Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) + khazarzar (second witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 113:919ἐξάρας οὖν ἅπαντι τῷ στρατεύματι παρῆν πρὸς τὴν Ἐλαίαν, καὶ λαβὼν λόφον τινὰ καταντικρὺ τῆς πόλεως τὸ μὲν πεζικὸν ἐπὶ τούτου κατέστησε, τοὺς δ’ ἱππεῖς παρ’ αὐτὴν τὴν πόλιν παρενέβαλε πλείους ὄντας ἑξακισχιλίων. αὐτὸς δὲ μεταξὺ τούτων γενόμενος διεπέμπετο πρὸς τοὺς περὶ τὸν Λεύκιον εἰς τὴν πόλιν ὑπὲρ διαλύσεων. ὁ δὲ στρατηγὸς ὁ τῶν Ῥωμαίων συναγαγὼν τούς τε Ῥοδίους καὶ τὸν Εὐμένη ἠξίου λέγειν περὶ τῶν ἐνεστώτων τὸ φαινόμενον. οἱ μὲν οὖν περὶ τὸν Εὔδημον καὶ Παμφιλίδαν οὐκ ἀλλότριοι τῆς διαλύσεως ἦσαν· ὁ δὲ βασιλεὺς οὔτ’ εὐσχήμονα τὴν διάλυσιν οὔτε δυνατὴν ἔφησε κατὰ τὸ παρὸν εἶναι. εὐσχήμονα γάρ, ἔφη, πῶς οἷόν τε γίνεσθαι τὴν ἔκβασιν, ἐὰν τειχήρεις ὄντες ποιώμεθα τὰς διαλύσεις; καὶ μὴν οὐδὲ δυνατὴν ἔφησε κατὰ τὸ παρόν· πῶς γὰρ ἐνδέχεται μὴ προσδεξαμένους ὕπατον ἄνευ τῆς ἐκείνου γνώμης βεβαιῶσαι τὰς ὁμολογηθείσας συνθήκας; χωρίς τε τούτων, ἐὰν ὅλως γένηταί τι σημεῖον ὁμολογίας πρὸς Ἀντίοχον, οὔτε τὰς ναυτικὰς δυνάμεις δυνατὸν ἐπανελθεῖν δήπουθεν εἰς τὴν ἰδίαν οὔτε τὰς πεζικάς, ἐὰν μὴ πρότερον ὅ τε δῆμος ἥ τε σύγκλητος ἐπικυρώσῃ τὰ δοχθέντα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Excerpts from Malchus the Rhetor on Embassies of the Romans to NationsExcerpta ex Malcho rhetore de legationibus Romanorum ad gentes
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
λείπεται δὲ καραδοκοῦντας τὴν ἐκείνων ἀπόφασιν παραχειμάζειν ἐνθάδε, καὶ πράττειν μὲν μηδέν, ἐκδαπανᾶν δὲ τὰς τῶν ἰδίων συμμάχων χορηγίας καὶ παρασκευάς· ἔπειτ’, ἂν μὴ σφίσι παρῇ τῇ συγκλήτῳ διαλύεσθαι, καινοποιεῖν πάλιν ἀπ’ ἀρχῆς τὸν πόλεμον παρέντας τοὺς ἐνεστῶτας καιρούς, ἐν οἷς δυνάμεθα θεῶν βουλομένων πέρας ἐπιθεῖναι τοῖς ὅλοις. ὁ μὲν οὖν Εὐμένης ταῦτα εἶπεν· ὁ δὲ Λεύκιος ἀποδεξάμενος τὴν συμβουλίαν ἀπεκρίθη τοῖς περὶ τὸν Ἀντίοχον, ὅτι πρὸ τοῦ τὸν ἀνθύπατον ἐλθεῖν οὐκ ἐνδέχεται γενέσθαι τὰς διαλύσεις. ὧν ἀκούσαντες οἱ περὶ τὸν Ἀντίοχον παραυτίκα μὲν ἐδῄουν τὴν τῶν Ἐλαϊτῶν χώραν· ἑξῆς δὲ τούτοις Σέλευκος μὲν ἐπὶ τούτων ἔμεινε τῶν τόπων, Ἀντίοχος δὲ κατὰ τὸ συνεχὲς ἐπιπορευόμενος ἐνέβαλεν εἰς τὸ Θήβης καλούμενον πεδίον καὶ παραβεβληκὼς εἰς χώραν εὐδαίμονα καὶ γέμουσαν ἀγαθῶν ἐπλήρου τὴν στρατιὰν παντοδαπῆς λείας. 16.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ὁ Ἀντίοχος μετὰ τὴν κατὰ τὴν ναυμαχίαν γενομένην ἧτταν ἐν ταῖς Σάρδεσι παριεὶς τοὺς καιροὺς καὶ καταμέλλων ἐν τοῖς ὅλοις, ἅμα τῷ πυθέσθαι τῶν πολεμίων τὴν διάβασιν συντριβεὶς τῇ διανοίᾳ καὶ δυσελπιστήσας ἔκρινε διαπέμπεσθαι πρὸς τοὺς περὶ τὸν Λεύκιον καὶ Πόπλιον ὑπὲρ διαλύσεων. προχειρισάμενος οὖν Ἡρακλείδην τὸν Βυζάντιον ἐξέπεμψε δοὺς ἐντολάς, ὅτι παραχωρεῖ τῆς τε τῶν Λαμψακηνῶν καὶ Σμυρναίων ἔτι δὲ τῆς Ἀλεξανδρέων πόλεως, ἐξ ὧν ὁ πόλεμος ἔλαβε τὰς ἀρχάς· ὁμοίως δὲ κἄν τινας ἑτέρας ὑφαιρεῖσθαι βούλωνται τῶν κατὰ τὴν Αἰολίδα καὶ τὴν Ἰωνίαν, ὅσαι τἀκείνων ᾕρηνται κατὰ τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον· πρὸς δὲ τούτοις ὅτι τὴν ἡμίσειαν δώσει τῆς γεγενημένης σφίσι δαπάνης εἰς τὴν πρὸς αὐτὸν διαφοράν. ταύτας μὲν οὖν ὁ πεμπόμενος εἶχε τὰς ἐντολὰς πρὸς τὴν κατὰ κοινὸν ἔντευξιν, ἰδίᾳ δὲ πρὸς τὸν Πόπλιον ἑτέρας, ὑπὲρ ὧν τὰ κατὰ μέρος ἐν τοῖς ἑξῆς δηλώσομεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀφικόμενος δὲ εἰς τὸν Ἑλλήσποντον ὁ προειρημένος πρεσβευτὴς καὶ καταλαβὼν τοὺς Ῥωμαίους ἐνόντας ἐπὶ τῆς στρατοπεδείας, οὗ πρῶτον κατεσκήνωσαν ἐπὶ τῆς διαβάσεως, τὰς μὲν ἀρχὰς ἥσθη νομίζων αὑτῷ συνεργὸν εἶναι πρὸς τὴν ἔντευξιν τὸ μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων καὶ πρὸς μηδὲν ὡρμηκέναι τῶν ἑξῆς τοὺς ὑπεναντίους, πυθόμενος δὲ τὸν Πόπλιον ἔτι μένειν ἐν τῷ πέραν ἐδυσχρήστησε διὰ τὸ τὴν πλείστην ῥοπὴν κεῖσθαι τῶν πραγμάτων ἐν τῇ ἐκείνου προαιρέσει. αἴτιον δ’ ἦν καὶ τοῦ μένειν τὸ στρατόπεδον ἐπὶ τῆς πρώτης παρεμβολῆς καὶ τοῦ κεχωρίσθαι τὸν Πόπλιον ἀπὸ τῶν δυνάμεων τὸ σάλιον εἶναι τὸν προειρημένον ἄνδρα. τοῦτο δ’ ἔστι, καθάπερ ἡμῖν ἐν τοῖς περὶ τῆς πολιτείας εἴρηται, τῶν τριῶν ἓν σύστημα, δι’ ὧν συμβαίνει τὰς ἐπιφανεστάτας θυσίας ἐν τῇ Ῥώμῃ συντελεῖσθαι τοῖς θεοῖς· τριακονθήμερον μὴ μεταβαίνειν κατὰ τὸν καιρὸν τῆς θυσίας, ἐν ᾗ ἂν χώρᾳ καταληφθῶσιν οἱ σάλιοι οὗτοι. ὃ καὶ τότε συνέβη γενέσθαι Ποπλίῳ· τῆς γὰρ δυνάμεως μελλούσης περαιοῦσθαι, κατέλαβεν αὐτὸν οὗτος ὁ χρόνος, ὥστε μὴ δύνασθαι μεταβαλεῖν τὴν χώραν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ συνέβη τόν τε Σκιπίωνα χωρισθῆναι τῶν στρατοπέδων καὶ μεῖναι κατὰ τὴν Εὐρώπην, τὰς δὲ δυνάμεις περαιωθείσας μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων καὶ μὴ δύνασθαι πράττειν τῶν ἑξῆς μηθὲν προσαναδεχομένας τὸν προειρημένον ἄνδρα. Ὁ δὲ Ἡρακλείδης, μετά τινας ἡμέρας παραγενομένου τοῦ Ποπλίου, κληθεὶς πρὸς τὸ συνέδριον εἰς ἔντευξιν διελέγετο περὶ ὧν εἶχε τὰς ἐντολάς, φάσκων τῆς τε τῶν Λαμψακηνῶν καὶ Σμυρναίων ἔτι δὲ τῆς τῶν Ἀλεξανδρέων πόλεως ἐκχωρεῖν τὸν Ἀντίοχον, ὁμοίως δὲ καὶ τῶν κατὰ τὴν Αἰολίδα καὶ τὴν Ἰωνίαν, ὅσαι τυγχάνουσιν ᾑρημέναι τὰ Ῥωμαίων· πρὸς δὲ τούτοις τὴν ἡμίσειαν ἀναδέχεσθαι τῆς γεγενημένης αὐτοῖς δαπάνης εἰς τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον. πολλὰ δὲ καὶ ἕτερα πρὸς ταύτην τὴν ὑπόθεσιν διελέχθη παρακαλῶν τοὺς Ῥωμαίους μήτε τὴν τύχην λίαν ἐξελέγχειν ἀνθρώπους ὑπάρχοντας, μήτε