Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 10:607Ἀνάγκην ἔσχομεν, ἀγαπητοί, δεῖξαι τίς ἡ δύναμις τῶν ψαλμῶν, οὐχ ἑνὸς ψαλμοῦ κλωμένου πρὸς ἀπάτην ψυχῆς, οὐδὲ πλάνης αἱρέσεως καινῆς νομιζομένης. Ὁ γὰρ πανοῦργος πάντοτε διάβολος τὴν ἀπ’ ἀρχῆς εἰς ἄνθρωπον ἔχθραν πιθανότητι πλάνης παρεισάγων βούλεται ἐντέχνῳ ἡδονῇ ἀποκτεῖναι τὸν ἄνθρωπον. Ἔλθωμεν τοίνυν ἐπὶ τὰ προκείμενα. Δαυὶδ γέγονε βασιλεὺς Ἰσραήλ. Οὗτος, βασιλεὺς ἐν Ἱερουσαλήμ, τὸ πᾶν πλῆθος τοῦ λαοῦ κρατήσας, ὃ ὑπετάγη μετὰ τὴν τελευτὴν Σαούλ, δίκαιος ὑπάρχων ἀνήρ, κατ’ ἐπαγγελίαν θεοῦ ἐκλεγείς, ἐβουλήθη τὴν κιβωτὸν ἀναγαγεῖν εἰς Ἱερουσαλήμ. Ἦν δὲ ἐν οἴκῳ Ἀμιναδὰβ πρὸ ἐτῶν εἴκοσιν ἐπιστρέψασα ἀπὸ Ἀζωτίων. Οὗτος ἐλθὼν λαμβάνει τὴν κιβωτόν, ἣν ἐπιθεὶς ἐπὶ ἅμαξαν καινὴν ἄγειν ἐπειράθη εἰς Ἱερουσαλήμ. Καὶ δὴ ὁ Ἄζα ἀπίστως ἐκτείνας τὴν χεῖρα πέπτωκε παταχθείς· ἐφ’ ᾧ δειλιάσας ὁ Δαυὶδ εἰσήγαγε τὴν κιβωτὸν εἰς οἶκον Ἀβδαιδὰν τοῦ Γετθαίου. Καὶ δὴ τρεῖς μῆνας γενομένη παρ’ αὐτῷ παρέσχε χάριν πρὸς θεόν· ὅθεν μαθὼν Δαυὶδ ὅτι εὐλόγηται Ἀβδαιδάν, κατελθὼν πάλιν ἀναλαμβάνει τὴν κιβωτὸν ἐξ οἴκου Ἀβδαιδὰν καὶ ταύτην ἄγει εἰς Ἱερουσαλήμ.
Α τῆς γυναικός, ὅπερ ἐβούλετο, σχῆμα τῶν ἀνιόντων ἑνὸς καὶ ἐπιγνοὺς ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρᾶτο, προσ- εκύνησεν (19'). Οὐδὲν δὲ τῷ δαίμονι μορφῶσαι, ὅπερ ᾔδει, σχῆμα τοῦ Σαμουήλ. Πῶς οὖν προεἶπε, φησὶν, τὰ μέλλοντα συμβαίνειν τῷ Σαούλ, καὶ τῷ Ἰωνάθαν ἐν ταὐτῷ κακά; Τὸ μὲν τέλος προεῖπε τοῦ πολέμου, ὡς Σαούλ ἡττηθήσεται, στοχασαμένη ἀπὸ τῆς περὶ αὐτ τὸν ὀργῆς τοῦ Θεοῦ. Ὡσανεὶ ἰατρὸς ὁ μὴ ἀκριβῆ τῆς ἐπιστήμης ἔχων τὴν γνῶσιν, ἀπεγνωσμένον ἄρ ρωστον θεασάμενος, εἴπῃ τούτου τὸν θάνατον, περὶ τὴν ὥραν σφαλλόμενος. Οὕτω καὶ ὁ δαίμων ἀπὸ τῶν ἔργων τοῦ Σαούλ, καὶ αὐτοῦ τοῦ ἐγχειρήματος τῆς Εγγαστριμύθου, εἰδὼς τοῦ Θεοῦ τὴν ὀργὴν, προλέ γει τὴν ἦταν ὁμοῦ καὶ τὸν θάνατον, περὶ τὴν ἡμέ ραν τοῦ θανάτου σφαλείς. Β Ιππολύτου ἐπισκόπου Ρώμης ὑπόθεσις διηγή σεως εἰς τοὺς Ψαλμούς. Ἡ βίβλος τῶν Ψαλμών καινὴν διδασκαλίαν περιέ χει κατὰ τὴν Μωϋσέως νομοθεσίαν. Καὶ ὅτι δευτέρα μετὰ τὴν Μωϋσέως γραφήν διδασκαλική βίβλος τυγχάνει. Μετὰ γοῦν τὴν Μωϋσέως καὶ Ἰησοῦ τελευτὴν, καὶ μετὰ τοὺς κριτὰς Δαβὶδ γενόμενος, ὡσανεὶ τοῦ Σωτῆρος αὐτὸς χρηματίσαι πατὴρ κατα- ξιωθεὶς, καινὸν τρόπον τὸν τῆς ψαλμῳδίας πρῶτος Εβραίοις παρέδωκε, δι᾿ ἧς ἀναιρεῖ μὲν τὰ παρὰ τῷ Μωϋσῇ περὶ θυσιῶν νενομοθετημένα, καινὸν δὲ τὸν ύμνον καὶ ἀλαλαγμοῦ τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ λατρείας εἰσάγει, καὶ ἄλλα δὲ πλεῖστα τὸν Μωϋσέως νόμον ὑπερβεβηκότα, δι᾿ ὅλῃς αὐτοῦ τῆς πραγματείας διδάσκει. Ασύγχυτος, εβούλετο, καὶ σχῆμα τῶν ἀνι. ἑνὸς ἐπιγ. ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρ., προσκυνήσας. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ β' ψαλμοῦ. Οὗτος ὁ προελθὼν εἰς τὸν κόσμον, Θεὸς καὶ ἄνθρω πος ἐφανερώθη, καὶ τὸν μὲν ἄνθρωπον αὐτοῦ εὐχό λως ἔστι νοεῖν, ὅτε πεινᾷ καὶ κοπιᾷ, καὶ κάμνων διψᾷ, καὶ δειλιῶν φεύγει, καὶ προσευχόμενος λυπεί- ται, καὶ ἐπὶ προσκεφαλαίου καθεύδει· καὶ ποτήριον πάθους παραιτεῖται, καὶ ἀγωνιῶν ἱδροῖ, καὶ ὑπ' ἀγ γέλου δυναμοῦται, καὶ ὑπὸ Ἰούδα παραδίδοται, καὶ ἀτιμάζεται ὑπὸ Καϊάφα, καὶ ἀπὸ Ηρώδου ἐξουθε νεῖται, μαστίζεταί τε ὑπὸ Πιλάτου, καὶ ὑπὸ στρα ϋ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - agnovisset Saul, adoravit? Atqui Saul non vidit, sed audiens a muliere quod volebat, figuram unius, eorum qui ascenderant, agnoscens tanquam Samue- len, istam consuluit positis genibus. Nihil autem das- moui facilius, quam Samuelis imaginem exhibere, sibi notam. Quomodo igitur, instant, prædixit quæ erant eventura mala, et Saul ipsi, et Jonathæ si- mul? Finem quidem belli prædixit, quodque Saul vinceretur; il conjectans ab ira Dei erga ipsum. Quemadmodum si medicus, isque nec summum artis apicem assecutus, ægrotum intuens despera- tum, hujus prædical mortem, in tempore tamen designando aberrans. Ita et dæmon ab Saul operi- bus, ipsoque facinore interrogandi Pythonissam, videns iram Dei, prænuntiat cladem simul et mor- tem, circa diem vero mortis aberrans. IN PSALMOS. (Ex Gallandio.) Hippolyti episcopi Roma argumentum enarrationi in Psalmies præmissum. Liber Psalmorum novam doctrinam continet post legem Moysis. Alter enim hic post Moysis scriptu- ram doctrinalis liber est. Post Moysis igitur et Josuæ obitum, et post judices, David exstitit, qui dignus habitus ut Salvatoris etiam ipse pater ap- pellaretur, novam rationem hymnorum conciuen- dorum primus tradidit, per quam sustulit quæ a Moyse sancita lege erant de sacrificiis, et novum hymnum atque modum jubilo colendi Deum intro- duxit, aliaque plurima legem Moysis supergredien- ția, in tota sua tractatione docuit (20). In Psalmum 11: Theodoritus dialogo secundo, qui inscribitur p. 167. Sancti Hippolyti episcopi ex enarratione secundli C psalmi. Hic veniens in mundum Deus et homo patefactus est, et humanam quidem ipsius naturam facile est agnoscere, quando esurit et defatigatur, et sitit, et metuens fugit et orans mœestitia conflictatur, et in cervicali dormit, et calicem passionis auferri petit, et in lucta sudat, et ab angelo confirmatur, et a Juda proditur, et contumelia afficitur a Caipha, et ab Herode despicitur, et a Pilato flagellatur, et a militibus deridetur, et a Judæis ligno affigitur, (19*) Lege... : emendatum, produxit Stephanus le Moyne notis ad Varia sacra p. 977, laudans Hippolyti librum in- editum in Psalmos qui exstet Florentiæ in biblio- theca Laurentiana. Non tamen Hippolyti liber inte- ger in jam dicta bibliotheca superest, sed fragmenta ejus quædam occurrunt in Catena inedita in Psalmos quam thesaurus ille librarius manu exa- ratam asservat, e qua eumdem locum, sed itidem minus emendate produxit Alexander Morus notis ad Novum Fœdus, ad llebr. x, (20) Hunc locum, sed minus integrum minusque
PG 10:608Ἣν καταστήσας ἐκεῖ, εἰς κλῆρον λαβὼν τὴν φυλὴν Λευί, ἐπιλέγεται τοὺς κληρωθέντας τέσσαρας ἄρχοντας ᾠδῶν. Τέσσαρες οὖν ᾠδοὶ γίνονται Ἀσὰφ Αἰμὰν Αἰθὰμ Ἰδιθούμ· τούτοις ἀριθμὸς ᾠδῶν παρακολουθεῖ σπη. Ἔστι δὲ καὶ πρὸς τοῦτο ἀπ’ ἀρχῆς τὸ προφητευθὲν θεωρῆσαι μυστήριον, ὅπερ ἐπὶ τῶν ᾠδῶν σημαινόμενον ἐπεδείκνυε τὸ πνεῦμα. Ἑκάστῳ γὰρ ἄρχοντι ἀπονέμονται οβ· τὸ δὲ ἦν σύμβολον τῆς ἀρχῆθεν γενομένης οἰκονομίας ἐπὶ πᾶσαν ἀνθρωπότητα. Ἡνίκα γὰρ πύργος ᾠκοδόμητο ὑπὸ ἀπίστων ἀνδρῶν ὁμοφώνων οβ ἐθνῶν, ὀργῆς δικαίας ἐπ’ αὐτοὺς γενομένης, μερισμὸς ἐτελεῖτο γλωσσῶν· οἳ ἀσυμφωνίᾳ φωνῆς γενόμενοι εἰς διασπορὰν ἐχώρησαν, ὑπὸ τοῦ πνεύματος ἐλαυνόμενοι. Ἦσαν μὲν ἐκ τοῦ Χὰμ λβ, ἐκ δὲ τοῦ Σὴμ κε, ἐκ δὲ τοῦ Ἰαφὲθ ιε, οἱ πάντες οβ. Ὧν πλήρωμα καθιστᾶν πειρώμενος διὰ τοῦ πνεύματος ὁ μακάριος Δαυὶδ ἀπεμέρισεν ἑκάστῳ ἄρχοντι ᾠδῶν οβ ἄνδρας πρὸς ὕμνον θεῷ, προφητεύων ὅτι πᾶσα γλῶσσα ἐπ’ ἐσχάτων τῶν καιρῶν δοξάσει τὸν θεόν. Οὗτοι τοίνυν ἵστανται ἐνώπιον τοῦ ἁγιάσματος αἰνοῦντες θεῷ, ὃς μὲν κυμβάλοις, ὃς δὲ ψαλτηρίῳ, ὃς δὲ κινύρᾳ, ὃς δὲ κιθάρᾳ, ὃς δὲ κερατίνῃ, ὑψῶν ὑψουμένου κέρατος κυρίου·
Α τῆς γυναικός, ὅπερ ἐβούλετο, σχῆμα τῶν ἀνιόντων ἑνὸς καὶ ἐπιγνοὺς ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρᾶτο, προσ- εκύνησεν (19'). Οὐδὲν δὲ τῷ δαίμονι μορφῶσαι, ὅπερ ᾔδει, σχῆμα τοῦ Σαμουήλ. Πῶς οὖν προεἶπε, φησὶν, τὰ μέλλοντα συμβαίνειν τῷ Σαούλ, καὶ τῷ Ἰωνάθαν ἐν ταὐτῷ κακά; Τὸ μὲν τέλος προεῖπε τοῦ πολέμου, ὡς Σαούλ ἡττηθήσεται, στοχασαμένη ἀπὸ τῆς περὶ αὐτ τὸν ὀργῆς τοῦ Θεοῦ. Ὡσανεὶ ἰατρὸς ὁ μὴ ἀκριβῆ τῆς ἐπιστήμης ἔχων τὴν γνῶσιν, ἀπεγνωσμένον ἄρ ρωστον θεασάμενος, εἴπῃ τούτου τὸν θάνατον, περὶ τὴν ὥραν σφαλλόμενος. Οὕτω καὶ ὁ δαίμων ἀπὸ τῶν ἔργων τοῦ Σαούλ, καὶ αὐτοῦ τοῦ ἐγχειρήματος τῆς Εγγαστριμύθου, εἰδὼς τοῦ Θεοῦ τὴν ὀργὴν, προλέ γει τὴν ἦταν ὁμοῦ καὶ τὸν θάνατον, περὶ τὴν ἡμέ ραν τοῦ θανάτου σφαλείς. Β Ιππολύτου ἐπισκόπου Ρώμης ὑπόθεσις διηγή σεως εἰς τοὺς Ψαλμούς. Ἡ βίβλος τῶν Ψαλμών καινὴν διδασκαλίαν περιέ χει κατὰ τὴν Μωϋσέως νομοθεσίαν. Καὶ ὅτι δευτέρα μετὰ τὴν Μωϋσέως γραφήν διδασκαλική βίβλος τυγχάνει. Μετὰ γοῦν τὴν Μωϋσέως καὶ Ἰησοῦ τελευτὴν, καὶ μετὰ τοὺς κριτὰς Δαβὶδ γενόμενος, ὡσανεὶ τοῦ Σωτῆρος αὐτὸς χρηματίσαι πατὴρ κατα- ξιωθεὶς, καινὸν τρόπον τὸν τῆς ψαλμῳδίας πρῶτος Εβραίοις παρέδωκε, δι᾿ ἧς ἀναιρεῖ μὲν τὰ παρὰ τῷ Μωϋσῇ περὶ θυσιῶν νενομοθετημένα, καινὸν δὲ τὸν ύμνον καὶ ἀλαλαγμοῦ τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ λατρείας εἰσάγει, καὶ ἄλλα δὲ πλεῖστα τὸν Μωϋσέως νόμον ὑπερβεβηκότα, δι᾿ ὅλῃς αὐτοῦ τῆς πραγματείας διδάσκει. Ασύγχυτος, εβούλετο, καὶ σχῆμα τῶν ἀνι. ἑνὸς ἐπιγ. ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρ., προσκυνήσας. