III
col. 1037–1038page 4 of 58
PG 92:1037κατὰ τὴν ι' τοῦ ζ' μηνός, ήγουν τοῦ Θερσί [Θεσρύ]. *Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδὰμ τὸ γωξγ'. Ἐν ἔτει κε' τοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ, ὁ Ἰεβουλαῖος [ Ἰηβ... ήρξατο καθ' Εβραίους ψηφίζεσθαι, τοῦτ' ἔστιν ἡ πεντηκονταετηρίς. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ γωπς [γρ. γωπά). Ἐν ἔτει δ' τῆς βασιλείας Σολομῶντος, ὁ ἐν Ἱερο σολύμοις ήρξατο 409 οἰκοδομείσθαι ναός. Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ δυοδ'. Ἐν ἔτει γ' τῆς βασιλείας Ἰωακεὶμ, τὸ πρῶτον ἔτος ψηφίζεται τῆς εἰς Βαβυλῶνα τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἀποι χίας. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ δ. Εν ἔτει ια' τοῦ Κύρου του Πέρσου τὸ τῆς αἰχμα αλωτίας (γρ. αἰχμαλώσεως] τελευταῖον ἔτος συνεπληρώθη, ήγουν τὸ σ'. "Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ ὅλο Ἐν ἔτει γ' τῆς βασιλείας Δαρείου του Μήδου, ὑπὸ Ἰησοῦ τοῦ Ιωσεδέκ καὶ Ζοροβάβελ τοῦ Σαλαθιὴλ ὁ ἐν Ἱεροσολύμοις αὖθις ᾠκοδομήθη ναός. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εια'. Ἐν ἔτει β' τῆς βασιλείας Αὐγούστου [γρ. αὐτοῦ τοῦ] Καίσαρος, οἱ Ινδίκτοι ήρξαντο ψηφίζεσθαι, καὶ οἱ τῶν Ρωμαίων μῆνες οὐ πρότερον ἢ κατ' ἐκεῖνο καιροῦ πρὸς αὐτῶν ἐπινοηθέντες. Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ ευξ'. Ἐν ἔτει μγ' αὐτοῦ, γεννᾶται καθ᾿ ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ ἡμᾶς μονογενὴς τοῦ Πατρὸς Υἱὸς Ἰησοῦς Χριστός, καὶ φύσει γίνεται δι' ἡμᾶς τέλειος ἄνθρωπος, φύσει τέλειος δι' ἑαυτὸν ὑπάρχων Θεός. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Αδάμ τὸ εφα. Ἐν τῇ ιε' τῆς βασιλείας Τιβερίου, ἐν τῷ Ἰορδάνῃ βαπτίζεται, και την ἐν Πνεύματι ἁγίῳ τοῖς πιστεύουσιν υἱοθεσίαν χαρίζεται. "Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εφλ. Ἐν ἔτει αθ' τοῦ αὐτοῦ, ἐπὶ σωτήριον ζεται πάθος, ἐπάθειαν ἐντεῦθεν τῇ ἡμετέρα φύσει δωρούμενος. *Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εφ δ'. Ἐν ἔτει κ' τῆς βασιλείας Κωνσταντίνου, ἡ ἐν Νικαία γέγονε σύνοδος. Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ ἕως, τῶν ἀπὸ Χριστοῦ δὲ τὸ τις'. Εν έτει β' τῆς βασιλείας Θεοδοσίου, ἡ ἐν Κων σταντινουπόλει γέγονε σύνοδος. Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ 'Αδαμ τὸ εωοβ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ τὸ του. Ἐν ἔτει ιγ' της βασιλείας Θεοδοσίου τοῦ νέου ἡ ἐν Ἐφέσῳ τὸ πρότερον γέγονε σύνοδος. "Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ επιγ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ τὸ υιγ'. Ἐν ἔτει α' τῆς βασιλείας Μαρκιανοῦ ἡ ἐν Καλχη δίνι γέγονε σύνδος. "Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ ελμγ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ υμγ'. Ἐν ἔτει κς' βασιλείας Ἰουστινιανοῦ ἡ ε' γέγονε σύνοδο;. "Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ δ με', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ φμε. 410 ΒΑΣΙΛΕΙΣ ΡΩΜΗΣ ΑΥΤΟΚΡΑΤΟΡΕΣ, Οἱ ἐβασίλευσαν ἐν τῇ πρεσβυτέρα 'Ρώμῃ. Αύγουστος Οκτάβιος. Ἐπὶ τούτου ἐγεννήθη ὁ Χριστός· ἐκράτησεν δὲ Αύγουστος ἔτη νζ. Τιβέριος, ἔτη κβ'. Γάϊος, ἐσφάγη ἐν Ρώμῃ· ὅς ἐκράτησεν ἔτη δ'. Κλαύδιος, ἐσφάγη ὁμοίως· δ; ἐκράτησεν ἔτη ιδ'. Νέρων, στη ιδ'. Γάλβας, ἔτη γ'. Οθων, μῆνας γ'. Βιτέλλιος, μήνας η'. Ουεσπασιανός, ἔτη ''. Τίτος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, ἔτη γ'. Δομιτιανὸς, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, καὶ ἐσφάγη ἐν τῷ παλατίῳ, ἔτη ιε'. Νέρουας, ἔτος α', μήνας δ. Τραϊανός, έτη ιθ'. Αδριανός Αίλιος ἔτη και. Αντωνίνος, ἔτη κγ'. Μάρκος Αυρήλιος, ἔτη ιθ'. Χιν.κατὰ τὴν ι' τοῦ ζ' μηνός, ήγουν τοῦ Θερσί [Θεσρύ]. tifex decima die nensis septimi, qui est Tisri. Erat
*Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδὰμ τὸ γωξγ'.
Ἐν ἔτει κε' τοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ, ὁ Ἰεβουλαῖος [ Ἰηβ...
Scalig.] ήρξατο καθ' Εβραίους ψηφίζεσθαι, τοῦτ'
ἔστιν ἡ πεντηκονταετηρίς. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ
γωπς [γρ. γωπά).
Ἐν ἔτει δ' τῆς βασιλείας Σολομῶντος, ὁ ἐν Ἱερο
σολύμοις ήρξατο 409 οἰκοδομείσθαι ναός. Ην δὲ
τῶν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ δυοδ'.
Ἐν ἔτει γ' τῆς βασιλείας Ἰωακεὶμ, τὸ πρῶτον ἔτος
ψηφίζεται τῆς εἰς Βαβυλῶνα τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἀποι
χίας. Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ δ.
Εν ἔτει ια' τοῦ Κύρου του Πέρσου τὸ τῆς αἰχμα
αλωτίας (γρ. αἰχμαλώσεως] τελευταῖον ἔτος συνεπληρώθη, ήγουν τὸ σ'. "Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ ὅλο
Ἐν ἔτει γ' τῆς βασιλείας Δαρείου του Μήδου, ὑπὸ
Ἰησοῦ τοῦ Ιωσεδέκ καὶ Ζοροβάβελ τοῦ Σαλαθιὴλ ὁ
ἐν Ἱεροσολύμοις αὖθις ᾠκοδομήθη ναός. Ην δὲ τῶν
ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εια'.
Ἐν ἔτει β' τῆς βασιλείας Αὐγούστου [γρ. αὐτοῦ
τοῦ] Καίσαρος, οἱ Ινδίκτοι ήρξαντο ψηφίζεσθαι, καὶ
οἱ τῶν Ρωμαίων μῆνες οὐ πρότερον ἢ κατ' ἐκεῖνο
καιροῦ πρὸς αὐτῶν ἐπινοηθέντες. Ην δὲ τῶν ἀπὸ
᾿Αδάμ τὸ ευξ'.
Ἐν ἔτει μγ' αὐτοῦ, γεννᾶται καθ᾿ ἡμᾶς ὁ ὑπὲρ
ἡμᾶς μονογενὴς τοῦ Πατρὸς Υἱὸς Ἰησοῦς Χριστός,
καὶ φύσει γίνεται δι' ἡμᾶς τέλειος ἄνθρωπος, φύσει
τέλειος δι' ἑαυτὸν ὑπάρχων Θεός. Ην δὲ τῶν ἀπὸ
Αδάμ τὸ εφα.
Ἐν τῇ ιε' τῆς βασιλείας Τιβερίου, ἐν τῷ Ἰορδάνῃ
βαπτίζεται, και την ἐν Πνεύματι ἁγίῳ τοῖς πιστεύου
σιν υἱοθεσίαν χαρίζεται. "Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εφλ.
Ἐν ἔτει αθ' τοῦ αὐτοῦ, ἐπὶ σωτήριον ζεται πάθος,
ἐπάθειαν ἐντεῦθεν τῇ ἡμετέρα φύσει δωρούμενος.
*Ην δὲ τῶν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ εφ δ'.
Ἐν ἔτει κ' τῆς βασιλείας Κωνσταντίνου, ἡ ἐν
Νικαία γέγονε σύνοδος. Ην δὲ τῶν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ
ἕως, τῶν ἀπὸ Χριστοῦ δὲ τὸ τις'.
Εν έτει β' τῆς βασιλείας Θεοδοσίου, ἡ ἐν Κωνσταντινουπόλει γέγονε σύνοδος. Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ
'Αδαμ τὸ εωοβ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ τὸ του.
Ἐν ἔτει ιγ' της βασιλείας Θεοδοσίου τοῦ νέου ἡ ἐν
Ἐφέσῳ τὸ πρότερον γέγονε σύνοδος. "Ην δὲ τῶν μὲν
ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ επιγ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ τὸ υιγ'.
Ἐν ἔτει α' τῆς βασιλείας Μαρκιανοῦ ἡ ἐν Καλχη
δίνι γέγονε σύνδος. "Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ ᾿Αδάμ τὸ
ελμγ', τῶν δὲ ἀπὸ Χριστοῦ υμγ'.
Ἐν ἔτει κς' βασιλείας Ἰουστινιανοῦ ἡ ε' γέγονε
σύνοδο;. "Ην δὲ τῶν μὲν ἀπὸ Ἀδὰμ τὸ δ με', τῶν δὲ
ἀπὸ Χριστοῦ φμε.
autem annus Adami 3863.
Anno xxv ejusdem Jesu, Jobelæus ab Hebræis
putari cœptus est, hoc est quinquagenarius orbis
annorum. Erat aunus Adami 3886.
Anno iv regni Solomonis, cœptum est ædificari
templum Hierosolymitanum, anno Adami 4474.
Anno tertio regni Joacim, primus_numerari_incipit deportationis Israelitarum in Ægyptum. Erat
ab Adamo 4900.
Anno Cyri Persæ undecimo, ultimus captivitatis
annus desiit, videlicet septuagesimus, qui est ab
Adamo 4970.
Anno tertio regni Darii Medi, ab Jesu filio Jose -
dec, et Zorobabele filio Salathielis Hierosolymitanum templum instauratur, anno Adami 5011
Anno secundo imperii Augusti Cæsaris, numerari
coeperunt indictiones, Romanique menses tum pri
num ab illis excogitati, anno Adami 5460.
Anno Augusti XLIII, nascitur secundum nos qui
supra nos est unigena Patris Filius Jesus Christus,
ac natura propter nos perfectus fit homo, qui natura per sese perfectus erat Deus, anno Adami
Anno xv Tiberii, in Jordane baptizatur, et aloptionem Spiritus sancti credentibus largitur, anno
Adami 5530.
Anne xix Tiberii ejusdem, ad salutiferam passionem venit, impassibilitatem ex ea naturæ nostræ
conferens, auno Adamni 5534.
Anno Constantini xx, Niceæ synodus habita est,
anno Adamni 5816, Christi 316.
Anno secundo Theodosii, Constantinopoli celebrata est synodus, anno Adami 5872, Christi 372.
Anno Theodosii junioris, Ephesina prima
synodus habita est, anno 5913, Christi 415.
Anno primo imperii Marciani, Chalcedonense
concilium celebratur, ammo ab Adamo 5943, а
Christo 443.
Anno xxvi imperii Justiniani, quinta synodus
habita est, ab Adamno auno 6045, a Christo 545.
410 ΒΑΣΙΛΕΙΣ ΡΩΜΗΣ ΑΥΤΟΚΡΑΤΟΡΕΣ,
Οἱ ἐβασίλευσαν ἐν τῇ πρεσβυτέρα 'Ρώμῃ.
Αύγουστος Οκτάβιος. Ἐπὶ τούτου ἐγεννήθη ὁ
Χριστός· ἐκράτησεν δὲ Αύγουστος ἔτη νζ.
Τιβέριος, ἔτη κβ'.
Γάϊος, ἐσφάγη ἐν Ρώμῃ· ὅς ἐκράτησεν ἔτη δ'.
Κλαύδιος, ἐσφάγη ὁμοίως· δ; ἐκράτησεν ἔτη ιδ'.
Νέρων, στη ιδ'.
Γάλβας, ἔτη γ'.
Οθων, μῆνας γ'.
Βιτέλλιος, μήνας η'.
Ουεσπασιανός, ἔτη ''.
Τίτος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, ἔτη γ'.
Δομιτιανὸς, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, καὶ ἐσφάγη ἐν τῷ
παλατίῳ, ἔτη ιε'.
Νέρουας, ἔτος α', μήνας δ.
Τραϊανός, έτη ιθ'.
Αδριανός Αίλιος ἔτη και.
Αντωνίνος, ἔτη κγ'.
Μάρκος Αυρήλιος, ἔτη ιθ'.
IMPERATORES ROMANI
qui in antiqua Roma regnaverunt,
Octavius Augustus. - Eo regnante, Christus natus
est imperavit vero Augustus annos LVII.
Tiberius, ann. xxI.
Caius, Romæ interfectus est. Is imperavit ann. IV.
Claudius, pariter interfectus est: is imperavit
ann. xiv.
Nero, ann. Χιν.
Galba, ann. 111.
Otho, menses ill.
Vitellius, menses ml.
Vespasianus, aun. x.
Titus, ejus filius, ann. 11.
Domitianus, illius frater, in palatio interfectus,
aun. xv.
Nerva, ann. 1, menses iv.
Trajanus, ann. XIX.
Adrianus Alius, ann. xxi
Antoninus, ann. xxIII.
Marcus Aurelius, aun. xix.
col. 1039–1040page 5 of 58
PG 92:1039Η. ΣΑΙν. γι. ΧΧΧΙ. 'Αντωνίνος, καὶ Βῆρος, ἔτη ιβ'. Κόμμοδος, ἐσφάγη ἐν παλατίῳ, κγ'. Περτίναξ, εσφάγη ἐν παλατίῳ. Σεβήρος καὶ ᾿Αντωνίνος, κε'. Ἐπὶ τούτου, Λεω νιδης ὁ πατὴρ 'Ωριγένους τοῦ αἱρετικοῦ ἐμαρτύρησεν. Αντωνίνος Καράκαλλος, ἐσφάγη, ζ'. Μακρῖνος, ἐσφάγη, α'. Αντωνίνος ἄλλος, ἐσφάγη ἐν Ῥώμῃ, δ. Αλέξανδρος ο Μαμαίας, ἐσφάγη, γ. Μάξιμος, ὃς ἐσφάγη ἐν Ἀκυλίᾳ, γ'. Πομπίνος σὺν Αλβίνῳ, μήνας γ'. Γορδιανὸς ἦγξεν ἑαυτὸν ἐν Ἀφρικῇ· ὃς ἐκράτησε έτης. Φίλιππος, ὃς ἐσφάγη ἐν κήποις Βεριανούς, ζ'. Δέκιος, ἐσφάγῃ ἐν τῷ φόρῳ, α'. Γάλλος καὶ Βολουσιανός, β'. Γαλεριανὸς καὶ Γαληνός, ιδ' 411 Κλαύδιος, α'. Αβριλιανός, 5'. Τάχητος καὶ Φλωριανός, μῆνας ς'. Πρόβος, ἔτη ζ'. Κάρος, σὺν υἱέσι Καρίνῳ καὶ Νουμεριανῷ, β'. Διοκλητιανό; καὶ Μαξιμιανὸς ὁ Ερκούλιος, και Μαξιμιανὸς ὁ Γαλέριος, καὶ Μαξέντιος ὁ υἱὸς τοῦ Ερκουλίου, θ'. Ὁμοῦ ἔτη τνθ', καὶ μῆνας δ'. ᾿Απὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας, ἕως ἀναδείξεως τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου, ἔτη τις' καὶ μῆνας δ'. Καὶ ὅσοι ἐν τῷ Βυζαντίῳ ἐβασίλευσαν βασιλεῖ; Ρωμαῖοι Χριστιανοὶ ὀρθόδοξοι. Κωνσταντίνος ὁ μέγας, ἔτη λβ'. Κωνστάντιος ὁ υἱὸς αὐτοῦ, Ἀρειανός, κδ'. Ἰουλιανὸς ὁ Παραβάτης, β' καὶ ἥμισυ. Ἰωδιανός, α'. Ουαλεντινιανός, ια'. Ουάλης, 'Αρειανός, ιδ' Θεοδόσιος ὁ Μέγας καὶ Γρατιανὸς ἐν Ρώμῃ, καὶ Ουαλεντινιανὸς ὁ νέος, ις'. ᾿Αρκάδιος, δυἱὸς αὐτοῦ, ἐν Ῥώμῃ, κε' ἔτη, μήνας γ'. Θεοδόσιος, Αρκαδίου υἱὸς, σὺν Εὐδοκίᾳ τῇ γαμετή αὐτοῦ, καὶ ἀδελφῇ Πουλχερία, στη μβ'. Μαρκιανὸς, ὁ γαμβρὸς αὐτοῦ, σὺν τῇ γαμετῇ αὐ τοῦ Πουλχερία, κτίζει τὰ Χαλκοπράτια, καὶ τας Βλαχέρνας, Γ. ιζ. Λέων ὁ Μέγας, ιπ Λέων μικρός, α'. Ζήνων Αζέρα, ἐπικληθεὶς ᾿Αγόνατος, καὶ ὁ υἱὸς, ᾿Αναστάσιος, ὁ καλούμενος ὁ Δίκορος, κα'. Ἰουστῖνος ὁ πρῶτος, θ'. Ἰουστινιανὸς ὁ πρῶτος. Οὗτος κτίζει τὴν Μεγά λην ἐκκλησίαν, λη'. Ἰουστῖνος ὁ νέος, ιγ'. Τιβέριος καὶ Κωνσταντίνος, δ'. Μαυρίκιος, κ'. Φωκᾶς, ὁ τύραννος Μαυρικίου, η'. Ηράκλειος Μονοθελίτης, λα'. Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, α'. Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ· ὁ τῆς ς συνόδων πατριάρχης Γεώργιος, ις'. Ἰουστινιανὸς, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, ὁ Ρινοκόπτης, γ'. Λεόντιος, γ'. 412 Αψίμαρος, ὁ καὶ Τιβέριος, ζ. Ιουστινιανός πάλιν ὁ Ρινοκοπηθεὶς τὸ β', ς'. Φιλιππικός, ὁ καὶ Βαρδανίσκος, β'. Αρτέμιος, ὁ καὶ Ἀναστάσιος, α', β'. Θεοδόσιος ὁ ᾿Ατρατηγός, 2'. Λέων ὁ εἰκονοκλάστης ὁ Ισαυρος, κε'. Κωνσταντίνος ὁ Καβολῖνος ὁ εἰκονοκλάστης, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, ὁ δυσσεβής, λε'. Λέων, ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ ἐκ τῆς Χαζάρας, ε'. Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, σὺν Εἰρήνῃ τῇ με τρὶ αὐτοῦ· δ; κτίζει την Ποσέως, ι'. Κωνσταντίνος ὁ αὐτὸς μόνος κατεβίβασε τὴν μέρ τέρα, ζ. Ειρήνη μήτηρ αὐτοῦ μόνη τὸ β', ἔτη ε'.Antoninus et Verus, ann. xII.
Commodus, occisus est in palatio, ann. xxii.
Pertinax, interfectus est in palatio...
Severus et Antoninus, ann. xxv. Illo regnante,
Leonides Origenis hæretici pater martyrium subiit.
Antoninus Caracallus, interfectus est. ann. vi.
Macrinus, interfectus est, ann. 1.
Antoninus alius, Romæ interfectus est, ann. 1V.
Alexander Mammææ filius, interfectus est, ann.
Maximus. Is Aquileiæ interfectus est, ann. 111.
Pompinus cum Albino, menses 111.
Gordianus, laqueo sibi gulam fregit in Africa. Is
imperavit ann. vi.
Philippus. Is interfectus est in hortis Verianis,
ann. vi.
Decius, interfectus est in foro, ann. 1.
Gallus et Volusianus, ann. H.
Galerianus et Galienus, ann. xv.
Claudius, ann. 1.
Aurelianus, ann. VI.
Tacitus et Florianus, menses vi.
Probus, ann. VII.
Carus, cum filiis Carino et Numeriano, ann. Η.
Diocletianus et Maximianus Hercilius, anir. ΣΑΙν.
Maximianus Galerius, et Maxentius Heraclii filius,
ann. is. Colliguntur anni cccLx, et menses vt.
Christi nativitate, usque ad inaugurationem
Constantini Magni, anni cccxvi, menses γι.
Deinceps quotquot Byzantii regnarunt imperatores Romani Christiani orthodoxi.
Constantinus Magnus, ann. xxxΙΙ.
Constantius, illius filius, Arianus, ann. xxiv.
Julianus Apostata, ann. 11 et dimidium.
Jovianus, ann. 1.
Valentinianus, aun. XI.
Valens, Arianus, ann. xiv.
Theodosius Magnus et Gratianus Romæ, et Valentinianus junior, ann. xvi.
Arcadius, Glius illius, aun. xxv, menses ult.
Theodosius, Arcadii filius, cum Eudocia uxore,
et sorore sua Pulcheria, ann. XLII.
Marcianus, illius aftinis, cum uxore Pulcheria
condidit Chalcopratia et Blachernas, ann. vi.
Deo Magnus, ann. xviɩɩ
Leo minor, ann. 1.
Zeno Azepha, cognominatus Absque genibus, et
filius, ann. XVII.
Anastasius, cogn. Dicorus, ana. xxvII.
Justinus I, ann. IX.
Justinianus 1. Hic condidit Magnam ecclesiam,
ann. XXXIX.
Justinus junior, ann. xii.
Tiberius, ann. vi.
Mauricius, ann. xx.
Focas, tyrannus Mauricii, ann. VIII.
Heraclius Monethelita, ann. ΧΧΧΙ.
Constantinus, illius filius, ann. xxvii.
Constantinus illius filius; vi synodo patriare.
Georgius praefuit, ann. xvi.
Justinianus, illius filius, naso truncatus, ann. ult.
Leontius, ann.!!!.
Justinianus naso truncatus iterum, ann. VI.
Apsimarus, qui et Tiberius, ann, vii.
Philippicus, qui et Bardaniscus, ann. ut.
Artemius, qui et Anastasius, ann. 11.
Theodosius Atramytenus, ann. 1.
Leo iconoclasta Isaurus, ann, xxiv.
Constantinus Caballinus iconoclasta, illius filius,
impius, ann. xxxv.
Leo, filius ejus, ex Chazara natus, ann, v.
Constantinus, illius filius, cum Irene ejus matre.
Is condidit ædem Poseos: ann. x.
Constantinus ipse solus matrem exauctoravit,
ann. vii.
Irene, illius nater, sola iterum, ann. v.
'Αντωνίνος, καὶ Βῆρος, ἔτη ιβ'.
Κόμμοδος, ἐσφάγη ἐν παλατίῳ, κγ'.
Περτίναξ, εσφάγη ἐν παλατίῳ.
Σεβήρος καὶ ᾿Αντωνίνος, κε'.
Ἐπὶ τούτου, Λεω
νιδης ὁ πατὴρ 'Ωριγένους τοῦ αἱρετικοῦ ἐμαρτύρησεν.
Αντωνίνος Καράκαλλος, ἐσφάγη, ζ'.
Μακρῖνος, ἐσφάγη, α'.
Αντωνίνος ἄλλος, ἐσφάγη ἐν Ῥώμῃ, δ.
Αλέξανδρος ο Μαμαίας, ἐσφάγη, γ.
Μάξιμος, ὃς ἐσφάγη ἐν Ἀκυλίᾳ, γ'.
Πομπίνος σὺν Αλβίνῳ, μήνας γ'.
Γορδιανὸς ἦγξεν ἑαυτὸν ἐν Ἀφρικῇ· ὃς ἐκράτησε
έτης.
Φίλιππος, ὃς ἐσφάγη ἐν κήποις Βεριανούς, ζ'.
Δέκιος, ἐσφάγῃ ἐν τῷ φόρῳ, α'.
Γάλλος καὶ Βολουσιανός, β'.
Γαλεριανὸς καὶ Γαληνός, ιδ'
411 Κλαύδιος, α'.
Αβριλιανός, 5'.
Τάχητος καὶ Φλωριανός, μῆνας ς'.
Πρόβος, ἔτη ζ'.
Κάρος, σὺν υἱέσι Καρίνῳ καὶ Νουμεριανῷ, β'.
Διοκλητιανό; καὶ Μαξιμιανὸς ὁ Ερκούλιος, και
Μαξιμιανὸς ὁ Γαλέριος, καὶ Μαξέντιος ὁ υἱὸς τοῦ
Ερκουλίου, θ'. Ὁμοῦ ἔτη τνθ', καὶ μῆνας δ'.
᾿Απὸ τῆς τοῦ Κυρίου παρουσίας, ἕως ἀναδείξεως
τοῦ μεγάλου Κωνσταντίνου, ἔτη τις' καὶ μῆνας δ'.
Καὶ ὅσοι ἐν τῷ Βυζαντίῳ ἐβασίλευσαν βασιλεῖ;
Ρωμαῖοι Χριστιανοὶ ὀρθόδοξοι.
Κωνσταντίνος ὁ μέγας, ἔτη λβ'.
Κωνστάντιος ὁ υἱὸς αὐτοῦ, Ἀρειανός, κδ'.
Ἰουλιανὸς ὁ Παραβάτης, β' καὶ ἥμισυ.
Ἰωδιανός, α'.
Ουαλεντινιανός, ια'.
Ουάλης, 'Αρειανός, ιδ'
Θεοδόσιος ὁ Μέγας καὶ Γρατιανὸς ἐν Ρώμῃ, καὶ
Ουαλεντινιανὸς ὁ νέος, ις'.
᾿Αρκάδιος, δυἱὸς αὐτοῦ, ἐν Ῥώμῃ, κε' ἔτη, μήνας γ'.
Θεοδόσιος, Αρκαδίου υἱὸς, σὺν Εὐδοκίᾳ τῇ γαμετή
αὐτοῦ, καὶ ἀδελφῇ Πουλχερία, στη μβ'.
Μαρκιανὸς, ὁ γαμβρὸς αὐτοῦ, σὺν τῇ γαμετῇ αὐ
τοῦ Πουλχερία, κτίζει τὰ Χαλκοπράτια, καὶ τας
Βλαχέρνας, Γ.
ιζ.
Λέων ὁ Μέγας, ιπ
Λέων μικρός, α'.
Ζήνων Αζέρα, ἐπικληθεὶς ᾿Αγόνατος, καὶ ὁ υἱὸς,
᾿Αναστάσιος, ὁ καλούμενος ὁ Δίκορος, κα'.
Ἰουστῖνος ὁ πρῶτος, θ'.
Ἰουστινιανὸς ὁ πρῶτος. Οὗτος κτίζει τὴν Μεγά
λην ἐκκλησίαν, λη'.
Ἰουστῖνος ὁ νέος, ιγ'.
Τιβέριος καὶ Κωνσταντίνος, δ'.
Μαυρίκιος, κ'.
Φωκᾶς, ὁ τύραννος Μαυρικίου, η'.
Ηράκλειος Μονοθελίτης, λα'.
Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, α'.
Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ· ὁ τῆς ς συνόδων
πατριάρχης Γεώργιος, ις'.
Ἰουστινιανὸς, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, ὁ Ρινοκόπτης, γ'.
Λεόντιος, γ'.
412 Αψίμαρος, ὁ καὶ Τιβέριος, ζ.
Ιουστινιανός πάλιν ὁ Ρινοκοπηθεὶς τὸ β', ς'.
Φιλιππικός, ὁ καὶ Βαρδανίσκος, β'.
Αρτέμιος, ὁ καὶ Ἀναστάσιος, α', β'.
Θεοδόσιος ὁ ᾿Ατρατηγός, 2'.
Λέων ὁ εἰκονοκλάστης ὁ Ισαυρος, κε'.
Κωνσταντίνος ὁ Καβολῖνος ὁ εἰκονοκλάστης, ὁ υἱὸς
αὐτοῦ, ὁ δυσσεβής, λε'.
Λέων, ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ ἐκ τῆς Χαζάρας, ε'.
Κωνσταντίνος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, σὺν Εἰρήνῃ τῇ με
τρὶ αὐτοῦ· δ; κτίζει την Ποσέως, ι'.
Κωνσταντίνος ὁ αὐτὸς μόνος κατεβίβασε τὴν μέρ
τέρα, ζ.
Ειρήνη μήτηρ αὐτοῦ μόνη τὸ β', ἔτη ε'.
IV
col. 1041–1042page 6 of 58
PG 92:1041Νικηφόρος, ἔτη θ'. Σταυράκιος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, μῆνας, β', ἡμέρας ι'. Μιχαήλ, ὁ γαμβρὲς αὐτοῦ, ἔτη β'. Λέων ὁ δυσσεβὴς καὶ θηριογνώμων, ὁ σφαγείς εἰς τὸν Κυριακὸν, ζ' καὶ ἥμισυ. Μιχαὴλ ἄλλος ὁ Τραυλός, ια'. Θεόφιλος ὁ αἱρετικός, 13'. Μιχαήλ, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, σὺν Βασιλείῳ τῷ Μακε δόνι, ιε'. Βασίλειος αὐτοκράτωρ, κ'. Λέων, σὺν τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ, καὶ ᾿Αλέξανδρος ἀδελφὸς αὐτοῦ..... ᾿Αλέξανδρος, ὁ ἀδελφὸς Λέοντος, ἔτη α', μῆνα α'. Κωνσταντίνος ὁ υἱὸς αὐτοῦ Λέοντος ὁ πορφυρογέννητος μετὰ Νικολάου πατριάρχου τοῦ ἐπίκλην Λογ γοβάρδου, ὁ ἐπίτροπος Αλεξανδρείας, διὰ τὸ εἶναι τὸν Κωνσταντίνον παῖδα, ἔτη ζ'. Ρωμανὸς ὁ γέρων, ὁ ἐλθὼν μετὰ τὴν χιλιάδα, σὺν τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ Χριστοφόρῳ, Στεφάνῳ, καὶ Κωνσταντίνῳ τῷ γαμβρῷ αὐτοῦ τῷ πορφυρογεννήτῳ, κς'. Κωνσταντίνος Πορφυρογέννητος, σὺν τῷ υἱῷ αὐτ τοῦ Ῥωμανῷ, ιε'. Ρωμανός, ὁ υἱὸς Κωνσταντίνου, μετὰ τῶν υἱῶν αὐτοῦ Βασιλείου καὶ Κωνσταντίνου, γ. Νικηφόρος, ὁ καὶ Φωκᾶς, σὺν τῷ Βασιλείῳ καὶ Κωνσταντίνῳ, ς' καὶ ἥμισυ. Βασίλειος, μετὰ τοῦ ἀδελφοῦ Κωνσταντίνου, να'. Κωνσταντίνος, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, γ'. Ρωμανός Αργυρός, ἔτη ε', μήνας δ'. Μιχαὴλ ὁ νέος ὁ Παφλαγών, στη ζ, μήνας τη Κωνσταντίνος ὁ Μονομάχος, ἔτη ιβ', μήνας ζ'. ΣΧΥΙ. (α) (α)Νικηφόρος, ἔτη θ'.
Σταυράκιος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, μῆνας, β', ἡμέρας ι'.
Μιχαήλ, ὁ γαμβρὲς αὐτοῦ, ἔτη β'.
Λέων ὁ δυσσεβὴς καὶ θηριογνώμων, ὁ σφαγείς εἰς
τὸν Κυριακὸν, ζ' καὶ ἥμισυ.
Μιχαὴλ ἄλλος ὁ Τραυλός, ια'.
Θεόφιλος ὁ αἱρετικός, 13'.
Μιχαήλ, ὁ υἱὸς αὐτοῦ, σὺν Βασιλείῳ τῷ Μακεδόνι, ιε'.
Βασίλειος αὐτοκράτωρ, κ'.
Λέων, σὺν τῷ υἱῷ Κωνσταντίνῳ, καὶ ᾿Αλέξανδρος
ἀδελφὸς αὐτοῦ.....
᾿Αλέξανδρος, ὁ ἀδελφὸς Λέοντος, ἔτη α', μῆνα α'.
Κωνσταντίνος ὁ υἱὸς αὐτοῦ Λέοντος ὁ Πορφυρογέν
νητος μετὰ Νικολάου πατριάρχου τοῦ ἐπίκλην Λογ
γοβάρδου, ὁ ἐπίτροπος Αλεξανδρείας, διὰ τὸ εἶναι
τὸν Κωνσταντίνον παῖδα, ἔτη ζ'.
Ρωμανὸς ὁ γέρων, ὁ ἐλθὼν μετὰ τὴν χιλιάδα,
σὺν τοῖς υἱοῖς αὐτοῦ Χριστοφόρῳ, Στεφάνῳ, καὶ
Κωνσταντίνῳ τῷ γαμβρῷ αὐτοῦ τῷ Πορφυρογεννήτῳ, κς'.
Κωνσταντίνος Πορφυρογέννητος, σὺν τῷ υἱῷ αὐτ
τοῦ Ῥωμανῷ, ιε'.
Ρωμανός, ὁ υἱὸς Κωνσταντίνου, μετὰ τῶν υἱῶν
αὐτοῦ Βασιλείου καὶ Κωνσταντίνου, γ.
Νικηφόρος, ὁ καὶ Φωκᾶς, σὺν τῷ Βασιλείῳ καὶ
Κωνσταντίνῳ, ς' καὶ ἥμισυ.
Βασίλειος, μετὰ τοῦ ἀδελφοῦ Κωνσταντίνου, να'.
Κωνσταντίνος, ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, γ'.
Ρωμανός Αργυρός, ἔτη ε', μήνας δ'.
Μιχαὴλ ὁ νέος ὁ Παφλαγών, στη ζ, μήνας τη
Κωνσταντίνος ὁ Μονομάχος, ἔτη ιβ', μήνας ζ'.
*.
Nicephorus, ann. ix.
Stauracius, illius filius, mens. 11,
Michael, ejus allinis, ann. ut.
dies x.
Leo impius et ferini ingenii, qui interfectus est in
Dominico, seu æde sacra, ann. vi et dimid.
Michael alius albus, ann. xi.
Theophilus hæreticus, aun. xu.
Michael, illius filius, cum Basilio Maceione,
ann. xv.
Basilius imperator, ann. xx.
Leo, cum filio Constantino, et Alexander illíus
frater,.
Alexander, Leonis frater, ann. 1, mensem 1.
Constantinus ejusdem Leonis filius Phorphyrogenitus, cum Nicolao patriarcha, cognomento Longobardo, tutore ab Alexandro dato, quod Constantinus puer esset, ann. vii.
Romanus senex, qui post... cnm filiis suis
Christophoro, Stephano, et Constantino genero ejus
Porphyrogenito, ann. ΣΧΥΙ.
Constantinus Porphyrogenitus, cum filio Romano, ann xv.
Romanus, filius Constantini, cum filiis suis Basilio et Constantino, ann. 111.
Nicephorus, qui et Focas, cum Basilio et Constantino, ann. vi et dimid.
Basilius, cum fratre Constantino, ann. Lt.
Constantinus, illius frater, ann. ult.
Romanus Argyrus, ann. v, menses v.
Michael junior Paphlagon, ann. vii, ipenses viii.
Constantinus Monomachus, ann. xii, menses vil.
413 LIBER GENERATIONIS AB ADAM
USQUE AD ORDINEM QUÆ (α) CONTINETUR IN HOC LIBRO.
Dinumeratio temporum et annorum. Generationes sæculi usque in hunc diem. Terræ divisio tribus fliis
Now.
Declaratio gentium, quæ ex quibus factæ sunt, et quas singuli terras et civitates sortiti sunt: quantæ in -
sule clara: qui ex quibus gentibus.transmigraverunt: quoi fumina nominata: quot montes nominali.
Quot judices et quis quot annis populum judicavit.
Quot reges in tribu Juda: et quis quot annis regnavit.
Declaratio Paschæ, et quis quando servavit ex temporibus Moysi in kunc diem.
Reges Persarum a Cyro, el quis quot annis regnavit.
Reges Macedonum ab Alexandru, et quis quot annis regnavit.
Imperatores Romanorum ab Augusto, et quis quot annis imperavit.
Tempora Olympiadum ab Idhito, usque in præsentem Olympiadem.
Nomina patriarcharum ac generationes.
Nomina prophetarum. Mulieres prophetissæ.
Nomina regum Hebræorum et regum qui in Samaria regnaverunt supra decem tribus: et quis quot annis
regnavit.
Nomina sacerdotum.
Nomina episcoporum Romæ, et quis¯quot annis præfuit.
Quandoquidem oportet instructum esse veritate,
necessarium existimavi, fratres charissimi, hunc
in brevi de sanctis Scripturis facere sermonem ad
corroborandam doctrinam, ut per paucas enarratioues, non sine causa inquisitas virtutes veritatis
citius agnoscamus, abscidentes prius indoctorum
generatam contentionem, quæ obumbrat sensus, hujuscemodi indoctum edoceat. Summa autem cum
(α) Sic uis.
industria prævidere cupientes juxta veritatem cognoscimus gentium divisionem, et parentum dinumeratam generationem. Inhabitatorum quoque tempora, bellorum commissiones, et judicum tempora,
dispensationes, et regum annos, et prophetarum
tempora, qui et ex quibus regibus nati sunt, qualesque captivitates populi, quibus regibus et quibus
judicibus contigerint, quique sacerdotes, quibus
Digitaged by Google
col. 1043–1044page 7 of 58
temporibus fuerint, et quæ perditio facta sit, quæ
amodo generatio seminis Israel de Patribus in
Christo completa sit, et quot quantique per quanta
tempora dinumerentur anni a creatura sa:culi
usque in hunc diem.
Existimavimus autem incipientes a Genesi juxta
verborum ostensionem, sicut expetit, declarare, non
ex nostra quadain parte, sed ex ipsis sanctis Seri
pluris testificari. Hinc ergo occasionem arripientes,
juxta ordinem de Genesi sermonem facimus.
Explicit præfatio.
Incipit narratio.
Quo die fecit Deus Adam, ad imaginem Dei fecit
cos.
Vixit antem Adam annis ccxxx, et genuit Seth.
Vixit autem Seth annis ccv, et genuit Enos.
Et vixit Enos annis CLXI, et genuit Cainan.
Et vixit Cainan annis CLXX, el genuit Malaleel.
(b) Annis CLXV, et genuit Jared.
Et vixit Jared annis clxn, et genuit Enoch.
Et vixit Enoch annis CLXV, et genuit Mathusalam.
Et vixit Mathusalam annis CLXVI, et genuit La
mec.
Et vixit Lamec annis CLXXXVIII, et genuit Noe.
Et erat Noe annorum D, et genuit tres filios, Sem,
Cham et Japhet.
Post annos autem c, postquam generatus est Sem,
fit diluvium, cum esset annorum sexcentorum Noe.
Fiunt ergo ab Adam usque ad diluvium genera
tiones xi, anni 11. MCCXLII.
Istæ sunt generationes Sem.
Sem cum esset annorum c, genuit Arfaxat anno
secundo post diluvium.
414 Et vixit Arfaxat annis cxxxv, el genuit
Cainan.
Et vixit Cainan annis cxxx, et genuit Sale.
Et vixit Sale annis cxxx, et genuit Heber.
Et vixit Heber annis cxxxiv, et genuit Phalec.
Usque ad hunc, generationes v, an
ab Adam autem, generationes xv, anni sunt n.
DIVISIO TERRÆ ET DE TRIBUS FILIIS NOE.
Post diluvium autem, Sem, Cham et Japhet,
trium fratrum, tribus divisæ sunt.
Et Sem quidem primogenito a Persida et Bactris
usque in India longe et usque in Rhinocoruris est.
Cham autem secundo a Rhinocoruris usque Ga
dira.
Japhet autem, a Media usque Gadira, usque
Buroam.
Habet autem Japhet flumen Tigridem, qui dividit
Mediam et Babyloniam: Sem autem Eufratem, et
Cham Geon, qui vocatur Nilus.
Thogorma, de quo Armenii.
Et filii Van, Elisan, unde Siculi.
Tharsis, ex quo Hiberi, qui et Tyrreni.
Cithii, de quo Romani, qui et Latini, Rodii
omnes xv, de his exstiterum.
Insulæ gentium, sunt autem Cyprii ex Citiensi
bus.
Ex Japhet siquidem invenimus, et eos qui sunt
ad Borram ex ipsis de ea tribu Citiensium.
Sunt autem ex ipsis etiam gentes quæ sunt in
Etiada, præter eos, qui postmodum advenerunt ibi
reges qui habitaverunt civitate, quæ apud Græcos
honoratur Athenas et Thebeorum: quoniam Sido
niorum sunt inhabitatores, et quicunque sunt alii
similiter, posthæc apud Halladam transmigraverunt.
Cognoscimus autem hæc ex lege et prophetis.
Erant ergo de Japhet ad confusionem turris tri
bus xv, et bæ gentes Japhet. Media usque Vespe
rum Oceani diffusæ sunt attendentes usque ad
Borram.
Medi, Albani, Gargani, Arrei, Armeni, Amazo
nes, Culi, Corzieni, Benageni, Cappadoces, Pafla
gones, Mariandeni, Tibarenses, Chalibes, Mossyn
noti, Colchi, Melanceni, Sarmatæ, Sauromate,
Meothes, Scytes, Tauri, Thraces, Bastarni, Illuri,
Macedones, Hellenes, Græci, Lybies, Istri, Vieni,
Dauni, Dapies, Calabrii, Pici. Latini, qui et Ro
mani, Tyrreni, Galli qui et Celta, Libyestini, Cel
tiberi, Hiberi, Galli, Aquitani, Illuriani, Casanotes.
Cyrtani, Lusitani, Vaccei, Cunienses, Brittones qui
et in insulis habitant.
Qui antem eorum noverunt litteras, hi sunt
Hiberi, Latini qui vocantur Romani, Hispani,
Græci, Armeni.
Sunt autem fines eorum ad Borram usque Ga
diram, a Potameda Avio usque ad Mastusia
dilion.
Terræ autem eorum hæ sunt: Media, Albania,
Amazonis, Armenia minor, Armenia major, Cap
padocia, Paflagonia, Galatia, Collis India, Bos
phorma, Mediærris, Sarmatia, Tauriana, Scythiæ,
Bastarnia, Thracia, Macedonia, Dalmatia mollis,
Thessalia, Locria, Boetia, Betolia, Attica, Achaia,
Pellenia, quæ appellatur Peloponnesus, Arca
nea, Epirotia, Illyria, Aodimus, Hadriace, ex
qua pelagus Hadriaticum, Calatia, Lusitania. Ita
lia, Thusgene, Massalia, Celtes, Gallia, Hispa
nia, Galli, Hiberia, Hispania major.
Confusæ sunt autem linguæ post diluvium. Erant
autem quæ confusæ sunt linguæ LXXII, et qui tur
rem ædificabant, erant gentes LXXII, quæ etiam in
linguis super faciem totius terræ divise sunt.
Nebrot autem gigas filius Chus, Æthiops, in
escam inediis venando subministrabat bestias in ci
Luin.
Vocabula autem LXXII hæc sunt.
Filii Japhet, Gamer, ex quo Cappadoces....
Magog, de quo Gelte et Galata.
Made, de quo Medii.
Van, de quo Græci et lones.
Thobel, unde et Thalienses.
Mosoc, unde Illyrici.
Thiras, unde Traces.
Cethyn, unde Macedones.
Et filii Gamer, Ascanaz, de quo Sarmatæ,
Rifan, de quo Sauromatæ.
Malaleel vixit.
Huc usque definit terra Japhet, usque ad Bri
tannicas insulas omnes ad Borram respicien
les.
Sunt autern his et Insulæ istæ: Britannicæ,
Sicilia, Eubœa, Rhodus, Chius, Lesbus, Chi
thera, lacentus, Cefalenia, Ithace, Corcyra, et
Cyclades insulæ, et pars quædam Asiæ, quæ ap
pellatur Ionia.
Flumen autem est his Tygris dividens inter
Mediam et Babyloniam. Hi sunt fines Japhet.
Filii autem Cham: Chus ex quo Æthiopes,
Mestraim, ex quo Ægyptii.
Fud, de quo Troglodite.
Chanaan, de quo Afri et Fenices.
Et filii Chus: Saba, Evilat, Sabat, Regna el
Sagabacata.
Filii autem Regma, Saba et Dadan.
Et Chus genuit Nebroth.
Ægyptiorum patriæ, cum Mesraim patre ipso
rum, vin. Dicit enim, Et
415 Mesraim genuit Ludim, unde Lydii;
Enemim de quo Pamfili; Labain de quo la
boez, Neptoin et Patrosonim, unde Cretes, Ca
sluin, unde Lyci, unde exierunt Filiştim, et Ca
purin, unde Cileces.
Chanaucorum sunt patrie cum patre eorum xik
Dicit enim, Et
col. 1045–1046page 8 of 58
nudi sapientes.
Chanaam genuit Sidona primogenitum, ex quo Arabes ultra, Sapientes qui dicuntur Gymnosofistæ
Sidonii, et Cheteum, et Jebyseum, et Amor
reum, et Gergesseum, et Araceum, et Euveum,
ex quo Tripolita, et Aseneam, et Aradium, unde
Aradii, et Samaream, et Amathi, unde Amia
thusi.
Est autem habitatio eorum a Rinocoruris usque
Gadiram.
Ex his autem nascuntur reges vel gentes
Ethiopes, Trogloditæ, Aggei, Isabini, Ictyofagi
Velanni, Egyptii, Fœenices, Libyes, Marmaredæ,
Charisilitte, Mysi, Mossynoeci, Friges, Magones,
Bithyni, Nomades, Lycinii, Mariandeni, Pamfyli,
Minisci, Dipisideni, Lygallii, Cilices, Maurosii,
Crete Magariæ, Numidiæ, Macrones, Naso
mones.
Hi possident ab Ægypto usque ad Oceanum.
Sunt autem insulæ in his communes bæ: Cor
sola, Lupadus, Agaudius, Meletæ, Cercenna, Me
nis, Cardinia, Galata, Corsuna, Crete, Gau
lus, Rheda, Ethera, Careatus, Astypala, Chius,
Lesbus, Tenedos, Imbrus, Jassus, Cobus, Chni
dos, Nisurus, Megistæ, Cyprus.
Qui autem eorum sunt litterati, hi sunt: Fe
nices, Ægyptii, Pamfyli, Fryges.
Sunt autem fines Cham a Rinocoruris, quæ
dividit Syriam et Ægyptum, usque Garira in lon
guin.
Nomina autem gentium, hæc sunt: Ægyptus et
Ethiopia quæ tendit adversus Indiam, et altera
Ethiopia, unde proficiscitur flumen Æthiopum,
Erythara, quod est rubrum attendens ad orien
tem Thebea Libyæ, quæ extendit usque Syrtes,
habens gentes has: Nasamonas, Macas, Tauta
Dieos: Libyæ quæ a Lepti extendit usque mino
rem Syrtem Numidia, Masseria, Mauritania quæ
extendit usque Herculeas, quod est Heracleoticas
stellas contra Gadiram.
Habitatio autem eorum usque Rinocorura et
Cilicia.
Qui autem eorum noverunt litteras, hi sunt
Judei, Perse, Medi, Chaldæi, Indi, Assyrii.
Est autem habitatio corum, id est filiorum Sem,
in longum quidem ab India usque Rinocorura: lata
autem a Perside et Bactris usque Indiam.
Vocabula autem gentium hæc sunt: Persis, Ba
ctrianæ, Hircania, Babylona, Corbulia, Assyria, Me
sopotamia, Arabia vetus, Alimales, India, Arabia
eudæmon, Coelessyria, Commagena, et Fynicia, quæ
est filiorum Sem.
Gentes autem quæ linguas suas habent, hæ sunt
Hebræi qui et Judæi, Assyrn, Chaldæi, Persæ, Medi,
Arabes, Madian, Adiabenici, Taleni, Alamosenni,
Saraceni, Magi, Caspii, Albani, Indi, Æthiopes,
Ægyptii, Libyes, Chetei, Cananæi, Ferezæi, Euvei,
Gergesci, Jebusæi, Idumei, Samarite, Fœnices,
Syri, Cilices, Tharsenses, Cappadoces, Armenii,
Hibeni, Librani, Scytæ, Colchi, Sanni, Bosphorani,
Asiani, Hisaurienses, Lycaones, Pysidæ, Galatæ,
Paflagones, Fryges, Achai, Thessali, Machedones,
Traces, Mysi, Bessi, Dardani, Sarmatæ, 416 Ger
mani, Pannoni, Peones, Norici, Dalmatæ, Romani, qui
et Latini, Ligures, Galli, qui et Celta, Aquitani,
Brittani, Hispani qui et Tyrreni, Mauri, Baccuates,
et Massennas, Getuli, Afri qui et Barbares, Mazicei,
Garamantes, qui et Marmaredæ, qui usque Æthio
piam extenduntur.
Necessarium autem putavi et inhabitationes gen
tium et cognominationes declarari.
Incipiam autem ab Oriente: Persarum et Medo
rum inhabitatores. Parthi et vicine gentes pacis
usque Syriam cœle.
Arabum inhabitatores Arabes Eudemones: hoc
enim nomine appellantur.
Arabia Eudemones Chaldæorum inhabitatores Me
Habet autem ad Borram maritimam Ciliciam
Pamfyliam, Pisidiam, Mysiam, Lycaoniam, Fry-sopotameni.
giam, Camaliam, Lyciam, Cariam, Lydiam, My
siam aliam. Troadem, Aolidem, Bityniam veterem,
Frygiam altiorem.
Habet etiam insulas has: Sardiniam, Cretam,
Cyprun, et flumen Geon, qui appellatur Nilus.
Dividit autem inter Cham et inter Japhet, et os
vespertini maris. Hæc media Cham generatio.
De Sem autem seniore filio Noe, sunt tribus
cognitæ xxv. Hi ad Orientem inhabitaverunt.
Filii Sem, Elam, de quo Ælymei et Assyrii;
Et
Arfaxat, unde Chaldæi et Ludii, unde Lazo
nes: Et
Aram, unde Ethes: priores hos excidit Abraham
et filii Aram Oscevi, de quo Lydii, et Gart, de
quo Gasfeni, et Mosoc, unde Mossyni: Et
Arfaxat genuit Sala, et Sala genuit Heber, unde
llebræi et Heber nati sunt duo filii, Falec et De
boc, unde ducitur genus Abraham, et Tactem, et
Jectan. Jectan autem genuit Elmodal, de quo Jn
di; et Salef, de quo Bactriani, et Asarmot de
quo Arabes priores, et Duran, de quo Camchi; et
Derra, de quo Mardi, et Ezei, de quo Arriani, et
Declam, de quo Cedrusi, et Gebal, de quo Scy
thii priores, et Abimeel, de quo Hircaní, et Sa
bat, unde Arabi primi; et Ufir, de quo Arme
nii, et Evilat, unde Gemnosofætæ. Hi omnes
Bactriani.
Omnes autem de tribus filiis Noe sunt LXXII
Omnium autem filiorum Sein habitatio est a Ba
cris usque Rhinocoruris, quæ dividit Syriam et
Egyptum, et Rubrum mare ab ore Arsinoes, quæ
est Indie.
Hæ sunt autem quæ sunt factæ ex his gentes
Hebræi qui Judæi, Persa, Medi, l'œenes, Arriani,
Hircani, Assyrii, Indi, Macardi, Parthi, Germani,
Helymei, Cessei, Arabes primi, Cedrusii, Seytæ,
Madianensium inhabitatores Cynedocolpita et
Trocloditæ et Icthyofagi.
Græcorum autem gentes et vocabula v, Jones,
Arcades, Boeti, Æolii, Lacones.
Horum inhabitatores fuerunt Pontici, Bitini, Troes,
Asiani, Cari, Legii, Pamfili, Cyrinei, et insulæ plu
res, id est Cyclades quidem decem quæ Myrti pela
gum continent. Hæc sunt autem nomina earum.
Andrum, Tenenteo, Naxus, Geos, Gyarus, Delos,
Fynus, Renea, Cyrnos, Maraton. Sunt autem et alia
insulæ majores x11, quæ etiam civitates habent plu
rimas, quæ dicuntur Spodes; in quibus inhabitave
runt Græci. Hæc sunt autem nomina earum: Eu
hoea, Creta, Sicilia, Cyprus, Coos, Samus, Rhodus,
Chius, Thapsus, Lemnus, Lesbus, Samotrace. Est
autem a Boeotia Euboea, sicuti ab Ione Ionides civi
tates xvi. Hæ: Cladiomena, Mitylene, Focæa, Prieno,
Eryt, Samos, Teos, Colofon, Cius, Efesus, Smyrna,
Berinthus, Byzantium, Calcedon, Pontus et Amisos
libera.
Romanorum, qui et Citiensium, gentes et inhabi
tationes hæ sunt: Tusci, Emilienses, Picens, Canı
pani, Apulienses, Lucani.
Afrorum gentes et inhabitationes hæ sunt: Le
bdeni, Cinti, Numidæ, Nasamones, Saci.
Insulæ autem hæ sunt, quæ habent civitates
Sardinia, Corsica, Girda quæ et Benigga, Cercyna,
Galata.
Maurorum autem gentes et inhabitationes hæ
sunt Musulani, Tingitani, Cæsarienses.
Hispanorum autem gentes et inhabitationes hæ
sunt, Tyranni et Turreuorum, qui et Terraconenses.
Lysitani, Beticii, Autryconi, Vascones, Calleci, qui
et Astures.
Insulæ autem quæ pertinent ad Hispaniam Terra
conensem tres sunt, quæ appellantur Valliarica.
Habent autem civitates v has: Ebuso, Palme,
col. 1047–1048page 9 of 58
Pollentia, quæ dicitur Majorica, Tomæne, Magonæ, niel frater Caleb junior de tribu Juda, qui denun
que appellatur Minorica.
Harum inhabitatores fuerunt Cananei fugientes
a facie Jesu filii Nave: nam et Sidona qui condide
runt et ipsi Cananei. Gadis autem Jebusi condi
derant, et ipsi similiter profugi.
Gallorum autem Narbonensium gentes et inha
bitationes: Amaxobii Græcosarmatæ.
Et hos autem necessarium fuit declarare tibi, ne
ignotarum gentium vocabula, et gentes, manifesta
Alumina ignorares.
Incipiam ergo dicere de gentibus ab Oriente.
Adiabenici et Taleni contra Arabiam, Saraceni,
Saraceni alii Atalenos contra Arabiam. Allani con
tra Fyas Caspias. Madianitæ majores, quos expu
gnavit Moyses, inter Mesopotamiam et mare Ru
brum. Minor autem Madiam est contra mare Rubrum
juxta Ægyptum, ubi regnavit Ravėl socer Moysi,
qui et Jothro.
Contra Cappadoces a parte dextra Armenii, Hi-.
berii. Birrani, Scytæ, Colchi, Bosforani, Sani, qui
appellantur Sannices, usque Pontum extendentes,
mbi est Accessus, Absarus, et Sebastopolis, et Ussi
limen quod est portus, et Pasius flumen, usque
Trapezunto extenduntur hæ gentes.
Montes autem sunt nominati xi, Caucasus, Tau
rus, Atlans, Parnaysus, Citeron, Helicon, Parthe
nius, Nýsa, Lucabantus, Penitus, Olympus, Libanus.
Flumina autem sunt magna et nominata XLI. Idos
qui et Frison, Nilus qui et Geon, Tigris, Eufrates,
Jordanis, Cefisos, Tanaes, Menos, Erimanthus, Alys,
Asopus, Thermodon, Erasinus, Rius, Borusthenes,
Alfeus, Taurus, Eurota, Meander, Hermus, Axius,
Pyramus, Bajus, Hebron, Sangarius, Achelous, Pe
nitus, Ebenus, Sperchius, Cayster, Simois, Scaman
der, Stryfon, Parthenius, Ister Illurius qui et Danu
bius, Rhenus, Rhodanus, Betis, Heridanus, Thember
qui nunc dicitur Tiberis.
Filiorum igitur trium Noe tripartitum sæculum
divisorem.
Et quidem Sem primogenitus accepit Orientem
Cham autem mediterraneam: Japhet Occidenteia.
Et ostensis gentibus, quæ de quo creatæ sint, ne
cossario decurremus ad annos.
Falec annorum cxxx genuit Ragau.
Ragau annorum cxxx genuit Seruch.
Serúch annorumin cxxx genuất Nachor.
Nachor annorum LXXIX genuit Tharam.
Thara annorum Lxx genuit Abrahamı.
Abraham autem erat annorum Lxxv, quo teinpore
elixit illi Deus, ut exiret de terra sua, et de domo
patris sui, et veniret in terram Chanaam.
Fiunt igitur a divisione usquequo venit Abraham
in terram Chanaam generationes quinque, anni daxvi,
ab Adain autem 417 generationes xx, annis 111.
Conversatus est autem cum Chanaam annis xxv,
et genuit Isaac.
Isaac annorum LX genuit Jacob.
Jacob annorum Lxxxvi genuit Levi.
Levi annorum XL genuit Caath.
Caath annorum LX genuit Amram.