τὸ μέγεθος τῆς αὑτῶν ἐξουσίας ἀόριστον ποιεῖν ἀλλὰ περιγράφειν, μάλιστα μὲν τοῖς τῆς Εὐρώπης ὅροις (καὶ γὰρ ταύτην μεγάλην ὑπάρχειν καὶ παράδοξον διὰ τὸ μηδένα καθῖχθαι τῶν προγεγονότων αὐτῆς), εἰ δὲ πάντως καὶ τῆς Ἀσίας βούλονταί τινα προσεπιδράττεσθαι, διορίσαι ταῦτα·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρὸς πᾶν γὰρ τὸ δυνατὸν προσελεύσεσθαι τὸν βασιλέα. ῥηθέντων δὲ τούτων, ἔδοξε τῷ συνεδρίῳ τὸν στρατηγὸν ἀποκριθῆναι, διότι τῆς μὲν δαπάνης οὐ τὴν ἡμίσειαν ἀλλὰ πᾶσαν δίκαιόν ἐστιν Ἀντίοχον ἀποδοῦναι (φῦναι γὰρ τὸν πόλεμον ἐξ ἀρχῆς οὐ δι’ αὑτοὺς ἀλλὰ δι’ ἐκεῖνον), τῶν δὲ πόλεων μὴ τὰς κατὰ τὴν Αἰολίδα καὶ τὴν Ἰωνίαν μόνον ἐλευθεροῦν, ἀλλὰ πάσης τῆς ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου δυναστείας ἐκχωρεῖν. ὁ μὲν οὖν πρεσβευτὴς ταῦτα ἀκούσας παρὰ τοῦ συνεδρίου, διὰ τὸ πολὺ τῶν ἀξιουμένων τὰς ἐπιταγὰς ὑπεραίρειν οὐδένα λόγον ποιησάμενος, τῆς μὲν κοινῆς ἐντεύξεως ἀπέστη, τὸν δὲ Πόπλιον ἐθεράπευσε φιλοτίμως. Λαβὼν δὲ καιρὸν ἁρμόζοντα διελέγετο περὶ ὧν εἶχε τὰς ἐντολάς. αὗται δ’ ἦσαν διότι πρῶτον μὲν χωρὶς λύτρων ὁ βασιλεὺς αὐτῷ τὸν υἱὸν ἀποδώσει· (συνέβαινε γὰρ ἐν ἀρχαῖς τοῦ πολέμου τὸν υἱὸν τὸν τοῦ Σκιπίωνος γεγονέναι τοῖς περὶ Ἀντίοχον ὑποχείριον) δεύτερον δὲ διότι καὶ κατὰ τὸ παρὸν ἕτοιμός ἐστιν ὁ βασιλεὺς ὅσον ἂν ὑποδείξῃ διδόναι πλῆθος χρημάτων, καὶ μετὰ ταῦτα κοινὴν ποιεῖν τὴν ἐκ τῆς βασιλείας χορηγίαν, ἐὰν συνεργήσῃ ταῖς ὑπὸ τοῦ βασιλέως προτεινομέναις διαλύσεσιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Πόπλιος τὴν μὲν κατὰ τὸν υἱὸν ἐπαγγελίαν ἔφη δέχεσθαι καὶ μεγάλην χάριν ἕξειν ἐπὶ τούτοις, ἐὰν βεβαιώσῃ τὴν ὑπόσχεσιν· περὶ δὲ τῶν ἄλλων ἀγνοεῖν αὐτὸν ἔφη καὶ παραπαίειν ὁλοσχερῶς τοῦ σφετέρου συμφέροντος, οὐ μόνον κατὰ τὴν πρὸς αὐτὸν ἔντευξιν, ἀλλὰ κατὰ τὴν πρὸς τὸ συνέδριον. εἰ μὲν γὰρ ἔτι Λυσιμαχίας καὶ τῆς εἰς τὴν Χερρόνησον εἰσόδου κύριος ὑπάρχων ταῦτα προύτεινε, ταχέως ἂν αὐτὸν ἐπιτυχεῖν. ὁμοίως, εἰ καὶ τούτων ἐκχωρήσας παραγεγόνει πρὸς τὸν Ἑλλήσποντον μετὰ τῆς δυνάμεως καὶ δῆλος ὢν ὅτι κωλύσει τὴν διάβασιν ἡμῶν ἐπρέσβευε περὶ τῶν αὐτῶν τούτων, ἦν ἂν οὕτως αὐτὸν ἐφικέσθαι τῶν ἀξιουμένων. ὅτε δ’ ἐάσας ἐπιβῆναι τῆς Ἀσίας τὰς ἡμετέρας δυνάμεις καὶ προσδεξάμενος οὐ μόνον τὸν χαλινὸν ἀλλὰ καὶ τὸν ἀναβάτην παραγίνεται πρεσβεύων περὶ διαλύσεων ἴσων, εἰκότως ἂν ἀποτυγχάνειν καὶ διαψεύσασθαι τῶν ἐλπίδων. διόπερ αὐτῷ παρῄνει βέλτιον βουλεύεσθαι περὶ τῶν ἐνεστώτων καὶ βλέπειν τοὺς καιροὺς ἀληθινῶς. ἀντὶ δὲ τῆς κατὰ τὸν υἱὸν ἐπαγγελίας ὑπισχνεῖτο δώσειν αὐτῷ συμβουλίαν ἀξίαν τῆς προτεινομένης χάριτος·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παρεκάλει γὰρ αὐτὸν εἰς πᾶν συγκαταβαίνειν, μάχεσθαι δὲ κατὰ μηδένα τρόπον Ῥωμαίοις. ὁ μὲν Ἡρακλείδης ταῦτα ἀκούσας ἐπανῆλθε καὶ συμμίξας διεσάφει τῷ βασιλεῖ τὰ κατὰ μέρος· Ἀντίοχος [δὲ] νομίσας οὐδὲν ἂν βαρύτερον αὑτῷ γενέσθαι πρόσταγμα τῶν νῦν ἐπιταττομένων, εἰ λειφθείη μαχόμενος, τῆς μὲν περὶ τὰς διαλύσεις ἀσχολίας ἀπέστη, τὰ δὲ πρὸς ἀγῶνα πάντα καὶ πανταχόθεν ἡτοίμαζεν. 17. Ὅτι μετὰ τὴν νίκην οἱ Ῥωμαῖοι τὴν αὑτῶν πρὸς Ἀντίοχον παρειληφότες καὶ τὰς Σάρδεις καὶ τὰς ἀκροπόλεις ἄρτι ἧκε Μουσαῖος ἐπικηρυκευόμενος παρ’ Ἀντιόχου. τῶν δὲ περὶ τὸν Πόπλιον φιλανθρώπως προσδεξαμένων αὐτόν, ἔφη βούλεσθαι τὸν Ἀντίοχον ἐξαποσταλῆναι πρεσβευτὰς τοὺς διαλεχθησομένους ὑπὲρ τῶν ὅλων. διόπερ ἀσφάλειαν ἠξίου δοθῆναι τοῖς παραγινομένοις. τῶν δὲ συγχωρησάντων, οὗτος μὲν ἐπανῆλθεν, μετὰ δέ τινας ἡμέρας ἧκον πρέσβεις παρὰ τοῦ βασιλέως Ἀντιόχου Ζεῦξις ὁ πρότερον ὑπάρχων Λυδίας σατράπης καὶ Ἀντίπατρος ἀδελφιδοῦς. οὗτοι δὲ πρῶτον μὲν ἔσπευδον ἐντυχεῖν Εὐμένει τῷ βασιλεῖ διευλαβούμενοι μὴ διὰ τὴν προγεγενημένην παρατριβὴν φιλοτιμότερος ᾖ πρὸς τὸ βλάπτειν αὐτούς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εὑρόντες δὲ παρὰ τὴν προσδοκίαν μέτριον αὐτὸν καὶ πρᾶον εὐθέως ἐγίνοντο περὶ τὴν κοινὴν ἔντευξιν. κληθέντες δ’ εἰς τὸ συνέδριον πολλὰ μὲν καὶ ἕτερα διελέχθησαν παρακαλοῦντες πράως χρήσασθαι καὶ μεγαλοψύχως τοῖς εὐτυχήμασι, φάσκοντες οὐχ οὕτως Ἀντιόχῳ τοῦτο συμφέρειν ὡς αὐτοῖς Ῥωμαίοις, ἐπείπερ ἡ τύχη παρέδωκεν αὐτοῖς τὴν τῆς οἰκουμένης ἀρχὴν καὶ δυναστείαν· τὸ δὲ συνέχον ἠρώτων τί δεῖ ποιήσαντας τυχεῖν τῆς εἰρήνης καὶ τῆς φιλίας τῆς πρὸς Ῥωμαίους. οἱ δὲ ἐν τῷ συνεδρίῳ πρότερον ἤδη συνηδρευκότες καὶ βεβουλευμένοι περὶ τούτων τότε ἐκέλευον διασαφεῖν τὰ δεδογμένα τὸν Πόπλιον. ὁ δὲ προειρημένος ἀνὴρ οὔτε νικήσαντας ἔφη Ῥωμαίους οὐδέποτε γενέσθαι βαρυτέρους. διὸ καὶ νῦν αὐτοῖς τὴν αὐτὴν ἀπόκρισιν δοθήσεσθαι παρὰ Ῥωμαίων, ἣν καὶ πρότερον ἔλαβον, ὅτε πρὸ τῆς μάχης παρεγενήθησαν ἐπὶ τὸν Ἑλλήσποντον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