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ β' ψαλμοῦ. Οὗτος ὁ προελθὼν εἰς τὸν κόσμον, Θεὸς καὶ ἄνθρω πος ἐφανερώθη, καὶ τὸν μὲν ἄνθρωπον αὐτοῦ εὐχό λως ἔστι νοεῖν, ὅτε πεινᾷ καὶ κοπιᾷ, καὶ κάμνων διψᾷ, καὶ δειλιῶν φεύγει, καὶ προσευχόμενος λυπεί- ται, καὶ ἐπὶ προσκεφαλαίου καθεύδει· καὶ ποτήριον πάθους παραιτεῖται, καὶ ἀγωνιῶν ἱδροῖ, καὶ ὑπ' ἀγ γέλου δυναμοῦται, καὶ ὑπὸ Ἰούδα παραδίδοται, καὶ ἀτιμάζεται ὑπὸ Καϊάφα, καὶ ἀπὸ Ηρώδου ἐξουθε νεῖται, μαστίζεταί τε ὑπὸ Πιλάτου, καὶ ὑπὸ στρα ϋ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - agnovisset Saul, adoravit? Atqui Saul non vidit, sed audiens a muliere quod volebat, figuram unius, eorum qui ascenderant, agnoscens tanquam Samue- len, istam consuluit positis genibus. Nihil autem das- moui facilius, quam Samuelis imaginem exhibere, sibi notam. Quomodo igitur, instant, prædixit quæ erant eventura mala, et Saul ipsi, et Jonathæ si- mul? Finem quidem belli prædixit, quodque Saul vinceretur; il conjectans ab ira Dei erga ipsum. Quemadmodum si medicus, isque nec summum artis apicem assecutus, ægrotum intuens despera- tum, hujus prædical mortem, in tempore tamen designando aberrans. Ita et dæmon ab Saul operi- bus, ipsoque facinore interrogandi Pythonissam, videns iram Dei, prænuntiat cladem simul et mor- tem, circa diem vero mortis aberrans. IN PSALMOS. (Ex Gallandio.) Hippolyti episcopi Roma argumentum enarrationi in Psalmies præmissum. Liber Psalmorum novam doctrinam continet post legem Moysis. Alter enim hic post Moysis scriptu- ram doctrinalis liber est. Post Moysis igitur et Josuæ obitum, et post judices, David exstitit, qui dignus habitus ut Salvatoris etiam ipse pater ap- pellaretur, novam rationem hymnorum conciuen- dorum primus tradidit, per quam sustulit quæ a Moyse sancita lege erant de sacrificiis, et novum hymnum atque modum jubilo colendi Deum intro- duxit, aliaque plurima legem Moysis supergredien- ția, in tota sua tractatione docuit (20). In Psalmum 11: Theodoritus dialogo secundo, qui inscribitur p. 167. Sancti Hippolyti episcopi ex enarratione secundli C psalmi. Hic veniens in mundum Deus et homo patefactus est, et humanam quidem ipsius naturam facile est agnoscere, quando esurit et defatigatur, et sitit, et metuens fugit et orans mœestitia conflictatur, et in cervicali dormit, et calicem passionis auferri petit, et in lucta sudat, et ab angelo confirmatur, et a Juda proditur, et contumelia afficitur a Caipha, et ab Herode despicitur, et a Pilato flagellatur, et a militibus deridetur, et a Judæis ligno affigitur, (19*) Lege... : emendatum, produxit Stephanus le Moyne notis ad Varia sacra p. 977, laudans Hippolyti librum in- editum in Psalmos qui exstet Florentiæ in biblio- theca Laurentiana. Non tamen Hippolyti liber inte- ger in jam dicta bibliotheca superest, sed fragmenta ejus quædam occurrunt in Catena inedita in Psalmos quam thesaurus ille librarius manu exa- ratam asservat, e qua eumdem locum, sed itidem minus emendate produxit Alexander Morus notis ad Novum Fœdus, ad llebr. x, (20) Hunc locum, sed minus integrum minusque
ὧν μέσος ἵστατο Δαυίδ, αὐτὸς ἄρχων ἀρχόντων ᾠδῶν, κρατῶν ἐπὶ χεῖρα τὸ ψαλτήριον· τούτοις δὲ παρείπετο ἡ στρατιά. Ἕκαστος δὲ πνεύματι ἁγίῳ κινούμενος ὑμνεῖ τὸν θεόν. Ἡνίκα τοίνυν ἐσκίρτα τὸ πνεῦμα ἐπὶ τὸν μακάριον Ἀσάφ, οἱ πάντες ἡσυχίαν ἦγον, ὑποτασσόμενοι καιρῷ εἰρηνικῷ, πνεύματι κατηρτισμένοι· ὑπεφώνουν δὲ ἀκολούθως τῷ ψάλλοντι εἰς ὕμνον θεῷ λέγοντες Ἀλληλούϊα, ὃ σημαίνει ἐκ τῆς ἑβραί̈δος φωνῆς εἰς τὴν ἑλληνίδα μετατιθέμενον· Αἰνέσωμεν τῷ ὄντι θεῷ. Πάντες οὖν ὑπήκοοι ἐγίνοντο· ἡνίκα δὲ ἐσκίρτα ἐπὶ τὸν πρῶτον τὸ πνεῦμα καὶ ἐπεπήδα, οἱ λοίποι ἐπαύοντο· ἡνίκα δὲ ἐφ’ ἕτερον, πάλιν οὗτοι ἠρέμουν. Τούτῳ τῷ λόγῳ ἀποχρώμενος Παῦλος ὁ ἀπόστολος βουλόμενος καταστῆσαι τὴν ἐκκλησίαν εὐσταθῶς, ὃν τρόπον ἐν ἀρχῇ εὐτάκτως ἐφέρετο ὁ Ἰσραήλ, διδάσκει λέγων· Ἐὰν ἑτέρῳ ἀποκαλυφθῇ, ἕτερος σιγάτω· οὕτω γὰρ δύνασθε οἱ πάντες καθ’ ἕνα προφητεύειν· καὶ γὰρ πνεύματα προφητῶν προφήταις ὑποτάσσεται. Φέρονται οὖν ψαλμοὶ πάντες ρν· τινὲς δὲ νομίζουσι μὴ ἐπιπόνως ἐντετυχηκότες τοὺς πάντας εἶναι τοῦ μακαρίου Δαυίδ, οὐ σημαίνεται δὲ τοῦτο.
Α τῆς γυναικός, ὅπερ ἐβούλετο, σχῆμα τῶν ἀνιόντων ἑνὸς καὶ ἐπιγνοὺς ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρᾶτο, προσ- εκύνησεν (19'). Οὐδὲν δὲ τῷ δαίμονι μορφῶσαι, ὅπερ ᾔδει, σχῆμα τοῦ Σαμουήλ. Πῶς οὖν προεἶπε, φησὶν, τὰ μέλλοντα συμβαίνειν τῷ Σαούλ, καὶ τῷ Ἰωνάθαν ἐν ταὐτῷ κακά; Τὸ μὲν τέλος προεῖπε τοῦ πολέμου, ὡς Σαούλ ἡττηθήσεται, στοχασαμένη ἀπὸ τῆς περὶ αὐτ τὸν ὀργῆς τοῦ Θεοῦ. Ὡσανεὶ ἰατρὸς ὁ μὴ ἀκριβῆ τῆς ἐπιστήμης ἔχων τὴν γνῶσιν, ἀπεγνωσμένον ἄρ ρωστον θεασάμενος, εἴπῃ τούτου τὸν θάνατον, περὶ τὴν ὥραν σφαλλόμενος. Οὕτω καὶ ὁ δαίμων ἀπὸ τῶν ἔργων τοῦ Σαούλ, καὶ αὐτοῦ τοῦ ἐγχειρήματος τῆς Εγγαστριμύθου, εἰδὼς τοῦ Θεοῦ τὴν ὀργὴν, προλέ γει τὴν ἦταν ὁμοῦ καὶ τὸν θάνατον, περὶ τὴν ἡμέ ραν τοῦ θανάτου σφαλείς. Β Ιππολύτου ἐπισκόπου Ρώμης ὑπόθεσις διηγή σεως εἰς τοὺς Ψαλμούς. Ἡ βίβλος τῶν Ψαλμών καινὴν διδασκαλίαν περιέ χει κατὰ τὴν Μωϋσέως νομοθεσίαν. Καὶ ὅτι δευτέρα μετὰ τὴν Μωϋσέως γραφήν διδασκαλική βίβλος τυγχάνει. Μετὰ γοῦν τὴν Μωϋσέως καὶ Ἰησοῦ τελευτὴν, καὶ μετὰ τοὺς κριτὰς Δαβὶδ γενόμενος, ὡσανεὶ τοῦ Σωτῆρος αὐτὸς χρηματίσαι πατὴρ κατα- ξιωθεὶς, καινὸν τρόπον τὸν τῆς ψαλμῳδίας πρῶτος Εβραίοις παρέδωκε, δι᾿ ἧς ἀναιρεῖ μὲν τὰ παρὰ τῷ Μωϋσῇ περὶ θυσιῶν νενομοθετημένα, καινὸν δὲ τὸν ύμνον καὶ ἀλαλαγμοῦ τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ λατρείας εἰσάγει, καὶ ἄλλα δὲ πλεῖστα τὸν Μωϋσέως νόμον ὑπερβεβηκότα, δι᾿ ὅλῃς αὐτοῦ τῆς πραγματείας διδάσκει. Ασύγχυτος, εβούλετο, καὶ σχῆμα τῶν ἀνι. ἑνὸς ἐπιγ. ὡς Σαμουήλ, τοιούτῳ ἐχρ., προσκυνήσας. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου ἐκ τῆς ἑρμηνείας τοῦ β' ψαλμοῦ. Οὗτος ὁ προελθὼν εἰς τὸν κόσμον, Θεὸς καὶ ἄνθρω πος ἐφανερώθη, καὶ τὸν μὲν ἄνθρωπον αὐτοῦ εὐχό λως ἔστι νοεῖν, ὅτε πεινᾷ καὶ κοπιᾷ, καὶ κάμνων διψᾷ, καὶ δειλιῶν φεύγει, καὶ προσευχόμενος λυπεί- ται, καὶ ἐπὶ προσκεφαλαίου καθεύδει· καὶ ποτήριον πάθους παραιτεῖται, καὶ ἀγωνιῶν ἱδροῖ, καὶ ὑπ' ἀγ γέλου δυναμοῦται, καὶ ὑπὸ Ἰούδα παραδίδοται, καὶ ἀτιμάζεται ὑπὸ Καϊάφα, καὶ ἀπὸ Ηρώδου ἐξουθε νεῖται, μαστίζεταί τε ὑπὸ Πιλάτου, καὶ ὑπὸ στρα ϋ. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - agnovisset Saul, adoravit? Atqui Saul non vidit, sed audiens a muliere quod volebat, figuram unius, eorum qui ascenderant, agnoscens tanquam Samue- len, istam consuluit positis genibus. Nihil autem das- moui facilius, quam Samuelis imaginem exhibere, sibi notam. Quomodo igitur, instant, prædixit quæ erant eventura mala, et Saul ipsi, et Jonathæ si- mul? Finem quidem belli prædixit, quodque Saul vinceretur; il conjectans ab ira Dei erga ipsum. Quemadmodum si medicus, isque nec summum artis apicem assecutus, ægrotum intuens despera- tum, hujus prædical mortem, in tempore tamen designando aberrans. Ita et dæmon ab Saul operi- bus, ipsoque facinore interrogandi Pythonissam, videns iram Dei, prænuntiat cladem simul et mor- tem, circa diem vero mortis aberrans. IN PSALMOS. (Ex Gallandio.) Hippolyti episcopi Roma argumentum enarrationi in Psalmies præmissum. Liber Psalmorum novam doctrinam continet post legem Moysis. Alter enim hic post Moysis scriptu- ram doctrinalis liber est. Post Moysis igitur et Josuæ obitum, et post judices, David exstitit, qui dignus habitus ut Salvatoris etiam ipse pater ap- pellaretur, novam rationem hymnorum conciuen- dorum primus tradidit, per quam sustulit quæ a Moyse sancita lege erant de sacrificiis, et novum hymnum atque modum jubilo colendi Deum intro- duxit, aliaque plurima legem Moysis supergredien- ția, in tota sua tractatione docuit (20). In Psalmum 11: Theodoritus dialogo secundo, qui inscribitur p. 167. Sancti Hippolyti episcopi ex enarratione secundli C psalmi. Hic veniens in mundum Deus et homo patefactus est, et humanam quidem ipsius naturam facile est agnoscere, quando esurit et defatigatur, et sitit, et metuens fugit et orans mœestitia conflictatur, et in cervicali dormit, et calicem passionis auferri petit, et in lucta sudat, et ab angelo confirmatur, et a Juda proditur, et contumelia afficitur a Caipha, et ab Herode despicitur, et a Pilato flagellatur, et a militibus deridetur, et a Judæis ligno affigitur, (19*) Lege... : emendatum, produxit Stephanus le Moyne notis ad Varia sacra p. 977, laudans Hippolyti librum in- editum in Psalmos qui exstet Florentiæ in biblio- theca Laurentiana. Non tamen Hippolyti liber inte- ger in jam dicta bibliotheca superest, sed fragmenta ejus quædam occurrunt in Catena inedita in Psalmos quam thesaurus ille librarius manu exa- ratam asservat, e qua eumdem locum, sed itidem minus emendate produxit Alexander Morus notis ad Novum Fœdus, ad llebr. x, (20) Hunc locum, sed minus integrum minusque
PG 10:609Οἱ μὲν γὰρ πάντες ἀναφέρονται τοῦ Δαυίδ, ἐν δὲ ταῖς ἐπιγραφαῖς δείκνυται τίς τίνος ψαλμὸς γεγένηται. Ἔφην γὰρ ὅτι τέσσαρες ἄρχοντες ᾠδῶν ἐξελέγησαν, διακόσιοι δὲ καὶ ὀγδοήκοντα ὀκτὼ αὐτῶν οἱ ἀκόλουθοι. Τῶν οὖν τεσσάρων ἀρχόντων παράκεινται οἱ ψαλμοί, ὡς αὐταὶ αἱ ἐπιγραφαὶ διδάσκουσιν· ὁπόταν γὰρ λέγῃ Ψαλμὸς τοῖς υἱοῖς Κορέ, εἶπαν Ἀσὰφ καὶ Αἰμάν· ὁπόταν εἴπῃ Ψαλμὸς τοῦ Ἀσάφ, αὐτὸς εἶπεν Ἀσάφ· ὁπόταν εἴπῃ Ψαλμὸς τοῦ Ἰδιθούμ, αὐτὸς ψάλλει ὁ Ἰδιθούμ· ὁπόταν εἴπῃ Τοῦ Δαυίδ, αὐτὸς ὁ λέγων ἦν ὁ Δαυίδ· ἐπὰν δὲ λέγῃ Τῷ Δαυίδ, ὑφ’ ἑτέρου λέγεται εἰς τὸν Δαυίδ. Εἰσὶν οὖν οἱ πάντες ρν, ὧν οβ εἰσὶ τῷ Δαυίδ, θ δὲ τοῦ Δαυίδ, ιβ τῷ Ἀσάφ, ιβ τοῖς υἱοῖς Κορέ, α τῷ Ἰδιθούμ, α τῷ Αἰθάμ, α τῷ Σαλομών, β Ἀγγαίῳ καὶ Ζαχαρίᾳ, λθ ἀνεπίγραφοι καὶ α Μωυσέως, οἱ πάντες ρν. Δεῖ τοίνυν θεωρῆσαι τὸ μυστήριον, τίνι λόγῳ, ἐνδιαφόρων ᾠδῶν ὑπαρχόντων καὶ μὴ πάντων τῶν ψαλμῶν ὄντων Δαυίδ, ἀναφέρεται εἰς τὸν Δαυίδ· καὶ τοῦτο οὐ παραδραμούμεθα. Τούτου γὰρ χάριν ἐπεγράφη, ἐπεὶ αὐτὸς αἴτιος γεγένηται τοῦ εἶναι ταῦτα. Αὐτὸς γὰρ ἐξέλεξε τοὺς ᾠδούς·
