Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 28:1033Τοῦ αὐτοῦ Ἀθανασίου, ἀρχιεπισκόπου Ἀλεξανδρείας, εἰς τό· «πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ·» «ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος» ἔχαιρε «χαρὰν μεγάλην» καὶ ἔκραζεν· «ὠσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.» Ἐὰν τὰ καθ’ ἕκαστα τῶν ἐξ ἀρχῆς γενομένων πραγμάτων σκοπήσωμεν, ἄπειρά ἐστιν. εἰ οὖν τῶν βλεπομένων καὶ γενομένων παρὰ τοῦ θεοῦ μνησθῆναί τις οὐ δύναται, πῶς ἂν τὰ κεκρυμμένα αὐτοῦ κατανοῆσαί τις δυνηθείη; «τὰ γὰρ πλείονα,» φησί, «τῶν ἔργων τοῦ θεοῦ ἐν ἀποκρύφοις ἐστίν.» οὐκοῦν ἐστιν ἔργα τοῦ θεοῦ ἀόρατα ἅτινα ἐν ἀποκρύφοις τυγχάνει, περὶ ὧν καὶ ὁ θεσπέσιος ἀπόστολος συμμαρτυρεῖ καὶ λέγει· «τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται.» ἀληθῶς γὰρ «ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ.» ἀμέλει καὶ ὁ προφήτης τῆς αὐτῆς ἐχόμενος γνώμης ἔλεγε· «κατενόησα τὰ ἔργα σου καὶ ἐξέστην.» ζητήσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς «πρῶτον τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, καὶ» οὕτω «ταῦτα πάντα προστεθήσεται» ἡμῖν· οὕτω γὰρ καὶ ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ χριστὸς ἐν εὐαγγελίοις διδάσκει λέγων·
δημιουργὸν διὰ τῆς ἑαυτοῦ λειτουργίας φανερόν ποιή- σωσι. Τίς γάρ, θεασάμενος ναῦν ἄριστα εὐθυνομέ νην, οὐκ ἔννοιαν δέχεται κυβερνήτου ; ἅρμα δὲ καλῶς διαβαῖνον, καὶ τεχνικαῖς ἡνίαις φερόμενον, οὐκ ἐννοεῖ τὸν ἡνιοχοῦντα; Εἰ οὖν ἐπὶ τῶν ἐν χερσὶ τοιαῦτα, τί ἂν εἴποιμεν ἐπὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος παραδόξων ; Ορῶμεν γὰρ τῶν ποιημάτων αὐτοῦ τὰ φοβερὰ καὶ παράδοξα· οἷον θαλάσσης τὰς τρικυμίας, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ προσαρασσόντων ἀνέμων τὰς κινήσεις, ηλίου τε τὸν κύκλον, καὶ σελήνης τὸν δρόμον, καὶ τῶν ἀστέρων τὴν σύνθεσιν. Τίς δὲ οὐκ ἐφοβήθη, ὅτε τὸ καταπέ- τασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω; ὅτε ὁ ἥλιος, οὐ φέρων τὸ τολμηθὲν, φόβῳ τὸ φῶς ἔστει λεν ; ἢ ὅτε αἱ πέτρα: ἐσχίσθησαν, καὶ τὰ μνημεῖα Ανεώχθησαν, καὶ οἱ ἐναποκείμενοι ἀνέστησαν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ; διὸ καὶ ἄκοντες ὡμολόγουν, ὅτι ἀληθῶς Θεοῦ Υἱὸς ἦν οὗτος, καὶ ὅλως τὰ πλείονα τῶν ἔργων αὐτοῦ ἐν ἀποκρύφοις ἐστί. Χίλιαι γὰρ χιλιάδες παραστήκουσιν αὐτῷ αἰ- νοῦντες· καὶ μύριαι μυριάδες λειτουργοῦσιν αὐτῷ. Ἐπιγνῶμεν οὖν ἡμεῖς τὸν εὐεργέτην· δοξάσωμεν τὸν Πατέρα σὺν Υἱῷ, καὶ ἁγίῳ Πνεύματι· μίαν θεότητα ὁμολογήσωμεν· τοῦ ἁμαρτάνειν παυσώμεθα· τῶν πτωχῶν μνημονεύσωμεν· ἡ φιλαδελφία μενέτω· τῆς φιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε. Οὕτω γὰρ διάγοντες, βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομήσομεν, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώ νων. Αμήν. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ • Εἰς τό · Πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ. Ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔχαιρε χαρὰν μεγάλην, καὶ ἔκραζεν· Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις 18. - πραγμάτων σκοπήσωμεν, ἄπειρά ἐστιν. Εἰ οὖν βλε- πομένων καὶ γενομένων παρὰ τοῦ Θεοῦ μνησθῆναι τις οὐ δύναται, πῶς ἂν τὰ κεκρυμμένα αὐτοῦ κατα- μῆσαί τις δυνηθῇ; « Τὰ γὰρ πλείονα, ο φησί, κ τῶν ἔργων τοῦ Θεοῦ ἐν ἀποκρύφοις ἐστίν. » Οὐκοῦν ἐστιν ἔργα τοῦ Θεοῦ ἀόρατα, ἅτινα ἐν ἀποκρύφοις τυγχάνει· περὶ ὧν καὶ ὁ θεσπέσιος Απόστολος συμμαρτυρεί, καὶ λέγει· « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσ σμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται·, ἀληθῶς γὰρ, « ὡς ἀνεξερεύνητα τα κρίματα αὐτοῦ, καὶ ἀνεξ- ἐχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ! » Αμέλει καὶ ὁ προφήτης, HOMILIA IN ILLUD : ‹ EUNTE, › ETC. B nisterio suo manifestum facerent. Quis enim na- vim conspiciens probe directam, non in gubernato- ris cognitionem incidit? currum autem recte ince- dentem conspiciens, atque habenis arte factis rectum, non cogitat aurigam? Si autem obviis de rebus ita judicatur, quid dixerimus de miraculis Salvatoris? Videmus namque opera ejus quæ terri- bilia et admiranda sunt; cujusmodi sunt maris de- cumani fluctus, ventorum in eo illidentium motus, solis orbis, lunæ cursus, astrorum compositio. Quis non exterritus fuit, cum velum templi scis- sum est a summo usque ad imum? cum sol tan- tum non ferens ausuni, metu lucem contraxit? aut cum petræ scissæ sunt, et monumenta aperta sunt, ac qui in iis jacebant resurrexere *, inimicique reformidarunt a facie ejus : quare vel inviti confi- tebantur, quod vere Filius Dei esset iste. Et vere mulla opera ejus abscondita sunt * Millia enim millium laudantium astant ei; et decies millies dena millia ministrant ei 17. Cognoscamus itaque benefactorem glorificemus Patrem cum Filio et sancto Spiritu: unam confiteamur deitatem : pec- candi finem faciamus, pauperum recordemur : amor fratrum in nobis maneat: hospitalitatis ne obliviscamini. Nam si ita vitam agamus, regnum cœlorum hæreditate accipiemus, in Christo Jesu Domino nostro, cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. Matth. xxv, 54. ** Eccli. xliii, 36. » Dan. vii, 10. S. P. N. ATHANASII In illud: Eunte autem illo, substernebant vestimenta sua in via. Plurima autem turba gaudebat gaudio magno, et clamabat : Hosanna in excelsis 25. Luc. xix, 36. Matth. xx1, 8. PATROL. GR. XXVIII. templari velimus, infinita illa sunt. Quod si ea qua sub aspectum cadunt atque Deo acta sunt, mo. moria tenere nemo possit, occulta ejus quomodo quis intelligere poterit? • Multa enim, inquit, • opera Dei abscondita sunt . . Sunt ergo invisi- bilia quædam Dei opera, quæ in occulto sunt; de quibus divinus Apostolus testatur dicens : Invisibilia enim ipsius a creatura mundi per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur 3. » Revera enim, quam incomprehensibilia sunt judicia ejus, et investigabiles viæ ejus "!, El vero propheta Rom. 1, 20. Eccli. XLII, 56. 33. 7. Διὰ τοῦτο γοῦν ἐγένετο τὰ γενόμενα, ἵνα τὸν Α 7. Ideo igitur ea gesta sunt, ut creatorem ini- 1. Ἐὰν τὰ καθέκαστα τῶν ἐξ ἀρχῆς γενομένων D 1. Si singula quæ ab initio gesta sunt opera con- 3. Rom. XI,
PG 28:1034«ζητεῖτε καὶ εὑρήσετε.» ζητοῦμεν δὲ ἡμεῖς οὐ μαργαρίτας οὐδὲ ὑακίνθους, ἅπερ οἱ ἀπειρόκαλοι τεθαυμάκασιν· ἀλλὰ ζητοῦμεν «θεοῦ σοφίαν ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμένην,» «ἣν οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν· εἰ γὰρ ἔγνωσαν,» φησίν, «οὐκ ἂν τὸν κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν.» αὕτη δέ ἐστιν ἡ σοφία, περὶ ἧς καὶ ὁ Σολομὼν ἔλεγεν ἐν προφητείᾳ· «ἐξαπόστειλόν μοι τὴν τῶν σῶν θρόνων πάρεδρον σοφίαν·» ὅτι δὲ ὁ Χριστὸς καὶ σοφία κηρύσσεται, μαρτυρήσει μοι ὁ Παῦλος λέγων· «Χριστὸς θεοῦ δύναμις καὶ θεοῦ σοφία.» «ζητεῖτε οὖν πρῶτον τὴν βασιλείαν καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ καὶ» οὕτω «ταῦτα πάντα προςτεθήσεται ὑμῖν.» τὰ γὰρ ἑπόμενα τῶν ἡγουμένων δεύτερα τυγχάνει· κἂν γὰρ ἔχῃ λόγον ἡ κατὰ τὸν νόμον σκιά, ἀλλὰ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν ἀρραβών ἐστιν. Ἰουδαῖοι τοιγαροῦν μέχρι σήμερον τῷ γράμματι μᾶλλον ἢ τῷ πνεύματι προσέχοντες ἐπλανήθησαν. ἄκουε γὰρ αὐτῶν λεγόντων· οὗτος ὁ ἄνθρωπος τὸν νόμον ἦλθε καταλῦσαι καὶ τὰ σάββατα.3 ἀλλ’ ἐὰν πτωχὸς λέγῃ κατὰ χρημάτων, οὐ πιστευθήσεται· οὐδ’ ἂν ἀκόλαστος περὶ σωφροσύνης, ἀληθὴς αὐτοῦ ἔσται ἡ μαρτυρία. οὐ γὰρ ἐκ διαθέσεως περὶ τούτων διαβεβαιοῦνται·
δημιουργὸν διὰ τῆς ἑαυτοῦ λειτουργίας φανερόν ποιή- σωσι. Τίς γάρ, θεασάμενος ναῦν ἄριστα εὐθυνομέ νην, οὐκ ἔννοιαν δέχεται κυβερνήτου ; ἅρμα δὲ καλῶς διαβαῖνον, καὶ τεχνικαῖς ἡνίαις φερόμενον, οὐκ ἐννοεῖ τὸν ἡνιοχοῦντα; Εἰ οὖν ἐπὶ τῶν ἐν χερσὶ τοιαῦτα, τί ἂν εἴποιμεν ἐπὶ τῶν τοῦ Σωτῆρος παραδόξων ; Ορῶμεν γὰρ τῶν ποιημάτων αὐτοῦ τὰ φοβερὰ καὶ παράδοξα· οἷον θαλάσσης τὰς τρικυμίας, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ προσαρασσόντων ἀνέμων τὰς κινήσεις, ηλίου τε τὸν κύκλον, καὶ σελήνης τὸν δρόμον, καὶ τῶν ἀστέρων τὴν σύνθεσιν. Τίς δὲ οὐκ ἐφοβήθη, ὅτε τὸ καταπέ- τασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω; ὅτε ὁ ἥλιος, οὐ φέρων τὸ τολμηθὲν, φόβῳ τὸ φῶς ἔστει λεν ; ἢ ὅτε αἱ πέτρα: ἐσχίσθησαν, καὶ τὰ μνημεῖα Ανεώχθησαν, καὶ οἱ ἐναποκείμενοι ἀνέστησαν, καὶ οἱ ἐχθροὶ ἐφοβήθησαν ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ; διὸ καὶ ἄκοντες ὡμολόγουν, ὅτι ἀληθῶς Θεοῦ Υἱὸς ἦν οὗτος, καὶ ὅλως τὰ πλείονα τῶν ἔργων αὐτοῦ ἐν ἀποκρύφοις ἐστί. Χίλιαι γὰρ χιλιάδες παραστήκουσιν αὐτῷ αἰ- νοῦντες· καὶ μύριαι μυριάδες λειτουργοῦσιν αὐτῷ. Ἐπιγνῶμεν οὖν ἡμεῖς τὸν εὐεργέτην· δοξάσωμεν τὸν Πατέρα σὺν Υἱῷ, καὶ ἁγίῳ Πνεύματι· μίαν θεότητα ὁμολογήσωμεν· τοῦ ἁμαρτάνειν παυσώμεθα· τῶν πτωχῶν μνημονεύσωμεν· ἡ φιλαδελφία μενέτω· τῆς φιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε. Οὕτω γὰρ διάγοντες, βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομήσομεν, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώ νων. Αμήν. ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ • Εἰς τό · Πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ. Ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔχαιρε χαρὰν μεγάλην, καὶ ἔκραζεν· Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις 18. - πραγμάτων σκοπήσωμεν, ἄπειρά ἐστιν. Εἰ οὖν βλε- πομένων καὶ γενομένων παρὰ τοῦ Θεοῦ μνησθῆναι τις οὐ δύναται, πῶς ἂν τὰ κεκρυμμένα αὐτοῦ κατα- μῆσαί τις δυνηθῇ; « Τὰ γὰρ πλείονα, ο φησί, κ τῶν ἔργων τοῦ Θεοῦ ἐν ἀποκρύφοις ἐστίν. » Οὐκοῦν ἐστιν ἔργα τοῦ Θεοῦ ἀόρατα, ἅτινα ἐν ἀποκρύφοις τυγχάνει· περὶ ὧν καὶ ὁ θεσπέσιος Απόστολος συμμαρτυρεί, καὶ λέγει· « Τὰ γὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσ σμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται·, ἀληθῶς γὰρ, « ὡς ἀνεξερεύνητα τα κρίματα αὐτοῦ, καὶ ἀνεξ- ἐχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ! » Αμέλει καὶ ὁ προφήτης, HOMILIA IN ILLUD : ‹ EUNTE, › ETC. B nisterio suo manifestum facerent. Quis enim na- vim conspiciens probe directam, non in gubernato- ris cognitionem incidit? currum autem recte ince- dentem conspiciens, atque habenis arte factis rectum, non cogitat aurigam? Si autem obviis de rebus ita judicatur, quid dixerimus de miraculis Salvatoris? Videmus namque opera ejus quæ terri- bilia et admiranda sunt; cujusmodi sunt maris de- cumani fluctus, ventorum in eo illidentium motus, solis orbis, lunæ cursus, astrorum compositio. Quis non exterritus fuit, cum velum templi scis- sum est a summo usque ad imum? cum sol tan- tum non ferens ausuni, metu lucem contraxit? aut cum petræ scissæ sunt, et monumenta aperta sunt, ac qui in iis jacebant resurrexere *, inimicique reformidarunt a facie ejus : quare vel inviti confi- tebantur, quod vere Filius Dei esset iste. Et vere mulla opera ejus abscondita sunt * Millia enim millium laudantium astant ei; et decies millies dena millia ministrant ei 17. Cognoscamus itaque benefactorem glorificemus Patrem cum Filio et sancto Spiritu: unam confiteamur deitatem : pec- candi finem faciamus, pauperum recordemur : amor fratrum in nobis maneat: hospitalitatis ne obliviscamini. Nam si ita vitam agamus, regnum cœlorum hæreditate accipiemus, in Christo Jesu Domino nostro, cui gloria in sæcula sæculorum. Amen. Matth. xxv, 54. ** Eccli. xliii, 36. » Dan. vii, 10. S. P. N. ATHANASII In illud: Eunte autem illo, substernebant vestimenta sua in via. Plurima autem turba gaudebat gaudio magno, et clamabat : Hosanna in excelsis 25. Luc. xix, 36. Matth. xx1, 8. PATROL. GR. XXVIII. templari velimus, infinita illa sunt. Quod si ea qua sub aspectum cadunt atque Deo acta sunt, mo. moria tenere nemo possit, occulta ejus quomodo quis intelligere poterit? • Multa enim, inquit, • opera Dei abscondita sunt . . Sunt ergo invisi- bilia quædam Dei opera, quæ in occulto sunt; de quibus divinus Apostolus testatur dicens : Invisibilia enim ipsius a creatura mundi per ea quæ facta sunt, intellecta conspiciuntur 3. » Revera enim, quam incomprehensibilia sunt judicia ejus, et investigabiles viæ ejus "!, El vero propheta Rom. 1, 20. Eccli. XLII, 56. 33. 7. Διὰ τοῦτο γοῦν ἐγένετο τὰ γενόμενα, ἵνα τὸν Α 7. Ideo igitur ea gesta sunt, ut creatorem ini- 1. Ἐὰν τὰ καθέκαστα τῶν ἐξ ἀρχῆς γενομένων D 1. Si singula quæ ab initio gesta sunt opera con- 3. Rom. XI,
PG 28:1035ὁ μὲν γὰρ τὸ μὴ ἔχειν καταποφαίνεται τοῦ πλούτου· ὁ δὲ μὴ ἐνεργήσας τῇ ἐγκρατείᾳ, μηδὲ μετὰ πόνου σωφροσύνην ἀσκήσας, χλευάζει τοὺς ἐπιποθοῦντας. ἀμέλει ὁ κύριος καὶ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ χριστὸς διελέγχων αὐτῶν τὴν ἄνοιαν ἔλεγεν· «οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον οὐδὲ τοὺς προφήτας ἀλλὰ πληρῶσαι.» διὸ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει λέγων· «πλήρωμα οὖν νόμου ὁ Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι.» κατασκεψώμεθα οὖν βαθύτερον περὶ τῶν μαθητῶν, ἀγαπητοί· κατασκεψώμεθα δὲ ἐν τῇ κυρίως καὶ ἄνευ προσθήκης σοφίᾳ καλουμένῃ. αὕτη γὰρ γνῶσιν ἔχει θείων μυστηρίων· αὕτη ἐν τῇ διανοίᾳ ἡμῶν ὡς ἐν οἴκῳ κατοικεῖ, ἐὰν μάλιστα καθαρὸς τυγχάνῃ, περὶ τὰ νοητὰ ἀσχολούμενος. «εἰς» γὰρ «κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας.» «καθαρίσωμεν» οὖν «ἑαυτούς, ἀγαπητοί, ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ,» ψυχῆς καὶ σώματος. ἀκούσωμεν τοῦ προφήτου βοῶντος· «ἁγνίσατε χεῖρας, ἁμαρτωλοί, καθαρίσατε καρδίας, δίψυχοι.» οὕτω γὰρ τίς δυνηθείη καὶ τὰ αἰσθητὰ δοκιμάζειν καὶ τὰ νοητὰ κατέχειν καὶ τὰ μὲν αἱρεῖσθαι, τῶν δὲ πόρρω γενέσθαι;
Α τῆς αὐτῆς ἐχόμενος γνώμης, ἔλεγε ο Κατενόησα τα ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ζητήσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς πρῶτον τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προστεθήσεται ἡμῖν· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις διδάσκει λέγων· • Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. » Ζητοῦμεν δὲ ἡμεῖς οὐ μαργαρίτας, οὐδὲ ὑακίνθους, ἅπερ οἱ ἀπειρόκαλοι (8) τεθαυμάκασιν· ἀλλὰ ζητοῦμεν Θεοῦ σοφίαν ἐν μυσ στηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην· . Ην οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. » « Εἰ » γὰρ • ἔγνωσαν, φησίν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. » Αὕτη δέ ἐστιν ἡ σοφία, περὶ ἧς ἔλεγε καὶ ὁ Σολομὼν ἐν προφητείᾳ· « Εξαπόστειλόν μοι τὴν τῶν σῶν θρόνων πάρεδρον σοφίαν. » "Οτι δὲ ὁ Χριστὸς καὶ σοφία κηρύσσεται, μαρτυρήσει μοι ὁ Β Παῦλος, λέγων· Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Ζητεῖτε οὖν πρῶτον τὴν βασιλείαν καὶ τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προσ- τεθήσεται ὑμῖν. » Τὰ γὰρ ἐσόμενα τῶν ἡγουμένων δεύτερα τυγχάνει· κἂν γὰρ ἔχει λόγον ἡ κατὰ τὸν νόμον σκιὰ, ἀλλὰ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν ἀῤῥαβών ἐστιν. ματι μᾶλλον ἢ τῷ πνεύματι προσέχοντες, ἐπλανή θησαν. Ακουε γὰρ αὐτῶν λεγόντων· Οὗτος ὁ ἄνθρω πος τὸν νόμον ἦλθε καταλῦσαι καὶ Σάββατα. Αλλ' ἐὰν πτωχὸς λέγει κατὰ χρημάτων, οὐ πιστευθήσεται· οὐδ' ἂν ἀκόλαστος περὶ σωφροσύνης, ἀληθὴς αὐτοῦ ἡ μαρτυρία. Οὐ γὰρ ἐκ διαθέσεως περὶ τούτων δια- βεβαιοῦνται· ὁ μὲν γὰρ τῷ μὴ ἔχειν καταποφαίνεται αὕτη ἐν τῇ διανοίᾳ ἡμῶν ὡς ἐν οἴκῳ κατα τοῦ πλούτου· ὁ δὲ μὴ ἐνεργήσας τῇ ἐγκρατείᾳ, μηδὲ μετὰ πόνου σωφροσύνην ἀσκήσας, χλευάζει τοὺς ἐπι ποθοῦντας. Αμέλει ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, διελέγχων αὐτῶν τὴν ἄνοιαν, ἔλεγεν • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον, οὐδὲ τοὺς προφή τας, ἀλλὰ πληρῶσαι. » Διὸ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει, λέγων· «Πλήρωμα οὖν νόμου ὁ Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι. » Κατασκεψώμεθα οὖν βαθύτερον περὶ τῶν μαθητῶν, ἀγαπητοί· κατα- σκεψώμεθα δὲ ἐν τῇ κυρίως καὶ ἄνευ προσθήκης σοφίᾳ καλουμένῃ· αὕτη γὰρ γνῶσιν ἔχει θείων μυ οικεῖ, ἐάν μάλιστα καθαρὰ τυγχάνῃ, περὶ τὰ νοή ματα ἀσχολουμένη· « Εἰς γὰρ κακότεχνον ψυχὴν οὐκ • εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατα- χρέῳ ἁμαρτίαις. » Καθαρίσωμεν οὖν ἑαυτοὺς, ἀγα πητοί, ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ ψυχῆς καὶ σώματος· ἀκούσωμεν τοῦ προφήτου βοῶντος· ο 'Αγνίσατε χεῖ ρας, ἁμαρτωλοί, καθαρίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Οὕτω γάρ τις δυνηθῇ καὶ τὰ αἰσθητὰ δοκιμάζειν, καὶ τὰ νοητά κατέχειν· καὶ τὰ μὲν αἱρεῖσθαι, τῶν δὲ πόρρω γενέσθαι. Ως δόκιμοι τραπεζῖται τὸ καλὸν ἐκλεξώ μεθα, ἀπὸ παντός είδους πονηροῦ ἀπεχόμενοι. Τοῖς οὖν καλοῖς ὡς ἀναγκαίοις προσέλθωμεν, τοῖς δὲ ἀδια- νι, 33. πόῤῥω Η S. ATHANASIUS. SPURIA. - ejusdem cum esset sententia ait : Consideravi opera tua, et espavi ". » Queramus ergo nos pri- mum regnum ejus, atque ita hæc omnia adjicien- tur nobis; ita enim Dominus noster Jesus Christus in Evangeliis nos docet his verbis: Quærite et invenietis 3. Quærimus porro, non margaritas, non hyacinthos, quæ imprudentibus admirationi sunt; sed sapientiam Dei in mysterio absconditam : • Quam nemo principum Irujus sæculi cognovit. » Nam e si cognovissent, inquit, nunquam Domi- num glorie crucifixissent ". » Hæc est autem sa- pientia, de qua et Salomon in prophetia dicebat : ⚫ Mitte mihi sedium tuarum assistricem sapien - tiam ". » Quod autem et Christus sapientia prædi- cetur, testis erit mihi Paulus dicens: Christus Dei virtus et Dei sapientia ". Quærite ergo pri- mum regnum Dei et justitiam ejus, et hæc omnia adjicientur vobis ". . Nam quæ futura sunt, priori- bus (ac præcipuis illis) posteriora sunt. Etsi enim rationem quamdam habeat legis umbra, attamen futurorum bonorum arrhabo est. magis quam spiritui adhibentes animum, errant. Audi namque quid dicant: Hic bomo legem et Sab- bata solutun venit. Verum si mendicus contra di- vitias loquatur, nequaquam illi fides habebitur : neque si intemperans homo adversus temperantiam verba faciat, verum est testimonium ejus. Non enim ex affectu hæc aflirmant. Ille camque ideo divitias C damnat quod eas minime possideat : qui vero con- tinentiam non servat, neque cum labore temperan- tiam exercet, is homines irridet earum virtutum studiosos. Et vero Dominus et Salvator noster Je- sus Christus, eorum coarguens amentiam, ait : • Non veni solvere legem aut prophetas, sed adim- plere s. . ideoque beatus Paulus hæc scribit . Ple- nitudo igitur legis Christus, ad justitiam omni cre- denti s. » Accuratius itaque, dilecti, illud de disci- pulis consideremus : consideremus, inquam, in illa quæ proprie, et sine additamento sapientia vocatur. Hæc quippe notitiam divinorum habet mysterio-στηρίων· rum. Hæc in niente nostra ceu in domo habitat, si præsertim pura sit, ac cogitationes observet : Quoniam in malevolam animam non introibit sa- D pientia, nec habitabit in corpore subdito pecca- tis 4. › Purgemus itaque nos, dilecti, ab omni sorde animæ et corporis, auscultemusque clamantem pro- phetam : « Mundate manus, peccatores : purgale corda, duplices animo ". » Ita enim quis poterit, et sensibilia probare, et spiritualia tenere; atque hæc eligere, ab illis procul recedere. Quemadmo- dum probi trapezitæ, bonum eligamus, et ab omni mala specie abstineamus. Bona ergo velut necessa- "I Cor. 11, 6. ss Matth. v, 17. 3. Rom. 5, 4. to Sap. 1, 4. Sap. 1, 4. Cor. 1, 24. Matth. Jac. 1, 8. 9. Ἰουδαῖοι τοιγαροῦν μέχρι σήμερον, τῷ γράμ- 2. Judæi ergo in hodiernum usque diem, littere 3. Habac. 111, 2. ss Matth. vi, 7. (3) Reg. ἀπειρίκακοι.
