PG 61John Chrysostom
Sermon on the Paralytic, on the Day of Mid-Pentecost
Printed text · machine OCR
machine OCR · Migne scan
Diplomatic text · scholarios OCR (cleaned, language-split) — OCR floor from page-view (megaspan gap-fill) — PG column chips mark the printed columns.
col. 777–778page 1 of 2
PG 61:777καὶ τοῖς … μαρτυρίας; πλὴν αὐτῷ Θεῷ δίδως, καθώς εἶπεν αὐτός ἐὰν ποιήσητε ἐπὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Ὅσοι δὲ ἐδίωξαν τοὺς πένητας, τὸν Χριστὸν ἐδίωξαν Καὶ διὰ τοῦτο στή σει αὐτοὺς ἐξ εὐωνύμων· καὶ καθὼς ἐδίωξαν ἐκεῖνοι τοὺς πένητας, τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ Κύριος αὐτοῦ; ἐκδιώξει λέγων· Πορεύεσθε ἀπ' ἐμοῦ, οι κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον, τὸ ἡτοιμασμένον τῷ δια βόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. Ἐπείνασα γὰρ, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατε μις, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐννόησον τὴν αἰσχύνην ἐκείνην τὴν ἐπὶ τοῦ δήμου τῶν ἀγγέλων. Καὶ ἐνταῦθα μὲν ἐὰν ἐλεγ χθῇ τις ἐπὶ ἁμαρτίᾳ ἐπὶ ἑνὸς φίλου, πως καταπίπτει τῷ προσώπῳ; πῶς παραιτείται προελθεῖν; πῶς δυσωπεῖται τοὺς φίλους, τους γείτονας, τοὺς συγγενεῖς, διὰ τὴν αἰσχύνην ἐφ' οἷς ἐλέγχθη; Εννόησον τὴν αἰσχύνην ἐκείνην, ὅπου μυριάδες αγγέλων καὶ προφητῶν καὶ τάγματα, χοροὶ ἀποστόλων, μαρτύρων πλῆθος ἀναρί. θμητον, κόσμος ἀνιχνίαστος, καὶ ἐρεῖ ὁ δικαστής Απ έλθετε ἀπ' ἐμοῦ, οἱ κατηραμένοι· ἐπείνασα, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με γυμνός ήμην, καὶ οὐ περιεβάλετέ με· ἠσθένησα, καὶ οὐκ ἐπεσκέψασθέ με· ξένος ἡμην, καὶ οὐ συν ηγάγετέ με. Τί μοι, φησί, προφασίζεσθε; ἔκοψα ὑμῶν τὴν ἀφορμὴν, οὐδεμίαν ἔχετε ἀπολογίαν. Ἐὰν εἴπω, ὅτι Επείνασα, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ἔχοις ἂν εἰπεῖν, ὅτι Αρτον οὐκ ἔχω. "Αρτον οὐκ ἔχεις καὶ ὕδωρ; μὴ πόδας οὐκ ἔχεις ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀσθενοῦντας καὶ τοὺς ἐν φυλακή; ἢ καὶ συστενάξαι τῷ θλιβομένῳ οὐκ ἠδύνω; οὐδὲν παρέχεις τῷ πένητι· κἂν μὴ κατα πλήττῃς αὐτὸν τῇ γλώσσῃ σου, εἶτα κακείνῳ μὴ δώσης καιρὸν στενάξαι κατά σου. Καὶ γὰρ τοὺς στεναγμούς αὐτοῦ ταχὺ εἰσακούει ὁ Κύριος, Καὶ ἀνταποδίδωσι τοῖς περισσῶς ποιοῦσιν ὑπερηφανίαν. Οὐχ οὕτως εισακούει τῶν δικαίων ὁ Κύριος, ὅσον τῶν πενήτων ἐπειδὴ ὁ πένης οὐκ ἔχει τινὰ τὸν ἀντιλαμβανόμενον αὐτοῦ. Διὰ γὰρ τὴν πτωχείαν αὐτοῦ πάντες ἀπορρί πτομεν αὐτὸν, ὥστε καὶ οἱ ἴδιοι γονεῖς καὶ φίλοι τους ἰδίους τέκνα καὶ φίλους, μᾶλλον δὲ καὶ ἀδελφὸς ἀδελ τὸν ἀποῤῥίπτουσιν αὐτοὺς διὰ τὴν πτωχείαν αὐτῶν, καὶ οἱ γείτονες τοὺς γείτονας· καὶ αὐτὸς ὁ πτωχὸς πάνω τοθεν ἐῤῥιμμένος καὶ ἀβοήθητος, οὐδαμόθεν έχει βοή θειαν, εἰ μὴ εἰς τὸν Θεὸν τὸν ἐλεοῦντα τοὺς πτωχούς. Διὰ τοῦτο καὶ ταχὺ εἰσακούει αὐτῶν ὁ Κύριος, καθὼς ὁ Προφήτης ἀλλαχοῦ λέγει· Ταχὺ εισακούει των πενή των ὁ Κύριος, καὶ τοὺς πεπεδημένους αὐτοῦ οὐκ ἐξουδενώσει. Σὺ ἔχει; ἄρτον, ἢ καὶ ἄλλο τι, ὅπερ τὴν πενίαν παραμυθεῖται; δὸς τῷ πένητι. Εἰ δὲ οὐκ ἔχεις, λόγῳ αὐτὸν θεράπευσον, συλλυπήθητι, εὐχὴν αὐτῷ παρά σχου, ἵνα, εἰ καὶ παρὰ σοὶ οὐχ εὗρεν ἀνάπαυσιν, παρ' ἄλλῳ εὑρήσῃ. Ὅστις οὐκ ἔχει δόσιν τινά, καὶ καλείς λόγοις τῷ πένητι χαρίζει, πλέονα μισθὸν κερδαίνει παρὰ τὸν διδόντα. Πλὴν καὶ ἀλλαχοῦ λέγει: Μεγάλη τῆς ἐλεημοσύνης ἡ εὐεργεσία. Οὐδὲν ἄλλο κατόρθωμα ἐξισχύει τοῦ ἐξαλείψαι ἁμαρτίας οὐδέποτε. Αὐτὴν μετερχώμεθα, ἀγαπητοί, ἵνα ἐπιτύχωμεν τῶν αἰωνίων ἀγαθῶν, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ᾧ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. [] Λόγος εἰς τὸν Παράλυτον, τῇ ἡμέρᾳ τῆς Μεσοπεντηκοστῆς, καὶ εἰς τὸ, ο Μὴ κρίνητε κατ' όψιν.» "Ωσπερ ή φαεσφόρος σελήνη, τὰ τῆς νυκτὸς ἀμαυρὰ λευκαίνουσα, τοῖς τε κατὰ τὴν γῆν καὶ θάλασσαν πλώ τῆρσί τε καὶ ὁδοιπόροις τὸ φάος δαδουχούσα, ἀνεμπόδιστον τὴν πορείαν ἑκάστῳ κατεργάζεται· ὡσαύτως ἐν τῷ σαββάτῳ πρὸς τὸν παραλυτικὸν ὁ Κύριος ἔλεγεν Εγερθεὶς ἄρον τὸν κράββατόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. Καὶ τούτου χάριν πρὸς τοὺς Ἰουδαίους ἔλεγεν· Ἡ ἐμὴ διδαχὴ οὐκ ἔστιν ἐμὴ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με Πατρός. Καὶ ὅτι διὰ τὴν πρὸς τὸν πατ ράλυτον αὐτεξούσιον θεραπείαν ὁ Κύριος πρὸς τοὺς Ιουδαίους τούτους εἶπε τοὺς λόγους, ἐκ τῶν ἀρτίως ἀναγνωσθέντων λάμβανε τὴν ἀπόδειξιν. Καὶ γὰρ ἐντεῦθεν φανερώτερον ὁ Κύριος ἐμήνυσε τὸ ἀπαράλλακτον ἑαυτοῦ τοῦ Πατρός. Εἰ γὰρ ἦν ὁ Κύριος εἰρηκώς, Η ἐμὴ διδαχὴ οὐκ ἔστι τοῦ Πατρὸς, ἀλλ' ἐμή ἐστιν, ἐχώ ριζεν ἑαυτὸν τοῦ Πατρὸς, ξένον ἐποίει τὸ τῆς οὐσίας, Αλλοτρίου τὸ τῆς οἰκονομίας· εἰρηκὼς δὲ, Ἡ ἐμὴ δι δαχὴ οὐκ ἔστιν ἐμὴ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με Πα τρὸς, ἔδειξε τὸ ἀπαράλλακτον τῆς οὐσίας, καὶ ὅτι μία διδαχὴ Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ ἁγίου Πνεύματος. Εις γάρ ὁ Λόγος, ὁ Υἱὸς τοῦ Πατρός· καὶ Πνεῦμα τοῦ Πατρὸς, τὸ ἅγιον Πνεῦμα. Πῶς ἕτερα διδάξει ὁ λόγος; καὶ πῶς ἕτερα κατηχήσει τὸ ἅγιον Πνεῦμα; Οὐκ ἔστι τοῦτο, οὐκ ἔστι, κατὰ τὸν μακάριον Παῦλον τὸν λέγοντα· Οὐδεὶς οἶδε τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ κατοικοῦν ἐν αὐτῷ· οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ τὸ ἐν αὐτῷ. Καὶ ὅτι διὰ τὴν πρὸς τὸν παράλυτον αὐτεξούσιον θερα πείαν, καθώς προείπον, ὁ Κύριος προσήκατο τούτους τους λόγους, ήκουες αρτίως του Κυρίου λέγοντος· Εν ἔργον ἐποίησα, καὶ πάντες θαυμάζετε. Διὰ τοῦτο Μωυσής δέδωκεν ὑμῖν τὴν περιτομὴν, οὐχ ὅτι ἐλ τοῦ Μωυσέως ἐστὶν, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν πατέρων, καὶ ἐν σαββάτῳ περιτέμνετε ἄνθρωπον. Εἰ περιτομὴν λαμ βάνει άνθρωπος ἐν σαββάτῳ, ἵνα μὴ λυθῇ ὁ νόμος Μωυσέως, ἐμοὶ χολᾶτε