Discourse on the Subintroductae (Sermo de contubernalibus)Λόγος περὶ τῶν συνεισάκτων (Sermo de contubernalibus)
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
PG 30:812ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ΤΟΥ ΜΕΓΑΛΟΥ ΛΟΓΟΣ ΠΕΡΙ ΤΩΝ ΣΥΝΕΙΣΑΚΤΩΝ. Ἀρξώμεθα καὶ ἡμεῖς λαλῆσαι, ταῖς τῶν ἁγίων Χριστοῦ δούλων εὐχαῖς δι’ ἁγίου Πνεύματος ὑπὸ τοῦ μονογενοῦς τοῦ Θεοῦ Υἱοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν ἐνδυναμούμενοι, ῥήματα εὐσεβείας καὶ σωφροσύνης. Ἀποφθεγξώμεθα λόγους χάριτος καὶ ἀληθείας ὑπὸ τῆς μεγάλης ἐνδυναμούμενοι χάριτος. Ἀνοίξαντες τὸ στόμα ἐν Χριστῷ προκομίσωμεν θησαυρόν τινα μικρὸν ἐναποκείμενον τῇ καρδίᾳ ἡμῶν, μικρὸν μὲν τῇ αἰσθητῇ ὑποστάσει, μέγαν δὲ τῇ νοητῇ φύσει· καὶ προβάλωμεν χρυσίου καθαροῦ στατῆρα, καὶ καθαρίσαντες τοῦτον, ὥσπερ ἐν χωνευτηρίῳ, τῷ εἰλικρινεῖ φρονήματι, τηλαυγέστατον πᾶσιν ὑμῖν ἐπιδείξωμεν. Πρόθυμος γὰρ ὁ νοῦς, καὶ τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀσθενὴς δὲ ἡ σάρξ. Ἤθελον γὰρ εἶναι δυνατὸν ὑπὲρ τῶν ὑπερτάτων ἀκρωτηρίων ἐπιστάντα σαλπίσαι με ὥσπερ διὰ τοῦ στόματος, καὶ βροντῆς δίκην κατὰ πάσης ἐξαποστεῖλαι τῆς οἰκουμένης τὰ τῆς σωφροσύνης ῥήματα, ὅπως εἰς μαρτυρίαν ἔσονται πᾶσι τοῖς παραφθείρουσι τὴν ἀλήθειαν. Ἀλλ’ ἀδύνατον τὸ πρᾶγμα·συνεισάκτους ὃς φανερῶς ἀπηγόρευσε συνεισάκτους μὴ εἶναι. Τούτου ένεκεν προσετάξαμεν, ἑπόμενοι τῇ διαταγῇ τῶν ἁγιων Πα- τέρων, χωρισθῆναι σε τοῦ γυναίου. (α) συνεισάκτους ΤΟΥ ΕΝ ΑΓΙΟΙΣ ΠΑΤΡΟΣ ΗΜΩΝ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ΤΟΥ ΜΕΓΑΛΟΥ ΛΟΓΟΣ ΠΕΡΙ ΤΩΝ ΣΥΝΕΙΣΑΚΤΩΝ. χχνι, 41. Χριστοῦ δούλων εὐχαῖς δι᾿ ἁγίου Πνεύματος ὑπὸ τοῦ μονογενοῦς τοῦ Θεοῦ Υἱοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν ἐνδυναμούμενοι, βήματα εὐσεβείας καὶ σω- φροσύνης. Αποφθεγξώμεθα λόγους χάριτος καὶ ἀληθείας ὑπὸ τῆς μεγάλης ἐνδυναμούμενοι χάριτος. Ανοίξαντες τὸ στόμα ἐν Χριστῷ προκομίσωμεν θησαυρόν τινα μικρὸν ἐναποκείμενον τῇ καρδίᾳ ἡμῶν, μικρὸν μὲν τῇ αἰσθητῇ ὑποστάσει, μέγαν δὲ τῇ νοητῇ φύσει· καὶ προβάλωμεν χρυσίου καθαροῦ στατῆρα, καὶ καθαρίσαντες τοῦτον, ὥσπερ ἐν χω- νευτηρίῳ, τῷ εἰλικρινεί φρονήματι, τηλαυγέστατον πᾶσιν ὑμῖν ἐπιδείξωμεν. Πρόθυμος γὰρ ὁ νοῦς, καὶ APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Vero non item, quas propterea prohibet A uterque scholiastes Gregorium, non Paregorium, omnino. - III. Sed ut viam regrediamur, cum Basilii decreto adversus extraneas mulieres presbyter quidam septuagenarius, Paregorius nomine, minime pa- ruisset, litteras satis graves ad ipsum dedit sanctus Pater, in quibus ista præ cæteris habet (a): « Nec primi nec soli, Paregori, sancivimus, ut ne una cum viris habitarent mulieres. Sed lege canonem a sanctis nostris Patribus editum in synodo Nicæna, qui manifeste sancivit extraneas mulieres non esse, Quare præcepimus, sanctorum Patrum decretum sequentes, ut a muliercula separeris. Ejice igitur illam e tuis ædibus, et in monasterio constitue. Si ausus fueris citra emendationem sacerdotium tibi vindicare, anathema eris omni populo; et qui te receperint, excommunicati per omnem Ecclesiam erunt. » Hactenus sanctus Doctor. Hujus autem epistolæ Basilianæ meminere ad canonem tertium concilii Nicæni Zonaras et Balsamon, ut ex Bevere- gii Pandectis canonum intelligimus (b): ubi tamen Basil., epist. 55, al. 198, Opp. tom. III, pag. 149. (b) Bevereg., Pandect. canon., tom. I, pag. 62. - B senem illum presbyterum appellant: at ex vetustis codicibus mss. vulgatisque novissimus Basiliano- rum editor posteriorem lectionem retinuit. IV. Quæ cum ita se habeant; cum, inquam, ma- gnus Basilius sui episcopatus initio sanctionem adversus mulieres ediderit, ac senem presbyterum eam ob causam acriter objurgarit; depositionem præterea minatus atque ipsam etiam excommunicationem tum ipsi tum eum recipienti- bus, si sacerdotio fungi citra emendationem fuis- set ausus : quidni pro concione hoc ipso de arga- mento verba fecerit sanctus Pater, pravam illam atque indecoram consuetudinem vehementer in- sectatus; et quidem ea maxime tempestate, qua istiusmodi lues totum pene Orientem pervaserat, ut ex variis scriptorum ecclesiasticorum monu- mentis comperimus? Verum, ut ita sit, viris ta- men doctis ac eruditis rem definiendam permitti- mus. Quod superest, in hujusmodi sermone Basi- liano vertendo operam suam posuit Joannes Bap- tista Galliciolius V. C., qui novam accuratiorem- que Magni Gregorii operum editionem nobis comparare in dies pergit. S. P. N. BASILII MAGNI SERMO DE CONTUBERNALIBUS. 1. Aggrediamur et nos, precibus sanctorum C Christi servorum per spiritum sanctum ab unige- nito Dei Filio Christo Domino nostro roborati, de pietate et modestia habere orationem. De gratia et veritate verba faciamus, magna confirmati gratia. In Christo os aperientes, promamus thesaurum ali- quem parvum in corde nostro repositum : parvum quidem, inquam, sensili substantia, sed magnum cognobili natura. Afferamus etiam defæcati auri staterem ; et hunc expolientes, quasi in fornace, sincero videlicet sensu, fulgentissimum illum uni- versis vobis ostendamus. Prompta enim mens, et promptus spiritus est, caro autem infirma“. Uti- Matth. 1. Αρξώμεθα καὶ ἡμεῖς λαλῆσαι, ταῖς τῶν ἁγίων
PG 30:813ἄνθρωπος γάρ εἰμι ὀλιγόβιος, καὶ εὐτελὴς μὲν τὴν ἡλικίαν, μικρὸς δὲ τὴν φωνὴν, καὶ ἄλλως δὲ ταπεινὸς τὴν ψυχὴν, πολλαῖς ἁμαρτίαις ἐμπεφυρμένος. Ἀλλὰ κἂν βροντῆς δίκην εἰς ὕψος ἐπάρω τὴν φωνὴν, καὶ βοήσω μεγάλα, οὐκ ἀκουσθήσομαι. Χριστὸς γὰρ ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πήξας τοὺς οὐρανοὺς ὡσεὶ καμάραν, καὶ θεμελιώσας τὴν γῆν ἐπὶ τῶν ὑδάτων, καὶ στερεώσας τὴν θάλασσαν· ὁ πῦρ, καὶ θεῖον, καὶ γέενναν, καὶ φόβον, καὶ τρόμον αἰωνίων κριτηρίων ἑτοιμάσας τοῖς ἁμαρτάνουσιν, οὗτος δι’ Εὐαγγελίων βοῶν καὶ παραγγέλλων παρακούεται. Ἀπόστολοι δ’ αὖ πάλιν ἅγιοι, τέλειοι τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ υἱοὶ βροντῆς ὀνομασθέντες, δι’ ἐπιστολῶν γράφοντες καὶ παρακαλοῦντες καταφρονοῦνται· ἀλλ’ οὔτε προφῆται ἅγιοι τοῦ Θεοῦ, οὔτε νόμος, οὔτε ἄνθρωποι νουθετοῦντες ἐντρέπουσι· καὶ τίς ἄλλος δυνήσεται ἄρα τὸ τηλικοῦτον ἀπηνὲς διορθώσασθαι καὶ ἀνήμερον πρᾶγμα; Ὅτε λοιπὸν τραῦμα κατὰ πάσης γέγονε τῆς οἰκουμένης, καί μοι δοκεῖ πολλοὺς λόγους καυτήρων δίκην προσάπτειν τῷ πάθει.τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀσθενὴς δὲ ἡ σάρξ . Ηθέλον γὰρ εἶναι δυνατὸν ὑπὲρ τῶν ὑπερτάτων ἀκρωτηρίων ἐπιστάντα σαλπίσαι με ὥσπερ διὰ τοῦ στόματος, καὶ βροντῆς δίκην κατὰ πάσης ἐξαπο- στεῖλαι τῆς οἰκουμένης τὰ τῆς σωφροσύνης ῥήματα, ὅπως εἰς μαρτυρίαν ἔσονται πᾶσι τοῖς παραφθείς ρουσι τὴν ἀλήθειαν. ᾿Αλλ᾽ ἀδύνατον τὸ πρᾶγμα· ἄνω θρωπος γάρ εἰμι ὀλιγόβιος, καὶ εὐτελὴς μὲν τὴν ἡλικίαν, μικρὸς δὲ τὴν φωνὴν, καὶ ἄλλως δὲ τα πεινὸς τὴν ψυχὴν, πολλαῖς ἁμαρτίαις ἐμπεφυρμέ- νος. ᾿Αλλὰ κἂν βροντῆς δίκην εἰς ὕψος ἐπάρω τὴν φωνὴν, καὶ βοήσω μεγάλα, οὐκ ἀκουσθήσομαι. Χριστὸς γὰρ ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πήξας τοὺς οὐρανοὺς ὡσεὶ καμάραν, καὶ θεμελιώσας τὴν γῆν ἐπὶ τῶν ὑδάτων, καὶ στερεώσας τὴν θάλασσαν ὁ πῦρ, καὶ θεῖον, καὶ γέενναν, καὶ φόβον, καὶ τρόμον αιωνίων κριτηρίων ἐτοιμάσας τοῖς ἁμαρτά- νουσιν, οὗτος δι᾽ Εὐαγγελίων βοῶν καὶ παραγγέλλων παρακούεται (83). ᾿Απόστολοι δ' αὖ πάλιν ἅγιοι, τέλειοι τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ υἱοὶ βροντῆς ὀνο- μασθέντες, δι' ἐπιστολῶν γράφοντες καὶ παρακα- λοῦντες καταφρονοῦνται· ἀλλ᾽ οὔτε προφῆται ἅγιοι τοῦ Θεοῦ, οὔτε νόμος, οὔτε ἄνθρωποι νουθετοῦντες ἐντρέπουσι· καὶ τίς ἄλλος δυνήσεται ἄρα τὸ τηλιο κοῦτον ἀπηνὲς διορθώσασθαι καὶ ἀνήμερον πρᾶγμα ; Ὅτε λοιπὸν τραῦμα κατὰ πάσης γέγονε τῆς οἰκου- μένης, καί μοι (83) δοκεῖ πολλοὺς λόγους καυτήρων δίκην προσάπτειν τῷ πάθει. Επικέχυται γὰρ τὸ νόσημα, καὶ κεκράτηκε πλείστων, ἵνα μὴ πάντων λέγω, καὶ ὥσπερ ἀχλὺς σκοτεινοτάτη ἐπέσχε τῶν πολλῶν τὸ βλεπτικὸν τῆς διανοίας. Ἐγὼ δὲ ἐρῶ μετὰ παῤῥησίας, λαμπάδα εὐσεβείας διὰ στόματος βήμασιν ἁγίοις ἐξάπτων, καὶ σεμνὰ τρόπων ἀρετῆς παραδείγματα διηγούμενος, μὴ ἄνθρωπον εὐλαβού- μενος, ἀλλὰ πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχων τὸν ἀπροσωπο- λήπτως κρίνοντα ζῶντας καὶ νεκρούς, καὶ οὐ βουλά- μενος κοινωνὸς γενέσθαι τῶν ἐν τῷ κακῷ δικτύῳ σαγηνευθέντων, ὅπως δίκην ἡλίου ὁ λόγος τὰς ἀκτῖ. νας ἐκπετάσας, διαλύσῃ τὸ ζοφῶδες τῆς διανοίας τῶν εἰσακουόντων ἐκ καθαρᾶς καρδίας, καὶ τὸ πάθος παύσῃ ταῖς αὐτοῦ μαρμαρυγαῖς. ρία, φησὶν ὁ θεῖος ᾿Απόστολος· ἀληθῶς βίζα πολ λοὺς κλάδους πονηρίας ἐκφέρουσα, δι᾿ ἣν τὰ πάντα ἐν τῷ πονηρῷ βίῳ ἐπιτελεῖται. Ρίζα δὲ πάντων τῶν κανῶν ἡ φιλογονία, καὶ ἡγεμὼν τῆς ἀπωλείας, ἡ τῶν ἀγαπητρίδων λέγω δὴ μανία, βίζα ἀπώλειαν βλαστάνουσα, καὶ ἐξανθοῦσα μανίαν. Ἰουδαϊκὴ γὰρ τυγχάνει ἐκ Σοδόμων μετενεχθεῖσα, καθότι ὕπουλόν τινα καὶ πεποιημένην τῆς ἔξωθεν ἐπιπλάστου ἀγά- πης τὴν φαντασίαν κέκτηται. Καί μοι λαβὼν κόμιζε λοιπὸν εἰς μέσον τὸ τοῦ Ἀποστόλου λόγιον ἐκεῖνο, τὸ φέσκον· Μὴ οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι καὶ Κηφᾶς; ᾧ ἐπερείδονται οἱ τῷ τῆς ταλαιπωρίας πάθει δεδουλωμένοι, τὸ καλῶς πρὸς ὠφέλειαν γρα φὶν, τῇ ἑαυτῶν ματαιοφρονίᾳ πρὸς ἀπώλειαν ψυ 5. SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B sistens, clangerem quasi ore, et tonitrui ad instar in universam terram emitterem modestiæ verba ; quo in testimonium essent omnibus, qui veritatem adulterant. At enim istud fieri nequit. Homo nam- que sum brevi victurus tempore, et ætate quidem exilis, gracilis autem voce, ac cæteroquin angusto animo, et multis coinquinatus criminibus. Verum- tamen quamvis tonitrui ad instar, vocem in sublime tollerem, clamaremque vehemnenter, nequaquam audirer. Christus etenim unigenitus Dei Filius, qui coelos ut fornicem compegit, fundavitque terram super aquis, et firmavit mare : qui ignem et sul- phur et gehennam,et metum horroremque æterno- rum suppliciorum præparavit iis qui peccant: ipse per Evangelia clamans et jubens, contemnitur. Apostoli etiam sancti, perfecti Christi discipuli, et filii tonitrui appellati, per epistolas scribentes ex- hortantesque spernuntur. Quin imo nec sanctos Dei prophetas, nec legem, nec homines commonentes. reverentur : ecquis alius poterit ergo rem tam im- manem et efferatam in æquum statum revocare ? Præterea hujusmodi vulnus unisersum orbem per- vasit mihique videor verba ingeminans quasi cau- teria huic malæ affectioni adhibere. Diffusus est enim morbus, plurimosque obtinuit, ut ne dicam omnes; et veluti caligo quædam tenebrioosa aciei mentis plurimorum offusa est. Ego tamen cum li̟- bertate loquar, lampadem pietatis verbis sanctis ore accendens, et venerenda morum virtutis exem- pla enarrans : non homines veritus, sed ob oculos habens eum, qui sine personarum discrimine judicat vivos et mortuos ; eo quod nolim particeps fieri eorum, qui male hoc reti comprehensi sunt : ut solis in modum oratio radios circumfundens, digjiciat tenebras mentis eorum, qui ex puro corde audiunt, et infirmitas hæc convalescat ipse oratio- nis fulgoribus. A nam enim fieri posse, ut in summis arcibus con- I Tim. vi, 10. Cor. IX, C D ait divinus Apostolus: radix profecto bene multos proferens nequitiæ ramos, per quam omnia in vita nequam efficiuntur. Attamen radix omnium malo- rum mulierositas est, et dux interitus, furor ille, inquam, amasiuncularum : radix interitum pullu- lans, et furorem geminans. Judaica est enim de Sodomis delata, quod adulterinam quamdam et fi- ctitiam exterius sublestæ charitatis speciem habeat. Cæterum, profer tu mihi sis in medium testimo- nium illud Apostoli quod ait : Nunquid non habe- mus postestatem mulierem sororem circumducendi, sicut et cæleri apostoli et Cephas"? Cui nempe inni- tuntur hi qui miserandæ huic noxæ deserviunt,id quod optime ad utilitatem scriptum est, insana mente sua ad interitum animarum assumentes; 2. Ρίζα γὰρ πάντων τῶν κακῶν ἡ φιλαργυ- (83) Παρακούεται. Editi, παρακούσεται. EDIT. 2. Radix namque omnium malorum est avaritia 48, (83) Καί μοι. Lege, καὶ ἐμοί. EDIT.
PG 30:814Ἐπικέχυται γὰρ τὸ νόσημα, καὶ κεκράτηκε πλείστων, ἵνα μὴ πάντων λέγω, καὶ ὥσπερ ἀχλὺς σκοτεινοτάτη ἐπέσχε τῶν πολλῶν τὸ βλεπτικὸν τῆς διανοίας. Ἐγὼ δὲ ἐρῶ μετὰ παῤῥησίας, λαμπάδα εὐσεβείας διὰ στόματος ῥήμασιν ἁγίοις ἐξάπτων, καὶ σεμνὰ τρόπων ἀρετῆς παραδείγματα διηγούμενος, μὴ ἄνθρωπον εὐλαβούμενος, ἀλλὰ πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχων τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα ζῶντας καὶ νεκροὺς, καὶ οὐ βουλόμενος κοινωνὸς γενέσθαι τῶν ἐν τῷ κακῷ δικτύῳ σαγηνευθέντων, ὅπως δίκην ἡλίου ὁ λόγος τὰς ἀκτῖνας ἐκπετάσας, διαλύσῃ τὸ ζοφῶδες τῆς διανοίας τῶν εἰσακουόντων ἐκ καθαρᾶς καρδίας, καὶ τὸ πάθος παύσῃ ταῖς αὑτοῦ μαρμαρυγαῖς. Ῥίζα γὰρ πάντων τῶν κακῶν ἡ φιλαργυρία, φησὶν ὁ θεῖος Ἀπόστολος· ἀληθῶς ῥίζα πολλοὺς κλάδους πονηρίας ἐκφέρουσα, δι’ ἣν τὰ πάντα ἐν τῷ πονηρῷ βίῳ ἐπιτελεῖται. Ῥίζα δὲ πάντων τῶν κακῶν ἡ φιλογυνία, καὶ ἡγεμὼν τῆς ἀπωλείας, ἡ τῶν ἀγαπητρίδων λέγω δὴ μανία, ῥίζα ἀπώλειαν βλαστάνουσα, καὶ ἐξανθοῦσα μανίαν. Ἰουδαϊκὴ γὰρ τυγχάνει ἐκ Σοδόμων μετενεχθεῖσα, καθότι ὕπουλόν τινα καὶ πεποιημένην τῆς ἔξωθεν ἐπιπλάστου ἀγάπης τὴν φαντασίαν κέκτηται.τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀσθενὴς δὲ ἡ σάρξ . Ηθέλον γὰρ εἶναι δυνατὸν ὑπὲρ τῶν ὑπερτάτων ἀκρωτηρίων ἐπιστάντα σαλπίσαι με ὥσπερ διὰ τοῦ στόματος, καὶ βροντῆς δίκην κατὰ πάσης ἐξαπο- στεῖλαι τῆς οἰκουμένης τὰ τῆς σωφροσύνης ῥήματα, ὅπως εἰς μαρτυρίαν ἔσονται πᾶσι τοῖς παραφθείς ρουσι τὴν ἀλήθειαν. ᾿Αλλ᾽ ἀδύνατον τὸ πρᾶγμα· ἄνω θρωπος γάρ εἰμι ὀλιγόβιος, καὶ εὐτελὴς μὲν τὴν ἡλικίαν, μικρὸς δὲ τὴν φωνὴν, καὶ ἄλλως δὲ τα πεινὸς τὴν ψυχὴν, πολλαῖς ἁμαρτίαις ἐμπεφυρμέ- νος. ᾿Αλλὰ κἂν βροντῆς δίκην εἰς ὕψος ἐπάρω τὴν φωνὴν, καὶ βοήσω μεγάλα, οὐκ ἀκουσθήσομαι. Χριστὸς γὰρ ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πήξας τοὺς οὐρανοὺς ὡσεὶ καμάραν, καὶ θεμελιώσας τὴν γῆν ἐπὶ τῶν ὑδάτων, καὶ στερεώσας τὴν θάλασσαν ὁ πῦρ, καὶ θεῖον, καὶ γέενναν, καὶ φόβον, καὶ τρόμον αιωνίων κριτηρίων ἐτοιμάσας τοῖς ἁμαρτά- νουσιν, οὗτος δι᾽ Εὐαγγελίων βοῶν καὶ παραγγέλλων παρακούεται (83). ᾿Απόστολοι δ' αὖ πάλιν ἅγιοι, τέλειοι τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ υἱοὶ βροντῆς ὀνο- μασθέντες, δι' ἐπιστολῶν γράφοντες καὶ παρακα- λοῦντες καταφρονοῦνται· ἀλλ᾽ οὔτε προφῆται ἅγιοι τοῦ Θεοῦ, οὔτε νόμος, οὔτε ἄνθρωποι νουθετοῦντες ἐντρέπουσι· καὶ τίς ἄλλος δυνήσεται ἄρα τὸ τηλιο κοῦτον ἀπηνὲς διορθώσασθαι καὶ ἀνήμερον πρᾶγμα ; Ὅτε λοιπὸν τραῦμα κατὰ πάσης γέγονε τῆς οἰκου- μένης, καί μοι (83) δοκεῖ πολλοὺς λόγους καυτήρων δίκην προσάπτειν τῷ πάθει. Επικέχυται γὰρ τὸ νόσημα, καὶ κεκράτηκε πλείστων, ἵνα μὴ πάντων λέγω, καὶ ὥσπερ ἀχλὺς σκοτεινοτάτη ἐπέσχε τῶν πολλῶν τὸ βλεπτικὸν τῆς διανοίας. Ἐγὼ δὲ ἐρῶ μετὰ παῤῥησίας, λαμπάδα εὐσεβείας διὰ στόματος βήμασιν ἁγίοις ἐξάπτων, καὶ σεμνὰ τρόπων ἀρετῆς παραδείγματα διηγούμενος, μὴ ἄνθρωπον εὐλαβού- μενος, ἀλλὰ πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχων τὸν ἀπροσωπο- λήπτως κρίνοντα ζῶντας καὶ νεκρούς, καὶ οὐ βουλά- μενος κοινωνὸς γενέσθαι τῶν ἐν τῷ κακῷ δικτύῳ σαγηνευθέντων, ὅπως δίκην ἡλίου ὁ λόγος τὰς ἀκτῖ. νας ἐκπετάσας, διαλύσῃ τὸ ζοφῶδες τῆς διανοίας τῶν εἰσακουόντων ἐκ καθαρᾶς καρδίας, καὶ τὸ πάθος παύσῃ ταῖς αὐτοῦ μαρμαρυγαῖς. ρία, φησὶν ὁ θεῖος ᾿Απόστολος· ἀληθῶς βίζα πολ λοὺς κλάδους πονηρίας ἐκφέρουσα, δι᾿ ἣν τὰ πάντα ἐν τῷ πονηρῷ βίῳ ἐπιτελεῖται. Ρίζα δὲ πάντων τῶν κανῶν ἡ φιλογονία, καὶ ἡγεμὼν τῆς ἀπωλείας, ἡ τῶν ἀγαπητρίδων λέγω δὴ μανία, βίζα ἀπώλειαν βλαστάνουσα, καὶ ἐξανθοῦσα μανίαν. Ἰουδαϊκὴ γὰρ τυγχάνει ἐκ Σοδόμων μετενεχθεῖσα, καθότι ὕπουλόν τινα καὶ πεποιημένην τῆς ἔξωθεν ἐπιπλάστου ἀγά- πης τὴν φαντασίαν κέκτηται. Καί μοι λαβὼν κόμιζε λοιπὸν εἰς μέσον τὸ τοῦ Ἀποστόλου λόγιον ἐκεῖνο, τὸ φέσκον· Μὴ οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι καὶ Κηφᾶς; ᾧ ἐπερείδονται οἱ τῷ τῆς ταλαιπωρίας πάθει δεδουλωμένοι, τὸ καλῶς πρὸς ὠφέλειαν γρα φὶν, τῇ ἑαυτῶν ματαιοφρονίᾳ πρὸς ἀπώλειαν ψυ 5. SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B sistens, clangerem quasi ore, et tonitrui ad instar in universam terram emitterem modestiæ verba ; quo in testimonium essent omnibus, qui veritatem adulterant. At enim istud fieri nequit. Homo nam- que sum brevi victurus tempore, et ætate quidem exilis, gracilis autem voce, ac cæteroquin angusto animo, et multis coinquinatus criminibus. Verum- tamen quamvis tonitrui ad instar, vocem in sublime tollerem, clamaremque vehemnenter, nequaquam audirer. Christus etenim unigenitus Dei Filius, qui coelos ut fornicem compegit, fundavitque terram super aquis, et firmavit mare : qui ignem et sul- phur et gehennam,et metum horroremque æterno- rum suppliciorum præparavit iis qui peccant: ipse per Evangelia clamans et jubens, contemnitur. Apostoli etiam sancti, perfecti Christi discipuli, et filii tonitrui appellati, per epistolas scribentes ex- hortantesque spernuntur. Quin imo nec sanctos Dei prophetas, nec legem, nec homines commonentes. reverentur : ecquis alius poterit ergo rem tam im- manem et efferatam in æquum statum revocare ? Præterea hujusmodi vulnus unisersum orbem per- vasit mihique videor verba ingeminans quasi cau- teria huic malæ affectioni adhibere. Diffusus est enim morbus, plurimosque obtinuit, ut ne dicam omnes; et veluti caligo quædam tenebrioosa aciei mentis plurimorum offusa est. Ego tamen cum li̟- bertate loquar, lampadem pietatis verbis sanctis ore accendens, et venerenda morum virtutis exem- pla enarrans : non homines veritus, sed ob oculos habens eum, qui sine personarum discrimine judicat vivos et mortuos ; eo quod nolim particeps fieri eorum, qui male hoc reti comprehensi sunt : ut solis in modum oratio radios circumfundens, digjiciat tenebras mentis eorum, qui ex puro corde audiunt, et infirmitas hæc convalescat ipse oratio- nis fulgoribus. A nam enim fieri posse, ut in summis arcibus con- I Tim. vi, 10. Cor. IX, C D ait divinus Apostolus: radix profecto bene multos proferens nequitiæ ramos, per quam omnia in vita nequam efficiuntur. Attamen radix omnium malo- rum mulierositas est, et dux interitus, furor ille, inquam, amasiuncularum : radix interitum pullu- lans, et furorem geminans. Judaica est enim de Sodomis delata, quod adulterinam quamdam et fi- ctitiam exterius sublestæ charitatis speciem habeat. Cæterum, profer tu mihi sis in medium testimo- nium illud Apostoli quod ait : Nunquid non habe- mus postestatem mulierem sororem circumducendi, sicut et cæleri apostoli et Cephas"? Cui nempe inni- tuntur hi qui miserandæ huic noxæ deserviunt,id quod optime ad utilitatem scriptum est, insana mente sua ad interitum animarum assumentes; 2. Ρίζα γὰρ πάντων τῶν κακῶν ἡ φιλαργυ- (83) Παρακούεται. Editi, παρακούσεται. EDIT. 2. Radix namque omnium malorum est avaritia 48, (83) Καί μοι. Lege, καὶ ἐμοί. EDIT.
