PG 5:1249Τοῦ δὲ Παπία συγγράμματα πέντε τὸν ἀριθμὸν φέρεται, ἃ καὶ ἐπιγέγραπται Λογίων κυριακῶν ἐξηγήσεως. τούτων καὶ Εἰρηναῖος ὡς μόνον αὐτῷ γραφέντων μνημονεύει, ὧδέ πως λέγων· Ταῦτα δὲ καὶ κτλ. ( ξφ. ιρεν. , 33, 4 ). καὶ ὁ μὲν Εἰρηναῖος ταῦτα. αὐτός γε μὴν ὁ Παπίας κατὰ τὸ προοίμιον τῶν αὐτοῦ λόγων ἀκροατὴν μὲν καὶ αὐτόπτην οὐδαμῶς ἑαυτὸν γενέσθαι τῶν ἱερῶν ἀποστόλων ἐμφαίνει, παρειληφέναι δὲ τὰ τῆς πίστεως παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων διδάσκει δι’ ὧν φησιν λέξεων· Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ὅσα ποτὲ παρὰ τῶν πρεσβυτέρων καλῶς ἔμαθον καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγουσιν ἔχαιρον ὥσπερ οἱ πολλοί, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ διδάσκουσιν, οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημονεύουσιν, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ κυρίου τῇ πίστει δεδομένας καὶ ἀπ’ αὐτῆς παραγινομένας τῆς ἀληθείας. εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεςβυτέροις ἔλθοι, τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινον λόγους·Τοῦ δὲ Παπία συγγράμματα πέντε τὸν ἀριθμὸν φέρεται, ἃ καὶ ἐπιγέγραπται Λογίων κυριακῶν ἐξηγήσεως. τούτων καὶ Εἰρηναῖος ὡς μόνον αὐτῷ γραφέντων μνημονεύει, ὧδέ πως λέγων· Ταῦτα δὲ καὶ κτλ. ( ξφ. ιρεν. , 33, 4 ). καὶ ὁ μὲν Εἰρηναῖος ταῦτα. αὐτός γε μὴν ὁ Παπίας κατὰ τὸ προοίμιον τῶν αὐτοῦ λόγων ἀκροατὴν μὲν καὶ αὐτόπτην οὐδαμῶς ἑαυτὸν γενέσθαι τῶν ἱερῶν ἀποστόλων ἐμφαίνει, παρειληφέναι δὲ τὰ τῆς πίστεως παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων διδάσκει δι’ ὧν φησιν λέξεων· Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ὅσα ποτὲ παρὰ τῶν πρεσβυτέρων καλῶς ἔμαθον καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγουσιν ἔχαιρον ὥσπερ οἱ πολλοί, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ διδάσκουσιν, οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημονεύουσιν, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ κυρίου τῇ πίστει δεδομένας καὶ ἀπ’ αὐτῆς παραγινομένας τῆς ἀληθείας. εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεςβυτέροις ἔλθοι, τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινον λόγους·
PG 5:1250τί Ἀνδρέας ἢ τί Πέτρος εἶπεν ἢ τί Φίλιππος ἢ τί Θωμᾶς ἢ Ἰάκωβος ἢ τί Ἰωάννης ἢ Ματθαῖος ἤ τις ἕτερος τῶν τοῦ κυρίου μαθητῶν, ἅ τε Ἀριστίων καὶ ὁ πρεσβύτερος Ἰωάννης, τοῦ κυρίου μαθηταί, λέγουσιν. οὐ γὰρ τὰ ἐκ τῶν βιβλίων τοσοῦτόν με ὠφελεῖν ὑπελάμβανον, ὅσον τὰ παρὰ ζώσης φωνῆς καὶ μενούσης. Ἔνθα καὶ ἐπιστῆσαι ἄξιον δὶς καταριθμοῦντι αὐτῷ τὸ Ἰωάννου ὄνομα, ὧν τὸν μὲν πρότερον Πέτρῳ καὶ Ἰακώβῳ καὶ Ματθαίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις συγκαταλέγει, σαφῶς δηλῶν τὸν εὐαγγελιστήν, τὸν δ’ ἕτερον Ἰωάννην διαστείλας τὸν λόγον ἑτέροις παρὰ τὸν τῶν ἀποστόλων ἀριθμὸν κατατάσσει, προτάξας αὐτοῦ τὸν Ἀριστίωνα, σαφῶς τε αὐτὸν πρεσβύτερον ὀνομάζει· ὡς καὶ διὰ τούτων ἀποδείκνυσθαι τὴν ἱστορίαν ἀληθῆ τῶν δύο κατὰ τὴν Ἀσίαν ὁμωνυμίᾳ κεχρῆσθαι εἰρηκότων, δύο τε ἐν Ἐφέσῳ γενέσθαι μνήματα καὶ ἑκάτερον Ἰωάννου ἔτι νῦν λέγεσθαι. οἷς καὶ ἀναγκαῖον προσέχειν τὸν νοῦν· εἰκὸς γὰρ τὸν δεύτερον, εἰ μή τις ἐθέλοι τὸν πρῶτον, τὴν ἐπ’ ὀνόματος φερομένην Ἰωάννου Ἀποκάλυψιν ἑωρακέναι.Τοῦ δὲ Παπία συγγράμματα πέντε τὸν ἀριθμὸν φέρεται, ἃ καὶ ἐπιγέγραπται Λογίων κυριακῶν ἐξηγήσεως. τούτων καὶ Εἰρηναῖος ὡς μόνον αὐτῷ γραφέντων μνημονεύει, ὧδέ πως λέγων· Ταῦτα δὲ καὶ κτλ. ( ξφ. ιρεν. , 33, 4 ). καὶ ὁ μὲν Εἰρηναῖος ταῦτα. αὐτός γε μὴν ὁ Παπίας κατὰ τὸ προοίμιον τῶν αὐτοῦ λόγων ἀκροατὴν μὲν καὶ αὐτόπτην οὐδαμῶς ἑαυτὸν γενέσθαι τῶν ἱερῶν ἀποστόλων ἐμφαίνει, παρειληφέναι δὲ τὰ τῆς πίστεως παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων διδάσκει δι’ ὧν φησιν λέξεων· Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ὅσα ποτὲ παρὰ τῶν πρεσβυτέρων καλῶς ἔμαθον καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγουσιν ἔχαιρον ὥσπερ οἱ πολλοί, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ διδάσκουσιν, οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημονεύουσιν, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ κυρίου τῇ πίστει δεδομένας καὶ ἀπ’ αὐτῆς παραγινομένας τῆς ἀληθείας. εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεςβυτέροις ἔλθοι, τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινον λόγους·
PG 5:1252καὶ ὁ νῦν δὲ ἡμῖν δηλούμενος Παπίας τοὺς μὲν τῶν ἀποστόλων λόγους παρὰ τῶν αὐτοῖς παρηκολουθηκότων ὁμολογεῖ παρειληφέναι, Ἀριστίωνος δὲ καὶ τοῦ πρεσβυτέρου Ἰωάννου αὐτήκοον ἑαυτόν φησι γενέσθαι. ὀνομαστὶ γοῦν πολλάκις αὐτῶν μνημονεύσας, ἐν τοῖς αὐτοῦ συγγράμμασιν τίθησιν αὐτῶν παραδόσεις. καὶ ταῦτα δ’ ἡμῖν οὐκ εἰς τὸ ἄχρηστον εἰρήσθω. Ἄξιον δὲ ταῖς ἀποδοθείσαις τοῦ Παπία φωναῖς προσάψαι λέξεις ἑτέρας αὐτοῦ, δι’ ὧν παράδοξά τινα ἱστορεῖ καὶ ἄλλα, ὡς ἂν ἐκ παραδόσεως εἰς αὐτὸν ἐλθόντα. τὸ μὲν οὖν κατὰ τὴν Ἱεράπολιν Φίλιππον τὸν ἀπόστολον ἅμα ταῖς θυγατράσιν διατρῖψαι, διὰ τῶν πρόσθεν ( ιιι, 31 ) δεδήλωται, ὡς δὲ κατὰ τοὺς αὐτοὺς ὁ Παπίας γενόμενος διήγησιν παρειληφέναι θαυμασίαν ὑπὸ τῶν τοῦ Φιλίππου θυγατέρων μνημονεύει, τὰ νῦν σημειωτέον. νεκροῦ γὰρ ἀνάστασιν κατ’ αὐτὸν γεγονυῖαν ἱστορεῖ, καὶ αὖ πάλιν ἕτερον παράδοξον περὶ Ἰοῦστον τὸν ἐπικληθέντα Βαρσαβᾶν γεγονός, ὡς δηλητήριον φάρμακον ἐμπιόντος καὶ μηδὲν ἀηδὲς διὰ τὴν τοῦ κυρίου χάριν ὑπομείναντος.S. PAPIAS HIERAPOLITANUS EPISCOPUS • NOTITIA (Galland, Velerum Patrum Biblioth., 1, Proleg., p. LIW.) vetustis scriptoribus. Aliter censuit unus Eusebius, cujus sententia plerisque recentioribus minus proba- tur. Chronici Eusebiani locus expensus. II. Papias, vir in primis disertus et scripturarum peritus, juxta Eusebium et Hieronymum. Episcopus Ce- sariensis parum sibi constat, dum eumdem Hierapolitanum antistitem velut exsili admodum ingenio pra- ditum traducit, quod Chiliastarum auctor exstiterit. III. Libros quinque scripsit De expositione oraculorum Dominicorum, a Doctore maximo magni kabitos. Horum pauca tantum fragmenta supersunt: ex quibus nonnulla sequioris ævi Græcis scriptoribus tribuen- da videntur. lista discipulis, tertius addendus S. Papias, Hiera- poleos Phrygiæ postmodum episcopus: ab Euse- bio (1) inter eos recensitus post Clementem et Igna- tium, qui κατὰ τὴν πρώτην τῶν ἀποστόλων διαδο χὴν ἐν ταῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην Εκκλησίαις γεγά- νασι ποιμένες ἢ καὶ εὐαγγελισταί, « primis aposto licæ successionis temporibus per omnes orbis ter- rarum Ecclesias, pastores aut evangelistæ fuerunt., Et ipsum quidem Joannis apostoli auditorem fuis- Se, luculenter satis testatur Irenæus his verbis (2): Παπίας Ιωάννου μὲν ἀκουστής, Πολυκάρπου δὲ ἑται pos reyouws, apxalos avhp. Papias Joannis auditor, Polycarpi autem contubernalis, vetus homo. › Ita quoque post sanctum episcopum Lugdunensem longo agmine scriptores veteres. Hieronymus (3) : Refert Irenæus, inquit, vir apostolicorum tempo- rum, el Papiæ, auditoris Evangelista Joannis discipulus. Sic item ab Anastasio Sinaita (4), inter veteres ecclesiarum interpretes qui spiritualiter sunt C contemplati de Christi ecclesia, ea quæ scripta sunt de paradiso, annumeratur et celebris Papias Hie- rapolitanus, Joannis Evangeliste discipulus. Neque aliter sensisse videtur S. Maximus, dum ait (5), ipsum D. Joannis Evangelista temporibus floruisse: συνακμάσαντα τῷ θείῳ εὐαγγελιστῇ Ιωάννη. In ean- dem sententiam Andreas Cæsariensis (6), et Ocu- menius (7) ut antiquos Martyrologos, Bedam, Usuardum, Adonem, Notkerum, cat. omittamus. quæ ad fidem pertinent se accepisse docet, › Et nonnullis interjectis : « Papias, inquit, apostolorum quidem dicta, ab iis qui cum illis versati fuerant, se accepisse profitetur : Aristionis autem et Joannis presbyteri auditorem se fuisse dicit. » Παπίας τοὺς μὲν τῶν ἀποστόλων λόγους παρὰ τῶν αὐτοῖς παρτ κολουθηκότων όμολογεί παρειληφέναι· ᾿Αριστίωνος δὲ καὶ τοῦ πρεσβυτέρου Ιωάννου αυτήκοον ἑαυτόν onoi yeviobai. Ita quidem Eusebius de Papia, Grabii verbis utor (9); sed non Papias de semet- ipso: qui se nec Joannem apostolum audivisse ne- gat, nec Presbyteri auditorem fuisse plane aflirmat. Negasse male concludit Eusebius ex istis Papia verbis ubi ait, se sollicite ex apostolorum familiari- bus sciscitatum esse quid Andreas, quid Petrus.... quid Joannes, dixerint. Nam eadem ratione ne- gandum quoque fuisset, quod Joannem presbyte- rum audiverit Papias, quoniam et in hujus dicta se inquisivisse, ibidem testatur, addens : quæ item Aristion et Joannes presbyter effali sint. Hoc tamen omnino volvit Eusebius, licet non clare affirmave- rit Papias. Quippe is unum quidem et alterum Joannis senioris dictum refert apud Eusebium 1. c. non tamen seipsum hæc ex illo audivisse ait. Ve- rum non repugno: quin potius ab utroque Joanue, et apostolo et seniore, Papiam traditiones acce- pisse credo. Neque enim ex eo quod alios eorum auditores de pluribus se percontatum profitetur Papias, colligi potest, eum ipsum haud ex illorum numero fuisse seduli quippe discipuli solent om- nino, ubi cos quid fugerit, ex condiscipulis dicta sensusque magistrorum exquirere, præsertim si ɔlios diutius et familiarius cum eis conversatos poverint Sit igitur ratum, Papiam Joannis apostoli, et forte etiam presbyteri, auditorem fuisse. Ηactenus vir eruditus. Ita quoque Tillemontius (10), Orsius (11), alji. Unus Eusebius inter antiquiores, non Joannis quidem apostoli, sed Joannis presbyteri aut senio ris, discipulum fuisse Papiaui aperte profitetur his verbis (8) : Αὐτός γε μὲν ὁ Παπίας κατὰ τὸ προοί- μιον τῶν αὐτοῦ λόγων, ἀκροατὴν μὲν καὶ αὐτόπτην οὐδαμῶς ἑαυτὸν γενέσθαι τῶν ἱερῶν ἀποστόλων ἐμ- φαίνει· παρειληφέναι δὲ τὰ τῆς πίστεως παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων διδάσκει. • At vero Papias ipse in prooemio librorum suorum, se quidem sancto- His autem unum adbuc addendum' existimamus. rum apostolorum auditorem atque spectactorem D In Chronico scilicet Eusebiano hæc·leguntur (12) : fuisse non prodit : sed ab eorum ſamiliaribus ea cap. 39. Euseb., H. E., lib. v, cap. 39. Veron., col. 450. xaem., tom. 1, bibl. PP. Paris., 1609, col. 223. Joannem apostolum usque ad Trajani tempora Ire- de Eccl. Hier. PP. Paris. 1644, col. 1572. pag. 27. pag. 74. 1. S. Papias, Hierapoleos in Phrygia episcopus, Joannis apostoli auditor: ex Irenæo, Hieronymo aliisque 1. Sanctis Ignatio et Polycarpo, Joannis Evange- B (1) Euseb., Hist. eccles. lib. 111, cap. 37 sub fin., (2) Iren., Adv. hær. lib. v, cap. 33, n. 4, apud (3) Hieron., Epist. Lxxvi, n. 3, opp. t. I, edit. (4) Anast. Sin., lib.VII, Anagog. Contempl. in Ile- (5) Max. Schol. ad cap. 7, § 2. Dionys. Areop. (6) Andr. Cæsar., in Apoc., cap. 34, tom.(I Bibl. (7) cum., in Act. apost., cap. 2, pag. 11. (8) Euseb., Hist. eccles., lib. in, cap. 39. (9) Grab. Spicil., tom. II, (10) Tillem. Me.n. eccl., tom. II, pag. 620, not. 1. (11) Orsi Istor. eccl., lib. 1, n. 18, tom. II,