ὡς «δόκιμοι τραπεζῖται» τὸ καλὸν ἐκλεξώμεθα, «ἀπὸ παντὸς εἴδους πονηροῦ ἀπεχόμεθα.» τοῖς οὖν καλοῖς ὡς ἀναγκαίοις προσέλθωμεν, τοῖς δὲ ἀδιαφόροις ὅσον ἡ χρεία ἀπαιτεῖ. ὁ γὰρ πλοῦτος τῷ ἰδίῳ λόγῳ οὐδὲ ἀγαθὸς οὔτε φαῦλος τυγχάνει, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει τοῦ χρωμένου εἰς ἑκάτερα κρίνεται. αὐτίκα ὁ μέγας Ἀβραὰμ πλούσιος σφόδρα ἐτύγχανεν, ἀλλ’ οὐ διὰ τοῦτο τῆς ἀρετῆς ἐξέκλινεν. ὁμοίως δὲ καὶ ὁ πτωχὸς Λάζαρος ἐν πενίᾳ ὢν εἰς ἀνδρείαν καὶ μεγαλοψυχίαν τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ λογισμῷ ἐνηλείφετο. οὐκοῦν, ὡς ἔφην, οὔτε ἡ πενία καλὸν οὔτε ὁ πλοῦτος φαῦλος, ἀλλ’ ἡ χρῆσις μετὰ τῆς διαθέσεως τοῦ χρωμένου. ἀμέλει τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. τῷ μὲν γὰρ πιστῷ τὰ πάντα ὑποτέτακται καὶ δοῦλα τὰ πάντα τυγχάνει. ἐπειδὴ καὶ πάντων ἄρχει καὶ πάντων καταφρονεῖ. ὁ δὲ ἄπιστος πάντων ἐστὶ δοῦλος κυριευόμενος ὑπὸ τοῦ μαμωνᾶ· μηδενὸς ἄρχων ἀλλὰ μᾶλλον ἀρχόμενος. καὶ πάντα μὲν τὰ τοῦ θεοῦ ποιήματα καλά· ἡ δὲ τῶν χρωμένων διάθεσις πολὺ τὸ διάφορον ἔχει.
Α τῆς αὐτῆς ἐχόμενος γνώμης, ἔλεγε ο Κατενόησα τα ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ζητήσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς πρῶτον τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προστεθήσεται ἡμῖν· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις διδάσκει λέγων· • Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. » Ζητοῦμεν δὲ ἡμεῖς οὐ μαργαρίτας, οὐδὲ ὑακίνθους, ἅπερ οἱ ἀπειρόκαλοι (8) τεθαυμάκασιν· ἀλλὰ ζητοῦμεν Θεοῦ σοφίαν ἐν μυσ στηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην· . Ην οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. » « Εἰ » γὰρ • ἔγνωσαν, φησίν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. » Αὕτη δέ ἐστιν ἡ σοφία, περὶ ἧς ἔλεγε καὶ ὁ Σολομὼν ἐν προφητείᾳ· « Εξαπόστειλόν μοι τὴν τῶν σῶν θρόνων πάρεδρον σοφίαν. » "Οτι δὲ ὁ Χριστὸς καὶ σοφία κηρύσσεται, μαρτυρήσει μοι ὁ Β Παῦλος, λέγων· Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Ζητεῖτε οὖν πρῶτον τὴν βασιλείαν καὶ τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προσ- τεθήσεται ὑμῖν. » Τὰ γὰρ ἐσόμενα τῶν ἡγουμένων δεύτερα τυγχάνει· κἂν γὰρ ἔχει λόγον ἡ κατὰ τὸν νόμον σκιὰ, ἀλλὰ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν ἀῤῥαβών ἐστιν. ματι μᾶλλον ἢ τῷ πνεύματι προσέχοντες, ἐπλανή θησαν. Ακουε γὰρ αὐτῶν λεγόντων· Οὗτος ὁ ἄνθρω πος τὸν νόμον ἦλθε καταλῦσαι καὶ Σάββατα. Αλλ' ἐὰν πτωχὸς λέγει κατὰ χρημάτων, οὐ πιστευθήσεται· οὐδ' ἂν ἀκόλαστος περὶ σωφροσύνης, ἀληθὴς αὐτοῦ ἡ μαρτυρία. Οὐ γὰρ ἐκ διαθέσεως περὶ τούτων δια- βεβαιοῦνται· ὁ μὲν γὰρ τῷ μὴ ἔχειν καταποφαίνεται αὕτη ἐν τῇ διανοίᾳ ἡμῶν ὡς ἐν οἴκῳ κατα τοῦ πλούτου· ὁ δὲ μὴ ἐνεργήσας τῇ ἐγκρατείᾳ, μηδὲ μετὰ πόνου σωφροσύνην ἀσκήσας, χλευάζει τοὺς ἐπι ποθοῦντας. Αμέλει ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, διελέγχων αὐτῶν τὴν ἄνοιαν, ἔλεγεν • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον, οὐδὲ τοὺς προφή τας, ἀλλὰ πληρῶσαι. » Διὸ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει, λέγων· «Πλήρωμα οὖν νόμου ὁ Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι. » Κατασκεψώμεθα οὖν βαθύτερον περὶ τῶν μαθητῶν, ἀγαπητοί· κατα- σκεψώμεθα δὲ ἐν τῇ κυρίως καὶ ἄνευ προσθήκης σοφίᾳ καλουμένῃ· αὕτη γὰρ γνῶσιν ἔχει θείων μυ οικεῖ, ἐάν μάλιστα καθαρὰ τυγχάνῃ, περὶ τὰ νοή ματα ἀσχολουμένη· « Εἰς γὰρ κακότεχνον ψυχὴν οὐκ • εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατα- χρέῳ ἁμαρτίαις. » Καθαρίσωμεν οὖν ἑαυτοὺς, ἀγα πητοί, ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ ψυχῆς καὶ σώματος· ἀκούσωμεν τοῦ προφήτου βοῶντος· ο 'Αγνίσατε χεῖ ρας, ἁμαρτωλοί, καθαρίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Οὕτω γάρ τις δυνηθῇ καὶ τὰ αἰσθητὰ δοκιμάζειν, καὶ τὰ νοητά κατέχειν· καὶ τὰ μὲν αἱρεῖσθαι, τῶν δὲ πόρρω γενέσθαι. Ως δόκιμοι τραπεζῖται τὸ καλὸν ἐκλεξώ μεθα, ἀπὸ παντός είδους πονηροῦ ἀπεχόμενοι. Τοῖς οὖν καλοῖς ὡς ἀναγκαίοις προσέλθωμεν, τοῖς δὲ ἀδια- νι, 33. πόῤῥω Η S. ATHANASIUS. SPURIA. - ejusdem cum esset sententia ait : Consideravi opera tua, et espavi ". » Queramus ergo nos pri- mum regnum ejus, atque ita hæc omnia adjicien- tur nobis; ita enim Dominus noster Jesus Christus in Evangeliis nos docet his verbis: Quærite et invenietis 3. Quærimus porro, non margaritas, non hyacinthos, quæ imprudentibus admirationi sunt; sed sapientiam Dei in mysterio absconditam : • Quam nemo principum Irujus sæculi cognovit. » Nam e si cognovissent, inquit, nunquam Domi- num glorie crucifixissent ". » Hæc est autem sa- pientia, de qua et Salomon in prophetia dicebat : ⚫ Mitte mihi sedium tuarum assistricem sapien - tiam ". » Quod autem et Christus sapientia prædi- cetur, testis erit mihi Paulus dicens: Christus Dei virtus et Dei sapientia ". Quærite ergo pri- mum regnum Dei et justitiam ejus, et hæc omnia adjicientur vobis ". . Nam quæ futura sunt, priori- bus (ac præcipuis illis) posteriora sunt. Etsi enim rationem quamdam habeat legis umbra, attamen futurorum bonorum arrhabo est. magis quam spiritui adhibentes animum, errant. Audi namque quid dicant: Hic bomo legem et Sab- bata solutun venit. Verum si mendicus contra di- vitias loquatur, nequaquam illi fides habebitur : neque si intemperans homo adversus temperantiam verba faciat, verum est testimonium ejus. Non enim ex affectu hæc aflirmant. Ille camque ideo divitias C damnat quod eas minime possideat : qui vero con- tinentiam non servat, neque cum labore temperan- tiam exercet, is homines irridet earum virtutum studiosos. Et vero Dominus et Salvator noster Je- sus Christus, eorum coarguens amentiam, ait : • Non veni solvere legem aut prophetas, sed adim- plere s. . ideoque beatus Paulus hæc scribit . Ple- nitudo igitur legis Christus, ad justitiam omni cre- denti s. » Accuratius itaque, dilecti, illud de disci- pulis consideremus : consideremus, inquam, in illa quæ proprie, et sine additamento sapientia vocatur. Hæc quippe notitiam divinorum habet mysterio-στηρίων· rum. Hæc in niente nostra ceu in domo habitat, si præsertim pura sit, ac cogitationes observet : Quoniam in malevolam animam non introibit sa- D pientia, nec habitabit in corpore subdito pecca- tis 4. › Purgemus itaque nos, dilecti, ab omni sorde animæ et corporis, auscultemusque clamantem pro- phetam : « Mundate manus, peccatores : purgale corda, duplices animo ". » Ita enim quis poterit, et sensibilia probare, et spiritualia tenere; atque hæc eligere, ab illis procul recedere. Quemadmo- dum probi trapezitæ, bonum eligamus, et ab omni mala specie abstineamus. Bona ergo velut necessa- "I Cor. 11, 6. ss Matth. v, 17. 3. Rom. 5, 4. to Sap. 1, 4. Sap. 1, 4. Cor. 1, 24. Matth. Jac. 1, 8. 9. Ἰουδαῖοι τοιγαροῦν μέχρι σήμερον, τῷ γράμ- 2. Judæi ergo in hodiernum usque diem, littere 3. Habac. 111, 2. ss Matth. vi, 7. (3) Reg. ἀπειρίκακοι.
PG 28:1036Ἀμέλει ὁ σοφὸς ἐκκλησιαστὴς μετὰ σοφίας τοῖς πᾶσι τὸν νοῦν ἑαυτοῦ ἐπιστήσας κατεσκέψατο καὶ διέγνω, πῶς πλούτῳ χρήσηται, πῶς πενίαν ἐνέγκῃ, πῶς νόσον ὑπομείνῃ, πῶς δὲ ὑγίειαν καταμίξῃ. αὗται δέ εἰσιν αἱ ἀρεταί, αἵτινες τὴν ἐπιμέλειαν τῷ ἀνθρωπίνῳ γένει ποιοῦνται. ἀπεναντίως δὲ τοῖς εἰρημένοις ὁ μὴ σοφὸς διατεθήσεται. τοῦτο δέ ἐστι τὸ «περισπασμὸν πονηρὸν» δεδόσθαι «τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων» παρὰ τοῦ θεοῦ, ἵνα ἐκ τοῦ ἐπιπόνου μόχθου καὶ τῆς ἐν τοῖς ὁρωμένοις ἀμηχανίας ἐπὶ τὴν τοῦ θεοῦ πρόνοιαν καὶ σοφίαν καταφύγωσι. τούτου χάριν «περισπασμὸν πονηρὸν δέδωκεν ὁ θεὸς τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων», τουτέστιν ἐπίπονον. ὅτι δὲ τὸ πονηρὸν ἐπίπονόν ἐστιν, ἄκουε τὸ ἐν τῷ Ἰὼβ γεγραμμένον. φησὶ γάρ· «ἔπαισεν τὸν Ἰὼβ ἕλκει πονηρῷ», τουτέστιν ἐπιπόνῳ. καὶ αἱ πληγαὶ Αἰγύπτου πονηραὶ κέκληνται, τουτέστιν ἐπίπονοι. ἵνα καὶ τὴν διάνοιαν ἑαυτῶν κινήσωσιν οἱ ἄνθρωποι ἐπὶ τὰ θεῖα λόγια καὶ ἐν τούτοις ἀεὶ φρονιμώτεροι γενόμενοι, ἐπιστήσωσι τὸν νοῦν ἑαυτῶν τῷ ζῳοποιῷ πνεύματι. οἴδατε γάρ, ὅτι «τὸ μὲν γράμμα ἀποκτενεῖ, τὸ δὲ πνεῦμα ζῳοποιεῖ.» πόνῳ οὖν καὶ ἀσκήσει τὴν τῆς ἀρετῆς ὠφέλειαν ἀσπασώμεθα.
Α τῆς αὐτῆς ἐχόμενος γνώμης, ἔλεγε ο Κατενόησα τα ἔργα σου, καὶ ἐξέστην. » Ζητήσωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς πρῶτον τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προστεθήσεται ἡμῖν· οὕτω γὰρ καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ἐν Εὐαγγελίοις διδάσκει λέγων· • Ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε. » Ζητοῦμεν δὲ ἡμεῖς οὐ μαργαρίτας, οὐδὲ ὑακίνθους, ἅπερ οἱ ἀπειρόκαλοι (8) τεθαυμάκασιν· ἀλλὰ ζητοῦμεν Θεοῦ σοφίαν ἐν μυσ στηρίῳ τὴν ἀποκεκρυμμένην· . Ην οὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν. » « Εἰ » γὰρ • ἔγνωσαν, φησίν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. » Αὕτη δέ ἐστιν ἡ σοφία, περὶ ἧς ἔλεγε καὶ ὁ Σολομὼν ἐν προφητείᾳ· « Εξαπόστειλόν μοι τὴν τῶν σῶν θρόνων πάρεδρον σοφίαν. » "Οτι δὲ ὁ Χριστὸς καὶ σοφία κηρύσσεται, μαρτυρήσει μοι ὁ Β Παῦλος, λέγων· Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Ζητεῖτε οὖν πρῶτον τὴν βασιλείαν καὶ τὴν δικαιοσύνην τοῦ Θεοῦ, καὶ οὕτω ταῦτα πάντα προσ- τεθήσεται ὑμῖν. » Τὰ γὰρ ἐσόμενα τῶν ἡγουμένων δεύτερα τυγχάνει· κἂν γὰρ ἔχει λόγον ἡ κατὰ τὸν νόμον σκιὰ, ἀλλὰ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν ἀῤῥαβών ἐστιν. ματι μᾶλλον ἢ τῷ πνεύματι προσέχοντες, ἐπλανή θησαν. Ακουε γὰρ αὐτῶν λεγόντων· Οὗτος ὁ ἄνθρω πος τὸν νόμον ἦλθε καταλῦσαι καὶ Σάββατα. Αλλ' ἐὰν πτωχὸς λέγει κατὰ χρημάτων, οὐ πιστευθήσεται· οὐδ' ἂν ἀκόλαστος περὶ σωφροσύνης, ἀληθὴς αὐτοῦ ἡ μαρτυρία. Οὐ γὰρ ἐκ διαθέσεως περὶ τούτων δια- βεβαιοῦνται· ὁ μὲν γὰρ τῷ μὴ ἔχειν καταποφαίνεται αὕτη ἐν τῇ διανοίᾳ ἡμῶν ὡς ἐν οἴκῳ κατα τοῦ πλούτου· ὁ δὲ μὴ ἐνεργήσας τῇ ἐγκρατείᾳ, μηδὲ μετὰ πόνου σωφροσύνην ἀσκήσας, χλευάζει τοὺς ἐπι ποθοῦντας. Αμέλει ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστὸς, διελέγχων αὐτῶν τὴν ἄνοιαν, ἔλεγεν • Οὐκ ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον, οὐδὲ τοὺς προφή τας, ἀλλὰ πληρῶσαι. » Διὸ καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει, λέγων· «Πλήρωμα οὖν νόμου ὁ Χριστὸς εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι. » Κατασκεψώμεθα οὖν βαθύτερον περὶ τῶν μαθητῶν, ἀγαπητοί· κατα- σκεψώμεθα δὲ ἐν τῇ κυρίως καὶ ἄνευ προσθήκης σοφίᾳ καλουμένῃ· αὕτη γὰρ γνῶσιν ἔχει θείων μυ οικεῖ, ἐάν μάλιστα καθαρὰ τυγχάνῃ, περὶ τὰ νοή ματα ἀσχολουμένη· « Εἰς γὰρ κακότεχνον ψυχὴν οὐκ • εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατα- χρέῳ ἁμαρτίαις. » Καθαρίσωμεν οὖν ἑαυτοὺς, ἀγα πητοί, ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ ψυχῆς καὶ σώματος· ἀκούσωμεν τοῦ προφήτου βοῶντος· ο 'Αγνίσατε χεῖ ρας, ἁμαρτωλοί, καθαρίσατε καρδίας, δίψυχοι. » Οὕτω γάρ τις δυνηθῇ καὶ τὰ αἰσθητὰ δοκιμάζειν, καὶ τὰ νοητά κατέχειν· καὶ τὰ μὲν αἱρεῖσθαι, τῶν δὲ πόρρω γενέσθαι. Ως δόκιμοι τραπεζῖται τὸ καλὸν ἐκλεξώ μεθα, ἀπὸ παντός είδους πονηροῦ ἀπεχόμενοι. Τοῖς οὖν καλοῖς ὡς ἀναγκαίοις προσέλθωμεν, τοῖς δὲ ἀδια- νι, 33. πόῤῥω Η S. ATHANASIUS. SPURIA. - ejusdem cum esset sententia ait : Consideravi opera tua, et espavi ". » Queramus ergo nos pri- mum regnum ejus, atque ita hæc omnia adjicien- tur nobis; ita enim Dominus noster Jesus Christus in Evangeliis nos docet his verbis: Quærite et invenietis 3. Quærimus porro, non margaritas, non hyacinthos, quæ imprudentibus admirationi sunt; sed sapientiam Dei in mysterio absconditam : • Quam nemo principum Irujus sæculi cognovit. » Nam e si cognovissent, inquit, nunquam Domi- num glorie crucifixissent ". » Hæc est autem sa- pientia, de qua et Salomon in prophetia dicebat : ⚫ Mitte mihi sedium tuarum assistricem sapien - tiam ". » Quod autem et Christus sapientia prædi- cetur, testis erit mihi Paulus dicens: Christus Dei virtus et Dei sapientia ". Quærite ergo pri- mum regnum Dei et justitiam ejus, et hæc omnia adjicientur vobis ". . Nam quæ futura sunt, priori- bus (ac præcipuis illis) posteriora sunt. Etsi enim rationem quamdam habeat legis umbra, attamen futurorum bonorum arrhabo est. magis quam spiritui adhibentes animum, errant. Audi namque quid dicant: Hic bomo legem et Sab- bata solutun venit. Verum si mendicus contra di- vitias loquatur, nequaquam illi fides habebitur : neque si intemperans homo adversus temperantiam verba faciat, verum est testimonium ejus. Non enim ex affectu hæc aflirmant. Ille camque ideo divitias C damnat quod eas minime possideat : qui vero con- tinentiam non servat, neque cum labore temperan- tiam exercet, is homines irridet earum virtutum studiosos. Et vero Dominus et Salvator noster Je- sus Christus, eorum coarguens amentiam, ait : • Non veni solvere legem aut prophetas, sed adim- plere s. . ideoque beatus Paulus hæc scribit . Ple- nitudo igitur legis Christus, ad justitiam omni cre- denti s. » Accuratius itaque, dilecti, illud de disci- pulis consideremus : consideremus, inquam, in illa quæ proprie, et sine additamento sapientia vocatur. Hæc quippe notitiam divinorum habet mysterio-στηρίων· rum. Hæc in niente nostra ceu in domo habitat, si præsertim pura sit, ac cogitationes observet : Quoniam in malevolam animam non introibit sa- D pientia, nec habitabit in corpore subdito pecca- tis 4. › Purgemus itaque nos, dilecti, ab omni sorde animæ et corporis, auscultemusque clamantem pro- phetam : « Mundate manus, peccatores : purgale corda, duplices animo ". » Ita enim quis poterit, et sensibilia probare, et spiritualia tenere; atque hæc eligere, ab illis procul recedere. Quemadmo- dum probi trapezitæ, bonum eligamus, et ab omni mala specie abstineamus. Bona ergo velut necessa- "I Cor. 11, 6. ss Matth. v, 17. 3. Rom. 5, 4. to Sap. 1, 4. Sap. 1, 4. Cor. 1, 24. Matth. Jac. 1, 8. 9. Ἰουδαῖοι τοιγαροῦν μέχρι σήμερον, τῷ γράμ- 2. Judæi ergo in hodiernum usque diem, littere 3. Habac. 111, 2. ss Matth. vi, 7. (3) Reg. ἀπειρίκακοι.