Καί μοι λαβὼν κόμιζε λοιπὸν εἰς μέσον τὸ τοῦ Ἀποστόλου λόγιον ἐκεῖνο, τὸ φάσκον· Μὴ οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι καὶ Κηφᾶς; ᾧ ἐπερείδονται οἱ τῷ τῆς ταλαιπωρίας πάθει δεδουλωμένοι, τὸ καλῶς πρὸς ὠφέλειαν γραφὲν, τῇ ἑαυτῶν ματαιοφρονίᾳ πρὸς ἀπώλειαν ψυχῶν ἐκλαμβάνοντες. Καὶ ἐξετάσωμεν παράλληλα τοῖς ἀποστόλοις, καὶ τοῖς νῦν πιστεύουσι τὰ πραττόμενα. Τίς ἦν ὁ γράφων πρῶτον μάθωμεν, καὶ εἰ δι’ ἐπιστολῆς ὁ μακάριος Ἀπόστολος ἐπέτρεψε, καὶ οὐχὶ μᾶλλον ἐκώλυσεν αὐτοὺς, ἑαυτὸν τύπον παρεχόμενος πᾶσιν ἡμῖν· οἴδαμεν γὰρ αὐτὸν μετὰ ἀνδρῶν εὐλαβεστάτων πάντα τὸν χρόνον ἀναστραφέντα, καὶ οὐχὶ μετὰ γυναικῶν ἀπρεπεστάτων διάγοντα· οὔτε κἂν αἰδοῦνται τοῦτο λέγοντες. Αἰσχύνην καταχεέσθωσαν οἱ ἑαυτοὺς Πέτρῳ τῷ πρωτοστάτῃ τῶν ἀποστόλων, καὶ κλειδούχῳ τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν συγκρίνοντες, καὶ φάσκοντες· Εἰ ἐκεῖνος εἶχεν ἀγαπητὴν, καὶ ἡμεῖς τοῖς ἐκείνου ἴχνεσιν ἐπακολουθοῦμεν. Καὶ τάχα καλῶς ἔχεις.τὸ πνεῦμα πρόθυμον, ἀσθενὴς δὲ ἡ σάρξ . Ηθέλον γὰρ εἶναι δυνατὸν ὑπὲρ τῶν ὑπερτάτων ἀκρωτηρίων ἐπιστάντα σαλπίσαι με ὥσπερ διὰ τοῦ στόματος, καὶ βροντῆς δίκην κατὰ πάσης ἐξαπο- στεῖλαι τῆς οἰκουμένης τὰ τῆς σωφροσύνης ῥήματα, ὅπως εἰς μαρτυρίαν ἔσονται πᾶσι τοῖς παραφθείς ρουσι τὴν ἀλήθειαν. ᾿Αλλ᾽ ἀδύνατον τὸ πρᾶγμα· ἄνω θρωπος γάρ εἰμι ὀλιγόβιος, καὶ εὐτελὴς μὲν τὴν ἡλικίαν, μικρὸς δὲ τὴν φωνὴν, καὶ ἄλλως δὲ τα πεινὸς τὴν ψυχὴν, πολλαῖς ἁμαρτίαις ἐμπεφυρμέ- νος. ᾿Αλλὰ κἂν βροντῆς δίκην εἰς ὕψος ἐπάρω τὴν φωνὴν, καὶ βοήσω μεγάλα, οὐκ ἀκουσθήσομαι. Χριστὸς γὰρ ὁ μονογενής τοῦ Θεοῦ Υἱὸς, ὁ πήξας τοὺς οὐρανοὺς ὡσεὶ καμάραν, καὶ θεμελιώσας τὴν γῆν ἐπὶ τῶν ὑδάτων, καὶ στερεώσας τὴν θάλασσαν ὁ πῦρ, καὶ θεῖον, καὶ γέενναν, καὶ φόβον, καὶ τρόμον αιωνίων κριτηρίων ἐτοιμάσας τοῖς ἁμαρτά- νουσιν, οὗτος δι᾽ Εὐαγγελίων βοῶν καὶ παραγγέλλων παρακούεται (83). ᾿Απόστολοι δ' αὖ πάλιν ἅγιοι, τέλειοι τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, καὶ υἱοὶ βροντῆς ὀνο- μασθέντες, δι' ἐπιστολῶν γράφοντες καὶ παρακα- λοῦντες καταφρονοῦνται· ἀλλ᾽ οὔτε προφῆται ἅγιοι τοῦ Θεοῦ, οὔτε νόμος, οὔτε ἄνθρωποι νουθετοῦντες ἐντρέπουσι· καὶ τίς ἄλλος δυνήσεται ἄρα τὸ τηλιο κοῦτον ἀπηνὲς διορθώσασθαι καὶ ἀνήμερον πρᾶγμα ; Ὅτε λοιπὸν τραῦμα κατὰ πάσης γέγονε τῆς οἰκου- μένης, καί μοι (83) δοκεῖ πολλοὺς λόγους καυτήρων δίκην προσάπτειν τῷ πάθει. Επικέχυται γὰρ τὸ νόσημα, καὶ κεκράτηκε πλείστων, ἵνα μὴ πάντων λέγω, καὶ ὥσπερ ἀχλὺς σκοτεινοτάτη ἐπέσχε τῶν πολλῶν τὸ βλεπτικὸν τῆς διανοίας. Ἐγὼ δὲ ἐρῶ μετὰ παῤῥησίας, λαμπάδα εὐσεβείας διὰ στόματος βήμασιν ἁγίοις ἐξάπτων, καὶ σεμνὰ τρόπων ἀρετῆς παραδείγματα διηγούμενος, μὴ ἄνθρωπον εὐλαβού- μενος, ἀλλὰ πρὸ ὀφθαλμῶν ἔχων τὸν ἀπροσωπο- λήπτως κρίνοντα ζῶντας καὶ νεκρούς, καὶ οὐ βουλά- μενος κοινωνὸς γενέσθαι τῶν ἐν τῷ κακῷ δικτύῳ σαγηνευθέντων, ὅπως δίκην ἡλίου ὁ λόγος τὰς ἀκτῖ. νας ἐκπετάσας, διαλύσῃ τὸ ζοφῶδες τῆς διανοίας τῶν εἰσακουόντων ἐκ καθαρᾶς καρδίας, καὶ τὸ πάθος παύσῃ ταῖς αὐτοῦ μαρμαρυγαῖς. ρία, φησὶν ὁ θεῖος ᾿Απόστολος· ἀληθῶς βίζα πολ λοὺς κλάδους πονηρίας ἐκφέρουσα, δι᾿ ἣν τὰ πάντα ἐν τῷ πονηρῷ βίῳ ἐπιτελεῖται. Ρίζα δὲ πάντων τῶν κανῶν ἡ φιλογονία, καὶ ἡγεμὼν τῆς ἀπωλείας, ἡ τῶν ἀγαπητρίδων λέγω δὴ μανία, βίζα ἀπώλειαν βλαστάνουσα, καὶ ἐξανθοῦσα μανίαν. Ἰουδαϊκὴ γὰρ τυγχάνει ἐκ Σοδόμων μετενεχθεῖσα, καθότι ὕπουλόν τινα καὶ πεποιημένην τῆς ἔξωθεν ἐπιπλάστου ἀγά- πης τὴν φαντασίαν κέκτηται. Καί μοι λαβὼν κόμιζε λοιπὸν εἰς μέσον τὸ τοῦ Ἀποστόλου λόγιον ἐκεῖνο, τὸ φέσκον· Μὴ οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι καὶ Κηφᾶς; ᾧ ἐπερείδονται οἱ τῷ τῆς ταλαιπωρίας πάθει δεδουλωμένοι, τὸ καλῶς πρὸς ὠφέλειαν γρα φὶν, τῇ ἑαυτῶν ματαιοφρονίᾳ πρὸς ἀπώλειαν ψυ 5. SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B sistens, clangerem quasi ore, et tonitrui ad instar in universam terram emitterem modestiæ verba ; quo in testimonium essent omnibus, qui veritatem adulterant. At enim istud fieri nequit. Homo nam- que sum brevi victurus tempore, et ætate quidem exilis, gracilis autem voce, ac cæteroquin angusto animo, et multis coinquinatus criminibus. Verum- tamen quamvis tonitrui ad instar, vocem in sublime tollerem, clamaremque vehemnenter, nequaquam audirer. Christus etenim unigenitus Dei Filius, qui coelos ut fornicem compegit, fundavitque terram super aquis, et firmavit mare : qui ignem et sul- phur et gehennam,et metum horroremque æterno- rum suppliciorum præparavit iis qui peccant: ipse per Evangelia clamans et jubens, contemnitur. Apostoli etiam sancti, perfecti Christi discipuli, et filii tonitrui appellati, per epistolas scribentes ex- hortantesque spernuntur. Quin imo nec sanctos Dei prophetas, nec legem, nec homines commonentes. reverentur : ecquis alius poterit ergo rem tam im- manem et efferatam in æquum statum revocare ? Præterea hujusmodi vulnus unisersum orbem per- vasit mihique videor verba ingeminans quasi cau- teria huic malæ affectioni adhibere. Diffusus est enim morbus, plurimosque obtinuit, ut ne dicam omnes; et veluti caligo quædam tenebrioosa aciei mentis plurimorum offusa est. Ego tamen cum li̟- bertate loquar, lampadem pietatis verbis sanctis ore accendens, et venerenda morum virtutis exem- pla enarrans : non homines veritus, sed ob oculos habens eum, qui sine personarum discrimine judicat vivos et mortuos ; eo quod nolim particeps fieri eorum, qui male hoc reti comprehensi sunt : ut solis in modum oratio radios circumfundens, digjiciat tenebras mentis eorum, qui ex puro corde audiunt, et infirmitas hæc convalescat ipse oratio- nis fulgoribus. A nam enim fieri posse, ut in summis arcibus con- I Tim. vi, 10. Cor. IX, C D ait divinus Apostolus: radix profecto bene multos proferens nequitiæ ramos, per quam omnia in vita nequam efficiuntur. Attamen radix omnium malo- rum mulierositas est, et dux interitus, furor ille, inquam, amasiuncularum : radix interitum pullu- lans, et furorem geminans. Judaica est enim de Sodomis delata, quod adulterinam quamdam et fi- ctitiam exterius sublestæ charitatis speciem habeat. Cæterum, profer tu mihi sis in medium testimo- nium illud Apostoli quod ait : Nunquid non habe- mus postestatem mulierem sororem circumducendi, sicut et cæleri apostoli et Cephas"? Cui nempe inni- tuntur hi qui miserandæ huic noxæ deserviunt,id quod optime ad utilitatem scriptum est, insana mente sua ad interitum animarum assumentes; 2. Ρίζα γὰρ πάντων τῶν κακῶν ἡ φιλαργυ- (83) Παρακούεται. Editi, παρακούσεται. EDIT. 2. Radix namque omnium malorum est avaritia 48, (83) Καί μοι. Lege, καὶ ἐμοί. EDIT.
PG 30:815Ἔγειρόν μοι γοῦν ὡς αὐτὸς τὴν Ταβιθὰν ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, ἵνα πιστεύσω σοι, ὅτι καὶ σὺ πνευματοφόρος εἶ, ἐκπεπλησμένος θείας δυνάμεως. Ἐξέλασόν μοι τοὺς δαίμονας, οὓς ἐκεῖνος ἐξήλασε, τὰς νόσους, καὶ τὰς ἑτέρας ἔργασαι θεραπείας, ὅσας ἐπετέλεσεν ἐκεῖνος ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· ἐῶ γὰρ τἄλλα. Ὅταν μοι δείξῃς, τότε σοι πιστεύσω, ὅτι οὐ πυροῦσαι πρὸς τὸ θηρίον. Ἢ οὐκ ἀκούεις τί λέγει ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, ὅτι Ὁ ἐμβλέψας γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ; Ἢ μῦθός σοι καταφαίνεται τὰ τοῦ Εὐαγγελίου ῥήματα; Ὁρᾷς, ὅπως οὐ μόνον τὸ πράττειν ἐκώλυσεν, ἀλλὰ καὶ τὸν χαρακτῆρα τῆς ὄψεως ὁρᾷν ἀπέτρεψεν, εἰδὼς ὅτι σκάνδαλον τῇ τοῦ ἀνδρὸς ψυχῇ τὸ ἔνεδρον; Ἀλλά σοι τῷ πάσχοντι παίγνιον καταφαίνεται τὸ πρᾶγμα· ἐπήρωσας γάρ σου τὸ φρόνημα τῇ ἀναισχυντίᾳ, προσωπείου δίκην τῷ προσώπῳ σου ἐμπεριθέμενος· ἀγνοεῖς γὰρ ἡλίκῳ ναυαγίῳ περιπέπτωκας.Α χῶν ἐκλαμβάνοντες. Καὶ ἐξετάσωμεν παράλληλε η τοῖς ἀποστόλοις, καὶ τοῖς νῦν πιστεύουσι τὰ πρωτο τόμενα. Τίς ἦν ὁ γράφων πρῶτον μάθωμεν, καὶ εἶ δι' ἐπιστολῆς ὁ μακάριος ᾿Απόστολος επέτρεψε, καὶ οὐχὶ μᾶλλον ἐκώλυσεν αὐτοὺς, ἑαυτὸν τύπον παρ εχόμενος πᾶσιν ἡμῖν· οἴδαμεν γὰρ αὐτὸν μετὰ ἀν δρῶν εὐλαβεστάτων πάντα τὸν χρόνον ἀναστραφέντα, καὶ οὐχὶ μετὰ γυναικῶν ἀπρεπεστάτων διάγοντα· οὔτε κἂν αἰδοῦνται τοῦτο λέγονται. Αἰσχύνην κατα χεέσθωσαν οἱ ἑαυτοὺς Πέτρῳ τῷ πρωτοστάτη τῶν ἀποστόλων, καὶ κλειδούχῳ τῆς βασιλείας τῶν αὐτ ρανῶν συγκρίνοντες, καὶ φάσκοντες· Εἰ ἐκεῖνος εἶχεν ἀγαπητὴν, καὶ ἡμεῖς τοῖς ἐκείνου ἴχνεσιν ἐπακολουθοῦμεν. Καὶ τάχα καλῶς ἔχεις. Εγειρόν μοι γοῦν ὡς αὐτὸς τὴν Ταβιθὼν ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, Ένα πιστεύσω σοι, ὅτι καὶ σὺ πνευματοφόρος εἶ, ἐκ- πεπλησμένος θείας δυνάμεως. Εξέλασόν μοι τοὺς δαίμονας, οὓς ἐκεῖνος ἐξήλασε, τὰς νόσους, καὶ τὰς ἑτέρας ἔργασαι θεραπείας, ὅσας ἐπετέλεσεν ἐκεῖνος ἐν οῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· ἐῶ γὰρ τἆλλα. Όταν μοι δείξῃς, τότε σοι πιστεύσω, ὅτι οὐ πυροῦσαι πρὸς τὸ θηρίον. Η οὐκ ἀκούεις τί λέγει ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, ὅτι Ὁ ἐμ- βλέψας γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοί- χευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ; Ἢ μυθός σοι καταφαίνεται τὰ τοῦ Εὐαγγελίου ῥήματα; Ορᾷς, ὅπως οὐ μόνον τὸ πράττειν ἐκώλυσεν, ἀλλὰ καὶ τὸν χαρακτῆρα τῆς ὄψεως ὁρῶν ἀπέτρεψεν, εἰδὼς ὅτι σκάνδαλον τῇ τοῦ ἀνδρὸς ψυχῇ τὸ ἔνεδρον; Αλλά σοι τῷ πάσχοντι παίγνιον καταφαίνεται τὸ πρᾶγμα· ἐπήρωσας γάρ σου το φρόνημα τῇ ἀναισχυντία, προσωπείου δίκην τῷ προσώπῳ σου ἐμπεριθέμενος· ἀγνοεῖς γὰρ ἡλίκῳ ναυαγίῳ περιπέπτωκας. Επαν- ἐλθωμεν ἐπὶ τοὺς τῶν ἁγίων προφητῶν χαρακτῆρας, ὅπως τὸν ἅπαντα χρόνον τῆς ζωῆς ἐν ὄρεσι καὶ σπηλαίοις διέτριβον, οὐ μόνον τοῦ ὁρᾶν γυναίκα ἀπαλλαττόμενοι, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐνθυμεῖσθαι. Η καὶ τοῦτό σοι πάντως λῆρος καταφανήσεται ; Βλέπω γάρ σε καὶ ἀντιθέσεσι πολλῶν λόγων κενών σαυτὸν παραμυθούμενον. Μνήσθητι τῆς ἐκ τοῦ παραδείσου ἐκβολῆς, καὶ τοῦ ὀλέθρου τοῦ κατακλυσμοῦ, καὶ τῆς τῶν Σοδομιτῶν καταστροφῆς, ὅτι διὰ γυναῖκα πάντα τὰ κακὰ ἐξ ἀρχῆς μέχρι τέλους γίνεται, τῆς τοῦ Σαμψὼν τοῦ δικαίου προδοσίας, καὶ τῆς τοῦ Ἰωσὴφ ἐκείνου τοῦ ἐναρέτου ἐπιβουλῆς. Μνημόνευσον τῆς τοῦ ἐκλεκτοῦ γένους τῶν Ἰουδαίων ἀπωλείας. Εἰ δὲ ταῦτά σε οὐ πείθει, Σολομών ὁ σοφός σε πεισάτω ὧδε πη λέγων· Οίνος καὶ γυνὴ ἀποστήσουσι καρδίας σοφῶν. Σοφῶν, εἶπεν, ἵνα μὴ καὶ τούτῳ παρενθῇς τι, καὶ εὐτελῶς φρονήσῃς περὶ τοῦ ῥητού. Ὁ γὰρ οἶνος εἰς τὸν ἄνθρωπον εἰσδύνων, καὶ κά ρωσιν μέθης ἐν αὐτῷ ἐργαζόμενος, ὥσπερ ποταμὸς πλημμυρῶν, ὅλον τὸ φρόνημα τῷ ἑαυτοῦ ῥοιζήματι παρασύρει, καὶ εἰς μανίαν ἄγει τὸν ἄνθρωπον. Τὰ αὐτὰ καὶ ἡ γυνὴ τῷ οἵνῳ διαπράττεται κατὰ τοῦ ἀνθρώπου. Διὸ δὴ καὶ ὁ παροιμιαστὴς παρεπλησίασε APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B et conferamus invicem ea quæ ab apostolis, cum iis quæ nunc a credentibus fieri consueverunt. Ac primum quisnam fuerit scriptor attendamus : et utrum per epistolam beatus Apostolus rem indulse- rit, vel non potius eos coercuerit, semet ipse exemplar exhibens nobis universis. Novimus nimi- rum eum cum viris religiosissimis per totum tem- pus fuisse conversatum, nec cum turpissimis mu- lieribus degisse, ne se istud quidem dicere erube- scant. Pudore suffundantur qui se ipsos Petro apo- stolorum principi, et regni cœlorum clavigero com- parant, et dicunt: Si ille habuit dilectam, et nos vestigia ejus sectamur. Belle enim vero. Resusci- ta tu mihi ergo, quemadmodum ille Tabitham ex mortuis per fidem in Dominum nostrum Jesum Christum ", ut credam tibi, quod et tu Spiritu sis plenus, repletus divina virtute. Expelle tu mihi demones quos ille expulit et morbos, aliasque effice curationes, quot effecit ille in nomine Domini nostri Jesu Christi : mitto enim reliqua. Hoc cum mihi ostenderis, tuns tibi credam, quod non igne- sceres ad hanc venenatam bestiam. Annon audis quid dicat Dominus noster Jesus Christus : Qui intuetur mulierem ex concupiscentia, jam mæchatus est eam in corde suo"? Fabulane videntur tibi hæc verba Evangelii ? Viden' quo pacto non modo actum interdixerit, sed et rationem intuitus probi- buerit, sciens scandalo esse animæ hominis illas insidias? At tibi morbo affecto lusus ea res videtur. Hebetasti enim animum impudentia, veluti larvam faciei imponens tuæ. Ignoras namque in quantum ( naufragium incideris. Revertamur ad sanctorum prophetarum instituta, quo modo omne tempus vi- tæ in montibus et cavernis transegerunt ; nedum a videnda, verum etiam a cogitanda muliere in li- bertatem asserti. Num et hæ tibi nugæ omnino cen- sebuntur ? Sentio enim te opinionibus multarum inanium rationum animum delinientem tuum. Re- voca in memoriam ejectionem e paradiso, ruinam- que diluvii, et Sodomorum versionem (quia ob mulierem mala omnia ab initio ad usque finem contingunt), Samsonis justi proditiones,et structas adversus Joseph præclarum illum hominem insi. dias. Veniat tibi in mentem interitus electi generis Judæorum. Et si bæc tibi non persuadent, persua- deal sapiens Salomon in hanc sententiam alicubi loquens Vinum et mulier abalienabunt corda sa- pientum s. Sapientum, inquit, ne et huic opponas quidpiam, et abjectum aliquid sentias de verbo. Vinum enim hominem ingrediens, stuporemque ebrietatis in illo efficiens, veluti fluvius exundans, mentem omnem impetu suo abripit, et in furorem hominem impellit. Eadem quæ vinum, agit mulier in hominem. Quamobrem paræmiastes comparavit vinum cum muliere ; et omnes etiam prophetæ cum aliis atque aliis malis, et venenatis belluis contule- runtgenus mulierum, virorum animabus perniciosum. * Act. 1x, 40. Matth. v, 28. " Eccli. XIX, 2. D
PG 30:816Ἐπανέλθωμεν ἐπὶ τοὺς τῶν ἁγίων προφητῶν χαρακτῆρας, ὅπως τὸν ἅπαντα χρόνον τῆς ζωῆς ἐν ὄρεσι καὶ σπηλαίοις διέτριβον, οὐ μόνον τοῦ ὁρᾷν γυναῖκα ἀπαλλαττόμενοι, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐνθυμεῖσθαι. Ἢ καὶ τοῦτό σοι πάντως λῆρος καταφανήσεται; Βλέπω γάρ σε καὶ ἀντιθέσεσι πολλῶν λόγων κενῶν σαυτὸν παραμυθούμενον. Μνήσθητι τῆς ἐκ τοῦ παραδείσου ἐκβολῆς, καὶ τοῦ ὀλέθρου τοῦ κατακλυσμοῦ, καὶ τῆς τῶν Σοδομιτῶν καταστροφῆς, ὅτι διὰ γυναῖκα πάντα τὰ κακὰ ἐξ ἀρχῆς μέχρι τέλους γίνεται, τῆς τοῦ Σαμψὼν τοῦ δικαίου προδοσίας, καὶ τῆς τοῦ Ἰωσὴφ ἐκείνου τοῦ ἐναρέτου ἐπιβουλῆς. Μνημόνευσον τῆς τοῦ ἐκλεκτοῦ γένους τῶν Ἰουδαίων ἀπωλείας. Εἰ δὲ ταῦτά σε οὐ πείθει, Σολομὼν ὁ σοφός σε πεισάτω ὧδέ πη λέγων· Οἶνος καὶ γυνὴ ἀποστήσουσι καρδίας σοφῶν. Σοφῶν, εἶπεν, ἵνα μὴ καὶ τούτῳ παρενθῇς τι, καὶ εὐτελῶς φρονήσῃς περὶ τοῦ ῥητοῦ. Ὁ γὰρ οἶνος εἰς τὸν ἄνθρωπον εἰσδύνων, καὶ κάρωσιν μέθης ἐν αὐτῷ ἐργαζόμενος, ὥσπερ ποταμὸς πλημμυρῶν, ὅλον τὸ φρόνημα τῷ ἑαυτοῦ ῥοιζήματι παρασύρει, καὶ εἰς μανίαν ἄγει τὸν ἄνθρωπον. Τὰ αὐτὰ καὶ ἡ γυνὴ τῷ οἴνῳ διαπράττεται κατὰ τοῦ ἀνθρώπου.Α χῶν ἐκλαμβάνοντες. Καὶ ἐξετάσωμεν παράλληλε η τοῖς ἀποστόλοις, καὶ τοῖς νῦν πιστεύουσι τὰ πρωτο τόμενα. Τίς ἦν ὁ γράφων πρῶτον μάθωμεν, καὶ εἶ δι' ἐπιστολῆς ὁ μακάριος ᾿Απόστολος επέτρεψε, καὶ οὐχὶ μᾶλλον ἐκώλυσεν αὐτοὺς, ἑαυτὸν τύπον παρ εχόμενος πᾶσιν ἡμῖν· οἴδαμεν γὰρ αὐτὸν μετὰ ἀν δρῶν εὐλαβεστάτων πάντα τὸν χρόνον ἀναστραφέντα, καὶ οὐχὶ μετὰ γυναικῶν ἀπρεπεστάτων διάγοντα· οὔτε κἂν αἰδοῦνται τοῦτο λέγονται. Αἰσχύνην κατα χεέσθωσαν οἱ ἑαυτοὺς Πέτρῳ τῷ πρωτοστάτη τῶν ἀποστόλων, καὶ κλειδούχῳ τῆς βασιλείας τῶν αὐτ ρανῶν συγκρίνοντες, καὶ φάσκοντες· Εἰ ἐκεῖνος εἶχεν ἀγαπητὴν, καὶ ἡμεῖς τοῖς ἐκείνου ἴχνεσιν ἐπακολουθοῦμεν. Καὶ τάχα καλῶς ἔχεις. Εγειρόν μοι γοῦν ὡς αὐτὸς τὴν Ταβιθὼν ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς πίστεως τῆς εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, Ένα πιστεύσω σοι, ὅτι καὶ σὺ πνευματοφόρος εἶ, ἐκ- πεπλησμένος θείας δυνάμεως. Εξέλασόν μοι τοὺς δαίμονας, οὓς ἐκεῖνος ἐξήλασε, τὰς νόσους, καὶ τὰς ἑτέρας ἔργασαι θεραπείας, ὅσας ἐπετέλεσεν ἐκεῖνος ἐν οῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· ἐῶ γὰρ τἆλλα. Όταν μοι δείξῃς, τότε σοι πιστεύσω, ὅτι οὐ πυροῦσαι πρὸς τὸ θηρίον. Η οὐκ ἀκούεις τί λέγει ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστός, ὅτι Ὁ ἐμ- βλέψας γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἤδη ἐμοί- χευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ; Ἢ μυθός σοι καταφαίνεται τὰ τοῦ Εὐαγγελίου ῥήματα; Ορᾷς, ὅπως οὐ μόνον τὸ πράττειν ἐκώλυσεν, ἀλλὰ καὶ τὸν χαρακτῆρα τῆς ὄψεως ὁρῶν ἀπέτρεψεν, εἰδὼς ὅτι σκάνδαλον τῇ τοῦ ἀνδρὸς ψυχῇ τὸ ἔνεδρον; Αλλά σοι τῷ πάσχοντι παίγνιον καταφαίνεται τὸ πρᾶγμα· ἐπήρωσας γάρ σου το φρόνημα τῇ ἀναισχυντία, προσωπείου δίκην τῷ προσώπῳ σου ἐμπεριθέμενος· ἀγνοεῖς γὰρ ἡλίκῳ ναυαγίῳ περιπέπτωκας. Επαν- ἐλθωμεν ἐπὶ τοὺς τῶν ἁγίων προφητῶν χαρακτῆρας, ὅπως τὸν ἅπαντα χρόνον τῆς ζωῆς ἐν ὄρεσι καὶ σπηλαίοις διέτριβον, οὐ μόνον τοῦ ὁρᾶν γυναίκα ἀπαλλαττόμενοι, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοῦ ἐνθυμεῖσθαι. Η καὶ τοῦτό σοι πάντως λῆρος καταφανήσεται ; Βλέπω γάρ σε καὶ ἀντιθέσεσι πολλῶν λόγων κενών σαυτὸν παραμυθούμενον. Μνήσθητι τῆς ἐκ τοῦ παραδείσου ἐκβολῆς, καὶ τοῦ ὀλέθρου τοῦ κατακλυσμοῦ, καὶ τῆς τῶν Σοδομιτῶν καταστροφῆς, ὅτι διὰ γυναῖκα πάντα τὰ κακὰ ἐξ ἀρχῆς μέχρι τέλους γίνεται, τῆς τοῦ Σαμψὼν τοῦ δικαίου προδοσίας, καὶ τῆς τοῦ Ἰωσὴφ ἐκείνου τοῦ ἐναρέτου ἐπιβουλῆς. Μνημόνευσον τῆς τοῦ ἐκλεκτοῦ γένους τῶν Ἰουδαίων ἀπωλείας. Εἰ δὲ ταῦτά σε οὐ πείθει, Σολομών ὁ σοφός σε πεισάτω ὧδε πη λέγων· Οίνος καὶ γυνὴ ἀποστήσουσι καρδίας σοφῶν. Σοφῶν, εἶπεν, ἵνα μὴ καὶ τούτῳ παρενθῇς τι, καὶ εὐτελῶς φρονήσῃς περὶ τοῦ ῥητού. Ὁ γὰρ οἶνος εἰς τὸν ἄνθρωπον εἰσδύνων, καὶ κά ρωσιν μέθης ἐν αὐτῷ ἐργαζόμενος, ὥσπερ ποταμὸς πλημμυρῶν, ὅλον τὸ φρόνημα τῷ ἑαυτοῦ ῥοιζήματι παρασύρει, καὶ εἰς μανίαν ἄγει τὸν ἄνθρωπον. Τὰ αὐτὰ καὶ ἡ γυνὴ τῷ οἵνῳ διαπράττεται κατὰ τοῦ ἀνθρώπου. Διὸ δὴ καὶ ὁ παροιμιαστὴς παρεπλησίασε APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B et conferamus invicem ea quæ ab apostolis, cum iis quæ nunc a credentibus fieri consueverunt. Ac primum quisnam fuerit scriptor attendamus : et utrum per epistolam beatus Apostolus rem indulse- rit, vel non potius eos coercuerit, semet ipse exemplar exhibens nobis universis. Novimus nimi- rum eum cum viris religiosissimis per totum tem- pus fuisse conversatum, nec cum turpissimis mu- lieribus degisse, ne se istud quidem dicere erube- scant. Pudore suffundantur qui se ipsos Petro apo- stolorum principi, et regni cœlorum clavigero com- parant, et dicunt: Si ille habuit dilectam, et nos vestigia ejus sectamur. Belle enim vero. Resusci- ta tu mihi ergo, quemadmodum ille Tabitham ex mortuis per fidem in Dominum nostrum Jesum Christum ", ut credam tibi, quod et tu Spiritu sis plenus, repletus divina virtute. Expelle tu mihi demones quos ille expulit et morbos, aliasque effice curationes, quot effecit ille in nomine Domini nostri Jesu Christi : mitto enim reliqua. Hoc cum mihi ostenderis, tuns tibi credam, quod non igne- sceres ad hanc venenatam bestiam. Annon audis quid dicat Dominus noster Jesus Christus : Qui intuetur mulierem ex concupiscentia, jam mæchatus est eam in corde suo"? Fabulane videntur tibi hæc verba Evangelii ? Viden' quo pacto non modo actum interdixerit, sed et rationem intuitus probi- buerit, sciens scandalo esse animæ hominis illas insidias? At tibi morbo affecto lusus ea res videtur. Hebetasti enim animum impudentia, veluti larvam faciei imponens tuæ. Ignoras namque in quantum ( naufragium incideris. Revertamur ad sanctorum prophetarum instituta, quo modo omne tempus vi- tæ in montibus et cavernis transegerunt ; nedum a videnda, verum etiam a cogitanda muliere in li- bertatem asserti. Num et hæ tibi nugæ omnino cen- sebuntur ? Sentio enim te opinionibus multarum inanium rationum animum delinientem tuum. Re- voca in memoriam ejectionem e paradiso, ruinam- que diluvii, et Sodomorum versionem (quia ob mulierem mala omnia ab initio ad usque finem contingunt), Samsonis justi proditiones,et structas adversus Joseph præclarum illum hominem insi. dias. Veniat tibi in mentem interitus electi generis Judæorum. Et si bæc tibi non persuadent, persua- deal sapiens Salomon in hanc sententiam alicubi loquens Vinum et mulier abalienabunt corda sa- pientum s. Sapientum, inquit, ne et huic opponas quidpiam, et abjectum aliquid sentias de verbo. Vinum enim hominem ingrediens, stuporemque ebrietatis in illo efficiens, veluti fluvius exundans, mentem omnem impetu suo abripit, et in furorem hominem impellit. Eadem quæ vinum, agit mulier in hominem. Quamobrem paræmiastes comparavit vinum cum muliere ; et omnes etiam prophetæ cum aliis atque aliis malis, et venenatis belluis contule- runtgenus mulierum, virorum animabus perniciosum. * Act. 1x, 40. Matth. v, 28. " Eccli. XIX, 2. D
PG 30:817Διὸ δὴ καὶ ὁ παροιμιαστὴς παρεπλησίασε τὸν οἶνον τῇ γυναικί· καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται διαφόροις κακοῖς καὶ θηρίοις ἰοβόλοις παρεπλησίασαν τὸ γένος τῶν γυναικῶν, τὸ ἀπόλλον τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων. Ἀλλ’ οὐδὲ ταῦτά σε πείθει· παίγνιον γὰρ ὡς ἔοικε πάντα σοι καταφαίνεται. Ἔβυσας γὰρ ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς τὰ ὦτά σου, μὴ εἰσακούων τῶν θείων Γραφῶν. Καὶ λοιπὸν δὲ καὶ αὐτὸς εἰς θηριώδη τρόπον μετήλλαξάς σου τὴν φύσιν, τῇ τοῦ θηρίου συνοικίᾳ ὁμότροπος αὐτῇ γενόμενος· ἧς τὰ μὲν ῥήματα εὔλαλα, καὶ ἡ φωνὴ ἡδεῖα, ἡ δὲ ψυχὴ ἀγρία, καὶ τὸ φρόνημα δρακόντων, καὶ ἡ προαίρεσις ἑρπηστικῶν, καὶ τὸ βλέμμα πυρίπνουν, καὶ τὸ φίλημα ἰοβόλον· καὶ ἀγὼν αὐτῇ, ὅπως τῇ τῶν λόγων κολακείᾳ, καὶ τῇ τῆς προσόψεως ἀπάτῃ, καὶ τῇ τοῦ φιλήματος προσβολῇ ἐκπτύσῃ τὸ θηρίον τὸν ἰὸν εἰς τὸν τοῦ ἀθλίου λάρυγγα. Παρασύρει γοῦν λοιπὸν τὴν διάνοιαν, καὶ καροῖ τὸ φρόνημα, καὶ αὐτὸ τὸ ἡγεμονικὸν ἀκρωτηριάζει, καὶ ἐξίστησι τὸν νοῦν·τὸν οἶνον τῇ γυναικί· καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται διαφόροις κακοῖς καὶ θηρίοις ιοβόλοις παρεπλησίασαν τὸ γένος τῶν γυναικῶν, τὸ ἀπόλλον τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων. ἔοικε πάντα σοι καταφαίνεται. Ἔβυσας γὰρ ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς τὰ ὦτά σου, μὴ εἰσακούων τῶν θείων Γραφῶν. Καὶ λοιπὸν δὲ καὶ αὐτὸς εἰς θηριώδη τρόπον μετήλλαξάς σου τὴν φύσιν, τῇ τοῦ θηρίου συνοικίᾳ ὁμότροπος αὐτῇ γενόμενος· ἦς τὰ μὲν ῥήματα εὔλαλα, καὶ ἡ φωνὴ ἡδεῖα, ἡ δὲ ψυχὴ ἀγρία, καὶ τὸ φρόνημα δρακόντων, καὶ ἡ προαίρεσις ἐρπη- στικῶν, καὶ τὸ βλέμμα πυρίπνουν, καὶ τὸ φίλημα ἰοβόλον· καὶ ἀγὼν αὐτῇ, ὅπως τῇ τῶν λόγων κολα κείᾳ, καὶ τῇ τῆς προσόψεως ἀπάτῃ, καὶ τῇ τοῦ φιλήματος προσβολῇ ἐκπτύσῃ τὸ θηρίον τὸν ἰὸν εἰς τὸν τοῦ ἀθλίου λάρυγγα. Παρασύρει γοῦν λοιπὸν τὴν διάνοιαν, καὶ καροῖ τὸ φρόνημα, καὶ αὐτὸ τὸ ἡγε μονικὸν ἀκρωτηριάζει, καὶ ἐξίστησι τὸν νοῦν· καὶ ὥσπερ τὰ φάρμακα τὰ διδόμενα πρὸς ἀναίρεσιν τοῖς ἀνθρώποις, σκοτοῖ τὴν σύνεσιν, καὶ ὅλον τὸν ἄνθρωπον εἰς ἀναισθησίαν παρασύρει τῇ τοῦ δηλη- τηρίου ἀποτομίᾳ, τῷ αὐτῷ λόγῳ καὶ ἡ γυνὴ διὰ τοῦ φιλήματος καταβλάπτει τὸν λογικὸν ἄνθρωπον ἀλόγῳ ὁρμῇ ὑπαχθέντα, καὶ τὸ διὰ πολλῶν χορδῶν καὶ ἀρετῶν συγκείμενον κινητικὸν ὄργανον, τὸ αὐτο εξούσιον, τὸ θεοειδές τῆς ψυχῆς, δι᾿ ἑνὸς δολεροῦ ῥή ματος, ἢ χειλέων συρίσματος, ἢ ὀφθαλμῶν νεύμα- τος, ὥσπερ τι ἄψυχον ὄργανον ὧδε κἀκεῖσε ὅπου βούλεται περιφέρει, καὶ ὥσπερ θάλασσα κυμαί- νουσα, ὅλον τὸ σῶμα ταῖς αὐτῆς ὁρμαῖς παρασύρει. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν λοιπὸν τὸν ἄθλιον, τὸν ἐλεεινὸν, τὸν παντὸς οἴκτου ἄξιον, τὸν συνετὸν ἐν φρονήσει, τὸν εἰς ἄκρον γραμματικῆς ἐπιστήμης ἔμπειρον, καὶ σοφιστικῆς τεχνίτην διδασκαλίας, τὸν ἰατρικῆς μετα έχοντα ἐπιστήμης, τὸν παντοίων ἔμπειρον γραμ- μάτων, ἢ καὶ τῶν θείων λόγων ἀναγνώσει ἑαυτὸν ἐπιδεδωκότα, καὶ τὸν μονήρη βίον πολλάκις ἐπαν- ελόμενον, καὶ ᾿Εκκλησίας προὔχοντα, ὥσπερ τι ζώον εὐτελὲς σχοινίῳ δεδεμένον, καὶ ὧδε κἀκεῖ βιπιζόμε- νον· ἔδησε γὰρ διὰ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς λέγειν, τῆς αἰσχρᾶς. Καὶ γίνεται λοιπὸν ἐπιταφίου θρήνου ὁ τοιοῦτος ἄξιος, καὶ ζῶν κλαιόμενος, καὶ ἄποθανών πενθούμενος. Καὶ γὰρ ζῶν ἀπέθανεν, ὥσπερ ἐν τάφῳ τῷ ἰδίῳ σώματι κατοικῶν· καὶ ἀποθανών, δισσῶς ἀπέθανε. κρίσει γεέννης πυρὸς αἰωνίου κολαζόμενος. κακίας γεῖτον ; Ποῦ σου τὰ σεμνὰ βαδίσματα; ποῦ σου (84) εἰς ἄκρον παιδεία ; ποῦ δὲ ὁ τῆ σοφίας κάματος; ποῦ σου τὸ σεμνὸν τῶν τρόπων ; ποῦ τὸ εὔτακτον ; ποῦ αἱ πλειστάκις ἐπιτελεσθεῖσαι ὑπὸ σοῦ χαμευνίαι τῆς φιλοσοφίας χάριν; ποῦ ἡ σύνεσις ; ποῦ τὸ φιλόθεον; ποῦ τὸ φιλόχριστόν σου; ᾿Αλλὰ τούτων μακρὰν ἐγένου κακῷ θηρίῳ συνοικήσας, μᾶλ λον δὲ ἑαυτὸν εἰς τὸν τῆς ἀπωλείας τάρταρον ἐνέβ. ρίψας. Τίς γάρ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸ τῆς παρανο- μίας ἐργαστήριον εἰσιέναι; Τίς δέ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸν αὐτῆς κόλπον, ὥσπερ εἰς βυθὸν ἀγριαινούσης * SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B C D Psal. LVII, 5. fortasse omnia tibi videntur. Obturasti namque quema‹tmodum aspidis surdæ * aures tuas, non ex- audiens divinas Scripturas: ac præterea tute ipse ferinum in modum naturam mutasti tuam, feræ contubernio moribus similis illius effectus: cujus quidem verba elegantia sunt, et vox jucunda, ani- ma vero agrestis, et mens draconum, propositum serpentinum, obtutus ignem spirans, et osculum venenum ejaculans cujus studium omne est, quo modo fera verborum assentationibus, fraude aspe- ctus, et osculi impressione venenum in miseri gut- tur infundat. Abripit ergo actutum cogitationem, intellectum obtundit, rationem ipsam obtruncat,et mentem percellit. Et veluti medicamina quæ dan- tur hominibus ut e medio tollantur, veneni acrimo- nia rationi tenebras offundunt, totumque hominem in stuporem agunt : haud secus mulier quoque per osculum mals afficit rationalem hominem irratio- nali impetu delatum, ipsumque multis chordis et viribus constans mobile organum, arbitrium ipsum, et divinam animæ imaginem unico doloso verbo, aut labiorum sibilo, vel oculorum nictu, ceu quod- dam inanime organum huc illuc, quo vult, circum- agit, et veluti mare exæstuans, totum corpus pro- prio abripit impetu. Quare licet videre hunc cæte roquin miserum, huno infelicem hominem,et omni dignum misericordia, hunc sapientem intelligentia, huncquam maxime grammatica pollentem scientia, et sophisticæ magistrum disciplinæ,huno medicinæ peritia callentem, huno variis imbutum litteris, et qui se vel divinorum sermonum lectioni dediderit, ac monasticam vitam sæpius fuerit professus, Ec- clesiæ item præfuerit, ceu vile quoddam jumentum reste devinctum, et huc illucque exagitatum. Illum enim devincivit adulterina charitate, atque adeo turpi, si licet quod verum est dicere. Quamobrem fit iste funebri lamentatione dignus; ut et vivus defleatur, et mortuus lugeatur. Vivus enim mor- tuus erat, proprium corpus quasi sepulcrum inha- bitans: vita vero defunctus dupliciter mortuus est, poena gehennæ ignis æterni damnatus. licissime, o sceleris contermine? Ubi sunt tui illi graves incessus ? ubi tua illa summa eruditio ? abi in sapientiam Impensus labor ? ubi venerandi mo- res? ubi modestia? ubi, quas sæpenumero fecisti humi cubationes propter philosophiam ? ubi intel- ligentia ? ubi pietas in Deum ? ubi amor in Chri- stum? At enim ab hisce rebus longe recessisti malæ feræ usus contubernic, atque adeo te ipse in per- ditionis tartarum præcipitem egisti. Quis enim coegit te, uti prevaricationis intrares officinam ? Ecquis vero impulit te, ut sinum illius quasi pro- 3. Αλλ' οὐδὲ ταῦτά σε πείθει· παίγνιον γὰρ ὡς Α 4. Τί νῦν λέγεις, ὦ τῶν ἀθλίων ἀθλιώτερε, ὦ τῆς (84) Desideratur articulus 4. EDIT. 2. At neque ista tibi persuadent; ludicra enim 4. Quid nunc ais, o infelicium hominum infe-
PG 30:818καὶ ὥσπερ τὰ φάρμακα τὰ διδόμενα πρὸς ἀναίρεσιν τοῖς ἀνθρώποις, σκοτοῖ τὴν σύνεσιν, καὶ ὅλον τὸν ἄνθρωπον εἰς ἀναισθησίαν παρασύρει τῇ τοῦ δηλητηρίου ἀποτομίᾳ, τῷ αὐτῷ λόγῳ καὶ ἡ γυνὴ διὰ τοῦ φιλήματος καταβλάπτει τὸν λογικὸν ἄνθρωπον ἀλόγῳ ὁρμῇ ὑπαχθέντα, καὶ τὸ διὰ πολλῶν χορδῶν καὶ ἀρετῶν συγκείμενον κινητικὸν ὄργανον, τὸ αὐτεξούσιον, τὸ θεοειδὲς τῆς ψυχῆς, δι’ ἑνὸς δολεροῦ ῥήματος, ἢ χειλέων συρίσματος, ἢ ὀφθαλμῶν νεύματος, ὥσπερ τι ἄψυχον ὄργανον ὧδε κἀκεῖσε ὅπου βούλεται περιφέρει, καὶ ὥσπερ θάλασσα κυμαίνουσα, ὅλον τὸ σῶμα ταῖς αὑτῆς ὁρμαῖς παρασύρει. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν λοιπὸν τὸν ἄθλιον, τὸν ἐλεεινὸν, τὸν παντὸς οἴκτου ἄξιον, τὸν συνετὸν ἐν φρονήσει, τὸν εἰς ἄκρον γραμματικῆς ἐπιστήμης ἔμπειρον, καὶ σοφιστικῆς τεχνίτην διδασκαλίας, τὸν ἰατρικῆς μετέχοντα ἐπιστήμης, τὸν παντοίων ἔμπειρον γραμμάτων, ἢ καὶ τῶν θείων λόγων ἀναγνώσει ἑαυτὸν ἐπιδεδωκότα, καὶ τὸν μονήρη βίον πολλάκις ἐπανελόμενον, καὶ Ἐκκλησίας προὔχοντα, ὥσπερ τι ζῶον εὐτελὲς σχοινίῳ δεδεμένον, καὶ ὧδε κἀκεῖ ῥιπιζόμενον·τὸν οἶνον τῇ γυναικί· καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται διαφόροις κακοῖς καὶ θηρίοις ιοβόλοις παρεπλησίασαν τὸ γένος τῶν γυναικῶν, τὸ ἀπόλλον τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων. ἔοικε πάντα σοι καταφαίνεται. Ἔβυσας γὰρ ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς τὰ ὦτά σου, μὴ εἰσακούων τῶν θείων Γραφῶν. Καὶ λοιπὸν δὲ καὶ αὐτὸς εἰς θηριώδη τρόπον μετήλλαξάς σου τὴν φύσιν, τῇ τοῦ θηρίου συνοικίᾳ ὁμότροπος αὐτῇ γενόμενος· ἦς τὰ μὲν ῥήματα εὔλαλα, καὶ ἡ φωνὴ ἡδεῖα, ἡ δὲ ψυχὴ ἀγρία, καὶ τὸ φρόνημα δρακόντων, καὶ ἡ προαίρεσις ἐρπη- στικῶν, καὶ τὸ βλέμμα πυρίπνουν, καὶ τὸ φίλημα ἰοβόλον· καὶ ἀγὼν αὐτῇ, ὅπως τῇ τῶν λόγων κολα κείᾳ, καὶ τῇ τῆς προσόψεως ἀπάτῃ, καὶ τῇ τοῦ φιλήματος προσβολῇ ἐκπτύσῃ τὸ θηρίον τὸν ἰὸν εἰς τὸν τοῦ ἀθλίου λάρυγγα. Παρασύρει γοῦν λοιπὸν τὴν διάνοιαν, καὶ καροῖ τὸ φρόνημα, καὶ αὐτὸ τὸ ἡγε μονικὸν ἀκρωτηριάζει, καὶ ἐξίστησι τὸν νοῦν· καὶ ὥσπερ τὰ φάρμακα τὰ διδόμενα πρὸς ἀναίρεσιν τοῖς ἀνθρώποις, σκοτοῖ τὴν σύνεσιν, καὶ ὅλον τὸν ἄνθρωπον εἰς ἀναισθησίαν παρασύρει τῇ τοῦ δηλη- τηρίου ἀποτομίᾳ, τῷ αὐτῷ λόγῳ καὶ ἡ γυνὴ διὰ τοῦ φιλήματος καταβλάπτει τὸν λογικὸν ἄνθρωπον ἀλόγῳ ὁρμῇ ὑπαχθέντα, καὶ τὸ διὰ πολλῶν χορδῶν καὶ ἀρετῶν συγκείμενον κινητικὸν ὄργανον, τὸ αὐτο εξούσιον, τὸ θεοειδές τῆς ψυχῆς, δι᾿ ἑνὸς δολεροῦ ῥή ματος, ἢ χειλέων συρίσματος, ἢ ὀφθαλμῶν νεύμα- τος, ὥσπερ τι ἄψυχον ὄργανον ὧδε κἀκεῖσε ὅπου βούλεται περιφέρει, καὶ ὥσπερ θάλασσα κυμαί- νουσα, ὅλον τὸ σῶμα ταῖς αὐτῆς ὁρμαῖς παρασύρει. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν λοιπὸν τὸν ἄθλιον, τὸν ἐλεεινὸν, τὸν παντὸς οἴκτου ἄξιον, τὸν συνετὸν ἐν φρονήσει, τὸν εἰς ἄκρον γραμματικῆς ἐπιστήμης ἔμπειρον, καὶ σοφιστικῆς τεχνίτην διδασκαλίας, τὸν ἰατρικῆς μετα έχοντα ἐπιστήμης, τὸν παντοίων ἔμπειρον γραμ- μάτων, ἢ καὶ τῶν θείων λόγων ἀναγνώσει ἑαυτὸν ἐπιδεδωκότα, καὶ τὸν μονήρη βίον πολλάκις ἐπαν- ελόμενον, καὶ ᾿Εκκλησίας προὔχοντα, ὥσπερ τι ζώον εὐτελὲς σχοινίῳ δεδεμένον, καὶ ὧδε κἀκεῖ βιπιζόμε- νον· ἔδησε γὰρ διὰ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς λέγειν, τῆς αἰσχρᾶς. Καὶ γίνεται λοιπὸν ἐπιταφίου θρήνου ὁ τοιοῦτος ἄξιος, καὶ ζῶν κλαιόμενος, καὶ ἄποθανών πενθούμενος. Καὶ γὰρ ζῶν ἀπέθανεν, ὥσπερ ἐν τάφῳ τῷ ἰδίῳ σώματι κατοικῶν· καὶ ἀποθανών, δισσῶς ἀπέθανε. κρίσει γεέννης πυρὸς αἰωνίου κολαζόμενος. κακίας γεῖτον ; Ποῦ σου τὰ σεμνὰ βαδίσματα; ποῦ σου (84) εἰς ἄκρον παιδεία ; ποῦ δὲ ὁ τῆ σοφίας κάματος; ποῦ σου τὸ σεμνὸν τῶν τρόπων ; ποῦ τὸ εὔτακτον ; ποῦ αἱ πλειστάκις ἐπιτελεσθεῖσαι ὑπὸ σοῦ χαμευνίαι τῆς φιλοσοφίας χάριν; ποῦ ἡ σύνεσις ; ποῦ τὸ φιλόθεον; ποῦ τὸ φιλόχριστόν σου; ᾿Αλλὰ τούτων μακρὰν ἐγένου κακῷ θηρίῳ συνοικήσας, μᾶλ λον δὲ ἑαυτὸν εἰς τὸν τῆς ἀπωλείας τάρταρον ἐνέβ. ρίψας. Τίς γάρ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸ τῆς παρανο- μίας ἐργαστήριον εἰσιέναι; Τίς δέ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸν αὐτῆς κόλπον, ὥσπερ εἰς βυθὸν ἀγριαινούσης * SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B C D Psal. LVII, 5. fortasse omnia tibi videntur. Obturasti namque quema‹tmodum aspidis surdæ * aures tuas, non ex- audiens divinas Scripturas: ac præterea tute ipse ferinum in modum naturam mutasti tuam, feræ contubernio moribus similis illius effectus: cujus quidem verba elegantia sunt, et vox jucunda, ani- ma vero agrestis, et mens draconum, propositum serpentinum, obtutus ignem spirans, et osculum venenum ejaculans cujus studium omne est, quo modo fera verborum assentationibus, fraude aspe- ctus, et osculi impressione venenum in miseri gut- tur infundat. Abripit ergo actutum cogitationem, intellectum obtundit, rationem ipsam obtruncat,et mentem percellit. Et veluti medicamina quæ dan- tur hominibus ut e medio tollantur, veneni acrimo- nia rationi tenebras offundunt, totumque hominem in stuporem agunt : haud secus mulier quoque per osculum mals afficit rationalem hominem irratio- nali impetu delatum, ipsumque multis chordis et viribus constans mobile organum, arbitrium ipsum, et divinam animæ imaginem unico doloso verbo, aut labiorum sibilo, vel oculorum nictu, ceu quod- dam inanime organum huc illuc, quo vult, circum- agit, et veluti mare exæstuans, totum corpus pro- prio abripit impetu. Quare licet videre hunc cæte roquin miserum, huno infelicem hominem,et omni dignum misericordia, hunc sapientem intelligentia, huncquam maxime grammatica pollentem scientia, et sophisticæ magistrum disciplinæ,huno medicinæ peritia callentem, huno variis imbutum litteris, et qui se vel divinorum sermonum lectioni dediderit, ac monasticam vitam sæpius fuerit professus, Ec- clesiæ item præfuerit, ceu vile quoddam jumentum reste devinctum, et huc illucque exagitatum. Illum enim devincivit adulterina charitate, atque adeo turpi, si licet quod verum est dicere. Quamobrem fit iste funebri lamentatione dignus; ut et vivus defleatur, et mortuus lugeatur. Vivus enim mor- tuus erat, proprium corpus quasi sepulcrum inha- bitans: vita vero defunctus dupliciter mortuus est, poena gehennæ ignis æterni damnatus. licissime, o sceleris contermine? Ubi sunt tui illi graves incessus ? ubi tua illa summa eruditio ? abi in sapientiam Impensus labor ? ubi venerandi mo- res? ubi modestia? ubi, quas sæpenumero fecisti humi cubationes propter philosophiam ? ubi intel- ligentia ? ubi pietas in Deum ? ubi amor in Chri- stum? At enim ab hisce rebus longe recessisti malæ feræ usus contubernic, atque adeo te ipse in per- ditionis tartarum præcipitem egisti. Quis enim coegit te, uti prevaricationis intrares officinam ? Ecquis vero impulit te, ut sinum illius quasi pro- 3. Αλλ' οὐδὲ ταῦτά σε πείθει· παίγνιον γὰρ ὡς Α 4. Τί νῦν λέγεις, ὦ τῶν ἀθλίων ἀθλιώτερε, ὦ τῆς (84) Desideratur articulus 4. EDIT. 2. At neque ista tibi persuadent; ludicra enim 4. Quid nunc ais, o infelicium hominum infe-
ἔδησε γὰρ διὰ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς λέγειν, τῆς αἰσχρᾶς. Καὶ γίνεται λοιπὸν ἐπιταφίου θρήνου ὁ τοιοῦτος ἄξιος, καὶ ζῶν κλαιόμενος, καὶ ἀποθανὼν πενθούμενος. Καὶ γὰρ ζῶν ἀπέθανεν, ὥσπερ ἐν τάφῳ τῷ ἰδίῳ σώματι κατοικῶν· καὶ ἀποθανὼν, δισσῶς ἀπέθανε, κρίσει γεέννης πυρὸς αἰωνίου κολαζόμενος. Τί νῦν λέγεις, ὦ τῶν ἀθλίων ἀθλιώτερε, ὦ τῆς κακίας γεῖτον; Ποῦ σου τὰ σεμνὰ βαδίσματα; ποῦ σου εἰς ἄκρον παιδεία; ποῦ δὲ ὁ τῆς σοφίας κάματος; ποῦ σου τὸ σεμνὸν τῶν τρόπων; ποῦ τὸ εὔτακτον; ποῦ αἱ πλειστάκις ἐπιτελεσθεῖσαι ὑπὸ σοῦ χαμευνίαι τῆς φιλοσοφίας χάριν; ποῦ ἡ σύνεσις; ποῦ τὸ φιλόθεον; ποῦ τὸ φιλόχριστόν σου; Ἀλλὰ τούτων μακρὰν ἐγένου κακῷ θηρίῳ συνοικήσας, μᾶλλον δὲ ἑαυτὸν εἰς τὸν τῆς ἀπωλείας τάρταρον ἐνέῤῥιψας. Τίς γάρ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸ τῆς παρανομίας ἐργαστήριον εἰσιέναι; Τίς δέ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸν αὐτῆς κόλπον, ὥσπερ εἰς βυθὸν ἀγριαινούσης θαλάσσης εἰσδῦναι; Μὴ γὰρ οὐκ ἦσθα αὐτεξούσιος; Αὐτοκατάκριτον σαυτὸν πεποίηκας.τὸν οἶνον τῇ γυναικί· καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται διαφόροις κακοῖς καὶ θηρίοις ιοβόλοις παρεπλησίασαν τὸ γένος τῶν γυναικῶν, τὸ ἀπόλλον τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων. ἔοικε πάντα σοι καταφαίνεται. Ἔβυσας γὰρ ὡσεὶ ἀσπίδος κωφῆς τὰ ὦτά σου, μὴ εἰσακούων τῶν θείων Γραφῶν. Καὶ λοιπὸν δὲ καὶ αὐτὸς εἰς θηριώδη τρόπον μετήλλαξάς σου τὴν φύσιν, τῇ τοῦ θηρίου συνοικίᾳ ὁμότροπος αὐτῇ γενόμενος· ἦς τὰ μὲν ῥήματα εὔλαλα, καὶ ἡ φωνὴ ἡδεῖα, ἡ δὲ ψυχὴ ἀγρία, καὶ τὸ φρόνημα δρακόντων, καὶ ἡ προαίρεσις ἐρπη- στικῶν, καὶ τὸ βλέμμα πυρίπνουν, καὶ τὸ φίλημα ἰοβόλον· καὶ ἀγὼν αὐτῇ, ὅπως τῇ τῶν λόγων κολα κείᾳ, καὶ τῇ τῆς προσόψεως ἀπάτῃ, καὶ τῇ τοῦ φιλήματος προσβολῇ ἐκπτύσῃ τὸ θηρίον τὸν ἰὸν εἰς τὸν τοῦ ἀθλίου λάρυγγα. Παρασύρει γοῦν λοιπὸν τὴν διάνοιαν, καὶ καροῖ τὸ φρόνημα, καὶ αὐτὸ τὸ ἡγε μονικὸν ἀκρωτηριάζει, καὶ ἐξίστησι τὸν νοῦν· καὶ ὥσπερ τὰ φάρμακα τὰ διδόμενα πρὸς ἀναίρεσιν τοῖς ἀνθρώποις, σκοτοῖ τὴν σύνεσιν, καὶ ὅλον τὸν ἄνθρωπον εἰς ἀναισθησίαν παρασύρει τῇ τοῦ δηλη- τηρίου ἀποτομίᾳ, τῷ αὐτῷ λόγῳ καὶ ἡ γυνὴ διὰ τοῦ φιλήματος καταβλάπτει τὸν λογικὸν ἄνθρωπον ἀλόγῳ ὁρμῇ ὑπαχθέντα, καὶ τὸ διὰ πολλῶν χορδῶν καὶ ἀρετῶν συγκείμενον κινητικὸν ὄργανον, τὸ αὐτο εξούσιον, τὸ θεοειδές τῆς ψυχῆς, δι᾿ ἑνὸς δολεροῦ ῥή ματος, ἢ χειλέων συρίσματος, ἢ ὀφθαλμῶν νεύμα- τος, ὥσπερ τι ἄψυχον ὄργανον ὧδε κἀκεῖσε ὅπου βούλεται περιφέρει, καὶ ὥσπερ θάλασσα κυμαί- νουσα, ὅλον τὸ σῶμα ταῖς αὐτῆς ὁρμαῖς παρασύρει. Καὶ ἔστιν ἰδεῖν λοιπὸν τὸν ἄθλιον, τὸν ἐλεεινὸν, τὸν παντὸς οἴκτου ἄξιον, τὸν συνετὸν ἐν φρονήσει, τὸν εἰς ἄκρον γραμματικῆς ἐπιστήμης ἔμπειρον, καὶ σοφιστικῆς τεχνίτην διδασκαλίας, τὸν ἰατρικῆς μετα έχοντα ἐπιστήμης, τὸν παντοίων ἔμπειρον γραμ- μάτων, ἢ καὶ τῶν θείων λόγων ἀναγνώσει ἑαυτὸν ἐπιδεδωκότα, καὶ τὸν μονήρη βίον πολλάκις ἐπαν- ελόμενον, καὶ ᾿Εκκλησίας προὔχοντα, ὥσπερ τι ζώον εὐτελὲς σχοινίῳ δεδεμένον, καὶ ὧδε κἀκεῖ βιπιζόμε- νον· ἔδησε γὰρ διὰ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης, μᾶλλον δὲ, εἰ δεῖ τἀληθὲς λέγειν, τῆς αἰσχρᾶς. Καὶ γίνεται λοιπὸν ἐπιταφίου θρήνου ὁ τοιοῦτος ἄξιος, καὶ ζῶν κλαιόμενος, καὶ ἄποθανών πενθούμενος. Καὶ γὰρ ζῶν ἀπέθανεν, ὥσπερ ἐν τάφῳ τῷ ἰδίῳ σώματι κατοικῶν· καὶ ἀποθανών, δισσῶς ἀπέθανε. κρίσει γεέννης πυρὸς αἰωνίου κολαζόμενος. κακίας γεῖτον ; Ποῦ σου τὰ σεμνὰ βαδίσματα; ποῦ σου (84) εἰς ἄκρον παιδεία ; ποῦ δὲ ὁ τῆ σοφίας κάματος; ποῦ σου τὸ σεμνὸν τῶν τρόπων ; ποῦ τὸ εὔτακτον ; ποῦ αἱ πλειστάκις ἐπιτελεσθεῖσαι ὑπὸ σοῦ χαμευνίαι τῆς φιλοσοφίας χάριν; ποῦ ἡ σύνεσις ; ποῦ τὸ φιλόθεον; ποῦ τὸ φιλόχριστόν σου; ᾿Αλλὰ τούτων μακρὰν ἐγένου κακῷ θηρίῳ συνοικήσας, μᾶλ λον δὲ ἑαυτὸν εἰς τὸν τῆς ἀπωλείας τάρταρον ἐνέβ. ρίψας. Τίς γάρ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸ τῆς παρανο- μίας ἐργαστήριον εἰσιέναι; Τίς δέ σε ἠνάγκασεν εἰς τὸν αὐτῆς κόλπον, ὥσπερ εἰς βυθὸν ἀγριαινούσης * SERMO DE CONTUBERNALIBUS. B C D Psal. LVII, 5. fortasse omnia tibi videntur. Obturasti namque quema‹tmodum aspidis surdæ * aures tuas, non ex- audiens divinas Scripturas: ac præterea tute ipse ferinum in modum naturam mutasti tuam, feræ contubernio moribus similis illius effectus: cujus quidem verba elegantia sunt, et vox jucunda, ani- ma vero agrestis, et mens draconum, propositum serpentinum, obtutus ignem spirans, et osculum venenum ejaculans cujus studium omne est, quo modo fera verborum assentationibus, fraude aspe- ctus, et osculi impressione venenum in miseri gut- tur infundat. Abripit ergo actutum cogitationem, intellectum obtundit, rationem ipsam obtruncat,et mentem percellit. Et veluti medicamina quæ dan- tur hominibus ut e medio tollantur, veneni acrimo- nia rationi tenebras offundunt, totumque hominem in stuporem agunt : haud secus mulier quoque per osculum mals afficit rationalem hominem irratio- nali impetu delatum, ipsumque multis chordis et viribus constans mobile organum, arbitrium ipsum, et divinam animæ imaginem unico doloso verbo, aut labiorum sibilo, vel oculorum nictu, ceu quod- dam inanime organum huc illuc, quo vult, circum- agit, et veluti mare exæstuans, totum corpus pro- prio abripit impetu. Quare licet videre hunc cæte roquin miserum, huno infelicem hominem,et omni dignum misericordia, hunc sapientem intelligentia, huncquam maxime grammatica pollentem scientia, et sophisticæ magistrum disciplinæ,huno medicinæ peritia callentem, huno variis imbutum litteris, et qui se vel divinorum sermonum lectioni dediderit, ac monasticam vitam sæpius fuerit professus, Ec- clesiæ item præfuerit, ceu vile quoddam jumentum reste devinctum, et huc illucque exagitatum. Illum enim devincivit adulterina charitate, atque adeo turpi, si licet quod verum est dicere. Quamobrem fit iste funebri lamentatione dignus; ut et vivus defleatur, et mortuus lugeatur. Vivus enim mor- tuus erat, proprium corpus quasi sepulcrum inha- bitans: vita vero defunctus dupliciter mortuus est, poena gehennæ ignis æterni damnatus. licissime, o sceleris contermine? Ubi sunt tui illi graves incessus ? ubi tua illa summa eruditio ? abi in sapientiam Impensus labor ? ubi venerandi mo- res? ubi modestia? ubi, quas sæpenumero fecisti humi cubationes propter philosophiam ? ubi intel- ligentia ? ubi pietas in Deum ? ubi amor in Chri- stum? At enim ab hisce rebus longe recessisti malæ feræ usus contubernic, atque adeo te ipse in per- ditionis tartarum præcipitem egisti. Quis enim coegit te, uti prevaricationis intrares officinam ? Ecquis vero impulit te, ut sinum illius quasi pro- 3. Αλλ' οὐδὲ ταῦτά σε πείθει· παίγνιον γὰρ ὡς Α 4. Τί νῦν λέγεις, ὦ τῶν ἀθλίων ἀθλιώτερε, ὦ τῆς (84) Desideratur articulus 4. EDIT. 2. At neque ista tibi persuadent; ludicra enim 4. Quid nunc ais, o infelicium hominum infe-
