PG 30:81ΕΙΣ ΛΖ ΨΑΛΜΟΝ. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν. Οἱ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς λόγοι στήσονται ἐπὶ τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. Ἐλέγξω γὰρ, φησὶ, καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου τὰς ἁμαρτίας σου. Οὕτω καὶ πρόσχωμεν νηφόντως τοῖς λεγομένοις κατὰ τὴν Γραφὴν, καὶ εἰς ἔργον προάγειν τὰς ἐντολὰς τοῦ Κυρίου σπουδάσαι ἐπειχθῶμεν, ὅτι οὐκ οἴδαμεν, ποίᾳ ὥρᾳ ἢ ἡμέρᾳ ὁ Κύριος ἡμῶν ἔρχεται. Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Τούτοις τοῖς ῥήμασι καὶ ταῖς συλλαβαῖς καὶ ὁ ἕκτος ψαλμὸς τούτῳ παραπλησίως ἄρχεται, καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ἕκτου τοῖς ἐν τῷ προκειμένῳ φερομένοις συγγενῆ τυγχάνει· τεταπεινῶσθαι γὰρ αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ καὶ τὴν ψυχὴν κεκοπιακέναι ἐν τῷ στεναγμῷ αὐτοῦ, ἔφασκεν ἐν τῷ ἕκτῳ, καὶ προστίθει λέγων· Λούσω καθ’ ἑκάστην νύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου τὴν στρωμνήν μου βρέξω, καὶ τὰ τούτοις συνημμένα. Παραπλήσια δ’ ἂν εἴη ἐκείνοις καὶ τὰ ἐν τῷ προκειμένῳ, δι’ ὧν εἴρηται· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μοῦ ἀπὸ προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου·γένωνται, οἱ ὑπὸ τοῦ συσκιασμοῦ τῶν δρυμῶν και λυπτόμενοι, πρὸς τὸ ἀπονώτερον αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐλάφων καταναλίσκεσθαι. Τάχα οὖν ὁ ἐλέγχων τὰς ἐν τῷ κρυπτῷ κακίας, ἀποκαλύπτει δρυμούς· τουτέστιν, εἰς ἐμφανὲς ἄγει τὰς ἐμφωλευούσας τῇ ὑλικῇ φύσει ἁμαρτίας ὄφεις λεγομένας διὰ τὸ ποικίλον τῆς ἡδο νῆς. ᾿Αποκαλύψει δὲ ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε ἀποκαλύψει τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους, καὶ τὰς βουλὰς τῶν καρδιῶν αὐτῶν. Τάχα δὲ καὶ ὁ Ἰωάννης, φωνὴ ῶν τοῦ Κυ- ρίου, ἐν αἰνίγματι (24) τῷ Ἰσραήλ διελέγετο, ὅτι Ηδη ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν βίζαν τῶν δένδρων κεῖται. Πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν, ἐκ- κόπτεται, καὶ εἰς πῦρ βάλλεται . Απεκάλυπτε τοὺς δρυμούς, τουτέστι τῶν καρπῶν τὸ ἄχρηστον ἐφανέρου· ἄκαρπος γὰρ ὕλη ὁ δρυμός Οὗ τὸ βλαβε ρὸν ἐπιδεικνύων αὐτοῖς, εἰς τὴν ἐπιβάλλουσαν καρ- πογονίαν προσεκαλείτο, λέγων· Ποιήσατε τοὺς καρ ποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. Ἐξ ὧν πάντων ἕν ἐστιν ἀποτέλεσμα, τὸ οἰκοδομηθῆναι τὸν ναὸν Κυρίοτ, ἔνθα πᾶς ὁ γενόμενος δύναται ἀληθῶς ἐνεγκεῖν τῷ Κυρίῳ δόξαν. Β κιεῖ. Διὰ γὰρ τοῦ βαπτίσματος ἡ εἰς τὰς ψυχὰς τῶν ἡγιασμένων τοῦ Κυρίου κατοίκησις. Τὴν οὖν ἀπο- λουομένην τὴν ἁμαρτίαν ψυχήν, ταύτην κατοικεῖ ὁ Θεός. Διὰ τοῦτο λέγεται τὸν κατακλυσμὸν κατοικεῖν (25). Ὅτι γὰρ τὴν ἐκ τοῦ βαπτίσματος ἄφεσιν και τακλυσμὸν προσηγόρευσε, καὶ ἐκ τοῦ τριακοστοῦ πρώτου ψαλμοῦ μεμαθήκαμεν, ἐν τῷ εἰπεῖν· Πλὴν ἐν κατακλυσμῷ ὑδάτων πολλῶν πρὸς αὐτὸν οὐκ ἐγγιοῦσιν. Δ' γὰρ ἁμαρτίαι τῶν ἁμαρτωλῶν, ἐν τῇ διὰ τοῦ βαπτίσματος ἀπολυτρώσει, ὡς προσεγ. γίζειν οὐκέτι συγχωρηθήσονται. Καὶ καθιείται Κύ- ριος βασιλεὺς εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐπὶ πᾶσι τούτοις ὑπάρξει ἡμῖν γνωρίσαι τὴν ἐπὶ πάντων ἀρχὴν τοῦ Δεσπότου, τοῦ διδόντος ἰσχὺν τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἵνα για κήσαντες τὸν πονηρὸν, τὴν εὐλογίαν χωρήσωμεν τὴνhis διδομένην (26) ὑπὸ Κυρίου ἐν εἰρήνῃ τοῖς ἀξίοις, αὐτ τοῦ· ὅτι αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΕΙΣ ΑΖ' ΨΑΛΜΟΝ. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν (27). τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. Ελέγξω γάρ, φησὶ, καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου τὰς ἁμαρτίας σου (28). Οὕτω καὶ πρόσχωμεν νηφόντως τοῖς λεγομέ νοις κατὰ τὴν Γραφὴν, καὶ εἰς ἔργον προάγειν τὰς ἐν * ἐν ἑνὶ πράγματι. ἀν- ἐνεγκεῖν τῷ. κατοικεῖν. δόξα καὶ τὸ κράτος νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς, Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐντολὰς τοῦ Κυρίου σπουδάσωμεν. 81. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A serpentes suo condensarum silvarum umbraculo delitescentes delegantur, ut minore negotio a cer vis absumantur. Fortasse igitur, qui abscondita vi- tia arguit, is revelat condensa : hoc est, latitantia in materiali natura peccata in apertum profert : quæ ob voluptatis varietatem serpentes dicuntur. Revelabit autem in illa die, cum revelabit abscondita tenebrarum et consilia cordium ipsorum " Fortas- sis autem et Joannes, cum Domini esset vox, in æni- gmate Israel sic alloquebatur: Jam securis ad radi- cem arborum posita est. Omnis ergo arbor quæ non facit fructum bonum, exciditur, et in ignem conjici- tur. Revelabat condensa, id est, fructuum inutili- tatem palam faciebat. Nam condensa silva, materia infructuosa est. Cujus eis detrimentum cum osten- deret, ad congruam fecunditatem illos provocabat, dicens Facite fructus dignos pœnitentiæ ". Quæ omnia unum efficiunt, nempe,ut templum Domini edifcetur : in quo quisquis constitutus fuerit, glo- riam Domino vere afferre potest. Nam per haptismum in animabus sanctificatorum habitatio fit Domini.Animam igitur a peccato ablu- tam habitat Deus. Quapropter dicitur inhabitare diluvium. Quod enim veniam per baptismum ob- tentam diluvium vocaverit, etiam ex tricesimo pri- mo psalmo didicimus, dum dicit: Veruntamen in diluvio aquarum multarum ad eum non op- propinquabunt. Nam in ea redemptione quae per baptismum fit, peccatorum peccata appropinquare non amplius poterunt. Et sedebit Dominus rex in æternum. Præter hæc omnia id concedetur nobis, ut Domini in omnes principatum agnoscamus: qui dat populo suo robur ; ut devicto maligno, benedi- ctionem accipiamus, quæ datur a Domino in pace, C qui ipso digni sunt. Ipsi gloria in sacula secu- lorum. Amen. IN PSALMUM XXXVII. Doctrina confessionis. . Psalmus Davidi in recordationem D nali Christi sistentur.Arguam enim, inquit, et sta I Cor. IV, 5. " Matth. 111, 10. * ibid. 8. " Psal. tres mss. Infra Reg. quartus et in nostris quatuor mss. legitur Melius quidem Combefisius: sed si scriptor ita loqui vo- luit, ejus verba mutare aut emendare, nostrum non est. mss. cum editione Basil. ut in textu.Editio Paris. h etc. luam contra faciem tuam peccata tua us. Itaque iis quæ a Scriptura dicuntur, diligenter attendamus, conemurque ac studeamus Domini præcepta perti- XLIX. 21. præfert illa, sed hac verba non reperiuntur neque in nostris septem mss. ne- que in editione Basil. Vulgata. Sed ea in aliquot exemplaribus Græcis et apud Theodoretum inveniri monet Nobilius. Nec ita multo post Reg. tertius Rectius quidem : sed refragantur et editi et alii mss. 7. Sed et Dominus diluvium inhabitaret faciet & 7. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Κύριος τὸν κατακλυσμὸν κατοι 1. Οἱ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς λόγοι στήσονται ἐπὶ 1. Verba Scripturæ divinitus inspiratæ pro tribu- (24) Editi cum Reg. quarto ἐν ἑνὶ αἰνίγματι. Alli (25) Legit Combefisius, κατοικεί, ubi et in editis (26) Reg. tertius διδομένην ἡμῖν. Haud procul tres (27) Editio Paris. post inscriptionem psalmi (28) 1lla, τὰς ἁμαρτίας σου, desunt in LXX et in
PG 30:82ὅτι αἱ ἀνομίαι μου ὑπερῆραν τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὰ τούτοις δι’ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ ἐπαγόμενα, ἐν οἷς ἀποκλαίεται τὴν ἑαυτοῦ ταλαιπωρίαν. Ταύτῃ γὰρ καὶ αὐτὸς τῇ λέξει κέχρηται, εἰπών· Ἐταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα· ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Ἀλλ’ ἐν τῷ ἕκτῳ ἡ προγραφὴ εἶχεν· Εἰς τὸ τέλος ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ· ἐν δὲ τῷ παρόντι τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δέ· Ὁ ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν λέλεκται. Ἥ γε μὴν προσθήκη, εἰς ἀνάμνησιν, ἔοικεν ἀναπέμπειν ἡμᾶς τῆς ἐν τῷ ἕκτῳ προγραφῆς· ὥστε εἶναι τὰ παρόντα· Εἰς τέλος, καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης. Πάντων γὰρ ἂν εἴη τούτων παραστατικὸν τὸ, Εἰς ἀνάμνησιν. Ἀλλ’ ἐπεὶ διεξιόντες τὰ ἐν τῷ ἕκτῳ ὑποπεσόντα, εἰς τὴν προγραφὴν εἰρήκαμεν, εἰς τὴν ἐκείνων ἀνάμνησιν καὶ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόντος ἀπέλθωμεν. Δοκεῖ δέ μοι ὁ Δαβὶδ ἐν διαφόροις καὶ πολλοῖς περὶ τοῦ πραχθέντος αὐτῷ πλημμελήματος ἐξομολογησάμενος, ἰδίως τὸν παρόντα ψαλμὸν ἀφωρικέναι εἰς ἀνάμνησιν, ὡς ἀεὶ καὶ διαπαντὸς φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ’ ἐπῳδῆς, ἐπὶ θεραπείᾳ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς.γένωνται, οἱ ὑπὸ τοῦ συσκιασμοῦ τῶν δρυμῶν και λυπτόμενοι, πρὸς τὸ ἀπονώτερον αὐτοὺς ὑπὸ τῶν ἐλάφων καταναλίσκεσθαι. Τάχα οὖν ὁ ἐλέγχων τὰς ἐν τῷ κρυπτῷ κακίας, ἀποκαλύπτει δρυμούς· τουτέστιν, εἰς ἐμφανὲς ἄγει τὰς ἐμφωλευούσας τῇ ὑλικῇ φύσει ἁμαρτίας ὄφεις λεγομένας διὰ τὸ ποικίλον τῆς ἡδο νῆς. ᾿Αποκαλύψει δὲ ἐν ἡμέρᾳ, ὅτε ἀποκαλύψει τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους, καὶ τὰς βουλὰς τῶν καρδιῶν αὐτῶν. Τάχα δὲ καὶ ὁ Ἰωάννης, φωνὴ ῶν τοῦ Κυ- ρίου, ἐν αἰνίγματι (24) τῷ Ἰσραήλ διελέγετο, ὅτι Ηδη ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν βίζαν τῶν δένδρων κεῖται. Πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν, ἐκ- κόπτεται, καὶ εἰς πῦρ βάλλεται . Απεκάλυπτε τοὺς δρυμούς, τουτέστι τῶν καρπῶν τὸ ἄχρηστον ἐφανέρου· ἄκαρπος γὰρ ὕλη ὁ δρυμός Οὗ τὸ βλαβε ρὸν ἐπιδεικνύων αὐτοῖς, εἰς τὴν ἐπιβάλλουσαν καρ- πογονίαν προσεκαλείτο, λέγων· Ποιήσατε τοὺς καρ ποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας. Ἐξ ὧν πάντων ἕν ἐστιν ἀποτέλεσμα, τὸ οἰκοδομηθῆναι τὸν ναὸν Κυρίοτ, ἔνθα πᾶς ὁ γενόμενος δύναται ἀληθῶς ἐνεγκεῖν τῷ Κυρίῳ δόξαν. Β κιεῖ. Διὰ γὰρ τοῦ βαπτίσματος ἡ εἰς τὰς ψυχὰς τῶν ἡγιασμένων τοῦ Κυρίου κατοίκησις. Τὴν οὖν ἀπο- λουομένην τὴν ἁμαρτίαν ψυχήν, ταύτην κατοικεῖ ὁ Θεός. Διὰ τοῦτο λέγεται τὸν κατακλυσμὸν κατοικεῖν (25). Ὅτι γὰρ τὴν ἐκ τοῦ βαπτίσματος ἄφεσιν και τακλυσμὸν προσηγόρευσε, καὶ ἐκ τοῦ τριακοστοῦ πρώτου ψαλμοῦ μεμαθήκαμεν, ἐν τῷ εἰπεῖν· Πλὴν ἐν κατακλυσμῷ ὑδάτων πολλῶν πρὸς αὐτὸν οὐκ ἐγγιοῦσιν. Δ' γὰρ ἁμαρτίαι τῶν ἁμαρτωλῶν, ἐν τῇ διὰ τοῦ βαπτίσματος ἀπολυτρώσει, ὡς προσεγ. γίζειν οὐκέτι συγχωρηθήσονται. Καὶ καθιείται Κύ- ριος βασιλεὺς εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐπὶ πᾶσι τούτοις ὑπάρξει ἡμῖν γνωρίσαι τὴν ἐπὶ πάντων ἀρχὴν τοῦ Δεσπότου, τοῦ διδόντος ἰσχὺν τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἵνα για κήσαντες τὸν πονηρὸν, τὴν εὐλογίαν χωρήσωμεν τὴνhis διδομένην (26) ὑπὸ Κυρίου ἐν εἰρήνῃ τοῖς ἀξίοις, αὐτ τοῦ· ὅτι αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. ΕΙΣ ΑΖ' ΨΑΛΜΟΝ. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως. Ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν (27). τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ. Ελέγξω γάρ, φησὶ, καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου τὰς ἁμαρτίας σου (28). Οὕτω καὶ πρόσχωμεν νηφόντως τοῖς λεγομέ νοις κατὰ τὴν Γραφὴν, καὶ εἰς ἔργον προάγειν τὰς ἐν * ἐν ἑνὶ πράγματι. ἀν- ἐνεγκεῖν τῷ. κατοικεῖν. δόξα καὶ τὸ κράτος νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς, Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐντολὰς τοῦ Κυρίου σπουδάσωμεν. 81. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A serpentes suo condensarum silvarum umbraculo delitescentes delegantur, ut minore negotio a cer vis absumantur. Fortasse igitur, qui abscondita vi- tia arguit, is revelat condensa : hoc est, latitantia in materiali natura peccata in apertum profert : quæ ob voluptatis varietatem serpentes dicuntur. Revelabit autem in illa die, cum revelabit abscondita tenebrarum et consilia cordium ipsorum " Fortas- sis autem et Joannes, cum Domini esset vox, in æni- gmate Israel sic alloquebatur: Jam securis ad radi- cem arborum posita est. Omnis ergo arbor quæ non facit fructum bonum, exciditur, et in ignem conjici- tur. Revelabat condensa, id est, fructuum inutili- tatem palam faciebat. Nam condensa silva, materia infructuosa est. Cujus eis detrimentum cum osten- deret, ad congruam fecunditatem illos provocabat, dicens Facite fructus dignos pœnitentiæ ". Quæ omnia unum efficiunt, nempe,ut templum Domini edifcetur : in quo quisquis constitutus fuerit, glo- riam Domino vere afferre potest. Nam per haptismum in animabus sanctificatorum habitatio fit Domini.Animam igitur a peccato ablu- tam habitat Deus. Quapropter dicitur inhabitare diluvium. Quod enim veniam per baptismum ob- tentam diluvium vocaverit, etiam ex tricesimo pri- mo psalmo didicimus, dum dicit: Veruntamen in diluvio aquarum multarum ad eum non op- propinquabunt. Nam in ea redemptione quae per baptismum fit, peccatorum peccata appropinquare non amplius poterunt. Et sedebit Dominus rex in æternum. Præter hæc omnia id concedetur nobis, ut Domini in omnes principatum agnoscamus: qui dat populo suo robur ; ut devicto maligno, benedi- ctionem accipiamus, quæ datur a Domino in pace, C qui ipso digni sunt. Ipsi gloria in sacula secu- lorum. Amen. IN PSALMUM XXXVII. Doctrina confessionis. . Psalmus Davidi in recordationem D nali Christi sistentur.Arguam enim, inquit, et sta I Cor. IV, 5. " Matth. 111, 10. * ibid. 8. " Psal. tres mss. Infra Reg. quartus et in nostris quatuor mss. legitur Melius quidem Combefisius: sed si scriptor ita loqui vo- luit, ejus verba mutare aut emendare, nostrum non est. mss. cum editione Basil. ut in textu.Editio Paris. h etc. luam contra faciem tuam peccata tua us. Itaque iis quæ a Scriptura dicuntur, diligenter attendamus, conemurque ac studeamus Domini præcepta perti- XLIX. 21. præfert illa, sed hac verba non reperiuntur neque in nostris septem mss. ne- que in editione Basil. Vulgata. Sed ea in aliquot exemplaribus Græcis et apud Theodoretum inveniri monet Nobilius. Nec ita multo post Reg. tertius Rectius quidem : sed refragantur et editi et alii mss. 7. Sed et Dominus diluvium inhabitaret faciet & 7. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ Κύριος τὸν κατακλυσμὸν κατοι 1. Οἱ τῆς θεοπνεύστου Γραφῆς λόγοι στήσονται ἐπὶ 1. Verba Scripturæ divinitus inspiratæ pro tribu- (24) Editi cum Reg. quarto ἐν ἑνὶ αἰνίγματι. Alli (25) Legit Combefisius, κατοικεί, ubi et in editis (26) Reg. tertius διδομένην ἡμῖν. Haud procul tres (27) Editio Paris. post inscriptionem psalmi (28) 1lla, τὰς ἁμαρτίας σου, desunt in LXX et in
PG 30:83Ἱκετηρίαν γοῦν ἀναπέμπει τῷ Θεῷ, δι’ ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ’ ὑπερβαλλούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς. Λέγων δὲ, Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, οὐ τὸν ἔλεγχον παραιτεῖται, ἀλλὰ τὸν μετὰ θυμοῦ· καὶ τὸ, Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με, οὐ φεύγει τὸ παιδευθῆναι, δίχα δὲ ὀργῆς τῆς παιδείας τυχεῖν ἀξιοῖ· ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις, τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντιδότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπεία πάθους ὑποκειμένου, λέγοι· Μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσῃς, μηδὲ διὰ σιδήρου καὶ τομῶν, διὰ δὲ ἠπίων καὶ πραοτέρων φαρμάκων· ὁ γὰρ τοιοῦτος οὐ τὴν θεραπείαν ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. Πολλάκις δὲ εἴρηται, ὡς ὀργὴ καὶ θυμὸς τοῦ Θεοῦ λεγόμενα ἐν ταῖς θεοπνεύστοις Γραφαῖς, οὐ πάθη σημαίνει· παντὸς γὰρ πάθους ἀλλότριον τὸ θεῖον· κατὰ μεταφορὰν δὲ τὰ τοιαῦτα εἴωθεν ὀνομάζειν ὁ τῆς Γραφῆς λόγος, ὡς καὶ ὀφθαλμοὺς Θεοῦ, καὶ ὦτα, καὶ χεῖρας, καὶ δακτύλους, καὶ πόδας, καὶ τὰ λοιπὰ μέλη· ἅπερ ὡς πρὸς ἀνθρώπους χρησίμως οἰκονομεῖται, συγκατιὼν τῇ τῶν ἀκροωμένων ποιότητι.Α τολὰς τοῦ Κυρίου σπουδάσαι ἐπειχθῶμεν, ὅτι οὐκ οἶδα- μεν, ποία ὥρα ἢ ἡμέρᾳ ὁ Κύριος ἡμῶν ἔρχεται· Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Τούτοις τοῖς βήμασι καὶ ταῖς συλλαβαῖς καὶ ὁ ἕκτος ψαλμὸς τούτῳ παραπλησίως ἄρχεται, καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ἕκτου τοῖς ἐν τῷ προ- κειμένῳ φερομένοις συγγενή τυγχάνει· τεταπεινώ σθαι γὰρ αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ καὶ τὴν ψυχὴν κεκοπιακέ ναι ἐν τῷ στεναγμῷ αὐτοῦ, ἔφασκεν ἐν τῷ ἔκτῳ, καὶ προστίθει (29) λέγων· Λούσω καθ᾿ ἑκάστην νύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου την στρωμνήν μου βρέξω, καὶ τὰ τούτοις συνημμένα. Παραπλήσια δ᾽ ἂν εἴη ἐκείνοις καὶ τὰ ἐν τῷ προκειμένῳ, δι' ὧν εἴρηται· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου (30), καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ Β προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου· ὅτι αἱ ἀνομίαι μου τὴν ἐκείνων ἀνάμνησιν καὶ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόντος σου. σφόδρα, πέμπει. εἶναι καί. παραστατικὸν τὸ, εἰς τέλος. παραστατικὸν τὸν εἰς ἀνάμνησιν. παραγραφὴν εἰρήκαμεν. μνησιν δοκεῖ· ὑπερῆραν τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὰ τούτοις δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ ἐπαγόμενα. ἐν οἷς ἀποκλαίεται τὴν ἑαυτοῦ ταλαιπωρίαν. Ταύτῃ γὰρ καὶ αὐτὸς τῇ λέξει κέχρηται, εἰπών· Ἐταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα (31)· ὅλην τὴν ἡμέραν σκυ θρωπάζων ἐπορεψόμην. Αλλ' ἐν τῷ ἔκτῳ ἡ προς γραφὴ εἶχεν· Εἰς τὸ τέλος ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ· ἐν δὲ τῷ παρόντι τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δέ· Ὁ ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν λέλεκται. Η γε μὴν προσθήκη, εἰς ἀνάμνησιν, ἔοικεν ἀναπέμπειν (32) ἡμᾶς τῆς ἐν τῷ ἕκτῳ προγραφῆς· ὥστε εἶναι (33) τὰ παρόντα· Εἰς τέλος, καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης. Πάντων γὰρ ἂν εἴη τούτων παραστατικὸν τὸ, Εἰς ἀνάμνησιν. Αλλ' ἐπεὶ διεξιόντες τὰ ἐν τῷ ἕκτῳ ὑποπεσόντα, εἰς τὴν προγραφὴν εἰρήκαμεν, εἰς ἀπέλθωμεν (34). Δοκεῖ δέ μοι (35) ὁ Δαβὶδ ἐν διαφό- ροις καὶ πολλοῖς περὶ τοῦ πραχθέντος αὐτῷ πλημμε λήματος ἐξομολογησάμενος, ἰδίως τὸν παρόντα ψαλ μὸν ἀφωρικέναι εἰς ἀνάμνησιν, ὡς ἀεὶ καὶ διαπαντός φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ' ἐπιδῆς, ἐπὶ θεραπείᾳ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς. Ικετηρίαν γοῦν ἀναπέμπει τῷ Θεῷ, δι' ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ᾽ ὑπερβαλο λούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς. Λέγων δὲ (33), Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, οὐ τὸν ἔλεγχον παραι τεῖται, ἀλλὰ τὸν μετὰ θυμοῦ· καὶ τὸ, Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με, οὐ φεύγε: τὸ παιδευθῆναι, δίχα εἰς τὴν ἐκείνων ἀνάμνησιν καὶ ἡμεῖς ἀναπέμψομεν τὸν ἐντυγχάνοντα. μή. ἐν διαφόροις, ἐν πολλοῖς. διαφόροις καὶ πολλοῖς. διαφόρως ἐν πολλοῖς, περὶ τοῦ πραχθέντος, πολλοῖς περιπραχθέντος, περί πραχθέντος APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. cere, quia qua hora aut die Dominus noster ventu- rus sit, ignoramus . VERs. 2. Damine, ne in furore tuos arguas me, neque in ira tua corripias me. His verbis ac syllabis etiam sextus psalmus perinde ac illo inchoatur; quin et reliqua sexti psalmi,iis quæ in hoc præsenti psalmo continentur, affinia sunt: siquidem in sexta dicebat sua ipsius ossa esse hu- miliata, atque in suo gemitu animam laborasse ; adjiciebat insuper, dicens: Lavabo per singulas no- etes lectum meum, lacrymis meis stratum meam ri- gabo,et quæ his conjuncta sunt. Quæ autem et in præsenti psalmo habentur, illis consimilia sunt; quippe dixit: Non est sanitas in carne mea, et non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum : quoniam iniquitates mæ supergressæ sunt caput meum, et quæ his subjunguntur per totum psalmum, B in quibus suam deflet miseriam. Hac enim locu- tione ipse etiam usus est dicens: Miser factus sum, el curvatus sam usque in finem valde, tota die con- tristatus ingrediebar. Ceterum in-sexto inscriptio habet. In finem, in hymnis pro octava psalmus Da- vidi: in præsenti vero nihil horum, sed solum di- ctum est: Psalmus Davidi in recordationem. Id porro addimentati. In recordationcm, ad sexti psal- mi inscriptionem remittere nos videtur: adeo ut quæ jam in manibus sunt, In finem, in hymnis pro octava dicta sint præsentia. Illud enim. In recorda- tionem, isthæc omnia indicat. Verum quia cum sex- tum psalmum explanaremus, quæ inscriptionem spectabant explicavimus, nos etiam in præsenti ad illorum rècordationem revertamur. Videtur autem mihi David, cum in diversis multisque psalmis G abs se perpetratum facinus confessus esset, hunc psalmum proprie in recordationem seposuisse: ita ut eum semper in ore ferret, eq usus loco delinimenti ad medelam animæ suæ. Supplicationem itaque Deo emittit, qua iram peccantibus omnibus impenden- tem avertit, et vocibus eximiæ confessionis bonum Dominum propitium sibi facit. Cum vero ait : Do- mine,ne in furore tuo arguas me : non reprehensio- nem detrectat,sed eam, quæ cum furore conjuncta sit. Et dum dicit: Neque in ira tua corripias me, correptionem nequaquam fugit, sed rogat ut citra iram corripiatur: ac si quis medico per adustionem, per ferrum, per acerba remedia levamen ad quem- 42. of Matth. XXIV, dem sextus. Illud, deest in aliis quatuor mss. et in editione Basil. vero Paris. Μox octo mss cum editione Basil. Editio vero Paris, Μox Reg. quintus in quibus aliquid deesse nemo non videt. Apud Eusebium vero, e cujus commentariis C D hæc sumpta sunt, integre et incorrupte ita legitur Νos quoque in recordationem eorum lectorem remillemus. intelligentia, Ibidem septem mss., Editio Apud Euse- bium vero, optime. Rursus hoo ipso loco Colb. septimus cum Eusebio,πολλοῖς recte. Editi et alii mss., male. Quam errorem hinc ortum esse patet, quod librarii, omisso semel articulo, vocem cum voce conjungere coacti sint. Eusebio. Deest dé in editione Paris. (29) Προστίθει. Forte προσετίθει. EDIT. (30) Colb. sextus addit, ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς (31) Sic editio Paris. et Reg. sextus et Colb. iti- (32) Ita quinque mss. At editi εἰς ἀνάμνησιν ἀνα- (33) Ita quinque mss. cum editione Basil. Editio (34) Editi, ἀνέλθωμεν. Octo vero mss., εἰς ἀνά- (35) Ita mss. At editio nostra Paris. ex operarum (36) Sic quatuor mss. cum editione Basil. et cum