PG 28:1037πόνῳ γὰρ τὸ καλὸν κατορθοῦται, ὡς καὶ ὁ μακάριος Παῦλος γράφει λέγων· «ἐν θλίψεσιν, ἐν ἀνάγκαις, ἐν πληγαῖς, ἐν ἀκαταστασίαις» καὶ τὰ ἑξῆς. καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι· «πάντα στέγω, πάντα ὑπομένω,» «ἵνα μή τινα ἐκκοπὴν δῶμεν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ.» Ταῦτα δὲ προεθήκαμεν τῷ λόγῳ, ἐπειδὴ τὸ ἀνάγνωσμα δοκεῖ τινα ἔχειν λόγον. φησὶ γάρ· «πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ,» ἵνα τὸν Ἰησοῦν ἐπιβιβάσαντες τῷ πώλῳ ἄρξωνται πορεύεσθαι. τοῦτο δὲ ἡμᾶς τὸ εὐαγγελικὸν διδάσκει ῥητόν. καὶ πόσα ὅλως οἱ ἀπόστολοι εἶχον ἑαυτῶν ἱμάτια, ὥστε τὰ μὲν αὐτῶν ἐπιρρίπτειν τῇ ὄνῳ, ἵνα ἐπιβιβάσωσι τὸν Ἰησοῦν, τὰ δὲ ὑποστρωννύειν ἐν τῇ ὁδῷ· ἀκτήμονες ἄνδρες καὶ τὰ πάντα καταλελοιπότες καὶ μετὰ τῶν ἄλλων πάντων καὶ ταύτην τὴν ἐντολὴν φυλάξαντες τὸ «μήτε δύο χιτῶνας ἔχειν;» τίς δὲ καὶ ἡ τοσαύτη ὑδαρότης, ὥστε βαδίζοντος ὄνου μὴ θέλειν ἐπιβαίνειν χαμαί, ἀλλ’ ἐπὶ ἱματίων; ταῦτα δὲ ἐκδιῃτημένων ἐστὶ καὶ τρυφώντων. ἆρα καὶ ὁ Ἰησοῦς τρυφῇ ἐσχόλαζεν, ἵνα μὴ βουληθῇ ἐποχουμένου αὐτοῦ χαμαὶ πατεῖν τὴν ὄνον; ἀγαπητοί, οὐκ ἔστι τρυφώντων τὸ διδασκάλιον.
φόροις, ὅσον ή χρεία ἀπαιτεῖ. Ὁ γὰρ πλοῦτος τῷ ἰδίῳ λόγῳ οὐδὲ ἀγαθὸς οὐδὲ φαῦλος τυγχάνει, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει τοῦ χρωμένου εἰς ἑκάτερα κρίνεται. Αύ τίκα ὁ μέγας ᾽Αβραὰμ πλούσιος σφόδρα ἐτύγχανεν· ἀλλ᾽ οὐ διὰ τοῦτο τῆς ἀρετῆς ἐξέκλινεν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ πτωχὸς Λάζαρος, ἐν πενίᾳ ὢν, εἰς ἀνδρείαν καὶ μεγαλοψυχίαν τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ λογισμῷ ἐνηλείφετο. Οὐκοῦν, ὡς ἔφην, οὔτε ἡ πενία κακόν, οὔτε ὁ πλοῦτος φαῦλος· ἀλλὰ ἡ χρῆσις μετὰ τῆς διαθέσεως τοῦ χρωμένου. 'Αμέλει τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Τῷ μὲν γὰρ πιστῷ τὰ πάντα ὑποτέτακται, καὶ δοῦλα τὰ πάντα τυγχάνει· ἐπειδὴ καὶ πάντων ἄρχει, καὶ πάντων καταφρονεῖ· ὁ δὲ ἄπιστος πάντων ἐστὶ δοῦλος, κυ- ρευόμενος ὑπὸ τοῦ μαμωνα, μηδενὸς ἄρχων, ἀλλὰ μᾶλλον ἀρχόμενος. Καὶ πάντα μὲν τὰ τοῦ Θεοῦ ποιή- Β ματα καλά· ἡ δὲ τῶν χρωμένων διάθεσις πολὺ τὸ διάφορον ἔχει. . πᾶσι τὸν νοῦν ἑαυτοῦ ἐπιστήσας, κατεσκέψατο, καὶ διέγνω, πῶς πλούτῳ χρήσηται· πῶς πενίαν ἐνέγκῃ· πῶς νόσον ὑπομένη· πῶς δὲ ὑγίειαν καταμίξῃ. Αὗται δέ εἰσιν αἱ ἀρεται, αἵτινες τὴν ἐπιμέλειαν τῷ ἀνθρω πίνῳ γένει ποιοῦνται. Ἀπεναντίως δὲ τοῖς εἰρημέ- νοις ὁ μὴ σοφὸς διατεθήσεται· τοῦτο δέ ἐστι τὸ περι σπασμὸν πονηρὸν δεδόσθαι τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων παρὰ Θεοῦ, ἵνα ἐκ τοῦ ἐπιπόνου μόχθου, καὶ τῆς ἐν τοῖς ὁρωμένοις ἀμηχανίας, ἐπὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πρόνοιαν και σοφίαν καταφεύγωσι. Τούτου χάριν περισπασμόν • πονηρών ο δέδωκεν ὁ Θεὸς τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, τουτέστιν, ἐπίπονον. Ὅτι δὲ « τὸ πονηρὸν » ἐπίπονον ἐστιν, ἄκουε τὸ Ἰὼβ γεγραμμένον· φησὶ γάρ· Επεσεν ἐν τῷ Ἰὼβ ἕλκη πονηρά, τουτέστιν, ἐπίπο- να· καὶ αἱ πληγαὶ Αἰγύπτου πονηραι κέκληνται, τουτ ἐστιν, ἐπίπονοι· ἵνα καὶ τὴν διάνοιαν ἑαυτῶν κινή- σωσιν οἱ ἄνθρωποι ἐπὶ τὰ θεῖα λόγια, καὶ ἐν τούτοις ἀεὶ φρονιμώτεροι γενόμενοι, επιστήσωσι τὸν νοῦν ἑαυτῶν τῷ ζωοποιῷ πνεύματι. Οἴδατε γὰρ, ὅτι τὸ μὲν γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ. Πό- νῳ οὖν καὶ ἀσκήσει τὴν τῆς ἀρετῆς ὠφέλειαν ἀσπα σώμεθα· πόνῳ γὰρ τὸ καλὸν κατορθοῦται, ὡς ὁ μα κάριος Παῦλος γράφει λέγων· ι Ἐν θλίψεσιν, ἐν ἀνάγκαις (9), ἐν πληγαῖς, ἐν ἀκαταστασίαις, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι· ο Πάντα στέγω, πάντα ὑπομένω, ἵνα μή τινα ἐγκοπὴν δῶμεν τῷ Εὐ- αγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ. » γνωσμα δοκεί τινα ἔχειν λόγον φησί γάρ . Πορευο- μένου δὲ αὐτοῦ, ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ· ο ἵνα τὸν Ἰησοῦν ἐπιβιβάσαντες τῷ πώλῳ, ἄρξωνται πορεύεσθαι. Τοῦτο δὲ ἡμᾶς τὸ εὐαγγελικὸν διδάσκει ῥητόν. Καὶ πόσα ὅλως οἱ ἀπόστολοι ἱμάτια εἶχον ἑαυτῶν, ὥστε τὰ μὲν αὐτῶν ἐπιρρίπτειν τῇ ὄνῳ, ἵνα ἐπιβιβάσωσι τὸν Ἰησοῦν, τὰ δὲ ὑποστρων- νύειν ἐν τῇ ὁδῷ· ἀκτήμονες ἄνδρες, καὶ πάντα κατα- » HOMILIA IN ILLUD: EUNTE,, ETC. A ria adeamus; indifferentia, quantum postulat nem cessitas. Divitiæ namque ratione sui, nec bonæ nec malæ sunt; sed utentis animo in utramque partem æstimantur. Repente magnus ille Abraham dives fuit: nec ideo a virtute declinavit. Similiter men- dicus Lazarus in paupertate cum viveret, ad forti- tudinem et magnanimitatem sapientia et ratiocinio sese confirmabat. Itaque, ut dixi, nec paupertas malum est, nec divitiæ perniciosæ; sed usus atque utentis affectus. Fidelis sane hominis sunt omnes mundi opes; infidelis ne obolus quidem. Fideli enim omnia subjecta sunt, omnia ipsi serviunt: quia ipse omnibus imperat et omnia spernit; infidelis autem omnium est servus, sub dominatu mamonæ: nemini imperans; sed potius sub omnium imperio est. Et quidem omnia Dei opificia bona sunt ; at C Eccle. 1, 15. ss Job II, 1) inter utentium affectus ingens est discrimen. 5. Profecto sapiens Ecclesiastes, mentem omnibus sapienter applicans, consideravit ac novit, qua ratione divitiis uteretur: quomodo pauperiem ferret, quomodo morbum sustineret, quomodo sani- tatem attemperaret. Hæ sunt virtutes quæ curam humano generi afferunt. Opposito autem modo qui sapiens non est affectus erit : hoc est autem illud : occupationem pessimam datam esse filiis hominum a Deo, ut ex ingenti labore, et magna in aspectabi- libus rebus diflicultate, ad Dei providentiam atque sapientiam confugiant. Idcirco occupationem : pes- simam , dedit Deus filiis hominum, id est labo- riosam. Quod autem illud, • pessimum, idipsum sit quod laboriosum, audi illud in libro Job scri- ptumn 4s : Ceciderunt in Job ulcera pessima, id est laboriosa et Ægypti plagæ pessimæ vocatæ sunt, id est laboriosæ; ut et mentem suam homines ad divina oracula concitent; in iisque semper prudentia proficiant, mentem suam vivifico spiritu confirment. Nostis enim litteram quidem occidere, spiritum autem vivificare. Labore itaque ac exerci- tatione nostra virtutis utilitatem amplectamur. La- bore quippe bonum perficitur, quemadmodum bea- tus Paulus scribit : . In tribulationibus, in necessi tatibus, in plagis, in perturbationibus ", » etc. Rursumque idem ait : « Omnia operio, omnia susti neo, ne quod offendiculum demus Evangelio Chri- sti 45. • cum iis lectio communem quamdam habet ratio- nem ; ait enim : c Eunte autem illo, substernebant vestimenta sua in via ‘ : : ut Jesum pullo imponen- tes procedere inciperent. Hoc autem evangelica nos docet lectio. Quot ergo habebant apostoli vesti- menta, ut alia quidem injicerent in asinam, ut im - ponerent illi Jesum ; alia substernerent in via : viri scilicet possessionibus vacui, qui omnia reli- ** I Cor. VII, 12. Luc. xix, 26. 5. Αμέλει ὁ σοφὸς Ἐκκλησιαστής, μετὰ σοφίας τοῖς 4. Ταῦτα δὲ προεθήκαμεν τῷ λόγῳ, ἐπειδὴ τὸ ἀνά- 7. » II Cor. vt, 4. (9) Ita Reg. 2. In editis, ἐν ἀνάγκαις deest. 4. Hæc autem orationi nostræ præfiximus, quia
PG 28:1038ἀλλ’ οὐδὲ τῶν πώποτέ τις ἱστόρηται τοῦτο ποιήσας, οὐδὲ γὰρ ὁ παρ’ Ἕλλησι Ναβουχοδονόσορ τοῦτο πεποίηκεν· οὐδὲ ὁ τοῦτον διαδεξάμενος Βαλτάσαρ· οὔτε μὴν ὁ μέγας Σολομών, ὅτε ἦν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ. προειρήκαμεν γάρ, ὅτι ἐγίνωσκε, πῶς χρήσηται τῷ πλούτῳ, πῶς πενίαν ἐνέγκῃ καὶ τὰ ἑξῆς. αὐτοῦ γάρ ἐστιν ἀκοῦσαι λέγοντος· «κύριε, μή μοι δῷς πλοῦτον μηδὲ πενίαν, ἀλλὰ μέτρησόν μοι τὰ δέοντα καὶ τὰ αὐτάρκη.» σοφίας δὲ μᾶλλον ἐπεμελεῖτο. διὸ βοᾷ καὶ λέγει· «εἱλόμην αὐτὴν ἔχειν ἀντὶ» χρυσίου καὶ ἀργυρίου, «ὑπὲρ ὑγίειαν καὶ εὐμορφίαν ἠγάπησα αὐτήν.» πόθεν δὲ καὶ τοσαῦτα ἱμάτια τοῖς μαθηταῖς, ὥστε ἀπὸ Βηθανίας ἕως εἰσέλθῃ εἰς Ἱεροσόλυμα ὑποστρωννύναι τῇ ὄνῳ βαδιζούσῃ; Ἀλλὰ νύττει με ὁ λόγος ἐλθεῖν ἐπὶ τὴν ἀναγωγὴν καὶ ἐκζητῆσαι τὰ ἀποστολικὰ ἱμάτια. ἐπαναγάγωμεν οὖν ἑαυτοὺς ἐκ τῆς γῆς ὀλίγον. φημὶ τοίνυν τὰ ὑποστρωννύμενα ἱμάτια [ἐν] τῇ ὁδῷ τὰ ἠθικὰ εἶναι παιδεύματα, ῥιπτόμενα ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. ταῦτα δέ ἐστι τὸ «οὐ πορνεύσεις, οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐ ψευδομαρτυρήσεις, τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου» καὶ τὰ τούτοις ὅμοια παραγγέλματα. μηκέτι οὖν χαμαὶ πατῶμεν.
