Iambics on Various SubjectsIambi de Variis Argumentis
col. 1781–1782page 2 of 17
E'.
IAMBI.
Curis, procellis, fraudibus supernatans.
Nam cura monacho residua est hæc unica,
Portum quietis tandem ad illum appellere,
Ubi labor omnis et molestiæ silent,
Ubi jugis hymnus, vitaque his carens malis.
Negotiator ergo quis prudens erit,
Qui derelictis omnibus tollat crucem?
IV. – In præpositum.
Quantum regentis sit cacumen, pervidens,
Tremebundus illum, ceu decet, gradum pete.
Vario subisti plenum opus discrimine,
Magnisque curis, plurimisque angoribus.
Vigilanter insta, quos regis circumspice,
Nulla ut ovis usquam tibi pereat ignavia
Dans operis in te specimen et formam boni.
Reddenda ratio te manet quippe, ut scies
Christus ubi judex omnium consederit.
In subditum.
Ades, pugil, ades fervidis votis flagrans
Obtemperantes subde cervices jugo,
Totus humilis, totus volendi nescius
Et cogitatus cordis omnes explica,
Quam per labori, quam libens, stadium teras.
Non te columna, non eremus terreat,
Non alia vitæ forma, quamvis asperæ,
Tu vincis omnes, Litteræ ut sacræ docent,
Viam supremi martyrum ducis tenens.
In eum qui secundas obtinet.
Regente Mose, Navides aderat comes,
Proximus ab illo, ceu novus parastates.
Sic tu secundas qui gradu partes geris,
Quo more fratres temperes, considera.
Præi, guberna, omnique cura protege,
Pacifice, amanter, condolenter, comiter
Leges superne traditas custodiens,
Casto integroque judicans examine
Modo languidis, ægrisque ab affectu indolens,
Modo vegetos, alacresque per amorem incitans
Ut populi habenis dignus, ex lege imperes,
Tanquam ipse ducens tu quoque populum Dei.
In economum.
Stephani, coronæ martyrum, munus gerens,
Hanc nactus es curam, ut quæ opus sunt dividas
Fratrum catervæ, proprio Christi gregi.
Deo labores offer in diem tuos,
Tua quasi membra sedulo cunctos fovens
Non huic benignus, durus illi, aut invidus,
Sed cuique pariter providens quod congruit,
Nemo ut laboret quærere, quibus indiget
Sed ipse sponte subministres omnia.
Ut rite cursus spatia cum peregeris,
Forti, pioque animo, et inoffenso pede,
Sumas laborum, quos tulisti, præmia.
VIII. In epistemonarchas.
Fratrum in corona qui sedetis judices,
Ut æqua recto judicetis calculo,
Nolite voces ad oculum depromere
Non ullo amoris, non furoris impetu,
Nec ut favori dediti, nec ut odio,
col. 1785–1786page 4 of 17
IZ'
IAMBI
▲ Panem ex amussi, et si quid est edulii,
Partire ab æquo, plus tamen majoribus
Nam duplici honore hos affici ratio jubet.
Reverere pariter infimo situm gradu,
Nam membra cuncti sunt tua, haud æque tamen
Christique tanquam appareas convivio,
Apostolis te tunc ministrare æstima.
Appone, tolle, verte te, circumspice
Ut copiosa redeat ad te gratia.
In coquum.
Dignum corona te coquum quis abnuat,
Cujus perennis in dies durat labor?
Servile munus est, at ingens præmium
Immunda res, sed qua lavantur crimina.
Nunc ignis urit, ne futurus devoret.
Age ergo, lætus ad coquinam convola,
Et mane torres dissecta, ollas elue,
Fratrum tuorum, ceu Dei, cibos coque,
Precibus subinde condiens, tanquam sale
Benedictionis Jacob ut sis particeps
Istisque vitam claudere in studiis juvet.
XV. In sartores seu vestiarios.
Vos administri et præsides potissimi
Cultus domus, reique vestiaris,
Nec difficultas parva vestro in munere,
Sed cura certe plurima, et studium, et labor,
Suere, novare, colluere, detergere,
Dividere cuique, recta quod ratio monet,
Non sorte eadem, verum amore haud dispari,
Quippe alter altero ob laborem est dignior.
Videte porro provide his fungamini
Mercedis ut ab illo feratis gratiam,
Equata meritis qui rependit præmia.
XVI. In exculatores.
Nec parvus inter cæteros vobis labor,
Exsuscitare somnolentos congreges,
Locumque in unum parte ab omni cogere.
Simul ergo ligni nota personuit tuba,
Mox angelorum more cursum intendite
Cellas per omnes, tecta per cubilia.
Divini ad hymnos excitate carminis,
Et Domini ad ædem sedulo compellite,
Interdiu, noctuque, seu meridie,
Unum evocantes quemque quam scitissime
Vos congruenti præmio ut remuneret,
Qui cuncta justis rite partitur modis.
In ægrorum curatorem.
Divina res est compati ægrorum malis.
Has ergo partes sustinens, fili, stude,
Prompte ac libenter, quem tenes, cursum sequi
Lecto jacentes luce prima invisere,
Primumque blandis confovere affatibus
Post hæc parata condecenter inferens,
Ut cuique quadrant, esculenta divide.
Cave relinquas proximum: pars est tui.
Dum sic ministras, magna merces te manet,
Lux sempiterna, sors beata colitum.
In agrotantes.
Mihi rite, fili, munus hoc morbi cape;
col. 1789–1790page 6 of 17
IAMBI.
KE'.
In viatorem.
Procul hospes omnem pelle contumeliam
Est sacra sedes quam petis, domus Dei.
Pulsando, causam, cur venis, edissere,
Responsa, post hæc, opperire paululum.
Cum limen intras, misto amore cum metu,
Solvenda primum vota fer Domino omnium
Deinde cave inanes sæculi nugas loqui
Nefas, fugaces cum alloquaris sæculi
Sed quæque honesta, quæque dictu suavia,
Da, redde, verba singulis, ut convenit
Ut sanctitatis ac salutis præmio
Auctus, penates melior hinc repetas tuos.
XXIV. — In prætereuntes.
Attende, amice, qui tuam carpas viam,
Viam, ne aberres, actionum intelligo.
Abrupta, laquei, plurimæ hic fraudes Plani
Invidia, risus, multiplex injuria,
Libido, laudis et opum amor, cades, merum,
Rapina, adulterium, et quod estusquam mali.
Deflecte procul his, ne gravi lapsu ruas.
Si cadere contigit, erige extemplo gradum
Nam te voracis supplicia flammæ manent.
XXV. -Epigramma in monasterium.
Gregis auspicati jure me caulam voces.
Sum namque lucem præeuntis Prodromi,
Ovibus referta mentis usu præditis,
Queis vita cælebs, civitas sursum est polus.
Communis omnes nectit amor ac singulas,
Nullumque cuiquam proprium est peculium,
G Sed una cunctis sors, Dei possessio.
Quam tutus illis, quam levis cursus fluit,
Qui coenobiacis legibus vitam regunt
In janitorem.
Jugi per horas excuba, fili, metu
Hac sacer aditus est exitusque janua.
Cape, redde voces, qua decet prudentia,
Hæc sola referens, nuntiari quæ juvet
Diversa retice, queis subest periculum,
Intus, forisque, domesticis, extraneis,
Claudens, aperiens tempori, ceu convenit.
Stipemque egeno divide, aut verbis fave.
Sic tibi parata mortuo merces erit.
In fratrem qui proficiscitur ad ministerium.
Fili, priusquam proferas tectis pedem,
Crucis adde membris omnibus signaculum
Tum perge recta quidquid est quo mitteris,
Humoque fixum pronus obtutum gere,
Psalmos, precesque mutua alternans vice
Immunis ut sis urbicis periculis.
Fuge obviantes convenire feminas
Post hæc reversus ocius, domi mane,
Ne more piscis extra aquam mox occidas.
In fratrem qui revertitur a ministeΓιο.
Opere peracto cum redis, Ali, domum,
d Cod. Reg.
od. Reg. e Cod. Reg.
živov.
col. 1793–1794page 8 of 17
IAMBI.
AH'.
M'.
MA'.
At mole postquam corporis sese induit,
Quem nec loci nec spatia claudunt temporis,
Exin dolori factus est obnoxius.
Intaminata natus infans Virgine,
Augescit, esurit, sitit, fert omnia,
Quæ consuerunt omnibus fingi typis.
Quid ergo causæ est, o miser, cur abnuas
Christum verenda comprehendi imagine,
Totamque vitæ seriem et historiam sacræ?
At tu aut profanum mentis errorem abjice.
Aut te sacratis proripe a castris Dei.
XXXIV. - Αliud.
Hic Christus est, pictura quem denuntiat
Mortalis ex quo factus est qui erat Deus.
Illum videre qui recusat hoc modo,
Incorporatum prædicat phantastice.
In sanctam Deiparam.
Pictam in tabella te, Dei mater, videns,
Venio ut adorem amore plenus ac metu.
Nam tantus in te gratiæ exundat latex,
Ut ipsa ab umbra profluant miracula.
XXXVI. — Aliud.
Consimilem in ulnis mater infantem mihi,
Christum universi principem, pictum gero,
Eternitatis emicantem lumine,
Terrasque fraude liberantem dæmonum.
Aliud.
Quod mater es Dei, angelos superemines.
Nam contueri quem verentur angeli,
Hunc ipsa puris Filium manibus geris.
Aliud.
Gesto in tabella Filium, ut matrem decet,
Ul certa soboles matris hinc eluceat
Qui, qua patri consimilis est, pingi nequit.
Natura duplex quippe in illo cernitur.
XXXIX. - In imagine Christi.
Artifice, quamvis sum Deus, pingor manu,
Humana quoniam mihi quoque est substantia
Umbraque ubique sic adoror in mea,
Ut nulla honoris perferam discrimina.
XL. - 1n templum Deipara.
Dum cernis ædem Virginis, mentem admove.
Ex quo ipsa templum est facta nascentis Dei,
Templis ubique gentium colitur suis.
XLI. — Aliud.
Mundi parentem cum vides in corpore,
Cum matre, picta dedicatum imagine;
Hoc obstupesce, quomodo infans sit Deus,
Nilque ad salutem non agat mortalium
Ut mortis in se proferens sententiam,
Divinitatis liberet nos viribus.
Quod ista reputans, Deiparæ casta exhibet
Sua, virique pro salute, munera.
XLII. In ciborium Præcursoris.
Mensæ sacratæ conspicans operculum,
Hanc tu cohortem cogita Cherubicam
Nam Christus intus mysticis adest sacris,
Cœlestium idem Dominus ac terrestrium,
col. 1795–1796page 9 of 17
XLIII. - In templum.
Divina dum se mensa spectandam exhibet,
Venerare numen, membra inhorrescant metu.
In sanctum altare.
Horrore plenum est hoc tribunal et metu,
Lucida Dei aedes, nec nisi castis patens.
Pie propinqua, dignus ut sis munere
Nam munus ignis est, et indignos vorat.
XLV. - In januas ferula.
Foribus apertis, adyta qua templi patent,
In corde moesto spiritum offer anxium
Hæc grata Domino est, hac litatur hostia.
XLVI. - In primum templi ingressum.
Limen parantes ingredi domus Dei,
Removete curas ebriæ cupidinis
Intus benignum ut judicem experiamini,
Qui dura vobis vincla solvat criminum.
XLVII. In templi ingressum: in crucem.
Custode me, te nullus exagitet metus
Ego namque terror demonibus et flamma sum.
Epigramma in cruces.
Ubicunque pingor nullum habet Satan locum
Nam robur ejus sustulit rex omnium.
Aliud.
Fugam capessit, te procul visa, draco,
Deum gerentis intuens ligni typum.
L.- Aliud.
crux, perenni, lux mea, adsis lumine,
Longeque mentis submove caliginem.
LI. — Aliud.
Defixa summo Golgothæ montis jugo,
Hæc poma mundo protulit vitalia.
LII. — Aliud.
Expansa tendens Christus in te brachia,
Mundum excitavit e barathro criminum.
LIII. — Aliud.
Salve, tropheum ccelice panoplia
Per te fugata est tota dæmonum phalanx.
LIV. — Aliud.
Salve, arbor illibata, ter laudabilis
Fera mortis in te cessat exsecratio.
LV. — Aliud.
Salve, corona suave onus monastic
Christi fit olli cursus in te planior.
LVI. — Aliud.
Salve, omnis in quo presides custos loci
Salvos tuere quotquot hæ sedes habent.
LVII. — Aliud.
Si me vel ipsa quispiam effingat manu,
Dabit repente dæmona inimicum in fugam.
LVIII. In cruces monachorum.
Crux intuentum fulguri coruscum jubar.
Crux certa et expedita monachorum salus.
Crux Christi amantum comprimens libidinem,
Crux lacrymantum cuncta delens crimina.
Crux castiorum tuta custos mentium,
Reg. cod
col. 1797–1798page 10 of 17
EA'.
EB.
IAMBI.
Aliud.
Quicunque pingis me, simul Christum velis
Pinxisse, morte nam colligatus mihi est.
Exterminare me parat, si quis typum
Ejus recuset pingere, et pingat meum.
Monostichum.
Mortalibus sum lux, et uro dæmonas.
In Prodromum.
Imago sum veneranda magni Prodromi
Et me lubenti qui colunt animo, ut decet.
Sancte exhibentes quem mihi cultum exhibent,
Hos ipse serves hæresis contagio.
In sanctum Joannem Theologam.
Verbique fulgur, et tonitrui filius,
Mihi luce comples mentum, ubi pictum intucor.
Potes corusca namque sermonum face,
Erroris umbras orbe toto pellere.
In sanctum Paulum apostolum.
Salve, o supernæ grande vas scientiæ
Ex quo universi nempe divina hauriunt.
Per te fugatus orbe postquam error fuit,
Tolleris ad alta, cœlum ad usque tertium.
LXIV. In sanctum Zachariam.
Tu qui prophetam prædicasti maximum,
Dei sacerdos et propheta diceris
Dominoque fructum rite divinum offerens,
Mactatus ense, victima ante aram cadis.
In sanctum Dionysium.
Felix nimis, divina cui datum eloqui,
El angelorum arcana quæque pandere
Complexus omne quidquid est hierarchiæ,
Multiplici mundum inde doctrina reples.
In sanctum Basilium.
Vitæ refulsit splendor eximius tuæ,
Factisque mundum pariter et verbis beas.
Ac ipse claves, alter ut Petrus, gerens,
Ecclesiæ unus universæ prospicis.
In sanctum Gregorium Theologum.
Quæ tu potenti voce tudisti tonans
Oracula, omnis, dive, mundus audiit
Perimensque cunctas hæreses radicitus,
Orbem universum sermo firmavit tuus.
In sanctum Gregorium Thaumaturgum.
Haud aliter ac sol aliquis, in vita micans,
Scelerum nefandam disjicis caliginem.
Precum et tuarum vis patraus miracula,
Procul catervas dæmonum fugat, Pater.
LXIX. In sanctum Epiphanium.
Divinus operum fulgor, atque excelsitas
Miraculorum, phosphorum te præstitit.
Doctrinæ et almæ larga fundis flumina,
Victis triumphos hæresum sectis agens.