τιωτών παίζεται, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ξύλῳ προσπ- Α γνυται, καὶ πρὸς Πατέρα βοῶν παρατίθεται τὸ πνεῦμα, καὶ κλίνων κεφαλὴν ἐκπνεῖ, καὶ πλευρὰν λόγχῃ νύσσεται, καὶ σίνδονι ελισσόμενος ἐν μνημείῳ τίθε ται, καὶ τριήμερος ὑπὸ Πατρὸς ἀνίσταται· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πάλιν φανερῶς ἔστιν ἰδεῖν, ὅτε ὑπ' ἀγ- γέλων προσκυνεῖται, καὶ θεωρεῖται ὑπὸ ποιμένων, καὶ προσδοκᾶται ὑπὸ Συμεών, καὶ ὑπὸ ᾿Αννης μαρ- τυρεῖται, καὶ ζητεῖται ὑπὸ μάγων, καὶ σημαίνεται δι' ἀστέρος, καὶ ὕδωρ ἐν γάμοις οἶνου απεργάζεται, · καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ βίας ἀνέμων κινομένῃ ἐπιτίμα, καὶ ἐπὶ θαλάσσης περιπατεῖ, καὶ τυφλὸν ἐκ γεννητῆς ὁρᾶν ποιεῖ, καὶ νεκρὸν Λάζαρον τετραήμερον ἀνιστᾷ, καὶ ποικίλας δυνάμεις τελεῖ, καὶ ἁμαρτίας ἀφίησι, καὶ ἐξουσίαν δίδωσι μαθηταῖς. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ Β _ τοῦ λόγου τοῦ εἰς ο Κύριος ποιμαίνει με Καὶ κιβωτὸς δὲ ἐκ ξύλων ασήπτων αὐτὸς ἦν ὁ Σω τρ· τὸ γὰρ ἄσηπτον αὐτοῦ καὶ ἀδιάφθορον σκῆνος ταύτῃ κατηγγέλλετο τὸ μηδεμίαν ἁμαρτήματος ση πεθόνα φύσαν· ἡ γὰρ ἁμαρτήσας καὶ ἐξομολογούμενός τηλ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ὁ δὲ Κύριος ἀναμάρτητος ἦν, ἐκ τῶν ἀσήπτων ξύλων τὸ κατὰ ἄνθρωπον, τουτέστιν ἐκ τῆς Παρθένου καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔσωθεν, καὶ ἔξωθεν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ, οἷα καθαρωτάτῳ χρυσίῳ περικεκαλυμμένος. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου τοῦ εἰς τὸν κγ' ψαλμόν. Έρχεται ἐπὶ τὰς οὐρανίας πύλας, ἄγγελοι αὐτῷ συνοδεύουσι, καὶ κεκλεισμέναι εἰσὶν αἱ πύλαι τῶν οὐρανῶν. Ουδέπω γὰρ ἀναβέβηκεν εἰς οὐρανούς. Πρῶτος νῦν φαίνεται ταῖς δυνάμεσι ταῖς οὐρανίαις σὰρξ ἀναβαίνουσα. Λέγεται οὖν ταῖς δυνάμεσιν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων τῶν προτρεχόντων τὸν Σωτῆρα, καὶ Κύριον· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ Βα- σιλεὺς τῆς δόξης. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου εἰς τὴν ᾠδὴν μεγάλην. ϋ τὸν ἀπολωλότα ἐκ γῆς πρωτόπλαστον ἄνθρωπον, καὶ ἐν δεσμοῖς θανάτου κρατούμενον, ἐξ ᾅδου κατω τάτου ἑλκύσας· ὁ ἄνωθεν κατελθὼν, καὶ τὸν κάτω εἰς τὰ ἄνω ἀνενέγκας· ὁ τῶν νεκρῶν εὐαγγελιστής, καὶ τῶν ψυχῶν λυτρωτὴς, καὶ ἀνάστασις τῶν τεθαμ- μένων γινόμενος οὗτος· ἦν ὁ τοῦ νενικημένου ἀνθρώ του γεγενημένος βοηθός κατ' αὐτὸν ὅμοιος αὐτῷ * Λόγος, FRAGMENTA IN PSALMOS. et ad Patrem clamans spiritum ci commendat, et (sic) inclinato capite exspirat, et lancea latus ejus con- foditur, et sindone involutus in monumento collo- catur, et tertio die a Patre resuscitatur. Divina vero ipsius natura non obscure cernitur, quando ab an- gelis adoratur, et a pastoribus spectatur, et exspe- ctatur a Simeone, et Annæ testimonio ornatur, et quæritur a magis, et indicatur a stella, et ex aqua in nuptiis vinum facit, et mare vi ventorum agita- tum objurgat, et in mari ambulat, et cæco a mati- vitate visum restituit, et Lazarum quatriduanum resuscitat, et varias virtutes perficit, et peccata remittit, et potestatem remittendi dat discipulis. In Psalmum XXII. Idem Theodoritus dialogo primo. Sanctus Hippolytus episcopus et martyr in enar- ratione psalmi, & Dominus pastor meus. » Arca concinnata ex lignis non obnoxiis putrefa - ctioni erat ipse Salvator. Etenim hac significabatur tabernaculum ipsius non sentiens cariem, aut corruptionem, hoc est, nullam peccati putredinem gignens. Nam peccator hanc edit confessionem : Pulruerunt et corrupia sunt vulnera mea propter insipientiam meam s. Dominus vero peccati expers, et ex lignis immunibus a putrefactione secundum hominem, hoc est, ex Virgine et Spiritu sancto in- tus, et foris verbo Dei, quasi quodam purissimo auro opertus fuit. In psalmum XXIII. Idem ibid. C Idem in enarratione psalmi xxIII. Venit ad cœlestes portas angelis ipsum comităm- tibus, et clausæ erant portæ cœlorum. Nondam eisim in cœlum ascenderat, sed tunc primum ap- paruit potestatibus coelestibus caro ascendens. Dicitur ergo potestatibus ab angelis, qui erant præ- cursores Salvatoris et Domini : Tollile portas, prin- cipes, vestras, et elevamini, porta @lernales, et in- troibit Rex gloriæ **. In psalmum CIX. Idem Theodoritus dialogo secundo. D Psal. xxxvIII, Idem in concione de magno cantico. Qui perditum hominem ex terra formatum et inculis mortis implicatum ex intimo inferno eri- puit, et desuper veniens in sublime extulit humi jacentem, factus mortuorum evangelista, et anim marum redemptor, et resurrectio sepultorum; hic victo homini opem tulit, factus ei similis primoge- nitus prinum parentem Adam in virgine 5. 33 Psal. xxiv, 7.
αὐτὸς τοίνυν αἴτιος γενόμενος ἠξιώθη τῆς τιμῆς ταύτης, ἵνα πανθ’ ὅσα ἂν εἶπαν οἱ ᾠδοὶ εἰς τὸν Δαυὶδ καταλογισθῇ. Παραθησόμεθα δὲ καὶ ἕτερά τινα μαρτύρια. Βίβλος ἀναφέρεται Ἐσθήρ· Ἐσθὴρ δὲ μόνον ἕν τι εἰργάσατο, Μαρδοχαῖος δὲ πόλλα, καὶ οὐκ ἐπιγράφεται Μαρδοχαίου ἀλλὰ Ἐσθήρ· τὸ αἴτιον τοῦτο, ὅτι αὐτὴ βασίλισσα ὑπάρχουσα ἔκδοτον ἑαυτῆς τὴν ψυχὴν ἔδωκε πρὸς τὴν ἐκδίκησιν τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ τότε διωκομένων, καὶ ἀντὶ τῆς εὐεργεσίας ταύτης καὶ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν θεὸν γεγενημένης τιμῇ ταύτῃ ἐλογίσαντο τιμῆσαι τὴν ἀρχηγὸν τοῦ ἔργου· τούτου χάριν ἐπεγράφη Ἐσθήρ. Ὃν τοίνυν τρόπον, αὐτῆς γενομένης σωτηρίας αἰτίου, εἰς αὐτὴν ἀνηνέχθη ἡ βίβλος, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον καὶ ἐπὶ τὸν Δαυίδ, αὐτὸν αἴτιον γενόμενον τῆς δοξολογίας ταύτης τῆς εἰς τὸν θεόν· ἀνηνέχθη ἡ βίβλος εἰς αὐτόν. Ταῦτα μὲν οὕτως ἔχει κατὰ τὴν ἱστορίαν τὴν ἀποδεδειγμένην· παρέστωσαν δὲ οἱ λέγοντες ἑαυτοὺς φιλομαθεῖς καὶ μὴ τολμάτωσαν ᾄδειν, ἀλλὰ βιαζέσθωσαν λέγειν· Ἀλλά, φησίν, ἤσκησας ἐκ νεότητος. Διὰ τί τοίνυν καὶ σὺ [οὐ]; Μὴ ἐπιχειρῇς λέγειν ἃ οὐκ ἐπίστασαι μὴ μαθών.
τιωτών παίζεται, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ξύλῳ προσπ- Α γνυται, καὶ πρὸς Πατέρα βοῶν παρατίθεται τὸ πνεῦμα, καὶ κλίνων κεφαλὴν ἐκπνεῖ, καὶ πλευρὰν λόγχῃ νύσσεται, καὶ σίνδονι ελισσόμενος ἐν μνημείῳ τίθε ται, καὶ τριήμερος ὑπὸ Πατρὸς ἀνίσταται· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πάλιν φανερῶς ἔστιν ἰδεῖν, ὅτε ὑπ' ἀγ- γέλων προσκυνεῖται, καὶ θεωρεῖται ὑπὸ ποιμένων, καὶ προσδοκᾶται ὑπὸ Συμεών, καὶ ὑπὸ ᾿Αννης μαρ- τυρεῖται, καὶ ζητεῖται ὑπὸ μάγων, καὶ σημαίνεται δι' ἀστέρος, καὶ ὕδωρ ἐν γάμοις οἶνου απεργάζεται, · καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ βίας ἀνέμων κινομένῃ ἐπιτίμα, καὶ ἐπὶ θαλάσσης περιπατεῖ, καὶ τυφλὸν ἐκ γεννητῆς ὁρᾶν ποιεῖ, καὶ νεκρὸν Λάζαρον τετραήμερον ἀνιστᾷ, καὶ ποικίλας δυνάμεις τελεῖ, καὶ ἁμαρτίας ἀφίησι, καὶ ἐξουσίαν δίδωσι μαθηταῖς. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ Β _ τοῦ λόγου τοῦ εἰς ο Κύριος ποιμαίνει με Καὶ κιβωτὸς δὲ ἐκ ξύλων ασήπτων αὐτὸς ἦν ὁ Σω τρ· τὸ γὰρ ἄσηπτον αὐτοῦ καὶ ἀδιάφθορον σκῆνος ταύτῃ κατηγγέλλετο τὸ μηδεμίαν ἁμαρτήματος ση πεθόνα φύσαν· ἡ γὰρ ἁμαρτήσας καὶ ἐξομολογούμενός τηλ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ὁ δὲ Κύριος ἀναμάρτητος ἦν, ἐκ τῶν ἀσήπτων ξύλων τὸ κατὰ ἄνθρωπον, τουτέστιν ἐκ τῆς Παρθένου καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔσωθεν, καὶ ἔξωθεν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ, οἷα καθαρωτάτῳ χρυσίῳ περικεκαλυμμένος. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου τοῦ εἰς τὸν κγ' ψαλμόν. Έρχεται ἐπὶ τὰς οὐρανίας πύλας, ἄγγελοι αὐτῷ συνοδεύουσι, καὶ κεκλεισμέναι εἰσὶν αἱ πύλαι τῶν οὐρανῶν. Ουδέπω γὰρ ἀναβέβηκεν εἰς οὐρανούς. Πρῶτος νῦν φαίνεται ταῖς δυνάμεσι ταῖς οὐρανίαις σὰρξ ἀναβαίνουσα. Λέγεται οὖν ταῖς δυνάμεσιν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων τῶν προτρεχόντων τὸν Σωτῆρα, καὶ Κύριον· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ Βα- σιλεὺς τῆς δόξης. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου εἰς τὴν ᾠδὴν μεγάλην. ϋ τὸν ἀπολωλότα ἐκ γῆς πρωτόπλαστον ἄνθρωπον, καὶ ἐν δεσμοῖς θανάτου κρατούμενον, ἐξ ᾅδου κατω τάτου ἑλκύσας· ὁ ἄνωθεν κατελθὼν, καὶ τὸν κάτω εἰς τὰ ἄνω ἀνενέγκας· ὁ τῶν νεκρῶν εὐαγγελιστής, καὶ τῶν ψυχῶν λυτρωτὴς, καὶ ἀνάστασις τῶν τεθαμ- μένων γινόμενος οὗτος· ἦν ὁ τοῦ νενικημένου ἀνθρώ του γεγενημένος βοηθός κατ' αὐτὸν ὅμοιος αὐτῷ * Λόγος, FRAGMENTA IN PSALMOS. et ad Patrem clamans spiritum ci commendat, et (sic) inclinato capite exspirat, et lancea latus ejus con- foditur, et sindone involutus in monumento collo- catur, et tertio die a Patre resuscitatur. Divina vero ipsius natura non obscure cernitur, quando ab an- gelis adoratur, et a pastoribus spectatur, et exspe- ctatur a Simeone, et Annæ testimonio ornatur, et quæritur a magis, et indicatur a stella, et ex aqua in nuptiis vinum facit, et mare vi ventorum agita- tum objurgat, et in mari ambulat, et cæco a mati- vitate visum restituit, et Lazarum quatriduanum resuscitat, et varias virtutes perficit, et peccata remittit, et potestatem remittendi dat discipulis. In Psalmum XXII. Idem Theodoritus dialogo primo. Sanctus Hippolytus episcopus et martyr in enar- ratione psalmi, & Dominus pastor meus. » Arca concinnata ex lignis non obnoxiis putrefa - ctioni erat ipse Salvator. Etenim hac significabatur tabernaculum ipsius non sentiens cariem, aut corruptionem, hoc est, nullam peccati putredinem gignens. Nam peccator hanc edit confessionem : Pulruerunt et corrupia sunt vulnera mea propter insipientiam meam s. Dominus vero peccati expers, et ex lignis immunibus a putrefactione secundum hominem, hoc est, ex Virgine et Spiritu sancto in- tus, et foris verbo Dei, quasi quodam purissimo auro opertus fuit. In psalmum XXIII. Idem ibid. C Idem in enarratione psalmi xxIII. Venit ad cœlestes portas angelis ipsum comităm- tibus, et clausæ erant portæ cœlorum. Nondam eisim in cœlum ascenderat, sed tunc primum ap- paruit potestatibus coelestibus caro ascendens. Dicitur ergo potestatibus ab angelis, qui erant præ- cursores Salvatoris et Domini : Tollile portas, prin- cipes, vestras, et elevamini, porta @lernales, et in- troibit Rex gloriæ **. In psalmum CIX. Idem Theodoritus dialogo secundo. D Psal. xxxvIII, Idem in concione de magno cantico. Qui perditum hominem ex terra formatum et inculis mortis implicatum ex intimo inferno eri- puit, et desuper veniens in sublime extulit humi jacentem, factus mortuorum evangelista, et anim marum redemptor, et resurrectio sepultorum; hic victo homini opem tulit, factus ei similis primoge- nitus prinum parentem Adam in virgine 5. 33 Psal. xxiv, 7.
