ὑμεῖς δὲ μὴ διὰ τοῦτο ταραχθῆτε, μηδὲ τὴν ἐκείνων τόλμαν ἀλήθειαν ἡγήσησθε (10). Καὶ γὰρ καὶ πρὸς ἑαυτοὺς ἀνθίσταν ται, καὶ τῶν Πατέρων ἀποστάντες, μίαν οὐκ ἔχουσι τὴν γνώμην, ἀλλὰ ποικίλαις καὶ διαφόροις νήχονται μεταβολαῖς· καὶ πρὸς τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον ἐρίζον- τες, πολλὰς μὲν συνόδους πεποιήκασι καὶ αὐτοὶ, καθ' ἑκάστην δὲ πίστιν ἐκτιθέμενοι, ἐν οὐδεμιά μεμενή κασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ παύσονταί γε ἀεὶ τοῦτο ποιοῦν- τες, ὅτι, κακῶς ζητοῦντες, οὐχ εὑρήσουσιν ἦν ἐμίση- σαν σοφίαν. Ὑπέταξα τοίνυν ἀναγκαίως ἀπὸ μέρους τά τε παρὰ ᾿Αρείου γραφέντα, καὶ ὅσα συναγαγεῖν ἐδυνήθην, ὧν ἐν διαφόροις οὗτοι συνόδοις ἐξέθεντο· ἵνα γνῶτε καὶ θαυμάσητε, τίνος ἕνεκα, πρὸς οἰκου- μενικὴν σύνοδον, καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν Πατέρας φι- λονεικοῦντες, οὐ καταδύονται. "Αρειος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ φρονήσαντες, καὶ λέγοντες, « Ἐξ οὐκ ὄντων πεποίηκε τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς, καὶ κέκληκεν ἑαυτῷ Υἱόν· ἓν τῶν κτισμάτων (11) ἐστὶν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ο καὶ, « Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· τρεπτὸς δέ ἐστι, δυνάμενος, ὅτε βούλεται, τραπῆναι, » ἐξεβλήθησαν τῆς Ἐκκλησίας παρὰ τοῦ μακαρίτου Αλεξάνδρου. τῶν περὶ Εὐσέβιον, συνέθηκεν ἑαυτοῦ τὴν αἵρεσιν ἐν χάρτῃ, καὶ ὡς ἐν Θαλίᾳ ζηλώσας οὐδένα τῶν φρονί- μων, ἀλλὰ τὸν Αἰγύπτιον Σωσάτην ἐν τῷ ἤθει καὶ τῇ ἐκλύσει τοῦ (12) μέλους, γράφει μὲν πολλὰ, ἀπὸ μέρους δέ ἐστιν αὐτοῦ ταῦτα· ΒΛΑΣΦΗΜΙΑΙ ΤΟΥ ΑΡΕΙΟΥ (13). Αὐτὸς γοῦν ὁ Θεὸς καθό ἐστιν, ἄῤῥητος ἅπασιν ὑπάρχει. Ἴσον, οὐδὲ ὅμοιον, οὐχ ὁμόδοξον ἔχει μόνος οὗτος Αγέννητον δὲ αὐτόν φαμεν διὰ τὸν τὴν φύσιν γεννητόν· τοῦτον ἄναρχον ἀνυμνοῦμεν διὰ τὸν ἐν χρόνῳ (14) γεγαότα. Αρχὴν τὸν Υἱὸν ἔθηκε τῶν γε- νητῶν ὁ ἄναρχος, καὶ ἤνεγκεν εἰς Υἱὸν ἑαυτῷ τόνδε τεκνοποιήσας. Ιδιον οὐδὲν ἔχει τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὑπό ὅτε βούλεται. ὅτι βούλεται. βλασφημία. DE SYNODIS. B A sicut tradidi vobis, præcepta mea tenetis ". » Isti C D Cor. XI, mal. Commel. et omnes mss., Edit. Paris., autem cum talia de majoribus suis cogitent, iis plane contraria populis dicere audebunt : Non vos laudamus quod Patrum memores sitis ; sed potius eo vos probamus, quod eorum traditiones non re- tineatis ac demum infaustum suum genus cul- pent, dicantque, Nos non ex piis viris, sed ex hæ- reticis originem duximus. Decet quippe ita loqui homines, qui uti supra dixi, et Patrum honorem, et salutem suam Arianæ hæresi propinant, qui non quod in divino Proverbio scriptum est, • Mala pro- les patrem exsecratur ", audire metuunt, non minas adversum ejusmodi homines in lege positas. Ob suum itaque pro hæresi studium, ita pertinaco sunt animo. At vos ne ideo turbemini, neve auida- ciam eorum pro veritate habeatis. Etenim ipsi inter se mutuo dissident, et cum a Patribus defecerint, nequaquam una eademque sunt mente; sed variis diversisque sententiis fuctuant : disceptantesque adversus Nicænam synodum, multas et ipsi synodos celebrarunt, in quarum singulis cum fidem expo- suerint, nulli tamen stetere professioni, nec alio unquam modo acturi sunt, male quippe quærendo, quam oderunt sapientiam nunquam invenient. Non ab re igitur aliquam Arii scriptorum partem sub- junxi, item quascunque colligere potui fidei expo- sitiones in variis synodis editas ab illis, ut cogno- scatis, et quidem non sine admiratione, qua de causa, nullo aliciantur pudore, dum adversus œcumenicam synodum et adversus Patres suos dis- ceptant. Arius et sectatores ejus cum hæc senti- rent atque proferrent, ‹ Ex non entibus Deus Filium fecit, et vocavit eum sibi Filium, Dei Verbum est una ex creaturis, » et, « Erat. aliquando cum non es- set, mutabilis autem est, potestque, cuin voluer.t,mu- tari, a beatae memoriæ Alexandro ab Ecclesia eje- cti sunt. versaretur, suam hæresim in charta disposuit, et quasi in Thalia, neminem prudentium, sed Ægy- ptium Sotadem, moribus et dissolutione numero- rum imitatus, multa scripsit, quorum pars hæc est : BLASPHEMIÆ ARII (15). Ipse igitur Deus secundum illud quod est, inedia- bilis omnibus est. Hic solus nullum sibi vel æqua- lem vel similem vel æqualis gloriæ habet. Ingenitum autėm illum dicimus, propter eum qui natura ge- nitus est hunc sine principio celebramus, propter eum qui initium habet. Æternum ipsum venera- mur, propter eum qui în tempore natus est. Qui sine vocatur Sotades supra. habetur. Ibid. Regius, editis. In Regio legitur. 15. ᾿Αλλ' ἐκβληθεὶς καὶ ἐπιτριβείς "Αρειος παρά 2. "Prov. xxx, 11. (8) Sic Regius. Editi, ὑμᾶς. (9) Regius, 'Αρειανῇ. Mox idem, φοβουμένους, (10) Regius, ἡγήσησθε. Editi vero, ἡγήσασθε. (11) Basil., καὶ ἐν τῶν κτισμάτων. Infra editio 15. Ejectus autem Arius dum apud Eusebium (12) Sic Regius. In editis τοῦ deest. Hic Sosales (13) Ante 'Αρείου, τοῦ deest in editis, in Regio (14) Regius, χρόνοις. Paulo post τόνδε deest in (15) Hæc paulo post annum 320 elita videntur.
PG 26:706ἀρχὴν τὸν υἱὸν ἔθηκε τῶν γενητῶν ὁ ἄναρχος καὶ ἤνεγκεν εἰς υἱὸν ἑαυτῷ τόνδε τεκνοποιήσας, ἴδιον οὐδὲν ἔχει τοῦ θεοῦ καθ’ ὑπόστασιν ἰδιότητος, οὐδὲ γάρ ἐστιν ἴσος, ἀλλ’ οὐδὲ ὁμοούσιος αὐτῷ. σοφὸς δέ ἐστιν ὁ θεός, ὅτι τῆς σοφίας διδάσκαλος αὐτός. ἱκανὴ δὲ ἀπόδειξις ὅτι ὁ θεὸς ἀόρατος ἅπασι, τοῖς τε διὰ υἱοῦ καὶ αὐτῷ τῷ υἱῷ ἀόρατος ὁ αὐτός. ῥητῶς δὲ λέξω, πῶς τῷ υἱῷ ὁρᾶται ὁ ἀόρατος· τῇ δυνάμει ᾗ δύναται ὁ θεὸς ἰδεῖν· ἰδίοις τε μέτροις ὑπομένει ὁ υἱὸς ἰδεῖν τὸν πατέρα, ὡς θέμις ἐστίν. ἤγουν τριάς ἐστι δόξαις οὐχ ὁμοίαις, ἀνεπίμικτοι ἑαυταῖς εἰσιν αἱ ὑποστάσεις αὐτῶν, μία τῆς μιᾶς ἐνδοξοτέρα δόξαις ἐπ’ ἄπειρον. ξένος τοῦ υἱοῦ κατ’ οὐσίαν ὁ πατήρ, ὅτι ἄναρχος ὑπάρχει. σύνες ὅτι ἡ μονὰς ἦν, ἡ δυὰς δὲ οὐκ ἦν, πρὶν ὑπάρξῃ. αὐτίκα γοῦν υἱοῦ μὴ ὄντος ὁ πατὴρ θεός ἐστι. λοιπὸν ὁ υἱὸς οὐκ ὢν (ὑπῆρξε δὲ θελήσει πατρῴᾳ) μονογενὴς θεός ἐστι καὶ ἑκατέρων ἀλλότριος οὗτος. ἡ σοφία σοφία ὑπῆρξε σοφοῦ θεοῦ θελήσει. ἐπινοεῖται γοῦν μυρίαις ὅσαις ἐπινοίαις πνεῦμα, δύναμις, σοφία, δόξα θεοῦ, ἀλήθειά τε καὶ εἰκὼν καὶ λόγος οὗτος. σύνες ὅτι καὶ ἀπαύγασμα καὶ φῶς ἐπινοεῖται.
καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν (8) τὰς παραδόσεις, οὕτω κατέχετε · › οὗτοι δὲ, τοιαῦτα περὶ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐνθυμούμενοι, τἀναντία πάντως τοῖς λαοῖς καὶ εἰπεῖν τολμήσουσιν· Οὐκ ἐπαινοῦμεν ὑμᾶς μνημονεύοντας τῶν Πατέρων, ἀλλ᾽ ἀποδεχόμεθα μᾶλλον ὑμᾶς, ὅταν τὰς παραδόσεις αὐτῶν μὴ κατέχητε · καὶ λοιπὸν δια- βαλλέτωσαν τὴν ἑαυτῶν δυσγένειαν, καὶ λεγέτωσαν· Ἡμεῖς οὐκ εὐσεβῶν, ἀλλ' ἐξ αἱρετικῶν γεγόναμεν. Τοιαῦτα γὰρ ἁρμόζει λέγειν τοῖς, ὡς προεἶπον, προ- πίνουσι τὴν τῶν Πατέρων τιμὴν, καὶ τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν τῇ ᾿Αρειανῶν (9) αἱρέσει, καὶ μὴ φοβουμέ- νοις ἀκοῦσαι τὸ ἐν τῇ θείᾳ Παροιμία γεγραμμένον, • Εκγονον κακὸν πατέρα καταρᾶται, » καὶ τὴν ἐν τῷ νόμῳ κατὰ τῶν τοιούτων κειμένην ἀπειλήν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν διὰ τὴν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως σπουδὴν τοιοῦτον φιλόνεικον ἐσχήκασι καὶ τὸ φρόνημα· ὑμεῖς δὲ μὴ διὰ τοῦτο ταραχθῆτε, μηδὲ τὴν ἐκείνων τόλμαν ἀλήθειαν ἡγήσησθε (10). Καὶ γὰρ καὶ πρὸς ἑαυτοὺς ἀνθίσταν ται, καὶ τῶν Πατέρων ἀποστάντες, μίαν οὐκ ἔχουσι τὴν γνώμην, ἀλλὰ ποικίλαις καὶ διαφόροις νήχονται μεταβολαῖς· καὶ πρὸς τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον ἐρίζον- τες, πολλὰς μὲν συνόδους πεποιήκασι καὶ αὐτοὶ, καθ' ἑκάστην δὲ πίστιν ἐκτιθέμενοι, ἐν οὐδεμιά μεμενή κασιν· ἀλλὰ καὶ οὐ παύσονταί γε ἀεὶ τοῦτο ποιοῦν- τες, ὅτι, κακῶς ζητοῦντες, οὐχ εὑρήσουσιν ἦν ἐμίση- σαν σοφίαν. Ὑπέταξα τοίνυν ἀναγκαίως ἀπὸ μέρους τά τε παρὰ ᾿Αρείου γραφέντα, καὶ ὅσα συναγαγεῖν ἐδυνήθην, ὧν ἐν διαφόροις οὗτοι συνόδοις ἐξέθεντο· ἵνα γνῶτε καὶ θαυμάσητε, τίνος ἕνεκα, πρὸς οἰκου- μενικὴν σύνοδον, καὶ πρὸς τοὺς ἑαυτῶν Πατέρας φι- λονεικοῦντες, οὐ καταδύονται. "Αρειος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ φρονήσαντες, καὶ λέγοντες, « Ἐξ οὐκ ὄντων πεποίηκε τὸν Υἱὸν ὁ Θεὸς, καὶ κέκληκεν ἑαυτῷ Υἱόν· ἓν τῶν κτισμάτων (11) ἐστὶν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ο καὶ, « Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· τρεπτὸς δέ ἐστι, δυνάμενος, ὅτε βούλεται, τραπῆναι, » ἐξεβλήθησαν τῆς Ἐκκλησίας παρὰ τοῦ μακαρίτου Αλεξάνδρου. τῶν περὶ Εὐσέβιον, συνέθηκεν ἑαυτοῦ τὴν αἵρεσιν ἐν χάρτῃ, καὶ ὡς ἐν Θαλίᾳ ζηλώσας οὐδένα τῶν φρονί- μων, ἀλλὰ τὸν Αἰγύπτιον Σωσάτην ἐν τῷ ἤθει καὶ τῇ ἐκλύσει τοῦ (12) μέλους, γράφει μὲν πολλὰ, ἀπὸ μέρους δέ ἐστιν αὐτοῦ ταῦτα· ΒΛΑΣΦΗΜΙΑΙ ΤΟΥ ΑΡΕΙΟΥ (13). Αὐτὸς γοῦν ὁ Θεὸς καθό ἐστιν, ἄῤῥητος ἅπασιν ὑπάρχει. Ἴσον, οὐδὲ ὅμοιον, οὐχ ὁμόδοξον ἔχει μόνος οὗτος Αγέννητον δὲ αὐτόν φαμεν διὰ τὸν τὴν φύσιν γεννητόν· τοῦτον ἄναρχον ἀνυμνοῦμεν διὰ τὸν ἐν χρόνῳ (14) γεγαότα. Αρχὴν τὸν Υἱὸν ἔθηκε τῶν γε- νητῶν ὁ ἄναρχος, καὶ ἤνεγκεν εἰς Υἱὸν ἑαυτῷ τόνδε τεκνοποιήσας. Ιδιον οὐδὲν ἔχει τοῦ Θεοῦ καθ᾽ ὑπό ὅτε βούλεται. ὅτι βούλεται. βλασφημία. DE SYNODIS. B A sicut tradidi vobis, præcepta mea tenetis ". » Isti C D Cor. XI, mal. Commel. et omnes mss., Edit. Paris., autem cum talia de majoribus suis cogitent, iis plane contraria populis dicere audebunt : Non vos laudamus quod Patrum memores sitis ; sed potius eo vos probamus, quod eorum traditiones non re- tineatis ac demum infaustum suum genus cul- pent, dicantque, Nos non ex piis viris, sed ex hæ- reticis originem duximus. Decet quippe ita loqui homines, qui uti supra dixi, et Patrum honorem, et salutem suam Arianæ hæresi propinant, qui non quod in divino Proverbio scriptum est, • Mala pro- les patrem exsecratur ", audire metuunt, non minas adversum ejusmodi homines in lege positas. Ob suum itaque pro hæresi studium, ita pertinaco sunt animo. At vos ne ideo turbemini, neve auida- ciam eorum pro veritate habeatis. Etenim ipsi inter se mutuo dissident, et cum a Patribus defecerint, nequaquam una eademque sunt mente; sed variis diversisque sententiis fuctuant : disceptantesque adversus Nicænam synodum, multas et ipsi synodos celebrarunt, in quarum singulis cum fidem expo- suerint, nulli tamen stetere professioni, nec alio unquam modo acturi sunt, male quippe quærendo, quam oderunt sapientiam nunquam invenient. Non ab re igitur aliquam Arii scriptorum partem sub- junxi, item quascunque colligere potui fidei expo- sitiones in variis synodis editas ab illis, ut cogno- scatis, et quidem non sine admiratione, qua de causa, nullo aliciantur pudore, dum adversus œcumenicam synodum et adversus Patres suos dis- ceptant. Arius et sectatores ejus cum hæc senti- rent atque proferrent, ‹ Ex non entibus Deus Filium fecit, et vocavit eum sibi Filium, Dei Verbum est una ex creaturis, » et, « Erat. aliquando cum non es- set, mutabilis autem est, potestque, cuin voluer.t,mu- tari, a beatae memoriæ Alexandro ab Ecclesia eje- cti sunt. versaretur, suam hæresim in charta disposuit, et quasi in Thalia, neminem prudentium, sed Ægy- ptium Sotadem, moribus et dissolutione numero- rum imitatus, multa scripsit, quorum pars hæc est : BLASPHEMIÆ ARII (15). Ipse igitur Deus secundum illud quod est, inedia- bilis omnibus est. Hic solus nullum sibi vel æqua- lem vel similem vel æqualis gloriæ habet. Ingenitum autėm illum dicimus, propter eum qui natura ge- nitus est hunc sine principio celebramus, propter eum qui initium habet. Æternum ipsum venera- mur, propter eum qui în tempore natus est. Qui sine vocatur Sotades supra. habetur. Ibid. Regius, editis. In Regio legitur. 15. ᾿Αλλ' ἐκβληθεὶς καὶ ἐπιτριβείς "Αρειος παρά 2. "Prov. xxx, 11. (8) Sic Regius. Editi, ὑμᾶς. (9) Regius, 'Αρειανῇ. Mox idem, φοβουμένους, (10) Regius, ἡγήσησθε. Editi vero, ἡγήσασθε. (11) Basil., καὶ ἐν τῶν κτισμάτων. Infra editio 15. Ejectus autem Arius dum apud Eusebium (12) Sic Regius. In editis τοῦ deest. Hic Sosales (13) Ante 'Αρείου, τοῦ deest in editis, in Regio (14) Regius, χρόνοις. Paulo post τόνδε deest in (15) Hæc paulo post annum 320 elita videntur.
PG 26:707ἴσον μὲν τοῦ υἱοῦ γεννᾶν δυνατός ἐστιν ὁ κρείττων, διαφορώτερον δὲ ἢ κρείττονα ἢ μείζονα οὐχί. θεοῦ θελήσει ὁ υἱὸς ἡλίκος καὶ ὅσος ἐστίν, ἐξ ὅτε καὶ ἀφ’ οὗ καὶ ἀπὸ τότε ἐκ τοῦ θεοῦ ὑπέστη, ἰσχυρὸς θεὸς ὢν τὸν κρείττονα ἐκ μέρους ὑμνεῖ. συνελόντι εἰπεῖν τῷ υἱῷ ὁ θεὸς ἄρρητος ὑπάρχει· ἔστι γὰρ ἑαυτῷ ὅ ἐστι τοῦτ’ ἔστιν ἄλεκτος, ὥστε οὐδὲν τῶν λεγομένων κατά τε κατάληψιν συνίει ἐξειπεῖν ὁ υἱός. ἀδύνατα γὰρ αὐτῷ τὸν πατέρα τε ἐξιχνιάσει, ὅς ἐστιν ἐφ’ ἑαυτοῦ. αὐτὸς γὰρ ὁ υἱὸς τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν οὐκ οἶδεν, υἱὸς γὰρ ὢν θελήσει πατρὸς ὑπῆρξεν ἀληθῶς. τίς γοῦν λόγος συγχωρεῖ τὸν ἐκ πατρὸς ὄντα αὐτὸν τὸν γεννήσαντα γνῶναι ἐν καταλήψει; δῆλον γὰρ ὅτι τὸ ἀρχὴν ἔχον, τὸν ἄναρχον, ὡς ἔστιν, ἐμπερινοῆσαι ἢ ἐμπεριδράξασθαι οὐχ οἷόν τέ ἐστιν. Ἃ δὲ καὶ δι’ ἐπιστολῆς ἔγραψαν πρὸς τὸν μακαρίτην Ἀλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον, ἔστι ταῦτα· Μακαρίῳ πάπᾳ καὶ ἐπισκόπῳ ἡμῶν Ἀλεξάνδρῳ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ διάκονοι ἐν κυρίῳ χαίρειν. Ἡ πίστις ἡμῶν ἡ ἐκ προγόνων, ἣν καὶ ἀπὸ σοῦ μεμαθήκαμεν, μακάριε πάπα, ἔστιν αὕτη·
ὁμοούσιος αὐτῷ (16). Σοφός δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, ὅτι τῆς σοφίας διδάσκαλος αὐτός. ἱκανὴ δὲ ἀπόδειξις, ὅτι ὁ Θεὸς ἀόρατος ἅπασι, τοῖς τε διὰ Υἱοῦ καὶ αὐτῷ τῷ Υἱῷ ἀόρατος ὁ αὐτός. Ρητῶς δὲ λέξω, πῶς τῷ Υἱῷ ὁρᾶται ὁ ἀόρατος· Τῇ δυνάμει ἡ δύναται ὁ Θεὸς ἰδεῖν ἰδίοις τε μέτροις ὑπομένει ὁ Υἱὸς ἰδεῖν τὸν Πατέρα, ὡς θέμις ἐστίν. "Ηγουν Τριάς ἐστι δόξαις οὐχ ὁμοίαις· ἀνεπίμικτο: ἑαυταῖς εἰσιν αἱ ὑποστάσεις αὐτῶν· μία τῆς μιᾶς ἐνδοξοτέρα δόξαις ἐπ' ἄπειρον. Ξένος τοῦ Υἱοῦ κατ' οὐσίαν ὁ Πατήρ, ὅτι ἄναρχος ὑπάρχει. Σύνες, ὅτι ἡ μονάς ἦν· ἡ δυὰς δὲ οὐκ ἦν, πρὶν ὑπάρ ξῃ. Αὐτίκα γοῦν, Υἱοῦ μὴ ὄντος, ὁ Πατήρ Θεός ἐστι. Λοιπὸν ὁ Υἱὸς οὐκ ὢν (ὑπῆρξε δὲ θελήσει πατρώα), μονογενής Θεός ἐστι, καὶ ἑκατέρων ἀλλότριος οὗτος. Η Σοφία σοφία ὑπῆρξε σοφοῦ Θεοῦ θελήσει. Ἐπινοεί- ται γοῦν μυρίαις ὅσαις ἐπινοίαις Πνεῦμα, δύναμις, σοφία, δόξα Θεοῦ, ἀλήθειά τε καὶ εἰκὼν, καὶ Λόγο;, οὗτος. Σύνες, ὅτι καὶ ἀπαύγασμα καὶ φῶς ἐπινοεῖται. Ἴσον μὲν τοῦ Υἱοῦ γεννᾶν δυνατός ἐστιν ὁ κρείττων· διαφορώτερον δὲ, ἢ κρείττονα, ἢ μείζονα, οὐχί (17). Θεοῦ θελήσει ὁ Υἱὸς ἡλίκος καὶ ὅτος ἐστὶν, ἐξ ὅτε καὶ ἀφ᾽ οὗ, καὶ ἀπὸ τότε ἐκ τοῦ Θεοῦ ὑπέστη, ισχυ- ρὸς Θεὸς ὤν, τὸν κρείττονα ἐκ μέρους ὑμνεῖ. Συν- ελόντι εἰπεῖν, τῷ Υἱῷ ὁ Θεὸς ἄῤῥητος ὑπάρχει· ἔστι γὰρ ἑαυτῷ ὅ ἐστι, τοῦτ᾽ ἔστιν ἄλεκτος· ὥστε οὐδὲν τῶν λεγομένων κατά τε κατάληψιν συνίει ἐξειπεῖν ὁ Υιός. 'Αδύνατα γὰρ αὐτῷ τὸν Πατέρα τε ἐξιχνιάσαι, ὅς ἐστιν ἐφ' ἑαυτοῦ. Αὐτὸς γὰρ ὁ Υἱὸς τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν οὐκ οἶδεν· Υἱὸς γὰρ ἂν θελήσει Πατρὸς ὑπῆρ ξεν ἀληθῶς. Τίς γοῦν λόγος συγχωρεῖ τὸν ἐκ Πατρὸς ὄντα αὐτὸν τὸν γεννήσαντα γνῶναι ἐν καταλήψει ; δῆλον γὰρ (18), ὅτι τὸ ἀρχὴν ἔχον, τὸν ἄναρχον, ὡς ἔστιν, ἐμπερινοῆσαι, ἢ ἐμπεριδράξασθαι, οὐχ οἷόν τέ ἐστιν. Α στασιν ἰδιότητος· οὐδὲ γάρ ἐστιν ἴσος, ἀλλ᾽ οὐδὲ Β οὐχί οὐχί κρείττονα. ὅς ἐστιν, οἷός τε. καρίτην ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον, ἔστι ταῦτα· ΑΛΕΞΑΝΔΡΩ ΟΙ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙ ΚΑΙ ΟΙ ΔΙΑΚΟΝΟΙ ΕΝ ΚΥΡΙΩ ΧΑΙΡΕΙΝ. Ἡ πίστις ἡμῶν ἡ ἐκ προγόνων, ἣν καὶ ἀπὸ σοῦ μεμαθήκαμεν, μακάριε πάπα, ἔστιν αὕτη. Οίδαμεν ἕνα Θεόν, μόνον ἀγέννητον, μόνον ἀΐδιον, μόνον ἄναρ- χον, μόνον ἀληθινὸν, μόνον ἀθανασίαν ἔχοντα, μόνον σοφὸν, μόνον ἀγαθὸν, μόνον δυνάστην, πάντων κρι καὶ ἐπισκόπῳ. και mensum. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. initio est, Filium posuit initium creaturarum, lune- que tulit ac sibi in Filium adoptavit, qui nihil Deo proprium habet secundum propriam substantiam, non est enim æqualis aut consubstantialis illi. Sa. piens vero est Deus, quia sapientiæ magister ipse est. Evidens quoque res est, Deum invisibilem esse omnibus quæ per Filium sunt, ipsique Filio invisi- bilem esse. Diserte autem dicam quo modo a Filio videatur qui est invisibilis: Qua vi Deus videre po- test, eadem propriis modis in Filium cadit Patrem videre, quatenus fas est. Nimirum Trinitas est non simili gloria . substantiæ enim eorum inter se per- mistæ non sunt, altera altera gloriosior est in im- Extraneus a Filio secundum essentiam Pater est, quia sine principio est. Intellige unitatern fuisse, dualitatem vero non fuisse priusquam exsi- steret. Igitur Filio nondum exsistente, Pater Deus est. Dehine cum Filius aliquando non exstiterit (voluntate autem paterna exstitit), unigenitus Deus est, et ab utroque alienus. Sapientia, Dei sapientis voluntate sapientia exstitit. Sexcentis igitur ratio- nibus hic intelligitur, Spiritus, virtus, sapientia, Dei gloria, veritas, imago, et Verbum. Intellige illud etiam, splendorem et lucem concipi. qualem Filio gignere potest Deus: at præstantiorem, vel meliorem, vel majorem, nequaquam. Dei voluntate Filius quantus quantus est, ex quo tempore a Deo exstitit, Deus fortis cum sit, se præstantiorem ex parte celebrat. Ut paucis dicam, Filio Deus est ineffabilis, est enim sibi quod est, hoc est inenar- rabilis; ita ut nihil eorum quæ secundum compre- hensionem dicuntur, intelligere, aut effari valeat Filius. Impossibile quippe est illi Patrem investi- gare, qualis in se est. Nam ipse Filius ne suam quidem substantiam novit: Filius enim cum sit, paterna ex voluntate revera exstitit. Qua ratione fieri queat, ut qui est ex Patre, ipsum genitorem cognoscere atque comprehendere possit? Palam quippe est id quod habet initium, non posse id quod non habet initium, ut est cogitare vel comprehendere. memoriæ viro Alexandro episcopo scripta tradi- dere, hæc sunt: BEATO PAPÆ ET EPISCOPO NOSTRO ALEXANDRO PRESBYTERI ET DIACONI IN DOMINO SALUTEM. C Nostra a majoribus fides, quam et a te didici- D mus, beate papa, hæc est. Agnoscimus unum Deum, solum ingenitum, solum æternum, solum principio carentem, solum verum, solum immor- talitate præditum, solum sapientem, solum bonum, ita ut ad superiora referatur, et hæc sit sen- tentia, qualem Filio potest gignere Deus, at præ- stantiorem, nequaquani. In editis vero subse- quentibus jungebatur male. Paulo infra Regius tò et infra idem, haresi Lxx, num. 7; apud Hilarium bis, libro sci- licet quarto de Trinitate, col. 833; libro item v De Trinit., col. 881. Apud Ambrosium, tom. II, pag. 786, in Gestis synodi Aquileiensis, hujus epistolæ seu fidei formulæ passim fit mentio, ejusque varia expenduntur loca, ab initio petita : atque ut ibi te - stantur Patres in epistola ad imperatores nume- ro decima, ea in synodo recitata fuit, atque isti ad imperatores epistolæ subjuncta, unde tamen excidit. Vocaturque ibi Epistola Arii, præcipui scilicet, at non solius ejus auctoris. Regius et Epiph., In editis deest. - 16. Quæ vero Ariani per epistolam suam bealæ (16) Regius, αὐτοῦ. (17) Sic habet interpunctio in Basiliensi codice, (18) Ita Regius in editis γάρ deest. Mox Regius, (19) Habetur hæc fidei formula apud Epiphanium 16. "Α δὲ καὶ δι' ἐπιστολῆς ἔγραψαν πρὸς τὸν μπ (19) ΜΑΚΑΡΙΟ ΠΑΠΑ ΚΑΙ ΕΠΙΣΚΟΠΟ ΗΜΩΝ
PG 26:708οἴδαμεν ἕνα θεόν, μόνον ἀγέννητον, μόνον ἀίδιον, μόνον ἄναρχον, μόνον ἀληθινόν, μόνον ἀθανασίαν ἔχοντα, μόνον σοφόν, μόνον ἀγαθόν, μόνον δυνάστην, πάντων κριτήν, διοικητήν, οἰκονόμον, ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον, δίκαιον καὶ ἀγαθόν, νόμου καὶ προφητῶν καὶ καινῆς διαθήκης τοῦτον θεὸν γεννήσαντα υἱὸν μονογενῆ πρὸ χρόνων αἰωνίων, «δι’ οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας καὶ τὰ ὅλα πεποίηκε», γεννήσαντα δὲ οὐ δοκήσει, ἀλλὰ ἀληθείᾳ· ὑποστήσαντα ἰδίῳ θελήματι ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον κτίσμα τοῦ θεοῦ τέλειον, ἀλλ’ οὐχ ὡς ἓν τῶν κτισμάτων·
ὁμοούσιος αὐτῷ (16). Σοφός δέ ἐστιν ὁ Θεὸς, ὅτι τῆς σοφίας διδάσκαλος αὐτός. ἱκανὴ δὲ ἀπόδειξις, ὅτι ὁ Θεὸς ἀόρατος ἅπασι, τοῖς τε διὰ Υἱοῦ καὶ αὐτῷ τῷ Υἱῷ ἀόρατος ὁ αὐτός. Ρητῶς δὲ λέξω, πῶς τῷ Υἱῷ ὁρᾶται ὁ ἀόρατος· Τῇ δυνάμει ἡ δύναται ὁ Θεὸς ἰδεῖν ἰδίοις τε μέτροις ὑπομένει ὁ Υἱὸς ἰδεῖν τὸν Πατέρα, ὡς θέμις ἐστίν. "Ηγουν Τριάς ἐστι δόξαις οὐχ ὁμοίαις· ἀνεπίμικτο: ἑαυταῖς εἰσιν αἱ ὑποστάσεις αὐτῶν· μία τῆς μιᾶς ἐνδοξοτέρα δόξαις ἐπ' ἄπειρον. Ξένος τοῦ Υἱοῦ κατ' οὐσίαν ὁ Πατήρ, ὅτι ἄναρχος ὑπάρχει. Σύνες, ὅτι ἡ μονάς ἦν· ἡ δυὰς δὲ οὐκ ἦν, πρὶν ὑπάρ ξῃ. Αὐτίκα γοῦν, Υἱοῦ μὴ ὄντος, ὁ Πατήρ Θεός ἐστι. Λοιπὸν ὁ Υἱὸς οὐκ ὢν (ὑπῆρξε δὲ θελήσει πατρώα), μονογενής Θεός ἐστι, καὶ ἑκατέρων ἀλλότριος οὗτος. Η Σοφία σοφία ὑπῆρξε σοφοῦ Θεοῦ θελήσει. Ἐπινοεί- ται γοῦν μυρίαις ὅσαις ἐπινοίαις Πνεῦμα, δύναμις, σοφία, δόξα Θεοῦ, ἀλήθειά τε καὶ εἰκὼν, καὶ Λόγο;, οὗτος. Σύνες, ὅτι καὶ ἀπαύγασμα καὶ φῶς ἐπινοεῖται. Ἴσον μὲν τοῦ Υἱοῦ γεννᾶν δυνατός ἐστιν ὁ κρείττων· διαφορώτερον δὲ, ἢ κρείττονα, ἢ μείζονα, οὐχί (17). Θεοῦ θελήσει ὁ Υἱὸς ἡλίκος καὶ ὅτος ἐστὶν, ἐξ ὅτε καὶ ἀφ᾽ οὗ, καὶ ἀπὸ τότε ἐκ τοῦ Θεοῦ ὑπέστη, ισχυ- ρὸς Θεὸς ὤν, τὸν κρείττονα ἐκ μέρους ὑμνεῖ. Συν- ελόντι εἰπεῖν, τῷ Υἱῷ ὁ Θεὸς ἄῤῥητος ὑπάρχει· ἔστι γὰρ ἑαυτῷ ὅ ἐστι, τοῦτ᾽ ἔστιν ἄλεκτος· ὥστε οὐδὲν τῶν λεγομένων κατά τε κατάληψιν συνίει ἐξειπεῖν ὁ Υιός. 'Αδύνατα γὰρ αὐτῷ τὸν Πατέρα τε ἐξιχνιάσαι, ὅς ἐστιν ἐφ' ἑαυτοῦ. Αὐτὸς γὰρ ὁ Υἱὸς τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν οὐκ οἶδεν· Υἱὸς γὰρ ἂν θελήσει Πατρὸς ὑπῆρ ξεν ἀληθῶς. Τίς γοῦν λόγος συγχωρεῖ τὸν ἐκ Πατρὸς ὄντα αὐτὸν τὸν γεννήσαντα γνῶναι ἐν καταλήψει ; δῆλον γὰρ (18), ὅτι τὸ ἀρχὴν ἔχον, τὸν ἄναρχον, ὡς ἔστιν, ἐμπερινοῆσαι, ἢ ἐμπεριδράξασθαι, οὐχ οἷόν τέ ἐστιν. Α στασιν ἰδιότητος· οὐδὲ γάρ ἐστιν ἴσος, ἀλλ᾽ οὐδὲ Β οὐχί οὐχί κρείττονα. ὅς ἐστιν, οἷός τε. καρίτην ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον, ἔστι ταῦτα· ΑΛΕΞΑΝΔΡΩ ΟΙ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙ ΚΑΙ ΟΙ ΔΙΑΚΟΝΟΙ ΕΝ ΚΥΡΙΩ ΧΑΙΡΕΙΝ. Ἡ πίστις ἡμῶν ἡ ἐκ προγόνων, ἣν καὶ ἀπὸ σοῦ μεμαθήκαμεν, μακάριε πάπα, ἔστιν αὕτη. Οίδαμεν ἕνα Θεόν, μόνον ἀγέννητον, μόνον ἀΐδιον, μόνον ἄναρ- χον, μόνον ἀληθινὸν, μόνον ἀθανασίαν ἔχοντα, μόνον σοφὸν, μόνον ἀγαθὸν, μόνον δυνάστην, πάντων κρι καὶ ἐπισκόπῳ. και mensum. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. initio est, Filium posuit initium creaturarum, lune- que tulit ac sibi in Filium adoptavit, qui nihil Deo proprium habet secundum propriam substantiam, non est enim æqualis aut consubstantialis illi. Sa. piens vero est Deus, quia sapientiæ magister ipse est. Evidens quoque res est, Deum invisibilem esse omnibus quæ per Filium sunt, ipsique Filio invisi- bilem esse. Diserte autem dicam quo modo a Filio videatur qui est invisibilis: Qua vi Deus videre po- test, eadem propriis modis in Filium cadit Patrem videre, quatenus fas est. Nimirum Trinitas est non simili gloria . substantiæ enim eorum inter se per- mistæ non sunt, altera altera gloriosior est in im- Extraneus a Filio secundum essentiam Pater est, quia sine principio est. Intellige unitatern fuisse, dualitatem vero non fuisse priusquam exsi- steret. Igitur Filio nondum exsistente, Pater Deus est. Dehine cum Filius aliquando non exstiterit (voluntate autem paterna exstitit), unigenitus Deus est, et ab utroque alienus. Sapientia, Dei sapientis voluntate sapientia exstitit. Sexcentis igitur ratio- nibus hic intelligitur, Spiritus, virtus, sapientia, Dei gloria, veritas, imago, et Verbum. Intellige illud etiam, splendorem et lucem concipi. qualem Filio gignere potest Deus: at præstantiorem, vel meliorem, vel majorem, nequaquam. Dei voluntate Filius quantus quantus est, ex quo tempore a Deo exstitit, Deus fortis cum sit, se præstantiorem ex parte celebrat. Ut paucis dicam, Filio Deus est ineffabilis, est enim sibi quod est, hoc est inenar- rabilis; ita ut nihil eorum quæ secundum compre- hensionem dicuntur, intelligere, aut effari valeat Filius. Impossibile quippe est illi Patrem investi- gare, qualis in se est. Nam ipse Filius ne suam quidem substantiam novit: Filius enim cum sit, paterna ex voluntate revera exstitit. Qua ratione fieri queat, ut qui est ex Patre, ipsum genitorem cognoscere atque comprehendere possit? Palam quippe est id quod habet initium, non posse id quod non habet initium, ut est cogitare vel comprehendere. memoriæ viro Alexandro episcopo scripta tradi- dere, hæc sunt: BEATO PAPÆ ET EPISCOPO NOSTRO ALEXANDRO PRESBYTERI ET DIACONI IN DOMINO SALUTEM. C Nostra a majoribus fides, quam et a te didici- D mus, beate papa, hæc est. Agnoscimus unum Deum, solum ingenitum, solum æternum, solum principio carentem, solum verum, solum immor- talitate præditum, solum sapientem, solum bonum, ita ut ad superiora referatur, et hæc sit sen- tentia, qualem Filio potest gignere Deus, at præ- stantiorem, nequaquani. In editis vero subse- quentibus jungebatur male. Paulo infra Regius tò et infra idem, haresi Lxx, num. 7; apud Hilarium bis, libro sci- licet quarto de Trinitate, col. 833; libro item v De Trinit., col. 881. Apud Ambrosium, tom. II, pag. 786, in Gestis synodi Aquileiensis, hujus epistolæ seu fidei formulæ passim fit mentio, ejusque varia expenduntur loca, ab initio petita : atque ut ibi te - stantur Patres in epistola ad imperatores nume- ro decima, ea in synodo recitata fuit, atque isti ad imperatores epistolæ subjuncta, unde tamen excidit. Vocaturque ibi Epistola Arii, præcipui scilicet, at non solius ejus auctoris. Regius et Epiph., In editis deest. - 16. Quæ vero Ariani per epistolam suam bealæ (16) Regius, αὐτοῦ. (17) Sic habet interpunctio in Basiliensi codice, (18) Ita Regius in editis γάρ deest. Mox Regius, (19) Habetur hæc fidei formula apud Epiphanium 16. "Α δὲ καὶ δι' ἐπιστολῆς ἔγραψαν πρὸς τὸν μπ (19) ΜΑΚΑΡΙΟ ΠΑΠΑ ΚΑΙ ΕΠΙΣΚΟΠΟ ΗΜΩΝ
PG 26:709γέννημα, ἀλλ’ οὐχ ὡς ἓν τῶν γεγεννημένων, οὐδ’ ὡς Οὐαλεντῖνος προβολὴν τὸ γέννημα τοῦ πατρὸς ἐδογμάτισεν, οὐδ’ ὡς Μανιχαῖος μέρος ὁμοούσιον τοῦ πατρὸς τὸ γέννημα εἰσηγήσατο, οὐδ’ ὡς Σαβέλλιος τὴν μονάδα διαιρῶν υἱοπάτορα εἶπεν, οὐδ’ ὡς Ἱέρακας λύχνον ἀπὸ λύχνου ἢ ὡς λαμπάδα εἰς δύο, οὐδὲ τὸν ὄντα πρότερον ὕστερον γεννηθέντα ἢ ἐπικτισθέντα εἰς υἱόν, ὡς καὶ σὺ αὐτός, μακάριε πάπα, κατὰ μέσην τὴν ἐκκλησίαν καὶ ἐν συνεδρίῳ πλειστάκις τοὺς ταῦτα εἰςηγησαμένους ἀπηγόρευσας, ἀλλ’ ὥς φαμεν θελήματι τοῦ θεοῦ πρὸ χρόνων καὶ πρὸ αἰώνων κτισθέντα καὶ τὸ ζῆν καὶ τὸ εἶναι παρὰ τοῦ πατρὸς εἰληφότα καὶ τὰς δόξας, συνυποστήσαντος αὐτῷ τοῦ πατρός. οὐ γὰρ ὁ πατὴρ δοὺς αὐτῷ πάντων τὴν κληρονομίαν ἐστέρησεν ἑαυτὸν ὧν ἀγεννήτως ἔχει ἐν ἑαυτῷ· πηγὴ γάρ ἐστι πάντων. ὥστε τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις. καὶ ὁ μὲν θεὸς αἴτιος τῶν πάντων τυγχάνων ἔστιν ἄναρχος μονώτατος, ὁ δὲ υἱὸς ἀχρόνως γεννηθεὶς ὑπὸ τοῦ πατρὸς καὶ πρὸ αἰώνων κτισθεὶς καὶ θεμελιωθεὶς οὐκ ἦν πρὸ τοῦ γεννηθῆναι, ἀλλὰ ἀχρόνως πρὸ πάντων γεννηθεὶς μόνος ὑπὸ τοῦ πατρὸς ὑπέστη.
τὴν (20), διοικητήν, οἰκονόμον, άτρεπτον, καὶ ἀναλ- λοίωτον, δίκαιον καὶ ἀγαθὸν, νόμου καὶ προφητῶν καὶ Καινῆς Διαθήκης τοῦτον Θεόν· γεννήσαντα Υἱὸν μονογενῆ πρὸ χρόνων αἰωνίων, δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶ νας καὶ τὰ ὅλα πεποίηκε (21) · γεννήσαντα δὲ οὐ δο- κήσει, ἀλλὰ ἀληθείᾳ· ὑποστήσαντα ἰδίῳ θελήματι ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον κτίσμα τοῦ Θεοῦ τέλειον, ἀλλ᾽ οὐχ ὡς ἐν τῶν κτισμάτων· γέννημα, ἀλλ' οὐχ ὡς ἐν τῶν γεγεννημένων (22), οὐδ᾽ ὡς Οὐαλεντίνος προβολὴν τὸ γέννημα τοῦ Πατρὸς ἐδογμάτισεν· οὐδ᾽ ὡς ὁ Μανιχαῖος μέρος ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς τὸ γένο νημα εἰσηγήσατο· οὐδ᾽ ὡς Σαβέλλιος τὴν μονάδα (23) διαιρῶν, υἱοπάτορα εἶπεν· οὐδ᾽ ὡς Ιέρακας λύχνον ἀπὸ λύχνου, ἢ ὡς λαμπάδα εἰς δύο· οὐδὲ τὸν ὄντα πρότερον, ὕστερον γεννηθέντα, ἢ ἐπικτισθέντα εἰς Υἱόν· ὡς καὶ σὺ αὐτὸς, μακάριε πάπα, κατὰ μέσην " τὴν Ἐκκλησίαν καὶ ἐν συνεδρίῳ πλειστάκις τοὺς ταῦτα εἰσηγησαμένους απηγόρευσας, ἀλλ', ὥς φαμεν, θελήματι τοῦ Θεοῦ πρὸ χρόνων καὶ πρὸ αἰώνων κτι- σθέντα, καὶ τὸ ζῆν καὶ τὸ εἶναι παρὰ τοῦ Πατρὸς είλη- φότα, καὶ τὰς δόξας συνυποστήσαντος αὐτῷ τοῦ Πα τρός. Οὐ γὰρ ὁ Πατήρ, δοὺς αὐτῷ πάντων τὴν κληρο νομίαν, εστέρησεν ἑαυτὸν, ὧν ἀγεννήτως ἔχει (24) ἐν ἑαυτῷ· πηγὴ γάρ ἐστι πάντων. Ὥστε τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις. Καὶ ὁ μὲν Θεὸς, αἴτιος τῶν πάντων τυγ- χάνων, ἔστιν ἄναρχος μονώτατος (25). Ὁ δὲ Υἱός, ἀχρόνως γεννηθεὶς ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ πρὸ αἰώνων κτισθεὶς καὶ θεμελιωθείς, οὐκ ἦν πρὸ τοῦ γεννηθή και (26), ἀλλ' ἀχρόνως πρὸ πάντων γεννηθείς, μόνος ὑπὸ τοῦ Πατρὸς ὑπέστη. Οὐδὲ γάρ ἐστιν ἀΐδιος, ἢ συναΐδιος, ἢ συναγένητος (27) τῷ Πατρί· οὐδὲ ἅμα τῷ Πατρὶ τὸ εἶναι ἔχει, ώς τινες λέγουσι τὰ πρός τι, δύο ἀγεννήτους (28) ἀρχὰς εἰσηγούμενοι· ἀλλ' ὡς μονάς και ἀρχὴ πάντων, οὕτως ὁ Θεὸς πρὸ πάντων ἐστί. Διὸ καὶ πρὸ τοῦ Υἱοῦ (29) ἔστιν· ὡς καὶ παρὰ σου μεμαθήκαμεν κατὰ μέσην τὴν Ἐκκλησίαν κηρύ- ξαντος. Καθὸ οὖν παρὰ τοῦ Θεοῦ τὸ εἶναι ἔχει, καὶ τὰς δόξας καὶ τὸ ζῇν, καὶ τὰ πάντα αὐτῷ παρ εδόθη (50), κατὰ τοῦτο ἀρχὴ αὐτοῦ ἐστιν ὁ Θεός. Αρχει γὰρ αὐτοῦ, ὡς Θεὸς αὐτοῦ καὶ πρὸ αὐτοῦ ὤν. Εἰ δὲ τὸ (31), « ἐξ αὐτοῦ, » καὶ τὸ, ο ἐκ γαστρός, ο καὶ τὸ, « ἐκ τοῦ Πατρὸς ἐξῆλθον, καὶ ἥκω, » ώς μέρος αὐτοῦ ὁμοουσίου, καὶ ὡς προβολὴ ὑπό τινων νοεῖται, 97" πάντων κτίστην, τοῦτον Θεόν καὶ τὰ ἄλλα. καὶ τὰ λοιπά. ἀγενήτως. ἀγεννήτως ὑποστάσεις, Πατήρ, Υἱὸς καὶ ἅγιον Πνεῦμα. νηθῇ. αλλά. γεν κατὰ τοῦτο, κατά τό τοῦ. DE SYNODIS. B A solum potentem, omnium judicem, administrato Rom. x1, 36. » Psal. cix, 3. Joan. x omnium creatorem; legit scilicet quæ quidem lectio videtur ad ea quæ subsequuntur ac- commodatior, licet in locis Aquileiensis synodi le- gatur ut apud Athanasium : Omnium judicem. In- fra apud Athanasium et Epiphanium, hæc : cum superioribus connectuntur, apud vero Hi- larium cum subsequentibus, hoc modo: hunc Deum aenuisse Filium, sed minus recte. omnia fecit, Eliti Athanasii, Epipla - nius, Ebi Regius, Et ita legit Hilarius. Editi, cum Epiphanio. Mox Epiphanius post C D rem, dispersatorem, immutabilem et inalterabi - lem, justum et bonum, legis, prophetarum et Novi Testamenti Deum : qui Filium unigenitum ante tempora æterna genuit, per quem et sæcula et universa condidit : genuit autem non sola specie tenus, sed revera propria voluntate subsistere fecit, eumque immutabilem, inalterabilem: creaturam Dei perfectam, sed non ut aliquam ex creaturis : genitum, sed non ut aliquod ex genitis: neque ut Valentinus docuit Patris prolem esse emissionem : neque ut Manichæus, partem Patri consubstantia- lem : neque ut Sabellius unitatem dividens, eum- dem dixit Filium et Patrem: neque ut Hieracas lucernam ex lucerna, aut ut lampadem in duas partes distinctam (32). Neque vero ejusmodi est, ut is qui prius erat, postea genitus sit aut in Filium conditus : quemadmodum tu ipse, beate papa, in media Ecclesia et in consessu pluries qui hæc affr- marent confutasti; sed ut dicimus, voluntate Dei ante tempora et ante sæcula creatum, qui ut viveret et esset a Patre accepit, adeo ut ei Pater suam glo- riam in creatione contulerit. Neque enim Pater, cum omnium possessionem ipsi tradidit,' iis se- ipsum privavit, quæ ingenito modo in se continet : fons enim est omnium, quapropter tres sunt sub- stantiæ (33). Et Deus quidem cum omnium sit causa, omnino solus absque principio est : Filius vero sine tempore a Patre genitus, et ante sæcula creatus et fundatus, non erat priusquam gignere- tur; sed sine tempore, ante omnia genitus, solus a Patre exsistit, nou enim est æternus, coæternus, aut una cum Patre ingenitus: neque simul cum Patre habet esse, ut quidam dicunt de iis quæ ad aliud referuntur, duo ingenita principia inducentes : sed Deus, ut est unitas et principium omnium, sic ante omnia est. Quapropter et ante Filium est, ut a te in media Ecclesia prædicante didicimus. Qua- tenus igitur a Deo habet essentiam, gloriam, vitam, et omnia ei tradita sunt ; eatenus Deus ejus prin- cipium est. Dominatur enim illi, utpote Deus ejus, et ante illum exsistens. Quod si illud, « ex ipso 97-98, et « ex utero ",, et, ex Patre exivi, et venio ',, quasi 28. habet Et sic Hilarius legit. Ibid. Regius, non factus. Epiphanius, recte. Editi, leguntur. (20) Epiph., μόνον κριτὴν πάντων. Hilar. vero, (21) Sic Regius et ita legit Hilarius, qui habet, (22) Epiphanius, γεννημάτων. (23) Epiphanius, ὁ τὴν μονάδα, etc, (24) Regius, τῶν. Epiphanius, τὸ ἀγεννήτως ἔχειν. (25) Regius, μονότατος. (26) Sic edit. et Epiph. Reg. autem et Basil., (27) Epiphanius, συναγέννητος. Milarius, simul (28) Regius solus, αγενή τους. (24) Epiphanius, πρὸ τοῦ Χριστοῦ, male. (30) Epiphanius, παρασχόντα. Ibid. Regius et (31) Epiphanius, πρὸ αὐτοῦ εἶναι διὰ τὸ ἐξ αὐ (32) De Hieraca Epiph. Heres. Lxi, ubi hæc non (35) Sic Hilarius.
PG 26:710οὐδὲ γάρ ἐστιν ἀίδιος ἢ συναίδιος ἢ συναγέννητος τῷ πατρί, οὐδὲ ἅμα τῷ πατρὶ τὸ εἶναι ἔχει, ὥς τινες λέγουσι τὰ πρός τι δύο ἀγεννήτους ἀρχὰς εἰσηγούμενοι, ἀλλ’ ὡς μονὰς καὶ ἀρχὴ πάντων, οὕτως ὁ θεὸς πρὸ πάντων ἐστί. διὸ καὶ πρὸ τοῦ υἱοῦ ἔστιν, ὡς καὶ παρὰ σοῦ μεμαθήκαμεν κατὰ μέσην τὴν ἐκκλησίαν κηρύξαντος. καθὸ οὖν παρὰ τοῦ θεοῦ τὸ εἶναι ἔχει καὶ τὰς δόξας καὶ τὸ ζῆν καὶ τὰ πάντα αὐτῷ παρεδόθη, κατὰ τοῦτο ἀρχὴ αὐτοῦ ἐστιν ὁ θεός. ἄρχει γὰρ αὐτοῦ ὡς θεὸς αὐτοῦ καὶ πρὸ αὐτοῦ ὤν. εἰ δὲ τὸ «ἐξ αὐτοῦ» καὶ τὸ «ἐκ γαστρὸς» καὶ τὸ «ἐκ τοῦ πατρὸς ἐξῆλθον καὶ ἥκω» ὡς μέρος αὐτοῦ ὁμοουσίου καὶ ὡς προβολὴ ὑπό τινων νοεῖται, σύνθετος ἔσται ὁ πατὴρ καὶ διαιρετὸς καὶ τρεπτὸς καὶ σῶμα κατ’ αὐτοὺς καὶ τὸ ὅσον ἐπ’ αὐτοῖς τὰ ἀκόλουθα σώματι πάσχων ὁ ἀσώματος θεός. Ταῦτα ἀπὸ μέρους ὧν ἤμεσαν ἐκ τῆς ἑαυτῶν αἱρετικῆς καρδίας οἱ περὶ Ἄρειον ἐστί· πρὸ δὲ τοῦ γενέσθαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον ἔγραψαν καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον Νάρκισσόν τε καὶ Πατρόφιλον καὶ Μάριν Παυλῖνόν τε καὶ Θεόδοτον καὶ Ἀθανάσιον τὸν ἀπὸ Ναζαρβῶν τὰ ὅμοια αὐτοῖς.
τὴν (20), διοικητήν, οἰκονόμον, άτρεπτον, καὶ ἀναλ- λοίωτον, δίκαιον καὶ ἀγαθὸν, νόμου καὶ προφητῶν καὶ Καινῆς Διαθήκης τοῦτον Θεόν· γεννήσαντα Υἱὸν μονογενῆ πρὸ χρόνων αἰωνίων, δι' οὗ καὶ τοὺς αἰῶ νας καὶ τὰ ὅλα πεποίηκε (21) · γεννήσαντα δὲ οὐ δο- κήσει, ἀλλὰ ἀληθείᾳ· ὑποστήσαντα ἰδίῳ θελήματι ἄτρεπτον καὶ ἀναλλοίωτον κτίσμα τοῦ Θεοῦ τέλειον, ἀλλ᾽ οὐχ ὡς ἐν τῶν κτισμάτων· γέννημα, ἀλλ' οὐχ ὡς ἐν τῶν γεγεννημένων (22), οὐδ᾽ ὡς Οὐαλεντίνος προβολὴν τὸ γέννημα τοῦ Πατρὸς ἐδογμάτισεν· οὐδ᾽ ὡς ὁ Μανιχαῖος μέρος ὁμοούσιον τοῦ Πατρὸς τὸ γένο νημα εἰσηγήσατο· οὐδ᾽ ὡς Σαβέλλιος τὴν μονάδα (23) διαιρῶν, υἱοπάτορα εἶπεν· οὐδ᾽ ὡς Ιέρακας λύχνον ἀπὸ λύχνου, ἢ ὡς λαμπάδα εἰς δύο· οὐδὲ τὸν ὄντα πρότερον, ὕστερον γεννηθέντα, ἢ ἐπικτισθέντα εἰς Υἱόν· ὡς καὶ σὺ αὐτὸς, μακάριε πάπα, κατὰ μέσην " τὴν Ἐκκλησίαν καὶ ἐν συνεδρίῳ πλειστάκις τοὺς ταῦτα εἰσηγησαμένους απηγόρευσας, ἀλλ', ὥς φαμεν, θελήματι τοῦ Θεοῦ πρὸ χρόνων καὶ πρὸ αἰώνων κτι- σθέντα, καὶ τὸ ζῆν καὶ τὸ εἶναι παρὰ τοῦ Πατρὸς είλη- φότα, καὶ τὰς δόξας συνυποστήσαντος αὐτῷ τοῦ Πα τρός. Οὐ γὰρ ὁ Πατήρ, δοὺς αὐτῷ πάντων τὴν κληρο νομίαν, εστέρησεν ἑαυτὸν, ὧν ἀγεννήτως ἔχει (24) ἐν ἑαυτῷ· πηγὴ γάρ ἐστι πάντων. Ὥστε τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις. Καὶ ὁ μὲν Θεὸς, αἴτιος τῶν πάντων τυγ- χάνων, ἔστιν ἄναρχος μονώτατος (25). Ὁ δὲ Υἱός, ἀχρόνως γεννηθεὶς ὑπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ πρὸ αἰώνων κτισθεὶς καὶ θεμελιωθείς, οὐκ ἦν πρὸ τοῦ γεννηθή και (26), ἀλλ' ἀχρόνως πρὸ πάντων γεννηθείς, μόνος ὑπὸ τοῦ Πατρὸς ὑπέστη. Οὐδὲ γάρ ἐστιν ἀΐδιος, ἢ συναΐδιος, ἢ συναγένητος (27) τῷ Πατρί· οὐδὲ ἅμα τῷ Πατρὶ τὸ εἶναι ἔχει, ώς τινες λέγουσι τὰ πρός τι, δύο ἀγεννήτους (28) ἀρχὰς εἰσηγούμενοι· ἀλλ' ὡς μονάς και ἀρχὴ πάντων, οὕτως ὁ Θεὸς πρὸ πάντων ἐστί. Διὸ καὶ πρὸ τοῦ Υἱοῦ (29) ἔστιν· ὡς καὶ παρὰ σου μεμαθήκαμεν κατὰ μέσην τὴν Ἐκκλησίαν κηρύ- ξαντος. Καθὸ οὖν παρὰ τοῦ Θεοῦ τὸ εἶναι ἔχει, καὶ τὰς δόξας καὶ τὸ ζῇν, καὶ τὰ πάντα αὐτῷ παρ εδόθη (50), κατὰ τοῦτο ἀρχὴ αὐτοῦ ἐστιν ὁ Θεός. Αρχει γὰρ αὐτοῦ, ὡς Θεὸς αὐτοῦ καὶ πρὸ αὐτοῦ ὤν. Εἰ δὲ τὸ (31), « ἐξ αὐτοῦ, » καὶ τὸ, ο ἐκ γαστρός, ο καὶ τὸ, « ἐκ τοῦ Πατρὸς ἐξῆλθον, καὶ ἥκω, » ώς μέρος αὐτοῦ ὁμοουσίου, καὶ ὡς προβολὴ ὑπό τινων νοεῖται, 97" πάντων κτίστην, τοῦτον Θεόν καὶ τὰ ἄλλα. καὶ τὰ λοιπά. ἀγενήτως. ἀγεννήτως ὑποστάσεις, Πατήρ, Υἱὸς καὶ ἅγιον Πνεῦμα. νηθῇ. αλλά. γεν κατὰ τοῦτο, κατά τό τοῦ. DE SYNODIS. B A solum potentem, omnium judicem, administrato Rom. x1, 36. » Psal. cix, 3. Joan. x omnium creatorem; legit scilicet quæ quidem lectio videtur ad ea quæ subsequuntur ac- commodatior, licet in locis Aquileiensis synodi le- gatur ut apud Athanasium : Omnium judicem. In- fra apud Athanasium et Epiphanium, hæc : cum superioribus connectuntur, apud vero Hi- larium cum subsequentibus, hoc modo: hunc Deum aenuisse Filium, sed minus recte. omnia fecit, Eliti Athanasii, Epipla - nius, Ebi Regius, Et ita legit Hilarius. Editi, cum Epiphanio. Mox Epiphanius post C D rem, dispersatorem, immutabilem et inalterabi - lem, justum et bonum, legis, prophetarum et Novi Testamenti Deum : qui Filium unigenitum ante tempora æterna genuit, per quem et sæcula et universa condidit : genuit autem non sola specie tenus, sed revera propria voluntate subsistere fecit, eumque immutabilem, inalterabilem: creaturam Dei perfectam, sed non ut aliquam ex creaturis : genitum, sed non ut aliquod ex genitis: neque ut Valentinus docuit Patris prolem esse emissionem : neque ut Manichæus, partem Patri consubstantia- lem : neque ut Sabellius unitatem dividens, eum- dem dixit Filium et Patrem: neque ut Hieracas lucernam ex lucerna, aut ut lampadem in duas partes distinctam (32). Neque vero ejusmodi est, ut is qui prius erat, postea genitus sit aut in Filium conditus : quemadmodum tu ipse, beate papa, in media Ecclesia et in consessu pluries qui hæc affr- marent confutasti; sed ut dicimus, voluntate Dei ante tempora et ante sæcula creatum, qui ut viveret et esset a Patre accepit, adeo ut ei Pater suam glo- riam in creatione contulerit. Neque enim Pater, cum omnium possessionem ipsi tradidit,' iis se- ipsum privavit, quæ ingenito modo in se continet : fons enim est omnium, quapropter tres sunt sub- stantiæ (33). Et Deus quidem cum omnium sit causa, omnino solus absque principio est : Filius vero sine tempore a Patre genitus, et ante sæcula creatus et fundatus, non erat priusquam gignere- tur; sed sine tempore, ante omnia genitus, solus a Patre exsistit, nou enim est æternus, coæternus, aut una cum Patre ingenitus: neque simul cum Patre habet esse, ut quidam dicunt de iis quæ ad aliud referuntur, duo ingenita principia inducentes : sed Deus, ut est unitas et principium omnium, sic ante omnia est. Quapropter et ante Filium est, ut a te in media Ecclesia prædicante didicimus. Qua- tenus igitur a Deo habet essentiam, gloriam, vitam, et omnia ei tradita sunt ; eatenus Deus ejus prin- cipium est. Dominatur enim illi, utpote Deus ejus, et ante illum exsistens. Quod si illud, « ex ipso 97-98, et « ex utero ",, et, ex Patre exivi, et venio ',, quasi 28. habet Et sic Hilarius legit. Ibid. Regius, non factus. Epiphanius, recte. Editi, leguntur. (20) Epiph., μόνον κριτὴν πάντων. Hilar. vero, (21) Sic Regius et ita legit Hilarius, qui habet, (22) Epiphanius, γεννημάτων. (23) Epiphanius, ὁ τὴν μονάδα, etc, (24) Regius, τῶν. Epiphanius, τὸ ἀγεννήτως ἔχειν. (25) Regius, μονότατος. (26) Sic edit. et Epiph. Reg. autem et Basil., (27) Epiphanius, συναγέννητος. Milarius, simul (28) Regius solus, αγενή τους. (24) Epiphanius, πρὸ τοῦ Χριστοῦ, male. (30) Epiphanius, παρασχόντα. Ibid. Regius et (31) Epiphanius, πρὸ αὐτοῦ εἶναι διὰ τὸ ἐξ αὐ (32) De Hieraca Epiph. Heres. Lxi, ubi hæc non (35) Sic Hilarius.
PG 26:711καὶ ὁ μὲν ἀπὸ τῆς Νικομηδείας Εὐσέβιος κατὰ περιττὸν ἔγραψεν Ἀρείῳ ὅτι «καλῶς φρονῶν εὔχου πάντας οὕτως φρονεῖν· παντὶ γὰρ «δῆλόν ἐστιν ὅτι τὸ πεποιημένον οὐκ ἦν πρὶν γενέσθαι. τὸ γενόμενον δὲ ἀρχὴν ἔχει τοῦ «εἶναι»· ὁ δὲ ἀπὸ Καισαρείας τῆς Παλαιστίνης Εὐσέβιος γράφων πρὸς Εὐφρατίωνα τὸν ἐπίσκοπον οὐκ ἐφοβήθη φανερῶς εἰπεῖν ὅτι ὁ Χριστὸς οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς θεός. καὶ Ἀθανάσιος δὲ ὁ ἀπὸ Ναζαρβῶν ἔτι γυμνότερον ἀπεκάλυπτε τὴν αἵρεσιν ἕνα τῶν ἑκατὸν προβάτων λέγων εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ. γράφων γὰρ πρὸς Ἀλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον ἀπετόλμησεν οὕτως εἰπεῖν· «τί μέμφῃ τοῖς περὶ Ἄρειον, εἰ λέγουσιν· ἐξ οὐκ «ὄντων κτίσμα πεποίηται ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ καὶ ἓν τῶν πάντων ἐστίν; ἐν ἑκατὸν γὰρ προ- «βάτοις παραβαλλομένων πάντων τῶν πεποιημένων εἷς ἐστι καὶ ὁ υἱὸς ἐξ αὐτῶν. εἰ μὲν «οὖν τὰ ἑκατὸν οὐκ ἔστι κτίσματα καὶ γενητὰ ἢ ἔνι πλέον τι τῶν ἑκατόν, δηλονότι μηδὲ «ὁ υἱὸς ἔστω κτίσμα καὶ εἷς τῶν πάντων.
καὶ σῶμα κατ' αὐτοὺς, καὶ τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, τὰ ἀκόλουθα σώματι πάσχων, ὁ ἀσώματος Θεός. Ταῦτα ἀπὸ μέρους ὧν ἤμεσαν ἐκ τῆς ἑαυτῶν αἱρετικῆς καρ δίας οἱ περὶ "Αρειον, ἐστίν (34). Α σύνθετος ἔσται ὁ Πατὴρ καὶ διαιρετὸς, καὶ τρεπτός, ἀσώματος Θεός, Εῤῥῶσθαί σε ἐν Κυρίῳ εἴ- χομαι, μακάριε παπα· "Αρειος, Εθάλης, Ἀχιλλεὺς, Καρπώνης, Σαρματάς, "Αρειος, πρεσβύτεροι· διάκο Β ἔγραψαν καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον, Νάρκισσόν τε καὶ Πατρόφιλον, καὶ Μάριν, Παυλίνόν τε, καὶ Θεόδοτον, καὶ ᾿Αθανάσιον τὸν (35) ἀπὸ Ναζαρβῶν τὰ ὅμοια αὐτοῖς. Καὶ ὁ μὲν ἀπὸ τῆς Νικομηδείας Εὐσέβιος κατὰ περιττὸν ἔγραφεν Αρείῳ, ὅτι· ο Καλῶς φρονῶν, εὔχου πάντας οὕτως φρονεῖν· παντὶ γὰρ δῆλόν ἐστιν, ὅτι τὸ πεποιημένον οὐκ ἦν πρὶν γενέσθαι. Τὸ γενόμενον δὲ ἀρχὴν ἔχει τοῦ εἶναι. » Ὁ δὲ ἀπὸ Καισαρείας τῆς Παλαιστίνης Εὐσέβιος, γράφων πρὸς Εὐφρατίωνα τὸν ἐπίσκοπον, οὐκ ἐφοβήθη φανερῶς εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χρι στὸς οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς Θεός. Καὶ ᾿Αθανάσιος δὲ ὁ ἀπὸ Ναζαρβῶν ἔτι γυμνότερον ἀπεκάλυπτε τὴν αἵρε σιν, ἕνα τῶν ἑκατὸν προβάτων λέγων εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Γράφων γὰρ πρὸς ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκο- πον, ἀπετόλμησεν οὕτως εἰπεῖν· « Τί μέμφῃ τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ἐξ οὐκ ὄντων κτίσμα πε ποίηται ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἓν τῶν πάντων ἑστίν ; ἐν ἑκατὸν γὰρ προβάτοις παραβαλλομένων πάντων τῶν πεποιημένων, εἷς ἐστι καὶ ὁ Υἱὸς ἐξ αὐτῶν. Εἰ μὲν οὖν τὰ ἑκατὸν οὐκ ἔστι κτίσματα καὶ γενητά, ἢ ἔνι πλέον τι τῶν ἑκατὸν, δηλονότι μηδὲ ὁ Υἱὸς ἔστω κτίσμα, καὶ εἷς τῶν πάντων. Εἰ δὲ τὰ ἑκατὸν πάντα γενητά, καὶ οὐδέν ἐστιν ἐκτὸς τῶν ρ' πλὴν μόνου του Θεοῦ, τί ἄτοπον λέγουσιν οἱ περὶ "Αρειον, εἰ, ἐν ἐν (36) τοῖς ἑκατὸν περιλαβόντες καὶ ἀριθμοῦντες τὸν Χριστὸν, ἕνα τῶν πάντων αὐτὸν εἰρήκασι; ο Γεώργιος δὲ ὁ νῦν ἐν Λαοδικεία, πρεσβύτερος ων τότε τῆς ᾿Αλεξανδρείας, καὶ ἐν ᾿Αντιοχεία διατρίβων, πρὸς μὲν ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον ἔγραψεν, ὅτι· • Μὴ μέμφου τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ γὰρ ὁ (37) Ἡσαΐας υἱὸς γέγονεν Αμώς, καὶ ὅμως δ μὲν Ἀμὼς ἦν πρὸ τοῦ γενέσθαι τὸν Ἡσαΐαν· ὁ δὲ Ἡσαΐας οὐκ ἦν προ τερον, ἀλλὰ μετὰ ταῦτα γέγονε. » Πρὸς δὲ τοὺς Αρεια- νοὺς ἔγραφε· « Τί μέμφεσθε ᾿Αλεξάνδρῳ τῷ πάπα λέγοντι ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν; καὶ γὰρ καὶ ὑμεῖς μὴ φοβηθῆτε εἰπεῖν καὶ ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν. Εἰ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος ἔγραψε· Τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔστι δῆλον ἐξ οὐκ ὄντων πεποιῆσθαι τὰ πάντα, ἔστι δὲ καὶ ὁ Υἱὸς κτίσμα, καὶ τῶν πεποιημένων εἷς· ναι, Ευζώνος, Λούκιος, Ἰούλιος, Μηνάς, Ἑλλάδιος, Γάϊος · ἐπίσκοποι, Σεκούνδος Πενταπόλεως, Θεωνᾶς Λίβυς, Πιστὸς, ἂν κατέστησαν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν οἱ Αρειανοί. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. pars ipsius consulstantialis, vel quasi emissio, a quibusdam intelligatur, Pater compositus erit, et divisibilis et mutabilis, item corpus secundum illos, et quantum in ipsis erit, incorporeus Deus, quæ corpori sunt propria, patietur. Pars quædam hæc sunt eorum quæ ex hæretico corde suo Ariani evomuerunt. 17. Antequam vero Nicæna synodus cele- braretur, eorum simila scripserant Eusebius, Nar- cissus, Patrophilus, Maris, Paulinus, Theodotus et Athanasius Nazarborum: quorum Eusebius Nico- mediensis eo progressus est, ut hæc Ario scripse- rit : e Cum recte sentias, precare ut omnes ita sen- tiant : manifestum enim omnibus est, illud quod factum est, non fuisse antequam fieret. Quod au- tem factum est, incipit esse. Eusebius vero Cæ- sareae Palaestinae ad Euphrationem scribens [Bala- neæ] episcopum, non timuit aperte dicere, Chri- stuni non esse verum Deum. Sed Athanasius Na- zarborum apertius hæresim detexit, cum ait Filium Dei unam ex centum ovibus esse. In suis enim ad Alexandrum episcopum litteris, ausus est hæc proferre Cur Arianos arguis quod dicant, ex non exstantibus Filium Dei creatum factumque, atque ex omnibus unuin esse? cum enim in centum ovibus opificia omnia per parabolam indicentur, una ex illis est ipse Filius. Si igitur centuin illæ non sunt creatæ res et opificia, aut si præter illas centum aliud quidpiam exsistat: nec Filius utique crea- tura est, aut unus ex omnibus. Quod si centum illæ omnes creatæ res sint, nihilque sit extra illas cen- tum præter solum Deum, quid absurdi dicunt Ariani, si in illis centum, Christum complectentes et annu- merantes, unum ex omnibus illum affirment? > Georgius autem qui nunc Laodicea episcopus est, tumque Alexandriæ presbyter erat, et Antiochiæ commorabatur, ad Alexandrum episcopum hæc scripsit : « Ne Arianos reprehendas, quod dicant: Erat tempus cum non esset Filius Dei: etenim Isaias Glius fuit Amos, ipseque Amos erat ante- quam Isaias exsisteret: Isaias vero non erat ante, sed postea exstitit. Ad Arianos vero scripsit his verbis : « Quid Alexandrum papam arguitis quod di- xerit ex Patre Filium esse? etenim nec vos metuere deberis Filium dicere ex Deu esse. Nam si Aposto lus scripsit, Omnia autem ex Deo 3, propalan- que est, ex non exstantibus omnia facta fuisse, estque etiam Filius creatus, atque una ex rebus ] Cor. XI, 12. rum quæ Ariani impie protulere, nequaquam indi- cat partem tantum epistolæ hic allatam fuisse; sed significat sanctus doctor, alias exstare in scriptis Arianorum impias voces, seu alias alibi prolatas ab illis fuisse. Integram enim esse hanc epistolam patet ex Epiphanio, ubi statim post hæc verba, ¿ sequitur, C D Qua Pistum hunc spectant, exp 'ndiuntur in Vita Athanasii ad annum 319, ubi videsis. Alii autem omnes hic recensiti in Epistola encyclica Alexandri eodem ferme ordine leguntur. (54) Quod hic ait Athanas. hæc partem esse eo- 17. Πρὸ δὲ τοῦ γενέσθαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, (35) Sic Regius. In editis vero τόν deest. (36) Ita Regius. In editis èv deest. (37) Regius non habet ¿.
PG 26:712εἰ δὲ τὰ ἑκατὸν πάντα γενητὰ καὶ οὐδέν ἐστιν ἐκτὸς «τῶν ἑκατὸν πλὴν μόνου τοῦ θεοῦ, τί ἄτοπον λέγουσιν οἱ περὶ Ἄρειον, εἰ ἓν ἐν τοῖς ἑκατὸν «περιλαβόντες καὶ ἀριθμοῦντες τὸν Χριστὸν ἕνα τῶν πάντων αὐτὸν εἰρήκασι»; Γεώργιος δὲ ὁ νῦν ἐν Λαοδικείᾳ, πρεσβύτερος ὢν τότε τῆς Ἀλεξανδρείας καὶ ἐν Ἀντιοχείᾳ διατρίβων, πρὸς μὲν Ἀλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον ἔγραφεν ὅτι· «μὴ μέμφου τοῖς περὶ Ἄρειον, «εἰ λέγουσιν· ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. καὶ γὰρ ὁ Ἡσαίας υἱὸς γέγονεν Ἀμώς, «καὶ ὅμως ὁ μὲν Ἀμὼς ἦν πρὸ τοῦ γενέσθαι τὸν Ἡσαίαν, ὁ δὲ Ἡσαίας οὐκ ἦν πρότερον, «ἀλλὰ μετὰ ταῦτα γέγονε.» πρὸς δὲ τοὺς Ἀρειανοὺς ἔγραφε· «τί μέμφεσθε Ἀλεξάνδρῳ «τῷ πάπᾳ λέγοντι ἐκ τοῦ πατρὸς τὸν υἱόν; καὶ γὰρ καὶ ὑμεῖς μὴ φοβηθῆτε εἰπεῖν καὶ ἐκ «τοῦ θεοῦ τὸν υἱόν. εἰ γὰρ ὁ ἀπόστολος ἔγραψε· τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ θεοῦ, καὶ ἔστι δῆλον «ἐξ οὐκ ὄντων πεποιῆσθαι τὰ πάντα, ἔστι δὲ καὶ ὁ υἱὸς κτίσμα καὶ τῶν πεποιημένων εἷς.
καὶ σῶμα κατ' αὐτοὺς, καὶ τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, τὰ ἀκόλουθα σώματι πάσχων, ὁ ἀσώματος Θεός. Ταῦτα ἀπὸ μέρους ὧν ἤμεσαν ἐκ τῆς ἑαυτῶν αἱρετικῆς καρ δίας οἱ περὶ "Αρειον, ἐστίν (34). Α σύνθετος ἔσται ὁ Πατὴρ καὶ διαιρετὸς, καὶ τρεπτός, ἀσώματος Θεός, Εῤῥῶσθαί σε ἐν Κυρίῳ εἴ- χομαι, μακάριε παπα· "Αρειος, Εθάλης, Ἀχιλλεὺς, Καρπώνης, Σαρματάς, "Αρειος, πρεσβύτεροι· διάκο Β ἔγραψαν καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον, Νάρκισσόν τε καὶ Πατρόφιλον, καὶ Μάριν, Παυλίνόν τε, καὶ Θεόδοτον, καὶ ᾿Αθανάσιον τὸν (35) ἀπὸ Ναζαρβῶν τὰ ὅμοια αὐτοῖς. Καὶ ὁ μὲν ἀπὸ τῆς Νικομηδείας Εὐσέβιος κατὰ περιττὸν ἔγραφεν Αρείῳ, ὅτι· ο Καλῶς φρονῶν, εὔχου πάντας οὕτως φρονεῖν· παντὶ γὰρ δῆλόν ἐστιν, ὅτι τὸ πεποιημένον οὐκ ἦν πρὶν γενέσθαι. Τὸ γενόμενον δὲ ἀρχὴν ἔχει τοῦ εἶναι. » Ὁ δὲ ἀπὸ Καισαρείας τῆς Παλαιστίνης Εὐσέβιος, γράφων πρὸς Εὐφρατίωνα τὸν ἐπίσκοπον, οὐκ ἐφοβήθη φανερῶς εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χρι στὸς οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς Θεός. Καὶ ᾿Αθανάσιος δὲ ὁ ἀπὸ Ναζαρβῶν ἔτι γυμνότερον ἀπεκάλυπτε τὴν αἵρε σιν, ἕνα τῶν ἑκατὸν προβάτων λέγων εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Γράφων γὰρ πρὸς ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκο- πον, ἀπετόλμησεν οὕτως εἰπεῖν· « Τί μέμφῃ τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ἐξ οὐκ ὄντων κτίσμα πε ποίηται ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἓν τῶν πάντων ἑστίν ; ἐν ἑκατὸν γὰρ προβάτοις παραβαλλομένων πάντων τῶν πεποιημένων, εἷς ἐστι καὶ ὁ Υἱὸς ἐξ αὐτῶν. Εἰ μὲν οὖν τὰ ἑκατὸν οὐκ ἔστι κτίσματα καὶ γενητά, ἢ ἔνι πλέον τι τῶν ἑκατὸν, δηλονότι μηδὲ ὁ Υἱὸς ἔστω κτίσμα, καὶ εἷς τῶν πάντων. Εἰ δὲ τὰ ἑκατὸν πάντα γενητά, καὶ οὐδέν ἐστιν ἐκτὸς τῶν ρ' πλὴν μόνου του Θεοῦ, τί ἄτοπον λέγουσιν οἱ περὶ "Αρειον, εἰ, ἐν ἐν (36) τοῖς ἑκατὸν περιλαβόντες καὶ ἀριθμοῦντες τὸν Χριστὸν, ἕνα τῶν πάντων αὐτὸν εἰρήκασι; ο Γεώργιος δὲ ὁ νῦν ἐν Λαοδικεία, πρεσβύτερος ων τότε τῆς ᾿Αλεξανδρείας, καὶ ἐν ᾿Αντιοχεία διατρίβων, πρὸς μὲν ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον ἔγραψεν, ὅτι· • Μὴ μέμφου τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ γὰρ ὁ (37) Ἡσαΐας υἱὸς γέγονεν Αμώς, καὶ ὅμως δ μὲν Ἀμὼς ἦν πρὸ τοῦ γενέσθαι τὸν Ἡσαΐαν· ὁ δὲ Ἡσαΐας οὐκ ἦν προ τερον, ἀλλὰ μετὰ ταῦτα γέγονε. » Πρὸς δὲ τοὺς Αρεια- νοὺς ἔγραφε· « Τί μέμφεσθε ᾿Αλεξάνδρῳ τῷ πάπα λέγοντι ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν; καὶ γὰρ καὶ ὑμεῖς μὴ φοβηθῆτε εἰπεῖν καὶ ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν. Εἰ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος ἔγραψε· Τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔστι δῆλον ἐξ οὐκ ὄντων πεποιῆσθαι τὰ πάντα, ἔστι δὲ καὶ ὁ Υἱὸς κτίσμα, καὶ τῶν πεποιημένων εἷς· ναι, Ευζώνος, Λούκιος, Ἰούλιος, Μηνάς, Ἑλλάδιος, Γάϊος · ἐπίσκοποι, Σεκούνδος Πενταπόλεως, Θεωνᾶς Λίβυς, Πιστὸς, ἂν κατέστησαν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν οἱ Αρειανοί. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. pars ipsius consulstantialis, vel quasi emissio, a quibusdam intelligatur, Pater compositus erit, et divisibilis et mutabilis, item corpus secundum illos, et quantum in ipsis erit, incorporeus Deus, quæ corpori sunt propria, patietur. Pars quædam hæc sunt eorum quæ ex hæretico corde suo Ariani evomuerunt. 17. Antequam vero Nicæna synodus cele- braretur, eorum simila scripserant Eusebius, Nar- cissus, Patrophilus, Maris, Paulinus, Theodotus et Athanasius Nazarborum: quorum Eusebius Nico- mediensis eo progressus est, ut hæc Ario scripse- rit : e Cum recte sentias, precare ut omnes ita sen- tiant : manifestum enim omnibus est, illud quod factum est, non fuisse antequam fieret. Quod au- tem factum est, incipit esse. Eusebius vero Cæ- sareae Palaestinae ad Euphrationem scribens [Bala- neæ] episcopum, non timuit aperte dicere, Chri- stuni non esse verum Deum. Sed Athanasius Na- zarborum apertius hæresim detexit, cum ait Filium Dei unam ex centum ovibus esse. In suis enim ad Alexandrum episcopum litteris, ausus est hæc proferre Cur Arianos arguis quod dicant, ex non exstantibus Filium Dei creatum factumque, atque ex omnibus unuin esse? cum enim in centum ovibus opificia omnia per parabolam indicentur, una ex illis est ipse Filius. Si igitur centuin illæ non sunt creatæ res et opificia, aut si præter illas centum aliud quidpiam exsistat: nec Filius utique crea- tura est, aut unus ex omnibus. Quod si centum illæ omnes creatæ res sint, nihilque sit extra illas cen- tum præter solum Deum, quid absurdi dicunt Ariani, si in illis centum, Christum complectentes et annu- merantes, unum ex omnibus illum affirment? > Georgius autem qui nunc Laodicea episcopus est, tumque Alexandriæ presbyter erat, et Antiochiæ commorabatur, ad Alexandrum episcopum hæc scripsit : « Ne Arianos reprehendas, quod dicant: Erat tempus cum non esset Filius Dei: etenim Isaias Glius fuit Amos, ipseque Amos erat ante- quam Isaias exsisteret: Isaias vero non erat ante, sed postea exstitit. Ad Arianos vero scripsit his verbis : « Quid Alexandrum papam arguitis quod di- xerit ex Patre Filium esse? etenim nec vos metuere deberis Filium dicere ex Deu esse. Nam si Aposto lus scripsit, Omnia autem ex Deo 3, propalan- que est, ex non exstantibus omnia facta fuisse, estque etiam Filius creatus, atque una ex rebus ] Cor. XI, 12. rum quæ Ariani impie protulere, nequaquam indi- cat partem tantum epistolæ hic allatam fuisse; sed significat sanctus doctor, alias exstare in scriptis Arianorum impias voces, seu alias alibi prolatas ab illis fuisse. Integram enim esse hanc epistolam patet ex Epiphanio, ubi statim post hæc verba, ¿ sequitur, C D Qua Pistum hunc spectant, exp 'ndiuntur in Vita Athanasii ad annum 319, ubi videsis. Alii autem omnes hic recensiti in Epistola encyclica Alexandri eodem ferme ordine leguntur. (54) Quod hic ait Athanas. hæc partem esse eo- 17. Πρὸ δὲ τοῦ γενέσθαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, (35) Sic Regius. In editis vero τόν deest. (36) Ita Regius. In editis èv deest. (37) Regius non habet ¿.
λεχ- «θείη ἂν καὶ ὁ υἱὸς ἐκ τοῦ θεοῦ οὕτως, ὥσπερ καὶ τὰ πάντα λέγεται ἐκ τοῦ θεοῦ.» ἐξ ἐκείνου γοῦν ἔμαθον οἱ τὰ Ἀρείου φρονοῦντες ὑποκρίνεσθαι τὴν λέξιν τὴν ἐκ τοῦ θεοῦ, καὶ λέγειν μὲν τὴν λέξιν, μὴ φρονεῖν δὲ καλῶς. αὐτὸς δὲ ὁ Γεώργιος καθῃρέθη ὑπὸ Ἀλεξάνδρου καὶ δι’ ἄλλα μέν, ὅτι δὲ καὶ ἀσεβὴς ἐφάνη· πρεσβύτερος γὰρ ἦν αὐτός, καθὰ προείρηται. Καὶ ὅλως ἔγραφον οὗτοι τοιαῦτα ὡς ἕκαστον ἐρίζειν καὶ φιλοτιμεῖσθαι, τίς πλέον αὐξήσει τὴν ἀσέβειαν τῆς αἱρέσεως καὶ μᾶλλον αὐτὴν δείξει γυμνότερον. καὶ τὰς μὲν ἐπιστολὰς αὐτῶν οὐκ ἔσχον ἐν ἑτοίμῳ, ὥστε καὶ ἀποστεῖλαι, εἰ δ’ οὖν, καὶ ἀντίγραφα καὶ αὐτῶν ὑμῖν ἔπεμψα ἄν, τοῦ δὲ κυρίου θέλοντος, ἐὰν εὐπορήσω καὶ τοῦτο ποιήσω. καὶ Ἀστέριος δέ τις ἀπὸ Καππαδοκίας, πολυκέφαλος σοφιστής, εἷς ὢν τῶν περὶ Εὐσέβιον, ἐπειδὴ θύσας ἐν τῷ προτέρῳ διωγμῷ τῷ κατὰ τὸν πάππον Κωνσταντίου οὐκ ἠδύνατο παρ’ αὐτῶν εἰς κλῆρον προαχθῆναι, ποιεῖ μετὰ γνώμης τῶν περὶ Εὐσέβιον συνταγμάτιον, ὁποῖον μὲν ἤθελον αὐτοί, ἴσον δὲ τῷ τῆς θυσίας αὐτοῦ τολμήματι.
καὶ σῶμα κατ' αὐτοὺς, καὶ τὸ ὅσον ἐπ' αὐτοῖς, τὰ ἀκόλουθα σώματι πάσχων, ὁ ἀσώματος Θεός. Ταῦτα ἀπὸ μέρους ὧν ἤμεσαν ἐκ τῆς ἑαυτῶν αἱρετικῆς καρ δίας οἱ περὶ "Αρειον, ἐστίν (34). Α σύνθετος ἔσται ὁ Πατὴρ καὶ διαιρετὸς, καὶ τρεπτός, ἀσώματος Θεός, Εῤῥῶσθαί σε ἐν Κυρίῳ εἴ- χομαι, μακάριε παπα· "Αρειος, Εθάλης, Ἀχιλλεὺς, Καρπώνης, Σαρματάς, "Αρειος, πρεσβύτεροι· διάκο Β ἔγραψαν καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον, Νάρκισσόν τε καὶ Πατρόφιλον, καὶ Μάριν, Παυλίνόν τε, καὶ Θεόδοτον, καὶ ᾿Αθανάσιον τὸν (35) ἀπὸ Ναζαρβῶν τὰ ὅμοια αὐτοῖς. Καὶ ὁ μὲν ἀπὸ τῆς Νικομηδείας Εὐσέβιος κατὰ περιττὸν ἔγραφεν Αρείῳ, ὅτι· ο Καλῶς φρονῶν, εὔχου πάντας οὕτως φρονεῖν· παντὶ γὰρ δῆλόν ἐστιν, ὅτι τὸ πεποιημένον οὐκ ἦν πρὶν γενέσθαι. Τὸ γενόμενον δὲ ἀρχὴν ἔχει τοῦ εἶναι. » Ὁ δὲ ἀπὸ Καισαρείας τῆς Παλαιστίνης Εὐσέβιος, γράφων πρὸς Εὐφρατίωνα τὸν ἐπίσκοπον, οὐκ ἐφοβήθη φανερῶς εἰπεῖν, ὅτι ὁ Χρι στὸς οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς Θεός. Καὶ ᾿Αθανάσιος δὲ ὁ ἀπὸ Ναζαρβῶν ἔτι γυμνότερον ἀπεκάλυπτε τὴν αἵρε σιν, ἕνα τῶν ἑκατὸν προβάτων λέγων εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Γράφων γὰρ πρὸς ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκο- πον, ἀπετόλμησεν οὕτως εἰπεῖν· « Τί μέμφῃ τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ἐξ οὐκ ὄντων κτίσμα πε ποίηται ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἓν τῶν πάντων ἑστίν ; ἐν ἑκατὸν γὰρ προβάτοις παραβαλλομένων πάντων τῶν πεποιημένων, εἷς ἐστι καὶ ὁ Υἱὸς ἐξ αὐτῶν. Εἰ μὲν οὖν τὰ ἑκατὸν οὐκ ἔστι κτίσματα καὶ γενητά, ἢ ἔνι πλέον τι τῶν ἑκατὸν, δηλονότι μηδὲ ὁ Υἱὸς ἔστω κτίσμα, καὶ εἷς τῶν πάντων. Εἰ δὲ τὰ ἑκατὸν πάντα γενητά, καὶ οὐδέν ἐστιν ἐκτὸς τῶν ρ' πλὴν μόνου του Θεοῦ, τί ἄτοπον λέγουσιν οἱ περὶ "Αρειον, εἰ, ἐν ἐν (36) τοῖς ἑκατὸν περιλαβόντες καὶ ἀριθμοῦντες τὸν Χριστὸν, ἕνα τῶν πάντων αὐτὸν εἰρήκασι; ο Γεώργιος δὲ ὁ νῦν ἐν Λαοδικεία, πρεσβύτερος ων τότε τῆς ᾿Αλεξανδρείας, καὶ ἐν ᾿Αντιοχεία διατρίβων, πρὸς μὲν ᾿Αλέξανδρον τὸν ἐπίσκοπον ἔγραψεν, ὅτι· • Μὴ μέμφου τοῖς περὶ "Αρειον, εἰ λέγουσιν· Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ· καὶ γὰρ ὁ (37) Ἡσαΐας υἱὸς γέγονεν Αμώς, καὶ ὅμως δ μὲν Ἀμὼς ἦν πρὸ τοῦ γενέσθαι τὸν Ἡσαΐαν· ὁ δὲ Ἡσαΐας οὐκ ἦν προ τερον, ἀλλὰ μετὰ ταῦτα γέγονε. » Πρὸς δὲ τοὺς Αρεια- νοὺς ἔγραφε· « Τί μέμφεσθε ᾿Αλεξάνδρῳ τῷ πάπα λέγοντι ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν; καὶ γὰρ καὶ ὑμεῖς μὴ φοβηθῆτε εἰπεῖν καὶ ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν. Εἰ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος ἔγραψε· Τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἔστι δῆλον ἐξ οὐκ ὄντων πεποιῆσθαι τὰ πάντα, ἔστι δὲ καὶ ὁ Υἱὸς κτίσμα, καὶ τῶν πεποιημένων εἷς· ναι, Ευζώνος, Λούκιος, Ἰούλιος, Μηνάς, Ἑλλάδιος, Γάϊος · ἐπίσκοποι, Σεκούνδος Πενταπόλεως, Θεωνᾶς Λίβυς, Πιστὸς, ἂν κατέστησαν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν οἱ Αρειανοί. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. pars ipsius consulstantialis, vel quasi emissio, a quibusdam intelligatur, Pater compositus erit, et divisibilis et mutabilis, item corpus secundum illos, et quantum in ipsis erit, incorporeus Deus, quæ corpori sunt propria, patietur. Pars quædam hæc sunt eorum quæ ex hæretico corde suo Ariani evomuerunt. 17. Antequam vero Nicæna synodus cele- braretur, eorum simila scripserant Eusebius, Nar- cissus, Patrophilus, Maris, Paulinus, Theodotus et Athanasius Nazarborum: quorum Eusebius Nico- mediensis eo progressus est, ut hæc Ario scripse- rit : e Cum recte sentias, precare ut omnes ita sen- tiant : manifestum enim omnibus est, illud quod factum est, non fuisse antequam fieret. Quod au- tem factum est, incipit esse. Eusebius vero Cæ- sareae Palaestinae ad Euphrationem scribens [Bala- neæ] episcopum, non timuit aperte dicere, Chri- stuni non esse verum Deum. Sed Athanasius Na- zarborum apertius hæresim detexit, cum ait Filium Dei unam ex centum ovibus esse. In suis enim ad Alexandrum episcopum litteris, ausus est hæc proferre Cur Arianos arguis quod dicant, ex non exstantibus Filium Dei creatum factumque, atque ex omnibus unuin esse? cum enim in centum ovibus opificia omnia per parabolam indicentur, una ex illis est ipse Filius. Si igitur centuin illæ non sunt creatæ res et opificia, aut si præter illas centum aliud quidpiam exsistat: nec Filius utique crea- tura est, aut unus ex omnibus. Quod si centum illæ omnes creatæ res sint, nihilque sit extra illas cen- tum præter solum Deum, quid absurdi dicunt Ariani, si in illis centum, Christum complectentes et annu- merantes, unum ex omnibus illum affirment? > Georgius autem qui nunc Laodicea episcopus est, tumque Alexandriæ presbyter erat, et Antiochiæ commorabatur, ad Alexandrum episcopum hæc scripsit : « Ne Arianos reprehendas, quod dicant: Erat tempus cum non esset Filius Dei: etenim Isaias Glius fuit Amos, ipseque Amos erat ante- quam Isaias exsisteret: Isaias vero non erat ante, sed postea exstitit. Ad Arianos vero scripsit his verbis : « Quid Alexandrum papam arguitis quod di- xerit ex Patre Filium esse? etenim nec vos metuere deberis Filium dicere ex Deu esse. Nam si Aposto lus scripsit, Omnia autem ex Deo 3, propalan- que est, ex non exstantibus omnia facta fuisse, estque etiam Filius creatus, atque una ex rebus ] Cor. XI, 12. rum quæ Ariani impie protulere, nequaquam indi- cat partem tantum epistolæ hic allatam fuisse; sed significat sanctus doctor, alias exstare in scriptis Arianorum impias voces, seu alias alibi prolatas ab illis fuisse. Integram enim esse hanc epistolam patet ex Epiphanio, ubi statim post hæc verba, ¿ sequitur, C D Qua Pistum hunc spectant, exp 'ndiuntur in Vita Athanasii ad annum 319, ubi videsis. Alii autem omnes hic recensiti in Epistola encyclica Alexandri eodem ferme ordine leguntur. (54) Quod hic ait Athanas. hæc partem esse eo- 17. Πρὸ δὲ τοῦ γενέσθαι τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, (35) Sic Regius. In editis vero τόν deest. (36) Ita Regius. In editis èv deest. (37) Regius non habet ¿.
PG 26:713ἐν γὰρ τούτῳ τὴν ἀκρίδα καὶ τὴν κάμπην τῷ Χριστῷ συγκρίνας, μᾶλλον δὲ προτιμήσας αὐτοῦ, καὶ λέγων ἄλλην εἶναι παρὰ τὸν Χριστὸν ἐν τῷ θεῷ σοφίαν τὴν τοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ κόσμου δημιουργικὴν περιήρχετο τὰς ἐν τῇ Συρίᾳ καὶ τὰς ἄλλας ἐκκλησίας κατὰ σύστασιν τῶν περὶ Εὐσέβιον, ἵνα ἅπαξ ἀρνεῖσθαι μελετήσας οὕτω καὶ νῦν θρασύνηται κατὰ τῆς ἀληθείας. ἐπέβαινεν οὖν εἰς τοὺς μὴ ἐξὸν αὐτῷ τόπους ὁ πάντα τολμηρός, καὶ εἰς τὸν τῶν κληρικῶν τόπον καθεζόμενος ἀνεγίνωσκε δημοσίᾳ τὸ συνταγμάτιον, καίτοι τῶν ἄλλων δυσανασχετούντων ἐπ’ αὐτῷ. καὶ τὸ μὲν συνταγμάτιον διὰ πολλῶν ἐστι γεγραμμένον, μέρη δὲ αὐτοῦ ἐστι ταῦτα· «οὐ γὰρ εἶπεν ὁ μακάριος Παῦλος Χριστὸν κηρύσσειν τὴν ἰδίαν αὐτοῦ «δύναμιν ἢ τὴν σοφίαν αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ δίχα τῆς προσθήκης δύναμιν «θεοῦ καὶ θεοῦ σοφίαν, ἄλλην μὲν εἶναι τὴν ἰδίαν αὐτοῦ τοῦ θεοῦ δύναμιν, τὴν ἔμφυτον «αὐτῷ καὶ συνυπάρχουσαν αὐτῷ ἀγενήτως κηρύσσων, γεννητικὴν μὲν οὖσαν, δηλονότι «τοῦ Χριστοῦ, δημιουργικὴν δὲ τοῦ παντὸς κόσμου. περὶ ἧς ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους «ἐπιστολῇ διδάσκων ἔλεγε·
λεχθείη ἂν καὶ ὁ Υἱὸς ἐκ τοῦ Θεοῦ, οὕτως ὥσπερ καὶ τὰ πάντα λέγεται ἐκ τοῦ Θεοῦ. · Ἐξ ἐκείνου γοῦν ἔμαθον οἱ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦντες ὑποκρίνεσθαι τὴν λέξιν, τὴν ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ λέγειν μὲν τὴν λέξιν, μὴ φρονεῖν δὲ καλῶς. Αὐτὸς δὲ ὁ Γεώργιος καθηρέθη ὑπὸ ᾿Αλεξάνδρου δι' ἄλλα (38) μὲν, ὅτι δὲ καὶ ἀσε- βὴς ἐφάνη· πρεσβύτερος γὰρ ἦν αὐτὸς, καθὰ προεί- ρητα: (39). ἐρίζειν καὶ φιλοτιμεῖσθαι, τις πλέον αὐξήσει τὴν ἀσέ- βειαν τῆς αἱρέσεως, καὶ μᾶλλον αὐτὴν δείξει (40) γυμνότερον. Καὶ τὰς μὲν ἐπιστολὰς αὐτῶν οὐκ ἔσχον ἐν ἑτοίμῳ, ὥστε καὶ ἀποστεῖλαι· εἰ δ' οὖν, καὶ (41) ἀντίγραφα καὶ αὐτῶν ὑμῖν ἔπεμψα ἄν· τοῦ δὲ Κυρίου θέλοντος, ἐὰν εὐπορήσω καὶ τοῦτο ποιήσω. Καὶ 'Αστέ ριος δέ τις ἀπὸ Καππαδοκίας, πολυκέφαλος σοφιστής, εἷς ἂν τῶν περὶ Εὐσέβιον, ἐπειδὴ θύσας ἐν τῷ προ- τέρῳ διωγμῷ, τῷ κατὰ τὴν πάππον Κωνσταντίου, οὐκ ἠδύνατο παρ' αὐτῶν εἰς κλῆρον προαχθῆναι, ποιεῖ μετὰ γνώμης τῶν περὶ Εὐσέβιον συνταγμάτιον, ὁποῖον μὲν ἤθελον αὐτοί· ἴσον δὲ τῷ τῆς θυσίας αὐτοῦ τολμήματι· ἐν γὰρ τούτῳ τὴν ἀκρίδα καὶ τὴν κάμπην τῷ Χριστῷ συγκρίνας, μᾶλλον δὲ προτιμήσας αὐτοῦ, καὶ λέγων ἄλλην εἶναι παρὰ τὸν Χριστὸν ἐν τῷ Θεῷ σοφίαν, τὴν τοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ κόσμου δημιουργικήν, περιήρχετο τὰς ἐν τῇ Συρίᾳ καὶ τὰς ἄλλας Ἐκκλησίας, κατὰ σύστασιν τῶν περὶ Εὐσέβιον· ἵνα ἅπαξ ἀρνεῖ σθαι μελετήσας, οὕτω καὶ νῦν θρασύνηται κατὰ τῆς ἀληθείας. Ἐπέβαινεν οὖν εἰς τοὺς μὴ ἐξὸν αὐτῷ τότ τους ὁ πάντα τολμηρὸς, καὶ εἰς τὸν τῶν κληρικῶν τόπον καθεζόμενος, ἀνεγίνωσκε δημοσίᾳ τὸ συν ταγμάτιον, καίτοι τῶν ἄλλων δυσανασχετούντων ἐπ' αὐτῷ. Καὶ τὸ μὲν συνταγμάτιον διὰ πολλῶν ἐστι γε γραμμένον. Μέρη δὲ αὐτοῦ ἐστι ταῦτα· « Οὐ γὰρ εἶ πεν ὁ μακάριος Παῦλος Χριστὸν κηρύσσειν τὴν ἰδίαν αὐτοῦ δύναμιν, ἢ τὴν σοφίαν αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ δίχα τῆς προσθήκης, δύναμιν Θεοῦ καὶ Θεοῦ σοφίαν· ἄλλην μὲν εἶναι τὴν ἰδίαν αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ δύναμιν, τὴν ἔμφυτον αὐτῷ καὶ συνυπάρχουσαν αὐτῷ ἀγενήτως (42), κηρύσσων γεννητικὴν μὲν οὖ σαν, δηλονότι τοῦ Χριστοῦ, δημιουργικὴν δὲ τοῦ παντὸς κόσμου· περὶ ἧς ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επι στολῇ διδάσκων ἔλεγε· . Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ ι κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, • ἥ τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. . Ωσπερ γὰρ τὴν εἰρημένην ἐνταυθοί θεότητα οὐκ ἄν τις φαίη Χριστὸν εἶναι, ἀλλ' αὐτὸν ὑπάρχειν τὸν Πατέρα· οὔ τως, οἶμαι, καὶ ἡ (43) άΐδιος αὐτοῦ δύναμις οὐχ ὁ μονο- γενὴς Θεός, ἀλλ' ὁ γεννήτας ὑπάρχει Πατήρ. "Αλλην δὲ δύναμιν καὶ σοφίαν διδάσκει Θεοῦ, τὴν διὰ τοῦ * Ταῦτα τῆς ᾿Αλεξανδρείας πρεσβύτεροι, οὐχ ὁ μονογενής Θεός. οὐχ ὁμογενής Θεός. DE SYNODIS. A factis; ergo et Filius ex Deo dici poterit, sicut on- Rom. 1, 20. quæ desunt in edit. Commel. et in omnibus mss. Latina vero : Hæc presbyteri Alexandrini, a Commel. perperam adjecta sunt, cum in prioribus Latinis editis non exstarent. Græca a Parisiensibus addita sunt. PATROL. GR. XXVI. nia ex Deo dicuntur. Ab illo igitur Arii sectatores didicere vocem, ex Deo, simulate proferre et verba quidem dicere, nec tamen recte sentire. Ipse vero Georgius ab Alexandro, cum aliis de causis, tum quod sese impium exhiberet depositus est; presbyter enim erat, uti supra dictum est. certarent atque contenderent, quisnam hæreseos impietatem plus augeret, et apertius eam delegeret. Porro epistolas illorum penes une non habeo, alio- quin earum exemplaria vobis misissem, missurus sane si Deo volente nactus fuero. Item quidam Asterius ex Cappadocia, multiceps sophista, unus ex B Eusebianis, cum in priore persecutione sub Con- stantii avo diis sacrificasset, nec posset ab illis in clerum cooptari; ex sententia Eusebianorum opu- sculum edidit, eorum arbitrio conscriptum, quod sacrificii ejus scelus æquaret : in illo enim cum locustam et erucam Christo contulisset, imo præ- tulisset, ac diceret aliam esse in Deo sapientiam præter Christum, quæ et Christi et mundi creatrix esset, Syriæ Ecclesias aliasque, Eusebianorum commendatione fretus, circuibat : ut quia se- mel Christum abnegare aggressus fuerat, ita nunc quoque adversus veritatem audacius insurgeret. Homo ille sane audacissimus in quæ loca sibi in- gredi non liceret sese immisit, et in clericorum loco sedens opusculum publice legebat, cæteris tamen C rem indigne ferentibus. Multa certe complectitur opusculum illud: cujus hæc pars est: «Non enim ait beatus Paulus se Christum prædicare, propriam virtutem, aut sapientiam ejus, scilicet Dei, sed sine additamento, Dei virtutem, et Dei sapientiam : docens aliam quidem esse propriam ipsius Dei virtuten, ipsi inuatam, non factam et cum ipso exsistentem quæ genitrix est, Christi scilicet, crea- trix vero totius mundi : de qua in Epistola ad Ro- manos : e Invisibilia enim ipsius, inquit, a crea- • tura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta con- ⚫ spiciuntur: sempiterna quoque ejus virtus et divi- • nitas s. Sicut enim memoratam hic divinitatem nemo dixerit Christum esse, sed ipsum esse Pa- D trem ; sic puto, sempiternam ejus virtutem, non unigenitum Deum, sed eum qui genuit Patrem esse. Aliarm vero Dei virtutem et sapientiam docet, quæ scilicet per Christum exhibetur, et per ipsa mini- sterii ejus opera cognoscitur. » Et rursum : « Etsi sempiterna ejus virtus et sapientia, quam sine prin- cipio et generatione esse, veritatis ratiocinia de- potius delendum videtur. De Asterio autem et ejus scriptis vide supra in epistola De decretis Nicænis, p. 169. et Basil., Editi, . 18. Καὶ ὅλως ἔγραφον οὗτοι τοιαῦτά, ὡς ἕκαστον (58) Regius et Basil., καὶ δι' ἄλλα. (39) In edit. Paris. majusc. litteris scriptum erat : (40) Regius, δείξῃ. 18. Uno verbo ita illi scripsere, quasi singuli (41) In Regio και deletum est. Sed και sequens (42) Sic Reg. et Basil. Editi vero ἀγεννήτως. (43) Ita Reg. et Basil. In editis ή deest. Mox Reg.
PG 26:714τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νο- «ούμενα καθορᾶται ἥ τε ἀίδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. ὥσπερ γὰρ τὴν εἰρημένην ἐν- «ταυθοῖ θεότητα οὐκ ἄν τις φαίη Χριστὸν εἶναι, ἀλλ’ αὐτὸν ὑπάρχειν τὸν πατέρα, οὕτως, «οἶμαι, καὶ ἡ ἀίδιος αὐτοῦ δύναμις οὐχ ὁ μονογενὴς θεός, ἀλλ’ ὁ γεννήσας ὑπάρχει πατήρ. «ἄλλην δὲ δύναμιν καὶ σοφίαν διδάσκει θεοῦ τὴν διὰ τοῦ Χριστοῦ δεικνυμένην δηλονότι «καὶ διὰ τῶν ἔργων αὐτῶν τῆς διακονίας αὐτοῦ γνωριζομένην». καὶ πάλιν· «καίτοιγε ἡ «μὲν ἀίδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ σοφία, ἣν ἄναρχόν τε καὶ ἀγέννητον οἱ τῆς ἀληθείας ἀποφαί- «νονται λογισμοί, μία ἂν εἴη δήπουθεν καὶ ἡ αὐτή, πολλαὶ δὲ αἱ καθ’ ἕκαστον ὑπ’ αὐτοῦ «κτισθεῖσαι, ὧν πρωτότοκος καὶ μονογενὴς ὁ Χριστός· πᾶσαί γε μὴν ὁμοίως εἰς τὸν κεκτη- «μένον ἀνήρτηνται καὶ πᾶσαι αἱ δυνάμεις αὐτοῦ τοῦ κτίσαντος καὶ χρωμένου καλοῦνται «δικαίως.
λεχθείη ἂν καὶ ὁ Υἱὸς ἐκ τοῦ Θεοῦ, οὕτως ὥσπερ καὶ τὰ πάντα λέγεται ἐκ τοῦ Θεοῦ. · Ἐξ ἐκείνου γοῦν ἔμαθον οἱ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦντες ὑποκρίνεσθαι τὴν λέξιν, τὴν ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ λέγειν μὲν τὴν λέξιν, μὴ φρονεῖν δὲ καλῶς. Αὐτὸς δὲ ὁ Γεώργιος καθηρέθη ὑπὸ ᾿Αλεξάνδρου δι' ἄλλα (38) μὲν, ὅτι δὲ καὶ ἀσε- βὴς ἐφάνη· πρεσβύτερος γὰρ ἦν αὐτὸς, καθὰ προεί- ρητα: (39). ἐρίζειν καὶ φιλοτιμεῖσθαι, τις πλέον αὐξήσει τὴν ἀσέ- βειαν τῆς αἱρέσεως, καὶ μᾶλλον αὐτὴν δείξει (40) γυμνότερον. Καὶ τὰς μὲν ἐπιστολὰς αὐτῶν οὐκ ἔσχον ἐν ἑτοίμῳ, ὥστε καὶ ἀποστεῖλαι· εἰ δ' οὖν, καὶ (41) ἀντίγραφα καὶ αὐτῶν ὑμῖν ἔπεμψα ἄν· τοῦ δὲ Κυρίου θέλοντος, ἐὰν εὐπορήσω καὶ τοῦτο ποιήσω. Καὶ 'Αστέ ριος δέ τις ἀπὸ Καππαδοκίας, πολυκέφαλος σοφιστής, εἷς ἂν τῶν περὶ Εὐσέβιον, ἐπειδὴ θύσας ἐν τῷ προ- τέρῳ διωγμῷ, τῷ κατὰ τὴν πάππον Κωνσταντίου, οὐκ ἠδύνατο παρ' αὐτῶν εἰς κλῆρον προαχθῆναι, ποιεῖ μετὰ γνώμης τῶν περὶ Εὐσέβιον συνταγμάτιον, ὁποῖον μὲν ἤθελον αὐτοί· ἴσον δὲ τῷ τῆς θυσίας αὐτοῦ τολμήματι· ἐν γὰρ τούτῳ τὴν ἀκρίδα καὶ τὴν κάμπην τῷ Χριστῷ συγκρίνας, μᾶλλον δὲ προτιμήσας αὐτοῦ, καὶ λέγων ἄλλην εἶναι παρὰ τὸν Χριστὸν ἐν τῷ Θεῷ σοφίαν, τὴν τοῦ Χριστοῦ καὶ τοῦ κόσμου δημιουργικήν, περιήρχετο τὰς ἐν τῇ Συρίᾳ καὶ τὰς ἄλλας Ἐκκλησίας, κατὰ σύστασιν τῶν περὶ Εὐσέβιον· ἵνα ἅπαξ ἀρνεῖ σθαι μελετήσας, οὕτω καὶ νῦν θρασύνηται κατὰ τῆς ἀληθείας. Ἐπέβαινεν οὖν εἰς τοὺς μὴ ἐξὸν αὐτῷ τότ τους ὁ πάντα τολμηρὸς, καὶ εἰς τὸν τῶν κληρικῶν τόπον καθεζόμενος, ἀνεγίνωσκε δημοσίᾳ τὸ συν ταγμάτιον, καίτοι τῶν ἄλλων δυσανασχετούντων ἐπ' αὐτῷ. Καὶ τὸ μὲν συνταγμάτιον διὰ πολλῶν ἐστι γε γραμμένον. Μέρη δὲ αὐτοῦ ἐστι ταῦτα· « Οὐ γὰρ εἶ πεν ὁ μακάριος Παῦλος Χριστὸν κηρύσσειν τὴν ἰδίαν αὐτοῦ δύναμιν, ἢ τὴν σοφίαν αὐτοῦ, τουτέστι τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ δίχα τῆς προσθήκης, δύναμιν Θεοῦ καὶ Θεοῦ σοφίαν· ἄλλην μὲν εἶναι τὴν ἰδίαν αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ δύναμιν, τὴν ἔμφυτον αὐτῷ καὶ συνυπάρχουσαν αὐτῷ ἀγενήτως (42), κηρύσσων γεννητικὴν μὲν οὖ σαν, δηλονότι τοῦ Χριστοῦ, δημιουργικὴν δὲ τοῦ παντὸς κόσμου· περὶ ἧς ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επι στολῇ διδάσκων ἔλεγε· . Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ ι κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, • ἥ τε άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης. . Ωσπερ γὰρ τὴν εἰρημένην ἐνταυθοί θεότητα οὐκ ἄν τις φαίη Χριστὸν εἶναι, ἀλλ' αὐτὸν ὑπάρχειν τὸν Πατέρα· οὔ τως, οἶμαι, καὶ ἡ (43) άΐδιος αὐτοῦ δύναμις οὐχ ὁ μονο- γενὴς Θεός, ἀλλ' ὁ γεννήτας ὑπάρχει Πατήρ. "Αλλην δὲ δύναμιν καὶ σοφίαν διδάσκει Θεοῦ, τὴν διὰ τοῦ * Ταῦτα τῆς ᾿Αλεξανδρείας πρεσβύτεροι, οὐχ ὁ μονογενής Θεός. οὐχ ὁμογενής Θεός. DE SYNODIS. A factis; ergo et Filius ex Deo dici poterit, sicut on- Rom. 1, 20. quæ desunt in edit. Commel. et in omnibus mss. Latina vero : Hæc presbyteri Alexandrini, a Commel. perperam adjecta sunt, cum in prioribus Latinis editis non exstarent. Græca a Parisiensibus addita sunt. PATROL. GR. XXVI. nia ex Deo dicuntur. Ab illo igitur Arii sectatores didicere vocem, ex Deo, simulate proferre et verba quidem dicere, nec tamen recte sentire. Ipse vero Georgius ab Alexandro, cum aliis de causis, tum quod sese impium exhiberet depositus est; presbyter enim erat, uti supra dictum est. certarent atque contenderent, quisnam hæreseos impietatem plus augeret, et apertius eam delegeret. Porro epistolas illorum penes une non habeo, alio- quin earum exemplaria vobis misissem, missurus sane si Deo volente nactus fuero. Item quidam Asterius ex Cappadocia, multiceps sophista, unus ex B Eusebianis, cum in priore persecutione sub Con- stantii avo diis sacrificasset, nec posset ab illis in clerum cooptari; ex sententia Eusebianorum opu- sculum edidit, eorum arbitrio conscriptum, quod sacrificii ejus scelus æquaret : in illo enim cum locustam et erucam Christo contulisset, imo præ- tulisset, ac diceret aliam esse in Deo sapientiam præter Christum, quæ et Christi et mundi creatrix esset, Syriæ Ecclesias aliasque, Eusebianorum commendatione fretus, circuibat : ut quia se- mel Christum abnegare aggressus fuerat, ita nunc quoque adversus veritatem audacius insurgeret. Homo ille sane audacissimus in quæ loca sibi in- gredi non liceret sese immisit, et in clericorum loco sedens opusculum publice legebat, cæteris tamen C rem indigne ferentibus. Multa certe complectitur opusculum illud: cujus hæc pars est: «Non enim ait beatus Paulus se Christum prædicare, propriam virtutem, aut sapientiam ejus, scilicet Dei, sed sine additamento, Dei virtutem, et Dei sapientiam : docens aliam quidem esse propriam ipsius Dei virtuten, ipsi inuatam, non factam et cum ipso exsistentem quæ genitrix est, Christi scilicet, crea- trix vero totius mundi : de qua in Epistola ad Ro- manos : e Invisibilia enim ipsius, inquit, a crea- • tura mundi, per ea quæ facta sunt, intellecta con- ⚫ spiciuntur: sempiterna quoque ejus virtus et divi- • nitas s. Sicut enim memoratam hic divinitatem nemo dixerit Christum esse, sed ipsum esse Pa- D trem ; sic puto, sempiternam ejus virtutem, non unigenitum Deum, sed eum qui genuit Patrem esse. Aliarm vero Dei virtutem et sapientiam docet, quæ scilicet per Christum exhibetur, et per ipsa mini- sterii ejus opera cognoscitur. » Et rursum : « Etsi sempiterna ejus virtus et sapientia, quam sine prin- cipio et generatione esse, veritatis ratiocinia de- potius delendum videtur. De Asterio autem et ejus scriptis vide supra in epistola De decretis Nicænis, p. 169. et Basil., Editi, . 18. Καὶ ὅλως ἔγραφον οὗτοι τοιαῦτά, ὡς ἕκαστον (58) Regius et Basil., καὶ δι' ἄλλα. (39) In edit. Paris. majusc. litteris scriptum erat : (40) Regius, δείξῃ. 18. Uno verbo ita illi scripsere, quasi singuli (41) In Regio και deletum est. Sed και sequens (42) Sic Reg. et Basil. Editi vero ἀγεννήτως. (43) Ita Reg. et Basil. In editis ή deest. Mox Reg.
PG 26:715οἷον ὁ μὲν προφήτης τὴν ἀκρίδα δίκην τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων «θεήλατον γινομένην οὐ δύναμιν μόνον θεοῦ, ἀλλὰ καὶ μεγάλην φησὶν ὑπ’ αὐτοῦ προς- «αγορεύεσθαι τοῦ θεοῦ, ὁ δέ γε μακάριος Δαυὶδ ἐν πλείοσι τῶν ψαλμῶν οὐκ ἀγγέλοις μόνον, «ἀλλὰ καὶ δυνάμεσιν αἰνεῖν παρακελεύεται τὸν θεόν· καὶ πάσας γε ἐπὶ τὸν ὕμνον παρα- «καλῶν καὶ τὸ πλῆθος παρίστησι καὶ λειτουργοὺς θεοῦ καλεῖν οὐ παραιτεῖται καὶ ποιεῖν «αὐτοῦ τὸ θέλημα διδάσκει». Τοιαῦτα τολμήσας κατὰ τοῦ σωτῆρος οὐκ ἠρκέσθη, ἀλλὰ καὶ πλέον ἐπεκτείνει τὰς βλασφημίας αὐτοῦ λέγων ὅτι εἷς τῶν πάντων ἐστὶν ὁ υἱός· «πρῶτον γάρ ἐστι τῶν γενητῶν καὶ εἷς τῶν νοητῶν φύσεών ἐστι, καὶ ὥσπερ ἥλιος ἐν τοῖς βλεπομένοις εἷς μὲν ἔστι τῶν φαινομένων, λάμπει δὲ παντὶ τῷ κόσμῳ κατὰ πρόσταξιν τοῦ πεποιηκότος, οὕτως ὁ υἱὸς εἷς ὢν τῶν νοητῶν φύσεων φωτίζει καὶ λάμπει καὶ αὐτὸς πᾶσι τοῖς ἐν τῷ νοητῷ κόσμῳ». πάλιν τέ φησιν· ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν οὕτω γράφων· «καὶ πρὶν τῆς γενέσεως τοῦ υἱοῦ ὁ πατὴρ προυπάρχουσαν εἶχε τὴν τοῦ γεννᾶν ἐπιστήμην, ἐπεὶ καὶ ἰατρὸς πρὸ τοῦ ἰατρεύειν εἶχε τὴν τοῦ ἰατρεύειν ἐπιστήμην». καὶ πάλιν φησίν·
Χριστοῦ δεικνυμένην δηλονότι, καὶ διὰ τῶν ἔργων αὐ τῶν τῆς διακονίας αὐτοῦ γνωριζομένην. Καὶ πάλιν· • Καίτοιγε ἡ μὲν ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ σοφία, ἣν αναρχόν τε καὶ ἀγέννητον (44) οἱ τῆς ἀληθείας ἀπο- φαίνονται λογισμοί, μία ἂν εἴη δήπουθεν καὶ ἡ αὐτή πολλαὶ δὲ αἱ καθ᾽ ἕκαστον ὑπ᾽ αὐτοῦ κτισθεῖσαι, ὧν πρωτότοκος καὶ μονογενῆς ὁ Χριστός· πᾶσαί γε μὴν ὁμοίως, εἰς τὸν κεκτημένον ἀνήρτηνται, καὶ πᾶσαι αἱ (45) δυνάμεις αὐτοῦ τοῦ κτίσαντος καὶ χρωμένου καλοῦνται δικαίως· οἷον ὁ μὲν προφήτης τὴν ἀκρίδα δίκην τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων θεήλατον γινο- μένην οὐ δύναμιν μόνον Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ μεγάλην φη- σὶν ὑπ' αὐτοῦ προσαγορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ· ὁ δέ γε μακάριος Δαβὶδ ἐν πλείοσι τῶν ψαλμῶν οὐκ ἀγγέ λοις μόνον, ἀλλὰ καὶ δυνάμεσιν αἰνεῖν παρακελεύεται τὸν Θεόν· καὶ πάσας γε ἐπὶ τὸν ὕμνον παρακαλῶν, καὶ τὸ πλῆθος παρίστησι, καὶ λειτουργοὺς Θεοῦ καλεῖν οὐ παραιτεῖται, καὶ ποιεῖν αὐτοῦ τὸ θέλημα δι δάσκει. » Πάλιν τέ κέσθη, ἀλλὰ καὶ πλέον ἐπεκτείνει τὰς βλασφημίας αὐτοῦ, λέγων, ὅτι εἷς τῶν πάντων ἐστὶν ὁ Υἱός· • Πρῶτον γάρ ἐστι τῶν γενητῶν, καὶ εἷς τῶν νοη τῶν φύσεών ἐστι· καὶ ὥσπερ ἥλιος ἐν τοῖς βλεπομέ νοις εἷς μὲν ἔστι τῶν φαινομένων, λάμπει δὲ παντὶ τῷ κόσμῳ κατὰ πρόσταξιν τοῦ πεποιηκότος· οὕτως ὁ Υἱὸς, εἷς ἂν τῶν νοητῶν φύσεων, φωτίζει καὶ λάμπε καὶ αὐτὸς πᾶσι τοῖς ἐν τῷ νοητῷ κόσμῳ. φησιν· « Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, οὕτω γράφων· « Καὶ πρὶν τῆς γενέσεως τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατὴρ προϋπάρχουσαν εἶχε τὴν τοῦ γεννᾶν ἐπιστήμην· ἐπεὶ καὶ ἰατρὸς, πρὸ τοῦ ἰατρεύειν εἶχε (46) τὴν τοῦ ἰατρεύειν ἐπι στήμην. Καὶ πάλιν φησίν· ο Εὐεργετικῇ φιλοτιμία ἐκτίσθη ὁ Υἱός, και περιουσία δυνάμεως εποίησεν αὐτὸν ὁ Πατήρ· » καὶ πάλιν, « Εἰ τὸ θέλειν τοῦ Θεοῦ διὰ πάντων ἐφεξῆς τῶν ποιημάτων διελήλυθε, δη- λονότι, καὶ ὁ Υἱὸς, ποίημα ὢν, βουλήσει γέγονε καὶ πεποίηται. » Ταῦτα δὲ Αστέριος έγραψε (47) μόν νος· οἱ δὲ περὶ Εὐσέβιον ἐφρύνουν αὐτὰ κοινῇ μετ' αὐτοῦ. μάχονται πρὸς τὴν ἀρχαίαν σύνοδον· ὅτι μὴ τὰ ὅμοια αὐτῶν ἔγραψαν οἱ συνελθόντες ἐν αὐτῇ, ἀλλὰ μᾶλλον ἀνεθεμάτισαν τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, ἣν ἐσπούδαζον οὗτοι συστῆσαι. Διὰ τοῦτο καὶ Αστέριον τὸν θύσαντα σοφιστὴν ὄντα, συνήγορον τῆς ἀσεβείας αὐτῶν (48), προὐβάλλοντο, ἵνα μὴ φείδηται μήτε κατὰ τοῦ Κυ- ρίου φθέγγεσθαι, μήτε τοὺς ἀκεραίους τῇ πιθανολο ἀγένητον. ΓΟ, οἱ δὲ περὶ Εὐσέβιον, γίᾳ πλανᾷν. Καὶ ἠγνόησάν γε οἱ ἀμαθεῖς, ὅτι καθ᾿ ἑαυτῶν εἰργάζοντο τοῦτο. Ἡ γὰρ δυσωδία τῆς εἰς τὰ εἴδωλα θυσίας τοῦ συνηγόρου ἔτι πλέον τὴν αἵρεσιν χριστομάχον ἐδείκνυε. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν πάντα κι νοῦσι καὶ θορυβοῦσι, νομίζοντες, ὅτι κἂν πλείονας μὴ φείδητα:, μὴ φείδητε. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. clarant, una eademque haud dubie fit : multa ta- A meu singulatim ab eo creatæ sunt, quarum primo- genitus, unigenitus est Christus, quæ quidem om- nes a possessore pendent, et omnes ipsius Creatoris qui illis utitur, virtutes jure appellantur. Ejusmodi est quod propheta locustam in pœnam humanorum scelerum divinitus immissam, non Dei virtutem so- lum, sed magnam virtutem ab ipso Deo vocari di- cit *. Beatus autem David in plerisque psalmorum, non angelos solum sed et virtutes Deum laudare jubet, et omnes ad hymnum concinendum horta- tur : quarum multitudinem declarat, easque mini- stros Dei vocare non renuit, ac illius voluntatem facere docet. > men sceleris stetit, sed magis magisque blasphe- mias adauxit suas dicens: ‹ Unus ex omnibus est Filius. Opificiorum enim primum est, et una ex intelligentibus naturis. Et quemadmodum sol in re- bus quæ sub oculis cadunt, unus est ex iis quæ conspiciuntur : cum tamen universo mundo, juxta factoris sui mandatum, luceat ; eodem prorsus modo Filius, cum una sit ex intelligentibus naturis, om- nibus qui in intellectuali mundo sunt, lucet ac splendet. » Iterumque ait: < Erat aliquando cum non esset, atque ita scribit : . Et quidem ante Fi- lii generationem, præexsistentem generandi scien- tiam habuit Pater; inerat quippe medico, ante- quam quos sanaret adessent, melendi scientia. Et rursum : « Benefico, inquit, studio creatus est Filius, et virtutis copia Pater illum condidit. › Et iterum : Si Dei voluntas per omnia deinde opi- ficia pertransiit, liquet Filium opificium cum sit, voluntate exstitisse, et factum fuisse. » Hæc Aste- rius solus scripsit; Eusebiani vero hæc ipsa una cum illo sentiebant. antiqua synodo pugnant, quia scilicet qui in ea convenere Patres suis similia non scripserunt, imo Arianam hæresim, quam hi stabilire studebant, percusserunt anathemate. Quocirca Asterium qui idolis sacrificarat, sophistam hominem impietatis suæ advocatum designarunt; ne abstineret C ' aut a verbis contra Dominum, aut a callidis argu- D mentis ad simpliciores circumveniendos composi- tis. Verum ignorabant inscii illi, id sese in suam agere perniciem. Fetor enim sacrificii ab advocato suo idolis oblati, hæresim magis magisque Christo inimicam coarguebat. Idcirco etiamnum omnia mo- * Joel 11, 25. genitam. Editi, etc., a præcedentibus se- jungenda non sunt, ut in edit. Paris. Nam in edit. Comm. et in mss. consequenter ponuntur; quo item modo Nannius posuit. recte. Editi, 19. Hæc contra Salvatorem ausus, non hic ta- B 20. Hæc sunt quorum causa decertant, et cum 19. Τοιαῦτα τολμήσας κατὰ τοῦ Σωτῆρος οὐκ ἠρ- 20. Ταῦτά ἐστιν, ὑπὲρ ὧν ἀγωνίζονται, διὰ ταῦτα (44) Sic Reg. et ita legit Nannius qui vertit, in (45) At deest in Reg. (46) Reg., πρὸ τῶν θεραπευομένων είχε. (47) Reg. et Basil., έγραφε. Quæ sequuntur por- (48) Reg., ἑαυτῶν. Editi, αὐτῶν. Μox idem Reg.,
PG 26:716«εὐεργετικῇ φιλοτιμίᾳ ἐκτίσθη ὁ υἱός, καὶ περιουσίᾳ δυνάμεως ἐποίησεν αὐτὸν ὁ πατήρ» καὶ πάλιν· «εἰ τὸ θέλειν τοῦ θεοῦ διὰ πάντων ἐφεξῆς τῶν ποιημάτων διελήλυθε, δηλονότι καὶ ὁ υἱὸς ποίημα ὢν βουλήσει γέγονε καὶ πεποίηται.» ταῦτα δὲ Ἀστέριος ἔγραφε μόνος, οἱ δὲ περὶ Εὐσέβιον ἐφρόνουν αὐτὰ κοινῇ μετ’ αὐτοῦ. Ταῦτά ἐστιν ὑπὲρ ὧν ἀγωνίζονται, διὰ ταῦτα μάχονται πρὸς τὴν ἀρχαίαν σύνοδον, ὅτι μὴ τὰ ὅμοια αὐτῶν ἔγραψαν οἱ συνελθόντες ἐν αὐτῇ, ἀλλὰ μᾶλλον ἀνεθεμάτισαν τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἣν ἐσπούδαζον οὗτοι συστῆσαι. διὰ τοῦτο καὶ Ἀστέριον τὸν θύσαντα, σοφιστὴν ὄντα, συνήγορον τῆς ἀσεβείας ἑαυτῶν προὐβάλλοντο, ἵνα μὴ φείδηται μήτε κατὰ τοῦ κυρίου φθέγγεσθαι μήτε τοὺς ἀκεραίους τῇ πιθανολογίᾳ πλανᾶν. καὶ ἠγνόησάν γε οἱ ἀμαθεῖς ὅτι καθ’ ἑαυτῶν εἰργάζοντο τοῦτο. ἡ γὰρ δυσωδία τῆς εἰς τὰ εἴδωλα θυσίας τοῦ συνηγόρου ἔτι πλέον τὴν αἵρεσιν Χριστομάχον ἐδείκνυε. διὰ τοῦτο καὶ νῦν πάντα κινοῦσι καὶ θορυβοῦσι νομίζοντες ὅτι, κἂν πλείονας ἀποκτείνωσι καὶ συνόδους κατὰ μῆνα συγκροτήσωσι, παύσεταί ποτε ἡ κατὰ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως ἀπόφασις.