LXX. In sanctum Ignatium Theophorum.
Gerens in alto Christi amorem pectore,
Apostolorum visus es felix comes.
Errorem et acri persequens certamine,
Alium tuis in epistolis Paulum exhibes.
col. 1799–1800page 11 of 17
S. THEODORI STTDITÆ
LXXI. — In sanctum Athanasium.
Nam quis labores, prælia et tua explicet,
Athleta magne? tu magistrorum decus.
Nam pro Deo, gigantis instar, dimicans,
Hostes triumphans dissipasti pessimos.
LXXII. — In Chrysostomum.
O qui perennis eloquentiæ aureos
Fontes recludis, cuncta terrarum irriga
Pandens salutis et viam mortalibus,
Omnes beato cœlitum gregi insere.
LXXIII. — In sanctum Cyrillum.
Tuus arte multa congerens sacras opes.
Ditavit orbem postmodum egregius labor
Profana retegens pæresum et mysteria,
Sincera populis prædicasti dogmata.
LXXIV. - In sanctum Gregorium Nyssenum.
Sermonum aperiens, Dive, fontem dulcium,
Omnem fugasli lumine ingenii hæresim
Novique Mosis inclytum nomen gerens,
Ductor gubernas optimus populum Dei.
LXXV. - 1n sanctum Theodorum Siceoten.
O grande munus coelitus mundo datum,
Malas fugasti daemonum turmas, Pater.
Fulsisti ut almum sidus: ipsisque angelis
Eximia vitæ sanctitas fecit parem.
In sanctum Antonium.
Ignis columna visus es, vitæ novo
Splendore, monstrans omnibus coeli viam.
Erebique diros proterens satellites,
Sic prorsus ut Eden angelus eremum incolis.
LXXVII. — In sanctum Hilarionem.
Vitæ refulsit haud secus splendor tuæ,
Ac mane primo stella luciferi micat
Clarisque mundum recreans miraculis,
Abigis nocentem dæmonum caliginem.
LXXVIII. — In sanctum Euthymium.
Eremus abs te civitas facta est Dei.
Ibi namque cogis densa Christiadum agmina
Miraculis et ipse, ceu radiis, nitens,
Letitiam, ut alter phosphorus, mundo paris.
LXXIX. In sanctum Sabbam.
Exculta eremus tibi labore plurimo,
Operum inde fructus protulit pulcherrimos
Piosque cogens astra ceu totidem incolas,
Hos ipse medius inter, ut Tilan, micas.
LXXX. - In sanctum Dalmatium.
Et tu coruscum sidus es, sole editus,
Compar et ipsi sanctitatis lumine;
Veræque columen uterque doctrinæ fuit
Et tu paternis legibus monachos regis.
LXXXI. — In sanctum Pachomium,
Quondam Abrahami nobilem imitatus fidem,
Felix fuisti prolis aureæ Pater.
Te sacra postquam docuit arcana angelus,
Leges dedisti, ceu novus Moses, tuis.
LXXXII. — In sanctum Arsenium.
Jugi rigatus imbre lacrymarum tibi
Animus, perire nescios fructus tulit
Et usque sancta flagitans Deum prece,
col. 1801–1802page 12 of 17
PATROL. GR. XCIX.
Pacis sequester maximus mundo clues.
In sanctum Theodosium.
Super astra notum sanctitatis gloria,
Te filiorum turba, ceu claram facem,
Mirata; tuque fulgurans miraculis,
Tartarea ubique dissipasti nubila.
LXXXIV. - In sanctum Dium.
Virtute clarus, morum et excellentia,
Letificum eoo sidus ortum limite,
Lucem attulisti plurimam Byzantiis,
Monachisque rite primus es pastor datus
LXXXV. - In sanctum Christophorum.
Deo litavit sanguine proprio, assecla
Christi atque martyr Christophorus: inde huic sacer
Fons dat salutem crebra per miracula
Et quos fatigat tussis ægros improba,
Morbum levare, ceu sitim, hac solent aqua
Tunc maxime, cum pura venientum est fides.
LXXXVI. In templum sanctis apostoli Petri.
Cui tu dedisti, Christe, claves ætheris,
Ego hanc eidem condidi in terris domum.
LXXXVII. — In sanctum Andream apostolum.
O qui vocatus ante cæteros, decus
Apostolorum es luxque Patrum maxima
Esto tuis horumque pastori salus.
LXXXVIII. -- 1n templum Chrysostomi.
Struxere magno qui tuam studio domum,
Divina per te munera impetrent, Pater.
LXXXIX. - In templum sancta Euphemia.
Templum tibi construere queis cordi fuit,
Hos, martyr, oinni liberos serves malo.
XC. — In edem quatuor fornicum.
Pulchrum refulges ut opus ac mirabile.
Tibi sum locutus, compos animæ ceu fores
Habes enim intus imaginum spectaculum,
Coelestiumque scenam inenarrabilem.
Edem illam habeto, decus apostolici chori,
Evangelista dive, necnon Theologe
Utque hanc lubente struximus animo tibi,
Sic ipse nobis gratiam et veniam impetres.
XCI. - In templum sancta Dei Genitricis, in Tritonem.
Adesse celeri quæ soles cunctis ope,
Fac prospere illi navigent quos diligis,
Qui te perurgent, Virgo, supplici prece.
XCII. - 1n fragmentum historicum.
Stupenda res, in scriptione cernere,
Hominum ad salutem Christus ut cuncta egerit.
Namque hic apud nos hospes ipse visus est,
Coelo absque carne lapsus; homo, cum illuc redit.
Porro, memoriæ gratia, Domino dicat
Donum hocce Symeon, laude vir multa inclytus.
XCIII. — In imaginem Christi.
Christus ego, quem pictura spectandum dedit.
Utque hæc imago fieret, ipse auctor fui.
Contrarium perosus omne, ut haeresim,
Me sospes est custode Patricius Leo.
XCIV. — In inclusum.
Inclusus ille est, qui procul ab affectibus,
col. 1803–1804page 13 of 17
Toto reclusit in Deum se pectore
Freno coercens mentis errores vagos
Animumque curis erigens coelestibus
Precibus inhærens, quæ perurunt dæmones,
Et, quo retrusæ res patent, silentio.
Non spe fatiscens, non inerti gaudio,
Labore corpus et fame exercens gravi,
Hymnos gemente spiritu juges canens.
Hic, angeli ritu, ore conspicuo nitens,
Dia intuentum corda collustrat face.
Nil unquam inane suetus ad risum loqui,
Sed quo juvari sentiant se, qui audiunt;
Nee sic profusæ vela dans loquentiæ.
Haec assequi si potis es. in tuto est salus.
Sin, ad gregalem protinus vitam redi,
Ubi rursum agones excolas asceticos.
XCV. In recte viventem.
Sapit inter omnes, qui Dei vivit metu.
Purgatus animus potior est cumulis opum.
SE
In monachos, carmen dactylicum et ele- 45'.
giacum.
O fortes salvete viri, queis cedat Achilles,
Hectora magnanimum straverit ille licet.
Vobis firma fuit lorica, monastica vila
Et docilis pietas optimus ensis erat.
Fregistis Beliar, tenebrarum et regna superba
Postque obitum coelo parta corona fuit.
Deque vobis hic remansit sola pellis mortua.
XCVII. Epigramma ad seipsum.
Anima misella, prope ades et verba excipe.
Tempus volueripes, cursor ut velox, abit,
Propinqua meta est, nec licet prætervehi.
Non ergo curæ nos inanes occupent,
Ut perfluentem qui replent aqua cadum,
Ignemve fodiunt, quæ mera est insania.
Divina potius ac saluti congrua,
Et cogitare, et persequi votis juvet
Ut ad tribunal stemus imperterriti,
Domini polentis omnium atque judicis
Proculque flammis æstuantis tartari,
Ad lumen evolemus haud effabile.
Epigramma in Chalcitæ custodia.
Alienus ille est a Deo, terræ bona
Qui non reputat aliena præ coeli bonis
Terræ bonorum namque Dominus sic erit.
XCIX. In eadem custodia.
Spem, cella, preter, hospitem me delines
At te benigna perfruor colonia.
Byzantis huc me civitas exterminans,
Pravo, quod ipsa nescit, affectu eximit.
C. In eadem custodia.
Mihi vera corpus el unica est custodia
Locus habitandi quilibet pariter datus
Me namque nullus et Deo disjunxerit.
Sz
SH'.
Cod. Reg. I. Reg. Cod. Reg. Cod.
col. 1805–1806page 14 of 17
TAMBI.
CI. In eodem carcere.
Ex hora in horam terminum vitæ inspice,
Omnisque longe fugiet a te ignavia.
Quousque tandem? dicere, est cacodæmonis;
Nec vitæ in horas præstolari clausulam.
CII.-Epigramma in lampades.
Perennis ego sum luminis domicilium,
Splendore penitus corda multiplici replens.
0! triplicis qui solis accendis facem,
Nostris in animis fulgura ingemines tua,
Me lumine armans, atque ad orandum instruens,
Sic jubare fulgens fiam inexplicabili.
– CIII. – Ut diligenter legantur quæ in parietibus
PA
descripta sunt.
Dum præteris, inscripta raptim perlege.
Divina nusquam verba contemni decet.
CIV. – Epigramma in domum mulierum hospites
excipientium.
Lata hospitalis charitatis viscera,
Ut quondam Abramus ille populorum pater,
Sic et domus hujusce rectrices gerunt.
Illic recipiunt sponte monachorum agmina
Angusta nimium corda, et inimica hospitum,
Pudefacientes liberali pectore,
Sibique regna comparantes cœlitum.
CV. – Epigramma in hospites.
Quicunque pascit hospites, Christum excipit,
Quam de sepulcro Christus ad ccelum extulit.
Sed et reposuit sedibus viventium,
Hujusce spiritus, Dominus est omnium.
CVI. — In monasterium virorum.
Si quis Dei urbem dicere hunc locum velit,
Nempe ille vanis haud aberret sensibus.
Quocunque flexus luminum circumferas,
Fabrefacta miro templa cultu conspicis,
Connexa pulchro tecta tectis ordine,
Hortosque plantis, velut Edem, virentibus.
In his amoeno quidquid obtutu vides;
Primam bonorum principi laudem refer
Tum quam Leoni jure debes gratiam,
Cujus opus omne conditum est industria.
CVII. — In hospitium ejusdem monasterii.
Hic clarioris, quam vocant novam, domus
Monachis parata hospitia, et ædes advenis
Multis patescunt; recipiat faustam ut vicem,
Hujusce dominus qui loci est, Leo optimus.
CVIII. — In idem.
Hic hospitatus commode atque prospere,
Donum vicissim gratus hospes offeram,
Longe omnium, quæ suppetunt mihi, optimum,
Cum precibus istos nempe versus quatuor.
CIX. - In sepulcra.
Umbram esse vitæ gaudium gnarus probe,
Fundator hujus ego monasterii Leo,
Decora posui tecto solem amantibus,
Hanc, quæ memoriam finis ingerit, domum;
Nam vir probus quicunque mortis est memor,
Lucemque recipit, ac tenebras effugit.
col. 1807–1808page 15 of 17
CX.-Aliud.
O tumule amare gaudiorum sæculi,
Nil te potest satiare, cum cunctus trahas,
Inopes, beatos, maximos et infianos,
Pulchrosque, deformesque, doctos et rudes
Molis universos pariter, ac cinerem efficis,
Nihil auferentes præter ea quæ gesserint,
Dei ad tribunal exhibenda judicis
Quæ recta si sint, gloria his quorum hæc erunt
Si prava, miser heu! qui nefaria egerit.
Proinde reputes, o homo, quæ te sors manet.
CXI. — Epigramma in Stephanum.
Mortale corpus Stephanus hic recondidit.
Ter quinque cum vixisset annos ac decem
Germen probatum, decore abundans hinc et hinc,
Splendore præstans quippe clari sanguinis,
De stirpe regum gloriosa surculus.
Probitate vero morum amabilis omnibus,
Connubii expers, atque virgo perpetim.
Quem providente cura, ut ex spinis rosam,
Postquam hocce propere Christus ex mundo abstulit,
Inter alios dextra coronavit manu.
CXII. In domum.
Grata atque dulcis videor omnibus domus
Viri optimi, multoque laudatissimi,
Monachis novam præbere qui studet domum,
Pretiumque, noxas quo redimat, offert Deo.
CXIII. In sepultum.
Isto, viator, conditus tumulo jacet
Vir ter beatus Theophylactus nomine
Eunuchus equidem, genere sed fausto satus,
Vultu decorus juvenis, ac valde pius.
Qui primus inter nobiles Spatharios,
Longis diebus imperatorum fuit.
Templum hoc,beatamque hanc monasticam domum,
Manus Deo Domninoque gratum, condidit,
Errata vitæ quo piarentur suæ.
In monasterium Ignas.
Leo clarus inter ceteros, virque optimus,
Amore Christi, conjuge avulsus sua,
Vitam monaste ter beatam amplexus est,
Coelestis in qua hæreditas acquiritur
Ac universam familiam adduxit Deo,
Edes mulierum quoque monasticas struens.
Deo probate nactus et vitæ exitum,
Isto sepultus est loco, exspectans diem,
Qua Christus aderit mundum ut omnem judicet.
CXV. — In ipsius urorem.
Annæ sepulcrum proxime hic situm vides,
Ut quæ marito pariter assensa est suo,
Divortium perferre, Christi gratia,
Monasticam et cum liberis amplectier
Viiam inclytam, cui parta coeli gloria,
Atque hine et ipsa spem sinu certam fovet,
Adfore diem, qua Christum ad ipsum convolet,
Cum nempe veniet ille ut omnes judicet.
CXVI. In sepultam.
Fidei atque morum laude mulier præstitit,
Illustre quæ reposuit hoc corpus loco,
PIE'.
col. 1809–1810page 16 of 17
IAMBI.
Cum tradidisset spiritum Domino ac Deo
Cui jure gratum fuerat Eudociam optimo
Dici, atque nomen convenire moribus
Quos propter illa placuit unice omnibus,
Præclaro honestam cum viro vitam exigens.
Cursuque moriens evolavit prospero
Hinc ad parentem, qui fidem rectam indidit.
CXVII. — In sepultam.
Vas, hæc, sacratum idemque pretiosum fuit,
(Quale et coronæ non sit impar aureæ,
Distincta gemmis quæ sit etiam lucidis)
Quæ ter beatum corpus istic condidit.
Juvenis mariti namque mortem sustinens,
Qui robore heros alter ac fama exstitit,
Tunc cum referrent ambo ab Armenia pedem
Sibi esse factu judicavit optimum,
Deo atque Domino cuncta prorsus tradere,
Et veste vili, more monachorum, indui.
Exinde vitæ tempus egit prospere,
Cor humile, cultus instar eximii, gerens
Similes smaragdis lacrymasque funderet,
Insomnis oculus pro face et preces forent
Quarum ope sacratum rite cursum absolveret,
Intacta penitus hæresum fallaciis.
Cumque illa geminum munus obtulerit Deo,
Permista sanctis, gaudia æterna obtinet.
CXVIII. Eidem.
Locus auspicatus hic, ubi Irene jacet,
Quæ pacis usque cum Deo cultrix fuit.