ὅτι ὅλον ἄνθρωπον ὑγιῆ ἐποίησα ἐν σαββάτῳ; Μὴ κρίνετε κατ' δίιν, ἀλλὰ τὴν δικαίαν κρίσιν κρίνατε. Ότι δὲ διὰ τὴν τοῦ παραλύτου θεραπείαν ὁ Κύριος τοὺς λόγους τούτους προσ ήπατο, ἐκ τοῦ νόμου δεικνὺς αὐτοὺς παρανόμους, λέγει πρὸς αὐτοὺς καθὼς ἤκουες. Εἰ περιτομήν, φησί, λαμ βάνει ἄνθρωπος ἐν σαββάτῳ, καὶ ἐν σαββάτῳ περι τέμνετε βρέφος, ἵνα μὴ ἀκυρωθῇ ὁ ὀκταήμερος νόμος, νόμῳ νόμον ἀνατρέποντες, ὑμεῖς ἀνατρέπετε τὸν νόμον καὶ, Ἐμοὶ χολᾶτε ὅτι ὅλον ἄνθρωπον υγιή εποίησα ἐν σαββάτῳ, οὐχ ἱδρώσας, ἀλλὰ θαυματουργήτας: ἐν σαββάτῳ οὐ δεν εργάζεσθαι, ἀλλὰ διὰ πάντων ἀέργου; εἶναι; Τίνος οὖν ἔνεκεν παρ' ὑμῖν, Ἰουδαῖοι, ἐν σας. βάτῳ γυνή τίκτει, καὶ μαία θορυβείται, καὶ σπάργανα τινάσσεται, καὶ φύσις καθαίρεται, καὶ θηλή προς τα λακτοτροφίαν εὐτρεπίζεται; Γυνὴ τίκτει, καὶ φύσις νόμου περιγίνεται, καὶ Θεὸς οὐ θαυματουργεί; Εἰπέ μοι, Εἰ ἐν σαββάτῳ περιτέμνεται άνθρωπος, ἵνα μὴ λυθῇ ὁ νόμος, ἐμοὶ χολᾶτε, ὅτι ὅλον άνθρωπον τη ἐποίησα ἐν σαββάτῳ; Μὴ κρίνετε κατ' όψιν. αλλά τὴν δικαίαν κρίσιν κρίνατε. Καταδέχομαι ὑφ᾽ ὑμῶν τῶν ἐχθρῶν δικάσασθαι, ὅπως ἐν ᾧ κρίματι κρίνετε κριθήσεσθε. Τίς λύει τὸ σάββατον; ὑμεῖς οἱ ἐν τῷ σαβ βάτῳ περιτέμνοντες, καὶ ξίφος οξύνοντες, καὶ τιμὴν ἐπάγοντες, καὶ μέλος χωρίζοντες, καὶ τὸν τόπον αἱμάτω τειν παρασκευάζοντες, ἢ ἐγὼ ὁ εἰρηχώς λόγῳ, Εγερ θεὶς ἆρον τὸν κράββατον σου, καὶ ὑπαγὲ εἰς τὸν οἶ κόν σου; Εἰ μὴ ἐνήργησεν ὁ λόγος, ἔλυσα ἂν τὸ σάδ βατον ματαιολογήσας· εἰ δὲ προέδραμε τὸν λόγον τὸ εν ἔργον, τί τὸ σάββατον ἐκδικεῖτε, καὶ τὸν Δημιουργὸν ἀθετεῖτε; οὐκ ἐκορέσθητε, ὦ Ἰουδαίων παίδες, ἐπὶ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτη ὁρῶντες τὸν παράλυτον τῇ κλίνη προσηλωμένον καὶ τὴν κλίνην κάμνουσαν, καὶ τὸν παῖ ράλυτον νυχθήμερον φορτίον βαστάζοντα; Οὐκ ἠγανακτήσατε, [] οὐ συνεπαθήσατε· καὶ ἵνα μίαν ὥραν ὁ παράλυτος κλίνην βαστάσῃ καὶ τὴν ἀντιμισθίαν παρά σχῇ, ἀγανακτεῖτε; οὐκ ἔδει καὶ τοῦτο βοῆσαι, στρα μας τὴν κλίνην μου ἐν τῇ ἀῤῥωστία μου; Οίδα, Φαρισαίοι, τίνος χάριν ἀγανακτεῖτε, οὐχ ότι ἐθεραπεύθη ὁ παράλυτος διαπρίεσθε, ἀλλ' ὅτι οὐκ ἐσχύσατε την κλίνην κρύψαι, καὶ τὸ θαῦμα κλέψαι. Διὰ τοῦτο τὴν γνώμην ὑμῶν ἐπιστάμενος, ἐκέλευσα βαστάζειν αὐτὸν τὴν κλίνην· ἵνα κἂν ὑμεῖς σιωπήσητε, ἡ κλίνη τὸ θαυμα βοήσῃ. Τί διστάζετε, ὦ Φαρισαῖοι; Οὐκ ἔστιν ὁ παρά αυτος παρείσακτο;, οὐκ ἔστιν ὑποβολιμαῖον, οὐκ ἔστιν ὀλιγοχρόνιος γνωρίζετε αὐτὸν πάντες, τριακοντακαιοκτώ ἔτη τῇ κολυμβήθρα τῇ παρ' ὑμῖν παρεσίτευεν. Οὐκ ἔχετε λέγειν, ὡς ἐπὶ τοῦ ἐκ γενετής τυφλοῦ· Οὗτός ἐστιν Ομοιος αὐτῷ ἐστιν· Οὐκ ἔστιν οὗτος; Εἰ μὴ ήττε σεν ὑμᾶς ὁ τυφλὸς, καὶ τοῦτον κρατήσατε, καὶ εἰς δι καστήριον ἑλκύσατε, ὅπως διὰ πάντων αἰσχύνης πληρωθήσεσθε· Μὴ κρίνατε κατ' ὄψιν, ἀλλὰ τὴν δικαίαν κρίσιν κρίνατε. Καὶ, εἰ δοκεῖ, διὰ βραχέων ἐπ' αὐτὴν τὴν περιοχὴν τοῦ παραλύτου παραδράμωμεν, διὰ τὸ καὶ τὸν Κύριον ἀπομνημονεύσαι του παραλύτου. Εἰ γὰρ ὁ Κύριος αὐτοῦ ἐμνημόνευσε, πῶς ἡμεῖς λήθην αὐτοῦ ποιησώμεθα; Τότε τις θαυμάζει, ὅτι τὰ τοῦ Κυρίου θαύματα διηγεῖται. Τοῦ γὰρ Κυρίου καὶ ἡ παρούσα μέση ἑορτή· μεσίτης ὁ Κύριος· μέση καὶ ἡ ἑορτή ἀεὶ δὲ τὸ μέσον τοῖς ἄκροις ἡσφάλισται. Διὰ τοῦτο καὶ ἡ παρούσα μέση ἑορτὴ διπλῆν τὴν τῆς ἀναστάσεως χάριν