Amram annorum Lxx genuit Aaron.
In octogesino autem et tertio anno Aaron, egressi
sunt filii Israel de Ægypto, ducente eos Moyse.
Fiunt igitur omnes anni ccccxxx.
In deserto XL annos facit populus sub Moyse.
Jesus Nave transito Jordane facit in terra annos
xxvu, bellum agit annis vit; et postquam possedit
terram, vixit annis xx.
Fiunt ergo, ex quo Abraham venit in terram
Chanaam, usque ad mortem Jesu Nave, genera
tiones nuinero vit, anni D, ex Adam autem genera
tiones XXVII, anni III. MCCCLXXXIV.
Post mortem vero Jesu peccans populus traditur
Casarsaton Regi Mesopotamiæ, cui servit annos VIII,
et cum elamasset ad Dominum, exsurrexit Gotho
tiavit ipsi Cusarsaton, et occidit illum, et gessit da
catum populi annis xxxı.
Et iterum dum peccaret, traditus est Eglon regi
Moab, et servivit illi annis xvi. Converso autem
populo, surrexít Aod, vir de tribu Effrem, et očciso
Eglon principatus est populo annis LXXX.
Mortuo au em Aod, delinquens populus traditus
est Jabin regi Cananæorum, cui servivit annis xx.
Sub co prophetavit Deborra, uxor Lapidod, de tribu
Effrem et per ipsam ducatum gessit Barac Ami
noen, de tribu Neptalim, Hic denuntiavit Jabin regi,
et occidit eum, et regnavit judicans cum Deborra
annis XI..
Post cujus mortem peccavit populus, et traditus
est Madianeis annis vi, super quos surrexit Gedeon
de tribu Manasse, qui in ccc viris cax hostium per
didit. Hic rexit populum annis XL.
Hujus filius Abimelec.
Post hunc præfuit populo Thole filius Fale, filii
Caram, de tribu Effrem annis xx.
Post hunc, judicavit Jair Galaditis de tribu Ma
nasse, et præfuit annis xxu.
Post hunc, peccans populus traditus est Amma
nitis annis xvin, et cum clamasset ad Dominum,
surrexit illis princeps Jepte Galaadita, de tribm Gad,
de civitate Masefath, et gessit ducatum annis vı.
Post hunc, judicavit Elon annis x.
Post hunc, judicavit Hebron, filius Allelon Fara
thonoin, de tribu Effrem, annis viti.
Post hunc, peccans populus traditur Allofilis per
annos XL.
Post hæc, conversis filiis Israel surrexit Samson,
filius Manoe, de tribu Dan. Hic debellavit Alloflo»,
et gessit principatum annis xI.
Post hunc, Heli sacerdos judicavit annos xx.
Post Samuel propheta unxit Saul in regem, et
ipse judicavit populum annis xxx.
Post tempus, cum regnaret David, eduxit arcam
de domo Aiminadab, et divertit vitulos, et cum re
verteretur opposuit manus filius Aminadab, nomine
Ozia, et percussus est, et timuit David, et induxit
illam in domu: Abéddarat Gethæi, et fecit ibi men
ses tres.
Regnavit autem Saul 'annis xxx. Erat autém illi
dux Abner, filius Ner. Ipse autem Samuel uusit Da
vid in regem.
Fiunt igitur ab Jesu usquequo conversus cepit
David regnum de tribu Ju la, generationes Ix, an.
CCCCLXXX; ab Adam autem generationes xxxiv, an.
Deinceps regnat David anais XL, mensibus sex.
In Ebron autem regnavit annis vit, mensibus sex,
et in Jerusalem annis xxxIII. Sub hoc sacerdos Abia
thar, filius Abimelec, ex genere Heli, et ex alia patria
Saddoc.
Prophetabant autem temporibus David Gat, el
Nathan. Erat autem ipsi David dux Joad, filius
Sarviæ, sororis David. Hic dinumeravit populum, et
erat numerus, quos numeravit filiorn n Israel millies
centies milleni: filii autem Juda quadringenties septies
milleni. Levi autem et Benjamin non dinumeravit.
Numerus autem eorum qui ceciderunt ex Israel, LIS.
Post David autem, regnat Salomon Alias ejas
annis xu, et sub ipso adhuc Nathan prophetal, et
Achias ex Selon, et inter eos sacerdos Soddoc.
Post Salomonem. regnat Roboam filius ejus annos
xiv. Sub hoc divisum est regnum, et regnavit in
Samaria Jeroboam servus Salomonis, de tribu
Effrem. Prophetat autem, et sub Jeroboam Achias
Selonites, et Sameas filius Elami.
Post Roboam, regnat Abias filius ejus annis
Post Abiain, regnat Asab filius ejus annis xui.!lic
in tempore senectutis pedes doluit. Prophetabat au
tem sub eo Azarias.
Post Asab, regnat filius ejus Josaphat annis XII.
Sub hoc prophetat Helias, et Micheas filius Jemblo,
col. 1049–1050page 10 of 58
et Abdias Glias Anania. Sub Michea autem erat et Zacharias. Post quos Neemias filius Acheli de
pseu propheta Sedecias filius Cananæi.
semine Israel fabricavit civitatem Jerusalein, cum
esset ab annis Artaxersis regis: et post hunc se
cundus Mardochæus.
Post Josaphat, regnat filius ejus Joram annis xx,
et sub ipso prophetat Helias, et post hunc prophetat
Heliseus sub filio Joram Ochozia, sub quo populus
in Samaria filios suos et stercus columbinum man
ducabat, regnante in Samaria Joram.
Post Joram, regnavit filius ejus Ochozias anno
uno: et sub 418 boc prophetal Gothol et Lab
done.
Post bune, regnat Gotholia, mater Ochoziæ, annis
Vit. Quæ exsurgens occidit natos filii sui: erat
enim de genere Achab regis Israel: soror autem
0. boziæ, nomine Zosabaæ, cum esset Joiada sacer
dotis uxor, furata est Joas, filium Ochoziæ, cui
Joiada sacerdos imposuit regimonium. Prophetat
autem sub Gotholia Eliseus.
Post hanc, regnat Joas filius Ochozi annis XL.
Hic interfecit Zachariam filium Joiade sacerdotis.
Post Joas regnavit filius' ejus Amasias annis viti.
Post Amasiam, regnat filius ejus Ozias annis Lii.
Hic leprosus fuit usquequo moreretur. Judicabat
autem sub eo Joatham filius ejus. Prophetabant sub
Ozia Amos, et Isaias filius ejus, et Oseæ filius Beheri,
et Jonas filius Amathi ex Gofer.
Post Oziam, regnat filius ejus Joatham annis XVI.
Sub hoc prophetæ Isaias, Osee, Micheas Morathita,
et Joel filius Batuel.
Post Joatham, regnat filius ejus Achas annis xv,
et sub hoc prophete Isaias, Osee et Micheas. Sacer
dos autem Urias. Sub hoc Salmanassar rex Assyrio
rum eos qui erant in Samaria transmigravit in Me
diam et Babyloniam.
Post Achas, regnavit filius ejus Ezechias annis
xxv. Sub hoc prophetæ I-aias, Micheas, et Osee.
Post Ezechian, filius ejus Manasse anŋ. Lv.
Post Manasse regnat filius ejus Amos aunis duobus.
Post Amps, regnat filius ejus Josias anuis xxX/.
Hie idola et altarium Samariæ dissipavit. Sub hoc
Pascha celebratum est anno xvi régni ejus. Nam
ex quo mortuus est Jesus Nave; non est servalum
Pascha sicut tune. Sub hoc Celcias sacerdos pater
Jeremiæ prophetæ invenit in sacrario librum legis
in svi anno regni Josiæ. Prophetant autem sub
en Oliba uxor Sellim. veste sacerdotis, et Sofo
nias, et Jeremias, sub quo pseudopropheta Ananias.
Post Josian, regnat Sofonias annis quinque, men
sibas undecim.
Post Sofoniam, regnat Joachas filius ejus menses
quatuor. Hunc ligavit Nechao rex Ægypti, et adduxit
in Ægyptum, ordinato in loco ejus Eliachim, qui
cognominatus est Joachim, regnat annis X1. Sub hoc
prophetat Jeremias, et Buzi, et Urias filius Samace
ex Cariathiarim. Hunc Nabuchodonosor ligavit ea
tenis æreis Joachim regem Juda, et duxit in Baby
lonia.
Post Joachim, regnat filius ejus Joachim anmis
tribus, et hunc ducit ad eum compeditum Nabucho
donosor rex Babylonis, et alios cum eo.
Per ipsum constituitur in loco ejus frater Joachim,
enjas nomen Sedecias, qui et Jechonias, qui regnavit
annis xi.
In anno duodecimo transmigravit illum in Baby
loniam, effossis oculis, et populum transduxit cum
eo, præter paucos, qui postea in Ægyptum descen
derunt. Prophetant autem sub Sedecia Jeremias et
Ambacum; in anno autem 1x regni ejus pro
phetavit in Babylonia Ezechiel. Post hunc prophetæ
Naum et Malachias, et Daniel, qui vidit de hebdo
madis in primo anno Darir regis, filii Assueri, de
semine Medorum, qui regnavit super regnum Chal
deorum.
In primo autem anno regni sui Cyrus dimisit
populum redire in Jerusalem. Eo autein tempore,
quo templum ædificarit, prophetant simul Aggeus
(c) Italica supplentur ex alio cod.
Fiunt igitur a David usque Sedechiæ, qui et
Zeconiæ, transmigrationein, generationes xviii, an,
CCCCLXXVIŲ, menses Ix; ab Adam autem ësque in
transmigrationem Babyloniæ sub Jechonia, genera
tiones Lī, auni IV. MDCCCXLII, menses Ix.
Et post transmigrationem Babyloniæ, usque ad
generationem Christi, generationes xiv, an. DCLX, et
a generatione Christi usque ad passionem anni xxx,
et a passione usque ad hunc annum, qui et xm
imperii Alexandri annus, an. GCVI.
Fiunt igitur omnes anni ab Adam, usque ad ter
tium decimum Alexandri imperatoris annum, anni
Ut autem et aliter ostendamus non tantum per
tempora regum, sed etiam a quo Pascha ser
B,vatum est, dinumerantes simul annos dicemus.
Ab Adam usque diluvium an. 11. MCCXLII.
diluvio usque ad exitum Abraham de terra
Sua MCXLV.
Hinc usquequo exirent Israelitæ de Ægypto, edu
cente eos Moyse, quando et Pascha fecerunt, anni
sunt ccccxXX.
Ab exodo Ægypti usque in transitum Jor
danis, quando Jesus Pascha celebravit, sunt an
ni XLI.
Ezechias, post annos CCCCLXIV, celebraviț Pa
scha.
Post Ezechiam Josias, anno CXIV, Pascha ce
lebravit.
Post Josiam Ilestras post annos cviii, Pascha
celebravit e.
Post Heszram Servatoris usque generationes Chri
sti post annos dɩäin. Pascha fit.
generatione autem Christi post xxx annos,
cum passus est Dominus, Pascha celebratur, ipse
enim erat justum Pascha.
419 passione autem Domini usque in xur an
num imperii imperatoris Alexandri Casaris anni ccvı,
servatum est Pascha, quod in commemorationem
Domini nostri Jesu Christi servatur a nobis.
Fiunt igitur omnes anni ab Adam usque in
hunc diem anni quinquies mille septingenti trigin
ta octo.
Cyrus regnavit Persis annis xxx.
Post hunc, Cambyses annis novem.
Smerdins Magus mensibus octo.
Darius annis xxxvi.
Xerxes annis xxvI.
Artaxerxes Longimanus anwis xxxvi.
Xerxes dies sexaginta.
Sogdianus menses septem.
Darius Nothus annis xvIII.
Artaxerxes, Cyri junioris frater, annis Lxii.
Ocor, qui et Artaxerxes, annis xxııı, mensibus
septem.
Arses Nothurs annis tribus.
Darins annis XI. Hic est quem Alexander Ma
cedo deposuit in hello, quod fuit inenarrabile.
Fiunt omnes anni ccxLv.
Post quos, tempora jam apud Græcos ex con
structione Olympiadum sunt clara: nam usque ad
Alexandrum Macedonem fuerunt Olympiades cxiv;
quæ faciunt annos CCCCLVI, ab Iphito qui consti
fuit Olympiades.
Ab Alexandro usque ad Christum Olympiades LXXX'
quod sunt auni cccxx.
Christo autem usque annom xm imperii Ale
xandri Olympiades LVIII, quod sunt'anni ccxxXVI.
Sunt cigo omnes Olympiades usque annum sit,
col. 1051–1052page 11 of 58
Alexandri Cæsaris Olympiades CCLIII, quod sunt anni
Nactenus, cod. vetus Colleg. Soc. Jesu Paris.
Adam, Seth, Enos, Cainan, Malaleel, Jared,
Enoc, Matusalam, Lamech, Noe, Sem, Arfaxat,
Sala, Heber, Falec, sub quo divisa est terra, Ra
gau, Serue, Nagor, Thara, Abraham, Isaac, Ja
cob, Juda, Fares, Esrum, Aram, Aminadab,
Naasson, Salmon, Boz, Obet, Jesse, David, Sa
lomon, Roboam. Abiam, Asa, Josaphat, Jo
Ochozias, Joas, Amasias, Ozias, Joa
tham, Achaz, Ezechias, Manasses, Amos, Jo
sias.
ram,
Josins autem genuit Jonaan et Joachim et fra
tres ejus, Eliachim qui et Joachim et Sedeciam
qui et Jecon'as dictus est Salum.
In transmigratione autem Babyloniæ Joachim
genuit Jechoniam et Sedeciam. Jeconias autem
genuit Salathiel, Fanneam et Sale, Saer et Jo
coniam, Ortamno et Deebi et Filifania, Zorobabel,
et fratres ejus Abiut et Masolam et Ananias, et Sa
ladi soror eorum, et Sedbel et Thoul, et Archia,
et Asadia, et Sobesec.
Edificatum est autem sanctuarium tempore Zo
robabelis, cujus filius Abiud: dehinc Eliachim,
Azor, Sadoc, Achim, Heliud, Eleazar, Ma
than, Jacob, Joseph, cui desponsata fuit Vir
go Maria, quæ genuit Jesum Christum ex Spiritu
sancto.
Adam, Noc, Abraham, Isaac, Jacob, Moyses,
Aaron, Jesus Nave, eldab et Modat, Natan,
David, Salomon, Elmodac, Achias Silonita, Sa
meas filius Elam, Ananias, flelias, Micheas fi
lius Emblac, Abdin, Heliseus, Abladan, Amios,
Isaias, Osee filius Beeri, Joanas, Micheas, Raban,
Johel filius Batuel, Jeremias filius Helci:P sacer
otis, Sophonias, Buz, Ezechiel, Urias, Sameas,
Ambacuc, Naum, Daniel, Malachias Aggæus,
Zacharias, et sub Christo Sincon et Joannes Ba
plista.
Item mulieres prophetissæ, Sarra, Rebecca,
Maria soror Moysi, Debbora, Oliba, et sub Chri
sto Anna, Elisabeth, Maria quæ genuit Chri
stum.
Saul de tribu Benjamin.
Postquam autem translatum est regnum in tri
bum Juda, David, Salomon, Roboam, Abia, Asa,
Josaphat, Joram. Ochozias, Joatham, Achaz,
Ezechias, Manasses Amos, Josias, Joachim,
Eliachim, Sedecias, et Jeconias: sub hoc trans
migratio facta est sub Nabuchodonosər.
Nomina regum, qui regnaverunt in Samaria
super decem tribus ex quo regnum divisum est.
Jeroboa'n filius Nabath annis xxi.
Nabath filius ejus annis duobus.
Saba filius Achiæ annis xxiv. Ilit vindicavit do
mum Jeroboam.
Hela filius Base annis duobus.
Zambri annis x11.
Achab filius ejus annis xx11.
Ochosias, filius Achab, et Joram, filius Jeco
nie, annis XI. Sub hoc filios suos el stercus co
lambinum hi qui erant in Samaria manducave
runt.
Jehu, filius Namsi, annis XXVIII. Hic in ini
to pius fuit: fecit vindictam super domum
Achab, occisis Joram, et Jezabel, et Ochosia rege
Jada.
Joachaz annis xvi.
Joas filius ejus annis xvi. Hic Amasiam regem
occidit, et destruxit de muro Jerusalem cubita
420 Jeroboam, filins Joas, annis xv.
Azarias, filius Jeroboam, mensibus tribus.
Selem, filius Abia, mense uno.
Unornane, filius Gadi, annis decem.
Falacias Manaæ annis duobus.
Facea, filins Romeliæ, annis decem. Ilic ob
sedit Jerusalem, regnante Achaz, non possedit
eam.
Osee, filius Dale, annis octo. Sub hoc decem
tribus transmigratæ sunt in regione Medorum
a Salmanassar, qui et ipsum Osee colligatum ha
bens abiit, regnante Achaz super duas tribus in
Jerusalem.
Aaron genuit Eleazar, Finees, Achias, Razaza,
Moriat, Arnaria, Amitob, Settis, Achivas, hujus
filius Helias propheta, et Salon, Joram, Amos
Joadæ filius, Sedecias, Sedecia, Jehel, Uria,
Tieem, Salon qui genuit Celciam, cujus filius
Jeremias propheta et Azarias filius Azazæ, Sareu,
Josedech qui genuit Jesum qui fuit sacerdos, cum
instauraretur templum post captivitatem, Celicias,
Joachim, Cædue.
Item alia patria, ex qua fuit Ezechiel propheta
Jode, Fatura, Amorius, Zadiar, Samubel, Evexia,
Melchius, Salon, Comorius, Barracim, Soffonias,
Maxses, Celcius, Buzi, Ezechiel.
Item alia patria, unde lleli sacerdos, cujus fi
lii Finecs et Ofin rapiebant immolationem. princeps
patriæ de filiis Gaad, Achimelech, Habiathar,
Urin, Nathan, Heli.
Item patria Leviticum, unde fuit Samuel
pheta: Chore qui restitit Mosi: filius hujus Hel
cana, Sufem et Abiar, Zeraam, Chelchanu, Sa
muel. Huic fuerunt duo filii munerum.acceptatores,
Johel et Habia.
Initium patriæ Levitarum, unde sunt sacerdo
tes, ministri et Levitæ. Ambram filius Cahaad,
filius Levi, filius Jacob. Levi genuit Gerson et
Cahaad, et Merari. Filii autem Gerson Semei et
Emeher. Hi filii Levitæ et filii Cahaad, Ambram.
Esaar Cefron, Odiel. Ambram genuit Moysen et
Aaron, et Mariam. Aaron genuit ex Helisabet so
rore Naasson, Nadab, et Abiud, et Eleazar, et
Ithamar. Mortui sunt autem Nadab et Abiud offe
rentes ignem alienum. Post Aaron, Eleazar sus
cepit sacerdotium, post Eleazarum, Finees. Itha
mar autem et filius ejus: Isaar autem frater Am
bram et ipse Levita. Hujus filii Chore et Nabith
et Gazer: et filii Core Air et Helcana et Abiasap.
Hic Chore restitit adversus Moysen et Aaron, et
Chao absorptus est in Viriseel. Cebron frater
Amram, Ærcius, filii ejus Misahel, Elisaphat, et
Setis, et Dile. Hi Levitæ traditi sunt. Omnes au
tem Aaron et filii ejus arcæ Testamenti, ut mi
mistrarent ei, et tollerent eam, et facta est cis
pars decima sacerdotibus initiata et primogeni
ta, et quæ in sacrificiis constituta, et primo
genito, et destinata Levitis dicta est lex, ut
quæcunque acciperent a populo ex decimis, decimas
darent sacerdotibus, ut existimaretur eis tanquam
obligatio. Initio eorum traditæ, sunt illis etiam ci
vitates refugiorum sex, et harum prata sementia
in circuitu cujusque civitatis cubiti duo millia, et
hæ civitates XLII, sacerdotibus quidem decem,
Levitis vero XIII.
Puto latius nos dixisse, quam speravimus, ta
men necessaria pro his qui scrupulosius requirere
volunt, et multa legerunt: quos existimo facile
percipere, quæ scripta sunt: sed et illi, qui pauca
legerunt, facilius ad intellectum possunt pervenire
ex illis, quæ a nobis per breviatam inquisitionem
declarata sunt.
Alexander filius Philippi, post Darium, aunis vi.
Ptolemæus Lagi socer, annis 11.
V
col. 1053–1054page 12 of 58
PG 92:1053ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΕΚ ΤΩΝ ΧΡΟΝΙΚΩΝ («). Μετὰ τὸ πληρωθῆναι τὰ εφ' ἔτη ἀπὸ κτίσεως κό. σμου, ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος ἡμῶν, καὶ δὴ γεννηθεὶς τὸ κατὰ σάρκα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου Μαρίας, καὶ ἀρχομένου τοῦ τριακοστοῦ αὐτοῦ ἔτους καθά φησιν ὁ Λουκᾶς, μην! Ἰανουαρίῳ, ἔν τε ἡμέρᾳ τρίτῃ τῆς ἑβδομάδος μετὰ κθ' ἔτη τῆς αὐτοῦ ἐπιφανείας, ἐδα πτίσθη ὑπὸ Ἰωάννου, καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις τρία Στη θαυματουργίας, ἔφλγ' ἐνιαυτῷ ἀπὸ κτίσεως κό σμου (διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν] ἐσταυρώθη. Φα γὼν (γὰρ) τὸ σκιώδες Πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν, καὶ εἰσαγαγὼν τὸ αὐθεντικὸν τῇ πέμπτῃ ἡμέρα τῆς ἑβδομάδος, ἥτις ἦν τῆς σελήνης ιδ', τοῦ δὲ μηνός Μαρτίου καʹ, Ινδικτιῶνος ιε', αὐτῇ δὲ τῇ νυκτὶ φε βούσῃ εἰς τὴν κγ' τοῦ αὐτοῦ μηνός, παρεδόθη, καὶ σταυρωθείς, αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ ἀνέστη κε', ἡμέρᾳ Κυ ριακή. (ε) Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τῶν αὐτῶν. Τούτων δὲ οὕτως εἰρημένων τῶν ἀναγκαιοτάτων, ἐστὶν ἐπισημαίνεσθαι καὶ τὸ τῆς κοσμογενείας ἔτος, ἐν ᾧ τὴν ὑπερκόσμιον ἐν κόσμῳ πεποίηται σάρκωσιν ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου Μαρία, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰη σούς Χριστός. Ην οὖν τὸ τηνικαῦτα ἐφ' ἔτος, 422 κατὰ τὴν ἐν Δέλτοις ἱεροῖς γραφὴν τῶν ἀπὸ Δόπμ ἀριθμουμένων ἐτῶν. Ἐν τούτῳ γὰρ ὅ τε εὐαγγελισμὸς γέγονε ἁγίας τῆς Παρθένου, καὶ ἡ ἐξ αὐτῆς πάναγνος γέννησις. Ἔτος δὲ ἦν ἡλίου μὲν ιγ', σελήνης δὲ τὸ ι'· ἡμέρα δὲ ἦν τῆς ἑβδομάδος, τοῦ μὲν Ευαγγελισμού β', τῆς δὲ γεννήσεως δ'. Οὕτω δὲ καὶ Σεβήρου ἐκ τῶν χρονικῶν; σινPtolemæus filius Philadelfi, ann. xxxviir.
Ptolemæus filius, Evergetes, annis xxx.
Ptolemæus, Evergetæ filius, annis xxv.
Ptolemæus Philopator, annis xvII.
Ptolemæus frater, annis xx+}.
Ptolemæus Fuscus, annis 11.
Evergetes annis xxvi.
Ptolemæus Alexus, annis xx.
Alexander frater Ptolemæi Alexæ, annis XVIII.
Ptolemæus Dionysius, an. xxix.
Cleopatra filia, annis xxv.
Fiunt insimul anni cccxlvi.
Sequentia absunt a Canisio.
IMPERATORES ROMANORUM.
Augustus annis lvii.
Tiberius annis xx:1, mensibus vit, diebus xXIII.
Caius annis tribus, mensibus novem.
Claudius annis xr, mense, anno, diebus xxvIII.
Nero annis xi, mensibus octo, diebus xXVIII.
Galba mensibus quinque, diebus xavi.
Otho mensibus octo, diebus septem.
Vitellius mensibus- novem, diebus xv.
Titus annis tribus, mensibus duobus, diebus duoLus.
421. Trajanus annis xvi, mensibus octo, diebus sex.
Hadrianus annis xx, mensibus decem, diebus
Antoninus pius mensibus octo, diebus xx.
Marcus annis xix, mensibus quinque, diebus duodecim.
Commnodus annis xu, mensibus octo, diebus XXIV.
Ælius Pertinax mensibus septem.
Julianus mensibus duobus, diebus septem.
Severus annis xiv.
Antoninus, cognomento Caracalla, Severi filius,
annis sex, mensibus novem, diebus duobus.
Macrinus anno uno, diebus sex.
Antoninus annis sex, mensibus octo, diebus
Alexander annis tredecim, diebus novem.
REGUM HEBR.EORUM.
Saul annis xxx, David annis XL, Salomon annis XL, Roboam annis xvi, Abia annis tribus, Asa
annis XLI, Josafat annis xxv. Joram annis novem,
Ocoşias anno uno, Gotholia mater annis octo, Joas
annis XL, Amessias annis xxxvIII, Ozias annis ɩviu,
Joatham annis xvi, Achas annis xvn, Ezechias annis xxxix, Manasses annis LV, Amos annis duobus,
Josias annis xxxv, Joachim frater Joachaz annis xı,
Joachim filius Hemeras annis tribus captivitatės,
Sedecias annis x1, Nabuchodonosor redux annis xv,
Cymaroth filius annis xi, Baldasar frater annis xiv,
Darius Assuerus annis XLIII, Cyrus anno primo.
Cætera deeran in ms. exemplari.
ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΕΚ ΤΩΝ ΧΡΟΝΙΚΩΝ («).
Μετὰ τὸ πληρωθῆναι τὰ εφ' ἔτη ἀπὸ κτίσεως κό.
σμου, ἐπεδήμησεν ὁ Κύριος ἡμῶν, καὶ δὴ γεννηθεὶς
τὸ κατὰ σάρκα ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου Μαρίας, καὶ
ἀρχομένου τοῦ τριακοστοῦ αὐτοῦ ἔτους καθά φησιν ὁ
Λουκᾶς, μην! Ἰανουαρίῳ, ἔν τε ἡμέρᾳ τρίτῃ τῆς
£6µáà xo' in the auto pasla, 62
ἑβδομάδος μετὰ κθ' ἔτη τῆς αὐτοῦ ἐπιφανείας, ἐδαπτίσθη ὑπὸ Ἰωάννου, καὶ ἄλλα πρὸς τούτοις τρία
Στη θαυματουργίας, ἔφλγ' ἐνιαυτῷ ἀπὸ κτίσεως κό
σμου (διὰ τὴν ἡμετέραν σωτηρίαν] ἐσταυρώθη. Φα
γὼν (γὰρ) τὸ σκιώδες Πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν,
καὶ εἰσαγαγὼν τὸ αὐθεντικὸν τῇ πέμπτῃ ἡμέρα τῆς
ἑβδομάδος, ἥτις ἦν τῆς σελήνης ιδ', τοῦ δὲ μηνός
Μαρτίου καʹ, Ινδικτιῶνος ιε', αὐτῇ δὲ τῇ νυκτὶ φεβούσῃ εἰς τὴν κγ' τοῦ αὐτοῦ μηνός, παρεδόθη, καὶ
σταυρωθείς, αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ ἀνέστη κε', ἡμέρᾳ Κυ
ριακή.
(ε) Τοῦ αὐτοῦ ἐκ τῶν αὐτῶν.
Τούτων δὲ οὕτως εἰρημένων τῶν ἀναγκαιοτάτων,
ἐστὶν ἐπισημαίνεσθαι καὶ τὸ τῆς κοσμογενείας ἔτος,
ἐν ᾧ τὴν ὑπερκόσμιον ἐν κόσμῳ πεποίηται σάρκωσιν
ἐκ τῆς ἁγίας Παρθένου Μαρία, ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησούς Χριστός. Ην οὖν τὸ τηνικαῦτα ἐφ' ἔτος,
422 κατὰ τὴν ἐν Δέλτοις ἱεροῖς γραφὴν τῶν ἀπὸ
Δόπμ ἀριθμουμένων ἐτῶν. Ἐν τούτῳ γὰρ ὅ τε εύ
αγγελισμός γέγονε ἁγίας τῆς Παρθένου, καὶ ἡ ἐξ
αὐτῆς πάναγνος γέννησις. Ἔτος δὲ ἦν ἡλίου μὲν ιγ',
σελήνης δὲ τὸ ι'· ἡμέρα δὲ ἦν τῆς ἑβδομάδος, τοῦ μὲν
Ευαγγελισμού β', τῆς δὲ γεννήσεως δ'. Οὕτω δὲ καὶ
(d) Fragmenta duo quae Cangius Chronico Paschali
subtexuit, tanquam ex Eusebii Chronicis libris petita, rectissime post Pontacum Eusebiana esse negavit, multis in eam rem argumentis congestis,
Ilieronymus de Prato, in egregio opere de Chronieis Eusebii libris dissert. part. 11, 5. Reapse in alio
codice Vaticano fragmenta haec non Eusebio, sed
Severo tribuuntur, Σεβήρου ἐκ τῶν χρονικῶν; sive is
est Severus ille Antiochenus, cujus reliquias aliEX EUSEBIỊ CHRONICIS.
Expletis a mundo condito annis v. MD. cum hominibus conversatus est Dominus noster, incarnatus
ex sancta Virgine Maria, ac incunte tricesimo
ipsius anno, quemadmodum ait sanctus Lucas, mense
januario, feria tertia hebdomadis, ammo post ejus
apparitionem xxix, baptizatus est a Joanne, tribusque deinde annis quibus miracula edidit exactis,
anno a mundi conditione vi. MDxxxIII, propter nostram salutem crucifixus est. Cum enim una cum
discipulis umbralile Pascha comedisset, inducto
alio authentico Paschate, feria v hebdomadis, in
qua erat σιν lune, mensis vero Martii xxii, indictione xv, ipsa nocte in ejusdem mensis xxii progrediente, traditus est et crucifixus, ipsa die resurrexit xxv die Dominica.
Ex ejusdem Eusebii Chronicis.
Ilisce dictis ac præmissis, operæ pretium videtur
ut indicemus annum ab orbe condito, quo Dominus
noster Jesus Christus in mundo admirandam ac
superexcellentem illam fecit incarnationem ex sancla Virgine Maria. Erat autem tunc annus v. MD,
quemadmodum anni ab Adamo in Libris sacris putantur. Illo quippe, Virginis annuntiatio, et ex illa,
castissima nativitas facta est. Annus autem solis
erat x, lun: x, feria vero hebdomadis, ac annuntiationis quidem 11, nativitatis autem iv, atque
adeo divinus ejus baptismus contigit anno v. wdxXXIII¸
quot inter commentarios ad Danielem legimus, sive
alus quilibet et tot Severis, quorumi varia scripta
a bibliographis commemorantur. Certe verum ânctorem illorum fragmentorum, Eusebio perperam
attributorum, nunc demum, ut arbitror, depreheudisse non inutile est. Maius Nova Collect. Vatic.
vol. 1, p. 922.
(e) Hæc absunt in aliis codd.
col. 1055–1056page 13 of 58
PG 92:1055πιν, 1, τὸ θεῖον αὐτοῦ βάπτισμα τῷ ἐφλ' ἔτει γέγονεν· ἔτος δὲ ἦν ἡλίου μὲν τὸ ιδ', σελήνης δὲ τὸ πρῶτον, ἡμέρα δὲ τῆς ἑβδομάδος γ'. Πάλιν δὲ τὸ σωτήριον αὐτοῦ πά θος γέγονε τῷ ἐφλδ' ἔτει· ἔτος δὲ ἦν ἡλίου μὲν τὸ ε', σελήνης δὲ τὸ ιδ'. Δειχθέντος οὖν ἐν συντόμῳ τοῦ εφα' ἔτους ἐξ Ἀδὰμ ὄντος τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως τοῦ Κυρίου ἡμῶν, εύλογον οἶμαι και διαφορὰς ἐτῶν καὶ μηνών μικρά προσθεῖναι, πολλῆς ἐκ τῆς τούτων ἀγνοίας ἐπιγινομένης τοῖς πολλοῖς πλάνης. Ἐρῶ δὲ τῶν ἐπισημοτέρων αὐτοῦ διαφορῶν τριχῶς διαιρουμένων· ἡ γὰρ κατὰ διαφορὰς ἐθνῶν τοὺς αὐτοὺς ἐχόντων χρό νους ἐκ τῆς αὐτῆς ἀρχομένων ἀρχῆς, περὶ δὲ τὰ ὀνόματα διαφερόντων, ἢ κατὰ τὸ ὄνομα καὶ τὸ πρᾶ γμα, διαφωνούντων μὲν περὶ τὰ ὀνόματα, περὶ δὲ τὰς ἀρχὰς τῶν ἐτῶν ἐν δυσὶν ἢ τρισὶν ἡμέραις, ἢ τὸ πλεῖστον ἑπτὰ προαρχομένων του ἔτους, ἢ τοῦ μη νός, ἢ τὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς τὰς αὐτὰς ἐχόντων, τοῦ δὲ ἔτους ἄλλως. Ρωμαῖοι τοίνυν καὶ Ἕλληνες τὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς τὰς αὐτὰς ἔχουσι, περὶ δὲ τὰ ὀνόματα μόνον διαφέρονται. Ὁ γὰρ πρὸς τῶν Ρωμαίων, φέρε εἰπεῖν, Απρίλλιος καλούμενος πρὸς Ἑλλήνων Ξανθικὸς ὀνομάζεται, καὶ τὴν αὐτὴν ἀρ χὴν ἔχει· ἡ πρώτη γὰρ τοῦ Ξανθικοῦ πρώτη καὶ τοῦ Απριλλίου πέφυκε. Τὴν δὲ τοῦ ἔτους ἀρχὴν οἱ μὲν Ἕλληνες ἀπὸ τοῦ Σεπτεμβρίου ποιοῦντες, οἱ δὲ Ῥω μαῖοι ἀπὸ τοῦ Ἰανουαρίου· καὶ οὕτω Ῥωμαῖοι καὶ Έλληνες τὰς αὐτὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς ἔχουσιν, οὐ τὰς αὐτὰς δὲ ἀρχὰς τοῦ ἔτους. Πάλιν δὲ Ἕλληνες καὶ ᾿Αλεξανδρεῖς, καὶ Αἰγύπτιοι τὰς αὐτὰς μὲν ἀρ χὰς τοῦ ἔτους ἔχουσι, τουτέστιν ἐν τῷ αὐτῷ μηνὶ τοῦ Θωθ ἄρχονται τοῦ ἔτους, οὐ κατὰ τὰς αὐτὸς ἡμέρας ἀλλ' οἱ μὲν Ἕλληνες ἀρχὴν ἔτους καὶ ἰνδίκτου ἔχου σιν τὴν πρώτην του παρὰ Ρωμαίοις Σεπτεμβρίου μηνός· οἱ δὲ Αλεξανδρεῖς πρὸ τριῶν ἡμερῶν τῆς πρώτης τοῦ Σεπτεμβρίου μηνός, τουτέστιν κθ' τοῦ Αὐγούστου μηνός. Διαφέρουσι δὲ καὶ κατὰ τοὺς μη νας, ὅτι ἀνὰ τριάκοντα ἡμερῶν οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς ἑκά στῳ μηνὶ δίδωσιν, ὡς εἶναι τξ' ἡμερῶν τοὺς ιβ' τοὺς παρ' αὐτοῖς μῆνας, αἵτινές εἰσιν τῇ ἡμέραι· συμ πληροῦνται δὲ τῇ κγ' τοῦ αὐτοῦ Αὐγούστου, κατ' ἔτος, καὶ ποιοῦσιν ἄλλον μήνα πενθήμερον ἀπὸ τῶν λοι πῶν πέντε ἡμερῶν, ἤτοι κδ', 423 και κε', καὶ κς', καὶ κι', καὶ κη'. Ἐὰν δὲ καταντήση τετραετηρικός, τουτέστι βίσεκτος, ἓξ γίνονται αἱ τοιαῦται ἐπακταὶ λεγόμεναι παρ' αὐτοῖς, καὶ κατὰ δ' ἔτη, ἐξήμερος. Οι δὲ παλαιοὶ Αἰγύπτιοι τξε' ἡμερῶν τιθέμενοι τὸν ἐνε αυτὸν μόνον, καὶ οὐχὶ τξε' (γ), ὡς οἱ Ρωμαῖοι, καὶ Έλληνες, καὶ ᾿Αλεξανδρείς, κατά αυξ' ἔτη. Καὶ αὐ το μετὰ τῶν ᾿Αλεξανδρέων τε καὶ Ἑλλήνων τῆς τοῦ ἔτους ἀπάρχονται, καὶ μετὰ δ' ἔτη πρὸ μιᾶς ἡμέρας, τουτέστι τῇ κη' τοῦ Αὐγούστου μηνός· καὶ οὕτως κατά δ' ἔτη μίαν ἡμέραν προλαμβάνοντες διὰ τῶν εἰρημένων αυξ' ἐτῶν, ἀποκαθίσταται. Τετράκις γὰρ τξε' γίνονται χίλια υξ'. Ὁ δὲ κατὰ Ἰουδαίους ἐνιαυτὸς, καὶ οἱ μήνες, ἤτοι κατὰ τὴν θείαν νομοθεσίαν, καὶ ὀνόματι καὶ πράγματι πρὸς Ἕλληνας, καὶ Ῥω μαίους, καὶ Αἰγυπτίους διενήνοχε. Τοὺς μὲν γὰρ μὴ νας σεληνιακούς ἄγει ἀνὰ κθ' ἡμερῶν, καὶ συμπληρουμένων τῶν ιβ' εἰς τνδ' ἡμέρας, ποιεῖ κατὰ γ᾽ ἔτη τὸν λεγόμενον Εμβόλιμον· μῆνα, ἐπισυναγόμενον ἡμέραις λγ' τρεισκαιδέκατον. Τὴν δὲ τοῦ ἔτους μεσο μηνίαν του παρ' αὐτοῖς λεγομένου Νισάν, ήτοι τοῦ και του Μαρτίου μηνὸς ἔχει πάντοτε, ἥτις ἐστὶ πρωτόκτιστος ἡμέρα, ἐν ᾗ τόδε τὸ πᾶν ἐκ μὴ ὄντων εἰς τὸ εἶναι παραγαγὼν ὁ Θεὸς κατ' αὐτὴν εὐδοκίᾳ τοῦ Πατρὸς, καὶ συνεργίᾳ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἐνοικήσας ἐν τῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ Μητρὶ καὶ Παρθένῳ τῷ αὐτῷ ἔτει ἐνηνθρώπησε, καὶ κατ' αὐτὴν καὶ ἐκ τάφου ἀν έστη. Αὐτὴ τοίνυν καὶ ἡμῖν κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ ἁγίαν Εκκλησίαν ἀρχὴ ἔτους ἔστω πάντοτε, καθ᾿ ὄν καὶ τὸ ἅγιον Πάσχα εὑρίσκοντες εἰς Κυριακὴν ἐμπί πτον μετὰ τὴν ιδ' τῆς σελήνης τοῦδε τοῦ μηνός, οὐκ Ἰουδαϊκῶς, ἀλλ᾽ ἀποστολικῶς ἐκτελοῦμεν, κατὰ φυ σικὴν καὶ θεοπαράδοτον μέθοδον. Οὐκοῦν πάντες οιquo annus solis crat πιν, lune 1, feria hebdoma- τὸ θεῖον αὐτοῦ βάπτισμα τῷ ἐφλ' ἔτει γέγονεν· ἔτος
dis. Rursum vero salutaris illius passio facta est
alno v. MDXXXIii, quo annus solis fuit v, lunæ xiv,
Enimvero breviter demonstrato v. NDI anno ab
Adamo, quo Christi secundum carnem natalis contigit, annorum et mensium differentias præstat
modo subdere quod ex eorum ignoratione plurimos
errare contingat. Pauca autem dicam duntaxat de insignioribus illorum discriminibus, quæ quidem triplicia sunt: vel enim secundum nationum differentias, que eosdem habent annos ab eodem cæptos
principio, sed in nominibus diversos, vel etiam in
nominibus et rebus, cum in nominibus scilicet, in
annorum autem initiis duobus vel tribus, aut ad
plurimum in septem diebus dissentiant, dum anni
vel mensis prævertunt initia, ac denique in mensibus eadem habentibus principia, aliter autem
anno. Romani igitur et Graeci eadem mensium habent initia, sed in nominibus tantum differunt.
Romanis quippe qui vocatur Aprilis,
Græcis Xantlicus appellatur, idemque habet principium: primus enim dies Xanthici primus est dies Aprilis.
Jam vero annum ineunt Græci a Septembri, Romani
autem a Januario, sicque Romani” et Græci eadem
babent mensium, non vero annorum principia.
Rursum Græcis et Alexandrinis ac Ægyptiis eadem
sunt annorum initia, cum ipso eodem mense Thoth,
non vero diebus iisdem annum ineant. Sed ac anni
et indictionis initium ducunt Græci primo mensis
a Romanis appellati Septembris die Alexandrini
autem primum Septembris miensis diebus tribus
prævertunt, xxix scilicet mensis Augusti anno inito.
Differunt etiam circa menses, dum singulis mensibus xxx dies ascribunt, ita ut cccLx diebus constent
xit eorum menses, quot ii dies conficiunt: complentur vero vicesimo tertio ipsius Augusti annis
singulis, aliumque eficiunt mensem quinque dierum ex reliquis v diebus, scilicet XXIV, XXV, XXVI
XXVII et xxvII. Si vero quadriennium occurrat, id
est bissextus, sex fiunt ejusmodi epactæ, uti ab iis
vocantur, singulis quadrienniis, sex dierum. Veteres porro Egyptii cccLxy dies duntaxat anno ascribebant, non vero CCCLXV quemadmodum Romani,
Graci, et Alexandrini per annos MCCCCI.x. Ac ipsi
cum Alexandrinis et Græcis anni principium ineunt,
et post iv annos ante unum dieur, scilicet xxvm die
mensis Augusti: sicque singulis iv annis præverso
die uno, propter prædictos MCCCCLX annos, restituitur. Quater enim cccLxy conficiunt MCCCCLX. Annus
porro et menses secundum Judæos, seu secundum
divinam legem, nomine et re a Græcis, Romanis
et Agyptiis differunt. Mensibus enim lunaribus,
singulis dierum xxix eornm annus constat, iisque
x: mensibus completis intra dies CCCLIV, facit in
tertio quovis anno mensem decimum tertium, colligitque dies xxxi. Habet autem omnino medium
aani mensem, quem Nisan vocant, seu xxv mensis
Martii, qui primus est dies a Deo conditus, quo
quidquid est, produxit ex nihilo Deus secundum
fatris propositum et cooperationem sancti Spiritus,
qui habitans in sancta sua Matre et Virgine, ipso
met anno incarnatus est, ac ipsomet die er sepulero resurrexit. Nobis proinde omnimodo sit
hic dies anni principium, prout est in sancta Dei
Ecclesia, juxta 'quem sancto Paschate occurrente
in diem Dominicum post xiv lunæ istius mensis,
non Judaice sed apostolice illud peragamus juxta
naturalem nobisque traditam methodum. Quotquot
igitur non dicunt exstitisse primum Dominicum
Pascha anno v. MDXXXIV, vel apud Hebreos xis lunæ,
et xxını Martii mensis magna salutaris Passionis Parasceve, ac Resurrectionis Dominicam xty Martii
ensis die tum non occurrisse, cum id minime de-
() V. Petav. lib. v, Auct. cap. 5.
δὲ ἦν ἡλίου μὲν τὸ ιδ', σελήνης δὲ τὸ πρῶτον, ἡμέρα
δὲ τῆς ἑβδομάδος γ'. Πάλιν δὲ τὸ σωτήριον αὐτοῦ πά
θος γέγονε τῷ ἐφλδ' ἔτει· ἔτος δὲ ἦν ἡλίου μὲν τὸ
ε', σελήνης δὲ τὸ ιδ'.
Δειχθέντος οὖν ἐν συντόμῳ τοῦ εφα' ἔτους ἐξ
Ἀδὰμ ὄντος τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως τοῦ Κυρίου
ἡμῶν, εύλογον οἶμαι και διαφορὰς ἐτῶν καὶ μηνών
μικρά προσθεῖναι, πολλῆς ἐκ τῆς τούτων ἀγνοίας
ἐπιγινομένης τοῖς πολλοῖς πλάνης. Ἐρῶ δὲ τῶν ἐπι·
σημοτέρων αὐτοῦ διαφορῶν τριχῶς διαιρουμένων· ἡ
γὰρ κατὰ διαφορὰς ἐθνῶν τοὺς αὐτοὺς ἐχόντων χρόνους ἐκ τῆς αὐτῆς ἀρχομένων ἀρχῆς, περὶ δὲ τὰ
ὀνόματα διαφερόντων, ἢ κατὰ τὸ ὄνομα καὶ τὸ πρᾶ
γμα, διαφωνούντων μὲν περὶ τὰ ὀνόματα, περὶ δὲ
τὰς ἀρχὰς τῶν ἐτῶν ἐν δυσὶν ἢ τρισὶν ἡμέραις, ἢ τὸ
πλεῖστον ἑπτὰ προαρχομένων του ἔτους, ἢ τοῦ μηνός, ἢ τὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς τὰς αὐτὰς ἐχόντων,
τοῦ δὲ ἔτους ἄλλως. Ρωμαῖοι τοίνυν καὶ Ἕλληνες
τὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς τὰς αὐτὰς ἔχουσι, περὶ δὲ
τὰ ὀνόματα μόνον διαφέρονται. Ὁ γὰρ πρὸς τῶν
Ρωμαίων, φέρε εἰπεῖν, Απρίλλιος καλούμενος πρὸς
Ἑλλήνων Ξανθικὸς ὀνομάζεται, καὶ τὴν αὐτὴν ἀρχὴν ἔχει· ἡ πρώτη γὰρ τοῦ Ξανθικοῦ πρώτη καὶ τοῦ
Απριλλίου πέφυκε. Τὴν δὲ τοῦ ἔτους ἀρχὴν οἱ μὲν
Ἕλληνες ἀπὸ τοῦ Σεπτεμβρίου ποιοῦντες, οἱ δὲ Ῥω
μαῖοι ἀπὸ τοῦ Ἰανουαρίου· καὶ οὕτω Ῥωμαῖοι καὶ
Έλληνες τὰς αὐτὰς μὲν τῶν μηνῶν ἀρχὰς ἔχουσιν,
οὐ τὰς αὐτὰς δὲ ἀρχὰς τοῦ ἔτους. Πάλιν δὲ Ἕλληνες
καὶ ᾿Αλεξανδρεῖς, καὶ Αἰγύπτιοι τὰς αὐτὰς μὲν ἀρ
χὰς τοῦ ἔτους ἔχουσι, τουτέστιν ἐν τῷ αὐτῷ μηνὶ τοῦ
Θωθ ἄρχονται τοῦ ἔτους, οὐ κατὰ τὰς αὐτὸς ἡμέρας·
ἀλλ' οἱ μὲν Ἕλληνες ἀρχὴν ἔτους καὶ ἰνδίκτου ἔχου
σιν τὴν πρώτην του παρὰ Ρωμαίοις Σεπτεμβρίου
μηνός· οἱ δὲ Αλεξανδρεῖς πρὸ τριῶν ἡμερῶν τῆς
πρώτης τοῦ Σεπτεμβρίου μηνός, τουτέστιν κθ' τοῦ
Αὐγούστου μηνός. Διαφέρουσι δὲ καὶ κατὰ τοὺς μηνας, ὅτι ἀνὰ τριάκοντα ἡμερῶν οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς ἑκάστῳ μηνὶ δίδωσιν, ὡς εἶναι τξ' ἡμερῶν τοὺς ιβ' τοὺς
παρ' αὐτοῖς μῆνας, αἵτινές εἰσιν τῇ ἡμέραι· συμ
πληροῦνται δὲ τῇ κγ' τοῦ αὐτοῦ Αὐγούστου, κατ' ἔτος,
καὶ ποιοῦσιν ἄλλον μήνα πενθήμερον ἀπὸ τῶν λοι
πῶν πέντε ἡμερῶν, ἤτοι κδ', 423 και κε', καὶ κς',
καὶ κι', καὶ κη'. Ἐὰν δὲ καταντήση τετραετηρικός,
τουτέστι βίσεκτος, ἓξ γίνονται αἱ τοιαῦται ἐπακταὶ
λεγόμεναι παρ' αὐτοῖς, καὶ κατὰ δ' ἔτη, ἐξήμερος. Οι
δὲ παλαιοὶ Αἰγύπτιοι τξε' ἡμερῶν τιθέμενοι τὸν ἐνε
αυτὸν μόνον, καὶ οὐχὶ τξε' (γ), ὡς οἱ Ρωμαῖοι, καὶ
Έλληνες, καὶ ᾿Αλεξανδρείς, κατά αυξ' ἔτη. Καὶ αὐ
το μετὰ τῶν ᾿Αλεξανδρέων τε καὶ Ἑλλήνων τῆς τοῦ
ἔτους ἀπάρχονται, καὶ μετὰ δ' ἔτη πρὸ μιᾶς ἡμέρας,
τουτέστι τῇ κη' τοῦ Αὐγούστου μηνός· καὶ οὕτως
κατά δ' ἔτη μίαν ἡμέραν προλαμβάνοντες διὰ τῶν
εἰρημένων αυξ' ἐτῶν, ἀποκαθίσταται. Τετράκις γὰρ
τξε' γίνονται χίλια υξ'. Ὁ δὲ κατὰ Ἰουδαίους ἐνιαυτὸς, καὶ οἱ μήνες, ἤτοι κατὰ τὴν θείαν νομοθεσίαν,
καὶ ὀνόματι καὶ πράγματι πρὸς Ἕλληνας, καὶ Ῥωμαίους, καὶ Αἰγυπτίους διενήνοχε. Τοὺς μὲν γὰρ μὴ
νας σεληνιακούς ἄγει ἀνὰ κθ' ἡμερῶν, καὶ συμπλη
ρουμένων τῶν ιβ' εἰς τνδ' ἡμέρας, ποιεῖ κατὰ γ᾽ ἔτη
τὸν λεγόμενον Εμβόλιμον· μῆνα, ἐπισυναγόμενον
ἡμέραις λγ' τρεισκαιδέκατον. Τὴν δὲ τοῦ ἔτους μεσομηνίαν του παρ' αὐτοῖς λεγομένου Νισάν, ήτοι τοῦ
και του Μαρτίου μηνὸς ἔχει πάντοτε, ἥτις ἐστὶ πρω
τόκτιστος ἡμέρα, ἐν ᾗ τόδε τὸ πᾶν ἐκ μὴ ὄντων εἰς
τὸ εἶναι παραγαγὼν ὁ Θεὸς κατ' αὐτὴν εὐδοκίᾳ τοῦ
Πατρὸς, καὶ συνεργίᾳ τοῦ ἁγίου Πνεύματος, ἐνοικήσας ἐν τῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ Μητρὶ καὶ Παρθένῳ τῷ αὐτῷ
ἔτει ἐνηνθρώπησε, καὶ κατ' αὐτὴν καὶ ἐκ τάφου ἀν
έστη. Αὐτὴ τοίνυν καὶ ἡμῖν κατὰ τὴν τοῦ Θεοῦ
ἁγίαν Εκκλησίαν ἀρχὴ ἔτους ἔστω πάντοτε, καθ᾿ ὄν
καὶ τὸ ἅγιον Πάσχα εὑρίσκοντες εἰς Κυριακὴν ἐμπί
πτον μετὰ τὴν ιδ' τῆς σελήνης τοῦδε τοῦ μηνός, οὐκ
Ἰουδαϊκῶς, ἀλλ᾽ ἀποστολικῶς ἐκτελοῦμεν, κατὰ φυσικὴν καὶ θεοπαράδοτον μέθοδον. Οὐκοῦν πάντες οι
VIII
col. 1059–1060page 15 of 58
PG 92:1059λήνης. Οὕτως οὖν εὑρίσκονται σφάλλοντες περὶ τὸν καιρὸν τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, οἱ λέγοντες αὐτὸν ἐν ἔτει εφ' γεννηθῆναι, ἀπὸ τοῦ προσκρούειν τὴν ψῆφον τοῦ νομικοῦ Πάσχα, καὶ ἐναντιοῦσθαι ταῖς Γραφαῖς, καὶ τοῖς ὁμολογουμένοις ἐν τῷ πάθει τοῦ Σωτῆρος παρακολουθήμασιν. Οἱ δέ γε ἀκριβέστερον ἀναγράψαντες τοὺς χρόνους, καὶ τῆς ἀληθείας ὡς ἐπίσης εχόμενοι, λέγουσιν ὅτι ἡ μὲν τοῦ Θεοῦ Λόγου ἐνανθρώπησις γέγονε ἐν ἔτει ἀπὸ κτίσεως κόσμου εφς', τὸ δὲ σωτήριον αὐτοῦ πά θος, ἐπεὶ τριάκοντα τρεῖς χρόνους τοὺς πάντας, ὡς ὡμολόγηται, ἀνεστράφη ἐπὶ τῆς γῆς, ἐν ἔτει εφαθ'. Οπηνίκα δὲ καὶ εὑρίσκεται δέκατος προτρέχων τῆς σελήνης κύκλος, ἐν τούτῳ δὲ ψηφιζόμενον τὸ Πάσχα πιν εὑρίσκεται ἐν τῇ κδ' τοῦ Μαρτίου μηνός γινόμενον τότε γὰρ φέρεται ἡ σελήνη ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου· καὶ οὕτως φαίνεται συνάδειν ὁ χρόνος πάσῃ τῇ τότε ἀκολουθία. Ἐν γὰρ τῇ κγ' τοῦ Μαρτίου μηνός, ιδ' τῆς σελήνης, ἡμέρα Παρασκευῇ τὸ σωτήριον πάθος ἐπ έστη Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, τῇ ἑσπέρα δηλαδὴ τοῦ νομικού Πάσχα, καὶ τῇ κε' τοῦ αὐτοῦ Μαρτίου μη νὸς ἀνέστη, μετὰ τρεῖς δηλονότι τοῦ ἀποθανεῖν ἡμέ ρας, συντρεχόντων ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ τῶν ἄλλων ἀπάν των τοῦ καιροῦ ἐκείνου παρατηρημάτων, κατὰ τὴν προκείμενον τοῦ σοφοῦ Χρυσοστόμου ἀκριβασμόν τῆς τε ισημερίας καὶ τῆς πανσελήνου, καὶ τῆς ἐκπτώσεως τοῦ πρωτοπλάστου, καὶ πασῶν τῶν λοιπῶν προθεσμιών, ὧν ὁ Χρυσόστομος τρανοτέρως διεξῆλθε, ὡς προείπομεν, αὐτῷ εἰς τὸ Πάσχα λόγῳ αὐτοῦ, οὗ ἡ ἀρχή· Χθές, ἀδελφοί, περὶ τῆς προθεσμίας τοῦ Πάσχα (ή). β 426 ΣΥΓΓΡΑΜΜΑ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΟΝ, Περὶ τῶν ὁ μαθητῶν τοῦ Κυρίου Δωροθέου ἐπι σκόπου Τύρου, ἀρχαίου ἀνδρὸς, πνευματοφόρου, καὶ μάρτυρος γεγονότος ἐν τοῖς καιροῖς Λικινίου καὶ Κωνσταντίνου τῶν βασιλέων. Ουτος όπρολεχθεὶς ἀοίδιμος ἀνὴρ καὶ συγγράμματα καταλέλοιπεν Ῥωμαϊκά τε καὶ Ελληνικά, ἐπειδήπερ καὶ ἑκατέρων τῶν γλωσσῶν ἔμπειρος ὑπὸ ῆρχεν· γέγονε δὲ καὶ πολυΐστωρ δι' εὐφυΐαν. Μετά την τελευτήν Διοκλητιανοῦ καὶ Λικινίου κατέλαβε καὶ αὐτὸς τὴν ἰδίαν παροικίαν, καὶ ἦν ἰθύνων τὴν ἐν Τύρῳ Ἐκκλησίαν μέχρις Ἰουλιανοῦ τοῦ τυράννου. Καὶ ἐπειδήπερ οὐκ αὐτοφανῶς, ἀλλὰ κρυπτώς διὰ τῶν ἀρχόντων Ἰουλιανὸς ἀνήρει τους Χριστιανούς, πάλιν ὁ Δωρόθεος κατέλαβεν τὴν Οδησσὶν' πόλιν, ἔνθα καὶ συσχεθεὶς ὑπὸ τῶν Ἰουλιανοῦ ἀρχόντων, καὶ πολλοὺς αἰκισμοὺς ὑπομείνας, ἐν βαθυτάτῳ γήρα διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ὁμολογίαν ταῖς βασάνοις ἐναπέθανεν, ἑκατὸν καὶ ἑπτὰ ἑταν ἤδη τυγχάνων. Οὗτος τοίνυν ὁ μέγας πρεσβύτης καὶ συγγράμματα ἡμῖν ἐκκλησιαστικὰ καταλέλοιπεν, ἐν οἷς καὶ τὰ περὶ τῶν οι μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἱστόρησεν, καὶ ἔνθα ὁ και θεὶς τῶν προφητῶν καὶ ἀποστόλων τὸν βίον ἐτέλα σεν. Εν πρώτοις μὲν τοὺς δ' ἐκείνους εἶναι λέγει, ὧν οἱ πλείους καὶ ἐπίσκοποι ἐν διαφόροις παροικίαις ἐγένοντο, ὧν καὶ ὁ θεῖος ᾿Απόστολος ἐν τοῖς ἀσπα σμοῖς αὐτοῦ μέμνηται. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν πάντας αὐτοὺς ἐπιστρέψαι σημαίνει καὶ ἐν τοῖς ἀποστόλοις γεγενῆσθαι, ὧν καὶ τὰς ἐπωνυμίας ὧδέ που οὗτος ἐπισημαίνε τα: λέγων. ἀπετμήθησαν. 1 Οδυσσών Οδυσσοῦ 1 οὕτως 3 βίων ' ἐγένοντο γένοντο Ρ. * τήν ἐπιστρέψαι. ἐπιστέψαι Ι., ἐπιτρέψαι Γ. 1 οὗτος, οὕτωςtum dicunt, cum errent in legalis Paschalis com- λήνης. Οὕτως οὖν εὑρίσκονται σφάλλοντες περὶ τὸν
puto, et sacris Scripturis adversentur, ac receptis καιρὸν τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, οἱ
in Salvatoris passione consequentiis. Qui porro ali- λέγοντες αὐτὸν ἐν ἔτει εφ' γεννηθῆναι, ἀπὸ τοῦ
qua cum accuratione tempora descripserunt, ac προσκρούειν τὴν ψῆφον τοῦ νομικοῦ Πάσχα, καὶ
veritati perinde institerunt, Dei nostri Verbi in- ἐναντιοῦσθαι ταῖς Γραφαῖς, καὶ τοῖς ὁμολογουμέ
humanationem factam aiunt anno a mundi con- νοις ἐν τῷ πάθει τοῦ Σωτῆρος παρακολουθήμασιν.
ditu v. mDvi, salutarem vero illius passionen (quan- Οἱ δέ γε ἀκριβέστερον ἀναγράψαντες τοὺς χρόνους,
doquidem triginta tres annos integros, uti in con- καὶ τῆς ἀληθείας ὡς ἐπίσης εχόμενοι, λέγουσιν ὅτι
fesso est, in terra est conversatus), anno v. MDXXXIX. ἡ μὲν τοῦ Θεοῦ Λόγου ἐνανθρώπησις γέγονε ἐν ἔτει
Cum autem invenitur decimus præcurrens lunæ ἀπὸ κτίσεως κόσμου εφς', τὸ δὲ σωτήριον αὐτοῦ πά
cyclus, in eo et computatum Pascha, xxiv Iinensis θος, ἐπεὶ τριάκοντα τρεῖς χρόνους τοὺς πάντας, ὡς
Martii esse rep. ritur. Tum enim occurrit luna xv, ὡμολόγηται, ἀνεστράφη ἐπὶ τῆς γῆς, ἐν ἔτει εφαθ'.
in die Sabbati, sicque universæ ac omnimode con- Οπηνίκα δὲ καὶ εὑρίσκεται δέκατος προτρέχων τῆς
secutioni tempus concinere apparet. Nam xxın mens σελήνης κύκλος, ἐν τούτῳ δὲ ψηφιζόμενον τὸ Πάσχα
sis Martii, πιν lunæ, feria vi, salutarem passionem εὑρίσκεται ἐν τῇ κδ' τοῦ Μαρτίου μηνός γινόμενον·
passus est Christus Deus noster, vespere scilicet τότε γὰρ φέρεται ἡ σελήνη ἐν ἡμέρᾳ Σαββάτου· καὶ
Paschatis legalis, ac xxv ejusdem mensis Martii οὕτως φαίνεται συνάδειν ὁ χρόνος πάσῃ τῇ τότε
resurrexit, post tres nempe ex quo mortuus est ἀκολουθία. Ἐν γὰρ τῇ κγ' τοῦ Μαρτίου μηνός, ιδ' τῆς
dies, concurrentibus aliis omnibus temporis istius σελήνης, ἡμέρα Παρασκευῇ τὸ σωτήριον πάθος ἐπobservationibus, juxta accuratana docti Chrysostomi έστη Χριστὸς ὁ Θεὸς ἡμῶν, τῇ ἑσπέρα δηλαδὴ τοῦ
examinationem æquinoctii, ac plenilunii, et lapsus νομικού Πάσχα, καὶ τῇ κε' τοῦ αὐτοῦ Μαρτίου μηprimi a Deo conditi hominis cæterorumque om- νὸς ἀνέστη, μετὰ τρεῖς δηλονότι τοῦ ἀποθανεῖν ἡμέ
nium terminorum, quæ quidem is diserte ac aperte ρας, συντρεχόντων ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ τῶν ἄλλων ἀπάν
explanavit, uti diximus in sermone in Pascha, cu- των τοῦ καιροῦ ἐκείνου παρατηρημάτων, κατὰ τὴν
jus initium, fodie, fratres, de terminis Paschalis, etc. προκείμενον τοῦ σοφοῦ Χρυσοστόμου ἀκριβασμόν
τῆς τε ισημερίας καὶ τῆς πανσελήνου, καὶ τῆς ἐκπτώσεως τοῦ πρωτοπλάστου, καὶ πασῶν τῶν λοιπῶν
προθεσμιών, ὧν ὁ Χρυσόστομος τρανοτέρως διεξῆλθε, ὡς προείπομεν, αὐτῷ εἰς τὸ Πάσχα λόγῳ
αὐτοῦ, οὗ ἡ ἀρχή· Χθές, ἀδελφοί, περὶ τῆς προθεσμίας τοῦ Πάσχα (ή).