CXIX. - In Dionysium.
Jacet hoc sepulcro conditus Dionysius,
Qui monachus, hospes, ac pugil docilis fuit,
Multo et labore pro fide est exercitus,
Clausitque puguans, martyr, extremum diem.
CXX. - In monasterii aditum.
Deo atque Domino has Anna primitias dedit.
Mandram hanc,monasteriisque venerandam domum,
Quæ nacta nomen Virginis sanctissimæ,
Titulisque sponsi virgines claras habet,
Coelestis illic studia quas vitæ excolant
Utque redimantur munere hoc piacula
Cuncta ipsiusmet, ac Leonis conjugis,
Joannis eliam, filii charissimi.
CXXI. - In Theophilum diaconum.
Tua, vir colende, maxima est benignitas.
Haud ulla namque dona dederimus licet,
Nisi quas miselli fundimus pro te preces;
Largiri at ipse munera haud cessas nova.
Que nos benevolo rursus animo accepimus,
Quæcunque amantum sunt, repensuri tibi.
CXXII. - In Pamphilum Trimalethontem.
Pestis animarum bellua nova, Pamphilus,
Magnis abdicatus prodromi ab domo fuit.
CXXIII. Epistola ad grammaticum.
Gemmatæ in auro tristichæ phrasi tuæ.
Smaragdini pretii repono debitum;
Tu mihi canora rursus edis carmina.
col. 1779–1780page 1 of 17
PG 99:1779λικρινῶς, ἐν μιᾷ δοξολογίᾳ προσκυνῶμεν καὶ δοξάζωμεν.
Ἀνάθεμα ἔστωσαν οἱ μὴ τιμῶντες, Δέσποτα, τὸν χαρακτῆρα τῆς σῆς σωματώσεως, πρὸ πάντων Ἰωάννης, ἅμα σὺν Ἀντωνίῳ, καὶ Θεοδώρῳ τῷ δυσσεβεῖ, Θεοδότῳ καὶ τοῖς ἄλλοις, τοῖς ἁλάστορσι τῆς πίστεως.
Ὁ δοὺς τὴν εἰρήνην σου τοῖς ἀποστόλοις, Δέσποτα, καὶ νῦν παράσχου τὴν γαλήνην ἅπασι, συνάγων τῇ χειρί σου, τοὺς διεσκορπισμένους· καὶ ὥσπερ πρόβατα λογικά, συναρίθμησον τῇ μάνδρᾳ τῆς ἁγίας Ἐκκλησίας σου. θ.
Δοξάζω θεότητα Πατρός, Υἱοῦ καὶ Πνεύματος, τὴν μίαν φύσιν τρισὶν ὑποστάσεσι, οὐσίαν ἀμέριστον, διαιρετὴν προσώποις, ὁμοβασίλειον, παντουργόν, πανσθενῆ, τελεταρχίαν, τὴν συνέχουσαν τὰ σύμπαντα. θ΄.
Ἡ πάντων βοήθεια, καὶ σκέπη καὶ ἀντίληψις, δεῖξον, ὅτι δύνασαι πρεσβεύειν ὑπὲρ πάντων εἰς σε καταφευγόντων, καὶ ἀπελαύνεις τοὺς δυσσεβεῖς τῇ δυνάμει τοῦ Υἱοῦ σου· ὡς γὰρ μήτηρ πάντα δύνασαι.
Τοῦ ὁσίου Πατρὸς ἡμῶν καὶ ὁμολογητοῦ Θεοδώρου ἡγουμένου τῶν Στουδίου, Ἴαμβοι εἰς διαφόρους ὑποθέσεις.
Α΄. — Εἰς τὰ λείψανα τῶν ἁγίων μαρτύρων. Χάριν βρύουσαν θείαν ἐν τοῖς λειψάνοις. Μᾶς τις συλήσει πίστιν αἱμοῤῥου φέρων. Ψαύων γὰρ αὐτῶν, ὡς ἐκείνη κρασπέδου, Ῥώσεις σῶμα, καὶ ψυχὴν ἁγιάσει.
Β΄. — Εἰς τὴν κέλλαν τοῦ Πατρὸς ἡμῶν. Θρήνει με, κελλά, σχοῦσα νωθρὸν ἐργάτην, Μόνον κάκιστον ὧνπερ ἔσχες κτητόρων. Οὐ λαμπρύνω σε τῶν προσευχῶν τῷ φάει, Οὐ δὴ πιαίνω τῇ ῥοῇ τῶν δακρύων, Οὐδ᾽ αὖ καθαίρω τῆς ἁγνείας τοῖς τρόποις. Ἀλλ᾽ οὖν σύ, Σῶτερ, Κτίστα, Φωστὴρ τῶν ὅλων, Ἔγειρον, ἐξύπνισον εἰς τὸν σὸν φόβον με, Πρόσγευσον εἰς ἔρωτα τῆς σῆς ἀγάπης, Πτέρωσον ἀρθῆναι με τῶν παθῶν ἄνω, Ἕως πάρεστι καιρὸς εἰς εὐπραξίαν· Ἵνα προσοίσω δόξαν εὐχαριστίαν Σοὶ τῷ θέλοντι πᾶσι τὴν σωτηρίαν.
Γ΄. — Εἰς ἀποτασσομένους. Ἄνδρες βροτοί, φύγωμεν ἐκ κόσμου πλάνου, Χριστὸς καλεῖ, δράμωμεν· εὔπλους γὰρ βίος,te omnes alacri animo, uno ore laudemus et cele- λικρινῶς, ἐν μιᾷ δοξολογία προσκυνῶμεν καὶ δοξά
bremus.
Anathema sit illis, Domine, qui tuæ incarnatio
nis imaginem non venerantur, in primis vero
Joanni, et Antonio, et Theodoro impio, una cum
Theodoto, et aliis fidei desertoribus.
0 Domine, qui apostolis tuis pacem tuam dedisti, largire etiam nunc omnibus tranquillitatem,
tua manu illos congregans, qui sunt dissipati, et
tanquam oves rationales. sanctae tum Ecclesis
gregi illos aggrega. Gloria Patri.
Deitatem glorifico Patris, et Filii, et Spiritus
sancti, unam scilicet naturam in tribus personis,
essentiam indivisam suppositis distinctam, simul
regnantem, omnia facientem, omnipotentem, perfectum imperium, omnia denique continentem.
Dei Genitrix quæ omnium es auxilium, refugium
et protectio, ostende, quæsumus te, quod pro omnibus qui ad le confugiunt, vales intercedere, sicut
e contra impios rejicis, tui Filii potentia, omnia
siquidem potes, ut ejus Mater.
ζωμεν.
*Ανάθεμα ἔστωσαν οἱ μὴ τιμῶντες, Δέσποτα, τὸν
χαρακτῆρα τῆς σῆς σωματώσεως, πρὸ πάντων Ιωάν
νης, ἅμα σὺν Αντωνίῳ, καὶ Θεοδώρῳ τῷ δυσσεβεῖ,
Θεοδότῳ καὶ τοῖς ἄλλοις, τοῖς ἁλάστορσι τῆς πί
στεως.
Ο δοὺς τὴν εἰρήνην σου τοῖς ἀποστόλοις, Δέσποτα,
καὶ νῦν παράσχου τὴν γαλήνην ἅπασι, συνάγων τῇ
χειρί σου, τοὺς διεσκορπισμένους· καὶ ὥσπερ προβατα λογικά, συναρίθμησον τῇ μάνδρα τῆς ἁγίας
Εκκλησίας σου. θ.
Δοξάζω θεότητα Πατρός, Υἱοῦ καὶ Πνεύματος, τὴν
μίαν φύσιν τρισὶν ὑποστάσεσι, οὐσίαν ἀμέριστον,
διαιρετὴν προσώποις, ὁμοβασίλειον, παντουργόν,
πανσθενή, τελεταρχίαν, τὴν συνέχουσαν τὰ σύμ
παντα. θ'.
Η πάντων βοήθεια, καὶ σκέπη καὶ ἀντίληψις,
δεῖξον, ὅτι δύνασαι πρεσβεύειν ὑπὲρ πάντων εἰς σε
καταφευγόντων, καὶ ἀπελαύνεις τοὺς δυσσεβεῖς τῆ
δυνάμει τοῦ Υἱοῦ σου· ὡς γὰρ μήτηρ πάντα δύο
νασαι.
IAMBI DE VARIIS ARGUMENTIS.
Sancti Patris nostri et confessoris Theodori præ- Τοῦ ὁσίου Πατρός ἡμῶν καὶ ὁμολογητοῦ
positi Studitarum Iambi de variis argumentis.
Θεοδώρου ήγουμένου τῶν Στουδίου, Ταμε
βοι εἰς διαφόρους ὑποθέσεις.
(SIRMOND. p. 597)
1. — In reliquias sanctorum martyrum.
Diam in reliquiis affluentem gratiam,
Hemorrhoisse qui fidem feret, auferet.
Nam qui has tetigerit, sicut illa fimbriam,
Corpore validior fiet, anima sanctior.
II. — In cellam Patris nostri.
Me, cella, luge, segnem habens operarium,
Unum inter omnes, quo tulisti, pessimum.
Non ego precum te condecoro lumine,
Nec pinguefacio lacrymarum rivalis,
Nee purgo denique castitatis moribus.
At tu omnium lux, et salus, rerum sator,
Tui ad timorem expergefac, exsuscita.
Annue, ad amorem charitatis ut tuæ
Subvectus alis evolem aflectus supra,
Dum recte agendi tempus usque suppetit:
Ut gratiarum gloriam et laudem offeram
Tibi, qui salutem concupiscis omnium.
III. In renuntiantes.
Α΄. - Εἰς τὰ λείψανα τῶν ἁγίων μαρτύρων.
Χάριν βρύουσαν θείαν ἐν τοῖς λειψάνοις.
Μᾶς τις συλήσει πίστιν αἱμοῤῥου φέρων.
Ψαύων γὰρ αὐτῶν, ὡς ἐκείνη κρασπέδου,
Ῥώσεις σῶμα, καὶ ψυχὴν ἁγιάσει.
Β΄. – Εἰς τὴν κέλλαν τοῦ Πατρὸς ἡμῶν.
Θρήνει με, κελλά, σχοῦσα νωθρὸν ἐργάτην,
Μόνον κάκιστον ὧνπερ έσχες κτητόρων.
Οὐ λαμπρύνω σε τῶν προσευχῶν τῷ φάει,
Οὐ δὴ πιαίνω τῇ ροῇ τῶν δακρύων,
Οὐδ᾽ αὖ καθαίρω τῆς ἁγνείας τοῖς τρόποις.
᾿Αλλ' οὖν σύ, Σῶτερ, Κτίστα, Φωστήρ τῶν ὅλων,
Εγειρον, ἐξύπνισον εἰς τὸν σὸν φόβον τ
Πρόσγευσον * εἰς ἔρωτα τῆς σῆς ἀγάπης,
Πτέρωσον ἀρθῆναι με τῶν παθῶν ἄνω,
Εως πάρεστι καιρὸς εἰς εὐπραξίαν
Ἵνα προσοίσω δόξαν εὐχαριστίαν
Σοὶ τῷ θέλοντι πᾶσι τὴν σωτηρίαν.
Γ΄. – Εἰς ἀποτασσομένους.
"Ανδρες βροτοί, φύγωμεν ἐκ κόσμου πλάνου,
Χριστὸς καλεῖ, δράμωμεν· εὔπλους γὰρ βίος,
Procul, o doloso refugiamus sæculo,
Christus vocat, prosperemus, hæc tuta est via,
* al. πρόσνευσον.
col. 1783–1784page 3 of 17
PG 99:1783Ἀλλ' ἠπίως τε, συμπαθῶς, οἰκτιρμόνως, Βουλευτικῶς τε, μακροθύμως, εὐτόνως· Τὸν νοῦν ἀκραιφνῶς ὀξύναντες, ὡς βέλος, Κατὰ σκοπὸν βάλλοιτε τοὺς εὐθεῖς λόγους. Ὅπως τ' ἀληθὲς παντὶ θηρῶντες λόγῳ, Θεῷ δικαίας προσφέροιτε τὰς κρίσεις· ὯΙ γὰρ κρινεῖτε, καὶ κριθήσεσθε τρόπῳ.
Θ΄. – Εἰς τοὺς ἐπιτηρητάς.
Τάξει τεθέντες ὀμμάτων τοῖς συγγόνοις, Ὁρᾶτε, καὶ τηρεῖτε πάντας εὐσκόπως, Ἐν ἡμέραις, ἐν νυξίν, ἐν μεσημβρίαις, Μήπου πρόσωπα τῶν νέων εἶεν δύο, Μήπου γίνωνται φατρίας συσκηνίαι, Παῤῥησιῶν ὄλεθρος, ἔργα τοῦ σκότους, Στρηνοὶ γέλωτες, ὕβρεως ἀταξίαι, Καὶ πᾶν πονηρὸν τοῦ Θεοῦ πόῤῥω φέρον· Ταῦτ' ἐκλαλοῦντες πυκνὰ τοῖς πρωτοστάταις, Ἀπροσπαθείᾳ, τῆς ἀληθείας λόγῳ· Τύχοιτε θείας ἀτρεκῶς ἐποψίας, Τὴν ἀντάμειψιν τῶν καλῶν ἐσχηκότες.
Ι΄. – Εἰς τὸν κανονάρχην.
Ἀρχηγὸς ἑστὼς τῆς λύρας τῶν ἀσμάτων, Σάλπιγξ φάνηθι τῇ μελουργίᾳ ξένη. Σάλπιζε καιρῷ τὸ ξύλον, καθὼς δέοι, Κίνει δέ σου τὴν γλῶτταν ὡς πλῆκτρον φέρων, Ἀεὶ πρεπόντως τὸν στίχον συνεισάγων Ἀσύγχυτον, καλλήχον, ὀργάνου δίκην, Τὸ τῆς ἀδελφότητος εὐρυθμῶν στόμα. Τάσσοις ἅπαντα πᾶσιν ἀξιοχρέως, Μὴ πρὸς χάριν, μὴ μῆνιν, ἢ λύπης δόσιν, Ἀλλ' ἐν δικαίῳ τῷ λόγῳ, καὶ τῷ τρόπῳ. Πάντες γὰρ εἰσι τοῦ Θεοῦ καὶ σοῦ μέλη. Οὕτως φρονῶν γοῦν ἐκ Θεοῦ λήψῃ στέφος.
ΙΑ΄. – Εἰς τὸν ταξιάρχην.
Τοῦ ταξιαρχεῖν τὸν λόγον δεδεγμένος, Ὡς ταξίαρχος τοῦ λεὼ τοῦ Κυρίου, Τάξιν φύλαττε παντὶ καιρῷ καὶ τόπῳ, Ἐν εἰσόδοις ὁμοῦ τε καὶ διεξόδοις, Ἐν ταῖς ὑπανταῖς ὄψεων τῶν ἐξόχων, Ἐν τοῖς ἀθροισμοῖς τοῦ ναοῦ τοῦ Δεσπότου, Χοροστατῶν ἅπαντας εἱρμῷ καὶ λόγῳ, Τηρῶν ἑκάστου τὴν τεταγμένην βάσιν· Στολὴν ἀπαιτῶν, καὶ βάδισμα τὸ πρέπον. Εἰ ταῦτα ποιῇς ἐμφρόνως, καὶ συντόνως, Θεοπρεπῶς τε, πραέως, κεκριμένως, Ἕξεις χάριν, καὶ μισθὸν ἐκ Θεοῦ μέγαν.