PG 5:1254τοῦτον δὲ τὸν Ἰοῦστον μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἀνάληψιν τοὺς ἱεροὺς ἀποστόλους μετὰ Ματθία στῆσαί τε καὶ ἐπεύξασθαι ἀντὶ τοῦ προδότου Ἰούδα ἐπὶ τὸν κλῆρον τῆς ἀναπληρώσεως τοῦ αὐτῶν ἀριθμοῦ, ἡ τῶν Πράξεων ὧδέ πως ἱστορεῖ γραφή· Καὶ ἔστησαν δύο, Ἰωσὴφ τὸν καλούμενον Βαρσαβᾶν, ὃς ἐπεκλήθη Ἰοῦστος, καὶ Ματθίαν· καὶ προσευξάμενοι εἶπαν. καὶ ἄλλα δὲ ὁ αὐτὸς ὡς ἐκ παραδόσεως ἀγράφου εἰς αὐτὸν ἥκοντα παρατέθειται, ξένας τέ τινας παραβολὰς τοῦ σωτῆρος καὶ διδασκαλίας αὐτοῦ καί τινα ἄλλα μυθικώτερα. ἐν οἷς καὶ χιλιάδα τινά φησιν ἐτῶν ἔσεσθαι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, σωματικῶς τῆς Χριστοῦ βασιλείας ἐπὶ ταυτησὶ τῆς γῆς ὑποστησομένης· ἃ καὶ ἡγοῦμαι τὰς ἀποστολικὰς παρεκδεξάμενον διηγήσεις ὑπολαβεῖν, τὰ ἐν ὑποδείγμασι πρὸς αὐτῶν μυστικῶς εἰρημένα μὴ συνεωρακότα. σφόδρα γάρ τοι σμικρὸς ὢν τὸν νοῦν, ὡς ἂν ἐκ τῶν αὐτοῦ λόγων τεκμηράμενον εἰπεῖν, φαίνεται· πλὴν καὶ τοῖς μετ’ αὐτὸν πλείστοις ὅσοις τῶν ἐκκλησιαστικῶν τῆς ὁμοίας αὐτῷ δόξης παραίτιος γέγονεν, τὴν ἀρχαιότητα τἀνδρὸς προβεβλημένοις, ὥσπερ οὖν Εἰρηναίῳ καὶ εἴ τις ἄλλος τὰ ὅμοια φρονῶν ἀναπέφηνεν.253 S. PAPIAS HIERAPOLITANUS EPISC. NOTITIA. zus episcopus permansisse scribit : post quem au- A itores ejus insignes fuerunt Papias Hierapolitanus piscopus, et Polycarpus Smyrnæus. et Ignatius ntiochenus. Quæ quidem posteriora verba par est redere fuisse ab Hieronymo adjecta, ut alia pas- im. Ea namque in Græcis Scaligerianis desideran- ur, ubi sic tantum (13): 'Iwávvyy tòv àñósTOÀOV ὐαγγελιστὴν μέχρι τῶν τοῦ Τραϊανοῦ χρόνων πα- αμεῖναι τῷ βίῳ Εἰρηναῖος ἱστορεί. Et quanquam o tamen Chronographo aliunde petita videntur. la enim ille (15): Ἰωάννην τὸν θεολόγον καὶ ἀπόστο ον, Εἰρηναῖος καὶ ἄλλοι ἱστοροῦσι παραμείναι τῷ ίῳ ἕως τῶν χρόνων Τραϊανού, μεθ' όν Παπίας Ιεραπολίτης, και Πολύκαρπος Σμύρνης ἐπίσκοπος, κουσταὶ αὐτοῦ ἐγνωρίζοντο Verum fac demum sta scripserit Eusebius: num ideo parum sibi onstans Historicus iste dicendus? Haud equidem utaverim quin potius ipsum exinde animum de- osuisse crediderim. utpote qui post Chronicon istoriam ediderit, Utcunque vero se res habeat, llud saltem commodi tum ex hoc Eusebiani Chro- nici loco, tum ex alio Syncellianæ Chronographiæ accedit, quod magis magisque confirmatur senten- ia de Joannis apostoli auditore Papia. : II. Ex hac igitur Joannis Evangelista discipli- a et familiari virorum apostolicorum consuetudi- e, haud mediocrem rerum divinarum scientiam Papias fuisse adeptus perhibetur. Fuit enim vir in primis disertus et eruditus, atque Scripturarum pe- itia imbutus, ut scribit Eusebius (16): vid πάντα ὅτι μάλιστα λογιώτατος, καὶ τῆς Γραφῆς iowy. Cujus item rei locuples testis accedit loctor maximus, ad Lucinium Boeticum sic scri- ens (17) Sanctorum Papiæ et Polycarpi volumina, 'alsus ad te rumor pertulit a me esse translata : quia tec otii mei, nec virium est, tantas res eadem in ál- eram linguam exprimere venustate. Quæ quidem Hieronymi verba si Valesio viro doctissimo succur- issent, sibi fortasse temperasset ab ea ferenda sen- entia, qua statuit modo allatum Papiæ elogium Eusebianum ab imperito quodam scholiaste præter ¡llius historici mentem fuisse illic adjectum; eo nimirum nomine, quod ipsemet Papias velut exili admodum ingenio praditus, σφόδρα μικρὸς ὢν roy youy, ab eodem Eusebio paulo post describa- tur (18). Verum, ut opinor, inde potius concluden- dum erat parum sibi constitisse Cæsariensem epi- scopum, dum virum apostolicum propterea notan- dum censuit, quod non satis pervideas quæ arcano quodam sensu in sacris oraculis, vicesimo nempe Apocalypseos capite, dicebantur, chiliasmum in Ecclesiam intulerit: perinde ac si opinionem illam, antequam in apertam proruperit hæresim, amplexi baud fuerint Justinus M. Irenæus, Tertullianus alii- que Patrum vetustissimi; quos tamen doctrina et eruditione præstantes viros fuisse, nemo sane infi- cias iverit. Qua de re præ cæteris Nourrium adire Paris. B C - 1954 juverit, qui tum Papiæ, tum reliquorum catholico- rum Chiliastarum opiniones excutere et solerter explicare aggressus est (19). Cæterum hinc forte acciderit quod monet lau- datus Valesius, in nonnullis codicibus Eusebianis, ad sententiam ejusdem historici, primum fuisse abrasum, deinde omissum penitus illud Papiæ en- comium; ut qui mille annorum regni Christi fa- bulam, ceu Judaicam Sevtépwory, primus ediderit. Quod quidem nollem factum, si tamen factum ad- mittere oporteat. Hoc enim erratum, Papiæ com- mune cum plerisque primorum sæculorum doctis- simis Patribus, nullo pacto nos cogere videtur cur existimemus, hunc sanctum Hierapolitanum epi- scopum ab Eusebio haud fuisse habitum ceu virum ætate sua celebrem, disertum in primis et eruditum, ac Scripturarum scientia excultum. Quod si vero de loci hujus interpolatione Valesii conjecturam quis velit admittere, illud optimo sane jure nos pro- nuntiare posse putamus, ab eodem historico im- merito prorsus fuisse ob eam causam notatum apostolicum virum; cujus nempe volumina tantas res complexa esse noscantur, ut virium suarum non esse profiteretur Hieronymus, eadem in alteram lin- guam exprimere venustate. : III. Utinam vero ad nos usque pervenissent il- la! Et supererant quidem sæculo xur ineunte, ut e codicum mss. catalogo circa annum Christi 1218 confecto erudimur quem ex ecclesiæ Nemausen- sis tabulario erutum, cl. Menardus haud ita pri- dem evulgavit (20): ut proinde viri eruditissimi recte conjecisse existimentur (21), quod Trithemii quoque ætate, ut ipsemet innuere videtur (22), sæ- culo nimirum xv exeunte, eadem exstitisse potue- rint licet Caveus (23) et Fabricius (24) neutiquam id sibi persuadeant. Utcunque sit, testatur Euse- bius (25) post Irenæum, quinque tantum libros scripsisse Papiam, quos prænotavit titulo Aoylwy Kupiaxwvyhasws, De expositione oraculorum Do- minicorum, sive, ut interpretatur Hieronymus (26), Explanatio sermonum Domini: ex quibus fragmenta nonnulla de Millennio recitat Irenæus, et alia quæ- dam Eusebius, ut reliqua paucula omittamus. Quæ vero apud oecumenium cæterosque sequioris ævi scriptores Græcos de morte Judæ proditoris tan- quam ex Papiæ libris desumpta occurrunt, adeo levia sunt et inania, ut jure cum Tillemontio (27) quis dubitet, an ea unquam idem Hierapolitanus episcopus litteris consignarit. Ejusmodi autem fragmenta omnia quæ super- sunt, qualiacunque demum sint, post Halloixium et Grabium protulimus: quibus unum addidimus n. VII et codice xx bibliothecæ Coislinianæ a cl. Montfauconio adornatæ descriptum ; eo in primis consilio, quo salva consisteret atque integra, lectio Actuum apostolorum 1, 18 a Grabio frustra sollicitata, ut ad eum locum in notis monuimus. Ꭰ . Paris, 1750, in-4. not. 2. 1. Vallarsius illa ex Syncello suppleverit (14); ab (12) Euseb. Chron. ad ann. 2116. (13) Græc. Scalig., pag. 268. (14) Vallars. opp. Hieron., tom. VIII, pag. 691. (15) Georg. Sync., Chronogr., pag. 347, edit. (16) Euseb., Hist. eccl., lib. in, cap. 36. (17) Hieron., Epist. LXXI, n. 5, edit. Veron. (18) Euseb., Hist. eccl., lib. 1, cap. 39. (19) Nourr., Appar. ad bibl. PP., tom. I, pag. 268. (20) Menard., Hist. civ. eccl. et littér. de Nîmes. 1. c. (21) Mém. de Trévoux, Decembr. 1750, art. 152. (22) Trithem., De script. eccl., cap. 9. (23) Cav., Hist. litter,, tom. I, pag. 48. (24) Fabric., Bibl. eccl. ad Trithem., (25) Euseb., Hist. eccl. lib. III, cap. 39. (26) Hieron., De Vir. illustr., cap. 18. (27) Tillem., Mém. eccles., toin. II, pag. 620,