PG 10:610Ἡ γὰρ ἀπορία τοῦ ἀγνοεῖν καὶ τὸ ἐπιχείρημα τοῦ διδάσκειν μὴ μεμαθηκότα βιάζεται πλάσσειν πλάνην πρὸς ἀπάτην τῶν ἀκροατῶν, δόξης κενῆς χάριν. Εἰ δὲ φόβος παρῆν, πρότερον ἤσκεις μαθεῖν, ἵνα καὶ καλῶς διδάξαι δυνηθῇς. Πρόσσχωμεν οὖν τοῖς προκειμένοις. Ἐπιγραφαὶ γὰρ διάφοροι γίνονται τοῖς ψαλμοῖς, ἃς ἐπιγραφὰς ἐν παραδρομῇ λέγειν οὐκ ἐχρῆν, ἀλλὰ μετὰ πάσης σπουδῆς, ἀναγκαίας γινομένης τοῖς ἀκούουσιν. Ὅτε γὰρ λέγει Ὑπὲρ τῆς κληρονομούσης ψαλμός, μὴ ἀργῶς πρόκειται ἡ ἐπιγραφήμὴ γένοιτο, αὐτὰ δὲ οὕτω καταρτιζέσθω, ἵνα ὅσα καὶ περὶ τοῦ υἱοῦ λέγεται πιστευθῇ. Ψαλμός φησιν ὑπὲρ τῆς κληρονομούσης· πρόκειται Τὰ ῥήματά μου ἐνώτισαι, κύριε· σύνες τῆς κραυγῆς μου, πρόσχες τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου, ὁ βασιλεύς μου καὶ ὁ θεός μου. Τίνα ἄρα σημαίνει κληρονομοῦσαν, ἀλλ’ ἢ τὴν ἐκκλησίαν, ἥτις καὶ κύριον καὶ βασιλέα ἐπέγνω τὸν Χριστόν, ὃν προσκαλουμένη λέγει· Διὰ τοῦτο νεάνιδες ἠγάπησάν σε, εἵλκυσάν σε; Αὕτη μὲν οὖν ἐστιν ἡ κληρονομοῦσα·
τιωτών παίζεται, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ξύλῳ προσπ- Α γνυται, καὶ πρὸς Πατέρα βοῶν παρατίθεται τὸ πνεῦμα, καὶ κλίνων κεφαλὴν ἐκπνεῖ, καὶ πλευρὰν λόγχῃ νύσσεται, καὶ σίνδονι ελισσόμενος ἐν μνημείῳ τίθε ται, καὶ τριήμερος ὑπὸ Πατρὸς ἀνίσταται· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πάλιν φανερῶς ἔστιν ἰδεῖν, ὅτε ὑπ' ἀγ- γέλων προσκυνεῖται, καὶ θεωρεῖται ὑπὸ ποιμένων, καὶ προσδοκᾶται ὑπὸ Συμεών, καὶ ὑπὸ ᾿Αννης μαρ- τυρεῖται, καὶ ζητεῖται ὑπὸ μάγων, καὶ σημαίνεται δι' ἀστέρος, καὶ ὕδωρ ἐν γάμοις οἶνου απεργάζεται, · καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ βίας ἀνέμων κινομένῃ ἐπιτίμα, καὶ ἐπὶ θαλάσσης περιπατεῖ, καὶ τυφλὸν ἐκ γεννητῆς ὁρᾶν ποιεῖ, καὶ νεκρὸν Λάζαρον τετραήμερον ἀνιστᾷ, καὶ ποικίλας δυνάμεις τελεῖ, καὶ ἁμαρτίας ἀφίησι, καὶ ἐξουσίαν δίδωσι μαθηταῖς. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ Β _ τοῦ λόγου τοῦ εἰς ο Κύριος ποιμαίνει με Καὶ κιβωτὸς δὲ ἐκ ξύλων ασήπτων αὐτὸς ἦν ὁ Σω τρ· τὸ γὰρ ἄσηπτον αὐτοῦ καὶ ἀδιάφθορον σκῆνος ταύτῃ κατηγγέλλετο τὸ μηδεμίαν ἁμαρτήματος ση πεθόνα φύσαν· ἡ γὰρ ἁμαρτήσας καὶ ἐξομολογούμενός τηλ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ὁ δὲ Κύριος ἀναμάρτητος ἦν, ἐκ τῶν ἀσήπτων ξύλων τὸ κατὰ ἄνθρωπον, τουτέστιν ἐκ τῆς Παρθένου καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔσωθεν, καὶ ἔξωθεν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ, οἷα καθαρωτάτῳ χρυσίῳ περικεκαλυμμένος. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου τοῦ εἰς τὸν κγ' ψαλμόν. Έρχεται ἐπὶ τὰς οὐρανίας πύλας, ἄγγελοι αὐτῷ συνοδεύουσι, καὶ κεκλεισμέναι εἰσὶν αἱ πύλαι τῶν οὐρανῶν. Ουδέπω γὰρ ἀναβέβηκεν εἰς οὐρανούς. Πρῶτος νῦν φαίνεται ταῖς δυνάμεσι ταῖς οὐρανίαις σὰρξ ἀναβαίνουσα. Λέγεται οὖν ταῖς δυνάμεσιν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων τῶν προτρεχόντων τὸν Σωτῆρα, καὶ Κύριον· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ Βα- σιλεὺς τῆς δόξης. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου εἰς τὴν ᾠδὴν μεγάλην. ϋ τὸν ἀπολωλότα ἐκ γῆς πρωτόπλαστον ἄνθρωπον, καὶ ἐν δεσμοῖς θανάτου κρατούμενον, ἐξ ᾅδου κατω τάτου ἑλκύσας· ὁ ἄνωθεν κατελθὼν, καὶ τὸν κάτω εἰς τὰ ἄνω ἀνενέγκας· ὁ τῶν νεκρῶν εὐαγγελιστής, καὶ τῶν ψυχῶν λυτρωτὴς, καὶ ἀνάστασις τῶν τεθαμ- μένων γινόμενος οὗτος· ἦν ὁ τοῦ νενικημένου ἀνθρώ του γεγενημένος βοηθός κατ' αὐτὸν ὅμοιος αὐτῷ * Λόγος, FRAGMENTA IN PSALMOS. et ad Patrem clamans spiritum ci commendat, et (sic) inclinato capite exspirat, et lancea latus ejus con- foditur, et sindone involutus in monumento collo- catur, et tertio die a Patre resuscitatur. Divina vero ipsius natura non obscure cernitur, quando ab an- gelis adoratur, et a pastoribus spectatur, et exspe- ctatur a Simeone, et Annæ testimonio ornatur, et quæritur a magis, et indicatur a stella, et ex aqua in nuptiis vinum facit, et mare vi ventorum agita- tum objurgat, et in mari ambulat, et cæco a mati- vitate visum restituit, et Lazarum quatriduanum resuscitat, et varias virtutes perficit, et peccata remittit, et potestatem remittendi dat discipulis. In Psalmum XXII. Idem Theodoritus dialogo primo. Sanctus Hippolytus episcopus et martyr in enar- ratione psalmi, & Dominus pastor meus. » Arca concinnata ex lignis non obnoxiis putrefa - ctioni erat ipse Salvator. Etenim hac significabatur tabernaculum ipsius non sentiens cariem, aut corruptionem, hoc est, nullam peccati putredinem gignens. Nam peccator hanc edit confessionem : Pulruerunt et corrupia sunt vulnera mea propter insipientiam meam s. Dominus vero peccati expers, et ex lignis immunibus a putrefactione secundum hominem, hoc est, ex Virgine et Spiritu sancto in- tus, et foris verbo Dei, quasi quodam purissimo auro opertus fuit. In psalmum XXIII. Idem ibid. C Idem in enarratione psalmi xxIII. Venit ad cœlestes portas angelis ipsum comităm- tibus, et clausæ erant portæ cœlorum. Nondam eisim in cœlum ascenderat, sed tunc primum ap- paruit potestatibus coelestibus caro ascendens. Dicitur ergo potestatibus ab angelis, qui erant præ- cursores Salvatoris et Domini : Tollile portas, prin- cipes, vestras, et elevamini, porta @lernales, et in- troibit Rex gloriæ **. In psalmum CIX. Idem Theodoritus dialogo secundo. D Psal. xxxvIII, Idem in concione de magno cantico. Qui perditum hominem ex terra formatum et inculis mortis implicatum ex intimo inferno eri- puit, et desuper veniens in sublime extulit humi jacentem, factus mortuorum evangelista, et anim marum redemptor, et resurrectio sepultorum; hic victo homini opem tulit, factus ei similis primoge- nitus prinum parentem Adam in virgine 5. 33 Psal. xxiv, 7.
ἄρα οὖν δικαίως ὁ γραμματεὺς πνεύματι κινηθεὶς προγραφὴν τοιαύτην ἐποίησε, δι’ ἧς προγραφῆς τὰ ἀκόλουθα σημαίνεται ὑπὸ τοῦ πνεύματος δικαίως. Αὕτη γάρ ἐστιν ἡ κληρονομοῦσα, αὕτη ἐστὶν ἡ καὶ κύριον καὶ βασιλέα ἐπιγνοῦσα, ὡς καὶ ἐν ἑτέρῳ ψαλμῷ λέγει· Ἄκουσον, θυγάτερ, καὶ ἴδε καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου, διότι αὐτὸς κύριός σου καὶ προσκυνήσεις αὐτῷ· αὕτη ἐστὶν ἡ κληρονομοῦσα καὶ προσκυνοῦσα τῷ Χριστῷ. Ἄλλη δὲ προγραφὴ Ψαλμὸς ὑπὲρ τῆς ὀγδόης. Ποίας; Ὀγδοάδος οὐκ εἶπε, καθὼς Οὐαλεντῖνος βούλεται τεχναζόμενος λέγειν, ἀλλ’ ὑπὲρ τῆς ὀγδόης, ἡ δὲ ὀγδόη σημαίνεται ἡμέρα κρίσεως. Ὅτι δὲ κρίσεως σημαντικὸν τὸ γράμμα, ὁ ψαλμὸς διδάσκει· Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Ἑτέρα πάλιν ἐπιγραφὴ Ψαλμὸς ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ. Δεῖ οὖν ἡμᾶς, ὃν τρόπον ἐπέγνωμεν ἐκεῖνα, καὶ ταῦτα περὶ τοῦ υἱοῦ ἐπιγνῶναι. Ψαλμὸς γάρ φησι ὑπὲρ τῶν κρυφίων τοῦ υἱοῦ. Ἐξομολογήσομαί σοι, κύριε, ἐν ὅλῃ καρδίᾳ μου, ἀπαγγελῶ τὰ θαυμάσιά σου·
τιωτών παίζεται, καὶ ὑπὸ Ἰουδαίων ξύλῳ προσπ- Α γνυται, καὶ πρὸς Πατέρα βοῶν παρατίθεται τὸ πνεῦμα, καὶ κλίνων κεφαλὴν ἐκπνεῖ, καὶ πλευρὰν λόγχῃ νύσσεται, καὶ σίνδονι ελισσόμενος ἐν μνημείῳ τίθε ται, καὶ τριήμερος ὑπὸ Πατρὸς ἀνίσταται· τὸ δὲ θεϊκὸν αὐτοῦ πάλιν φανερῶς ἔστιν ἰδεῖν, ὅτε ὑπ' ἀγ- γέλων προσκυνεῖται, καὶ θεωρεῖται ὑπὸ ποιμένων, καὶ προσδοκᾶται ὑπὸ Συμεών, καὶ ὑπὸ ᾿Αννης μαρ- τυρεῖται, καὶ ζητεῖται ὑπὸ μάγων, καὶ σημαίνεται δι' ἀστέρος, καὶ ὕδωρ ἐν γάμοις οἶνου απεργάζεται, · καὶ θαλάσσῃ ὑπὸ βίας ἀνέμων κινομένῃ ἐπιτίμα, καὶ ἐπὶ θαλάσσης περιπατεῖ, καὶ τυφλὸν ἐκ γεννητῆς ὁρᾶν ποιεῖ, καὶ νεκρὸν Λάζαρον τετραήμερον ἀνιστᾷ, καὶ ποικίλας δυνάμεις τελεῖ, καὶ ἁμαρτίας ἀφίησι, καὶ ἐξουσίαν δίδωσι μαθηταῖς. Τοῦ ἁγίου Ἱππολύτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος ἐκ Β _ τοῦ λόγου τοῦ εἰς ο Κύριος ποιμαίνει με Καὶ κιβωτὸς δὲ ἐκ ξύλων ασήπτων αὐτὸς ἦν ὁ Σω τρ· τὸ γὰρ ἄσηπτον αὐτοῦ καὶ ἀδιάφθορον σκῆνος ταύτῃ κατηγγέλλετο τὸ μηδεμίαν ἁμαρτήματος ση πεθόνα φύσαν· ἡ γὰρ ἁμαρτήσας καὶ ἐξομολογούμενός τηλ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ὁ δὲ Κύριος ἀναμάρτητος ἦν, ἐκ τῶν ἀσήπτων ξύλων τὸ κατὰ ἄνθρωπον, τουτέστιν ἐκ τῆς Παρθένου καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἔσωθεν, καὶ ἔξωθεν τοῦ λόγου τοῦ Θεοῦ, οἷα καθαρωτάτῳ χρυσίῳ περικεκαλυμμένος. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου τοῦ εἰς τὸν κγ' ψαλμόν. Έρχεται ἐπὶ τὰς οὐρανίας πύλας, ἄγγελοι αὐτῷ συνοδεύουσι, καὶ κεκλεισμέναι εἰσὶν αἱ πύλαι τῶν οὐρανῶν. Ουδέπω γὰρ ἀναβέβηκεν εἰς οὐρανούς. Πρῶτος νῦν φαίνεται ταῖς δυνάμεσι ταῖς οὐρανίαις σὰρξ ἀναβαίνουσα. Λέγεται οὖν ταῖς δυνάμεσιν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων τῶν προτρεχόντων τὸν Σωτῆρα, καὶ Κύριον· "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν, καὶ επάρθητε, πύλαι αἰώνιοι, καὶ εἰσελεύσεται ὁ Βα- σιλεὺς τῆς δόξης. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ λόγου εἰς τὴν ᾠδὴν μεγάλην. ϋ τὸν ἀπολωλότα ἐκ γῆς πρωτόπλαστον ἄνθρωπον, καὶ ἐν δεσμοῖς θανάτου κρατούμενον, ἐξ ᾅδου κατω τάτου ἑλκύσας· ὁ ἄνωθεν κατελθὼν, καὶ τὸν κάτω εἰς τὰ ἄνω ἀνενέγκας· ὁ τῶν νεκρῶν εὐαγγελιστής, καὶ τῶν ψυχῶν λυτρωτὴς, καὶ ἀνάστασις τῶν τεθαμ- μένων γινόμενος οὗτος· ἦν ὁ τοῦ νενικημένου ἀνθρώ του γεγενημένος βοηθός κατ' αὐτὸν ὅμοιος αὐτῷ * Λόγος, FRAGMENTA IN PSALMOS. et ad Patrem clamans spiritum ci commendat, et (sic) inclinato capite exspirat, et lancea latus ejus con- foditur, et sindone involutus in monumento collo- catur, et tertio die a Patre resuscitatur. Divina vero ipsius natura non obscure cernitur, quando ab an- gelis adoratur, et a pastoribus spectatur, et exspe- ctatur a Simeone, et Annæ testimonio ornatur, et quæritur a magis, et indicatur a stella, et ex aqua in nuptiis vinum facit, et mare vi ventorum agita- tum objurgat, et in mari ambulat, et cæco a mati- vitate visum restituit, et Lazarum quatriduanum resuscitat, et varias virtutes perficit, et peccata remittit, et potestatem remittendi dat discipulis. In Psalmum XXII. Idem Theodoritus dialogo primo. Sanctus Hippolytus episcopus et martyr in enar- ratione psalmi, & Dominus pastor meus. » Arca concinnata ex lignis non obnoxiis putrefa - ctioni erat ipse Salvator. Etenim hac significabatur tabernaculum ipsius non sentiens cariem, aut corruptionem, hoc est, nullam peccati putredinem gignens. Nam peccator hanc edit confessionem : Pulruerunt et corrupia sunt vulnera mea propter insipientiam meam s. Dominus vero peccati expers, et ex lignis immunibus a putrefactione secundum hominem, hoc est, ex Virgine et Spiritu sancto in- tus, et foris verbo Dei, quasi quodam purissimo auro opertus fuit. In psalmum XXIII. Idem ibid. C Idem in enarratione psalmi xxIII. Venit ad cœlestes portas angelis ipsum comităm- tibus, et clausæ erant portæ cœlorum. Nondam eisim in cœlum ascenderat, sed tunc primum ap- paruit potestatibus coelestibus caro ascendens. Dicitur ergo potestatibus ab angelis, qui erant præ- cursores Salvatoris et Domini : Tollile portas, prin- cipes, vestras, et elevamini, porta @lernales, et in- troibit Rex gloriæ **. In psalmum CIX. Idem Theodoritus dialogo secundo. D Psal. xxxvIII, Idem in concione de magno cantico. Qui perditum hominem ex terra formatum et inculis mortis implicatum ex intimo inferno eri- puit, et desuper veniens in sublime extulit humi jacentem, factus mortuorum evangelista, et anim marum redemptor, et resurrectio sepultorum; hic victo homini opem tulit, factus ei similis primoge- nitus prinum parentem Adam in virgine 5. 33 Psal. xxiv, 7.