ΙΒ΄. – Εἰς τὸν κελλαρίτην.
Τίς ὡς σύ, τέκνον, ἐργάτης Θεοῦ πέλει; Ἔχεις γὰρ ἔργον σφόδρα τῶν ἄλλων πλέον, Τῶν τῆς ἀδελφότητος ἄρχων βρωμάτων. Ὅλος πρόσελθε πανσθενῶς τῇ φροντίδι, Διδοὺς ἑκάστῳ τὸ προσῆκον ἐν κρίσει. Πύρας μὴ δέχοιο τῆς πολυζητησίας. Ἐκεῖνον οὕτως, ἄλλον ἀλλοίως φέρων, Πράως, γαληνῶς, συμπαθῶς, οἰκτιρμόνως. Οὕτως γὰρ ἕξεις σὺν Στεφάνῳ τὸ στέφος.
ΙΓ΄. – Εἰς τὸν ἀριστητάριον.
Ἀριστοποιῶν τοῖς ἀδελφοῖς σου, τέκνον, Εὖ μοι στύβαζε τῶν τραπεζῶν τὰς θέσεις,Sed corde miti, condolenti, flebili,
Deliberate, leniter, viriliter:
Animum acuentes, more teli, innoxium,
Dirigite certas in scopum sententias:
Veri incubantes semper ut vestigiis,
Judicia Christo deferatis integra:
Nam quæ facitis arbitria, vos eadem manent.
IX. In observatores.
Vos, vicem oculorum fratribus qui impenditis,
Speculamini, observate cunctos acriter,
Interdiu, noctuque, seu meridie,
Ne quando juvenes uspiam una sint duo:
Ne coitiones, neve contubernia,
Licentiæque pestis, et tenebrarum opus,
Risus soluti, injuriæ petulantia,
Malique quidquid a Deo procul fugat:
Hæc nuntiantes perpetim rectoribus,
Sincera apertæ veritatis regula.
Sic vos reapse semper aspiciat Deus,
Et digna pulchri muneris det præmia.
Χ. - In canonarchen.
Lyræ sacrorum præsides qui carminum,
Tubæ instar esto cantuum moderamine.
Da signa ligno tempori, ceu res jubet,
Et plectra linguæ primus ad melos move,
Versum decenter concinendum proferens,
Clara, suavi voce, et instar organi,
Fratrum canoris ora concinnans modis.
Tum cuncta cunctis congruenter impera,
Nihil dolori, iræve dans, aut gratiæ:
Sed sicut equa ratio poscit, ac modus.
Tua quippe cuneti membra sunt; sunt et Dei.
Deus coronam sic agenti conferet.
ΧΙ. — In taxiarchen.
At tu, ordinandi cui potestas obtigit,
Ut taxiarches additus populo Dei,
Modum, ordinemque tempore observa et loco,
Sive redeundum, sive eundum est quopiam,
Dum dignitate præditis occurritur,
Dum Domini ad ædem convenire mos jubet:
Ratione cunctos collocabis, ac modo,
Suum cuique rite procurans gradum,
In veste, gressuque exigens decentiam,
Hæc si perite feceris, si serio,
Si mansuete, si pie, si provide,
Mercedis ingens a Deo stat gratia.
XII. In cellarium.
Quis te magis, fili, Dei est operarius 9
Opus laboris plenum habes præ cæteris,
Fraternitatis qui præes cibariis.
Incumbe totis diligenter viribus,
Quod cuique debes, congrue dispertiens.
Assuesce multis postulatum vocibus,
Hoc illum, et illo sustinens vultu alterum,
Miti, sereno, condolenti, flebili.
Sic tibi corona cingel, ut Stephano, caput.
XIII. In prandii ministrum.
Fratrum coronæ prandium, fili, apparans,
Ordine locatas rite mensas instrue,
«* Αl. πείρας.
'Αλλ' ηπίως τε, συμπαθῶς, οἰκτιρμένως,
Βουλευτικῶς τε, μακροθύμως, εὐτόνως τ
Τὸν νοῦν ἀκραιφνώς ὀξύναντες, ὡς βέλος,
Κατὰ σκοπὸν βάλλοιτε τοὺς εὐθεὶς λόγους.
Όπως τ' ἀληθὲς παντὶ θηρῶντες λόγῳ,
Θεῷ δικαίας προσφέροιτε τὰς κρίσεις -
Ω γὰρ κρινεῖτε, καὶ κριθήσεσθε τρόπῳ.
Θ΄. – Εἰς τοὺς ἐπιτηρητές.
Τάξει τεθέντες ὀμμάτων τοῖς συγγόνοις,
Ορᾶτε, καὶ τηρεῖτε πάντας εὐσκόπως,
Εν ἡμέραις, ἐν νυξιν, ἐν μεσημβρίαις,
Μήπου πρόσωπα τῶν νέων εἶεν δύο,
Μήπου γίνωνται φατρίας συσκηνίαι,
Παῤῥησιῶν ὄλεθρος, ἔργα τοῦ σκότους,
Στρηνοί γέλωτες, ὕβρεως ἀταξίαι,
Καὶ πᾶν πονηρὸν τοῦ Θεοῦ πόῤῥω φέροντ
Ταῦτ' ἐκλαλοῦντες πυκνὰ τοῖς πρωτοστάταις,
Απροσπαθείᾳ, τῆς ἀληθείας λόγῳ -
Τύχοι τε θείας άτρεκῶς ἐποψίας,
Τὴν ἀντάμειψιν τῶν καλῶν ἐσχηκότες.
Ι΄. – Εἰς τὸν κανονάρχην.
᾿Αρχηγός ἑστὼς τῆς λύρας τῶν ἀσμάτων,
Σάλπιγξ φάνηθι τῇ μελουργία ξένη.
Σάλπιζε καιρῷ τὸ ξύλον, καθὼς δέοι,
Κίνει δέ σου τὴν γλώτταν ὡς πλῆκτρον φέρων,
᾿Αεὶ πρεπόντως τὸν στίχον συνεισάγων
Ασύγχυτον, καλλήχον, ὀργάνου δίκην,
Τὸ τῆς ἀδελφότητος εὐρυθμῶν στόμα.
Τάσσοις ἅπαντα πᾶσιν ἀξιοχρέως,
Μὴ πρὸς χαριν, μὴ μῆνιν, ἢ λύπης δόσιν,
Ο 'Αλλ' ἐν δικαίῳ τῷ λόγῳ, καὶ τῷ τρόπῳ.
Πάντες γὰρ εἰσι τοῦ Θεοῦ καὶ σοῦ μέλη.
Οὕτως φρονῶν γοῦν ἐκ Θεοῦ λήψη στέφος.
ΙΑ'. — Εἰς τὸν ταξιάρχην.
Τοῦ ταξιαρχεῖν τὸν λόγον δεδεγμένος,
Ως ταξίαρχος τοῦ λεὼ τοῦ Κυρίου,
Τάξιν φύλαττε παντὶ καιρῷ καὶ τόπῳ,
Εν εἰσόδοις ὁμοῦ τε καὶ διεξόδοις,
Ἐν ταῖς ὑπανταῖς ὄψεων τῶν ἐξόχων,
Ἐν τοῖς ἀθροισμοῖς τοῦ ναοῦ τοῦ Δεσπότου,
Χοροστατῶν ἅπαντας εἱρμῷ καὶ λόγῳ,
Τηρῶν ἑκάστου τὴν τεταγμένην βάσιν τ
Στολὴν ἀπαιτῶν, καὶ βάδισμα τὸ πρέπον.
Εἰ ταῦτα ποιῆς ἐμφρόνως, καὶ συντόνως,
Θεοπρεπώς τε, πραέως, κεκριμένως,
Έξεις χάριν, καὶ μισθὸν ἐκ Θεοῦ μέγαν.
ΙΒ΄. – Εἰς τὸν κελλαρίτην.
Τίς ὡς σὺ, τέκνον, ἐργάτης Θεοῦ πέλει;
Εχεις γὰρ ἔργον σφόδρα τῶν ἄλλων πλέον,
Τῶν τῆς ἀδελφότητος ἄρχων βρωμάτων.
Όλος πρόσελθε πανσθενῶς τῇ φροντίδι,
Διδοὺς ἑκάστῳ τὸ προσῆκον ἐν κρίσει.
Πυράς ο δέχοιο τῆς πολυζητησίας.
Ἐκεῖνον οὕτως, ἄλλον ἀλλοίως φέρων,
Πράως, γαληνῶς, συμπαθῶς, οἰκτιρμόνως.
Οὕτως γὰρ ἔξεις σὺν Στεφάνῳ τὸ στέφος.
ΙΓ΄. – Εἰς τὸν ἀριστητάριον.
Αριστοποιῶν τοῖς ἀδελφοῖς σου, τέκος,
Εν μοι στύβαζε τῶν τραπεζών τὰς θέσεις,
col. 1787–1788page 5 of 17
PG 99:1787Ἐπισκοπὴ γάρ ἐστι θείας φροντίδος. Φέροις ἀνεκτῶς τῆς καμίνου τὴν φλόγα, Ἐν τῷ δροσισμῷ τῆς ἀπευχαριστίας. Ἰὼβ γένοιο, τοὺς ἐκείνου φῶν λόγους, Ἐφ' οἷς ἁμαρτεῖν οὐκ ἀνῆκε κἂν λόγῳ. Κἂν δ' αὖ παρέλθῃ τίς σε, μὴ βλέψας, σίγα, Ἐν πᾶσιν αἰνῶν τῇ κατὰ χρείαν δόσει· Ἵν' εὖ παθήσῃς σώματι πρὸς καρδίαν.
ΙΘ'. – Εἰς τοὺς σκυτεῖς.
Πεδιλοποιῶν ὡς ἄριστος ἡ τέχνη· Ἀποστόλου γάρ ἐστι Παύλου, τοῦ πάνυ. Ζηλοῦντες αὐτοῦ τοὺς ἱδρῶτας τῶν κόπων, Δέξασθε θερμῶς τοὺς πόνους καθημέραν, Ὡς ἐργάται Χριστοῖο, τήσδε φροντίδος. Δέῤῥεις τε βύρσας, ὡς δέον, τετμηκότες, Παλαιὰ καινουργοῦντες, εἶτα καὶ νέα, Μὴ νωθρότητι πρὸς παράχρησιν λόγου, Ῥιπτοῦντες, εἴ τι τῆς ῥιφῆς οὐκ ἄξιον, Ἢ τὴν τομὴν φέροντες ἐλλιπῶς ὑπέρ. Ἅπαντα γὰρ ποιοῦντες ἀξιοχρέως, Τῶν μαρτυρούντων ἐξανύσετε δρόμον.
Κ'. – Εἰς τὸ κοιμητήριον.
Ὁ δοὺς τὸν ὕπνον πᾶσιν, εἰς λύτρον πόνων, Ὧνπερ παρέσχεν ἡ διαυγὴς ἡμέρα, Κἀμοὶ παράσχου, Χριστέ μου, Θεοῦ Λόγε, Κοῦφον τὸν ὕπνον, ἡδὺ καὶ ταχὺ δρόμον, Φαντασμάτων μὲν τῶν κακῶν ἐξωσμένον, Ὀνειράτων δὲ τῶν καλῶν πεπλησμένον. Καί μ' ἐξέγειρον κρουσματοῦντος τοῦ ξύλου, Ἀνέκλυτον, σταθερὸν εὐθύμως ᾄδειν, Ἱστῶν πόδας μου καρτερῶς ἐν αἰνέσει, Φρουρῶν νόας μου δαιμόνων πανουργίας, Γλῶσσαν τρανῶν μου πρὸς τὸ μέλπειν αὐτόνως, Εἰς δόξαν αἴνων τοῦ μεγίστου σου κράτους· Ὅπως τέλειος νυκτερεύσας, ὀρθρίσας, Τὸ φῶς ἴδω σου τῶν ἐντολῶν πρωΐθεν.
ΚΑ'. – Εἰς πλουσίους καὶ πένητας.
Ἴσθι τίς ὤν, ἄνθρωπε, καὶ τί σοι μένει, Ὅπῃ παροικεῖς, καὶ μετασταίειν ἔχεις, Ὅλος γίνοιο πρός τ' ἄνω τῇ φροντίδι. Πλήρης γ' ἐκεῖ φῶς, ἀλλὰ καὶ κρίσις ἀληξ. Τῷ τῇδε ὁ τ' εἴποις, αὖρα, ῥοῦς, καὶ νυκτόνῳ Χρυσὸς χοοῦται, δόξ' ἀπανθεῖ, τἆλλα ῥεῖ, Πολύστονα, θρηνηρὰ πάντα τἀνθάδε, Ἔχε προσεκτῶς μή σε κυλίσῃ χρόνος, Οὐ μὴ πάλιν ἁγράτητον, ἢ παικτόν πέλει.
ΚΒ'. – Εἰς κοσμικούς.
Χριστοῦ μαθηταί, τοῦ καλοῦ καὶ πραέος, Μῆνιν φέροντες εἰς ἑαυτοὺς ταῖς μάχαις, Πῶς εἰς τὸ αὐτοῦ βαίνετε φρικτὸν δόμον; Δώρων πανάγνων πῶς μεθέξετε ξένως; Καὶ μὴν Ἰούδας ὁ προσελθὼν ἐν δόλῳ Φιλῶν μὲν ἔξω, μηνιῶν δὲ τοῖς ἔσω, Ὤφθη μαθητὴς πεπρακὼς τὸν Δεσπότην. Μηδεὶς παρείτω λοιπὸν ἐχθρωδῶς ἔχων, Ξίφος κατ' αὐτοῦ πηγνύων τῇ καρδίᾳ, Αἰώνιον πῦρ ἀντίδωρον λαμβάνων. Γνόντες τὰ τῇδε, προσφιλῶς σχώμεν πάν.Cœlestis ista est cura providentiæ.
Fer æstuantis fortiter flammam mali,
Et molli habendæ rore tinge gratiæ.
Joh æmulare, paria cum viro loquens,
Qui nec loquendo decipi se passus est.
Si forte transit quispiam, baad cerne et tace,
Contentus illa, quam tui curam gerunt,
Ut sic in ægro cor hilarescat corpore.
ΧΙΧ. In sutores.
O quantus artis est honos sutoriæ!
Ars nempe Pauli maximi est apostoli.
Ejus laborum provocati memoria,
Perferte, velut operarios Christi decet,
Quos hæc in horas cura sudores creat.
Sectis decenter pellibus, quantum est opus,
Vetera innovate, deinde nova compingite,
Nec quidquam inerti projicite socordia,
Quod velut ineptum projici non debeat:
Ne quid vicissim parcius concidite.
Nam cuncta recte si geritis, atque ordine,
Par lucta vobis martyrum est certamini.
ΧΧ. – In dormitorium.