PG 30:819Ἐπειδὴ οὐκ ἠβουλήθης πρὸ τῆς τοῦ πάθους ἀκμῆς ἀπολῦσαι ἀπὸ σοῦ τὸ ἀργαλέον, πάντως που ηὐλαβήθης μή σου τὰ μυστήρια θριαμβεύσῃ ἐκβληθεῖσα. Τί δὲ αὐτῇ καὶ ἀνετίθου μυστήρια τὰ ἐν σοὶ καλῶς ἀποκείμενα; Μὴ γὰρ στενοχωρίαν παρεῖχέ σοι ἐν θησαυροῖς σοφίας σου φυλαττόμενα; Εἶτα τὸν μὲν ὑπὸ τοῦ ἰδίου δεξιοῦ ὀφθαλμοῦ σκανδαλιζόμενον, παρακελεύεται ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, αὐτὸν δι’ ἑαυτοῦ ἐκκόπτειν τὸ σκανδαλίζον μέλος. Σὺ δὲ ἐχθρὸν καὶ ἐναντίον πρᾶγμα, τὸ μὴ μόνον σκανδαλίζον, ἀλλὰ καὶ θανατοῦν τὴν ψυχὴν, οὐκ ἐκβάλλεις ἀπὸ σοῦ; Ἀγαπητὴ γὰρ ἤτω διὰ Χριστὸν ἕως τοῦ χαίρειν· ἐὰν δὲ βλάπτῃ ψυχὴν, μηδὲ τὸ χαίρειν αὐτῇ· μόνον ἐπισκέψασθαι ἀσθενοῦντα, καὶ μὴ τὸν ὑγιαίνοντα σκανδαλίσαι, ἢ ἐν καιρῷ θλίψεως, διωγμοῦ, ἢ ἐν ἐκκλησίᾳ· ἐπειδὴ πάντες εἷς ἐσμεν ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἐσμέν. Διὰ τί; ἐπειδὴ ἡμεῖς οὐ βουλόμεθα, προτιμήσαντες τὴν μισαδελφίαν τῆς φιλαδελφίας. Μὴ σκανδαλίζετε τὸν κόσμον, οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες. Μὴ γὰρ γῆμαί σε ἡ Γραφὴ οὐκ ἐπέτρεψε; Γεγόνατε καὶ Ἰουδαίοις, καὶ Ἕλλησι, καὶ τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ πρόσκομμα.Α θαλάσσης εἰσδῦναι; Μὴ γὰρ οὐκ ἦσθα αὐτεξούσιος Αὐτοκατάκριτον σαυτὸν πεποίηκας. Ἐπειδὴ οὐχ ἠβουλήθης πρὸ τῆς τοῦ πάθους ἀκμῆς ἀπολῦσαι ἀπὸ σοῦ τὸ ἀργαλέον, πάτως που ηὐλαβήθης μὴ σου τὰ μυστήρια θριαμβεύσῃ ἐκβληθεῖσα. Τί δὲ αὐτῇ καὶ ἀνετίθου μυστήρια τὰ ἐν σοὶ καλῶς ἀπο- κείμενα; Μὴ γὰρ στενοχωρίαν παρείχε σοι ἐν θη- σαυροῖς σοφίας σου φυλαττόμενα ; Εἶτα τὸν μὲν ὑπὸ τοῦ ἰδίου δεξιοῦ ὀφθαλμοῦ σκανδαλιζόμενον, παρα- κελεύεται ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χρι στὸς ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, αὐτὸν δι᾿ ἑαυτοῦ ἐκκόπτειν τὸ σκανδαλίζον μέλος. Σὺ δὲ ἐχθρὸν καὶ ἐναντίον πρᾶγμα, τὸ μὴ μόνον σκανδαλίζον, ἀλλὰ καὶ θανατοῦν τὴν ψυχὴν, οὐκ ἐκβάλλεις ἀπὸ σοῦ; Αγαπητὴ γὰρ ἤτω διὰ Χριστὸν ἕως τοῦ χαίρειν· ἐὰν δὲ βλάπτῃ ψυχήν, μηδὲ τὸ χαίρειν αὐτῇ· μόνον ἐπισκέψασθαι ἀσθενοῦντα, καὶ μὴ τὸν ὑγιαίνοντα σκανδαλίσαι, ἢ ἐν καιρῷ θλίψεως, διωγμοῦ, ἢ ἐν ἐκκλησίᾳ· ἐπειδὴ πάντες εἷς ἐσμεν ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἐσμέν. Διὰ τί; ἐπειδὴ ἡμεῖς οὐ βου- λόμεθα, προτιμήσαντες τὴν μισαδελφίαν τῆς φιλο αδελφίας. Μὴ σκανδαλίζετε τὸν κόσμον, οἱ τὰς συν- εισάκτους ἔχοντες. Μὴ γὰρ γῆμαί σε ἡ Γραφὴ οὐκ ἐπέτρεψε; Γεγόνατε καὶ Ἰουδαίοις, καὶ Ἕλλησι, καὶ τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ πρόσκομμα. Η ἀντιπί- πτειν ταῖς ἁγίαις Γραφαῖς ἐπιχειρεῖτε, καὶ παραζη- λοῦτε τὸν Κύριον; Μὴ ἴσχυρότεροι αὐτοῦ ἐστε; Εμβλέψατε εἰς τὴν ἑαυτῶν ἀσθένειαν, αἰσχύνθητε τὸ ἑαυτῶν πάθος, θεραπεύσατε ἑαυτοὺς, ἐν καιρῷ εὐθέτῳ, πρὶν ἢ ἔξάπινα ὡς ἀστραπὴ ἀθρόα ἤξει ἡ αὐτοῦ παρουσία. πρὶν ἢ πυρφόρος, πρὶν σκότος τὸ ἐξώτερον, πρὶν συντέλεια καὶ σκώληξ ἀκοίμητος. Τρέμοντες λέγομεν μετὰ φόβου ἀκούετε, μηδ' ἐν γε- λοίῳ καταφανήτω τὸ πρᾶγμα· υἱοὶ Θεοῦ, σειραῖς ταρ τάρου παραδίδονται διὰ γυναῖκα. μαι. Εἰ ὁ δράκων συνοικῶν τῇ ἀσπίδι οὐ βλάπτε ται, πάντως καὶ σὺ οὐ βλαβήση· ὁ γὰρ δράκων τῇ δρακαίνη συγγινόμενος, θάνατον λαμβάνει τὸν μισθὸν τῆς συμβιώσεως, τοιαύτης φύσεως τυγχάνοντος τοῦ θήλεος θηρίου. Ὅρα γοῦν, μήποτε ὅμοιόν ἐστι καὶ τὸ τῆς γυναικὸς πράγμα. Παραθώμεθα δὲ ἀποδείξεις, ἐλέγχοντες τοὺς λογικοὺς ἀνθρώπους. Εἰ τὸ πῦρ τὴν καλάμην οὐκ ἀνάπτει, ἀλλὰ καὶ τὸν ἄῤῥην λίθον εἰ σπείσεις τῇ θηλεία, πυρκαϊά γίνεται. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ λέγετε καὶ γυναῖκα σωφρονεῖν δύνασθαι· τοῦτο σαφῶς ἐπίσταμαι. Καὶ ἀνὴρ μένων καθ᾿ ἑαυτὸν εὐσχημονεῖν δύναται· τοῦτο ἀκριβῶς ἐπίσταμαι. Ανὴρ δὲ μετὰ γυναικός, κακόν· καὶ γυνὴ μετὰ ἀνδρὸς, δεινότερον κακόν. "Αν πάλιν γυνὴ τῶν ἰδίων ἀποστᾶσα συγγε- νῶν ξένῳ ἀνδρὶ συνοικεῖν ἐπιχειρῇ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης ἕνεκεν, τοῦτο μίξις λοιπὸν συζυγίας ἀθεμίτου πυρκαϊὰν ἐργαζομένης. Τῷ χρόνῳ γὰρ ἀναθερ μαινόμενοι τῇ ὁμοσκήνῳ συμβιώσει, ἀνάπτουσι τὴν ὕλην, καὶ ἐμπυρίζουσι τὴν οἰκίαν, μᾶλλον δὲ τὰ ἑαυτῶν σώματα καίουσιν εἰς γέενναν καὶ αἰωνίαν κοι λασιν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B fundum furiosi maris subires ? Numnam li- bertatis carebas arbitrio ? Tuo te gladio jugulasti. Quoniam noluisti, antequam morbus vires acqui- reret, dimittere a te hanc noxam ; veritus omnino es ne secreta tua illa in triumphum ageret expulsa. At quianam illi committebas secreta, quæ apud te optime reposita erant? Nunquid arctabant te in thesauris sapientiæ tuæ recondita? Deinde, eum qui ab oculo dextero suo scandalum patiatur, jubet Sospitator ac Dominus noster Jesus Christus unige- nitus Dei Filius, ut per se ipse abscindat meinbrum quod scandalum parit; et tu rem infestam et ini- micam, quæ non modo scandalum sed et mortem infert animæ, non ejicis abs te? Dilecta enim esto per Christum salutatione tenus : quod si animæ obsit, ne salutetur ea quidem. Invisat, licet, egro- tum; nec tamen bene valenti offendiculo sit, seu tempore angustiæ et persecutionis, sive etiam in ecclesia. Quoniam omnes unus sumus in Christo, sed nunc non sumus. Ut quid? quoniam nos renui- mus, præferentes fraternæ dilectioni odium frater- num. Ne scandalum pariatis mundo, o vos qui mu- lieres in contubernio habetis. Nunquid enim tibi uxorem ducere Scriptura non indulsit? Facti estis et Judæis et gentilibus et Ecclesiæ Dei offendiculum. Utrum adversari divinis nitimini Scripturis, ac Do- minum exstimulatis? An fortiores estis illo ? Respi- cite infirmitatem vestram, erubescite morbum ve- strum, curate vos tempore opportuno,antequam re- pente quasi fulgur ingeminans contingat adventus ejus; ante flammam ignis, ante tenebras exterio- res, ante consummationem, ante vermem qui non C moritur. Trementos dicimus; cum timore audite, nec pro deridiculo res babeatur: filii Dei tartaro- rum vinculis traduntur propter mulierem. detrimento est. Si draconi cum aspide degenti de- trimentum nullum est, omnino nec tibi erit. Draco enim qui cum dracæna simul degit, mortem acci- pit sui mercedem convictus: hujusmodl est enim illius feræ feminæ natura. Vide ergo, ne quid si- mile habeat et mulieris negotium. Proferamus et specimen quoddam, ut rationales homines convin- camus : Tametsi ignis stipulam non accendit, at- tamen si vel marem lapidem feminæ asperseris,in- cendium fit. Sed quoniam dicitis, et mulierem posse modeste agere; hoc liquido novi : et vir so- D lus degens honeste agere potest; istud optime compertum habeo. Vir autem cum muliere, malum; et mulier cum viro, vehementius malum. Quod si rursus mulier, consanguineis suis relictis, cum ex- terno homine habere contubernium velit sublestæ charitatis causa; istud enim vero mistio est illici- tæ copulæ incendium excitantis. Labente enim tem. pore, ex illo contubernali convictu concepta flam- ma, materiem incendunt ; et habitaculum exurunt; atque adeo propria comburunt corpora in gehenna perpetuoque supplicio. 5. At enim dices : Cum hac habitans, non mihi 6. Dic mihi, vaferrima venenata bestia, quæ 5. Αλλ' ἐρεῖς μοι, ὅτι Συνοικῶν ταύτῃ οὐ βλαπτο- 6. Λέγε μοι, ὦ πολυμήχανον θηρίον, ἡ τὸ τοῦ προ-
PG 30:820Ἢ ἀντιπίπτειν ταῖς ἁγίαις Γραφαῖς ἐπιχειρεῖτε, καὶ παραζηλοῦτε τὸν Κύριον; Μὴ ἰσχυρότεροι αὐτοῦ ἐστε; Ἐμβλέψατε εἰς τὴν ἑαυτῶν ἀσθένειαν, αἰσχύνθητε τὸ ἑαυτῶν πάθος, θεραπεύσατε ἑαυτοὺς ἐν καιρῷ εὐθέτῳ, πρὶν ἢ ἐξάπινα ὡς ἀστραπὴ ἀθρόα ἥξει ἡ αὐτοῦ παρουσία, πρὶν ἢ πυρφόρος, πρὶν σκότος τὸ ἐξώτερον, πρὶν συντέλεια καὶ σκώληξ ἀκοίμητος. Τρέμοντες λέγομεν· μετὰ φόβου ἀκούετε, μηδ’ ἐν γελοίῳ καταφανήτω τὸ πρᾶγμα· υἱοὶ Θεοῦ, σειραῖς ταρτάρου παραδίδονται διὰ γυναῖκα. Ἀλλ’ ἐρεῖς μοι, ὅτι Συνοικῶν ταύτῃ οὐ βλάπτομαι. Εἰ ὁ δράκων συνοικῶν τῇ ἀσπίδι οὐ βλάπτεται, πάντως καὶ σὺ οὐ βλαβήσῃ· ὁ γὰρ δράκων τῇ δρακαίνῃ συγγινόμενος, θάνατον λαμβάνει τὸν μισθὸν τῆς συμβιώσεως, τοιαύτης φύσεως τυγχάνοντος τοῦ θήλεος θηρίου. Ὅρα γοῦν, μήποτε ὅμοιόν ἐστι καὶ τὸ τῆς γυναικὸς πρᾶγμα. Παραθώμεθα δὲ ἀποδείξεις, ἐλέγχοντες τοὺς λογικοὺς ἀνθρώπους· Εἰ τὸ πῦρ τὴν καλάμην οὐκ ἀνάπτει, ἀλλὰ καὶ τὸν ἄῤῥην λίθον εἰ σπείσεις τῇ θηλείᾳ, πυρκαϊὰ γίνεται. Ἀλλ’ ἐπειδὴ λέγετε καὶ γυναῖκα σωφρονεῖν δύνασθαι· τοῦτο σαφῶς ἐπίσταμαι. Καὶ ἀνὴρ μένων καθ’ ἑαυτὸν εὐσχημονεῖν δύναται· τοῦτο ἀκριβῶς ἐπίσταμαι.Α θαλάσσης εἰσδῦναι; Μὴ γὰρ οὐκ ἦσθα αὐτεξούσιος Αὐτοκατάκριτον σαυτὸν πεποίηκας. Ἐπειδὴ οὐχ ἠβουλήθης πρὸ τῆς τοῦ πάθους ἀκμῆς ἀπολῦσαι ἀπὸ σοῦ τὸ ἀργαλέον, πάτως που ηὐλαβήθης μὴ σου τὰ μυστήρια θριαμβεύσῃ ἐκβληθεῖσα. Τί δὲ αὐτῇ καὶ ἀνετίθου μυστήρια τὰ ἐν σοὶ καλῶς ἀπο- κείμενα; Μὴ γὰρ στενοχωρίαν παρείχε σοι ἐν θη- σαυροῖς σοφίας σου φυλαττόμενα ; Εἶτα τὸν μὲν ὑπὸ τοῦ ἰδίου δεξιοῦ ὀφθαλμοῦ σκανδαλιζόμενον, παρα- κελεύεται ὁ Σωτὴρ καὶ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χρι στὸς ὁ μονογενὴς Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, αὐτὸν δι᾿ ἑαυτοῦ ἐκκόπτειν τὸ σκανδαλίζον μέλος. Σὺ δὲ ἐχθρὸν καὶ ἐναντίον πρᾶγμα, τὸ μὴ μόνον σκανδαλίζον, ἀλλὰ καὶ θανατοῦν τὴν ψυχὴν, οὐκ ἐκβάλλεις ἀπὸ σοῦ; Αγαπητὴ γὰρ ἤτω διὰ Χριστὸν ἕως τοῦ χαίρειν· ἐὰν δὲ βλάπτῃ ψυχήν, μηδὲ τὸ χαίρειν αὐτῇ· μόνον ἐπισκέψασθαι ἀσθενοῦντα, καὶ μὴ τὸν ὑγιαίνοντα σκανδαλίσαι, ἢ ἐν καιρῷ θλίψεως, διωγμοῦ, ἢ ἐν ἐκκλησίᾳ· ἐπειδὴ πάντες εἷς ἐσμεν ἐν Χριστῷ, ἀλλὰ νῦν οὐκ ἐσμέν. Διὰ τί; ἐπειδὴ ἡμεῖς οὐ βου- λόμεθα, προτιμήσαντες τὴν μισαδελφίαν τῆς φιλο αδελφίας. Μὴ σκανδαλίζετε τὸν κόσμον, οἱ τὰς συν- εισάκτους ἔχοντες. Μὴ γὰρ γῆμαί σε ἡ Γραφὴ οὐκ ἐπέτρεψε; Γεγόνατε καὶ Ἰουδαίοις, καὶ Ἕλλησι, καὶ τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ πρόσκομμα. Η ἀντιπί- πτειν ταῖς ἁγίαις Γραφαῖς ἐπιχειρεῖτε, καὶ παραζη- λοῦτε τὸν Κύριον; Μὴ ἴσχυρότεροι αὐτοῦ ἐστε; Εμβλέψατε εἰς τὴν ἑαυτῶν ἀσθένειαν, αἰσχύνθητε τὸ ἑαυτῶν πάθος, θεραπεύσατε ἑαυτοὺς, ἐν καιρῷ εὐθέτῳ, πρὶν ἢ ἔξάπινα ὡς ἀστραπὴ ἀθρόα ἤξει ἡ αὐτοῦ παρουσία. πρὶν ἢ πυρφόρος, πρὶν σκότος τὸ ἐξώτερον, πρὶν συντέλεια καὶ σκώληξ ἀκοίμητος. Τρέμοντες λέγομεν μετὰ φόβου ἀκούετε, μηδ' ἐν γε- λοίῳ καταφανήτω τὸ πρᾶγμα· υἱοὶ Θεοῦ, σειραῖς ταρ τάρου παραδίδονται διὰ γυναῖκα. μαι. Εἰ ὁ δράκων συνοικῶν τῇ ἀσπίδι οὐ βλάπτε ται, πάντως καὶ σὺ οὐ βλαβήση· ὁ γὰρ δράκων τῇ δρακαίνη συγγινόμενος, θάνατον λαμβάνει τὸν μισθὸν τῆς συμβιώσεως, τοιαύτης φύσεως τυγχάνοντος τοῦ θήλεος θηρίου. Ὅρα γοῦν, μήποτε ὅμοιόν ἐστι καὶ τὸ τῆς γυναικὸς πράγμα. Παραθώμεθα δὲ ἀποδείξεις, ἐλέγχοντες τοὺς λογικοὺς ἀνθρώπους. Εἰ τὸ πῦρ τὴν καλάμην οὐκ ἀνάπτει, ἀλλὰ καὶ τὸν ἄῤῥην λίθον εἰ σπείσεις τῇ θηλεία, πυρκαϊά γίνεται. ᾿Αλλ' ἐπειδὴ λέγετε καὶ γυναῖκα σωφρονεῖν δύνασθαι· τοῦτο σαφῶς ἐπίσταμαι. Καὶ ἀνὴρ μένων καθ᾿ ἑαυτὸν εὐσχημονεῖν δύναται· τοῦτο ἀκριβῶς ἐπίσταμαι. Ανὴρ δὲ μετὰ γυναικός, κακόν· καὶ γυνὴ μετὰ ἀνδρὸς, δεινότερον κακόν. "Αν πάλιν γυνὴ τῶν ἰδίων ἀποστᾶσα συγγε- νῶν ξένῳ ἀνδρὶ συνοικεῖν ἐπιχειρῇ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης ἕνεκεν, τοῦτο μίξις λοιπὸν συζυγίας ἀθεμίτου πυρκαϊὰν ἐργαζομένης. Τῷ χρόνῳ γὰρ ἀναθερ μαινόμενοι τῇ ὁμοσκήνῳ συμβιώσει, ἀνάπτουσι τὴν ὕλην, καὶ ἐμπυρίζουσι τὴν οἰκίαν, μᾶλλον δὲ τὰ ἑαυτῶν σώματα καίουσιν εἰς γέενναν καὶ αἰωνίαν κοι λασιν. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. B fundum furiosi maris subires ? Numnam li- bertatis carebas arbitrio ? Tuo te gladio jugulasti. Quoniam noluisti, antequam morbus vires acqui- reret, dimittere a te hanc noxam ; veritus omnino es ne secreta tua illa in triumphum ageret expulsa. At quianam illi committebas secreta, quæ apud te optime reposita erant? Nunquid arctabant te in thesauris sapientiæ tuæ recondita? Deinde, eum qui ab oculo dextero suo scandalum patiatur, jubet Sospitator ac Dominus noster Jesus Christus unige- nitus Dei Filius, ut per se ipse abscindat meinbrum quod scandalum parit; et tu rem infestam et ini- micam, quæ non modo scandalum sed et mortem infert animæ, non ejicis abs te? Dilecta enim esto per Christum salutatione tenus : quod si animæ obsit, ne salutetur ea quidem. Invisat, licet, egro- tum; nec tamen bene valenti offendiculo sit, seu tempore angustiæ et persecutionis, sive etiam in ecclesia. Quoniam omnes unus sumus in Christo, sed nunc non sumus. Ut quid? quoniam nos renui- mus, præferentes fraternæ dilectioni odium frater- num. Ne scandalum pariatis mundo, o vos qui mu- lieres in contubernio habetis. Nunquid enim tibi uxorem ducere Scriptura non indulsit? Facti estis et Judæis et gentilibus et Ecclesiæ Dei offendiculum. Utrum adversari divinis nitimini Scripturis, ac Do- minum exstimulatis? An fortiores estis illo ? Respi- cite infirmitatem vestram, erubescite morbum ve- strum, curate vos tempore opportuno,antequam re- pente quasi fulgur ingeminans contingat adventus ejus; ante flammam ignis, ante tenebras exterio- res, ante consummationem, ante vermem qui non C moritur. Trementos dicimus; cum timore audite, nec pro deridiculo res babeatur: filii Dei tartaro- rum vinculis traduntur propter mulierem. detrimento est. Si draconi cum aspide degenti de- trimentum nullum est, omnino nec tibi erit. Draco enim qui cum dracæna simul degit, mortem acci- pit sui mercedem convictus: hujusmodl est enim illius feræ feminæ natura. Vide ergo, ne quid si- mile habeat et mulieris negotium. Proferamus et specimen quoddam, ut rationales homines convin- camus : Tametsi ignis stipulam non accendit, at- tamen si vel marem lapidem feminæ asperseris,in- cendium fit. Sed quoniam dicitis, et mulierem posse modeste agere; hoc liquido novi : et vir so- D lus degens honeste agere potest; istud optime compertum habeo. Vir autem cum muliere, malum; et mulier cum viro, vehementius malum. Quod si rursus mulier, consanguineis suis relictis, cum ex- terno homine habere contubernium velit sublestæ charitatis causa; istud enim vero mistio est illici- tæ copulæ incendium excitantis. Labente enim tem. pore, ex illo contubernali convictu concepta flam- ma, materiem incendunt ; et habitaculum exurunt; atque adeo propria comburunt corpora in gehenna perpetuoque supplicio. 5. At enim dices : Cum hac habitans, non mihi 6. Dic mihi, vaferrima venenata bestia, quæ 5. Αλλ' ἐρεῖς μοι, ὅτι Συνοικῶν ταύτῃ οὐ βλαπτο- 6. Λέγε μοι, ὦ πολυμήχανον θηρίον, ἡ τὸ τοῦ προ-
PG 30:821Ἀνὴρ δὲ μετὰ γυναικὸς, κακόν· καὶ γυνὴ μετὰ ἀνδρὸς, δεινότερον κακόν. Ἂν πάλιν γυνὴ τῶν ἰδίων ἀποστᾶσα συγγενῶν, ξένῳ ἀνδρὶ συνοικεῖν ἐπιχειρῇ τῆς ἐπιπλάστου ἀγάπης ἕνεκεν, τοῦτο μίξις λοιπὸν συζυγίας ἀθεμίτου πυρκαϊὰν ἐργαζομένης. Τῷ χρόνῳ γὰρ ἀναθερμαινόμενοι τῇ ὁμοσκήνῳ συμβιώσει, ἀνάπτουσι τὴν ὕλην, καὶ ἐμπυρίζουσι τὴν οἰκίαν, μᾶλλον δὲ τὰ ἑαυτῶν σώματα καίουσιν εἰς γέενναν καὶ αἰωνίαν κόλασιν. Λέγε μοι, ὦ πολυμήχανον θηρίον, ἡ τὸ τοῦ προβάτου ἔνδυμα ἔχουσα, καὶ τὸ τῆς ἀσπίδος φρόνημα ἐνστερνισμένη· τί περιχρίεις, τί ὑποχρίεις σεαυτήν; τί χρώμασιν ἀλλοτρίοις ἀψύχοις προσλαμβάνεις μορφὴν εἰδωλικήν; τί βασανίζεις σου τὰς τρίχας; τί προσθέτους πλοκάμους, καὶ κορύβαντας ἐπὶ κεφαλῆς ἀλλοτρίων προσθεμάτων καὶ νεκρῶν καὶ ἀλόγων ζώων ἀνιστᾷς, διὰ τῆς κεφαλῆς, καὶ ὄψεως, καὶ διὰ τῆς τῶν ἀλλοτρίων ἱματίων ποικιλίας ἐξαπατῶσα καὶ ἐκμαλάσσουσα καὶ ἑλλεβορίζουσα τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων;βάτου ἔνδυμα ἔχουσα, καὶ τὸ τῆς ἀσπίδος φρόνημα ἐνστερνισμένη· τί περιχρίεις, τί ὑποχρίεις σεαυτήν ; τί χρώμασιν ἀλλοτρίοις αψύχοις προσλαμβάνεις μορ- φὴν εἰδωλικήν, τί βασανίζεις σου τὰς τρίχας; τί προσθέτους πλοκάμους, καὶ κορύβαντας ἐπὶ κεφαλῆς ἀλλοτρίων προσθεμάτων καὶ νεκρῶν καὶ ἀλόγων ζώων ἀνιστᾷς, διὰ τῆς κεφαλῆς, καὶ ὄψεως, καὶ διὰ τῆς τῶν ἀλλοτρίων ἱματίων ποικιλίας ἐξαπατῶσα καὶ ἐκμαλάσσουσα καὶ ἑλλεβορίζουσα τὰς ψυχὰς τῶν ἀν- θρώπων ; Ἡ γὰρ ἅπιστος γυνὴ πολυτρόπους ἀψύχους ὅλας συνάγουσα, καὶ χρωμάτων ποικιλίας διὰ παν- τοδαπών χρωμάτων καὶ ἀσβόλης καὶ ἀσβέστου καὶ βοτανῶν, ἃ τῷ ἰδίῳ σώματι ἔξωθέν ἐστι, προσκολλή σασα, πολύμορφον ὥσπερ τι θηρίον, ἑαυτὴν ἀπειργά σατο. Ἡ δὲ πιστὴ γυνή, τούτων ὀφείλει ξένη τυγχά- νειν, καὶ μάλιστα ἡ ἐπαγγελλομένη εἶναι Χριστιανή. Η καταγινώσκεις τοῦ Θεοῦ, ὦ γύναι, ὅτι τοιαύτην σε ἔπλασεν ; Αφες ὡς ἐπλάσθης εἶναι· μηδὲν ἑαυτῇ δι' εὐμηχανίας προσθῇς. μὴ γὰρ ἐμπειροτέρα εἴ τοῦ δημιουργήσαντός σε. Τίνι δὲ καὶ ἀρέσαι βουλομένη ταῦτα ποιεῖς ; Τῷ ἀνδρὶ ; οὐκ ἔχεις ἄνδρα, ὡς γε ἔφης, ὦ παρθένε· εἰ δὲ καὶ ἔχεις; οἶδέ σου τὴν που λυμήχανον σύνθεσιν. Τί δελεάσμασι πολυτρόποις όρο γανώσασα τὸ σῶμα, θηρεύεις τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώ πων πρὸς ἀπώλειαν ; καὶ πῶς τὸν Χριστόν ἐπικαλεῖ σθαι τολμᾷς, ἢ ἐκκλησίας οὐδὸν πατεῖν, ξοάνων μορ- φὰς ἀψύχων ἐν ὅλῳ τῷ σώματι διὰ χρυσοῦ τοῦ ἀπολλυμένου φέρουσα, μᾶλλον δὲ πομπευομένη ὑπ' αὑτῶν, καὶ πολλὴν συστροφὴν ἀκολάστων ἀνδρῶν πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἔκθεσμον θέαν ἐφελκομένη ; στικῶν δρακόντων προαίρεσιν ἔχοντι. Οὔτε σε αἱ Γρα- φαὶ πείθουσιν, οὔτε ἡ γέεννα φοβεῖ, οὔτε ἡ τῶν ἀν- θρώπων νουθεσία κατανύσσει ; Κἂν τὴν ἑαυτῆς φύσιν αἰδέσθητι, μεταβαλέ σου τὴν ὄψιν, μὴ ἀπεργάζου ταύτην ειδωλικὸν χαρακτῆρα, μὴ μιμοῦ τὰς τὴν ἔται ρικὴν καὶ μοιχιαίαν αἰσχύνην ὑπερχομένας. Ἐκεῖναι γὰρ τῆς ἀνομίας θυγατέρες τυγχάνουσαι, ἔθος τοιοῦ σον πράττειν ἔχουσι. Σοὶ δὲ τίς τοιαύτην ἐνετείλατο τὴν παραγγελίαν ; ἄρα ποῖαι Γραφαὶ προφητικαί, ἢ ποῖα Εὐαγγέλια, ποῖαι δὲ ἀποστολικαὶ παραγγελίαι; Ἐγὼ οἶδα, ὅτι αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὰς ἐξ ἔθους ἐχούσας τοῦτο πράττειν ἀπείργουσι τοῦ μηκέτι ἐπιτελεῖν τὰς εἰδωλομόρφους ἐξομοιώσεις. Εἴρηται μετὰ παῤῥησίας, ἀλλ᾽ οὐδὲν κατ' αξίαν τῶν πραττο- μένων. δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Καὶ τὸ ὑποκριτικὸν καὶ ἀπεχθέστατον γένος τοῦτο εἴρηκέ ποτε πρὸς τὸν Σω- τῆρα· ἀλλ᾽ ἴστε ἅπαντες, τίνα αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδω κεν. Οὕτως καὶ ἐνταῦθα· ὁ βουλόμενος κατανυσσέσθω. Λόγοι γὰρ σοφῶν, ὡς τὰ βούκεντρα, καὶ ὡς ἤλοι περ πυρωμένοι, φησὶν ἡ Γραφή. Νομίζω ἀξιόπιστα ταῦτα τυγχάνειν, εἰ καὶ μέτρια τῷ λόγῳ, πρὸς τὴν τῶν τὰς συνεισάκτους ἐχόντων μανίαν. ᾿Ανακοπτέτω τοίνυν ὁ λόγος τὸν χρεμετισμὸν χαλινοῦ δίκην, καὶ εἰς τάξιν SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A vestimentum ovis habes, et aspidis mentem in pe- B C ss Joan. vi, 61. Eccle. xx, 11. D ctore foves quid te circumlinis? quid te pingis? quid alienis coloribus inanimis speciem captas si- mulacri? quid torques crines tuos ? quid cincin- nos adscititios, cirrosque capiti imponis alienorum ornamentorum, animantium mortuorum et irra- tionalium ; capite, obtutu,atque exoticorum indu- mentorum varietate decipiens, mulcens et fascinans animos hominum? Infidelis etenim mulier, alias atque alias inanimes materias colligens, et fuco- rum ascissens varietates, per omnigenos colores et fuliginem et calcem et herbas (quæ ab ejus cor- pore extranea sunt) veluti bestiam quamdam mul- tiformem se ipsa efficit. At quæ fidelis est mulier, ab his procul esse debet, et maxime quæ se Chri- stianam esse profiteatur. An Deum inousas, o mu- lier, quod te ejusmodi fecerit ? Patere, si qualis creata fuisti. Nihil tibi machinamentis asoiscas: neque enim sapientior es conditore tuo. Cui autem placere satagens isthæc efficis? Viros? at non ha- bes, ut quidem ais, virgo. Quod si etiam habes, perpende versutam artem tuam.Quid fomitibus va- riis corpus instruens, venaris animas hominum in perditionem? Aut qua ratione Christum invocare audes, vel ecclesiæ solum calcare tu, quæ inanima- rum statuarum formas toto corpore refers per cor- ruptibile aurum ; atque adeo ab illis in pompam deduceris, et plurimorum intemperantium homi- num intuitus ad te turpiter conspiciendam provo- cas? tione utenti, quod reptantium draconum institu- tum præ se fert. Neo tibi Scripture persuadent, neque gehenna percellit, neque hominum monita compungunt? Sallem naturam tuam reverere. Muta aspectum tuum : neu istum feceris idoli indicium: neu imiteris eas, quæ meretriciam sive fornicariam turpitudinem profitentur.Illæ enim iniquitatis filiæ cum sint,istud facere in moribus habent: tibi vero quisnam bujusmodi ambitum detulit? Quæ sunt er- go prophetica Scripturæ, aut quæ Evangelia, quæ demum apostolica obtestationes? Scio ego, divinas Scripturas, illas etiam mulieres quæ hoc facere consueverunt, deterrere,quominus adhuc idolorum in se similitudines exprimant. Dictum cum liber- tate est; nihil tamen pro merito eorum quæ flunt. quis potest eum audire “? Etiam populus ille by- pocrita infensissimusque istud aliquando dixit Sal- vatori. Sed nostis omnes cujusmodi responsum il- lis dederit. Haud aliter et hic; qui vult compun- gatur. Sermones enim sapientium tanquam stimuli boum, el tanquam clavi candentes ", inquit Scri- ptura. Arbitror satis hæc valere posse, quamvis mediocri sermone comprehensa, adversus eorum stultitiam, qui mulieres in contubernio habent. 7. ᾿Αλλὰ τίνι ταῦτα λαλοῦμεν ; Λογικῷ ζώῳ ἑρπη- 8. Αλλ' ἐρεῖ τις· Σκληρὸς ὁ λόγος οὗτος· τίς 7. At cui isthæc loquimur ? Animali nempe ra- 8. At dicet quispiam : Durus est hic sermo,