(f) Fixstat to. V Savilii.
β
DE SEPTUAGINTA DOMINI DISCIPULIS.
Commentarius Dorothei episcopi Tyri, viri antiqui,
et spiritualis, quique martyrium passus est Licinii et Constantini imperatorum temporibus.
Hic inclytus prædictus vir Romanos et Græcos
commentarios reliquit: utramque enim linguam
multasque historias, ut erat singulari ac excellenti
ingenio, apprime calluit. Post obitum Diocletiani et
Licinii, ad suam profectus est parceciam, Tyrique
Ecclesiam rexit usque ad Juliani tyranni tempora.
Verum cum non palam, sed Christianos clam per
suos præfectos interficeret Julianus, rursum Odyssum urbem venit, ubi a Juliani præfectis coniprehensus, multisque toleratis opprobriis, in extrema senectute propter Christi confessionem in
ipsis tormentis vitam exuit, cum annorum esset
centum et septem. Hic igitur magnus senex scripta
ecclesiastica nobis reliquit, in quibus de septuaginta
eliam Salvatoris discipulis disseruit, et ubi unus.
quisque prophetarum et apostolorum vitam finiit.
Ac in primis septuaginta illos esse ait, quorum
etiam complures variis in provinciis episcopi exstitere, quorum divinus meminit Apostolus in suis
salutationibus. Quippe post Salvatoris nostri ex
mortuis resurrectionem, hos omnes missos fuisse
Indicat, et inter apostolos numeratos fuisse, quorum
nomina hisce verbis recenset.
426 ΣΥΓΓΡΑΜΜΑ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΙΚΟΝ,
Περὶ τῶν ὁ μαθητῶν τοῦ Κυρίου Δωροθέου ἐπι
σκόπου Τύρου, ἀρχαίου ἀνδρὸς, πνευματοφό
ρου, καὶ μάρτυρος γεγονότος ἐν τοῖς καιροῖς
Λικινίου καὶ Κωνσταντίνου τῶν βασιλέων.
Ουτος ό- προλεχθεὶς ἀοίδιμος ἀνὴρ καὶ συγγράμ
ματα καταλέλοιπεν Ῥωμαϊκά τε καὶ Ελληνικά,
ἐπειδήπερ καὶ ἑκατέρων τῶν γλωσσῶν ἔμπειρος ὑπὸ
ῆρχεν· γέγονε δὲ καὶ πολυΐστωρ δι' εὐφυΐαν. Μετά
την τελευτήν Διοκλητιανοῦ καὶ Λικινίου κατέλαβε
καὶ αὐτὸς τὴν ἰδίαν παροικίαν, καὶ ἦν ἰθύνων τὴν ἐν
Τύρῳ Ἐκκλησίαν μέχρις Ἰουλιανοῦ τοῦ τυράννου.
Καὶ ἐπειδήπερ οὐκ αὐτοφανῶς, ἀλλὰ κρυπτώς διὰ
τῶν ἀρχόντων Ἰουλιανὸς ἀνήρει τους Χριστιανούς,
πάλιν ὁ Δωρόθεος κατέλαβεν τὴν Οδησσὶν' πόλιν,
ἔνθα καὶ συσχεθεὶς ὑπὸ τῶν Ἰουλιανοῦ ἀρχόντων,
καὶ πολλοὺς αἰκισμοὺς ὑπομείνας, ἐν βαθυτάτῳ γήρα
διὰ τὴν εἰς Χριστὸν ὁμολογίαν ταῖς βασάνοις ἐναπέθανεν, ἑκατὸν καὶ ἑπτὰ ἑταν ἤδη τυγχάνων. Οὗτος
τοίνυν ὁ μέγας πρεσβύτης καὶ συγγράμματα ἡμῖν
ἐκκλησιαστικὰ καταλέλοιπεν, ἐν οἷς καὶ τὰ περὶ τῶν
οι μαθητῶν τοῦ Σωτῆρος ἱστόρησεν, καὶ ἔνθα ὁ και
θεὶς τῶν προφητῶν καὶ ἀποστόλων τὸν βίον ἐτέλασεν. Εν πρώτοις μὲν τοὺς δ' ἐκείνους εἶναι λέγει,
ὧν οἱ πλείους καὶ ἐπίσκοποι ἐν διαφόροις παροικίαις
ἐγένοντο, ὧν καὶ ὁ θεῖος ᾿Απόστολος ἐν τοῖς ἀσπασμοῖς αὐτοῦ μέμνηται. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος
ἡμῶν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν πάντας αὐτοὺς ἐπιστρέ
ψαι σημαίνει καὶ ἐν τοῖς ἀποστόλοις γεγενῆσθαι, ὧν καὶ τὰς ἐπωνυμίας ὧδέ που οὗτος ἐπισημαίνε
τα: λέγων.
(g) Libelli hujus cum Leide codicem praestantem servari meminissem, varietates ejus a Geelio
meo petii, statimque impetravi ab amicissimi viri
comitate. Scriptus in membranis sæculo, ut Geelio
videbatur, undecimo, habet præterea Palladii Historiam Lausiacam et alia quædam, desinitque, p. 430.
cum vocabulo ἀπετμήθησαν.
1 Οδυσσών Paris., Οδυσσοῦ Leid. 1 οὕτως LP. 3 βίων Ll. ' ἐγένοντο L, γένοντο Ρ. * τήν om. L.
· ἐπιστρέψαι. ἐπιστέψαι Ι., ἐπιτρέψαι Γ. 1 οὗτος, οὕτως LP.
col. 1061–1062page 16 of 58
PG 92:1061α΄. Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυρίου καὶ πρῶτος ἐπίσκοπος Ἱεροσολύμων ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Κυρίου γε νόμενος ". β'. Κλεοπᾶς ὁ ἀνεψιὸς τοῦ Κυρίου καὶ δεύτερος ἐπίσκοπος Ἱεροσολύμων, ὃς καὶ εἶδεν 10 αὐτὸν μετὰ τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. γ. Ματθίας ὁ ἀναπληρῶν τὸν ἀριθμὸν τῶν δώδεκα ἀποστόλων. δ. Ταόδαῖος ὁ τὴν ἐπιστολὴν Αὐγάρῳ τοπάρχη ἀποκομίσας ἐν Ἐδέσσῃ καὶ ἰασάμενος αὐτοῦ τὸ πάθος. 427 ε'. ᾿Ανανίας ὁ βαπτίσας τὸν ἅγιον Παῦλον καὶ Δαμασκοῦ μετέπειτα γενόμενος ἐπίσκοπος. 5. Στέφανος ὁ πρωτομάρτυς ὁ εἷς τῶν ἐκλε λεγμένων ὑπὸ τῶν ιβ' ἀποστόλων εἰς διακονίαν. από τον ταποστολο και Σίμακα καὶ τὸν εὐνοῦχον βαπτίσας, καὶ ἐν Τράλλεσι " της Ασίας γεγονὼς ἐπίσκοπος. η'. Πρόχωρος ὁ εἷς τῶν ζ' καὶ ἐπίσκοπος Νικομηδείας τῆς Βιθυνίας γενόμενος. Θ. Νικάνωρ ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς κατ' αὐτὴν τὴν ἡμέ ραν ἀπέθανεν καθ' ἣν δι' ἅγιος Στέφανος σὺν δισ χιλίοις ἄλλοις τῶν ἠλπικότων εἰς τὸν 18 Χριστόν. ι. Τίμων ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς ἐπίσκοπος Βόστρης τῆς ᾿Αράβων γενόμενος ἐκαύθη ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων. ια΄. Παρμενᾶς ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς ἐπ᾿ ὄψεσιν τῶν ἀποστόλων ἀπέθανεν ἐν τῇ διακονίᾳ αὐτοῦ. ιβ'. Νικόλαος ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς 10 ἐπίσκοπος Σαμα ρείας γενόμενος ἑτεροδόξησεν 10 ἅμα τῷ Σίμωνι. ιγ'. Βαρδαβάς "' ὁ μετὰ Παύλου τῷ λόγῳ 18 διακονήσας πρῶτος ἐν Ῥώμῃ τὸν Χριστὸν ἐκήρυξεν, ἐπί σκοπος Μεδιολάνου μετέπειτα γεγονώς. ιδ'. Μάρκος, ὃς ὑπὸ Πέτρου τοῦ ἀποστόλου ἐπίσ σκοπος Αλεξανδρείας ἐγένετο καὶ εὐαγγελιστής. ιε'. Σιλᾶς ὁ σὺν τῷ Παύλῳ τῷ λόγῳ διακονήσας 10 καὶ ἐν Κορίνθῳ ἐπίσκοπος γεγονώς. ις. Λουκᾶς, ὃς κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν τὸ Εὐαγγέλιον σὺν τῷ Παύλῳ ἐκήρυξεν. ιζ. Σιλουανὸς ὁ σὺν τῷ Παύλῳ τῷ λόγῳ διακονήσας 30 Θεσσαλονίκης ἐπίσκοπος γέγονεν. τη'. Κρήσκης ", οὗ μέμνηται ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ πρὸς Τιμόθεον δευτέρα Επιστολῇ, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Χαλκηδόνος τῆς ἐν Γαλλίᾳ ἐγένετο. ιθ'. Επαίνετος, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μέμνηται ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ, ὅς καὶ ἐπίσκοπος Καρθαγένης τε ἐγένετο. κ. Ανδρόνικος, οὗ ὁ Ἀπόστολος μέμνηται ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Σπανίας ἐγένετο. κα'. 'Αμπλίας, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Οδησσοῦ ἐγέ ΥΕΤΟ. κβ'. Ουρβανός, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους κέμνηται, ὃς ἐπίσκοπος Μακεδονίας ἐγένετο. κγ'. Στάχυς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς 'Ρωμαίους μέμνηται, 428 ὃν καὶ ᾿Ανδρέας ὁ ἀπόστολος την Ποντικὴν θάλασσαν διαπλέων ἐν ᾿Αργυροπόλει τῆς Θρᾴκης ἐπίσκοπον τοῦ Βυζαντίου κατέστησεν. κα. Απελλῆς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος Ηρακλείας ἐγένετο. κε'. Φύγελλος τὰ Σίμωνος φρονήσας Εφέσου ἐπί σκοπος ἐγένετο. κς. Ερμογένης, ὃς ἐν Μεγάροις καὶ αὐτὸς κατ ἔστη ἐπίσκοπος. κα'. Δημᾶς, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μνημονεύει ἐν τῇ πρὸς Τιμόθεον δευτέρα Επιστολῇ ὅτι ἑτεροδοξήσαντες Φύγελλος καὶ Ἑρμογένης ἀνέστησαν ἐν τῇ διδα την 17 Βαρνάβας τῷ λόγῳ Κρήσκης. Κριακής 1, . γενόμενος. γεγονώς • Κλεωπᾶς 40 δεν Ι.Ρ. 11 Τράλεσι Τίμων Σίμων Ρ. 18 85 16 ἑτερόδοξος 19 διακονήσας τῆς διακονίας Ρ. 20 διακονήσας τῆς διακονίας Ρ. Κλήμης Ρ. Καρταγένης Ρ, Χαρταγένης Ι.. 38 ἐν τῇ. ἐκ τῆς Β΄ Οδύσσου ε ὁ Ἀπόστολος 16 ὁ καὶ 'Ε. καὶ ἀνέστησαν Ρ. 27 ὅτι ἑτεροδόξησαν ὅτε Φ.α΄. Ἰάκωβος ὁ ἀδελφὸς τοῦ Κυρίου καὶ πρῶτος
ἐπίσκοπος Ἱεροσολύμων ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Κυρίου γε
νόμενος ".
β'. Κλεοπᾶς ὁ ἀνεψιὸς τοῦ Κυρίου καὶ δεύτερος
ἐπίσκοπος Ἱεροσολύμων, ὃς καὶ εἶδεν 10 αὐτὸν μετὰ
τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν.
γ. Ματθίας ὁ ἀναπληρῶν τὸν ἀριθμὸν τῶν δώδεκα
ἀποστόλων.
δ. Ταόδαῖος ὁ τὴν ἐπιστολὴν Αὐγάρῳ τοπάρχη
ἀποκομίσας ἐν Ἐδέσσῃ καὶ ἰασάμενος αὐτοῦ τὸ
πάθος.
427 ε'. ᾿Ανανίας ὁ βαπτίσας τὸν ἅγιον Παῦλον
καὶ Δαμασκοῦ μετέπειτα γενόμενος ἐπίσκοπος.
5. Στέφανος ὁ πρωτομάρτυς ὁ εἷς τῶν ἐκλελεγμένων ὑπὸ τῶν ιβ' ἀποστόλων εἰς διακονίαν.
από τον ταποστολο και Σίμακα καὶ τὸν
εὐνοῦχον βαπτίσας, καὶ ἐν Τράλλεσι " της Ασίας
γεγονὼς ἐπίσκοπος.
η'. Πρόχωρος ὁ εἷς τῶν ζ' καὶ ἐπίσκοπος Νικομη
δείας τῆς Βιθυνίας γενόμενος.
Θ. Νικάνωρ ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς κατ' αὐτὴν τὴν ἡμέ
ραν ἀπέθανεν καθ' ἣν δι' ἅγιος Στέφανος σὺν δισ
χιλίοις ἄλλοις τῶν ἠλπικότων εἰς τὸν 18 Χριστόν.
ι. Τίμων ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς ἐπίσκοπος Βόστρης
τῆς ᾿Αράβων γενόμενος ἐκαύθη ὑπὸ τῶν Ἑλλήνων.
ια΄. Παρμενᾶς ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς ἐπ᾿ ὄψεσιν τῶν
ἀποστόλων ἀπέθανεν ἐν τῇ διακονίᾳ αὐτοῦ.
ιβ'. Νικόλαος ὁ εἷς τῶν ζ', ὃς 10 ἐπίσκοπος Σαμα
ρείας γενόμενος ἑτεροδόξησεν 10 ἅμα τῷ Σίμωνι.
ιγ'. Βαρδαβάς "' ὁ μετὰ Παύλου τῷ λόγῳ 18 διακονήσας πρῶτος ἐν Ῥώμῃ τὸν Χριστὸν ἐκήρυξεν, ἐπίσκοπος Μεδιολάνου μετέπειτα γεγονώς.
ιδ'. Μάρκος, ὃς ὑπὸ Πέτρου τοῦ ἀποστόλου ἐπίσ
σκοπος Αλεξανδρείας ἐγένετο καὶ εὐαγγελιστής.
ιε'. Σιλᾶς ὁ σὺν τῷ Παύλῳ τῷ λόγῳ διακονήσας 10
καὶ ἐν Κορίνθῳ ἐπίσκοπος γεγονώς.
ις. Λουκᾶς, ὃς κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν τὸ Εὐαγγέλιον
σὺν τῷ Παύλῳ ἐκήρυξεν.
ιζ. Σιλουανὸς ὁ σὺν τῷ Παύλῳ τῷ λόγῳ διακονήσας 30 Θεσσαλονίκης ἐπίσκοπος γέγονεν.
τη'. Κρήσκης ", οὗ μέμνηται ὁ Ἀπόστολος ἐν τῇ
πρὸς Τιμόθεον δευτέρα Επιστολῇ, ὃς καὶ ἐπίσκοπος
Χαλκηδόνος τῆς ἐν Γαλλίᾳ ἐγένετο.
ιθ'. Επαίνετος, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μέμνηται ἐν τῇ
πρὸς Ρωμαίους Επιστολῇ, ὅς καὶ ἐπίσκοπος Καρ
θαγένης τε ἐγένετο.
κ. Ανδρόνικος, οὗ ὁ Ἀπόστολος μέμνηται ἐν τῇ
πρὸς Ρωμαίους, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Σπανίας ἐγένετο.
κα'. 'Αμπλίας, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ
πρὸς Ῥωμαίους, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Οδησσοῦ ἐγέΥΕΤΟ.
κβ'. Ουρβανός, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
κέμνηται, ὃς ἐπίσκοπος Μακεδονίας ἐγένετο.
κγ'. Στάχυς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς 'Ρωμαίους
μέμνηται, 428 ὃν καὶ ᾿Ανδρέας ὁ ἀπόστολος την
Ποντικὴν θάλασσαν διαπλέων ἐν ᾿Αργυροπόλει τῆς
Θρᾴκης ἐπίσκοπον τοῦ Βυζαντίου κατέστησεν.
κα. Απελλῆς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος
Ηρακλείας ἐγένετο.
κε'. Φύγελλος τὰ Σίμωνος φρονήσας Εφέσου ἐπίσκοπος ἐγένετο.
κς. Ερμογένης, ὃς ἐν Μεγάροις καὶ αὐτὸς κατ
ἔστη ἐπίσκοπος.
κα'. Δημᾶς, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μνημονεύει ἐν τῇ
πρὸς Τιμόθεον δευτέρα Επιστολῇ ὅτι ἑτεροδοξήσαν
τες Φύγελλος καὶ Ἑρμογένης ἀνέστησαν ἐν τῇ διδα1062
1. Jacobus frater Domini, et primus Hierosolymitanus episcopus ab ipso Domino constitutus.
2. Cleopas, Domini patruelis, secundus Hierosolymitanus episcopus, qui et ipse illum vidit, postquam ex mortuis resurrexit.
3. Matthias, qui duodecim apostolorum numerum explevit.
4. Thaddæus, qui epistolam ad Ahgarum toparchain Edessam tulit, eumque a morbo sanavit.
5. Ananias, qui sanctum Paulum baptizavit,
posteaque fuit Damasci episcopus.
6. Stephanus primus martyr, qui a duodecim
apostolis ad diaconatum assumptus est.
7. Philippus unus ex septem, qui et Simonem et
eunuchum baptizavit, et Trallium Asiæ urbis episcopus exstitit.
8. Prochorus, qui unus ex septem, ac Nicomedi
Bithyniæ urbis fuit episcopus.
9. Nicanor, unus e septem, qui ipsomet die obiit,
quo sanctus Stephanus, cum duobus millibus aliis
in Christum credentium.
10. Timon, unus e septem, qui Bostræ Arabum
episcopus factus, vivus combustus est a gentibus.
11. Parmenas unus e septem, qui coram apostolis in suo diaconatu vita functus est.
12. Nicolaus unus e septem, qui cum episcopus
esset Samariæ, una cum Simone, Christianam religionem ejuravit.
13. Barrabas, qui cum Paulo diaconi officio fangens, primus komm Christum prædicavit, Mediolani episcopus postea factus.
14. Marcus, qui a Petro apostolo episcopus
Alexandriæ ordinatus est, idem et evangelista.
15. Silas, qui cum Paulo diaconiæ sermoni præfectus, et Corinthi episcopus fuit.
16. Lucas, qui per universam terram Evangelium
cuin Paulo prædicavit.
17. Silvanus, qui cum Paulo diaconiæ sermoni
præfectus, Thessalonicæ episcopus exstitit.
18. Clemens, cujus meminit Apostolus in Epistola secunda ad Timotheum, episcopus Chalcedonis in Gallia fuit.
19. Epænetus, cujus meminit Apostolus in Epistola ad Romanos, qui et episcopus Carthaginis exstitit.
20. Andronicus, cujus meminit Apostolus in
Epistola ad Romanos, qui et Hispaniæ episcopus
fuit.
21. Amplias, cujus etiam meminit in Epistola ad
Romanos, qui et episcopus Odyssi fuit.
22. Urbanus, cujus pariter meminit in Epistola
ad Romanos, qui Macedoniæ episcopus exstitit.
23. Stachys, cujus perinde mentionem agit in
Epistola ad Romanos, quem Andreas apostolus,
dum Ponticum enavigaret mare, Argyropol Thracia municipio, Byzantii episcopum constituit.
24. Apelles, de quo idem Apostolus meminit in
Epistola ad Romanos, qui et ileraclea episcopus
fuit.
25. Phugellus, Simoniaca hæresi infectus, qui et
Ephesi episcopus fuit.
26. Hermogenes, qui Megaris episcopus est ordinatus.
27. Demas, cujus meminit Apostolus in secunda
ad Timotheum Epistola, Christum abnegavit, ac
Phugellus et Hermogenes ejus doctrinam sunt amVARIÆ LECTIONES.
15 6 addit L. 15 την addit L.
17 Βαρνάβας L. τῷ λόγῳ
• Κρήσκης. Κριακής 1,
. γενόμενος. γεγονώς L. • Κλεωπᾶς LP. 40 δεν Ι.Ρ. 11 Τράλεσι LP.
15 Τίμων L et interpretatio latina, Σίμων Ρ.
18 85 om. L. 16 ἑτερόδοξος L.
addi L. 19 διακονήσας L, τῆς διακονίας Ρ. 20 διακονήσας L, τῆς διακονίας Ρ.
Κλήμης Ρ. * Καρταγένης Ρ, Χαρταγένης Ι.. Caterum sic ordinat L: Amplias, Andronicus, Epanitus.
38 ἐν τῇ. ἐκ τῆς L. Β΄ Οδύσσου LP. ε ὁ Ἀπόστολος om. L. 16 ὁ om. P.
καὶ 'Ε. καὶ ἀνέστησαν Ρ.
27 ὅτι ἑτεροδόξησαν ὅτε Φ.
col. 1063–1064page 17 of 58
PG 92:1063σκαλίᾳ αὐτοῦ. Ὁ δὲ Δημᾶς ἀγαπήσας τὸν νῦν αἰῶνα κατέλιπεν τὴν εὐαγγελικὸν λόγον, καὶ ἐν Θεσσαλονίκῃ ἱερεὺς τῶν εἰδώλων ἐγένετο, περὶ οὗ καὶ Ἰωάν νης ὁ ἀπόστολος ἔγραψεν· Ἐξ ἡμῶν ἐξῆλθον, ἀλλ' οὐκ ἦσαν ἐξ ἡμῶν. κη'. Απελλής 38, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω μαίους μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσ σκοπος Σμύρνης ἐγένετο πρὸς τοῦ ἁγίου Πολυ κάρπου. κθ'. 'Αριστόβουλος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς 'Ρω μαίους μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ό; Βρετανίας 10 επι σκοπος ἐγένετο λ. Νάρκισσος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους, ὃς καὶ αὐτὸς οι ἐπίσκοπος Αθηνών για γονεν. λα'. Ηρωδίων 45, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους όδε Απόστολος, δς καὶ ἐπίσκοπος Πατρῶν ἐγένετο. λβ'. ᾿Αγαθος ὁ ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων μνημονευόμενος, ὃς καὶ προφητικού χαρίσματος ἠξιώθη. λγ'. Ρούφος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους δε Απόστολος μέμνηται, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος Θηβῶν 50 ἐγένετο. Αδ'. Ασύγκριτος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω μαίους Επιστολῇ μέμνηται, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος Ουρβανίας ἐγένετο. λε'. Φλέγων, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίου; μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Μαραθων κι ἐγένετο. λς'. Ἑρμῆς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους 57. μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος Δαλματίας γέγονεν. ζ'. Πατραβάς", οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος μέσ μνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος ἐν Πατιώλοις γέγονεν. λη'. Ερμᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Φιλιπποπόλεως ἐ ἐγέ νετο. λθ'. Λίνος ὁ μετὰ Πέτρον τὸν ἀπόστολον Ῥώμηςἐπίσκοπος γεγονώς. μ'. Γάϊος, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μέμνηται, ὅς ἐπίσ σκοπος Εφέσου 429 ἐγένετο μετά Τιμόθεον τὸν μαθητὴν Παύλου τοῦ ἀποστόλου. μα'. Φιλόλογος, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος μέμνη. ται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος γέγονεν ὑπὸ ᾿Ανδρέου ἀπο στόλου ἐν Σινώπη. μβ'. Ολυμπᾶς. Αγ'. Ροδίων, ὧν καὶ αὐτῶν ὁ ᾿Απόστολος μέσ μνηται, οἷς καὶ ἐν Ῥώμῃ ἅμα Πέτρῳ τῷ ἀπο στόλῳ ὑπὸ Νέρωνος τὰς κεφαλὰς ἀπετμήθησαν. μδ. Λουκᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος ἐν Λαοδικεία της Συρίας ἐγένετο. με'. Ἰάσων, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Ταρσοῦ ἐγένετο. μς'. Σωσίπατρος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω μαίους μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Ικονίου 68 ἐγέ μετο. μζ'. Τέρτιος ὁ καὶ τὴν πρὸς Ῥωμαίους γράψας Ἐπιστολὴν, ὃς δεύτερος ἐπίσκοπος Ικονίου ἐγέ Ο νετο. μη'. Ἔραστος, οὗ καὶ αὐτοῦ “μέμνηται εν τη αὐτῇ Ἐπιστολή, ὃς καὶ οἰκονόμος τῆς ἐν Ἱεροσολύμοις Εκκλησίας γέγονεν καὶ ἐπίσκοπος μετέπειτα Πανιάδος. μθ'. Κούαρτος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ αὐτ τῇ Ἐπιστολῇ, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Βηρύτου το γεγο ν. Απολλώ; “', οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Κοριν γεν. 2* Αμπέλης Ρ, Απέλλης 8 Βρεττανίας Ρ. 30 ἐγένετο. γέγονεν 3 αὐτὸς Ρ. * Πατρόβαν Ρ. 43 οἱ Ι., 8 Ρ. Ηρωδίων Ρ. 38 Θηβών. Υρκανίας Ουρβανίας ν. 389) ο Μαραθώνος Ρ. μέμνηται Απόστολος Ρ. 45 καὶ αὐτὸς Γ. 26 Βηρύτ 88 Φιλιππουπόλεως Ρ. * Ρ. 40 ἂν καὶ αὐτὸν "1 Εικονίου του Γ, Βιρίτου " Απολώςplexi. Demas vero seculi hujus amore, evangelico σκαλίᾳ αὐτοῦ. Ὁ δὲ Δημᾶς ἀγαπήσας τὸν νῦν αἰῶνα
verbo derelicto, idolorum factus est sacerdos, de
quo Joannes Apostolus hæc scripsit: Ex nostris
egressi sunt, sed non erant ex nostris.
28. Ampeles, cujus etiam meminit Apostolus in
Epistola ad Romanos, Is. Smyrnæ ante sanctum Polycarpum episcopatum obtinuit.
29. Aristobulus, cujus pariter in Epistola ad Romanos meminit Apostolus, qui Britanniæ fuit episcopus.
50. Narcissus, cujus perinde meminit in Epistola
ad Romanos, qui et Athenarum episcopus exstitit.
51. Herodion, cujus meminit Apostolus in Epistola ad Romanos, qui et Patrarum episcopus fuit.
52. Agabus, cujus mentio fit in Actis apostolorum,
qui et prophetica gratia donari meruit.
33. Rufus, cujus in Epistola ad Romanos meninit Apostolus, qui et Thebarum fuit episcopus.
34 Asyncritus, cujus mentio fit in Epistola ad
Romanos, qui et Urbanie episcopus fuit.
33. Pllegon, cujus meminit in Epistola ad Romanos, qui et Marathonis episcopus exstitit.
36. Hermes, cujus mentio est in Epistola ad Romanos, qui et Dalmatia episcopus fuit.
κατέλιπεν τὴν εὐαγγελικὸν λόγον, καὶ ἐν Θεσσαλο
νίκῃ ἱερεὺς τῶν εἰδώλων ἐγένετο, περὶ οὗ καὶ Ἰωάν
νης ὁ ἀπόστολος ἔγραψεν· Ἐξ ἡμῶν ἐξῆλθον,
ἀλλ' οὐκ ἦσαν ἐξ ἡμῶν.
κη'. Απελλής 38, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω
μαίους μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσ
σκοπος Σμύρνης ἐγένετο πρὸς τοῦ ἁγίου Πολυ
κάρπου.
κθ'. 'Αριστόβουλος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς 'Ρωμαίους μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ό; Βρετανίας 10 επι
σκοπος ἐγένετο
λ. Νάρκισσος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ πρὸς
Ρωμαίους, ὃς καὶ αὐτὸς οι ἐπίσκοπος Αθηνών για
γονεν.
λα'. Ηρωδίων 45, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ
πρὸς Ρωμαίους όδε Απόστολος, δς καὶ ἐπίσκοπος
Πατρῶν ἐγένετο.
λβ'. ᾿Αγαθος ὁ ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων
μνημονευόμενος, ὃς καὶ προφητικού χαρίσματος
ἠξιώθη.
λγ'. Ρούφος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
δε Απόστολος μέμνηται, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος
Θηβῶν 50 ἐγένετο.
Αδ'. Ασύγκριτος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω·
μαίους Επιστολῇ μέμνηται, ὃς καὶ αὐτὸς ἐπίσκοπος
Ουρβανίας ἐγένετο.
λε'. Φλέγων, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίου;
μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Μαραθων κι ἐγένετο.
λς'. Ἑρμῆς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
57. Patroban, cujus meminit Apostolus, qui et μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος Δαλματίας γέγονεν.
Puteolorum fuit episcopus.
38. Hermas, cujus meminit in Epistola ad Romanos, qui et episcopus fuit Philippopoleos.
39. Linus, qui post Petrum Apostolum Romæ
episcopus fuit.
40. Caius, cujus meminit Apostolus, qui el
Ephesi episcopus post Timotheum, Pauli apostoli
discipulum.
41. Philologus, cujus pariter meminit Apostolus,
qui et Sinopes episcopus ab Andrea apostolo ordinatus est.
42. Olympas.
43. Rhodion, cujus meminit Apostolus, qui et
Romae una cum Petro apostolo, sub Nerone capite
plexus est.
44. Lucas, cujus meminit in Epistola ad Romanos, qui et episcopus Laodicea Syrie fuit.
45. Jason, cujus meminit in Epistola ad Romanos, qui et Tarsi episcopus fuit.
46. Sosipater, cujus mentio est in Epistola ad
Romanos, qui et Iconii episcopus fuit.
47. Tertius, qui Epistolam ad Romanos scripsit,
qui secundus iconii fuit episcopus.
48. Frastus, cujus etiam in eadem Epistola meminit, qui et Hierosolymitanæ Ecclesie oeconomus
tuit ac deinde Paniadis episcopus.
49. Quartus, cujus in eadem Epistola geminit,
qui et Beryti fuit episcopus.
50. Apollo, cujus meminit in Epistola ad Corinζ'. Πατραβάς", οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος μέσ
μνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος ἐν Πατιώλοις γέγονεν.
λη'. Ερμᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Φιλιπποπόλεως ἐ ἐγέ
νετο.
λθ'. Λίνος ὁ μετὰ Πέτρον τὸν ἀπόστολον Ῥώμης
ἐπίσκοπος γεγονώς.
μ'. Γάϊος, οὗ ὁ ᾿Απόστολος μέμνηται, ὅς ἐπίσ
σκοπος Εφέσου 429 ἐγένετο μετά Τιμόθεον τὸν
μαθητὴν Παύλου τοῦ ἀποστόλου.
μα'. Φιλόλογος, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος μέμνη.
ται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος γέγονεν ὑπὸ ᾿Ανδρέου ἀπο
στόλου ἐν Σινώπη.
μβ'. Ολυμπᾶς.
Αγ'. Ροδίων, ὧν καὶ αὐτῶν ὁ ᾿Απόστολος μέσ
μνηται, οἷς καὶ ἐν Ῥώμῃ ἅμα Πέτρῳ τῷ ἀπο
στόλῳ ὑπὸ Νέρωνος τὰς κεφαλὰς ἀπετμήθησαν.
μδ. Λουκᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους
μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος ἐν Λαοδικεία της Συρίας
ἐγένετο.
με'. Ἰάσων, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους
μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Ταρσοῦ ἐγένετο.
μς'. Σωσίπατρος, οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Ρω·
μαίους μέμνηται, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Ικονίου 68 ἐγέμετο.
μζ'. Τέρτιος ὁ καὶ τὴν πρὸς Ῥωμαίους γράψας
Ἐπιστολὴν, ὃς δεύτερος ἐπίσκοπος Ικονίου ἐγέΟ νετο.
μη'. Ἔραστος, οὗ καὶ αὐτοῦ “μέμνηται εν τη
αὐτῇ Ἐπιστολή, ὃς καὶ οἰκονόμος τῆς ἐν Ἱεροσολύ
μοις Εκκλησίας γέγονεν καὶ ἐπίσκοπος μετέπειτα
Πανιάδος.
μθ'. Κούαρτος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ἐν τῇ αὐτ
τῇ Ἐπιστολῇ, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Βηρύτου το γεγο
ν. Απολλώ; “', οὗ καὶ αὐτοῦ ἐν τῇ πρὸς Κοριν
γεν.
2* Αμπέλης Ρ, Απέλλης L. 8 Βρεττανίας Ρ. 30 ἐγένετο. γέγονεν L. 3 αὐτὸς om. Ρ.
33 6 om. P.
36 om. P. 35
* Πατρόβαν Ρ.
43 οἱ Ι., 8 Ρ.
Ηρωδίων Ρ.
38 Θηβών. Υρκανίας L. (Nonne pro Ουρβανίας ν. 389) 3ο Μαραθώνος Ρ.
μέμνηται Απόστολος Ρ.
45 καὶ αὐτὸς Γ. 26 Βηρύτ
88 Φιλιππουπόλεως Ρ. * o om. Ρ. 40 ἂν καὶ αὐτὸν [P. "1
4 Εικονίου L. ** Tertium inter Erastum et Quartum ponit L.
του Γ, Βιρίτου L. " Απολώς L.
$7
col. 1065–1066page 18 of 58
PG 92:1065θίους Επιστολῇ μέμνηται ὁ Ἀπόστολος, ὃς καὶ ἐπί σκοπος Καισαρείας γέγονεν. να'. Κηφάς, όν ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν ᾿Αντιοχείᾳ ἤλεγξεν, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Κονίας εγένετο. νβ. Σωσθένης, οὗ καὶ αὐτοῦ δύο Απόστολος μέσ μνηται, ὃς καὶ το ἐπίσκοπος Κολοφωνίας ἐγένετο. ν. Τυχικός, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ ᾿Απόστολος μέμνηται, ὃς ἐπίσκοπος Κολοφωνίας κι ἐγένετο. νδ'. Επαφρόδιτος, οὗ καὶ αὐτοῦ σου Απόστολος μέμνηται, ὃς καὶ οι ἐπίσκοπος Ανδριακής γέγο νεν. νε'. Καίσαρ, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος, ὃς ἐπίσκοπος τοῦ Δοραχίου γέγονεν. νς'. Μαρίνος 68 ὁ ἀνεψιος Βαρνάβα, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται δ Απόστολος, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Ἀπολλωνιάδος γέγονεν. νζ'. Ἰησοῦς ὁ λεγόμενος Ἰουστος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀπο Στόλων, ὃς καὶ ἐπίσκοπος γέγονεν ἐν Ἐλευθεροπόλει 86. νη'. Ἀρτεμᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηταί ὁ ᾿Απόστο ος, δς ἐπίσκοπος γέγονεν Αυστρίας σ νθ'. Κλήμης, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος λέγων· Μετὰ καὶ Κλήμεντος καὶ τῶν λοιπῶν συνεργῶν μου, ὃς καὶ πρῶτος 430 ἐξ ἐθνῶν καὶ Ἑλλήνων ἐπίστευσεν εἰς τὸν Χριστόν· δς καὶ μετο ἔπειτα ἐπίσκοπος Σαρδικής γέγονεν. ξ'. Ονησιφόρος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Από στολος, ὃς ἐπίσκοπος Κορωνίας σε γέγονεν. ξα'. Τυχικός, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστο λος, ὃς καὶ πρῶτος ἐπίσκοπος Χαλκηδόνος της Βι θυνίας γέγονεν. Εβ'. Κάρπος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστο λος, ὃς καὶ Βεροίας οι τῆς Θράκης ἐπίσκοπος γέγο μεν. ξγ'. Εξοδος, δς σε μετὰ Πέτρον τὸν ἀπόστολον ἐπίσ σκοπος γέγονεν ἐν Ἀντιοχείᾳ, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ ᾿Από στολος μέμνηται. ξδ. Αρίσταρχος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηταὶ ὁ Ἀπό στόλος, δς καὶ ἐπίσκοπος Απαμείας της Συρίας γέ γονεν ξε'. Μάρκος ὁ καὶ Ἰωάννης καλούμενος, οὗ ὁ Λού κας ἐν ταῖς Πράξεσιν μέμνηταί, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Βύβλου σε γέγονεν. ξς. Ζῆνας ὁ νομικός, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος Διοσπόλεως γέγονεν. Εξ'. Φιλήμων, πρὸς ἦν καὶ Ἐπιστολὴν ἔγραψεν, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Γάζης γέγονεν. Ση', 56', ο'. 'Αρίσταρχος, καὶ τα Πούδης και Τρό φιμος. Οὗτοι οἱ τρεῖς ἐν πᾶσι τοῖς διωγμοῖς τοῦ ᾿Απο στόλου συγκακοπαθήσαντες τέλος ἐν Ῥώμῃ σὺν τῷ αὐτῷ ο Αποστόλῳ ὑπὸ Νέρωνος τοῦ βασιλέως τὰς κεφαλὰς ἀπετμήθησαν. Ταῦτα ὁ τρισμακάριστος καὶ πανόλβιος Δωρόθεος ἐν Ῥώμῃ γεγονώς διὰ Ῥωμαϊκῆς διαλέκτου ἐν ὑπο μνήμασιν καταλέλοιπεν, ἐξ ὧν καὶ ἡμεῖς ἐρανισάμε ναι καὶ πρὸς τὴν Ἑλλάδα μεθερμηνεύσαντες φωνὴν ἐμφανὴ τοῖς πᾶσιν πεποιήκαμεν τὴν τῶν ἑβδομήκοντα μαθητῶν ἐκλογὴν, πιστὴν καὶ ἀληθῆ αὐτὴν καταλαβόμενοι. Καὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος γράφων περὶ αὐτῶν ἔλεγεν, ὅτι Καὶ πρὸ ἡμῶν γεγόνασιν ἐν Κυ ρίῳ. Καὶ οὐκ ἂν ἄπιστόν τις λογίσηται μετὰ τὴν ἀνάστασιν τοῦ Χριστοῦ ἐπιστρέψαι τοὺς σ' καὶ πιο στεῦσαι εἰς αὐτὸν, θεωρήσαντας τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ τὴν ἐκ νεκρῶν, ὃ μεῖζον πάντων τῶν θαυμάτων ὑπὸ ῆρξεν καὶ ἐστιν. Οὗτος τοίνυν ὁ μέγας ἀρχιερεὺς Δωρόθεος διηγήσατο ἐν γραφαῖς ὅτιπερ ὁ σεπτός οι κος τῆς ἁγίας καὶ καλλινίκου μάρτυρος Εὐφημίας ἐν τῷ Πετρίῳ ὑπὸ Τίτου τινὸς ἐκτίσθη ἀπὸ πρώτης, ω ἂν οὗ Ρ. * 6 5ª οι 'Ανδριακῆς κι ἐγένετο. γέγονεν *· καὶ Μαρίνος. Μάρκος δε ἐν Ἐλευθεροπόλει. Ελευθεροπόλεως 37 Το Κορωνίας 1. Χαλκηδόνος Ρ. σε Βετρίας Ρ. της 8 καὶ 69 Αυστρίας. Λύστε σε &ς σε ἐν ᾿Ακό στοχείᾳ. "Αντιοχείας 1. γέγονεν της Συρίας το Βίβλου σε καὶ αὐτῷθίους Επιστολῇ μέμνηται ὁ Ἀπόστολος, ὃς καὶ ἐπί- thios Apostolus, qui et Caesarea episcopus exstitit.
σκοπος Καισαρείας γέγονεν.
να'. Κηφάς, όν ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν ᾿Αντιο
χεία ἤλεγξεν, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Κονίας εγένετο.
νβ. Σωσθένης, οὗ καὶ αὐτοῦ δύο Απόστολος μέσ
μνηται, ὃς καὶ το ἐπίσκοπος Κολοφωνίας ἐγένετο.
ν. Τυχικός, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ ᾿Απόστολος μέμνη
ται, ὃς ἐπίσκοπος Κολοφωνίας κι ἐγένετο.
$1
νδ'. Επαφρόδιτος, οὗ καὶ αὐτοῦ σου Απόστολος
μέμνηται, ὃς καὶ οι ἐπίσκοπος Ανδριακής γέγονεν.
νε'. Καίσαρ, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος,
ὃς ἐπίσκοπος τοῦ Δοραχίου γέγονεν.
νς'. Μαρίνος 68 ὁ ἀνεψιος Βαρνάβα, οὗ καὶ αὐτοῦ
μέμνηται δ Απόστολος, ὃς καὶ ἐπίσκοπος Απολλώνιάδος γέγονεν.
νζ'. Ἰησοῦς ὁ λεγόμενος Ἰουστος, οὗ καὶ αὐτοῦ
μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος ἐν ταῖς Πράξεσιν τῶν ἀποΣτόλων, ὃς καὶ ἐπίσκοπος γέγονεν ἐν Ἐλευθεροπόλει 86.
νη'. Ἀρτεμᾶς, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηταί ὁ ᾿Απόστο
2ος, δς ἐπίσκοπος γέγονεν Αυστρίας σ
νθ'. Κλήμης, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστολος
λέγων· Μετὰ καὶ Κλήμεντος καὶ τῶν λοιπῶν
συνεργῶν μου, ὃς καὶ πρῶτος 430 ἐξ ἐθνῶν καὶ
Ἑλλήνων ἐπίστευσεν εἰς τὸν Χριστόν· δς καὶ μετο
ἔπειτα ἐπίσκοπος Σαρδικής γέγονεν.
ξ'. Ονησιφόρος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Από
στολος, ὃς ἐπίσκοπος Κορωνίας σε γέγονεν.
ξα'. Τυχικός, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστο
λος, ὃς καὶ πρῶτος ἐπίσκοπος Χαλκηδόνος της Βιθυνίας γέγονεν.
Εβ'. Κάρπος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηται ὁ ᾿Απόστο
λος, ὃς καὶ Βεροίας οι τῆς Θράκης ἐπίσκοπος γέγο
μεν.
ξγ'. Εξοδος, δς σε μετὰ Πέτρον τὸν ἀπόστολον ἐπίσ
σκοπος γέγονεν ἐν Ἀντιοχείᾳ, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ ᾿Από
στολος μέμνηται.
ξδ. Αρίσταρχος, οὗ καὶ αὐτοῦ μέμνηταὶ ὁ Ἀπό
στόλος, δς καὶ ἐπίσκοπος Απαμείας της Συρίας γέγονεν
ξε'. Μάρκος ὁ καὶ Ἰωάννης καλούμενος, οὗ ὁ Λούκας ἐν ταῖς Πράξεσιν μέμνηταί, ὃς καὶ ἐπίσκοπος
Βύβλου σε γέγονεν.
ξς. Ζῆνας ὁ νομικός, οὗ καὶ αὐτοῦ ὁ Ἀπόστολος
μέμνηται, δς καὶ ἐπίσκοπος Διοσπόλεως γέγονεν.
Εξ'. Φιλήμων, πρὸς ἦν καὶ Ἐπιστολὴν ἔγραψεν, ὃς
καὶ ἐπίσκοπος Γάζης γέγονεν.
Ση', 56', ο'. 'Αρίσταρχος, καὶ τα Πούδης και Τρό
φιμος. Οὗτοι οἱ τρεῖς ἐν πᾶσι τοῖς διωγμοῖς τοῦ ᾿Απο
στόλου συγκακοπαθήσαντες τέλος ἐν Ῥώμῃ σὺν τῷ
αὐτῷ ο Αποστόλῳ ὑπὸ Νέρωνος τοῦ βασιλέως τὰς
κεφαλὰς ἀπετμήθησαν.
Ταῦτα ὁ τρισμακάριστος καὶ πανόλβιος Δωρόθεος
ἐν Ῥώμῃ γεγονώς διὰ Ῥωμαϊκῆς διαλέκτου ἐν ὑπομνήμασιν καταλέλοιπεν, ἐξ ὧν καὶ ἡμεῖς ἐρανισάμε4ναι καὶ πρὸς τὴν Ἑλλάδα μεθερμηνεύσαντες φωνὴν
ἐμφανὴ τοῖς πᾶσιν πεποιήκαμεν τὴν τῶν ἑβδομή
κοντα μαθητῶν ἐκλογὴν, πιστὴν καὶ ἀληθῆ αὐτὴν
καταλαβόμενοι. Καὶ γὰρ ὁ ᾿Απόστολος γράφων περὶ
αὐτῶν ἔλεγεν, ὅτι Καὶ πρὸ ἡμῶν γεγόνασιν ἐν Κυ
ρίῳ. Καὶ οὐκ ἂν ἄπιστόν τις λογίσηται μετὰ τὴν
ἀνάστασιν τοῦ Χριστοῦ ἐπιστρέψαι τοὺς σ' καὶ πιο
στεῦσαι εἰς αὐτὸν, θεωρήσαντας τὴν ἀνάστασιν αὐτοῦ
τὴν ἐκ νεκρῶν, ὃ μεῖζον πάντων τῶν θαυμάτων ὑπὸ
ῆρξεν καὶ ἐστιν. Οὗτος τοίνυν ὁ μέγας ἀρχιερεὺς
Δωρόθεος διηγήσατο ἐν γραφαῖς ὅτιπερ ὁ σεπτός οι
κος τῆς ἁγίας καὶ καλλινίκου μάρτυρος Εὐφημίας
ἐν τῷ Πετρίῳ ὑπὸ Τίτου τινὸς ἐκτίσθη ἀπὸ πρώτης,
51. Cephas, quem Antiochiæ coarguit Paulus
Apostolus, qui et Coniæ fuit episcopus.
52. Sosthenes, cujus meminit Apostolus, Colophoniæ episcopus.
53. Tychicus, cujus meminit Apostolus, Colophoiiiæ episcopus.
54. Epaphroditus, cujus meminit Apostolus, qui
Andriacæ episcopus fuit.
55. Caesar, cujus meminit Apostolus, qui Dir
rhachii episcopus fuit.
56. Marinus Barnabæ patruelis, cujus eliam meminit Apostolus, qui et Apolloniados fuit episcopus.
57. jesus, appellatus Justus, cujus meminit Apostolus in Actis apostolorum, qui et Eleutheropoli
episcopus fuit.
18. Artemas, cujus meminit Apostolus, qui Lystriæ fuit episcopus.
59. Clemens, cujus meminit Apostolus ubi ait:
Cum Clemente et cooperatoribus meis, qui et primus
ex gentilibus et Græcis in Christum credidit, et
postmodum Sardicæ episcopus fuit.
60. Onesiphorus, cujus meminit Apostolus, qui
episcopus fuit Coroner.
61. Tychicus, cujus meminit Apostolus, qui et
primus exstitit episcopus Chalcedonis Bithyniæ
urbis.
62. Carpus, cujus meminit Apostolus, qui et
Berrhoea (sic leg.) Thraciæ urbis episcopus fuit.
63. Evodus, post Petrum apostolum Antiochi
Tuit episcopus, cujus etiam meminit Apostolus.
64. Aristarchus, cujus etiam meminit Apostolus;
qui et Apameæ Syriæ fuit episcopus.
65. Marcus, qui et Joannes dictus, cujus Lucas
meminit in Actis apostolorum, qui Bybli fuit episcopus.
66. Zenas Notarius, cujus etiam meminit Apostolus, qui et episcopus fuit Diospoleos.
67. Philemon, ad quem etiam Epistolam scripsit,
qui et episcopus Gazæ fuit.
68-70. Aristarchus et Pudens, et Trophimus. Hi
tres, in omnibus persecutionibus cum Apostolo divexati, tandem Romæ cum eodem Apostolo sub Nerone imperatore capite plexi sunt.
Harc ter beatissimus felixque omnino Dorotheus;
cum Romæ ageret, Romano sermone in commentarios retulit, ex quibus a nobis exceptam ac in Gre
cam linguam conversam, septuaginta discipulorum
collectionem, eamque fidam ac veritati prorsus
consentaneam omnibus patefecimus. Quippe Apostolus de iis scribens, dixit: Fit ante nos fuerunt in
Domino. Neque quisquam incredibile existimet post
Christi a mortuis resurrectionem conversos esse
septuaginta discipulos, et in eum credidisse, cum
illius a mortuis attenderent resurrectionem, quod
omnium miraculorum majus exstitit, ac revera est.
Ipse igitur magnus pontifex Dorotheus scripto reliquit venerandam ædem sanctæ et invictæ martyris
Euphemiæ in Petrio a quodam Tito primum fuisse
conditam qui quidem Titus cum Byzantii esse.
ω ἂν L, οὗ Ρ. * 6 om. P. 5ª xa! om. P. οι 'Ανδριακῆς L. κι ἐγένετο. γέγονεν L.
*· καὶ om. L. Μαρίνος. Μάρκος L. δε ἐν Ἐλευθεροπόλει. Ελευθεροπόλεως L. 37
Το Κορωνίας 1. Χαλκηδόνος Ρ. σε Βετρίας Ρ.
της L.
8 καὶ om. L. 69
3º ¿ om. LP:
Αυστρίας. Λύστε
σε &ς om.
L. σε ἐν ᾿Ακό
στοχείᾳ. "Αντιοχείας 1. γέγονεν της Συρίας L. το Βίβλου LP. σε καὶ bis om. L.
PATROL. GR. XCII.