PG 10:611τίς δὲ ἦν ἐξομολογούμενος πατρί, ἀλλ’ ἢ ὁ μετὰ παρρησίας βοῶν καὶ λέγων· Ἐξομολογοῦμαί σοι, πάτερ, κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. Ναί, ὁ πάτηρ, ὅτι οὕτως ἐγένετο εὐδοκία ἔμπροσθέν σου. Ὁρῶμεν οὖν, ἀγαπητοί, τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ κεκηρυγμένον. Ἑτέρα δὲ πάλιν ἐπιγραφὴ Ψαλμὸς ὑπὲρ τῶν ληνῶν. Τίνες δ’ ἂν εἶεν ληνοί, ἀλλ’ ἢ οἱ μακάριοι προφῆται; Ὃν γὰρ τρόπον ληνὸς ὑποδεχομένη τὸ γλεῦκος ἐκ θλιβέντος βότρυος χωρεῖ, καὶ ἐν αὐτῇ βράσσει ἀναζέον ἀφ’ ἑαυτοῦ, τὸν αὐτὸν δὴ τρόπον ἐν τοῖς προφήταις τὸ ἅγιον πνεῦμα ἐπιρρέει, θλιβέντος ὡς βότρυος Χριστοῦ, καὶ ἀναβράσσον ὡσεὶ γλεῦκος εὐφραίνει καρδίαν. Ὅτι δὲ οὕτως ἔχει, ἔστι θεωρῆσαι· ἡ γὰρ προγραφὴ τὸν ψαλμὸν δείκνυσι καὶ ὁ ψαλμὸς τὴν δύναμιν τῶν ἑρμηνευμάτων· πρόσκειται γὰρ Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον, Χριστὸς δὲ λέγει Ὅτι ἀπεκάλυψας νηπίοις θηλάζουσι. Προφήταις λέγει, οἳ μέτοχοι πνεύματος ἁγίου, ὡς νήπιοι κακίας τε πόρρω ὑπάρχοντες, τὸ καλὸν τῆς χάριτος διδασκαλεῖον ᾠκοδόμησαν, ὑπὲρ ὧν ἐψάλλε πάλιν δικαίως Δαυίδ.
πρωτότοκος Λόγος, τὸν πρωτόπλαστον Ἀδὰμ ἐν τῇ παρθένῳ ἐπισκεπτόμενος, ὁ πνευματικὸς τὸν χοϊκὸν ἐν τῇ μήτρᾳ ἐπιζητῶν, ὁ ἀεὶ ζῶν τὸν διὰ παρακοῆς ἀποθανόντα· ὁ οὐράνιος τὸν ἐπίγειον εἰς τὰ ἄνω καλῶν· ὁ εὐγενὴς τὸν δοῦλον διὰ τῆς ἰδίας ὑπακοῆς ἐλεύθερον ἀποδεῖξαι θέλων· ὁ τὸν εἰς γῆν λυόμενον ἄνθρωπον καὶ βρώμα όφεως γεγενημένον, εἰς ἀδά μαντα τρέψας, καὶ τοῦτο ἐπὶ ξύλου κρεμασθέντα, Κύριον κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀποδείξας, καὶ διὰ τοῦτο διὰ ξύλου, νικηφόρος εὑρίσκεται· Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου Οἱ γὰρ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἔνσαρκον νῦν μὴ ἐπιγι νώσκοντες, ἐπιγνώσονται αὐτὸν κριτὴν ἐν δόξῃ παρ ραγινόμενον τὸν νῦν ἐν ἀδόξῳ σώματι ὑβριζόμενον. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου· Καὶ γὰρ οἱ ἀπόστολοι ἐλθόντες εἰς τὸ μνημεῖον τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, οὐχ εὕρισκον τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ ὃν τρόπον οἱ υἱοὶ τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ταφὴν τοῦ Μωϋσέως Β' ἀναβάντες ἐν τῷ ὄρει ἐζήτουν, καὶ οὐχ εὕρισκον. με. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτοὺς, καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. μς'. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίσῃ τοὺς καρποὺς αὐ τῶν, καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. μζ'. Απέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αύ- τῶν, καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνη. "Ωσπερ δὲ διὰ τῆς ἀτακτητέρας διαίτης φθοροποιός τις χυμὸς καὶ χολώδης ἐν τοῖς σπλάγχνοις συνίσταται, ἂν ὁ ἰατρὸς διὰ τῆς τέχνης εἰς ἔμετον εφελκόμενος, οὐκ ἂν ἐν αἰτίᾳ γένοιτο τοῦ αὐτοῦ ἐμποιῆσαι τῷ τω ματι τὸν νοσώδη χυμόν, ἀλλ' ἐποίησε μὲν τῆς τροφῆς ἀταξία, εἰς δὲ τὸ ἐμφανὲς ἤγαγεν ἡ ἰατρικὴ ἐπιστήμη. Οὕτως κἂν παρὰ Θεοῦ γίνεσθαι λέγηται τοῖς μοχθη ροῖς τὴν προαίρεσιν ἡ ἀλγεινὴ ἀνταπόδοσις, εὔλογον ἂν εἴη ἐξ ἡμῶν αὐτῶν νοεῖν τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς αἰτίας τὰ τοιαῦτα λαμβάνειν πάθη. Τῷ γὰρ ἀναμαρτήτως βεβιωκότι οὐ σκότος ἐστὶν, οὐ σκώληξ, οὐ γέεννα, οὐ πῦρ, οὐκ ἄλλο τι τῶν φοβερῶν ὀνομάτων τε καὶ πραγμάτων, ὡς οὐδὲ τοῖς Ἑβραίοις αἱ Αἰγύπτιαι πληγαί, οἱ λεπτοὶ σκίνιπες ἐκεῖνοι, οἱ τοῖς ἀφανέσιν ἀλγύνοντες δήγμασιν, ἡ ὀδυνηρῶς διὰ τοῦ δήγματο έμφυομένη τῷ σώματι κυνόμυια, οἱ ἄνωθεν πρηστή ρες τοῖς τῆς χαλάζης λίθοις συγκαταπίπτοντες, ἡ ὑπὸ τῶν ἀκρίδων καταφθειρομένη γεωπονία, ὁ μελαινό μενος ἀὴρ, τὰ ἄλλα. Πρόκειται δὲ τῷ Θεῷ γεωργεῖν μὲν τὴν ἀληθινὴν ἄμπελον, ἀποκτεῖναι δὲ τὴν Αίγυ πτίαν φειδομένῳ τῶν μελλόντων ἐσθίειν σταφυλὴν χολῆς καὶ πίνειν θυμὸν ἀσπίδων ἀνίατον. ᾿Αναι ρεῖται δὲ καὶ συκάμινος Αἰγυπτία, οὐ μὴν ἐκείνη ἐφ᾽ ἣν ἀναβαίνει Ζακχαίος, ἵνα δυνηθῇ ἰδεῖν μου τὸν Κύριον. Καὶ διαφθείρονται καρποὶ Αἰγύπτιοι, ἔργα σαρκὸς, οὐ μὴν ὁ τοῦ Πνεύματος καρπὸς, ἀγάπη, χαρά, εἰρήνη. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - visitans, spiritualis terrenum in matrice quærens, A semper vivens per inobedientiam mortuum, cœle- stis terrestrem ad superiora vocans, nobilis servum per propriam obedientiam libertate donare volens, qui in terram resolutum hominem et pabulum ser- pentis factum, in adamantem convertens idque in ligno pendentem, Dominum adversus victorem de- claravit atque ita per lignum victor invenitur. Idem in eadem concione: Qui Filium Dei in carne nunc non agnoscunt, agnoscent ipsum judicem in gloria constitutum, quem antea in corpore humili petulanter tractarant. Idem in eadem concione: Etenim apostoli cum venissent ad monumentum die tertio, non invenerunt corpus Jesu, quemadmo- dum filii Israel sepulcrum Moysi ascendentes in montem quæsiverunt, et non invenerunt. In psalmum LXXVII. (BANDINI, Catalog. codd. Græc. biblioth. Mediceo-Laurentiana, tom. I, p. 91.) : Misit in eos cynomyiam,et comedit eos; el ra- nam,et disperdidit eos. eorum locust. corum in pruina. Quemadmodum vero per immoderatam victus ra- tionem exitialis quidam et biliosus in visceribus concrescit humor, quem arte sua medicus ad vo- mitum eliciendo, non is profecto in causa fuerit, ut ille morbosus in corpore producatur; quem qui- dem intemperantia cibi effecit, in apertum autem eduxit ars medica: sic etiam quamvis dicatur mo- lestam vindicationem, qua plectuntur qui voluntate C sunt perversi, a Deo esse; rationi utique consenta- neum foret, ex nobis ipsis initia repetere et causas, hujusmodi mala recipiendi. Qui enim sine culpa vixerit, non illi tenebra sunt, non vermis, non gehenna, non ignis, non aliud quidquam terribi- lium rerum et pœnarum: quemadmodun neque Hebræis detrimento fuerunt Ægyptiæ plagæ, non minuti illi sciniphes inviso morsu dolorem infe- rentes, non cynomyia mordicus aculeo acerbo ad- hærescens, non superne ingruentes grandinis lapi- dibus procellæ, non arva locustis absumpta, non obsitus tenebris aer, cæteraque hujusmodi. In promptu autem Deo est excolere veram vitem, Ægyptiam vero perdere, cum illis etiam parcat, qui comesturi sunt uvam fellis, et bibituri venenum aspidum insanabile”. Subruitur plane ficus Ægyptia, non autem illa quam Zacchæus conscen- dit, ut Dominum meum intueri possit : fructusque Ægypti corrumpuntur, opera nimirum carnis; non autem fructus Spiritus, charitas, gaudium, pax”. Deuter. Ixs11, 33. ** Gal. v, 22. D 46. Et dedit ærugini fructus eorum et labores 47. El occidit in grandine vineas eorum et moros
PG 10:612Ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν ἐπιγράφει Συνέσεως ψαλμός. Ὃ δὲ βούλεται λέγειν συνέσεως, τόδε ἦν· συνιέναι γὰρ τοῦτό ἐστιν, ἀγαπητοί, τὸ ἀποτάξασθαι ἁμαρτήμασι, τὸ ἐξομολογήσασθαι θεῷ, τὸ εἰπεῖν πρῶτον τὰς ἁμαρτίας, ἵνα δικαιωθῇς. Ὅτι δὲ ἀφέσεως ἁμαρτίας ἡ προγραφὴ σημαντική, πρόσκειται τὸ ῥητόν· Μακάριοι ὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι· μακάριος ἀνὴρ ᾧ οὐ μὴ λογίσηται κύριος ἁμαρτίαν.20 Πάλιν ἑτέρα προγραφὴ Ψαλμὸς τῶν ἀναβαθμῶν. Τί δὲ βούλεται λέγειν; Ποίων ἀναβαθμῶν; Μὴ τῶν τοῦ ἁγιάσματος τῶν διὰ λίθων ᾠκοδομημένων; Οὐδαμῶς. Ἀλλὰ ἀναβαθμοὺς λέγει κλήρους, οἵτινες κλῆροι, διάδοχοι τῶν πατέρων ὑπάρχοντες, μυστήριον δοξολογίας ἐνδεικνύμενοι, ὑμνοῦσι τὸν θεόν. Ὅτι δὲ οὕτως ἔχει, μαρτυρήσει τὸ ῥητόν· Ἐὰν μὴ κύριος οἰκοδομήσῃ οἶκον, εἰς μάτην ἐκοπίασαν οἱ οἰκοδομοῦντες· ὅτι δὲ δικαίως λέγει τοὺς ἀναβαθμοὺς κλήρους, καὶ ὁ ἀπόστολος τοῦτο σαφῶς δείκνυσι λέγων· Οἱ γὰρ καλῶς διακονήσαντες βαθμὸν ἑαυτοῖς καλὸν περιποιοῦνται. Ἐν ἑτέρῳ δὲ ἐπιγράφει Στηλογραφίαν. Δηλοῖ δὲ τοῦτο, ὅπερ δέδεικται διὰ τῶν ἁγίων γραφῶν·
πρωτότοκος Λόγος, τὸν πρωτόπλαστον Ἀδὰμ ἐν τῇ παρθένῳ ἐπισκεπτόμενος, ὁ πνευματικὸς τὸν χοϊκὸν ἐν τῇ μήτρᾳ ἐπιζητῶν, ὁ ἀεὶ ζῶν τὸν διὰ παρακοῆς ἀποθανόντα· ὁ οὐράνιος τὸν ἐπίγειον εἰς τὰ ἄνω καλῶν· ὁ εὐγενὴς τὸν δοῦλον διὰ τῆς ἰδίας ὑπακοῆς ἐλεύθερον ἀποδεῖξαι θέλων· ὁ τὸν εἰς γῆν λυόμενον ἄνθρωπον καὶ βρώμα όφεως γεγενημένον, εἰς ἀδά μαντα τρέψας, καὶ τοῦτο ἐπὶ ξύλου κρεμασθέντα, Κύριον κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀποδείξας, καὶ διὰ τοῦτο διὰ ξύλου, νικηφόρος εὑρίσκεται· Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου Οἱ γὰρ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἔνσαρκον νῦν μὴ ἐπιγι νώσκοντες, ἐπιγνώσονται αὐτὸν κριτὴν ἐν δόξῃ παρ ραγινόμενον τὸν νῦν ἐν ἀδόξῳ σώματι ὑβριζόμενον. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου· Καὶ γὰρ οἱ ἀπόστολοι ἐλθόντες εἰς τὸ μνημεῖον τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, οὐχ εὕρισκον τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ ὃν τρόπον οἱ υἱοὶ τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ταφὴν τοῦ Μωϋσέως Β' ἀναβάντες ἐν τῷ ὄρει ἐζήτουν, καὶ οὐχ εὕρισκον. με. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτοὺς, καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. μς'. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίσῃ τοὺς καρποὺς αὐ τῶν, καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. μζ'. Απέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αύ- τῶν, καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνη. "Ωσπερ δὲ διὰ τῆς ἀτακτητέρας διαίτης φθοροποιός τις χυμὸς καὶ χολώδης ἐν τοῖς σπλάγχνοις συνίσταται, ἂν ὁ ἰατρὸς διὰ τῆς τέχνης εἰς ἔμετον εφελκόμενος, οὐκ ἂν ἐν αἰτίᾳ γένοιτο τοῦ αὐτοῦ ἐμποιῆσαι τῷ τω ματι τὸν νοσώδη χυμόν, ἀλλ' ἐποίησε μὲν τῆς τροφῆς ἀταξία, εἰς δὲ τὸ ἐμφανὲς ἤγαγεν ἡ ἰατρικὴ ἐπιστήμη. Οὕτως κἂν παρὰ Θεοῦ γίνεσθαι λέγηται τοῖς μοχθη ροῖς τὴν προαίρεσιν ἡ ἀλγεινὴ ἀνταπόδοσις, εὔλογον ἂν εἴη ἐξ ἡμῶν αὐτῶν νοεῖν τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς αἰτίας τὰ τοιαῦτα λαμβάνειν πάθη. Τῷ γὰρ ἀναμαρτήτως βεβιωκότι οὐ σκότος ἐστὶν, οὐ σκώληξ, οὐ γέεννα, οὐ πῦρ, οὐκ ἄλλο τι τῶν φοβερῶν ὀνομάτων τε καὶ πραγμάτων, ὡς οὐδὲ τοῖς Ἑβραίοις αἱ Αἰγύπτιαι πληγαί, οἱ λεπτοὶ σκίνιπες ἐκεῖνοι, οἱ τοῖς ἀφανέσιν ἀλγύνοντες δήγμασιν, ἡ ὀδυνηρῶς διὰ τοῦ δήγματο έμφυομένη τῷ σώματι κυνόμυια, οἱ ἄνωθεν πρηστή ρες τοῖς τῆς χαλάζης λίθοις συγκαταπίπτοντες, ἡ ὑπὸ τῶν ἀκρίδων καταφθειρομένη γεωπονία, ὁ μελαινό μενος ἀὴρ, τὰ ἄλλα. Πρόκειται δὲ τῷ Θεῷ γεωργεῖν μὲν τὴν ἀληθινὴν ἄμπελον, ἀποκτεῖναι δὲ τὴν Αίγυ πτίαν φειδομένῳ τῶν μελλόντων ἐσθίειν σταφυλὴν χολῆς καὶ πίνειν θυμὸν ἀσπίδων ἀνίατον. ᾿Αναι ρεῖται δὲ καὶ συκάμινος Αἰγυπτία, οὐ μὴν ἐκείνη ἐφ᾽ ἣν ἀναβαίνει Ζακχαίος, ἵνα δυνηθῇ ἰδεῖν μου τὸν Κύριον. Καὶ διαφθείρονται καρποὶ Αἰγύπτιοι, ἔργα σαρκὸς, οὐ μὴν ὁ τοῦ Πνεύματος καρπὸς, ἀγάπη, χαρά, εἰρήνη. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - visitans, spiritualis terrenum in matrice quærens, A semper vivens per inobedientiam mortuum, cœle- stis terrestrem ad superiora vocans, nobilis servum per propriam obedientiam libertate donare volens, qui in terram resolutum hominem et pabulum ser- pentis factum, in adamantem convertens idque in ligno pendentem, Dominum adversus victorem de- claravit atque ita per lignum victor invenitur. Idem in eadem concione: Qui Filium Dei in carne nunc non agnoscunt, agnoscent ipsum judicem in gloria constitutum, quem antea in corpore humili petulanter tractarant. Idem in eadem concione: Etenim apostoli cum venissent ad monumentum die tertio, non invenerunt corpus Jesu, quemadmo- dum filii Israel sepulcrum Moysi ascendentes in montem quæsiverunt, et non invenerunt. In psalmum LXXVII. (BANDINI, Catalog. codd. Græc. biblioth. Mediceo-Laurentiana, tom. I, p. 91.) : Misit in eos cynomyiam,et comedit eos; el ra- nam,et disperdidit eos. eorum locust. corum in pruina. Quemadmodum vero per immoderatam victus ra- tionem exitialis quidam et biliosus in visceribus concrescit humor, quem arte sua medicus ad vo- mitum eliciendo, non is profecto in causa fuerit, ut ille morbosus in corpore producatur; quem qui- dem intemperantia cibi effecit, in apertum autem eduxit ars medica: sic etiam quamvis dicatur mo- lestam vindicationem, qua plectuntur qui voluntate C sunt perversi, a Deo esse; rationi utique consenta- neum foret, ex nobis ipsis initia repetere et causas, hujusmodi mala recipiendi. Qui enim sine culpa vixerit, non illi tenebra sunt, non vermis, non gehenna, non ignis, non aliud quidquam terribi- lium rerum et pœnarum: quemadmodun neque Hebræis detrimento fuerunt Ægyptiæ plagæ, non minuti illi sciniphes inviso morsu dolorem infe- rentes, non cynomyia mordicus aculeo acerbo ad- hærescens, non superne ingruentes grandinis lapi- dibus procellæ, non arva locustis absumpta, non obsitus tenebris aer, cæteraque hujusmodi. In promptu autem Deo est excolere veram vitem, Ægyptiam vero perdere, cum illis etiam parcat, qui comesturi sunt uvam fellis, et bibituri venenum aspidum insanabile”. Subruitur plane ficus Ægyptia, non autem illa quam Zacchæus conscen- dit, ut Dominum meum intueri possit : fructusque Ægypti corrumpuntur, opera nimirum carnis; non autem fructus Spiritus, charitas, gaudium, pax”. Deuter. Ixs11, 33. ** Gal. v, 22. D 46. Et dedit ærugini fructus eorum et labores 47. El occidit in grandine vineas eorum et moros
στήλη δὲ πάντως πρὸς μνημόσυνον τεθνηκότος γίνεται. Στηλογραφίαν τοίνυν εἰς ἀνάμνησιν τοῦ τεθαμμένου, τοῦτο δὲ πάλιν μυστικῶς σημαίνει περὶ θανάτου καὶ ἀναστάσεως Χριστοῦ. Ὅτι δὲ οὕτως ἔχει, μαρτυρήσει μοι ἡ γραφή· αὐτὸς γὰρ ὁ ψαλμὸς περιέχει τάδε· Προωρώμην τὸν κύριον ἐνώπιόν μου, ἐκ δεξιῶν μου ἑστῶτα διὰ παντός, ἵνα μὴ σαλευθῶ. Διὰ τοῦτο εὐφράνθη ἡ καρδία μου καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου. Ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι· οὐ γὰρ καταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Ὡδήγησάς με ὁδοὺς δικαιοσύνης, ἐμπλήσεις με εὐφροσύνης ἔναντι τοῦ προσώπου σου. Ἄρα οὖν εἰς μνημόσυνον [ παρὰ πατρὸς προσγίνεται ] ἡ στηλογραφία μέλλοντος ἀνίστασθαι, ἵνα πᾶσαν αὐτοῦ κληρονομίαν κτησάμενος παρὰ πατρὸς [γίνηται] ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων δικαίως κύριος. Καὶ ἐν ἑτέρῳ δὲ πάλιν Ψαλμὸς τῷ ἀγαπητῷ. Τίς δ’ ἂν εἴη ὁ ἀγαπητὸς ἄλλος, ἀλλ’ ἢ ὁ παῖς τοῦ θεοῦ, λόγος ὁ πρὸ ἑωσφόρου γεννηθείς, δι’ οὗ τὰ πάντα ἐποίησεν ὁ πατήρ; Οὗτος ὁ ἀγαπητός, περὶ οὗ ὁ ἀπ’ οὐρανοῦ κέκραγε λέγων·
πρωτότοκος Λόγος, τὸν πρωτόπλαστον Ἀδὰμ ἐν τῇ παρθένῳ ἐπισκεπτόμενος, ὁ πνευματικὸς τὸν χοϊκὸν ἐν τῇ μήτρᾳ ἐπιζητῶν, ὁ ἀεὶ ζῶν τὸν διὰ παρακοῆς ἀποθανόντα· ὁ οὐράνιος τὸν ἐπίγειον εἰς τὰ ἄνω καλῶν· ὁ εὐγενὴς τὸν δοῦλον διὰ τῆς ἰδίας ὑπακοῆς ἐλεύθερον ἀποδεῖξαι θέλων· ὁ τὸν εἰς γῆν λυόμενον ἄνθρωπον καὶ βρώμα όφεως γεγενημένον, εἰς ἀδά μαντα τρέψας, καὶ τοῦτο ἐπὶ ξύλου κρεμασθέντα, Κύριον κατὰ τοῦ νενικηκότος ἀποδείξας, καὶ διὰ τοῦτο διὰ ξύλου, νικηφόρος εὑρίσκεται· Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου Οἱ γὰρ τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἔνσαρκον νῦν μὴ ἐπιγι νώσκοντες, ἐπιγνώσονται αὐτὸν κριτὴν ἐν δόξῃ παρ ραγινόμενον τὸν νῦν ἐν ἀδόξῳ σώματι ὑβριζόμενον. Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τοῦ αὐτοῦ λόγου· Καὶ γὰρ οἱ ἀπόστολοι ἐλθόντες εἰς τὸ μνημεῖον τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ, οὐχ εὕρισκον τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ ὃν τρόπον οἱ υἱοὶ τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ταφὴν τοῦ Μωϋσέως Β' ἀναβάντες ἐν τῷ ὄρει ἐζήτουν, καὶ οὐχ εὕρισκον. με. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς κυνόμυιαν, καὶ κατέφαγεν αὐτοὺς, καὶ βάτραχον, καὶ διέφθειρεν αὐτούς. μς'. Καὶ ἔδωκε τῇ ἐρυσίσῃ τοὺς καρποὺς αὐ τῶν, καὶ τοὺς πόνους αὐτῶν τῇ ἀκρίδι. μζ'. Απέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αύ- τῶν, καὶ τὰς συκαμίνους αὐτῶν ἐν τῇ πάχνη. "Ωσπερ δὲ διὰ τῆς ἀτακτητέρας διαίτης φθοροποιός τις χυμὸς καὶ χολώδης ἐν τοῖς σπλάγχνοις συνίσταται, ἂν ὁ ἰατρὸς διὰ τῆς τέχνης εἰς ἔμετον εφελκόμενος, οὐκ ἂν ἐν αἰτίᾳ γένοιτο τοῦ αὐτοῦ ἐμποιῆσαι τῷ τω ματι τὸν νοσώδη χυμόν, ἀλλ' ἐποίησε μὲν τῆς τροφῆς ἀταξία, εἰς δὲ τὸ ἐμφανὲς ἤγαγεν ἡ ἰατρικὴ ἐπιστήμη. Οὕτως κἂν παρὰ Θεοῦ γίνεσθαι λέγηται τοῖς μοχθη ροῖς τὴν προαίρεσιν ἡ ἀλγεινὴ ἀνταπόδοσις, εὔλογον ἂν εἴη ἐξ ἡμῶν αὐτῶν νοεῖν τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς αἰτίας τὰ τοιαῦτα λαμβάνειν πάθη. Τῷ γὰρ ἀναμαρτήτως βεβιωκότι οὐ σκότος ἐστὶν, οὐ σκώληξ, οὐ γέεννα, οὐ πῦρ, οὐκ ἄλλο τι τῶν φοβερῶν ὀνομάτων τε καὶ πραγμάτων, ὡς οὐδὲ τοῖς Ἑβραίοις αἱ Αἰγύπτιαι πληγαί, οἱ λεπτοὶ σκίνιπες ἐκεῖνοι, οἱ τοῖς ἀφανέσιν ἀλγύνοντες δήγμασιν, ἡ ὀδυνηρῶς διὰ τοῦ δήγματο έμφυομένη τῷ σώματι κυνόμυια, οἱ ἄνωθεν πρηστή ρες τοῖς τῆς χαλάζης λίθοις συγκαταπίπτοντες, ἡ ὑπὸ τῶν ἀκρίδων καταφθειρομένη γεωπονία, ὁ μελαινό μενος ἀὴρ, τὰ ἄλλα. Πρόκειται δὲ τῷ Θεῷ γεωργεῖν μὲν τὴν ἀληθινὴν ἄμπελον, ἀποκτεῖναι δὲ τὴν Αίγυ πτίαν φειδομένῳ τῶν μελλόντων ἐσθίειν σταφυλὴν χολῆς καὶ πίνειν θυμὸν ἀσπίδων ἀνίατον. ᾿Αναι ρεῖται δὲ καὶ συκάμινος Αἰγυπτία, οὐ μὴν ἐκείνη ἐφ᾽ ἣν ἀναβαίνει Ζακχαίος, ἵνα δυνηθῇ ἰδεῖν μου τὸν Κύριον. Καὶ διαφθείρονται καρποὶ Αἰγύπτιοι, ἔργα σαρκὸς, οὐ μὴν ὁ τοῦ Πνεύματος καρπὸς, ἀγάπη, χαρά, εἰρήνη. S. HIPPOLYTI OPP. PARS I. EXEGETICA. - visitans, spiritualis terrenum in matrice quærens, A semper vivens per inobedientiam mortuum, cœle- stis terrestrem ad superiora vocans, nobilis servum per propriam obedientiam libertate donare volens, qui in terram resolutum hominem et pabulum ser- pentis factum, in adamantem convertens idque in ligno pendentem, Dominum adversus victorem de- claravit atque ita per lignum victor invenitur. Idem in eadem concione: Qui Filium Dei in carne nunc non agnoscunt, agnoscent ipsum judicem in gloria constitutum, quem antea in corpore humili petulanter tractarant. Idem in eadem concione: Etenim apostoli cum venissent ad monumentum die tertio, non invenerunt corpus Jesu, quemadmo- dum filii Israel sepulcrum Moysi ascendentes in montem quæsiverunt, et non invenerunt. In psalmum LXXVII. (BANDINI, Catalog. codd. Græc. biblioth. Mediceo-Laurentiana, tom. I, p. 91.) : Misit in eos cynomyiam,et comedit eos; el ra- nam,et disperdidit eos. eorum locust. corum in pruina. Quemadmodum vero per immoderatam victus ra- tionem exitialis quidam et biliosus in visceribus concrescit humor, quem arte sua medicus ad vo- mitum eliciendo, non is profecto in causa fuerit, ut ille morbosus in corpore producatur; quem qui- dem intemperantia cibi effecit, in apertum autem eduxit ars medica: sic etiam quamvis dicatur mo- lestam vindicationem, qua plectuntur qui voluntate C sunt perversi, a Deo esse; rationi utique consenta- neum foret, ex nobis ipsis initia repetere et causas, hujusmodi mala recipiendi. Qui enim sine culpa vixerit, non illi tenebra sunt, non vermis, non gehenna, non ignis, non aliud quidquam terribi- lium rerum et pœnarum: quemadmodun neque Hebræis detrimento fuerunt Ægyptiæ plagæ, non minuti illi sciniphes inviso morsu dolorem infe- rentes, non cynomyia mordicus aculeo acerbo ad- hærescens, non superne ingruentes grandinis lapi- dibus procellæ, non arva locustis absumpta, non obsitus tenebris aer, cæteraque hujusmodi. In promptu autem Deo est excolere veram vitem, Ægyptiam vero perdere, cum illis etiam parcat, qui comesturi sunt uvam fellis, et bibituri venenum aspidum insanabile”. Subruitur plane ficus Ægyptia, non autem illa quam Zacchæus conscen- dit, ut Dominum meum intueri possit : fructusque Ægypti corrumpuntur, opera nimirum carnis; non autem fructus Spiritus, charitas, gaudium, pax”. Deuter. Ixs11, 33. ** Gal. v, 22. D 46. Et dedit ærugini fructus eorum et labores 47. El occidit in grandine vineas eorum et moros
PG 10:613Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, εἰς ὃν εὐδόκησα· τούτου ἀκουέτε. Ὅτι δὲ τοῦτο σημαίνει ἡ γραφὴ καὶ περὶ τούτου λέγει Ὁ ἀγαπητὸς οὗτός ἐστι, βοᾷ ὁ ψαλμὸς καὶ λέγει· Ἐξηρεύξατο ἡ καρδία μου λόγον ἀγαθόν. Τούτων δὴ τῶν ὅρων δικαίως κεκηρυγμένων καὶ τῆς κατὰ τρόπον διδασκαλίας μετὰ πίστεως ἀκουομένης, ἀνάγκην ἔσχομεν, οἱ ἀκροαταί, φόβῳ φερόμενοι τῷ πρὸς τὸν θεόν, πίστει παραλαμβάνειν, μὴ προσέχειν δὲ ἀπατηλοῖς λόγοις, ἀλλὰ δυνάμει γραφῶν ἀκολουθεῖν. Ἔστηκε γὰρ πᾶς Χριστοῦ μαθητὴς φόβου πλήρης καὶ ἀγάπης, φρίσσων τὰ μετὰ δόξης λεγόμενα θεοῦ μυστήρια. Καὶ ἤδη ἀνιπτάμενος εἰς οὐρανοὺς κρύπτει ἐκεῖ, οὐκ ἀνατρεπόμενος δι’ ἡδονῆς εἰς γῆν, ἀλλ’ ὑψούμενος δι’ ἀγαπῆς εἰς οὐρανόν. Δεῖ γὰρ ἀναπτερῶσαι τὴν ψυχὴν ἐκ τοῦ πνεύματος, ἵνα ἀναπτῆναι ἅμα σώματι δυνηθῇ· ἐὰν δὲ πάντα εἰς τὰ κάτω φέρηται, εὐθέως ἀπόλλυται. Ἐνεδρεύει γὰρ ἐπὶ γῆς λεληθότως πτέρναν δακεῖν ὁ δυνάμενος, πάρεστι δὲ ἀπ’ οὐρανοῦ ὁ λόγος, ἐκ τῶν κατωτάτων ἀνεγείρειν σπουδάζων τὸν ἄνθρωπον, περὶ οὗ βοᾷ καὶ λέγει· Ἀνήρ, ἀνατολὴ ὄνομα αὐτῷ καὶ ὑποκάτωθεν αὐτοῦ ἀνατελεῖ.
