PG 36:265ΛΟΓΟΣ Λ#2. Εἰς ἑαυτὸν, καὶ πρὸς τοὺς λέγοντας ἐπιθυμεῖν αὐτὸν τῆς καθέδρας Κωνσταντινουπόλεως, καὶ εἰς τὴν τοῦ λαοῦ προθυμίαν, ἣν ἐπεδείξαντο εἰς αὐτόν. Α. Ἐγὼ θαυμάζω, τί ποτέ ἐστιν ὃ πρὸς τοὺς ἐμοὺς πεπόνθατε λόγους, καὶ πόθεν τοσοῦτον ἥττησθε τῆς ἡμετέρας φωνῆς, τῆς ὑπερορίου καὶ μικρᾶς ἴσως, καὶ οὐδὲν ἐχούσης ἐράσμιον, ὥστε ταυτόν μοι δοκεῖτε πρὸς ἡμᾶς πεπονθέναι, ὃ πρὸς τὴν μαγνῆτιν λίθον τὰ σιδήρια. Ἐμοῦ τε γὰρ κρέμασθε, καὶ ἀλλήλων εἷς τοῦ ἑνὸς ἐχόμενοι, καὶ Θεοῦ πάντες, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ εἰς ὃν τὰ πάντα. Ὢ τῆς θαυμασίας ἁλύσεως, ἣν πλήκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον δεσμοῖς ἀλύτοις συνηρτισμένην Τὸ δὲ αἴτιον, οὔτε τι οἶδα ἐγὼ τῶν ἄλλων σοφώτερον, ὅσα ἐμαυτῷ συνεπίσταμαι· εἰ μή τις τοῦτο αὐτὸ ἐμὴν σοφίαν ὑπολαμβάνει τὸ εἰδέναι, ὅτι μὴ σοφὸς εἴην, μηδὲ τῆς ἀληθινῆς καὶ πρώτης σοφίας ἐγγύς· ὃ πολλῷ δέουσι περὶ ἑαυτῶν ὑπολαμβάνειν οἱ νῦν σοφοί· ἐπειδὴ ῥᾷστον ἑαυτὸν ἀπατᾷν, καὶ οἴεσθαι εἶναί τι, οὐδὲν ὄντα, ὑπὸ τῆς κενῆς δόξης φυσώμενον. Οὔτε πρῶτος ὑμῖν τὸν τῆς ὀρθοδοξίας λόγον ἐκήρυξα, οὗ μάλιστα περιέχεσθε, ἴχνεσι δὲ ἀλλοτρίοις ἐπηκολούθησα, καὶ τούτοις ὑμετέροις·ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Εἰς ἑαυτὸν, καὶ πρὸς τοὺς λέγοντας ἐπιθυμεῖν Λ αὐτὸν τῆς καθέδρας Κωνσταντινουπόλεως, καὶ εἰς τὴν τοῦ λαοῦ (46) προθυμίαν, ἣν ἐπεδεί- ξαντο εἰς αὐτόν. Δ'. Ἐγὼ θαυμάζω, τί ποτέ ἐστιν ὁ πρὸς τοὺς ἐμοὺς πεπόνθατε λόγους, καὶ πόθεν τοσοῦτον ήτα τησθε τῆς ἡμετέρας φωνῆς, τῆς ὑπερορίου καὶ μι- κρᾶς ἴσως, καὶ οὐδὲν ἐχούσης ἐράσμιον, ὥστε ταυτόν μοι δοκεῖτε πρὸς ἡμᾶς πεπονθέναι, ὅ πρὸς τὴν μα γνῆτιν (47) λίθον τὰ σιδήρια. Ἐμοῦ τε γὰρ κρέ- μασθε (48), καὶ ἀλλήλων εἷς τοῦ ἑνὸς ἐχόμενοι, καὶ Θεοῦ πάντες, ἐξ οὗ τὰ πάντα (49), καὶ εἰς ὂν τὰ πάντα. Ο τῆς θαυμασίας ἁλύσεως, ἣν πλήκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον δεσμοῖς ἀλύτοις συνηρτισμένην (50) Τὸ δὲ αἴτιον, οὔτε τι οἶδα ἐγὼ τῶν ἄλλων σοφώτερον, ὅσα ἐμαυτῷ συνεπίσταμαι· εἰ μή τις τοῦτο αὐτὸ ἐμὴν σοφίαν ὑπολαμβάνει (51) τὸ εἰδέναι, ὅτι μὴ σου φὸς εἶην, μηδὲ τῆς ἀληθινῆς καὶ πρώτης σοφίας ἐγγύς· ὁ πολλῷ (52) δέουσι περὶ ἑαυτῶν ὑπολαμ βάνειν οἱ νῦν σοφοί · ἐπειδὴ ῥᾷστον ἑαυτὸν ἀπατᾷν, καὶ οἴεσθαι εἶναί τι, οὐδὲν ὄντα, ὑπὸ τῆς κενῆς δόξης φυσώμενον. Οὔτε πρῶτος ὑμῖν τὸν τῆς ὀρθοδοξίας λόγον ἐκήρυξα, οὗ μάλιστα περιέχεσθε, ἴχνεσι δὲ ἀλλοτρίοις επηκολούθησα, καὶ τούτοις (53) ὑμετέ- ροις· εἰρήσεται γὰρ ταληθές· εἴπερ ὑμεῖς ᾿Αλεξάν δρου (54) μαθηταὶ τοῦ πάνυ, τοῦ μεγάλου τῆς Τρι- άδος ἀγωνιστοῦ τε καὶ κήρυκος, καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ τὴν ἀσέβειαν ἐξορίσαντος. Μέμνησθε γὰρ τῆς ᾿Απο στολικῆς ἐκείνης εὐχῆς (55), ἢ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ἀσε- βείας κατέλυσεν ἐν τόποις ἀξίοις τῶν τῆς γλώσσης ἀμαρευμάτων (56), ἵν' ὕβρις ύβριν ἀμύνηται, καὶ στηλιτευθῇ θανάτῳ δικαίῳ θάνατος ψυχῶν ἄδικος. Β. Οὐ ξένην οὖν πηγὴν ὑμῖν ἐῤῥήξαμεν, ὥσπερ ἐν Μωϋσῆς ἀνέδειξεν ἐν ἀνύδρῳ τοῖς ἀπ᾿ Αἰγύπτου διωκομένοις, κεκρυμμένην δὲ καὶ συγκεχωσμένην ἀνεστομώσαμεν, κατὰ τοὺς παῖδας Ἰσαὰκ τοῦ μεγά λου, μὴ ὀρύσσοντας (57) μόνον φρέατα ζῶντος ὕδα τος, ἀλλὰ καὶ φρασσόμενα ὑπὸ τῶν Φυλιστιαίων ἀνα- καθαίροντας. Αλλ' οὐδὲ τῶν κομψῶν τις καὶ ἡδέων Τηρα. κρεμασθέν. ηρτημένην. (Β) Υπολαμβάνει. Οr. 4. ὑπολαμβάνοι ορύσσοντος... ἀνακαθαίροντος. ORATIO XXXVI. DE SEIPSO, ETC. ORATIO XXXVIª. De seipso, et ad eos qui ipsum cathedram Constan- B C tinopoli.anam affectare dicebant, et de populi ala- critate, quam erga eum ostenderal. I. Demiror, quidnam tandem istud sit, quod vobis circa sermones meos accidit, et quam ob causani peregrina lac nostra voce, et exigua fortasse, quæ- que nihil amore dignum habeat, ita canti sitis, ut eodem modo mihi erga me affecti esse videamini, quo ferrum erga magnetem. Nam et ex me pendetis, et alii ex aliis, mutuo nexu inter vos cohærentes, et omnes ex Deo, ex quo omnia, et in quem omnia **. O admirabilem catenam, quam Spiritus sanctus neclit, firmissimis vinculis compactam et coaptatam ! Cujus rei nullam equidem causam suspicari queo; ne- que enim alios sapientia ullo modo supero, quantum quídem mihi conscius sum; nisi quis hoc ipsum mihi sapientiæ ducat, quod, me sapientemn non esse, necad veram et primariam sapientiam accedere, intelli- gam quod permultum abest, ut hujus temporis sa- pientes de se existiment; quandoquidem nihil faci- lius est, quam ut seipsum quis fallat, ac se aliquid esse putet, cum nihil sit ”, inani videlicet opinione inflatus. Nec vero recta dei doctrinam, quam are ctissimo complexu tenetis, vobis primus prædicavi, sed aliena vestigia secutus sum, et quidem vestra (vera enim loquar): vos siquidem eximii illius Alexandri discipuli estis, qui magnus fuit Trinitatis propugnator et præco, quique sermone, et rebus ipsis, impietatem exturbavit ac de medio sustulit. Ne que enim memoria vobis excidit apostolica illa pre- catio, quæ impietatis ducem in locis impurissima lingua dignis oppressit, ut nimirum contumelia contumeliam ulcisceretur, atque animarum injusta mors justa morte ad æternam infamiam plecteretur. "I Cor. vill, 6. » Gal. vi, 3. Exod. xvII, 6. Alias XXVII. Quæ autem erat, nunc 30.-Ha- D bita Constantinopoli, medio circiter Decembri anni 580. et sequentia desunt in editis, quamvis tamen a Bil- lio reddita. PATROL. GR. XXXVI. II. Ergo non novum fontem vobis rupimus, quem admodum quem Moyses ab Ægypto profugienti- bus in arenti loco demonstravit " : verum abditum et obstructum aperuimus, ut olim servi Isaac, non puleos tantum aquæ vivæ fodientes, verum etiam quos Philisthiim obstruxerant ", repurgantes. Sed neque facetus quispiam ac jucundus sum, atque ita * Gen. xxvi, 18. nopolitanæ Ecclesiæ episcopus, vir sanctitate in- signis; qui cum accepisset, Eusebianos ab \impera- tore Constantino extorsisse, ut Arius in Ecclesiam reciperetur, ad arma sanctorum confugiens, filsis lacrymis Deum precatus est, ne tale scandalum pa- teretur; eoque orante, horrenda morte sublatus est Arius. et Coisl. 1, (46) Καὶ εἰς τὴν τοῦ, etc. Sic plures codd. Harc (47) Μαγνήτιν, etc. Reg. a, μαγνήτην τὰ σίο (48) Κρέμασθε. Sic plures legg. et Or. 2. In ed. (49) Tà zúrta. Sic duo Regg., etc., Deest in ed. (50) Συνηρτισμένην. Tres Regg. et Or. 1, συν (52) Πολλῷ. Coisl. 1, πολλοί. Comb., πολλοῦ. (53) Καὶ τούτοις. Comb., καὶ τοῦτο τοῖς. (54) 'Αλεξάνδρου. Alexander ille est Constanti (55) Εὐχῆς. In quibusdam, φωνῆς, νοείς. (56) Αμαρευμάτων. Duo Regν, ἀμαρυγμάτων. (57) Ορύσσοντας.., ἀναγαθαίροντας. Reg. bin
PG 36:266εἰρήσεται γὰρ τἀληθές· εἴπερ ὑμεῖς Ἀλεξάνδρου μαθηταὶ τοῦ πάνυ, τοῦ μεγάλου τῆς Τριάδος ἀγωνιστοῦ τε καὶ κήρυκος, καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ τὴν ἀσέβειαν ἐξορίσαντος. Μέμνησθε γὰρ τῆς Ἀποστολικῆς ἐκείνης εὐχῆς, ἣ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ἀσεβείας κατέλυσεν ἐν τόποις ἀξίοις τῶν τῆς γλώσσης ἀμαρευμάτων, ἵν’ ὕβρις ὕβριν ἀμύνηται, καὶ στηλιτευθῇ θανάτῳ δικαίῳ θάνατος ψυχῶν ἄδικος. Β. Οὐ ξένην οὖν πηγὴν ὑμῖν ἐῤῥήξαμεν, ὥσπερ ἣν Μωϋσῆς ἀνέδειξεν ἐν ἀνύδρῳ τοῖς ἀπ’ Αἰγύπτου διωκομένοις, κεκρυμμένην δὲ καὶ συγκεχωσμένην ἀνεστομώσαμεν, κατὰ τοὺς παῖδας Ἰσαὰκ τοῦ μεγάλου, μὴ ὀρύσσοντας μόνον φρέατα ζῶντος ὕδατος, ἀλλὰ καὶ φρασσόμενα ὑπὸ τῶν Φυλιστιαίων ἀνακαθαίροντας. Ἀλλ’ οὐδὲ τῶν κομψῶν τις καὶ ἡδέων ἐγὼ, καὶ οἷος κολακείᾳ κλέπτειν τὴν εὔνοιαν· οἵους ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν ἱερατεύειν ὑπισχνουμένων οἳ τὴν ἁπλῆν καὶ ἄτεχνον ἡμῶν εὐσέβειαν, ἔντεχνον πεποιήκασι, καὶ πολιτικῆς τι καινὸν εἶδος ἀπὸ τῆς ἀγορᾶς εἰς τὰ ἅγια μετενηνεγμένης, καὶ ἀπὸ τῶν θεάτρων ἐπὶ τὴν τοῖς πολλοῖς ἀθέατον μυσταγωγίαν·ΛΟΓΟΣ ΑΓ. Εἰς ἑαυτὸν, καὶ πρὸς τοὺς λέγοντας ἐπιθυμεῖν Λ αὐτὸν τῆς καθέδρας Κωνσταντινουπόλεως, καὶ εἰς τὴν τοῦ λαοῦ (46) προθυμίαν, ἣν ἐπεδεί- ξαντο εἰς αὐτόν. Δ'. Ἐγὼ θαυμάζω, τί ποτέ ἐστιν ὁ πρὸς τοὺς ἐμοὺς πεπόνθατε λόγους, καὶ πόθεν τοσοῦτον ήτα τησθε τῆς ἡμετέρας φωνῆς, τῆς ὑπερορίου καὶ μι- κρᾶς ἴσως, καὶ οὐδὲν ἐχούσης ἐράσμιον, ὥστε ταυτόν μοι δοκεῖτε πρὸς ἡμᾶς πεπονθέναι, ὅ πρὸς τὴν μα γνῆτιν (47) λίθον τὰ σιδήρια. Ἐμοῦ τε γὰρ κρέ- μασθε (48), καὶ ἀλλήλων εἷς τοῦ ἑνὸς ἐχόμενοι, καὶ Θεοῦ πάντες, ἐξ οὗ τὰ πάντα (49), καὶ εἰς ὂν τὰ πάντα. Ο τῆς θαυμασίας ἁλύσεως, ἣν πλήκει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον δεσμοῖς ἀλύτοις συνηρτισμένην (50) Τὸ δὲ αἴτιον, οὔτε τι οἶδα ἐγὼ τῶν ἄλλων σοφώτερον, ὅσα ἐμαυτῷ συνεπίσταμαι· εἰ μή τις τοῦτο αὐτὸ ἐμὴν σοφίαν ὑπολαμβάνει (51) τὸ εἰδέναι, ὅτι μὴ σου φὸς εἶην, μηδὲ τῆς ἀληθινῆς καὶ πρώτης σοφίας ἐγγύς· ὁ πολλῷ (52) δέουσι περὶ ἑαυτῶν ὑπολαμ βάνειν οἱ νῦν σοφοί · ἐπειδὴ ῥᾷστον ἑαυτὸν ἀπατᾷν, καὶ οἴεσθαι εἶναί τι, οὐδὲν ὄντα, ὑπὸ τῆς κενῆς δόξης φυσώμενον. Οὔτε πρῶτος ὑμῖν τὸν τῆς ὀρθοδοξίας λόγον ἐκήρυξα, οὗ μάλιστα περιέχεσθε, ἴχνεσι δὲ ἀλλοτρίοις επηκολούθησα, καὶ τούτοις (53) ὑμετέ- ροις· εἰρήσεται γὰρ ταληθές· εἴπερ ὑμεῖς ᾿Αλεξάν δρου (54) μαθηταὶ τοῦ πάνυ, τοῦ μεγάλου τῆς Τρι- άδος ἀγωνιστοῦ τε καὶ κήρυκος, καὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ τὴν ἀσέβειαν ἐξορίσαντος. Μέμνησθε γὰρ τῆς ᾿Απο στολικῆς ἐκείνης εὐχῆς (55), ἢ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ἀσε- βείας κατέλυσεν ἐν τόποις ἀξίοις τῶν τῆς γλώσσης ἀμαρευμάτων (56), ἵν' ὕβρις ύβριν ἀμύνηται, καὶ στηλιτευθῇ θανάτῳ δικαίῳ θάνατος ψυχῶν ἄδικος. Β. Οὐ ξένην οὖν πηγὴν ὑμῖν ἐῤῥήξαμεν, ὥσπερ ἐν Μωϋσῆς ἀνέδειξεν ἐν ἀνύδρῳ τοῖς ἀπ᾿ Αἰγύπτου διωκομένοις, κεκρυμμένην δὲ καὶ συγκεχωσμένην ἀνεστομώσαμεν, κατὰ τοὺς παῖδας Ἰσαὰκ τοῦ μεγά λου, μὴ ὀρύσσοντας (57) μόνον φρέατα ζῶντος ὕδα τος, ἀλλὰ καὶ φρασσόμενα ὑπὸ τῶν Φυλιστιαίων ἀνα- καθαίροντας. Αλλ' οὐδὲ τῶν κομψῶν τις καὶ ἡδέων Τηρα. κρεμασθέν. ηρτημένην. (Β) Υπολαμβάνει. Οr. 4. ὑπολαμβάνοι ορύσσοντος... ἀνακαθαίροντος. ORATIO XXXVI. DE SEIPSO, ETC. ORATIO XXXVIª. De seipso, et ad eos qui ipsum cathedram Constan- B C tinopoli.anam affectare dicebant, et de populi ala- critate, quam erga eum ostenderal. I. Demiror, quidnam tandem istud sit, quod vobis circa sermones meos accidit, et quam ob causani peregrina lac nostra voce, et exigua fortasse, quæ- que nihil amore dignum habeat, ita canti sitis, ut eodem modo mihi erga me affecti esse videamini, quo ferrum erga magnetem. Nam et ex me pendetis, et alii ex aliis, mutuo nexu inter vos cohærentes, et omnes ex Deo, ex quo omnia, et in quem omnia **. O admirabilem catenam, quam Spiritus sanctus neclit, firmissimis vinculis compactam et coaptatam ! Cujus rei nullam equidem causam suspicari queo; ne- que enim alios sapientia ullo modo supero, quantum quídem mihi conscius sum; nisi quis hoc ipsum mihi sapientiæ ducat, quod, me sapientemn non esse, necad veram et primariam sapientiam accedere, intelli- gam quod permultum abest, ut hujus temporis sa- pientes de se existiment; quandoquidem nihil faci- lius est, quam ut seipsum quis fallat, ac se aliquid esse putet, cum nihil sit ”, inani videlicet opinione inflatus. Nec vero recta dei doctrinam, quam are ctissimo complexu tenetis, vobis primus prædicavi, sed aliena vestigia secutus sum, et quidem vestra (vera enim loquar): vos siquidem eximii illius Alexandri discipuli estis, qui magnus fuit Trinitatis propugnator et præco, quique sermone, et rebus ipsis, impietatem exturbavit ac de medio sustulit. Ne que enim memoria vobis excidit apostolica illa pre- catio, quæ impietatis ducem in locis impurissima lingua dignis oppressit, ut nimirum contumelia contumeliam ulcisceretur, atque animarum injusta mors justa morte ad æternam infamiam plecteretur. "I Cor. vill, 6. » Gal. vi, 3. Exod. xvII, 6. Alias XXVII. Quæ autem erat, nunc 30.-Ha- D bita Constantinopoli, medio circiter Decembri anni 580. et sequentia desunt in editis, quamvis tamen a Bil- lio reddita. PATROL. GR. XXXVI. II. Ergo non novum fontem vobis rupimus, quem admodum quem Moyses ab Ægypto profugienti- bus in arenti loco demonstravit " : verum abditum et obstructum aperuimus, ut olim servi Isaac, non puleos tantum aquæ vivæ fodientes, verum etiam quos Philisthiim obstruxerant ", repurgantes. Sed neque facetus quispiam ac jucundus sum, atque ita * Gen. xxvi, 18. nopolitanæ Ecclesiæ episcopus, vir sanctitate in- signis; qui cum accepisset, Eusebianos ab \impera- tore Constantino extorsisse, ut Arius in Ecclesiam reciperetur, ad arma sanctorum confugiens, filsis lacrymis Deum precatus est, ne tale scandalum pa- teretur; eoque orante, horrenda morte sublatus est Arius. et Coisl. 1, (46) Καὶ εἰς τὴν τοῦ, etc. Sic plures codd. Harc (47) Μαγνήτιν, etc. Reg. a, μαγνήτην τὰ σίο (48) Κρέμασθε. Sic plures legg. et Or. 2. In ed. (49) Tà zúrta. Sic duo Regg., etc., Deest in ed. (50) Συνηρτισμένην. Tres Regg. et Or. 1, συν (52) Πολλῷ. Coisl. 1, πολλοί. Comb., πολλοῦ. (53) Καὶ τούτοις. Comb., καὶ τοῦτο τοῖς. (54) 'Αλεξάνδρου. Alexander ille est Constanti (55) Εὐχῆς. In quibusdam, φωνῆς, νοείς. (56) Αμαρευμάτων. Duo Regν, ἀμαρυγμάτων. (57) Ορύσσοντας.., ἀναγαθαίροντας. Reg. bin