δεῖν γὰρ αὐτοὺς ἔκ τε τῆς Εὐρώπης ἐκχωρεῖν καὶ τῆς ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου πάσης, πρὸς δὲ τούτοις Εὐβοϊκὰ τάλαντα ἐπιδοῦναι μύρια καὶ πεντακισχίλια Ῥωμαίοις ἀντὶ τῆς εἰς τὸν πόλεμον δαπάνης, τούτων δὲ φ μὲν παραχρῆμα, δισχίλια δὲ καὶ φ πάλιν, ἐπειδὰν ὁ δῆμος κυρώσῃ τὰς διαλύσεις, τὰ δὲ λοιπὰ τελεῖν ἐν ἔτεσι ιβ, διδόντα καθ’ ἕκαστον ἔτος χίλια τάλαντα. ἀποδοῦναι δὲ καὶ Εὐμένει υ τάλαντα [τὰ] προσοφειλόμενα καὶ τὸν ἐλλείποντα σῖτον κατὰ τὰς πρὸς τὸν πατέρα συνθήκας. σὺν δὲ τούτοις Ἀννίβαν ἐκδοῦναι τὸν Καρχηδόνιον καὶ Θόαντα τὸν Αἰτωλὸν καὶ Μνασίλοχον Ἀκαρνᾶνα καὶ Φίλωνα καὶ Εὐβουλίδην τοὺς Χαλκιδέας. πίστιν δὲ τούτων ὁμήρους κ δοῦναι παραχρῆμα τὸν Ἀντίοχον τοὺς παραγραφέντας. ταῦτα μὲν οὖν ὁ Πόπλιος ἀπεφήνατο ὑπὲρ παντὸς τοῦ συνεδρίου· συγκαταθεμένων δὲ τῶν περὶ τὸν Ἀντίπατρον καὶ Ζεῦξιν, ἔδοξε πᾶσιν ἐξαποστεῖλαι πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην τοὺς παρακαλέσοντας τὴν σύγκλητον καὶ τὸν δῆμον ἐπικυρῶσαι τὰς συνθήκας. καὶ τότε μὲν ἐπὶ τούτοις ἐχωρίσθησαν, ταῖς δ’ ἑξῆς ἡμέραις οἱ Ῥωμαῖοι διεῖλον τὰς δυνάμεις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δέ τινας ἡμέρας παραγενομένων [τῶν] ὁμήρων εἰς τὴν Ἔφεσον, εὐθέως ἐγίνοντο περὶ τὸ πλεῖν εἰς τὴν Ῥώμην ὅ τ’ Εὐμένης οἵ τε παρ’ Ἀντιόχου πρεσβευταί, παραπλησίως δὲ καὶ παρὰ Ῥοδίων καὶ παρὰ Σμυρναίων καὶ σχεδὸν τῶν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου πάντων τῶν κατοικούντων ἐθνῶν καὶ πολιτευμάτων, καὶ ἐπρέσβευον εἰς τὴν Ῥώμην. 18. Ὅτι ἤδη τῆς θερείας ἐνισταμένης μετὰ τὴν νίκην τῶν Ῥωμαίων τὴν πρὸς Ἀντίοχον παρῆν ὅ τε βασιλεὺς Εὐμένης οἵ τε παρ’ Ἀντιόχου πρέσβεις οἵ τε παρὰ τῶν Ῥοδίων, ὁμοίως δὲ καὶ παρὰ τῶν ἄλλων· σχεδὸν γὰρ ἅπαντες οἱ κατὰ τὴν Ἀσίαν εὐθέως μετὰ τὸ γενέσθαι τὴν μάχην ἔπεμπον πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην διὰ τὸ πᾶσι τότε καὶ πάσας τὰς ὑπὲρ τοῦ μέλλοντος ἐλπίδας ἐν τῇ συγκλήτῳ κεῖσθαι. ἅπαντας μὲν οὖν τοὺς παραγενομένους ἐπεδέχετο φιλανθρώπως ἡ σύγκλητος, μεγαλομερέστατα δὲ καὶ κατὰ τὴν ἀπάντησιν καὶ τὰς τῶν ξενίων παροχὰς Εὐμένη τὸν βασιλέα, μετὰ δὲ τοῦτον τοὺς Ῥοδίους. ἐπειδὴ δ’ ὁ τῆς ἐντεύξεως καιρὸς ἦλθεν, εἰσεκαλέσαντο πρῶτον τὸν βασιλέα καὶ λέγειν ἠξίουν μετὰ παρρησίας ὧν βούλεται τυχεῖν παρὰ τῆς συγκλήτου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δ’ Εὐμένους φήσαντος διότι, εἰ καὶ παρ’ ἑτέρων τυχεῖν τινος ἐβούλετο φιλανθρώπου, Ῥωμαίοις ἂν ἐχρήσατο συμβούλοις πρὸς τὸ μήτ’ ἐπιθυμεῖν μηδενὸς παρὰ τὸ δέον μήτ’ ἀξιοῦν μηδὲ ἓν πέρα τοῦ καθήκοντος, ὁπότε δ’ αὐτῶν πάρεστι δεόμενος Ῥωμαίων, ἄριστον εἶναι νομίζει τὸ διδόναι τὴν ἐπιτροπὴν ἐκείνοις καὶ περὶ αὑτοῦ καὶ περὶ τῶν ἀδελφῶν, τῶν δὲ πρεσβυτέρων τινὸς ἀναστάντος καὶ κελεύοντος μὴ κατορρωδεῖν ἀλλὰ λέγειν τὸ φαινόμενον, διότι πρόκειται τῇ συγκλήτῳ πᾶν αὐτῷ χαρίζεσθαι τὸ δυνατόν, ἔμεινεν ἐπὶ τῆς αὐτῆς γνώμης. χρόνου δ’ ἐγγινομένου ὁ μὲν βασιλεὺς ἐξεχώρησεν, ἡ δὲ ἐντὸς ἐβουλεύετο τί δεῖ ποιεῖν. ἔδοξεν οὖν τὸν Εὐμένη παρακαλεῖν αὐτὸν ὑποδεικνύναι θαρροῦντα περὶ ὧν πάρεστιν· καὶ γὰρ εἰδέναι τὰ διαφέροντα τοῖς ἰδίοις πράγμασιν ἐκεῖνον ἀκριβέστερον [καὶ] τὰ κατὰ τὴν Ἀσίαν. δοξάντων δὲ τούτων εἰσεκλήθη, καὶ τῶν πρεσβυτέρων τινὸς ἀποδείξαντος τὰ δεδογμένα λέγειν ἠναγκάσθη περὶ τῶν προκειμένων. ἔφασκεν οὖν ἄλλο μὲν οὐδὲν ἂν εἰπεῖν περὶ τῶν καθ’ αὑτόν, ἀλλὰ μεῖναι τελέως διδοὺς ἐκείνοις τὴν ἐξουσίαν, ἕνα δὲ τόπον ἀγωνιᾶν τὸν κατὰ τοὺς Ῥοδίους·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ προῆχθαι νῦν εἰς τὸ λέγειν ὑπὲρ τῶν ἐνεστώτων. ἐκείνους γὰρ παρεῖναι μὲν οὐδὲν ἧττον ὑπὲρ [τοῦ] τῆς σφετέρας πατρίδος συμφέροντος σπουδάζοντας ἤπερ αὐτὸς ὑπὲρ τῆς ἰδίας ἀρχῆς φιλοτιμεῖσθαι κατὰ τὸ παρόν, τοὺς δὲ λόγους αὐτῶν τὴν ἐναντίαν ἔμφασιν ἔχειν τῇ προθέσει τῇ κατὰ τὴν ἀλήθειαν. τοῦτο δ’ εἶναι ῥᾴδιον καταμαθεῖν. ἐρεῖν μὲν γὰρ αὐτούς, ἐπειδ’ ἂν εἰσπορευθῶσι, διότι πάρεισιν οὔτε παρ’ ὑμῶν αἰτούμενοι τὸ παράπαν οὐδὲν οὔθ’ ἡμᾶς βλάπτειν θέλοντες κατ’ οὐδένα τρόπον, πρεσβεύονται δὲ περὶ τῆς ἐλευθερίας τῶν τὴν Ἀσίαν κατοικούντων Ἑλλήνων. τοῦτο δ’ οὐχ οὕτως αὐτοῖς εἶναι κεχαρισμένον φήσουσιν ὡς ὑμῖν καθῆκον καὶ τοῖς γεγονόσιν ἔργοις ἀκόλουθον. ἡ μὲν οὖν διὰ τῶν λόγων φαντασία τοιαύτη τις αὐτῶν ἔσται, τὰ δὲ κατὰ τὴν ἀλήθειαν τὴν ἐναντίαν ἔχοντα τούτοις εὑρεθήσεται διάθεσιν. τῶν γὰρ πόλεων ἐλευθερωθεισῶν, ὡς αὐτοὶ παρακαλοῦσιν, τὴν μὲν τούτων συμβήσεται δύναμιν αὐξηθῆναι πολλαπλασίως, τὴν δὲ ἡμετέραν τρόπον τινὰ καταλυθῆναι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸ γὰρ τῆς ἐλευθερίας ὄνομα καὶ τῆς αὐτονομίας ἡμῖν μὲν ἄρδην ἀποσπάσει πάντας οὐ μόνον τοὺς νῦν ἐλευθερωθησομένους ἀλλὰ καὶ τοὺς πρότερον ἡμῖν ὑποταττομένους, ἐπειδ’ ἂν ὑμεῖς ἐπὶ ταύτης ὄντες φανεροὶ γένησθε τῆς προαιρέσεως, τούτοις δὲ προςθήσει πάντας. τὰ γὰρ πράγματα φύσιν ἔχει τοιαύτην· δόξαντες γὰρ ἠλευθερῶσθαι διὰ τούτους ὀνόματι μὲν ἔσονται σύμμαχοι τούτων, τῇ δ’ ἀληθείᾳ πᾶν ποιήσουσι τὸ κελευόμενον ἑτοίμως τῇ μεγίστῃ χάριτι γεγονότες ὑπόχρεοι. διόπερ, ὦ ἄνδρες, ἀξιοῦμεν ὑμᾶς τοῦτον τὸν τόπον ὑπιδέσθαι, μὴ λάθητε τοὺς μὲν παρὰ τὸ δέον αὔξοντες, τοὺς δὲ ἐλαττοῦντες τῶν φίλων ἀλόγως, ἅμα δὲ τούτοις τοὺς μὲν πολεμίους γεγονότας εὐεργετοῦντες, τοὺς δ’ ἀληθινοὺς φίλους παρορῶντες καὶ κατολιγωροῦντες τούτων. ἐγὼ δὲ περὶ μὲν τῶν ἄλλων, ὅτου δέοι, παντὸς [ἂν] παραχωρήσαιμι τοῖς πέλας ἀφιλονείκως, περὶ δὲ τῆς ὑμετέρας φιλίας καὶ τῆς εἰς ὑμᾶς εὐνοίας ἁπλῶς οὐδέποτ’ ἂν οὐδενὶ τῶν ὄντων ἐκχωρήσαιμι κατὰ δύναμιν. δοκῶ δὲ καὶ τὸν πατέρα τὸν ἡμέτερον, εἴπερ ἔζη, τὴν αὐτὴν ἂν προέσθαι φωνὴν ἐμοί.