Χριστοῦ δεικνυμένην δηλονότι, καὶ διὰ τῶν ἔργων αὐ τῶν τῆς διακονίας αὐτοῦ γνωριζομένην. Καὶ πάλιν· • Καίτοιγε ἡ μὲν ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ σοφία, ἣν αναρχόν τε καὶ ἀγέννητον (44) οἱ τῆς ἀληθείας ἀπο- φαίνονται λογισμοί, μία ἂν εἴη δήπουθεν καὶ ἡ αὐτή πολλαὶ δὲ αἱ καθ᾽ ἕκαστον ὑπ᾽ αὐτοῦ κτισθεῖσαι, ὧν πρωτότοκος καὶ μονογενῆς ὁ Χριστός· πᾶσαί γε μὴν ὁμοίως, εἰς τὸν κεκτημένον ἀνήρτηνται, καὶ πᾶσαι αἱ (45) δυνάμεις αὐτοῦ τοῦ κτίσαντος καὶ χρωμένου καλοῦνται δικαίως· οἷον ὁ μὲν προφήτης τὴν ἀκρίδα δίκην τῶν ἀνθρωπίνων ἁμαρτημάτων θεήλατον γινο- μένην οὐ δύναμιν μόνον Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ μεγάλην φη- σὶν ὑπ' αὐτοῦ προσαγορεύεσθαι τοῦ Θεοῦ· ὁ δέ γε μακάριος Δαβὶδ ἐν πλείοσι τῶν ψαλμῶν οὐκ ἀγγέ λοις μόνον, ἀλλὰ καὶ δυνάμεσιν αἰνεῖν παρακελεύεται τὸν Θεόν· καὶ πάσας γε ἐπὶ τὸν ὕμνον παρακαλῶν, καὶ τὸ πλῆθος παρίστησι, καὶ λειτουργοὺς Θεοῦ καλεῖν οὐ παραιτεῖται, καὶ ποιεῖν αὐτοῦ τὸ θέλημα δι δάσκει. » Πάλιν τέ κέσθη, ἀλλὰ καὶ πλέον ἐπεκτείνει τὰς βλασφημίας αὐτοῦ, λέγων, ὅτι εἷς τῶν πάντων ἐστὶν ὁ Υἱός· • Πρῶτον γάρ ἐστι τῶν γενητῶν, καὶ εἷς τῶν νοη τῶν φύσεών ἐστι· καὶ ὥσπερ ἥλιος ἐν τοῖς βλεπομέ νοις εἷς μὲν ἔστι τῶν φαινομένων, λάμπει δὲ παντὶ τῷ κόσμῳ κατὰ πρόσταξιν τοῦ πεποιηκότος· οὕτως ὁ Υἱὸς, εἷς ἂν τῶν νοητῶν φύσεων, φωτίζει καὶ λάμπε καὶ αὐτὸς πᾶσι τοῖς ἐν τῷ νοητῷ κόσμῳ. φησιν· « Ην ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, οὕτω γράφων· « Καὶ πρὶν τῆς γενέσεως τοῦ Υἱοῦ ὁ Πατὴρ προϋπάρχουσαν εἶχε τὴν τοῦ γεννᾶν ἐπιστήμην· ἐπεὶ καὶ ἰατρὸς, πρὸ τοῦ ἰατρεύειν εἶχε (46) τὴν τοῦ ἰατρεύειν ἐπι στήμην. Καὶ πάλιν φησίν· ο Εὐεργετικῇ φιλοτιμία ἐκτίσθη ὁ Υἱός, και περιουσία δυνάμεως εποίησεν αὐτὸν ὁ Πατήρ· » καὶ πάλιν, « Εἰ τὸ θέλειν τοῦ Θεοῦ διὰ πάντων ἐφεξῆς τῶν ποιημάτων διελήλυθε, δη- λονότι, καὶ ὁ Υἱὸς, ποίημα ὢν, βουλήσει γέγονε καὶ πεποίηται. » Ταῦτα δὲ Αστέριος έγραψε (47) μόν νος· οἱ δὲ περὶ Εὐσέβιον ἐφρύνουν αὐτὰ κοινῇ μετ' αὐτοῦ. μάχονται πρὸς τὴν ἀρχαίαν σύνοδον· ὅτι μὴ τὰ ὅμοια αὐτῶν ἔγραψαν οἱ συνελθόντες ἐν αὐτῇ, ἀλλὰ μᾶλλον ἀνεθεμάτισαν τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, ἣν ἐσπούδαζον οὗτοι συστῆσαι. Διὰ τοῦτο καὶ Αστέριον τὸν θύσαντα σοφιστὴν ὄντα, συνήγορον τῆς ἀσεβείας αὐτῶν (48), προὐβάλλοντο, ἵνα μὴ φείδηται μήτε κατὰ τοῦ Κυ- ρίου φθέγγεσθαι, μήτε τοὺς ἀκεραίους τῇ πιθανολο ἀγένητον. ΓΟ, οἱ δὲ περὶ Εὐσέβιον, γίᾳ πλανᾷν. Καὶ ἠγνόησάν γε οἱ ἀμαθεῖς, ὅτι καθ᾿ ἑαυτῶν εἰργάζοντο τοῦτο. Ἡ γὰρ δυσωδία τῆς εἰς τὰ εἴδωλα θυσίας τοῦ συνηγόρου ἔτι πλέον τὴν αἵρεσιν χριστομάχον ἐδείκνυε. Διὰ τοῦτο καὶ νῦν πάντα κι νοῦσι καὶ θορυβοῦσι, νομίζοντες, ὅτι κἂν πλείονας μὴ φείδητα:, μὴ φείδητε. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. clarant, una eademque haud dubie fit : multa ta- A meu singulatim ab eo creatæ sunt, quarum primo- genitus, unigenitus est Christus, quæ quidem om- nes a possessore pendent, et omnes ipsius Creatoris qui illis utitur, virtutes jure appellantur. Ejusmodi est quod propheta locustam in pœnam humanorum scelerum divinitus immissam, non Dei virtutem so- lum, sed magnam virtutem ab ipso Deo vocari di- cit *. Beatus autem David in plerisque psalmorum, non angelos solum sed et virtutes Deum laudare jubet, et omnes ad hymnum concinendum horta- tur : quarum multitudinem declarat, easque mini- stros Dei vocare non renuit, ac illius voluntatem facere docet. > men sceleris stetit, sed magis magisque blasphe- mias adauxit suas dicens: ‹ Unus ex omnibus est Filius. Opificiorum enim primum est, et una ex intelligentibus naturis. Et quemadmodum sol in re- bus quæ sub oculis cadunt, unus est ex iis quæ conspiciuntur : cum tamen universo mundo, juxta factoris sui mandatum, luceat ; eodem prorsus modo Filius, cum una sit ex intelligentibus naturis, om- nibus qui in intellectuali mundo sunt, lucet ac splendet. » Iterumque ait: < Erat aliquando cum non esset, atque ita scribit : . Et quidem ante Fi- lii generationem, præexsistentem generandi scien- tiam habuit Pater; inerat quippe medico, ante- quam quos sanaret adessent, melendi scientia. Et rursum : « Benefico, inquit, studio creatus est Filius, et virtutis copia Pater illum condidit. › Et iterum : Si Dei voluntas per omnia deinde opi- ficia pertransiit, liquet Filium opificium cum sit, voluntate exstitisse, et factum fuisse. » Hæc Aste- rius solus scripsit; Eusebiani vero hæc ipsa una cum illo sentiebant. antiqua synodo pugnant, quia scilicet qui in ea convenere Patres suis similia non scripserunt, imo Arianam hæresim, quam hi stabilire studebant, percusserunt anathemate. Quocirca Asterium qui idolis sacrificarat, sophistam hominem impietatis suæ advocatum designarunt; ne abstineret C ' aut a verbis contra Dominum, aut a callidis argu- D mentis ad simpliciores circumveniendos composi- tis. Verum ignorabant inscii illi, id sese in suam agere perniciem. Fetor enim sacrificii ab advocato suo idolis oblati, hæresim magis magisque Christo inimicam coarguebat. Idcirco etiamnum omnia mo- * Joel 11, 25. genitam. Editi, etc., a præcedentibus se- jungenda non sunt, ut in edit. Paris. Nam in edit. Comm. et in mss. consequenter ponuntur; quo item modo Nannius posuit. recte. Editi, 19. Hæc contra Salvatorem ausus, non hic ta- B 20. Hæc sunt quorum causa decertant, et cum 19. Τοιαῦτα τολμήσας κατὰ τοῦ Σωτῆρος οὐκ ἠρ- 20. Ταῦτά ἐστιν, ὑπὲρ ὧν ἀγωνίζονται, διὰ ταῦτα (44) Sic Reg. et ita legit Nannius qui vertit, in (45) At deest in Reg. (46) Reg., πρὸ τῶν θεραπευομένων είχε. (47) Reg. et Basil., έγραφε. Quæ sequuntur por- (48) Reg., ἑαυτῶν. Editi, αὐτῶν. Μox idem Reg.,
PG 26:717ἐοίκασι δὲ πάλιν ἀγνοεῖν ἢ εἰδέναι μέν, ἀποπροσποιεῖσθαι δέ, ὅτι καὶ πρὸ τῆς Νικαίας ἡ αἵρεσις ἦν βδελυκτή, ὅτε ταύτην Ἀρτεμᾶς κατεβάλλετο καὶ πρὸ αὐτοῦ τὸ τοῦ Καιάφα καὶ τὸ τῶν τότε Φαρισαίων συνέδριον. καὶ ἀεὶ δὲ τὸ χριστομάχον ἐργαστήριον βδελυκτόν ἐστι, καὶ οὐ παύσεται τοῦ εἶναι μισητὸν ἐρασμίου ὄντος τοῦ κυριακοῦ ὀνόματος καὶ καμπτούσης πάσης τῆς κτίσεως τὰ γόνατα καὶ ἐξομολογουμένης «ὅτι κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν θεοῦ πατρός». Πλὴν ὅτι συνόδους συνεχεῖς κατὰ τῆς οἰκουμενικῆς ποιοῦντες οὐδέπω κεκμήκασι. μετὰ γὰρ τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον οἱ περὶ Εὐσέβιον καθῃρέθησαν. ἀλλὰ μετὰ χρόνον ἐπιβάντες ἀναισχύντως ταῖς ἐκκλησίαις ἤρξαντο τοῖς μὲν ἀντιλέγουσιν αὐτοῖς ἐπισκόποις ἐπιβουλεύειν, ἀντὶ δὲ τούτων τοὺς τῆς αἱρέσεως ἑαυτῶν καθιστάνειν εἰς τὰς ἐκκλησίας, ἵν’ ὅτε βούλονται ποιήσωσι τὰς συνόδους ἔχοντες τοὺς συντρέχοντας αὐτοῖς, οὓς ἐπίτηδες εἰς αὐτὸ τοῦτο προεχειρίσαντο. συνέρχονται τοίνυν ἐν Ἱερουσαλὴμ καὶ γράφουσι ταῦτα·
ἀποκτείνωσι, καὶ συνόδους κατὰ μῆνα συγκροτή- σωσι (49), παύσεταί ποτε ἡ κατὰ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱ- ρέσεως ἀπόφασις. Ἐοίκασι δὲ πάλιν ἀγνοεῖν, ἢ εἰδέ και μὲν, ἀποπροσποιεῖσθαι δὲ, ὅτι καὶ πρὸ τῆς Νι καίας ἡ αἵρεσις ἦν βδελυκτή, ὅτε ταύτην Αρτεμᾶς κατεβάλλετο, καὶ πρὸ αὐτοῦ τὸ τοῦ Καϊάφα, καὶ τὸ τῶν τότε Φαρισαίων συνέδριον. Καὶ ἀεὶ δὲ τὸ χριστο μάχον ἐργαστήριον βδελυκτόν ἐστι, καὶ οὐ παύσεται τοῦ εἶναι μισητόν, ἐρασμίου ὄντος τοῦ Κυριακοῦ ὀνό ματος, καὶ καμπτούσης πάσης τῆς κτίσεως τὰ γό- νατα, καὶ ἐξομολογουμένης, « ότι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν Θεοῦ Πατρός. νικῆς ποιοῦντες οὐδέπω κεκμήκασι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον οἱ περὶ Εὐσέβιον κατῃρέθησαν· ἀλλὰ μετὰ χρόνον ἐπιβάντες (51) ἀναισχύντως ταῖς Ἐκκλησίαις ἤρξαντο τοῖς μὲν ἀντιλέγουσιν αὐτοῖς ἐπισκόποις ἐπιβουλεύειν, ἀντὶ δὲ τούτων τοὺς τῆς αἱρέσεως αὐτῶν (52) καθιστάνειν εἰς τὰς Ἐκκλησίας· ἵν᾽ ὅτε βούλονται ποιήσωσι τὰς συνόδους, ἔχοντες τους συντρέχοντας αὐτοῖς, οὓς ἐπίτηδες εἰς αὐτὸ τοῦτο προεχειρίσαντο. Συνέρχονται τοίνυν ἐν Ἱερουσα- λὴμ (55), καὶ γράφουσι ταῦτα. Ἡ ἁγία σύνοδος, ἡ ἐν Ἱεροσολύμοις Θεοῦ χάριτι συναχθεῖσα, τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ ἐν Αλεξανδρείᾳ, καὶ τοῖς (54) κατὰ πᾶσαν τὴν Αἴγυπτον, καὶ Θηβαΐδα, καὶ Λιβύην, καὶ Πεν τάπολιν, καὶ τοῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἐπι- σκόποις καὶ πρεσβυτέροις, καὶ διακόνοις, ἐν Κυρίῳ χαίρειν. Πᾶσι μὲν ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνελθοῦσιν ἐξ ἐπαρχιῶν διαφόρων πρὸς τῇ μεγάλη πανηγύρει, ἣν ἐπὶ τῇ ἀφιερώσει τοῦ σωτηρίου Μαρτυρίου, σπουδῇ τοῦ θεοφιλεστάτου βασιλέως Κωνσταντίνου (56), τῷ πάν- των βασιλεῖ Θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ αὐτοῦ κατα σκευασθέντος ἐπετελέσαμεν, πλείονα θυμηδίαν ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις (57) παρέσχεν, ἣν ἐποίησεν αὐτός τε ὁ θεοφιλέστατος βασιλεὺς διὰ γραμμάτων οἰκείων, τοῦθ᾽ ὅπερ ἐχρῆν παρορμήσας· πάντα μὲν ἐξορίσας τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ φθόνον, καὶ πᾶσαν μακράν ἀπελάσας βασκανίαν, δι' ἧς τὰ τοῦ Χριστοῦ μέλη πάλαι πρότερον διειστήκει· ἡπλωμένῃ δὲ καὶ εἰρηναίᾳ ψυχῇ δέξασθαι τοὺς περὶ "Αρειον, οὓς πρός τινα καιρὸν ὁ μισόκαλος φθόνος ἔξω γενέσθαι τῆς Ἐκκλη- σίας εἰργάσατο. Ἐμαρτύρει δὲ τοῖς ἀνδράσιν ὁ θεο φιλέστατος βασιλεὺς διὰ τῆς ἐπιστολῆς πίστεως ὀρθο- τομίαν, ἣν παρ' αὐτῶν πυθόμενος, αυτός τε δι᾿ ἑαυ τοῦ παρὰ ζώσης φωνῆς αὐτῶν ἀκούσας ἀπεδέξατο, ἡμῖν τε φανερὰν κατεστήσατο, ὑποτάξας τοῖς ἑαυτοῦ • τοῖς. οικουμένην. οἰκουμενικήν. Κωνσταντίνου Κωνσταντίου κατασκευασθέντος κατασκευα σθέντες. εποίησεν, αὐτός τε, DE SYNODIS. A vent et turbant, rati, si quamplurinos occidant, et B C singulis mensibus synodos convocent, vel sero tan- dem latam contra Arianos sententiam obliterandam esse. Videntur etiam nescire, aut scire quidem, sed simulare quasi nesciant, etiam ante Nicænam sy- nodum hæresim istam abominabilem fuisse ; quo tempore Artemas ejus fundamenta jaceret (50) ; et ante illum, Caiphæ et Pharisæorum illius temporis consessus. Imo semper Christi hostium officina exsecrabilis est, nec unquam cessabit esse odiosa, quod Dominicum nomen sit amabilissimum et omnis creatura genua flectat, et confiteatur, quia Domi- nus Jesus Christus in gloria est Dei Patris. > universale illud concilium celebrantes nunquam fa- tiscunt. Nam tametsi post Nicænam synodum Eu- sebiani depositi sunt, postea tamen impudenter Ec- clesias invadentes, coeperunt episcopis sibi repu- gnantibus insidiari, horumque vice hæresis suæ homines in Ecclesias constituere, ut arbitratu suo synodos cogant, quia scilicet episcopos habent qui secum concurrant : quos de industria, ea de causa, prius ordinaranl. Coeunt igitur Jerosolymis atque hujusmodi litteras dedere. Sancta synodus, Hierosolymis per Dei gratiam con- gregata, Ecclesiæ Dei quæ est Alexandriæ, et iis quæ sunt per totam Ægyptum, Thebaidem, Libyam et Pentapolim. Item episcopis, presbyteris et dia- conis per totum orbem, in Domino salutem (55). Nobis omnibus unum in locum ex diversis pro- vinciis, ad magnam solemnitatem congregatis, quam celebravimus in Dedicatione Martyrii Salva- toris, a religiosissimo imperatore Constantino, in honorem omnium imperatoris Dei et Christi ejus excitati, ingentem animi voluptatem Christi gratia attulit, quam nobis ipse quoque religiosissimus imperator per proprias dedit litteras, nos ad officiun hortatus cum omnem invidiam ab Ecclesia Dei ejecisset, et omne odium procul segisset, quo Christi membra jam pridem dissidebant ; ut sim. plici et pacifico animo Arium cum suis recipere- mus; quos ad aliquod temporis spatium omni in- D festa bono invidia extra Ecclesiam detinuit. Imo minem putabat. Vide Euseb. Histor. eccles. lib. vi, pag. 195. quens habetur item in Apologia contra Arianos, P. Et ita habet ipse Reg. supra Apologia contra ipse religiosissimus imperator per epistolam suam hujusmodi virorum rectam esse fidem testatus est : quam ipse ab illis sciscitatus, viva voce loquentes cum audisset, a se approbatam nobis indicavit, lit- terisque suis sanam virorum fidei formulam sub Arianos. Infra Reg. et Basil., Editi male - ram. lu Basil. vero ita abbreviatum est ut nescias, an sit legendum. Infra Regius, recte. Editi, sed hic lucidior est pleniorque sententia, ut nemo non videt. 21. Πλὴν ὅτι συνάδους συνεχεῖς κατὰ τῆς οἰκουμε 21. Cæterum illi frequentes synodos adversus (49) Reg., συγκροτήσουσι (50) Artemas seu Artemon, Christum merum ho- (54) Ita Reg. et Basil. Editi male ἐπίσαντες. (52) Reg., ἑαυτῶν. Editi, αὐτῶν. (53) Reg., ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ. Epistola vero se- (54) Reg., καὶ ταῖς non male. Editi et alii, καὶ (55) Ita Regius probe. Editi, Κωνσταντίου perpe (56) Supra p. 157, legitur ἡ τοῦ Θεοῦ χάρις ἐν (57) Scripta anno 335.
PG 26:718Ἡ ἁγία σύνοδος ἡ ἐν Ἱεροσολύμοις θεοῦ χάριτι συναχθεῖσα τῇ ἐκκλησίᾳ τοῦ θεοῦ τῇ ἐν Ἀλεξανδρείᾳ καὶ τοῖς κατὰ πᾶσαν τὴν Αἴγυπτον καὶ Θηβαίδα καὶ Λιβύην καὶ Πεντάπολιν καὶ τοῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἐπισκόποις καὶ πρεσβυτέροις καὶ διακόνοις ἐν κυρίῳ χαίρειν. Πᾶσι μὲν ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνελθοῦσιν ἐξ ἐπαρχιῶν διαφόρων πρὸς τῇ μεγάλῃ πανηγύρει, ἣν ἐπὶ τῇ ἀφιερώσει τοῦ σωτηρίου μαρτυρίου σπουδῇ τοῦ θεοφιλεστάτου βασιλέως Κωνσταντίνου τῷ πάντων βασιλεῖ θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ αὐτοῦ κατασκευασθέντος ἐπετελέσαμεν, πλείονα θυμηδίαν ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις παρέσχεν, ἣν ἐποίησεν αὐτός τε ὁ θεοφιλέστατος βασιλεὺς διὰ γραμμάτων οἰκείων τοῦθ’, ὅπερ ἐχρῆν, παρορμήσας πάντα μὲν ἐξορίσαι τῆς ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ φθόνον καὶ πᾶσαν μακρὰν ἀπελάσαι βασκανίαν, δι’ ἧς τὰ τοῦ Χριστοῦ μέλη πάλαι πρότερον διειστήκει, ἡπλωμένῃ δὲ καὶ εἰρηναίᾳ ψυχῇ δέξασθαι τοὺς περὶ Ἄρειον, οὓς πρός τινα καιρὸν ὁ μισόκαλος φθόνος ἔξω γενέσθαι τῆς ἐκκλησίας εἰργάσατο.
ἀποκτείνωσι, καὶ συνόδους κατὰ μῆνα συγκροτή- σωσι (49), παύσεταί ποτε ἡ κατὰ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱ- ρέσεως ἀπόφασις. Ἐοίκασι δὲ πάλιν ἀγνοεῖν, ἢ εἰδέ και μὲν, ἀποπροσποιεῖσθαι δὲ, ὅτι καὶ πρὸ τῆς Νι καίας ἡ αἵρεσις ἦν βδελυκτή, ὅτε ταύτην Αρτεμᾶς κατεβάλλετο, καὶ πρὸ αὐτοῦ τὸ τοῦ Καϊάφα, καὶ τὸ τῶν τότε Φαρισαίων συνέδριον. Καὶ ἀεὶ δὲ τὸ χριστο μάχον ἐργαστήριον βδελυκτόν ἐστι, καὶ οὐ παύσεται τοῦ εἶναι μισητόν, ἐρασμίου ὄντος τοῦ Κυριακοῦ ὀνό ματος, καὶ καμπτούσης πάσης τῆς κτίσεως τὰ γό- νατα, καὶ ἐξομολογουμένης, « ότι Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς εἰς δόξαν Θεοῦ Πατρός. νικῆς ποιοῦντες οὐδέπω κεκμήκασι. Μετὰ γὰρ τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον οἱ περὶ Εὐσέβιον κατῃρέθησαν· ἀλλὰ μετὰ χρόνον ἐπιβάντες (51) ἀναισχύντως ταῖς Ἐκκλησίαις ἤρξαντο τοῖς μὲν ἀντιλέγουσιν αὐτοῖς ἐπισκόποις ἐπιβουλεύειν, ἀντὶ δὲ τούτων τοὺς τῆς αἱρέσεως αὐτῶν (52) καθιστάνειν εἰς τὰς Ἐκκλησίας· ἵν᾽ ὅτε βούλονται ποιήσωσι τὰς συνόδους, ἔχοντες τους συντρέχοντας αὐτοῖς, οὓς ἐπίτηδες εἰς αὐτὸ τοῦτο προεχειρίσαντο. Συνέρχονται τοίνυν ἐν Ἱερουσα- λὴμ (55), καὶ γράφουσι ταῦτα. Ἡ ἁγία σύνοδος, ἡ ἐν Ἱεροσολύμοις Θεοῦ χάριτι συναχθεῖσα, τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ ἐν Αλεξανδρείᾳ, καὶ τοῖς (54) κατὰ πᾶσαν τὴν Αἴγυπτον, καὶ Θηβαΐδα, καὶ Λιβύην, καὶ Πεν τάπολιν, καὶ τοῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην ἐπι- σκόποις καὶ πρεσβυτέροις, καὶ διακόνοις, ἐν Κυρίῳ χαίρειν. Πᾶσι μὲν ἡμῖν τοῖς ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνελθοῦσιν ἐξ ἐπαρχιῶν διαφόρων πρὸς τῇ μεγάλη πανηγύρει, ἣν ἐπὶ τῇ ἀφιερώσει τοῦ σωτηρίου Μαρτυρίου, σπουδῇ τοῦ θεοφιλεστάτου βασιλέως Κωνσταντίνου (56), τῷ πάν- των βασιλεῖ Θεῷ καὶ τῷ Χριστῷ αὐτοῦ κατα σκευασθέντος ἐπετελέσαμεν, πλείονα θυμηδίαν ἡ τοῦ Χριστοῦ χάρις (57) παρέσχεν, ἣν ἐποίησεν αὐτός τε ὁ θεοφιλέστατος βασιλεὺς διὰ γραμμάτων οἰκείων, τοῦθ᾽ ὅπερ ἐχρῆν παρορμήσας· πάντα μὲν ἐξορίσας τῆς Ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ φθόνον, καὶ πᾶσαν μακράν ἀπελάσας βασκανίαν, δι' ἧς τὰ τοῦ Χριστοῦ μέλη πάλαι πρότερον διειστήκει· ἡπλωμένῃ δὲ καὶ εἰρηναίᾳ ψυχῇ δέξασθαι τοὺς περὶ "Αρειον, οὓς πρός τινα καιρὸν ὁ μισόκαλος φθόνος ἔξω γενέσθαι τῆς Ἐκκλη- σίας εἰργάσατο. Ἐμαρτύρει δὲ τοῖς ἀνδράσιν ὁ θεο φιλέστατος βασιλεὺς διὰ τῆς ἐπιστολῆς πίστεως ὀρθο- τομίαν, ἣν παρ' αὐτῶν πυθόμενος, αυτός τε δι᾿ ἑαυ τοῦ παρὰ ζώσης φωνῆς αὐτῶν ἀκούσας ἀπεδέξατο, ἡμῖν τε φανερὰν κατεστήσατο, ὑποτάξας τοῖς ἑαυτοῦ • τοῖς. οικουμένην. οἰκουμενικήν. Κωνσταντίνου Κωνσταντίου κατασκευασθέντος κατασκευα σθέντες. εποίησεν, αὐτός τε, DE SYNODIS. A vent et turbant, rati, si quamplurinos occidant, et B C singulis mensibus synodos convocent, vel sero tan- dem latam contra Arianos sententiam obliterandam esse. Videntur etiam nescire, aut scire quidem, sed simulare quasi nesciant, etiam ante Nicænam sy- nodum hæresim istam abominabilem fuisse ; quo tempore Artemas ejus fundamenta jaceret (50) ; et ante illum, Caiphæ et Pharisæorum illius temporis consessus. Imo semper Christi hostium officina exsecrabilis est, nec unquam cessabit esse odiosa, quod Dominicum nomen sit amabilissimum et omnis creatura genua flectat, et confiteatur, quia Domi- nus Jesus Christus in gloria est Dei Patris. > universale illud concilium celebrantes nunquam fa- tiscunt. Nam tametsi post Nicænam synodum Eu- sebiani depositi sunt, postea tamen impudenter Ec- clesias invadentes, coeperunt episcopis sibi repu- gnantibus insidiari, horumque vice hæresis suæ homines in Ecclesias constituere, ut arbitratu suo synodos cogant, quia scilicet episcopos habent qui secum concurrant : quos de industria, ea de causa, prius ordinaranl. Coeunt igitur Jerosolymis atque hujusmodi litteras dedere. Sancta synodus, Hierosolymis per Dei gratiam con- gregata, Ecclesiæ Dei quæ est Alexandriæ, et iis quæ sunt per totam Ægyptum, Thebaidem, Libyam et Pentapolim. Item episcopis, presbyteris et dia- conis per totum orbem, in Domino salutem (55). Nobis omnibus unum in locum ex diversis pro- vinciis, ad magnam solemnitatem congregatis, quam celebravimus in Dedicatione Martyrii Salva- toris, a religiosissimo imperatore Constantino, in honorem omnium imperatoris Dei et Christi ejus excitati, ingentem animi voluptatem Christi gratia attulit, quam nobis ipse quoque religiosissimus imperator per proprias dedit litteras, nos ad officiun hortatus cum omnem invidiam ab Ecclesia Dei ejecisset, et omne odium procul segisset, quo Christi membra jam pridem dissidebant ; ut sim. plici et pacifico animo Arium cum suis recipere- mus; quos ad aliquod temporis spatium omni in- D festa bono invidia extra Ecclesiam detinuit. Imo minem putabat. Vide Euseb. Histor. eccles. lib. vi, pag. 195. quens habetur item in Apologia contra Arianos, P. Et ita habet ipse Reg. supra Apologia contra ipse religiosissimus imperator per epistolam suam hujusmodi virorum rectam esse fidem testatus est : quam ipse ab illis sciscitatus, viva voce loquentes cum audisset, a se approbatam nobis indicavit, lit- terisque suis sanam virorum fidei formulam sub Arianos. Infra Reg. et Basil., Editi male - ram. lu Basil. vero ita abbreviatum est ut nescias, an sit legendum. Infra Regius, recte. Editi, sed hic lucidior est pleniorque sententia, ut nemo non videt. 21. Πλὴν ὅτι συνάδους συνεχεῖς κατὰ τῆς οἰκουμε 21. Cæterum illi frequentes synodos adversus (49) Reg., συγκροτήσουσι (50) Artemas seu Artemon, Christum merum ho- (54) Ita Reg. et Basil. Editi male ἐπίσαντες. (52) Reg., ἑαυτῶν. Editi, αὐτῶν. (53) Reg., ἐν τῇ Ἱερουσαλήμ. Epistola vero se- (54) Reg., καὶ ταῖς non male. Editi et alii, καὶ (55) Ita Regius probe. Editi, Κωνσταντίου perpe (56) Supra p. 157, legitur ἡ τοῦ Θεοῦ χάρις ἐν (57) Scripta anno 335.
PG 26:719ἐμαρτύρει δὲ τοῖς ἀνδράσιν ὁ θεοφιλέστατος βασιλεὺς διὰ τῆς ἐπιστολῆς πίστεως ὀρθοτομίαν, ἣν παρ’ αὐτῶν πυθόμενος αὐτός τε δι’ ἑαυτοῦ παρὰ ζώσης φωνῆς αὐτῶν ἀκούσας ἀπεδέξατο ἡμῖν τε φανερὰν κατεστήσατο, ὑποτάξας τοῖς ἑαυτοῦ γράμμασιν ἔγγραφον τὴν τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν, ἣν ἐπέγνωμεν οἱ πάντες ὑγιῆ τε οὖσαν καὶ ἐκκλησιαστικήν. καὶ εἰκότως παρεκάλει τοὺς ἄνδρας ὑποδεχθῆναι καὶ ἑνωθῆναι τῇ ἐκκλησίᾳ τοῦ θεοῦ, ὥσπερ οὖν καὶ αὐτοὶ ἐκ τῶν ἰσοτύπων εἴσεσθε τῆς αὐτῆς ἐπιστολῆς, ἧς πρὸς τὴν ὑμετέραν εὐλάβειαν διεπεμψάμεθα. πιστεύομεν ὅτι καὶ ὑμῖν αὐτοῖς, ὡς ἂν τὰ οἰκεῖα μέλη τοῦ ὑμετέρου σώματος ἀπολαμβάνουσι, μεγάλη χαρὰ καὶ εὐφροσύνη γενήσεται τὰ ἑαυτῶν σπλάγχνα καὶ τοὺς ἑαυτῶν ἀδελφούς τε καὶ πατέρας γνωρίζουσί τε καὶ ἀπολαμβάνουσιν, οὐ μόνον τῶν πρεσβυτέρων τῶν περὶ Ἄρειον ἀποδοθέντων ὑμῖν, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ τῆς πληθύος ἁπάσης, ἣ προφάσει τῶν εἰρημένων ἀνδρῶν μακρῷ χρόνῳ παρ’ ὑμῖν διειστήκει.
Α γράμμασιν ἔγγραφον τὴν τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν (58), Β ἣν ἐπέγνωμεν οἱ πάντες ὑγιῆ τε οὖσαν καὶ ἐκκλη σιαστικήν. Καὶ εἰκότως παρεκάλει τοὺς ἄνδρας ὑπο- δεχθῆναι καὶ ἑνωθῆναι τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ οὖν καὶ αὐτοὶ ἐκ τῶν ἰσοτύπων (54) εἴσεσθε τῆς αὐτῆς ἐπιστολῆς, ἧς πρὸς τὴν ὑμετέραν εὐλάβειαν διεπεμψάμεθα. Πιστεύομεν, ὅτι καὶ ὑμῖν αὐτοῖς (60) ὡς ἂν τὰ οἰκεῖα μέλη τοῦ ὑμετέρου σώματος ἀπο λαμβάνουσι, μεγάλη χαρὰ καὶ εὐφροσύνη γενήσεται, τὰ ἑαυτῶν σπλάγχνα καὶ τοὺς ἑαυτῶν ἀδελφούς τε καὶ πατέρας γνωρίζουσί τε καὶ ἀπολαμβάνουσιν· οὐ μόνον τῶν πρεσβυτέρων τῶν περὶ "Αρειον ἀποδοθέν των ὑμῖν, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ τῆς πλη θύος ἁπάσης, ἢ προφάσει τῶν εἰρημένων ἀνδρῶν μακρῷ χρόνῳ παρ' ὑμῖν διειστήκει (61). Καὶ πρέπει γε ἀληθῶς γνόντας ὑμᾶς τὰ πεπραγμένα, καὶ ὡς εκοινώνησαν οἱ ἄνδρες, παρεδέχθησαν τε ὑπὸ τῆς τοσαύτης ἁγίας συνόδου, προθυμότατα καὶ αὐτοὺς ἀσπάσασθαι τὴν πρὸς τὰ οἰκεῖα μέλη συνάφειάν τε καὶ εἰρήνην ὅτι μάλιστα τὰ τῆς ἐκτεθείσης ὑπ' αὐ τῶν πίστεως ἀναμφήριστον σώζει τὴν παρὰ τοῖς πᾶσιν ὁμολογουμένην ἀποστολικὴν παράδοσιν τε καὶ διδασκαλίαν (62). ᾗ καὶ τὴν προαίρεσιν ἑαυτῶν ταχέως εξήγγειλαν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν κρύψαι. Εἰρηκότες γὰρ ἐξηλά- σθαι (65) πάντα φθόνον, καὶ μετὰ τὸ ἐξορισθῆναι τὸν ἐπίσκοπον τῆς ᾿Αλεξανδρείας ᾿Αθανάσιον, γράφοντες δεῖν δεχθῆναι "Αρειον καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, ἔδειξαν, ὅτι διὰ τοῦτο αὐτῷ τε τῷ (64) ᾿Αθανασίῳ ἐπεβού- λευον, καὶ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἀντιλέ γουσιν αὐτοῖς ἐπεβούλευσαν, ὑπὲρ τοῦ τοὺς περὶ "Αρειον δέξασθαι, καὶ τὴν αἵρεσιν εἰς τὴν Ἐκκλη- σίαν εἰσαγαγεῖν· καὶ εἰ καὶ πᾶσαν (65) τὴν ᾿Αρείου κακοφροσύνην ἐπήνεσαν ἐν ταύτῃ, καὶ εἰς κοινωνίαν προσέταξαν αὐτοὺς δεχθῆναι, αὐτοὶ πρότερον τοῦτο ποιήσαντες· ὅμως ἡγούμενοι λείπειν αὐτοῖς ἔτι, πρὸς ὁ βούλονται, συγκροτοῦσιν ἐν Ἀντιοχείᾳ σύνοδον προφάσει τῶν λεγομένων Εγκαινίων· καὶ ἐπειδὴ ἀεὶ ὑπὸ πάντων κατηγοροῦντο περὶ τῆς αἱρέσεως, γρά φουσι διαφόρως, τὰ μὲν οὕτως, τὰ δὲ ἐκείνως. Καὶ τὰ μὲν ἐν μιᾷ ἐπιστολῇ γραφέντα παρ' αὐτῶν ἐστι ταῦτα· μεν· πῶς γὰρ ἐπίσκοποι ὄντες ἀκολουθοῦμεν πρεσβυ- • τέρῳ ; οὔτε ἄλλην τινὰ πίστιν παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἀπολαμβάνουσι. ἀπολαμβάνωσι. οδος, ή αρχή παραδοθεῖσαν (68) έδεξάμεθα. Ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἐξ- ετασταὶ καὶ δοκιμασταὶ τῆς πίστεως αὐτοῦ γενόμενοι, Εὐσέβιον ἐπιστολή, ἀκολουθή - σομεν. ἡμεῖς, Ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς. S. ATHANASHI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - junxit, quam nos omnes rectam et ecclesiasticam esse agnovimus. Et jure quidem hortabatur viros suscipi et Ecclesia Dei conjungi, ut vobis ex ejus- dem epistolæ exemplari, quam nos ad pietatem ve- stram misimus, notum erit. Credimus vobis ipsis, utpote propria vestri corporis membra recuperanti- bus, magnum fore gaudium laetitiamque : dum vestra viscera, vestros fratres et patres agnoscitis et recipitis ; quippe non solum presbyteri Arii sequaces, sed omnis populus et multitudo universa vobis restituitur, quæ supra dictorum vi- rorum occasione jamdiu a vobis dissidebat. Et revera decet vos, iis compertis quæ hic acta sunt, nempe viros illos nobiscum communicasse, et a tanta sacra synodo receptos fuisse, conjunctionem et pacem cum propriis membris libentissime am- plecti : cum potissimum fides ab illis exposita, apostolicam traditionem atque doctrinam ab om- nibus approbatam, absque contentione con- servet. consilium suum palam fecere, neu occultare po- tuerunt. Cum enim dicerent eliminatam omnem invidiam fuisse, et, postquam Athanasius Alexan- driæ episcopus in exsilium missus esset, scriberent oportere Ariuni cum suis suscipi; plane ostenderunt Be, ea de causa, Athanasio et aliis omnibus episcopis gibi repugnantibus insidias struxisse, ut Arium cum sociis reciperent, hæresimque introducerent in Ec- clesiam, et quanquam omnes pravas Arii sententias in illa synodo laudassent, et ad communionem eos admitti statuissent, quod jam ab ipsis factum fuerat; attamen rati aliquid adhuc ad suum propositum de- siderari, Antiochiæ synodum obtentu Encæniorum, ut vocant, coegerunt. Et quia semper ab omnibus de hæresi accusabantur, alia aliis diversisque mo- dis scripta ediderunt. In aliqua autem epistolarum guarum hæc conscripsere : C Nos neque Arii sectatores fuimus, quomodo enim episcopi presbyterum sequeremur neque aliam fidem, prater eam quæ ab initio tradita est, D recepimus. Quinimo nos ejus fide examinata, explo- rataque, cum potius admisimus, quam secuti sumus: Athanasius supra pag. 157, ubi non est integra epistola. sequimur Editi, quæ verba desunt in edit. Commel. et in omnibus manuscriptis. Mox ante deest iu Reg. ab editoribus qui titulis omnia inferciere additus; in nullis enim codicibus legitur, neque in edit. Comm. Haec porro fidei professio exstat apud Socratem lib. ut, cap. ; Niceph. lib. x, cap. 5, et quoad sententiam tantum apud Theodor. lib. us, 'cap. 5. Infra Socrat. et Niceph. Decreveramus hic de synodo Antiochena an. agere. Sed cum notarum harumice brevitas rem tantam capere nequeat, ad vitam Athanasii, ubi res necessarie pertractatur, remittimus. Niceph. 22. Hoc illis fuit synodorum exordium, ubi cito 22. Αὕτη τῶν συνόδων αὐτῶν ἡ ἀρχὴ γέγονεν, ἐν (66) « Ἡμεῖς (67) οὔτε ἀκόλουθοι Αρείου γεγόνα- (58) Τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν. In hæc verba desinit (59) Sic. Reg. et Basil. Editi vero τῆς ἰσοτύπης. (6) Reg., καὶ ἡμῖν καὶ αὐτοῖς. Μox Regius quein (64) Reg., δειστήκει. (62) Post haec in edit. Paris. sequitur ταῦτα σύνο (63) Reg., ἐξηλάσθαι. (64) Ita Reg. in editis τῷ deest. (65) Reg. secunda manu καὶ εἰς πάσας. (66) Primna fidei formula scripta anno 341. (67) In edit. Paris. habetur hic titulus, Τῶν περὶ (68) Socr. et Niceph., ἐκτεθεῖσαν. Mox Sucr. Αλλ'
καὶ πρέπει γε ἀληθῶς γνόντας ὑμᾶς τὰ πεπραγμένα, καὶ ὡς ἐκοινώνησαν οἱ ἄνδρες παρεδέχθησάν τε ὑπὸ τῆς τοσαύτης ἁγίας συνόδου, προθυμότατα καὶ αὐτοὺς ἀσπάσασθαι τὴν πρὸς τὰ οἰκεῖα μέλη συνάφειάν τε καὶ εἰρήνην, ὅτι μάλιστα τὰ τῆς ἐκτεθείσης ὑπ’ αὐτῶν πίστεως ἀναμφήριστον σώζει τὴν παρὰ τοῖς πᾶσιν ὁμολογουμένην ἀποστολικὴν παράδοσίν τε καὶ διδασκαλίαν. Αὕτη τῶν συνόδων αὐτῶν ἡ ἀρχὴ γέγονεν, ἐν ᾗ καὶ τὴν προαίρεσιν ἑαυτῶν ταχέως ἐξήγγειλαν καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν κρύψαι. εἰρηκότες γὰρ ἐξηλᾶσθαι πάντα φθόνον καὶ μετὰ τὸ ἐξορισθῆναι τὸν ἐπίσκοπον τῆς Ἀλεξανδρείας Ἀθανάσιον γράφοντες δεῖν δεχθῆναι Ἄρειον καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ ἔδειξαν ὅτι διὰ τοῦτο αὐτῷ τε τῷ Ἀθανασίῳ ἐπεβούλευον καὶ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἀντιλέγουσιν αὐτοῖς ἐπεβούλευσαν ὑπὲρ τοῦ τοὺς περὶ Ἄρειον δέξασθαι καὶ τὴν αἵρεσιν εἰς τὴν ἐκκλησίαν εἰσαγαγεῖν. καὶ εἰ καὶ πᾶσαν τὴν Ἀρείου κακοφροσύνην ἐπῄνεσαν ἐν ταύτῃ καὶ εἰς κοινωνίαν προσέταξαν αὐτοὺς δεχθῆναι, αὐτοὶ πρότερον τοῦτο ποιήσαντες, ὅμως ἡγούμενοι λείπειν αὐτοῖς ἔτι πρὸς ὃ βούλονται συγκροτοῦσιν ἐν Ἀντιοχείᾳ σύνοδον προφάσει τῶν λεγομένων Ἐγκαινίων.
Α γράμμασιν ἔγγραφον τὴν τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν (58), Β ἣν ἐπέγνωμεν οἱ πάντες ὑγιῆ τε οὖσαν καὶ ἐκκλη σιαστικήν. Καὶ εἰκότως παρεκάλει τοὺς ἄνδρας ὑπο- δεχθῆναι καὶ ἑνωθῆναι τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ οὖν καὶ αὐτοὶ ἐκ τῶν ἰσοτύπων (54) εἴσεσθε τῆς αὐτῆς ἐπιστολῆς, ἧς πρὸς τὴν ὑμετέραν εὐλάβειαν διεπεμψάμεθα. Πιστεύομεν, ὅτι καὶ ὑμῖν αὐτοῖς (60) ὡς ἂν τὰ οἰκεῖα μέλη τοῦ ὑμετέρου σώματος ἀπο λαμβάνουσι, μεγάλη χαρὰ καὶ εὐφροσύνη γενήσεται, τὰ ἑαυτῶν σπλάγχνα καὶ τοὺς ἑαυτῶν ἀδελφούς τε καὶ πατέρας γνωρίζουσί τε καὶ ἀπολαμβάνουσιν· οὐ μόνον τῶν πρεσβυτέρων τῶν περὶ "Αρειον ἀποδοθέν των ὑμῖν, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ τῆς πλη θύος ἁπάσης, ἢ προφάσει τῶν εἰρημένων ἀνδρῶν μακρῷ χρόνῳ παρ' ὑμῖν διειστήκει (61). Καὶ πρέπει γε ἀληθῶς γνόντας ὑμᾶς τὰ πεπραγμένα, καὶ ὡς εκοινώνησαν οἱ ἄνδρες, παρεδέχθησαν τε ὑπὸ τῆς τοσαύτης ἁγίας συνόδου, προθυμότατα καὶ αὐτοὺς ἀσπάσασθαι τὴν πρὸς τὰ οἰκεῖα μέλη συνάφειάν τε καὶ εἰρήνην ὅτι μάλιστα τὰ τῆς ἐκτεθείσης ὑπ' αὐ τῶν πίστεως ἀναμφήριστον σώζει τὴν παρὰ τοῖς πᾶσιν ὁμολογουμένην ἀποστολικὴν παράδοσιν τε καὶ διδασκαλίαν (62). ᾗ καὶ τὴν προαίρεσιν ἑαυτῶν ταχέως εξήγγειλαν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν κρύψαι. Εἰρηκότες γὰρ ἐξηλά- σθαι (65) πάντα φθόνον, καὶ μετὰ τὸ ἐξορισθῆναι τὸν ἐπίσκοπον τῆς ᾿Αλεξανδρείας ᾿Αθανάσιον, γράφοντες δεῖν δεχθῆναι "Αρειον καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, ἔδειξαν, ὅτι διὰ τοῦτο αὐτῷ τε τῷ (64) ᾿Αθανασίῳ ἐπεβού- λευον, καὶ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἀντιλέ γουσιν αὐτοῖς ἐπεβούλευσαν, ὑπὲρ τοῦ τοὺς περὶ "Αρειον δέξασθαι, καὶ τὴν αἵρεσιν εἰς τὴν Ἐκκλη- σίαν εἰσαγαγεῖν· καὶ εἰ καὶ πᾶσαν (65) τὴν ᾿Αρείου κακοφροσύνην ἐπήνεσαν ἐν ταύτῃ, καὶ εἰς κοινωνίαν προσέταξαν αὐτοὺς δεχθῆναι, αὐτοὶ πρότερον τοῦτο ποιήσαντες· ὅμως ἡγούμενοι λείπειν αὐτοῖς ἔτι, πρὸς ὁ βούλονται, συγκροτοῦσιν ἐν Ἀντιοχείᾳ σύνοδον προφάσει τῶν λεγομένων Εγκαινίων· καὶ ἐπειδὴ ἀεὶ ὑπὸ πάντων κατηγοροῦντο περὶ τῆς αἱρέσεως, γρά φουσι διαφόρως, τὰ μὲν οὕτως, τὰ δὲ ἐκείνως. Καὶ τὰ μὲν ἐν μιᾷ ἐπιστολῇ γραφέντα παρ' αὐτῶν ἐστι ταῦτα· μεν· πῶς γὰρ ἐπίσκοποι ὄντες ἀκολουθοῦμεν πρεσβυ- • τέρῳ ; οὔτε ἄλλην τινὰ πίστιν παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἀπολαμβάνουσι. ἀπολαμβάνωσι. οδος, ή αρχή παραδοθεῖσαν (68) έδεξάμεθα. Ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἐξ- ετασταὶ καὶ δοκιμασταὶ τῆς πίστεως αὐτοῦ γενόμενοι, Εὐσέβιον ἐπιστολή, ἀκολουθή - σομεν. ἡμεῖς, Ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς. S. ATHANASHI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - junxit, quam nos omnes rectam et ecclesiasticam esse agnovimus. Et jure quidem hortabatur viros suscipi et Ecclesia Dei conjungi, ut vobis ex ejus- dem epistolæ exemplari, quam nos ad pietatem ve- stram misimus, notum erit. Credimus vobis ipsis, utpote propria vestri corporis membra recuperanti- bus, magnum fore gaudium laetitiamque : dum vestra viscera, vestros fratres et patres agnoscitis et recipitis ; quippe non solum presbyteri Arii sequaces, sed omnis populus et multitudo universa vobis restituitur, quæ supra dictorum vi- rorum occasione jamdiu a vobis dissidebat. Et revera decet vos, iis compertis quæ hic acta sunt, nempe viros illos nobiscum communicasse, et a tanta sacra synodo receptos fuisse, conjunctionem et pacem cum propriis membris libentissime am- plecti : cum potissimum fides ab illis exposita, apostolicam traditionem atque doctrinam ab om- nibus approbatam, absque contentione con- servet. consilium suum palam fecere, neu occultare po- tuerunt. Cum enim dicerent eliminatam omnem invidiam fuisse, et, postquam Athanasius Alexan- driæ episcopus in exsilium missus esset, scriberent oportere Ariuni cum suis suscipi; plane ostenderunt Be, ea de causa, Athanasio et aliis omnibus episcopis gibi repugnantibus insidias struxisse, ut Arium cum sociis reciperent, hæresimque introducerent in Ec- clesiam, et quanquam omnes pravas Arii sententias in illa synodo laudassent, et ad communionem eos admitti statuissent, quod jam ab ipsis factum fuerat; attamen rati aliquid adhuc ad suum propositum de- siderari, Antiochiæ synodum obtentu Encæniorum, ut vocant, coegerunt. Et quia semper ab omnibus de hæresi accusabantur, alia aliis diversisque mo- dis scripta ediderunt. In aliqua autem epistolarum guarum hæc conscripsere : C Nos neque Arii sectatores fuimus, quomodo enim episcopi presbyterum sequeremur neque aliam fidem, prater eam quæ ab initio tradita est, D recepimus. Quinimo nos ejus fide examinata, explo- rataque, cum potius admisimus, quam secuti sumus: Athanasius supra pag. 157, ubi non est integra epistola. sequimur Editi, quæ verba desunt in edit. Commel. et in omnibus manuscriptis. Mox ante deest iu Reg. ab editoribus qui titulis omnia inferciere additus; in nullis enim codicibus legitur, neque in edit. Comm. Haec porro fidei professio exstat apud Socratem lib. ut, cap. ; Niceph. lib. x, cap. 5, et quoad sententiam tantum apud Theodor. lib. us, 'cap. 5. Infra Socrat. et Niceph. Decreveramus hic de synodo Antiochena an. agere. Sed cum notarum harumice brevitas rem tantam capere nequeat, ad vitam Athanasii, ubi res necessarie pertractatur, remittimus. Niceph. 22. Hoc illis fuit synodorum exordium, ubi cito 22. Αὕτη τῶν συνόδων αὐτῶν ἡ ἀρχὴ γέγονεν, ἐν (66) « Ἡμεῖς (67) οὔτε ἀκόλουθοι Αρείου γεγόνα- (58) Τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν. In hæc verba desinit (59) Sic. Reg. et Basil. Editi vero τῆς ἰσοτύπης. (6) Reg., καὶ ἡμῖν καὶ αὐτοῖς. Μox Regius quein (64) Reg., δειστήκει. (62) Post haec in edit. Paris. sequitur ταῦτα σύνο (63) Reg., ἐξηλάσθαι. (64) Ita Reg. in editis τῷ deest. (65) Reg. secunda manu καὶ εἰς πάσας. (66) Primna fidei formula scripta anno 341. (67) In edit. Paris. habetur hic titulus, Τῶν περὶ (68) Socr. et Niceph., ἐκτεθεῖσαν. Mox Sucr. Αλλ'
PG 26:720καὶ ἐπειδὴ ἀεὶ ὑπὸ πάντων κατηγοροῦντο περὶ τῆς αἱρέσεως γράφουσι διαφόρως τὰ μὲν οὕτως, τὰ δὲ ἐκείνως. καὶ τὰ μὲν ἐν μιᾷ ἐπιστολῇ γραφέντα παρ’ αὐτῶν ἐστι ταῦτα· Ἡμεῖς οὔτε ἀκόλουθοι Ἀρείου γεγόναμεν· πῶς γὰρ ἐπίσκοποι ὄντες ἀκολουθοῦμεν πρεσβυτέρῳ; οὔτε ἄλλην τινὰ πίστιν παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς παραδοθεῖσαν ἐδεξάμεθα. ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἐξετασταὶ καὶ δοκιμασταὶ τῆς πίστεως αὐτοῦ γενόμενοι μᾶλλον αὐτὸν προσηκάμεθα ἤπερ ἠκολουθήσαμεν· γνώσεσθε δὲ ἀπὸ τῶν λεγομένων. μεμαθήκαμεν γὰρ ἐξ ἀρχῆς εἰς ἕνα θεὸν τὸν τῶν ὅλων θεὸν πιστεύειν, τὸν πάντων νοητῶν τε καὶ αἰσθητῶν δημιουργόν τε καὶ προνοητήν, καὶ εἰς ἕνα υἱὸν τοῦ θεοῦ μονογενῆ, πρὸ πάντων αἰώνων ὑπάρχοντα καὶ συνόντα τῷ γεγεννηκότι αὐτὸν πατρί, δι’ οὗ καὶ τὰ πάντα ἐγένετο, τά τε ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, τὸν καὶ ἐπ’ ἐσχάτων ἡμερῶν κατ’ εὐδοκίαν τοῦ πατρὸς κατελθόντα καὶ σάρκα ἐκ τῆς παρθένου ἀνειληφότα καὶ πᾶσαν τὴν πατρικὴν αὐτοῦ βούλησιν συνεκπεπληρωκότα, πεπονθέναι καὶ ἐγηγέρθαι καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀνεληλυθέναι καὶ ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς καθέζεσθαι καὶ πάλιν ἐρχόμενον κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς, καὶ διαμένοντα βασιλέα καὶ θεὸν εἰς τοὺς αἰῶνας.
Α γράμμασιν ἔγγραφον τὴν τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν (58), Β ἣν ἐπέγνωμεν οἱ πάντες ὑγιῆ τε οὖσαν καὶ ἐκκλη σιαστικήν. Καὶ εἰκότως παρεκάλει τοὺς ἄνδρας ὑπο- δεχθῆναι καὶ ἑνωθῆναι τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ, ὥσπερ οὖν καὶ αὐτοὶ ἐκ τῶν ἰσοτύπων (54) εἴσεσθε τῆς αὐτῆς ἐπιστολῆς, ἧς πρὸς τὴν ὑμετέραν εὐλάβειαν διεπεμψάμεθα. Πιστεύομεν, ὅτι καὶ ὑμῖν αὐτοῖς (60) ὡς ἂν τὰ οἰκεῖα μέλη τοῦ ὑμετέρου σώματος ἀπο λαμβάνουσι, μεγάλη χαρὰ καὶ εὐφροσύνη γενήσεται, τὰ ἑαυτῶν σπλάγχνα καὶ τοὺς ἑαυτῶν ἀδελφούς τε καὶ πατέρας γνωρίζουσί τε καὶ ἀπολαμβάνουσιν· οὐ μόνον τῶν πρεσβυτέρων τῶν περὶ "Αρειον ἀποδοθέν των ὑμῖν, ἀλλὰ καὶ παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ τῆς πλη θύος ἁπάσης, ἢ προφάσει τῶν εἰρημένων ἀνδρῶν μακρῷ χρόνῳ παρ' ὑμῖν διειστήκει (61). Καὶ πρέπει γε ἀληθῶς γνόντας ὑμᾶς τὰ πεπραγμένα, καὶ ὡς εκοινώνησαν οἱ ἄνδρες, παρεδέχθησαν τε ὑπὸ τῆς τοσαύτης ἁγίας συνόδου, προθυμότατα καὶ αὐτοὺς ἀσπάσασθαι τὴν πρὸς τὰ οἰκεῖα μέλη συνάφειάν τε καὶ εἰρήνην ὅτι μάλιστα τὰ τῆς ἐκτεθείσης ὑπ' αὐ τῶν πίστεως ἀναμφήριστον σώζει τὴν παρὰ τοῖς πᾶσιν ὁμολογουμένην ἀποστολικὴν παράδοσιν τε καὶ διδασκαλίαν (62). ᾗ καὶ τὴν προαίρεσιν ἑαυτῶν ταχέως εξήγγειλαν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν κρύψαι. Εἰρηκότες γὰρ ἐξηλά- σθαι (65) πάντα φθόνον, καὶ μετὰ τὸ ἐξορισθῆναι τὸν ἐπίσκοπον τῆς ᾿Αλεξανδρείας ᾿Αθανάσιον, γράφοντες δεῖν δεχθῆναι "Αρειον καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, ἔδειξαν, ὅτι διὰ τοῦτο αὐτῷ τε τῷ (64) ᾿Αθανασίῳ ἐπεβού- λευον, καὶ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἀντιλέ γουσιν αὐτοῖς ἐπεβούλευσαν, ὑπὲρ τοῦ τοὺς περὶ "Αρειον δέξασθαι, καὶ τὴν αἵρεσιν εἰς τὴν Ἐκκλη- σίαν εἰσαγαγεῖν· καὶ εἰ καὶ πᾶσαν (65) τὴν ᾿Αρείου κακοφροσύνην ἐπήνεσαν ἐν ταύτῃ, καὶ εἰς κοινωνίαν προσέταξαν αὐτοὺς δεχθῆναι, αὐτοὶ πρότερον τοῦτο ποιήσαντες· ὅμως ἡγούμενοι λείπειν αὐτοῖς ἔτι, πρὸς ὁ βούλονται, συγκροτοῦσιν ἐν Ἀντιοχείᾳ σύνοδον προφάσει τῶν λεγομένων Εγκαινίων· καὶ ἐπειδὴ ἀεὶ ὑπὸ πάντων κατηγοροῦντο περὶ τῆς αἱρέσεως, γρά φουσι διαφόρως, τὰ μὲν οὕτως, τὰ δὲ ἐκείνως. Καὶ τὰ μὲν ἐν μιᾷ ἐπιστολῇ γραφέντα παρ' αὐτῶν ἐστι ταῦτα· μεν· πῶς γὰρ ἐπίσκοποι ὄντες ἀκολουθοῦμεν πρεσβυ- • τέρῳ ; οὔτε ἄλλην τινὰ πίστιν παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἀπολαμβάνουσι. ἀπολαμβάνωσι. οδος, ή αρχή παραδοθεῖσαν (68) έδεξάμεθα. Ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ ἐξ- ετασταὶ καὶ δοκιμασταὶ τῆς πίστεως αὐτοῦ γενόμενοι, Εὐσέβιον ἐπιστολή, ἀκολουθή - σομεν. ἡμεῖς, Ἀλλὰ καὶ ἡμεῖς. S. ATHANASHI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - junxit, quam nos omnes rectam et ecclesiasticam esse agnovimus. Et jure quidem hortabatur viros suscipi et Ecclesia Dei conjungi, ut vobis ex ejus- dem epistolæ exemplari, quam nos ad pietatem ve- stram misimus, notum erit. Credimus vobis ipsis, utpote propria vestri corporis membra recuperanti- bus, magnum fore gaudium laetitiamque : dum vestra viscera, vestros fratres et patres agnoscitis et recipitis ; quippe non solum presbyteri Arii sequaces, sed omnis populus et multitudo universa vobis restituitur, quæ supra dictorum vi- rorum occasione jamdiu a vobis dissidebat. Et revera decet vos, iis compertis quæ hic acta sunt, nempe viros illos nobiscum communicasse, et a tanta sacra synodo receptos fuisse, conjunctionem et pacem cum propriis membris libentissime am- plecti : cum potissimum fides ab illis exposita, apostolicam traditionem atque doctrinam ab om- nibus approbatam, absque contentione con- servet. consilium suum palam fecere, neu occultare po- tuerunt. Cum enim dicerent eliminatam omnem invidiam fuisse, et, postquam Athanasius Alexan- driæ episcopus in exsilium missus esset, scriberent oportere Ariuni cum suis suscipi; plane ostenderunt Be, ea de causa, Athanasio et aliis omnibus episcopis gibi repugnantibus insidias struxisse, ut Arium cum sociis reciperent, hæresimque introducerent in Ec- clesiam, et quanquam omnes pravas Arii sententias in illa synodo laudassent, et ad communionem eos admitti statuissent, quod jam ab ipsis factum fuerat; attamen rati aliquid adhuc ad suum propositum de- siderari, Antiochiæ synodum obtentu Encæniorum, ut vocant, coegerunt. Et quia semper ab omnibus de hæresi accusabantur, alia aliis diversisque mo- dis scripta ediderunt. In aliqua autem epistolarum guarum hæc conscripsere : C Nos neque Arii sectatores fuimus, quomodo enim episcopi presbyterum sequeremur neque aliam fidem, prater eam quæ ab initio tradita est, D recepimus. Quinimo nos ejus fide examinata, explo- rataque, cum potius admisimus, quam secuti sumus: Athanasius supra pag. 157, ubi non est integra epistola. sequimur Editi, quæ verba desunt in edit. Commel. et in omnibus manuscriptis. Mox ante deest iu Reg. ab editoribus qui titulis omnia inferciere additus; in nullis enim codicibus legitur, neque in edit. Comm. Haec porro fidei professio exstat apud Socratem lib. ut, cap. ; Niceph. lib. x, cap. 5, et quoad sententiam tantum apud Theodor. lib. us, 'cap. 5. Infra Socrat. et Niceph. Decreveramus hic de synodo Antiochena an. agere. Sed cum notarum harumice brevitas rem tantam capere nequeat, ad vitam Athanasii, ubi res necessarie pertractatur, remittimus. Niceph. 22. Hoc illis fuit synodorum exordium, ubi cito 22. Αὕτη τῶν συνόδων αὐτῶν ἡ ἀρχὴ γέγονεν, ἐν (66) « Ἡμεῖς (67) οὔτε ἀκόλουθοι Αρείου γεγόνα- (58) Τῶν ἀνδρῶν ὀρθοδοξίαν. In hæc verba desinit (59) Sic. Reg. et Basil. Editi vero τῆς ἰσοτύπης. (6) Reg., καὶ ἡμῖν καὶ αὐτοῖς. Μox Regius quein (64) Reg., δειστήκει. (62) Post haec in edit. Paris. sequitur ταῦτα σύνο (63) Reg., ἐξηλάσθαι. (64) Ita Reg. in editis τῷ deest. (65) Reg. secunda manu καὶ εἰς πάσας. (66) Primna fidei formula scripta anno 341. (67) In edit. Paris. habetur hic titulus, Τῶν περὶ (68) Socr. et Niceph., ἐκτεθεῖσαν. Mox Sucr. Αλλ'
PG 26:721πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα· εἰ δὲ δεῖ προσθεῖναι πιστεύομεν καὶ περὶ σαρκὸς ἀναστάσεως καὶ ζωῆς αἰωνίου. Ἃ δὲ καὶ ἐν ἑτέρᾳ ἐπιστολῇ δεύτερον ἐν τοῖς αὐτοῖς Ἐγκαινίοις ἐκτίθενται μεταγνόντες μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἐπινοήσαντες δὲ καινότερά τινα καὶ πλείονα ἔστι ταῦτα· Πιστεύομεν ἀκολούθως τῇ εὐαγγελικῇ καὶ ἀποστολικῇ παραδόσει εἰς ἕνα θεὸν πατέρα παντοκράτορα, τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν τε καὶ ποιητὴν καὶ προνοητήν, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς ἕνα κύριον Ἰησοῦν Χριστόν, τὸν υἱὸν αὐτοῦ, τὸν μονογενῆ θεόν, δι’ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννηθέντα πρὸ τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ πατρός, θεὸν ἐκ θεοῦ, ὅλον ἐξ ὅλου, μόνον ἐκ μόνου, τέλειον ἐκ τελείου, βασιλέα ἐκ βασιλέως, κύριον ἀπὸ κυρίου, λόγον ζῶντα, σοφίαν ζῶσαν, φῶς ἀληθινόν, ὁδόν, ἀλήθειαν, ἀνάστασιν, ποιμένα, θύραν, ἄτρεπτόν τε καὶ ἀναλλοίωτον, τῆς θεότητος οὐσίας τε καὶ βουλῆς καὶ δυνάμεως καὶ δόξης τοῦ πατρὸς ἀπαράλλακτον εἰκόνα, τὸν πρωτότοκον πάσης κτίσεως, τὸν ὄντα ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν θεόν, λόγον θεὸν κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ εὐαγγελίῳ·
μᾶλλον αὐτὸν προσηκάμεθα, ήπερ Ακολουθήσαμεν" γνώσεσθε δὲ ἀπὸ τῶν λεγομένων. Μεμαθήκαμεν γὰρ ἐξ ἀρχῆς, εἰς ἕνα Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πι στεύειν (69), τὸν πάντων νοητῶν τε καὶ αἰσθητῶν δη μιουργόν τε καὶ προνοητήν· καὶ εἰς ἕνα ἱὸν τοῦ Θεοῦ μονογενῆ, πρὸ πάντων αἰώνων ὑπάρχοντα, καὶ συν- όντα τῷ γεγεννηκότι αὐτὸν (70) Πατρί, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τά τε ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, τὸν καὶ ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν κατ' εὐδοκίαν τοῦ Πατρὸς κατα ελθόντα, καὶ σάρκα ἐκ τῆς Παρθένου (71) άνειλη- φότα, καὶ πᾶσαν τὴν πατρικὴν αὐτοῦ βούλησιν συν- εκπεπληρωκότα, πεπονθέναι, καὶ ἐγηγέρθαι, καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀνεληλυθέναι, καὶ ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς καθέζεσθαι, καὶ πάλιν (72) ἐρχόμενον κρῖναι ζῶντας· καὶ νεκρούς, καὶ διαμένοντα βασιλέα καὶ Θεὸν εἰς τοὺς αἰῶνας. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· εἰ δὲ δεῖ προσθεῖναι, πιστεύομεν καὶ περὶ σαρκὸς ἀναστάσεως καὶ ζωῆς αἰωνίου.» αὐτοῖς Ἐγκαινίοις ἐκτίθενται, μεταγνόντες μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἐπινοήσαντες δὲ καινότερά τινα και πλείονα, ἔστι ταῦτα· • Πιστεύομεν (73-74) ἀκολούθως τῇ εὐαγγελικῇ καὶ ἀποστολικῇ παραδόσει εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντο κράτορα, τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν τε καὶ ποιητὴν καὶ προνοητήν (75), ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς ἕνα Κύ ριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν μονογενῆ Θεόν, δι᾿ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννηθέντα πρὸ τῶν αἰώνων (76) ἐκ τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅλον ἐξ ὅλου, μόνον ἐκ μόνου, τέλειον ἐκ τελείου, βασιλέα ἐx βασιλέως, Κύριον ἀπὸ Κυρίου (77), Λόγον ζῶντα, σοφίαν ζῶσαν, φῶς ἀληθινὸν, ὁδὸν, ἀλήθειαν, ἀνάστα- σιν, ποιμένα, θύραν, ἄτρεπτόν τε καὶ ἀναλλοίωτον τῆς θεότητος (78), οὐσίας τε καὶ βουλῆς καὶ δυνά- μεως, καὶ δόξης τοῦ Πατρὸς ἀπαράλλακτον εἰκόνα, τὸν πρωτότοκον πάσης κτίσεως (79), τὸν ὄντα ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν, Λόγον Θεὸν κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· ι Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα συνέστηκε· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν κατελθόντα ἄνωθεν, καὶ γεννηθέντα ἐκ Παρθένου κατὰ τὰς Γραφάς, καὶ ἄν- θρωπον γενόμενον (80)· μεσίτην Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἀπόστολόν τε τῆς πίστεως ἡμῶν, καὶ ἀρχηγὸν τῆς ζωής, ὥς φησιν, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ • εἰς ἕνα θεὸν τὸν τῶν ὅλων πιστεύειν. δι' οὗ καὶ τά. και τῶν καὶ ἐπ'. τὸν δὲ ἐπ'. τὴν αὐτοῦ βουλήν. πιστεύομεν, δέ ἐξ οὗ τὰ πάντα δι' οὗ τὰ πάντα, ἐγένετο. τα, σοφίαν, ζωήν, ὁδὸν ἀληθείας. DE SYNODIS. A quod ex verbis nostris cognituri estis. Ab initio namque didicimus, in unum et universorum Deum credere, oninium intelligibilium et sensibilium opi- ficem et provisorem. Et in unum Filium Dei uni- genitum, qui ante omnia sæcula exsistit, et una ex- stat cum eo qui se genuit Patre; per quem etiam omnia facta sunt, visibilia et invisibilia ; qui novis. simis diebus, secundum Patris voluntatem, descen- dit, et carnem ex Virgine assumpsit ; qui postquam- paternam ejus voluntatem adimplevisset, passus est, et resurrexit, in coelos ascendit, et in dextera Patris sedet; et rursum venturus est judicare vivos. et mortuos, et permanet rex et Deus in sæcula. Gredimus quoque in Spiritum sanctum. Et si hoc addere oporteat: credimus carnis resurrectionem. et vitam æternam. ». Joan. 1, 1. * Juan. vi, 38. B C Niceph., Nicephor., In editis deest. Mor Regius, Socrat., Niceph., In editis Paulo post Socrat. et Niceph., infra post deest. (75-74) Secunda tidei formula scripta anno 341. Exstat apud Sucr. lib. ii, cap. 10, et apud Hilarium De synodis pag. 1168, quam teste Sozomeno lib. 111, cap. 6, aiebant Ariani se reperisse scriptam manu ipsius Luciani martyris. niorum tempore, cum priorum pœniteret, ac nova quædam et plura excogitassent, hæc edidere : Credimus juxta evangelicam et apostolicam traditionem in unum Deum Patrem omnipotentem : omnium rerum conditorem et opificem et proviso- rem; per quem omnia. Et in unum Dominumn Je- sum Christum Filium ejus, unigenitum Deum, per quem omnia ; genitum ex Patre ante sæcula, Deum ex Deo, totum ex toto, solum ex solo, per- fectum ex perfecto, regem ex rege, Dominum ex Domino, Verbum vivens, sapientiam viventem, ve- ram lucem, viam, veritatem, resurrectionem, pa- storem, portam, nec mutationi nec conversioni ob- noxium, paternæ divinitatis, substantiæ, consilii, potestatis et gloriæ in nullo dissimilem imaginem, primogenitum omnis creaturæ ; qui erat in princi- pio apud Deum ; Deum Verbum, ut scriptum est in Evangelio * : « Et Deus erat Verlum ; » per quem om- nia facta sunt, et in quo omnia consistunt ; qui novissimis diebus descendit desuper, natus est ex Virgine secundum Scripturas, et homo factus est : mediator Dei et hominum, apostolus fidei nostræ, et auctor vitæ, ut ipse ait: • Descendi de caelo, non ut faciam voluntatem meam, sed voluntatem ejus qui misit me * : , qui passus est pro nobis, et. vertit et Procuratorem, et similiter Hilarius qui ha- bet, et Provisorem. In editis hoc deerat. Ibidem haec, absunt a Socrate. Infra post habet Socrates, Hilarium. non exprimitur apud Hilarium. Socr. et Hilar. sapientiam, vitam. Paulo post Socr. Hilarius viam veram. diator Dei et hominum prædestinatus fidei nostra. 23. Α δὲ καὶ ἐν ἑτέρᾳ ἐπιστολῇ δεύτερον ἐν τοῖς (69) Socr., εἰς ἕνα τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πιστεύειν. D (70) Nicephorus αὐτοῦ. Ibidem Regius, Socrates, (71) Socrat. et Niceph., ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου. (7) Πάλιν deest in Socr. et Niceph. In iisdem 23. Iterumque in alia epistola eorumdem Enca- (75) Ita Reg. et Basil., et sic legit. Nannius qui (76) Hac πρὸ τῶν αἰώνων non exprimuntur apud (77) Sic Reg. et Socr. Editi, ἐκ Κυρίου. Μοχ ζων (78) Socr., τὴν τῆς θεότητος. (79) Ita Reg. et Socr. Editi vero, τῆς κτίσεως. (80) Sic habet Hilarius: Et agnus fuctus est, me-
PG 26:722«καὶ θεὸς ἦν ὁ λόγος», δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα συνέστηκε, τὸν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν κατελθόντα ἄνωθεν καὶ γεννηθέντα ἐκ παρθένου κατὰ τὰς γραφὰς καὶ ἄνθρωπον γενόμενον, μεσίτην θεοῦ καὶ ἀνθρώπων ἀπόστολόν τε τῆς πίστεως ἡμῶν καὶ ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ὥς φησιν ὅτι «καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμόν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με», τὸν παθόντα ὑπὲρ ἡμῶν καὶ ἀναστάντα τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἀνελθόντα εἰς οὐρανούς, καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς καὶ πάλιν ἐρχόμενον μετὰ δόξης καὶ δυνάμεως κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς.
μᾶλλον αὐτὸν προσηκάμεθα, ήπερ Ακολουθήσαμεν" γνώσεσθε δὲ ἀπὸ τῶν λεγομένων. Μεμαθήκαμεν γὰρ ἐξ ἀρχῆς, εἰς ἕνα Θεὸν τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πι στεύειν (69), τὸν πάντων νοητῶν τε καὶ αἰσθητῶν δη μιουργόν τε καὶ προνοητήν· καὶ εἰς ἕνα ἱὸν τοῦ Θεοῦ μονογενῆ, πρὸ πάντων αἰώνων ὑπάρχοντα, καὶ συν- όντα τῷ γεγεννηκότι αὐτὸν (70) Πατρί, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τά τε ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, τὸν καὶ ἐπ' ἐσχάτων ἡμερῶν κατ' εὐδοκίαν τοῦ Πατρὸς κατα ελθόντα, καὶ σάρκα ἐκ τῆς Παρθένου (71) άνειλη- φότα, καὶ πᾶσαν τὴν πατρικὴν αὐτοῦ βούλησιν συν- εκπεπληρωκότα, πεπονθέναι, καὶ ἐγηγέρθαι, καὶ εἰς οὐρανοὺς ἀνεληλυθέναι, καὶ ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς καθέζεσθαι, καὶ πάλιν (72) ἐρχόμενον κρῖναι ζῶντας· καὶ νεκρούς, καὶ διαμένοντα βασιλέα καὶ Θεὸν εἰς τοὺς αἰῶνας. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα· εἰ δὲ δεῖ προσθεῖναι, πιστεύομεν καὶ περὶ σαρκὸς ἀναστάσεως καὶ ζωῆς αἰωνίου.» αὐτοῖς Ἐγκαινίοις ἐκτίθενται, μεταγνόντες μὲν ἐπὶ τοῖς προτέροις, ἐπινοήσαντες δὲ καινότερά τινα και πλείονα, ἔστι ταῦτα· • Πιστεύομεν (73-74) ἀκολούθως τῇ εὐαγγελικῇ καὶ ἀποστολικῇ παραδόσει εἰς ἕνα Θεὸν Πατέρα παντο κράτορα, τὸν τῶν ὅλων δημιουργόν τε καὶ ποιητὴν καὶ προνοητήν (75), ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς ἕνα Κύ ριον Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν μονογενῆ Θεόν, δι᾿ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννηθέντα πρὸ τῶν αἰώνων (76) ἐκ τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅλον ἐξ ὅλου, μόνον ἐκ μόνου, τέλειον ἐκ τελείου, βασιλέα ἐx βασιλέως, Κύριον ἀπὸ Κυρίου (77), Λόγον ζῶντα, σοφίαν ζῶσαν, φῶς ἀληθινὸν, ὁδὸν, ἀλήθειαν, ἀνάστα- σιν, ποιμένα, θύραν, ἄτρεπτόν τε καὶ ἀναλλοίωτον τῆς θεότητος (78), οὐσίας τε καὶ βουλῆς καὶ δυνά- μεως, καὶ δόξης τοῦ Πατρὸς ἀπαράλλακτον εἰκόνα, τὸν πρωτότοκον πάσης κτίσεως (79), τὸν ὄντα ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεὸν, Λόγον Θεὸν κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· ι Καὶ Θεὸς ἦν ὁ Λόγος, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, καὶ ἐν ᾧ τὰ πάντα συνέστηκε· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν κατελθόντα ἄνωθεν, καὶ γεννηθέντα ἐκ Παρθένου κατὰ τὰς Γραφάς, καὶ ἄν- θρωπον γενόμενον (80)· μεσίτην Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἀπόστολόν τε τῆς πίστεως ἡμῶν, καὶ ἀρχηγὸν τῆς ζωής, ὥς φησιν, ὅτι ο Καταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ • εἰς ἕνα θεὸν τὸν τῶν ὅλων πιστεύειν. δι' οὗ καὶ τά. και τῶν καὶ ἐπ'. τὸν δὲ ἐπ'. τὴν αὐτοῦ βουλήν. πιστεύομεν, δέ ἐξ οὗ τὰ πάντα δι' οὗ τὰ πάντα, ἐγένετο. τα, σοφίαν, ζωήν, ὁδὸν ἀληθείας. DE SYNODIS. A quod ex verbis nostris cognituri estis. Ab initio namque didicimus, in unum et universorum Deum credere, oninium intelligibilium et sensibilium opi- ficem et provisorem. Et in unum Filium Dei uni- genitum, qui ante omnia sæcula exsistit, et una ex- stat cum eo qui se genuit Patre; per quem etiam omnia facta sunt, visibilia et invisibilia ; qui novis. simis diebus, secundum Patris voluntatem, descen- dit, et carnem ex Virgine assumpsit ; qui postquam- paternam ejus voluntatem adimplevisset, passus est, et resurrexit, in coelos ascendit, et in dextera Patris sedet; et rursum venturus est judicare vivos. et mortuos, et permanet rex et Deus in sæcula. Gredimus quoque in Spiritum sanctum. Et si hoc addere oporteat: credimus carnis resurrectionem. et vitam æternam. ». Joan. 1, 1. * Juan. vi, 38. B C Niceph., Nicephor., In editis deest. Mor Regius, Socrat., Niceph., In editis Paulo post Socrat. et Niceph., infra post deest. (75-74) Secunda tidei formula scripta anno 341. Exstat apud Sucr. lib. ii, cap. 10, et apud Hilarium De synodis pag. 1168, quam teste Sozomeno lib. 111, cap. 6, aiebant Ariani se reperisse scriptam manu ipsius Luciani martyris. niorum tempore, cum priorum pœniteret, ac nova quædam et plura excogitassent, hæc edidere : Credimus juxta evangelicam et apostolicam traditionem in unum Deum Patrem omnipotentem : omnium rerum conditorem et opificem et proviso- rem; per quem omnia. Et in unum Dominumn Je- sum Christum Filium ejus, unigenitum Deum, per quem omnia ; genitum ex Patre ante sæcula, Deum ex Deo, totum ex toto, solum ex solo, per- fectum ex perfecto, regem ex rege, Dominum ex Domino, Verbum vivens, sapientiam viventem, ve- ram lucem, viam, veritatem, resurrectionem, pa- storem, portam, nec mutationi nec conversioni ob- noxium, paternæ divinitatis, substantiæ, consilii, potestatis et gloriæ in nullo dissimilem imaginem, primogenitum omnis creaturæ ; qui erat in princi- pio apud Deum ; Deum Verbum, ut scriptum est in Evangelio * : « Et Deus erat Verlum ; » per quem om- nia facta sunt, et in quo omnia consistunt ; qui novissimis diebus descendit desuper, natus est ex Virgine secundum Scripturas, et homo factus est : mediator Dei et hominum, apostolus fidei nostræ, et auctor vitæ, ut ipse ait: • Descendi de caelo, non ut faciam voluntatem meam, sed voluntatem ejus qui misit me * : , qui passus est pro nobis, et. vertit et Procuratorem, et similiter Hilarius qui ha- bet, et Provisorem. In editis hoc deerat. Ibidem haec, absunt a Socrate. Infra post habet Socrates, Hilarium. non exprimitur apud Hilarium. Socr. et Hilar. sapientiam, vitam. Paulo post Socr. Hilarius viam veram. diator Dei et hominum prædestinatus fidei nostra. 23. Α δὲ καὶ ἐν ἑτέρᾳ ἐπιστολῇ δεύτερον ἐν τοῖς (69) Socr., εἰς ἕνα τὸν τῶν ὅλων Θεὸν πιστεύειν. D (70) Nicephorus αὐτοῦ. Ibidem Regius, Socrates, (71) Socrat. et Niceph., ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου. (7) Πάλιν deest in Socr. et Niceph. In iisdem 23. Iterumque in alia epistola eorumdem Enca- (75) Ita Reg. et Basil., et sic legit. Nannius qui (76) Hac πρὸ τῶν αἰώνων non exprimuntur apud (77) Sic Reg. et Socr. Editi, ἐκ Κυρίου. Μοχ ζων (78) Socr., τὴν τῆς θεότητος. (79) Ita Reg. et Socr. Editi vero, τῆς κτίσεως. (80) Sic habet Hilarius: Et agnus fuctus est, me-
PG 26:723καὶ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ εἰς παράκλησιν καὶ ἁγιασμὸν καὶ τελείωσιν τοῖς πιστεύουσι διδόμενον, καθὼς καὶ ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς διετάξατο τοῖς μαθηταῖς λέγων «πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος», δηλονότι πατρός, ἀληθῶς πατρὸς ὄντος, υἱοῦ δὲ ἀληθῶς υἱοῦ ὄντος, τοῦ δὲ ἁγίου πνεύματος ἀληθῶς ἁγίου πνεύματος ὄντος, τῶν ὀνομάτων οὐχ ἁπλῶς οὐδὲ ἀργῶς κειμένων, ἀλλὰ σημαινόντων ἀκριβῶς τὴν οἰκείαν ἑκάστου τῶν ὀνομαζομένων ὑπόστασίν τε καὶ τάξιν καὶ δόξαν, ὡς εἶναι τῇ μὲν ὑποστάσει τρία, τῇ δὲ συμφωνίᾳ ἕν. ταύτην οὖν ἔχοντες τὴν πίστιν καὶ ἐξ ἀρχῆς καὶ μέχρι τέλους ἔχοντες ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ Χριστοῦ πᾶσαν αἱρετικὴν κακοδοξίαν ἀναθεματίζομεν. καὶ εἴ τις παρὰ τὴν ὑγιῆ τῶν γραφῶν [ὀρθὴν] πίστιν διδάσκει λέγων ἢ χρόνον ἢ καιρὸν ἢ αἰῶνα ἢ εἶναι ἢ γεγονέναι πρὸ τοῦ γεννηθῆναι τὸν υἱόν, ἀνάθεμα ἔστω.
πέμψαντός με· ι τὸν παθόντα ὑπὲρ ἡμῶν, καὶ ἀνα- στάντα (81) τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ· καὶ ἀνελθόντα εἰς οὐ- ρανοὺς, καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός· καὶ πάλιν ερχόμενον μετὰ δόξης και δυνάμεως, κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ εἰς παράκλησιν, καὶ ἁγιασμὸν, καὶ τελείωσιν τοῖς πιστεύουσι διδόμενον, καθὼς καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός διετάξατο τοῖς μαθηταῖς λέγων· • Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί ζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος·, δηλονότι Πατρὸς, ἀληθῶς (82) Πατρὸς ὄντος, Υἱοῦ δὲ ἀληθῶς Υἱοῦ ὄν τος, τοῦ δὲ ἁγίου Πνεύματος ἀληθῶς ἁγίου Πνεύμα τος ὄντος, τῶν ὀνομάτων οὐχ ἁπλῶς οὐδὲ ἀργῶς κει μένων, ἀλλὰ σημαινόντων ἀκριβῶς τὴν οἰκείαν ἑκά στον τῶν ὀνομαζομένων ὑπόστασιν τε καὶ τάξιν καὶ δόξαν· ὡς εἶναι τῇ μὲν ὑποστάσει τρία, τῇ δὲ συμ- φωνίᾳ ἕν. Ταύτην οὖν ἔχοντες τὴν πίστιν, καὶ ἐξ ἀρχῆς καὶ μέχρι τέλους ἔχοντες ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ (85) καὶ τοῦ Χριστοῦ, πᾶσαν αἱρετικὴν κακοδοξίαν ἀνα- θεματίζομεν. Καὶ εἴ τις παρὰ τὴν ὑγιῆ τῶν Γραφών ὀρθὴν πίστιν διδάσκει, λέγων ἢ χρόνον (84), ἢ και ρὸν, ἡ αἰῶνα, ἢ εἶναι, ἢ γεγονέναι, πρὸ τοῦ γεννη- θῆναι τὸν Υἱόν, ἀνάθεμα ἔστω. Καὶ εἴ τις λέγει τὸν Υἱὸν κτίσμα, ὡς ἐν τῶν κτισμάτων, ἢ γέννημα ὡς ἐν τῶν γεννημάτων (85), ἢ ποίημα, ὡς ἐν τῶν ποιημά των, καὶ μὴ ὡς αἱ θεῖαι Γραφαι παραδέδωκαν, τῶν προειρημένων ἕκαστον ἀφ' ἑκάστου· ἢ εἴ τι ἄλλο δεν δάσκει, ἢ εὐαγγελίζεται, παρ' ὅ παρελάβομεν, ἀνά θεμα ἔστω. Ἡμεῖς γὰρ πᾶσι τοῖς ἐκ τῶν θείων Γρα- φῶν παραδεδομένοις ὑπό τε προφητῶν καὶ ἀποστόλων ἀληθινῶς τε καὶ ἐμφύβως (86) καὶ πιστεύομεν καὶ ἀκολουθοῦμεν. » ἑκάστου. ἑκάστῳ. έχοντες τὴν πίστιν ενώπιον τοῦ Θεοῦ, συνθεὶς καὶ αὐτὸς ἐξέθετο τὴν πίστιν ταύτην ἔμπ προσθεν τῶν πάντων, ᾗ καὶ πάντες ὑπέγραψαν, ἀπο δεξάμενοι τὴν τοῦ ἀνθρώπου πίστιν · ἐμὴν ψυχήν, ὅτι οὕτως πιστεύω· εἰς Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, τὸν τῶν ὅλων κτίστην καὶ ποιητὴν, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ, Θεόν (89), Λόγον, δύναμιν καὶ σοφίαν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, δι᾿ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννη- θέντα ἐκ τοῦ Πατρὸς πρὸ τῶν αἰώνων, Θεὸν τέλειον ἐκ Θεοῦ τελείου, καὶ ὄντα πρὸς τὸν Θεὸν ἐν ὑποστά σει· ἐπ' ἐσχάτων δὲ τῶν ἡμερῶν κατελθόντα, καὶ γεν νηθέντα ἐκ τῆς Παρθένου κατὰ τὰς Γραφάς, έναν θρωπήσαντα, παθόντα, καὶ ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἀνελθόντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ· καὶ πάλιν ερχόμενον μετὰ δόξης καὶ δυνάμεως κοῖναι ζῶντας τοῦ τὸν Υἱόν, γεννηθῆναι. σμάτων, καὶ μὴ ὡς αἱ, ή ποίημα, ὡς ἐν τῶν ποιημάτων. Μας παραδεδώκασι τῶν προειρημένων ἕκαστα· ἢ εἴ τις ἄλλο, S. ATHANASI OPP. PARS. I. - HISTORICA ET DOGMATICA. resurrexit tertia die : et ascendit in coelum, sedet A que ad dexteram Patris et iterum venturus est cum gloria et potestate, judicare vivos et mortuos. Et in Spiritum sanctum, qui ad consolationem, et sanctificationem, et ad initiationem credentibus datur, sicut et Dominus noster Jesus Christus præ- cepit discipulis dicens : « Euntes docete omnes gen- tes, baptizantes eos, in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti 7. › Patris, scilicet vere Patris ; et Filii vere Filii ; et Spiritus sancti vere Spiritus sancti ; nominibus non temere aut inutiliter posi- tis, sed accurate propriam singulorum qui nominan- tur hypostasim, ordinem et gloriam significantibus; adeo ut hypostasi quidem tria sint; concordia au- tem, unum. Hanc igitur tenentes fidem, eamque ab initio ad finem usque in conspectu Dei et Christi servantes, pravam omnem hæreticam doctrinam Bathemate damnamus. Et si quis præter sanam rectamque Scripturarum fidem docuerit, dicens, aut tempus, aut ævum, aut sæculum, esse, vel ex- stitisse, priusquam Filius gigneretur, anathema esto. Et si quis dixerit Filium creaturam, ut unam ex creaturis, aut genitum, ut unum ex genitis, aut opificium, ut unum ex opificiis, neque singula ut divinæ Scripturæ tradiderunt, prout ordine dicta sunt, profiteatur ; aut si aliquid docuerit, aut evan- gelizaverit, præter id quod accepimus, anathema esto. Nos enim omnia quæ sacris in Scripturis tra- duntur, cum a prophetis tum ab apostolis, vere ac religiose credimus sectamurque. › B nensis, hanc fidei formulam a se compositam coram omnibus proposuit, cui, hominis approbata Gide, subscripserunt omnes : • Novit Deus, quem testem in animam meam ad- voco, me ita credere, seilicet, in unum Deum Pa- trem omnipotentem, universorum creatorem et factorem, ex quo omnia. Et in Filium ejus uni- genitum, Deum, Verbum, potentiamn, sapientiam, Dominum nostrum Jesum Christum, per quem om- nia, ex Patre natum ante sæcula, Deum perfectum ex Deo perfecto; qui est apud Deum in hypostasi; qui in novissimis diebus descendit, et natus est ex Virgine, secundum Scripturas, homo factus est, passus est, resurrexit a mortuis, et ascendit in carlos, sedetque ad dexteram Patris sui. Et iterum venturus est cum gloria et potestate, judicare vi- vos et mortuos, manetque in sæcula. Et in Spiri- ▼ Matth. xxvin, 19. Hilar. vero Qui passus est et resurrexit pro nobis. tertia die. ut in Regio habetur, quod postremum in editis deest. Infra Regius et Socrates, Editi, pag. 680. Ibidem Socr., omissis intermediis D omisso omissis interpositis. Socrat. hæc omittit, Socrat., et ita legit Hilarius. 24. Theophronius porro quidam episcopus Tya-C (81) Socr. post ἀναστάντα, repetit, ὑπὲρ ἡμῶν. (82) Socrates bis ἀληθινῶς habet, tertio ἀληθῶς, (83) Hæc babentur apud Niceph. lib. x, cap. 5, (84) Ἢ χρόνον deest in Socrate. Mox idem, πρὸ 21. Καὶ Θεοφρόνιος δέ τις ἐπίσκοπος Τυάνων (87) (88) • Οἶδεν ὁ Θεὸς, ἂν μάρτυρα καλῶ ἐπὶ τὴν (85) Ita Reg. cui consentit Hilar. Editi, τῶν κτι (86) Socr., ἐμφανώς. Μor Reg. ἀκολουθῶμεν. (87) Reg. Τοιάνων. (88) Tertia fidei formula scripta anno 342. (89) Reg. Θεόν Λόγον, absque virgula.
PG 26:724καὶ εἴ τις λέγει τὸν υἱὸν κτίσμα ὡς ἓν τῶν κτισμάτων ἢ γέννημα ὡς ἓν τῶν γεννημάτων ἢ ποίημα ὡς ἓν τῶν ποιημάτων καὶ μὴ ὡς αἱ θεῖαι γραφαὶ παραδέδωκαν τῶν προειρημένων ἕκαστον [ἀφ’ ἑκάστου], ἢ εἴ τι ἄλλο διδάσκει ἢ εὐαγγελίζεται, παρ’ ὃ παρελάβομεν, ἀνάθεμα ἔστω. ἡμεῖς γὰρ πᾶσι τοῖς ἐκ τῶν θείων γραφῶν παραδεδομένοις ὑπό τε προφητῶν καὶ ἀποστόλων ἀληθινῶς τε καὶ ἐμφόβως καὶ πιστεύομεν καὶ ἀκολουθοῦμεν. Καὶ Θεοφρόνιος δέ τις ἐπίσκοπος Τυάνων συνθεὶς καὶ αὐτὸς ἐξέθετο τὴν πίστιν ταύτην ἔμπροσθεν τῶν πάντων, ᾗ καὶ πάντες ὑπέγραψαν ἀποδεξάμενοι τὴν τοῦ ἀνθρώπου πίστιν· Οἶδεν ὁ θεός, ὃν μάρτυρα καλῶ ἐπὶ τὴν ἐμὴν ψυχήν, ὅτι οὕτως πιστεύω·
πέμψαντός με· ι τὸν παθόντα ὑπὲρ ἡμῶν, καὶ ἀνα- στάντα (81) τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ· καὶ ἀνελθόντα εἰς οὐ- ρανοὺς, καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός· καὶ πάλιν ερχόμενον μετὰ δόξης και δυνάμεως, κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ εἰς παράκλησιν, καὶ ἁγιασμὸν, καὶ τελείωσιν τοῖς πιστεύουσι διδόμενον, καθὼς καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός διετάξατο τοῖς μαθηταῖς λέγων· • Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτί ζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος·, δηλονότι Πατρὸς, ἀληθῶς (82) Πατρὸς ὄντος, Υἱοῦ δὲ ἀληθῶς Υἱοῦ ὄν τος, τοῦ δὲ ἁγίου Πνεύματος ἀληθῶς ἁγίου Πνεύμα τος ὄντος, τῶν ὀνομάτων οὐχ ἁπλῶς οὐδὲ ἀργῶς κει μένων, ἀλλὰ σημαινόντων ἀκριβῶς τὴν οἰκείαν ἑκά στον τῶν ὀνομαζομένων ὑπόστασιν τε καὶ τάξιν καὶ δόξαν· ὡς εἶναι τῇ μὲν ὑποστάσει τρία, τῇ δὲ συμ- φωνίᾳ ἕν. Ταύτην οὖν ἔχοντες τὴν πίστιν, καὶ ἐξ ἀρχῆς καὶ μέχρι τέλους ἔχοντες ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ (85) καὶ τοῦ Χριστοῦ, πᾶσαν αἱρετικὴν κακοδοξίαν ἀνα- θεματίζομεν. Καὶ εἴ τις παρὰ τὴν ὑγιῆ τῶν Γραφών ὀρθὴν πίστιν διδάσκει, λέγων ἢ χρόνον (84), ἢ και ρὸν, ἡ αἰῶνα, ἢ εἶναι, ἢ γεγονέναι, πρὸ τοῦ γεννη- θῆναι τὸν Υἱόν, ἀνάθεμα ἔστω. Καὶ εἴ τις λέγει τὸν Υἱὸν κτίσμα, ὡς ἐν τῶν κτισμάτων, ἢ γέννημα ὡς ἐν τῶν γεννημάτων (85), ἢ ποίημα, ὡς ἐν τῶν ποιημά των, καὶ μὴ ὡς αἱ θεῖαι Γραφαι παραδέδωκαν, τῶν προειρημένων ἕκαστον ἀφ' ἑκάστου· ἢ εἴ τι ἄλλο δεν δάσκει, ἢ εὐαγγελίζεται, παρ' ὅ παρελάβομεν, ἀνά θεμα ἔστω. Ἡμεῖς γὰρ πᾶσι τοῖς ἐκ τῶν θείων Γρα- φῶν παραδεδομένοις ὑπό τε προφητῶν καὶ ἀποστόλων ἀληθινῶς τε καὶ ἐμφύβως (86) καὶ πιστεύομεν καὶ ἀκολουθοῦμεν. » ἑκάστου. ἑκάστῳ. έχοντες τὴν πίστιν ενώπιον τοῦ Θεοῦ, συνθεὶς καὶ αὐτὸς ἐξέθετο τὴν πίστιν ταύτην ἔμπ προσθεν τῶν πάντων, ᾗ καὶ πάντες ὑπέγραψαν, ἀπο δεξάμενοι τὴν τοῦ ἀνθρώπου πίστιν · ἐμὴν ψυχήν, ὅτι οὕτως πιστεύω· εἰς Θεὸν Πατέρα παντοκράτορα, τὸν τῶν ὅλων κτίστην καὶ ποιητὴν, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς τὸν Υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ, Θεόν (89), Λόγον, δύναμιν καὶ σοφίαν, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, δι᾿ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννη- θέντα ἐκ τοῦ Πατρὸς πρὸ τῶν αἰώνων, Θεὸν τέλειον ἐκ Θεοῦ τελείου, καὶ ὄντα πρὸς τὸν Θεὸν ἐν ὑποστά σει· ἐπ' ἐσχάτων δὲ τῶν ἡμερῶν κατελθόντα, καὶ γεν νηθέντα ἐκ τῆς Παρθένου κατὰ τὰς Γραφάς, έναν θρωπήσαντα, παθόντα, καὶ ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἀνελθόντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ· καὶ πάλιν ερχόμενον μετὰ δόξης καὶ δυνάμεως κοῖναι ζῶντας τοῦ τὸν Υἱόν, γεννηθῆναι. σμάτων, καὶ μὴ ὡς αἱ, ή ποίημα, ὡς ἐν τῶν ποιημάτων. Μας παραδεδώκασι τῶν προειρημένων ἕκαστα· ἢ εἴ τις ἄλλο, S. ATHANASI OPP. PARS. I. - HISTORICA ET DOGMATICA. resurrexit tertia die : et ascendit in coelum, sedet A que ad dexteram Patris et iterum venturus est cum gloria et potestate, judicare vivos et mortuos. Et in Spiritum sanctum, qui ad consolationem, et sanctificationem, et ad initiationem credentibus datur, sicut et Dominus noster Jesus Christus præ- cepit discipulis dicens : « Euntes docete omnes gen- tes, baptizantes eos, in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti 7. › Patris, scilicet vere Patris ; et Filii vere Filii ; et Spiritus sancti vere Spiritus sancti ; nominibus non temere aut inutiliter posi- tis, sed accurate propriam singulorum qui nominan- tur hypostasim, ordinem et gloriam significantibus; adeo ut hypostasi quidem tria sint; concordia au- tem, unum. Hanc igitur tenentes fidem, eamque ab initio ad finem usque in conspectu Dei et Christi servantes, pravam omnem hæreticam doctrinam Bathemate damnamus. Et si quis præter sanam rectamque Scripturarum fidem docuerit, dicens, aut tempus, aut ævum, aut sæculum, esse, vel ex- stitisse, priusquam Filius gigneretur, anathema esto. Et si quis dixerit Filium creaturam, ut unam ex creaturis, aut genitum, ut unum ex genitis, aut opificium, ut unum ex opificiis, neque singula ut divinæ Scripturæ tradiderunt, prout ordine dicta sunt, profiteatur ; aut si aliquid docuerit, aut evan- gelizaverit, præter id quod accepimus, anathema esto. Nos enim omnia quæ sacris in Scripturis tra- duntur, cum a prophetis tum ab apostolis, vere ac religiose credimus sectamurque. › B nensis, hanc fidei formulam a se compositam coram omnibus proposuit, cui, hominis approbata Gide, subscripserunt omnes : • Novit Deus, quem testem in animam meam ad- voco, me ita credere, seilicet, in unum Deum Pa- trem omnipotentem, universorum creatorem et factorem, ex quo omnia. Et in Filium ejus uni- genitum, Deum, Verbum, potentiamn, sapientiam, Dominum nostrum Jesum Christum, per quem om- nia, ex Patre natum ante sæcula, Deum perfectum ex Deo perfecto; qui est apud Deum in hypostasi; qui in novissimis diebus descendit, et natus est ex Virgine, secundum Scripturas, homo factus est, passus est, resurrexit a mortuis, et ascendit in carlos, sedetque ad dexteram Patris sui. Et iterum venturus est cum gloria et potestate, judicare vi- vos et mortuos, manetque in sæcula. Et in Spiri- ▼ Matth. xxvin, 19. Hilar. vero Qui passus est et resurrexit pro nobis. tertia die. ut in Regio habetur, quod postremum in editis deest. Infra Regius et Socrates, Editi, pag. 680. Ibidem Socr., omissis intermediis D omisso omissis interpositis. Socrat. hæc omittit, Socrat., et ita legit Hilarius. 24. Theophronius porro quidam episcopus Tya-C (81) Socr. post ἀναστάντα, repetit, ὑπὲρ ἡμῶν. (82) Socrates bis ἀληθινῶς habet, tertio ἀληθῶς, (83) Hæc babentur apud Niceph. lib. x, cap. 5, (84) Ἢ χρόνον deest in Socrate. Mox idem, πρὸ 21. Καὶ Θεοφρόνιος δέ τις ἐπίσκοπος Τυάνων (87) (88) • Οἶδεν ὁ Θεὸς, ἂν μάρτυρα καλῶ ἐπὶ τὴν (85) Ita Reg. cui consentit Hilar. Editi, τῶν κτι (86) Socr., ἐμφανώς. Μor Reg. ἀκολουθῶμεν. (87) Reg. Τοιάνων. (88) Tertia fidei formula scripta anno 342. (89) Reg. Θεόν Λόγον, absque virgula.
PG 26:725εἰς θεὸν πατέρα παντοκράτορα, τὸν τῶν ὅλων κτίστην καὶ ποιητήν, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς τὸν υἱὸν αὐτοῦ τὸν μονογενῆ, θεόν, λόγον, δύναμιν καὶ σοφίαν, τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, δι’ οὗ τὰ πάντα, τὸν γεννηθέντα ἐκ τοῦ πατρὸς πρὸ τῶν αἰώνων, θεὸν τέλειον ἐκ θεοῦ τελείου καὶ ὄντα πρὸς τὸν θεὸν ἐν ὑποστάσει, ἐπ’ ἐσχάτων δὲ τῶν ἡμερῶν κατελθόντα καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς παρθένου κατὰ τὰς γραφάς, ἐνανθρωπήσαντα, παθόντα καὶ ἀναστάντα ἀπὸ τῶν νεκρῶν καὶ ἀνελθόντα εἰς τοὺς οὐρανοὺς καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ πάλιν ἐρχόμενον μετὰ δόξης καὶ δυνάμεως κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς καὶ μένοντα εἰς τοὺς αἰῶνας. καὶ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸν παράκλητον, «τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας», ὃ καὶ διὰ τοῦ προφήτου ἐπηγγείλατο ὁ θεὸς ἐκχέειν ἐπὶ τοὺς ἑαυτοῦ δούλους καὶ ὁ κύριος ἐπηγγείλατο πέμψαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὃ καὶ ἔπεμψεν, ὡς αἱ Πράξεις τῶν Ἀποστόλων μαρτυροῦσιν. εἰ δέ τις παρὰ ταύτην τὴν πίστιν διδάσκει ἢ ἔχει ἐν ἑαυτῷ, ἀνάθεμα ἔστω. καὶ [κατὰ] Μαρκέλλου τοῦ Ἀγκύρας ἢ Σαβελλίου ἢ Παύλου τοῦ Σαμοσατέως· ἀνάθεμα ἔστω καὶ αὐτὸς καὶ πάντες οἱ κοινωνοῦντες αὐτῷ.
καὶ νεκροὺς, καὶ μένοντα εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα ἅγιον, τὸν Παράκλητον, τὸ πνεῦμα τῆς ἀλη θείας, δ καὶ διὰ τοῦ προφήτου ἐπηγγείλατο ὁ Θεὸς ἐκχέειν ἐπὶ τοὺς ἑαυτοῦ δούλους, καὶ ὁ Κύριος ἐπηγ- γείλατο πέμψαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὅ καὶ ἔπεμ- ψεν, ὡς αἱ Πράξεις τῶν ἀποστόλων μαρτυροῦσιν. Εἰ δέ τις παρὰ ταύτην τὴν πίστιν διδάσκει, ἢ ἔχει ἐν ἑαυτῷ, ἀνάθεμα ἔστω καὶ Μαρκέλλου τοῦ ᾿Αγκύ- ρας, ἢ Σαβελλίου, ἢ Παύλου τοῦ Σαμοσατέως, ἀνά θεμα ἔστω καὶ αὐτὸς, καὶ πάντες οἱ κοινωνοῦντες αὐτῷ (90).» ἐπίσκοποι ἐνενήκοντα, ὑπατείᾳ Μαρκελλίνου καὶ Προβίνου, ινδικτιῶνος ιδ', ἐκεῖ ὄντος Κωνσταντίου τοῦ ἀσεβεστάτου. Ταῦτα πράξαντες ἐν Ἀντιοχείᾳ τοῖς Εγκαινίοις, νομίσαντες δὲ μὴ τελείως γεγραφέναι, ῥεμβομένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, αὖθις πάλιν συν τιθέασιν ἄλλο γράμμα δῆθεν περὶ πίστεως μετὰ μῆ- νας ὀλίγους, καὶ ἀποστέλλουσιν εἰς τὰς Γαλλίας Νάρκισσον, Μάριν, Θεόδωρον καὶ Μάρκον. Κἀκεῖνοι ὡς ἀπὸ συνόδου πεμφθέντες ἐπιδεδώκασι τῷ τῆς μα καρίας μνήμης Κώνσταντι τῷ Αὐγούστῳ, καὶ τοῖς ἐκεῖ πᾶσι, ταῦτα· τοκράτορα, κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα· Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός· δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ τῆς γῆς (94), τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα, καὶ σοφίαν, καὶ δύναμιν, καὶ ζωὴν, καὶ φῶς ἀληθινόν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπή σαντα, καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, τὸν σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα· καὶ ἀνα- στάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν (95), καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ Πα- τρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· οὗ ἡ βασιλεία ακατάλυτος (96) οὖσα δια- μένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας. Εσται γὰρ καθεζό μενος ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τουτέστι, τὸν Παράκλητον (97)· ὅπερ επαγ- γειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις, μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς αὐτοῦ ἄνοδον ἀπέστειλε, διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνή σαι πάντα· δι' οὗ καὶ ἁγιασθήσονται αἱ τῶν εἰλικρι- 28. * ταῦτα Θεοφρόνιος, ἑτέρα πίστεως ὁμολογία, πιστεύω, πιστεύομεν. ποιητήν τῶν πάντων. ποιητὴν τῶν ὄντων. καὶ τῆς γῆς. οὐρανούς. καθεσθέντα. καθεζόμενον. τῶν αἰώνων. ἅγιον, τουτέστι, τὸν Παράκλητον. DE SYNODIS. quem per prophetam promisit Deus se effusurum super servos suos *, et Dominus promisit se missu- rum suis discipulis ', quem etiam misit, ut testan- tur apostolorum Açta ". Si quis autem quidpiam præter hanc fidem docet, aut intra se sentit, ana- thema esto. Et qui cum Marcello Ancyræ, Sabellio, vel Paulo Samosatensi sentit, anathema is quaque sit, et quicunque cum eo communicant.. A tum sanctum, consolatorem, Spiritum veritatis, Joel 11, • Juan. xv, 26. Act. 11. quæ non habentur in mss. nec nisi Latine, in edit. Comm. lib. ut, c. 5, et quæ diximus in Momito. lus, qui non exstat in mss. nec nisi Latine in edit. Comm. Hæc fidei confessio. habetur apud Socr. lib. ut, c. 18. Et apud Niceph. lib. ix, c. 10. Socr. in edit. Christophors., in Valesiana, Infra Reg. Socr. et Ni- B c . aut nonaginta numero erant, coss. Marcellino et Pro- bino, indictione 14, cum ibi esset impiissimus Con- stantius. Hæc cum Antiochiæ Encæniorum tempore gessissent, rati se nondum perfecte fidem suam scripsisse, utpote fluctuanti mente præditi ; aliud denuo edunt de fide rescriptum paucis interjectis mensibus : atque Narcissum, Marin, Theodorum, et Marcum in Gallias mittunt : qui quasi a sy- nodo legati, hæc beatæ memoriæ Constanti Augu- sto, et cæteris qui aderant, tradiderunt : Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, conditorem et factorem omnium, ex quo om- nis paternitas in cœlis et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium Dominum nostrum Je- sum Christum, ante omnia sæcula ex Patre na- tum; Deum ex Deo, lumen ex lumine; per quem emuia facta sunt in cœlis et in terra, visibilia et invisibilia ; qui est Verbum, sapientia, potentia vita et lux vera. Qui in novissimis diebus propter nos homo factus, et natus est ex. sancta Virgine, crucifixus etiam, mortuus et sepultus est; et re-. surrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in calum, sedetque ad dexteram Patris. Et venturus est in consummatione sæculi judicare vivos et mortuos, et reddere unicuique secundum opera sua; cujus regnum interminatum permanet in in- finita sæcula. Sedebit enim ad dexteram Patris, non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et in Spiritum sanctum, id est, Paracletum ; quem apostolis pollicitus, post suum ad coelos ascensum misit, ut doceret illos et suggereret omnia ; per D quem etiam sanctifcabuntur animæ illorum qui sincere in ipsum crediderint. Illos autem qui di- cunt, ex non exstantibus Filium, aut ex alia sub- ceph., Εditi, Comm. male, Μox iidem et Reg., Editi, Paulo post Socrat. et Nicephor., 25. (91) "Ησαν δὲ οἱ συνελθόντες ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις (92) • Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν (93), Πατέρα παν (90) Post hae addiderunt Parisienses de more, (91) De his vide Socrat. lib. 11, c. 18, Sozom. (92) Quarta fidei formula scripta anno 341. (93) In edit. Parisiens. præpositus fuit hic titu- 25. Porro qui ad Eneænia.convenerant episcopi, (94) Sic Reg. Socr. Niceph. et edit. Paris. Edit. (95) Socr. et Niceph., καὶ ἀνεληλυθότα εἰς τοὺς (96) Socrat. el Nicephor., ἀκατάπαυστος. (97) Socrat. et Nicephor., καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ
PG 26:726Ἦσαν δὲ οἱ συνελθόντες ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις ἐπίσκοποι ἐνενήκοντα, ὑπατείᾳ Μαρκελλίνου καὶ Προβίνου, ἰνδικτιῶνος ιδ, ἐκεῖ ὄντος Κωνσταντίου τοῦ ἀσεβεστάτου. ταῦτα πράξαντες ἐν Ἀντιοχείᾳ τοῖς Ἐγκαινίοις, νομίσαντες δὲ μὴ τελείως γεγραφέναι, ῥεμβομένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες αὖθις πάλιν συντιθέασιν ἄλλο γράμμα δῆθεν περὶ πίστεως μετὰ μῆνας ὀλίγους, καὶ ἀποστέλλουσιν εἰς τὰς Γαλλίας Νάρκισσον, Μάριν, Θεόδωρον καὶ Μάρκον. κἀκεῖνοι ὡς ἀπὸ συνόδου πεμφθέντες ἐπιδεδώκασι τῷ τῆς μακαρίας μνήμης Κώνσταντι τῷ Αὐγούστῳ καὶ τοῖς ἐκεῖ πᾶσι ταῦτα· Πιστεύομεν εἰς ἕνα θεόν, πατέρα παντοκράτορα, κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, «ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται».
καὶ νεκροὺς, καὶ μένοντα εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα ἅγιον, τὸν Παράκλητον, τὸ πνεῦμα τῆς ἀλη θείας, δ καὶ διὰ τοῦ προφήτου ἐπηγγείλατο ὁ Θεὸς ἐκχέειν ἐπὶ τοὺς ἑαυτοῦ δούλους, καὶ ὁ Κύριος ἐπηγ- γείλατο πέμψαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὅ καὶ ἔπεμ- ψεν, ὡς αἱ Πράξεις τῶν ἀποστόλων μαρτυροῦσιν. Εἰ δέ τις παρὰ ταύτην τὴν πίστιν διδάσκει, ἢ ἔχει ἐν ἑαυτῷ, ἀνάθεμα ἔστω καὶ Μαρκέλλου τοῦ ᾿Αγκύ- ρας, ἢ Σαβελλίου, ἢ Παύλου τοῦ Σαμοσατέως, ἀνά θεμα ἔστω καὶ αὐτὸς, καὶ πάντες οἱ κοινωνοῦντες αὐτῷ (90).» ἐπίσκοποι ἐνενήκοντα, ὑπατείᾳ Μαρκελλίνου καὶ Προβίνου, ινδικτιῶνος ιδ', ἐκεῖ ὄντος Κωνσταντίου τοῦ ἀσεβεστάτου. Ταῦτα πράξαντες ἐν Ἀντιοχείᾳ τοῖς Εγκαινίοις, νομίσαντες δὲ μὴ τελείως γεγραφέναι, ῥεμβομένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, αὖθις πάλιν συν τιθέασιν ἄλλο γράμμα δῆθεν περὶ πίστεως μετὰ μῆ- νας ὀλίγους, καὶ ἀποστέλλουσιν εἰς τὰς Γαλλίας Νάρκισσον, Μάριν, Θεόδωρον καὶ Μάρκον. Κἀκεῖνοι ὡς ἀπὸ συνόδου πεμφθέντες ἐπιδεδώκασι τῷ τῆς μα καρίας μνήμης Κώνσταντι τῷ Αὐγούστῳ, καὶ τοῖς ἐκεῖ πᾶσι, ταῦτα· τοκράτορα, κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα· Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός· δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ τῆς γῆς (94), τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα, καὶ σοφίαν, καὶ δύναμιν, καὶ ζωὴν, καὶ φῶς ἀληθινόν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπή σαντα, καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, τὸν σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα· καὶ ἀνα- στάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν (95), καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ Πα- τρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· οὗ ἡ βασιλεία ακατάλυτος (96) οὖσα δια- μένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας. Εσται γὰρ καθεζό μενος ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τουτέστι, τὸν Παράκλητον (97)· ὅπερ επαγ- γειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις, μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς αὐτοῦ ἄνοδον ἀπέστειλε, διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνή σαι πάντα· δι' οὗ καὶ ἁγιασθήσονται αἱ τῶν εἰλικρι- 28. * ταῦτα Θεοφρόνιος, ἑτέρα πίστεως ὁμολογία, πιστεύω, πιστεύομεν. ποιητήν τῶν πάντων. ποιητὴν τῶν ὄντων. καὶ τῆς γῆς. οὐρανούς. καθεσθέντα. καθεζόμενον. τῶν αἰώνων. ἅγιον, τουτέστι, τὸν Παράκλητον. DE SYNODIS. quem per prophetam promisit Deus se effusurum super servos suos *, et Dominus promisit se missu- rum suis discipulis ', quem etiam misit, ut testan- tur apostolorum Açta ". Si quis autem quidpiam præter hanc fidem docet, aut intra se sentit, ana- thema esto. Et qui cum Marcello Ancyræ, Sabellio, vel Paulo Samosatensi sentit, anathema is quaque sit, et quicunque cum eo communicant.. A tum sanctum, consolatorem, Spiritum veritatis, Joel 11, • Juan. xv, 26. Act. 11. quæ non habentur in mss. nec nisi Latine, in edit. Comm. lib. ut, c. 5, et quæ diximus in Momito. lus, qui non exstat in mss. nec nisi Latine in edit. Comm. Hæc fidei confessio. habetur apud Socr. lib. ut, c. 18. Et apud Niceph. lib. ix, c. 10. Socr. in edit. Christophors., in Valesiana, Infra Reg. Socr. et Ni- B c . aut nonaginta numero erant, coss. Marcellino et Pro- bino, indictione 14, cum ibi esset impiissimus Con- stantius. Hæc cum Antiochiæ Encæniorum tempore gessissent, rati se nondum perfecte fidem suam scripsisse, utpote fluctuanti mente præditi ; aliud denuo edunt de fide rescriptum paucis interjectis mensibus : atque Narcissum, Marin, Theodorum, et Marcum in Gallias mittunt : qui quasi a sy- nodo legati, hæc beatæ memoriæ Constanti Augu- sto, et cæteris qui aderant, tradiderunt : Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, conditorem et factorem omnium, ex quo om- nis paternitas in cœlis et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium Dominum nostrum Je- sum Christum, ante omnia sæcula ex Patre na- tum; Deum ex Deo, lumen ex lumine; per quem emuia facta sunt in cœlis et in terra, visibilia et invisibilia ; qui est Verbum, sapientia, potentia vita et lux vera. Qui in novissimis diebus propter nos homo factus, et natus est ex. sancta Virgine, crucifixus etiam, mortuus et sepultus est; et re-. surrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in calum, sedetque ad dexteram Patris. Et venturus est in consummatione sæculi judicare vivos et mortuos, et reddere unicuique secundum opera sua; cujus regnum interminatum permanet in in- finita sæcula. Sedebit enim ad dexteram Patris, non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et in Spiritum sanctum, id est, Paracletum ; quem apostolis pollicitus, post suum ad coelos ascensum misit, ut doceret illos et suggereret omnia ; per D quem etiam sanctifcabuntur animæ illorum qui sincere in ipsum crediderint. Illos autem qui di- cunt, ex non exstantibus Filium, aut ex alia sub- ceph., Εditi, Comm. male, Μox iidem et Reg., Editi, Paulo post Socrat. et Nicephor., 25. (91) "Ησαν δὲ οἱ συνελθόντες ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις (92) • Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν (93), Πατέρα παν (90) Post hae addiderunt Parisienses de more, (91) De his vide Socrat. lib. 11, c. 18, Sozom. (92) Quarta fidei formula scripta anno 341. (93) In edit. Parisiens. præpositus fuit hic titu- 25. Porro qui ad Eneænia.convenerant episcopi, (94) Sic Reg. Socr. Niceph. et edit. Paris. Edit. (95) Socr. et Niceph., καὶ ἀνεληλυθότα εἰς τοὺς (96) Socrat. el Nicephor., ἀκατάπαυστος. (97) Socrat. et Nicephor., καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ
καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ υἱὸν τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ πατρὸς γεννηθέντα, θεὸν ἐκ θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι’ οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, λόγον ὄντα καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν καὶ ζωὴν καὶ φῶς ἀληθινόν, τὸν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι’ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντα καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου, τὸν σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα καὶ ταφέντα καὶ ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, οὗ ἡ βασιλεία ἀκατάλυτος οὖσα διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας· ἔσται γὰρ καθεζόμενος ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. καὶ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα, τουτέστι τὸν παράκλητον, ὅπερ ἐπαγγειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς αὐτοῦ ἄνοδον ἀπέστειλε διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνῆσαι πάντα, δι’ οὗ καὶ ἁγιασθήσονται αἱ τῶν εἰλικρινῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί.
καὶ νεκροὺς, καὶ μένοντα εἰς τοὺς αἰῶνας· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα ἅγιον, τὸν Παράκλητον, τὸ πνεῦμα τῆς ἀλη θείας, δ καὶ διὰ τοῦ προφήτου ἐπηγγείλατο ὁ Θεὸς ἐκχέειν ἐπὶ τοὺς ἑαυτοῦ δούλους, καὶ ὁ Κύριος ἐπηγ- γείλατο πέμψαι τοῖς ἑαυτοῦ μαθηταῖς, ὅ καὶ ἔπεμ- ψεν, ὡς αἱ Πράξεις τῶν ἀποστόλων μαρτυροῦσιν. Εἰ δέ τις παρὰ ταύτην τὴν πίστιν διδάσκει, ἢ ἔχει ἐν ἑαυτῷ, ἀνάθεμα ἔστω καὶ Μαρκέλλου τοῦ ᾿Αγκύ- ρας, ἢ Σαβελλίου, ἢ Παύλου τοῦ Σαμοσατέως, ἀνά θεμα ἔστω καὶ αὐτὸς, καὶ πάντες οἱ κοινωνοῦντες αὐτῷ (90).» ἐπίσκοποι ἐνενήκοντα, ὑπατείᾳ Μαρκελλίνου καὶ Προβίνου, ινδικτιῶνος ιδ', ἐκεῖ ὄντος Κωνσταντίου τοῦ ἀσεβεστάτου. Ταῦτα πράξαντες ἐν Ἀντιοχείᾳ τοῖς Εγκαινίοις, νομίσαντες δὲ μὴ τελείως γεγραφέναι, ῥεμβομένην δὲ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, αὖθις πάλιν συν τιθέασιν ἄλλο γράμμα δῆθεν περὶ πίστεως μετὰ μῆ- νας ὀλίγους, καὶ ἀποστέλλουσιν εἰς τὰς Γαλλίας Νάρκισσον, Μάριν, Θεόδωρον καὶ Μάρκον. Κἀκεῖνοι ὡς ἀπὸ συνόδου πεμφθέντες ἐπιδεδώκασι τῷ τῆς μα καρίας μνήμης Κώνσταντι τῷ Αὐγούστῳ, καὶ τοῖς ἐκεῖ πᾶσι, ταῦτα· τοκράτορα, κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα· Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός· δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ τῆς γῆς (94), τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα, καὶ σοφίαν, καὶ δύναμιν, καὶ ζωὴν, καὶ φῶς ἀληθινόν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπή σαντα, καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, τὸν σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα· καὶ ἀνα- στάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν (95), καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ Πα- τρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· οὗ ἡ βασιλεία ακατάλυτος (96) οὖσα δια- μένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας. Εσται γὰρ καθεζό μενος ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, τουτέστι, τὸν Παράκλητον (97)· ὅπερ επαγ- γειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις, μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς αὐτοῦ ἄνοδον ἀπέστειλε, διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνή σαι πάντα· δι' οὗ καὶ ἁγιασθήσονται αἱ τῶν εἰλικρι- 28. * ταῦτα Θεοφρόνιος, ἑτέρα πίστεως ὁμολογία, πιστεύω, πιστεύομεν. ποιητήν τῶν πάντων. ποιητὴν τῶν ὄντων. καὶ τῆς γῆς. οὐρανούς. καθεσθέντα. καθεζόμενον. τῶν αἰώνων. ἅγιον, τουτέστι, τὸν Παράκλητον. DE SYNODIS. quem per prophetam promisit Deus se effusurum super servos suos *, et Dominus promisit se missu- rum suis discipulis ', quem etiam misit, ut testan- tur apostolorum Açta ". Si quis autem quidpiam præter hanc fidem docet, aut intra se sentit, ana- thema esto. Et qui cum Marcello Ancyræ, Sabellio, vel Paulo Samosatensi sentit, anathema is quaque sit, et quicunque cum eo communicant.. A tum sanctum, consolatorem, Spiritum veritatis, Joel 11, • Juan. xv, 26. Act. 11. quæ non habentur in mss. nec nisi Latine, in edit. Comm. lib. ut, c. 5, et quæ diximus in Momito. lus, qui non exstat in mss. nec nisi Latine in edit. Comm. Hæc fidei confessio. habetur apud Socr. lib. ut, c. 18. Et apud Niceph. lib. ix, c. 10. Socr. in edit. Christophors., in Valesiana, Infra Reg. Socr. et Ni- B c . aut nonaginta numero erant, coss. Marcellino et Pro- bino, indictione 14, cum ibi esset impiissimus Con- stantius. Hæc cum Antiochiæ Encæniorum tempore gessissent, rati se nondum perfecte fidem suam scripsisse, utpote fluctuanti mente præditi ; aliud denuo edunt de fide rescriptum paucis interjectis mensibus : atque Narcissum, Marin, Theodorum, et Marcum in Gallias mittunt : qui quasi a sy- nodo legati, hæc beatæ memoriæ Constanti Augu- sto, et cæteris qui aderant, tradiderunt : Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, conditorem et factorem omnium, ex quo om- nis paternitas in cœlis et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium Dominum nostrum Je- sum Christum, ante omnia sæcula ex Patre na- tum; Deum ex Deo, lumen ex lumine; per quem emuia facta sunt in cœlis et in terra, visibilia et invisibilia ; qui est Verbum, sapientia, potentia vita et lux vera. Qui in novissimis diebus propter nos homo factus, et natus est ex. sancta Virgine, crucifixus etiam, mortuus et sepultus est; et re-. surrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in calum, sedetque ad dexteram Patris. Et venturus est in consummatione sæculi judicare vivos et mortuos, et reddere unicuique secundum opera sua; cujus regnum interminatum permanet in in- finita sæcula. Sedebit enim ad dexteram Patris, non solum in hoc sæculo, sed etiam in futuro. Et in Spiritum sanctum, id est, Paracletum ; quem apostolis pollicitus, post suum ad coelos ascensum misit, ut doceret illos et suggereret omnia ; per D quem etiam sanctifcabuntur animæ illorum qui sincere in ipsum crediderint. Illos autem qui di- cunt, ex non exstantibus Filium, aut ex alia sub- ceph., Εditi, Comm. male, Μox iidem et Reg., Editi, Paulo post Socrat. et Nicephor., 25. (91) "Ησαν δὲ οἱ συνελθόντες ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις (92) • Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεὸν (93), Πατέρα παν (90) Post hae addiderunt Parisienses de more, (91) De his vide Socrat. lib. 11, c. 18, Sozom. (92) Quarta fidei formula scripta anno 341. (93) In edit. Parisiens. præpositus fuit hic titu- 25. Porro qui ad Eneænia.convenerant episcopi, (94) Sic Reg. Socr. Niceph. et edit. Paris. Edit. (95) Socr. et Niceph., καὶ ἀνεληλυθότα εἰς τοὺς (96) Socrat. el Nicephor., ἀκατάπαυστος. (97) Socrat. et Nicephor., καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ
PG 26:727τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν υἱὸν ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως καὶ μὴ ἐκ τοῦ θεοῦ καὶ ἦν ποτε χρόνος ὅτε οὐκ ἦν ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ ἐκκλησία. Ἐπὶ τούτοις ὥσπερ μεταγνόντες συλλέγουσι πάλιν τὸ συνέδριον ἑαυτῶν μετὰ ἔτη τρία, καὶ ἀποστέλλουσιν Εὐδόξιον, Μαρτύριον καὶ Μακεδόνιον τὸν ἀπὸ Κιλικίας καὶ σὺν αὐτοῖς ἑτέρους τινὰς εἰς τὰ μέρη τῆς Ἰταλίας ἀποφέροντας πίστιν διὰ πολλῶν γραφεῖσαν προσθήκας τε ἔχουσαν πλείστας παρὰ τὰς προτέρας, ὡς γὰρ καινότερά τινα ἐπινοήσαντες ἀπεδήμησαν ἔχοντες ταῦτα· Πιστεύομεν εἰς ἕνα θεόν, πατέρα παντοκράτορα, κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, «ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται»·
Α νῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. Τοὺς δὲ λέγον- τας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱόν, ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ· καὶ, Ην ποτε χρόνος, ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ Ἐκκλησία (98). πάλιν τὸ συνέδριον ἑαυτῶν μετὰ ἔτη τρία, καὶ ἀπο στέλλουσιν Εὐδόξιον, Μαρτύριον, καὶ Μακεδόνιον τὸν ἀπὸ Κιλικίας, καὶ σὺν αὐτοῖς ἑτέρους τινὰς εἰς τὰ μέρη τῆς Ἰταλίας, ἀποφέροντας πίστιν διὰ πολλῶν γραφεῖσαν, προσθήκας τε ἔχουσαν πλείστας παρὰ τὰς προτέρας· ὡς γὰρ καινότερά τινα ἐπινοήσαντες, ἀπεδήμησαν ἔχοντες ταῦτα. κράτορα (1), κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν. Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν (2) αιώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν οὐρανοῖς (5) καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα καὶ σοφίαν, καὶ δύναμιν, καὶ ζωὴν, καὶ φῶς ἀληθινόν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων (4) τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρω- πήσαντα, καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα (5), καὶ ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀνα- ληφθέντα εἰς οὐρανὸν, καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος (6) κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· οὗ ἡ βασιλεία ακατάπαυστος οὖσα διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας. Καθέζεται γὰρ ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τού τῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Πιστεύομεν (7) καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τουτέστι, τὸν Παράκλητον, ὅπερ ἐπαγγειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν εἰς οὐρα νὸν ἄνοδον, ἀπέστειλε διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνῆσαι πάντα, δι' οὗ καὶ ἁγιασθήσονται (8) αἱ τῶν εἰλικρι νῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. Η. « Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱὸν (9), ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἦν χρόνος ποτέ, ἡ αἰών, ὅτε μὴ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ (10) καὶ ἁγία Ἐκκλησία. Ομοίως καὶ τοὺς λέγοντας τρεῖς εἶναι Θεούς, ἢ τὸν Χριστὸν μὴ εἶναι Θεόν, ἢ πρὸ τῶν αἰώνων μήτε Χριστὸν μήτε Υἱὸν αὐτὸν εἶναι Θεοῦ, ἢ τὸν αὐτὸν εἶναι Πατέρα καὶ Υἱόν, ἢ ἅγιον Πνεῦμα (11)· ἢ ἀγέννητον Υϊόν, ἢ ὅτι ὁμολογίας, αὐτός διδάξαι ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολογία, ταφέντα τόν οὐρανόν κατὰ τὰ ἔργα. τά τούς ἀπείρους εἰς τὸν Παράκλητον. πιστευόντων. Θεόν. ἡ ἁγία καὶ καθολική Ἐκκλησία. ἡ ἁγία καθώ ολική Εκκλ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. stantia, et non ex Deo esse : et, fuit aliquando tem- prs, quo non erat, alienos agnoscit Ecclesia ca- thalica. tres annos concilium suum coegerunt, miseruntque Eudoxium, Martyrium, et Macedonium, in Cilicia episcopum, cum iisque alios quosdam, in Italiam, qui fidei formulam plurimis conscriptam deferrent, multisque additamentis auctiorem quam superio- res; nam quasi recentiora quædam excogitassent, hæc secum attulere. . I. Credimus in unum Deum, Patrem omnipo- tentem, creatorem et factorem omnium, ex quo omnis paternitas in cœlo et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium Dominum nostrum Je- B sum Christum, ante omnia sæcula ex Patre natum : Deum ex Deo, lumen ex lumine, per quem omnia facta sunt, in cœlis et in terra, visibilia et invisibilia ; qui est Verbum, sapientia, potentia, vita et lux vera. Qui in novissimis diebus propter nos homo factus est, et natus est ex sancta Virgi- ne, crucifixus, mortuus et sepultus ; et resurrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in cœlum, sedetque ad dexteram Patris; qui venturus est in consummatione sæculi judicare vivos et mortuos, et reddere unicuique secundum opera sua ; cujus regnum interminatum permanet in infinita sæcula. Sedet enim ad dexteram Patris non solum in hoc sæculo, verum etiam in futuro. Credimus etiam in Spiritum sanctum, hoc est in Paracletum, quem C apostolis pollicitus post suum in coelos ascensum misit, ut doceret illos et suggereret omnia, per quem etiam sanctificabuntur animæ eorum qui sin- cere in illum crediderint. tibus, aut ex alia substantia, non autem ex Deo esse; aut tempus aliquando vel sæculum fuisse cum non esset, alienos agnoscit catholica Eccle- sia. Similiter eos qui dicunt tres Deos esse, aut Christum non esse Deum aut eum ante sæcula neque Christum esse, neque Filium Dei : aut eum- dem esse Patrem atque Filium vel Spiritum san- D addita a Parisiensibus editoribus, ex- puncta sunt. Non enim habentur in mss., nec nisi Latine in edit. Commel. Infra, post abest a Socrat. et Nicephor. Hæc item fidei professio exstat apud Socrat. lib us, cap. 19, et apud Nicephor. lib. ix, cap. 11. Græce postea in edit. Parisiens. præfixus sic, in nullis habetur mss. ex- punctusque a nobis est. in Nicephor. desunt. Infra ante deest in Reg. Socr. Niceph. In editis habetur. Socr. Niceph., In editis deest. Mo ante deest in Socr. et Niceph. Mox iidem, quam editi et niss. qui habent edit. Paris. Socr. et Niceph., Edit. vero Comm. et Reg., 26. Sed, quasi se horum poeniteret, rursum post 26. Ἐπὶ τούτοις ὥσπερ μεταγνόντες, συλλέγουσε (99) 1. « Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντο 11. « lllos autem qui dicunt Filium ex non exstan- (98) Quæ sequebantur hic, τέλος ταύτης τῆς (99) Quinta fidei formula scripta anno 344 vel 345. (1) Titulus Latine primum in edit. Comm. et (2) Των deest in Reg., hæc τῶν αἰώνων desunt (5) Socrat., ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μox τα deest in Reg. (4) Socrat., ἐπ' ἐσχάτου. (5) Ita Reg., Socr. et Niceph. In editis hæc xal (6) Socr. et Niceph., τῶν αἰώνων. Paulo post Reg. (7) Post πιστεύομεν Socr. et Νiceph. habent δε. (8) Socr. et Niceph., ἁγιάζονται, et mox iidem, (4) Socr. et Niceph., τὸν Υἱόν, rectius, ut videtur, (10) Socr. et Niceph., ἡ ἁγία καθολική. (11) Socr. et Niceph., καὶ ἅγιον Πνεύμα. Infra
PG 26:728καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ υἱὸν τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, τὸν πρὸ πάντων αἰώνων ἐκ τοῦ πατρὸς γεννηθέντα, θεὸν ἐκ θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι’ οὗ ἐγένετο τὰ πάντα τὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, λόγον ὄντα καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν καὶ ζωὴν καὶ φῶς ἀληθινόν, τὸν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι’ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντα καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου καὶ σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα καὶ ταφέντα καὶ ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ πατρὸς καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, οὗ ἡ βασιλεία ἀκατάπαυστος οὖσα διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας· καθέζεται γὰρ ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. πιστεύομεν καὶ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, τουτέστι τὸν παράκλητον, ὅπερ ἐπαγγειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον ἀπέστειλε διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνῆσαι πάντα, δι’ οὗ καὶ ἁγιασθήσονται αἱ τῶν εἰλικρινῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί.