PG 36:267ὡς εἶναι δύο σκηνὰς, εἰ δεῖ τολμήσαντα τοῦτο εἰπεῖν, τοσοῦτον ἀλλήλων διαφερούσας, ὅσον τὴν μὲν πᾶσιν ἀνεῖσθαι, τὴν δὲ τισί· καὶ τὴν μὲν γελᾶσθαι, τὴν δὲ τιμᾶσθαι· καὶ τὴν μὲν θεατρικὴν, τὴν δὲ πνευματικὴν ὀνομάζεσθαι. Ὑμεῖς μάρτυρες, καὶ ὁ Θεὸς, φησὶν ὁ θεῖος Ἀπόστολος, ὡς οὐ ταύτης ἡμεῖς τῆς μερίδος, ἀλλ’ οἷοι σκαιότητος ἂν θᾶττον καὶ ἀγροικίας, ἢ θωπείας καὶ ἀνελευθερίας ἔγκλημα δέξασθαι· οἵ γε καὶ πρὸς τοὺς λίαν ἀντεχομένους ἡμῶν ἔστιν ὅτε καὶ ὅπου φαινόμεθα τραχυνόμενοι, ἄν τι μὴ κατὰ λόγον ἡμῖν ποιεῖν νομίζωνται. Καὶ τοῦτο ἔδειξεν ἡ πρώην γενομένη περὶ ἡμᾶς καινοτομία, ἡνίκα ζήλῳ καὶ θυμῷ ζέσαντες ὑμεῖς ὁ λαὸς, βοῶντάς τε καὶ ὀδυρομένους ἐπὶ τὸν θρόνον τοῦτον ἐθήκατε, τὸν οὐκ οἶδ’ εἴτε τυραννικὸν χρὴ λέγειν, εἴτε ἀρχιερατικόν· ἐθήκατε δ’ οὖν, διὰ τὸν πόθον παρανομήσαντες. Ἔνθα τοσοῦτόν τισι τῶν θερμοτέρων ἐδυσχεράναμεν, ὥστε ἀπεπήδησαν ἡμῶν, τὸ φίλτρον εἰς ἔχθραν τρέψαντες. Οὐ γὰρ ἐξ ὧν χαριούμεθα σκοποῦμεν μᾶλλον, ἢ ἐξ ὧν ὠφελήσομεν. Γ.ἐγώ, καὶ οἷος κολακείᾳ κλέπτειν τὴν εὔνοιαν· οἷους ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν ἱερατεύειν ὑπισχνουμένων, οι τὴν (58) ἁπλῆν καὶ ἄτεχνον ἡμῶν εὐσέβειαν, ἔντεχνον πεποιήκασι, καὶ πολιτικῆς τι καινὸν εἶδος ἀπὸ τῆς ἀγορᾶς εἰς τὰ ἅγια μετενηνεγμένης (59), καὶ ἀπὸ τῶν θεάτρων ἐπὶ τὴν τοῖς πολλοῖς ἀθέατον μυσταγω γίαν· ὡς εἶναι δύο σκηνὰς, εἰ δεῖ τολμήσαντα (60) τοῦτο εἰπεῖν, τοσοῦτον ἀλλήλων διαφερούσας, ὅσον τὴν μὲν πᾶσιν ἀνεῖσθαι, τὴν δὲ τισί· καὶ τὴν μὲν γελᾶσθαι, τὴν δὲ τιμᾶσθαι· καὶ τὴν μὲν θεατρικὴν, τὴν δὲ πνευματικὴν ὀνομάζεσθαι. Ὑμεῖς μάρτυρες, καὶ ὁ Θεὸς, φησὶν ὁ θεῖος Απόστολος, ὡς οὐ ταύτης ἡμεῖς τῆς μερίδος, ἀλλ᾽ οἷοι σκαιότητος ἂν θᾶττον (64) καὶ ἀγροικίας, ἢ θωπείας καὶ ἀνελευθερίας Εγκλημα δέξασθαι· οἵ γε καὶ πρὸς τοὺς λίαν ἀντεχομένους Β ἡμῶν ἔστιν ὅτε καὶ ὅπου φαινόμεθα τραχυνόμενοι, ἄν τι μὴ κατὰ λόγον ἡμῖν ποιεῖν νομίζωνται. Καὶ τοῦτο ἔδειξεν ἡ πρώην γενομένη περὶ ἡμᾶς καινοτο- μία. ἡνίκα ζήλῳ καὶ θυμῷ ζέσαντες ὑμεῖς ὁ λαός, βοῶντάς τε καὶ ὀδυρομένους ἐπὶ τὸν θρόνον τοῦτον ἐθήκατε, τὸν οὐκ οἶδ' εἴτε τυραννικὸν χρὴ λέγειν, εἴτε ἀρχιερατικόν (62) · ἐθήκατε δ' οὖν, διὰ τὸν πό θον παρανομήσαντες. "Ενθα τοσοῦτόν τισι τῶν θερα μοτέρων ἐδυσχεράναμεν, ὥστε ἀπεπήδησαν (63) ἡμῶν, τὸ φίλτρον εἰς ἔχθραν τρέψαντες (64). Οὐ γὰρ ἐξ ὧν χαριούμεθα σκοποῦμεν μᾶλλον, ἢ ἐξ ὧν ὠφε λήσομεν (65). » | μετενηνεγμένην. τολμήσαντος. Γ'. Τίς οὖν ἡ αἰτία τοῦ τοσούτου περὶ ἡμᾶς του θου, καὶ τοὺς λόγους τοὺς ἡμετέρους, αὐτοὶ βούλεσθε δηλῶσαι ταύτην καὶ παραστῆσαι, καὶ τὸ ὑμέτερον πάθος αὐτοὶ γνωρίσαι, ἢ δι᾽ ἡμῶν τοῦτο δημοσιεῦσαι, ὡς (66) καὶ τῶν ἄλλων ἡμῖν χρῆσθε προθύμως ἐξ- ηγηταῖς ; Ημέτερον οἶδ' (67) ὅτι ποιεῖσθε τὸν λόγον, ὅσον ἐκ τῆς ἡσυχίας τεκμαίρομαι. Οὐκοῦν ἀκούσατε, καὶ σκοπεῖτε, μὴ φαῦλος ἐγὼ τῶν τοιούτων εἰκαστής. Ἐμοὶ δοκεῖτε μάλιστα μεν, ὡς αὐτοὶ καλέσαντες ἡμᾶς, οἰκεία βοηθεῖν κρίσει, καὶ διὰ τοῦτο περιέπειν τὸ ὑμέτερον θήραμα. Φύσις δὲ αὕτη πρὸς τὸ οἰκεῖον ἅπαν εὐμενῶς ἔχειν, εἴτε κτῆμα, είτε γέννημα, είτε λόγον, καὶ δι εὐνοίας εκουσίου χειροῦσθαι τοῖς ἐπυ- τῶν προβλήμασιν. Δεύτερον δὲ, οὐδὲν οὕτως αι- δεῖσθαι (68), ὡς τὸ μὴ ἐταμὸν ἡμῶν, μήτε βίαιον, μήτε θεατρικόν τε καὶ πανηγυρικὸν, ἀλλ' ὑποχωρη τικόν τε καὶ μέτριον, καὶ οἷον ἄκοινον ἐν τῷ κοινῷ, καὶ μονότροπον, και, συντομώτερον εἰπεῖν ἔτι (69), φιλόσοφον· οὐδὲ αὐτὸ τεχνικῶς, καὶ πολιτικῶς ἡμῖν ἀνευρημένον, ἀλλ᾽ ἁπλῶς καὶ πνευματικῶς τετιμη- μένον. Οὐ γὰρ, ἵνα ζητηθῶμεν, ἀποκρυπτόμεθα, οὐδ' ἵνα πλείονος ἄξιοι δόξωμεν τιμῆς, ὥσπερ οἱ τὰς • δεῖσθε. εξ πεῖν τι. S. GREGORII THEOLOGI comparatus, ut hominum benevolentiam blanditiis & et assentatione subripere queam: quales inultos eo- rum video, qui hoc tempore sacerdotii munus pro- frentur, qui fidei nostra pietatem, quæ prius simplex atque artis expers erat, artificiosam reddiderunt, ac no- vum quoddam politices genus, a foro ad sancta transla- tæ, eta theatris ad sacrarium, vulgi oculis minime in- spectandum : ita ut, si audacter lioc dicere oporteat, duæ jam scena sint, inter quas hoc duntaxat intersil, quod illa omnibus pateat, hæc quibusdam; illa ridea- tur, hæc in honore sit ; illa theatrica, lac spiritualis nominetur. Vos testes, et Deus, ut Apostoli verbis war ", nos ab hac parte minime stare, verum tales esse, ut morositatis potius et rusticitatis, quam adula- tionis ac servilis animi nota in nos cadat; quippe qui eos etiam, qui nostri spprime studiosi sunt, asperius interdum accipiamus, si quid nobis non ut rationi consentaneum est, facere videantur. Atque hoc ex novo co facinore perspicuum factum est, quod circa me haud ita pridem edidistis, cum vos, qui plebs estis, zelo et iracundia ferventes, claman- em me et lamentantem in hac sede collocastis, quam tyrannicam, an episcopalem dicere debeam, incer- tum habeo, sed collocastis tamen, propter vim amo ris erga me vestri, legem violantes. Quo quidem tempore nonnullis eorum, qui fervidiores erant, use que adeo succensuimus, ut amore in odium mulato, a nobis confestim recesserint. Non enim tam hominum gratiam quam utilitatem spectamus. III. Quæ igitur tanti erga nos sermonesque no- stros desiderii et studii causa sit, vultisne ipsi ex- pronere, atque in medium proferre, animique ve- stri affectum indicare, an potius per nos hoc decla- rare, quemadmodum et ad res alias exponendas no- bis non illibenter uti soletis? Mihi vero non est du- bium, quin hanc mihi dicendi provinciam impona- tis, quantum quidem ex vestro silentio judicare li- cet. Audite igitur, atque expendite, num malus hu- jusmodi rerum sim conjector. Primum, quia nos ipsi. accivistis, idcirco judicio vestro opem subsi- diumque ferre, ac velut prædam vestram fovere vi- demini. Est enim ita natura comparatuni, ut suis quisque, tam prædiis, quam liberis ac sermonibus faveat, spontaneaque benevolentia in suos fetus propendeat. Deinde, nulla re perinde moveri, quam quod nos, nec precipites et importunos, nec violen- tos, nec ad theatrorum et festivitatum ostentatio. D nem compositos, sed modestos et submissos, atque iu honinun frequentia et societate, velut ab homi- num commercio remolos ac singulares, et, ut bre- vius adhuc loquar, philosophos esse perspicitis. Thess. 11, 10. Or. 1. etc. In ed., Non recte. Vox enim archiepiscopalis » nondum relate erat in usu. C a vobis discessimus; » quod quidem a Gregori: mente el verbis prorsus alienum est. by Google Digitized by (58) Οι τήν. Hæc desunt in Or. 1. (59) Μετενηνεγμένης. Sic sex Regg., tres Colb., (60) Τολμήσαντα. Sic plerique codd. In ed., (64) θάττον. Comb., μᾶλλον. (62) Αρχιερατικόν. Billius, « archiepiscopalem. » (63) Ὥστε απεπήδησαν. Leuvenklaius vertit : (64) Τρέψαντες. Duo Regg., στρέψαντες. (65) ὠφελήσομεν. Rag. bin, ὠφελήσωμεν. (66) Ὡς. In nonnullis, ὥσπερ. (67) Ημέτερον οἶδ'. Comb., ἡμέτερον εὖ οἶδα. (68) Αιδεῖσθαι. Tres Regg. et quatuor Colb., at- (69) Εἰπεῖν ἔτι. Tres Regg., Or. 1 et Comb.,
PG 36:268Τίς οὖν ἡ αἰτία τοῦ τοσούτου περὶ ἡμᾶς πόθου, καὶ τοὺς λόγους τοὺς ἡμετέρους, αὐτοὶ βούλεσθε δηλῶσαι ταύτην καὶ παραστῆσαι, καὶ τὸ ὑμέτερον πάθος αὐτοὶ γνωρίσαι, ἢ δι’ ἡμῶν τοῦτο δημοσιεῦσαι, ὡς καὶ τῶν ἄλλων ἡμῖν χρῆσθε προθύμως ἐξηγηταῖς; Ἡμέτερον οἶδ’ ὅτι ποιεῖσθε τὸν λόγον, ὅσον ἐκ τῆς ἡσυχίας τεκμαίρομαι. Οὐκοῦν ἀκούσατε, καὶ σκοπεῖτε, μὴ φαῦλος ἐγὼ τῶν τοιούτων εἰκαστής. Ἐμοὶ δοκεῖτε μάλιστα μὲν, ὡς αὐτοὶ καλέσαντες ἡμᾶς, οἰκείᾳ βοηθεῖν κρίσει, καὶ διὰ τοῦτο περιέπειν τὸ ὑμέτερον θήραμα. Φύσις δὲ αὕτη πρὸς τὸ οἰκεῖον ἅπαν εὐμενῶς ἔχειν, εἴτε κτῆμα, εἴτε γέννημα, εἴτε λόγον, καὶ δι’ εὐνοίας ἑκουσίου χειροῦσθαι τοῖς ἑαυτῶν προβλήμασιν. Δεύτερον δὲ, οὐδὲν οὕτως αἰδεῖσθαι, ὡς τὸ μὴ ἰταμὸν ἡμῶν, μήτε βίαιον, μήτε θεατρικόν τε καὶ πανηγυρικὸν, ἀλλ’ ὑποχωρητικόν τε καὶ μέτριον, καὶ οἷον ἄκοινον ἐν τῷ κοινῷ, καὶ μονότροπον, καὶ, συντομώτερον εἰπεῖν ἔτι, φιλόσοφον· οὐδὲ αὐτὸ τεχνικῶς, καὶ πολιτικῶς ἡμῖν ἀνευρημένον, ἀλλ’ ἁπλῶς καὶ πνευματικῶς τετιμημένον.ἐγώ, καὶ οἷος κολακείᾳ κλέπτειν τὴν εὔνοιαν· οἷους ὁρῶ πολλοὺς τῶν νῦν ἱερατεύειν ὑπισχνουμένων, οι τὴν (58) ἁπλῆν καὶ ἄτεχνον ἡμῶν εὐσέβειαν, ἔντεχνον πεποιήκασι, καὶ πολιτικῆς τι καινὸν εἶδος ἀπὸ τῆς ἀγορᾶς εἰς τὰ ἅγια μετενηνεγμένης (59), καὶ ἀπὸ τῶν θεάτρων ἐπὶ τὴν τοῖς πολλοῖς ἀθέατον μυσταγω γίαν· ὡς εἶναι δύο σκηνὰς, εἰ δεῖ τολμήσαντα (60) τοῦτο εἰπεῖν, τοσοῦτον ἀλλήλων διαφερούσας, ὅσον τὴν μὲν πᾶσιν ἀνεῖσθαι, τὴν δὲ τισί· καὶ τὴν μὲν γελᾶσθαι, τὴν δὲ τιμᾶσθαι· καὶ τὴν μὲν θεατρικὴν, τὴν δὲ πνευματικὴν ὀνομάζεσθαι. Ὑμεῖς μάρτυρες, καὶ ὁ Θεὸς, φησὶν ὁ θεῖος Απόστολος, ὡς οὐ ταύτης ἡμεῖς τῆς μερίδος, ἀλλ᾽ οἷοι σκαιότητος ἂν θᾶττον (64) καὶ ἀγροικίας, ἢ θωπείας καὶ ἀνελευθερίας Εγκλημα δέξασθαι· οἵ γε καὶ πρὸς τοὺς λίαν ἀντεχομένους Β ἡμῶν ἔστιν ὅτε καὶ ὅπου φαινόμεθα τραχυνόμενοι, ἄν τι μὴ κατὰ λόγον ἡμῖν ποιεῖν νομίζωνται. Καὶ τοῦτο ἔδειξεν ἡ πρώην γενομένη περὶ ἡμᾶς καινοτο- μία. ἡνίκα ζήλῳ καὶ θυμῷ ζέσαντες ὑμεῖς ὁ λαός, βοῶντάς τε καὶ ὀδυρομένους ἐπὶ τὸν θρόνον τοῦτον ἐθήκατε, τὸν οὐκ οἶδ' εἴτε τυραννικὸν χρὴ λέγειν, εἴτε ἀρχιερατικόν (62) · ἐθήκατε δ' οὖν, διὰ τὸν πό θον παρανομήσαντες. "Ενθα τοσοῦτόν τισι τῶν θερα μοτέρων ἐδυσχεράναμεν, ὥστε ἀπεπήδησαν (63) ἡμῶν, τὸ φίλτρον εἰς ἔχθραν τρέψαντες (64). Οὐ γὰρ ἐξ ὧν χαριούμεθα σκοποῦμεν μᾶλλον, ἢ ἐξ ὧν ὠφε λήσομεν (65). » | μετενηνεγμένην. τολμήσαντος. Γ'. Τίς οὖν ἡ αἰτία τοῦ τοσούτου περὶ ἡμᾶς του θου, καὶ τοὺς λόγους τοὺς ἡμετέρους, αὐτοὶ βούλεσθε δηλῶσαι ταύτην καὶ παραστῆσαι, καὶ τὸ ὑμέτερον πάθος αὐτοὶ γνωρίσαι, ἢ δι᾽ ἡμῶν τοῦτο δημοσιεῦσαι, ὡς (66) καὶ τῶν ἄλλων ἡμῖν χρῆσθε προθύμως ἐξ- ηγηταῖς ; Ημέτερον οἶδ' (67) ὅτι ποιεῖσθε τὸν λόγον, ὅσον ἐκ τῆς ἡσυχίας τεκμαίρομαι. Οὐκοῦν ἀκούσατε, καὶ σκοπεῖτε, μὴ φαῦλος ἐγὼ τῶν τοιούτων εἰκαστής. Ἐμοὶ δοκεῖτε μάλιστα μεν, ὡς αὐτοὶ καλέσαντες ἡμᾶς, οἰκεία βοηθεῖν κρίσει, καὶ διὰ τοῦτο περιέπειν τὸ ὑμέτερον θήραμα. Φύσις δὲ αὕτη πρὸς τὸ οἰκεῖον ἅπαν εὐμενῶς ἔχειν, εἴτε κτῆμα, είτε γέννημα, είτε λόγον, καὶ δι εὐνοίας εκουσίου χειροῦσθαι τοῖς ἐπυ- τῶν προβλήμασιν. Δεύτερον δὲ, οὐδὲν οὕτως αι- δεῖσθαι (68), ὡς τὸ μὴ ἐταμὸν ἡμῶν, μήτε βίαιον, μήτε θεατρικόν τε καὶ πανηγυρικὸν, ἀλλ' ὑποχωρη τικόν τε καὶ μέτριον, καὶ οἷον ἄκοινον ἐν τῷ κοινῷ, καὶ μονότροπον, και, συντομώτερον εἰπεῖν ἔτι (69), φιλόσοφον· οὐδὲ αὐτὸ τεχνικῶς, καὶ πολιτικῶς ἡμῖν ἀνευρημένον, ἀλλ᾽ ἁπλῶς καὶ πνευματικῶς τετιμη- μένον. Οὐ γὰρ, ἵνα ζητηθῶμεν, ἀποκρυπτόμεθα, οὐδ' ἵνα πλείονος ἄξιοι δόξωμεν τιμῆς, ὥσπερ οἱ τὰς • δεῖσθε. εξ πεῖν τι. S. GREGORII THEOLOGI comparatus, ut hominum benevolentiam blanditiis & et assentatione subripere queam: quales inultos eo- rum video, qui hoc tempore sacerdotii munus pro- frentur, qui fidei nostra pietatem, quæ prius simplex atque artis expers erat, artificiosam reddiderunt, ac no- vum quoddam politices genus, a foro ad sancta transla- tæ, eta theatris ad sacrarium, vulgi oculis minime in- spectandum : ita ut, si audacter lioc dicere oporteat, duæ jam scena sint, inter quas hoc duntaxat intersil, quod illa omnibus pateat, hæc quibusdam; illa ridea- tur, hæc in honore sit ; illa theatrica, lac spiritualis nominetur. Vos testes, et Deus, ut Apostoli verbis war ", nos ab hac parte minime stare, verum tales esse, ut morositatis potius et rusticitatis, quam adula- tionis ac servilis animi nota in nos cadat; quippe qui eos etiam, qui nostri spprime studiosi sunt, asperius interdum accipiamus, si quid nobis non ut rationi consentaneum est, facere videantur. Atque hoc ex novo co facinore perspicuum factum est, quod circa me haud ita pridem edidistis, cum vos, qui plebs estis, zelo et iracundia ferventes, claman- em me et lamentantem in hac sede collocastis, quam tyrannicam, an episcopalem dicere debeam, incer- tum habeo, sed collocastis tamen, propter vim amo ris erga me vestri, legem violantes. Quo quidem tempore nonnullis eorum, qui fervidiores erant, use que adeo succensuimus, ut amore in odium mulato, a nobis confestim recesserint. Non enim tam hominum gratiam quam utilitatem spectamus. III. Quæ igitur tanti erga nos sermonesque no- stros desiderii et studii causa sit, vultisne ipsi ex- pronere, atque in medium proferre, animique ve- stri affectum indicare, an potius per nos hoc decla- rare, quemadmodum et ad res alias exponendas no- bis non illibenter uti soletis? Mihi vero non est du- bium, quin hanc mihi dicendi provinciam impona- tis, quantum quidem ex vestro silentio judicare li- cet. Audite igitur, atque expendite, num malus hu- jusmodi rerum sim conjector. Primum, quia nos ipsi. accivistis, idcirco judicio vestro opem subsi- diumque ferre, ac velut prædam vestram fovere vi- demini. Est enim ita natura comparatuni, ut suis quisque, tam prædiis, quam liberis ac sermonibus faveat, spontaneaque benevolentia in suos fetus propendeat. Deinde, nulla re perinde moveri, quam quod nos, nec precipites et importunos, nec violen- tos, nec ad theatrorum et festivitatum ostentatio. D nem compositos, sed modestos et submissos, atque iu honinun frequentia et societate, velut ab homi- num commercio remolos ac singulares, et, ut bre- vius adhuc loquar, philosophos esse perspicitis. Thess. 11, 10. Or. 1. etc. In ed., Non recte. Vox enim archiepiscopalis » nondum relate erat in usu. C a vobis discessimus; » quod quidem a Gregori: mente el verbis prorsus alienum est. by Google Digitized by (58) Οι τήν. Hæc desunt in Or. 1. (59) Μετενηνεγμένης. Sic sex Regg., tres Colb., (60) Τολμήσαντα. Sic plerique codd. In ed., (64) θάττον. Comb., μᾶλλον. (62) Αρχιερατικόν. Billius, « archiepiscopalem. » (63) Ὥστε απεπήδησαν. Leuvenklaius vertit : (64) Τρέψαντες. Duo Regg., στρέψαντες. (65) ὠφελήσομεν. Rag. bin, ὠφελήσωμεν. (66) Ὡς. In nonnullis, ὥσπερ. (67) Ημέτερον οἶδ'. Comb., ἡμέτερον εὖ οἶδα. (68) Αιδεῖσθαι. Tres Regg. et quatuor Colb., at- (69) Εἰπεῖν ἔτι. Tres Regg., Or. 1 et Comb.,