Sommum levandis qui dedisti sensibus,
Longæ diei quos labores atterunt,
Mihi soporem, Christe mi, Verbum Dei,
Da, quæso, facilem, da brevi cursu levem,
Et turbulentis liberum phantasmatis,
Desiderandis affluentem somniis.
Tum me vocantis suscita ad ligni sonum,
Exspergefactum, alacrem et aptum cantibus,
Stabiles in hymnis rite confirmans pedes,
Mentem a protervis dæmonum tutans dolis,
Clarosque linguæ dans modos, queis gloriam,
Tuæque laudes intonet potentiæ:
Ut sic peracta nocte purus, lumine
Legum tuarum perfruar diluculo.
XXI. - In divites ac pauperes.
Memento qui sis, o homo, qui impendeat,
Quam sedem inhabites, quo migrandum denique,
Ad supera prorsus tende curis omnibus.
Plurima ibi lux, at pena porro indesinens.
Hic quidquid est, id aura, fluctus, somnium.
Liquatur aurum, laus perit, alia effluunt,
Planctuque, lacrymisque hic redundant omnia.
Cave ne inane tempus elabi sinas,
Quod nec retro redire, nec falli potest.
- In mundanos.
Christi sequaces mansueti et optimi,
Cur efferatos mutuis discordiis,
Ejus tremendam non pudet domum ingredi?
Sacrosancta dona quomodo libabitis?
At enim et Judas impio accedens dolo,
Foris salutans, sed furens intrinsecus,
Dirus magistri venditor patuit sui.
Huc ergo ne quis hostem habens gradum ferat:
Mucronis aciem pectori infigens suo,
Flammas perennes præmii referet loco.
Hæc nos scientes, valde amemus invicem.
Η Επισκοπὴ γάρ ἐστι θείας φροντίδος.
Φέροις ἀνεκτῶς τῆς καμίνου τὴν φλόγα,
Ἐν τῷ δροσισμῷ τῆς ἀπευχαριστίας.
Ἰὼβ γένοιο, τοὺς ἐκείνου φῶν λόγους,
Εφ᾽ οἷς ἁμαρτεῖν οὐκ ἀνῆκε καν λόγῳ.
Κἂν δ' αὖ παρέλθη τίς σε, μὴ βλέψας, σίγα,
Ἐν πᾶσιν αἱνῶν τῇ κατὰ χρείαν δόσα·
Ιν' εὖ παθήσης σώματι προς καρδίαν.
ΙΘ'. - Εἰς τοὺς σκυτεῖς.
Πεδιλοποιῶν ὡς ἄριστος ἡ τέχνη
᾿Αποστόλον γάρ ἐστι Παύλου, τοῦ πάνυ.
Ζηλοῦντες αὐτοῦ τοὺς ἱδρῶτας τῶν κόπων,
Δέξασθε θερμῶς τοὺς πόνους καθημέραν,
Ως έργάται Χριστοῖο, τήσδε φροντίδος.
Δέῤῥεις τε βύρσας, ὡς δέον, τετμηκότες,
Παλαιά καινουργοῦντες, εἶτα καὶ νέα,
Μὴ νωθρότητι πρὸς παράχρησιν λόγου,
Ῥιπτούντες, εἴ τι τῶν ῥιφῆς οὐκ ἀξίων,
Η τὴν τομὴν φέροντες ἔλλειπῶς ὑπερ.
Απαντα γὰρ ποιοῦντες ἀξιοχρέως,
Τῶν μαρτυρούντων ἐξανύσετε δρόμου.
Γ΄. – Εἰς τὸ κοιμητήριον.
Ο δοὺς τὸν ὕπνον πᾶσιν, εἰς λύτρον πόνων,
Ωνπερ παρέσχεν ἡ διαυγὴς ἡμέρα,
Καμοὶ παράσχου, Χριστέ μου, Θεοῦ Λόγε,
Κούφον τὸν ὕπνον, ἡδὺ καὶ ταχὺ δρόμον,
φαντασμάτων μὲν τῶν κακῶν ἐξωσμένον,
Ονειράτων δὲ τῶν καλῶν πεπλησμένον.
Καί μ' ἐξέγειρον κρουσματοῦντος τοῦ ξύλου,
᾿Ανέκλυτον, σταθερὸν εὐθύμως ᾄδειν,
Ο Ιστῶν πόδας μου καρτερῶς ἐν αἰνέσει,
Φρουρῶν νόας μου δαιμόνων πανουργίας,
Γλῶσσαν τρανῶν μου πρὸς τὸ μέλπειν αὐτόνως,
Εἰς δόξαν αἴνων τοῦ μεγίστου σου κράτους·
Όπως τέλειος νυκτερεύσας, ὀρθρίσας,
Τὸ φῶς ἴδω σου τῶν ἐντολῶν πρωίθεν.
ΚΑ'. — Εἰς πλουσίους καὶ πένητας.
ἴσθι τίς ὤν, ἄνθρωπε, καὶ τί σοι μένει,
Οπη παροικεῖς, καὶ μετασταίειν ἔχεις,
Όλος γίνοιο πρός τ' ἄνω τη φροντίδι.
Πληρές γ᾽ ἐκεῖ φῶς, ἀλλὰ καὶ κρίσις άληξ.
Τῷ τῇδ' ὁ τ' εἴποις, αὖρα, ῥοῦς, καὶ νυκτόνῳ
Χρυσός χοοῦται, δόξ' ἀπανθεί, τἆλλα ῥεῖ,
Πολύστονα, θρηνηρὰ πάντα τἀνθάδε,
Εχε προσεκτῶς μή σε κυλίση χρόνος,
Οὐ μὴ πάλιν ἁγραιτον, ἢ παικτόν πέλει.
ΚΒ΄. – Εἰς κοσμικούς.
Χριστού μαθηταί, τοῦ καλοῦ καὶ πραέος,
Μήνιν φέροντες εἰς ἑαυτοὺς ταῖς μάχαις,
Πῶς εἰς τὸ αὐτοῦ βαίνετε φρικτόν δόμον;
Δώρων πανάγνων πῶς μεθέξετε ξένως;
Καὶ μὴν Ἰούδας ὁ προσελθὼν ἐν δόλφο
Φιλῶν μὲν ἔξω, μηνιῶν δὲ τοῖς ἔσω,
Ωφθη μαθητής πεπρακὼς τὸν Δεσπότην.
Μηδεὶς παρείτω λοιπὸν ἐχθρωδῶς ἔχων,
Ξίφος κατ᾿ αὐτοῦ πηγνύων τῇ καρδίᾳ,
Δἰώνιον πῦρ ἀντίδωρον λαμβάνων.
Γνόντες τὰ τῆδε, προσφιλώς σχώμεν πάν.
col. 1791–1792page 7 of 17
PG 99:1791Σύστρεψον εὐθὺς σαρκὶ καὶ νοῦν σου πλάνον, Εἰκαῖον οὐδὲν ἔνδον ἔξωθεν φέρων, Ἀλλ' εἴ τι σεμνόν, καὶ τὸ τοῖς πρωτοστάταις. Λόγον γὰρ οὐ φῆς τῆς ματαιοκοσμίας, Εἶδον, βέβρωκα · καὶ τό, καὶ τὸ τυγχάνει· Καὶ γοῦν ὅτις καὶ τίσδε φωνεῖ σοι τάδε. Ἀνατροπὴν γὰρ τοῖσδε κερνῶν τῷ πέλας, Ἀρᾶς προφήτου χρηματίζεις ἄξιος.
ΚΘ΄. – Εἰς τὸ ξενοδοχεῖον.
Προβᾶτε, δεῦτε, τῇ ξενιζούσῃ στέγῃ, Ἄνδρες πορευταί, τοῖς πόνοις κεκμηκότες, Μετεκλάβοιτε τῶν ἐμῶν ξενισμάτων, Ἄρτου ποθητοῦ, τοῦ τρέφοντος καρδίαν, Ποτοῦ γλυκείου, τοῦ ῥέοντος ἀφθόνως, Σκεπασμάτων τε τῶν ψύχους ἀλλοτρίων. Ἅ μοι παρέσχε τῷ Θεογνώστῳ, φίλοι, Ἐκ τῶν πανόλκων δωρεῶν αὐτοῦ χάριν, Ὁ Δεσπότης μου Χριστός, ὁ πλουτοβρύτης. Ἐπευλογοῦντες αὐτόν, ὡς κοσμοτρόφον, Κἀμοὶ προσευχὴν ἀντιποιοῦντες μόνον, Ὅπως ἐκεῖθεν τῷ φιλοξένῳ τρόπῳ, Τοὺς Ἀβραὰμ τύχοιμι κόλπους εἰσδύναι.
Λ΄. – Εἰς ἁγίας εἰκόνας.
Ἥνπερ βλέπεις εἰκόνα, Χριστοῦ τυγχάνει, Χριστὸν δὲ κἀυτὴν λέξον, ἀλλ' ὁμωνύμως. Κλήσει γάρ ἐστι ταυτότης, ἀλλ' οὐ φύσει. Ἀμφοῖν δὲ προσκύνησις ἀσχίστως μία. Ταύτην ὁ τοίνυν προσκυνῶν, Χριστὸν σέβει· Μὴ προσκυνῶν γάρ, ἐχθρὸς αὐτοῦ καὶ πάνυ. Ὡς τὴν ἀναγραφεῖσαν ἔνσαρκον θέαν, Τούτου μεμνὼς μὴ σεβασθῆναι θέλων.
ΛΑ΄. – Ἄλλο.
Εἰ σῶμα Χριστοῦ λαμβάνομεν μὲν ἐσθίειν, Τούτου πίνοντες αἷμα τὸ ζωηφόρον· Πῶς οὐκ ἂν αὐτὸν δείξομεν γεγραμμένον, Οὗ καὶ τὸ σῶμα σχηματόγραπτον πέλει; Ὡς μὲν γὰρ ἁπλοῦς, οὐ περιγραφὴν ἔχει· Θεὸς γάρ ἐστι, παντὸς ἔξωθεν τόπου· Ὡς ἐνδυθεὶς δὲ τὴν καθ' ἡμᾶς οὐσίαν, Ἄνθρωπός ἐστι, συνθέσει γεγραμμένος, Ἔχων ἀφύρτως θάτερον κατ' οὐσίαν, Ὑποστάσει μιᾷ τε συντεθειμένος. Ὁ τὸν Λόγον τοιῶσδε δοξάζων μάλα, Πιστὸν πέψηνε θρέμμα τῆς Ἐκκλησίας. Ἄλλως φρονῶν γάρ, τοῦ Θεοῦ πόρρω θέσῃ.
ΛΒ΄. – Ἄλλο.
Ἐκ μορφοποιοῦ χειρὸς ὡραϊσμένην, Βλέποντες ἄνδρες ἐγγραφεῖσαν ἐνθάδε, Δρέψασθε καρπὸν ὠφελείας ἀξίως, Τὸν νοῦν ἄραντες εἰς τὰς αὐτῶν αἰτίας. Ἴσου λόγου γὰρ ἡ γραφὴ βοᾷ μέγα, Ὡς· Ἡ τιμή μου, δόξα τῆς αὐτοψίας, Δι' ἣν παρήχθεν εἰς ὑπόμνησιν μόνον, Φρουροῦσα, φωτίζουσα τοὺς ἐμοὺς φίλους, Τοὺς προσκυνεῖν δὲ μὴ θέλοντάς με σχέσει, Ἀλλοτριοῦσα τῆς ἄνω κληρουχίας.
ΛΓ΄. – Ἄλλο.
Ἄσαρκος ὢν πρὶν Χριστός, οὐκ ἦν ἐνθάδε· Ὁ Θεὸν γὰρ οὐδείς, φησίν, ἀνθρώπων ἴδεν·Ut membra, mentem sic vagam recollige,
Inane ut intro nil feras extrinsecus,
Sed gravia tantum, nec nisi rectoribus.
Cave ergo mundi futiles nugas loqui,
Vidi, comedi, tum hoc et illud incidit,
Aut hæc et illa tibi hic vel ille nuntiat.
Nam si hisce dictis proximum subverteris,
Diris prophetæ obnoxius, poenas dabis.
XXIX. In hospitalem domum.
Eia, hospitali lectulo succedite,
Boni viantes, quos vie fregit labor:
His vos reficite lautius quæ præbeo,
Fruge expetita cordis ad solatium,
Vinoque dulci profluente largiter,
Et veste, vires quæ retundat frigoris.
Haec sunt, amici, quæ Theognosto mihi,
Ex conditis suarum inexhautis opum,
Opum tributor rex meus Christus dedit.
Illi ergo grates qui orbem alit persolvite:
Mihi sat superque, si preces rependitis,
Ut hospitalis pro laboris munere,
In Abrahami consequar sinu locum.
XXX. - In sanctas imagines.
Christi est imago, quam vides, atque haec tibi
Dicenda Christus ipsa, verum homonyme.
Natura dispar est, idem vocabulum.
Utriusque cultus idem, eadem adoratio.
Hanc ergo adorat quisquis, et Christum colit.
Qui non adorat, idem et ejus hostis est.
Cujus figuram carnis, expressam typo,
Coli, furore mentis insano vetat.
XXXI. — Aliud.
Si corpus ipsum Christi edendum sumimus,
Vitæ parentem combibentes sanguinem;
Pictum in tabella eur nefas ostendere,
Cujus reipsa corpus effingi potest?
Nam quatenus simplex quidem, non pingitur:
Sie namque Deus est, capi loco nequit.
At quatenus nostram induit substantiam,
Homo est, et illa parte circumscribitur,
Naturam utramque rite discretam gerens,
Unaque constans sempiterna hypostasi.
Quicunque Verbo reddit his cultum modis,
Germanus ille foetus est Ecclesiæ.
Qui sentit aliter, a Deo aversus manet.
XXXII. Aliud.
Pictoris arte perpolitam imaginem,
Omni decoram gratia qui cernitis,
Spectando fructum quem decet decerpite,
Animumque causas hinc ad ipsas tollite.
Nam claræ imago vocis instar personat:
Meus honor omnis, gloria est prima typi,
Quem propter ista, memoriæ causa, exstiti,
Magistra custosque omnium qui me colunt:
At, colere qui me respuunt analogice,
Hæreditate coelica procul movens."
XXXIII.Aliud.
Sine carne Christus dum fuit, non hic erat:
Homo nullus, inquit scilicet, vidit Deum:
1 F. λαμβάνωμεν. & Γ. δείξομεν.
Α. Σύστρεψον εὐθὺς σαρκὶ καὶ νοῦν σου πλάνου,
Εἰκαῖον οὐδὲν ἔνδον ἔξωθεν φέρων,
Αλλ' εἴ τι σεμνόν, καὶ τὸ τοῖς πρωτοστάταις.
Λόγον γὰρ οὐ φῆς τῆς ματαιοκοσμίας,
Εἶδον, βέβρωκα - καὶ τό, καὶ τὸ τυγχάνει
Καὶ γοῦν ὅτις καὶ τίσδε φωνεί σοι τάδε.
᾿Ανατροπὴν γὰρ τοῖσδε κερνῶν τῷ πέλας,
᾿Αρᾶς προφήτου χρηματίζεις άξιος.