φόροις, ὅσον ή χρεία ἀπαιτεῖ. Ὁ γὰρ πλοῦτος τῷ ἰδίῳ λόγῳ οὐδὲ ἀγαθὸς οὐδὲ φαῦλος τυγχάνει, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει τοῦ χρωμένου εἰς ἑκάτερα κρίνεται. Αύ τίκα ὁ μέγας ᾽Αβραὰμ πλούσιος σφόδρα ἐτύγχανεν· ἀλλ᾽ οὐ διὰ τοῦτο τῆς ἀρετῆς ἐξέκλινεν. Ομοίως δὲ καὶ ὁ πτωχὸς Λάζαρος, ἐν πενίᾳ ὢν, εἰς ἀνδρείαν καὶ μεγαλοψυχίαν τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ λογισμῷ ἐνηλείφετο. Οὐκοῦν, ὡς ἔφην, οὔτε ἡ πενία κακόν, οὔτε ὁ πλοῦτος φαῦλος· ἀλλὰ ἡ χρῆσις μετὰ τῆς διαθέσεως τοῦ χρωμένου. 'Αμέλει τοῦ πιστοῦ ὅλος ὁ κόσμος τῶν χρημάτων· τοῦ δὲ ἀπίστου οὐδὲ ὀβολός. Τῷ μὲν γὰρ πιστῷ τὰ πάντα ὑποτέτακται, καὶ δοῦλα τὰ πάντα τυγχάνει· ἐπειδὴ καὶ πάντων ἄρχει, καὶ πάντων καταφρονεῖ· ὁ δὲ ἄπιστος πάντων ἐστὶ δοῦλος, κυ- ρευόμενος ὑπὸ τοῦ μαμωνα, μηδενὸς ἄρχων, ἀλλὰ μᾶλλον ἀρχόμενος. Καὶ πάντα μὲν τὰ τοῦ Θεοῦ ποιή- Β ματα καλά· ἡ δὲ τῶν χρωμένων διάθεσις πολὺ τὸ διάφορον ἔχει. . πᾶσι τὸν νοῦν ἑαυτοῦ ἐπιστήσας, κατεσκέψατο, καὶ διέγνω, πῶς πλούτῳ χρήσηται· πῶς πενίαν ἐνέγκῃ· πῶς νόσον ὑπομένη· πῶς δὲ ὑγίειαν καταμίξῃ. Αὗται δέ εἰσιν αἱ ἀρεται, αἵτινες τὴν ἐπιμέλειαν τῷ ἀνθρω πίνῳ γένει ποιοῦνται. Ἀπεναντίως δὲ τοῖς εἰρημέ- νοις ὁ μὴ σοφὸς διατεθήσεται· τοῦτο δέ ἐστι τὸ περι σπασμὸν πονηρὸν δεδόσθαι τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων παρὰ Θεοῦ, ἵνα ἐκ τοῦ ἐπιπόνου μόχθου, καὶ τῆς ἐν τοῖς ὁρωμένοις ἀμηχανίας, ἐπὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πρόνοιαν και σοφίαν καταφεύγωσι. Τούτου χάριν περισπασμόν • πονηρών ο δέδωκεν ὁ Θεὸς τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, τουτέστιν, ἐπίπονον. Ὅτι δὲ « τὸ πονηρὸν » ἐπίπονον ἐστιν, ἄκουε τὸ Ἰὼβ γεγραμμένον· φησὶ γάρ· Επεσεν ἐν τῷ Ἰὼβ ἕλκη πονηρά, τουτέστιν, ἐπίπο- να· καὶ αἱ πληγαὶ Αἰγύπτου πονηραι κέκληνται, τουτ ἐστιν, ἐπίπονοι· ἵνα καὶ τὴν διάνοιαν ἑαυτῶν κινή- σωσιν οἱ ἄνθρωποι ἐπὶ τὰ θεῖα λόγια, καὶ ἐν τούτοις ἀεὶ φρονιμώτεροι γενόμενοι, επιστήσωσι τὸν νοῦν ἑαυτῶν τῷ ζωοποιῷ πνεύματι. Οἴδατε γὰρ, ὅτι τὸ μὲν γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ. Πό- νῳ οὖν καὶ ἀσκήσει τὴν τῆς ἀρετῆς ὠφέλειαν ἀσπα σώμεθα· πόνῳ γὰρ τὸ καλὸν κατορθοῦται, ὡς ὁ μα κάριος Παῦλος γράφει λέγων· ι Ἐν θλίψεσιν, ἐν ἀνάγκαις (9), ἐν πληγαῖς, ἐν ἀκαταστασίαις, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν ὁ αὐτός φησι· ο Πάντα στέγω, πάντα ὑπομένω, ἵνα μή τινα ἐγκοπὴν δῶμεν τῷ Εὐ- αγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ. » γνωσμα δοκεί τινα ἔχειν λόγον φησί γάρ . Πορευο- μένου δὲ αὐτοῦ, ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ· ο ἵνα τὸν Ἰησοῦν ἐπιβιβάσαντες τῷ πώλῳ, ἄρξωνται πορεύεσθαι. Τοῦτο δὲ ἡμᾶς τὸ εὐαγγελικὸν διδάσκει ῥητόν. Καὶ πόσα ὅλως οἱ ἀπόστολοι ἱμάτια εἶχον ἑαυτῶν, ὥστε τὰ μὲν αὐτῶν ἐπιρρίπτειν τῇ ὄνῳ, ἵνα ἐπιβιβάσωσι τὸν Ἰησοῦν, τὰ δὲ ὑποστρων- νύειν ἐν τῇ ὁδῷ· ἀκτήμονες ἄνδρες, καὶ πάντα κατα- » HOMILIA IN ILLUD: EUNTE,, ETC. A ria adeamus; indifferentia, quantum postulat nem cessitas. Divitiæ namque ratione sui, nec bonæ nec malæ sunt; sed utentis animo in utramque partem æstimantur. Repente magnus ille Abraham dives fuit: nec ideo a virtute declinavit. Similiter men- dicus Lazarus in paupertate cum viveret, ad forti- tudinem et magnanimitatem sapientia et ratiocinio sese confirmabat. Itaque, ut dixi, nec paupertas malum est, nec divitiæ perniciosæ; sed usus atque utentis affectus. Fidelis sane hominis sunt omnes mundi opes; infidelis ne obolus quidem. Fideli enim omnia subjecta sunt, omnia ipsi serviunt: quia ipse omnibus imperat et omnia spernit; infidelis autem omnium est servus, sub dominatu mamonæ: nemini imperans; sed potius sub omnium imperio est. Et quidem omnia Dei opificia bona sunt ; at C Eccle. 1, 15. ss Job II, 1) inter utentium affectus ingens est discrimen. 5. Profecto sapiens Ecclesiastes, mentem omnibus sapienter applicans, consideravit ac novit, qua ratione divitiis uteretur: quomodo pauperiem ferret, quomodo morbum sustineret, quomodo sani- tatem attemperaret. Hæ sunt virtutes quæ curam humano generi afferunt. Opposito autem modo qui sapiens non est affectus erit : hoc est autem illud : occupationem pessimam datam esse filiis hominum a Deo, ut ex ingenti labore, et magna in aspectabi- libus rebus diflicultate, ad Dei providentiam atque sapientiam confugiant. Idcirco occupationem : pes- simam , dedit Deus filiis hominum, id est labo- riosam. Quod autem illud, • pessimum, idipsum sit quod laboriosum, audi illud in libro Job scri- ptumn 4s : Ceciderunt in Job ulcera pessima, id est laboriosa et Ægypti plagæ pessimæ vocatæ sunt, id est laboriosæ; ut et mentem suam homines ad divina oracula concitent; in iisque semper prudentia proficiant, mentem suam vivifico spiritu confirment. Nostis enim litteram quidem occidere, spiritum autem vivificare. Labore itaque ac exerci- tatione nostra virtutis utilitatem amplectamur. La- bore quippe bonum perficitur, quemadmodum bea- tus Paulus scribit : . In tribulationibus, in necessi tatibus, in plagis, in perturbationibus ", » etc. Rursumque idem ait : « Omnia operio, omnia susti neo, ne quod offendiculum demus Evangelio Chri- sti 45. • cum iis lectio communem quamdam habet ratio- nem ; ait enim : c Eunte autem illo, substernebant vestimenta sua in via ‘ : : ut Jesum pullo imponen- tes procedere inciperent. Hoc autem evangelica nos docet lectio. Quot ergo habebant apostoli vesti- menta, ut alia quidem injicerent in asinam, ut im - ponerent illi Jesum ; alia substernerent in via : viri scilicet possessionibus vacui, qui omnia reli- ** I Cor. VII, 12. Luc. xix, 26. 5. Αμέλει ὁ σοφὸς Ἐκκλησιαστής, μετὰ σοφίας τοῖς 4. Ταῦτα δὲ προεθήκαμεν τῷ λόγῳ, ἐπειδὴ τὸ ἀνά- 7. » II Cor. vt, 4. (9) Ita Reg. 2. In editis, ἐν ἀνάγκαις deest. 4. Hæc autem orationi nostræ præfiximus, quia
PG 28:1039ἱματίων γὰρ ἀποστολικῶν ἡμῖν ὑπεστρωμένων χαμαὶ πατεῖν οὐκ ὀφείλωμεν, ἵνα μὴ τοὺς πόδας ἑαυτῶν τῆς ψυχῆς μολύνωμεν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς, ἀλλὰ καὶ ἐάν τις ἡμᾶς ἐπὶ τοῦτο προςκαλέσηται, εἴπωμεν αὐτῷ· «ἐνιψάμην τοὺς πόδας μου, πῶς μολυνῶ αὐτούς;» καὶ τάχα διὰ τοῦτο νίπτει [ὁ] Ἰησοῦς τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας, ἵνα, ἥνπερ εἶχον πρότερον κόνιν ἀποβαλόντες, μηκέτι χαμαὶ πατῶσι μηδὲ μολύνωσιν ἑαυτῶν τοὺς πόδας ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς, ἀλλὰ καθαροὶ γενόμενοι ἐπὶ ἱματίων ἐπιβαίνωσιν. «ὡς ὡραῖοι» γάρ, φησίν, «οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ ἀγαθά.» περιζωσώμεθα οὖν καὶ ἡμεῖς «τὰς ὀσφύας τῆς διανοίας» ἡμῶν καὶ ὑποδησώμεθα «τοὺς πόδας ἡμῶν ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ εὐαγγελίου τῆς εἰρήνης.» συνέβη γὰρ ἡμᾶς ποτε καὶ γῆς πειραθῆναι, ὅτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αἰχμαλωσίας ἐξῃχμαλωτίσθημεν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαλδαίων. διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ προφήτης στενάζων ἔλεγεν· «ἡ τρυφερά μου ἐπορεύθη ὁδοὺς τραχείας.» πρὸ γὰρ τῆς παρουσίας τοῦ σωτῆρος πεῖραν ἔλαβεν ὁ ποῦς τῆς τρυφερᾶς ψυχῆς βαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς.
Α λείποντες, καὶ μετὰ τῶν ἄλλων πάντων καὶ ταύτην Β νι, 14. τὴν ἐντολὴν φυλάξαντες, τὸ μήτε δύο χιτῶνας ἔχειν ; Τίς δὲ καὶ ἡ τοσαύτη ἱλαρότης, ὥστε βαδίζοντος ὄνου, μὴ θέλειν ἐπιβαίνειν χαμαί, ἀλλ' ἐπὶ ἱματίων; Ταῦτα δὲ ἐκδιητημένων ἐστὶ καὶ τρυφώντων. Αρα καὶ Ἰησοῦς τρυφῆ ἐσχόλαζεν, ἵνα μὴ βουληθῇ ἐπι σχουμένου αὐτοῦ χαμαὶ πατεῖν τὴν ἄνον; Αγαπητοί, οὐκ ἔστι τρυφώντων τὸ διδασκάλιον· ἀλλ' οὐδὲ τῶν πώς ποτέ τις ὁ τὸ ῥητὸν τοῦτο ποιήσας· οὐδὲ γὰρ ὁ παρ' Ελλησι Ναβουχοδονόσωρ τοῦτο πεποίηκεν· οὐδὲ ὁ τοῦτον διαδεξάμενος Βαλτάσαρ· οὔτε μὲν ὁ μέγας Σου λομών, ὅτε ἦν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ. Προειρήκαμεν γάρ, ὅτι ἐγίγνωσκε, πῶς χρήσηται τῷ πλούτῳ, πῶς πενίαν ἐνέγκῃ, καὶ τὰ ἑξῆς. Αὐτοῦ γάρ ἐστιν ἀκοῦ. σαι λέγοντος· «Κύριε, μή μοι δῶς πλοῦτον, μηδὲ πε νίαν· ἀλλὰ μέτρησόν μοι τὰ δέοντα καὶ αὐτάρκη. Σοφίας δὲ μᾶλλον ἐπεμελεῖτο· διὸ βοᾷ καὶ λέγει· • Ειλόμην αὐτὴν ἔχειν ἀντὶ χρυσίου καὶ ἀργυρίου· ὑπὲρ ὑγείαν καὶ εὐμορφίαν ἠγάπησα αὐτήν. » Πόθεν δὲ τοσαῦτα ἱμάτια τοῖς μαθηταῖς, ὥστε ἀπὸ Βηθα- νίας ἕως εἰσέλθῃ εἰς Ἱεροσόλυμα υποστρωννύναι τῇ Ένα βαδιζούση; γήν, καὶ ἐκζητῆσαι τὰ ἀποστολικὰ ἱμάτια. Επαν αγάγωμεν οὖν ἑαυτοὺς ἐκ τῆς γῆς ὀλίγον. Φημὶ τοίνυν τὰ ὑποστρωννύμενα ἱμάτια τῇ ὄνῳ τὰ ἠθικὰ εἶναι παιδεύματα, ῥιπτόμενα ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτῆς· ταῦτά ἐστι τό· «Οὐ πορνεύσεις· οὐ φονεύσεις· οὐ κλέψεις οὐ ψευδομαρτυρήσεις· τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν με τέρα σου, » καὶ τὰ τούτοις ὅμοια παραγγέλματα. Μηκέτι οὖν χαμαὶ πατῶμεν· ἱματίων γὰρ ἡμῖν ἀποστολικῶν υπεστρωμένων, χαμαὶ πατεῖν οὐκ ὀφείλομεν, ἵνα μὴ τοὺς πόδας ἑαυτῶν τῆς ψυχῆς μολύνωμεν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς· ἀλλὰ καὶ ἐάν τις ἡμᾶς ἐπὶ τούτῳ προσ- καλέσηται, εἴπωμεν αὐτῷ· «Ἐνιψάμην τοὺς πόδας μου, πῶς μολυνῶ αὐτούς; » Καὶ τάχα διὰ τοῦτο νίπτει Ἰησοῦς τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας, ἵνα, ἥνπερ εἶχον πρότερον κόνιν ἀποβαλόντες, μηκέτι χαμαί πα τῶσι, μηδὲ μολύνωσιν ἑαυτῶν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς τοὺς πόδας, ἀλλὰ καθαροὶ γενόμενοι ἐπὶ ἱματίων ἐπιβα!- νωσιν. « Ως ὡραῖοι ο γάρ, φησίν, ο οἱ πόδες τῶν εὐ- αγγελιζομένων εἰρήνην. » Περιζωσώμεθα οὖν καὶ ἡμεῖς τὰς ὀσφύας τῆς διανοίας ἡμῶν, καὶ ὑποδυσώ μεθα τοὺς πόδας ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου τῆς εἰρήνης. Συνέβη γὰρ ἡμᾶς ποτε ἐπὶ γῆς πειραθῆναι, ὅτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αἰχμαλωσίας ἐξῃχμαλωτί σθημεν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαλδαίων. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ προφήτης στενάζων ἔλεγεν « Η τρυφερά μου ἐπι ρεύθη ὁδοὺς τραχείας. » Πρὸ γὰρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου πεῖραν ἔλαβεν ὁ ποῖς τῆς τρυφερᾶς ψυχῆς βαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅτε δὲ ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός, κηρύξαι τοῖς αἰχμαλώτοις ἄφεσιν · « Τότε ἔβαλεν ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα, καὶ ἀπο- τίθεται τὰ ἱμάτια, καὶ λέντιον περιζώννυται, καὶ νίπτει τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας· καὶ μετὰ τὸ νίψαι S. ATHANASIUS. SPURIA. - querant, et qui tune alia omnia præcepta, tum hoc servabant, ut neque duas tunicas haberent? Quanta porro is hæc hilaritas, ut incedentem asinum, non humi, sed per vestimenta vellent incedere? Hoc au- tem luxuriosorum ac delicatorum. An Jesus ita de- liciis operam dabat, ut nollet se vehentem asinam humi incedere? Dilecti, non delicatorum est hæc do- ctrina : nec quis unquam exstitit qui hoc egerit. Ne- que enim inter gentiles Nabuchodonosor id unquam fecit: nec qui ei successit Baltasar : neque magnus Salomon, cum esset in regno suo. Supra diximus enim novisse eum quo pacto divitiis uteretur, quo pauperiem ferret, etc. Ipsum enim sic loquentem audire licet Domine, divitias et paupertatem ne dederis mili; sed cum mensura da mihi quæ ne- cessaria sunt et sufficiunt *7. Sapientiam autem B magis curabat, quare exclamat ac dicit : . Elegi ipsam habere præ auro et argento, super salutem ac speciem dilexi illam *8. » Unde discipulis tot ve- stimenta, ut a Bethania donec Jerosolymam intro- iret, asinæ incedenti substernerentur ? accedere interpretationem, ac disquirere quæ sint apostolica vestimenta. Nos itaque ipsos a terra pau- Julum subducamus. Dico igitur substrata asinæ vestimenta, morales esse præceptiones ejus pedibus suppositas, he scilicet : « Non mæclaberis, non occides, non furtum facies, non loqueris falsum testimonium : honora patrem tuum et matrem tuam **, › et his similia præcepta. Ne itaque humi ulterius incedamus : quando nobis enim apostolica substrata sunt vestimenta, humi incedere non debe- mus; ut ne animæ nostræ pedes terræ pulvere in- quinemus. Quod si quis ad hoc nos provocet, dica- mus ipsi Lavi pedes meos, quomodo inquinabo illos ? » Atque ideo fortasse lavat Jesus discipu- lorum pedes, ut, eo qui ante hærebat excusso pulvere, non ultra humi ambularent, nec pedes suos terræ pulvere inquinarent, sed purgati per vesti- menta incederent. . Quam speciosi, enim inquit, • pedes evangelizantium pacemn st. » Accingamus itaque et nos lumbos mentis nostra, et calceis subligemus pedes in præparatione Evangelii pa- cis s. Contigit enim nos aliquando in terra tentari, cum tempore captivitatis, captivi ducti sumus in terram Chaldæorum. Quapropter ingemens pro- pleta dicebat : « Delicata mea ambulavit vias aspe ras s. Nam ante adventumn Domini, experimen- tum fecit pes delicate animæ ambulandi in terram, ubi vero ad nos venit Dominus noster Jesus Chri- stus, prædicaturus captivis remissionem : ‹ Tunc mittit aquam in pelvim, et ponit vestimenta sua, et linteo circumcingit se, et lavat pedes discipulo- rum. Postquam vero lavit pedes eorum, induitur Prov. xxx, 8, * Ephes. ts Sap. vi, 9, 10. ss Baruch. 1, 26. D " "Exod. xx, 12-17. so Cant. V, 3. Rom. s, ; Isa, Lti, 7. 5. Sed me oratio ipsa concitat ad sublimioremn 5. ᾿Αλλὰ νύττει με ὁ λόγος ἐλθεῖν ἐπὶ τὴν ἀναγω
PG 28:1040ὅτε δὲ ἐπεδήμησεν ὁ κύριος καὶ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ χριστὸς «κηρύξαι τοῖς αἰχμαλώτοις ἄφεσιν,» τότε ἔβαλεν «ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα» καὶ ἀποτίθεται «τὰ ἱμάτια» καὶ «λέντιον» περιζώννυται καὶ νίπτει «τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας» καὶ μετὰ τὸ νίψαι αὐτῶν τοὺς πόδας ἐνδιδύσκεται «τὰ ἱμάτια αὐτοῦ» καὶ ἐνδεδυμένος συνεστιᾶται αὐτοῖς. ὥστε διὰ τοῦτο ὑπέστρωσαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν οἱ μαθηταὶ ἐν τῇ ὁδῷ, ἵνα μὴ ἐπὶ τῆς γῆς βαίνωμεν, μηδὲ ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορευώμεθα, ἀλλ’ ἀντὶ τοῦ τὸ στῆθος ἡμῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐπανακλίνεσθαι ἐπανακλίνωμεν μᾶλλον αὐτό, ὡς Ἰωάννης, ἐπὶ τὸ στῆθος τοῦ Ἰησοῦ. κἂν γὰρ ἔτι ἐπὶ τῆς γῆς ὁ τοιοῦτος διατρίβῃ, οὐκ ἔχει τοὺς πόδας συρομένους ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλ’ ὡς ὁ Παῦλος ἐπὶ τῆς γῆς περιπατῶν «ἐν οὐρανοῖς τὸ πολίτευμα ἔχει.» «Ἐπεκάθισαν» οὖν, φησί, «τὸν Ἰησοῦν ἐπὶ τὸν πῶλον.» «καὶ πορευομένου αὐτοῦ ὑπέστρωσαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ.» «οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες· ὠσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου.» θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, ἀγαπητοί.