PG 36:269Οὐ γὰρ, ἵνα ζητηθῶμεν, ἀποκρυπτόμεθα, οὐδ’ ἵνα πλείονος ἄξιοι δόξωμεν τιμῆς, ὥσπερ οἱ τὰς ὥρας μικρὸν προφαίνοντες, εἶθ’ ὑποστέλλοντες· ἀλλ’ ἵνα τὸ φεύγειν τὰς προεδρίας, καὶ μὴ μεταποιεῖσθαι τῶν τοιούτων τιμῶν, τῷ ἡσυχίῳ δείξωμεν. Τρίτον, ὁρῶντες ἡμᾶς οἷα πάσχομεν ὑπό τε τῶν ἔξωθεν πολεμούντων, καὶ τῶν ἔνδοθεν ἐπιβουλευόντων· ἐπειδὴ, κατὰ τὸν Δανιὴλ, ἐξῆλθεν ἀνομία ἐκ πρεσβυτέρων ἐκ Βαβυλῶνος, οἳ ἐδόκουν κρίνειν τὸν Ἰσραήλ· σχετλιάζειν μὲν καὶ δυσχεραίνειν, καὶ οὐκ ἔχειν ὅπως ἐπαμύνητε τυραννουμένῳ, μόνον δὲ ἀντὶ πάντων εἰσφέρειν τὸν ἔλεον. Ὁ οὖν οἶκτος τῇ αἰδοῖ συγκραθεὶς φίλτρον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο τῆς περὶ ἐμὲ τιμῆς τὸ μυστήριον. Δ. Ἐπεὶ δὲ οἱ λόγοι τὸ πολεμούμενον, καὶ ἡ περιττὴ καὶ ἐπίφθονος αὕτη γλῶττα, ἣν ἐν τοῖς ἔξωθεν παιδευθεῖσαν λόγοις, τοῖς θείοις ἐξευγενίσαμεν, καὶ τὴν πικρὰν καὶ ἄποτον Μεῤῥὰν τῷ τῆς ζωῆς ξύλῳ κατεγλυκάναμεν, πεπόνθατέ τι πάθος ἱκανῶς ἐλευθέριον· τοῦτο στέργετε, δι’ ὃ πολεμούμεθα. Τί γὰρ οὐ τὴν κωφὴν ἠσπασάμεθα παίδευσιν; τί δὲ οὐ τὴν ξηράν τε καὶ κάτω βαίνουσαν;ὥρας μικρὸν προφαίνοντες, εἶθ᾽ ὑποστέλλοντες· ἀλλ᾽ ἵνα (70) τὸ φεύγειν τὰς προεδρίας, καὶ μὴ μεταποιεῖσθαι τῶν τοιούτων τιμῶν, τῷ ἡσυχίῳ δείξω μεν. Τρίτον, ὁρῶντες ἡμᾶς οἷα πάσχομεν ὑπό τε τῶν ἔξωθεν πολεμούντων, καὶ τῶν ἔνδοθεν ἐπιβουλευόν των· ἐπειδή, κατὰ τὸν Δανιήλ, ἐξῆλθεν ἀνομία ἐκ πρεσβυτέρων ἐκ Βαβυλῶνος, οἱ ἐδόκουν κρί γειν τὸν Ισραήλ. σχετλιάζειν μὲν καὶ δυσχεραίνειν, καὶ οὐκ ἔχειν ὅπως ἐπαμύνητε (71) τυραννουμένῳ, με νον δὲ ἀντὶ πάντων εἰσφέρειν τὸν ἔλεον. Ὁ οὖν οἶκτος τῇ αἰδοῖ συγκραθείς φίλτρον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο τῆς περὶ ἐμὲ τιμῆς τὸ μυστήριον. Δ'. Ἐπεὶ δὲ οἱ λόγοι τὸ πολεμούμενον, καὶ ἡ πε- Β ριττὴ καὶ ἐπίφθονος αὕτη γλῶττα, ἣν ἐν τοῖς ἔξωθεν παιδευθεῖσαν λόγοις, τοῖς θείοις ἐξευγενίσαμεν (72), καὶ τὴν πικρὰν καὶ ἄποτον Μεῤῥὰν τῷ τῆς ζωῆς ξύλῳ κατεγλυκάναμεν, πεπόνθατέ τι πάθος ἱκανῶς ἐλευ θέριον· τοῦτο στέργετε, δι᾿ ὅ πολεμούμεθα. Τί γὰρ οὐ τὴν κωφὴν (73) ησπασάμεθα παίδευσιν ; τί δὲ οὐ τὴν ξηράν τε καὶ κάτω βαίνουσαν; τί δαὶ ταύτῃ χαίροντας τοὺς πολλοὺς ὁρῶντες, ἐφιλοσοφοῦμεν ξένα καὶ ἔκφυλα, καὶ πρὸς τὰς ἀντιθέτους γλώσσας ἱστάμεθα; δέον θρασύτητι φεύγειν τοὺς λογισμούς, καὶ πίστιν ὀνομάζειν τὴν ἀλογίαν, ἢν ἠγάπησα ἂν καὶ αὐτ τὸς, εὖ ἴστε, ἁλιεὺς ὤν· ἐπειδὴ τοῦτο πρόχειρον τοῖς πολλοῖς εἰς ἀπολογίαν τῆς ἀμαθίας· εἰ λόγον εἶχον τῶν σημείων τὴν δύναμιν. ὡς ἀπόλοιτο ἐξ ἀνθρώ- των ὁ φθόνος, ἡ δαπάνη τῶν ἐχόντων, ὁ τῶν πα- σχόντων ἰδς, τὸ μόνον τῶν παθῶν ἀδικώτανόν τε ἅμα καὶ δικαιότατον· τὸ μὲν, ὅτι πᾶσι διοχλεῖ τοῖς καλοῖς· τὸ δὲ (74), ὅτι τήκει τοὺς ἔχοντας. Οὐ γὰρ τοῖς πρώτως (75) έπαινέσασιν ἡμᾶς καταράσομαι· οὐ γὰρ ᾔδεισαν τῶν ἐπαίνων τὸ τέλος· ὡς τάχα ἄν τι καὶ λοιδορίας προσέθηκαν, ἵνα τὸν φθόνον ἐπίσχω- σιν. Ε'. Οὗτος, καὶ τὸν Εωσφόρον ἐσκότισε, καταπε- σόντα δι᾿ ἔπαρσιν· οὐ γὰρ ἤνεγκε, θεῖος ὤν, μὴ καὶ θεὸς νομισθῆναι· καὶ τὸν Ἀδὰμ ἐξέβαλε τοῦ παρα- δείσου, δι᾿ ἡδονῆς κλέψας καὶ γυναικός. Επείσθη γὰρ, ὡς θεὸς εἶναι βασκαίνεται, τοῦ τῆς γνώσεως " ξύλου τέως εἰργόμενος. Οὗτος καὶ τὸν Κάϊν ἀδελ γενίσαμεν. ἀλογίαν, ORATIO XXXVI. - DE SEIPSO, ETC. A Philosophiam autem dico, non callide, et politico artificio excogitatam atque accersitam, sed simplici- ter ac spiritualiter cultam et observatam. Non enim, ut quæramur, latebras petimus, nec ut pre- stantiori honore digni appareamus, quemadmodum qui eximias quasdam formas paululum ostensas sta- tim ex oculis subducunt; sed ut per quietam et e medio reductam vitæ rationem, illud planum facia- mus, nos a præfecturis sacris abhorrere, nec hujusmodi honores ambire atque aucupari. Tertio, cum, quibus malis, tum ab externis aperto nos bello lacessentibus, tum ab internis et domesticis insidias molientibus, afficiamur, exploratum habeatis (quandoquidem, juxta Danielem, egressa est iniquitas a senioribus Babylonicis, qui Israelem regere existimabantur '); idcirco conqueri quidem atque animis angi videmini, nec, quonam modo opem iniqua vi oppresso feratis, habere; ac proinde, quod unum licet, vicem nostram fortunamque miserari. Miseratio porro pudori conjuncta amorem procreavit. Atque has demum honoris mihi habiti arcanas causas esse censeo. IV. Quoniam autem non aliam ob rem bello pe- C timur, quam propter eloquentiam, et supervaca- neam hanc et invidiosam linguam, quam, in profa- nis doctrinis eruditam, divinis postea nobilitavi- mus, salsamque illam et amarulentam Maram ', per vitæ lignum dulcem reddidimus, affectum sane animis ingenuis et liberalibus dignum induistis : hoc amatis, job quod oppugnamur. Cur enim mu- tam eruditionem amplexi non sumus? cur non aridam et humi reptantem? cur, cum ea plerosque delectari conspiceremus, in peregrina quædam et aliena studia incubuimus, atque adversariis linguis obstitimus? cum contra oportuerit ratiocinationes audacter defugere, ac mulæ inscitiæ fidei nomen imponere, quam ipse quoque, mihi credite, com- plexus essem, ut piscator (quandoquidem hoc mul- tis ad inscitiæ excusationem in promptu est); si sermonis ac doctrinæ loco, signorum et miraculo- rum vim habuissem. Utinam ex hominum vita interiret livor, bæc invidorum tabes, hoc venenum eorum, qui eo laborant, solus ex omnibus affecti- bus iniquissimus simul et æquissimus : illud, quia bonis omnibus infestus est; hoc, quia eos, qui boe vitio laborant, confcit. Non enim iis, qui nos laudibus primi extulerunt, mali quidquam imprecabor. Neque enim, quis laudum finis futurus esset, perspectum habebant. Nam alioqui nonnihil quoque maledicentiæ adjunxissent, ut invidiam reprimerent. V. Hæc, et Luciferum obscuravit, ob mentis elationem prolapsum; indignum enim atque into- lerandum ducebat, se, cum divinus esset, non deum quoque existimari; Adamum quoque, per D voluptatem et mulierem circumventum, e paradiso expulit. Adductus est enim, ut deitatem sibi Dan. sui, 5. • Exod. xv, 23. ma, inquit Billius, est hæc periodus. Hujus ta- men sensum, nisi nos opinio fallit, expressinius. Ob- iter hic eos notat Gregorius, qui, vel inscitiæ suæ conscientia, vel invidiæ metu, ab omni disputatio- num contentione refugiebant, ac lupos impune in Domini gregem impetum facere patiebantur, atque etiam turpissimam snam ignaviam honestissimo fi- dei pietatisque nomine obvelabant... Quod si cui mirum videatur, quod, non temeritatem, sed inscitiam verterim, mirari profecto desi- net, si sciat Gregorium aliis quoque nonnullis locis eadem significatione hanc vocem extulisse. » suos exest et conficit. presbyteris, qui ab ipso defecerant, possunt intel- ligi. (70) Αλλ' ἵνα. Sic codd. Deest αλλά in ed. (71) Επαμύνητε. Coisl. 1, έπαμύνηται. (72) Εξευγενίσαμεν. Tres Colb. et Comb. εξην (73) Τι γὰρ οὐ τὴν κωφήν, etc. • Obscurissi (74) Τδ δέ, etc. Billius : c Hoc, quia dominos (75) Πρώτως. Unus Reg., πρώτοις. Hæc de uno e
PG 36:270τί δαὶ ταύτῃ χαίροντας τοὺς πολλοὺς ὁρῶντες, ἐφιλοσοφοῦμεν ξένα καὶ ἔκφυλα, καὶ πρὸς τὰς ἀντιθέτους γλώσσας ἱστάμεθα; δέον θρασύτητι φεύγειν τοὺς λογισμοὺς, καὶ πίστιν ὀνομάζειν τὴν ἀλογίαν, ἣν ἠγάπησα ἂν καὶ αὐτὸς, εὖ ἴστε, ἁλιεὺς ὤν· ἐπειδὴ τοῦτο πρόχειρον τοῖς πολλοῖς εἰς ἀπολογίαν τῆς ἀμαθίας· εἰ λόγον εἶχον τῶν σημείων τὴν δύναμιν. Ὡς ἀπόλοιτο ἐξ ἀνθρώπων ὁ φθόνος, ἡ δαπάνη τῶν ἐχόντων, ὁ τῶν πασχόντων ἰὸς, τὸ μόνον τῶν παθῶν ἀδικώτανόν τε ἅμα καὶ δικαιότατον· τὸ μὲν, ὅτι πᾶσι διοχλεῖ τοῖς καλοῖς· τὸ δὲ, ὅτι τήκει τοὺς ἔχοντας. Οὐ γὰρ τοῖς πρώτως ἐπαινέσασιν ἡμᾶς καταράσομαι· οὐ γὰρ ᾔδεισαν τῶν ἐπαίνων τὸ τέλος· ὡς τάχα ἄν τι καὶ λοιδορίας προσέθηκαν, ἵνα τὸν φθόνον ἐπίσχωσιν. Ε. Οὗτος, καὶ τὸν Ἑωσφόρον ἐσκότισε, καταπεσόντα δι’ ἔπαρσιν· οὐ γὰρ ἤνεγκε, θεῖος ὢν, μὴ καὶ θεὸς νομισθῆναι· καὶ τὸν Ἀδὰμ ἐξέβαλε τοῦ παραδείσου, δι’ ἡδονῆς κλέψας καὶ γυναικός. Ἐπείσθη γὰρ, ὡς θεὸς εἶναι βασκαίνεται, τοῦ τῆς γνώσεως ξύλου τέως εἰργόμενος. Οὗτος καὶ τὸν Κάϊν ἀδελφοκτόνον ἐποίησεν, οὐκ ἐνεγκόντα θυσίαν ὁσιωτέραν.ὥρας μικρὸν προφαίνοντες, εἶθ᾽ ὑποστέλλοντες· ἀλλ᾽ ἵνα (70) τὸ φεύγειν τὰς προεδρίας, καὶ μὴ μεταποιεῖσθαι τῶν τοιούτων τιμῶν, τῷ ἡσυχίῳ δείξω μεν. Τρίτον, ὁρῶντες ἡμᾶς οἷα πάσχομεν ὑπό τε τῶν ἔξωθεν πολεμούντων, καὶ τῶν ἔνδοθεν ἐπιβουλευόν των· ἐπειδή, κατὰ τὸν Δανιήλ, ἐξῆλθεν ἀνομία ἐκ πρεσβυτέρων ἐκ Βαβυλῶνος, οἱ ἐδόκουν κρί γειν τὸν Ισραήλ. σχετλιάζειν μὲν καὶ δυσχεραίνειν, καὶ οὐκ ἔχειν ὅπως ἐπαμύνητε (71) τυραννουμένῳ, με νον δὲ ἀντὶ πάντων εἰσφέρειν τὸν ἔλεον. Ὁ οὖν οἶκτος τῇ αἰδοῖ συγκραθείς φίλτρον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο τῆς περὶ ἐμὲ τιμῆς τὸ μυστήριον. Δ'. Ἐπεὶ δὲ οἱ λόγοι τὸ πολεμούμενον, καὶ ἡ πε- Β ριττὴ καὶ ἐπίφθονος αὕτη γλῶττα, ἣν ἐν τοῖς ἔξωθεν παιδευθεῖσαν λόγοις, τοῖς θείοις ἐξευγενίσαμεν (72), καὶ τὴν πικρὰν καὶ ἄποτον Μεῤῥὰν τῷ τῆς ζωῆς ξύλῳ κατεγλυκάναμεν, πεπόνθατέ τι πάθος ἱκανῶς ἐλευ θέριον· τοῦτο στέργετε, δι᾿ ὅ πολεμούμεθα. Τί γὰρ οὐ τὴν κωφὴν (73) ησπασάμεθα παίδευσιν ; τί δὲ οὐ τὴν ξηράν τε καὶ κάτω βαίνουσαν; τί δαὶ ταύτῃ χαίροντας τοὺς πολλοὺς ὁρῶντες, ἐφιλοσοφοῦμεν ξένα καὶ ἔκφυλα, καὶ πρὸς τὰς ἀντιθέτους γλώσσας ἱστάμεθα; δέον θρασύτητι φεύγειν τοὺς λογισμούς, καὶ πίστιν ὀνομάζειν τὴν ἀλογίαν, ἢν ἠγάπησα ἂν καὶ αὐτ τὸς, εὖ ἴστε, ἁλιεὺς ὤν· ἐπειδὴ τοῦτο πρόχειρον τοῖς πολλοῖς εἰς ἀπολογίαν τῆς ἀμαθίας· εἰ λόγον εἶχον τῶν σημείων τὴν δύναμιν. ὡς ἀπόλοιτο ἐξ ἀνθρώ- των ὁ φθόνος, ἡ δαπάνη τῶν ἐχόντων, ὁ τῶν πα- σχόντων ἰδς, τὸ μόνον τῶν παθῶν ἀδικώτανόν τε ἅμα καὶ δικαιότατον· τὸ μὲν, ὅτι πᾶσι διοχλεῖ τοῖς καλοῖς· τὸ δὲ (74), ὅτι τήκει τοὺς ἔχοντας. Οὐ γὰρ τοῖς πρώτως (75) έπαινέσασιν ἡμᾶς καταράσομαι· οὐ γὰρ ᾔδεισαν τῶν ἐπαίνων τὸ τέλος· ὡς τάχα ἄν τι καὶ λοιδορίας προσέθηκαν, ἵνα τὸν φθόνον ἐπίσχω- σιν. Ε'. Οὗτος, καὶ τὸν Εωσφόρον ἐσκότισε, καταπε- σόντα δι᾿ ἔπαρσιν· οὐ γὰρ ἤνεγκε, θεῖος ὤν, μὴ καὶ θεὸς νομισθῆναι· καὶ τὸν Ἀδὰμ ἐξέβαλε τοῦ παρα- δείσου, δι᾿ ἡδονῆς κλέψας καὶ γυναικός. Επείσθη γὰρ, ὡς θεὸς εἶναι βασκαίνεται, τοῦ τῆς γνώσεως " ξύλου τέως εἰργόμενος. Οὗτος καὶ τὸν Κάϊν ἀδελ γενίσαμεν. ἀλογίαν, ORATIO XXXVI. - DE SEIPSO, ETC. A Philosophiam autem dico, non callide, et politico artificio excogitatam atque accersitam, sed simplici- ter ac spiritualiter cultam et observatam. Non enim, ut quæramur, latebras petimus, nec ut pre- stantiori honore digni appareamus, quemadmodum qui eximias quasdam formas paululum ostensas sta- tim ex oculis subducunt; sed ut per quietam et e medio reductam vitæ rationem, illud planum facia- mus, nos a præfecturis sacris abhorrere, nec hujusmodi honores ambire atque aucupari. Tertio, cum, quibus malis, tum ab externis aperto nos bello lacessentibus, tum ab internis et domesticis insidias molientibus, afficiamur, exploratum habeatis (quandoquidem, juxta Danielem, egressa est iniquitas a senioribus Babylonicis, qui Israelem regere existimabantur '); idcirco conqueri quidem atque animis angi videmini, nec, quonam modo opem iniqua vi oppresso feratis, habere; ac proinde, quod unum licet, vicem nostram fortunamque miserari. Miseratio porro pudori conjuncta amorem procreavit. Atque has demum honoris mihi habiti arcanas causas esse censeo. IV. Quoniam autem non aliam ob rem bello pe- C timur, quam propter eloquentiam, et supervaca- neam hanc et invidiosam linguam, quam, in profa- nis doctrinis eruditam, divinis postea nobilitavi- mus, salsamque illam et amarulentam Maram ', per vitæ lignum dulcem reddidimus, affectum sane animis ingenuis et liberalibus dignum induistis : hoc amatis, job quod oppugnamur. Cur enim mu- tam eruditionem amplexi non sumus? cur non aridam et humi reptantem? cur, cum ea plerosque delectari conspiceremus, in peregrina quædam et aliena studia incubuimus, atque adversariis linguis obstitimus? cum contra oportuerit ratiocinationes audacter defugere, ac mulæ inscitiæ fidei nomen imponere, quam ipse quoque, mihi credite, com- plexus essem, ut piscator (quandoquidem hoc mul- tis ad inscitiæ excusationem in promptu est); si sermonis ac doctrinæ loco, signorum et miraculo- rum vim habuissem. Utinam ex hominum vita interiret livor, bæc invidorum tabes, hoc venenum eorum, qui eo laborant, solus ex omnibus affecti- bus iniquissimus simul et æquissimus : illud, quia bonis omnibus infestus est; hoc, quia eos, qui boe vitio laborant, confcit. Non enim iis, qui nos laudibus primi extulerunt, mali quidquam imprecabor. Neque enim, quis laudum finis futurus esset, perspectum habebant. Nam alioqui nonnihil quoque maledicentiæ adjunxissent, ut invidiam reprimerent. V. Hæc, et Luciferum obscuravit, ob mentis elationem prolapsum; indignum enim atque into- lerandum ducebat, se, cum divinus esset, non deum quoque existimari; Adamum quoque, per D voluptatem et mulierem circumventum, e paradiso expulit. Adductus est enim, ut deitatem sibi Dan. sui, 5. • Exod. xv, 23. ma, inquit Billius, est hæc periodus. Hujus ta- men sensum, nisi nos opinio fallit, expressinius. Ob- iter hic eos notat Gregorius, qui, vel inscitiæ suæ conscientia, vel invidiæ metu, ab omni disputatio- num contentione refugiebant, ac lupos impune in Domini gregem impetum facere patiebantur, atque etiam turpissimam snam ignaviam honestissimo fi- dei pietatisque nomine obvelabant... Quod si cui mirum videatur, quod, non temeritatem, sed inscitiam verterim, mirari profecto desi- net, si sciat Gregorium aliis quoque nonnullis locis eadem significatione hanc vocem extulisse. » suos exest et conficit. presbyteris, qui ab ipso defecerant, possunt intel- ligi. (70) Αλλ' ἵνα. Sic codd. Deest αλλά in ed. (71) Επαμύνητε. Coisl. 1, έπαμύνηται. (72) Εξευγενίσαμεν. Tres Colb. et Comb. εξην (73) Τι γὰρ οὐ τὴν κωφήν, etc. • Obscurissi (74) Τδ δέ, etc. Billius : c Hoc, quia dominos (75) Πρώτως. Unus Reg., πρώτοις. Hæc de uno e