μη'. Καὶ παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐ- Α τῶν, καὶ τὴν ὕπαρξιν αὐτῶν τῷ πυρί. Ὁ δὲ Σύμμαχος· Τοῦ ἐκδόντος λοιμῷ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰ κτήματα αὐτῶν οἰωνοῖς. Αθρόαν γὰρ δεξάμενα τελευτὴν, θοίνη τῶν σαρκοβόρων ὀρνί- θων ἐγένοντο. Κατὰ δὲ τοὺς Εβδομήκοντα οὐ τοῦτο λέγει, ὅτι ἰδίᾳ μὲν ἡ χάλαζα τὰ κτήνη ἀνήρει, ἰδίᾳ δὲ τὸ πῦρ, τὴν ἄλλην ὕπαρξιν, ἀλλ' ὅτι χάλαζα μετὰ πυρὸς παραδόξως καταφερομένη, πρὸ πάντων μὲν τὴν ἄμπελον ἀπενέκρου καὶ τὰς συκαμίνους, ὡς μὴ δυναμένας ὅλως ἀντισχεῖν τῇ πρώτῃ προσβολῇ. Εἶτα τὰ κτήνη ὅσα ἐν τοῖς πεδίοις ενέμοντο, ἔπειτα δὲ πᾶ σαν βοτάνην καὶ πᾶν φυτὸν, τὸ ἐν τῇ χαλάζῃ πῦρ ἐπεβόσκετο, καὶ ἦν τὸ πρᾶγμα τεράστιον, πυρὸς ἐν ὕδατι τρέχοντος καὶ διαπλεκομένου. Διέτρεχε γάρ, φησὶ, τὸ πὰρ ἐν τῇ χαλάζῃ· ἦν δὲ ἡ χάλαζα καὶ τὸ πῦρ φλογίζον ἐν τῇ χαλάζῃ. Υπαρξιν δὲ εἶτ᾽ οὖν πλοῦτον καλεῖ ὁ Δαβὶδ τὰ κτήνη καὶ τὸν καρπὸν τῶν φυτών. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, εἰ καὶ πᾶσαν βοτάνην καὶ πᾶν ξύλον ἡ χάλαζα διαφθείραι ιστόρηται, ἀλλ' οὖν ὑπελείπετο τινα & μετὰ τὴν πυρίπλοκον χάλαζαν, ἐπελθοῦσα κατέφαγεν ἡ ἀκρὶς, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι κατέδεται πᾶσαν βοτάνην, καὶ πάντα τὸν καρπὸν τῶν ξύλων, ὃν ὑπελείπετο ή χάλαζα. Κατὰ δὲ θεωρίαν, ἔστι τινὰ κτήνη Χριστοῦ, καὶ ἔστι τινὰ Αἰγυπτίων. Δύναται μέν τοι τὰ ποτὲ ἀλλοτρία γενέσθαι αὐτοῦ στήματα, ὡς τὰ Λαβὰν τοῦ Ἰακὼς, καὶ ἀνάπαλιν. Τῶν γοῦν προβάτων ὅσα Ἰακὼς ἀπεδοκίμασεν, έχα- ρίσατο τῷ Ησαῦ. Ὅρα γοῦν μήποτε ἐκ τῆς ποίμνης εὑρισκόμενος Ἰησοῦ, ὅταν πέμπηται δῶρα τῷ Ἠσαῦ ἐκλέγῃς, καὶ ὡς ἀδόκιμος καὶ ἀνάξιος τοῦ πνευματι- κοῦ Ἰακώβ, ἐκπεμφθῇς πρὸς τὸν Ησαῦ. Κτήνη Χριστοῦ οἱ ἁπλούστεροι, οὓς σώζει ὁ Θεὸς κατὰ τό Ανθρώπους καὶ κτήνη σώζεις, Κύριε. Κτήνη Αϊ- γυπτίων, οἱ ἀλογίᾳ τῇ ἀθέῳ διδασκαλία συγκατατιθέ- μένοι, & καὶ χαλαζοῦνται. Καὶ Αἰγύπτιοι μὲν ὅσα ἔχουσι τῷ πυρὶ παραδίδοται, ᾽Αβραὰμ δὲ τὰ ὑπάρ χοντα τῷ Ἰσαὰκ ἔδωκεν. Β μθ'. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ, θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρών. θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, τὰς πικρὰς τιμωρίας ἐκάλεσεν· ὁ γὰρ Θεὸς ἀπαθής· καὶ θυμὸν μὲν νοήσεις τὰς ἧττον κολαζούσας, ὀργὴν δὲ τὰς μᾶλλον, θλίψιν Ε, τὰς ἔτι· ἀγγέλους δὲ πονηρούς, τοὺς τῆς ὀργῆς ὑπουργούς, οὔτε φύσει τοῦτο ὄντας, οὔτε προαιρέσει, ἀλλὰ διὰ τὸ εἰς τοιαῦτα διακονῆσαι, καὶ πόνους καὶ ἐδύνας ἐνεργῆσαι, πονηροὺς ὀνομασθέντας, ὡς πρὸς τὴν τῶν πασχόντων διάθεσιν, καθὸ καὶ ἡμέρα πονηρὰ ἡ τῆς κρίσεως λέγεται, ὡς ἀναγκῶν καὶ πόνων τοῖς ἁμαρτω ἱεῖς γέμουσα. Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαΐα· Ἐγὼ * FRAGMENTA IN PSALMOS. a sessionem eorum igni. Porro Symmachus reddit: Qui tradidit pecora eorum fami, et possessiones eorum avibus. Cum enim cumulatam vastitatem experta essent, escam avibus carnivoris præbuerunt. Secundum vero Septuaginta non hoc ait, separatim scilicet pecora grandine fuisse interempta, ignem vero singillatim absum- psisse cæteram substantiam ; sed grandinem cum igne copiose ingruentem, in primis quidem vites exterminasse ac ficus, tanquam impares omnino quæ vim ferrent eruptionis primæ; deinde pecora quæcunque agros depascebant, mox omnem her- bam omnemque arborem ab igne cum grandine permisto fuisse consumptam. Eratque portenti si- mile, ignis cum aqua discurrens, complicatusque. Discurrebat enim, ait, ignis in grandine. Fuit nempe grando et ignis in grandine ardens. Substantiam vero, sive divitias, David appellat pecora, et arbo- rum fructus. Animadvertere autem oportet, quod etiamsi omnem herbam omnemque arborem grando consumpsisse dicatur; quædam nihilominus reman- serunt, quæ post grandinem igne involutam súper- veniens locusta comedit; de qua dictum est, come- disse omnem herbam, omnemque arborum fructum, quemcunque grando reliquisset. Secundum vero theoriam, sunt quædam Christi pecora, et quædam Ægyptiorum : quin etiam possunt, quæ alterius ali- quando fuerant, ipsius Christi evadere; quemadmo dum Labani pecora Jacobi facta sunt, et vicissim, propterea quod Jacob quæcunque improbavit, Esavo elargitus est. Cave igitur, ne in ovili Jesu inven- tus, cum ad Esau dona mittuntur, seligaris, ac tanquam reprobus indignusque spiritualis Jacobi transmittaris ad Esau. Pecora nimirum Christi sunt simpliciores, quos Deus salval, juxta illud : Homi- nes et jumenta salvabis, Domine 3. Pecora Agy- ptiorum illi sunt, qui ratione destituti adhærent im- C piæ atheismi doctrinæ, quique adeo grandine percutiuntur. Atque Ægyptii quidem, universa quæ ha- bent igni traduntur: Abraham vero bona Isaaco data sunt. Psalm. xxxv, 7. malus non dæmones, at pœna: temporaneæ admini- stros intellexit : in psalmn. Lxxvu, 54, et in Jerem. tionem, et iram, et tribulationem : immissiones per Dangelos malos. Indignationem et iram, et tribulationem acerba flagella nominavit : Deus enim perturbatione vacat. Indignationem profecto, minora flagella intelliges; iram deinde, majora; tribulationem vero, maxima. Angelos autem malos, eos qui sunt iræ administri, qui neque natura mali sunt, neque voluntate; sed quonian hisce penis exsequendis inserviunt, ac ærumnas doloresque infligunt, mali dicuntur; quasi ex eorum affectu qui talia patiuntur (21). Quem- admodum et dies mala nuncupatur judicii dies, eo XLIX, 14. Sed et alii eamdem in sententiam iverunt. V. Pol. Synops. 11, col. 1113. 48. Et tradidit grandini jumenta eorum, et pos- (91) Theodoretus, Hippolytum secutus, angelos 49. Misit in eos iram indignationis sum, indigna-
Οὗτος ἀπὸ τῶν κατωτάτων εἰς τὰ ἄνω ἀνέτειλεν, ἵνα οἱ πάντες σπεύδοντες ἐκεῖ, λόγῳ ἀληθείας προσέχοντες, εἰς ὕψος ἀνέλθωμεν, ὅπου Χριστὸς ἐκ δεξιῶν τοῦ πατρός. Ἄρα οὖν παρακολουθήσωμεν τῇ ἀληθείᾳ, τὴν πιθανότητα τῶν ἀνθρώπων παραιτούμενοι, λάβωμεν δὲ τὴν δύναμιν τοῦ λόγου. Ταύτης οὖν τῆς ἀποδείξεως γεγενημένης περὶ πάντας τοὺς ψαλμούς, ὧν καὶ τὰς ἐπιγραφὰς ἐπέγνωμεν ἀναγκαῖας καὶ διὰ πνεύματος ἁγίου κατηρτισμένας, ὧν καὶ τὰ μυστήρια ἐπέγνωμεν, ἀναδράμωμεν ἐπὶ τὴν ἀνάγνωσιν τὴν γεγενημένην. Δύο ἡμῖν ἀνεγνώσθησαν ψαλμοί, ὧν τὴν αἰτίαν διηγήσασθαι δεῖ πρώτων τυγχανόντων. Οὗτοι πρῶτοι ψαλμοὶ ἀνεπίγραφοί εἰσι, δηλοῦντες ὁ μὲν πρῶτος γένεσιν αὐτοῦ, ὁ δὲ δεύτερος πάθος. Καὶ οὐκ ἦν ἀναγκαῖον ἐπιγράφειν αὐτούς, ὁπότε διὰ πάντων τῶν προφητῶν ὁ λόγος ἐκηρύχθη ἀρχὴ αὐτός· οὕτως γὰρ βοᾷ καὶ λέγει· Ἐγώ εἰμι ἡ ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος, καὶ τὸ Α καὶ τὸ Ω. Ὁπότε τοίνυν ὁ μακάριος Δαυὶδ πνεύματι διηγήσατο, οὐκ ἀνάγκην ἔσχεν ἐπιγραφὴν ποιήσασθαι. Τῆς οὖν ἀποδείξεως ταύτης γεγενημένης, τηλαυγῶς ἐν ἀρχῇ ὁ παῖς τοῦ θεοῦ καταγγελλόμενος, ὁ λόγος, ἡ σοφία, ὁ μονογενὴς υἱὸς τοῦ πατρὸς διὰ τούτων ἐσημαίνετο·
μη'. Καὶ παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐ- Α τῶν, καὶ τὴν ὕπαρξιν αὐτῶν τῷ πυρί. Ὁ δὲ Σύμμαχος· Τοῦ ἐκδόντος λοιμῷ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰ κτήματα αὐτῶν οἰωνοῖς. Αθρόαν γὰρ δεξάμενα τελευτὴν, θοίνη τῶν σαρκοβόρων ὀρνί- θων ἐγένοντο. Κατὰ δὲ τοὺς Εβδομήκοντα οὐ τοῦτο λέγει, ὅτι ἰδίᾳ μὲν ἡ χάλαζα τὰ κτήνη ἀνήρει, ἰδίᾳ δὲ τὸ πῦρ, τὴν ἄλλην ὕπαρξιν, ἀλλ' ὅτι χάλαζα μετὰ πυρὸς παραδόξως καταφερομένη, πρὸ πάντων μὲν τὴν ἄμπελον ἀπενέκρου καὶ τὰς συκαμίνους, ὡς μὴ δυναμένας ὅλως ἀντισχεῖν τῇ πρώτῃ προσβολῇ. Εἶτα τὰ κτήνη ὅσα ἐν τοῖς πεδίοις ενέμοντο, ἔπειτα δὲ πᾶ σαν βοτάνην καὶ πᾶν φυτὸν, τὸ ἐν τῇ χαλάζῃ πῦρ ἐπεβόσκετο, καὶ ἦν τὸ πρᾶγμα τεράστιον, πυρὸς ἐν ὕδατι τρέχοντος καὶ διαπλεκομένου. Διέτρεχε γάρ, φησὶ, τὸ πὰρ ἐν τῇ χαλάζῃ· ἦν δὲ ἡ χάλαζα καὶ τὸ πῦρ φλογίζον ἐν τῇ χαλάζῃ. Υπαρξιν δὲ εἶτ᾽ οὖν πλοῦτον καλεῖ ὁ Δαβὶδ τὰ κτήνη καὶ τὸν καρπὸν τῶν φυτών. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, εἰ καὶ πᾶσαν βοτάνην καὶ πᾶν ξύλον ἡ χάλαζα διαφθείραι ιστόρηται, ἀλλ' οὖν ὑπελείπετο τινα & μετὰ τὴν πυρίπλοκον χάλαζαν, ἐπελθοῦσα κατέφαγεν ἡ ἀκρὶς, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι κατέδεται πᾶσαν βοτάνην, καὶ πάντα τὸν καρπὸν τῶν ξύλων, ὃν ὑπελείπετο ή χάλαζα. Κατὰ δὲ θεωρίαν, ἔστι τινὰ κτήνη Χριστοῦ, καὶ ἔστι τινὰ Αἰγυπτίων. Δύναται μέν τοι τὰ ποτὲ ἀλλοτρία γενέσθαι αὐτοῦ στήματα, ὡς τὰ Λαβὰν τοῦ Ἰακὼς, καὶ ἀνάπαλιν. Τῶν γοῦν προβάτων ὅσα Ἰακὼς ἀπεδοκίμασεν, έχα- ρίσατο τῷ Ησαῦ. Ὅρα γοῦν μήποτε ἐκ τῆς ποίμνης εὑρισκόμενος Ἰησοῦ, ὅταν πέμπηται δῶρα τῷ Ἠσαῦ ἐκλέγῃς, καὶ ὡς ἀδόκιμος καὶ ἀνάξιος τοῦ πνευματι- κοῦ Ἰακώβ, ἐκπεμφθῇς πρὸς τὸν Ησαῦ. Κτήνη Χριστοῦ οἱ ἁπλούστεροι, οὓς σώζει ὁ Θεὸς κατὰ τό Ανθρώπους καὶ κτήνη σώζεις, Κύριε. Κτήνη Αϊ- γυπτίων, οἱ ἀλογίᾳ τῇ ἀθέῳ διδασκαλία συγκατατιθέ- μένοι, & καὶ χαλαζοῦνται. Καὶ Αἰγύπτιοι μὲν ὅσα ἔχουσι τῷ πυρὶ παραδίδοται, ᾽Αβραὰμ δὲ τὰ ὑπάρ χοντα τῷ Ἰσαὰκ ἔδωκεν. Β μθ'. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ, θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρών. θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, τὰς πικρὰς τιμωρίας ἐκάλεσεν· ὁ γὰρ Θεὸς ἀπαθής· καὶ θυμὸν μὲν νοήσεις τὰς ἧττον κολαζούσας, ὀργὴν δὲ τὰς μᾶλλον, θλίψιν Ε, τὰς ἔτι· ἀγγέλους δὲ πονηρούς, τοὺς τῆς ὀργῆς ὑπουργούς, οὔτε φύσει τοῦτο ὄντας, οὔτε προαιρέσει, ἀλλὰ διὰ τὸ εἰς τοιαῦτα διακονῆσαι, καὶ πόνους καὶ ἐδύνας ἐνεργῆσαι, πονηροὺς ὀνομασθέντας, ὡς πρὸς τὴν τῶν πασχόντων διάθεσιν, καθὸ καὶ ἡμέρα πονηρὰ ἡ τῆς κρίσεως λέγεται, ὡς ἀναγκῶν καὶ πόνων τοῖς ἁμαρτω ἱεῖς γέμουσα. Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαΐα· Ἐγὼ * FRAGMENTA IN PSALMOS. a sessionem eorum igni. Porro Symmachus reddit: Qui tradidit pecora eorum fami, et possessiones eorum avibus. Cum enim cumulatam vastitatem experta essent, escam avibus carnivoris præbuerunt. Secundum vero Septuaginta non hoc ait, separatim scilicet pecora grandine fuisse interempta, ignem vero singillatim absum- psisse cæteram substantiam ; sed grandinem cum igne copiose ingruentem, in primis quidem vites exterminasse ac ficus, tanquam impares omnino quæ vim ferrent eruptionis primæ; deinde pecora quæcunque agros depascebant, mox omnem her- bam omnemque arborem ab igne cum grandine permisto fuisse consumptam. Eratque portenti si- mile, ignis cum aqua discurrens, complicatusque. Discurrebat enim, ait, ignis in grandine. Fuit nempe grando et ignis in grandine ardens. Substantiam vero, sive divitias, David appellat pecora, et arbo- rum fructus. Animadvertere autem oportet, quod etiamsi omnem herbam omnemque arborem grando consumpsisse dicatur; quædam nihilominus reman- serunt, quæ post grandinem igne involutam súper- veniens locusta comedit; de qua dictum est, come- disse omnem herbam, omnemque arborum fructum, quemcunque grando reliquisset. Secundum vero theoriam, sunt quædam Christi pecora, et quædam Ægyptiorum : quin etiam possunt, quæ alterius ali- quando fuerant, ipsius Christi evadere; quemadmo dum Labani pecora Jacobi facta sunt, et vicissim, propterea quod Jacob quæcunque improbavit, Esavo elargitus est. Cave igitur, ne in ovili Jesu inven- tus, cum ad Esau dona mittuntur, seligaris, ac tanquam reprobus indignusque spiritualis Jacobi transmittaris ad Esau. Pecora nimirum Christi sunt simpliciores, quos Deus salval, juxta illud : Homi- nes et jumenta salvabis, Domine 3. Pecora Agy- ptiorum illi sunt, qui ratione destituti adhærent im- C piæ atheismi doctrinæ, quique adeo grandine percutiuntur. Atque Ægyptii quidem, universa quæ ha- bent igni traduntur: Abraham vero bona Isaaco data sunt. Psalm. xxxv, 7. malus non dæmones, at pœna: temporaneæ admini- stros intellexit : in psalmn. Lxxvu, 54, et in Jerem. tionem, et iram, et tribulationem : immissiones per Dangelos malos. Indignationem et iram, et tribulationem acerba flagella nominavit : Deus enim perturbatione vacat. Indignationem profecto, minora flagella intelliges; iram deinde, majora; tribulationem vero, maxima. Angelos autem malos, eos qui sunt iræ administri, qui neque natura mali sunt, neque voluntate; sed quonian hisce penis exsequendis inserviunt, ac ærumnas doloresque infligunt, mali dicuntur; quasi ex eorum affectu qui talia patiuntur (21). Quem- admodum et dies mala nuncupatur judicii dies, eo XLIX, 14. Sed et alii eamdem in sententiam iverunt. V. Pol. Synops. 11, col. 1113. 48. Et tradidit grandini jumenta eorum, et pos- (91) Theodoretus, Hippolytum secutus, angelos 49. Misit in eos iram indignationis sum, indigna-
PG 10:614φησὶ γὰρ οὕτως· Μακάριος ἀνὴρ ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν καὶ τὰ ἑξῆς, καί· Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ τὰ ἑξῆς.
μη'. Καὶ παρέδωκεν εἰς χάλαζαν τὰ κτήνη αὐ- Α τῶν, καὶ τὴν ὕπαρξιν αὐτῶν τῷ πυρί. Ὁ δὲ Σύμμαχος· Τοῦ ἐκδόντος λοιμῷ τὰ κτήνη αὐτῶν, καὶ τὰ κτήματα αὐτῶν οἰωνοῖς. Αθρόαν γὰρ δεξάμενα τελευτὴν, θοίνη τῶν σαρκοβόρων ὀρνί- θων ἐγένοντο. Κατὰ δὲ τοὺς Εβδομήκοντα οὐ τοῦτο λέγει, ὅτι ἰδίᾳ μὲν ἡ χάλαζα τὰ κτήνη ἀνήρει, ἰδίᾳ δὲ τὸ πῦρ, τὴν ἄλλην ὕπαρξιν, ἀλλ' ὅτι χάλαζα μετὰ πυρὸς παραδόξως καταφερομένη, πρὸ πάντων μὲν τὴν ἄμπελον ἀπενέκρου καὶ τὰς συκαμίνους, ὡς μὴ δυναμένας ὅλως ἀντισχεῖν τῇ πρώτῃ προσβολῇ. Εἶτα τὰ κτήνη ὅσα ἐν τοῖς πεδίοις ενέμοντο, ἔπειτα δὲ πᾶ σαν βοτάνην καὶ πᾶν φυτὸν, τὸ ἐν τῇ χαλάζῃ πῦρ ἐπεβόσκετο, καὶ ἦν τὸ πρᾶγμα τεράστιον, πυρὸς ἐν ὕδατι τρέχοντος καὶ διαπλεκομένου. Διέτρεχε γάρ, φησὶ, τὸ πὰρ ἐν τῇ χαλάζῃ· ἦν δὲ ἡ χάλαζα καὶ τὸ πῦρ φλογίζον ἐν τῇ χαλάζῃ. Υπαρξιν δὲ εἶτ᾽ οὖν πλοῦτον καλεῖ ὁ Δαβὶδ τὰ κτήνη καὶ τὸν καρπὸν τῶν φυτών. Χρὴ δὲ γινώσκειν ὅτι, εἰ καὶ πᾶσαν βοτάνην καὶ πᾶν ξύλον ἡ χάλαζα διαφθείραι ιστόρηται, ἀλλ' οὖν ὑπελείπετο τινα & μετὰ τὴν πυρίπλοκον χάλαζαν, ἐπελθοῦσα κατέφαγεν ἡ ἀκρὶς, περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι κατέδεται πᾶσαν βοτάνην, καὶ πάντα τὸν καρπὸν τῶν ξύλων, ὃν ὑπελείπετο ή χάλαζα. Κατὰ δὲ θεωρίαν, ἔστι τινὰ κτήνη Χριστοῦ, καὶ ἔστι τινὰ Αἰγυπτίων. Δύναται μέν τοι τὰ ποτὲ ἀλλοτρία γενέσθαι αὐτοῦ στήματα, ὡς τὰ Λαβὰν τοῦ Ἰακὼς, καὶ ἀνάπαλιν. Τῶν γοῦν προβάτων ὅσα Ἰακὼς ἀπεδοκίμασεν, έχα- ρίσατο τῷ Ησαῦ. Ὅρα γοῦν μήποτε ἐκ τῆς ποίμνης εὑρισκόμενος Ἰησοῦ, ὅταν πέμπηται δῶρα τῷ Ἠσαῦ ἐκλέγῃς, καὶ ὡς ἀδόκιμος καὶ ἀνάξιος τοῦ πνευματι- κοῦ Ἰακώβ, ἐκπεμφθῇς πρὸς τὸν Ησαῦ. Κτήνη Χριστοῦ οἱ ἁπλούστεροι, οὓς σώζει ὁ Θεὸς κατὰ τό Ανθρώπους καὶ κτήνη σώζεις, Κύριε. Κτήνη Αϊ- γυπτίων, οἱ ἀλογίᾳ τῇ ἀθέῳ διδασκαλία συγκατατιθέ- μένοι, & καὶ χαλαζοῦνται. Καὶ Αἰγύπτιοι μὲν ὅσα ἔχουσι τῷ πυρὶ παραδίδοται, ᾽Αβραὰμ δὲ τὰ ὑπάρ χοντα τῷ Ἰσαὰκ ἔδωκεν. Β μθ'. Εξαπέστειλεν εἰς αὐτοὺς ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ, θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρών. θυμὸν καὶ ὀργὴν καὶ θλίψιν, τὰς πικρὰς τιμωρίας ἐκάλεσεν· ὁ γὰρ Θεὸς ἀπαθής· καὶ θυμὸν μὲν νοήσεις τὰς ἧττον κολαζούσας, ὀργὴν δὲ τὰς μᾶλλον, θλίψιν Ε, τὰς ἔτι· ἀγγέλους δὲ πονηρούς, τοὺς τῆς ὀργῆς ὑπουργούς, οὔτε φύσει τοῦτο ὄντας, οὔτε προαιρέσει, ἀλλὰ διὰ τὸ εἰς τοιαῦτα διακονῆσαι, καὶ πόνους καὶ ἐδύνας ἐνεργῆσαι, πονηροὺς ὀνομασθέντας, ὡς πρὸς τὴν τῶν πασχόντων διάθεσιν, καθὸ καὶ ἡμέρα πονηρὰ ἡ τῆς κρίσεως λέγεται, ὡς ἀναγκῶν καὶ πόνων τοῖς ἁμαρτω ἱεῖς γέμουσα. Τοιοῦτον καὶ τὸ παρὰ τῷ Ἡσαΐα· Ἐγὼ * FRAGMENTA IN PSALMOS. a sessionem eorum igni. Porro Symmachus reddit: Qui tradidit pecora eorum fami, et possessiones eorum avibus. Cum enim cumulatam vastitatem experta essent, escam avibus carnivoris præbuerunt. Secundum vero Septuaginta non hoc ait, separatim scilicet pecora grandine fuisse interempta, ignem vero singillatim absum- psisse cæteram substantiam ; sed grandinem cum igne copiose ingruentem, in primis quidem vites exterminasse ac ficus, tanquam impares omnino quæ vim ferrent eruptionis primæ; deinde pecora quæcunque agros depascebant, mox omnem her- bam omnemque arborem ab igne cum grandine permisto fuisse consumptam. Eratque portenti si- mile, ignis cum aqua discurrens, complicatusque. Discurrebat enim, ait, ignis in grandine. Fuit nempe grando et ignis in grandine ardens. Substantiam vero, sive divitias, David appellat pecora, et arbo- rum fructus. Animadvertere autem oportet, quod etiamsi omnem herbam omnemque arborem grando consumpsisse dicatur; quædam nihilominus reman- serunt, quæ post grandinem igne involutam súper- veniens locusta comedit; de qua dictum est, come- disse omnem herbam, omnemque arborum fructum, quemcunque grando reliquisset. Secundum vero theoriam, sunt quædam Christi pecora, et quædam Ægyptiorum : quin etiam possunt, quæ alterius ali- quando fuerant, ipsius Christi evadere; quemadmo dum Labani pecora Jacobi facta sunt, et vicissim, propterea quod Jacob quæcunque improbavit, Esavo elargitus est. Cave igitur, ne in ovili Jesu inven- tus, cum ad Esau dona mittuntur, seligaris, ac tanquam reprobus indignusque spiritualis Jacobi transmittaris ad Esau. Pecora nimirum Christi sunt simpliciores, quos Deus salval, juxta illud : Homi- nes et jumenta salvabis, Domine 3. Pecora Agy- ptiorum illi sunt, qui ratione destituti adhærent im- C piæ atheismi doctrinæ, quique adeo grandine percutiuntur. Atque Ægyptii quidem, universa quæ ha- bent igni traduntur: Abraham vero bona Isaaco data sunt. Psalm. xxxv, 7. malus non dæmones, at pœna: temporaneæ admini- stros intellexit : in psalmn. Lxxvu, 54, et in Jerem. tionem, et iram, et tribulationem : immissiones per Dangelos malos. Indignationem et iram, et tribulationem acerba flagella nominavit : Deus enim perturbatione vacat. Indignationem profecto, minora flagella intelliges; iram deinde, majora; tribulationem vero, maxima. Angelos autem malos, eos qui sunt iræ administri, qui neque natura mali sunt, neque voluntate; sed quonian hisce penis exsequendis inserviunt, ac ærumnas doloresque infligunt, mali dicuntur; quasi ex eorum affectu qui talia patiuntur (21). Quem- admodum et dies mala nuncupatur judicii dies, eo XLIX, 14. Sed et alii eamdem in sententiam iverunt. V. Pol. Synops. 11, col. 1113. 48. Et tradidit grandini jumenta eorum, et pos- (91) Theodoretus, Hippolytum secutus, angelos 49. Misit in eos iram indignationis sum, indigna-
Continue reading PG 10: Apostolica de charismatibus traditio →≣ entire volume