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ γὰρ ἐκεῖνος πρῶτος μετασχὼν τῆς ὑμετέρας φιλίας καὶ συμμαχίας σχεδὸν πάντων τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν καὶ τὴν Ἑλλάδα μενόντων εὐγενέστατα διεφύλαξε ταύτην ἕως τῆς τελευταίας ἡμέρας, οὐ μόνον κατὰ τὴν προαίρεσιν ἀλλὰ καὶ κατὰ τὰς πράξεις. πάντων γὰρ ὑμῖν ἐκοινώνησε τῶν κατὰ τὴν Ἑλλάδα πολέμων καὶ πλείστας μὲν εἰς τούτους καὶ πεζικὰς καὶ ναυτικὰς δυνάμεις παρέσχετο τῶν ἄλλων συμμάχων, πλείστην δὲ συνεβάλετο χορηγίαν καὶ μεγίστους ὑπέμεινε κινδύνους· τέλος δ’ εἰπεῖν, κατέστρεψε τὸν βίον ἐν αὐτοῖς τοῖς ἔργοις κατὰ τὸν Φιλιππικὸν πόλεμον παρακαλῶν Βοιωτοὺς εἰς τὴν ὑμετέραν φιλίαν καὶ συμμαχίαν. ἐγὼ δὲ διαδεξάμενος τὴν ἀρχὴν τὴν μὲν προαίρεσιν τὴν τοῦ πατρὸς διεφύλαξα (ταύτην γὰρ οὐχ οἷόν τ’ ἦν ὑπερθέσθαι), τοῖς δὲ πράγμασιν ὑπερεθέμην. οἱ γὰρ καιροὶ τὴν ἐκ πυρὸς βάσανον ἐμοὶ μᾶλλον ἢ ἐκείνῳ προσῆγον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἀντιόχου γὰρ σπουδάζοντος ἡμῖν θυγατέρα δοῦναι καὶ συνοικειωθῆναι τοῖς ὅλοις, διδόντος [δὲ] παραχρῆμα μὲν τὰς πρότερον ἀπηλλοτριωμένας ἀφ’ ἡμῶν πόλεις, μετὰ δὲ ταῦτα πᾶν ὑπισχνουμένου ποιήσειν, εἰ μετάσχοιμεν τοῦ πρὸς ὑμᾶς πολέμου, τοσοῦτον ἀπέσχομεν τοῦ προσδέξασθαί τι τούτων, ὡς πλείσταις μὲν καὶ πεζικαῖς καὶ ναυτικαῖς δυνάμεσι τῶν ἄλλων συμμάχων ἠγωνισάμεθα μεθ’ ὑμῶν πρὸς Ἀντίοχον, πλείστας δὲ χορηγίας συμβεβλήμεθα πρὸς τὰς ὑμετέρας χρείας ἐν τοῖς ἀναγκαιοτάτοις καιροῖς, εἰς πάντας δὲ τοὺς κινδύνους δεδώκαμεν αὑτοὺς ἀπροφασίστως μετά γε τῶν ὑμετέρων ἡγεμόνων. τὸ δὲ τελευταῖον ὑπεμείναμεν συγκλεισθέντες εἰς αὐτὸν τὸν Πέργαμον πολιορκεῖσθαι καὶ κινδυνεύειν ἅμα περὶ τοῦ βίου καὶ τῆς ἀρχῆς διὰ τὴν πρὸς τὸν ὑμέτερον δῆμον εὔνοιαν. ὥσθ’ ὑμᾶς, ἄνδρες Ῥωμαῖοι, πολλοὺς μὲν γεγονότας αὐτόπτας, πάντας δὲ γινώσκοντας διότι λέγομεν ἀληθῆ, δίκαιόν ἐστι τὴν ἁρμόζουσαν πρόνοιαν ποιήσασθαι περὶ ἡμῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ γὰρ ἂν πάντων γένοιτο δεινότατον, εἰ Μασσανάσσην μὲν τὸν οὐ μόνον ὑπάρξαντα πολέμιον ὑμῖν ἀλλὰ καὶ τὸ τελευταῖον καταφυγόντα πρὸς ὑμᾶς μετὰ τῶν ἱππέων, τοῦτον, ὅτι καθ’ ἕνα πόλεμον τὸν πρὸς Καρχηδονίους ἐτήρησε τὴν πίστιν, βασιλέα τῶν πλείστων μερῶν τῆς Λιβύης πεποιήκατε, Πλευράτον δὲ πράξαντα μὲν ἁπλῶς οὐδέν, διαφυλάξαντα δὲ μόνον τὴν πίστιν, μέγιστον τῶν κατὰ τὴν Ἰλλυρίδα δυναστῶν ἀναδεδείχατε, ἡμᾶς δὲ τοὺς διὰ προγόνων τὰ μέγιστα καὶ κάλλιστα τῶν ἔργων ὑμῖν συγκατειργασμένους παρ’ οὐδὲν ποιήσεσθε. τί οὖν ἐστιν ὃ παρακαλῶ, καὶ τίνος φημὶ δεῖν ἡμᾶς τυγχάνειν παρ’ ὑμῶν; ἐρῶ μετὰ παρρησίας, ἐπείπερ ἡμᾶς ἐξεκαλέσασθε πρὸς τὸ λέγειν ὑμῖν τὸ φαινόμενον. εἰ μὲν αὐτοὶ κρίνετέ τινας τόπους διακατέχειν τῆς Ἀσίας τῶν ὄντων μὲν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου, ταττομένων δὲ πρότερον ὑπ’ Ἀντίοχον, τοῦτο καὶ μάλιστα βουλοίμεθ’ ἂν ἰδεῖν γενόμενον· καὶ γὰρ ἀσφαλέστατα βασιλεύσειν ὑμῖν γειτνιῶντες ὑπολαμβάνομεν καὶ μάλιστα μετέχοντες τῆς ὑμετέρας ἐξουσίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ δὲ τοῦτο μὴ κρίνετε ποιεῖν, ἀλλ’ ἐκχωρεῖν τῆς Ἀσίας ὁλοσχερῶς, οὐδενί φαμεν δικαιότερον εἶναι παραχωρεῖν ὑμᾶς τῶν ἐκ τοῦ πολέμου γεγονότων ἄθλων ἤπερ ἡμῖν. νὴ Δί’ ἀλλὰ κάλλιόν ἐστιν τοὺς δουλεύοντας ἐλευθεροῦν. εἴγε μὴ μετ’ Ἀντιόχου πολεμεῖν ὑμῖν ἐτόλμησαν. ἐπεὶ δὲ τοῦθ’ ὑπέμειναν, πολλῷ κάλλιον τὸ τοῖς ἀληθινοῖς φίλοις τὰς ἁρμοζούσας χάριτας ἀποδιδόναι μᾶλλον ἢ τοὺς πολεμίους γεγονότας εὐεργετεῖν. Ὁ μὲν οὖν Εὐμένης ἱκανῶς εἰπὼν ἀπηλλάγη, τὸ δὲ συνέδριον αὐτόν τε τὸν βασιλέα καὶ τὰ ῥηθέντα φιλοφρόνως ἀπεδέχετο καὶ πᾶν τὸ δυνατὸν προθύμως εἶχεν αὐτῷ χαρίζεσθαι. μετὰ δὲ τοῦτον ἐβούλοντο μὲν εἰσάγειν Ῥοδίους, ἀφυστεροῦντος δέ τινος τῶν πρεσβευτῶν εἰσεκαλέσαντο τοὺς Σμυρναίους. οὗτοι δὲ πολλοὺς μὲν ἀπολογισμοὺς εἰσήνεγκαν περὶ τῆς αὑτῶν εὐνοίας καὶ προθυμίας, ἣν παρέσχηνται Ῥωμαίοις κατὰ τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον· οὔσης δὲ τῆς περὶ αὐτῶν δόξης ὁμολογουμένης, διότι γεγόνασι πάντων ἐκτενέστατοι τῶν ἐπὶ τῆς Ἀσίας αὐτονομουμένων, οὐκ ἀναγκαῖον ἡγούμεθ’ εἶναι τοὺς κατὰ μέρος ἐκτίθεσθαι λόγους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπὶ δὲ τοῖς εἰσῆλθον οἱ Ῥόδιοι, καὶ βραχέα προενεγκάμενοι περὶ τῶν κατ’ ἰδίαν σφίσι πεπραγμένων εἰς Ῥωμαίους ταχέως εἰς τὸν περὶ τῆς πατρίδος ἐπανῆλθον λόγον, ἐν ᾧ μέγιστον αὑτοῖς ἔφασαν γεγονέναι σύμπτωμα κατὰ τὴν πρεσβείαν, πρὸς ὃν οἰκειότατα διάκεινται βασιλέα καὶ κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν, πρὸς τοῦτον αὐτοῖς ἀντιπεπτωκέναι τὴν φύσιν τῶν πραγμάτων. τῇ μὲν γὰρ αὑτῶν πατρίδι δοκεῖν τοῦτο κάλλιστον εἶναι καὶ μάλιστα πρέπον Ῥωμαίοις τὸ τοὺς ἐπὶ τῆς Ἀσίας Ἕλληνας ἐλευθερωθῆναι [καὶ] τυχεῖν τῆς αὐτονομίας τῆς ἅπασιν ἀνθρώποις προσφιλεστάτης, Εὐμένει δὲ καὶ τοῖς ἀδελφοῖς ἥκιστα τοῦτο συμφέρειν· φύσει γὰρ πᾶσαν μοναρχίαν τὸ μὲν ἴσον ἐχθαίρειν, ζητεῖν δὲ πάντας, εἰ δὲ μή γ’ ὡς πλείστους, ὑπηκόους εἶναι σφίσι καὶ πειθαρχεῖν. ἀλλὰ καίπερ τοιούτων ὄντων τῶν πραγμάτων, ὅμως ἔφασαν πεπεῖσθαι διότι καθίξονται τῆς προθέσεως, οὐ τῷ πλεῖον Εὐμένους δύνασθαι παρὰ Ῥωμαίοις, ἀλλὰ τῷ δικαιότερα φαίνεσθαι λέγοντες καὶ συμφορώτερα πᾶσιν ὁμολογουμένως. εἰ μὲν γὰρ μὴ δυνατὸν ἦν ἄλλως Εὐμένει χάριν ἀποδοῦναι Ῥωμαίους, εἰ μὴ παραδοῖεν αὐτῷ τὰς αὐτονομουμένας πόλεις, ἀπορεῖν εἰκὸς ἦν περὶ τῶν ἐνεστώτων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἢ γὰρ φίλον ἀληθινὸν ἔδει παριδεῖν, ἢ τοῦ καλοῦ καὶ καθήκοντος αὑτοῖς ὀλιγωρῆσαι καὶ τὸ τέλος τῶν ἰδίων πράξεων ἀμαυρῶσαι [καὶ] καταβαλεῖν. εἰ δ’ ἀμφοτέρων τούτων ἱκανῶς ἔξεστιν προνοηθῆναι, τίς ἂν ἔτι περὶ τούτου διαπορήσειεν; καὶ μὴν ὥσπερ ἐν δείπνῳ πολυτελεῖ πάντα ἔνεστιν ἱκανὰ πᾶσι καὶ πλείω τῶν ἱκανῶν. καὶ γὰρ Λυκαονίαν καὶ Φρυγίαν τὴν ἐφ’ Ἑλλησπόντου καὶ τὴν Πισιδικήν, πρὸς δὲ ταύταις Χερρόνησον καὶ τὰ προσοροῦντα ταύτῃ τῆς Εὐρώπης ἔξεστιν ὑμῖν οἷς ἂν βούλησθε προστεθέντα πρὸς τὴν Εὐμένους