PG 36:271Οὗτος καὶ ὕδατι κόσμον ἐκάλυψεν ἀκοσμοῦντα, καὶ Σοδομίτας πυρὶ κατέκλυσεν. Οὗτος καὶ Δαθὰν καὶ Ἀβειρὼν κατέχωσε κατὰ Μωσέως μανέντας, καὶ Μαριὰμ ἐλέπρωσε κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ μόνον γογγύσασαν. Οὗτος καὶ προφητῶν αἵμασι τὴν γῆν ἐμίανε, καὶ Σολομῶντα γυναιξὶ κατέσεισε τὸν σοφώτατον. Οὗτος καὶ Ἰούδαν προδότην ἀνέδειξεν, ἀργυρίῳ μικρῷ κλαπέντα, τὸν ἀγχόνης ἄξιον· καὶ Ἡρώδην παιδοφόνον, καὶ Χριστοκτόνον Πιλᾶτον ἐδημιούργησεν. Οὗτος καὶ τὸν Ἰσραὴλ ἐλίκμησε καὶ διέσπειρεν, ἐξ ἧς οὔπω καὶ νῦν ἀνανεύουσιν ἁμαρτίας. Οὗτος καὶ τὸν ἀποστάτην ἡμῖν ἐπανέστησε τύραννον, οὗ καὶ νῦν ἔτι παραλυποῦσιν οἱ ἄνθρακες, εἰ καὶ τὴν φλόγα διαπεφεύγαμεν. Οὗτος καὶ τὸ καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας κατέτεμεν, εἰς διαφόρους καὶ ἀντιπάλους σπουδὰς μερίσας. Οὗτος καὶ ἡμῖν τὸν Ἱεροβοὰμ ἐπανέστησε τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας, καὶ τῇ γλώσσῃ δεσμὸν ἐπιτίθησιν· οὐ γὰρ φέρει τὴν Τριάδα λαμπρυνομένην, καὶ ὅλῃ θεότητι λάμπουσαν, καὶ τιμίους ποιοῦσαν ὑμῖν τοὺς γνησίους ἑαυτῆς κήρυκας. Ἆρα φλυαρεῖν ὑμῖν δοκοῦμεν, οὕτως εἰκάζοντες; ἢ καὶ λίαν ὀρθῶς τοῦ πόθου τὰς αἰτίας ὁ γραφεὺς λόγος ἀνεζωγράφησεν;τέραν. Οὗτος καὶ ὕδατι κόσμον ἐκάλυψεν ἀκοσμοῦν τα, καὶ Σοδομίτας πυρὶ κατέκλυσεν (77). Οὗτος καὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών κατέχωσε κατὰ Μωσέως μανέν τας, καὶ Μαριὰμ ἐλέπρωσε κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ μόνον γογγύσασαν. Οὗτος καὶ προφητῶν αἵμασι τὴν γῆν ἐμίανε, καὶ Σολομῶντα γυναιξὶ κατέσεισε τὸν σοφώ- τατον. Οὗτος καὶ Ἰούδαν προδότην ἀνέδειξεν, ἀργυ ρίῳ μικρῷ κλαπέντα, τὸν ἀγχόνης ἄξιον· καὶ Ἡρώ δην παιδοφόνον, καὶ Χοιστοκτόνον Πιλάτον ἐδημιούρ- γησεν. Οὗτος καὶ τὸν Ἰσραὴλ ἐλίκμησε καὶ διέσπει- ρεν, ἐξ ἧς οὔπω καὶ νῦν ἀνανεύουσιν ἁμαρτίας. Οὗτος καὶ τὸν ἀποστάτην ἡμῖν ἐπανέστησε τύραν νον, οὗ καὶ νῦν ἔτι παραλυποῦσιν οἱ ἄνθρακες, εἰ καὶ τὴν φλόγα διαπεφεύγαμεν. Οὗτος καὶ τὸ καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας κατέτεμεν, εἰς διαφόρους καὶ ἀντιπάλους σπουδὰς μερίσας. Οὗτος καὶ ἡμῖν τὸν Ιεροβοάμ (78) επανέστησε τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας, καὶ τῇ γλώσσῃ δεσμὸν ἐπιτίθησιν· οὐ γὰρ φέρει τὴν Τριάδα λαμπρυνομένην, καὶ ὅλῃ θεότητι λάμπου σαν, καὶ τιμίους ποιοῦσαν ὑμῖν (79) τους γνησίους ἑαυτῆς κήρυκας. Αρα φλυαρεῖν ὑμῖν δοκοῦμεν, οὕ τως εικάζοντες; ἢ καὶ λίαν ὀρθῶς τοῦ πόθου τὰς αἰ- τίας ὁ γραφεὺς λόγος ἀνεζωγράφησεν; Περὶ μὲν δὴ τούτων οὕτω γινώσκω. . φοκτόνον ἐποίησεν (76), οὐκ ἐνεγκόν. α θυσίαν όσιω Β πεποίηκεν. Γ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ ταῖς ὕβρεσιν ὁρῶ τινας δυσχεραί νοντας, καὶ συμφορὰν ἑαυτῶν ποιουμένους, τὴν ἀτιμίαν τὴν ἡμετέρην (80), φέρε, καὶ περὶ ταύτης βραχέα φι λοσοφήσωμεν. Ἐγὼ γὰρ, εἰ μὲν ἀνθρώπινόν τι καὶ μικρὸν ἐννοῶν, ἡ τῆς καθέδρας ταύτης μεταποιού μενος, ἢ (81) τὴν ἀρχὴν ἐπέστην ὑμῖν, μετὰ τῆς πολιᾶς ταύτης, καὶ τῶν ἐῤῥικνωμένων τούτων καὶ χρόνῳ καὶ νόσῳ μελῶν, ἢ νῦν ταύτας φέρω τὰς ἀτι- μίας, αἰσχυνοίμην μὲν ἂν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἃ καὶ τοῖς παλαιοῖς ἔθος μαρτύρεσθαι· αἰσχυνοίμην δ' ἂν τὴν καθέδραν ταύτην, καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο συν έδριον, καὶ τὸν ἅγιον τοῦτον καὶ νεοπαγή λαόν, ἐφ ὃν τοσαύτη τῶν πονηρῶν δυνάμεων ή παράταξις, ἵνα πρὶν συστῆναι λυθῇ, καὶ πρὶν γεννηθῆναι νεκρωθῇ, κατὰ Χριστὸν ἤδη μορφούμενος. Αἰσχυνοίμην δ' ἂν τοὺς ἐμοὺς καμάτους καὶ πόνους, καὶ τὸ ἔσθημα τοῦτο τὸ τρύχινον, καὶ τὴν ἐρημίαν καὶ τὴν ἀναχώ ρησιν ᾗ συνεζήσαμεν, καὶ τὸν ἄσκευον βίον, καὶ τὴν εὐτελῆ τράπεζαν, μικρὸν (82) τῶν πτηνῶν ἀποδέου- σαν. ᾿Αληθευέτωσαν δὲ καί τινες περὶ ἡμῶν, ὅτι για ὑμᾶς. S. GREGORII THEOLOGI invideri creleret, dum a scientiæ ligno hactenus A arceretur. Hæc, et Cain ad inferendamn fratri ne cem impulit, quod purius sanctiusque ejus sacrif- cium æquo animo ferre non potuisset. Hæc, et mundum immunde atque incomposite se gerentem aquis texit, et Sodomitas igne obruit. Haec, et Dathan, et Abiron, adversus Moysen furore elatos, in terram defodit, et Mariam, quæ adversus fra- trem tantummodo murmuraverat, lepra infecit. Il:rc, et prophetarum cruore terrain contaminavit, et sapientissimum illum Salomonem per mulieres perculit. Ilæc, et illum laqueo dignum Judam, exi- gua pecunia illectum, proditorem exhibait, et He rodem pucrorum interfectorem, et Pilatum Christi- cidam effecit. Hæc et Israelen ventilavit, ac di- spersit, ne nunc quidem adhuc e peccato suo emer- gentem. Haec, et apostatam tyrannum in nos exci- tavit, cujus carbones adhuc molestiam iuferunt, licet animam ipsam efugerimus. Hæc, et præcla- rum Ecclesiæ corpus discidit, in diversa el con- traria studia dissectumn. Hæcc, et Jeroboam illum peccati servum in nos concitavit, et lingua vincu- lum imponit. Disrumpitur enim splendescentem Trinitatem cernens, ac to'a divinitate collucentem, eosque, a quibus sincere prædicatur vobis charos reddentem. Utrum tandem vobis nugari atque ineptire videmur, ita conjectantes? An vero pcr- quam egregie vestri erga me amoris causas orationis penicillo expressimus? Ac de his quidem rebus ila judico. . VI. Quoniam autem nonnullos contumelias quo- C que nobis inustas molesto animo ferre, atque igno- miniam nostram, calamitatem suam ducere conspi- cio, age, de eo quoque paucis disseramus. Etenim si humanum aliquid abjectumque cogitans, atque hanc cathedram affectans, aut huc primum cum senectute bac cana, et his membris, tum vitæ diu- turnitate, tum morbo rugatis atque contractis ve- nissem, aut nunc has ignominias ferrem, profecto cœlum et terram (quæ veteribus attestari moris erat) erubescerem : erubescerein etiam hanc ca- thedrain, et sacrum hoc concilium, et sanctam hanc recensque coagmentatam plebem, adversus quam tot sceleratorum hominum copiæ aciem instruxe- runt, ut, priusquam conjuncta sit, dissolva- tur, et priusquam in lucem prodeat, exstinguatur, D jain secundum Christum formari incipiens. Ad hæc laborum meorum et ærumnarum me puderet, et asperæ hujus vestis, et secessus ac solitudinis, quam familiarem semper habuimus, et vitæ facilis • Deut. xxxi, 1. Elias, quem sequitur Billius. Aliter tamen uobis vi- detur. Nullatenus enim Maximio conveniunt,que narrat Gregorius, de isto Jeroboam, qui ferre non poterat, ut Trinitas splendesceret, Maximus quidem adver- sus Gregorium insurrexit; sed nunquain ei objectuni esta Gregorio eum circa fidem errare. Credimus įgi- tur per istum Jeroboam rectius intelligendum esse vel Demophilum, vel Eudoxium, qui tum Constanti nopoli Arianorum erat antistes, a quo Valens impe- rator baptizatus et hæresi imbutus fuit. ut aves semina colligunt, quibus pascantur, ipse quoque seminibus, leguminibus et quibusvis cibis vesceretur. (76) Ἐποίησεν. Regg. um, duo Colb. et Coinb., (77) Κατέκλυσεν. Combef., κατέκαυσεν. (78) Τον Ιεροβοάμ. {læc de Maximo dicla censet (79) Υμῖν. Reg. bu in textu, et Or. 1, ad marg., (80) Τὴν ἡμετέραν. Hæc desunt in Or. 1. (81) Η. Combefisius delendum putat. (82) Μικρόν, etc. Sic loquitur Gregorius, quod,
PG 36:272Περὶ μὲν δὴ τούτων οὕτω γινώσκω. #2. Ἐπεὶ δὲ καὶ ταῖς ὕβρεσιν ὁρῶ τινας δυσχεραίνοντας, καὶ συμφορὰν ἑαυτῶν ποιουμένους, τὴν ἀτιμίαν τὴν ἡμετέραν, φέρε, καὶ περὶ ταύτης βραχέα φιλοσοφήσωμεν. Ἐγὼ γὰρ, εἰ μὲν ἀνθρώπινόν τι καὶ μικρὸν ἐννοῶν, ἢ τῆς καθέδρας ταύτης μεταποιούμενος, ἢ τὴν ἀρχὴν ἐπέστην ὑμῖν, μετὰ τῆς πολιᾶς ταύτης, καὶ τῶν ἐῤῥικνωμένων τούτων καὶ χρόνῳ καὶ νόσῳ μελῶν, ἢ νῦν ταύτας φέρω τὰς ἀτιμίας, αἰσχυνοίμην μὲν ἂν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἃ καὶ τοῖς παλαιοῖς ἔθος μαρτύρεσθαι· αἰσχυνοίμην δ’ ἂν τὴν καθέδραν ταύτην, καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο συνέδριον, καὶ τὸν ἅγιον τοῦτον καὶ νεοπαγῆ λαὸν, ἐφ’ ὃν τοσαύτη τῶν πονηρῶν δυνάμεων ἡ παράταξις, ἵνα πρὶν συστῆναι λυθῇ, καὶ πρὶν γεννηθῆναι νεκρωθῇ, κατὰ Χριστὸν ἤδη μορφούμενος. Αἰσχυνοίμην δ’ ἂν τοὺς ἐμοὺς καμάτους καὶ πόνους, καὶ τὸ ἔσθημα τοῦτο τὸ τρύχινον, καὶ τὴν ἐρημίαν καὶ τὴν ἀναχώρησιν ᾗ συνεζήσαμεν, καὶ τὸν ἄσκευον βίον, καὶ τὴν εὐτελῆ τράπεζαν, μικρὸν τῶν πτηνῶν ἀποδέουσαν. Ἀληθευέτωσαν δὲ καί τινες περὶ ἡμῶν, ὅτι γυναικὸς ἀλλοτρίας ἐπεθυμήσαμεν, οἱ μηδὲ ἰδίαν ἔχειν θελήσαντες.τέραν. Οὗτος καὶ ὕδατι κόσμον ἐκάλυψεν ἀκοσμοῦν τα, καὶ Σοδομίτας πυρὶ κατέκλυσεν (77). Οὗτος καὶ Δαθὰν καὶ ᾿Αβειρών κατέχωσε κατὰ Μωσέως μανέν τας, καὶ Μαριὰμ ἐλέπρωσε κατὰ τοῦ ἀδελφοῦ μόνον γογγύσασαν. Οὗτος καὶ προφητῶν αἵμασι τὴν γῆν ἐμίανε, καὶ Σολομῶντα γυναιξὶ κατέσεισε τὸν σοφώ- τατον. Οὗτος καὶ Ἰούδαν προδότην ἀνέδειξεν, ἀργυ ρίῳ μικρῷ κλαπέντα, τὸν ἀγχόνης ἄξιον· καὶ Ἡρώ δην παιδοφόνον, καὶ Χοιστοκτόνον Πιλάτον ἐδημιούρ- γησεν. Οὗτος καὶ τὸν Ἰσραὴλ ἐλίκμησε καὶ διέσπει- ρεν, ἐξ ἧς οὔπω καὶ νῦν ἀνανεύουσιν ἁμαρτίας. Οὗτος καὶ τὸν ἀποστάτην ἡμῖν ἐπανέστησε τύραν νον, οὗ καὶ νῦν ἔτι παραλυποῦσιν οἱ ἄνθρακες, εἰ καὶ τὴν φλόγα διαπεφεύγαμεν. Οὗτος καὶ τὸ καλὸν σῶμα τῆς Ἐκκλησίας κατέτεμεν, εἰς διαφόρους καὶ ἀντιπάλους σπουδὰς μερίσας. Οὗτος καὶ ἡμῖν τὸν Ιεροβοάμ (78) επανέστησε τὸν δοῦλον τῆς ἁμαρτίας, καὶ τῇ γλώσσῃ δεσμὸν ἐπιτίθησιν· οὐ γὰρ φέρει τὴν Τριάδα λαμπρυνομένην, καὶ ὅλῃ θεότητι λάμπου σαν, καὶ τιμίους ποιοῦσαν ὑμῖν (79) τους γνησίους ἑαυτῆς κήρυκας. Αρα φλυαρεῖν ὑμῖν δοκοῦμεν, οὕ τως εικάζοντες; ἢ καὶ λίαν ὀρθῶς τοῦ πόθου τὰς αἰ- τίας ὁ γραφεὺς λόγος ἀνεζωγράφησεν; Περὶ μὲν δὴ τούτων οὕτω γινώσκω. . φοκτόνον ἐποίησεν (76), οὐκ ἐνεγκόν. α θυσίαν όσιω Β πεποίηκεν. Γ'. Ἐπεὶ δὲ καὶ ταῖς ὕβρεσιν ὁρῶ τινας δυσχεραί νοντας, καὶ συμφορὰν ἑαυτῶν ποιουμένους, τὴν ἀτιμίαν τὴν ἡμετέρην (80), φέρε, καὶ περὶ ταύτης βραχέα φι λοσοφήσωμεν. Ἐγὼ γὰρ, εἰ μὲν ἀνθρώπινόν τι καὶ μικρὸν ἐννοῶν, ἡ τῆς καθέδρας ταύτης μεταποιού μενος, ἢ (81) τὴν ἀρχὴν ἐπέστην ὑμῖν, μετὰ τῆς πολιᾶς ταύτης, καὶ τῶν ἐῤῥικνωμένων τούτων καὶ χρόνῳ καὶ νόσῳ μελῶν, ἢ νῦν ταύτας φέρω τὰς ἀτι- μίας, αἰσχυνοίμην μὲν ἂν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν, ἃ καὶ τοῖς παλαιοῖς ἔθος μαρτύρεσθαι· αἰσχυνοίμην δ' ἂν τὴν καθέδραν ταύτην, καὶ τὸ ἱερὸν τοῦτο συν έδριον, καὶ τὸν ἅγιον τοῦτον καὶ νεοπαγή λαόν, ἐφ ὃν τοσαύτη τῶν πονηρῶν δυνάμεων ή παράταξις, ἵνα πρὶν συστῆναι λυθῇ, καὶ πρὶν γεννηθῆναι νεκρωθῇ, κατὰ Χριστὸν ἤδη μορφούμενος. Αἰσχυνοίμην δ' ἂν τοὺς ἐμοὺς καμάτους καὶ πόνους, καὶ τὸ ἔσθημα τοῦτο τὸ τρύχινον, καὶ τὴν ἐρημίαν καὶ τὴν ἀναχώ ρησιν ᾗ συνεζήσαμεν, καὶ τὸν ἄσκευον βίον, καὶ τὴν εὐτελῆ τράπεζαν, μικρὸν (82) τῶν πτηνῶν ἀποδέου- σαν. ᾿Αληθευέτωσαν δὲ καί τινες περὶ ἡμῶν, ὅτι για ὑμᾶς. S. GREGORII THEOLOGI invideri creleret, dum a scientiæ ligno hactenus A arceretur. Hæc, et Cain ad inferendamn fratri ne cem impulit, quod purius sanctiusque ejus sacrif- cium æquo animo ferre non potuisset. Hæc, et mundum immunde atque incomposite se gerentem aquis texit, et Sodomitas igne obruit. Haec, et Dathan, et Abiron, adversus Moysen furore elatos, in terram defodit, et Mariam, quæ adversus fra- trem tantummodo murmuraverat, lepra infecit. Il:rc, et prophetarum cruore terrain contaminavit, et sapientissimum illum Salomonem per mulieres perculit. Ilæc, et illum laqueo dignum Judam, exi- gua pecunia illectum, proditorem exhibait, et He rodem pucrorum interfectorem, et Pilatum Christi- cidam effecit. Hæc et Israelen ventilavit, ac di- spersit, ne nunc quidem adhuc e peccato suo emer- gentem. Haec, et apostatam tyrannum in nos exci- tavit, cujus carbones adhuc molestiam iuferunt, licet animam ipsam efugerimus. Hæc, et præcla- rum Ecclesiæ corpus discidit, in diversa el con- traria studia dissectumn. Hæcc, et Jeroboam illum peccati servum in nos concitavit, et lingua vincu- lum imponit. Disrumpitur enim splendescentem Trinitatem cernens, ac to'a divinitate collucentem, eosque, a quibus sincere prædicatur vobis charos reddentem. Utrum tandem vobis nugari atque ineptire videmur, ita conjectantes? An vero pcr- quam egregie vestri erga me amoris causas orationis penicillo expressimus? Ac de his quidem rebus ila judico. . VI. Quoniam autem nonnullos contumelias quo- C que nobis inustas molesto animo ferre, atque igno- miniam nostram, calamitatem suam ducere conspi- cio, age, de eo quoque paucis disseramus. Etenim si humanum aliquid abjectumque cogitans, atque hanc cathedram affectans, aut huc primum cum senectute bac cana, et his membris, tum vitæ diu- turnitate, tum morbo rugatis atque contractis ve- nissem, aut nunc has ignominias ferrem, profecto cœlum et terram (quæ veteribus attestari moris erat) erubescerem : erubescerein etiam hanc ca- thedrain, et sacrum hoc concilium, et sanctam hanc recensque coagmentatam plebem, adversus quam tot sceleratorum hominum copiæ aciem instruxe- runt, ut, priusquam conjuncta sit, dissolva- tur, et priusquam in lucem prodeat, exstinguatur, D jain secundum Christum formari incipiens. Ad hæc laborum meorum et ærumnarum me puderet, et asperæ hujus vestis, et secessus ac solitudinis, quam familiarem semper habuimus, et vitæ facilis • Deut. xxxi, 1. Elias, quem sequitur Billius. Aliter tamen uobis vi- detur. Nullatenus enim Maximio conveniunt,que narrat Gregorius, de isto Jeroboam, qui ferre non poterat, ut Trinitas splendesceret, Maximus quidem adver- sus Gregorium insurrexit; sed nunquain ei objectuni esta Gregorio eum circa fidem errare. Credimus įgi- tur per istum Jeroboam rectius intelligendum esse vel Demophilum, vel Eudoxium, qui tum Constanti nopoli Arianorum erat antistes, a quo Valens impe- rator baptizatus et hæresi imbutus fuit. ut aves semina colligunt, quibus pascantur, ipse quoque seminibus, leguminibus et quibusvis cibis vesceretur. (76) Ἐποίησεν. Regg. um, duo Colb. et Coinb., (77) Κατέκλυσεν. Combef., κατέκαυσεν. (78) Τον Ιεροβοάμ. {læc de Maximo dicla censet (79) Υμῖν. Reg. bu in textu, et Or. 1, ad marg., (80) Τὴν ἡμετέραν. Hæc desunt in Or. 1. (81) Η. Combefisius delendum putat. (82) Μικρόν, etc. Sic loquitur Gregorius, quod,