Α λείποντες, καὶ μετὰ τῶν ἄλλων πάντων καὶ ταύτην Β νι, 14. τὴν ἐντολὴν φυλάξαντες, τὸ μήτε δύο χιτῶνας ἔχειν ; Τίς δὲ καὶ ἡ τοσαύτη ἱλαρότης, ὥστε βαδίζοντος ὄνου, μὴ θέλειν ἐπιβαίνειν χαμαί, ἀλλ' ἐπὶ ἱματίων; Ταῦτα δὲ ἐκδιητημένων ἐστὶ καὶ τρυφώντων. Αρα καὶ Ἰησοῦς τρυφῆ ἐσχόλαζεν, ἵνα μὴ βουληθῇ ἐπι σχουμένου αὐτοῦ χαμαὶ πατεῖν τὴν ἄνον; Αγαπητοί, οὐκ ἔστι τρυφώντων τὸ διδασκάλιον· ἀλλ' οὐδὲ τῶν πώς ποτέ τις ὁ τὸ ῥητὸν τοῦτο ποιήσας· οὐδὲ γὰρ ὁ παρ' Ελλησι Ναβουχοδονόσωρ τοῦτο πεποίηκεν· οὐδὲ ὁ τοῦτον διαδεξάμενος Βαλτάσαρ· οὔτε μὲν ὁ μέγας Σου λομών, ὅτε ἦν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ. Προειρήκαμεν γάρ, ὅτι ἐγίγνωσκε, πῶς χρήσηται τῷ πλούτῳ, πῶς πενίαν ἐνέγκῃ, καὶ τὰ ἑξῆς. Αὐτοῦ γάρ ἐστιν ἀκοῦ. σαι λέγοντος· «Κύριε, μή μοι δῶς πλοῦτον, μηδὲ πε νίαν· ἀλλὰ μέτρησόν μοι τὰ δέοντα καὶ αὐτάρκη. Σοφίας δὲ μᾶλλον ἐπεμελεῖτο· διὸ βοᾷ καὶ λέγει· • Ειλόμην αὐτὴν ἔχειν ἀντὶ χρυσίου καὶ ἀργυρίου· ὑπὲρ ὑγείαν καὶ εὐμορφίαν ἠγάπησα αὐτήν. » Πόθεν δὲ τοσαῦτα ἱμάτια τοῖς μαθηταῖς, ὥστε ἀπὸ Βηθα- νίας ἕως εἰσέλθῃ εἰς Ἱεροσόλυμα υποστρωννύναι τῇ Ένα βαδιζούση; γήν, καὶ ἐκζητῆσαι τὰ ἀποστολικὰ ἱμάτια. Επαν αγάγωμεν οὖν ἑαυτοὺς ἐκ τῆς γῆς ὀλίγον. Φημὶ τοίνυν τὰ ὑποστρωννύμενα ἱμάτια τῇ ὄνῳ τὰ ἠθικὰ εἶναι παιδεύματα, ῥιπτόμενα ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτῆς· ταῦτά ἐστι τό· «Οὐ πορνεύσεις· οὐ φονεύσεις· οὐ κλέψεις οὐ ψευδομαρτυρήσεις· τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν με τέρα σου, » καὶ τὰ τούτοις ὅμοια παραγγέλματα. Μηκέτι οὖν χαμαὶ πατῶμεν· ἱματίων γὰρ ἡμῖν ἀποστολικῶν υπεστρωμένων, χαμαὶ πατεῖν οὐκ ὀφείλομεν, ἵνα μὴ τοὺς πόδας ἑαυτῶν τῆς ψυχῆς μολύνωμεν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς· ἀλλὰ καὶ ἐάν τις ἡμᾶς ἐπὶ τούτῳ προσ- καλέσηται, εἴπωμεν αὐτῷ· «Ἐνιψάμην τοὺς πόδας μου, πῶς μολυνῶ αὐτούς; » Καὶ τάχα διὰ τοῦτο νίπτει Ἰησοῦς τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας, ἵνα, ἥνπερ εἶχον πρότερον κόνιν ἀποβαλόντες, μηκέτι χαμαί πα τῶσι, μηδὲ μολύνωσιν ἑαυτῶν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς τοὺς πόδας, ἀλλὰ καθαροὶ γενόμενοι ἐπὶ ἱματίων ἐπιβα!- νωσιν. « Ως ὡραῖοι ο γάρ, φησίν, ο οἱ πόδες τῶν εὐ- αγγελιζομένων εἰρήνην. » Περιζωσώμεθα οὖν καὶ ἡμεῖς τὰς ὀσφύας τῆς διανοίας ἡμῶν, καὶ ὑποδυσώ μεθα τοὺς πόδας ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου τῆς εἰρήνης. Συνέβη γὰρ ἡμᾶς ποτε ἐπὶ γῆς πειραθῆναι, ὅτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αἰχμαλωσίας ἐξῃχμαλωτί σθημεν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαλδαίων. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ προφήτης στενάζων ἔλεγεν « Η τρυφερά μου ἐπι ρεύθη ὁδοὺς τραχείας. » Πρὸ γὰρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου πεῖραν ἔλαβεν ὁ ποῖς τῆς τρυφερᾶς ψυχῆς βαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅτε δὲ ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός, κηρύξαι τοῖς αἰχμαλώτοις ἄφεσιν · « Τότε ἔβαλεν ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα, καὶ ἀπο- τίθεται τὰ ἱμάτια, καὶ λέντιον περιζώννυται, καὶ νίπτει τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας· καὶ μετὰ τὸ νίψαι S. ATHANASIUS. SPURIA. - querant, et qui tune alia omnia præcepta, tum hoc servabant, ut neque duas tunicas haberent? Quanta porro is hæc hilaritas, ut incedentem asinum, non humi, sed per vestimenta vellent incedere? Hoc au- tem luxuriosorum ac delicatorum. An Jesus ita de- liciis operam dabat, ut nollet se vehentem asinam humi incedere? Dilecti, non delicatorum est hæc do- ctrina : nec quis unquam exstitit qui hoc egerit. Ne- que enim inter gentiles Nabuchodonosor id unquam fecit: nec qui ei successit Baltasar : neque magnus Salomon, cum esset in regno suo. Supra diximus enim novisse eum quo pacto divitiis uteretur, quo pauperiem ferret, etc. Ipsum enim sic loquentem audire licet Domine, divitias et paupertatem ne dederis mili; sed cum mensura da mihi quæ ne- cessaria sunt et sufficiunt *7. Sapientiam autem B magis curabat, quare exclamat ac dicit : . Elegi ipsam habere præ auro et argento, super salutem ac speciem dilexi illam *8. » Unde discipulis tot ve- stimenta, ut a Bethania donec Jerosolymam intro- iret, asinæ incedenti substernerentur ? accedere interpretationem, ac disquirere quæ sint apostolica vestimenta. Nos itaque ipsos a terra pau- Julum subducamus. Dico igitur substrata asinæ vestimenta, morales esse præceptiones ejus pedibus suppositas, he scilicet : « Non mæclaberis, non occides, non furtum facies, non loqueris falsum testimonium : honora patrem tuum et matrem tuam **, › et his similia præcepta. Ne itaque humi ulterius incedamus : quando nobis enim apostolica substrata sunt vestimenta, humi incedere non debe- mus; ut ne animæ nostræ pedes terræ pulvere in- quinemus. Quod si quis ad hoc nos provocet, dica- mus ipsi Lavi pedes meos, quomodo inquinabo illos ? » Atque ideo fortasse lavat Jesus discipu- lorum pedes, ut, eo qui ante hærebat excusso pulvere, non ultra humi ambularent, nec pedes suos terræ pulvere inquinarent, sed purgati per vesti- menta incederent. . Quam speciosi, enim inquit, • pedes evangelizantium pacemn st. » Accingamus itaque et nos lumbos mentis nostra, et calceis subligemus pedes in præparatione Evangelii pa- cis s. Contigit enim nos aliquando in terra tentari, cum tempore captivitatis, captivi ducti sumus in terram Chaldæorum. Quapropter ingemens pro- pleta dicebat : « Delicata mea ambulavit vias aspe ras s. Nam ante adventumn Domini, experimen- tum fecit pes delicate animæ ambulandi in terram, ubi vero ad nos venit Dominus noster Jesus Chri- stus, prædicaturus captivis remissionem : ‹ Tunc mittit aquam in pelvim, et ponit vestimenta sua, et linteo circumcingit se, et lavat pedes discipulo- rum. Postquam vero lavit pedes eorum, induitur Prov. xxx, 8, * Ephes. ts Sap. vi, 9, 10. ss Baruch. 1, 26. D " "Exod. xx, 12-17. so Cant. V, 3. Rom. s, ; Isa, Lti, 7. 5. Sed me oratio ipsa concitat ad sublimioremn 5. ᾿Αλλὰ νύττει με ὁ λόγος ἐλθεῖν ἐπὶ τὴν ἀναγω
ἆρα γὰρ πλῆθος ἦν μαθητῶν μετὰ τοῦ Ἰησοῦ, οὐχ οἱ δώδεκα ἦσαν μόνοι; καὶ πῶς πλῆθος ἐνταῦθα σημαίνει τὸ εὐαγγέλιον; ἀλλὰ τάχα καὶ ἄγγελοι αὐτῷ συμπαρῆσαν καὶ δυνάμεις θεῖαι αὐτῷ ἐμαθήτευον; πρὸ γὰρ Πέτρου καὶ Ἰωάννου καὶ τῶν λοιπῶν Γαβριὴλ αὐτῷ μαθητεύεται. αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἀποσταλεὶς πρὸς τὴν ἐκ σπέρματος Δαυὶδ μεμνηστευμένην παρθένον Μαρίαν. αὐτός ἐστιν ὁ λέγων· «ἆρον τὸ παιδίον καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον.» αὐτός ἐστιν ὁ εἰρηκώς· «πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ καὶ δύναμις ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι.» αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ἐν τῷ μνημείῳ ἀποκυλίσας τὸν λίθον. αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ταῖς γυναιξὶν εὐαγγελισάμενος καὶ εἰπών· «οὐκ ἔστιν ὧδε, ὃν ζητεῖτε· ἀνέστη ἐκ τῶν νεκρῶν, ὥσπερ εἴρηκε.» «δεῦτε», φησίν, «ἴδετε τὸν τόπον ὅπου ἔκειτο» ὁ κύριος. «ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε.» διὸ καὶ ὁ προφήτης πρὸ πολλοῦ βοᾷ λέγων· «Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει, ἴδετε φῶς μέγα.» καὶ ἄγγελοι οὖν αὐτῷ μαθητευόμενοι διακονοῦσι· «καὶ ἰδού», φησίν, «προσῆλθον οἱ ἄγγελοι καὶ διηκόνουν αὐτῷ.» καὶ πάντες αὐτῷ μαθητεύοντες χαίρουσιν·
Α λείποντες, καὶ μετὰ τῶν ἄλλων πάντων καὶ ταύτην Β νι, 14. τὴν ἐντολὴν φυλάξαντες, τὸ μήτε δύο χιτῶνας ἔχειν ; Τίς δὲ καὶ ἡ τοσαύτη ἱλαρότης, ὥστε βαδίζοντος ὄνου, μὴ θέλειν ἐπιβαίνειν χαμαί, ἀλλ' ἐπὶ ἱματίων; Ταῦτα δὲ ἐκδιητημένων ἐστὶ καὶ τρυφώντων. Αρα καὶ Ἰησοῦς τρυφῆ ἐσχόλαζεν, ἵνα μὴ βουληθῇ ἐπι σχουμένου αὐτοῦ χαμαὶ πατεῖν τὴν ἄνον; Αγαπητοί, οὐκ ἔστι τρυφώντων τὸ διδασκάλιον· ἀλλ' οὐδὲ τῶν πώς ποτέ τις ὁ τὸ ῥητὸν τοῦτο ποιήσας· οὐδὲ γὰρ ὁ παρ' Ελλησι Ναβουχοδονόσωρ τοῦτο πεποίηκεν· οὐδὲ ὁ τοῦτον διαδεξάμενος Βαλτάσαρ· οὔτε μὲν ὁ μέγας Σου λομών, ὅτε ἦν ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ. Προειρήκαμεν γάρ, ὅτι ἐγίγνωσκε, πῶς χρήσηται τῷ πλούτῳ, πῶς πενίαν ἐνέγκῃ, καὶ τὰ ἑξῆς. Αὐτοῦ γάρ ἐστιν ἀκοῦ. σαι λέγοντος· «Κύριε, μή μοι δῶς πλοῦτον, μηδὲ πε νίαν· ἀλλὰ μέτρησόν μοι τὰ δέοντα καὶ αὐτάρκη. Σοφίας δὲ μᾶλλον ἐπεμελεῖτο· διὸ βοᾷ καὶ λέγει· • Ειλόμην αὐτὴν ἔχειν ἀντὶ χρυσίου καὶ ἀργυρίου· ὑπὲρ ὑγείαν καὶ εὐμορφίαν ἠγάπησα αὐτήν. » Πόθεν δὲ τοσαῦτα ἱμάτια τοῖς μαθηταῖς, ὥστε ἀπὸ Βηθα- νίας ἕως εἰσέλθῃ εἰς Ἱεροσόλυμα υποστρωννύναι τῇ Ένα βαδιζούση; γήν, καὶ ἐκζητῆσαι τὰ ἀποστολικὰ ἱμάτια. Επαν αγάγωμεν οὖν ἑαυτοὺς ἐκ τῆς γῆς ὀλίγον. Φημὶ τοίνυν τὰ ὑποστρωννύμενα ἱμάτια τῇ ὄνῳ τὰ ἠθικὰ εἶναι παιδεύματα, ῥιπτόμενα ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτῆς· ταῦτά ἐστι τό· «Οὐ πορνεύσεις· οὐ φονεύσεις· οὐ κλέψεις οὐ ψευδομαρτυρήσεις· τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν με τέρα σου, » καὶ τὰ τούτοις ὅμοια παραγγέλματα. Μηκέτι οὖν χαμαὶ πατῶμεν· ἱματίων γὰρ ἡμῖν ἀποστολικῶν υπεστρωμένων, χαμαὶ πατεῖν οὐκ ὀφείλομεν, ἵνα μὴ τοὺς πόδας ἑαυτῶν τῆς ψυχῆς μολύνωμεν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς· ἀλλὰ καὶ ἐάν τις ἡμᾶς ἐπὶ τούτῳ προσ- καλέσηται, εἴπωμεν αὐτῷ· «Ἐνιψάμην τοὺς πόδας μου, πῶς μολυνῶ αὐτούς; » Καὶ τάχα διὰ τοῦτο νίπτει Ἰησοῦς τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας, ἵνα, ἥνπερ εἶχον πρότερον κόνιν ἀποβαλόντες, μηκέτι χαμαί πα τῶσι, μηδὲ μολύνωσιν ἑαυτῶν ἀπὸ τοῦ χοῦ τῆς γῆς τοὺς πόδας, ἀλλὰ καθαροὶ γενόμενοι ἐπὶ ἱματίων ἐπιβα!- νωσιν. « Ως ὡραῖοι ο γάρ, φησίν, ο οἱ πόδες τῶν εὐ- αγγελιζομένων εἰρήνην. » Περιζωσώμεθα οὖν καὶ ἡμεῖς τὰς ὀσφύας τῆς διανοίας ἡμῶν, καὶ ὑποδυσώ μεθα τοὺς πόδας ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου τῆς εἰρήνης. Συνέβη γὰρ ἡμᾶς ποτε ἐπὶ γῆς πειραθῆναι, ὅτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αἰχμαλωσίας ἐξῃχμαλωτί σθημεν εἰς τὴν γῆν τῶν Χαλδαίων. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ προφήτης στενάζων ἔλεγεν « Η τρυφερά μου ἐπι ρεύθη ὁδοὺς τραχείας. » Πρὸ γὰρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου πεῖραν ἔλαβεν ὁ ποῖς τῆς τρυφερᾶς ψυχῆς βαίνειν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅτε δὲ ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ Χριστός, κηρύξαι τοῖς αἰχμαλώτοις ἄφεσιν · « Τότε ἔβαλεν ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα, καὶ ἀπο- τίθεται τὰ ἱμάτια, καὶ λέντιον περιζώννυται, καὶ νίπτει τῶν μαθητῶν τοὺς πόδας· καὶ μετὰ τὸ νίψαι S. ATHANASIUS. SPURIA. - querant, et qui tune alia omnia præcepta, tum hoc servabant, ut neque duas tunicas haberent? Quanta porro is hæc hilaritas, ut incedentem asinum, non humi, sed per vestimenta vellent incedere? Hoc au- tem luxuriosorum ac delicatorum. An Jesus ita de- liciis operam dabat, ut nollet se vehentem asinam humi incedere? Dilecti, non delicatorum est hæc do- ctrina : nec quis unquam exstitit qui hoc egerit. Ne- que enim inter gentiles Nabuchodonosor id unquam fecit: nec qui ei successit Baltasar : neque magnus Salomon, cum esset in regno suo. Supra diximus enim novisse eum quo pacto divitiis uteretur, quo pauperiem ferret, etc. Ipsum enim sic loquentem audire licet Domine, divitias et paupertatem ne dederis mili; sed cum mensura da mihi quæ ne- cessaria sunt et sufficiunt *7. Sapientiam autem B magis curabat, quare exclamat ac dicit : . Elegi ipsam habere præ auro et argento, super salutem ac speciem dilexi illam *8. » Unde discipulis tot ve- stimenta, ut a Bethania donec Jerosolymam intro- iret, asinæ incedenti substernerentur ? accedere interpretationem, ac disquirere quæ sint apostolica vestimenta. Nos itaque ipsos a terra pau- Julum subducamus. Dico igitur substrata asinæ vestimenta, morales esse præceptiones ejus pedibus suppositas, he scilicet : « Non mæclaberis, non occides, non furtum facies, non loqueris falsum testimonium : honora patrem tuum et matrem tuam **, › et his similia præcepta. Ne itaque humi ulterius incedamus : quando nobis enim apostolica substrata sunt vestimenta, humi incedere non debe- mus; ut ne animæ nostræ pedes terræ pulvere in- quinemus. Quod si quis ad hoc nos provocet, dica- mus ipsi Lavi pedes meos, quomodo inquinabo illos ? » Atque ideo fortasse lavat Jesus discipu- lorum pedes, ut, eo qui ante hærebat excusso pulvere, non ultra humi ambularent, nec pedes suos terræ pulvere inquinarent, sed purgati per vesti- menta incederent. . Quam speciosi, enim inquit, • pedes evangelizantium pacemn st. » Accingamus itaque et nos lumbos mentis nostra, et calceis subligemus pedes in præparatione Evangelii pa- cis s. Contigit enim nos aliquando in terra tentari, cum tempore captivitatis, captivi ducti sumus in terram Chaldæorum. Quapropter ingemens pro- pleta dicebat : « Delicata mea ambulavit vias aspe ras s. Nam ante adventumn Domini, experimen- tum fecit pes delicate animæ ambulandi in terram, ubi vero ad nos venit Dominus noster Jesus Chri- stus, prædicaturus captivis remissionem : ‹ Tunc mittit aquam in pelvim, et ponit vestimenta sua, et linteo circumcingit se, et lavat pedes discipulo- rum. Postquam vero lavit pedes eorum, induitur Prov. xxx, 8, * Ephes. ts Sap. vi, 9, 10. ss Baruch. 1, 26. D " "Exod. xx, 12-17. so Cant. V, 3. Rom. s, ; Isa, Lti, 7. 5. Sed me oratio ipsa concitat ad sublimioremn 5. ᾿Αλλὰ νύττει με ὁ λόγος ἐλθεῖν ἐπὶ τὴν ἀναγω
PG 28:1041«ἤρξαντο» γάρ, φησίν, «οἱ ὄχλοι καὶ ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίρειν χαρὰν μεγάλην.» Ζητῶ οὖν ἐπὶ τίνι χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις καὶ «χαίρουσιν αἰνοῦντες τὸν θεὸν φωνῇ μεγάλῃ.» ἆρα ὅτι ὁ κύριος ἐπὶ ψιλοῦ ὀναρίου ἐκαθέσθη; καὶ διὰ τοῦτο χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, ὅτι ὁ κύριος ἐπὶ ὀναρίου ἐπωχεῖτο; τίς ἡ τοσαύτη ἀπειροκαλία; ἐάν τις ἐπὶ ὄνου καθεσθῇ, χαρᾶς ἄξιόν ἐστι; καὶ ἐπὶ τούτῳ τις ὀφείλει χαίρειν, καὶ ταῦτα οἱ τοῦ κυρίου μαθηταί; ἐγὼ οὐκ οἶμαι διὰ τοῦτο χαίρειν τοῦ Ἰησοῦ τοὺς μαθητάς, μάλιστα καὶ ἀγγέλων συνόντων αὐτοῖς καθὼς ὑπεθέμεθα. ἐκεῖνοι γὰρ ἴσασι, διὰ ποῖα πράγματα χαίρουσι. πάντως γὰρ ὁρῶσί τινα πράγματα, ἐφ’ οἷς ἄξιον ἦν αὐτοῖς χαίρειν. πρόσχες γάρ, τί φησι τὸ εὐαγγέλιον· ὅτι ἔχαιρον «ἐπὶ πασῶν ὧν εἶδον δυνάμεων.» εἰ δὲ δυνάμεις ἐθεώρουν οἱ μαθηταὶ ἐν τῷ ἐπικαθῆσθαι τῇ ὄνῳ τὸν Ἰησοῦν, οὐκ ἦν ψιλὸν τὸ πρᾶγμα, ἀλλὰ διὰ τῆς ἱστορίας ἐθεώρουν τινὰ μυστήρια καὶ δυνάμεις θείας.
αὐτῶν τοὺς πόδας, ἐνδύεται (10) τὰ ἱμάτια αὐτοῦ· . καὶ ἐνδεδυμένος συνήσθιεν αὐτοῖς. Ὥστε διὰ τοῦτο ὑπέστρωσαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν οἱ μαθηταὶ ἐν τῇ ὁδῷ, ἵνα μὴ ἐπὶ γῆς βαίνωμεν, μηδὲ ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορευώμεθα· ἀλλ' ἀντὶ τοῦ τὸ στῆθος ἡμῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐπανακλίνεσθαι, ἐπικλίνωμεν (11) μᾶλλον αὐτῷ, ὡς Ἰωάννης, ἐπὶ τὸ στῆθος τοῦ Ἰησοῦ. Καν γὰρ ἔτι ἐπὶ τῆς γῆς ὁ τοιοῦτος διατρίβῃ, οὐκ ἔχει τους πόδας συρομένους ἐπὶ τῆς γῆς· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦ λος, ἐπὶ γῆς περιπατῶν, ἐν οὐρανῷ πολίτευμα ἔχει. πῶλον. Καὶ, πορευομένου αὐτοῦ, ὑπέστρωσαν τὰ ἱμά τα αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ. Οἱ δὲ ὄχλοι οι προάγοντες αὐτ τὸν καὶ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον, λέγοντες· Ωσαννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυ ρίου. » Θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, ἀγαπητοί. "Αρα γὰρ πλῆθος ἦν μαθητῶν μετὰ τοῦ Ἰησοῦ, οὐχ οἱ δώ- δεκα ἦσαν μόνοι ; Καὶ πῶς πλῆθος ἐνταῦθα σημαίνει τὸ Εὐαγγέλιον; ᾿Αλλὰ τάχα καὶ ἄγγελοι αὐτῷ συμ- παρῆσαν, καὶ δυνάμεις θεῖαι αὐτῷ ἐμαθήτευον. Πρὸ γὰρ Πέτρου, καὶ Ἰωάννου, καὶ τῶν λοιπῶν, Γαβριήλ αὐτῷ μαθητεύεται· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἀποσταλείς πρὸς τὴν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ μεμνηστευμένην παρ- θένον Μαρίαν. Αὐτός ἐστιν ὁ λέγων, «'Αρον τὸ παι δίον, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον. Αὐτός ἐστιν ὁ είρη- κώς· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύνα- μις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ἐν τῷ μνημείῳ ἀποκυλίσας τὸν λίθον· αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ταῖς γυναιξὶν εὐαγγελισάμενος, καὶ εἰπών· « Οὐκ ἔστιν ὧδε, ὃν ζητεῖτε· ἀνέστη ἐκ τῶν νεκρῶν, ὥσπερ εἴρηκε. Δεῦτε, φησίν, ἴδετε τὸν τόπον, ὅπου ἔκειτο· ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐκεῖ αὐτὸν ὄψε σθε. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης πρὸ πολλοῦ βοᾷ λέγων· • Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκό τει, εἶδε φῶς μέγα. » Καὶ ἄγγελοι οὖν αὐτῷ μαθη τευόμενοι διακονοῦσι. ι Καὶ ἰδου, φησίν, οἱ ἄγγε λοι προσῆλθον, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. » Καὶ πάντες αὐτ τῷ μαθητεύοντες (12) χαίρουσιν· «Ηρξαντο » γὰρ, φησίν, ο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίρειν χα- ρὰν μεγάλην. » θεῖαι δυνάμεις, καὶ χαίρουσιν αἰνοῦντες τὸν Θεὸν φω- νῇ μεγάλη; 'Αρα ὅτι ὁ Κύριος ἐπὶ ψιλοῦ ὀναρίου ἐκαθέσθη; Καὶ διὰ τοῦτο χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, ὅτι ὁ Κύριος ἐπὶ ὀναρίου ἐπ- ωχεῖτο; Τίς ἡ τοσαύτη ἀπειροκαλία; Εάν τις ἐπὶ ή όνου καθεσθῇ, χαρᾶς ἄξιόν ἐστι ; Καὶ ἐπὶ τούτῳ τις ὀφείλει χαίρειν, καὶ ταῦτα οἱ τοῦ Κυρίου μαθηταί ; Ἐγὼ οὐκ οἶμαι διὰ τοῦτο χαίρειν τοὺς μαθητάς του Ἰησοῦ· μάλιστα καὶ ἀγγέλων αὐτοῖς συνόντων, καθὼς ὑπεθέμεθα. Ἐκεῖνοι γὰρ ἴσασι, διὰ ποῖα πράγματα χαίρουσι. Πάντως γὰρ ὁρῶσί τινα, ἐφ᾽ οἷς ἄξιον ἦν αὐτοὺς χαίρειν. Πρόσχες γὰρ, τί φησι τὸ Εὐαγγέλιον· ὅτι ἔχαιρον ε ἐπὶ πασῶν, ὧν εἶδον, δυνάμεων. » Οίας δὲ 6ο (10 ενδιδύσκεται. σε : › atque indutus cœnavit cum illis. Ideo ergo discipuli substraverunt vestimenta sua in via, ne in terra amplius incedamus, neve su- pra pectus aut ventrem gradiamur; sed potius quam supra terram pectus nostrum reclinemus, supra pe- ctus Jesu, quemadmodum Joannes, reclinemus illud. Nam qui talis est, etiamsi in terra versetur, non ha- bet tamen pedes in terra versantes ; sed sicuti Pan- lus, dum in terra ambulat, conversationem suam in coelis habet. HOMILIA IN ILLUD : ‹ EUNTE, › ETC. A vestimentis suis ss Juan. xii, 4, 5, 12. 1,2. 6, 7. * Isa. IN, Reg puflum. Eunte autem illo substernebant vestimenta sua in via. Turbæ autem quæ præcedebant, et quæ sequebantur, clamabant dicentes : Hosanna filio Da- vid, benedictus qui venit in nomine Domini ". B Miraculum novum et stupendum, dilecti. Nunquid discipulorum multitudo cum Jesu erat? nonne duo- decim soli erant? Ecquid ergo multitudinem hic indicat Evangelium? Sed fortassis angeli quoque aderant illi, ac divinæ virtutes pro discipulis erant. Nam ante Petrum, Joannem ac reliquos, Gabriel ipsius est discipulus ipse namque missus est ad Mariam virginem ex semine David, desponsatamı viro. Ipse est qui ait : • Accipe puerum et fuge in Egyptum ". » Ipse est qui dixit : « Spiritus san- ctus superveniet in te, et virtus Altissimi obumbra- bit tibi ". › Ipse est qui lapidem in monumento revolvebat. Ipse est qui mulieribus annuntiabat dicens: Non est hic quem quæritis: surrexit a mortuis, sicut dixit. Venite, inquit, videte locum, ubi positus erat. Ecce præcedet vos in Galilæam, ibi eum videbitis 58. » Quare diu antea propheta cla- naverat : < Galilea gentium, populus qui sedebat in tenebris, vidit lucem magnam ". › Ergo et an- geli ut discipuli ei ministrant. • Et ecce, ait, angeli accesserunt, et ministrabant ei : > Gau- dentque omnes qui e discipulorum ejus numero sunt. Nam e coeperunt, ait, omnis turba disci pulorum gaudere gaudio magno ". > C p D et divinæ virtutes gaudeant, imo gaudeant magna voce Deum laudantes? Num ideo gaudent discipuli ac divinæ virtutes, quod Dominus vili asello veba- tur? quæ tanta imperitia ? An gaudio dignum est si quis asello velatur? An ideo lætandum, et quidem Domini discipulis? Non putarim ego ideo gaudere discipulos Jesu, maxime praesentibus angelis, ut memoravimus. Ili namque sciunt qua de causa gaudeant semper enim nonnulla vident, quorum causa gaudere illos convenit. Attende enim, quid dicat Evangelium : gavisos eus fuisse, super on- nibus quas viderant virtutibus "., Quas autem virtutes videbant discipuli, cum Dominus asing in- se Matth. n. 13. Luc. 1, 36. ss Matth. xx!!!, ss Matth. xxι, 7-9. Matth. 1, 11. Luc. xix, 37. ibid. 6. ι Επεκάθισαν οὖν, φησί, τὸν Ἰησοῦν ἐπὶ τὸν 7. Ζητῶ οὖν, ἐπὶ τίνι χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ (11) Reg. ἐπανακλίνωμεν. 6. • Imposuerunt ergo, inquit, Jesum super 7. Quæro itaque, quid causa est quod discipuli (12) Sic Reg. Editi vero, διακονοῦντες.