PG 30:822Ἡ γὰρ ἄπιστος γυνὴ πολυτρόπους ἀψύχους ὕλας συνάγουσα, καὶ χρωμάτων ποικιλίας διὰ παντοδαπῶν χρωμάτων καὶ ἀσβόλης καὶ ἀσβέστου καὶ βοτανῶν, ἃ τῷ ἰδίῳ σώματι ἔξωθέν ἐστι, προσκολλήσασα, πολύμορφον ὥσπερ τι θηρίον, ἑαυτὴν ἀπειργάσατο. Ἡ δὲ πιστὴ γυνὴ, τούτων ὀφείλει ξένη τυγχάνειν, καὶ μάλιστα ἡ ἐπαγγελλομένη εἶναι Χριστιανή. Ἢ καταγινώσκεις τοῦ Θεοῦ, ὦ γύναι, ὅτι τοιαύτην σε ἔπλασεν; Ἄφες ὡς ἐπλάσθης εἶναι· μηδὲν ἑαυτῇ δι’ εὐμηχανίας προσθῇς· μὴ γὰρ ἐμπειροτέρα εἶ τοῦ δημιουργήσαντός σε. Τίνι δὲ καὶ ἀρέσαι βουλομένη ταῦτα ποιεῖς; Τῷ ἀνδρί; οὐκ ἔχεις ἄνδρα, ὥς γε ἔφης, ὦ παρθένε· εἰ δὲ καὶ ἔχεις, οἶδέ σου τὴν πολυμήχανον σύνθεσιν. Τί δελεάσμασι πολυτρόποις ὀργανώσασα τὸ σῶμα, θηρεύεις τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώπων πρὸς ἀπώλειαν; καὶ πῶς τὸν Χριστὸν ἐπικαλεῖσθαι τολμᾷς, ἢ ἐκκλησίας οὐδὸν πατεῖν, ξοάνων μορφὰς ἀψύχων ἐν ὅλῳ τῷ σώματι διὰ χρυσοῦ τοῦ ἀπολλυμένου φέρουσα, μᾶλλον δὲ πομπευομένη ὑπ’ αὐτῶν, καὶ πολλὴν συστροφὴν ἀκολάστων ἀνδρῶν πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἔκθεσμον θέαν ἐφελκομένη; Ἀλλὰ τίνι ταῦτα λαλοῦμεν; Λογικῷ ζώῳ ἑρπηστικῶν δρακόντων προαίρεσιν ἔχοντι.βάτου ἔνδυμα ἔχουσα, καὶ τὸ τῆς ἀσπίδος φρόνημα ἐνστερνισμένη· τί περιχρίεις, τί ὑποχρίεις σεαυτήν ; τί χρώμασιν ἀλλοτρίοις αψύχοις προσλαμβάνεις μορ- φὴν εἰδωλικήν, τί βασανίζεις σου τὰς τρίχας; τί προσθέτους πλοκάμους, καὶ κορύβαντας ἐπὶ κεφαλῆς ἀλλοτρίων προσθεμάτων καὶ νεκρῶν καὶ ἀλόγων ζώων ἀνιστᾷς, διὰ τῆς κεφαλῆς, καὶ ὄψεως, καὶ διὰ τῆς τῶν ἀλλοτρίων ἱματίων ποικιλίας ἐξαπατῶσα καὶ ἐκμαλάσσουσα καὶ ἑλλεβορίζουσα τὰς ψυχὰς τῶν ἀν- θρώπων ; Ἡ γὰρ ἅπιστος γυνὴ πολυτρόπους ἀψύχους ὅλας συνάγουσα, καὶ χρωμάτων ποικιλίας διὰ παν- τοδαπών χρωμάτων καὶ ἀσβόλης καὶ ἀσβέστου καὶ βοτανῶν, ἃ τῷ ἰδίῳ σώματι ἔξωθέν ἐστι, προσκολλή σασα, πολύμορφον ὥσπερ τι θηρίον, ἑαυτὴν ἀπειργά σατο. Ἡ δὲ πιστὴ γυνή, τούτων ὀφείλει ξένη τυγχά- νειν, καὶ μάλιστα ἡ ἐπαγγελλομένη εἶναι Χριστιανή. Η καταγινώσκεις τοῦ Θεοῦ, ὦ γύναι, ὅτι τοιαύτην σε ἔπλασεν ; Αφες ὡς ἐπλάσθης εἶναι· μηδὲν ἑαυτῇ δι' εὐμηχανίας προσθῇς. μὴ γὰρ ἐμπειροτέρα εἴ τοῦ δημιουργήσαντός σε. Τίνι δὲ καὶ ἀρέσαι βουλομένη ταῦτα ποιεῖς ; Τῷ ἀνδρὶ ; οὐκ ἔχεις ἄνδρα, ὡς γε ἔφης, ὦ παρθένε· εἰ δὲ καὶ ἔχεις; οἶδέ σου τὴν που λυμήχανον σύνθεσιν. Τί δελεάσμασι πολυτρόποις όρο γανώσασα τὸ σῶμα, θηρεύεις τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώ πων πρὸς ἀπώλειαν ; καὶ πῶς τὸν Χριστόν ἐπικαλεῖ σθαι τολμᾷς, ἢ ἐκκλησίας οὐδὸν πατεῖν, ξοάνων μορ- φὰς ἀψύχων ἐν ὅλῳ τῷ σώματι διὰ χρυσοῦ τοῦ ἀπολλυμένου φέρουσα, μᾶλλον δὲ πομπευομένη ὑπ' αὑτῶν, καὶ πολλὴν συστροφὴν ἀκολάστων ἀνδρῶν πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἔκθεσμον θέαν ἐφελκομένη ; στικῶν δρακόντων προαίρεσιν ἔχοντι. Οὔτε σε αἱ Γρα- φαὶ πείθουσιν, οὔτε ἡ γέεννα φοβεῖ, οὔτε ἡ τῶν ἀν- θρώπων νουθεσία κατανύσσει ; Κἂν τὴν ἑαυτῆς φύσιν αἰδέσθητι, μεταβαλέ σου τὴν ὄψιν, μὴ ἀπεργάζου ταύτην ειδωλικὸν χαρακτῆρα, μὴ μιμοῦ τὰς τὴν ἔται ρικὴν καὶ μοιχιαίαν αἰσχύνην ὑπερχομένας. Ἐκεῖναι γὰρ τῆς ἀνομίας θυγατέρες τυγχάνουσαι, ἔθος τοιοῦ σον πράττειν ἔχουσι. Σοὶ δὲ τίς τοιαύτην ἐνετείλατο τὴν παραγγελίαν ; ἄρα ποῖαι Γραφαὶ προφητικαί, ἢ ποῖα Εὐαγγέλια, ποῖαι δὲ ἀποστολικαὶ παραγγελίαι; Ἐγὼ οἶδα, ὅτι αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὰς ἐξ ἔθους ἐχούσας τοῦτο πράττειν ἀπείργουσι τοῦ μηκέτι ἐπιτελεῖν τὰς εἰδωλομόρφους ἐξομοιώσεις. Εἴρηται μετὰ παῤῥησίας, ἀλλ᾽ οὐδὲν κατ' αξίαν τῶν πραττο- μένων. δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Καὶ τὸ ὑποκριτικὸν καὶ ἀπεχθέστατον γένος τοῦτο εἴρηκέ ποτε πρὸς τὸν Σω- τῆρα· ἀλλ᾽ ἴστε ἅπαντες, τίνα αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδω κεν. Οὕτως καὶ ἐνταῦθα· ὁ βουλόμενος κατανυσσέσθω. Λόγοι γὰρ σοφῶν, ὡς τὰ βούκεντρα, καὶ ὡς ἤλοι περ πυρωμένοι, φησὶν ἡ Γραφή. Νομίζω ἀξιόπιστα ταῦτα τυγχάνειν, εἰ καὶ μέτρια τῷ λόγῳ, πρὸς τὴν τῶν τὰς συνεισάκτους ἐχόντων μανίαν. ᾿Ανακοπτέτω τοίνυν ὁ λόγος τὸν χρεμετισμὸν χαλινοῦ δίκην, καὶ εἰς τάξιν SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A vestimentum ovis habes, et aspidis mentem in pe- B C ss Joan. vi, 61. Eccle. xx, 11. D ctore foves quid te circumlinis? quid te pingis? quid alienis coloribus inanimis speciem captas si- mulacri? quid torques crines tuos ? quid cincin- nos adscititios, cirrosque capiti imponis alienorum ornamentorum, animantium mortuorum et irra- tionalium ; capite, obtutu,atque exoticorum indu- mentorum varietate decipiens, mulcens et fascinans animos hominum? Infidelis etenim mulier, alias atque alias inanimes materias colligens, et fuco- rum ascissens varietates, per omnigenos colores et fuliginem et calcem et herbas (quæ ab ejus cor- pore extranea sunt) veluti bestiam quamdam mul- tiformem se ipsa efficit. At quæ fidelis est mulier, ab his procul esse debet, et maxime quæ se Chri- stianam esse profiteatur. An Deum inousas, o mu- lier, quod te ejusmodi fecerit ? Patere, si qualis creata fuisti. Nihil tibi machinamentis asoiscas: neque enim sapientior es conditore tuo. Cui autem placere satagens isthæc efficis? Viros? at non ha- bes, ut quidem ais, virgo. Quod si etiam habes, perpende versutam artem tuam.Quid fomitibus va- riis corpus instruens, venaris animas hominum in perditionem? Aut qua ratione Christum invocare audes, vel ecclesiæ solum calcare tu, quæ inanima- rum statuarum formas toto corpore refers per cor- ruptibile aurum ; atque adeo ab illis in pompam deduceris, et plurimorum intemperantium homi- num intuitus ad te turpiter conspiciendam provo- cas? tione utenti, quod reptantium draconum institu- tum præ se fert. Neo tibi Scripture persuadent, neque gehenna percellit, neque hominum monita compungunt? Sallem naturam tuam reverere. Muta aspectum tuum : neu istum feceris idoli indicium: neu imiteris eas, quæ meretriciam sive fornicariam turpitudinem profitentur.Illæ enim iniquitatis filiæ cum sint,istud facere in moribus habent: tibi vero quisnam bujusmodi ambitum detulit? Quæ sunt er- go prophetica Scripturæ, aut quæ Evangelia, quæ demum apostolica obtestationes? Scio ego, divinas Scripturas, illas etiam mulieres quæ hoc facere consueverunt, deterrere,quominus adhuc idolorum in se similitudines exprimant. Dictum cum liber- tate est; nihil tamen pro merito eorum quæ flunt. quis potest eum audire “? Etiam populus ille by- pocrita infensissimusque istud aliquando dixit Sal- vatori. Sed nostis omnes cujusmodi responsum il- lis dederit. Haud aliter et hic; qui vult compun- gatur. Sermones enim sapientium tanquam stimuli boum, el tanquam clavi candentes ", inquit Scri- ptura. Arbitror satis hæc valere posse, quamvis mediocri sermone comprehensa, adversus eorum stultitiam, qui mulieres in contubernio habent. 7. ᾿Αλλὰ τίνι ταῦτα λαλοῦμεν ; Λογικῷ ζώῳ ἑρπη- 8. Αλλ' ἐρεῖ τις· Σκληρὸς ὁ λόγος οὗτος· τίς 7. At cui isthæc loquimur ? Animali nempe ra- 8. At dicet quispiam : Durus est hic sermo,
Οὔτε σε αἱ Γραφαὶ πείθουσιν, οὔτε ἡ γέεννα φοβεῖ, οὔτε ἡ τῶν ἀνθρώπων νουθεσία κατανύσσει; Κἂν τὴν ἑαυτῆς φύσιν αἰδέσθητι, μετάβαλέ σου τὴν ὄψιν, μὴ ἀπεργάζου ταύτην εἰδωλικὸν χαρακτῆρα, μὴ μιμοῦ τὰς τὴν ἑταιρικὴν καὶ μοιχιαίαν αἰσχύνην ὑπερχομένας. Ἐκεῖναι γὰρ τῆς ἀνομίας θυγατέρες τυγχάνουσαι, ἔθος τοιοῦτον πράττειν ἔχουσι. Σοὶ δὲ τίς τοιαύτην ἐνετείλατο τὴν παραγγελίαν; ἄρα ποῖαι Γραφαὶ προφητικαὶ, ἢ ποῖα Εὐαγγέλια, ποῖαι δὲ ἀποστολικαὶ παραγγελίαι; Ἐγὼ οἶδα, ὅτι αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὰς ἐξ ἔθους ἐχούσας τοῦτο πράττειν ἀπείργουσι τοῦ μηκέτι ἐπιτελεῖν τὰς εἰδωλομόρφους ἐξομοιώσεις. Εἴρηται μετὰ παῤῥησίας, ἀλλ’ οὐδὲν κατ’ ἀξίαν τῶν πραττομένων. βάτου ἔνδυμα ἔχουσα, καὶ τὸ τῆς ἀσπίδος φρόνημα ἐνστερνισμένη· τί περιχρίεις, τί ὑποχρίεις σεαυτήν ; τί χρώμασιν ἀλλοτρίοις αψύχοις προσλαμβάνεις μορ- φὴν εἰδωλικήν, τί βασανίζεις σου τὰς τρίχας; τί προσθέτους πλοκάμους, καὶ κορύβαντας ἐπὶ κεφαλῆς ἀλλοτρίων προσθεμάτων καὶ νεκρῶν καὶ ἀλόγων ζώων ἀνιστᾷς, διὰ τῆς κεφαλῆς, καὶ ὄψεως, καὶ διὰ τῆς τῶν ἀλλοτρίων ἱματίων ποικιλίας ἐξαπατῶσα καὶ ἐκμαλάσσουσα καὶ ἑλλεβορίζουσα τὰς ψυχὰς τῶν ἀν- θρώπων ; Ἡ γὰρ ἅπιστος γυνὴ πολυτρόπους ἀψύχους ὅλας συνάγουσα, καὶ χρωμάτων ποικιλίας διὰ παν- τοδαπών χρωμάτων καὶ ἀσβόλης καὶ ἀσβέστου καὶ βοτανῶν, ἃ τῷ ἰδίῳ σώματι ἔξωθέν ἐστι, προσκολλή σασα, πολύμορφον ὥσπερ τι θηρίον, ἑαυτὴν ἀπειργά σατο. Ἡ δὲ πιστὴ γυνή, τούτων ὀφείλει ξένη τυγχά- νειν, καὶ μάλιστα ἡ ἐπαγγελλομένη εἶναι Χριστιανή. Η καταγινώσκεις τοῦ Θεοῦ, ὦ γύναι, ὅτι τοιαύτην σε ἔπλασεν ; Αφες ὡς ἐπλάσθης εἶναι· μηδὲν ἑαυτῇ δι' εὐμηχανίας προσθῇς. μὴ γὰρ ἐμπειροτέρα εἴ τοῦ δημιουργήσαντός σε. Τίνι δὲ καὶ ἀρέσαι βουλομένη ταῦτα ποιεῖς ; Τῷ ἀνδρὶ ; οὐκ ἔχεις ἄνδρα, ὡς γε ἔφης, ὦ παρθένε· εἰ δὲ καὶ ἔχεις; οἶδέ σου τὴν που λυμήχανον σύνθεσιν. Τί δελεάσμασι πολυτρόποις όρο γανώσασα τὸ σῶμα, θηρεύεις τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώ πων πρὸς ἀπώλειαν ; καὶ πῶς τὸν Χριστόν ἐπικαλεῖ σθαι τολμᾷς, ἢ ἐκκλησίας οὐδὸν πατεῖν, ξοάνων μορ- φὰς ἀψύχων ἐν ὅλῳ τῷ σώματι διὰ χρυσοῦ τοῦ ἀπολλυμένου φέρουσα, μᾶλλον δὲ πομπευομένη ὑπ' αὑτῶν, καὶ πολλὴν συστροφὴν ἀκολάστων ἀνδρῶν πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἔκθεσμον θέαν ἐφελκομένη ; στικῶν δρακόντων προαίρεσιν ἔχοντι. Οὔτε σε αἱ Γρα- φαὶ πείθουσιν, οὔτε ἡ γέεννα φοβεῖ, οὔτε ἡ τῶν ἀν- θρώπων νουθεσία κατανύσσει ; Κἂν τὴν ἑαυτῆς φύσιν αἰδέσθητι, μεταβαλέ σου τὴν ὄψιν, μὴ ἀπεργάζου ταύτην ειδωλικὸν χαρακτῆρα, μὴ μιμοῦ τὰς τὴν ἔται ρικὴν καὶ μοιχιαίαν αἰσχύνην ὑπερχομένας. Ἐκεῖναι γὰρ τῆς ἀνομίας θυγατέρες τυγχάνουσαι, ἔθος τοιοῦ σον πράττειν ἔχουσι. Σοὶ δὲ τίς τοιαύτην ἐνετείλατο τὴν παραγγελίαν ; ἄρα ποῖαι Γραφαὶ προφητικαί, ἢ ποῖα Εὐαγγέλια, ποῖαι δὲ ἀποστολικαὶ παραγγελίαι; Ἐγὼ οἶδα, ὅτι αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὰς ἐξ ἔθους ἐχούσας τοῦτο πράττειν ἀπείργουσι τοῦ μηκέτι ἐπιτελεῖν τὰς εἰδωλομόρφους ἐξομοιώσεις. Εἴρηται μετὰ παῤῥησίας, ἀλλ᾽ οὐδὲν κατ' αξίαν τῶν πραττο- μένων. δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Καὶ τὸ ὑποκριτικὸν καὶ ἀπεχθέστατον γένος τοῦτο εἴρηκέ ποτε πρὸς τὸν Σω- τῆρα· ἀλλ᾽ ἴστε ἅπαντες, τίνα αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδω κεν. Οὕτως καὶ ἐνταῦθα· ὁ βουλόμενος κατανυσσέσθω. Λόγοι γὰρ σοφῶν, ὡς τὰ βούκεντρα, καὶ ὡς ἤλοι περ πυρωμένοι, φησὶν ἡ Γραφή. Νομίζω ἀξιόπιστα ταῦτα τυγχάνειν, εἰ καὶ μέτρια τῷ λόγῳ, πρὸς τὴν τῶν τὰς συνεισάκτους ἐχόντων μανίαν. ᾿Ανακοπτέτω τοίνυν ὁ λόγος τὸν χρεμετισμὸν χαλινοῦ δίκην, καὶ εἰς τάξιν SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A vestimentum ovis habes, et aspidis mentem in pe- B C ss Joan. vi, 61. Eccle. xx, 11. D ctore foves quid te circumlinis? quid te pingis? quid alienis coloribus inanimis speciem captas si- mulacri? quid torques crines tuos ? quid cincin- nos adscititios, cirrosque capiti imponis alienorum ornamentorum, animantium mortuorum et irra- tionalium ; capite, obtutu,atque exoticorum indu- mentorum varietate decipiens, mulcens et fascinans animos hominum? Infidelis etenim mulier, alias atque alias inanimes materias colligens, et fuco- rum ascissens varietates, per omnigenos colores et fuliginem et calcem et herbas (quæ ab ejus cor- pore extranea sunt) veluti bestiam quamdam mul- tiformem se ipsa efficit. At quæ fidelis est mulier, ab his procul esse debet, et maxime quæ se Chri- stianam esse profiteatur. An Deum inousas, o mu- lier, quod te ejusmodi fecerit ? Patere, si qualis creata fuisti. Nihil tibi machinamentis asoiscas: neque enim sapientior es conditore tuo. Cui autem placere satagens isthæc efficis? Viros? at non ha- bes, ut quidem ais, virgo. Quod si etiam habes, perpende versutam artem tuam.Quid fomitibus va- riis corpus instruens, venaris animas hominum in perditionem? Aut qua ratione Christum invocare audes, vel ecclesiæ solum calcare tu, quæ inanima- rum statuarum formas toto corpore refers per cor- ruptibile aurum ; atque adeo ab illis in pompam deduceris, et plurimorum intemperantium homi- num intuitus ad te turpiter conspiciendam provo- cas? tione utenti, quod reptantium draconum institu- tum præ se fert. Neo tibi Scripture persuadent, neque gehenna percellit, neque hominum monita compungunt? Sallem naturam tuam reverere. Muta aspectum tuum : neu istum feceris idoli indicium: neu imiteris eas, quæ meretriciam sive fornicariam turpitudinem profitentur.Illæ enim iniquitatis filiæ cum sint,istud facere in moribus habent: tibi vero quisnam bujusmodi ambitum detulit? Quæ sunt er- go prophetica Scripturæ, aut quæ Evangelia, quæ demum apostolica obtestationes? Scio ego, divinas Scripturas, illas etiam mulieres quæ hoc facere consueverunt, deterrere,quominus adhuc idolorum in se similitudines exprimant. Dictum cum liber- tate est; nihil tamen pro merito eorum quæ flunt. quis potest eum audire “? Etiam populus ille by- pocrita infensissimusque istud aliquando dixit Sal- vatori. Sed nostis omnes cujusmodi responsum il- lis dederit. Haud aliter et hic; qui vult compun- gatur. Sermones enim sapientium tanquam stimuli boum, el tanquam clavi candentes ", inquit Scri- ptura. Arbitror satis hæc valere posse, quamvis mediocri sermone comprehensa, adversus eorum stultitiam, qui mulieres in contubernio habent. 7. ᾿Αλλὰ τίνι ταῦτα λαλοῦμεν ; Λογικῷ ζώῳ ἑρπη- 8. Αλλ' ἐρεῖ τις· Σκληρὸς ὁ λόγος οὗτος· τίς 7. At cui isthæc loquimur ? Animali nempe ra- 8. At dicet quispiam : Durus est hic sermo,
Ἀλλ’ ἐρεῖ τις· Σκληρὸς ὁ λόγος οὗτος· τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Καὶ τὸ ὑποκριτικὸν καὶ ἀπεχθέστατον γένος τοῦτο εἴρηκέ ποτε πρὸς τὸν Σωτῆρα· ἀλλ’ ἴστε ἅπαντες, τίνα αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδωκεν. Οὕτως καὶ ἐνταῦθα· ὁ βουλόμενος κατανυσσέσθω. Λόγοι γὰρ σοφῶν, ὡς τὰ βούκεντρα, καὶ ὡς ἧλοι πεπυρωμένοι, φησὶν ἡ Γραφή. Νομίζω ἀξιόπιστα ταῦτα τυγχάνειν, εἰ καὶ μέτρια τῷ λόγῳ, πρὸς τὴν τῶν τὰς συνεισάκτους ἐχόντων μανίαν.βάτου ἔνδυμα ἔχουσα, καὶ τὸ τῆς ἀσπίδος φρόνημα ἐνστερνισμένη· τί περιχρίεις, τί ὑποχρίεις σεαυτήν ; τί χρώμασιν ἀλλοτρίοις αψύχοις προσλαμβάνεις μορ- φὴν εἰδωλικήν, τί βασανίζεις σου τὰς τρίχας; τί προσθέτους πλοκάμους, καὶ κορύβαντας ἐπὶ κεφαλῆς ἀλλοτρίων προσθεμάτων καὶ νεκρῶν καὶ ἀλόγων ζώων ἀνιστᾷς, διὰ τῆς κεφαλῆς, καὶ ὄψεως, καὶ διὰ τῆς τῶν ἀλλοτρίων ἱματίων ποικιλίας ἐξαπατῶσα καὶ ἐκμαλάσσουσα καὶ ἑλλεβορίζουσα τὰς ψυχὰς τῶν ἀν- θρώπων ; Ἡ γὰρ ἅπιστος γυνὴ πολυτρόπους ἀψύχους ὅλας συνάγουσα, καὶ χρωμάτων ποικιλίας διὰ παν- τοδαπών χρωμάτων καὶ ἀσβόλης καὶ ἀσβέστου καὶ βοτανῶν, ἃ τῷ ἰδίῳ σώματι ἔξωθέν ἐστι, προσκολλή σασα, πολύμορφον ὥσπερ τι θηρίον, ἑαυτὴν ἀπειργά σατο. Ἡ δὲ πιστὴ γυνή, τούτων ὀφείλει ξένη τυγχά- νειν, καὶ μάλιστα ἡ ἐπαγγελλομένη εἶναι Χριστιανή. Η καταγινώσκεις τοῦ Θεοῦ, ὦ γύναι, ὅτι τοιαύτην σε ἔπλασεν ; Αφες ὡς ἐπλάσθης εἶναι· μηδὲν ἑαυτῇ δι' εὐμηχανίας προσθῇς. μὴ γὰρ ἐμπειροτέρα εἴ τοῦ δημιουργήσαντός σε. Τίνι δὲ καὶ ἀρέσαι βουλομένη ταῦτα ποιεῖς ; Τῷ ἀνδρὶ ; οὐκ ἔχεις ἄνδρα, ὡς γε ἔφης, ὦ παρθένε· εἰ δὲ καὶ ἔχεις; οἶδέ σου τὴν που λυμήχανον σύνθεσιν. Τί δελεάσμασι πολυτρόποις όρο γανώσασα τὸ σῶμα, θηρεύεις τὰς ψυχὰς τῶν ἀνθρώ πων πρὸς ἀπώλειαν ; καὶ πῶς τὸν Χριστόν ἐπικαλεῖ σθαι τολμᾷς, ἢ ἐκκλησίας οὐδὸν πατεῖν, ξοάνων μορ- φὰς ἀψύχων ἐν ὅλῳ τῷ σώματι διὰ χρυσοῦ τοῦ ἀπολλυμένου φέρουσα, μᾶλλον δὲ πομπευομένη ὑπ' αὑτῶν, καὶ πολλὴν συστροφὴν ἀκολάστων ἀνδρῶν πρὸς τὴν ἑαυτῆς ἔκθεσμον θέαν ἐφελκομένη ; στικῶν δρακόντων προαίρεσιν ἔχοντι. Οὔτε σε αἱ Γρα- φαὶ πείθουσιν, οὔτε ἡ γέεννα φοβεῖ, οὔτε ἡ τῶν ἀν- θρώπων νουθεσία κατανύσσει ; Κἂν τὴν ἑαυτῆς φύσιν αἰδέσθητι, μεταβαλέ σου τὴν ὄψιν, μὴ ἀπεργάζου ταύτην ειδωλικὸν χαρακτῆρα, μὴ μιμοῦ τὰς τὴν ἔται ρικὴν καὶ μοιχιαίαν αἰσχύνην ὑπερχομένας. Ἐκεῖναι γὰρ τῆς ἀνομίας θυγατέρες τυγχάνουσαι, ἔθος τοιοῦ σον πράττειν ἔχουσι. Σοὶ δὲ τίς τοιαύτην ἐνετείλατο τὴν παραγγελίαν ; ἄρα ποῖαι Γραφαὶ προφητικαί, ἢ ποῖα Εὐαγγέλια, ποῖαι δὲ ἀποστολικαὶ παραγγελίαι; Ἐγὼ οἶδα, ὅτι αἱ θεῖαι Γραφαὶ καὶ τὰς ἐξ ἔθους ἐχούσας τοῦτο πράττειν ἀπείργουσι τοῦ μηκέτι ἐπιτελεῖν τὰς εἰδωλομόρφους ἐξομοιώσεις. Εἴρηται μετὰ παῤῥησίας, ἀλλ᾽ οὐδὲν κατ' αξίαν τῶν πραττο- μένων. δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Καὶ τὸ ὑποκριτικὸν καὶ ἀπεχθέστατον γένος τοῦτο εἴρηκέ ποτε πρὸς τὸν Σω- τῆρα· ἀλλ᾽ ἴστε ἅπαντες, τίνα αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδω κεν. Οὕτως καὶ ἐνταῦθα· ὁ βουλόμενος κατανυσσέσθω. Λόγοι γὰρ σοφῶν, ὡς τὰ βούκεντρα, καὶ ὡς ἤλοι περ πυρωμένοι, φησὶν ἡ Γραφή. Νομίζω ἀξιόπιστα ταῦτα τυγχάνειν, εἰ καὶ μέτρια τῷ λόγῳ, πρὸς τὴν τῶν τὰς συνεισάκτους ἐχόντων μανίαν. ᾿Ανακοπτέτω τοίνυν ὁ λόγος τὸν χρεμετισμὸν χαλινοῦ δίκην, καὶ εἰς τάξιν SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A vestimentum ovis habes, et aspidis mentem in pe- B C ss Joan. vi, 61. Eccle. xx, 11. D ctore foves quid te circumlinis? quid te pingis? quid alienis coloribus inanimis speciem captas si- mulacri? quid torques crines tuos ? quid cincin- nos adscititios, cirrosque capiti imponis alienorum ornamentorum, animantium mortuorum et irra- tionalium ; capite, obtutu,atque exoticorum indu- mentorum varietate decipiens, mulcens et fascinans animos hominum? Infidelis etenim mulier, alias atque alias inanimes materias colligens, et fuco- rum ascissens varietates, per omnigenos colores et fuliginem et calcem et herbas (quæ ab ejus cor- pore extranea sunt) veluti bestiam quamdam mul- tiformem se ipsa efficit. At quæ fidelis est mulier, ab his procul esse debet, et maxime quæ se Chri- stianam esse profiteatur. An Deum inousas, o mu- lier, quod te ejusmodi fecerit ? Patere, si qualis creata fuisti. Nihil tibi machinamentis asoiscas: neque enim sapientior es conditore tuo. Cui autem placere satagens isthæc efficis? Viros? at non ha- bes, ut quidem ais, virgo. Quod si etiam habes, perpende versutam artem tuam.Quid fomitibus va- riis corpus instruens, venaris animas hominum in perditionem? Aut qua ratione Christum invocare audes, vel ecclesiæ solum calcare tu, quæ inanima- rum statuarum formas toto corpore refers per cor- ruptibile aurum ; atque adeo ab illis in pompam deduceris, et plurimorum intemperantium homi- num intuitus ad te turpiter conspiciendam provo- cas? tione utenti, quod reptantium draconum institu- tum præ se fert. Neo tibi Scripture persuadent, neque gehenna percellit, neque hominum monita compungunt? Sallem naturam tuam reverere. Muta aspectum tuum : neu istum feceris idoli indicium: neu imiteris eas, quæ meretriciam sive fornicariam turpitudinem profitentur.Illæ enim iniquitatis filiæ cum sint,istud facere in moribus habent: tibi vero quisnam bujusmodi ambitum detulit? Quæ sunt er- go prophetica Scripturæ, aut quæ Evangelia, quæ demum apostolica obtestationes? Scio ego, divinas Scripturas, illas etiam mulieres quæ hoc facere consueverunt, deterrere,quominus adhuc idolorum in se similitudines exprimant. Dictum cum liber- tate est; nihil tamen pro merito eorum quæ flunt. quis potest eum audire “? Etiam populus ille by- pocrita infensissimusque istud aliquando dixit Sal- vatori. Sed nostis omnes cujusmodi responsum il- lis dederit. Haud aliter et hic; qui vult compun- gatur. Sermones enim sapientium tanquam stimuli boum, el tanquam clavi candentes ", inquit Scri- ptura. Arbitror satis hæc valere posse, quamvis mediocri sermone comprehensa, adversus eorum stultitiam, qui mulieres in contubernio habent. 7. ᾿Αλλὰ τίνι ταῦτα λαλοῦμεν ; Λογικῷ ζώῳ ἑρπη- 8. Αλλ' ἐρεῖ τις· Σκληρὸς ὁ λόγος οὗτος· τίς 7. At cui isthæc loquimur ? Animali nempe ra- 8. At dicet quispiam : Durus est hic sermo,