PG 30:84Οὕτως οὖν καὶ τὰς ἐπαγομένας τιμωρίας τοῖς ἁμαρτάνουσι κατὰ Θεοῦ κρίσιν, σκυθρωπὰς οὔσας καὶ ἀλγεινὰς τοῖς πάσχουσιν, ὡσανεὶ ἐξ ὀργῆς καὶ θυμοῦ ἐπαγομένας ὑποτυποῦται. Τοῦτο δὲ διδάσκει καὶ ὁ ἱερὸς Ἀπόστολος, λέγων· Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ, ὃς ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ὡς εἴ τις καὶ τὰς ἐκ τοῦ νόμου τῷ ἀνδροφόνῳ ἐπηρτημένας κολάσεις, ὀργὴν καὶ θυμὸν ὀνομάζοι, οὐκ ἀληθῶς τοῦ νόμου θυμουμένου καὶ ὀργιζομένου, τοῦ δὲ κολαζομένου ὀργὴν τοῦ νόμου τὴν τιμωρίαν ὑπειληφότος. Ἤδη δὲ καὶ οἱ τὰς κολάσεις διακονοῦντες κατὰ τῶν ἀσεβῶν πονηροὶ δαίμονες, αἵ τε ὑπηρετικαὶ δυνάμεις τοῦ Θεοῦ, αἱ τοιαῦται καὶ ὀργὴ καὶ θυμὸς ὠνομάσθησαν. Οὕτω γοῦν εἴρηται ἐν τῷ περὶ τῆς δεκαπλήγου τῆς κατ’ Αἰγυπτίων ἐπαχθείσης λόγῳ τὸ, Ἀπέστειλεν ἐπ’ αὐτοὺς ὀργὴν καὶ θυμὸν, ἀποστολὴν δι’ ἀγγέλων πονηρῶν. Οὕτως δεξιὰ λέλεκται τοῦ Θεοῦ, τὰ διὰ τῶν δεξιῶν καὶ ἀγαθῶν δυνάμεων τοῖς ἀξίοις χορηγούμενα.Α τολὰς τοῦ Κυρίου σπουδάσαι ἐπειχθῶμεν, ὅτι οὐκ οἶδα- μεν, ποία ὥρα ἢ ἡμέρᾳ ὁ Κύριος ἡμῶν ἔρχεται· Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Τούτοις τοῖς βήμασι καὶ ταῖς συλλαβαῖς καὶ ὁ ἕκτος ψαλμὸς τούτῳ παραπλησίως ἄρχεται, καὶ τὰ λοιπὰ δὲ τοῦ ἕκτου τοῖς ἐν τῷ προ- κειμένῳ φερομένοις συγγενή τυγχάνει· τεταπεινώ σθαι γὰρ αὐτοῦ τὰ ὀστᾶ καὶ τὴν ψυχὴν κεκοπιακέ ναι ἐν τῷ στεναγμῷ αὐτοῦ, ἔφασκεν ἐν τῷ ἔκτῳ, καὶ προστίθει (29) λέγων· Λούσω καθ᾿ ἑκάστην νύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου την στρωμνήν μου βρέξω, καὶ τὰ τούτοις συνημμένα. Παραπλήσια δ᾽ ἂν εἴη ἐκείνοις καὶ τὰ ἐν τῷ προκειμένῳ, δι' ὧν εἴρηται· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου (30), καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ Β προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου· ὅτι αἱ ἀνομίαι μου τὴν ἐκείνων ἀνάμνησιν καὶ ἡμεῖς ἐπὶ τοῦ παρόντος σου. σφόδρα, πέμπει. εἶναι καί. παραστατικὸν τὸ, εἰς τέλος. παραστατικὸν τὸν εἰς ἀνάμνησιν. παραγραφὴν εἰρήκαμεν. μνησιν δοκεῖ· ὑπερῆραν τὴν κεφαλήν μου, καὶ τὰ τούτοις δι᾿ ὅλου τοῦ ψαλμοῦ ἐπαγόμενα. ἐν οἷς ἀποκλαίεται τὴν ἑαυτοῦ ταλαιπωρίαν. Ταύτῃ γὰρ καὶ αὐτὸς τῇ λέξει κέχρηται, εἰπών· Ἐταλαιπώρησα καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα (31)· ὅλην τὴν ἡμέραν σκυ θρωπάζων ἐπορεψόμην. Αλλ' ἐν τῷ ἔκτῳ ἡ προς γραφὴ εἶχεν· Εἰς τὸ τέλος ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης ψαλμὸς τῷ Δαβίδ· ἐν δὲ τῷ παρόντι τούτων μὲν οὐδὲν, μόνον δέ· Ὁ ψαλμὸς τῷ Δαβὶδ εἰς ἀνάμνησιν λέλεκται. Η γε μὴν προσθήκη, εἰς ἀνάμνησιν, ἔοικεν ἀναπέμπειν (32) ἡμᾶς τῆς ἐν τῷ ἕκτῳ προγραφῆς· ὥστε εἶναι (33) τὰ παρόντα· Εἰς τέλος, καὶ ἐν ὕμνοις ὑπὲρ τῆς ὀγδόης. Πάντων γὰρ ἂν εἴη τούτων παραστατικὸν τὸ, Εἰς ἀνάμνησιν. Αλλ' ἐπεὶ διεξιόντες τὰ ἐν τῷ ἕκτῳ ὑποπεσόντα, εἰς τὴν προγραφὴν εἰρήκαμεν, εἰς ἀπέλθωμεν (34). Δοκεῖ δέ μοι (35) ὁ Δαβὶδ ἐν διαφό- ροις καὶ πολλοῖς περὶ τοῦ πραχθέντος αὐτῷ πλημμε λήματος ἐξομολογησάμενος, ἰδίως τὸν παρόντα ψαλ μὸν ἀφωρικέναι εἰς ἀνάμνησιν, ὡς ἀεὶ καὶ διαπαντός φέρειν αὐτὸν ἀνὰ στόμα· κεχρῆσθαι δὲ αὐτῷ ἀντ' ἐπιδῆς, ἐπὶ θεραπείᾳ τῆς ἑαυτοῦ ψυχῆς. Ικετηρίαν γοῦν ἀναπέμπει τῷ Θεῷ, δι' ἧς ἀποστρέφει μὲν τὴν ὀργὴν τὴν πᾶσι τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένην, ἱλάσκεται δὲ τὸν ἀγαθὸν Κύριον ταῖς μεθ᾽ ὑπερβαλο λούσης ἐξομολογήσεως φωναῖς. Λέγων δὲ (33), Κύριε, μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, οὐ τὸν ἔλεγχον παραι τεῖται, ἀλλὰ τὸν μετὰ θυμοῦ· καὶ τὸ, Μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με, οὐ φεύγε: τὸ παιδευθῆναι, δίχα εἰς τὴν ἐκείνων ἀνάμνησιν καὶ ἡμεῖς ἀναπέμψομεν τὸν ἐντυγχάνοντα. μή. ἐν διαφόροις, ἐν πολλοῖς. διαφόροις καὶ πολλοῖς. διαφόρως ἐν πολλοῖς, περὶ τοῦ πραχθέντος, πολλοῖς περιπραχθέντος, περί πραχθέντος APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. cere, quia qua hora aut die Dominus noster ventu- rus sit, ignoramus . VERs. 2. Damine, ne in furore tuos arguas me, neque in ira tua corripias me. His verbis ac syllabis etiam sextus psalmus perinde ac illo inchoatur; quin et reliqua sexti psalmi,iis quæ in hoc præsenti psalmo continentur, affinia sunt: siquidem in sexta dicebat sua ipsius ossa esse hu- miliata, atque in suo gemitu animam laborasse ; adjiciebat insuper, dicens: Lavabo per singulas no- etes lectum meum, lacrymis meis stratum meam ri- gabo,et quæ his conjuncta sunt. Quæ autem et in præsenti psalmo habentur, illis consimilia sunt; quippe dixit: Non est sanitas in carne mea, et non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum : quoniam iniquitates mæ supergressæ sunt caput meum, et quæ his subjunguntur per totum psalmum, B in quibus suam deflet miseriam. Hac enim locu- tione ipse etiam usus est dicens: Miser factus sum, el curvatus sam usque in finem valde, tota die con- tristatus ingrediebar. Ceterum in-sexto inscriptio habet. In finem, in hymnis pro octava psalmus Da- vidi: in præsenti vero nihil horum, sed solum di- ctum est: Psalmus Davidi in recordationem. Id porro addimentati. In recordationcm, ad sexti psal- mi inscriptionem remittere nos videtur: adeo ut quæ jam in manibus sunt, In finem, in hymnis pro octava dicta sint præsentia. Illud enim. In recorda- tionem, isthæc omnia indicat. Verum quia cum sex- tum psalmum explanaremus, quæ inscriptionem spectabant explicavimus, nos etiam in præsenti ad illorum rècordationem revertamur. Videtur autem mihi David, cum in diversis multisque psalmis G abs se perpetratum facinus confessus esset, hunc psalmum proprie in recordationem seposuisse: ita ut eum semper in ore ferret, eq usus loco delinimenti ad medelam animæ suæ. Supplicationem itaque Deo emittit, qua iram peccantibus omnibus impenden- tem avertit, et vocibus eximiæ confessionis bonum Dominum propitium sibi facit. Cum vero ait : Do- mine,ne in furore tuo arguas me : non reprehensio- nem detrectat,sed eam, quæ cum furore conjuncta sit. Et dum dicit: Neque in ira tua corripias me, correptionem nequaquam fugit, sed rogat ut citra iram corripiatur: ac si quis medico per adustionem, per ferrum, per acerba remedia levamen ad quem- 42. of Matth. XXIV, dem sextus. Illud, deest in aliis quatuor mss. et in editione Basil. vero Paris. Μox octo mss cum editione Basil. Editio vero Paris, Μox Reg. quintus in quibus aliquid deesse nemo non videt. Apud Eusebium vero, e cujus commentariis C D hæc sumpta sunt, integre et incorrupte ita legitur Νos quoque in recordationem eorum lectorem remillemus. intelligentia, Ibidem septem mss., Editio Apud Euse- bium vero, optime. Rursus hoo ipso loco Colb. septimus cum Eusebio,πολλοῖς recte. Editi et alii mss., male. Quam errorem hinc ortum esse patet, quod librarii, omisso semel articulo, vocem cum voce conjungere coacti sint. Eusebio. Deest dé in editione Paris. (29) Προστίθει. Forte προσετίθει. EDIT. (30) Colb. sextus addit, ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς (31) Sic editio Paris. et Reg. sextus et Colb. iti- (32) Ita quinque mss. At editi εἰς ἀνάμνησιν ἀνα- (33) Ita quinque mss. cum editione Basil. Editio (34) Editi, ἀνέλθωμεν. Octo vero mss., εἰς ἀνά- (35) Ita mss. At editio nostra Paris. ex operarum (36) Sic quatuor mss. cum editione Basil. et cum
PG 30:85Ἱκετεύει τοίνυν ὁ Δαβὶδ μὴ διὰ πονηρῶν δυνάμεων ἐλεγχθῆναι, μηδὲ δι’ ἀποστολῆς ἀγγέλων πονηρῶν παιδευθῆναι, διὰ λόγων δὲ σωτηρίων καὶ μαθημάτων ὠφελίμων. Καὶ ἄλλως δὲ ἀντιβολεῖ μὴ τηρηθῆναι εἰς ἡμέραν ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως, καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ· ἤδη δὲ ἐντεῦθεν καὶ κατὰ τὸν παρόντα βίον, πρὸ τῆς τελευτῆς, ἀπολήψεσθαι τὰ ἁμαρτήματα. Καὶ ἔτυχέ γε τοῦ σκοποῦ· φαίνεται γοῦν δίκην δεδωκὼς, δι’ ὧν ἔπαθε, πρὸ τῆς τελευτῆς. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸς ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο παντοίαις ὑποβάλλων κολάσεσιν ἐν τοῖς τῆς ἐξομολογήσεως τρόποις. Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπεστήριξας ἐπ’ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου. Οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προςώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ὁ μὲν μέγας ἀθλητὴς Ἰὼβ, παντοίους ὑπομείνας πειρασμοὺς, οὐκ ἠγνόει πόθεν αὐτῷ τοῦτο ἐγένετο· διὸ ἔλεγε· Βέλη γὰρ Κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐστιν, ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα. Ὁ δὲ Δαβὶδ, οὐ τὸ σῶμα πληγεὶς ὁμοίως τῷ Ἰὼβ, αὐτὴν δὲ τὴν ψυχὴν καιρίαν τρωθεὶς, οὐχ ὁμοίως τῷ Ἰὼβ φάσκει· Βέλη γὰρ Κυρίου ἐν τῷ σώματί μού εἰσιν·η δὲ ὀργῆς τῆς παιδείας τυχεῖν ἀξιοῖ· ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις, τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντι- δότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπείᾳ πάθους ὑποκειμένου, λέγοι· Μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσης, μηδὲ διὰ σιδήρου καὶ τομῶν, διὰ δὲ ἠπίων καὶ πραο- τέρων φαρμάκων· ὁ γὰρ τοιοῦτος οὐ τὴν θεραπείαν δ ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. Πολ- λάκις δὲ εἴρηται, ὡς ὀργὴ καὶ θυμὸς τοῦ Θεοῦ λεγό- μενα (37) ἐν ταῖς θεοπνεύστοις Γραφαῖς, οὐ πάθη σημαίνει· παντὸς γὰρ πάθους ἀλλότριον τὸ θεῖον κατὰ μεταφορὰν δὲ τὰ τοιαῦτα εἴωθεν ὀνομάζειν δ τῆς Γραφῆς λόγος, ὡς καὶ ὀφθαλμοὺς Θεοῦ, καὶ ὦτα, καὶ χεῖρας, καὶ δακτύλους, καὶ πόδας, καὶ τὰ λοιπὰ μέλη· ἅπερ ὡς πρὸς ἀνθρώπους χρησίμως οίκονο- μεῖται, συγκατιὼν τῇ τῶν ἀκροωμένων ποιότητι (38). Οἴπως οὖν καὶ τὰς ἐπαγομένας τιμωρίας τοῖς ἁμαρ- τάνουσι κατὰ Θεοῦ κρίσιν, σκυθρωπὰς οὖσας καὶ ἀλγεινὰς τοῖς πάσχουσιν, ὡσανεὶ ἐξ ὀργῆς καὶ θυμοῦ ἐπαγομένας ὑποτυποῦται. Τοῦτο δὲ διδάσκει καὶ ὁ ἱερὸς Απόστολος, λέγων· Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ ὃς ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ὡς εἴ τις καὶ τὰς ἐκ τοῦ νόμου τῷ ἀνδροφόνῳ ἐπηρτημένας κυλάσεις, ὀργὴν καὶ θυ μὸν ὀνομάζοι, οὐκ ἀληθῶς τοῦ νόμου θυμουμένου καὶ ὀργιζομένου, τοῦ δὲ κολαζομένου ἀργὴν τοῦ νόμου τὴν τιμωρίαν ὑπειληφότος. Ηδη δὲ καὶ οἱ τὰς κολά- σεις διακονοῦντες κατὰ τῶν ἀσεβῶν πονηροί δαίμο νες, αἵ τε (39) ὑπηρετικα δυνάμεις τοῦ Θεοῦ, αἱ τοι αῦται καὶ ὀργὴ καὶ θυμὸς ὠνομάσθησαν. Οὕτω γοῦν εἴρηται ἐν τῷ περὶ τῆς δεκαπλήγου (40) τῆς κατ' Αἰγυπτίων ἐπαχθείσης λόγῳ τὸν ᾿Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ὀργὴν καὶ θυμὸν, ἀποστολὴν δι᾿ ἀγγέλων πονηρῶν. Οὕτως δεξιὰ λέλεκται τοῦ Θεοῦ, τὰ διὰ τῶν δεξιῶν καὶ ἀγαθῶν δυνάμεων τοῖς ἀξίοις χορη- γούμενα. Ικετεύει τοίνυν ὁ Δαβὶδ μὴ διὰ πονηρών δυνάμεων ἐλεγχθῆναι, μηδὲ δι' ἀποστολῆς ἀγγέλων πονηρῶν παιδευθῆναι, διὰ λόγων δὲ σωτηρίων καὶ μαθημάτων ὠφελίμων. Καὶ ἄλλως δὲ ἀντιβολεί μὴ τηρηθῆναι εἰς ἡμέραν ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως, καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ· ἤδη δὲ ἐντεῦθεν καὶ κατὰ τὸν παρόντα βίον, πρὸ τῆς τελευτῆς, ἀπολήψεσθαι τὰ ἁμαρτήματα. Καὶ ἔτυχέ γε τοῦ σκοποῦ· φαίνεται γοῦν δίκην δεδωκώς, δι' ὧν ἔπαθε, πρὸ τῆς τελευτῆς. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸς ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο παντοίαις ὑποβάλλων κολάσεσιν ἐν τοῖς τῆς ἐξομολογήσεως τρόποις. εστήριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου. Οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προσ- όπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ὁ μὲν μέγας ἀθλητὴς Ἰώβ, παντοίους ὑπομείνας πειρασμούς, οὐκ ἠγνόει πόθεν αὐτῷ τοῦτο ἐγένετο· διὸ ἔλεγε· Βέλη γὰρ Κυρίου τοιαῦται δέ. τῆς δεκαλόγου, τῆς δεκαπλήγου, HOMILIA IN PSALMUM XXXVII, B ignem, ue ferrum, ne sectiones ad medelam admo- veas, sed dulcia mitioraque remedia. Talis enim non medelam abnuit, sed curationis acerbitatem. Sepe autem diximus, iram et furorem Dei in divi- nitus traditis Scripturis non animi motus signifi- care; nam ab omni perturbatione alienum numen est ; sed per translationem hac solent in Scriptura nominari, quemadmodum oculi Dei, aures, manus, digiti, pedeset reliqua membra: quæ ipse hominibus utiliter dispensat, auditorum qualitati se attem- perans. Sic igitur etiam inflictas ex Dei judicio peccantibus panas, quæ sane molestæ acerbsque patientibus sunt, quasi ex ira et furore invectas adumbrat. Hoc autem et sacer Apostolus docet, di- cens: Secundum autem duritiam tuam et impani- A piam morbum curandum offerenti dicat: Ne mihi C *Rom. ш, 5. 6. * Psal. LXXVII, 49. in textu. simplicitati, et ita legendum esse arbitramur. 28., tens cor thesaurizas libi iram in die iræ, et revela- tionis justi judicii Dei, qui reddet unicuique secundum opera ejus. Ac si quis pœnas quæ ex lege impen- dent homicidæ, iram ac furorem appellet, non quod revera lex ira et furore corripiatur, sed quod qui pu- nitur, legis supplicium iram esse putet. Jam vero maligni quoque damones qui suppliciorum impiis illatorum ministri sunt, ac virtutes Dei administræ, ira et furor vocantur. Ubi itidem sermo habetur de decem plagis contra Ægyptios immissis, dictum est similiter: Misit in eos irum el furorem, immissio- nem per angelos malos 9. Sic dextera Dei dict sunt ea, quæ per dexteras et bonas potestates di- gnis subministrantur. Supplicat igitur David ne a malignis potestatibus coarguatur, neve Immissione angelorum malorum corripiatur: sed salutaribus verbis utilibusque disciplinis. Atque rursus rogat ne servetur ad diem irm, revelationisque, et justi judi- cii Dei, sed jam hio in præsenti vita et ante mortem peccats cloat. Et cane voti fuit compos. Nam penas dedisse palam est; per ea quæ passus est, ante obitum. Quin et ipse de se penas sumpsit, dum se per confessionis modos suppliciis variis subjecit. mihi, et confirmasti super me manum tuam. Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ. Non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum. Sane mag- gnus ille athleta Job tentationes omnis generis per- pessus, non ignorabat undenam hoc sibi eveniret. Quapropter dicebat: Sagittæ enim Domini in cor- Basil. et quatuor mss., non melius, nisi quod id ad veram Scripturam magis accedat. Eusebius denique, bene et emen- date quam lectionem ut certam in textum inse- rere non dubitavimus. 2. Ότι τα βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπ- D (37) Sex mss., λεγόμενον. Editi cum Eusebio ut (33) Sic editi. Apud Eusebium vero νηπιότητι, (39) Legitur in quatuor mss. αἱ δέ. Ibidem duo 2. VERS. 3, 4. Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt (40) Editio Paris., τοῦ δεκαλόγου, male. Editio
PG 30:86ἀλλ’, Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπεστήριξας ἐπ’ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Ὁ δὲ Ἰὼβ μνημονεύει τῆς χειρὸς Κυρίου, λέγων· Χεὶρ Κυρίου ἐστὶν ἡ ἁψαμένη μου. Καὶ ὁ διάβολος τῷ Κυρίῳ λέγων, Ἀπόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι πάντων ὧν ἔχει, ἔφασκε. Καὶ πάλιν· Ἀπόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καὶ τῶν ὀστέων αὐτοῦ. Ἀλλ’ ἑτέρα τις ἦν χεὶρ, καὶ ἕτερα βέλη τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καθικνούμενα καὶ τῶν σωματικῶν ὑπαρχόντων. Ἐνταῦθα δὲ, ἐπειδήπερ τὴν ψυχὴν αὐτὴν νενοσήκει ὁ Δαβὶδ, ἕτερα βέλη καθικέσθαι αὐτοῦ σημαίνει, καὶ ἑτέραν χεῖρα ἧφθαι αὐτοῦ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ἐνταῦθα λεγόμενα βέλη, λογικὰ εἶναι, μᾶλλον δὲ αὐτοὺς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους, νύττοντας καὶ τιτρώσκοντας αὐτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ τὴν συνείδησιν αὐτὴν τιμωρουμένους καὶ κολάζοντας· ἐπεὶ τοσοῦτος ὢν ὁ ἀνὴρ, καὶ τοσούτων τετυχηκὼς ἀγαθῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, αἰσχρᾷ πράξει ἑαυτὸν ἐξέδωκε. Μήποτε δὲ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον, καὶ τὰ τοῦ πονηροῦ πεπυρωμένα βέλη, τὰ παθητικὰ καὶ ἐρωτικὰ, εἰς ἐπιθυμίαν ἐξάψαντα τῆς τοῦ Οὐρίου γυναικὸς, σημαίνει· περὶ ὧν καὶ ὁ Ἀπόστολος διδάσκει, λέγων·η δὲ ὀργῆς τῆς παιδείας τυχεῖν ἀξιοῖ· ὡς εἰ καὶ ἰατρῷ τις, τὰ διὰ καυτῆρος καὶ σιδήρου καὶ πικρῶν ἀντι- δότων προσφέροντι βοηθήματα ἐπὶ θεραπείᾳ πάθους ὑποκειμένου, λέγοι· Μὴ διὰ πυρός με θεραπεύσης, μηδὲ διὰ σιδήρου καὶ τομῶν, διὰ δὲ ἠπίων καὶ πραο- τέρων φαρμάκων· ὁ γὰρ τοιοῦτος οὐ τὴν θεραπείαν δ ἀρνεῖται, ἀλλὰ τὸ ἐπίπονον τῶν βοηθημάτων. Πολ- λάκις δὲ εἴρηται, ὡς ὀργὴ καὶ θυμὸς τοῦ Θεοῦ λεγό- μενα (37) ἐν ταῖς θεοπνεύστοις Γραφαῖς, οὐ πάθη σημαίνει· παντὸς γὰρ πάθους ἀλλότριον τὸ θεῖον κατὰ μεταφορὰν δὲ τὰ τοιαῦτα εἴωθεν ὀνομάζειν δ τῆς Γραφῆς λόγος, ὡς καὶ ὀφθαλμοὺς Θεοῦ, καὶ ὦτα, καὶ χεῖρας, καὶ δακτύλους, καὶ πόδας, καὶ τὰ λοιπὰ μέλη· ἅπερ ὡς πρὸς ἀνθρώπους χρησίμως οίκονο- μεῖται, συγκατιὼν τῇ τῶν ἀκροωμένων ποιότητι (38). Οἴπως οὖν καὶ τὰς ἐπαγομένας τιμωρίας τοῖς ἁμαρ- τάνουσι κατὰ Θεοῦ κρίσιν, σκυθρωπὰς οὖσας καὶ ἀλγεινὰς τοῖς πάσχουσιν, ὡσανεὶ ἐξ ὀργῆς καὶ θυμοῦ ἐπαγομένας ὑποτυποῦται. Τοῦτο δὲ διδάσκει καὶ ὁ ἱερὸς Απόστολος, λέγων· Κατὰ δὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ ὃς ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ. Ὡς εἴ τις καὶ τὰς ἐκ τοῦ νόμου τῷ ἀνδροφόνῳ ἐπηρτημένας κυλάσεις, ὀργὴν καὶ θυ μὸν ὀνομάζοι, οὐκ ἀληθῶς τοῦ νόμου θυμουμένου καὶ ὀργιζομένου, τοῦ δὲ κολαζομένου ἀργὴν τοῦ νόμου τὴν τιμωρίαν ὑπειληφότος. Ηδη δὲ καὶ οἱ τὰς κολά- σεις διακονοῦντες κατὰ τῶν ἀσεβῶν πονηροί δαίμο νες, αἵ τε (39) ὑπηρετικα δυνάμεις τοῦ Θεοῦ, αἱ τοι αῦται καὶ ὀργὴ καὶ θυμὸς ὠνομάσθησαν. Οὕτω γοῦν εἴρηται ἐν τῷ περὶ τῆς δεκαπλήγου (40) τῆς κατ' Αἰγυπτίων ἐπαχθείσης λόγῳ τὸν ᾿Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ὀργὴν καὶ θυμὸν, ἀποστολὴν δι᾿ ἀγγέλων πονηρῶν. Οὕτως δεξιὰ λέλεκται τοῦ Θεοῦ, τὰ διὰ τῶν δεξιῶν καὶ ἀγαθῶν δυνάμεων τοῖς ἀξίοις χορη- γούμενα. Ικετεύει τοίνυν ὁ Δαβὶδ μὴ διὰ πονηρών δυνάμεων ἐλεγχθῆναι, μηδὲ δι' ἀποστολῆς ἀγγέλων πονηρῶν παιδευθῆναι, διὰ λόγων δὲ σωτηρίων καὶ μαθημάτων ὠφελίμων. Καὶ ἄλλως δὲ ἀντιβολεί μὴ τηρηθῆναι εἰς ἡμέραν ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως, καὶ δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ· ἤδη δὲ ἐντεῦθεν καὶ κατὰ τὸν παρόντα βίον, πρὸ τῆς τελευτῆς, ἀπολήψεσθαι τὰ ἁμαρτήματα. Καὶ ἔτυχέ γε τοῦ σκοποῦ· φαίνεται γοῦν δίκην δεδωκώς, δι' ὧν ἔπαθε, πρὸ τῆς τελευτῆς. Καὶ ἄλλως δὲ αὐτὸς ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο παντοίαις ὑποβάλλων κολάσεσιν ἐν τοῖς τῆς ἐξομολογήσεως τρόποις. εστήριξας ἐπ' ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου. Οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προσ- όπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ὁ μὲν μέγας ἀθλητὴς Ἰώβ, παντοίους ὑπομείνας πειρασμούς, οὐκ ἠγνόει πόθεν αὐτῷ τοῦτο ἐγένετο· διὸ ἔλεγε· Βέλη γὰρ Κυρίου τοιαῦται δέ. τῆς δεκαλόγου, τῆς δεκαπλήγου, HOMILIA IN PSALMUM XXXVII, B ignem, ue ferrum, ne sectiones ad medelam admo- veas, sed dulcia mitioraque remedia. Talis enim non medelam abnuit, sed curationis acerbitatem. Sepe autem diximus, iram et furorem Dei in divi- nitus traditis Scripturis non animi motus signifi- care; nam ab omni perturbatione alienum numen est ; sed per translationem hac solent in Scriptura nominari, quemadmodum oculi Dei, aures, manus, digiti, pedeset reliqua membra: quæ ipse hominibus utiliter dispensat, auditorum qualitati se attem- perans. Sic igitur etiam inflictas ex Dei judicio peccantibus panas, quæ sane molestæ acerbsque patientibus sunt, quasi ex ira et furore invectas adumbrat. Hoc autem et sacer Apostolus docet, di- cens: Secundum autem duritiam tuam et impani- A piam morbum curandum offerenti dicat: Ne mihi C *Rom. ш, 5. 6. * Psal. LXXVII, 49. in textu. simplicitati, et ita legendum esse arbitramur. 28., tens cor thesaurizas libi iram in die iræ, et revela- tionis justi judicii Dei, qui reddet unicuique secundum opera ejus. Ac si quis pœnas quæ ex lege impen- dent homicidæ, iram ac furorem appellet, non quod revera lex ira et furore corripiatur, sed quod qui pu- nitur, legis supplicium iram esse putet. Jam vero maligni quoque damones qui suppliciorum impiis illatorum ministri sunt, ac virtutes Dei administræ, ira et furor vocantur. Ubi itidem sermo habetur de decem plagis contra Ægyptios immissis, dictum est similiter: Misit in eos irum el furorem, immissio- nem per angelos malos 9. Sic dextera Dei dict sunt ea, quæ per dexteras et bonas potestates di- gnis subministrantur. Supplicat igitur David ne a malignis potestatibus coarguatur, neve Immissione angelorum malorum corripiatur: sed salutaribus verbis utilibusque disciplinis. Atque rursus rogat ne servetur ad diem irm, revelationisque, et justi judi- cii Dei, sed jam hio in præsenti vita et ante mortem peccats cloat. Et cane voti fuit compos. Nam penas dedisse palam est; per ea quæ passus est, ante obitum. Quin et ipse de se penas sumpsit, dum se per confessionis modos suppliciis variis subjecit. mihi, et confirmasti super me manum tuam. Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ. Non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum. Sane mag- gnus ille athleta Job tentationes omnis generis per- pessus, non ignorabat undenam hoc sibi eveniret. Quapropter dicebat: Sagittæ enim Domini in cor- Basil. et quatuor mss., non melius, nisi quod id ad veram Scripturam magis accedat. Eusebius denique, bene et emen- date quam lectionem ut certam in textum inse- rere non dubitavimus. 2. Ότι τα βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, καὶ ἐπ- D (37) Sex mss., λεγόμενον. Editi cum Eusebio ut (33) Sic editi. Apud Eusebium vero νηπιότητι, (39) Legitur in quatuor mss. αἱ δέ. Ibidem duo 2. VERS. 3, 4. Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt (40) Editio Paris., τοῦ δεκαλόγου, male. Editio