PG 36:273Ἐχέτωσαν δὲ ἡμῶν καὶ Γαβαωνῖται πλέον, οὓς οὐδὲ εἰς ξυλοκόπους καὶ ὑδροφόρους οἶδ’ ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον παραδέχεται, μέχρις ἂν προσίωσι τοῖς ἱεροῖς μετὰ τοιούτων τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου στιγμάτων. Εἰ δὲ τῷ λόγῳ συνηγορήσοντες ἥκομεν, καὶ τῇ χήρᾳ καὶ τῇ ἀνάνδρῳ τέως Ἐκκλησίᾳ τὰ δυνατὰ συνεισοίσοντες, οἶόν τινες ἐπίτροποι καὶ κηδεμόνες, ἄλλῳ νυμφαγωγήσοντες, ὃς ἐὰν ἄξιος τοῦ κάλλους φανῇ, καὶ πλείονα τὰ ἐξ ἀρετῆς ἔδνα προσενέγκῃ τῇ βασιλίδι, πότερον, ἐπαινετοὶ τῆς προθυμίας, ἢ ψεκτοὶ τῆς ὑπονοίας; ὅτι τοῖς ἀλλοτρίοις κρινόμεθα πάθεσιν. Ὡς δὴ σύ γε, ὦ βέλτιστε, καὶ εἰ νηὶ̈ χειμαζομένῃ χεῖρα ὀρέγομεν ἢ πολιορκουμένῃ πόλει, ἢ ὑπὸ πυρὸς οἰκίᾳ δαπανωμένῃ, ἢ σκάφεσι βοηθοῦντες, ἢ φάλαγξιν, ἢ σβεστηρίοις ὀργάνοις, πάντως ἂν ἢ καταποντιστὰς ἡμᾶς ὠνόμασας, ἢ τῆς πόλεως, ἢ τῆς οἰκίας ἐραστὰς, ἀλλ’ οὐ προστάτας καὶ κηδεμόνας. Ζ. Ἀλλ’ οὐχ οὕτω, φησὶ, δοκεῖ τοῖς πολλοῖς. Τί δέ μοι διαφέρει, ᾧ τοῦ εἶναι πλεῖον ὁ λόγος, μᾶλλον δὲ πᾶς; Τοῦτο γὰρ, ἢ κατέκρινεν, ἢ ἐδικαίωσεν· ἢ ἄθλιον πεποίηκεν, ἢ μακάριον. Τὸ δὲ δοκεῖν, οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὤσπερ οὐδὲ ὄναρ ἀλλότριον.ναικὸς ἀλλοτρίας (85) ἐπεθυμήσαμεν, οἱ μηδὲ ἰδίαν Α ἔχειν θελήσαντες. Ἐχέτωσαν (34) δὲ ἡμῶν καὶ Γα- βαωνίται πλέον, οὓς οὐδὲ εἰς ξυλοκόπους (85) καὶ υδροφόρους οἶδ' ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον παραδέχε- ται, μέχρις ἂν προσίωσι τοῖς ἱεροῖς μετὰ τοιούτων τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου στιγμάτων. Εἰ δὲ τῷ λόγῳ συνηγορήσοντες ἥκομεν, καὶ τῇ χήρᾳ καὶ τῇ ἀνάν- δρῳ τέως Εκκλησίᾳ τὰ δυνατὰ (86) συνεισοίσοντες, οἷόν τινες ἐπίτροποι καὶ κηδεμόνες, ἄλλῳ νυμφαγω γήσοντες, ὃς ἐὰν ἄξιος τοῦ κάλλους φανῇ, καὶ πλείο- να (87) τὰ ἐξ ἀρετῆς ἔδια προσενέγκῃ τῇ βασιλίδι, πότερον, ἐπαινετοὶ τῆς προθυμίας, ἢ ψεκτοὶ τῆς ὑπονοίας ; ὅτι τοῖς ἀλλοτρίοις κρινόμεθα πάθεσιν. Ὡς δὴ σύγε, ὦ βέλτιστε, καὶ εἰ νηῒ χειμαζομένῃ χεῖρα ὀρέγομεν (88) ἢ πολιορκουμένῃ πόλει, ἢ ὑπὸ τυρὸς οἰκίᾳ δαπανωμένῃ, ἢ σκάφεσι βοηθοῦντες, ή φάλαγξιν, ἢ σβεστηρίοις ὀργάνοις, πάντως ἂν ἢ και αποντιστὰς ἡμᾶς ὠνόμασας, ἢ τῆς πόλεως, ἢ τῆς εἰκίας ἐραστὰς (89), ἀλλ᾽ οὐ προστάτας καὶ κηδε μόνες. Β Ζ'. 'Αλλ' οὐχ οὕτω, φησί, δοκεῖ (90) τοῖς πολλοῖς. Τί δέ μοι διαφέρει, ᾧ τοῦ εἶναι πλεῖον (91) ὁ λόγος, μᾶλλον δὲ πᾶς; Τοῦτο γὰρ, ἢ κατέκρινεν, ἢ ἐδι- καίωσεν· ἢ ἄθλιον πεποίηκεν, ἢ μακάριον. Τὸ δὲ δο- κεῖν, οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὥσπερ οὐδὲ ὄναρ ἀλλότριον. Οὐχ οὕτω, φησί, δοκεῖς τοῖς πολλοῖς, ἄνθρωπε. Ή γῆ δὲ δοκεῖ τοῖς ἐλιγγιῶσιν ἑστάναι; τοῖς δὲ μεθύουσι " νήφειν οἱ νήφοντες, ἀλλ' οὐκ ἐπὶ κεφαλὴν βαδίζειν, ἡ περιτρέπεσθαι; τὸ μέλι δὲ, οὐ πικρόν ἐστιν, ὅτε καὶ οἷς νομίζεται, νοσοῦσί τε καὶ κακῶς (92) διακει μένοις; Αλλ᾿ οὐ παρὰ τοῦτο τὰ πράγματα οὕτως ἔχει, ὡς δοκεῖ τοῖς πάσχουσιν. Δεῖξον οὖν ὑγιαίνον- τας τοὺς οὕτως ὑπειληφότας, καὶ τότε ἡμῖν παραί- μεσον (93) μετατίθεσθαι· ἢ καταγίνωσκε, μή πειθο μένων, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς ἱσταμένων κρίσεως. Οὐχ οὕτω δοκῶ τοῖς πολλοῖς, Θεῷ δὲ οὕτω καὶ οὐ δοκῶ, πεφανέρωμαι δὲ τῷ εἰδότι τὰ πάντα (94) πριν γενέ- σεως αὐτῶν, τῷ πλάσσοντι (93) καταμόνας τας καρ δίας ἡμῶν, τῷ συνιέντι εἰς πάντα τὰ ἔργα ἡμῶν, τὰ κινήματα, καὶ τὰ διανοήματα, μεθ' ὧν τὰ πραττό μενα, ὃν λανθάνει τῶν ὄντων οὐδὲν, οὐδὲ λαθεῖν δύ- ναται, ὃς ἑτέρως ὁρᾷ τὰ ἡμέτερα, ἢ ὡς ὁρῶσιν ἄν θρωποι. Άνθρωπος μὲν γὰρ εἰς πρόσωπον, ὁ δὲ ξυλοφόρους. ὠρέγομεν. ἔδαφι στάς, έχεις, : Ὁ πλάσας καταμόνας τας καρδίας απ τῶν. • - DE SEIPSO, ETC. ORATIO XXXVI. et expeditæ, et simplicis ac frugalis mensæ, avium vita haud multo inferioris. In gratiam porro cum veritate redeant, qui nos alienam uxorem expeti- visse aiunt, cum ne propriam quidem habere vo- luerimus. Sint etiam meliores, quam nos condi- tione Gabaonitæ, quos tamen ne ad id quidem munus Spiritus sanctus admissurus est, ut ligna et aquam portent, quandiu cum hujusmodi et ser- monis et vitæ maculis ad sacra accesserint. Sin autem ea nobis huc veniendi causa fuit, ut fidei patrocinium suseiperemus, Ecclesiæque viro inte- rim orbatæ, haud secus ac tutores quidam et cura- tores, operam pro virili nostra navaremus, alteri, qui præstanti ipsius forma dignus videretur, ac plura virtutum tanquam sponsalia reginæ obtulisset, eau collocaturi, utrum tandem nobis hujusmodi animi alacritas laudem, an bominum suspicio re- prehensionem afferre debet ( (quandoquidem ex alienis affectibus judicamur)? Eodem igitur modo, vir optime, si navi tempestate jactatæ ac pericli- tanti, aut urbi obsidione cinctæ, aut ædibus flammæ ardore conflagrantibus manum porrexissemus, partim vide- licet scaphis, partim exercitu, partim instrumentis ad exstinguendam flammam accommodis opem ferentes, pro- cul dubio nos, aut prædones, aut urbis vel domus amatores vocasses, non autem patronos et procuratores. B C D Dan. xii, 42. * Psal. xxxi, 15. • lierem alienam intelligit Constantinopolitanam Ecclesiam ; et per propriam, Sasima. conditio, quam nostra. » Hereticos signifcat, qui licet opibus et gratia florerent, ne quidein di- gui erant, qui vel minimumi sacerdotii munus obirent. codd., c lignorum cæsores. » Leuvenklaius pro «li- gualoribus, et e lixis » accipit. In ed., Vil. At plerisque secus videtur, inquies. Quid vero méa interest, qui rei veritatem magis curo, imo solum curo? Hoc enim vel me condemnave- rit, vel absolverit: hoc vel miserum vel beatum reddiderit. Al, quid aliis videatur, nihil ad nos, quemadmodum nec alienum somnium. Non ita aliis videtur, ais. Quid vero? An iis, qui vertigine correpti sunt, terra fixa et stabilis esse videtur? an ebriis sobrii integra mente esse, ac non potius in caput incedere, ac sursum deorsumque mo- veri ? annon quibusdam interdum hominibus mel amarum est, nempe morbo laborantibus, ma- leque affectis? At non propterea res sic se habent, ut, qui ita affecti sunt, arbitrantur. Quocirca ostende prius eos, qui de nobis ita sentiunt, sanos esse; ac tum nos admone, ut meliorem mentem induamus : aut condemna, si consilio tuo non pareamus, sed in eadem sententia perstemus. Non ita multis vi- deor, at Deo ita: imo non videor, sed perspicuus atque manifestus sum ei, qui omnia, priusquam oriantur, novit ; qui corda nostra sigillatim fingit; qui in omnia opera nostra, omnes motus et cogita- tiones, quibuscum res a nobis geruntur, intelligit; klaius vertit, « eversores., Forte legit, ut scripsit Billius ad marg. ed. Bas., quamvis in interpretatione non sit secutus. enim, dicat aliquis, plerisqu non videris. ptum reperimus in uno e Regiis codicibus. Qui duxit sigillatim corda eoruin. (83) Γυναικὸς ἀλλοτρίας. Gregorius per ma- (84) Ἐχέτωσαν, etc. . Potior sit Gabaonitarum (85) Ξυλοκόπους. Sic LXX et permulti Regg. (86) Τὰ δυνατά. Or. 1, κατὰ δύναμιν. (87) Πλείονα. Duo Regg. et quinque Colb. adduntra. (88) Ορέγομεν. Duo Regg., ὠρέξαμεν. Οr. 1, (89) Εραστάς. • Amatores, cupidos. » Leuven (90) Δοκεῖ. Reg. bm aliique plures, δοκείς. « Αι (91) Πλείον. Legendum videtur, πλείων. Sic scri- (92) Κακώς. Savil. et Comb., πικρῶς. (43) Παραίνεσιν. Tres codd., παραίνει. (94) Τὰ πάντα. Sic tres codd. Deest τά in ed. (45) Πλάσσοντι. Bas., πλάσαντι. Sic in psal.
PG 36:274Οὐχ οὕτω, φησὶ, δοκεῖς τοῖς πολλοῖς, ἄνθρωπε. Ἡ γῆ δὲ δοκεῖ τοῖς ἰλιγγιῶσιν ἑστάναι; τοῖς δὲ μεθύουσι νήφειν οἱ νήφοντες, ἀλλ’ οὐκ ἐπὶ κεφαλὴν βαδίζειν, ἢ περιτρέπεσθαι; τὸ μέλι δὲ, οὐ πικρόν ἐστιν, ὅτε καὶ οἷς νομίζεται, νοσοῦσί τε καὶ κακῶς διακειμένοις; Ἀλλ’ οὐ παρὰ τοῦτο τὰ πράγματα οὕτως ἔχει, ὡς δοκεῖ τοῖς πάσχουσιν. Δεῖξον οὖν ὑγιαίνοντας τοὺς οὕτως ὑπειληφότας, καὶ τότε ἡμῖν παραίνεσον μετατίθεσθαι· ἢ καταγίνωσκε, μὴ πειθομένων, ἀλλ’ ἐπὶ τῆς αὐτῆς ἱσταμένων κρίσεως. Οὐχ οὕτω δοκῶ τοῖς πολλοῖς, Θεῷ δὲ οὕτω· καὶ οὐ δοκῶ, πεφανέρωμαι δὲ τῷ εἰδότι τὰ πάντα πρὶν γενέσεως αὐτῶν, τῷ πλάσσοντι καταμόνας τὰς καρδίας ἡμῶν, τῷ συνιέντι εἰς πάντα τὰ ἔργα ἡμῶν, τὰ κινήματα, καὶ τὰ διανοήματα, μεθ’ ὧν τὰ πραττόμενα, ὃν λανθάνει τῶν ὄντων οὐδὲν, οὐδὲ λαθεῖν δύναται, ὃς ἑτέρως ὁρᾷ τὰ ἡμέτερα, ἢ ὡς ὁρῶσιν ἄνθρωποι. Ἄνθρωπος μὲν γὰρ εἰς πρόσωπον, ὁ δὲ Θεὸς εἰς καρδίαν. Ἤκουσας τῆς Γραφῆς λεγούσης, καὶ πίστευε. Οὗ φροντιστέον μᾶλλον, ἢ πάντων ὁμοῦ τῶν ἄλλων, τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν.ναικὸς ἀλλοτρίας (85) ἐπεθυμήσαμεν, οἱ μηδὲ ἰδίαν Α ἔχειν θελήσαντες. Ἐχέτωσαν (34) δὲ ἡμῶν καὶ Γα- βαωνίται πλέον, οὓς οὐδὲ εἰς ξυλοκόπους (85) καὶ υδροφόρους οἶδ' ὅτι τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον παραδέχε- ται, μέχρις ἂν προσίωσι τοῖς ἱεροῖς μετὰ τοιούτων τοῦ βίου καὶ τοῦ λόγου στιγμάτων. Εἰ δὲ τῷ λόγῳ συνηγορήσοντες ἥκομεν, καὶ τῇ χήρᾳ καὶ τῇ ἀνάν- δρῳ τέως Εκκλησίᾳ τὰ δυνατὰ (86) συνεισοίσοντες, οἷόν τινες ἐπίτροποι καὶ κηδεμόνες, ἄλλῳ νυμφαγω γήσοντες, ὃς ἐὰν ἄξιος τοῦ κάλλους φανῇ, καὶ πλείο- να (87) τὰ ἐξ ἀρετῆς ἔδια προσενέγκῃ τῇ βασιλίδι, πότερον, ἐπαινετοὶ τῆς προθυμίας, ἢ ψεκτοὶ τῆς ὑπονοίας ; ὅτι τοῖς ἀλλοτρίοις κρινόμεθα πάθεσιν. Ὡς δὴ σύγε, ὦ βέλτιστε, καὶ εἰ νηῒ χειμαζομένῃ χεῖρα ὀρέγομεν (88) ἢ πολιορκουμένῃ πόλει, ἢ ὑπὸ τυρὸς οἰκίᾳ δαπανωμένῃ, ἢ σκάφεσι βοηθοῦντες, ή φάλαγξιν, ἢ σβεστηρίοις ὀργάνοις, πάντως ἂν ἢ και αποντιστὰς ἡμᾶς ὠνόμασας, ἢ τῆς πόλεως, ἢ τῆς εἰκίας ἐραστὰς (89), ἀλλ᾽ οὐ προστάτας καὶ κηδε μόνες. Β Ζ'. 'Αλλ' οὐχ οὕτω, φησί, δοκεῖ (90) τοῖς πολλοῖς. Τί δέ μοι διαφέρει, ᾧ τοῦ εἶναι πλεῖον (91) ὁ λόγος, μᾶλλον δὲ πᾶς; Τοῦτο γὰρ, ἢ κατέκρινεν, ἢ ἐδι- καίωσεν· ἢ ἄθλιον πεποίηκεν, ἢ μακάριον. Τὸ δὲ δο- κεῖν, οὐδὲν πρὸς ἡμᾶς, ὥσπερ οὐδὲ ὄναρ ἀλλότριον. Οὐχ οὕτω, φησί, δοκεῖς τοῖς πολλοῖς, ἄνθρωπε. Ή γῆ δὲ δοκεῖ τοῖς ἐλιγγιῶσιν ἑστάναι; τοῖς δὲ μεθύουσι " νήφειν οἱ νήφοντες, ἀλλ' οὐκ ἐπὶ κεφαλὴν βαδίζειν, ἡ περιτρέπεσθαι; τὸ μέλι δὲ, οὐ πικρόν ἐστιν, ὅτε καὶ οἷς νομίζεται, νοσοῦσί τε καὶ κακῶς (92) διακει μένοις; Αλλ᾿ οὐ παρὰ τοῦτο τὰ πράγματα οὕτως ἔχει, ὡς δοκεῖ τοῖς πάσχουσιν. Δεῖξον οὖν ὑγιαίνον- τας τοὺς οὕτως ὑπειληφότας, καὶ τότε ἡμῖν παραί- μεσον (93) μετατίθεσθαι· ἢ καταγίνωσκε, μή πειθο μένων, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῆς αὐτῆς ἱσταμένων κρίσεως. Οὐχ οὕτω δοκῶ τοῖς πολλοῖς, Θεῷ δὲ οὕτω καὶ οὐ δοκῶ, πεφανέρωμαι δὲ τῷ εἰδότι τὰ πάντα (94) πριν γενέ- σεως αὐτῶν, τῷ πλάσσοντι (93) καταμόνας τας καρ δίας ἡμῶν, τῷ συνιέντι εἰς πάντα τὰ ἔργα ἡμῶν, τὰ κινήματα, καὶ τὰ διανοήματα, μεθ' ὧν τὰ πραττό μενα, ὃν λανθάνει τῶν ὄντων οὐδὲν, οὐδὲ λαθεῖν δύ- ναται, ὃς ἑτέρως ὁρᾷ τὰ ἡμέτερα, ἢ ὡς ὁρῶσιν ἄν θρωποι. Άνθρωπος μὲν γὰρ εἰς πρόσωπον, ὁ δὲ ξυλοφόρους. ὠρέγομεν. ἔδαφι στάς, έχεις, : Ὁ πλάσας καταμόνας τας καρδίας απ τῶν. • - DE SEIPSO, ETC. ORATIO XXXVI. et expeditæ, et simplicis ac frugalis mensæ, avium vita haud multo inferioris. In gratiam porro cum veritate redeant, qui nos alienam uxorem expeti- visse aiunt, cum ne propriam quidem habere vo- luerimus. Sint etiam meliores, quam nos condi- tione Gabaonitæ, quos tamen ne ad id quidem munus Spiritus sanctus admissurus est, ut ligna et aquam portent, quandiu cum hujusmodi et ser- monis et vitæ maculis ad sacra accesserint. Sin autem ea nobis huc veniendi causa fuit, ut fidei patrocinium suseiperemus, Ecclesiæque viro inte- rim orbatæ, haud secus ac tutores quidam et cura- tores, operam pro virili nostra navaremus, alteri, qui præstanti ipsius forma dignus videretur, ac plura virtutum tanquam sponsalia reginæ obtulisset, eau collocaturi, utrum tandem nobis hujusmodi animi alacritas laudem, an bominum suspicio re- prehensionem afferre debet ( (quandoquidem ex alienis affectibus judicamur)? Eodem igitur modo, vir optime, si navi tempestate jactatæ ac pericli- tanti, aut urbi obsidione cinctæ, aut ædibus flammæ ardore conflagrantibus manum porrexissemus, partim vide- licet scaphis, partim exercitu, partim instrumentis ad exstinguendam flammam accommodis opem ferentes, pro- cul dubio nos, aut prædones, aut urbis vel domus amatores vocasses, non autem patronos et procuratores. B C D Dan. xii, 42. * Psal. xxxi, 15. • lierem alienam intelligit Constantinopolitanam Ecclesiam ; et per propriam, Sasima. conditio, quam nostra. » Hereticos signifcat, qui licet opibus et gratia florerent, ne quidein di- gui erant, qui vel minimumi sacerdotii munus obirent. codd., c lignorum cæsores. » Leuvenklaius pro «li- gualoribus, et e lixis » accipit. In ed., Vil. At plerisque secus videtur, inquies. Quid vero méa interest, qui rei veritatem magis curo, imo solum curo? Hoc enim vel me condemnave- rit, vel absolverit: hoc vel miserum vel beatum reddiderit. Al, quid aliis videatur, nihil ad nos, quemadmodum nec alienum somnium. Non ita aliis videtur, ais. Quid vero? An iis, qui vertigine correpti sunt, terra fixa et stabilis esse videtur? an ebriis sobrii integra mente esse, ac non potius in caput incedere, ac sursum deorsumque mo- veri ? annon quibusdam interdum hominibus mel amarum est, nempe morbo laborantibus, ma- leque affectis? At non propterea res sic se habent, ut, qui ita affecti sunt, arbitrantur. Quocirca ostende prius eos, qui de nobis ita sentiunt, sanos esse; ac tum nos admone, ut meliorem mentem induamus : aut condemna, si consilio tuo non pareamus, sed in eadem sententia perstemus. Non ita multis vi- deor, at Deo ita: imo non videor, sed perspicuus atque manifestus sum ei, qui omnia, priusquam oriantur, novit ; qui corda nostra sigillatim fingit; qui in omnia opera nostra, omnes motus et cogita- tiones, quibuscum res a nobis geruntur, intelligit; klaius vertit, « eversores., Forte legit, ut scripsit Billius ad marg. ed. Bas., quamvis in interpretatione non sit secutus. enim, dicat aliquis, plerisqu non videris. ptum reperimus in uno e Regiis codicibus. Qui duxit sigillatim corda eoruin. (83) Γυναικὸς ἀλλοτρίας. Gregorius per ma- (84) Ἐχέτωσαν, etc. . Potior sit Gabaonitarum (85) Ξυλοκόπους. Sic LXX et permulti Regg. (86) Τὰ δυνατά. Or. 1, κατὰ δύναμιν. (87) Πλείονα. Duo Regg. et quinque Colb. adduntra. (88) Ορέγομεν. Duo Regg., ὠρέξαμεν. Οr. 1, (89) Εραστάς. • Amatores, cupidos. » Leuven (90) Δοκεῖ. Reg. bm aliique plures, δοκείς. « Αι (91) Πλείον. Legendum videtur, πλείων. Sic scri- (92) Κακώς. Savil. et Comb., πικρῶς. (43) Παραίνεσιν. Tres codd., παραίνει. (94) Τὰ πάντα. Sic tres codd. Deest τά in ed. (45) Πλάσσοντι. Bas., πλάσαντι. Sic in psal.