col. 779–780page 2 of 2

ipse sese languentibus offert. Cum euim sol justitiæe sit, super omnes beneficos radios expandit. Erani aniem Jerosolymis in probatica piscina, Hebraice dicta Bethesda, quinque portious: ibi jacebat multitudo ma gna languentium, cæcorum, claudorum, aridorum. Học Symbolum erat Judaice infirmitatis: quinque porti cus infirmis plenæ. Etenim infirmatur Judaicus po pulus per quinque sensus, visum, olfactum, gustuin, anditum, factum. Per hæc omnia Judæi infirmaban tur: non habebant purum oculum, videntes miracula, el despicientes: non habebant gustum gratum, man na edentes, el cucumeres quærentes: non habebant olfactum purum, unguento Dominico diabolicum fœ torem praferentes: non habebant auditum purum, draconis sibilos, nun propheticos sonos consulentes non habebant tactum bene operantem, idola pro diis habentes, et Deum vivum contemnentes. Attamen in carne præsens Dominus Christus, sensuum factor, et creaturarum conditor, eadem opera corporearum ægritudinum, et voluntariorum lapsuuin emendatio nem curabat. Ilic enim, de quo agimus, paralyticus dupliciter flagellabatur: corpus dissolvebatur morbo, et anima peccatis vulnerata erat. Ideo Dominus, utriusque morbi medicus, et corpus firmat et spiri tum illuminat; ac corpus lectum ferre jussit, animam virtutem gestare præcepit. Quid enim? Videns Do minus jacentem hunc paralyticum, dixit ei, ut vos omnes scitis, Vis sanus fieri? Sed bic station Judaci Dominum reprehendunt dicentes: Si Deus esset Christus, cur interrogaret paralyticum: Vis sunus fieri? Morbo detinebatur, triginta et octo annos ha bebat in infirmitate, ad piscinam exspectabat, il norbum deponeret, et interrogat illum, Vis sanus fieri? quis ille Deus qui interrogat? Audi qui contra dicis hic Dominus non ut ignorans interrogat, sed ut omnino volens curationem largirl. Si corporis tan tuin infirmitas fuisset, non dixisset Dominus paraly tico, Vis sanus fieri? sciens ipsum omnino velle; sed quia anima quoque morbis laborabat, ideo paralyti cum interrogat, Vis sanus fieri? id est, Cave ne ultra pocces. Vis sanus fieri? da consensum, et accipc medelam, quia nihil per necessitatem suscipio. Ego enim sum, qui a multis annis per prophetam clamavi Si volueritis et audieritis me, bona terræ comedelis; si vero nolucritis nec audieritis, gladius vos absumet (I sai. 4. 19. 