PG 5:1255καὶ ἄλλας δὲ τῇ ἰδίᾳ γραφῇ παραδίδωσιν Ἀριστίωνος τοῦ πρόσθεν δεδηλωμένου τῶν τοῦ κυρίου λόγων διηγήσεις καὶ τοῦ πρεσβυτέρου Ἰωάννου παραδόσεις, ἐφ’ ἃς τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμψαντες, ἀναγκαίως νῦν προσθήσομεν ταῖς προεκτεθείσαις αὐτοῦ φωναῖς παράδοσιν, ἣν περὶ Μάρκου τοῦ τὸ εὐαγγέλιον γεγραφότος ἐκτέθειται διὰ τούτων· Καὶ τοῦθ’ ὁ πρεσβύτερος ἔλεγεν· Μάρκος μὲν ἑρμηνευτὴς Πέτρου γενόμενος, ὅσα ἐμνημόνευσεν, ἀκριβῶς ἔγραψεν, οὐ μέντοι τάξει, τὰ ὑπὸ τοῦ κυρίου ἢ λεχθέντα ἢ πραχθέντα· οὔτε γὰρ ἤκουσεν τοῦ κυρίου οὔτε παρηκολούθησεν αὐτῷ, ὕστερον δέ, ὡς ἔφην, Πέτρῳ, ὃς πρὸς τὰς χρείας ἐποιεῖτο τὰς διδασκαλίας, ἀλλ’ οὐχ ὥσπερ σύνταξιν τῶν κυριακῶν ποιούμενος λογίων, ὥστε οὐδὲν ἥμαρτεν Μάρκος, οὕτως ἔνια γράψας ὡς ἀπεμνημόνευσεν· ἑνὸς γὰρ ἐποιήσατο πρόνοιαν, τοῦ μηδὲν ὧν ἤκουσεν παραλιπεῖν ἢ ψεύσασθαί τι ἐν αὐτοῖς. Ταῦτα μὲν οὖν ἱστόρηται τῷ Παπίᾳ· περὶ τοῦ Μάρκου. περὶ δὲ τοῦ Ματθαίου ταῦτ’ εἴρηται·Ε Β Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ὅσα ποτὲ παρὰ τῶν προ σβυτέρων καλῶς ἔμαθον, καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι (4) ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. Οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγου σιν ἔχαιρον, ὥσπερ οἱ πολλοὶ, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ δ: δάσκουσιν· οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημο νεύουσι, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ Κυρίου (2) τῇ πίσ στει δεδομένας, καὶ ἀπ' αὐτῆς παραγενομένας της ἀληθείας. Εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεσβυτέροις ἔλθοι,τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινεν λόγους· τί ᾿Ανδρέας, ἢ τί Πέτρος εἶπεν, ἢ τί Φίλιπ πος, ἢ τί Θωμᾶς, ἡ Ἰάκωβος, ἢ τί Ιωάννης, ἢ Ματ- θαῖος, ή τις ἕτερος τῶν Κυρίου μαθητῶν· ἅ τε Αρι στίων καὶ ὁ πρεσβύτερος Ιωάννης, οἱ τοῦ Κυρίου μαθηταί, λέγουσιν. Οὐ γὰρ τὰ ἐκ τῶν βιβλίων τοσοῦτόν με ὠφελεῖν ὑπελάμβανον, ὅσον τὰ παρὰ ζώσης φωνῆς καὶ μενούσης. Ὡς δὲ κατὰ τοὺς αὐτοὺς ὁ Παπίας γενόμενος δικ γησιν παρειληφέναι θαυμασίαν ὑπὸ τῶν τοῦ Φιλίπ που θυγατέρων μνημονεύει, τὰ νῦν σημειωτέον. Νε κροῦ γὰρ ἀνάστασιν κατ' αὐτὸν γεγονυίαν ἱστορεί. Καὶ αὖ πάλιν ἕτερον παράδοξον περὶ Ἰουστόν τὴν ἐπικληθέντα (5) Βαρσαβᾶν γεγονός· ὡς δηλητήριον φάρμακον ἐμπιόντος, καὶ μηδὲν ἀηδὲς διὰ τὴν τοῦ Κυρίου χάριν ὑπομείναντος. συντάξαι. Βαραββάν. S. PAPIE HIER APOLITANI EPISC. . • S. PAPIÆ HIERAPOLITANI EPISCOPI FRAGMENTA E QUINQUE LIBRIS DE EXPOSITIONE ORACULORUM DOMINICORUM. - I. PROGENIO. — Apud Eusebium lib. Hist. eccl., cap. 39, interprete H. Valesio. Nec pigebit ca quæ quondam a senioribus di- A dici ac memoriæ mandavi, cum interpretationibus nostris ascribere, ut veritas eorum nostra quoque assertione frmetur. Non enim, ut plerique solent, eos unquam sectatus sum qui verbis afluerent, sed eos potius qui verum docerent: nec eos qui nova quædam et inusitata præcepta, sed illos qui Domini mandata in figuris tradita, et ab ipsa ve- ritate profecta memorabant. Quod si quis interdum mibi occurrebat qui cum senioribus versatus fuis- set, ex eo curiose sciscitabar quænam essent senio- rum dicta : quid Andreas, quid Petrus, quid Phi lippus, quid Thomas, quid Jacobus, quid Joannes, quid Matthæus, quid cæteri Domini discipuli dicere soliti essent : quidnam Aristion et Joannes presby- ter, discipuli Domini prædicarent. Neque enim ex librorum lectione tantam me utilitatem capere posse existimabam, quantam ex hominum adhuc superstitum viva voce. B Rufini versio. Non pigebit autem nos tibi omnia, quæ quondam a presbyteris didicimus, et bene retinemus, recor dantes exponere cum interpretationibus suis, et ut eorum veritas habeat, explicare. Neque enim multa dicentibus, sed vera tradentibus auscultavimus : neque his qui hominum præcepta, sed qui Domini man- data inemorabant ab ipsa veritate suscepta. Quod si quando advenisset aliquis ex his qui secuti sunt apo- stolos, ab ipso sedulo expiscabar, quid Andreas, quid Petrus dixerit; quid autem Philippus vel Thomas; quid vero Jacobus, quid Joannes, aut Matthæus, vel alius quis ex discipulis Domini; quæve Aristion, vel Joannes presbyter, cæterique discipuli dicebant. Nec enim tantum mihi librorum lectiones prodesse credebain, quantum vivæ vocís præsentisque magisterium. II. Ibidem, paulo post. Nunc vero quemadmodum Papias qui iisdem tem- C poribus vixit, mirabilem quamdam narrationem a Philippi filiabus accepisse se refert exponamus. Scribit enim mortuum sua ætate ad vitam esse re- vocatum. Alterum quoque ingens miraculum refert de Justo, qui Bârsabas cognominatus est; qui cum lethale poculum ebibisset, tamen Dei adjutus gra- tia, nullum inde accepit incommodunt. Rufini versio. Memini sane idem ipse (Papias) de quibusdam mirabilibus in opere suo, quæ prætereunda minime censeo. Per Philippi enim evangelistæ filias prophetissas hæc sibi tradita esse designat: mortuum resur- rexisse suis temporibus dicit. Sed et de Justo qui cognominatus est Barsabas, refert miraculum ingens, quia venenum biberit; et nihil ex hoc triste pertulerit propter Domini fidem. recte quidem, ut opinor. Certe Rufinus hunc locum ita legit, ut ex versione ejus apparet. Reliqui tamen codices Maz. Med. et Fuketianus cum Nicephoro scriptum habet VALES. dit Valesius. Al., fidei vel fidelibus tradita. Hæc transilit Rufinus. et Fuk legitur VALES. (4) Συγκατατάξαι. Ita legitur in codice Regio; et (2) Τῇ πίστει δεδομένας. In figuris tradita τη (3) Βαρσαβαν. In tribus nostris codd. Maz. Med.
PG 5:1256Ματθαῖος μὲν οὖν Ἑβραί̈δι διαλέκτῳ τὰ λόγια συνετάξατο, ἡρμήνευσεν δ’ αὐτά, ὡς ἦν δυνατὸς ἕκαστος. Κέχρηται δ’ ὁ αὐτὸς μαρτυρίαις ἀπὸ τῆς Ἰωάννου προτέρας ἐπιστολῆς καὶ ἀπὸ τῆς Πέτρου ὁμοίως, ἐκτέθειται δὲ καὶ ἄλλην ἱστορίαν περὶ γυναικὸς ἐπὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις διαβληθείσης ἐπὶ τοῦ κυρίου, ἣν τὸ καθ’ Ἑβραίους εὐαγγέλιον περιέχει. καὶ ταῦτα δ’ ἡμῖν ἀναγκαίως πρὸς τοῖς ἐκτεθεῖσιν ἐπιτετηρήσθω. Ἀπολιναρίου· Οὐκ ἀπέθανε τῇ ἀγχόνῃ Ἰούδας, ἀλλ’ ἐπεβίω καθαιρεθεὶς πρὸ τοῦ ἀποπνιγῆναι. καὶ τοῦτο δηλοῦσιν αἱ τῶν ἀποστόλων Πράξεις, ὅτι πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ. τοῦτο δὲ σαφέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ Ἰωάννου μαθητὴς λέγων οὕτως ἐν τῷ δ’ τῆς ἐξηγήσεως τῶν κυριακῶν λόγων· Μέγα δὲ ἀσεβείας ὑπόδειγμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν ὁ Ἰούδας πρησθεὶς ἐπὶ τοσοῦτον τὴν σάρκα, ὥστε μηδὲ ὁπόθεν ἅμαξα ῥᾳδίως διέρχεται ἐκεῖνον δύνασθαι διελθεῖν, ἀλλὰ μηδὲ αὐτὸν μόνον τὸν τῆς κεφαλῆς ὄγκον αὐτοῦ.Ε Β Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ὅσα ποτὲ παρὰ τῶν προ σβυτέρων καλῶς ἔμαθον, καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι (4) ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. Οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγου σιν ἔχαιρον, ὥσπερ οἱ πολλοὶ, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ δ: δάσκουσιν· οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημο νεύουσι, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ Κυρίου (2) τῇ πίσ στει δεδομένας, καὶ ἀπ' αὐτῆς παραγενομένας της ἀληθείας. Εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεσβυτέροις ἔλθοι,τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινεν λόγους· τί ᾿Ανδρέας, ἢ τί Πέτρος εἶπεν, ἢ τί Φίλιπ πος, ἢ τί Θωμᾶς, ἡ Ἰάκωβος, ἢ τί Ιωάννης, ἢ Ματ- θαῖος, ή τις ἕτερος τῶν Κυρίου μαθητῶν· ἅ τε Αρι στίων καὶ ὁ πρεσβύτερος Ιωάννης, οἱ τοῦ Κυρίου μαθηταί, λέγουσιν. Οὐ γὰρ τὰ ἐκ τῶν βιβλίων τοσοῦτόν με ὠφελεῖν ὑπελάμβανον, ὅσον τὰ παρὰ ζώσης φωνῆς καὶ μενούσης. Ὡς δὲ κατὰ τοὺς αὐτοὺς ὁ Παπίας γενόμενος δικ γησιν παρειληφέναι θαυμασίαν ὑπὸ τῶν τοῦ Φιλίπ που θυγατέρων μνημονεύει, τὰ νῦν σημειωτέον. Νε κροῦ γὰρ ἀνάστασιν κατ' αὐτὸν γεγονυίαν ἱστορεί. Καὶ αὖ πάλιν ἕτερον παράδοξον περὶ Ἰουστόν τὴν ἐπικληθέντα (5) Βαρσαβᾶν γεγονός· ὡς δηλητήριον φάρμακον ἐμπιόντος, καὶ μηδὲν ἀηδὲς διὰ τὴν τοῦ Κυρίου χάριν ὑπομείναντος. συντάξαι. Βαραββάν. S. PAPIE HIER APOLITANI EPISC. . • S. PAPIÆ HIERAPOLITANI EPISCOPI FRAGMENTA E QUINQUE LIBRIS DE EXPOSITIONE ORACULORUM DOMINICORUM. - I. PROGENIO. — Apud Eusebium lib. Hist. eccl., cap. 39, interprete H. Valesio. Nec pigebit ca quæ quondam a senioribus di- A dici ac memoriæ mandavi, cum interpretationibus nostris ascribere, ut veritas eorum nostra quoque assertione frmetur. Non enim, ut plerique solent, eos unquam sectatus sum qui verbis afluerent, sed eos potius qui verum docerent: nec eos qui nova quædam et inusitata præcepta, sed illos qui Domini mandata in figuris tradita, et ab ipsa ve- ritate profecta memorabant. Quod si quis interdum mibi occurrebat qui cum senioribus versatus fuis- set, ex eo curiose sciscitabar quænam essent senio- rum dicta : quid Andreas, quid Petrus, quid Phi lippus, quid Thomas, quid Jacobus, quid Joannes, quid Matthæus, quid cæteri Domini discipuli dicere soliti essent : quidnam Aristion et Joannes presby- ter, discipuli Domini prædicarent. Neque enim ex librorum lectione tantam me utilitatem capere posse existimabam, quantam ex hominum adhuc superstitum viva voce. B Rufini versio. Non pigebit autem nos tibi omnia, quæ quondam a presbyteris didicimus, et bene retinemus, recor dantes exponere cum interpretationibus suis, et ut eorum veritas habeat, explicare. Neque enim multa dicentibus, sed vera tradentibus auscultavimus : neque his qui hominum præcepta, sed qui Domini man- data inemorabant ab ipsa veritate suscepta. Quod si quando advenisset aliquis ex his qui secuti sunt apo- stolos, ab ipso sedulo expiscabar, quid Andreas, quid Petrus dixerit; quid autem Philippus vel Thomas; quid vero Jacobus, quid Joannes, aut Matthæus, vel alius quis ex discipulis Domini; quæve Aristion, vel Joannes presbyter, cæterique discipuli dicebant. Nec enim tantum mihi librorum lectiones prodesse credebain, quantum vivæ vocís præsentisque magisterium. II. Ibidem, paulo post. Nunc vero quemadmodum Papias qui iisdem tem- C poribus vixit, mirabilem quamdam narrationem a Philippi filiabus accepisse se refert exponamus. Scribit enim mortuum sua ætate ad vitam esse re- vocatum. Alterum quoque ingens miraculum refert de Justo, qui Bârsabas cognominatus est; qui cum lethale poculum ebibisset, tamen Dei adjutus gra- tia, nullum inde accepit incommodunt. Rufini versio. Memini sane idem ipse (Papias) de quibusdam mirabilibus in opere suo, quæ prætereunda minime censeo. Per Philippi enim evangelistæ filias prophetissas hæc sibi tradita esse designat: mortuum resur- rexisse suis temporibus dicit. Sed et de Justo qui cognominatus est Barsabas, refert miraculum ingens, quia venenum biberit; et nihil ex hoc triste pertulerit propter Domini fidem. recte quidem, ut opinor. Certe Rufinus hunc locum ita legit, ut ex versione ejus apparet. Reliqui tamen codices Maz. Med. et Fuketianus cum Nicephoro scriptum habet VALES. dit Valesius. Al., fidei vel fidelibus tradita. Hæc transilit Rufinus. et Fuk legitur VALES. (4) Συγκατατάξαι. Ita legitur in codice Regio; et (2) Τῇ πίστει δεδομένας. In figuris tradita τη (3) Βαρσαβαν. In tribus nostris codd. Maz. Med.