Α νῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. Τοὺς δὲ λέγον- τας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱόν, ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ· καὶ, Ην ποτε χρόνος, ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ Ἐκκλησία (98). πάλιν τὸ συνέδριον ἑαυτῶν μετὰ ἔτη τρία, καὶ ἀπο στέλλουσιν Εὐδόξιον, Μαρτύριον, καὶ Μακεδόνιον τὸν ἀπὸ Κιλικίας, καὶ σὺν αὐτοῖς ἑτέρους τινὰς εἰς τὰ μέρη τῆς Ἰταλίας, ἀποφέροντας πίστιν διὰ πολλῶν γραφεῖσαν, προσθήκας τε ἔχουσαν πλείστας παρὰ τὰς προτέρας· ὡς γὰρ καινότερά τινα ἐπινοήσαντες, ἀπεδήμησαν ἔχοντες ταῦτα. κράτορα (1), κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν. Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν (2) αιώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα ἐν οὐρανοῖς (5) καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα καὶ σοφίαν, καὶ δύναμιν, καὶ ζωὴν, καὶ φῶς ἀληθινόν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων (4) τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρω- πήσαντα, καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα (5), καὶ ἀναστάντα ἐκ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἀνα- ληφθέντα εἰς οὐρανὸν, καὶ καθεσθέντα ἐκ δεξιῶν τοῦ Πατρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος (6) κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· οὗ ἡ βασιλεία ακατάπαυστος οὖσα διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας. Καθέζεται γὰρ ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τού τῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. Πιστεύομεν (7) καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τουτέστι, τὸν Παράκλητον, ὅπερ ἐπαγγειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν εἰς οὐρα νὸν ἄνοδον, ἀπέστειλε διδάξαι αὐτοὺς καὶ ὑπομνῆσαι πάντα, δι' οὗ καὶ ἁγιασθήσονται (8) αἱ τῶν εἰλικρι νῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. Η. « Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱὸν (9), ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἦν χρόνος ποτέ, ἡ αἰών, ὅτε μὴ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ (10) καὶ ἁγία Ἐκκλησία. Ομοίως καὶ τοὺς λέγοντας τρεῖς εἶναι Θεούς, ἢ τὸν Χριστὸν μὴ εἶναι Θεόν, ἢ πρὸ τῶν αἰώνων μήτε Χριστὸν μήτε Υἱὸν αὐτὸν εἶναι Θεοῦ, ἢ τὸν αὐτὸν εἶναι Πατέρα καὶ Υἱόν, ἢ ἅγιον Πνεῦμα (11)· ἢ ἀγέννητον Υϊόν, ἢ ὅτι ὁμολογίας, αὐτός διδάξαι ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολογία, ταφέντα τόν οὐρανόν κατὰ τὰ ἔργα. τά τούς ἀπείρους εἰς τὸν Παράκλητον. πιστευόντων. Θεόν. ἡ ἁγία καὶ καθολική Ἐκκλησία. ἡ ἁγία καθώ ολική Εκκλ. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. stantia, et non ex Deo esse : et, fuit aliquando tem- prs, quo non erat, alienos agnoscit Ecclesia ca- thalica. tres annos concilium suum coegerunt, miseruntque Eudoxium, Martyrium, et Macedonium, in Cilicia episcopum, cum iisque alios quosdam, in Italiam, qui fidei formulam plurimis conscriptam deferrent, multisque additamentis auctiorem quam superio- res; nam quasi recentiora quædam excogitassent, hæc secum attulere. . I. Credimus in unum Deum, Patrem omnipo- tentem, creatorem et factorem omnium, ex quo omnis paternitas in cœlo et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium Dominum nostrum Je- B sum Christum, ante omnia sæcula ex Patre natum : Deum ex Deo, lumen ex lumine, per quem omnia facta sunt, in cœlis et in terra, visibilia et invisibilia ; qui est Verbum, sapientia, potentia, vita et lux vera. Qui in novissimis diebus propter nos homo factus est, et natus est ex sancta Virgi- ne, crucifixus, mortuus et sepultus ; et resurrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in cœlum, sedetque ad dexteram Patris; qui venturus est in consummatione sæculi judicare vivos et mortuos, et reddere unicuique secundum opera sua ; cujus regnum interminatum permanet in infinita sæcula. Sedet enim ad dexteram Patris non solum in hoc sæculo, verum etiam in futuro. Credimus etiam in Spiritum sanctum, hoc est in Paracletum, quem C apostolis pollicitus post suum in coelos ascensum misit, ut doceret illos et suggereret omnia, per quem etiam sanctificabuntur animæ eorum qui sin- cere in illum crediderint. tibus, aut ex alia substantia, non autem ex Deo esse; aut tempus aliquando vel sæculum fuisse cum non esset, alienos agnoscit catholica Eccle- sia. Similiter eos qui dicunt tres Deos esse, aut Christum non esse Deum aut eum ante sæcula neque Christum esse, neque Filium Dei : aut eum- dem esse Patrem atque Filium vel Spiritum san- D addita a Parisiensibus editoribus, ex- puncta sunt. Non enim habentur in mss., nec nisi Latine in edit. Commel. Infra, post abest a Socrat. et Nicephor. Hæc item fidei professio exstat apud Socrat. lib us, cap. 19, et apud Nicephor. lib. ix, cap. 11. Græce postea in edit. Parisiens. præfixus sic, in nullis habetur mss. ex- punctusque a nobis est. in Nicephor. desunt. Infra ante deest in Reg. Socr. Niceph. In editis habetur. Socr. Niceph., In editis deest. Mo ante deest in Socr. et Niceph. Mox iidem, quam editi et niss. qui habent edit. Paris. Socr. et Niceph., Edit. vero Comm. et Reg., 26. Sed, quasi se horum poeniteret, rursum post 26. Ἐπὶ τούτοις ὥσπερ μεταγνόντες, συλλέγουσε (99) 1. « Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντο 11. « lllos autem qui dicunt Filium ex non exstan- (98) Quæ sequebantur hic, τέλος ταύτης τῆς (99) Quinta fidei formula scripta anno 344 vel 345. (1) Titulus Latine primum in edit. Comm. et (2) Των deest in Reg., hæc τῶν αἰώνων desunt (5) Socrat., ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μox τα deest in Reg. (4) Socrat., ἐπ' ἐσχάτου. (5) Ita Reg., Socr. et Niceph. In editis hæc xal (6) Socr. et Niceph., τῶν αἰώνων. Paulo post Reg. (7) Post πιστεύομεν Socr. et Νiceph. habent δε. (8) Socr. et Niceph., ἁγιάζονται, et mox iidem, (4) Socr. et Niceph., τὸν Υἱόν, rectius, ut videtur, (10) Socr. et Niceph., ἡ ἁγία καθολική. (11) Socr. et Niceph., καὶ ἅγιον Πνεύμα. Infra
PG 26:729Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν υἱὸν ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως καὶ μὴ ἐκ τοῦ θεοῦ καὶ ὅτι ἦν χρόνος ποτὲ ἢ αἰών, ὅτε μὴ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ καὶ ἁγία ἐκκλησία. ὁμοίως καὶ τοὺς λέγοντας τρεῖς εἶναι θεοὺς ἢ τὸν Χριστὸν μὴ εἶναι θεὸν ἢ πρὸ τῶν αἰώνων μήτε Χριστὸν μήτε υἱὸν αὐτὸν εἶναι θεοῦ ἢ τὸν αὐτὸν εἶναι πατέρα καὶ υἱὸν ἢ ἅγιον πνεῦμα ἢ ἀγέννητον υἱὸν ἢ ὅτι οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει ἐγέννησεν ὁ πατὴρ τὸν υἱὸν ἀναθεματίζει ἡ ἁγία καὶ καθολικὴ ἐκκλησία. Οὔτε γὰρ ἐξ οὐκ ὄντων τὸν υἱὸν λέγειν ἀσφαλές, ἐπεὶ μηδαμοῦ τοῦτο τῶν θεοπνεύστων γραφῶν φέρεται περὶ αὐτοῦ, οὔτε μὴν ἐξ ἑτέρας τινὸς ὑποστάσεως παρὰ τὸν πατέρα προυποκειμένης, ἀλλ’ ἐκ μόνου τοῦ θεοῦ γνησίως αὐτὸν γεγεννῆσθαι διοριζόμεθα. ἓν γὰρ τὸ ἀγέννητον καὶ ἄναρχον τὸν Χριστοῦ πατέρα ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. ἀλλ’ οὐδὲ τὸ ἦν ποτε ὅτε οὐκ ἦν ἐξ ἀγράφων ἐπισφαλῶς λέγοντας χρονικόν τι διάστημα προενθυμητέον αὐτοῦ, ἀλλ’ ἢ μόνον τὸν ἀχρόνως αὐτὸν γεγεννηκότα θεόν· καὶ χρόνοι γὰρ καὶ αἰῶνες γεγόνασι δι’ αὐτοῦ. οὔτε μὴν συνάναρχον καὶ συναγέννητον τῷ πατρὶ τὸν υἱὸν εἶναι νομιστέον·
οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει ἐγέννησε ὁ Πατήρ τὸν Α Υῶν, ἀναθεματίζει ἡ ἁγία καὶ καθολική Εκ κλησία. ΙΙΙ. « Οὔτε γὰρ ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱὸν λέγειν ἀσφα λὲς, ἐπεὶ μηδαμοῦ τοῦτο τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν φέρεται (12) περὶ αὐτοῦ, οὔτε μὴν ἐξ ἑτέρας τινὸς ὑποστάσεως παρὰ τὸν Πατέρα προϋποκειμένης· ἀλλ᾽ ἐκ μόνου τοῦ Θεοῦ γνησίως αὐτὸν γεγεννήσθαι διορι ζόμεθα (13)· "Εν γὰρ τὸ ἀγέννητον καὶ ἄναρχον τὸν Χριστοῦ Πατέρα ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. 'Αλλ' οὐδὲ τὸ, ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, ἐξ ἀγράφων ἐπισφαλῶς λέ- γοντας (14), χρονικόν τι διάστημα προενθυμητέον αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἢ μόνον τὸν ἀχρόνως αὐτὸν γεγεννηκότα Θεόν· καὶ χρόνοι γὰρ καὶ αἰῶνες γεγόνασι δι' αὐτοῦ. Οὔτε μὴν συνάναρχον καὶ συναγέννητον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν εἶναι νομιστέον· συνανάρχου γὰρ καὶ συν- αγεννήτου οὐδεὶς κυρίως πατὴρ ἡ υἱὸς λεχθήσεται. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν Πατέρα μόνον άναρχον ὄντα καὶ ἀγέν- νη τον (15) γεγεννηκέναι ἀνεφίκτως, καὶ πᾶσιν ἀκα ταλήπτως οἴδαμεν· τὸν δὲ Υἱὸν γεγεννῆσθαι πρὸ αιώνων, καὶ μηκέτι ὁμοίως τῷ Πατρὶ ἀγέννητον εἶ ναι καὶ αὐτὸν, ἀλλ' ἀρχὴν ἔχειν τὸν γεννήσαντα Πα- τέρα· κεφαλὴ γὰρ Χριστοῦ ὁ Θεός. πρόσωπα, τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατὰ τὰς Γραφὰς, τρεῖς διὰ τοῦτο τοὺς Θεοὺς ποιοῦμεν· ἐπειδὴ τὸν αὐτοτελῆ καὶ ἀγέννητον ἄναρχόν τε καὶ ἀόρατον Θεὸν ἕνα μόνον οἴδαμεν τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα τοῦ Μονογενοῦς, τὸν μόνον μὲν ἐξ ἑαυτοῦ τὸ εἶναι ἔχοντα, μόνον δὲ (16) τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἀφθόνως τοῦτο χαριζόμενον. Οὔτε μήν, ἕνα Θεὸν μόνον λέγοντες εἶναι τὸν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰη σοῦ Χριστοῦ Πατέρα, τὸν μόνον ἀγέννητον, διὰ τοῦτο ἀρνούμεθα καὶ τὸν Χριστὸν Θεὸν εἶναι πρὸ αἰώνων (17)· ὁποῖοί εἰσιν οἱ ἀπὸ Παύλου τοῦ Σαμοσα τέως, ὕστερον αὐτὸν μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐκ προ κ τῆς τεθεοποιῆσθαι λέγοντες, τῷ τὴν φύσιν ψιλόν ἄνθρωπον γεγονέναι. Οίδαμεν γὰρ καὶ αὐτὸν, εἰ καὶ ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Θεῷ (18), ἀλλ' ὅμως πρὸ αἰώνων γεννηθέντα ἐκ τοῦ Θεοῦ, Θεὸν κατὰ φύ σιν τέλειον εἶναι καὶ ἀληθῆ, καὶ μὴ ἐξ ἀνθρώπων μετὰ ταῦτα Θεόν, ἀλλ᾽ ἐκ Θεοῦ ἐνανθρωπῆσαι δι' ἡμᾶς, καὶ μηδέποτε ἀπολωλεκότα τὸ εἶναι (19). ο Βδελυσσόμεθα δὲ πρὸς τούτοις καὶ ἀναθεματί ζομεν καὶ τοὺς Λόγον μὲν μόνον αὐτὸν ψιλὸν τοῦ Θεοῦ καὶ ἀνύπαρκτον ἐπιπλάστως καλοῦντας, ἐν ἑτέρῳ τὸ εἶναι ἔχοντα (20), νῦν μὲν ὡς τὸν προφορικὸν λεγό- μενον ὑπό τινων, νῦν δὲ ὡς τὸν ἐνδιάθετον· Χριστὸν ἕνα γὰρ τὸν ἀγέννητον. σιν, ὡς χρονικόν. γεγεννῆσθαι. γεγενῆσθαι. Β ἀφθόνως τὸ είναι παρεχόμενον. ἀφθόνως χαριζόμενον τὸ εἶναι. πρὸ αἰώνων τὸ εἶναι Θεόν. DE SYNODIS 73) clum : aut ingenitum esse Filium : vel Patrem non V. Cor. x1, 5. edit. Comm. Socr. et Niceph., Εdit. Paris., arbitrio suo aut voluntate genuisse Filium; ana- themate ferit sancta et catholica Ecclesia. III. Neque enim tutum est dicere Filium ex non exstantibus esse, cum nusquam divinarum Scriptu- rarum hoc de ipso feratur: vel ex alia prius exsi- stente substantia quæ Patris non esset; sed ex solo Deo eum vere genitum esse definimus; unum enim ingenitum et sine principio Christi Patrem esse divinus sermo docet. Sed neque eos qui citra Seri- pturæ auctoritatem temere dicunt: Erat tempus cum non esset, aliquod temporis spatium antece- dens cogitare oportet; sed solum Deum qui sine tempore illum genuit. Tempora enim et sæcula per illum facta sunt. Neque item existimandum est Filium una cum Patre non genitum et principio expertem ; quippe simul non geniti et principio ca- rentis, nemo proprie pater aut filius dici poterit. Sed Patrem qui solus principio carens et ingenitus est, modo ineftabili et omnibus incomprehensibili genuisse novimus. Filium autem ante sæcula geni- tum fuisse, nec proinde velut Patrem ipsum quo- que ingenitum esse ; sed principium habere, Pa- trem nempe qui se genuit: caput enim Christi Deus ". . IV. Nec tamen qu'a tres res et tres personas Patris, et Filii, et Spiritus sancti secundum Ser pturas confitemur, ideo tres deos facinus. Unuu enim solum ex seipso perfectum, ingenitum, prin- cipio carentem, et invisibilem Deum novimus, C Deum et Patrem Unigeniti, qui solus ex seipso habet esse, solus copiose illud aliis largitur. Porro tametsi unum Deum solum dicimus Patrem Do- mini nostri Jesu Christi, solum ingenitum, non ideo negamus Christum quoque Deum esse ante sæcu- la : ut faciunt Pauli Samosatensis discipuli, affirmantes eum post incarnationem, ex profectu Deum factum esse, postquam natura simplex homo factus fuisset. Scimus enim eum, quamvis Patri et Deo subjectus sit, ante sæcula tamen a Deo ge- nitum, Deum secundum naturam perfectum et ve- rum esse, neque ex homine postea Deum, sed ex Deo hominem propter nos factum esse, neque un- quam esse desivisse. D V. Exsecramur praeterea et anathemate damna- mus eos, qui illum solum ac simplex Dei Verbum non subsistens, quod in alio suam exsistentiam ha- beat, falso appellant, quodque modo velut prolati- tium a quibusdam dicitur, modo internum nomi- Μox Socr., Niceph., deest apud Socr. et Niceph. 1. Οὔτε μὴν τρία ὁμολογοῦντες πράγματα καὶ τρία (12) Socr. et Niceph., ἐμφέρεται. (13) Socr. et Niceph., διδασκόμεθα. Μox Niceph., (14) Niceph., ταῖς ἐξ ἀγράφων ἐπισφαλῶς λέγου- (15) Socr. et Niceph., καὶ ἀνέφικτον. Infra Reg. (16) lta Reg. Socr. et Niceph. In editis δέ deest (47) Socr. et Niceph. προαιώνιον. (18) To deletum in Reg. deest apud Nic. Mox, (19) Socr. et Nic., καὶ μηδεπώποτε ἀπολωλεκότα (20) Sic Reg. Socr. et Niceph. Editi vero, ἔχοντι.
PG 26:730συνανάρχου γὰρ καὶ συναγεννήτου οὐδεὶς κυρίως πατὴρ ἢ υἱὸς λεχθήσεται. ἀλλὰ τὸν μὲν πατέρα μόνον ἄναρχον ὄντα καὶ ἀγέννητον γεγεννηκέναι ἀνεφίκτως καὶ πᾶσιν ἀκαταλήπτως οἴδαμεν, τὸν δὲ υἱὸν γεγεννῆσθαι πρὸ αἰώνων καὶ μηκέτι ὁμοίως τῷ πατρὶ ἀγέννητον εἶναι καὶ αὐτόν, ἀλλ’ ἀρχὴν ἔχειν τὸν γεννήσαντα πατέρα· «κεφαλὴ γὰρ Χριστοῦ ὁ θεός». Οὔτε μὴν τρία ὁμολογοῦντες πράγματα καὶ τρία πρόσωπα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος κατὰ τὰς γραφὰς τρεῖς διὰ τοῦτο τοὺς θεοὺς ποιοῦμεν, ἐπειδὴ τὸν αὐτοτελῆ καὶ ἀγέννητον ἄναρχόν τε καὶ ἀόρατον θεὸν ἕνα μόνον οἴδαμεν, τὸν θεὸν καὶ πατέρα τοῦ μονογενοῦς, τὸν μόνον μὲν ἐξ ἑαυτοῦ τὸ εἶναι ἔχοντα, μόνον δὲ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἀφθόνως τοῦτο χαριζόμενον. οὔτε μὴν ἕνα θεὸν μόνον λέγοντες εἶναι τὸν τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πατέρα, τὸν μόνον ἀγέννητον, διὰ τοῦτο ἀρνούμεθα καὶ τὸν Χριστὸν θεὸν εἶναι πρὸ αἰώνων, ὁποῖοί εἰσιν οἱ ἀπὸ Παύλου τοῦ Σαμοσατέως ὕστερον αὐτὸν μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐκ προκοπῆς τεθεοποιῆσθαι λέγοντες τῷ τὴν φύσιν ψιλὸν ἄνθρωπον γεγονέναι.
οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει ἐγέννησε ὁ Πατήρ τὸν Α Υῶν, ἀναθεματίζει ἡ ἁγία καὶ καθολική Εκ κλησία. ΙΙΙ. « Οὔτε γὰρ ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱὸν λέγειν ἀσφα λὲς, ἐπεὶ μηδαμοῦ τοῦτο τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν φέρεται (12) περὶ αὐτοῦ, οὔτε μὴν ἐξ ἑτέρας τινὸς ὑποστάσεως παρὰ τὸν Πατέρα προϋποκειμένης· ἀλλ᾽ ἐκ μόνου τοῦ Θεοῦ γνησίως αὐτὸν γεγεννήσθαι διορι ζόμεθα (13)· "Εν γὰρ τὸ ἀγέννητον καὶ ἄναρχον τὸν Χριστοῦ Πατέρα ὁ θεῖος διδάσκει λόγος. 'Αλλ' οὐδὲ τὸ, ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν, ἐξ ἀγράφων ἐπισφαλῶς λέ- γοντας (14), χρονικόν τι διάστημα προενθυμητέον αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἢ μόνον τὸν ἀχρόνως αὐτὸν γεγεννηκότα Θεόν· καὶ χρόνοι γὰρ καὶ αἰῶνες γεγόνασι δι' αὐτοῦ. Οὔτε μὴν συνάναρχον καὶ συναγέννητον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱὸν εἶναι νομιστέον· συνανάρχου γὰρ καὶ συν- αγεννήτου οὐδεὶς κυρίως πατὴρ ἡ υἱὸς λεχθήσεται. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν Πατέρα μόνον άναρχον ὄντα καὶ ἀγέν- νη τον (15) γεγεννηκέναι ἀνεφίκτως, καὶ πᾶσιν ἀκα ταλήπτως οἴδαμεν· τὸν δὲ Υἱὸν γεγεννῆσθαι πρὸ αιώνων, καὶ μηκέτι ὁμοίως τῷ Πατρὶ ἀγέννητον εἶ ναι καὶ αὐτὸν, ἀλλ' ἀρχὴν ἔχειν τὸν γεννήσαντα Πα- τέρα· κεφαλὴ γὰρ Χριστοῦ ὁ Θεός. πρόσωπα, τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος κατὰ τὰς Γραφὰς, τρεῖς διὰ τοῦτο τοὺς Θεοὺς ποιοῦμεν· ἐπειδὴ τὸν αὐτοτελῆ καὶ ἀγέννητον ἄναρχόν τε καὶ ἀόρατον Θεὸν ἕνα μόνον οἴδαμεν τὸν Θεὸν καὶ Πατέρα τοῦ Μονογενοῦς, τὸν μόνον μὲν ἐξ ἑαυτοῦ τὸ εἶναι ἔχοντα, μόνον δὲ (16) τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ἀφθόνως τοῦτο χαριζόμενον. Οὔτε μήν, ἕνα Θεὸν μόνον λέγοντες εἶναι τὸν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰη σοῦ Χριστοῦ Πατέρα, τὸν μόνον ἀγέννητον, διὰ τοῦτο ἀρνούμεθα καὶ τὸν Χριστὸν Θεὸν εἶναι πρὸ αἰώνων (17)· ὁποῖοί εἰσιν οἱ ἀπὸ Παύλου τοῦ Σαμοσα τέως, ὕστερον αὐτὸν μετὰ τὴν ἐνανθρώπησιν ἐκ προ κ τῆς τεθεοποιῆσθαι λέγοντες, τῷ τὴν φύσιν ψιλόν ἄνθρωπον γεγονέναι. Οίδαμεν γὰρ καὶ αὐτὸν, εἰ καὶ ὑποτέτακται τῷ Πατρὶ καὶ τῷ Θεῷ (18), ἀλλ' ὅμως πρὸ αἰώνων γεννηθέντα ἐκ τοῦ Θεοῦ, Θεὸν κατὰ φύ σιν τέλειον εἶναι καὶ ἀληθῆ, καὶ μὴ ἐξ ἀνθρώπων μετὰ ταῦτα Θεόν, ἀλλ᾽ ἐκ Θεοῦ ἐνανθρωπῆσαι δι' ἡμᾶς, καὶ μηδέποτε ἀπολωλεκότα τὸ εἶναι (19). ο Βδελυσσόμεθα δὲ πρὸς τούτοις καὶ ἀναθεματί ζομεν καὶ τοὺς Λόγον μὲν μόνον αὐτὸν ψιλὸν τοῦ Θεοῦ καὶ ἀνύπαρκτον ἐπιπλάστως καλοῦντας, ἐν ἑτέρῳ τὸ εἶναι ἔχοντα (20), νῦν μὲν ὡς τὸν προφορικὸν λεγό- μενον ὑπό τινων, νῦν δὲ ὡς τὸν ἐνδιάθετον· Χριστὸν ἕνα γὰρ τὸν ἀγέννητον. σιν, ὡς χρονικόν. γεγεννῆσθαι. γεγενῆσθαι. Β ἀφθόνως τὸ είναι παρεχόμενον. ἀφθόνως χαριζόμενον τὸ εἶναι. πρὸ αἰώνων τὸ εἶναι Θεόν. DE SYNODIS 73) clum : aut ingenitum esse Filium : vel Patrem non V. Cor. x1, 5. edit. Comm. Socr. et Niceph., Εdit. Paris., arbitrio suo aut voluntate genuisse Filium; ana- themate ferit sancta et catholica Ecclesia. III. Neque enim tutum est dicere Filium ex non exstantibus esse, cum nusquam divinarum Scriptu- rarum hoc de ipso feratur: vel ex alia prius exsi- stente substantia quæ Patris non esset; sed ex solo Deo eum vere genitum esse definimus; unum enim ingenitum et sine principio Christi Patrem esse divinus sermo docet. Sed neque eos qui citra Seri- pturæ auctoritatem temere dicunt: Erat tempus cum non esset, aliquod temporis spatium antece- dens cogitare oportet; sed solum Deum qui sine tempore illum genuit. Tempora enim et sæcula per illum facta sunt. Neque item existimandum est Filium una cum Patre non genitum et principio expertem ; quippe simul non geniti et principio ca- rentis, nemo proprie pater aut filius dici poterit. Sed Patrem qui solus principio carens et ingenitus est, modo ineftabili et omnibus incomprehensibili genuisse novimus. Filium autem ante sæcula geni- tum fuisse, nec proinde velut Patrem ipsum quo- que ingenitum esse ; sed principium habere, Pa- trem nempe qui se genuit: caput enim Christi Deus ". . IV. Nec tamen qu'a tres res et tres personas Patris, et Filii, et Spiritus sancti secundum Ser pturas confitemur, ideo tres deos facinus. Unuu enim solum ex seipso perfectum, ingenitum, prin- cipio carentem, et invisibilem Deum novimus, C Deum et Patrem Unigeniti, qui solus ex seipso habet esse, solus copiose illud aliis largitur. Porro tametsi unum Deum solum dicimus Patrem Do- mini nostri Jesu Christi, solum ingenitum, non ideo negamus Christum quoque Deum esse ante sæcu- la : ut faciunt Pauli Samosatensis discipuli, affirmantes eum post incarnationem, ex profectu Deum factum esse, postquam natura simplex homo factus fuisset. Scimus enim eum, quamvis Patri et Deo subjectus sit, ante sæcula tamen a Deo ge- nitum, Deum secundum naturam perfectum et ve- rum esse, neque ex homine postea Deum, sed ex Deo hominem propter nos factum esse, neque un- quam esse desivisse. D V. Exsecramur praeterea et anathemate damna- mus eos, qui illum solum ac simplex Dei Verbum non subsistens, quod in alio suam exsistentiam ha- beat, falso appellant, quodque modo velut prolati- tium a quibusdam dicitur, modo internum nomi- Μox Socr., Niceph., deest apud Socr. et Niceph. 1. Οὔτε μὴν τρία ὁμολογοῦντες πράγματα καὶ τρία (12) Socr. et Niceph., ἐμφέρεται. (13) Socr. et Niceph., διδασκόμεθα. Μox Niceph., (14) Niceph., ταῖς ἐξ ἀγράφων ἐπισφαλῶς λέγου- (15) Socr. et Niceph., καὶ ἀνέφικτον. Infra Reg. (16) lta Reg. Socr. et Niceph. In editis δέ deest (47) Socr. et Niceph. προαιώνιον. (18) To deletum in Reg. deest apud Nic. Mox, (19) Socr. et Nic., καὶ μηδεπώποτε ἀπολωλεκότα (20) Sic Reg. Socr. et Niceph. Editi vero, ἔχοντι.
PG 26:731οἴδαμεν γὰρ καὶ αὐτόν, εἰ καὶ ὑποτέτακται τῷ πατρὶ καὶ τῷ θεῷ, ἀλλ’ ὅμως πρὸ αἰώνων γεννηθέντα ἐκ τοῦ θεοῦ θεὸν κατὰ φύσιν τέλειον εἶναι καὶ ἀληθῆ καὶ μὴ ἐξ ἀνθρώπων μετὰ ταῦτα θεόν, ἀλλ’ ἐκ θεοῦ ἐνανθρωπῆσαι δι’ ἡμᾶς, καὶ μηδέποτε ἀπολωλεκότα τὸ εἶναι. Βδελυσσόμεθα δὲ πρὸς τούτοις καὶ ἀναθεματίζομεν καὶ τοὺς λόγον μὲν μόνον αὐτὸν ψιλὸν τοῦ θεοῦ καὶ ἀνύπαρκτον ἐπιπλάστως καλοῦντας, ἐν ἑτέρῳ τὸ εἶναι ἔχοντα, νῦν μὲν ὡς τὸν προφορικὸν λεγόμενον ὑπό τινων, νῦν δὲ ὡς τὸν ἐνδιάθετον, Χριστὸν δὲ αὐτὸν καὶ υἱὸν τοῦ θεοῦ καὶ μεσίτην καὶ εἰκόνα τοῦ θεοῦ μὴ εἶναι πρὸ αἰώνων θέλοντας, ἀλλ’ ἐκ τότε Χριστὸν αὐτὸν γεγονέναι καὶ υἱὸν τοῦ θεοῦ, ἐξ οὗ τὴν ἡμετέραν ἐκ τῆς παρθένου σάρκα ἀνείληφε πρὸ τετρακοσίων οὐχ ὅλων ἐτῶν. ἐκ τότε γὰρ τὸν Χριστὸν ἀρχὴν βασιλείας ἐσχηκέναι ἐθέλουσι καὶ τέλος ἕξειν αὐτὴν μετὰ τὴν συντέλειαν καὶ τὴν κρίσιν. Τοιοῦτοι δέ εἰσιν οἱ ἀπὸ Μαρκέλλου καὶ Σκοτεινοῦ τῶν Ἀγκυρογαλατῶν, οἳ τὴν προαιώνιον ὕπαρξιν τοῦ Χριστοῦ καὶ τὴν θεότητα καὶ τὴν ἀτελεύτητον αὐτοῦ βασιλείαν ὁμοίως Ἰουδαίοις ἀθετοῦσιν ἐπὶ προφάσει τοῦ συνίστασθαι δοκεῖν τῇ μοναρχίᾳ.
Α δὲ αὐτὸν, καὶ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ μεσίτην, καὶ εἰσ κόνα τοῦ Θεοῦ μὴ εἶναι (21). πρὸ αἰώνων θέλοντας· ἀλλ' ἐκ τότε Χριστὸν αὐτὸν γεγονέναι καὶ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ (22), ἐξ οὗ τὴν ἡμετέραν ἐκ τῆς Παρθένου σάρκα ἀνείληφε, πρὸ τετρακοσίων οὐχ (25) ὅλων ἐτῶν. Ἐκ τότε γὰρ τὸν Χριστὸν ἀρχὴν βασιλείας ἐσχηκέναι ἐθέλουσι· καὶ τέλος ἕξειν αὐτὴν (24) μετὰ τὴν συντέλειαν καὶ τὴν κρίσιν. Τοιοῦτοι δέ εἰσιν οἱ ἀπὸ Μαρκέλλου καὶ Σκο τεινοῦ (25) τῶν ᾿Αγκυρογαλατῶν, οἱ τὴν προαιώνιον ὕπαρξιν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν θεότητα, καὶ τὴν ἀτελεύ τητον αὐτοῦ βασιλείαν ὁμοίως Ἰουδαίοις ἀθετοῦσιν, ἐπὶ προφάσει τοῦ συνίστασθαι δοκεῖν τῇ μοναρχία (26). Ἴσμεν γὰρ αὐτὸν ἡμεῖς, οὐχ ἁπλῶς Λόγον προφορικὸν, ἢ ἐνδιάθετον τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ ζῶντα Θεόν Λόγον καθ' ἑαυτὸν ὑπάρχοντα, καὶ Υἱὸν Θεοῦ καὶ Χριστὸν, καὶ οὐ προγνωστικῶς συνόντα καὶ συνδιατρίβοντα πρὸ αἰών νων τῷ ἑαυτοῦ Πατρὶ, καὶ πρὸς πᾶσαν διακονησάμε νον αὐτῷ τὴν δημιουργίαν, εἴτε τῶν ὁρατῶν εἴτε τῶν ἀοράτων (27). Οὗτος γὰρ ἐστι, πρὸς ὅν εἶπεν ὁ Πα- τὴρ, ὅτι, «Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμε τέραν καὶ καθ' ὁμοίωσιν· ὁ καὶ τοῖς πατριάρχαις αὐτοπροσώπως ὀφθεὶς (28), δεδωκὼς τὸν νόμον, καὶ λαλήσας διὰ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ τελευταῖα έναν θρωπήσας, καὶ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα πᾶσιν ἀνθρώποις φανερώσας, καὶ βασιλεύων εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας. Οὐδὲν γὰρ πρόσφατον ὁ Χριστὸς προσείλη- φεν ἀξίωμα, ἀλλ᾽ ἄνωθεν τέλειον αὐτὸν, καὶ τῷ Πα- τρὶ κατὰ πάντα ὅμοιον εἶναι πεπιστεύκαμεν. Καὶ τοὺς λέγοντας δὲ τὸν αὐτὸν εἶναι Πα- τέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καθ' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματός τε καὶ προσώπου τα τρία ὀνόματα ἀσεβῶς ἐκλαμβάνοντας, εἰκότως ἀποκηρύσσομεν τῆς Ἐκκλησίας· ὅτι τὸν ἀχώρητον καὶ ἀπαθῆ Πατέρα χωρητὸν ἅμα καὶ παθητὸν διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως ὑποτίθενται· τοιοῦτοι γάρ εἰσιν οἱ Πατροπασσιανοί μὲν παρὰ Ρωμαίοις, Σαβελλιανοὶ δὲ καλούμενοι παρ' ἡμῖν. Οἴδαμεν γὰρ ἡμεῖς τὸν μὲν ἀποστείλαντα Πατέρα ἐν τῷ οἰκείῳ τῆς ἀναλλοιώτου θεότητος ήθει μεμενηκέναι, τὸν δὲ ἀποσταλέντα Χριστὸν τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν πεπληρωκέναι. Ομως δὲ καὶ τοὺς οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει γεγεννῆσθαι (29) τὸν Υἱὸν εἰρηκότας ἀνευλαβῶς, ἀνάγκην δὲ δηλονότι ἀβούλητον καὶ ἀπροαίρετον πε- Φοτεινοῦ Αt Σκοτεινόν ριτεθεικότας τῷ Θεῷ, ἵνα ἄκων γεννήσῃ τὸν Υἱόν, δυσσεβεστάτους καὶ τῆς Ἐκκλησίας ξένους ἐπιγινώ- σκομεν (50) · ὅτι τε παρὰ τὰς κοινὰς περὶ Θεοῦ ἐν- νοίας, καὶ δὴ καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς θεοπνεύστου Λόγον ὄντα τοῦ Πατρὸς, καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ. Οὗτος γάρ ἐστι πρὸς ὅν εἶπεν, γεγενῆσθαι. • • ὤφθη. καινάς, τοῦ περὶ Θεοῦ τοῦ S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. natur. Christum autem ipsum et Filium Dei, me- diatorem, et imaginem Dei, non fuisse ante sæcula contendunt; sed eo tempore Christum ipsum et Filium Dei factum esse, ex quo nostram carnem ex Virgine assumpsit, non integris abhine quadrin- gentis annis. Ex eo enim tempore initium regni habuisse Christum contendunt et hoc regnum, post consummationem et judicium, finem habitu- rum. : VI. « Hujusmodi sunt sectatores Marcelli, et Scotini Ancyrogalatarum, qui Christi ante sæcula exsistentiam et divinitatem, ejusque perpetuum re- gnum cum Judæis inficiantur, ut monarchiam con- stituere videantur. Scimus enim eum, non esse duntaxat prolatum, et internum Dei Verbum, sed vivum Deumn Verbum per se subsistens, Deique " Filium et Christum, eumque ante omnia sæcula non per solam præscientiam simul eum Patre exs- titisse, et cum illo versatum fuisse, ipsique ad crea- tionem omnium visibilium sive invisibilium mi. nistrasse. Hic enim est cui Pater dixit : • Facia- mus hominem ad imaginem et similitudinem no- stram '., Qui patriarchis facie ad faciem visus est, qui legem dedit, et locutus est per prophetas, qui tandem homo factus est, et Patrem suum omnibus hominibus manifestavit : qui regnat in infinita sæ- cula. Nullam enim novam dignitatem accepit Chri- stus: sed eum antea perfectum Patrisque per omnia similem esse credimus. . VII. Illos vero qui dicunt Patrem et Filium et Spiritum sanctum eumdem esse; tria hæc nomina de una eademque re ac persona impie accipientes, merito ab Ecclesia proscribimus.: eo quod Patrem qui nec comprehendi, nec pati potest, comprehen- sioni et passioni per incarnationem subjiciant ; cu- jusmodi sunt qui apud Latinos Patropassiani, apud nos Sabelliani vocantur. Nos enim scimus Patrem qui misit, in propria immutabilis divinitatis con- ditione permansisse. Christum autem qui missus est, Incarnationis implevisse dispensationem. VI. « B VII. « VIII. VIII. ‹ Itemque illos qui summa impietate dicunt non arbitrio neque voluntate Filium genitum fuisse: involuntariam et invitam quamdam necessitatem D Deo attribuentes ; ita ut nolens genuerit Filium, impiissimos et ab Ecclesia alienos censemus; quod præter communes de Deo sententias, imo contra mentem Scripturæ divinitus inspiratæ, ejusmodi de ** Genes. 1, recte. Edit. vero Parisiensis ex Socrate sic emendavit, quasi mendum esset. vocatum existimamus per antiphrasin. etc. Paris., Mox Reg., male. Ibidem editi, wale, deest in Reg. Socr. et Nic. (21) Niceph., μὲν εἶναι male. (22) Eusebium vide in Marcellum. (23) Apud Socr. et Nic., οὐκ deest, minus recte. (24) Ita Reg. Socrat. et Nic. Editi, αὐτόν minus (25) Sic edit. Comm. et omnes manuscripti codd. (26) Τὴν μοναρχίαν Soer. et Nic. (27) Socr. et Nic., τῶν ἀοράτων, ἀλλ᾽ ἐνυπόστατον (28) Socr. et Nic., ὃς (29) Sic edit. Comm. et omnes mss. Edit. vero (50) Sic Reg. Socr. et Nic. Editi, γινώσκομεν.
PG 26:732ἴσμεν γὰρ αὐτὸν ἡμεῖς οὐχ ἁπλῶς λόγον προφορικὸν ἢ ἐνδιάθετον τοῦ θεοῦ, ἀλλὰ ζῶντα θεὸν λόγον καθ’ ἑαυτὸν ὑπάρχοντα καὶ υἱὸν θεοῦ καὶ Χριστὸν καὶ οὐ προγνωστικῶς συνόντα καὶ συνδιατρίβοντα πρὸ αἰώνων τῷ ἑαυτοῦ πατρὶ καὶ πρὸς πᾶσαν διακονησάμενον αὐτῷ τὴν δημιουργίαν εἴτε τῶν ὁρατῶν εἴτε τῶν ἀοράτων. οὗτος γάρ ἐστι πρὸς ὃν εἶπεν ὁ πατὴρ ὅτι «ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ’ εἰκόνα ἡμετέραν καὶ καθ’ ὁμοίωσιν», ὁ καὶ τοῖς πατριάρχαις αὐτοπροσώπως ὀφθείς, δεδωκὼς τὸν νόμον καὶ λαλήσας διὰ τῶν προφητῶν καὶ τὰ τελευταῖα ἐνανθρωπήσας καὶ τὸν ἑαυτοῦ πατέρα πᾶσιν ἀνθρώποις φανερώσας καὶ βασιλεύων εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας. οὐδὲν γὰρ πρόσφατον ὁ Χριστὸς προσείληφεν ἀξίωμα, ἀλλ’ ἄνωθεν τέλειον αὐτὸν καὶ τῷ πατρὶ κατὰ πάντα ὅμοιον εἶναι πεπιστεύκαμεν. Καὶ τοὺς λέγοντας δὲ τὸν αὐτὸν εἶναι πατέρα καὶ υἱὸν καὶ ἅγιον πνεῦμα, καθ’ ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματός τε καὶ προσώπου τὰ τρία ὀνόματα ἀσεβῶς ἐκλαμβάνοντας εἰκότως ἀποκηρύσσομεν τῆς ἐκκλησίας, ὅτι τὸν ἀχώρητον καὶ ἀπαθῆ πατέρα χωρητὸν ἅμα καὶ παθητὸν διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως ὑποτίθενται.
Α δὲ αὐτὸν, καὶ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ μεσίτην, καὶ εἰσ κόνα τοῦ Θεοῦ μὴ εἶναι (21). πρὸ αἰώνων θέλοντας· ἀλλ' ἐκ τότε Χριστὸν αὐτὸν γεγονέναι καὶ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ (22), ἐξ οὗ τὴν ἡμετέραν ἐκ τῆς Παρθένου σάρκα ἀνείληφε, πρὸ τετρακοσίων οὐχ (25) ὅλων ἐτῶν. Ἐκ τότε γὰρ τὸν Χριστὸν ἀρχὴν βασιλείας ἐσχηκέναι ἐθέλουσι· καὶ τέλος ἕξειν αὐτὴν (24) μετὰ τὴν συντέλειαν καὶ τὴν κρίσιν. Τοιοῦτοι δέ εἰσιν οἱ ἀπὸ Μαρκέλλου καὶ Σκο τεινοῦ (25) τῶν ᾿Αγκυρογαλατῶν, οἱ τὴν προαιώνιον ὕπαρξιν τοῦ Χριστοῦ, καὶ τὴν θεότητα, καὶ τὴν ἀτελεύ τητον αὐτοῦ βασιλείαν ὁμοίως Ἰουδαίοις ἀθετοῦσιν, ἐπὶ προφάσει τοῦ συνίστασθαι δοκεῖν τῇ μοναρχία (26). Ἴσμεν γὰρ αὐτὸν ἡμεῖς, οὐχ ἁπλῶς Λόγον προφορικὸν, ἢ ἐνδιάθετον τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ ζῶντα Θεόν Λόγον καθ' ἑαυτὸν ὑπάρχοντα, καὶ Υἱὸν Θεοῦ καὶ Χριστὸν, καὶ οὐ προγνωστικῶς συνόντα καὶ συνδιατρίβοντα πρὸ αἰών νων τῷ ἑαυτοῦ Πατρὶ, καὶ πρὸς πᾶσαν διακονησάμε νον αὐτῷ τὴν δημιουργίαν, εἴτε τῶν ὁρατῶν εἴτε τῶν ἀοράτων (27). Οὗτος γὰρ ἐστι, πρὸς ὅν εἶπεν ὁ Πα- τὴρ, ὅτι, «Ποιήσωμεν ἄνθρωπον κατ' εἰκόνα ἡμε τέραν καὶ καθ' ὁμοίωσιν· ὁ καὶ τοῖς πατριάρχαις αὐτοπροσώπως ὀφθεὶς (28), δεδωκὼς τὸν νόμον, καὶ λαλήσας διὰ τῶν προφητῶν, καὶ τὰ τελευταῖα έναν θρωπήσας, καὶ τὸν ἑαυτοῦ Πατέρα πᾶσιν ἀνθρώποις φανερώσας, καὶ βασιλεύων εἰς τοὺς ἀτελευτήτους αἰῶνας. Οὐδὲν γὰρ πρόσφατον ὁ Χριστὸς προσείλη- φεν ἀξίωμα, ἀλλ᾽ ἄνωθεν τέλειον αὐτὸν, καὶ τῷ Πα- τρὶ κατὰ πάντα ὅμοιον εἶναι πεπιστεύκαμεν. Καὶ τοὺς λέγοντας δὲ τὸν αὐτὸν εἶναι Πα- τέρα καὶ Υἱὸν καὶ ἅγιον Πνεῦμα, καθ' ἑνὸς καὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματός τε καὶ προσώπου τα τρία ὀνόματα ἀσεβῶς ἐκλαμβάνοντας, εἰκότως ἀποκηρύσσομεν τῆς Ἐκκλησίας· ὅτι τὸν ἀχώρητον καὶ ἀπαθῆ Πατέρα χωρητὸν ἅμα καὶ παθητὸν διὰ τῆς ἐνανθρωπήσεως ὑποτίθενται· τοιοῦτοι γάρ εἰσιν οἱ Πατροπασσιανοί μὲν παρὰ Ρωμαίοις, Σαβελλιανοὶ δὲ καλούμενοι παρ' ἡμῖν. Οἴδαμεν γὰρ ἡμεῖς τὸν μὲν ἀποστείλαντα Πατέρα ἐν τῷ οἰκείῳ τῆς ἀναλλοιώτου θεότητος ήθει μεμενηκέναι, τὸν δὲ ἀποσταλέντα Χριστὸν τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν πεπληρωκέναι. Ομως δὲ καὶ τοὺς οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει γεγεννῆσθαι (29) τὸν Υἱὸν εἰρηκότας ἀνευλαβῶς, ἀνάγκην δὲ δηλονότι ἀβούλητον καὶ ἀπροαίρετον πε- Φοτεινοῦ Αt Σκοτεινόν ριτεθεικότας τῷ Θεῷ, ἵνα ἄκων γεννήσῃ τὸν Υἱόν, δυσσεβεστάτους καὶ τῆς Ἐκκλησίας ξένους ἐπιγινώ- σκομεν (50) · ὅτι τε παρὰ τὰς κοινὰς περὶ Θεοῦ ἐν- νοίας, καὶ δὴ καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς θεοπνεύστου Λόγον ὄντα τοῦ Πατρὸς, καὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ. Οὗτος γάρ ἐστι πρὸς ὅν εἶπεν, γεγενῆσθαι. • • ὤφθη. καινάς, τοῦ περὶ Θεοῦ τοῦ S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. natur. Christum autem ipsum et Filium Dei, me- diatorem, et imaginem Dei, non fuisse ante sæcula contendunt; sed eo tempore Christum ipsum et Filium Dei factum esse, ex quo nostram carnem ex Virgine assumpsit, non integris abhine quadrin- gentis annis. Ex eo enim tempore initium regni habuisse Christum contendunt et hoc regnum, post consummationem et judicium, finem habitu- rum. : VI. « Hujusmodi sunt sectatores Marcelli, et Scotini Ancyrogalatarum, qui Christi ante sæcula exsistentiam et divinitatem, ejusque perpetuum re- gnum cum Judæis inficiantur, ut monarchiam con- stituere videantur. Scimus enim eum, non esse duntaxat prolatum, et internum Dei Verbum, sed vivum Deumn Verbum per se subsistens, Deique " Filium et Christum, eumque ante omnia sæcula non per solam præscientiam simul eum Patre exs- titisse, et cum illo versatum fuisse, ipsique ad crea- tionem omnium visibilium sive invisibilium mi. nistrasse. Hic enim est cui Pater dixit : • Facia- mus hominem ad imaginem et similitudinem no- stram '., Qui patriarchis facie ad faciem visus est, qui legem dedit, et locutus est per prophetas, qui tandem homo factus est, et Patrem suum omnibus hominibus manifestavit : qui regnat in infinita sæ- cula. Nullam enim novam dignitatem accepit Chri- stus: sed eum antea perfectum Patrisque per omnia similem esse credimus. . VII. Illos vero qui dicunt Patrem et Filium et Spiritum sanctum eumdem esse; tria hæc nomina de una eademque re ac persona impie accipientes, merito ab Ecclesia proscribimus.: eo quod Patrem qui nec comprehendi, nec pati potest, comprehen- sioni et passioni per incarnationem subjiciant ; cu- jusmodi sunt qui apud Latinos Patropassiani, apud nos Sabelliani vocantur. Nos enim scimus Patrem qui misit, in propria immutabilis divinitatis con- ditione permansisse. Christum autem qui missus est, Incarnationis implevisse dispensationem. VI. « B VII. « VIII. VIII. ‹ Itemque illos qui summa impietate dicunt non arbitrio neque voluntate Filium genitum fuisse: involuntariam et invitam quamdam necessitatem D Deo attribuentes ; ita ut nolens genuerit Filium, impiissimos et ab Ecclesia alienos censemus; quod præter communes de Deo sententias, imo contra mentem Scripturæ divinitus inspiratæ, ejusmodi de ** Genes. 1, recte. Edit. vero Parisiensis ex Socrate sic emendavit, quasi mendum esset. vocatum existimamus per antiphrasin. etc. Paris., Mox Reg., male. Ibidem editi, wale, deest in Reg. Socr. et Nic. (21) Niceph., μὲν εἶναι male. (22) Eusebium vide in Marcellum. (23) Apud Socr. et Nic., οὐκ deest, minus recte. (24) Ita Reg. Socrat. et Nic. Editi, αὐτόν minus (25) Sic edit. Comm. et omnes manuscripti codd. (26) Τὴν μοναρχίαν Soer. et Nic. (27) Socr. et Nic., τῶν ἀοράτων, ἀλλ᾽ ἐνυπόστατον (28) Socr. et Nic., ὃς (29) Sic edit. Comm. et omnes mss. Edit. vero (50) Sic Reg. Socr. et Nic. Editi, γινώσκομεν.
PG 26:733τοιοῦτοι γάρ εἰσιν οἱ Πατροπασσιανοὶ μὲν παρὰ Ῥωμαίοις, Σαβελλιανοὶ δὲ καλούμενοι παρ’ ἡμῖν. οἴδαμεν γὰρ ἡμεῖς τὸν μὲν ἀποστείλαντα πατέρα ἐν τῷ οἰκείῳ τῆς ἀναλλοιώτου θεότητος ἤθει μεμενηκέναι, τὸν δὲ ἀποσταλέντα Χριστὸν τὴν τῆς ἐνανθρωπήσεως οἰκονομίαν πεπληρωκέναι. Ὅμως δὲ καὶ τοὺς οὐ βουλήσει οὐδὲ θελήσει γεγεννῆσθαι τὸν υἱὸν εἰρηκότας ἀνευλαβῶς, ἀνάγκην δὲ δηλονότι ἀβούλητον καὶ ἀπροαίρετον περιτεθεικότας τῷ θεῷ, ἵνα ἄκων γεννήσῃ τὸν υἱόν, δυσσεβεστάτους καὶ τῆς ἐκκλησίας ξένους ἐπιγινώσκομεν, ὅτι τε παρὰ τὰς κοινὰς περὶ θεοῦ ἐννοίας καὶ δὴ καὶ παρὰ τὸ βούλημα τῆς θεοπνεύστου γραφῆς τοιαῦτα τετολμήκασι περὶ αὐτοῦ διορίσασθαι. αὐτοκράτορα γὰρ ἡμεῖς τὸν θεὸν καὶ κύριον αὐτὸν ἑαυτοῦ εἰδότες ἑκουσίως αὐτὸν καὶ ἐθελοντὴν τὸν υἱὸν γεγεννηκέναι εὐσεβῶς ὑπειλήφαμεν. πιστεύοντες δὲ ἐμφόβως καὶ τῷ περὶ ἑαυτοῦ λέγοντι· «κύριος ἔκτισέ με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ», οὐχ ὁμοίως αὐτὸν τοῖς δι’ αὐτοῦ γενομένοις κτίςμασιν ἢ ποιήμασι γεγενῆσθαι νοοῦμεν.
Γραφῆς, τοιαῦτα τετολμήκασι περὶ αὐτοῦ διορίσα- Α σθαι. Αὐτοκράτορα γὰρ ἡμεῖς τὸν Θεὸν καὶ (51) Κύ- ριον αὐτὸν ἑαυτοῦ εἰδότες, εκουσίως· αὐτὸν καὶ ἐθε- λοντὴν τὸν Υἱὸν γεγεννηκέναι εὐσεβῶς ὑπειλήφαμεν. Πιστεύοντες δὲ ἐμφόβως (32) καὶ τῷ περὶ ἑαυτοῦ λέγοντι · ο Κύριος ἔκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, ο οὐχ ὁμοίως αὐτὸν τοῖς δι' αὐτοῦ γενο- μένοις κτίσμασιν ἢ ποιήμασι γεγενῆσθαι νοοῦμεν. Ασεβὲς γὰρ καὶ τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως ἀλλό τριον τὸ τὸν κτίστην τοῖς δι' αὐτοῦ κεκτισμένοις (35) δημιουργήμασι παραβάλλειν, καὶ τὸν αὐτὸν τῆς γεν νέσεως τοῖς ἄλλοις τρόπον ἔχειν καὶ αὐτὸν νομίζειν. Μόνον γὰρ καὶ μόνως τὸν μονογενῆ Υἱὸν γεγεννή σθαι (34) γνησίως τε καὶ ἀληθῶς διδάσκουσιν ἡμᾶς αἱ θεῖαι Γραφαί. ΙΧ. • Αλλ' οὐδὲ τὸν Υἱὸν καθ᾿ ἑαυτὸν εἶναι, ζῆν τε καὶ ὑπάρχειν ὁμοίως τῷ Πατρὶ λέγοντες, διὰ τοῦτο χωρίζομεν αὐτὸν τοῦ Πατρὸς, τόπους (35) καὶ δια- στήματά τινα μεταξὺ τῆς συναφείας αὐτῶν σωματι κῶς ἐπινοοῦντες. Πεπιστεύκαμεν γὰρ ἀμεσιτεύτως αὐτοὺς καὶ ἀδιαστάτως ἀλλήλοις (56) ἐπισυνῆφθαι, καὶ ἀχωρίστους ὑπάρχειν ἑαυτῶν· ὅλου μὲν τοῦ Πα τρὸς ἐνστερνισμένου τὸν Υἱὸν, ὅλου δὲ τοῦ Υἱοῦ ἐξηρτημένου καὶ προσπεφυκότος τῷ Πατρὶ, καὶ μόνου τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυομένου διηνεκώς (37). Πιστεύοντες οὖν εἰς τὴν παντέλειον Τριάδα τὴν ἁγιω- τάτην, τουτέστιν εἰς τὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Υἱὸν, καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Θεὸν μὲν τὸν Πατέρα λέ- γοντες, Θεὸν δὲ καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἐν ὁμολογοῦμεν τῆς θεότητος ἀξίωμα, καὶ μίαν ἀκριβῆ τῆς βασιλείας τὴν συμφωνίαν (38) · παντ- αρχοῦντος μὲν καθόλου πάντων, καὶ αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ, μένου τοῦ Πατρός· τοῦ δὲ Υἱοῦ ὑποτεταγμένου τῷ Πατρί· ἐκτὸς δὲ αὐτοῦ πάντων μετ᾿ αὐτὸν βασιλεύον· τος τῶν δι' αὐτοῦ γενομένων, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριν ἀφθόνως τοῖς ἁγίοις δωρουμένου πατρικῷ βουλήματι. Οὕτω γὰρ τὸν περὶ τῆς εἰς Χριστὸν μοναρχίας συνίστασθαι λόγον παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἱεροὶ λόγοι. Χ. Ταῦτα ἠναγκάσθημεν μετὰ τὴν ἐν ἐπιτομή προεκτεθείσαν πίστιν πλατύτερον ἐπεξεργάσασθαι οὐ κατὰ περιττὴν φιλοτιμίαν, ἀλλ᾽ ἵνα πᾶσαν τὴν τῆς ἡμετέρας υπολήψεως ἀλλοτρίαν ἀνακαθάρωμεν ὑποψίαν παρὰ τοῖς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀγνοοῦσι, καὶ γνῶ- σιν οἱ κατὰ τὴν δύσιν πάντες, ὁμοῦ μὲν τῆς συκο- φαντίας τῶν ἑτεροδόξων τὴν ἀναίδειαν, ὁμοῦ δὲ τῶν θέλοντα. φάσως. ἐμφόβιος. τὸ περὶ αὐτοῦ λεγόμενον. λέγοντι ὅτι. ἐκτισμένοις. τοῖς ἀλλοτρίοις τρό- πον. καὶ αὐτόν. και γεγενῆσθαι. ἡμᾶς. ὑμᾶς τόπους. τόπους δὲ καί. σωματικῶς. σωματικῶν ὅλον. καὶ μόνον τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυόμενον. ἁγιωτάτην, τὸν Πατέρα λέγοντες Θεὸν, καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἕνα ὁμολογοῦμεν, μετὰ κατὰ τὸ τῆς θεότητος ἀξίωμα. ' DE SYNODIS. perantem, ac sui Dominum agnoscentes, eum sponte ac libere Filium genuisse pie censemus. Porro li- cet cum timore credamus illi de se dicenti : Do- minus creavit me principium viarum suarum ad opera sua ¹; › non tamen quo modo creaturæ et opificia ab illo facta sunt, eodem et illum factum esse intelligimus. impium enim est, et ab eccle- siastica fide alienum, creatorem cum rebus quas creavit conferre, et eodem generationis modo atque alias creaturas illum editum esse arbitrari. Quippe unigenitum Filium, unum et unice genitum fuisse, germane ac vere docent nos divinæ Scripturæ. illo ausi sint definire. Nos enim Deum sibi ipsi im- Prov. viii, 22. Edit. Parisiens., Ibid. Socrat. et Niceph., Ibid. Reg. post habet Paulo post Socr., Μor Reg., Particula in editis deest. Niceph., Mox Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. B C D . IX. Sed neque tametsi dicimus Filium per se- ipsum esse, vivere ac subsistere, perinde atque Pa- trem, illum idcirco a Patre separamus, spatia quæ- dam et intervalla quibus disjuncti sunt corporali modo intelligentes. Credimus enim, eos absque ullo medio et interstitio conjunctos esse, nec a se invi- cem posse ullatenus separari : ita ut totus Pater Filium in sinu suo complectatur, et totus Filius a Patre pendeat, illi adhæreat, solusque in Patris sinu perpetuo conquiescat. Credentes igitur in undique perfectam et sanctissimam Trinitatem, id est in Patrem, et in filium, et in Spiritum sanctum: cum Deum Patrem, Deum item Filium dicimus, non hos, duos Deos, sed unam confitemur divinitatis dignitatem, et unam absolutam regni concordiam; ita ut solus Pater omnibus omnino, et ipsi quoque Filio dominetur ; Filius vero Patri subjiciatur, et illo excepto omnibus post illum dominetur quæ ab ipso facta sunt ; et Spiritus sancti gratiam Patris voluntate, sanctis affatim largiatur. Sic enim ejus quæ in Christo est monarchiæ rationem constare, sacra nobis eloquia tradiderunt. X. Hæc coacti sumus, post fidem compendio antehac editam, fusius explicare, non superflua am- bitione impulsi, sed ut alienam omnem de fide no- stra suspicionem levaremus, eorum maxime qui rerum nostrarum imperiti sunt, utque Occidentales omnes cum adversariorum sycophantiæ impudentiam, tum Orientalium ecclesiasticam in Domino senten- Ibid. Nicephor., Infra Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. lud in Socr. et Nicephor. Mox iidem locum sic habent Socr. et Niceph., Paulo post iidem, (Nic., Socrate et Nicephoro (31) Kat deest in Socr. Infra idem et Nic., xal (32) Sic Reg. Socr. Nic. Edit. vero Comm., έμ- (33) Sic omnes mss. et editi. Socr. et Nicephor., (34) Ita Reg. et Basil. bene. Editi cum Socr. et (35) Sic Reg. Socr. et Niceph. In editis vero. οὐ (56) Regius codex, διαστάτως ἀλλήλοις : deest il (57) Ita Reg. Editi, επαναπαυομένου. Totum hune (58) Socr. et Nic., συνάφειαν. Μοκ μόνου deest in
ἀσεβὲς γὰρ καὶ τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως ἀλλότριον τὸ τὸν κτίστην τοῖς δι’ αὐτοῦ κεκτισμένοις δημιουργήμασι παραβάλλειν καὶ τὸν αὐτὸν τῆς γενέσεως τοῖς ἄλλοις τρόπον ἔχειν καὶ αὐτὸν νομίζειν. μόνον γὰρ καὶ μόνως τὸν μονογενῆ υἱὸν γεγεννῆσθαι γνησίως τε καὶ ἀληθῶς διδάσκουσιν ἡμᾶς αἱ θεῖαι γραφαί. Ἀλλ’ οὐδὲ τὸν υἱὸν καθ’ ἑαυτὸν εἶναι ζῆν τε καὶ ὑπάρχειν ὁμοίως τῷ πατρὶ λέγοντες διὰ τοῦτο χωρίζομεν αὐτὸν τοῦ πατρὸς τόπους καὶ διαστήματά τινα μεταξὺ τῆς συναφείας αὐτῶν σωματικῶς ἐπινοοῦντες. πεπιστεύκαμεν γὰρ ἀμεσιτεύτως αὐτοὺς καὶ ἀδιαστάτως ἀλλήλοις ἐπισυνῆφθαι καὶ ἀχωρίστους ὑπάρχειν ἑαυτῶν, ὅλου μὲν τοῦ πατρὸς ἐνστερνισμένου τὸν υἱόν, ὅλου δὲ τοῦ υἱοῦ ἐξηρτημένου καὶ προσπεφυκότος τῷ πατρὶ καὶ μόνου τοῖς πατρῴοις κόλποις ἐπαναπαυομένου διηνεκῶς.
Γραφῆς, τοιαῦτα τετολμήκασι περὶ αὐτοῦ διορίσα- Α σθαι. Αὐτοκράτορα γὰρ ἡμεῖς τὸν Θεὸν καὶ (51) Κύ- ριον αὐτὸν ἑαυτοῦ εἰδότες, εκουσίως· αὐτὸν καὶ ἐθε- λοντὴν τὸν Υἱὸν γεγεννηκέναι εὐσεβῶς ὑπειλήφαμεν. Πιστεύοντες δὲ ἐμφόβως (32) καὶ τῷ περὶ ἑαυτοῦ λέγοντι · ο Κύριος ἔκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, ο οὐχ ὁμοίως αὐτὸν τοῖς δι' αὐτοῦ γενο- μένοις κτίσμασιν ἢ ποιήμασι γεγενῆσθαι νοοῦμεν. Ασεβὲς γὰρ καὶ τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως ἀλλό τριον τὸ τὸν κτίστην τοῖς δι' αὐτοῦ κεκτισμένοις (35) δημιουργήμασι παραβάλλειν, καὶ τὸν αὐτὸν τῆς γεν νέσεως τοῖς ἄλλοις τρόπον ἔχειν καὶ αὐτὸν νομίζειν. Μόνον γὰρ καὶ μόνως τὸν μονογενῆ Υἱὸν γεγεννή σθαι (34) γνησίως τε καὶ ἀληθῶς διδάσκουσιν ἡμᾶς αἱ θεῖαι Γραφαί. ΙΧ. • Αλλ' οὐδὲ τὸν Υἱὸν καθ᾿ ἑαυτὸν εἶναι, ζῆν τε καὶ ὑπάρχειν ὁμοίως τῷ Πατρὶ λέγοντες, διὰ τοῦτο χωρίζομεν αὐτὸν τοῦ Πατρὸς, τόπους (35) καὶ δια- στήματά τινα μεταξὺ τῆς συναφείας αὐτῶν σωματι κῶς ἐπινοοῦντες. Πεπιστεύκαμεν γὰρ ἀμεσιτεύτως αὐτοὺς καὶ ἀδιαστάτως ἀλλήλοις (56) ἐπισυνῆφθαι, καὶ ἀχωρίστους ὑπάρχειν ἑαυτῶν· ὅλου μὲν τοῦ Πα τρὸς ἐνστερνισμένου τὸν Υἱὸν, ὅλου δὲ τοῦ Υἱοῦ ἐξηρτημένου καὶ προσπεφυκότος τῷ Πατρὶ, καὶ μόνου τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυομένου διηνεκώς (37). Πιστεύοντες οὖν εἰς τὴν παντέλειον Τριάδα τὴν ἁγιω- τάτην, τουτέστιν εἰς τὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Υἱὸν, καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Θεὸν μὲν τὸν Πατέρα λέ- γοντες, Θεὸν δὲ καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἐν ὁμολογοῦμεν τῆς θεότητος ἀξίωμα, καὶ μίαν ἀκριβῆ τῆς βασιλείας τὴν συμφωνίαν (38) · παντ- αρχοῦντος μὲν καθόλου πάντων, καὶ αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ, μένου τοῦ Πατρός· τοῦ δὲ Υἱοῦ ὑποτεταγμένου τῷ Πατρί· ἐκτὸς δὲ αὐτοῦ πάντων μετ᾿ αὐτὸν βασιλεύον· τος τῶν δι' αὐτοῦ γενομένων, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριν ἀφθόνως τοῖς ἁγίοις δωρουμένου πατρικῷ βουλήματι. Οὕτω γὰρ τὸν περὶ τῆς εἰς Χριστὸν μοναρχίας συνίστασθαι λόγον παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἱεροὶ λόγοι. Χ. Ταῦτα ἠναγκάσθημεν μετὰ τὴν ἐν ἐπιτομή προεκτεθείσαν πίστιν πλατύτερον ἐπεξεργάσασθαι οὐ κατὰ περιττὴν φιλοτιμίαν, ἀλλ᾽ ἵνα πᾶσαν τὴν τῆς ἡμετέρας υπολήψεως ἀλλοτρίαν ἀνακαθάρωμεν ὑποψίαν παρὰ τοῖς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀγνοοῦσι, καὶ γνῶ- σιν οἱ κατὰ τὴν δύσιν πάντες, ὁμοῦ μὲν τῆς συκο- φαντίας τῶν ἑτεροδόξων τὴν ἀναίδειαν, ὁμοῦ δὲ τῶν θέλοντα. φάσως. ἐμφόβιος. τὸ περὶ αὐτοῦ λεγόμενον. λέγοντι ὅτι. ἐκτισμένοις. τοῖς ἀλλοτρίοις τρό- πον. καὶ αὐτόν. και γεγενῆσθαι. ἡμᾶς. ὑμᾶς τόπους. τόπους δὲ καί. σωματικῶς. σωματικῶν ὅλον. καὶ μόνον τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυόμενον. ἁγιωτάτην, τὸν Πατέρα λέγοντες Θεὸν, καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἕνα ὁμολογοῦμεν, μετὰ κατὰ τὸ τῆς θεότητος ἀξίωμα. ' DE SYNODIS. perantem, ac sui Dominum agnoscentes, eum sponte ac libere Filium genuisse pie censemus. Porro li- cet cum timore credamus illi de se dicenti : Do- minus creavit me principium viarum suarum ad opera sua ¹; › non tamen quo modo creaturæ et opificia ab illo facta sunt, eodem et illum factum esse intelligimus. impium enim est, et ab eccle- siastica fide alienum, creatorem cum rebus quas creavit conferre, et eodem generationis modo atque alias creaturas illum editum esse arbitrari. Quippe unigenitum Filium, unum et unice genitum fuisse, germane ac vere docent nos divinæ Scripturæ. illo ausi sint definire. Nos enim Deum sibi ipsi im- Prov. viii, 22. Edit. Parisiens., Ibid. Socrat. et Niceph., Ibid. Reg. post habet Paulo post Socr., Μor Reg., Particula in editis deest. Niceph., Mox Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. B C D . IX. Sed neque tametsi dicimus Filium per se- ipsum esse, vivere ac subsistere, perinde atque Pa- trem, illum idcirco a Patre separamus, spatia quæ- dam et intervalla quibus disjuncti sunt corporali modo intelligentes. Credimus enim, eos absque ullo medio et interstitio conjunctos esse, nec a se invi- cem posse ullatenus separari : ita ut totus Pater Filium in sinu suo complectatur, et totus Filius a Patre pendeat, illi adhæreat, solusque in Patris sinu perpetuo conquiescat. Credentes igitur in undique perfectam et sanctissimam Trinitatem, id est in Patrem, et in filium, et in Spiritum sanctum: cum Deum Patrem, Deum item Filium dicimus, non hos, duos Deos, sed unam confitemur divinitatis dignitatem, et unam absolutam regni concordiam; ita ut solus Pater omnibus omnino, et ipsi quoque Filio dominetur ; Filius vero Patri subjiciatur, et illo excepto omnibus post illum dominetur quæ ab ipso facta sunt ; et Spiritus sancti gratiam Patris voluntate, sanctis affatim largiatur. Sic enim ejus quæ in Christo est monarchiæ rationem constare, sacra nobis eloquia tradiderunt. X. Hæc coacti sumus, post fidem compendio antehac editam, fusius explicare, non superflua am- bitione impulsi, sed ut alienam omnem de fide no- stra suspicionem levaremus, eorum maxime qui rerum nostrarum imperiti sunt, utque Occidentales omnes cum adversariorum sycophantiæ impudentiam, tum Orientalium ecclesiasticam in Domino senten- Ibid. Nicephor., Infra Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. lud in Socr. et Nicephor. Mox iidem locum sic habent Socr. et Niceph., Paulo post iidem, (Nic., Socrate et Nicephoro (31) Kat deest in Socr. Infra idem et Nic., xal (32) Sic Reg. Socr. Nic. Edit. vero Comm., έμ- (33) Sic omnes mss. et editi. Socr. et Nicephor., (34) Ita Reg. et Basil. bene. Editi cum Socr. et (35) Sic Reg. Socr. et Niceph. In editis vero. οὐ (56) Regius codex, διαστάτως ἀλλήλοις : deest il (57) Ita Reg. Editi, επαναπαυομένου. Totum hune (58) Socr. et Nic., συνάφειαν. Μοκ μόνου deest in
PG 26:734πιστεύοντες οὖν εἰς τὴν παντέλειον τριάδα τὴν ἁγιωτάτην, τουτέστιν εἰς τὸν πατέρα καὶ εἰς τὸν υἱὸν καὶ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ θεὸν μὲν τὸν πατέρα λέγοντες, θεὸν δὲ καὶ τὸν υἱόν, οὐ δύο τούτους θεούς, ἀλλ’ ἓν ὁμολογοῦμεν τῆς θεότητος ἀξίωμα καὶ μίαν ἀκριβῆ τῆς βασιλείας τὴν συμφωνίαν, πανταρχοῦντος μὲν καθόλου πάντων καὶ αὐτοῦ τοῦ υἱοῦ μόνου τοῦ πατρός, τοῦ δὲ υἱοῦ ὑποτεταγμένου τῷ πατρί, ἐκτὸς δὲ αὐτοῦ πάντων μετ’ αὐτὸν βασιλεύοντος τῶν δι’ αὐτοῦ γενομένων καὶ τὴν τοῦ ἁγίου πνεύματος χάριν ἀφθόνως τοῖς ἁγίοις δωρουμένου πατρικῷ βουλήματι. οὕτω γὰρ τὸν περὶ τῆς εἰς Χριστὸν μοναρχίας συνίστασθαι λόγον παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἱεροὶ λόγοι. Ταῦτα ἠναγκάσθημεν μετὰ τὴν ἐν ἐπιτομῇ προεκτεθεῖσαν πίστιν πλατύτερον ἐπεξεργάσασθαι οὐ κατὰ περιττὴν φιλοτιμίαν, ἀλλ’ ἵνα πᾶσαν τὴν τῆς ἡμετέρας ὑπολήψεως ἀλλοτρίαν ἀνακαθάρωμεν ὑποψίαν παρὰ τοῖς τὰ καθ’ ἡμᾶς ἀγνοοῦσι καὶ γνῶσιν οἱ κατὰ τὴν δύσιν πάντες ὁμοῦ μὲν τῆς συκοφαντίας τῶν ἑτεροδόξων τὴν ἀναίδειαν, ὁμοῦ δὲ τῶν ἀνατολικῶν τὸ ἐκκλησιαστικὸν ἐν κυρίῳ φρόνημα, μαρτυρούμενον ἀβιάστως ὑπὸ τῶν θεοπνεύστων γραφῶν παρὰ τοῖς ἀδιαστρόφοις.
Γραφῆς, τοιαῦτα τετολμήκασι περὶ αὐτοῦ διορίσα- Α σθαι. Αὐτοκράτορα γὰρ ἡμεῖς τὸν Θεὸν καὶ (51) Κύ- ριον αὐτὸν ἑαυτοῦ εἰδότες, εκουσίως· αὐτὸν καὶ ἐθε- λοντὴν τὸν Υἱὸν γεγεννηκέναι εὐσεβῶς ὑπειλήφαμεν. Πιστεύοντες δὲ ἐμφόβως (32) καὶ τῷ περὶ ἑαυτοῦ λέγοντι · ο Κύριος ἔκτισε με ἀρχὴν ὁδῶν αὐτοῦ εἰς ἔργα αὐτοῦ, ο οὐχ ὁμοίως αὐτὸν τοῖς δι' αὐτοῦ γενο- μένοις κτίσμασιν ἢ ποιήμασι γεγενῆσθαι νοοῦμεν. Ασεβὲς γὰρ καὶ τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως ἀλλό τριον τὸ τὸν κτίστην τοῖς δι' αὐτοῦ κεκτισμένοις (35) δημιουργήμασι παραβάλλειν, καὶ τὸν αὐτὸν τῆς γεν νέσεως τοῖς ἄλλοις τρόπον ἔχειν καὶ αὐτὸν νομίζειν. Μόνον γὰρ καὶ μόνως τὸν μονογενῆ Υἱὸν γεγεννή σθαι (34) γνησίως τε καὶ ἀληθῶς διδάσκουσιν ἡμᾶς αἱ θεῖαι Γραφαί. ΙΧ. • Αλλ' οὐδὲ τὸν Υἱὸν καθ᾿ ἑαυτὸν εἶναι, ζῆν τε καὶ ὑπάρχειν ὁμοίως τῷ Πατρὶ λέγοντες, διὰ τοῦτο χωρίζομεν αὐτὸν τοῦ Πατρὸς, τόπους (35) καὶ δια- στήματά τινα μεταξὺ τῆς συναφείας αὐτῶν σωματι κῶς ἐπινοοῦντες. Πεπιστεύκαμεν γὰρ ἀμεσιτεύτως αὐτοὺς καὶ ἀδιαστάτως ἀλλήλοις (56) ἐπισυνῆφθαι, καὶ ἀχωρίστους ὑπάρχειν ἑαυτῶν· ὅλου μὲν τοῦ Πα τρὸς ἐνστερνισμένου τὸν Υἱὸν, ὅλου δὲ τοῦ Υἱοῦ ἐξηρτημένου καὶ προσπεφυκότος τῷ Πατρὶ, καὶ μόνου τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυομένου διηνεκώς (37). Πιστεύοντες οὖν εἰς τὴν παντέλειον Τριάδα τὴν ἁγιω- τάτην, τουτέστιν εἰς τὸν Πατέρα, καὶ εἰς τὸν Υἱὸν, καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ Θεὸν μὲν τὸν Πατέρα λέ- γοντες, Θεὸν δὲ καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἐν ὁμολογοῦμεν τῆς θεότητος ἀξίωμα, καὶ μίαν ἀκριβῆ τῆς βασιλείας τὴν συμφωνίαν (38) · παντ- αρχοῦντος μὲν καθόλου πάντων, καὶ αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ, μένου τοῦ Πατρός· τοῦ δὲ Υἱοῦ ὑποτεταγμένου τῷ Πατρί· ἐκτὸς δὲ αὐτοῦ πάντων μετ᾿ αὐτὸν βασιλεύον· τος τῶν δι' αὐτοῦ γενομένων, καὶ τὴν τοῦ ἁγίου Πνεύματος χάριν ἀφθόνως τοῖς ἁγίοις δωρουμένου πατρικῷ βουλήματι. Οὕτω γὰρ τὸν περὶ τῆς εἰς Χριστὸν μοναρχίας συνίστασθαι λόγον παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἱεροὶ λόγοι. Χ. Ταῦτα ἠναγκάσθημεν μετὰ τὴν ἐν ἐπιτομή προεκτεθείσαν πίστιν πλατύτερον ἐπεξεργάσασθαι οὐ κατὰ περιττὴν φιλοτιμίαν, ἀλλ᾽ ἵνα πᾶσαν τὴν τῆς ἡμετέρας υπολήψεως ἀλλοτρίαν ἀνακαθάρωμεν ὑποψίαν παρὰ τοῖς τὰ καθ᾿ ἡμᾶς ἀγνοοῦσι, καὶ γνῶ- σιν οἱ κατὰ τὴν δύσιν πάντες, ὁμοῦ μὲν τῆς συκο- φαντίας τῶν ἑτεροδόξων τὴν ἀναίδειαν, ὁμοῦ δὲ τῶν θέλοντα. φάσως. ἐμφόβιος. τὸ περὶ αὐτοῦ λεγόμενον. λέγοντι ὅτι. ἐκτισμένοις. τοῖς ἀλλοτρίοις τρό- πον. καὶ αὐτόν. και γεγενῆσθαι. ἡμᾶς. ὑμᾶς τόπους. τόπους δὲ καί. σωματικῶς. σωματικῶν ὅλον. καὶ μόνον τοῖς πατρῴοις κόλποις ἀναπαυόμενον. ἁγιωτάτην, τὸν Πατέρα λέγοντες Θεὸν, καὶ τὸν Υἱὸν, οὐ δύο τούτους Θεούς, ἀλλ᾽ ἕνα ὁμολογοῦμεν, μετὰ κατὰ τὸ τῆς θεότητος ἀξίωμα. ' DE SYNODIS. perantem, ac sui Dominum agnoscentes, eum sponte ac libere Filium genuisse pie censemus. Porro li- cet cum timore credamus illi de se dicenti : Do- minus creavit me principium viarum suarum ad opera sua ¹; › non tamen quo modo creaturæ et opificia ab illo facta sunt, eodem et illum factum esse intelligimus. impium enim est, et ab eccle- siastica fide alienum, creatorem cum rebus quas creavit conferre, et eodem generationis modo atque alias creaturas illum editum esse arbitrari. Quippe unigenitum Filium, unum et unice genitum fuisse, germane ac vere docent nos divinæ Scripturæ. illo ausi sint definire. Nos enim Deum sibi ipsi im- Prov. viii, 22. Edit. Parisiens., Ibid. Socrat. et Niceph., Ibid. Reg. post habet Paulo post Socr., Μor Reg., Particula in editis deest. Niceph., Mox Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. B C D . IX. Sed neque tametsi dicimus Filium per se- ipsum esse, vivere ac subsistere, perinde atque Pa- trem, illum idcirco a Patre separamus, spatia quæ- dam et intervalla quibus disjuncti sunt corporali modo intelligentes. Credimus enim, eos absque ullo medio et interstitio conjunctos esse, nec a se invi- cem posse ullatenus separari : ita ut totus Pater Filium in sinu suo complectatur, et totus Filius a Patre pendeat, illi adhæreat, solusque in Patris sinu perpetuo conquiescat. Credentes igitur in undique perfectam et sanctissimam Trinitatem, id est in Patrem, et in filium, et in Spiritum sanctum: cum Deum Patrem, Deum item Filium dicimus, non hos, duos Deos, sed unam confitemur divinitatis dignitatem, et unam absolutam regni concordiam; ita ut solus Pater omnibus omnino, et ipsi quoque Filio dominetur ; Filius vero Patri subjiciatur, et illo excepto omnibus post illum dominetur quæ ab ipso facta sunt ; et Spiritus sancti gratiam Patris voluntate, sanctis affatim largiatur. Sic enim ejus quæ in Christo est monarchiæ rationem constare, sacra nobis eloquia tradiderunt. X. Hæc coacti sumus, post fidem compendio antehac editam, fusius explicare, non superflua am- bitione impulsi, sed ut alienam omnem de fide no- stra suspicionem levaremus, eorum maxime qui rerum nostrarum imperiti sunt, utque Occidentales omnes cum adversariorum sycophantiæ impudentiam, tum Orientalium ecclesiasticam in Domino senten- Ibid. Nicephor., Infra Reg. Socr. et Nicephor., Editi, perperam. lud in Socr. et Nicephor. Mox iidem locum sic habent Socr. et Niceph., Paulo post iidem, (Nic., Socrate et Nicephoro (31) Kat deest in Socr. Infra idem et Nic., xal (32) Sic Reg. Socr. Nic. Edit. vero Comm., έμ- (33) Sic omnes mss. et editi. Socr. et Nicephor., (34) Ita Reg. et Basil. bene. Editi cum Socr. et (35) Sic Reg. Socr. et Niceph. In editis vero. οὐ (56) Regius codex, διαστάτως ἀλλήλοις : deest il (57) Ita Reg. Editi, επαναπαυομένου. Totum hune (58) Socr. et Nic., συνάφειαν. Μοκ μόνου deest in
PG 26:735Ἀλλ’ οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν· πάλιν γὰρ ἐν Σιρμίῳ συνελθόντες κατὰ Φωτεινοῦ τότε συνέθηκαν αὖθις πίστιν οὐκέτι μὲν οὕτω σχοινοτενῆ οὐδὲ τοσαύτην τοῖς ῥήμασιν, ἀφελόντες δὲ τὰ πλεῖστα καὶ προσθέντες ἄλλα, ὥσπερ ἐξ ὑποβολῆς παρά τινων ἀκούσαντες, ἔγραψαν ταῦτα· Πιστεύομεν εἰς ἕνα θεόν, πατέρα παντοκράτορα, τὸν κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, «ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται»· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ υἱὸν τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστόν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ πατρὸς γεννηθέντα, θεὸν ἐκ θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι’ οὗ ἐγένετο τὰ πάντα τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, λόγον ὄντα καὶ σοφίαν καὶ φῶς ἀληθινὸν καὶ ζωήν, τὸν ἐπ’ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι’ ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντα καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου καὶ σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα καὶ ταφέντα καὶ ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν καὶ καθεσθέντα ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, οὗ ἡ βασιλεία ἀκατάπαυστος οὖσα διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας·
Α ἀνατολικῶν τὸ ἐκκλησιαστικὸν ἐν Κυρίῳ (39) φράσ νημα, μαρτυρούμενον ἀδιάστως ὑπὸ τῶν θεοπνεύ στων Γραφών, παρὰ τοῖς ἀδιαστρόφοις (40). - 27. 'Αλλ' οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν · πάλιν γὰρ ἐν Σιρμίῳ συνελθόντες κατὰ Φωτεινοῦ, τότε συνέθηκαν αὖθις πίστιν, οὐκέτι μὲν οὕτω σχοινοτενῆ, οὐδὲ τοσ- αύτην τοῖς ῥήμασιν· ἀφελόντες δὲ τὰ πλεῖστα καὶ προσθέντες ἄλλα, ὥσπερ ἐξ ὑποβολῆς παρά τινων ἀκούσαντες, ἔγραψαν ταῦτα. κράτορα, τὸν κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ (42) καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομά ζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα · Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα, τά τε (45) ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθι νὸν, καὶ ζωήν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντα· καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, καὶ σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα · καὶ ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέ ρᾳ, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν, καὶ καθεσθέν τα (44) ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ οὗ ἡ βασιλεία, ἀκατάπαυστος οὖσα, διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας· ἔσται γὰρ καθεζόμενος ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ • Β ἅγιον, τουτέστι τὸν Παράκλητον, ὅπερ επαγγει λάμενος τοῖς ἀποστόλοις, μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς • αὐτοῦ ἄνοδον ἀποστείλαι, διδάξαι καὶ ὑπομνῆσαι αὐτοὺς πάντα, ἔπεμψε· δι' οὗ καὶ ἁγιάζονται αἱ τῶν εἰλικρινῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. ἐν Χριστῷ. τέλος ταύτης τῆς ὁμολογίας, ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολογία, ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἦν χρόνος ἢ αἰων, ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ ἁγία καὶ (45) καθολικὴ Ἐκκλησία. ΙΙ. • Πάλιν οὖν ἐροῦμεν· Εἴ τις τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱόν δύο λέγει Θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. ΙΙΙ. « Καὶ εἴ τις, λέγων Θεὸν τὸν Χριστὸν πρὸ αἰώ νων (46) Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὑπουργηκότα τῷ Πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ ὁμολογοίη, ἀνάθεμα Έστω. Εἴ τις τὸν ἀγέννητον (47) ἢ μέρος αὐτοῦ ἐκ Μαρίας λέγειν γεγενῆσθαι (48) τολμᾷ, ἀνάθεμα Έστω. Εί τις κατὰ πρόγνωσιν πρὸ Μαρίας λέγει τὸν γεννῆσθαι, εἴ τις κατὰ πρόγνωσιν τὸν ἐκ Μαρίας, εἰ S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - tiam, exploratam habeant, sinceroque divinitus in- spiratarum Scripturarum testimonio confirmatam, apud eos qui mente minime perversa sunt. › mii adversus Photinum coacti, aliam fidei formu- lam ediderunt, non ita prolixam, neque tot verbis conscriptam : sed plurimis detractis, alia addide- runt, veluti ea'a quibusdam sibi suggerentibus ac- cepissent. : Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, creatorem et factorem omnium ex quo omnis paternitas in cœlo et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium, Dominum nostrum Jesum Christum, ex Patre natum ante omnia sæcula : Deum ex Deo, lumen ex lumine, per quem omnia facta sunt, quae in coelis et quæ in terra, visibilia et invisibilia. Qui Verbum est et sapientia, lux vera, et vita ; qui in novissimis diebus propter nos homo factus est ; natusque ex sancta Virgine, crucifixus, mortuus et sepultus ; qui resurrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in cœlum, sedetque ad dexteram Patris. Et venturus est in consum- matione sæculi judicare vivos et mortuos, et red- dere unicuique secundum opera sua, cujus regnum perpetuum permanet in infinita sæcula. Erit enim sedens ad dexteram Patris, non solum in hoc sæ- culo, sed etiam in futuro. Et in Spiritum sanctum, hoc est, Paracletum, quem apostolis pollicitus, se, post ascensum suum in cœlos, missurum, misit, ut doceret eos et suggereret eis omnia ; per quem omnes animæ, quæ in cum sincere credunt, saucti- C Bcantur. tibus, aut ex alia substantia, et non ex Deo esse : aut tempus vel sæculum fuisse cum exsisteret, alie- nos a se agnoscit sancta et catholica Ecclesia. Il. Iterum ergo dicimus : Si quis Patrem et Fi- lium duos Deos dicit, anathema esto. III. ‹ Et si quis, cum dicat Deum Christum, et ante sæcula Dei Filium esse, eumdem non confi… teatur ad creationem universorum Patri ministrasse, anathena esto. 1V. Si quis ingenitum illum, aut partem ejus ex Maria natum dicere ausit, anathema esto. V. Si quis secundum præscientiam ante Ma- sequebantur, a Pari- siensibus de more addita, expunximus, quod in nullis legantur codicibus. - edit. Paris., quæ cum desunt in edit. Comm. et in omnibus manuscriptis, omissa sunt. Hæc fidei confessio exstat apud So- cratem libro it, cap. 30, apud Nicephorum lib. 15, cap. 31, et apud Hilarium be synodis, col. D IV. « V. « deest apud Nicephorum. et ita legendum videtur. Mox Socrat. et Niceph., ita legit Hilarius. 27. Sed neque his steterunt : iterum namque Sir- (41) « Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντο 1. « Eos porro qui dicunt, Filium ex non exstan- (39) Ἐν Κυρίῳ deest apud Niceph. Socr. habet (40) Socr. et Nic., παρ' αὐτοῖς ἀδιαστρόφως. Que (41) Sexta fidei forinula scripta anno 551. In 1. « Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱόν, ἢ (42) Socr. et Nic., ἐν οὐρανοῖς. (43) Τε deest in Socr. et Niceph. Infra καὶ σοφίαν (44) Socr. et Nicephor., καθίσαντα. (45) In Regio xal deest. (46) Niceph., προαιώνιον. (47) Regius et Basil. ἀγένητον minus recte. (43) Sic mss. et editi omnes. Socr. et Niceph., γε
PG 26:736ἔσται γὰρ καθεζόμενος ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρός, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι. καὶ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, τουτέστι τὸν παράκλητον, ὅπερ ἐπαγγειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς αὐτοῦ ἄνοδον ἀποστεῖλαι, διδάξαι καὶ ὑπομνῆσαι αὐτοὺς πάντα ἔπεμψε, δι’ οὗ καὶ ἁγιάζονται αἱ τῶν εἰλικρινῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν υἱὸν ἢ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως καὶ μὴ ἐκ τοῦ θεοῦ καὶ ὅτι ἦν χρόνος ἢ αἰών, ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ ἁγία καὶ καθολικὴ ἐκκλησία. Πάλιν οὖν ἐροῦμεν· εἴ τις τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν δύο λέγει θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. Καὶ εἴ τις λέγων θεὸν τὸν Χριστὸν πρὸ αἰώνων υἱὸν τοῦ θεοῦ ὑπουργηκότα τῷ πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ ὁμολογοίη, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸν ἀγέννητον ἢ μέρος αὐτοῦ ἐκ Μαρίας λέγειν γεγενῆσθαι τολμῷ, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις κατὰ πρόγνωσιν πρὸ Μαρίας λέγοι τὸν υἱὸν εἶναι καὶ μὴ πρὸ αἰώνων ἐκ τοῦ πατρὸς γεγεννημένον πρὸς τὸν θεὸν εἶναι καὶ δι’ αὐτοῦ γεγενῆσθαι τὰ πάντα, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὴν οὐσίαν τοῦ θεοῦ πλατύνεσθαι ἢ συστέλλεσθαι φάσκοι, ἀνάθεμα ἔστω.
Α ἀνατολικῶν τὸ ἐκκλησιαστικὸν ἐν Κυρίῳ (39) φράσ νημα, μαρτυρούμενον ἀδιάστως ὑπὸ τῶν θεοπνεύ στων Γραφών, παρὰ τοῖς ἀδιαστρόφοις (40). - 27. 'Αλλ' οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν · πάλιν γὰρ ἐν Σιρμίῳ συνελθόντες κατὰ Φωτεινοῦ, τότε συνέθηκαν αὖθις πίστιν, οὐκέτι μὲν οὕτω σχοινοτενῆ, οὐδὲ τοσ- αύτην τοῖς ῥήμασιν· ἀφελόντες δὲ τὰ πλεῖστα καὶ προσθέντες ἄλλα, ὥσπερ ἐξ ὑποβολῆς παρά τινων ἀκούσαντες, ἔγραψαν ταῦτα. κράτορα, τὸν κτίστην καὶ ποιητὴν τῶν πάντων, ἐξ οὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανῷ (42) καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομά ζεται· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ αὐτοῦ Υἱὸν τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν τὸν Χριστὸν, τὸν πρὸ πάντων τῶν αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννηθέντα · Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, δι' οὗ ἐγένετο τὰ πάντα, τά τε (45) ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα· Λόγον ὄντα καὶ σοφίαν, καὶ φῶς ἀληθι νὸν, καὶ ζωήν· τὸν ἐπ' ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν δι' ἡμᾶς ἐνανθρωπήσαντα· καὶ γεννηθέντα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου, καὶ σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα · καὶ ἀναστάντα ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέ ρᾳ, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανὸν, καὶ καθεσθέν τα (44) ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρός· καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος κρῖναι ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ οὗ ἡ βασιλεία, ἀκατάπαυστος οὖσα, διαμένει εἰς τοὺς ἀπείρους αἰῶνας· ἔσται γὰρ καθεζόμενος ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ • Β ἅγιον, τουτέστι τὸν Παράκλητον, ὅπερ επαγγει λάμενος τοῖς ἀποστόλοις, μετὰ τὴν εἰς οὐρανοὺς • αὐτοῦ ἄνοδον ἀποστείλαι, διδάξαι καὶ ὑπομνῆσαι αὐτοὺς πάντα, ἔπεμψε· δι' οὗ καὶ ἁγιάζονται αἱ τῶν εἰλικρινῶς εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ψυχαί. ἐν Χριστῷ. τέλος ταύτης τῆς ὁμολογίας, ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολογία, ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ μὴ ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὅτι ἦν χρόνος ἢ αἰων, ὅτε οὐκ ἦν, ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ ἁγία καὶ (45) καθολικὴ Ἐκκλησία. ΙΙ. • Πάλιν οὖν ἐροῦμεν· Εἴ τις τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱόν δύο λέγει Θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. ΙΙΙ. « Καὶ εἴ τις, λέγων Θεὸν τὸν Χριστὸν πρὸ αἰώ νων (46) Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ὑπουργηκότα τῷ Πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ ὁμολογοίη, ἀνάθεμα Έστω. Εἴ τις τὸν ἀγέννητον (47) ἢ μέρος αὐτοῦ ἐκ Μαρίας λέγειν γεγενῆσθαι (48) τολμᾷ, ἀνάθεμα Έστω. Εί τις κατὰ πρόγνωσιν πρὸ Μαρίας λέγει τὸν γεννῆσθαι, εἴ τις κατὰ πρόγνωσιν τὸν ἐκ Μαρίας, εἰ S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - tiam, exploratam habeant, sinceroque divinitus in- spiratarum Scripturarum testimonio confirmatam, apud eos qui mente minime perversa sunt. › mii adversus Photinum coacti, aliam fidei formu- lam ediderunt, non ita prolixam, neque tot verbis conscriptam : sed plurimis detractis, alia addide- runt, veluti ea'a quibusdam sibi suggerentibus ac- cepissent. : Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, creatorem et factorem omnium ex quo omnis paternitas in cœlo et in terra nominatur. Et in unigenitum ejus Filium, Dominum nostrum Jesum Christum, ex Patre natum ante omnia sæcula : Deum ex Deo, lumen ex lumine, per quem omnia facta sunt, quae in coelis et quæ in terra, visibilia et invisibilia. Qui Verbum est et sapientia, lux vera, et vita ; qui in novissimis diebus propter nos homo factus est ; natusque ex sancta Virgine, crucifixus, mortuus et sepultus ; qui resurrexit ex mortuis tertia die, et assumptus est in cœlum, sedetque ad dexteram Patris. Et venturus est in consum- matione sæculi judicare vivos et mortuos, et red- dere unicuique secundum opera sua, cujus regnum perpetuum permanet in infinita sæcula. Erit enim sedens ad dexteram Patris, non solum in hoc sæ- culo, sed etiam in futuro. Et in Spiritum sanctum, hoc est, Paracletum, quem apostolis pollicitus, se, post ascensum suum in cœlos, missurum, misit, ut doceret eos et suggereret eis omnia ; per quem omnes animæ, quæ in cum sincere credunt, saucti- C Bcantur. tibus, aut ex alia substantia, et non ex Deo esse : aut tempus vel sæculum fuisse cum exsisteret, alie- nos a se agnoscit sancta et catholica Ecclesia. Il. Iterum ergo dicimus : Si quis Patrem et Fi- lium duos Deos dicit, anathema esto. III. ‹ Et si quis, cum dicat Deum Christum, et ante sæcula Dei Filium esse, eumdem non confi… teatur ad creationem universorum Patri ministrasse, anathena esto. 1V. Si quis ingenitum illum, aut partem ejus ex Maria natum dicere ausit, anathema esto. V. Si quis secundum præscientiam ante Ma- sequebantur, a Pari- siensibus de more addita, expunximus, quod in nullis legantur codicibus. - edit. Paris., quæ cum desunt in edit. Comm. et in omnibus manuscriptis, omissa sunt. Hæc fidei confessio exstat apud So- cratem libro it, cap. 30, apud Nicephorum lib. 15, cap. 31, et apud Hilarium be synodis, col. D IV. « V. « deest apud Nicephorum. et ita legendum videtur. Mox Socrat. et Niceph., ita legit Hilarius. 27. Sed neque his steterunt : iterum namque Sir- (41) « Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντο 1. « Eos porro qui dicunt, Filium ex non exstan- (39) Ἐν Κυρίῳ deest apud Niceph. Socr. habet (40) Socr. et Nic., παρ' αὐτοῖς ἀδιαστρόφως. Que (41) Sexta fidei forinula scripta anno 551. In 1. « Τοὺς δὲ λέγοντας ἐξ οὐκ ὄντων τὸν Υἱόν, ἢ (42) Socr. et Nic., ἐν οὐρανοῖς. (43) Τε deest in Socr. et Niceph. Infra καὶ σοφίαν (44) Socr. et Nicephor., καθίσαντα. (45) In Regio xal deest. (46) Niceph., προαιώνιον. (47) Regius et Basil. ἀγένητον minus recte. (43) Sic mss. et editi omnes. Socr. et Niceph., γε
PG 26:737Εἴ τις πλατυνομένην τὴν οὐσίαν τοῦ θεοῦ τὸν υἱὸν λέγοι ποιεῖν ἢ τὸν πλατυσμὸν τῆς οὐσίας αὐτοῦ υἱὸν ὀνομάζοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις ἐνδιάθετον ἢ προφορικὸν [λόγον] λέγοι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις ἄνθρωπον μόνον λέγοι τὸν ἐκ Μαρίας υἱόν, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις θεὸν καὶ ἄνθρωπον τὸν ἐκ Μαρίας λέγων θεὸν τὸν ἀγέννητον οὕτω νοοῖ, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸ «ἐγὼ θεὸς πρῶτος καὶ ἐγὼ μετὰ ταῦτα καὶ πλὴν ἐμοῦ οὐκ ἔστι θεὸς ἐπ’ ἀναιρέσει εἰδώλων καὶ τῶν μὴ ὄντων θεῶν εἰρημένον ἐπ’ ἀναιρέσει τοῦ μονογενοῦς πρὸ αἰώνων θεοῦ Ἰουδαικῶς ἐκλαμβάνοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸ «ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο» ἀκούων τὸν λόγον εἰς σάρκα μεταβεβλῆσθαι νομίζοι ἢ τροπὴν ὑπομεμενηκότα ἀνειληφέναι τὴν σάρκα λέγοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸν μονογενῆ υἱὸν τοῦ θεοῦ ἐσταυρωμένον ἀκούων τὴν θεότητα αὐτοῦ φθορὰν ἢ πάθος ἢ τροπὴν ἢ μείωσιν ἢ ἀναίρεσιν ὑπομεμενηκέναι λέγοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸ «ποιήσωμεν ἄνθρωπον» μὴ τὸν πατέρα πρὸς τὸν υἱὸν λέγειν, ἀλλ’ αὐτὸν πρὸς ἑαυτὸν λέγοι τὸν θεὸν εἰρηκέναι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις μὴ τὸν υἱὸν λέγοι τῷ Ἀβραὰμ ἑωρᾶσθαι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον θεὸν ἢ μέρος αὐτοῦ, ἀνάθεμα ἔστω.
Υἱὸν εἶναι, καὶ μὴ πρὸ αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γε- γεννημένον πρὸς τὸν Θεὸν εἶναι, καὶ δι' αὐτοῦ γεγε- νῆσθαι τὰ πάντα, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ πλατύνεσθαι, ή συστέλλεσθαι φάσκοι, ἀνάθεμα ἔστω. «Εί τις πλατυνομένην τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱὸν λέγοι ποιεῖν, ἢ τὸν πλατυσμὸν τῆς οὐσίας αὐτοῦ Υἱὸν ὀνομάζοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις ἐνδιάθετον ἢ προφορικὸν λόγον λέγει τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνάθεμα έστω. ΙΧ. « Εἴ τις ἄνθρωπον μόνον λέγει τὸν ἐκ Μαρίας Υἱὸν, ἀνάθεμα ἔστω. Χ. • Εἴ τις Θεὸν καὶ ἄνθρωπον τὸν ἐκ Μαρίας λέγων, Θεὸν τὸν ἀγέννητον οὕτω νοεῖ (50), ἀνάθεμα Έστω. ΧΙ. « Εἴ τις τό, • Ἐγὼ Θεὸς πρῶτος, καὶ ἐγὼ Β μετὰ ταῦτα, καὶ πλὴν ἐμοῦ οὐκ ἔστι Θεὸς, » ἐπ' ἀναι ρέσει εἰδώλων καὶ τῶν μὴ ὄντων θεῶν εἰρημένον, ἐπ' ἀναιρέσει τοῦ Μονογενούς πρὸ αἰώνων Θεοῦ Ἰου- δαϊκῶς ἐκλαμβάνοι, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΙΙ. « Εἴ τις τό, « Ο Λόγος σάρξ ἐγένετο, » ἀκού ων, τὴν Λόγον εἰς σάρκα μεταβεβλῆσθαι νομίζοι, ἢ τροπὴν ὑπομεμενηκότα ἀνειληφέναι τὴν σάρκα λέ- τοι (51), ἀνάθεμα έστω. Εἴ τις, τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἐσταυ ρωμένον ἀκούων, την θεότητα αὐτοῦ (52) φθοράν, ἢ πάθος, ἢ τροπήν, ἢ μείωσιν, ἢ ἀναίρεσιν ὑπομεμε νηκέναι λέγοι, ἀνάθεμα ἔστω. Χιν. « Εί τις τό, • Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, ο μὴ τὸν Πατέρα πρὸς τὸν Υἱὸν λέγειν, ἀλλ' αὐτὸν πρὸς ἑαυτὸν λέγοι τὸν Θεὸν εἰρηκέναι, ἀνάθεμα ἔστω. ΧV. (53) « Εἴ τις μὴ τὸν Υἱὸν λέγοι τὸν ᾿Αβραὰμ ἑωρᾶσθαι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον Θεόν, ἢ μέρος αὐτοῦ. ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τῷ Ἰακὼβ μὴ τὸν Υἱὸν ὡς ἄνθρωπον πεπαλαικέναι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον Θεόν, ἢ μέρος αὐτοῦ λέγοι, ἀνάθεμα έστω. ΧVΙΙ. «Εί τις το, ο Εβρεξε Κύριος πῦρ παρά Κυ · ρίου, ο μὴ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἐκλαμβά- νοι, ἀλλ᾽ αὐτὸν παρ' ἑαυτοῦ λέγει βεβρεχέναι, ἀνά- θεμα ἔστω· ἔβρεξε γὰρ Κύριος ὁ Υἱὸς παρὰ Κυρίου τοῦ Πατρός. Χ. • ΧΙ. ΧΙΙΙ. « Εἴ τις, ἀκούων Κύριον τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν Κύριον, καὶ Κύριον τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν, ἐπεὶ Κύριος ἐκ Κυρίου (54), δύο λέγει Θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. Οὐ γὰρ συντάσσομεν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὑποτεταγμένον τῷ Πατρί. Οὔτε γὰρ κατήλθεν ἐπὶ Σόδομα (55) ἄνευ βουλῆς τοῦ Πατρὸς, οὔτε ἔβρεξεν ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλὰ παρὰ Κυρίου, αὐθεντοῦντος δηλαδή ** προφορικόν Λόγον λέγοι τὸν Υἱόν, Λόγον κατὰ τὴν θεότητα. καὶ τὸν Υἱὸν εἴποι, καὶ Κύριος ἐκ Κυρίου λέγων, δύο λέγοι Θεούς. κατῆλθεν εἰς σῶμα, DE SYNODIS. A riam Filium esse dicit, et non ante sæcula ex Pa- VI. « VII. VIII. (49) « XIII. « XVI. « tre genitum apud Deum esse, ac per eum non om- nia fuisse facta, anathema sit. ་ VI. Si quis Dei substantiam dilalari, aut con- trahi dixerit, anathema sit. VII. Si quis dilatatam Dei substantiam Filium facere dixerit, aut dilatationem substautiæ ejus Fi- lium nominet, anathema esto. VIII. Si quis internum aut prolatitium, esse Dei Filium dixerit, anathema sit. IX. ‹ Si quis Filium ex Maria natum, hominem tantum esse dicat, anathema sit. Si quis Deum et hominem ex Maria na- tum, Deum ingenitum ipsum intelligat, anathe- ma sit. Si quis illud, « Ego Deus primus, et ego postea et præter me non est Deus ",, quod ad ido- lorum, falsorumque deorum subversionem dictum est, subversionem Unigeniti, ante sæcula Dei, Ju- daico more accipiat, anathena sit. XII. • Si quis illud, « Verbum caro factum ‹ est ", › audiens, Verbum in carnem mutatum esse existimet, aut mutationem quamdam, in assu- mendo carnem, passum esse dicat, anathema sit. XIII. Si quis unigenitum Filium Dei crucifi- xum audiens, divinitatem ejus corruptionem, pas- sionem, mutationem, diminutionem aut destru- ctionem subiisse dicat, anathenſa sit. XIV. Si quis illud, Faciamus hominem ", > non Patrem Filio, sed sibi ipsi Deum dixisse affir- maverit, anathema sit. XV. ‹ Si quis dixerit Abraham non vidisse Fi- lium, sed ingenitum Deum aut partem ejus, ana- thema sit. XVI. ‹ Si quis cum Jacobo non Filium ut ho- minem colluctatum esse dicat, sed ingenitum Deuin, aut partem ejus, anathema sit. XVII. c Si quis illud, « Pluit Dominus a Domi- < no › non de Patre ac Filio accipiat, sed ipsum a seipso pluisse dicat, anathema sit : pluit enim Filius Dominus, a Domino Patre. XVIII. Si quis audiens Dominum Patrem et Dominum Filium, aut Dominum Patrem et Filium, quod Dominus ex Domino sit, duos dicat Deos, D anathema esto. Non enin Filium exæquanus Pa- Isa. XLIV, 6. Joan. 1, 14. • Gen. 1, 26. clitis deest. Socrat. vero et Niceph., et ita legit Hilarius, quam le- cionem sequi visum est. In Regio deest. Athanasio legit. Sequens anathematismus apud Hi- larium est xxIII. fuit ab Hilario. tri, sed subditum illi esse intelligimus. Neque enim sine voluntate Patris descendit Sodomam, neque pluit a semetipso, sed a Domino, id est per aucto- Gen. xix, 241. ceph., ceph. nobiscum legit Hilarius : Neque enim descendit in Sodomam. (49) Ita Regius. Totus hic anathematismus in (50) Socrat. et Niceph., αὐτόν. Sed Hilarius cum (51) Λέγοι deest in Socrat. et Niceph., sed lectum (52) Socrat. non habet τὴν θεότητα αὐτοῦ. Νί (53) Totus hic anathematismus deest apud Ni (54) Socrat. et Niceph., καὶ Κύριον τὸν Πατέρα (55) Socrat. et Nicephor. minus recte οὔτε γὰρ
PG 26:738Εἴ τις τῷ Ἰακὼβ μὴ τὸν υἱὸν ὡς ἄνθρωπον πεπαλαικέναι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον θεὸν ἢ μέρος αὐτοῦ λέγοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸ «ἔβρεξε κύριος πῦρ παρὰ κυρίου» μὴ ἐπὶ τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ ἐκλαμβάνοι, ἀλλ’ αὐτὸν παρ’ ἑαυτοῦ λέγοι βεβρεχέναι, ἀνάθεμα ἔστω· ἔβρεξε γὰρ κύριος ὁ υἱὸς παρὰ κυρίου τοῦ πατρός. Εἴ τις ἀκούων κύριον τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν κύριον καὶ κύριον τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱόν, ἐπεὶ κύριος ἐκ κυρίου, δύο λέγοι θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. οὐ γὰρ συντάσσομεν υἱὸν τῷ πατρί, ἀλλ’ ὑποτεταγμένον τῷ πατρί. οὔτε γὰρ κατῆλθεν ἐπὶ Σόδομα ἄνευ βουλῆς τοῦ πατρὸς οὔτε ἔβρεξεν ἀφ’ ἑαυτοῦ, ἀλλὰ παρὰ κυρίου αὐθεντοῦντος δηλαδὴ τοῦ πατρός, οὔτε κάθηται ἐκ δεξιῶν ἀφ’ ἑαυτοῦ, ἀλλ’ ἀκούει λέγοντος τοῦ πατρός· «κάθου ἐκ δεξιῶν μου». Εἴ τις τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα ἓν πρόσωπον λέγει, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον παράκλητον λέγων τὸν ἀγέννητον λέγοι θεόν, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις, ὡς ἐδίδαξεν ἡμᾶς ὁ κύριος, μὴ ἄλλον λέγοι τὸν παράκλητον παρὰ τὸν υἱόν· εἴρηκε γὰρ «καὶ ἄλλον παράκλητον πέμψει ὑμῖν ὁ πατὴρ ὃν ἐρωτήσω ἐγώ», ἀνάθεμα ἔστω.
Υἱὸν εἶναι, καὶ μὴ πρὸ αἰώνων ἐκ τοῦ Πατρὸς γε- γεννημένον πρὸς τὸν Θεὸν εἶναι, καὶ δι' αὐτοῦ γεγε- νῆσθαι τὰ πάντα, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ πλατύνεσθαι, ή συστέλλεσθαι φάσκοι, ἀνάθεμα ἔστω. «Εί τις πλατυνομένην τὴν οὐσίαν τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱὸν λέγοι ποιεῖν, ἢ τὸν πλατυσμὸν τῆς οὐσίας αὐτοῦ Υἱὸν ὀνομάζοι, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις ἐνδιάθετον ἢ προφορικὸν λόγον λέγει τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνάθεμα έστω. ΙΧ. « Εἴ τις ἄνθρωπον μόνον λέγει τὸν ἐκ Μαρίας Υἱὸν, ἀνάθεμα ἔστω. Χ. • Εἴ τις Θεὸν καὶ ἄνθρωπον τὸν ἐκ Μαρίας λέγων, Θεὸν τὸν ἀγέννητον οὕτω νοεῖ (50), ἀνάθεμα Έστω. ΧΙ. « Εἴ τις τό, • Ἐγὼ Θεὸς πρῶτος, καὶ ἐγὼ Β μετὰ ταῦτα, καὶ πλὴν ἐμοῦ οὐκ ἔστι Θεὸς, » ἐπ' ἀναι ρέσει εἰδώλων καὶ τῶν μὴ ὄντων θεῶν εἰρημένον, ἐπ' ἀναιρέσει τοῦ Μονογενούς πρὸ αἰώνων Θεοῦ Ἰου- δαϊκῶς ἐκλαμβάνοι, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΙΙ. « Εἴ τις τό, « Ο Λόγος σάρξ ἐγένετο, » ἀκού ων, τὴν Λόγον εἰς σάρκα μεταβεβλῆσθαι νομίζοι, ἢ τροπὴν ὑπομεμενηκότα ἀνειληφέναι τὴν σάρκα λέ- τοι (51), ἀνάθεμα έστω. Εἴ τις, τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἐσταυ ρωμένον ἀκούων, την θεότητα αὐτοῦ (52) φθοράν, ἢ πάθος, ἢ τροπήν, ἢ μείωσιν, ἢ ἀναίρεσιν ὑπομεμε νηκέναι λέγοι, ἀνάθεμα ἔστω. Χιν. « Εί τις τό, • Ποιήσωμεν ἄνθρωπον, ο μὴ τὸν Πατέρα πρὸς τὸν Υἱὸν λέγειν, ἀλλ' αὐτὸν πρὸς ἑαυτὸν λέγοι τὸν Θεὸν εἰρηκέναι, ἀνάθεμα ἔστω. ΧV. (53) « Εἴ τις μὴ τὸν Υἱὸν λέγοι τὸν ᾿Αβραὰμ ἑωρᾶσθαι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον Θεόν, ἢ μέρος αὐτοῦ. ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τῷ Ἰακὼβ μὴ τὸν Υἱὸν ὡς ἄνθρωπον πεπαλαικέναι, ἀλλὰ τὸν ἀγέννητον Θεόν, ἢ μέρος αὐτοῦ λέγοι, ἀνάθεμα έστω. ΧVΙΙ. «Εί τις το, ο Εβρεξε Κύριος πῦρ παρά Κυ · ρίου, ο μὴ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ ἐκλαμβά- νοι, ἀλλ᾽ αὐτὸν παρ' ἑαυτοῦ λέγει βεβρεχέναι, ἀνά- θεμα ἔστω· ἔβρεξε γὰρ Κύριος ὁ Υἱὸς παρὰ Κυρίου τοῦ Πατρός. Χ. • ΧΙ. ΧΙΙΙ. « Εἴ τις, ἀκούων Κύριον τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν Κύριον, καὶ Κύριον τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱὸν, ἐπεὶ Κύριος ἐκ Κυρίου (54), δύο λέγει Θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. Οὐ γὰρ συντάσσομεν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, ἀλλ' ὑποτεταγμένον τῷ Πατρί. Οὔτε γὰρ κατήλθεν ἐπὶ Σόδομα (55) ἄνευ βουλῆς τοῦ Πατρὸς, οὔτε ἔβρεξεν ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλὰ παρὰ Κυρίου, αὐθεντοῦντος δηλαδή ** προφορικόν Λόγον λέγοι τὸν Υἱόν, Λόγον κατὰ τὴν θεότητα. καὶ τὸν Υἱὸν εἴποι, καὶ Κύριος ἐκ Κυρίου λέγων, δύο λέγοι Θεούς. κατῆλθεν εἰς σῶμα, DE SYNODIS. A riam Filium esse dicit, et non ante sæcula ex Pa- VI. « VII. VIII. (49) « XIII. « XVI. « tre genitum apud Deum esse, ac per eum non om- nia fuisse facta, anathema sit. ་ VI. Si quis Dei substantiam dilalari, aut con- trahi dixerit, anathema sit. VII. Si quis dilatatam Dei substantiam Filium facere dixerit, aut dilatationem substautiæ ejus Fi- lium nominet, anathema esto. VIII. Si quis internum aut prolatitium, esse Dei Filium dixerit, anathema sit. IX. ‹ Si quis Filium ex Maria natum, hominem tantum esse dicat, anathema sit. Si quis Deum et hominem ex Maria na- tum, Deum ingenitum ipsum intelligat, anathe- ma sit. Si quis illud, « Ego Deus primus, et ego postea et præter me non est Deus ",, quod ad ido- lorum, falsorumque deorum subversionem dictum est, subversionem Unigeniti, ante sæcula Dei, Ju- daico more accipiat, anathena sit. XII. • Si quis illud, « Verbum caro factum ‹ est ", › audiens, Verbum in carnem mutatum esse existimet, aut mutationem quamdam, in assu- mendo carnem, passum esse dicat, anathema sit. XIII. Si quis unigenitum Filium Dei crucifi- xum audiens, divinitatem ejus corruptionem, pas- sionem, mutationem, diminutionem aut destru- ctionem subiisse dicat, anathenſa sit. XIV. Si quis illud, Faciamus hominem ", > non Patrem Filio, sed sibi ipsi Deum dixisse affir- maverit, anathema sit. XV. ‹ Si quis dixerit Abraham non vidisse Fi- lium, sed ingenitum Deum aut partem ejus, ana- thema sit. XVI. ‹ Si quis cum Jacobo non Filium ut ho- minem colluctatum esse dicat, sed ingenitum Deuin, aut partem ejus, anathema sit. XVII. c Si quis illud, « Pluit Dominus a Domi- < no › non de Patre ac Filio accipiat, sed ipsum a seipso pluisse dicat, anathema sit : pluit enim Filius Dominus, a Domino Patre. XVIII. Si quis audiens Dominum Patrem et Dominum Filium, aut Dominum Patrem et Filium, quod Dominus ex Domino sit, duos dicat Deos, D anathema esto. Non enin Filium exæquanus Pa- Isa. XLIV, 6. Joan. 1, 14. • Gen. 1, 26. clitis deest. Socrat. vero et Niceph., et ita legit Hilarius, quam le- cionem sequi visum est. In Regio deest. Athanasio legit. Sequens anathematismus apud Hi- larium est xxIII. fuit ab Hilario. tri, sed subditum illi esse intelligimus. Neque enim sine voluntate Patris descendit Sodomam, neque pluit a semetipso, sed a Domino, id est per aucto- Gen. xix, 241. ceph., ceph. nobiscum legit Hilarius : Neque enim descendit in Sodomam. (49) Ita Regius. Totus hic anathematismus in (50) Socrat. et Niceph., αὐτόν. Sed Hilarius cum (51) Λέγοι deest in Socrat. et Niceph., sed lectum (52) Socrat. non habet τὴν θεότητα αὐτοῦ. Νί (53) Totus hic anathematismus deest apud Ni (54) Socrat. et Niceph., καὶ Κύριον τὸν Πατέρα (55) Socrat. et Nicephor. minus recte οὔτε γὰρ
PG 26:739Εἴ τις τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον μέρος λέγοι τοῦ πατρὸς ἢ τοῦ υἱοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱὸν καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα τρεῖς λέγοι θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις βουλήσει τοῦ θεοῦ ὡς ἓν τῶν ποιημάτων γεγονέναι λέγοι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. Εἴ τις μὴ θελήσαντος τοῦ πατρὸς γεγεννῆσθαι λέγοι τὸν υἱόν, ἀνάθεμα ἔστω. οὐ γὰρ βιασθεὶς ὁ πατὴρ ὑπὸ ἀνάγκης φυσικῆς ἀχθείς, ὡς οὐκ ἤθελεν, ἐγέννησε τὸν υἱόν, ἀλλ’ ἅμα τε ἠβουλήθη καὶ ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς ἐξ ἑαυτοῦ αὐτὸν γεννήσας ἐπέδειξεν. Εἴ τις ἀγέννητον καὶ ἄναρχον λέγοι τὸν υἱόν, ὡς δύο ἄναρχα καὶ δύο ἀγέννητα λέγων καὶ δύο ποιῶν θεούς, ἀνάθεμα ἔστω. κεφαλὴ γάρ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ πάντων, ὁ υἱός. «κεφαλὴ δέ», ὅ ἐστιν ἀρχή, «τοῦ Χριστοῦ ὁ θεός», οὕτω γὰρ εἰς μίαν ἄναρχον τῶν ὅλων ἀρχὴν δι’ υἱοῦ εὐσεβῶς τὰ πάντα ἀνάγομεν. Καὶ πάλιν συνδιακριβοῦντες τοῦ Χριστιανισμοῦ τὴν ἔννοιαν λέγομεν, ὅτι εἴ τις Χριστὸν θεὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ προαιώνιον ὄντα καὶ ὑπουργηκότα τῷ πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ λέγοι, ἀλλ’ ἐξ οὗ ἐκ Μαρίας ἐγεννήθη, ἐκ τότε καὶ Χριστὸν καὶ υἱὸν κεκλῆσθαι καὶ ἀρχὴν εἰληφέναι τοῦ θεὸν εἶναι, ἀνάθεμα ἔστω.
Α τοῦ Πατρός· οὔτε κάθηται ἐκ δεξιῶν ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλ᾿ ἀκούει λέγοντος τοῦ Πατρός • Κάθου ἐχ δεξιῶν μου (56). ΧΧΙ. • ἀνάθεμα έστω, ή Γραφή. ως ἐν τῶν κτισμάτων. νῆσθαι. φυσικῆς αὖθις. εἰ, ὡς οὐκ ἠθέλησεν. ΧΙΧ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν πρόσωπον λέγει (57), ἀνάθεμα Έστω. ΧΧ. « Εί τις, τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Παράκλητον λέγων, τὸν ἀγέννητον λέγοι Θεὸν (58), ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙ. < Εἴ τις, ὡς ἐδίδαξεν ἡμᾶς ὁ Κύριος, μὴ ἄλ λον λέγοι τὸν Παράκλητον παρὰ τὸν Υἱόν· εἴρηκε γάρ· ι Καὶ ἄλλον Παράκλητον πέμψει ὑμῖν ὁ Πα- « τήρ, ὃν ἐρωτήσω ἐγώ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙ. « Ε' τις τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον μέρος λέγοι τοῦ Πατρός, ἢ τοῦ Υἱοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙΙ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα τρεῖς λέγοι (59) Θεούς, ἀνάθεμα Έστω. Εί τις βουλήσει τοῦ Θεοῦ ὡς ἐν τῶν ποιη- μάτων γεγονέναι λέγοι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνάθεμα Έστω. ΧΧV. « Εἴ τις μὴ θελήσαντος τοῦ Πατρὸς γεγεν- νῆσθαι (60) λέγοι τὸν Υἱὸν, ἀνάθεμα ἔστω. Οὐ γὰρ βιασθεὶς ὁ Πατὴρ ὑπὸ ἀνάγκης φυσικῆς ἀχθεὶς, ὡς οὐκ ἤθελεν (61), ἐγέννησε τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἅμα το ἠβουλήθη, καὶ ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς ἐξ ἑαυτοῦ αὐτ τὸν γεννήσας ἐπέδειξεν (62). «Εἴ τις ἀγέννητον καὶ ἀναρχον λέγοι τὸν Υἱόν, ώς δύο ἄναρχα καὶ δύο ἀγέννητα λέγων, καὶ δύο ποιῶν Θεοὺς, ἀνάθεμα ἔστω. Κεφαλὴ γὰρ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ πάντων, ὁ Υἱός· κεφαλὴ δὲ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ τοῦ Χριστοῦ, ὁ Θεός (63)· οὕτω γὰρ εἰς μίαν ἄναρ- χον τῶν ὅλων ἀρχὴν δι' Υἱοῦ εὐσεβῶς τὰ πάντα ἀν- άγομεν. Καὶ πάλιν συνδιακριβοῦντες (64) τοῦ Χριστιανισμοῦ τὴν ἔννοιαν λέγομεν, ὅτι, Εί τις Χρι- στὸν Θεὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ προαιώνιον ὄντα, καὶ ὑπουρ γηκότα τῷ Πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ λέγοι· ἀλλ' ἐξ οὗ ἐκ Μαρίας ἐγεννήθη, ἐκ τότε καὶ Χριστὸν καὶ Υἱὸν κεκλῆσθαι, καὶ ἀρχὴν εἰληφέναι τοῦ Θεὸν εἶναι, ἀνάθεμα έστω (65). τίονα ἐπινοήσαντες, δογματίζουσιν ἄλλην πίστιν, καὶ γράφουσι ταῦτα ἐν Σιρμίῳ 'Ρωμαϊστὶ μὲν ἑρμηνευ θέντα δὲ Ἑλληνιστί ἀνά- θεμα έστω. χὴ πάντων ὁ Υἱός. Ο Θεός· κεφαλὴ δὲ ἐστι τοῦ Χριστοῦ ὁ Θεός. ὅτι εἴ τις Χριστὸν Ἰησοῦν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ πρὸ αἰώνων ὄντα. ὡς ὁ Σαμοσατεύς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. • ritatem Patris; neque sedet ad dexteram Patris a semetipso, sed audit Patrem dicentem: Sede a dextris meis 18., • XIX. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum, unam personam dicat, anathema sit. non XX. • Si quis Spiritum sanctum Paracletum di- cens, ingenitum Deum dixerit, anathema sit. Si quis, ut nos docuit Dominus, alium Paracletum dicat præter Filium, dixit enim: • Et alium Paracletum mittet vobis Pater, quem • ego rogabo 1, » anathema sit. XXII. ‹ Si quis Spiritum sanctum partem Pa- tris aut Filii dixerit, anathema sit. XXIII. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum tres Deos dixerit, anathema sit. XXIV. « Si quis voluntate Dei, ut unam ex re bus factis Filium Dei factum esse dixerit, anathe- ma sit. XXV. ‹ Si quis Filium non volente Patre geni- tum esse dicat, anathema sit. Non enim coactus Pater, vel naturali necessitate ductus, cum nollet genuit Filiumn : sed simul ac voluit, sine tempore, et sine passione ex se genitum illum edidit. XXVI. Si quis ingenitum et principio caren- tem dixerit Filium, ita ut duo principio carentia, et duo ingenita dicat, duosque Deos faciat, ana- thema sit. Caput enim quod est principium om- nium Filius est; caput vero quod est principium Christi, Deus est ; ita enim ad unum, qui est sine principio omnium principium, omnia per Filium vie referimus. XXVII. ‹ Et iterum Christianismi sententiam ac- curate exponentes dicimus : Si quis negaverit Chri- stuin Deum, Filium Dei esse ante sæcula, et Patri ad universorum creationem ministrasse; sed ex quo tempore ex Maria genitus est, Christum ac Filium appellatum fuisse, et tunc incepisse Deum esse, anathema sit. › excogitassent, fidei doctrinam formulamque sta- tuunt, et hæc Sirmii Latine scribunt, quæ Græce translata sunt : ‹ Cum nonnulla putaretur esse de fide discepta- Psal. cix, natur quod cum desit in Niceph. et Hilario, expunctum est. apud Socratem, cujus loco apud Niceph. legitur Μox Socrat., Niceph. totum hunc locum invertit. B C D XXIV. « XXVI. XXVII. « codices Athanasii, itemque editi Socr. addunt, Sed hæc cum absint a Niceph. et Hilar. maleque posita sint, expunximus. Niceph., post Socrat. et Niceph., dunt, formula Latine primum scripta fuit, ut habetur apud 28. His omnibus rejectis, quasi praestantiora 1. • Joan. xiv, 16 (56) In editis Athanasii et in mss. male hic lege- (57) Socrat. et Niceph., λέγοι. (58) Regius λέγει solus. Infra ὁ Κύριος deest (59) Regius solus, λέγει. Mox Socrat. et Niceph., (60) Ita Reg. Socrat. et Niceph. Editi vero, γεγε- (61) Reg. Socrat. et Niceph., ὡς οὐκ ἤθελεν. Εdi 28. Ταῦτα πάντα παρωσάμενοι· καὶ ὥσπερ βελ- (66) • Επειδὴ περὶ πίστεως ἔδοξέ τινα διάσκεψιν (62) Socrat., ἀπέδειξεν. Post hanc vocem editi et (63) Socrat. et Niceph., Κεφαλὴ γάρ ἐστι καὶ ἀρ- (64) Socrat. et Niceph. οὖν διακριβοῦντες. Paulo (65) Socrat. et Niceph. post ἀνάθεμα ἔστω ad- (66) Septima fidei confessio anno 357. Hæc fidei
PG 26:740Ταῦτα πάντα παρωσάμενοι, καὶ ὥσπερ βελτίονα ἐπινοήσαντες δογματίζουσιν ἄλλην πίστιν καὶ γράφουσι ταῦτα ἐν Σιρμίῳ Ῥωμαιστὶ μέν, ἑρμηνευθέντα δὲ Ἑλληνιστί· Ἐπειδὴ περὶ πίστεως ἔδοξέ τινα διάσκεψιν γενέσθαι, πάντα ἀσφαλῶς ἐζητήθη καὶ διηρευνήθη ἐν τῷ Σιρμίῳ ἐπὶ παρουσίᾳ Οὐάλεντος καὶ Οὐρσακίου καὶ Γερμινίου καὶ τῶν λοιπῶν. συνέστηκεν ἕνα θεὸν εἶναι πατέρα παντοκράτορα, καθὼς καὶ ἐν πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ καταγγέλλεται, καὶ ἕνα μονογενῆ υἱὸν αὐτοῦ, τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, ἐξ αὐτοῦ πρὸ τῶν αἰώνων γεννηθέντα. δύο θεοὺς μὴ χρῆναι λέγειν, ἐπειδὴ αὐτὸς ὁ κύριος εἴρηκε· «πορεύομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ πατέρα ὑμῶν καὶ θεόν μου καὶ θεὸν ὑμῶν». διὰ τοῦτο καὶ πάντων θεός ἐστι, καθὼς καὶ ὁ ἀπόστολος ἐδίδαξεν· «ἢ Ἰουδαίων μόνων ὁ θεός, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν; ναὶ καὶ ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ θεός, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως καὶ ἀκροβυστίαν διὰ πίστεως». καὶ τὰ μὲν λοιπὰ πάντα συμφωνεῖ καὶ οὐδεμίαν ἔχει ἀμφιβολίαν.
