PG 61John Chrysostom
Homily on the Three-Day Resurrection of Our Lord Jesus Christ
Printed text · machine OCR
machine OCR · Migne scan
Diplomatic text · scholarios OCR (cleaned, language-split) — OCR floor from page-view (megaspan gap-fill) — PG column chips mark the printed columns.
col. 733–734page 1 of 2
PG 61:733δέξαι του σκυθρωπού σπόρου τὸ γλυκύτατον θέρος. "Εσπειρας ἐν δάκρυσιν, ἐν ἀγαλλιάσει θέρισαν. Ανέων ταί σου αἱ ἁμαρτίαι. Διερράγησαν αἱ τοῦ κακοῦ βίου σειραν, διελύθησαν αἱ τῆς πονηρίας ἀλύσεις· ἀπηλλάγης τῶν ἐγκλημάτων καὶ τῶν εὐθυνῶν, ἔφυγες τὴν ἄσβεστον κάμινον τοῦ πυρὸς, ὀλίγοις δάκρυσι φλόγα τοσαύτην κατέσβεσας, κατεπάτησας τοῦ πονηροῦ ἐχθροῦ τὴν κε φαλὴν, ἐνίκησας περιφανῶς τὸν ἀντίπαλον. Θάρσει, θύγατερ, Θεὸς ὁ δικαιών, τίς ὁ κατακρί των; Εγώ ὁ κριτής γίνομαι τῆς ἀρέσεως εγγυητής τίς ἕτερος τὴν ἐμὴν ἐπίκρισιν ἀνατρέψει; ἐγὼ ὁ δικαστής ἀπολύω· τίς ἕτερος καταδικάσει; Θάρσει, θύγατερ, λό γισαι ἐξαίφνης πῶς ὑψώθης, πῶς ἦλθες ὡς κατάκριτος, καὶ τῆς κατακρίσεως ελευθερωθήναι κατηξιώθης, καὶ θυγάτηρ γενέσθαι ἐμοῦ τοῦ βασιλέως τῶν οὐρανῶν. Ηλθες ὡς τετραυματισμένη φάρμακον λαβεῖν, καὶ βα σιλικὴν ὡς βασίλιστα εφόρεσης στέφανον. Ανεγεννήθης άνευ μήτρας, ἀνεπλάσθης ἄνευ πηλοῦ, ἀνεχωνεύθης ἄνευ πυρός, ἐβαπτίσθης ἄνευ κολυμβήθρας. Σε σεαυτήν ἐκ τῶν τῶν δακρύων κολυμβήθραν ἐκέρασας· τὸ ῥῆμά μου βάπτισμά σου γεγένηται· ὁ λόγος ὁ ἐμὸς φωτισμός τοῦ προσώπου σου. Θάρσει, θύγατερ, ἡ πίστις σου σέσωκέ σε. Ως ἐπίστευσας, ἤντλησας· ὡς ἐπόθησα;, ἔλαβες· ὡς ἠθέλησας, ἐξασίλευσας. Παρέκυψας διὰ τοῦ σύματος, καὶ φωτός ὅλη γέγονας έμπλεος. Η πίστις του σέσωκέ σε. Πίστις γάρ σωτηρίας ἀρχὴ, πίστις ἀθανασίας προοίμιον, πίστις θεογνωσίες καθαρὸς ὀφθαλ μᾶς, πίστις τὰ ἀόρατα καθορά. Η πίστις σου σέσωκέ σε. Είθε καὶ Ἰουδαῖοι τὴν σὴν πίστιν ἐμιμήσαντο! Είθε καὶ Ἕλληνες τὴν σὴν γνώμην ἐξήλωσαν! Εἶθε πάντες ἄνθρωπο: μάθοιεν πιστεύειν ὡς σύ! Πορεύου εἰς εἰρή την. Ἐπεὶ ἂν ἠβουλήθης, ἕξεις με διαπαντός μετά σου καὶ σὺν σοί· ἐὰν οὕτω μείνῃς ἀγνή, οὐδέποτε χωριστή σημα τῆς σῆς διανοίας ἐὰν φυλάξῃς τὴν καθαρότητα ταύτην ἀμόλυντον, ἀεὶ σὺν σοὶ παραμένω· ἐάν μείνῃ, νύμφη παρθένας, ἔσομαί σοι νυμφίος παρθένος, νυμφίος ἀφθαρσίας φρουρός· ἐὰν μὴ ἀθετήσῃς τὰ μεταξύ ἡμῶν σήμερον συντελεσθέντα προικα, οὐκ ἀναχωρήσω τῆς σῆς συνοικεσίας· ἐὰν μὴ πορνεύσῃς εἰς ἐμὲ, οὐκ ἐκβαλώ σε τῆς ἐμῆς οἰκειότητος· ἐὰν μὴ ἐπαγάγης μου μοιχόν λογισμόν, ὡς οὐράνιος μνηστήρ καὶ τὰ οὐράνια σοι δωρήσομαι· ἐὰν τηρήσης άτρωτον τὸ πρὸς ἐμὲ συνειδός, απολαύσεις τῆς ἐμῆς εὐνοίας διαπαντός. Πορεύου εἰς εἰρήνην. Μέμνησο τῆς παρούσης ἡμέρας, ἐν ᾗ τῆς ἐλευθερίας απήλαυσας· μέμνησο τῶν καλῶν τούτων δι κρύων, δι' ών κατέστης εἰς τοσαύτην φαιδρότητα μέμνησο τῆς μετανοίας ταύτης, δι' ἧς τὸ τῆς θυγατρός εύρες ἀξίωμα. Πορεύου εἰς εἰρήνην. Κατηλλάγην