PG 30:87Ἀναλάβετε τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ δύνασθαι πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πεπυρωμένα σβέσαι· ἐπειδὴ γὰρ ἄφρακτος εὑρεθεὶς, οὐκ ἀντέσχε πρὸς τὰ τοῦ πονηροῦ πεπυρωμένα βέλη, εἰκότως τὴν ψυχὴν τρωθεὶς, ἥλω τῇ ἐπιθυμίᾳ. Ὥσπερ δὲ ὁ Ἰὼβ τὰ τοῦ διαβόλου βέλη, τὰ ἕλκη τὰ ἐπιτεθέντα αὐτῷ κατὰ τοῦ σώματος, ἐπειδὴ κατὰ συγχώρησιν ἐγίγνετο τοῦ Θεοῦ, βέλη Κυρίου ὠνόμασεν, εἰπών· Βέλη γὰρ Κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐστιν, ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα· οὕτως εἰκὸς καὶ τὸν Δαβὶδ ἐνταῦθα βέλη Κυρίου εἰρηκέναι, ἐπεὶ κατὰ συγχώρησιν τοῦ Κυρίου κατεστρατεύσατο αὐτοῦ ὁ ἀντίπαλος, ἵνα μάθῃ μὴ λέγειν· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐπεὶ γὰρ τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ δυναμούμενος, μέγα ἐφ’ ἑαυτῷ ἐφρόνησέ ποτε, ὡς ἀπαυθαδιάσασθαι καὶ εἰπεῖν· Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ εὐθηνίᾳ μου· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα· τούτου χάριν εἰκότως παρεδόθη τῷ πειράζοντι, ὃς τῆς ψυχῆς αὐτοῦ καθαψάμενος, μειζόνως αὐτὸν ἢ τὸν Ἰὼβ ἐζημίωσεν.Α ἔν τῷ σώμμτί μου ἐστιν, ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπί- ΧΧΙΧ, 7. βιωτικών. τος ἦν. τετυχηκὼς ἀγαθῶν· ἀγαθῶν βέλη τὰ ἐπιτεθέντα τῷ Ἰὼβ κατά, νει μου τὸ αἷμα. Ὁ δὲ Δαβίδ, οὐ τὸ σῶμα πληγεὶς ὁμοίως τῷ Ἰώβ, αὐτὴν δὲ τὴν ψυχὴν καιρίαν τρω- θεὶς, οὐχ ὁμοίως τῷ Ἰὼβ φάσκει· Βέλη γὰρ Κυρίου ἐν τῷ σώματί μου εἰσιν (41)· ἀλλ', Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησαν μοι, καὶ ἐπεστήριξας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Ὁ δὲ Ἰὼβ μνημονεύει τῆς χειρὸς Κυ- ρίου, λέγων - Χειρ Κυρίου ἐστὶν ἡ ἀψαμένη μου. Καὶ ὁ διάβολος τῷ Κυρίῳ λέγων, ᾿Απόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι πάντων ὧν ἔχει, ἔφασκε (42). Καὶ πάλιν· Ἀπόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καὶ τῶν ὀστέων αὐτοῦ. 'Αλλ᾽ ἑτέρα τις ἦν χεὶρ, καὶ ἕτερα βέλη τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καθικνούμενα καὶ τῶν σωματικῶν (43) ὑπαρχόντων. Ἐνταῦθα δὲ, ἐπειδήπερ τὴν ψυχὴν αὐτὴν νενοσήκει ὁ Δαβίδ, ἕτερα βέλη καθικέσθαι αὐτοῦ σημαίνει, καὶ ἑτέραν χεῖρα ήφθαι αὐτοῦ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ἐνταῦθα λεγόμενα βέλη, λογικὰ εἶναι, μᾶλλον δὲ αὐτοὺς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους, νύττοντας καὶ τιτρώσκοντας αὐτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ τὴν συνείδησιν αὐτὴν (44) τιμωρου- μένους καὶ κολάζοντας· ἐπεὶ τοσοῦτος ὢν ὁ ἀνὴρ, καὶ τοσούτων τετυχηκὼς ἀγαθῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, αἰσχρᾷ πράξει ἑαυτὸν ἐξέδωκε. Μήποτε δὲ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον, καὶ τὰ τοῦ πονηροῦ πεπυρωμένα βέλη, τὰ παθητικὰ καὶ ἐρωτικὰ, εἰς ἐπιθυμίαν ἐξάψαντα τῆς τοῦ Οὐρίου γυναικός, σημαίνει· περὶ ὧν καὶ ὁ ᾿Από- στολος διδάσκει, λέγων· Αναλάβετε τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ δύνασθαι πάντα τὰ βέλη του πονηροῦ τὰ πεπυρωμένα σβέσαι· ἐπειδὴ γὰρ ἄφρακτος εὐρεθείς, οὐκ ἀντέσχε πρὸς τὰ τοῦ πονη ροῦ πεπυρωμένα βέλη, εἰκότως τὴν ψυχὴν τρωθείς, ἥλω τῇ ἐπιθυμίᾳ. Ὥσπερ δὲ ὁ Ἰὼβ (45) τὰ τοῦ διαβόλου βέλη, τὴ ἕλκη τὰ ἐπιτεθέντα αὐτῷ κατὰ τοῦ σώματος, ἐπειδὴ κατὰ συγχώρησιν ἐγίγνετο τοῦ Θεοῦ, βέλη Κυρίου ὠνόμασεν, εἰπών. Εέλη γάρ (46) Κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐσνιν, ὧν δ᾽ θυμὸς αὑτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα· οὕτως εἰκὸς καὶ τὸν Δαβὶδ ἐνταῦθα βέλη Κυρίου ειρηκέναι, ἐπεὶ κατη συγχώρησιν τοῦ Κυρίου κατεστρατεύσατο αὐτοῦ ὁ ἀντίπαλος, ἵνα μάθη μὴ λέγειν· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐπεὶ γὰρ τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ δυναμούμενος, μέγα ἐφ᾽ ἑαυτῷ ἐφρόνησέ ποτε, ὡς ἀπαυθαδιάσασθαι καὶ εἰπεῖν Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ εὐθηνίᾳ μου· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα· τούτου χάριν εἰκότως παρεδόθη τῷ πειράζοντι, ὃς τῆς ψυχῆς αὐτοῦ καθαψάμενος, μει ζόνως αὐτὸν ἢ τὸν Ἰὼβ ἐζημίωσεν. Οἱ δὲ λόγοι, τῆς δικαιοκρισίας αὐτοῦ ὑπομνηστικοὶ, καὶ τῆς ὀργῆς τῆς τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένης διδασκαλικοί (47), * συγχώ ρησιν τοῦ Κυρίου. συγχώρησιν Θεοῦ. διδα- σκαλία, διδασκαλίας διδασκαλι διδασκαλία, οι. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B pore meo sunt, quarum ira meum ebibit sanguinem. David autem non in corpore velut Job percussus, sed in ipsa anima vulnere letali confossus, non ait quemadmodum Job, Sagittæ enim Domini in cor- pore meo sunt; sed, Quoniam sagtitæ tuæ infixæ sunt mihi, et confirmasti super me manum tuam. Job vero manum Domini memorat, his verbis: Manus enim Domini est quæ tetigit me 9. Dicit etiam Do- mino diabolus: Mitte manum tuam, et tange omnia quæ habet ”. Et rursum: Mitte manum tuam, et lange carnes ejus et ossa ejus ”. Verum alia quædam manus erat, et aliæ sagittæ quæ ipsius carnem ac bona corporea attingebant: hic autem, quia David anima ægrotabat, se telis aliis confossum, et manu alia attactum significat. Porro sagittæ hic memora- tæ mihi videntur esse spirituales, imo vero ipsa Dei verba, quæ pungebant, al vulnerabant ipsius ani- mam, et de conscientia ipsa sumebant supplicium, eamque castigabant. Vir enim hic tantus cum esset, totque a Deo bona consecutus, tamen turpe factum patravit. Fortasse autem etiam ipsum diabolum, et ignita illius maligni tela, affectum excitantia et amatoria, quæ ipsum ad concupiscentiam uxoris Uriæ incenderunt, significat: de quibus hæc monita dat Apostolus : Accipite armaturam Dei, ut possitis ignea omnia maligni tela exstinguere ". Quoniam enim inermis inventus David, ignitis maligni telis non resistebat, jure in anima sauciatus, concupi scentia correptus est. Quemadmodum autem Job diaboli sagittas, immissa videlicet corpori suo ul- cera, quia permissu Dei acciderant, sagittas Domini vocavit, dicens: Nam sagitta Domini in corpore meo sunt, quarum furor ebibit meum sanguinem ¹ : ita verisimile est ideo Davidem hic sagittas Domini nominasse, quia ex Domini concessu inimicus eum oppugnabat, ut edisceret non dicere: Non mouetor in æternum. Quis enim Dei gratia fultas, magna ali- quando de se senserat, ita ut arroganter diceret: Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum ; ideo jure tentatori traditus est, qui animam ejus adortus, majus ei quam Jabo damnum intulit. Sermones autem quibus ad memoriam re- vocatur justum Dei judicium, et quibus ira peccan- tibus impendens edocetur, sagittis sunt auctiores : quippe pungunt conscientiam,sauciantque ipsam, et stimulant. Sane sic dixeris Davidem sacris his- ce ac divinis sagittis confessum, reprehensionem ex D furore adhibitam, et castigationem ex ira Dei illa- Job vi, 4. Job XIX, 21. • Psal. Job 1, 11. tio. Eusebio. At editi, Subinde editi, sed vox deest in nostris quatuor mss. mss. non legitur. Ibidem Reg. secundus, etc. Job 11, 5. "Ephes. vi, 13, 16. ' Job vì, 4. C • in editis. Nec ita multo post quatuor mss. Editi vero emendate. Reg. tertius cum Colb. sexto, pro habet sed nihil inde opis affer- tur. Horum genuinum parentem Eusebium secuti sumus apud quem legitur ita, uti edidimus. In de- tegendis autem errorum causis qui delectantur, in eo hic erratum esse videbunt, quod ex κol a librariis effectum sit (41) Εἰσιν. Forte ἐστιν, ut paulo superius. EDIT. (42) Sic editi. Verbum ἔφασκε deest in Reg. ter- (43) Ita quatuor mss. cum editione Basil. et cum (44) Duo mss., αὐτῶν. Statim tres mss., τοσοῦ. (45) Ita editi. Illud, ὁ Ἰώβ, in nostris quatuor (46) Sic Colb. primus et Reg. tertius. Deest γάρ (47) Editi et nonnulli mss., διδασκαλία, οἵ. Haud
PG 30:88Οἱ δὲ λόγοι, τῆς δικαιοκρισίας αὐτοῦ ὑπομνηστικοὶ, καὶ τῆς ὀργῆς τῆς τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένης διδασκαλικοὶ, βελῶν εἰσιν ὀξύτεροι, τὴν συνείδησιν νύττοντες, τιτρώσκοντές τε καὶ κεντοῦντες αὐτήν. Καὶ οὕτως εἴποις ἂν τὸν Δαβὶδ τοῖς ἱεροῖς τούτοις καὶ θείοις κεντούμενον, εὐλόγως παραιτεῖσθαι τὸν διὰ θυμοῦ ἔλεγχον, καὶ τὴν δι’ ὀργῆς τοῦ Θεοῦ παιδείαν. Μὴ γὰρ τῷ θυμῷ σου, φησὶν, ἐλέγξῃς με, Κύριε, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Διὰ τί; Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι. Προσλαβόντα γὰρ τὴν ὀργὴν καὶ τὸν θυμὸν τὰ παρὰ σοῦ καθικόμενα βέλη ἱκανῶς με τιμωρεῖται, καὶ αὐτάρκως με κολάζει. Διὸ ἱκετεύει, μὴ ὀργῆς ἑτέρας μηδὲ θυμοῦ πειραθῆναι, Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησάν μοι, ἢ, καθίκεταί μου, κατὰ τὸν Σύμμαχον. Καὶ ἐπεστήριξας ἐπ’ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Χεῖρα δὲ Κυρίου καθαψαμένην αὐτοῦ νόησον, καὶ τὴν ἐπὶ τοῦ Ἰὼβ δεδηλωμένην. Αὕτη δὲ ἡ χεὶρ τοῦ Κυρίου πάντα τὸν οἶκον τοῦ Δαβὶδ ἐκ βάθρων ἔσεισε, τὸν μὲν πρωτότοκον αὐτοῦ τῶν παίδων τὸν Ἀμνὼν ἔρωτι τῆς ἀδελφῆς ἐκμήνασα, πυρώσασα δὲ τὸν Ἀβεσσαλὼμ τῇ κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ ὀργῇ, ὡς ἀνελεῖν τὸν Ἀμνὼν, ἔπειτα καὶ αὐτῷ ἐπαναστῆναι τῷ πατρί·Α ἔν τῷ σώμμτί μου ἐστιν, ὧν ὁ θυμὸς αὐτῶν ἐκπί- ΧΧΙΧ, 7. βιωτικών. τος ἦν. τετυχηκὼς ἀγαθῶν· ἀγαθῶν βέλη τὰ ἐπιτεθέντα τῷ Ἰὼβ κατά, νει μου τὸ αἷμα. Ὁ δὲ Δαβίδ, οὐ τὸ σῶμα πληγεὶς ὁμοίως τῷ Ἰώβ, αὐτὴν δὲ τὴν ψυχὴν καιρίαν τρω- θεὶς, οὐχ ὁμοίως τῷ Ἰὼβ φάσκει· Βέλη γὰρ Κυρίου ἐν τῷ σώματί μου εἰσιν (41)· ἀλλ', Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγησαν μοι, καὶ ἐπεστήριξας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. Ὁ δὲ Ἰὼβ μνημονεύει τῆς χειρὸς Κυ- ρίου, λέγων - Χειρ Κυρίου ἐστὶν ἡ ἀψαμένη μου. Καὶ ὁ διάβολος τῷ Κυρίῳ λέγων, ᾿Απόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι πάντων ὧν ἔχει, ἔφασκε (42). Καὶ πάλιν· Ἀπόστειλον τὴν χεῖρά σου, καὶ ἅψαι τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καὶ τῶν ὀστέων αὐτοῦ. 'Αλλ᾽ ἑτέρα τις ἦν χεὶρ, καὶ ἕτερα βέλη τῶν σαρκῶν αὐτοῦ καθικνούμενα καὶ τῶν σωματικῶν (43) ὑπαρχόντων. Ἐνταῦθα δὲ, ἐπειδήπερ τὴν ψυχὴν αὐτὴν νενοσήκει ὁ Δαβίδ, ἕτερα βέλη καθικέσθαι αὐτοῦ σημαίνει, καὶ ἑτέραν χεῖρα ήφθαι αὐτοῦ. Καί μοι δοκεῖ τὰ ἐνταῦθα λεγόμενα βέλη, λογικὰ εἶναι, μᾶλλον δὲ αὐτοὺς τοὺς τοῦ Θεοῦ λόγους, νύττοντας καὶ τιτρώσκοντας αὐτοῦ τὴν ψυχὴν, καὶ τὴν συνείδησιν αὐτὴν (44) τιμωρου- μένους καὶ κολάζοντας· ἐπεὶ τοσοῦτος ὢν ὁ ἀνὴρ, καὶ τοσούτων τετυχηκὼς ἀγαθῶν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, αἰσχρᾷ πράξει ἑαυτὸν ἐξέδωκε. Μήποτε δὲ καὶ αὐτὸν τὸν διάβολον, καὶ τὰ τοῦ πονηροῦ πεπυρωμένα βέλη, τὰ παθητικὰ καὶ ἐρωτικὰ, εἰς ἐπιθυμίαν ἐξάψαντα τῆς τοῦ Οὐρίου γυναικός, σημαίνει· περὶ ὧν καὶ ὁ ᾿Από- στολος διδάσκει, λέγων· Αναλάβετε τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ δύνασθαι πάντα τὰ βέλη του πονηροῦ τὰ πεπυρωμένα σβέσαι· ἐπειδὴ γὰρ ἄφρακτος εὐρεθείς, οὐκ ἀντέσχε πρὸς τὰ τοῦ πονη ροῦ πεπυρωμένα βέλη, εἰκότως τὴν ψυχὴν τρωθείς, ἥλω τῇ ἐπιθυμίᾳ. Ὥσπερ δὲ ὁ Ἰὼβ (45) τὰ τοῦ διαβόλου βέλη, τὴ ἕλκη τὰ ἐπιτεθέντα αὐτῷ κατὰ τοῦ σώματος, ἐπειδὴ κατὰ συγχώρησιν ἐγίγνετο τοῦ Θεοῦ, βέλη Κυρίου ὠνόμασεν, εἰπών. Εέλη γάρ (46) Κυρίου ἐν τῷ σώματί μού ἐσνιν, ὧν δ᾽ θυμὸς αὑτῶν ἐκπίνει μου τὸ αἷμα· οὕτως εἰκὸς καὶ τὸν Δαβὶδ ἐνταῦθα βέλη Κυρίου ειρηκέναι, ἐπεὶ κατη συγχώρησιν τοῦ Κυρίου κατεστρατεύσατο αὐτοῦ ὁ ἀντίπαλος, ἵνα μάθη μὴ λέγειν· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα. Ἐπεὶ γὰρ τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ δυναμούμενος, μέγα ἐφ᾽ ἑαυτῷ ἐφρόνησέ ποτε, ὡς ἀπαυθαδιάσασθαι καὶ εἰπεῖν Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ εὐθηνίᾳ μου· Οὐ μὴ σαλευθῶ εἰς τὸν αἰῶνα· τούτου χάριν εἰκότως παρεδόθη τῷ πειράζοντι, ὃς τῆς ψυχῆς αὐτοῦ καθαψάμενος, μει ζόνως αὐτὸν ἢ τὸν Ἰὼβ ἐζημίωσεν. Οἱ δὲ λόγοι, τῆς δικαιοκρισίας αὐτοῦ ὑπομνηστικοὶ, καὶ τῆς ὀργῆς τῆς τοῖς ἁμαρτάνουσιν ἐπηρτημένης διδασκαλικοί (47), * συγχώ ρησιν τοῦ Κυρίου. συγχώρησιν Θεοῦ. διδα- σκαλία, διδασκαλίας διδασκαλι διδασκαλία, οι. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B pore meo sunt, quarum ira meum ebibit sanguinem. David autem non in corpore velut Job percussus, sed in ipsa anima vulnere letali confossus, non ait quemadmodum Job, Sagittæ enim Domini in cor- pore meo sunt; sed, Quoniam sagtitæ tuæ infixæ sunt mihi, et confirmasti super me manum tuam. Job vero manum Domini memorat, his verbis: Manus enim Domini est quæ tetigit me 9. Dicit etiam Do- mino diabolus: Mitte manum tuam, et tange omnia quæ habet ”. Et rursum: Mitte manum tuam, et lange carnes ejus et ossa ejus ”. Verum alia quædam manus erat, et aliæ sagittæ quæ ipsius carnem ac bona corporea attingebant: hic autem, quia David anima ægrotabat, se telis aliis confossum, et manu alia attactum significat. Porro sagittæ hic memora- tæ mihi videntur esse spirituales, imo vero ipsa Dei verba, quæ pungebant, al vulnerabant ipsius ani- mam, et de conscientia ipsa sumebant supplicium, eamque castigabant. Vir enim hic tantus cum esset, totque a Deo bona consecutus, tamen turpe factum patravit. Fortasse autem etiam ipsum diabolum, et ignita illius maligni tela, affectum excitantia et amatoria, quæ ipsum ad concupiscentiam uxoris Uriæ incenderunt, significat: de quibus hæc monita dat Apostolus : Accipite armaturam Dei, ut possitis ignea omnia maligni tela exstinguere ". Quoniam enim inermis inventus David, ignitis maligni telis non resistebat, jure in anima sauciatus, concupi scentia correptus est. Quemadmodum autem Job diaboli sagittas, immissa videlicet corpori suo ul- cera, quia permissu Dei acciderant, sagittas Domini vocavit, dicens: Nam sagitta Domini in corpore meo sunt, quarum furor ebibit meum sanguinem ¹ : ita verisimile est ideo Davidem hic sagittas Domini nominasse, quia ex Domini concessu inimicus eum oppugnabat, ut edisceret non dicere: Non mouetor in æternum. Quis enim Dei gratia fultas, magna ali- quando de se senserat, ita ut arroganter diceret: Ego autem dixi in abundantia mea: Non movebor in æternum ; ideo jure tentatori traditus est, qui animam ejus adortus, majus ei quam Jabo damnum intulit. Sermones autem quibus ad memoriam re- vocatur justum Dei judicium, et quibus ira peccan- tibus impendens edocetur, sagittis sunt auctiores : quippe pungunt conscientiam,sauciantque ipsam, et stimulant. Sane sic dixeris Davidem sacris his- ce ac divinis sagittis confessum, reprehensionem ex D furore adhibitam, et castigationem ex ira Dei illa- Job vi, 4. Job XIX, 21. • Psal. Job 1, 11. tio. Eusebio. At editi, Subinde editi, sed vox deest in nostris quatuor mss. mss. non legitur. Ibidem Reg. secundus, etc. Job 11, 5. "Ephes. vi, 13, 16. ' Job vì, 4. C • in editis. Nec ita multo post quatuor mss. Editi vero emendate. Reg. tertius cum Colb. sexto, pro habet sed nihil inde opis affer- tur. Horum genuinum parentem Eusebium secuti sumus apud quem legitur ita, uti edidimus. In de- tegendis autem errorum causis qui delectantur, in eo hic erratum esse videbunt, quod ex κol a librariis effectum sit (41) Εἰσιν. Forte ἐστιν, ut paulo superius. EDIT. (42) Sic editi. Verbum ἔφασκε deest in Reg. ter- (43) Ita quatuor mss. cum editione Basil. et cum (44) Duo mss., αὐτῶν. Statim tres mss., τοσοῦ. (45) Ita editi. Illud, ὁ Ἰώβ, in nostris quatuor (46) Sic Colb. primus et Reg. tertius. Deest γάρ (47) Editi et nonnulli mss., διδασκαλία, οἵ. Haud
PG 30:89καὶ τὰ λοιπὰ δὲ πάντα διὰ τῆς ἱστορίας παριστάμενα, ἡ δηλωθεῖσα χείρ. Χείρ σου καθήψατό μου διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν. Ἱκετεύω, φησὶ, μὴ ἄλλῳ θυμῷ ἐλεγχθῆναι, μηδὲ χείρονι ὀργῇ παιδευθῆναι. Καὶ οὐ μόνον ταῦτα, ἀλλὰ καὶ τὰ ἐπιλεγόμενα, ἃ διδάσκει ἑξῆς λέγων· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου· οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προςώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ἐγὼ, φησὶ, προλαβὼν, οὐδὲ περιμείνας ἵνα μού τις ἔξωθεν τὸ σῶμα κολάσῃ, ἕλκει πονηρῷ ἐμαυτὸν ἐτιμωρησάμην, καὶ τὴν σάρκα μου, δι’ ἧς πέπρακταί μοι τὸ ἁμάρτημα, κολάσεσι παρέδωκα, τιμωρούμενος ἐμαυτὸν καὶ κολάζων παντοίαις κολάσεσι. Τοῦτο γὰρ ἐδήλου καὶ δι’ ἑτέρων, λέγων· Ἐταπείνουν ἐν νηστείᾳ τὴν ψυχήν μου, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιώθη δι’ ἔλαιον, καὶ ἐπελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου· ἀπὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου ἐκολλήθη τὰ ὀστᾶ μου τῇ σαρκί μου. Καὶ, Λούσω καθ’ ἑκάστην νύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου τὴν στρωμνήν μου βρέξω. Οὕτως οὖν καὶ νῦν φησιν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου.89 HOMILIA IN PSALMUM XVXVII. B 90 arguas me, Domine, neque in ira tua corripias me. Quamobrem? Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi. Nam tela abs te immissa, quæ iram et furorem præverterunt, sufficienter de me supplicium su- munt, ac satis me castigant. Quare supplex petit, ne aliam iram aut furorem experiatur, Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi; aut secundum Sym- machum, Attingunt me. βελῶν εἰσιν ὀξύτεροι, τὴν συνείδησιν νύττοντες, τι- Α tam jure recusasse. Ne enim, inquit, in furore tuo τρώσκοντές τε καὶ κεντοῦντες αὐτήν. Καὶ οὕτως εἶπεις ἂν τὸν Δαβὶδ τοῖς ἱεροῖς τούτοις καὶ θείοις κεντούμενον, εὐλόγως παραιτεῖσθαι τὸν διὰ θυμοῦ ἔλεγχον, καὶ τὴν δι ὀργῆς τοῦ Θεοῦ παιδείαν. Μὴ γὰρ τῷ θυμῷ σου φησιν, ἐλέγξης με, Κύριε, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Διὰ τί ; Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγε ησάν μοι. Ηροσλαβόντα (48) γὰρ τὴν ὀργὴν καὶ τὸν θυμὸν τὰ παρὰ σοῦ καθικόμενα βέλη ἱκανῶς με τιμω- ρεῖται, καὶ αὐτάρκως με κολάζει. Διὸ ἱκανῶς με τιμωρεῖται, καὶ αὐτάρκως με κολάζει. Διὸ ἱκετεύει, μὴ ὀργῆς ἑτέρας μηδὲ θυμοῦ πειραθῆναι, Ὅτι τὰ βέλη σου Χεῖρα δὲ Κυρίου καθαψαμένην αὐτοῦ νόησον (49), καὶ τὴν ἐπὶ τοῦ Ἰὼβ δεδηλωμένην. Αὕτη δὲ ἡ χεὶρ τοῦ Κυριον πάντα τὸν οἶκον τοῦ Δαβὶδ ἐκ βάθρων ἔσεισε, τὸν μὲν πρωτότοκον αὐτοῦ τῶν παίδων τὸν Αμνὼν ἔρωτι τῆς ἀδελφῆς ἐκμήνασα, πυρώσασα δὲ τὸν ᾿Αβεσσαλώμ τῇ κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ ὀργῇ, ὡς ἀν- ελεῖν τὸν ᾿Αμνών, ἔπειτα καὶ αὐτῷ (50) ἐπαναστῆναι τῷ πατρί· καὶ τὰ λοιπὰ δὲ πάντα διὰ τῆς ἱστορίας παριστάμενα, ἡ δηλωθεῖσα χείρ. Χείρ σου καθήψατό μου διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν. Ἱκετεύω, φησὶ, μὴ ἄλλῳ θυμῷ ἐλεγχθῆναι, μηδὲ χείρονι ὀργῇ παι δευθῆναι. Καὶ οὐ μόνον ταῦτα, ἀλλὰ καὶ (51) τὰ ἐπι- λεγόμενα, ἃ διδάσκει ἑξῆς λέγων· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκι μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου οὐκ ἔστιν εἰρήνπ ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προσ- ώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ἐγώ, φησί, προλαβών, οὐδὲ περιμείνας να μου τις ἔξωθεν τὸ σῶμα κολά σῃ, ἕλκει πονηρῷ ἐμαυτὸν ἐτιμωρησάμην, καὶ τὴν- C σάρκα μου, δι' ἧς πέπρακταί μοι τὸ ἀμάρτημα, κοι λάσεσι (52) παρέδωκα, τιμωρούμενος ἐμαυτὸν καὶ κολάζων παντοίαις κολάσεσι. Τοῦτο γὰρ ἐδήλου καὶ δι' ἑτέρων, λέγων· Ἐταπείνουν ἐν νηστεία νὴν ψυχήν μου, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιωθη δι' ἔλαιον, καὶ ἐοελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου· ἀπὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου ἐκολλήθη τὰ baru μου τῇ σαρκί μου. Και, Λούσω καθ' εκάστην τύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου την στρωμνήν μου βρέξω. Οὕτως οὖν καὶ νῦν φησιν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκι μου ἀπὸ προσώου τῆς ὀργῆς σου. ᾿Αντὶ δὲ, τῆς ὀργῆς, συμφώνως δ τε ᾿Ακύλας καὶ ὁ Σύμμαχος, ἀπὸ προσώπου ἐμ- βριμήσεώς σου, ἡρμήνευσαν, Ἀπήρκει γάρ μοι, φησίν, ἡ ἀπὸ τῶν σῶν θείων Γραφῶν ἐμβρίμησις, D καὶ ἡ διὰ τοῦ σοῦ προφήτου Νάθαν ἀπειλή. Διὸ ἀπὸ προσώπου τῆς ἐμβριμήσεώς σου ἐμαυτὸν οὕτως ἐτι μωρησάμην, ὡς κολάσαι τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα, καὶ τὰ ὀστᾶ μου μὴ ἔχειν εἰρήνην ᾿Απὸ προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ανθ᾿ οὗ ὁ Σύμμαχος, Διὰ τὰς ἁμαρ * Psal. xxxiv, 13. Psal. cviu, 24. 5 Psal. CI, 5, παγαλαβόντα, huic loco convenire vix possit, emen- dat Combefisius, legitque προλαβόντα· cujus conje- cturam, si vel unus ms. faveret, amplecteremur haud inviti. Ita edidimus, uti editum invenimus in Commentariis Eusebii. ἐνεπάγησάν μοι, ἢ, καθίπεταί μου, κατὰ τὸν Σύμμαχον. autem Domini ipsum ferientem, eam quæ in Jobo declarata est intellige. Hæc autem Domini manus e fundamentis excussit omnem Davidis domum, cum Ammonem quidem, filiorum natu maximum, sororis amore insanientem reddidit, Absalonem vero in fratrem ira accendit, adeo ut Ammonem neci traderet, et posthac in patrem ipsum rebella- rot. Sed et reliqua omnia in historia prodita, ma- nus sunt quæ hic indicata est. Manus tua tetigit me per calamitates alias aliis succedentes. Sup- plico, inquit, ut ne alio furore arguar, neve ira pe- jori corripiar. Nec hæc solum, sed ea etiam qu subjunguntur, et quæ docet, exinde dicens : Non est sanitas in carne mea a facic iræ tuæ : non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum. Ego, inquit, præverti, nec exspectavi ut quis externus meum corpus castiget, ulcere malo excruciavi,me ipse, meamque carnem per quam a me admissum peccatum est, suppliciis tradidi, ultionem de me sumens, ac me omnis generis cruciatibus puniens. Hoc enim aliis quoque verbis indicabat, dicens : Humiliabam in jejunio animam meam ³ ; et : Caro mea immutata est propter oleum *; et : Oblitus sum comedere panem meum; a voce gemitus mei adhæ- serunt ossa mea carni meæ³; et: Lavabo per singulas noctes lectum meum, lacrymis meis stratum meum rigabo. Sic itaque et nunc ait : Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ. Porro pro, Ira, Aquila et Symmachus, A facie fremitus tui, similiter inter- pretati sunt. Satis enim, inquit, mihi erat fremitus ille qui divinis tuis Scripturis enuntiatur, et com- minatio per prophetam tuum Nathan facta. Quare a facie fremitus tui ita multavi me ipsum, ut car- nem meam castigaverim, et ossa mea non habeant pacem, A facie peccatorum, meorum : pro quo Sym- machus, Propter peccata mea, interpretatus est. VERS. 5-7. Quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum, et sicut onus grave gravatæ sunt 6. • Psal. VI, 7. αὐτόν. Statim Reg. tertius cum Colb. sexto, πα- ρεσταμένα. addunt διά. δι' ἑτέρων λόγων ἐταπείνουν. Ibidem Colb. sextus, ἐν νηστείαις. 3. Καὶ ἐπεστήριξας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. (48) Editi et mss. παραλαβόντα. Sed cum illud, (49) Colb. primus cum Reg. secundo, νόει. (50) Ita editi cum Reg. quarto. Alii tres mass. 3. Et confirmasti super me manum tuam. Manum (51) Ita Reg. secundus. Editi cum aliquot mss. (52) Reg. tertius, κολάσει. Μox Reg. secundus,
PG 30:90Ἀντὶ δὲ, τῆς ὀργῆς, συμφώνως ὅ τε Ἀκύλας καὶ ὁ Σύμμαχος, ἀπὸ προσώπου ἐμβριμήσεώς σου, ἡρμήνευσαν. Ἀπήρκει γάρ μοι, φησὶν, ἡ ἀπὸ τῶν σῶν θείων Γραφῶν ἐμβρίμησις, καὶ ἡ διὰ τοῦ σοῦ προφήτου Νάθαν ἀπειλή. Διὸ ἀπὸ προσώπου τῆς ἐμβριμήσεώς σου ἐμαυτὸν οὕτως ἐτιμωρησάμην, ὡς κολάσαι τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα, καὶ τὰ ὀστᾶ μου μὴ ἔχειν εἰρήνην Ἀπὸ προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ἀνθ’ οὗ ὁ Σύμμαχος, Διὰ τὰς ἁμαρτίας μου. Ὅτι αἱ ἀνομίαι μου ὑπερῆραν τὴν κεφαλήν μου, ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμέ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα. Ἐπειδὴ τάδε μοι, φησὶ, πέπρακται, διὰ τοῦτο Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους, καὶ ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Διὰ τούτων δὲ παρίστησιν ἃ πέπονθε, καὶ ὅπως ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο, οὐ μίαν ἑαυτῷ κατηγορῶν ἁμαρτίαν, ἀλλ’ ἀθρόως πολλὰς, καὶ τοσαύτας, ὡς μηδὲ ἔνδον κρύπτεσθαι ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, μηδὲ εἴσω τοῦ σώματος λανθάνειν, ἀλλ’ ὑπερβεβηκέναι αὐτοῦ, ὥστε καὶ πᾶσιν αὐτὰς γνωρίζεσθαι.89 HOMILIA IN PSALMUM XVXVII. B 90 arguas me, Domine, neque in ira tua corripias me. Quamobrem? Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi. Nam tela abs te immissa, quæ iram et furorem præverterunt, sufficienter de me supplicium su- munt, ac satis me castigant. Quare supplex petit, ne aliam iram aut furorem experiatur, Quoniam sagittæ tuæ infixæ sunt mihi; aut secundum Sym- machum, Attingunt me. βελῶν εἰσιν ὀξύτεροι, τὴν συνείδησιν νύττοντες, τι- Α tam jure recusasse. Ne enim, inquit, in furore tuo τρώσκοντές τε καὶ κεντοῦντες αὐτήν. Καὶ οὕτως εἶπεις ἂν τὸν Δαβὶδ τοῖς ἱεροῖς τούτοις καὶ θείοις κεντούμενον, εὐλόγως παραιτεῖσθαι τὸν διὰ θυμοῦ ἔλεγχον, καὶ τὴν δι ὀργῆς τοῦ Θεοῦ παιδείαν. Μὴ γὰρ τῷ θυμῷ σου φησιν, ἐλέγξης με, Κύριε, μηδὲ τῇ ὀργῇ σου παιδεύσῃς με. Διὰ τί ; Ὅτι τὰ βέλη σου ἐνεπάγε ησάν μοι. Ηροσλαβόντα (48) γὰρ τὴν ὀργὴν καὶ τὸν θυμὸν τὰ παρὰ σοῦ καθικόμενα βέλη ἱκανῶς με τιμω- ρεῖται, καὶ αὐτάρκως με κολάζει. Διὸ ἱκανῶς με τιμωρεῖται, καὶ αὐτάρκως με κολάζει. Διὸ ἱκετεύει, μὴ ὀργῆς ἑτέρας μηδὲ θυμοῦ πειραθῆναι, Ὅτι τὰ βέλη σου Χεῖρα δὲ Κυρίου καθαψαμένην αὐτοῦ νόησον (49), καὶ τὴν ἐπὶ τοῦ Ἰὼβ δεδηλωμένην. Αὕτη δὲ ἡ χεὶρ τοῦ Κυριον πάντα τὸν οἶκον τοῦ Δαβὶδ ἐκ βάθρων ἔσεισε, τὸν μὲν πρωτότοκον αὐτοῦ τῶν παίδων τὸν Αμνὼν ἔρωτι τῆς ἀδελφῆς ἐκμήνασα, πυρώσασα δὲ τὸν ᾿Αβεσσαλώμ τῇ κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ ὀργῇ, ὡς ἀν- ελεῖν τὸν ᾿Αμνών, ἔπειτα καὶ αὐτῷ (50) ἐπαναστῆναι τῷ πατρί· καὶ τὰ λοιπὰ δὲ πάντα διὰ τῆς ἱστορίας παριστάμενα, ἡ δηλωθεῖσα χείρ. Χείρ σου καθήψατό μου διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν. Ἱκετεύω, φησὶ, μὴ ἄλλῳ θυμῷ ἐλεγχθῆναι, μηδὲ χείρονι ὀργῇ παι δευθῆναι. Καὶ οὐ μόνον ταῦτα, ἀλλὰ καὶ (51) τὰ ἐπι- λεγόμενα, ἃ διδάσκει ἑξῆς λέγων· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκι μου ἀπὸ προσώπου τῆς ὀργῆς σου οὐκ ἔστιν εἰρήνπ ἐν τοῖς ὀστέοις μου ἀπὸ προσ- ώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ἐγώ, φησί, προλαβών, οὐδὲ περιμείνας να μου τις ἔξωθεν τὸ σῶμα κολά σῃ, ἕλκει πονηρῷ ἐμαυτὸν ἐτιμωρησάμην, καὶ τὴν- C σάρκα μου, δι' ἧς πέπρακταί μοι τὸ ἀμάρτημα, κοι λάσεσι (52) παρέδωκα, τιμωρούμενος ἐμαυτὸν καὶ κολάζων παντοίαις κολάσεσι. Τοῦτο γὰρ ἐδήλου καὶ δι' ἑτέρων, λέγων· Ἐταπείνουν ἐν νηστεία νὴν ψυχήν μου, καὶ ἡ σάρξ μου ἠλλοιωθη δι' ἔλαιον, καὶ ἐοελαθόμην τοῦ φαγεῖν τὸν ἄρτον μου· ἀπὸ φωνῆς τοῦ στεναγμοῦ μου ἐκολλήθη τὰ baru μου τῇ σαρκί μου. Και, Λούσω καθ' εκάστην τύκτα τὴν κλίνην μου, ἐν δάκρυσί μου την στρωμνήν μου βρέξω. Οὕτως οὖν καὶ νῦν φησιν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκι μου ἀπὸ προσώου τῆς ὀργῆς σου. ᾿Αντὶ δὲ, τῆς ὀργῆς, συμφώνως δ τε ᾿Ακύλας καὶ ὁ Σύμμαχος, ἀπὸ προσώπου ἐμ- βριμήσεώς σου, ἡρμήνευσαν, Ἀπήρκει γάρ μοι, φησίν, ἡ ἀπὸ τῶν σῶν θείων Γραφῶν ἐμβρίμησις, D καὶ ἡ διὰ τοῦ σοῦ προφήτου Νάθαν ἀπειλή. Διὸ ἀπὸ προσώπου τῆς ἐμβριμήσεώς σου ἐμαυτὸν οὕτως ἐτι μωρησάμην, ὡς κολάσαι τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα, καὶ τὰ ὀστᾶ μου μὴ ἔχειν εἰρήνην ᾿Απὸ προσώπου τῶν ἁμαρτιῶν μου. Ανθ᾿ οὗ ὁ Σύμμαχος, Διὰ τὰς ἁμαρ * Psal. xxxiv, 13. Psal. cviu, 24. 5 Psal. CI, 5, παγαλαβόντα, huic loco convenire vix possit, emen- dat Combefisius, legitque προλαβόντα· cujus conje- cturam, si vel unus ms. faveret, amplecteremur haud inviti. Ita edidimus, uti editum invenimus in Commentariis Eusebii. ἐνεπάγησάν μοι, ἢ, καθίπεταί μου, κατὰ τὸν Σύμμαχον. autem Domini ipsum ferientem, eam quæ in Jobo declarata est intellige. Hæc autem Domini manus e fundamentis excussit omnem Davidis domum, cum Ammonem quidem, filiorum natu maximum, sororis amore insanientem reddidit, Absalonem vero in fratrem ira accendit, adeo ut Ammonem neci traderet, et posthac in patrem ipsum rebella- rot. Sed et reliqua omnia in historia prodita, ma- nus sunt quæ hic indicata est. Manus tua tetigit me per calamitates alias aliis succedentes. Sup- plico, inquit, ut ne alio furore arguar, neve ira pe- jori corripiar. Nec hæc solum, sed ea etiam qu subjunguntur, et quæ docet, exinde dicens : Non est sanitas in carne mea a facic iræ tuæ : non est pax ossibus meis a facie peccatorum meorum. Ego, inquit, præverti, nec exspectavi ut quis externus meum corpus castiget, ulcere malo excruciavi,me ipse, meamque carnem per quam a me admissum peccatum est, suppliciis tradidi, ultionem de me sumens, ac me omnis generis cruciatibus puniens. Hoc enim aliis quoque verbis indicabat, dicens : Humiliabam in jejunio animam meam ³ ; et : Caro mea immutata est propter oleum *; et : Oblitus sum comedere panem meum; a voce gemitus mei adhæ- serunt ossa mea carni meæ³; et: Lavabo per singulas noctes lectum meum, lacrymis meis stratum meum rigabo. Sic itaque et nunc ait : Non est sanitas in carne mea a facie iræ tuæ. Porro pro, Ira, Aquila et Symmachus, A facie fremitus tui, similiter inter- pretati sunt. Satis enim, inquit, mihi erat fremitus ille qui divinis tuis Scripturis enuntiatur, et com- minatio per prophetam tuum Nathan facta. Quare a facie fremitus tui ita multavi me ipsum, ut car- nem meam castigaverim, et ossa mea non habeant pacem, A facie peccatorum, meorum : pro quo Sym- machus, Propter peccata mea, interpretatus est. VERS. 5-7. Quoniam iniquitates meæ supergressæ sunt caput meum, et sicut onus grave gravatæ sunt 6. • Psal. VI, 7. αὐτόν. Statim Reg. tertius cum Colb. sexto, πα- ρεσταμένα. addunt διά. δι' ἑτέρων λόγων ἐταπείνουν. Ibidem Colb. sextus, ἐν νηστείαις. 3. Καὶ ἐπεστήριξας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. (48) Editi et mss. παραλαβόντα. Sed cum illud, (49) Colb. primus cum Reg. secundo, νόει. (50) Ita editi cum Reg. quarto. Alii tres mass. 3. Et confirmasti super me manum tuam. Manum (51) Ita Reg. secundus. Editi cum aliquot mss. (52) Reg. tertius, κολάσει. Μox Reg. secundus,