Α τοῦ Πατρός· οὔτε κάθηται ἐκ δεξιῶν ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλ᾿ ἀκούει λέγοντος τοῦ Πατρός • Κάθου ἐχ δεξιῶν μου (56). ΧΧΙ. • ἀνάθεμα έστω, ή Γραφή. ως ἐν τῶν κτισμάτων. νῆσθαι. φυσικῆς αὖθις. εἰ, ὡς οὐκ ἠθέλησεν. ΧΙΧ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν πρόσωπον λέγει (57), ἀνάθεμα Έστω. ΧΧ. « Εί τις, τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Παράκλητον λέγων, τὸν ἀγέννητον λέγοι Θεὸν (58), ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙ. < Εἴ τις, ὡς ἐδίδαξεν ἡμᾶς ὁ Κύριος, μὴ ἄλ λον λέγοι τὸν Παράκλητον παρὰ τὸν Υἱόν· εἴρηκε γάρ· ι Καὶ ἄλλον Παράκλητον πέμψει ὑμῖν ὁ Πα- « τήρ, ὃν ἐρωτήσω ἐγώ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙ. « Ε' τις τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον μέρος λέγοι τοῦ Πατρός, ἢ τοῦ Υἱοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙΙ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα τρεῖς λέγοι (59) Θεούς, ἀνάθεμα Έστω. Εί τις βουλήσει τοῦ Θεοῦ ὡς ἐν τῶν ποιη- μάτων γεγονέναι λέγοι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνάθεμα Έστω. ΧΧV. « Εἴ τις μὴ θελήσαντος τοῦ Πατρὸς γεγεν- νῆσθαι (60) λέγοι τὸν Υἱὸν, ἀνάθεμα ἔστω. Οὐ γὰρ βιασθεὶς ὁ Πατὴρ ὑπὸ ἀνάγκης φυσικῆς ἀχθεὶς, ὡς οὐκ ἤθελεν (61), ἐγέννησε τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἅμα το ἠβουλήθη, καὶ ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς ἐξ ἑαυτοῦ αὐτ τὸν γεννήσας ἐπέδειξεν (62). «Εἴ τις ἀγέννητον καὶ ἀναρχον λέγοι τὸν Υἱόν, ώς δύο ἄναρχα καὶ δύο ἀγέννητα λέγων, καὶ δύο ποιῶν Θεοὺς, ἀνάθεμα ἔστω. Κεφαλὴ γὰρ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ πάντων, ὁ Υἱός· κεφαλὴ δὲ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ τοῦ Χριστοῦ, ὁ Θεός (63)· οὕτω γὰρ εἰς μίαν ἄναρ- χον τῶν ὅλων ἀρχὴν δι' Υἱοῦ εὐσεβῶς τὰ πάντα ἀν- άγομεν. Καὶ πάλιν συνδιακριβοῦντες (64) τοῦ Χριστιανισμοῦ τὴν ἔννοιαν λέγομεν, ὅτι, Εί τις Χρι- στὸν Θεὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ προαιώνιον ὄντα, καὶ ὑπουρ γηκότα τῷ Πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ λέγοι· ἀλλ' ἐξ οὗ ἐκ Μαρίας ἐγεννήθη, ἐκ τότε καὶ Χριστὸν καὶ Υἱὸν κεκλῆσθαι, καὶ ἀρχὴν εἰληφέναι τοῦ Θεὸν εἶναι, ἀνάθεμα έστω (65). τίονα ἐπινοήσαντες, δογματίζουσιν ἄλλην πίστιν, καὶ γράφουσι ταῦτα ἐν Σιρμίῳ 'Ρωμαϊστὶ μὲν ἑρμηνευ θέντα δὲ Ἑλληνιστί ἀνά- θεμα έστω. χὴ πάντων ὁ Υἱός. Ο Θεός· κεφαλὴ δὲ ἐστι τοῦ Χριστοῦ ὁ Θεός. ὅτι εἴ τις Χριστὸν Ἰησοῦν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ πρὸ αἰώνων ὄντα. ὡς ὁ Σαμοσατεύς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. • ritatem Patris; neque sedet ad dexteram Patris a semetipso, sed audit Patrem dicentem: Sede a dextris meis 18., • XIX. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum, unam personam dicat, anathema sit. non XX. • Si quis Spiritum sanctum Paracletum di- cens, ingenitum Deum dixerit, anathema sit. Si quis, ut nos docuit Dominus, alium Paracletum dicat præter Filium, dixit enim: • Et alium Paracletum mittet vobis Pater, quem • ego rogabo 1, » anathema sit. XXII. ‹ Si quis Spiritum sanctum partem Pa- tris aut Filii dixerit, anathema sit. XXIII. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum tres Deos dixerit, anathema sit. XXIV. « Si quis voluntate Dei, ut unam ex re bus factis Filium Dei factum esse dixerit, anathe- ma sit. XXV. ‹ Si quis Filium non volente Patre geni- tum esse dicat, anathema sit. Non enim coactus Pater, vel naturali necessitate ductus, cum nollet genuit Filiumn : sed simul ac voluit, sine tempore, et sine passione ex se genitum illum edidit. XXVI. Si quis ingenitum et principio caren- tem dixerit Filium, ita ut duo principio carentia, et duo ingenita dicat, duosque Deos faciat, ana- thema sit. Caput enim quod est principium om- nium Filius est; caput vero quod est principium Christi, Deus est ; ita enim ad unum, qui est sine principio omnium principium, omnia per Filium vie referimus. XXVII. ‹ Et iterum Christianismi sententiam ac- curate exponentes dicimus : Si quis negaverit Chri- stuin Deum, Filium Dei esse ante sæcula, et Patri ad universorum creationem ministrasse; sed ex quo tempore ex Maria genitus est, Christum ac Filium appellatum fuisse, et tunc incepisse Deum esse, anathema sit. › excogitassent, fidei doctrinam formulamque sta- tuunt, et hæc Sirmii Latine scribunt, quæ Græce translata sunt : ‹ Cum nonnulla putaretur esse de fide discepta- Psal. cix, natur quod cum desit in Niceph. et Hilario, expunctum est. apud Socratem, cujus loco apud Niceph. legitur Μox Socrat., Niceph. totum hunc locum invertit. B C D XXIV. « XXVI. XXVII. « codices Athanasii, itemque editi Socr. addunt, Sed hæc cum absint a Niceph. et Hilar. maleque posita sint, expunximus. Niceph., post Socrat. et Niceph., dunt, formula Latine primum scripta fuit, ut habetur apud 28. His omnibus rejectis, quasi praestantiora 1. • Joan. xiv, 16 (56) In editis Athanasii et in mss. male hic lege- (57) Socrat. et Niceph., λέγοι. (58) Regius λέγει solus. Infra ὁ Κύριος deest (59) Regius solus, λέγει. Mox Socrat. et Niceph., (60) Ita Reg. Socrat. et Niceph. Editi vero, γεγε- (61) Reg. Socrat. et Niceph., ὡς οὐκ ἤθελεν. Εdi 28. Ταῦτα πάντα παρωσάμενοι· καὶ ὥσπερ βελ- (66) • Επειδὴ περὶ πίστεως ἔδοξέ τινα διάσκεψιν (62) Socrat., ἀπέδειξεν. Post hanc vocem editi et (63) Socrat. et Niceph., Κεφαλὴ γάρ ἐστι καὶ ἀρ- (64) Socrat. et Niceph. οὖν διακριβοῦντες. Paulo (65) Socrat. et Niceph. post ἀνάθεμα ἔστω ad- (66) Septima fidei confessio anno 357. Hæc fidei
ἐπειδὴ δὲ πολλούς τινας κινεῖ περὶ τῆς λεγομένης Ῥωμαιστὶ μὲν σουβσταντίας, Ἑλληνιστὶ δὲ λεγομένης οὐσίας, τουτέστιν ἵνα ἀκριβέστερον γνωσθῇ τὸ ὁμοούσιον ἢ τὸ λεγόμενον ὁμοιοούσιον, οὐ χρή τινα τούτων παντελῶς μνήμην γίνεσθαι οὐδὲ περὶ τούτων ἐξηγεῖσθαι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν καὶ διὰ τοῦτον τὸν λογισμόν, ὅτι ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς οὐ γέγραπται περὶ τούτων, καὶ ὅτι ταῦτα ὑπὲρ τὴν ἀνθρώπων γνῶσιν καὶ τὸν ἀνθρώπων νοῦν ἐστι, καὶ ὅτι οὐδεὶς δύναται τὴν γενεὰν τοῦ υἱοῦ διηγήσασθαι, καθὼς γέγραπται· «τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται»; μόνον γὰρ εἰδέναι τὸν πατέρα φανερόν ἐστι, πῶς τὸν υἱὸν ἐγέννησε, καὶ πάλιν τὸν υἱόν, πῶς αὐτὸς γεγέννηται παρὰ τοῦ πατρός. οὐδενὶ δὲ ἀμφίβολόν ἐστι μείζονα εἶναι τὸν πατέρα. οὐδὲ γὰρ διστάσειεν ἄν τις τὸν πατέρα τιμῇ καὶ ἀξίᾳ καὶ θειότητι καὶ αὐτῷ τῷ ὀνόματι τῷ πατρικῷ μείζονα εἶναι, διαμαρτυρουμένου αὐτοῦ τοῦ υἱοῦ· «ὁ ἐμὲ πέμψας πατὴρ μείζων μού ἐστι».
Α τοῦ Πατρός· οὔτε κάθηται ἐκ δεξιῶν ἀφ' ἑαυτοῦ, ἀλλ᾿ ἀκούει λέγοντος τοῦ Πατρός • Κάθου ἐχ δεξιῶν μου (56). ΧΧΙ. • ἀνάθεμα έστω, ή Γραφή. ως ἐν τῶν κτισμάτων. νῆσθαι. φυσικῆς αὖθις. εἰ, ὡς οὐκ ἠθέλησεν. ΧΙΧ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα ἐν πρόσωπον λέγει (57), ἀνάθεμα Έστω. ΧΧ. « Εί τις, τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον Παράκλητον λέγων, τὸν ἀγέννητον λέγοι Θεὸν (58), ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙ. < Εἴ τις, ὡς ἐδίδαξεν ἡμᾶς ὁ Κύριος, μὴ ἄλ λον λέγοι τὸν Παράκλητον παρὰ τὸν Υἱόν· εἴρηκε γάρ· ι Καὶ ἄλλον Παράκλητον πέμψει ὑμῖν ὁ Πα- « τήρ, ὃν ἐρωτήσω ἐγώ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙ. « Ε' τις τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον μέρος λέγοι τοῦ Πατρός, ἢ τοῦ Υἱοῦ, ἀνάθεμα ἔστω. ΧΧΙΙΙ. « Εἴ τις τὸν Πατέρα, καὶ τὸν Υἱὸν, καὶ τὸ ἅγιον Πνεῦμα τρεῖς λέγοι (59) Θεούς, ἀνάθεμα Έστω. Εί τις βουλήσει τοῦ Θεοῦ ὡς ἐν τῶν ποιη- μάτων γεγονέναι λέγοι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἀνάθεμα Έστω. ΧΧV. « Εἴ τις μὴ θελήσαντος τοῦ Πατρὸς γεγεν- νῆσθαι (60) λέγοι τὸν Υἱὸν, ἀνάθεμα ἔστω. Οὐ γὰρ βιασθεὶς ὁ Πατὴρ ὑπὸ ἀνάγκης φυσικῆς ἀχθεὶς, ὡς οὐκ ἤθελεν (61), ἐγέννησε τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἅμα το ἠβουλήθη, καὶ ἀχρόνως καὶ ἀπαθῶς ἐξ ἑαυτοῦ αὐτ τὸν γεννήσας ἐπέδειξεν (62). «Εἴ τις ἀγέννητον καὶ ἀναρχον λέγοι τὸν Υἱόν, ώς δύο ἄναρχα καὶ δύο ἀγέννητα λέγων, καὶ δύο ποιῶν Θεοὺς, ἀνάθεμα ἔστω. Κεφαλὴ γὰρ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ πάντων, ὁ Υἱός· κεφαλὴ δὲ, ὅ ἐστιν ἀρχὴ τοῦ Χριστοῦ, ὁ Θεός (63)· οὕτω γὰρ εἰς μίαν ἄναρ- χον τῶν ὅλων ἀρχὴν δι' Υἱοῦ εὐσεβῶς τὰ πάντα ἀν- άγομεν. Καὶ πάλιν συνδιακριβοῦντες (64) τοῦ Χριστιανισμοῦ τὴν ἔννοιαν λέγομεν, ὅτι, Εί τις Χρι- στὸν Θεὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ προαιώνιον ὄντα, καὶ ὑπουρ γηκότα τῷ Πατρὶ εἰς τὴν τῶν ὅλων δημιουργίαν μὴ λέγοι· ἀλλ' ἐξ οὗ ἐκ Μαρίας ἐγεννήθη, ἐκ τότε καὶ Χριστὸν καὶ Υἱὸν κεκλῆσθαι, καὶ ἀρχὴν εἰληφέναι τοῦ Θεὸν εἶναι, ἀνάθεμα έστω (65). τίονα ἐπινοήσαντες, δογματίζουσιν ἄλλην πίστιν, καὶ γράφουσι ταῦτα ἐν Σιρμίῳ 'Ρωμαϊστὶ μὲν ἑρμηνευ θέντα δὲ Ἑλληνιστί ἀνά- θεμα έστω. χὴ πάντων ὁ Υἱός. Ο Θεός· κεφαλὴ δὲ ἐστι τοῦ Χριστοῦ ὁ Θεός. ὅτι εἴ τις Χριστὸν Ἰησοῦν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ πρὸ αἰώνων ὄντα. ὡς ὁ Σαμοσατεύς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. • ritatem Patris; neque sedet ad dexteram Patris a semetipso, sed audit Patrem dicentem: Sede a dextris meis 18., • XIX. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum, unam personam dicat, anathema sit. non XX. • Si quis Spiritum sanctum Paracletum di- cens, ingenitum Deum dixerit, anathema sit. Si quis, ut nos docuit Dominus, alium Paracletum dicat præter Filium, dixit enim: • Et alium Paracletum mittet vobis Pater, quem • ego rogabo 1, » anathema sit. XXII. ‹ Si quis Spiritum sanctum partem Pa- tris aut Filii dixerit, anathema sit. XXIII. ‹ Si quis Patrem et Filium et Spiritum sanctum tres Deos dixerit, anathema sit. XXIV. « Si quis voluntate Dei, ut unam ex re bus factis Filium Dei factum esse dixerit, anathe- ma sit. XXV. ‹ Si quis Filium non volente Patre geni- tum esse dicat, anathema sit. Non enim coactus Pater, vel naturali necessitate ductus, cum nollet genuit Filiumn : sed simul ac voluit, sine tempore, et sine passione ex se genitum illum edidit. XXVI. Si quis ingenitum et principio caren- tem dixerit Filium, ita ut duo principio carentia, et duo ingenita dicat, duosque Deos faciat, ana- thema sit. Caput enim quod est principium om- nium Filius est; caput vero quod est principium Christi, Deus est ; ita enim ad unum, qui est sine principio omnium principium, omnia per Filium vie referimus. XXVII. ‹ Et iterum Christianismi sententiam ac- curate exponentes dicimus : Si quis negaverit Chri- stuin Deum, Filium Dei esse ante sæcula, et Patri ad universorum creationem ministrasse; sed ex quo tempore ex Maria genitus est, Christum ac Filium appellatum fuisse, et tunc incepisse Deum esse, anathema sit. › excogitassent, fidei doctrinam formulamque sta- tuunt, et hæc Sirmii Latine scribunt, quæ Græce translata sunt : ‹ Cum nonnulla putaretur esse de fide discepta- Psal. cix, natur quod cum desit in Niceph. et Hilario, expunctum est. apud Socratem, cujus loco apud Niceph. legitur Μox Socrat., Niceph. totum hunc locum invertit. B C D XXIV. « XXVI. XXVII. « codices Athanasii, itemque editi Socr. addunt, Sed hæc cum absint a Niceph. et Hilar. maleque posita sint, expunximus. Niceph., post Socrat. et Niceph., dunt, formula Latine primum scripta fuit, ut habetur apud 28. His omnibus rejectis, quasi praestantiora 1. • Joan. xiv, 16 (56) In editis Athanasii et in mss. male hic lege- (57) Socrat. et Niceph., λέγοι. (58) Regius λέγει solus. Infra ὁ Κύριος deest (59) Regius solus, λέγει. Mox Socrat. et Niceph., (60) Ita Reg. Socrat. et Niceph. Editi vero, γεγε- (61) Reg. Socrat. et Niceph., ὡς οὐκ ἤθελεν. Εdi 28. Ταῦτα πάντα παρωσάμενοι· καὶ ὥσπερ βελ- (66) • Επειδὴ περὶ πίστεως ἔδοξέ τινα διάσκεψιν (62) Socrat., ἀπέδειξεν. Post hanc vocem editi et (63) Socrat. et Niceph., Κεφαλὴ γάρ ἐστι καὶ ἀρ- (64) Socrat. et Niceph. οὖν διακριβοῦντες. Paulo (65) Socrat. et Niceph. post ἀνάθεμα ἔστω ad- (66) Septima fidei confessio anno 357. Hæc fidei
PG 26:741καὶ τοῦτο δὲ καθολικὸν εἶναι οὐδεὶς ἀγνοεῖ δύο πρόσωπα εἶναι πατρὸς καὶ υἱοῦ, καὶ τὸν μὲν πατέρα μείζονα, τὸν δὲ υἱὸν ὑποτεταγμένον τῷ πατρὶ μετὰ πάντων, ὧν αὐτῷ ὁ πατὴρ ὑπέταξε, τὸν δὲ πατέρα ἀρχὴν μὴ ἔχειν καὶ ἀόρατον εἶναι καὶ ἀθάνατον εἶναι καὶ ἀπαθῆ εἶναι, τὸν δὲ υἱὸν γεγεννῆσθαι ἐκ τοῦ πατρός, θεὸν ἐκ θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός, καὶ τούτου τὴν γένεσιν, καθὼς προείρηται, μηδένα γινώσκειν, εἰ μὴ μόνον τὸν πατέρα, αὐτὸν δὲ τὸν υἱὸν καὶ κύριον καὶ θεὸν ἡμῶν σάρκα ἤτοι σῶμα, τουτέστιν ἄνθρωπον, ἀνειληφέναι ἀπὸ Μαρίας τῆς παρθένου, καθάπερ καὶ ὁ ἄγγελος προευηγγελίσατο, καθὼς δὲ πᾶσαι αἱ γραφαὶ διδάςκουσι καὶ μάλιστα αὐτὸς ὁ ἀπόστολος ὁ διδάσκαλος τῶν ἐθνῶν· ἄνθρωπον ἀνέλαβεν ὁ Χριστὸς ἀπὸ Μαρίας τῆς παρθένου, δι’ οὗ πέπονθε. τὸ δὲ κεφάλαιον πάσης τῆς πίστεως καὶ ἡ βεβαιότης ἐστίν, ἵνα τριὰς ἀεὶ φυλάττηται, καθὼς ἀνέγνωμεν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ· «πορευθέντες βαπτίζετε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος». ἀκέραιος δὲ καὶ τέλειός ἐστιν ὁ ἀριθμὸς τῆς τριάδος.
γενέσθαι, πάντα ἀσφαλῶς ἐζητήθη καὶ διηρευνήθη ἐν τῷ Σιρμίῳ ἐπὶ παρουσίᾳ Ουάλεντος, καὶ θύρσα- κίου, καὶ Γερμινίου, καὶ τῶν λοιπῶν. Συνέστηκεν ἕνα Θεὸν εἶναι Πατέρα παντοκράτορα (67), καθώς καὶ ἐν πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ καταγγέλλεται· καὶ ἕνα μου νογενῆ Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἐξ αὐτοῦ πρὸ τῶν αἰώνων γεννηθέντα. Δύο Θεούς (68) μὴ χρῆναι λέγειν· ἐπειδὴ αὐτὸς ὁ Κύριος εἴρηκε· • Πορεύομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου καὶ Πατέρα ὑμῶν, · καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν. » Διὰ τοῦτο καὶ πάντων Θεός ἐστι, καθὼς καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἐδίδαξεν· Η ι Εt Ἰουδαίων μόνων ὁ Θεὸς, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν ; Ναὶ καὶ • ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ι ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ πίστεως (69) · » καὶ τὰ μὲν λοιπά πάντα συμφωνεί, καὶ οὐδεμίαν ἔχει ἀμφιβολίαν. Ἐπειδὴ δὲ πολλούς τινας κινεί περί τῆς λεγομένης Ῥωμαϊστὶ μὲν σουσταντίας (70), Ελληνιστὶ δὲ λεγομένης ουσίας, τουτέστιν, ἵνα ἀκρι βέστερον γνωσθῇ, τὸ ὁμοούσιον, ἢ τὸ λεγόμενον ὁμοιο- ούσιον (71) · οὐ χρή τινα τούτων παντελῶς μνήμην γίνεσθαι, οὐδὲ περὶ τούτων ἐξηγεῖσθαι ἐν τῇ Ἐκε κλησίᾳ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, καὶ διὰ τοῦτον τὸν λο- γισμόν, ὅτι ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς οὐ γέγραπται περὶ τούτων· καὶ ὅτι ταῦτα ὑπὲρ τὴν ἀνθρώπων γνῶσιν καὶ τὸν ἀνθρώπων νοῦν ἐστι· καὶ ὅτι οὐδεὶς δύναται τὴν γενεὰν τοῦ Υἱοῦ διηγήσασθαι, καθώς γέ- γραπται· « Τὴν γενεὰν (72) αὐτοῦ τίς διηγήσεται ; ν Μόνον γὰρ εἰδέναι τὸν Πατέρα φανερόν ἐστι, πῶς τὸν Υἱὸν ἐγέννησε, καὶ πάλιν τὸν Υἱόν, πῶς αὐτὸς γε γέννηται παρὰ τοῦ Πατρός (73). Οὐδενὶ δὲ ἀμφίβο- λόν ἐστι, μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα· οὐδὲ γὰρ διστά σειεν ἄν τις τὸν Πατέρα (74), τιμῇ, καὶ ἀξίᾳ, καὶ θεότητι, καὶ αὐτῷ τῷ ὀνόματι τῷ πατρικῷ μείζονα εἶναι, διαμαρτυρουμένου αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ· Ὁ ἐμὲ • πέμψας Πατήρ μείζων μου ἐστι. » Καὶ τοῦτο δὲ καθ- ολικὸν εἶναι οὐδεὶς ἀγνοεῖ, δύο πρόσωπα εἶναι, Πα- τρὸς καὶ Υἱοῦ· καὶ τὸν μὲν Πατέρα μείζονα, τὸν δὲ Υἱὸν ὑποτεταγμένον τῷ Πατρὶ (75) μετὰ πάντων, ὧν αὐτῷ ὁ Πατὴρ ὑπέταξε. Τὸν δὲ Πατέρα ἀρχὴν μὴ ἔχειν, καὶ ἀόρατον εἶναι, καὶ ἀθάνατον εἶναι (76), καὶ ἀπαθῆ εἶναι· τὸν δὲ Υἱὸν γεγεννῆσθαι ἐκ τοῦ Πα τρός, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός. Καὶ τούτου τὴν γένεσιν, καθώς προείρηται, μηδένα γινώσκειν, εἰ μὴ μόνον τὸν Πατέρα. Αὐτὸν δὲ τὸν Υἱὸν καὶ Κύριον καὶ Θεὸν ἡμῶν σάρκα ἤτοι σῶμα, τουτέστιν ἄνθρωπον, Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον καὶ Θεὸν καὶ Σωτῆρα ἡμῶν. δὲ γενεάν. θειότητι. διαμαρτυρόμε γον. γεγενῆσθαι γεγεννήσθαι. DE SYNODIS. A tio, diligenter omnia apud Sirmium tractata sunt B et discussa, praesentibus Valente, Ursacio, Germi- nio et cæteris. Unum constat Deum esse et Pa- trem omnipotentem, ut sic per universum orbem creditur. Et unicum Filium ejus Jesum Christum Dominum Salvatorem nostrum, ex ipso ante sæ- cula genitum. Duos autem Deos nec posse nec de- bere prædicari, quia ipse Dominus dixit: Ibo ad • Patrem meum et ad Patrem vestrum, ad Deum ‹ meum et ad Deum vestrum 2º. › Ideo omnium Deus unus est, sicut Apostolus docuit : ‹ An Judæorum • Deus tantum ? nonne et gentium ? Imo et gen- • tium. Quoniam quidem unus est Deus, qui justifi- ‹ cat circumcisionem ex fide, et præputium per fil- • dem ; » sed et cætera convenerunt nec ullam ha- bere potuerunt discrepantiam. Quod vero quosdam. aut multos movebat, de substantia,quæ Græce usia appellatur, id est ( ut expressius intelliga- tur) homousion, aut quod dicitur homœusion : nullam omnino fieri oportere mentionem nec quem- quam prædicare, ea de causa et ratione, quod nec in divinis Scripturis contineatur; et quod super hominis scientiam sit, nec quisquam possit nati- vitatem Filii enarrare, de quo scriptum est : Ge- • nerationem ejus quis enarrabit s ? » Scire autem manifestum est solum Patrem quomodo genuerit Filium suum; et Filium quomodo genitus sit a Patre. Nulla ambiguitas est majorem esse Patrem. Nulli potest dubium esse Patrem, honore, dignitate, claritate, majestate et ipso nomine Patris majorem esse, Filio ipso testante: «Qui me misit Pater, major < me est. . hoc catholicum esse, nemo ignorat, duas personas esse Patris et Filii. Majorem Patrem,Fi- lium subjectum, cum omnibus his quæ ipsi Pater sub- jecit. Patrem initium non habere, invisibilem esse, immortalem esse, impassibilem esse : Filium autem natum esse ex Patre, Deum ex Deo, lumen ex lu- mine. Cujus Filii generationem, ut ante dictum est, neminem scire, nisi Patrem suum. Ipsum autem Filium Dei, Dominum et Deum nostrum, sicuti le- gitur, carnem vel corpus, id est hominem susce- pisse ex utero Virginis Maria, sicut angelus præ- dicavit. Ut autem Scripturæ omnes docent, et præ- cipue ipse magister gentium Apostolus, hominem • D suscepisse de Maria Virgine, per quem compassus Joan. xx, 17. * Rom. 111, 29, 50. C 157. Lill, 8. Hilarium De synodis, col. 1156, unde illam trans- seripsimus. Legitur ea item apud Socratem lib. 1, c. 30, et apud Niceph. lib. ix, c. 31. Titulus apud Hilarium : Exemplum blasphemiæ apud Sirmium per Osium et Potamium conscriptæ. At non putatur Osius illam conscripsisse, sed cum eiden subscripsisset, fraude fortasse Arianorum ob- tinuit, ut ea Ósii confessio vocaretur. Vide quæ ea de re dicuntur in Hilariana postrema editione, et in vita Athanasii nostra ad annum 357. deest. Infra Socrat. et Niceph., Joan. XIV, 28. Socrat. et Niceph. absunt a Socrat. et Niceph. Μox Regius, Paulo post Regius secunda manu, in realitis hic tantum. Mox edit. Paris., mendose. Alii omnes, (67) Sic Reg. Socrat. et Niceph. In editis Πατέρα (68) Socrat. et Niceph., δύο δὲ Θεούς. (69) Hæc καὶ ἀκροβυστίαν διὰ πίστεως desunt in (70) Socrat., σουβετανίας. Niceph., σουνσταντίας. (71) Sic Regius. Editi vero, ὁμοιούσιον. (72) Ita Reg. et Nic. Editi vero cum Socrat., Την (73) Socrat. et Niceph., Από τοῦ Πατρός. (74) Hec, Οὐδὲ γὰρ διστάσειεν ἄν τις τὸν Πατέρα, (75) Τῷ Πατρί deest in Socrat. et Niceph. (76) Sic Regius, Socrat. et Niceph. είναι deest
PG 26:742ὁ δὲ παράκλητος τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον δι’ υἱοῦ ἀποσταλὲν ἦλθε κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν, ἵνα τοὺς ἀποστόλους καὶ πάντας τοὺς πιστεύοντας ἀναδιδάξῃ καὶ ἁγιάσῃ. Ταῦτα γράψαντες καὶ μεταγνόντες συνέθηκαν μὲν ἐκείνην, ἣν μετὰ τῆς ὑπατείας ἐπιδείξαντες ἠρυθρίασαν. συνήθως δὲ ὥσπερ καταγνόντες καὶ ταύτης ἐποίησαν μὲν αὐτὴν ἁρπασθῆναι ἀπὸ τῶν ἐχόντων ἀντίγραφα διὰ Μαρτινιανοῦ νοταρίου. καὶ ποιήσαντες τὸν βασιλέα Κωνστάντιον κατ’ αὐτῆς προθεῖναι διάταγμα δογματίζουσι πάλιν ἄλλην καὶ προσθέντες, ὡς εἰώθασι, λέξεις τινάς, γράφουσι ταῦτα ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ· Οὐ φεύγομεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίστιν ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις τοῖς κατὰ Ἀντιόχειαν προκομίζοντες αὐτήν, εἰ καὶ τὰ μάλιστα οἱ πατέρες ἡμῶν κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ πρὸς τὸ ὑποκείμενον τῆς ζητήσεως συνέδραμον.
γενέσθαι, πάντα ἀσφαλῶς ἐζητήθη καὶ διηρευνήθη ἐν τῷ Σιρμίῳ ἐπὶ παρουσίᾳ Ουάλεντος, καὶ θύρσα- κίου, καὶ Γερμινίου, καὶ τῶν λοιπῶν. Συνέστηκεν ἕνα Θεὸν εἶναι Πατέρα παντοκράτορα (67), καθώς καὶ ἐν πάσῃ τῇ οἰκουμένῃ καταγγέλλεται· καὶ ἕνα μου νογενῆ Υἱὸν αὐτοῦ, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἐξ αὐτοῦ πρὸ τῶν αἰώνων γεννηθέντα. Δύο Θεούς (68) μὴ χρῆναι λέγειν· ἐπειδὴ αὐτὸς ὁ Κύριος εἴρηκε· • Πορεύομαι πρὸς τὸν Πατέρα μου καὶ Πατέρα ὑμῶν, · καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν. » Διὰ τοῦτο καὶ πάντων Θεός ἐστι, καθὼς καὶ ὁ ᾿Απόστολος ἐδίδαξεν· Η ι Εt Ἰουδαίων μόνων ὁ Θεὸς, οὐχὶ καὶ ἐθνῶν ; Ναὶ καὶ • ἐθνῶν· ἐπείπερ εἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ι ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ πίστεως (69) · » καὶ τὰ μὲν λοιπά πάντα συμφωνεί, καὶ οὐδεμίαν ἔχει ἀμφιβολίαν. Ἐπειδὴ δὲ πολλούς τινας κινεί περί τῆς λεγομένης Ῥωμαϊστὶ μὲν σουσταντίας (70), Ελληνιστὶ δὲ λεγομένης ουσίας, τουτέστιν, ἵνα ἀκρι βέστερον γνωσθῇ, τὸ ὁμοούσιον, ἢ τὸ λεγόμενον ὁμοιο- ούσιον (71) · οὐ χρή τινα τούτων παντελῶς μνήμην γίνεσθαι, οὐδὲ περὶ τούτων ἐξηγεῖσθαι ἐν τῇ Ἐκε κλησίᾳ διὰ ταύτην τὴν αἰτίαν, καὶ διὰ τοῦτον τὸν λο- γισμόν, ὅτι ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς οὐ γέγραπται περὶ τούτων· καὶ ὅτι ταῦτα ὑπὲρ τὴν ἀνθρώπων γνῶσιν καὶ τὸν ἀνθρώπων νοῦν ἐστι· καὶ ὅτι οὐδεὶς δύναται τὴν γενεὰν τοῦ Υἱοῦ διηγήσασθαι, καθώς γέ- γραπται· « Τὴν γενεὰν (72) αὐτοῦ τίς διηγήσεται ; ν Μόνον γὰρ εἰδέναι τὸν Πατέρα φανερόν ἐστι, πῶς τὸν Υἱὸν ἐγέννησε, καὶ πάλιν τὸν Υἱόν, πῶς αὐτὸς γε γέννηται παρὰ τοῦ Πατρός (73). Οὐδενὶ δὲ ἀμφίβο- λόν ἐστι, μείζονα εἶναι τὸν Πατέρα· οὐδὲ γὰρ διστά σειεν ἄν τις τὸν Πατέρα (74), τιμῇ, καὶ ἀξίᾳ, καὶ θεότητι, καὶ αὐτῷ τῷ ὀνόματι τῷ πατρικῷ μείζονα εἶναι, διαμαρτυρουμένου αὐτοῦ τοῦ Υἱοῦ· Ὁ ἐμὲ • πέμψας Πατήρ μείζων μου ἐστι. » Καὶ τοῦτο δὲ καθ- ολικὸν εἶναι οὐδεὶς ἀγνοεῖ, δύο πρόσωπα εἶναι, Πα- τρὸς καὶ Υἱοῦ· καὶ τὸν μὲν Πατέρα μείζονα, τὸν δὲ Υἱὸν ὑποτεταγμένον τῷ Πατρὶ (75) μετὰ πάντων, ὧν αὐτῷ ὁ Πατὴρ ὑπέταξε. Τὸν δὲ Πατέρα ἀρχὴν μὴ ἔχειν, καὶ ἀόρατον εἶναι, καὶ ἀθάνατον εἶναι (76), καὶ ἀπαθῆ εἶναι· τὸν δὲ Υἱὸν γεγεννῆσθαι ἐκ τοῦ Πα τρός, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, φῶς ἐκ φωτός. Καὶ τούτου τὴν γένεσιν, καθώς προείρηται, μηδένα γινώσκειν, εἰ μὴ μόνον τὸν Πατέρα. Αὐτὸν δὲ τὸν Υἱὸν καὶ Κύριον καὶ Θεὸν ἡμῶν σάρκα ἤτοι σῶμα, τουτέστιν ἄνθρωπον, Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον καὶ Θεὸν καὶ Σωτῆρα ἡμῶν. δὲ γενεάν. θειότητι. διαμαρτυρόμε γον. γεγενῆσθαι γεγεννήσθαι. DE SYNODIS. A tio, diligenter omnia apud Sirmium tractata sunt B et discussa, praesentibus Valente, Ursacio, Germi- nio et cæteris. Unum constat Deum esse et Pa- trem omnipotentem, ut sic per universum orbem creditur. Et unicum Filium ejus Jesum Christum Dominum Salvatorem nostrum, ex ipso ante sæ- cula genitum. Duos autem Deos nec posse nec de- bere prædicari, quia ipse Dominus dixit: Ibo ad • Patrem meum et ad Patrem vestrum, ad Deum ‹ meum et ad Deum vestrum 2º. › Ideo omnium Deus unus est, sicut Apostolus docuit : ‹ An Judæorum • Deus tantum ? nonne et gentium ? Imo et gen- • tium. Quoniam quidem unus est Deus, qui justifi- ‹ cat circumcisionem ex fide, et præputium per fil- • dem ; » sed et cætera convenerunt nec ullam ha- bere potuerunt discrepantiam. Quod vero quosdam. aut multos movebat, de substantia,quæ Græce usia appellatur, id est ( ut expressius intelliga- tur) homousion, aut quod dicitur homœusion : nullam omnino fieri oportere mentionem nec quem- quam prædicare, ea de causa et ratione, quod nec in divinis Scripturis contineatur; et quod super hominis scientiam sit, nec quisquam possit nati- vitatem Filii enarrare, de quo scriptum est : Ge- • nerationem ejus quis enarrabit s ? » Scire autem manifestum est solum Patrem quomodo genuerit Filium suum; et Filium quomodo genitus sit a Patre. Nulla ambiguitas est majorem esse Patrem. Nulli potest dubium esse Patrem, honore, dignitate, claritate, majestate et ipso nomine Patris majorem esse, Filio ipso testante: «Qui me misit Pater, major < me est. . hoc catholicum esse, nemo ignorat, duas personas esse Patris et Filii. Majorem Patrem,Fi- lium subjectum, cum omnibus his quæ ipsi Pater sub- jecit. Patrem initium non habere, invisibilem esse, immortalem esse, impassibilem esse : Filium autem natum esse ex Patre, Deum ex Deo, lumen ex lu- mine. Cujus Filii generationem, ut ante dictum est, neminem scire, nisi Patrem suum. Ipsum autem Filium Dei, Dominum et Deum nostrum, sicuti le- gitur, carnem vel corpus, id est hominem susce- pisse ex utero Virginis Maria, sicut angelus præ- dicavit. Ut autem Scripturæ omnes docent, et præ- cipue ipse magister gentium Apostolus, hominem • D suscepisse de Maria Virgine, per quem compassus Joan. xx, 17. * Rom. 111, 29, 50. C 157. Lill, 8. Hilarium De synodis, col. 1156, unde illam trans- seripsimus. Legitur ea item apud Socratem lib. 1, c. 30, et apud Niceph. lib. ix, c. 31. Titulus apud Hilarium : Exemplum blasphemiæ apud Sirmium per Osium et Potamium conscriptæ. At non putatur Osius illam conscripsisse, sed cum eiden subscripsisset, fraude fortasse Arianorum ob- tinuit, ut ea Ósii confessio vocaretur. Vide quæ ea de re dicuntur in Hilariana postrema editione, et in vita Athanasii nostra ad annum 357. deest. Infra Socrat. et Niceph., Joan. XIV, 28. Socrat. et Niceph. absunt a Socrat. et Niceph. Μox Regius, Paulo post Regius secunda manu, in realitis hic tantum. Mox edit. Paris., mendose. Alii omnes, (67) Sic Reg. Socrat. et Niceph. In editis Πατέρα (68) Socrat. et Niceph., δύο δὲ Θεούς. (69) Hæc καὶ ἀκροβυστίαν διὰ πίστεως desunt in (70) Socrat., σουβετανίας. Niceph., σουνσταντίας. (71) Sic Regius. Editi vero, ὁμοιούσιον. (72) Ita Reg. et Nic. Editi vero cum Socrat., Την (73) Socrat. et Niceph., Από τοῦ Πατρός. (74) Hec, Οὐδὲ γὰρ διστάσειεν ἄν τις τὸν Πατέρα, (75) Τῷ Πατρί deest in Socrat. et Niceph. (76) Sic Regius, Socrat. et Niceph. είναι deest
PG 26:743ἐπειδὴ δὲ πολλοὺς ἐθορύβησε τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον ἐν τοῖς παρεληλυθόσι χρόνοις καὶ μέχρι νῦν, ἀλλὰ καὶ ἀρτίως λέγεται καινοτομεῖσθαι ὑπό τινων τὸ ἀνόμοιον υἱοῦ πρὸς πατέρα, τούτου χάριν τὸ μὲν ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον ἐκβάλλομεν ὡς ἀλλότριον τῶν γραφῶν, τὸ δὲ ἀνόμοιον ἀναθεματίζομεν καὶ πάντας, ὅσοι τοιοῦτοι τυγχάνουσιν, ἀλλοτρίους ἡγούμεθα τῆς ἐκκλησίας. τὸ δὲ ὅμοιον τοῦ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα σαφῶς ὁμολογοῦμεν κατὰ τὸν ἀπόστολον τὸν λέγοντα περὶ τοῦ υἱοῦ· «ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ θεοῦ τοῦ ἀοράτου». ὁμολογοῦμεν δὲ καὶ πιστεύομεν εἰς ἕνα θεόν, πατέρα, παντοκράτορα, τὸν ποιητὴν οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁρατῶν πάντων καὶ ἀοράτων. πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν, τὸν υἱὸν αὐτοῦ, τὸν ἐξ αὐτοῦ γεννηθέντα ἀπαθῶς πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, θεὸν λόγον, θεὸν ἐκ θεοῦ μονογενῆ, φῶς, ζωήν, ἀλήθειαν, σοφίαν, δύναμιν, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς εἴτε ὁρατὰ εἴτε ἀόρατα.
Α ειληφέναι (77) ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου, καθάπερ καὶ ὁ ἄγγελος προευηγγελίσατο· καθὼς δὲ πᾶσαι αἱ Γραφαὶ διδάσκουσι, καὶ μάλιστα αὐτὸς ὁ ᾿Απόστολος ὁ διδάσκαλος (78) τῶν ἐθνῶν, ἄνθρωπον ἀνέλαβεν ὁ Χριστὸς ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου, δι' οὗ πέπονθε. Τὸ δὲ κεφάλαιον πάσης τῆς πίστεως, καὶ ἡ βεβαιότης ἐστὶν, ἵνα Τριὰς ἀεὶ φυλάττηται, καθὼς ἀνέγνω- μεν (79) ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· « Πορευθέντες, βαπτί • ζετε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Ακέραιος δὲ καὶ τέλειός ἐστιν ὁ ἀριθμὸς τῆς Τριάδος (80). Ο δὲ Παράκλητος τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, δι' Υἱοῦ ἀποσταλέν,ἦλθε κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν, ἵνα τοὺς ἀποστόλους καὶ πάντας τοὺς πιστεύοντας αναδιδάξῃ καὶ ἁγιάσῃ (81). » ὁμοού- σίον, εἰ ὁμοιοούσιον ἀνόμοιον ὁμοούσιον, ὁμοιοούσιον, ἀνόμοιον ληφέναι. ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου εὐηγ γελίσατο. καθὰ δὲ καί. δάσκαλος γνωμέν Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρός, τῆς ἁγίας Τριάδος. Ταῦτα οἱ περὶ Εὐσέβιον, τιανοῦ. διάταγμα. διατάγματα. μὲν ἐκείνην, ἢν μετὰ τῆς ὑπατείας ἐπιδείξαντες ήρυ θρίασαν (82). Συνήθως δὲ, ὥσπερ καταγνόντες καὶ ταύτης, ἐποίησαν μὲν αὐτὴν ἁρπασθῆναι ἀπὸ τῶν ἐχόντων ἀντίγραφα διὰ Μαρτινιανοῦ (83) νοταρίου. Καὶ ποιήσαντες τὸν βασιλέα Κωνστάντιον κατ' αὐτῆς προθεῖναι διάταγμα, δογματίζουσι πάλιν ἄλλην, καὶ προσθέντες, ὡς ειώθασι. λέξεις τινὰς, γράφουσι ταῦ τα ἐν τῇ Ἰσαυρία στιν ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις τοῖς κατὰ Αντιόχειαν, προ- κομίζοντες αὐτήν· εἰ καὶ τὰ μάλιστα οἱ πατέρες ἡμῶν κατ' ἐκεῖνο καιροῦ πρὸς τὸ ὑποκείμενον τῆς ζητήσεως συνέδραμον. Ἐπειδὴ δὲ πολλοὺς (85) ἐθορύβησε τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον ἐν τοῖς παρεληλυθόσε χρόνοις καὶ μέχρι νῦν· ἀλλὰ καὶ ἀρτίως (86) λέγεται καινοτομεῖσθαι ὑπό τινων τὸ ἀνόμοιον Υἱοῦ πρὸς Πα- τέρα· τούτου χάριν τὸ μὲν ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοού εκτεθεῖσαν αὐτήν οἱ καὶ αὐτοὶ μάλιστα. Ἐπεὶ δὲ πολλούς. ὁμοιοούσιον. όμοιούσιον ἐν τοῖς παρελθοῦσι. ἐν τοῖς παροῦσι. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. est. Illa autem clausula est totius fidei, et illa confir- matio quod Trinitas semper servanda est, sicut legi- mus in Evangelio: Ite et baptizate omnes gentes in ‹ nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ”. › Integer, perfectus numerus Trinitatis est, Paracletus autem Spiritus per Filium est; qui missus venit juxta promissum, ut apostolos et omnes credentes in- strueret, doceret, sanctificaret. › tato, cam edidere fidei formulam, quam se cum consulatu edidisse postea erubuere. De more au- tem, quasi hanc item improbarent, curarunt ut per Martinianum notarium exempla ab iis qui haberent auferrentur. Et cum Constantio imperatori auctores fuissent ut adversus eam edictum promulgaret, alian rursus tradidere; additisque, uti solent, qui- busdam verbis, hæc in Isauria conscripserunt : + Non subterfugimus authenticam fidem in Encaniis Antiochiæ expositam in medium proferre, etsi Palres nostri tunc temporis ad propositam quæstionem concurrerint. At, cum hæ voces præteritis temporibus atque eliam nunc multos conturbarint : imo a quibusdam (sive dissimilem Patri Filium) jam inno- vari dicatur, et utpote vo- ees a Scripturis alienas rejicimus : au- ** Matth. xxviii, 19. B ° Μox lec, desumt in Socrat. et Nic. Paulo post Socrat. et Nic., Ibid. Nic., deest. male. Ibid. Socrat. et Niceph., etc. Hilar. In edit., quebantur in edius, a Pari- siensibus editoribus addita, expunximus; quippe cum nullis in codicibus legantur. Latina vero, Hæc Eusebiani, non sunt Nannianæ versionis, sed a Commelinianis adjecta, Græce a Parisiensibus ver- sa sunt, quod actum sæpe fuit in superioribus, habetur supra num. 8. Infra Regius, Editi, Quod autem ait hic Athanasius, exempla confes- sionis tertiæ Sirmiensis, cui ascripti consules erant, a Martiniano ablata fuisse, ad secundam Sirmien- sem superius editam num. nequicquam, Socra- tis testimonio nixi, referre conati sunt eruditi viri, qui hoc loco lapsum Athanasium immerito arbi- trantur. Nam quod objiciunt vix potuisse Formulam in synodo episcoporum Arimini lectam oblitera- ri, infirmum plane censebitur, si advertatur, eam præ manibus fuisse Ursacii solum et sociorum ejus, qui ea perlecta, ubi adverterunt Patres indigne ferre præpositum consulatum esse fidei professioni, in p promptu sane fuit illis eam occultare, curareque ut nemini traderetur ejus exemplum, Qui tamen quan- talibet sua sollicitudine assequi non potuere ut ne ea in manus veniret Athanasii, qui semper secretio- ra eorum acta ignotis nactus est modis. Nec plus valet quod aiunt, tertiam Sirmiensem Formulam, nedumi sublata de medio fuerit, laudatam in synodi Seleucianæ professione, atque paucis immutatis, ablatoque titulo, Nice in Thracia propositam denuo fuisse, cui episcopi Occidentales fere omnes sub- scripsere. Ob solum namque titulum et appositum consulatum, ut ait Athanasius, non doctrinæ causa eam obliterare curarunt Ariani. Quare nil mirum, si suppresso titulo, eam postea memorarint, atque nonnullis mutatis iterum proposuerint. Contra vero credi vix potest secundæ Sirmiensis Formu'æ exem- pla omnia de medio tolli potuisse, quæ ubi primum edita fuit, in Galliam missa, ac sancti Phœbadii scriptis exagitata est : quæ item in Africam, aliae / que regiones transmeavit? Qui, quæso, Martinianus notarius, ubique terrarum fere dispersa exemplaria colligere atque auferre potuit? Hinc videas quam periculosum sit Athanasium arguere in iis maxime quæ suo tempore suaque causa gesta sunt. habetur apud Epiphanium hæresi Lxxill, cap. ; Socra. lib. 11, c. 40; Niceph. lib. ix, c. 45. Ubi multa praemittuntur, quæ videsis. Μox deest in Epiphanio, similiter νox proxime se quens. Idem, Mox Reg. Epiph. Socrat, et Nic., Editi perperam de more et sic iterum infra. Ibid. Epiphan. et Socrat., Nicepl., 29. Hæc cum scripsissent, consilio iterum mu- (77) Sic Regius, Socrat. et Nic. Editifvero, ἀνει- C (78) Ita Regius, Socrat. et Niceph. In editis, ὁ δι- (79) Sic Regius, Socrat. et Nic. Editi vero, ¿vá- (80) Sic Regius, Socrat. et Niceph., et ita legit (81) Socrat., ἁγιάσῃ καὶ ἀναδείξη. Quæ mox se- (82) Octava fidei formula, edita anno 359 quæ (85) Ita Regius quem sequimur. Editi vero, Μαρ 29. Ταῦτα γράψαντες καὶ μεταγνόντες, συνέθηκαν (84) • Οὐ φεύγομεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίσ (84) Nova lormula scripta anno 559, Octobris 29, (85) Epiphanius, Ἐπειδὴ πολλούς. Socrat. et Nic., (86) Epiph., έως άρτι. Niceph. ἄρτι solum.
PG 26:744τοῦτον πιστεύομεν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων εἰς ἀθέτησιν τῆς ἁμαρτίας σάρκα ἀνειληφέναι ἐκ τῆς ἁγίας παρθένου καὶ ἐνανθρωπήσαντα, παθόντα ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν καὶ ἀναστάντα καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανοὺς καθέζεσθαι ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρός, πάλιν ἐρχόμενον ἐν δόξῃ κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς. πιστεύομεν καὶ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα, ὃ καὶ παράκλητον ὠνόμασεν ὁ σωτὴρ καὶ κύριος ἡμῶν ἐπαγγειλάμενος μετὰ τὸ ἀπελθεῖν αὐτὸν πέμψαι τοῖς μαθηταῖς τοῦτο, ὃ καὶ ἀπέστειλε, δι’ οὗ καὶ ἁγιάζει τοὺς ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ πιστεύοντας καὶ βαπτιζομένους ἐν ὀνόματι πατρὸς καὶ υἱοῦ καὶ ἁγίου πνεύματος. τοὺς δὲ παρὰ ταύτην τὴν πίστιν ἄλλο τι κηρύττοντας ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολικὴ ἐκκλησία. ὅτι δὲ ταύτῃ τῇ πίστει ἰσοδυναμεῖ καὶ ἡ ἐν Σιρμίῳ πρώην ἐκτεθεῖσα πίστις ἐπὶ τῆς εὐσεβείας τοῦ βασιλέως ἡμῶν γνωρίζουσιν οἱ ἐντυγχάνοντες.
Α ειληφέναι (77) ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου, καθάπερ καὶ ὁ ἄγγελος προευηγγελίσατο· καθὼς δὲ πᾶσαι αἱ Γραφαὶ διδάσκουσι, καὶ μάλιστα αὐτὸς ὁ ᾿Απόστολος ὁ διδάσκαλος (78) τῶν ἐθνῶν, ἄνθρωπον ἀνέλαβεν ὁ Χριστὸς ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου, δι' οὗ πέπονθε. Τὸ δὲ κεφάλαιον πάσης τῆς πίστεως, καὶ ἡ βεβαιότης ἐστὶν, ἵνα Τριὰς ἀεὶ φυλάττηται, καθὼς ἀνέγνω- μεν (79) ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ· « Πορευθέντες, βαπτί • ζετε πάντα τὰ ἔθνη εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Ακέραιος δὲ καὶ τέλειός ἐστιν ὁ ἀριθμὸς τῆς Τριάδος (80). Ο δὲ Παράκλητος τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, δι' Υἱοῦ ἀποσταλέν,ἦλθε κατὰ τὴν ἐπαγγελίαν, ἵνα τοὺς ἀποστόλους καὶ πάντας τοὺς πιστεύοντας αναδιδάξῃ καὶ ἁγιάσῃ (81). » ὁμοού- σίον, εἰ ὁμοιοούσιον ἀνόμοιον ὁμοούσιον, ὁμοιοούσιον, ἀνόμοιον ληφέναι. ἀπὸ Μαρίας τῆς Παρθένου εὐηγ γελίσατο. καθὰ δὲ καί. δάσκαλος γνωμέν Πορευθέντες, μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρός, τῆς ἁγίας Τριάδος. Ταῦτα οἱ περὶ Εὐσέβιον, τιανοῦ. διάταγμα. διατάγματα. μὲν ἐκείνην, ἢν μετὰ τῆς ὑπατείας ἐπιδείξαντες ήρυ θρίασαν (82). Συνήθως δὲ, ὥσπερ καταγνόντες καὶ ταύτης, ἐποίησαν μὲν αὐτὴν ἁρπασθῆναι ἀπὸ τῶν ἐχόντων ἀντίγραφα διὰ Μαρτινιανοῦ (83) νοταρίου. Καὶ ποιήσαντες τὸν βασιλέα Κωνστάντιον κατ' αὐτῆς προθεῖναι διάταγμα, δογματίζουσι πάλιν ἄλλην, καὶ προσθέντες, ὡς ειώθασι. λέξεις τινὰς, γράφουσι ταῦ τα ἐν τῇ Ἰσαυρία στιν ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις τοῖς κατὰ Αντιόχειαν, προ- κομίζοντες αὐτήν· εἰ καὶ τὰ μάλιστα οἱ πατέρες ἡμῶν κατ' ἐκεῖνο καιροῦ πρὸς τὸ ὑποκείμενον τῆς ζητήσεως συνέδραμον. Ἐπειδὴ δὲ πολλοὺς (85) ἐθορύβησε τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον ἐν τοῖς παρεληλυθόσε χρόνοις καὶ μέχρι νῦν· ἀλλὰ καὶ ἀρτίως (86) λέγεται καινοτομεῖσθαι ὑπό τινων τὸ ἀνόμοιον Υἱοῦ πρὸς Πα- τέρα· τούτου χάριν τὸ μὲν ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοού εκτεθεῖσαν αὐτήν οἱ καὶ αὐτοὶ μάλιστα. Ἐπεὶ δὲ πολλούς. ὁμοιοούσιον. όμοιούσιον ἐν τοῖς παρελθοῦσι. ἐν τοῖς παροῦσι. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. est. Illa autem clausula est totius fidei, et illa confir- matio quod Trinitas semper servanda est, sicut legi- mus in Evangelio: Ite et baptizate omnes gentes in ‹ nomine Patris et Filii et Spiritus sancti ”. › Integer, perfectus numerus Trinitatis est, Paracletus autem Spiritus per Filium est; qui missus venit juxta promissum, ut apostolos et omnes credentes in- strueret, doceret, sanctificaret. › tato, cam edidere fidei formulam, quam se cum consulatu edidisse postea erubuere. De more au- tem, quasi hanc item improbarent, curarunt ut per Martinianum notarium exempla ab iis qui haberent auferrentur. Et cum Constantio imperatori auctores fuissent ut adversus eam edictum promulgaret, alian rursus tradidere; additisque, uti solent, qui- busdam verbis, hæc in Isauria conscripserunt : + Non subterfugimus authenticam fidem in Encaniis Antiochiæ expositam in medium proferre, etsi Palres nostri tunc temporis ad propositam quæstionem concurrerint. At, cum hæ voces præteritis temporibus atque eliam nunc multos conturbarint : imo a quibusdam (sive dissimilem Patri Filium) jam inno- vari dicatur, et utpote vo- ees a Scripturis alienas rejicimus : au- ** Matth. xxviii, 19. B ° Μox lec, desumt in Socrat. et Nic. Paulo post Socrat. et Nic., Ibid. Nic., deest. male. Ibid. Socrat. et Niceph., etc. Hilar. In edit., quebantur in edius, a Pari- siensibus editoribus addita, expunximus; quippe cum nullis in codicibus legantur. Latina vero, Hæc Eusebiani, non sunt Nannianæ versionis, sed a Commelinianis adjecta, Græce a Parisiensibus ver- sa sunt, quod actum sæpe fuit in superioribus, habetur supra num. 8. Infra Regius, Editi, Quod autem ait hic Athanasius, exempla confes- sionis tertiæ Sirmiensis, cui ascripti consules erant, a Martiniano ablata fuisse, ad secundam Sirmien- sem superius editam num. nequicquam, Socra- tis testimonio nixi, referre conati sunt eruditi viri, qui hoc loco lapsum Athanasium immerito arbi- trantur. Nam quod objiciunt vix potuisse Formulam in synodo episcoporum Arimini lectam oblitera- ri, infirmum plane censebitur, si advertatur, eam præ manibus fuisse Ursacii solum et sociorum ejus, qui ea perlecta, ubi adverterunt Patres indigne ferre præpositum consulatum esse fidei professioni, in p promptu sane fuit illis eam occultare, curareque ut nemini traderetur ejus exemplum, Qui tamen quan- talibet sua sollicitudine assequi non potuere ut ne ea in manus veniret Athanasii, qui semper secretio- ra eorum acta ignotis nactus est modis. Nec plus valet quod aiunt, tertiam Sirmiensem Formulam, nedumi sublata de medio fuerit, laudatam in synodi Seleucianæ professione, atque paucis immutatis, ablatoque titulo, Nice in Thracia propositam denuo fuisse, cui episcopi Occidentales fere omnes sub- scripsere. Ob solum namque titulum et appositum consulatum, ut ait Athanasius, non doctrinæ causa eam obliterare curarunt Ariani. Quare nil mirum, si suppresso titulo, eam postea memorarint, atque nonnullis mutatis iterum proposuerint. Contra vero credi vix potest secundæ Sirmiensis Formu'æ exem- pla omnia de medio tolli potuisse, quæ ubi primum edita fuit, in Galliam missa, ac sancti Phœbadii scriptis exagitata est : quæ item in Africam, aliae / que regiones transmeavit? Qui, quæso, Martinianus notarius, ubique terrarum fere dispersa exemplaria colligere atque auferre potuit? Hinc videas quam periculosum sit Athanasium arguere in iis maxime quæ suo tempore suaque causa gesta sunt. habetur apud Epiphanium hæresi Lxxill, cap. ; Socra. lib. 11, c. 40; Niceph. lib. ix, c. 45. Ubi multa praemittuntur, quæ videsis. Μox deest in Epiphanio, similiter νox proxime se quens. Idem, Mox Reg. Epiph. Socrat, et Nic., Editi perperam de more et sic iterum infra. Ibid. Epiphan. et Socrat., Nicepl., 29. Hæc cum scripsissent, consilio iterum mu- (77) Sic Regius, Socrat. et Nic. Editifvero, ἀνει- C (78) Ita Regius, Socrat. et Niceph. In editis, ὁ δι- (79) Sic Regius, Socrat. et Nic. Editi vero, ¿vá- (80) Sic Regius, Socrat. et Niceph., et ita legit (81) Socrat., ἁγιάσῃ καὶ ἀναδείξη. Quæ mox se- (82) Octava fidei formula, edita anno 359 quæ (85) Ita Regius quem sequimur. Editi vero, Μαρ 29. Ταῦτα γράψαντες καὶ μεταγνόντες, συνέθηκαν (84) • Οὐ φεύγομεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίσ (84) Nova lormula scripta anno 559, Octobris 29, (85) Epiphanius, Ἐπειδὴ πολλούς. Socrat. et Nic., (86) Epiph., έως άρτι. Niceph. ἄρτι solum.
PG 26:745Ταῦτα γράψαντες ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ ἀνελθόντες εἰς τὴν Κωνσταντινούπολιν ὥσπερ μεταγνόντες ἤλλαξαν συνήθως ταῦτα καὶ προσθέντες λεξείδιά τινα, ὥστε μηδὲ ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ καὶ ἁγίου πνεύματος, διεπέμψαντο αὐτὰ τοῖς ἐν Ἀριμήνῳ καὶ ἠνάγκαζον καὶ τοὺς ἐν τοῖς μέρεσι τούτοις ὑπογράφειν, τοὺς δὲ ἀντιλέγοντας αὐτοῖς ἐποίουν ἐξορίζεσθαι παρὰ Κωνσταντίου. ἔστιν οὖν ταῦτα· Πιστεύομεν εἰς ἕνα θεόν, πατέρα παντοκράτορα, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς τὸν μονογενῆ υἱὸν τοῦ θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων αἰώνων καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς γεννηθέντα ἐκ τοῦ θεοῦ, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, γεννηθέντα δὲ μονογενῆ, μόνον ἐκ μόνου τοῦ πατρὸς, θεὸν ἐκ θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν πατρὶ κατὰ τὰς γραφάς, οὗ τὴν γένεσιν οὐδεὶς γινώσκει εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν πατήρ.
στον (87) ἐκβάλλομεν, ὡς ἀλλότριον τῶν Γραφῶν· τὸ Α δὲ ἀνύμοιον ἀναθεματίζομεν, καὶ πάντας, ὅσοι τοιοῦ τοι τυγχάνουσιν, ἀλλοτρίους ἡγούμεθα τῆς Ἐκκλησίας. Τὸ δὲ ὅμοιον τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα σαφῶς ὁμου λογοῦμεν κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, τὸν λέγοντα περὶ τοῦ Υἱοῦ · « Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου. Όμο λογοῦμεν δὲ καὶ πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν Πατέρα (88) · παντοκράτορα, τὸν ποιητὴν οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁρατῶν πάντων καὶ ἀοράτων. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ (89), τὸν ἐξ αὐτοῦ γεννηθέντα ἀπαθῶς πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, Θεὸν Λόγον, Θεὸν ἐκ Θεοῦ (90) Μονογενῆ, φῶς, ζωήν, ἀλήθειαν, σοφίαν, δύναμιν, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο; τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ, εἴτε ἀόρατα. Τοῦτον πιστεύομεν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων εἰς ἀθέτησιν τῆς ἁμαρτίας σάρκα ανειληφέ- ναι (91) ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ ἐνανθρωπήσαν τα· παθόντα ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, καὶ ἀναστάν τα, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανοὺς, καθέζεσθαι ἐν δε ξιᾷ τοῦ Πατρός· πάλιν (92) ἐρχόμενον ἐν δόξῃ, κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς. Πιστεύομεν καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δ καὶ Παράκλητον ὠνόμασεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύ- ριος ἡμῶν, ἐπαγγειλάμενος μετὰ τὸ ἀπελθεῖν (93) αὐτὸν πέμψαι τοῖς μαθηταῖς τοῦτο, ὅ καὶ ἀπέστειλε· δι᾽ οὗ καὶ ἁγιάζει τοὺς ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ πιστεύοντας, καὶ βαπτιζομένους ἐν ὀνόματι Πατρός, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος. Τοὺς δὲ (94) παρὰ ταύτην τὴν πί- στιν άλλο τι κηρύττοντας ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολι κὴ Ἐκκλησία. Οτι δὲ ταύτῃ τῇ πίστει ἰσοδυναμεῖ καὶ ἡ ἐν Σιρμίῳ πρώην ἐκτεθεῖσα πίστις ἐπὶ τῆς εὐσεβείας τοῦ βασιλέως ἡμῶν, γνωρίζουσιν οἱ ἐντυγ χάνοντες (95). » εἰς τὴν Κωνσταντινούπολιν, ὥσπερ μεταγνόντες, Αλλα - ξαν συνήθως ταῦτα, καὶ προσθέντες λεξειδιά τινα ὥστε μηδὲ ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος, διεπέμψαντο αὐτὰ τοῖς ἐν Αρι μήνῳ, καὶ ἠνάγκαζον καὶ τοὺς ἐν τοῖς μέρεσι τούτοις ὑπογράφειν· τοὺς δὲ ἀντιλέγοντας αὐτοῖς ἐποίουν ἐξορίζεσθαι παρὰ Κωνσταντίου. Εστιν οὖν ταῦτα· Β τορα, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων αιώνων, καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς γεννηθέντα ἐκ τοῦ Θεοῦ· δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τα δύναμιν Παρθένου Μαρίας. καὶ πάλιν. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς ἓν ἅγιον Πνεῦμα. ἀλλοτρίους εἶναι τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας. Ταῦθ' οἱ περὶ Εὐσέβιον, Ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολο- εἰς ἕνα καὶ μόνον ἀληθινὸν Θεόν. εἰς ἕνα μόνον Θεόν. DE SYNODIS. 74. tem anathemate damnamnus : et omnes quotquot B hujus sententiæ fuerint, ab Ecclesia alienos sen- timus. Similem vero Patris Filium plaue confite- mur, juxta Apostolum qui de Filio dicit: Qui • est imago Dei invisibilis ". Confitemur autem et credimus in unum Deum Patrem omnipotentem, factorem cali et terræ, visibilium omnium et invi- sibilium. Credimus item in Dominum nostrum Je- sum Christum, Filium ejus, sine passione ab en genitum ante omnia sæcula, Deum Verbum, Dean ex Deo Unigenitum, lumen, vitam, veritatem, sa- pientiam, potentiam ; per quem omnia facta sunt, quæ in cœlis et quæ in terra, sive visibilia, sive invisibilia. Hunc credimus in consummatione sæ- culorum, ad abolendum peccatum carnem susce pisse ex sancta Virgine, et hominem factum esse : passum esse pro peccatis nostris, resurrexisse, as- sumptum fuisse in cœlos, ac sedere ad dextram Patris et iterum venturum esse in gloria judicare vivos et mortuos. Credimus et in Spiritum sanctum quem Paracletum quoque nuncupavit Salvator et Dominus noster; quem se post discessum suum discipulis missurum pollicitus est, et revera misit ; per quem cunctos in Ecclesia fideles sanctificat • qui baptizantur in nomine Patris et Filii et Spi ritus sancti. Eos porro qui præter hanc fidem aliud prædicant, alienos agnoscit catholica Ecclesia. Quod autem fides Sirmii nuper edita coram pie- tate imperatoris nostri, huic paria contineat, no- runt omnes qui legerint. › fecti, quasi se scriptorum poeniteret, ea de more mutaverunt, additis tamen quibusdam voculis ; ita ut neque hypostasin in Patre et Filio et Spiritu sancto dicerent; eademque ipsa iis transmisere qui Ariminum convenerant, coactis omnibus ha- rum regionum episcopis ut iis subscriberent. Et si qui repugnabant, eos a Constantio in exsilium pečli curarunt. Sic autem se habent illa : • Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, ex quo omnia ; et in Unigenitum Filium Dei, ante omnia sæcula, et ante omne principium ex D Deo genitum : per quem omnia facta sunt visibilia Coloss. 1, 15. nium. Epiph. Socrat. et Niceph. iisden paulo post deest. Niceph., Nic., Paulo post Epiph., Set habetur in Reg. Epiph. Socrat. et Nic. PATROL. GR. XXVI : Nic., tur iu edit. Paris., addita de more, expunxinus, quia in nullo habentur cod. nec in edit. Commel. Quæ sequuntur porro usque ad num. aliquot post daiam epistolam annis buc adjecta fuisse diximus in Monito. lus in edit. Paris. legitur, yla, a Parisiensibus de more additus absque ulla auctoritate, omissus a nobis est. Theodoretus banc affert lib. ut, cap. ; Socrat., lib. ut, cap. ; Nic., lib. ix, c. 44. Theodor., Socr. et Nic., 30. Ταῦτα γράψαντες ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, ἀνελθόντες 50. His in Isauria scriptis, Constantinopolim pro- (96) • Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντοκρά (87) Hæc καὶ τὸ ὁμοιοούσιον desunt apud Epipha- (88) Πατέρα deest in editis, sed habetur in Reg. (89) Epiph., τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. (90) Socrat. et Niceph., Θεόν Λόγον ἐκ Θεοῦ. In (91) Socrat., είληφέναι. Μox Epiph. Socrat. et (92) Sic Reg. Epiph. Editi vero cum Socrat. et (95) Epiph., ἀνελθεῖν. Μοχ τοῦτο deest in editis. (94) Epiph., τοῦτο δέ, mendose. Mox Socrat. et (95) Addit Epiph., τῇ πίστει. Quæ nox sequun- (96) Decima formula scripta anno 560. Qui titu
PG 26:746τοῦτον οἴδαμεν μονογενῆ θεοῦ υἱὸν πέμποντος τοῦ πατρὸς παραγεγενῆσθαι ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς γέγραπται, ἐπὶ καταλύσει τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου καὶ γεννηθέντα ἐκ πνεύματος ἁγίου, ἐκ Μαρίας τῆς παρθένου τὸ κατὰ σάρκα, ὡς γέγραπται, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν καὶ πάσης τῆς οἰκονομίας πληρωθείσης κατὰ τὴν πατρικὴν βούλησιν σταυρωθέντα καὶ ἀποθανόντα καὶ ταφέντα καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατεληλυθέναι, ὅντινα καὶ αὐτὸς ὁ ᾅδης ἔπτηξεν, ὅστις καὶ ἀνέστη ἐκ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ διέτριψε μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πληρωθεισῶν τεσσαράκοντα ἡμερῶν ἀνελήφθη εἰς τοὺς οὐρανοὺς καὶ καθέζεται ἐν δεξιᾷ τοῦ πατρὸς ἐλευσόμενος ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ τῆς ἀναστάσεως ἐν τῇ πατρικῇ δόξῃ, ἵνα ἀποδῷ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ. καὶ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα, ὅπερ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ θεοῦ υἱὸς ὁ Χριστὸς ὁ κύριος καὶ ὁ θεὸς ἡμῶν ἐπηγγείλατο πέμπειν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων παράκλητον, καθάπερ γέγραπται· «τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας», ὅπερ αὐτοῖς ἔπεμψεν, ὅτε ἀνῆλθεν εἰς τοὺς οὐρανούς.
στον (87) ἐκβάλλομεν, ὡς ἀλλότριον τῶν Γραφῶν· τὸ Α δὲ ἀνύμοιον ἀναθεματίζομεν, καὶ πάντας, ὅσοι τοιοῦ τοι τυγχάνουσιν, ἀλλοτρίους ἡγούμεθα τῆς Ἐκκλησίας. Τὸ δὲ ὅμοιον τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα σαφῶς ὁμου λογοῦμεν κατὰ τὸν ᾿Απόστολον, τὸν λέγοντα περὶ τοῦ Υἱοῦ · « Ος ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου. Όμο λογοῦμεν δὲ καὶ πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν Πατέρα (88) · παντοκράτορα, τὸν ποιητὴν οὐρανοῦ καὶ γῆς, ὁρατῶν πάντων καὶ ἀοράτων. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς τὸν Κύ ριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, τὸν Υἱὸν αὐτοῦ (89), τὸν ἐξ αὐτοῦ γεννηθέντα ἀπαθῶς πρὸ πάντων τῶν αἰώνων, Θεὸν Λόγον, Θεὸν ἐκ Θεοῦ (90) Μονογενῆ, φῶς, ζωήν, ἀλήθειαν, σοφίαν, δύναμιν, δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο; τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε ὁρατὰ, εἴτε ἀόρατα. Τοῦτον πιστεύομεν ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων εἰς ἀθέτησιν τῆς ἁμαρτίας σάρκα ανειληφέ- ναι (91) ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου καὶ ἐνανθρωπήσαν τα· παθόντα ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, καὶ ἀναστάν τα, καὶ ἀναληφθέντα εἰς οὐρανοὺς, καθέζεσθαι ἐν δε ξιᾷ τοῦ Πατρός· πάλιν (92) ἐρχόμενον ἐν δόξῃ, κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς. Πιστεύομεν καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦμα, δ καὶ Παράκλητον ὠνόμασεν ὁ Σωτὴρ καὶ Κύ- ριος ἡμῶν, ἐπαγγειλάμενος μετὰ τὸ ἀπελθεῖν (93) αὐτὸν πέμψαι τοῖς μαθηταῖς τοῦτο, ὅ καὶ ἀπέστειλε· δι᾽ οὗ καὶ ἁγιάζει τοὺς ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ πιστεύοντας, καὶ βαπτιζομένους ἐν ὀνόματι Πατρός, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος. Τοὺς δὲ (94) παρὰ ταύτην τὴν πί- στιν άλλο τι κηρύττοντας ἀλλοτρίους οἶδεν ἡ καθολι κὴ Ἐκκλησία. Οτι δὲ ταύτῃ τῇ πίστει ἰσοδυναμεῖ καὶ ἡ ἐν Σιρμίῳ πρώην ἐκτεθεῖσα πίστις ἐπὶ τῆς εὐσεβείας τοῦ βασιλέως ἡμῶν, γνωρίζουσιν οἱ ἐντυγ χάνοντες (95). » εἰς τὴν Κωνσταντινούπολιν, ὥσπερ μεταγνόντες, Αλλα - ξαν συνήθως ταῦτα, καὶ προσθέντες λεξειδιά τινα ὥστε μηδὲ ὑπόστασιν λέγειν ἐπὶ Πατρὸς, καὶ Υἱοῦ, καὶ ἁγίου Πνεύματος, διεπέμψαντο αὐτὰ τοῖς ἐν Αρι μήνῳ, καὶ ἠνάγκαζον καὶ τοὺς ἐν τοῖς μέρεσι τούτοις ὑπογράφειν· τοὺς δὲ ἀντιλέγοντας αὐτοῖς ἐποίουν ἐξορίζεσθαι παρὰ Κωνσταντίου. Εστιν οὖν ταῦτα· Β τορα, ἐξ οὗ τὰ πάντα· καὶ εἰς τὸν μονογενῆ Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὸν πρὸ πάντων αιώνων, καὶ πρὸ πάσης ἀρχῆς γεννηθέντα ἐκ τοῦ Θεοῦ· δι' οὗ τὰ πάντα ἐγένετο, τα δύναμιν Παρθένου Μαρίας. καὶ πάλιν. Πιστεύομεν δὲ καὶ εἰς ἓν ἅγιον Πνεῦμα. ἀλλοτρίους εἶναι τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας. Ταῦθ' οἱ περὶ Εὐσέβιον, Ἑτέρα τῆς πίστεως ὁμολο- εἰς ἕνα καὶ μόνον ἀληθινὸν Θεόν. εἰς ἕνα μόνον Θεόν. DE SYNODIS. 74. tem anathemate damnamnus : et omnes quotquot B hujus sententiæ fuerint, ab Ecclesia alienos sen- timus. Similem vero Patris Filium plaue confite- mur, juxta Apostolum qui de Filio dicit: Qui • est imago Dei invisibilis ". Confitemur autem et credimus in unum Deum Patrem omnipotentem, factorem cali et terræ, visibilium omnium et invi- sibilium. Credimus item in Dominum nostrum Je- sum Christum, Filium ejus, sine passione ab en genitum ante omnia sæcula, Deum Verbum, Dean ex Deo Unigenitum, lumen, vitam, veritatem, sa- pientiam, potentiam ; per quem omnia facta sunt, quæ in cœlis et quæ in terra, sive visibilia, sive invisibilia. Hunc credimus in consummatione sæ- culorum, ad abolendum peccatum carnem susce pisse ex sancta Virgine, et hominem factum esse : passum esse pro peccatis nostris, resurrexisse, as- sumptum fuisse in cœlos, ac sedere ad dextram Patris et iterum venturum esse in gloria judicare vivos et mortuos. Credimus et in Spiritum sanctum quem Paracletum quoque nuncupavit Salvator et Dominus noster; quem se post discessum suum discipulis missurum pollicitus est, et revera misit ; per quem cunctos in Ecclesia fideles sanctificat • qui baptizantur in nomine Patris et Filii et Spi ritus sancti. Eos porro qui præter hanc fidem aliud prædicant, alienos agnoscit catholica Ecclesia. Quod autem fides Sirmii nuper edita coram pie- tate imperatoris nostri, huic paria contineat, no- runt omnes qui legerint. › fecti, quasi se scriptorum poeniteret, ea de more mutaverunt, additis tamen quibusdam voculis ; ita ut neque hypostasin in Patre et Filio et Spiritu sancto dicerent; eademque ipsa iis transmisere qui Ariminum convenerant, coactis omnibus ha- rum regionum episcopis ut iis subscriberent. Et si qui repugnabant, eos a Constantio in exsilium pečli curarunt. Sic autem se habent illa : • Credimus in unum Deum, Patrem omnipoten- tem, ex quo omnia ; et in Unigenitum Filium Dei, ante omnia sæcula, et ante omne principium ex D Deo genitum : per quem omnia facta sunt visibilia Coloss. 1, 15. nium. Epiph. Socrat. et Niceph. iisden paulo post deest. Niceph., Nic., Paulo post Epiph., Set habetur in Reg. Epiph. Socrat. et Nic. PATROL. GR. XXVI : Nic., tur iu edit. Paris., addita de more, expunxinus, quia in nullo habentur cod. nec in edit. Commel. Quæ sequuntur porro usque ad num. aliquot post daiam epistolam annis buc adjecta fuisse diximus in Monito. lus in edit. Paris. legitur, yla, a Parisiensibus de more additus absque ulla auctoritate, omissus a nobis est. Theodoretus banc affert lib. ut, cap. ; Socrat., lib. ut, cap. ; Nic., lib. ix, c. 44. Theodor., Socr. et Nic., 30. Ταῦτα γράψαντες ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ, ἀνελθόντες 50. His in Isauria scriptis, Constantinopolim pro- (96) • Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Πατέρα παντοκρά (87) Hæc καὶ τὸ ὁμοιοούσιον desunt apud Epipha- (88) Πατέρα deest in editis, sed habetur in Reg. (89) Epiph., τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. (90) Socrat. et Niceph., Θεόν Λόγον ἐκ Θεοῦ. In (91) Socrat., είληφέναι. Μox Epiph. Socrat. et (92) Sic Reg. Epiph. Editi vero cum Socrat. et (95) Epiph., ἀνελθεῖν. Μοχ τοῦτο deest in editis. (94) Epiph., τοῦτο δέ, mendose. Mox Socrat. et (95) Addit Epiph., τῇ πίστει. Quæ nox sequun- (96) Decima formula scripta anno 560. Qui titu
PG 26:747τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας, ὅπερ ἁπλούστερον ὑπὸ τῶν πατέρων ἐτέθη, ἀγνοούμενον δὲ τοῖς λαοῖς σκάνδαλον ἔφερε, διότι μηδὲ αἱ γραφαὶ τοῦτο περιέχουσιν, ἤρεσε περιαιρεθῆναι καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην τοῦ λοιποῦ γίνεσθαι, ἐπειδήπερ καὶ αἱ θεῖαι γραφαὶ οὐδαμῶς ἐμνημόνευσαν περὶ οὐσίας πατρὸς καὶ υἱοῦ. καὶ γὰρ οὐδὲ ὀφείλει ὑπόστασις περὶ πατρὸς καὶ υἱοῦ καὶ ἁγίου πνεύματος ὀνομάζεσθαι. ὅμοιον δὲ λέγομεν τῷ πατρὶ τὸν υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ θεῖαι γραφαὶ καὶ διδάσκουσι. πᾶσαι δὲ αἱ αἱρέσεις, αἵ τε ἤδη πρότερον κατεκρίθησαν, καὶ αἵτινες ἐὰν καινότεραι γένωνται, ἐναντίαι τυγχάνουσαι τῆς ἐκτεθείσης ταύτης γραφῆς, ἀνάθεμα ἔστωσαν. Ἀλλ’ οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν.
Α Β ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, γεννηθέντα (97) δὲ Μονογενή, μόνον ἐκ μόνου τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν Πατρὶ κατὰ τὰς Γραφάς· οὗ την γένεσιν (98) οὐδεὶς γινώσκει εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Τοῦτον οἴδαμεν μονογενῆ Θεοῦ Υἱόν, πέμποντος τοῦ Πατρός, παραγεγενῆσθαι (99) ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς γέγραπται, ἐπὶ καταλύσει τῆς ἁμαρ τίας καὶ τοῦ θανάτου, καὶ γεννηθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου, ἐκ Μαρίας (1) τῆς Παρθένου τὸ κατὰ σάρκα, ὡς γέγραπται, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πάσης τῆς οἰκονομίας πληρωθείσης κατὰ τὴν πα τρικὴν βούλησιν, σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα, καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατεληλυθότα (2)· ὄντινα καὶ αὐτὸς ὁ ᾅδης ἔπτηξεν· ὅστις καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ διέτριψε μετά τῶν μαθητῶν· καὶ πληρωθεισῶν τεσσαράκοντα ή με - ρῶν, ἀνελήφθη εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθέζεται ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, ἐλευσόμενος (5) ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέ ρᾳ τῆς ἀναστάσεως ἐν τῇ πατρικῇ δόξῃ, ἵνα ἀποδῷ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, ὅπερ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Υἱὸς (4) ὁ Χριστὸς, ὁ Κύριος καὶ Θεὸς ἡμῶν, ἐπηγγείλατο πέμ πειν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων παράκλητον, καθάπερ γέγραπται· Τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὅπερ αὐτοῖς ἔπεμψεν, ὅτε ἀνῆλθεν (5) εἰς τοὺς οὐρανούς. Τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας, ὅπερ ἁπλούστερον ὑπὸ τῶν (6) Πατέρων ἐτέθη, ἀγνοούμενον δὲ τοῖς λαοῖς, σκάνδαλον έφερε, διότι μηδὲ αἱ Γραψαὶ τοῦτο περιέχουσιν, ήρεσε περιαιρεθῆναι, καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην του λοιποῦ γίνεσθαι· ἐπειδήπερ καὶ αἱ θεῖα: Γραφαὶ οὐδα μῶς ἐμνημόνευσαν περὶ οὐσίας Πατρὸς καὶ Υἱοῦ. Καὶ γὰρ οὐδὲ (7) ὀφείλει ὑπόστασις περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος ὀνομάζεσθαι. Ὅμοιον δὲ λέγο- μεν τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ διδάσκουσι. Πᾶσαι δὲ αἱ αἱρέσεις, αί τε ἤδη πρότερον κατεκρίθησαν, καὶ αἴτινες ἐὰν καινότερα: γένονται, ἐναντίαι τυγχάνουσαι τῆς ἐκτεθείσης ταύτης γραφῆς, ἀνάθεμα ἔστωσαν (8). » οὐδεὶς οἶδεν. αὐτόν, εἰς καθαίρεσιν ἁμαρτίας καὶ θανάτου. καὶ συναναστραφέντα. ἀπὸ τῶν νεκρῶν. ἐκ τῶν νεο κρών. ἐλευσάμενος. ἀποδώσῃ. γὰρ ἀπὸ Κωνσταντινουπόλεως εἰς τὴν ᾿Αντιόχειαν, μετέγνωσαν, ὅτι ὅλως ἔγραψαν ὅμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ Γραφαί· καὶ συνθέντες ἅπερ ἐπενόησαν, ἤρξαντο πάλιν ἀνατρέχειν εἰς τὰ πρῶτα ἑαυτῶν, καὶ λέγειν, ὅτι παντελῶς ἀνόμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ κατ᾽ οὐδένα τόπον ὅμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρί, τοσοῦτον μετεβάλοντο (10), ὡς καὶ τῶν. Μήτε μὴν δεῖν ἐπὶ προσώπου Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος μίαν ὑπόστασιν ὀνομάζε σθαι. "Ομοιον δὲ λέγομεν. περὶ Εὐσέβιον, τούτοις. τούτους. μετεβάλλοντο. . - S. ATHANASII OPP. PARS I. et invisibilia, eumque Unigenitum, solum ex solo Patre, Deum ex Deo, similem Patris qui se genuit, secundum Scripturas ; cujus generationem nemo novit nisi solus Pater qui genuit eum. Hunc scimus Unigenitum Dei Filium mittente Patre ex cœlis advenisse, sicut scriptum est, ad destructionem peccati et mortis; et ex Spiritu sancto natum de Maria Virgine secundum carnem, ut scriptum est : cum discipulis conversatum, et universa dispen- satione secundum voluntatem Patris impleta, cruci- fixum, mortuum ac sepultum esse, et ad inferos descendisse, quem ipse infernus exhorruit: qui etiam tertia dic resurrexit a mortuis, et cum dis- cipulis versatus est et impletis quadraginta die- bus assumptus est in cœlos, et sedet ad dexteram Patris, venturus ultimo resurrectionis die in pa- terna gloria, ut reddat unicuique secundum opera sua. Et in Spiritumn sanctum, quem ipse Unigeni- tus Dei Filius, Christus, Dominus et Deus noster, promisit se missurum generi humano Paracletum, sicut scriptum est 26: Spiritum veritatis, quem ipsis misit, postquam ascendisset in coelum. No- men autem substantiæ, quod simplicius a Patribus positum est, et ignotum populis, offensioni fuit, quoniam in Scripturis non continetur, placuit amoveri, nec ullam omnino deinceps ejus fieri men- tionem; quandoquidem divinæ Scripturæ nusquam substantiae Patris ac Filii meminere. Imo nec hy- postasis de Patre et Filio et Spiritu sancto nomi- nari debet. Similem autem dicimus Patri Filium, HISTORICA ET DOGMATICA. 7:8 ut loquuntur et docent divina Scriptura. Omnes C porro hæreses, sive olim damnatæ sive recens ortæ, quæ huic a nobis editæ scripturæ adversantur, anathema sunto. › nopoli Antiochiam profecti, mutata sententia qua, juxta sacras Litteras, similem esse Patri Filium scripto tradiderant, concinnatisque iis quæ exco- gitarant, rursus ad priorem reversi sententiam, dixerunt Patris omnino dissimilem, et nullo modo similem esse Patris Filium, et tantopere a pristina mente deducti sunt, ut iis qui apertius Ariana lo- Joan. svi, 13. vocem sequitur in editis secus in Regio, So- crat. Theod. et Nic. Mox Theodor., post Theod., Hic et in sequen- tibus multum variat Theodoretus, verbis solum, non sententia, ut cuique volenti videre est. crat. Niceph., Editi, Infra Socrat. et Niceph., j D Theodor., nulla quillem auctoritate : ideoque oniissum est. Mox Regius et Basil., Editi male, Quæ sequuntur conferenda cum fpi- stola de decretis Nicane synodi. Edit. vero Paris., 31. Sed ne his quidem stetere, nam Constanti- (97) Theodor., γεγεννηκότα. (93) Theodor. Socr. Sic., γέννησιν. Ibid. Theod., (99) Socrat. et Nic., παραγενέσθαι, post quam (1) Socrat. Niceph. Theodor., καὶ Μαρίας. Paulo (2) Regius, κατεληλυθέναι. Paulo post Regius, S (3) Sic Regius, Socrat. et Nicephor. Editi vero, 51. (9) Αλλ' οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν· κατελθόντες (4) Υιός deest in Socrat. et 4 Χριστός in Niceph. (5) Ανελήφθη, Socrat. et Niceph. (6) Sic Regius, Socrat. et Theodor. Editi, ἀπὸ (7) Socrat. et Niceph., οὐκ. Hic multum variat (8) ln edit. Paris. de more additum fuit Ταῦθ' οἱ (9) Undecima fidei formula anno 361. (10) Sic omnes manuscripti et edit. Commelian.
κατελθόντες γὰρ ἀπὸ Κωνσταντινουπόλεως εἰς τὴν Ἀντιόχειαν μετέγνωσαν, ὅτι ὅλως ἔγραψαν ὅμοιον τῷ πατρὶ τὸν υἱὸν ὡς λέγουσιν αἱ γραφαί.3 καὶ συνθέντες ἅπερ ἐπενόησαν ἤρξαντο πάλιν ἀνατρέχειν εἰς τὰ πρῶτα ἑαυτῶν καὶ λέγειν ὅτι παντελῶς ἀνόμοιός ἐστιν ὁ υἱὸς τῷ πατρὶ καὶ κατ’ οὐδένα τρόπον ὅμοιός ἐστιν ὁ υἱὸς τῷ πατρί.3 τοσοῦτον μετεβάλοντο ὡς καὶ τοὺς τὰ Ἀρείου γυμνότερον λέγοντας προσδέχεσθαι καὶ τὰς ἐκκλησίας αὐτοῖς παραδιδόναι, ἵνα ἐπ’ ἀδείας τὰ τῆς βλασφημίας προσφέρωσι. διὰ γοῦν τὴν πολλὴν ἀναίδειαν τῆς ἀσεβείας αὐτῶν Ἀνόμοιοι παρὰ πᾶσιν ἐκλήθησαν ἔχοντες καὶ τὴν ἐξουκόντιον ἐπωνυμίαν καὶ τὸν αἱρετικὸν Κωνστάντιον προστάτην τῆς ἀσεβείας αὐτῶν, ὃς μέχρι τέλους διαμείνας ἐν ἀσεβείᾳ καὶ λοιπὸν ἀποθνήσκων ἔδοξε βαπτίζεσθαι, οὐ παρὰ εὐσεβῶν ἀνδρῶν, ἀλλ’ ὑπὸ Εὐζωίου τοῦ διὰ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ πολλάκις καθαιρεθέντος, καὶ ὅτε διάκονος ἦν, καὶ ὅτε ἐν Ἀντιοχείᾳ ἐκαθέσθη. Τέως μὲν οὖν ἄχρι τούτου φθάσαντες ἔστησαν καὶ καθῃρέθησαν οἱ προειρημένοι.
Α Β ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, γεννηθέντα (97) δὲ Μονογενή, μόνον ἐκ μόνου τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν Πατρὶ κατὰ τὰς Γραφάς· οὗ την γένεσιν (98) οὐδεὶς γινώσκει εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Τοῦτον οἴδαμεν μονογενῆ Θεοῦ Υἱόν, πέμποντος τοῦ Πατρός, παραγεγενῆσθαι (99) ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς γέγραπται, ἐπὶ καταλύσει τῆς ἁμαρ τίας καὶ τοῦ θανάτου, καὶ γεννηθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου, ἐκ Μαρίας (1) τῆς Παρθένου τὸ κατὰ σάρκα, ὡς γέγραπται, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πάσης τῆς οἰκονομίας πληρωθείσης κατὰ τὴν πα τρικὴν βούλησιν, σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα, καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατεληλυθότα (2)· ὄντινα καὶ αὐτὸς ὁ ᾅδης ἔπτηξεν· ὅστις καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ διέτριψε μετά τῶν μαθητῶν· καὶ πληρωθεισῶν τεσσαράκοντα ή με - ρῶν, ἀνελήφθη εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθέζεται ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, ἐλευσόμενος (5) ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέ ρᾳ τῆς ἀναστάσεως ἐν τῇ πατρικῇ δόξῃ, ἵνα ἀποδῷ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, ὅπερ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Υἱὸς (4) ὁ Χριστὸς, ὁ Κύριος καὶ Θεὸς ἡμῶν, ἐπηγγείλατο πέμ πειν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων παράκλητον, καθάπερ γέγραπται· Τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὅπερ αὐτοῖς ἔπεμψεν, ὅτε ἀνῆλθεν (5) εἰς τοὺς οὐρανούς. Τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας, ὅπερ ἁπλούστερον ὑπὸ τῶν (6) Πατέρων ἐτέθη, ἀγνοούμενον δὲ τοῖς λαοῖς, σκάνδαλον έφερε, διότι μηδὲ αἱ Γραψαὶ τοῦτο περιέχουσιν, ήρεσε περιαιρεθῆναι, καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην του λοιποῦ γίνεσθαι· ἐπειδήπερ καὶ αἱ θεῖα: Γραφαὶ οὐδα μῶς ἐμνημόνευσαν περὶ οὐσίας Πατρὸς καὶ Υἱοῦ. Καὶ γὰρ οὐδὲ (7) ὀφείλει ὑπόστασις περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος ὀνομάζεσθαι. Ὅμοιον δὲ λέγο- μεν τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ διδάσκουσι. Πᾶσαι δὲ αἱ αἱρέσεις, αί τε ἤδη πρότερον κατεκρίθησαν, καὶ αἴτινες ἐὰν καινότερα: γένονται, ἐναντίαι τυγχάνουσαι τῆς ἐκτεθείσης ταύτης γραφῆς, ἀνάθεμα ἔστωσαν (8). » οὐδεὶς οἶδεν. αὐτόν, εἰς καθαίρεσιν ἁμαρτίας καὶ θανάτου. καὶ συναναστραφέντα. ἀπὸ τῶν νεκρῶν. ἐκ τῶν νεο κρών. ἐλευσάμενος. ἀποδώσῃ. γὰρ ἀπὸ Κωνσταντινουπόλεως εἰς τὴν ᾿Αντιόχειαν, μετέγνωσαν, ὅτι ὅλως ἔγραψαν ὅμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ Γραφαί· καὶ συνθέντες ἅπερ ἐπενόησαν, ἤρξαντο πάλιν ἀνατρέχειν εἰς τὰ πρῶτα ἑαυτῶν, καὶ λέγειν, ὅτι παντελῶς ἀνόμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ κατ᾽ οὐδένα τόπον ὅμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρί, τοσοῦτον μετεβάλοντο (10), ὡς καὶ τῶν. Μήτε μὴν δεῖν ἐπὶ προσώπου Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος μίαν ὑπόστασιν ὀνομάζε σθαι. "Ομοιον δὲ λέγομεν. περὶ Εὐσέβιον, τούτοις. τούτους. μετεβάλλοντο. . - S. ATHANASII OPP. PARS I. et invisibilia, eumque Unigenitum, solum ex solo Patre, Deum ex Deo, similem Patris qui se genuit, secundum Scripturas ; cujus generationem nemo novit nisi solus Pater qui genuit eum. Hunc scimus Unigenitum Dei Filium mittente Patre ex cœlis advenisse, sicut scriptum est, ad destructionem peccati et mortis; et ex Spiritu sancto natum de Maria Virgine secundum carnem, ut scriptum est : cum discipulis conversatum, et universa dispen- satione secundum voluntatem Patris impleta, cruci- fixum, mortuum ac sepultum esse, et ad inferos descendisse, quem ipse infernus exhorruit: qui etiam tertia dic resurrexit a mortuis, et cum dis- cipulis versatus est et impletis quadraginta die- bus assumptus est in cœlos, et sedet ad dexteram Patris, venturus ultimo resurrectionis die in pa- terna gloria, ut reddat unicuique secundum opera sua. Et in Spiritumn sanctum, quem ipse Unigeni- tus Dei Filius, Christus, Dominus et Deus noster, promisit se missurum generi humano Paracletum, sicut scriptum est 26: Spiritum veritatis, quem ipsis misit, postquam ascendisset in coelum. No- men autem substantiæ, quod simplicius a Patribus positum est, et ignotum populis, offensioni fuit, quoniam in Scripturis non continetur, placuit amoveri, nec ullam omnino deinceps ejus fieri men- tionem; quandoquidem divinæ Scripturæ nusquam substantiae Patris ac Filii meminere. Imo nec hy- postasis de Patre et Filio et Spiritu sancto nomi- nari debet. Similem autem dicimus Patri Filium, HISTORICA ET DOGMATICA. 7:8 ut loquuntur et docent divina Scriptura. Omnes C porro hæreses, sive olim damnatæ sive recens ortæ, quæ huic a nobis editæ scripturæ adversantur, anathema sunto. › nopoli Antiochiam profecti, mutata sententia qua, juxta sacras Litteras, similem esse Patri Filium scripto tradiderant, concinnatisque iis quæ exco- gitarant, rursus ad priorem reversi sententiam, dixerunt Patris omnino dissimilem, et nullo modo similem esse Patris Filium, et tantopere a pristina mente deducti sunt, ut iis qui apertius Ariana lo- Joan. svi, 13. vocem sequitur in editis secus in Regio, So- crat. Theod. et Nic. Mox Theodor., post Theod., Hic et in sequen- tibus multum variat Theodoretus, verbis solum, non sententia, ut cuique volenti videre est. crat. Niceph., Editi, Infra Socrat. et Niceph., j D Theodor., nulla quillem auctoritate : ideoque oniissum est. Mox Regius et Basil., Editi male, Quæ sequuntur conferenda cum fpi- stola de decretis Nicane synodi. Edit. vero Paris., 31. Sed ne his quidem stetere, nam Constanti- (97) Theodor., γεγεννηκότα. (93) Theodor. Socr. Sic., γέννησιν. Ibid. Theod., (99) Socrat. et Nic., παραγενέσθαι, post quam (1) Socrat. Niceph. Theodor., καὶ Μαρίας. Paulo (2) Regius, κατεληλυθέναι. Paulo post Regius, S (3) Sic Regius, Socrat. et Nicephor. Editi vero, 51. (9) Αλλ' οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν· κατελθόντες (4) Υιός deest in Socrat. et 4 Χριστός in Niceph. (5) Ανελήφθη, Socrat. et Niceph. (6) Sic Regius, Socrat. et Theodor. Editi, ἀπὸ (7) Socrat. et Niceph., οὐκ. Hic multum variat (8) ln edit. Paris. de more additum fuit Ταῦθ' οἱ (9) Undecima fidei formula anno 361. (10) Sic omnes manuscripti et edit. Commelian.
PG 26:748ἀλλ’ οὐδὲ οὕτως εὖ οἶδα ὅτι στήσονται, ὅσοι καὶ νῦν ὑπεκρίναντο, ἀεὶ δὲ συστάσεις ποιήσουσι κατὰ τῆς ἀληθείας, ἕως ἂν εἰς ἑαυτοὺς ἐλθόντες εἴπωσι καὶ οὗτοι· ἀναστάντες πορευσώμεθα πρὸς τοὺς πατέρας ἑαυτῶν καὶ ἐροῦμεν αὐτοῖς· ἀναθεματίζομεν μὲν τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἐπιγινώσκομεν δὲ τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον. πρὸς ταύτην γὰρ ἔχουσι τὴν ἔριν. τίς οὖν ἔτι κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων ἀνέξεται τούτων; τίς βλέπων καθ’ ἑκάστην σύνοδον τὰ μὲν ἀφαιρούμενα, τὰ δὲ προστιθέμενα οὐ συνορᾷ τούτους ὕποπτον καὶ ὕπουλον ἔχοντας κατὰ Χριστοῦ τὴν διάνοιαν; τίς ὁρῶν αὐτοὺς διὰ μακρῶν ἐκτείνοντας ἑαυτῶν τήν τε τῆς πίστεως σύνθεσιν καὶ τὴν ἀπολογίαν περὶ ὧν ἐγκαλοῦνται οὐχ ὁρᾷ τούτους καταγινώσκοντας ἑαυτῶν καὶ πολλὰ γράφοντας ἐπίτηδες, ἵνα δόξωσι διὰ τῆς ἀκαίρου φιλοτιμίας καὶ τῆς τοσαύτης πολυλογίας ὑφαρπάζειν τοὺς ἀκεραίους καὶ λανθάνειν οἷοι τὴν αἵρεσιν τυγχάνουσιν ὄντες;
Α Β ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, γεννηθέντα (97) δὲ Μονογενή, μόνον ἐκ μόνου τοῦ Πατρὸς, Θεὸν ἐκ Θεοῦ, ὅμοιον τῷ γεννήσαντι αὐτὸν Πατρὶ κατὰ τὰς Γραφάς· οὗ την γένεσιν (98) οὐδεὶς γινώσκει εἰ μὴ μόνος ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Τοῦτον οἴδαμεν μονογενῆ Θεοῦ Υἱόν, πέμποντος τοῦ Πατρός, παραγεγενῆσθαι (99) ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς γέγραπται, ἐπὶ καταλύσει τῆς ἁμαρ τίας καὶ τοῦ θανάτου, καὶ γεννηθέντα ἐκ Πνεύματος ἁγίου, ἐκ Μαρίας (1) τῆς Παρθένου τὸ κατὰ σάρκα, ὡς γέγραπται, καὶ ἀναστραφέντα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ πάσης τῆς οἰκονομίας πληρωθείσης κατὰ τὴν πα τρικὴν βούλησιν, σταυρωθέντα, καὶ ἀποθανόντα, καὶ ταφέντα, καὶ εἰς τὰ καταχθόνια κατεληλυθότα (2)· ὄντινα καὶ αὐτὸς ὁ ᾅδης ἔπτηξεν· ὅστις καὶ ἀνέστη ἀπὸ τῶν νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ διέτριψε μετά τῶν μαθητῶν· καὶ πληρωθεισῶν τεσσαράκοντα ή με - ρῶν, ἀνελήφθη εἰς τοὺς οὐρανοὺς, καὶ καθέζεται ἐν δεξιᾷ τοῦ Πατρὸς, ἐλευσόμενος (5) ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέ ρᾳ τῆς ἀναστάσεως ἐν τῇ πατρικῇ δόξῃ, ἵνα ἀποδῷ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· καὶ εἰς τὸ ἅγιον Πνεῦ μα, ὅπερ αὐτὸς ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Υἱὸς (4) ὁ Χριστὸς, ὁ Κύριος καὶ Θεὸς ἡμῶν, ἐπηγγείλατο πέμ πειν τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων παράκλητον, καθάπερ γέγραπται· Τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὅπερ αὐτοῖς ἔπεμψεν, ὅτε ἀνῆλθεν (5) εἰς τοὺς οὐρανούς. Τὸ δὲ ὄνομα τῆς οὐσίας, ὅπερ ἁπλούστερον ὑπὸ τῶν (6) Πατέρων ἐτέθη, ἀγνοούμενον δὲ τοῖς λαοῖς, σκάνδαλον έφερε, διότι μηδὲ αἱ Γραψαὶ τοῦτο περιέχουσιν, ήρεσε περιαιρεθῆναι, καὶ παντελῶς μηδεμίαν μνήμην του λοιποῦ γίνεσθαι· ἐπειδήπερ καὶ αἱ θεῖα: Γραφαὶ οὐδα μῶς ἐμνημόνευσαν περὶ οὐσίας Πατρὸς καὶ Υἱοῦ. Καὶ γὰρ οὐδὲ (7) ὀφείλει ὑπόστασις περὶ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος ὀνομάζεσθαι. Ὅμοιον δὲ λέγο- μεν τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ διδάσκουσι. Πᾶσαι δὲ αἱ αἱρέσεις, αί τε ἤδη πρότερον κατεκρίθησαν, καὶ αἴτινες ἐὰν καινότερα: γένονται, ἐναντίαι τυγχάνουσαι τῆς ἐκτεθείσης ταύτης γραφῆς, ἀνάθεμα ἔστωσαν (8). » οὐδεὶς οἶδεν. αὐτόν, εἰς καθαίρεσιν ἁμαρτίας καὶ θανάτου. καὶ συναναστραφέντα. ἀπὸ τῶν νεκρῶν. ἐκ τῶν νεο κρών. ἐλευσάμενος. ἀποδώσῃ. γὰρ ἀπὸ Κωνσταντινουπόλεως εἰς τὴν ᾿Αντιόχειαν, μετέγνωσαν, ὅτι ὅλως ἔγραψαν ὅμοιον τῷ Πατρὶ τὸν Υἱόν, ὡς λέγουσιν αἱ Γραφαί· καὶ συνθέντες ἅπερ ἐπενόησαν, ἤρξαντο πάλιν ἀνατρέχειν εἰς τὰ πρῶτα ἑαυτῶν, καὶ λέγειν, ὅτι παντελῶς ἀνόμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, καὶ κατ᾽ οὐδένα τόπον ὅμοιός ἐστιν ὁ Υἱὸς τῷ Πατρί, τοσοῦτον μετεβάλοντο (10), ὡς καὶ τῶν. Μήτε μὴν δεῖν ἐπὶ προσώπου Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος μίαν ὑπόστασιν ὀνομάζε σθαι. "Ομοιον δὲ λέγομεν. περὶ Εὐσέβιον, τούτοις. τούτους. μετεβάλλοντο. . - S. ATHANASII OPP. PARS I. et invisibilia, eumque Unigenitum, solum ex solo Patre, Deum ex Deo, similem Patris qui se genuit, secundum Scripturas ; cujus generationem nemo novit nisi solus Pater qui genuit eum. Hunc scimus Unigenitum Dei Filium mittente Patre ex cœlis advenisse, sicut scriptum est, ad destructionem peccati et mortis; et ex Spiritu sancto natum de Maria Virgine secundum carnem, ut scriptum est : cum discipulis conversatum, et universa dispen- satione secundum voluntatem Patris impleta, cruci- fixum, mortuum ac sepultum esse, et ad inferos descendisse, quem ipse infernus exhorruit: qui etiam tertia dic resurrexit a mortuis, et cum dis- cipulis versatus est et impletis quadraginta die- bus assumptus est in cœlos, et sedet ad dexteram Patris, venturus ultimo resurrectionis die in pa- terna gloria, ut reddat unicuique secundum opera sua. Et in Spiritumn sanctum, quem ipse Unigeni- tus Dei Filius, Christus, Dominus et Deus noster, promisit se missurum generi humano Paracletum, sicut scriptum est 26: Spiritum veritatis, quem ipsis misit, postquam ascendisset in coelum. No- men autem substantiæ, quod simplicius a Patribus positum est, et ignotum populis, offensioni fuit, quoniam in Scripturis non continetur, placuit amoveri, nec ullam omnino deinceps ejus fieri men- tionem; quandoquidem divinæ Scripturæ nusquam substantiae Patris ac Filii meminere. Imo nec hy- postasis de Patre et Filio et Spiritu sancto nomi- nari debet. Similem autem dicimus Patri Filium, HISTORICA ET DOGMATICA. 7:8 ut loquuntur et docent divina Scriptura. Omnes C porro hæreses, sive olim damnatæ sive recens ortæ, quæ huic a nobis editæ scripturæ adversantur, anathema sunto. › nopoli Antiochiam profecti, mutata sententia qua, juxta sacras Litteras, similem esse Patri Filium scripto tradiderant, concinnatisque iis quæ exco- gitarant, rursus ad priorem reversi sententiam, dixerunt Patris omnino dissimilem, et nullo modo similem esse Patris Filium, et tantopere a pristina mente deducti sunt, ut iis qui apertius Ariana lo- Joan. svi, 13. vocem sequitur in editis secus in Regio, So- crat. Theod. et Nic. Mox Theodor., post Theod., Hic et in sequen- tibus multum variat Theodoretus, verbis solum, non sententia, ut cuique volenti videre est. crat. Niceph., Editi, Infra Socrat. et Niceph., j D Theodor., nulla quillem auctoritate : ideoque oniissum est. Mox Regius et Basil., Editi male, Quæ sequuntur conferenda cum fpi- stola de decretis Nicane synodi. Edit. vero Paris., 31. Sed ne his quidem stetere, nam Constanti- (97) Theodor., γεγεννηκότα. (93) Theodor. Socr. Sic., γέννησιν. Ibid. Theod., (99) Socrat. et Nic., παραγενέσθαι, post quam (1) Socrat. Niceph. Theodor., καὶ Μαρίας. Paulo (2) Regius, κατεληλυθέναι. Paulo post Regius, S (3) Sic Regius, Socrat. et Nicephor. Editi vero, 51. (9) Αλλ' οὐδὲ τούτοις ἐνέμειναν· κατελθόντες (4) Υιός deest in Socrat. et 4 Χριστός in Niceph. (5) Ανελήφθη, Socrat. et Niceph. (6) Sic Regius, Socrat. et Theodor. Editi, ἀπὸ (7) Socrat. et Niceph., οὐκ. Hic multum variat (8) ln edit. Paris. de more additum fuit Ταῦθ' οἱ (9) Undecima fidei formula anno 361. (10) Sic omnes manuscripti et edit. Commelian.
PG 26:749ἀλλ’ ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, ὡς εἶπεν ὁ κύριος, βαττολογοῦντες ἐν ταῖς εὐχαῖς οὐδὲν ὠφελοῦσιν, οὕτως οὗτοι τοσαῦτα καταντλήσαντες οὐκ ἠδυνήθησαν σβέσαι τὴν κατὰ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως κρίσιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐλεγχθέντες καθῃρέθησαν, καὶ εἰκότως γε. ποίαν γὰρ αὐτῶν ὁ ἀκούων ἀποδέξεται συγγραφήν; ἢ ποῖα θαρρήσαντες αὐτοὶ κατηχήσουσι τοὺς ἐρχομένους πρὸς αὐτούς; εἰ μὲν γὰρ αἱ πᾶσαι μίαν καὶ τὴν αὐτὴν ἔχουσι συμφωνίαν, τίς ἡ χρεία τῶν πολλῶν; εἰ δὲ τοσούτων χρεία γέγονε, δῆλόν ἐστιν ἑκάστην ἐνδεῆ καὶ μὴ πλήρη τυγχάνειν. καὶ τοῦτο μᾶλλον ἡμῶν αὐτοὶ διελέγχουσιν ἐν τῷ πάσας ἐναλλάττειν καὶ μεταποιεῖν. τὸ δὲ πλῆθος τῶν συνόδων καὶ ἡ διαφορὰ τῶν γραφομένων δείκνυσι τοὺς ἐν αὐταῖς συνελθόντας μαχομένους μὲν πρὸς τὴν ἐν Νικαίᾳ σύνοδον, ἀσθενοῦντας δὲ πρὸς τὴν ἀλήθειαν. Ἐπειδὴ δὲ οὕτως αὐτοὶ πρός τε ἑαυτοὺς καὶ πρὸς τοὺς πρὸ ἑαυτῶν διετέθησαν, φέρε λοιπὸν ἡμεῖς ἐξετάσαντες μάθωμεν παρ’ αὐτῶν, ποῖον ἄτοπον ἄρα θεωρήσαντες ἢ τίνα λέξιν αἰτιώμενοι τῶν ἐγγεγραμμένων ἀπειθεῖς μὲν γονεῦσι γεγόνασι, διαμάχονται δὲ πρὸς οἰκουμενικὴν σύνοδον. τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, φησί, καὶ τὸ ὁμοούσιον οὐκ ἤρεσεν ἡμῖν·
τοὺς τὰ Ἀρείου γυμνότερον λέγοντας προσδέχεσθαι, καὶ τὰς Ἐκκλησίας αὐτοῖς παραδιδόναι, ἵνα ἐπ' ἀδείας τὰ τῆς βλασφημίας προσφέρωσι (11). Διὰ γοῦν τὴν πολλὴν ἀναίδειαν τῆς βλασφημίας αὐτῶν ᾿Ανόμοιοι πα- ρὰ πᾶσιν ἐκλήθησαν, ἔχοντες καὶ τὴν ἐξουκόντιον ἐπ- ωνυμίαν, καὶ τὸν αἱρετικὸν Κωνστάντιον προστάτην τῆς ἀσεβείας αὐτῶν· ὅς, μέχρι τέλους διαμείνας ἐν ἀσεβείᾳ, καὶ λοιπὸν ἀποθνήσκων, ἔδοξε βαπτίζεσθαι, οὐ παρὰ εὐσεβῶν ἀνδρῶν, ἀλλὰ ὑπὸ (12) Εὐζωΐου τοῦ διὰ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ (15) πολλάκις καθαιρεθέντος, καὶ ὅτε διάκονος ἦν, καὶ ὅτε ἐν Ἀντιοχείᾳ ἐκαθέσθη. . καὶ καθηρέθησαν οἱ προειρημένοι. ᾿Αλλὰ οὐδὲ οὕτως, εὖ οἶδα ὅτι στήσονται ὅσοι καὶ νῦν ὑπεκρίναντο, ἀεὶ δὲ συστάσεις ποιήσουσι κατὰ τῆς ἀληθείας, ἕως ἂν εἰς ἑαυτοὺς ἐλθόντες εἴπωσι καὶ οὗτοι· Αναστάντες πορευσώμεθα (14) πρὸς τοὺς Πατέρας ἑαυτῶν, καὶ ἐροῦμεν αὐτοῖς· ᾿Αναθεματίζομεν μὲν τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἐπιγινώσκομεν δὲ τὴν ἐν Νικαία σύνοδον · πρὸς ταύτην γὰρ ἔχουσι τὴν ἔριν. Τίς οὖν ἔτι, κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων, ἀνέξεται τούτων; Τίς βλέπων καθ᾿ ἑκάστην σύνοδον τὰ μὲν ἀφαιρούμενα, τὰ δὲ προστιθέμενα, οὐ συνορᾷ τούτους ὕποπτον καὶ ὕπουλον ἔχοντας (15) κατὰ Χριστοῦ τὴν διάνοιαν; Τίς, ὁρῶν αὐτοὺς διὰ μακρῶν ἐκτείνοντας ἑαυτῶν τήν τε τῆς πίστεως σύνθεσιν καὶ τὴν ἀπολογίαν, περὶ ὧν ἐγκα λοῦνται, οὐχ ὁρᾷ τούτους καταγινώσκοντας ἑαυτῶν, καὶ πολλὰ γράφοντας ἐπίτηδες, ἵνα δόξωσι διὰ τῆς ἀκαίρου φιλοτιμίας, καὶ τῆς τοσαύτης πολυλογίας, ὑφαρπάζειν τοὺς ἀκεραίους, καὶ λανθάνειν οἷοι τὴν αἵρεσιν τυγχάνουσιν ὄντες; Αλλ᾿ ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, βαττολογοῦντες ἐν ταῖς εὐχαῖς οὐκ δὲν ὠφελοῦσιν, οὕτως οὗτοι τοσαῦτα καταντλήσαντες, οὐκ ἠδυνήθησαν σβέσαι τὴν κατὰ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέ σεως κρίσιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐλεγχθέντες καθηρέθη- σαν, καὶ εἰκότως γε· ποίαν γὰρ αὐτῶν ὁ ἀκούων ἀπο- δέξεται (16) συγγραφήν ; "Η ποῖα θαῤῥήσαντες αὐτοὶ κατηχήσουσι τοὺς ἐρχομένους πρὸς αὐτούς; Εἰ μὲν γὰρ αἱ πᾶσαι μίαν καὶ τὴν αὐτὴν ἔχουσι συμφωνίαν, τίς ἡ χρεία τῶν πολλῶν ; Εἰ δὲ τοσούτων χρεία γέγονε, δηλόν ἐστιν ἑκάστην ἐνδεῆ καὶ μὴ πλήρη τυγχάνειν καὶ τοῦτο μᾶλλον ἡμῶν αὐτοὶ διελέγχουσιν ἐν τῷ πά σας ἐναλλάττειν καὶ μεταποιεῖν. Τὸ δὲ πλῆθος τῶν συνόδων, καὶ ἡ διαφορὰ τῶν γραφομένων δείκνυσι τοὺς ἐν αὐταῖς συνελθόντας, μαχομένους μὲν πρὸς τὴν ἐν Νικαίπ σύνοδον, ἀσθενοῦντας δὲ πρὸς τὴν ἀλήθειαν. καὶ πρὸς τοὺς πρὸ ἑαυτῶν διετέθησαν, φέρε λοιπὸν ἡμεῖς, ἐξετάσαντες, μάθωμεν παρ' αὐτῶν, ποῖον ἀτο που θεωρήσαντες, ἢ τίνα λέξιν αιτιώμενοι τῶν ἐγγε προφέρωσι. εξουκόντιον δέξεται. πατέρας. Μέν καὶ ἐν Σελευκεία τῆς Ἰσαυρίας, DE SYNODIS. A querentur admissis, Ecclesias etiam ipsis trade- B C D Matth. vi, 7. (11). Regius secunda manu, rent, ut hinc illi fidentius blasphemias proferrent, ac proinde ob ingentem blasphemiarum impuden- tiam Anomoi ab omnibus vocati sunt, quoque cognomen habentes, ac hæreticum Con- stantium impietatis suæ nacti patronum ; qui cum ad usque finem in impietate perseverasset, demuni instante morte baptizari voluit, non a piis utique viris, sed ab Euzoio qui Arianæ hæreseos causa, non semel sed multoties, et diaconus cum esset, et cum Antiochiæ sederet, depositus fuerat. substitere tandem, ac demum depositi sunt. Sed bene novi eos ne ita quidem gradum repressuros, quotquot jam hac usi sunt simulatione, sed con- faturos semper conspirationes contra veritatem, donec ad se reversi dicant et ipsi : Surgamus, pro- peremusque ad Patres nostros, et dicamus illis : Arianam hæresim anathemate damnamus, Nicæ- nam vero synodum agnoscimus : cum ea enim illis est contentio. Quis igitur, vel modico sensu præditus, hos ultra ferat? Quis homines videns in singulis synodis alia detrahere, alia addere, eorum suspectam ac subdolam erga Christum mentem non animadvertat? Quis eos conspicatus fidei suæ formulam ac criminationum depulsionem multis concinnare verbis, non advertat homines sese prodere, et multa de industria scribere, ut per in- tempestivam ostentationem, et tantam loquacita- tem simpliciores seducant, ac suam possint hære- sin occultare? At sicut ethnicis, ait Dominus, nihil prodest multa in orationibus verba fundere ", sic et isti tot tantaque effutientes, judicium contra Aria- nam hæresim latum abolere nequaquam potuerunt; imo magis magisque convicti, depositi sunt, et jure quidem; quod enim eorum rescriptum quivis au- diens recipiat? Aut qua fiducia accedentes ad se ad Adem instituent? Nam, si rescripta illa omnia unam eamdemque sententiam ferant, quid multo - rum opus? Sin tam multorum opus fuit, manife- stum est singula deficere plenaque non esse, quod illi ipsi plusquam nos palam faciunt: ea quippe omnia immutant atque alio edunt sermone. Porro multitudo synodorum, scriptorumque diserepantia arguit sane eos qui convenerunt, adversus Nicænam synodum concertare ; sed tamen se imbecilliores esse quam ut oppugnent veritatem. majores suos sic affecti sunt, age, jam sciscitemur illos, ut ediscamus quam in scriptis illis absurdi- tatem aut quam vitiosam sententiam conspicati, sequens deest in Regio. pramitit Felckman. tertius. . 32. Τέως μὲν οὖν ἄχρι τούτου φθάσαντες, ἔστησαν 33. Ἐπειδὴ (147) δὲ οὕτως αὐτοὶ πρός τε ἑαυτοὺς, (12) Regius, ἀλλ᾽ ὑπό. (15) lla Regius; in editis vero και deest. 32. Huc usque igitur progressi supra dicti viri, 33. Cæterum, quando ipsi erga se mutuo et erga (16) Ita Regius et Basiliens. Editi quoque, ἀπο- (17) Ante Επειδή, hunc titulum, Ἐκ τῆς ἐπιστο (14) Regius, πορευσόμεθα. Ibid. Regius, προς τους λῆς περὶ τῶν γενομένων ἐν τῇ Ἀριμήνῳ τῆς Ἰταλίας, (15) Ita Regius. Editi, έχοντες.
PG 26:750ταῦτα γάρ τινας ἐσκανδάλισε καὶ πολλοὺς ἐθορύβησεν. ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτω γράφοντες εἰρήκασιν, ἀπαντήσειε δ’ ἄν τις αὐτοῖς εὐλόγως οὕτως· εἰ μὲν οὖν αὐτὰ τὰ ῥήματα καθ’ ἑαυτὰ τυγχάνει ὄντα αἴτια τούτοις εἰς σκάνδαλον, ἔδει μή τινας σκανδαλίζεσθαι μηδὲ πολλοὺς θορυβεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς καὶ τοὺς ἄλλους πάντας ταὐτὸν ἐκείνοις πάσχειν ἐξ αὐτῶν· εἰ δὲ οἱ μὲν πάντες ἀγαπῶσι τὰ ῥήματα, οἱ δὲ ταῦτα γράψαντες οὐχ οἱ τυχόντες, ἀλλ’ οἱ ἐκ πάσης τῆς οἰκουμένης συνελθόντες εἰσὶ καὶ τούτοις ἐπιμαρτυροῦσιν οἱ νῦν ἐν τῇ Ἀριμήνῳ συνελθόντες ἐπίσκοποι υ καὶ πλείους, πῶς οὐκ ἄντικρυς ἐλέγχει τοῦτο τοὺς κατὰ τῆς συνόδου λέγοντας, ὡς οὐ τὰ ῥήματά ἐστιν αἴτια, ἀλλ’ ἡ κακόνοια τῶν παρεξηγουμένων τὰ τοιαῦτα; πόσοι κακῶς ἐντυγχάνοντες ταῖς θείαις γραφαῖς καὶ παρανοοῦντες ταύτας κατηγοροῦσι τῶν ἁγίων, οἷοι γεγόνασιν οἱ μὲν τότε Ἰουδαῖοι μὴ δεξάμενοι τὸν κύριον, οἱ δὲ νῦν Μανιχαῖοι βλασφημοῦντες τὸν νόμον, καὶ οὐχ αἱ γραφαὶ γεγόνασιν αὐτοῖς αἴτιαι, ἀλλ’ ἡ σφῶν αὐτῶν κακοφροσύνη. εἰ μὲν οὖν ἀποδεῖξαι δύνασθε τὰ ῥήματα φαῦλα, τοῦτο ποιεῖτε, καὶ λόγος ἡγείσθω τῆς ἀποδείξεως·
τοὺς τὰ Ἀρείου γυμνότερον λέγοντας προσδέχεσθαι, καὶ τὰς Ἐκκλησίας αὐτοῖς παραδιδόναι, ἵνα ἐπ' ἀδείας τὰ τῆς βλασφημίας προσφέρωσι (11). Διὰ γοῦν τὴν πολλὴν ἀναίδειαν τῆς βλασφημίας αὐτῶν ᾿Ανόμοιοι πα- ρὰ πᾶσιν ἐκλήθησαν, ἔχοντες καὶ τὴν ἐξουκόντιον ἐπ- ωνυμίαν, καὶ τὸν αἱρετικὸν Κωνστάντιον προστάτην τῆς ἀσεβείας αὐτῶν· ὅς, μέχρι τέλους διαμείνας ἐν ἀσεβείᾳ, καὶ λοιπὸν ἀποθνήσκων, ἔδοξε βαπτίζεσθαι, οὐ παρὰ εὐσεβῶν ἀνδρῶν, ἀλλὰ ὑπὸ (12) Εὐζωΐου τοῦ διὰ τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ (15) πολλάκις καθαιρεθέντος, καὶ ὅτε διάκονος ἦν, καὶ ὅτε ἐν Ἀντιοχείᾳ ἐκαθέσθη. . καὶ καθηρέθησαν οἱ προειρημένοι. ᾿Αλλὰ οὐδὲ οὕτως, εὖ οἶδα ὅτι στήσονται ὅσοι καὶ νῦν ὑπεκρίναντο, ἀεὶ δὲ συστάσεις ποιήσουσι κατὰ τῆς ἀληθείας, ἕως ἂν εἰς ἑαυτοὺς ἐλθόντες εἴπωσι καὶ οὗτοι· Αναστάντες πορευσώμεθα (14) πρὸς τοὺς Πατέρας ἑαυτῶν, καὶ ἐροῦμεν αὐτοῖς· ᾿Αναθεματίζομεν μὲν τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν, ἐπιγινώσκομεν δὲ τὴν ἐν Νικαία σύνοδον · πρὸς ταύτην γὰρ ἔχουσι τὴν ἔριν. Τίς οὖν ἔτι, κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων, ἀνέξεται τούτων; Τίς βλέπων καθ᾿ ἑκάστην σύνοδον τὰ μὲν ἀφαιρούμενα, τὰ δὲ προστιθέμενα, οὐ συνορᾷ τούτους ὕποπτον καὶ ὕπουλον ἔχοντας (15) κατὰ Χριστοῦ τὴν διάνοιαν; Τίς, ὁρῶν αὐτοὺς διὰ μακρῶν ἐκτείνοντας ἑαυτῶν τήν τε τῆς πίστεως σύνθεσιν καὶ τὴν ἀπολογίαν, περὶ ὧν ἐγκα λοῦνται, οὐχ ὁρᾷ τούτους καταγινώσκοντας ἑαυτῶν, καὶ πολλὰ γράφοντας ἐπίτηδες, ἵνα δόξωσι διὰ τῆς ἀκαίρου φιλοτιμίας, καὶ τῆς τοσαύτης πολυλογίας, ὑφαρπάζειν τοὺς ἀκεραίους, καὶ λανθάνειν οἷοι τὴν αἵρεσιν τυγχάνουσιν ὄντες; Αλλ᾿ ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος, βαττολογοῦντες ἐν ταῖς εὐχαῖς οὐκ δὲν ὠφελοῦσιν, οὕτως οὗτοι τοσαῦτα καταντλήσαντες, οὐκ ἠδυνήθησαν σβέσαι τὴν κατὰ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέ σεως κρίσιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἐλεγχθέντες καθηρέθη- σαν, καὶ εἰκότως γε· ποίαν γὰρ αὐτῶν ὁ ἀκούων ἀπο- δέξεται (16) συγγραφήν ; "Η ποῖα θαῤῥήσαντες αὐτοὶ κατηχήσουσι τοὺς ἐρχομένους πρὸς αὐτούς; Εἰ μὲν γὰρ αἱ πᾶσαι μίαν καὶ τὴν αὐτὴν ἔχουσι συμφωνίαν, τίς ἡ χρεία τῶν πολλῶν ; Εἰ δὲ τοσούτων χρεία γέγονε, δηλόν ἐστιν ἑκάστην ἐνδεῆ καὶ μὴ πλήρη τυγχάνειν καὶ τοῦτο μᾶλλον ἡμῶν αὐτοὶ διελέγχουσιν ἐν τῷ πά σας ἐναλλάττειν καὶ μεταποιεῖν. Τὸ δὲ πλῆθος τῶν συνόδων, καὶ ἡ διαφορὰ τῶν γραφομένων δείκνυσι τοὺς ἐν αὐταῖς συνελθόντας, μαχομένους μὲν πρὸς τὴν ἐν Νικαίπ σύνοδον, ἀσθενοῦντας δὲ πρὸς τὴν ἀλήθειαν. καὶ πρὸς τοὺς πρὸ ἑαυτῶν διετέθησαν, φέρε λοιπὸν ἡμεῖς, ἐξετάσαντες, μάθωμεν παρ' αὐτῶν, ποῖον ἀτο που θεωρήσαντες, ἢ τίνα λέξιν αιτιώμενοι τῶν ἐγγε προφέρωσι. εξουκόντιον δέξεται. πατέρας. Μέν καὶ ἐν Σελευκεία τῆς Ἰσαυρίας, DE SYNODIS. A querentur admissis, Ecclesias etiam ipsis trade- B C D Matth. vi, 7. (11). Regius secunda manu, rent, ut hinc illi fidentius blasphemias proferrent, ac proinde ob ingentem blasphemiarum impuden- tiam Anomoi ab omnibus vocati sunt, quoque cognomen habentes, ac hæreticum Con- stantium impietatis suæ nacti patronum ; qui cum ad usque finem in impietate perseverasset, demuni instante morte baptizari voluit, non a piis utique viris, sed ab Euzoio qui Arianæ hæreseos causa, non semel sed multoties, et diaconus cum esset, et cum Antiochiæ sederet, depositus fuerat. substitere tandem, ac demum depositi sunt. Sed bene novi eos ne ita quidem gradum repressuros, quotquot jam hac usi sunt simulatione, sed con- faturos semper conspirationes contra veritatem, donec ad se reversi dicant et ipsi : Surgamus, pro- peremusque ad Patres nostros, et dicamus illis : Arianam hæresim anathemate damnamus, Nicæ- nam vero synodum agnoscimus : cum ea enim illis est contentio. Quis igitur, vel modico sensu præditus, hos ultra ferat? Quis homines videns in singulis synodis alia detrahere, alia addere, eorum suspectam ac subdolam erga Christum mentem non animadvertat? Quis eos conspicatus fidei suæ formulam ac criminationum depulsionem multis concinnare verbis, non advertat homines sese prodere, et multa de industria scribere, ut per in- tempestivam ostentationem, et tantam loquacita- tem simpliciores seducant, ac suam possint hære- sin occultare? At sicut ethnicis, ait Dominus, nihil prodest multa in orationibus verba fundere ", sic et isti tot tantaque effutientes, judicium contra Aria- nam hæresim latum abolere nequaquam potuerunt; imo magis magisque convicti, depositi sunt, et jure quidem; quod enim eorum rescriptum quivis au- diens recipiat? Aut qua fiducia accedentes ad se ad Adem instituent? Nam, si rescripta illa omnia unam eamdemque sententiam ferant, quid multo - rum opus? Sin tam multorum opus fuit, manife- stum est singula deficere plenaque non esse, quod illi ipsi plusquam nos palam faciunt: ea quippe omnia immutant atque alio edunt sermone. Porro multitudo synodorum, scriptorumque diserepantia arguit sane eos qui convenerunt, adversus Nicænam synodum concertare ; sed tamen se imbecilliores esse quam ut oppugnent veritatem. majores suos sic affecti sunt, age, jam sciscitemur illos, ut ediscamus quam in scriptis illis absurdi- tatem aut quam vitiosam sententiam conspicati, sequens deest in Regio. pramitit Felckman. tertius. . 32. Τέως μὲν οὖν ἄχρι τούτου φθάσαντες, ἔστησαν 33. Ἐπειδὴ (147) δὲ οὕτως αὐτοὶ πρός τε ἑαυτοὺς, (12) Regius, ἀλλ᾽ ὑπό. (15) lla Regius; in editis vero και deest. 32. Huc usque igitur progressi supra dicti viri, 33. Cæterum, quando ipsi erga se mutuo et erga (16) Ita Regius et Basiliens. Editi quoque, ἀπο- (17) Ante Επειδή, hunc titulum, Ἐκ τῆς ἐπιστο (14) Regius, πορευσόμεθα. Ibid. Regius, προς τους λῆς περὶ τῶν γενομένων ἐν τῇ Ἀριμήνῳ τῆς Ἰταλίας, (15) Ita Regius. Editi, έχοντες.
PG 26:751καὶ μὴ προφασίζεσθε τοὺς σκανδαλιζομένους, ἵνα μὴ ταυτὸν πάθητε τοῖς τότε Φαρισαίοις. καὶ γὰρ κἀκείνων προφασιζομένων σκανδαλίζεσθαι ἐπὶ ταῖς τοῦ κυρίου διδαχαῖς ἔλεγεν αὐτοῖς ὁ κύριος· «πᾶσα φυτεία ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἐκριζωθήσεται». τοῦτο δὲ λέγων ἐδείκνυεν ὡς οὐ τὰ τοῦ πατρὸς δι’ αὐτοῦ φυτευόμενα ῥήματα σκάνδαλον ἦσαν αὐτοῖς, ἀλλ’ αὐτοὶ κακῶς ἐκδεχόμενοι τὰ καλῶς λεγόμενα ἐσκανδάλιζον ἑαυτούς. ἐπεὶ καὶ οἱ αἰτιώμενοι τότε τὰς ἐπιστολὰς τοῦ ἀποστόλου, οὐ τοῦ Παύλου, ἀλλὰ τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καὶ στρεβλῆς διανοίας κατηγόρουν. Ἐπεὶ (καλὸν γὰρ αὐτοὺς ἐρέσθαι τοῦτο) εἴπατε, τίνες εἰσὶν οὓς προφασίζεσθε σκανδαλίζεσθαι καὶ θορυβεῖσθαι ἐπὶ τούτοις; τῶν μὲν γὰρ εὐσεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν οὐδείς, αὐτὰ γὰρ πρεσβεύουσι καὶ ἐκδικοῦσιν. εἰ δὲ τῶν Ἀρειανῶν εἰσιν οἱ τοῦτο πάσχοντες, τί θαυμαστόν, εἰ ἐπὶ τοῖς ἀναιροῦσιν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν ἄχθονται; οὐ γάρ ἐστιν αὐτοῖς σκάνδαλον τὰ ῥήματα, ἀλλὰ λύπη ὅτι στηλογραφία κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐστιν.