σας, διὰ χρόνου πολλοῦ πρὸ τούτου λυπούμενος πρὸς σὲ διὰ σέ. Μη λύσης τὴν καλὴν εἰρήνη» πράξεσι πονηραῖς· μὴ πά λιν διὰ τῶν σῶν μοι πολεμήσῃς μελῶν· μὴ πάλιν πλέξης, ὡς σατανᾶς, τὰς κόμας· μὴ κονιάσῃς, ὡς τοίχον, τὸ πρό σωπόν σου με τεχνάσης κόσμου περίεργον καὶ ὀλέθριον [] μὴ προσής, ὡς ἐν ἀγορᾷ, τὴν ἅψιν σου τοῖς ἐμ πόροις τῶν αἰσχρῶν ἡδονῶν· μὴ πέμψης τοὺς ὀφθαλμούς, ὡς θηρατής, κατὰ τῶν ἑκουσίως ἀγρευομένων· μη χρήση τοῖς χείλεσιν, ὡς βέλεσι, κατὰ τῶν τιτρωσκομένων ἡδέως· μή ποιήσῃς τὸ στόμα σου θάνατον· μὴ κατακρίνῃς τὰς χεῖρα; ἀσέμνοις περιπλοκαῖς· μὴ καταδικάτης τοὺς πόδας δρόμοις αἰσχροῖς· μὴ ἀνατρέψῃς τὸν καλό του δρόμου δρόμοις κακοῖς· μὴ σκορπίσης τῆς ἁγνείας τοὺς μαργαρίτας, οὓς ἀπίνω; ἐξέλεξας· μὴ γένη πάλιν φθοράς εργαστήριον· μὴ παλινδρομήσῃς πρὸς τὴν ἀρ χαίαν σου ἀπάτην μὴ τὴν προτέραν αναλάβης σκηνήν μὴ οἰκοδομήσης κακώς 3 κατέλυσας καλῶς· μὴ δέξη σύμβουλον τὸν ὅριν, ἵνα μὴ γυμνωθῇς ὡς ἡ Εὐαι με καταλείπης ἡδονῇ τὴν πηγὴν τῆς πίστεως, ἵνα μὴ ρίψη κατὰ σοῦ τὸν ἂν ὁ δράκων ὁ πολύμορφος· μὴ κοιμηθῇς τῆς ἡδυπαθείας τὸν ὕπνον, ἵνα μὴ κινήσῃς καθ᾿ ἑαυτῆς τὸν δίκαιόν μου θυμόν· μὴ μετὰ τοσοῦτον μύρον, βόρδο ρον ἐπιχέῃς ἑαυτῇ· μὴ γένῃ πάλιν δ ἧς· ἀπαξ ἐκαθαρίσθης, ἅπας ἐχωνεύθης μεῖνον σωφροσύνης άγαλμα νεουργόν, ἵνα μὴ χωνευθῇς τῷ πυρί. Πορεύου εἰς εἰς ρήνην· ἀπάγγελλε τοῖς ἀπαντῶσι, πῶς ἀγαθός εἰμι καὶ φιλάνθρωπος· ἐπιδείκνυε τοῖς ἀγνοοῦσι τὸν ἀποσμήξαντα σου τὸν ῥύπου γενοῦ λοιπὸν σαγήνη ζωής. Ἕως τῆς παρούσης ἡμέρας τοὺς νέους πρὸς ἀπώλειαν ήγρευες ἀπὸ τῆς παρούσης ἡμέρας πάντας ἀνθρώπους πρὸς σωτηρίαν ἁλίευε· βόα πρὸ τοῦ Παύλου, ὡς πρὸ τοῦ Παύ που σαγηνευθείσα· Πιστὸς ὁ λόγος, καὶ πάσης απο δοχῆς ἄξιος, ὅτι Χριστὸς Ἰησοῦς παρεγένετο ἐν κόσμῳ ἁμαρτωλοὺς σῶσαι, ὧν πρώτη εἰμὶ ἐγώ. Ταύ της τὴν μετάνοιαν ζηλώσωμεν ἅπαντες, ἵνα τὴν ἴσην παρρησίαν κτησώμεθα· λύσωμεν τὰς ἀδικίας, ὡς ἐκείνη τας τρίχας τοιαῦτα δάκρυα βάνωμεν, ἵνα τοιαῦτα φάρ μαχα λάβωμεν· οὕτω φιλήσωμεν τὸν Δεσπότην, ἵνα ο τω φιληθῶμεν παρ' αὐτοῦ· κρατήσωμεν καὶ ἡμεῖς πίστεως χερσὶ τὸν ἡδέως κρατούμενον, καὶ μηδέποτε καταλείπω μεν αὐτὸν, ἕως ἂν αὐτοῖς τοῖς πράγμασιν εἴπῃ καὶ πρὸς ἡμᾶς Ἀφέωνται ὑμῶν αἱ ἁμαρτίαι. Θαρσείτε, τέκνα ἡ πίστις ὑμῶν σέσωκεν ὑμᾶς. Καὶ τὴν πίστιν ἐκείνης ταῖς ἡμετέραις ἐννοίαις ἐγγράψωμεν, δόξαν ἀναπέμποντες του Πατρὶ καὶ τῷ Υἱῷ καὶ τῷ ἁγίῳ Πνεύματι, νῦν καὶ ἀεὶ, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. Εἰς τὴν τριήμερον ἀνάστασιν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ανέστη τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, ζωὴν τῷ κόσμῳ δωρούμενος· καὶ ἰδοὺ τινὲς τῆς κουστωδίας ελθόντες πρὸς τοὺς Ἰουδαίους εἶπον Ηγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν Ἰησοῦς ὁ λεγόμενος Χριστός. Καὶ λέγουσιν οἱ ἁγνώμονες Ἰουδαῖοι πρὸς τοὺς στρα ταύτας, διὰ τί οὐκ ἐκρατήσατε αυτόν; Λέγουσιν οἱ στρα τιῶται, Ὑμεῖς κρατήσαντες αὐτὸν ποῖον ἐσχήκατε κέρ δες, εἰ μὴ τὴν ζημίαν τῶν ψυχῶν ὑμῶν; Ἐκεῖνος γὰρ εἶπεν, ὅτι δεῖ μὲ ἀποθανεῖν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀν αστῆναι καὶ ταῦτα πεπλήρωκε, μετά πολλῆς δόξης ἀναστὰς ἐκ τῶν νεκρῶν. Λέγουσιν οἱ ἀχάριστοι Ἰου δαίοι· Ὑμεῖς χρήματα ἐλάβετε παρὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ. καὶ προεδώκατε αὐτοῦ τὸ σῶμα. Καί φασιν οἱ στρατιῶται· Ὑμεῖς τοιαύτην ἀπιστίαν ἔχετε, παρά νομοι; ἐκείνῳ οὐκ ἐπιστεύσατε λέγοντι, ὅτι, Δεν με ἀποθανεῖν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστῆναι. Οὐαὶ δὲ ὑμῖν, οἱ Ἰουδαῖοι, ὅτι νῦν μὲν ἦλθε, καὶ οὐκ ἐπιστεύς σατε αὐτῷ, διὰ τοῦτο ἐλθόντι, ένα πληρωθῇ πᾶσα Γραφὴ περὶ αὐτοῦ λέγουσα Ὅταν οὖν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρα αὐτ τοῦ πάλιν παρουσία, τί ποιήσετε παράνομοι; Πῶς δὲ καὶ κρατῆσαι αὐτὸν ἠδυνάμεθα, νεκροί γενόμενοι ἐκ του φόβου τῆς δόξης αὐτοῦ; Ἐν τῷ γὰρ ἀναστῆνα αὐτὴν ἐσείσθη ὁ τόπος ἐκ θεμελίων, καὶ ἀγγέλων αἱ στρατιαὶ ἐκύκλωσαν αὐτοῦ τὸ θεῖον μνῆμα καὶ προς ελθὼν εἰς ἄγγελο; ἀπεκύλισε τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας τοῦ μνημείου· καὶ ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ Ἰησοῦς, ὡς νυμφίος ἐκ παντοῦ, καὶ ὡς ἀστραπὴ λάμπων. Καὶ ἠκούσαμεν τοῦ ἀγγέλου λέγοντος ταῖς γυναιξί· Μὴ φοβεῖσθε ὑμεῖ; ὑπάγετε, εἴπατε τοῖς μαθηταῖς [] αὐτοῦ, ὅτι Ηγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλι λαίαν· ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε. Ἰδοὺ οὖν ἐν τῇ Γαλιλαία ἐστίν. Εἰ δυνατοί έστε, ἀπελθόντες κρατήσατε αὐτόν. Ἰδοὺ οὖν εἴπαμεν ὑμῖν τὴν ἀλήθειαν, ἣν παρὰ τοῦ ἀγ γέλου ἠκούσαμεν. Οἱ δὲ Ἰουδαῖοι, τούτων ἀκούσαντες τῶν ῥημάτων, ὥσπερ νεκροὶ ὑπὸ τοῦ δέους καὶ τῆς ἐκπλήξεως γεγόνασι· καὶ σκεψάμενοι πρὸς ἑαυτοὺς ἀργύρια ἱκανὰ ἔδωκαν τοῖς στρατιώταις, καὶ παρεκάλεσαν αὐτοὺς λέγοντες· εἴπατε ὅτι, οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς ἐλθόντες έκλεψαν αὐτὸν, ἡμῶν κοιμωμένων. Καὶ ἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πείσομεν αὐτὸν, καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν. Ο παράνομος Ἰουδαῖοι, τὸν κόσμον ὅλον τις πείθῃ; Οὐαὶ ὑμῖν, άθλιοι, ὅτι ἐβουλεύσασθε βουλήν πονηράν, ὅτι τέκνα ἐκλήθητε, καὶ κύνες γεγόνατε· οὐαὶ ὑμῖν, σκληροτράχηλοι καὶ ἀπερίτμητοι, ὅτι λαὸς Κυρίου ἐκλεκτὸς ὑπάρχοντες, λύκοι γεγόνατε, καὶ τοὺς ὀδόντα· ηκονήσατε κατὰ τοῦ ἀμνοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ ξένοι τῆς δ' ης αὐτοῦ γεγόνατε οὐαὶ ὑμῖν, ἀγνώμονες, ὅτι ἠγαπήσατε τὸν ᾄδην, καὶ τὸ αἰώνιον πῦρ. Ο γὰρ ᾅδης μετὰ τὸ ἐξελθεῖν τοῖς ὄντας ἐν τοῖς θησαυροῖς αὐτοῦ, ὑμᾶς ἀντ᾽ ἐκείνων ἐκδέχεται λέγων· μὴ ἀναπαύσηταί τις τῶν Ἑβραίων, οἵτινες κατά τοῦ Χριστοῦ τὰς χεῖρας ἐξέτειναν, καὶ ἐμὲ αἰχμάλωτον