PG 30:823Ἀνακοπτέτω τοίνυν ὁ λόγος τὸν χρεμετισμὸν χαλινοῦ δίκην, καὶ εἰς τάξιν ἀγέτω τὴν ἄλογον ὁρμὴν τοῦ γυναικείου ῥεύματος παρασυρομένων. Φόβος πρόκειται καὶ τρόμος, καὶ τὸ πῦρ ἀπηχεῖ. Μηδεὶς καταφρονείτω. Κἂν γάρ τις θηριώδης τυγχάνῃ, ὑπὸ πυρὸς δαμασθήσεται· κἂν γάρ τις δρακοντώδης τὴν προαίρεσιν, τάρταρος ἡτοίμασται· κἂν Σοδομιτικὴν καρδίαν περιφέρῃ, πῦρ ἀπ’ οὐρανοῦ. βρέχει· ὅλοι γὰρ οἱ οὐρανοὶ πυρὶ τεθησαυρισμένοι. Μηδεὶς τῆς τοῦ λέγοντος φωνῆς παρακουέτω, ἀλλὰ τῆς τῶν λόγων δυνάμεως σκοπείτω τὸ φοβερὸν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ κρίσιν πρὸ ὀφθαλμῶν ἐχέτω· Ὡς ἀνέλεος ἡ κρίσις τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεον. Α ἀγέτω τὴν ἄλογον ὁρμὴν (5) τοῦ γυναικείου ρεύμα β τός παρασυρομένων. Φόβος πρόκειται καὶ τρόμος, καὶ τὸ πῦρ ἀπηχεῖ. Μηδείς καταφρονείτω. Κἂν γάρ τις θηριώδης τυγχάνῃ, ὑπὸ πυρὸς δαμασθήσεται· κἂν γάρ τις δρακοντώδης τὴν προαίρεσιν, τάρταρος ἡτοίμασται· κἂν Σοδομιτικὴν καρδίαν περιφέρῃ, πῦρ ἀπ' οὐρανοῦ βρέχει· ὅλοι γὰρ οἱ οὐρανοὶ πυρὶ τεθη- σαυρισμένοι. Μηδεὶς τῆς τοῦ λέγοντος φωνῆς παρ- ακουέτω, ἀλλὰ τῆς τῶν λόγων δυνάμεως σκοπείτω τὸ φοβερὸν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ κρίσιν πρὸ ὀφθαλμῶν ἐχέτω· ὡς ἀνέλεος ἡ κρίσις τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεον. πεῖν, ὦ ἄνθρωποι, οἱ τῶν ἀδελφῶν ἐχθροὶ, καὶ τῶν γυναικῶν φίλοι, οἱ εἰς τὴν τῶν γυναικῶν θολερὰν φι λίαν ζέοντες, καὶ εἰς τὴν καθαρὰν τῶν ἀδελφῶν ἀγάπην ψυχρότατοι. ᾿Αλλ' ἐρεῖς, ὅτι διὰ Χριστὸν αὐτὸ πράττεις προνοούμενος τοῦ ἀσθενοῦς σκεύους, Ναὶ οἶδα. Διὰ τί τοίνυν καὶ τῷ ἀδελφῷ σου τῷ διὰ Χριστὸν πενομένῳ τὸ αὐτὸ οὐ ποιεῖς, ἀλλὰ τοὺς ἀδελ- φοὺς ὡς ἐπιβούλους ὁρᾷς, τὰς δὲ ἐπιβούλους, ὡς ἀδελφάς; ᾿Αλλ' ἐρεῖς μοι· Πῶς δύναμαι τὸν ἀδελφὸν μετ᾽ ἐμαυτοῦ προσλαβέσθαι ; ἐκείνη με ἔθαλπεν· ἐκείνη με ἐκολάκευεν· ἐκείνη μοι ἱμάτια ποικίλα κατεσκεύαζε, θρυπτὰ καὶ στρεπτοὺς καὶ νεήλατα ἐποίει· ἐκείνης ἡ φωνὴ ἡδεῖα, καὶ τὸ βλέμμα τρυφε ρόν. Οὐκ οἶδας τί φρονεῖς. Ταῦτα ἐνθουσιαζόντων τὰ ῥήματα. Εκείνης τὰ γλυκερὰ ῥήματα ὕστερον πικρό- τερα χολῆς εὑρεθήσεταί σοι· ἐκείνης τὸ τρυφερὸν βλέμμα εἰς ταρτάρου σε κλείθρα κατάγει· ἡ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγάπη βασιλείαν οὐρανῶν σοι προξενεῖ. Τί τὴν τῆς ἀσπιδοχελώνης ὕπουλον ἀγάπην προτιμᾶς τῆς τοῦ ἀδελφοῦ γνησίας ἀγάπης; τί τὸ ἀπόλλον διώ- κες, τὸ σῶζον ἀπωθούμενος; Εἰ γὰρ ἄνδρες Νινευί- ται οἱ ἐπὶ τῷ τοῦ προφήτου κηρύγματι πιστεύσαν- τες, ἀναστάντες ἐν τῇ κρίσει κατακρινοῦσι τοὺς παρ- ακούσαντας τῶν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ῥημάτων, πάντως που καὶ οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, οἱ τὴν φιλοσοφίαν ἀσκήσαντες, καὶ τὴν μισογυνίαν ἐλόμενοι, κατακρινοῦσι τοὺς ἐν τῇ ἀληθινῇ σοφίᾳ ὄν τας, καὶ συμπεπλεγμένους γυναικαρίοις ἀσώτοις· ὅτι ἐκεῖνοι διὰ γραμματικὴν ἐμπειρίαν καὶ ῥητορικὴν δεινότητα, ἥτις μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν, ἐγκρά- τειαν ἥσκησαν, καίπερ εἰδώλοις ἀψύχοις λατρεύον τες. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ ἐν τῷ τῆς μανίας σταδίῳ τρέχοντες καταφρονοῦσι τοῦ πράγματος, μηδὲ τὸ σύνολον εἰς γυναῖκα ἐμβλέποντες, τοῦ φθαρτοῦ βραβείου χάριν· ὑμεῖς δὲ τὰ μυστήρια τῶν ἐπουρανίων πραγμάτων ἐπιγνόντες, καὶ τὰ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος φοβερά κρι τήρια προακούσαντες, τὴν σωφροσύνην οὐκ ἐτηρήσα τε, οὐδὲ τὴν ἐγκράτειαν ἐφυλάξατε, ματαίῳ λογισμῷ ὑπαχθέντες τῇ τῶν ὁμοσκήνων εταιρεία. προνοήσασθαι, καὶ τὸν περὶ κατηχήσεως λόγον ἐν ἐκκλησίᾳ λαλῆσαι, αὐτὸς μὴ προκαθαρίσας τὴν ἐπυ- τοῦ συνείδησιν ; Πρὸς ἄν ἄν τις εὐλόγως εἴποι. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Inhabeat igitur oratio hinnitum hunc freni ad in- star, et in ordinem cogat infrunitum impetum eo- rum, qui a muliebri æstu longius abripiuntur. Ti- mor propositus est et tremor, et ignis stridet. Ne- mo contemnat tametsi enim qui ferus sit, ab igne domabitur, tametsi mentem qui draconis ha- beat, tartarus præparatus est : tametsi Sodomiti- cum cor gerat, ignis cœlitus pluit. Coeli enim uni- versi quasi igne locupletati sunt. Nemo loquentis vocem obaudire detrectet, sed quid terroris habeat vis sermonum consideret, Deique judicium sibi ob oculos ponat Judicium quippe sine misericordia, ei qui non fecit misericordiam B C vos verba faciam, o viri,qui fratrum inimici estis, at mulierum amici ; qui in feculentum feminarum amorem excandescitis, et in puram fratrum chari- tatem penitus refrixistis. At dices, quod propter Christum hoc facias, curam gerens infirmi vasis, Næ istud novi. Cur ergo fratri tuo pauperi propter Christum idem non præstas; quin imo fratres ceu hostes insidias struentes respicis, et quæ revera insidias struuut, tanquam sorores? Sed dices mihi : Qui possum fratrem mecum assumere? illa me fo- vebat ; illa mibi blandiebatur; illa mihi vestes va- rias præparabat ; placentas, scriblitas,offulas faciebat : illius vox jucunda, et intuitus mollis. Nescis quid cogites. Insanientium hæc sunt verba. Illius dulcia verba mox felle amariora invenientur tibi; illius mollis aspoctus in tartari claustra te contrudit; at fratrum amor regnum tibi comparat cœlorum.Quid clypeatæ testudinis subdolam chari- tatem antefers fratris genuine charitati ? Quid, quod perdit, sectaris, quod salutem affert, rejiciens ? Si enim viri Ninitivæ qui ad prophetæ prædicatio- nem crediderunt, surgentes in judicio condemna- bunt eos, qui verbis Domini nostri Jesu Christi di- cto audientes esse noluerunt, omnino etiam gen- tium sapientes,qui philosophiæ navarunt operam, et mulierositatem aversati sunt, condemnabunt eos qui in vera philosophia versantur, et cum intem- perantibus mulierculis seipsos implicant,quoniam illi per grammaticam scientiam et rhetoricam fa- cultatem (quæ stultitia est apud Deum) continen- tiam sectati sunt, tametsi inanibus idolis servirent. Sed et illi qui in stultitiæ stadio currunt, a re hu- jusmodi temperant, ne respicientes quidem mulier rem, corruptibilis præmii gratia. Vos autem qui mysteria rerum cœlestium noscitatis, et futuri sæculi horribilia supplicia præaudistis, honestatem nequa- quam servastis,nec continentiam custodistis,stulta ratione abrepti, contubernalium videlicet sodalitate. siæ sollicitudinem gerere, et imbuendis doctrina religionis hominibus aptum in ccclesia habere sermonem, cum ipse in antecessum propriam non expurgarit conscientiam ? Ad quem merito dixerit st Jac. II, 13. D 9. Nunc tempus est mihi, ut et nonnulla ad 10. Et quonam pacto poterit quis ex vobis Eccle- (85) Deesse videtur τῶν ὐπό. EDIT. 9. Λοιπὸν δέ μοι καιρὸς καὶ πρὸς ὑμᾶς μέτρια είν 40. Καὶ πῶς τις ἐξ ὑμῶν δυνήσεται Ἐκκλησίας
Λοιπὸν δέ μοι καιρὸς καὶ πρὸς ὑμᾶς μέτρια εἰπεῖν, ὦ ἄνθρωποι, οἱ τῶν ἀδελφῶν ἐχθροὶ, καὶ τῶν γυναικῶν φίλοι, οἱ εἰς τὴν τῶν γυναικῶν θολερὰν φιλίαν ζέοντες, καὶ εἰς τὴν καθαρὰν τῶν ἀδελφῶν ἀγάπην ψυχρότατοι. Ἀλλ’ ἐρεῖς, ὅτι διὰ Χριστὸν αὐτὸ πράττεις προνοούμενος τοῦ ἀσθενοῦς σκεύους. Ναὶ οἶδα. Διὰ τί τοίνυν καὶ τῷ ἀδελφῷ σου τῷ διὰ Χριστὸν πενομένῳ τὸ αὐτὸ οὐ ποιεῖς, ἀλλὰ τοὺς ἀδελφοὺς ὡς ἐπιβούλους ὁρᾷς, τὰς δὲ ἐπιβούλους, ὡς ἀδελφάς; Ἀλλ’ ἐρεῖς μοι·Α ἀγέτω τὴν ἄλογον ὁρμὴν (5) τοῦ γυναικείου ρεύμα β τός παρασυρομένων. Φόβος πρόκειται καὶ τρόμος, καὶ τὸ πῦρ ἀπηχεῖ. Μηδείς καταφρονείτω. Κἂν γάρ τις θηριώδης τυγχάνῃ, ὑπὸ πυρὸς δαμασθήσεται· κἂν γάρ τις δρακοντώδης τὴν προαίρεσιν, τάρταρος ἡτοίμασται· κἂν Σοδομιτικὴν καρδίαν περιφέρῃ, πῦρ ἀπ' οὐρανοῦ βρέχει· ὅλοι γὰρ οἱ οὐρανοὶ πυρὶ τεθη- σαυρισμένοι. Μηδεὶς τῆς τοῦ λέγοντος φωνῆς παρ- ακουέτω, ἀλλὰ τῆς τῶν λόγων δυνάμεως σκοπείτω τὸ φοβερὸν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ κρίσιν πρὸ ὀφθαλμῶν ἐχέτω· ὡς ἀνέλεος ἡ κρίσις τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεον. πεῖν, ὦ ἄνθρωποι, οἱ τῶν ἀδελφῶν ἐχθροὶ, καὶ τῶν γυναικῶν φίλοι, οἱ εἰς τὴν τῶν γυναικῶν θολερὰν φι λίαν ζέοντες, καὶ εἰς τὴν καθαρὰν τῶν ἀδελφῶν ἀγάπην ψυχρότατοι. ᾿Αλλ' ἐρεῖς, ὅτι διὰ Χριστὸν αὐτὸ πράττεις προνοούμενος τοῦ ἀσθενοῦς σκεύους, Ναὶ οἶδα. Διὰ τί τοίνυν καὶ τῷ ἀδελφῷ σου τῷ διὰ Χριστὸν πενομένῳ τὸ αὐτὸ οὐ ποιεῖς, ἀλλὰ τοὺς ἀδελ- φοὺς ὡς ἐπιβούλους ὁρᾷς, τὰς δὲ ἐπιβούλους, ὡς ἀδελφάς; ᾿Αλλ' ἐρεῖς μοι· Πῶς δύναμαι τὸν ἀδελφὸν μετ᾽ ἐμαυτοῦ προσλαβέσθαι ; ἐκείνη με ἔθαλπεν· ἐκείνη με ἐκολάκευεν· ἐκείνη μοι ἱμάτια ποικίλα κατεσκεύαζε, θρυπτὰ καὶ στρεπτοὺς καὶ νεήλατα ἐποίει· ἐκείνης ἡ φωνὴ ἡδεῖα, καὶ τὸ βλέμμα τρυφε ρόν. Οὐκ οἶδας τί φρονεῖς. Ταῦτα ἐνθουσιαζόντων τὰ ῥήματα. Εκείνης τὰ γλυκερὰ ῥήματα ὕστερον πικρό- τερα χολῆς εὑρεθήσεταί σοι· ἐκείνης τὸ τρυφερὸν βλέμμα εἰς ταρτάρου σε κλείθρα κατάγει· ἡ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγάπη βασιλείαν οὐρανῶν σοι προξενεῖ. Τί τὴν τῆς ἀσπιδοχελώνης ὕπουλον ἀγάπην προτιμᾶς τῆς τοῦ ἀδελφοῦ γνησίας ἀγάπης; τί τὸ ἀπόλλον διώ- κες, τὸ σῶζον ἀπωθούμενος; Εἰ γὰρ ἄνδρες Νινευί- ται οἱ ἐπὶ τῷ τοῦ προφήτου κηρύγματι πιστεύσαν- τες, ἀναστάντες ἐν τῇ κρίσει κατακρινοῦσι τοὺς παρ- ακούσαντας τῶν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ῥημάτων, πάντως που καὶ οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, οἱ τὴν φιλοσοφίαν ἀσκήσαντες, καὶ τὴν μισογυνίαν ἐλόμενοι, κατακρινοῦσι τοὺς ἐν τῇ ἀληθινῇ σοφίᾳ ὄν τας, καὶ συμπεπλεγμένους γυναικαρίοις ἀσώτοις· ὅτι ἐκεῖνοι διὰ γραμματικὴν ἐμπειρίαν καὶ ῥητορικὴν δεινότητα, ἥτις μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν, ἐγκρά- τειαν ἥσκησαν, καίπερ εἰδώλοις ἀψύχοις λατρεύον τες. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ ἐν τῷ τῆς μανίας σταδίῳ τρέχοντες καταφρονοῦσι τοῦ πράγματος, μηδὲ τὸ σύνολον εἰς γυναῖκα ἐμβλέποντες, τοῦ φθαρτοῦ βραβείου χάριν· ὑμεῖς δὲ τὰ μυστήρια τῶν ἐπουρανίων πραγμάτων ἐπιγνόντες, καὶ τὰ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος φοβερά κρι τήρια προακούσαντες, τὴν σωφροσύνην οὐκ ἐτηρήσα τε, οὐδὲ τὴν ἐγκράτειαν ἐφυλάξατε, ματαίῳ λογισμῷ ὑπαχθέντες τῇ τῶν ὁμοσκήνων εταιρεία. προνοήσασθαι, καὶ τὸν περὶ κατηχήσεως λόγον ἐν ἐκκλησίᾳ λαλῆσαι, αὐτὸς μὴ προκαθαρίσας τὴν ἐπυ- τοῦ συνείδησιν ; Πρὸς ἄν ἄν τις εὐλόγως εἴποι. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Inhabeat igitur oratio hinnitum hunc freni ad in- star, et in ordinem cogat infrunitum impetum eo- rum, qui a muliebri æstu longius abripiuntur. Ti- mor propositus est et tremor, et ignis stridet. Ne- mo contemnat tametsi enim qui ferus sit, ab igne domabitur, tametsi mentem qui draconis ha- beat, tartarus præparatus est : tametsi Sodomiti- cum cor gerat, ignis cœlitus pluit. Coeli enim uni- versi quasi igne locupletati sunt. Nemo loquentis vocem obaudire detrectet, sed quid terroris habeat vis sermonum consideret, Deique judicium sibi ob oculos ponat Judicium quippe sine misericordia, ei qui non fecit misericordiam B C vos verba faciam, o viri,qui fratrum inimici estis, at mulierum amici ; qui in feculentum feminarum amorem excandescitis, et in puram fratrum chari- tatem penitus refrixistis. At dices, quod propter Christum hoc facias, curam gerens infirmi vasis, Næ istud novi. Cur ergo fratri tuo pauperi propter Christum idem non præstas; quin imo fratres ceu hostes insidias struentes respicis, et quæ revera insidias struuut, tanquam sorores? Sed dices mihi : Qui possum fratrem mecum assumere? illa me fo- vebat ; illa mibi blandiebatur; illa mihi vestes va- rias præparabat ; placentas, scriblitas,offulas faciebat : illius vox jucunda, et intuitus mollis. Nescis quid cogites. Insanientium hæc sunt verba. Illius dulcia verba mox felle amariora invenientur tibi; illius mollis aspoctus in tartari claustra te contrudit; at fratrum amor regnum tibi comparat cœlorum.Quid clypeatæ testudinis subdolam chari- tatem antefers fratris genuine charitati ? Quid, quod perdit, sectaris, quod salutem affert, rejiciens ? Si enim viri Ninitivæ qui ad prophetæ prædicatio- nem crediderunt, surgentes in judicio condemna- bunt eos, qui verbis Domini nostri Jesu Christi di- cto audientes esse noluerunt, omnino etiam gen- tium sapientes,qui philosophiæ navarunt operam, et mulierositatem aversati sunt, condemnabunt eos qui in vera philosophia versantur, et cum intem- perantibus mulierculis seipsos implicant,quoniam illi per grammaticam scientiam et rhetoricam fa- cultatem (quæ stultitia est apud Deum) continen- tiam sectati sunt, tametsi inanibus idolis servirent. Sed et illi qui in stultitiæ stadio currunt, a re hu- jusmodi temperant, ne respicientes quidem mulier rem, corruptibilis præmii gratia. Vos autem qui mysteria rerum cœlestium noscitatis, et futuri sæculi horribilia supplicia præaudistis, honestatem nequa- quam servastis,nec continentiam custodistis,stulta ratione abrepti, contubernalium videlicet sodalitate. siæ sollicitudinem gerere, et imbuendis doctrina religionis hominibus aptum in ccclesia habere sermonem, cum ipse in antecessum propriam non expurgarit conscientiam ? Ad quem merito dixerit st Jac. II, 13. D 9. Nunc tempus est mihi, ut et nonnulla ad 10. Et quonam pacto poterit quis ex vobis Eccle- (85) Deesse videtur τῶν ὐπό. EDIT. 9. Λοιπὸν δέ μοι καιρὸς καὶ πρὸς ὑμᾶς μέτρια είν 40. Καὶ πῶς τις ἐξ ὑμῶν δυνήσεται Ἐκκλησίας
PG 30:824Πῶς δύναμαι τὸν ἀδελφὸν μετ’ ἐμαυτοῦ προσλαβέσθαι; ἐκείνη με ἔθαλπεν· ἐκείνη με ἐκολάκευεν· ἐκείνη μοι ἱμάτια ποικίλα κατεσκεύαζε, θρυπτὰ καὶ στρεπτοὺς καὶ νεήλατα ἐποίει· ἐκείνης ἡ φωνὴ ἡδεῖα, καὶ τὸ βλέμμα τρυφερόν. Οὐκ οἶδας τί φρονεῖς. Ταῦτα ἐνθουσιαζόντων τὰ ῥήματα. Ἐκείνης τὰ γλυκερὰ ῥήματα ὕστερον πικρότερα χολῆς εὑρεθήσεταί σοι· ἐκείνης τὸ τρυφερὸν βλέμμα εἰς ταρτάρου σε κλεῖθρα κατάγει· ἡ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγάπη βασιλείαν οὐρανῶν σοι προξενεῖ. Τί τὴν τῆς ἀσπιδοχελώνης ὕπουλον ἀγάπην προτιμᾷς τῆς τοῦ ἀδελφοῦ γνησίας ἀγάπης; τί τὸ ἀπόλλον διώκεις, τὸ σῶζον ἀπωθούμενος; Εἰ γὰρ ἄνδρες Νινευῖ̈- ται οἱ ἐπὶ τῷ τοῦ προφήτου κηρύγματι πιστεύσαντες, ἀναστάντες ἐν τῇ κρίσει κατακρινοῦσι τοὺς παρακούσαντας τῶν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ῥημάτων, πάντως που καὶ οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοὶ, οἱ τὴν φιλοσοφίαν ἀσκήσαντες, καὶ τὴν μισογυνίαν ἑλόμενοι, κατακρινοῦσι τοὺς ἐν τῇ ἀληθινῇ σοφίᾳ ὄντας, καὶ συμπεπλεγμένους γυναικαρίοις ἀσώτοις· ὅτι ἐκεῖνοι διὰ γραμματικὴν ἐμπειρίαν καὶ ῥητορικὴν δεινότητα, ἥτις μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν, ἐγκράτειαν ἤσκησαν, καίπερ εἰδώλοις ἀψύχοις λατρεύοντες.Α ἀγέτω τὴν ἄλογον ὁρμὴν (5) τοῦ γυναικείου ρεύμα β τός παρασυρομένων. Φόβος πρόκειται καὶ τρόμος, καὶ τὸ πῦρ ἀπηχεῖ. Μηδείς καταφρονείτω. Κἂν γάρ τις θηριώδης τυγχάνῃ, ὑπὸ πυρὸς δαμασθήσεται· κἂν γάρ τις δρακοντώδης τὴν προαίρεσιν, τάρταρος ἡτοίμασται· κἂν Σοδομιτικὴν καρδίαν περιφέρῃ, πῦρ ἀπ' οὐρανοῦ βρέχει· ὅλοι γὰρ οἱ οὐρανοὶ πυρὶ τεθη- σαυρισμένοι. Μηδεὶς τῆς τοῦ λέγοντος φωνῆς παρ- ακουέτω, ἀλλὰ τῆς τῶν λόγων δυνάμεως σκοπείτω τὸ φοβερὸν, καὶ τὴν τοῦ Θεοῦ κρίσιν πρὸ ὀφθαλμῶν ἐχέτω· ὡς ἀνέλεος ἡ κρίσις τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεον. πεῖν, ὦ ἄνθρωποι, οἱ τῶν ἀδελφῶν ἐχθροὶ, καὶ τῶν γυναικῶν φίλοι, οἱ εἰς τὴν τῶν γυναικῶν θολερὰν φι λίαν ζέοντες, καὶ εἰς τὴν καθαρὰν τῶν ἀδελφῶν ἀγάπην ψυχρότατοι. ᾿Αλλ' ἐρεῖς, ὅτι διὰ Χριστὸν αὐτὸ πράττεις προνοούμενος τοῦ ἀσθενοῦς σκεύους, Ναὶ οἶδα. Διὰ τί τοίνυν καὶ τῷ ἀδελφῷ σου τῷ διὰ Χριστὸν πενομένῳ τὸ αὐτὸ οὐ ποιεῖς, ἀλλὰ τοὺς ἀδελ- φοὺς ὡς ἐπιβούλους ὁρᾷς, τὰς δὲ ἐπιβούλους, ὡς ἀδελφάς; ᾿Αλλ' ἐρεῖς μοι· Πῶς δύναμαι τὸν ἀδελφὸν μετ᾽ ἐμαυτοῦ προσλαβέσθαι ; ἐκείνη με ἔθαλπεν· ἐκείνη με ἐκολάκευεν· ἐκείνη μοι ἱμάτια ποικίλα κατεσκεύαζε, θρυπτὰ καὶ στρεπτοὺς καὶ νεήλατα ἐποίει· ἐκείνης ἡ φωνὴ ἡδεῖα, καὶ τὸ βλέμμα τρυφε ρόν. Οὐκ οἶδας τί φρονεῖς. Ταῦτα ἐνθουσιαζόντων τὰ ῥήματα. Εκείνης τὰ γλυκερὰ ῥήματα ὕστερον πικρό- τερα χολῆς εὑρεθήσεταί σοι· ἐκείνης τὸ τρυφερὸν βλέμμα εἰς ταρτάρου σε κλείθρα κατάγει· ἡ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ ἀγάπη βασιλείαν οὐρανῶν σοι προξενεῖ. Τί τὴν τῆς ἀσπιδοχελώνης ὕπουλον ἀγάπην προτιμᾶς τῆς τοῦ ἀδελφοῦ γνησίας ἀγάπης; τί τὸ ἀπόλλον διώ- κες, τὸ σῶζον ἀπωθούμενος; Εἰ γὰρ ἄνδρες Νινευί- ται οἱ ἐπὶ τῷ τοῦ προφήτου κηρύγματι πιστεύσαν- τες, ἀναστάντες ἐν τῇ κρίσει κατακρινοῦσι τοὺς παρ- ακούσαντας τῶν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ῥημάτων, πάντως που καὶ οἱ τῶν Ἑλλήνων σοφοί, οἱ τὴν φιλοσοφίαν ἀσκήσαντες, καὶ τὴν μισογυνίαν ἐλόμενοι, κατακρινοῦσι τοὺς ἐν τῇ ἀληθινῇ σοφίᾳ ὄν τας, καὶ συμπεπλεγμένους γυναικαρίοις ἀσώτοις· ὅτι ἐκεῖνοι διὰ γραμματικὴν ἐμπειρίαν καὶ ῥητορικὴν δεινότητα, ἥτις μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστιν, ἐγκρά- τειαν ἥσκησαν, καίπερ εἰδώλοις ἀψύχοις λατρεύον τες. ᾿Αλλὰ καὶ οἱ ἐν τῷ τῆς μανίας σταδίῳ τρέχοντες καταφρονοῦσι τοῦ πράγματος, μηδὲ τὸ σύνολον εἰς γυναῖκα ἐμβλέποντες, τοῦ φθαρτοῦ βραβείου χάριν· ὑμεῖς δὲ τὰ μυστήρια τῶν ἐπουρανίων πραγμάτων ἐπιγνόντες, καὶ τὰ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος φοβερά κρι τήρια προακούσαντες, τὴν σωφροσύνην οὐκ ἐτηρήσα τε, οὐδὲ τὴν ἐγκράτειαν ἐφυλάξατε, ματαίῳ λογισμῷ ὑπαχθέντες τῇ τῶν ὁμοσκήνων εταιρεία. προνοήσασθαι, καὶ τὸν περὶ κατηχήσεως λόγον ἐν ἐκκλησίᾳ λαλῆσαι, αὐτὸς μὴ προκαθαρίσας τὴν ἐπυ- τοῦ συνείδησιν ; Πρὸς ἄν ἄν τις εὐλόγως εἴποι. APPENDIX OPERUM S. BASILII MAGNI. Inhabeat igitur oratio hinnitum hunc freni ad in- star, et in ordinem cogat infrunitum impetum eo- rum, qui a muliebri æstu longius abripiuntur. Ti- mor propositus est et tremor, et ignis stridet. Ne- mo contemnat tametsi enim qui ferus sit, ab igne domabitur, tametsi mentem qui draconis ha- beat, tartarus præparatus est : tametsi Sodomiti- cum cor gerat, ignis cœlitus pluit. Coeli enim uni- versi quasi igne locupletati sunt. Nemo loquentis vocem obaudire detrectet, sed quid terroris habeat vis sermonum consideret, Deique judicium sibi ob oculos ponat Judicium quippe sine misericordia, ei qui non fecit misericordiam B C vos verba faciam, o viri,qui fratrum inimici estis, at mulierum amici ; qui in feculentum feminarum amorem excandescitis, et in puram fratrum chari- tatem penitus refrixistis. At dices, quod propter Christum hoc facias, curam gerens infirmi vasis, Næ istud novi. Cur ergo fratri tuo pauperi propter Christum idem non præstas; quin imo fratres ceu hostes insidias struentes respicis, et quæ revera insidias struuut, tanquam sorores? Sed dices mihi : Qui possum fratrem mecum assumere? illa me fo- vebat ; illa mibi blandiebatur; illa mihi vestes va- rias præparabat ; placentas, scriblitas,offulas faciebat : illius vox jucunda, et intuitus mollis. Nescis quid cogites. Insanientium hæc sunt verba. Illius dulcia verba mox felle amariora invenientur tibi; illius mollis aspoctus in tartari claustra te contrudit; at fratrum amor regnum tibi comparat cœlorum.Quid clypeatæ testudinis subdolam chari- tatem antefers fratris genuine charitati ? Quid, quod perdit, sectaris, quod salutem affert, rejiciens ? Si enim viri Ninitivæ qui ad prophetæ prædicatio- nem crediderunt, surgentes in judicio condemna- bunt eos, qui verbis Domini nostri Jesu Christi di- cto audientes esse noluerunt, omnino etiam gen- tium sapientes,qui philosophiæ navarunt operam, et mulierositatem aversati sunt, condemnabunt eos qui in vera philosophia versantur, et cum intem- perantibus mulierculis seipsos implicant,quoniam illi per grammaticam scientiam et rhetoricam fa- cultatem (quæ stultitia est apud Deum) continen- tiam sectati sunt, tametsi inanibus idolis servirent. Sed et illi qui in stultitiæ stadio currunt, a re hu- jusmodi temperant, ne respicientes quidem mulier rem, corruptibilis præmii gratia. Vos autem qui mysteria rerum cœlestium noscitatis, et futuri sæculi horribilia supplicia præaudistis, honestatem nequa- quam servastis,nec continentiam custodistis,stulta ratione abrepti, contubernalium videlicet sodalitate. siæ sollicitudinem gerere, et imbuendis doctrina religionis hominibus aptum in ccclesia habere sermonem, cum ipse in antecessum propriam non expurgarit conscientiam ? Ad quem merito dixerit st Jac. II, 13. D 9. Nunc tempus est mihi, ut et nonnulla ad 10. Et quonam pacto poterit quis ex vobis Eccle- (85) Deesse videtur τῶν ὐπό. EDIT. 9. Λοιπὸν δέ μοι καιρὸς καὶ πρὸς ὑμᾶς μέτρια είν 40. Καὶ πῶς τις ἐξ ὑμῶν δυνήσεται Ἐκκλησίας