ΚΘ΄. – Εἰς τό ξενοδοχεῖον.
Προβᾶτε, δεῦτε, τῇ ξενιζούσῃ στέγη,
"Ανδρες πορευταί, τοῖς πόνοις κεκμηκότες,
Μετεκλάβοιτε τῶν ἐμῶν ξένισμάτων,
Αρτου ποθητοῦ, τοῦ τρέφοντος καρδίαν,
Ποτοῦ γλυκείου, τοῦ ῥέοντος ἀφθόνως,
Σκεπασμάτων τε τῶν ψύχους ἀλλοτρίων,
Β΄Α μοι παρέσχε τῷ Θεογνώστῳ, φίλοι,
Ἐκ τῶν πανόλκων δωρεῶν αὐτοῦ χάριν,
Ο Δεσπότης μου Χριστός, ο πλουτοβρύτης.
Ἐπευλογοῦντες αὐτὸν, ὡς κοσμοτρόφον,
Καμοὶ προσευχὴν ἀντιποιοῦντες μόνον,
Οπως ἐκεῖθεν τῷ φιλοξένῳ τρόπῳ,
Τοὺς ᾿Αβραὰμ τύχοιμι κόλπους εἰσδύναι.
Δ΄. - Εἰς ἁγίας εἰκόνας.
Ηνπερ βλέπεις εἰκόνα, Χριστοῦ τυγχάνει,
Χριστὸν δὲ καὐτὴν λέξον, ἀλλ' ὁμωνύμως.
Κλήσει γάρ ἔστι ταυτότης, ἀλλ' οὐ φύσει.
᾿Αμφοῖν δὲ προσκύνησις ἀσχίστως μία.
Ταύτην ὁ τοίνυν προσκυνῶν, Χριστόν σέβει
Μὴ προσκυνῶν γὰρ, ἐχθρὸς αὐτοῦ καὶ πάνυ.
Ως τὴν ἀναγραφεῖσαν ἔνσαρκον θέαν,
Τούτου μεμνώς μὴ σεβασθῆναι θέλων.
ΛΑ'. — Αλλο.
Εἰ σῶμα Χριστοῦ λαμβάνομεν μὲν ἐσθίειν,
Τούτου πίνοντες αἷμα τὸ ζωηφόρον·
Πῶς οὐκ ἂν αὐτὸν δείξωμεν * γεγραμμένον,
Οὗ καὶ τὸ σῶμα σχηματόγραπτον πέλει;
Ως μὲν γὰρ ἁπλοῦς, οὐ περιγραφὴν ἔχει.
Θεός γάρ ἐστι, παντὸς ἔξωθεν τόπου,
Ως ἐνδυθεὶς δὲ τὴν καθ᾿ ἡμᾶς οὐσίαν,
"Ανθρωπός έστι, συνθέσει γεγραμμένος,
Ἔχων ἀφύρτως θάτερον κατ' ουσίαν,
Ὑποστάσει μια τε συντεθειμένος.
Ο τὸν Λόγον τοιῶσδε δοξάζων μάλα,
Πιστὸν πέψηνε θρέμμα της Εκκλησίας.
*Αλλως φρονῶν γάρ, τοῦ Θεοῦ πόρρω θέση.
ΑΒ΄. – Αλλο
Εκ μορφοποιού χειρὸς ὡραϊσμένην,
Βλέποντες ἄνδρες ἐγγραφεῖσαν ἐνθάδε,
Δρέψασθε καρπὸν ὠφελείας ἀξίως,
Τὸν νοῦν ἄραντες εἰς τὰς αὐτῶν αἰτίας.
Ἴσου λόγου γὰρ ἡ γραφὴ βοᾷ μέγα,
'Ως Η τιμή μου, δόξα τῆς αὐτοψίας,
Δι' ἣν παρήχθεν εἰς ὑπόμνησιν μόνον.
Φρουροῦσα, φωτίζουσα τοὺς ἐμοὺς φίλους,
Τοὺς προσκυνεῖν δὲ μὴ θέλοντάς με σχέσει,
᾿Αλλοτριοῦσα τῆς ἄνω κληρουχίας.
ΑΓ΄. – Αλλο.
Ασαρκος ὢν πρὶν Χριστός, οὐκ ἦν ἐνθάδε,
Ο Θεὸν γὰρ οὐδεὶς, φησίν, ἀνθρώπων ἴδεν.
col. 1795–1796page 9 of 17
PG 99:1796Εἰς ναοῦ εἴσοδον· εἰς σταυρόν Ἔχων με φρουρὸν μὴ πτοοῦ κτύπους φόβων· καυστὴρ γάρ εἰμι φρικτοειδὴς δαιμόνων. Ἐπίγραμμα εἰς σταυρούς Ἐφ’ ᾧ τυποῦμαι, χώραν οὐ Σατὰν ἔχει· καθεῖλα γὰρ τὸ κράτος αὐτοῦ παντάπαξ. Ἄλλο Σοῦ τῇ θέᾳ πόρρωθεν ὁ δράκων τρέχει τύπον σε δέρκων τοῦ Θεοπλόκου ξύλου. Ἄλλο Ὦ σταυρέ, φῶς μου, λάμπε μοι παντὶ χρόνῳ πόρρω διώκων τῆς ψυχῆς μου τὸ σκότος. Ἄλλο Οὗτος πεπηγὼς ἐν τόπῳ τοῦ Γολγοθᾶ ἤνθησε κόσμῳ ζωτικὴν εὐκαρπίαν. Ἄλλο Ἐν τῷδε χεῖρας ἐξαπλοῦς ὁ Παντάναξ ἤγειρε κόσμον ἐκ βαράθρου πταισμάτων. Ἄλλο Χαίροις, τρόπαιον τῆς ἄνω παντευχίας· ἐν σοὶ τέτραπται πᾶσα δαιμόνων φάλαγξ. Ἄλλο Χαίροις, τρισευλόγητον ἄχραντον ξύλον· ἐν σοὶ πέπαυται τῆς ἀρᾶς ἡ θνητότης. Ἄλλο Χαίροις, μοναστῶν παντέλαφρον φορτίον· ἐν σοὶ γὰρ αὐτοῖς κοῦφος ὁ Χριστοῦ δρόμος. Ἄλλο Χαίροις, φυλακτὴρ οὗ παρεδρεύεις τόπου· σκέποις ἀσινῶς τοὺς μένοντας ἐνθάδε. Ἄλλο Τυπῶν μέ τις, καὶ μόνον ἔμπου δακτύλῳ, εὐθὺς τὸν ἐχθραίνοντα δαίμονα στρέφει. Ἐπιγράμματα μονόστιχα εἰς σταυρούς Σταυρὸς βλεπόντων ἀστραπηφόρον σέλας. Σταυρὸς μοναστῶν εὔδρομος σωτηρία. Σταυρὸς φιλούντων ἐνθέως πορνοκτόνος. Σταυρὸς κλαόντων ἐξαλείπτωρ πταισμάτων. Σταυρὸς φιλάγνων ἀσφαλέστατος φύλαξ. Ἄλλο Πᾶς ὁ γράφων με καὶ γράφειν Χριστὸν θέλε, ἐπείπερ αὐτὸς συμπέπλεκταί μοι πάθει· ἐμοῦ γὰρ ἐχθρὸς καὶ καθαιρέτης πέλει ὁ μὴ γράφων ἐκεῖνον, εἰ καί με γράφει. Μονόστιχον Βροτοὺς δαδουχῶ καὶ σκοταρχοῦντας φλέγω. Εἰς τὸν Πρόδρομον Εἰκὼν ὑπάρχω τοῦ σεβαστοῦ Προδρόμου καὶ τοὺς πόθῳ με προσκυνοῦντας ἀξίως, ὡς εἰς ἐκεῖνον τὴν τιμὴν ποιουμένους, σώους φυλάττω αἱρετιζόντων πλάνης. Εἰς τὸν ἅγιον Ἰωάννην τὸν Θεολόγον Βροντῆς τὸν υἱόν, ἀστραπὴν τὴν τοῦ Λόγου, ὁρῶν σε γραπτὸν φωτιοῦμαι τοὺς νόας· σὺ γὰρ προσάψας πυρσὸν ἀφθάστων λόγων φθάνεις λύσαι τὸν κόσμον ἐκ σκότους πλάνης. Εἰς τὸν ἅγιον Παῦλον τὸν ἀπόστολον Χαίροις, δοχεῖον γνώσεως Θεοῦ μέγα, ἐξ οὗ τὰ θεῖα πάντες ἀντλοῦσι σφόδρα· ἐκ γὰρ πλάνης σὺ κόσμον ἐκσπάσας ὅλον εἰς ὕψος ἦλθες, οὐρανὸν τρίτον φθάσας. Εἰς τὸν ἅγιον Ζαχαρίαν Σὺ τῶν προφητῶν τὸν μέγιστον αὐγάσας Θεοῦ προφήτης χρηματίζεις καὶ θύτης· καρπὸν δὲ θεῖον προσφέρων τῷ Δεσπότῃ θύῃ μαχαίρᾳ πρὸ τραπέζης Κυρίου. Εἰς τὸν ἅγιον Διονύσιον Πολὺς τὰ θεῖα χρηματίζων, τρισμάκαρ, τοὺς ἀγγέλους σὺ μυστικῶς διαγράφεις· καὶ συμπεραίνων πᾶσαν ἱεραρχίαν τὸν κόσμον ἔνθεν δογμάτων πληροῖς πλάτει. Εἰς τὸν ἅγιον Βασίλειον Ἤστραψας αἴγλῃ τοῦ φαεινοῦ σου βίου καὶ φαιδρύνεις τὸν κόσμον ἔργοις καὶ λόγοις· λαβὼν δὲ τὰς κλεῖς καὐτὸς ὡς Πέτρος νέος φύλαξ ὑπάρχεις τῆς πάσης ἐκκλησίας. Εἰς τὸν ἅγιον Γρηγόριον τὸν Θεολόγον Βροντῶν τὰ θεῖα τῇ βοῇ τῶν δογμάτων ἤχησας ὄντως τὴν ὑπουρανόν, μάκαρ· καὶ πάσας ἀπρὶξ μωράνας τὰς αἱρέσεις τὸν κόσμον ἐστήριξας ἐν τοῖς σοῖς λόγοις. Εἰς τὸν ἅγιον Γρηγόριον τὸν Θαυματουργόν Ὡς ἥλιός τις ἐν βίῳ λάμψας μέγας διασκεδάζεις νύκτα τῆς μοχθηρίας· καὶ θαυματουργῶν τῶν προσευχῶν τῷ φάει ἀπεκδιώκεις δαιμόνων σμήνη, πάτερ. Εἰς τὸν ἅγιον Ἐπιφάνιον Ἑωσφόρον σε πράξεως ἡ λαμπρότης ἔδειξεν ὕψει τῶν μεγίστων θαυμάτων, ἐξ ἧς τὰ ῥεῖθρα πλημμυρῶν τῶν δογμάτων πάντων θρίαμβος αἱρετιζόντων πέλεις. Εἰς τὸν ἅγιον Ἰγνάτιον τὸν Θεοφόρον Ἔχων ἔρωτα Χριστὸν ἐν σῇ καρδίᾳ ἀποστόλων σύσκηνος ὤφθης, τρισμάκαρ· ἄθλοις δὲ θερμοῖς ἐκφλογίζων τὴν πλάνην ἐπιστολαῖς σου Παῦλος ἄλλός τις πέλεις. Εἰς τὸν ἅγιον Ἀθανάσιον Τίς τοὺς ἀγῶνας τῶν πόνων τῶν σῶν φράσοι, ὦ πενταθλητά, τῶν διδασκάλων κλέος; Ὑπὲρ Θεοῦ γὰρ ὡς γίγας δραμὼν μέγας στεφηφορῶν καθεῖλες ἐχθροὺς παγκάκους. Εἰς τὸν Χρυσόστομον Πηγὴν ἄληκτον παγχρύσων λόγων βλύσας ὅλην κατάρδεις τὴν ὑφήλιον, μάκαρ· θύρας δ’ ἀνοίγων τοῖς βροτοῖς σωτηρίας εἰς οὐρανοὺς τὸν κόσμον ἐκπέμπεις ὅλον. Εἰς τὸν ἅγιον Κύριλλον Θησαυρίσας τὰ θεῖα ποικιλοτρόπως ἐπλούτισας τὸν κόσμον ἐνθέοις λόγοις· καὶ τὰς βεβήλους αἱρέσεις κατασπάσας κήρυξ πέφηνας ὀρθοδόξων δογμάτων. Εἰς τὸν ἅγιον Γρηγόριον τὸν Νύσης Βρύων ἄβυσσον παγγλύκων λόγων, μάκαρ, πᾶσαν νοητῶς ἐξετίναξας πλάνην·
col. 1799–1800page 11 of 17
PG 99:1800καὶ χρηματίζων Μωϋσῆς ἄλλος μέγας ἄγεις ἄριστα τὸν λεὼν τοῦ Κυρίου. Εἰς τὸν ἅγιον Θεόδωρον τὸν Σικεώτην Θεοῦ σὺ δῶρον τοῖς βροτοῖς δοθεὶς μέγα ἅπαν καθεῖλες δαιμόνων στίφος, πάτερ· λάμψας γὰρ εὐθὺς ὡς ἑῷος φωσφόρος ἰσάγγελος πέφηνας ὕψει τοῦ βίου. Εἰς τὸν ἅγιον Ἀντώνιον Στύλος πυρὸς πέφηνας αἴγλῃ τοῦ βίου κόσμον ποδηγῶν εἰς τρίβον σωτηρίας· τῶν δαιμόνων δὲ τὰς φάλαγγας πτερνίσας ἔρημον ᾤκεις, ὡς Ἐδέμ τις ἀγγέλων. Εἰς τὸν ἅγιον Ἱλαρίωνα Τῇ λαμπρότητι τοῦ φαεινοῦ σου βίου ἑωσφόρος τὸ πρωὶ̈ λάμπων σὺ πέλεις· καὶ θαυμάτων ἀκτίσι κόσμον φαιδρύνων ζόφον διώκεις βλαπτικὸν τῶν δαιμόνων. Εἰς τὸν ἅγιον Εὐθύμιον Σὺ τὴν ἔρημον εἰργάσω Θεοῦ πόλιν· πυκνοῖς γὰρ αὐτὴν πλήθεσι Χριστοφρόνων· βολαῖς ἀπαστράψας δὲ ταῖς τῶν θαυμάτων τὸν πάντα κόσμον φαιδρύνεις ὡς φωσφόρος. Εἰς τὸν ἅγιον Σάβαν Ἤρωσας ὄντως τὴν ἔρημον τοῖς πόνοις ὡραιότατα ποικίλων ἔργων βρίθων· πλήσας δὲ ταύτην τῶν νοητῶν ἀστέρων ὡς ἥλιός τις ἐν μέσῳ τούτων θέεις. Εἰς τὸν ἅγιον Δαλμάτον Ἐξ ἡλίου τις αὐγάσας ἀστὴρ μέγας λάμπεις σὺν αὐτῷ παμφαεῖς εὐπραξίας· ἔρεισμα