ἐποίησαν; Εἰ μὴ γὰρ ἐκεῖνοι ἐβουλεύσαντο του νηρὰ κατὰ τοῦ Κυρίου, οὐκ ἂν ἐγὼ τοιαῦτα ἔπαθον. Οταν ὑποδέξωμαι αυτούς. κατάξω αὐτοὺς εἰς τὰ κατα αυτερά μου μέρη, ὅπου ἐστὶν ὁ πατὴρ αὐτῶν ὁ διάβολος κατάκλειστος ἐπὶ τοῦ πυρὸς τοῦ αἰωνίου, καὶ τοῦ ἀκοι μή του σκώληκος· ἵνα μάθωσι μὴ ὁπλίζεσθαι κατὰ τοῦ Κυρίου τῆς δόξης, μηδὲ λαλεῖν κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν, μηδὲ ἐπαίρειν εἰς τὸ ύψος τῆς ὑπερηφανίας τὸ κέρα,
col. 735–736page 2 of 2

el naturam. Væ vobis miseris Judæis, quia consilium malum iuiistis occidendi immortalem, Ipse vero vivit in sæcula, et vos in incredulitate moriemini, nee beato Paulò credidistis dicenti: Christus nos re demit de maledicto legis, factus pro nobis maledictum (Gul. 3. 13). At nos relictis illis male sentientibus et incredulis Judæis, veniamus ad lucem solis justi:iæ, et resurrectionem Domini cum gaudio excipiamus. Resurrexit ergo a mortuis Dominus noster Jesus Christus, et occurrerunt ei dua mulieres, nempe Maria Magdalene et altera Maria, quæ est mater Jesi, et adoraverunt eum. Quid ergo ille? Nolite timere, inquit, sed ite, dicite fratribus meis et Petro, ut cant in Galilæam, et ibi me videbunt (Matth. 28. 10). Hæ igitur mulieres primum Ave ab illo acceperunt, festinarunt ut apostolis ejus resurrectionem prædi carent, et ad propria reverterunt, cum gaudium acce pissent a Domino omnis creatura. Maria vero Magdalene rursum ad monumentum venit, et cum non invenisset cum rursus vocem angelicam audi vit, eademque dicentem Dominum, quod nempe praecederet eos in Gail:eam; et conversa vidit Do minum loquentem sibi. Existimans autem ipsum esse hortulanum, interrogabat, num sciret ubi Dominus positus esset. Jesus vero dicit ei, Maria, quid ploras? quem queris? Desine, inquit, lacrymari, assumpto gaudio. Ubi gaudium est, aufugit lacrymarum mo stitia: ubi gaudium est, fugit luctus et tristitia: ubi. gandiam, mœror nullus est: ubi gaudium, ibi lætitiæ symbola. Ego sum filius Virginis, ego sum Jesus victor inferni, ego sum qui vici mudun, ego qui spoliavi infernum, ego sum Jesus qui mortuis resur reetionis spem nuutio, ego sum qui sponte crucein pro mundi salute sustinui, ego sum Jesus qui tridua jus a mortuis resurrexi, ut prædixeram, et Are vobis dixi. Cælum et terra transibunt: verba autem mea non transibuut (Matth. 24, 35). Ego sum Jesus, qui bapti zatos induo. Propter me Paulus clamavit: Quotquot in Christo baptizati estis, Christum induistis (Gal, 5. 