PG 36:275Ἢ δύο μὲν ἀνθρώποις περὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματος συμβούλοις χρώμενος, συνετωτέρῳ τε καὶ ἀμαθεστέρῳ, οὐκ ἂν εὖ φρονεῖν ἔδοξας, εἰ τὸν συνετώτερον παρεὶς, τῷ ἀμαθεστέρῳ κατηκολούθησας; οὐδὲ γὰρ ὁ Ῥοβοὰμ ἐπῃνέθη, ὅτι τὴν βουλὴν τῶν πρεσβυτέρων ἀτιμάσας, τὴν τῶν νεωτέρων ἔστησε. Θεοῦ δὲ καὶ ἀνθρώπων ἐξεταζομένων, προτιμήσεις τὰ τῶν ἀνθρώπων; Οὐ σύ γε, ἂν ἐμοὶ πείθῃ, καὶ φρονῇς ἄμεινον. Η. Ἀλλ’ αἰσχυνόμεθά σου, φησὶ, ταῖς ὕβρεσιν. Ἐγὼ δὲ ὑμῖν, ὅτι αἰσχύνεσθε. Εἰ μὲν γὰρ ὀρθῶς ταῦτα πάσχομεν, αἰσχυντέον ἡμῖν μᾶλλον, ἢ ὑμῖν ἐφ’ ἡμῖν· οὐχ ὅτι ἀτιμαζόμεθα μᾶλλον, ἢ ὅτι ἐσμὲν ἀτιμίας ἄξιοι· εἰ δὲ ἀδίκως, τῶν ὑβριζόντων τὸ ἔγκλημα, καὶ ὑπὲρ ἐκείνων μᾶλλον, ἢ ὑπὲρ ἡμῶν ἀγανακτητέον· ἐκεῖνοι γὰρ οἱ κακῶς πάσχοντες. Εἰ δέ με ὄντα κακὸν, ἄριστον ὑπελάμβανες, τί με ποιεῖν ἐχρῆν; Εἶναι μᾶλλον κακὸν, ἵνα πλέον ἀρέσκω σοί; Οὐκ ἂν τοῦτο ἐμαυτῷ συνεβούλευσα. Οὕτως οὐδὲ, εἰ κατορθοῦντά με πταίειν ὑπολαμβάνεις, τοῦ κατορθοῦν διὰ σὲ μεταθήσομαι. Ζῶ γὰρ, οὐ σοὶ μᾶλλον ἢ ἐμαυτῷ· καὶ σύμβουλον ἔχω περὶ πάντων τὸν λόγον, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ δικαιώματα, ὑφ’ ὧν ἁλίσκομαι μὲν πολλάκις, οὐδενὸς κατηγοροῦντος·σης, καὶ πίστευε. Ο φροντιστέον μᾶλλον, ἢ πάντων ὁμοῦ τῶν ἄλλων, τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν. "Η δύο μὲν ἀνθρώποις περὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματος συμβούλοις χρώμενος, συνετωτέρῳ τε καὶ ἀμαθεστέρῳ, οὐκ ἂν εὖ φρονεῖν ἔδοξας, εἰ τὸν συνετώτερον παρεὶς, τῷ ἀμαθεστέρῳ κατηκολούθησας; οὐδὲ γὰρ ὁ Ροβοαμ ἐπηνέθη, ὅτι τὴν βουλὴν τῶν πρεσβυτέρων ἀτιμά σας, τὴν τῶν νεωτέρων ἔστησε. Θεοῦ δὲ καὶ ἀνθρώ πων ἐξεταζομένων, προτιμήσεις τὰ τῶν ἀνθρώπων; Οὐ σύ γε, ἂν ἐμοὶ πείθῃ, καὶ φρονῆς ἄμεινον. Η'. Αλλ' αἰσχυνόμεθά σου, φησί, ταῖς ὕβρεσιν. Ἐγὼ δὲ ὑμῖν, ὅτι αἰσχύνεσθε. Εἰ μὲν γὰρ ὀρθῶς ταῦτα πάσχομεν, αἰσχυντέον ἡμῖν μᾶλλον, ἢ ὑμῖν ἐφ᾽ ἡμῖν· οὐχ ὅτι (97) ἀτιμαζόμεθα μᾶλλον, ἢ ὅτι ἐσμεν ἀτιμίας ἄξιοι· εἰ δὲ ἀδίκως, τῶν ὑβριζόντων τὸ ἔγκλη μα, καὶ ὑπὲρ ἐκείνων μᾶλλον, ἢ ὑπὲρ ἡμῶν ἀγα νακτητέον· ἐκεῖνοι γὰρ οἱ κακῶς πάσχοντες. Εἰ δέ με ὄντα κακόν, ἄριστον υπελάμβανες, τί με ποιεῖν ἐχρῆν; Εἶναι μᾶλλον κακόν, ἵνα πλέον ἀρέσκω σοί; Οὐκ ἂν τοῦτο ἐμαυτῷ συνεβούλευσα. Οὕτως οὐδὲ, εἰ τοῦ κατα κατορθοῦντά με πταίειν ὑπολαμβάνεις (98), ορθοῦν διὰ σὲ μεταθήσομαι (99). Ζῶ γάρ, οὐ σολ μᾶλλον ἢ ἐμαυτῷ· καὶ σύμβουλον ἔχω περὶ πάν των τὸν λόγον, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ δικαιώματα, ὑφ᾽ ὧν ἁλίσκομαι μὲν πολλάκις, οὐδενὸς κατηγοροῦντος ἀφίεμαι δὲ, πολλῶν κατακρινόντων. Καὶ τοῦτο μό νον οὐκ ἔστι διαφυγεῖν, τὸ ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς δικαστήριον, πρὸς ὁ βλέποντας μόνον, τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν Ιτέον. Τὸ δοκεῖν δὲ, ἂν μὲν ὑπάρχῃ (1), δεξόμεθα, ἵν' εἴπω τι καὶ ἀνθρώπινον· ἂν δὲ ἀντιπίπτῃ, χαίρειν ἐάσομεν (2), καὶ οὐδὲν τοῦ εἶναι διὰ τὸ δοκεῖν ἀφαι ρήσομεν. Α Θεός (96) εἰς καρδίαν. "Ηκουσας τῆς Γραφῆς λεγού δε. Θ. Καὶ γὰρ οὕτως ἔχει· ὁ μέν τινος ένεκεν τὸ καλὸν ἐπιτηδεύων, οὐ βέβαιος εἰς ἀρετήν. Ομοῦ τε γὰρ παρῆλθεν ἐκεῖνο, καὶ τοῦ καλοῦ στήσεται· ὥσπερ ὁ κέρδους ἕνεκεν πλέων, τοῦ πλεῖν, ἂν μὴ παρῇ τὸ κερδαίνειν. Ὁ δὲ αὐτὸ δι᾿ ἑαυτὸ τιμῶν τε καὶ περιέπων, ἐπειδὴ τοῦ ἑστῶτος ἐρᾷ, ἐστῶσαν ἔχει καὶ τὴν περὶ αὐτὸ προθυμίαν· ὥστε θεῖόν τι πάσχων, καὶ τὸ τοῦ Θεοῦ δύνασθαι λέγειν· Ἐγὼ δὲ, ὁ αὐ τός εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι. Ούκουν μεταποιηθή- σεται, οὐδὲ μετατεθήσεται, οὐδὲ συμμεταπεσείται (3) τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν, ἄλλοτε ἄλλος γινό μενος, καὶ πολλὰς μεταλαμβάνων χρόας, ὥσπερ τὰς τῶν πετρῶν οἱ πολύποδες, αἷς ἂν ὁμιλήσωσι· μενεῖ 111, 6. μετασθήσομαι. Υπάρχῃ. ὑπάρξῃ. . S. GREGORII THEOLOGI quem nihil eorum, quæ sunt, latet, aut latere po- test; qui aliter res nostras intuetur, atque mortales solent. Homo enim videt in faciem : Deus autem in- tuetur cor. Audisti Scripturam hæc dicentem : ac fdem adhibe. Cujus judicium cordatis hominibus pluris faciendum, magisque curandum est, quam omnium aliorum in unum coactorum. Au tu, duos quidem homines, quorum alter acutior et sagacior, after imperitior et hebetior esset, de eodem negotio În consilium adhibens, haud recta mente præditus esse videreris, si, relicto prudentis consilio, judi- cium imperiti sequereris? Neque enim Roboam ex eo laudem est consecutus, quod, pro nihilo habita senum sententia, juvenum consiliis paruit. Cum autem Deus et homines inter se expendantur, ju- dicia hominum potiora duces, quam Dei? Nequaquam certe id facies, si me audias, recteque sentias. VIII. At, inquis, tuarum contumeliarum nos pu- B det. Me vero vestri, quos ob eam rem pudescal. Nam si hæc juste patimur, nobis potius ipsis, quam vobis nostra causa, erubescendum est; non quia contemnimur, sed quia contemptu et ignominia dignos nos præbemus : si autem inique, crimen eorum est, qui contumeliam inferunt ; ac proinde illorum potius, quam nostri causa indignari et stomachari debetis, quoniam ii sunt, quibuscum male agitur. Quod si me, cum malus essem, opti- mum virum existimares, quid mihi faciendum esset? Improbiorne ut essem, quo magis tibi placerem? Haudquaquam sane id mibi consilii de- dissem. Eodem modo nec si me, recte et cum vir- tute incedentem, offendere ac labi putes, a recla vivendi ratione propter te desistam. Nec C enim tibi magis, quam mihi ipsi vivo : atque in omnibus rebus consiliarii loco, rationem Deique justificationes habeo, a quibus plerumque, etiam nullo accusante, convincor; et rursuin, condem- nantibus multis, absolvor. Atque hoc unum tribu- nal nemo effugere potest, internum nempe atque in nobis situm, idque solum ob oculos propositum habentes, rectum vitæ iter tenere debemus. Quod autem ad hominum de nobis existimationem attinet, ita animo comparati sumus, ut, siquidem ea contingat, non illibenter accepturi simus, ut humani etiam aliquid dicam; sin autem in cont a- rium cadat, valere jubebimus, nec quidquam de rei veritate propter hominum opinionem detrabemus. 1X Sic enim comparatum est: qui honestum ali- D cujus causa studiose sectatur, is profecto neuti- quam firmas in virtute radices egit. Simul enim atque res ea effluxerit, recti quoque studium de- ponet; quemadmodum qui quæstus causa navigat, nisi lucrum præsto sit, navigare desistet. At qui bonum ipsum propter se colit et amplectitur, quo- niam rem fixam et stabilem amat, certam quoque et constantem erga illud animi alacritatem habet; adeo ut divinum aliquid sentiens, his quoque Dei verbis uti possit : Ego idem sum, et non mulor. Quamobrem nec ab animo suo migrabit, nec immu- tabitur atque a se desciscet, nec cum temporibus • Reg. xvi, 7. ' III Reg. xi, seqq. Malach. Loremnimur, quam, » etc. Coinb. In ed., Comb., (96) Ὁ δὲ Θεός. Duo Regg. et Or. 1, Θεὸς (97) Οὐχ δτι. Comb., οὐδ' ὅτι. « Non tam quia (98) Υπολαμβάνεις. Reg. bm, ὑπολαμβάνῃς. (99) Μεταβήσομαι. Sic tres Regg., Or. 1 et (2) Εάσομεν. Reg. bin, εάσωμεν. (3) Συμμεταπεσείται. Reg. bm, συμπεσείται.
PG 36:276ἀφίεμαι δὲ, πολλῶν κατακρινόντων. Καὶ τοῦτο μόνον οὐκ ἔστι διαφυγεῖν, τὸ ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς δικαστήριον, πρὸς ὃ βλέποντας μόνον, τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν ἰτέον. Τὸ δοκεῖν δὲ, ἂν μὲν ὑπάρχῃ, δεξόμεθα, ἵν’ εἴπω τι καὶ ἀνθρώπινον· ἂν δὲ ἀντιπίπτῃ, χαίρειν ἐάσομεν, καὶ οὐδὲν τοῦ εἶναι διὰ τὸ δοκεῖν ἀφαιρήσομεν. Θ. Καὶ γὰρ οὕτως ἔχει· ὁ μέν τινος ἕνεκεν τὸ καλὸν ἐπιτηδεύων, οὐ βέβαιος εἰς ἀρετήν. Ὁμοῦ τε γὰρ παρῆλθεν ἐκεῖνο, καὶ τοῦ καλοῦ στήσεται· ὥσπερ ὁ κέρδους ἕνεκεν πλέων, τοῦ πλεῖν, ἂν μὴ παρῇ τὸ κερδαίνειν. Ὁ δὲ αὐτὸ δι’ ἑαυτὸ τιμῶν τε καὶ περιέπων, ἐπειδὴ τοῦ ἑστῶτος ἐρᾷ, ἑστῶσαν ἔχει καὶ τὴν περὶ αὐτὸ προθυμίαν· ὥστε θεῖόν τι πάσχων, καὶ τὸ τοῦ Θεοῦ δύνασθαι λέγειν· Ἐγὼ δὲ, ὁ αὐτός εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι. Οὔκουν μεταποιηθήσεται, οὐδὲ μετατεθήσεται. οὐδὲ συμμεταπεσεῖται τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν, ἄλλοτε ἄλλος γινόμενος, καὶ πολλὰς μεταλαμβάνων χρόας, ὥσπερ τὰς τῶν πετρῶν οἱ πολύποδες, αἷς ἂν ὁμιλήσωσι· μενεῖ δὲ ὁ αὐτὸς ἀεὶ, πάγιος ἐν οὐ πεπηγόσι, καὶ ἐν στρεφομένοις ἄστροφος·σης, καὶ πίστευε. Ο φροντιστέον μᾶλλον, ἢ πάντων ὁμοῦ τῶν ἄλλων, τοῖς γε νοῦν ἔχουσιν. "Η δύο μὲν ἀνθρώποις περὶ τοῦ αὐτοῦ πράγματος συμβούλοις χρώμενος, συνετωτέρῳ τε καὶ ἀμαθεστέρῳ, οὐκ ἂν εὖ φρονεῖν ἔδοξας, εἰ τὸν συνετώτερον παρεὶς, τῷ ἀμαθεστέρῳ κατηκολούθησας; οὐδὲ γὰρ ὁ Ροβοαμ ἐπηνέθη, ὅτι τὴν βουλὴν τῶν πρεσβυτέρων ἀτιμά σας, τὴν τῶν νεωτέρων ἔστησε. Θεοῦ δὲ καὶ ἀνθρώ πων ἐξεταζομένων, προτιμήσεις τὰ τῶν ἀνθρώπων; Οὐ σύ γε, ἂν ἐμοὶ πείθῃ, καὶ φρονῆς ἄμεινον. Η'. Αλλ' αἰσχυνόμεθά σου, φησί, ταῖς ὕβρεσιν. Ἐγὼ δὲ ὑμῖν, ὅτι αἰσχύνεσθε. Εἰ μὲν γὰρ ὀρθῶς ταῦτα πάσχομεν, αἰσχυντέον ἡμῖν μᾶλλον, ἢ ὑμῖν ἐφ᾽ ἡμῖν· οὐχ ὅτι (97) ἀτιμαζόμεθα μᾶλλον, ἢ ὅτι ἐσμεν ἀτιμίας ἄξιοι· εἰ δὲ ἀδίκως, τῶν ὑβριζόντων τὸ ἔγκλη μα, καὶ ὑπὲρ ἐκείνων μᾶλλον, ἢ ὑπὲρ ἡμῶν ἀγα νακτητέον· ἐκεῖνοι γὰρ οἱ κακῶς πάσχοντες. Εἰ δέ με ὄντα κακόν, ἄριστον υπελάμβανες, τί με ποιεῖν ἐχρῆν; Εἶναι μᾶλλον κακόν, ἵνα πλέον ἀρέσκω σοί; Οὐκ ἂν τοῦτο ἐμαυτῷ συνεβούλευσα. Οὕτως οὐδὲ, εἰ τοῦ κατα κατορθοῦντά με πταίειν ὑπολαμβάνεις (98), ορθοῦν διὰ σὲ μεταθήσομαι (99). Ζῶ γάρ, οὐ σολ μᾶλλον ἢ ἐμαυτῷ· καὶ σύμβουλον ἔχω περὶ πάν των τὸν λόγον, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ δικαιώματα, ὑφ᾽ ὧν ἁλίσκομαι μὲν πολλάκις, οὐδενὸς κατηγοροῦντος ἀφίεμαι δὲ, πολλῶν κατακρινόντων. Καὶ τοῦτο μό νον οὐκ ἔστι διαφυγεῖν, τὸ ἔνδον καὶ ἐν ἡμῖν αὐτοῖς δικαστήριον, πρὸς ὁ βλέποντας μόνον, τὴν εὐθεῖαν ὁδὸν Ιτέον. Τὸ δοκεῖν δὲ, ἂν μὲν ὑπάρχῃ (1), δεξόμεθα, ἵν' εἴπω τι καὶ ἀνθρώπινον· ἂν δὲ ἀντιπίπτῃ, χαίρειν ἐάσομεν (2), καὶ οὐδὲν τοῦ εἶναι διὰ τὸ δοκεῖν ἀφαι ρήσομεν. Α Θεός (96) εἰς καρδίαν. "Ηκουσας τῆς Γραφῆς λεγού δε. Θ. Καὶ γὰρ οὕτως ἔχει· ὁ μέν τινος ένεκεν τὸ καλὸν ἐπιτηδεύων, οὐ βέβαιος εἰς ἀρετήν. Ομοῦ τε γὰρ παρῆλθεν ἐκεῖνο, καὶ τοῦ καλοῦ στήσεται· ὥσπερ ὁ κέρδους ἕνεκεν πλέων, τοῦ πλεῖν, ἂν μὴ παρῇ τὸ κερδαίνειν. Ὁ δὲ αὐτὸ δι᾿ ἑαυτὸ τιμῶν τε καὶ περιέπων, ἐπειδὴ τοῦ ἑστῶτος ἐρᾷ, ἐστῶσαν ἔχει καὶ τὴν περὶ αὐτὸ προθυμίαν· ὥστε θεῖόν τι πάσχων, καὶ τὸ τοῦ Θεοῦ δύνασθαι λέγειν· Ἐγὼ δὲ, ὁ αὐ τός εἰμι, καὶ οὐκ ἠλλοίωμαι. Ούκουν μεταποιηθή- σεται, οὐδὲ μετατεθήσεται, οὐδὲ συμμεταπεσείται (3) τοῖς καιροῖς καὶ τοῖς πράγμασιν, ἄλλοτε ἄλλος γινό μενος, καὶ πολλὰς μεταλαμβάνων χρόας, ὥσπερ τὰς τῶν πετρῶν οἱ πολύποδες, αἷς ἂν ὁμιλήσωσι· μενεῖ 111, 6. μετασθήσομαι. Υπάρχῃ. ὑπάρξῃ. . S. GREGORII THEOLOGI quem nihil eorum, quæ sunt, latet, aut latere po- test; qui aliter res nostras intuetur, atque mortales solent. Homo enim videt in faciem : Deus autem in- tuetur cor. Audisti Scripturam hæc dicentem : ac fdem adhibe. Cujus judicium cordatis hominibus pluris faciendum, magisque curandum est, quam omnium aliorum in unum coactorum. Au tu, duos quidem homines, quorum alter acutior et sagacior, after imperitior et hebetior esset, de eodem negotio În consilium adhibens, haud recta mente præditus esse videreris, si, relicto prudentis consilio, judi- cium imperiti sequereris? Neque enim Roboam ex eo laudem est consecutus, quod, pro nihilo habita senum sententia, juvenum consiliis paruit. Cum autem Deus et homines inter se expendantur, ju- dicia hominum potiora duces, quam Dei? Nequaquam certe id facies, si me audias, recteque sentias. VIII. At, inquis, tuarum contumeliarum nos pu- B det. Me vero vestri, quos ob eam rem pudescal. Nam si hæc juste patimur, nobis potius ipsis, quam vobis nostra causa, erubescendum est; non quia contemnimur, sed quia contemptu et ignominia dignos nos præbemus : si autem inique, crimen eorum est, qui contumeliam inferunt ; ac proinde illorum potius, quam nostri causa indignari et stomachari debetis, quoniam ii sunt, quibuscum male agitur. Quod si me, cum malus essem, opti- mum virum existimares, quid mihi faciendum esset? Improbiorne ut essem, quo magis tibi placerem? Haudquaquam sane id mibi consilii de- dissem. Eodem modo nec si me, recte et cum vir- tute incedentem, offendere ac labi putes, a recla vivendi ratione propter te desistam. Nec C enim tibi magis, quam mihi ipsi vivo : atque in omnibus rebus consiliarii loco, rationem Deique justificationes habeo, a quibus plerumque, etiam nullo accusante, convincor; et rursuin, condem- nantibus multis, absolvor. Atque hoc unum tribu- nal nemo effugere potest, internum nempe atque in nobis situm, idque solum ob oculos propositum habentes, rectum vitæ iter tenere debemus. Quod autem ad hominum de nobis existimationem attinet, ita animo comparati sumus, ut, siquidem ea contingat, non illibenter accepturi simus, ut humani etiam aliquid dicam; sin autem in cont a- rium cadat, valere jubebimus, nec quidquam de rei veritate propter hominum opinionem detrabemus. 1X Sic enim comparatum est: qui honestum ali- D cujus causa studiose sectatur, is profecto neuti- quam firmas in virtute radices egit. Simul enim atque res ea effluxerit, recti quoque studium de- ponet; quemadmodum qui quæstus causa navigat, nisi lucrum præsto sit, navigare desistet. At qui bonum ipsum propter se colit et amplectitur, quo- niam rem fixam et stabilem amat, certam quoque et constantem erga illud animi alacritatem habet; adeo ut divinum aliquid sentiens, his quoque Dei verbis uti possit : Ego idem sum, et non mulor. Quamobrem nec ab animo suo migrabit, nec immu- tabitur atque a se desciscet, nec cum temporibus • Reg. xvi, 7. ' III Reg. xi, seqq. Malach. Loremnimur, quam, » etc. Coinb. In ed., Comb., (96) Ὁ δὲ Θεός. Duo Regg. et Or. 1, Θεὸς (97) Οὐχ δτι. Comb., οὐδ' ὅτι. « Non tam quia (98) Υπολαμβάνεις. Reg. bm, ὑπολαμβάνῃς. (99) Μεταβήσομαι. Sic tres Regg., Or. 1 et (2) Εάσομεν. Reg. bin, εάσωμεν. (3) Συμμεταπεσείται. Reg. bm, συμπεσείται.