PG 28:1042ἄκουε γὰρ τοῦ σωτῆρος λέγοντος ὅτι «χαρὰ γίνεται ἐν οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι ἢ ἐπὶ ἐνενήκοντα ἐννέα δικαίοις οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσι μετανοίας.» διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ἐδίδασκεν αὐτοὺς λέγων ἐν παραβολαῖς· «ἄνθρωπός τις ἔχων ἑαυτοῦ ἑκατὸν πρόβατα, ἐὰν πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφίησι τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα τὰ μὴ πεπλανημένα καὶ πορεύεται ζητῶν τὸ πεπλανημένον; καὶ εὑρὼν αὐτὸ χαρᾷ χαίρει ἐπ’ αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενήκοντα ἐννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις.» τὰ γὰρ μὴ πεπλανημένα «χρείαν οὐκ ἔχουσι μετανοίας.» οὗτος οὖν ὁ πῶλος καὶ «πρόβατον» καλεῖται καὶ «υἱὸς νεώτερος.» «πρόβατον» γάρ, φησί, «πλανώμενον ἐγενήθη ὁ λαός μου.» καὶ πάλιν· «ἔγνω βοῦς τὸν κτησάμενον καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ.» καὶ· «ὁ υἱός μου οὗτος», «ὁ νεώτερος,» «ἀπολωλὼς ἦν καὶ εὑρέθη, νεκρὸς ἦν καὶ ἀνέζησεν.» Ταῦτα οὖν πάντα εἰς ἑαυτὸν ἀναδεξάμενος ὁ κύριος· τὸν ἄνθρωπον ἐνεδύσατο καὶ «ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη» καὶ ἐπὶ ὀναρίου ἐπεκαθέσθη καὶ «ἀπέθανε» καὶ «ἐτάφη κατὰ τὰς γραφάς.» καὶ τὸ μὲν σῶμα αὐτοῦ ἔκειτο ἐν τῷ μνημείῳ, ἡ δὲ θεότης ἐσκύλευσε τὸν ᾅδην.
αὐτῶν τοὺς πόδας, ἐνδύεται (10) τὰ ἱμάτια αὐτοῦ· . καὶ ἐνδεδυμένος συνήσθιεν αὐτοῖς. Ὥστε διὰ τοῦτο ὑπέστρωσαν τὰ ἱμάτια αὐτῶν οἱ μαθηταὶ ἐν τῇ ὁδῷ, ἵνα μὴ ἐπὶ γῆς βαίνωμεν, μηδὲ ἐπὶ τῷ στήθει καὶ τῇ κοιλίᾳ πορευώμεθα· ἀλλ' ἀντὶ τοῦ τὸ στῆθος ἡμῶν ἐπὶ τῆς γῆς ἐπανακλίνεσθαι, ἐπικλίνωμεν (11) μᾶλλον αὐτῷ, ὡς Ἰωάννης, ἐπὶ τὸ στῆθος τοῦ Ἰησοῦ. Καν γὰρ ἔτι ἐπὶ τῆς γῆς ὁ τοιοῦτος διατρίβῃ, οὐκ ἔχει τους πόδας συρομένους ἐπὶ τῆς γῆς· ἀλλ' ὡς ὁ Παῦ λος, ἐπὶ γῆς περιπατῶν, ἐν οὐρανῷ πολίτευμα ἔχει. πῶλον. Καὶ, πορευομένου αὐτοῦ, ὑπέστρωσαν τὰ ἱμά τα αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ. Οἱ δὲ ὄχλοι οι προάγοντες αὐτ τὸν καὶ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον, λέγοντες· Ωσαννὰ τῷ υἱῷ Δαβίδ· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυ ρίου. » Θαῦμα καινὸν καὶ παράδοξον, ἀγαπητοί. "Αρα γὰρ πλῆθος ἦν μαθητῶν μετὰ τοῦ Ἰησοῦ, οὐχ οἱ δώ- δεκα ἦσαν μόνοι ; Καὶ πῶς πλῆθος ἐνταῦθα σημαίνει τὸ Εὐαγγέλιον; ᾿Αλλὰ τάχα καὶ ἄγγελοι αὐτῷ συμ- παρῆσαν, καὶ δυνάμεις θεῖαι αὐτῷ ἐμαθήτευον. Πρὸ γὰρ Πέτρου, καὶ Ἰωάννου, καὶ τῶν λοιπῶν, Γαβριήλ αὐτῷ μαθητεύεται· αὐτὸς γάρ ἐστιν ὁ ἀποσταλείς πρὸς τὴν ἐκ σπέρματος Δαβὶδ μεμνηστευμένην παρ- θένον Μαρίαν. Αὐτός ἐστιν ὁ λέγων, «'Αρον τὸ παι δίον, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον. Αὐτός ἐστιν ὁ είρη- κώς· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύνα- μις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ἐν τῷ μνημείῳ ἀποκυλίσας τὸν λίθον· αὐτός ἐστιν ὁ καὶ ταῖς γυναιξὶν εὐαγγελισάμενος, καὶ εἰπών· « Οὐκ ἔστιν ὧδε, ὃν ζητεῖτε· ἀνέστη ἐκ τῶν νεκρῶν, ὥσπερ εἴρηκε. Δεῦτε, φησίν, ἴδετε τὸν τόπον, ὅπου ἔκειτο· ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐκεῖ αὐτὸν ὄψε σθε. » Διὸ καὶ ὁ προφήτης πρὸ πολλοῦ βοᾷ λέγων· • Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκό τει, εἶδε φῶς μέγα. » Καὶ ἄγγελοι οὖν αὐτῷ μαθη τευόμενοι διακονοῦσι. ι Καὶ ἰδου, φησίν, οἱ ἄγγε λοι προσῆλθον, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. » Καὶ πάντες αὐτ τῷ μαθητεύοντες (12) χαίρουσιν· «Ηρξαντο » γὰρ, φησίν, ο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίρειν χα- ρὰν μεγάλην. » θεῖαι δυνάμεις, καὶ χαίρουσιν αἰνοῦντες τὸν Θεὸν φω- νῇ μεγάλη; 'Αρα ὅτι ὁ Κύριος ἐπὶ ψιλοῦ ὀναρίου ἐκαθέσθη; Καὶ διὰ τοῦτο χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις, ὅτι ὁ Κύριος ἐπὶ ὀναρίου ἐπ- ωχεῖτο; Τίς ἡ τοσαύτη ἀπειροκαλία; Εάν τις ἐπὶ ή όνου καθεσθῇ, χαρᾶς ἄξιόν ἐστι ; Καὶ ἐπὶ τούτῳ τις ὀφείλει χαίρειν, καὶ ταῦτα οἱ τοῦ Κυρίου μαθηταί ; Ἐγὼ οὐκ οἶμαι διὰ τοῦτο χαίρειν τοὺς μαθητάς του Ἰησοῦ· μάλιστα καὶ ἀγγέλων αὐτοῖς συνόντων, καθὼς ὑπεθέμεθα. Ἐκεῖνοι γὰρ ἴσασι, διὰ ποῖα πράγματα χαίρουσι. Πάντως γὰρ ὁρῶσί τινα, ἐφ᾽ οἷς ἄξιον ἦν αὐτοὺς χαίρειν. Πρόσχες γὰρ, τί φησι τὸ Εὐαγγέλιον· ὅτι ἔχαιρον ε ἐπὶ πασῶν, ὧν εἶδον, δυνάμεων. » Οίας δὲ 6ο (10 ενδιδύσκεται. σε : › atque indutus cœnavit cum illis. Ideo ergo discipuli substraverunt vestimenta sua in via, ne in terra amplius incedamus, neve su- pra pectus aut ventrem gradiamur; sed potius quam supra terram pectus nostrum reclinemus, supra pe- ctus Jesu, quemadmodum Joannes, reclinemus illud. Nam qui talis est, etiamsi in terra versetur, non ha- bet tamen pedes in terra versantes ; sed sicuti Pan- lus, dum in terra ambulat, conversationem suam in coelis habet. HOMILIA IN ILLUD : ‹ EUNTE, › ETC. A vestimentis suis ss Juan. xii, 4, 5, 12. 1,2. 6, 7. * Isa. IN, Reg puflum. Eunte autem illo substernebant vestimenta sua in via. Turbæ autem quæ præcedebant, et quæ sequebantur, clamabant dicentes : Hosanna filio Da- vid, benedictus qui venit in nomine Domini ". B Miraculum novum et stupendum, dilecti. Nunquid discipulorum multitudo cum Jesu erat? nonne duo- decim soli erant? Ecquid ergo multitudinem hic indicat Evangelium? Sed fortassis angeli quoque aderant illi, ac divinæ virtutes pro discipulis erant. Nam ante Petrum, Joannem ac reliquos, Gabriel ipsius est discipulus ipse namque missus est ad Mariam virginem ex semine David, desponsatamı viro. Ipse est qui ait : • Accipe puerum et fuge in Egyptum ". » Ipse est qui dixit : « Spiritus san- ctus superveniet in te, et virtus Altissimi obumbra- bit tibi ". › Ipse est qui lapidem in monumento revolvebat. Ipse est qui mulieribus annuntiabat dicens: Non est hic quem quæritis: surrexit a mortuis, sicut dixit. Venite, inquit, videte locum, ubi positus erat. Ecce præcedet vos in Galilæam, ibi eum videbitis 58. » Quare diu antea propheta cla- naverat : < Galilea gentium, populus qui sedebat in tenebris, vidit lucem magnam ". › Ergo et an- geli ut discipuli ei ministrant. • Et ecce, ait, angeli accesserunt, et ministrabant ei : > Gau- dentque omnes qui e discipulorum ejus numero sunt. Nam e coeperunt, ait, omnis turba disci pulorum gaudere gaudio magno ". > C p D et divinæ virtutes gaudeant, imo gaudeant magna voce Deum laudantes? Num ideo gaudent discipuli ac divinæ virtutes, quod Dominus vili asello veba- tur? quæ tanta imperitia ? An gaudio dignum est si quis asello velatur? An ideo lætandum, et quidem Domini discipulis? Non putarim ego ideo gaudere discipulos Jesu, maxime praesentibus angelis, ut memoravimus. Ili namque sciunt qua de causa gaudeant semper enim nonnulla vident, quorum causa gaudere illos convenit. Attende enim, quid dicat Evangelium : gavisos eus fuisse, super on- nibus quas viderant virtutibus "., Quas autem virtutes videbant discipuli, cum Dominus asing in- se Matth. n. 13. Luc. 1, 36. ss Matth. xx!!!, ss Matth. xxι, 7-9. Matth. 1, 11. Luc. xix, 37. ibid. 6. ι Επεκάθισαν οὖν, φησί, τὸν Ἰησοῦν ἐπὶ τὸν 7. Ζητῶ οὖν, ἐπὶ τίνι χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ καὶ αἱ (11) Reg. ἐπανακλίνωμεν. 6. • Imposuerunt ergo, inquit, Jesum super 7. Quæro itaque, quid causa est quod discipuli (12) Sic Reg. Editi vero, διακονοῦντες.
PG 28:1043καὶ ἔλυσε τοὺς πεπεδημένους καὶ ἐλυτροῦτο τοὺς αἰχμαλώτους καὶ ἐζῳοποίει τοὺς τεθανατωμένους. διὰ γὰρ τοῦτο καὶ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνέρχεται θριαμβεύων τὸν ἐχθρὸν καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα καὶ στεφανούμενος ὑπὲρ ἡμῶν ἐξ ἀκανθῶν, ἵνα τῆς γενόμενος καθ’ ἡμῶν ἀποφάσεως ἐλευθερώσῃ. λέλεκται δὲ τῷ Ἀδὰμ ὅτι «ἀκάνθας ἀνατελεῖ σοι» ἡ γῆ. διὸ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον ἀναδέχεται καὶ κάλαμον τῇ δεξιᾷ χειρὶ κατέχειν παρεσκεύασαν, ἵνα διὰ τούτου τοῦ ὄφεως ῥᾳδίως τὴν ἀναίρεσιν ποιήσηται. οὕτω γὰρ πάλιν ἀντὶ τοῦ ἰοῦ τοῦ ὄφεως, οὗ μετέλαβεν Ἀδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν «χολὴν μετ’ ὄξους» ποτίζεται· καὶ ἀντὶ τῆς πλευρᾶς, ἐξ ἧς ἐξῆλθεν Εὔα, αὐτὸς τὴν ἑαυτοῦ πλευρὰν παρέσχεν εἰς σφαγήν. γυνὴ Εὔα, γυνὴ Μαρία, ἐξ ἧς ἐγεννήθη ὁ Χριστός. ἄνθρωπος ὁ Ἀδάμ, ἄνθρωπος, ὃν ἐφόρεσεν ὁ Χριστός. παράδεισος, ἐξ οὗ ἐξεβλήθη ὁ Ἀδάμ, παράδεισος, ὃν ἠνέῳξε τῷ λῃστῇ ὁ Χριστός. οὗτος οὖν ὁ πῶλος «ὁ εἷς ἁμαρτωλός ἐστιν ὁ μετανοῶν,» ὃν ἔλυσεν ὁ κύριος «ἐκ τῶν τοῦ διαβόλου παγίδων», περὶ οὗ χαρὰ γίνεται οὐ μόνον ἐπὶ τῆς γῆς ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
Α δυνάμεις ἐθεώρουν οἱ μαθηταὶ, ἐν τῷ ἐπικαθέσθαι τῇ ὄνῳ τὸν Ἰησοῦν; Οὐκ ἦν ψιλόν τὸ πρᾶγμα, ἀλλὰ διὰ τῆς ἱστορίας ἐθεώρουν τινὰ μυστήρια καὶ δυνά- μεις θείας. Ακους γὰρ τοῦ Σωτῆρος λέγοντος, ὅτι Χαρὰ γίνεται ἐν οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετα- νοοῦντι, ἢ ἐπὶ ἐννενήκοντα ἐννέα δικαίοις, οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσι μετανοίας. » Διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων ἐν παραβολαῖς· "Ανθρωπός τις έχων ἑκατὸν πρόβατα, ἐὰν πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφίησι τὰ ἐννενήκοντα εννέα τὰ μὴ πεπλανημένα, καὶ πορεύεται ζητῶν τὸ πεπλανημένον ; Καὶ εὐρών αὐτὸ, χαρὰν (15) χαίρει ἐπ' αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐννενήκοντα εννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις· ο τὰ γὰρ μὴ πεπλανημένα χρείαν οὐκ ἔχουσι μετανοίας. Οι της οὖν ὁ πώλος καὶ πρόβατον καλεῖται, καὶ υἱὸς Β νεώτερος. • Πρόβατον γάρ, φησί, πλανώμενον ἐγε > νήθη ὁ λαός μου· κ καὶ πάλιν· • Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αυτ τοῦ, καὶ, « Ο υἱός μου οὗτος ὁ νεώτερος ἀπολω λὼς ἦν, καὶ εὑρέθη· νεκρὸς ἦν, καὶ ἀνέζησεν. » Κύριος, ἄνθρωπον ἐνεδύσατο, καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ἐπὶ ὀναρίου ἐκαθέσθη, καὶ ἀπο έθανε, καὶ ἐτάφη, κατὰ τὰς Γραφάς. Καὶ τὸ μὲν σῶμα αὐτοῦ ἔκειτο ἐν τῷ μνημείῳ, ἡ δὲ θεότης ἐσκύλευσε τὸν ἄδην· καὶ ἔλυσε τοὺς πεπεδημένους, καὶ ἐλυ τροῦτο τοὺς αἰχμαλώτους, καὶ ἐζωοποίει τους τεθα νατωμένους. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνέρχεται θριαμβεύων τὸν ἐχθρὸν, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, καὶ στεφανούμενος ἐξ ἀκανθῶν, ἵνα τῆς γενομένης καθ᾿ ἡμῶν ἀποφάσεως ελευθε ρώσῃ. Λέλεκται γὰρ τῷ 'Αδάμ, ὅτι ο Ακάνθας ἀνα- τελεῖ σοι ἡ γῆ·, διὸ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον άνα- δέχεται, καὶ κάλαμον τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ χειρὶ κατέχειν παρεσκεύασαν, ἵνα διὰ τούτου τοῦ ὄψεως ῥᾳδίως τὴν ἀναίρεσιν ποιήσηται. Οὕτω γὰρ πάλιν ἀντὶ τοῦ τοῦ τοῦ ὄψεως, οὗ μετέλαβεν 'Αδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν χολὴν μετ᾿ ὄξους ποτίζεται· καὶ ἀντὶ τῆς πλευρᾶς, ἐξ ἧς ἐξῆλθεν Εὔα, αὐτὸς τὴν ἑαυτοῦ πλευρὰν παρέσχεν εἰς σφαγήν. Γυνή Ενα. γυνὴ Μαρία, ἐξ ἧς ἐγεννήθη ὁ Χριστός. "Ανθρωπος ὁ ᾿Αδάμ, ἄνθρωπος, ἂν ἐφόρεσεν ὁ Χριστός. Παρά δεισος, ἐξ οὗ ἐξεβλήθη ὁ ᾿Αδάμ· παράδεισος, ὃν ἀνέωξε τῷ ληστῇ ὁ Χριστός. Οὗτος οὖν ὁ πῶλος ὁ εἷς ἁμαρτωλός ἐστιν, ὁ μεταναῶν, ὃν ἔλυσεν ὁ Κύριος ἐκ τῶν τοῦ διαβόλου δεσμῶν, περὶ οὗ χαρὰ γίνεται οὐ μόνον ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μετὰ οὖν τὸ λυθῆναι τὸν πῶλον ὑπὸ τῶν μαθητῶν, φέρουσιν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ χαίρουσι χα ρὰν μεγάλην· ἔτι μὴν καὶ ἄγγελοι καὶ θεῖαι δυνά- μεις χαίρουσιν ἐπὶ τῷ ἀπολωλότι καὶ εὑρεθέντι. Ο οὖν ἐπιμελῶς προσέχων τοῖς λεγομένοις, καὶ τοὺς εὐαγγελικούς λόγους μυστικῶς ἀναγινώσκων, ὄψεται. ὡς ὁ πῶλος οὗτος ὁ ἁμαρτωλὸς 'Αδάμ ἐστιν. Ἐὰν δὲ λέγω Αδάμ, πᾶσα ἀνθρωπότης ἐστίν. Οὗτος οὖν ὁ S. ATHANASIUS. - SPURIA. cideret ? Non erat parvi res momenti, sed per rei illius seriem contemplabantur mysteria quædam divi- nasque virtutes. Auli enim Salvatorem dicen- tem Gaudium erit in cœlo super uno peccatore pœnitentiam agente, quam super nonaginta novem • justis qui non indigent pænitentia ".Quare alibi docet eos loquens in parabolis : « Homo quidam habens centum oves, si erraverit una ex eis, nonne relinquit nonaginta novem, quæ non erraverant, el vadit quærere eam que erravit? Et inveniens eam, gaudet super eam magis, quam super nonaginta no- vem, quæ non erraverunt *. Quæ enim non erra- verunt, non egent penitentia. Hic itaque pullus etiam ovis vocatur, et filius adolescentior: ‹ Ovis enim, inquit, errans factus est populus meus 68. Et alibi : e Cognovit bos possessorem suum et asi- nus presepe domini sui 6. . Item : • Filius hic meus adolescentior perierat, et inventus est : mor- tuus erat, et revixit 67. > hominem induit, et quasi ovis ad occisionem du- clus est, ac sedit super asellum, et mortuus est atque sepultus secundum Scripturas. Et corpus quidem ejus jacebat in monumento, deitas vero ejus infernum spoliabat; atque solvebat compedi- tos, captivos redimebat, mortuosque vivificabat. Ideo namque in crucem ascendit de inimico trium- plans, atque factus pro nobis maledictum, spinis- que coronatus, ut nos ex lata adversum nos sen- tentia redimeret. Nam Adamo dictum fuit : • Spi- nas germinabit tibi terra : • Quare coronam spineam accipit, calamumque dexteræ ejus manui gestandum pararunt; ut eo serpentis facile cædem patraret. Item pro serpentis veneno, quod hausit Adam in paradiso, ipse pro nobis felle et aceto polatur. Et pro costa ex qua prodiit Eva, ipse la- tus suum præbuit perforandum. Mulier Eva, mulier Maria, ex qua natus est Christus. Homo Adam, homo etiam quem Christus gestabat. Paradisus erat ex quo Adam ejectus est; paradisus item quem latroni aperuit Christus. Hic itaque pullus peccator unus est, pœnitentiam agens, quem solvit Dominus ex diaboli vinculis, de quo gaudium est, non in terra modo, sed etiam in colis. Cum igitur solu- tus pullus fuisset a discipulis, adducunt eum ad Jesum, gaudentque gaudio magno: item angeli et divinæ virtutes gaudent super eo qui perierat et in- ventus est. Qui igitur iis quæ diximus, accurate animum applicuerit, et evangelica verba mystice legerit, is sane perspiciet, hunc pullum esse pec- catorem Adamum. Cum dicơ Adamum, universum genus humanum intellige. Hic ergo pullus ante Sal- vatoris adventumn, feris erat subjectus, quemadmo- dum antehac diximus. Feras voco omnem adversam Luc. xv, 7. 18. * Matth. xvitt, 13. B C D Isa. Lill, 6. Isa. I, 3. Luc. xv, 52. Geues. III, 3. Hæc itaque omnia in se suscipiens Dominus, 8. Ταῦτα οὖν πάντα εἰς ἑαυτὸν ἀναδεξάμενος ὁ (13) Reg. χαρί
PG 28:1044μετὰ οὖν τὸ λυθῆναι τὸν πῶλον ὑπὸ τῶν μαθητῶν φέρουσιν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν καὶ «χαίρουσι χαρὰν μεγάλην.» ἔτι μὴν καὶ ἄγγελοι καὶ αἱ θεῖαι δυνάμεις χαίρουσιν ἐπὶ τῷ ἀπολωλότι καὶ εὑρεθέντι. ὁ οὖν ἐπιμελῶς προσέχων τοῖς λεγομένοις καὶ τοὺς εὐαγγελικοὺς λόγους μυστικῶς ἀναγινώσκων ὄψεται ὡς ὁ πῶλος οὗτος ὁ ἁμαρτωλὸς Ἀδάμ ἐστιν. ἐὰν δὲ λέγω Ἀδάμ, πᾶσα ἡ ἀνθρωπότης ἐστίν. οὗτος οὖν ὁ πῶλος πρὸ τῆς τοῦ σωτῆρος ἐπιδημίας θηρίοις ἦν ὑποβεβλημένος καθὼς καὶ πρὸ τούτου ὑπεθέμεθα. θηρία δὲ λέγω πᾶσαν τὴν ἀντικειμένην δύναμιν καὶ αὐτὸν τὸν μεγαλοδαίμονα σατανᾶν. Ὅτε οὖν ἐπεδήμησεν ὁ κύριος πρὸς ἡμᾶς καὶ «δέδωκεν ἡμῖν ἐξουσίαν ὥστε πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ,» τότε καὶ ἡμεῖς θαρροῦντες λέγωμεν σὺν τῷ προφήτῃ· «οὐ παραδώσεις τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογουμένην σοι.» «συνέθλασε» γὰρ [ὁ] κύριος «τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων.» διὸ καὶ ὁ προφήτης βοᾷ λέγων· «ἐπ’ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιβήσῃ καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα.» ἐκυρίευσαν οὖν οὗτοι, ὡς προεῖπον, τοῦ πώλου. καὶ οὗτοι ἦσαν οἱ δήσαντες αὐτὸν καὶ οἱ καταδουλώσαντες αὐτόν.