27). Ego sum Jesus illuminatorum pronubus, ego sum Jesus sponsus Ecclesia, ego sum Jesus largitor pacis, et letitie dator. Desinite lacrymari, et gaudio induimini; desinite lugere, et apostolis nuntiate. Ilec est dies in qua abstulit lacrymam ab omni vulta; hæc dies victoria de morte reportata; hæc vita est iis qui sunt in inferno; hæc est dies in qua primoge mitus mortuorum surrexit, et gaudium mundo præ buit; bạc dies in qua Petro et reliquis apostolis per vos meam resurrectionem nuntiabo. Euntes dicite fra tribus meis et Petro: Resurrexit a mortuis, et ecce præcedel vos in Galilæam; ibi eum videbitis (Matth. 28. 7). Viden' commiserationein Domini? Nullum disc pulorum nominavit, misi Petrum. Cur, Domine, hunc solum nominásti? Quare? audi cur illum solum no minaverim. Quia reliqui non dixerimt: Si oportuerit nos mori tecum, te non negabimus: bic vero qui hoc dixerat, ter me negavit, et resipiscens flevit amare. Futurum igitur erat ut metueret in conspectum meum venire, putans non remissum sibi esse pecca tum. Ideo dixi, Et Petro, ut sine metu cum reliquis discipulis accederet. Et videbitis me. Dicite Petro ne omnino timeat. Non minui te, nec te removi a choro apostolorum. Etsi Joannem diligo, et ipsi, utpote casto, in cruce matrem meam commendavi; at tibi dedi claves regni cælorum. Ne metuas ergo ad me venire: nam Quodcumque ligaveris super terram, erit ligatum et in cœlis (1d. 16. 19 ). Ne timeas, Petre, non abstuli tibi primam sedem inter condiscipulos ugs; quod enim promisi tibi, id implebo. Nam super petram fidei tue aedificabo Ecclesiain meam, et por Le inferi non prævalebunt adversus eam. Tu pasces oves meas et agnos meos: tu stabis a dextris meis nt dux exercitus. Ne timens, etiamsi negaveris me vidi lacryinas tuas, et dimisi tibi peccatum. Bonum fuisset et Judæ, qui me tradidit, si pœnitentiam egisset, et non se strangulasset: Deus enim sum pœ nitentium. Ideo descendi in terram, ut pænitentiam mundo largirer. Publicanis et meretricibus tot pec cata remisi, et tibi unum non remittam? Ego pœni tentes ano. Recordare me lacrymatum esse de Juda, nec voluisse nt periret. Bonum erat ei, cum argenteos projecit in templo, si pœnitentiam egisset, nec se suspendisset: sed quia sine pœnitentia mansit, ideo æternum cruciabitur. Tu vero ne timeas: vidi enim lacrymas tuas, et dimisi tibi peccata. Davidi, qui duo scelera admiserat, adulterium et cædem, veniam concessi, et in pristinum prophetiæ ordinem reduxi, et tibi qui reliquisti omnia que habebas, unum pec catum non remittam? Petre, ego sum qui dixi: Gun dium est in cœlo super uno peccatore pœnitentiam agen te (Luc. 15. 7): ego sum qui dixi: Venite ad me omnes qui laboratis et onerati estis: el ego reficiam vos (Matth. 11. 