PG 36:277πέτρα τις, οἶμαι, πρὸς ἐμβολὰς ἀνέμων τε καὶ κυμάτων, οὔτε τινασσομένη, καὶ δαπανῶσα περὶ ἑαυτὴν τὰ προσπίπτοντα. Ταῦτα μὲν εἰς τοσοῦτον· οὐδὲ γάρ μοι σχολὴ ταῖς γλώσσαις μάχεσθαι, καὶ ταῦτα ἴσως πλείω τοῦ δέοντος. Ι. Ἤδη δέ μοι πρὸς ὑμᾶς ὁ λόγος, τὸ ἐμὸν ποίμνιον. Ὑμεῖς γένεσθέ μοι, φησὶν ὁ Παῦλος, δόξα, καὶ χαρὰ, καὶ καυχήσεως στέφανος· ὑμεῖς ἀπολογία τοῖς ἐμὲ ἀνακρίνουσιν· ἵν’, ὥσπερ τοῖς τεκτονικοῖς ἢ γραφικοῖς ἀπαιτουμένοις λόγον, ἐξαρκεῖ δείξασι τὸ τεκτονηθὲν ἢ γραφὲν ἀπηλλάχθαι πραγμάτων (ἔργον γὰρ λόγου, φησὶν, ἰσχυρότερον), οὕτως καὶ αὐτὸς ὑμᾶς ἐπιδείξας, ὑπερέξω τὰς λοιδορίας. Ὑπερέξω δὲ πῶς; Πρῶτον μὲν, ἐὰν τὴν εἰς Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα ὁμολογίαν ἀκλινῆ καὶ βεβαίαν φυλάττητε, μηδὲν προστιθέντες, μηδὲ ἀφαιροῦντες, μηδὲ σμικρύνοντες τῆς μιᾶς Θεότητος (τὸ γὰρ ἐλαττωθὲν, τοῦ παντός ἐστιν ἐλάττωσις)· τοὺς δὲ ἄλλο τι φρονοῦντας, ἢ λέγοντας, ἢ φύσεων μέτροις τὸ ἓν διαλύοντας, ἢ διατειχίζοντας, ὡς λύμην τῆς Ἐκκλησίας, καὶ τῆς ἀληθείας ἰὸν, ἀποπέμποισθε, μὴ μισοῦντες, ἀλλ’ ἐλεοῦντες τοῦ πτώματος.δὲ ὁ αὐτὸς ἀεὶ, πάγιος ἐν οὐ πεπηγόσι, καὶ ἐν στρε- Α φομένοις ἄστροφος· πέτρα τις, οἶμαι, πρὸς ἐμβολὰς ανέμων τε καὶ κυμάτων, οὔτε τινασσομένη, καὶ δα- πανώσα περὶ ἑαυτὴν τὰ προσπίπτοντα. Ταῦτα μὲν εἰς τοσοῦτον· οὐδὲ γάρ μοι σχολὴ ταῖς γλώσσαις μά χεσθαι, καὶ ταῦτα (4) ἴσως πλείω τοῦ δέοντος. Γ'. Ηδη δέ μοι πρὸς ὑμᾶς ὁ λόγος, τὸ ἐμὸν πολ- μνιον. Υμεῖς γένεσθε (5) μοι, φησὶν ὁ Παῦλος, δόξα, καὶ χαρά, καὶ καυχήσεως στέφανος· ὑμεῖς ἀπολογία τοῖς ἐμὲ ἀνακρίνουσιν· ἵν', ὥσπερ Β τοῖς τεκτονικοῖς (6) ἢ γραφικοῖς ἀπαιτουμένοις λό γον, ἐξαρκεί δείξασι τὸ τεκτονηθὲν ἡ γραφὴν ἀπηλ- λάχθαι πραγμάτων (ἔργον γὰρ λόγου, φησίν, ίσχυ ρότερον), οὕτως (7) καὶ αὐτὸς ὑμᾶς ἐπιδείξας, ύπερ- έξω (8) τὰς λοιδορίας. Υπερέξω δὲ πῶς; Πρῶτον μὲν, ἐὰν τὴν εἰς Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα ὁμολογίαν ἀκλινῆ καὶ (?) βεβαίαν φυλάττητε, μηδὲν προστιθέντες, μηδὲ ἀφαιροῦντες, μηδὲ σμικρύνοντες τῆς μιᾶς Θεότητος (τὸ γαρ ελαττωθεν, τοῦ παντός ἐστιν ἐλάττωσις)· τοὺς δὲ ἄλλο τι φρονοῦντας, ἢ λέγοντας, ἢ φύσεων μέτροις τὸ ἐν διαλύοντας, ἢ δια τειχίζοντας, ὡς λύμην τῆς Ἐκκλησίας, καὶ τῆς ἀλη- θείας ἰδν, ἀποπέμποισθε, μὴ μισοῦντες, ἀλλ' ἐλεοῦν- τες τοῦ πτώματος. Δεύτερον δὲ, εἰ τὴν πολιτείαν ἀκόλουθον τῷ ὀρθῷ λόγῳ παρέχοιτε, ἵν᾽ ἦτε περι δέξιοι τὴν ἀρετὴν, ἀλλὰ μὴ τῷ ἑτέρῳ λείποντες. ΙΔ'. Οἱ βασιλεῖς, αἰδεῖσθε τὴν ἁλουργίδα· νομοθε τήσει γὰρ καὶ νομοθέταις ὁ λόγος. Γινώσκετε ὅσον τὸ πιστευθὲν ὑμῖν, καὶ τί τὸ μέγα περὶ ὑμᾶς μυστή ριον. Κόσμος όλος ὑπὸ χεῖρα τὴν ὑμετέραν, διαδή ματι μικρῷ καὶ βραχεῖ σακί κρατούμενος. Τὰ μὲν άνω, μόνου Θεοῦ· τὰ κάτω δὲ, καὶ ὑμῶν. Θεοὶ γέ- νεσθε (10) τοῖς ὑφ' ὑμᾶς, ἵν' εἴπω τι καὶ τολμηρότε ρον. Καρδία βασιλέως ἐν χειρὶ Θεοῦ, καὶ εἴρηται, καὶ πιστεύεται. Ενταῦθα ἔστω τὸ κράτος ὑμῖν, ἀλλὰ μὴ τῷ χρυσῷ καὶ ταῖς φάλαγξιν. Οἱ περὶ τὰ βασί- λεια καὶ τοὺς θρόνους, μή σφόδρα ταῖς ἐξουσίαις επαίρεσθε, μηδὲ ἀθάνατα διανοεῖσθε περὶ τῶν οὐκ ἀθανάτων. Πιστοὶ μένετε τοῖς βασιλεῦσι, Θεῷ δὲ πρό- τερον, δι᾿ ἂν καὶ τούτοις οἷς ἐπιστεύθητε, καὶ οἷς παραδέδοσθε. Οἱ τὸ γένος κομπάζοντες, τὸν τρόπον ἐξευγενίσατε· ἡ φθέγξομαί τι τῶν ἀηδῶν μὲν, εὐγε νῶν δέ. Τότε γὰρ ἀληθὲς (11) εὐγενέστατον ἦν ἄν τι τὸ ὑμέτερον, εἰ μὴ καὶ δέλτοι τοὺς δυσγενεῖς ὑμῖν ἐνέγραφον (12). (β) Τοῖς τεκτονικοῖς. τοῖς τεκτονικῆς ἢ γραφικῆς. υπέρυχω. υπερέχω. έγραφον. ORATIO XXXVI. - DE SEIPSO, ETC. novos subinde colores assumens, non secus ac po- Ιypi, petrarum, ad quas accesserint, colores refe runt: verum idem semper suique similis permane- bit, xus in rebus minime fixis, immotus in in- certis et luctuantibus, non aliter, opinor, ac ru- enim mihi vacat cum linguis pugnare; alque X. Jam ad vos, o mi grex, se convertit oratio. Vos estote, quemadmodum ait Paulus, gloria mea, et gaudium, et gloriæ corona : vos estote defen- ac rebus collabetur, alias alios mores induens, ae pes, quæ ventorum fluctuunique impetu non modo non concutitur, sed etiam incursantes undas circa se frangit atque absumit. Verum de his hactenus: nec etiam fortasse plura diximus, quam conveniret. sio mea apud eos qui ne judicant : ut, quemad visos habentes, sed eorum potius casum miserantes. Deinde, si vitam recte doctrinæ consentaneam præ- stetis, ut æqua utriusque virtutis laude floreatis, ac non altera parte deliciatis. C D modum iis, qui fabricandi aut pingendi artem pro- fitentur, cum artis rationem exposcuntur, fabrile aat pictorium opus ostendere sufficit, ut negotio omni ac molestia liberentur (opus enim, inquit ille sermone fortius est), sic ipse quoque, vobis in medium productis, obtrectatorum meorum ma- ledicta superem. Quomodo autem ea superabo? Primum, si Patris, et Filii, et Spiritus saucli con- fessionem firmam et constantem retinestis, nihil uni Deilati addentes, nec detrahentes, nec immi- nuentes (nam si quid imminutum fuerit, totum quoque simul imminuetur); eos autem, qui aliud quiddam sentiunt, aut profitentur, aut per diversos naturarum gradus diversasque mensuras unitatem evertunt aut dirimunt, tanquam Ecclesiæ labein et perniciem, ac veritatis virus ablegelis, non eos in- ✗I. Imperatores, purpuram vereamini; nam sermo noster legislatoribus quoque leges statuet. Cognoscite quantum id sit, quod vestræ fidei com- missum est, quantumque circa vos inysterium. Or- bis universus sub manu vestra est, diademate parvo, atque exiguo panno coercitus. Supera quidem, so- lius Dei sunt; infera autem, vestra eliam sunt. Subditis vestris deos vos præbete, ut audacius ali- quid dicam. Cor regis in manu Dei est, ut ex Scriptura audimus ", ac credimus. Hic imperium vestrum sit, non autem in auro et in exercitibus. Aulici, proceres ac sublimibus thronis et dignita- tibus insignes, ne ob potentiam magnopere animos efferatis, nec de mortalibus rebus tanquam im- mortalibus cogitetis. Fidem imperatoribus servate, sed prius Deo, propter quem bis etiam quibus com- missi et traditi estis. Qui generis splendorem ja- ctatis, date operam ut mores quoque nobilitetis : aut aliquid dicam, injucundum quidem et mole- stum, at nobile tamen et gencrosum. Nam tum vere nobilissimus esset ordo vester, si ignobiles tabellis vestris non ascriberentur. •1 Thess. 11, 19, 20. Tit. 111,14. Prov. xxi. 1. Regg. a, b, tres Colb., Coisl. 1, etc., Bas., Sic etiam legit Billius. In ed., (4) Ταῦτα. Reg. bm, ταύταις. (5) Γένεσθε. Reg. bm, γενέσθαι. (7) Ούτως. Οr. 1, οὕτω. (8) Υπερέξω. Reg. bm, quatuor Colb. et Or. 1, (9) Ακλινη καl. It nonnullis, ἀκλινῆ τε και. (10) Γένεσθε. Οr. 1, γίνεσθε, (41) Αληθές. Forte, ἀληθῶς. EDIT. (12) Ενέγραφον. Sic Reg. hu, Coisl. 1 et Comb.
PG 36:278Δεύτερον δὲ, εἰ τὴν πολιτείαν ἀκόλουθον τῷ ὀρθῷ λόγῳ παρέχοιτε, ἵν’ ἦτε περιδέξιοι τὴν ἀρετὴν, ἀλλὰ μὴ τῷ ἑτέρῳ λείποντες. ΙΑ. Οἱ βασιλεῖς, αἰδεῖσθε τὴν ἁλουργίδα· νομοθετήσει γὰρ καὶ νομοθέταις ὁ λόγος. Γινώσκετε ὅσον τὸ πιστευθὲν ὑμῖν, καὶ τί τὸ μέγα περὶ ὑμᾶς μυστήριον. Κόσμος ὅλος ὑπὸ χεῖρα τὴν ὑμετέραν, διαδήματι μικρῷ καὶ βραχεῖ ῥακίῳ κρατούμενος. Τὰ μὲν ἄνω, μόνου Θεοῦ· τὰ κάτω δὲ, καὶ ὑμῶν. Θεοὶ γένεσθε τοῖς ὑφ’ ὑμᾶς, ἵν’ εἴπω τι καὶ τολμηρότερον. Καρδία βασιλέως ἐν χειρὶ Θεοῦ, καὶ εἴρηται, καὶ πιστεύεται. Ἐνταῦθα ἔστω τὸ κράτος ὑμῖν, ἀλλὰ μὴ τῷ χρυσῷ καὶ ταῖς φάλαγξιν. Οἱ περὶ τὰ βασίλεια καὶ τοὺς θρόνους, μὴ σφόδρα ταῖς ἐξουσίαις ἐπαίρεσθε, μηδὲ ἀθάνατα διανοεῖσθε περὶ τῶν οὐκ ἀθανάτων. Πιστοὶ μένετε τοῖς βασιλεῦσι, Θεῷ δὲ πρότερον, δι’ ὃν καὶ τούτοις οἷς ἐπιστεύθητε, καὶ οἷς παραδέδοσθε. Οἱ τὸ γένος κομπάζοντες, τὸν τρόπον ἐξευγενίσατε· ἢ φθέγξομαί τι τῶν ἀηδῶν μὲν, εὐγενῶν δέ. Τότε γὰρ ἀληθὲς εὐγενέστατον ἦν ἄν τι τὸ ὑμέτερον, εἰ μὴ καὶ δέλτοι τοὺς δυσγενεῖς ὑμῖν ἐνέγραφον. ΙΒ.δὲ ὁ αὐτὸς ἀεὶ, πάγιος ἐν οὐ πεπηγόσι, καὶ ἐν στρε- Α φομένοις ἄστροφος· πέτρα τις, οἶμαι, πρὸς ἐμβολὰς ανέμων τε καὶ κυμάτων, οὔτε τινασσομένη, καὶ δα- πανώσα περὶ ἑαυτὴν τὰ προσπίπτοντα. Ταῦτα μὲν εἰς τοσοῦτον· οὐδὲ γάρ μοι σχολὴ ταῖς γλώσσαις μά χεσθαι, καὶ ταῦτα (4) ἴσως πλείω τοῦ δέοντος. Γ'. Ηδη δέ μοι πρὸς ὑμᾶς ὁ λόγος, τὸ ἐμὸν πολ- μνιον. Υμεῖς γένεσθε (5) μοι, φησὶν ὁ Παῦλος, δόξα, καὶ χαρά, καὶ καυχήσεως στέφανος· ὑμεῖς ἀπολογία τοῖς ἐμὲ ἀνακρίνουσιν· ἵν', ὥσπερ Β τοῖς τεκτονικοῖς (6) ἢ γραφικοῖς ἀπαιτουμένοις λό γον, ἐξαρκεί δείξασι τὸ τεκτονηθὲν ἡ γραφὴν ἀπηλ- λάχθαι πραγμάτων (ἔργον γὰρ λόγου, φησίν, ίσχυ ρότερον), οὕτως (7) καὶ αὐτὸς ὑμᾶς ἐπιδείξας, ύπερ- έξω (8) τὰς λοιδορίας. Υπερέξω δὲ πῶς; Πρῶτον μὲν, ἐὰν τὴν εἰς Πατέρα, καὶ Υἱὸν, καὶ ἅγιον Πνεῦμα ὁμολογίαν ἀκλινῆ καὶ (?) βεβαίαν φυλάττητε, μηδὲν προστιθέντες, μηδὲ ἀφαιροῦντες, μηδὲ σμικρύνοντες τῆς μιᾶς Θεότητος (τὸ γαρ ελαττωθεν, τοῦ παντός ἐστιν ἐλάττωσις)· τοὺς δὲ ἄλλο τι φρονοῦντας, ἢ λέγοντας, ἢ φύσεων μέτροις τὸ ἐν διαλύοντας, ἢ δια τειχίζοντας, ὡς λύμην τῆς Ἐκκλησίας, καὶ τῆς ἀλη- θείας ἰδν, ἀποπέμποισθε, μὴ μισοῦντες, ἀλλ' ἐλεοῦν- τες τοῦ πτώματος. Δεύτερον δὲ, εἰ τὴν πολιτείαν ἀκόλουθον τῷ ὀρθῷ λόγῳ παρέχοιτε, ἵν᾽ ἦτε περι δέξιοι τὴν ἀρετὴν, ἀλλὰ μὴ τῷ ἑτέρῳ λείποντες. ΙΔ'. Οἱ βασιλεῖς, αἰδεῖσθε τὴν ἁλουργίδα· νομοθε τήσει γὰρ καὶ νομοθέταις ὁ λόγος. Γινώσκετε ὅσον τὸ πιστευθὲν ὑμῖν, καὶ τί τὸ μέγα περὶ ὑμᾶς μυστή ριον. Κόσμος όλος ὑπὸ χεῖρα τὴν ὑμετέραν, διαδή ματι μικρῷ καὶ βραχεῖ σακί κρατούμενος. Τὰ μὲν άνω, μόνου Θεοῦ· τὰ κάτω δὲ, καὶ ὑμῶν. Θεοὶ γέ- νεσθε (10) τοῖς ὑφ' ὑμᾶς, ἵν' εἴπω τι καὶ τολμηρότε ρον. Καρδία βασιλέως ἐν χειρὶ Θεοῦ, καὶ εἴρηται, καὶ πιστεύεται. Ενταῦθα ἔστω τὸ κράτος ὑμῖν, ἀλλὰ μὴ τῷ χρυσῷ καὶ ταῖς φάλαγξιν. Οἱ περὶ τὰ βασί- λεια καὶ τοὺς θρόνους, μή σφόδρα ταῖς ἐξουσίαις επαίρεσθε, μηδὲ ἀθάνατα διανοεῖσθε περὶ τῶν οὐκ ἀθανάτων. Πιστοὶ μένετε τοῖς βασιλεῦσι, Θεῷ δὲ πρό- τερον, δι᾿ ἂν καὶ τούτοις οἷς ἐπιστεύθητε, καὶ οἷς παραδέδοσθε. Οἱ τὸ γένος κομπάζοντες, τὸν τρόπον ἐξευγενίσατε· ἡ φθέγξομαί τι τῶν ἀηδῶν μὲν, εὐγε νῶν δέ. Τότε γὰρ ἀληθὲς (11) εὐγενέστατον ἦν ἄν τι τὸ ὑμέτερον, εἰ μὴ καὶ δέλτοι τοὺς δυσγενεῖς ὑμῖν ἐνέγραφον (12). (β) Τοῖς τεκτονικοῖς. τοῖς τεκτονικῆς ἢ γραφικῆς. υπέρυχω. υπερέχω. έγραφον. ORATIO XXXVI. - DE SEIPSO, ETC. novos subinde colores assumens, non secus ac po- Ιypi, petrarum, ad quas accesserint, colores refe runt: verum idem semper suique similis permane- bit, xus in rebus minime fixis, immotus in in- certis et luctuantibus, non aliter, opinor, ac ru- enim mihi vacat cum linguis pugnare; alque X. Jam ad vos, o mi grex, se convertit oratio. Vos estote, quemadmodum ait Paulus, gloria mea, et gaudium, et gloriæ corona : vos estote defen- ac rebus collabetur, alias alios mores induens, ae pes, quæ ventorum fluctuunique impetu non modo non concutitur, sed etiam incursantes undas circa se frangit atque absumit. Verum de his hactenus: nec etiam fortasse plura diximus, quam conveniret. sio mea apud eos qui ne judicant : ut, quemad visos habentes, sed eorum potius casum miserantes. Deinde, si vitam recte doctrinæ consentaneam præ- stetis, ut æqua utriusque virtutis laude floreatis, ac non altera parte deliciatis. C D modum iis, qui fabricandi aut pingendi artem pro- fitentur, cum artis rationem exposcuntur, fabrile aat pictorium opus ostendere sufficit, ut negotio omni ac molestia liberentur (opus enim, inquit ille sermone fortius est), sic ipse quoque, vobis in medium productis, obtrectatorum meorum ma- ledicta superem. Quomodo autem ea superabo? Primum, si Patris, et Filii, et Spiritus saucli con- fessionem firmam et constantem retinestis, nihil uni Deilati addentes, nec detrahentes, nec immi- nuentes (nam si quid imminutum fuerit, totum quoque simul imminuetur); eos autem, qui aliud quiddam sentiunt, aut profitentur, aut per diversos naturarum gradus diversasque mensuras unitatem evertunt aut dirimunt, tanquam Ecclesiæ labein et perniciem, ac veritatis virus ablegelis, non eos in- ✗I. Imperatores, purpuram vereamini; nam sermo noster legislatoribus quoque leges statuet. Cognoscite quantum id sit, quod vestræ fidei com- missum est, quantumque circa vos inysterium. Or- bis universus sub manu vestra est, diademate parvo, atque exiguo panno coercitus. Supera quidem, so- lius Dei sunt; infera autem, vestra eliam sunt. Subditis vestris deos vos præbete, ut audacius ali- quid dicam. Cor regis in manu Dei est, ut ex Scriptura audimus ", ac credimus. Hic imperium vestrum sit, non autem in auro et in exercitibus. Aulici, proceres ac sublimibus thronis et dignita- tibus insignes, ne ob potentiam magnopere animos efferatis, nec de mortalibus rebus tanquam im- mortalibus cogitetis. Fidem imperatoribus servate, sed prius Deo, propter quem bis etiam quibus com- missi et traditi estis. Qui generis splendorem ja- ctatis, date operam ut mores quoque nobilitetis : aut aliquid dicam, injucundum quidem et mole- stum, at nobile tamen et gencrosum. Nam tum vere nobilissimus esset ordo vester, si ignobiles tabellis vestris non ascriberentur. •1 Thess. 11, 19, 20. Tit. 111,14. Prov. xxi. 1. Regg. a, b, tres Colb., Coisl. 1, etc., Bas., Sic etiam legit Billius. In ed., (4) Ταῦτα. Reg. bm, ταύταις. (5) Γένεσθε. Reg. bm, γενέσθαι. (7) Ούτως. Οr. 1, οὕτω. (8) Υπερέξω. Reg. bm, quatuor Colb. et Or. 1, (9) Ακλινη καl. It nonnullis, ἀκλινῆ τε και. (10) Γένεσθε. Οr. 1, γίνεσθε, (41) Αληθές. Forte, ἀληθῶς. EDIT. (12) Ενέγραφον. Sic Reg. hu, Coisl. 1 et Comb.