βασιλείαν δεκαπλασίαν αὐτὴν δύναται ποιεῖν τῆς νῦν ὑπαρχούσης, πάντων δὲ τούτων ἢ τῶν πλείστων αὐτῇ προσμερισθέντων, οὐδεμιᾶς ἂν γένοιτο τῶν ἄλλων δυναστειῶν καταδεεστέρα. ἔξεστιν οὖν, ὦ ἄνδρες Ῥωμαῖοι, καὶ τοὺς φίλους μεγαλομερῶς σωματοποιῆσαι καὶ τὸ τῆς ἰδίας ὑποθέσεως λαμπρὸν [μὴ] καταβαλεῖν. οὐ γάρ ἐστιν ὑμῖν καὶ τοῖς ἄλλοις ἀνθρώποις ταὐτὸν τέλος τῶν ἔργων, ἀλλ’ ἕτερον. οἱ μὲν γὰρ ἄλλοι πάντες ὁρμῶσι πρὸς τὰς πράξεις ὀρεγόμενοι τοῦ καταστρέψασθαι καὶ προσλαβεῖν πόλεις χορηγίαν ναῦς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὑμᾶς δὲ πάντων τούτων ἀπροσδεήτους [θεοὶ] πεποιήκασι πάντα τὰ κατὰ τὴν οἰκουμένην τεθεικότες [μὲν] ὑπὸ τὴν ὑμετέραν ἐξουσίαν. τίνος οὖν ἔτι προσδεῖσθε, καὶ τίνος ἂν ἔτι δέοι πρόνοιαν ὑμᾶς ποιεῖσθαι τὴν ὀχυρωτάτην; δῆλον ὡς ἐπαίνου καὶ δόξης παρ’ ἀνθρώποις, ἃ καὶ κτήσασθαι μέν ἐστι [δυσχερές], δυσχερέστερον δὲ κτησαμένους διαφυλάξαι. γνοίητε δ’ ἂν τὸ λεγόμενον οὕτως. ἐπολεμήσατε πρὸς Φίλιππον καὶ πᾶν ὑπεμείνατε χάριν τῆς τῶν Ἑλλήνων ἐλευθερίας· τοῦτο γὰρ προέθεσθε, καὶ τοῦθ’ ὑμῖν ἆθλον ἐξ ἐκείνου τοῦ πολέμου περιγέγονεν, ἕτερον δ’ ἁπλῶς οὐδέν. ἀλλ’ ὅμως ηὐδοκεῖτε τούτῳ μᾶλλον ἢ τοῖς παρὰ Καρχηδονίων φόροις, καὶ μάλα δικαίως· τὸ μὲν γὰρ ἀργύριόν ἐστι κοινόν τι πάντων ἀνθρώπων κτῆμα, τὸ δὲ καλὸν καὶ πρὸς ἔπαινον καὶ τιμὴν ἀνῆκον θεῶν καὶ τῶν ἔγγιστα τούτοις πεφυκότων ἀνδρῶν ἐστιν. τοιγαροῦν σεμνότατον τῶν ὑμετέρων ἔργων ἡ τῶν Ἑλλήνων ἐλευθέρωσις. τούτῳ νῦν ἐὰν μὲν προσθῆτε τἀκόλουθον, τελειωθήσεται τὰ τῆς ὑμετέρας δόξης, ἐὰν δὲ παρίδητε, καὶ [τὰ] πρὶν ἐλαττωθήσεται φανερῶς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡμεῖς μὲν οὖν, ὦ ἄνδρες, καὶ τῆς προαιρέσεως γεγονότες αἱρετισταὶ καὶ τῶν μεγίστων ἀγώνων καὶ κινδύνων ἀληθινῶς ὑμῖν μετεσχηκότες, καὶ νῦν οὐκ ἐγκαταλείπομεν [τὴν] τῶν φίλων τάξιν, ἀλλ’ ἅ γε νομίζομεν ὑμῖν καὶ πρέπειν καὶ συμφέρειν οὐκ ὠκνήσαμεν ὑπομνῆσαι μετὰ παρρησίας, οὐδενὸς στοχασάμενοι τῶν ἄλλων οὐδὲ περὶ πλείονος οὐδὲν ποιησάμενοι τοῦ καθήκοντος αὑτοῖς. Οἱ μὲν οὖν Ῥόδιοι ταῦτα εἰπόντες πᾶσιν ἐδόκουν μετρίως καὶ καλῶς διειλέχθαι περὶ τῶν προκειμένων. ἐπὶ δὲ τούτοις εἰσήγαγον τοὺς παρ’ Ἀντιόχου πρεσβευτὰς Ἀντίπατρον καὶ Ζεῦξιν. ὧν μετ’ ἀξιώσεως καὶ παρακλήσεως ποιησαμένων τοὺς λόγους, εὐδόκησαν ταῖς γεγενημέναις ὁμολογίας πρὸς τοὺς περὶ τὸν Σκιπίωνα κατὰ τὴν Ἀσίαν, καὶ μετά τινας ἡμέρας τοῦ δήμου συνεπικυρώσαντος ἔτεμον ὅρκια περὶ τούτων πρὸς τοὺς περὶ τὸν Ἀντίπατρον, μετὰ δὲ ταῦτα καὶ τοὺς ἄλλους εἰσῆγον, ὅσοι παρῆσαν ἀπὸ τῆς Ἀσίας πρεσβεύοντες· ὧν ἐπὶ βραχὺ μὲν διήκουσαν, ἅπασι δὲ τὴν αὐτὴν ἔδωκαν ἀπόκρισιν. αὕτη δ’ ἦν ὅτι δέκα πρεσβεύοντας ἐξαποστελοῦσι τοὺς ὑπὲρ ἁπάντων τῶν ἀμφισβητουμένων ταῖς πόλεσι διαγνωσομένους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
δόντες δὲ ταύτας τὰς ἀποκρίσεις μετὰ ταῦτα κατέστησαν ι πρεσβευτάς, οἷς περὶ μὲν τῶν κατὰ μέρος ἔδωκαν τὴν ἐπιτροπήν, περὶ δὲ τῶν ὅλων αὐτοὶ διέλαβον ὅτι δεῖ τῶν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου κατοικούντων ὅσοι μὲν ὑπ’ Ἀντίοχον ἐτάττοντο τούτους Εὐμένει δοθῆναι πλὴν Λυκίας καὶ Καρίας τὰ μέχρι τοῦ Μαιάνδρου ποταμοῦ, ταῦτα δὲ Ῥοδίων ὑπάρχειν, τῶν [δὲ] πόλεων τῶν Ἑλληνίδων ὅσαι μὲν Ἀττάλῳ φόρον ὑπετέλουν ταύτας τὸν αὐτὸν Εὐμένει τελεῖν, ὅσαι δὲ Ἀντιόχῳ, μόνον ταύταις ἀφεῖσθαι τὸν φόρον. δόντες δὲ τοὺς τύπους τούτους ὑπὲρ τῆς ὅλης διοικήσεως, ἐξέπεμπον τοὺς ι πρὸς Γνάιον τὸν ὕπατον εἰς τὴν Ἀσίαν. Ἤδη δὲ τούτων διῳκημένων, προσῆλθον αὖθις οἱ Ῥόδιοι πρὸς τὴν σύγκλητον ἀξιοῦντες περὶ Σόλων τῶν Κιλικίων. διὰ γὰρ τὴν συγγένειαν ἔφασαν καθήκειν αὑτοῖς προνοεῖσθαι τῆς πόλεως ταύτης. εἶναι γὰρ Ἀργείων ἀποίκους Σολεῖς, καθάπερ καὶ Ῥοδίους· ἐξ ὧν ἀδελφικὴν οὖσαν ἀπεδείκνυον τὴν συγγένειαν πρὸς ἀλλήλους. ὧν ἕνεκα δίκαιον ἔφασαν εἶναι τυχεῖν αὐτοὺς τῆς ἐλευθερίας ὑπὸ Ῥωμαίων διὰ τῆς Ῥοδίων χάριτος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα περὶ τούτων εἰσεκαλέσατο τοὺς παρ’ Ἀντιόχου πρεσβευτάς, καὶ τὸ μὲν πρῶτον ἐπέταττε πάσης Κιλικίας ἐκχωρεῖν τὸν Ἀντίοχον, οὐ προσδεχομένων δὲ τῶν περὶ τὸν Ἀντίπατρον διὰ τὸ παρὰ τὰς συνθήκας εἶναι, πάλιν ὑπὲρ τῶν Σόλων ἐποιοῦντο τὸν λόγον. φιλοτίμως δὲ πρὸς τοῦτο διερειδομένων τῶν πρεσβευτῶν, τούτους μὲν ἀπέλυσαν, τοὺς δὲ Ῥοδίους εἰσκαλεσάμενοι διεσάφουν τὰ συναντώμενα παρὰ τῶν περὶ τὸν Ἀντίπατρον καὶ προσεπέλεγον ὅτι πᾶν ὑπομενοῦσιν, εἰ πάντως τοῦτο κέκριται Ῥοδίοις. τῶν δὲ πρεσβευτῶν εὐδοκουμένων τῇ φιλοτιμίᾳ τῆς συγκλήτου καὶ φασκόντων οὐδὲν ἔτι πέρα ζητεῖν, ταῦτα μὲν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων ἔμεινεν, ἤδη δὲ πρὸς ἀναζυγὴν τῶν δέκα καὶ τῶν ἄλλων πρεσβευτῶν ὄντων, κατέπλευσαν τῆς Ἰταλίας εἰς Βρεντήσιον οἵ τε περὶ τὸν Σκιπίωνα καὶ Λεύκιον οἱ τῇ ναυμαχίᾳ νικήσαντες τὸν Ἀντίοχον· οἳ καὶ μετά τινας ἡμέρας εἰσελθόντες εἰς τὴν Ῥώμην ἦγον θριάμβους. 19.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Ἀμύνανδρος ὁ τῶν Ἀθαμανῶν βασιλεὺς δοκῶν ἤδη τὴν ἀρχὴν ἀνειληφέναι βεβαίως εἰς Ῥώμην ἐξέπεμπε πρεσβευτὰς καὶ πρὸς τοὺς Σκιπίωνας εἰς τὴν Ἀσίαν (ἔτι γὰρ ἦσαν περὶ τοὺς κατὰ τὴν Ἔφεσον τόπους), τὰ μὲν ἀπολογούμενος τῷ δοκεῖν δι’ Αἰτωλῶν πεποιῆσθαι τὴν κάθοδον, τὰ δὲ κατηγορῶν τοῦ Φιλίππου, τὸ δὲ πολὺ παρακαλῶν προσδέξασθαι πάλιν αὐτὸν εἰς τὴν συμμαχίαν. οἱ δ’ Αἰτωλοὶ νομίσαντες ἔχειν εὐφυῆ καιρὸν πρὸς τὸ τὴν Ἀμφιλοχίαν καὶ τὴν Ἀπεραντίαν ἀνακτήσασθαι, προέθεντο στρατεύειν εἰς τοὺς προειρημένους τόπους, ἀθροίσαντος δὲ Νικάνδρου τοῦ στρατηγοῦ πάνδημον στρατιὰν ἐνέβαλον εἰς τὴν Ἀμφιλοχίαν. τῶν δὲ πλείστων αὐτοῖς ἐθελοντὴν προσχωρησάντων μετῆλθον εἰς τὴν Ἀπεραντίαν· καὶ τούτων δὲ προσθεμένων ἑκουσίως ἐστράτευσαν εἰς τὴν Δολοπίαν. οὗτοι δὲ βραχὺν μέν τινα χρόνον ὑπέδειξαν ὡς ἀντιποιησόμενοι τηρήσαντες τὴν πρὸς Φίλιππον πίστιν· λαβόντες δὲ πρὸς ὀφθαλμῶν τὰ περὶ τοὺς Ἀθαμανοὺς καὶ τὴν τοῦ Φιλίππου συνήθειαν ταχέως μετενόησαν καὶ προσέθεντο πρὸς τοὺς Αἰτωλούς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