PG 5:1258τὰ μὲν γὰρ βλέφαρα τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ φασὶ τοσοῦτον ἐξοιδῆσαι, ὡς αὐτὸν μὲν καθόλου τὸ φῶς μὴ βλέπειν, τοὺς ὀφθαλμοὺς δὲ αὐτοῦ μηδὲ ὑπὸ ἰατροῦ [διὰ] διόπτρας ὀφθῆναι δύνασθαι· τοσοῦτον βάθος εἶχον ἀπὸ τῆς ἔξωθεν ἐπιφανείας. τὸ δὲ αἰδοῖον αὐτοῦ πάσης μὲν ἀσχημοσύνης ἀηδέστερον καὶ μεῖζον φαίνεσθαι, φέρεσθαι δὲ δι’ αὐτοῦ ἐκ παντὸς τοῦ σώματος συρρέοντας ἰχῶράς τε καὶ σκώληκας εἰς ὕβριν δι’ αὐτῶν μόνων τῶν ἀναγκαίων. μετὰ πολλὰς δὲ βασάνους καὶ τιμωρίας ἐν ἰδίῳ, φασί, χωρίῳ τελευτήσαντος, ἀπὸ τῆς ὀδμῆς ἔρημον καὶ ἀοίκητον τὸ χωρίον μέχρι τῆς νῦν γενέσθαι, ἀλλ’ οὐδὲ μέχρι τῆς σήμερον δύνασθαί τινα ἐκεῖνον τὸν τόπον παρελθεῖν, ἐὰν μὴ τὰς ῥῖνας ταῖς χερσὶν ἐπιφράξῃ. τοσαύτη διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς ἔκρυσις ἐχώρησεν. Παπίας δὲ οὕτως ἐπὶ λέξεως· Ἐνίοις δὲ αὐτῶν, δηλαδὴ τῶν πάλαι θείων ἀγγέλων, καὶ τῆς περὶ τὴν γῆν διακοσμήσεως ἔδωκεν ἄρχειν, καὶ καλῶς ἄρχειν παρηγγύησε. καὶ ἑξῆς φησίν· Εἰς οὐδὲν δὲ συνέβη τελευτῆσαι τὴν τάξιν αὐτῶν. Περὶ μέντοι τοῦ θεοπνεύστου τῆς βίβλου (τῆς Ἀποκαλύψεως Ἰωάννου σξιλ.Αναγκαίως νῦν προσθήσομεν ταῖς προεκτεθείσαις Α αὐτοῦ φωναῖς παράδοσιν, ἣν περὶ Μάρκου τοῦ τὸ Εὐαγγέλιον γεγραφότος ἐκτέθειται διὰ τούτων. Καὶ τοῦτο ὁ πρεσβύτερος ἔλεγε· Μάρκος μὲν ἑρμηνευτής Πέτρου γενόμενος, ὅσα ἐμνημόνευσεν, ἀκριβῶς ἔγρα- ψεν· οὐ μέν τοι τάξει τὰ ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ ἢ λε χθέντα ἢ πραχθέντα· οὔτε γὰρ ἤκουσε τοῦ Κυρίου, οὔτε παρηκολούθησεν αὐτῷ· ὕστερον δὲ, ὡς ἔφην, Πέτρο, δς πρὸς τὰς χρείας ἐποιεῖτο τὰς διδασκα- λίας· ἀλλ' οὐχ ὥσπερ σύνταξιν τῶν Κυριακῶν ποιού- μενος λόγων. Ωστε οὐδὲ ἥμαρτε Μάρκος, οὕτως ἔνια γράψας, ὡς ἀπεμνημόνευσεν. Ἑνὸς γὰρ ἐποιή σατο πρόνοιαν, τοῦ μηδὲν ὧν ἤκουσε παραλιπεῖν, ἢ ψεύσασθαί τι ἐν αὐτοῖς. Ταῦτα μὲν οὖν ἱστόρηται τῷ Παπία περὶ τοῦ Μάρκου. Περὶ δὲ τοῦ Ματθαίου ταῦτ᾽ εἴρηται· Ματθαῖος μὲν οὖν Εβραΐδι διαλέκτῳ τα λόγια συνεγράψατο. Ερμήνευσε δ' αὐτὰ ὡς ἡδύ- νατο ἕκαστος (4)· κέχρηται δ' ὁ αὐτὸς μαρτυρίαις ἀπὸ τῆς Ἰωάννου προτέρας Ἐπιστολῆς, καὶ τῆς Πέ- τρου ὁμοίως. Εκτέθειται δὲ καὶ ἄλλην ἱστορίαν περί γυναικὸς, ἐπὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις διαβληθείσης ἐπὶ τοῦ Κυρίου, ἦν τὸ καθ᾿ Εβραίους Εὐαγγέλιον περι- έχει. ἦν δυνατὸς ἕκαστος : Ταῦτα δὲ καὶ Παπίας, Ἰωάννου μὲν ἀκουστής, Πολυκάρπου δὲ ἑταῖρος γεγονώς, ἀρχαῖος ἀνὴρ, Εγγράφως ἐπιμαρτυρεῖ ἐν τῇ τετάρτῃ τῶν αὐτοῦ βι βλίων · ἔστι γὰρ αὐτῷ πέντε βιβλία συντετα γμένα. - FRAGMENTA EX EXPOSIT. ORACULORUM DOMINIC. III. Ibidem, paucis interjectis. Nunc rem illam quam de Marco evangelista idem scriptor commemoravit, superioribus ejus verbis subnectenus. Aiebat etiam, inquit, presbyter ille, Marcum Petri interpretem, quæcunque memoriz mandaverat, diligenter perscripsisse : non tamen ordine pertexuisse quæ a Domino aut dicta aut ge- sta fuerant. Neque enim ipse Dominum audiverat aut sectatus fuerat unquam. Sed cum Petro, ut dixi, postea versatus est; qui pro audientium utili- fate, non vero ut sermonum Domini historiam con- lexeret, Evangelium prædicabat. Quocirca nihil pec cavit Marcus, qui nonnulla ita scripsit, prout ipsc memoria repetebat. Id quippe unum studebat, ut nɩ quid eorum quæ audierat prætermitteret, aut ne quid falsi eis affingeret. Hæc de Marco Papias nar- B rat. De Matthæo vero sic habet : Matthæus quidem, inquit, Hebraico sermone divina scripsit oracula : interpretatus est autem unusquisque illa, prout po- tuit. Porro idem Papias testimoniis ex priore Joan- nis Epistola, et ex priore itidem Petri desumptis utitur. Aliam quoque exponit historiam de muliere, quæ multorum criminum coram Domino accusata est. Quæ quidem historia in Evangelio secundum Hebræos scripta habetur. Rufini versio. Nos tamen illud assumimus ex his, quod de Marco evangelista his protulit verbis: Etiam hoc, inquit (Papias), presbyter narrabat, quod Marcus interpres fuerit Petri, et quæcunque meminerat ab eo dicta conscripserit. Non tamen per ordinem ea, quæ a Domino dicta sunt vel facta, digerserit; quia non ipse Domini auditor fuerit vel sectator, sed novissime, ut dixi, Petro adhæsit ad usum ac ministerium prædi- candi, non ad conscribendos Domini sermones. Itaque nihil peccavit Marcus in eo quod ita quædam scri- pserit, quasi qui sparsim audita recordari videatur. Et hoc solum satis egit, ne quid ex auditis omiue- ret, aut aliquid falsum scriberet. Hæc de Marco scribit Papias. Sed et de Matthæo ita refert: Matthæus quidem scripsit Hebræo sermone. Interpretatus est autem ea quæ scripsit unusquisque, sicut potuit. Hæc etiam de Matthæo. Utitur sane idem Papias testimoniis ex Epistola Joannis prima, et Petri similiter prima. Simul et bistoriam quamdam subjungit de muliere adultera, quæ accusata est a Judæis apud Do.. minum. Habetur autem in Evangelio quod dicitur secundum Hebræos, scripta ista parabola. - IV. similæ claræ mundæ et reliqua autem poma, et semina, et herbam, secundum congruentiam iis consequentem: et omnia animalia iis cibis utentia quæ a terra accipiuntur, pacifica et consentanea in- vicem fieri, subjecta hominibus cum oni subje- clione. E LIBRO IV. Apud Irenæum lib. v Adversus hæres., cap. 35, num. et 4. Interprete H. Valesio. Presbyteri meminerunt, qui Joannem discipu- C rum, et unumquodque granum quinque bilibres lum Domini viderunt, audisse se ab eo, quemad- modum de temporibus illis docebat Dominus, et dicebat: Venient dies in quibus vineæ nascentur, singulae (5) decem millia palmitum habentes, et in uno palmite dena millia brachiorum, et in uno vero (6) palmite deua millia flagellorum, et in uno- quoque flagello dena millia botruum, et in unoque- que botro dena millia acinorum, et unumquodque acinum dabit viginti quinque metretas vini. Et cum corum apprehenderit aliquis sanctorum botrum, alius clamabit : Botrus ego melior sum, me sume, per me Dominum benedic. Similiter et granum tri- tici decem millia spicarum generaturum, et unam- quamque spicam habituram decem millia grano- cui subscriluunt quatuor nostri codd. Maz., Med., Fuk. et Sav. VALES. - PATROL. GR. V. D Hæc autem (7) et Pa- pias, Ioannis auditor, Polycarpi autem contu- bernalis, vetus homo, per Scripturam testino- nium perhibet in quarto Librorum suorum: sunt cnim illi quinque libri conscript:. interpres. Scribendum erat vel hæc testatur, vel hoc testimonium perhibet. MASSUET. Forte hoc scripserit idem interpres. Grabius pro hæc legit de his, in Spicil tom. II, pag. 51. Græca ex Euseb. Hist. Eccl. lib. iii, cap. 59. (4) ῾Ως ἠδύνατο ἕκαστος. Nicephorus halet ὡς (3) Decem milia. Voss. dena millia. MASSUET. (6) Palmite. Forte brachio. GRAB. (7) lec testimonium perhibet. Perperam vertit
PG 5:1260) περιττὸν μηκύνειν τὸν λόγον ἡγούμεθα, τῶν μακαρίων Γρηγορίου φημὶ τοῦ θεολόγου καὶ Κυρίλλου, προσέτι δὲ καὶ τῶν ἀρχαιοτέρων Παπίου, Εἰρηναίου, Μεθοδίου καὶ Ἱππολύτου ταύτῃ προσμαρτυρούντων τὸ ἀξιόπιστον. Λαβόντες τὰς ἀφορμὰς ἐκ Παπίου τοῦ πάνυ, τοῦ Ἱεραπολίτου, τοῦ [ ἐν ξοδδ ] τῷ ἐπιστηθίῳ φοιτήσαντος, καὶ Κλήμεντος καὶ Πανταίνου τοῦ τῆς Ἀλεξανδρέων ἱερέως, καὶ Ἀμμωνίου τοῦ σοφωτάτου, τῶν ἀρχαίων καὶ πρὸ τῶν [πρώτων ξοδδ ] συνόδων ἐξηγητῶν, εἰς Χριστὸν καὶ τὴν ἐκκλησίαν πᾶσαν τὴν ἑξαήμερον νοησάντων. Οἱ μὲν οὖν ἀρχαιότεροι τῶν ἐκκλησιαστικῶν [ἐκκλησιῶν ξοδ ] ἐξηγητῶν [ἐξηγητικῶν ξοδ ], λέγω δὴ Φίλων ὁ φιλόσοφος καὶ τῶν ἀποστόλων ὁμόχρονος, καὶ Παπίας ὁ πολύς, ὁ Ἰωάννου τοῦ εὐαγγελιστοῦ φοιτητής, ὁ Ἱεραπολίτης ..... καὶ οἱ ἀμφ’ αὐτοὺς πνευματικῶς τὰ περὶ παραδείσου ἐθεώρησαν εἰς τὴν Χριστοῦ ἐκκλησίαν ἀναφερόμενοι. Τοὺς κατὰ θεὸν ἀκακίαν ἀσκοῦντας παῖδας ἐκάλουν, ὡς καὶ Παπίας δηλοῖ βιβλίῳ πρώτῳ τῶν κυριακῶν ἐξηγήσεων καὶ Κλήμης ὁ Ἀλεξανδρεὺς ἐν τῷ Παιδαγωγῷ.Ει Ο Παπίας ἐν τῷ τετάρτῳ αὐτοῦ βιβλίων των κι ριακῶν Ἐξηγήσεων, τὰς διὰ βρωμάτων εἶπεν ἐν τ ἀναστάσει ἀπολαύσεις. — Καὶ Εἰρηναῖος δὲ ὁ Δ γδούνου ἐν τῷ κατὰ αἱρέσεων πέμπτῳ λόγῳ το είπε φησι, καὶ παράγει μάρτυρα τῶν ὑπ' αὐτοῦ εἰσενέ νων τὴν λεχθέντα Παπίαν (8). Εt Παπίας δὲ οὕτως ἐπὶ λέξεως· Ἐνίοις δὲ αὐτῶν, ἀ λαδὴ τῶν πάλαι θείων ἀγγέλων, καὶ τῆς περὶ την γῆν διακοσμήσεως ἔδωκεν ἄρχειν καὶ καλῶς ἄρχειν παρηγγύησε. Καὶ ἑξῆς φησιν· Εἰς οὐδὲν δὲ τυείς τελευτῆσαι τὴν τάξιν αὐτῶν. Ει Ιστέον ὅτι ὁ Ἰούδας οὐκ ἐναπέθανε τῇ ἀγχον ἀλλ' ἐπεδίωκεν κατενεχθεὶς πρὸ τοῦ ἀποπνιγήναι τα τοῦτο δηλοῦσιν αἱ τῶν ἀποστόλων Πράξεις "Οτι νὴς (9) γενόμενος ἐλάκισε, καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦτο και σαφέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ Ἰωάννου τοῦ ἀποπ λου μαθητής, λέγων (10) · Μέγα ἀσεβείας ὑπόδειγμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν ὁ Ἰούδας· προ σθεὶς γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον τὴν σάρκα, ὥστε μή είνα σθαι διελθεῖν, ἁμάξης ῥᾳδίως διερχομένης, ὑπὸ τῆς ἁμάξης πιασθέντα (11) τὰ ἔγκατα ἐκκενωθῆναι. οὐδὲ Πα- πίαν τὸν Ἱεραπόλεως ἐπίσκοπον καὶ μάρτυρα, οὐδὲ Εἰρηναῖον τὸν ὅσιον ἐπίσκοπον Λουγδούνων, ἐν οἷς λέγουσιν, αἰσθητῶν τινων βρωμάτων ἀπόλαυσιν εἶναι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. λέγων, ἐν τῷ δ' τῆς Ἐξηγήσεως τῶν Κυ- ριακῶν λόγων. Ο Τοῦτο δὲ σαφέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ Ἰωάννου τοῦ ἀποστόλου μαθητής, λέγων· Μέγα ἀσεβείας ὑπέδε γμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν Ἰούδας. Προ σθεὶς (12) γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον τὴν σάρκα, ὥστε μή δύνασθαι διελθεῖν, ἀμάξης ῥᾳδίως διερχομένης, ὑπὸ τῆς ἁμάξης ἐπιέσθη, ὥστε τὰ ἔγκατα αὐτοῦ ἐκκενωθῆναι λογίων λόγων Τοῦ δὲ Πατές συγγράμματα πέντε τὸν ἀριθμὸν φέρεται· & καὶ ἐπι γέγραπται Λογίων Κυριακῶν ἐξηγήσεως. Περία ὑπὸ τῆς ἁμάξης ἐπιέσθη, ὥστε τὰ ἔγκατα αὐτοῦ ἐκκενωθῆναι. πρησθείς πρηνής, πρηνής πρησθείς με S. PAPIE IERAPOLITAN. EPISC. FRAGMENTA. Et adjecit dicens: Hæc autem credibilia sunt A turæ a Domino perficientur ? dixisse Dominum: credentibus. Juda, inquit, proditore non cre- Videbunt qui venient in illa (tempora). cente, et interrogante: Quomodo ergo tales geni- - V. E LIBRO IV. Apud Maximum in Comment. ad Dionysii Areopag. cap. 7, De ecclesiastica hierarchia. Papias in libro quarto suarum Dominicarum Explanationum scripsit, fore in resurrectione vo- luptates quæ percipiuntur ex cibis. — Quin et lre- næus Lugdunensis episcopus libro quinto adversus hæreses idem tradit, ubi prædictum Papiam dictis suis testem adhibet. - VI. Apud Andream Cæsariensem in Apocalypsin, cap. 