χονται (18) δὲ πρὸς οἰκουμενικὴν σύνοδον ; Τὸ « ἐκ τῆς οὐσίας, ο φησὶ, καὶ τὸ « ὁμοούσιον, οὐκ ἤρεσεν ἡμῖν (19). Ταῦτα γάρ τινας ἐσκανδάλισε καὶ πολλοὺς ἐθορύβησεν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτω γράφοντες εἰρή κασιν ἀπαντήσεις δ᾽ ἄν τις αὐτοῖς εὐλόγως οὕτως· Εἰ μὲν οὖν αὐτὰ τὰ ῥήματα καθ' ἑαυτὰ τυγχάνει (20) ὄντα αἴτια τούτοις εἰς σκάνδαλον, ἔδει μή τινας σκαν δαλίζεσθαι, μηδὲ πολλοὺς θορυβεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς (21) καὶ τοὺς ἄλλους πάντας ταυτὸν ἐκείνοις πάσχειν ἐξ αὐτῶν· εἰ δὲ οἱ μὲν πάντες ἀγαπῶσι τὰ ῥήματα, οἱ δὲ ταῦτα γράψαντες οὐχ οἱ τυχόντες, ἀλλ᾽ οἱ ἐκ πάσης τῆς οἰκουμένης συνελθόντες εἰσὶ, καὶ τούτοις ἐπιμαρτυροῦσιν οἱ νῦν ἐν τῇ Ἀριμήνῳ συν- ελθόντες ἐπίσκοποι υ' καὶ πλείους· πῶς (22) οὐκ ἄν- Α γραμμένων, ἀπειθεῖς μὲν γονεῦσι γεγόνασι, διαμά Β τικρυς ελέγχει τοῦτο τοὺς κατὰ τῆς συνόδου λέγον- ἑαυτούς. Ἐπεὶ καὶ οἱ αἰτιώμενοι τότε τὰς ἐπιστολὰς τοῦ ᾿Αποστόλου, οὐ τοῦ Παύλου, ἀλλὰ τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καὶ στρεβλής διανοίας κατηγόρουν. τυγχάνοι. τοῦτο ποιεῖτε, καὶ μὴ προφασί τας, ὡς οὐ τὰ ῥήματά ἐστιν αἴτια, ἀλλ' ἡ κακόνοια τῶν παρεξηγουμένων τὰ τοιαῦτα; Πόσοι, κακῶς ἐν- τυγχάνοντες ταῖς θείαις (25) Γραφαῖς καὶ παρανοοῦν- τις ταύτας, κατηγοροῦσι τῶν ἁγίων ! οἷοι γεγόνασι οἱ μὲν τότε Ἰουδαῖοι, μὴ δεξάμενοι τὸν Κύριον, οἱ δὲ νῦν Μανιχαῖοι βλασφημοῦντες τὸν νόμον· καὶ οὐχ αἱ Γραφαὶ γεγόνασιν αὐτοῖς αἴτιαι, ἀλλ᾽ ἡ σφῶν αὐτῶν κακοφροσύνη. Εἰ μὲν οὖν ἀποδεῖξαι δύνασθε τὰ ῥή- ματα φαῦλα, τοῦτο ποιεῖτε (24), καὶ λόγος ἡγείσθω τῆς ἀποδείξεως· καὶ μὴ προφασίζεσθε τοὺς σκανδα λιζομένους, ἵνα μὴ ταυτὸν πάθητε τοῖς τότε Φαρι σαίοις. Καὶ γὰρ κἀκείνων προφασιζομένων σκανδα- λίζεσθαι ἐπὶ ταῖς τοῦ Κυρίου διδαχαῖς, ἔλεγεν αὐτοῖς ὁ Κύριος· « Πᾶσα φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατήρ μου ὁ οὐράνιος, ἐκριζωθήσεται. » Τοῦτο δὲ λέγων ἐδείκνυεν, ὡς οὐ τὰ τοῦ Πατρὸς δι' αὐτοῦ « φυτευό μενα βήματα σκάνδαλον ἦσαν αὐτοῖς, ἀλλ᾿ αὐτοὶ κακῶς ἐκδεχόμενοι τὰ καλῶς λεγόμενα ἐσκανδάλιζον εἴπατε, τίνες εἰσὶν, οὓς προφασίζεσθε σκανδαλί ζεσθαι καὶ θορυβεῖσθαι ἐπὶ τούτοις; Τῶν μὲν γὰρ εὐσεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν οὐδεὶς, αὐτὰ (25) γὰρ πρεσβεύουσι καὶ ἐκδικοῦσιν. Εἰ δὲ τῶν ᾿Αρειανῶν εἰσιν οἱ τοῦτο πάσχοντες, τί θαυμαστὸν, εἰ ἐπὶ τοῖς ἀναιροῦσιν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν ἄχθονται; Οὐ γάρ ἐστιν αὐτοῖς σκάνδαλον τὰ ῥήματα· ἀλλὰ λύπη (26), ὅτι στηλογραφία κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐστιν. Οὐκ οὖν παύσασθε γογγύζοντες κατὰ τῶν Πατέρων, καὶ τοιαῦτα προφασιζόμενοι· ἐπεὶ ὥρα ὑμᾶς καταμέμ φεσθαι καὶ τῷ κυριακῷ σταυρῷ (27), ὅτι Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλόν ἐστιν, ἔθνεσι δὲ μωρία, ὡς εἶπεν ὁ Απόστολος. Αλλ' ὥσπερ οὐ φαῦλος ὁ σταυρός· ἡμῖν ζεσθε. οἱ τοῦτο. οἱ ταῦτα. τὸ θαυμαστόν, ὅτε. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - . Patribus inobsequentes sunt, et adversus ecumeni- cam synodum decertant? Hæ voces, aiunt, c ex sub- stantia, et, e consubstantiale, nobis minine pla- cent, quibusdam enim offendiculo fuere, plurimos conturbarunt. Illi igitur scriptis suis ita sunt lo- cuti. Verum sic quispiam illis occurrat : Si ergo hæc verba per se illis offensionis causa fuere, non solum quosdam offendi, ac plurimos turbari oportuit, sed et nos aliosque universos eodem affectos esse modo par fuit. Quod si universi has voces amplectuntur : si qui illa scripsere, non vulgares homines, sed ex toto orbe coacti sunt ; si qui jam Ariminum con- venere episcopi plus quadringentis ea testimonio suo comprobant ; nonne qui adversus synodum hæc effutiunt hinc arguuntur, non verba quidem cul- pamla esse, sed eorum qui hæc prave interpre- tantur malitiam? Quam multi sunt, qui divinis Scripturis maligne lectis ac prave intellectis, san- ctos hinc insimulant ! cujusmodi fuere olin Judai, qui Dominum non receperunt, et jam Manichæi qui in legem blasphemant; cujus sane rei, non Scripturæ, sed ipsorum perversitas causa fuit. Si itaque verborum pravitatem ostendere potestis, agite, demonstrandi ratio ineatur; nec objiciatis nobis hæc nonnullis offensioni esse, ne idem vobis, quod tunc Pharisæis, accidat. Etenim cum illi sese simularent de doctrina Domini offendi, ait Domi- nus illis : Omnis plantatio quam non plantavit Pater meus coelestis, eradicabitur28. His autem ver- bis ostendit, non Patris verba a se plantata, › sed pravam suam recte dictorum interpretatio- nem, offendiculo illis fuisse. Nam ii qui olim Apo- stoli epistolas culpabant, non Pauli, sed ipsorum ignorantiam, et perversum animum palam fecere. C fuerit hoc ab illis quærere) quinam sunt, quos de illis offendi atque turbari causamini? Certe nemo eorum qui pie de Christo sentiunt, quippe qui ea defendant asserantque. Quod si Ariani sunt qui hæc indigne ferunt, quid mirum si irascuntur iis qui eorum hæresin de medio tollunt? Non enim ea verba illis scandalo sunt, sed dolori, quod quasi in cippo insculpta suam hæresin traducant. Desinite D igitur adversus Patres nostros hac de causa obmurmurare: alioqui restat, ut crucem quoque Dominicam vituperetis, quod ea Judæis sit scan- dalum, gentibus autem stultitia, ut dixit Apostolus. Verum quemadmodum crux mala non est, nobis ss Matth. xv, 15. Felkm. 5, Regius, Editi, Mox Regius, mendose. gius, 34. Sed jam respondete (operæ pretium enim (18) Editio Commel., διαμάχοντα male. (19) Ita Regius. In editis vero ήμῖν deest. (20) Sic Regius, Basil. et Felckm. 3. Editi vero, (21) Editio Comm. sola, ὑμᾶς. (22) la Regius. In editis vero, πῶς deest. (25) Θείαις deest in Basil. et Felckm. 5. 54. Ἐπεὶ (καλὸν γὰρ αὐτοὺς ἐρέσθαι τοῦτο, (25) Regius, αὐτῷ. Editi vero, αὐτά. Paulo post (26) Regius, λυπῇ, male. (27) Τον κυριακὸν σταυρόν, Felckm. 3. Ibid. Ro
PG 26:752οὐκοῦν παύσασθε γογγύζοντες κατὰ τῶν πατέρων καὶ τοιαῦτα προφασιζόμενοι, ἐπεὶ ὥρα ὑμᾶς καταμέμφεσθαι καὶ τῷ κυριακῷ σταυρῷ ὅτι «Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλόν ἐστιν, ἔθνεσι δὲ μωρία», ὡς εἶπεν ὁ ἀπόστολος. ἀλλ’ ὥσπερ οὐ φαῦλος ὁ σταυρός· ἡμῖν γὰρ τοῖς πιστεύουσίν ἐστι «Χριστὸς θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία», κἂν Ἰουδαῖοι μαίνωνται, οὕτως οὐ φαῦλα τὰ τῶν πατέρων ῥήματα, ἀλλ’ ὠφέλιμα τοῖς γνησίως ἐντυγχάνουσι καὶ ἀναιρετικὰ πάσης ἀσεβείας ἐστί, κἂν οἱ Ἀρειανοὶ πολλάκις διαρρηγνύωνται κατακρινόμενοι παρ’ αὐτῶν. ὅτε τοίνυν ἡ περὶ τῶν σκανδαλιζομένων ἀπίθανος δέδεικται πρόφασις, εἴπατε λοιπὸν ὑμεῖς, πῶς οὐκ ἀρέσκεσθε τῷ ἐκ τῆς οὐσίας ὀνόματι; τοῦτο γὰρ πρῶτον ἀναγκαῖον ἀνακρῖναι, καίτοι καὶ ὑμεῖς ἐγράψατε ἐκ τοῦ πατρὸς γεγεννῆσθαι τὸν υἱόν.
χονται (18) δὲ πρὸς οἰκουμενικὴν σύνοδον ; Τὸ « ἐκ τῆς οὐσίας, ο φησὶ, καὶ τὸ « ὁμοούσιον, οὐκ ἤρεσεν ἡμῖν (19). Ταῦτα γάρ τινας ἐσκανδάλισε καὶ πολλοὺς ἐθορύβησεν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτω γράφοντες εἰρή κασιν ἀπαντήσεις δ᾽ ἄν τις αὐτοῖς εὐλόγως οὕτως· Εἰ μὲν οὖν αὐτὰ τὰ ῥήματα καθ' ἑαυτὰ τυγχάνει (20) ὄντα αἴτια τούτοις εἰς σκάνδαλον, ἔδει μή τινας σκαν δαλίζεσθαι, μηδὲ πολλοὺς θορυβεῖσθαι, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς (21) καὶ τοὺς ἄλλους πάντας ταυτὸν ἐκείνοις πάσχειν ἐξ αὐτῶν· εἰ δὲ οἱ μὲν πάντες ἀγαπῶσι τὰ ῥήματα, οἱ δὲ ταῦτα γράψαντες οὐχ οἱ τυχόντες, ἀλλ᾽ οἱ ἐκ πάσης τῆς οἰκουμένης συνελθόντες εἰσὶ, καὶ τούτοις ἐπιμαρτυροῦσιν οἱ νῦν ἐν τῇ Ἀριμήνῳ συν- ελθόντες ἐπίσκοποι υ' καὶ πλείους· πῶς (22) οὐκ ἄν- Α γραμμένων, ἀπειθεῖς μὲν γονεῦσι γεγόνασι, διαμά Β τικρυς ελέγχει τοῦτο τοὺς κατὰ τῆς συνόδου λέγον- ἑαυτούς. Ἐπεὶ καὶ οἱ αἰτιώμενοι τότε τὰς ἐπιστολὰς τοῦ ᾿Αποστόλου, οὐ τοῦ Παύλου, ἀλλὰ τῆς ἑαυτῶν ἀμαθίας καὶ στρεβλής διανοίας κατηγόρουν. τυγχάνοι. τοῦτο ποιεῖτε, καὶ μὴ προφασί τας, ὡς οὐ τὰ ῥήματά ἐστιν αἴτια, ἀλλ' ἡ κακόνοια τῶν παρεξηγουμένων τὰ τοιαῦτα; Πόσοι, κακῶς ἐν- τυγχάνοντες ταῖς θείαις (25) Γραφαῖς καὶ παρανοοῦν- τις ταύτας, κατηγοροῦσι τῶν ἁγίων ! οἷοι γεγόνασι οἱ μὲν τότε Ἰουδαῖοι, μὴ δεξάμενοι τὸν Κύριον, οἱ δὲ νῦν Μανιχαῖοι βλασφημοῦντες τὸν νόμον· καὶ οὐχ αἱ Γραφαὶ γεγόνασιν αὐτοῖς αἴτιαι, ἀλλ᾽ ἡ σφῶν αὐτῶν κακοφροσύνη. Εἰ μὲν οὖν ἀποδεῖξαι δύνασθε τὰ ῥή- ματα φαῦλα, τοῦτο ποιεῖτε (24), καὶ λόγος ἡγείσθω τῆς ἀποδείξεως· καὶ μὴ προφασίζεσθε τοὺς σκανδα λιζομένους, ἵνα μὴ ταυτὸν πάθητε τοῖς τότε Φαρι σαίοις. Καὶ γὰρ κἀκείνων προφασιζομένων σκανδα- λίζεσθαι ἐπὶ ταῖς τοῦ Κυρίου διδαχαῖς, ἔλεγεν αὐτοῖς ὁ Κύριος· « Πᾶσα φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατήρ μου ὁ οὐράνιος, ἐκριζωθήσεται. » Τοῦτο δὲ λέγων ἐδείκνυεν, ὡς οὐ τὰ τοῦ Πατρὸς δι' αὐτοῦ « φυτευό μενα βήματα σκάνδαλον ἦσαν αὐτοῖς, ἀλλ᾿ αὐτοὶ κακῶς ἐκδεχόμενοι τὰ καλῶς λεγόμενα ἐσκανδάλιζον εἴπατε, τίνες εἰσὶν, οὓς προφασίζεσθε σκανδαλί ζεσθαι καὶ θορυβεῖσθαι ἐπὶ τούτοις; Τῶν μὲν γὰρ εὐσεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν οὐδεὶς, αὐτὰ (25) γὰρ πρεσβεύουσι καὶ ἐκδικοῦσιν. Εἰ δὲ τῶν ᾿Αρειανῶν εἰσιν οἱ τοῦτο πάσχοντες, τί θαυμαστὸν, εἰ ἐπὶ τοῖς ἀναιροῦσιν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν ἄχθονται; Οὐ γάρ ἐστιν αὐτοῖς σκάνδαλον τὰ ῥήματα· ἀλλὰ λύπη (26), ὅτι στηλογραφία κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἐστιν. Οὐκ οὖν παύσασθε γογγύζοντες κατὰ τῶν Πατέρων, καὶ τοιαῦτα προφασιζόμενοι· ἐπεὶ ὥρα ὑμᾶς καταμέμ φεσθαι καὶ τῷ κυριακῷ σταυρῷ (27), ὅτι Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλόν ἐστιν, ἔθνεσι δὲ μωρία, ὡς εἶπεν ὁ Απόστολος. Αλλ' ὥσπερ οὐ φαῦλος ὁ σταυρός· ἡμῖν ζεσθε. οἱ τοῦτο. οἱ ταῦτα. τὸ θαυμαστόν, ὅτε. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - . Patribus inobsequentes sunt, et adversus ecumeni- cam synodum decertant? Hæ voces, aiunt, c ex sub- stantia, et, e consubstantiale, nobis minine pla- cent, quibusdam enim offendiculo fuere, plurimos conturbarunt. Illi igitur scriptis suis ita sunt lo- cuti. Verum sic quispiam illis occurrat : Si ergo hæc verba per se illis offensionis causa fuere, non solum quosdam offendi, ac plurimos turbari oportuit, sed et nos aliosque universos eodem affectos esse modo par fuit. Quod si universi has voces amplectuntur : si qui illa scripsere, non vulgares homines, sed ex toto orbe coacti sunt ; si qui jam Ariminum con- venere episcopi plus quadringentis ea testimonio suo comprobant ; nonne qui adversus synodum hæc effutiunt hinc arguuntur, non verba quidem cul- pamla esse, sed eorum qui hæc prave interpre- tantur malitiam? Quam multi sunt, qui divinis Scripturis maligne lectis ac prave intellectis, san- ctos hinc insimulant ! cujusmodi fuere olin Judai, qui Dominum non receperunt, et jam Manichæi qui in legem blasphemant; cujus sane rei, non Scripturæ, sed ipsorum perversitas causa fuit. Si itaque verborum pravitatem ostendere potestis, agite, demonstrandi ratio ineatur; nec objiciatis nobis hæc nonnullis offensioni esse, ne idem vobis, quod tunc Pharisæis, accidat. Etenim cum illi sese simularent de doctrina Domini offendi, ait Domi- nus illis : Omnis plantatio quam non plantavit Pater meus coelestis, eradicabitur28. His autem ver- bis ostendit, non Patris verba a se plantata, › sed pravam suam recte dictorum interpretatio- nem, offendiculo illis fuisse. Nam ii qui olim Apo- stoli epistolas culpabant, non Pauli, sed ipsorum ignorantiam, et perversum animum palam fecere. C fuerit hoc ab illis quærere) quinam sunt, quos de illis offendi atque turbari causamini? Certe nemo eorum qui pie de Christo sentiunt, quippe qui ea defendant asserantque. Quod si Ariani sunt qui hæc indigne ferunt, quid mirum si irascuntur iis qui eorum hæresin de medio tollunt? Non enim ea verba illis scandalo sunt, sed dolori, quod quasi in cippo insculpta suam hæresin traducant. Desinite D igitur adversus Patres nostros hac de causa obmurmurare: alioqui restat, ut crucem quoque Dominicam vituperetis, quod ea Judæis sit scan- dalum, gentibus autem stultitia, ut dixit Apostolus. Verum quemadmodum crux mala non est, nobis ss Matth. xv, 15. Felkm. 5, Regius, Editi, Mox Regius, mendose. gius, 34. Sed jam respondete (operæ pretium enim (18) Editio Commel., διαμάχοντα male. (19) Ita Regius. In editis vero ήμῖν deest. (20) Sic Regius, Basil. et Felckm. 3. Editi vero, (21) Editio Comm. sola, ὑμᾶς. (22) la Regius. In editis vero, πῶς deest. (25) Θείαις deest in Basil. et Felckm. 5. 54. Ἐπεὶ (καλὸν γὰρ αὐτοὺς ἐρέσθαι τοῦτο, (25) Regius, αὐτῷ. Editi vero, αὐτά. Paulo post (26) Regius, λυπῇ, male. (27) Τον κυριακὸν σταυρόν, Felckm. 3. Ibid. Ro
PG 26:753εἰ μὲν οὖν τὸν πατέρα ὀνομάζοντες ἢ τὸ θεὸς ὄνομα λέγοντες οὐκ οὐσίαν σημαίνετε οὐδὲ αὐτὸν τὸν ὄντα ὅπερ ἐστὶ κατ’ οὐσίαν νοεῖτε, ἀλλ’ ἕτερόν τι περὶ αὐτὸν ἢ τὸ γοῦν χεῖρον, ἵνα μὴ παρ’ ἐμοῦ λέγηται, διὰ τούτων σημαίνετε, ἔδει μὴ γράφειν ὑμᾶς ἐκ τοῦ πατρὸς τὸν υἱόν, ἀλλ’ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν ἢ τῶν ἐν αὐτῷ, ἵνα φεύγοντες λέγειν ἀληθῶς πατέρα τὸν θεὸν σύνθετον δὲ τὸν ἁπλοῦν καὶ σωματικῶς αὐτὸν ἐπινοοῦντες καινοτέρας βλασφημίας ἐφευρεταὶ γένησθε. οὕτω δὲ νοοῦντες ἐξ ἀνάγκης καὶ τὸν λόγον καὶ τὸ υἱὸς οὐκ οὐσίαν, ἀλλ’ ὄνομα μόνον νομίζετε καὶ λοιπὸν ἄχρις ὀνομάτων ἔχετε τὴν ἑαυτῶν φαντασίαν· καὶ ἃ λέγετε οὐκ εἶναι πιστεύετε, ἀλλὰ μὴ εἶναι φρονεῖτε. Τοῦτο δὲ Σαδδουκαίων μᾶλλον καὶ τῶν παρ’ Ἕλλησι λεχθέντων ἀθέων ἐστὶ τὸ τόλμημα. διὸ οὐδὲ τὴν κτίσιν αὐτοῦ τοῦ ὄντος θεοῦ δημιούργημα εἶναι φήσετε, εἴ γε τὸ πατὴρ καὶ τὸ θεὸς οὐκ αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος οὐσίαν σημαίνουσιν, ἀλλ’ ἕτερόν τι ὅπερ ὑμεῖς ἀναπλάττετε. ἀλλὰ τοῦτο δυσσεβὲς καὶ λίαν ἀπρεπές ἐστι καὶ μόνον ἐνθυμεῖσθαι.
γὰρ τοῖς πιστεύουσιν ἐστι • Χριστὸς Θεοῦ δύναμις, ο καὶ Θεοῦ σοφία, » κἂν Ἰουδαῖοι μαίνωνται· οὕτως οὐ φαῦλα τὰ τῶν Πατέρων ῥήματα, ἀλλ᾽ ὠφέλιμα τοῖς γνησίως εντυγχάνουσι, καὶ ἀναιρετικὰ πάσης ἀσε βείας ἐστὶ, κἂν οἱ ᾿Αρειανοὶ πολλάκις διαρρηγνύων- ται, κατακρινόμενοι. παρ' αὐτῶν. Ὅτε τοίνυν ή περὶ τῶν σκανδαλισμένων ἀπίθανος δέδειχται πρόφα- σις (28), είνατε λοιπὸν ὑμεῖς, πῶς οὐκ ἀρέσκεσθε τῷ, ἐκ τῆς οὐσίας, ο ὀνόματι ; Τοῦτο γὰρ πρῶτον ἀναγ- καῖον ἀνακρῖναι· καίτοι καὶ ὑμεῖς ἐγράψατε ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννῆσθαι (29) τὸν Υἱόν ; Εἰ μὲν οὖν τὸν Πατέρα ὀνομάζοντες, ἢ τὸ, ο Θεός, ο όνομα λέγοντες, οὐκ οὐσίαν σημαίνετε, οὐδὲ αὐτὸν τὸν ὄντα ὅπερ ἐστὶ κατ' οὐσίαν νοεῖτε, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι περὶ αὐτὸν, ἢ τὸ γοῦν χεῖρον, ἵνα μὴ παρ' ἐμοῦ λέγηται, διὰ τούτων σημαίνετε (30), ἔδει μὴ γράφειν ὑμᾶς ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν ἢ τῶν ἐν αὐτῷ· ἵνα φεύγοντες λέγειν ἀληθῶς Πατέρα τὸν Θεὸν, σύνθετον δὲ τὸν ἁπλοῦν, καὶ σωματικῶς αὐτὸν ἐπινοοῦντες, καινοτέρας βλασφημίας ἐφευρεταὶ γένησθε. Οὕτω δὲ νοοῦντες, ἐξ ἀνάγκης καὶ τὸν Λόγον, καὶ τὸ Υἱὸς, οὐκ οὐσίαν. (50*) ἀλλ᾽ ὄνομα μόνον νομίζετε, καὶ λοιπὸν ἄχρις ονομάτων ἔχετε τὴν ἑαυτῶν φαντασίαν· καὶ λέγετε, οὐκ εἶναι πιστεύετε, ἀλλὰ μὴ εἶναι φρο γεῖτε. Έλλησι λεχθέντων ἀθέων (31) ἐστὶ τὸ τόλμημα. Διδ οὐδὲ τὴν κτίσιν αὐτοῦ τοῦ ὄντος Θεοῦ δημιούργημα εἶναι φήσετε· εἴ γε τὸ Πατὴρ καὶ τὸ Θεὸς οὐκ αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος οὐσίαν σημαίνουσιν, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι, ὅπερ ὑμεῖς ἀναπλάττετε. ᾿Αλλὰ τοῦτο δυσσεβὲς καὶ λίαν ἀπρεπές ἐστι καὶ μόνον ἐνθυμεῖσθαι. Εἰ δὲ ὅταν ἀκούομεν (32) • • Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· ο καί, «Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ, «Ακουε, Ἰσραὴλ (35), Κύριος ὁ Θεός σου Κύριος εἷς ἐστι·, και, « Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ οὐχ ἕτερόν τι ἀλλ' αὐτὴν τὴν ἁπλῆν καὶ μακαρίαν καὶ ἀκατάληπτον τοῦ ὄντος οὐσίαν νοοῦμεν· κἂν γὰρ ἀδυ νάτως ἔχωμεν καταλαβεῖν, ὅ τι ποτέ ἐστιν, ἀλλ' ἀκούοντες τὸ, Πατὴρ, καὶ τὸ Θεὸς, καὶ τὸ, Παντο- κράτωρ, οὐχ ἕτερόν τι, ἀλλ' αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος ούτ σίαν σημαινομένην νοοῦμεν. Εἰρήκατε δὲ καὶ ὑμεῖς ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δηλονότι ἐκ (54) τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς αὐτὸν εἰρήκατε. Ἐπειδὴ δὲ καὶ πρὸ ὑμῶν λέγουσιν αἱ Γραφαὶ τὸν Κύριον Υἱὸν τοῦ Πατρὸς, καὶ πρὸ αὐτῶν, αὐτὸς ὁ Πατὴρ εἴρηκεν· • Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· ὁ Υἱὸς δὲ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς γέννημα· πῶς οὐ φαίνονται και * ται ἀπόφασις. ἀρέ σχεσθε. ἀρέσκεσθαι. γεγενῆσθαι. νομίζεται. Εt πιστεύε ται, παρ' Ἕλλησι θεῶν, λεχθέν- των. ἀκούομεν. ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δῆλον ὅτι ἐκ. πρὸ ἡμῶν. DE SYNODIS. o A enim qui redimus, Christus est Dei virtus et Dei sapier.ua ", ctiamsi Judaei insaniant ; ita quoque Patrum verba non perversa, sed utilia sunt iis qui æquo animo ea legunt, ipsaque omnem omnino destruunt impietatem: quamvis Ariani multoties disrumpantur, quod sese ab illis damnatos videant. Demonstratum itaque est illam scandali quam af- ferunt rationem nullius esse probabilitatis. Cæte- « rum respondete nobis, cur vobis hoc dictum, ‹ ex substantia, › minime placet ? Id enim primo inqui- rendum est: atqui vos ipsi scripsistis ex Patre ge- nitun Filium esse ? Si igitur cum Patrem nomi natis, aut hanc vocem, « Deus r, pronuntiatis, non substantiam significatis, neque ipsum qui exsistit, ut est secundum substantiam intelligitis; sed aliud B circa ipsum, aut aliquid pejus, quod a me dictum nolim, per hæc indicatis: vobis ergo scribendum non fuit, ex Patre Filium esse; sed ex iis quæ circa ipsum vel in ipso sunt: ut hinc vitantes Deum vere Patrem dicere, eumque qui vere simplex est, compositum corporeumque intelligentes, recen- tioris blasphemiæ inventores essetis. Cum porro sic intelligatis, necesse est ut Verbum et Filium, non substantiam sed merum nomen existimetis, ac demum nomine tenus, vestram retineatis opinio- nem: ac quæ dicitis nullo modo esse et nusquam exstare sentiatis. C D I Cor. 1, 24. , • Μox Reg. Basil. et editio Paris., Edit. vero Conmel., Paris., Commel. sola, infra eademn, mendose. Græcis athei vocantur, scelesta est opinio. Atque hinc reliquum est ut creaturas Dei veri opificium esse indicias eatis, siquidem hæc vocabula, Pater, et, Deus, non ipsam exsistentis substantiam signia - cant, sed aliud quidpiam quod commenti vos. estis. Sed hoc vel solum cogitare, impium prorsus atque turpissimum est. Sin autem cum audimus : • Ego sum qui sum ; » et, c In principio fecit Deus caelum et terram ; » et, c Audi, Israel, Do- minus Deus tuus Dominus unus est ; » et, « Hac dicit Dominus omnipotens " ; non aliud nisi ipsam simplicem, beatam, incomprehensibilem ejus, qui est, substantiam intelligimus ; quamvis enim quid- nam ille sit comprehendere nequeamus, altamen cum has voces audimus, Pater, Deus, Omnipotens, nihil aliud quam ejus, qui est, substantiam indicari concipimus. Dixistis vos etiam ex Deo Filium esse, ac consequenter ex Patris substantia ipsum esse; cum ergo et ante vos Scripturæ dicant Dominum esse Patris Filium, et ante Scripturas Pater dixerit, • Hic est Filius meus dilectus " ; » Filius auteur nihil aliud sit quam Patris fetus; qua, quæso, ra- as Deut. vi, 4. Gen. xv, 1. ss Matth. ut, 17. tertius, omisso uterque, ti, (sic) Idem infras 35. Τοῦτο δὲ Σαδδουκαίων μᾶλλον καὶ τῶν παρ' 30. Exod. 111, 14. 21 Gen. 1, 1. (28) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, δείκνυ- (29) Ita edit. Commel. et omnes mss. Edit. vero (30) Regius codex, σημαίνεται. (305) Felckm. 3, καὶ Υἱὸν οὐκ οὐσίαν. Mox edit. 35. Hæc Sadducæorum, imo potius eorum qui a (31) Regius codex, παρ' Ἕλλησιν ἀθέων. Felckm, (32) Regius codex et Felckm. 5, ἀκούωμεν. Edi (33) Editio Commel., Ἰησραήλ. (34) Felckm. 3, νοοῦμεν, εἰρηκότες δὲ καὶ ἡμεις
PG 26:754εἰ δὲ ὅταν ἀκούωμεν «ἐγώ εἰμι ὁ ὢν» καὶ «ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν» καὶ «ἄκουε Ἰσραήλ, κύριος ὁ θεός σου κύριος εἷς ἐστι» καὶ «τάδε λέγει κύριος παντοκράτωρ», οὐχ ἕτερόν τι ἀλλ’ αὐτὴν τὴν ἁπλῆν καὶ μακαρίαν καὶ ἀκατάληπτον τοῦ ὄντος οὐσίαν νοοῦμεν, κἂν γὰρ ἀδυνάτως ἔχωμεν καταλαβεῖν, ὅ τι ποτέ ἐστιν, ἀλλ’ ἀκούοντες τὸ πατὴρ καὶ τὸ θεὸς καὶ τὸ παντοκράτωρ οὐχ ἕτερόν τι, ἀλλ’ αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος οὐσίαν σημαινομένην νοοῦμεν. εἰρήκατε δὲ καὶ ὑμεῖς ἐκ τοῦ θεοῦ τὸν υἱόν, δηλονότι ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς αὐτὸν εἰρήκατε. ἐπειδὴ δὲ καὶ πρὸ ὑμῶν λέγουσιν αἱ γραφαὶ τὸν κύριον υἱὸν τοῦ πατρός, καὶ πρὸ αὐτῶν αὐτὸς ὁ πατὴρ εἴρηκεν «οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός», υἱὸς δὲ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ τὸ ἐκ τοῦ πατρὸς γέννημα· πῶς οὐ φαίνονται καλῶς εἰρηκότες οἱ πατέρες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς τὸν υἱὸν λογισάμενοι ταυτὸν εἶναι τὸ εἰπεῖν ὀρθῶς ἐκ τοῦ θεοῦ καὶ τὸ εἰπεῖν ἐκ τῆς οὐσίας; τὰ μὲν γὰρ κτίσματα πάντα, κἂν ἐκ τοῦ θεοῦ λέγηται γεγενῆσθαι, ἀλλ’ οὐχ ὡς ὁ υἱός εἰσιν ἐκ τοῦ θεοῦ· οὐ γὰρ γεννήματα, ἀλλὰ ποιήματά εἰσι τὴν φύσιν.
γὰρ τοῖς πιστεύουσιν ἐστι • Χριστὸς Θεοῦ δύναμις, ο καὶ Θεοῦ σοφία, » κἂν Ἰουδαῖοι μαίνωνται· οὕτως οὐ φαῦλα τὰ τῶν Πατέρων ῥήματα, ἀλλ᾽ ὠφέλιμα τοῖς γνησίως εντυγχάνουσι, καὶ ἀναιρετικὰ πάσης ἀσε βείας ἐστὶ, κἂν οἱ ᾿Αρειανοὶ πολλάκις διαρρηγνύων- ται, κατακρινόμενοι. παρ' αὐτῶν. Ὅτε τοίνυν ή περὶ τῶν σκανδαλισμένων ἀπίθανος δέδειχται πρόφα- σις (28), είνατε λοιπὸν ὑμεῖς, πῶς οὐκ ἀρέσκεσθε τῷ, ἐκ τῆς οὐσίας, ο ὀνόματι ; Τοῦτο γὰρ πρῶτον ἀναγ- καῖον ἀνακρῖναι· καίτοι καὶ ὑμεῖς ἐγράψατε ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννῆσθαι (29) τὸν Υἱόν ; Εἰ μὲν οὖν τὸν Πατέρα ὀνομάζοντες, ἢ τὸ, ο Θεός, ο όνομα λέγοντες, οὐκ οὐσίαν σημαίνετε, οὐδὲ αὐτὸν τὸν ὄντα ὅπερ ἐστὶ κατ' οὐσίαν νοεῖτε, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι περὶ αὐτὸν, ἢ τὸ γοῦν χεῖρον, ἵνα μὴ παρ' ἐμοῦ λέγηται, διὰ τούτων σημαίνετε (30), ἔδει μὴ γράφειν ὑμᾶς ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν ἢ τῶν ἐν αὐτῷ· ἵνα φεύγοντες λέγειν ἀληθῶς Πατέρα τὸν Θεὸν, σύνθετον δὲ τὸν ἁπλοῦν, καὶ σωματικῶς αὐτὸν ἐπινοοῦντες, καινοτέρας βλασφημίας ἐφευρεταὶ γένησθε. Οὕτω δὲ νοοῦντες, ἐξ ἀνάγκης καὶ τὸν Λόγον, καὶ τὸ Υἱὸς, οὐκ οὐσίαν. (50*) ἀλλ᾽ ὄνομα μόνον νομίζετε, καὶ λοιπὸν ἄχρις ονομάτων ἔχετε τὴν ἑαυτῶν φαντασίαν· καὶ λέγετε, οὐκ εἶναι πιστεύετε, ἀλλὰ μὴ εἶναι φρο γεῖτε. Έλλησι λεχθέντων ἀθέων (31) ἐστὶ τὸ τόλμημα. Διδ οὐδὲ τὴν κτίσιν αὐτοῦ τοῦ ὄντος Θεοῦ δημιούργημα εἶναι φήσετε· εἴ γε τὸ Πατὴρ καὶ τὸ Θεὸς οὐκ αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος οὐσίαν σημαίνουσιν, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι, ὅπερ ὑμεῖς ἀναπλάττετε. ᾿Αλλὰ τοῦτο δυσσεβὲς καὶ λίαν ἀπρεπές ἐστι καὶ μόνον ἐνθυμεῖσθαι. Εἰ δὲ ὅταν ἀκούομεν (32) • • Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· ο καί, «Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ, «Ακουε, Ἰσραὴλ (35), Κύριος ὁ Θεός σου Κύριος εἷς ἐστι·, και, « Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ οὐχ ἕτερόν τι ἀλλ' αὐτὴν τὴν ἁπλῆν καὶ μακαρίαν καὶ ἀκατάληπτον τοῦ ὄντος οὐσίαν νοοῦμεν· κἂν γὰρ ἀδυ νάτως ἔχωμεν καταλαβεῖν, ὅ τι ποτέ ἐστιν, ἀλλ' ἀκούοντες τὸ, Πατὴρ, καὶ τὸ Θεὸς, καὶ τὸ, Παντο- κράτωρ, οὐχ ἕτερόν τι, ἀλλ' αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος ούτ σίαν σημαινομένην νοοῦμεν. Εἰρήκατε δὲ καὶ ὑμεῖς ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δηλονότι ἐκ (54) τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς αὐτὸν εἰρήκατε. Ἐπειδὴ δὲ καὶ πρὸ ὑμῶν λέγουσιν αἱ Γραφαὶ τὸν Κύριον Υἱὸν τοῦ Πατρὸς, καὶ πρὸ αὐτῶν, αὐτὸς ὁ Πατὴρ εἴρηκεν· • Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· ὁ Υἱὸς δὲ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς γέννημα· πῶς οὐ φαίνονται και * ται ἀπόφασις. ἀρέ σχεσθε. ἀρέσκεσθαι. γεγενῆσθαι. νομίζεται. Εt πιστεύε ται, παρ' Ἕλλησι θεῶν, λεχθέν- των. ἀκούομεν. ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δῆλον ὅτι ἐκ. πρὸ ἡμῶν. DE SYNODIS. o A enim qui redimus, Christus est Dei virtus et Dei sapier.ua ", ctiamsi Judaei insaniant ; ita quoque Patrum verba non perversa, sed utilia sunt iis qui æquo animo ea legunt, ipsaque omnem omnino destruunt impietatem: quamvis Ariani multoties disrumpantur, quod sese ab illis damnatos videant. Demonstratum itaque est illam scandali quam af- ferunt rationem nullius esse probabilitatis. Cæte- « rum respondete nobis, cur vobis hoc dictum, ‹ ex substantia, › minime placet ? Id enim primo inqui- rendum est: atqui vos ipsi scripsistis ex Patre ge- nitun Filium esse ? Si igitur cum Patrem nomi natis, aut hanc vocem, « Deus r, pronuntiatis, non substantiam significatis, neque ipsum qui exsistit, ut est secundum substantiam intelligitis; sed aliud B circa ipsum, aut aliquid pejus, quod a me dictum nolim, per hæc indicatis: vobis ergo scribendum non fuit, ex Patre Filium esse; sed ex iis quæ circa ipsum vel in ipso sunt: ut hinc vitantes Deum vere Patrem dicere, eumque qui vere simplex est, compositum corporeumque intelligentes, recen- tioris blasphemiæ inventores essetis. Cum porro sic intelligatis, necesse est ut Verbum et Filium, non substantiam sed merum nomen existimetis, ac demum nomine tenus, vestram retineatis opinio- nem: ac quæ dicitis nullo modo esse et nusquam exstare sentiatis. C D I Cor. 1, 24. , • Μox Reg. Basil. et editio Paris., Edit. vero Conmel., Paris., Commel. sola, infra eademn, mendose. Græcis athei vocantur, scelesta est opinio. Atque hinc reliquum est ut creaturas Dei veri opificium esse indicias eatis, siquidem hæc vocabula, Pater, et, Deus, non ipsam exsistentis substantiam signia - cant, sed aliud quidpiam quod commenti vos. estis. Sed hoc vel solum cogitare, impium prorsus atque turpissimum est. Sin autem cum audimus : • Ego sum qui sum ; » et, c In principio fecit Deus caelum et terram ; » et, c Audi, Israel, Do- minus Deus tuus Dominus unus est ; » et, « Hac dicit Dominus omnipotens " ; non aliud nisi ipsam simplicem, beatam, incomprehensibilem ejus, qui est, substantiam intelligimus ; quamvis enim quid- nam ille sit comprehendere nequeamus, altamen cum has voces audimus, Pater, Deus, Omnipotens, nihil aliud quam ejus, qui est, substantiam indicari concipimus. Dixistis vos etiam ex Deo Filium esse, ac consequenter ex Patris substantia ipsum esse; cum ergo et ante vos Scripturæ dicant Dominum esse Patris Filium, et ante Scripturas Pater dixerit, • Hic est Filius meus dilectus " ; » Filius auteur nihil aliud sit quam Patris fetus; qua, quæso, ra- as Deut. vi, 4. Gen. xv, 1. ss Matth. ut, 17. tertius, omisso uterque, ti, (sic) Idem infras 35. Τοῦτο δὲ Σαδδουκαίων μᾶλλον καὶ τῶν παρ' 30. Exod. 111, 14. 21 Gen. 1, 1. (28) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, δείκνυ- (29) Ita edit. Commel. et omnes mss. Edit. vero (30) Regius codex, σημαίνεται. (305) Felckm. 3, καὶ Υἱὸν οὐκ οὐσίαν. Mox edit. 35. Hæc Sadducæorum, imo potius eorum qui a (31) Regius codex, παρ' Ἕλλησιν ἀθέων. Felckm, (32) Regius codex et Felckm. 5, ἀκούωμεν. Edi (33) Editio Commel., Ἰησραήλ. (34) Felckm. 3, νοοῦμεν, εἰρηκότες δὲ καὶ ἡμεις
«ἐν ἀρχῇ γοῦν ὁ θεὸς» οὐκ ἐγέννησεν ἀλλ’ «ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς» εἴρηται. καὶ οὐχ ὁ γεννῶν ἀλλ’ «ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα». εἰ δὲ ὁ ἀπόστολος εἴρηκεν· «εἷς θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα», ἀλλ’ οὐ τὸν υἱὸν συναριθμῶν τοῖς πᾶσι τοῦτό φησιν. ἀλλ’ ἐπειδὴ τῶν Ἑλλήνων οἱ μὲν νομίζουσι κατὰ τύχην καὶ ἐξ ἀτόμων συμπλοκῆς καὶ ὁμοιομερῶς ἐκ ταυτομάτου συνεστάναι τὴν κτίσιν καὶ μὴ ἔχειν τὸν αἴτιον, οἱ δὲ ἐξ αἰτίου μὲν αὐτὴν γεγονέναι, οὐ μὴν καὶ διὰ τοῦ λόγου, τῶν δὲ αἱρετικῶν ἕκαστος ὡς ἠθέλησεν ἀνεπλάσατο καὶ περὶ τῆς κτίσεως μυθολογεῖ, τούτου χάριν ὁ ἀπόστολος ἀναγκαίως συνείρηκε τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ· ἵνα καὶ τὸν ποιητὴν γνωρίσῃ καὶ τὴν ἐκ τοῦ βουλήματος αὐτοῦ τῶν πάντων δημιουργίαν ἀποδείξῃ, εὐθὺς δ’ οὖν ἐπιφέρει «καὶ εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα», ἵνα τῶν πάντων ἐξάρῃ τὸν υἱόν.
γὰρ τοῖς πιστεύουσιν ἐστι • Χριστὸς Θεοῦ δύναμις, ο καὶ Θεοῦ σοφία, » κἂν Ἰουδαῖοι μαίνωνται· οὕτως οὐ φαῦλα τὰ τῶν Πατέρων ῥήματα, ἀλλ᾽ ὠφέλιμα τοῖς γνησίως εντυγχάνουσι, καὶ ἀναιρετικὰ πάσης ἀσε βείας ἐστὶ, κἂν οἱ ᾿Αρειανοὶ πολλάκις διαρρηγνύων- ται, κατακρινόμενοι. παρ' αὐτῶν. Ὅτε τοίνυν ή περὶ τῶν σκανδαλισμένων ἀπίθανος δέδειχται πρόφα- σις (28), είνατε λοιπὸν ὑμεῖς, πῶς οὐκ ἀρέσκεσθε τῷ, ἐκ τῆς οὐσίας, ο ὀνόματι ; Τοῦτο γὰρ πρῶτον ἀναγ- καῖον ἀνακρῖναι· καίτοι καὶ ὑμεῖς ἐγράψατε ἐκ τοῦ Πατρὸς γεγεννῆσθαι (29) τὸν Υἱόν ; Εἰ μὲν οὖν τὸν Πατέρα ὀνομάζοντες, ἢ τὸ, ο Θεός, ο όνομα λέγοντες, οὐκ οὐσίαν σημαίνετε, οὐδὲ αὐτὸν τὸν ὄντα ὅπερ ἐστὶ κατ' οὐσίαν νοεῖτε, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι περὶ αὐτὸν, ἢ τὸ γοῦν χεῖρον, ἵνα μὴ παρ' ἐμοῦ λέγηται, διὰ τούτων σημαίνετε (30), ἔδει μὴ γράφειν ὑμᾶς ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν περὶ αὐτὸν ἢ τῶν ἐν αὐτῷ· ἵνα φεύγοντες λέγειν ἀληθῶς Πατέρα τὸν Θεὸν, σύνθετον δὲ τὸν ἁπλοῦν, καὶ σωματικῶς αὐτὸν ἐπινοοῦντες, καινοτέρας βλασφημίας ἐφευρεταὶ γένησθε. Οὕτω δὲ νοοῦντες, ἐξ ἀνάγκης καὶ τὸν Λόγον, καὶ τὸ Υἱὸς, οὐκ οὐσίαν. (50*) ἀλλ᾽ ὄνομα μόνον νομίζετε, καὶ λοιπὸν ἄχρις ονομάτων ἔχετε τὴν ἑαυτῶν φαντασίαν· καὶ λέγετε, οὐκ εἶναι πιστεύετε, ἀλλὰ μὴ εἶναι φρο γεῖτε. Έλλησι λεχθέντων ἀθέων (31) ἐστὶ τὸ τόλμημα. Διδ οὐδὲ τὴν κτίσιν αὐτοῦ τοῦ ὄντος Θεοῦ δημιούργημα εἶναι φήσετε· εἴ γε τὸ Πατὴρ καὶ τὸ Θεὸς οὐκ αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος οὐσίαν σημαίνουσιν, ἀλλ᾽ ἕτερόν τι, ὅπερ ὑμεῖς ἀναπλάττετε. ᾿Αλλὰ τοῦτο δυσσεβὲς καὶ λίαν ἀπρεπές ἐστι καὶ μόνον ἐνθυμεῖσθαι. Εἰ δὲ ὅταν ἀκούομεν (32) • • Ἐγώ εἰμι ὁ ὤν· ο καί, «Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ, «Ακουε, Ἰσραὴλ (35), Κύριος ὁ Θεός σου Κύριος εἷς ἐστι·, και, « Τάδε λέγει Κύριος παντοκράτωρ οὐχ ἕτερόν τι ἀλλ' αὐτὴν τὴν ἁπλῆν καὶ μακαρίαν καὶ ἀκατάληπτον τοῦ ὄντος οὐσίαν νοοῦμεν· κἂν γὰρ ἀδυ νάτως ἔχωμεν καταλαβεῖν, ὅ τι ποτέ ἐστιν, ἀλλ' ἀκούοντες τὸ, Πατὴρ, καὶ τὸ Θεὸς, καὶ τὸ, Παντο- κράτωρ, οὐχ ἕτερόν τι, ἀλλ' αὐτὴν τὴν τοῦ ὄντος ούτ σίαν σημαινομένην νοοῦμεν. Εἰρήκατε δὲ καὶ ὑμεῖς ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δηλονότι ἐκ (54) τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς αὐτὸν εἰρήκατε. Ἐπειδὴ δὲ καὶ πρὸ ὑμῶν λέγουσιν αἱ Γραφαὶ τὸν Κύριον Υἱὸν τοῦ Πατρὸς, καὶ πρὸ αὐτῶν, αὐτὸς ὁ Πατὴρ εἴρηκεν· • Οὗτός ἐστιν ὁ Υἱός μου ὁ ἀγαπητός· ὁ Υἱὸς δὲ οὐδὲν ἕτερόν ἐστιν ἢ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς γέννημα· πῶς οὐ φαίνονται και * ται ἀπόφασις. ἀρέ σχεσθε. ἀρέσκεσθαι. γεγενῆσθαι. νομίζεται. Εt πιστεύε ται, παρ' Ἕλλησι θεῶν, λεχθέν- των. ἀκούομεν. ἐκ τοῦ Θεοῦ τὸν Υἱόν, δῆλον ὅτι ἐκ. πρὸ ἡμῶν. DE SYNODIS. o A enim qui redimus, Christus est Dei virtus et Dei sapier.ua ", ctiamsi Judaei insaniant ; ita quoque Patrum verba non perversa, sed utilia sunt iis qui æquo animo ea legunt, ipsaque omnem omnino destruunt impietatem: quamvis Ariani multoties disrumpantur, quod sese ab illis damnatos videant. Demonstratum itaque est illam scandali quam af- ferunt rationem nullius esse probabilitatis. Cæte- « rum respondete nobis, cur vobis hoc dictum, ‹ ex substantia, › minime placet ? Id enim primo inqui- rendum est: atqui vos ipsi scripsistis ex Patre ge- nitun Filium esse ? Si igitur cum Patrem nomi natis, aut hanc vocem, « Deus r, pronuntiatis, non substantiam significatis, neque ipsum qui exsistit, ut est secundum substantiam intelligitis; sed aliud B circa ipsum, aut aliquid pejus, quod a me dictum nolim, per hæc indicatis: vobis ergo scribendum non fuit, ex Patre Filium esse; sed ex iis quæ circa ipsum vel in ipso sunt: ut hinc vitantes Deum vere Patrem dicere, eumque qui vere simplex est, compositum corporeumque intelligentes, recen- tioris blasphemiæ inventores essetis. Cum porro sic intelligatis, necesse est ut Verbum et Filium, non substantiam sed merum nomen existimetis, ac demum nomine tenus, vestram retineatis opinio- nem: ac quæ dicitis nullo modo esse et nusquam exstare sentiatis. C D I Cor. 1, 24. , • Μox Reg. Basil. et editio Paris., Edit. vero Conmel., Paris., Commel. sola, infra eademn, mendose. Græcis athei vocantur, scelesta est opinio. Atque hinc reliquum est ut creaturas Dei veri opificium esse indicias eatis, siquidem hæc vocabula, Pater, et, Deus, non ipsam exsistentis substantiam signia - cant, sed aliud quidpiam quod commenti vos. estis. Sed hoc vel solum cogitare, impium prorsus atque turpissimum est. Sin autem cum audimus : • Ego sum qui sum ; » et, c In principio fecit Deus caelum et terram ; » et, c Audi, Israel, Do- minus Deus tuus Dominus unus est ; » et, « Hac dicit Dominus omnipotens " ; non aliud nisi ipsam simplicem, beatam, incomprehensibilem ejus, qui est, substantiam intelligimus ; quamvis enim quid- nam ille sit comprehendere nequeamus, altamen cum has voces audimus, Pater, Deus, Omnipotens, nihil aliud quam ejus, qui est, substantiam indicari concipimus. Dixistis vos etiam ex Deo Filium esse, ac consequenter ex Patris substantia ipsum esse; cum ergo et ante vos Scripturæ dicant Dominum esse Patris Filium, et ante Scripturas Pater dixerit, • Hic est Filius meus dilectus " ; » Filius auteur nihil aliud sit quam Patris fetus; qua, quæso, ra- as Deut. vi, 4. Gen. xv, 1. ss Matth. ut, 17. tertius, omisso uterque, ti, (sic) Idem infras 35. Τοῦτο δὲ Σαδδουκαίων μᾶλλον καὶ τῶν παρ' 30. Exod. 111, 14. 21 Gen. 1, 1. (28) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, δείκνυ- (29) Ita edit. Commel. et omnes mss. Edit. vero (30) Regius codex, σημαίνεται. (305) Felckm. 3, καὶ Υἱὸν οὐκ οὐσίαν. Mox edit. 35. Hæc Sadducæorum, imo potius eorum qui a (31) Regius codex, παρ' Ἕλλησιν ἀθέων. Felckm, (32) Regius codex et Felckm. 5, ἀκούωμεν. Edi (33) Editio Commel., Ἰησραήλ. (34) Felckm. 3, νοοῦμεν, εἰρηκότες δὲ καὶ ἡμεις
PG 26:755τὰ γὰρ ἐκ τοῦ θεοῦ λεγόμενα πάντα ταῦτα δι’ υἱοῦ γέγονε καὶ οὐχ οἷόν τε ὁμοίαν ἔχειν τὰ δημιουργούμενα τῷ δημιουργοῦντι τὴν γένεσιν, καὶ ἵνα τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ λεγόμενον ὧδε ἄλλως ἐπὶ τῶν ποιημάτων αὐτὸ σημαίνεσθαι διδάξῃ, ἢ ὡς ἐπὶ υἱοῦ λεγόμενον νοεῖται. ὁ μὲν γὰρ γέννημα, τὰ δὲ ποιήματά ἐστι. διὸ καὶ ὁ μὲν υἱὸς ἴδιον τῆς οὐσίας γέννημα, τὰ δὲ τοῦ βουλήματος δημιουργήματα. Ταῦτα καὶ ἡ σύνοδος συνορῶσα καὶ εἰδυῖα τὴν ἐκ τῆς ὁμωνυμίας διαφορίαν ὑπὲρ τοῦ μή τινας ὑπονοεῖν κατὰ τὴν κτίσιν οὕτω λέγεσθαι καὶ τὸν υἱὸν ἐκ τοῦ θεοῦ λευκότερον ἔγραψαν ἐκ τῆς οὐσίας τὸν υἱόν. ἐκ μὲν γὰρ τούτου τὸ γνήσιον ἀληθῶς υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα γνωρίζεται, ἐκ δὲ τοῦ λέγεσθαι ἁπλῶς ἐκ τοῦ θεοῦ τὸ βούλημα τῆς δημιουργίας τοῦ κτίζοντος σημαίνεται. εἰ μὲν οὖν καὶ αὐτοὶ τοιαύτην ἔχοντες διάνοιαν ἔγραψαν ἐκ τοῦ πατρὸς τὸν λόγον, μὴ μεμφέσθωσαν τὴν σύνοδον·
Α λῶς εἰρηκότες οἱ Πατέρες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, λογισάμενοι ταυτὸν εἶναι τὸ εἰπεῖν (35) ὀρθῶς, ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ εἰπεῖν, ἐκ τῆς οὐσίας; Τὰ μὲν γὰρ κτίσματα πάντα, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγηται . γεγενῆσθαι, ἀλλ' οὐχ ὡς ὁ Υἱός εἰσιν ἐκ τοῦ Θεοῦ · οὐ γὰρ γεννήματα, ἀλλὰ ποιήματά εἰσι τὴν φύσιν. Ἐν ἀρχῇ γοῦν ὁ Θεὸς οὐκ ἐγέννησεν, ἀλλ' « ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, ο εἴρηται (36). Καὶ οὐχ ὁ γεννῶν, ἀλλ᾽ ε ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργούς αὐτ τοῦ πυρὸς φλόγα. › Εἰ δὲ ὁ Ἀπόστολος είρηκεν, « Εἷς Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, ο ἀλλ' οὐ τὸν Υἱὸν συναριθμῶν τοῖς πᾶσι, τοῦτό φησιν· ἀλλ᾽ ἐπειδὴ τῶν Ἑλλήνων οἱ μὲν νομίζουσι κατὰ τύχην καὶ ἐξ ἀτόμων (57) συμπλοκῆς, καὶ ὁμοιομερῶς ἐκ ταυτομάτου συνεστά ναι τὴν κτίσιν, καὶ μὴ ἔχειν τὸν αἴτιον· οἱ δὲ ἐξ αἰτίου μὲν αὐτὴν γεγονέναι, οὐ μὴν καὶ διὰ τοῦ Λα γου· τῶν δὲ αἱρετικῶν ἕκαστος, ὡς ἠθέλησεν ἀν- επλάσατο, καὶ περὶ τῆς κτίσεως μυθολογεῖ· τούτου χάριν ὁ ᾿Απόστολος ἀναγκαίως συνείρηκε τὸ, «ἐκ τοῦ Θεοῦ ·, ἵνα καὶ τὸν ποιητὴν γνωρίσῃ, καὶ τὴν ἐκ τοῦ βουλήματος αὐτοῦ τῶν πάντων δημιουργίαν ἀπο- δείξῃ· εὐθὺς γοῦν ἐπιφέρει, « Καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα, ο ἵνα τῶν πάντων ἐξάρῃ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ τοῦ Θεοῦ λεγόμενα, πάντα ταῦτα δι' Υἱοῦ γέγονε· καὶ οὐχ οἷόν τε μίαν (58) ἔχειν τὰ δημιουργούμενα τῷ δημιουργοῦντι τὴν γένεσιν· καὶ ἵνα τὸ, « ἐκ τοῦ Θεοῦ, » λεγόμενον ὧδε, ἄλλως ἐπὶ τῶν ποιημάτων αὐτὸ (59) σημαίνεσθαι διδάξῃ, ἢ ὡς ἐπὶ Υἱοῦ λεγόμενον νοεῖται. Ὁ μὲν γὰρ γέννημα, τὰ δὲ ποιήματά ἐστι. Διὸ καὶ ὁ μὲν Υἱὸς ἴδιον τῆς οὐσίας γέννημα, τὰ δὲ βουλήματος (40) δημιουργήματα. Ει τὸ εἰπεῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρός. Τὰ μὲν γὰρ κτίσματα πάντα, εἰ καὶ ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγεται λέ- γηται) γεγεννῆσθαι. ὁ Υἱός ἐστιν ἐκ. τομάτων. Μυχ όμοιομερῶς Μιχ ἐξ αὐτομάτου. ἐκ ταυτομά τους. ἐκ ταυτομάτ του. τὴν ἐκ τῆς ὁμωνυμίας διαφορίαν (41), ὑπὲρ τοῦ μή τινας ὑπονοεῖν κατὰ τὴν κτίσιν οὕτω λέγεσθαι καὶ τὸν Υἱὸν ἐκ τοῦ Θεοῦ, λευκότερον ἔγραψαν ἐκ τῆς οὐσίας τὸν Υἱόν. Ἐκ μὲν γὰρ τούτου τὸ γνήσιον ἀλη θῶς Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα γνωρίζεται· ἐκ δὲ τοῦ λέγεσθαι ἁπλῶς ἐκ τοῦ Θεοῦ, » τὸ βούλημα τῆς δημιουρ γίας τοῦ κτίζοντος σημαίνεται (42). Εἰ μὲν οὖν καὶ αὐτοὶ τοιαύτην ἔχοντες διάνοιαν, ἔγραψαν ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Λόγον, μὴ μεμφέσθωσαν τὴν σύνοδον· εἰ δὲ ὡς ἐπὶ τῆς κτίσεως ἐστι γεγραμμένον, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ Υἱοῦ φρονοῦσιν τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ», ἔδει, τὰ ἐπὶ τῆς κτίσεως λαμβάνοντας αὐτοὺς, μὴ λέγειν Υἱόν, ἵνα μὴ δοκῶσι φύρειν βλασφημίαν τῇ εὐσεβείᾳ, και η τὸν Κύριον μὴ συναριθμεῖν τοῖς κτίσμασιν (43), ἢ μὴ Θεοῦ καὶ κτίσιν. κατὰ τὴν κτίσιν, τὴν πται, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. , B tione Patres non recte locuti videbuntur, ubi dixe- rint Filium esse ex substantia Patris, rati scilicet idem esse sincera mente dicere, ex Deo, ac dicere, ex substantia? Nam creaturæ omnes, quamvis ex Deo exstitisse dicantur, sed non quemadmodum Filius, ex Deo sunt illæ, non enim res genitæ, sed facta, natura sua sunt. In principio » igitur Deus, • non genuit, sed fecit cœlum et terram, et omnia quæ in eis sunt 88. › ut scriptum est. Nec vero di- citur, qui gignit, sed c qui facit angelos suos spi- Titus, et ministros suos flammam ignis "., Quod si Apostolus dixit, Unus Deus per quem omnia ",, non eo sane illud dixit, quod Filium reliquis omni- bus annumeraret: sed quoniam multi ex Græcis existimant fortuito, et ex atomorum compli- catione, ac ex similaribus partibus sponte rerum naturam coaluisse, neque auctorem habere. Alii autem ab aliqua causa nec tamen per Verbum eam conditam arbitrantur. Quisque autem ex hæreticis arbitratu suo res comminiscitur et de rerum natura fabulatur. Quapropter ex necessitate Apostolus dixit, c ex Deo › ut factorem notum faceret, et omnium creationem ex ejus voluntate factam decla- raret. Statim ergo infert: . unus Dominus Jesus Christus, per quem omnia ", » ut ex omnibus Fi- lium exciperet ; quæ enim Dei esse dicuntur, omnia per Filium facta sunt: nec fieri potest creatas res eamdem, quam creatorem, habere generationem ; et ut doceret illud, c ex Deo, » quod hic dicitur, alia ra- tione de opificiis, alia de Filio intelligi. Nam hic C proles, illa vero, opificia sunt. Ideoque Filius est proprius substantiæ fetus, illa autem, voluntatis creaturæ. perspectum haberet ejusdem vocabuli diversas esse significationes; ne quidam suspicarentur Filium Dei ex Deo dici perinde atque creaturas, clarius scripsere, Filium ex substantia Dei esse : hinc nan- que vere germanum Patris esse Filium indicatur. Ex eo autem quod simpliciter dicitur, ex Deo, » vo- luntas creatoris in creando significatur. Si ergo ipsi eadem mente scripserunt ex Patre esse Verbum, ne synodum criminentur: sin ut de creaturis scri- ptum est, ita de Filio eam intelligunt vocem, ‹ ex Deo, oportuit eos id de creaturis accipientes, Filium non nominare, ne videantur cum pietate blasphem miam admiscere, parque fuit, aut Dominum crea- turis non annumerare, aut non indigna et minime Gen. 1, 1. so Psal. Citi, 4. Cor. VIII, 6. mox, secundia vero utrinque. Ibid. Felck. 5, (Regius solus, Μox idem, abest a Felckm. 3. idem, Editio Commel., Regius, Basiliens. et edit. Paris., D so ibid. ss ibid. in Regio deest, et deletum in Basil., nec lectum a Nannio. manu, secunda, Felckm. 5, omissis inultis. 56. Hæc cum ipsa synodus animadverteret, ac (35) Regius prima manu, τῷ εἰπεῖν, et sic item (36) Felkm. 3, ὡς εἴρηται. (37) Ita Regius codex et Felckm. 3. Editi, ἐξ αὐτ 36. Ταῦτα καὶ ἡ σύνοδος συνορῶσα, καὶ εἰδεῖα (38) Regius codex, ὁμοίαν. Editi, μίαν. (39) Regius, αὐτός. Mox editi, ἐπὶ Υἱοῦ Θεοῦ. Sed (40) Regius, τοῦ βουλήματος. In editis τοῦ deest, (41) Felckm. 5, ἀδιαφορίαν. Infra Regius prima (42) Τοῦ κτίσαντος σημαίνεται, ἀλλ' οὐ γέγρα- (43) Regius codex, ποιήμασιν.
PG 26:756εἰ δὲ ὡς ἐπὶ τῆς κτίσεώς ἐστι γεγραμμένον, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ υἱοῦ φρονοῦσι τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ, ἔδει τὰ ἐπὶ τῆς κτίσεως λαμβάνοντας αὐτοὺς μὴ λέγειν υἱόν, ἵνα μὴ δοκῶσι φύρειν βλασφημίαν τῇ εὐσεβείᾳ καὶ ἢ τὸν κύριον μὴ συναριθμεῖν τοῖς κτίσμασιν ἢ μὴ ἀνάξια καὶ μὴ ἁρμόζοντα περὶ τοῦ υἱοῦ γράφειν. εἰ γὰρ υἱός ἐστιν, οὐκ ἔστι κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα ἐστίν, οὐκ ἔστιν υἱός. τοιαῦτα δὲ διανοούμενοι ἀρνήσονταί που καὶ τὸ ἅγιον λουτρόν, ὅτι εἰς πατέρα καὶ εἰς υἱὸν καὶ οὐκ εἰς κτίστην καὶ κτίσμα δίδοται, ὡς αὐτοὶ νομίζουσιν. ἀλλ’ οὐ γέγραπται ταῦτα, φησίν, καὶ ὡς ἀγράφους τὰς φωνὰς ἐκβάλλομεν. ἀλλὰ καὶ τοῦτο πάλιν πρόφασις αὐτοῖς ἐστιν ἀναίσχυντος.
Α λῶς εἰρηκότες οἱ Πατέρες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, λογισάμενοι ταυτὸν εἶναι τὸ εἰπεῖν (35) ὀρθῶς, ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ τὸ εἰπεῖν, ἐκ τῆς οὐσίας; Τὰ μὲν γὰρ κτίσματα πάντα, κἂν ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγηται . γεγενῆσθαι, ἀλλ' οὐχ ὡς ὁ Υἱός εἰσιν ἐκ τοῦ Θεοῦ · οὐ γὰρ γεννήματα, ἀλλὰ ποιήματά εἰσι τὴν φύσιν. Ἐν ἀρχῇ γοῦν ὁ Θεὸς οὐκ ἐγέννησεν, ἀλλ' « ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, ο εἴρηται (36). Καὶ οὐχ ὁ γεννῶν, ἀλλ᾽ ε ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργούς αὐτ τοῦ πυρὸς φλόγα. › Εἰ δὲ ὁ Ἀπόστολος είρηκεν, « Εἷς Θεός, ἐξ οὗ τὰ πάντα, ο ἀλλ' οὐ τὸν Υἱὸν συναριθμῶν τοῖς πᾶσι, τοῦτό φησιν· ἀλλ᾽ ἐπειδὴ τῶν Ἑλλήνων οἱ μὲν νομίζουσι κατὰ τύχην καὶ ἐξ ἀτόμων (57) συμπλοκῆς, καὶ ὁμοιομερῶς ἐκ ταυτομάτου συνεστά ναι τὴν κτίσιν, καὶ μὴ ἔχειν τὸν αἴτιον· οἱ δὲ ἐξ αἰτίου μὲν αὐτὴν γεγονέναι, οὐ μὴν καὶ διὰ τοῦ Λα γου· τῶν δὲ αἱρετικῶν ἕκαστος, ὡς ἠθέλησεν ἀν- επλάσατο, καὶ περὶ τῆς κτίσεως μυθολογεῖ· τούτου χάριν ὁ ᾿Απόστολος ἀναγκαίως συνείρηκε τὸ, «ἐκ τοῦ Θεοῦ ·, ἵνα καὶ τὸν ποιητὴν γνωρίσῃ, καὶ τὴν ἐκ τοῦ βουλήματος αὐτοῦ τῶν πάντων δημιουργίαν ἀπο- δείξῃ· εὐθὺς γοῦν ἐπιφέρει, « Καὶ εἰς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι' οὗ τὰ πάντα, ο ἵνα τῶν πάντων ἐξάρῃ τὸν Υἱόν· τὰ γὰρ τοῦ Θεοῦ λεγόμενα, πάντα ταῦτα δι' Υἱοῦ γέγονε· καὶ οὐχ οἷόν τε μίαν (58) ἔχειν τὰ δημιουργούμενα τῷ δημιουργοῦντι τὴν γένεσιν· καὶ ἵνα τὸ, « ἐκ τοῦ Θεοῦ, » λεγόμενον ὧδε, ἄλλως ἐπὶ τῶν ποιημάτων αὐτὸ (59) σημαίνεσθαι διδάξῃ, ἢ ὡς ἐπὶ Υἱοῦ λεγόμενον νοεῖται. Ὁ μὲν γὰρ γέννημα, τὰ δὲ ποιήματά ἐστι. Διὸ καὶ ὁ μὲν Υἱὸς ἴδιον τῆς οὐσίας γέννημα, τὰ δὲ βουλήματος (40) δημιουργήματα. Ει τὸ εἰπεῖν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρός. Τὰ μὲν γὰρ κτίσματα πάντα, εἰ καὶ ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγεται λέ- γηται) γεγεννῆσθαι. ὁ Υἱός ἐστιν ἐκ. τομάτων. Μυχ όμοιομερῶς Μιχ ἐξ αὐτομάτου. ἐκ ταυτομά τους. ἐκ ταυτομάτ του. τὴν ἐκ τῆς ὁμωνυμίας διαφορίαν (41), ὑπὲρ τοῦ μή τινας ὑπονοεῖν κατὰ τὴν κτίσιν οὕτω λέγεσθαι καὶ τὸν Υἱὸν ἐκ τοῦ Θεοῦ, λευκότερον ἔγραψαν ἐκ τῆς οὐσίας τὸν Υἱόν. Ἐκ μὲν γὰρ τούτου τὸ γνήσιον ἀλη θῶς Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα γνωρίζεται· ἐκ δὲ τοῦ λέγεσθαι ἁπλῶς ἐκ τοῦ Θεοῦ, » τὸ βούλημα τῆς δημιουρ γίας τοῦ κτίζοντος σημαίνεται (42). Εἰ μὲν οὖν καὶ αὐτοὶ τοιαύτην ἔχοντες διάνοιαν, ἔγραψαν ἐκ τοῦ Πατρὸς τὸν Λόγον, μὴ μεμφέσθωσαν τὴν σύνοδον· εἰ δὲ ὡς ἐπὶ τῆς κτίσεως ἐστι γεγραμμένον, οὕτω καὶ ἐπὶ τοῦ Υἱοῦ φρονοῦσιν τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ», ἔδει, τὰ ἐπὶ τῆς κτίσεως λαμβάνοντας αὐτοὺς, μὴ λέγειν Υἱόν, ἵνα μὴ δοκῶσι φύρειν βλασφημίαν τῇ εὐσεβείᾳ, και η τὸν Κύριον μὴ συναριθμεῖν τοῖς κτίσμασιν (43), ἢ μὴ Θεοῦ καὶ κτίσιν. κατὰ τὴν κτίσιν, τὴν πται, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. , B tione Patres non recte locuti videbuntur, ubi dixe- rint Filium esse ex substantia Patris, rati scilicet idem esse sincera mente dicere, ex Deo, ac dicere, ex substantia? Nam creaturæ omnes, quamvis ex Deo exstitisse dicantur, sed non quemadmodum Filius, ex Deo sunt illæ, non enim res genitæ, sed facta, natura sua sunt. In principio » igitur Deus, • non genuit, sed fecit cœlum et terram, et omnia quæ in eis sunt 88. › ut scriptum est. Nec vero di- citur, qui gignit, sed c qui facit angelos suos spi- Titus, et ministros suos flammam ignis "., Quod si Apostolus dixit, Unus Deus per quem omnia ",, non eo sane illud dixit, quod Filium reliquis omni- bus annumeraret: sed quoniam multi ex Græcis existimant fortuito, et ex atomorum compli- catione, ac ex similaribus partibus sponte rerum naturam coaluisse, neque auctorem habere. Alii autem ab aliqua causa nec tamen per Verbum eam conditam arbitrantur. Quisque autem ex hæreticis arbitratu suo res comminiscitur et de rerum natura fabulatur. Quapropter ex necessitate Apostolus dixit, c ex Deo › ut factorem notum faceret, et omnium creationem ex ejus voluntate factam decla- raret. Statim ergo infert: . unus Dominus Jesus Christus, per quem omnia ", » ut ex omnibus Fi- lium exciperet ; quæ enim Dei esse dicuntur, omnia per Filium facta sunt: nec fieri potest creatas res eamdem, quam creatorem, habere generationem ; et ut doceret illud, c ex Deo, » quod hic dicitur, alia ra- tione de opificiis, alia de Filio intelligi. Nam hic C proles, illa vero, opificia sunt. Ideoque Filius est proprius substantiæ fetus, illa autem, voluntatis creaturæ. perspectum haberet ejusdem vocabuli diversas esse significationes; ne quidam suspicarentur Filium Dei ex Deo dici perinde atque creaturas, clarius scripsere, Filium ex substantia Dei esse : hinc nan- que vere germanum Patris esse Filium indicatur. Ex eo autem quod simpliciter dicitur, ex Deo, » vo- luntas creatoris in creando significatur. Si ergo ipsi eadem mente scripserunt ex Patre esse Verbum, ne synodum criminentur: sin ut de creaturis scri- ptum est, ita de Filio eam intelligunt vocem, ‹ ex Deo, oportuit eos id de creaturis accipientes, Filium non nominare, ne videantur cum pietate blasphem miam admiscere, parque fuit, aut Dominum crea- turis non annumerare, aut non indigna et minime Gen. 1, 1. so Psal. Citi, 4. Cor. VIII, 6. mox, secundia vero utrinque. Ibid. Felck. 5, (Regius solus, Μox idem, abest a Felckm. 3. idem, Editio Commel., Regius, Basiliens. et edit. Paris., D so ibid. ss ibid. in Regio deest, et deletum in Basil., nec lectum a Nannio. manu, secunda, Felckm. 5, omissis inultis. 56. Hæc cum ipsa synodus animadverteret, ac (35) Regius prima manu, τῷ εἰπεῖν, et sic item (36) Felkm. 3, ὡς εἴρηται. (37) Ita Regius codex et Felckm. 3. Editi, ἐξ αὐτ 36. Ταῦτα καὶ ἡ σύνοδος συνορῶσα, καὶ εἰδεῖα (38) Regius codex, ὁμοίαν. Editi, μίαν. (39) Regius, αὐτός. Mox editi, ἐπὶ Υἱοῦ Θεοῦ. Sed (40) Regius, τοῦ βουλήματος. In editis τοῦ deest, (41) Felckm. 5, ἀδιαφορίαν. Infra Regius prima (42) Τοῦ κτίσαντος σημαίνεται, ἀλλ' οὐ γέγρα- (43) Regius codex, ποιήμασιν.
PG 26:757εἰ γὰρ ἐκβλητέα νομίζουσι τὰ μὴ γεγραμμένα, διὰ τί τῶν περὶ Ἄρειον ἐξ ἀγράφων ἐπινοησάντων τοσούτων ῥηματίων συρφετὸν τὸ ἐξ οὐκ ὄντων καὶ τὸ οὐκ ἦν ὁ υἱὸς πρὶν γεννηθῇ καὶ ἦν ποτε ὅτε οὐκ ἦν καὶ τρεπτός ἐστι καὶ ἄρρητος καὶ ἀόρατος ὁ πατὴρ τῷ υἱῷ καὶ ὁ υἱὸς οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν καὶ ὅσα ἐν τῇ γελοίῳ καὶ ἀσεβεῖ Θαλίᾳ ἑαυτοῦ φρονῶν ἐξήμεσεν Ἄρειος οὐκ ἀντειρήκασιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ὑπὲρ αὐτῶν ἀγωνίζονται καὶ διὰ ταῦτα πρὸς τοὺς πατέρας ἑαυτῶν διαμάχονται; ἐκ ποίας δὲ γραφῆς καὶ αὐτοὶ εὑρόντες τὸ ἀγένητον καὶ τὸ οὐσίας ὄνομα καὶ τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις καὶ οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς θεὸς ὁ Χριστὸς καὶ εἷς ἐστι τῶν ἑκατὸν προβάτων καὶ ἡ μὲν σοφία τοῦ θεοῦ ἀγέννητος καὶ ἄναρχός ἐστι, πολλαὶ δέ εἰσιν αἱ κτισθεῖσαι δυνάμεις, ὧν μία ἐστὶν ὁ Χριστός; ἢ πῶς ἐν τοῖς λεγομένοις Ἐγκαινίοις ἀγράφοις χρησάμενοι λέξεσιν οἱ περὶ Ἀκάκιον καὶ Εὐσέβιον καὶ εἰπόντες οὐσίας τε καὶ δυνάμεως καὶ βουλῆς καὶ δόξης ἀπαράλλακτον εἰκόνα τὸν πρωτότοκον τῆς κτίσεως γογγύζουσι κατὰ τῶν πατέρων ὡς ἀγράφων αὐτῶν μνημονευσάντων λέξεων καὶ οὐσίας μνημονευσάντων;
Β. ἀνάξια καὶ μὴ ἁρμόζοντα περὶ τοῦ Υἱοῦ γράφειν. Εἰ γὰρ Υἱός ἐστιν, οὐκ ἔστι κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα ἐστὶν, οὐκ ἔστιν Υἱός. Τοιαῦτα δὲ διανοούμενοι, άρ νήσονται που καὶ τὸ ἅγιον λουτρόν, ὅτι εἰς Πατέρα καὶ εἰς Υἱόν, καὶ οὐκ εἰς Κτίστην καὶ κτίσμα δίδοται, ὡς αὐτοὶ νομίζουσιν. Αλλ' οὐ γέγραπται ταῦτα, φα σὶν (44), καὶ ὡς ἀγράφους τὰς φωνὰς ἐκβάλλομεν. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦτο πάλιν πρόφασίς ἐστιν αὐτοῖς ἀναί- σχυντος. Εἰ γὰρ ἐκβλητέα νομίζουσι τὰ μὴ γεγραμ- μένα, διὰ τί τῶν περὶ ᾿Αρειον ἐξ ἀγράφων επινοη- σάντων τοσοῦτον ῥηματίων συρφετόν, τό, ἐξ οὐκ ὄνο των, καὶ τὸ, οὐκ ἦν ὁ Νέος πρὶν γεννηθῇ · καὶ, ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· καὶ, τρεπτός ἐστι· καὶ, ἄῤῥητος (45) καὶ ἀόρατος ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ· καὶ, ὁ Υἱὸς οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν· καὶ ὅσα ἐν τῇ γελοίῳ καὶ ἀσε δεῖ (46) Θαλίᾳ ἑαυτοῦ φρονῶν ἐξήμεσεν Αρειος οὐχ ἀντειρήκασιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ὑπὲρ αὐτῶν ἀγωνί ζονται, καὶ διὰ ταῦτα πρὸς τοὺς (47) Πατέρας έαυ τῶν διαμάχονται. Ἐκ ποίας δὲ Γραφῆς καὶ αὐτοὶ εὑρόντες τὸ ἀγένητον (48), καὶ τὸ οὐσίας ὄνομα, και, τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις, καὶ, οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς Θεὸς ὁ Χριστὸς, καὶ, εἷς ἐστι τῶν ἑκατὸν προβάτων, καὶ, ἡ μὲν σοφία τοῦ Θεοῦ ἀγέννητος καὶ ἄναρχός ἐστι, πολλαὶ δέ εἰσιν αἱ κτισθεῖσαι δυνάμεις, ὧν μία ἐστὶν ὁ Χριστός; Η πῶς ἐν τοῖς λεγομένοις Εγκαινίοις, ἀγράφοις χρησάμενοι λέξεσιν οἱ περὶ ᾿Ακάκιον καὶ Εὐσέβιον, καὶ εἰπόντες οὐσίας τε καὶ δυνάμεως, καὶ βουλῆς, καὶ δόξης ἀπαράλλακτον εἰκόνα τὸν πρωτό- τοκον τῆς κτίσεως, γογγύζουσι κατὰ τῶν Πατέρων, ὡς ἀγράφων αὐτῶν μνημονευσάντων (49) λέξεων, « καὶ οὐσίας μνημονευσάντων; Εδει γὰρ αὐτοὺς ἢ καθ᾽ ἑαυτῶν γογγύζειν, ἢ μηδὲν τοὺς Πατέρας αἰτιᾶσθαι. τῆς συνόδου λέξεις, ηδύναντο πως ἢ ἀγνοίας ἢ εὐλα βείας ὑπόνοιαν ἔχειν· καὶ περὶ μὲν Γεωργίου τοῦ Καππάδοχος τοῦ ἐκβληθέντος (51) ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξαν- δρείας λόγος οὐδείς· ἀνθρώπου μήτε ἐκ προάγοντος μου τὴν μαρτυρίαν ἔχοντος, μήτε ὅλως Χριστιανοῦ τυγχάνοντος, ἀλλὰ μόνον ὑποκριναμένου διὰ τὸν και ρὸν (52) τὸ ὄνομα, καὶ πορισμὸν ἡγησαμένου την εὐσέβειαν· διὸ οὐδὲ μέμψαιτο ἄν τις αὐτὸν εἰκότως, πταίοντα περὶ τὴν πίστιν, ἄνθρωπον μήτε εἰδότα περὶ ὧν λέγει, μήτε περὶ ὧν διαβεβαιοῦται, ἀλλὰ πᾶσι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ὡς κέπφον (53) επακολου θοῦντα· Ακάκιος δὲ καὶ Εὐδόξιος, καὶ Πατρόφιλος, ταῦτα λέγοντες, πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης εἰσὶ καταγνώ- * ἀσεβεῖ αὐτοῦ ἑαυτοῦ, οὐκ ἀν τιῤῥήκεισαν. διαμάχονται. Η πῶς ἐν τοῖς λεγομέ- νοις ἐγγενίοις γράφοις χρησάμενος, ἀγέννητον. μνημονευθέντων. του Καππαδόκου τοῦ ἐκδ-. ἀπὸ τὸν καιρόν. vις, 22: ὁ δὲ ἐπηκολούθησεν αὐτῇ κεπφωθείς. DE SYNODIS. est creatura ; sin creatura est, non est Filius. Hac cum mente sint, sacrum etiam baptisma forte ne- gabunt, quia in Patre et Filio, et non in Creatore et creatura datur, prout ipsi sentiunt. Sed, aiunt, haec scripta non sunt, vocesque illas, quod in Scripturis non labeantur, rejiciunus. Sed hanc illi cavillationem. impudentissime proferunt. Si enim verba non scri- pta putant rejicienda, quare Ario non obsistunt, qui tot sententiolarum quæ in Scripturis non ha bentur colluviem excogitavit : quales sunt, ex non exstantibus; et, non erat Filius antequam gigne- retur ; et, erat tempus quo non erat ; et, mutabilis est ; et, ineffabilis et invisibilis est Pater Filio ; et, Filius non novit suam substantiam, et quaslibet A congruentia Filio ascribere. Nam si Filius est, non Prov. vII, 22. inepte. Μox Felckm. 5, Μor Felckm. 5, (sic) omissis de more multis. • (48) Sic edit. Commel. et omnes mss. Editi vero Paris., p alias ejus sententias, quas in ridicula et impia Tha - lia sua evomuit, imo potius eas illi propugnant, quæ causa illis est ut cum Patribus etiam suis de- certent. In quibus autem Scripturis bæc ipsi inve- nere, non factum, et nomen substantiæ; et, tres sunt hypostases; et, Christus non est verus Deus ; et, is una est ex centum ovibus : et, Sapientia qui- dem Dei ingenita et sine principio est, multæ au- tem sunt virtutes creatæ, quarum una est Christus ? Aut cur, cum in Enceniis, ut vocant, verbis ex Scriptura non desumptis usi Acacius et Eusebius, dixerint primogenitum creaturæ esse sine dissimı- litudine imaginem substantiæ, potentia, consilii et gloriæ, adversus Patres jam obmurmurant, quod, verborum quæ in Scriptura non exstant mentio- nem fecerint, et substantiæ vocem usurparint? a Par fuit enim eos aut contra se ipsos obmurnju, rare, aut nihil Patres criminari. sionem arriperent, suspicio esset eos vel ignorantia vel religione id facere ; neque vero hic sermo ha Detur de Georgio Cappadoce, qui Alexandria ex- actus est, viro qui nec ex præterita vitæ ratione commendatur, nec ullo modo Christianus est: sed propter opportunitatem, Christiani nomen simulato sumpsit, et pietatem quæstus loco habuit. Quapro- pter nemo eum jure arguerit, quod circa fidem la- batur, hominem, qui neque novit quæ dicit, nec de quibus allirmal, sed omnes, uti scriptum est ", veluti larus insequitur. Cum autem Acacius, Eudo- xius et Patrophilus hæc dicant, quomodo non omni dammatione digni sunt? Nam, cum ipsi quoque ca (49). Felckm. 3, Folck. 3, Reliqui ut in textu. Editi, gitur Proverb. 37. Εἰ μὲν (50) οὖν ἄλλοι τινὲς ἐπροφασίζοντο τάς (44) Felckm. 5, φησί. (45) Καὶ ἄῤῥητος abest a Felckm. 3. (46) Sic Reg. codex et Felckm. 3. Editi vero, καὶ (47) Editi, καὶ πρὸς τούς, sed και deest in Regio. 37. Si igitur quidam alii ex synodi verbis occa (50) Felc. 3, Είπερ οὖν. (51) Regius codex, τοῦ Καππάδοκος καὶ ἐκβ-. (52) Sic Regius codex, Basiliensis et Felckm. 3. (55) Felckm. 3, κέπφος. Hic autem locus ita le
PG 26:758ἔδει γὰρ αὐτοὺς ἢ καθ’ ἑαυτῶν γογγύζειν ἢ μηδὲν τοὺς πατέρας αἰτιᾶσθαι. Εἰ μὲν οὖν ἄλλοι τινὲς ἐπροφασίζοντο τὰς τῆς συνόδου λέξεις, ἠδύναντό πως ἢ ἀγνοίας ἢ εὐλαβείας ὑπόνοιαν ἔχειν. καὶ περὶ μὲν Γεωργίου τοῦ Καππάδοκος τοῦ ἐκβληθέντος ἀπὸ τῆς Ἀλεξανδρείας λόγος οὐδείς, ἀνθρώπου μήτε ἐκ προάγοντος βίου τὴν μαρτυρίαν ἔχοντος μήτε ὅλως Χριστιανοῦ τυγχάνοντος, ἀλλὰ μόνον ὑποκριναμένου διὰ τὸν καιρὸν τὸ ὄνομα καὶ «πορισμὸν ἡγησαμένου τὴν εὐσέβειαν». διὸ οὐδὲ μέμψαιτο ἄν τις αὐτὸν εἰκότως πταίοντα περὶ τὴν πίστιν, ἄνθρωπον «μήτε εἰδότα περὶ ὧν λέγει μήτε περὶ ὧν διαβεβαιοῦται», ἀλλὰ πᾶσι κατὰ τὸ γεγραμμένον ὡς κέπφον ἐπακολουθοῦντα. Ἀκάκιος δὲ καὶ Εὐδόξιος καὶ Πατρόφιλος ταῦτα λέγοντες πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης εἰσὶ καταγνώσεως; γράψαντες γὰρ ἄγραφα καὶ αὐτοὶ καὶ ἀποδεξάμενοι πολλάκις ὡς καλὸν τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα, μάλιστα καὶ διὰ τὴν ἐπιστολὴν Εὐσεβίου αἰτιῶνται νῦν τοὺς πρὸ αὐτῶν ὡς τοιαύταις χρησαμένους λέξεσιν.
Β. ἀνάξια καὶ μὴ ἁρμόζοντα περὶ τοῦ Υἱοῦ γράφειν. Εἰ γὰρ Υἱός ἐστιν, οὐκ ἔστι κτίσμα· εἰ δὲ κτίσμα ἐστὶν, οὐκ ἔστιν Υἱός. Τοιαῦτα δὲ διανοούμενοι, άρ νήσονται που καὶ τὸ ἅγιον λουτρόν, ὅτι εἰς Πατέρα καὶ εἰς Υἱόν, καὶ οὐκ εἰς Κτίστην καὶ κτίσμα δίδοται, ὡς αὐτοὶ νομίζουσιν. Αλλ' οὐ γέγραπται ταῦτα, φα σὶν (44), καὶ ὡς ἀγράφους τὰς φωνὰς ἐκβάλλομεν. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦτο πάλιν πρόφασίς ἐστιν αὐτοῖς ἀναί- σχυντος. Εἰ γὰρ ἐκβλητέα νομίζουσι τὰ μὴ γεγραμ- μένα, διὰ τί τῶν περὶ ᾿Αρειον ἐξ ἀγράφων επινοη- σάντων τοσοῦτον ῥηματίων συρφετόν, τό, ἐξ οὐκ ὄνο των, καὶ τὸ, οὐκ ἦν ὁ Νέος πρὶν γεννηθῇ · καὶ, ἦν ποτε, ὅτε οὐκ ἦν· καὶ, τρεπτός ἐστι· καὶ, ἄῤῥητος (45) καὶ ἀόρατος ὁ Πατὴρ τῷ Υἱῷ· καὶ, ὁ Υἱὸς οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὴν ἑαυτοῦ οὐσίαν· καὶ ὅσα ἐν τῇ γελοίῳ καὶ ἀσε δεῖ (46) Θαλίᾳ ἑαυτοῦ φρονῶν ἐξήμεσεν Αρειος οὐχ ἀντειρήκασιν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ὑπὲρ αὐτῶν ἀγωνί ζονται, καὶ διὰ ταῦτα πρὸς τοὺς (47) Πατέρας έαυ τῶν διαμάχονται. Ἐκ ποίας δὲ Γραφῆς καὶ αὐτοὶ εὑρόντες τὸ ἀγένητον (48), καὶ τὸ οὐσίας ὄνομα, και, τρεῖς εἰσιν ὑποστάσεις, καὶ, οὐκ ἔστιν ἀληθινὸς Θεὸς ὁ Χριστὸς, καὶ, εἷς ἐστι τῶν ἑκατὸν προβάτων, καὶ, ἡ μὲν σοφία τοῦ Θεοῦ ἀγέννητος καὶ ἄναρχός ἐστι, πολλαὶ δέ εἰσιν αἱ κτισθεῖσαι δυνάμεις, ὧν μία ἐστὶν ὁ Χριστός; Η πῶς ἐν τοῖς λεγομένοις Εγκαινίοις, ἀγράφοις χρησάμενοι λέξεσιν οἱ περὶ ᾿Ακάκιον καὶ Εὐσέβιον, καὶ εἰπόντες οὐσίας τε καὶ δυνάμεως, καὶ βουλῆς, καὶ δόξης ἀπαράλλακτον εἰκόνα τὸν πρωτό- τοκον τῆς κτίσεως, γογγύζουσι κατὰ τῶν Πατέρων, ὡς ἀγράφων αὐτῶν μνημονευσάντων (49) λέξεων, « καὶ οὐσίας μνημονευσάντων; Εδει γὰρ αὐτοὺς ἢ καθ᾽ ἑαυτῶν γογγύζειν, ἢ μηδὲν τοὺς Πατέρας αἰτιᾶσθαι. τῆς συνόδου λέξεις, ηδύναντο πως ἢ ἀγνοίας ἢ εὐλα βείας ὑπόνοιαν ἔχειν· καὶ περὶ μὲν Γεωργίου τοῦ Καππάδοχος τοῦ ἐκβληθέντος (51) ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξαν- δρείας λόγος οὐδείς· ἀνθρώπου μήτε ἐκ προάγοντος μου τὴν μαρτυρίαν ἔχοντος, μήτε ὅλως Χριστιανοῦ τυγχάνοντος, ἀλλὰ μόνον ὑποκριναμένου διὰ τὸν και ρὸν (52) τὸ ὄνομα, καὶ πορισμὸν ἡγησαμένου την εὐσέβειαν· διὸ οὐδὲ μέμψαιτο ἄν τις αὐτὸν εἰκότως, πταίοντα περὶ τὴν πίστιν, ἄνθρωπον μήτε εἰδότα περὶ ὧν λέγει, μήτε περὶ ὧν διαβεβαιοῦται, ἀλλὰ πᾶσι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ὡς κέπφον (53) επακολου θοῦντα· Ακάκιος δὲ καὶ Εὐδόξιος, καὶ Πατρόφιλος, ταῦτα λέγοντες, πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης εἰσὶ καταγνώ- * ἀσεβεῖ αὐτοῦ ἑαυτοῦ, οὐκ ἀν τιῤῥήκεισαν. διαμάχονται. Η πῶς ἐν τοῖς λεγομέ- νοις ἐγγενίοις γράφοις χρησάμενος, ἀγέννητον. μνημονευθέντων. του Καππαδόκου τοῦ ἐκδ-. ἀπὸ τὸν καιρόν. vις, 22: ὁ δὲ ἐπηκολούθησεν αὐτῇ κεπφωθείς. DE SYNODIS. est creatura ; sin creatura est, non est Filius. Hac cum mente sint, sacrum etiam baptisma forte ne- gabunt, quia in Patre et Filio, et non in Creatore et creatura datur, prout ipsi sentiunt. Sed, aiunt, haec scripta non sunt, vocesque illas, quod in Scripturis non labeantur, rejiciunus. Sed hanc illi cavillationem. impudentissime proferunt. Si enim verba non scri- pta putant rejicienda, quare Ario non obsistunt, qui tot sententiolarum quæ in Scripturis non ha bentur colluviem excogitavit : quales sunt, ex non exstantibus; et, non erat Filius antequam gigne- retur ; et, erat tempus quo non erat ; et, mutabilis est ; et, ineffabilis et invisibilis est Pater Filio ; et, Filius non novit suam substantiam, et quaslibet A congruentia Filio ascribere. Nam si Filius est, non Prov. vII, 22. inepte. Μox Felckm. 5, Μor Felckm. 5, (sic) omissis de more multis. • (48) Sic edit. Commel. et omnes mss. Editi vero Paris., p alias ejus sententias, quas in ridicula et impia Tha - lia sua evomuit, imo potius eas illi propugnant, quæ causa illis est ut cum Patribus etiam suis de- certent. In quibus autem Scripturis bæc ipsi inve- nere, non factum, et nomen substantiæ; et, tres sunt hypostases; et, Christus non est verus Deus ; et, is una est ex centum ovibus : et, Sapientia qui- dem Dei ingenita et sine principio est, multæ au- tem sunt virtutes creatæ, quarum una est Christus ? Aut cur, cum in Enceniis, ut vocant, verbis ex Scriptura non desumptis usi Acacius et Eusebius, dixerint primogenitum creaturæ esse sine dissimı- litudine imaginem substantiæ, potentia, consilii et gloriæ, adversus Patres jam obmurmurant, quod, verborum quæ in Scriptura non exstant mentio- nem fecerint, et substantiæ vocem usurparint? a Par fuit enim eos aut contra se ipsos obmurnju, rare, aut nihil Patres criminari. sionem arriperent, suspicio esset eos vel ignorantia vel religione id facere ; neque vero hic sermo ha Detur de Georgio Cappadoce, qui Alexandria ex- actus est, viro qui nec ex præterita vitæ ratione commendatur, nec ullo modo Christianus est: sed propter opportunitatem, Christiani nomen simulato sumpsit, et pietatem quæstus loco habuit. Quapro- pter nemo eum jure arguerit, quod circa fidem la- batur, hominem, qui neque novit quæ dicit, nec de quibus allirmal, sed omnes, uti scriptum est ", veluti larus insequitur. Cum autem Acacius, Eudo- xius et Patrophilus hæc dicant, quomodo non omni dammatione digni sunt? Nam, cum ipsi quoque ca (49). Felckm. 3, Folck. 3, Reliqui ut in textu. Editi, gitur Proverb. 37. Εἰ μὲν (50) οὖν ἄλλοι τινὲς ἐπροφασίζοντο τάς (44) Felckm. 5, φησί. (45) Καὶ ἄῤῥητος abest a Felckm. 3. (46) Sic Reg. codex et Felckm. 3. Editi vero, καὶ (47) Editi, καὶ πρὸς τούς, sed και deest in Regio. 37. Si igitur quidam alii ex synodi verbis occa (50) Felc. 3, Είπερ οὖν. (51) Regius codex, τοῦ Καππάδοκος καὶ ἐκβ-. (52) Sic Regius codex, Basiliensis et Felckm. 3. (55) Felckm. 3, κέπφος. Hic autem locus ita le
PG 26:759ἀλλὰ καὶ εἰπόντες αὐτοὶ θεὸν ἐκ θεοῦ καὶ λόγον ζῶντα, τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς ἀπαράλλακτον εἰκόνα τὸν υἱὸν κατηγοροῦσι τῶν ἐν Νικαίᾳ εἰπόντων ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοούσιον τὸν γεννηθέντα τῷ γεγεννηκότι. τί δὲ θαυμαστὸν εἰ τοῖς πρὸ αὐτῶν καὶ τοῖς ἰδίοις πατράσι διαμάχονται, ὅπου γε καὶ αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐναντιούμενοι τοῖς ἑαυτῶν προσκόπτουσιν; ἐκθέμενοι γὰρ ἐν τοῖς λεγομένοις Ἐγκαινίοις ἐν Ἀντιοχείᾳ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς ἀπαράλλακτον εἰκόνα εἶναι τὸν υἱὸν ὀμόσαντές τε οὕτω φρονεῖν καὶ ἀναθεματίσαντες τοὺς ἄλλως φρονοῦντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράψαντες· οὐ φεύγομεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίστιν ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις τοῖς κατὰ Ἀντιόχειαν (ἐν αὐτοῖς δὲ ἐγράφη τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα) ὥσπερ ἐπιλαθόμενοι τούτων, μετ’ ὀλίγον ἐν τῇ αὐτῇ Ἰσαυρίᾳ τἀναντία ἔγραψαν λέγοντες· τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον ἐκβάλλομεν ὡς ἀλλότριον τῶν γραφῶν, καὶ τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα περιαιροῦμεν ὡς μὴ κείμενον ἐν ταῖς γραφαῖς. Τίς οὖν ἔτι τοὺς τοιούτους Χριστιανοὺς ἡγήσεται; ἢ ποία πίστις παρὰ τούτοις, παρ’ οἷς οὐ λόγος, οὐ γράμμα βέβαιον, ἀλλὰ πάντα κατὰ καιρὸν ἀλλάσσεται καὶ μεταβάλλεται;
ὁμοούσιον ὁμοιοούσιον, Β σεως; Γράφοντες (54) γὰρ ἄγραφα καὶ αὐτοὶ, καὶ ἀποδεξάμενοι πολλάκις ὡς καλὸν τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα, μάλιστα καὶ διὰ τὴν ἐπιστολὴν Εὐσεβίου, αἰτιῶνται νῦν τοὺς πρὸ αὐτῶν, ὡς τοιαύταις χρησαμένους λέ- ξεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ εἰπόντες αὐτοὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ, καὶ Λόγον ζῶντα, τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἀπαράλλα- κτον (55) εἰκόνα τὸν Υἱόν, κατηγοροῦσι τῶν ἐν Νικαίᾳ εἰπόντων (56), ἐκ τῆς οὐσίας, καὶ ὁμοούσιον τὸν γεν νηθέντα τῷ γεγεννηκότι. Τί δὲ θαυμαστὸν εἰ τοῖς πρὸ αὐτῶν καὶ τοῖς ἰδίοις πατράσι διαμάχονται, ὅπου γε καὶ αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐναντιούμενοι, τοῖς ἑαυτῶν προσκό πτουσιν; Ἐκθέμενοι γὰρ ἐν τοῖς λεγομένοις Εγκαι νίοις ἐν Ἀντιοχείᾳ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἀπαράλ- λακτον εἰκόνα εἶναι τὸν Υἱὸν, ὁμόσαντές τε (57) οὕτω φρονεῖν, καὶ ἀναθεματίσαντες τοὺς ἄλλως φρονοῦντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράψαντες· Οὐ φεύγο μεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίστιν ἐν τοῖς Εγκαι νίοις τοῖς κατὰ Ἀντιόχειαν ἐν αὐτοῖς δὲ (58) ἐγράφη τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα), ὥσπερ ἐπιλαθόμενοι τούτων, μετ᾿ ὀλίγον ἐν τῇ αὐτῇ Ἰσαυρίᾳ τἀναντία ἔγραψαν, λέγοντες· Τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον (59) ἐκβάλ- λομεν, ὡς ἀλλότριον τῶν Γραφῶν· καὶ τὸ τῆς οὐσίας όνομα περιαιροῦμεν, ὡς μὴ κείμενον ἐν ταῖς Γρα- φαῖς. σεται ; Η ποία πίστις παρὰ τούτοις, παρ' οἷς οὐ λό- γος, οὐ γράμμα βέβαιον, ἀλλὰ πάντα κατὰ καιρὸν ἀλλάσσεται καὶ μεταβάλλεται (60) ; Εἰ γὰρ, ὦ Ακά- κιε καὶ Εὐδόξιε, οὐ φεύγετε τὴν ἐκτεθεῖσαν ἐν τοῖς Εγκαινίοις πίστιν, ἐν αὐτῇ δὲ γέγραπται, Οὐσία; ἀπαράλλακτος εἰκὼν ὁ Υἱός· πῶς ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράφετε, Εκβάλλομεν τὸ ὁμοούσιον (61); Εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ' οὐσίαν ὅμοιος ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, πῶς ἀπαρ ἄλλακτος τῆς οὐσίας εἰκὼν ἐστιν ; Εἰ δὲ μετέγνωτε, γράψαντες τὸ, τῆς οὐσίας ἀπαράλλακτος εἰκών· πῶς ἀναθεματίζετε τοὺς ἀνόμοιον εἶναι λέγοντας (62) τὸν Υἱόν; Εἰ γὰρ οὐχ ὅμοιος κατ᾽ οὐσίαν, πάντως ἀν- όμοιός ἐστι. Τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐκ ἂν εἴη εἰκών. Εἰ δὲ οὕτω καθ' ὑμᾶς ἐστιν, οὐκ ἄρα ὁ τὸν Υἱὸν ἑωρακώς ἑώρακε τὸν Πατέρα, πλείστης ὅσης οὔσης διαφορᾶς· μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον ὄντος τούτου πρὸς ἐκεῖνον (65) ἀν- ὁμοίου. Τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐχ οἷόν τε ὅμοιον λέγεσθαι. Ποίᾳ τοίνυν μηχανῇ τὸ ἀνόμοιον ὅμοιον λέγετε, καὶ τὸ ὅμοιον ἀνόμοιον φρονεῖτε, καὶ ὑποκρίνεσθε λέγοντες ὁμοούσιον ? εικόνα εἶναι τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν; Εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ' οὐσίαν ὅμοιος ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς, λείπει τι τῇ εἰκόνι, καὶ οὐκ ἔστι πλήρης εἰκών, οὐδὲ τέλειον ἀπαύ γασμα. Πῶς οὖν ἀναγινώσκετε τὸ, « Ἐν αὐτῷ κατα οικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· και, « Ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβο μεν; › Πῶς τὸν ᾿Αρειανὸν ᾿Αέτιον ὡς αἱρετικὸν ἐχε τοὺς ἄλλους. ἐν τῇ Ἰσαυρία. λεται εἰκών ἐστιν ὁ Υἱός. ἐκεῖνο, - S. ATHANASHI OPP. PARS I. scripserint quæ in Scripturis non habentur, et sape A substantiæ nomen ut sanum, maxime propter Eu- sebii epistolam, receperint, majores suos nunc cri- minantur, quod hujusmodi sint usi verbis. Imo cum ipsi quoque dixerint Filium esse Deum ex Deo, ac Verbum vivens, substantia Patris imaginem per omnia similem, jam Nicænos Patres criminantur, quod dixerint, ex substantia, ac consubstantialem esse genitori genitum. Quid mirum autem si cum majoribus, et cum patribus suis pugnant, ubi ipsi secum concertant in seque ipsos impingunt ? Cum enim Antiochie in Encæniis, ut vocant, declaras- sent Filium esse substantiæ Patris sine ulla dissi- militudine imaginem, jurassentque se ita sentire, ac eos qui aliter sentirent anathemate damnassent, imo in Isauria scripsissent : Non refugimus authen- ticam fidem in Encæniis Antiochiae editam (illic autem substantiæ nomen scriptum est), veluti eorum immemores, paulo post in ipsa Isauria iis adversan- tia conscripsere, scilicet, eἰ hoc est, consubstantiale et substantia simile, ut- pote a Scripturis aliena, rejicimus, et substantia nomen de medio tollinus, quippe cum in Scripturis non reperiatur C HISTORICA ET DOGMATICA. stianos existimabit? Aut quæ fides, apud quos nec verba, nec scripta firma sunt, sed omnia pro tem - poris ratione mutantur et invertuntur? Si enim, o Acaci et Eudoxi, non refugitis expositam in Enca- nis fidem, in eaque scriptum est, Filium esse sub- stantiæ Patris sine discrepantia imaginem, cur in Isauria scribitis, rejicimus Si namque Filius secundum substantiam Patri similis non est, qui substantiæ imago erit sine discrepantia ? Quod si vos penituit scripsisse, eum esse sine discrepan- tia substantiæ imaginem, cur anathemale damnatis eos qui dicunt Filium esse Patri dissimilem? Si enim similis non est secundum substantiam, plane dissimilis est. Quod autem dissimile est, nunquam imago fuerit. Sin, uti vos dicitis, ita se res habet, verum ergo non est qui vidit Filium, Patrem vi- disse, cum multa inter utrumque sit discrepantia, imo potius hic sit illi omnino dissimilis. Quod au- tem dissimile est, simile nunquam dicatur. Quo pacto igitur dissimile dicitis simile, et simile dissi- D mile existimatis, ac simulatione usi dicitis, Filium esse Patris imaginem? Si enim Filius non est se- cundum substantiam Patris similis, aliquid sane imagini deficit, neque est plena imago, non perfe- ctus splendor. Cur itaque hoc legitis : e In ipso in- habitat omnis plenitudo divinitatis corporali- dam omissis. Μox Reg. et Felc. 5, In editis deest. deest. Infra idem, cunda manu, cum editis. 38. Τίς οὖν ἔτι τους τοιούτους Χριστιανούς ηγή 38. Quis igitur viros hujusmodi ulterius Chri- (54) Felc. 5, γράψαντες. (59) Sic Reg. Editi vero, ὁμοιούσιον. Mox Felc. 5, (55) Felc. 3, Θεὸν ἐκ Θεοῦ ἀπαράλλακτον, quibus- ἀλλότρια. (56) Felckmanni, καὶ εἴτων. (57) Sic Reg. In editis te deest. Mox Felckm. 3, (58) Felchm. 5, ἐν αὐτῇ δέ, (60) Sic Reg. et Felc. 3. In editis, καὶ μεταβάλ- (61) Forte ὁμοιοούσιον. (62) Edit. Commel., λέγοντες, mendose. (63) Sic. Felc. 3 et Reg. prima manu. Idem se-
PG 26:760εἰ γάρ, ὦ Ἀκάκιε καὶ Εὐδόξιε, οὐ φεύγετε τὴν ἐκτεθεῖσαν ἐν τοῖς Ἐγκαινίοις πίστιν, ἐν αὐτῇ δὲ γέγραπται· οὐσίας ἀπαράλλακτος εἰκών ἐστιν ὁ υἱός, πῶς ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράφετε· ἐκβάλλομεν τὸ ὁμοούσιον; εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ’ οὐσίαν ὅμοιος ὁ υἱὸς τῷ πατρί, πῶς ἀπαράλλακτος τῆς οὐσίας εἰκών ἐστιν; εἰ δὲ μετέγνωτε γράψαντες τὸ τῆς οὐσίας ἀπαράλλακτος εἰκών, πῶς ἀναθεματίζετε τοὺς ἀνόμοιον εἶναι λέγοντας τὸν υἱόν; εἰ γὰρ οὐχ ὅμοιος κατ’ οὐσίαν πάντως ἀνόμοιός ἐστι. τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐκ ἂν εἴη εἰκών. εἰ δὲ οὕτω καθ’ ὑμᾶς ἐστιν, οὐκ ἄρα «ὁ τὸν υἱὸν ἑωρακὼς ἑώρακε τὸν πατέρα» πλείστης ὅσης οὔσης διαφορᾶς, μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον ὄντος τούτου πρὸς ἐκεῖνον ἀνομοίου. τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐχ οἷόν τε ὅμοιον λέγεσθαι. ποίᾳ τοίνυν μηχανῇ τὸ ἀνόμοιον ὅμοιον λέγετε καὶ τὸ ὅμοιον ἀνόμοιον φρονεῖτε καὶ ὑποκρίνεσθε λέγοντες εἰκόνα εἶναι τοῦ πατρὸς τὸν υἱόν; εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ’ οὐσίαν ὅμοιος ὁ υἱὸς τοῦ πατρός, λείπει τι τῇ εἰκόνι καὶ οὐκ ἔστι πλήρης εἰκὼν οὐδὲ τέλειον ἀπαύγασμα.
ὁμοούσιον ὁμοιοούσιον, Β σεως; Γράφοντες (54) γὰρ ἄγραφα καὶ αὐτοὶ, καὶ ἀποδεξάμενοι πολλάκις ὡς καλὸν τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα, μάλιστα καὶ διὰ τὴν ἐπιστολὴν Εὐσεβίου, αἰτιῶνται νῦν τοὺς πρὸ αὐτῶν, ὡς τοιαύταις χρησαμένους λέ- ξεσιν. ᾿Αλλὰ καὶ εἰπόντες αὐτοὶ Θεὸν ἐκ Θεοῦ, καὶ Λόγον ζῶντα, τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἀπαράλλα- κτον (55) εἰκόνα τὸν Υἱόν, κατηγοροῦσι τῶν ἐν Νικαίᾳ εἰπόντων (56), ἐκ τῆς οὐσίας, καὶ ὁμοούσιον τὸν γεν νηθέντα τῷ γεγεννηκότι. Τί δὲ θαυμαστὸν εἰ τοῖς πρὸ αὐτῶν καὶ τοῖς ἰδίοις πατράσι διαμάχονται, ὅπου γε καὶ αὐτοὶ ἑαυτοῖς ἐναντιούμενοι, τοῖς ἑαυτῶν προσκό πτουσιν; Ἐκθέμενοι γὰρ ἐν τοῖς λεγομένοις Εγκαι νίοις ἐν Ἀντιοχείᾳ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἀπαράλ- λακτον εἰκόνα εἶναι τὸν Υἱὸν, ὁμόσαντές τε (57) οὕτω φρονεῖν, καὶ ἀναθεματίσαντες τοὺς ἄλλως φρονοῦντας, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράψαντες· Οὐ φεύγο μεν τὴν ἐκτεθεῖσαν αὐθεντικὴν πίστιν ἐν τοῖς Εγκαι νίοις τοῖς κατὰ Ἀντιόχειαν ἐν αὐτοῖς δὲ (58) ἐγράφη τὸ τῆς οὐσίας ὄνομα), ὥσπερ ἐπιλαθόμενοι τούτων, μετ᾿ ὀλίγον ἐν τῇ αὐτῇ Ἰσαυρίᾳ τἀναντία ἔγραψαν, λέγοντες· Τὸ ὁμοούσιον καὶ τὸ ὁμοιοούσιον (59) ἐκβάλ- λομεν, ὡς ἀλλότριον τῶν Γραφῶν· καὶ τὸ τῆς οὐσίας όνομα περιαιροῦμεν, ὡς μὴ κείμενον ἐν ταῖς Γρα- φαῖς. σεται ; Η ποία πίστις παρὰ τούτοις, παρ' οἷς οὐ λό- γος, οὐ γράμμα βέβαιον, ἀλλὰ πάντα κατὰ καιρὸν ἀλλάσσεται καὶ μεταβάλλεται (60) ; Εἰ γὰρ, ὦ Ακά- κιε καὶ Εὐδόξιε, οὐ φεύγετε τὴν ἐκτεθεῖσαν ἐν τοῖς Εγκαινίοις πίστιν, ἐν αὐτῇ δὲ γέγραπται, Οὐσία; ἀπαράλλακτος εἰκὼν ὁ Υἱός· πῶς ἐν τῇ Ἰσαυρίᾳ γράφετε, Εκβάλλομεν τὸ ὁμοούσιον (61); Εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ' οὐσίαν ὅμοιος ὁ Υἱὸς τῷ Πατρὶ, πῶς ἀπαρ ἄλλακτος τῆς οὐσίας εἰκὼν ἐστιν ; Εἰ δὲ μετέγνωτε, γράψαντες τὸ, τῆς οὐσίας ἀπαράλλακτος εἰκών· πῶς ἀναθεματίζετε τοὺς ἀνόμοιον εἶναι λέγοντας (62) τὸν Υἱόν; Εἰ γὰρ οὐχ ὅμοιος κατ᾽ οὐσίαν, πάντως ἀν- όμοιός ἐστι. Τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐκ ἂν εἴη εἰκών. Εἰ δὲ οὕτω καθ' ὑμᾶς ἐστιν, οὐκ ἄρα ὁ τὸν Υἱὸν ἑωρακώς ἑώρακε τὸν Πατέρα, πλείστης ὅσης οὔσης διαφορᾶς· μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον ὄντος τούτου πρὸς ἐκεῖνον (65) ἀν- ὁμοίου. Τὸ δὲ ἀνόμοιον οὐχ οἷόν τε ὅμοιον λέγεσθαι. Ποίᾳ τοίνυν μηχανῇ τὸ ἀνόμοιον ὅμοιον λέγετε, καὶ τὸ ὅμοιον ἀνόμοιον φρονεῖτε, καὶ ὑποκρίνεσθε λέγοντες ὁμοούσιον ? εικόνα εἶναι τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν; Εἰ γὰρ οὐκ ἔστι κατ' οὐσίαν ὅμοιος ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρὸς, λείπει τι τῇ εἰκόνι, καὶ οὐκ ἔστι πλήρης εἰκών, οὐδὲ τέλειον ἀπαύ γασμα. Πῶς οὖν ἀναγινώσκετε τὸ, « Ἐν αὐτῷ κατα οικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς· και, « Ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβο μεν; › Πῶς τὸν ᾿Αρειανὸν ᾿Αέτιον ὡς αἱρετικὸν ἐχε τοὺς ἄλλους. ἐν τῇ Ἰσαυρία. λεται εἰκών ἐστιν ὁ Υἱός. ἐκεῖνο, - S. ATHANASHI OPP. PARS I. scripserint quæ in Scripturis non habentur, et sape A substantiæ nomen ut sanum, maxime propter Eu- sebii epistolam, receperint, majores suos nunc cri- minantur, quod hujusmodi sint usi verbis. Imo cum ipsi quoque dixerint Filium esse Deum ex Deo, ac Verbum vivens, substantia Patris imaginem per omnia similem, jam Nicænos Patres criminantur, quod dixerint, ex substantia, ac consubstantialem esse genitori genitum. Quid mirum autem si cum majoribus, et cum patribus suis pugnant, ubi ipsi secum concertant in seque ipsos impingunt ? Cum enim Antiochie in Encæniis, ut vocant, declaras- sent Filium esse substantiæ Patris sine ulla dissi- militudine imaginem, jurassentque se ita sentire, ac eos qui aliter sentirent anathemate damnassent, imo in Isauria scripsissent : Non refugimus authen- ticam fidem in Encæniis Antiochiae editam (illic autem substantiæ nomen scriptum est), veluti eorum immemores, paulo post in ipsa Isauria iis adversan- tia conscripsere, scilicet, eἰ hoc est, consubstantiale et substantia simile, ut- pote a Scripturis aliena, rejicimus, et substantia nomen de medio tollinus, quippe cum in Scripturis non reperiatur C HISTORICA ET DOGMATICA. stianos existimabit? Aut quæ fides, apud quos nec verba, nec scripta firma sunt, sed omnia pro tem - poris ratione mutantur et invertuntur? Si enim, o Acaci et Eudoxi, non refugitis expositam in Enca- nis fidem, in eaque scriptum est, Filium esse sub- stantiæ Patris sine discrepantia imaginem, cur in Isauria scribitis, rejicimus Si namque Filius secundum substantiam Patri similis non est, qui substantiæ imago erit sine discrepantia ? Quod si vos penituit scripsisse, eum esse sine discrepan- tia substantiæ imaginem, cur anathemale damnatis eos qui dicunt Filium esse Patri dissimilem? Si enim similis non est secundum substantiam, plane dissimilis est. Quod autem dissimile est, nunquam imago fuerit. Sin, uti vos dicitis, ita se res habet, verum ergo non est qui vidit Filium, Patrem vi- disse, cum multa inter utrumque sit discrepantia, imo potius hic sit illi omnino dissimilis. Quod au- tem dissimile est, simile nunquam dicatur. Quo pacto igitur dissimile dicitis simile, et simile dissi- D mile existimatis, ac simulatione usi dicitis, Filium esse Patris imaginem? Si enim Filius non est se- cundum substantiam Patris similis, aliquid sane imagini deficit, neque est plena imago, non perfe- ctus splendor. Cur itaque hoc legitis : e In ipso in- habitat omnis plenitudo divinitatis corporali- dam omissis. Μox Reg. et Felc. 5, In editis deest. deest. Infra idem, cunda manu, cum editis. 38. Τίς οὖν ἔτι τους τοιούτους Χριστιανούς ηγή 38. Quis igitur viros hujusmodi ulterius Chri- (54) Felc. 5, γράψαντες. (59) Sic Reg. Editi vero, ὁμοιούσιον. Mox Felc. 5, (55) Felc. 3, Θεὸν ἐκ Θεοῦ ἀπαράλλακτον, quibus- ἀλλότρια. (56) Felckmanni, καὶ εἴτων. (57) Sic Reg. In editis te deest. Mox Felckm. 3, (58) Felchm. 5, ἐν αὐτῇ δέ, (60) Sic Reg. et Felc. 3. In editis, καὶ μεταβάλ- (61) Forte ὁμοιοούσιον. (62) Edit. Commel., λέγοντες, mendose. (63) Sic. Felc. 3 et Reg. prima manu. Idem se-
PG 26:761πῶς οὖν ἀναγινώσκετε τὸ «ἐν αὐτῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς» καὶ «ἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν»; πῶς τὸν Ἀρειανὸν Ἀέτιον ὡς αἱρετικὸν ἐκβάλλετε, καίτοι τὰ αὐτὰ ἐκείνῳ λέγοντες; καὶ γὰρ σοῦ μέν, ὦ Ἀκάκιε, ἑταῖρός ἐστιν, Εὐδοξίου δὲ διδάσκαλος εἰς τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν γέγονεν, ἧς ἕνεκα καὶ Λεόντιος αὐτὸν ὁ ἐπίσκοπος διάκονον κατέστησεν, ἵνα ὡς ἐν ἐνδύματι προβάτου τῷ ὀνόματι τῆς διακονίας χρώμενος ἐπ’ ἀδείας ἐξεμεῖν δύνηται τὰ τῆς βλασφημίας ῥήματα. Τί οὖν ὑμᾶς ἄρα τοιοῦτον ἔπεισεν, ὥστε καὶ ἑαυτοῖς εἰς τὸ ἐναντίον περιπεσεῖν καὶ τοσαύτην αἰσχύνην ἀπενέγκασθαι; ἀλλ’ οὐδὲν εὔλογον ἂν εἴποιτε· τοῦτο δὲ μόνον περιλείπεται νοεῖν ὅτι πάντα νῦν ὑποκρίνεσθε καὶ πάντα προσποιούμενοι πλάττετε διὰ τὴν παρὰ Κωνσταντίου προστασίαν καὶ τὸ παρὰ τοῦ τοιούτου κέρδος. καὶ κατηγορεῖτε μὲν εὐχερῶς τῶν πατέρων, προφασίζεσθε δὲ ἁπλῶς τὰς λέξεις ὡς ἀγράφους, καὶ κατὰ τὸ γεγραμμένον «διετείνατε τὰ σκέλη παντὶ παρόδῳ», ὥστε τοσαυτάκις ὑμᾶς μεταβάλλεσθαι, ὁσάκις ἂν ὑμᾶς οἱ μισθούμενοι καὶ χορηγοῦντες ὑμῖν βούλωνται.
βάλλετε, καίτοι τὰ αὐτὰ ἐκείνῳ λέγοντες; Καὶ γὰρ σοῦ μὲν, ὦ ᾿Ακάκιε (64), ἑταῖρός ἐστιν, Ευδοξίου δὲ διδάσκαλος εἰς τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν γέγονεν, ἧς ἕνεκα καὶ Λεόντιος αὐτὸν ὁ ἐπίσκοπος διάκονον κατ έστησεν· ἵνα, ὡς ἐνδύματι (65) προβάτου τῷ ὀνόματι τῆς διακονίας χρώμενος, ἐπ' ἀδείας ἐξεμεῖν δύνηται τὰ τῆς βλασφημίας ῥήματα. ἑαυτοῖς εἰς τὸ ἐναντίον περιπεσεῖν, καὶ τοσαύτην αι- σχύνην ἀπενέγκασθαι; ἀλλ᾽ οὐδὲν εὔλογον ἂν εἴποιτε· τοῦτο δὲ μόνον περιλείπεται νοεῖν, ὅτι πάντα νῦν ὑποκρίνεσθε, καὶ πάντα προσποιούμενοι πλάττετε διὰ τὴν παρὰ Κωνσταντίου (66) προστασίαν, καὶ τὸ παρὰ τοῦ τοιούτου κέρδος. Καὶ κατηγορεῖτε μὲν εὐ- χερῶς τῶν Πατέρων, προφασίζεσθε δὲ ἁπλῶς τὰς λέ- ξεῖς, ὡς ἀγράφους· καὶ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ο δι- ετείνατε τὰ σκέλη παντὶ παρόδῳ · · ὥστε τοσαυτάκις ὑμᾶς μεταβάλλεσθαι, ὁσάκις ἂν ὑμᾶς οἱ μισθούμενοι καὶ χορηγοῦντες ὑμῖν βούλονται (67). Καίτοι κἂν ἀγράφους τις λαλῇ λέξεις, οὐδὲν διαφέρει, ἕως εὐσεβῆ τὴν διάνοιαν ἔχει. Ο δὲ αἱρετικὸς ἀνὴρ, κἂν τὰς ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεις, οὐδὲν ἧττον ὕποπτος ῶν, καὶ τὸν νοῦν διεφθαρμένος, ἀκούσεται παρὰ τοῦ Πνεύματος· ο Ινα τί σὺ διηγῇ (68) τὰ δικαιώματά μου, καὶ ἀναλαμβάνεις την διαθήκην μου διὰ στόμα τός σου;» Οὕτως ὁ μὲν διάβολος, καίτοι λαλῶν ἀπὸ τῶν Γραφῶν, πεφίμωνται παρὰ τοῦ Σωτῆρος· ὁ δὲ μακάριος Παῦλος, κἂν ἐκ τῶν ἔξωθεν λαλῇ· « Κρή τες ἀεὶ ψεῦσται·, καὶ, ο Τοῦ γὰρ (69) καὶ γένος ἐσμέν· ο καὶ, ο Φθείρουσιν ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι και καί· › ἀλλ' ὅμως, ἅγιος ὤν, ἔχει τὴν διάνοιαν εὐσεβῆ· καὶ τοῦ Χριστοῦ νοῦν ἔχων, διδάσκαλός ἐστιν ἐθνῶν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ· καὶ ἃ λαλεῖ, μετ᾿ εὐσεβείας φθέγγεται. Ποία τοίνυν ἐν τοῖς ᾿Αρειανοῖς (70) ῥημα. τίοις κἂν πιθανότης ἐστὶν, ἐν οἷς προτιμᾶται τοῦ Σωτῆρος ἡ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς, καὶ λοιδορεῖται παρ' αὐτῶν· Οὐκ ἧς ποτε, καὶ ἐκτίσθης, ξένος τε κατ' οὐσίαν τοῦ Θεοῦ τυγχάνεις· καὶ ὅλως οὐδὲν δυσφη- μίας ἐν αὐτοῖς παραλέλειπται (71) ; Τί δὲ πρὸς εὐφη μίαν παρῆκαν οἱ Πατέρες; Καὶ οὐ μᾶλλον ὑψηλὴ διάνοια, καὶ φιλόχριστος εὐσέβεια παρ' αὐτοῖς ἐστι ; Καὶ ὅμως ταῦτα μὲν ἔγραψαν, ὅτι Εκβάλλομεν· ἐκεί νων δὲ τῶν κατὰ τοῦ Κυρίου λοιδοριῶν ἀνέχονται, καὶ φανεροὺς ἑαυτοὺς πᾶσι καθιστῶσιν (72), ὅτι δι' οὐδὲν ἕτερον μάχονται πρὸς τὴν σύνοδον ἐκείνην τὴν μεγάλην, ἢ ὅτι τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν κατέκρινε. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν διαβάλλουσι, κακῶς αὐτοὶ φρονοῦντες καὶ περὶ αὐτῆς. Εἰ γὰρ ἐπίσ Η εὐσέβειαν. σεται. Β ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεσιν, οὐδ. λαλεῖ λέξεις, ἔχῃ. εκοιηγη. ἀναλαμβάνης. χριστά, ὑψηλοί. ιστῶσι. DE SYNODIS. A ter ",, et, c ex plenitudine ejus nos omnes acce- Coloss. 11, 9. 's Joan. 1, 16. Ezech. xvi I Cor. xv, 33. Felck. 3, mox, B C 25. Ibid. Re- gius, et mox Regius, D pimus? Cur Arianum Aetium ut hæreticum ejicitis, licet ea ipsa quæ ille loquamini ? Tibi enim, Acaci, amicus est, Eudoxioque hujus magister im- pietatis fuit, in cujus gratiam eum Leontius episco- pus diaconum ordinavit ; ut, quasi ovis vestimento diaconatus nomine usus, blasphemiæ verba libere posset evomere. semini, tantumque dedecoris referatis ? Certe nihil rationi consentaneum vobis dicendum suppetit : hocque solum intelligendum relinquitur, vos nulla non simulatione, nullo non commento uti propter Constantii patrocinium, lucrumque quod hinc vobis event. Atque in promptu vobis est Patres incusare ; temereque objicitis, non haberi ea verba in Scri- pturis sacris : et ut scriptum est, c crura divari- castis omni transeunti 48; ita ut toties sententiam commutetis, quoties velint ii qui vos mercede et præmio conducunt. Quanquam nihil interest, si quis non scriptas voces proferat, dum pian servet sententiam. Hæreticus autem vir, licet verbis e Scriptura depromptis utatur, nibilo tamen minus, suspectus ac mente corruptus cum sit, a Spiritu sancto audiet Quare tu enarras justitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum “?, Quare diabolo licet ex Scripturis loquenti os a Salva - țore obturatum est. Beatus autem Paulus, quamvis ex profanis loquatur : c Cretenses semper menda- ces ; › et: ‹ Ipsius enim genus sumus *; › et : • Corrumpunt mores bonos colloquia prava ;) altamen sanctus cum sit, piam retinet sententiam : et cum Christi mentem habeat, gentibus magister est fidei et veritatis, et cum pietate semper loqui- tur. Ecquidnam fide dignum inest Arianicis vocu- lis, quibus eruca et locusta Salvatori anteponitur, ipsique hæc convicia dicuntur: Aliquando non eras, et creatus es, alienusque es a Deo secundum sub- stantiam : nullamque demum non proferunt blasphe miam? Contra, quid quod Christi commendationi laudive conferat a Patribus omissum est? Nonne sanctis potius inest viris sublimis de Christo sen- tentia, pietasque erga illum eximia? Et tamen isti hæc ausi sunt scribere: Illa rejicimus; dumque ejusmodi in Christum maledicta tolerant, propalam certę faciunt, se nulla alia de causa cùm magna synodo pugnare, quam quod Arianam damnaverit hæresim. Ea etiam illis causa est consubstantialis vocem criminandi de qua ipsi prave sentiunt. Si * Psal. xLIX, 16. Tit. 1, 12. ** Act. XVII, 28. Μox Regius, male. et infra pave poúç intercedunt, omissa sunt. Regius mox, 59. Τί οὖν ὑμᾶς ἄρα τοιοῦτον ἔπεισεν, ὥστε καὶ (64) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, 'Ακάκι. (65) Regius, ἐν ἐνδύματι. Infra Felekm. 5, δυνή (66) Sic Regius. Editi vero, την Κωνσταντίου (67) Felc. 5, βούλωνται. Ibid. Felchm. 5, κἂν ταῖς (88) Sic Reg. et Græcus Scripturæ textus. Editi, 39. Quid igitur vobis suasit, ut vobis ipsis adver- (69) Felckman. 3, Τούτου γάρ. Μox edit. Commel., (70) Felckman. 5, 'Αρειανῶν. (71) In Felck. 3, quæ inter voces παραλέλειπται, (72) Regius et Felckm. 5, καθιστᾶσι. Editi, καθ
καίτοι κἂν ἀγράφους τις λαλῇ λέξεις, οὐδὲν διαφέρει, ἕως εὐσεβῆ τὴν διάνοιαν ἔχει. ὁ δὲ αἱρετικὸς ἀνήρ, κἂν τὰς ἀπὸ τῶν γραφῶν χρήσηται λέξεις, οὐδὲν ἧττον ὕποπτος ὢν καὶ τὸν νοῦν διεφθαρμένος ἀκούσεται παρὰ τοῦ πνεύματος «ἵνα τί σὺ ἐκδιηγῇ τὰ δικαιώματά μου καὶ ἀναλαμβάνεις τὴν διαθήκην μου διὰ στόματός σου». οὕτως ὁ μὲν διάβολος καίτοι λαλῶν ἀπὸ τῶν γραφῶν πεφίμωται παρὰ τοῦ σωτῆρος· ὁ δὲ μακάριος Παῦλος κἂν ἐκ τῶν ἔξωθεν λαλῇ· «Κρῆτες ἀεὶ ψεῦσται», καὶ «τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμὲν» καὶ «φθείρουσιν ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαί», ἀλλ’ ὅμως ἅγιος ὢν ἔχει τὴν διάνοιαν εὐσεβῆ καὶ «τοῦ Χριστοῦ νοῦν ἔχων διδάσκαλός ἐστιν ἐθνῶν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ», καὶ ἃ λαλεῖ μετ’ εὐσεβείας φθέγγεται. ποία τοίνυν ἐν τοῖς ἀρειανοῖς ῥηματίοις κἂν πιθανότης ἐστίν, ἐν οἷς προτιμᾶται τοῦ σωτῆρος ἡ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς καὶ λοιδορεῖται παρ’ αὐτῶν· οὐκ ἦς ποτε καὶ ἐκτίσθης ξένος τε κατ’ οὐσίαν τοῦ θεοῦ τυγχάνεις καὶ ὅλως οὐδὲν δυσφημίας ἐν αὐτοῖς παραλέλειπται; τί δὲ πρὸς εὐφημίαν παρῆκαν οἱ πατέρες; καὶ οὐ μᾶλλον ὑψηλὴ διάνοια καὶ φιλόχριστος εὐσέβεια παρ’ αὐτοῖς ἐστι;
βάλλετε, καίτοι τὰ αὐτὰ ἐκείνῳ λέγοντες; Καὶ γὰρ σοῦ μὲν, ὦ ᾿Ακάκιε (64), ἑταῖρός ἐστιν, Ευδοξίου δὲ διδάσκαλος εἰς τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν γέγονεν, ἧς ἕνεκα καὶ Λεόντιος αὐτὸν ὁ ἐπίσκοπος διάκονον κατ έστησεν· ἵνα, ὡς ἐνδύματι (65) προβάτου τῷ ὀνόματι τῆς διακονίας χρώμενος, ἐπ' ἀδείας ἐξεμεῖν δύνηται τὰ τῆς βλασφημίας ῥήματα. ἑαυτοῖς εἰς τὸ ἐναντίον περιπεσεῖν, καὶ τοσαύτην αι- σχύνην ἀπενέγκασθαι; ἀλλ᾽ οὐδὲν εὔλογον ἂν εἴποιτε· τοῦτο δὲ μόνον περιλείπεται νοεῖν, ὅτι πάντα νῦν ὑποκρίνεσθε, καὶ πάντα προσποιούμενοι πλάττετε διὰ τὴν παρὰ Κωνσταντίου (66) προστασίαν, καὶ τὸ παρὰ τοῦ τοιούτου κέρδος. Καὶ κατηγορεῖτε μὲν εὐ- χερῶς τῶν Πατέρων, προφασίζεσθε δὲ ἁπλῶς τὰς λέ- ξεῖς, ὡς ἀγράφους· καὶ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ο δι- ετείνατε τὰ σκέλη παντὶ παρόδῳ · · ὥστε τοσαυτάκις ὑμᾶς μεταβάλλεσθαι, ὁσάκις ἂν ὑμᾶς οἱ μισθούμενοι καὶ χορηγοῦντες ὑμῖν βούλονται (67). Καίτοι κἂν ἀγράφους τις λαλῇ λέξεις, οὐδὲν διαφέρει, ἕως εὐσεβῆ τὴν διάνοιαν ἔχει. Ο δὲ αἱρετικὸς ἀνὴρ, κἂν τὰς ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεις, οὐδὲν ἧττον ὕποπτος ῶν, καὶ τὸν νοῦν διεφθαρμένος, ἀκούσεται παρὰ τοῦ Πνεύματος· ο Ινα τί σὺ διηγῇ (68) τὰ δικαιώματά μου, καὶ ἀναλαμβάνεις την διαθήκην μου διὰ στόμα τός σου;» Οὕτως ὁ μὲν διάβολος, καίτοι λαλῶν ἀπὸ τῶν Γραφῶν, πεφίμωνται παρὰ τοῦ Σωτῆρος· ὁ δὲ μακάριος Παῦλος, κἂν ἐκ τῶν ἔξωθεν λαλῇ· « Κρή τες ἀεὶ ψεῦσται·, καὶ, ο Τοῦ γὰρ (69) καὶ γένος ἐσμέν· ο καὶ, ο Φθείρουσιν ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι και καί· › ἀλλ' ὅμως, ἅγιος ὤν, ἔχει τὴν διάνοιαν εὐσεβῆ· καὶ τοῦ Χριστοῦ νοῦν ἔχων, διδάσκαλός ἐστιν ἐθνῶν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ· καὶ ἃ λαλεῖ, μετ᾿ εὐσεβείας φθέγγεται. Ποία τοίνυν ἐν τοῖς ᾿Αρειανοῖς (70) ῥημα. τίοις κἂν πιθανότης ἐστὶν, ἐν οἷς προτιμᾶται τοῦ Σωτῆρος ἡ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς, καὶ λοιδορεῖται παρ' αὐτῶν· Οὐκ ἧς ποτε, καὶ ἐκτίσθης, ξένος τε κατ' οὐσίαν τοῦ Θεοῦ τυγχάνεις· καὶ ὅλως οὐδὲν δυσφη- μίας ἐν αὐτοῖς παραλέλειπται (71) ; Τί δὲ πρὸς εὐφη μίαν παρῆκαν οἱ Πατέρες; Καὶ οὐ μᾶλλον ὑψηλὴ διάνοια, καὶ φιλόχριστος εὐσέβεια παρ' αὐτοῖς ἐστι ; Καὶ ὅμως ταῦτα μὲν ἔγραψαν, ὅτι Εκβάλλομεν· ἐκεί νων δὲ τῶν κατὰ τοῦ Κυρίου λοιδοριῶν ἀνέχονται, καὶ φανεροὺς ἑαυτοὺς πᾶσι καθιστῶσιν (72), ὅτι δι' οὐδὲν ἕτερον μάχονται πρὸς τὴν σύνοδον ἐκείνην τὴν μεγάλην, ἢ ὅτι τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν κατέκρινε. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν διαβάλλουσι, κακῶς αὐτοὶ φρονοῦντες καὶ περὶ αὐτῆς. Εἰ γὰρ ἐπίσ Η εὐσέβειαν. σεται. Β ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεσιν, οὐδ. λαλεῖ λέξεις, ἔχῃ. εκοιηγη. ἀναλαμβάνης. χριστά, ὑψηλοί. ιστῶσι. DE SYNODIS. A ter ",, et, c ex plenitudine ejus nos omnes acce- Coloss. 11, 9. 's Joan. 1, 16. Ezech. xvi I Cor. xv, 33. Felck. 3, mox, B C 25. Ibid. Re- gius, et mox Regius, D pimus? Cur Arianum Aetium ut hæreticum ejicitis, licet ea ipsa quæ ille loquamini ? Tibi enim, Acaci, amicus est, Eudoxioque hujus magister im- pietatis fuit, in cujus gratiam eum Leontius episco- pus diaconum ordinavit ; ut, quasi ovis vestimento diaconatus nomine usus, blasphemiæ verba libere posset evomere. semini, tantumque dedecoris referatis ? Certe nihil rationi consentaneum vobis dicendum suppetit : hocque solum intelligendum relinquitur, vos nulla non simulatione, nullo non commento uti propter Constantii patrocinium, lucrumque quod hinc vobis event. Atque in promptu vobis est Patres incusare ; temereque objicitis, non haberi ea verba in Scri- pturis sacris : et ut scriptum est, c crura divari- castis omni transeunti 48; ita ut toties sententiam commutetis, quoties velint ii qui vos mercede et præmio conducunt. Quanquam nihil interest, si quis non scriptas voces proferat, dum pian servet sententiam. Hæreticus autem vir, licet verbis e Scriptura depromptis utatur, nibilo tamen minus, suspectus ac mente corruptus cum sit, a Spiritu sancto audiet Quare tu enarras justitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum “?, Quare diabolo licet ex Scripturis loquenti os a Salva - țore obturatum est. Beatus autem Paulus, quamvis ex profanis loquatur : c Cretenses semper menda- ces ; › et: ‹ Ipsius enim genus sumus *; › et : • Corrumpunt mores bonos colloquia prava ;) altamen sanctus cum sit, piam retinet sententiam : et cum Christi mentem habeat, gentibus magister est fidei et veritatis, et cum pietate semper loqui- tur. Ecquidnam fide dignum inest Arianicis vocu- lis, quibus eruca et locusta Salvatori anteponitur, ipsique hæc convicia dicuntur: Aliquando non eras, et creatus es, alienusque es a Deo secundum sub- stantiam : nullamque demum non proferunt blasphe miam? Contra, quid quod Christi commendationi laudive conferat a Patribus omissum est? Nonne sanctis potius inest viris sublimis de Christo sen- tentia, pietasque erga illum eximia? Et tamen isti hæc ausi sunt scribere: Illa rejicimus; dumque ejusmodi in Christum maledicta tolerant, propalam certę faciunt, se nulla alia de causa cùm magna synodo pugnare, quam quod Arianam damnaverit hæresim. Ea etiam illis causa est consubstantialis vocem criminandi de qua ipsi prave sentiunt. Si * Psal. xLIX, 16. Tit. 1, 12. ** Act. XVII, 28. Μox Regius, male. et infra pave poúç intercedunt, omissa sunt. Regius mox, 59. Τί οὖν ὑμᾶς ἄρα τοιοῦτον ἔπεισεν, ὥστε καὶ (64) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, 'Ακάκι. (65) Regius, ἐν ἐνδύματι. Infra Felekm. 5, δυνή (66) Sic Regius. Editi vero, την Κωνσταντίου (67) Felc. 5, βούλωνται. Ibid. Felchm. 5, κἂν ταῖς (88) Sic Reg. et Græcus Scripturæ textus. Editi, 39. Quid igitur vobis suasit, ut vobis ipsis adver- (69) Felckman. 3, Τούτου γάρ. Μox edit. Commel., (70) Felckman. 5, 'Αρειανῶν. (71) In Felck. 3, quæ inter voces παραλέλειπται, (72) Regius et Felckm. 5, καθιστᾶσι. Editi, καθ
PG 26:762καὶ ὅμως ταῦτα μὲν ἔγραψαν ὅτι ἐκβάλλομεν, ἐκείνων δὲ τῶν κατὰ τοῦ κυρίου λοιδοριῶν ἀνέχονται καὶ φανεροὺς ἑαυτοὺς πᾶσι καθιστῶσιν, ὅτι δι’ οὐδὲν ἕτερον μάχονται πρὸς τὴν σύνοδον ἐκείνην τὴν μεγάλην ἢ ὅτι τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν κατέκρινε. διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν διαβάλλουσι κακῶς αὐτοὶ φρονοῦντες καὶ περὶ αὐτῆς. εἰ γὰρ ἐπίστευον ὀρθῶς καὶ τὸν μὲν πατέρα πατέρα ἀληθῶς ὡμολόγουν, τὸν δὲ υἱὸν γνήσιον υἱὸν καὶ φύσει ἀληθινὸν λόγον καὶ σοφίαν ἐπίστευον εἶναι τοῦ πατρὸς τό τε ἐκ τοῦ θεοῦ λέγειν τὸν υἱόν, εἰ μή, ὥσπερ λέγεται περὶ τῶν κτισμάτων, οὕτως ἔλεγον καὶ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς ἴδιον αὐτὸν ἐνόουν εἶναι γέννημα ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα ἐκ τοῦ φωτός, οὐκ ἂν ἕκαστος αὐτῶν κατηγόρει τῶν πατέρων, ἀλλ’ ἐθάρρουν, ὅτι καλῶς ἔγραψεν ἡ σύνοδος καὶ οὕτως ἐστὶν ἡ ὀρθὴ περὶ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πίστις. Ἀλλ’ ἀσαφής, φησίν, ἐστὶν ἡμῖν τῶν τοιούτων λέξεων ἡ διάνοια. καὶ τοῦτο γὰρ προεφασίσαντο λέγοντες ὅτι μὴ δυνάμενοι καταλαβεῖν τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν ἐκβάλλομεν ταύτας τὰς λέξεις.