PG 30:91Αὐτὸς γοῦν ἦν κατήγορος ἑαυτοῦ ἐν πρωτολογίᾳ, καὶ παρὰ τοῖς πᾶσιν, ὡς ἂν πληρωθείη ἐπ’ αὐτῷ· Δίκαιος ἑαυτοῦ κατήγορος, φθάνων πάντα ἄνθρωπον κατήγορον. Αὐτὸς μὲν ἑαυτὸν κατέκρινε, πᾶν δὲ ἐχθρῶν ἀπέφραττε στόμα, μὴ ἐχόντων ἕτερόν τι κατ’ αὐτοῦ λέγειν. Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακὰ, μηδὲ, ὥσπερ τινὰ μελανίαν καὶ σῆψιν, κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχειν τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. Ὥσπερ ἐπὶ τῶν πυρετῶν, εἴσω μὲν καὶ κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετὸς, μείζονα τὴν νόσον ἐργάζεται, προκόψας δὲ εἰς τοὐμφανὲς, ἐλπίδα παρακμῆς ὑποφαίνει· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἂν γένοιτο. Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περὶ ἑαυτὸν γεγονὸς ὁ Δαβὶδ, λέγων· Ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμέ. Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτὰ δι’ εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυχῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμνων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ καὶ ἀμετανόητον καρδίαν, θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ἐπισπώμενος ἁμαρτίαν ἐφ’ ἁμαρτίας, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά· Ὅταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθος κακῶν, καταφρονεῖ·Α τίας μου. Ὅτι αἱ ἀνομίαι μου υπερῆραν την και φαλήν μου, ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οι μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐταλαιπώ- ρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα (53). ᾿Επειδὴ τάδε μοι, φησί, πέπρακται, διὰ τοῦτο Ετα- λαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους, καὶ ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Διὰ τούτων δὲ παρίστησιν πέπονθε, καὶ ὅπως ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο, οὐ μίαν ἑαυτῷ κατηγορῶν ἁμαρτίαν, ἀλλ᾽ ἀθρόως πολλὰς, καὶ τοσαύτας, ὡς μηδὲ ἔνδον κρύπτεσθαι ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, μηδὲ, εἴσω τοῦ σώ ματος λανθάνειν, ἀλλ᾽ ὑπερβεβηκέναι αὐτοῦ (54), ὥστε καὶ πᾶσιν αὐτὰς γνωρίζεσθαι. Αὐτὸς γοῦν ἦν κατήγορος ἑαυτοῦ ἐν πρωτολογίᾳ, καὶ παρὰ τοῖς πᾶ- σιν, ὡς ἄν πληρωθείη ἐπ' αὐτῷ· Δίκαιος ἑαυτοῦ κατ ήγορος, φθάνων πάντα ἄνθρωπον κατήγορον. Αὐτὸς μὲν ἑαυτὸν κατέκρινε, πᾶν δὲ ἐχθρῶν ἀπέφραττε στόμα, μὴ ἐχόντων ἕτερόν τι κατ᾽ αὐτοῦ λέγειν. Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακά, μηδὲ, ὥσπερ τινὰ μελανίαν καὶ σῆψιν, κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχειν τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. Ωσπερ ἐπὶ τῶν πυ ρετῶν, εἴσω μὲν καὶ κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετός, μείζονα τὴν νόσον ἐργάζεται, προκόψας δὲ τούμ- φανὲς, ἐλπίδα παρακμῆς ὑποφαίνει· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἄν γένοιτο. Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περί ἑαυτὸν γεγονὸς ὁ Δαβίδ, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρύ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτὰ δι᾿ εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυ χῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμνων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ (55) καὶ ἀμετανόητον καρ- δίαν, θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ἐπι- σπώμενος ἁμαρτίαν ἐφ᾽ ἁμαρτίας, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά. Όταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθος κακῶν, καταφρονεῖ· ὁ -ὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ὀλισθήσεις κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγήν, δεινῶς βαρεῖται τήν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθας σιγαν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. Ἐκ περισ- σεύματος γοῦν καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. Ὅθεν με φέρων σιωπᾶν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμέ· δῆλον δὲ, ὅτι αἱ ἀνομίαι μου. Καὶ πάλιν• Προσώζεσαν οι μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Αφροσύνην δὲ ὀνομάζει τὴν ἄφρονα πρᾶξιν ἐξ ἀφροσύνης γενομένην. Πᾶν γὰρ ἁμάρτημα κατὰ ἀφροσύνην γίνεται· ἀρετὴ δὲ οὖσα ἡ φρόνησις, πάνω τα τὰ καθ᾿ ἑαυτὴν πραττόμενα ἐπαίνου καὶ ἀρετῆς ἄξια ἀποφαίνει. Ἀλλὰ καὶ ὑγείας ἐστὶ τῇ ψυχῇ ποιη- τικὰ τὰ κατὰ φρόνησιν γινόμενα· ἡ δὲ ἀφροσύνη τραύματα καὶ μώλωπας ἀπεργάζεται. Οἱ μὲν οὖν παρὰ τοῖς πᾶσιν ἑαυτόν. ἑαυτόν ἁμαρτίαις. εἰς βάθη. βά θος. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. super me. Pulruerunt et corrupta sunt cicatrices B meæ, a facie insipientiæ meæ. Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem valde. Quandoquidem ait, hæc a me perpetrata sunt, ob id Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem, et tota die con- tristatus ingrediebar. Jam vero per hæc declarat quæ passus sit, et quomodo de seipso ponas sumpserit, non de uno peccato accusans se, sed de multis acervatim, iisque tantis, ut neque intus ab- scondantur in anima sua, neque intra corpus la- teant, sed ipsum supergressa sint, adeo ut omnibus jam nota sint ac perspecta. Igitur in principio ser- monis, ipse sui ipsius erat accusator; idque coram omnibus, ut in ipso illud impleri posset: Justus accusator est sui ipsius ", præveniens, quemcunque hominem accusatorem. Ipse quidem sese condemna- vit, sed omne inimicorum os oppilavit, cum nihil aliud adversus eum dicere possent. Docet autem nos hic sermo, ut ne nostra ipsorum mala obtegamus : neque peccata tanquam nigredinem quamdam ac putredinem in imo animæ recessu contineamus, cauterio notam conscientiæ inurentes. Quemadmo- dum in febribus. Et vero febris, dum intro et in penitissimis partibus serpit, morbum graviorem efficit: si vero in apertum prodit, spem declinatio- nis ostendit : sic et animæ contingit. Quin etiam aliud quid expertum se fuisse docet David, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me. Nam ejus facinora gravabant ipsius conscientiam, ita ut ob animi generositatem ac candorem, illa ferre non posset. Qui enim præfractus est, et induratus, se- cundum duritiam suam, et imponitens cor, congerit G sibi ipse iram in die iræ³, quippe qui peccatum peccato adjungat, suaque adaugeat mala. Cum enim venerit peccator in profundum malorum, contemnit': contra, vir probus eliamsi semel aliquando lapsus fuerit per quamdam diaboli subreptionem, maxi- mopere gravatur ejus conscientia, ut nec tacere, nec suum malum occultare valeat. Ex abundantia enim cordis os loquitur 10. Hinc cum silentium ei intolerandum esset, ea quæ ipsum premebant, pa- tefecit, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me, videlicet iniquitates meæ. Et rursus : Patrue- runt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Insi- pientiam autem, insipientem actionem ab insi- pientia ortam nominat. Omne enim peccatum per insipientiam admittitur; virtus autem cum sit ipsa D prudentia, quæcunque secundum ipsam funt, hæc laude ac virtute digna declarat. Sed et ea quæ ex prudentia fiunt, pariunt animæ sanitatem: insi- pientia vero vulnera ao vibices infert. Qui igitur in peccatis perseverant, gaudentque in ipsis et dele- Matth. xii, 34. Prov. XVIII, 17. & Rom. 1, 5. • Prov. XVIII, 3. tus eum editione Basil. At deest spódpa in editis et in uno aut altero ms. et apud LXX. Vox deesse quidem C hio aliquid certo indicat: sed quid desit, cum ex mss. nihil adjuvemur, dicere non possumus. Subinde tres mss. Editi (53) Ita Colbertini primus et sextus et Reg. quin- (54) Reg. secundus, αὐτάς. Μox quatuor mss., (55) Reg. tertius, αὐτοῦ. Statim idem codex, εφ'
PG 30:92ὁ δὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ὀλισθήσειε κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγὴν, δεινῶς βαρεῖται τὴν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθαι σιγᾷν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. Ἐκ περιςσεύματος γοῦν καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. Ὅθεν μὴ φέρων σιωπᾷν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· Ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμέ· δῆλον δὲ, ὅτι αἱ ἀνομίαι μου. Καὶ πάλιν· Προσώζεσαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἀφροσύνην δὲ ὀνομάζει τὴν ἄφρονα πρᾶξιν ἐξ ἀφροσύνης γενομένην. Πᾶν γὰρ ἁμάρτημα κατὰ ἀφροσύνην γίνεται· ἀρετὴ δὲ οὖσα ἡ φρόνησις, πάντα τὰ καθ’ ἑαυτὴν πραττόμενα ἐπαίνου καὶ ἀρετῆς ἄξια ἀποφαίνει. Ἀλλὰ καὶ ὑγείας ἐστὶ τῇ ψυχῇ ποιητικὰ τὰ κατὰ φρόνησιν γινόμενα· ἡ δὲ ἀφροσύνη τραύματα καὶ μώλωπας ἀπεργάζεται. Οἱ μὲν οὖν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις ἐοίκασιν ἐγκυλιομένοις βορβόρῳ· ὁ δὲ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀναλαβὼν ἑαυτὸν, καὶ τὴν μιαρὰν ἐκείνην πρᾶξιν ὡς δυσώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβὶδ, ὑπὸ συναισθήσεως ὑγιοῦς ὁμολογεῖ, λέγων·Α τίας μου. Ὅτι αἱ ἀνομίαι μου υπερῆραν την και φαλήν μου, ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οι μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐταλαιπώ- ρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα (53). ᾿Επειδὴ τάδε μοι, φησί, πέπρακται, διὰ τοῦτο Ετα- λαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους, καὶ ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Διὰ τούτων δὲ παρίστησιν πέπονθε, καὶ ὅπως ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο, οὐ μίαν ἑαυτῷ κατηγορῶν ἁμαρτίαν, ἀλλ᾽ ἀθρόως πολλὰς, καὶ τοσαύτας, ὡς μηδὲ ἔνδον κρύπτεσθαι ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, μηδὲ, εἴσω τοῦ σώ ματος λανθάνειν, ἀλλ᾽ ὑπερβεβηκέναι αὐτοῦ (54), ὥστε καὶ πᾶσιν αὐτὰς γνωρίζεσθαι. Αὐτὸς γοῦν ἦν κατήγορος ἑαυτοῦ ἐν πρωτολογίᾳ, καὶ παρὰ τοῖς πᾶ- σιν, ὡς ἄν πληρωθείη ἐπ' αὐτῷ· Δίκαιος ἑαυτοῦ κατ ήγορος, φθάνων πάντα ἄνθρωπον κατήγορον. Αὐτὸς μὲν ἑαυτὸν κατέκρινε, πᾶν δὲ ἐχθρῶν ἀπέφραττε στόμα, μὴ ἐχόντων ἕτερόν τι κατ᾽ αὐτοῦ λέγειν. Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακά, μηδὲ, ὥσπερ τινὰ μελανίαν καὶ σῆψιν, κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχειν τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. Ωσπερ ἐπὶ τῶν πυ ρετῶν, εἴσω μὲν καὶ κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετός, μείζονα τὴν νόσον ἐργάζεται, προκόψας δὲ τούμ- φανὲς, ἐλπίδα παρακμῆς ὑποφαίνει· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἄν γένοιτο. Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περί ἑαυτὸν γεγονὸς ὁ Δαβίδ, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρύ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτὰ δι᾿ εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυ χῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμνων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ (55) καὶ ἀμετανόητον καρ- δίαν, θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ἐπι- σπώμενος ἁμαρτίαν ἐφ᾽ ἁμαρτίας, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά. Όταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθος κακῶν, καταφρονεῖ· ὁ -ὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ὀλισθήσεις κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγήν, δεινῶς βαρεῖται τήν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθας σιγαν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. Ἐκ περισ- σεύματος γοῦν καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. Ὅθεν με φέρων σιωπᾶν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμέ· δῆλον δὲ, ὅτι αἱ ἀνομίαι μου. Καὶ πάλιν• Προσώζεσαν οι μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Αφροσύνην δὲ ὀνομάζει τὴν ἄφρονα πρᾶξιν ἐξ ἀφροσύνης γενομένην. Πᾶν γὰρ ἁμάρτημα κατὰ ἀφροσύνην γίνεται· ἀρετὴ δὲ οὖσα ἡ φρόνησις, πάνω τα τὰ καθ᾿ ἑαυτὴν πραττόμενα ἐπαίνου καὶ ἀρετῆς ἄξια ἀποφαίνει. Ἀλλὰ καὶ ὑγείας ἐστὶ τῇ ψυχῇ ποιη- τικὰ τὰ κατὰ φρόνησιν γινόμενα· ἡ δὲ ἀφροσύνη τραύματα καὶ μώλωπας ἀπεργάζεται. Οἱ μὲν οὖν παρὰ τοῖς πᾶσιν ἑαυτόν. ἑαυτόν ἁμαρτίαις. εἰς βάθη. βά θος. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. super me. Pulruerunt et corrupta sunt cicatrices B meæ, a facie insipientiæ meæ. Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem valde. Quandoquidem ait, hæc a me perpetrata sunt, ob id Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem, et tota die con- tristatus ingrediebar. Jam vero per hæc declarat quæ passus sit, et quomodo de seipso ponas sumpserit, non de uno peccato accusans se, sed de multis acervatim, iisque tantis, ut neque intus ab- scondantur in anima sua, neque intra corpus la- teant, sed ipsum supergressa sint, adeo ut omnibus jam nota sint ac perspecta. Igitur in principio ser- monis, ipse sui ipsius erat accusator; idque coram omnibus, ut in ipso illud impleri posset: Justus accusator est sui ipsius ", præveniens, quemcunque hominem accusatorem. Ipse quidem sese condemna- vit, sed omne inimicorum os oppilavit, cum nihil aliud adversus eum dicere possent. Docet autem nos hic sermo, ut ne nostra ipsorum mala obtegamus : neque peccata tanquam nigredinem quamdam ac putredinem in imo animæ recessu contineamus, cauterio notam conscientiæ inurentes. Quemadmo- dum in febribus. Et vero febris, dum intro et in penitissimis partibus serpit, morbum graviorem efficit: si vero in apertum prodit, spem declinatio- nis ostendit : sic et animæ contingit. Quin etiam aliud quid expertum se fuisse docet David, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me. Nam ejus facinora gravabant ipsius conscientiam, ita ut ob animi generositatem ac candorem, illa ferre non posset. Qui enim præfractus est, et induratus, se- cundum duritiam suam, et imponitens cor, congerit G sibi ipse iram in die iræ³, quippe qui peccatum peccato adjungat, suaque adaugeat mala. Cum enim venerit peccator in profundum malorum, contemnit': contra, vir probus eliamsi semel aliquando lapsus fuerit per quamdam diaboli subreptionem, maxi- mopere gravatur ejus conscientia, ut nec tacere, nec suum malum occultare valeat. Ex abundantia enim cordis os loquitur 10. Hinc cum silentium ei intolerandum esset, ea quæ ipsum premebant, pa- tefecit, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me, videlicet iniquitates meæ. Et rursus : Patrue- runt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Insi- pientiam autem, insipientem actionem ab insi- pientia ortam nominat. Omne enim peccatum per insipientiam admittitur; virtus autem cum sit ipsa D prudentia, quæcunque secundum ipsam funt, hæc laude ac virtute digna declarat. Sed et ea quæ ex prudentia fiunt, pariunt animæ sanitatem: insi- pientia vero vulnera ao vibices infert. Qui igitur in peccatis perseverant, gaudentque in ipsis et dele- Matth. xii, 34. Prov. XVIII, 17. & Rom. 1, 5. • Prov. XVIII, 3. tus eum editione Basil. At deest spódpa in editis et in uno aut altero ms. et apud LXX. Vox deesse quidem C hio aliquid certo indicat: sed quid desit, cum ex mss. nihil adjuvemur, dicere non possumus. Subinde tres mss. Editi (53) Ita Colbertini primus et sextus et Reg. quin- (54) Reg. secundus, αὐτάς. Μox quatuor mss., (55) Reg. tertius, αὐτοῦ. Statim idem codex, εφ'
Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίαι μου πληθυνθεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτεραι γενόμεναι ἐβαρύνθησαν ἐπ’ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν· τούτου χάριν ἰατρεύων ἐμαυτὸν, Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους· καὶ οὐδὲ πρὸς μίαν ἡμέραν, οὐδὲ πρὸς βραχεῖαν ὥραν, ἀλλὰ Πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, ἢ, κατὰ τὸν Σύμμαχον, σκυθρωπὸς περιεπάτουν· οὐκ ἀδιαφορῶν ἐπὶ τῶν πεπραγμένων μοι, οὐδ’ οἷα βασιλεὺς ἐπαιρόμενος, διὰ τὸ μηδενὶ κριτῇ ὑποκεῖσθαι· διὰ δὲ τὸν σὸν φόβον καὶ τὴν σὴν ἐμβρίμησιν, ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Ὅτι αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. Ἐκακώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα, ὠρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου. Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη. Ἀντὶ τοῦ, αἱ ψόαι μου ἐνεπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ὁ Ἀκύλας, ὅτι ἐπληρώθησαν αἱ λαγόνες ἀτιμίας, ὁ δὲ Σύμμαχος, ὅτι αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἀτιμίας, ἐκδεδώκασιν.Α τίας μου. Ὅτι αἱ ἀνομίαι μου υπερῆραν την και φαλήν μου, ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οι μώλωπές μου, ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐταλαιπώ- ρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους σφόδρα (53). ᾿Επειδὴ τάδε μοι, φησί, πέπρακται, διὰ τοῦτο Ετα- λαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους, καὶ ὅλην τὴν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην. Διὰ τούτων δὲ παρίστησιν πέπονθε, καὶ ὅπως ἑαυτὸν ἐτιμωρεῖτο, οὐ μίαν ἑαυτῷ κατηγορῶν ἁμαρτίαν, ἀλλ᾽ ἀθρόως πολλὰς, καὶ τοσαύτας, ὡς μηδὲ ἔνδον κρύπτεσθαι ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, μηδὲ, εἴσω τοῦ σώ ματος λανθάνειν, ἀλλ᾽ ὑπερβεβηκέναι αὐτοῦ (54), ὥστε καὶ πᾶσιν αὐτὰς γνωρίζεσθαι. Αὐτὸς γοῦν ἦν κατήγορος ἑαυτοῦ ἐν πρωτολογίᾳ, καὶ παρὰ τοῖς πᾶ- σιν, ὡς ἄν πληρωθείη ἐπ' αὐτῷ· Δίκαιος ἑαυτοῦ κατ ήγορος, φθάνων πάντα ἄνθρωπον κατήγορον. Αὐτὸς μὲν ἑαυτὸν κατέκρινε, πᾶν δὲ ἐχθρῶν ἀπέφραττε στόμα, μὴ ἐχόντων ἕτερόν τι κατ᾽ αὐτοῦ λέγειν. Διδάσκει δὲ ἡμᾶς ὁ λόγος μὴ κρύπτειν τὰ ἑαυτῶν κακά, μηδὲ, ὥσπερ τινὰ μελανίαν καὶ σῆψιν, κατὰ βάθους τῆς ψυχῆς συνέχειν τὰ ἁμαρτήματα, τὴν συνείδησιν καυτηριαζομένους. Ωσπερ ἐπὶ τῶν πυ ρετῶν, εἴσω μὲν καὶ κατὰ βάθους χωρῶν ὁ πυρετός, μείζονα τὴν νόσον ἐργάζεται, προκόψας δὲ τούμ- φανὲς, ἐλπίδα παρακμῆς ὑποφαίνει· οὕτω καὶ ἐπὶ τῆς ψυχῆς ἄν γένοιτο. Καὶ ἄλλο δέ τι διδάσκει περί ἑαυτὸν γεγονὸς ὁ Δαβίδ, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρύ ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμέ. Ἐβάρει γὰρ αὐτοῦ τὴν συνείδησιν τὰ τετολμημένα αὐτῷ, ὡς μὴ δύνασθαι βαστάζειν αὐτὰ δι᾿ εὐγένειαν καὶ εὐγνωμοσύνην ψυ χῆς. Ὁ μὲν γὰρ ἀτεράμνων καὶ ἀπόσκληρος, κατὰ τὴν σκληρότητα ἑαυτοῦ (55) καὶ ἀμετανόητον καρ- δίαν, θησαυρίζει ἑαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, ἐπι- σπώμενος ἁμαρτίαν ἐφ᾽ ἁμαρτίας, αὔξων τὰ ἑαυτοῦ κακά. Όταν γὰρ ἔλθῃ ἁμαρτωλὸς εἰς βάθος κακῶν, καταφρονεῖ· ὁ -ὲ εὐγνώμων, εἰ καὶ ἅπαξ ποτὲ ὀλισθήσεις κατά τινα τοῦ διαβόλου συναρπαγήν, δεινῶς βαρεῖται τήν συνείδησιν, ὡς μὴ δύνασθας σιγαν, μηδὲ κρύπτειν τὸ ἑαυτοῦ κακόν. Ἐκ περισ- σεύματος γοῦν καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. Ὅθεν με φέρων σιωπᾶν, ἐξέφηνε τὰ συνέχοντα αὐτὸν, λέγων· ὡσεὶ φορτίον βαρὺ ἐβαρύνθησαν ἐπ' ἐμέ· δῆλον δὲ, ὅτι αἱ ἀνομίαι μου. Καὶ πάλιν• Προσώζεσαν οι μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Αφροσύνην δὲ ὀνομάζει τὴν ἄφρονα πρᾶξιν ἐξ ἀφροσύνης γενομένην. Πᾶν γὰρ ἁμάρτημα κατὰ ἀφροσύνην γίνεται· ἀρετὴ δὲ οὖσα ἡ φρόνησις, πάνω τα τὰ καθ᾿ ἑαυτὴν πραττόμενα ἐπαίνου καὶ ἀρετῆς ἄξια ἀποφαίνει. Ἀλλὰ καὶ ὑγείας ἐστὶ τῇ ψυχῇ ποιη- τικὰ τὰ κατὰ φρόνησιν γινόμενα· ἡ δὲ ἀφροσύνη τραύματα καὶ μώλωπας ἀπεργάζεται. Οἱ μὲν οὖν παρὰ τοῖς πᾶσιν ἑαυτόν. ἑαυτόν ἁμαρτίαις. εἰς βάθη. βά θος. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. super me. Pulruerunt et corrupta sunt cicatrices B meæ, a facie insipientiæ meæ. Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem valde. Quandoquidem ait, hæc a me perpetrata sunt, ob id Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem, et tota die con- tristatus ingrediebar. Jam vero per hæc declarat quæ passus sit, et quomodo de seipso ponas sumpserit, non de uno peccato accusans se, sed de multis acervatim, iisque tantis, ut neque intus ab- scondantur in anima sua, neque intra corpus la- teant, sed ipsum supergressa sint, adeo ut omnibus jam nota sint ac perspecta. Igitur in principio ser- monis, ipse sui ipsius erat accusator; idque coram omnibus, ut in ipso illud impleri posset: Justus accusator est sui ipsius ", præveniens, quemcunque hominem accusatorem. Ipse quidem sese condemna- vit, sed omne inimicorum os oppilavit, cum nihil aliud adversus eum dicere possent. Docet autem nos hic sermo, ut ne nostra ipsorum mala obtegamus : neque peccata tanquam nigredinem quamdam ac putredinem in imo animæ recessu contineamus, cauterio notam conscientiæ inurentes. Quemadmo- dum in febribus. Et vero febris, dum intro et in penitissimis partibus serpit, morbum graviorem efficit: si vero in apertum prodit, spem declinatio- nis ostendit : sic et animæ contingit. Quin etiam aliud quid expertum se fuisse docet David, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me. Nam ejus facinora gravabant ipsius conscientiam, ita ut ob animi generositatem ac candorem, illa ferre non posset. Qui enim præfractus est, et induratus, se- cundum duritiam suam, et imponitens cor, congerit G sibi ipse iram in die iræ³, quippe qui peccatum peccato adjungat, suaque adaugeat mala. Cum enim venerit peccator in profundum malorum, contemnit': contra, vir probus eliamsi semel aliquando lapsus fuerit per quamdam diaboli subreptionem, maxi- mopere gravatur ejus conscientia, ut nec tacere, nec suum malum occultare valeat. Ex abundantia enim cordis os loquitur 10. Hinc cum silentium ei intolerandum esset, ea quæ ipsum premebant, pa- tefecit, dicens: Sicut onus grave gravatæ sunt super me, videlicet iniquitates meæ. Et rursus : Patrue- runt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Insi- pientiam autem, insipientem actionem ab insi- pientia ortam nominat. Omne enim peccatum per insipientiam admittitur; virtus autem cum sit ipsa D prudentia, quæcunque secundum ipsam funt, hæc laude ac virtute digna declarat. Sed et ea quæ ex prudentia fiunt, pariunt animæ sanitatem: insi- pientia vero vulnera ao vibices infert. Qui igitur in peccatis perseverant, gaudentque in ipsis et dele- Matth. xii, 34. Prov. XVIII, 17. & Rom. 1, 5. • Prov. XVIII, 3. tus eum editione Basil. At deest spódpa in editis et in uno aut altero ms. et apud LXX. Vox deesse quidem C hio aliquid certo indicat: sed quid desit, cum ex mss. nihil adjuvemur, dicere non possumus. Subinde tres mss. Editi (53) Ita Colbertini primus et sextus et Reg. quin- (54) Reg. secundus, αὐτάς. Μox quatuor mss., (55) Reg. tertius, αὐτοῦ. Statim idem codex, εφ'