54, serm. 12. Et Papias his utitur verbis: Alios ex ipsis, eos B videlicet qui pridem Deo adhærebant, angelos dis- positioni mundi præesse fecit, iisque mandavit bene praeesse. deinceps ait : Accidit vero ordi- nem eorum prorsus destrui. E LIBRO IV. - VII. Apud Apollinarium in Catena, cod. xxu Bibliothecæ Coislinianæ, ex edit. Paris. Montfauc., 1715, pag. 66. Sciendum, Judam haud occubuisse laquco (sus- pensum), sed vivum adhuc, antequam suffocaretur, corruisse. Idque patet ex Actis apostolorum : pronus in faciem factus crepuit; et quæ sequuntur. Hoc autem clarins narrat Papias, Joannis apostoli discipulus, dicens: Magnum inpietatis exemplum in hoc mundo exstitit Judas. Cum enim adeo fuerit corpore inflatus, ut pervadere non posset; dum plaustrum promptiore cursu pertransiret, plaustro ita compressus est, ut ejus intestina diffusa sint. - • c VIII. in Act. apostol. cap. juxta ejus divisionem. E LIBRO IV. Apud OEcumenium Comment. Hoc autem planius scripsit Papias, Joannis apo- stoli discipulus, dicens: Ad magnum impictatis exemplum permansit in hoc mundo Judas. In tan- tum enim corpore inflatus ut progredi non posset, cum currus levi cursu pertransiret, curru com- pressus est, ita ut intestina ejus effunderentur. . rus Tritheita, se minime probare declarat Neque papiam episco- pum Hierapolitanum et martyrem, neque Irenæum sanctum Lugdunensium antistitem, ubi dicunt quo- rumdam ciborum sensibilium fruitionem esse regnum cœlorum. Ilinc colligit Grabius, cum Maximum tumi Gobarum, dum hæc scriberent, Irenei locum su- perius allatum præ oculis habuisse. faciem, Hesychium, Suidam aliosque secuti : quam quidem acceptionem Apollinarii contextus postulare videtur. Vulgatus interpres vertit suspensus. Al. præceps. bliotheca Coisliniana codice xxv, fol. 9, post haec addi: Ubi tamen, sicut et apud Theophyla- ctum mox infra, pro legendum co jicio. Ita enim inscribebatur Papiæe opus. teste En sebio, Hist. Eccl. lib. III, cap. xxxix : vero quinque omnino feruntur libri, quorum titulus est: De interpretatione oraculorum Dominicorum. restituendus, ut apud OEcumenium statim : Ad quem proinde textum versionem exegimus. nionis a Papia traditæ, Act. 1, 18, videri mibi le- gisse pro uti Greci codics et in terpretes hactenus vulgati omnes habent. Grab. — Verum non esse sollicitandam Græci textus lectio- nem solide evincit Wolfius in suis Curis philolog. tom. II, pag. 1011. Accedit Fragmentum vit, modo productumn. Ex eo enim liquet, Apollinarium in textu legisse: apud Papiam vero venisse. (8) Apud Photium cod. ccxxxii. Stephanus Goba- (9) Πρηνής. Hanc vocem reddidimus pronus in (10) Λέγων. Ilic monet Cl. Montfaucouus in Bi- (11) Πιασθέντα, κ. τ. λ.. Locus nientosus, it (12) Πρησθείς. Hic adnotare placet, auctores op
PG 5:1261Ταῦτά φησιν αἰνιττόμενος οἶμαι Παπίαν τὸν Ἱεραπόλεως τῆς κατ’ Ἀσίαν τότε γενόμενον ἐπίσκοπον καὶ συνακμάσαντα τῷ θείῳ εὐαγγελιστῇ Ἰωάννῃ. οὗτος γὰρ ὁ Παπίας ἐν τῷ τετάρτῳ αὐτοῦ βιβλίῳ τῶν [λογίων] κυριακῶν ἐξηγήσεων τὰς διὰ βρωμάτων εἶπεν ἐν τῇ ἀναστάσει ἀπολαύσεις ... καὶ Εἰρηναῖος δὲ ὁ Λουγδούνου ἐν τῷ κατὰ αἱρέσεων πέμπτῳ λόγῳ τὸ αὐτό φησι καὶ παράγει μάρτυρα τῶν ὑπ’ αὐτοῦ εἰρημένων τὸν λεχθέντα Παπίαν. ..... οὐ μὴν ἀλλ’ οὐδὲ Παπίαν τὸν Ἱεραπόλεως ἐπίσκοπον καὶ μάρτυρα, οὐδὲ Εἰρηναῖον τὸν ὅσιον ἐπίσκοπον Λουγδούνων ( σξιλ. ἀποδέχεται Στέφανος), ἐν οἷς λέγουσιν αἰσθητῶν τινων βρωμάτων ἀπόλαυσιν εἶναι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. Παπίας Ἱεραπόλεως ἐπίσκοπος, ἀκουστὴς τοῦ θεολόγου Ἰωάννου γενόμενος, Πολυκάρπου δὲ ἑταῖρος, πέντε λόγους κυριακῶν λογίων ἔγραψεν. ἐν οἷς ἀπαρίθμησιν ἀποστόλων ποιούμενος μετὰ Πέτρον καὶ Ἰωάννην, Φίλιππον καὶ Θωμᾶν καὶ Ματθαῖον εἰς μαθητὰς τοῦ κυρίου ἀνέγραψεν Ἀριστίωνα καὶ Ἰωάννην ἕτερον, ὃν καὶ πρεσβύτερον ἐκάλεσεν.ΙΧ. - Αt Οὐ γὰρ ἐναπέθανε τῇ ἀγχόνῃ ὁ Ἰούδας, ἀλλ' ἐπε- Α βίω καθαιρεθείς πρὸ τοῦ ἀποπνιγῆναι. Καὶ τοῦτο τα- φέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ Ἰωάννου μαθητὴς ἐν τῷ τετάρτῳ τῆς Ἐξηγήσεως τῶν Κυριακῶν λόγων, λέγων οὕτως· Μέγα δὲ ἀσεβείας ὑπόδειγμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν ὁ Ἰούδας, πρησθεὶς ἐπὶ τοσού- τον τὴν σάρκα, ὥστε μηδὲ ὁπόθεν ἅμαξα ῥᾳδίως διέρχεται, ἐκεῖνον δύνασθαι διελθεῖν. ᾿Αλλὰ μηδὲ αὐτ τὸν μόνον τὸν τῆς κεφαλῆς ὄγκον αὐτοῦ. Τὰ μὲν γὰρ βλέφαρα τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ, φασὶ τοσοῦτον ἐξοι- δῆσαι, ὡς αὐτὸν μὲν καθόλου τὸ φῶς μὴ βλέπειν· τοὺς ὀφθαλμοὺς δὲ αὐτοῦ, μηδὲ ὑπὸ ἰατροῦ διόπτρας ὀρθῆναι δύνασθαι· τοσοῦτον βάθος εἶχον ἀπὸ τῆς ἔξω θεν ἐπιφανείας. Τὸ δὲ αἰδοῖον αὐτοῦ πάσης μὲν ἀσχημοσύνης ἀηδέστερον καὶ μείζον φαίνεσθαι· φέρε- σθαι δὲ δι᾽ αὐτοῦ τοῦ ἐξ ἅπαντος τοῦ σώματος συρ- Β ῥέοντας ἰχῶράς τε καὶ σκώληκας εἰς ὕβριν δι' αὐτῶν μόνον τῶν ἀναγκαίων. Μετὰ πολλὰς δὲ βασάνους καὶ τιμωρίας, ἐν ἰδίῳ φασί χωρίς τελευτήσαντα, καὶ τοῖς ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἔρημον καὶ ἀοίκητον τὸ χωρίον μέχρι τῆς νῦν γενέσθαι· ἀλλ' οὐδὲ μέχρι τῆς σήμερον δύ- νασθαί τινα ἐκεῖνον τὸν τόπον παρελθεῖν, ἐὰν μή τὰς ῥῖνας ταῖς χερσὶν ἐπιφράξῃ· τοσαύτη διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ καὶ ἐπὶ γῆς ἔκρυσις ἐχώρησε (15). Χ. ΝΟΤΙΤΙΑ S. QUADRATUS ATHENARUM EPISCOPUS. — NOTITIA. - Apud Theophylactum in Acta apostoloruın. Non enim in laqueo Judas mortuus est, sed su- pervixit demptus antequam suffocaretur. Atque id apertius tradit Papias discipulus Joannis in quarto libro Expositionis Dominicorum verborum, ubi ita dicit: Magnum exemplum impietatis in hoc mundo Judas versatus est, cujus caro inflammata adeo in- tumuit, ut ne qua plaustrum quidem facile tradu- citur, ille potuerit transire. ne ipsa quidem ca- pilis illius mole sola. Nam palpebras oculorum illius in tantum intumuisse ferunt, ut ipse quidenı prorsus non vidcret: oculi vero ejus ne per medici quidem dioptram cerni possent: tanta altitudine ab extrema superficie introrsus abscesserant. Pu- denda vero illius quavis re deformi fœdiora atque injucundiora ac majora apparerent: per quæ ver- E LIBRO IV. mes sanie commisti ex toto corpore confuentes per ipsas solas (nimirum) necessarias partes cor- poris elaberentur. Post multas autem poenas et cruciatus in suo prædio aiunt illum mortuum esse: atque ab iis qui juxta illam viam habitant atque versantur, fundum illum usque ad hoc tem- pus desertum et ab incolis vacuum esse: ac ne ad hodiernum quidem usque diem quemquam per il- lum locum posse transire, nisi nares manibus ob- turet : tantus per carnem illius etiam in terram fluxus delatus est. Ex cod. bibliothecæ Bodleianæ, anno et in abbatia Osneyensi prope Oxonium scripto, fol. 286, pag. 2, apud Grabium, Spicileg. tom. II, pag. 34. phæi uxor, quæ fuit mater Jacobi episcopi et apo- stoli, et Symonis et Thaddæi,et cujusdam Joseph : Maria Salome uxor Zebedæi, mater Joannis evan- gelistæ et Jacobi: Maria Magdalene. Istæ quatuor ia Evangelio reperiuntur. Jacobus et Judas, et Jo- seph filii erant materteræ Domini. Jacobus quoque Maria Jacobi minoris et Joseph mater, uxor Al- phei, soror fult Mariæ Matris Domini, quam Cleo- phæ Joannes nominat, vel a patre, vel a gentilitatis familia, vel alia causa. Maria Salome, a viro vel a vico dicitur: hanc eamdem Cleophæ quidam di- cunt, quod duos viros habuerit. S. QUADRATUS ATHENARUM EPISCOPUS (GALLAND., Biblioth. vet. Patr., I, Proleg. p. Lxxu.) habitum; cujus unum superat fragmentum. III. Anno oblata hæc Apologia, cum auctor provectæ jam esset ætatis; qui tamen a Quadrato Athe narum pontifice distinguendus non videtur. tiam paucis contractam, suppresso auctoris_nomi ne. profert idem Theophylactus, nec non et Euthy- inius, in Matth. cap. xxvi. stri libris deprompta esse exinde colligo, quia initio horum verborum ad marginem expresse ascriptum lego: Papia. Qui autem hæc descripsit, addidit do suo : Maria dicitur Illuminatrix, sive Stella maris; genuit enim lumen mundi: sermone autem Syro Do- ntina nuncupatur, quia genuit Dominum. GRAD (14) Maria Mater Domini: Maria Cleophæ sive Al- C et Joannes alterius materteræ Domini fuerunt filii. 1. S. Quadratus, apostolorum discipulus, prophetiæ dono illustris, episcopus Atheniensis. 11. Pro defensione Christianæ religionis Adriano imperatori libellum apologeticum obtulit, multo in pretto (15) Ἐχώρησε. Hanc ipsam Papiæe de Juda senten- (14) Maria Mater Domini, etc. Ista ex Papiæ no-
PG 5:1262ὥς τινας οἴεσθαι, ὅτι [τούτου] τοῦ Ἰωάννου εἰσὶν αἱ δύο ἐπιστολαὶ αἱ μικραὶ καὶ καθολικαί, αἱ ἐξ ὀνόματος Ἰωάννου φερόμεναι, διὰ τὸ τοὺς ἀρχαίους τὴν πρώτην μόνην ἐγκρίνειν. τινὲς δὲ καὶ τὴν Ἀποκάλυψιν τούτου πλανηθέντες ἐνόμισαν. καὶ Παπίας δὲ περὶ τὴν χιλιονταετηρίδα σφάλλεται, ἐξ οὗ καὶ ὁ Εἰρηναῖος. Παπίας ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ λέγει, ὅτι Ἰωάννης ὁ θεολόγος καὶ Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ὑπὸ Ἰουδαίων ἀνῃρέθησαν. Παπίας ὁ εἰρημένος ἱστόρησεν ὡς παραλαβὼν ἀπὸ τῶν θυγατέρων Φιλίππου, ὅτι Βαρσαβᾶς, ὁ καὶ Ἰοῦστος δοκιμαζόμενος, ὑπὸ τῶν ἀπίστων ἰὸν ἐχίδνης πιὼν ἐν ὀνόματι τοῦ Χριστοῦ ἀπαθὴς διεφυλάχθη. ἱστορεῖ δὲ καὶ ἄλλα θαύματα καὶ μάλιστα τὸ κατὰ τὴν μητέρα Μαναί̈μου τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναστᾶσαν· περί [τε] τῶν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ ἐκ νεκρῶν ἀναστάντων, ὅτι ἕως Ἀδριανοῦ ἔζων. Μετὰ δὲ Δομετιανὸν ἐβασίλευσε Νερούας ἔτος ἕν, ὃς ἀνακαλεσάμενος Ἰωάννην ἐκ τῆς νήσου ἀπέλυσεν οἰκεῖν ἐν Ἐφέσῳ. μόνος τότε περιὼν τῷ βίῳ ἐκ τῶν ιβ μαθητῶν καὶ συγγραψάμενος τὸ κατ’ αὐτὸν εὐαγγέλιον μαρτυρίου κατηξίωται.