PG 36:279Οἱ σοφοὶ, καὶ φιλόσοφοι, καὶ σεμνοὶ τὴν ὑπήνην καὶ τὸ τριβώνιον, οἱ σοφισταὶ, καὶ γραμματισταὶ, καὶ τῶν δημοσίων θηρευταὶ κρότων, οὐκ οἶδα πῶς ἂν σοφοὶ κληθείητε, τὸν πρῶτον λόγον οὐκ ἔχοντες. Οἱ περὶ τὸν πλοῦτον, ἀκούσατε τοῦ λέγοντος· Πλοῦτος ἐὰν ῥέῃ, μὴ προστίθεσθε καρδίᾳ· ἴστε θαῤῥοῦντες ἀβεβαίῳ πράγματι. Ἀποφόρτισαί τι τῆς νηὸς, ἵνα πλέῃς κουφότερος. Ἐχθροῦ τι τυχὸν ὑφαιρήσεις, εἰς ὃν τὰ σὰ περιστήσεται. Οἱ περὶ τὴν τρυφὴν, ὑφέλετέ τι τῆς γαστρὸς, δότε τῷ πνεύματι. Ἐγγὺς ὁ πένης· τῇ νόσῳ βοήθησον· εἰς τοῦτον ἀπέρευξαί τι τῶν περιττῶν. Τί καὶ σὺ κάμνεις ἀπεπτῶν, καὶ οὗτος πεινῶν; καὶ σὺ κραιπαλῶν, καὶ οὗτος ὑδεριῶν; καὶ σὺ κόρῳ κόρον βαρύνων, καὶ οὗτος περιτρεπόμενος νόσῳ; Μὴ παρίδῃς τὸν σὸν Λάζαρον ἐνταῦθα, μή σε ποιήσῃ τὸν ἐκεῖθεν πλούσιον. Ὑμεῖς ἡ μεγάλη πόλις, οἱ πρῶτοι μετὰ τὴν πρώτην εὐθέως, ἢ μηδὲ τοῦτο παραχωροῦντες, φάνητέ μοι πρῶτοι, μὴ τὴν κακίαν, ἀλλὰ τὴν ἀρετήν· μὴ τὴν ἔκλυσιν, ἀλλὰ τὴν εὐνομίαν. Ὡς ἔστιν αἰσχρὸν, τῶν μὲν πόλεων κρατεῖν, τῶν δὲ ἡδονῶν ἡττᾶσθαι·ΙΒ'. Οἱ σοφοί, καὶ φιλόσοφοι, και σεμνοὶ τὴν ὑπή νην καὶ τὸ τριβώνιον, οἱ σοφισταί, καὶ γραμματισταί, καὶ τῶν δημοσίων θηρευταί κρότων, οὐκ οἶδα πως ἂν σοφοὶ κληθείητε (15), τὸν πρῶτον λόγον (14) οὐκ ἔχοντες. Οἱ περὶ τὸν πλοῦτον, ἀκούσατε τοῦ λέγοντος Πλούτος ἐὰν ῥέῃ, μὴ προστίθεσθε καρδια ίστε θαῤῥοῦντες ἀβεβαίῳ πράγματι. Αποφόρτισαί τι τῆς νηός, ἵνα πλέῃς κουφότερος. Εχθροῦ τι τυχὸν ὑφαι ρήσεις, εἰς ὃν τὰ τὰ περιστήσεται. Οἱ περὶ τὴν τρι φήν (15), ὑφέλετέ τι τῆς γαστρός (16), δότε τῷ πνεύματι. Ἐγγὺς ὁ πένης· τῇ νόσῳ βοήθησον· εἰς τοῦτον ἀπέρευξαί τι τῶν περιττῶν. Τί καὶ σὺ κάμνεις ἀπεπτῶν, καὶ οὗτος πεινῶν; καὶ σὺ κραιπαλῶν, καὶ οὗτος ὑδεριῶν; καὶ σὺ κόρῳ κόρον (17) βαρύνων, καὶ οὗτος περιτρεπόμενος νόσῳ ; Μὴ παρίδῃς τὸν σὸν Λάζαρον ἐνταῦθα, μή σε ποιήσῃ τὸν ἐκεῖθεν πλού σιον. Ὑμεῖς ἡ μεγάλη πόλις (18); οἱ πρῶτοι μετὰ τὴν πρώτην εὐθέως, ἢ μηδὲ (19) τοῦτο παραχω ροῦντες, φάνητέ μοι πρῶτοι, μὴ τὴν κακίαν, ἀλλὰ τὴν ἀρετήν· μὴ τὴν ἔκλυσιν, ἀλλὰ τὴν εὐνομίαν. Ὡς ἔστιν αἰσχρὸν, τῶν μὲν πόλεων κρατεῖν, τῶν δὲ ἡδονῶν ἡττᾶσθαι· ἢ τὰ μὲν ἄλλα σωφρονεῖν, περὶ δὲ τοὺς ἱππικούς, καὶ τὰ θέατρα, καὶ τὰ στάδια, καὶ τὰ κυνηγέσια τοσοῦτον μεμηνέναι, ὥστε ταῦτα ποιεῖσθαι βίον, καὶ πόλιν εἶναι παιζόντων τὴν πρώτην ἐν πό λεσιν, ἦν καὶ ταῖς ἄλλαις τύπον εἶναι καλοῦ παντὸς πρεπωδέστερον. Ταῦτα διαπτύοιτε (20), Θεοῦ πόλις εἴητε. ἐπὶ τῶν χειρῶν τοῦ Κυρίου ζωγραφηθείητε, καὶ παραστήσαισθε (21) σὺν ἡμῖν τῷ μεγάλῳ που λιστῇ λαμπροί λαμπρῶς ὕστερον. Τοῦτο ὑμᾶς εὐαγ γελίζομαι ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα, τιμή, κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. κληθείη τε. τροφήν, « κόρον ή Κωνσταντινούπολις, μετὰ τὴν πρώτην εὐθὺς, ἤτοι τὴν 'Ρώμην, ἢ διὰ τὸ εἰς αὐτὴν μεταθεῖναι τὰ βα- σίλεια, οὐδὲ τῇ Ῥώμῃ τῶν πρωτείων παρεχώρει μᾶλλον δὲ καὶ τούτων ὡς προσηκόντων ἀντεποι- εἶτο· « ποίτε. "Αν ταῦτα διαπτύοιτε. "Αν ταῦτα διαπράττοιτε. παραστήσεσθαι. S. GREGORII THEOLOGI B XII. Sapientes, et philosophi, et barba ac pallio A venerandi, vosque sophistae et grammatista, pu- blicique plausus captatores, haud scio quonain pa- cto sapientes appellari possitis, primario sermone ac doctrina carentes. Qui opibus studetis, audite Prophetam dicentem : Divitiæ si affluant, nolite cor apponere : scitote vos re incerta et fragili niti et confidere. Navem paululum exonera, ut levius na- viges. Hosti fortasse aliquid eripueris, ad quem fa- cultates tuæ devolventur. Qui deliciis indulgetis, aliquid genio et ventri subtrahite, ac spi- ritui date. In propinquo est pauper: morbo succur- re: aliquid eorum, quæ tibi redundant, in hunc erucla et evome. Cur uterque vestrum premitur, tu cruditate, ille faine ? tu crapula, ille aqua inter- cute? Tu saturitatem saturitate gravans, ille mor- bo vacillans? Ne Lazarum tuum hic asperneris 13, ut ne te ipse in futuro ævo diviti illi similem red- dal. Vos magnæ urbis cives, qui primi statim post primam estis, aut ne id quidem ei conceditis, osten- dite vos mihi primos esse, non improbitate, sed virtute; non morum dissolutione ac mollitie, sed optimis legibus. Turpe enim fuerit, si hæc urbs ita urbibus aliis præstet, ut tamen voluptatibus ce- dat; aut cætera quidem gravis et moderata sit, verum circa ludos circenses, et spectacula, et cur- sus ac venationes adeo insaniat, ut hæc pro vita et serio quodam instituto habeat, atque urbs, inter urbes principatum tenens, ludentium orbs sit, quam aliis quoque virtutum omnium exempla præbere multo æquius erat, et congruentius. Utinam hæc abjiciatis, utinam Dei civitas sitis, atque in mani- bus Domini depingamini, ac tandem nobiscum magno urbium Conditori splendidi splendide astetis ! Hunc vobis lætum nuntium affero, in ipso Christo Domino nostro : cui gloria, honor et imperium in sæcula. Amen. Psal. Lx1, 11. Luc. xv, seqq. nem, id est, vera: fidei doctrinam. › G C Coisl. 1, Cornh., etc. In ed., alimentis. f carnis. D Deest in ed. Magua primaque Constantinopolis, post pri man statim, id est, Romam, quæ, propterea quod in eam imperii sedes translata erat, ne Romæ qui- dem primas concedebat; imo eas sibi quasi sui ju ris vindicabat. Cont. et Leuv., aliis, 1n nonnullis, In MONITUM IN ORATIONEM XXXVII. I. Hæc est unica Gregorii in evangelicum textum oratio seu homilia. Conjectarunt eruditi, nullatenus verisimile esse, Theologum ex tam multis ad populum familiariter edocendum concionibus, hanc unam litteris mandasse Imo Tillemontius existimat, nullum esse dubium, quin plures hujus generis orationes a Gregorio prolatæ fuerint. Ista etiam, de qua agimus, iosi videtur esse velut quædam series seu continuatio cujusdam (13) Κληθείητε. Sic codd. Mendose in Par. ed., (14) Τὸν πρῶτον λόγον. «Primarium sermo- (15) Τρυφήν. Sic duo Regg., quinque Colb., (16) Γαστρός. Duo Regg. et Coisl. 1, σαρκός, D (17) Κόρῳ κόρον. Sic tres Regg., Coisl. 1 et Or. 1. (18) Μεγάλη πόλις. Schol. : Μεγάλη καὶ πρώτη (19) μηδέ. Coisl. 1, (28) Πάντα διατύπτει αδίκι. 1, Ταῦτα διατύ (21) Παραστήσαισθε. Duo Colb., παραστήσεσθε.
PG 36:280ἢ τὰ μὲν ἄλλα σωφρονεῖν, περὶ δὲ τοὺς ἱππικοὺς, καὶ τὰ θέατρα, καὶ τὰ στάδια, καὶ τὰ κυνηγέσια τοσοῦτον μεμηνέναι, ὥστε ταῦτα ποιεῖσθαι βίον, καὶ πόλιν εἶναι παιζόντων τὴν πρώτην ἐν πόλεσιν, ἣν καὶ ταῖς ἄλλαις τύπον εἶναι καλοῦ παντὸς πρεπωδέστερον. Ταῦτα διαπτύοιτε, Θεοῦ πόλις εἴητε. ἐπὶ τῶν χειρῶν τοῦ Κυρίου ζωγραφηθείητε, καὶ παραστήσαισθε σὺν ἡμῖν τῷ μεγάλῳ πολιστῇ λαμπροὶ λαμπρῶς ὕστερον. Τοῦτο ὑμᾶς εὐαγγελίζομαι ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα, τιμὴ, κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν.ΙΒ'. Οἱ σοφοί, καὶ φιλόσοφοι, και σεμνοὶ τὴν ὑπή νην καὶ τὸ τριβώνιον, οἱ σοφισταί, καὶ γραμματισταί, καὶ τῶν δημοσίων θηρευταί κρότων, οὐκ οἶδα πως ἂν σοφοὶ κληθείητε (15), τὸν πρῶτον λόγον (14) οὐκ ἔχοντες. Οἱ περὶ τὸν πλοῦτον, ἀκούσατε τοῦ λέγοντος Πλούτος ἐὰν ῥέῃ, μὴ προστίθεσθε καρδια ίστε θαῤῥοῦντες ἀβεβαίῳ πράγματι. Αποφόρτισαί τι τῆς νηός, ἵνα πλέῃς κουφότερος. Εχθροῦ τι τυχὸν ὑφαι ρήσεις, εἰς ὃν τὰ τὰ περιστήσεται. Οἱ περὶ τὴν τρι φήν (15), ὑφέλετέ τι τῆς γαστρός (16), δότε τῷ πνεύματι. Ἐγγὺς ὁ πένης· τῇ νόσῳ βοήθησον· εἰς τοῦτον ἀπέρευξαί τι τῶν περιττῶν. Τί καὶ σὺ κάμνεις ἀπεπτῶν, καὶ οὗτος πεινῶν; καὶ σὺ κραιπαλῶν, καὶ οὗτος ὑδεριῶν; καὶ σὺ κόρῳ κόρον (17) βαρύνων, καὶ οὗτος περιτρεπόμενος νόσῳ ; Μὴ παρίδῃς τὸν σὸν Λάζαρον ἐνταῦθα, μή σε ποιήσῃ τὸν ἐκεῖθεν πλού σιον. Ὑμεῖς ἡ μεγάλη πόλις (18); οἱ πρῶτοι μετὰ τὴν πρώτην εὐθέως, ἢ μηδὲ (19) τοῦτο παραχω ροῦντες, φάνητέ μοι πρῶτοι, μὴ τὴν κακίαν, ἀλλὰ τὴν ἀρετήν· μὴ τὴν ἔκλυσιν, ἀλλὰ τὴν εὐνομίαν. Ὡς ἔστιν αἰσχρὸν, τῶν μὲν πόλεων κρατεῖν, τῶν δὲ ἡδονῶν ἡττᾶσθαι· ἢ τὰ μὲν ἄλλα σωφρονεῖν, περὶ δὲ τοὺς ἱππικούς, καὶ τὰ θέατρα, καὶ τὰ στάδια, καὶ τὰ κυνηγέσια τοσοῦτον μεμηνέναι, ὥστε ταῦτα ποιεῖσθαι βίον, καὶ πόλιν εἶναι παιζόντων τὴν πρώτην ἐν πό λεσιν, ἦν καὶ ταῖς ἄλλαις τύπον εἶναι καλοῦ παντὸς πρεπωδέστερον. Ταῦτα διαπτύοιτε (20), Θεοῦ πόλις εἴητε. ἐπὶ τῶν χειρῶν τοῦ Κυρίου ζωγραφηθείητε, καὶ παραστήσαισθε (21) σὺν ἡμῖν τῷ μεγάλῳ που λιστῇ λαμπροί λαμπρῶς ὕστερον. Τοῦτο ὑμᾶς εὐαγ γελίζομαι ἐν αὐτῷ Χριστῷ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν· ᾧ ἡ δόξα, τιμή, κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας. Ἀμήν. κληθείη τε. τροφήν, « κόρον ή Κωνσταντινούπολις, μετὰ τὴν πρώτην εὐθὺς, ἤτοι τὴν 'Ρώμην, ἢ διὰ τὸ εἰς αὐτὴν μεταθεῖναι τὰ βα- σίλεια, οὐδὲ τῇ Ῥώμῃ τῶν πρωτείων παρεχώρει μᾶλλον δὲ καὶ τούτων ὡς προσηκόντων ἀντεποι- εἶτο· « ποίτε. "Αν ταῦτα διαπτύοιτε. "Αν ταῦτα διαπράττοιτε. παραστήσεσθαι. S. GREGORII THEOLOGI B XII. Sapientes, et philosophi, et barba ac pallio A venerandi, vosque sophistae et grammatista, pu- blicique plausus captatores, haud scio quonain pa- cto sapientes appellari possitis, primario sermone ac doctrina carentes. Qui opibus studetis, audite Prophetam dicentem : Divitiæ si affluant, nolite cor apponere : scitote vos re incerta et fragili niti et confidere. Navem paululum exonera, ut levius na- viges. Hosti fortasse aliquid eripueris, ad quem fa- cultates tuæ devolventur. Qui deliciis indulgetis, aliquid genio et ventri subtrahite, ac spi- ritui date. In propinquo est pauper: morbo succur- re: aliquid eorum, quæ tibi redundant, in hunc erucla et evome. Cur uterque vestrum premitur, tu cruditate, ille faine ? tu crapula, ille aqua inter- cute? Tu saturitatem saturitate gravans, ille mor- bo vacillans? Ne Lazarum tuum hic asperneris 13, ut ne te ipse in futuro ævo diviti illi similem red- dal. Vos magnæ urbis cives, qui primi statim post primam estis, aut ne id quidem ei conceditis, osten- dite vos mihi primos esse, non improbitate, sed virtute; non morum dissolutione ac mollitie, sed optimis legibus. Turpe enim fuerit, si hæc urbs ita urbibus aliis præstet, ut tamen voluptatibus ce- dat; aut cætera quidem gravis et moderata sit, verum circa ludos circenses, et spectacula, et cur- sus ac venationes adeo insaniat, ut hæc pro vita et serio quodam instituto habeat, atque urbs, inter urbes principatum tenens, ludentium orbs sit, quam aliis quoque virtutum omnium exempla præbere multo æquius erat, et congruentius. Utinam hæc abjiciatis, utinam Dei civitas sitis, atque in mani- bus Domini depingamini, ac tandem nobiscum magno urbium Conditori splendidi splendide astetis ! Hunc vobis lætum nuntium affero, in ipso Christo Domino nostro : cui gloria, honor et imperium in sæcula. Amen. Psal. Lx1, 11. Luc. xv, seqq. nem, id est, vera: fidei doctrinam. › G C Coisl. 1, Cornh., etc. In ed., alimentis. f carnis. D Deest in ed. Magua primaque Constantinopolis, post pri man statim, id est, Romam, quæ, propterea quod in eam imperii sedes translata erat, ne Romæ qui- dem primas concedebat; imo eas sibi quasi sui ju ris vindicabat. Cont. et Leuv., aliis, 1n nonnullis, In MONITUM IN ORATIONEM XXXVII. I. Hæc est unica Gregorii in evangelicum textum oratio seu homilia. Conjectarunt eruditi, nullatenus verisimile esse, Theologum ex tam multis ad populum familiariter edocendum concionibus, hanc unam litteris mandasse Imo Tillemontius existimat, nullum esse dubium, quin plures hujus generis orationes a Gregorio prolatæ fuerint. Ista etiam, de qua agimus, iosi videtur esse velut quædam series seu continuatio cujusdam (13) Κληθείητε. Sic codd. Mendose in Par. ed., (14) Τὸν πρῶτον λόγον. «Primarium sermo- (15) Τρυφήν. Sic duo Regg., quinque Colb., (16) Γαστρός. Duo Regg. et Coisl. 1, σαρκός, D (17) Κόρῳ κόρον. Sic tres Regg., Coisl. 1 et Or. 1. (18) Μεγάλη πόλις. Schol. : Μεγάλη καὶ πρώτη (19) μηδέ. Coisl. 1, (28) Πάντα διατύπτει αδίκι. 1, Ταῦτα διατύ (21) Παραστήσαισθε. Duo Colb., παραστήσεσθε.