PG 30:93Καὶ διὰ τοῦτο εἰς ὑπόμνησιν ἐλθὼν τῆς αἰσχρᾶς καὶ ἀτίμου πράξεως, τῷ ἐῤῥῶσθαι αὐτῷ τὸ τῆς ψυχῆς αἰσθητήριον, ταῦτα ἔλεγε· Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Διὰ τί δὲ προσώζεσαν, ἐπάγει, λέγων· Ὅτι αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ἢ, αἱ λαγόνες μου ἀτιμίας· ᾐνίξατο δὲ διὰ τούτων τὸ εἶδος τῆς αἰσχρᾶς πράξεως. Εἶτα ἑαυτὸν ἀνακτώμενος ἔλεγεν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. Ἐπειδὴ γὰρ αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, διὰ τοῦτο, φησὶν, εἰς μετάνοιαν τῶν πεπραγμένων ἐλθὼν, τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα κολάζω καὶ τιμωροῦμαι· διό φημι· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου· ὡς ἂν δυνηθείη ποτὲ κατορθώσας εἰπεῖν· Εἰ καὶ ὁ ἔξω ἡμῶν ἄνθρωπος φθείρεται, ἀλλ’ ὁ ἔσω ἀνακαινοῦται. Καὶ ἀνωτέρω δὲ ἔλεγεν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου. Εἶτα ἐπάγει· Ἐκακώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα. Τοῦτο δὲ ἑτέρως ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἐδήλου, φήσας· Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους.ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ' Α αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις εοίκασιν ἐγκυλιομέ νοις βορβόρῳ· ὁ δὲ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀναλαβὼν ἑαυτὸν, καὶ (56) τὴν μιαρὰν ἐκείνην πρᾶ- ξιν ὡς δυσώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβίδ, ὑπὸ συναισθήσεως ὑγιους μου λογεῖ, λέγων· Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώ- λωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίαι μου πληθυν- θεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτερα γενόμενα (57) ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν· τούτου χάριν ἰατρεύων ἐμαυτὸν, Ενταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους· καὶ οὐδὲ πρὸς μίαν ἡμέραν, οὐδὲ πρὸς βραχεῖαν ώραν, ἀλλὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, ἢ, κατὰ τὸν Συμμαχον, σκυθρωπὸς περιεπάτουν· οὐκ ἀδιαφορῶν ἐπὶ τῶν πεπραγμένων μοι, οὐδ᾽ οἷα βασιλεὺς ἐπαιρό μενος, διὰ τὸ μηδεὶ κριτῇ ὑποκεῖσθαι· διὰ δὲ τὸν σὸν φόβον καὶ τὴν σὴν ἐμβρίμησιν, ὅλην τὴν ἡμέραν σκυ θρωπάζων ἐπορευόμην. Β καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. Ἐκακώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα, ὠρυόμην ἀπὸ στε ναγμοῦ τῆς καρδίας μου. Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη. Ἀντὶ τοῦ, αἱ ψόαι μου ἐν επλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ὁ ᾿Ακύλας, ὅτι ἐπλη- ρώθησαν αἱ λαγόνες ἀτιμίας (58), ὁ δὲ Σόμματος, ὅτι αἱ ψύαι μου ἐπλήσθησαν ἀτιμίας, ἐκδεδώκα- σιν. Καὶ διὰ τοῦτο εἰς ὑπόμνησιν ἐλθὼν τῆς αἰσχρᾶς καὶ ἀτίμου πράξεως, τῷ ἐῤῥῶσθαι αὐτῷ τὸ τῆς ψυχῆς αἰσθητήριον, ταῦτα ἔλεγε. Προσώζειν καὶ ἐσά- πησαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφρο- σύνης μου. Διὰ τί δὲ προσώζεσαν, ἐπάγει, λέγων Ὅτι αἱ ψόχι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ἢ, αἱ λαγόνες μου ἀτιμίας· ἐνίξατο δὲ διὰ τούτων τὸ εἶδος τῆς αἰσχρᾶς πράξεως. Εἶτα ἑαυτὸν ἀνακτώμε νος ἔλεγεν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, Ἐπειδὴ γὰρ αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, διὰ τοῦτο, φησὶν, εἰς μετάνοιαν τῶν πεπραγμένων ἐλθὼν, τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα κολάζω καὶ τιμωροῦμαι· διό φημι· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου· ὡς ἂν δυνηθείη ποτέ κατορθώσας εἰπεῖν· Εἰ καὶ ὁ ἔξω ἡμῶν ἄνθρωπος φθείρεται (59), ἀλλ' ὁ ἔσω ἀνα- καινοῦται. Καὶ ἀνωτέρω δὲ ἔλεγεν. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου. Εἶτα ἐπαγει· Ἐκὀκώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα. Τοῦτο δὲ ἑτέρως ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἐδήλου, φήσας· Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους. Ἴδιον ἀνδρῶν συνετῶν, τὸ μὴ ἐπαίρεσθαι ἐπὶ τοῖς κατὰ πρόληψιν καὶ συν αρπαγὴν ἁμαρτανομένοις, ἀλλ᾽ αἰδεῖσθαι καὶ ἐρυ- θριῶν, καὶ τὴν συνείδησιν πλήττεσθαι, καὶ ταπει νοῦσθαι. Ὁ μὲν γὰρ Δαβὶδ πρὸς τούτοις ἐπιλέγει· ναι. μίας ἐκδέδωκε. Καὶ διά. διὰ τούτων. · (59) διαφθείρεται. Μο εἶτα ἐπιλέγει. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. ctantur,porcis sese in luto provolventibus sunt con- - C D II Cor. iv, 16. similes : qui vero semel lapsus, postea ad se re- versus est,jam improbam illam actionem ut fetidam et impuram abominatur. Tale quid passus David, ex sana conscientia confitetur, diccus: Putruerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Cum igitur meæ iniquitates multiplicatæ, su- pergressæ sint, ac capite superiores factæ, gravate sint super me, et putruerint et corruptæ sint: pro- pterca medens mihi ipsi, Miser factus sum, et cur- valus sum usque in finem. Atque neque ad unum diem, neque ad brevem horam, sed omni die con- tristatus ingrediebar. Aut juxta Symmachum, Tri- stis abambulubam quippe qui circa ea quæ a me patrata sunt, non essem indifferens, neo elatus essem ut rex,propterea quod judici nulli subessem ; at vero ob tuum timorem et tuam indignationem, tota die constristatus ingrediebar. 4. VERS. 8-10. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusionibus, et non est sanitas in carne mea. Afffictus sum et humilialus sum nimis, rugiebam a gemita cordis mei, Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus. Pro hoc. Lumbi mei impleli sunt illusionibus, Aquila quidem, Quoniam impleta sunt illa mea ignominia, Symmachus vero, Quoniam lambi mei impleti sunt ignominia, interpretati sunt. Et eam ob causam, turpis ac ignominiosi facinoris recordatus, obfre mato animæ suæ sensu, hæc dicebat: Putruerunt et corrupta sunt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Cur autem putruerunt, addit, dicens : Quo- niam lumbi mei impleti sunt illusionibus, vel, Illa mea ignominia. Per hæc autem innuit turpis facti speciem. Deinde resarciens sese, aiebat; Non est sanitas in carne mea. Quoniam enim lumbi mei im- pleti sunt illusionibus, idcirco, inquit, penitens facti, castigo plectoque carnem meam. Quapropter dico : Non est sanitas in carne mea. Ut aliquando queat emendatus dicere: Licet is, qui foris est,noster homo corrumpatur; tamen is qui intus est, renova- tur 11. Sed et superius aiebat: Non est sanitas in cerne mea, et non est pax ossibus meis. Deinde sub- dit: Affictus sum et humiliatus sum valde. Hoe au- tem paulo ante aliter expressit, his verbis: Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem. Virorum prudentium proprium est, de peccatis per præoc- cupationem et subreptionem admissis non efferri, sed pudore affici, et erubescere, et conscientia pungi, ac humiliari. His igitur David subjungit: Rugiebam a gemitu cordis mei. Aut secundum Aquilam: Fre- mebam a fremitu cordis mei. Non enim ut multis notus fiam, labiis confiteor: verum intus in ipso Reg. secundus cum edi- tione Basil., Colbertini primus et sextus, quatior ms., 4. Ότι αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, (56) Reg. secundus. ἑαυτόν, οὗτος. (57) Editi, γινόμεναι. Αt quatuor mss. γενόμε- (58) Ita quatuor mss. At editi, αἳ λαγόνες μου ἀτι-
PG 30:94Ἴδιον ἀνδρῶν συνετῶν, τὸ μὴ ἐπαίρεσθαι ἐπὶ τοῖς κατὰ πρόληψιν καὶ συναρπαγὴν ἁμαρτανομένοις, ἀλλ’ αἰδεῖσθαι καὶ ἐρυθριᾷν, καὶ τὴν συνείδησιν πλήττεσθαι, καὶ ταπεινοῦσθαι. Ὁ μὲν γὰρ Δαβὶδ πρὸς τούτοις ἐπιλέγει· Ὠρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, ἢ, κατὰ τὸν Ἀκύλαν, Ἐβρυχόμην ἀπὸ βρυγμοῦ τῆς καρδίας μου. Οὐ γὰρ ἵνα τοῖς πολλοῖς φανερὸς γένωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι· ἔνδον δὲ ἐν αὐτῇ τῇ καρδίᾳ, τὸ ὄμμα μύων, σοὶ μόνῳ τῷ βλέποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ στεναγμοὺς ἐπιδεικνύω, ἐν ἐμαυτῷ ὠρυόμενος. Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἦν πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν· ἀπήρκουν γὰρ οἱ στεναγμοὶ τῆς καρδίας μου πρὸς ἐξομολόγησιν, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους ψυχῆς πρὸς σὲ τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι ὀδυρμοί. Ἀλλὰ καὶ ἡ ἐπιθυμία καλὴ οὖσα ἐναντίον σου ἦν, Κύριε, καὶ αὕτη δὲ ἦν ἡ περὶ τῆς ἐμαυτοῦ σωτηρίας. Ὅτε μὲν γὰρ κακῶν γέγονα ἐπιθυμητὴς, οὐκ ἐναντίον σου ἦν ἡ ἐπιθυμία μου· νυνὶ δὲ, ὅτε πάντα πράττω ταπεινούμενος καὶ ὠρυόμενος ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, καὶ σοῦ τοῦ Θεοῦ σωτῆρος καὶ ἰατροῦ τυχεῖν ἐπιθυμῶν, ἐναντίον σου ἐστιν ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ τὴν αἰτίαν τῶν ἐμῶν στεναγμῶν οὐκ ἀγνοεῖς.ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμένοντες, χαίροντες ἐπ' Α αὐτοῖς καὶ ἐνηδόμενοι, χοίροις εοίκασιν ἐγκυλιομέ νοις βορβόρῳ· ὁ δὲ εἰς ἅπαξ ὀλισθήσας, ἔπειτα ἀναλαβὼν ἑαυτὸν, καὶ (56) τὴν μιαρὰν ἐκείνην πρᾶ- ξιν ὡς δυσώδη καὶ ἀκάθαρτον βδελύσσεται. Τοιοῦτόν τι πεπονθὼς ὁ Δαβίδ, ὑπὸ συναισθήσεως ὑγιους μου λογεῖ, λέγων· Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώ- λωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐπεὶ τοίνυν ὑπερήρθησαν αἱ ἀνομίαι μου πληθυν- θεῖσαι, καὶ τῆς κεφαλῆς ἀνώτερα γενόμενα (57) ἐβαρύνθησαν ἐπ᾿ ἐμὲ, καὶ προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν· τούτου χάριν ἰατρεύων ἐμαυτὸν, Ενταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους· καὶ οὐδὲ πρὸς μίαν ἡμέραν, οὐδὲ πρὸς βραχεῖαν ώραν, ἀλλὰ πᾶσαν ἡμέραν σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, ἢ, κατὰ τὸν Συμμαχον, σκυθρωπὸς περιεπάτουν· οὐκ ἀδιαφορῶν ἐπὶ τῶν πεπραγμένων μοι, οὐδ᾽ οἷα βασιλεὺς ἐπαιρό μενος, διὰ τὸ μηδεὶ κριτῇ ὑποκεῖσθαι· διὰ δὲ τὸν σὸν φόβον καὶ τὴν σὴν ἐμβρίμησιν, ὅλην τὴν ἡμέραν σκυ θρωπάζων ἐπορευόμην. Β καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου. Ἐκακώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα, ὠρυόμην ἀπὸ στε ναγμοῦ τῆς καρδίας μου. Κύριε, ἐναντίον σου πᾶσα ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη. Ἀντὶ τοῦ, αἱ ψόαι μου ἐν επλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ὁ ᾿Ακύλας, ὅτι ἐπλη- ρώθησαν αἱ λαγόνες ἀτιμίας (58), ὁ δὲ Σόμματος, ὅτι αἱ ψύαι μου ἐπλήσθησαν ἀτιμίας, ἐκδεδώκα- σιν. Καὶ διὰ τοῦτο εἰς ὑπόμνησιν ἐλθὼν τῆς αἰσχρᾶς καὶ ἀτίμου πράξεως, τῷ ἐῤῥῶσθαι αὐτῷ τὸ τῆς ψυχῆς αἰσθητήριον, ταῦτα ἔλεγε. Προσώζειν καὶ ἐσά- πησαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προσώπου τῆς ἀφρο- σύνης μου. Διὰ τί δὲ προσώζεσαν, ἐπάγει, λέγων Ὅτι αἱ ψόχι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, ἢ, αἱ λαγόνες μου ἀτιμίας· ἐνίξατο δὲ διὰ τούτων τὸ εἶδος τῆς αἰσχρᾶς πράξεως. Εἶτα ἑαυτὸν ἀνακτώμε νος ἔλεγεν· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, Ἐπειδὴ γὰρ αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, διὰ τοῦτο, φησὶν, εἰς μετάνοιαν τῶν πεπραγμένων ἐλθὼν, τὴν ἐμαυτοῦ σάρκα κολάζω καὶ τιμωροῦμαι· διό φημι· Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου· ὡς ἂν δυνηθείη ποτέ κατορθώσας εἰπεῖν· Εἰ καὶ ὁ ἔξω ἡμῶν ἄνθρωπος φθείρεται (59), ἀλλ' ὁ ἔσω ἀνα- καινοῦται. Καὶ ἀνωτέρω δὲ ἔλεγεν. Οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τῇ σαρκί μου, καὶ οὐκ ἔστιν εἰρήνη ἐν τοῖς ὀστέοις μου. Εἶτα ἐπαγει· Ἐκὀκώθην καὶ ἐταπεινώθην ἕως σφόδρα. Τοῦτο δὲ ἑτέρως ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἐδήλου, φήσας· Ἐταλαιπώρησα, καὶ κατεκάμφθην ἕως τέλους. Ἴδιον ἀνδρῶν συνετῶν, τὸ μὴ ἐπαίρεσθαι ἐπὶ τοῖς κατὰ πρόληψιν καὶ συν αρπαγὴν ἁμαρτανομένοις, ἀλλ᾽ αἰδεῖσθαι καὶ ἐρυ- θριῶν, καὶ τὴν συνείδησιν πλήττεσθαι, καὶ ταπει νοῦσθαι. Ὁ μὲν γὰρ Δαβὶδ πρὸς τούτοις ἐπιλέγει· ναι. μίας ἐκδέδωκε. Καὶ διά. διὰ τούτων. · (59) διαφθείρεται. Μο εἶτα ἐπιλέγει. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. ctantur,porcis sese in luto provolventibus sunt con- - C D II Cor. iv, 16. similes : qui vero semel lapsus, postea ad se re- versus est,jam improbam illam actionem ut fetidam et impuram abominatur. Tale quid passus David, ex sana conscientia confitetur, diccus: Putruerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Cum igitur meæ iniquitates multiplicatæ, su- pergressæ sint, ac capite superiores factæ, gravate sint super me, et putruerint et corruptæ sint: pro- pterca medens mihi ipsi, Miser factus sum, et cur- valus sum usque in finem. Atque neque ad unum diem, neque ad brevem horam, sed omni die con- tristatus ingrediebar. Aut juxta Symmachum, Tri- stis abambulubam quippe qui circa ea quæ a me patrata sunt, non essem indifferens, neo elatus essem ut rex,propterea quod judici nulli subessem ; at vero ob tuum timorem et tuam indignationem, tota die constristatus ingrediebar. 4. VERS. 8-10. Quoniam lumbi mei impleti sunt illusionibus, et non est sanitas in carne mea. Afffictus sum et humilialus sum nimis, rugiebam a gemita cordis mei, Domine, ante te omne desiderium meum, et gemitus meus a te non est absconditus. Pro hoc. Lumbi mei impleli sunt illusionibus, Aquila quidem, Quoniam impleta sunt illa mea ignominia, Symmachus vero, Quoniam lambi mei impleti sunt ignominia, interpretati sunt. Et eam ob causam, turpis ac ignominiosi facinoris recordatus, obfre mato animæ suæ sensu, hæc dicebat: Putruerunt et corrupta sunt cicatrices meæ a facie insipientiæ meæ. Cur autem putruerunt, addit, dicens : Quo- niam lumbi mei impleti sunt illusionibus, vel, Illa mea ignominia. Per hæc autem innuit turpis facti speciem. Deinde resarciens sese, aiebat; Non est sanitas in carne mea. Quoniam enim lumbi mei im- pleti sunt illusionibus, idcirco, inquit, penitens facti, castigo plectoque carnem meam. Quapropter dico : Non est sanitas in carne mea. Ut aliquando queat emendatus dicere: Licet is, qui foris est,noster homo corrumpatur; tamen is qui intus est, renova- tur 11. Sed et superius aiebat: Non est sanitas in cerne mea, et non est pax ossibus meis. Deinde sub- dit: Affictus sum et humiliatus sum valde. Hoe au- tem paulo ante aliter expressit, his verbis: Miser factus sum, et curvatus sum usque in finem. Virorum prudentium proprium est, de peccatis per præoc- cupationem et subreptionem admissis non efferri, sed pudore affici, et erubescere, et conscientia pungi, ac humiliari. His igitur David subjungit: Rugiebam a gemitu cordis mei. Aut secundum Aquilam: Fre- mebam a fremitu cordis mei. Non enim ut multis notus fiam, labiis confiteor: verum intus in ipso Reg. secundus cum edi- tione Basil., Colbertini primus et sextus, quatior ms., 4. Ότι αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων, (56) Reg. secundus. ἑαυτόν, οὗτος. (57) Editi, γινόμεναι. Αt quatuor mss. γενόμε- (58) Ita quatuor mss. At editi, αἳ λαγόνες μου ἀτι-
PG 30:95Οἶσθα γὰρ, ὅτι πρέποντα τῇ σου φιλανθρωπίᾳ στεναγμὸν ἀναπέμπω· ἐπεὶ μὴ βούλῃ τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Διό φημι· Καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ οὐκ ἀπεκρύβη. Ἡ καρδία μου ἐταράχθη, ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστι μετ’ ἐμοῦ. Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν καὶ ἔστησαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν· καὶ ἐξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου· καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι ἐλάλησαν ματαιότητας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Προεπισημηνάμενος ἐν τῇ προγραφῇ, ὡς ἄρα εἴη εἰς ἀνάμνησιν, εἰκότως ἀναπεμπάζεται, καὶ τῇ μνήμῃ τὰ πάλαι αὐτῷ συμβεβηκότα ἐπαναλαμβάνει. Διδάσκει δὲ ἐν οἷς γέγονεν, ἐν τῷ τῆς ἁμαρτίας ὀλισθήματι περιπεσών· οὗ χάριν καὶ τὴν πᾶσαν ποιεῖται ἐξομολόγησιν. Ἐταλαιπώρησα οὖν, καὶ κατεκάμφθην, καὶ σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, καὶ ἐταπεινώθην, καὶ ὠρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου. Εἰς πάντα ταῦτα ἐλήλυθα· ἐπειδὴ γὰρ καιρῷ τινι Ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστιν μετ’ ἐμοῦ.κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν, Ἐβρυχόμην ἀπὸ βρυγμοῦ τῆς καρδίας μου. Οὐ γὰρ ἵνα τοῖς πολλοῖς φανερὸς γά- νωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι· ἔνδον δὲ ἐν αὐτῇ τῇ καρδίᾳ, τὸ ὄμμα μύων, σοὶ μόνῳ τῷ βλέ- ποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ (60) στεναγμούς ἐπιδεικνύω, ἐν ἐμαυτῷ ὡρυόμενος. Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἦν πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν· ἀπήρ χουν γὰρ οἱ στεναγμοὶ τῆς καρδίας μου πρὸς ἐξομο λόγησιν, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους ψυχῆς πρὸς σὲ τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι οδυρμοι. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐπιθυμία καλὴ οὖσα ἐναττίον σου ἦν, Κύριε, καὶ αὕτη δὲ ἦν ἡ περὶ τῆς ἐμαυτοῦ σωτηρίας. Ὅτε μὲν γὰρ κακῶν γέγονα ἐπιθυμητής, οὐκ ἐναντίον σου ἦν ἡ ἐπιθυμία μου νυνὶ δὲ, ὅτε πάντα πράττω ταπεινούμενος καὶ ὡρυό Α Ωρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, ή, Β μενος ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, καὶ σοῦ τοῦ Θεοῦ σωτῆρος καὶ ἰατροῦ τυχεῖν ἐπιθυμῶν, ἐναντίον σου ἐστιν ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ τὴν αἰτίαν τῶν ἐμῶν στεναγμῶν οὐκ ἀγνοεῖς. Οἴσθα γάρ, ὅτι πρέποντα τῇ σου οὐκ ἀπεκρύβη. Η καρδία μου έταράχθη, εγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστι μετ᾿ ἐμοῦ. Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν καὶ ἔστη σαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν· καὶ ἐξεβιάζοντο (62) οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι ἐλάλησαν ματαιότη- τας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτη- σαν. Προεπισηνάμενος ἐν τῇ προγραφῇ, ὡς ἄρα εἴη εἰς ἀνάμνησιν, εἰκότως ἀναπεμπάζεται (63), ἐπιδεικνύω. ἐν ἐμοὶ ὤρυόμενος. (62 ἐξεβιάσαντο. καὶ τῇ μνήμῃ τὰ πάλαι αὐτῷ συμβεβηκότα επανα- λαμβάνει. Διδάσκει δὲ ἐν οἷς γέγονεν, ἐν τῷ τῆς ἁμαρτίας ὀλισθήματι περιπεσών· οὗ χάριν καὶ τὴν πᾶσαν ποιεῖται ἐξομολόγησιν. Εταλαιπώρησα οὖν, καὶ κατεκάμφθην, καὶ σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, καὶ ἐταπεινώθην (64), και ὠρυόμην ἀπὸ στενα- - μοῦ τῆς καρδίας μου. Εἰς πάντα ταῦτα ἐλήλυθα· ἐπειδὴ γὰρ καιρῷ τινι Ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχὺς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστιν μετ᾿ ἐμοῦ. Κατὰ γὰρ τὸν τῆς ἁμαρτίας καιρὸν, οὐ μικρἂν ὑπο έμεινεν αὐτοῦ ταραχὴν τὸ διανοητικὸν, συγχυθὲν καὶ σκοτωθὲν ὑπὸ τοῦ τὴν ἁμαροίαν ἐνεργοῦντος, ὡς καὶ εἰς ἀφροσύνην πεσεῖν· Διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγε· Προσ ώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές, μοῦ ἀπὸ προσ- ώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Εταράχθη τοίνυν ἡ καρδία αὐτοῦ, ὅτε ἐν ηφροσύνῃ ἐγεγόνει, καὶ τῆς μὲν κατὰ τὴν φρόνησιν ἀρετῆς ἐξέπιπτεν ἔργα δὲ ἀφρο- σύνης ἔπραττε. Τότε δὲ καὶ ἐγκατέλιπεν αὐτὸν ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ· οὐκέτι γὰρ οἷός τε ἦν λέγειν· Πάντα ἀναπεμπάζεται τὰ παλαιά. επαναλαμβάνων. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. . corde, oculis clausis, tibi soli abscondita conspi- cienti ostendo meos gemitus, atque in meipso rugio. Neque enim longis sermonibus mihi opus erat ad confessionem : siquidem cordis mei gemitus, et transmissi ex intimo animi sensu ad te Deum que- stus ad confessionem sufficiebant.Quin etiam desi- derium coram te, Domine, bonum erat, et hoc ipsum meam salutem (spectabat. Etenim, cum cupidus essem malorum, tum coram te meum desiderium non erat ; sed hoc tempore, quo omnia facio humi liatus, et rugiens a gemitu cordis mei, teque Deum servatorem ac medicum assequi desiderans, coram te est desiderium meum, nec suspiriorum meorum causam ignoras. Compertum enim ac perspectum est tibi, me suspiria humanitatem tuam decentia emittere; quandoquidem peccatoris mortem non vis, sed penitentiam ipsius. est absconditus. VERS. 13. Cor meum conturba- tum est,|dereliquit me virtus mea, et lumen oculo- rum meorum, et ipsum non est mecum. Amici mei et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt. Et qui iuxta me erant, de longe stete- runt; et vim faciebant qui quærebant animam meam. Et qui inquirebat mala mihi, locuti sunt vanita- tes, et dolos tota die meditabantur. Cum in titulo significaverit, psalmum in recordationem esse, jure praeterita reputat, et quæ sibi jam olim conti. G gerant, in memoriam revocat. Docet autem qualem in conditionem per peccati lapsum devenerit, cu- jus gratia totam hanc confessionem dit. Miser igitur factus sum, et curvatus sum, et contristatus ingrediebar, et humiliatus sum, et rugiebam a gemitu cordis mei.In hæc omnia incidi: quippe per aliquod tempus. Cor meum conturbatum est, et dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum. Nam peccati tempore, intelligendi vis qua præditus erat, non parvam perpessa est perturbationem, confusa et obscurata ab eo qui ei peccati auctor fuerat, adeo ut etiam in insipien- tiam delaberetur. Quapropter superius dixit: Pu truerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ a facie in- sipientiæ meæ. Conturbatum est itaque cor ejus, D quando in insipientia fuit, et a virtute prudentiæ excidit, atque insipientiæ opera patravit. Tunc au- tem et dereliquit eum virtus ipsius. Non enim am- plius dicere poterat: Omnia possunt in eo qui me confortat Christo 19. victus scilicet a cupiditate, ac ¹³ Phinp. IV, 13. tim iidem mss., Paulo post Reg.secun- dus, Colb. sextus. mittitur. Sed cum non videamus remitti hic lecto- rem ad inscriptionem psalmi, vix, meo quidem ju- dicio, dubium esse potest, quin ea lectio in falsis ponenda sit, Restituendum igitur censuimus huno locum ex Eusebio, apud quem edi- tum invenimus. Hoo est, prælerita repulat. Certe nominis similitudo ut fefellerat librarios, ita ipsum interpretem Eusebii fefellit, qui sic vertit, illuc remittitur. Ibidem duo mss., Rursus hoc ipso in loco Reg. secundus, (61) φιλανθρωπία στεναγμὸν ἀναπέμπω· ἐπεὶ μὴ βούλῃ τὸς θανατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. 5. Quapropter dico: Et gemitus meus a te non 5. Διό φημι καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ (60) Sic quatuor mss. At editi, ἐν ἐμαυτῷ. Sta· (61) Codices tres σῇ. Mox duo mss., βούλει. (63) Edili et nostri mss., ἀναπέμπεται, illuc re- (4) Reg. secundus, ἐτοπεινώθην ἕως σφόδρα.