γενομένης δὲ τῆς τῶν πραγμάτων εὐροίας τοιαύτης, ἀπήγαγε τὴν στρατιὰν ὁ Νίκανδρος εἰς τὴν οἰκείαν δοκῶν ἠσφαλίσθαι [τὰ] κατὰ τὴν Αἰτωλίαν τοῖς προειρημένοις ἔθνεσι καὶ τόποις τοῦ μηδένα δύνασθαι κακοποιεῖν τὴν χώραν αὐτῶν. ἄρτι δὲ τούτων συμβεβηκότων καὶ τῶν Αἰτωλῶν ἐπὶ τοῖς γεγονόσι φρονηματιζομένων, προσέπεσε φήμη περὶ τῆς κατὰ τὴν Ἀσίαν μάχης, ἐν ᾗ γνόντες ἡττημένον ὁλοσχερῶς τὸν Ἀντίοχον αὖθις ἀνετράπησαν ταῖς ψυχαῖς. ὡς δὲ παραγενηθεὶς ἐκ τῆς Ῥώμης ὁ Δαμοτέλης τόν τε πόλεμον ἀνήγγειλε διότι μένει κατάμονος, καὶ τὴν τοῦ Μάρκου καὶ τῶν δυνάμεων διάβασιν ἐπ’ αὐτούς, τότε δὴ παντελῶς εἰς ἀμηχανίαν ἐνέπιπτον καὶ διηπόρουν πῶς δεῖ χρήσασθαι τοῖς ἐπιφερομένοις πράγμασιν. ἔδοξεν οὖν αὐτοῖς πρός τε Ῥοδίους πέμπειν καὶ πρὸς Ἀθηναίους, ἀξιοῦντας καὶ παρακαλοῦντας πρεσβεῦσαι περὶ αὐτῶν εἰς τὴν Ῥώμην καὶ παραιτησαμένους τὴν ὀργὴν τῶν Ῥωμαίων ποιήσασθαί τινα λύσιν τῶν περιεστώτων κακῶν τῇ Αἰτωλίᾳ. ὁμοίως δὲ καὶ παρ’ αὑτῶν ἐξέπεμψαν πάλιν πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην Ἀλέξανδρον τὸν Ἴσιον ἐπικαλούμενον καὶ Φαινέαν, σὺν δὲ τούτοις Χάλεπον, ἔτι δ’ Ἄλυπον τὸν Ἀμβρακιώτην καὶ Λύκωπον. 20.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι παραγενομένων πρὸς τὸν στρατηγὸν τῶν Ῥωμαίων ἓξ πρεσβευτῶν, ἐκοινολογεῖτο τούτοις περὶ τῆς ἐπὶ τοὺς Αἰτωλοὺς στρατείας. τῶν δὲ πρεσβευτῶν στρατεύειν ἐπὶ τὴν Ἀμβρακίαν συμβουλευόντων (συνέβαινε γὰρ τότε πολιτεύεσθαι τοὺς Ἀμβρακιώτας μετὰ τῶν Αἰτωλῶν) καὶ φερόντων ἀπολογισμοὺς διότι καὶ πρὸς τὸ μάχεσθαι τοῖς στρατοπέδοις, ἐὰν εἰς τοῦτο βούλωνται συγκαταβαίνειν Αἰτωλοί, καλλίστους εἶναι τόπους συμβαίνει περὶ τὴν προειρημένην πόλιν, κἂν ἀποδειλιῶσιν, εὐφυῶς αὐτὴν κεῖσθαι πρὸς πολιορκίαν (καὶ γὰρ ἄφθονον ἔχειν τὴν χώραν εὐκαιρίαν πρὸς τὰς τῶν ἔργων παρασκευάς, καὶ τὸν Ἄρατθον ποταμὸν ῥέοντα παρὰ τὴν πόλιν συνεργήσειν πρός τε τὰς τοῦ στρατοπέδου χρείας ἅτε θέρους ὄντος καὶ πρὸς τὴν τῶν ἔργων ἀσφάλειαν), δοξάντων δὲ τῶν πρεσβευτῶν καλῶς συμβουλεύειν, ἀναζεύξας ὁ στρατηγὸς ἦγε διὰ τῆς Ἠπείρου τὸν στρατὸν ἐπὶ τὴν Ἀμβρακίαν. ἀφικόμενος δέ, καὶ τῶν Αἰτωλῶν οὐ τολμώντων ἀπαντᾶν, περιῄει κατοπτεύων τὴν πόλιν καὶ ἐνήργει τὰ τῆς πολιορκίας φιλοτίμως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οἱ εἰς τὴν Ῥώμην ἀποσταλέντες πρέσβεις παρατηρηθέντες ὑπὸ Σιβήρτου τοῦ Πετράτου περὶ τὴν Κεφαληνίαν κατήχθησαν εἰς Χάραδρον, τοῖς δὲ Ἠπειρώταις ἔδοξε τὰς μὲν ἀρχὰς εἰς Βουχετὸν ἀποθέσθαι καὶ φυλάττειν ἐπιμελῶς τοὺς ἄνδρας· μετὰ δέ τινας ἡμέρας ἀπῄτουν αὐτοὺς λύτρα διὰ τὸ πόλεμον ὑπάρχειν σφίσι πρὸς τοὺς Αἰτωλούς. συνέβαινε δὲ τὸν μὲν Ἀλέξανδρον πλουσιώτατον εἶναι πάντων τῶν Ἑλλήνων, τοὺς δὲ λοιποὺς καθυστερεῖν τοῖς βίοις, πολὺ δὲ λείπεσθαι τοῦ προειρημένου ταῖς οὐσίαις. καὶ τὸ μὲν πρῶτον ἐκέλευον ἕκαστον ἀποδοῦναι ε τάλαντα. τοῦτο δὲ τοῖς μὲν ἄλλοις οὐδ’ ὅλως ἀπήρεσκεν, ἀλλ’ ἐβούλοντο, περὶ πλείστου ποιούμενοι τὴν σφῶν αὐτῶν σωτηρίαν· ὁ δ’ Ἀλέξανδρος οὐκ ἂν ἔφη συγχωρῆσαι (πολὺ γὰρ εἶναι τἀργύριον ἐφαίνετο), καὶ τὰς νύκτας διαγρυπνῶν διωλοφύρετο πρὸς αὑτόν, εἰ δεήσειε ε τάλαντα καταβάλλειν. οἱ δ’ Ἠπειρῶται προορώμενοι τὸ μέλλον καὶ διαγωνιῶντες, μὴ γνόντες οἱ Ῥωμαῖοι διότι πρεσβεύοντας πρὸς αὐτοὺς κατεσχήκασι κἄπειτα γράψαντες παρακαλῶσι καὶ κελεύωσιν ἀπολύειν τοὺς ἄνδρας, συγκαταβάντες τρία τάλαντα πάλιν ἀπῄτουν ἕκαστον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀσμένως δὲ τῶν ἄλλων προσδεξαμένων, οὗτοι μὲν διεγγυηθέντες ἐπανῆλθον, ὁ δ’ Ἀλέξανδρος οὐκ ἂν ἔφη δοῦναι πλεῖον ταλάντου· καὶ γὰρ τοῦτ’ εἶναι πολύ. καὶ τέλος ἀπογνοὺς αὑτὸν ἔμεινεν ἐν τῇ φυλακῇ, πρεσβύτερος ἄνθρωπος, πλειόνων ἢ ς ταλάντων ἔχων οὐσίαν· ἐμοὶ [δὲ] δοκεῖ κἂν ἐκλιπεῖν τὸν βίον ἐφ’ ᾧ μὴ δοῦναι τὰ τρία τάλαντα. τοσαύτη τις ἐνίοις πρὸς τὸ πλεῖον ὁρμὴ παρίσταται καὶ προθυμία. τότε δ’ ἐκείνῳ καὶ ταὐτόματον συνήργησε πρὸς τὴν φιλαργυρίαν, ὥστε παρὰ πᾶσιν ἐπαίνου καὶ συγκαταθέσεως τυχεῖν τὴν ἀλογιστίαν αὐτοῦ διὰ τὴν περιπέτειαν· μετὰ γὰρ ὀλίγας ἡμέρας γραμμάτων παραγενηθέντων ἐκ τῆς Ῥώμης περὶ τῆς ἀφέσεως, αὐτὸς μόνος ἀπελύθη χωρὶς λύτρων. οἱ δ’ Αἰτωλοὶ γνόντες τὴν αὐτοῦ περιπέτειαν Δαμοτέλη προεχειρίσαντο πάλιν εἰς τὴν Ῥώμην πρεσβευτήν· ὃς ἐκπλεύσας μέχρις Λευκάδος καὶ γνοὺς προάγοντα διὰ τῆς Ἠπείρου μετὰ τῶν δυνάμεων Μάρκον ἐπὶ τὴν Ἀμβρακίαν, ἀπογνοὺς τὴν πρεσβείαν αὖθις ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Αἰτωλίαν. 21. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον οἱ παρὰ τῶν Ἀθηναίων καὶ τῶν Ῥοδίων πρέσβεις ἧκον ἐπὶ τὸ στρατόπεδον τῶν Ῥωμαίων συνεπιληψόμενοι τῶν διαλύσεων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὅ τε βασιλεὺς τῶν Ἀθαμανῶν Ἀμύνανδρος παρεγένετο σπουδάζων ἐξελέσθαι τοὺς Ἀμβρακιώτας ἐκ τῶν περιεστώτων κακῶν, δοθείσης αὐτῷ τῆς ἀσφαλείας ὑπὸ τοῦ Μάρκου διὰ τὸν καιρόν· πάνυ γὰρ οἰκείως εἶχε πρὸς τοὺς Ἀμβρακιώτας διὰ τὸ καὶ πλείω χρόνον ἐν τῇ πόλει ταύτῃ διατετρίφθαι κατὰ φυγήν. ἧκον δὲ καὶ παρὰ τῶν Ἀκαρνανῶν μετ’ ὀλίγας ἡμέρας ἄγοντές τινες τοὺς περὶ Δαμοτέλη· ὁ γὰρ Μάρκος πυθόμενος τὴν περιπέτειαν αὐτῶν ἔγραψε τοῖς Θουριεῦσιν ἀνακομίζειν τοὺς ἄνδρας ὡς αὑτόν. πάντων δὲ τούτων ἠθροισμένων ἐνηργεῖτο φιλοτίμως τὰ πρὸς τὰς διαλύσεις. ὁ μὲν οὖν Ἀμύνανδρος κατὰ τὴν αὑτοῦ πρόθεσιν εἴχετο τῶν Ἀμβρακιωτῶν παρακαλῶν σώζειν σφᾶς αὐτούς εἶναι δὲ τοῦτον οὐ μακράν, ἐὰν μὴ βουλεύσωνται βέλτιον περὶ αὑτῶν. πλεονάκις δὲ προσπελάζοντος αὐτοῦ τῷ τείχει καὶ διαλεγομένου περὶ τούτων, ἔδοξε τοῖς Ἀμβρακιώταις εἰσκαλέσασθαι τὸν Ἀμύνανδρον εἰς τὴν πόλιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ στρατηγοῦ συγχωρήσαντος τῷ βασιλεῖ τὴν εἴσοδον, οὗτος μὲν εἰσελθὼν διελέγετο τοῖς Ἀμβρακιώταις περὶ τῶν ἐνεστώτων, οἱ δὲ παρὰ τῶν Ἀθηναίων καὶ τῶν Ῥοδίων πρέσβεις λαμβάνοντες εἰς τὰς χεῖρας τὸν στρατηγὸν τῶν Ῥωμαίων καὶ ποικίλως ὁμιλοῦντες πραύ̈νειν ἐπειρῶντο τὴν ὀργὴν αὐτοῦ. τοῖς δὲ περὶ τὸν Δαμοτέλη καὶ Φαινέαν ὑπέθετό τις ἔχεσθαι καὶ θεραπεύειν τὸν Γάιον Οὐαλέριον· οὗτος δ’ ἦν Μάρκου μὲν υἱὸς τοῦ πρώτου συνθεμένου πρὸς Αἰτωλοὺς τὴν συμμαχίαν, Μάρκου δὲ τοῦ τότε στρατηγοῦντος ἀδελφὸς ἐκ μητρός, ἄλλως δὲ πρᾶξιν ἔχων νεανικὴν ὡς μάλιστα παρὰ τῷ στρατηγῷ πιστευόμενος. ὃς παρακληθεὶς ὑπὸ τῶν περὶ τὸν Δαμοτέλη καὶ νομίσας ἴδιον εἶναι τὸ πρᾶγμα καὶ καθήκειν αὑτῷ τὸ προστατῆσαι τῶν Αἰτωλῶν πᾶσαν εἰσεφέρετο σπουδὴν καὶ φιλοτιμίαν, ἐξελέσθαι σπουδάζων τὸ ἔθνος ἐκ τῶν περιεστώτων κακῶν. ἐνεργῶς δὲ πανταχόθεν προσαγομένης τῆς φιλοτιμίας, ἔλαβε τὸ πρᾶγμα συντέλειαν. οἱ μὲν γὰρ Ἀμβρακιῶται πεισθέντες ὑπὸ τοῦ βασιλέως ἐπέτρεψαν τὰ καθ’ αὑτοὺς τῷ στρατηγῷ τῶν Ῥωμαίων καὶ παρέδωκαν τὴν πόλιν ἐφ’ ᾧ τοὺς Αἰτωλοὺς ὑποσπόνδους ἀπελθεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦτο γὰρ ὑφείλοντο πρῶτον τηροῦντες τὴν πρὸς τοὺς συμμάχους πίστιν. ὁ δὲ Μάρκος συγκατέθετο τοῖς Αἰτωλοῖς ἐπὶ τούτῳ ποιήσασθαι τὰς διαλύσεις, ὥστε διακόσια μὲν Εὐβοϊκὰ τάλαντα παραχρῆμα λαβεῖν, τριακόσια δ’ ἐν ἔτεσιν ἕξ, ν καθ’ ἕκαστον ἔτος· ἀποκατασταθῆναι δὲ [καὶ τοὺς αἰχμαλώτους] καὶ τοὺς αὐτομόλους Ῥωμαίοις ἅπαντας τοὺς παρ’ αὐτοῖς ὄντας ἐν ἓξ μησὶ χωρὶς λύτρων· πόλιν δὲ μηδεμίαν ἔχειν ἐν τῇ συμπολιτείᾳ, μηδὲ μετὰ ταῦτα προσλαβέσθαι τούτων, ὅσαι μετὰ τὴν Λευκίου Κορνηλίου διάβασιν ἑάλωσαν ὑπὸ Ῥωμαίων ἢ φιλίαν ἐποιήσαντο πρὸς Ῥωμαίους· Κεφαληνίους δὲ πάντας ἐκσπόνδους εἶναι τούτων τῶν συνθηκῶν. Ταῦτα μὲν οὖν ὑπετυπώθη τότε κεφαλαιωδῶς περὶ τῶν διαλύσεων· ἔδει δὲ τούτοις πρῶτον μὲν εὐδοκῆσαι τοὺς Αἰτωλούς, μετὰ δὲ ταῦτα γίνεσθαι τὴν ἀναφορὰν ἐπὶ Ῥωμαίους. οἱ μὲν οὖν Ἀθηναῖοι καὶ Ῥόδιοι παρέμενον αὐτοῦ καραδοκοῦντες τὴν τῶν Αἰτωλῶν ἀπόφασιν· οἱ δὲ περὶ τὸν Δαμοτέλην ἐπανελθόντες διεσάφουν τοῖς Αἰτωλοῖς περὶ τῶν συγκεχωρημένων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς μὲν οὖν ὅλοις εὐδόκουν (καὶ γὰρ ἦν αὐτοῖς ἅπαντα παρὰ τὴν προσδοκίαν), περὶ δὲ τῶν πόλεων τῶν πρότερον συμπολιτευομένων αὐτοῖς διαπορήσαντες ἐπὶ ποσὸν τέλος συγκατέθεντο τοῖς προτεινομένοις. ὁ δὲ Μάρκος παραλαβὼν τὴν Ἀμβρακίαν τοὺς μὲν Αἰτωλοὺς ἀφῆκεν ὑποσπόνδους, τὰ δ’ ἀγάλματα καὶ τοὺς ἀνδριάντας καὶ τὰς γραφὰς ἀπήγαγεν ἐκ τῆς πόλεως, ὄντα καὶ πλείω διὰ τὸ γεγονέναι βασίλειον Πύρρου τὴν Ἀμβρακίαν. ἐδόθη δ’ αὐτῷ καὶ στέφανος ἀπὸ ταλάντων πεντήκοντα καὶ ρ. ταῦτα δὲ διοικησάμενος ἐποιεῖτο τὴν πορείαν εἰς τὴν μεσόγειον τῆς Αἰτωλίας θαυμάζων ἐπὶ τῷ μηδὲν αὐτῷ παρὰ τῶν Αἰτωλῶν ἀπαντᾶσθαι. παραγενόμενος δὲ πρὸς Ἄργος τὸ καλούμενον Ἀμφιλοχικὸν κατεστρατοπέδευσεν, ὅπερ ἀπέχει τῆς Ἀμβρακίας ρπ στάδια. ἐκεῖ δὲ συμμιξάντων αὐτῷ τῶν περὶ τὸν Δαμοτέλην καὶ διασαφούντων, ὅτι δέδοκται τοῖς Αἰτωλοῖς βεβαιοῦν τὰς δι’ ἑαυτῶν γεγενημένας ὁμολογίας, διεχωρίσθησαν, Αἰτωλοὶ μὲν εἰς τὴν οἰκείαν, Μάρκος δὲ εἰς τὴν Ἀμβρακίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κἀκεῖσε παραγενόμενος οὗτος μὲν ἐγίνετο περὶ τὸ περαιοῦν τὴν δύναμιν εἰς τὴν Κεφαληνίαν, οἱ δ’ Αἰτωλοὶ προχειρισάμενοι Φαινέαν καὶ Νίκανδρον πρεσβευτὰς ἐξέπεμψαν εἰς τὴν Ῥώμην περὶ τῆς εἰρήνης. ἁπλῶς γὰρ οὐδὲν ἦν κύριον τῶν προειρημένων, εἰ μὴ καὶ τῷ δήμῳ δόξαι τῷ τῶν Ῥωμαίων. Οὗτοι μὲν οὖν παραλαβόντες τούς τε Ῥοδίους καὶ τοὺς Ἀθηναίους ἔπλεον ἐπὶ τὸ προκείμενον· παραπλησίως δὲ καὶ Μάρκος ἐξαπέστειλε Γάιον τὸν Οὐαλέριον καί τινας ἑτέρους τῶν φίλων πράξοντας τὰ περὶ τῆς εἰρήνης. ἀφικομένων δ’ εἰς τὴν Ῥώμην, πάλιν ἐκαινοποιήθη τὰ τῆς ὀργῆς πρὸς Αἰτωλοὺς διὰ Φιλίππου τοῦ βασιλέως· ἐκεῖνος γὰρ δοκῶν ἀδίκως ὑπὸ τῶν Αἰτωλῶν ἀφαιρεῖσθαι τὴν Ἀθαμανίαν καὶ τὴν Δολοπίαν διεπέμψατο πρὸς τοὺς φίλους ἀξιῶν αὐτοὺς συνοργισθῆναι καὶ μὴ προσδέξασθαι τὰς διαλύσεις. διὸ καὶ τῶν μὲν Αἰτωλῶν εἰσπορευθέντων παρήκουεν ἡ σύγκλητος, τῶν δὲ Ῥοδίων καὶ τῶν Ἀθηναίων ἀξιούντων ἐνετράπη καὶ προσέσχε τὸν νοῦν. καὶ γὰρ ἐδόκει Δάμις ὁ κιχησίων ἄλλα τε καλῶς εἰπεῖν καὶ παραδείγματι πρὸς τὸ παρὸν οἰκείῳ χρήσασθαι κατὰ τὸν λόγον. ἔφη γὰρ ὀργίζεσθαι μὲν εἰκότως τοῖς Αἰτωλοῖς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πολλὰ γὰρ εὖ πεπονθότας τοὺς Αἰτωλοὺς ὑπὸ Ῥωμαίων οὐ χάριν ἀποδεδωκέναι τούτων, ἀλλ’ εἰς μέγαν ἐνηνοχέναι κίνδυνον τὴν Ῥωμαίων ἡγεμονίαν ἐκκαύσαντας τὸν πρὸς Ἀντίοχον πόλεμον. ἐν τούτῳ δὲ διαμαρτάνειν τὴν σύγκλητον, ἐν ᾧ τὴν ὀργὴν φέρειν ἐπὶ τοὺς Αἰτωλούς. εἶναι γὰρ τὸ συμβαῖνον ἐν ταῖς πολιτείαις περὶ τὰ πλήθη παραπλήσιον τῷ γινομένῳ περὶ τὴν