20). Quia ergo liberi arbitrii animal est homo, et paralyticus anima dissolutus erat, ideo Dominus, ne illi medelam mercede vacuam præberet, interro gat illum, dicens: Peto consensum, Vis sanus fieri? De corporeis morbis non interrogat Dominus, Vis sanus fieri? ut neque hæmorrhoissam, neque lepro sum, neque duos cæcos interrogavit: ubi vero ani me morbum videt, statim interrogat, ut consensum accipiat; nisi vero accipiat, medelai non affert. Interrogare poterit quispiam, Quid ergo? duo quo que caci an peccatorum notam habebant, quia illos quoque interrogavit Dominus. Quid vultis ut faciam robis (Matth. 20. 32)? num illi quoque in peccatis eraut? Audi qui contradicis: illi quoque duo cæci in Evangɗiis memorati, cæci erant corporeis oculis et animæ visu. Non clare videbant circa Dominum, non habebant perfectam notitiam, dubitabant circa confessionem: ideo Dominus medelam differt, fidean roboraret. Sed contra dixeris: Cur cæcos Jamuas? fideles erant viri. Annon ubi audierunt Dominum transire, clamaverunt dicentes, Misererr nostri, Domine, fili David? quomodo ergo peccatore. erant qui tali voce clamarent? Audi qui contradicis ob hanc vocem, quam primo protulerunt, medele dilationem Dominus attulit: quia rogantes dicebant, Miserere nostri, Durid. Quis filius David tantam virtutem exhibeat, et tanta iniracula edat? Specio sus erat Absalon, sed parricida; desiderabilis Am non, sed sororem suam violavit; sapiens Salomon, sed in fine lapsus est. Quia ergo ut ad filium David accedebant, nec Deum poteutem esse putabant; pe ritum medicum, nou Deum gloriosum, clamantibus ut cæcis, Miserere nostri, fili David, von respondit eis, mt fidem illis augeri curaret. Ideo per dilationem ıllain cæci mente sunt illuminati. Et panlo posi, ni vidit illos Dominus mente illuminatos fidei luminar accepisse, interrogat illos, dicens: Creditis, quod possim hoc facere? Quid ergo cæci? Proficientes di cant, Etiam, Domine (Matth. 9. 28). Non ultra dixerunt, Etiam, ſili David; sed, Etiamı, Domine. In mentem revocarunt dilationem; ideo statim con fessionem emittunt dicentes, Etiam, Domine, cre dimus quod hoc possis facere. Deinde ut ostendat Dominus ipsos in lide profecisse, respondit, Secun dum fidem vestram fiat vobis. Itaque si non in fide profecissent, visum non recepissent. Ideo Dominus quia paralyticus magis in anima peccatis æger, in terrogat illum dicens, Vis sunus fieri? id est, Si ac cipias medelam, ne rursus in paria incidas. Vis sanuS fieri? Paralyticus vero, nesciens quis esset is qui loquebatur, Domino respondit, Volo sanus fieri. Bene interrogasti an velim; non enim ultra volo. Dum multum vellem, nihil perfeci. Quid tandem? volo id quod non accipin, volo sanus fieri. In lecto sengi, sepulcrum