PG 30:825Ἀλλὰ καὶ οἱ ἐν τῷ τῆς μανίας σταδίῳ τρέχοντες, καταφρονοῦσι τοῦ πράγματος, μηδὲ τὸ σύνολον εἰς γυναῖκα ἐμβλέποντες, τοῦ φθαρτοῦ βραβείου χάριν· ὑμεῖς δὲ τὰ μυστήρια τῶν ἐπουρανίων πραγμάτων ἐπιγνόντες, καὶ τὰ τοῦ μέλλοντος αἰῶνος φοβερὰ κριτήρια προακούσαντες, τὴν σωφροσύνην οὐκ ἐτηρήσατε, οὐδὲ τὴν ἐγκράτειαν ἐφυλάξατε, ματαίῳ λογισμῷ ὑπαχθέντες τῇ τῶν ὁμοσκήνων ἑταιρείᾳ. Καὶ πῶς τις ἐξ ὑμῶν δυνήσεται Ἐκκλησίας προνοήσασθαι, καὶ τὸν περὶ κατηχήσεως λόγον ἐν ἐκκλησίᾳ λαλῆσαι, αὐτὸς μὴ προκαθαρίσας τὴν ἑαυτοῦ συνείδησιν; Πρὸς ὃν ἄν τις εὐλόγως εἴποι· Ὑποκριτὰ, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε δυνήσῃ ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Πῶς δὲ καὶ περὶ σωφροσύνης τολμήσεις λαλῆσαι, αὐτὸς γυναικομανίᾳ δεδουλωμένος; ἢ πῶς τὰ περὶ δικαιοσύνης διδάξαι, αὐτὸς ὑπὸ τῆς ἀδικίας κρατούμενος; Θεραπευέτω τοίνυν πρῶτον τὸ ἑαυτοῦ τραῦμα ὁ τοιοῦτος, καὶ τότε δυνήσεται τὸν τοῦ ἀδελφοῦ μώλωπα ἰάσασθαι, λόγοις θείοις τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐπιῤῥώσας· τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς τραῦμα τοῖς ἁγίοις λόγοις παραμυθούμενον κουφίζεται.τοῦ Υποκριτὰ, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε δυνήσῃ ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Πῶς δὲ καὶ περὶ σωφροσύνης τολμήσεις λαλῆσαι, αὐτὸς γυναικομανία δεδουλωμένος ; ἢ πῶς τὰ περὶ δικαιο- σύνης διδάξαι, αὐτὸς ὑπὸ τῆς ἀδικίας κρατούμενος; Θεραπευέτω τοίνυν πρῶτον τὸ ἑαυτοῦ τραῦμα ὁ τοι οὗτος, καὶ τότε δυνήσεται τὸν τοῦ ἀδελφοῦ μώλωπα [άσασθαι, λόγοις θείοις τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐπιῤῥώσας τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς τραῦμα τοῖς ἁγίοις λόγοις παρα- μυθούμενον κουφίζεται. Παρακάλει τοίνυν πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τοὺς μὲν πυρουμένους, εἰ βούλοιν- το, γαμεῖν ἐν Χριστῷ (γινώσκοντας μέντοι, ὡς μία ἑνὶ ἐπλάσθη, πρῶτος δὲ Λάμεχ ὢν ἐκ τοῦ Κάϊν, ἔλα- δεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας· τὸ δὲ ἑαυτῷ λαβεῖν ἐστι τὸ μὴ κατὰ θέλημα Θεοῦ. Ἡ γὰρ πολυγαμία, γάμου μὲν ἔχει τὸ ὄνομα, ἔστι δὲ φιλευπρόσωπος πορνεία)· τοὺς δὲ ἐγκρατευομένους, τελείως ἐν Χριστῷ ἀσκεῖν, καὶ μὴ τῷ μὲν ὀνόματι φιλοσοφεῖν, τὸ δὲ ἔργον ἐπι κεκαλυμμένως πράττειν. Μηδὲ πάλιν τοῖς τῶν ἀνα θρώπων ὀφθαλμοῖς προσέχετε, ὅτι οὐχ ὁρᾶσθε, τοίχων ὑμᾶς πανταχόθεν περικλειόντων· ἀλλὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπειλὴν φοβήθητε, ὅτι πάντα γυμνά, καὶ τετραχη λισμένα ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσι, τὰ ἐν νυκτὶ καὶ ἡμέρᾳ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων πραττόμενα. τὴν ἀναισθησίαν τῶν μυωπαζόντων, πῶς αἱ θήλειαι ἐκουσίᾳ γνώμῃ ἑαυτὰς εἰς δουλείαν ἐκδεδώκασι, τις μῆς ὑπὸ τοῦ τετιμηκότος ἀγορασθεῖσαι. Πολλάκις γάρ τις κόρη τοῖς ἰδίοις γονεῦσι μὴ ἐξυπηρετησαμε- νη, καὶ ἀμοιβὰς δικαίων πόνων μὴ ἀποδεδωκυῖα τοῖς ἑαυτῆς γεννήτορσιν, αὕτη σπουδαία εἰς τὸν ἀγαπητὸν εὑρέθη, καί πάντα τρόπον ἀγωνίζεται αὐτῷ ἀρέσαι, καὶ οὐχὶ Θεῷ εὐσεβῶς δουλεῦσαι, νύκτωρ τε καὶ μεθ᾿ ἡμέραν ταλαιπωροῦσα, καὶ στολὰς ἐξαλάσσουσα αὐτ τῷ καὶ κατασκευάζουσα· καὶ πολλὰ ἄλλα πράγματα ἐστιν, ἃ οὐκ ἀγνοοῦμεν, ἀλλὰ νῦν λέγειν οὐ βουλόμε- θα· οὐ γὰρ θέμις τὰ κρυφῆ γινόμενα ὑπ᾽ αὐτῶν εἰς μέσον ἄγειν, ἃ καὶ τῷ λέγειν αἰσχρὰ τυγχάνει. Ὁ δὲ λοιπόν, ὥσπερ τις ἰχθὺς ἀμφιβληστρῳ κακῷ περι- βληθείς, διὰ τῶν ἱματίων καὶ τῆς θανατηφόρου ὑπηρεσίας τῆς κατὰ ἀνθρωπαρέσκειαν γινομένης, καὶ οἱ κατὰ θεοσέβειαν, δεδούλωται τῷ γυναίῳ, μεθύων τὸ φρόνημα, καὶ κραδαινόμενος ὅλως ἐκλύε ται ὑπὸ τῶν γυναικείων βημάτων, καὶ οὔττε προσευ χῆς καιρὸν λοιπὸν ἐπιγινώσκει, οὔτε ἐὰν κύψῃ τοῦ προσεύξασθαι, οἶδε τί ποιεῖ, ἐνοπτριζόμενος χαρα κτῆρα ἑταιρικής διαθέσεως. Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τὸ γύο ναιον συμπάσχει τῷ πάσχοντι. Καὶ Γραφῆς ἀναγινω- σκομένης ἀβλεπτοῦσι τὴν διάνοιαν· καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιών λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρω- τικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνε- σθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέ- πει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικί SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A pounemo : Hypocrita, ejice primum trabem ex ocu- to tuo, et tunc poteris ejicere festucam, quæ est in oculo fratris tui ". Quomodo vero et de honestate loqui audebis, ipse intemperanti mulierum insania correptus? Aut quomodo ea quæ justitiam decent, edocere, ipse ab injustitia devinctns ? Medeatur ita- que primum qui hujusmodi est, huic vulneri; et tunc poterit fraternæ vibici adbibere medicinam, verbis divinis illius animam corroborans. Animæ etenim vulnus sanctis verbis delinitum, allevatur. Quamobrem hortare omnes homines, eos quidem qui uruntur, ut si velint, uxorem ducant in Christo (scientes tamen quod una uni formata fuerit, La- mech vero primus, qui a Cain genus ducebat, acce- pit sibi duas uxores ". Sibi autem accipere, est non secundum Dei beneplacitum. Polygamia nam- B que, conjugii quidem nomen habet, sed honesta fornicatio est), eos vero qui continentiam profi- tentur, ut perfecte in Christo exerceant, nec ver- bo quidem philosopbentur, rem tamen clandestino perpetrent. Neque rursus animum humanis oculis advertite, quod nempe non videamini, parietibus vos circumquaque concludentibus: sed Dei minas metuite, quod omnia nuda et resupinata coram illo sunt ", quæ interdiu et noctu ab hominibus fiunt. G stoliditate eorum percellor qui tantopere cæcu- tiunt : quanam videlicet ratione mulierculæ ultro se ipsæ in servitutem dedant, pretio ab eo qui stimaverit, coemptæ. Sape enim contingit, ut puella quæpiam suis parentibus nequaquam famu- lata, nec mutuas justorum laborum vices propriis genitoribus reddens, ea studiosa in dilectum inve- niatur, et omnes nervos intendat ut ei placeat ; non tamen Deo religiose deserviat; diu noctuque solli- cita, eique indumenta subinde permutans et præ- parans. (Alia sunt item res complures, quas ne- quaquam ignoramus, sed quas dicere nunc minime volumus: neque enim fas est, ut quæ furtim ab illis fiunt, in medium proferantur, cum ea vel dictu sint turpia.) Ille vero quasi quidam piscis malis plagis irretitus, per vestimenta et mortiferum fa- mulatum, qui ea mente exhibetur ut hominibus placeatur, non vero secundum pietatem, captivus cedit mulieri; mente temulentus,ac omnino lapsa- D bundus enervatur a muliebri affectu, et neo dein- ceps orationis tempus cognoscit, nec, si quidem ad orandum procumbat, quid faciat intelligit, imagi- nem animo versans contubernalis rationis. Quo modo ille aficitur, haud aliter et mulierculæ con- tingit : et dum Scriptura legitur, cæcutiunt animo ; dumque in ecclesia homilim habentur,nesciunt quid audiant, turpi adfectione invicem captivi, sic amo- ris furorisque morbo animam obtundente, ut si fieri posset, suorum etiam nominum obliviscerentur. Bousque mulier cum homine convivens, hominis " Matth. v11, 3-5; Luc. vi, 41, 42. * Genes, IV, 10. " Hebr. iv, 13. 11. Καί μοι θαυμάσαι λίαν ἔπεισιν ἐκπληττομένῳ 11. Ac mihi admirari vehementer subit, dum
PG 30:826Παρακάλει τοίνυν πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τοὺς μὲν πυρουμένους, εἰ βούλοιντο, γαμεῖν ἐν Χριστῷ (γινώσκοντας μέντοι, ὡς μία ἑνὶ ἐπλάσθη, πρῶτος δὲ Λάμεχ ὢν ἐκ τοῦ Κάϊν, ἔλαβεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας· τὸ δὲ ἑαυτῷ λαβεῖν ἐστι τὸ μὴ κατὰ θέλημα. Θεοῦ. Ἡ γὰρ πολυγαμία, γάμου μὲν ἔχει τὸ ὄνομα, ἔστι δὲ φιλευπρόσωπος πορνεία)· τοὺς δὲ ἐγκρατευομένους, τελείως ἐν Χριστῷ ἀσκεῖν, καὶ μὴ τῷ μὲν ὀνόματι φιλοσοφεῖν, τὸ δὲ ἔργον ἐπικεκαλυμμένως πράττειν. Μηδὲ πάλιν τοῖς τῶν ἀνθρώπων ὀφθαλμοῖς προσέχετε, ὅτι οὐχ ὁρᾶσθε, τοίχων ὑμᾶς πανταχόθεν περικλειόντων· ἀλλὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπειλὴν φοβήθητε, ὅτι πάντα γυμνὰ, καὶ τετραχηλισμένα ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσι, τὰ ἐν νυκτὶ καὶ ἡμέρᾳ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων πραττόμενα. Καί μοι θαυμάσαι λίαν ἔπεισιν ἐκπληττομένῳ τὴν ἀναισθησίαν τῶν μυωπαζόντων, πῶς αἱ θήλειαι ἑκουσίᾳ γνώμῃ ἑαυτὰς εἰς δουλείαν ἐκδεδώκασι, τιμῆς ὑπὸ τοῦ τετιμηκότος ἀγορασθεῖσαι.τοῦ Υποκριτὰ, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε δυνήσῃ ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Πῶς δὲ καὶ περὶ σωφροσύνης τολμήσεις λαλῆσαι, αὐτὸς γυναικομανία δεδουλωμένος ; ἢ πῶς τὰ περὶ δικαιο- σύνης διδάξαι, αὐτὸς ὑπὸ τῆς ἀδικίας κρατούμενος; Θεραπευέτω τοίνυν πρῶτον τὸ ἑαυτοῦ τραῦμα ὁ τοι οὗτος, καὶ τότε δυνήσεται τὸν τοῦ ἀδελφοῦ μώλωπα [άσασθαι, λόγοις θείοις τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐπιῤῥώσας τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς τραῦμα τοῖς ἁγίοις λόγοις παρα- μυθούμενον κουφίζεται. Παρακάλει τοίνυν πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τοὺς μὲν πυρουμένους, εἰ βούλοιν- το, γαμεῖν ἐν Χριστῷ (γινώσκοντας μέντοι, ὡς μία ἑνὶ ἐπλάσθη, πρῶτος δὲ Λάμεχ ὢν ἐκ τοῦ Κάϊν, ἔλα- δεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας· τὸ δὲ ἑαυτῷ λαβεῖν ἐστι τὸ μὴ κατὰ θέλημα Θεοῦ. Ἡ γὰρ πολυγαμία, γάμου μὲν ἔχει τὸ ὄνομα, ἔστι δὲ φιλευπρόσωπος πορνεία)· τοὺς δὲ ἐγκρατευομένους, τελείως ἐν Χριστῷ ἀσκεῖν, καὶ μὴ τῷ μὲν ὀνόματι φιλοσοφεῖν, τὸ δὲ ἔργον ἐπι κεκαλυμμένως πράττειν. Μηδὲ πάλιν τοῖς τῶν ἀνα θρώπων ὀφθαλμοῖς προσέχετε, ὅτι οὐχ ὁρᾶσθε, τοίχων ὑμᾶς πανταχόθεν περικλειόντων· ἀλλὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπειλὴν φοβήθητε, ὅτι πάντα γυμνά, καὶ τετραχη λισμένα ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσι, τὰ ἐν νυκτὶ καὶ ἡμέρᾳ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων πραττόμενα. τὴν ἀναισθησίαν τῶν μυωπαζόντων, πῶς αἱ θήλειαι ἐκουσίᾳ γνώμῃ ἑαυτὰς εἰς δουλείαν ἐκδεδώκασι, τις μῆς ὑπὸ τοῦ τετιμηκότος ἀγορασθεῖσαι. Πολλάκις γάρ τις κόρη τοῖς ἰδίοις γονεῦσι μὴ ἐξυπηρετησαμε- νη, καὶ ἀμοιβὰς δικαίων πόνων μὴ ἀποδεδωκυῖα τοῖς ἑαυτῆς γεννήτορσιν, αὕτη σπουδαία εἰς τὸν ἀγαπητὸν εὑρέθη, καί πάντα τρόπον ἀγωνίζεται αὐτῷ ἀρέσαι, καὶ οὐχὶ Θεῷ εὐσεβῶς δουλεῦσαι, νύκτωρ τε καὶ μεθ᾿ ἡμέραν ταλαιπωροῦσα, καὶ στολὰς ἐξαλάσσουσα αὐτ τῷ καὶ κατασκευάζουσα· καὶ πολλὰ ἄλλα πράγματα ἐστιν, ἃ οὐκ ἀγνοοῦμεν, ἀλλὰ νῦν λέγειν οὐ βουλόμε- θα· οὐ γὰρ θέμις τὰ κρυφῆ γινόμενα ὑπ᾽ αὐτῶν εἰς μέσον ἄγειν, ἃ καὶ τῷ λέγειν αἰσχρὰ τυγχάνει. Ὁ δὲ λοιπόν, ὥσπερ τις ἰχθὺς ἀμφιβληστρῳ κακῷ περι- βληθείς, διὰ τῶν ἱματίων καὶ τῆς θανατηφόρου ὑπηρεσίας τῆς κατὰ ἀνθρωπαρέσκειαν γινομένης, καὶ οἱ κατὰ θεοσέβειαν, δεδούλωται τῷ γυναίῳ, μεθύων τὸ φρόνημα, καὶ κραδαινόμενος ὅλως ἐκλύε ται ὑπὸ τῶν γυναικείων βημάτων, καὶ οὔττε προσευ χῆς καιρὸν λοιπὸν ἐπιγινώσκει, οὔτε ἐὰν κύψῃ τοῦ προσεύξασθαι, οἶδε τί ποιεῖ, ἐνοπτριζόμενος χαρα κτῆρα ἑταιρικής διαθέσεως. Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τὸ γύο ναιον συμπάσχει τῷ πάσχοντι. Καὶ Γραφῆς ἀναγινω- σκομένης ἀβλεπτοῦσι τὴν διάνοιαν· καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιών λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρω- τικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνε- σθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέ- πει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικί SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A pounemo : Hypocrita, ejice primum trabem ex ocu- to tuo, et tunc poteris ejicere festucam, quæ est in oculo fratris tui ". Quomodo vero et de honestate loqui audebis, ipse intemperanti mulierum insania correptus? Aut quomodo ea quæ justitiam decent, edocere, ipse ab injustitia devinctns ? Medeatur ita- que primum qui hujusmodi est, huic vulneri; et tunc poterit fraternæ vibici adbibere medicinam, verbis divinis illius animam corroborans. Animæ etenim vulnus sanctis verbis delinitum, allevatur. Quamobrem hortare omnes homines, eos quidem qui uruntur, ut si velint, uxorem ducant in Christo (scientes tamen quod una uni formata fuerit, La- mech vero primus, qui a Cain genus ducebat, acce- pit sibi duas uxores ". Sibi autem accipere, est non secundum Dei beneplacitum. Polygamia nam- B que, conjugii quidem nomen habet, sed honesta fornicatio est), eos vero qui continentiam profi- tentur, ut perfecte in Christo exerceant, nec ver- bo quidem philosopbentur, rem tamen clandestino perpetrent. Neque rursus animum humanis oculis advertite, quod nempe non videamini, parietibus vos circumquaque concludentibus: sed Dei minas metuite, quod omnia nuda et resupinata coram illo sunt ", quæ interdiu et noctu ab hominibus fiunt. G stoliditate eorum percellor qui tantopere cæcu- tiunt : quanam videlicet ratione mulierculæ ultro se ipsæ in servitutem dedant, pretio ab eo qui stimaverit, coemptæ. Sape enim contingit, ut puella quæpiam suis parentibus nequaquam famu- lata, nec mutuas justorum laborum vices propriis genitoribus reddens, ea studiosa in dilectum inve- niatur, et omnes nervos intendat ut ei placeat ; non tamen Deo religiose deserviat; diu noctuque solli- cita, eique indumenta subinde permutans et præ- parans. (Alia sunt item res complures, quas ne- quaquam ignoramus, sed quas dicere nunc minime volumus: neque enim fas est, ut quæ furtim ab illis fiunt, in medium proferantur, cum ea vel dictu sint turpia.) Ille vero quasi quidam piscis malis plagis irretitus, per vestimenta et mortiferum fa- mulatum, qui ea mente exhibetur ut hominibus placeatur, non vero secundum pietatem, captivus cedit mulieri; mente temulentus,ac omnino lapsa- D bundus enervatur a muliebri affectu, et neo dein- ceps orationis tempus cognoscit, nec, si quidem ad orandum procumbat, quid faciat intelligit, imagi- nem animo versans contubernalis rationis. Quo modo ille aficitur, haud aliter et mulierculæ con- tingit : et dum Scriptura legitur, cæcutiunt animo ; dumque in ecclesia homilim habentur,nesciunt quid audiant, turpi adfectione invicem captivi, sic amo- ris furorisque morbo animam obtundente, ut si fieri posset, suorum etiam nominum obliviscerentur. Bousque mulier cum homine convivens, hominis " Matth. v11, 3-5; Luc. vi, 41, 42. * Genes, IV, 10. " Hebr. iv, 13. 11. Καί μοι θαυμάσαι λίαν ἔπεισιν ἐκπληττομένῳ 11. Ac mihi admirari vehementer subit, dum
Πολλάκις γάρ τις κόρη τοῖς ἰδίοις γονεῦσι μὴ ἐξυπηρετησαμένη, καὶ ἀμοιβὰς δικαίων πόνων μὴ ἀποδεδωκυῖα τοῖς ἑαυτῆς γεννήτορσιν, αὕτη σπουδαία εἰς τὸν ἀγαπητὸν εὑρέθη, καὶ πάντα τρόπον ἀγωνίζεται αὐτῷ ἀρέσαι, καὶ οὐχὶ Θεῷ εὐσεβῶς δουλεῦσαι, νύκτωρ τε καὶ μεθ’ ἡμέραν ταλαιπωροῦσα, καὶ στολὰς ἐξαλάσσουσα αὐτῷ καὶ κατασκευάζουσα· καὶ πολλὰ ἄλλα πράγματά ἐστιν, ἃ οὐκ ἀγνοοῦμεν, ἀλλὰ νῦν λέγειν οὐ βουλόμεθα· οὐ γὰρ θέμις τὰ κρυφῆ γινόμενα ὑπ’ αὐτῶν εἰς μέσον ἄγειν, ἃ καὶ τῷ λέγειν αἰσχρὰ τυγχάνει. Ὁ δὲ λοιπὸν, ὥσπερ τις ἰχθὺς ἀμφιβλήστρῳ κακῷ περιβληθεὶς, διὰ τῶν ἱματίων καὶ τῆς θανατηφόρου ὑπηρεσίας τῆς κατὰ ἀνθρωπαρέσκειαν γινομένης, καὶ οὐ κατὰ θεοσέβειαν, δεδούλωται τῷ γυναίῳ, μεθύων τὸ φρόνημα, καὶ κραδαινόμενος ὅλως ἐκλύεται ὑπὸ τῶν γυναικείων ῥημάτων, καὶ οὔτε προσευχῆς καιρὸν λοιπὸν ἐπιγινώσκει, οὔτε ἐὰν κύψῃ τοῦ προσεύξασθαι, οἶδε τί ποιεῖ, ἐνοπτριζόμενος χαρακτῆρα ἑταιρικῆς διαθέσεως. Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τὸ γύναιον συμπάσχει τῷ πάσχοντι. Καὶ Γραφῆς ἀναγινωσκομένης ἀβλεπτοῦσι τὴν διάνοιαν·τοῦ Υποκριτὰ, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε δυνήσῃ ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Πῶς δὲ καὶ περὶ σωφροσύνης τολμήσεις λαλῆσαι, αὐτὸς γυναικομανία δεδουλωμένος ; ἢ πῶς τὰ περὶ δικαιο- σύνης διδάξαι, αὐτὸς ὑπὸ τῆς ἀδικίας κρατούμενος; Θεραπευέτω τοίνυν πρῶτον τὸ ἑαυτοῦ τραῦμα ὁ τοι οὗτος, καὶ τότε δυνήσεται τὸν τοῦ ἀδελφοῦ μώλωπα [άσασθαι, λόγοις θείοις τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐπιῤῥώσας τὸ γὰρ τῆς ψυχῆς τραῦμα τοῖς ἁγίοις λόγοις παρα- μυθούμενον κουφίζεται. Παρακάλει τοίνυν πάντας τοὺς ἀνθρώπους, τοὺς μὲν πυρουμένους, εἰ βούλοιν- το, γαμεῖν ἐν Χριστῷ (γινώσκοντας μέντοι, ὡς μία ἑνὶ ἐπλάσθη, πρῶτος δὲ Λάμεχ ὢν ἐκ τοῦ Κάϊν, ἔλα- δεν ἑαυτῷ δύο γυναῖκας· τὸ δὲ ἑαυτῷ λαβεῖν ἐστι τὸ μὴ κατὰ θέλημα Θεοῦ. Ἡ γὰρ πολυγαμία, γάμου μὲν ἔχει τὸ ὄνομα, ἔστι δὲ φιλευπρόσωπος πορνεία)· τοὺς δὲ ἐγκρατευομένους, τελείως ἐν Χριστῷ ἀσκεῖν, καὶ μὴ τῷ μὲν ὀνόματι φιλοσοφεῖν, τὸ δὲ ἔργον ἐπι κεκαλυμμένως πράττειν. Μηδὲ πάλιν τοῖς τῶν ἀνα θρώπων ὀφθαλμοῖς προσέχετε, ὅτι οὐχ ὁρᾶσθε, τοίχων ὑμᾶς πανταχόθεν περικλειόντων· ἀλλὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἀπειλὴν φοβήθητε, ὅτι πάντα γυμνά, καὶ τετραχη λισμένα ἐνώπιον αὐτοῦ εἰσι, τὰ ἐν νυκτὶ καὶ ἡμέρᾳ ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων πραττόμενα. τὴν ἀναισθησίαν τῶν μυωπαζόντων, πῶς αἱ θήλειαι ἐκουσίᾳ γνώμῃ ἑαυτὰς εἰς δουλείαν ἐκδεδώκασι, τις μῆς ὑπὸ τοῦ τετιμηκότος ἀγορασθεῖσαι. Πολλάκις γάρ τις κόρη τοῖς ἰδίοις γονεῦσι μὴ ἐξυπηρετησαμε- νη, καὶ ἀμοιβὰς δικαίων πόνων μὴ ἀποδεδωκυῖα τοῖς ἑαυτῆς γεννήτορσιν, αὕτη σπουδαία εἰς τὸν ἀγαπητὸν εὑρέθη, καί πάντα τρόπον ἀγωνίζεται αὐτῷ ἀρέσαι, καὶ οὐχὶ Θεῷ εὐσεβῶς δουλεῦσαι, νύκτωρ τε καὶ μεθ᾿ ἡμέραν ταλαιπωροῦσα, καὶ στολὰς ἐξαλάσσουσα αὐτ τῷ καὶ κατασκευάζουσα· καὶ πολλὰ ἄλλα πράγματα ἐστιν, ἃ οὐκ ἀγνοοῦμεν, ἀλλὰ νῦν λέγειν οὐ βουλόμε- θα· οὐ γὰρ θέμις τὰ κρυφῆ γινόμενα ὑπ᾽ αὐτῶν εἰς μέσον ἄγειν, ἃ καὶ τῷ λέγειν αἰσχρὰ τυγχάνει. Ὁ δὲ λοιπόν, ὥσπερ τις ἰχθὺς ἀμφιβληστρῳ κακῷ περι- βληθείς, διὰ τῶν ἱματίων καὶ τῆς θανατηφόρου ὑπηρεσίας τῆς κατὰ ἀνθρωπαρέσκειαν γινομένης, καὶ οἱ κατὰ θεοσέβειαν, δεδούλωται τῷ γυναίῳ, μεθύων τὸ φρόνημα, καὶ κραδαινόμενος ὅλως ἐκλύε ται ὑπὸ τῶν γυναικείων βημάτων, καὶ οὔττε προσευ χῆς καιρὸν λοιπὸν ἐπιγινώσκει, οὔτε ἐὰν κύψῃ τοῦ προσεύξασθαι, οἶδε τί ποιεῖ, ἐνοπτριζόμενος χαρα κτῆρα ἑταιρικής διαθέσεως. Τὰ ὅμοια δὲ καὶ τὸ γύο ναιον συμπάσχει τῷ πάσχοντι. Καὶ Γραφῆς ἀναγινω- σκομένης ἀβλεπτοῦσι τὴν διάνοιαν· καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιών λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρω- τικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνε- σθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέ- πει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικί SERMO DE CONTUBERNALIBUS. A pounemo : Hypocrita, ejice primum trabem ex ocu- to tuo, et tunc poteris ejicere festucam, quæ est in oculo fratris tui ". Quomodo vero et de honestate loqui audebis, ipse intemperanti mulierum insania correptus? Aut quomodo ea quæ justitiam decent, edocere, ipse ab injustitia devinctns ? Medeatur ita- que primum qui hujusmodi est, huic vulneri; et tunc poterit fraternæ vibici adbibere medicinam, verbis divinis illius animam corroborans. Animæ etenim vulnus sanctis verbis delinitum, allevatur. Quamobrem hortare omnes homines, eos quidem qui uruntur, ut si velint, uxorem ducant in Christo (scientes tamen quod una uni formata fuerit, La- mech vero primus, qui a Cain genus ducebat, acce- pit sibi duas uxores ". Sibi autem accipere, est non secundum Dei beneplacitum. Polygamia nam- B que, conjugii quidem nomen habet, sed honesta fornicatio est), eos vero qui continentiam profi- tentur, ut perfecte in Christo exerceant, nec ver- bo quidem philosopbentur, rem tamen clandestino perpetrent. Neque rursus animum humanis oculis advertite, quod nempe non videamini, parietibus vos circumquaque concludentibus: sed Dei minas metuite, quod omnia nuda et resupinata coram illo sunt ", quæ interdiu et noctu ab hominibus fiunt. G stoliditate eorum percellor qui tantopere cæcu- tiunt : quanam videlicet ratione mulierculæ ultro se ipsæ in servitutem dedant, pretio ab eo qui stimaverit, coemptæ. Sape enim contingit, ut puella quæpiam suis parentibus nequaquam famu- lata, nec mutuas justorum laborum vices propriis genitoribus reddens, ea studiosa in dilectum inve- niatur, et omnes nervos intendat ut ei placeat ; non tamen Deo religiose deserviat; diu noctuque solli- cita, eique indumenta subinde permutans et præ- parans. (Alia sunt item res complures, quas ne- quaquam ignoramus, sed quas dicere nunc minime volumus: neque enim fas est, ut quæ furtim ab illis fiunt, in medium proferantur, cum ea vel dictu sint turpia.) Ille vero quasi quidam piscis malis plagis irretitus, per vestimenta et mortiferum fa- mulatum, qui ea mente exhibetur ut hominibus placeatur, non vero secundum pietatem, captivus cedit mulieri; mente temulentus,ac omnino lapsa- D bundus enervatur a muliebri affectu, et neo dein- ceps orationis tempus cognoscit, nec, si quidem ad orandum procumbat, quid faciat intelligit, imagi- nem animo versans contubernalis rationis. Quo modo ille aficitur, haud aliter et mulierculæ con- tingit : et dum Scriptura legitur, cæcutiunt animo ; dumque in ecclesia homilim habentur,nesciunt quid audiant, turpi adfectione invicem captivi, sic amo- ris furorisque morbo animam obtundente, ut si fieri posset, suorum etiam nominum obliviscerentur. Bousque mulier cum homine convivens, hominis " Matth. v11, 3-5; Luc. vi, 41, 42. * Genes, IV, 10. " Hebr. iv, 13. 11. Καί μοι θαυμάσαι λίαν ἔπεισιν ἐκπληττομένῳ 11. Ac mihi admirari vehementer subit, dum