αὐτῷ om. l..
col. 1067–1068page 19 of 58
PG 92:1067ὅστις Τίτος γεγονὼς ἐπίσκοπος τοῦ Βυζαντίου, καὶ τελειωθεὶς ἐν αὐτῇ, ἀπετέθη πλησίον τῶν παλαιῶν τειχῶν, ἐξ ὅτε ᾿Ανδρέας ὁ ἀπόστολος καὶ τοῖς τόπος 431 ἐπέστη καὶ πολλὰ πλήθη Χριστιανῶν παρ' αὐτὰ συντρέχειν παρεσκεύαζεν, ὡς μήτε τοσούτου; ἐν ἄλλοις τόποις εὑρίσκεσθαι. "Απαντες γὰρ οἱ τοῦ Βυζαντίου διδάσκαλοι, καὶ ὑπομονητικοί γενόμενοι, διὰ τα πεινοφροσύνην, τὰς μὲν τυραννικὰς ἀπέφυγον ἀπειλάς, τοῖς δὲ ἐξ ἐθνῶν, ἢ ἐξ Ιουδαϊσμοῦ τὸν ἔνθεον ἐπέσπε[ι]ρον λογισμὸν, εἰ καὶ μάλιστα του Τίτου θαυ ματουργίας ἐπιτελοῦντος, οἷας τε καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπ ετέλεσεν. Ἔτι δὲ καὶ τῆς τυραννίδος Λικινίου (α) και Διοκλητιανοῦ κρατούσης, ἐν τῇ ὑποθέσει ταύτῃ ἀν αιρεῖται. Καὶ Κάρος ὁ βασιλεὺς, καὶ οἱ τοῦ δύο υιο Καρίνος καὶ Νουμεριανὸς λοιπὸν ἐν ἀδείᾳ οἱ τύραννοι γενόμενοι, ἀναιδεστέρως πρὸς τὰς τιμωρίας των Χριστιανῶν ηυτομόλουν, εἰς χιλιάδας τὸ καθ᾿ ἡμέραν ἐκ τούτων ἀναιροῦντες· μεθ' ὧν ᾿Αδριανὸς ὁ τοῦ Πρόκου υἱὸς θανεῖν ἔσπευσεν. Γενόμενος γὰρ ὢν ἐν τῇ Νικομηδέων πόλει μετὰ τὴν Κάρου ἀναίρεσιν, καὶ ἰδὼν τὰ πλήθη τῶν Χριστιανῶν ὑπὸ Λικινίου ἀν αιδῶς ἀναιρούμενα, προσελθὼν πρὸς τὸ βῆμα ἔλεγεν τῷ Λικινίῳ. Διὰ τί οὕτως ἀναιδὼς τὸ στράτευμα τῶν Ῥωμαίων ἀναιρεῖται; Καὶ ἰδοὺ τὰ πλεῖστα τῶν ῾Ρωμαίων Βάρβαροι κατέχουσιν. Ὁ δὲ Λικ νιος πρὸς αὐτόν· Μὴ καὶ σὺ Χριστιανὸς εἶ; Ο α Αδριανὸς πρὸς αὐτόν· Καὶ μὴν εὔχομαι ἐν τῇ ὑμε λογία ταύτῃ τελειωθῆναι, ἢ τὸ ἀρνήσασθαι τὸν Χριστόν. Λικίνιος δὲ πολλὰς μὲν βασάνους, πολλά; δὲ καὶ θωπεύσεις καὶ ἐπαγγελίας πρὸς αὐτὸν προς ήγαγεν· ὡς δὲ ἑώρα αὐτὸν τῇ τοῦ Χριστιανοῦ ἐμο λογίᾳ ἐνιστάμενον, θυμομαχήσας κατ' αὐτοῦ, ἐκέλευσεν τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ ἀποτμηθῆναι. Τοῦ δὲ ἐν τῇ ὁμολογία ταύτῃ τελειωθέντος, ὁ Μητροφάνης γενος ἄρτι τῆς ἐπισκοπῆς ἐναρξάμενος, ἅμα τοῖς συνούσιν αὐτῷ καταλαμβάνει την Νικομήδειαν, καὶ ὑποκλέψας αὐτοῦ τοῦ καλλινίκου μάρτυρος Αδριανοῦ τὸ λεί ψανον, ἀπεκομίσατο αὐτό, καὶ ἀπέθετο ἐν τῇ πρώτη αὐτοῖς ὑπαρξάσῃ Εκκλησία, διακειμένῃ πλησίον τοῦ νῦν Βυζαντίου ἐπιλεγομένου τόπου Αργυροπόλεως, Ενθα καὶ Τίτος πρῶτος ἡγησάμενος ἐπίσκοπος Κων σταντινουπόλεως ἀπέθετο τὸ λείψανον 'Αδριανοῦ τοῦ ἐπὶ Μαξιμιανοῦ μαρτυρήσαντος, καὶ Ναταλίαν τὴν τούτου γυναῖκα, καὶ ἑτέρους τοὺς σὺν αὐτῷ μαρτυρήσαντας, ὅπου καὶ τὸ λείψανον ἀπέκειτο Σταχύος τοῦ ἑνὸς ἑβδομήκοντα μαθητών, ὃς ὑπὸ Ἀνδρέο τοῦ ἀποστόλου ἐν τῷ αὐτόθι τόπῳ πρῶτος ἐπίσ σκοπος τοῦ νῦν Βυζαντίου κατέστη. Ο γὰρ Ανδρέας ἐπὶ τὸν Πόντον διαπερ[αι]ούμενος, ἤθελεν τοῖς ἐν τῷ Βυζαντίῳ τὸν Χριστὸν καταγγείλαι. 'Αλλ' ἐπειδήπερ Ζεύξιππος τὸν τόπον τότε ἡγεμονεύων αἱ μου ρ; τις ὤν, πάντας τοὺς προσβάλλοντας ξένους τῷ 439 Βυζαντίω πρότερον διερωτωμένους τὰ περὶ τοῦ Χριστοῦ, εἶθ' οὕτως εἰσ. έναι συνεχώρει. Καὶ ἐάν τις ὡμολόγησεν τὸν Χριστὸν, εἰς δεσμὰ τοῦτον εὐθὺ; καὶ παρ' αὐτὰ δεσμευθέντα[ς] τοὺς πόδας τε καὶ χεί ρας θαλαττούσθαι προσέτασσεν. Διὰ τὴν τοιαύτην οὖν ὠμότητα παραπλεύσας ὁ ᾿Ανδρέας τὸ Βυζάντιον, κατώκησεν ἐπὶ διέτη χρόνον πλησίον τοῦ Βυζαντίου τῷ Θρακώῳ μέρει, ώς από σταδίου ἑνὸς τῆς ᾿Αργυ ροπόλεως, ἐκεῖ επισυναγωγὴν τῶν ἐνθέσμων καὶ φιλο αλήθων ἀνδρῶν ποιούμενος. Ὡς οὖν περὶ τοὺς δισχιλίους ἐπισυνάξας, τῷ Χριστῷ θυσιαστήριον ἑδράσας ἐν τῇ ᾿Αργυροπόλει, καὶ τὸν Σταχὺν ἐπισκόπου καταστήσας, εἰς Σινώπην του Πόντου μεθίσταται. Τοῦ δὲ Σταχύος διαγενομένου τοῖς αὐτοῦ ἓξ καὶ δέκατον ἔτος ἐν τῇ επισκοπῇ, Ονήσιμος μετὰ τοῦτον γίνεται, περὶ οὗ Παῦλος ὁ ἀπόστολος τῳ Φιλήμονι ἔγραψεν. Καὶ τούτου δὲ τεσσαρεσκαιδέκατον ἔτος διανύσαντος ἐν τῇ λειτουργία, Πολύκαρπος μετά τοῦτον τρία ἔτη ἐπίσκοπος του Βυζαντίου καθίσταται. Διαγενομένου δὲ καὶ τούτου δέκα πρὸς τοῖ; ὀκτὼ ἔτεσιν, Πλούταρχος μετέρχεται τὴν ἱερωσύνην. Καὶ αὐτοῦ δὲ διανύσαντος ις', Σεδεκίων διάδοχος αὐτοῦ καθίσταται ἐπὶ ἐνναετὴ χρόνον. Μεθ᾽ ἂν Διεepiscopus, in eaque urbe martyrio vitam terminas- ὅστις Τίτος γεγονὼς ἐπίσκοπος τοῦ Βυζαντίου, καὶ
set, justa veteres muros depositus est, ex quo sanctus Andreas apostolus ad hæc loca venit, quo tanta
Christianorum multitudo confluxit, ut tot aliis in
locis minime invenirentur. Universi enim Byzantii
doctores, qui hactenus multa passi fuerant, tyrannicis ex quadam animi pusillanimitate vitatis minis,
iis, qui ex gentilibus erant, vel ex Judæis, divinum
disseminabant sermonem, Tito interea multa edente
miracula, et qualia Servator ediderat. Adhuc porro
vigente Licinii et Diocletiani tyrannide, rebus ita se
habentibus, interficitur. Et Carus imperator, ejusque filii duo Carinus et Numerianus tyranni deinceps effecti, ad Christianorum supplicia promiscue
progressi sunt, ex iis usque ad mille per singulos
dies interfectis: cum quibus Adrianus etiam Probi
filius, morti sese exposuit. Cum enim in Nicomediensium urbe post Cari necem versaretur, videretque Christianorum multitudinem a Licinio sine ullo
delectu sublatam, accedens ad tribunal, ita hunc
est affatus Cur Romanorum exercitus įta temere
nullaque de causa interficitur? Ecce pleraque Romanorum a barbaris occupantur. Tum Licinius ad
Adrianum, An et tu, inquit, Christianus es? Cui
Adrianus, Quinimo, ait, longe potius mihi est ul
in hac confessione moriar, quam Christum negem.
Licinius multis tormentis intentatis, multis etiam
adulationibus et adhortationibus quibus flecteretur,
adhibitis, ut in Christianæ fidei confessione constantem advertit, iracundia ac animo exæstuans
hunc securi percuti jussit. Quo in hac confessione
exstincto, Metrophanes qui nuper (Byzantii) episcopatum inierat, assumptis comitibus Christianis, Nicomediam venit, clamque subreptas Adriani martyris reliquias, in prima ab ipsis condita ecclesia,
quae modo Byzantio adjacet, loco quem Argyropolim
vocant, deposuit, ubi et Titus, qui primus exstitit
Constantinopoleos episcopus, Adriani, qui sub
Maximino martyrium subiit, reliquias deposuit, ut
et Nataliæ illius uxoris, ac cæterorum qui cum illis
vitam martyrio finierunt, ubi perinde repositum erat
cadaver Stachys, unius e septuaginta discipulis,
quem Andreas apostolus codem in loco primum Byzantii episcopum constituerat. Andreas quippe in
Pontum trajiciens, Byzantiis Christum annuntiare
decrevit. At cum ea tempestate vir insigni crudelitate Zeuxippus locum illum tum regeret, quotquot
ex advenis Byzantium appellabant, priusquam ingrederentur, an Christum colerent rogabat, permisso postea si negarent urbis ingressu. Si vero
Christum quispiam confiteretur, confestim in vincula conjiciebatur, ac deinde pedibus manibusque
ligatis in mare præcipitari jubebatur. Qua quidem
audita crudelitate, Byzantium præternavigans Andreas, in ea Thraciæ parte, quæ Byzantio adjacet,
stadio circiter uno ab Argyropoli, per biennium
constitit, coacto illic legis ac veritatis amantium
bominum cœtu. Duobus igitur circiter millibus ibi
collectis, erectcque Argyropoli Christo altari, ac
Stachy constituto episcopo, Sinopen Ponti per
rexit. Exactis autem a Stachy in episcopatu annis
sedecim, ei successit Onesianus, cujus meminit Paulus apostolus in Epistola ad Philemonem; cumque
eo esset functus officio per annos quatuordecim,
cum illo Polycarpus Byzantii episcopus triennium
constituitur: quo post decem et octo annos exstincto, episcopatum adeptus est Plutarchus, cui,
aunis sedecim peractis, Sedecion successor substituitur, per annos novemdecim: post quem Diogenes ann pontificatus decimo quinto vitam exuit;
post hunc, sedem episcopalem obtinuere Elentherius per septem, Felix deinde per quinque, ac denique Polycarpus per annos tredecim. Horum corpora in sepulcris lapideis hie recondita sunt, ut et
Nataliæ corpus, et Adriani qui postea martyrium
(h) Miri anachronismi,
τελειωθεὶς ἐν αὐτῇ, ἀπετέθη πλησίον τῶν παλαιῶν
τειχῶν, ἐξ ὅτε ᾿Ανδρέας ὁ ἀπόστολος καὶ τοῖς τόπος
431 ἐπέστη καὶ πολλὰ πλήθη Χριστιανῶν παρ'
αὐτὰ συντρέχειν παρεσκεύαζεν, ὡς μήτε τοσούτου;
ἐν ἄλλοις τόποις εὑρίσκεσθαι. "Απαντες γὰρ οἱ τοῦ
Βυζαντίου διδάσκαλοι, καὶ ὑπομονητικοί γενόμενοι,
διὰ τα πεινοφροσύνην, τὰς μὲν τυραννικὰς ἀπέφυγον
ἀπειλάς, τοῖς δὲ ἐξ ἐθνῶν, ἢ ἐξ Ιουδαϊσμοῦ τὸν ἔνθεον
ἐπέσπε[ι]ρον λογισμὸν, εἰ καὶ μάλιστα του Τίτου θαυ
ματουργίας ἐπιτελοῦντος, οἷας τε καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπ
ετέλεσεν. Ἔτι δὲ καὶ τῆς τυραννίδος Λικινίου (α) και
Διοκλητιανοῦ κρατούσης, ἐν τῇ ὑποθέσει ταύτῃ ἀν
αιρεῖται. Καὶ Κάρος ὁ βασιλεὺς, καὶ οἱ τοῦ δύο υιο
Καρίνος καὶ Νουμεριανὸς λοιπὸν ἐν ἀδείᾳ οἱ τύραν
νοι γενόμενοι, ἀναιδεστέρως πρὸς τὰς τιμωρίας των
Χριστιανῶν ηυτομόλουν, εἰς χιλιάδας τὸ καθ᾿ ἡμέραν
ἐκ τούτων ἀναιροῦντες· μεθ' ὧν ᾿Αδριανὸς ὁ τοῦ
Πρόκου υἱὸς θανεῖν ἔσπευσεν. Γενόμενος γὰρ ὢν ἐν
τῇ Νικομηδέων πόλει μετὰ τὴν Κάρου ἀναίρεσιν,
καὶ ἰδὼν τὰ πλήθη τῶν Χριστιανῶν ὑπὸ Λικινίου ἀν·
αιδῶς ἀναιρούμενα, προσελθὼν πρὸς τὸ βῆμα ἔλεγεν
τῷ Λικινίῳ. Διὰ τί οὕτως ἀναιδὼς τὸ στράτευμα
τῶν Ῥωμαίων ἀναιρεῖται; Καὶ ἰδοὺ τὰ πλεῖστα
τῶν ῾Ρωμαίων Βάρβαροι κατέχουσιν. Ὁ δὲ Λικ
νιος πρὸς αὐτόν· Μὴ καὶ σὺ Χριστιανὸς εἶ; Ο α
Αδριανὸς πρὸς αὐτόν· Καὶ μὴν εὔχομαι ἐν τῇ ὑμε
λογία ταύτῃ τελειωθῆναι, ἢ τὸ ἀρνήσασθαι τὸν
Χριστόν. Λικίνιος δὲ πολλὰς μὲν βασάνους, πολλά;
δὲ καὶ θωπεύσεις καὶ ἐπαγγελίας πρὸς αὐτὸν προς
ήγαγεν· ὡς δὲ ἑώρα αὐτὸν τῇ τοῦ Χριστιανοῦ ἐμο
λογίᾳ ἐνιστάμενον, θυμομαχήσας κατ' αὐτοῦ, ἐκέλευ
σεν τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ ἀποτμηθῆναι. Τοῦ δὲ ἐν τῇ
ὁμολογία ταύτῃ τελειωθέντος, ὁ Μητροφάνης γενος
ἄρτι τῆς ἐπισκοπῆς ἐναρξάμενος, ἅμα τοῖς συνούσιν
αὐτῷ καταλαμβάνει την Νικομήδειαν, καὶ ὑποκλέψας
αὐτοῦ τοῦ καλλινίκου μάρτυρος Αδριανοῦ τὸ λεί
ψανον, ἀπεκομίσατο αὐτό, καὶ ἀπέθετο ἐν τῇ πρώτη
αὐτοῖς ὑπαρξάσῃ Εκκλησία, διακειμένῃ πλησίον τοῦ
νῦν Βυζαντίου ἐπιλεγομένου τόπου Αργυροπόλεως,
Ενθα καὶ Τίτος πρῶτος ἡγησάμενος ἐπίσκοπος Κωνσταντινουπόλεως ἀπέθετο τὸ λείψανον 'Αδριανοῦ τοῦ
ἐπὶ Μαξιμιανοῦ μαρτυρήσαντος, καὶ Ναταλίαν τὴν
τούτου γυναῖκα, καὶ ἑτέρους τοὺς σὺν αὐτῷ μαρτύ
ρήσαντας, ὅπου καὶ τὸ λείψανον ἀπέκειτο Σταχύος
τοῦ ἑνὸς ἑβδομήκοντα μαθητών, ὃς ὑπὸ Ἀνδρέο
τοῦ ἀποστόλου ἐν τῷ αὐτόθι τόπῳ πρῶτος ἐπίσ
σκοπος τοῦ νῦν Βυζαντίου κατέστη. Ο γὰρ Ανδρέας
ἐπὶ τὸν Πόντον διαπερ[αι]ούμενος, ἤθελεν τοῖς ἐν
τῷ Βυζαντίῳ τὸν Χριστὸν καταγγείλαι. 'Αλλ' ἐπειδήπερ Ζεύξιππος τὸν τόπον τότε ἡγεμονεύων αἱ μου ρ;
τις ὤν, πάντας τοὺς προσβάλλοντας ξένους τῷ 439
Βυζαντίω πρότερον διερωτωμένους τὰ περὶ τοῦ
Χριστοῦ, εἶθ' οὕτως εἰσ. έναι συνεχώρει. Καὶ ἐάν τις
ὡμολόγησεν τὸν Χριστὸν, εἰς δεσμὰ τοῦτον εὐθὺ;
καὶ παρ' αὐτὰ δεσμευθέντα[ς] τοὺς πόδας τε καὶ χεί
ρας θαλαττούσθαι προσέτασσεν. Διὰ τὴν τοιαύτην
οὖν ὠμότητα παραπλεύσας ὁ ᾿Ανδρέας τὸ Βυζάντιον,
κατώκησεν ἐπὶ διέτη χρόνον πλησίον τοῦ Βυζαντίου
τῷ Θρακώῳ μέρει, ώς από σταδίου ἑνὸς τῆς ᾿Αργυ
ροπόλεως, ἐκεῖ επισυναγωγὴν τῶν ἐνθέσμων καὶ φιλο
αλήθων ἀνδρῶν ποιούμενος. Ὡς οὖν περὶ τοὺς
δισχιλίους ἐπισυνάξας, τῷ Χριστῷ θυσιαστήριον
ἑδράσας ἐν τῇ ᾿Αργυροπόλει, καὶ τὸν Σταχὺν ἐπίσκο
που καταστήσας, εἰς Σινώπην του Πόντου μεθίστα
ται. Τοῦ δὲ Σταχύος διαγενομένου τοῖς αὐτοῦ ἓξ καὶ
δέκατον ἔτος ἐν τῇ επισκοπῇ, Ονήσιμος μετὰ τοῦτον
γίνεται, περὶ οὗ Παῦλος ὁ ἀπόστολος τῳ Φιλήμονι
ἔγραψεν. Καὶ τούτου δὲ τεσσαρεσκαιδέκατον ἔτος
διανύσαντος ἐν τῇ λειτουργία, Πολύκαρπος μετά
τοῦτον τρία ἔτη ἐπίσκοπος του Βυζαντίου καθίστα
ται. Διαγενομένου δὲ καὶ τούτου δέκα πρὸς τοῖ;
ὀκτὼ ἔτεσιν, Πλούταρχος μετέρχεται τὴν ἱερωσύνην.
Καὶ αὐτοῦ δὲ διανύσαντος ις', Σεδεκίων διάδοχος
αὐτοῦ καθίσταται ἐπὶ ἐνναετὴ χρόνον. Μεθ᾽ ἂν Διε
col. 1069–1070page 20 of 58
PG 92:1069Σ γένης ἐν ἔτει ιε' τῇ ἱερατείᾳ προσμείνας τελειοῦται. Μετὰ δὲ τοῦτον Ελευθέριος ἐπὶ ἑπταετῆ χρόνον. Μεθ᾽ ἦν Φίλιξ ἐπὶ πέμπτου ἔτους. Καὶ μετὰ τοῦτον Πολύκαρπος ἕως ἐτῶν ιζ'. Ενθα τοίνυν τὰ τούτων σώ ματα ἀπετέθη λιθίνῳ σηκῷ ἐκεῖ· καὶ τὸ τῆς Ναταλία; σῶμα ἀπετέθη καὶ ᾿Αδριανοῦ τοῦ μετέπειτα μαρτυρήσαντος. Ἐν δὲ τῷ ἑτέρῳ λάρνακι ἐξ εὐθείας τότε ποιηθέντι τῶν ιγ' μαρτύρων τὰ λείψανα ἐνεβλήθη. Ἐν δὲ μολυβδίνῃ λάρνακι καθ᾿ ἑαυτὸν ἀπετέθη ὁ Αδριανός ὁ Ναταλίας ἀνὴρ, ἃ καὶ μέχρι τῆς δεῦρο ἐμφανώς πρόκεινται ἐκ τῷ ὑπογαίῳ σπηλαίω, Ενθα ἀπόστολος Ανδρέας τὸ θυσιαστήριον δρασεν. Ηδη δὲ πλήθους ἱκανοῦ συναθροισθέντος τῶν εἰς Χριστὸν ἠλπικότων, παυσαμένης δὲ καὶ τυραννίδος του Βυ ζαντίου μετὰ τὴν τοῦ Ζευξίππου τελευτήν, ἐγκρατεῖ; τε τόπων πλειόνων γενόμενοι οἱ τῆς ἐν Αργυροπόλει ἐκκλησίας προεστῶτες τὴν τῶν πολλῶν ὄχλησιν, καὶ τὴν τῶν Ἑλλήνων καὶ Εβραίων προσβολὴν ἐκφυγεῖν βουλόμενοι, ἐν τοῖς μεσογαίοις πλησίον τῆς ᾿Αργυ ροπόλεως ἐκκλησίαν ἄλλην ἀνεγείρουσιν, ἣν Κωνσταντῖνος ὁ μέγας βασιλεὺς μετέπειτα μειζοτέραν που ποίηκεν, σταυροειδὴ αὐτὴν διαγραψάμενος, βουλόμενος καὶ τὸ αὐτοῦ σῶμα ἐκεῖσε κατατεθῆναι. Αλλ' ἐπειδὴ λοιπὸν τὰ τοῦ Βυζαντίου ηυξήθη, συνεβούλευσαν οἱ συνόντες τῷ Κωνσταντίνῳ μὴ δεῖν ἔξωθεν τῆς πόλεως τὰ τῶν βασιλέων σώματα ἀποκομίζεσθαι. Τούτου οὖν χάριν ἕτερο: μὲν τόπος εἰς ταφὴν τῶν βασιλέων 433 ἐγένετο. Ὁ δὲ γεγονώς οἶκος ἀφιερώθη τοῖς ἐν τῷ νόμῳ καρτερικοῖς καὶ θεόφροσιν ἑπτὰ παισὶν καὶ Ελεαζάρῳ τῷ ἀρχιερεῖ, τὴν ἀρχαίαν ἐπωνυμίαν τὸν τόπον οἶκος κληρωσάμενος. Ελαιών γὰρ ἐξ ἀρχαίων τῶν χρόνων ὁ τόπος ἐπικέκληται, ὅνπερ εὐκτήριον οἶκον 'Αθηνόδωρος ὁ μετὰ Πολύκαρπον ἐπίσκοπος γεγονώς πρῶτος ἐνήρξατο, ἐκεῖ τὴν ἐπισκοπὴν διανύσας ἐν ἔτεσιν τέσσαρσιν μεθ' ὧν ἐν τοῖς αὐτοῦ ἐνδέκατος ἐπίσκοπος τοῦ νῦν Βυζαντίου καθίσταται Εὐζώϊος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐν ἔτει σιν ἐξ τοῖς αὐτῶν ἱερατεύσας, Λαυρεντίῳ τὴν ἱερω σύνην καταλέλοιπεν. Καὶ αὐτοῦ δὲ ἕνδεκα ἔτη καὶ μῆνας ἓξ πληρώσαντος, Αλύπιος ἡγεῖται τῆς ἱερω συνης ἐπὶ ἔτη ιγ' ἥμισυ. Πάλιν δὲ μετὰ τοῦτον Περ τίναξ ἐγένετο, ἔτη ιθ' κρατήσας τῆς ἱερωσύνης. Ο. τος δὲ ὁ Περτίναξ ὑπατικὸς τῶν ἐν Ρώμῃ καὶ στρα τηλάτης γεγονώς, πάθει τε ἀφύκτῳ παραπεπτωκώς, διάγων ἐν τοῖς Θρακῴοις μέρεσιν, ἔμαθεν πλείστας δυνάμεις γενέσθαι ἐν τῷ Βυζαντίῳ ὑπὸ τῶν Χριστιανῶν. Παραγενόμενος δὲ πρὸς 'Αλύπιον τὸν ἐπίσκοπον ἐν τῇ ἐπὶ Ελαίας λεγομένῃ ἐκκλησίᾳ, καὶ διὰ τῆς αὐτοῦ ἐντεύξεως, καὶ τῆς τῶν χειρῶν αὐτοῦ ἐπιθέσεως ῥυσθεὶς τῶν ἀλγηδόνων, απαρνείται τὴν τῶν εἰδώλων πλάνην, καὶ τὴν τῆς στρατίας ὑπεροχήν, καὶ βαπτισθείς, τῇ εἰς Χριστὸν ἐλπίδι ἦν προσκαρτερῶν τῷ ᾿Αλυπίῳ, τῆς τοῦ πρεσβυτέρου ἀξίας μετα ειληφώς, ἐν δάκρυσιν κατανύξεως ἑκάστην ἡμέραν διατελών, καὶ μετα τὴν ᾿Αλυπίου τελευτήν, εἰ; ἐπίσ σκοπον αὐτὸν προεχειρίσαντο. Πλούσιος σε σφόδρα ὑπάρχων ὁ Περτίναξ, πάλιν αὐτὸς ἐκκλησίαν ἀνίστησιν παρ' αὐτὸ τὸ θαλασσίδιον ἐν τῷ ἐπιλεγομένῳ Σύκαις, Εἰρήνην τὸν οἶκον προσαγορεύσας· ὅνπερ τόπον οἱ Χριστιανοὶ ὡς μίαν τῶν πόλεων ἀπετέλεσαν, οίκους διαφόρους καὶ πλείστους ἀναστήσαντες διόπερ καὶ μετέπειτα Κωνσταντῖνος ὁ ἀεισέβαστος τείχεσι τὸν τόπον ἐτίμησεν. Μετὰ δὲ τὸν Περτίνακα, καὶ Ὀλυμπιανὸς ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ τῇ ἐπιλεγομένῃ Εἰρήνῃ καθίσταται ἐπίσκοπος, αὐτὸς ἱερατεύσας ἐπὶ ια' έτος. Τούτου διάδοχος γίνεται Μάρκος ἐπὶ τρισ. καιδέκατον ἔτος· μετὰ τοῦτον Κυριλλιανὸς ἐν ἔτε σιν ις'. Μετὰ τοῦτον Καστῖνος ἐτῶν ἑπτά. Ο οὖν Κωνσταντίνος ἐν τῷ πρώτῳ αὐτοῦ ἔτει ἐκκλησίαν ἄλλην ἀνίστησιν ἔσωθεν τοῦ Βυζαντίου κατὰ τὸ βό ρειον μέρος, ἔνθα καὶ οἱ ἡγεμονεύσαντες τοῦ Βυζαντίου κατέκειντο, Εὐφημίας τῆς Μάρτυρος τὸν οἶκον προσαγορεύσας, κατ' αὐτὸν τὸν καιρὸν μαρτυρησάσης αὐτῆς. Ἐκεῖ τοίνυν τὸν ἐπίλοιπον χρόνον τῆς Ιερατείας τελέσας, Τίτον διάδοχον καταλιμπάνει, ὅς,Σ
CHRONIC PASCHALIS.
γένης ἐν ἔτει ιε' τῇ ἱερατείᾳ προσμείνας τελειοῦται. subiit. In alio vero conditorio tumultuarie to
Μετὰ δὲ τοῦτον Ελευθέριος ἐπὶ ἑπταετῆ χρόνον.
Μεθ᾽ ἦν Φίλιξ ἐπὶ πέμπτου ἔτους. Καὶ μετὰ τοῦτον Πολύκαρπος ἕως ἐτῶν ιζ'. Ενθα τοίνυν τὰ τούτων σώματα ἀπετέθη λιθίνῳ σηκῷ ἐκεῖ· καὶ τὸ τῆς Ναταλία;
σῶμα ἀπετέθη καὶ ᾿Αδριανοῦ τοῦ μετέπειτα μαρτυ
ρήσαντος. Ἐν δὲ τῷ ἑτέρῳ λάρνακι ἐξ εὐθείας τότε
ποιηθέντι τῶν ιγ' μαρτύρων τὰ λείψανα ἐνεβλήθη.
Ἐν δὲ μολυβδίνῃ λάρνακι καθ᾿ ἑαυτὸν ἀπετέθη ὁ
Αδριανός ὁ Ναταλίας ἀνὴρ, ἃ καὶ μέχρι τῆς δεῦρο
ἐμφανώς πρόκεινται ἐκ τῷ ὑπογαίῳ σπηλαίω, Ενθα
ἀπόστολος Ανδρέας τὸ θυσιαστήριον δρασεν. Ηδη
δὲ πλήθους ἱκανοῦ συναθροισθέντος τῶν εἰς Χριστὸν
ἠλπικότων, παυσαμένης δὲ καὶ τυραννίδος του Βυζαντίου μετὰ τὴν τοῦ Ζευξίππου τελευτήν, ἐγκρατεῖ;
τε τόπων πλειόνων γενόμενοι οἱ τῆς ἐν Αργυροπόλει
ἐκκλησίας προεστῶτες τὴν τῶν πολλῶν ὄχλησιν, καὶ
τὴν τῶν Ἑλλήνων καὶ Εβραίων προσβολὴν ἐκφυγεῖν
βουλόμενοι, ἐν τοῖς μεσογαίοις πλησίον τῆς ᾿Αργυροπόλεως ἐκκλησίαν ἄλλην ἀνεγείρουσιν, ἣν Κωνσταντῖνος ὁ μέγας βασιλεὺς μετέπειτα μειζοτέραν που
ποίηκεν, σταυροειδὴ αὐτὴν διαγραψάμενος, βουλόμενος καὶ τὸ αὐτοῦ σῶμα ἐκεῖσε κατατεθῆναι. Αλλ'
ἐπειδὴ λοιπὸν τὰ τοῦ Βυζαντίου ηυξήθη, συνεβούλευσαν οἱ συνόντες τῷ Κωνσταντίνῳ μὴ δεῖν ἔξωθεν
τῆς πόλεως τὰ τῶν βασιλέων σώματα αποκομίζεσθαι. Τούτου οὖν χάριν ἕτερο: μὲν τόπος εἰς ταφὴν
τῶν βασιλέων 433 ἐγένετο. Ὁ δὲ γεγονώς οἶκος
ἀφιερώθη τοῖς ἐν τῷ νόμῳ καρτερικοῖς καὶ θεόφροσιν ἑπτὰ παισὶν καὶ Ελεαζάρῳ τῷ ἀρχιερεῖ, τὴν
ἀρχαίαν ἐπωνυμίαν τὸν τόπον οἶκος κληρωσάμενος.
Ελαιών γὰρ ἐξ ἀρχαίων τῶν χρόνων ὁ τόπος ἐπικέκληται, ὅνπερ εὐκτήριον οἶκον 'Αθηνόδωρος ὁ μετὰ
Πολύκαρπον ἐπίσκοπος γεγονώς πρῶτος ἐνήρξατο,
ἐκεῖ τὴν ἐπισκοπὴν διανύσας ἐν ἔτεσιν τέσσαρσιν·
μεθ' ὧν ἐν τοῖς αὐτοῦ ἐνδέκατος ἐπίσκοπος τοῦ νῦν
Βυζαντίου καθίσταται Εὐζώϊος, ὃς καὶ αὐτὸς ἐν ἔτει
σιν ἐξ τοῖς αὐτῶν ἱερατεύσας, Λαυρεντίῳ τὴν ἱερω
σύνην καταλέλοιπεν. Καὶ αὐτοῦ δὲ ἕνδεκα ἔτη καὶ
μῆνας ἓξ πληρώσαντος, Αλύπιος ἡγεῖται τῆς ἱερωσυνης ἐπὶ ἔτη ιγ' ἥμισυ. Πάλιν δὲ μετὰ τοῦτον Περτίναξ ἐγένετο, ἔτη ιθ' κρατήσας τῆς ἱερωσύνης. Ο.
τος δὲ ὁ Περτίναξ ὑπατικὸς τῶν ἐν Ρώμῃ καὶ στρατηλάτης γεγονώς, πάθει τε ἀφύκτῳ παραπεπτωκώς,
διάγων ἐν τοῖς Θρακῴοις μέρεσιν, ἔμαθεν πλείστας
δυνάμεις γενέσθαι ἐν τῷ Βυζαντίῳ ὑπὸ τῶν Χριστιανῶν. Παραγενόμενος δὲ πρὸς 'Αλύπιον τὸν ἐπίσκοπον
ἐν τῇ ἐπὶ Ελαίας λεγομένῃ ἐκκλησίᾳ, καὶ διὰ τῆς
αὐτοῦ ἐντεύξεως, καὶ τῆς τῶν χειρῶν αὐτοῦ ἐπιθέ
σεως ῥυσθεὶς τῶν ἀλγηδόνων, απαρνείται τὴν τῶν
εἰδώλων πλάνην, καὶ τὴν τῆς στρατίας ὑπεροχήν,
καὶ βαπτισθείς, τῇ εἰς Χριστὸν ἐλπίδι ἦν προσκαρ
τερῶν τῷ ᾿Αλυπίῳ, τῆς τοῦ πρεσβυτέρου ἀξίας μετα
ειληφώς, ἐν δάκρυσιν κατανύξεως ἑκάστην ἡμέραν
διατελών, καὶ μετα τὴν ᾿Αλυπίου τελευτήν, εἰ; ἐπίσ
σκοπον αὐτὸν προεχειρίσαντο. Πλούσιος σε σφόδρα
ὑπάρχων ὁ Περτίναξ, πάλιν αὐτὸς ἐκκλησίαν ἀνιστη
σιν παρ' αὐτὸ τὸ θαλασσίδιον ἐν τῷ ἐπιλεγομένῳ
Σύκαις, Εἰρήνην τὸν οἶκον προσαγορεύσας· ὅνπερ
τόπον οἱ Χριστιανοὶ ὡς μίαν τῶν πόλεων ἀπετέλεσαν, οίκους διαφόρους καὶ πλείστους ἀναστήσαντες·
διόπερ καὶ μετέπειτα Κωνσταντῖνος ὁ ἀεισέβαστος
τείχεσι τὸν τόπον ἐτίμησεν. Μετὰ δὲ τὸν Περτίνακα,
καὶ Ὀλυμπιανὸς ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ τῇ ἐπιλεγομένῃ
Εἰρήνῃ καθίσταται ἐπίσκοπος, αὐτὸς ἱερατεύσας ἐπὶ
ια' έτος. Τούτου διάδοχος γίνεται Μάρκος ἐπὶ τρισ.
καιδέκατον ἔτος· μετὰ τοῦτον Κυριλλιανὸς ἐν ἔτε
σιν ις'. Μετὰ τοῦτον Καστῖνος ἐτῶν ἑπτά. Ο οὖν
Κωνσταντίνος ἐν τῷ πρώτῳ αὐτοῦ ἔτει ἐκκλησίαν
ἄλλην ἀνίστησιν ἔσωθεν τοῦ Βυζαντίου κατὰ τὸ βόρειον μέρος, ἔνθα καὶ οἱ ἡγεμονεύσαντες τοῦ Βυζαν
τίου κατέκειντο, Εὐφημίας τῆς Μάρτυρος τὸν οἶκον
προσαγορεύσας, κατ' αὐτὸν τὸν καιρὸν μαρτυρησάσης αὐτῆς. Ἐκεῖ τοίνυν τὸν ἐπίλοιπον χρόνον τῆς
Ιερατείας τελέσας, Τίτον διάδοχον καταλιμπάνει, ὅς,
(i) Vide Constantinopol. Christ. lib. ut, sect. 16,
facto, tredecim martyrum reliquiæ deposita sunt:
in area autem plumbea solus depositus est Adrianus Nataliæ vir, quæ quidem sepulcra omnia usque ad hæcce tempora prostant in subterraneo
antro, in quo altare erexit Andreas apostolus. Enimvero eorum qui in Christum credunt, plurimo coacto
caelu, cessataque post Zeuxippi obitum Byzantii tyrannide, cum qui Argyropoli Ecclesiæ præerant
multorum locorum essent compotes, et gentilium
ac Judæorum impressiones defugere satagerent, in
mediterraneis juxta Argyropolim aliam erexerunt
ecclesiam, quam postea Constantinus Magnus imperator, in crucis figuram confectam ampliorem fecit,
cum in hac corpus summ recondendum decrevisset.
Verum Byzantio majorem amplitudinem nacto, qui
Constantino adhærebant, imperatorum corpora extra urbem minime esse transferenda subjecere.
Unde locus alius ad imperatorum sepulcra postea
delectus est. Ecclesia autem illa fortibus illis, ac piis
in lege septem pueris et Eleazaro pontifici deinceps dicata est, retenta tamen veteri loci appellatione: Elæon quippe seu Olivetum ab antiquo locus
vocabatur, quod quidem oratorium Athenodorus,
qui post Polycarpum exstitit episcopus, primus incepit, hicque per quadriennium pontificatum
tinuit. Post hos, undecimus Byzantii episcopus
constituitur Euzoius, qui et ipse, cum annos sex
sedisset, Laurentio pontificatum reliquit. Hunc,
post undecim annos sexque menses exactos, excepit Alypius, annis tredecim cum dimidio eo potitus.
Rursum post hunc Pertinax fit episcopus, qui annis novemdecim sedem obtinuit. Hic autem Pertinax vir Romanus et consularis, ac magister mišitum,
cum in difficilem incidisset morbum, atque in Taciæ partibus ea tempestate versaretur, plurimaque
miracula Byzantii fieri a Christianis accepisset, Alypium in Elææ appellata ecclesia episcopum convenit, cujus usus contubernio, illius manus impositione quibus vexabatur doloribus liber factus est,
indeque idolorum abdicato cultu ac errore, militiæque dimmissa prærogativa, baptismo donatus, fide
in Christum eximia, ab Alypii latere non discedebat, a quo presbyterii dignitatem consecutus, in
compunctionis lacrymis singulis diebus exactis,
tandem post Alypii excessum in episcopum ordina.
tur. Cumn porro admodum locuples esset Pertinas,
ecclesiam aliam rursum erexit versus maris littora,
in loco qui Sycæ nuncupatur, Irenes data appellatione quem quidem locum a Christianis in urbis
speciem deinceps effectumn, variis ac compluribus
excitatis ædibus, Constantinus semper Augustus
moenibus postea donavit. Post Pertinacem, in æde
Irenes nuncupata episcopus constituitur Olympia -
nus, in qua per annos undecim sedit. Huic succes -
sor fit Marcus per annos tredecim, post hunc Cyrillianus per annos sedecim, ac deinde Castinus per
annos septem episcopi exstitere. Constantinus igitur primo ipsius anno aliam intra Byzantium erexit
ecclesiam versus aquilonem, ubi (i) Anemoduliumı
prostat, Euphemiæ martyris, quæ ea tempestate
inartyrium obiit, ecclesia appellata. Reliquo igitur
pontificatus tempore ibi exacto, Tilum successorem
reliquit, qui annis triginta quinque cum mensibus
sex expletis, Domitium Probi imperatoris fratrem
successorem constituit, cui post exactos annos viginti quatuor cum sex mensibus, Probus Domitii
filius in pontificatu sufficitur, in quo annos duodecim exegit: post quos Metrophanes, Probi frater, et
Domitii filius, Byzantii fit episcopus, qui per annos decem sedem obtinuit. Qua tempestate Constantinus
semper Augustus cum propter bellum Licinianum Byzantium accessisset, viri conversatione delectatus locorumque contemplata amoenitate, tandem Metrophanis
precibus devicto ac superato Licinio, statin Ronæ pa3.
col. 1071–1072page 21 of 58
PG 92:1071ἔτη λε' καὶ μήνας ς' πληρώσας Δομέτιον τὸν ἀδελφὸν τοῦ Πρόδου του βασιλέως διάδοχον καθίστησιν, καὶ τούτου δὲ κδ' ἔτη πρὸς μησὶν ἐξ τελέσαντος, Πρόβος ὁ Δομετίου υἱὸς διαδέχεται τὴν ἱερωσύνην ἕως πληρώσεως ἐτῶν δώδεκα· μεθ' ὧν Μητροφάντης ἀδελφὸς Πρόβου, καὶ Δομετίου υἱὸς, ἐπίσκοπος του Βυζαντίου καθίσταται δέκα έτη προσμείνας τῇ ἱερα τείχ. Ἐφ' οὗπερ καὶ Κωνσταντῖνος ὁ ἀεισέβαστος ἕνεκεν τῆς πρὸς Λικίνιον παρατάξεως καταλαβὼν τὸ Βυζάντιον, καὶ ἀρεσθεὶς τῇ τοῦ ἀνδρὸ; σεμνότητα, καὶ τὴν τῶν τόπων εὐκοσμίαν ἐννοήσας, τέως ταῖς εὐχαῖς τοῦ Μητροφάνους ἐγκρατὴς τοῦ κατὰ Λικίνιον πολέμου ἐγένετο, καὶ εὐθὺς τὰ τῆς Ῥώμης βασίλεια εἰς τὸ Βυζάντιον μετατίθησιν, τείχεσίν τε αὐτὴν ὀχυρώσας, καὶ ὁρόφοις, παροχάς τε δαψιλεῖς τοῖς πολίταις χαρισάμενος, κατὰ τὴν αὐτοῦ ἐπωνυμίαν. Ταῦτα ὁ πανάρετος Δωρόθεος ἐν Ῥωμαϊκοῖς συγγράμμασιν καταλέλοιπεν, ἀντεϋλή θησάν τε καὶ παρ' ἡμῶν ἐν ὑπατείᾳ Φιλοξένου καὶ Πρόβου, ἐπη νίκα Ἰωάννης ὁ ἐπίσκοπος Ρώμης ήλυθεν ἐν Κων. σταντινουπόλει. Προτραπείς γὰρ ὑπὸ τοῦ τῆς πό λεως ἀρχιεπισκόπου συλλειτουργῆσαι αὐτῷ ἐν τοῖς Γενεθλίοις τοῦ Χριστοῦ, ἀπηγόρευσεν τοῦτο ποιήσαι, ἐὰν μὴ πρῶτος· τοῦ τῆς πόλεως ἐπισκόπου ἱερα τεύσῃ, ὅσα τε δὴ τῆς Ῥώμης πρὸ Κωνσταντίνου πόλεως ἐπίσκοπον δεξαμένης. Κινήσεως οὖν ἐκ τούτου γεναμένης, ἐκ τῶν συγγραμμάτων του μεγάλου Δωροθέου την σύστασιν οἱ Κωνσταντινουπόλεως ἐποιοῦν το, δεικνύοντες προγενεστέραν της Ρώμης τὴν Κωνσταντινουπόλεως εἶναι ἐπισκοπήν. Ιωάννης δὲ ὁ Ρωμαίων ἐπίσκοπος τὸ μὲν σύγγραμμα Δωροθέου ἀληθὲς εἶναι διεβεβαιοῦτο, προτιμάσθαι δὲ τοῦ τῆς πόλεως ἐπισκόπου ἔλεγεν, διὰ τοῦ κορυφαιοτάτου τῶν ἀποστόλων τὸν τόπον ἐπέχειν, καὶ τούτου ἕνεκεν τὰ πρωτεία αὐτῷ παρεχωρήθη, οὐ μὴν διὰ τὸ προϋπάρχειν τὴν τῆς Ῥώμης ἐπισκοπὴν τῆς Κωνσταντινουπόλεως. Υποκατιὼν δὲ ἐν τοῖς τελευταίοις του συγγράμματος αὐτοῦ ὁ ἱερὸς Δωρόθεος, μνήμην ποιεῖται, καὶ τῶν δώδεκα αποστόλων, σημαίνων ἔνθα ὁ καθεὶς αὐτῶν ἐκήρυξεν, εἰπών Κ. α'. Πέτρον μὲν τὸν ἀπόστολον ἐν Γαλλίᾳ καὶ ἐν τοῖς μεσογαίοις Πόντου, καὶ πᾶσαν τὴν Καππαδοκίαν, καὶ Βιθυνίαν κηρύξας τὸ Εὐαγγέλιον μετὰ τὸ ἐπαναζεῦξαι αὐτὸν ἀπὸ Ἀντιοχείας, ὕστερον δὲ καὶ ἐν τῇ Ἰταλίᾳ πάσῃ καὶ Ρώμῃ, ἔνθα καὶ ὑπὸ Νέρωνας σταυρωθεὶς ἐν αὐτῇ τῇ Ρώμῃ θάπτεται πρὸ τριών Καλανδών Ιουλίων. μ'. ᾿Ανδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ πᾶσαν τὴν παραλίαν τῆς Βιθυνίας τε καὶ Πόντου, Θρᾴκης τε και Σκύθας διήλθεν εὐαγγελιζόμενος τὸν Κύριον. Μετέπειτα ἐπορεύθη ἐν Σεβαστοπόλει τῇ μεγάλη, 435 όπου ή παρεμβολή "Αψαρος, καὶ ὁ Φασι, ποταμ ς, ἔνθα οἱ ἐσώτεροι Αιθίοπες κατοικοῦσιν. Ετάφη ἐν Πατραις της Αχαΐας, σταυρωθείς ὑπὸ Αἰγειάτου. γ΄. Ἰάκωβος δὲ ὁ τοῦ Ζεβεδαίου τὰς δώδεκα φυλές τοῦ Ἰσραὴλ μεθ' ὧν εὐαγγελιζόμενος τὸν Χριστὸν ἀναιρείται μαχαίρα ὑπὸ Ἡρώδου του τετράρχου ἐν Καισαρεία της Παλαιστίνης. δ΄. Ἰωάννης ὁ τούτου ἀδελφὸς, ὃς καὶ Εὐαγγέλιον γεγράφηκεν, ἐν τῇ Ἐφέσῳ κηρύξας τὸν Χριστὸν, ὑπὸ Τραϊανοῦ τοῦ βασιλέω; εἰς Πάτμον τὴν νῆσον, διὰ τὸν λόγον τοῦ Χριστοῦ ἐξορίζεται. Ἐκ ταύτης μετάρσεως γεγονώς, διὸ καὶ λόγο; κεκράτηκεν συν τῷ Ενώχ καὶ τῷ Ἠλίᾳ ἔτι ἐν σαρκὶ αὐτὸν ὑπάρ χειν. ε'. Φίλιππος δὲ ἀπόστολος ἐν Φρυγία κηρύξας το Εὐαγγέλιον, θάπτεται ἐν Ἱεραπόλει μετὰ τῶν ἑπτὰ θυγατέρων αὐτοῦ ὧν Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστὴς ἐν ταῖς Πραξεσιν τῶν ἀποστόλων ἀπεμνημόνευσεν. ς'. Βαρθολομαῖος ὁ ἀπόστολος Ἰνδοῖς τοῖς καὶ λουμένοις Ευδαίμοσιν κηρύξας τὸν Χριστὸν, καὶ δεδωκὼς αὐτοῖς τὸ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγέλιον, ἐκοιμήθη εν Κορβανοπόλει τῆς μεγάλης Άρ μενίας. ζ. Θωμᾶς δὲ ὁ ἀπόστολος Πάρθοις καὶ Μήδοις, καὶ Πέρσαις, καὶ Γερμανοῖς, καὶ Βάκτροις, καὶ Μάγοις κηρύξας τὸ Εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ τελειοῦται ἐν πόλει τῆς Ἰνδίας Καλαμίτῃ λεγω μένη. η. Ματθαῖος δὲ ὁ εὐαγγελιστὴς τῇ Ἐβραΐδι δια λέκτῳ τὸ Εὐαγγέλιον παραδούς, τῇ ἐν ῾Ιεροσολύμοις Ἐκκλησίᾳ κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται ἐν Ιερα πόλει τῆς Συρίας. θ'. Ἰούδας δὲ ὁ Ἰακώβου ἐν πάσῃ τῇ Μεσοπο:2latia Byzantium transtulit, murisque urbe firmata, ne ἔτη λε' καὶ 436 μήνας ς' πληρώσας Δομέτιον τὸν
tectis, congiariisque uberrimis civibus donatis, n10- ἀδελφὸν τοῦ Πρόδου του βασιλέως διάδοχον καθίστη
men illi suuin indidit. Hec ab omni virtutum genere σιν, καὶ τούτου δὲ κδ' ἔτη πρὸς μησὶν ἐξ τελέσαντος,
insigni Dorotheo in commentariis Latinis relicta, a Πρόβος ὁ Δομετίου υἱὸς διαδέχεται τὴν ἱερωσύνην
nobis excerpta sunt Philoxeno et Probo coss. quando ἕως πληρώσεως ἐτῶν δώδεκα· μεθ' ὧν Μητροφάντης
Constantinopolim venit Joannes Romæ episcopus. ἀδελφὸς Πρόβου, καὶ Δομετίου υἱὸς, ἐπίσκοπος του
Persuasus enim ab urbis archiepiscopo, ut secum in Βυζαντίου καθίσταται δέκα έτη προσμείνας τῇ ἱερα
Christi Natalitio sacris operaretur, id facere renuit, τείχ. Ἐφ' οὗπερ καὶ Κωνσταντῖνος ὁ ἀεισέβαστος
nisi ante urbis episcopum primus ipse sacra face- ἕνεκεν τῆς πρὸς Λικίνιον παρατάξεως καταλαβὼν τὸ
ret, utpote Roma ante urbem Constantinopolitanam Βυζάντιον, καὶ ἀρεσθεὶς τῇ τοῦ ἀνδρὸ; σεμνότητα,
episcopum nacta. Ex hisce igitur oborta conten- καὶ τὴν τῶν τόπων εὐκοσμίαν ἐννοήσας, τέως ταῖς
tione, convenere Constantinopolitani, ostendereque εὐχαῖς τοῦ Μητροφάνους ἐγκρατὴς τοῦ κατὰ Λικίex magni Dorothei Commentariis Romano antiquio- νιον πολέμου ἐγένετο, καὶ εὐθὺς τὰ τῆς Ῥώμης
rem esse episcopatum Constantinopolitanum. Joan· βασίλεια εἰς τὸ Βυζάντιον μετατίθησιν, τείχεσίν τε
nes quidem Romanorum episcopus Dorothei scripta αὐτὴν ὀχυρώσας, καὶ ὁρόφοις, παροχάς τε δαψιλεῖς
vera esse asseruit, præferri tamen se debere quod τοῖς πολίταις χαρισάμενος, κατὰ τὴν αὐτοῦ ἐπωνυ
principis apostolorum locum toneret contenfit, μίαν. Ταῦτα ὁ πανάρετος Δωρόθεος ἐν Ῥωμαϊκοῖς
cujus tandem rei gratia prærogativa ipsi est con- συγγράμμασιν καταλέλοιπεν, ἀντεϋλή θησάν τε καὶ
cessa, non autem quod Romanus episcopatus ante παρ' ἡμῶν ἐν ὑπατείᾳ Φιλοξένου καὶ Πρόβου, ἐπηConstantinopolitanum præexstiterit. Jam vero sanctus νίκα Ἰωάννης ὁ ἐπίσκοπος Ρώμης ήλυθεν ἐν Κων.
Dorotheus in operis sui extremo duodecim aposto- σταντινουπόλει. Προτραπείς γὰρ ὑπὸ τοῦ τῆς πό
lorum mentionem præterea egit, ubi quibus locis, λεως ἀρχιεπισκόπου συλλειτουργῆσαι αὐτῷ ἐν τοῖς
eorum singuli Christum annuntiarint indicat, seri- Γενεθλίοις τοῦ Χριστοῦ, ἀπηγόρευσεν τοῦτο ποιήσαι,
bens:
ἐὰν μὴ πρῶτος· τοῦ τῆς πόλεως ἐπισκόπου ἱερα
τεύσῃ, ὅσα τε δὴ τῆς Ῥώμης πρὸ Κωνσταντίνου πόλεως ἐπίσκοπον δεξαμένης. Κινήσεως οὖν ἐκ τούτου
γεναμένης, ἐκ τῶν συγγραμμάτων του μεγάλου Δωροθέου την σύστασιν οἱ Κωνσταντινουπόλεως ἐποιοῦντο, δεικνύοντες προγενεστέραν της Ρώμης τὴν Κωνσταντινουπόλεως εἶναι ἐπισκοπήν. Ιωάννης δὲ ὁ
Ρωμαίων ἐπίσκοπος τὸ μὲν σύγγραμμα Δωροθέου ἀληθὲς εἶναι διεβεβαιοῦτο, προτιμάσθαι δὲ τοῦ τῆς
πόλεως ἐπισκόπου ἔλεγεν, διὰ τοῦ κορυφαιοτάτου τῶν ἀποστόλων τὸν τόπον ἐπέχειν, καὶ τούτου ἕνεκεν
τὰ πρωτεία αὐτῷ παρεχωρήθη, οὐ μὴν διὰ τὸ προϋπάρχειν τὴν τῆς Ῥώμης ἐπισκοπὴν τῆς Κωνσταν
τινουπόλεως. Υποκατιὼν δὲ ἐν τοῖς τελευταίοις του συγγράμματος αὐτοῦ ὁ ἱερὸς Δωρόθεος, μνήμην ποιεῖται, καὶ τῶν δώδεκα αποστόλων, σημαίνων ἔνθα ὁ καθεὶς αὐτῶν ἐκήρυξεν, εἰπών·
1. Petrum quidem in Gallia, et in mediterraneis
Ponti regionibus, ac in universa Cappadocia et Bi
thynia prædicasse Evangelium, postquam Antiochia
reversus est, ac postmodum in universa Italia èt
Romæ, ubi a Nerone in crucem actus, in cadem urbe sepultus est tertio Kalendas Julias.
2. Andreas illius frater oram universam maritimam Bithynia: Ponti, et Thraciæ, ac Scythas præterea. peragravit, Christum annuntians. Postea in
magnam Sebastopolim profectus est, ubi castra
sunt Apsarus dicta, et Phasis fluvius, ubi interiores
Æthiopes habitant. Sepultus est Patris Achaiæ
urbe, cum ab Ægeate in crucem actus fuisset,
3. Jacobus Zebedæi filius, duodecim tribus Israel
emensus, Christum annuntians gladio interlicitur ab Herode tetrarcha, Cæsareæ urbe PalæstiΚ.
4. Joannes illius frater, qui et Ephesi Evangelium conscripsit, dum Christum prædicat, a Trajano imperatore in insulam Patmum propter verbum
Christi in exsilium mittitur. Ex hac porro translatione, fama exstitit cum Enoch et Elia adhuc in
carne ipsum exsistere.
5. Philippus apostolus cum in Phrygia Evangelium annuntiasset, sepelitur Hierapoli cum septem
suis sororibus, quarum meminit Lucas in Actis
apostolorum.
6. Bartholomaeus, apostolus, Indis, qui Felices
vocantur, predicato Evangelio, iisque daio Matthiaei
Evangelio, martyr obit Carbanopoli magnæ Armenie urbe.
7. Thomas apostolus, Parthis, Medis, Persis,
Germanis, Bactris et Magis annuntiato Christi
Evangelio, martyrium patitur Calamitæ Indiæ urbe
sic appellata.
8. Matthæus evangelista lingua Hebraica Evangehum tradidit Ecclesiae Hierosolymitante, predicans
Christum, ac martyrio vitam finivit Hierapoli urbe
Syriæ.
9. Judas Jacobi filius in universa Mesopotamia
α'. Πέτρον μὲν τὸν ἀπόστολον ἐν Γαλλίᾳ καὶ ἐν
τοῖς μεσογαίοις Πόντου, καὶ πᾶσαν τὴν Καππαδοκίαν,
καὶ Βιθυνίαν κηρύξας τὸ Εὐαγγέλιον μετὰ τὸ ἐπαναζεύξαι αὐτὸν ἀπὸ Ἀντιοχείας, ὕστερον δὲ καὶ ἐν τῇ
Ἰταλίᾳ πάσῃ καὶ Ρώμῃ, ἔνθα καὶ ὑπὸ Νέρωνας
σταυρωθεὶς ἐν αὐτῇ τῇ Ρώμῃ θάπτεται πρὸ τριών
Καλανδών Ιουλίων.
μ'. ᾿Ανδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ πᾶσαν τὴν παραλίαν
τῆς Βιθυνίας τε καὶ Πόντου, Θρᾴκης τε και Σκύθας
διήλθεν εὐαγγελιζόμενος τὸν Κύριον. Μετέπειτα
ἐπορεύθη ἐν Σεβαστοπόλει τῇ μεγάλη, 435 όπου
ή παρεμβολή "Αψαρος, καὶ ὁ Φασι, ποταμ ς, ἔνθα
οἱ ἐσώτεροι Αιθίοπες κατοικοῦσιν. Ετάφη ἐν Πατραις
της Αχαΐας, σταυρωθείς ὑπὸ Αἰγειάτου.
γ΄. Ἰάκωβος δὲ ὁ τοῦ Ζεβεδαίου τὰς δώδεκα φυλές
τοῦ Ἰσραὴλ μεθ' ὧν εὐαγγελιζόμενος τὸν Χριστὸν
ἀναιρείται μαχαίρα ὑπὸ Ἡρώδου του τετράρχου ἐν
Καισαρεία της Παλαιστίνης.
δ΄. Ἰωάννης ὁ τούτου ἀδελφὸς, ὃς καὶ Εὐαγγέλιον
γεγράφηκεν, ἐν τῇ Ἐφέσῳ κηρύξας τὸν Χριστὸν,
ὑπὸ Τραϊανοῦ τοῦ βασιλέω; εἰς Πάτμον τὴν νῆσον,
διὰ τὸν λόγον τοῦ Χριστοῦ ἐξορίζεται. Ἐκ ταύτης
μετάρσεως γεγονώς, διὸ καὶ λόγο; κεκράτηκεν συν
τῷ Ενώχ καὶ τῷ Ἠλίᾳ ἔτι ἐν σαρκὶ αὐτὸν ὑπάρ
χειν.
ε'. Φίλιππος δὲ ἀπόστολος ἐν Φρυγία κηρύξας το
Εὐαγγέλιον, θάπτεται ἐν Ἱεραπόλει μετὰ τῶν ἑπτὰ
θυγατέρων αὐτοῦ ὧν Λουκᾶς ὁ εὐαγγελιστὴς ἐν ταῖς
Πραξεσιν τῶν ἀποστόλων ἀπεμνημόνευσεν.
ς'. Βαρθολομαῖος ὁ ἀπόστολος Ἰνδοῖς τοῖς καὶ
λουμένοις Ευδαίμοσιν κηρύξας τὸν Χριστὸν, καὶ
δεδωκὼς αὐτοῖς τὸ κατὰ Ματθαῖον Εὐαγγέλιον,
ἐκοιμήθη εν Κορβανοπόλει τῆς μεγάλης Άρ
μενίας.
ζ. Θωμᾶς δὲ ὁ ἀπόστολος Πάρθοις καὶ Μήδοις,
καὶ Πέρσαις, καὶ Γερμανοῖς, καὶ Βάκτροις, καὶ
Μάγοις κηρύξας τὸ Εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ
τελειοῦται ἐν πόλει τῆς Ἰνδίας Καλαμίτῃ λεγω
μένη.