ΙΧ. - Αt Οὐ γὰρ ἐναπέθανε τῇ ἀγχόνῃ ὁ Ἰούδας, ἀλλ' ἐπε- Α βίω καθαιρεθείς πρὸ τοῦ ἀποπνιγῆναι. Καὶ τοῦτο τα- φέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ Ἰωάννου μαθητὴς ἐν τῷ τετάρτῳ τῆς Ἐξηγήσεως τῶν Κυριακῶν λόγων, λέγων οὕτως· Μέγα δὲ ἀσεβείας ὑπόδειγμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν ὁ Ἰούδας, πρησθεὶς ἐπὶ τοσού- τον τὴν σάρκα, ὥστε μηδὲ ὁπόθεν ἅμαξα ῥᾳδίως διέρχεται, ἐκεῖνον δύνασθαι διελθεῖν. ᾿Αλλὰ μηδὲ αὐτ τὸν μόνον τὸν τῆς κεφαλῆς ὄγκον αὐτοῦ. Τὰ μὲν γὰρ βλέφαρα τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ, φασὶ τοσοῦτον ἐξοι- δῆσαι, ὡς αὐτὸν μὲν καθόλου τὸ φῶς μὴ βλέπειν· τοὺς ὀφθαλμοὺς δὲ αὐτοῦ, μηδὲ ὑπὸ ἰατροῦ διόπτρας ὀρθῆναι δύνασθαι· τοσοῦτον βάθος εἶχον ἀπὸ τῆς ἔξω θεν ἐπιφανείας. Τὸ δὲ αἰδοῖον αὐτοῦ πάσης μὲν ἀσχημοσύνης ἀηδέστερον καὶ μείζον φαίνεσθαι· φέρε- σθαι δὲ δι᾽ αὐτοῦ τοῦ ἐξ ἅπαντος τοῦ σώματος συρ- Β ῥέοντας ἰχῶράς τε καὶ σκώληκας εἰς ὕβριν δι' αὐτῶν μόνον τῶν ἀναγκαίων. Μετὰ πολλὰς δὲ βασάνους καὶ τιμωρίας, ἐν ἰδίῳ φασί χωρίς τελευτήσαντα, καὶ τοῖς ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἔρημον καὶ ἀοίκητον τὸ χωρίον μέχρι τῆς νῦν γενέσθαι· ἀλλ' οὐδὲ μέχρι τῆς σήμερον δύ- νασθαί τινα ἐκεῖνον τὸν τόπον παρελθεῖν, ἐὰν μή τὰς ῥῖνας ταῖς χερσὶν ἐπιφράξῃ· τοσαύτη διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ καὶ ἐπὶ γῆς ἔκρυσις ἐχώρησε (15). Χ. ΝΟΤΙΤΙΑ S. QUADRATUS ATHENARUM EPISCOPUS. — NOTITIA. - Apud Theophylactum in Acta apostoloruın. Non enim in laqueo Judas mortuus est, sed su- pervixit demptus antequam suffocaretur. Atque id apertius tradit Papias discipulus Joannis in quarto libro Expositionis Dominicorum verborum, ubi ita dicit: Magnum exemplum impietatis in hoc mundo Judas versatus est, cujus caro inflammata adeo in- tumuit, ut ne qua plaustrum quidem facile tradu- citur, ille potuerit transire. ne ipsa quidem ca- pilis illius mole sola. Nam palpebras oculorum illius in tantum intumuisse ferunt, ut ipse quidenı prorsus non vidcret: oculi vero ejus ne per medici quidem dioptram cerni possent: tanta altitudine ab extrema superficie introrsus abscesserant. Pu- denda vero illius quavis re deformi fœdiora atque injucundiora ac majora apparerent: per quæ ver- E LIBRO IV. mes sanie commisti ex toto corpore confuentes per ipsas solas (nimirum) necessarias partes cor- poris elaberentur. Post multas autem poenas et cruciatus in suo prædio aiunt illum mortuum esse: atque ab iis qui juxta illam viam habitant atque versantur, fundum illum usque ad hoc tem- pus desertum et ab incolis vacuum esse: ac ne ad hodiernum quidem usque diem quemquam per il- lum locum posse transire, nisi nares manibus ob- turet : tantus per carnem illius etiam in terram fluxus delatus est. Ex cod. bibliothecæ Bodleianæ, anno et in abbatia Osneyensi prope Oxonium scripto, fol. 286, pag. 2, apud Grabium, Spicileg. tom. II, pag. 34. phæi uxor, quæ fuit mater Jacobi episcopi et apo- stoli, et Symonis et Thaddæi,et cujusdam Joseph : Maria Salome uxor Zebedæi, mater Joannis evan- gelistæ et Jacobi: Maria Magdalene. Istæ quatuor ia Evangelio reperiuntur. Jacobus et Judas, et Jo- seph filii erant materteræ Domini. Jacobus quoque Maria Jacobi minoris et Joseph mater, uxor Al- phei, soror fult Mariæ Matris Domini, quam Cleo- phæ Joannes nominat, vel a patre, vel a gentilitatis familia, vel alia causa. Maria Salome, a viro vel a vico dicitur: hanc eamdem Cleophæ quidam di- cunt, quod duos viros habuerit. S. QUADRATUS ATHENARUM EPISCOPUS (GALLAND., Biblioth. vet. Patr., I, Proleg. p. Lxxu.) habitum; cujus unum superat fragmentum. III. Anno oblata hæc Apologia, cum auctor provectæ jam esset ætatis; qui tamen a Quadrato Athe narum pontifice distinguendus non videtur. tiam paucis contractam, suppresso auctoris_nomi ne. profert idem Theophylactus, nec non et Euthy- inius, in Matth. cap. xxvi. stri libris deprompta esse exinde colligo, quia initio horum verborum ad marginem expresse ascriptum lego: Papia. Qui autem hæc descripsit, addidit do suo : Maria dicitur Illuminatrix, sive Stella maris; genuit enim lumen mundi: sermone autem Syro Do- ntina nuncupatur, quia genuit Dominum. GRAD (14) Maria Mater Domini: Maria Cleophæ sive Al- C et Joannes alterius materteræ Domini fuerunt filii. 1. S. Quadratus, apostolorum discipulus, prophetiæ dono illustris, episcopus Atheniensis. 11. Pro defensione Christianæ religionis Adriano imperatori libellum apologeticum obtulit, multo in pretto (15) Ἐχώρησε. Hanc ipsam Papiæe de Juda senten- (14) Maria Mater Domini, etc. Ista ex Papiæ no-
PG 5:1264Παπίας γὰρ ὁ Ἱεραπόλεως ἐπίσκοπος, αὐτόπτης τούτου γενόμενος, ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τῶν κυριακῶν λογίων φάσκει, ὅτι ὑπὸ Ἰουδαίων ἀνῃρέθη· πληρώσας δηλαδὴ μετὰ τοῦ ἀδελφοῦ τὴν τοῦ Χριστοῦ περὶ αὐτῶν πρόρρησιν καὶ τὴν ἑαυτῶν ὁμολογίαν περὶ τούτου καὶ συγκατάθεσιν· εἰπὼν γὰρ ὁ κύριος πρὸς αὐτούς· Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον, ὃ ἐγὼ πίνω ; καὶ κατανευσάντων προθύμως καὶ συνθεμένων· Τὸ ποτήριόν μου, φησίν, πίεσθε, καὶ τὸ βάπτισμα, ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθήσεσθε. καὶ εἰκότως· ἀδύνατον γὰρ θεὸν ψεύσασθαι. οὕτω δὲ καὶ ὁ πολυμαθὴς Ὠριγένης ἐν τῇ κατὰ Ματθαῖον ἑρμηνείᾳ ( τ. χι ξ. 6 ) διαβεβαιοῦται, ὡς ὅτι μεμαρτύρηκεν Ἰωάννης, ἐκ τῶν διαδόχων τῶν ἀποστόλων ὑποσημαινάμενος τοῦτο μεμαθηκέναι. καὶ μὲν δὴ καὶ ὁ πολυί̈στωρ Εὐσέβειος ἐν τῇ ἐκκλησιαστικῇ ἱστορίᾳ ( ιιι, 1 ) φησί· Θωμᾶς μὲν τὴν Παρθίαν εἴληχεν, Ἰωάννης δὲ τὴν Ἀσίαν, πρὸς οὓς καὶ διατρίψας ἐτελεύτησεν ἐν Ἐφέσῳ.1263 S. QUADRATI ATHENARUM EPISCOPI 194 ‹ Utinam vero, ut cum Grabio loquar (8), de laɛ Quadrati Apologia nunc scribere possemus, quoi olim Eusebius in hæc verba (9) : Eloéti & gépema. παρὰ πλείστοις τῶν ἀδελφῶν, ἀτὰρ καὶ παρ' ἡμῖν τὸ σύγγραμμα· ἐξ οὗ κατιδεῖν ἐστι λαμπρά τεκμ ρια τῆς τε τοῦ ἀνδρὸς διανοίας καὶ τῆς ἀποστολικής ὀρθοτομίας. • Exstat hodieque apud plerosque fratribus hæc oratio, quam nos etiam habemus : ex qua et ingenium illius viri, et rectam apostolicz fidei doctrinam perspicue cognoscere licet. › Sed periit eheu! egregium istud aúɣypaµµa, nililęs ejus superest præter unicum, brevissimum quidem. at nobile fragmentum quod nobis conservavit E- sebius. Plura darentur, si superstites adbuc essent alterius Eusebii sæculo vi episcopi Thessaloni censis libri 10 contra Andream monachum; utpote quem adversario suo Quadrati verba opposuisse, expresse testatur Photius (10). clesiæ Atheniensis regimine successisse, testis est sedaret ingenium. › locuples apud Eusebium (1) Dionysius Corinthio- rum episcopus in epistola quam Atheniensibus in- scripsit; ubi et ejus labore atque industria cives denuo in Ecclesiam convenisse, et redivivum fidei ardorem in illis reparatum esse profitetur. › 'Eπı- μαρτυρῶν, ὡς διὰ τῆς αὐτοῦ σπουδῆς ἐπισυναχθέν των, καὶ τῆς πίστεως ἀναζωπύρησιν εἰληχότων. Ιρ- sum quoque prophetica gratia fuisse præditum, testatur apud eumdem Eusebium (2) scriptor ano- nymus, qui Rhodon fuisse dicitur (3). Siquidem in eo libro quem innominatus hic auctor adversus Cataphrygas composuit, universos Novi Testamenti prophetas enumerans, Quadratum quoque nostrum recenset, eumque cum Philippi evangelistæ filiabus B conjungit, quas S. Lucas prophetissas appellat *. Non Agabum, inquit, non Judam, non Silam, nec Philippi filias, nec Ammiam Philadelphensem, nec Quadratum, nec plures quoque alios qui nihil ad ipsos pertinent, prædicabunt (Montanista). > οὔτε ᾿Αγαβον, οὔτε Ἰούδαν, οὔτε Σίλαν, οὔτε τὰς Φιλίππου θυγατέρας, οὔτε τὴν ἐν Φιλαδελφείᾳ Αμ- μίαν, οὔτε Κοδράτον, οὔτε τινὰς ἄλλους μηδὲν αὐ τοῖς προσήκοντας καυχήσονται. His allinia tradit alibi laudatus Cæsariensis episcopus (4). II. Ilic itaque vir apostolicus Adriano imperatori Athenis agenti libellum apologeticum obtulit, Chri- stianorum innocentiam et iniquam eorum vexatio- nem luculenter exponens. De quo quidem hæc S. Hieronymus (5) Quadratus apostolorum di- scipulus, Publio Athenarum episcopo ob Christi fidem martyrio coronato, in locum ejus substitui- tur, et Ecclesiam grandi terrore dispersam fide et industria sua congregat. Cumque Adrianus Athenis exegissot hiemem, invisens Eleusina; et omnibus pane Græciæ sacris initiatus, dedisset occasionem his qui Christianos oderant, absque præcepto im- peratoris vexare credentes; porrexit ei librum pro religione nostra, valde utilem plenumque rationis et fidei, et apostolica doctrina dignum; in quo et antiquitatem suæ ætatis ostendens ait, plurimos a se visos, qui sub Domino variis in Judæa oppressi calamitatibus sanati fuerant, et qui a mortuis re- surrexerant. › Huc usque summatim ex Euse- bio (6) doctor maximus; qui et alibi ad Magnum oratorem scribens, in eamdem sententiam hæc ha- bet (7) Quadratus apostolorum discipulus, ct Atheniensis pontifex Ecclesiæ, nonne Adriano prin- cipi Eleusinæ sacra invisenti, librum pro nostra religione tradidit? et tantæ admirationi omnibus 1 Act. xxi, 9. edit. nov. Veron. C Adriano Augusto, cum provectæ jam esset ætatis. In ea siquidem, inquit Eusebius (11), ipsemet a quitatem suam satis prodit: '0 d' autòç sty ἑαυτὸν ἀρχαιότητα παραφαίνει. Qua de re in Gr cis Chronici Eusebiani ad annum Adriani 10 hæc leguntur (12): Kovaôpāros dispòs tŵy àmostien ἀκουστής, Αϊλίῳ Ἀδριανῷ τῷ αὐτοκράτορι λόγοι ἀπολογίας ὑπὲρ Χριστιανῶν, καὶ Ἀριστείδης Αθη ναῖος ὁ φιλόσοφος ἐπέδωκαν. Απερ δεξάμενος Καίσαρ σὺν τοῖς παρὰ Σερενίου Γρανιανού λαμπρο τάτου ἡγουμένου, ὡς ἄδικον εἴη γραψαμένου, Χρι στιανοὺς ἀκρίτως ἐπὶ μηδενὶ τῶν ἐγκλημάτων κα νειν, γράφει Μινουκίῳ Φουνδανῷ ἀνθυπάτω της Ασίας, μηδένα κτείνειν ἄνευ ἐγκλημάτων καὶ κατ yoplaç. Gemina recitat Syncellus (13), unde Græca sua Eusebiana Scaliger desumpsisse videtur; que quidem in versione Ilieronymiana ita efferuntur (14): Quadratus, discipulus apostolorum, et Aristides Atheniensis, noster philosophus, libros pro Christiana religione dedere compositos. Et Serenus GranniNS legatus, vir apprime nobilis, litteras ad impera:0:em mittit, iniquum esse dicens, clamoribus vulgi inno centium hominum sanguinem concedi; et sine ullo D crimine, nominis tantum et sectæ reos fieri. Quibus commotus Adrianus Minucio Fundano proconsuli Asiæ scripsit, non sine objectu criminum Christia- nos condemnandos. Adriani rescriptum að Minucium Fundanum quo persecutionem a Græcis et Asiaticis excitatam prohibuit, Apologiæ suæ intexuit Justi- nus Martyr (15). Ex quibus ergo perspicuum est, 1. S. Quadratum, Publio martyrium passo, in Ec- A fuit, ut persecutionem gravissimam illius excelles (1) Euseb. Hist. eccles., lib. IV, cap. 23. (2) Ibid., lib. v, cap. 17. (3) Hieron. De vir. illustr., cap. 37. (4) Euseb. Hist. eccles., lib. III, cap. 37. (5) Hieron. De vir. illustr., cap. 19. (6) Euseb. Hist. eccles., lib. iv, cap. 3. (7) Hieron. epist. 70, n. 4, Opp. tom. 1, p. 426, 11. Hanc vero Apologiam obtulit Quadratus (8) Grab. Spicil. SS. PP., tom. II, p. 124. (9) Euseb. Hist. eccles., lib. Iv, cap. 5. (10) Phot. Bibl. cod. 126. (11) Euseb. Hist. eccles., lib. IV, cap. 3. (12) Euseb. Chron. Gr., pag. 211. (13) Syncell. Chronogr., pag. 348. (14) Euseb.Chron. lib. 1et 1, p. 47, 107,edit. Scalig. (15) Justin. Apolog. 1, § 69.