PG 30:827καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιῶν λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρωτικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνεσθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέπει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικὶ συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα· τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικοῦσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες ἑαυτοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους. μιμησώμεθα τοὺς προφήτας, καὶ κατ’ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπεινοφροσύνης·καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιῶν λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρωτικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνεσθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέπει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικὶ συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα· τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικοῦσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες ἑαυτοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους. μιμησώμεθα τοὺς προφήτας, καὶ κατ’ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπεινοφροσύνης· συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικουσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυ τοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες αυ τοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόσ ξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους, μιμησώμεθα τους προφήτας, καὶ κατ᾽ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπει νοφροσύνης· ἀλλὰ πάντα κατὰ ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν ταπεινοφροσύνην σωφρόνως ὑφ' ἡμῶν πραττέσθω ἐν Χρισρῷ, ἵνα δυνηθῶμεν ῥυσθῆναι ἐκ τοῦ ἐνεστῶ τος καιροῦ πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μονογενοῦς αὐτ τοῦ Υἱοῦ, δι᾿ οὗ καὶ μεθ᾽ αὖ δόξα, κράτος, τιμὴ τῷ ἀοράτῳ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ καὶ παρακλήτῳ Πνεύματι, νῦν καὶ εἰς τοὺς σύμπαντας αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα· τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικουσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυ τοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες αυτοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόσ ξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους, μιμησώμεθα τους προφήτας, καὶ κατ᾽ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπεινοφροσύνης· ἀλλὰ πάντα κατὰ ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν ταπεινοφροσύνην σωφρόνως ὑφ' ἡμῶν πραττέσθω ἐν Χρισρῷ, ἵνα δυνηθῶμεν ῥυσθῆναι ἐκ τοῦ ἐνεστῶ τος καιροῦ πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μονογενοῦς αὐτ τοῦ Υἱοῦ, δι᾿ οὗ καὶ μεθ᾽ αὖ δόξα, κράτος, τιμὴ τῷ ἀοράτῳ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ καὶ παρακλήτῳ Πνεύματι, νῦν καὶ εἰς τοὺς σύμπαντας αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. mentem evertit: eousque vir cum femina habi tans, in insaniam concupiscentiæ mulierem impellit eousque potest mulier cum viro contubernium habens, vel Dei ipsius memoriæ oblivionem inducere. Facessamus ab gehenna, et igne sempiterno! Ut quid spirantes adhuc vosmet ipsi in orcum borribilemque tartarum defoditis? Qui contubernales habetis et cum illis conversamini, dediscite hano malam doctrinam, quæ interitum propinat, et salutem prodit. Imitemur apostolos; imitemur prophetas, et per vestigia eorum incedamns, nec nos decipiat feminina esca. Nos ipsi rursus, ne mulierem quasi esca in fraudem inducamus ob inanem gloriam, et superstitiosam humilitatem. Sed omnia secundum veram solidamque humilitatem sobrie a nobis peragantur in Christo, ut possimus liberari a præsenti tempore malo, juxta voluntatem Patris, et Domini nostri Jesu Christi Filii ejus unigeniti: per quem et cum quo gloria, imperium, honor invisibili Patri cum sancto et paracleto Spiritu, nunc, et in omnia sæcula sæculorum. Amen. ST RATIONES SYLLOGISTICE CONTRA ARIANOS, Quod Filius in divinis sit Deus (Interprete Francisco Turriano, S. J. - AD. CANIS., Lectiones antiquæ, ed. Basnagii, tom. I, p. 169.) I. Si Filius est natura Deus, et Pater est natura (; Pater etiam est unigenitus, quia incomparabilis est, Deus, non est alius Deus Filius, alius vero Deus Pater. Sin autem non est natura Deus Filius: Deus dicitur, sicut qui falso dicuntur dii,et non est Deus. II. Si unus Dominus Filius natura, Dominus autem etiam Pater natura, manifestum est quod non alia natura. Quod si unus Deus Pater, dicitur autem Deus etiam Filius, non alia natura, sed una. III. Si unus Dominus natura, cum multi ŋkɛɛ, hoc est, positione seu adoptione vocentur domini, et unus Filius natura, cum multi nominentur filii, qui vocatur positione dominus vel filius ad imitationem ejus, qui natura, vocatur: positione enim nihil dicetur, nisi antecedat, quod natura. Si igitur nos sumus filii Dei Otet, id est, adoptione, necesse est prius esse natura Filium. IV. Quæ vere sunt omnina substantiæ, ea notæ sunt eorum, quorum sunt nomina. Proprie autem et vere Pater est Deus et Filius et Spiritus sanctus eadem igitur substantia sicut et nomina. V. Si non est generationis unigenitum, sed propter incomparabilem excellentiam est unigenitus, et omnis creatura non similis, sed dissimilis erit unigenita, multi igitur unigeniti erunt sicut Filius est Dei unigenitus. VI. Filius non simpliciter est unigenitus, sed a Patre unigenitus; Filius igitur unigenitus est, et non creatura unigenita. VII. Si xatà µáбav, id est dimissionem, et permissum Patris, et non secundum naturam creat Filius, nihil aliud quam minor creaturis ab ipso factis, etiam secundum naturam est; quorum enim non est creator secundum naturam, quomodo creata secundum naturam? VIII. Si Deus operatur, sicut nullus alius, et generans, sicut nullus alius generabit; Deus enim in omnibus, et ad omnia est incomparabilis ut Deus. IX. Quod fit, non est ex substantia facientis; quod generatur ex substantia generantis est: non est igitur idem facere et gignere. X. Si Filius est ex Deo, non est autem tanquam ex Patre, sed tanquam ex causa,causa autem ut simus etiam nos, Deus est, ex ipso enim sunt omnia; non Illa argumenta non digessit ipse Basilius, sed ex ipsius operibus ducta sunt et in ordinem redacta BA N. mentem evertit: eousque vir cum femina habi- tans, in insaniam concupiscentiæ mulierem impellit eousque potest mulier cum viro contubernium habens, vel Dei ipsius memoriæ oblivionem inducere. Facessamus ab gehenna, et igne sempiterno! Ut quid spirantes adhuc vosmet ipsi in orcum borribilemque tartarum defoditis? Qui contubernales habetis et cum illis conversamini, dediscite hano malam doctrinam, quæ interitum propinat, et salutem prodit. Imitemur apostolos; imitemur prophetas, et per vestigia eorum incedamns, nec nos decipiat feminina esca. Nos ipsi rursus, ne mulierem quasi esca in fraudem inducamus ob inanem gloriam, et superstitiosam humilitatem. Sed omnia secundum veram solidamque humilitatem sobrie a nobis peragantur in Christo, ut possimus liberari a præsenti tempore malo, juxta voluntatem Patris, et Domini nostri Jesu Christi Filii ejus unigeniti: per quem et cum quo gloria, imperium, honor invisibili Patri cum sancto et paracleto Spiritu, nunc, et in omnia sæcula sæculorum. Amen. ST RATIONES SYLLOGISTICE CONTRA ARIANOS, Quod Filius in divinis sit Deus (Interprete Francisco Turriano, S. J. - AD. CANIS., Lectiones antiquæ, ed. Basnagii, tom. I, p. 169.) I. Si Filius est natura Deus, et Pater est natura (; Pater etiam est unigenitus, quia incomparabilis est, Deus, non est alius Deus Filius, alius vero Deus Pater. Sin autem non est natura Deus Filius: Deus dicitur, sicut qui falso dicuntur dii,et non est Deus. II. Si unus Dominus Filius natura, Dominus autem etiam Pater natura, manifestum est quod non alia natura. Quod si unus Deus Pater, dicitur autem Deus etiam Filius, non alia natura, sed una. III. Si unus Dominus natura, cum multi ŋkɛɛ, hoc est, positione seu adoptione vocentur domini, et unus Filius natura, cum multi nominentur filii, qui vocatur positione dominus vel filius ad imitationem ejus, qui natura, vocatur: positione enim nihil dicetur, nisi antecedat, quod natura. Si igitur nos sumus filii Dei Otet, id est, adoptione, necesse est prius esse natura Filium. IV. Quæ vere sunt omnina substantiæ, ea notæ sunt eorum, quorum sunt nomina. Proprie autem et vere Pater est Deus et Filius et Spiritus sanctus: eadem igitur substantia sicut et nomina. V. Si non est generationis unigenitum, sed propter incomparabilem excellentiam est unigenitus, et omnis creatura non similis, sed dissimilis erit unigenita, multi igitur unigeniti erunt sicut Filius est Dei unigenitus. VI. Filius non simpliciter est unigenitus, sed a Patre unigenitus; Filius igitur unigenitus est, et non creatura unigenita. VII. Si xatà µáбav, id est dimissionem, et permissum Patris, et non secundum naturam creat Filius, nihil aliud quam minor creaturis ab ipso factis, etiam secundum naturam est; quorum enim non est creator secundum naturam, quomodo creata secundum naturam? VIII. Si Deus operatur, sicut nullus alius, et generans, sicut nullus alius generabit; Deus enim in omnibus, et ad omnia est incomparabilis ut Deus. IX. Quod fit, non est ex substantia facientis; quod generatur ex substantia generantis est: non est igitur idem facere et gignere. X. Si Filius est ex Deo, non est autem tanquam ex Patre, sed tanquam ex causa,causa autem ut simus etiam nos, Deus est, ex ipso enim sunt omnia; non Illa argumenta non digessit ipse Basilius, sed ex ipsius operibus ducta sunt et in ordinem redacta BA N.
PG 30:828ἀλλὰ πάντα κατὰ ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν ταπεινοφροσύνην σωφρόνως ὑφ’ ἡμῶν πραττέσθω ἐν Χριστῷ, ἵνα δυνηθῶμεν ῥυσθῆναι ἐκ τοῦ ἐνεστῶτος καιροῦ πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μονογενοῦς αὐτοῦ Υἱοῦ, δι’ οὗ καὶ μεθ’ οὗ δόξα, κράτος, τιμὴ τῷ ἀοράτῳ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ καὶ παρακλήτῳ Πνεύματι, νῦν καὶ εἰς τοὺς σύμπαντας αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.καὶ ἐν ἐκκλησίᾳ προσομιλιῶν λαλουμένων, οὐκ οἴδασι τί ἀκούουσι, τῷ ἀλλήλων αἰσχρῷ πάθει δεδουλωμένοι· οὕτως τοῦ ἐρωτικοῦ καὶ μανιώδους πάθους τὴν ψυχὴν πηροῦντος, ὡς, εἰ δυνατὸν, καὶ τῶν ἰδίων ὀνομάτων ἐπιλανθάνεσθαι. Τοσοῦτον ἡ γυνὴ συνοικοῦσα τῷ ἀνδρὶ ἐκτρέπει τὸν νοῦν τοῦ ἀνθρώπου· τοσοῦτον ὁ ἀνὴρ γυναικὶ συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα· τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικοῦσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες ἑαυτοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους. μιμησώμεθα τοὺς προφήτας, καὶ κατ’ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπεινοφροσύνης· συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικουσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυ τοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες αυ τοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόσ ξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους, μιμησώμεθα τους προφήτας, καὶ κατ᾽ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπει νοφροσύνης· ἀλλὰ πάντα κατὰ ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν ταπεινοφροσύνην σωφρόνως ὑφ' ἡμῶν πραττέσθω ἐν Χρισρῷ, ἵνα δυνηθῶμεν ῥυσθῆναι ἐκ τοῦ ἐνεστῶ τος καιροῦ πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μονογενοῦς αὐτ τοῦ Υἱοῦ, δι᾿ οὗ καὶ μεθ᾽ αὖ δόξα, κράτος, τιμὴ τῷ ἀοράτῳ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ καὶ παρακλήτῳ Πνεύματι, νῦν καὶ εἰς τοὺς σύμπαντας αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. συσκηνῶν πρὸς μανίαν ἐπιθυμίας ἄγει τὴν γυναῖκα· τοσοῦτον ἰσχύει γυνὴ ἀνδρὶ συνοικουσα, καὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μνήμης λήθην ἐμποιῆσαι. Ἐξελάσωμεν ἑαυ τοὺς ἀπὸ γεέννης καὶ πυρὸς αἰωνίου. Τί ζῶντες αυτοὺς εἰς ᾅδην καὶ φοβερὸν τάρταρον κατορύσσετε; Οἱ τὰς συνεισάκτους ἔχοντες, καὶ αὐταῖς συνοικοῦντες, ἀπομάθετε τὸ κακὸν μάθημα, τὸ τῆς ἀπωλείας πρόσ ξενον, καὶ τὸ τῆς σωτηρίας προδοτικόν. Μιμησώμεθα τοὺς ἀποστόλους, μιμησώμεθα τους προφήτας, καὶ κατ᾽ ἴχνος αὐτῶν βαίνωμεν, καὶ μὴ ἡμᾶς ἀπατάτω τὸ τῆς γυναικὸς δέλεαρ· μηδὲ πάλιν γυναῖκα ἡμεῖς αὐτοὶ δελεάζωμεν διὰ τῆς κενοδοξίας, καὶ ἐθελοταπεινοφροσύνης· ἀλλὰ πάντα κατὰ ἀληθινὴν καὶ βεβαίαν ταπεινοφροσύνην σωφρόνως ὑφ' ἡμῶν πραττέσθω ἐν Χρισρῷ, ἵνα δυνηθῶμεν ῥυσθῆναι ἐκ τοῦ ἐνεστῶ τος καιροῦ πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μονογενοῦς αὐτ τοῦ Υἱοῦ, δι᾿ οὗ καὶ μεθ᾽ αὖ δόξα, κράτος, τιμὴ τῷ ἀοράτῳ Πατρὶ σὺν ἁγίῳ καὶ παρακλήτῳ Πνεύματι, νῦν καὶ εἰς τοὺς σύμπαντας αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. mentem evertit: eousque vir cum femina habi tans, in insaniam concupiscentiæ mulierem impellit eousque potest mulier cum viro contubernium habens, vel Dei ipsius memoriæ oblivionem inducere. Facessamus ab gehenna, et igne sempiterno! Ut quid spirantes adhuc vosmet ipsi in orcum borribilemque tartarum defoditis? Qui contubernales habetis et cum illis conversamini, dediscite hano malam doctrinam, quæ interitum propinat, et salutem prodit. Imitemur apostolos; imitemur prophetas, et per vestigia eorum incedamns, nec nos decipiat feminina esca. Nos ipsi rursus, ne mulierem quasi esca in fraudem inducamus ob inanem gloriam, et superstitiosam humilitatem. Sed omnia secundum veram solidamque humilitatem sobrie a nobis peragantur in Christo, ut possimus liberari a præsenti tempore malo, juxta voluntatem Patris, et Domini nostri Jesu Christi Filii ejus unigeniti: per quem et cum quo gloria, imperium, honor invisibili Patri cum sancto et paracleto Spiritu, nunc, et in omnia sæcula sæculorum. Amen. ST RATIONES SYLLOGISTICE CONTRA ARIANOS, Quod Filius in divinis sit Deus (Interprete Francisco Turriano, S. J. - AD. CANIS., Lectiones antiquæ, ed. Basnagii, tom. I, p. 169.) I. Si Filius est natura Deus, et Pater est natura (; Pater etiam est unigenitus, quia incomparabilis est, Deus, non est alius Deus Filius, alius vero Deus Pater. Sin autem non est natura Deus Filius: Deus dicitur, sicut qui falso dicuntur dii,et non est Deus. II. Si unus Dominus Filius natura, Dominus autem etiam Pater natura, manifestum est quod non alia natura. Quod si unus Deus Pater, dicitur autem Deus etiam Filius, non alia natura, sed una. III. Si unus Dominus natura, cum multi ŋkɛɛ, hoc est, positione seu adoptione vocentur domini, et unus Filius natura, cum multi nominentur filii, qui vocatur positione dominus vel filius ad imitationem ejus, qui natura, vocatur: positione enim nihil dicetur, nisi antecedat, quod natura. Si igitur nos sumus filii Dei Otet, id est, adoptione, necesse est prius esse natura Filium. IV. Quæ vere sunt omnina substantiæ, ea notæ sunt eorum, quorum sunt nomina. Proprie autem et vere Pater est Deus et Filius et Spiritus sanctus eadem igitur substantia sicut et nomina. V. Si non est generationis unigenitum, sed propter incomparabilem excellentiam est unigenitus, et omnis creatura non similis, sed dissimilis erit unigenita, multi igitur unigeniti erunt sicut Filius est Dei unigenitus. VI. Filius non simpliciter est unigenitus, sed a Patre unigenitus; Filius igitur unigenitus est, et non creatura unigenita. VII. Si xatà µáбav, id est dimissionem, et permissum Patris, et non secundum naturam creat Filius, nihil aliud quam minor creaturis ab ipso factis, etiam secundum naturam est; quorum enim non est creator secundum naturam, quomodo creata secundum naturam? VIII. Si Deus operatur, sicut nullus alius, et generans, sicut nullus alius generabit; Deus enim in omnibus, et ad omnia est incomparabilis ut Deus. IX. Quod fit, non est ex substantia facientis; quod generatur ex substantia generantis est: non est igitur idem facere et gignere. X. Si Filius est ex Deo, non est autem tanquam ex Patre, sed tanquam ex causa,causa autem ut simus etiam nos, Deus est, ex ipso enim sunt omnia; non Illa argumenta non digessit ipse Basilius, sed ex ipsius operibus ducta sunt et in ordinem redacta BA N. mentem evertit: eousque vir cum femina habi- tans, in insaniam concupiscentiæ mulierem impellit eousque potest mulier cum viro contubernium habens, vel Dei ipsius memoriæ oblivionem inducere. Facessamus ab gehenna, et igne sempiterno! Ut quid spirantes adhuc vosmet ipsi in orcum borribilemque tartarum defoditis? Qui contubernales habetis et cum illis conversamini, dediscite hano malam doctrinam, quæ interitum propinat, et salutem prodit. Imitemur apostolos; imitemur prophetas, et per vestigia eorum incedamns, nec nos decipiat feminina esca. Nos ipsi rursus, ne mulierem quasi esca in fraudem inducamus ob inanem gloriam, et superstitiosam humilitatem. Sed omnia secundum veram solidamque humilitatem sobrie a nobis peragantur in Christo, ut possimus liberari a præsenti tempore malo, juxta voluntatem Patris, et Domini nostri Jesu Christi Filii ejus unigeniti: per quem et cum quo gloria, imperium, honor invisibili Patri cum sancto et paracleto Spiritu, nunc, et in omnia sæcula sæculorum. Amen. ST RATIONES SYLLOGISTICE CONTRA ARIANOS, Quod Filius in divinis sit Deus (Interprete Francisco Turriano, S. J. - AD. CANIS., Lectiones antiquæ, ed. Basnagii, tom. I, p. 169.) I. Si Filius est natura Deus, et Pater est natura (; Pater etiam est unigenitus, quia incomparabilis est, Deus, non est alius Deus Filius, alius vero Deus Pater. Sin autem non est natura Deus Filius: Deus dicitur, sicut qui falso dicuntur dii,et non est Deus. II. Si unus Dominus Filius natura, Dominus autem etiam Pater natura, manifestum est quod non alia natura. Quod si unus Deus Pater, dicitur autem Deus etiam Filius, non alia natura, sed una. III. Si unus Dominus natura, cum multi ŋkɛɛ, hoc est, positione seu adoptione vocentur domini, et unus Filius natura, cum multi nominentur filii, qui vocatur positione dominus vel filius ad imitationem ejus, qui natura, vocatur: positione enim nihil dicetur, nisi antecedat, quod natura. Si igitur nos sumus filii Dei Otet, id est, adoptione, necesse est prius esse natura Filium. IV. Quæ vere sunt omnina substantiæ, ea notæ sunt eorum, quorum sunt nomina. Proprie autem et vere Pater est Deus et Filius et Spiritus sanctus: eadem igitur substantia sicut et nomina. V. Si non est generationis unigenitum, sed propter incomparabilem excellentiam est unigenitus, et omnis creatura non similis, sed dissimilis erit unigenita, multi igitur unigeniti erunt sicut Filius est Dei unigenitus. VI. Filius non simpliciter est unigenitus, sed a Patre unigenitus; Filius igitur unigenitus est, et non creatura unigenita. VII. Si xatà µáбav, id est dimissionem, et permissum Patris, et non secundum naturam creat Filius, nihil aliud quam minor creaturis ab ipso factis, etiam secundum naturam est; quorum enim non est creator secundum naturam, quomodo creata secundum naturam? VIII. Si Deus operatur, sicut nullus alius, et generans, sicut nullus alius generabit; Deus enim in omnibus, et ad omnia est incomparabilis ut Deus. IX. Quod fit, non est ex substantia facientis; quod generatur ex substantia generantis est: non est igitur idem facere et gignere. X. Si Filius est ex Deo, non est autem tanquam ex Patre, sed tanquam ex causa,causa autem ut simus etiam nos, Deus est, ex ipso enim sunt omnia; non Illa argumenta non digessit ipse Basilius, sed ex ipsius operibus ducta sunt et in ordinem redacta BA N.