βάλλετε, καίτοι τὰ αὐτὰ ἐκείνῳ λέγοντες; Καὶ γὰρ σοῦ μὲν, ὦ ᾿Ακάκιε (64), ἑταῖρός ἐστιν, Ευδοξίου δὲ διδάσκαλος εἰς τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν γέγονεν, ἧς ἕνεκα καὶ Λεόντιος αὐτὸν ὁ ἐπίσκοπος διάκονον κατ έστησεν· ἵνα, ὡς ἐνδύματι (65) προβάτου τῷ ὀνόματι τῆς διακονίας χρώμενος, ἐπ' ἀδείας ἐξεμεῖν δύνηται τὰ τῆς βλασφημίας ῥήματα. ἑαυτοῖς εἰς τὸ ἐναντίον περιπεσεῖν, καὶ τοσαύτην αι- σχύνην ἀπενέγκασθαι; ἀλλ᾽ οὐδὲν εὔλογον ἂν εἴποιτε· τοῦτο δὲ μόνον περιλείπεται νοεῖν, ὅτι πάντα νῦν ὑποκρίνεσθε, καὶ πάντα προσποιούμενοι πλάττετε διὰ τὴν παρὰ Κωνσταντίου (66) προστασίαν, καὶ τὸ παρὰ τοῦ τοιούτου κέρδος. Καὶ κατηγορεῖτε μὲν εὐ- χερῶς τῶν Πατέρων, προφασίζεσθε δὲ ἁπλῶς τὰς λέ- ξεῖς, ὡς ἀγράφους· καὶ κατὰ τὸ γεγραμμένον, ο δι- ετείνατε τὰ σκέλη παντὶ παρόδῳ · · ὥστε τοσαυτάκις ὑμᾶς μεταβάλλεσθαι, ὁσάκις ἂν ὑμᾶς οἱ μισθούμενοι καὶ χορηγοῦντες ὑμῖν βούλονται (67). Καίτοι κἂν ἀγράφους τις λαλῇ λέξεις, οὐδὲν διαφέρει, ἕως εὐσεβῆ τὴν διάνοιαν ἔχει. Ο δὲ αἱρετικὸς ἀνὴρ, κἂν τὰς ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεις, οὐδὲν ἧττον ὕποπτος ῶν, καὶ τὸν νοῦν διεφθαρμένος, ἀκούσεται παρὰ τοῦ Πνεύματος· ο Ινα τί σὺ διηγῇ (68) τὰ δικαιώματά μου, καὶ ἀναλαμβάνεις την διαθήκην μου διὰ στόμα τός σου;» Οὕτως ὁ μὲν διάβολος, καίτοι λαλῶν ἀπὸ τῶν Γραφῶν, πεφίμωνται παρὰ τοῦ Σωτῆρος· ὁ δὲ μακάριος Παῦλος, κἂν ἐκ τῶν ἔξωθεν λαλῇ· « Κρή τες ἀεὶ ψεῦσται·, καὶ, ο Τοῦ γὰρ (69) καὶ γένος ἐσμέν· ο καὶ, ο Φθείρουσιν ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι και καί· › ἀλλ' ὅμως, ἅγιος ὤν, ἔχει τὴν διάνοιαν εὐσεβῆ· καὶ τοῦ Χριστοῦ νοῦν ἔχων, διδάσκαλός ἐστιν ἐθνῶν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ· καὶ ἃ λαλεῖ, μετ᾿ εὐσεβείας φθέγγεται. Ποία τοίνυν ἐν τοῖς ᾿Αρειανοῖς (70) ῥημα. τίοις κἂν πιθανότης ἐστὶν, ἐν οἷς προτιμᾶται τοῦ Σωτῆρος ἡ κάμπη καὶ ἡ ἀκρὶς, καὶ λοιδορεῖται παρ' αὐτῶν· Οὐκ ἧς ποτε, καὶ ἐκτίσθης, ξένος τε κατ' οὐσίαν τοῦ Θεοῦ τυγχάνεις· καὶ ὅλως οὐδὲν δυσφη- μίας ἐν αὐτοῖς παραλέλειπται (71) ; Τί δὲ πρὸς εὐφη μίαν παρῆκαν οἱ Πατέρες; Καὶ οὐ μᾶλλον ὑψηλὴ διάνοια, καὶ φιλόχριστος εὐσέβεια παρ' αὐτοῖς ἐστι ; Καὶ ὅμως ταῦτα μὲν ἔγραψαν, ὅτι Εκβάλλομεν· ἐκεί νων δὲ τῶν κατὰ τοῦ Κυρίου λοιδοριῶν ἀνέχονται, καὶ φανεροὺς ἑαυτοὺς πᾶσι καθιστῶσιν (72), ὅτι δι' οὐδὲν ἕτερον μάχονται πρὸς τὴν σύνοδον ἐκείνην τὴν μεγάλην, ἢ ὅτι τὴν Ἀρειανὴν αἵρεσιν κατέκρινε. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν διαβάλλουσι, κακῶς αὐτοὶ φρονοῦντες καὶ περὶ αὐτῆς. Εἰ γὰρ ἐπίσ Η εὐσέβειαν. σεται. Β ἀπὸ τῶν Γραφῶν χρήσηται λέξεσιν, οὐδ. λαλεῖ λέξεις, ἔχῃ. εκοιηγη. ἀναλαμβάνης. χριστά, ὑψηλοί. ιστῶσι. DE SYNODIS. A ter ",, et, c ex plenitudine ejus nos omnes acce- Coloss. 11, 9. 's Joan. 1, 16. Ezech. xvi I Cor. xv, 33. Felck. 3, mox, B C 25. Ibid. Re- gius, et mox Regius, D pimus? Cur Arianum Aetium ut hæreticum ejicitis, licet ea ipsa quæ ille loquamini ? Tibi enim, Acaci, amicus est, Eudoxioque hujus magister im- pietatis fuit, in cujus gratiam eum Leontius episco- pus diaconum ordinavit ; ut, quasi ovis vestimento diaconatus nomine usus, blasphemiæ verba libere posset evomere. semini, tantumque dedecoris referatis ? Certe nihil rationi consentaneum vobis dicendum suppetit : hocque solum intelligendum relinquitur, vos nulla non simulatione, nullo non commento uti propter Constantii patrocinium, lucrumque quod hinc vobis event. Atque in promptu vobis est Patres incusare ; temereque objicitis, non haberi ea verba in Scri- pturis sacris : et ut scriptum est, c crura divari- castis omni transeunti 48; ita ut toties sententiam commutetis, quoties velint ii qui vos mercede et præmio conducunt. Quanquam nihil interest, si quis non scriptas voces proferat, dum pian servet sententiam. Hæreticus autem vir, licet verbis e Scriptura depromptis utatur, nibilo tamen minus, suspectus ac mente corruptus cum sit, a Spiritu sancto audiet Quare tu enarras justitias meas, et assumis testamentum meum per os tuum “?, Quare diabolo licet ex Scripturis loquenti os a Salva - țore obturatum est. Beatus autem Paulus, quamvis ex profanis loquatur : c Cretenses semper menda- ces ; › et: ‹ Ipsius enim genus sumus *; › et : • Corrumpunt mores bonos colloquia prava ;) altamen sanctus cum sit, piam retinet sententiam : et cum Christi mentem habeat, gentibus magister est fidei et veritatis, et cum pietate semper loqui- tur. Ecquidnam fide dignum inest Arianicis vocu- lis, quibus eruca et locusta Salvatori anteponitur, ipsique hæc convicia dicuntur: Aliquando non eras, et creatus es, alienusque es a Deo secundum sub- stantiam : nullamque demum non proferunt blasphe miam? Contra, quid quod Christi commendationi laudive conferat a Patribus omissum est? Nonne sanctis potius inest viris sublimis de Christo sen- tentia, pietasque erga illum eximia? Et tamen isti hæc ausi sunt scribere: Illa rejicimus; dumque ejusmodi in Christum maledicta tolerant, propalam certę faciunt, se nulla alia de causa cùm magna synodo pugnare, quam quod Arianam damnaverit hæresim. Ea etiam illis causa est consubstantialis vocem criminandi de qua ipsi prave sentiunt. Si * Psal. xLIX, 16. Tit. 1, 12. ** Act. XVII, 28. Μox Regius, male. et infra pave poúç intercedunt, omissa sunt. Regius mox, 59. Τί οὖν ὑμᾶς ἄρα τοιοῦτον ἔπεισεν, ὥστε καὶ (64) Ita Regius codex et Felck. 3. Editi, 'Ακάκι. (65) Regius, ἐν ἐνδύματι. Infra Felekm. 5, δυνή (66) Sic Regius. Editi vero, την Κωνσταντίου (67) Felc. 5, βούλωνται. Ibid. Felchm. 5, κἂν ταῖς (88) Sic Reg. et Græcus Scripturæ textus. Editi, 39. Quid igitur vobis suasit, ut vobis ipsis adver- (69) Felckman. 3, Τούτου γάρ. Μox edit. Commel., (70) Felckman. 5, 'Αρειανῶν. (71) In Felck. 3, quæ inter voces παραλέλειπται, (72) Regius et Felckm. 5, καθιστᾶσι. Editi, καθ
PG 26:763τοῦτο δὲ εἰ ἀληθῶς ἔλεγον, οὐκ ἔδει λέγειν αὐτοὺς ἐκβάλλομεν ταύτας, ἀλλ’ ἀξιοῦν μαθεῖν παρὰ τῶν ἐπισταμένων, ἐπεὶ ὀφείλουσί γε, καὶ ἅπερ ἂν ἐν ταῖς θείαις γραφαῖς μὴ νοήσωσιν ἐκβάλλειν καὶ κατηγορεῖν τοὺς γράψαντας αὐτά. ἀλλὰ τοῦτο μᾶλλον αἱρετικῶν καὶ οὐχ ἡμῶν τῶν Χριστιανῶν τὸ τόλμημα. ἃ γὰρ ἀγνοοῦμεν ἐν τοῖς λογίοις, οὐκ ἐκβάλλομεν, ἀλλὰ ζητοῦμεν οὓς ἀπεκάλυψεν ὁ κύριος καὶ παρ’ αὐτῶν μανθάνειν ἀξιοῦμεν. ἐπειδὴ δὲ καὶ οὕτω προφασίζονται τὴν ἀσάφειαν τῶν τοιούτων λέξεων, ὁμολογείτωσαν γοῦν τὰ εὐθὺς ἐπιφερόμενα καὶ ἀναθεματιζέτωσαν τοὺς φρονοῦντας ἐξ οὐκ ὄντων εἶναι τὸν υἱὸν καὶ οὐκ ἦν πρὶν γεννηθῇ καὶ ὅτι κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν ὁ τοῦ θεοῦ λόγος καὶ τρεπτός ἐστι τῇ φύσει καὶ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως, καὶ ὅλως ἀναθεματιζέτωσαν τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν τὴν ἐφευροῦσαν τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν. καὶ λοιπὸν μὴ λεγέτωσαν ἐκβάλλομεν τὰς λέξεις, ἀλλ’ ὅτι οὔπω νοοῦμεν αὐτάς, ἵνα οὕτω πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχωσι τοῦ παραιτεῖσθαι ταύτας.
Α στευον ὀρθῶς, καὶ τὸν μὲν Πατέρα (75) Πατέρα άλη- θῶς ὡμολόγουν, τὸν δὲ Υἱὸν γνήσιον Υἱὸν καὶ φύσει ἀληθινὸν Λόγον, καὶ Σοφίαν ἐπίστευον εἶναι τοῦ Πα- τρός· τό τε ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγειν τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ, ὥσπερ λέγεται περὶ τῶν κτισμάτων, οὕτως ἔλεγον καὶ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἴδιον αὐτὸν ἐνόουν εἶναι γέννημα, ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα ἐκ τοῦ φωτός - οὐκ ἂν ἕκαστος (74) αὐτῶν κατηγόρει τῶν Πατέρων· ἀλλ' ἐθάῤῥουν, ὅτι καλῶς ἔγραψεν ή σύνοδος· καὶ οὕτως ἐστὶν ἡ ὀρθὴ περὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πίστις. Αt σημαίνουσιν· καὶ ὃς ἂν ἐκείνας ὁμολογήσῃ, πάντως ούτων λέξεων ή διάνοια. Καὶ τοῦτο γὰρ προεφασί σαντο, λέγοντες, ὅτι, μὴ δυνάμενοι καταλαβεῖν τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν, ἐκβάλλομεν ταύτας τὰς λέξεις. Β Τοῦτο δὲ εἰ ἀληθῶς ἔλεγον, οὐκ ἔδει λέγειν αὐτοὺς, Εκβάλλομεν ταύτας· ἀλλ' ἠξίουν (76) μαθεῖν παρά τῶν ἐπισταμένων, ἐπεὶ ὀφείλουσί γε, καὶ ἅπερ ἂν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς μὴ νοήσωσιν ἐκβάλλειν, καὶ κατ- ηγορείν τοὺς γράψαντας (77) αὐτά, Ἀλλὰ τοῦτο μᾶλλον αἱρετικῶν, καὶ οὐχ ἡμῶν τῶν Χριστιανῶν τὸ τόλμημα. "Α γὰρ ἀγνοοῦμεν ἐν τοῖς λογίοις, οὐκ ἐκε βάλλομεν, ἀλλὰ ζητοῦμεν οὓς ἀπεκάλυψεν (78) ὁ Κύ ριος, καὶ παρ' αὐτῶν μανθάνειν ἀξιοῦμεν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ οὕτω προφασίζονται τὴν ἀσάφειαν τῶν τοιούτων λέξεων, ὁμολογείτωσαν γοῦν τὰ εὐθὺς ἐπιφερόμενα, καὶ ἀναθεματιζέτωσαν τοὺς φρονοῦντας, ἐξ οὐκ ὄντων εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ, Οὐκ ἦν πριν γεννηθῇ, καὶ ὅτι κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος· καὶ, Τρεπτός ἐστι (79) τῇ φύσει· καὶ, Ἐξ ἑτέρας ὑπο στάσεως· καὶ ὅλως ἀναθεματιζέτωσαν την Αρειανὴν αἵρεσιν, τὴν ἐφευροῦσαν τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν .(80). Καὶ λοιπὸν μὴ λεγέτωσαν, Εκβάλλομεν τὰς λέξεις, ἀλλ' ὅτι Οὔπω νοοῦμεν αὐτάς· ἵνα οὕτω πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχωσι τοῦ παραιτεῖσθαι ταύτας. Εὖ δὲ οἶδα καὶ πέπεισμαι, καὶ αὐτοὶ δὲ τοῦτο γινώσκουσιν, ὅτι ταῦτα ἐὰν ὁμολογήσωσι, καὶ ἀναθεματίσωσι τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν, οὐκ ἀρνήσονται κἀκείνας τὰς τῆς συνόδου λέξεις. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ Πατέρες, είρη κότες ἐκ τῆς οὐσίας γεννητὸν τὸν Υἱὸν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ, εὐθὺς ἐπήγαγον· τοὺς δὲ λέγοντας τὰ προει ρημένα, ἅπερ ἐστὶ τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως, ἀναθε ματίζομεν (81)· ἵνα δείξωσιν, ὅτι ὡς ἐκ παραλλήλου λέλεκται παρ' αὐτῶν, καὶ αἱ λέξεις ἐκεῖναι ταῦτα Πατέρα κατηγόρη. καὶ ταῦτα διανοηθήσεται· οἱ δὲ μήτε ταῦτα φρονοῦν τες, ἀλλὰ κἀκεῖνα διαβάλλοντες (82), οἱ τοιοῦτοι παν ταχόθεν ἐλέγχονται χριστομάχοι. μένων ἀρκεῖ πρὸς ἔλεγχον τὰ ὀλίγα ταῦτα· πρὸς δὲ Οὔπω νοοῦμεν αὐτάς. Οὕτω νοοῦμεν αὐτάς. οὕτω νοοῦμεν αὐτός. ἀναθεματίσομεν. πρὸς δὲ τοὺς ἀποδεχο μένους, ἐκ τῆς αὐτῆς ἐπιστο λῆς, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. ' namque recte crederent, Patremi vere Patrem con- fterentur: Filium vero genuinum Filium, et na- tura verum crederent Verbum, et Sapientiam Pa- tris. Quod autem dicitur ex Deo Filium esse, si non ut de creaturis dicitur, ita de illo affirmarent; scd illum substantiæ Patris propriam esse prolem intelligerent, quemadmodum splendor a luce ortum habet, nequaquam singuli eorum Patres incusas- sent, ac potius fidenter dixissent bene synodum scripsisse, et eam esse rectam de Domino nostro Jesu Christo fidem. rum sententia. Ea enim fuit futilis hominum ex- cusatio cum non possimus verborum interpreta- tionem assequi, illa rejicimus. si sincero loque- rentur animo, non dictum oportuit, illa rejicimus; sed sciscitaturi erant ut a peritis ediscerent : alioqui rejiciant quidquid in Scripturis divinis non intelligunt, eosque qui illa scripsere criminentur, Sed hæreticorum potius quam nostrum Christiano- rum fuerit audacia ejusmodi. Quæ enim in sacris eloquiis non intelligimus, non ideo rejicimus, sed ab iis quærimus, ab iis ediscere postulamus, qui- bus Dominus revelavit. Verum, quia eam verborum obscuritatem prætexunt, fateantur ergo quæ statim inferuntur, et anathemate damnent eos qui sen- tiunt, ex non exstantibus esse Filium, et non fuisse antequam gigneretur, et creaturam opificiumque esse Dei Verbum: natura mutabile esse, et ex alia substantia ; demumque Arianam damnent hæ- resim quæ hujusmodi impietatem excogitavit. Ne dicant deinceps, Ea verba rejicimus; sed, Nondum illa intelligimus; ut sic verisimilem ea recusandi causam afferant. Probe scio autem ac exploratum habeo, quod ipsi quoque non ignorant, eos si ista confiteantur et Arianam hæresin anathemate dam- nent, synodi verba non negaturos. Idcirco enim Patres cum dixissent ex substantia Patris genitum Filium esse Patri consubstantialem, statim intule- runt Eos autem qui prædicta illa Arianæ hæreseos verba dicunt, anathemate damnamus ; ut osten- dant hæc a se quasi eamdem ipsam vim habentia dicta esse, et utraque verba idem significare: ac quicunque illa confessus fuerit, eum hæc etiam esse cogitaturum ; qui vero illa non sunt sententia, D imo ea verba improbant, ii sane Christo inimici esse omni ex parte coarguuntur. synodum repudiant hæc pauca sufficiant. Viros au- mel habent. C tationem alias non semel notavimus. Paulo post Reg. et Felc. 5, Alii codices, Editi, Commel., In Felc. 3, ibidem post islam vocem, hæc ponuntur bis præmissis verbis, omissis intermediis. 40. Sed, aiunt, obscura uobis est horum verbo- 40. 'Αλλ' ἀσαφης, φασὶν, (75) ἐστὶν ἡμῖν τῶν τοι 41. Cæterum ad eorum confutationem qui totam (73) Ita Regius, Basiliensis et Felc. 3. Editi se- (74) Felckm. 3, ἕκαστον, mendose. Mox Regius, (75) Regius, φησίν. (76) Felc. 3, ἀξίουν. (77) Felc. 3, τῶν γραψάντων. (78) Felc. 3 solus, οἷς ἀπεκάλυψεν. (79) Felc, 5, τρεπτῶς ἐστι. (80) Felc. 3, εὐσέβειαν. Quam του, α, in εu mu- 41. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἐξ ὅλου την σύνοδον άρνου (81) Sic Regius, Felckm. 3 et edit. Paris. Edit. (82) Regius, διαβάλλωσιν.
PG 26:764εὖ δὲ οἶδα καὶ πέπεισμαι καὶ αὐτοὶ δὲ τοῦτο γινώσκουσιν ὅτι ταῦτα ἐὰν ὁμολογήσωσι καὶ ἀναθεματίσωσι τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν οὐκ ἀρνήσονται κἀκείνας τὰς τῆς συνόδου λέξεις. διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ πατέρες εἰρηκότες ἐκ τῆς οὐσίας γεννητὸν τὸν υἱὸν ὁμοούσιον τῷ πατρὶ εὐθὺς ἐπήγαγον· τοὺς δὲ λέγοντας τὰ προειρημένα, ἅπερ ἐστὶ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως, ἀναθεματίζομεν ἵνα δείξωσιν ὅτι ὡς ἐκ παραλλήλου λέλεκται παρ’ αὐτῶν καὶ αἱ λέξεις ἐκεῖναι ταῦτα σημαίνουσι, καὶ ὃς ἂν ἐκείνας ὁμολογήσῃ, πάντως καὶ ταῦτα διανοηθήσεται· οἱ δὲ μήτε ταῦτα φρονοῦντες, ἀλλὰ κἀκεῖνα διαβάλλοντες οἱ τοιοῦτοι πανταχόθεν ἐλέγχονται χριστομάχοι. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἐξ ὅλου τὴν σύνοδον ἀρνουμένων ἀρκεῖ πρὸς ἔλεγχον τὰ ὀλίγα ταῦτα, πρὸς δὲ τοὺς ἀποδεχομένους τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῶν ἐν Νικαίᾳ γραφέντων, περὶ δὲ μόνον τὸ ὁμοούσιον ἀμφιβάλλοντας χρὴ μὴ ὡς πρὸς ἐχθροὺς διακεῖσθαι. καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς οὐχ ὡς πρὸς Ἀρειομανίτας οὐδ’ ὡς μαχομένους πρὸς τοὺς πατέρας ἐνιστάμεθα, ἀλλ’ ὡς ἀδελφοὶ πρὸς ἀδελφοὺς διαλεγόμεθα τὴν αὐτὴν μὲν ἡμῖν διάνοιαν ἔχοντας, περὶ δὲ τὸ ὄνομα μόνον διστάζοντας.
Α στευον ὀρθῶς, καὶ τὸν μὲν Πατέρα (75) Πατέρα άλη- θῶς ὡμολόγουν, τὸν δὲ Υἱὸν γνήσιον Υἱὸν καὶ φύσει ἀληθινὸν Λόγον, καὶ Σοφίαν ἐπίστευον εἶναι τοῦ Πα- τρός· τό τε ἐκ τοῦ Θεοῦ λέγειν τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ, ὥσπερ λέγεται περὶ τῶν κτισμάτων, οὕτως ἔλεγον καὶ περὶ αὐτοῦ, ἀλλὰ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἴδιον αὐτὸν ἐνόουν εἶναι γέννημα, ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα ἐκ τοῦ φωτός - οὐκ ἂν ἕκαστος (74) αὐτῶν κατηγόρει τῶν Πατέρων· ἀλλ' ἐθάῤῥουν, ὅτι καλῶς ἔγραψεν ή σύνοδος· καὶ οὕτως ἐστὶν ἡ ὀρθὴ περὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ πίστις. Αt σημαίνουσιν· καὶ ὃς ἂν ἐκείνας ὁμολογήσῃ, πάντως ούτων λέξεων ή διάνοια. Καὶ τοῦτο γὰρ προεφασί σαντο, λέγοντες, ὅτι, μὴ δυνάμενοι καταλαβεῖν τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν, ἐκβάλλομεν ταύτας τὰς λέξεις. Β Τοῦτο δὲ εἰ ἀληθῶς ἔλεγον, οὐκ ἔδει λέγειν αὐτοὺς, Εκβάλλομεν ταύτας· ἀλλ' ἠξίουν (76) μαθεῖν παρά τῶν ἐπισταμένων, ἐπεὶ ὀφείλουσί γε, καὶ ἅπερ ἂν ἐν ταῖς θείαις Γραφαῖς μὴ νοήσωσιν ἐκβάλλειν, καὶ κατ- ηγορείν τοὺς γράψαντας (77) αὐτά, Ἀλλὰ τοῦτο μᾶλλον αἱρετικῶν, καὶ οὐχ ἡμῶν τῶν Χριστιανῶν τὸ τόλμημα. "Α γὰρ ἀγνοοῦμεν ἐν τοῖς λογίοις, οὐκ ἐκε βάλλομεν, ἀλλὰ ζητοῦμεν οὓς ἀπεκάλυψεν (78) ὁ Κύ ριος, καὶ παρ' αὐτῶν μανθάνειν ἀξιοῦμεν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ οὕτω προφασίζονται τὴν ἀσάφειαν τῶν τοιούτων λέξεων, ὁμολογείτωσαν γοῦν τὰ εὐθὺς ἐπιφερόμενα, καὶ ἀναθεματιζέτωσαν τοὺς φρονοῦντας, ἐξ οὐκ ὄντων εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ, Οὐκ ἦν πριν γεννηθῇ, καὶ ὅτι κτίσμα καὶ ποίημά ἐστιν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος· καὶ, Τρεπτός ἐστι (79) τῇ φύσει· καὶ, Ἐξ ἑτέρας ὑπο στάσεως· καὶ ὅλως ἀναθεματιζέτωσαν την Αρειανὴν αἵρεσιν, τὴν ἐφευροῦσαν τὴν τοιαύτην ἀσέβειαν .(80). Καὶ λοιπὸν μὴ λεγέτωσαν, Εκβάλλομεν τὰς λέξεις, ἀλλ' ὅτι Οὔπω νοοῦμεν αὐτάς· ἵνα οὕτω πιθανήν τινα πρόφασιν ἔχωσι τοῦ παραιτεῖσθαι ταύτας. Εὖ δὲ οἶδα καὶ πέπεισμαι, καὶ αὐτοὶ δὲ τοῦτο γινώσκουσιν, ὅτι ταῦτα ἐὰν ὁμολογήσωσι, καὶ ἀναθεματίσωσι τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν, οὐκ ἀρνήσονται κἀκείνας τὰς τῆς συνόδου λέξεις. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ οἱ Πατέρες, είρη κότες ἐκ τῆς οὐσίας γεννητὸν τὸν Υἱὸν ὁμοούσιον τῷ Πατρὶ, εὐθὺς ἐπήγαγον· τοὺς δὲ λέγοντας τὰ προει ρημένα, ἅπερ ἐστὶ τῆς Ἀρειανῆς αἱρέσεως, ἀναθε ματίζομεν (81)· ἵνα δείξωσιν, ὅτι ὡς ἐκ παραλλήλου λέλεκται παρ' αὐτῶν, καὶ αἱ λέξεις ἐκεῖναι ταῦτα Πατέρα κατηγόρη. καὶ ταῦτα διανοηθήσεται· οἱ δὲ μήτε ταῦτα φρονοῦν τες, ἀλλὰ κἀκεῖνα διαβάλλοντες (82), οἱ τοιοῦτοι παν ταχόθεν ἐλέγχονται χριστομάχοι. μένων ἀρκεῖ πρὸς ἔλεγχον τὰ ὀλίγα ταῦτα· πρὸς δὲ Οὔπω νοοῦμεν αὐτάς. Οὕτω νοοῦμεν αὐτάς. οὕτω νοοῦμεν αὐτός. ἀναθεματίσομεν. πρὸς δὲ τοὺς ἀποδεχο μένους, ἐκ τῆς αὐτῆς ἐπιστο λῆς, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. ' namque recte crederent, Patremi vere Patrem con- fterentur: Filium vero genuinum Filium, et na- tura verum crederent Verbum, et Sapientiam Pa- tris. Quod autem dicitur ex Deo Filium esse, si non ut de creaturis dicitur, ita de illo affirmarent; scd illum substantiæ Patris propriam esse prolem intelligerent, quemadmodum splendor a luce ortum habet, nequaquam singuli eorum Patres incusas- sent, ac potius fidenter dixissent bene synodum scripsisse, et eam esse rectam de Domino nostro Jesu Christo fidem. rum sententia. Ea enim fuit futilis hominum ex- cusatio cum non possimus verborum interpreta- tionem assequi, illa rejicimus. si sincero loque- rentur animo, non dictum oportuit, illa rejicimus; sed sciscitaturi erant ut a peritis ediscerent : alioqui rejiciant quidquid in Scripturis divinis non intelligunt, eosque qui illa scripsere criminentur, Sed hæreticorum potius quam nostrum Christiano- rum fuerit audacia ejusmodi. Quæ enim in sacris eloquiis non intelligimus, non ideo rejicimus, sed ab iis quærimus, ab iis ediscere postulamus, qui- bus Dominus revelavit. Verum, quia eam verborum obscuritatem prætexunt, fateantur ergo quæ statim inferuntur, et anathemate damnent eos qui sen- tiunt, ex non exstantibus esse Filium, et non fuisse antequam gigneretur, et creaturam opificiumque esse Dei Verbum: natura mutabile esse, et ex alia substantia ; demumque Arianam damnent hæ- resim quæ hujusmodi impietatem excogitavit. Ne dicant deinceps, Ea verba rejicimus; sed, Nondum illa intelligimus; ut sic verisimilem ea recusandi causam afferant. Probe scio autem ac exploratum habeo, quod ipsi quoque non ignorant, eos si ista confiteantur et Arianam hæresin anathemate dam- nent, synodi verba non negaturos. Idcirco enim Patres cum dixissent ex substantia Patris genitum Filium esse Patri consubstantialem, statim intule- runt Eos autem qui prædicta illa Arianæ hæreseos verba dicunt, anathemate damnamus ; ut osten- dant hæc a se quasi eamdem ipsam vim habentia dicta esse, et utraque verba idem significare: ac quicunque illa confessus fuerit, eum hæc etiam esse cogitaturum ; qui vero illa non sunt sententia, D imo ea verba improbant, ii sane Christo inimici esse omni ex parte coarguuntur. synodum repudiant hæc pauca sufficiant. Viros au- mel habent. C tationem alias non semel notavimus. Paulo post Reg. et Felc. 5, Alii codices, Editi, Commel., In Felc. 3, ibidem post islam vocem, hæc ponuntur bis præmissis verbis, omissis intermediis. 40. Sed, aiunt, obscura uobis est horum verbo- 40. 'Αλλ' ἀσαφης, φασὶν, (75) ἐστὶν ἡμῖν τῶν τοι 41. Cæterum ad eorum confutationem qui totam (73) Ita Regius, Basiliensis et Felc. 3. Editi se- (74) Felckm. 3, ἕκαστον, mendose. Mox Regius, (75) Regius, φησίν. (76) Felc. 3, ἀξίουν. (77) Felc. 3, τῶν γραψάντων. (78) Felc. 3 solus, οἷς ἀπεκάλυψεν. (79) Felc, 5, τρεπτῶς ἐστι. (80) Felc. 3, εὐσέβειαν. Quam του, α, in εu mu- 41. Καὶ περὶ μὲν τῶν ἐξ ὅλου την σύνοδον άρνου (81) Sic Regius, Felckm. 3 et edit. Paris. Edit. (82) Regius, διαβάλλωσιν.
PG 26:765καὶ γὰρ ὁμολογοῦντες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς εἶναι καὶ μὴ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως τὸν υἱὸν κτίσμα τε μὴ εἶναι μηδὲ ποίημα αὐτόν, ἀλλὰ γνήσιον καὶ φύσει γέννημα ἀιδίως τε αὐτὸν συνεῖναι τῷ πατρὶ λόγον ὄντα καὶ σοφίαν οὐ μακράν εἰσιν ἀποδέξασθαι καὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν. τοιοῦτος δέ ἐστι Βασίλειος ὁ ἀπὸ Ἀγκύρας γράψας περὶ πίστεως. τὸ μὲν γὰρ ὅμοιον μόνον λέγειν κατ’ οὐσίαν οὐ πάντως σημαίνει καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, ἐξ οὗ μᾶλλον, ὡς καὶ αὐτοὶ εἰρήκασι, σημαίνεται τὸ γνήσιον τοῦ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα. καὶ γὰρ καὶ κασσίτερος ὅμοιός ἐστι μόνος τῷ ἀργύρῳ καὶ λύκος τῷ κυνὶ καὶ χαλκὸς χρυσίζων τῷ ἀληθινῷ χρυσῷ, οὔτε δὲ κασσίτερος ἐκ τοῦ ἀργύρου τυγχάνει οὔτε λύκος ὡς υἱὸς τοῦ κυνὸς ἂν νομισθείη. ἐπειδὴ δὲ καὶ ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοιοούσιον αὐτὸν εἰρήκασι, τί ἕτερον σημαίνουσιν ἐκ τούτων ἢ τὸ ὁμοούσιον; καὶ γὰρ ὥσπερ ὁ λέγων μόνον ὁμοιοούσιον οὐ πάντως καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας γνωρίζει οὕτως ὁ λέγων ὁμοούσιον ἀμφοτέρων τοῦ τε ὁμοιοουσίου καὶ τοῦ ἐκ τῆς οὐσίας σημαίνει τὴν διάνοιαν.
τοὺς ἀποδεχομένους τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῶν ἐν Νικαί? γραφέντων, περὶ δὲ μόνον τὸ ὁμοούσιον ἀμφιβάλλον- τας, χρὴ (83) μὴ ὡς πρὸς ἐχθροὺς διακεῖσθαι· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς οὐχ ὡς πρὸς 'Αρειομανίτας, οὐδ᾿ ὡς μαχομένους πρὸς τοὺς Πατέρας ενιστάμεθα, ἀλλ' ὡς ἀδελφοὶ πρὸς ἀδελφοὺς διαλεγόμεθα, τὴν αὐτὴν μὲν ἡμῖν διάνοιαν ἔχοντας, περὶ δὲ τὸ ὄνομα μόνον διστά ζοντας. Καὶ γὰρ ὁμολογοῦντες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα τρὸς εἶναι, καὶ μὴ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως τὸν Υἱόν, κτίσμα τε μὴ εἶναι, μηδὲ ποίημα αὐτὸν, ἀλλὰ γνή σιον καὶ φύσει γέννημα ἀϊδίως τε (84) αὐτὸν συνεῖναι τῷ Πατρὶ Λόγον ὄντα καὶ Σοφίαν, οὐ μακράν εἰσιν ἀποδέξασθαι καὶ τὴν τοῦ (85) ὁμοουσίου λέξιν. Τοιοῦ τος δέ ἐστι Βασίλειος ὁ ἀπὸ ᾿Αγκύρας, γράψας περὶ πίστεως. Τὸ μὲν γὰρ ὅμοιον μόνον λέγειν κατ' οὐσίαν οὐ πάντως σημαίνει καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, ἐξ οὗ μᾶλ λον, ὡς καὶ αὐτοὶ εἰρήκασι, σημαίνεται τὸ γνήσιον τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα. Καὶ γὰρ κασσίτερος ὅμοιός (86) έστι μόνον τῷ ἀργύρῳ, καὶ λύκος τῷ κυνὶ, καὶ χαλκὸς χρυσίζων τῷ ἀληθινῷ χρυσῷ, οὔτε δὲ κασσίτερος ἐκ τοῦ ἀργύρου τυγχάνει, οὔτε λύκος ὡς υἱὸς τοῦ κυνός ἂν νομισθείη. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοιοούσιον (87) αὐτὸν εἰρήκασι, τί ἕτερον σημαίνουσιν ἐκ τούτων ἢ τὸ ὁμοούσιον ; Καὶ γὰρ ὥσπερ ὁ λέγων μόνον ὁμοιοούσιον οὐ πάντως καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας γνωρίζει, οὕτως ὁ λέγων ὁμοούσιον ἀμφοτέρων, τοῦ τε ὁμοιοουσίου καὶ τοῦ ἐκ τῆς οὐ σίας (88), σημαίνει τὴν διάνοιαν. Καὶ αὐτοὶ γοῦν ἐνιστάμενοι πάλιν πρὸς τοὺς κτίσμα λέγοντας εἶναι τὸν Λόγον, καὶ μὴ θέλοντας αὐτὸν γνήσιον Υἱὸν εἶναι, ἐξ ἀνθρωπίνων παραδειγμάτων υἱοῦ καὶ πατρὸς εἰλήφασι τὰς κατ' αὐτῶν ἀποδείξεις, ἐξαιρουμένου τούτου (89), ὅτι μὴ ὡς ἄνθρωπος ἐστιν ὁ Θεὸς, μηδὲ ὡς ἀνθρωπίνη γονή, οὕτως ἐστὶν ἡ τοῦ Υἱοῦ γέννησις, ἀλλ' ὡς ἡ Θεῷ πρέπουσα, καὶ ἡμᾶς ἁρμόζουσα νοεῖν, Καὶ γὰρ καὶ πηγὴν εἰρήκασι τὸν Πατέρα τῆς σοφίας καὶ τῆς ζωῆς, τὸν δὲ Υἱὸν ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου, καὶ αὐτὸν εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γέννημα λέγοντα· • Ἐγώ εἰμι (90) ἡ ζωή, ο καὶ, ο Ἐγὼ ἡ Σοφία κατα εσκήνωσα βουλήν. » Τὸ δὲ ἐκ φωτός απαύγασμα, καὶ ἐκ πηγῆς γέννημα, καὶ ἐκ Πατρὸς Υἱόν, πῶς ἂν τις ἀρμοζόντως ὀνομάσειεν ἢ ὁμοούσιον; "Αρ' οὖν μὴ, ἐπειδὴ τὰ ἐξ ἀνθρώπων γεννήματα ὁμοούσια ἐστιν, εὐλαβεῖσθαι δεῖ μὴ καὶ ὁ Υἱός, λεγόμενος όμο- σε ούσιος, νομισθείη καὶ αὐτὸς ὡς ἀνθρώπινον γέννημα; μὴ γένοιτο! οὐκ ἔστιν οὕτως. Ἀλλὰ καὶ ταχεῖαν ἔχει τὴν λύσιν τοῦτο· Λόγος γάρ ἐστι καὶ Σοφία τοῦ Πατ τρος ὁ Υἱός· ἐξ ὧν τὸ ἀπαθὲς καὶ τὸ ἀμέριστον τῆς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννήσεως γνωρίζεται. Λόγος γὰρ οὐδὲ χρή Τὸ μὲν γὰρ ὅμοιον μόνον λέγειν, μόνος. στον. ὁμοιοούσιον, Θεός. ἐστιν ὁ Υἱός. ή σοφία κατ- εσκήνωσα βουλήν DE SYNODIS. B A tem qui alia quidem omnia Nicææ scripla reci- C piunt, de solo autem consubstantialis vocabulo ambigunt, non ut inimicos spectari par est. Neque enim velut Ariomanitas, aut Patrum adversarios, homines aggredimur; sed disputamus veluti fra- tres cum fratribus, qui eadem qua nos sunt sen- tentia, solo nomine in controversiam adducto. Cum enim confiteantur ex substantia Patris et non ex alia substantia esse Filium, nec creaturam vel opi- ficium illum esse: sed genuinam naturalemque prolem, et ab æterno una cum Patre Verbum et Sa- pientiam exsistere, non longe absunt a recipienda consubstantialis voce. Talis est Basilius Ancyræ qui de fide scripsit. Nam, si similis tantum dicatur se- cundum substantiam, id non idem prorsus signifi- cat atque illud : ex substantia; quc verbo magis, ut ipsi dixere, Patris germanum Filium ipsum esse significatur. Nam stannum est argento simile, ca- nis lupo, aurichalcum vero auro, nec tamen stan- num ex argento est, nec lupus canis filius haberi potest. Quandoquidem autem et ex substantia, et substantiæ similem eum esse dixerunt, quid aliud his significant quam cum esse consubstantialem? Etenim, sicut qui dicit tantum, substantiæ similem, non prorsus indicat eum ex substantia esse; sic qui dicit, consubstantialem, utriusque dicti senten- tiam complectitur, et, substantiæ similis, et, ex substantia. Iterumque illos aggressi qui dicunt Ver- bum esse creaturam, et negant genitum esse Fi- lium, ex humanis exemplis filii ac patris sua ad- versum illos argumenta mutuati sunt, hac tamen exceptione, quod Deus non sit ut homo, neque hu- mani partus similis sit Filii generatio, sed talis sit qualis Deo convenit, et a nobis intelligi de- bet. Nam et Patrem fontem sapientiæ dixere atque vitæ, Filium vero splendorem æternæ lucis, ipsum- que esse fontis partum, qui ait: Ego sum vita 48, et, « Ego Sapientia habito in consilio 49. Porro lu- cis splendorem, fontis partum, Patris Filium, quo- modo apte nominaveris, nisi, consubstantialem ? Ergone, cum hominum proles ejusdem sit substan- tiæ, cavere oportet, ne is qui Filius dicitur, con- substantialis et ipse nominetur, ut hominum pro- les : absit ! nequaquam se ita res habet. Sed hoc D facile solvitur; Filius quippe Verbum et Sapientia Joan. XIV, et editis, desideratur. Existimarunt nonnulli, quæ leguntur infra, etc., esse Basilii Ancyrani verba; sed ex consequentibus liquet esse Athanasii. atque ita legit Nannius. Cæteri et editi, est Patris, quibus Patris generationem impassibi- lem et indivisam esse significatur. Nam ne homi- num quidem verbum pars eorum est, neque cum quadam passione ab illis procedit; nedum Dei Ver- At edit. Commel. et mss. omnes, et sic paulo infra bis terve. Editi, sequens, quod in editis ante legebatur, de- letum est in Reg., et recte quidem. Ibidem, deest in Felc. 3. 6. » Prov. viii, 12. (83) Sic Felekman. 3, quem sequimur. In cæteris (84) Te deest in Felc. 3. (85) Sic Reg. et Felc. 3. In editis vero του deest. (86) Felc. 3, ὅμοιον, male. Mox idem, μόνον, recte, (87) Edit. Paris., ὁμοιού : .oy. Edit. Colon., ὁμοού (88) Regius, τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, male. (89) Felc. 5, τοῦ. Mox idem cum Reg., ἐστιν ὁ (90) Editio Commeliniana, εἰ μή, mendose; εἰμι
PG 26:766καὶ αὐτοὶ γοῦν ἐνιστάμενοι πάλιν πρὸς τοὺς κτίσμα λέγοντας εἶναι τὸν λόγον, καὶ μὴ θέλοντας αὐτὸν γνήσιον υἱὸν εἶναι ἐξ ἀνθρωπίνων παραδειγμάτων υἱοῦ καὶ πατρὸς εἰλήφασι τὰς κατ’ αὐτῶν ἀποδείξεις, ἐξαιρουμένου τούτου ὅτι μὴ ὡς ἄνθρωπός ἐστιν ὁ θεὸς μηδὲ ὡς ἀνθρωπίνη γονὴ οὕτως ἐστὶν ἡ τοῦ υἱοῦ γέννησις, ἀλλ’ ὡς ἡ θεῷ πρέπουσα καὶ ἡμᾶς ἁρμόζουσα νοεῖν. καὶ γὰρ καὶ πηγὴν εἰρήκασι τὸν πατέρα τῆς σοφίας καὶ τῆς ζωῆς, τὸν δὲ υἱὸν ἀπαύγασμα φωτὸς ἀιδίου καὶ αὐτὸν εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γέννημα λέγοντα· «ἐγώ εἰμι ἡ ζωὴ» καὶ «ἐγώ εἰμι ἡ σοφία, κατεσκήνωσα βουλήν». τὸ δὲ ἐκ φωτὸς ἀπαύγασμα καὶ ἐκ πηγῆς γέννημα καὶ ἐκ πατρὸς υἱὸν πῶς ἄν τις ἁρμοζόντως ὀνομάσειεν ἢ ὁμοούσιον; ἆρ’ οὖν μὴ ἐπειδὴ τὰ ἐξ ἀνθρώπων γεννήματα ὁμοούσιά ἐστιν, εὐλαβεῖσθαι δεῖ μὴ καὶ ὁ υἱὸς λεγόμενος ὁμοούσιος νομισθείη καὶ αὐτὸς ὡς ἀνθρώπινον γέννημα; μὴ γένοιτο· οὐκ ἔστιν οὕτως. ἀλλὰ καὶ ταχεῖαν ἔχει τὴν λύσιν τοῦτο· λόγος γάρ ἐστι καὶ σοφία τοῦ πατρὸς ὁ υἱός, ἐξ ὧν τὸ ἀπαθὲς καὶ τὸ ἀμέριστον τῆς ἐκ πατρὸς γεννήσεως γνωρίζεται.
τοὺς ἀποδεχομένους τὰ μὲν ἄλλα πάντα τῶν ἐν Νικαί? γραφέντων, περὶ δὲ μόνον τὸ ὁμοούσιον ἀμφιβάλλον- τας, χρὴ (83) μὴ ὡς πρὸς ἐχθροὺς διακεῖσθαι· καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς οὐχ ὡς πρὸς 'Αρειομανίτας, οὐδ᾿ ὡς μαχομένους πρὸς τοὺς Πατέρας ενιστάμεθα, ἀλλ' ὡς ἀδελφοὶ πρὸς ἀδελφοὺς διαλεγόμεθα, τὴν αὐτὴν μὲν ἡμῖν διάνοιαν ἔχοντας, περὶ δὲ τὸ ὄνομα μόνον διστά ζοντας. Καὶ γὰρ ὁμολογοῦντες ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα τρὸς εἶναι, καὶ μὴ ἐξ ἑτέρας ὑποστάσεως τὸν Υἱόν, κτίσμα τε μὴ εἶναι, μηδὲ ποίημα αὐτὸν, ἀλλὰ γνή σιον καὶ φύσει γέννημα ἀϊδίως τε (84) αὐτὸν συνεῖναι τῷ Πατρὶ Λόγον ὄντα καὶ Σοφίαν, οὐ μακράν εἰσιν ἀποδέξασθαι καὶ τὴν τοῦ (85) ὁμοουσίου λέξιν. Τοιοῦ τος δέ ἐστι Βασίλειος ὁ ἀπὸ ᾿Αγκύρας, γράψας περὶ πίστεως. Τὸ μὲν γὰρ ὅμοιον μόνον λέγειν κατ' οὐσίαν οὐ πάντως σημαίνει καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, ἐξ οὗ μᾶλ λον, ὡς καὶ αὐτοὶ εἰρήκασι, σημαίνεται τὸ γνήσιον τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα. Καὶ γὰρ κασσίτερος ὅμοιός (86) έστι μόνον τῷ ἀργύρῳ, καὶ λύκος τῷ κυνὶ, καὶ χαλκὸς χρυσίζων τῷ ἀληθινῷ χρυσῷ, οὔτε δὲ κασσίτερος ἐκ τοῦ ἀργύρου τυγχάνει, οὔτε λύκος ὡς υἱὸς τοῦ κυνός ἂν νομισθείη. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἐκ τῆς οὐσίας καὶ ὁμοιοούσιον (87) αὐτὸν εἰρήκασι, τί ἕτερον σημαίνουσιν ἐκ τούτων ἢ τὸ ὁμοούσιον ; Καὶ γὰρ ὥσπερ ὁ λέγων μόνον ὁμοιοούσιον οὐ πάντως καὶ τὸ ἐκ τῆς οὐσίας γνωρίζει, οὕτως ὁ λέγων ὁμοούσιον ἀμφοτέρων, τοῦ τε ὁμοιοουσίου καὶ τοῦ ἐκ τῆς οὐ σίας (88), σημαίνει τὴν διάνοιαν. Καὶ αὐτοὶ γοῦν ἐνιστάμενοι πάλιν πρὸς τοὺς κτίσμα λέγοντας εἶναι τὸν Λόγον, καὶ μὴ θέλοντας αὐτὸν γνήσιον Υἱὸν εἶναι, ἐξ ἀνθρωπίνων παραδειγμάτων υἱοῦ καὶ πατρὸς εἰλήφασι τὰς κατ' αὐτῶν ἀποδείξεις, ἐξαιρουμένου τούτου (89), ὅτι μὴ ὡς ἄνθρωπος ἐστιν ὁ Θεὸς, μηδὲ ὡς ἀνθρωπίνη γονή, οὕτως ἐστὶν ἡ τοῦ Υἱοῦ γέννησις, ἀλλ' ὡς ἡ Θεῷ πρέπουσα, καὶ ἡμᾶς ἁρμόζουσα νοεῖν, Καὶ γὰρ καὶ πηγὴν εἰρήκασι τὸν Πατέρα τῆς σοφίας καὶ τῆς ζωῆς, τὸν δὲ Υἱὸν ἀπαύγασμα φωτὸς ἀϊδίου, καὶ αὐτὸν εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γέννημα λέγοντα· • Ἐγώ εἰμι (90) ἡ ζωή, ο καὶ, ο Ἐγὼ ἡ Σοφία κατα εσκήνωσα βουλήν. » Τὸ δὲ ἐκ φωτός απαύγασμα, καὶ ἐκ πηγῆς γέννημα, καὶ ἐκ Πατρὸς Υἱόν, πῶς ἂν τις ἀρμοζόντως ὀνομάσειεν ἢ ὁμοούσιον; "Αρ' οὖν μὴ, ἐπειδὴ τὰ ἐξ ἀνθρώπων γεννήματα ὁμοούσια ἐστιν, εὐλαβεῖσθαι δεῖ μὴ καὶ ὁ Υἱός, λεγόμενος όμο- σε ούσιος, νομισθείη καὶ αὐτὸς ὡς ἀνθρώπινον γέννημα; μὴ γένοιτο! οὐκ ἔστιν οὕτως. Ἀλλὰ καὶ ταχεῖαν ἔχει τὴν λύσιν τοῦτο· Λόγος γάρ ἐστι καὶ Σοφία τοῦ Πατ τρος ὁ Υἱός· ἐξ ὧν τὸ ἀπαθὲς καὶ τὸ ἀμέριστον τῆς ἐκ τοῦ Πατρὸς γεννήσεως γνωρίζεται. Λόγος γὰρ οὐδὲ χρή Τὸ μὲν γὰρ ὅμοιον μόνον λέγειν, μόνος. στον. ὁμοιοούσιον, Θεός. ἐστιν ὁ Υἱός. ή σοφία κατ- εσκήνωσα βουλήν DE SYNODIS. B A tem qui alia quidem omnia Nicææ scripla reci- C piunt, de solo autem consubstantialis vocabulo ambigunt, non ut inimicos spectari par est. Neque enim velut Ariomanitas, aut Patrum adversarios, homines aggredimur; sed disputamus veluti fra- tres cum fratribus, qui eadem qua nos sunt sen- tentia, solo nomine in controversiam adducto. Cum enim confiteantur ex substantia Patris et non ex alia substantia esse Filium, nec creaturam vel opi- ficium illum esse: sed genuinam naturalemque prolem, et ab æterno una cum Patre Verbum et Sa- pientiam exsistere, non longe absunt a recipienda consubstantialis voce. Talis est Basilius Ancyræ qui de fide scripsit. Nam, si similis tantum dicatur se- cundum substantiam, id non idem prorsus signifi- cat atque illud : ex substantia; quc verbo magis, ut ipsi dixere, Patris germanum Filium ipsum esse significatur. Nam stannum est argento simile, ca- nis lupo, aurichalcum vero auro, nec tamen stan- num ex argento est, nec lupus canis filius haberi potest. Quandoquidem autem et ex substantia, et substantiæ similem eum esse dixerunt, quid aliud his significant quam cum esse consubstantialem? Etenim, sicut qui dicit tantum, substantiæ similem, non prorsus indicat eum ex substantia esse; sic qui dicit, consubstantialem, utriusque dicti senten- tiam complectitur, et, substantiæ similis, et, ex substantia. Iterumque illos aggressi qui dicunt Ver- bum esse creaturam, et negant genitum esse Fi- lium, ex humanis exemplis filii ac patris sua ad- versum illos argumenta mutuati sunt, hac tamen exceptione, quod Deus non sit ut homo, neque hu- mani partus similis sit Filii generatio, sed talis sit qualis Deo convenit, et a nobis intelligi de- bet. Nam et Patrem fontem sapientiæ dixere atque vitæ, Filium vero splendorem æternæ lucis, ipsum- que esse fontis partum, qui ait: Ego sum vita 48, et, « Ego Sapientia habito in consilio 49. Porro lu- cis splendorem, fontis partum, Patris Filium, quo- modo apte nominaveris, nisi, consubstantialem ? Ergone, cum hominum proles ejusdem sit substan- tiæ, cavere oportet, ne is qui Filius dicitur, con- substantialis et ipse nominetur, ut hominum pro- les : absit ! nequaquam se ita res habet. Sed hoc D facile solvitur; Filius quippe Verbum et Sapientia Joan. XIV, et editis, desideratur. Existimarunt nonnulli, quæ leguntur infra, etc., esse Basilii Ancyrani verba; sed ex consequentibus liquet esse Athanasii. atque ita legit Nannius. Cæteri et editi, est Patris, quibus Patris generationem impassibi- lem et indivisam esse significatur. Nam ne homi- num quidem verbum pars eorum est, neque cum quadam passione ab illis procedit; nedum Dei Ver- At edit. Commel. et mss. omnes, et sic paulo infra bis terve. Editi, sequens, quod in editis ante legebatur, de- letum est in Reg., et recte quidem. Ibidem, deest in Felc. 3. 6. » Prov. viii, 12. (83) Sic Felekman. 3, quem sequimur. In cæteris (84) Te deest in Felc. 3. (85) Sic Reg. et Felc. 3. In editis vero του deest. (86) Felc. 3, ὅμοιον, male. Mox idem, μόνον, recte, (87) Edit. Paris., ὁμοιού : .oy. Edit. Colon., ὁμοού (88) Regius, τὸ ἐκ τῆς οὐσίας, male. (89) Felc. 5, τοῦ. Mox idem cum Reg., ἐστιν ὁ (90) Editio Commeliniana, εἰ μή, mendose; εἰμι
PG 26:767λόγος γὰρ οὐδὲ ὁ τῶν ἀνθρώπων μέρος ἐστὶν οὐδὲ κατὰ πάθος ἐξ αὐτῶν προέρχεται, μήτι γε ὁ τοῦ θεοῦ, ὃν υἱὸν εἶναι ἑαυτοῦ ὁ πατὴρ ἐδήλωσεν, ἵνα μὴ πάλιν τις ἀκούων μόνον λόγον νομίσῃ τοιοῦτον εἶναι, οἷός ἐστιν ὁ τῶν ἀνθρώπων ἀνυπόστατος, ἀλλ’ ἀκούων ὅτι υἱός ἐστι γινώσκῃ τοῦτον εἶναι ζῶντα λόγον καὶ ἐνούσιον σοφίαν. Ἔπειτα ὥσπερ τὸ γέννημα λέγοντες οὐκ ἀνθρωπίνως νοοῦμεν καὶ πατέρα τὸν θεὸν εἰδότες οὐ σωματικήν τινα περὶ αὐτοῦ λαμβάνομεν ἔννοιαν, ἀλλὰ τὰ μὲν παραδείγματα καὶ τὰς τοιαύτας λέξεις ἀκούομεν, ἁρμοζόντως δὲ περὶ θεοῦ νοοῦμεν· οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὁ θεός· οὕτως ἄρα καὶ τὸ ὁμοούσιον ἀκούοντες ὑπερβαίνειν ὀφείλομεν πᾶσαν αἴσθησιν καὶ κατὰ τὴν θείαν παροιμίαν «νοητῶς νοεῖν τὰ παρατιθέμενα ἡμῖν», ὥστε μέντοι γινώσκειν ὅτι μὴ θελήσει ἀλλὰ ἀληθῶς υἱός ἐστιν ἐκ πατρὸς γνήσιος ὡς ἐκ πηγῆς ζωὴ καὶ φωτὸς ἀπαύγασμα.
ὁ (91) τῶν ἀνθρώπων μέρος ἐστὶν, οὐδὲ κατὰ πάθος ἐξ αὐτῶν προέρχεται, μήτι γε ὁ τοῦ Θεοῦ, ἐν Υἱὸν εἶναι ἑαυτοῦ ὁ Πατὴρ ἐδήλωσεν· ἵνα μὴ πάλιν τις, ἀκούων μόνον, Λόγον, νομίσῃ τοιοῦτον εἶναι, οἷός ἐστιν ὁ τῶν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος· ἀλλ᾿ ἀκούων, ὅτι Υιός ἐστι, γινώσκη (92) τοῦτον εἶναι ζῶντα Λόγον, καὶ ἐνούσιον Σοφίαν. Αt το ἐστιν. τὸ γέννημα. γιός. θρωπίνως νοοῦμεν, καὶ Πατέρα τὸν Θεὸν εἰδότες, οὐ σωματικήν τινα περὶ αὐτοῦ λαμβάνομεν ἔννοιαν· ἀλλὰ τὰ μὲν παραδείγματα καὶ τὰς τοιαύτας λέξεις ἀκούομεν, ἁρμοζόντως δὲ περὶ Θεοῦ νοοῦμεν· οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὁ Θεός· οὕτως ἄρα καὶ τὸ ὁμοούσιον ἀκούοντες, ὑπερβαίνειν ὀφείλομεν πᾶσαν αἴσθησιν, καὶ κατὰ τὴν Παροιμίαν (95), νοητῶς νοεῖν τὰ παρα- τιθέμενα ἡμῖν· ὥστε μέντοι γινώσκειν, ὅτι μὴ θελή σε:, ἀλλὰ ἀληθῶς Υἱός ἐστιν ἐκ Πατρὸς γνήσιος, ὡς ἐκ πηγῆς ζωή, καὶ φωτὸς ἀπαύγασμα. Η διὰ τί τὸ μὲν, γέννημα, καὶ τὸ, Υἱὸς, οὐ σωματικῶς, τὸ δὲ ὁμο ούσιον, ὡς ἐπὶ σωμάτων διανοούμεθα, καὶ μάλιστα, ὅτι οὐ περὶ ἄλλου καὶ ἄλλου ἐστὶ τὰ λεγόμενα, ἀλλὰ περὶ οὗ τὸ γέννημα, περὶ τούτου καὶ τὸ ὁμοούσιον ἐλέχθη ; Καὶ πρέπει τὴν αὐτὴν διάνοιαν ἀμφοτέρων τῶν λέξεων ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διασώζειν, καὶ μὴ τὸ μὲν γέννημα (94) καλῶς ἐξηγεῖσθαι, τὸ δὲ ὁμοούσιον ἄλλως· ἐπεὶ ἀκόλουθόν ἐστιν, οὕτω διακειμένους ὑμᾶς καὶ λέγοντας Λόγον καὶ Σοφίαν τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, διάφορον ἔχειν καὶ περὶ τούτων τὴν διάνοιαν, καὶ ἄλλως μὲν τὸν Λόγον νοεῖν, ἑτέρως δὲ τὴν Σο φίαν. Αλλ' ὥσπερ ἄτοπον τοῦτο· Λόγος γὰρ καὶ Σο φία τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ἔν ἐστι τὸ ἐκ Πα- τρὸς γέννημα, καὶ ἴδιον τῆς οὐσίας αὐτοῦ· οὕτως εἰς ἐστιν ὁ νοῦς (95) τοῦ γεννήματος καὶ τοῦ ὁμοουσίου • καὶ ὁ φρονῶν γέννημα τὸν Υἱὸν φρονεῖ τοῦτον ὀρθῶς καὶ ὁμοούσιον. τὴν διάνοιαν μὴ ἀλλοτρίαν, μηδὲ μακρὰν οὖσαν τοῦ ὁμοουσίου. Ἐπειδὴ δὲ, ὡς αὐτοί φασι (τὴν γὰρ ἐπι- στολὴν οὐκ ἔσχον ἐγὼ), οἱ τὸν Σαμοσατέα κατακρί ναντες ἐπίσκοποι γράφοντες εἰρήκασι μὴ εἶναι ὁμο ούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ (96), καὶ λοιπὸν αὐτοὶ, διά τὴν πρὸς τοὺς εἰρηκότας εὐλάβειάν τε καὶ τιμὴν, οὕτω περὶ τὴν λέξιν διάκεινται· καλὸν μετ᾿ αὐτῶν μετ᾿ εὐλαβείας καὶ περὶ τούτου διασκέψασθαι. Συγ κρούειν μὲν γὰρ τούτους (97) πρὸς ἐκείνους ἀπρεπές· πάντες γάρ εἰσι Πατέρες· διακρίνειν δὲ πάλιν, ὡς οὗτοι μὲν καλῶς, ἐκεῖνοι δὲ τοὐναντίον εἰρήκασιν, οὐχ ὅσιον· οἱ πάντες γὰρ ἐκοιμήθησαν ἐν Χριστῷ. Οὐ χρὴ δὲ φιλονεικεῖν, οὐδὲ τῶν συνελθόντων τὸν ἀριθμὸν συμβάλλειν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ τριακόσιο: (98) τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ Πατρί. τούτους. οὐδ' αὖ πάλιν. οὐδ' ἂν πάλιν. S. ATHANASII OPP. PARS I. - IIISTORICA ET DOGMATICA. bum, quod Filium esse suum Pater declaravit. Ne A autem quispiam audiens duntaxat, Verbum, existi- met ejusmodi illud esse quale est humanum, nein- pe sine substantia ; sed quem audit, Filium, agno- scat esse Verbum vivens, et Sapientiam substantia preditam. mus, hoc non humano more intelligimus ; et cum Patrem esse Deum agnoscimus, non corporalia de illo cogitamus sed dum illa audimus exempla hu- jusmodique verba, ea tamen congruenti modo de Deo intelligimus, non enim Deus ut homo; sic cum consubstantialem audimus, omnem sensum trans- cendere debemus, et juxta Proverbium 50, spiritua· liter intelligere quæ apponuntur nobis; ut cogno- scamus, non voluntate, sed revera eum Filium ex Patre germanum esse, quasi ex fonte vitam, et ex luce splendorem. Alioqui cur illas voces, proles, filius, non corporaliter, consubstantiale autem quasi de corporibus, intelligimus: cum potissimum non de alio atque alio hæc dicantur, sed de quo, proles, de eodem, consubstantiale, dictum sit? Parque est eamdem sententiam utriusque dicti circa Salvatorem retinere, neque vocem illam, pro- les, recte ; illam aulem, consubstantialis, aliter in- terpretari; consequens enim est vos, cum ea mente dicitis Filium Patris Verbum et Sapientiam esse, diversam de bis habere sententiam, et alio modo Verbum, alio Sapientiam intelligere. sicut absur- dum illud est : namque Filius est Verbum et Sa- pientia Patris, unusque est ex Patre fetus, et ejus substantiæ proprius; ita una eademque significatio est prolis et consubstantialis: et qui censet Filium esse fetum, is recte sentit eum esse consubstan- tialem. B C dilectorum sententiam non alienam, neque longe esse a consubstantiali, Quoniam autem, ut ipsi di- cunt (nam epistola penes me non fuit), qui Samo- satensem damnarunt episcopi scripto tradidere Filium Dei non esse Patri consubstantialem, ac de- mum ipsi, pietatis honorisque causa erga viros qui hæc dixerunt, sic pro ea voce sunt affecti, operæ pretium fuerit pie cum ipsis ea de re disserere. Non D decet quippe illos cum his committere: omnes enim Patres sunt; neque sanctum esset definire hos probe, illos male locutos esse: omnes quippe in Christo obdor- mierunt. Disceptandum porro non est, neque numerus conferendus virorum qui coacti sunt, ne videantur trecenti illi pauciores obscurare, neque tempora Prov. xxiii, Hæc autem videsis quo- que apud Hilarium De synodis, col. 1196; Euseb. item Eccles. Hist. lib. vi, cap. 29. Felekm. 3, Editi, 12. Deinde, quemadmodum ubi eum prolem dici- 43. Et satis quidem hæc sunt ad comprobandum (91) O deest in Felc. 3. Idem uιος, μέρος αὐτῶν (92) Regius codex, γινώσκει. (93) Felc. 3, τὴν θείαν παροιμίαν. (94) Felc. 5, ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διδάσκειν, καὶ μὴ (95) lia Felckm 3. recte Reg. et edit., εἷς ἐστιν 42. Ἔπειτα, ὥσπερ τὸ γέννημα λέγοντες, οὐκ ἀνε 43. Αὐτάρκη μὲν οὖν ταῦτα δεῖξαι, τῶν ἀγαπητῶν (96) Sic Felckm. 3. In editis et cæteris mss., (97) Felc. 5, μὲν γὰρ τούτους. Editi et alii, μὲν (98) Felckm. 3, οἱ πλείους. Paulo post Regius et
PG 26:768ἢ διὰ τί τὸ μὲν γέννημα καὶ τὸ υἱὸς οὐ σωματικῶς, τὸ δὲ ὁμοούσιον ὡς ἐπὶ σωμάτων διανοούμεθα, καὶ μάλιστα ὅτι οὐ περὶ ἄλλου καὶ ἄλλου ἐστὶ τὰ λεγόμενα, ἀλλὰ περὶ οὗ τὸ γέννημα, περὶ τούτου καὶ τὸ ὁμοούσιον ἐλέχθη, καὶ πρέπει τὴν αὐτὴν διάνοιαν ἀμφοτέρων τῶν λέξεων ἐπὶ τοῦ σωτῆρος διασώζειν καὶ μὴ τὸ μὲν γέννημα καλῶς ἐξηγεῖσθαι, τὸ δὲ ὁμοούσιον ἄλλως, ἐπεὶ ἀκόλουθόν ἐστιν οὕτω διακειμένους ὑμᾶς καὶ λέγοντας λόγον καὶ σοφίαν τοῦ πατρὸς τὸν υἱὸν διάφορον ἔχειν καὶ περὶ τούτων τὴν διάνοιαν, καὶ ἄλλως μὲν τὸν λόγον νοεῖν, ἑτέρως δὲ τὴν σοφίαν. ἀλλ’ ὥσπερ ἄτοπον τοῦτο, λόγος γὰρ καὶ σοφία τοῦ πατρός ἐστιν ὁ υἱὸς καὶ ἕν ἐστι τὸ ἐκ πατρὸς γέννημα καὶ ἴδιον τῆς οὐσίας αὐτοῦ, οὕτως εἷς ἐστιν ὁ νοῦς τοῦ γεννήματος καὶ τοῦ ὁμοουσίου καὶ ὁ φρονῶν γέννημα τὸν υἱὸν φρονεῖ τοῦτον ὀρθῶς καὶ ὁμοούσιον. Αὐτάρκη μὲν οὖν ταῦτα δεῖξαι τῶν ἀγαπητῶν τὴν διάνοιαν μὴ ἀλλοτρίαν μηδὲ μακρὰν οὖσαν τοῦ ὁμοουσίου.
ὁ (91) τῶν ἀνθρώπων μέρος ἐστὶν, οὐδὲ κατὰ πάθος ἐξ αὐτῶν προέρχεται, μήτι γε ὁ τοῦ Θεοῦ, ἐν Υἱὸν εἶναι ἑαυτοῦ ὁ Πατὴρ ἐδήλωσεν· ἵνα μὴ πάλιν τις, ἀκούων μόνον, Λόγον, νομίσῃ τοιοῦτον εἶναι, οἷός ἐστιν ὁ τῶν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος· ἀλλ᾿ ἀκούων, ὅτι Υιός ἐστι, γινώσκη (92) τοῦτον εἶναι ζῶντα Λόγον, καὶ ἐνούσιον Σοφίαν. Αt το ἐστιν. τὸ γέννημα. γιός. θρωπίνως νοοῦμεν, καὶ Πατέρα τὸν Θεὸν εἰδότες, οὐ σωματικήν τινα περὶ αὐτοῦ λαμβάνομεν ἔννοιαν· ἀλλὰ τὰ μὲν παραδείγματα καὶ τὰς τοιαύτας λέξεις ἀκούομεν, ἁρμοζόντως δὲ περὶ Θεοῦ νοοῦμεν· οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὁ Θεός· οὕτως ἄρα καὶ τὸ ὁμοούσιον ἀκούοντες, ὑπερβαίνειν ὀφείλομεν πᾶσαν αἴσθησιν, καὶ κατὰ τὴν Παροιμίαν (95), νοητῶς νοεῖν τὰ παρα- τιθέμενα ἡμῖν· ὥστε μέντοι γινώσκειν, ὅτι μὴ θελή σε:, ἀλλὰ ἀληθῶς Υἱός ἐστιν ἐκ Πατρὸς γνήσιος, ὡς ἐκ πηγῆς ζωή, καὶ φωτὸς ἀπαύγασμα. Η διὰ τί τὸ μὲν, γέννημα, καὶ τὸ, Υἱὸς, οὐ σωματικῶς, τὸ δὲ ὁμο ούσιον, ὡς ἐπὶ σωμάτων διανοούμεθα, καὶ μάλιστα, ὅτι οὐ περὶ ἄλλου καὶ ἄλλου ἐστὶ τὰ λεγόμενα, ἀλλὰ περὶ οὗ τὸ γέννημα, περὶ τούτου καὶ τὸ ὁμοούσιον ἐλέχθη ; Καὶ πρέπει τὴν αὐτὴν διάνοιαν ἀμφοτέρων τῶν λέξεων ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διασώζειν, καὶ μὴ τὸ μὲν γέννημα (94) καλῶς ἐξηγεῖσθαι, τὸ δὲ ὁμοούσιον ἄλλως· ἐπεὶ ἀκόλουθόν ἐστιν, οὕτω διακειμένους ὑμᾶς καὶ λέγοντας Λόγον καὶ Σοφίαν τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, διάφορον ἔχειν καὶ περὶ τούτων τὴν διάνοιαν, καὶ ἄλλως μὲν τὸν Λόγον νοεῖν, ἑτέρως δὲ τὴν Σο φίαν. Αλλ' ὥσπερ ἄτοπον τοῦτο· Λόγος γὰρ καὶ Σο φία τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ἔν ἐστι τὸ ἐκ Πα- τρὸς γέννημα, καὶ ἴδιον τῆς οὐσίας αὐτοῦ· οὕτως εἰς ἐστιν ὁ νοῦς (95) τοῦ γεννήματος καὶ τοῦ ὁμοουσίου • καὶ ὁ φρονῶν γέννημα τὸν Υἱὸν φρονεῖ τοῦτον ὀρθῶς καὶ ὁμοούσιον. τὴν διάνοιαν μὴ ἀλλοτρίαν, μηδὲ μακρὰν οὖσαν τοῦ ὁμοουσίου. Ἐπειδὴ δὲ, ὡς αὐτοί φασι (τὴν γὰρ ἐπι- στολὴν οὐκ ἔσχον ἐγὼ), οἱ τὸν Σαμοσατέα κατακρί ναντες ἐπίσκοποι γράφοντες εἰρήκασι μὴ εἶναι ὁμο ούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ (96), καὶ λοιπὸν αὐτοὶ, διά τὴν πρὸς τοὺς εἰρηκότας εὐλάβειάν τε καὶ τιμὴν, οὕτω περὶ τὴν λέξιν διάκεινται· καλὸν μετ᾿ αὐτῶν μετ᾿ εὐλαβείας καὶ περὶ τούτου διασκέψασθαι. Συγ κρούειν μὲν γὰρ τούτους (97) πρὸς ἐκείνους ἀπρεπές· πάντες γάρ εἰσι Πατέρες· διακρίνειν δὲ πάλιν, ὡς οὗτοι μὲν καλῶς, ἐκεῖνοι δὲ τοὐναντίον εἰρήκασιν, οὐχ ὅσιον· οἱ πάντες γὰρ ἐκοιμήθησαν ἐν Χριστῷ. Οὐ χρὴ δὲ φιλονεικεῖν, οὐδὲ τῶν συνελθόντων τὸν ἀριθμὸν συμβάλλειν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ τριακόσιο: (98) τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ Πατρί. τούτους. οὐδ' αὖ πάλιν. οὐδ' ἂν πάλιν. S. ATHANASII OPP. PARS I. - IIISTORICA ET DOGMATICA. bum, quod Filium esse suum Pater declaravit. Ne A autem quispiam audiens duntaxat, Verbum, existi- met ejusmodi illud esse quale est humanum, nein- pe sine substantia ; sed quem audit, Filium, agno- scat esse Verbum vivens, et Sapientiam substantia preditam. mus, hoc non humano more intelligimus ; et cum Patrem esse Deum agnoscimus, non corporalia de illo cogitamus sed dum illa audimus exempla hu- jusmodique verba, ea tamen congruenti modo de Deo intelligimus, non enim Deus ut homo; sic cum consubstantialem audimus, omnem sensum trans- cendere debemus, et juxta Proverbium 50, spiritua· liter intelligere quæ apponuntur nobis; ut cogno- scamus, non voluntate, sed revera eum Filium ex Patre germanum esse, quasi ex fonte vitam, et ex luce splendorem. Alioqui cur illas voces, proles, filius, non corporaliter, consubstantiale autem quasi de corporibus, intelligimus: cum potissimum non de alio atque alio hæc dicantur, sed de quo, proles, de eodem, consubstantiale, dictum sit? Parque est eamdem sententiam utriusque dicti circa Salvatorem retinere, neque vocem illam, pro- les, recte ; illam aulem, consubstantialis, aliter in- terpretari; consequens enim est vos, cum ea mente dicitis Filium Patris Verbum et Sapientiam esse, diversam de bis habere sententiam, et alio modo Verbum, alio Sapientiam intelligere. sicut absur- dum illud est : namque Filius est Verbum et Sa- pientia Patris, unusque est ex Patre fetus, et ejus substantiæ proprius; ita una eademque significatio est prolis et consubstantialis: et qui censet Filium esse fetum, is recte sentit eum esse consubstan- tialem. B C dilectorum sententiam non alienam, neque longe esse a consubstantiali, Quoniam autem, ut ipsi di- cunt (nam epistola penes me non fuit), qui Samo- satensem damnarunt episcopi scripto tradidere Filium Dei non esse Patri consubstantialem, ac de- mum ipsi, pietatis honorisque causa erga viros qui hæc dixerunt, sic pro ea voce sunt affecti, operæ pretium fuerit pie cum ipsis ea de re disserere. Non D decet quippe illos cum his committere: omnes enim Patres sunt; neque sanctum esset definire hos probe, illos male locutos esse: omnes quippe in Christo obdor- mierunt. Disceptandum porro non est, neque numerus conferendus virorum qui coacti sunt, ne videantur trecenti illi pauciores obscurare, neque tempora Prov. xxiii, Hæc autem videsis quo- que apud Hilarium De synodis, col. 1196; Euseb. item Eccles. Hist. lib. vi, cap. 29. Felekm. 3, Editi, 12. Deinde, quemadmodum ubi eum prolem dici- 43. Et satis quidem hæc sunt ad comprobandum (91) O deest in Felc. 3. Idem uιος, μέρος αὐτῶν (92) Regius codex, γινώσκει. (93) Felc. 3, τὴν θείαν παροιμίαν. (94) Felc. 5, ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διδάσκειν, καὶ μὴ (95) lia Felckm 3. recte Reg. et edit., εἷς ἐστιν 42. Ἔπειτα, ὥσπερ τὸ γέννημα λέγοντες, οὐκ ἀνε 43. Αὐτάρκη μὲν οὖν ταῦτα δεῖξαι, τῶν ἀγαπητῶν (96) Sic Felckm. 3. In editis et cæteris mss., (97) Felc. 5, μὲν γὰρ τούτους. Editi et alii, μὲν (98) Felckm. 3, οἱ πλείους. Paulo post Regius et
ἐπειδὴ δέ, ὡς αὐτοί φασι (τὴν γὰρ ἐπιστολὴν οὐκ ἔσχον ἐγώ), οἱ τὸν Σαμοσατέα κατακρίναντες ἐπίσκοποι γράφοντες εἰρήκασι μὴ εἶναι ὁμοούσιον τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ τῷ πατρί, καὶ λοιπὸν αὐτοὶ διὰ τὴν πρὸς τοὺς εἰρηκότας εὐλάβειάν τε καὶ τιμὴν οὕτω περὶ τὴν λέξιν διάκεινται· καλὸν μετ’ αὐτῶν μετ’ εὐλαβείας καὶ περὶ τούτου διασκέψασθαι. συγκρούειν μὲν τούτους πρὸς ἐκείνους ἀπρεπές· πάντες γάρ εἰσι πατέρες· διακρίνειν δὲ πάλιν ὡς οὗτοι μὲν καλῶς, ἐκεῖνοι δὲ τοὐναντίον εἰρήκασιν οὐχ ὅσιον· οἱ πάντες γὰρ ἐκοιμήθησαν ἐν Χριστῷ. οὐ χρὴ δὲ φιλονεικεῖν οὐδὲ τῶν συνελθόντων τὸν ἀριθμὸν συμβάλλειν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ πλείους τοὺς ἐλάττονας ἐπικρύπτειν, οὐδ’ αὖ πάλιν τὸν χρόνον ἀναμετρεῖν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ προλαβόντες ἀφανίζειν τοὺς μετὰ ταῦτα γενομένους. οἱ πάντες γάρ, καθὰ προείρηται, πατέρες εἰσί· καὶ ὅμως οὐδὲ οἱ τ νεώτερόν τι φρονήσαντες ἔγραψαν οὐδὲ ἑαυτοῖς καταθαρσήσαντες ἀγράφων προέστησαν λέξεων, ἀλλ’ ἐκ πατέρων ὁρμώμενοι καὶ αὐτοὶ τοῖς ἐκείνων ἐχρήσαντο ῥήμασι. Διονύσιοι γὰρ δύο γεγόνασιν ἔμπροσθεν πολὺ τῶν ἑβδομήκοντα τῶν καθελόντων τὸν Σαμοσατέα·
ὁ (91) τῶν ἀνθρώπων μέρος ἐστὶν, οὐδὲ κατὰ πάθος ἐξ αὐτῶν προέρχεται, μήτι γε ὁ τοῦ Θεοῦ, ἐν Υἱὸν εἶναι ἑαυτοῦ ὁ Πατὴρ ἐδήλωσεν· ἵνα μὴ πάλιν τις, ἀκούων μόνον, Λόγον, νομίσῃ τοιοῦτον εἶναι, οἷός ἐστιν ὁ τῶν ἀνθρώπων, ἀνυπόστατος· ἀλλ᾿ ἀκούων, ὅτι Υιός ἐστι, γινώσκη (92) τοῦτον εἶναι ζῶντα Λόγον, καὶ ἐνούσιον Σοφίαν. Αt το ἐστιν. τὸ γέννημα. γιός. θρωπίνως νοοῦμεν, καὶ Πατέρα τὸν Θεὸν εἰδότες, οὐ σωματικήν τινα περὶ αὐτοῦ λαμβάνομεν ἔννοιαν· ἀλλὰ τὰ μὲν παραδείγματα καὶ τὰς τοιαύτας λέξεις ἀκούομεν, ἁρμοζόντως δὲ περὶ Θεοῦ νοοῦμεν· οὐ γὰρ ὡς ἄνθρωπος ὁ Θεός· οὕτως ἄρα καὶ τὸ ὁμοούσιον ἀκούοντες, ὑπερβαίνειν ὀφείλομεν πᾶσαν αἴσθησιν, καὶ κατὰ τὴν Παροιμίαν (95), νοητῶς νοεῖν τὰ παρα- τιθέμενα ἡμῖν· ὥστε μέντοι γινώσκειν, ὅτι μὴ θελή σε:, ἀλλὰ ἀληθῶς Υἱός ἐστιν ἐκ Πατρὸς γνήσιος, ὡς ἐκ πηγῆς ζωή, καὶ φωτὸς ἀπαύγασμα. Η διὰ τί τὸ μὲν, γέννημα, καὶ τὸ, Υἱὸς, οὐ σωματικῶς, τὸ δὲ ὁμο ούσιον, ὡς ἐπὶ σωμάτων διανοούμεθα, καὶ μάλιστα, ὅτι οὐ περὶ ἄλλου καὶ ἄλλου ἐστὶ τὰ λεγόμενα, ἀλλὰ περὶ οὗ τὸ γέννημα, περὶ τούτου καὶ τὸ ὁμοούσιον ἐλέχθη ; Καὶ πρέπει τὴν αὐτὴν διάνοιαν ἀμφοτέρων τῶν λέξεων ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διασώζειν, καὶ μὴ τὸ μὲν γέννημα (94) καλῶς ἐξηγεῖσθαι, τὸ δὲ ὁμοούσιον ἄλλως· ἐπεὶ ἀκόλουθόν ἐστιν, οὕτω διακειμένους ὑμᾶς καὶ λέγοντας Λόγον καὶ Σοφίαν τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱόν, διάφορον ἔχειν καὶ περὶ τούτων τὴν διάνοιαν, καὶ ἄλλως μὲν τὸν Λόγον νοεῖν, ἑτέρως δὲ τὴν Σο φίαν. Αλλ' ὥσπερ ἄτοπον τοῦτο· Λόγος γὰρ καὶ Σο φία τοῦ Πατρός ἐστιν ὁ Υἱὸς, καὶ ἔν ἐστι τὸ ἐκ Πα- τρὸς γέννημα, καὶ ἴδιον τῆς οὐσίας αὐτοῦ· οὕτως εἰς ἐστιν ὁ νοῦς (95) τοῦ γεννήματος καὶ τοῦ ὁμοουσίου • καὶ ὁ φρονῶν γέννημα τὸν Υἱὸν φρονεῖ τοῦτον ὀρθῶς καὶ ὁμοούσιον. τὴν διάνοιαν μὴ ἀλλοτρίαν, μηδὲ μακρὰν οὖσαν τοῦ ὁμοουσίου. Ἐπειδὴ δὲ, ὡς αὐτοί φασι (τὴν γὰρ ἐπι- στολὴν οὐκ ἔσχον ἐγὼ), οἱ τὸν Σαμοσατέα κατακρί ναντες ἐπίσκοποι γράφοντες εἰρήκασι μὴ εἶναι ὁμο ούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ (96), καὶ λοιπὸν αὐτοὶ, διά τὴν πρὸς τοὺς εἰρηκότας εὐλάβειάν τε καὶ τιμὴν, οὕτω περὶ τὴν λέξιν διάκεινται· καλὸν μετ᾿ αὐτῶν μετ᾿ εὐλαβείας καὶ περὶ τούτου διασκέψασθαι. Συγ κρούειν μὲν γὰρ τούτους (97) πρὸς ἐκείνους ἀπρεπές· πάντες γάρ εἰσι Πατέρες· διακρίνειν δὲ πάλιν, ὡς οὗτοι μὲν καλῶς, ἐκεῖνοι δὲ τοὐναντίον εἰρήκασιν, οὐχ ὅσιον· οἱ πάντες γὰρ ἐκοιμήθησαν ἐν Χριστῷ. Οὐ χρὴ δὲ φιλονεικεῖν, οὐδὲ τῶν συνελθόντων τὸν ἀριθμὸν συμβάλλειν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ τριακόσιο: (98) τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ τῷ Πατρί. τούτους. οὐδ' αὖ πάλιν. οὐδ' ἂν πάλιν. S. ATHANASII OPP. PARS I. - IIISTORICA ET DOGMATICA. bum, quod Filium esse suum Pater declaravit. Ne A autem quispiam audiens duntaxat, Verbum, existi- met ejusmodi illud esse quale est humanum, nein- pe sine substantia ; sed quem audit, Filium, agno- scat esse Verbum vivens, et Sapientiam substantia preditam. mus, hoc non humano more intelligimus ; et cum Patrem esse Deum agnoscimus, non corporalia de illo cogitamus sed dum illa audimus exempla hu- jusmodique verba, ea tamen congruenti modo de Deo intelligimus, non enim Deus ut homo; sic cum consubstantialem audimus, omnem sensum trans- cendere debemus, et juxta Proverbium 50, spiritua· liter intelligere quæ apponuntur nobis; ut cogno- scamus, non voluntate, sed revera eum Filium ex Patre germanum esse, quasi ex fonte vitam, et ex luce splendorem. Alioqui cur illas voces, proles, filius, non corporaliter, consubstantiale autem quasi de corporibus, intelligimus: cum potissimum non de alio atque alio hæc dicantur, sed de quo, proles, de eodem, consubstantiale, dictum sit? Parque est eamdem sententiam utriusque dicti circa Salvatorem retinere, neque vocem illam, pro- les, recte ; illam aulem, consubstantialis, aliter in- terpretari; consequens enim est vos, cum ea mente dicitis Filium Patris Verbum et Sapientiam esse, diversam de bis habere sententiam, et alio modo Verbum, alio Sapientiam intelligere. sicut absur- dum illud est : namque Filius est Verbum et Sa- pientia Patris, unusque est ex Patre fetus, et ejus substantiæ proprius; ita una eademque significatio est prolis et consubstantialis: et qui censet Filium esse fetum, is recte sentit eum esse consubstan- tialem. B C dilectorum sententiam non alienam, neque longe esse a consubstantiali, Quoniam autem, ut ipsi di- cunt (nam epistola penes me non fuit), qui Samo- satensem damnarunt episcopi scripto tradidere Filium Dei non esse Patri consubstantialem, ac de- mum ipsi, pietatis honorisque causa erga viros qui hæc dixerunt, sic pro ea voce sunt affecti, operæ pretium fuerit pie cum ipsis ea de re disserere. Non D decet quippe illos cum his committere: omnes enim Patres sunt; neque sanctum esset definire hos probe, illos male locutos esse: omnes quippe in Christo obdor- mierunt. Disceptandum porro non est, neque numerus conferendus virorum qui coacti sunt, ne videantur trecenti illi pauciores obscurare, neque tempora Prov. xxiii, Hæc autem videsis quo- que apud Hilarium De synodis, col. 1196; Euseb. item Eccles. Hist. lib. vi, cap. 29. Felekm. 3, Editi, 12. Deinde, quemadmodum ubi eum prolem dici- 43. Et satis quidem hæc sunt ad comprobandum (91) O deest in Felc. 3. Idem uιος, μέρος αὐτῶν (92) Regius codex, γινώσκει. (93) Felc. 3, τὴν θείαν παροιμίαν. (94) Felc. 5, ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος διδάσκειν, καὶ μὴ (95) lia Felckm 3. recte Reg. et edit., εἷς ἐστιν 42. Ἔπειτα, ὥσπερ τὸ γέννημα λέγοντες, οὐκ ἀνε 43. Αὐτάρκη μὲν οὖν ταῦτα δεῖξαι, τῶν ἀγαπητῶν (96) Sic Felckm. 3. In editis et cæteris mss., (97) Felc. 5, μὲν γὰρ τούτους. Editi et alii, μὲν (98) Felckm. 3, οἱ πλείους. Paulo post Regius et
PG 26:769τούτων ὁ μὲν τῆς Ῥώμης, ὁ δὲ τῆς Ἀλεξανδρείας ἦν ἐπίσκοπος. ἀλλά τινων αἰτιασαμένων παρὰ τῷ ἐπισκόπῳ Ῥώμης τὸν τῆς Ἀλεξανδρείας ἐπίσκοπον ὡς λέγοντα ποίημα καὶ μὴ ὁμοούσιον τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ ἡ μὲν κατὰ Ῥώμην σύνοδος ἠγανάκτησεν, ὁ δὲ τῆς Ῥώμης ἐπίσκοπος τὴν πάντων γνώμην γράφει πρὸς τὸν ὁμώνυμον ἑαυτοῦ. κἀκεῖνος λοιπὸν ἀπολογούμενος τὸ μὲν βιβλίον ἐπιγράφει ἐλέγχου καὶ ἀπολογίας. γράφει δὲ ταῦτα πρὸς ἐκεῖνον· «Καὶ δι’ ἄλλης ἐπιστολῆς ἔγραψα, ἐν οἷς ἤλεγξα καὶ ὃ προφέρουσιν ἔγκλημα κατ’ ἐμοῦ «ψεῦδος ὂν ὡς οὐ λέγοντος τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον εἶναι τῷ θεῷ. εἰ γὰρ καὶ τὸ ὄνομα τοῦτό «φημι μὴ εὑρηκέναι μηδ’ ἀνεγνωκέναι που τῶν ἁγίων γραφῶν, ἀλλά γε τὰ ἐπιχειρήματά «μου τὰ ἑξῆς ἃ σεσιωπήκασι, τῆς διανοίας ταύτης οὐκ ἀπᾴδει. καὶ γὰρ ἀνθρωπείαν γονὴν «παρεθέμην δῆλον ὡς οὖσαν ὁμογενῆ, φήσας πάντως τοὺς γονεῖς μόνον ἑτέρους εἶναι τῶν «τέκνων, ὅτι μὴ αὐτοὶ εἶεν τὰ τέκνα, ἢ μήτε γονεῖς ἀναγκαῖον ὑπάρχειν εἶναι μήτε τέκνα. «καὶ τὴν μὲν ἐπιστολήν, ὡς προεῖπον, διὰ τὰς περιστάσεις οὐκ ἔχω προκομίσαι· εἰ δ’ οὖν, «αὐτά σοι τὰ τότε ῥήματα, μᾶλλον δὲ καὶ πάσης ἀνέπεμψα τὸ ἀντίγραφον·
τοὺς ἐλάττονας ἐπικρύπτειν· οὐδ᾽ ἂν πάλιν τὸν χρό- νον ἀναμετρεῖν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ προλαβόντες ἀφα νίζειν τοὺς μετὰ ταῦτα γενομένους. Οἱ πάντες γὰρ, καθὰ προείρηται, Πατέρες εἰσί· καὶ ὅμως οὐδὲ οἱ τ' καταθαρσήσαντες, ἀγράφων προέστησαν λέξεων • ἀλλὰ ἐκ Πατέρων ὁρμώμενοι καὶ αὐτοὶ, τοῖς ἐκείνων ἐχρήσαντο ρήμασι. Διονύσιοι γὰρ δύο γεγόνασιν ἔμ- προσθεν πολὺ τῶν ἑβδομήκοντα (1) τῶν καθελόντων τὸν Σαμοσατέα· τούτων ὁ μὲν τῆς Ῥώμης, ὁ δὲ τῆς ᾿Αλεξανδρείας ἦν ἐπίσκοπος. Αλλά τινων αιτιασαμέ νων παρὰ τῷ ἐπισκόπῳ Ρώμης τὸν τῆς ᾿Αλεξανδρείας ἐπίσκοπον, ὡς λέγοντα ποίημα, καὶ μὴ ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, ἡ μὲν κατὰ Ῥώμην σύνοδος ηγανά- κτησεν· ὁ δὲ τῆς Ῥώμης ἐπίσκοπος τὴν πάντων γνώ μην γράφει πρὸς τὸν ὁμώνυμον ἑαυτοῦ (2). Κἀκεῖνος λοιπὸν, ἀπολογούμενος, τὸ μὲν βιβλίον ἐπιγράφει Ἐλέγχου καὶ Ἀπολογίας. Γράφει δὲ ταῦτα πρὸς ἐκεῖνον· ἤλεγξα καὶ ὁ προφέρουσιν ἔγκλημα κατ᾿ ἐμοῦ, ψεῦ- δος ὄν, ὡς οὐ λέγοντος τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον εἶναι τῷ Θεῷ. Εἰ γὰρ καὶ τὸ ὄνομα τοῦτό φημι μὴ εὑρηκε- ναι, μηδ' ἀνεγνωκέναι που τῶν ἁγίων Γραφῶν, ἀλλά γε τὰ ἐπιχειρήματά μου τὰ ἑξῆς, ἃ σεσιωπήκασι, τῆς διανοίας ταύτης οὐκ ἀπᾴδει. Καὶ γὰρ (4) άνθρω πείαν γονὴν παρεθέμην, δῆλον ὡς οὖσαν ὁμογενῆ, φήσας πάντως τοὺς γονεῖς μόνον (5) ἑτέρους εἶναι τῶν τέκνων, ὅτι μὴ αὐτοὶ εἶεν τὰ τέκνα· ἢ μήτε γου νεῖς ἀναγκαῖον ὑπάρχειν εἶναι, μήτε τέκνα. Καὶ τὴν μὲν ἐπιστολὴν, ὡς προείπον, διὰ τὰς περιστάσεις οὐκ ἔχω προκομίσαι· εἰ δ᾽ οὖν, αὐτά (6) σοι τα τότε βήματα, μᾶλλον δὲ καὶ πάσης ἀνέπεμψα τὸ ἀντίγρα φον· ὅπερ ἐὰν εὐπορήσω, ποιήσω. Οἶδα δὲ καὶ μέσ μνημαι πλείονα προσθεὶς τῶν συγγενῶν ὁμοιώμα τα (7). Καὶ γὰρ καὶ φυτὸν εἶπον, ἀπὸ σπέρματος ἢ ἀπὸ ῥίζης ἀνελθὸν, ἕτερον εἶναι τοῦ ὅθεν ἐβλάστησε, καὶ πάντως ἐκείνῳ καθέστηκεν όμοφυές· καὶ ποτα μὲν ἀπὸ πηγῆς ῥέοντα, ἕτερον καὶ σχῆμα καὶ ὄνομα μετειληφέναι· μήτε γὰρ τὴν πηγὴν ποταμόν, μήτε τὸν ποταμὸν πηγὴν λέγεσθαι, καὶ ἀμφότερα ὑπάρ χειν· καὶ τὴν μὲν πηγὴν οἱονεὶ Πατέρα εἶναι, τὸν δὲ οι τριακόσιοι. οἱ τό. θαρρήσαντες. πλείστων ὅσων ἐπισκόπων, Η πρὸς Διονύσιον τῆς Ῥώμης ἐπίσκοπον ἐπι- στολὴ Διονυσίου ᾿Αλεξανδρείας ἐπισκόπου. προφέρουσιν προσφέρουσιν. καὶ γὰρ καί. ἀναγκαῖον μόνον. μόνους DE SYNODIS. tes exauctorare putentur. Omnes enim, uti supra dictum est, Patres sunt; neque tamen trecenti illi aliquam novam scripsere sententiam ; neque, sibi ipsis confisi, verbis non antea scriptis patrocinati sunt; sed exemplo Patrum incitati, eorum verba usurparunt. Diu namque ante illos septuaginta qui Samosatensem deposuerunt, duo Dionysii exstitere, quorum alter Romæ, alter Alexandriæ episcopus erat. Cum autem quidam ad Romanum episcopum, Alexandrinum detulissent, quod Filium rem factam et Patri non consubstantialem affirmaret, synodus Romæ coacta rem indigne tulit; Romanus autem episcopus omnium sententiam rescripsit ad gentilemn At ille sui purgandi causa librum edit hoc titulo, Elenchus et Apologia, et his verbis ad Roma- num scripsit episcopum : A metienda sunt, ne qui præcessere subsequen- B : C suum. nationem adversariorum repuli, mendacemque os- tendi qua aiebant me Christum negare esse Deo con- substantialem. Tametsi enim fateor me hoc voca- bulum nusquam Scripturarum sacrarum vel inve- nisse vel legisse, attamen argumenta mea quæ sub- sequuntur, quæque isti tacuerunt, ab hac sententia non discrepant. Etenim humanam prolem in exem- plum attuli, quant patet ejusdem esse generis ac genitorem. Dixique revera in hoc solum parentes differre a filiis, quod ipsi non sint filii : alioqui ne- cesse fore neque parentes exsistere, neque filios. Epistolam autem, ut ante dixi, ob præsentem rerum conditionem penes me non habeo. Alioquin ipsa tibi quæ tunc scripsi verba, imo totius epistolæ exemplar misissem, mittamque si quando mihi ejus copia fuerit. Scio autem atque memmi me plurimas ex rebus inter se cognatis similitudines conglobasse. Etenim plantam, sive ex semine, sive ex radice suc- crescentem, aliam esse dixi ab eo unde pullulavit, tametsi ejusdem prorsus est naturæ : fluviumque a fonte fluentem, aliam formam et nomen accipere : neque enim aut fontem fluvium, aut fluvium fontem Editi mendose, Μox Felchm. 3, fortassis absque ulla dissensione: numero enim pleno, septuaginta, et octoginta dici possunt, qui septuagenarium aliquot numeris excedunt. At Ba- silius diaconus, aliique monachi, in libello quem ad synodum Ephesinam obtulere centum octoginta numerant tomo III Concil., pag. ; sed Athanasii et Hilarii testimonio haud dubie standum. Nam quod nonnulli prope innumerabiles, aut pene infi- nitos e convenisse ab Eusebio narrari putant lib. vii, cap. 29, decepti videntur Valesii versione, qua illud, episcoporum numero prope innumerabilium, vertitur, ubi verten- dum erat, quamplurimorum episcoporum. D erat : In edit. vero Comm. Latine sic titulus positus fuit: Dionysii Alexandriæ episcopi ad Dionysium pontificem Ro- manum epistola, quem Parisienses Græce expres- serunt. Hoc autem epistola Dionysii Alexandrini fragmentum legitur item supra in Epistola De Ni- cænis decretis, et in epistola De sententia Dionysii, pag. 201, cum aliis multis. In Regio legitur hic et supra pag. 201. Editi, Ibidem, habet Felc. 3. (99) νεώτερόν τι φρονήσαντες ἔγραψαν, οὐδὲ ἑαυτοῖς 44. (3) . Καὶ δι᾿ ἄλλης ἐπιστολῆς ἔγραψα, ἐν οἷς 44. « In alia item epistola ea scripsi, quibus crini- (99) Sic Regius et Basiliensis. Felc. vero 5 item, (1) Ἑβδομήκοντα. Hilarius octoginta memorat, et (2) Felckman. 3, ἑαυτῷ. (5) In edit. Paris. sola premissus hic titulus (4) Sic Regius hic et supra cum aliis mss. Editi, (5) Sic Regius, Basiliensis et Felck. 5. In editis, (6) Felc. 5, οὐκ ἔχω προκομίζειν. "Η γὰρ ἂν αὐτά. (7) Felc. 5, ὁμοιώματι.
PG 26:770ὅπερ ἐὰν «εὐπορήσω, ποιήσω. οἶδα δὲ καὶ μέμνημαι πλείονα προσθεὶς τῶν συγγενῶν ὁμοιώματα· «καὶ γὰρ καὶ φυτὸν εἶπον ἀπὸ σπέρματος ἢ ἀπὸ ῥίζης ἀνελθὸν ἕτερον εἶναι τοῦ ὅθεν ἐβλάς- «τησε, καὶ πάντως ἐκείνῳ καθέστηκεν ὁμοφυές. καὶ ποταμὸν ἀπὸ πηγῆς ῥέοντα ἕτερον καὶ «σχῆμα καὶ ὄνομα μετειληφέναι· μήτε γὰρ τὴν πηγὴν ποταμὸν μήτε τὸν ποταμὸν πηγὴν «λέγεσθαι καὶ ἀμφότερα ὑπάρχειν καὶ τὴν μὲν πηγὴν οἱονεὶ πατέρα εἶναι, τὸν δὲ ποταμὸν «εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γεννώμενον.» οὕτως εἴρηκεν ὁ ἐπίσκοπος. Εἴπερ οὖν μέμφεταί τις τοῖς ἐν Νικαίᾳ συνελθοῦσιν ὡς εἰρηκόσι παρὰ τὰ δόξαντα τοῖς πρὸ αὐτῶν, ὁ αὐτὸς μέμψαιτ’ ἂν εἰκότως καὶ τοῖς ἑβδομήκοντα, ὅτι μὴ τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐφύλαξαν· πρὸ αὐτῶν δὲ ἦσαν οἱ Διονύσιοι καὶ οἱ ἐν Ῥώμῃ τὸ τηνικαῦτα συνελθόντες ἐπίσκοποι. ἀλλ’ οὔτε τούτους οὔτε ἐκείνους ὅσιον αἰτιάσασθαι· πάντες γὰρ ἐπρέσβευον τὰ Χριστοῦ καὶ πάντες σπουδὴν ἐσχήκασι κατὰ τῶν αἱρετικῶν, καὶ οἱ μὲν τὸν Σαμοσατέα, οἱ δὲ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν κατέκριναν. ὀρθῶς δὲ καὶ οὗτοι κἀκεῖνοι καὶ καλῶς πρὸς τὴν ὑποκειμένην ὑπόθεσιν γεγράφασι. καὶ ὥσπερ ὁ μακάριος ἀπόστολος Ῥωμαίοις μὲν ἐπιστέλλων ἔλεγεν·
τοὺς ἐλάττονας ἐπικρύπτειν· οὐδ᾽ ἂν πάλιν τὸν χρό- νον ἀναμετρεῖν, ἵνα μὴ δοκῶσιν οἱ προλαβόντες ἀφα νίζειν τοὺς μετὰ ταῦτα γενομένους. Οἱ πάντες γὰρ, καθὰ προείρηται, Πατέρες εἰσί· καὶ ὅμως οὐδὲ οἱ τ' καταθαρσήσαντες, ἀγράφων προέστησαν λέξεων • ἀλλὰ ἐκ Πατέρων ὁρμώμενοι καὶ αὐτοὶ, τοῖς ἐκείνων ἐχρήσαντο ρήμασι. Διονύσιοι γὰρ δύο γεγόνασιν ἔμ- προσθεν πολὺ τῶν ἑβδομήκοντα (1) τῶν καθελόντων τὸν Σαμοσατέα· τούτων ὁ μὲν τῆς Ῥώμης, ὁ δὲ τῆς ᾿Αλεξανδρείας ἦν ἐπίσκοπος. Αλλά τινων αιτιασαμέ νων παρὰ τῷ ἐπισκόπῳ Ρώμης τὸν τῆς ᾿Αλεξανδρείας ἐπίσκοπον, ὡς λέγοντα ποίημα, καὶ μὴ ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρὶ, ἡ μὲν κατὰ Ῥώμην σύνοδος ηγανά- κτησεν· ὁ δὲ τῆς Ῥώμης ἐπίσκοπος τὴν πάντων γνώ μην γράφει πρὸς τὸν ὁμώνυμον ἑαυτοῦ (2). Κἀκεῖνος λοιπὸν, ἀπολογούμενος, τὸ μὲν βιβλίον ἐπιγράφει Ἐλέγχου καὶ Ἀπολογίας. Γράφει δὲ ταῦτα πρὸς ἐκεῖνον· ἤλεγξα καὶ ὁ προφέρουσιν ἔγκλημα κατ᾿ ἐμοῦ, ψεῦ- δος ὄν, ὡς οὐ λέγοντος τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον εἶναι τῷ Θεῷ. Εἰ γὰρ καὶ τὸ ὄνομα τοῦτό φημι μὴ εὑρηκε- ναι, μηδ' ἀνεγνωκέναι που τῶν ἁγίων Γραφῶν, ἀλλά γε τὰ ἐπιχειρήματά μου τὰ ἑξῆς, ἃ σεσιωπήκασι, τῆς διανοίας ταύτης οὐκ ἀπᾴδει. Καὶ γὰρ (4) άνθρω πείαν γονὴν παρεθέμην, δῆλον ὡς οὖσαν ὁμογενῆ, φήσας πάντως τοὺς γονεῖς μόνον (5) ἑτέρους εἶναι τῶν τέκνων, ὅτι μὴ αὐτοὶ εἶεν τὰ τέκνα· ἢ μήτε γου νεῖς ἀναγκαῖον ὑπάρχειν εἶναι, μήτε τέκνα. Καὶ τὴν μὲν ἐπιστολὴν, ὡς προείπον, διὰ τὰς περιστάσεις οὐκ ἔχω προκομίσαι· εἰ δ᾽ οὖν, αὐτά (6) σοι τα τότε βήματα, μᾶλλον δὲ καὶ πάσης ἀνέπεμψα τὸ ἀντίγρα φον· ὅπερ ἐὰν εὐπορήσω, ποιήσω. Οἶδα δὲ καὶ μέσ μνημαι πλείονα προσθεὶς τῶν συγγενῶν ὁμοιώμα τα (7). Καὶ γὰρ καὶ φυτὸν εἶπον, ἀπὸ σπέρματος ἢ ἀπὸ ῥίζης ἀνελθὸν, ἕτερον εἶναι τοῦ ὅθεν ἐβλάστησε, καὶ πάντως ἐκείνῳ καθέστηκεν όμοφυές· καὶ ποτα μὲν ἀπὸ πηγῆς ῥέοντα, ἕτερον καὶ σχῆμα καὶ ὄνομα μετειληφέναι· μήτε γὰρ τὴν πηγὴν ποταμόν, μήτε τὸν ποταμὸν πηγὴν λέγεσθαι, καὶ ἀμφότερα ὑπάρ χειν· καὶ τὴν μὲν πηγὴν οἱονεὶ Πατέρα εἶναι, τὸν δὲ οι τριακόσιοι. οἱ τό. θαρρήσαντες. πλείστων ὅσων ἐπισκόπων, Η πρὸς Διονύσιον τῆς Ῥώμης ἐπίσκοπον ἐπι- στολὴ Διονυσίου ᾿Αλεξανδρείας ἐπισκόπου. προφέρουσιν προσφέρουσιν. καὶ γὰρ καί. ἀναγκαῖον μόνον. μόνους DE SYNODIS. tes exauctorare putentur. Omnes enim, uti supra dictum est, Patres sunt; neque tamen trecenti illi aliquam novam scripsere sententiam ; neque, sibi ipsis confisi, verbis non antea scriptis patrocinati sunt; sed exemplo Patrum incitati, eorum verba usurparunt. Diu namque ante illos septuaginta qui Samosatensem deposuerunt, duo Dionysii exstitere, quorum alter Romæ, alter Alexandriæ episcopus erat. Cum autem quidam ad Romanum episcopum, Alexandrinum detulissent, quod Filium rem factam et Patri non consubstantialem affirmaret, synodus Romæ coacta rem indigne tulit; Romanus autem episcopus omnium sententiam rescripsit ad gentilemn At ille sui purgandi causa librum edit hoc titulo, Elenchus et Apologia, et his verbis ad Roma- num scripsit episcopum : A metienda sunt, ne qui præcessere subsequen- B : C suum. nationem adversariorum repuli, mendacemque os- tendi qua aiebant me Christum negare esse Deo con- substantialem. Tametsi enim fateor me hoc voca- bulum nusquam Scripturarum sacrarum vel inve- nisse vel legisse, attamen argumenta mea quæ sub- sequuntur, quæque isti tacuerunt, ab hac sententia non discrepant. Etenim humanam prolem in exem- plum attuli, quant patet ejusdem esse generis ac genitorem. Dixique revera in hoc solum parentes differre a filiis, quod ipsi non sint filii : alioqui ne- cesse fore neque parentes exsistere, neque filios. Epistolam autem, ut ante dixi, ob præsentem rerum conditionem penes me non habeo. Alioquin ipsa tibi quæ tunc scripsi verba, imo totius epistolæ exemplar misissem, mittamque si quando mihi ejus copia fuerit. Scio autem atque memmi me plurimas ex rebus inter se cognatis similitudines conglobasse. Etenim plantam, sive ex semine, sive ex radice suc- crescentem, aliam esse dixi ab eo unde pullulavit, tametsi ejusdem prorsus est naturæ : fluviumque a fonte fluentem, aliam formam et nomen accipere : neque enim aut fontem fluvium, aut fluvium fontem Editi mendose, Μox Felchm. 3, fortassis absque ulla dissensione: numero enim pleno, septuaginta, et octoginta dici possunt, qui septuagenarium aliquot numeris excedunt. At Ba- silius diaconus, aliique monachi, in libello quem ad synodum Ephesinam obtulere centum octoginta numerant tomo III Concil., pag. ; sed Athanasii et Hilarii testimonio haud dubie standum. Nam quod nonnulli prope innumerabiles, aut pene infi- nitos e convenisse ab Eusebio narrari putant lib. vii, cap. 29, decepti videntur Valesii versione, qua illud, episcoporum numero prope innumerabilium, vertitur, ubi verten- dum erat, quamplurimorum episcoporum. D erat : In edit. vero Comm. Latine sic titulus positus fuit: Dionysii Alexandriæ episcopi ad Dionysium pontificem Ro- manum epistola, quem Parisienses Græce expres- serunt. Hoc autem epistola Dionysii Alexandrini fragmentum legitur item supra in Epistola De Ni- cænis decretis, et in epistola De sententia Dionysii, pag. 201, cum aliis multis. In Regio legitur hic et supra pag. 201. Editi, Ibidem, habet Felc. 3. (99) νεώτερόν τι φρονήσαντες ἔγραψαν, οὐδὲ ἑαυτοῖς 44. (3) . Καὶ δι᾿ ἄλλης ἐπιστολῆς ἔγραψα, ἐν οἷς 44. « In alia item epistola ea scripsi, quibus crini- (99) Sic Regius et Basiliensis. Felc. vero 5 item, (1) Ἑβδομήκοντα. Hilarius octoginta memorat, et (2) Felckman. 3, ἑαυτῷ. (5) In edit. Paris. sola premissus hic titulus (4) Sic Regius hic et supra cum aliis mss. Editi, (5) Sic Regius, Basiliensis et Felck. 5. In editis, (6) Felc. 5, οὐκ ἔχω προκομίζειν. "Η γὰρ ἂν αὐτά. (7) Felc. 5, ὁμοιώματι.
PG 26:771«ὁ νόμος πνευματικός ἐστι» καὶ «ὁ νόμος ἅγιος καὶ ἡ ἐντολὴ ἁγία καὶ δικαία καὶ ἀγαθή», καὶ μετ’ ὀλίγον· «τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ ἠσθένει», Ἑβραίοις δὲ ἔγραφεν· «ὁ νόμος οὐδένα τετελείωκε», καὶ Γαλάταις μέν· «ἐν νόμῳ οὐδεὶς δικαιοῦται», Τιμοθέῳ δὲ ὅτι «καλὸς ὁ νόμος, ἐάν τις αὐτῷ νομίμως χρῆται», καὶ οὐκ ἄν τις αἰτιάσαιτο τὸν ἅγιον ὡς ἐναντία καὶ μαχόμενα γράφοντα, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον θαυμάσειεν ἁρμοζόντως πρὸς ἑκάστους ἐπιστέλλοντα, ἵνα οἱ μὲν Ῥωμαῖοι καὶ οἱ ἄλλοι μάθωσιν ἀπὸ τοῦ γράμματος ἐπιστρέφειν εἰς τὸ πνεῦμα, οἱ δὲ Ἑβραῖοι καὶ Γαλάται παιδευθῶσι μὴ εἰς τὸν νόμον, ἀλλ’ εἰς τὸν κύριον τὸν δεδωκότα τὸν νόμον ἔχειν τὰς ἐλπίδας, οὕτως εἰ ἀμφοτέρων τῶν συνόδων οἱ πατέρες διαφόρως ἐμνημόνευσαν περὶ τοῦ ὁμοουσίου, οὐ χρὴ πάντως ἡμᾶς διαφέρεσθαι πρὸς αὐτούς, ἀλλὰ τὴν διάνοιαν αὐτῶν ἐρευνᾶν, καὶ πάντως εὑρήσομεν ἀμφοτέρων τῶν συνόδων τὴν ὁμόνοιαν. οἱ μὲν γὰρ τὸν Σαμοσατέα καθελόντες σωματικῶς ἐκλαμβάνοντες τὸ ὁμοούσιον τοῦ Παύλου σοφίζεσθαί τε θέλοντος καὶ λέγοντος·
ποταμὸν εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γεννώμενον (8). Εἴρηκεν (9) ὁ ἐπίσκοπος. ο θοῦσιν, ὡς εἰρηκόσι παρὰ τὰ δόξαντα (10) τοῖς πρὸ αὐτῶν, ὁ αὐτὸς μέμψαιτ' ἂν εἰκότως καὶ τοῖς ἑβδ δ μήκοντα, ὅτι μὴ τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐφύλαξαν· πρὸ αὐτῶν δὲ ἦσαν οἱ Διονύσιοι, καὶ οἱ ἐν Ῥώμῃ τὸ τη νικαῦτα συνελθόντες ἐπίσκοποι. Αλλ' οὔτε τούτους, οὔτε ἐκείνους ὅσιον αἰτιάσασθαι· πάντες γὰρ ἐπρέ- σβευον τὰ Χριστοῦ, καὶ πάντες σπουδὴν ἐσχήκασι κατὰ τῶν αἱρετικῶν, καὶ οἱ μὲν τὸν Σαμοσατέα, οἱ δὲ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν κατέκριναν. Ορθῶς δὲ καὶ οὗτοι κἀκεῖνοι, καὶ καλῶς πρὸς τὴν ὑποκειμένην ὑπόθεσιν γεγράφασι. Καὶ ὥσπερ ὁ μακάριος Από στολος, Ρωμαίοις μὲν ἐπιστέλλων, ἔλεγεν· ο Ο νό μος πνευματικός ἐστι· ; καὶ, ι Ο νόμος ἅγιος, ο καὶ, « Ἡ ἐντολὴ ἁγία, καὶ δικαία, καὶ ἀγαθή, καὶ μετ' ὀλίγον· « Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ Ασθένει, Εβραίοις δὲ ἔγραφεν· ι Ο νόμος οὐδένα τετελείωκε·, καὶ Γαλάταις μὲν, ο Ἐν νόμῳ οὐδεὶς δικαιοῦται·, Τιμοθέῳ δὲ, ὅτι « Καλὸς ὁ νόμος, ἐάν τις αὐτῷ νομίμως χρῆται·, καὶ οὐκ ἄν τις αἰτιά- σαιτο τὸν ἅγιον (11) ὡς ἐναντία καὶ μαχόμενα γρά φοντα, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον θαυμάσειεν ἁρμοζόντως πρὸς ἑκάστους ἐπιστέλλοντα, ἵνα οἱ μὲν Ῥωμαῖοι καὶ οἱ ἄλλοι μάθωσιν ἀπὸ τοῦ γράμματος επιστρέφειν εἰς τὸ Πνεῦμα· οἱ δὲ Ἑβραῖοι καὶ Γαλάται παιδευθῶσι, μὴ εἰς τὸν νόμον, ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κύριον τὸν δεδωκότα τὸν νόμον ἔχειν τὰς ἐλπίδας· οὕτως εἰ ἀμφοτέρων τῶν συνόδων οἱ Πατέρες διαφόρως έμνημόνευσαν περὶ τοῦ ὁμοουσίου, οὐ χρὴ πάντως ἡμᾶς διαφέρεσθαι πρός αὐτοὺς, ἀλλὰ τὴν διάνοιαν αὐτῶν ἐρευνᾶν, καὶ πάν τως εὑρήσομεν ἀμφοτέρων τῶν συνόδων τὴν ὁμόνοιαν. Οἱ μὲν γὰρ τὸν Σαμοσατέα καθελόντες (12), σωματι κῶς ἐκλαμβάνοντες τὸ ὁμοούσιον, τοῦ Παύλου σοφί- ζεσθαί τε θέλοντος καὶ λέγοντος, Εἰ μὴ ἐξ ἀνθρώπου γέγονεν ὁ Χριστὸς Θεὸς, οὐκοῦν ὁμοούσιός ἐστι τῷ Πατρί, καὶ ἀνάγκη τρεῖς οὐσίας εἶναι, μίαν μὲν προηγουμένην, τὰς δὲ δύο ἐξ ἐκείνης· διὰ τοῦτ᾽ εἰκότως εὐλαβηθέντες τὸ τοιοῦτον σόφισμα τοῦ Σαμοσατέως, ειρήκασι μὴ εἶναι τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον· οὐκ ἔστι γὰρ οὕτως ὁ Υἱὸς πρὸς τὸν Πατέρα, ὡς ἐκεῖνος ἐνόει· οἱ δὲ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν ἀναθεματίσαντες, Β θεωρήσαντες την πανουργίαν τοῦ Παύλου, καὶ λο- σε πηγῆς ὕδωρ. οὕτως εἴρηκεν. πάντα τὰ δόξαντα. γισάμενοι μὴ οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν ἀσωμάτων, καὶ μά λιστα ἐπὶ Θεοῦ τὸ ὁμοούσιον σημαίνεσθαι, γινώσκον- τές τε μὴ κτίσμα, ἀλλ᾽ ἐκ τῆς οὐσίας γέννημα εἶναι τὸν Λόγον, καὶ τὴν οὐσίαν τοῦ Πατρὸς ἀρχὴν, καὶ ῥίζαν, καὶ πηγὴν εἶναι τοῦ Υἱοῦ (15), καὶ αὐτοαλη θῆς ὁμοιότης ἦν τοῦ γεννήσαντος, οὐχ ὡς ἑτεροφυής, σε τὸν Χριστόν, τὰ τῶν, αὐτὸ ἀληθής. αὐτοπληθής, - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. dici, sed utrumque exsistere : ac fontem quidem A quasi patrem esse, fluvium vero, aquam ex fonte manentem. » Hactenus episcopus ille. guit, quod præter majorum decreta quædam protu- Jerint, is jure septuaginta episcopos reprehendat, quod majorum suorum decreta non servarint. Prius quippe erant ambo Dionysii, atque ii qui tunc tem- poris Romæ convenerant episcopi. Sed neutros fas est culpare omnes quippe res Christi curabant, omnes studia sua convertebant adversus hæreticos, et alii Samosatensem, alii Arianam damnarunt hæ- resin. Recte autem ac probe utrique scripsere, al- que congruenter ad propositum argumentum. Et- enim quemadmodum beatus Apostolus ad Romanos his verbis scripsit: « Les spiritualis est *';, et. Lex sancta et mandatum sanctum, et justum et bonum ;, et paulo post, ‹ Nam quod impossibile erat legi in quo infirmabatur ";, ad Hebraeos autem, Nullum perfecit lex ** ;, ad Galatas, c in lege nemo justificabitur "; » ad Timotheum autem, « Bona est lex, si quis ea legitime utatur 66; » neque tamen quis sanctum virum criminatus fuerit quasi con- traria et pugnantia scribat; sed potius admiratus fuerit, quod, ut singulis consentaneum erat, scribe- ret, ut Romani et alli ex littera ediscerent sese ad Spuitum convertere; Hebræi vero et Galatæ doce- rentur, non in legem, sed in Dominum qui legem dedit, spem habere : ita quoque etsi ambarum syno- dorum Patres diverse de consubstantiali mentio- nem fecerint, nullatenus tamen ab illis dissidere debemus, sed illorum perscrutari sententiam, et tunc ambas inter se synodos consentire deprehendemus. Qui enim Samosatensem deposuere, vocem consub- stantialis corporali accepere modo, cum Paulus ar- gutari vellet ac dicere: Si Christus non ex homine Deus factus est, ergo non consubstantialis est Patri atque hinc necesse est tres esse substantias: unam priorein, duas vero ex illa procedentes. Ideoque il- lud Pauli sophisma jure caventes, dixere Christum non esse consubstantialem: neque enim Filius ita se habet respectu Patris qualiter ille cogitabat. Qui autem Arianam hæresin anathemate damnarunt, cum Pauli calliditatem animadvertissent, et cogi- tarent non ita de incorporeis, et maxime de Deo, D consubstantialitatem accipiendam esse, agnoscen- tesque Verbum non creaturam, sed prolem ex sub- stantia esse; item Patris substantiam, Filii princi- pium, radicem et fontein esse, ac eumdem ex se veram esse genitoris similitudinem, nec eum quasi natura extraneum, uti nos sumus, a Patre separa- ss Rom. vul, 14. ibid. 12. Rom. viii, 5. aule C Hebr. vi, 19. ss Galat. 111, 1. Tim. 1, 8. etc., omissis multis. plurimis omissis. Ibidem, edit. Parisiensis, Edit. vero Commel. et omnes manu- scripti, rectius. 45. Εἴπερ οὖν μέμφεταί τις τοῖς ἐν Νικαίᾳ συνελ 45. Si quis igitur eos qui Nicææ convenerunt ar- (8) Supra pag. 201, τὸν δὲ ποταμὸν εἶναι ἐκ τῆς (9) Sic oinnes mss. et edit. Felc. 3 tamen habet (40) Sic Regius et Felckm. 3. Editi minus recte, (11) Felc. 3, tå äytov, mendose. (12) Felckmanni 3. καθελόντες ειρήκασι μὴ εἶναι (15) Felckmanni 3, εἶναι τοῦ Υἱοῦ, ἔχοντες δὲ καὶ
PG 26:772εἰ μὴ ἐξ ἀνθρώπου γέγονεν ὁ Χριστὸς θεός, οὐκοῦν ὁμοούσιός ἐστι τῷ πατρὶ καὶ ἀνάγκη τρεῖς οὐσίας εἶναι, μίαν μὲν προηγουμένην, τὰς δὲ δύο ἐξ ἐκείνης, διὰ τοῦτ’ εἰκότως εὐλαβηθέντες τὸ τοιοῦτον σόφισμα τοῦ Σαμοσατέως εἰρήκασι μὴ εἶναι τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον· οὐκ ἔστι γὰρ οὕτως ὁ υἱὸς πρὸς τὸν πατέρα ὡς ἐκεῖνος ἐνόει· οἱ δὲ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν ἀναθεματίσαντες, θεωρήσαντες τὴν πανουργίαν τοῦ Παύλου, καὶ λογισάμενοι μὴ οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν ἀσωμάτων καὶ μάλιστα ἐπὶ θεοῦ τὸ ὁμοούσιον σημαίνεσθαι γινώσκοντές τε μὴ κτίσμα, ἀλλ’ ἐκ τῆς οὐσίας γέννημα εἶναι τὸν λόγον καὶ τὴν οὐσίαν τοῦ πατρὸς ἀρχὴν καὶ ῥίζαν καὶ πηγὴν εἶναι τοῦ υἱοῦ καὶ αὐτοαληθὴς ὁμοιότης ἦν τοῦ γεννήσαντος, οὐχ ὡς ἑτεροφυὴς ὥσπερ ἡμεῖς ἐσμεν, χωριζόμενός ἐστι τοῦ πατρός, ἀλλ’ ὡς ἐξ αὐτοῦ υἱὸς ἀδιαίρετος ὑπάρχει ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα πρὸς τὸ φῶς, ἔχοντες δὲ καὶ τὰ τῶν περὶ Διονύσιον παραδείγματα τὴν πηγὴν καὶ τὴν περὶ τοῦ ὁμοουσίου ἀπολογίαν, πρὸ δὲ τούτων τὴν τοῦ σωτῆρος ἑνοειδῆ φωνήν, «ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν» καὶ «ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν πατέρα», τούτου ἕνεκεν εἰκότως εἰρήκασι καὶ αὐτοὶ ὁμοούσιον τὸν υἱόν.