δ’ ἂν φύναντες ὀρθοδοξίας μανδραρχαί̈ζεις τῶν μοναστῶν πατρόθεν. Εἰς τὸν ἅγιον Παχώμιον Τὸν Ἀβραάμ πως ἐκμιμούμενος, μάκαρ, πολλῶν πατὴρ γέγονας, ὧν χρυσοῦν γένος· ἐξ ἀγγέλου δὲ μυσταγωγίας φέρων τῷ σῷ λεῷ τέθεικας, ὡς Μωσῆς, νόμους. Εἰς τὸν ἅγιον Ἀρσένιον Τῶν δακρύων σου τὴν ψυχὴν ἄρδων χύσει καρποὺς ἀνεβλάστησας ἀφθάρτους μάλα· εὐχαῖς δὲ λαμπραῖς προσλαλῶν Θεῷ σφόδρα τῶν ἡσυχαστῶν ἄγγελος πέλεις μέγας. Εἰς τὸν ἅγιον Θεοδόσιον Ὡς οὐρανὸν ὑψηλὸν ἐκτείνας βίον κατάστερος πέφηνας ἐν πλήθει τέκνων· τὰς ἀστραπὰς δὲ πληθύνων τῶν θαυμάτων ἐσκόρπισας παντοῖα δαιμόνων νέφη. Εἰς τὸν ὅσιον Δῖον Ταῖς λαμπρότησι τῶν θεαυγῶν σου τρόπων ἐκ τῆς ἑῴας φαιδρὸς ἀστὴρ ἐκθέεις· καὶ φωτίσας ἄριστα τὴν Βυζαντίδα πρῶτος μοναστῶν ποιμνιαρχεῖς ἀξίως. Εἰς τὸν ἅγιον Χριστοφόρον Οἰκεῖον αἷμα τῷ Θεῷ δοὺς ἀντέχει ὁ Χριστόμαρτυς, Χριστόφρων, Χριστοφόρος, κρήνην χέουσαν θαυματουργίας ῥύσιν, ἥνπερ πίνοντες οἱ νοσοῦντες βηχίον καταψύχουσι τοῦ πάθους, δίψης δίκην, μάλισθ’ ὅτ’ ἂν φοιτῶσι πιστῶς ἐνθάδε. Εἰς τὸν ναὸν τοῦ ἁγίου ἀποστόλου Πέτρου Ὧιπερ δέδωκας, Χριστέ, τὰς κλεῖς τῶν ἄνω, ἔδειμα τούτῳ τόνδε τὸν δόμον κάτω. Εἰς τὸν ἅγιον Ἀνδρέαν τὸν ἀπόστολον Ὦ πρωτόκλητε, τῶν ἀποστόλων κλέος, ὁ παμμέγιστος τῶν πατρῶν φαεσφόρος, τὸν σὸν λεὼν φύλαττε σὺν τῷ ποιμένι. Εἰς τὸν ναὸν τοῦ Χρυσοστόμου Τοῖς τὸν σὸν οἶκον παμπόθως ἐγερκόσιν πρεσβευτικὴν πρόσνειμε δωρεάν, πάτερ. Εἰς τὸν ναὸν τῆς πανευφήμου [Εὐφνμίας] Τοὺς ἐκ πόθου σου τὸν ναὸν δειμαμένους, μάρτυς, φύλαττε πημονῆς ἐλευθέρους. Εἰς τὸ Τετρακάμαρον Θαυμαστὸν ὤφθης ἔργον, ὡραῖον πάνυ· ὡς ἐμψύχῳ δὲ προσλέλεγμαί σοι, νεώς· φέρεις γὰρ ἔνδον εἰκόνων θεωρίαν, ἄρρητον ὄψιν τῶν ἄνω θεαμάτων. Αὐτὸν δέχοιο, τῶν ἀποστόλων κλέος, Εὐαγγελιστὰ παμμάκαρ, Θεολόγε· καὶ τοῖς πόθῳ σοι τοῦτον ἐξηγερκόσιν χάριν παράσχου καὶ λύσιν τῶν πταισμάτων. Εἰς τὸν ναὸν τῆς ἁγίας Θεοτόκου εἰς τὸν Τρίτωνα Ἡ πᾶσιν ἐγγὺς εἰς βοήθειαν τάχους, τὸν πλοῦν διευθέτησον, ὧν θερμῶς ἔχεις, προσκειμένων σοι ταῖς λιταῖς σου, Παρθένε. Εἰς ῥάκκος ἱστορισμένον Φρικτὸν τὸ θαῦμα, Χριστὸν ἐν γραφῇ βλέπειν, δράσαντα πάντα πρὸς βροτῶν σωτηρίαν· ἐν τοῖς καθ’ ἡμᾶς αὐτὸς ὤφθη γὰρ ξένως, ἄσαρκος ἐλθὼν καὶ βροτὸς βαίνων ἄνω. Μνήμης χάριν δὲ προσφέρει δῶρον τόδε ὁ κλεινὸς ὄντως Συμεὼν τῷ Δεσπότῃ. Εἰς τὴν εἰκόνα τοῦ Χριστοῦ Ὁ Χριστός εἰμι, τῇ γραφῇ δεδειγμένος· καὶ τὸν πεποιθῶς εἰκονουργήσαντά με, ὡς αἵρεσιν μισοῦντα τῶν ἐναντίων, Λέοντα Πατρίκιον, ἐν πᾶσι σκέπω. Εἰς ἔγκλειστον Ἔγκλειστός ἐστιν, ὃς παθῶν ἔξω μένων ὅλην καθεῖρξε πρὸς Θεὸν τὴν καρδίαν· κλείων λογισμούς, τοὺς γυρευτὰς τῆς πλάνης, νοῦν αὖτε πέμπων ταῖς ἄνω θεωρίαις, ἔχων προσευχὴν καυστικὴν τῶν δαιμόνων, φέρων σιωπὴν μυσταγωγοῦσαν βάθη, ψυχὴν ἄθλιπτον ἐν χαρᾷ τῶν ἐλπίδων, ἔργον τε χειρῶν καὶ κόπον λαιμοῦ τόνῳ, ᾠδὴν ἄπαυστον, πνεῦμα συντετριμμένον· οὕτως ἀνοίγων ἀγγελοπρεπεῖ θέᾳ ἀκτινολαμπεῖ τοὺς ὁρῶντας ἐνθέως·
col. 1803–1804page 13 of 17
PG 99:1804λέγων μὲν οὐδὲν τῶν ἀχρήστων εἰς γέλως, ἀλλ’ ὅπέρ ἐστιν ὠφελεῖσθαι τὸν ξένον, καὶ ταῦτα φεύγων· μακρορημεῖν εἰς κόρον. Ἂν οὖν δύνῃ, πρὸς ταῦτα σωστικῶς τρέχεις, εἰ μὴ δέ, φεύγοις εἰς βίον ζώντων ἅμα, ἐν ᾧ πλειόνως τοὺς ἀγῶνας λαμπρύνεις. Εἰς εὖ βιοῦντα Σώφρων κράτιστος, ὃς Θεοῦ βιοῖ φόβῳ. Ψυχῆς κάθαρσις κρείσσων ἢ πλοῦτος ῥέων. Εἰς μοναχούς, δακτυλικὸς καὶ ἐλεγεῖος [Χαίρετε ἄνδρες ἀριστέες, τοῦ Ἀχιλῆος ὕπερθεν· κτεῖναι μὲν Ἕκτορα οὗτος κρατερὸν ξιφέρη, οἱ δέ, μοναζόντων θωρηξάμενοι πολιτείαν, χεῖρε λαβόντες ἄορ εὐπειθοῦς τῆς ὅσιας, σφάξατε τὸν Βελίαρ, σκότεος μεγαλαύχεα νοῦα· ἔνθεν ἀπήρκατε εἰς οὐρανὸν ἀθλοφόρως, δερματίδα προσαφέντες τἀνθάδε τὴν νεκρὰν μόνον.] Ἐπίγραμμα εἰς ἑαυτόν Ψυχὴ ταπεινή, δεῦρό μοι, δέξαι λόγον. Ὁ καιρὸς ὀξὺς ὡς δρομεὺς διατρέχων, ἐγγὺς τὸ τέρμα, καὶ παρελθεῖν οὐκ ἔνι. Μὴ δὴ κάμοιμεν ταῖς ματαίαις φροντίσιν, ἀντλοῦντες ὄντως εἰς πίθον τετρημένον, ξαίνοντες εἰς πῦρ, ὡς γελοιωδῶς ἔχει· ἀλλ’ εἴ τι θεῖον, εἴ τι σωστικὸν πέλει, ταῦτα σκοποῦντες καὶ διώκοντες πόθῳ, ὡς ἂν παρασταίημεν ἐν παρρησίᾳ τῷ τῶν ἁπάντων καὶ Κριτῇ καὶ Δεσπότῃ, τὸ πῦρ φυγόντες τῆς Γεέννης, ὡς γράφει, καὶ προστρέχοντες τῷ παναρρήτῳ φάει. Ἐπίγραμμα ἐν τῇ φυλακῇ τῆς Χαλκίτου Ξένος Θεοῦ πέφηνεν, ὅστις οὐ ξένα ἔχει τὰ τῇδε πάντα τῶν ἄνω σχέσει· οὕτω γὰρ ὀφθῇ δεσπότης πως τῶν κάτω. Ἐν τῇ αὐτῇ φυλακῇ Ἔσχες με, κέλλα, τὸν ξένον, παρ’ ἐλπίδα· εὗρον δ’ ἐγώ σε φιλτάτην παροικίαν. Βυζαντὶς ἡ πόλις με βάλλει κἀνθάδε, λαθοῦσα ταύτη προσπαθείας ἐξάγει. Ἐν τῇ αὐτῇ φρουρᾷ Ἐμοὶ τὸ σῶμα φρουρὰ καὶ μόνον πέλει· τόπος δὲ πᾶς τις ἐξ ἴσου δεδωμένος· πάμπαν Θεοῦ γάρ, οὗ πάροικος τυγχάνω. Ἐν τῇ αὐτῇ εἱρκτῇ Ὥραν καθ’ ὥραν τοῦ βίου τέλος σκόπει, καὶ μακρὰν ἐκ σοῦ τὴν ἀκηδίαν βλέποις· τῶν δαιμόνων γὰρ τὸ λέγειν· Ἕως πότε; καὶ μὴ τὸ δόξαι τεθνάναι καθ’ ἡμέραν. Ἐπίγραμμα εἰς τὰς φάνας Δοχεῖόν εἰμι τῆς ἀκοιμήτου φάνης ὑπερφαεῖς τὰς αὐγὰς ἐν ψυχαῖς φέρον. Ὦ λαμπαδοῦχε τοῦ τριλαμποῦς ἡλίου, ἄστραψον ἡμῖν φέγγος ἀστραπῆς πλέον. Φωτός με τεύξας, ὁ προσοίσας δ’ εὐχάδε, εὕροις μ’ ἐκεῖθεν λάμψιν ἀρρήτου φάους. Πρὸς τὸ ἐπιμελῶς ἀναγιγνώσκειν τὰ ἐν τοῖς τοίχοις Γνῶθι παριὼν τῶν ἀναγράπτων μέρος· θεῖον γὰρ οὐδὲν ῥῆμά σοι παροπτέον. Ἐπίγραμμα εἰς οἶκον γυναικῶν φιλοξένων Σπλάγχνοις ξενισμῶν εὐρυχωροῦσαι λίαν, ὥσπέρ τις ἄλλος Ἀβραὰμ πατροκράτωρ, αἱ δεσποτοῦσαι τῆσδε τῆς παροικίας πλῆθος μοναστῶν δεξιοῦνται σὺν πόθῳ, μισοξενούντων τὸ στενόψυχον πάθος καταισχύνουσαι τῇ πολυσπλάγχνῳ σχέσει καὶ τὴν ἄνωθεν κτώμεναι σκηπτουχίαν. Ἐπίγραμμα εἰς ξένους Χριστὸν ξενίζει πᾶς διατρέφων ξένους· δι’ ὃ προθύμως τῇδε τοὺς ξενουμένους μάλα τρέφοιτε, καὶ τραφήσεσθε ξένως. … εἴργειν δοκοῦσα τὴν ἐμὴν γλῶσσαν σφάλειν· οὐ γὰρ Θεοῦ δεσμεῖν τις ἰσχύει λόγον, δι’ ὅν με φρουρεῖς τῇδε, Βυζαντίς, πάλαι. Ἐπίγραμμα εἴς τινα τόπον τερπνόν Ὡραῖος εἴδει καὶ καλὸς τῇ συνθέσει ὁ τῇδε χῶρος τέρψιν ἐμποιεῖν ἔχων. Ὅμως γε τερπνὸν οὐδὲν εἰς ἅπαν πέλει, ὅτ’ ἂν κρίνοιτο πρὸς Θεοῦ θεωρίαν. Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ πανώραιος θέα, ἡ παμφαής τε καὶ διαρκὴς τερπνότης, οὗπερ τὸ φίλτρον εἴ τις ἐκλάβοι ζέων, σβέννυσι πᾶσαν τὴν ἐπίχθονον σχέσιν καὶ πυρποληθεὶς ἐνθέως τὴν καρδίαν ἐκεῖ ποθοίη προσφθάσαι καὶ προσμένειν, ὅπου θεαυγεῖ τὸ τρισήλιον κράτος, ἔνθα τρυφῶσι τῶν δικαίων τὰ στίφη. Εἰς ἰάμβους, συγγραφή Τῶν τεττάρων γνοὺς γνώμας αὖτε καὶ φράσεις ἥσθην ἀληθῶς τοῦ κατευγλωττισμένου, ὡς τετραήχους ὀργάνου μελουργίας εἰς πατρικόν πως ὕμνον ἐξηρτισμένου. Ἐπίγραμμα εἰς τάφους Ὁ χῶρος οὗτος μνημάτων ἕρκος πέλων πότμου γενέσθω μνηματισμός σοι, φίλε. Καί γε στενάξας ἐννοήθητι τρόμῳ, ὡς μικρὸν ἤδη, καὶ παρέρχῃ τοῦ βίου, ἐκεῖ πορευθείς, οὗ μενεῖς αἰωνίως, ἐκεῖ καταστάς, ἔνθα τῶν ἔργων κρίσις· ἂν ταῦτα δέξῃ, κερδανεῖς ψυχῆς φάος. Εἰς τὴν ἀδελφήν Οὗτος τάφος σου καὶ δρόμου παντὸς πέρας· ἔνθεν μένεις τὸν Χριστόν, ὑπαντᾷ φόβῳ. Φεῦ· πῶς, ἀδελφή, προὔλαβες κἀγὼ μένω; Ποῦ μὲν παρῴκεις, ποῦ δὲ θάπτῃ, πῶς δέ τοι; Οὔπω φοβῆ τῶν τῇδ’ ἐκ τ’ ἐνυπνίων, νύξ ἐστιν οὐ γάρ, ἡμέρας δ’ ἐκεῖ κρίσις.