28). Bonum fuisset Judæ, si ad me con versus fuisset, nec se laquen strangulasset ac periis set: illius certe peçcatuin cruci affixisseur. Sibi erge ille in causa fuit. Sed neque maledixi ei; imo illius, ut aliorum pedes lavi; panem ipsi et calicem pra bui, neque illum incusavi: exspectans num for e veniret ad pœnitentiam; sed noluit all peccati sui agnitionem accedere. Tu vero qui pœnitentiam egisti, ne timeas in conspectum meum venire cum condisci pulis tuis tantuin abest ut te minorem fecerim, ut etiam umbra tua sola ægros sanet. Et perpende Dei benignitatem, quomodo per has mulieres apostolis nuntiet, ac sexin per Evæ inobedientiam delionesta tum in honorem et bonam spem reducat. Videtis quanto honore dignatæ sint mulieres ob assiduitatem. Пlarum imitemur studium et viri et mulieres, et pro virili resurrectionis diem colamus: atque ut illæ pernoctantes manserunt usque ad tempus resurre ctionis, et nos permaneamus, non unguenta et aro mata sensilia ferentes, sed ex bonis operibus et optima vita bonum odorem emittentes, preces assiduas, confessionem peccatorum. Ut enim illæ patientiæ mercedem acceperunt, cum ante alios omnes ipsum post resurrectionem videre dignatæ sunt, ejusque pedes tenuerunt ipsumque adorarunt: sic cuique no strum licet, si velimus, non modo pedes tenere, sed etiam ipsum totum accipere; si modo purgemus ante mentem nostram ab omni sæculari cogitatione, et sordes peccatorum abluamus per lacrymas et per eleemosynam; et sic cum timore ac tremore in illa maxima hora accedamus ad mensam illam treinen dam, omni depulso a niente nostra tumultu, et pacem cum omnibus servantes, sic accedamus ad divina my steria. Nemo itaque cum accedīt, malas intus adınıt tat cogitationes, nec dolos contra proximum: nemo malignus, vel fornicator, vel conviciator, vel fratrum osor: nemo pecuniæ amans, vel adulter, vel ebrio sus, vel avarus, vel masculorum concubitor; nemo invidus, vel rapax, vel insidiosus, ne condemnationem sibi attrahat. Rogo itaque vos omnes, multain dile ctioņem, pietatem plurimam et inagnain compunctio nem adhibeatis, ut copiosam referatis mercedem utque possimus non modo pedes et manus tenere, sed etiani caput ipsum per participationem treme... dorum ineffabiliumque mysteriorum; si modo cui pura conscientia intemerata illa mysteria sumamus. Neque hic tantum pure vitam agemus, sed etſam in illa Jie poterimus ipsum videre cum gloria illa ineſ fabili, et cun angelorum cœtu venientem; si tamen velimus esse mites et fratrum amantes: neque modo videbimus eum, sed etiam templum ejus erimus, ut dixit Dominus: Inhabitabo in illis et inambulabo, et ero illorum Deus (Lev. 26. 12). Nec tantum ab illo au diemus, Avele, ut ille mulieribus dixit; sed etiain verba regno digna: Venite,benedicti Patris mei, pos=" sidete paratum vobis regnum a constitutione mundi (Matth. 25. 54). Quæ nos oinnes assequi contingat, gratia et benignitate Domini trostri Jesu Christi, cui gloria et imperium, nunc et semper, ot în sæcula să culorum. Amen.

Page scan enlarged

Notebook

Full View