η. Ματθαῖος δὲ ὁ εὐαγγελιστὴς τῇ Ἐβραΐδι διαλέκτῳ τὸ Εὐαγγέλιον παραδούς, τῇ ἐν ῾Ιεροσολύμοις
Ἐκκλησίᾳ κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται ἐν Ιεραπόλει τῆς Συρίας.
θ'. Ἰούδας δὲ ὁ Ἰακώβου ἐν πάσῃ τῇ Μεσοπο:2-
col. 1073–1074page 22 of 58
PG 92:1073μία κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται ἐν Ἐδέσσῃ, καὶ ἐκεῖ θάπτεται. ι. Σίμων δὲ ὁ ἐπικληθεὶς Ἰούδας ἐν Ἐλευθεροπόλει, καὶ ἀπὸ Γάζης ἕως Αἰγύπτου κηρύξας τὸν Χριστὸν, θάπτεται ἐν τῇ Οστρακίνῃ πόλει τῆς Αἰγύπτου, σταυρωθεὶς ἐπὶ Τραϊανοῦ τοῦ βασι λέως. τα'. Ματθίας δὲ ἡ συγκαταριθμηθεὶς τοῖς ἕνα δεκα ἀποστόλοις, ἀντὶ Ἰούδα τῇ πρώτη Αιθιοπία κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται καὶ θάπτεται ἐκεῖ. ιβ. Σίμων δὲ ὁ Ζηλωτὴς πᾶσαν τὴν Μαυριτανίαν, καὶ τὴν τῶν Ἀφρῶν χώραν διελθὼν, καὶ κηρύ ξας τὸν Χριστὸν, ὕστερον δὲ καὶ ἐν Βριττανία σταυρωθεὶς ὑπ' αὐτῶν, καὶ τελειωθείς θάπτεται ἐκεῖ. μετ Ταῦτα ἡμῖν ὁ Δωρόθεος ἐξ Ελληνικῶν καὶ Ἑβραϊκῶν συνήγαγεν, καὶ παρέδωκεν ῾Ρωμαϊκοῖς ὑπομνήμασιν, ἅπερ ἡμεῖς ὡς χρηστα, καὶ εὐπαράδεκτα συναγαγόντες, ἐμφανῆ πεποιήκαμεν, ὅπως τε ἡ ἔναρξις τῆς ἐπισκοπῆς Κωνσταντινουπόλεως γέγονεν, 436 ἐξ οπου τε γένους ὁ Μητροφάνης κατήγετο. Ευρομεν καὶ ταῦτα ἐν τοῖς ἱστορικοῖς συγγράμμασιν του λεχθέντος θείου ἀνδρὸς Δωροθέου, ὅτι ὁ Σίμων ὁ Κυρηναῖος ἐσταυρώθη ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· καὶ ὅτι περ ὁ Ἱερεμίας ἱερεὺς ὢν καὶ προφήτης θείῳ Πνεύ ματι προθεωρήσας καὶ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ αἰχμαλωσίαν, μετὰ τὴν τελευτὴν Ἰωσίου τοῦ βασιλέως Ἰουδαίας, ἄρας τὴν σκηνὴν τὴν Μωσαϊκὴν, καὶ τὴν κιβωτὸν τῆς διαθήκης, καὶ πάντα τὰ ἅγια τὰ ἐν αὐτῇ, καὶ πάντα τὰ σκεύη ἃ Μωσης κατεσκεύασεν, ἐλθὼν εἰς τὸ ὄρος Νασάου ἔνθα ὁ Μωσῆς αὐτὸς ἐτάφη, εὗρεν σπήλαιον, κακεῖ πάντα ἀπέθετο, καὶ ηύξατο εὐχὴν, ὥστε μὴ φανερωθῆναι αὐτά, ἕως συντελείας τοῦ αἰῶνος. Καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ἀγνώριστος ἐγένετο καὶ αὐτοῖς τοῖς ἱερεῦσιν ἅμα τῷ Ἱερεμίᾳ ἀποθεμένοις αὐτά. Σὺν οἷς καὶ ταῦτα εὑρήκαμεν· ἐπὶ ὑπα τείας Γάλβου καὶ Σύλλα, ἐπὶ τούτῳ τῷ ὑπάτῳ ὑπὸ κρύους παγωθείσης τῆς λίμνης Γενησαρέτ, ή θυγά της τῆς Ηρωδιάδος κατὰ τέρψιν ἐπὶ τοῦ πάγους ἐπέβαινεν. Τοῦ δὲ πάγου διαθρυθέντος, τὸ σῶμα αὐτῆς κατεπόθη ὑπὸ τοῦ πάγους ἄνωθεν ἐμφυέντος. ῾Η δὲ Ηρωδιάς ἐπὶ τῶν γονάτων αὐτῆς ἀποθεμένη τὴν κεφαλὴν τῆς θυγατρός, κλαίουσα, ώμολόγει δια τοῦ αἰτήσασθαι αὐτὴν τὴν κεφαλήν Ιωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ τοῦτο ὑπέμεινεν. Καὶ Ηρώδης δὲ κατά ταύτην βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων τετραρχήσας ἀπὸ έθανεν σκωληκόβρωτος γενόμενος. Εκληρονόμησεν δὲ τὸν Ηρώδην ο Πιλάτος, καθότι * κατοφθαλμοὺς Ηρώδου· καὶ οἱ τέσσαρες υἱοὶ αὐτοῦ, καὶ αὐτὴ ἡ Ηρωδιάς, ἐξ ἧς ἔσχεν αὐτοὺς, σκωληκόβρωτοι γενό μενοι ἐξέψυξαν. Προκόπιος τοίνυν τις τοῦ πρεσβυτερίου ἠξιώμενος, βίῳ τε καὶ λόγω εὐσεβείας, δια πρέψας, καὶ πάσῃ τῇ περὶ τὰς Γραφὰς ἐμμελείᾳ τε καὶ ἐμπειρίᾳ ἀεὶ ἐνασκηθεὶς, καὶ ἐντυχηκὼς ταῖς ἱστορικαῖς συγγραφαῖς τοῦ ἁγιωτάτου καὶ μακαριωτάτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος Δωροθέου, ταῦτα πάντα ἡμῖν ἐγγράφως καταλέλοιπεν. Χάρις τοίνυν νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνα; τῶν αἰώνων. Αμήν. αὐτοῦ τοῖ; πόνοις, καὶ τῇ ἀθανάτῳ μνήμη, 11. Επίσκοπος Σόλων. 15. Λουκᾶς εὐαγγελιστής· οὗτοι οἱ ιε' ἐκ τῶν σ' τυγχανόντων διασκορπισθέντων ἐπὶ τῷ ῥήματι δ εἶπεν ὁ Κύριος· Εάν μή τις φάγῃ τὴν σάρκα, καὶ πίῃ μου αἷμα, οὐκ ἔστιν μου ἄξιος. Αλλ' ὁ μὲν διὰ Πέτρου, ὁ δὲ διὰ Παύλου πάλιν ἐπανακάμψαντες πρὸς Κύριον εὐαγγελίζεσθαι καταξιοῦνται, ὑπὲρ οὗ ἐμαρτύρησαν, ὁ μὲν πυρποληθεὶς, ὁ δὲ σταυρωθεὶς ἐπὶ ἐλαίας. 18. Κλήμης, 20. Επίσκ. Παννονίας. 24. Βαρταβάς. 26. Ερμογένης, οὗτος ὁμόφρων αὐτοῦ γέγονεν. 28. Απέλλης. 31. Επίσκ... Τάρσου. 32. Αγαβος ὁ προφήτης. 35. Ρούφος. 34. Επ. Υρκανίας. 35. Μάρθων. 37. Πάτροκλος. 38. Επ. Φιλίππων. 43. Ηρωδίων. 44. Λούκιος. 48. Τερέντιος. 49. Βηρύτου. 55. Δυρρα χίου. 56. Μάρκος. 59. Ἰοῦστος ἐπίσκ. Ελευθ. 58. ᾿Αρτεμάς. 59. Επ. Σαρδανίας. 69. Σπούδης. Πρίσκος, οὗ μέμνηται ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τιμόθεον β' Επιστολῇ, ὃς ἐπίσκοπος Χαλκίδος ἐγένετο. Κηφᾶς, ἂν ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν ᾿Αντιοχείᾳ ἤλεγξεν· οὗτος ἐπίσκοπος Και λωνείας ἐγένετο. Ἰγνάτιος ὁ θεοφόρος, ὁ γενόμενος Αντιοχείας ἐπίσκοπος, ὃς ἐν Ῥώμῃ ἐπὶ Τραϊανοῦ θη ριομαχεῖ. Σίμων ὁ ἀγγαρευθεὶς ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν τοῦ Κυρίου, ὁ καὶ σταυρωθεὶς ὑπὲρ Χριστοῦ τελειοῖCHRONIC PASCHALIS.
μία κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται ἐν Ἐδέσσῃ, καὶ annuntiato Christo martyrium passus Edessa, ibi
ἐκεῖ θάπτεται.
ι. Σίμων δὲ ὁ ἐπικληθεὶς Ἰούδας ἐν Ἐλευθε
ροπόλει, καὶ ἀπὸ Γάζης ἕως Αἰγύπτου κηρύξας
τὸν Χριστὸν, θάπτεται ἐν τῇ Οστρακίνῃ πόλει
τῆς Αἰγύπτου, σταυρωθεὶς ἐπὶ Τραϊανοῦ τοῦ βασιλέως.
τα'. Ματθίας δὲ ἡ συγκαταριθμηθεὶς τοῖς ἕνα
δεκα ἀποστόλοις, ἀντὶ Ἰούδα τῇ πρώτη Αιθιοπία
κηρύξας τὸν Χριστὸν, τελειοῦται καὶ θάπτεται
ἐκεῖ.
ιβ. Σίμων δὲ ὁ Ζηλωτὴς πᾶσαν τὴν Μαυριτανίαν,
καὶ τὴν τῶν Ἀφρῶν χώραν διελθὼν, καὶ κηρύ
ξας τὸν Χριστὸν, ὕστερον δὲ καὶ ἐν Βριττανία
σταυρωθεὶς ὑπ' αὐτῶν, καὶ τελειωθείς θάπτεται
ἐκεῖ.
humatur.
10. Simon, cognominatus Judas, Eleutheropoli,
et a Gaza usque in Ægyptum prædicato Christo
humo conditur Ostracinæ urbe Ægypti, crucifixus
Trajano imperante.
11. Matthias duodecim discipulis loco Judæ annumeratus,cum in prima Ethiopia Christum prædicasset, martyrium passus ibi sepultus est.
12. Simon Zelotes, universa Mauritania percursa,
Christoque in ea prædicato, postmodum in Britanniam profectus. martyr electus, ibi sepelitur.
Hæc in Latinis suis Commentariis, ex Graecorum
et Judæorum scriptis collecta nobis tradidit Dorotheus quæ quidem velut bona et probe accepta simul congesta in publicum emisimus, ut vel inde
Constantinopolitani" episcopatus pateret initium,
quove ex genere ortus esset Metrophanes. Inveninius præterea in historicis prædicti divini viri Dorothei libris, Simnonem Cyrenaeum pro Christo fuisse crucifixum: ac Jeremiam pontificem et prophetam, divino allatum Spiritu, Hierosolymitana previsa captivitate,post Josiæ regis Judææ obitum, Moysis tabernaculo, arcaque testamenti, et sacris omnibus
que in eo recondita erant, ac vasis universis a Moyse
confectis sublatis, cum venisset in montem Nabaou, invenisse antrum, ubi ipse Moyses sepultus
fuerat, in illoque omnia ista deposuisse, ac preces
fudisse, ut ea usque ad saeculi consummationem non
revelarentur. Unde hactenus locus ille incognitus
mansit pontificibus, atque ipsi adeo qui ea deposuerat Jeremiæ. Cum iis et ista reperimus, Galba
et Sylla coss. [An. Chr. 54), pre frigore conglaciato lacu Genesareth, Herodiadis filiam ludicri gratia
in glaciem descendisse, eaque disrupta, ac facto
hiatu, illius corpus fuisse absumptum, glacie desuper coalescente: Herodiadem vero, sumptu intra genua filiæ capite, confessam esse cum ejulatu
id,se perpessam quod Joannis Baptistae caput μετ
tiisset. Quin et ipse perinde erodes Judeorum
rex ac tetrarcha a vermibus corrosus periit. Herodis autem hæreditatem adiit Pilatus, ut qui Herodi
invideret. Sed et quatuor illius filii, ipsaque Herodias ex qua hos susceperat, vermibus consumpti
pariter perierunt. Procopius quidam presbyterii
dignitate donatus, vitæ sanctitate ac eloquentia
præstans, et in omni circa disciplinas concinnitate
et experientia semper versatus, cum in historicos
sanctissimi et beatissimi episcopi et martyris Dorothei commentarios incidisset, hæc omnia scriptis
nobis reliquit. Gratias igitur agamus illius laboribus
et immortali memoriæ, nunc et semper et in sæcula seculorum. Amen.
Ταῦτα ἡμῖν ὁ Δωρόθεος ἐξ Ελληνικῶν καὶ Ἑβραῖ·
κῶν συνήγαγεν, καὶ παρέδωκεν ῾Ρωμαϊκοῖς ὑπομνή
μασιν, ἅπερ ἡμεῖς ὡς χρηστα, καὶ εὐπαράδεκτα
συναγαγόντες, ἐμφανῆ πεποιήκαμεν, ὅπως τε ἡ
ἔναρξις τῆς ἐπισκοπῆς Κωνσταντινουπόλεως γέγονεν,
436 ἐξ οπου τε γένους ὁ Μητροφάνης κατήγετο.
Ευρομεν καὶ ταῦτα ἐν τοῖς ἱστορικοῖς συγγράμμασιν
του λεχθέντος θείου ἀνδρὸς Δωροθέου, ὅτι ὁ Σίμων
ὁ Κυρηναῖος ἐσταυρώθη ὑπὲρ τοῦ Χριστοῦ· καὶ ὅτι
περ ὁ Ἱερεμίας ἱερεὺς ὢν καὶ προφήτης θείῳ Πνεύ
ματι προθεωρήσας καὶ τὴν τῆς Ἱερουσαλήμ αίχμαλωσίαν, μετὰ τὴν τελευτὴν Ἰωσίου τοῦ βασιλέως
Ἰουδαίας, ἄρας τὴν σκηνὴν τὴν Μωσαϊκὴν, καὶ τὴν
κιβωτὸν τῆς διαθήκης, καὶ πάντα τὰ ἅγια τὰ ἐν
αὐτῇ, καὶ πάντα τὰ σκεύη ἃ Μωσης κατεσκεύασεν,
ἐλθὼν εἰς τὸ ὄρος Νασάου ἔνθα ὁ Μωσῆς αὐτὸς ἐτάφη,
εὗρεν σπήλαιον, κακεῖ πάντα ἀπέθετο, καὶ ηύξατο
εὐχὴν, ὥστε μὴ φανερωθῆναι αὐτά, ἕως συντελείας
τοῦ αἰῶνος. Καὶ ἔκτοτε ὁ τόπος ἀγνώριστος ἐγένετο
καὶ αὐτοῖς τοῖς ἱερεῦσιν ἅμα τῷ Ἱερεμίᾳ ἀποθεμέ
νοις αὐτά. Σὺν οἷς καὶ ταῦτα εὑρήκαμεν· ἐπὶ ὑπα
τείας Γάλβου καὶ Σύλλα, ἐπὶ τούτῳ τῷ ὑπάτῳ ὑπὸ
κρύους παγωθείσης τῆς λίμνης Γενησαρέτ, ή θυγάτης τῆς Ηρωδιάδος κατὰ τέρψιν ἐπὶ τοῦ πάγους
ἐπέβαινεν. Τοῦ δὲ πάγου διαθρυθέντος, τὸ σῶμα
αὐτῆς κατεπόθη ὑπὸ τοῦ πάγους ἄνωθεν ἐμφυέντος.
῾Η δὲ Ηρωδιάς ἐπὶ τῶν γονάτων αὐτῆς ἀποθεμένη
τὴν κεφαλὴν τῆς θυγατρός, κλαίουσα, ώμολόγει δια
τοῦ αἰτήσασθαι αὐτὴν τὴν κεφαλήν Ιωάννου τοῦ
Βαπτιστοῦ τοῦτο ὑπέμεινεν. Καὶ Ηρώδης δὲ κατά
ταύτην βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων τετραρχήσας ἀπὸ
έθανεν σκωληκόβρωτος γενόμενος. Εκληρονόμησεν
δὲ τὸν Ηρώδην ο Πιλάτος, καθότι * κατοφθαλμοὺς
Ηρώδου· καὶ οἱ τέσσαρες υἱοὶ αὐτοῦ, καὶ αὐτὴ ἡ
Ηρωδιάς, ἐξ ἧς ἔσχεν αὐτοὺς, σκωληκόβρωτοι γενόμενοι ἐξέψυξαν. Προκόπιος τοίνυν τις τοῦ πρεσβυτερίου ἠξιώμενος, βίῳ τε καὶ λόγω εὐσεβείας, δια
πρέψας, καὶ πάσῃ τῇ περὶ τὰς Γραφὰς ἐμμελείᾳ τε
καὶ ἐμπειρίᾳ ἀεὶ ἐνασκηθεὶς, καὶ ἐντυχηκὼς ταῖς
ἱστορικαῖς συγγραφαῖς τοῦ ἁγιωτάτου καὶ μακαριω
τάτου ἐπισκόπου καὶ μάρτυρος Δωροθέου, ταῦτα
πάντα ἡμῖν ἐγγράφως καταλέλοιπεν. Χάρις τοίνυν
νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνα; τῶν αἰώνων. Αμήν.
αὐτοῦ τοῖ; πόνοις, καὶ τῇ ἀθανάτῳ μνήμη,
Prostat in cod. Reg. 11 Mbccccx, fol. 257, brevior indiculus Lxx apostolorum, cujus auctor lippolytus
Tyri episcopus dicitur, eadem serie qua apud Dorotheum, ex quo variantes aliquot lectiones hic apponimus,
ne quid in hisce lector desideret. 11. Επίσκοπος Σόλων. 15. Λουκᾶς εὐαγγελιστής· οὗτοι οἱ ιε' ἐκ τῶν σ'
τυγχανόντων διασκορπισθέντων ἐπὶ τῷ ῥήματι δ εἶπεν ὁ Κύριος· Εάν μή τις φάγῃ τὴν σάρκα, καὶ πίῃ
μου αἷμα, οὐκ ἔστιν μου ἄξιος. Αλλ' ὁ μὲν διὰ Πέτρου, ὁ δὲ διὰ Παύλου πάλιν ἐπανακάμψαντες πρὸς
Κύριον εὐαγγελίζεσθαι καταξιοῦνται, ὑπὲρ οὗ ἐμαρτύρησαν, ὁ μὲν πυρποληθεὶς, ὁ δὲ σταυρωθεὶς ἐπὶ ἐλαίας.
18. Κλήμης, 20. Επίσκ. Παννονίας. 24. Βαρταβάς. 26. Ερμογένης, οὗτος ὁμόφρων αὐτοῦ γέγονεν. 28.
Απέλλης. 31. Επίσκ... Τάρσου. 32. Αγαβος ὁ προφήτης. 35. Ρούφος. 34. Επ. Υρκανίας. 35. Μάρθων.
37. Πάτροκλος. 38. Επ. Φιλίππων. 43. Ηρωδίων. 44. Λούκιος. 48. Τερέντιος. 49. Βηρύτου. 55. Δυρρα
χίου. 56. Μάρκος. 59. Ἰοῦστος ἐπίσκ. Ελευθ. 58. ᾿Αρτεμάς. 59. Επ. Σαρδανίας. 69. Σπούδης.
in
437 Habetur præterea alia series eorumdem Lxx Christi discipulorum in Chronico ms. Symeonis Logothetæ,
qua iidem qui a Dorotheo et Hippolyto recensentur, aliquot tamen omissis, aliis substitutis, qui non habentur apud Dorotheum. li sunt: Πρίσκος, οὗ μέμνηται ἀπόστολος Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Τιμόθεον β' Επιστολῇ,
ὃς ἐπίσκοπος Χαλκίδος ἐγένετο. Κηφᾶς, ἂν ὁ ἀπόστολος Παῦλος ἐν ᾿Αντιοχείᾳ ἤλεγξεν· οὗτος ἐπίσκοπος Και
λωνείας ἐγένετο. Ἰγνάτιος ὁ θεοφόρος, ὁ γενόμενος Αντιοχείας ἐπίσκοπος, ὃς ἐν Ῥώμῃ ἐπὶ Τραϊανοῦ θηριομαχεῖ. Σίμων ὁ ἀγγαρευθεὶς ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν τοῦ Κυρίου, ὁ καὶ σταυρωθεὶς ὑπὲρ Χριστοῦ τελειοῖ
XII
col. 1077–1078page 24 of 58
XI
PG 92:1077ἅγιον Πέτρον ὁ Κύριος οἰκείαις χερσὶ ἐβάπτισεν, Πέτρος δὲ ᾿Ανδρέαν, καὶ ᾿Ανδρέας Ιάκωβον καὶ Ιωάννην. Οὗτος δὲ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀποστόλους· καὶ ὅτι τὴν Δέσποιναν ἡμῶν Θεοτόκον Ἰωάν νης σὺν τῷ Πέτρῳ ἐβάπτισεν. Καὶ προθεὶς ὅτι ἀνε ψιὸς ἦν ὁ Θεολόγος τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ κατὰ σάρκα. Ο γὰρ Ἰωσὴφ ὁ μνηστήρ τῆς παρθένου, τέσσαρας υἱοὺς ἔσχεν ἐκ τῆς βιωτικῆς αὐτοῦ γυναικὸς, Ἰάκωβον, Σίμωνα, Ἰούδαν καὶ Ἰωσῆ, καὶ ὁμώνυμον τῇ μητρί, ἥντινα ἐξέδοτο Ἰωσὴφ πρὸς γάμον τῷ Ζεβεδαίῳ. Μεθ' ἧς ἔτεκεν ὁ Ζεβεδαίος Ιά κωδον καὶ τὸν εὐαγγελιστὴν Ἰωάννην, ὃς τρεῖς μη τέρας ἔσχεν ἐπὶ τῆς γῆς, τὴν Σαλώμην, ἐξ ἧς καὶ γεγένηται σωματικῶς· δευτέραν δὲ, ὅτι Βροντῆς υἱὸς ἐχρημάτισε νοητῶς παρὰ τοῦ Κυρίου· καὶ τρί την τὴν ἁγίαν Θεοτόκον πνευματικῶς, κατὰ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου ἐπὶ τοῦ σταυροῦ· Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου. Καὶ αὖθις πρὸς τὴν Θεοτόκον· Ιδοὺ ὁ υἱός σου.ἅγιον Πέτρον ὁ Κύριος οἰκείαις χερσὶ ἐβάπτισεν,
Πέτρος δὲ ᾿Ανδρέαν, καὶ ᾿Ανδρέας Ιάκωβον καὶ
Ιωάννην. Οὗτος δὲ τοὺς λοιποὺς πάντας ἀποστό
λους· καὶ ὅτι τὴν Δέσποιναν ἡμῶν Θεοτόκον Ἰωάννης σὺν τῷ Πέτρῳ ἐβάπτισεν. Καὶ προθεὶς ὅτι ἀνεψιὸς ἦν ὁ Θεολόγος τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ
κατὰ σάρκα. Ο γὰρ Ἰωσὴφ ὁ μνηστήρ τῆς Παρθέ
νου, τέσσαρας υἱοὺς ἔσχεν ἐκ τῆς βιωτικῆς αὐτοῦ
γυναικὸς, Ἰάκωβον, Σίμωνα, Ἰούδαν καὶ Ἰωσῆ, καὶ
Toel Oyatepas, 'Esbhp, Oiμap, xx! Σalwμny
ὁμώνυμον τῇ μητρί, ἥντινα ἐξέδοτο Ἰωσὴφ πρὸς
γάμον τῷ Ζεβεδαίῳ. Μεθ' ἧς ἔτεκεν ὁ Ζεβεδαίος Ιάκωδον καὶ τὸν εὐαγγελιστὴν Ἰωάννην, ὃς τρεῖς μητέρας ἔσχεν ἐπὶ τῆς γῆς, τὴν Σαλώμην, ἐξ ἧς καὶ
γεγένηται σωματικῶς· δευτέραν δὲ, ὅτι Βροντῆς
υἱὸς ἐχρημάτισε νοητῶς παρὰ τοῦ Κυρίου· καὶ τρίτην τὴν ἁγίαν Θεοτόκον πνευματικῶς, κατὰ τὸ ῥηθὲν
ὑπὸ τοῦ Κυρίου ἐπὶ τοῦ σταυροῦ· Ἰδοὺ ἡ μήτηρ
σου. Καὶ αὖθις πρὸς τὴν Θεοτόκον· Ιδοὺ ὁ υἱός
σου.
(k) Vide notata ad pag. Chron. 203:
An. 266.
præsertim, solum sanctum Petrum a Domino propriis manibus fuisse baptizatum, Andream vero a
Petro, Jarobum et Joannem ab Andrea, reliquos
autem omnes apostolos ab Joanne: præterea dominam nostram Deiparam a Joanne et sancto Petro
fuisse baptizatam. Addit præterea Theologum Domini nostri Jesu Christi secundum carnem fuisse
consanguineum. Habuit enim Josephus Deiparæ sponsus ex uxore sua sæculari filios quatuor (k), Jacobum, Simonem, Judam, et Jose, tresque filias, Ether,
Thanar, et Salomen eodem quo mater nomine
appellatam, quam Josepho Zebedæo in matrimonium
dedit, cum qua genuit Zebedæus Jacobum et Joannem evangelistam, qui tres in terra matres habuit,
videlicet Salomen, ex qua carnaliter natus est;
alteram, ut qui Filius tonitrui intellectualiter a Dou
mino appellatus est; ac tertiam, sanctam Deiparan
spiritualiter, juxta quod dictum est a Domino in
cruce: Ecce mater tua; et rursus ad Deiparam, Ecce
filius tuus.
439 FRAGMENTUM EX FASTIS CUSPINIANEIS,.
Augurino II et Aratino:
Cornuto et Labo.
Julo et Mamerteno.
Tusco et Sabino.
Rutilo et Viscellino III.
An. 453.
Dextro et Paulo.
Corno II et Rulliano.
Corvino V et Pansa.
An. 483.
Licinio et Cinna.
Cursore I et Maximo.
Claudio et Clepsina.
Clepsina et Bleso.
Gallo et Pictore.
An. 688.
Lepido et Tullo.
Sulla et Pælo.
Cæsare et Turino.
Cicerone et Antonio.
An. 743.
Massala et Quirino.
Rubellio et Saturnino.
Maximo et Tuberone.
Aphricano et Maximo
IN OMISSORUM SPECIMEN.
Druso et Crispino.
An. 789.
Gallieno et Plautio.
Proculo et Nigrino.
Juliano et Asprenate.
Caesare II et Casiano.
Cæsare III et Solo.
Gæsare IV et Saturnino.
T. Claudio et Longo.
T. Claudio II et Vitellio.
Crispo 11 et Tauro.
Venitio et Corvino.
An. 831.
Vespasianus 11 et Titus.
Vespasianus III et Nerva.
Vespasianus IV et Titus II.
Domitianus II et Messalinus.
Vespasianus V et Titus III.
Vespasianus VI et Titus IV.
Vespasianus VII et Titus V.
Vespasianus VIII et Domitianus V.
Commodus et Priscus.
Vespasianus IX et Titus VI.
15. Bruto et Collatino.
246. Publicola et Lucretio.
247. Publicola II et Publilio.
DESCRIPTIO CONSULUM
EX QUO PRIMUM ORDINATI SUNT (a).
248. Lartio et Exquilino.
249. Valerio et Tuberto.
250. Publicola III et Lúcretio II.
(a) Anni ab U. C..Varroniani. Variæ lect. ex cod. Fuxensi.
col. 1079–1080page 25 of 58
231. Menenio 'Agrippa et Postamio.
252. Tricasto et Vistellino.
253. Aurunco et Flavo.
254. Camerino et Longo.
255. Helva et Gemino.
256. Flavo et Sifulo.
257. Atratino et Augurino.
258. Albo et Colimontano.
259. Sabino et Prisco.
260. Colimontano II et Vitellino III.
261. Aurunco II et Vitellino.
262. Macrino et Augurino.
263. Augurino II et Atratio³.
264. Camerino et Flabio'.
265. Tullo et Rufo.
His conss. Romani proceres dicti sunt,
266. Nautio et Rufo.
267. Tusco et Sabino.
26S. Rutilio et Vitcellino.
269. Fabio et Maloginense.
270. Mamerco et Fabio.
271. Fabio et Volesio..
272. Tertullo et Fabio II.
273. Sabino et Fugo³.
274. Cincinnato * et Fabio III.
275. Rutilio et Fabio IV.
276. Æmilio II et Æsculino.
277. Lænate et Publilio³.
278. Tricosto et Structo.
279. Nautio et Publicola.
280. Mallio et Furio.
281. Emilio et Julio.
282. Pinario et Fusco.
440 283. Sabino et Capitolino.
284. Emilio et Valerio.
285. Cœlimontano et Prisco II.
286. Capitolino et Prisco.
287. Æmilio II et Bibulano.
288. Regilliano et Fusco.
289. Capitolino III et Fabio II.
290. Prisco et Albo.
291. Prisco et Elva.
292. Tricipitino et Veturio.
293. Gallo et Camierio.
294. Publicola II et Sabino.
295. Vibulano et Maloginense 1º,
296. Nauto et Atratino".
297. Publilio " et Hilario.
298. Maximo et Verginio”.
299. Rogo et Veturio.
300. Capitolino et Varo.
301. Festo et Quintillo.
302. Lænate et Capitolino. ".
His conss. Decemviri creati priores et poste
riores ann. II.
305. Barbaro et Potito.
306. ermenio et Tricosto 18.
307. Macrino et Julio.
308. Furio et Capitolino.
309. Genucio 18 et Curtio.
His conss. Tribuni plebis facti 111, anno 1.
310. Mugillano et Atratino."
311. Macrino et Capitolino ".
312. Vibulano et Helva.
313. Pacilio et Crasso "8.
314. Macerino et Lanato.
315. Mallio et Capitolino.
His couss. item tribuni plebis u, ann. u.
⚫ Capitulino.
43 Tricasto.
317. Macrino et Fidenate ".
318. Malaginense el Grasso".
319. Julio et Verginio".
320. Capitulino * et Carino.
His conss. item tribuni plebis 111, ann. i.
323. Poeno et Melitono "
324. Crasso et Julio.
325. Tricipitino ** et Fidenate II.
326. Cosso et Poeno.
327. Achilla et Mugilano.
His conss. item tribuni plebis w, annis in.
531. Atratino et Vibulano ".
332. Capitolino et Vibolano *.
His conss. item tribuni plebis 1V, ann. VIII.
341. Cosso et Medullino.
542. Ambusto et Pacilo.
345. Mugilano et Rutilio.
344. Emilio et Rustico.
345. Casso et Mudullino ".
His conss. item tribuni plebis iv et vɩ, ann's xv *.
361. Flabo et Camerino.
362. Potito et Capitolino.
His conss. item tribuni plebis creati sunt
ann. XVIII, postea ann. IV, nemo curulis magi
stratus fuit. Item tribuni plebis v1.
388. Mamertino et Laterano.
Genutio 80 et Curtio.
390. Petico " et Galva.
391. Mamertino II et Silla.
392. Achala et Genucio.
393. Stollone " et Petino.
394. Balbo et Ambusto.
395. Bibone et Lenate ".
396. Ambusto et Proculo ".
397. Rustico et Capitolino.
398. Ambusto II et Lenate **.
399. Potito et Publicola.
400. Ambusto 111 et Capitolino.
401. Petico IV, et Poplicola II.
402. P. Publicola et Rutilo II.
403: Roetica 6 et Poeno seu Poeno.
404. Scipione et Lenate II "
405. Camillo et Crasso.
406. Corvino et Lenate III $8.
407. Veneco et Torquato.
408. Corvino II et Libone.
409. Bursone 40 et Camerino.
410. Rutilio et Torquato II.
411. Corvino III et Cosco.
412. Achala et Rutilio II.
413. Venoce II" et Mamertino.
444. Torquato III et Musone.
415. Mamertino et Seleno *.
416. Camillo et Mœnio “.
417. Festo et Longo.
418. Crasso et Dulillo.
419. Regulo et Corvino.
420. Albino et Galbino.
421. Absque consulibus.
422. Galbino et Cosso.
423. Potito et Marcello.
424. Crasso et Venoce **.
425. Mamertino II et Deciano ".
426. Venoce If * et Scipione.
427. Lentulo et Silone ".
428. Libonio et Cursore.
429. Camillo $8 et Bruto.
** Crasso.
Ignato et Publio.
Levato et Capuano.
* Verguno.
Cucumato. ▾ Armillo.
1 Publio. "Vergeno.
19 Pidenate.
omittuntur. 97 Casto et Mudilino.
** Magister.
1 Menno. * Arimeo. ⚫ Acratio. * Fabio. 8 Eugo.
10 Malogenense. "Rauto et Atractino.
16 Gemino. 17 et Curtio. 18 omittuntur.
23 Melitona. 26
pitulino.
Triapitino. et Juliano.
sulibus item creati sunt um, et ii, et vi an-quindecim.
nolle. et Levate. et Pipenso. 35 Levate. 36 Retico.
* Veneco.
cone,
37 Levate.
Ca
* His con
30 Genicio. 31 Petito.
38 Levale. 39 Venteco.
39 Solo
*• Sur
Beleno. * Memo, * Venote. $8 Datiano. ** Venote. "Phylone. " Cunulto.
col. 1081–1082page 26 of 58
430. His conss. tum dictator creatus Papyrius Cur- 493. Flacco II et Crasso.
sor, et magister equitum Drusus 30.
451. Longo et Ceretano.
432. Cursore et Rullo ".
45%. Galbino 5* et Balbino.
434. Cursore Il et Filone”.
455. Papirio et Gæretano.
456 Venoce ** et Flaccino.
437. Barbulo et Bubulco.
438. Rutilio et Lenate 56.
439. Cursore III et Lenate II 57.
440. Saninite et Longo.
441. Cursore IV et Bubulco il "8.
442 Maximo et Musone *.
443. Bubulco III et Barbula.
444. Rullo et Rutilio.
445. His conss. tum dictator Cursor **
equitum Bubulcus.
446. Musone II et Rullo *¹ II.
447. Appio Greco et Violente.
418. Remulo “et Albino.
449. Metello et Minutio **.
450. Semfronio et Faberio.
451. Lentulo et Abentesi.
452. Dentone et Emilio.
el magister
453. 441 His conss. item Corvinus dictator, et
Emilius magister equitum, mensibus vi,
deinde fuerunt.
454. Corvino et Pansa.
455. Poetico et Torquato.
456. Scipione et Maximo.
457. Rullo III et Musone III 65.
458. Claudio Il et Violente II.
459. Rullo V et Musone V.
460. Metello et Regulo.
461. Cursore et Maximo.
452. Maximo Gurgite et Braccho ".
463. Metello II et Vulbo 67.
464. Ruffino et Dentato.
465. Maximo et Noctuo.
466. Cremulo et Albino.
467. Marcello et Rutilio.
468. Potito 68 et Petito."
469. Lepido et Cæcina “.
470. Tacio et Dantone "0.
471. Dolabella et Maximo.
472. Lucio et Papo.
473. Barbula et Philippo.
474. Læbymino et Cæruntano 78.
475. Ceverione et Musone 73.
476. Lucinio et Papo.
477. Rufino "* et Bubulco.
494. Scipione Asinæ et Duillio *.
495. Scipione et Floro.
496. Catacono et Patrevulo.
497. Regulo et Blæso.
498. Wisone et Decio.
499. Pætino et Paulo.
His conss. suffectus est
regulus.
500. Scipione et Calatino 83.
501. Capitone et Blæso "
502. Cotta 85 et Gemino.
503. Metello et Papo.
504. Regulo Il et Wisone "
505. Pulchro et Pulchro.
506. Cotta II et Gemino II.
507. Metello et Buteone.
508. Crasso et Licinio.
509, Buteone II et Bullo.
510. Torquato et Blæso 87.
511. Fundolo et Gallo Longo,
512. Catulo et Albino.
513. Torquato et Catone.
514. Centone 88 et Tuditano.
515. Tuncino et Falcone 89.
516. Graccho et Falcone ".
517. Lentulo et Flacco.
518. Claudio Lentulo " et Varo.
519. Torquato et Volbo.
520. Albino et Rogo.
521. Maximo et Machone.
522. Lepido et Balbulo”,
523. Maione et Masone ".
524. Balvulo II et Pera.
525. Albino et Centumalo.
526. Carvilio et Maximo Vero ".
527. Flacco et Regulo,
528. Maximo Messala et Arustiq,
529. Papo et Regulo.
530. Torquato et Papq.
551. Flaminino 95 et Filone.
532. Scipione et Marcello.
533. Scipione Nasica et Rufo,
534. Catulo et Filone.
535. Paulo et Salinatore,
536. Scipione et Longo.
537. Gemino et Flaminio.
His conss. suffectus
regulus.
538. Paulo II et Varrone.
539. Fabio Maximo et Grecho ".
540. Fabio Maximo II et Marcello 8.
541. Maximo et Graccho”.
542. Pulchro et Flacco
478. Gurgito et Clepyno
479. Benago et Lentulo.
480. Benago I et Merinda 16.
481. Licinio et Cambia.
482. Cursore et Maximo.
543. Galva et Centumalo.
544. Lebyino et Marcello.
545. Fabio et Flacco.
546. Marcello et Crispino,
547. Nerone et Salinatore.
483. Claudio et Clepisnate ".
548. Metello et Filone.
484. Clepsina et Blasio.
549. Scipione et Crasso divite.
485. Gallo Sabino et Pisone.
486. Simfronio Sapiente et Rufo.
550. Caihego et Tuditano.
551. Cæpione et Servilio,
437. Regulo et Libone.
552. Nerone et Servilio.
488. Fabio et pictore et poeta
553. Lentulo et Pæto.
489. Maximo et Vitulo.
490. Theudace '80 et Flacco.
491. Maximo et Crasso.
492. Albino et Vitulo 811
Apinius. 30 Rufus.
Lone, deest II. 88 desunt.
51. SuHo. 8 Albino.
554. Galba II et Cotta.
555. Lentulo et Tappulo.
556. Flaminio * et Peto.
557. Cethego et Rufo.
Phylone.
Papino. 88 Venote. 36 Levale.
18 Bunigulo.
$7 Phi
Muneio.
59 Rusone. ** Censor. ¹ deest. "Appiogeo. * Remalo.
68 desunt. 66 Brachio. 67 Vultio. 68 Porbeito. 69 Cetuno. 70. Talio. 71 Lucimo. 7 Lebino et Terun
tono. " Cautone et Marone. 74 Bufino. 15 Lepino. 76 Meringa. 7.7 Lepisicate.
80 Teudace. 81 Vitinulo. 89 Asine et Dullilio. 83 Catanonne.
Bepofo. 88 Gentone. 89 omittitur. 90 omittitur. 91 Dentulo. 92 Balvulo.
Flammino. " Flaminino. 97 Gracho. 96 omittitur.
cla.
⚫ Flaminino.
⁹ omittitur.
8 Blero.
85 Cocta.
98 Masone et
1 Flaco.
⚫ Lebunio.
19 Pe
86 Vulso.
Burga.
› Capulo,
col. 1083–1084page 27 of 58
558. Porphyrio * et Marcello.
559. Festo et Flacco.
560. Scipione Africano et Longo.
561. Merrulla 7 et Hermo.
562. Flaminio et Ahenobarbo *.
563. Glabrione et Nasica.
564. Scipione et Lellio.
442 565. Wulscone et Nobiliore.
566. Salinatore et Messala '.
567. Lepido et Flaminio.
568. Albino et Philippo.
569. Pulchro et Tuditano.
570. Pulchro II et Licinio.
571. Labæme et Marcello.
572. Pamphilio et Paulo.
573. Cethego et Pamphilio.
574. Albino et Pisone.
575. Acindyno 1º et Flacco.
576. Bruto et Vulsone.
577. Pulchro et Graccho ".
578. Scipione et Petico ".
579. Lepido II et Scebola ",
580. Albino et Scævola.
581. Albino et Benate ".
582. Lenate " et Ælio.
583. Crasso " et Longo.
584. Macrino et Serrano.
585. Philippo et Cæpione ".
586. Paulo et Crasso.
587. Pato et Pænno.
588. Gallo et Claudio.
589. Torquato et Octabio ".
590. Torquato 11 " et Longino.
591. Graccho " et Talina.
592. Scipione Nasica et Figulo.
His conss. in horum locum, quia * vitio creati
erant, sufficiuntur Lentulus et Domitius.
593. Messala et Carbone.
594. Gallo et Cethego”.
595. Dolabella et Fulvino Nobiliore.
596. Lepido et Lenate " II.
597. Cæsare et Horeste.
598. Lentulo et Figulo.
599. Nasica et Marcello.
600. Opimio et Albino ".
601. Nobiliore et Lausco ".
602. Marcello Il et Flacco.
603. Loculo " et Albino.
604. Elaminino et Balbo.
605. Censorino et Manilio.
606. Albino et Pisone.
607. Scipione Æmilii et Druso *.
608. Lentulo et Numicio 28.
609. Maximo Æmilii et Manono ".
610. Galva et Cotta.
611. Claudio et Metello.
612. Metello II et Maximo.
613. Cæpione et Rufo.
614. Cæpione et Lacrio.
615. Bænate et Pisone 30.
616. Narsica Sabione et Bruto.
617. Lepido Porcina et Mancino.
618. Philo et Servilio ".
619. Flacco et Pisone.
620. Scipione Africano et Flatco.
621. Scævola et Calpurnio ",
622. Lænate ** et Rutilio.
* Porfirio.
** Acend...
18 omittitur.
Leculo.
* Levate.
*Femio.
"et Porone.
"Turullo.
Cipione.
11 Gracho.
7 Merulla.
1 Petito.
623. Crasso et Flacco.
624. Lentulo et Peperna ".
625. Tulitano et Anulio "
626. O tavio et Rufo.
627. Longino et Cinna ".
628. Lepido et Oreste ".
Hypsæo et Flacco.
630 Longino et Bulvino ".
631. Metello et Flaminino ".
632. Ahenobarbo et Fænio ".
633. Opimio et Maximo Æmilii “.
634. Manilio et Carba.
635. Metello et Cotta.
636. Catone et Marciorega.
637. Metello Diademeo et Mutio Sinerebuła ".
638. Geto et Maximo "Serviliano “.
639. Scauro et Metello.
640. Balbo * et Catone.
641. Metello et Carbone.
642. Bruto et Peone "8.
His conss. initium belli Jugurthini ***
643. Nasica Scipione et Bestia Calpurnio
644. Rufo et Albino.
645. Metello" Numidico et Silano.
646. Sulpitio et Scauro.
647. Longino et Mario ".
648. Serrano et Cæpione.
His conss. natus est Cicero die viu Kalendas
Maias.
649. Rufo et Mallio.
650. Mario Il et Fimbria.
651. Mario III et Oreste "6.
652. Mario IV et Catulolo **.
653. Mario V et Aquilio.
654. Mario VI et Flacco.
655. Antonio et Albino.
656. Metello Nepote et Tito Didio *.
657. Lentulo et Crasso.
658. Ahenobarbo et Longino.
659. Crasso et Scævola ".
660. Galva et Ahenobarbo.
661. Flacco et Herennio.
662. Pulchro et Perperna
663. Philippo et Cæsare.
664. Cæsare et Lupo.
665. Strabone et Catone.
666. Sylla et Rufo.
667. Octabio et Cinna.
Mario VII et Cinna II.
His conss. natus est Salustius die Kalend.
Octobr.
669. Cinna III et Carbone.
670. Carbone Il et Scribonio “
671. Scipione et Norbano ".
672. Carbone Ill et Mario.
673. Diecula "et Dollabella.
674. Sylla et Metello Pio.
675. Vitia et Pulchro.
Claudio et Servilio.
676. Lepido et Catullo.
677. Bruto et Mamerco “.
678. Octavio et Curione 65,
679. Octavio et Cotta 6.
680. Lucullo et Micotta *7.
681. Marco Lucullo et Cassio Longino.
443 682. Cn. Lentulo et Gellio.
683. P. Lentulo et Oreste **.
Flaminino et Habunbarbo. • CCL. Messalue. Flaminino
13 Cabola. ** Benenato. 13 Levate. 1 Crassa. " Carpione
20 Gracho. at qui "Cetgo. 23 Levate. ** omittuntur. "Opimio et Lausio.
3 Plubo et Ferinspio. Calph...
27 Enulo. ** Numisio. Nilio et Anavo. 30 Raptone.
** Pertana. Auditano et Evilio. 8. Vinna. 7 Hor... 38 Irsæo. Bolvino.
63 Pronnatio ct
Flem...
Maximo Emlio. "Diadenite et Sintrebula. **Maximino. "Seculiano. "Scaurie. " Ballo.
"Initium est bellum Ligurtinum. "Calph... "Metullo. "Marino. 3 Serranno. * Her..
et Didentulo. 57 Sebella. 38
Perpenno. CCCL. ** Scribonio. 61 et Carbone. * Dircula.
Mamerto. * Octavo et Curaone. ** omittitur. 7 et Micocta.
Plendulo et Hor...
col. 1085–1086page 28 of 58
684. Pompeio et Crasso.
685. Hortensio et Metello.
His conss.
Gctobr.
natus est Vergilius" die Id.
686. Marcio Rege et Metello”.
687. Pisone et Galbrione.
688. Bulcatio et Tullo "
689. Cotta " et Torquato.
690. L. Cæsare et Figulo.
691. Cicerone et Antonino 73.
His conss. bellum Catilinæ gestum est.
692. Silano et Muræná 76
693. Pisone Frugi et Messala " Nigro.
694. Afronio " et Metello Celere.
695. Decio Caesare et Bibolo ".
696. Pisone et Gabinio.
697. Lentulo et Metello 78 Nepote.
698. Marcellino et Philippo.
699. Pompeio II et Crasso II.
700. Ahenobarbo et Pulchro.
701. Balbino et Messala.
702. Pompeio III et Metello Scipione.
703. Rufo et Marcello.
704. Marcello et Paulo.
705. Lentulo et Marcello.
706. Cæsare et Servilio Isaurico **.
707. Caleno et Vatino 80.
708. Cæsare III et Lepido.
709. Cæsare IV solo 81.
710. Cæsare V et Antonino.
Vide paulo infra.
711. Pansa et Hirtio **
flis conss. obiit Cicero die 1v Kal. Maias.
712. Lepido et Plano.
713. Antonino pietate 83.78 et Isaurico.
His conss. bellum Isauricum gestum est, et
Julius Cæsar ex senatus " consilio 18 deceptus
in curia occiditur a Cassio 16 et Bruto,
729. Octaviano IX et Silano.
730. Octaviano X et Flacco.
731. Octaviano XI et Pisone.
732. Æsernino et Arunito 86.
Celso et Hibero.
733. Lollio et Lepido.
734. Apuleio et Nerva.
735. [XX]. Saturnino et Lucretio Cinna.
736. Duobus Lentulis.
His conss. obiit Vergilius 87 die xı Kalend.
Octobr. Lentulo et Cornelio.
757. Fornicio 88 et Silvano.
738. Domitio Scipione et Ahenobarbo”.
739. Libone et Pisone.
740. Crasso et Lentulo.
741. Nerone et Varo.
742. Messala et Quirino.
Robellio et Saturnino”.
743. Maximo et Tuberone”,
744. Africano et Maximo.
Post hunc 7 Octavianus Cæsar Augustus ap
pellatur.
714. Galbino II et Pollinione 78.
715. Rufo Censorino et Sabino.
716. Pulchro et Flacco.
His conss. obiit Salustius die 111 Idus Maias.
717. Agrippa et Gallo.
718. Publicola et Nerva Cocceio 80.
719. Cornificio et Pompeio Magno.
His cons.. bellum fugitivorum gestum est.
Hæc absunt apud Poniac.
720. Antonino II et Libone.
xxx. His conss. obiit Cicero interfectus die ¡v
Kalend. Maias *¹.
721. Octaviano ** Augusto Il et Paulo.
722. Ahenobarbo et Sosio 83. Hi extra ordinem infra
posili.
723. Octaviano Augusto III et Corbilio.
725. [X.] Octaviano V et Pulchro.
724. Octaviano IV et Crasso.
726. Octaviano V1 et Agrippa.
Ilis conss. Carthago libertatem a populo Ro
mano recepit 4.
727. Octaviano VII et Agrippa II.
728. Octaviano VIII et Tauro II 85.
Sequentia margini ascripta leguntur. Cum
Joannis Evangelium doceat Dominum Salvatorem no
69 Virg...
7. Mitello. 71 Bulseio et 7ª Cocta.
Afronio. 77 Bibioso. 78 Marcello. 79 Isaur... abest.
745. [XXX.] Druso et Crispino.
746. Censorino” et Gallio.
747. Nerone II et Pisone II.
748. Balbo et Vetere.
749. Octaviano XII " et Sylla.
750. Sabino" et Rufino.
751. Lentulo et Messalino.
752. Octaviano XIII et Silano.
His conss. natus est Christus die vmi. Ka
lend. Jan.
753. Lentulo et Pisone.
mano
1. Cæsare et Lucio Paulo.
2. Vindicio [XL.] et Varo.
3. Lamia et Servilio n 96
4. Elio Cato et Saturnino.
5. Magno Pompeio et Valerio.
6. Lepido et Aruntio ".
Casare et Capitone.
7. Cretico et Nerva.
8. Camillo et Quintiliano.
9. Camero et Sabino.
10. Dolabella et Salino.
11. Lepido et Tauro.
12. Germanico Cæsare et Capitone.
13. [L.] Flacco et Silano.
44. Duobus Sextis "Pompeio Magno et Apuleio.
15. Bruto et Flacco.
16. Tauro et Libone.
17. Crasso et Rufo.
18. Tiberiano Cæsare II et Druso Germanico II.
19. Silano et Balbo.
20. Messala et Grato.
21. Tiberiano Cæsare III et Druso Germanico L
22. [LX.] Agrippa et Galba '.
444 23. Pollione et Vetere.
24. Cethego et Varo.
25. Agrippa Il et Lentulo Galva “.
26. Getulio et Sabino.
27. Crasso et Fisone.
28. Silano et Nerva”.
29. Rufo et Rubellione (§).
His conss. passus est Christus die decime
strum tribus annis post baptismum docuisse ad quos
venit xxx ætatis suæ anno, sicut in imperio Tiberii
Antonio. "Silene et Murene. 78 Messa. 7 Nigro
30 Fulio Cauleno. 81 et Solo.
8 Ertio. 83.73 Pietali.
19 Rufino. 80 Herva Concelo.
etc. His coss. Era prima
87 Virg….. die 1 Kalendarum
Tuberono. * Censorino xxx et
98 Arundo.
99 Duobus sectis.
** Senatu. 73 Concilio. 1 Casio. 77 Abhinc imperatores. 18 Polimione.
His coss. obiit Cicero: interfectus est die v Kal. Maiarum. 83 Octavo,
cursus lunæ inventus est. 8' desunt 88 deest.
Octobrium. 88 Fornitio.
** Sabiano.
"Pemulo Galba.
Gallo. $3
+ Gallo.
89 Achenobarbo.
Reb...
9. Sic.
36 Arsenino et Aruncio.
90 Ili temere inserti.
97 Lamio Innoniano.
col. 1087–1088page 29 of 58
Kalendus Aprilis, et resurrexit vi Kalendas 91. Grabrione et Gralano.
easdem.
30. Vinicio et Longino Cassio.
31. Tiberiano Cæsare IV solo *.
32. [LXX.] Aruntio ³ et Ahenobarbo.
33. Galba Libolo et Sylla.
34. Persico et Vitellio-Pulo 6.
35. Gallo et Nonniano.
36. Emiliano et Plautio.
37. Proculo et Nigrino.
38. Juliano et Asprenate.
39. Cæsare II et Casiano 7.
40. Cæsare III solo 8.
41. Cæsare IV et Antonino.
42. [LXXX.] Claudio II et Larbo.
43. Claudio i et Vitellio
44. Crispo II et Tauro 10.
45. Vinitio et Corvino ".
46. Asiatico et Silano ".
47. Claudio IV et Vitellio II 13.
48. Vitellio IV et Publicola.
49. Veriano " et Gallo.
50. Vetere et Nerviniano.
Hic desinit cod. Fuxensis.
51. Claudio et Orfito.
52. [XC. Sylla et Catone.
63. Silano et Antonino.
54. Marcello et Aviola.
55. Nerone et Vetere.
56. Saturnino et Scipione.
57. Nerone Il et Pisone.
58. Nerone III et Messala Corvino.
His conss. Petrus et Paulus passi sunt die 11
Kalend. Julias.
59. Aproniano et Capitone.
60. Nerone IV et Lentulo.
61. Lacio et Turpiniano.
62. [C.] Mario et Gallo.
His conss. Judæa captu est.
63. Rulo et Regula.
64. Crasso et Basso.
65. Helva et Vestino.
66. Telesino et Paulino.
92. [CXXX.] Domitiano XII et Sturnino.
93. Pompeiano et Prisciano.
94. Asprenate et Laterano.
95. Domitiano XIV et Clemente.
96, Valente et Vetere.
His conss. excessit Domitianus in Palatis
Romæ.
97. Nerva III et Rufo III.
98. Nerva IV et Trajano II,
99. Palma et Senecio.
100. Trajano III et Pontino,
101. Trajano IV et Peto.
102. [CXL.] Severiano et Sirio.
103. Trajano V et Maximo.
104. Suburano II et Marcello.
105. Candido II et Quadrato.
106. Commodo et Cereali.
107. Syra III et Senecione II,
108. Gallo et Bradua.
109. Palma 11 et Tullo.
110. Orfito et Prisciano.
111. Pisone et Juliano.
112. [CL.] Trajano VI et Anfricano.
His conss. persecutio Christianorum.
113. Celso Il et Prisciano H.
114. Malsa et Volciso.
115. Messala et Podone.
116. Eliano et Vetere.
117. Aproniano et Nigro.
118. Hadriano et Salinatore.
119. Hadriano IV et Rustico.
120. Salvero II et Fulgo.
121. Vero II et Augure.
122. [CLX.] Aviola et Pansa.
123. Aproniano et Panpino.
124. Glabrione et Torquato.
125. Asiatico et Aquilino.
126. Vero III et Ambigulo.
127. Titiano et Gallicano.
445 128. Torquato et Libone.
67. Capitone et Rufo.
68. Italico et Trahalo.
His conss. Nero non comparuit.
69. Gaba II et Tito Rufino.
70. Vespasiano II solo.
71. Vespasiano III et Nerva.
72. [CX. Vespasiano IV et Tito II.
73. Domitiano If et Messalino.
74. Vespasiano V et Tito III.
75. Vespasiano VI et Tito IV.
76. Vespasiano VII et Tito Y.
77. Vespasiano VIII et Domitiano III.
His conss. Judæi pervicti sunt.
78. Commodo et Prisco.
129. Marcello et Celso.
130. Catullino et Libone.
131. Pontiano et Rufo.
132. [CLXX.] Auguriano et Sergiano.
133. Hibero et Sisenna.
134. Severo III et Varo.
135. Pontiano et Aquilino Rufo.
136. Commodo et Pompeiano.
137. Cæsare II et Balbino.
138. Camerino et Nigro.
139. Antonino II et Præsente.
140. Antonino III et Aurelio.
141. Severo et Silvano.
142. [CLXXX.] Rufino et Quadrato.
143. Torquato et Hedore.
144. Avito et Maximo.
145. Antonino IV et Aurelio It.
79. Vespasiano IX et Tito VI.
80. Tito VII et Domitiano IV.
146. Claro et Severo.
81. Galva et Pollione.
147. Largo et Messalino.
82. [CXX.] Domitiano V et Sabino.
148. Torquato et Juliano.
83. Domitiano VI et Rufo.
84. Domitiano VII et Sabino II.
85. Domitiano VIII et Fulvio.
86. Domitiano IX et Dolabella.
87. Domitiano X et Saturnino.
88. Domitiano XI et Rufo.
89. Fulvio et Atratino.
90. Domitiano XII et Nerva II.
habetur ascriptum. in hoc loco per consules error an
norum cst, nisi de Rufo et Rebellione in tertium ordi
⚫ Aruntello.
12 deset. 1³ deest.
'..nitio. * Tiberino consule et Solo.
Vitellio II.
30 deest.
deest.
149. Orfito et Prisco.
150. Glabrione et Vetere.
451. Gordiano et Maximo.
152. [CXC.] Glabrione II et Hujnillio.
153. Præsente et Rufino.
154. Commodo et Laterano..
155. Severo et Sabiniano.
456. Silvano et Augurino.
nem consulum supputatio pertendat..
Jsti supra inseruntur.
» Valertano.
7 Cesiapo.
et Soka
col. 1089–1090page 30 of 58
457. Barbato et Regulo.
158. Tullo et Sacerdote.
159. Quintillo et Prisco.
160. Bradua et Vero.
161. Antonino V et Aurelio Cæs. duobus Augustis.
His conss. orta persecutione passi Polycarpus
et Pionius.
162. [CC.] Rufino et Æquilino.
163. Læliano et Pastore.
161. Macrino et Celso.
165. Orlito et Pudente.
166. Pudente et Pollione.
167. Vero III et Quadrato.
In Chronico his conss. passos legis.