col. 1807–1808page 15 of 17
PG 99:1808Μή μοι λάθοιο, πρὸς Θεόν, δ’ εἴ σοι λόγος, Χριστῷ παρελθεῖν τὸν πολύστροφον βίον. Ἐπιτάφιος εἰς κοσμικούς Ὦ πικρὲ τύμβε, συμπεραστὰ τοῦ βίου, σὺν Εὐφροσύνῃ καὶ Μαρίαν νῦν ἔχεις, νύμφην μὲν οὖσαν τῆσδε τῆς πατρικίας, τιμωμένην δὲ τῶν μεγίστων ἀξίᾳ τοῦ τὴν σπάθην ἐπ’ ὤμων ἐν πρώτοις φέρειν, ἐσθλὴν γυναῖκα, τ’ ἀνδρὶ προσφιλεστάτην, οἰκουρὸν αὖτε καὶ φιλέντολον πάνυ, ἤθει καλλίστην, εὐκλεεστάτην γένει, νεωστὶ τὸν παρόντα λείπουσαν βίον πρὸς εἰκοσιτρεῖς ἐν τρισὶ ζωῆς χρόνοις, ἥνπερ μεθῆκε Χριστὸς ἐκ φθορᾶς ἄνω, ἀλλά γε συντάξοιεν ἐν ζώντων μέρει ταύτης τὸ πνεῦμα τῶν ὅλων ὁ Δεσπότης. Εἰς μοναστήριον ἀνδρῶν Θεοῦ πόλιν τις εἰ καλοίη τὸν τόπον, οὐκ ἂν διαπταίσειε τῆς θεωρίας· ὁρᾷς γάρ, αὐτὸν κυκλικῶς διαβλέπων, ναοὺς φαεινούς, ὡραϊσμένους ἄγαν, οἴκους ἐπ’ οἴκους, καλλισυνθέτους λίαν, κήπους, φυτείας, ὡς Ἐδὲμ κεκασμένους, πᾶν, εἴ τι, τούτοις τερπνοειδῶς ἐμπρέπον· ἀνθ’ ὧν, θεωρέ, δόξασον Θεοφρόνως μεμνημένος Λέοντος ἀξιοχρέως, τοῦ κτισματουργοῦ σὺν Θεῷ τῶν ἐνθάδε. Εἰς τὸ δοχεῖον τῆς αὐτῆς μονῆς Μονῆς ἀγαστῆς, τῆς καλουμένης Νέας, δοχεῖόν εἰμι καὶ προαύλιον ξένον, πολλοὺς ξενίζον εἰς ἄμειψιν αἰσίαν Λέοντος ἐσθλοῦ, δεσπότου τῶν ἐνθάδε. Εἰς τὸ αὐτό Ὧδε ξενισθεὶς δεξιᾷ προμηθείᾳ ἀντίξενον φέροιμι δῶρον ὁ ξένος, ὧν εὐποροίην τὸ κράτιστον εὖ μάλα· ὁμοῦ σὺν εὐχαῖς τούσδε τέτταρας στίχους. Εἰς τάφους Τὸ τερπνὸν εἰδὼς καὶ σκιῶδες τοῦ βίου Λέων ἔγωγε, τῆς μονῆς ὁ συστάτης, καλὸν τέτευχα τοῖς φιληλίοις τέγος, τὸ τῇδε δῶμα τέρματος μνήμην φέρον· ἅπας γὰρ ἐσθλὸς θανάτου μεμνημένος φῶς εἰσδέχοιτο καὶ παρέρχεται σκότους. Ἄλλο Ὦ τύμβε πικρὲ τῶν βίου γλυκυσμάτων, πάντας κατασπῶν οὐκ ἐπαρκεῖ χορτάσαι· μικρούς, μεγίστους, ὀλβίους, ἀνεστίους, σοφούς, ἀμύστους, δυσπροσώπους, εὐθέτους, ὅλους ἀλήθων τέφραν ἴσχεις ἐξ ἴσου, μηδὲν φέροντας ἢ μόνον τὰ πρακτέα, ἅπερ παραστῇ τῷ Θεοῦ κριτηρίῳ· εἰ μὲν κράτιστα, δόξα τῷ κεκτημένῳ· εἰ δ’ αὗ κάκιστα, φεῦ τε τῷ φαυλοπράτῃ. Ἄνθρωπε, λοιπὸν πρόσσχες, οἷόν σοι μένει. Ἐπίγραμμα εἰς Στέφανον Ὧδε Στέφανος ἐγκατέκλεισεν δέμας εἰκοστόπεμπτον ἐν βίῳ ζήσας χρόνον· ῥάδαμνος εὐθὺς ἀμφικαλλὴς διττόθεν, ἐξ εὐγενοῦς μὲν αἵματος διαπρέπων, ἑλὼν δὲ ῥάβδον ἐξ ἀνακτόρων κλέους, πᾶσι ποθητὸς χρηστότητι τῶν τρόπων, γυναῖκα μὴ γνούς, ἀλλὰ παρθένος μένων, ὅνπερ προμηθῶς, ἐξ ἀκανθῶν ὡς ῥόδον, τοῦ τῇδε κόσμου Χριστὸς ἐξάρας τάχει ἔχει σὺν ἄλλοις δεξιᾷ χειρὶ στέφων. Εἰς οἰκίαν Οἶκος δέδειγμαι τερπνοειδὴς εὖ μάλα ἀνδρὸς κρατίστου καὶ πανευφήμου λίαν, ὃς καὶ νεουργεῖ τὴν ὅλην μονὴν πόθῳ Θεῷ προσοίσας λύτρον ἀνθ’ ἁμαρτάδων. Εἰς κοιμηθέντα Ὧδε, προελθών, ἐντέθαπται τῷ τάφῳ Θεοφύλακτος, ὁ τρισόλβιος μέροψ, εὐνοῦχος μὲν ὤν, ἀλλὰ δεξιοῦ γένους, εὔοπτος ἥλιξ, εὐσεβής γε καὶ μάλα, ὃς πρωτοβαθρεῖ ἐν σπαθαρίων στάσει ἐν μακρότησιν ἡμερῶν ἀνακτόρων. Τὸν τῇδε ναὸν καὶ μονὴν παναισίαν ἤγειρε τερπνῶς τῷ Θεῷ καὶ Δεσπότῃ εἰς λύτρον αὐτοῦ πταισμάτων τῶν ἐν βίῳ. Εἰς Ἴγνας, τὴν μονήν Λέων ὁ κλεινὸς καὶ κράτιστος ἀνδράσιν τμηθεὶς συνεύνου Χριστοσυμπλόκῳ πόθῳ εἷλε μονήρους τὸν τρισόλβιον βίον, ὡς προξενοῦντα τὴν ἄνω κληρουχίαν, ὅλην προσάξας τῷ Θεῷ τὴν οἰκίαν, μονὴν γυναικῶν χρηματίζειν αἰσίαν, καὶ τερματισμῷ τοῦ Θεοκλεοῦς δρόμου ὥδη τέθαπται προσμένων τὴν ἡμέραν, ἐν ᾗπερ ἥξει Χριστὸς εἰς πάντων κρίσιν. Εἰς τὴν αὐτοῦ σύμβιον Ἄννης τὸ σῆμα συμφυῶς ὧδε βλέπεις, ὡς τῷ συνεύνῳ συμφρονησάσης ἴσα, παθεῖν χωρισμὸν εἵνεκα Χριστοῦ μάλα καὶ τὸν μονήρους ἀσπάσασθαι σὺν τέκνοις βίον φαεινὸν οὐρανοκτήτου κλέους, ὅθεν γε καὐτὴ προσμένει τὴν ἐλπίδα, πρὸς Χριστὸν αὐτὸν οὐρανοδρομεῖν τότε, ὅτ’ ἄνπερ ἥξῃ τοῦ κρίναι βροτοὺς ὅλους. Εἰς κοιμηθεῖσαν Ἐσθλὴ γυναικῶν ἔν τε πίστει καὶ βίῳ ἡ τῇδε θεῖσα τὸ κλεῶδες σαρκίον καὶ πνεῦμα δοῦσα τῷ Θεῷ καὶ Δεσπότῃ, ὃς εὐδόκησεν Εὐδοκίαν εἰκότως ταύτην καλεῖσθαι τῷ φερωνύμῳ τρόπῳ, ὡς εὐδοκηθεῖσάν γε παγκάλοις τρόποις, σὺν ἀνδρὶ κλεινῷ σεμνὸν ἐξοῖσαι βίον κἀν τῷ τελευτᾶν εὐοδοθεῖσαν κλίναι πρὸς πίστιν ὀρθὴν τὸν φύσαντα πατέρα. Εἰς κοιμηθεῖσαν Εὔχρηστον ὄντως σκεῦος ἡγιασμένον ἰσοστατοῦν γε χρυσοκολλήτῳ στέφει ῥαντοῖς καλοῖσι μαργάροις ηὐγασμένῳ ἡ τῇδε θεῖσα τὸ τρισόλβιον δέμας·
col. 1811–1812page 17 of 17
PG 99:1812νέου γὰρ ἀνδρὸς ἐκτομὴν ὑποστάσα, ἥρωος ἄλλου τῷ σθένει καὶ τῷ κλέει πρὸς Ἀρμενίας τοῖν δυοῖν ὡρμημένων, ἄριστον ἥδε τοῦτο κέκρικεν μάλα, τὰ πάντα δοῦναι τῷ Θεῷ καὶ Δεσπότῃ, ῥακοστολεῖν δὲ τῷ μοναστικῷ τρόπῳ. Ἴοι κράτιστα τοιγαροῦν ἐν τῷ βίῳ κόσμον φέρουσα τὴν ταπεινὴν καρδίαν, ἰσοσμάραγδον τὴν ῥοὴν τῶν δακρύων, ἄγρυπνον ὄμμα καὶ προσευχὴν ὡς φάος· ταύτῃ τελειοῖ καί γε θείως τὸν δρόμον ἀπροσπέλαστον αἱρετιζόντων πλάνῃ· διπλοῦν δὲ δῶρον τῷ Θεῷ προσηγμένη ἔχει τὸ χαίρειν σὺν δικαίοις εἰς ἅπαν. Τῇ αὐτῇ Ὁ χῶρος ἐσθλός· καὶ γὰρ Εἰρήνης τάφος εἰρηνοποιὸν πρὸς Θεὸν σχούσης βίον. Εἰς Διονύσιον Τάφος πέφηνα Διονυσίου μάλα, ξένου μοναστοῦ, πυκτικοῦ, κατηκόου, πολλοὺς δραμόντος ὀρθοδοξίας δρόμους καὶ μαρτύραθλον ἐξαποίσαντος τέλος. Εἰς εἴσοδον μοναστηρίου Ἄννης ἀπαρχὴ τῷ Θεῷ καὶ Δεσπότῃ ἡ τῇδε μάνδρα καὶ μονὴ σεβασμία ἐπωνυμοῦσα τῆς πανάγνου Παρθένου καὶ παρθένους φέρουσα νυμφιοκλέως, ἀσκητικῶς ζῆν, ἐνθέως διαπρέπειν ὑπέρ τε λύτρον τῶν ὅλων ἁμαρτάδων αὐτῆς γε ταύτης καὶ Λέοντος συζύγου, μεθ’ ὧν Ἰωάννου τε, φιλτάτου τέκνου. Εἰς Θεόφιλον διάκονον Πολλὴ πρόσεστιν ἡ σεβαστή σοι χάρις, ὅτι πρὸς ἡμῶν οὐδὲν ἐσχηκυῖά τι, εἰ μὴ προσευχῶν τῶν ἁμαρτωλῶν γέρας, οὔπω πέπαυται προσφέρειν ἡμῖν δόσεις, ἅσπερ λαβόντες καὶ πάλιν φιλοφρόνως προσοίσομέν σοι τῷ φίλῳ τὰ τῶν φίλων. Εἰς Πάμφιλον τὸν Τριμαλέθοντα Ψυχοφθόρος θὴρ Πάμφιλος δειχθεὶς νέος ἐξωστρακίσθη τῆς μονῆς τοῦ Προδρόμου. Ἐπιστολὴ πρὸς γραμματικόν Τῇ τριστίχῳ σου χρυσομαργάρῳ φράσει σμαραγδότιμον ἀντεπεξάγω χρέος· αὐτὸς δ’ ἄδοις μοι μουσικοπρεπῶς πάλιν. Ἐπίγραμμα εἰς τὸν ὅσιον πατέρα ἡμῶν Θεόδωρον [Δῶρον ἀειζώοιο Θεοῦ, μεγάλοιο ἄνακτος, ἱμερόεν, περίπυστον ἐπ’ εὐλαβέῃ βιότοιο, οὔνομα Θεύδωρος, ποίμνης ἡγεύμενος ἧκεν· νωλεμέως νυχίῃσι λιτῇς ἰδὲ τάξεσιν ἄλλαις ὑμνοπόλων Θεότευκτον ἀγήνορα ὦρσεν ἀοιδὴν Στουδίου, ᾗ κλῄζουσιν ἀριπρεπέ’ ὄλβιον οἶκον, ἱρὸν Ἰωάννοιο, Χριστοῦ Προδρόμοιο σοφοῖο, ὅν κεν ἐπ’ ἐσθλοῖσι πλῆσεν πλείστῃς χαρίτεσσι, στερρῇς σωφροσύνῃσι καὶ ἁγνείης φαέεσσιν. Ἀλκιμόεντ’, ἀπέλεθρα παρέσχετο ἤθεα πᾶσιν νυκτινόμων παθέων αἴσχους ἀπάνευθεν ἐόντα· ἀγλαί̈ης φαέων δὲ ἀνάπλεα, πάμπαν ἀγητὰ τοῖσι μυϊσκομένοισι διδάγματα Θειοκέλευστα. Ὀκριόεντ’ ἀπόερσεν, ἀερσιπότητα δὲ εἷλεν λευγαλέου καμάτοιο, βαρυζυγέος δέ τε ἄχθους, ἴθματ’ ἔχειν πτερόεντα πρὸς οὐρανὸν ἀστερόεντα, ὡς ἄρα Χριστὸς ἔλεξε, βροτῶν πολύολβος ἀρωγός, ἱστίον ὀξυπόρον, περιδέξιον ἅλματι λαμπρῷ. Τοῦδ’ ἄπο ἄλλος ἔηκεν, Ἀνατόλιός τις ἀμύμων, ᾧ ἔνι ναιετάεσκεν ἀγαυὸν Θεῖον ἄημα, ἱκόμενος Λυδίηθε μετ’ ἄλλους ἡγεμονῆας. Οὗτος ἀριφραδέως δέμας ἤραρε νῷ Θεολαμπεῖ μαστεύων Χριστοῖο φαάντατα ἴχνια φαιδρά, οἷα Θεοῖο λάτρις πράξει βιότητί τ’ ἀρίστῃ, πᾶσιν ἐπ’ εὐλαβέῃ διαπρύσιος οἷος ὁ πρῶτος· ἀτρεκείην κραδίῃφι σὺν ἁγνείῃ φορέεσκε τρισσοφαοῦς Θεότητος ἐὼν πολύαινος ἐραστής, ῥωμαλέως τελέθων περ ἀγακλέα πᾶσαν ἐφετμὴν ἴχνια παντοδαπῶν χαρίτων Θεοειδέος ὄλβου, δῶρον ἔχων ἀρετάς, περικαλλέα εἵματα λαμπρά, ἰσοφαῆ φύτλης Θεοειδέος οὐρανίοιο.]