Second witness · khazarzar edition
Fragmenta 2. Τοῦ δὲ Παπία συγγράμματα πέντε τὸν ἀριθμὸν φέρεται, α καὶ ἐπιγέγραπται Λογίων κυριακῶν ἐξηγήσεως. τούτων καὶ Εἰρηναῖος ὡς μόνον αὐτῷ γραφέντων μνημονεύει, ω δέ πως λέγων· Ταῦτα δὲ καὶ κτλ. (ξφ. ιρεν. ῃ, 33, 4). 2. καὶ ὁ μὲν Εἰρηναῖος ταῦτα. αὐτός γε μὴν ὁ Παπίας κατὰ τὸ προοίμιον τῶν αὐτοῦ λόγων ἀκροατὴν μὲν καὶ αὐτόπτην οὐδαμῶς ἑαυτὸν γενέσθαι τῶν ἱερῶν ἀποστόλων ἐμφαίνει, παρειληφέναι δὲ τὰ τῆς πίστεως παρὰ τῶν ἐκείνοις γνωρίμων διδάσκει δι' ω ν φησιν λέξεων· 2.3 Οὐκ ὀκνήσω δέ σοι καὶ ο σα ποτὲ παρὰ τῶν πρεσβυτέρων καλῶς ε μαθον καὶ καλῶς ἐμνημόνευσα, συγκατατάξαι ταῖς ἑρμηνείαις, διαβεβαιούμενος ὑπὲρ αὐτῶν ἀλήθειαν. οὐ γὰρ τοῖς τὰ πολλὰ λέγουσιν ε χαιρον ω σπερ οἱ πολλοί, ἀλλὰ τοῖς τἀληθῆ διδάσκουσιν, οὐδὲ τοῖς τὰς ἀλλοτρίας ἐντολὰς μνημονεύουσιν, ἀλλὰ τοῖς τὰς παρὰ τοῦ κυρίου τῇ πίστει δεδομένας καὶ ἀπ' αὐτῆς παραγινομένας τῆς ἀληθείας.
2.4 εἰ δέ που καὶ παρηκολουθηκώς τις τοῖς πρεσβυτέροις ε λθοι, τοὺς τῶν πρεσβυτέρων ἀνέκρινον λόγους· τί ̓Ανδρέας η τί Πέτρος ει πεν η τί Φίλιππος η τί Θωμᾶς η ̓Ιάκωβος η τί ̓Ιωάννης η Ματθαῖος η τις ε τερος τῶν τοῦ κυρίου μαθητῶν, α τε ̓Αριστίων καὶ ὁ πρεσβύτερος ̓Ιωάννης, τοῦ κυρίου μαθηταί, λέγουσιν. οὐ γὰρ τὰ ἐκ τῶν βιβλίων τοσοῦτόν με ὠφελεῖν ὑπελάμβανον, ο σον τὰ παρὰ ζώσης φωνῆς καὶ μενούσης. 2.5 Ενθα καὶ ἐπιστῆσαι α ξιον δὶς καταριθμοῦντι αὐτῷ τὸ ̓Ιωάννου ο νομα, ω ν τὸν μὲν πρότερον Πέτρῳ καὶ ̓Ιακώβῳ καὶ Ματθαίῳ καὶ τοῖς λοιποῖς ἀποστόλοις συγκαταλέγει, σαφῶς δηλῶν τὸν εὐαγγελιστήν, τὸν δ' ε τερον ̓Ιωάννην διαστείλας τὸν λόγον ἑτέροις παρὰ τὸν τῶν ἀποστόλων ἀριθμὸν κατατάσσει, προτάξας αὐτοῦ τὸν ̓Αριστίωνα, σαφῶς τε αὐτὸν πρεσβύτερον ὀνομάζει· 2. ὡς καὶ διὰ τούτων ἀποδείκνυσθαι τὴν ἱστορίαν ἀληθῆ τῶν δύο κατὰ τὴν ̓Ασίαν ὁμωνυμίᾳ κεχρῆσθαι εἰρηκότων, δύο τε ἐν ̓Εφέσῳ γενέσθαι μνήματα καὶ ἑκάτερον ̓Ιωάννου ε τι νῦν λέγεσθαι. οι ς καὶ ἀναγκαῖον προσέχειν τὸν νοῦν· εἰκὸς γὰρ τὸν δεύτερον, εἰ μή τις ἐθέλοι τὸν πρῶτον, τὴν ἐπ' ὀνόματος φερομένην ̓Ιωάννου ̓Αποκάλυψιν ἑωρακέναι.
2. καὶ ὁ νῦν δὲ ἡμῖν δηλούμενος Παπίας τοὺς μὲν τῶν ἀποστόλων λόγους παρὰ τῶν αὐτοῖς παρηκολουθηκότων ὁμολογεῖ παρειληφέναι, ̓Αριστίωνος δὲ καὶ τοῦ πρεσβυτέρου ̓Ιωάννου αὐτήκοον ἑαυτόν φησι γενέσθαι. ὀνομαστὶ γοῦν πολλάκις αὐτῶν μνημονεύσας, ἐν τοῖς αὐτοῦ συγγράμμασιν τίθησιν αὐτῶν παραδόσεις. καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν οὐκ εἰς τὸ α χρηστον εἰρήσθω. 2. Αξιον δὲ ταῖς ἀποδοθείσαις τοῦ Παπία φωναῖς προσάψαι λέξεις ἑτέρας αὐτοῦ, δι' ω ν παράδοξά τινα ἱστορεῖ καὶ α λλα, ὡς α ν ἐκ παραδόσεως εἰς αὐτὸν ἐλθόντα. 2. τὸ μὲν ου ν κατὰ τὴν ̔Ιεράπολιν Φίλιππον τὸν ἀπόστολον α μα ταῖς θυγατράσιν διατρῖψαι, διὰ τῶν πρόσθεν (ιιι, 31) δεδήλωται, ὡς δὲ κατὰ τοὺς αὐτοὺς ὁ Παπίας γενόμενος διήγησιν παρειληφέναι θαυμασίαν ὑπὸ τῶν τοῦ Φιλίππου θυγατέρων μνημονεύει, τὰ νῦν σημειωτέον. νεκροῦ γὰρ ἀνάστασιν κατ' αὐτὸν γεγονυῖαν ἱστορεῖ, καὶ αυ πάλιν ε τερον παράδοξον περὶ ̓Ιοῦστον τὸν ἐπικληθέντα Βαρσαβᾶν γεγονός, ὡς δηλητήριον φάρμακον ἐμπιόντος καὶ μηδὲν ἀηδὲς διὰ τὴν τοῦ κυρίου χάριν ὑπομείναντος.
2.10 τοῦτον δὲ τὸν ̓Ιοῦστον μετὰ τὴν τοῦ σωτῆρος ἀνάληψιν τοὺς ἱεροὺς ἀποστόλους μετὰ Ματθία στῆσαί τε καὶ ἐπεύξασθαι ἀντὶ τοῦ προδότου ̓Ιούδα ἐπὶ τὸν κλῆρον τῆς ἀναπληρώσεως τοῦ αὐτῶν ἀριθμοῦ, ἡ τῶν Πράξεων ω δέ πως ἱστορεῖ γραφή· Καὶ ε στησαν δύο, ̓Ιωσὴφ τὸν καλούμενον Βαρσαβᾶν, ο ς ἐπεκλήθη ̓Ιοῦστος, καὶ Ματθίαν· καὶ προσευξάμενοι ει παν. 2.11 καὶ α λλα δὲ ὁ αὐτὸς ὡς ἐκ παραδόσεως ἀγράφου εἰς αὐτὸν η κοντα παρατέθειται, ξένας τέ τινας παραβολὰς τοῦ σωτῆρος καὶ διδασκαλίας αὐτοῦ καί τινα α λλα μυθικώτερα. 2.12 ἐν οι ς καὶ χιλιάδα τινά φησιν ἐτῶν ε σεσθαι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, σωματικῶς τῆς Χριστοῦ βασιλείας ἐπὶ ταυτησὶ τῆς γῆς ὑποστησομένης· α καὶ ἡγοῦμαι τὰς ἀποστολικὰς παρεκδεξάμενον διηγήσεις ὑπολαβεῖν, τὰ ἐν ὑποδείγμασι πρὸς αὐτῶν μυστικῶς εἰρημένα μὴ συνεωρακότα. 2.13 σφόδρα γάρ τοι σμικρὸς ω ν τὸν νοῦν, ὡς α ν ἐκ τῶν αὐτοῦ λόγων τεκμηράμενον εἰπεῖν, φαίνεται· πλὴν καὶ τοῖς μετ' αὐτὸν πλείστοις ο σοις τῶν ἐκκλησιαστικῶν τῆς ὁμοίας αὐτῷ δόξης παραίτιος γέγονεν, τὴν ἀρχαιότητα τἀνδρὸς προβεβλημένοις, ω σπερ ου ν Εἰρηναίῳ καὶ ει τις α λλος τὰ ο μοια φρονῶν ἀναπέφηνεν.
2.14 καὶ α λλας δὲ τῇ ἰδίᾳ γραφῇ παραδίδωσιν ̓Αριστίωνος τοῦ πρόσθεν δεδηλωμένου τῶν τοῦ κυρίου λόγων διηγήσεις καὶ τοῦ πρεσβυτέρου ̓Ιωάννου παραδόσεις, ἐφ' α ς τοὺς φιλομαθεῖς ἀναπέμψαντες, ἀναγκαίως νῦν προσθήσομεν ταῖς προεκτεθείσαις αὐτοῦ φωναῖς παράδοσιν, η ν περὶ Μάρκου τοῦ τὸ εὐαγγέλιον γεγραφότος ἐκτέθειται διὰ τούτων· 2.15 Καὶ τοῦθ' ὁ πρεσβύτερος ε λεγεν· Μάρκος μὲν ἑρμηνευτὴς Πέτρου γενόμενος, ο σα ἐμνημόνευσεν, ἀκριβῶς ε γραψεν, οὐ μέντοι τάξει, τὰ ὑπὸ τοῦ κυρίου η λεχθέντα η πραχθέντα· ου τε γὰρ η κουσεν τοῦ κυρίου ου τε παρηκολούθησεν αὐτῷ, υ στερον δέ, ὡς ε φην, Πέτρῳ, ο ς πρὸς τὰς χρείας ἐποιεῖτο τὰς διδασκαλίας, ἀλλ' οὐχ ω σπερ σύνταξιν τῶν κυριακῶν ποιούμενος λογίων, ω στε οὐδὲν η μαρτεν Μάρκος, ου τως ε νια γράψας ὡς ἀπεμνημόνευσεν· ἑνὸς γὰρ ἐποιήσατο πρόνοιαν, τοῦ μηδὲν ω ν η κουσεν παραλιπεῖν η ψεύσασθαί τι ἐν αὐτοῖς. Ταῦτα μὲν ου ν ἱστόρηται τῷ Παπίᾳ· περὶ τοῦ Μάρκου. 2.16 περὶ δὲ τοῦ Ματθαίου ταῦτ' ει ρηται· Ματθαῖος μὲν ου ν ̔Εβραΐδι διαλέκτῳ τὰ λόγια συνετάξατο, ἡρμήνευσεν δ' αὐτά, ὡς η ν δυνατὸς ε καστος.