Α δυνάμεις ἐθεώρουν οἱ μαθηταὶ, ἐν τῷ ἐπικαθέσθαι τῇ ὄνῳ τὸν Ἰησοῦν; Οὐκ ἦν ψιλόν τὸ πρᾶγμα, ἀλλὰ διὰ τῆς ἱστορίας ἐθεώρουν τινὰ μυστήρια καὶ δυνά- μεις θείας. Ακους γὰρ τοῦ Σωτῆρος λέγοντος, ὅτι Χαρὰ γίνεται ἐν οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετα- νοοῦντι, ἢ ἐπὶ ἐννενήκοντα ἐννέα δικαίοις, οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσι μετανοίας. » Διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων ἐν παραβολαῖς· "Ανθρωπός τις έχων ἑκατὸν πρόβατα, ἐὰν πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφίησι τὰ ἐννενήκοντα εννέα τὰ μὴ πεπλανημένα, καὶ πορεύεται ζητῶν τὸ πεπλανημένον ; Καὶ εὐρών αὐτὸ, χαρὰν (15) χαίρει ἐπ' αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐννενήκοντα εννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις· ο τὰ γὰρ μὴ πεπλανημένα χρείαν οὐκ ἔχουσι μετανοίας. Οι της οὖν ὁ πώλος καὶ πρόβατον καλεῖται, καὶ υἱὸς Β νεώτερος. • Πρόβατον γάρ, φησί, πλανώμενον ἐγε > νήθη ὁ λαός μου· κ καὶ πάλιν· • Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αυτ τοῦ, καὶ, « Ο υἱός μου οὗτος ὁ νεώτερος ἀπολω λὼς ἦν, καὶ εὑρέθη· νεκρὸς ἦν, καὶ ἀνέζησεν. » Κύριος, ἄνθρωπον ἐνεδύσατο, καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ἐπὶ ὀναρίου ἐκαθέσθη, καὶ ἀπο έθανε, καὶ ἐτάφη, κατὰ τὰς Γραφάς. Καὶ τὸ μὲν σῶμα αὐτοῦ ἔκειτο ἐν τῷ μνημείῳ, ἡ δὲ θεότης ἐσκύλευσε τὸν ἄδην· καὶ ἔλυσε τοὺς πεπεδημένους, καὶ ἐλυ τροῦτο τοὺς αἰχμαλώτους, καὶ ἐζωοποίει τους τεθα νατωμένους. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνέρχεται θριαμβεύων τὸν ἐχθρὸν, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, καὶ στεφανούμενος ἐξ ἀκανθῶν, ἵνα τῆς γενομένης καθ᾿ ἡμῶν ἀποφάσεως ελευθε ρώσῃ. Λέλεκται γὰρ τῷ 'Αδάμ, ὅτι ο Ακάνθας ἀνα- τελεῖ σοι ἡ γῆ·, διὸ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον άνα- δέχεται, καὶ κάλαμον τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ χειρὶ κατέχειν παρεσκεύασαν, ἵνα διὰ τούτου τοῦ ὄψεως ῥᾳδίως τὴν ἀναίρεσιν ποιήσηται. Οὕτω γὰρ πάλιν ἀντὶ τοῦ τοῦ τοῦ ὄψεως, οὗ μετέλαβεν 'Αδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν χολὴν μετ᾿ ὄξους ποτίζεται· καὶ ἀντὶ τῆς πλευρᾶς, ἐξ ἧς ἐξῆλθεν Εὔα, αὐτὸς τὴν ἑαυτοῦ πλευρὰν παρέσχεν εἰς σφαγήν. Γυνή Ενα. γυνὴ Μαρία, ἐξ ἧς ἐγεννήθη ὁ Χριστός. "Ανθρωπος ὁ ᾿Αδάμ, ἄνθρωπος, ἂν ἐφόρεσεν ὁ Χριστός. Παρά δεισος, ἐξ οὗ ἐξεβλήθη ὁ ᾿Αδάμ· παράδεισος, ὃν ἀνέωξε τῷ ληστῇ ὁ Χριστός. Οὗτος οὖν ὁ πῶλος ὁ εἷς ἁμαρτωλός ἐστιν, ὁ μεταναῶν, ὃν ἔλυσεν ὁ Κύριος ἐκ τῶν τοῦ διαβόλου δεσμῶν, περὶ οὗ χαρὰ γίνεται οὐ μόνον ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μετὰ οὖν τὸ λυθῆναι τὸν πῶλον ὑπὸ τῶν μαθητῶν, φέρουσιν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ χαίρουσι χα ρὰν μεγάλην· ἔτι μὴν καὶ ἄγγελοι καὶ θεῖαι δυνά- μεις χαίρουσιν ἐπὶ τῷ ἀπολωλότι καὶ εὑρεθέντι. Ο οὖν ἐπιμελῶς προσέχων τοῖς λεγομένοις, καὶ τοὺς εὐαγγελικούς λόγους μυστικῶς ἀναγινώσκων, ὄψεται. ὡς ὁ πῶλος οὗτος ὁ ἁμαρτωλὸς 'Αδάμ ἐστιν. Ἐὰν δὲ λέγω Αδάμ, πᾶσα ἀνθρωπότης ἐστίν. Οὗτος οὖν ὁ S. ATHANASIUS. - SPURIA. cideret ? Non erat parvi res momenti, sed per rei illius seriem contemplabantur mysteria quædam divi- nasque virtutes. Auli enim Salvatorem dicen- tem Gaudium erit in cœlo super uno peccatore pœnitentiam agente, quam super nonaginta novem • justis qui non indigent pænitentia ".Quare alibi docet eos loquens in parabolis : « Homo quidam habens centum oves, si erraverit una ex eis, nonne relinquit nonaginta novem, quæ non erraverant, el vadit quærere eam que erravit? Et inveniens eam, gaudet super eam magis, quam super nonaginta no- vem, quæ non erraverunt *. Quæ enim non erra- verunt, non egent penitentia. Hic itaque pullus etiam ovis vocatur, et filius adolescentior: ‹ Ovis enim, inquit, errans factus est populus meus 68. Et alibi : e Cognovit bos possessorem suum et asi- nus presepe domini sui 6. . Item : • Filius hic meus adolescentior perierat, et inventus est : mor- tuus erat, et revixit 67. > hominem induit, et quasi ovis ad occisionem du- clus est, ac sedit super asellum, et mortuus est atque sepultus secundum Scripturas. Et corpus quidem ejus jacebat in monumento, deitas vero ejus infernum spoliabat; atque solvebat compedi- tos, captivos redimebat, mortuosque vivificabat. Ideo namque in crucem ascendit de inimico trium- plans, atque factus pro nobis maledictum, spinis- que coronatus, ut nos ex lata adversum nos sen- tentia redimeret. Nam Adamo dictum fuit : • Spi- nas germinabit tibi terra : • Quare coronam spineam accipit, calamumque dexteræ ejus manui gestandum pararunt; ut eo serpentis facile cædem patraret. Item pro serpentis veneno, quod hausit Adam in paradiso, ipse pro nobis felle et aceto polatur. Et pro costa ex qua prodiit Eva, ipse la- tus suum præbuit perforandum. Mulier Eva, mulier Maria, ex qua natus est Christus. Homo Adam, homo etiam quem Christus gestabat. Paradisus erat ex quo Adam ejectus est; paradisus item quem latroni aperuit Christus. Hic itaque pullus peccator unus est, pœnitentiam agens, quem solvit Dominus ex diaboli vinculis, de quo gaudium est, non in terra modo, sed etiam in colis. Cum igitur solu- tus pullus fuisset a discipulis, adducunt eum ad Jesum, gaudentque gaudio magno: item angeli et divinæ virtutes gaudent super eo qui perierat et in- ventus est. Qui igitur iis quæ diximus, accurate animum applicuerit, et evangelica verba mystice legerit, is sane perspiciet, hunc pullum esse pec- catorem Adamum. Cum dicơ Adamum, universum genus humanum intellige. Hic ergo pullus ante Sal- vatoris adventumn, feris erat subjectus, quemadmo- dum antehac diximus. Feras voco omnem adversam Luc. xv, 7. 18. * Matth. xvitt, 13. B C D Isa. Lill, 6. Isa. I, 3. Luc. xv, 52. Geues. III, 3. Hæc itaque omnia in se suscipiens Dominus, 8. Ταῦτα οὖν πάντα εἰς ἑαυτὸν ἀναδεξάμενος ὁ (13) Reg. χαρί
οἶμαι γὰρ καὶ τὸν προφήτην Ἠσαί̈αν διὰ τοῦτο λέγειν· «λέων καὶ σκύμνος, λέοντες ἐκεῖθεν καὶ ἀσπίδες καὶ ἔκγονα ἀσπίδων πετώμενα, οἳ ἔφερον ἐπὶ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦτον αὐτῶν.» παιδεῦσαι οὖν ἡμᾶς βουλόμενος ὁ προφήτης τὰς ἀντικειμένας δυνάμεις διὰ τῶν θηρίων ἐγνώρισεν· αἵτινες ἀντικείμεναι δυνάμεις τὸν ἑαυτῶν ὀλέθριον πλοῦτον ἐφόρτιζον τὴν ἀνθρωπότητα. τίς δέ ἐστιν ὁ πλοῦτος τοῦ διαβόλου; ἡ κακία καὶ ἡ εἰδωλολατρία καὶ ἡ ἡδονὴ καὶ ἡ ἀφροσύνη καὶ πᾶσα ἁμαρτία. τοῦτον γὰρ αὐτὸν τὸν πλοῦτον ἡ ὄνος καὶ ὁ πῶλος κατὰ πολλὴν τὴν ἀνάγκην ἐβάσταζε καὶ ἐδέδετο τοῖς τῆς ἁμαρτίας δεσμοῖς. οὐδὲν γὰρ ἁμαρτίας βαρύτερόν ἐστι. διὸ καὶ μολύβδῳ εἴκασται παρὰ τῷ προφήτῃ. ἀπὸ οὖν τούτων ἁπάντων Ἰησοῦς ἡμᾶς ἐπιδημήσας ἠλευθέρωσε καὶ ἀποφορτίσας τὸν ἐκείνων πλοῦτον καὶ λύσας ἐπεκαθέσθη τῷ πώλῳ. διὸ καὶ οἱ μαθηταὶ ῥίπτουσιν ἐπ’ αὐτόν τινα τῶν ἱματίων, τινὰ δὲ καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ ἠθικὰ παιδεύματα ὡς προείπομεν. χαίρουσιν οὖν οἱ μαθηταὶ χαρὰν μεγάλην. καὶ γὰρ κατὰ ἀλήθειαν χαρᾶς ἐστιν ἄξιον μεγάλης ἐπὶ τούτοις πᾶσιν, οἷς ὁ Ἰησοῦς ἐπιδημήσας εὐεργέτησε τὴν ἀνθρωπότητα.
Α δυνάμεις ἐθεώρουν οἱ μαθηταὶ, ἐν τῷ ἐπικαθέσθαι τῇ ὄνῳ τὸν Ἰησοῦν; Οὐκ ἦν ψιλόν τὸ πρᾶγμα, ἀλλὰ διὰ τῆς ἱστορίας ἐθεώρουν τινὰ μυστήρια καὶ δυνά- μεις θείας. Ακους γὰρ τοῦ Σωτῆρος λέγοντος, ὅτι Χαρὰ γίνεται ἐν οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετα- νοοῦντι, ἢ ἐπὶ ἐννενήκοντα ἐννέα δικαίοις, οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσι μετανοίας. » Διὸ καὶ ἐν ἑτέρῳ ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων ἐν παραβολαῖς· "Ανθρωπός τις έχων ἑκατὸν πρόβατα, ἐὰν πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφίησι τὰ ἐννενήκοντα εννέα τὰ μὴ πεπλανημένα, καὶ πορεύεται ζητῶν τὸ πεπλανημένον ; Καὶ εὐρών αὐτὸ, χαρὰν (15) χαίρει ἐπ' αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐννενήκοντα εννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις· ο τὰ γὰρ μὴ πεπλανημένα χρείαν οὐκ ἔχουσι μετανοίας. Οι της οὖν ὁ πώλος καὶ πρόβατον καλεῖται, καὶ υἱὸς Β νεώτερος. • Πρόβατον γάρ, φησί, πλανώμενον ἐγε > νήθη ὁ λαός μου· κ καὶ πάλιν· • Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αυτ τοῦ, καὶ, « Ο υἱός μου οὗτος ὁ νεώτερος ἀπολω λὼς ἦν, καὶ εὑρέθη· νεκρὸς ἦν, καὶ ἀνέζησεν. » Κύριος, ἄνθρωπον ἐνεδύσατο, καὶ ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ἐπὶ ὀναρίου ἐκαθέσθη, καὶ ἀπο έθανε, καὶ ἐτάφη, κατὰ τὰς Γραφάς. Καὶ τὸ μὲν σῶμα αὐτοῦ ἔκειτο ἐν τῷ μνημείῳ, ἡ δὲ θεότης ἐσκύλευσε τὸν ἄδην· καὶ ἔλυσε τοὺς πεπεδημένους, καὶ ἐλυ τροῦτο τοὺς αἰχμαλώτους, καὶ ἐζωοποίει τους τεθα νατωμένους. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐπὶ τὸν σταυρὸν ἀνέρχεται θριαμβεύων τὸν ἐχθρὸν, καὶ γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα, καὶ στεφανούμενος ἐξ ἀκανθῶν, ἵνα τῆς γενομένης καθ᾿ ἡμῶν ἀποφάσεως ελευθε ρώσῃ. Λέλεκται γὰρ τῷ 'Αδάμ, ὅτι ο Ακάνθας ἀνα- τελεῖ σοι ἡ γῆ·, διὸ τὸν ἐξ ἀκανθῶν στέφανον άνα- δέχεται, καὶ κάλαμον τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ χειρὶ κατέχειν παρεσκεύασαν, ἵνα διὰ τούτου τοῦ ὄψεως ῥᾳδίως τὴν ἀναίρεσιν ποιήσηται. Οὕτω γὰρ πάλιν ἀντὶ τοῦ τοῦ τοῦ ὄψεως, οὗ μετέλαβεν 'Αδὰμ ἐν τῷ παραδείσῳ, αὐτὸς ὑπὲρ ἡμῶν χολὴν μετ᾿ ὄξους ποτίζεται· καὶ ἀντὶ τῆς πλευρᾶς, ἐξ ἧς ἐξῆλθεν Εὔα, αὐτὸς τὴν ἑαυτοῦ πλευρὰν παρέσχεν εἰς σφαγήν. Γυνή Ενα. γυνὴ Μαρία, ἐξ ἧς ἐγεννήθη ὁ Χριστός. "Ανθρωπος ὁ ᾿Αδάμ, ἄνθρωπος, ἂν ἐφόρεσεν ὁ Χριστός. Παρά δεισος, ἐξ οὗ ἐξεβλήθη ὁ ᾿Αδάμ· παράδεισος, ὃν ἀνέωξε τῷ ληστῇ ὁ Χριστός. Οὗτος οὖν ὁ πῶλος ὁ εἷς ἁμαρτωλός ἐστιν, ὁ μεταναῶν, ὃν ἔλυσεν ὁ Κύριος ἐκ τῶν τοῦ διαβόλου δεσμῶν, περὶ οὗ χαρὰ γίνεται οὐ μόνον ἐπὶ τῆς γῆς, ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Μετὰ οὖν τὸ λυθῆναι τὸν πῶλον ὑπὸ τῶν μαθητῶν, φέρουσιν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ χαίρουσι χα ρὰν μεγάλην· ἔτι μὴν καὶ ἄγγελοι καὶ θεῖαι δυνά- μεις χαίρουσιν ἐπὶ τῷ ἀπολωλότι καὶ εὑρεθέντι. Ο οὖν ἐπιμελῶς προσέχων τοῖς λεγομένοις, καὶ τοὺς εὐαγγελικούς λόγους μυστικῶς ἀναγινώσκων, ὄψεται. ὡς ὁ πῶλος οὗτος ὁ ἁμαρτωλὸς 'Αδάμ ἐστιν. Ἐὰν δὲ λέγω Αδάμ, πᾶσα ἀνθρωπότης ἐστίν. Οὗτος οὖν ὁ S. ATHANASIUS. - SPURIA. cideret ? Non erat parvi res momenti, sed per rei illius seriem contemplabantur mysteria quædam divi- nasque virtutes. Auli enim Salvatorem dicen- tem Gaudium erit in cœlo super uno peccatore pœnitentiam agente, quam super nonaginta novem • justis qui non indigent pænitentia ".Quare alibi docet eos loquens in parabolis : « Homo quidam habens centum oves, si erraverit una ex eis, nonne relinquit nonaginta novem, quæ non erraverant, el vadit quærere eam que erravit? Et inveniens eam, gaudet super eam magis, quam super nonaginta no- vem, quæ non erraverunt *. Quæ enim non erra- verunt, non egent penitentia. Hic itaque pullus etiam ovis vocatur, et filius adolescentior: ‹ Ovis enim, inquit, errans factus est populus meus 68. Et alibi : e Cognovit bos possessorem suum et asi- nus presepe domini sui 6. . Item : • Filius hic meus adolescentior perierat, et inventus est : mor- tuus erat, et revixit 67. > hominem induit, et quasi ovis ad occisionem du- clus est, ac sedit super asellum, et mortuus est atque sepultus secundum Scripturas. Et corpus quidem ejus jacebat in monumento, deitas vero ejus infernum spoliabat; atque solvebat compedi- tos, captivos redimebat, mortuosque vivificabat. Ideo namque in crucem ascendit de inimico trium- plans, atque factus pro nobis maledictum, spinis- que coronatus, ut nos ex lata adversum nos sen- tentia redimeret. Nam Adamo dictum fuit : • Spi- nas germinabit tibi terra : • Quare coronam spineam accipit, calamumque dexteræ ejus manui gestandum pararunt; ut eo serpentis facile cædem patraret. Item pro serpentis veneno, quod hausit Adam in paradiso, ipse pro nobis felle et aceto polatur. Et pro costa ex qua prodiit Eva, ipse la- tus suum præbuit perforandum. Mulier Eva, mulier Maria, ex qua natus est Christus. Homo Adam, homo etiam quem Christus gestabat. Paradisus erat ex quo Adam ejectus est; paradisus item quem latroni aperuit Christus. Hic itaque pullus peccator unus est, pœnitentiam agens, quem solvit Dominus ex diaboli vinculis, de quo gaudium est, non in terra modo, sed etiam in colis. Cum igitur solu- tus pullus fuisset a discipulis, adducunt eum ad Jesum, gaudentque gaudio magno: item angeli et divinæ virtutes gaudent super eo qui perierat et in- ventus est. Qui igitur iis quæ diximus, accurate animum applicuerit, et evangelica verba mystice legerit, is sane perspiciet, hunc pullum esse pec- catorem Adamum. Cum dicơ Adamum, universum genus humanum intellige. Hic ergo pullus ante Sal- vatoris adventumn, feris erat subjectus, quemadmo- dum antehac diximus. Feras voco omnem adversam Luc. xv, 7. 18. * Matth. xvitt, 13. B C D Isa. Lill, 6. Isa. I, 3. Luc. xv, 52. Geues. III, 3. Hæc itaque omnia in se suscipiens Dominus, 8. Ταῦτα οὖν πάντα εἰς ἑαυτὸν ἀναδεξάμενος ὁ (13) Reg. χαρί
PG 28:1045ἐπιμεληθῶμεν οὖν καὶ ἡμεῖς τῶν τῆς διανοίας ὀφθαλμῶν καὶ γενώμεθα μαθηταὶ τῆς σοφίας, ὅπως ἴδωμεν τὰς δυνάμεις τὰς καθ’ ἑκάστην ὥραν διακονούσας τῷ Ἰησοῦ. τηλικούτων οὖν ἀγαθῶν καταξιωθέντες χαίρωμεν καὶ ἡμεῖς χαρὰν μεγάλην, διότι κατηξίωσεν ὁ κύριος καὶ σωτὴρ ἡμῶν Ἰησοῦς ὁ χριστὸς ἐπιδημῆσαι πρὸς ἡμᾶς καὶ παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν. ἀνέστη τριήμερος ἐκ τῶν νεκρῶν σκυλεύσας τὸν ᾅδην, τὸν ἐχθρὸν καταπατήσας, τῆς θλιβούσης ἡμᾶς ἁμαρτίας τὰ δεσμὰ διαρρήξας. διὸ καὶ «συνήγειρεν ἡμᾶς καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις,» «ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης» τοῦ πατρός, «ὅπου πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν ἀνῆλθεν αὐτὸς ὁ Χριστὸς» «αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος.» εἴπωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς μεγάλῃ τῇ φωνῇ· «ὠσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου.» προσκυνήσωμεν οὖν πατέρα σὺν υἱῷ καὶ ἁγίῳ πνεύματι· τρεῖς μὲν ὑποστάσεις κηρύττοντες μίαν θεότητα ὁμολογοῦντες. ἀρετὴν προτιμήσωμεν, ἀγαπητοί, καὶ τοὺς ὑπὲρ ταύτης πόνους ἑκουσίως ἀσπασώμεθα· ἐγκράτειαν ἀσκήσωμεν, τῶν πτωχῶν μνημονεύσωμεν.