ποταμὸν εἶναι τὸ ἐκ τῆς πηγῆς γεννώμενον (8). Εἴρηκεν (9) ὁ ἐπίσκοπος. ο θοῦσιν, ὡς εἰρηκόσι παρὰ τὰ δόξαντα (10) τοῖς πρὸ αὐτῶν, ὁ αὐτὸς μέμψαιτ' ἂν εἰκότως καὶ τοῖς ἑβδ δ μήκοντα, ὅτι μὴ τὰ τῶν πρὸ αὐτῶν ἐφύλαξαν· πρὸ αὐτῶν δὲ ἦσαν οἱ Διονύσιοι, καὶ οἱ ἐν Ῥώμῃ τὸ τη νικαῦτα συνελθόντες ἐπίσκοποι. Αλλ' οὔτε τούτους, οὔτε ἐκείνους ὅσιον αἰτιάσασθαι· πάντες γὰρ ἐπρέ- σβευον τὰ Χριστοῦ, καὶ πάντες σπουδὴν ἐσχήκασι κατὰ τῶν αἱρετικῶν, καὶ οἱ μὲν τὸν Σαμοσατέα, οἱ δὲ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν κατέκριναν. Ορθῶς δὲ καὶ οὗτοι κἀκεῖνοι, καὶ καλῶς πρὸς τὴν ὑποκειμένην ὑπόθεσιν γεγράφασι. Καὶ ὥσπερ ὁ μακάριος Από στολος, Ρωμαίοις μὲν ἐπιστέλλων, ἔλεγεν· ο Ο νό μος πνευματικός ἐστι· ; καὶ, ι Ο νόμος ἅγιος, ο καὶ, « Ἡ ἐντολὴ ἁγία, καὶ δικαία, καὶ ἀγαθή, καὶ μετ' ὀλίγον· « Τὸ γὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου, ἐν ᾧ Ασθένει, Εβραίοις δὲ ἔγραφεν· ι Ο νόμος οὐδένα τετελείωκε·, καὶ Γαλάταις μὲν, ο Ἐν νόμῳ οὐδεὶς δικαιοῦται·, Τιμοθέῳ δὲ, ὅτι « Καλὸς ὁ νόμος, ἐάν τις αὐτῷ νομίμως χρῆται·, καὶ οὐκ ἄν τις αἰτιά- σαιτο τὸν ἅγιον (11) ὡς ἐναντία καὶ μαχόμενα γρά φοντα, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον θαυμάσειεν ἁρμοζόντως πρὸς ἑκάστους ἐπιστέλλοντα, ἵνα οἱ μὲν Ῥωμαῖοι καὶ οἱ ἄλλοι μάθωσιν ἀπὸ τοῦ γράμματος επιστρέφειν εἰς τὸ Πνεῦμα· οἱ δὲ Ἑβραῖοι καὶ Γαλάται παιδευθῶσι, μὴ εἰς τὸν νόμον, ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κύριον τὸν δεδωκότα τὸν νόμον ἔχειν τὰς ἐλπίδας· οὕτως εἰ ἀμφοτέρων τῶν συνόδων οἱ Πατέρες διαφόρως έμνημόνευσαν περὶ τοῦ ὁμοουσίου, οὐ χρὴ πάντως ἡμᾶς διαφέρεσθαι πρός αὐτοὺς, ἀλλὰ τὴν διάνοιαν αὐτῶν ἐρευνᾶν, καὶ πάν τως εὑρήσομεν ἀμφοτέρων τῶν συνόδων τὴν ὁμόνοιαν. Οἱ μὲν γὰρ τὸν Σαμοσατέα καθελόντες (12), σωματι κῶς ἐκλαμβάνοντες τὸ ὁμοούσιον, τοῦ Παύλου σοφί- ζεσθαί τε θέλοντος καὶ λέγοντος, Εἰ μὴ ἐξ ἀνθρώπου γέγονεν ὁ Χριστὸς Θεὸς, οὐκοῦν ὁμοούσιός ἐστι τῷ Πατρί, καὶ ἀνάγκη τρεῖς οὐσίας εἶναι, μίαν μὲν προηγουμένην, τὰς δὲ δύο ἐξ ἐκείνης· διὰ τοῦτ᾽ εἰκότως εὐλαβηθέντες τὸ τοιοῦτον σόφισμα τοῦ Σαμοσατέως, ειρήκασι μὴ εἶναι τὸν Χριστὸν ὁμοούσιον· οὐκ ἔστι γὰρ οὕτως ὁ Υἱὸς πρὸς τὸν Πατέρα, ὡς ἐκεῖνος ἐνόει· οἱ δὲ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν ἀναθεματίσαντες, Β θεωρήσαντες την πανουργίαν τοῦ Παύλου, καὶ λο- σε πηγῆς ὕδωρ. οὕτως εἴρηκεν. πάντα τὰ δόξαντα. γισάμενοι μὴ οὕτως καὶ ἐπὶ τῶν ἀσωμάτων, καὶ μά λιστα ἐπὶ Θεοῦ τὸ ὁμοούσιον σημαίνεσθαι, γινώσκον- τές τε μὴ κτίσμα, ἀλλ᾽ ἐκ τῆς οὐσίας γέννημα εἶναι τὸν Λόγον, καὶ τὴν οὐσίαν τοῦ Πατρὸς ἀρχὴν, καὶ ῥίζαν, καὶ πηγὴν εἶναι τοῦ Υἱοῦ (15), καὶ αὐτοαλη θῆς ὁμοιότης ἦν τοῦ γεννήσαντος, οὐχ ὡς ἑτεροφυής, σε τὸν Χριστόν, τὰ τῶν, αὐτὸ ἀληθής. αὐτοπληθής, - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. dici, sed utrumque exsistere : ac fontem quidem A quasi patrem esse, fluvium vero, aquam ex fonte manentem. » Hactenus episcopus ille. guit, quod præter majorum decreta quædam protu- Jerint, is jure septuaginta episcopos reprehendat, quod majorum suorum decreta non servarint. Prius quippe erant ambo Dionysii, atque ii qui tunc tem- poris Romæ convenerant episcopi. Sed neutros fas est culpare omnes quippe res Christi curabant, omnes studia sua convertebant adversus hæreticos, et alii Samosatensem, alii Arianam damnarunt hæ- resin. Recte autem ac probe utrique scripsere, al- que congruenter ad propositum argumentum. Et- enim quemadmodum beatus Apostolus ad Romanos his verbis scripsit: « Les spiritualis est *';, et. Lex sancta et mandatum sanctum, et justum et bonum ;, et paulo post, ‹ Nam quod impossibile erat legi in quo infirmabatur ";, ad Hebraeos autem, Nullum perfecit lex ** ;, ad Galatas, c in lege nemo justificabitur "; » ad Timotheum autem, « Bona est lex, si quis ea legitime utatur 66; » neque tamen quis sanctum virum criminatus fuerit quasi con- traria et pugnantia scribat; sed potius admiratus fuerit, quod, ut singulis consentaneum erat, scribe- ret, ut Romani et alli ex littera ediscerent sese ad Spuitum convertere; Hebræi vero et Galatæ doce- rentur, non in legem, sed in Dominum qui legem dedit, spem habere : ita quoque etsi ambarum syno- dorum Patres diverse de consubstantiali mentio- nem fecerint, nullatenus tamen ab illis dissidere debemus, sed illorum perscrutari sententiam, et tunc ambas inter se synodos consentire deprehendemus. Qui enim Samosatensem deposuere, vocem consub- stantialis corporali accepere modo, cum Paulus ar- gutari vellet ac dicere: Si Christus non ex homine Deus factus est, ergo non consubstantialis est Patri atque hinc necesse est tres esse substantias: unam priorein, duas vero ex illa procedentes. Ideoque il- lud Pauli sophisma jure caventes, dixere Christum non esse consubstantialem: neque enim Filius ita se habet respectu Patris qualiter ille cogitabat. Qui autem Arianam hæresin anathemate damnarunt, cum Pauli calliditatem animadvertissent, et cogi- tarent non ita de incorporeis, et maxime de Deo, D consubstantialitatem accipiendam esse, agnoscen- tesque Verbum non creaturam, sed prolem ex sub- stantia esse; item Patris substantiam, Filii princi- pium, radicem et fontein esse, ac eumdem ex se veram esse genitoris similitudinem, nec eum quasi natura extraneum, uti nos sumus, a Patre separa- ss Rom. vul, 14. ibid. 12. Rom. viii, 5. aule C Hebr. vi, 19. ss Galat. 111, 1. Tim. 1, 8. etc., omissis multis. plurimis omissis. Ibidem, edit. Parisiensis, Edit. vero Commel. et omnes manu- scripti, rectius. 45. Εἴπερ οὖν μέμφεταί τις τοῖς ἐν Νικαίᾳ συνελ 45. Si quis igitur eos qui Nicææ convenerunt ar- (8) Supra pag. 201, τὸν δὲ ποταμὸν εἶναι ἐκ τῆς (9) Sic oinnes mss. et edit. Felc. 3 tamen habet (40) Sic Regius et Felckm. 3. Editi minus recte, (11) Felc. 3, tå äytov, mendose. (12) Felckmanni 3. καθελόντες ειρήκασι μὴ εἶναι (15) Felckmanni 3, εἶναι τοῦ Υἱοῦ, ἔχοντες δὲ καὶ
PG 26:773καὶ ὥσπερ, καθὰ προεῖπον, οὐκ ἄν τις αἰτιάσαιτο τὸν ἀπόστολον, εἰ περὶ τοῦ νόμου Ῥωμαίοις μὲν οὕτως, Ἑβραίοις δὲ οὕτως ἔγραψε, τὸν αὐτὸν τρόπον οὔτε οἱ νῦν τοῖς προτέροις ἐγκαλέσαιεν βλέποντες αὐτῶν τὴν ἑρμηνείαν, οὔτε οἱ πρότεροι τοὺς μετ’ αὐτοὺς μέμψαιντ’ ἂν ὁρῶντες τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν καὶ τὴν χρείαν δι’ ἣν οὕτως ἔγραψαν περὶ τοῦ κυρίου. καὶ γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν ἑκάστη σύνοδος εὔλογον ἔχει δι’ ἣν οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὕτως εἰρήκασιν. ἐπειδὴ γὰρ ὁ Σαμοσατεὺς ἐφρόνει μὴ εἶναι πρὸ Μαρίας τὸν υἱόν, ἀλλ’ ἀπ’ αὐτῆς ἀρχὴν ἐσχηκέναι τοῦ εἶναι, τούτου ἕνεκεν οἱ τότε συνελθόντες καθεῖλον μὲν αὐτὸν καὶ αἱρετικὸν ἀπέφηναν, περὶ δὲ τῆς τοῦ υἱοῦ θεότητος ἁπλούστερον γράφοντες οὐ κατεγένοντο περὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου ἀκρίβειαν, ἀλλ’ οὕτως ὡς ἐξειλήφασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου εἰρήκασι. τὴν φροντίδα γὰρ εἶχον πᾶσαν, ὅπερ ἐπενόησεν ὁ Σαμοσατεὺς ἀνελεῖν καὶ δεῖξαι πρὸ πάντων εἶναι τὸν υἱὸν καὶ ὅτι οὐκ ἐξ ἀνθρώπων γέγονε θεός, ἀλλὰ θεὸς ὢν ἐνεδύσατο δούλου μορφὴν καὶ λόγος ὢν γέγονε σάρξ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰωάννης καὶ οὕτω μὲν κατὰ τῆς βλασφημίας Παύλου πέπρακται.
ΤΤΑ ὥσπερ ἡμεῖς ἐσμεν, χωριζόμενος ἐστι τοῦ Πατρός· Α ἀλλ' ὡς ἐξ αὐτοῦ Υἱὸς ἀδιαίρετος ὑπάρχει, ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα πρὸς τὸ φῶς· ἔχοντες δὲ καὶ τὰ τῶν περὶ Διονύσιον παραδείγματα, τὴν πηγὴν καὶ τὴν περὶ τοῦ ὁμοουσίου ἀπολογίαν, πρὸ δὲ τούτων τὴν τοῦ Σωτῆς ρος ἐνοειδή φωνήν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, καὶ, ι Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα·, τούτου ἕνεκεν εἰκότως εἰρήκασι καὶ αὐτοὶ ὁμοούσιον τὸν Υϊόν. Καὶ ὥσπερ, καθὰ προείπον, οὐκ ἄν τις αἰτιά- σαιτο τὸν ᾿Απόστολον, εἰ περὶ τοῦ νόμου Ρωμαίοις μὲν οὕτως, Εβραίοις δὲ οὕτως ἔγραψε τὸν αὐτὸν τρόπον οὔτε οἱ νῦν τοῖς προτέροις ἐγκαλέσαιεν, βλέ ποντες αὐτῶν τὴν ἑρμηνείαν· οὔτε οἱ πρότεροι τοὺς μετ' αὐτοὺς μέμψαιντ' ἂν, ὁρῶντες τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν, καὶ τὴν χρείαν δι᾽ ἣν οὕτως ἔγραψαν περὶ τοῦ Κυρίου. Καὶ γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν ἑκάστη σύν- Β οδος (14) εύλογον ἔχει, δι' ἣν οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὔ τως εἰρήκασιν. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ Σαμοσατεὺς ἐφρόνει μὴ εἶναι πρὸ Μαρίας τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἀπ' αὐτῆς ἀρ- χὴν ἐσχηκέναι τοῦ εἶναι, τούτου ένεκεν οἱ τότε συν ελθόντες, καθεῖλον μὲν αὐτὸν καὶ αἱρετικὴν ἀπέφη- ναν· περὶ δὲ τῆς τοῦ Υἱοῦ θεότητος ἁπλούστερον γρά- φοντες, οὐ κατεγένοντο περὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου ἀκρί- βειαν (15), ἀλλ' οὕτως ὡς ἐξειλήφασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου εἰρήκασι. Τὴν φροντίδα γὰρ εἶχον πᾶσαν, ἵπερ ἐπενόησεν ὁ Σαμοσατεύς, ἀνελεῖν, καὶ δεῖξαι πρὸ πάντων εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ ὅτι οὐκ ἐξ ἀνθρώπων γέγονε Θεὸς, ἀλλὰ, Θεὸς ὤν, ἐνεδύσατο δούλου μορ φήν, καὶ Λόγος ων, γέγονε σάρξ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰωάν- νης· καὶ οὕτω μὲν κατὰ τῆς (16) βλασφημίας Παύλου πέπρακται. Ἐπειδὴ δὲ καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον καὶ "Αρειον πρὸ χρόνων μὲν εἶναι τὸν Υἱὸν ἔλεγον, πε ποιῆσθαι μέντοι, καὶ ἕνα τῶν κτισμάτων αὐτὸν ἐδί δασκον, καὶ τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ, οὐχ ὡς Υἱὸν ἐκ Πατρὸς γνήσιον, ἐπίστευον· ἀλλ᾿ ὡς τὰ κτίσματα· οὕτω (17) καὶ ἐπ' αὐτοῦ τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ εἶναι διεβεβαιοῦντο τήν τε τῆς ὁμοιώσεως ἑνότητα τοῦ Υἱοῦ (18) πρὸς τὸν Πατέρα οὐκ ἔλεγον κατὰ τὴν οὐσίαν, οὐδὲ κατὰ τὴν φύσιν, ὡς ἔστιν υἱὸς ὅμοιος Πατρί, ἀλλὰ διὰ τὴν συμφωνίαν τῶν δογμάτων καὶ τῆς διδασκαλίας· ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀπεσχοίνιξον καὶ ἀπεξενοῦντο (19) παντελῶς τὴν οὐσίαν τοῦ Υἱοῦ ἀπὸ τοῦ Πατρὸς, ἑτέραν ἀρχὴν αὐτῷ τοῦ εἶναι παρὰ τὸν πατέρα ἐπινοοῦντες (20), καὶ εἰς τὰ κτίσματα καταφέροντες αὐτόν· τούτου χά φιν οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόντες, θεωρήσαντες τὴν παν- ουργίαν τῶν οὕτω φρονούντων, καὶ (21) συναγα- γόντες ἐκ τῶν Γραφῶν τὴν διάνοιαν, λευκότερον γρά- φοντες, εἰρήκασι τὸ ὁμοούσιον· ἵνα καὶ τὸ γνήσιον ἀληθῶς ἐκ τούτου γνωσθῇ τοῦ Υἱοῦ, καὶ μηδὲν κοινὸν ἔχῃ πρὸς τοῦτον τὰ γενητά (22). Ἡ γὰρ τῆς λέξεως ταύτης ἀκρίβεια τήν τε ὑπόκρισιν αὐτῶν, ἐὰν λέγωσι κιν, θ. στης συνόδου. Παύλου των κτισμάτων, οὕτω. τῷ Πατρί. οῦντες, διελέγχῃ. τὰς πιθανότητας, . DE SYNODIS. tum esse, sed, cum ex ipso sit, Filium esse indivi- D Joan. x, 50. ss Joan. post deletum aliquid in Regio. C ' sum, uti se habet splendor erga lucem; cum item sibi faverent Dionysii exempla, fontis scilicet vox, et consubstantialis defensio, et ante ista vox Sal- vatoris index unitatis, ‹ Ego et Pater unum su- mus , et, « Qui vidit ne vidit et Patrem *8:, ea, inquam, de causa, jure et ipsi Filium consubstan- tialem dixerunt. Et sicut, ut supra dixi, nemo Apo- stolum culpaverit quod de lege Romanis hoc modo, Hebræis alio scripserit, sic nec præsentis temporis homines priscos illo criminati fuerint, si eorum considerent interpretationem; neque prisci posteros reprehenderint si advertant qua sententia et quo usu ita de Domino scripserunt. Etenim utraque synodus ex legitima causa hoc modo alia, alio alia locuta est. Cum enim Samosatensis Filium sentiret non esse ante Mariam, sed ab illa initium exsistendi ac- cepisse, idcirco episcopi tunc congregati illum de- posuerunt, et hæreticum declararunt : de Filii au- tem divinitate cum simplicius scriberent, ad accu- ratam consubstantialis interpretationem non deve- nerunt, sed, ut conceperant, de consubstantiali lo- cuti sunt. Tota enim eorum cura in eo posita erat, ut quod Samosatensis commentus fuerat everterent, et ante omnia Filium esse declararent, eumque ne. quaquam ex homine Deum factum esse, sed Deus cum esset, formam servi induisse, et cum Verbum esset, factum carnem, ut ait Joannes, atque ita ad- versus Pauli Llasphemiam actum est. Cum autem Eusebiani et Ariani, ante tempora quidem Filium fuisse dicerent, factum tamen fuisse, ac unam e creaturis eum esse docerent, et illud, ex Deo, non Filium ex Patre genuinum esse crederent; sed sicut creaturas, ita eum affirmarent ex Deo esse : unitatem autem similitudinis Filii cum Patre dicerent non esse secundum substantiam, nec secundum natu- ram, quemadmodum filius est patri similis, sed ob solum dogmatum doctrinæque consensum: in o cum substantiam Filii a Patre omnino separarent et alienarent, diversum a Patre initium ipsuin ha- bere commenti, ad creaturasque eum deprimentes : ideo qui Nicææ congregati erant, eorum qui ita sentirent vafritiem conspicati, Scripturarumque mente collecta, liquidius scripsere consubstantia- lem eum esse ; ut hinc vera et genuina Filii natura explorata esset, palamque foret opificia nihil cum eo commune habere. Accurata enim hujus vocis ratio, eorum coarguit simulationem qua hanc pro- ferunt vocem, ex Deo, omnesque eorum ad simpli- ciores seducendos argutias refellit. Certe cum om- nia possint pro libidine sophismatibus eludere ac omissis cæteris. omisso articulo. Reg. mox, Ibidem Regius et Basiliensis, artic. deest in editis. (14) Ita Felckmanni 3, optime. Editi et alii, ἑκά- (15) Felck. 5, ἀκρίβειαν. Τὴν φροντίδα γάρ, etc. (16) Felck. 3, καὶ οὕτω μὲν τὰ κατὰ τῆς βλ. Ibid. (17) Felck. 5, ἐκ Πατρὸς ἐπίστευον, ἀλλ' ὡς ἐπί (13) Felck. 5, τοῦ Θεοῦ. Mos idem, ὁ Υἱὸς ὅμοιος (19) Felckman. 3, ἀπεξένουν. (20) Sic Reg. et Felc. 3. In edit., τοῦ εἶναι ἐπινο- (21) Sic Reg. In editis vero και deest. (22) Fet Reg. 1. editis verb. Infra idem ex @ɛo,
PG 26:774ἐπειδὴ δὲ καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον καὶ Ἄρειον πρὸ χρόνων μὲν εἶναι τὸν υἱὸν ἔλεγον, πεποιῆσθαι μέντοι καὶ ἕνα τῶν κτισμάτων αὐτὸν ἐδίδασκον, καὶ τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ οὐχ ὡς υἱὸν ἐκ πατρὸς γνήσιον ἐπίστευον, ἀλλ’ ὡς τὰ κτίσματα, οὕτω καὶ ἐπ’ αὐτοῦ τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ εἶναι διεβεβαιοῦντο, τήν τε τῆς ὁμοιώσεως ἑνότητα τοῦ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα οὐκ ἔλεγον κατὰ τὴν οὐσίαν οὐδὲ κατὰ τὴν φύσιν, ὡς ἔστιν υἱὸς ὅμοιος πατρί, ἀλλὰ διὰ τὴν συμφωνίαν τῶν δογμάτων καὶ τῆς διδασκαλίας, ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀπεσχοίνιζον καὶ ἀπεξενοῦντο παντελῶς τὴν οὐσίαν τοῦ υἱοῦ ἀπὸ τοῦ πατρὸς ἑτέραν ἀρχὴν αὐτῷ τοῦ εἶναι παρὰ τὸν πατέρα ἐπινοοῦντες καὶ εἰς τὰ κτίσματα καταφέροντες αὐτόν, τούτου χάριν οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόντες θεωρήσαντες τὴν πανουργίαν τῶν οὕτω φρονούντων καὶ συναγαγόντες ἐκ τῶν γραφῶν τὴν διάνοιαν λευκότερον γράφοντες εἰρήκασι τὸ ὁμοούσιον, ἵνα καὶ τὸ γνήσιον ἀληθῶς ἐκ τούτου γνωσθῇ τοῦ υἱοῦ καὶ μηδὲν κοινὸν ἔχῃ πρὸς τοῦτον τὰ γενητά. ἡ γὰρ τῆς λέξεως ταύτης ἀκρίβεια τήν τε ὑπόκρισιν αὐτῶν ἐὰν λέγωσι τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ ῥητόν, διελέγχει καὶ πάσας αὐτῶν τὰς πιθανότητας, ἐν αἷς ὑφαρπάζουσι τοὺς ἀκεραίους, ἐκβάλλει.
ΤΤΑ ὥσπερ ἡμεῖς ἐσμεν, χωριζόμενος ἐστι τοῦ Πατρός· Α ἀλλ' ὡς ἐξ αὐτοῦ Υἱὸς ἀδιαίρετος ὑπάρχει, ὡς ἔστι τὸ ἀπαύγασμα πρὸς τὸ φῶς· ἔχοντες δὲ καὶ τὰ τῶν περὶ Διονύσιον παραδείγματα, τὴν πηγὴν καὶ τὴν περὶ τοῦ ὁμοουσίου ἀπολογίαν, πρὸ δὲ τούτων τὴν τοῦ Σωτῆς ρος ἐνοειδή φωνήν· Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, καὶ, ι Ο ἑωρακὼς ἐμὲ ἑώρακε τὸν Πατέρα·, τούτου ἕνεκεν εἰκότως εἰρήκασι καὶ αὐτοὶ ὁμοούσιον τὸν Υϊόν. Καὶ ὥσπερ, καθὰ προείπον, οὐκ ἄν τις αἰτιά- σαιτο τὸν ᾿Απόστολον, εἰ περὶ τοῦ νόμου Ρωμαίοις μὲν οὕτως, Εβραίοις δὲ οὕτως ἔγραψε τὸν αὐτὸν τρόπον οὔτε οἱ νῦν τοῖς προτέροις ἐγκαλέσαιεν, βλέ ποντες αὐτῶν τὴν ἑρμηνείαν· οὔτε οἱ πρότεροι τοὺς μετ' αὐτοὺς μέμψαιντ' ἂν, ὁρῶντες τὴν ἑρμηνείαν αὐτῶν, καὶ τὴν χρείαν δι᾽ ἣν οὕτως ἔγραψαν περὶ τοῦ Κυρίου. Καὶ γὰρ καὶ τὴν αἰτίαν ἑκάστη σύν- Β οδος (14) εύλογον ἔχει, δι' ἣν οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὔ τως εἰρήκασιν. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ Σαμοσατεὺς ἐφρόνει μὴ εἶναι πρὸ Μαρίας τὸν Υἱόν, ἀλλ᾽ ἀπ' αὐτῆς ἀρ- χὴν ἐσχηκέναι τοῦ εἶναι, τούτου ένεκεν οἱ τότε συν ελθόντες, καθεῖλον μὲν αὐτὸν καὶ αἱρετικὴν ἀπέφη- ναν· περὶ δὲ τῆς τοῦ Υἱοῦ θεότητος ἁπλούστερον γρά- φοντες, οὐ κατεγένοντο περὶ τὴν τοῦ ὁμοουσίου ἀκρί- βειαν (15), ἀλλ' οὕτως ὡς ἐξειλήφασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου εἰρήκασι. Τὴν φροντίδα γὰρ εἶχον πᾶσαν, ἵπερ ἐπενόησεν ὁ Σαμοσατεύς, ἀνελεῖν, καὶ δεῖξαι πρὸ πάντων εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ ὅτι οὐκ ἐξ ἀνθρώπων γέγονε Θεὸς, ἀλλὰ, Θεὸς ὤν, ἐνεδύσατο δούλου μορ φήν, καὶ Λόγος ων, γέγονε σάρξ, ὡς εἶπεν ὁ Ἰωάν- νης· καὶ οὕτω μὲν κατὰ τῆς (16) βλασφημίας Παύλου πέπρακται. Ἐπειδὴ δὲ καὶ οἱ περὶ Εὐσέβιον καὶ "Αρειον πρὸ χρόνων μὲν εἶναι τὸν Υἱὸν ἔλεγον, πε ποιῆσθαι μέντοι, καὶ ἕνα τῶν κτισμάτων αὐτὸν ἐδί δασκον, καὶ τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ, οὐχ ὡς Υἱὸν ἐκ Πατρὸς γνήσιον, ἐπίστευον· ἀλλ᾿ ὡς τὰ κτίσματα· οὕτω (17) καὶ ἐπ' αὐτοῦ τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ εἶναι διεβεβαιοῦντο τήν τε τῆς ὁμοιώσεως ἑνότητα τοῦ Υἱοῦ (18) πρὸς τὸν Πατέρα οὐκ ἔλεγον κατὰ τὴν οὐσίαν, οὐδὲ κατὰ τὴν φύσιν, ὡς ἔστιν υἱὸς ὅμοιος Πατρί, ἀλλὰ διὰ τὴν συμφωνίαν τῶν δογμάτων καὶ τῆς διδασκαλίας· ἀλλὰ γὰρ καὶ ἀπεσχοίνιξον καὶ ἀπεξενοῦντο (19) παντελῶς τὴν οὐσίαν τοῦ Υἱοῦ ἀπὸ τοῦ Πατρὸς, ἑτέραν ἀρχὴν αὐτῷ τοῦ εἶναι παρὰ τὸν πατέρα ἐπινοοῦντες (20), καὶ εἰς τὰ κτίσματα καταφέροντες αὐτόν· τούτου χά φιν οἱ ἐν Νικαίᾳ συνελθόντες, θεωρήσαντες τὴν παν- ουργίαν τῶν οὕτω φρονούντων, καὶ (21) συναγα- γόντες ἐκ τῶν Γραφῶν τὴν διάνοιαν, λευκότερον γρά- φοντες, εἰρήκασι τὸ ὁμοούσιον· ἵνα καὶ τὸ γνήσιον ἀληθῶς ἐκ τούτου γνωσθῇ τοῦ Υἱοῦ, καὶ μηδὲν κοινὸν ἔχῃ πρὸς τοῦτον τὰ γενητά (22). Ἡ γὰρ τῆς λέξεως ταύτης ἀκρίβεια τήν τε ὑπόκρισιν αὐτῶν, ἐὰν λέγωσι κιν, θ. στης συνόδου. Παύλου των κτισμάτων, οὕτω. τῷ Πατρί. οῦντες, διελέγχῃ. τὰς πιθανότητας, . DE SYNODIS. tum esse, sed, cum ex ipso sit, Filium esse indivi- D Joan. x, 50. ss Joan. post deletum aliquid in Regio. C ' sum, uti se habet splendor erga lucem; cum item sibi faverent Dionysii exempla, fontis scilicet vox, et consubstantialis defensio, et ante ista vox Sal- vatoris index unitatis, ‹ Ego et Pater unum su- mus , et, « Qui vidit ne vidit et Patrem *8:, ea, inquam, de causa, jure et ipsi Filium consubstan- tialem dixerunt. Et sicut, ut supra dixi, nemo Apo- stolum culpaverit quod de lege Romanis hoc modo, Hebræis alio scripserit, sic nec præsentis temporis homines priscos illo criminati fuerint, si eorum considerent interpretationem; neque prisci posteros reprehenderint si advertant qua sententia et quo usu ita de Domino scripserunt. Etenim utraque synodus ex legitima causa hoc modo alia, alio alia locuta est. Cum enim Samosatensis Filium sentiret non esse ante Mariam, sed ab illa initium exsistendi ac- cepisse, idcirco episcopi tunc congregati illum de- posuerunt, et hæreticum declararunt : de Filii au- tem divinitate cum simplicius scriberent, ad accu- ratam consubstantialis interpretationem non deve- nerunt, sed, ut conceperant, de consubstantiali lo- cuti sunt. Tota enim eorum cura in eo posita erat, ut quod Samosatensis commentus fuerat everterent, et ante omnia Filium esse declararent, eumque ne. quaquam ex homine Deum factum esse, sed Deus cum esset, formam servi induisse, et cum Verbum esset, factum carnem, ut ait Joannes, atque ita ad- versus Pauli Llasphemiam actum est. Cum autem Eusebiani et Ariani, ante tempora quidem Filium fuisse dicerent, factum tamen fuisse, ac unam e creaturis eum esse docerent, et illud, ex Deo, non Filium ex Patre genuinum esse crederent; sed sicut creaturas, ita eum affirmarent ex Deo esse : unitatem autem similitudinis Filii cum Patre dicerent non esse secundum substantiam, nec secundum natu- ram, quemadmodum filius est patri similis, sed ob solum dogmatum doctrinæque consensum: in o cum substantiam Filii a Patre omnino separarent et alienarent, diversum a Patre initium ipsuin ha- bere commenti, ad creaturasque eum deprimentes : ideo qui Nicææ congregati erant, eorum qui ita sentirent vafritiem conspicati, Scripturarumque mente collecta, liquidius scripsere consubstantia- lem eum esse ; ut hinc vera et genuina Filii natura explorata esset, palamque foret opificia nihil cum eo commune habere. Accurata enim hujus vocis ratio, eorum coarguit simulationem qua hanc pro- ferunt vocem, ex Deo, omnesque eorum ad simpli- ciores seducendos argutias refellit. Certe cum om- nia possint pro libidine sophismatibus eludere ac omissis cæteris. omisso articulo. Reg. mox, Ibidem Regius et Basiliensis, artic. deest in editis. (14) Ita Felckmanni 3, optime. Editi et alii, ἑκά- (15) Felck. 5, ἀκρίβειαν. Τὴν φροντίδα γάρ, etc. (16) Felck. 3, καὶ οὕτω μὲν τὰ κατὰ τῆς βλ. Ibid. (17) Felck. 5, ἐκ Πατρὸς ἐπίστευον, ἀλλ' ὡς ἐπί (13) Felck. 5, τοῦ Θεοῦ. Mos idem, ὁ Υἱὸς ὅμοιος (19) Felckman. 3, ἀπεξένουν. (20) Sic Reg. et Felc. 3. In edit., τοῦ εἶναι ἐπινο- (21) Sic Reg. In editis vero και deest. (22) Fet Reg. 1. editis verb. Infra idem ex @ɛo,
PG 26:775πάντα γοῦν δυνάμενοι σοφίζεσθαι καὶ μεταποιεῖν ὡς θέλουσι, ταύτην μόνην τὴν λέξιν ὡς διελέγχουσαν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν δεδίασιν, ἣν οἱ πατέρες ὥσπερ ἐπιτείχισμα κατὰ πάσης ἀσεβοῦς ἐπινοίας αὐτῶν ἔγραψαν. Πεπαύσθω τοίνυν πᾶσα φιλονεικία καὶ μηκέτι προσκόπτωμεν ἡμεῖς, εἰ διαφόρως ἐξειλήφασιν αἱ σύνοδοι τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν. ἔχομεν γὰρ εἰς ἀπολογίαν εὐλόγους περὶ αὐτῶν αἰτίας, τὰς προειρημένας μέν, καὶ ταύτην δέ. τὸ ἀγέννητον εἰ καὶ μὴ παρὰ τῶν γραφῶν τοῦτο μεμαθήκαμεν (οὐδαμοῦ γὰρ ἀγέννητον τὸν θεὸν εἰρήκασιν αἱ γραφαί), ὅμως ἐπειδὴ καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων ἐμνημόνευσαν τοῦ ὀνόματος, φιλοπευστήσαντες ἔγνωμεν ὅτι καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα διάφορα ἔχει τὰ σημαινόμενα. καὶ οἱ μὲν τὸ ὂν μέν, μήτε δὲ γεννηθὲν μήτε ὅλως ἔχον τὸν αἴτιον λέγουσιν ἀγέννητον, οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον. ὥσπερ οὖν τούτων οὕτω σημαινομένων, εἰ μέν τις ἀποβλέπων εἰς τὸ πρότερον σημαινόμενον τὸ μὴ ἔχον τὸν αἴτιον ἔλεγε μὴ εἶναι ἀγέννητον τὸν υἱόν, οὐκ ἂν κατηγόρει βλέπων ἕτερον βλέποντα εἰς τὸ μὴ εἶναι ποίημα μηδὲ κτίσμα, ἀλλ’ ἀίδιον γέννημα καὶ λέγοντα ἀγέννητον τὸν υἱόν·
Α τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ, ῥητὸν, διελέγχει, καὶ πάσας αὐτῶν τὰς πιθανότητας, ἐν αἷς ὑφαρπάζουσι τοὺς ἀκεραίους, ἐκβάλλει. Πάντα γοῦν δυνάμενοι σοφίζεσθαι καὶ μετ ταποιεῖν, ὡς θέλουσι, ταύτην μόνην τὴν λέξιν, ὡς διελέγχουσαν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, δεδίασιν· ἣν οἱ Πατέρες ὥσπερ ἐπιτείχισμα κατά πάσης ἀσεβοῦς ἐπινοίας αὐτῶν ἔγραψαν (23). Β ἔγραψαν. ἀγένητον. ἀγέννητον. ᾿Αγένητον εἰ ἀγέννητον οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον, περικοπῆς σἱ μέν, ἀγέννητον ἀγένητον. ἀγένητον. οι αγέννητον. Εt προσκόπτωμεν ἡμεῖς, εἰ διαφόρως εξειλήφασιν αἱ σύνοδοι τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν. Ἔχομεν γὰρ (24) εἰς ἀπολογίαν εὐλόγους περὶ αὐτῶν αἰτίας, τὰς προ ειρημένας μὲν, καὶ ταύτην δέ· τὸ ἀγέννητον (25), εἰ καὶ μὴ παρὰ τῶν Γραφών μεμαθήκαμεν, οὐδαμοῦ γὰρ ἀγέννητον τὸν Θεὸν εἰρήκασιν αἱ Γραφαι, ὅμως ἐπειδὴ καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων ἐμνημόνευσαν τοῦ ὀνόματος, φιλοπευστήσαντες ἔγνωμεν ὅτι καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα διάφορα ἔχει τὰ σημαινόμενα· καὶ οἱ μὲν τὸ ὂν μὲν, μήτε δὲ γεννηθέν, μήτε ὅλως ἔχον τὸν απ τιον, λέγουσιν ἀγέννητον (26)· οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον. Ὥσπερ οὖν τούτων οὕτω σημαινομένων, εἰ ὁ μέν τις ἀπο βλέπων εἰς τὸ πρότερον σημαινόμενον, τὸ μὴ ἔχον τὸν αἴτιον, ἔλεγε μὴ εἶναι ἀγέννητον (27) τὸν Υἱόν, οὐκ ἂν κατηγόρει βλέπων ἕτερον βλέποντα εἰς τὸ μὴ εἶναι ποίημα μηδὲ κτίσμα, ἀλλ᾽ ἀΐδιον (28) γέν νημα, καὶ λέγοντα ἀγέννητον τὸν Υἱόν. Αμφότεροι γὰρ πρὸς τὸν ἴδιον σκοπὸν ὁρῶντες, καλῶς εἰρήκα σιν· οὕτως εἰ καὶ τῶν Πατέρων οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὕτως εἰρήκασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου, μὴ φιλονεικώμεν ἡμεῖς, ἀλλ᾽ εὐσεβῶς τὰ παρ' αὐτῶν δεχώμεθα, ἕως μάλιστα τὴν σπουδὴν εἶχον εἰς εὐσέβειαν. Αντιοχεία κατασταθεὶς ἐπίσκοπος, καὶ μάρτυς τοῦ Χριστοῦ γενόμενος, γράφων περὶ τοῦ Κυρίου, εἴρη κεν· ι Εἷς Ιατρός ἐστι, σαρκικὸς καὶ πνευματικὸς, γενητὸς καὶ ἀγένητος (31), ἐν ἀνθρώπῳ Θεὸς, ἐν θα νάτῳ ζωὴ ἀληθινὴ, καὶ ἐκ Μαρίας καὶ ἐκ Θεοῦ. » Τι- νὲς δὲ καὶ τῶν μετὰ Ἰγνάτιον διδάσκαλοι καὶ αὐτοὶ γράφουσιν· ο "Εν τὸ ἀγένητον (52) ὁ Πατήρ, καὶ εἷς ὁ ἐξ αὐτοῦ Υἱὸς γνήσιος, γέννημα ἀληθινόν, Λόγος καὶ Σοφία τοῦ Πατρός.» Εἰ μὲν οὖν καὶ πρὸς τούτους ἐναντίως διακείμεθα, ἔστω καὶ πρὸς τὰς συνόδους ἡμῖν ἡ μάχη. Εἰ δὲ, τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν αὐτῶν εἰρήχασιν οὕτως μὴ φιλονεικώμεν, δεχόμενα, εἰς εὐσέ βειαν γενητὸς καὶ ἀγένητος, ἐν ἀθανάτῳ ζωὴ ἀληθινή. Καὶ γὰρ ἐκ Μαρίας. ἀγένητον. ὁ ἐξ αὐτοῦ S. ATHANASHI OPP. PARS I. detorquere, hanc solam vocem, utpote quae suam haeresin confutet, reformidant ; quam Patres, quasi propugnaculum adversus impiam omnem eorum cogitationen, conscripsere. - HISTORICA ET DOGMATICA. mutuo impingamus, disceptemusque num variis modis synodi consubstantialis vocem acceperint Ad defensionem enim legitimas causas pro iis affe- rendas habemus, cum supra dictas, tum etiam istam : nempe, licet hanc vocem, ingenitum, ex Scripturis non didicerimus, nusquam enim Scri- pturæ Deum ingenitum dixere; attamen cum nul- ti praclari viri de illo nomine mentionem fecerint, accurate de illo sciscitati, agnovimus hoc nomen diversa significare: alii enim aiunt ingenitum esse id quod exsistit, nec tamen genitum est, neque om- nino causam habet: alii vero, id quod creatum non est. Si quis igitur haruni significationum priorem respiciens, qua intelligitur ingenitum esse quod nullam habet causam, diceret Filium non esse in- genitum ; non ideo si quem conspicatus qui, juxta sententiam quæ ait ipsum nec opificium nec crea- turam, sed eternam prolem esse, eum ingenitum diceret, illum propterea criminaretur. Uterque enim juxta proprium scopum probe locutus esset; ita quoque si ex Patribus alii alio modo de consul- stantiali locuti sunt, ne contenlamus : sed pie eo- rum dicta excipiamus, dum maxime toto studio C pietati operam dederunt. episcopus constitutus est, ipseque martyr Christi fuit, de Domnino scribens, dixit (30) : Unus medicus est carnalis et spiritualis, factus et non factus, in homine Deus, in morte vita vera, et ex Maria et ex Deo. › Quidam autem post Ignatium et ipsi ex magistris nostris scribunt : « Unum non factum est, scilicet Pater et unus ex ipso Filius germanus, proles vera, Verbum et Sapientia Patris. Si itaque illis etiam adversamur, sit nobis adversum synodos quoque certamen. Quod si gnari eorum in Christo fidei, persuasum habemus beatum etiam Ignatium Paulo post edit. Commel., Edit. vero Pa- ris. cum Reg. et Felck. 5, Vide quæ de hac voce dicta sunt Epist. De decretis Nicænis in Monito et n. 28. confundit Athanasius. desiderantur : germana lamen sunt, respondentque priori parti, etc. Reg. ibid., prima manu, secunda vero, supra positum est), et edit. Paris. Edit. veto Com- mel. Paris. ita Reg. etiam, in quo ta- D men unum v abrasum fuit. Paulo post in Reg. post ponitur interpunctio, quæ in edit. post habetur. Lufra ante legitur xać in edit., sed deest in Reg. et Felc. 3. In hoc po- stremo mox et in eodem, ante deest. cap. 7. tur in Ignatii epistola ad Ephesios, cap. 7. Editi et alii, atque vera hæc est Athanasii lectio ut ex inferioribus liquet. Mox in editis Ignatii legitur, Sed præstat Athanasii lectio: nam opposita sunt bec omnia. Ibidem Felc. 3. Cæteri et editi, Μos ante deest in Felckm. 5. 46. Cesset ergo omnis contentio, nec ultra in nos 47. Ignatius certe, qui post apostolos Antiochiæ 23) Sic Felckman. 5, recte. Editi et alii, ταύτην (24) Sic Felc. 3. In cateris et editis γάρ deest. (25) Sic Reg. et Felck. 3. Editi vero, ἀγένητον. (26) Sic Felck. 3. In editis et cæteris mss. hæc, (27) Sic Felc. 5, et Reg. (in quo tamen unum v (28) Felc. 3, ίδιον. Mox idem cum elit. Comm. 46. Πεπαύσθω τοίνυν πᾶσα φιλονεικία, καὶ μηκέτι 47. Ἰγνάτιος οὖν (29), 6 μετὰ τοὺς ἀποστόλους ἐν (29) Regias codex, youv. (30) Hunc locum vide epist. Ignatii ad Ephes., (31) Felc. 5, γεννητὸς καὶ ἀγέννητος, et ita legi- (52) Felc. 5, ἀγέννητον, et ita Reg. secunda manu.
ἀμφότεροι γὰρ πρὸς τὸν ἴδιον σκοπὸν ὁρῶντες καλῶς εἰρήκασιν· οὕτως εἰ καὶ τῶν πατέρων οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὕτως εἰρήκασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου, μὴ φιλονεικῶμεν ἡμεῖς, ἀλλ’ εὐσεβῶς τὰ παρ’ αὐτῶν δεχώμεθα, ἕως μάλιστα τὴν σπουδὴν εἶχον εἰς εὐσέβειαν. Ἰγνάτιος οὖν ὁ μετὰ τοὺς ἀποστόλους ἐν Ἀντιοχείᾳ κατασταθεὶς ἐπίσκοπος καὶ μάρτυς τοῦ Χριστοῦ γενόμενος γράφων περὶ τοῦ κυρίου εἴρηκεν «εἷς ἰατρός ἐστι, σαρκικὸς καὶ πνευματικός, γενητὸς καὶ ἀγένητος, ἐν ἀνθρώπῳ θεός, ἐν θανάτῳ ζωὴ ἀληθινή, καὶ ἐκ Μαρίας καὶ ἐκ θεοῦ.» τινὲς δὲ καὶ τῶν μετὰ Ἰγνάτιον διδάσκαλοι καὶ αὐτοὶ γράφουσιν «ἓν τὸ ἀγένητον ὁ πατὴρ καὶ εἷς ὁ ἐξ αὐτοῦ υἱὸς γνήσιος, γέννημα ἀληθινόν, λόγος καὶ σοφία τοῦ πατρός.» εἰ μὲν οὖν καὶ πρὸς τούτους ἐναντίως διακείμεθα, ἔστω καὶ πρὸς τὰς συνόδους ἡμῖν ἡ μάχη·
Α τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ, ῥητὸν, διελέγχει, καὶ πάσας αὐτῶν τὰς πιθανότητας, ἐν αἷς ὑφαρπάζουσι τοὺς ἀκεραίους, ἐκβάλλει. Πάντα γοῦν δυνάμενοι σοφίζεσθαι καὶ μετ ταποιεῖν, ὡς θέλουσι, ταύτην μόνην τὴν λέξιν, ὡς διελέγχουσαν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, δεδίασιν· ἣν οἱ Πατέρες ὥσπερ ἐπιτείχισμα κατά πάσης ἀσεβοῦς ἐπινοίας αὐτῶν ἔγραψαν (23). Β ἔγραψαν. ἀγένητον. ἀγέννητον. ᾿Αγένητον εἰ ἀγέννητον οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον, περικοπῆς σἱ μέν, ἀγέννητον ἀγένητον. ἀγένητον. οι αγέννητον. Εt προσκόπτωμεν ἡμεῖς, εἰ διαφόρως εξειλήφασιν αἱ σύνοδοι τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν. Ἔχομεν γὰρ (24) εἰς ἀπολογίαν εὐλόγους περὶ αὐτῶν αἰτίας, τὰς προ ειρημένας μὲν, καὶ ταύτην δέ· τὸ ἀγέννητον (25), εἰ καὶ μὴ παρὰ τῶν Γραφών μεμαθήκαμεν, οὐδαμοῦ γὰρ ἀγέννητον τὸν Θεὸν εἰρήκασιν αἱ Γραφαι, ὅμως ἐπειδὴ καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων ἐμνημόνευσαν τοῦ ὀνόματος, φιλοπευστήσαντες ἔγνωμεν ὅτι καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα διάφορα ἔχει τὰ σημαινόμενα· καὶ οἱ μὲν τὸ ὂν μὲν, μήτε δὲ γεννηθέν, μήτε ὅλως ἔχον τὸν απ τιον, λέγουσιν ἀγέννητον (26)· οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον. Ὥσπερ οὖν τούτων οὕτω σημαινομένων, εἰ ὁ μέν τις ἀπο βλέπων εἰς τὸ πρότερον σημαινόμενον, τὸ μὴ ἔχον τὸν αἴτιον, ἔλεγε μὴ εἶναι ἀγέννητον (27) τὸν Υἱόν, οὐκ ἂν κατηγόρει βλέπων ἕτερον βλέποντα εἰς τὸ μὴ εἶναι ποίημα μηδὲ κτίσμα, ἀλλ᾽ ἀΐδιον (28) γέν νημα, καὶ λέγοντα ἀγέννητον τὸν Υἱόν. Αμφότεροι γὰρ πρὸς τὸν ἴδιον σκοπὸν ὁρῶντες, καλῶς εἰρήκα σιν· οὕτως εἰ καὶ τῶν Πατέρων οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὕτως εἰρήκασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου, μὴ φιλονεικώμεν ἡμεῖς, ἀλλ᾽ εὐσεβῶς τὰ παρ' αὐτῶν δεχώμεθα, ἕως μάλιστα τὴν σπουδὴν εἶχον εἰς εὐσέβειαν. Αντιοχεία κατασταθεὶς ἐπίσκοπος, καὶ μάρτυς τοῦ Χριστοῦ γενόμενος, γράφων περὶ τοῦ Κυρίου, εἴρη κεν· ι Εἷς Ιατρός ἐστι, σαρκικὸς καὶ πνευματικὸς, γενητὸς καὶ ἀγένητος (31), ἐν ἀνθρώπῳ Θεὸς, ἐν θα νάτῳ ζωὴ ἀληθινὴ, καὶ ἐκ Μαρίας καὶ ἐκ Θεοῦ. » Τι- νὲς δὲ καὶ τῶν μετὰ Ἰγνάτιον διδάσκαλοι καὶ αὐτοὶ γράφουσιν· ο "Εν τὸ ἀγένητον (52) ὁ Πατήρ, καὶ εἷς ὁ ἐξ αὐτοῦ Υἱὸς γνήσιος, γέννημα ἀληθινόν, Λόγος καὶ Σοφία τοῦ Πατρός.» Εἰ μὲν οὖν καὶ πρὸς τούτους ἐναντίως διακείμεθα, ἔστω καὶ πρὸς τὰς συνόδους ἡμῖν ἡ μάχη. Εἰ δὲ, τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν αὐτῶν εἰρήχασιν οὕτως μὴ φιλονεικώμεν, δεχόμενα, εἰς εὐσέ βειαν γενητὸς καὶ ἀγένητος, ἐν ἀθανάτῳ ζωὴ ἀληθινή. Καὶ γὰρ ἐκ Μαρίας. ἀγένητον. ὁ ἐξ αὐτοῦ S. ATHANASHI OPP. PARS I. detorquere, hanc solam vocem, utpote quae suam haeresin confutet, reformidant ; quam Patres, quasi propugnaculum adversus impiam omnem eorum cogitationen, conscripsere. - HISTORICA ET DOGMATICA. mutuo impingamus, disceptemusque num variis modis synodi consubstantialis vocem acceperint Ad defensionem enim legitimas causas pro iis affe- rendas habemus, cum supra dictas, tum etiam istam : nempe, licet hanc vocem, ingenitum, ex Scripturis non didicerimus, nusquam enim Scri- pturæ Deum ingenitum dixere; attamen cum nul- ti praclari viri de illo nomine mentionem fecerint, accurate de illo sciscitati, agnovimus hoc nomen diversa significare: alii enim aiunt ingenitum esse id quod exsistit, nec tamen genitum est, neque om- nino causam habet: alii vero, id quod creatum non est. Si quis igitur haruni significationum priorem respiciens, qua intelligitur ingenitum esse quod nullam habet causam, diceret Filium non esse in- genitum ; non ideo si quem conspicatus qui, juxta sententiam quæ ait ipsum nec opificium nec crea- turam, sed eternam prolem esse, eum ingenitum diceret, illum propterea criminaretur. Uterque enim juxta proprium scopum probe locutus esset; ita quoque si ex Patribus alii alio modo de consul- stantiali locuti sunt, ne contenlamus : sed pie eo- rum dicta excipiamus, dum maxime toto studio C pietati operam dederunt. episcopus constitutus est, ipseque martyr Christi fuit, de Domnino scribens, dixit (30) : Unus medicus est carnalis et spiritualis, factus et non factus, in homine Deus, in morte vita vera, et ex Maria et ex Deo. › Quidam autem post Ignatium et ipsi ex magistris nostris scribunt : « Unum non factum est, scilicet Pater et unus ex ipso Filius germanus, proles vera, Verbum et Sapientia Patris. Si itaque illis etiam adversamur, sit nobis adversum synodos quoque certamen. Quod si gnari eorum in Christo fidei, persuasum habemus beatum etiam Ignatium Paulo post edit. Commel., Edit. vero Pa- ris. cum Reg. et Felck. 5, Vide quæ de hac voce dicta sunt Epist. De decretis Nicænis in Monito et n. 28. confundit Athanasius. desiderantur : germana lamen sunt, respondentque priori parti, etc. Reg. ibid., prima manu, secunda vero, supra positum est), et edit. Paris. Edit. veto Com- mel. Paris. ita Reg. etiam, in quo ta- D men unum v abrasum fuit. Paulo post in Reg. post ponitur interpunctio, quæ in edit. post habetur. Lufra ante legitur xać in edit., sed deest in Reg. et Felc. 3. In hoc po- stremo mox et in eodem, ante deest. cap. 7. tur in Ignatii epistola ad Ephesios, cap. 7. Editi et alii, atque vera hæc est Athanasii lectio ut ex inferioribus liquet. Mox in editis Ignatii legitur, Sed præstat Athanasii lectio: nam opposita sunt bec omnia. Ibidem Felc. 3. Cæteri et editi, Μos ante deest in Felckm. 5. 46. Cesset ergo omnis contentio, nec ultra in nos 47. Ignatius certe, qui post apostolos Antiochiæ 23) Sic Felckman. 5, recte. Editi et alii, ταύτην (24) Sic Felc. 3. In cateris et editis γάρ deest. (25) Sic Reg. et Felck. 3. Editi vero, ἀγένητον. (26) Sic Felck. 3. In editis et cæteris mss. hæc, (27) Sic Felc. 5, et Reg. (in quo tamen unum v (28) Felc. 3, ίδιον. Mox idem cum elit. Comm. 46. Πεπαύσθω τοίνυν πᾶσα φιλονεικία, καὶ μηκέτι 47. Ἰγνάτιος οὖν (29), 6 μετὰ τοὺς ἀποστόλους ἐν (29) Regias codex, youv. (30) Hunc locum vide epist. Ignatii ad Ephes., (31) Felc. 5, γεννητὸς καὶ ἀγέννητος, et ita legi- (52) Felc. 5, ἀγέννητον, et ita Reg. secunda manu.
PG 26:776εἰ δὲ τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν αὐτῶν γινώσκοντες πεπείσμεθα ὅτι καὶ ὁ μακάριος Ἰγνάτιος ὀρθῶς ἔγραψε γενητὸν αὐτὸν λέγων διὰ τὴν σάρκα (ὁ γὰρ Χριστὸς σὰρξ ἐγένετο), ἀγένητον δέ, ὅτι μὴ τῶν ποιημάτων καὶ γενητῶν ἐστιν, ἀλλ’ υἱὸς ἐκ πατρός, οὐκ ἀγνοοῦμεν δὲ ὅτι καὶ οἱ εἰρηκότες ἓν τὸ ἀγένητον τὸν πατέρα λέγοντες οὐχ ὡς γενητοῦ καὶ ποιήματος ὄντος τοῦ λόγου οὕτως ἔγραψαν, ἀλλ’ ὅτι μὴ ἔχει τὸν αἴτιον· καὶ μᾶλλον αὐτὸς πατὴρ μέν ἐστι τῆς σοφίας, τὰ δὲ γενητὰ πάντα ἐν σοφίᾳ πεποίηκε· διὰ τί μὴ καὶ τοὺς πατέρας τούς τε τὸν Σαμοσατέα καθελόντας καὶ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν στηλιτεύσαντας εἰς εὐσέβειαν συνάγομεν, ἀλλὰ διαστέλλομεν ἀνὰ μέσον αὐτῶν καὶ οὐ μᾶλλον ὀρθῶς περὶ αὐτῶν φρονοῦμεν; ὅτι κἀκεῖνοι, καθάπερ εἶπον, πρὸς τὸ σόφισμα τοῦ Σαμοσατέως καὶ τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ τὴν διάνοιαν ἔχοντες ἔγραψαν· οὐκ ἔστιν ὁμοούσιος, καὶ οὗτοι δὲ καλῶς νοήσαντες εἰρήκασιν ὁμοούσιον εἶναι τὸν υἱόν.
Α τὸ, ἐκ τοῦ Θεοῦ, ῥητὸν, διελέγχει, καὶ πάσας αὐτῶν τὰς πιθανότητας, ἐν αἷς ὑφαρπάζουσι τοὺς ἀκεραίους, ἐκβάλλει. Πάντα γοῦν δυνάμενοι σοφίζεσθαι καὶ μετ ταποιεῖν, ὡς θέλουσι, ταύτην μόνην τὴν λέξιν, ὡς διελέγχουσαν αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, δεδίασιν· ἣν οἱ Πατέρες ὥσπερ ἐπιτείχισμα κατά πάσης ἀσεβοῦς ἐπινοίας αὐτῶν ἔγραψαν (23). Β ἔγραψαν. ἀγένητον. ἀγέννητον. ᾿Αγένητον εἰ ἀγέννητον οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον, περικοπῆς σἱ μέν, ἀγέννητον ἀγένητον. ἀγένητον. οι αγέννητον. Εt προσκόπτωμεν ἡμεῖς, εἰ διαφόρως εξειλήφασιν αἱ σύνοδοι τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν. Ἔχομεν γὰρ (24) εἰς ἀπολογίαν εὐλόγους περὶ αὐτῶν αἰτίας, τὰς προ ειρημένας μὲν, καὶ ταύτην δέ· τὸ ἀγέννητον (25), εἰ καὶ μὴ παρὰ τῶν Γραφών μεμαθήκαμεν, οὐδαμοῦ γὰρ ἀγέννητον τὸν Θεὸν εἰρήκασιν αἱ Γραφαι, ὅμως ἐπειδὴ καὶ πολλοὶ τῶν δοκούντων ἐμνημόνευσαν τοῦ ὀνόματος, φιλοπευστήσαντες ἔγνωμεν ὅτι καὶ τοῦτο τὸ ὄνομα διάφορα ἔχει τὰ σημαινόμενα· καὶ οἱ μὲν τὸ ὂν μὲν, μήτε δὲ γεννηθέν, μήτε ὅλως ἔχον τὸν απ τιον, λέγουσιν ἀγέννητον (26)· οἱ δὲ τὸ ἄκτιστον. Ὥσπερ οὖν τούτων οὕτω σημαινομένων, εἰ ὁ μέν τις ἀπο βλέπων εἰς τὸ πρότερον σημαινόμενον, τὸ μὴ ἔχον τὸν αἴτιον, ἔλεγε μὴ εἶναι ἀγέννητον (27) τὸν Υἱόν, οὐκ ἂν κατηγόρει βλέπων ἕτερον βλέποντα εἰς τὸ μὴ εἶναι ποίημα μηδὲ κτίσμα, ἀλλ᾽ ἀΐδιον (28) γέν νημα, καὶ λέγοντα ἀγέννητον τὸν Υἱόν. Αμφότεροι γὰρ πρὸς τὸν ἴδιον σκοπὸν ὁρῶντες, καλῶς εἰρήκα σιν· οὕτως εἰ καὶ τῶν Πατέρων οἱ μὲν οὕτως, οἱ δὲ οὕτως εἰρήκασι περὶ τοῦ ὁμοουσίου, μὴ φιλονεικώμεν ἡμεῖς, ἀλλ᾽ εὐσεβῶς τὰ παρ' αὐτῶν δεχώμεθα, ἕως μάλιστα τὴν σπουδὴν εἶχον εἰς εὐσέβειαν. Αντιοχεία κατασταθεὶς ἐπίσκοπος, καὶ μάρτυς τοῦ Χριστοῦ γενόμενος, γράφων περὶ τοῦ Κυρίου, εἴρη κεν· ι Εἷς Ιατρός ἐστι, σαρκικὸς καὶ πνευματικὸς, γενητὸς καὶ ἀγένητος (31), ἐν ἀνθρώπῳ Θεὸς, ἐν θα νάτῳ ζωὴ ἀληθινὴ, καὶ ἐκ Μαρίας καὶ ἐκ Θεοῦ. » Τι- νὲς δὲ καὶ τῶν μετὰ Ἰγνάτιον διδάσκαλοι καὶ αὐτοὶ γράφουσιν· ο "Εν τὸ ἀγένητον (52) ὁ Πατήρ, καὶ εἷς ὁ ἐξ αὐτοῦ Υἱὸς γνήσιος, γέννημα ἀληθινόν, Λόγος καὶ Σοφία τοῦ Πατρός.» Εἰ μὲν οὖν καὶ πρὸς τούτους ἐναντίως διακείμεθα, ἔστω καὶ πρὸς τὰς συνόδους ἡμῖν ἡ μάχη. Εἰ δὲ, τὴν ἐν Χριστῷ πίστιν αὐτῶν εἰρήχασιν οὕτως μὴ φιλονεικώμεν, δεχόμενα, εἰς εὐσέ βειαν γενητὸς καὶ ἀγένητος, ἐν ἀθανάτῳ ζωὴ ἀληθινή. Καὶ γὰρ ἐκ Μαρίας. ἀγένητον. ὁ ἐξ αὐτοῦ S. ATHANASHI OPP. PARS I. detorquere, hanc solam vocem, utpote quae suam haeresin confutet, reformidant ; quam Patres, quasi propugnaculum adversus impiam omnem eorum cogitationen, conscripsere. - HISTORICA ET DOGMATICA. mutuo impingamus, disceptemusque num variis modis synodi consubstantialis vocem acceperint Ad defensionem enim legitimas causas pro iis affe- rendas habemus, cum supra dictas, tum etiam istam : nempe, licet hanc vocem, ingenitum, ex Scripturis non didicerimus, nusquam enim Scri- pturæ Deum ingenitum dixere; attamen cum nul- ti praclari viri de illo nomine mentionem fecerint, accurate de illo sciscitati, agnovimus hoc nomen diversa significare: alii enim aiunt ingenitum esse id quod exsistit, nec tamen genitum est, neque om- nino causam habet: alii vero, id quod creatum non est. Si quis igitur haruni significationum priorem respiciens, qua intelligitur ingenitum esse quod nullam habet causam, diceret Filium non esse in- genitum ; non ideo si quem conspicatus qui, juxta sententiam quæ ait ipsum nec opificium nec crea- turam, sed eternam prolem esse, eum ingenitum diceret, illum propterea criminaretur. Uterque enim juxta proprium scopum probe locutus esset; ita quoque si ex Patribus alii alio modo de consul- stantiali locuti sunt, ne contenlamus : sed pie eo- rum dicta excipiamus, dum maxime toto studio C pietati operam dederunt. episcopus constitutus est, ipseque martyr Christi fuit, de Domnino scribens, dixit (30) : Unus medicus est carnalis et spiritualis, factus et non factus, in homine Deus, in morte vita vera, et ex Maria et ex Deo. › Quidam autem post Ignatium et ipsi ex magistris nostris scribunt : « Unum non factum est, scilicet Pater et unus ex ipso Filius germanus, proles vera, Verbum et Sapientia Patris. Si itaque illis etiam adversamur, sit nobis adversum synodos quoque certamen. Quod si gnari eorum in Christo fidei, persuasum habemus beatum etiam Ignatium Paulo post edit. Commel., Edit. vero Pa- ris. cum Reg. et Felck. 5, Vide quæ de hac voce dicta sunt Epist. De decretis Nicænis in Monito et n. 28. confundit Athanasius. desiderantur : germana lamen sunt, respondentque priori parti, etc. Reg. ibid., prima manu, secunda vero, supra positum est), et edit. Paris. Edit. veto Com- mel. Paris. ita Reg. etiam, in quo ta- D men unum v abrasum fuit. Paulo post in Reg. post ponitur interpunctio, quæ in edit. post habetur. Lufra ante legitur xać in edit., sed deest in Reg. et Felc. 3. In hoc po- stremo mox et in eodem, ante deest. cap. 7. tur in Ignatii epistola ad Ephesios, cap. 7. Editi et alii, atque vera hæc est Athanasii lectio ut ex inferioribus liquet. Mox in editis Ignatii legitur, Sed præstat Athanasii lectio: nam opposita sunt bec omnia. Ibidem Felc. 3. Cæteri et editi, Μos ante deest in Felckm. 5. 46. Cesset ergo omnis contentio, nec ultra in nos 47. Ignatius certe, qui post apostolos Antiochiæ 23) Sic Felckman. 5, recte. Editi et alii, ταύτην (24) Sic Felc. 3. In cateris et editis γάρ deest. (25) Sic Reg. et Felck. 3. Editi vero, ἀγένητον. (26) Sic Felck. 3. In editis et cæteris mss. hæc, (27) Sic Felc. 5, et Reg. (in quo tamen unum v (28) Felc. 3, ίδιον. Mox idem cum elit. Comm. 46. Πεπαύσθω τοίνυν πᾶσα φιλονεικία, καὶ μηκέτι 47. Ἰγνάτιος οὖν (29), 6 μετὰ τοὺς ἀποστόλους ἐν (29) Regias codex, youv. (30) Hunc locum vide epist. Ignatii ad Ephes., (31) Felc. 5, γεννητὸς καὶ ἀγέννητος, et ita legi- (52) Felc. 5, ἀγέννητον, et ita Reg. secunda manu.
PG 26:777καὶ γὰρ κἀγὼ τοιαῦτα μὲν νοῶν περὶ τῶν εὐσεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν δι’ ὀλίγων ἔγραψα, εἰ δὲ δυνατὸν ἦν εὐπορῆσαι καὶ τῆς ἐπιστολῆς ἣν λέγουσιν ἐκείνους γεγραφέναι, ἡγοῦμαι πλείους εὑρεθήσεσθαι τὰς προφάσεις, δι’ ἃς ἠναγκάσθησαν οὕτω γράψαι οἱ μακάριοι ἐκεῖνοι. δεῖ γὰρ ἡμᾶς καὶ πρέπει τοιαῦτα φρονεῖν τοιαύτην τε σώζειν ἀγαθὴν συνείδησιν πρὸς τοὺς πατέρας, εἴγε μὴ νόθοι τυγχάνομεν, ἀλλ’ ἐξ αὐτῶν ἔχομεν τὰς παραδόσεις καὶ παρ’ αὐτῶν τὴν τῆς εὐσεβείας διδασκαλίαν. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ διάνοια τῶν πατέρων λεγέσθω καὶ πιστευέσθω. φέρε δὲ καὶ μετ’ αὐτῶν πάλιν ἐξετάσωμεν τὸ πρᾶγμα πράως καὶ μετὰ συνειδήσεως ἀγαθῆς μνημονεύσαντες καὶ τῶν προειρημένων, εἰ μὴ τῷ ὄντι δείκνυνται καλῶς φρονήσαντες οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συνελθόντες ἐπίσκοποι. εἰ μὲν ποίημά ἐστιν ὁ λόγος καὶ ἀλλότριος τῆς τοῦ πατρὸς οὐσίας, ὥστε καὶ χωρίζεσθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ πατρὸς τῷ ἑτεροφυεῖ χωρισμῷ, οὐκ ἂν εἴη ὁμοούσιος τῷ πατρί, ἀλλὰ μᾶλλον ὁμογενὴς τῇ φύσει τοῖς ποιήμασι, κἂν ὑπερβάλλῃ τῇ χάριτι·
γινώσκοντες, πεπείσμεθα, ὅτι καὶ ὁ μακάριος Ιγνά- τιος ὀρθῶς ἔγραψε, γενητὸν αὐτὸν λέγων διὰ τὴν σάρκα ( ὁ γὰρ Χριστὸς σὰρξ ἐγένετο)· ἀγένητον δὲ, ὅτι μὴ τῶν ποιημάτων και γενητῶν ἐστιν, ἀλλ᾽ Υἱὸς ἐκ Πατρός. Οὐκ ἀγνοοῦμεν δὲ, ὅτι καὶ οἱ εἰρηκότες ἐν τὸ ἀγένητον (35) τὸν Πατέρα λέγοντες, οὐχ ὡς γε- νητοῦ καὶ ποιήματος ὄντος τοῦ Λόγου οὕτως ἔγρα- ψαν, ἀλλ' ὅτι μὴ ἔχει (34) τὸν αἴτιον· καὶ μᾶλλον αὐτὸς Πατὴρ μέν ἔστι τῆς Σοφίας, τὰ δὲ γενητὰ πάντα ἐν σοφίᾳ πεποίηκε· διὰ τί μὴ καὶ τοὺς (35) Πατέρας, τούς τε τὸν Σαμοσατέα καθελόντας, καὶ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν στηλιτεύσαντας, εἰς εὐσέβειαν συνάγομεν, ἀλλὰ διαστέλλομεν ἀνὰ μέσον αὐτῶν, καὶ οὐ μᾶλλον ὀρθῶς περὶ αὐτῶν φρονοῦμεν ; ὅτι κάτ κεῖνοι, καθάπερ εἶπον, πρὸς τὸ σόφισμα τοῦ Σαμο- σατέως, καὶ τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἔγραψαν, Οὐκ ἔστιν ὁμοούσιος· καὶ οὗτοι δὲ, καλῶς νοήσαντες, εἰρήκασιν ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱόν. Καὶ γὰρ κἀγὼ τοιαῦτα μὲν νοῶν (56) περὶ τῶν εὐ- σεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν δι᾿ ὀλίγων ἔγραψα· εἰ δὲ δυνατὸν ἦν εὐπορῆσαι καὶ τῆς ἐπιστολῆς, ἣν λέγουσιν ἐκείνους (37) γεγραφέναι, ἡγοῦμαι πλείους εὑρεθή σεσθαι τὰς προφάσεις, δι᾿ ἂς ἀναγκάσθησαν οὕτω γράψαι οἱ μακάριοι ἐκεῖνοι. Δεῖ γὰρ ἡμᾶς καὶ πρέ- πει τοιαῦτα φρονεῖν, τοιαύτην τε σώζειν ἀγαθὴν συν είδησιν πρὸς τοὺς Πατέρας, είγε μὴ νόθοι τυγχάνο μεν, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν ἔχομεν τὰς παραδόσεις, καὶ παρ' αὐτῶν τὴν τῆς εὐσεβείας διδασκαλίαν. οθω καὶ πιστευέσθω. Φέρε δὲ καὶ μετ᾿ αὐτῶν πάλιν ἐξετάσωμεν τὸ πρᾶγμα πράως, καὶ μετὰ συνειδή- σεως ἀγαθῆς, μνημονεύσαντες (38) καὶ τῶν προειρη- μένων· εἰ μὴ τῷ ὄντι δείκνυνται καλῶς φρονήσαντες οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συνελθόντες ἐπίσκοποι. Εἰ μὲν ποίημά ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ ἀλλότριος τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας, ὥστε καὶ χωρίζεσθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ Πα- τρὸς τῷ ἑτεροφυεί χωρισμῷ, οὐκ ἂν εἴη ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ μᾶλλον ὁμογενής (39) τῇ φύσει τοῖς ποιήμασι, κἂν ὑπερβάλλῃ τῇ χάριτι· εἰ δὲ ὁμολογοῦ- μεν μὴ εἶναι αὐτὸν ποίημα, ἀλλὰ γνήσιον ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς γέννημα, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ ἀχώριστον αὐτὸν εἶναι τοῦ Πατρὸς, ὁμοφυῇ ὄντα διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ γεγεννῆσθαι. Τοιοῦτος δὲ ῶν, εἰκότως καὶ ὁμοούσιος ἂν λέγοιτο. Ἔπειτα εἰ μὴ ἐκ μετουσίας ἐστὶν ὁ Υἱός, ἀλλὰ τῇ οὐσίᾳ Λόγος ἐστὶ καὶ Σοφία τοῦ Πατρὸς, ἡ δὲ οὐσία αὕτη τῆς οὐσίας τῆς πατρι- κῆς ἐστι γέννημα καὶ ὁμοιότης αὐτῆς, ὥσπερ καὶ τὸ ἀπαύγασμα τοῦ φωτός· λέγει δὲ ὁ Υἱός, « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, καὶ, ι ῾Ο ἐμὲ ἑωρακώς (40) εώ- ρακε τὸν Πατέρα·, πῶς δεῖ νοεῖν ταύτας τὰς φωνάς; ἢ πῶς αὐτὰς ἐκλαμβάνοντες, σώσομεν τὸ ἐν εἶναι ἀγένητον. νοοῦν, ἐκείνους Αn- ὁμοούσιον νεύσαντες. Μοs δείκνυται. γενής ὑπερβάλλει. DE SYNODIS. xit (Christus enim caro factus est), et non-factum, quia non ex opificiis et rebus factis est, sed Filius ex Patre : nec ignoramus eos qui unum non-factumn, scilicet Patrem dixere, non quasi Verbum sit res facta aut opificium ita scripsisse; sed quia nul- lam Pater habeat causam; imo potius, quia ipse quidem Pater sit Sapientiæ, opificia autem omnia in sapientia ſecerit; cur non etiam Patres, cum eos qui Samosatensem deposuere, tum eos qui Arianam hæresim infamia notarunt, in unum pietatis tuen- dæ studium conjungimus, imo segregamus, et quare non potius de illis recte sentimus: quandoquidem, uti jam dixi, priores illi solum Samosatensis so- phisma, et ejus interpretationem spectantes, scri- psere non esse Christum consubstantialem: hi vero verba sane intelligentes, dixere Filium esse con- substantialem? Equidem cum tali de piis illis erga Christum viris sim sententia, hæc paucis conscripsi. Quod si epistolæ, quam illos scripsisse dicunt, mi- hi copia fuisset, existimo plures deprehensurum me fuisse causas, cur beati illi ita scribere coacti sint. Par est enim decetque nos ita sentire, probumque erga Patres animum servare, si tamen spurii non sumus, et si ab illis traditiones pietatisque doctri- A recte scripsisse, cum illum carnis causa factum di- B C nam tenemus. credamusque. Age vero rursum cum illis rem pla- cide et bono animo inquiramus, deque supra dictis mentionem faciamus: annon revera demonstrari possit episcopos Nicææ congregatos recte sensisse ? Si Verbum est res facta, et alienum a Patris sub- stantia, ita ut a Patre segregetur, imo ea separatione quæ a diversitate naturæ proficiscatur, Patri certe consubstantiale nequaquam fuerit; sed potius ejus- dem naturæ, cujus res factæ, etsi illis gratia ante- cellat. Quod si conditeamur eum non esse opificium, sed genuinam ex Patris substantia prolem, conse quens sane fuerit eum inseparabilem esse a Patre, cum sit ejusdem naturæ, utpote ab illo genitus. Talis autem cum sit, jure consubstantialis dicatur. Deinde si non ex participatione Filius est, sed sub- D stantia ipsa Verbum est et Sapientia Patris: hæc ss Joan. x, 30. • Joan. XIV, 9. alii, pti. Editio Parisiensis, male. habent. Nam loquitur hic de Patribus PATROL, GR. XXVI. autem substantia, paternæ substantiæ fetus est et ejus similitudo, veluti splendor est similitudo lucis, filiusque dicit :: Ego et Pater unum sumus ; et : c Qui vidit me, vidit et Patrem ®; » quoniodo hæ voces intelligendæ sunt? aut qua mente eas acci- pientes, Patrem et Filium unum esse tuebimur? Nam tiochenis, a quibus ait verisimile non esse vocem absolute et absque ulla exceptione pro scriptam fuisse. Felckman. 3, tantum. Μox Regius codex, 48. Talem igitur Patrum fuisse mentem dicamus, 48. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ διάνοια τῶν Πατέρων λεγέ (35) Regius et Felc. 5, ἀγέννητον. Editi vero et (34) Regius codes, ἔχῃ. (55) Ita Felckman. 3. In editis et aliis, τούς deest. (36) Ita editio Commeliniana et omnes manuscri- (57) Editi, ἐκεῖνον. Regius et Felckman, 3, recte, (38) Felc. 5, μνημονεύοντες. Εditi et alii, μνημο (39) Regius codex, ὁ μονογενής. Felc. 5, μονο- (40) Editio Commel. mendose έωρακάς.
PG 26:778εἰ δὲ ὁμολογοῦμεν μὴ εἶναι αὐτὸν ποίημα, ἀλλὰ γνήσιον ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς γέννημα, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ ἀχώριστον αὐτὸν εἶναι τοῦ πατρὸς ὁμοφυῆ ὄντα διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ γεγεννῆσθαι. τοιοῦτος δὲ ὢν εἰκότως καὶ ὁμοούσιος ἂν λέγοιτο. ἔπειτα εἰ μὴ ἐκ μετουσίας ἐστὶν ὁ υἱός, ἀλλὰ τῇ οὐσίᾳ λόγος ἐστὶ καὶ σοφία τοῦ πατρός, ἡ δὲ οὐσία αὕτη τῆς οὐσίας τῆς πατρικῆς ἐστι γέννημα καὶ ὁμοιότης αὐτῆς ὥσπερ καὶ τὸ ἀπαύγασμα τοῦ φωτός· λέγει δὲ ὁ υἱὸς «ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν» καὶ «ὁ ἐμὲ ἑωρακὼς ἑώρακε τὸν πατέρα»· πῶς δεῖ νοεῖν ταύτας τὰς φωνάς; ἢ πῶς αὐτὰς ἐκλαμβάνοντες σώσομεν τὸ ἓν εἶναι τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱόν; εἰ μὲν οὖν τῇ συμφωνίᾳ τῶν δογμάτων καὶ τῷ μὴ διαφωνεῖν πρὸς τὸν πατέρα, ὡς οἱ Ἀρειανοὶ λέγουσι, φαῦλος ὁ τοιοῦτος νοῦς. καὶ γὰρ καὶ οἱ ἅγιοι καὶ μᾶλλόν γε ἄγγελοι καὶ ἀρχάγγελοι τὴν τοιαύτην ἔχουσι πρὸς τὸν θεὸν συμφωνίαν καὶ οὐδεμία παρ’ αὐτοῖς ἐστι διαφωνία. ὁ γὰρ διαφωνήσας διάβολος ἐθεωρήθη πίπτων ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς εἶπεν ὁ κύριος. οὐκοῦν εἰ διὰ τὴν συμφωνίαν ἕν ἐστιν ὁ πατὴρ καὶ ὁ υἱός, εἴη ἂν καὶ τῶν γενητῶν τὰ συμφωνοῦντα οὕτω πρὸς τὸν θεὸν καὶ εἴποι ἂν ἕκαστος·
γινώσκοντες, πεπείσμεθα, ὅτι καὶ ὁ μακάριος Ιγνά- τιος ὀρθῶς ἔγραψε, γενητὸν αὐτὸν λέγων διὰ τὴν σάρκα ( ὁ γὰρ Χριστὸς σὰρξ ἐγένετο)· ἀγένητον δὲ, ὅτι μὴ τῶν ποιημάτων και γενητῶν ἐστιν, ἀλλ᾽ Υἱὸς ἐκ Πατρός. Οὐκ ἀγνοοῦμεν δὲ, ὅτι καὶ οἱ εἰρηκότες ἐν τὸ ἀγένητον (35) τὸν Πατέρα λέγοντες, οὐχ ὡς γε- νητοῦ καὶ ποιήματος ὄντος τοῦ Λόγου οὕτως ἔγρα- ψαν, ἀλλ' ὅτι μὴ ἔχει (34) τὸν αἴτιον· καὶ μᾶλλον αὐτὸς Πατὴρ μέν ἔστι τῆς Σοφίας, τὰ δὲ γενητὰ πάντα ἐν σοφίᾳ πεποίηκε· διὰ τί μὴ καὶ τοὺς (35) Πατέρας, τούς τε τὸν Σαμοσατέα καθελόντας, καὶ τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν στηλιτεύσαντας, εἰς εὐσέβειαν συνάγομεν, ἀλλὰ διαστέλλομεν ἀνὰ μέσον αὐτῶν, καὶ οὐ μᾶλλον ὀρθῶς περὶ αὐτῶν φρονοῦμεν ; ὅτι κάτ κεῖνοι, καθάπερ εἶπον, πρὸς τὸ σόφισμα τοῦ Σαμο- σατέως, καὶ τὴν ἑρμηνείαν αὐτοῦ τὴν διάνοιαν ἔχοντες, ἔγραψαν, Οὐκ ἔστιν ὁμοούσιος· καὶ οὗτοι δὲ, καλῶς νοήσαντες, εἰρήκασιν ὁμοούσιον εἶναι τὸν Υἱόν. Καὶ γὰρ κἀγὼ τοιαῦτα μὲν νοῶν (56) περὶ τῶν εὐ- σεβούντων εἰς τὸν Χριστὸν δι᾿ ὀλίγων ἔγραψα· εἰ δὲ δυνατὸν ἦν εὐπορῆσαι καὶ τῆς ἐπιστολῆς, ἣν λέγουσιν ἐκείνους (37) γεγραφέναι, ἡγοῦμαι πλείους εὑρεθή σεσθαι τὰς προφάσεις, δι᾿ ἂς ἀναγκάσθησαν οὕτω γράψαι οἱ μακάριοι ἐκεῖνοι. Δεῖ γὰρ ἡμᾶς καὶ πρέ- πει τοιαῦτα φρονεῖν, τοιαύτην τε σώζειν ἀγαθὴν συν είδησιν πρὸς τοὺς Πατέρας, είγε μὴ νόθοι τυγχάνο μεν, ἀλλ' ἐξ αὐτῶν ἔχομεν τὰς παραδόσεις, καὶ παρ' αὐτῶν τὴν τῆς εὐσεβείας διδασκαλίαν. οθω καὶ πιστευέσθω. Φέρε δὲ καὶ μετ᾿ αὐτῶν πάλιν ἐξετάσωμεν τὸ πρᾶγμα πράως, καὶ μετὰ συνειδή- σεως ἀγαθῆς, μνημονεύσαντες (38) καὶ τῶν προειρη- μένων· εἰ μὴ τῷ ὄντι δείκνυνται καλῶς φρονήσαντες οἱ ἐν τῇ Νικαίᾳ συνελθόντες ἐπίσκοποι. Εἰ μὲν ποίημά ἐστιν ὁ Λόγος, καὶ ἀλλότριος τῆς τοῦ Πα- τρὸς οὐσίας, ὥστε καὶ χωρίζεσθαι αὐτὸν ἀπὸ τοῦ Πα- τρὸς τῷ ἑτεροφυεί χωρισμῷ, οὐκ ἂν εἴη ὁμοούσιος τῷ Πατρὶ, ἀλλὰ μᾶλλον ὁμογενής (39) τῇ φύσει τοῖς ποιήμασι, κἂν ὑπερβάλλῃ τῇ χάριτι· εἰ δὲ ὁμολογοῦ- μεν μὴ εἶναι αὐτὸν ποίημα, ἀλλὰ γνήσιον ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς γέννημα, ἀκόλουθον ἂν εἴη καὶ ἀχώριστον αὐτὸν εἶναι τοῦ Πατρὸς, ὁμοφυῇ ὄντα διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ γεγεννῆσθαι. Τοιοῦτος δὲ ῶν, εἰκότως καὶ ὁμοούσιος ἂν λέγοιτο. Ἔπειτα εἰ μὴ ἐκ μετουσίας ἐστὶν ὁ Υἱός, ἀλλὰ τῇ οὐσίᾳ Λόγος ἐστὶ καὶ Σοφία τοῦ Πατρὸς, ἡ δὲ οὐσία αὕτη τῆς οὐσίας τῆς πατρι- κῆς ἐστι γέννημα καὶ ὁμοιότης αὐτῆς, ὥσπερ καὶ τὸ ἀπαύγασμα τοῦ φωτός· λέγει δὲ ὁ Υἱός, « Ἐγὼ καὶ ὁ Πατὴρ ἐν ἐσμεν, καὶ, ι ῾Ο ἐμὲ ἑωρακώς (40) εώ- ρακε τὸν Πατέρα·, πῶς δεῖ νοεῖν ταύτας τὰς φωνάς; ἢ πῶς αὐτὰς ἐκλαμβάνοντες, σώσομεν τὸ ἐν εἶναι ἀγένητον. νοοῦν, ἐκείνους Αn- ὁμοούσιον νεύσαντες. Μοs δείκνυται. γενής ὑπερβάλλει. DE SYNODIS. xit (Christus enim caro factus est), et non-factum, quia non ex opificiis et rebus factis est, sed Filius ex Patre : nec ignoramus eos qui unum non-factumn, scilicet Patrem dixere, non quasi Verbum sit res facta aut opificium ita scripsisse; sed quia nul- lam Pater habeat causam; imo potius, quia ipse quidem Pater sit Sapientiæ, opificia autem omnia in sapientia ſecerit; cur non etiam Patres, cum eos qui Samosatensem deposuere, tum eos qui Arianam hæresim infamia notarunt, in unum pietatis tuen- dæ studium conjungimus, imo segregamus, et quare non potius de illis recte sentimus: quandoquidem, uti jam dixi, priores illi solum Samosatensis so- phisma, et ejus interpretationem spectantes, scri- psere non esse Christum consubstantialem: hi vero verba sane intelligentes, dixere Filium esse con- substantialem? Equidem cum tali de piis illis erga Christum viris sim sententia, hæc paucis conscripsi. Quod si epistolæ, quam illos scripsisse dicunt, mi- hi copia fuisset, existimo plures deprehensurum me fuisse causas, cur beati illi ita scribere coacti sint. Par est enim decetque nos ita sentire, probumque erga Patres animum servare, si tamen spurii non sumus, et si ab illis traditiones pietatisque doctri- A recte scripsisse, cum illum carnis causa factum di- B C nam tenemus. credamusque. Age vero rursum cum illis rem pla- cide et bono animo inquiramus, deque supra dictis mentionem faciamus: annon revera demonstrari possit episcopos Nicææ congregatos recte sensisse ? Si Verbum est res facta, et alienum a Patris sub- stantia, ita ut a Patre segregetur, imo ea separatione quæ a diversitate naturæ proficiscatur, Patri certe consubstantiale nequaquam fuerit; sed potius ejus- dem naturæ, cujus res factæ, etsi illis gratia ante- cellat. Quod si conditeamur eum non esse opificium, sed genuinam ex Patris substantia prolem, conse quens sane fuerit eum inseparabilem esse a Patre, cum sit ejusdem naturæ, utpote ab illo genitus. Talis autem cum sit, jure consubstantialis dicatur. Deinde si non ex participatione Filius est, sed sub- D stantia ipsa Verbum est et Sapientia Patris: hæc ss Joan. x, 30. • Joan. XIV, 9. alii, pti. Editio Parisiensis, male. habent. Nam loquitur hic de Patribus PATROL, GR. XXVI. autem substantia, paternæ substantiæ fetus est et ejus similitudo, veluti splendor est similitudo lucis, filiusque dicit :: Ego et Pater unum sumus ; et : c Qui vidit me, vidit et Patrem ®; » quoniodo hæ voces intelligendæ sunt? aut qua mente eas acci- pientes, Patrem et Filium unum esse tuebimur? Nam tiochenis, a quibus ait verisimile non esse vocem absolute et absque ulla exceptione pro scriptam fuisse. Felckman. 3, tantum. Μox Regius codex, 48. Talem igitur Patrum fuisse mentem dicamus, 48. Τοιαύτη μὲν οὖν ἡ διάνοια τῶν Πατέρων λεγέ (35) Regius et Felc. 5, ἀγέννητον. Editi vero et (34) Regius codes, ἔχῃ. (55) Ita Felckman. 3. In editis et aliis, τούς deest. (36) Ita editio Commeliniana et omnes manuscri- (57) Editi, ἐκεῖνον. Regius et Felckman, 3, recte, (38) Felc. 5, μνημονεύοντες. Εditi et alii, μνημο (39) Regius codex, ὁ μονογενής. Felc. 5, μονο- (40) Editio Commel. mendose έωρακάς.
PG 26:779«ἐγὼ καὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν». εἰ δὲ τοῦτο ἄτοπον· ἄτοπον γάρ ἐστιν ἀληθῶς· ἀνάγκη λοιπὸν κατὰ τὴν οὐσίαν νοεῖν καὶ τὴν υἱοῦ καὶ πατρὸς ἑνότητα. τὰ μὲν γὰρ γενητά, κἂν συμφωνίαν ἔχῃ πρὸς τὸν πεποιηκότα, ἀλλ’ ἐν κινήσει καὶ μετουσίᾳ καὶ νῷ ταύτην ἔχει, ἥνπερ ὁ μὴ φυλάξας ἐκβέβληται τῶν οὐρανῶν, ὁ δὲ υἱὸς ἐκ τῆς οὐσίας ὢν γέννημα τῇ οὐσίᾳ ἕν ἐστιν αὐτὸς καὶ ὁ γεννήσας αὐτὸν πατήρ. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὸ ἰσάζον ἔχει πρὸς τὸν πατέρα ταῖς ἑνοειδέσι φωναῖς καὶ τὰ ἐπὶ τοῦ πατρὸς λεγόμενα ταῦτα καὶ ἐπὶ υἱοῦ λέγουσιν αἱ γραφαὶ χωρὶς μόνου τοῦ λέγεσθαι αὐτὸν πατέρα. αὐτὸς γὰρ εἶπεν ὁ υἱός· «πάντα ὅσα ἔχει ὁ πατὴρ ἐμά ἐστι», τῷ τε πατρὶ ἔλεγε· «πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστι καὶ τὰ σὰ ἐμά», οἷον τὸ θεός· «θεὸς γὰρ ἦν ὁ λόγος», τὸ παντοκράτωρ· «τάδε λέγει ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν καὶ ὁ ἐρχόμενος ὁ παντοκράτωρ·», τὸ εἶναι φῶς· «ἐγώ εἰμι», φησί, «τὸ φῶς», τὸ δημιουργικὸν αἴτιον· «πάντα γὰρ δι’ αὐτοῦ ἐγένετο» καὶ «ἃ βλέπω τὸν πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶ», τὸ εἶναι ἀίδιον·
Β τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱόν; Εἰ μὲν οὖν τῇ συμφωνία τῶν δογμάτων, καὶ τῷ μὴ διαφωνεῖν πρὸς τὸν Πα- τέρα, ὡς οἱ 'Αρειανοὶ λέγουσι, φαῦλος ὁ τοιοῦτος νοῦς. Καὶ γὰρ καὶ οἱ ἅγιοι (41), καὶ μᾶλλον γε ἄγ γελοι καὶ ἀρχάγγελοι, τὴν τοιαύτην ἔχουσι πρὸς τὸν Θεὸν συμφωνίαν, καὶ οὐδεμία παρ' αὐτοῖς ἐστι δια φωνία. Ο γὰρ διαφωνήσας διάβολος εθεωρήθη πίτ πτων ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος. Οὐκοῦν εἰ διὰ τὴν συμφωνίαν ἓν ἐστιν ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς, εἴη ἂν καὶ τῶν γενητῶν τὰ συμφωνοῦντα οὕτω πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ εἴποι ἂν ἕκαστος· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πα- τὴρ ἓν ἐσμεν. » Εἰ δὲ τοῦτο ἄτοπον· ἄτοπον γάρ ἐστιν ἀληθῶς· ἀνάγκη λοιπὸν κατὰ τὴν οὐσίαν νοεῖν καὶ τὴν Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἑνότητα. Τὰ μὲν γὰρ γε- νητὰ κἂν συμφωνίαν ἔχῃ πρὸς τὸν πεποιηκότα, ἀλλ' ἐν κινήσει καὶ μετουσίᾳ καὶ νῷ ταύτην ἔχει, ένα περ (42) ὁ μὴ φυλάξας ἐκβέβληται τῶν οὐρανῶν· Ὁ δὲ Υἱὸς ἐκ τῆς οὐσίας ὢν γέννημα, οὐσίᾳ ἐν ἐστιν (45) αὐτὸς καὶ ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Πατέρα ταῖς ἑνοειδέσι φωναῖς, καὶ τὰ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς λεγόμενα, ταῦτα καὶ ἐπὶ Υἱοῦ λέγουσιν αἱ Γραφαι, χωρίς μόνον (44) τοῦ λέγεσθαι αὐτὸν Πατέρα. Αὐτὸς γὰρ εἶπεν ὁ Υἱός· « Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστι· τῷ τε Πατρὶ ἔλεγε· « Πάντα τὰ ἐμὰ τά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά· ι οἷον τὸ, Θεός. ο Θεός» γὰρ (45) «ἦν ὁ Λόγος, τό, Παντοκράτωρ « Τάδε λέγει ὁ ὢν, καὶ ὁ ἦν, καὶ ὁ ἐρχόμενος ὁ Παντοκράτωρ, τὸ εἶναι φῶς· « Εγώ είμι, ο φησί, ε τὸ φῶς· ἡ τὸ δημιουργικὸν αξ- τιον « Πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ ἐγένετο· ν και, « Α βλέπω τὸν Πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶν τὸ εἶναι ἀΐδιον· ι Η τε γὰρ ο άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης (46), » και, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, » και, • Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὅ φωτίζει πάντα ἄνθρω πον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον· τὸ εἶναι Κύριος· • Έβρεξε γὰρ Κύριος θεῖον καὶ πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ ὁ μὲν Πατήρ φησιν· « Ἐγὼ Κύριος, καὶ, ο Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεὸς (47) ὁ παντοκράτωρ, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ ὁ Παῦλός φησιν· « Εις Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. Καὶ τῷ μὲν Πατρὶ λει- τουργοῦσιν ἄγγελοι· ὁ δὲ Υἱὸς προσκυνεῖται παρ' αὐ τῶν· ι Καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ. Λέγεται δὲ εἶναι (48) καὶ Κύριος ἀγγέλων· Διηκόνουν » γὰρ αὐτῷ οἱ ἄγγελοι, και, « Απο στελεῖ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ· ο το τιμᾶσθαι ὡς τὸν Πατέρα· ο Ινα ο γάρ, φησί, στι- « μῶσι τὸν Υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα· τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· «Οὐχ (49) ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα σε σε το xνι, 15. 6. ν, 23. το ἓν ἐστι γεννήσαντα αὐτὸν Πατέρα ταῖς ένοειδ., νου. τὸ, ὁ Παντοκράτωρ. ὁ ἐρχόμενος. σε καὶ ἡ θεότης. καὶ ἡ θειό- της. Λέγεται γὰρ εἶναι. S. ATHANASII OPP. PARS I. - si ob dogmatum consensum, et quod Pater a Filio non dissentiat, ut dicunt Ariani, prava sane est hæc intelligendi ratio. Etenim sancti, et multo magis angeli et archangeli, hujusmodi habent cum Deo consensum, nec ulla apud ipsos est dissensio; nam qui discors fuit diabolus, e cœlo cadere visus est, ut ait Dominus. Si ergo ob consensum Pater et Fi- lius unum sunt, etiam opificia quæ ita cum Deo consentient, unum cum eo fuerint, quorum quod- que dicere possit : « Ego et Pater unum sumus. › Quod si absurdum hoc sit, ut revera est, necesse demum fuerit Filii et Patris unitatem secundum substantiam intelligere. Res factæ enim quantumvis cum opifice suo consensum habeant : motu tantum, participatione, et mente eum habent, quem cum ille non servasset, ejectus ex coelo est. Filius autem cum sit ex substantia fetus, substantia quoque ipse et, qui genuit eum, Pater unum sunt. HISTORICA ET DOGMATICA. A æqualitatem cum Patre habere dicitur, et hinc ft ut quæ de Patre dicuntur, eadem de Filio Scripturæ asserant : ea tamen exceptione quod ille Pater dicatur. Ipse enim Filius ait : c Omnia quæ- cunque habet Pater, mea sunt ; › Patrique dixit : ‹ Omnia mea, tua sunt, et tua mea“. › Hujusmodi est illud, Deus : nam, c Deus erat Verbum «8 '; › et illud, Omnipotens : . Hæc dicit qui est, et qui erat, et qui venturus est Omnipotens " ; ; et quod sit lux : « Ego sum, inquit, c lux "; » quod sit crea- trix causa, nam, Omnia per ipsum facta sunt ",, et, C • Quæ video Patrem facientem, hæc et ego facio "; quod sit æternus : ‹ Sempiterna › enim ‹ quoque ejus virtus et divinitas 68, > et, In principio erat Verbum "; » et, « Erat lux vera quæ illuminal om- nem hominem venientem in mundum 70; › quod sit Dominus « Pluit enim Dominus ignem et sulphur a Domino " ; » et Pater quidem ait : « Ego Domi- nus , et, Hæc dicit Dominus Deus omnipo- tens ; » de Filio autem inquit Paulus : • Unus Dominus Jesus Christus, per quem omnia *. › Pa- tri ministrant angeli, Filius autem ab ipsis adora- tur : c El adorent eum omnes angeli Dei ". » Dici- tur etiam esse Dominus angelorum, nam, Angeli ministrabant ei 7; set, < Millet Filius hominis angelos suos ;, quod honoretur sicut Pater: D Ut », inquit, c honorificent Filium, sicut honori- fcant Patrem 78. . Quod sit æqualis Deo : « Nou Joan. 1, 1. Apoc. 1, 8. er Joan. viu, 12. Joan. 1, 1. ibid. 9. Gen. xix, 24. * , 77\ es Joan. Joan. xvii, 10. Gen. xvii, 1. Cor. viii, 6. Hebr. 1, 6. Matth. IV, 11. Felckm. 5, omissis quibusdam. Paulo post deest in Regio ante Matth. xxιν, 31. Joan. I, Malach. 11, Joan. textu. Editi, Felckman. 5, mediis. 49. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὸ ἰσάζον ἔχει πρὸς τὸν 49. Quamobrem vocibus unitatem indicantibus 3. 67 Joan. v, 19. 68 Rom. 1, 20. (41) Felc. 5, καὶ γὰρ οἱ ἄγγελοι, male. (42) Sic Felc. 3, recte. Editi et celeri, ὥσπερ. (43) Sic Felc. 3. In editis vero, καὶ ἓν ἐστι. ibid. (44) Sic Felckm. 3. At editi et cæteri habent µó- (45) Regius codex, Καὶ Θεὸς γάρ. Μox Felck. 3, (46) Ita legitur in Regio et in Græco Scriptura (47) Ο Θεός deest in Felckm. 3. (48) Sic Felckm. 3 Regius, Λέγεται εἶναι. Eulit., (49) Regius codex, ἴσα Θεῷ· τὸ εἶναι ἐξ, omissis
PG 26:780«ἥ τε γὰρ ἀίδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης» καὶ «ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ λόγος» καὶ «ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινόν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον», τὸ εἶναι κύριος· «ἔβρεξε γὰρ κύριος θεῖον καὶ πῦρ παρὰ κυρίου». καὶ ὁ μὲν πατήρ φησιν· «ἐγὼ κύριος» καὶ «τάδε λέγει κύριος ὁ θεὸς ὁ παντοκράτωρ», περὶ δὲ τοῦ υἱοῦ ὁ Παῦλός φησιν· «εἷς κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι’ οὗ τὰ πάντα». καὶ τῷ μὲν πατρὶ λειτουργοῦσιν ἄγγελοι, ὁ δὲ υἱὸς προσκυνεῖται παρ’ αὐτῶν· «καὶ προσκυνησάτωσαν γὰρ αὐτῷ πάντες ἄγγελοι θεοῦ». λέγεται δὲ εἶναι καὶ κύριος ἀγγέλων· «διηκόνουν γὰρ αὐτῷ οἱ ἄγγελοι» καὶ «ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ», τὸ τιμᾶσθαι ὡς τὸν πατέρα· «ἵνα γάρ», φησί, «τιμῶσι τὸν υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν πατέρα», τὸ εἶναι ἴσα θεῷ· «οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα θεῷ», τὸ εἶναι ἐξ ἀληθινοῦ ἀλήθειαν καὶ ἐκ ζῶντος ζωὴν ὡς πηγῆς ὄντος τοῦ πατρός, τὸ ζωοποιεῖν τὸν υἱὸν καὶ ἐγείρειν τοὺς νεκροὺς ὥσπερ ὁ πατήρ· οὕτω γὰρ ἐν τῷ εὐαγγελίῳ γέγραπται, καὶ περὶ μὲν τοῦ πατρὸς γέγραπται· «κύριος ὁ θεός σου κύριος εἷς ἐστι» καὶ «θεὸς θεῶν κύριος ἐλάλησε καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν», περὶ δὲ τοῦ υἱοῦ·
Β τὸν Πατέρα καὶ τὸν Υἱόν; Εἰ μὲν οὖν τῇ συμφωνία τῶν δογμάτων, καὶ τῷ μὴ διαφωνεῖν πρὸς τὸν Πα- τέρα, ὡς οἱ 'Αρειανοὶ λέγουσι, φαῦλος ὁ τοιοῦτος νοῦς. Καὶ γὰρ καὶ οἱ ἅγιοι (41), καὶ μᾶλλον γε ἄγ γελοι καὶ ἀρχάγγελοι, τὴν τοιαύτην ἔχουσι πρὸς τὸν Θεὸν συμφωνίαν, καὶ οὐδεμία παρ' αὐτοῖς ἐστι δια φωνία. Ο γὰρ διαφωνήσας διάβολος εθεωρήθη πίτ πτων ἐκ τῶν οὐρανῶν, ὡς εἶπεν ὁ Κύριος. Οὐκοῦν εἰ διὰ τὴν συμφωνίαν ἓν ἐστιν ὁ Πατὴρ καὶ ὁ Υἱὸς, εἴη ἂν καὶ τῶν γενητῶν τὰ συμφωνοῦντα οὕτω πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ εἴποι ἂν ἕκαστος· « Ἐγὼ καὶ ὁ Πα- τὴρ ἓν ἐσμεν. » Εἰ δὲ τοῦτο ἄτοπον· ἄτοπον γάρ ἐστιν ἀληθῶς· ἀνάγκη λοιπὸν κατὰ τὴν οὐσίαν νοεῖν καὶ τὴν Υἱοῦ καὶ Πατρὸς ἑνότητα. Τὰ μὲν γὰρ γε- νητὰ κἂν συμφωνίαν ἔχῃ πρὸς τὸν πεποιηκότα, ἀλλ' ἐν κινήσει καὶ μετουσίᾳ καὶ νῷ ταύτην ἔχει, ένα περ (42) ὁ μὴ φυλάξας ἐκβέβληται τῶν οὐρανῶν· Ὁ δὲ Υἱὸς ἐκ τῆς οὐσίας ὢν γέννημα, οὐσίᾳ ἐν ἐστιν (45) αὐτὸς καὶ ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. Πατέρα ταῖς ἑνοειδέσι φωναῖς, καὶ τὰ ἐπὶ τοῦ Πατρὸς λεγόμενα, ταῦτα καὶ ἐπὶ Υἱοῦ λέγουσιν αἱ Γραφαι, χωρίς μόνον (44) τοῦ λέγεσθαι αὐτὸν Πατέρα. Αὐτὸς γὰρ εἶπεν ὁ Υἱός· « Πάντα, ὅσα ἔχει ὁ Πατὴρ, ἐμά ἐστι· τῷ τε Πατρὶ ἔλεγε· « Πάντα τὰ ἐμὰ τά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμά· ι οἷον τὸ, Θεός. ο Θεός» γὰρ (45) «ἦν ὁ Λόγος, τό, Παντοκράτωρ « Τάδε λέγει ὁ ὢν, καὶ ὁ ἦν, καὶ ὁ ἐρχόμενος ὁ Παντοκράτωρ, τὸ εἶναι φῶς· « Εγώ είμι, ο φησί, ε τὸ φῶς· ἡ τὸ δημιουργικὸν αξ- τιον « Πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ ἐγένετο· ν και, « Α βλέπω τὸν Πατέρα ποιοῦντα, ταῦτα κἀγὼ ποιῶν τὸ εἶναι ἀΐδιον· ι Η τε γὰρ ο άΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης (46), » και, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος, » και, • Ην τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὅ φωτίζει πάντα ἄνθρω πον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον· τὸ εἶναι Κύριος· • Έβρεξε γὰρ Κύριος θεῖον καὶ πῦρ παρὰ Κυρίου, καὶ ὁ μὲν Πατήρ φησιν· « Ἐγὼ Κύριος, καὶ, ο Τάδε λέγει Κύριος ὁ Θεὸς (47) ὁ παντοκράτωρ, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ ὁ Παῦλός φησιν· « Εις Κύριος Ἰησοῦς Χριστός, δι' οὗ τὰ πάντα. Καὶ τῷ μὲν Πατρὶ λει- τουργοῦσιν ἄγγελοι· ὁ δὲ Υἱὸς προσκυνεῖται παρ' αὐ τῶν· ι Καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ. Λέγεται δὲ εἶναι (48) καὶ Κύριος ἀγγέλων· Διηκόνουν » γὰρ αὐτῷ οἱ ἄγγελοι, και, « Απο στελεῖ ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ· ο το τιμᾶσθαι ὡς τὸν Πατέρα· ο Ινα ο γάρ, φησί, στι- « μῶσι τὸν Υἱόν, καθὼς τιμῶσι τὸν Πατέρα· τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ· «Οὐχ (49) ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα σε σε το xνι, 15. 6. ν, 23. το ἓν ἐστι γεννήσαντα αὐτὸν Πατέρα ταῖς ένοειδ., νου. τὸ, ὁ Παντοκράτωρ. ὁ ἐρχόμενος. σε καὶ ἡ θεότης. καὶ ἡ θειό- της. Λέγεται γὰρ εἶναι. S. ATHANASII OPP. PARS I. - si ob dogmatum consensum, et quod Pater a Filio non dissentiat, ut dicunt Ariani, prava sane est hæc intelligendi ratio. Etenim sancti, et multo magis angeli et archangeli, hujusmodi habent cum Deo consensum, nec ulla apud ipsos est dissensio; nam qui discors fuit diabolus, e cœlo cadere visus est, ut ait Dominus. Si ergo ob consensum Pater et Fi- lius unum sunt, etiam opificia quæ ita cum Deo consentient, unum cum eo fuerint, quorum quod- que dicere possit : « Ego et Pater unum sumus. › Quod si absurdum hoc sit, ut revera est, necesse demum fuerit Filii et Patris unitatem secundum substantiam intelligere. Res factæ enim quantumvis cum opifice suo consensum habeant : motu tantum, participatione, et mente eum habent, quem cum ille non servasset, ejectus ex coelo est. Filius autem cum sit ex substantia fetus, substantia quoque ipse et, qui genuit eum, Pater unum sunt. HISTORICA ET DOGMATICA. A æqualitatem cum Patre habere dicitur, et hinc ft ut quæ de Patre dicuntur, eadem de Filio Scripturæ asserant : ea tamen exceptione quod ille Pater dicatur. Ipse enim Filius ait : c Omnia quæ- cunque habet Pater, mea sunt ; › Patrique dixit : ‹ Omnia mea, tua sunt, et tua mea“. › Hujusmodi est illud, Deus : nam, c Deus erat Verbum «8 '; › et illud, Omnipotens : . Hæc dicit qui est, et qui erat, et qui venturus est Omnipotens " ; ; et quod sit lux : « Ego sum, inquit, c lux "; » quod sit crea- trix causa, nam, Omnia per ipsum facta sunt ",, et, C • Quæ video Patrem facientem, hæc et ego facio "; quod sit æternus : ‹ Sempiterna › enim ‹ quoque ejus virtus et divinitas 68, > et, In principio erat Verbum "; » et, « Erat lux vera quæ illuminal om- nem hominem venientem in mundum 70; › quod sit Dominus « Pluit enim Dominus ignem et sulphur a Domino " ; » et Pater quidem ait : « Ego Domi- nus , et, Hæc dicit Dominus Deus omnipo- tens ; » de Filio autem inquit Paulus : • Unus Dominus Jesus Christus, per quem omnia *. › Pa- tri ministrant angeli, Filius autem ab ipsis adora- tur : c El adorent eum omnes angeli Dei ". » Dici- tur etiam esse Dominus angelorum, nam, Angeli ministrabant ei 7; set, < Millet Filius hominis angelos suos ;, quod honoretur sicut Pater: D Ut », inquit, c honorificent Filium, sicut honori- fcant Patrem 78. . Quod sit æqualis Deo : « Nou Joan. 1, 1. Apoc. 1, 8. er Joan. viu, 12. Joan. 1, 1. ibid. 9. Gen. xix, 24. * , 77\ es Joan. Joan. xvii, 10. Gen. xvii, 1. Cor. viii, 6. Hebr. 1, 6. Matth. IV, 11. Felckm. 5, omissis quibusdam. Paulo post deest in Regio ante Matth. xxιν, 31. Joan. I, Malach. 11, Joan. textu. Editi, Felckman. 5, mediis. 49. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ τὸ ἰσάζον ἔχει πρὸς τὸν 49. Quamobrem vocibus unitatem indicantibus 3. 67 Joan. v, 19. 68 Rom. 1, 20. (41) Felc. 5, καὶ γὰρ οἱ ἄγγελοι, male. (42) Sic Felc. 3, recte. Editi et celeri, ὥσπερ. (43) Sic Felc. 3. In editis vero, καὶ ἓν ἐστι. ibid. (44) Sic Felckm. 3. At editi et cæteri habent µó- (45) Regius codex, Καὶ Θεὸς γάρ. Μox Felck. 3, (46) Ita legitur in Regio et in Græco Scriptura (47) Ο Θεός deest in Felckm. 3. (48) Sic Felckm. 3 Regius, Λέγεται εἶναι. Eulit., (49) Regius codex, ἴσα Θεῷ· τὸ εἶναι ἐξ, omissis
PG 26:781«θεὸς κύριος καὶ ἐπέφανεν ἡμῖν» καὶ «ὀφθήσεται ὁ θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών». πάλιν τε περὶ μὲν τοῦ θεοῦ φησιν ὁ Ἡσαίας· «τίς θεὸς ὥσπερ σὺ ἐξαίρων ἀνομίας καὶ ὑπερβαίνων ἀδικίας;» ὁ δὲ υἱὸς ἔλεγεν οἷς ἤθελεν· «ἀφέωνταί σου αἱ ἁμαρτίαι», ὅτε καὶ τῶν Ἰουδαίων γογγυζόντων ἔργῳ τὴν ἄφεσιν ἐδείκνυε λέγων τῷ παραλυτικῷ· «ἔγειραι, ἆρον τὸν κράββατόν σου καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου». καὶ περὶ μὲν τοῦ θεοῦ ἔλεγεν ὁ Παῦλος· «τῷ δὲ βασιλεῖ τῶν αἰώνων», περὶ δὲ τοῦ υἱοῦ ὁ μὲν Δαυὶδ ἔψαλλεν· «ἄρατε πύλας οἱ ἄρχοντες ὑμῶν καὶ ἐπάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης», ὁ δὲ Δανιὴλ ἤκουσεν· «ἡ βασιλεία αὐτοῦ βασιλεία αἰώνιος» καὶ «ἡ βασιλεία αὐτοῦ οὐ διαφθαρήσεται». καὶ ὅλως ὅσα ἂν εὕροις περὶ τοῦ πατρὸς λεγόμενα, τοσαῦτα ἂν εὕροις καὶ περὶ τοῦ υἱοῦ λεγόμενα χωρὶς μόνου τοῦ εἶναι αὐτὸν πατέρα, καθάπερ εἴρηται.
Εt Θεῷ·, τὸ εἶναι ἐξ ἀληθινοῦ ἀλήθειαν, καὶ ἐκ ζῶντος ζωὴν, ὡς ἀπὸ πηγῆς ὄντως (50) τοῦ Πατρός, τὸ ζωοποιεῖν τὸν Υἱὸν καὶ ἐγείρειν τοὺς νεκροὺς ὥσπερ ὁ Πατήρ· οὕτω γὰρ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται. Καὶ περὶ μὲν τοῦ Πατρὸς γέγραπται· ο Κύριος ὁ Θεός σου, Κύριος εἷς ἐστι·, και, ο Θεός θεῶν Κύ- ριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ Θεός Κύριος, και, ο Ἐπέφανεν ἡμῖν, » και, • Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών·, πάλιν τε (51) περὶ μὲν τοῦ Θεοῦ φησιν ὁ Ἡσαΐας· « Τίς Θεός, ὥσπερ σὺ, ἐξαίρων ἀνομίας, καὶ ὑπερβαίνων ἀδικίας; ν ὁ δὲ Υἱὸς ἔλεγεν οἷς ἤθελεν « Αφέων- ταί σου αἱ ἁμαρτίαι (52) · ι ὅτε καὶ τῶν Ἰουδαίων γογγυζόντων, ἔργῳ τὴν ἄφεσιν ἐδείκνυε, λέγων τῷ παραλυτικῷ· ο Ἔγειραι, ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. » Καὶ περὶ μὲν τοῦ Β Θεοῦ ἔλεγεν (53) ὁ Παῦλος· « Τῷ δὲ βασιλεῖ τῶν αἰώνων, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ ὁ μὲν Δαβὶδ ἔψαλλεν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν (54), καὶ ἐπάρ- θητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὁ δὲ Δανιὴλ ἤκουσεν· Ἡ βασιλεία αὐτοῦ βασιλεία αἰώνιος, » και, « Η βασιλεία αὐτοῦ οὐ δια φθαρήσεται. » Καὶ ὅλως ὅσα ἂν εὕροις περὶ τοῦ Πα- τρὸς λεγόμενα, τοσαῦτα ἂν εὕροις καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ λεγόμενα, χωρίς μόνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Πατέρα, κα θάπερ εἴρηται. ἄλλον Πατέρα διὰ τὸ ἰσάζον τῶν λεγομένων, μανικὸν τὸ ἐνθύμημα· εἰ δὲ διὰ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν, πάντα τὰ τοῦ Πατρὸς, ὡς ἐν εἰκόνι καὶ χαρα- κτῆρι τοῦ Υἱοῦ ἐστι, λογισώμεθα (55) εὐμενῶς, εἰ ξένη οὐσία τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας δεκτικὴ τῶν τοιού- των ἐστί· καὶ εἰ ὁ τοιοῦτος ἑτεροφυὴς καὶ ἀλλοτριού- σιός (56) ἐστι, καὶ οὐχ ὁμοούσιος τῷ Πατρί. Εὐλα σητέον γὰρ μὴ τὰ τοῦ Πατρὸς ἴδια μεταφέροντες ἐπὶ τὸ ἀνομοιούσιον αὐτῷ, καὶ ἐν ἀνομοιογενεῖ καὶ ἀλ λοτριοουσίῳ χαρακτηρίζοντες τὴν τοῦ Πατρὸς (57) θεότητα, ξένην μὲν ἄλλην εἰσάξωμεν οὐσίαν, δεκτι κὴν τῶν τῆς πρώτης οὐσίας ιδιωμάτων, ἐντραπῶμεν δὲ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ λέγοντος· « Τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω· » καὶ εὑρεθῶμεν προσκυνοῦντες τῷ ἀλλοτρίῳ, καὶ νομισθῶμεν εἶναι τοιοῦτοι, οἷοι ἦσαν οἱ τότε Ἰουδαίοι λέγοντες· « Διά τί σύ, ἄνθρωπος ὤν, ποιεῖς σεαυτὸν (58) Θεόν; ν ὅτε καὶ, τὰ τοῦ Πνεύματος μεταφέροντες, ἐβλασφήμουν λέγοντες, ότι ο Ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλει τα δαιμόνια. » Εἰ δὲ τοῦτο ἀπρεπές, δῆλον, ὅτι (58) οὐκ ἀνομοιοούσιος ἂν το ὄντος ὡς πη- γῆς ὄντος, πάλιν τε. μὲν τοῦ Υἱοῦ. μὲν τοῦ Θεοῦ. σου. φεν. ὑμῶν. +2. 100. • ανομοιοούσιον, οἱ ἀλλοτριοουσίῳ. άλ- λοτριούσιον, ἀνομοιούσιον, ἀλλοτριουσίῳ, ρος. ὅτε. ὅτι. άνομοιούσιος. ἀνομοιούσιος. DE SYNODIS. quod sit ex vero veritas, ex vivente vita, ut qui revera ex Patris fonte emanaverit: quod Filius vivificet et suscitet mortuos sicut Pater, ita enim legitur in Evangelio. de Patre quidem scriptum est : « Do- minus Deus tuus, unus Dominus est ; » et : « Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram &1 ; » de Filio autem, « Deus Dominus et illuxit nobis et, Videbitur Deus deorum in Sion *. » Et rursum de Deo quidem ait Isaias : Quis Deus, ut tu, to!- lens iniquitates, et superans injustitias "9, Filiu: vero dicebat, quibus placuit ipsi : • Dimittuntur tibi peccata tua : » quo tempore Judais murmu- rantibus, opere illam remissionem comprobavit, dicens paralytico : c Surge, tolle grabatum tuun, et vade in domum tuamn ®. . De Deo quoque dixit Paulus Regi sæculorum ; › de Filio autem Da- vid cecinit : « Attollite portas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit Rex glo- ria ; » Daniel vero hæc audivit : Regnum ejus, regnum sempiternum 88, » et, ‹ Regnum ejus non corrumpetur ". » Demum quæcunque de Patre di- cta repereris, tot tantaque de Filio dicta deprehen- des, ea solum exceptione, quod ipse non sit Pater, ut dictum superius est. A rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : ) C D XLIII, 25. 1. trem excogitet, eo quod æqualia sint quæ dicun- tur, insanum certe illud commentum. Si autem quia Filius ex Patre est, omnia quæ Patris sunt (ut in imagine et charactere) Filii sunt : æquo animo cogitemus, num substantia aliena a Patris substan- tia, istiusmodi rerum capax sit : et si, qui talis est, diversæ naturæ, et alienæ substantiæ sit, et non potius Patri consubstantialis. Cavendum enim, ne quæ Patris propria sunt transferentes ad illud, quod ei substantia dissimile est, et ne in eo qui dissi- milis natura, et alienus substantia est, Patris divi- nitatem designantes, extraneam aliam inducamus substantiam, primæ substantiæ proprietatum capa- cem : pudoreque afficianur ab ipso Deo dicent, • Gloriam meam alteri non dabo", et deprehenda- mur alienum adorare, talesque habeamur, quales olim fuere Judæi, qui aiebant: 610‹ Quare tu, homo cum sis, facis teipsum Deum ?, cum illi ea quæ Spiritus erant alio transferentes, blasphemarent his verbis: In Beelzebulem ejicit dæmonia ”. 6s Psal. cxvii, 27. Psal. LXXXIII, 8. Philipp. u. 6. o Deut. vi, 4. Psal. XLIX, ss Matth. xx, 5. st Marc. 11, 11. Tim. 1, 17. Psal. XXIII, 7. • Dan. vul, 14. » Isa. XLII, 8. es Joan. x, 33. es Luc. xi, 15. manu, nam prima habet. Felckm. 5, non male. Μox Felckm. 3, Eulili et ca- teri, Comm., Dan. 1ll, que infra Edit., mendose. Edit. vero Paris., Ibid. Reg., Editi, 50. Εἰ μὲν οὖν ἄλλην ἀρχὴν ἐνθυμεῖταί τις, καὶ 50. Si quis igitur aliud principium et alium Pa- (50) Sic editio Comm. Basil. et Regius secunda (51) Sic Reg. codex et Felckm. 3. Editi vero, xal (59) Felckmanni 3, Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι (53) Sic Regius et Felckmanni 3. Editi, šypa- (54) lta Regius, Basil. et edit. Paris. Edit. vero (55) Regius codex, λογισόμεθα. (56) lla Regius atque sic scribendum, similiter (57) Sic omnes manuscripti. Editi vero, Πατέ (38) Felckm. 3, ἑαυτόν. Ibid. omnes manuscripti, (59) Sic Reg. et Felekin. 3. Edit. vero, δηλονότι.
PG 26:782Εἰ μὲν οὖν ἄλλην ἀρχὴν ἐνθυμεῖταί τις καὶ ἄλλον πατέρα διὰ τὸ ἰσάζον τῶν λεγομένων, μανικὸν τὸ ἐνθύμημα, εἰ δὲ διὰ τὸ ἐκ τοῦ πατρὸς εἶναι τὸν υἱὸν πάντα τὰ τοῦ πατρὸς ὡς ἐν εἰκόνι καὶ χαρακτῆρι τοῦ υἱοῦ ἐστι, λογισώμεθα εὐμενῶς, εἰ ξένη οὐσία τῆς τοῦ πατρὸς οὐσίας δεκτικὴ τῶν τοιούτων ἐστί, καὶ εἰ ὁ τοιοῦτος ἑτεροφυὴς καὶ ἀλλοτριοούσιός ἐστι, καὶ οὐχ ὁμοούσιος τῷ πατρί. εὐλαβητέον γὰρ μὴ τὰ τοῦ πατρὸς ἴδια μεταφέροντες ἐπὶ τὸ ἀνομοιοούσιον αὐτῷ καὶ ἐν ἀνομοιογενεῖ καὶ ἀλλοτριοουσίῳ χαρακτηρίζοντες τὴν τοῦ πατρὸς θεότητα, ξένην μὲν ἄλλην εἰσάξωμεν οὐσίαν, δεκτικὴν τῶν τῆς πρώτης οὐσίας ἰδιωμάτων, ἐντραπῶμεν δὲ ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ θεοῦ λέγοντος· «τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω» καὶ εὑρεθῶμεν προσκυνοῦντες τῷ ἀλλοτρίῳ καὶ νομισθῶμεν εἶναι τοιοῦτοι, οἷοι ἦσαν οἱ τότε Ἰουδαῖοι λέγοντες· «διὰ τί σὺ ἄνθρωπος ὢν ποιεῖς σεαυτὸν θεόν», ὅτε καὶ τὰ τοῦ πνεύματος μεταφέροντες ἐβλασφήμουν λέγοντες ὅτι· «ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια». εἰ δὲ τοῦτο ἀπρεπές, δῆλον ὅτι οὐκ ἀνομοιοούσιος ἂν εἴη ὁ υἱός, ἀλλὰ ὁμοούσιος τῷ πατρί·
Εt Θεῷ·, τὸ εἶναι ἐξ ἀληθινοῦ ἀλήθειαν, καὶ ἐκ ζῶντος ζωὴν, ὡς ἀπὸ πηγῆς ὄντως (50) τοῦ Πατρός, τὸ ζωοποιεῖν τὸν Υἱὸν καὶ ἐγείρειν τοὺς νεκροὺς ὥσπερ ὁ Πατήρ· οὕτω γὰρ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται. Καὶ περὶ μὲν τοῦ Πατρὸς γέγραπται· ο Κύριος ὁ Θεός σου, Κύριος εἷς ἐστι·, και, ο Θεός θεῶν Κύ- ριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ Θεός Κύριος, και, ο Ἐπέφανεν ἡμῖν, » και, • Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών·, πάλιν τε (51) περὶ μὲν τοῦ Θεοῦ φησιν ὁ Ἡσαΐας· « Τίς Θεός, ὥσπερ σὺ, ἐξαίρων ἀνομίας, καὶ ὑπερβαίνων ἀδικίας; ν ὁ δὲ Υἱὸς ἔλεγεν οἷς ἤθελεν « Αφέων- ταί σου αἱ ἁμαρτίαι (52) · ι ὅτε καὶ τῶν Ἰουδαίων γογγυζόντων, ἔργῳ τὴν ἄφεσιν ἐδείκνυε, λέγων τῷ παραλυτικῷ· ο Ἔγειραι, ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. » Καὶ περὶ μὲν τοῦ Β Θεοῦ ἔλεγεν (53) ὁ Παῦλος· « Τῷ δὲ βασιλεῖ τῶν αἰώνων, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ ὁ μὲν Δαβὶδ ἔψαλλεν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν (54), καὶ ἐπάρ- θητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὁ δὲ Δανιὴλ ἤκουσεν· Ἡ βασιλεία αὐτοῦ βασιλεία αἰώνιος, » και, « Η βασιλεία αὐτοῦ οὐ δια φθαρήσεται. » Καὶ ὅλως ὅσα ἂν εὕροις περὶ τοῦ Πα- τρὸς λεγόμενα, τοσαῦτα ἂν εὕροις καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ λεγόμενα, χωρίς μόνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Πατέρα, κα θάπερ εἴρηται. ἄλλον Πατέρα διὰ τὸ ἰσάζον τῶν λεγομένων, μανικὸν τὸ ἐνθύμημα· εἰ δὲ διὰ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν, πάντα τὰ τοῦ Πατρὸς, ὡς ἐν εἰκόνι καὶ χαρα- κτῆρι τοῦ Υἱοῦ ἐστι, λογισώμεθα (55) εὐμενῶς, εἰ ξένη οὐσία τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας δεκτικὴ τῶν τοιού- των ἐστί· καὶ εἰ ὁ τοιοῦτος ἑτεροφυὴς καὶ ἀλλοτριού- σιός (56) ἐστι, καὶ οὐχ ὁμοούσιος τῷ Πατρί. Εὐλα σητέον γὰρ μὴ τὰ τοῦ Πατρὸς ἴδια μεταφέροντες ἐπὶ τὸ ἀνομοιούσιον αὐτῷ, καὶ ἐν ἀνομοιογενεῖ καὶ ἀλ λοτριοουσίῳ χαρακτηρίζοντες τὴν τοῦ Πατρὸς (57) θεότητα, ξένην μὲν ἄλλην εἰσάξωμεν οὐσίαν, δεκτι κὴν τῶν τῆς πρώτης οὐσίας ιδιωμάτων, ἐντραπῶμεν δὲ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ λέγοντος· « Τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω· » καὶ εὑρεθῶμεν προσκυνοῦντες τῷ ἀλλοτρίῳ, καὶ νομισθῶμεν εἶναι τοιοῦτοι, οἷοι ἦσαν οἱ τότε Ἰουδαίοι λέγοντες· « Διά τί σύ, ἄνθρωπος ὤν, ποιεῖς σεαυτὸν (58) Θεόν; ν ὅτε καὶ, τὰ τοῦ Πνεύματος μεταφέροντες, ἐβλασφήμουν λέγοντες, ότι ο Ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλει τα δαιμόνια. » Εἰ δὲ τοῦτο ἀπρεπές, δῆλον, ὅτι (58) οὐκ ἀνομοιοούσιος ἂν το ὄντος ὡς πη- γῆς ὄντος, πάλιν τε. μὲν τοῦ Υἱοῦ. μὲν τοῦ Θεοῦ. σου. φεν. ὑμῶν. +2. 100. • ανομοιοούσιον, οἱ ἀλλοτριοουσίῳ. άλ- λοτριούσιον, ἀνομοιούσιον, ἀλλοτριουσίῳ, ρος. ὅτε. ὅτι. άνομοιούσιος. ἀνομοιούσιος. DE SYNODIS. quod sit ex vero veritas, ex vivente vita, ut qui revera ex Patris fonte emanaverit: quod Filius vivificet et suscitet mortuos sicut Pater, ita enim legitur in Evangelio. de Patre quidem scriptum est : « Do- minus Deus tuus, unus Dominus est ; » et : « Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram &1 ; » de Filio autem, « Deus Dominus et illuxit nobis et, Videbitur Deus deorum in Sion *. » Et rursum de Deo quidem ait Isaias : Quis Deus, ut tu, to!- lens iniquitates, et superans injustitias "9, Filiu: vero dicebat, quibus placuit ipsi : • Dimittuntur tibi peccata tua : » quo tempore Judais murmu- rantibus, opere illam remissionem comprobavit, dicens paralytico : c Surge, tolle grabatum tuun, et vade in domum tuamn ®. . De Deo quoque dixit Paulus Regi sæculorum ; › de Filio autem Da- vid cecinit : « Attollite portas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit Rex glo- ria ; » Daniel vero hæc audivit : Regnum ejus, regnum sempiternum 88, » et, ‹ Regnum ejus non corrumpetur ". » Demum quæcunque de Patre di- cta repereris, tot tantaque de Filio dicta deprehen- des, ea solum exceptione, quod ipse non sit Pater, ut dictum superius est. A rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : ) C D XLIII, 25. 1. trem excogitet, eo quod æqualia sint quæ dicun- tur, insanum certe illud commentum. Si autem quia Filius ex Patre est, omnia quæ Patris sunt (ut in imagine et charactere) Filii sunt : æquo animo cogitemus, num substantia aliena a Patris substan- tia, istiusmodi rerum capax sit : et si, qui talis est, diversæ naturæ, et alienæ substantiæ sit, et non potius Patri consubstantialis. Cavendum enim, ne quæ Patris propria sunt transferentes ad illud, quod ei substantia dissimile est, et ne in eo qui dissi- milis natura, et alienus substantia est, Patris divi- nitatem designantes, extraneam aliam inducamus substantiam, primæ substantiæ proprietatum capa- cem : pudoreque afficianur ab ipso Deo dicent, • Gloriam meam alteri non dabo", et deprehenda- mur alienum adorare, talesque habeamur, quales olim fuere Judæi, qui aiebant: 610‹ Quare tu, homo cum sis, facis teipsum Deum ?, cum illi ea quæ Spiritus erant alio transferentes, blasphemarent his verbis: In Beelzebulem ejicit dæmonia ”. 6s Psal. cxvii, 27. Psal. LXXXIII, 8. Philipp. u. 6. o Deut. vi, 4. Psal. XLIX, ss Matth. xx, 5. st Marc. 11, 11. Tim. 1, 17. Psal. XXIII, 7. • Dan. vul, 14. » Isa. XLII, 8. es Joan. x, 33. es Luc. xi, 15. manu, nam prima habet. Felckm. 5, non male. Μox Felckm. 3, Eulili et ca- teri, Comm., Dan. 1ll, que infra Edit., mendose. Edit. vero Paris., Ibid. Reg., Editi, 50. Εἰ μὲν οὖν ἄλλην ἀρχὴν ἐνθυμεῖταί τις, καὶ 50. Si quis igitur aliud principium et alium Pa- (50) Sic editio Comm. Basil. et Regius secunda (51) Sic Reg. codex et Felckm. 3. Editi vero, xal (59) Felckmanni 3, Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι (53) Sic Regius et Felckmanni 3. Editi, šypa- (54) lta Regius, Basil. et edit. Paris. Edit. vero (55) Regius codex, λογισόμεθα. (56) lla Regius atque sic scribendum, similiter (57) Sic omnes manuscripti. Editi vero, Πατέ (38) Felckm. 3, ἑαυτόν. Ibid. omnes manuscripti, (59) Sic Reg. et Felekin. 3. Edit. vero, δηλονότι.
καὶ γὰρ εἰ τὰ τοῦ πατρὸς φυσικῶς τοῦ υἱοῦ ἐστιν, αὐτός τε ὁ υἱὸς ἐκ τοῦ πατρός ἐστι καὶ διὰ τὴν τοιαύτην ἑνότητα τῆς θεότητος καὶ τῆς φύσεως αὐτὸς καὶ ὁ πατὴρ ἕν εἰσι, καὶ «ὁ ἑωρακὼς τὸν υἱὸν ἑώρακε τὸν πατέρα», εἰκότως ἐλέχθη παρὰ τῶν πατέρων ὁμοούσιος, οὐ γὰρ ἑτεροουσίου τὰ τοιαῦτα ἔχειν ἐστί. Πάλιν τε εἰ, καθὰ προείπομεν, οὐκ ἐκ μετουσίας ἐστὶν ὁ υἱός, ἀλλὰ τὰ μὲν γενητὰ πάντα ἐκ μετουσίας ἔχει τὴν παρὰ θεοῦ χάριν, αὐτὸς δὲ τοῦ πατρὸς σοφία καὶ λόγος ἐστίν, οὗ μετέχει τὰ πάντα, δῆλον ὅτι αὐτὸς ὢν τὸ θεοποιὸν καὶ φωτιστικὸν τοῦ πατρός, ἐν ᾧ τὰ πάντα θεοποιεῖται καὶ ζωοποιεῖται, οὐκ ἀλλοτριοούσιός ἐστι τοῦ πατρός, ἀλλ’ ὁμοούσιος. τούτου γὰρ μεταλαμβάνοντες τοῦ πατρὸς μετέχομεν διὰ τὸ τοῦ πατρὸς εἶναι ἴδιον τὸν λόγον. ὅθεν εἰ ἦν ἐκ μετουσίας καὶ αὐτὸς καὶ μὴ ἐξ αὑτοῦ οὐσιώδης θεότης καὶ εἰκὼν τοῦ πατρός, οὐκ ἂν ἐθεοποίησε θεοποιούμενος καὶ αὐτός. οὐ γὰρ οἷόν τε τὸν ἐκ μετουσίας ἔχοντα μεταδιδόναι τῆς μεταλήψεως ἑτέροις, ὅτι μὴ αὐτοῦ ἐστιν ὃ ἔχει, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος, καὶ ὃ ἔλαβε μόγις τὴν ἀρκοῦσαν αὐτῷ χάριν ἔλαβε.