PG 30:96Κατὰ γὰρ τὸν τῆς ἁμαρτίας καιρὸν, οὐ μικρὰν ὑπέμεινεν αὐτοῦ ταραχὴν τὸ διανοητικὸν, συγχυθὲν καὶ σκοτωθὲν ὑπὸ τοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐνεργοῦντος, ὡς καὶ εἰς ἀφροσύνην πεσεῖν. Διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγε· Προςώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου ἀπὸ προςώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Ἐταράχθη τοίνυν ἡ καρδία αὐτοῦ, ὅτε ἐν ἀφροσύνῃ ἐγεγόνει, καὶ τῆς μὲν κατὰ τὴν φρόνησιν ἀρετῆς ἐξέπιπτεν, ἔργα δὲ ἀφροσύνης ἔπραττε. Τότε δὲ καὶ ἐγκατέλιπεν αὐτὸν ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ· οὐκέτι γὰρ οἷός τε ἦν λέγειν· Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ, νικηθεὶς ὑπὸ τοῦ πάθους καὶ ἐξατονήσας. Ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν κατορθούντων· Τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής· ἐπὶ δὲ τῶν νικωμένων ἡ σὰρξ κατεπαίρεται καὶ κατισχύει, ἀτονεῖ δὲ καὶ ἐξασθενεῖ ἡ ψυχή. Τότε οὖν, φησὶν, ὅτε ἡμάρτανον, ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἄλλο τι χαλεπὸν περὶ ἐμὲ γέγονε. Τὸ γὰρ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου (τοῦτο δὲ ἦν τὸ προφητικὸν Πνεῦμα, τὸ φωτίζον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς τὴν ὅρασιν), καὶ αὐτὸ οὐκ ἦν μετ’ ἐμοῦ, καταλεῖψάν με καὶ ἀναχωρῆσαν, Ἐπεὶ εἰς κακότεχνον ψυχὴν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεῳ ἁμαρτίας.κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν, Ἐβρυχόμην ἀπὸ βρυγμοῦ τῆς καρδίας μου. Οὐ γὰρ ἵνα τοῖς πολλοῖς φανερὸς γά- νωμαι, τοῖς χείλεσιν ἐξομολογοῦμαι· ἔνδον δὲ ἐν αὐτῇ τῇ καρδίᾳ, τὸ ὄμμα μύων, σοὶ μόνῳ τῷ βλέ- ποντι τὰ ἐν κρυπτῷ τοὺς ἐμαυτοῦ (60) στεναγμούς ἐπιδεικνύω, ἐν ἐμαυτῷ ὡρυόμενος. Οὐδὲ γὰρ μακρῶν μοι λόγων χρεία ἦν πρὸς τὴν ἐξομολόγησιν· ἀπήρ χουν γὰρ οἱ στεναγμοὶ τῆς καρδίας μου πρὸς ἐξομο λόγησιν, καὶ οἱ ἀπὸ βάθους ψυχῆς πρὸς σὲ τὸν Θεὸν ἀναπεμπόμενοι οδυρμοι. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ἐπιθυμία καλὴ οὖσα ἐναττίον σου ἦν, Κύριε, καὶ αὕτη δὲ ἦν ἡ περὶ τῆς ἐμαυτοῦ σωτηρίας. Ὅτε μὲν γὰρ κακῶν γέγονα ἐπιθυμητής, οὐκ ἐναντίον σου ἦν ἡ ἐπιθυμία μου νυνὶ δὲ, ὅτε πάντα πράττω ταπεινούμενος καὶ ὡρυό Α Ωρυόμην ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, ή, Β μενος ἀπὸ στεναγμοῦ τῆς καρδίας μου, καὶ σοῦ τοῦ Θεοῦ σωτῆρος καὶ ἰατροῦ τυχεῖν ἐπιθυμῶν, ἐναντίον σου ἐστιν ἡ ἐπιθυμία μου, καὶ τὴν αἰτίαν τῶν ἐμῶν στεναγμῶν οὐκ ἀγνοεῖς. Οἴσθα γάρ, ὅτι πρέποντα τῇ σου οὐκ ἀπεκρύβη. Η καρδία μου έταράχθη, εγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστι μετ᾿ ἐμοῦ. Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν καὶ ἔστη σαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν· καὶ ἐξεβιάζοντο (62) οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι ἐλάλησαν ματαιότη- τας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτη- σαν. Προεπισηνάμενος ἐν τῇ προγραφῇ, ὡς ἄρα εἴη εἰς ἀνάμνησιν, εἰκότως ἀναπεμπάζεται (63), ἐπιδεικνύω. ἐν ἐμοὶ ὤρυόμενος. (62 ἐξεβιάσαντο. καὶ τῇ μνήμῃ τὰ πάλαι αὐτῷ συμβεβηκότα επανα- λαμβάνει. Διδάσκει δὲ ἐν οἷς γέγονεν, ἐν τῷ τῆς ἁμαρτίας ὀλισθήματι περιπεσών· οὗ χάριν καὶ τὴν πᾶσαν ποιεῖται ἐξομολόγησιν. Εταλαιπώρησα οὖν, καὶ κατεκάμφθην, καὶ σκυθρωπάζων ἐπορευόμην, καὶ ἐταπεινώθην (64), και ὠρυόμην ἀπὸ στενα- - μοῦ τῆς καρδίας μου. Εἰς πάντα ταῦτα ἐλήλυθα· ἐπειδὴ γὰρ καιρῷ τινι Ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχὺς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου, καὶ αὐτὸ οὐκ ἔστιν μετ᾿ ἐμοῦ. Κατὰ γὰρ τὸν τῆς ἁμαρτίας καιρὸν, οὐ μικρἂν ὑπο έμεινεν αὐτοῦ ταραχὴν τὸ διανοητικὸν, συγχυθὲν καὶ σκοτωθὲν ὑπὸ τοῦ τὴν ἁμαροίαν ἐνεργοῦντος, ὡς καὶ εἰς ἀφροσύνην πεσεῖν· Διὸ καὶ ἀνωτέρω ἔλεγε· Προσ ώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές, μοῦ ἀπὸ προσ- ώπου τῆς ἀφροσύνης μου. Εταράχθη τοίνυν ἡ καρδία αὐτοῦ, ὅτε ἐν ηφροσύνῃ ἐγεγόνει, καὶ τῆς μὲν κατὰ τὴν φρόνησιν ἀρετῆς ἐξέπιπτεν ἔργα δὲ ἀφρο- σύνης ἔπραττε. Τότε δὲ καὶ ἐγκατέλιπεν αὐτὸν ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ· οὐκέτι γὰρ οἷός τε ἦν λέγειν· Πάντα ἀναπεμπάζεται τὰ παλαιά. επαναλαμβάνων. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. . corde, oculis clausis, tibi soli abscondita conspi- cienti ostendo meos gemitus, atque in meipso rugio. Neque enim longis sermonibus mihi opus erat ad confessionem : siquidem cordis mei gemitus, et transmissi ex intimo animi sensu ad te Deum que- stus ad confessionem sufficiebant.Quin etiam desi- derium coram te, Domine, bonum erat, et hoc ipsum meam salutem (spectabat. Etenim, cum cupidus essem malorum, tum coram te meum desiderium non erat ; sed hoc tempore, quo omnia facio humi liatus, et rugiens a gemitu cordis mei, teque Deum servatorem ac medicum assequi desiderans, coram te est desiderium meum, nec suspiriorum meorum causam ignoras. Compertum enim ac perspectum est tibi, me suspiria humanitatem tuam decentia emittere; quandoquidem peccatoris mortem non vis, sed penitentiam ipsius. est absconditus. VERS. 13. Cor meum conturba- tum est,|dereliquit me virtus mea, et lumen oculo- rum meorum, et ipsum non est mecum. Amici mei et proximi mei adversum me appropinquaverunt, et steterunt. Et qui iuxta me erant, de longe stete- runt; et vim faciebant qui quærebant animam meam. Et qui inquirebat mala mihi, locuti sunt vanita- tes, et dolos tota die meditabantur. Cum in titulo significaverit, psalmum in recordationem esse, jure praeterita reputat, et quæ sibi jam olim conti. G gerant, in memoriam revocat. Docet autem qualem in conditionem per peccati lapsum devenerit, cu- jus gratia totam hanc confessionem dit. Miser igitur factus sum, et curvatus sum, et contristatus ingrediebar, et humiliatus sum, et rugiebam a gemitu cordis mei.In hæc omnia incidi: quippe per aliquod tempus. Cor meum conturbatum est, et dereliquit me virtus mea, et lumen oculorum meorum, et ipsum non est mecum. Nam peccati tempore, intelligendi vis qua præditus erat, non parvam perpessa est perturbationem, confusa et obscurata ab eo qui ei peccati auctor fuerat, adeo ut etiam in insipien- tiam delaberetur. Quapropter superius dixit: Pu truerunt et corruptæ sunt cicatrices meæ a facie in- sipientiæ meæ. Conturbatum est itaque cor ejus, D quando in insipientia fuit, et a virtute prudentiæ excidit, atque insipientiæ opera patravit. Tunc au- tem et dereliquit eum virtus ipsius. Non enim am- plius dicere poterat: Omnia possunt in eo qui me confortat Christo 19. victus scilicet a cupiditate, ac ¹³ Phinp. IV, 13. tim iidem mss., Paulo post Reg.secun- dus, Colb. sextus. mittitur. Sed cum non videamus remitti hic lecto- rem ad inscriptionem psalmi, vix, meo quidem ju- dicio, dubium esse potest, quin ea lectio in falsis ponenda sit, Restituendum igitur censuimus huno locum ex Eusebio, apud quem edi- tum invenimus. Hoo est, prælerita repulat. Certe nominis similitudo ut fefellerat librarios, ita ipsum interpretem Eusebii fefellit, qui sic vertit, illuc remittitur. Ibidem duo mss., Rursus hoc ipso in loco Reg. secundus, (61) φιλανθρωπία στεναγμὸν ἀναπέμπω· ἐπεὶ μὴ βούλῃ τὸς θανατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. 5. Quapropter dico: Et gemitus meus a te non 5. Διό φημι καὶ ὁ στεναγμός μου ἀπὸ σοῦ (60) Sic quatuor mss. At editi, ἐν ἐμαυτῷ. Sta· (61) Codices tres σῇ. Mox duo mss., βούλει. (63) Edili et nostri mss., ἀναπέμπεται, illuc re- (4) Reg. secundus, ἐτοπεινώθην ἕως σφόδρα.
PG 30:97Ἅγιον γὰρ Πνεῦμα παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπαναστήσεται ἀπὸ λογισμῶν ἀσυνέτων. Ἀναχωρῆσαν τοίνυν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἔρημον αὐτὸν κατέλιπεν μετὰ τὸ ταραχθῆναι αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ ἐξατονῆσαι αὐτοῦ τὴν ἰσχύν. Τότε γὰρ καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ ἔρημον αὐτὸν εἴασεν. Ἀλλὰ καὶ οἱ πρότερον αὐτοῦ φίλοι, καὶ οἱ πλησίον αὐτοῦ, οἱ τὸν πάντα χρόνον αὐτῷ συνόντες, ἐάσαντες αὐτὸν, Μακρόθεν ἔστησαν, οὐκέτι αὐτῷ συνεῖναι βουλόμενοι, πόῤῥωθεν ἀποκλαιόμενοι, ὡς ἔοικε, φίλου συμφοράν. Τίνες δὲ ἦσαν, ἀλλ’ ἢ οἱ ἐπὶ τοῖς προτέροις αὐτοῦ ἀγαθοῖς χαίροντες, ἄγγελοι δηλαδὴ ἀγαθοὶ καὶ λειτουργοὶ Θεοῦ, τῇ τῶν ἀνθρώπων συγχαίρειν εἰωθότες σωτηρίᾳ; εἴ γε, ἐπὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, ἐν τοῖς οὐρανοῖς χαρὰ γίνεται· Καὶ παρεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτόν. Καὶ οὗτοι οὖν πάντες οἱ τοῦ Δαβὶδ φίλοι, κατὰ τὸν τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ καιρὸν ἀνεχώρουν ἀποστρεφόμενοι· οὐ μὴν πάντη αὐτὸν κατελίμπανον, μακρὰν δὲ ἑστῶτες ἐπέστενον· ὃ δὴ καὶ αὐτὸ διδάσκει, λέγων· Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν, καὶ ἔστησαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου, ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν.ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ, νικηθεὶς ὑπὸ τοῦ πάθους καὶ ἐξατονήσας. Ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν κατορθούντων· Τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σαρξ ἀσθενῆς· ἐπὶ δὲ τῶν νικωμένων ἡ σὰρξ κατεπαίρε- ται καὶ κατισχύει, ἀτονεῖ δὲ καὶ ἐξασθενεῖ ἡ ψυχή. Τότε οὖν, φησίν, ὅτε ἡμάρτανον, ἡ καρδία μου έτα- ράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἄλλο τι χαλεπὸν περὶ ἐμὲ γέγονε (65). Τὸ γὰρ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου (τοῦτο δὲ ἦν τὸ προφητικὸν Πνεῦμα, τὸ φωτίζον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς τὴν ὅρασιν), καὶ αὐτὸ οὐκ ἦν μετ᾿ ἐμοῦ, καταλειψαν με καὶ ἀναχωρῆσαν, Επει εἰς κακότεχνον ψυχήν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεψ ἁμαρτίας. Άγιον γόρ Πνεῦμα παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπαναστήσεται (66) ἀπό λογισμῶν ἀσυνέτων. Αναχωρῆσαν τοίνυν ἀπ' αὐτοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἔρημον αὐτὸν κατέλιπεν μετὰ τὸ ταραχθῆ ναι αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ ἐξατονῆσαι αὐτοῦ τὴν ἰσχύν. Τότε γὰρ καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ ἔρημον αὐτὸν εἴασεν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ πρότερον αὐτοῦ φίλοι, καὶ οἱ πλησίον αὐτοῦ, οἱ τὸν πάντα χρόνον αὐτῷ συνόντες, ἐάσαντες αὐτὸν, Μακρόθεν ἔστησαν, οὐκέτι αὐτῷ συνείναι βουλόμενοι, πόῤῥωθεν ἀπο- κλαιόμενοι, ὡς ἔοικε, φίλου συμφοράν. Τίνες δὲ ἦσαν, ἀλλ᾽ ἢ οἱ ἐπὶ τοῖς προτέροις αὐτοῦ ἀγαθοῖς χαίροντες, ἄγγελοι δηλαδὴ ἀγαθοὶ καὶ λειτουργοί Θεοῦ, τῇ τῶν ἀνθρώπων συγχαίρειν ειωθότες σωτη- ρία ; εἴ γε, ἐπὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, ἐν τοῖς οὐρα νοῖς χαρὰ γίνεται· Καὶ περεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτόν. Καὶ οὗτοι οὖν πάν τες οἱ τοῦ Δαβὶδ φίλοι, κατὰ τὸν τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ καιρὸν ἀνεχώρουν ἀποστρεφόμενοι· οὐ μὴν πάντη αὐτὸν κατελίμπανον, μακρὰν δὲ ἑστῶτες ἐπέστενον - ὁ δὴ καὶ αὐτὸ (67) διδάσκει, λέγων· Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν, καὶ ἔστησαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου, ἀπὸ μακρόθεν ἔστης σαν. ἂν μακράν μου γενομένων, ἄλλοι τινὲς οἱ τὴν ἁμαρτίαν ἐνεργοῦντες πλησίον μου γενόμενοι, ἐξω εδιάζοντο, καὶ τῆς ἐμῆς ψυχῆς κατέπαιζον. Διὸ ἐπ- άγει, λέγων· Εξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακὰ μοι (68) ἐλάλησαν ματαιότητας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Πάλαι γὰρ οὗτοι διψῶντες τοῦ ἐμοῦ αἵματος, καὶ ἐκ μακρῶν χρόνων εὐχόμενοι θεάσασθαί μου τὴν πτῶσιν, ὡσανεῖ καιροῦ λαβόμενοι, ὅτι εἶδον καταλείψασαν με (69) τὴν ἰσχύν μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου ἀναχωρησάν μου, τούς τε φίλους μου καὶ τοὺς πλησίον μου μακράν μου γενομένους· παρ ραχρῆμα ἐπιπηδήσαντες ἐξεβιάζοντο τὴν ψυχήν μου, καὶ ὡς ἂν ἐθελόκακοι, Ελάλησαν ματαιότητας, ἔνδον ὑποβάλλοντές μου τῇ ψυχῇ ματαίους λόγους. ἀλλὰ καὶ σὺν δόλῳ θέλγοντες καὶ ἀπατῶντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθοῖς ἐδελέαζον, καθέλκοντές με εἰς τὴν ἁμαρτίαν. Διὸ ἐπάγει (70)· Καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. νυν αὐτοῦ. τοίνυν ἀπ᾿ αὐτοῦ, καταλέλοιπε. ἐξατονῆσαι αὐτοῦ τὴν ψυχήν. ζοντο οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι, μέ διὸ ἐπιλέγει. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A viribus destitutus. Etenim in iis, qui ex virtutis B præscripto agunt, Spiritus quidem promptus est, caro tamen infirma ; in iis vero, qui vincuntur, effertur caro, et invalescit, anima vero languet ac debilitatur. Tunc igitur,ait,cum peccavi, cor meum conturbatum est, dereliquitque me virtus mea, et aliud quidpiam grave mihi accidit. Lumen enim oculorum meorum (hoc autem erat propheticus Spi ritus, qui visum animæ ipsius illustrabat), et ipsum non eral mecum: me quippe dereliquerat ac reces- serat, Quia în malevolam animam non introibit sa- pientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis. Spiritus enim sanctus disciplinæ effugiet dolum, et auferet se a cogitationibus,quæ sunt sine intellectu 14. Itaque simul ut Spiritus sanctus ab illo recessit, reliquit eum desolatum, posteaquam conturbatum fuerat cor ejus, ac fractæ fuerant illius vires. Tunc enim et lumen oculorum ejus ipsum dereliquit de- solatum.Imo etiam qui antea amici et proximi ejus erant, qui cum ipso omni tempore vixerant, relicto, De longe steterunt, cum nollent ultra cum ipso degere, sed procul, ut videtur, amici calami- tatem deplorabant. Quinam autem illi, nisi qui de prioribus ejus bonis lætabantur, videlicet angeli boni ac ministri Dei, qui de hominum salute una gaudere solent? Quippe ob peccatorem panitentem gaudium in cœlis exoritur : Et castra metabitur angelus Domini in circuitu timentium eum 16. Et bi igitur omnes Davidis amici,peccati ipsius tempore recesserunt aversantes ; non tamen penitus illum deseruerunt, at longe stantes lugebant. Docet sane idipsum, dicens : Amici mei et proximi mei adver- sum me approoinquaverunt, et steterunt. Et qui juxta me erant, de longe steterunt. Quibus procul me po- sitis, alii quidam peccati auctores juxta me stan- tes, vim faciebant, et animæ illudebant meæ. Ideo subdit: Pim faciebant qui quærebant animam meam : et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates, et dolos tota die mediahantur. Hi nam- que olim sitientes sanguinem meum,atque a longis retro temporibus peroptantes ruinam videre meam, quasi opportunitatem nacli, cum viderentvirtutem meam me dereliquisse, et lumen oculorum meorum a me recessisse,amicos quoque meos et meos pro- ximos procul a me remotos, confestim irruentes vim faciebant animæ meæ; atque, utpote malevoli, Locuti sunt vanitates, intus sermones vanos animæ meæ suggerentes, imo etiam dolose demulcentes, ac decipientes, quasi me ad bona inescabant, dum in peccatum me traherent. Idcirco subjicit: Et do- los tota die meditabantur. p C D Matth. xxvi, 41. " Sap. 1, 4, 5. Luc. xv, 7. " Psal. xxx111, 8. Reg. secundus, bene. Haud longe tres mss., Subinde Reg. tertius, haud integre. in editis. (65) Colb. primus, ἐγένετο. (66) Codices tres, ἐπαναστήσεται. Μox editi, τοίς (67) Unus ms., αὐτός. (68) Ila multi mss. At editi, διὸ ἐπιλέγει, ἐξεδιά (69) Sic Colb. primus cum Reg. secundo. Deerat (70) Ita mss. Editi vero,διὸ καὶ ἐπ. Reg.secundus
PG 30:98Ὧν μακράν μου γενομένων, ἄλλοι τινὲς οἱ τὴν ἁμαρτίαν ἐνεργοῦντες πλησίον μου γενόμενοι, ἐξεβιάζοντο, καὶ τῆς ἐμῆς ψυχῆς κατέπαιζον. Διὸ ἐπάγει, λέγων· Ἐξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου· καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι ἐλάλησαν ματαιότητας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Πάλαι γὰρ οὗτοι διψῶντες τοῦ ἐμοῦ αἵματος, καὶ ἐκ μακρῶν χρόνων εὐχόμενοι θεάσασθαί μου τὴν πτῶσιν, ὡσανεὶ καιροῦ λαβόμενοι, ὅτε εἶδον καταλείψασάν με τὴν ἰσχύν μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου ἀναχωρῆσάν μου, τούς τε φίλους μου καὶ τοὺς πλησίον μου μακράν μου γενομένους· παραχρῆμα ἐπιπηδήσαντες ἐξεβιάζοντο τὴν ψυχήν μου, καὶ ὡς ἂν ἐθελόκακοι, Ἐλάλησαν ματαιότητας, ἔνδον ὑποβάλλοντές μου τῇ ψυχῇ ματαίους λόγους· ἀλλὰ καὶ σὺν δόλῳ θέλγοντες καὶ ἀπατῶντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθοῖς ἐδελέαζον, καθέλκοντές με εἰς τὴν ἁμαρτίαν. Διὸ ἐπάγει· Καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον, καὶ ὡσεὶ ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενόμην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς.ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ, νικηθεὶς ὑπὸ τοῦ πάθους καὶ ἐξατονήσας. Ἐπὶ μὲν γὰρ τῶν κατορθούντων· Τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σαρξ ἀσθενῆς· ἐπὶ δὲ τῶν νικωμένων ἡ σὰρξ κατεπαίρε- ται καὶ κατισχύει, ἀτονεῖ δὲ καὶ ἐξασθενεῖ ἡ ψυχή. Τότε οὖν, φησίν, ὅτε ἡμάρτανον, ἡ καρδία μου έτα- ράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ ἄλλο τι χαλεπὸν περὶ ἐμὲ γέγονε (65). Τὸ γὰρ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου (τοῦτο δὲ ἦν τὸ προφητικὸν Πνεῦμα, τὸ φωτίζον αὐτοῦ τῆς ψυχῆς τὴν ὅρασιν), καὶ αὐτὸ οὐκ ἦν μετ᾿ ἐμοῦ, καταλειψαν με καὶ ἀναχωρῆσαν, Επει εἰς κακότεχνον ψυχήν οὐκ εἰσελεύσεται σοφία, οὐδὲ κατοικήσει ἐν σώματι κατάχρεψ ἁμαρτίας. Άγιον γόρ Πνεῦμα παιδείας φεύξεται δόλον, καὶ ἀπαναστήσεται (66) ἀπό λογισμῶν ἀσυνέτων. Αναχωρῆσαν τοίνυν ἀπ' αὐτοῦ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἔρημον αὐτὸν κατέλιπεν μετὰ τὸ ταραχθῆ ναι αὐτοῦ τὴν καρδίαν, καὶ ἐξατονῆσαι αὐτοῦ τὴν ἰσχύν. Τότε γὰρ καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ ἔρημον αὐτὸν εἴασεν. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ πρότερον αὐτοῦ φίλοι, καὶ οἱ πλησίον αὐτοῦ, οἱ τὸν πάντα χρόνον αὐτῷ συνόντες, ἐάσαντες αὐτὸν, Μακρόθεν ἔστησαν, οὐκέτι αὐτῷ συνείναι βουλόμενοι, πόῤῥωθεν ἀπο- κλαιόμενοι, ὡς ἔοικε, φίλου συμφοράν. Τίνες δὲ ἦσαν, ἀλλ᾽ ἢ οἱ ἐπὶ τοῖς προτέροις αὐτοῦ ἀγαθοῖς χαίροντες, ἄγγελοι δηλαδὴ ἀγαθοὶ καὶ λειτουργοί Θεοῦ, τῇ τῶν ἀνθρώπων συγχαίρειν ειωθότες σωτη- ρία ; εἴ γε, ἐπὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, ἐν τοῖς οὐρα νοῖς χαρὰ γίνεται· Καὶ περεμβαλεῖ ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτόν. Καὶ οὗτοι οὖν πάν τες οἱ τοῦ Δαβὶδ φίλοι, κατὰ τὸν τῆς ἁμαρτίας αὐτοῦ καιρὸν ἀνεχώρουν ἀποστρεφόμενοι· οὐ μὴν πάντη αὐτὸν κατελίμπανον, μακρὰν δὲ ἑστῶτες ἐπέστενον - ὁ δὴ καὶ αὐτὸ (67) διδάσκει, λέγων· Οἱ φίλοι μου καὶ οἱ πλησίον μου ἐξ ἐναντίας μου ἤγγισαν, καὶ ἔστησαν. Καὶ οἱ ἔγγιστά μου, ἀπὸ μακρόθεν ἔστης σαν. ἂν μακράν μου γενομένων, ἄλλοι τινὲς οἱ τὴν ἁμαρτίαν ἐνεργοῦντες πλησίον μου γενόμενοι, ἐξω εδιάζοντο, καὶ τῆς ἐμῆς ψυχῆς κατέπαιζον. Διὸ ἐπ- άγει, λέγων· Εξεβιάζοντο οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου καὶ οἱ ζητοῦντες τὰ κακὰ μοι (68) ἐλάλησαν ματαιότητας, καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. Πάλαι γὰρ οὗτοι διψῶντες τοῦ ἐμοῦ αἵματος, καὶ ἐκ μακρῶν χρόνων εὐχόμενοι θεάσασθαί μου τὴν πτῶσιν, ὡσανεῖ καιροῦ λαβόμενοι, ὅτι εἶδον καταλείψασαν με (69) τὴν ἰσχύν μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου ἀναχωρησάν μου, τούς τε φίλους μου καὶ τοὺς πλησίον μου μακράν μου γενομένους· παρ ραχρῆμα ἐπιπηδήσαντες ἐξεβιάζοντο τὴν ψυχήν μου, καὶ ὡς ἂν ἐθελόκακοι, Ελάλησαν ματαιότητας, ἔνδον ὑποβάλλοντές μου τῇ ψυχῇ ματαίους λόγους. ἀλλὰ καὶ σὺν δόλῳ θέλγοντες καὶ ἀπατῶντες, ὡς ἐπὶ ἀγαθοῖς ἐδελέαζον, καθέλκοντές με εἰς τὴν ἁμαρτίαν. Διὸ ἐπάγει (70)· Καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν ἐμελέτησαν. νυν αὐτοῦ. τοίνυν ἀπ᾿ αὐτοῦ, καταλέλοιπε. ἐξατονῆσαι αὐτοῦ τὴν ψυχήν. ζοντο οἱ ζητοῦντες τὰ κακά μοι, μέ διὸ ἐπιλέγει. HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A viribus destitutus. Etenim in iis, qui ex virtutis B præscripto agunt, Spiritus quidem promptus est, caro tamen infirma ; in iis vero, qui vincuntur, effertur caro, et invalescit, anima vero languet ac debilitatur. Tunc igitur,ait,cum peccavi, cor meum conturbatum est, dereliquitque me virtus mea, et aliud quidpiam grave mihi accidit. Lumen enim oculorum meorum (hoc autem erat propheticus Spi ritus, qui visum animæ ipsius illustrabat), et ipsum non eral mecum: me quippe dereliquerat ac reces- serat, Quia în malevolam animam non introibit sa- pientia, nec habitabit in corpore subdito peccatis. Spiritus enim sanctus disciplinæ effugiet dolum, et auferet se a cogitationibus,quæ sunt sine intellectu 14. Itaque simul ut Spiritus sanctus ab illo recessit, reliquit eum desolatum, posteaquam conturbatum fuerat cor ejus, ac fractæ fuerant illius vires. Tunc enim et lumen oculorum ejus ipsum dereliquit de- solatum.Imo etiam qui antea amici et proximi ejus erant, qui cum ipso omni tempore vixerant, relicto, De longe steterunt, cum nollent ultra cum ipso degere, sed procul, ut videtur, amici calami- tatem deplorabant. Quinam autem illi, nisi qui de prioribus ejus bonis lætabantur, videlicet angeli boni ac ministri Dei, qui de hominum salute una gaudere solent? Quippe ob peccatorem panitentem gaudium in cœlis exoritur : Et castra metabitur angelus Domini in circuitu timentium eum 16. Et bi igitur omnes Davidis amici,peccati ipsius tempore recesserunt aversantes ; non tamen penitus illum deseruerunt, at longe stantes lugebant. Docet sane idipsum, dicens : Amici mei et proximi mei adver- sum me approoinquaverunt, et steterunt. Et qui juxta me erant, de longe steterunt. Quibus procul me po- sitis, alii quidam peccati auctores juxta me stan- tes, vim faciebant, et animæ illudebant meæ. Ideo subdit: Pim faciebant qui quærebant animam meam : et qui inquirebant mala mihi, locuti sunt vanitates, et dolos tota die mediahantur. Hi nam- que olim sitientes sanguinem meum,atque a longis retro temporibus peroptantes ruinam videre meam, quasi opportunitatem nacli, cum viderentvirtutem meam me dereliquisse, et lumen oculorum meorum a me recessisse,amicos quoque meos et meos pro- ximos procul a me remotos, confestim irruentes vim faciebant animæ meæ; atque, utpote malevoli, Locuti sunt vanitates, intus sermones vanos animæ meæ suggerentes, imo etiam dolose demulcentes, ac decipientes, quasi me ad bona inescabant, dum in peccatum me traherent. Idcirco subjicit: Et do- los tota die meditabantur. p C D Matth. xxvi, 41. " Sap. 1, 4, 5. Luc. xv, 7. " Psal. xxx111, 8. Reg. secundus, bene. Haud longe tres mss., Subinde Reg. tertius, haud integre. in editis. (65) Colb. primus, ἐγένετο. (66) Codices tres, ἐπαναστήσεται. Μox editi, τοίς (67) Unus ms., αὐτός. (68) Ila multi mss. At editi, διὸ ἐπιλέγει, ἐξεδιά (69) Sic Colb. primus cum Reg. secundo. Deerat (70) Ita mss. Editi vero,διὸ καὶ ἐπ. Reg.secundus
PG 30:99Ἐπειδὴ οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχήν μου, εὗρον αὐτὴν, εἶθ’ εὑρόντες κατέπαιζον, ἐπέβησαν δὲ ἐπιτωθάζοντες τοῖς ἐμοῖς κακοῖς· εἶτα ἐλάλουν ματαιότητας καὶ δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐπὶ τούτοις ἐγὼ ἔρημος γεγονὼς τῶν ἐμαυτοῦ φίλων, οὐδὲν εἶχον λέγειν, αἰσχύνης πεπληρωμένος· διὸ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον· ἀλλ’ ὁ πάλαι λογιώτατος, καὶ τῇ παρούσῃ σοφίᾳ σεσοφισμένος γέγονα ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ. Οὐδεὶς γάρ μοι λόγος ἦν πρὸς ἀπολογίαν· οὐδ’ εἶχόν τινα τοῖς ἐχθροῖς προσφθέγγεσθαι, ἅπαξ ὑπ’ αὐτῶν νενικημένος· ἀλλ’ ἤμην Ὡς ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς. Ἠλεγχόμην γὰρ αὐτὸς, ἀλλ’ οὐκ ἤλεγχον, οὐδὲ εἶχον παῤῥησίαν, αἰσχύνῃ κεκαλυμμένος. Ὅτι ἐπὶ σοὶ, Κύριε, ἤλπισα, σὺ εἰσακούσῃ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ὅτι εἶπον, μήποτε ἐπιχαρῶσί μοι οἱ ἐχθροί μου· καὶ ἐν τῷ σαλευθῆναι πόδας μου, ἐπ’ ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν. Τὰ δὴ συμβεβηκότα μοι ταῦτα. Διὸ γέγονα ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἔχων ἐλεγμούς· διὸ οὐδὲν πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ἔλεγον, ὡς ἂν ὑπ’ αὐτῶν νενικημένος.APPENDIX OPERUM 8. BASILII MAGNI. Β ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενό- μην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων (71) ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς. Ἐπειδὴ οἱ ζητοῦν- τες τὴν ψυχήν μου, εὗρον αὐτὴν, εἶθ᾽ εὑρόντες κατ έπαιζον, ἐπέβησαν δὲ ἐπιτωθάζοντες τοῖς ἐμοῖς κακοῖς· εἶτα ἐλάλουν ματαιότητας και δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐπὶ τούτοις ἐγὼ ἔρημος γεγονώς τῶν ἐμαυ τοῦ φίλων, οὐδὲν εἶχον λέγειν, αἰσχύνης πεπληρω- μένος· διὸ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον· ἀλλ᾽ ὁ πάλαι λογιώτατος, καὶ τῇ παρούσῃ σοφίᾳ σεσοφισμένος γέγονα ὡσεὶ κωφός (72) οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ. Οὐδεὶς γάρ μοι λόγος ἦν πρὸς ἀπολογίαν· οὐδ᾽ εἶχόν τινα τοῖς ἐχθροῖς προσφθέγγεσθαι, ἅπαξ ὑπ' αὐτῶν νενικημένος· ἀλλ ἥμην ὡς ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς. Ἠλεγχόμην γὰρ αὐ τὸς, ἀλλ᾽ οὐκ ἔλεγχον, οὐδὲ εἶχον παῤῥησίαν, αἰσχύνῃ κεκαλυμμένος. Ὅτι ἐπὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα, σὺ εἰσακούσῃ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ὅτι εἶπον, μήποτε ἐπιχαρῶσί μοι (73) οἱ ἐχθροί μου· καὶ ἐν τῷ σα λευθῆναι πόδας μου, ἐπ᾿ ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν. Τὰ δὴ (74) συμβεβηκότα μοι ταῦτα. Διὸ γέγονα ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἔχων ἐλεγμούς· διὸ οὐδὲν πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ἔλεγον, ὡς ἂν ὑπ᾽ αὐ- τῶν νενικημένος. Οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἀπέγνων ἐμαυ τοῦ· συνῆγον δὲ πάλιν ἐμαυτὸν, τῆς μὲν ἁμαρτίας ὡς θανάτου ἀποπηδήσας, τοῖς δὲ τῆς ἐξομολογήσεως φαρμάκοις τὸ ἐμαυτοῦ (75) ἕλκος ἰώμενος. Καὶ τοὺς προσοζέσαντάς μοι μώλωπας ἀπὸ τῆς ἀφροσύνης μου, θεραπείας τυχεῖν ἀξιῶ. Διὸ Ἐπὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα· οὐ γὰρ ἐμαυτῷ θαῤῥῶν, οὐδὲ ἄλλην τινὰ ἐλπίδα θέμενος (76) πρὸ ὀφθαλμῶν ἢ σέ, τὰ τῆς τάσεως ὑπέγραφον ἐμαυτῷ. Ἐπειδὴ οὖν ἤλπισα, Κύριε, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο οἰσάκου σον, ὅτι θελητὴς ἐλέους ει σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θά- νατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Διότι ἤλπισα ἐπὶ σὲ, ικετεύω τῆς παρὰ σοῦ βοηθείας ἐπιτυχεῖν, Μή ποτε ἐπιχαρῶσι μοι οἱ ἐχθροί μου. Οὔπω μὲν γὰρ παντελῶς ἐχάρησαν· ἐπιχειροῦνται δὲ, εἰ μὴ τύχοιμι τοῦ σοῦ ἐλέους· ἀλλ᾿ ἵνα μὴ ἐπιχα ρείησάν μοι οἱ ἐχθροί μου, οἱ ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῷ σαλευθῆναι πόδας μου μεγαλοῤῥημονήσαντες, ἐπὶ σὲ κατέφυγον, καί φημι· Μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα, μηδέ καταγελασάτωσάν μου (77) οἱ ἐχθροί μου. Καὶ πάλιν φημί· Πρὸς σέ, Κύριε, κεκράξο μαι, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ᾿ ἐμοῦ, μή ποτε παρα- σιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς κατα- βαίνουσιν εἰς λάκκον. Καὶ τὰ λοιπὰ ἐν τοῖς ἑτέροις Εt ἔχω. κατ- έπαιξαν. καταισχύνεται. μήποτε παρασιωπήσης ἀπ' ἐμοῦ, audiebam, et sieut mutus non operiens os suum. Et factus sum sicut homo non audiens, et non ha- bens in ore suo redargutiones. Postquam qui quæ- rebant animam meam, invenerunt ipsam, tum de- mum inventæ illuserunt,ac meis malis insultantes irruerunt; postea vanitates et dolos tota die lo- quebantur. Ad hæc mihi, meis amicis desolato, nihil suppetebat quod dicerem, quippe qui essem pudore repletus; quapropter tanquam surdus non audiebam.Imo ille ego qui quondam eram eloquen- tissimus, et præsente sapientia instructus, factus sum tanquam surdus nequaquam audiens, et sicut mutus non aperiens os suum. Si quidem nullus mihi sermo ad defensionem succurrebat, nec ullo pacto inimicos, semel ab ipsis victus, alloqui vale- ham ; sed eram Ut homo non audiens, et non ha. bens in ore suo redargutiones. Arguebar enim ipse, non autem arguebam, nec mihi verecundia co- operto inerat loquendi libertas. VERS. 16, 17. ('uo- niam in te, Domine, speravi, tu exaudies, Domine Deus meus. Quia dixi: Ne quando supergaudeant mihi inimici mei : et dum commoventur pedes mei, super me magna locuti sunt. Hæc utique mihi acci- derunt. Quapropter factus sum tanquam surdus non audiens, et sicut mutus non aperiens os suum: et sicut homo non habens redargutiones ; quod ad inimicos, tanquam ab his victus, nihil dicebam. Verum non propterea de meipso desperavi, at ite- rum collegi me ipse: qui a peccato quidem velut a morte resiluerim, ac confessionis remediis ulcus reum sanaverim. Quin et meas cicatrices ab insi- C pientia mea putrefactas postulo curari. Ideo In te, Domine, speravi: mihi quippe non fidens, neque ullam aliam præter te spem præ oculis habens, hunc curationis modum mihi præscripsi. Cum igitur spe- raverim, Domine, spes autem non cenfundat ; ideo exaudi, quia vis tu misericordiam, neque vis mortem peccatoris, sed penitentiam ipsius 18. Quia speravi in te, obsecro obtineam tuum auxilium Nequando supergaudeant mihi inimici mei. Non- dum enim omnino gavisi sunt ; supergaudebunt autem, nisi tuam consequar misericordiam : sed ne supergaudeant mihi inimici mei, qui jam antea cum commoverentur pedes mei,magna loouti sunt : ad te confugi,ac dico : Non confundar in æter- num 19, neque irrideant me inimici mei 30. rursus dico : Ad te, Domine, clamabo, ne sileas a me, ne- quando taceas a me, et assimilabor descendentibus in locum 21. Et reliqua quæ in aliis psalmis a me va- Rom. V, D stra editio Paris ., Statim idem codex, non integre. At Reg. tertius ut in contextu, bene. primus et sextus cum Reg. tertio, Illud quod mox sequitur, deest quidem in editis, sed in mss. repe- ritur. 6. Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ χωρὸς οὐκ ἤκουον, καὶ ὡσεὶ 6. VERs. 14, 15. Ego autem tanquam surdus non A 5. 18 Ezech. xvIII, 23, 32. 1 Psal.xxx, 1. 20 Psal. xxiv, 3. 21 Psal. xxvii 1. (7) Ita Colb. sextus cum editione Basil. At no- (72) Bditi et mss. nonnulli, ὡσεὶ κωφὸς καὶ ὡς, (73) Sic mss. tres. Editi, με. (74) Cod. 476, τάδε. (75) Duo mss., ἑαυτοῦ. (76) Reg. secundus, θεώμενος. Statim Colbertini (77) Sic Reg. secundus. Editi et mss. nonnulli, με.
PG 30:100Οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἀπέγνων ἐμαυτοῦ· συνῆγον δὲ πάλιν ἐμαυτὸν, τῆς μὲν ἁμαρτίας ὡς θανάτου ἀποπηδήσας, τοῖς δὲ τῆς ἐξομολογήσεως φαρμάκοις τὸ ἐμαυτοῦ ἕλκος ἰώμενος. Καὶ τοὺς προσοζέσαντάς μοι μώλωπας ἀπὸ τῆς ἀφροσύνης μου, θεραπείας τυχεῖν ἀξιῶ. Διὸ Ἐπὶ σοὶ, Κύριε, ἤλπισα· οὐ γὰρ ἐμαυτῷ θαῤῥῶν, οὐδὲ ἄλλην τινὰ ἐλπίδα θέμενος πρὸ ὀφθαλμῶν ἢ σὲ, τὰ τῆς ἰάσεως ὑπέγραφον ἐμαυτῷ. Ἐπειδὴ οὖν ἤλπισα, Κύριε, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο εἰσάκουσον, ὅτι θελητὴς ἐλέους εἶ σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Διότι ἤλπισα ἐπὶ σὲ, ἱκετεύω τῆς παρὰ σοῦ βοηθείας ἐπιτυχεῖν, Μή ποτε ἐπιχαρῶσί μοι οἱ ἐχθροί μου. Οὔπω μὲν γὰρ παντελῶς ἐχάρησαν· ἐπιχαροῦνται δὲ, εἰ μὴ τύχοιμι τοῦ σοῦ ἐλέους ἀλλ’ ἵνα μὴ ἐπιχαρείησάν μοι οἱ ἐχθροί μου, οἱ ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῷ σαλευθῆναι πόδας μου μεγαλοῤῥημονήσαντες, ἐπὶ σὲ κατέφυγον, καί φημι· Μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα, μηδὲ καταγελασάτωσάν μου οἱ ἐχθροί μου. Καὶ πάλιν φημί· Πρὸς σὲ, Κύριε, κεκράξομαι, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ’ ἐμοῦ, μή ποτε παρασιωπήσῃς ἀπ’ ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον.APPENDIX OPERUM 8. BASILII MAGNI. Β ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ· καὶ ἐγενό- μην ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων (71) ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς. Ἐπειδὴ οἱ ζητοῦν- τες τὴν ψυχήν μου, εὗρον αὐτὴν, εἶθ᾽ εὑρόντες κατ έπαιζον, ἐπέβησαν δὲ ἐπιτωθάζοντες τοῖς ἐμοῖς κακοῖς· εἶτα ἐλάλουν ματαιότητας και δολιότητας ὅλην τὴν ἡμέραν. Ἐπὶ τούτοις ἐγὼ ἔρημος γεγονώς τῶν ἐμαυ τοῦ φίλων, οὐδὲν εἶχον λέγειν, αἰσχύνης πεπληρω- μένος· διὸ ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἤκουον· ἀλλ᾽ ὁ πάλαι λογιώτατος, καὶ τῇ παρούσῃ σοφίᾳ σεσοφισμένος γέγονα ὡσεὶ κωφός (72) οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ. Οὐδεὶς γάρ μοι λόγος ἦν πρὸς ἀπολογίαν· οὐδ᾽ εἶχόν τινα τοῖς ἐχθροῖς προσφθέγγεσθαι, ἅπαξ ὑπ' αὐτῶν νενικημένος· ἀλλ ἥμην ὡς ἄνθρωπος οὐκ ἀκούων, καὶ οὐκ ἔχων ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ ἐλεγμούς. Ἠλεγχόμην γὰρ αὐ τὸς, ἀλλ᾽ οὐκ ἔλεγχον, οὐδὲ εἶχον παῤῥησίαν, αἰσχύνῃ κεκαλυμμένος. Ὅτι ἐπὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα, σὺ εἰσακούσῃ, Κύριε ὁ Θεός μου. Ὅτι εἶπον, μήποτε ἐπιχαρῶσί μοι (73) οἱ ἐχθροί μου· καὶ ἐν τῷ σα λευθῆναι πόδας μου, ἐπ᾿ ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν. Τὰ δὴ (74) συμβεβηκότα μοι ταῦτα. Διὸ γέγονα ὡσεὶ κωφὸς οὐκ ἀκούων, καὶ ὡς ἄλαλος οὐκ ἀνοίγων τὸ στόμα αὐτοῦ, καὶ ὡσεὶ ἄνθρωπος οὐκ ἔχων ἐλεγμούς· διὸ οὐδὲν πρὸς τοὺς ἐχθροὺς ἔλεγον, ὡς ἂν ὑπ᾽ αὐ- τῶν νενικημένος. Οὐ μὴν διὰ τοῦτο ἀπέγνων ἐμαυ τοῦ· συνῆγον δὲ πάλιν ἐμαυτὸν, τῆς μὲν ἁμαρτίας ὡς θανάτου ἀποπηδήσας, τοῖς δὲ τῆς ἐξομολογήσεως φαρμάκοις τὸ ἐμαυτοῦ (75) ἕλκος ἰώμενος. Καὶ τοὺς προσοζέσαντάς μοι μώλωπας ἀπὸ τῆς ἀφροσύνης μου, θεραπείας τυχεῖν ἀξιῶ. Διὸ Ἐπὶ σοι, Κύριε, ἤλπισα· οὐ γὰρ ἐμαυτῷ θαῤῥῶν, οὐδὲ ἄλλην τινὰ ἐλπίδα θέμενος (76) πρὸ ὀφθαλμῶν ἢ σέ, τὰ τῆς τάσεως ὑπέγραφον ἐμαυτῷ. Ἐπειδὴ οὖν ἤλπισα, Κύριε, ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, διὰ τοῦτο οἰσάκου σον, ὅτι θελητὴς ἐλέους ει σὺ, καὶ οὐ βούλει τὸν θά- νατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ. Διότι ἤλπισα ἐπὶ σὲ, ικετεύω τῆς παρὰ σοῦ βοηθείας ἐπιτυχεῖν, Μή ποτε ἐπιχαρῶσι μοι οἱ ἐχθροί μου. Οὔπω μὲν γὰρ παντελῶς ἐχάρησαν· ἐπιχειροῦνται δὲ, εἰ μὴ τύχοιμι τοῦ σοῦ ἐλέους· ἀλλ᾿ ἵνα μὴ ἐπιχα ρείησάν μοι οἱ ἐχθροί μου, οἱ ἤδη καὶ πρότερον ἐν τῷ σαλευθῆναι πόδας μου μεγαλοῤῥημονήσαντες, ἐπὶ σὲ κατέφυγον, καί φημι· Μὴ καταισχυνθείην εἰς τὸν αἰῶνα, μηδέ καταγελασάτωσάν μου (77) οἱ ἐχθροί μου. Καὶ πάλιν φημί· Πρὸς σέ, Κύριε, κεκράξο μαι, μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ᾿ ἐμοῦ, μή ποτε παρα- σιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς κατα- βαίνουσιν εἰς λάκκον. Καὶ τὰ λοιπὰ ἐν τοῖς ἑτέροις Εt ἔχω. κατ- έπαιξαν. καταισχύνεται. μήποτε παρασιωπήσης ἀπ' ἐμοῦ, audiebam, et sieut mutus non operiens os suum. Et factus sum sicut homo non audiens, et non ha- bens in ore suo redargutiones. Postquam qui quæ- rebant animam meam, invenerunt ipsam, tum de- mum inventæ illuserunt,ac meis malis insultantes irruerunt; postea vanitates et dolos tota die lo- quebantur. Ad hæc mihi, meis amicis desolato, nihil suppetebat quod dicerem, quippe qui essem pudore repletus; quapropter tanquam surdus non audiebam.Imo ille ego qui quondam eram eloquen- tissimus, et præsente sapientia instructus, factus sum tanquam surdus nequaquam audiens, et sicut mutus non aperiens os suum. Si quidem nullus mihi sermo ad defensionem succurrebat, nec ullo pacto inimicos, semel ab ipsis victus, alloqui vale- ham ; sed eram Ut homo non audiens, et non ha. bens in ore suo redargutiones. Arguebar enim ipse, non autem arguebam, nec mihi verecundia co- operto inerat loquendi libertas. VERS. 16, 17. ('uo- niam in te, Domine, speravi, tu exaudies, Domine Deus meus. Quia dixi: Ne quando supergaudeant mihi inimici mei : et dum commoventur pedes mei, super me magna locuti sunt. Hæc utique mihi acci- derunt. Quapropter factus sum tanquam surdus non audiens, et sicut mutus non aperiens os suum: et sicut homo non habens redargutiones ; quod ad inimicos, tanquam ab his victus, nihil dicebam. Verum non propterea de meipso desperavi, at ite- rum collegi me ipse: qui a peccato quidem velut a morte resiluerim, ac confessionis remediis ulcus reum sanaverim. Quin et meas cicatrices ab insi- C pientia mea putrefactas postulo curari. Ideo In te, Domine, speravi: mihi quippe non fidens, neque ullam aliam præter te spem præ oculis habens, hunc curationis modum mihi præscripsi. Cum igitur spe- raverim, Domine, spes autem non cenfundat ; ideo exaudi, quia vis tu misericordiam, neque vis mortem peccatoris, sed penitentiam ipsius 18. Quia speravi in te, obsecro obtineam tuum auxilium Nequando supergaudeant mihi inimici mei. Non- dum enim omnino gavisi sunt ; supergaudebunt autem, nisi tuam consequar misericordiam : sed ne supergaudeant mihi inimici mei, qui jam antea cum commoverentur pedes mei,magna loouti sunt : ad te confugi,ac dico : Non confundar in æter- num 19, neque irrideant me inimici mei 30. rursus dico : Ad te, Domine, clamabo, ne sileas a me, ne- quando taceas a me, et assimilabor descendentibus in locum 21. Et reliqua quæ in aliis psalmis a me va- Rom. V, D stra editio Paris ., Statim idem codex, non integre. At Reg. tertius ut in contextu, bene. primus et sextus cum Reg. tertio, Illud quod mox sequitur, deest quidem in editis, sed in mss. repe- ritur. 6. Ἐγὼ δὲ ὡσεὶ χωρὸς οὐκ ἤκουον, καὶ ὡσεὶ 6. VERs. 14, 15. Ego autem tanquam surdus non A 5. 18 Ezech. xvIII, 23, 32. 1 Psal.xxx, 1. 20 Psal. xxiv, 3. 21 Psal. xxvii 1. (7) Ita Colb. sextus cum editione Basil. At no- (72) Bditi et mss. nonnulli, ὡσεὶ κωφὸς καὶ ὡς, (73) Sic mss. tres. Editi, με. (74) Cod. 476, τάδε. (75) Duo mss., ἑαυτοῦ. (76) Reg. secundus, θεώμενος. Statim Colbertini (77) Sic Reg. secundus. Editi et mss. nonnulli, με.