πῶλος πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας θηρίοις ἦ» ὑποβεβλημένος, καθὼς καὶ πρὸ τούτου ὑπεθέμεθα. Θηρία δὲ λέγω πᾶσαν τὴν ἀντικειμένην δύναμιν, καὶ αὐτὸν τὸν μέγαν δαίμονα Σατανᾶν. δέδωκεν ἡμῖν ἐξουσίαν ὥστε πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, τότε καὶ ἡμεῖς θαῤῥοῦντες λέγομεν σὺν τῷ Προφήτῃ· • Οὐ παραδώσεις τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογουμέ την σοι. » Συνέθλασε γὰρ ὁ Κύριος τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων. Διὸ καὶ ὁ Προφήτης βοᾷ λέγων· Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιθήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Εκυρίευσαν οὖν οὗτοι, ὡς προείπον, τοῦ πώλου. Καὶ οὗτοι ἦσαν οἱ δήσαντες αὐτόν. Οἶμαι γὰρ καὶ τὸν προφήτην Ησαΐαν διὰ τοῦτο λέγειν· ο Λέων καὶ σκύμνος λέοντος, ἐκεῖθεν καὶ ἀσπίδες καὶ ἔκγονα ἀσπίδων πετώμενα (14), οι ἔφερον ἐπὶ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦτον αὐτῶν. » Παιδεῦσαι οὖν ἡμᾶς βουλόμενος ὁ προφήτης τὰς ἀνα τικειμένας δυνάμεις, διὰ τῶν θηρίων ἐγνώρισεν· απ τινες ἀντικείμεναι δυνάμεις τὸν ἑαυτῶν ὀλέθριον πλοῦτον ἐφόρτιζον τὴν ἀνθρωπότητα. Τίς δέ ἐστιν ὁ πλοῦτος τοῦ διαβόλου; Ἡ κακία, καὶ ἡ εἰδωλολα τρεία, καὶ ἡ ἡδονὴ, καὶ ἡ ἀφροσύνη, καὶ πᾶτα άμαρ- τία. Τοῦτον γὰρ αὐτὸν τὸν πλοῦτον ἡ ὄνος καὶ ὁ πῶλος κατὰ πολλὴν τὴν ἀνάγκην ἐβάσταζε, καὶ ἐδέ- δετο τοῖς τῆς ἁμαρτίας δεσμοῖς· οὐδὲν γὰρ τῆς ἁμαρτίας βαρύτερόν ἐστι· διὸ καὶ μολίβδῳ εἴκασται παρὰ τῷ προφήτῃ. Ἀπὸ οὖν τούτων ἁπάντων εἰς ἡμᾶς ἐπιδημήσας, ἠλευθέρωσε, καὶ ἀποφορτίσας τὸν ἐκείνων πλοῦτον, καὶ λύσας ἐπεκαθέσθη τῷ πώλῳ. Διὰ καὶ οἱ μαθηταὶ ῥίπτουσιν ἐπ' αὐτόν τινα τῶν ἱματίων, τινὰ δὲ καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ. είπαμεν. Χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ χαρὰν μεγάλην καὶ γὰρ κατὰ ἀλήθειαν χαρᾶς ἐστιν ἄξιον μεγάλης ἐπὶ τούτοις πᾶσιν, οἷς ὁ Ἰησοῦς ἐπιδημήσας εὐηργέτησε τὴν ἀνθρωπότητα. Ἐπιμεληθῶμεν οὖν καὶ ἡμεῖς τῶν τῆς διανοίας ὀφθαλμῶν, καὶ γενώμεθα μαθηταὶ τῆς σοφίας, ὅπως ἴδωμεν τὰς δυνάμεις τὰς καθ' ἑκάστην ὥραν διακονούσας τῷ Ἰησοῦ. Τηλικούτων οὖν ἀγαθῶν καταξιωθέντες, χαίρωμεν καὶ ἡμεῖς. Χαίρωμεν καὶ ἡμεῖς χαρὰν μεγάλην, διότι κατηξίω σεν ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν. Ανέστη γὰρ τριήμερος ἐκ τῶν νεκρῶν, σκυλεύσας. τὸν ᾄδην, τὸν ἐχθρὸν καταπατήσας, τῆς θλιβούσης ἡμᾶς ἁμαρτίας τὰ δεσμὰ διαρρήξας. Διὸ καὶ ο συν ήγειρεν ἡμᾶς, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις » ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλοσύνης τοῦ Πατρός. "Οπου πρό- δρομος ὑπὲρ ἡμῶν ἀνῆλθεν αὐτὸς ὁ Χριστὸς, αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος. Εἴπωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς φωνῇ μεγάλῃ· • Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Προσκυνήσωμεν οὖν Πατέρα σὺν Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, τρεῖς ὑποστά σεις κηρύττοντες, μίαν θεότητα ὁμολογοῦντες. Αρε 19. «' HOMILIA IN ILLUD : « EUNTE, » ETC. A potestatem, ipsumque magnum dæmonem Sala- nama. B nobis potestatem calcandi super serpentes et scor- piones, et super omnem inimici potestatem, tupe et nos fidenter dicimus cum Propheta: Ne tradas bestiis animas confitentes tibi 68*., Contrivit enim Dominus capita draconum. Quare Propheta clamat dicens: Super aspidem et basiliscum ambulabis. et conculcabis leonem et draconem " , Illi ergo pullo huic dominabantur. Arbitror enim Isaiam prophetam ideo dicere: Leo et catulus leonis, inde et aspides, et genimina aspidum volantia, qui ferebant super asinos et camelos divitias suas Propheta igitur volens nos edocere quid sint adversæ potestates, ferarum exemplo illas nobis repræsen- tavit. Quæ adversæ potestates perniciosas suas di- vitias imposuerant humano generi. Quænam sunt illæ diaboli divitiæ? Inprobitas, idololatria, volu- plas, insipientia, et quodcunque peccatum. Ilas coacti, portabant, ac constricti erant peccatorum enim divitias asina et pullus ejus, magna vi vinculis. Nihil enim peccato gravius, quare a pro- pheta plumbo comparatur. Ab his itaque omnibus 69- , ad nos peregrinatus Dominus nos liberavit, atque abjecto illo divitiarum onere, solutoque pullo, super c eum sedit. Quamobrem discipuli injiciunt in eum quædam ex vestimentis, alia in via sternunt. Psal. LxxΙΙ, Psal. xc. p D supra diximus. Gaudent discipuli gaudio magno : nam revera beneficia illa omnia quibus Jesus ad- veniens affecit humanum genus, magno sunt digna gandio. Studiose itaque nos curemus mentis oculos, simusque sapientiæ discipuli, ut virtutes videamnus quæ singulis horis Domino Jesu ministrant. Cum tantis itaque bonis donati simus, gaudeamus et nos. Gaudeamus, inquam, gaudio magno, quia Dominus et Salvator noster pro nobis pati dignatus est. Sur- rexit enim tertia die ex mortuis, exspoliatis infe- ris, hoste conculcato, diruptis peccati nos oppri- mentis vinculis. Quapropter nos • conresuscitavit et consedere fecit in cœlestibus " , in dextera ma- jestatis Patris. Quo Christus præcursor pro nobis ascendit, æterna redemptione inventa. Dicamus ita- que et nos alla voce : • Hosanna in excelsis, bene- dictus qui venit in nomine Domini ***. »Adoremus ergo Patrem cum Filio et sancto Spiritu, tres by- postases prædicantes, unam deitatem confitentes. Virtutem, dilecti, eligamus : labores ejus causa li- benter suscipiamus, continentiam exerceamus, pau, . 6. *** Matth. xx1, 9. 9. Cum igitur ad nos Salvator venit, deditque 9. Οτε οὖν ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος πρὸς ἡμᾶς, καὶ 10. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ ἠθικὰ παιδεύματα, ὡς προ- (14) Πετωμένων habet edit. L.ΧΧ. 10. Hæc porro sunt moralia documenta, uli 13. 69* Isa. xxx, 6. 10 Ephes. Η,
PG 28:1046οὕτω γὰρ διάγοντες καὶ βασιλείαν οὐρανῶν κληρονομήσωμεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν.
πῶλος πρὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας θηρίοις ἦ» ὑποβεβλημένος, καθὼς καὶ πρὸ τούτου ὑπεθέμεθα. Θηρία δὲ λέγω πᾶσαν τὴν ἀντικειμένην δύναμιν, καὶ αὐτὸν τὸν μέγαν δαίμονα Σατανᾶν. δέδωκεν ἡμῖν ἐξουσίαν ὥστε πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, τότε καὶ ἡμεῖς θαῤῥοῦντες λέγομεν σὺν τῷ Προφήτῃ· • Οὐ παραδώσεις τοῖς θηρίοις ψυχὴν ἐξομολογουμέ την σοι. » Συνέθλασε γὰρ ὁ Κύριος τὰς κεφαλὰς τῶν δρακόντων. Διὸ καὶ ὁ Προφήτης βοᾷ λέγων· Ἐπὶ ἀσπίδα καὶ βασιλίσκον ἐπιθήσῃ, καὶ καταπατήσεις λέοντα καὶ δράκοντα. » Εκυρίευσαν οὖν οὗτοι, ὡς προείπον, τοῦ πώλου. Καὶ οὗτοι ἦσαν οἱ δήσαντες αὐτόν. Οἶμαι γὰρ καὶ τὸν προφήτην Ησαΐαν διὰ τοῦτο λέγειν· ο Λέων καὶ σκύμνος λέοντος, ἐκεῖθεν καὶ ἀσπίδες καὶ ἔκγονα ἀσπίδων πετώμενα (14), οι ἔφερον ἐπὶ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦτον αὐτῶν. » Παιδεῦσαι οὖν ἡμᾶς βουλόμενος ὁ προφήτης τὰς ἀνα τικειμένας δυνάμεις, διὰ τῶν θηρίων ἐγνώρισεν· απ τινες ἀντικείμεναι δυνάμεις τὸν ἑαυτῶν ὀλέθριον πλοῦτον ἐφόρτιζον τὴν ἀνθρωπότητα. Τίς δέ ἐστιν ὁ πλοῦτος τοῦ διαβόλου; Ἡ κακία, καὶ ἡ εἰδωλολα τρεία, καὶ ἡ ἡδονὴ, καὶ ἡ ἀφροσύνη, καὶ πᾶτα άμαρ- τία. Τοῦτον γὰρ αὐτὸν τὸν πλοῦτον ἡ ὄνος καὶ ὁ πῶλος κατὰ πολλὴν τὴν ἀνάγκην ἐβάσταζε, καὶ ἐδέ- δετο τοῖς τῆς ἁμαρτίας δεσμοῖς· οὐδὲν γὰρ τῆς ἁμαρτίας βαρύτερόν ἐστι· διὸ καὶ μολίβδῳ εἴκασται παρὰ τῷ προφήτῃ. Ἀπὸ οὖν τούτων ἁπάντων εἰς ἡμᾶς ἐπιδημήσας, ἠλευθέρωσε, καὶ ἀποφορτίσας τὸν ἐκείνων πλοῦτον, καὶ λύσας ἐπεκαθέσθη τῷ πώλῳ. Διὰ καὶ οἱ μαθηταὶ ῥίπτουσιν ἐπ' αὐτόν τινα τῶν ἱματίων, τινὰ δὲ καὶ ὑποστρωννύουσιν ἐν τῇ ὁδῷ. είπαμεν. Χαίρουσιν οἱ μαθηταὶ χαρὰν μεγάλην καὶ γὰρ κατὰ ἀλήθειαν χαρᾶς ἐστιν ἄξιον μεγάλης ἐπὶ τούτοις πᾶσιν, οἷς ὁ Ἰησοῦς ἐπιδημήσας εὐηργέτησε τὴν ἀνθρωπότητα. Ἐπιμεληθῶμεν οὖν καὶ ἡμεῖς τῶν τῆς διανοίας ὀφθαλμῶν, καὶ γενώμεθα μαθηταὶ τῆς σοφίας, ὅπως ἴδωμεν τὰς δυνάμεις τὰς καθ' ἑκάστην ὥραν διακονούσας τῷ Ἰησοῦ. Τηλικούτων οὖν ἀγαθῶν καταξιωθέντες, χαίρωμεν καὶ ἡμεῖς. Χαίρωμεν καὶ ἡμεῖς χαρὰν μεγάλην, διότι κατηξίω σεν ὁ Κύριος καὶ Σωτὴρ ἡμῶν παθεῖν ὑπὲρ ἡμῶν. Ανέστη γὰρ τριήμερος ἐκ τῶν νεκρῶν, σκυλεύσας. τὸν ᾄδην, τὸν ἐχθρὸν καταπατήσας, τῆς θλιβούσης ἡμᾶς ἁμαρτίας τὰ δεσμὰ διαρρήξας. Διὸ καὶ ο συν ήγειρεν ἡμᾶς, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις » ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλοσύνης τοῦ Πατρός. "Οπου πρό- δρομος ὑπὲρ ἡμῶν ἀνῆλθεν αὐτὸς ὁ Χριστὸς, αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος. Εἴπωμεν οὖν καὶ ἡμεῖς φωνῇ μεγάλῃ· • Ωσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. » Προσκυνήσωμεν οὖν Πατέρα σὺν Υἱῷ καὶ ἁγίῳ Πνεύματι, τρεῖς ὑποστά σεις κηρύττοντες, μίαν θεότητα ὁμολογοῦντες. Αρε 19. «' HOMILIA IN ILLUD : « EUNTE, » ETC. A potestatem, ipsumque magnum dæmonem Sala- nama. B nobis potestatem calcandi super serpentes et scor- piones, et super omnem inimici potestatem, tupe et nos fidenter dicimus cum Propheta: Ne tradas bestiis animas confitentes tibi 68*., Contrivit enim Dominus capita draconum. Quare Propheta clamat dicens: Super aspidem et basiliscum ambulabis. et conculcabis leonem et draconem " , Illi ergo pullo huic dominabantur. Arbitror enim Isaiam prophetam ideo dicere: Leo et catulus leonis, inde et aspides, et genimina aspidum volantia, qui ferebant super asinos et camelos divitias suas Propheta igitur volens nos edocere quid sint adversæ potestates, ferarum exemplo illas nobis repræsen- tavit. Quæ adversæ potestates perniciosas suas di- vitias imposuerant humano generi. Quænam sunt illæ diaboli divitiæ? Inprobitas, idololatria, volu- plas, insipientia, et quodcunque peccatum. Ilas coacti, portabant, ac constricti erant peccatorum enim divitias asina et pullus ejus, magna vi vinculis. Nihil enim peccato gravius, quare a pro- pheta plumbo comparatur. Ab his itaque omnibus 69- , ad nos peregrinatus Dominus nos liberavit, atque abjecto illo divitiarum onere, solutoque pullo, super c eum sedit. Quamobrem discipuli injiciunt in eum quædam ex vestimentis, alia in via sternunt. Psal. LxxΙΙ, Psal. xc. p D supra diximus. Gaudent discipuli gaudio magno : nam revera beneficia illa omnia quibus Jesus ad- veniens affecit humanum genus, magno sunt digna gandio. Studiose itaque nos curemus mentis oculos, simusque sapientiæ discipuli, ut virtutes videamnus quæ singulis horis Domino Jesu ministrant. Cum tantis itaque bonis donati simus, gaudeamus et nos. Gaudeamus, inquam, gaudio magno, quia Dominus et Salvator noster pro nobis pati dignatus est. Sur- rexit enim tertia die ex mortuis, exspoliatis infe- ris, hoste conculcato, diruptis peccati nos oppri- mentis vinculis. Quapropter nos • conresuscitavit et consedere fecit in cœlestibus " , in dextera ma- jestatis Patris. Quo Christus præcursor pro nobis ascendit, æterna redemptione inventa. Dicamus ita- que et nos alla voce : • Hosanna in excelsis, bene- dictus qui venit in nomine Domini ***. »Adoremus ergo Patrem cum Filio et sancto Spiritu, tres by- postases prædicantes, unam deitatem confitentes. Virtutem, dilecti, eligamus : labores ejus causa li- benter suscipiamus, continentiam exerceamus, pau, . 6. *** Matth. xx1, 9. 9. Cum igitur ad nos Salvator venit, deditque 9. Οτε οὖν ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος πρὸς ἡμᾶς, καὶ 10. Ταῦτα δέ εἰσι τὰ ἠθικὰ παιδεύματα, ὡς προ- (14) Πετωμένων habet edit. L.ΧΧ. 10. Hæc porro sunt moralia documenta, uli 13. 69* Isa. xxx, 6. 10 Ephes. Η,
Continue reading PG 28: Doctrina ad Antiochum →≣ entire volume