2.17 Κέχρηται δ' ὁ αὐτὸς μαρτυρίαις ἀπὸ τῆς ̓Ιωάννου προτέρας ἐπιστολῆς καὶ ἀπὸ τῆς Πέτρου ὁμοίως, ἐκτέθειται δὲ καὶ α λλην ἱστορίαν περὶ γυναικὸς ἐπὶ πολλαῖς ἁμαρτίαις διαβληθείσης ἐπὶ τοῦ κυρίου, η ν τὸ καθ' ̔Εβραίους εὐαγγέλιον περιέχει. καὶ ταῦτα δ' ἡμῖν ἀναγκαίως πρὸς τοῖς ἐκτεθεῖσιν ἐπιτετηρήσθω. 3. ̓Απολιναρίου· Οὐκ ἀπέθανε τῇ ἀγχόνῃ ̓Ιούδας, ἀλλ' ἐπεβίω καθαιρεθεὶς πρὸ τοῦ ἀποπνιγῆναι. καὶ τοῦτο δηλοῦσιν αἱ τῶν ἀποστόλων Πράξεις, ο τι πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ. τοῦτο δὲ σαφέστερον ἱστορεῖ Παπίας ὁ ̓Ιωάννου μαθητὴς λέγων ου τως ἐν τῷ δ' τῆς ἐξηγήσεως τῶν κυριακῶν λόγων· 3. Μέγα δὲ ἀσεβείας ὑπόδειγμα ἐν τούτῳ τῷ κόσμῳ περιεπάτησεν ὁ ̓Ιούδας πρησθεὶς ἐπὶ τοσοῦτον τὴν σάρκα, ω στε μηδὲ ὁπόθεν α μαξα ῥᾳδίως διέρχεται ἐκεῖνον δύνασθαι διελθεῖν, ἀλλὰ μηδὲ αὐτὸν μόνον τὸν τῆς κεφαλῆς ο γκον αὐτοῦ.
τὰ μὲν γὰρ βλέφαρα τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ φασὶ τοσοῦτον ἐξοιδῆσαι, ὡς αὐτὸν μὲν καθόλου τὸ φῶς μὴ βλέπειν, τοὺς ὀφθαλμοὺς δὲ αὐτοῦ μηδὲ ὑπὸ ἰατροῦ <διὰ> διόπτρας ὀφθῆναι δύνασθαι· τοσοῦτον βάθος ει χον ἀπὸ τῆς ε ξωθεν ἐπιφανείας. τὸ δὲ αἰδοῖον αὐτοῦ πάσης μὲν ἀσχημοσύνης ἀηδέστερον καὶ μεῖζον φαίνεσθαι, φέρεσθαι δὲ δι' αὐτοῦ ἐκ παντὸς τοῦ σώματος συρρέοντας ἰχῶράς τε καὶ σκώληκας εἰς υ βριν δι' αὐτῶν μόνων τῶν ἀναγκαίων. 3.3 μετὰ πολλὰς δὲ βασάνους καὶ τιμωρίας ἐν ἰδίῳ, φασί, χωρίῳ τελευτήσαντος, ἀπὸ τῆς ὀδμῆς ε ρημον καὶ ἀοίκητον τὸ χωρίον μέχρι τῆς νῦν γενέσθαι, ἀλλ' οὐδὲ μέχρι τῆς σήμερον δύνασθαί τινα ἐκεῖνον τὸν τόπον παρελθεῖν, ἐὰν μὴ τὰς ῥῖνας ταῖς χερσὶν ἐπιφράξῃ. τοσαύτη διὰ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ καὶ ἐπὶ τῆς γῆς ε κρυσις ἐχώρησεν. 4. Παπίας δὲ ου τως ἐπὶ λέξεως· ̓Ενίοις δὲ αὐτῶν, δηλαδὴ τῶν πάλαι θείων ἀγγέλων, καὶ τῆς περὶ τὴν γῆν διακοσμήσεως ε δωκεν α ρχειν, καὶ καλῶς α ρχειν παρηγγύησε. καὶ ἑξῆς φησίν· Εἰς οὐδὲν δὲ συνέβη τελευτῆσαι τὴν τάξιν αὐτῶν.
Περὶ μέντοι τοῦ θεοπνεύστου τῆς βίβλου (τῆς ̓Αποκαλύψεως ̓Ιωάννου σξιλ.) περιττὸν μηκύνειν τὸν λόγον ἡγούμεθα, τῶν μακαρίων Γρηγορίου φημὶ τοῦ θεολόγου καὶ Κυρίλλου, προσέτι δὲ καὶ τῶν ἀρχαιοτέρων Παπίου, Εἰρηναίου, Μεθοδίου καὶ ̔Ιππολύτου ταύτῃ προσμαρτυρούντων τὸ ἀξιόπιστον. Λαβόντες τὰς ἀφορμὰς ἐκ Παπίου τοῦ πάνυ, τοῦ ̔Ιεραπολίτου, τοῦ [+ ἐν ξοδδ] τῷ ἐπιστηθίῳ φοιτήσαντος, καὶ Κλήμεντος καὶ Πανταίνου τοῦ τῆς ̓Αλεξανδρέων ἱερέως, καὶ ̓Αμμωνίου τοῦ σοφωτάτου, τῶν ἀρχαίων καὶ πρὸ τῶν [πρώτων ξοδδ] συνόδων ἐξηγητῶν, εἰς Χριστὸν καὶ τὴν ἐκκλησίαν πᾶσαν τὴν ἑξαήμερον νοησάντων. Οἱ μὲν ου ν ἀρχαιότεροι τῶν ἐκκλησιαστικῶν [ἐκκλησιῶν ξοδ] ἐξηγη-τῶν [ἐξηγητικῶν ξοδ], λέγω δὴ Φίλων ὁ φιλόσοφος καὶ τῶν ἀποστό-λων ὁμόχρονος, καὶ Παπίας ὁ πολύς, ὁ ̓Ιωάννου τοῦ εὐαγγελιστοῦ φοιτητής, ὁ ̔Ιεραπολίτης ..... καὶ οἱ ἀμφ' αὐτοὺς πνευματικῶς τὰ περὶ παραδείσου ἐθεώρησαν εἰς τὴν Χριστοῦ ἐκκλησίαν ἀναφερόμενοι. Τοὺς κατὰ θεὸν ἀκακίαν ἀσκοῦντας παῖδας ἐκάλουν, ὡς καὶ Παπίας δηλοῖ βιβλίῳ πρώτῳ τῶν κυριακῶν ἐξηγήσεων καὶ Κλήμης ὁ ̓Αλεξαν-δρεὺς ἐν τῷ Παιδαγωγῷ.
Ταῦτά φησιν αἰνιττόμενος οι μαι Παπίαν τὸν ̔Ιεραπόλεως τῆς κατ' ̓Ασίαν τότε γενόμενον ἐπίσκοπον καὶ συνακμάσαντα τῷ θείῳ εὐαγγελιστῇ ̓Ιωάννῃ. ου τος γὰρ ὁ Παπίας ἐν τῷ τετάρτῳ αὐτοῦ βιβλίῳ τῶν <λογίων> κυριακῶν ἐξηγήσεων τὰς διὰ βρωμάτων ει πεν ἐν τῇ ἀνα-στάσει ἀπολαύσεις ... καὶ Εἰρηναῖος δὲ ὁ Λουγδούνου ἐν τῷ κατὰ αἱρέσεων πέμπτῳ λόγῳ τὸ αὐτό φησι καὶ παράγει μάρτυρα τῶν ὑπ' αὐτοῦ εἰρημένων τὸν λεχθέντα Παπίαν. ..... οὐ μὴν ἀλλ' οὐδὲ Παπίαν τὸν ̔Ιεραπόλεως ἐπίσκοπον καὶ μάρτυρα, οὐδὲ Εἰρηναῖον τὸν ο σιον ἐπίσκοπον Λουγδούνων (σξιλ. ἀπο-δέχεται Στέφανος), ἐν οι ς λέγουσιν αἰσθητῶν τινων βρωμάτων ἀπόλαυ-σιν ει ναι τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. Παπίας ̔Ιεραπόλεως ἐπίσκοπος, ἀκουστὴς τοῦ θεολόγου ̓Ιωάννου γενόμενος, Πολυκάρπου δὲ ἑταῖρος, πέντε λόγους κυριακῶν λογίων ε γραψεν. ἐν οι ς ἀπαρίθμησιν ἀποστόλων ποιούμενος μετὰ Πέτρον καὶ ̓Ιωάννην, Φίλιππον καὶ Θωμᾶν καὶ Ματθαῖον εἰς μαθητὰς τοῦ κυρίου ἀνέγραψεν ̓Αριστίωνα καὶ ̓Ιωάννην ε τερον, ο ν καὶ πρεσβύτερον ἐκάλε-σεν. ω ς τινας οι εσθαι, ο τι <τούτου> τοῦ ̓Ιωάννου εἰσὶν αἱ δύο ἐπιστολαὶ αἱ μικραὶ καὶ καθολικαί, αἱ ἐξ ὀνόματος ̓Ιωάννου φερόμεναι, διὰ τὸ τοὺς ἀρχαίους τὴν πρώτην μόνην ἐγκρίνειν.
τινὲς δὲ καὶ τὴν ̓Αποκά-λυψιν τούτου πλανηθέντες ἐνόμισαν. καὶ Παπίας δὲ περὶ τὴν χιλιον-ταετηρίδα σφάλλεται, ἐξ ου καὶ ὁ Εἰρηναῖος. 11. Παπίας ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ λέγει, ο τι ̓Ιωάννης ὁ θεολόγος καὶ ̓Ιάκωβος ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ ὑπὸ ̓Ιουδαίων ἀνῃρέθησαν. Παπίας ὁ εἰρημένος ἱστόρησεν ὡς παραλαβὼν ἀπὸ τῶν θυγατέρων Φιλίππου, ο τι Βαρσαβᾶς, ὁ καὶ ̓Ιοῦστος δοκιμαζόμενος, ὑπὸ τῶν ἀπίστων ἰὸν ἐχίδνης πιὼν ἐν ὀνόματι τοῦ Χρι-στοῦ ἀπαθὴς διεφυλάχθη. ἱστορεῖ δὲ καὶ α λλα θαύματα καὶ μάλιστα τὸ κατὰ τὴν μητέρα Μαναΐμου τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναστᾶσαν· περί <τε> τῶν ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ ἐκ νεκρῶν ἀναστάντων, ο τι ε ως ̓Αδριανοῦ ε ζων. 12. Μετὰ δὲ Δομετιανὸν ἐβασίλευσε Νερούας ε τος ε ν, ο ς ἀνακαλεσά-μενος Ἰ ωάννην ἐκ τῆς νήσου ἀπέλυσεν οἰκεῖν ἐν ̓Εφέσῳ. μόνος τότε περιὼν τῷ βίῳ ἐκ τῶν ιβʹ μαθητῶν καὶ συγγραψάμενος τὸ κατ' αὐτὸν εὐαγγέλιον μαρτυρίου κατηξίωται.
12. Παπίας γὰρ ὁ ̔Ιεραπόλεως ἐπί-σκοπος, αὐτόπτης τούτου γενόμενος, ἐν τῷ δευτέρῳ λόγῳ τῶν κυριακῶν λογίων φάσκει, ο τι ὑπὸ ̓Ιουδαίων ἀνῃρέθη· πληρώσας δηλαδὴ μετὰ τοῦ ἀδελφοῦ τὴν τοῦ Χριστοῦ περὶ αὐτῶν πρόρρησιν καὶ τὴν ἑαυτῶν ὁμολογίαν περὶ τούτου καὶ συγκατάθεσιν· εἰπὼν γὰρ ὁ κύριος πρὸς αὐτούς· Δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον, ο ἐγὼ πίνω; καὶ κατανευσάντων προθύμως καὶ συνθεμένων· Τὸ ποτήριόν μου, φησίν, πίεσθε, καὶ τὸ βάπτισμα, ο ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθήσεσθε. καὶ εἰκότως· ἀδύ-νατον γὰρ θεὸν ψεύσασθαι. 12.3 ου τω δὲ καὶ ὁ πολυμαθὴς ̓Ωριγένης ἐν τῇ κατὰ Ματθαῖον ἑρμηνείᾳ (τ. χῃι ξ. 6) διαβεβαιοῦται, ὡς ο τι μεμαρτύρηκεν ̓Ιωάννης, ἐκ τῶν διαδόχων τῶν ἀποστόλων ὑποσημαι-νάμενος τοῦτο μεμαθηκέναι. καὶ μὲν δὴ καὶ ὁ πολυΐστωρ Εὐσέβειος ἐν τῇ ἐκκλησιαστικῇ ἱστορίᾳ (ιιι, 1) φησί· Θωμᾶς μὲν τὴν Παρθίαν ει ληχεν, ̓Ιωάννης δὲ τὴν ̓Ασίαν, πρὸς ου ς καὶ διατρίψας ἐτελεύτησεν ἐν ̓Εφέσῳ.