168. Aproniano et Paulo.
169. Prisco et Apollenare.
170. Cethego et Claro.
171. Severo et Herenniano.
172. CCX. Orfito et Maximo.
175. Severo I et Pompeiano.
474 Gallo et Flacco.
175. Pisone et Juliano.
476. Pollione et Apro.
177. Commodo et Quintillo.
178. Orfito et Rufo.
179. Commodo II et Vero.
180. Præsente et Condiano.
184. Commodo III et Byrro.
182. [CCXX.] Mamertino et Rufo.
183. Commodo IV et Victorino.
184. Marullo et Æliano.
185. Materno et Bradua.
486. Commodo V et Glabrione.
487. Crispino et Æliano.
188. Fusciano et Silano.
189. Duobus Silanis.
490. Commodo VI et Septimiano.
191. Aproniano et Braduo.
192. [CCXXX.] Commnodo VII et Pertinace.
193. Flaccone et Claro.
494. Severo Il et Albino.
195. Tertullo et Clemente.
196. Dextro et Prisco.
497. Laterano et Rufino.
198. Saturnino et Gallo.
499. Annullino et Froutone.
200. Severo Il et Victorino.
201. Muciano et Fabiano.
202. [CCXL.] Severo III et Antonino.
203. Plautiano II et Geta.
204. Chilone et Libone.
205. Antonino II et Geta II.
206. Albino et Emiliano.
207. Apro et Maximo.
208. Antonino III et Geta III.
209. Pompeiano et Avito.
210. Faustino et Rufino.
211. Gentiano et Basso.
212. [CCL.] Duobus Aspris.
213. Antonino IV et Balbino.
214. Messala et Sabino.
215. Lato et Cereale.
216. Sabino et Anullino.
217. Præsente et Extricato.
218. Antonino et Advento.
His conss. instrumenta debitorum fisco in
foro Romano arserunt per dies xxx.
219. Antonino II et Sacerdote.
220. Antonino III et Comazonte.
221. Grato et Seleuco.
222. [CCLX.] Antonino IV et Alexandro.
223. Maximo II et Ælano.
224. Fabiano et Crisping.
225. Fusciano et Dextro.
226. Alexandro II et Marcello.
2:7. Albino et Maximo.
228. Modesto et Probo.
229. Alexandro III et Dione
230. Agricola et Clemente.
231. Pompeiano et Peligiano.
232. [CCLXX.] Lupo et Maximo.
253. Maximo et Paterno.
234. Maximo 11 et Urbano.
235. Severo et Quintiano.
256. Maximo III et Africano.
237. Perpetuo et Corneliano.
258. Pio et Pontiano.
239. Gordiano et Aviola
240. Albino et Venusto.
241. Gordiano II et Pompeiano.
242. [CCLXXX.] Attico et Prætextato,
243. Arriano et Papo.
244. Peregrino et Æmiliano.
245. Philippo et Titiano.
246. Præsente et Albino.
247. Philippo II et Philippo.
446 248. Philippo III et Philippo II.
249. Emiliano et Aquiliano.
250. Decio II et Grato.
251. Decio III et Decio Cæsare.
His conss. persecutio Christianorum.
252. [CCXC.] Gallo H et Volusiano.
253. Volusiano II et Maximo.
254. Valeriano II et Gallieno.
255. Valeriano III et Gallieno II.
256. Maximo et Glabrione.
257. Valeriano IV et Gallieno III.
258. Tusco et Basso.
His conss. passus est Cyprianus die xvııı Ka‹
lend. Octobris.
259. Emiliano et Basso.
260. Seculare et Donato.
261. Gallieno IV et Volusiano.
His conss. hostes multi irruerunt in Romania.
262. [C.C.] Gallieno V et Faustiniano.
263 Albino et Dextro.
264. Gallieno VI et Saturnino.
265. Valeriano V et Lucillo.
266. Gallieno VII et Sabinillo.
His conss. captus Valerianus in Persida.
267. Paterno et Arcesilao.
268. Paterno 11 et Mariniano.
269. Claudio et Paterno.
llis conss. victi Gothi a Claudio.
270. Antiochiano et Orfito.
Ilis conss. levatus Aurelianus imperator.
271. Aureliano et Basso.
His conss. muri urbis cœpti fieri.
272. [CCCX.] Quieto et Valdumiano.
275. Tacito et Placidiano.
274. Aureliano Il et Capitolino.
275. Aureliano III et Marcellino.
Ilis conss. occisus est Aurelianus imper. Cœno
frurio, et levatus est post dies... Tacitus Romæ.
276. Tacito II et Æmiliano.
277. Probo et Paulino.
His conss. occisus est Tacitus Tyana.
278. Probo I et Lupo.
279. Probo III et Paterno.
280. Messala et Grato.
281. Probo IV et Tiberiano.
282. [CCCXX.] Probo V et Victorino.
283. Caro et Carino.
His conss. occisus est Probus Sirmium.
284. Caro 11 et Numeriano.
llis conss. magna fames fuit.
285. Dioclitiano II et Aristobulo.
His conss. occisus est Carinus Margo, qui ipso
auno cum Aristobulo consul processerat.
286. Maximo II et Aquilino.
His conss. levatus est Maximianus imperator
senior die Kalend. Aprilis.
287. Dioclitiano III et Maximiano.
288. Maximiano II et Anuarino,
col. 1091–1092page 31 of 58
289. Basso et Quintiano.
290. Dioclitiano IV et Maximiano III.
29.. Tiberiano et Dione.
His conss. tenebræ fuerunt inter diem; et co
anno levati sunt Constantius et Maximianus
Cæsares die Kal. Mart.
292. [CCCXXX.) Annibaliano et Asclepiodoto.
295. Dioclitiano V et Maximiano IV.
294. Constantino et Maximiano.
His conss. castra facta in Sarmatia contra
Acinco et Bononia.
295. Fusco et Anolino.
His conss. Carporum gens universa in Roma
nia se tradidit.
296. Dioclitiano VI et Constantio II.
297. Maximiano VI et Maximiano II.
His conss. victi Persæ.
298. Fausto II et Gallo.
299. Dioclitiano VII et Maximiano VI.
Ilis conss. victi Marcomanni.
300. Constantio III et Maximiano III.
501. Titiano II et Nepotiano
502. [CCCXL.] Constantio IV et Maximiano IV.
His conss. vilitatem jusserunt imperatores esse.
303. Dioclitiano VIII et Maximiano VII.
His conss. persecutio Christianorum.
304. Dioclitiano IX et Maximiano VIII.
His conss. deposuerunt purpuram privati
effecti Dioclitianus et Maximianus, el vestierunt
Severum et Maximinum. Nam Constantius et
Maximianus, qui Cæsares fuerunt, eadem hora
Augusti nuncupati sunt die Kalend. April.
305 Constantio V et Maximiano V.
306. Constantio VI et Maximiano VI.
His conss. diem functus Constantius, et postea
levatus est Constantinus vi Kal. Aug.
507. Novies et Constantino.
His conss. quod est, post sextum consulatum,
occisus Severus Roma.
308. Item decies et Maximiano.
His conss. quod est, Maxentio et Romulo, leva
tus Licinius Carruto 111 Idus Novemb.
309. Post Cons. X et septimum.
His conss. quod est, Maxentio II et Rumulo II.
310. Anno Il post cons. X et septimum.
diem
His conss. quod est, Maxentio 111 solo, 15
factus Maximianus senior.
311. Maximiano VIII consule.
His conss. quod est, Rufino et Volusiano, diem
functus Maximianus Junior.
512. [CCCL.] Constantino II et Licinio II.
His conss. quod est Maxentio IV solo, victus et
occisus Maxentius Romæ ad Pontem Mulvium,
313. 447 Constantino III et Licinio III.
314. Volusiano II et Anniano.
His conss. bellum Cibalense fuit die vin Idus
Octobr.
315. Constantino JV et Licinio IV.
316 Sabino et Rufino.
His conss. diem functus Dioclitianus Sola 111 16
Non. Decemb.
517. Gallicano et Basso.
His conss. levati tres Cæsares, Crispus, Lici
nius et Constantinus die Kalend. Mart.
318. Licinio V et Crispo Cæsare 1.
His conss. tenebræ fuerunt inter diem hora ix.
519. Constantino V et Licinio Cæsare.
320. Constantio VI et Constantino Cæsare.
321. Crispo I et Constantino II.
322. [CCCLX.] Probiano et Juliano.
323. Severo et Rutino.
594. Crispo III et Constantino III.
325. Paulino et Juliano.
His conss. bellum Adrianopolitanum die v Non.
Juli, et bellum Chalcedonense xiv Kal. Octob. et
levatus est Constantinus Cæsar vi Idus Novemb..
* Sie. ** Sola 11, n. Dec. " K. sic ad marg.
His conss. occisus Licinius.
326. Constantino VII et Constantino Cæsare.
llis conss. Occisus est Crispus, et edidit vicen
nalia Constantinus Augustus Roma.
327. Constantino et Maximo.
328. Januario et Justo.
329. Constantino VIII et Constantino IV.
530. Gallicano et Symmacho
His conss. dedicata est Constantinopoli die
v Idus Maias.
531. Basso et Ablabio.
332. [CCCLXX.] l'acatiano et Hilariano.
His conss. victi Gothi ab exercitu Romano
in terris Sarmatarum die xı. Kalend. Maii.
333. Dalmatio et Zenophilo.
His conss. levatus est Constans die vi
Kalend. Januar..
334. Optato et Paulino.
His conss. Sarmatæ servi universa gens do
minos suos in Romaniam expulerunt.
355. Constantino et Albino.
His conss. tricennalia edidit Constantinus
Aug. die v Kal. Aug. et levatus est Dul
matius Cæsar xiv Külend. Octob.
536. Nepotiano et Facundo.
337. Feliciano et Titiano.
His conss. Constantinus Augustus ad cœ
lestia regna ablatus est xi Kalend. Junias, et
ipso anno nuncupati sunt tres Augusti, Constan
tinus,et Constantius, et Constans v Idus Septemb.
538. Urso et Polemio.
539. Constantio il et Constante.
340. Acyndino et Proculo.
His conss. occisus est Constantinus Junior.
341. Marcellino et Probino.
His. conss. pugna facta est cum gente Fran
corum a Constante Aug. in Galliis. Et ipso anno
terræmotus fuit ad Orientem per totum annum
præter Antiochiam.
[CCCLXXX.] Constantio III et Constanto II.
His conss. victi Franci a Constante Aug. seu
pacati. Tractus Hermogenes.
343. Placido et Romulo.
344. Leontio et Salustio.
345. Amentio et Albino.
346. Constantio IV et Constante III.
347. Rufino et Eusebio.
348. Philippo et Salia.
His conss. bellum Persicum fuit noctur
549. Limenio et Catullino.
350. Sergio et Nigriniano.
His conss. Constans occisus est in Galliis a
Magnentio, et levatus est Magnentius die xV
Kal. Februar. et Vetranio apud Sirmium Ka
lend. Martiis eo anno, et Nepotianus Roma
1 Non. Junias, et pugna magna fuit cum
Romanis et Magnentianis.
551. Post cons. Sergii et Nigriniani.
His conss. bellum Magnentit fuit Morsa die
IV Kal. Octobr., et eo anno depositus Vetranio
vi Kal. Januur., et levatus est Constantius
Casar Idus Martias, et apparuit in Oriente
signum Salvatoris die Kal. Februar., luna
532. [CCCXC.] Constantio V Constantio Cæs.
563. Constantio VI et Constantio II.
His conss. Magnentius se interfecit in Galliis
apud Lugdunum die Idus Aug. et De
centius frater Magnentii laqueo se suspendit
xv Kal. Septemb.
354. Constantio VII et Constantio II!.
His conss. occisus est Constantius Cæsar in
insula Flanona.
col. 1093–1094page 32 of 58
35. Arbitione et Lulliano.
Ilis conss. levatus est Julianus Cæsar die
VII Idus Novembres.
356. Constantio VIII et Juliano Cæs.
His conss. introierunt Constantinopolim reli
quia apostoli Timothei die Kal. Jun.
7. Constantio IX et Juliano Cæs. II.
His conss. introierunt Constantinopolim re
liquiæ sanctorum apostolorum Andrea et Luca
die v Non. Mart., et introivit 448 Constantius
Aug. Roma v Kal. Maias, et edidit xxxv.
1. Datiano et Cæreale.
His conss. introierunt Constantinopolim le
gati Persarum die VII Kal. Martii. Ipso
anno terremotus factus, ita ut civitas Nico
medensium funditus versaretur die 1x Kal. Se
ptemb.; aliæ vero CL civitates partibus vexatæ
sunt.
359. Eusebio et Hypatio.
His conss. natus est Gratianus filius Au
gusti Valentiniani die xv Kalend. Maias, el
ipso anno primum processit Constantinopolim
præfectus urbis, nomine Honoratus, die ш Idus
Decemb.
360. Constantio X et Juliano III.
His conss. dedicatum est Constantinopoli
Dominicum die xv Kalend. Martias.
361. Tauro et Florentio.
His conss. diem functus Constantius Au
gustus Mopsucrenas in fines Cilicia Fœnicia
provincie Non. Novemb., et introivit Julia
nus Aug. Constantinopolim die Idus De
cembres.
362. [CCCC.] Mamertino et Nevitta.
363. Juliano Augusto IV et Salustio.
His conss. occisus est Julianus Augustus in
bello Persico die vi Kal. Julias, et quia apo
stata a Deo factus est Christianorum etiam
persecutor, occisus est, et levatus est Chri
stianissimus Jovianus Augustus, v Kal. Ju
lias.
364. Joviano Augusto et Varro.
His conss. recessit Jovianus Augustus Da
dastana die x1 Kal. Mart., et levalus est Va
lentinianus Augustus apud Niceam die v Kal.
Mart. Ipso anno levatus est Valens Augustus
Constantinopolim in milliario vII, in tribunali
a fratre suo Valentiniano die v Kal. April.
365. Valentiniano et Valente Augg.
His conss. mare ultra terminos suos egres
sum est die x Kal. Aug. et ipso anno latro
nocturnus hostisque publicus intra urbem (on
stantinopolim apparuit die 1v Kal. Octob.
366. Gratiano Nob. et Dalaifo.
His conss. natus est Valentinianus Junior
filius Augusti Valentis die xv Kal. Febr., et
ipso anno idem hostis publicus et prædo intra
Frygiam salutarem, et in Inacoliensium cam
po ab Augusto Valeute oppressus alque ex
stinctus est die vi Kal. Junias. Ipso anno Au
gustus Valentinianus gentem Alamannicam per
vicit.
367. Lupicino et Jovino.
¡lis conss. in civitate Constantinopoli Deus
grandinem pluit in modum petrarum die iv
Nonas Julius. Et ipso anno levatus est Gra
tianus Augustus in Galliis apud Ambianis in
tribunali a patre suo Augusto Valentiniano, die
1x Kal. Septemb.
368. Valentiniano II et Valente II.
His conss. terræmotus factus, ita ut civitas
Nicænorum terræ funditus prosterneretur, die
v Idus Octob.
369. Valentiniano Nob. et Victore.
His conss. opus magnificum cisternæ Con
stantinopolitana completum est a Domitio
Modesto v. C. iterum præfecto urbis, quod in
prima inchoaverat præfectura. Agon post an.
nos XVII restitutus est ab Augusto Valente.
370. Valentiniano II et Valente III.
His conss. magna fames fuit in partibus
Frygiæ, et dedicata est sancia ecclesia, ubi
beati apostoli positi sunt, v Idus April.
571. Gratiano Augusto II et Probo.
572. [CCCCX] Modesto et Arinthco.
373 Valentiniano IV et Valente IV.
374. Gratiano III et Equitio.
375. Post conss. Gratiani III et Æquitii.
His conss.
therma Carosianæ dedicate
sunt, agente præfecto v. c. Vindalonio Ma
gno. Et ipso anno diem functus Valentinianus
senior xv Kal. Decemb. in castello Virgitione,
et levatus est Valentinianus Junior Aug. filius
Aug. Valentiniani ab exercitu in tribunali die
x Kal. Decemb., in civitate Acinco.
376. Valente Aug. V et Valentiniano Juniore Au
gusto.
His conss. victi et expulsi sunt Gothi a
gente Unorum, et suscepti sunt in Romania
pro misericordia, jussione Aug. Valentis. Et
ipso anno introivit corpus Augusti Valentintani
Constantinopolim, v Kal. Janu.
377. Gratiano IV et Merobaude.
His conss. gens Gothorum, qui pro mise
ricordia suscepti sunt, rebellaverunt adversus
Romanos, ad quos expugnandos sunt missi
comites cum militibus, et pugnaverunt cum
Gothis.
378. [CCCCXVI]. Valente VI et Valentiniano H.
Ilis conss. ingressus est Valens Aug. ab
Oriente Constantinopolim die Kal. Jun.
Et ipso anno profectus est Valens Ang. ex ur
be ad fossatum die 111 Idus Junias, et pu
gna magna fuit cum Romanis et Gothis mil
liario x ab Hadrianopoli, die v Idus Au
gusti. Ex ea die Valens Augustus nusquam
apparuit, et toto anno per diœcesim 449
Thrachiarum, et Scythiæ, et Masia, Gothi ha
bitaverunt simul, et cas prædaverunt, deinde
usque ad portas urbis Constantinopol·tanæ ve
nerunt.
379. Ausonio et Olybrio.
His conss. levatus est Theodosius Aug, ab
Augusto Gratiano, die x›r Kal. Februar, in
civitate Sirmium. Ipso anno multa bella Ro
mani cum Gothis commiserunt. Deinde vi
cloriæ nuntiatæ sunt adversus Gothos, Ala
nos, atque Hunos die xv Kal. Decemb.
[Ad oram codicis MS. hæc habentur ascri
pla, qua Sirmondus omisit. His conss. Theo
filus Alexandriæ episcopus subjectum la
terculum infra de Pascha observatione con
scribit.]
380. Gratiano Augusto V et Theodosio Augusto.
His conss. victorice nuntiate sunt amborum
Augustorum. Et ipso anno ingressus est Theo
dosius Ang. Constantinopolim die xv¡nı Kalend.
Decemb.
381. Syagrio et Eucherio.
His conss. ingressus est Athanaricus res
Gothorum Constantinopolim die Idus Ja
nuar. Eodem mense diem functus idem Athu
naricus vi Kal. Februar.
582. [CCCCXX.] Antonio et Syagrio.
His conss.
Theodosius Augustus corpus
Augusti Vallentiniani in sarcophago dep, suit
die x Kal. Murt. Ipso unno universa gens
Gothorum cum rege suo in Romaniam se tra
diderunt die v Non. Octob.
383. Merobaude Il et Saturnino.
His conss. levatus est Arcadius Aug. Con
stantinopolim in milliario su in tribunali a
Theodosio Aug. patre suo die xvn Kalend. Fe
br. Et ipso anno ingressum est Constantinep
col. 1095–1096page 33 of 58
lim corpus Constantiæ filiæ Augusti Constan
tini die Idus Septemb.
384. Ricomeri et Clearcho.
His conss. introierunt Constantinopolim le
gati Persarum. Ipso anno natus est Honorius
Nobilissimus in purpuris die v Idus Septembr.
385. Arcadio Augusto et Bautono.
386. Honorio Nobilissimo et Envodio.
His conss. victi atque expugnati, et in Ro
mania captivi adducti gens Greothyngorum a
nostris Theodosio et Arcadio, deinde cum vi
cɩoria et triumpho ingressi sunt Constantinopo
Kim die ¡v Idus Octobres.
387. Valerio III et Eutropio.
His conss. Quinquennalia Arcadius Augu
slus propria cum Theodosio Augusto patre suo
editionibus ludisque celebravit xvn Kal.Febr.
388. Theodosio Augusto II et Cynegio.
His conss. Defunctus est Cynegius præfectus
Orientis in consulatu suo Constantinopolim. Hic
universas provincias longi temporis labe dece
plas in statum pristinum revocavit, et usque ad
Ægyptum penetravit, et simulacra gentium
evertit. Unde cum magno fletu totius populi
civitatis deductum est corpus ejus ad Apostolos
die xiv Kal. April. Et post annum transtulit
eum matrona ejus Achantia ad Hispanias pe
destre. Et ipso anno occiditur hostis publicus
Maximus tyrannus a Theodosio Aug. in millia
rio in et Aquileia die v Kal. Aug. Sed et filius
ejus Victor occiditur post paucos dies in Gal
liis a comite Theodosii Augusti.
389. Timasio et Promoto.
His conss. introivit Theodosius Aug. in ur
bem Romam cum Honorio filio suo die Iduum
Juniarium, et dedit congiarium Romanis.
390. Valentiniano IV et Neuterio.
391. Tatiano et Symmacho..
592. [CCCCXXX. Arcadio Augusto II et Rufino.
His conss. Valentinianus Junior apud Vien
nam est interfectus, et_levavil se Eugenius ty
rannus. Postmodum Theodosius Aug. occidit
Eugenium
393. Theodosio Aug. III et Abundantio.
394. Arcadio Aug. Ill et Honorio Aug. II.
395. Olybrio et Probino.
His conss. recessit apud Mediolanum Theu
dosius Aug.
396. Arcadio Aug. IV et Honorio Aug. III.
397. Attico et Cæsario.
398. Honorio Aug. IV Eutyciano.
His conss. Gildo occisus.
399. Manilio et Theodoro v. c.
His conss. templa gentilium demolita sunt,
Joviano et Gaudentio comitibus.
400. Stelicone v. c. consule
401. Vincentio et Fravito.
402. [GCCCXI.] Arcadio V et Honorio V.
His conss. solis facta defectio 1 Idus No
vembres.
403. Theodosio et Rumorido.
404. Honorio V et Aristone.
His conss. bellum civile fuit ex 111 Kal. Se
ptember.
405. Stelicone II et Antemio.
His conss. inter Catholicos et Donatistas
unitas facta.
406. Arcadio VI et Probo.
407. Honorio VII et Theodosio Aug. II.
450 408 Bosso. et Philippo.
409. [CCCCXLVII.] Honorio VIII et Theodosio IIİ.
His conss. Barbari Hispanias ingressi.
410. Honorio IX et Varan quod fuit Tertullo.
411. Theudosio Aug. IV.
Ilis conss. Constantini tyranni in conto ra
put allatum est xiv Kal. Octobres.
412. [CCCCL.) Honorio IX et Theodosio V.
413. Post consulatum Honorii IX et Theodosii V
Lucio cos.
His conss. occisi sunt Jovianus, Sebastianus,
Salustius, et Heraclianus abolitus est.
414. Constantio v. c.
415. Honorio X et Theodosio VI.
His conss. sanctus Stephanus primus mar
tyr revelatur sancto presbytero Luciano die vi
feria, quæ fuit tunc 111 Non. Decembres, in Hie
rosolymis sancto Joanne episcopo præsidente,
et exstante 18 ex his gestis epistolæ supradicti
presbyteri, et sancti Aviti presbyteri Braca
rensis, qui tunc in Hierosolymis degebant.
416. Theodosio VII et Palladio.
417. Honorio XI et Constantio IL
418. Honorio XII et Theodosio VIII.
419. Monaxio et Plenta.
His conss. sanctus Joannes et Hierosolymo
rum episcopus qui supra epistolam dirigit per
Ecclesias orbis terrarum, quæ habetur, de si
gnis terroribusque divinitus perpetratis.
420. Theodosio IX et Constantino III.
421. Agricolo et Eustatio.
422. [CCCCLX.] Honorio XIII et Theodosio X.
423. Mariniano et Asclepiodoto.
His conss. Honorius Aug. recessit Ravennæ
424. Castino et Victore.
425. Theodosio XI et Valentiniano Cæs.
426. Theodosio XII et Valentiniano II Aug.
427. Pierio et Ardabu.
428. Felice et Tauro.
429. Florentino et Dionysio.
430. Theodosio XIII et Valentiniano III
431. Basso et Antiocho.
432. [CCCCLXX.] Etio et Valerio.
433. Theodosio XIV et Maximo “.
434. Aspare et Ariovindo.
435. Theodosio XV et Valentiniano IV
436. Isidoro et Senatore.
437 Ætio II et Segisvulto 20.
438. Theodosio XVI et Fausto.
459. Theodosio XVII et Festo.
440. Valentiniano V et Anatholio.
441. Cyro v. C.
442. [CCCCLXXX.] Dioscoro.
443. Maximo 11 et Paterio.
444. Theodosio XVIII et Albino.
445. Valentiniano VI et Ætio.
446. Ætio III.
447. Callepio et Ardabure.
448. Postumiano et Zenone.
449. Asturio et Protogene.
450. Valentiniano VII et Avieno.
451. Adelfio et Marciano.
452. [CCCCXC.] Herculano et Parració
453. Opilione.
454. Ætio IV et Studio.
455. Valentiniano VIII et Anthemio.
456. Avito Augusto consule.
458. [DCCCC.] Rechimero;et qui de Oriente.
459. [CCCCCXVIII.] Majoriano Augusto et Ariovindo.
460- Magno et Apollonio.
461. Severiano et qui de Oriente.
Ilis conss. Majorianus occiditur, et Severus
efficitur imperator.
462. [U] Severo et Leone Augustis.
463. [DI. Basilio et Gadaifo.
464. Olybrio.
18 Exstant. 19 his coss...
3 bis coss.
Chapter XIIIXIII
col. 1097–1098page 34 of 58
PG 92:1097Η ΥΠΑΤΟΙ ΡΩΜΑΙΩΝ. 139 Αντώνιος δεύτερος καὶ Πρεσέντιος, 138 'Αντώνιος εὐσεβῆς καὶ Καρμαρινός, Ἔτη ἀπὸ Ἀλε ξάνδρου. στου. ρεζ 141 Σιλογὰς καὶ Σευήρος, 140 Αντώνιος τρίτος καὶ Δυρίλλιος Καίσαρ, υξβ' ρξη ρέθε μα 144 Μάξιμος καὶ Αὐούϊτος, 145 Τορκούατος καὶ ᾿Αττικός, 142 Ρουφίνος καὶ Κουανδράτος, μα υξε ροζ μα ροβ μα 146 Κλάρος καὶ Κλαύδιος, 145 Αντώνιος καὶ Αὐρίλλιος Καίσαρ τὸ β'. μβ μ' Έπακταὶ ἤτοι ἐμβόλιμοι. Τετραετηρίδες. ροδο μβ 147 Λάργος καὶ Μεσαλίνος, υξθε ροε μβ 149 Ορφιτος καὶ Πρίσκος, 148 Τορκούατος καὶ Ἰουλιανός, β'. ρος μβ γ'. υοαι ροζί μγ' δ'. 150. Γαλλικανός καὶ Οὐετήριος, 131 Γονδιανὸς καὶ Μάξιμος, 152 Γαλορίων καὶ Ὀμμοῦλος, 153 Πρεσέντιος καὶ Ρουφίνος, 454 Κωμωδος καὶ Λατεράνος, 155 Σάβονος καὶ Σευήρος, 156 Σουλιανὸς καὶ Αυριανὸς, 157 Βάρβαρος καὶ Ῥίγουλος, υοβ με υογ ροθή υοδ' β'. ρπ' γ. ρπα υος ρπβ' νοξ ρπγ' νοη ρπδ μδ' υοθή ρπε με 158 Τέρτιλλος καὶ Κλημῖνος, υπ' ρπς. με 159 Κύντιλλος καὶ Πρίσκος, υπα ρπζ' με 160 Βραλουὰς καὶ Πάρνος, υπβ' ρπη 161 Αντώνιος τὸ γ', καὶ Οὐῆρος τὸ β', υπγ' ρπθε 163 Κογλιανὸς καὶ Πάστωρ, 162 Ρουστίκιος τὸ β', καὶ Ἀκουλίνος, υπό υπε 164 Μακρίνος καὶ Κέλσος, υπο 165 Ορφῖτος καὶ Πούδενος, υπζί 166 Πούδενος καὶ Πολλίων, υμη 167 Λούκιος τὸ γ', καὶ Κοδράτος, υπο 170 Κλάρος καὶ Κέθηγος, 169 Πρίσκος καὶ ᾿Απολλινάριος. 168 Απρονιανὸς τὸ β', καὶ Παῦλος τὸ β', ριζι 172 Ὀρφίτος καὶ Μάξιμος, 171 Σευήρος καὶ ῾Ερενιανός, ρηθ μη 174 Γάλλος καὶ Φλάκος, 173 Σευήρος τὸ β', καὶ Πομπιανὸς τὸ β', μθ μθ' 175 Πόσων καὶ Ἰουλιανὸς, μια 452 177 Κωμωδος καὶ Κυίντολος, 176 Πολίων καὶ "Απερ τό β', υξη υφθε 179 Κωμωδος καὶ Οὐῆρος, 180 Πρῆτος καὶ Κονδιανὸς, 178 Ορφῖτος καὶ Ρούφος, φαι φβ' 181 Κωμωδος καὶ Βούργος, ΦΥ 182 Καμερτίνος καὶ Ρούφος, φδ' 184 Μάρυλλος καὶ Ἠλιανὸς, 183 Κώμωδος τὸ α' καὶ Βικτορῖνος, φε σια Νασὶβ' 483 Μάτερνος καὶ Βραδούας, φζι σιγ 187 Κρισπίνο; καὶ Ηλιανός, 186 Κώμωδος τὸ ε', καὶ Γαβρίων τὸ β', φη' σιδ α'. φθ σιε 189 Σιλανὸς καὶ Σιλανός, 188 Φουσκιανός τό β', καὶ Σιλανὸς τὸ β', φι σις φια σιζ 191 Απρονιανὸς καὶ Βραδούας, 190 Κώμωδος τὸ ς', καὶ Σεπτιμανὸς τὸ β', φιβ στην φιγο σιθε 192 Κωμωδος τὸ ζ', καὶ Περτίναξ, φιδ σκη φιεʹ σχαSeverus Augustus obiit.
Antemius Romæ imperator jactus est. Adversus Wandalos grandis exercitus cum Marcellino duce dirigitur.
465. Augusto Antimio Η consule.
Hactenus cod. ms.
451 FASTI GRÆCI
AB ANNO CHRISTI CXXXVIII AD ANNUM CCCLXII.
ΥΠΑΤΟΙ ΡΩΜΑΙΩΝ.
139 Αντώνιος δεύτερος καὶ Πρεσέντιος,
138 'Αντώνιος εὐσεβῆς καὶ Καρμαρινός,
Ἔτη ἀπὸ Ἀλε
ξάνδρου.
στου.
ρεζ
141 Σιλογὰς καὶ Σευήρος,
140 Αντώνιος τρίτος καὶ Δυρίλλιος Καίσαρ,
υξβ'
ρξη
ρέθε
μα
144 Μάξιμος καὶ Αὐούϊτος,
145 Τορκούατος καὶ ᾿Αττικός,
142 Ρουφίνος καὶ Κουανδράτος,
po'
μα
υξε
ροζ
μα
ροβ
μα
146 Κλάρος καὶ Κλαύδιος,
145 Αντώνιος καὶ Αὐρίλλιος Καίσαρ τὸ β'.
por'
μβ
μ'
EEEEEEE Έπακταὶ ἤτοι
ἐμβόλιμοι.
Τετραετηρίδες.
ροδο
μβ
a'.
147 Λάργος καὶ Μεσαλίνος,
υξθε
ροε μβ
149 Ορφιτος καὶ Πρίσκος,
148 Τορκούατος καὶ Ἰουλιανός,
β'.
Uo'
ρος
μβ
γ'.
υοαι
ροζί
μγ'
δ'.
150. Γαλλικανός καὶ Οὐετήριος,
131 Γονδιανὸς καὶ Μάξιμος,
152 Γαλορίων καὶ Ὀμμοῦλος,
153 Πρεσέντιος καὶ Ρουφίνος,
454 Κωμωδος καὶ Λατεράνος,
155 Σάβονος καὶ Σευήρος,
156 Σουλιανὸς καὶ Αυριανὸς,
157 Βάρβαρος καὶ Ῥίγουλος,
υοβ
pon'
με
a'.
υογ
ροθή
υοδ'
β'.
ρπ'
γ.
Vos'
ρπα
υος ρπβ'
νοξ
ρπγ'
νοη
ρπδ
μδ'
υοθή
ρπε
με
158 Τέρτιλλος καὶ Κλημῖνος,
υπ'
ρπς.
με
159 Κύντιλλος καὶ Πρίσκος,
υπα
ρπζ'
με
160 Βραλουὰς καὶ Πάρνος,
υπβ'
ρπη
161 Αντώνιος τὸ γ', καὶ Οὐῆρος τὸ β',
υπγ'
ρπθε
163 Κογλιανὸς καὶ Πάστωρ,
162 Ρουστίκιος τὸ β', καὶ Ἀκουλίνος,
υπό
ph'
υπε
Phar
164 Μακρίνος καὶ Κέλσος,
υπο
P48'
165 Ορφῖτος καὶ Πούδενος,
υπζί
Phy
166 Πούδενος καὶ Πολλίων,
υμη
P40
167 Λούκιος τὸ γ', καὶ Κοδράτος,
υπο
Phe'
170 Κλάρος καὶ Κέθηγος,
169 Πρίσκος καὶ ᾿Απολλινάριος.
168 Απρονιανὸς τὸ β', καὶ Παῦλος τὸ β',
P45'
uha'
ριζι
ULB'
Phn'
172 Ὀρφίτος καὶ Μάξιμος,
171 Σευήρος καὶ ῾Ερενιανός,
ρηθ
μη
174 Γάλλος καὶ Φλάκος,
173 Σευήρος τὸ β', καὶ Πομπιανὸς τὸ β',
uke
μθ
μθ'
175 Πόσων καὶ Ἰουλιανὸς,
μια
452 177 Κωμωδος καὶ Κυίντολος,
176 Πολίων καὶ "Απερ τό β',
υξη
υφθε
179 Κωμωδος καὶ Οὐῆρος,
180 Πρῆτος καὶ Κονδιανὸς,
178 Ορφῖτος καὶ Ρούφος,
a'.
φαι
φβ'
181 Κωμωδος καὶ Βούργος,
ΦΥ
va'
182 Καμερτίνος καὶ Ρούφος,
φδ'
va'
184 Μάρυλλος καὶ Ἠλιανὸς,
183 Κώμωδος τὸ α' καὶ Βικτορῖνος,
φε
σια
να
σιβ'
va'
483 Μάτερνος καὶ Βραδούας,
φζι
σιγ
187 Κρισπίνο; καὶ Ηλιανός,
186 Κώμωδος τὸ ε', καὶ Γαβρίων τὸ β',
φη'
σιδ
α'.
φθ
σιε
189 Σιλανὸς καὶ Σιλανός,
188 Φουσκιανός τό β', καὶ Σιλανὸς τὸ β',
φι
σις
φια
σιζ
191 Απρονιανὸς καὶ Βραδούας,
190 Κώμωδος τὸ ς', καὶ Σεπτιμανὸς τὸ β',
φιβ
στην
φιγο
σιθε
192 Κωμωδος τὸ ζ', καὶ Περτίναξ,
φιδ
σκη
φιεʹ
σχα
PATROL. GR. XCII.
col. 1099–1100page 35 of 58
PG 92:1099493 Φλάκκος καὶ Κλάρος, 194 Σεβήρος τὸ β', καὶ ᾿Αλβίνος, φις σαβ 195 Γέρτιλλος καὶ Κλήμης, φιζ σκγ' 196 Δέκστρος τὸ β', καὶ Κρίσπος, 197 Λατέρνος καὶ Ρουφίνος, 198 Σατορνίλος καὶ Γάλλος,, 199 'Ανυλλίνος καὶ Φρούτων, 200 Σεβήρος τὸ γ', καὶ Βικτορῖνος, 201 Μουκιανός καὶ Φλαβιανός, φιγ σχε σχε φκ σας νε φκαι σας νε φκβ' σκη φαγ σχε 203 Σεπτίμιος Γέτας καὶ Βῆρος, 202 Σεβῆρος τὸ δ', καὶ ᾿Αντώνιος, φαδ στ' φκε σλα 204 Κύλων τὸ β', καὶ Λίβων, φας' σλβα 207 Απρὼν καὶ Μάξιμος, 206 Σαβίνος καὶ Αἰμιλιανός, 205 'Αντώνιος τὸ β', καὶ Τέγας Καίσαρ, φαζι αλγο φκη σλο σλε 208 'Αντώνιος τὸ γ', καὶ Γέτας τὸ β', φλ 209 Πομπιανός καὶ ᾿Αβῖτος, φλα σλζ 210) Φαυστίνος καὶ Ρουφίνος, φλβα σλη 211 Γεντιανὸς καὶ Βάσος, φάγ 212 "Ασπρος καὶ ᾿Ασπρος, 214 Μεσαλᾶς καὶ Σαβίνος, φλό σμ' 213 Αντώνιος τὸ δ', καὶ Βαλβῖνος, φλε σμα φλς σμβ 15 Λαῖτος καὶ Κεραιάλης, φλζ' 216 Σαβίνος τὸ β', καὶ ᾿Ανυλλίνος, φλη σμο 217 Πέρσης τὸ β', καὶ Ἑστρικάτος, φλθό σμε 218 Οκλατιανὸς καὶ ᾿Αλβεντός, φμ' σμα 220 Βαλλέριος και Κομάζων, 219 Σάκερδος τὸ β', καὶ ᾿Αντώνιος τὸ β', φμα σμζ' φμβ 221 Σαβινιανὸς καὶ Σέλευκος, φμγ 222 Αὐτοκράτωρ 'Αλέξανδρος καὶ Μόδεστος, φμδ 223 Μάξιμος καὶ Ηλιανός, φρε 224 Ἰουλιανὸς καὶ Κρισπίνος, φμς' 225 Φούσκος τὸ β', καὶ Δέκστρας, φμζ' 226 'Αλέξανδρος τὸ β', καὶ Μαρκελίνος, 227 Σαβίνος καὶ Μάξιμος, αμη φμώ 453 228 Μόδεστο; καὶ Πρόδος, 22 'Αλέξανδρος τὸ γ', καὶ Δίων, 230 Πρισκιλλιανός καὶ ᾿Αγρικόλαος, 231 Πομπηϊανός καὶ Πελιγνιανὸς, 252 Λούμπος καὶ Μάξιμος, 253 Μάξιμος καὶ Πάτερνος, 234 Μάξιμος τὸ β', καὶ Οὐβανός, 235 Πομπηϊανός καὶ Κυντιανός, φνε φνα φυρ φυγι φνδ 236 Περπέτοιος καὶ ᾿Αφρικανός, 237 Πίος καὶ Κορνηλιανός, 238 Γορδιανός καὶ Ποντιανός, 239 Σαβίνος τὸ β', καὶ Κορνηλιανός, 240 Γορδιανός το β', καὶ Πομπηϊανός, 241 Αττικὸς καὶ ᾿Αβίολα, 242 'Αριανὸς καὶ Βενοῦστος, 243 Πετετρίνος καὶ Πομπηϊανός, 245 Πέρσης καὶ Πάππος, 244 Φίλιππος Σεβαστὸς τὸ β', καὶ Πελέκστρων, φνζ' φνη φνθ φέ φέα φεδ σου σοβ σου σου 246 Φίλιππος Σεβαστὸς τὸ β', καὶ Αἰμιλιανός, σου 247 Φίλιππος τὸ γ', καὶ Φίλιππος Αὐτοκράτωρ, φο σος 248 Αἰμιλιανὸς τὸ β', καὶ Φίλιππος τὸ β', φορ σου 249 Δέκιο; τὸ β', καὶ Καυλίνος, φοβι σπη 250 Δέκιος τὸ γ', καὶ Γράτος, 251 Γάλλος τὸ β', καὶ Δέκιος, φαγ σοθε φοδ' σπ' 232 Βολουσιανός τὸ β', καὶ Βολουσιανός, φος σπα 253 Βαλεριανὸς καὶ Μαξιμίνος, φος σπρ 254 Βαλεριανός τό β', καὶ Γαληνὸς τὸ β', φοζί σπί 255 Βαλεριανός τὸ γ', καὶ Γαληνὸς τὸ γ', φοη' σπο 256 Μάξιμος καὶ Γλαβρίων, φού σπε 257 Βαλλεριανός τὸ δ', καὶ Γαληΐνος, φι στις 258 Τούσκος καὶ Βάσσος, φπα' στις 259 Αἰμιλιανὸς καὶ Βάσσος, φπβ' σπη 260 Σεκουλάριος καὶ Δονάτος, φαγ στο 261 Γαλληΐνος Σεβαστὸς τὸ δ', καὶ Βολουσιανός, ση 262 Γαλληῖνος τὸ ε', καὶ Φαυστιανός, 265 ᾿Αλβίνος καὶ Δέκστρος, φπς' σιβ 264 Γαλληῖνος τὸ ς' καὶ Σατορνίλος, 265 Βαλεριανής καὶ Λουκούλλος, Υπη 266 Γαλληῖνος τὸ ζ', καὶ Σαβίνος, 267 Πάτερνος καὶ ᾿Αρκεσίλαος, 268 Πάτερνος τὸ β', καὶ Μαρινιανός, 209 Κλαύδιο;, Υπό φω φια σις493 Φλάκκος καὶ Κλάρος,
194 Σεβήρος τὸ β', καὶ ᾿Αλβίνος,
φις
σαβ
a'.
195 Γέρτιλλος καὶ Κλήμης,
φιζ
σκγ'
196 Δέκστρος τὸ β', καὶ Κρίσπος,
197 Λατέρνος καὶ Ρουφίνος,
198 Σατορνίλος καὶ Γάλλος,,
199 'Ανυλλίνος καὶ Φρούτων,
200 Σεβήρος τὸ γ', καὶ Βικτορῖνος,
201 Μουκιανός καὶ Φλαβιανός,
φιγ
σχε
σχε
φκ
σας
νε
φκαι
σας
νε
φκβ'
σκη
φαγ
σχε
203 Σεπτίμιος Γέτας καὶ Βῆρος,
202 Σεβῆρος τὸ δ', καὶ ᾿Αντώνιος,
φαδ
στ'
φκε
σλα
204 Κύλων τὸ β', καὶ Λίβων,
φας'
σλβα
207 Απρὼν καὶ Μάξιμος,
206 Σαβίνος καὶ Αἰμιλιανός,
205 'Αντώνιος τὸ β', καὶ Τέγας Καίσαρ,
φαζι
αλγο
φκη
σλο
4x0'
σλε
208 'Αντώνιος τὸ γ', καὶ Γέτας τὸ β',
φλ
209 Πομπιανός καὶ ᾿Αβῖτος,
φλα
σλζ
210) Φαυστίνος καὶ Ρουφίνος,
φλβα
σλη
211 Γεντιανὸς καὶ Βάσος,
φάγ
212 "Ασπρος καὶ ᾿Ασπρος,
214 Μεσαλᾶς καὶ Σαβίνος,
φλό
σμ'
213 Αντώνιος τὸ δ', καὶ Βαλβῖνος,
φλε
σμα
φλς
σμβ
15 Λαῖτος καὶ Κεραιάλης,
φλζ'
216 Σαβίνος τὸ β', καὶ ᾿Ανυλλίνος,
φλη
σμο
217 Πέρσης τὸ β', καὶ Ἑστρικάτος,
φλθό
σμε
218 Οκλατιανὸς καὶ ᾿Αλβεντός,
φμ'
σμα
220 Βαλλέριος και Κομάζων,
219 Σάκερδος τὸ β', καὶ ᾿Αντώνιος τὸ β',
φμα
σμζ'
φμβ
221 Σαβινιανὸς καὶ Σέλευκος,
φμγ
222 Αὐτοκράτωρ 'Αλέξανδρος καὶ Μόδεστος,
φμδ
223 Μάξιμος καὶ Ηλιανός,
φρε
224 Ἰουλιανὸς καὶ Κρισπίνος,
φμς'
225 Φούσκος τὸ β', καὶ Δέκστρας,
φμζ'
226 'Αλέξανδρος τὸ β', καὶ Μαρκελίνος,
227 Σαβίνος καὶ Μάξιμος,
αμη
φμώ
453 228 Μόδεστο; καὶ Πρόδος,
22 'Αλέξανδρος τὸ γ', καὶ Δίων,
230 Πρισκιλλιανός καὶ ᾿Αγρικόλαος,
231 Πομπηϊανός καὶ Πελιγνιανὸς,
252 Λούμπος καὶ Μάξιμος,
253 Μάξιμος καὶ Πάτερνος,
234 Μάξιμος τὸ β', καὶ Οὐβανός,
235 Πομπηϊανός καὶ Κυντιανός,
φνε
φνα
φυρ
φυγι
φνδ
236 Περπέτοιος καὶ ᾿Αφρικανός,
237 Πίος καὶ Κορνηλιανός,
238 Γορδιανός καὶ Ποντιανός,
239 Σαβίνος τὸ β', καὶ Κορνηλιανός,
240 Γορδιανός το β', καὶ Πομπηϊανός,
241 Αττικὸς καὶ ᾿Αβίολα,
242 'Αριανὸς καὶ Βενοῦστος,
243 Πετετρίνος καὶ Πομπηϊανός,
245 Πέρσης καὶ Πάππος,
244 Φίλιππος Σεβαστὸς τὸ β', καὶ Πελέκστρων,
φνζ'
φνη
φνθ
φέ
φέα
PEY'
φεδ
σου
σοβ
σου
σου
246 Φίλιππος Σεβαστὸς τὸ β', καὶ Αἰμιλιανός,
σου
247 Φίλιππος τὸ γ', καὶ Φίλιππος Αὐτοκράτωρ,
φο
σος
248 Αἰμιλιανὸς τὸ β', καὶ Φίλιππος τὸ β',
φορ
σου
249 Δέκιο; τὸ β', καὶ Καυλίνος,
φοβι
σπη
250 Δέκιος τὸ γ', καὶ Γράτος,
251 Γάλλος τὸ β', καὶ Δέκιος,
φαγ
σοθε
φοδ'
σπ'
232 Βολουσιανός τὸ β', καὶ Βολουσιανός,
φος
σπα
253 Βαλεριανὸς καὶ Μαξιμίνος,
φος
σπρ
254 Βαλεριανός τό β', καὶ Γαληνὸς τὸ β',
φοζί
σπί
255 Βαλεριανός τὸ γ', καὶ Γαληνὸς τὸ γ',
φοη'
σπο
256 Μάξιμος καὶ Γλαβρίων,
φού
σπε
&MMMMFNMMMMmmmmmmmmmmmMMMN:
257 Βαλλεριανός τὸ δ', καὶ Γαληΐνος,
φι
στις
258 Τούσκος καὶ Βάσσος,
φπα'
στις
259 Αἰμιλιανὸς καὶ Βάσσος,
φπβ'
σπη
260 Σεκουλάριος καὶ Δονάτος,
φαγ
στο
261 Γαλληΐνος Σεβαστὸς τὸ δ', καὶ Βολουσιανός,
ση
262 Γαλληῖνος τὸ ε', καὶ Φαυστιανός,
oa'
265 ᾿Αλβίνος καὶ Δέκστρος,
φπς'
σιβ
264 Γαλληῖνος τὸ ς' καὶ Σατορνίλος,
ohr'
265 Βαλεριανής καὶ Λουκούλλος,
Υπη
266 Γαλληῖνος τὸ ζ', καὶ Σαβίνος,
267 Πάτερνος καὶ ᾿Αρκεσίλαος,
268 Πάτερνος τὸ β', καὶ Μαρινιανός,
209 Κλαύδιο;,
Υπό
φω
φια
σις
col. 1101–1102page 36 of 58
PG 92:1101πηγ φιδ της φωτ φηθε Χ χαι χρ ΧΥ τω χδ' Τι χει τια 270 Κλαύδιος Σεβαστὸς καὶ Πάτερνος, 271 Αντίοχος τὸ β', καὶ Ὀρφίτος, 272 Αὐριλλιανός Σεβαστὸς καὶ Βάσσος, 273 Κύϊντος καὶ Βελλουμηνιανὸς, 27. Αὐριλλιανὸς τὸ β', καὶ Καπετολίνος, 975 Αὐριλλιανὸς τὸ γ', καὶ Μαρκελίνος, 276 Τάκιτος Σεβαστὸς καὶ Αἰμιλιανὸς, 277 Πρόβος Σεβαστὸς καὶ Παυλίνος, 278 Πρόβος τὸ β', καὶ Λοῦπος, 279 Πρόβος τὸ γ', καὶ Πάτερνος, 280 Μεσσαλᾶς καὶ Γράτος, 281 Πρόβος τὸ δ', καὶ Τιβεριανός, 28. Πρόβος τὸ ε' καὶ Βικτορῖνος, 283 Κάρος Σεβαστὸς καὶ Καρίνος, 284 Καρίνος Σεβαστὸς καὶ Νουμεριανός, τιβ 285 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Αριστόβουλος, τιγ 286 Μαξιμίνος καὶ ᾿Ακυλίνος, χη τιδ 288 Μαξιμίνος Σεβαστὸς καὶ Ἰαννουάριος, 287 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Μαξιμιανός, χθ' τις χι' τις 289 Βάσσος τὸ β', καὶ Κυντιανός, για τις 290 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός, χιβ' τη 291 Τιβεριανὸς καὶ Δίων, χιγ τιθέ 292 Αννησολιανὸς καὶ Ασκληπιόδοτος, χιδ' 293 Διοκλητιανός και Μαξιμιανός, χιε και 294 Κωνσταντίνος Καίσαρ καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ, 295 Τοῦσκος καὶ ᾿Ανυλλίνος, χισ ταβ Οθ χιζ τηγ χιη' ταδ τὸ η', 296 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Κωνσταντίνος Καίσαρ 258 Εὔστος τὸ β', καὶ Γάλλος, 297 Μαξιμιανός Σεβαστὸς τὸ ε', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός τὸ ζ, χιθε τκε χχ της 299 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ ζ', καὶ Μαξιμιανός Σεβαστὸς τὸ ς', γκαι της γ. δ'. 301 Τιτιανὸς καὶ Νεποτιανός, 300 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ γ', καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ του, χαβι τκη Υ. χαρ τηθ πα δ. 302 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ δ', καὶ Μαξιμίνος Καίσαρ χαλ τλ' παι τὸ δ', 305 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ η', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός γκε πλα παι β. τὸ ζ'. 304 Διοκλητιανὸς τὸ θ', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός τὸ ε', χαζ' 305 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ ε', καὶ Μαξιμῖνος Καίσαρ τὸ εʹ, χκη' 306 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ς', καὶ Μαξιμῖνος Σεβαστὸς χας' τλ τλγ πβ' τλο τὸ 5', 307 Σεβήρος Σεβαστὸς καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ, 308 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ ι', καὶ Μαξιμιανὸς Σεβαστός χαθο τλε β. χλ τις γ. τὸ θ', 309 Λικίνιος Σεβαστὸς τὸ α', καὶ Κωνστάντιος τὸ α', 310 Ανδρόνικος καὶ Πρόβος, χλα τλη πρ δ'. χλβα πλη 311 Μαξιμιανὸς καὶ Μαξιμίνος, χλγ τηθ 312 Κωνσταντῖνος τὸ β', καὶ Λικίνιος τὸ β', χλδ τμ 313 Κωνσταντῖνος τὸ γ', καὶ Λικίνιος τὸ γ', χλε τμα 314 Βολουσιανὸς καὶ Ἀνίανος, τμβ 315 Κωνσταντῖνος τὸ δ', καὶ Λικίνιος τὸ δ', τμγ' 316 Σαβίνος καὶ Ρουφίνος, τμό χλθε 317 Γαλλικὸς καὶ Βάσσος, τμε ΠΕ 518 Λικίνιος τὸ ε', καὶ Κρίσπος Καίσαρ, χμ' της πε 319 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ε', καὶ Λικίνιος Καίσαρ, χμαν τμζ πει β'. 322 Προβιανὸς καὶ Ἰουλιανὸς, 321 Κρίσπος Καίσαρ τὸ β', καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ, 320 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ς', καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ, χμβο τμη πει χμγ' τμό χμδ' 323 Σεβήρος καὶ Ρουφίνος, χμεν Τυχ 324 Κρίσπος Καίσαρ καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ, χμς' τνβ 325 Πρόκλος ήτοι Παυλίνος καὶ Ἰουλιανὸς, χμζι τηγ 326 Κωνσταντῖνος τὸ ζ', καὶ Κωνστάντιος τὸ α', χμη τνδ 327 Κωνσταντίνος καὶ Μαξιμίνος, χμθ' τνε 328 Ἰανουάριος καὶ Ἰοῦστος, χν της 331 Βάτσος καὶ ᾿Αβλάβιος, 332 Παράτανος καὶ Ἰλαριανός, 529 Κωνσταντίνος τὸ η', καὶ Κωνστάντιος τὸ β', 330 Γαλλικανός και Σύμμαχος, ανα της χυρι τνη χυμό 333 Δελμάτιος καὶ Ζηνόφιλος, 334 Οπτάτος καὶ Παυλίνος, 335 Κωνστάντιος καὶ ᾿Αλβίνος, 336 Νεποτιανὸς καὶ Φακοῦνδος, 337 Φελεκιανὸς καὶ Τιτανὸς, 338 Ούρσος καὶ Πολέμιος, χνει χνς' χνζι χνη ανθ'πηγ
φιδ
445'
της
φωτ
φηθε
Χ
χαι
χρ
ΧΥ
τω
χδ'
Τι
χει
τια
270 Κλαύδιος Σεβαστὸς καὶ Πάτερνος,
271 Αντίοχος τὸ β', καὶ Ὀρφίτος,
272 Αὐριλλιανός Σεβαστὸς καὶ Βάσσος,
273 Κύϊντος καὶ Βελλουμηνιανὸς,
27. Αὐριλλιανὸς τὸ β', καὶ Καπετολίνος,
975 Αὐριλλιανὸς τὸ γ', καὶ Μαρκελίνος,
276 Τάκιτος Σεβαστὸς καὶ Αἰμιλιανὸς,
277 Πρόβος Σεβαστὸς καὶ Παυλίνος,
278 Πρόβος τὸ β', καὶ Λοῦπος,
279 Πρόβος τὸ γ', καὶ Πάτερνος,
280 Μεσσαλᾶς καὶ Γράτος,
****
281 Πρόβος τὸ δ', καὶ Τιβεριανός,
28. Πρόβος τὸ ε' καὶ Βικτορῖνος,
283 Κάρος Σεβαστὸς καὶ Καρίνος,
284 Καρίνος Σεβαστὸς καὶ Νουμεριανός,
τιβ
285 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Αριστόβουλος,
τιγ
286 Μαξιμίνος καὶ ᾿Ακυλίνος,
χη
τιδ
288 Μαξιμίνος Σεβαστὸς καὶ Ἰαννουάριος,
287 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Μαξιμιανός,
χθ'
τις
χι'
τις
289 Βάσσος τὸ β', καὶ Κυντιανός,
για
τις
290 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός,
χιβ'
τη
291 Τιβεριανὸς καὶ Δίων,
χιγ
τιθέ
292 Αννησολιανὸς καὶ Ασκληπιόδοτος,
χιδ'
TX'
293 Διοκλητιανός και Μαξιμιανός,
χιε
και
294 Κωνσταντίνος Καίσαρ καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ,
295 Τοῦσκος καὶ ᾿Ανυλλίνος,
χισ
ταβ
Οθ
χιζ
τηγ
χιη'
ταδ
τὸ η',
296 Διοκλητιανός Σεβαστὸς καὶ Κωνσταντίνος Καίσαρ
258 Εὔστος τὸ β', καὶ Γάλλος,
297 Μαξιμιανός Σεβαστὸς τὸ ε', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός
τὸ ζ,
χιθε
τκε
χχ
της
299 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ ζ', καὶ Μαξιμιανός Σε
βαστὸς τὸ ς',
γκαι
της
** * &88839
08°
γ.
δ'.
301 Τιτιανὸς καὶ Νεποτιανός,
300 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ γ', καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ
του,
χαβι
τκη
น
Υ.
χαρ
τηθ
πα
δ.
302 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ δ', καὶ Μαξιμίνος Καίσαρ
χαλ
τλ'
παι
a'.
τὸ δ',
305 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ η', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός
γκε
πλα
παι
β.
τὸ ζ'.
304 Διοκλητιανὸς τὸ θ', καὶ Μαξιμίνος Σεβαστός τὸ ε', χαζ'
305 Κωνσταντίνος Καίσαρ τὸ ε', καὶ Μαξιμῖνος Καίσαρ τὸ εʹ, χκη'
306 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ς', καὶ Μαξιμῖνος Σεβαστὸς
χας'
τλ
τλγ
πβ'
τλο
a'.
τὸ 5',
307 Σεβήρος Σεβαστὸς καὶ Μαξιμιανός Καίσαρ,
308 Διοκλητιανός Σεβαστὸς τὸ ι', καὶ Μαξιμιανὸς Σεβαστός
χαθο τλε
β.
χλ
τις
γ.
τὸ θ',
309 Λικίνιος Σεβαστὸς τὸ α', καὶ Κωνστάντιος τὸ α',
310 Ανδρόνικος καὶ Πρόβος,
χλα
τλη
πρ
δ'.
χλβα
πλη
a'.
311 Μαξιμιανὸς καὶ Μαξιμίνος,
χλγ
τηθ
312 Κωνσταντῖνος τὸ β', καὶ Λικίνιος τὸ β',
χλδ τμ
313 Κωνσταντῖνος τὸ γ', καὶ Λικίνιος τὸ γ',
χλε
τμα
314 Βολουσιανὸς καὶ Ἀνίανος,
τμβ
315 Κωνσταντῖνος τὸ δ', καὶ Λικίνιος τὸ δ',
τμγ'
316 Σαβίνος καὶ Ρουφίνος,
τμό
χλθε
317 Γαλλικὸς καὶ Βάσσος,
τμε
ΠΕ
518 Λικίνιος τὸ ε', καὶ Κρίσπος Καίσαρ,
χμ'
της
πε
319 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ε', καὶ Λικίνιος Καίσαρ,
χμαν
τμζ
πει
β'.