PG 30:101Καὶ τὰ λοιπὰ ἐν τοῖς ἑτέροις ψαλμοῖς διαφόρως μοι λελεγμένα, ἐν τῇ πρὸς σὲ ἱκετηρίᾳ συνάγων, τῆς παρούσης βοηθείας τυχεῖν ἀξιῶ. Εἰ γὰρ καὶ τὰ μάλιστα σαλευθῆναί μου συνέβη τοὺς πόδας, καθ’ ὃν καιρὸν ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου οὐκ ἦν μετ’ ἐμοῦ, ἀλλ’ οὐ πάντη περιετράπην, οὐδὲ πτῶμα ἔπεσον τοιοῦτον, οἷον οἱ ἀποστάται γενόμενοι. Ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ ἐκείνῳ τῷ καιρῷ, ἐν τῷ σαλευθῆναι τοὺς πόδας μου, ἐπ’ ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν οἱ ἐχθροί μου, ἵνα μὴ μειζόνως ἐπικροτήσωσι κατ’ ἐμοῦ, ἐπὶ σὲ κατέφυγον ὡς ἐπὶ λιμένα σωτηρίας, τὸν καὶ τὰ ἀνίατα παρὰ ἀνθρώποις τῆς ψυχῆς πάθη ἰάσασθαι δυνάμενον. Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διαπαντός. Ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ καὶ μεριμνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. Καταρχὰς εἰπὼν, Μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξῃς με, ἐπὶ τοῦ παρόντος φησίν· Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος. Οὐκοῦν τὴν μὲν ὀργὴν παραιτεῖται καὶ τὸν θυμὸν, ἕτοιμος δὲ μαστίζεσθαι εἶναι λέγει· οἶδε γὰρ, ὅτι Ὃν ἀγαπᾷ Κύριος παιδεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται.ψαλμοῖς διαφόρος μοι λελεγμένα (78), ἐν τῇ πρὸς σὲ ἱκετηρία συνάγων, τῆς παρούσης βοηθείας τυχεῖν ἀξιῶ. Εἰ γὰρ καὶ τὰ μάλιστα σαλευθῆναί μου συνέβη τοὺς πόδας, καθ᾿ ὃν καιρὸν ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου οὐκ ἦν μετ᾿ ἐμοῦ, ἀλλ᾽ οὐ πάντη περ ριετράπην, οὐδὲ πτῶμα ἔπεσον τοιοῦτον, οἷον οἱ ἀποστάται (79) γενόμονοι. Ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ ἐκείνῳ τῷ καιρῷ, ἐν τῷ σαλευθῆναι τοὺς πόδας μου, ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν οἱ ἐχθροί μου, ἵνα μὴ μει ζόνως ἐπικροτήσωσι κατ᾿ ἐμοῦ, ἐπὶ σὲ κατέφυγον ὡς επί λιμένα σωτηρίας, τὸν καὶ τὰ ἀνίστα παρὰ ἀνθρώ- ποις τῆς ψυχῆς πάθη ἰάσασθαι δυνάμενον. δών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαντός. Ότι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ καὶ μεριμνήσω ὑπὲρ Β τῆς ἁμαρτίας μου. Καταρχὰς εἰπὼν (80), Μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, ἐπὶ τοῦ παρόντος φησίν. "Οτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος. Οὐκοῦν τὴν μὴν ὀργὴν παραιτεῖται καὶ τὸν θυμὸν, ἕτοιμος δὲ μαστίζεσθαι εἶναι λέγει· οἶδε γὰρ, ὅτι Ον ἀγαπᾷ Κύριος παι- δεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται. Διὸ καὶ (81) ἔφερε γενναίως τὰς μάστιγας τὰς διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν μετὰ τὸ ἁμάρτημα συμ βεβηκυίας αὐτῷ, ἃς ἡ ἱστορία τῶν Βασιλειῶν περιέχει. Καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαντός. Οἱ μὲν γὰρ πολλοὶ λήθην ποιοῦνται τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων, ἀδιαφοροῦντες ἐπ᾿ αὐτοῖς, καὶ κατα- φρονοῦντες, ὡς μηδεμιᾶς ἐκδικήσεως γενησομένης ὁ δὲ τὸ δικαστήριον τοῦ Θεοῦ πρὸ ἀφθαλμῶν διαπαν- τὸς ἔχων, καὶ πεπεισμένος, ὅτι πάντες παραστη- σόμεθα τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος προς (82) ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθόν, εἴτε φαῦλον· ἐν ἀγωνία καθέστηκε πάντοτε, καὶ τὴν ἀλγηδόνα τὴν ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, ταύτην ἰάσασθαι φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατ ηγορεῖ διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομολογήσεων. Διόφηση Ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαν- τὸς, ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγώ αναγγελῶ, καὶ μετ ριμνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. Πιστῆς δὲ ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπεισμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν αἱ τοιαῦται φωναί. Οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμέ· καὶ ἐπλη- θύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. Οἱ ἀνταποδι δόντες μοι κατὰ (83) ἀντὶ ἀγαθῶν, ἐνδιέβαλλόν με ἐπεὶ κατεδίωκον ἀγαθωσύνην. Μὴ ἑγκαταλί- πῃς με, Κύριε ὁ Θεός μου, μὴ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ. Πρόσχες εἰς τὴν βοήθειάν μου, Κύριε τῆς σωτή- ρίας μου. Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ μέμνηται, τῶν ἐπὶ τὴν ἁμαρτίαν αὐτὸν κατασυράντων, ικετεύει τε καὶ παρακαλεῖ μὴ ἀποστῆναι αὐτοῦ τὸν Κύριον. Εώρα γὰρ τοὺς ἐχθροὺς καὶ νῦν περὶ αὐτὸν ἑστῶτας σιν συνέβη. πόδας μου, καὶ ἐπ' ἐμέ. και ἔφερε γενναίως τὴν ἄμυναν καὶ τὰς μάστιγας· HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A riis modis relata sunt, in hac supplicatione ad te C directa colligens, auxilium præsens assequi cupio. Nam tametsi contigit ut maxime commoti fuerint pedes mei eo tempore quo cor meum conturbatum est, et dereliquit me virtus mea, et lumen oculo- rum meorum non erat mecum ; non tamen peni- tus eversus sum, neque in talem ruinam delapsus sum, in qualem ii, qui abs te prorsus defecerunt. Quia eo ipso tempore, eum commoverentur pedes mei, adversus me magna locuti sunt inimici mei ne majorem in modum contra me streperent, ad te tanquam ad salutis portum confugi, qui in homi nibus vel insanabiles animi morbos curare vales. sum, et dolor meus in conspectu meo semper. Quo- pro peccato meo. Postquam initio dixit : Ne in ju- rore tuo arguas me, nunc ait: Quoniam ego in fla- gella paratus sum. Itaque iram quidem ac furorem deprecatur, paratum vero se esse ad flagella dicit. Novit enim quod Quem diligit Dominus, corripit, flagellat autem omnem filium quem recipit s. Quam- obrem etiam strenue pertulit flagella, quæ per ca- lamitates alias aliis succedentes post peccatum ipsi acciderunt, quæque complectitur Regnorum histo- ria. Et dolor meus in conspectu meo est semper. Multi quidem priorum peccatorum obliviscuntur, nullam eorum habentes rationem, ac ea contemnentes, quasi nulla futura sit ultio; qui vero judicium Dei jugiter habet ob oculos, credique certo fore, ut omnes coram Christi tribunali şįstamur, ut reportet unusquisque ea, quæ funt per corpus, juxta id quod fecit, sive bonum, sive malum 8, is in anxietate continuo versatur, et huno animæ suæ dolorem sanare studens, per suas ad Deum confessiones se ipse accusat. Ideo ait: Dolor niam iniquitatem meam ego annuntiabo, et cogitabo tous in conspectu meo est semper quoniam ini- D meæ. Omnium inimicorum suorum reminiscitur, Prov. II, 12; Hebr. III, 6, Cor. v, 10. editio Paris., Deest in tribus mss., nec dubium quin abesse debeat. quitatem meam ego annuntiabo et cogitabo pro pec- cato meo. Tales porro sunt voces animæ fidæ, et quæ sibi certissime persuaserit judicium Dei futu- rum. VERs. 20-23. Inimici autem mei vivunt, et con- firmati sunt super me: et multiplicati sunt qui ode- runt me inique. Qui retribuunt mihi mala pro bonis. detrahebant mihi, quoniam sequebar bonitatem. Ne derelinquas me, Domine Deus meus ne: discesseris a me. Intende in adjutorium meum, Domine salutis qui eum ad peccatum pertraxerunt: et supplicibus verbis orat ac precatur Dominum, ut ne ab ipso discedat. Videbat enim inimicos etiam nunc ciroa se stantes, imminentesque sibi; nec priore in ipsum audacia contentos. Quapropter sollicitus ne dem Reg. tertius, Strenue ferebat vindictam et flagella. 7. Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος, καὶ ἡ ἁλγη- 7. VERS. 18, 19. Quoniam ego in flagella paratus (78) Codices duo, λεγόμενα. Statim unus mss. μοι (79) Reg. secundus addit, μου. Aliquanto post (80) Reg. tertius, εἰπὼν Κύριε, (81) Sic in duobus mss. Deerat και in editis. ibi- (82) Ita Reg. secundus cum Coisl. Editi, &." (83) Codices tres, πονηρά,
PG 30:102Διὸ καὶ ἔφερε γενναίως τὰς μάστιγας τὰς διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν μετὰ τὸ ἁμάρτημα συμβεβηκυίας αὐτῷ, ἃς ἡ ἱστορία τῶν Βασιλειῶν περιέχει. Καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διαπαντός. Οἱ μὲν γὰρ πολλοὶ λήθην ποιοῦνται τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων, ἀδιαφοροῦντες ἐπ’ αὐτοῖς, καὶ καταφρονοῦντες, ὡς μηδεμιᾶς ἐκδικήσεως γενησομένης· ὁ δὲ τὸ δικαστήριον τοῦ Θεοῦ πρὸ ὀφθαλμῶν διαπαντὸς ἔχων, καὶ πεπεισμένος, ὅτι πάντες παραστησόμεθα τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος πρὸς ὃ ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθὸν, εἴτε φαῦλον· ἐν ἀγωνίᾳ καθέστηκε πάντοτε, καὶ τὴν ἀλγηδόνα τὴν ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, ταύτην ἰάσασθαι φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατηγορεῖ διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομολογήσεων. Διό φησιν· Ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μού ἐστι διαπαντὸς, ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ, καὶ μεριμνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. Πιστῆς δὲ ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπεισμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν αἱ τοιαῦται φωναί. Οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμέ· καὶ ἐπληθύνθησαν οἱ μισοῦντές με ἀδίκως.ψαλμοῖς διαφόρος μοι λελεγμένα (78), ἐν τῇ πρὸς σὲ ἱκετηρία συνάγων, τῆς παρούσης βοηθείας τυχεῖν ἀξιῶ. Εἰ γὰρ καὶ τὰ μάλιστα σαλευθῆναί μου συνέβη τοὺς πόδας, καθ᾿ ὃν καιρὸν ἡ καρδία μου ἐταράχθη, καὶ ἐγκατέλιπέ με ἡ ἰσχύς μου, καὶ τὸ φῶς τῶν ὀφθαλμῶν μου οὐκ ἦν μετ᾿ ἐμοῦ, ἀλλ᾽ οὐ πάντη περ ριετράπην, οὐδὲ πτῶμα ἔπεσον τοιοῦτον, οἷον οἱ ἀποστάται (79) γενόμονοι. Ἐπειδὴ ἐν αὐτῷ ἐκείνῳ τῷ καιρῷ, ἐν τῷ σαλευθῆναι τοὺς πόδας μου, ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησαν οἱ ἐχθροί μου, ἵνα μὴ μει ζόνως ἐπικροτήσωσι κατ᾿ ἐμοῦ, ἐπὶ σὲ κατέφυγον ὡς επί λιμένα σωτηρίας, τὸν καὶ τὰ ἀνίστα παρὰ ἀνθρώ- ποις τῆς ψυχῆς πάθη ἰάσασθαι δυνάμενον. δών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαντός. Ότι τὴν ἀνομίαν μου ἐγὼ ἀναγγελῶ καὶ μεριμνήσω ὑπὲρ Β τῆς ἁμαρτίας μου. Καταρχὰς εἰπὼν (80), Μὴ τῷ θυμῷ σου ἐλέγξης με, ἐπὶ τοῦ παρόντος φησίν. "Οτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος. Οὐκοῦν τὴν μὴν ὀργὴν παραιτεῖται καὶ τὸν θυμὸν, ἕτοιμος δὲ μαστίζεσθαι εἶναι λέγει· οἶδε γὰρ, ὅτι Ον ἀγαπᾷ Κύριος παι- δεύει, μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται. Διὸ καὶ (81) ἔφερε γενναίως τὰς μάστιγας τὰς διὰ τῶν ἐπαλλήλων συμφορῶν μετὰ τὸ ἁμάρτημα συμ βεβηκυίας αὐτῷ, ἃς ἡ ἱστορία τῶν Βασιλειῶν περιέχει. Καὶ ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαντός. Οἱ μὲν γὰρ πολλοὶ λήθην ποιοῦνται τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων, ἀδιαφοροῦντες ἐπ᾿ αὐτοῖς, καὶ κατα- φρονοῦντες, ὡς μηδεμιᾶς ἐκδικήσεως γενησομένης ὁ δὲ τὸ δικαστήριον τοῦ Θεοῦ πρὸ ἀφθαλμῶν διαπαν- τὸς ἔχων, καὶ πεπεισμένος, ὅτι πάντες παραστη- σόμεθα τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος προς (82) ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθόν, εἴτε φαῦλον· ἐν ἀγωνία καθέστηκε πάντοτε, καὶ τὴν ἀλγηδόνα τὴν ἐν τῇ ἑαυτοῦ ψυχῇ, ταύτην ἰάσασθαι φροντίζων, αὐτὸς ἑαυτοῦ κατ ηγορεῖ διὰ τῶν πρὸς τὸν Θεὸν ἐξομολογήσεων. Διόφηση Ἡ ἀλγηδών μου ἐνώπιόν μου ἐστι διαπαν- τὸς, ὅτι τὴν ἀνομίαν μου ἐγώ αναγγελῶ, καὶ μετ ριμνήσω ὑπὲρ τῆς ἁμαρτίας μου. Πιστῆς δὲ ψυχῆς καὶ ἀκριβῶς πεπεισμένης περὶ τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ τυγχάνουσιν αἱ τοιαῦται φωναί. Οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσι, καὶ κεκραταίωνται ὑπὲρ ἐμέ· καὶ ἐπλη- θύνθησαν οἱ μισοῦντές με αδίκως. Οἱ ἀνταποδι δόντες μοι κατὰ (83) ἀντὶ ἀγαθῶν, ἐνδιέβαλλόν με ἐπεὶ κατεδίωκον ἀγαθωσύνην. Μὴ ἑγκαταλί- πῃς με, Κύριε ὁ Θεός μου, μὴ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ. Πρόσχες εἰς τὴν βοήθειάν μου, Κύριε τῆς σωτή- ρίας μου. Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ μέμνηται, τῶν ἐπὶ τὴν ἁμαρτίαν αὐτὸν κατασυράντων, ικετεύει τε καὶ παρακαλεῖ μὴ ἀποστῆναι αὐτοῦ τὸν Κύριον. Εώρα γὰρ τοὺς ἐχθροὺς καὶ νῦν περὶ αὐτὸν ἑστῶτας σιν συνέβη. πόδας μου, καὶ ἐπ' ἐμέ. και ἔφερε γενναίως τὴν ἄμυναν καὶ τὰς μάστιγας· HOMILIA IN PSALMUM XXXVII. A riis modis relata sunt, in hac supplicatione ad te C directa colligens, auxilium præsens assequi cupio. Nam tametsi contigit ut maxime commoti fuerint pedes mei eo tempore quo cor meum conturbatum est, et dereliquit me virtus mea, et lumen oculo- rum meorum non erat mecum ; non tamen peni- tus eversus sum, neque in talem ruinam delapsus sum, in qualem ii, qui abs te prorsus defecerunt. Quia eo ipso tempore, eum commoverentur pedes mei, adversus me magna locuti sunt inimici mei ne majorem in modum contra me streperent, ad te tanquam ad salutis portum confugi, qui in homi nibus vel insanabiles animi morbos curare vales. sum, et dolor meus in conspectu meo semper. Quo- pro peccato meo. Postquam initio dixit : Ne in ju- rore tuo arguas me, nunc ait: Quoniam ego in fla- gella paratus sum. Itaque iram quidem ac furorem deprecatur, paratum vero se esse ad flagella dicit. Novit enim quod Quem diligit Dominus, corripit, flagellat autem omnem filium quem recipit s. Quam- obrem etiam strenue pertulit flagella, quæ per ca- lamitates alias aliis succedentes post peccatum ipsi acciderunt, quæque complectitur Regnorum histo- ria. Et dolor meus in conspectu meo est semper. Multi quidem priorum peccatorum obliviscuntur, nullam eorum habentes rationem, ac ea contemnentes, quasi nulla futura sit ultio; qui vero judicium Dei jugiter habet ob oculos, credique certo fore, ut omnes coram Christi tribunali şįstamur, ut reportet unusquisque ea, quæ funt per corpus, juxta id quod fecit, sive bonum, sive malum 8, is in anxietate continuo versatur, et huno animæ suæ dolorem sanare studens, per suas ad Deum confessiones se ipse accusat. Ideo ait: Dolor niam iniquitatem meam ego annuntiabo, et cogitabo tous in conspectu meo est semper quoniam ini- D meæ. Omnium inimicorum suorum reminiscitur, Prov. II, 12; Hebr. III, 6, Cor. v, 10. editio Paris., Deest in tribus mss., nec dubium quin abesse debeat. quitatem meam ego annuntiabo et cogitabo pro pec- cato meo. Tales porro sunt voces animæ fidæ, et quæ sibi certissime persuaserit judicium Dei futu- rum. VERs. 20-23. Inimici autem mei vivunt, et con- firmati sunt super me: et multiplicati sunt qui ode- runt me inique. Qui retribuunt mihi mala pro bonis. detrahebant mihi, quoniam sequebar bonitatem. Ne derelinquas me, Domine Deus meus ne: discesseris a me. Intende in adjutorium meum, Domine salutis qui eum ad peccatum pertraxerunt: et supplicibus verbis orat ac precatur Dominum, ut ne ab ipso discedat. Videbat enim inimicos etiam nunc ciroa se stantes, imminentesque sibi; nec priore in ipsum audacia contentos. Quapropter sollicitus ne dem Reg. tertius, Strenue ferebat vindictam et flagella. 7. Ὅτι ἐγὼ εἰς μάστιγας ἕτοιμος, καὶ ἡ ἁλγη- 7. VERS. 18, 19. Quoniam ego in flagella paratus (78) Codices duo, λεγόμενα. Statim unus mss. μοι (79) Reg. secundus addit, μου. Aliquanto post (80) Reg. tertius, εἰπὼν Κύριε, (81) Sic in duobus mss. Deerat και in editis. ibi- (82) Ita Reg. secundus cum Coisl. Editi, &." (83) Codices tres, πονηρά,
PG 30:103Οἱ ἀνταποδιδόντες μοι κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, ἐνδιέβαλλόν με, ἐπεὶ κατεδίωκον ἀγαθωσύνην. Μὴ ἐγκαταλίπῃς με, Κύριε ὁ Θεός μου, μὴ ἀποστῇς ἀπ’ ἐμοῦ. Πρόσχες εἰς τὴν βοήθειάν μου, Κύριε τῆς σωτηρίας μου. Πάντων τῶν ἐχθρῶν αὐτοῦ μέμνηται, τῶν ἐπὶ τὴν ἁμαρτίαν αὐτὸν κατασυράντων, ἱκετεύει τε καὶ παρακαλεῖ μὴ ἀποστῆναι αὐτοῦ τὸν Κύριον. Ἑώρα γὰρ τοὺς ἐχθροὺς ἔτι καὶ νῦν περὶ αὐτὸν ἑστῶτας καὶ ἐπικειμένους, μηδὲ τῇ προτέρᾳ κατ’ αὐτοῦ τόλμῃ ἀρκουμένους. Διὸ ἀγωνιῶν μὴ καὶ δεύτερον τοῖς αὐτοῖς περιπέσῃ, σφόδρα ἐγρηγορότως φησίν· Οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσιν. Οὐ γὰρ τεθνήκασιν, οὐδὲ ἅπαξ ἐνεργήσαντες παρῆλθον· διὸ γέγραπται· Μὴ μακαρίσῃς ἄνδρα πρὸ τελευτῆς αὐτοῦ. Ζῶσιν· ἀλλὰ καὶ κεκραταίωνται πλείους ὄντες ὑπὲρ ἐμέ. Ἐπληθύνθησαν γὰρ οἱ μισοῦντές με, καὶ οἱ ἀνταποδιδόντες μοι κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν· οἵτινες οὔπω καὶ νῦν παύονται ἐνδιαβάλλοντές με, ἐπεὶ τὴν ἀγαθὴν καὶ σωτήριον ὁδὸν μεταδιώκω, διαφθονούμενοί μου τῇ σωτηρίᾳ. Τούτου χάριν ἱκετεύω καὶ δέομαι, μὴ ἐγκαταλίπῃς με, Κύριε· μόνος γὰρ πρὸς τοσούτους οὐχ οἷός τ’ ἂν εἴην ἀντέχειν.καὶ ἐπικειμένους, μηδὲ (84) τῇ προτερα κατ᾿ αὐτοῦ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ, παρεσο δέ μοι βοηθὸς καὶ φύλαξ τῆς ἐμῆς σωτηρίας. μου τὴν σωτηρίαν. μεθόδους. ἔγειρε. ἐκ τοῦ θαύματος γάρ. σεως πεποιθότων Θεῶ. τόλμῃ ἀρκουμένους. Διὸ ἀγωνιῶν μὴ καὶ δεύτερον τοῖς αὐτοῖς περιπέση, σφόδρα ἐγρηγορότως φησίν· οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσιν. Οὐ γὰρ τεθνήκασιν, οὐδὲ ἅπαξ ἐνεργήσαντες παρῆλθον· διὸ γέγραπται· Μὴ μακαρίσης άνδρα πρὸ τελευτῆς αὐτοῦ. Ζῶσιν· ἀλλὰ καὶ κεκραταίωνται πλείους ὄντες ὑπὲρ ἐμέ. Ἐπληθύνθησαν γὰρ οἱ μισοῦντές με, καὶ οἱ ἀνταπο διδόντες μοι κατὰ ἀντὶ ἀγαθῶν· οἵτινες οὔπω καὶ νῦν παύονται ἐνδιαβάλλοντες με, ἐπεὶ τὴν ἀγαθὴν καὶ σωτήριον ὁδὸν μεταδιώκω, διαφθονούμενοί μου (85) τῇ σωτηρία. Τούτου χάριν ἱκετεύω καὶ δέομαι, μὴ ἐγκαταλίπης με, Κύριε· μόνος γὰρ πρὸς τοσούτους οὐχ οἷός τ᾽ ἂν εἴην ἀντέχειν. Σὺ οὖν, ὁ Θεός μου, μὴ ΕΙΣ ΤΟΝ ΡΙΕ' ΨΑΛΜΟΝ. νώθην σφόδρα· ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. Πίστις ἡγείσθω τῶν περὶ Θεοῦ λόγων· πίστις, καὶ μὴ ἀπόδειξις. Πίστις, ἡ ὑπὲρ τὰς λογικὰς μεθόδους (86) τὴν ψυχὴν εἰς συγκ κατάθεσιν ἕλκουσα· πίστις, οὐχ ἡ γεωμετρικαῖς άνάγκαις, ἀλλ᾽ ἡ ταῖς τοῦ Πνεύματος ἐνεργείαις ἐγὼ γινομένη. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειραι (87) καὶ περιπάτει. Ταύτῃ τῇ φωνῇ ἐπηκολούθει τὸ ἔργον διὰ τοῦ Πνεύματος. Ἐκ τοῦ θαύματος ἀναγκαία ἡ παραδοχὴ τῆς θεότητος τοῦ Μονογενοῦς τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Τί ἀναγκαστικώτε ρον εἰς (88) συγκατάθεσιν (εἰπέ μοι); προτάσεων πλοκαὶ τὸ συμπέρασμα ἀκόλουθον ἑαυταῖς ἐφελκό μεναι, ἢ θαῦμα τοσοῦτον ἐναργῶς ὀρώμενον, πᾶσαν ἀνθρώπου δύναμιν ὑπερβαῖνον; Αλλ' οὐχὶ καὶ νῦν ταῦτα (89) εὐδοκιμεῖ, οὐδὲ τὰ τοῦ Πνεύματος ἔργα τὸν περὶ Θεοῦ λόγον πιστοῦται· ἀλλ᾽ ἔντεχνοι ἀπο- δείξεις, ἐν τῷ πιθανῷ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας ἔχου- σαι τὴν ἑλπίδα, οὐκ ἐν τῷ ἰσχυρῷ καὶ ἐναργεῖ τῆς τοῦ Πνεύματος αποκαλύψεως, ἣν, διὰ τῶν ἐν ἁπλό- τητι καρδίας ἀπεριεργάστως πεποιθότων Θεῷ (90), τῆς σωτηρίας ἕνεκεν τῶν πολλῶν ἐπιδείκνυται. Αλλ' εἴθε κἀμοὶ γένοιτο πιστεῦσαι ἀξίως, ἵνα λαλήσω νῦν τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ μεγάλῃ ταύτῃ πέντε λό- γους ἐν τῷ νοί μου. Καὶ μηδεὶς καταχλευαζέτω τὸν λόγον, ὡς ἀβασανίστως ἡμῶν εἰς τὴν ὑπὲρ ὧν λέ- γομεν συγκατάθεσιν τοὺς ἀκούοντας εναγόντων (91). Ανάγκη γὰρ ἑκάστης μαθήσεως ἀνεξετάστους εἶναι πεποι- θέναι πιστεῦσαι, Αλλ' είθε κάμοι γένοιτο πιστεῦσαι, ἀξίως· APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. fterum in eosdem incidat, vigilanter admodum ait: A Inimini autem mei vivunt. Non enim mortui sunt, neque ubi semel in me quidvis moliti sunt, ab- ierunt. Quapropter scriptum est: Ne beatum dixeris virum ante mortem ipsius 24. Vivunt; imo vero nu- mero aucti, confirmati sunt super me. Multiplicati sunt enim qui oderunt me, et qui retribuebant mi- bi malo pro bonis: qui necdum desinunt me ca- lumniari, quod bonam salutaremque viam perse- quar, meæ invidentes saluti. Quamobrem supplico ac rogo ne derelinquas me, Domine. Neque enim solus possim adversus tot ac tantos resistere. Tu igitur, Deus meus, ne disced as a me, sed adsis mi- hi adjutor meæque salutis custos. IN PSALMUM CXV. ego autem humiliatus sum nimis. Ego autem dixi in excessu meo : Omnis homo mendax. Fides sermo- nibus qui de Deo fiunt, præeat: fides, non demon- stratio. Fides, quæ animum ad assensionem trahit magis, quam methodi, ratione innixæ : fides, quæ non necessariis geometria illationibus, sed Spiritus sancti opera gignitur. In nomine Jesus Christi Na- xareni, surge et ambula 35. Hanc vocem conseque- batur opus per Spiritum. Ex hoc miraculo a spe- otatoribus necessario admissa est Unigeniti divi- nitas. Utra res, dic mibi, magis ad assensum cogit, propositionumne nexus congruam conclusionem secum attrahentes, an potius tantum miraculum evidenter conspectum, omnem humanam virtutem exsuperane? Attamen etiamnum isthæc non pro- bantur, neque Spiritus opera sermoni qui de Deo est fidem faciunt, sed artificios demonstrationes, spem in mundana sapientiæ persuasionibus collo- cantes, non in forti et clara Spiritus revelatione, quam, per eos qui in simplicitate cordis citra cu- riositatem credunt Deo, ob multorem salutem oston- dit. Sed utinam et mihi contingat digne credere, ut nunc magnæ huic Dei Ecclesiæ verba quinque in mente mea dicam. Atque nemo hunc irrideat ser- monem, quasi nos sine ulla probatione ad assentien- dum iis quæ dicimus, audientes inducamus. Necesse est enim disciplinæ cujusvis principia citra ullam probationem tradi discentibus; cum fieri non possit, Eccli. XI, 30. Act. III, 6. non invenitur. cundius, apposita est et lectio alia, cro textu. Editio vero Paris. cum mss. nonnullis, Μox editio Paris, Sed deest yap in editione Basil. et in multis mss. sic conversum apud veterem B C D interpretem videmus : Per eos qui suam omnem fidu- ciam in simplicitate cordis in Deum projecerunt, etc. Sed, nisi me fallit animus, melius ad mentem seri- ptoris interpretabere: Per eos qui in simplicitate cordis citra curiositatem credunt Deo. Etenim scriptori idem esse quod ex iis quæ sequuntur obscurum non est. Subjungit enim : Sed uti- nam et mihi contingat digne credere. Scriptor igitur, quisquis est, hoc dicit: Quemadmodum usu venit, ut non pauci in simplicitate cordis citra curiosita- tem credant Deo: utinam et mihi quoque hoc idem contingat. 1. VERS. 1, 2. Credidi propter quod locutus sum, (84) Ediit, καὶ μηδέ. Vocula και in tribus mss. (85) Editi, μοι. At quator mss., μου. Reg. se- (86) Reg. secundus, δυνάμεις. Sed ad marginem (87) Sio editio Basil. cum tribus mss. et cum sa- (88) Colb. quartus, πρός. (89) Reg. secundus, τὰ αὐτά. (90) Πlud, διὰ τῶν ἐν ἁπλότητι καρδίας ἀπεριεργα- 1. Επίστευσα, διὸ ἐλάλησα· ἐγὼ δὲ ἐταπει- (91) Colb. quartus. ἀνανόντων.
PG 30:104Σὺ οὖν, ὁ Θεός μου, μὴ ἀποστῇς ἀπ’ ἐμοῦ, πάρεσο δέ μοι βοηθὸς, καὶ φύλαξ τῆς ἐμῆς σωτηρίας.καὶ ἐπικειμένους, μηδὲ (84) τῇ προτερα κατ᾿ αὐτοῦ ἀποστῇς ἀπ᾿ ἐμοῦ, παρεσο δέ μοι βοηθὸς καὶ φύλαξ τῆς ἐμῆς σωτηρίας. μου τὴν σωτηρίαν. μεθόδους. ἔγειρε. ἐκ τοῦ θαύματος γάρ. σεως πεποιθότων Θεῶ. τόλμῃ ἀρκουμένους. Διὸ ἀγωνιῶν μὴ καὶ δεύτερον τοῖς αὐτοῖς περιπέση, σφόδρα ἐγρηγορότως φησίν· οἱ δὲ ἐχθροί μου ζῶσιν. Οὐ γὰρ τεθνήκασιν, οὐδὲ ἅπαξ ἐνεργήσαντες παρῆλθον· διὸ γέγραπται· Μὴ μακαρίσης άνδρα πρὸ τελευτῆς αὐτοῦ. Ζῶσιν· ἀλλὰ καὶ κεκραταίωνται πλείους ὄντες ὑπὲρ ἐμέ. Ἐπληθύνθησαν γὰρ οἱ μισοῦντές με, καὶ οἱ ἀνταπο διδόντες μοι κατὰ ἀντὶ ἀγαθῶν· οἵτινες οὔπω καὶ νῦν παύονται ἐνδιαβάλλοντες με, ἐπεὶ τὴν ἀγαθὴν καὶ σωτήριον ὁδὸν μεταδιώκω, διαφθονούμενοί μου (85) τῇ σωτηρία. Τούτου χάριν ἱκετεύω καὶ δέομαι, μὴ ἐγκαταλίπης με, Κύριε· μόνος γὰρ πρὸς τοσούτους οὐχ οἷός τ᾽ ἂν εἴην ἀντέχειν. Σὺ οὖν, ὁ Θεός μου, μὴ ΕΙΣ ΤΟΝ ΡΙΕ' ΨΑΛΜΟΝ. νώθην σφόδρα· ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. Πίστις ἡγείσθω τῶν περὶ Θεοῦ λόγων· πίστις, καὶ μὴ ἀπόδειξις. Πίστις, ἡ ὑπὲρ τὰς λογικὰς μεθόδους (86) τὴν ψυχὴν εἰς συγκ κατάθεσιν ἕλκουσα· πίστις, οὐχ ἡ γεωμετρικαῖς άνάγκαις, ἀλλ᾽ ἡ ταῖς τοῦ Πνεύματος ἐνεργείαις ἐγὼ γινομένη. Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ἔγειραι (87) καὶ περιπάτει. Ταύτῃ τῇ φωνῇ ἐπηκολούθει τὸ ἔργον διὰ τοῦ Πνεύματος. Ἐκ τοῦ θαύματος ἀναγκαία ἡ παραδοχὴ τῆς θεότητος τοῦ Μονογενοῦς τοῖς ὁρῶσιν ἐγίνετο. Τί ἀναγκαστικώτε ρον εἰς (88) συγκατάθεσιν (εἰπέ μοι); προτάσεων πλοκαὶ τὸ συμπέρασμα ἀκόλουθον ἑαυταῖς ἐφελκό μεναι, ἢ θαῦμα τοσοῦτον ἐναργῶς ὀρώμενον, πᾶσαν ἀνθρώπου δύναμιν ὑπερβαῖνον; Αλλ' οὐχὶ καὶ νῦν ταῦτα (89) εὐδοκιμεῖ, οὐδὲ τὰ τοῦ Πνεύματος ἔργα τὸν περὶ Θεοῦ λόγον πιστοῦται· ἀλλ᾽ ἔντεχνοι ἀπο- δείξεις, ἐν τῷ πιθανῷ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας ἔχου- σαι τὴν ἑλπίδα, οὐκ ἐν τῷ ἰσχυρῷ καὶ ἐναργεῖ τῆς τοῦ Πνεύματος αποκαλύψεως, ἣν, διὰ τῶν ἐν ἁπλό- τητι καρδίας ἀπεριεργάστως πεποιθότων Θεῷ (90), τῆς σωτηρίας ἕνεκεν τῶν πολλῶν ἐπιδείκνυται. Αλλ' εἴθε κἀμοὶ γένοιτο πιστεῦσαι ἀξίως, ἵνα λαλήσω νῦν τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ μεγάλῃ ταύτῃ πέντε λό- γους ἐν τῷ νοί μου. Καὶ μηδεὶς καταχλευαζέτω τὸν λόγον, ὡς ἀβασανίστως ἡμῶν εἰς τὴν ὑπὲρ ὧν λέ- γομεν συγκατάθεσιν τοὺς ἀκούοντας εναγόντων (91). Ανάγκη γὰρ ἑκάστης μαθήσεως ἀνεξετάστους εἶναι πεποι- θέναι πιστεῦσαι, Αλλ' είθε κάμοι γένοιτο πιστεῦσαι, ἀξίως· APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. fterum in eosdem incidat, vigilanter admodum ait: A Inimini autem mei vivunt. Non enim mortui sunt, neque ubi semel in me quidvis moliti sunt, ab- ierunt. Quapropter scriptum est: Ne beatum dixeris virum ante mortem ipsius 24. Vivunt; imo vero nu- mero aucti, confirmati sunt super me. Multiplicati sunt enim qui oderunt me, et qui retribuebant mi- bi malo pro bonis: qui necdum desinunt me ca- lumniari, quod bonam salutaremque viam perse- quar, meæ invidentes saluti. Quamobrem supplico ac rogo ne derelinquas me, Domine. Neque enim solus possim adversus tot ac tantos resistere. Tu igitur, Deus meus, ne disced as a me, sed adsis mi- hi adjutor meæque salutis custos. IN PSALMUM CXV. ego autem humiliatus sum nimis. Ego autem dixi in excessu meo : Omnis homo mendax. Fides sermo- nibus qui de Deo fiunt, præeat: fides, non demon- stratio. Fides, quæ animum ad assensionem trahit magis, quam methodi, ratione innixæ : fides, quæ non necessariis geometria illationibus, sed Spiritus sancti opera gignitur. In nomine Jesus Christi Na- xareni, surge et ambula 35. Hanc vocem conseque- batur opus per Spiritum. Ex hoc miraculo a spe- otatoribus necessario admissa est Unigeniti divi- nitas. Utra res, dic mibi, magis ad assensum cogit, propositionumne nexus congruam conclusionem secum attrahentes, an potius tantum miraculum evidenter conspectum, omnem humanam virtutem exsuperane? Attamen etiamnum isthæc non pro- bantur, neque Spiritus opera sermoni qui de Deo est fidem faciunt, sed artificios demonstrationes, spem in mundana sapientiæ persuasionibus collo- cantes, non in forti et clara Spiritus revelatione, quam, per eos qui in simplicitate cordis citra cu- riositatem credunt Deo, ob multorem salutem oston- dit. Sed utinam et mihi contingat digne credere, ut nunc magnæ huic Dei Ecclesiæ verba quinque in mente mea dicam. Atque nemo hunc irrideat ser- monem, quasi nos sine ulla probatione ad assentien- dum iis quæ dicimus, audientes inducamus. Necesse est enim disciplinæ cujusvis principia citra ullam probationem tradi discentibus; cum fieri non possit, Eccli. XI, 30. Act. III, 6. non invenitur. cundius, apposita est et lectio alia, cro textu. Editio vero Paris. cum mss. nonnullis, Μox editio Paris, Sed deest yap in editione Basil. et in multis mss. sic conversum apud veterem B C D interpretem videmus : Per eos qui suam omnem fidu- ciam in simplicitate cordis in Deum projecerunt, etc. Sed, nisi me fallit animus, melius ad mentem seri- ptoris interpretabere: Per eos qui in simplicitate cordis citra curiositatem credunt Deo. Etenim scriptori idem esse quod ex iis quæ sequuntur obscurum non est. Subjungit enim : Sed uti- nam et mihi contingat digne credere. Scriptor igitur, quisquis est, hoc dicit: Quemadmodum usu venit, ut non pauci in simplicitate cordis citra curiosita- tem credant Deo: utinam et mihi quoque hoc idem contingat. 1. VERS. 1, 2. Credidi propter quod locutus sum, (84) Ediit, καὶ μηδέ. Vocula και in tribus mss. (85) Editi, μοι. At quator mss., μου. Reg. se- (86) Reg. secundus, δυνάμεις. Sed ad marginem (87) Sio editio Basil. cum tribus mss. et cum sa- (88) Colb. quartus, πρός. (89) Reg. secundus, τὰ αὐτά. (90) Πlud, διὰ τῶν ἐν ἁπλότητι καρδίας ἀπεριεργα- 1. Επίστευσα, διὸ ἐλάλησα· ἐγὼ δὲ ἐταπει- (91) Colb. quartus. ἀνανόντων.