loquax sun, vivens mortuus sum, uihil novum post mortem exspecto: in juramentum me omnes assumunt, triginta et octo ammis juxta pisci nam vitam ago, et neno mei miseretur. Venditur donum illud cauponantur Pharisæi: unus quolan nis mundatur; et cum oporteret primum præferri, qui opulentior est præponitur. Piscina non discernit injusta hæc sunt, an erit umquam inspectio justa, ut non cauponentur donum, sed omnibus copiose tribuatur? Tum Dominus paralytico: Cur ea quæ uno in loco sunt ratiocinio jungere tentas? an mibi ut ignoranti loqueris? Piscina sum dominus, et quæ fiunt nesciam? Novi Judorum negotiationem ideo adveni, ut piscinam mutem. Nunc illam abroga, et baptismatis piscinam aperio: in hac unus positus mundatur, in illa innumeri quotidie regenerantur; in bane angelum misi, in illam ego angelorum Creator descendi. Ideo ad rem quæsitam responde, Vis sa nus fieri? id est, Credis me, qui loquor tibi, hoe facere posse? Paralyticus vero paulum erectus, et potentiam Domini agnoscens, consuetudine adhuc detentus, respondit ea dicens que vos scitis: Etiam, Domine sed hominem non habeo, ut cum turbata fuerit aqua, me injicial in piscinam: dum autem venio ego. alius ante me descendit. Tum Domimis paralytico Quid assumis, paralytice? sufficit tibi ut me Domi num agnoscas. Ne multa imagineris, ne turbatəm piscine aquam respicias. Turbata sunt Judaica: fonus mer ogdoadem habeto. Scio quid postules: etiamsi enim hominem non habeas, adsum tibi Deus incar matus. Idcirco audi ne, Surgens tolle grabatur LUKM, et vade in domum tuam. Exaspera Judæos, percelle dæmonas, in fumum redige contradicentes, certiores fac eos qui accurrunt, solve sabbati otium, contra dicito, lectum custodito. His auditis paralyticus, morbo statim per Domini verbum deposito, jussum implevit, et lectuin portavit; ac Judæos cohibere volentes ob sabbatum, ac dicentes, Non licet tibi tollere grabatum, quia sabbatum est (Joan. 5. 10), refellebat, ut jubentis mandatum complens, dicens illis: Qui me sanun: jecit, ille mihi præcepit, Tolle grabatum tuur! et ambula. Iniquis vero Judæis Do utibus et interrogantibus, quis sanas Minum set, quis jussisset tollere grabatum, et canum in star latrantibus contra medicum; qui sanatus fuerat martyris 11.star concertabat contra sanguinarios illos. Invenit autein rursus postea illum Dominus, et di cit illi: Ecce sanus facius es: noli amplius peccare, ne tibi quid deterius contingat (Id. v. 14). Viden', dilecte, quod propter peccata sua tamdiu in infrui tate detentus fuerit? Convertamur itaque et ut a temporaneo supplicio liberemur, et æternam gebennam fugiamus, in Christo Jesu Domino no stro, cui gloria et imperium in sæcula sæculurum.

Page scan enlarged

Notebook

Full View