322 Προβιανὸς καὶ Ἰουλιανὸς,
321 Κρίσπος Καίσαρ τὸ β', καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ,
320 Κωνσταντίνος Σεβαστὸς τὸ ς', καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ,
χμβο
τμη
πει
χμγ'
τμό
χμδ'
323 Σεβήρος καὶ Ρουφίνος,
χμεν
Τυχ
324 Κρίσπος Καίσαρ καὶ Κωνστάντιος Καίσαρ,
χμς'
τνβ
325 Πρόκλος ήτοι Παυλίνος καὶ Ἰουλιανὸς,
χμζι
τηγ
326 Κωνσταντῖνος τὸ ζ', καὶ Κωνστάντιος τὸ α',
χμη
τνδ
a'.
327 Κωνσταντίνος καὶ Μαξιμίνος,
χμθ' τνε
328 Ἰανουάριος καὶ Ἰοῦστος,
χν
της
331 Βάτσος καὶ ᾿Αβλάβιος,
332 Παράτανος καὶ Ἰλαριανός,
529 Κωνσταντίνος τὸ η', καὶ Κωνστάντιος τὸ β',
330 Γαλλικανός και Σύμμαχος,
ανα
της
χυρι
τνη
χυμό
333 Δελμάτιος καὶ Ζηνόφιλος,
334 Οπτάτος καὶ Παυλίνος,
335 Κωνστάντιος καὶ ᾿Αλβίνος,
336 Νεποτιανὸς καὶ Φακοῦνδος,
337 Φελεκιανὸς καὶ Τιτανὸς,
338 Ούρσος καὶ Πολέμιος,
χνει
χνς'
χνζι
χνη
ανθ'
Chapter XVIIXVII
col. 1115–1116page 43 of 58
312. Maxentio IV consule, qui sunt Constantino II 336. Nepotiano et Facundo. Rufus Albinas P. V.
et Licinio II. v Idus Februarii, Aradius Ru
finus P. V. vi Kalend. Novemb. Annius Anu
linus dies xxxiv, P. V. ш Kalendas Decem
bris, Aradius Rufinus iterum P. V.
313. Constantino III et Licinio III. vi Idus Decem
bris, Rufius Volusianus P. V.
314. Volusiano et Anniano. Rufius Volusianus
315. Constantino IV et Licinio IV. XIII Kalendas
Septembris, Vectius Rufinus P. V.
316. Sabino et Rufino. Pridie Nonas Augusti. Ovi
nius Gallicanus P. V.
317. Consules quos jusserint DD. NN. Augusti, ex
die x Kalendas Martii, Gallicano et Basso.
Idibus Maii, Septimus Bassus P. V.
318. Licinio V et Crispo Cæsare, ex die 111 Idus Ju
lii in Idus Augusti, vice illius cognovit Ju
lius Cassius, eo quod ad Augustum pro
fectus est. Septimius Bassus regressus
319. Constantino V. et Licinio Cæsare. Kalend.
Septembris, Valerius Maximus Basilius P. V.
320. Constantino VI et Constantino Cæsare. Va
lerius Maximus P. V.
321. Crispo II et Constantio II. Valerius Maximus
322. Probiano et Juliano. Valerius Maximus P. V.
323. Severo et Rafino. Idibus Septembris, Lucer.
Verinus P. V.
324. Crispo III et Constantino III. Lucer. Verinus
325. Paulino et Juliano. Pridie Nonas Januarii, Aci
lius Severus P. V.
226. Constantino VII et Constantio Cæsare. Idibus
Novembris, Anicius Julianus P. V.
327. Constantio et Maximo. Anicius
Julianus
328. Januarino et Justo. Anicius Julianus P. V.
329. Constantino VIII et Constantino IV. vi Idus
Septembris, Publilius Optatianus P. V. dies
xxx. Item vi Idus Octobris, Petronius Pro
bianus P. V.
330. Gallicano et Symmacho. Petronius Probianus
331. Basso et Ablavio. Pridie Idus Aprilis, Anicius
Paulinus P. V.
332. Pacatiano Hilariano. Anicius Paulinus P. V.
333. Dalmatio et Zenofilo. Septimo Idus Aprilis,
Publilius Optatianus P. V. Item in dies
XXXII. Item sexto Idus Maias, Ceionius Ju
lianus Kamenius P. V.
334. Optato et Paulino. v Kalendas Maii, Anicius
optato et Pau
335. Constantio et Paulino. 11 Kalendas Januarii,
Rufius Albinus P. V.
337. Feliciano et Titiano. vit Idus Marti, Vale
rius Proculus P. V.
338. Urso et Polemio. Idibus Januarii, Mecilinius
Hilarianus P. V.
Constantio II et Constante. Pridie Idus Julias,
Turgius Apronianus, menses 111, P. V. Item
VI Kalendas Novembris, Fabius Titianus
468. 340. Acyndino et Proculo. ex die Nonas
Maii, in v Idus Junii, Junius Tertullus
Vicarius cognovit eo quod ad Augustum
profectus est. Postea reversus Fabius Titia
nus P. V.
Marcellino et Probino, v Kalendas Martii, Au
relius Celsinus P. V.
Constantio III et Constante II. Kalendis Apri
lis, Filollianus Mavortius menses 111, dies vi,
P. V. Item Pridie Nonas Julias, Aco Catu
linus Philomațius P. V.
Placido et Romulo. Aco Catulinus P. V.
Leontio et Sallustio. Aco Catulinus P. V. Sed
¡ı Idus Aprilis, Quintus Rusticus P. V.
345. Amantio et Albino. Quintus Rusticus P. V.
11 Nonas Julias, Probinus P. V.
346. Post consulatum Amantii et Albini, Probi
nus P. V. vIII Kalendas Januarii Placidus
347. Rufino et Eusebio. Placidus P. V. Pridie
Idus Junias, Limenius præfectus prætorio
et Urbi.
Philippo et Salia. Ulpius Limenius præfectus
prætorio et Urbi.
Limenio et Catulino. Limenius præfectus præ
torio et Urbi. Cessaverunt præfecturæ dies
XLI a die vi ldus Aprilis usque in xv Ka
lendas Junii. xiv Kalendas Junii, Hermo
gnes præfectus prætorio et Urbi.
350. Sergio et Nigriniano. Hermogenes præfectus
prætorio et Urbi. II Kalendas Martii, Fa
bius Titianus P. V.
351. Magnentio et Gaisone. Fabius Titianus P. V.
Iterum Kalendis Martii, Aurelius Celsinus
P. V. Iterum iv Idus Maii, Cælius Probatus
P. V. v Idus Junii, Clodius Adelfius P. V.
xv Kalendas Januarii, Valerius Proculus
352. Decentio et Paulo. Valerius Proculus P. V.
Iterum V Idus Septembris, Septimius
Mnasea P. V. vi Kalendas Octobris, Neratius
Cerealis P. V.
353. Constantio VI et Constantio 11. Neratius Ce
realis P. V. vi Idus Decembris, Vitrasius
Orfitus P. V.
354. Constantio VII et Constantio III. Vitrasius Or
fitus præfectus Urbis.
IN QUO FASTI ALIQUOT CONSULARES RECENSENTUR.
Imperante Tiberio Cesare, passus est Dominus cum Paulo die tertia Kalendas Julias, Consulibus
hoster Jesus Christus, duobus geminis consulibus,
Kalendas Aprilis, et post ascensum ejus beatis
simus Petrus episcopatum suscepit. Ex quo tem
pore per successionem dispositumi, quis episcopus,
et quot annis præfuit, vel quo imperante.
Petrus annis viginti quinque, mense uno, diebus
novem. Fuit temporibus Tiberii Cæsaris, et Caii,
et Tiberii Claudii, et Neronis, a consulatu Vinicii
et Longini usque Neronis et Veteris. Passus autem
SS. imperante Nerone.
Linus annis duodecim, mensibus quatuor, diebus
duodecim. Fuit temporibus Neronis a consulatu
Saturnini et Scipionis usque Capitone et Rufo.
Clemens annis novem, mensibus undecim, die
bus duodecim. Fuit temporibus Galbæ et Vespa
siani, a consulatu Trachali et Italici, usque Vespa
siano VI et Tito.
Cletus annis sex, mensibus duobus, diebus de
col. 1117–1118page 44 of 58
cem. Fuit temporibus Vespasiani et Titi, et initio post hoc Centumcellis expulsi. Ibi cum gloria dor
Domitiani, a consulibus Vespasiano VIII et Domi- mitionem accepit.
tiano V, usque Domitiano IX et Rufo.
Anacletus annis duodecim, mensibus decem, die
bus tribus. Fuit temporibus Domitiani, a consuli
bus Domitiano X et Ŝabino, usque Domitiano XVII
et Clemente.
Evaristus annis tredecim, mensibus septem, die
bus duobus. Fuit temporibus novissimis Domitiani,
et Nervæ, et Trajani; a consulatu Valentis et Veri,
usque Gallo et Bradua.
Alexander annis septem, mensibus duobus, die
uno, Fuit temporibus Trajani, a consulatu Palmæ
et Tulli, usque Veliano et Vetere.
Sixtus annis decem, mensibus tribus, diebus vi
ginti uno. Fuit temporibus Adriani, a consulatu Ni
gri et Aproniani, usque Vero III et Ambibulo.
Telesphorus annis undecim, mensibus tribus,
diebus tribus. Fuit temporibus Antonini Macrini, a
consulatu Titiani et Gallicani, usque Cæsare et
Balbino.
469 Hyginus annis duodecim, mensibus tribus,
diebus sex. Fuit temporibus Veri, a cons latu Gal
licani et Veteris, usque Præsente et Rufino.
Pius annis viginti, mensibus quatuor, diebus vi
ginti uno. Fuit temporibus Antonini Pii, a consu
Latu Clari et Severi, usque duobus Augustis. Sub
hujus episcopatu frater ejus Hermes librum scri
psit, in quo mandatur, contineturque quod ei præ
cepit angelus, cum venit ad eum in babitu pa
storis.
Soter annis novem, mensibus tribus, diebus duo
bas. Fuit temporibus Antonini et Commodi, a con
sulatu Veri et Erenniani, usque Paterno et Bradua.
Victor annis novem, mensibus duobus, diebus
decem. consulatu Saturnini et Galli,
usque Præ
sente et Extricato.
Callistus annos quinque, menses duos, dies de
cem. Fuit temporibus Macrini et Heliogabali, a con
sulatu Antonini et Adventi, usque Antonino III et
Alexandro.
Urbanus annos octo, menses undecim, dies duo
decim. Fuit temporibus Alexandri, a consulatu
Maximi et Æliani, usque Agricola et Clementino.
Pontianus annis quinque, mensibus duobus, die
bus septein. Fuit temporibus Alexandri, a consu
latu Pompeiani et Peligniani. Eo tempore Nepotia
nus episcopus et Hippolytus presbyter exsules sunt
deportati in insulam nocivam Sardiniam, Severo
et Quintiano consulibus. In eadem insula discinctus
est Iv Kalendas Octobris, et loco ejus ordinatus est
Anteros xi Kalendas Decembris, consulibus SS.
Anteros mense uno, diebus decem. Dormit 111 No
nas Januarii, Maximo et Africano consulibus.
Fabianus annos quatuordecim, mensem unum,
dies decem. Fuit temporibus Maximini, et Gor
diani, et Philippi. consulatu Maximini et Afri
cani, usque Decio II et Grato. Passus XII Kalendas
Februarii. Hic regiones divisit diaconibus: et mul
Las fabricas per cœmeteria fieri jussit. Post pas
sionem ejus, Moyses et Maximus presbyteri, et Ni
costratus diaconus comprehensi sunt, et in carce
rem missi. Eo tempore supervenit Novatus ex Africa;
et separavit de Ecclesia Novatianum, et quosdam
confessores, postquam Moyses in carcere defun
ctus est, qui fuit ibi menses undecim, dies un
decim.
Cornelius annos duos, menses tres, dies decem.
consulibus Decio IV et Decio II, usque Gallo et
Volusiano. Sub episcopatu ejus. Novatus extra Ec
clesiam ordinavit Novatianum in urbe Roma, et Ni
costratum in Africa. Hoc facto, confessores, qui se
separaverunt a Cornelio, cum Maximo presbytero,
qui cum Moyse fuit, ad Ecclesiam sunt reversi;
Lucius annos tres, menses octo, dies decem. Fuit
temporibus Galli et Volusiani, usque Valeriano III
et Gallieno II. Hic exsul fuit, et postea nutu Dei in
columis ad Ecclesiam reversus est, tertio Nonas
Martias, consulibus SS.
Stephanus annos quatuor, menses duos, dies vi
ginti unum. Fuit temporibns Valeriani et Gallieni,
a consulatu Volusiani et Maximini, usque Vale
riano III et Gallieno II.
Sixtus annis duobus, mensibus undecim, diebus
sex. Coepit a consulatu Maximi et Glabrionis, us
que Tusco et Basso, et passus est vIII Idus Augu
sti, a consulatu Tusci et Bassi, usque in die xı
Kalendas Augusti, Æmiliano et Basso consulibus.
Dionysius annis octo, mensibus duobus, diebus
quatuor. Fuit temporibus Gallieni, ex die undecimo
Kalendarum Augusti, Æmiliano et Basso consuli
bus, usque in diem septimum Kalendas Januarii,
consulibus Claudio et Paterno.
Felix annis quinque, mensibus undecim, diebus
viginti quinque. Fuit temporibus Claudii et Aure
liani a consulatu Claudii et Paterni, usque in
consulatum Aureliani II et Capitolini.
Eutychianus annis octo, mensibus undecim, die
bus tribus. Fuit temporibus Aureliani, a consulatu
Aureliani et Marcellini, usque in diem vir Idus
Decembris, Caro II et Carino consulibus.
Caius annis duodecim, mensibus quatuor, diebus
septem. Fuit temporibus Cari et Carini, ex die
xvi Kalendas Januarii, consulibus Caro II et Carino,
usque in x Kalendas Maii, Diocletiano VI et Constan
tio Il consulibus.
Marcellinus aunis octo, mensibus tribus, diebus
viginti quinque. Fuit temporibus Diocletiani et
Maximiani, ex die pridie Kalendas Julias, a consu
libus Diocletiano VI et Constantio II, usque in con
sulatum Diocletiani IX et Maximiani VIII. Quo
tempore fuit persecutio, et cessavit episcopatus an
Dis VII, mensibus vi, diebus xv.
Marcellus anno uno, mensibus septem, diebus vi
ginti. Fait temporibus Maxentii, a consulatu x et
Maximiano, usque post consulatum x et septimum.
470. Eusebius menses quatuor, dies sedecim,
a xiv Kalendas Maias, usque in diem xvi Kalendas
Septembris.
Miltiades annis tribus, mensibus sex, diebus no
vem, ex die sexto Nonas Julias, a consulatu, Maxi
miano VIII solo; quod fuit mense Septembri, Vo
lusiano et Rufino, usque in 111 Idus Januarii, Volu
siano et Anniano consulibus.
Sylvester annis viginti uno, mensibus undecim.
Fuit temporibus Constantini, a consulatu Volu
siani et Anniani, ex die pridie Kalendas Februarii,
usque in diem Kalendarum Januariarum, Constan
tio et Albino consulibus.
Marcus menses octo. dies viginti. Et hic fuit tem
poribus Constantini, Nepotiano et Facundo consu
fibus, ex die xv Kalendas Februarias, usque in die
Nonarum Octobrium, consulibus SS.
Julius annos quindecim, mensem ununt, dies
undecim. Fuit temporibus Constantini, a consulatu
Feliciani et Titiani, ex die vi Idus Februarii, in
diem pridie Idus Aprilis, Constantio V et Constan
tino Cæsare consulibus. llic multas fabricas fecit
basilicam in via Portense, milliario; basilicam
in via Flaminia, milliario u, quæ appellatur Valen
tini; basilicam Juliam, quæ est regione vit, juxta
forum divi Trajani; basilicam trans Tiberim, re
gione xiv, juxta Callistum; basilicam in via Aure
fia, milliario ad Callistum.
Liberius fuit temporibus Constantii, ex die x1 Ka
lendas Junias, in diem. a consulibus Constan
tio V et Constantio Cæsare.
XXI
col. 1123–1124page 47 of 58
XVXVIXVIIXVIIIXIXXX
PG 92:1123Χ. ΧΧ. 474 ΜΕΘΟΔΟΣ Δι' ἧς εὑρίσκεται ἑκάστου μηνός οία δήποτε ἡμέρα, καὶ εἰς ποίαν τῆς ἑβδομάδος ἡμέραν, καὶ ποῖον ἐνιαυτὸν γίνεται τὸ βίσεξτον. Ἐν τῷ προχείρῳ κανόνι του Πτολεμαίου μετά τοὺς κανόνας τῶν ἁπλανῶν ἀστέρων έγκειται κανό για, δι' ὧν δύναταί τις γνῶναι τὴν ἑκάστου μηνὸς ἡμέραν, εἰς ποίαν ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος κατακτά. 'Αλλ' ἐπειδὴ ἄνευ τῶν τοιούτων κανονίων οὐ δύνα ταί τις εὑρίσκειν τὴν ἐπιζητουμένην ἡμέραν, ἐφεύ ρομεν ἡμεῖς συντομωτέραν μέθοδον, ὥστε χωρὶς τοῦ τοιούτου κανόνος εὑρίσκειν εὐχερῶς τὴν ἐν οἷα δή ποτε έπινεμήσει ἑκάστου μηνὸς ἡμέραν ἐν ποίᾳ τῆς ἑβδομάδος ἡμέρᾳ καταντᾷ, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ δίσ εξτον ἐν ποίῳ γίνεται ἔτει. Δεῖ τοίνυν λαμβάνειν τὰ συναγόμενα ἔτη ἀπὸ ἀρχῆς τοῦ γ' ἔτους τῆς εὐδο κίας Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας, τουτέστι, ἀπὸ τῆς α' ἐπινεμήσεως, καὶ τῷ συναγομένῳ ποσῷ τῶν ἐτῶν ἀεὶ προστιθέναι τὸ ἴδιον δ' καὶ μετὰ τῆς [την] πρόσ θεσιν τοῦ δ', δέον ἑκάστῳ τὸ ἐν ἀφαιρεῖν, καὶ εἰθ' ήγουν γ' ἔτος τῆς εὐδοκίας Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας ἐστὶ τὸ ἀπὸ κτίσεως κόσμου ερα,Decio.
Lampadio et Oreste.
PC. Lampadio et Oreste.
Lampadio lli et Oreste.
Paulino Juniore.
Paulino l et Bisilario 1.
Paulino Il et Bisilario II.
Paulino III et Bisilario III.
Paulino Illl et Joanne.
Paulino V et Joanne II.
Paulino VI et Appione.
Paulino VII et Appione II.
Basilio.
PC.
It. PC.
Ter, PC.
Ill PC.
V. PC.
VI. PC.
VII. PC.
VIII. PC.
VIIII. PC.
Χ. PC.
XI. PC.
XII. PC.
XIII. PC.
XIIII. PC.
XV. PC.
XVI. PC.
XVII. PC.
ΧΧ.
LATERCULUS ALTER CONSULUM,
Rusticus et Vitalis Augg. conss.
Valerius et Justinianus VV. CC.
Symmachus et Boetius VV. CC.
Maximus V. C.
Ophilio et Justinus Augg. VV. CC.
Probus et Filoxenus VV. CC.
Olibrius V. C.
Maburtius V. C.
Justianus Augg. II. V. C.
Decius V. C.
Lampadius et Orestis VV. CC.
PC. Lampadi et Orestis VV. CC.
Justinianus Aug. ll conss.
POST CHRONICON SENATORIS.
Justinianus Aug. IIII et Paulinus.conss.
Belisarius V. C.
P. C. Bilisari V. C.
It. P. C. Bilisari V. C.
Johannis V. C.
Appius V. C.
Justinus Junior V. C.
Basilius V. C.
P. C. Basili V. C.
Et It. P. C. Basili V. C.
III. P. C. Basili V. V.
III. P. C. Basili V. C.
V. P. C. Basili V. C.
VI. P. C. Basili V. C.
VII. P. C. Basili V. C.
VIII. P. C. Basili V. C.
VIII. P. C. Basili V. C.
X. P. C. Basili V. C.
XI. P. C. Basili V. C.
XII: P. C. Basili V. C.
XIII. P. C. Basili V. C.
XIIII. P. G. Basili V. C.
XV. P. C. Basili V. C.
XVI. P. C. Basili V. C.
XVII. P. C. V. C.
METHODUS
Qua invenitur cujusque mensis quæcunque dies, et
in quam septimanæ feriam incurrit, et in quem
annum incidit bissextus.
In expedito Ptolemæi canone post canones inerrantium stellarum, habentur etiam præterea et alii
canones, quorum ope intelligi possit cujusvis mensis dies in quem septimanæ diem incurrit. Quoniam vero sine illis tabulis non poterit dies expetita reperiri, proinde methodum expeditiorem nos
excogitavimus, qua inveniri facile possit, in quacunque indictione, cujuscunque mensis diem in
quam septimanæ feriam conveniat; quin et illud
quoque, in quo anno sit bissextus interpolandus. -
Ergo ab initio tertii anni nostri, quod Dei gratia
administramus, imperii, repetendi sunt anni, inque unam summam colligendi, a prima viz. indictione, et collectæ annorum summæ pro quarto
quoque anno, unitas per perpetuam regulain addenda. Qua facta additione unitatis quarte, alia
474 ΜΕΘΟΔΟΣ
Δι' ἧς εὑρίσκεται ἑκάστου μηνός οία δήποτε
ἡμέρα, καὶ εἰς ποίαν τῆς ἑβδομάδος ἡμέραν,
καὶ ποῖον ἐνιαυτὸν γίνεται τὸ βίσεξτον.
Ἐν τῷ προχείρῳ κανόνι του Πτολεμαίου μετά
τοὺς κανόνας τῶν ἁπλανῶν ἀστέρων έγκειται κανό
για,
δι' ὧν δύναταί τις γνῶναι τὴν ἑκάστου μηνὸς
ἡμέραν, εἰς ποίαν ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος κατακτά.
'Αλλ' ἐπειδὴ ἄνευ τῶν τοιούτων κανονίων οὐ δύναταί τις εὑρίσκειν τὴν ἐπιζητουμένην ἡμέραν, ἐφεύρομεν ἡμεῖς συντομωτέραν μέθοδον, ὥστε χωρὶς τοῦ
τοιούτου κανόνος εὑρίσκειν εὐχερῶς τὴν ἐν οἷα δήποτε έπινεμήσει ἑκάστου μηνὸς ἡμέραν ἐν ποίᾳ τῆς
ἑβδομάδος ἡμέρᾳ καταντᾷ, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ τὸ δίσ
εξτον ἐν ποίῳ γίνεται ἔτει. Δεῖ τοίνυν λαμβάνειν τὰ
συναγόμενα ἔτη ἀπὸ ἀρχῆς τοῦ γ' ἔτους τῆς εὐδο
κίας Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας, τουτέστι, ἀπὸ τῆς
α' ἐπινεμήσεως, καὶ τῷ συναγομένῳ ποσῷ τῶν ἐτῶν
ἀεὶ προστιθέναι τὸ ἴδιον δ' καὶ μετὰ τῆς [την] πρόσ
θεσιν τοῦ δ', δέον ἑκάστῳ τὸ ἐν ἀφαιρεῖν, καὶ εἰθ'
• Marg. habent: ήγουν γ' ἔτος τῆς εὐδοκίας Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας ἐστὶ τὸ ἀπὸ κτίσεως κόσμου ερα,
quæ textui videntur inserenda.
col. 1125–1126page 48 of 58
PG 92:1125οὕτω προσθεῖναι τὰς ἡμέρας τοῦ μηνὸς τὰς ἐπιζη τευμένας ὡς κατ' Αλεξανδρεῖς, καὶ ἀριθμεῖν ἀπὸ τοῦ Σεπτεμβρίου μηνὸς ὡς τοῦ ἐπιζητουμένου μηνός, πόσοι μηνες εἰσι, καὶ τούτους διπλασιάζειν καὶ προσθεῖναι τῷ συναχθέντι ποσῷ, καὶ τὸ γινόμενον ποσόν μερίζειν εἰς τὸν ζ'· καὶ ὅσαι ἡμέραι κατα λειφθῶσι, πρὸς ἐκεῖνο τὸ ποσὸν λέγειν εἶναι τὴν Επιζητουμένην ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος· εἴτε γὰρ μία ὑπολειφθείη Κυριακὴ πάντως ἡ ἡμέρα εὑρίσκεται, είτε δύο δευτέρα, καὶ ἐφεξῆς ὁμοίως ὡς του Σαββά του. Υποδείγματος δὲ ἕνεκεν, ὑποκείσθω ἡμῶν ἡ τα' τοῦ ᾿Απριλλίου μηνὸς τῆς ἐνισταμένης εβδόμης ἐπινεμήσεως. Εἰσὶν οὖν ἀπὸ τῆς σ' επινεμήσεως ἧς τούτου ἔτους τῆς ἡμετέρας κελεύσει Θεοῦ βασιλείας μέχρι τῆς ἑβδόμης αὐτῆς ἐπινεμήσεως ἔτη ζ', καὶ τὸ τέταρτον αὐτῶν ἐστιν α΄. Τὰ γὰρ γ' τὰ ἀπονέμοντα δηλοῦσι τὰ ἔτη τὰ μετὰ τὸ δίσεξτον· καὶ τούτων τέως οὐ λαμβάνομεν 475 τὸ δ', ὡς οὗ θε ἀπαρτιθῶσιν, ἵνα τὸ δ' αὐτῶν γένηται ἕν· ὅταν γὰρ μεριζόμενος ὁ συναγόμενος τῶν ἐτῶν ἀριθμὸς ἀπὸ β τῆς α' ἐπινεμήσεως εἰς τὸν δ' μηδὲν καταλείπῃ ἐν τῷ ἐνιαυτῷ ἐκείνῳ δίσεκτον γίνεται, ὥσπερ περὶ τῆς μελλούσης εἰσιέναι η' ἐπινεμήσεως εἰς τὸν τέσσαρα μεριζόμενος οὐδὲν καταλιμπάνει. Ογδοον γὰρ ὑπο ἄρχει ἀπὸ τῆς αὐτῆς πρώτης επινεμήσεως. Ομοίως δὲ καὶ εἰς τὸ ιβ' ἔτος τὸ ἀπὸ τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως, καὶ εἰς τὸν ις', καὶ ἐφεξῆς ὡσαύτως. Τὰ γὰρ μετὰ τοῦ μερισμοῦ τοῦ δ', ὡς εἰκὸς, καταλιμπανόμενα αὐτά εἶσι τὰ ἔτη τὰ μετὰ τὸ δίσεξτον, εἴτε ἓν καταλειφθείη, εἴτε δύο, εἴτε τρία· ὧντινων, ὡς εἴτ ρηται, τὸ δ' οὐ λαμβάνομεν μέχρι οὗ ὁ τῶν δ' ἐτῶν ἀριθμὸς πληρωθῇ, τότε καὶ τὸ δ' αὐτῶν ἐν γίνεται. Δεῖ οὖν τὸ ἐν τὸ ἀπὸ τοῦ μερισμοῦ τοῦ δ' τῶν ζ' ἐτῶν ἀπὸ τῆς αʹ ἐπινεμήσεως μέχρι τῆς ἐνισταμένης ἑβδόμης γινόμενον προσθείναι τοῖς ζ' ἔτεσι. Γίνονται οὖν τὰ ἔτη σὺν τῇ προσθέσει τοῦ δ' τῷ ἀριθμῷ η, ἀφ' ὧν δέον ἀφελεῖν ἐν, καθὰ προδεδήλωται, καὶ πά λιν μενοῦσι τῷ ἀριθμῷ ζ'. Χρὴ οὖν τούτοις προσθεῖναι τὴν ἐπιζητουμένην ἡμέραν, τουτέστι, τὴν ι' τοῦ Απριλλίου μηνός, ἥτις ἐστὶ παρ' 'Αλεξανδρεῦσι ιε'. Δεῖ τοίνυν τὰς ιε' ταύτας προσθείναι τοῖς ἑπτὰ τοῖς μετὰ τὴν ἀφαίρεσιν τοῦ ἑνὸς, καὶ γίνονται κβ'. Δέον δὲ μετρῆσαι ἀπὸ τοῦ Σεπτεμβρίου πόσοι μήνες εἰσιν ἕως τοῦ ἐπιζητουμένου μηνός, τουτέστι Απριλλίου, καὶ εἰσὶ ἡ· καὶ τούτους διπλασιάζοντες, τὰ ις' προσ τίθεμεν τοῖς κβ', καὶ γίνονται τῷ ἀριθμῷ λη'. Τοῦ τον οὖν τὰ τριάκοντα ὀκτὼ ἀριθμὸν, μερίζοντες τὰ ἑπτὰ, ἐκβάλλομεν ἑπτάδας πέντε, καὶ εὑρίσκομεν ἀπομενούσας γ', καὶ δηλοῦσι ὅτι ἡ ι' τοῦ Ἀπριλλίου μηνὸς εἰς τρίτην ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος κατα αυτά. Απόδειξις τίνος χαριζητοῦντες | χάριν ζητοῦν. τες] τοῦ παρὰ Ἀλεξανδρεῦσι μηνὸς τὴν πο στέαν ἡμέραν εὑρεῖν τρεῖς ἡμέρας πρὸ τοῦ Σεπτεμβρίου μηνός. Ἐπειδὴ ἀναγκαῖόν ἐστι γνῶναι, ἤτοι γινώσκειν τίνος ένεκεν ζητούντων ἡμῶν εὑρεῖν ποστέαν ἔχει ὁ παρὰ ᾿Αλεξανδρεῦσι μὴν, τρεῖς ἡμέρας λαμβάνομεν πρό τῆς ἀρχῆς τοῦ Σεπτεμβρίου· ἰστέον ἡμῶν τῶν Ρωμαίων τὴν ἀρχὴν τῶν μηνῶν ἀπὸ τοῦ Ἰανουαρίου μηνός ψηφιζόντων, τῶν δὲ ᾿Αλεξανδρέων ἀπὸ του Σεπτεμβρίου 176, του λεγομένου Θωθ παρ' αὐτῶν· συνάγονται τέως τοῦ Αὐγούστου πληρουμέν νου τρεῖς ἡμέραι περισσαὶ πρὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ Σε πτεμβρίου, ἑκάστου μηνὸς ἀπὸ λ' ἡμερῶν ψηφιζομένου, καθάπερ οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς τοὺς μήνας ψηφίζειν ειώθασι. Συναγομένου γὰρ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν ἀπὸ τοῦ Ἰανουαρίου μηνός, μέχρι τοῦ Αὐγούστου πληρουμένου, τουτέστι, τῶν ὀκτὼ μηνῶν ἀπὸ λ ἡμερῶν, ὡς εἴρηται, καθὼς οἱ 'Αλεξανδρεῖς ἀποτε 8 έως, ώ;. ทοὕτω προσθεῖναι τὰς ἡμέρας τοῦ μηνὸς τὰς ἐπιζη- vicissim unitas a summa quaque detrahenda erit.
τευμένας ὡς κατ' Αλεξανδρεῖς, καὶ ἀριθμεῖν ἀπὸ τοῦ
Σεπτεμβρίου μηνὸς ὡς τοῦ ἐπιζητουμένου μηνός,
πόσοι μηνες εἰσι, καὶ τούτους διπλασιάζειν καὶ
προσθεῖναι τῷ συναχθέντι ποσῷ, καὶ τὸ γινόμενον
ποσόν μερίζειν εἰς τὸν ζ'· καὶ ὅσαι ἡμέραι κατα
λειφθῶσι, πρὸς ἐκεῖνο τὸ ποσὸν λέγειν εἶναι τὴν
Επιζητουμένην ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος· εἴτε γὰρ μία
ὑπολειφθείη Κυριακὴ πάντως ἡ ἡμέρα εὑρίσκεται,
είτε δύο δευτέρα, καὶ ἐφεξῆς ὁμοίως ὡς του Σαββά
του. Υποδείγματος δὲ ἕνεκεν, ὑποκείσθω ἡμῶν ἡ
τα' τοῦ ᾿Απριλλίου μηνὸς τῆς ἐνισταμένης εβδόμης
ἐπινεμήσεως. Εἰσὶν οὖν ἀπὸ τῆς σ' επινεμήσεως ἧς
τούτου ἔτους τῆς ἡμετέρας κελεύσει Θεοῦ βασιλείας
μέχρι τῆς ἑβδόμης αὐτῆς ἐπινεμήσεως ἔτη ζ', καὶ
τὸ τέταρτον αὐτῶν ἐστιν α΄. Τὰ γὰρ γ' τὰ ἀπονέ
μοντα δηλοῦσι τὰ ἔτη τὰ μετὰ τὸ δίσεξτον· καὶ
τούτων τέως οὐ λαμβάνομεν 475 τὸ δ', ὡς οὗ θε
ἀπαρτιθῶσιν, ἵνα τὸ δ' αὐτῶν γένηται ἕν· ὅταν γὰρ
μεριζόμενος ὁ συναγόμενος τῶν ἐτῶν ἀριθμὸς ἀπὸ β
τῆς α' ἐπινεμήσεως εἰς τὸν δ' μηδὲν καταλείπῃ ἐν
τῷ ἐνιαυτῷ ἐκείνῳ δίσεκτον γίνεται, ὥσπερ περὶ τῆς
μελλούσης εἰσιέναι η' ἐπινεμήσεως εἰς τὸν τέσσαρα
μεριζόμενος οὐδὲν καταλιμπάνει. Ογδοον γὰρ ὑπο
ἄρχει ἀπὸ τῆς αὐτῆς πρώτης επινεμήσεως. Ομοίως
δὲ καὶ εἰς τὸ ιβ' ἔτος τὸ ἀπὸ τῆς πρώτης επινεμήσεως, καὶ εἰς τὸν ις', καὶ ἐφεξῆς ὡσαύτως. Τὰ γὰρ
μετὰ τοῦ μερισμοῦ τοῦ δ', ὡς εἰκὸς, καταλιμπανόμενα αὐτά εἶσι τὰ ἔτη τὰ μετὰ τὸ δίσεξτον, εἴτε ἓν
καταλειφθείη, εἴτε δύο, εἴτε τρία· ὧντινων, ὡς εἴτ
ρηται, τὸ δ' οὐ λαμβάνομεν μέχρι οὗ ὁ τῶν δ' ἐτῶν
ἀριθμὸς πληρωθῇ, τότε καὶ τὸ δ' αὐτῶν ἐν γίνεται.
Δεῖ οὖν τὸ ἐν τὸ ἀπὸ τοῦ μερισμοῦ τοῦ δ' τῶν ζ' ἐτῶν
ἀπὸ τῆς αʹ ἐπινεμήσεως μέχρι τῆς ἐνισταμένης
ἑβδόμης γινόμενον προσθείναι τοῖς ζ' ἔτεσι. Γίνονται
οὖν τὰ ἔτη σὺν τῇ προσθέσει τοῦ δ' τῷ ἀριθμῷ η,
ἀφ' ὧν δέον ἀφελεῖν ἐν, καθὰ προδεδήλωται, καὶ πά
λιν μενοῦσι τῷ ἀριθμῷ ζ'. Χρὴ οὖν τούτοις προσθεί
ναι τὴν ἐπιζητουμένην ἡμέραν, τουτέστι, τὴν ι' τοῦ
- Απριλλίου μηνός, ἥτις ἐστὶ παρ' 'Αλεξανδρεῦσι ιε'.
Δεῖ τοίνυν τὰς ιε' ταύτας προσθείναι τοῖς ἑπτὰ τοῖς
μετὰ τὴν ἀφαίρεσιν τοῦ ἑνὸς, καὶ γίνονται κβ'. Δέον
δὲ μετρῆσαι ἀπὸ τοῦ Σεπτεμβρίου πόσοι μήνες εἰσιν
ἕως τοῦ ἐπιζητουμένου μηνός, τουτέστι Απριλλίου,
καὶ εἰσὶ ἡ· καὶ τούτους διπλασιάζοντες, τὰ ις' προστίθεμεν τοῖς κβ', καὶ γίνονται τῷ ἀριθμῷ λη'. Τοῦ
τον οὖν τὰ τριάκοντα ὀκτὼ ἀριθμὸν, μερίζοντες τὰ
ἑπτὰ, ἐκβάλλομεν ἑπτάδας πέντε, καὶ εὑρίσκομεν
ἀπομενούσας γ', καὶ δηλοῦσι ὅτι ἡ ι' τοῦ Ἀπριλ
λίου μηνὸς εἰς τρίτην ἡμέραν τῆς ἑβδομάδος κατα
αυτά.
Tum et dies mensis, de quibus instituitur quæstio,
in prædictam summam conferendi; quod tamen
ita intelligendum ut pro Alexandrinornm more
procedat calculus, a mense nempe Septembri
proinde repetendus. Inde numerandi menses ad
eum usque mensem cujus feriam quæris, mensiumque numerus duplicatus summæ jam collect
adjiciendus. Ea summa ita aucta, in septenos distribuenda, et quæ dies reliqua fuerit, eam habeas pro die septimanæ expetita seu anni una
fuerit relicta, Dominica fuisse deprehenditur, seu
duæ, feria secunda, et sic deinceps usque ad Salbatum. Exempli gratia, proponatur Aprilis xr indictionis septimæ jam labentis. Sunt itaque a prima indictione ad hunc usque annum nostri, quod
divino nutu administramus, imperii, indictionem
nempe vi anni VII, quorum quarta pars unicam
præbet unitatem. Tres enim reliqui eorum indicant
annorum numerum qui a bissexto fluxere. Horum
itaque quartam partem non accipimus dum ad ix
usque assurrexerint, ut alia rursus unitas pro
quarta eorum parte accedat. Cum enim numero
annorum a prima indictione per vi distributo, nihil
restat reliquum, illi anno bissextus inserendus. Sic in
furtura indictione octava, numerus octonarius in Iv distributus nihil facit reliquum. Est enim ille annus ab
eadem prima indictione prorsus octavus. Similiter et
in anno xu et in xvi a prima illa indictione, et in
reliquis deinceps eodem ordine responden ibus.
Qui enim reliqui supersunt (ut fieri solet) post
divisionem per quatuor, illi sunt anni a bissexto,
seu unus fuerit relictus, seu duo, seu tres. Horum, ut dixi, quartam non accipimus unitatem
dum quatuor annorum numerus fuerit impletus.
Tum pro quarta eorum parte unitas addenda. Quare
unitatem illam ab annorum vII (a prima indictione
ad eam quæ jam instat vu) per quatuor distributione relictam, vii illis annis oportebit adjicere.
Ea igitur adjecta parte quarta, prodibunt anni
numero octo. Horum unus, uti jam ostendimus,
subducendus. Ita rursus supererunt numero septem. His addenda dies de qua instituitur quæstio, Aprilis undecima, quæ eodem apud Alexandrinos xv est. Ergo septem illis, ablata unitate relictis addere oportet quindecim, et fient
XXII. Porro a Septembri menses numerabis ad
quæsitum usque mensem, id est Aprilem, suntque octo. Hi duplicati faciunt sedecim. Illos adde
prædictis xxn eruntque in universum xxxvII. Ex
itaque numero xxxvIII рег VII diviso, ejectis
quinque septenariis, supererunt tres, e quibus intelligimus decimum Aprilis mensis diem in feriam
septimane tertiam incurrere.
Απόδειξις τίνος χαριζητοῦντες | χάριν ζητοῦν.
τες] τοῦ παρὰ Ἀλεξανδρεῦσι μηνὸς τὴν πο
στέαν ἡμέραν εὑρεῖν τρεῖς ἡμέρας πρὸ τοῦ
Σεπτεμβρίου μηνός.
Ἐπειδὴ ἀναγκαῖόν ἐστι γνῶναι, ἤτοι γινώσκειν
τίνος ένεκεν ζητούντων ἡμῶν εὑρεῖν ποστέαν ἔχει ὁ
παρὰ ᾿Αλεξανδρεῦσι μὴν, τρεῖς ἡμέρας λαμβάνομεν
πρό τῆς ἀρχῆς τοῦ Σεπτεμβρίου· ἰστέον ἡμῶν τῶν
Ρωμαίων τὴν ἀρχὴν τῶν μηνῶν ἀπὸ τοῦ Ἰανουα
ρίου μηνός ψηφιζόντων, τῶν δὲ ᾿Αλεξανδρέων ἀπὸ
του Σεπτεμβρίου 176, του λεγομένου Θωθ παρ'
αὐτῶν· συνάγονται τέως τοῦ Αὐγούστου πληρουμέν
νου τρεῖς ἡμέραι περισσαὶ πρὸ τῆς ἀρχῆς τοῦ Σε
πτεμβρίου, ἑκάστου μηνὸς ἀπὸ λ' ἡμερῶν ψηφιζο
μένου, καθάπερ οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς τοὺς μήνας ψηφί
ζειν ειώθασι. Συναγομένου γὰρ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν
ἀπὸ τοῦ Ἰανουαρίου μηνός, μέχρι τοῦ Αὐγούστου
πληρουμένου, τουτέστι, τῶν ὀκτὼ μηνῶν ἀπὸ λ
ἡμερῶν, ὡς εἴρηται, καθὼς οἱ 'Αλεξανδρεῖς ἀποτε8 έως, vel ώ;. ท
Demonstratio cur oporteat, quærentes quotam mensis Alexandrini diem, a tribus ante Septembrem
diebus incipere.
Quoniam necessarium est ut sciamus, quoties
Alexandrini mensis diem investigamus, cur tres
accipiamus, ante Septembris initium, dies; sciendum nobis Romanis primum mensium numerari
Januarium, Alexandrinis autem Septembrem, quem
et Thot appellant. Huic itaque accensent tres Augusti supra numerum dies, singulis nimirum mensibus dies xxx concedentes: sic enim menses suos
numerare solent Alexandrini. Si enim dies ab
ineunte Januario ad Augusti finem, mensium nimirum octo, in unam summam colligamus, erunt
dies CCXLII. Subductis rursus VIII mensibus Alexandrinis, xxx dierum, ut dixi, singulis, reliqui
invenientur dies tres ante mensem Romanum
nonum, quem numerant primum Alexandrini.
ww
col. 1127–1128page 49 of 58
PG 92:1127λοῦσι τοὺς μῆνας, μένουσιν ἡμέραι τρεῖς· καὶ εὑρί πενθήμερον, πενθήμερον, σκονται αἱ αὐταὶ τρεῖς ἡμέραι τοῦ ἐνάτου μηνός παρὰ Ρωμαίοις, τουτέστι του Σεπτεμβρίου του παρ' ᾿Αλεξανδρεῦσι πρώτου. Οταν οὖν ἔχωμεν ἡμεῖς κι' τοῦ Αὐγούστου, οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς πρῶτον ἔχουσι τοῦ Θῶθ, τουτέστι, τοῦ Σεπτεμβρίου. Ὅταν δὲ ἡμεῖς πρῶτον ἔχωμεν τοῦ Σεπτεμβρίου, οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς, τετάρτην ἔχουσιν τοῦ αὐτοῦ μηνός. Πρὸς τὸ οὖν για νώσκεσθαι τὸν κατ' ᾿Αλεξανδρεῦσι μήνα τὸν Θωθ, ἤτοιγε καὶ τοὺς ἑξῆς, καὶ πόστὴν ἔχοι παρ' αὐτοῖς ὁ μήν, ἀνάγκη τὰς τρεῖς ταύτας τάς περισσευούσας προστιθέναι, καὶ εἶθ' οὕτως ἄρχεσθαι ἀπὸ τοῦ Σε πτεμβρίου, καὶ ψηφίζειν ἕως τοῦ Αὐγούστου πλη ρουμένου τοῦ ὀνομαζομένου παρ' αὐτοῖς Μεσωρί. Πληρουμένου οὖν τοῦ αὐτοῦ Αὐγούστου, εὑρίσκονται οἱ 'Αλεξανδρεῖς ἡ ἡμέρας ἔχοντες περισσάς. Των γὰρ γ' προστιθεμένων πρὸ τοῦ Σεπτεμβρίου οὕτως ἑκάστου μηνὸς τῶν ἀπὸ λα' ἡμερῶν, τὴν περισσήν μίαν ἡμέραν προστίθεμεν ταῖς τρισὶ ταύταις, τους ἐστιν, Οκτωβρίου μίαν, Δεκεμβρίου μίαν, Ἰανουαρίου μίαν, ὡς γίνεσθαι τῷ ἀριθμῷ δ' ὑπεξαιρουμένων δὲ δύο ὑπὲρ τοῦ Φευρουαρίου μηνός, μένουσι τέσσαρες. Προδήλως δὲ δεῖ προσθεῖνα: τοῦ Μαρτίου καὶ τοῦ Μαΐου, καὶ τοῦ Ἰουλίου, καὶ τοῦ Αὐγουστου, τῶν τεσσάρων, ἀνὰ μίαν ἡμέραν. Οὗτοι γὰρ πάντες ἀπὸ λα' ἡμέρας ἔχουσι. Προστιθεμένων δὲ τῶν τεσ σάρων, γίνονται η πληρουμένου τοῦ Αὐγούστου. Οἱ δὲ Αλεξανδρεῖς ἐκ τῶν ἡ' ἀφαιροῦντες τὰς δ' ἡμέρας, καὶ ἐπιτελοῦντες ἕνα μήνα τὸν λεγόμενον παρ' αὐ τοῖς πενθήμερον, καταλιμπάνουσι τρεῖς ἡμέρας, ας πάλιν τοῦ Σεπτεμβρίου ἀρχομένου δέον πάλιν προστ τίθεσθαι διὰ τὸ εὑρίσκεσθαι τὸν κατ' ᾿Αλεξανδρεῖς Θωθ μῆνα τὸν μετὰ τὴν πενθήμερον ἀρξάμενον τρίτην ἡμέραν ἤδη τε πληρώματα έχοντα. Οὕτω δεῖ πάλιν ψηφίζειν τοὺς μῆνας, καὶ ἑκάστου μηνὸς τὴν μίαν ἡμέραν τὴν περιττήν προστιθέναι τοῖς τρισί. Οτε δὲ δίσεξτόν ἐστιν ἐν τῷ πρὸ τοῦ δισέξτου ἐν αυτῷ, τουτέστιν, ὅτε πληρωθώσι οἱ ᾿Αλεξανδρεῖ; ἐκείνῳ τῷ ἐνιαυτῷ, καὶ μόνῳ, μετὰ τὸν Αύγουστον τὸν λεγόμενον παρ' αὐτοῖς Μεσωρί, ἀντὶ τοῦ πενθημέρου μηνός, 477 ἐξήμερον ἀποτελοῦσιν. Ἀφα ροῦντες δὲ αὐτῶν τὰς Γ' ἡμέρας ἐκ τῶν η' τῶν περισσῶν ἡμερῶν εὑρίσκονται περισσαὶ β' ἡμέραι ὑπολιμπανόμεναι, καὶ διὰ τοῦτο τῷ ἐνιαυτῷ ἐκείνῳ, καὶ μόνῳ τῷ τοῦ δισέξτου δύο ἡμέραι προστίθενται πρὸ τοῦ Σεπτεμβρίου, καὶ ὑπὲρ τοῦ Φευρουαρίου οὐκ ἀφαιροῦνται [ ἀφαιροῦντες ] δύο, ἀλλὰ μίαν διὰ τὸ τοὺς Ῥωμαίους ἐν τῷ δισέξτῳ κθ' ἡμέρας ποιεῖν Φευρουάριον. Μέθοδος δι' ἧς τὸ Πάσχα εὑρίσκεται κατὰ τὴν ἐκκλησιαστικὴν παράδοσιν. Ἡ πάντιμος ἡμέρα τῆς ἑορτῆς τῆς ζωοποιοῦ ἀναστάσεως τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ ἀληθεινοῦ Θεοῦ ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς κα' Μαρτίου μηνὸς, καὶ αὐτῆς τῆς κβ' ἕως τῆς κε' τοῦ Ἀπριλλίου μηνὸς καὶ αὐτῆς κε'. Οὐδὲν γὰρ και του Μαρ τίου τελεῖται, οὐδὲ κς' Απριλλίου. Γίνετια δὲ ἀπὸ τῆς ιε' τῆς σελήνης καὶ αὐτῆς ἕως τῆς καὶ τῆς σελήνης καὶ αὐτῆς. Οὐ γὰρ τῇ ιδ' τῆς σελήνης γίνει ται, οὐδὲ τῇ κβ'. Ἡ δὲ τοιαύτη ἑορταστικὴ ἡμέρα εὑρίσκεται διὰ τῆς ἐκκλησιαστικῆς ψήφου τῷ τρόπῳ τούτῳ· Δέον ζητεῖν τὰς ἐπακτὰς τοῦ ἡλίου καὶ τῆς σελήνης. Αἱ δὲ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου εὑρίσκονται οὕτως. Ἀπὸ τῆς νυνὶ διελθούσης α' ἐπινεμήσεως του τρίτου ἔτους τῇ εὐδοκίᾳ Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας, δέον ἀριθμεῖν πάντας τοὺς συναγομένους ἐνιαυτούς, ὡς περ νῦν μέχρι τῆς ἐνισταμένης ια' ἐπινεμήσεως συνάγονται ἔτη ια'. Καὶ δέον λαβεῖν τὸ δ' αὐτῶν καὶ προσθεῖναι αὐτοῖς ὅπερ ἐστὶ δύο· δ' γὰρ δύο γίνονται η, ἀπομενοῦσιν γ', ὧντινων οὐ δέον τὸ δ' λαβεῖν· αὐτά γὰρ τὰ τρία τὰ μένοντα σημαίνουσι τὰ τρία ἔτη τὰ μετὰ τὸν δίσεκτον. Όσα γὰρ μένουσι μετὰ τὸ λα δεῖν τὸ δ, εἴτε ἓν, εἴτε δύο, εἴτε τρία, [εἴη] τὰ ἔτη, ὡς εἴρηται τὰ μετὰ τὸν δίσεκτον σημαίνουσι. Και οὐ δεῖ τούτων λαμβάνειν τὸ δ΄. Δέον οὖν, ὡς εἴρηται, τὸ δ' τῶν συναγομένων ἐτῶν ἀπὸ τῆς α' ἐπινεμήσεως πάντοτε προστιθέναι αὐτῇ, ὥσπερ νῦν τοῖς ια' ἔτεσι, τὸ δ' αὐτῶν, τουτέστιν, τὰ β', καὶ μετὰ τὸ γενέσθαι τὴν πρόσθεσιν τοῦ ἑνὸς δ', δέον πάντοτε ἀφαιρεῖν ἐν καὶ μερίζειν εἰς τὸν ζ' ἀριθμὸν, καὶ τὰ γινόμεναιQuem itaque Augusti diem nos XXXIX numeramus, λοῦσι τοὺς μῆνας, μένουσιν ἡμέραι τρεῖς· καὶ εὑρί
eumdem Alexandrini primum sui Thoth (nostri),
scilicet Septembris. Quem rursus nos Septembris
primum censemus, eum ejusdem mensis Iv Alexandrini. Ergo ut sciamus mensem Alexandrinum
Thoth aut aliquem deinceps quemvis alium, et quo
pacto sibi apud illos respondeant; tres hosce dies
superfluos addere necesse est, atque ita a Septembri încipere, numerosque ad Augusti finem perducere, quem illi Mesori appellant. Sub finem itaque
Augusti, vIII apud Alexandrinos dies redundantes
deprehendemus. Tribus enim ante Septembrem
additis, aliorum quoque mensium dies (qui quidem
dies habent xxxi) redundantes unam e singulis
oportebit adjicere, unam scilicet Octobris, Decembris unam, et unam Januarii. Ita erunt numero vi.
Inde duobus pro Februario mense subductis, restabunt quatuor. Deinde manifestum est quatuor
mensium, Martii, Maii, Junii, et Augusti pro singulis, diem unum esse adjiciendum. Hi enim omnes xxxi dies habent. His vi additis, fient, Augusto exeunte, vult. Illis vini diebus cum quinque
dies detraxerint, unumque inde niensem conflarint
Alexandrini, quem et πενθήμερον, id est quinque
dierum, appellant, tres deinde relinquunt dies
Septembri ineunti rursus adjiciendos, si quis velit
Thoth Alexandrinum mensen reperire, qui illum
excipit (dien dixi) πενθήμερον, dierumque trium
auctarium complectitur. Ita rursus et menses numerare oportet, singulorumque mensium diebus
singulis redundantibus tres illos augere. Quoties
vero annus est bissextus, solent Alexandrini, in
anno ante bissextum (id est quando supputationem
impleverint) in illo (inquam) anno et eo quidem
solo, finito jam Augusto (quem illi Mesori vocant) pro quinque dierum mense, senum dierum
illum conficere. Demptis itaque vi diebus ex vir dierum numero (quem dixi) redundantium, reliquæ
erunt duæ. Quapropter illo anno, et quidem bissexti illo solo, duæ dies adjiciendæ ante Septem
brem; et pro Februario, non duæ, sed unica eximenda, quia Februarium in bissexto xxix dierum
faciunt Romani.
σκονται αἱ αὐταὶ τρεῖς ἡμέραι τοῦ ἐνάτου μηνός
παρὰ Ρωμαίοις, τουτέστι του Σεπτεμβρίου του
παρ' ᾿Αλεξανδρεῦσι πρώτου. Οταν οὖν ἔχωμεν ἡμεῖς
κι' τοῦ Αὐγούστου, οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς πρῶτον ἔχουσι
τοῦ Θῶθ, τουτέστι, τοῦ Σεπτεμβρίου. Ὅταν δὲ ἡμεῖς
πρῶτον ἔχωμεν τοῦ Σεπτεμβρίου, οἱ ᾿Αλεξανδρεῖς,
τετάρτην ἔχουσιν τοῦ αὐτοῦ μηνός. Πρὸς τὸ οὖν για
νώσκεσθαι τὸν κατ' ᾿Αλεξανδρεῦσι μήνα τὸν Θωθ,
ἤτοιγε καὶ τοὺς ἑξῆς, καὶ πόστὴν ἔχοι παρ' αὐτοῖς ὁ
μήν, ἀνάγκη τὰς τρεῖς ταύτας τάς περισσευούσας
προστιθέναι, καὶ εἶθ' οὕτως ἄρχεσθαι ἀπὸ τοῦ Σε
πτεμβρίου, καὶ ψηφίζειν ἕως τοῦ Αὐγούστου πλη
ρουμένου τοῦ ὀνομαζομένου παρ' αὐτοῖς Μεσωρί.
Πληρουμένου οὖν τοῦ αὐτοῦ Αὐγούστου, εὑρίσκονται
οἱ 'Αλεξανδρεῖς ἡ ἡμέρας ἔχοντες περισσάς. Των
γὰρ γ' προστιθεμένων πρὸ τοῦ Σεπτεμβρίου οὕτως
ἑκάστου μηνὸς τῶν ἀπὸ λα' ἡμερῶν, τὴν περισσήν
μίαν ἡμέραν προστίθεμεν ταῖς τρισὶ ταύταις, τους
ἐστιν, Οκτωβρίου μίαν, Δεκεμβρίου μίαν, Ἰανουαρίου μίαν, ὡς γίνεσθαι τῷ ἀριθμῷ δ' ὑπεξαιρου
μένων δὲ δύο ὑπὲρ τοῦ Φευρουαρίου μηνός, μένουσι
τέσσαρες. Προδήλως δὲ δεῖ προσθεῖνα: τοῦ Μαρτίου
καὶ τοῦ Μαΐου, καὶ τοῦ Ἰουλίου, καὶ τοῦ Αὐγουστου,
τῶν τεσσάρων, ἀνὰ μίαν ἡμέραν. Οὗτοι γὰρ πάντες
ἀπὸ λα' ἡμέρας ἔχουσι. Προστιθεμένων δὲ τῶν τεσ
σάρων, γίνονται η πληρουμένου τοῦ Αὐγούστου. Οἱ
δὲ Αλεξανδρεῖς ἐκ τῶν ἡ' ἀφαιροῦντες τὰς δ' ἡμέρας,
καὶ ἐπιτελοῦντες ἕνα μήνα τὸν λεγόμενον παρ' αὐ
τοῖς πενθήμερον, καταλιμπάνουσι τρεῖς ἡμέρας, ας
πάλιν τοῦ Σεπτεμβρίου ἀρχομένου δέον πάλιν προστ
τίθεσθαι διὰ τὸ εὑρίσκεσθαι τὸν κατ' ᾿Αλεξανδρεῖς
Θωθ μῆνα τὸν μετὰ τὴν πενθήμερον ἀρξάμενον
τρίτην ἡμέραν ἤδη τε πληρώματα έχοντα. Οὕτω δεῖ
πάλιν ψηφίζειν τοὺς μῆνας, καὶ ἑκάστου μηνὸς τὴν
μίαν ἡμέραν τὴν περιττήν προστιθέναι τοῖς τρισί.