Εt Θεῷ·, τὸ εἶναι ἐξ ἀληθινοῦ ἀλήθειαν, καὶ ἐκ ζῶντος ζωὴν, ὡς ἀπὸ πηγῆς ὄντως (50) τοῦ Πατρός, τὸ ζωοποιεῖν τὸν Υἱὸν καὶ ἐγείρειν τοὺς νεκροὺς ὥσπερ ὁ Πατήρ· οὕτω γὰρ ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ γέγραπται. Καὶ περὶ μὲν τοῦ Πατρὸς γέγραπται· ο Κύριος ὁ Θεός σου, Κύριος εἷς ἐστι·, και, ο Θεός θεῶν Κύ- ριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ Θεός Κύριος, και, ο Ἐπέφανεν ἡμῖν, » και, • Οφθήσεται ὁ Θεὸς τῶν θεῶν ἐν Σιών·, πάλιν τε (51) περὶ μὲν τοῦ Θεοῦ φησιν ὁ Ἡσαΐας· « Τίς Θεός, ὥσπερ σὺ, ἐξαίρων ἀνομίας, καὶ ὑπερβαίνων ἀδικίας; ν ὁ δὲ Υἱὸς ἔλεγεν οἷς ἤθελεν « Αφέων- ταί σου αἱ ἁμαρτίαι (52) · ι ὅτε καὶ τῶν Ἰουδαίων γογγυζόντων, ἔργῳ τὴν ἄφεσιν ἐδείκνυε, λέγων τῷ παραλυτικῷ· ο Ἔγειραι, ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. » Καὶ περὶ μὲν τοῦ Β Θεοῦ ἔλεγεν (53) ὁ Παῦλος· « Τῷ δὲ βασιλεῖ τῶν αἰώνων, περὶ δὲ τοῦ Υἱοῦ ὁ μὲν Δαβὶδ ἔψαλλεν· • Άρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν (54), καὶ ἐπάρ- θητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης, ὁ δὲ Δανιὴλ ἤκουσεν· Ἡ βασιλεία αὐτοῦ βασιλεία αἰώνιος, » και, « Η βασιλεία αὐτοῦ οὐ δια φθαρήσεται. » Καὶ ὅλως ὅσα ἂν εὕροις περὶ τοῦ Πα- τρὸς λεγόμενα, τοσαῦτα ἂν εὕροις καὶ περὶ τοῦ Υἱοῦ λεγόμενα, χωρίς μόνον τοῦ εἶναι αὐτὸν Πατέρα, κα θάπερ εἴρηται. ἄλλον Πατέρα διὰ τὸ ἰσάζον τῶν λεγομένων, μανικὸν τὸ ἐνθύμημα· εἰ δὲ διὰ τὸ ἐκ τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱόν, πάντα τὰ τοῦ Πατρὸς, ὡς ἐν εἰκόνι καὶ χαρα- κτῆρι τοῦ Υἱοῦ ἐστι, λογισώμεθα (55) εὐμενῶς, εἰ ξένη οὐσία τῆς τοῦ Πατρὸς οὐσίας δεκτικὴ τῶν τοιού- των ἐστί· καὶ εἰ ὁ τοιοῦτος ἑτεροφυὴς καὶ ἀλλοτριού- σιός (56) ἐστι, καὶ οὐχ ὁμοούσιος τῷ Πατρί. Εὐλα σητέον γὰρ μὴ τὰ τοῦ Πατρὸς ἴδια μεταφέροντες ἐπὶ τὸ ἀνομοιούσιον αὐτῷ, καὶ ἐν ἀνομοιογενεῖ καὶ ἀλ λοτριοουσίῳ χαρακτηρίζοντες τὴν τοῦ Πατρὸς (57) θεότητα, ξένην μὲν ἄλλην εἰσάξωμεν οὐσίαν, δεκτι κὴν τῶν τῆς πρώτης οὐσίας ιδιωμάτων, ἐντραπῶμεν δὲ ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ λέγοντος· « Τὴν δόξαν μου ἑτέρῳ οὐ δώσω· » καὶ εὑρεθῶμεν προσκυνοῦντες τῷ ἀλλοτρίῳ, καὶ νομισθῶμεν εἶναι τοιοῦτοι, οἷοι ἦσαν οἱ τότε Ἰουδαίοι λέγοντες· « Διά τί σύ, ἄνθρωπος ὤν, ποιεῖς σεαυτὸν (58) Θεόν; ν ὅτε καὶ, τὰ τοῦ Πνεύματος μεταφέροντες, ἐβλασφήμουν λέγοντες, ότι ο Ἐν Βεελζεβούλ ἐκβάλλει τα δαιμόνια. » Εἰ δὲ τοῦτο ἀπρεπές, δῆλον, ὅτι (58) οὐκ ἀνομοιοούσιος ἂν το ὄντος ὡς πη- γῆς ὄντος, πάλιν τε. μὲν τοῦ Υἱοῦ. μὲν τοῦ Θεοῦ. σου. φεν. ὑμῶν. +2. 100. • ανομοιοούσιον, οἱ ἀλλοτριοουσίῳ. άλ- λοτριούσιον, ἀνομοιούσιον, ἀλλοτριουσίῳ, ρος. ὅτε. ὅτι. άνομοιούσιος. ἀνομοιούσιος. DE SYNODIS. quod sit ex vero veritas, ex vivente vita, ut qui revera ex Patris fonte emanaverit: quod Filius vivificet et suscitet mortuos sicut Pater, ita enim legitur in Evangelio. de Patre quidem scriptum est : « Do- minus Deus tuus, unus Dominus est ; » et : « Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram &1 ; » de Filio autem, « Deus Dominus et illuxit nobis et, Videbitur Deus deorum in Sion *. » Et rursum de Deo quidem ait Isaias : Quis Deus, ut tu, to!- lens iniquitates, et superans injustitias "9, Filiu: vero dicebat, quibus placuit ipsi : • Dimittuntur tibi peccata tua : » quo tempore Judais murmu- rantibus, opere illam remissionem comprobavit, dicens paralytico : c Surge, tolle grabatum tuun, et vade in domum tuamn ®. . De Deo quoque dixit Paulus Regi sæculorum ; › de Filio autem Da- vid cecinit : « Attollite portas, principes, vestras, et elevamini, portæ æternales, et introibit Rex glo- ria ; » Daniel vero hæc audivit : Regnum ejus, regnum sempiternum 88, » et, ‹ Regnum ejus non corrumpetur ". » Demum quæcunque de Patre di- cta repereris, tot tantaque de Filio dicta deprehen- des, ea solum exceptione, quod ipse non sit Pater, ut dictum superius est. A rapinam arbitratus est esse se æqualem Deo : ) C D XLIII, 25. 1. trem excogitet, eo quod æqualia sint quæ dicun- tur, insanum certe illud commentum. Si autem quia Filius ex Patre est, omnia quæ Patris sunt (ut in imagine et charactere) Filii sunt : æquo animo cogitemus, num substantia aliena a Patris substan- tia, istiusmodi rerum capax sit : et si, qui talis est, diversæ naturæ, et alienæ substantiæ sit, et non potius Patri consubstantialis. Cavendum enim, ne quæ Patris propria sunt transferentes ad illud, quod ei substantia dissimile est, et ne in eo qui dissi- milis natura, et alienus substantia est, Patris divi- nitatem designantes, extraneam aliam inducamus substantiam, primæ substantiæ proprietatum capa- cem : pudoreque afficianur ab ipso Deo dicent, • Gloriam meam alteri non dabo", et deprehenda- mur alienum adorare, talesque habeamur, quales olim fuere Judæi, qui aiebant: 610‹ Quare tu, homo cum sis, facis teipsum Deum ?, cum illi ea quæ Spiritus erant alio transferentes, blasphemarent his verbis: In Beelzebulem ejicit dæmonia ”. 6s Psal. cxvii, 27. Psal. LXXXIII, 8. Philipp. u. 6. o Deut. vi, 4. Psal. XLIX, ss Matth. xx, 5. st Marc. 11, 11. Tim. 1, 17. Psal. XXIII, 7. • Dan. vul, 14. » Isa. XLII, 8. es Joan. x, 33. es Luc. xi, 15. manu, nam prima habet. Felckm. 5, non male. Μox Felckm. 3, Eulili et ca- teri, Comm., Dan. 1ll, que infra Edit., mendose. Edit. vero Paris., Ibid. Reg., Editi, 50. Εἰ μὲν οὖν ἄλλην ἀρχὴν ἐνθυμεῖταί τις, καὶ 50. Si quis igitur aliud principium et alium Pa- (50) Sic editio Comm. Basil. et Regius secunda (51) Sic Reg. codex et Felckm. 3. Editi vero, xal (59) Felckmanni 3, Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι (53) Sic Regius et Felckmanni 3. Editi, šypa- (54) lta Regius, Basil. et edit. Paris. Edit. vero (55) Regius codex, λογισόμεθα. (56) lla Regius atque sic scribendum, similiter (57) Sic omnes manuscripti. Editi vero, Πατέ (38) Felckm. 3, ἑαυτόν. Ibid. omnes manuscripti, (59) Sic Reg. et Felekin. 3. Edit. vero, δηλονότι.
PG 26:783καὶ τὴν αἰτίαν δὲ ὅμως, δι’ ἥν τινες, ὡς λέγεται, παραιτοῦνται τὸ ὁμοούσιον, ἐξετάσωμεν ἀληθῶς, μὴ ἄρα μᾶλλον ἐκ ταύτης ὁμοούσιος δείκνυται ὁ υἱὸς τῷ πατρί. φασὶ τοίνυν, ὡς ὑμεῖς ἐγράψατε, μὴ χρῆναι λέγειν ὁμοούσιον τὸν υἱὸν τῷ πατρὶ, ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον τρία λέγει, οὐσίαν τινὰ προυποκειμένην καὶ τοὺς ἐκ ταύτης γεννωμένους ὁμοουσίους εἶναι. καὶ ἐπιλέγουσιν· ἐὰν οὖν ὁ υἱὸς ὁμοούσιος ᾖ τῷ πατρί, ἀνάγκη προυποκεῖσθαι αὐτῶν οὐσίαν, ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν, καὶ μὴ εἶναι τὸν μὲν πατέρα, τὸν δὲ υἱόν, ἀλλ’ ἀμφοτέρους ἀδελφούς.3 ταῦτα εἰ καὶ Ἑλλήνων εἰσὶν ἑρμηνεῖαι καὶ οὐκ ἀναγκαῖα ἡμῖν τὰ παρ’ ἐκείνων, ἀλλ’ ἴδωμεν τὰ εἰρημένα τὰ ὁμοούσια τὰ ἐκ τῆς προνοουμένης οὐσίας ἀδελφά, πότερον ἑαυτῶν εἰσιν ὁμοούσια ἢ τῆς οὐσίας ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν. εἰ μὲν γὰρ ἑαυτῶν ἑτεροούσια καὶ ἀνόμοια ἔσται πρὸς τὴν γεννήσασαν αὐτὰ οὐσίαν· ἀντίκειται γὰρ τῷ ὁμοουσίῳ τὸ ἑτεροούσιον· εἰ δὲ τῆς γεννησάσης αὐτὰ οὐσίας ἐστὶν ἕκαστον ὁμοούσιον, δῆλον ὅτι τὸ ἔκ τινος γεννώμενον ὁμοούσιόν ἐστι τῷ γεννήσαντι. καὶ οὐκέτι χρὴ ζητεῖν τρεῖς οὐσίας, ἀλλὰ μόνον ζητεῖν, εἰ τόδε ἀληθὲς ἐκ τοῦδέ ἐστι.
τοῦ Πατρὸς φυσικῶς τοῦ Υἱοῦ ἐστιν, αὐτός τε ὁ Υἱὸς ἐκ τοῦ Πατρός ἐστι, καὶ διὰ τὴν τοιαύτην ενότητα τῆς θεότητος καὶ τῆς φύσεως αὐτὸς καὶ ὁ Πατὴρ ἕν εἰσι, καὶ ὁ ἑωρακὼς τὸν Υἱὸν ἑώρακε τὸν Πατέρα, εἰκότως ελέχθη παρὰ τῶν Πατέρων ὁμοούσιος· οὐ γὰρ ἑτεροουσίου τὰ τοιαῦτα ἔχειν ἐστί. εἴη ὁ Υἱός, ἀλλὰ ὁμοούσιος τῷ Πατρί· καὶ γὰρ εἰ τὰ σίας ἐστὶν ὁ Υἱός· ἀλλὰ τὰ μὲν γενητὰ πάντα ἐκ μετουσίας ἔχει τὴν παρὰ Θεοῦ χάριν, αὐτὸς δὲ τοῦ Πατρὸς σοφία καὶ Λόγος ἐστὶν, οὗ μετέχει τὰ πάντα· δῆλον, ὅτι (60) αὐτὸς ὢν τὸ θεοποιὸν καὶ φωτιστικὸν τοῦ Πατρὸς, ἐν ᾧ τὰ πάντα θεοποιεῖται καὶ ζωοποι- Β εἶται, οὐκ ἀλλοτριούσιός (61) ἐστι τοῦ Πατρὸς, ἀλλ' ὁμοούσιος. Τούτου γὰρ μεταλαμβάνοντες, τοῦ Πα τρὸς μετέχομεν, διὰ τὸ τοῦ Πατρὸς εἶναι ἴδιον τὸν Λόγον. "Οθεν εἰ ἦν ἐκ μετουσίας καὶ αὐτὸς, καὶ μὴ (62) ἐξ αὑτοῦ οὐσιώδης θεότης καὶ εἰκὼν τοῦ Πα- τρός, οὐκ ἂν ἔθεοποίησε θεοποιούμενος καὶ αὐτός. Οὐ γὰρ οἷόν τε τὸν ἐκ μετουσίας ἔχοντα μεταδιδόναι τῆς μεταλήψεως ἑτέροις, ὅτι μὴ αὐτοῦ ἐστιν ὁ ἔχει, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος, καὶ δ ἔλαβε, μόγις τὴν ἄρχουσαν αὐτῷ χάριν ἔλαβε. Καὶ τὴν αἰτίαν δὲ ὅμως, δι᾿ ἣν τι νες, ὡς λέγεται, παραιτοῦνται τὸ ὁμοούσιον, ἐξετά- σωμεν ἀληθῶς, μὴ ἄρα μᾶλλον ἐκ ταύτης ὁμοούσιος δείκνυται ὁ Υἱὸς τῷ Πατρί. Φασὶ τοίνυν, ὡς ὑμεῖς ἐγράψατε, μὴ χρῆναι λέγειν ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί, ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον τρία λέγει, οὐσίαν τινὰ προϋποκειμένην, καὶ τοὺς ἐκ ταύτης γεννωμέ νους (63) ὁμοουσίους εἶναι· καὶ ἐπιλέγουσιν· Ἐὰν οὖν ὁ Υἱὸς ὁμοούσιος ᾗ τῷ Πατρὶ, ἀνάγκη προ ὑποκεῖσθαι αὐτῶν οὐσίαν, ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν, καὶ μὴ εἶναι τὸν μὲν Πατέρα, τὸν δὲ Υἱὸν, ἀλλ᾽ ἀμφοτέ. ρους ἀδελφούς. Ταῦτα εἰ καὶ Ἑλλήνων εἰσὶν ἑρμη νεῖαι, καὶ οὐκ ἀναγκαῖα ἡμῖν τὰ παρ' ἐκείνων· ἀλλ' ἴδωμεν τὰ εἰρημένα τὰ ὁμοούσια, τὰ ἐκ τῆς προ νοουμένης (64) οὐσίας ἀδελφὰ, πότερον ἑαυτῶν εἰσιν όμοούσια, ἢ τῆς οὐσίας ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν· εἰ μὲν γὰρ ἑαυτῶν, ἑτεροούσια καὶ ἀνόμοια ἔσται πρὸς τὴν γεννήσασαν αὐτὰ οὐσίαν· ἀντίκειται γὰρ τῷ ὁμοουσίῳ τὸ ἑτεροούσιον· εἰ δὲ τῆς γεννησάσης αὐτὰ οὐσίας ἐστὶν ἕκαστον ὁμοούσιον, δῆλον, ὅτι (65) τὸ ἔκ τινος γεννώμενον ὁμοούσιον ἐστι τῷ γεννήσαντι· καὶ οὐκέτι χρὴ ζητεῖν τρεῖς οὐσίας, ἀλλὰ μόνον ζητεῖν, εἰ τόδε ἀληθὲς ἐκ τοῦδέ ἐστι. Κἂν γὰρ συμβῇ μὴ εἶ ναι δύο ἀδελφοὺς, ἀλλὰ καὶ μόνον ἕνα ἐξ ἐκείνης της οὐσίας γενέσθαι, οὐ διὰ τὸ μὴ εἶναι ἕτερον, ἀλλο τριοούσιος (66) ἂν λεχθείη ὁ γεννηθείς· ἀλλὰ καὶ μόνος ὤν, εἴη ἂν καὶ αὐτὸς ὁμοούσιος τῷ γεννήσαντι. Ἐπεὶ τί ἂν εἴποιμεν περὶ τῆς (67) θυγατρὸς τοῦ Ἰε- φθάε, ὅτι μονογενής ἦν· « Καὶ οὐκ ἦν, ο φησίν, ο άλλο αὐτό. όμως, Ἐὰν οὖν ὁ Υἱός. oὖν τοῦ τῆς S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Quod si illud indecorum est, certe non dissimilis A substantiæ fuerit Filius, sed consubstantialis Patri. Etenim si quæ Patris sunt, naturaliter Filii sunt, ipseque Filius ex Patre est, et propter hujusmodi unitatem divinitatis et naturæ, ipse et Pater unum sunt, et qui vidit Filium vidit et Patrem, merito a Patribus dictus est consubstantialis: neque enim qui alterius esset substantiæ, talia habere pos- set. C ticipatione sit Filius: sed opificia quidem omnia ex participatione Dei gratiam habeant, ipse vero Patris sapientia et Verbum sit, quicum communia liabet omnia : certe cum sit ipse id quo Pater dei- ficat et illuminat, in quo scilicet omnia deificantur et vivificantur, non alienæ a Patre substantiæ est sed consubstantialis. Hujus enim participatione Patris participes eflicimur, eo quod ipse proprium Patris sit Verbum. Unde si ipse quoque ex parti- cipatione esset, et non ex se substantialis divinitas et imago Patris, non deidicaret alios, cum et ipse deificatus esset. Non enim fieri potest eum qui ex participatione habet, id cujus particeps est aliis im- pertire : quod enim ille habet, suum non est, sed ejus qui dedit, et quod accepit, vix sibi sufficien- tem gratiam accepit. Causam tamen cur quidam, ut fertur, consubstantiale respuant, sincere exami- nemus, an non magis ex illa ipsa Filius Patri con- substantialis ostendatur. Aiunt igitur, ut vos scri- põistis, Filium Patri consubstantialem dici minime debere, quia qui dicit consubstantialem, tria dicit, " substantiam aliquam, quæ prius subjaceat, et eos qui ex illa geniti sunt esse consubstantiales: atque hinc concludunt: Si ergo Filius sit Patri consub- stantialis, necesse est prius subjacere eorum sub- stantiam ex qua geniti sint, et non esse illum Pa- trem, hunc Filium, sed ambos fratres. Hæc tametsi ethnicorum sunt explicationes, nosque nihil eorum egemus ratiociniis : nihilominus videamus utrum illa consubstantialia, quæ cum ex prius intellecta substantia sint, fratres dicuntur, sibi mutuo, an substantiæ ex qua orta sunt, sint consubstantialia. Si enim sibi mutuo; diversæ ergo substantiæ, ac dissimilia eruut substantiæ a qua ortum duxerunt : opponitur enim consubstantiali, quod est ex diver- sa substantia. Quod si utrumque consubstantiale sit substantiæ a qua ortum duxit, nam id certe quod ex alio nascitur ei qui se genuit est consub- stantiale; non ultra sunt quærendæ tres substantiæ: sed id solum investigandum, num hoc vere ex illo sit. Nam etsi contingat nou esse duos fratres, sed unicum ex illa substantia ortum esse: eo quod al- ter non sit, nequaquam qui natus est, diversæ sub- multis prætermissis. D . et Felckman. 5, In editis deest. deest : in Feickm. 3, tantum. 51. Πάλιν τε εἰ, καθὰ προείπομεν, οὐκ ἐκ μετου- 51. Rursum si, prout supra diximus, non ex par- (60) Sic Regius. Editi, δηλονότι. Ibid. Felckm. 5, (61) Sic Regius. Editi vero, άλλοτριούσιος. (62) Felckman. 5, καὶ αὐτός. Καὶ τὴν αἰτίαν δὲ (63) Felckman. 5, γενομένους. Paulo post, Regius (64) Felckm. 5, προεπινοουμένης. (65) Sic Regius et Felckm. 3. Editi, δηλονότι. (66) Sic Regius. Editi, ἀλλοτριούσιος. (67) Ita Regius codex. In edit. vero, τῆς, et mox
PG 26:784κἂν γὰρ συμβῇ μὴ εἶναι δύο ἀδελφούς, ἀλλὰ καὶ μόνον ἕνα ἐξ ἐκείνης τῆς οὐσίας γενέσθαι, οὐ διὰ τὸ μὴ εἶναι ἕτερον ἀλλοτριοούσιος ἂν λεχθείη ὁ γεννηθείς, ἀλλὰ καὶ μόνος ὢν εἴη ἂν καὶ αὐτὸς ὁμοούσιος τῷ γεννήσαντι. ἐπεὶ τί ἂν εἴποιμεν περὶ τῆς θυγατρὸς τοῦ Ἰεφθάε ὅτι «μονογενὴς ἦν καὶ οὐκ ἦν», φησίν, «ἄλλο τέκνον αὐτῷ», καὶ περὶ τοῦ υἱοῦ δὲ τῆς χήρας, ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ὁ κύριος, ὅτι καὶ αὐτὸς οὐκ εἶχεν ἀδελφόν, ἀλλὰ μονογενὴς ἦν, ἆρα οὐκ ἦν ὁμοούσιος ἕκαστος αὐτῶν τῷ γεννήσαντι; καὶ μὴν ἦσαν· τέκνα γὰρ ἦσαν· καὶ τοῦτο τέκνων ἴδιόν ἐστι πρὸς γονέας. οὕτω καὶ τὸν τοῦ θεοῦ υἱὸν ἐκ τῆς οὐσίας εἰπόντες οἱ πατέρες εἰκότως καὶ ὁμοούσιον εἰρήκασι· ταύτην γὰρ ἔχει καὶ τὸ ἀπαύγασμα δύναμιν πρὸς τὸ φῶς. ἕπεται δὲ τούτοις μηδὲ τὴν κτίσιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος γεγονέναι. οἱ γὰρ κατὰ πάθος γεννῶντες ἄνθρωποι αὐτοὶ καὶ τὴν ὑποκειμένην ὕλην ἐργάζονται, καὶ ἄλλως οὐκ ἂν δύναιντο ποιεῖν·
τοῦ Πατρὸς φυσικῶς τοῦ Υἱοῦ ἐστιν, αὐτός τε ὁ Υἱὸς ἐκ τοῦ Πατρός ἐστι, καὶ διὰ τὴν τοιαύτην ενότητα τῆς θεότητος καὶ τῆς φύσεως αὐτὸς καὶ ὁ Πατὴρ ἕν εἰσι, καὶ ὁ ἑωρακὼς τὸν Υἱὸν ἑώρακε τὸν Πατέρα, εἰκότως ελέχθη παρὰ τῶν Πατέρων ὁμοούσιος· οὐ γὰρ ἑτεροουσίου τὰ τοιαῦτα ἔχειν ἐστί. εἴη ὁ Υἱός, ἀλλὰ ὁμοούσιος τῷ Πατρί· καὶ γὰρ εἰ τὰ σίας ἐστὶν ὁ Υἱός· ἀλλὰ τὰ μὲν γενητὰ πάντα ἐκ μετουσίας ἔχει τὴν παρὰ Θεοῦ χάριν, αὐτὸς δὲ τοῦ Πατρὸς σοφία καὶ Λόγος ἐστὶν, οὗ μετέχει τὰ πάντα· δῆλον, ὅτι (60) αὐτὸς ὢν τὸ θεοποιὸν καὶ φωτιστικὸν τοῦ Πατρὸς, ἐν ᾧ τὰ πάντα θεοποιεῖται καὶ ζωοποι- Β εἶται, οὐκ ἀλλοτριούσιός (61) ἐστι τοῦ Πατρὸς, ἀλλ' ὁμοούσιος. Τούτου γὰρ μεταλαμβάνοντες, τοῦ Πα τρὸς μετέχομεν, διὰ τὸ τοῦ Πατρὸς εἶναι ἴδιον τὸν Λόγον. "Οθεν εἰ ἦν ἐκ μετουσίας καὶ αὐτὸς, καὶ μὴ (62) ἐξ αὑτοῦ οὐσιώδης θεότης καὶ εἰκὼν τοῦ Πα- τρός, οὐκ ἂν ἔθεοποίησε θεοποιούμενος καὶ αὐτός. Οὐ γὰρ οἷόν τε τὸν ἐκ μετουσίας ἔχοντα μεταδιδόναι τῆς μεταλήψεως ἑτέροις, ὅτι μὴ αὐτοῦ ἐστιν ὁ ἔχει, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος, καὶ δ ἔλαβε, μόγις τὴν ἄρχουσαν αὐτῷ χάριν ἔλαβε. Καὶ τὴν αἰτίαν δὲ ὅμως, δι᾿ ἣν τι νες, ὡς λέγεται, παραιτοῦνται τὸ ὁμοούσιον, ἐξετά- σωμεν ἀληθῶς, μὴ ἄρα μᾶλλον ἐκ ταύτης ὁμοούσιος δείκνυται ὁ Υἱὸς τῷ Πατρί. Φασὶ τοίνυν, ὡς ὑμεῖς ἐγράψατε, μὴ χρῆναι λέγειν ὁμοούσιον τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί, ὅτι ὁ λέγων ὁμοούσιον τρία λέγει, οὐσίαν τινὰ προϋποκειμένην, καὶ τοὺς ἐκ ταύτης γεννωμέ νους (63) ὁμοουσίους εἶναι· καὶ ἐπιλέγουσιν· Ἐὰν οὖν ὁ Υἱὸς ὁμοούσιος ᾗ τῷ Πατρὶ, ἀνάγκη προ ὑποκεῖσθαι αὐτῶν οὐσίαν, ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν, καὶ μὴ εἶναι τὸν μὲν Πατέρα, τὸν δὲ Υἱὸν, ἀλλ᾽ ἀμφοτέ. ρους ἀδελφούς. Ταῦτα εἰ καὶ Ἑλλήνων εἰσὶν ἑρμη νεῖαι, καὶ οὐκ ἀναγκαῖα ἡμῖν τὰ παρ' ἐκείνων· ἀλλ' ἴδωμεν τὰ εἰρημένα τὰ ὁμοούσια, τὰ ἐκ τῆς προ νοουμένης (64) οὐσίας ἀδελφὰ, πότερον ἑαυτῶν εἰσιν όμοούσια, ἢ τῆς οὐσίας ἐξ ἧς καὶ ἐγεννήθησαν· εἰ μὲν γὰρ ἑαυτῶν, ἑτεροούσια καὶ ἀνόμοια ἔσται πρὸς τὴν γεννήσασαν αὐτὰ οὐσίαν· ἀντίκειται γὰρ τῷ ὁμοουσίῳ τὸ ἑτεροούσιον· εἰ δὲ τῆς γεννησάσης αὐτὰ οὐσίας ἐστὶν ἕκαστον ὁμοούσιον, δῆλον, ὅτι (65) τὸ ἔκ τινος γεννώμενον ὁμοούσιον ἐστι τῷ γεννήσαντι· καὶ οὐκέτι χρὴ ζητεῖν τρεῖς οὐσίας, ἀλλὰ μόνον ζητεῖν, εἰ τόδε ἀληθὲς ἐκ τοῦδέ ἐστι. Κἂν γὰρ συμβῇ μὴ εἶ ναι δύο ἀδελφοὺς, ἀλλὰ καὶ μόνον ἕνα ἐξ ἐκείνης της οὐσίας γενέσθαι, οὐ διὰ τὸ μὴ εἶναι ἕτερον, ἀλλο τριοούσιος (66) ἂν λεχθείη ὁ γεννηθείς· ἀλλὰ καὶ μόνος ὤν, εἴη ἂν καὶ αὐτὸς ὁμοούσιος τῷ γεννήσαντι. Ἐπεὶ τί ἂν εἴποιμεν περὶ τῆς (67) θυγατρὸς τοῦ Ἰε- φθάε, ὅτι μονογενής ἦν· « Καὶ οὐκ ἦν, ο φησίν, ο άλλο αὐτό. όμως, Ἐὰν οὖν ὁ Υἱός. oὖν τοῦ τῆς S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Quod si illud indecorum est, certe non dissimilis A substantiæ fuerit Filius, sed consubstantialis Patri. Etenim si quæ Patris sunt, naturaliter Filii sunt, ipseque Filius ex Patre est, et propter hujusmodi unitatem divinitatis et naturæ, ipse et Pater unum sunt, et qui vidit Filium vidit et Patrem, merito a Patribus dictus est consubstantialis: neque enim qui alterius esset substantiæ, talia habere pos- set. C ticipatione sit Filius: sed opificia quidem omnia ex participatione Dei gratiam habeant, ipse vero Patris sapientia et Verbum sit, quicum communia liabet omnia : certe cum sit ipse id quo Pater dei- ficat et illuminat, in quo scilicet omnia deificantur et vivificantur, non alienæ a Patre substantiæ est sed consubstantialis. Hujus enim participatione Patris participes eflicimur, eo quod ipse proprium Patris sit Verbum. Unde si ipse quoque ex parti- cipatione esset, et non ex se substantialis divinitas et imago Patris, non deidicaret alios, cum et ipse deificatus esset. Non enim fieri potest eum qui ex participatione habet, id cujus particeps est aliis im- pertire : quod enim ille habet, suum non est, sed ejus qui dedit, et quod accepit, vix sibi sufficien- tem gratiam accepit. Causam tamen cur quidam, ut fertur, consubstantiale respuant, sincere exami- nemus, an non magis ex illa ipsa Filius Patri con- substantialis ostendatur. Aiunt igitur, ut vos scri- põistis, Filium Patri consubstantialem dici minime debere, quia qui dicit consubstantialem, tria dicit, " substantiam aliquam, quæ prius subjaceat, et eos qui ex illa geniti sunt esse consubstantiales: atque hinc concludunt: Si ergo Filius sit Patri consub- stantialis, necesse est prius subjacere eorum sub- stantiam ex qua geniti sint, et non esse illum Pa- trem, hunc Filium, sed ambos fratres. Hæc tametsi ethnicorum sunt explicationes, nosque nihil eorum egemus ratiociniis : nihilominus videamus utrum illa consubstantialia, quæ cum ex prius intellecta substantia sint, fratres dicuntur, sibi mutuo, an substantiæ ex qua orta sunt, sint consubstantialia. Si enim sibi mutuo; diversæ ergo substantiæ, ac dissimilia eruut substantiæ a qua ortum duxerunt : opponitur enim consubstantiali, quod est ex diver- sa substantia. Quod si utrumque consubstantiale sit substantiæ a qua ortum duxit, nam id certe quod ex alio nascitur ei qui se genuit est consub- stantiale; non ultra sunt quærendæ tres substantiæ: sed id solum investigandum, num hoc vere ex illo sit. Nam etsi contingat nou esse duos fratres, sed unicum ex illa substantia ortum esse: eo quod al- ter non sit, nequaquam qui natus est, diversæ sub- multis prætermissis. D . et Felckman. 5, In editis deest. deest : in Feickm. 3, tantum. 51. Πάλιν τε εἰ, καθὰ προείπομεν, οὐκ ἐκ μετου- 51. Rursum si, prout supra diximus, non ex par- (60) Sic Regius. Editi, δηλονότι. Ibid. Felckm. 5, (61) Sic Regius. Editi vero, άλλοτριούσιος. (62) Felckman. 5, καὶ αὐτός. Καὶ τὴν αἰτίαν δὲ (63) Felckman. 5, γενομένους. Paulo post, Regius (64) Felckm. 5, προεπινοουμένης. (65) Sic Regius et Felckm. 3. Editi, δηλονότι. (66) Sic Regius. Editi, ἀλλοτριούσιος. (67) Ita Regius codex. In edit. vero, τῆς, et mox
PG 26:785εἰ δὲ τὸ κτίζειν οὐκ ἀνθρωπίνως νοοῦμεν ἐπὶ θεοῦ, πολλῷ μᾶλλον οὐδὲ τὸ γεννᾶν ἀνθρωπίνως πρέπει νοεῖν ἐπὶ θεοῦ οὐδὲ τὸ ὁμοούσιον σωματικῶς ἐκλαμβάνειν, ἀλλ’ ἀναχωρεῖν δεῖ ἀπὸ τῶν γενητῶν, καὶ ἀποτιθέντας κάτω που τὰς ἀνθρωπίνας εἰκόνας καὶ πάσας ἁπλῶς τὰς αἰσθήσεις ἀνιέναι ἐπὶ τὸν πατέρα, μὴ λάθωμεν ἀφαιροῦντες τὸν υἱὸν ἀπὸ τοῦ πατρὸς καὶ προστιθέντες τοῖς ἑαυτοῦ κτίσμασι. Καὶ ἄλλως δέ, εἰ μὲν πατέρα καὶ υἱὸν ὁμολογοῦντες δύο τινὰς ἀρχὰς ἢ δύο θεοὺς καθάπερ Μαρκίων καὶ Οὐαλεντῖνος λέγομεν ἢ ἕτερόν τινα τρόπον θεότητος ἔχειν τὸν υἱὸν καὶ μὴ εἰκόνα καὶ χαρακτῆρα τοῦ πατρὸς εἶναι τὸν υἱὸν διὰ τὸ ἐξ αὐτοῦ πεφυκέναι, ἔστω ἀνόμοιος· ξέναι γάρ εἰσι παντάπασιν ἀλλήλων αἱ τοιαῦται οὐσίαι· εἰ δὲ μίαν οἴδαμεν καὶ μόνην θεότητα τὴν τοῦ πατρὸς τούτου τε λόγον καὶ σοφίαν εἶναι τὸν υἱὸν καὶ οὕτω πιστεύοντες οὐ λέγομεν δύο θεοὺς τήν τε ἑνότητα τοῦ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα οὐχ ὁμοιώσει διδασκαλίας, ἀλλὰ κατὰ τὴν οὐσίαν καὶ ἀληθείᾳ φρονοῦμεν, ὥστε διὰ τοῦτο μὴ λέγειν δύο θεούς, ἀλλ’ ἕνα θεὸν ἑνὸς ὄντος εἴδους θεότητος ὡς ἔστι τὸ φῶς καὶ τὸ ἀπαύγασμα.
τέχνον αὐτῷ, » καὶ περὶ τοῦ υἱοῦ δὲ τῆς χήρας, δν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ὁ Κύριος, ὅτι καὶ αὐτὸς οὐκ εἶχεν ἀδελφὸν, ἀλλὰ μονογενής ἦν· ἆρα (68) οὐκ ἦν ὁμοούσιος ἕκαστος αὐτῶν τῷ γεννήσαντι; καὶ μὴν ἦσαν· τέκνα γὰρ ἦσαν· καὶ τοῦτο τέκνων ίδιόν ἐστι πρὸς γονέας. Οὕτω καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ Υἱὸν ἐκ τῆς οὐ- σίας εἰπόντες (69) οἱ Πατέρες, εἰκότως καὶ ὁμοούσιον εἰρήκασι· ταύτην γὰρ ἔχει καὶ τὸ ἀπαύγασμα δύνα- μιν πρὸς τὸ φῶς. Επεται δὲ τούτοις μηδὲ τὴν κτί- σιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος γεγονέναι. Οἱ γὰρ κατὰ πάθος γεννῶντες ἄνθρωποι, αὐτοὶ καὶ τὴν ὑποκειμένην ὕλην ἐργάζονται, καὶ ἄλλως οὐκ ἂν δύναιντο ποιεῖν· εἰ δὲ τὸ κτίζειν οὐκ ἀνθρωπίνως νοοῦμεν ἐπὶ Θεοῦ, πολλῷ μάλλον οὐδὲ τὸ γεννᾶν ἀνθρωπίνως πρέπει νοεῖν ἐπὶ Θεοῦ, οὐδὲ τὸ ὁμοούσιον σωματικῶς ἐκλαμβάνειν, ἀλλ' ἀναχωρεῖν δεῖ ἀπὸ (70) τῶν γενητῶν, καὶ ἀπο- τιθέντας κάτω που τὰς ἀνθρωπίνας εἰκόνας καὶ πά σας ἁπλῶς τὰς αἰσθήσεις, ἀνιέναι ἐπὶ τὸν Πατέρα, μὴ λάθωμεν ἀφαιροῦντες τὸν Υἱὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ προστιθέντες τοῖς ἑαυτοῦ κτίσμασι. γοῦντες, δύο τινὰς ἀρχὰς, ἢ δύο Θεούς, καθάπερ Μαρκίων καὶ Οὐαλεντίνος, λέγομεν, ἢ ἑτερόν τινα τρόπον θεότητος ἔχειν τὸν Υἱὸν, καὶ μὴ εἰκόνα καὶ χαρακτῆρα τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱὸν, διὰ τὸ ἐξ αὐτ τοῦ πεφυκέναι· ἔστω ἀνόμοιος· ξέναι γάρ εἰσι παν τάπασιν ἀλλήλων αἱ τοιαῦται οὐσίαι· εἰ δὲ μίαν οἴδα μεν καὶ μόνην θεότητα τὴν τοῦ Πατρὸς, τούτου τε Λόγον καὶ Σοφίαν εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ οὕτω πιστεύον τες οὐ λέγομεν δύο Θεούς, τήν τε ἑνότητα τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα οὐχ ὁμοιώσει διδασκαλίας, ἀλλὰ κατὰ τὴν οὐσίαν καὶ ἀληθείᾳ (71) φρονοῦμεν· ὥστε διὰ τοῦτο μὴ λέγειν δύο Θεούς, ἀλλ᾽ ἕνα Θεόν, ἑνὸς ὄντος εἴδους θεότητος, ὡς ἔστι τὸ φῶς καὶ τὸ ἀπαύ γασμα· τοῦτο γὰρ ὤφθη τῷ πατριάρχη Ἰακώβ, και φησιν ή Γραφή. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ, καὶ (72) τοῦτο θεω ροῦντες οἱ ἅγιοι προφῆται καὶ νοοῦντες, τίνος ἐστὶν Υἱὸς καὶ εἰκὼν, ἔλεγον· « Εγένετο λόγος Κυρίου πρὸς μέ.» Γινώσκοντες (75) τὸν ἐν αὐτῷ θεωρούμενον καὶ ἀποκαλυπτόμενον Πατέρα, ἐθάρρουν εἰπεῖν· • άφθη μοι ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, ὁ Θεὸς Αβραάμ, καὶ (74) Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ., Τούτου δὲ οὕτως ὄντος, διὰ τί τὸν ἕνα ὄντα πρὸς τὸν Πατέρα καὶ φαινόμενον, ὡς ἔστιν ὁ Πατὴρ (75), κατὰ τὴν ὁμοιότητα καὶ μίαν θεότητα, εὐλαβούμεθα εἰπεῖν ὁμοούσιον; Εἰ μὲν γὰρ, ὥσπερ εἴρηται πολλάκις, οὐκ ἔχει τὴν ἰδιότητα τῆς πατρικῆς οὐσίας, οὐδὲ τὴν ἐμ- φέρειαν ὡς Υἱὸς, καλῶς εὐλαβούμεθα· εἰ δὲ τοῦτό * τις. ειρήκασι, δέ, ἀναχωρεῖν ἀπό. ἀλλ' ἀναχωρεῖν δὲ από Ἰσαάκ. ὡς ἔστι, Πατέρα. DE SYNODIS. A slantiæ dicatur; sed, licet solus sit, erit tamen et ipse ei qui se genuit consubstantialis. Alioqui quid dixerimus de flia Jephthe, quæ unigenita erat : < Et non habebat, ait, c alios liberos ; » et de filio viduæ quem Dominus ex mortuis suscitavit, qui et ipse fratrem non habebat, sed unigenitus erat an uterque ei qui se genuerat consubstantialis non erat? Erant plane, nam liberi erant : idque pro- prium liberis est erga parentes suos. Sic cum Pa- tres Dei Filium ex ejus substantia dixerint, merito et consubstantialem dixerunt: hanc enim vim et proprietatem habet quoque splendor ad lu- cem. Hinc autem sequitur, neque creatas res ex non exsistente factas esse. Homines enim ipsi qui cum passione aliqua gignunt, in subjacente materia B operantur, nec aliter quidquam facere potuerint. Quod si ereandi modum in Deo non humano more intelligimus, multo minus gignendi in ipso intelli- gere humano more debemus, neque corporeo modo consubstantiale accipere. Sed recedendum nobis est a rebus factis, ac depositis bumanis imaginibus, omnibusque omnino sensibus, ad Patrem ascendere, ne inscii Filium a Patre auferamus, eumque rebus a se creatis adjungamus. C duo principia, aut duos Deos dicimus, quemadmo- dum Marcion et Valentinus; aut Filium, quemdam Alium divinitatis.modum habere, et non esse ima- ginem et figuram Patris, quod ex ipso genitus sit : esto dissimilis ; nam alienæ inter se prorsus sunt istiusmodi substantiæ. Quod si unam agnoscimus et solam Patris divinitatem, hujusque Verbum et Sapientiam Filium esse, et hoc credentes, duos la- men Deos minime dicimus, unitatemque Filii cum Patre non doctrinæ similitudine, sed secundum substantiam, et revera consistere sentimus, ita ut propterea non duos Deos, sed unum dicamus, cum una sit species divinitatis, ut est lux et splendor; illa enim patriarchæ Jacob visa est, aitque Scriptu- ra: • Ortus est autem illi sol, postquam transivit species Dei ”. › Hoc cum viderent sancti prophetæ, ac intelligerent cujusnam sit ille Filius et imago, aiebant : « Factum est Verbum Domini ad me r., cumque Patrem in eo visum revelatumque cogno- scerent, fidenter dicebant: • Visus est mibi Deus pa- trum nostrorum, Deus Abraam, et Isaac et Jacob ., Cum igitur ita se res habeat, cur eum qui unus est cum Patre, et talis apparet qualis est Pater, secun- dum similitudinem atque unam divinitatem, vere- mur dicere consubstantialem ? Si enim, quemad- modum sæpius dictum est, nullam habet ut Filius proprietatem similitudinemve cum paterna substan- tia, ea voce uti recte veremur. Sin autem ille est 97_98 Isa. xxxvIii, 4; Jer. 1, 2, 4, 11, etc. Jud. x1, 34. Luc. VIL, 12. ** Gen. xxx11, 31. » Exod. 11, 16. infra idem post subjungit,Επεται omissis intermediis. Editi, omnisso, D ante edit Comm, 52. Rursum si Patrem et Filium confitentes, 52. Καὶ ἄλλως δὲ, εἰ μὲν Πατέρα καὶ Υἱὸν ὁμολο (68) Felckm. 3, &pa. (69) Felckm. 5, ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς εἰπόν (70) Sic Regius codex. Felckman. vero 3, ἀλλ᾽ (74) Felckm. 3, ἀλήθειαν. (72) la Regius. In editis vero και deest. (75) Felck. 5 babet και ante γινώσκοντες. (74) Ita Regius et Felckm. 3. in edit. καί deest (75) Sic Felckm. 3 et edit. Paris. At Regius et
PG 26:786τοῦτο γὰρ ὤφθη τῷ πατριάρχῃ Ἰακώβ, καί φησιν ἡ γραφή· «ἀνέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ θεοῦ». καὶ τοῦτο θεωροῦντες οἱ ἅγιοι προφῆται καὶ νοοῦντες, τίνος ἐστὶν υἱὸς καὶ εἰκών, ἔλεγον· «ἐγένετο λόγος κυρίου πρὸς μέ» γινώσκοντες τὸν ἐν αὐτῷ θεωρούμενον καὶ ἀποκαλυπτόμενον πατέρα ἐθάρρουν εἰπεῖν· «ὤφθη μοι ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ». τούτου δὲ οὕτως ὄντος, διὰ τί τὸν ἕνα ὄντα πρὸς τὸν πατέρα καὶ φαινόμενον ὡς ἔστι πατέρα, κατὰ τὴν ὁμοιότητα καὶ μίαν θεότητα εὐλαβούμεθα εἰπεῖν ὁμοούσιον; εἰ μὲν γάρ, ὥσπερ εἴρηται πολλάκις, οὐκ ἔχει τὴν ἰδιότητα τῆς πατρικῆς οὐσίας οὐδὲ τὴν ἐμφέρειαν ὡς υἱός, καλῶς εὐλαβούμεθα, εἰ δὲ τοῦτό ἐστι τὸ φωτιστικὸν καὶ δημιουργικὸν τὸ ἰδιαίτατον τοῦ πατρός, οὗ ἄνευ οὔτε δημιουργεῖ οὔτε γινώσκεται [πάντα γὰρ δι’ αὐτοῦ καὶ ἐν αὐτῷ συνέστηκε»), διὰ τί τὸ πρᾶγμα νοοῦντες παραιτούμεθα τὴν τοῦτο σημαίνουσαν λέξιν εἰπεῖν; τί γάρ ἐστι τὸ οὕτως ὁμοφυὲς τῷ πατρὶ ἢ ὁμοούσιον αὐτοῦ;
τέχνον αὐτῷ, » καὶ περὶ τοῦ υἱοῦ δὲ τῆς χήρας, δν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ὁ Κύριος, ὅτι καὶ αὐτὸς οὐκ εἶχεν ἀδελφὸν, ἀλλὰ μονογενής ἦν· ἆρα (68) οὐκ ἦν ὁμοούσιος ἕκαστος αὐτῶν τῷ γεννήσαντι; καὶ μὴν ἦσαν· τέκνα γὰρ ἦσαν· καὶ τοῦτο τέκνων ίδιόν ἐστι πρὸς γονέας. Οὕτω καὶ τὸν τοῦ Θεοῦ Υἱὸν ἐκ τῆς οὐ- σίας εἰπόντες (69) οἱ Πατέρες, εἰκότως καὶ ὁμοούσιον εἰρήκασι· ταύτην γὰρ ἔχει καὶ τὸ ἀπαύγασμα δύνα- μιν πρὸς τὸ φῶς. Επεται δὲ τούτοις μηδὲ τὴν κτί- σιν ἐκ τοῦ μὴ ὄντος γεγονέναι. Οἱ γὰρ κατὰ πάθος γεννῶντες ἄνθρωποι, αὐτοὶ καὶ τὴν ὑποκειμένην ὕλην ἐργάζονται, καὶ ἄλλως οὐκ ἂν δύναιντο ποιεῖν· εἰ δὲ τὸ κτίζειν οὐκ ἀνθρωπίνως νοοῦμεν ἐπὶ Θεοῦ, πολλῷ μάλλον οὐδὲ τὸ γεννᾶν ἀνθρωπίνως πρέπει νοεῖν ἐπὶ Θεοῦ, οὐδὲ τὸ ὁμοούσιον σωματικῶς ἐκλαμβάνειν, ἀλλ' ἀναχωρεῖν δεῖ ἀπὸ (70) τῶν γενητῶν, καὶ ἀπο- τιθέντας κάτω που τὰς ἀνθρωπίνας εἰκόνας καὶ πά σας ἁπλῶς τὰς αἰσθήσεις, ἀνιέναι ἐπὶ τὸν Πατέρα, μὴ λάθωμεν ἀφαιροῦντες τὸν Υἱὸν ἀπὸ τοῦ Πατρὸς, καὶ προστιθέντες τοῖς ἑαυτοῦ κτίσμασι. γοῦντες, δύο τινὰς ἀρχὰς, ἢ δύο Θεούς, καθάπερ Μαρκίων καὶ Οὐαλεντίνος, λέγομεν, ἢ ἑτερόν τινα τρόπον θεότητος ἔχειν τὸν Υἱὸν, καὶ μὴ εἰκόνα καὶ χαρακτῆρα τοῦ Πατρὸς εἶναι τὸν Υἱὸν, διὰ τὸ ἐξ αὐτ τοῦ πεφυκέναι· ἔστω ἀνόμοιος· ξέναι γάρ εἰσι παν τάπασιν ἀλλήλων αἱ τοιαῦται οὐσίαι· εἰ δὲ μίαν οἴδα μεν καὶ μόνην θεότητα τὴν τοῦ Πατρὸς, τούτου τε Λόγον καὶ Σοφίαν εἶναι τὸν Υἱὸν, καὶ οὕτω πιστεύον τες οὐ λέγομεν δύο Θεούς, τήν τε ἑνότητα τοῦ Υἱοῦ πρὸς τὸν Πατέρα οὐχ ὁμοιώσει διδασκαλίας, ἀλλὰ κατὰ τὴν οὐσίαν καὶ ἀληθείᾳ (71) φρονοῦμεν· ὥστε διὰ τοῦτο μὴ λέγειν δύο Θεούς, ἀλλ᾽ ἕνα Θεόν, ἑνὸς ὄντος εἴδους θεότητος, ὡς ἔστι τὸ φῶς καὶ τὸ ἀπαύ γασμα· τοῦτο γὰρ ὤφθη τῷ πατριάρχη Ἰακώβ, και φησιν ή Γραφή. Ανέτειλε δὲ αὐτῷ ὁ ἥλιος, ἡνίκα παρῆλθε τὸ εἶδος τοῦ Θεοῦ, καὶ (72) τοῦτο θεω ροῦντες οἱ ἅγιοι προφῆται καὶ νοοῦντες, τίνος ἐστὶν Υἱὸς καὶ εἰκὼν, ἔλεγον· « Εγένετο λόγος Κυρίου πρὸς μέ.» Γινώσκοντες (75) τὸν ἐν αὐτῷ θεωρούμενον καὶ ἀποκαλυπτόμενον Πατέρα, ἐθάρρουν εἰπεῖν· • άφθη μοι ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, ὁ Θεὸς Αβραάμ, καὶ (74) Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ., Τούτου δὲ οὕτως ὄντος, διὰ τί τὸν ἕνα ὄντα πρὸς τὸν Πατέρα καὶ φαινόμενον, ὡς ἔστιν ὁ Πατὴρ (75), κατὰ τὴν ὁμοιότητα καὶ μίαν θεότητα, εὐλαβούμεθα εἰπεῖν ὁμοούσιον; Εἰ μὲν γὰρ, ὥσπερ εἴρηται πολλάκις, οὐκ ἔχει τὴν ἰδιότητα τῆς πατρικῆς οὐσίας, οὐδὲ τὴν ἐμ- φέρειαν ὡς Υἱὸς, καλῶς εὐλαβούμεθα· εἰ δὲ τοῦτό * τις. ειρήκασι, δέ, ἀναχωρεῖν ἀπό. ἀλλ' ἀναχωρεῖν δὲ από Ἰσαάκ. ὡς ἔστι, Πατέρα. DE SYNODIS. A slantiæ dicatur; sed, licet solus sit, erit tamen et ipse ei qui se genuit consubstantialis. Alioqui quid dixerimus de flia Jephthe, quæ unigenita erat : < Et non habebat, ait, c alios liberos ; » et de filio viduæ quem Dominus ex mortuis suscitavit, qui et ipse fratrem non habebat, sed unigenitus erat an uterque ei qui se genuerat consubstantialis non erat? Erant plane, nam liberi erant : idque pro- prium liberis est erga parentes suos. Sic cum Pa- tres Dei Filium ex ejus substantia dixerint, merito et consubstantialem dixerunt: hanc enim vim et proprietatem habet quoque splendor ad lu- cem. Hinc autem sequitur, neque creatas res ex non exsistente factas esse. Homines enim ipsi qui cum passione aliqua gignunt, in subjacente materia B operantur, nec aliter quidquam facere potuerint. Quod si ereandi modum in Deo non humano more intelligimus, multo minus gignendi in ipso intelli- gere humano more debemus, neque corporeo modo consubstantiale accipere. Sed recedendum nobis est a rebus factis, ac depositis bumanis imaginibus, omnibusque omnino sensibus, ad Patrem ascendere, ne inscii Filium a Patre auferamus, eumque rebus a se creatis adjungamus. C duo principia, aut duos Deos dicimus, quemadmo- dum Marcion et Valentinus; aut Filium, quemdam Alium divinitatis.modum habere, et non esse ima- ginem et figuram Patris, quod ex ipso genitus sit : esto dissimilis ; nam alienæ inter se prorsus sunt istiusmodi substantiæ. Quod si unam agnoscimus et solam Patris divinitatem, hujusque Verbum et Sapientiam Filium esse, et hoc credentes, duos la- men Deos minime dicimus, unitatemque Filii cum Patre non doctrinæ similitudine, sed secundum substantiam, et revera consistere sentimus, ita ut propterea non duos Deos, sed unum dicamus, cum una sit species divinitatis, ut est lux et splendor; illa enim patriarchæ Jacob visa est, aitque Scriptu- ra: • Ortus est autem illi sol, postquam transivit species Dei ”. › Hoc cum viderent sancti prophetæ, ac intelligerent cujusnam sit ille Filius et imago, aiebant : « Factum est Verbum Domini ad me r., cumque Patrem in eo visum revelatumque cogno- scerent, fidenter dicebant: • Visus est mibi Deus pa- trum nostrorum, Deus Abraam, et Isaac et Jacob ., Cum igitur ita se res habeat, cur eum qui unus est cum Patre, et talis apparet qualis est Pater, secun- dum similitudinem atque unam divinitatem, vere- mur dicere consubstantialem ? Si enim, quemad- modum sæpius dictum est, nullam habet ut Filius proprietatem similitudinemve cum paterna substan- tia, ea voce uti recte veremur. Sin autem ille est 97_98 Isa. xxxvIii, 4; Jer. 1, 2, 4, 11, etc. Jud. x1, 34. Luc. VIL, 12. ** Gen. xxx11, 31. » Exod. 11, 16. infra idem post subjungit,Επεται omissis intermediis. Editi, omnisso, D ante edit Comm, 52. Rursum si Patrem et Filium confitentes, 52. Καὶ ἄλλως δὲ, εἰ μὲν Πατέρα καὶ Υἱὸν ὁμολο (68) Felckm. 3, &pa. (69) Felckm. 5, ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς εἰπόν (70) Sic Regius codex. Felckman. vero 3, ἀλλ᾽ (74) Felckm. 3, ἀλήθειαν. (72) la Regius. In editis vero και deest. (75) Felck. 5 babet και ante γινώσκοντες. (74) Ita Regius et Felckm. 3. in edit. καί deest (75) Sic Felckm. 3 et edit. Paris. At Regius et
PG 26:787οὐ γὰρ ἀλλότριον ὡς ὑπουργοῦ δεόμενος προσελάβετο ὁ θεὸς τὸν υἱὸν οὐδὲ τὰ ποιήματα ἰσάξια τοῦ κτίσαντος, ὥστε τιμᾶσθαι ταῦτα ὡς ἐκεῖνον ἢ νομίζειν ὅτι ταῦτα καὶ ὁ πατὴρ ἕν εἰσιν. ἢ τολμησάτω τις διελεῖν καὶ εἰπεῖν δύο φῶτα εἶναι τὸν ἥλιον καὶ τὸ ἀπαύγασμα ἢ ἑτέραν τινὰ εἶναι οὐσίαν ἢ ὅτι ἐπισυμβέβηκε τὸ ἀπαύγασμα καὶ μὴ ἁπλοῦν εἶναι καὶ καθαρὸν γέννημα ἐκ τοῦ ἡλίου τοῦτο, ὥστε δύο μὲν εἶναι ἥλιον καὶ ἀπαύγασμα, ἓν δὲ τὸ φῶς διὰ τὸ ἐκ τοῦ ἡλίου εἶναι τοῦτο γέννημα. τοιαύτης δὲ οὔσης καὶ μᾶλλον ἀδιαιρέτου τῆς φύσεως τοῦ υἱοῦ πρὸς τὸν πατέρα καὶ οὐκ ἐπισυμβάσης τῆς θεότητος τῷ υἱῷ, ἀλλὰ τῆς πατρικῆς θεότητος οὔσης ἐν τῷ υἱῷ, ὥστε τὸν ἑωρακότα τὸν υἱὸν ὁρᾶν ἐν αὐτῷ τὸν πατέρα, διὰ τί ὁ τοιοῦτος μὴ ἂν λέγοιτο ὁμοούσιος; Ἔστι μὲν οὖν ἱκανὰ καὶ ταῦτα πεῖσαι ὑμᾶς μὴ κατηγορεῖν τῶν εἰρηκότων ὁμοούσιον εἶναι τὸν υἱὸν τῷ πατρί, καὶ αὐτὴν δὲ ὅμως τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν καθ’ ἑαυτὴν ἐξετάσωμεν ἵνα γνῶμεν, εἰ χρὴ λέγειν ὅλως ὁμοούσιον καὶ εἰ κυρία λέξις ἐστὶ καὶ ἁρμοζόντως ἐστὶν αὕτη ἐπὶ υἱοῦ λεγομένη.
Α ἐστι τὸ φωτιστικὸν καὶ δημιουργικὸν τὸ ἰδιαίτατον τοῦ Πατρὸς, οὗ ἄνευ οὔτε δημιουργεί, οὔτε γινώσκε τα: (πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ καὶ ἐν αὐτῷ συνέστηκε)· διὰ τί, τὸ πρᾶγμα νοοῦντες, παραιτούμεθα τὴν τοῦτο σημαίνουσαν λέξιν εἰπεῖν; Τί γάρ ἐστι τὸ οὕτως ὁμοφυὲς τῷ Πατρὶ ἢ ὁμοούσιον αὐτοῦ; Οὐ γὰρ ἀλλότ τριον ὡς ὑπουργοῦ δεόμενος προσελάβετο ὁ Θεὸς τὸν Υἱόν, οὐδὲ τὰ ποιήματα ισάξια τοῦ κτίσαντος, ὥστε τιμᾶσθαι ταῦτα ὡς ἐκεῖνον, ἢ νομίζειν, ὅτι ταῦτα καὶ ὁ Πατὴρ ἓν εἰσιν. Η τολμησάτω τις διελεῖν, καὶ εἰπεῖν, δύο φῶτα εἶναι τὸν ἥλιον καὶ τὸ ἀπαύγασμα, ἢ ἑτέραν τινὰ εἶναι οὐσίαν, ἢ ὅτι ἐπισυμβέβηκε τὰ ἀπαύγασμα, καὶ μὴ ἁπλοῦν εἶναι καὶ καθαρὸν γέν- νημα ἐκ τοῦ ἡλίου τοῦτο· ὥστε δύο μὲν εἶναι ἥλιον καὶ ἀπαύγασμα, ἓν δὲ τὸ φῶς, διὰ τὸ ἐκ τοῦ ἡλίου εἶναι τοῦτο γέννημα. Τοιαύτης δὲ οὔσης καὶ μᾶλλον αδιαιρέτου τῆς φύσεως τοῦ Υἱοῦ (76) πρὸς τὸν Πα- τέρα, καὶ οὐκ ἐπισυμβάσης τῆς θεότητος τῷ Υἱῷ, ἀλλὰ τῆς πατρικῆς θεότητος οὔσης ἐν τῷ Υἱῷ, ὥστε τὸν ἑωρακότα τὸν Υἱὸν ὁρᾶν ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα, διὰ τί ὁ τοιοῦτος μὴ ἂν λέγοιτο ὁμοούσιος ; ὑμᾶς, μὴ κατηγορεῖν τῶν εἰρηκότων, ὁμοούσιον εξ ναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· καὶ αὐτὴν δὲ ὅμως τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν καθ᾿ ἑαυτὴν ἐξετάσωμεν, ἵνα γνώ- μεν, εἰ χρὴ λέγειν ὅλως ὁμοούσιον, καὶ εἰ κυρία λέξις ἐστὶ, καὶ ἁρμοζόντως ἐστὶν αὕτη ἐπὶ Υἱοῦ λε γομένη. Οίδατε γὰρ καὶ ὑμεῖς, καὶ οὐδ᾽ ἄν τις ἀμφι- βάλλοι (78), ὅτι τὸ ὅμοιον οὐκ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν, ἀλλ' ἐπὶ σχημάτων καὶ ποιοτήτων λέγεται ὅμοιον· ἐπὶ γὰρ τῶν οὐσιῶν οὐχ ὁμοιότης, ἀλλὰ ταυτότης ἂν λεχθείη. *Ανθρωπος γοῦν ἀνθρώπῳ ὅμοιος λέγεται, οὐ κατὰ τὴν οὐσίαν, ἀλλὰ κατὰ τὸ σχῆμα καὶ τὸν (79) χα- ρακτῆρα· τῇ γὰρ οὐσίᾳ ὁμοφυεῖς εἰσι. Καὶ πάλιν ἄνθρωπος κυνὶ οὐκ ἀνόμοιος (80) λέγεται, ἀλλ' ἐτε- ροφυής· οὐκοῦν τὸ μὲν ὁμοφυὲς καὶ ὁμοούσιον, τὸ δὲ ἑτεροφυὲς καὶ ἑτερούσιον, Διὸ καὶ ὁ λέγων ὅμοιον κατ' οὐσίαν ἐκ μετουσίας τοῦτο λέγει ὅμοιον. Τὸ γὰρ ὅμοιον ποιότης ἐστὶν, ἥτις τῇ οὐσίᾳ προσγένοιτ' ἄν. Τοῦτο δὲ τῶν ποιημάτων ἴδιον ἂν εἴη· ταῦτα γὰρ ἐκ μετοχῆς ὁμοιοῦται τῷ Θεῷ. • Όταν ο γάρ, φησί, ο φανερωθῇ, ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα·, ὅμοιοι δηλονότι οὐ τῇ οὐσίᾳ, ἀλλὰ τῇ υἱότητι, ἧς μεταλαμβάνομεν παρ' αὐτοῦ. Εἰ μὲν οὖν καὶ τὸν Υἱὸν ἐκ μετουσίας λέγετε, λε γέσθω μὲν παρ' ὑμῶν ὁμοιοούσιος (81). Οὐκ ἔστι ἡμᾶς. μέντοι λεγόμενος οὕτως ἀλήθεια, οὐδὲ ὅλως φῶς, οὐδὲ φύσει Θεός. Τὰ γὰρ ἐκ μετουσίας οὐκ ἀληθείᾳ, ἀλλ' ὁμοιώσει τῆς ἀληθείας λέγεται ὅμοια, ὥστε καὶ μεταπίπτειν, καὶ ἀφαιρεῖσθαι δύνασθαι ἀπὸ τῶν μετα εχόντων τὴν μετάληψιν. Τοῦτο δὲ πάλιν ἴδιον τῶν κτισμάτων καὶ ποιημάτων ἐστίν. Οὐκοῦν εἰ τοῦτο ἄτοπον, οὐκ ἂν εἴη ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ φύσει καὶ ἂν ὅμοιος, λέγεται, λέγηται. οὐκ οὖν τὸ μέν, μέν οὕτως ἀληθείᾳ, ἀλλ' ὁμοιώσει, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Patris propria vis illuminatrix et creatrix, sine qua nec creat, nec cognoscitur (omnia enim per ipsum et in ipso consistunt), cur rem intelligentes, recu- samus vocem id significantem proferre? Quid enim est ejusdem naturæ esse cujus Pater, nisi esse illi consubstantiale? Non enim alienum Deus veluti mi- nistro egens Filium assumpsit ; neque opificia Creatori sunt dignitate paria, ut perinde illa atque ipse honorentur, aut, ut putandum sit, ea et Patrem unum esse. Alioquin ausit quis hæc dividere, ac di- cere solem et splendorem duo esse lumina, aut di- versam aliquam substantiam, aut splendorem solis accidens esse, et non simplicem ac purum solis partum; ita ut duo quidem sint sol et splendor, una tamen lux, eo quod ille a sole oriatur. Cum hujusmodi sit, imo magis inseparabilis natura Filii B a Patre, et cum divinitas Filio non acciderit, sed paterna divinitas in Filio sit; ita ut qui videt Fi- iium, in ipso Patrem videat, cur qui hujusmodi est, non dicatur consubstantialis ? ut non accusetis eos qui dixere Filium esse Patri consubstantialem. Attamen ipsam consubstantialis vocem secundum se explanemus, ut comperiamus utrum hæc vox, consubstantialis, usurpanda sit, et si propria sit dictio, atque congruenter de Filo dicatur. Nam ipsi scitis, et nemo dubitaverit, simile non de substantiis, sed de figuris et qualitati- bus dici. De substantiis enim, non similitudo, sed identitas dici debet. Homo igitur hominis similis dicitur, uon secundum substantiam, sed secundum habitum et figuram : quod ad substantiam enim ejusdem naturæ sunt. Rursum homo cani nequa- quam dissimilis dicitur, sed diversæ naturæ : ergo quod ejusdem naturæ est, etiam consubstantiale est; et quod diversæ naturæ, diversæ etiam sub- stantiæ. Quapropter qui dicit similem secundum substantiam, ex participatione similem dicit: si- militudo enim est qualitas, quæ substantiæ accidere potest. Hoc autem opificiis proprium fuerit; ea enim ex participatione Deo similia efficiuntur. Nam • cum, › ait, ‹ apparuerit ille, similes ei erimus ¹,> similes scilicet non substantia, sed filiorum ado- C ptione, quam per eum participamus. Si igitur eum D ex participatione Filium dicitis, dicatur a vobis substantia similis : sed si ita appelietur, nec veri- tas, nec lumen ullatenus, nec natura Deus erit. Nam quæ ex participatione sunt, non vere, sed si- militudine veritatis similia dicuntur; ita ut quod participatur, a participantibus decidere et tolli pos- sit: hoc autem crealis rebus atque opificiis pra- • I Joan. 111, 2. manu habuit, ut legitur in editis. Ibid. Regius, recte. Edit., Μox Felck. 3, recte. In Regio et editis deest. omissis nonnullis. 53. Sat quidem hæc sunt, quæ vobis suadeant, 53. Εστι μὲν (77) οὖν ἱκανὰ καὶ ταῦτα πεῖσαι (76) Tou Yiou deest in Felckm. 3. (77) Felckman. 3, Εσται μὲν οὖν. Μox Regius, (78) Regius colex, ἀμφιβάλοι. (79) Τόν deest in Regio. (80) Ita Felchm. 3 et Regius, qui tamen prima (81) Sic Regius. Editi, ὁμοιούσιος. Μox Felck. 5
PG 26:788οἴδατε γὰρ καὶ ὑμεῖς καὶ οὐδ’ ἄν τις ἀμφιβάλλοι ὅτι τὸ ὅμοιον οὐκ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν, ἀλλ’ ἐπὶ σχημάτων καὶ ποιοτήτων λέγεται ὅμοιον· ἐπὶ γὰρ τῶν οὐσιῶν οὐχ ὁμοιότης, ἀλλὰ ταυτότης ἂν λεχθείη. ἄνθρωπος γοῦν ἀνθρώπῳ ὅμοιος λέγεται οὐ κατὰ τὴν οὐσίαν, ἀλλὰ κατὰ τὸ σχῆμα καὶ τὸν χαρακτῆρα· τῇ γὰρ οὐσίᾳ ὁμοφυεῖς εἰσι. καὶ πάλιν ἄνθρωπος κυνὶ οὐκ ἀνόμοιος λέγεται, ἀλλ’ ἑτεροφυής· οὐκοῦν τὸ μὲν ὁμοφυὲς καὶ ὁμοούσιον, τὸ δὲ ἑτεροφυὲς καὶ ἑτεροούσιον. διὸ καὶ ὁ λέγων ὅμοιον κατ’ οὐσίαν ἐκ μετουσίας τοῦτο λέγει ὅμοιον. τὸ γὰρ ὅμοιον ποιότης ἐστίν, ἥτις τῇ οὐσίᾳ προσγένοιτ’ ἄν. τοῦτο δὲ τῶν ποιημάτων ἴδιον ἂν εἴη· ταῦτα γὰρ ἐκ μετοχῆς ὁμοιοῦται τῷ θεῷ. «ὅταν γάρ», φησί, «φανερωθῇ, ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα» ὅμοιοι δηλονότι οὐ τῇ οὐσίᾳ, ἀλλὰ τῇ υἱότητι, ἧς μεταλαμβάνομεν παρ’ αὐτοῦ. εἰ μὲν οὖν καὶ τὸν υἱὸν ἐκ μετουσίας λέγετε, λεγέσθω μὲν παρ’ ὑμῶν ὁμοιοούσιος. οὐκ ἔστι μέντοι λεγόμενος οὕτως ἀληθείᾳ οὐδὲ ὅλως φῶς οὐδὲ φύσει θεός. τὰ γὰρ ἐκ μετουσίας οὐκ ἀληθείᾳ, ἀλλ’ ὁμοιώσει τῆς ἀληθείας λέγεται ὅμοια, ὥστε καὶ μεταπίπτειν καὶ ἀφαιρεῖσθαι δύνασθαι ἀπὸ τῶν μετεχόντων τὴν μετάληψιν.
Α ἐστι τὸ φωτιστικὸν καὶ δημιουργικὸν τὸ ἰδιαίτατον τοῦ Πατρὸς, οὗ ἄνευ οὔτε δημιουργεί, οὔτε γινώσκε τα: (πάντα γὰρ δι' αὐτοῦ καὶ ἐν αὐτῷ συνέστηκε)· διὰ τί, τὸ πρᾶγμα νοοῦντες, παραιτούμεθα τὴν τοῦτο σημαίνουσαν λέξιν εἰπεῖν; Τί γάρ ἐστι τὸ οὕτως ὁμοφυὲς τῷ Πατρὶ ἢ ὁμοούσιον αὐτοῦ; Οὐ γὰρ ἀλλότ τριον ὡς ὑπουργοῦ δεόμενος προσελάβετο ὁ Θεὸς τὸν Υἱόν, οὐδὲ τὰ ποιήματα ισάξια τοῦ κτίσαντος, ὥστε τιμᾶσθαι ταῦτα ὡς ἐκεῖνον, ἢ νομίζειν, ὅτι ταῦτα καὶ ὁ Πατὴρ ἓν εἰσιν. Η τολμησάτω τις διελεῖν, καὶ εἰπεῖν, δύο φῶτα εἶναι τὸν ἥλιον καὶ τὸ ἀπαύγασμα, ἢ ἑτέραν τινὰ εἶναι οὐσίαν, ἢ ὅτι ἐπισυμβέβηκε τὰ ἀπαύγασμα, καὶ μὴ ἁπλοῦν εἶναι καὶ καθαρὸν γέν- νημα ἐκ τοῦ ἡλίου τοῦτο· ὥστε δύο μὲν εἶναι ἥλιον καὶ ἀπαύγασμα, ἓν δὲ τὸ φῶς, διὰ τὸ ἐκ τοῦ ἡλίου εἶναι τοῦτο γέννημα. Τοιαύτης δὲ οὔσης καὶ μᾶλλον αδιαιρέτου τῆς φύσεως τοῦ Υἱοῦ (76) πρὸς τὸν Πα- τέρα, καὶ οὐκ ἐπισυμβάσης τῆς θεότητος τῷ Υἱῷ, ἀλλὰ τῆς πατρικῆς θεότητος οὔσης ἐν τῷ Υἱῷ, ὥστε τὸν ἑωρακότα τὸν Υἱὸν ὁρᾶν ἐν αὐτῷ τὸν Πατέρα, διὰ τί ὁ τοιοῦτος μὴ ἂν λέγοιτο ὁμοούσιος ; ὑμᾶς, μὴ κατηγορεῖν τῶν εἰρηκότων, ὁμοούσιον εξ ναι τὸν Υἱὸν τῷ Πατρί· καὶ αὐτὴν δὲ ὅμως τὴν τοῦ ὁμοουσίου λέξιν καθ᾿ ἑαυτὴν ἐξετάσωμεν, ἵνα γνώ- μεν, εἰ χρὴ λέγειν ὅλως ὁμοούσιον, καὶ εἰ κυρία λέξις ἐστὶ, καὶ ἁρμοζόντως ἐστὶν αὕτη ἐπὶ Υἱοῦ λε γομένη. Οίδατε γὰρ καὶ ὑμεῖς, καὶ οὐδ᾽ ἄν τις ἀμφι- βάλλοι (78), ὅτι τὸ ὅμοιον οὐκ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν, ἀλλ' ἐπὶ σχημάτων καὶ ποιοτήτων λέγεται ὅμοιον· ἐπὶ γὰρ τῶν οὐσιῶν οὐχ ὁμοιότης, ἀλλὰ ταυτότης ἂν λεχθείη. *Ανθρωπος γοῦν ἀνθρώπῳ ὅμοιος λέγεται, οὐ κατὰ τὴν οὐσίαν, ἀλλὰ κατὰ τὸ σχῆμα καὶ τὸν (79) χα- ρακτῆρα· τῇ γὰρ οὐσίᾳ ὁμοφυεῖς εἰσι. Καὶ πάλιν ἄνθρωπος κυνὶ οὐκ ἀνόμοιος (80) λέγεται, ἀλλ' ἐτε- ροφυής· οὐκοῦν τὸ μὲν ὁμοφυὲς καὶ ὁμοούσιον, τὸ δὲ ἑτεροφυὲς καὶ ἑτερούσιον, Διὸ καὶ ὁ λέγων ὅμοιον κατ' οὐσίαν ἐκ μετουσίας τοῦτο λέγει ὅμοιον. Τὸ γὰρ ὅμοιον ποιότης ἐστὶν, ἥτις τῇ οὐσίᾳ προσγένοιτ' ἄν. Τοῦτο δὲ τῶν ποιημάτων ἴδιον ἂν εἴη· ταῦτα γὰρ ἐκ μετοχῆς ὁμοιοῦται τῷ Θεῷ. • Όταν ο γάρ, φησί, ο φανερωθῇ, ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα·, ὅμοιοι δηλονότι οὐ τῇ οὐσίᾳ, ἀλλὰ τῇ υἱότητι, ἧς μεταλαμβάνομεν παρ' αὐτοῦ. Εἰ μὲν οὖν καὶ τὸν Υἱὸν ἐκ μετουσίας λέγετε, λε γέσθω μὲν παρ' ὑμῶν ὁμοιοούσιος (81). Οὐκ ἔστι ἡμᾶς. μέντοι λεγόμενος οὕτως ἀλήθεια, οὐδὲ ὅλως φῶς, οὐδὲ φύσει Θεός. Τὰ γὰρ ἐκ μετουσίας οὐκ ἀληθείᾳ, ἀλλ' ὁμοιώσει τῆς ἀληθείας λέγεται ὅμοια, ὥστε καὶ μεταπίπτειν, καὶ ἀφαιρεῖσθαι δύνασθαι ἀπὸ τῶν μετα εχόντων τὴν μετάληψιν. Τοῦτο δὲ πάλιν ἴδιον τῶν κτισμάτων καὶ ποιημάτων ἐστίν. Οὐκοῦν εἰ τοῦτο ἄτοπον, οὐκ ἂν εἴη ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ φύσει καὶ ἂν ὅμοιος, λέγεται, λέγηται. οὐκ οὖν τὸ μέν, μέν οὕτως ἀληθείᾳ, ἀλλ' ὁμοιώσει, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Patris propria vis illuminatrix et creatrix, sine qua nec creat, nec cognoscitur (omnia enim per ipsum et in ipso consistunt), cur rem intelligentes, recu- samus vocem id significantem proferre? Quid enim est ejusdem naturæ esse cujus Pater, nisi esse illi consubstantiale? Non enim alienum Deus veluti mi- nistro egens Filium assumpsit ; neque opificia Creatori sunt dignitate paria, ut perinde illa atque ipse honorentur, aut, ut putandum sit, ea et Patrem unum esse. Alioquin ausit quis hæc dividere, ac di- cere solem et splendorem duo esse lumina, aut di- versam aliquam substantiam, aut splendorem solis accidens esse, et non simplicem ac purum solis partum; ita ut duo quidem sint sol et splendor, una tamen lux, eo quod ille a sole oriatur. Cum hujusmodi sit, imo magis inseparabilis natura Filii B a Patre, et cum divinitas Filio non acciderit, sed paterna divinitas in Filio sit; ita ut qui videt Fi- iium, in ipso Patrem videat, cur qui hujusmodi est, non dicatur consubstantialis ? ut non accusetis eos qui dixere Filium esse Patri consubstantialem. Attamen ipsam consubstantialis vocem secundum se explanemus, ut comperiamus utrum hæc vox, consubstantialis, usurpanda sit, et si propria sit dictio, atque congruenter de Filo dicatur. Nam ipsi scitis, et nemo dubitaverit, simile non de substantiis, sed de figuris et qualitati- bus dici. De substantiis enim, non similitudo, sed identitas dici debet. Homo igitur hominis similis dicitur, uon secundum substantiam, sed secundum habitum et figuram : quod ad substantiam enim ejusdem naturæ sunt. Rursum homo cani nequa- quam dissimilis dicitur, sed diversæ naturæ : ergo quod ejusdem naturæ est, etiam consubstantiale est; et quod diversæ naturæ, diversæ etiam sub- stantiæ. Quapropter qui dicit similem secundum substantiam, ex participatione similem dicit: si- militudo enim est qualitas, quæ substantiæ accidere potest. Hoc autem opificiis proprium fuerit; ea enim ex participatione Deo similia efficiuntur. Nam • cum, › ait, ‹ apparuerit ille, similes ei erimus ¹,> similes scilicet non substantia, sed filiorum ado- C ptione, quam per eum participamus. Si igitur eum D ex participatione Filium dicitis, dicatur a vobis substantia similis : sed si ita appelietur, nec veri- tas, nec lumen ullatenus, nec natura Deus erit. Nam quæ ex participatione sunt, non vere, sed si- militudine veritatis similia dicuntur; ita ut quod participatur, a participantibus decidere et tolli pos- sit: hoc autem crealis rebus atque opificiis pra- • I Joan. 111, 2. manu habuit, ut legitur in editis. Ibid. Regius, recte. Edit., Μox Felck. 3, recte. In Regio et editis deest. omissis nonnullis. 53. Sat quidem hæc sunt, quæ vobis suadeant, 53. Εστι μὲν (77) οὖν ἱκανὰ καὶ ταῦτα πεῖσαι (76) Tou Yiou deest in Felckm. 3. (77) Felckman. 3, Εσται μὲν οὖν. Μox Regius, (78) Regius colex, ἀμφιβάλοι. (79) Τόν deest in Regio. (80) Ita Felchm. 3 et Regius, qui tamen prima (81) Sic Regius. Editi, ὁμοιούσιος. Μox Felck. 5
PG 26:789τοῦτο δὲ πάλιν ἴδιον τῶν κτισμάτων καὶ ποιημάτων ἐστίν. οὐκοῦν εἰ τοῦτο ἄτοπον, οὐκ ἂν εἴη ἐκ μετουσίας, ἀλλὰ φύσει καὶ ἀληθείᾳ υἱός, φῶς, σοφία, θεός. φύσει δὲ ὢν καὶ οὐ μετοχῇ οὐκ ἂν κυρίως λεχθείη ὁμοιοούσιος, ἀλλ’ ὁμοούσιος. ὃ δὲ μηδὲ ἐπ’ ἄλλων ἄν τις εἴποι· ἐδείχθη γὰρ τὸ ὅμοιον μὴ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν λεγόμενον· πῶς οὐκ ἀνόητον μὲν ἢ τάχα καὶ χαλεπὸν τοῦτο προφέρειν ἐπὶ υἱοῦ καὶ μὴ μᾶλλον τὸ ὁμοούσιον; Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος καλῶς ἔγραψεν, ὅπερ ἔπρεπεν εἰπεῖν, γεννητὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ πατρὸς τὸν υἱὸν ὁμοούσιον. ταῦτα καὶ ἡμεῖς μαθόντες μὴ σκιαμαχῶμεν καὶ μάλιστα γινώσκοντες ὅτι καὶ οἱ ταῦτα γράψαντες οὐχ ὡς παρεξηγούμενοι τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ’ ἐκδικοῦντες μὲν τὴν ἀλήθειαν καὶ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν, καθαιροῦντες δὲ τὰς κατ’ αὐτοῦ τῶν Ἀρειομανιτῶν βλασφημίας οὕτως ὡμολόγησαν τὴν πίστιν. σκεπτέον γὰρ καὶ κατανοητέον ἀκριβῶς ὅτι λέγοντες μὲν ἀνομοιοούσιον καὶ ἑτεροούσιον οὐ σημαίνομεν τὸν ἀληθινὸν υἱόν, ἀλλ’ ἕν τι τῶν ποιημάτων καὶ τὸν εἰσποιητὸν καὶ θέσει υἱόν, ὅπερ τοῖς αἱρετικοῖς δοκεῖ·
ἀληθείᾳ Υἱός, φῶς, σοφία, Θεός. Φύσει δὲ ὧν καὶ οὐ μετοχῇ, οὐκ ἂν κυρίως λεχθείη όμοιοούσιος (82), ἀλλ᾽ ὁμοούσιος. Ο δὲ μηδὲ ἐπ' ἄλλων ἄν τις εἴποι· ἐδείχθη γὰρ τὸ ὅμοιον μὴ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν λεγόμενον· πῶς οὐκ ἀνόητον μὲν, ἢ τάχα καὶ χαλεπὸν τοῦτο προφέ- ρειν ἐπὶ Υἱοῦ, καὶ μὴ μᾶλλον τὸ ὁμοούσιον ; Β λῶς ἔγραψεν, ὅπερ ἔπρεπεν εἰπεῖν, γεννητὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱὸν ὁμοούσιον. Ταῦτα (83) καὶ ἡμεῖς μαθόντες, μὴ σκιαμαχῶμεν, καὶ μάλιστα γινώσκοντες, ὅτι οἱ καὶ ταῦτα γράψαντες, οὐχ ὡς παρεξηγούμενοι τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐκδικοῦντες μὲν τὴν ἀλήθειαν καὶ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν, καθαι ροῦντες δὲ τὰς κατ' αὐτοῦ τῶν Ἀρειομανιτών βλασφη- μίας, οὕτως ὡμολόγησαν τὴν πίστιν. Σκεπτέον γὰρ καὶ κατανοητέον ἀκριβῶς, ὅτι λέγοντες μὲν ἀνα- μοιοούσιον (84) καὶ ἑτεροούσιον, οὐ σημαίνομεν τὸν ἀληθινὸν Υἱὸν, ἀλλ᾽ ἕν τι τῶν ποιημάτων καὶ τὸν εἰσποιητὸν καὶ θέσει Υἱὸν (85), ἅπερ τοῖς αἱρετικοῖς δοκεῖ· λέγοντες δὲ μὴ ἐριστικῶς τὸ ὁμοούσιον, Υἱὸν σημαίνομεν γνήσιον ἐκ τοῦ Πατρὸς πεφυκότα, κἂν ἐν τούτῳ διαῤῥηγνύωνται πολλάκις οι Χριστομάχοι. Ταῦτα μὲν, ἅπερ ἔγνων ἐγώ, καὶ διαλεγομένων ἤκουσα φρονίμων, δι' ὀλίγων γέγραφα· ὑμεῖς δὲ, μέσ νοντες ἐπὶ τὸν θεμέλιον τῶν ἀποστόλων, καὶ τὰς παραδόσεις τῶν Πατέρων (86) κατέχοντες, εὔχεσθε ἵνα ἤδη ποτὲ παύσηται πᾶσα λοιπὸν ἔρις καὶ ζῆλος, τῶν τε αἱρετικῶν αἱ μωραὶ ζητήσεις καταγνωσθῶσι, καὶ πᾶσα λογομαχία· καὶ ἡ μὲν δυσώνυμος καὶ ἀνθρω ποκτόνος τῶν ᾿Αρειανῶν αἵρεσις ἐξαφανισθείη, ἀνα- λάμψειε δὲ πάντων ἐν ταῖς καρδίαις ἡ ἀλήθεια, ὥστε πάντας πανταχοῦ τὸ αὐτὸ λέγειν, καὶ (87) τὸ αὐτὸ φρονεῖν· μηδεμιᾶς δὲ ἔτι περιλειπομένης Αρειανῆς δυσφημίας, λέγηται καὶ ὁμολογῆται κατὰ πᾶσαν Ἐκ- - κλησίαν· ο Εἷς Κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα, ο ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα (88) καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ἔγνων γράψαντα τὸν ἀσεβέστατον Κωνστάντιον πρὸς τοὺς ἐν Ἀριμήνῳ μείναντας ἐπισκόπους· καὶ σπου δὴν ἔσχον λαβεῖν τὰ ἀντίγραφα παρὰ γνησίων άδελ- φῶν, καὶ ἀποστεῖλαι ὑμῖν, καὶ (90) τὰ παρὰ τῶν ἐπι- σκόπων ἀντιγραφέντα· ἵνα γνῶτε τοῦ μὲν βασιλέως τὴν ἀσεβῆ πανουργίαν, τῶν δὲ ἐπισκόπων τὸ ἑδραῖον καὶ ἀκλινὲς τῆς πρὸς τὴν ἀλήθειαν γνώμης. Υϊόν. ἀποστόλων. βλασφημίας λέγηται καὶ ὁμολογῆται. δυσφη- μίας λέγηται ὁμολογῆται. δυσφημίας λέγητε καὶ ὁμολογεῖτε. μετὰ τὸ γράψαι, DE SYNODIS. A prium est. Itaque si absurdum illud est, nequaquam erit ex participatione, sed ex natura et veritate, Filius, lumen, sapientia, Deus : cum autem na- tura talis sit et non participatione, nunquam pro- prie substantia similis dici potuerit, sed consub- stantialis. Quod autem de aliis nemo dixerit (de- prædicari), qui, quæso, non stultum fuerit, el monstratum est enim, simile de substantiis non fortasse etiam gravissimum id de Filio proferre, et non potius eum consubstantialem appel- lare? quod consentaneum erat, Filium nempe ex sub- stantia Patris genitum, esse consubstantialem. Hæc eadem nos cum didicerimus, ne cum umbris pugnemus : gnari maxime eos, qui hæc scripserunt, non studio prave explicandi veritatem, sed eam una cum pietate in Christum asserendi, et Ario- manitarum blasphemias damnandi, sic fidem pro- mulgasse suam. Considerandum enim est, et accu- rate animadvertendum, cum eum dicimus sub- stantia dissimilem, et diversæ substantiæ, nos haudquaquam verum Filium significare, sed unum ex opificiis, et ascitum adoptioneque Filium, quod hæretici sentiunt: quem si dicamus sine conten- tione consubstantialem, verum significamus Filium ex Patre natum etiamsi hac de causa pluries disrumpantur Christi hostes. Hæc quidem, quæ nota mihi, et ex prudentium disputationibus explo- rata erant, paucis scripsi. Vos autem manentes su- per fundamentum apostolorum, Patrumque tradi- tiones retinentes, orate ut jam cesset omnis con- tentio et zelus, hæreticorumque insanæ quæstiones et una omnis verborum contentio damnentur, ut- C que nefaria et sanguinaria Arianorum hæresis aboleatur, in omnium vero cordibus veritas elu- ceat; ita ut omnes ubique idem dicant, idem sen- tiant : ac nulla deinceps relicta Ariana blasphemia, per universam Ecclesiam dicatur, atque in con- fesso habeatur illud, « Unus Dominus, una fides, unum baptisma ', in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium, in sæ- cula sæculorum. Amen. impiissimum Constantium ad episcopos Arimini versantes scripsisse; operamque dedi ut exem- pla a germanis fratribus acciperem, ad vosque mitterem, et simul ea quæ episcopi reseripserunt: D ut sciatis cum imperatoris impiam versutiam, tum episcoporum firmam immotamque in veritate sententiam. • ⚫ Ephes. Iv, 5. Editi, Regius, ba desinebat Nannii versio. Hæc autem, cum duabus epistolis sequentibus, ex coli- ce Basiliensi adjecta fuere in edit. Comm. haben- turque in Regio codice. 54. Idcirco probe Nicæna synodus id scripsit 54. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος και 55. Postquam de synodis scripsissem, comperi 55. Μετὰ τὸ γράψαι μετά (89) περὶ τῶν συνόδων, (82) Sic Regius. Editi autem, όμοιούσιος. (85) Regius codex, αὐτά. (84) Ita Regius. Editi vero, άνομοιούσιον. (85) Felckman. 3, καὶ τῶν εἰσποιητῶν καὶ θέσει (86) Ita Regius. Editi vero et cateri mss. τῶν (87) Kat deest in Felckman. 3. Paulo post, idem, (88) Feickm. 5, ᾧ ἡ δόξα, etc. In hæc autem ver- (89) Ita Regius. Editi vero, μέν, male. (90) Sic Regius. In editis vero καί deest.
λέγοντες δὲ μὴ ἐριστικῶς τὸ ὁμοούσιον υἱὸν σημαίνομεν γνήσιον ἐκ τοῦ πατρὸς πεφυκότα, κἂν ἐν τούτῳ διαρρηγνύωνται πολλάκις οἱ χριστομάχοι. ταῦτα μὲν ἅπερ ἔγνων ἐγὼ καὶ διαλεγομένων ἤκουσα φρονίμων δι’ ὀλίγων γέγραφα, ὑμεῖς δὲ μένοντες ἐπὶ «τὸν θεμέλιον τῶν ἀποστόλων» καὶ τὰς παραδόσεις τῶν πατέρων κατέχοντες εὔχεσθε, ἵνα ἤδη ποτὲ παύσηται πᾶσα λοιπὸν ἔρις καὶ ζῆλος, τῶν τε αἱρετικῶν αἱ μωραὶ ζητήσεις καταγνωσθῶσι καὶ πᾶσα λογομαχία, καὶ ἡ μὲν δυσώνυμος καὶ ἀνθρωποκτόνος τῶν Ἀρειανῶν αἵρεσις ἐξαφανισθείη, ἀναλάμψειε δὲ πάντων ἐν ταῖς καρδίαις ἡ ἀλήθεια, ὥστε πάντας πανταχοῦ «τὸ αὐτὸ λέγειν» καὶ τὸ αὐτὸ φρονεῖν, μηδεμιᾶς δὲ ἔτι περιλειπομένης ἀρειανῆς δυσφημίας λέγηται καὶ ὁμολογῆται κατὰ πᾶσαν ἐκκλησίαν «εἷς κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα», ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι’ οὗ τῷ πατρὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. Μετὰ τὸ γράψαι με τὰ περὶ τῶν συνόδων ἔγνων γράψαντα τὸν ἀσεβέστατον Κωνστάντιον πρὸς τοὺς ἐν Ἀριμήνῳ μείναντας ἐπισκόπους.
ἀληθείᾳ Υἱός, φῶς, σοφία, Θεός. Φύσει δὲ ὧν καὶ οὐ μετοχῇ, οὐκ ἂν κυρίως λεχθείη όμοιοούσιος (82), ἀλλ᾽ ὁμοούσιος. Ο δὲ μηδὲ ἐπ' ἄλλων ἄν τις εἴποι· ἐδείχθη γὰρ τὸ ὅμοιον μὴ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν λεγόμενον· πῶς οὐκ ἀνόητον μὲν, ἢ τάχα καὶ χαλεπὸν τοῦτο προφέ- ρειν ἐπὶ Υἱοῦ, καὶ μὴ μᾶλλον τὸ ὁμοούσιον ; Β λῶς ἔγραψεν, ὅπερ ἔπρεπεν εἰπεῖν, γεννητὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱὸν ὁμοούσιον. Ταῦτα (83) καὶ ἡμεῖς μαθόντες, μὴ σκιαμαχῶμεν, καὶ μάλιστα γινώσκοντες, ὅτι οἱ καὶ ταῦτα γράψαντες, οὐχ ὡς παρεξηγούμενοι τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐκδικοῦντες μὲν τὴν ἀλήθειαν καὶ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν, καθαι ροῦντες δὲ τὰς κατ' αὐτοῦ τῶν Ἀρειομανιτών βλασφη- μίας, οὕτως ὡμολόγησαν τὴν πίστιν. Σκεπτέον γὰρ καὶ κατανοητέον ἀκριβῶς, ὅτι λέγοντες μὲν ἀνα- μοιοούσιον (84) καὶ ἑτεροούσιον, οὐ σημαίνομεν τὸν ἀληθινὸν Υἱὸν, ἀλλ᾽ ἕν τι τῶν ποιημάτων καὶ τὸν εἰσποιητὸν καὶ θέσει Υἱὸν (85), ἅπερ τοῖς αἱρετικοῖς δοκεῖ· λέγοντες δὲ μὴ ἐριστικῶς τὸ ὁμοούσιον, Υἱὸν σημαίνομεν γνήσιον ἐκ τοῦ Πατρὸς πεφυκότα, κἂν ἐν τούτῳ διαῤῥηγνύωνται πολλάκις οι Χριστομάχοι. Ταῦτα μὲν, ἅπερ ἔγνων ἐγώ, καὶ διαλεγομένων ἤκουσα φρονίμων, δι' ὀλίγων γέγραφα· ὑμεῖς δὲ, μέσ νοντες ἐπὶ τὸν θεμέλιον τῶν ἀποστόλων, καὶ τὰς παραδόσεις τῶν Πατέρων (86) κατέχοντες, εὔχεσθε ἵνα ἤδη ποτὲ παύσηται πᾶσα λοιπὸν ἔρις καὶ ζῆλος, τῶν τε αἱρετικῶν αἱ μωραὶ ζητήσεις καταγνωσθῶσι, καὶ πᾶσα λογομαχία· καὶ ἡ μὲν δυσώνυμος καὶ ἀνθρω ποκτόνος τῶν ᾿Αρειανῶν αἵρεσις ἐξαφανισθείη, ἀνα- λάμψειε δὲ πάντων ἐν ταῖς καρδίαις ἡ ἀλήθεια, ὥστε πάντας πανταχοῦ τὸ αὐτὸ λέγειν, καὶ (87) τὸ αὐτὸ φρονεῖν· μηδεμιᾶς δὲ ἔτι περιλειπομένης Αρειανῆς δυσφημίας, λέγηται καὶ ὁμολογῆται κατὰ πᾶσαν Ἐκ- - κλησίαν· ο Εἷς Κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα, ο ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα (88) καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ἔγνων γράψαντα τὸν ἀσεβέστατον Κωνστάντιον πρὸς τοὺς ἐν Ἀριμήνῳ μείναντας ἐπισκόπους· καὶ σπου δὴν ἔσχον λαβεῖν τὰ ἀντίγραφα παρὰ γνησίων άδελ- φῶν, καὶ ἀποστεῖλαι ὑμῖν, καὶ (90) τὰ παρὰ τῶν ἐπι- σκόπων ἀντιγραφέντα· ἵνα γνῶτε τοῦ μὲν βασιλέως τὴν ἀσεβῆ πανουργίαν, τῶν δὲ ἐπισκόπων τὸ ἑδραῖον καὶ ἀκλινὲς τῆς πρὸς τὴν ἀλήθειαν γνώμης. Υϊόν. ἀποστόλων. βλασφημίας λέγηται καὶ ὁμολογῆται. δυσφη- μίας λέγηται ὁμολογῆται. δυσφημίας λέγητε καὶ ὁμολογεῖτε. μετὰ τὸ γράψαι, DE SYNODIS. A prium est. Itaque si absurdum illud est, nequaquam erit ex participatione, sed ex natura et veritate, Filius, lumen, sapientia, Deus : cum autem na- tura talis sit et non participatione, nunquam pro- prie substantia similis dici potuerit, sed consub- stantialis. Quod autem de aliis nemo dixerit (de- prædicari), qui, quæso, non stultum fuerit, el monstratum est enim, simile de substantiis non fortasse etiam gravissimum id de Filio proferre, et non potius eum consubstantialem appel- lare? quod consentaneum erat, Filium nempe ex sub- stantia Patris genitum, esse consubstantialem. Hæc eadem nos cum didicerimus, ne cum umbris pugnemus : gnari maxime eos, qui hæc scripserunt, non studio prave explicandi veritatem, sed eam una cum pietate in Christum asserendi, et Ario- manitarum blasphemias damnandi, sic fidem pro- mulgasse suam. Considerandum enim est, et accu- rate animadvertendum, cum eum dicimus sub- stantia dissimilem, et diversæ substantiæ, nos haudquaquam verum Filium significare, sed unum ex opificiis, et ascitum adoptioneque Filium, quod hæretici sentiunt: quem si dicamus sine conten- tione consubstantialem, verum significamus Filium ex Patre natum etiamsi hac de causa pluries disrumpantur Christi hostes. Hæc quidem, quæ nota mihi, et ex prudentium disputationibus explo- rata erant, paucis scripsi. Vos autem manentes su- per fundamentum apostolorum, Patrumque tradi- tiones retinentes, orate ut jam cesset omnis con- tentio et zelus, hæreticorumque insanæ quæstiones et una omnis verborum contentio damnentur, ut- C que nefaria et sanguinaria Arianorum hæresis aboleatur, in omnium vero cordibus veritas elu- ceat; ita ut omnes ubique idem dicant, idem sen- tiant : ac nulla deinceps relicta Ariana blasphemia, per universam Ecclesiam dicatur, atque in con- fesso habeatur illud, « Unus Dominus, una fides, unum baptisma ', in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium, in sæ- cula sæculorum. Amen. impiissimum Constantium ad episcopos Arimini versantes scripsisse; operamque dedi ut exem- pla a germanis fratribus acciperem, ad vosque mitterem, et simul ea quæ episcopi reseripserunt: D ut sciatis cum imperatoris impiam versutiam, tum episcoporum firmam immotamque in veritate sententiam. • ⚫ Ephes. Iv, 5. Editi, Regius, ba desinebat Nannii versio. Hæc autem, cum duabus epistolis sequentibus, ex coli- ce Basiliensi adjecta fuere in edit. Comm. haben- turque in Regio codice. 54. Idcirco probe Nicæna synodus id scripsit 54. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος και 55. Postquam de synodis scripsissem, comperi 55. Μετὰ τὸ γράψαι μετά (89) περὶ τῶν συνόδων, (82) Sic Regius. Editi autem, όμοιούσιος. (85) Regius codex, αὐτά. (84) Ita Regius. Editi vero, άνομοιούσιον. (85) Felckman. 3, καὶ τῶν εἰσποιητῶν καὶ θέσει (86) Ita Regius. Editi vero et cateri mss. τῶν (87) Kat deest in Felckman. 3. Paulo post, idem, (88) Feickm. 5, ᾧ ἡ δόξα, etc. In hæc autem ver- (89) Ita Regius. Editi vero, μέν, male. (90) Sic Regius. In editis vero καί deest.
PG 26:790καὶ σπουδὴν ἔσχον λαβεῖν τὰ ἀντίγραφα παρὰ γνησίων ἀδελφῶν καὶ ἀποστεῖλαι ὑμῖν καὶ τὰ παρὰ τῶν ἐπισκόπων ἀντιγραφέντα, ἵνα γνῶτε τοῦ μὲν βασιλέως τὴν ἀσεβῆ πανουργίαν τῶν δὲ ἐπισκόπων τὸ ἑδραῖον καὶ ἀκλινὲς τῆς πρὸς τὴν ἀλήθειαν γνώμης. Ἑρμηνεία τῆς ἐπιστολῆς Κωνστάντιος Νικητὴς καὶ Θριαμβευτὴς Αὔγουστος πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἐν Ἀριμήνῳ συνελθοῦσιν. Ἀεὶ μὲν προηγουμένην ἡμᾶς ἔχειν φροντίδα περὶ τοῦ θείου καὶ προσκυνητοῦ νόμου οὐδὲ ἡ ὑμετέρα χρηστότης ἀγνοεῖ, ἀλλὰ νῦν τοὺς παρὰ τῆς συνέσεως ὑμῶν ἀποσταλέντας εἴκοσιν ἐπισκόπους ἀναδεξαμένους τὴν παρ’ ὑμῶν πρεσβείαν τέως οὐκ ἠδυνήθημεν αὐτοὺς ἰδεῖν. ἀναγκαία γάρ τις ἡμᾶς ἤπειγεν ἡ πρὸς τοὺς βαρβάρους ὁδός, καί, ὡς οἴδατε, πρέπει τὴν ψυχὴν καθαρὰν οὖσαν ἀπὸ πάσης φροντίδος τὰ περὶ τοῦ θείου νόμου διαγυμνάζειν. τοιγαροῦν τοὺς ἐπισκόπους διεκελεύσαμεν ἐν τῇ Ἀδριανουπόλει ἐκδέξασθαι τὴν ἡμετέραν ἐπάνοδον, ἵνα, ἐπειδὰν πάντα καλῶς διατεθῇ τὰ δημόσια, τότε λοιπὸν ἅπερ ἂν ὑποβάλωσιν ἀκοῦσαι καὶ δοκιμάσαι δυνηθῶμεν.
ἀληθείᾳ Υἱός, φῶς, σοφία, Θεός. Φύσει δὲ ὧν καὶ οὐ μετοχῇ, οὐκ ἂν κυρίως λεχθείη όμοιοούσιος (82), ἀλλ᾽ ὁμοούσιος. Ο δὲ μηδὲ ἐπ' ἄλλων ἄν τις εἴποι· ἐδείχθη γὰρ τὸ ὅμοιον μὴ ἐπὶ τῶν οὐσιῶν λεγόμενον· πῶς οὐκ ἀνόητον μὲν, ἢ τάχα καὶ χαλεπὸν τοῦτο προφέ- ρειν ἐπὶ Υἱοῦ, καὶ μὴ μᾶλλον τὸ ὁμοούσιον ; Β λῶς ἔγραψεν, ὅπερ ἔπρεπεν εἰπεῖν, γεννητὸν ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς τὸν Υἱὸν ὁμοούσιον. Ταῦτα (83) καὶ ἡμεῖς μαθόντες, μὴ σκιαμαχῶμεν, καὶ μάλιστα γινώσκοντες, ὅτι οἱ καὶ ταῦτα γράψαντες, οὐχ ὡς παρεξηγούμενοι τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ἐκδικοῦντες μὲν τὴν ἀλήθειαν καὶ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν, καθαι ροῦντες δὲ τὰς κατ' αὐτοῦ τῶν Ἀρειομανιτών βλασφη- μίας, οὕτως ὡμολόγησαν τὴν πίστιν. Σκεπτέον γὰρ καὶ κατανοητέον ἀκριβῶς, ὅτι λέγοντες μὲν ἀνα- μοιοούσιον (84) καὶ ἑτεροούσιον, οὐ σημαίνομεν τὸν ἀληθινὸν Υἱὸν, ἀλλ᾽ ἕν τι τῶν ποιημάτων καὶ τὸν εἰσποιητὸν καὶ θέσει Υἱὸν (85), ἅπερ τοῖς αἱρετικοῖς δοκεῖ· λέγοντες δὲ μὴ ἐριστικῶς τὸ ὁμοούσιον, Υἱὸν σημαίνομεν γνήσιον ἐκ τοῦ Πατρὸς πεφυκότα, κἂν ἐν τούτῳ διαῤῥηγνύωνται πολλάκις οι Χριστομάχοι. Ταῦτα μὲν, ἅπερ ἔγνων ἐγώ, καὶ διαλεγομένων ἤκουσα φρονίμων, δι' ὀλίγων γέγραφα· ὑμεῖς δὲ, μέσ νοντες ἐπὶ τὸν θεμέλιον τῶν ἀποστόλων, καὶ τὰς παραδόσεις τῶν Πατέρων (86) κατέχοντες, εὔχεσθε ἵνα ἤδη ποτὲ παύσηται πᾶσα λοιπὸν ἔρις καὶ ζῆλος, τῶν τε αἱρετικῶν αἱ μωραὶ ζητήσεις καταγνωσθῶσι, καὶ πᾶσα λογομαχία· καὶ ἡ μὲν δυσώνυμος καὶ ἀνθρω ποκτόνος τῶν ᾿Αρειανῶν αἵρεσις ἐξαφανισθείη, ἀνα- λάμψειε δὲ πάντων ἐν ταῖς καρδίαις ἡ ἀλήθεια, ὥστε πάντας πανταχοῦ τὸ αὐτὸ λέγειν, καὶ (87) τὸ αὐτὸ φρονεῖν· μηδεμιᾶς δὲ ἔτι περιλειπομένης Αρειανῆς δυσφημίας, λέγηται καὶ ὁμολογῆται κατὰ πᾶσαν Ἐκ- - κλησίαν· ο Εἷς Κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα, ο ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, δι' οὗ τῷ Πατρὶ ἡ δόξα (88) καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν. ἔγνων γράψαντα τὸν ἀσεβέστατον Κωνστάντιον πρὸς τοὺς ἐν Ἀριμήνῳ μείναντας ἐπισκόπους· καὶ σπου δὴν ἔσχον λαβεῖν τὰ ἀντίγραφα παρὰ γνησίων άδελ- φῶν, καὶ ἀποστεῖλαι ὑμῖν, καὶ (90) τὰ παρὰ τῶν ἐπι- σκόπων ἀντιγραφέντα· ἵνα γνῶτε τοῦ μὲν βασιλέως τὴν ἀσεβῆ πανουργίαν, τῶν δὲ ἐπισκόπων τὸ ἑδραῖον καὶ ἀκλινὲς τῆς πρὸς τὴν ἀλήθειαν γνώμης. Υϊόν. ἀποστόλων. βλασφημίας λέγηται καὶ ὁμολογῆται. δυσφη- μίας λέγηται ὁμολογῆται. δυσφημίας λέγητε καὶ ὁμολογεῖτε. μετὰ τὸ γράψαι, DE SYNODIS. A prium est. Itaque si absurdum illud est, nequaquam erit ex participatione, sed ex natura et veritate, Filius, lumen, sapientia, Deus : cum autem na- tura talis sit et non participatione, nunquam pro- prie substantia similis dici potuerit, sed consub- stantialis. Quod autem de aliis nemo dixerit (de- prædicari), qui, quæso, non stultum fuerit, el monstratum est enim, simile de substantiis non fortasse etiam gravissimum id de Filio proferre, et non potius eum consubstantialem appel- lare? quod consentaneum erat, Filium nempe ex sub- stantia Patris genitum, esse consubstantialem. Hæc eadem nos cum didicerimus, ne cum umbris pugnemus : gnari maxime eos, qui hæc scripserunt, non studio prave explicandi veritatem, sed eam una cum pietate in Christum asserendi, et Ario- manitarum blasphemias damnandi, sic fidem pro- mulgasse suam. Considerandum enim est, et accu- rate animadvertendum, cum eum dicimus sub- stantia dissimilem, et diversæ substantiæ, nos haudquaquam verum Filium significare, sed unum ex opificiis, et ascitum adoptioneque Filium, quod hæretici sentiunt: quem si dicamus sine conten- tione consubstantialem, verum significamus Filium ex Patre natum etiamsi hac de causa pluries disrumpantur Christi hostes. Hæc quidem, quæ nota mihi, et ex prudentium disputationibus explo- rata erant, paucis scripsi. Vos autem manentes su- per fundamentum apostolorum, Patrumque tradi- tiones retinentes, orate ut jam cesset omnis con- tentio et zelus, hæreticorumque insanæ quæstiones et una omnis verborum contentio damnentur, ut- C que nefaria et sanguinaria Arianorum hæresis aboleatur, in omnium vero cordibus veritas elu- ceat; ita ut omnes ubique idem dicant, idem sen- tiant : ac nulla deinceps relicta Ariana blasphemia, per universam Ecclesiam dicatur, atque in con- fesso habeatur illud, « Unus Dominus, una fides, unum baptisma ', in Christo Jesu Domino nostro, per quem Patri gloria et imperium, in sæ- cula sæculorum. Amen. impiissimum Constantium ad episcopos Arimini versantes scripsisse; operamque dedi ut exem- pla a germanis fratribus acciperem, ad vosque mitterem, et simul ea quæ episcopi reseripserunt: D ut sciatis cum imperatoris impiam versutiam, tum episcoporum firmam immotamque in veritate sententiam. • ⚫ Ephes. Iv, 5. Editi, Regius, ba desinebat Nannii versio. Hæc autem, cum duabus epistolis sequentibus, ex coli- ce Basiliensi adjecta fuere in edit. Comm. haben- turque in Regio codice. 54. Idcirco probe Nicæna synodus id scripsit 54. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἡ ἐν Νικαίᾳ σύνοδος και 55. Postquam de synodis scripsissem, comperi 55. Μετὰ τὸ γράψαι μετά (89) περὶ τῶν συνόδων, (82) Sic Regius. Editi autem, όμοιούσιος. (85) Regius codex, αὐτά. (84) Ita Regius. Editi vero, άνομοιούσιον. (85) Felckman. 3, καὶ τῶν εἰσποιητῶν καὶ θέσει (86) Ita Regius. Editi vero et cateri mss. τῶν (87) Kat deest in Felckman. 3. Paulo post, idem, (88) Feickm. 5, ᾧ ἡ δόξα, etc. In hæc autem ver- (89) Ita Regius. Editi vero, μέν, male. (90) Sic Regius. In editis vero καί deest.
PG 26:791τῇ μέντοι στερρότητι ὑμῶν μὴ βαρὺ φαινέσθω, ὥστε ἐκδέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνοδον, ἵνα, ἐπειδὰν ἐπανέλθωσι κομίζοντες ὑμῖν τὰς ἡμετέρας ἀποκρίσεις, δυνηθῆτε εἰς πέρας ἀγαγεῖν τὰ πρὸς τὴν λυσιτέλειαν ἀνήκοντα τῇ καθολικῇ ἐκκλησίᾳ. Ταῦτα ἐδέξαντο οἱ ἐπίσκοποι ἐπαγομένων τριῶν. Ἀντίγραφον τῶν ἐπισκόπων Τὰ γράμματα τῆς σῆς φιλανθρωπίας ἐδεξάμεθα, κύριε θεοφιλέστατε βασιλεῦ, τὰ περιέχοντα διὰ τὴν τῶν δημοσίων ἀνάγκην τέως μὴ δεδυνῆσθαί σε τοὺς ἡμετέρους πρέςβεις θεωρῆσαι, ἡμᾶς τε κελεύεις ἐκδέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνοδον, ἕως ἂν τὰ παρ’ ἡμῶν ὁρισθέντα ἀκολούθως τοῖς προγόνοις ἡμῶν ἐπιγνῷ παρ’ αὐτῶν ἡ σὴ εὐσέβεια. ἀλλὰ καὶ νῦν διὰ τούτων τῶν γραμμάτων ὁμολογοῦμεν καὶ διαβεβαιούμεθα μηδαμῶς ἡμᾶς ἀναχωρεῖν τῆς ἡμετέρας προθέσεως· τοῦτο γὰρ καὶ τοῖς πρέσβεσιν ἡμῶν ἐνετειλάμεθα. ἀξιοῦμεν τοίνυν ὅπως γαληναίᾳ τῇ προσόψει τά τε νῦν γράμματα τῆς ἡμετέρας μετριότητος κελεύσῃς ἀναγνωσθῆναι, ἀλλὰ γὰρ κἀκεῖνα, ἃ διὰ τῶν πρέσβεων ἡμῶν ἐνετειλάμεθα, ἡδέως ὑποδέξῃ.
αὐτούς ἀναγκαία γὰρ ἡμῖν ἡ πρὸς τοὺς βαρβάρους ὁδός. σαμεν. Ἑρμηνεία τῆς ἐπιστολῆς (91). στος πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἐν ᾿Αριμήνῳ συνελθοῦσιν. 'Αεὶ μὲν (93) προηγουμένην ἡμᾶς ἔχειν φροντίδα περὶ τοῦ θείου καὶ προσκυνητοῦ νόμου, οὐδὲ ἡ ὑμε τέρα χρηστότης ἀγνοεῖ· ἀλλὰ νῦν τοὺς παρὰ τῆς συν έσεως (94) ὑμῶν ἀποσταλέντας εἴκοσιν ἐπισκόπους, ἀναδεξαμένους τὴν παρ' ὑμῶν πρεσβείαν, τέως οὐκ ἠδυνήθημεν (95) αὐτοὺς ἰδεῖν. Αναγκαία γάρ τις ἡμᾶς ήπειγεν ἡ πρὸς τοὺς βαρβάρους ὁδός· καὶ, ὡς οἴδατε, πρέπει τὴν ψυχὴν, καθαρὰν οὖσαν ἀπὸ πάσης φροντίδος, τὰ περὶ τοῦ θείου νόμου διαγυμνάζειν. Τοιγαροῦν τοὺς ἐπισκόπους ἐκελεύσαμεν (96) ἐν τῇ Αδριανουπόλει ἐκδέξασθαι τὴν ἡμετέραν ἐπάνοδον, ἵνα, ἐπειδὰν πάντα καλῶς διατεθῇ τὰ δημόσια, τότε λοιπὸν ἅπερ ἂν ὑποβάλωσιν (97), ἀκοῦσαι καὶ δοκι- μάσαι δυνηθῶμεν. Τῇ μέντοι στερρότητι ὑμῶν μὴ βαρὺ φαινέσθω, ὥστε ἐκδέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνο- δον, ἵνα ἐπειδὰν ἐπανέλθωσι κομίζοντες ὑμῖν τὰς ήμετέρας ἀποκρίσεις, δυνηθῆτε εἰς πέρας ἀγαγεῖν τὰ πρὸς τὴν λυσιτέλειαν ἀνήκοντα τῇ καθολικῇ Ἐκκλη σία. Ταῦτα ἐδέξαντο οἱ ἐπίσκοποι, επαγομένων τριῶν (98). Αντίγραφον τῶν ἐπισκόπων. Τὰ γράμματα τῆς σῆς φιλανθρωπίας εδεξάμεθα, κύριε θεοφιλέστατε βασιλεῦ, τὰ περιέχοντα διὰ τὴν δημοσίων ἀνάγκην τέως μὴ δεδυνῆσθαί σε (99) τοὺς ἡμετέρους πρέσβεις θεωρήσαι· ἡμᾶς τε κελεύεις έχε δέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνοδον, ἕως ἂν τὰ παρ' ἡμῶν ορισθέντα ἀκολούθως τοῖς προγόνοις ἡμῶν ἐπιγνῷ παρ' αὐτῶν ἡ σὴ εὐσέβεια. ᾿Αλλὰ καὶ νῦν διὰ τούτων τῶν γραμμάτων ὁμολογοῦμεν, καὶ διαβεβαιούμεθα, μηδαμῶς ἡμᾶς ἀναχωρεῖν τῆς ἡμετέρας προθέσεως τοῦτο γὰρ (1) καὶ τοῖς πρεσβεῦσιν ἡμῶν ἐνετειλάμεθα. Αξιοῦμεν τοίνυν ὅπως γαληναίᾳ τῇ προσόψει τά τε νῦν γράμματα τῆς ἡμετέρας μετριότητος κελεύσης ἀναγνωσθῆναι. ᾿Αλλὰ γὰρ κἀκεῖνα, ἃ διὰ τῶν πρεσ δέων ἡμῶν ἐνετειλάμεθα, ἡδέως ὑποδέξῃ. Ἐκεῖνο μέντοι συνορᾷ μεθ᾿ ἡμῶν καὶ ἡ σὴ ἡμερότης, ὅση νῦν ἐστι λύπη καὶ κατήφεια, ὅτι ἐν τοῖς σοῖς (2) μακα- ριωτάτοις καιροῖς τοσαῦτα: Ἐκκλησίαι χωρὶς ἐπι- σκόπων εἰσί· καὶ διὰ τοῦτο πάλιν τὴν σὴν φιλανθρω πίαν ἀξιοῦμεν, κύριε θεοφιλέστατε βασιλεῦ, ὅπως πρὸ τῆς τραχύτητος τῶν χειμώνων, εἴπερ ἀρέσειε τῇ σῇ εὐσεβεία, κελεύσῃς ἡμᾶς εἰς τὰς ἡμετέρας Εκ- κλησίας ἐπανελθεῖν, ὑπὲρ τοῦ δύνασθαι ἡμᾶς τῷ παν σκοποι, αὖθις τοιαῦτα ἀντέγραψαν. ἡμᾶς δέ. ἡ σὴ εὐλάβεια. ναίῳ. τους και πάλιν. S. ATHANASII OPP. PARS I. Interpretatio epistolæ. Constantius Victor et Triumphator Augustus, omnibus episcopis qui Ariminum convenerunt. Præcipuam nos semper curam gerere divinæ et adorandæ legis, ne vestra quidem mansuetudo ignorat : altamen viginti episcopos a vestra pru- dentia missos, qui legationem vestram obeundam susceperunt, nondum videre potuimus; urgebat enim nos necessaria adversus barbaros expeditio : et, quemadmodum nostis, animo ab omni sollici- tudine vacuo divinæ legis negotia tractanda sunt. Quamobrem episcopis mandavimus ut Adrianopoli reditum nostrum exspectarent, ut, postquam ea quæ ad rempublicam pertinent recte fuerint consti- tuta, tunc demum quæ illi suggesserint, audire at- que expendere valeamus. Vestræ igitur constantiæ ne molestum sit eorum reditum exspectare, ut, cum reversi fuerint, nostra ad vos responsa ferentes, ea quæ utilitàtem Ecclesiæ catholicæ spectant, ad exi- tim perducere possitis. Hæc episcopi acceperunt, tribus referentibus. Exemplum epistolæ episcoporum. - Tae clementiæ litteras accepimus, domine im- perator religiosissime, quibus significas, te, ob pu- blicorum negotiorum necessitatem, nondum po- tuisse legatos nostros ad conspectum admittere tuum : nosque jubes eorum reditum exspectare, do- nec pietas tua per illos norit quæ sunt a nobis juxta majorum nostrorum traditionem decreta. Nos vero etiam nunc his litteris profitemur, et affirma- mus, nullatenus nos a proposito nostro discessu- ros : id enim legatis quoque nostris jussimus. Ro- gamus itaque, ut placido vultu, tum hæc mediocri- tatis nostræ scripta jubeas perlegi, tum ea quæ per legatos nostros mandavimus, perhumaniter acci- pias. Porro tua benignitas nobiscum intelligit, quantus mœror et tristitia nunc sit, quod tuis feli- cissimis temporibus, tot Ecclesiæ episcopis desti- tute sint, et idcirco clementiam tuam etiam atque etiam rogamus, domine Deo charissime imperator, ut ante hiemis asperitatem, si quidem id tuæ pie- tati placuerit, nos ad nostras Ecclesias redire ju- beas quo possimus omnipotenti Deo, et Domino ac Salvatori nostro Christo, Filio ejus uni- niatis litteris scripta sunt. cap. 37. deest. Μox Socrat., A B c D HISTORICA ET DOGMATICA. Sequens porro epistola habetur ibidem apud Socrat. lib. 11, c. 34, et apud Theodor. lib. 11, cap. 20; sed stylo multum diversa. Nam Latine primum data aliam apud Atha- nasium et Socratem, aliam apud Theodoretum in- terpretationem habet. Socrat., Infra idem, va(2) Sic Regius codex et Socrates. In editis, ky et deest. Infra Regius habet ante (91) In Regio hæc, Ερμηνεία τῆς ἐπιστολῆς, mi- (92) Hæc epistola habetur apud Socratem lib. 11, (93) Μέν deest in Socrate. (94) Socrat., ἀπὸ τῆς συν. (95) Regius, τε ὡς οὐκ ἐδυνήθημεν. In Socrat. (96) Sic Regius et Socrat. Editi vero, διεκελεύ- (97) Socrat., ἅπερ ὑποβάλλουσιν. (98) Socrat., ταῦτα δεξάμενοι τὰ γράμματα οἱ ἐπίσ (92) Κωνστάντιος Νικητής και θριαμβευτής Αύγου (99) Regius codex, δὲ δυνῆσθαι, mendose. Mos (4) Γάρ deest in Socrate. Infra Regius, γαλη
PG 26:792ἐκεῖνο μέντοι συνορᾷ μεθ’ ἡμῶν καὶ ἡ σὴ ἡμερότης, ὅση νῦν ἐστι λύπη καὶ κατήφεια, ὅτι ἐν τοῖς σοῖς μακαριωτάτοις καιροῖς τοσαῦται ἐκκλησίαι χωρὶς ἐπισκόπων εἰσί· καὶ διὰ τοῦτο καὶ πάλιν τὴν σὴν φιλανθρωπίαν ἀξιοῦμεν, κύριε θεοσεβέστατε βασιλεῦ, ὅπως πρὸ τῆς τραχύτητος τῶν χειμώνων, εἴπερ ἀρέσειε τῇ σῇ εὐσεβείᾳ, κελεύσῃς ἡμᾶς εἰς τὰς ἡμετέρας ἐκκλησίας ἐπανελθεῖν ὑπὲρ τοῦ δύνασθαι ἡμᾶς τῷ παντοκράτορι θεῷ καὶ τῷ δεσπότῃ καὶ σωτῆρι ἡμῶν Χριστῷ, τῷ υἱῷ αὐτοῦ τῷ μονογενεῖ, ὑπὲρ τῆς σῆς βασιλείας τὰς ἐθίμους εὐχὰς μετὰ τῶν λαῶν ἀποπληροῦν, καθὼς καὶ ἀεὶ ἐπετελέσαμεν καὶ νῦν ποιοῦμεν εὐχόμενοι.
αὐτούς ἀναγκαία γὰρ ἡμῖν ἡ πρὸς τοὺς βαρβάρους ὁδός. σαμεν. Ἑρμηνεία τῆς ἐπιστολῆς (91). στος πᾶσιν ἐπισκόποις τοῖς ἐν ᾿Αριμήνῳ συνελθοῦσιν. 'Αεὶ μὲν (93) προηγουμένην ἡμᾶς ἔχειν φροντίδα περὶ τοῦ θείου καὶ προσκυνητοῦ νόμου, οὐδὲ ἡ ὑμε τέρα χρηστότης ἀγνοεῖ· ἀλλὰ νῦν τοὺς παρὰ τῆς συν έσεως (94) ὑμῶν ἀποσταλέντας εἴκοσιν ἐπισκόπους, ἀναδεξαμένους τὴν παρ' ὑμῶν πρεσβείαν, τέως οὐκ ἠδυνήθημεν (95) αὐτοὺς ἰδεῖν. Αναγκαία γάρ τις ἡμᾶς ήπειγεν ἡ πρὸς τοὺς βαρβάρους ὁδός· καὶ, ὡς οἴδατε, πρέπει τὴν ψυχὴν, καθαρὰν οὖσαν ἀπὸ πάσης φροντίδος, τὰ περὶ τοῦ θείου νόμου διαγυμνάζειν. Τοιγαροῦν τοὺς ἐπισκόπους ἐκελεύσαμεν (96) ἐν τῇ Αδριανουπόλει ἐκδέξασθαι τὴν ἡμετέραν ἐπάνοδον, ἵνα, ἐπειδὰν πάντα καλῶς διατεθῇ τὰ δημόσια, τότε λοιπὸν ἅπερ ἂν ὑποβάλωσιν (97), ἀκοῦσαι καὶ δοκι- μάσαι δυνηθῶμεν. Τῇ μέντοι στερρότητι ὑμῶν μὴ βαρὺ φαινέσθω, ὥστε ἐκδέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνο- δον, ἵνα ἐπειδὰν ἐπανέλθωσι κομίζοντες ὑμῖν τὰς ήμετέρας ἀποκρίσεις, δυνηθῆτε εἰς πέρας ἀγαγεῖν τὰ πρὸς τὴν λυσιτέλειαν ἀνήκοντα τῇ καθολικῇ Ἐκκλη σία. Ταῦτα ἐδέξαντο οἱ ἐπίσκοποι, επαγομένων τριῶν (98). Αντίγραφον τῶν ἐπισκόπων. Τὰ γράμματα τῆς σῆς φιλανθρωπίας εδεξάμεθα, κύριε θεοφιλέστατε βασιλεῦ, τὰ περιέχοντα διὰ τὴν δημοσίων ἀνάγκην τέως μὴ δεδυνῆσθαί σε (99) τοὺς ἡμετέρους πρέσβεις θεωρήσαι· ἡμᾶς τε κελεύεις έχε δέξασθαι τὴν αὐτῶν ἐπάνοδον, ἕως ἂν τὰ παρ' ἡμῶν ορισθέντα ἀκολούθως τοῖς προγόνοις ἡμῶν ἐπιγνῷ παρ' αὐτῶν ἡ σὴ εὐσέβεια. ᾿Αλλὰ καὶ νῦν διὰ τούτων τῶν γραμμάτων ὁμολογοῦμεν, καὶ διαβεβαιούμεθα, μηδαμῶς ἡμᾶς ἀναχωρεῖν τῆς ἡμετέρας προθέσεως τοῦτο γὰρ (1) καὶ τοῖς πρεσβεῦσιν ἡμῶν ἐνετειλάμεθα. Αξιοῦμεν τοίνυν ὅπως γαληναίᾳ τῇ προσόψει τά τε νῦν γράμματα τῆς ἡμετέρας μετριότητος κελεύσης ἀναγνωσθῆναι. ᾿Αλλὰ γὰρ κἀκεῖνα, ἃ διὰ τῶν πρεσ δέων ἡμῶν ἐνετειλάμεθα, ἡδέως ὑποδέξῃ. Ἐκεῖνο μέντοι συνορᾷ μεθ᾿ ἡμῶν καὶ ἡ σὴ ἡμερότης, ὅση νῦν ἐστι λύπη καὶ κατήφεια, ὅτι ἐν τοῖς σοῖς (2) μακα- ριωτάτοις καιροῖς τοσαῦτα: Ἐκκλησίαι χωρὶς ἐπι- σκόπων εἰσί· καὶ διὰ τοῦτο πάλιν τὴν σὴν φιλανθρω πίαν ἀξιοῦμεν, κύριε θεοφιλέστατε βασιλεῦ, ὅπως πρὸ τῆς τραχύτητος τῶν χειμώνων, εἴπερ ἀρέσειε τῇ σῇ εὐσεβεία, κελεύσῃς ἡμᾶς εἰς τὰς ἡμετέρας Εκ- κλησίας ἐπανελθεῖν, ὑπὲρ τοῦ δύνασθαι ἡμᾶς τῷ παν σκοποι, αὖθις τοιαῦτα ἀντέγραψαν. ἡμᾶς δέ. ἡ σὴ εὐλάβεια. ναίῳ. τους και πάλιν. S. ATHANASII OPP. PARS I. Interpretatio epistolæ. Constantius Victor et Triumphator Augustus, omnibus episcopis qui Ariminum convenerunt. Præcipuam nos semper curam gerere divinæ et adorandæ legis, ne vestra quidem mansuetudo ignorat : altamen viginti episcopos a vestra pru- dentia missos, qui legationem vestram obeundam susceperunt, nondum videre potuimus; urgebat enim nos necessaria adversus barbaros expeditio : et, quemadmodum nostis, animo ab omni sollici- tudine vacuo divinæ legis negotia tractanda sunt. Quamobrem episcopis mandavimus ut Adrianopoli reditum nostrum exspectarent, ut, postquam ea quæ ad rempublicam pertinent recte fuerint consti- tuta, tunc demum quæ illi suggesserint, audire at- que expendere valeamus. Vestræ igitur constantiæ ne molestum sit eorum reditum exspectare, ut, cum reversi fuerint, nostra ad vos responsa ferentes, ea quæ utilitàtem Ecclesiæ catholicæ spectant, ad exi- tim perducere possitis. Hæc episcopi acceperunt, tribus referentibus. Exemplum epistolæ episcoporum. - Tae clementiæ litteras accepimus, domine im- perator religiosissime, quibus significas, te, ob pu- blicorum negotiorum necessitatem, nondum po- tuisse legatos nostros ad conspectum admittere tuum : nosque jubes eorum reditum exspectare, do- nec pietas tua per illos norit quæ sunt a nobis juxta majorum nostrorum traditionem decreta. Nos vero etiam nunc his litteris profitemur, et affirma- mus, nullatenus nos a proposito nostro discessu- ros : id enim legatis quoque nostris jussimus. Ro- gamus itaque, ut placido vultu, tum hæc mediocri- tatis nostræ scripta jubeas perlegi, tum ea quæ per legatos nostros mandavimus, perhumaniter acci- pias. Porro tua benignitas nobiscum intelligit, quantus mœror et tristitia nunc sit, quod tuis feli- cissimis temporibus, tot Ecclesiæ episcopis desti- tute sint, et idcirco clementiam tuam etiam atque etiam rogamus, domine Deo charissime imperator, ut ante hiemis asperitatem, si quidem id tuæ pie- tati placuerit, nos ad nostras Ecclesias redire ju- beas quo possimus omnipotenti Deo, et Domino ac Salvatori nostro Christo, Filio ejus uni- niatis litteris scripta sunt. cap. 37. deest. Μox Socrat., A B c D HISTORICA ET DOGMATICA. Sequens porro epistola habetur ibidem apud Socrat. lib. 11, c. 34, et apud Theodor. lib. 11, cap. 20; sed stylo multum diversa. Nam Latine primum data aliam apud Atha- nasium et Socratem, aliam apud Theodoretum in- terpretationem habet. Socrat., Infra idem, va(2) Sic Regius codex et Socrates. In editis, ky et deest. Infra Regius habet ante (91) In Regio hæc, Ερμηνεία τῆς ἐπιστολῆς, mi- (92) Hæc epistola habetur apud Socratem lib. 11, (93) Μέν deest in Socrate. (94) Socrat., ἀπὸ τῆς συν. (95) Regius, τε ὡς οὐκ ἐδυνήθημεν. In Socrat. (96) Sic Regius et Socrat. Editi vero, διεκελεύ- (97) Socrat., ἅπερ ὑποβάλλουσιν. (98) Socrat., ταῦτα δεξάμενοι τὰ γράμματα οἱ ἐπίσ (92) Κωνστάντιος Νικητής και θριαμβευτής Αύγου (99) Regius codex, δὲ δυνῆσθαι, mendose. Mos (4) Γάρ deest in Socrate. Infra Regius, γαλη
Continue reading PG 26: Epistola ad Amunem monachum →≣ entire volume