Οτε δὲ δίσεξτόν ἐστιν ἐν τῷ πρὸ τοῦ δισέξτου ἐν
αυτῷ, τουτέστιν, ὅτε πληρωθώσι οἱ ᾿Αλεξανδρεῖ;
ἐκείνῳ τῷ ἐνιαυτῷ, καὶ μόνῳ, μετὰ τὸν Αύγουστον
τὸν λεγόμενον παρ' αὐτοῖς Μεσωρί, ἀντὶ τοῦ πενθημέρου μηνός, 477 ἐξήμερον ἀποτελοῦσιν. Ἀφα:-
ροῦντες δὲ αὐτῶν τὰς Γ' ἡμέρας ἐκ τῶν η' τῶν πε
ρισσῶν ἡμερῶν εὑρίσκονται περισσαὶ β' ἡμέραι
ὑπολιμπανόμεναι, καὶ διὰ τοῦτο τῷ ἐνιαυτῷ ἐκείνῳ, καὶ μόνῳ τῷ τοῦ δισέξτου δύο ἡμέραι προστίθενται
πρὸ τοῦ Σεπτεμβρίου, καὶ ὑπὲρ τοῦ Φευρουαρίου οὐκ ἀφαιροῦνται [ ἀφαιροῦντες ] δύο, ἀλλὰ μίαν διὰ τὸ
τοὺς Ῥωμαίους ἐν τῷ δισέξτῳ κθ' ἡμέρας ποιεῖν Φευρουάριον.
Methodus qua Pascha, secundum ecclesiasticam traditionem, sit investigandum.
Dies omni cultu dignissima, qua vivificæ resurrectionis Domini nostri et veri Dei Jesu Christi
festum celebramus a xxii mensis Martii incipit,
ipsaque illa xx et ad xxv mensis Aprilis pertingit,
quam et ipsaın includit xxv. Neque enim xx1 Martii
celebratur, neque Aprilis xxvi. Observari autem
solet a luna xv et ea ipsa, usque ad lunam xxı et
eam quoque ipsam. Nec enim luna xiv solet, nec
etiani xx. Hoc autem modo invenitur hujus festi
dies secundum calculum ecclesiasticum: Quarere
oportet imprimis epactas solis et lunæ. Sic autem
invenientur epactæ solis. Ab indictione prima nuper præterita, tertio nimirum anno nostrí Deo grati
imperii, annos omnes oportet in unam summam
collectos numerare. Ita usque ad indictionem, quæ
jam adest, undecimam, colliguntur anni xi. Horum
quartam partem, binarium scificet, accipies addesque
superioribus. Bis enim quatuor vi. Reliqui sunt
tres quorum quartam partem non accipies. Indicant
enim tres illi reliqui tres annos a bissexto. Quarta
enim parte detracta, quæ supererunt, seu unus, geu
duo, seu tres, annos indicant,ut dictum est, qui ab
ultimo bissexto transierint. Quare horum pars
quarta accipienda non est. Ergo annorum a prima
indictione collectorum pars quarta, uti diximus, indictioni semper addenda erit, ut in hac ipsa indictione, quæ jam adest, xι pars ejus quarta, nempe
binarius; factaque additione, quartæ unius unitas
rursus semper eximenda; tum reliqua per vu parΜέθοδος δι' ἧς τὸ Πάσχα εὑρίσκεται κατὰ τὴν
ἐκκλησιαστικὴν παράδοσιν.
Ἡ πάντιμος ἡμέρα τῆς ἑορτῆς τῆς ζωοποιοῦ
ἀναστάσεως τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ
ἀληθεινοῦ Θεοῦ ἐπιτελεῖται ἀπὸ τῆς κα' Μαρτίου
μηνὸς, καὶ αὐτῆς τῆς κβ' ἕως τῆς κε' τοῦ Ἀπριλ
λίου μηνὸς καὶ αὐτῆς κε'. Οὐδὲν γὰρ και του Μαρ
τίου τελεῖται, οὐδὲ κς' Απριλλίου. Γίνετια δὲ ἀπὸ
τῆς ιε' τῆς σελήνης καὶ αὐτῆς ἕως τῆς καὶ τῆς
σελήνης καὶ αὐτῆς. Οὐ γὰρ τῇ ιδ' τῆς σελήνης γίνει
ται, οὐδὲ τῇ κβ'. Ἡ δὲ τοιαύτη ἑορταστικὴ ἡμέρα
εὑρίσκεται διὰ τῆς ἐκκλησιαστικῆς ψήφου τῷ τρόπῳ
τούτῳ· Δέον ζητεῖν τὰς ἐπακτὰς τοῦ ἡλίου καὶ τῆς
σελήνης. Αἱ δὲ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου εὑρίσκονται οὕτως.
Ἀπὸ τῆς νυνὶ διελθούσης α' ἐπινεμήσεως του τρίτου
ἔτους τῇ εὐδοκίᾳ Θεοῦ ἡμετέρας βασιλείας, δέον
ἀριθμεῖν πάντας τοὺς συναγομένους ἐνιαυτούς, ὡς
περ νῦν μέχρι τῆς ἐνισταμένης ια' ἐπινεμήσεως
συνάγονται ἔτη ια'. Καὶ δέον λαβεῖν τὸ δ' αὐτῶν καὶ
προσθεῖναι αὐτοῖς ὅπερ ἐστὶ δύο· δ' γὰρ δύο γίνονται η,
ἀπομενοῦσιν γ', ὧντινων οὐ δέον τὸ δ' λαβεῖν· αὐτά
γὰρ τὰ τρία τὰ μένοντα σημαίνουσι τὰ τρία ἔτη τὰ
μετὰ τὸν δίσεκτον. Όσα γὰρ μένουσι μετὰ τὸ λα
δεῖν τὸ δ, εἴτε ἓν, εἴτε δύο, εἴτε τρία, [εἴη] τὰ ἔτη,
ὡς εἴρηται τὰ μετὰ τὸν δίσεκτον σημαίνουσι. Και
οὐ δεῖ τούτων λαμβάνειν τὸ δ΄. Δέον οὖν, ὡς εἴρηται,
τὸ δ' τῶν συναγομένων ἐτῶν ἀπὸ τῆς α' ἐπινεμήσεως
πάντοτε προστιθέναι αὐτῇ, ὥσπερ νῦν τοῖς ια' ἔτεσι,
τὸ δ' αὐτῶν, τουτέστιν, τὰ β', καὶ μετὰ τὸ γενέσθαι
τὴν πρόσθεσιν τοῦ ἑνὸς δ', δέον πάντοτε ἀφαιρεῖν ἐν
καὶ μερίζειν εἰς τὸν ζ' ἀριθμὸν, καὶ τὰ γινόμεναι
col. 1129–1130page 50 of 58
PG 92:1129χιν, πιν ἤτοι μένοντα, λέγειν τὰς ἐπακτὰς εἶναι τοῦ ἡλίου. Ὥσπερ νῦν εἰσι ια' ἔτη τὰ ἀπὸ τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως, τὸ δ' τούτων β', προστιθεμένων τῶν β' γίνον και ιγ'. Αφελόν α' πάντοτε, μένουσιν ιβ' καὶ μερί ζοντες εἰς τὸν ζ' ἀριθμὸν, καὶ ποιοῦντες ἐν ζ', εὑρί σκομεν πέντε τὸν μένοντα 478 ἀριθμὸν, καὶ αὗταίεἰσιν αἱ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου, τῆς ια' ἐπινεμήσεως. δὲ ἐπακταὶ τῆς σελήνης εὑρίσκονται οὕτως. Δέον ἀπὸ τῆς ἐπινεμήσεως τῆς ἐπὶ Μαυρικίου τοῦ ἐν εὐσεβεῖ τῇ λήξει. μερίζειν τοὺς χρόνους, οἵτινές εἰσι μέχρι τῆς ια' ἐπινεμήσεως λό, καὶ δέον πάντοτε· ὅσαι εν νεακαιδεκαετηρίδες εὑρεθῶσι ὑπεξελεῖν ἐκ τῶν συν αγομένων χρόνων, καὶ τοὺς ἀπομένοντας χρόνους πολλαπλασιάσαι εἰς τὸν ια' ἀριθμόν· καὶ δέον ἀφα ρεῖν ὅσοις ἂν εὔρομεν μῆνας ἀπὸ λ' ἡμερῶν· καὶ εὑρίσκεται ὁ καταλιμπανόμενος ἀριθμὸς αἱ ἑπακταὶ τῆς σελήνης. Ωσπερ νῦν λαμβάνομεν ἀπὸ τῆς η', ὡς εἴρηται, ἐπινεμήσεως μέχρι τῆς ἐνισταμένης ια' ἐπινεμήσεως ἐνιαυτούς δ'· καὶ ἀφαιροῦμεν τούτων τὴν μίαν ἐννεακαιδεκαετηρίδα, καὶ μένουσιν ἔτη ιε'. Ταῦτα πολλαπλασιάζοντες ἐπὶ τὴν ια' συνάγουσιν ρξε'. Αφαιρούμεν ἀπ' αὐτῶν τοὺς ἀπὸ λ' ἡμερῶν μῆνας, τουτέστι ελ', οι' ἡμέρας, καὶ μένουσιν ἡμέ και ιε', αἴτινές εἰσι αἱ ἐπακταὶ τῆς σελήνης. Καὶ δέον πάντοτε προστιθέναι τῆς σελήνης ὀκτὼ ἡμέρας. Ὥσπερ οὖν ἔχοντες ἐν τῇ ἐνισταμένῃ ἐν ια' ἐπινεμήσει τὰς ἐπακτάς τῆς σελήνης ιβ'· προστίθεμεν αὐταῖς τὰς η' ἡμέρας, καὶ γίνονται τῶν ἀριθμῶν [τῷ ἀριθμῷ] κγ'. Καὶ δέον λαβεῖν πάντοτε τοῦ ἀρισ ὁμοῦ τούτου τὸν λείποντα εἰς τὰς μὲ ἡμέρας άρι θμόν· εὑρίσκομεν γινόμενα τὸν ἀριθμὸν κα', καὶ σημαίνει ὅτι κα' Μαρτίου τῆς ἐνισταμένης ια' ἐπινεμήσεως, γίνεται ἡ ιδ' τῆς σελήνης. Εἴ τι γὰρ ἐπά νω τ' ἀπομένοι μεταλαβεῖν εἰς τὰς μδ' μέρον ἡμέ ρας) του Μαρτίου ἐστί. Καὶ οὕτω δεῖ τηρῆσαι τὴν δ τῆς σελήνης. Ἔτι δὲ ἧττον τῶν η εὑρεθῇ, εἰ ξένα: δέον ὅτι τοῦ Ἀπριλλίου ἐστὶν, ὅτι ἡ ιδ' τῆς σελήνης ἐστί. Καὶ ἐὰν ἔλαττον τῶν η' ἐστὶ τοῦ Απριλίου, δέον ἐξ αὐτῶν τῶν μεινάντων εἰς τὸν λείποντα εἰς τὸν μὲν ἀριθμὸν ἕν πάντοτε ἀφαιρεῖν, καὶ ὁ καταλιμπανόμενος ἀριθμός ἐστιν Ἀπριλλίου ἐν ᾧ ιδ' τῆς σελήνης ευρίσκεται. Εἴτε ὁ λείπων εἰς τὸν μδ' ἀριθμὸν τῶν συναγομένων ἑπακτῶν τῆς σε λήνης, δέον τὰ λα' ὑφεξαίρειν καὶ εἰδέναι ὅτι ὁ ἀπομένων ἀριθμὸς Ἀπριλλίου ἐστὶν, ἐν ᾧ ιδ' τῆς σελήνης εὑρίσκεται. Εἰ δὲ ἀναλυόμενοι οι χρόνοι ἀπὸ τῆς τ' ἐπινεμήσεως τῆς ἐπὶ Μαυρικίου τοῦ ἐν εὐσεβεῖ τῇ λήξει τῆς ἐννεακαιδεκαετηρίδος εἰς μη δὲν λήξουσιν, ἀλλὰ πάντες οἱ χρόνοι εἰς ἐννεακαιδεκαετηρίδας ἀναλυθῶσι δέον τὸν ἐνιαυτὸν ἐκεῖνον ἀνέπακτον λέγειν, καὶ μόνον τὸν η' ἀριθμὸν πάντοτε προστιθέμενον ταῖς ἐπακταῖς τῆς σελήνης λαμβά γειν, καὶ τὸν λείποντα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ εἰς τὸν μδ' αὐτῶν δέον τηρεῖν, καὶ ἀπὸ τούτου ἀφαιρεῖν λα', καὶ τότε λέγειν ιό τῆς σελήνης εἶναι. Τῆς γὰρ ἐπινεμτ σεως ἐκείνης ἀνεπάκτου οὔσης ἔχομεν τὸν προστιθέμενον ταῖς ἐπακταῖς τὸν η' ἀριθμὸν, καὶ λαμβάνομεν τὰ λείποντα εἰς τὸν μδ', καὶ γίνεται ἡ μένων 479 ἀριθμὸς λς'. Αφαιροῦμεν οὖν, καθὰ ἀνωτέρω εἴρη ται, τὸν λα' ἀριθμὸν, μετὰ [Γ. μένων] β' ἀριθμὸς σημαίνει ὅτι τῇ πέμπτῃ τοῦ Ἀπριλλίου γίνεται η της σελήνης, ὅτε ἀνέπακτός ἐστιν ἐκείνη ἡ ἐπινέμησις. Εἰ μέντοι ἡμέρα τῆς ἑβδομάδος ὁποίας ἐστὶν ἐν ᾗ ιὰ τῆς σελήνης εὑρίσκεται, εἴτε εἰς Μάρτιον, εἴτε εἰς τὸν Ἀπρίλλιον τυχὸν αὐτῇ ἐμπίπτει, γινώσκεται τῷ τρόπῳ τούτῳ. Δέον τὰς ἐπακτὰς τοῦ ἡλίου προστιθέναι ταῖς ἡμέραις τοῦ μηνὸς ἐν ᾧ ἡ ιδ' τῆς σελή νης εὑρίσκεται. Ὥσπερ νῦν αἱ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου ἐγίνοντο τῶν ἀριθμῶν τῷ ἀριθμῷ] ε', ἡ δὲ ιδ' τῆς σελήνης εἰκοστῇ πρώτῃ Μαρτίου ἐνέπετε, ἐν ᾗ ἡ ιδ' τῆς σελήνης ἔφθασε, καὶ γίνονται κς' τῷ ἀριθμῷ. Καὶ δέον πάντοτε καθότε ἐστὶν ἐν Μαρτίῳ ἡ τὸν τῆς σελήνης τέσσαρας προστιθέναι. Γίνονται δὲ ἐν τῇ ἐνισταμένῃ ἐν ια' ἐπινεμήσει, λ'. Ἐὰν δὲ εἰς Ἀπρίλλιον ἐμπέσῃ ἡ ιδ' τῆς σελήνης, οὐ δεῖ προστιθέναι τὰς δ΄. Δέον τοίνυν μερίζειν τὸν γενόμενον ἀριθμὸν εἰς τὸν ζ'. Ὥσπερ νῦν μερίζοντες δ' ζ' κι', εὑρίσκο μεν μενούτας ἐκ τῶν λ' δύο ἡμέρας, αἵτινες σημαίνουσιν ὅτι δευτέρα ἡμέρα τῆς ἑβδομάδος ἐστὶν ἡ κα' του Μαρτίου μηνὸς ἐν ᾗ ἡ τὸ τῆς σελήνης ἔφθασε. xιν)appellabis. Exempli gratia, jam si est a prima in
dictione annus. Horum quarta pars duo quibus additis fiunt xi. Rursus unitate, per perpetuam regulam, sublata, restant xur. His per vut divisis supererunt quinque pro xì indictione, solis epactæ.
Sic autem reperiuntur epacta lunæ. Mauricii
beatæ memoriæ principis indictione sepone annos
usque ad x indictionem xxxiv. Quotquot autem reperti fuerint xix annorum cycli illi ex annorum præ
dicta collectione detrahendi, qui autem supererunt per xr multiplicandi, inde menses xxx dierum
omnes detrahendi, numero reliquo epactæ lunæ reperientur. Sic ab octava, uti dictum, indictione ad
illam, quæ jam instat, undecimam, annos accepimus xxxiv. His uno cyclo novemdecennali subducto,
manebunt anni xv. IĬlos si per xr multiplices, dani
annos CLXV. Hinc subducimus menses xxx dierum,
id est quinquies triginta (seu, quod eodem redit),
dies cL; ita manebunt dies xv pro epactis lund.
Porro epactis lunæ dies vi semper addendæ sunt.
Quare cum in ea quæ jam adest xr indictione epa -
clas lunae habeamus xv; octo præterea dies addimus,
fientque numero xxut. Pro hoc autem numero illum
semper accipere oportet quo deficit a numero dierum XLIV, nempe numerum xx1, indicatque Martii
XXI hujus indictionis x lunam fore xiv. Et quidem lune χιν, ita observanda est. Seu enim cetonarium superet, numerus ei geminus quo deficit
a xLiv, pro die Martii accipiendus est; seu ab octonario deficiat, colligendum inde in Aprilem incidere
lunam xiv. Et quidem si sit Aprilis vi minor, e
reliquo numero quo deficit ad XLIV semper unitas
detrahenda est, reliquus erit Aprilis dies quo luna
invenietur xiv. Sin vero collecta lunæ epactæ cum
additione supradicta numerum complementi, quo
deficit XLIV relinquant mense majorem; demptis
XXXI, reliquum scies numerum esse Aprilis quo luna
πιν invenienda sit. Quod si anni ab vu indictione
Mauricii beatæ memoriae, per novemdecim annorum
cyclos divisi nihil faciant reliquum, sed possint om.
nes in pares cyclos resolvi; nullas annus iste ha·
bebit epactas. Proinde solum octonarium accipies
epactis lunæ, per perpetuam regulam, addendum:
et quo superatur a XLIV numerum observabis, verum subductis xxx1, eoque die lunam dices xiv.
Cum enim epactis illa careat indictio, habemus tamen numerum octonarium epactis adjiciendum,
cujus et reliquum accipimus qui ei deest ad xLv,
estque ille reliquus xxxvI. Subductis itaque (uti
jam superius diximus) xxxı, restant v ex quo discimus, quoties occurrit indictio epactis destitutə,
quintum Aprilis lunæ esse xiv.
ἤτοι μένοντα, λέγειν τὰς ἐπακτὰς εἶναι τοῦ ἡλίου. tiere, et quæ deinde supererunt, ea solis epactas
Ὥσπερ νῦν εἰσι ια' ἔτη τὰ ἀπὸ τῆς πρώτης ἐπινεμήσεως, τὸ δ' τούτων β', προστιθεμένων τῶν β' γίνον
και ιγ'. Αφελόν α' πάντοτε, μένουσιν ιβ' καὶ μερί
ζοντες εἰς τὸν ζ' ἀριθμὸν, καὶ ποιοῦντες ἐν ζ', εὑρίσκομεν πέντε τὸν μένοντα 478 ἀριθμὸν, καὶ αὐταί
εἰσιν αἱ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου, τῆς ια' ἐπινεμήσεως.
δὲ ἐπακταὶ τῆς σελήνης εὑρίσκονται οὕτως. Δέον ἀπὸ
τῆς ἐπινεμήσεως τῆς ἐπὶ Μαυρικίου τοῦ ἐν εὐσεβεῖ
τῇ λήξει. μερίζειν τοὺς χρόνους, οἵτινές εἰσι μέχρι
τῆς ια' ἐπινεμήσεως λό, καὶ δέον πάντοτε· ὅσαι εν
νεακαιδεκαετηρίδες εὑρεθῶσι ὑπεξελεῖν ἐκ τῶν συν
αγομένων χρόνων, καὶ τοὺς ἀπομένοντας χρόνους
πολλαπλασιάσαι εἰς τὸν ια' ἀριθμόν· καὶ δέον ἀφα:-
ρεῖν ὅσοις ἂν εὔρομεν μῆνας ἀπὸ λ' ἡμερῶν· καὶ
εὑρίσκεται ὁ καταλιμπανόμενος ἀριθμὸς αἱ ἑπακταὶ
τῆς σελήνης. Ωσπερ νῦν λαμβάνομεν ἀπὸ τῆς η', ὡς
εἴρηται, ἐπινεμήσεως μέχρι τῆς ἐνισταμένης ια'
ἐπινεμήσεως ἐνιαυτούς δ'· καὶ ἀφαιροῦμεν τούτων
τὴν μίαν ἐννεακαιδεκαετηρίδα, καὶ μένουσιν ἔτη ιε'.
Ταῦτα πολλαπλασιάζοντες ἐπὶ τὴν ια' συνάγουσιν
ρξε'. Αφαιρούμεν ἀπ' αὐτῶν τοὺς ἀπὸ λ' ἡμερῶν
μῆνας, τουτέστι ελ', οι' ἡμέρας, καὶ μένουσιν ἡμέ
και ιε', αἴτινές εἰσι αἱ ἐπακταὶ τῆς σελήνης. Καὶ δέον
πάντοτε προστιθέναι τῆς σελήνης ὀκτὼ ἡμέρας.
Ὥσπερ οὖν ἔχοντες ἐν τῇ ἐνισταμένῃ ἐν ια' ἐπινεμήσει τὰς ἐπακτάς τῆς σελήνης ιβ'· προστίθεμεν
αὐταῖς τὰς η' ἡμέρας, καὶ γίνονται τῶν ἀριθμῶν
[τῷ ἀριθμῷ] κγ'. Καὶ δέον λαβεῖν πάντοτε τοῦ ἀρισ
ὁμοῦ τούτου τὸν λείποντα εἰς τὰς μὲ ἡμέρας άρι
θμόν· εὑρίσκομεν γινόμενα τὸν ἀριθμὸν κα', καὶ
σημαίνει ὅτι κα' Μαρτίου τῆς ἐνισταμένης ια' έπινεμήσεως, γίνεται ἡ ιδ' τῆς σελήνης. Εἴ τι γὰρ ἐπά
νω τ' ἀπομένοι μεταλαβεῖν εἰς τὰς μδ' μέρον ἡμέ
ρας) του Μαρτίου ἐστί. Καὶ οὕτω δεῖ τηρῆσαι τὴν
δ τῆς σελήνης. Ἔτι δὲ ἧττον τῶν η εὑρεθῇ, εἰ
ξένα: δέον ὅτι τοῦ Ἀπριλλίου ἐστὶν, ὅτι ἡ ιδ' τῆς
σελήνης ἐστί. Καὶ ἐὰν ἔλαττον τῶν η' ἐστὶ τοῦ
Απριλίου, δέον ἐξ αὐτῶν τῶν μεινάντων εἰς τὸν
λείποντα εἰς τὸν μὲν ἀριθμὸν ἕν πάντοτε ἀφαιρεῖν,
καὶ ὁ καταλιμπανόμενος ἀριθμός ἐστιν Ἀπριλλίου
ἐν ᾧ ιδ' τῆς σελήνης ευρίσκεται. Εἴτε ὁ λείπων εἰς
τὸν μδ' ἀριθμὸν τῶν συναγομένων ἑπακτῶν τῆς σε
λήνης, δέον τὰ λα' ὑφεξαίρειν καὶ εἰδέναι ὅτι ὁ
ἀπομένων ἀριθμὸς Ἀπριλλίου ἐστὶν, ἐν ᾧ ιδ' τῆς
σελήνης εὑρίσκεται. Εἰ δὲ ἀναλυόμενοι οι χρόνοι
ἀπὸ τῆς τ' ἐπινεμήσεως τῆς ἐπὶ Μαυρικίου τοῦ ἐν
εὐσεβεῖ τῇ λήξει τῆς ἐννεακαιδεκαετηρίδος εἰς μηδὲν λήξουσιν, ἀλλὰ πάντες οἱ χρόνοι εἰς ἐννεακαιδεκαετηρίδας ἀναλυθῶσι δέον τὸν ἐνιαυτὸν ἐκεῖνον
ἀνέπακτον λέγειν, καὶ μόνον τὸν η' ἀριθμὸν πάντοτε
προστιθέμενον ταῖς ἐπακταῖς τῆς σελήνης λαμβά
γειν, καὶ τὸν λείποντα τούτῳ τῷ ἀριθμῷ εἰς τὸν μδ'
αὐτῶν δέον τηρεῖν, καὶ ἀπὸ τούτου ἀφαιρεῖν λα', καὶ τότε λέγειν ιό τῆς σελήνης εἶναι. Τῆς γὰρ ἐπινεμτ
σεως ἐκείνης ἀνεπάκτου οὔσης ἔχομεν τὸν προστιθέμενον ταῖς ἐπακταῖς τὸν η' ἀριθμὸν, καὶ λαμβάνομεν
τὰ λείποντα εἰς τὸν μδ', καὶ γίνεται ἡ μένων 479 ἀριθμὸς λς'. Αφαιροῦμεν οὖν, καθὰ ἀνωτέρω εἴρη -
ται, τὸν λα' ἀριθμὸν, μετὰ [Γ. μένων] β' ἀριθμὸς σημαίνει ὅτι τῇ πέμπτῃ τοῦ Ἀπριλλίου γίνεται η
της σελήνης, ὅτε ἀνέπακτός ἐστιν ἐκείνη ἡ ἐπινέμησις.
Εἰ μέντοι ἡμέρα τῆς ἑβδομάδος ὁποίας ἐστὶν ἐν ᾗ
ιὰ τῆς σελήνης εὑρίσκεται, εἴτε εἰς Μάρτιον, εἴτε εἰς
τὸν Ἀπρίλλιον τυχὸν αὐτῇ ἐμπίπτει, γινώσκεται τῷ
τρόπῳ τούτῳ. Δέον τὰς ἐπακτὰς τοῦ ἡλίου προστι
θέναι ταῖς ἡμέραις τοῦ μηνὸς ἐν ᾧ ἡ ιδ' τῆς σελή
νης εὑρίσκεται. Ὥσπερ νῦν αἱ ἐπακταὶ τοῦ ἡλίου
ἐγίνοντο τῶν ἀριθμῶν τῷ ἀριθμῷ] ε', ἡ δὲ ιδ' τῆς
σελήνης εἰκοστῇ πρώτῃ Μαρτίου ἐνέπετε, ἐν ᾗ ἡ ιδ'
τῆς σελήνης ἔφθασε, καὶ γίνονται κς' τῷ ἀριθμῷ.
Καὶ δέον πάντοτε καθότε ἐστὶν ἐν Μαρτίῳ ἡ τὸν τῆς
σελήνης τέσσαρας προστιθέναι. Γίνονται δὲ ἐν τῇ
ἐνισταμένῃ ἐν ια' ἐπινεμήσει, λ'. Ἐὰν δὲ εἰς Ἀπρίλ
λιον ἐμπέσῃ ἡ ιδ' τῆς σελήνης, οὐ δεῖ προστιθέναι
τὰς δ΄. Δέον τοίνυν μερίζειν τὸν γενόμενον ἀριθμὸν
εἰς τὸν ζ'. Ὥσπερ νῦν μερίζοντες δ' ζ' κι', εὑρίσκομεν μενούτας ἐκ τῶν λ' δύο ἡμέρας, αἵτινες σημαί
νουσιν ὅτι δευτέρα ἡμέρα τῆς ἑβδομάδος ἐστὶν ἡ κα'
του Μαρτίου μηνὸς ἐν ᾗ ἡ τὸ τῆς σελήνης ἔφθασε.
PATROL. GR. XCII.
xıv
Qua autem septimana feria luna illa xiv iuveniatur, seu in mensem Martium, seu potius in Aprilem
fortassis incurrerit, hoc modo investigamus. Diei
mensis, quo luna xiv inventa est, epactæ solis addende. Epactæ solis jam v sunt, luna autem xtv in
Martii incidit xx1, quo ipso die eam habet ætatem
luna. Sic fient numero xxvi. Semper autem (quoties in Martium cadit luna xιν) (quatuor) addenda,
fientque, nostra indictione x1,xxx. Quod si in Apri -
lem ea luna xiv inciderit, quatuor addenda non sunt.
Ergo numerus inde conflatus per seplena dividendus. Ita jam quater vi fiunt xxviii. Reliquæ sunt e
xxx duæ dies, id nempe indicantes secundam esse
septimana feriam diem illam Martii xxr cui concurrit luna xiv. Cum itaque dies Martii xxi secunda
sit septimanæ feria, reliquis præterea ad Dominicam usque diebus additis, Martii xxvu invenietur
sancta el vivifica Resurrectionis dies pro indictione
XXX
col. 1139–1140page 55 of 58
XXIIIXXIVXXVXXVIXXVIIXXVIIIXXIX
PG 92:1139τὰς πρὸ τῶν φωστήρων, προσελήνους, προσέληνοι πρὸ τῶν φωστήρων Αὐδηναίος, Πάνεμος, Περίτιος, Λῶος, Δύστρος, Γορπιαίος, Ξανθικός, Υπερβερεταῖος, Αρτεμίσιος, Δίος, Δαΐσιος, ᾿Απελλαίος, 85, 1. πε' Ολυμπιάς. ᾿Απὸ τούτου τοῦ χρόνου ἤρξαντο οἱ Ρωμαῖοι ύπατοι χρηματίζειν καὶ διοι κεῖν τὰ ῾Ρωμαϊκὰ πράγματα ἐπὶ ἔτη τήδ', τοῦτ' ἔστιν ἕως δευτέρου ἔτους καὶ αὐτοῦ ρπγ' Ὀλυμπιάδος, υπατείας Λεπίδου καὶ Πλάγκου, ήγουν καὶ ἐπὶ τὸ α' ἔτους Γαίου Ιουλίου καὶ ἕκτον Κλεοπάτρας, να' ἔτει ἡ πρώτη Ολυμπιάς ἤχθη παρὰ τοῖς Ἕλλησιν, ἥτις ἐστὶ τετραετηρίς. - Την πρώτην Ολυμπιάδα δ Αφρικανὸς κατὰ Ἰωαθὰμ Εβραίων τοῦ Ἰούδα βα σιλέα συνάγει. Καὶ ὁ ἡμέτερος δὲ κανών κατὰ τὸν αὐτὸν παρίστησι. Γράφει δὲ ὁ ᾿Αφρικανός ὧδε πρὸς λέξιν· «Αἰσχύλος ὁ ᾿Αγαμήστορος ἦρξεν 'Αθηναίων διὰ βίου ἔτη κγ'. Ἐφ᾽ οὗ Ἰωαθὰμ ἐβασίλευσεν ἐν Ἱερουσαλήμ.» Καὶ ὁ ἡμέτερος δὲ κανὼν ἐπὶ τῆς Ονομασίαι τῶν ἐν Ρώμῃ ὑπάτων. λα' [ υπατεία Βρούτου καὶ Κολλατίνου. πρώτης Ολυμπιάδος τὸν Ἰωαθαμ βασιλέα Ιούδα συνείληφε. 4749; μετὰ Οζίαν ἐβασίλευσεν — Ιωαθὰμ υἱὸς αὐ τοῦ ἔτη ις'. ὁμοῦ δ μθ'. Μ. ]. Ἐπὶ τῶν ὑπάτων Λεντούλου καὶ Πίσωνος έτους εφζ' γενέσεως κόσμου. Βυι 5507 4752 = 775.puto Andrea Hierosolymitani legitur, cujus decla- putabitur, ostendetque paschalen terminum. Sin
ratio ad ea quæ capitibus antecedentibus explicata
sunt non parum conducet.
Annis ab Adamo per xix distributis, cyclum lunæ,
et ei congruentes epactas invenire jubel. His deinde
dies xi addere τὰς πρὸ τῶν φωστήρων, quae autecedunt luminaria. Item προσελήνους, antelunares V. Tum ad complendam decimam quartai,
quot opus est dies adjicere. Facilis est methodus, a
Kalendis Martiis, ad vnt usque diem, quæ prima
est Neomenia Paschalis, dies sunt vit. li propterea
προσέληνοι vocantur, qui primam Neomeniami precedunt. Inde ad xx Martii, dies xii qui πρὸ τῶν
φωστήρων appellantur, eo quod primam ac citimam
omnium decimam quartam proxime antecedunt,
quæ est xx Martii. Luminarium autem oppositio
fieri ab illis putabatur in termino paschali. Itaque
citra ambages, dies xxi ad epactas addendas esse
praescribi poterat. Jam si conflata dierum sumnia
ninor sit quam XLIV, reliquos adjice, donec_XLIV
compleas: quidquid additum erit, post xx Martii
dies XLIV aut plures etiam numerentur, tantum adde
dierum, quantum necesse est, ut diebus ablatis,
quatuordecin resideant: et id ipsum quod adjeceris, post xx1 Martii putare incipe. Etenim decima
quarta quælibet citra Martii xxi incidens nondum
paschalis est ob id calculus ultra propagandus
est. Esto cyclus Constantinopolitanus xiv, qui est
Romanus xvi, epacle sunt iv, quæ cum xx Martii conficiunt xXXIV. Ut autem ablata integra syzy- |
gia, reliqui sint dies xiv, adde xx, fiunt XLIV dies.
Porro addititii illi xx a xx Martii ad 1x Aprilis
perveniunt: quo die xiv Paschalis convenit cyclo
lunæ Nicæno xvi. Rursus cyclo v Constantinopolitano, Romano VIII, epactæ xxv, quæ cum xx diebus
Martii dant xLv. Ut igitur LXXIV dies exsistant, addendi xxix, Gent Lxxiv. Detractis Lx, residui sunt
XIV. Cæterum ad xx dies Martii additis xxix, et ex
summa XLIX deductis xxx Martii, restat Aprilis
XVIII, in quam terminus paschalis Nicænus congruit, cyclo VIII.
485 LATERCULUS MENSIUM MACEDONICORUM
QUOS SCRIPTOR CHRONICI PASCHALIS, UT ET MEDI.E VETUSTATIS SCRIPTORES CHRISTIANI, CUM SYROMACEDONICIS SEU
ANTIOCHENIS CONFUNDERE SOLENT.
Αὐδηναίος,
Januarius.
Πάνεμος,
Περίτιος,
Februarius.
Λῶος,
Δύστρος,
Martius.
Γορπιαίος,
Ξανθικός,
Aprilis.
Υπερβερεταῖος,
Αρτεμίσιος,
Maius.
Δίος,
Δαΐσιος,
Junius.
᾿Απελλαίος,
Julius.
Augustus.
September.
October.
November.
December.
appendix AD EDITIONEM REGIAM PARISIENSEM.
DE FASTIS CHRONICI
CONSULARIBUS
USQUE AD ANNUM XVI TIBERII.
(Anglice apud Clintonium, Fast. Hellen., volum. I, pag. iv-1x.)
The Alexandrine Chronicle has a list of consuls
differing in many respects from other lists,
The first consuls are placed in this Chronicle
at (l. 85, 1. πε' Ολυμπιάς. ᾿Απὸ τούτου τοῦ χρόνου
ἤρξαντο οἱ Ρωμαῖοι ύπατοι χρηματίζειν καὶ διοικεῖν τὰ ῾Ρωμαϊκὰ πράγματα ἐπὶ ἔτη τήδ', τοῦτ'
ἔστιν ἕως δευτέρου ἔτους καὶ αὐτοῦ ρπγ' Ολυμπιάδος, υπατείας Λεπίδου καὶ Πλάγκου, ήγουν καὶ ἐπὶ
τὸ α' ἔτους Γαίου Ιουλίου καὶ ἕκτον Κλεοπάτρας,
Apud Scalig., p. 248.
He places the first Olympiad in the 1st of
Uzzial, p. 238 [ed. Bonn. p. 193 15]: να' ἔτει -
ἡ πρώτη Ολυμπιάς ἤχθη παρὰ τοῖς Ἕλλησιν, ἥτις
ἐστὶ τετραετηρίς. - Την πρώτην Ολυμπιάδα δ
Αφρικανὸς κατὰ Ἰωαθὰμ Εβραίων τοῦ Ἰούδα βασιλέα συνάγει. Καὶ ὁ ἡμέτερος δὲ κανών κατὰ τὸν
αὐτὸν παρίστησι. Γράφει δὲ ὁ ᾿Αφρικανός ὧδε πρὸς
λέξιν· «Αἰσχύλος ὁ ᾿Αγαμήστορος ἦρξεν 'Αθηναίων
διὰ βίου ἔτη κγ'. Ἐφ᾽ οὗ Ἰωαθὰμ ἐβασίλευσεν ἐν
Ἱερουσαλήμ.» Καὶ ὁ ἡμέτερος δὲ κανὼν ἐπὶ τῆς
Ονομασίαι τῶν ἐν Ρώμῃ ὑπάτων. λα' [31 st. AmΑverses Longimanus], υπατεία Βρούτου καὶ Κολλα
τίνου. which is placed in Ol. 85, 1. This author fxes the first Olympiad nearly at its true date. B. C.
776, and the foundation of Rome at Ol. 7, 4. five
years below the date of Varro so that in the
date assigned to the first consuls there is a metachronisn of about 65 years.
The consuls Lævinus and Coruncanius, who enπρώτης Ολυμπιάδος τὸν Ἰωαθαμ βασιλέα Ιούδα
συνείληφε. According to this computation, Ol. 1, 3
= 1st Jotham; and the 16th of Jotham is in A. M.
4749; μετὰ Οζίαν ἐβασίλευσεν — Ιωαθὰμ υἱὸς αὐ
τοῦ ἔτη ις'. ὁμοῦ δ μθ'. Therefore the ist Jotham
and Ol. 1, 3. would foll in A. Μ. 4734. and the
51st Uzzial and Ol. 1. 1. in A. M. 4732. The nati
vity of Christ is placed p. 263 [ed. Bonn. p. 194,
2]. Ἐπὶ τῶν ὑπάτων Λεντούλου καὶ Πίσωνος έτους
εφζ' γενέσεως κόσμου. Βυι 5507 4752 = 775.
The dates therefore are consistent. His date for the
col. 1141–1142page 56 of 58
PG 92:1141ρπγ' Ολυμπιάς. Κλαυδίου καὶ Σερβιλίου. ὑπ. Πάνσα καὶ Ἱρτίου. Γάϊος Ιούλιος Καίσαρ πρῶτος Ρωμαίων ᾑρέθη μονάρχης. Τὰ Ρωμαϊκὰ πράγματα διοικήθη ὑπὸ Βρούτου καὶ Κολλατίνου καὶ τῶν μετ᾿ αὐτοὺς ὑπάτων ἐπὶ ἔτη τη γ', ήγουν τοῦ παρόντος πέμπτου έτους Κλεοπάτρας, καὶ ἐπὶ τὸ πρῶτον ἔτος Γαίου Ιουλίου Καίσαρος καὶ τῶν προκειμένων ὑπάτων. ρπό Ολυμπιάς. ι. ύπ. Πούλχρου καὶ Φλάκου, 51 Γάϊος Ιούλιος Καῖσαρ ἐν Ρώμῃ ἐσφάγη. 204. ] τῷ τετάρτῳ ἔτει ἑβδόμης Ολυμπιάδος – Ῥῶμος καὶ Ῥῆμος κτίζουσι τὴν 'Ρώμην. Ἔτους τα' τῆς εἰς οὐρανοὺς ἀναλήψεως τοῦ Κυρίου, καὶ κε' τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας Κωνσταντίνος πόλιν πόλιν κτίσας, Κωνστ. κέκληκε πρὸ πέντε Ιδῶν Μαΐων τῇ ια' ᾿Αρτεμισίου μηνός. Εἰσὶν ἀπὸ κτίσεως Ρώ μης ἕως οὗ Κ. πόλις ἀνεκαινίσθη ἔτη απ'. ή πρώτη Ολυμπιάς, κ. τ. λ.] Ο ἡμέτερος κανών Γράκχου καὶ Φάλκωνος, Καυδίνου καὶ Φλάκου, Καυδίνου καὶ Οὐάρου, Γράκχου καὶ Φλάκου, Κλαυδίου καὶ Οὐάρου. 'Αλβίνου καὶ Σκεβόλου Οκταβίου καὶ Κουρίωνος, Οκταβίου καὶ Κούττου, Λουκούλλου καὶ Κούττου, Οκταβίου καὶ Κουρίωνος, Λουκούλλου καὶ Μικούττου.scribed
ρπγ' Ολυμπιάς.
tered upon their consulship in the spring of B. C. story. The reign and death of Cæsar are thus de280, are placed by this Chronicle in Ol. 124, 4.
which nearly agrees with their true position
But, in the following period, by the omission
of four pairs of consuls the consuls are
thrown back above their actual date in the following manner.
01. 124. 4. [125. 1.] Lævinus and Coruncanius.
· B. C. 270. Genucius and Cornelius omitted.
127. 2. [127. 4.] Gallus and Pictor.
129. 3. [130. 1.] Scipio and Duilius.
B. C. 237. Caudinus and Flaccus om.
135. 3. [156. 2.] Torquatus and Bulbus.
B. C. 174. Albinus and Scævola om.
158. 3. [159. 3.] Metellus and Maximus.
B. C. 141. Servilius and Pompeius om.
158. 4. [160. 1.] Scipio (Cæpio) and Lælius.
after Vatia and Pulcher B. C. 79. he interpolates Κλαυδίου καὶ Σερβιλίου.
174. 3. [175. 3.] Lepidus and Catalus.
*B. C. 75. Octavius and Cotta om.
175. 2. [176. 3.] Lucullus and (Aurelius).
182. 1. 183. 2.] Calenus and Vatinius.
183. 1 184. 2. Pansa and Hirtius.
184. 1. 185. 2.] Censorinus and Sabinus, omitted by the transcriber.
184. 3. [185. 4.] Agrippa and Gallus; 1st of
Augustus.
The consulships by these omissions are gradually
carried back till they are placed in the fifth year
before their true date. Sometimes the facts recorded in the Chronicle remain fixed to their Olympic
year, while the consuls have fallen back; and thus
the transactions are disjoined from the consuls to
which they belong, to the great confusion of hiB. C.
e'. [5th Cleopatra] ὑπ. Πάνσα καὶ Ἱρτίου.
Γάϊος Ιούλιος Καίσαρ πρῶτος Ρωμαίων ᾑρέθη
μονάρχης.
Τὰ Ρωμαϊκὰ πράγματα διοικήθη ὑπὸ Βρούτου
καὶ Κολλατίνου καὶ τῶν μετ᾿ αὐτοὺς ὑπάτων ἐπὶ ἔτη
τη γ', ήγουν τοῦ παρόντος πέμπτου έτους Κλεοπά
τρας, καὶ ἐπὶ τὸ πρῶτον ἔτος Γαίου Ιουλίου Καίσαρος
καὶ τῶν προκειμένων ὑπάτων.
ρπό Ολυμπιάς.
0'. [9th Cleopatra] 4th year of Cæsar. [the consuls
are wanting].
ι. [10_th Cleop.] ύπ. Πούλχρου καὶ Φλάκου, 51
year of Cæsar,
Γάϊος Ιούλιος Καῖσαρ ἐν Ρώμῃ ἐσφάγη.
metachronism of five years in these events, as
compared with the consulships to which they are
referred.
With the exception of these omissions (producing
these consequences), the list of consuls in the
Chronicle, from B. C. 280, to the reign of Augnstus, corresponds with the list obtained from the
other testimonies; with only such variations as
might arise, for the most part, from a transcriber in expressing Roman names in Greek characters.
From the consulship of Agrippa and Gallus, the
list of consuls in the Chronicle varies so much
from the true list, that a view of both is necessary to be given. The following columns exhibit
the true list of consuls and the list of the Alexandrine Chronicle. That list begins, as we have seen,
five years too high: which produces a metachronism of five years in assigning the first year of Augustus
Ol.
Ol.
Aug.
37 Agrippa and Gallus.
36 Poplicola and Nerva.
35 Cornificius and Pompeius.
34 Libo and Antonius.
foundation of Rome is given p. 259 [ed. Bonn. p.
204. 2] τῷ τετάρτῳ ἔτει ἑβδόμης Ολυμπιάδος –
Ῥῶμος καὶ Ῥῆμος κτίζουσι τὴν 'Ρώμην. The date
of Varro coincides with Ol. 6, 3, and of the Marbles
with Ol. 6, 4. From another notice of this author,
1. 280 [ed. Bonn. p. 529. 11], B. C. 751. results as
his era for the foundation of Rome: Olymp. 277, 3.
Ἔτους τα' τῆς εἰς οὐρανοὺς ἀναλήψεως τοῦ Κυρίου,
καὶ κε' τῆς ἑαυτοῦ βασιλείας Κωνσταντίνος πόλιν
πόλιν
=
κτίσας, Κωνστ. κέκληκε πρὸ πέντε Ιδῶν Μαΐων
τῇ ια' ᾿Αρτεμισίου μηνός. Εἰσὶν ἀπὸ κτίσεως Ρώμης ἕως οὗ Κ. πόλις ἀνεκαινίσθη ἔτη απ'. Constantinople was dedicated May 11, A. D. 330, U. C.
Varr. 1083. But 1080 329 B. C. 751. Afrieanus, according to Syncellus, placed the first
Olympiad at the first year of Ahaz. It might there.
fore have commenced in the last year of Jotham.
If the author of the Chronicle intended to express
that Africanus placed it in the beginning of Jotham's
reign, he probably gave an erroneous representation. It appears from the Armenian copy of Eusehius p. 519, that the author of the Chronicle transcribed this passage ή πρώτη Ολυμπιάς, κ. τ. λ.]
from Eusebius himself: who therefore gave this erroneous representation of the Chronology of Africanus. Ο ἡμέτερος κανών accordingly means the
canon of Eusebius. See Scaliger prolegom. p. 6, 7
[Aditit. p. 567].
Their consulship in reality perhaps coincided
with 01. 124, and O1. 25, 1, the end of the former
CHRON. ALEX.
1 Agrippa and Gallus.
2 Poplicola and Nerva.
3 Cornificius and Pompeius.
4 Antoninus and Libo
year and the beginning of the latter.
In reality, five years omitted: but, as one year
is interpolated, this leaves an actual deficiency of
four consulships.
The three years,
became
Γράκχου καὶ Φάλκωνος,
Καυδίνου καὶ Φλάκου,
Καυδίνου καὶ Οὐάρου,
Γράκχου καὶ Φλάκου,
Κλαυδίου καὶ Οὐάρου.
Perhaps 'Αλβίνου καὶ Σκεβόλου were omitted
because Exe66ov preceded (B. C. 175.], and 'Aλ6ivou followed B. C. 173].
On account of Cotta following [B. C. 74.] and
Octavius preceding [B. C. 76],
became
Οκταβίου καὶ Κουρίωνος,
Οκταβίου καὶ Κούττου,
Λουκούλλου καὶ Κούττου,
Οκταβίου καὶ Κουρίωνος,
Λουκούλλου καὶ Μικούττου.
P. 260 Led. Bonn. p. 353, 14].
The Chronicle ascribes to Cæsar five years,
and to Augustus 56; computing the reign of Augustus from the death of Cæsar. The two reigns therefore are 5 +56 61 years. But these 61 years,
being made to begin at the consulship of Hirtius
and Pansa B. C. 43, instead of Cæsar and Isauricus
B. C. 48, are compared troughout with the wrong.
consuls.
col. 1143–1144page 57 of 58
PG 92:1143ΦΛΑΚΟΥ ΚΑΙ ΣΙΛΑΝΟΥ; ΠΛΑΓΚΟΥ ΚΑΙ ΣΙΛΙΟΥ.Ul.
B. C.
33 Cæsar II and Tullas.
32 Ahenoburbus and Sossius.
31 Cæsar I and Messala.
30 Cæsar IV and Crassus.
29 Cæsar V and Apuleius.
28 Cæsar VI and Agrippa II.
27 Cæsar VII and Agrippa III.
26 Cæsar VIII and Taurus.
25 Cæsar IX and Silanus.
24 Cæsar X and Flaccus.
23 Cæsar Xl and Murena.
22 Marcellus and Arruntius.
21 Lollius and Lepidus.
20 Apuleius and Nerva.
19 Sentius and Lucretius.
18. Lentulus and Lentulus.
17 Furnius and Silanus.
16 Ahenobarbus and Scipio.
15 Libo and Piso.
14 Crassus and Lentulus.
13 Nero and Varus.
$921
12 Messala and Quirinus.
41 Tubero and Maximus.
10 Antonius and Africanus.
9 Drusus and Crispinus.
8 Censorinus and Gallus.
Ol.
Aug.
7 Nero II and Piso II.
6 Veter and Balbus.
5 Augustus XII and Sulta.
4 Sabinus II and Rufus.
3 Lentulus and Messalinus.
2 Augustus XIII_and Sylvanus,
1 Lentulus and Piso.
195 1 A. D. 1 Cæsar and Paullus.
2 Vinicius and Varus.
5 Octavianus Augustus and Cicero.
6 Octav. Aug. II and Corvilius.
7 Octav. Aug. III and Crassus.
8 Octav. Aug. IV and Crassus II.
9 Ahenobarbus and Sossiux.
10 Octav. Aug. V and Apuleius.
11 Octav. Aug. VI and Agrippa.
12 Octav. Aug. VII and Agrippa II.
13 Octav. Aug. VIII and Taurus.
14 Octav. Aug. IX and Silanus.
15 Octav. Aug. X and Flaccus.
16 Octav. Aug. Xl and Piso.
17 Octav. Aug. XII and Arruntius.
18 Keto; and Tiberius.
19 Lollius and Lepidus.
20 Apuleius and Nerva.
21 Saturnilus and Lucretius.
22 Lentulus and Lentulus.
23 Lentulus II and Cornelius.
24 Populatos (Furnius) and Silanus.
25 Domitius and Ahenobarbus.
26 Libo and Piso.
27 Crassus and Lentulus.
28 Nero and Varus.
29 Messala and Quirinus.
30 Rubellius and Saturninus.
31 Maximus and Tubero.
32 Africanus and Maximus II.
53 Drusus and Crispinus.
34 Censorinus and Gallus.
35 Nero Il and Scipio II.
36 Balbus and Veter.
37 Octavianus XIII and Sulla.
38 Sabinus and Rufinus (Rufus).
39 Octav. Aug. XIV and Sylvanus.
40 Lentulus and Piso.
41 P. Cæsar and Paullus.
44 Magnus and Valerius.
45 Lepidus and Plancus.
46 Tiberius Cæsar and Capito.
47 Creticus and Nerva,
3 Lamia and Servilius.
4 Catus and Saturninus.
5 Magnus and Valerius.
42 Vinicius and Varus.
6 Lepidus and Amantius.
43 Lamia and Servilius.
7 Creticus and Nerva.
8 Camillus and Nonius,
9 Sabinus and Camerinus.
10 Dolabella and Silanus.
41 Lepidus and Taurus.
48 Camillus and Quintilianus.
12 Germanicus and Capito.
49 Camerinus and Sabinus.
13 Silius and Plancus.
50 Dolabella and Silanus.
14 Sex. Pompeius and Sex. Apuleius.
51 Lepidus and Taurus.
15 Drusus and Flaccus.
16 Taurus and Libo.
17 Rufus and Flaccus.
18 Tiberius III and Germanicus II.
19 Silanus and Norbanus.
20 Messala and Cotta.
21 Tiberius and Drusus.
22 Agrippa and Galba.
23 Pollio and Veter.
24 Cethegus and Varro.
25 Lentulus and Agrippa.
26 Sabinus and Gætulicus
27 Piso and Crassus.
28 Silanus and Nerva.
29 Rubell. Geminus and Fusius Geminus.
30 Vinicius and Longinus.
Omitted in the Chronicle,
Ibid.
Kehoov, Chron Pasch.
Hlowvos, Chron. Pasch.
ΦΛΑΚΟΥ ΚΑΙ ΣΙΛΑΝΟΥ; perhaps a core
ruption for ΠΛΑΓΚΟΥ ΚΑΙ ΣΙΛΙΟΥ.
52· Tiberius Cæsar II and Scipio.
53 Flaccus and Silanus.
54 Sextus and Sextus.
55 Pompeius and Apuleius.
56 Brutus (Drusus) and Flaccus II.
Tib. Taurus and Libo.
2 Crassus (Flaccus) and Rufus.
5 Tiber. IV and Rufus (Drusus) II.
4 Messala and Gratus.
5 Tiberius Cæsar IV and Drusus.
7 Agrippa and Galba.
8 Pollio and Veter.
9 Cethegus and Yarus (Varro).
10 Agrippa II and Lentulus.
11 Getulicus and Sabinus.
12 Crassus and Piso.
13 Silanus and Nerva.
14 Geminus and Geminus.
15 Rufus and Rubellinus.
16 Vinicius and Longinus.
Tiber. IV. Sic Scal. Tiber. III, Chron. Pasch.
Perhaps Silanus and Norbanus were here omitted by the transcriber. In Chron. Pasch., p. 206 D,
they are omitted at Ol. 199, 2. The editor observes
p. 523 Hic apponi debuit nota defectus, non vETO,
ut in ed. Scalig., post annum Tib. IV et Drusi.
col. 1145–1146page 58 of 58
PG 92:1145Β: ὑπατεία τῶν δύο Γεμηνῶν, εἶτα ἄλλη υπατεία Ρούφου καὶ 'Ρουβελλίωνος. μετὰ τὴν ὑπατείαν Ρούφου καὶ Ρουβελλίωνος ἡ Οὐιννικίου καλουμένη καὶ Λογγίνου Κασσίου. Ρ. 448. Β: τὰς δύο ὑπατείας τῶν τε δύο Γεμηνῶν καὶ τὴν ῾Ρούφου καὶ Ρουβελλίωνος.The deficiency of five years in the preceeding pe- place; and Vinicius and Longinus, his 16th consuls,
riod is here compensated by the interpolation of
five consulships Four years ars restored to
the reign of Augustus by four interpolations;
and
the metachronism, which was five years in the first
year of his reign, in the 56th is reduced to one.
Taurus and Libo, the second consuls of Tiberius,
are in the Chronicle the first. Another interpolated
year brings back the 16th of Tiberius to its true
In reality seven pairs of consuls are interpolated, which are marked thus: but, as two
are omitted, the overplus is thus reduced to five
years.
Epiphanius in part agrees with the list of
the Chronicle in the thirty pairs of consuls from B.
C. 2, U. C. 752, to A. D. 28, U. C. 781. Although he
is more free from error than the Chronicle. Having
are also the 16th in the Chronicle. When these
interpolations are struck out, the two lists will
nearly correspond, except in a very few instances,
where the Chronicle has transposed the consuls.
In the strange error of dividing the two Sexti
and the two Gemini each into two years, the
author concurs with Epiphanius, who has done the
same thing
given those thirty consulships down to Silanus and
Nerva inclusive, Epiphanius proceeds thus, p. 446,
Β: ὑπατεία τῶν δύο Γεμηνῶν, εἶτα ἄλλη υπατεία
Ρούφου καὶ 'Ρουβελλίωνος. Then followed μετὰ τὴν
ὑπατείαν Ρούφου καὶ Ρουβελλίωνος ἡ Οὐιννικίου
καλουμένη καὶ Λογγίνου Κασσίου. Ρ. 448. Β: τὰς δύο
ὑπατείας τῶν τε δύο Γεμηνῶν καὶ τὴν ῾Ρούφου καὶ
Ρουβελλίωνος.
SYLLABUS AUCTORUM
QUI LAUDANTUR IN CHRONICO PASCHALI.
Numeri paginas indicant editionis Regiæ Parisiensis quas typis grandioribus expressimus.
Africanus, 104, 164, 165.
Apollinaris Hierapoleos episcopus, 6.
Apollonius historicus, 113.
Artabanus, 64.
S. Athanasius, 4, 221, 396.
S. Augustinus. 371.
S. Basilius. 203, 288, 355.
Berosus, 23.
Brutius, 38, 250.
Callimachi Etesia [Leg. Aetia], 111.
Charax, 112.
Clemens Alexandrinus, 7, 137, 145, 219, 221,
Clementina, 23, 28.
S. Cyrillus, 48, 241, 212, 243, 350, 369.
Diodorus, 44
Dionysius Areopagita, 219.
Ecclesiastes, 3.
Enoch liber, 21.
Epiphanius Cypri episcopus, 23, 25, 26, 30, 255,
Eupolemus, 91, 164.
Euripides. 58, 43.
Eusebius Pamphili, 217, 255.
S. Gregorius Nazianzenus, 228, 353, 374.
S. Gregorius Nyssenus, 355.
Herodotus, 47.
Hesychius, 371.
Hippolytus martyr episcopus Portus, 6.
Homerus, 37.
S. Ignatius martyr, 212.
S. Joannes Chrysostomus, 235.
Josephus historic., 23, 94, 102, 207, 209, 217,
S. Irenæus, 250, 251, 257.
S. Justinus martyr, 258.
Leontius Antiochiae episcopus, 270.
Licinius historicus, 114.
Magnus chronographus, 379.
Melito Sardium episcopus, 259.
Menethon, 46.
Mercurius Trismegistus, 47.
Musanus, 260.
Nestorianus chronograpnus, 324.
Palæphatus, 44, 46.
S. Paulus apostolus, 20, et alibi non semel.
Pausanias, 40.
Petrus Alexandriæ episcopus, 1.
Philo Judæus [3 ed. Bonn.], 228, 230, 249.
Phlegon, 219, 222.
Polyænus historicus, 144.
Priscus Thrax, 318.
Semeronius Persa, 38.
Silvius historicus, 113.
Socrates historicus, 371.
Sosibius, 192.
Sozomenus, 371.
Suetonius Tranquillus, 147.
Synodus Nicæna, 8.
Tatianus, 91, 232, 261.
Tertullianus, 229.
Testamentum Vetus et Novum, passim.
Theophilus, 41.
Virgilius, 113.
MATTHÆI RADERI
ANIMADVERSIONES
AD CHRONICUM ALEXANDRINUM.
Quis auctor, cujusmodi scriptum.
Est qui laudatissimi hujus Chronici scriptorem rarchiæ diaconum et chartophylacem, ævo Heraputavit Georgium Pisiden Constantinopolitanæ hic- clii florentem, cujus res gestas, et Persica oratione