θάλασσαν. καὶ γὰρ ἐκείνην κατὰ μὲν τὴν αὑτῆς φύσιν ἀεί ποτ’ εἶναι γαληνὴν καὶ καθεστηκυῖαν καὶ συλλήβδην τοιαύτην ὥστε μηδέποτ’ ἂν ἐνοχλῆσαι μηδένα τῶν προσπελαζόντων αὐτῇ καὶ χρωμένων· ἐπειδ’ ἂν δ’ ἐμπεσόντες εἰς αὐτὴν ἄνεμοι βίαιοι ταράξωσι καὶ παρὰ φύσιν ἀναγκάσωσι κινεῖσθαι, τότε μηθὲν ἔτι δεινότερον εἶναι μηδὲ φοβερώτερον θαλάττης. ὃ καὶ νῦν τοῖς κατὰ τὴν Αἰτωλίαν συμπεσεῖν. ἕως μὲν γὰρ ἦσαν ἀκέραιοι, πάντων τῶν Ἑλλήνων ὑπῆρχον ὑμῖν εὐνούστατοι καὶ βεβαιότατοι συνεργοὶ πρὸς τὰς πράξεις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ δ’ ἀπὸ μὲν τῆς Ἀσίας πνεύσαντες Θόας καὶ Δικαίαρχος, ἀπὸ δὲ τῆς Εὐρώπης Μενέστας καὶ Δαμόκριτος συνετάραξαν τοὺς ὄχλους καὶ παρὰ φύσιν ἠνάγκασαν πᾶν καὶ λέγειν καὶ πράττειν, τότε δὴ κακῶς φρονοῦντες ἐβουλήθησαν μὲν ὑμῖν, ἐγένοντο δ’ αὑτοῖς αἴτιοι κακῶν. καὶ πρὸς ἐκείνους ἔχειν ἀπαραιτήτως, ἐλεεῖν δὲ τοὺς πολλοὺς καὶ διαλύεσθαι πρὸς αὐτούς, εἰδότας ὅτι γενόμενοι πάλιν ἀκέραιοι, καὶ πρὸς τοῖς ἄλλοις ἔτι νῦν ὑφ’ ὑμῶν σωθέντες, εὐνούστατοι πάλιν ἔσονται πάντων Ἑλλήνων. Ὁ μὲν οὖν Ἀθηναῖος ταῦτα εἰπὼν ἔπεισε τὴν σύγκλητον διαλύεσθαι πρὸς τοὺς Αἰτωλούς. δόξαντος δὲ τῷ συνεδρίῳ, καὶ τοῦ δήμου συνεπιψηφίσαντος, ἐκυρώθη τὰ κατὰ τὰς διαλύσεις. τὰ δὲ κατὰ μέρος ἦν τῶν συνθηκῶν ταῦτα. ὁ δῆμος ὁ τῶν Αἰτωλῶν τὴν ἀρχὴν καὶ τὴν δυναστείαν καὶ τοῦ δήμου τῶν Ῥωμαίων . μὴ διαγέτω διὰ τῆς χώρας καὶ τῶν πόλεων ἐπὶ Ῥωμαίους ἢ τοὺς συμμάχους καὶ φίλους αὐτῶν, μηδὲ χορηγείτω μηδὲν δημοσίᾳ βουλῇ. καὶ ἐὰν πολεμῶσι πρός τινας Ῥωμαῖοι, πολεμείτω πρὸς αὐτοὺς ὁ δῆμος ὁ τῶν Αἰτωλῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοὺς δὲ δραπέτας, τοὺς αἰχμαλώτους πάντας τοὺς Ῥωμαίων καὶ τῶν συμμάχων ἀποδότωσαν Αἰτωλοί, χωρὶς τῶν ὅσοι κατὰ πόλεμον ἁλόντες εἰς τὴν ἰδίαν ἀπῆλθον καὶ πάλιν ἑάλωσαν, καὶ χωρὶς τῶν ὅσοι πολέμιοι Ῥωμαίων ἐγένοντο καθ’ ὃν καιρὸν Αἰτωλοὶ μετὰ Ῥωμαίων συνεπολέμουν, [ἐν] ἡμέραις ρ ἀφ’ ἧς ἂν τὰ ὅρκια τελεσθῇ, τῷ ἄρχοντι τῷ ἐν Κερκύρᾳ· ἐὰν δὲ μὴ εὑρεθῶσί τινες ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ, ὅταν ἐμφανεῖς γένωνται, τότε ἀποδότωσαν χωρὶς δόλου· καὶ τούτοις μετὰ [τὰ] ὅρκια μὴ ἔστω ἐπάνοδος εἰς τὴν Αἰτωλίαν. δότωσαν δὲ Αἰτωλοὶ ἀργυρίου μὴ χείρονος Ἀττικοῦ παραχρῆμα μὲν τάλαντα Εὐβοϊκὰ ς τῷ στρατηγῷ τῷ ἐν τῇ Ἑλλάδι, ἀντὶ τρίτου μέρους τοῦ ἀργυρίου χρυσίον, ἐὰν βούλωνται, διδόντες, τῶν δέκα μνῶν ἀργυρίου χρυσίου μνᾶν διδόντες, ἀφ’ ἧς [δ’] ἂν ἡμέρας τὰ ὅρκια τμηθῇ ἐν ἔτεσι τοῖς πρώτοις ἓξ κατὰ ἔτος ἕκαστον τάλαντα ν· καὶ τὰ χρήματα καθιστάτωσαν ἐν Ῥώμῃ. δότωσαν Αἰτωλοὶ ὁμήρους τῷ στρατηγῷ μ μὴ νεωτέρους ἐτῶν ιβ μηδὲ πρεσβυτέρους μ, εἰς ἔτη ἕξ, οὓς ἂν Ῥωμαῖοι προκρίνωσι χωρὶς στρατηγοῦ καὶ ἱππάρχου καὶ δημοσίου γραμματέως καὶ τῶν ὡμηρευκότων ἐν Ῥώμῃ· καὶ τὰ ὅμηρα καθιστάτωσαν εἰς Ῥώμην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐὰν δέ τις ἀποθάνῃ τῶν ὁμήρων, ἄλλον ἀντικαθιστάτωσαν. περὶ δὲ Κεφαλληνίας μὴ ἔστω ἐν ταῖς συνθήκαις. ὅσαι χῶραι καὶ πόλεις καὶ ἄνδρες, οἷς οὗτοι ἐχρῶντο, ἐπὶ Λευκίου Κοϊντίου καὶ Γναίου Δομετίου στρατηγῶν ἢ ὕστερον ἑάλωσαν ἢ εἰς φιλίαν ἦλθον Ῥωμαίοις, τούτων τῶν πόλεων καὶ τῶν ἐν ταύταις μηδένα προσλαβέτωσαν Αἰτωλοί. ἡ δὲ πόλις καὶ ἡ χώρα ἡ τῶν Οἰνιαδῶν Ἀκαρνάνων ἔστω. τμηθέντων δὲ τῶν ὁρκίων ἐπὶ τούτοις συνετετέλεστο τὰ τῆς εἰρήνης. καὶ τὰ μὲν κατὰ τοὺς Αἰτωλοὺς καὶ καθόλου τοὺς Ἕλληνας τοιαύτην ἔσχε τὴν ἐπιγραφήν. 22. Ὅτι καθ’ ὃν καιρὸν ἐν τῇ Ῥώμῃ τὰ περὶ τὰς συνθήκας τὰς πρὸς Ἀντίοχον καὶ καθόλου περὶ τῆς Ἀσίας αἱ πρεσβεῖαι διεπράττοντο, κατὰ δὲ τὴν Ἑλλάδα τὸ τῶν Αἰτωλῶν ἔθνος ἐπολεμεῖτο, κατὰ τοῦτον συνέβη καὶ περὶ τὴν Ἀσίαν πρὸς τοὺς Γαλάτας πόλεμον ἐπιτελεσθῆναι, ὑπὲρ οὗ νῦν ἐνιστάμεθα τὴν διήγησιν. 23. Ὅτι Μοαγέτης ὁ τῆς Κιβύρας τύραννος ὠμὸς ἦν καὶ δόλιος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πλὴν συνεγγίζοντος Γναίου ὑπάτου Ῥωμαίων τῇ Κιβύρᾳ, καὶ τοῦ Ἐλουίου πεμφθέντος εἰς ἀπόπειραν ἐπὶ τίνος ἔστι γνώμης, πρεσβευτὰς ἐξέπεμψε παρακαλῶν μὴ φθεῖραι τὴν χώραν, ὅτι φίλος ὑπάρχει Ῥωμαίων καὶ πᾶν ποιήσει τὸ παραγγελλόμενον· καὶ ταῦτα λέγων ἅμα προύτεινε στέφανον ἀπὸ πεντεκαίδεκα ταλάντων. ὧν ἀκούσας αὐτὸς μὲν ἀφέξεσθαι τῆς χώρας ἔφη, πρὸς δὲ τὸν στρατηγὸν ἐκέλευσε πρεσβεύειν ὑπὲρ τῶν ὅλων· ἕπεσθαι γὰρ αὐτὸν μετὰ τῆς στρατείας κατὰ πόδας. γενομένου δὲ τούτου, καὶ πέμψαντος τοῦ Μοαγέτου μετὰ τῶν πρεσβευτῶν καὶ τὸν ἀδελφόν, ἀπαντήσας κατὰ πορείαν ὁ Γνάιος ἀνατατικῶς καὶ πικρῶς ὡμίλησε τοῖς πρεσβευταῖς, φάσκων οὐ μόνον ἀλλοτριώτατον γεγονέναι Ῥωμαίων τὸν Μοαγέτην πάντων τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν δυναστῶν, ἀλλὰ καὶ κατὰ τὴν ῥώμην ὅλην εἰς καθαίρεσιν τῆς ἀρχῆς καὶ ἐπιστροφῆς εἶναι καὶ κολάσεως. οἱ δὲ πρεσβευταὶ καταπλαγέντες τὴν ἐπίφασιν τῆς ὀργῆς τῶν μὲν ἄλλων ἐντολῶν ἀπέστησαν, ἠξίουν δ’ αὐτὸν εἰς λόγους ἐλθεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συγχωρήσαντος δὲ τότε μὲν ἐπανῆλθον εἰς τὴν Κιβύραν, εἰς δὲ τὴν ἐπαύριον ἐξῆλθε μετὰ τῶν φίλων ὁ τύραννος κατά τε τὴν ἐσθῆτα καὶ τὴν ἄλλην προστασίαν λιτὸς καὶ ταπεινὸς ἔν τε τοῖς ἀπολογισμοῖς κατολοφυρόμενος τὴν ἀδυναμίαν τὴν αὑτοῦ καὶ τὴν ἀσθένειαν ὧν ἐπῆρχε πόλεων, καὶ ἠξίου προσδέξασθαι τὰ ιε τάλαντα τὸν Γνάιον· ἐκράτει δὲ [τὸ] τῆς Κιβύρας καὶ Συλλίου καὶ τῆς Ἐντέμνη πόλεως. ὁ δὲ Γνάιος καταπλαγεὶς τὴν ἀπόνοιαν ἄλλο μὲν οὐδὲν εἶπε πρὸς αὐτόν, ἐὰν δὲ μὴ διδῷ φ τάλαντα μετὰ μεγάλης χάριτος, οὐ τὴν χώραν ἔφη φθερεῖν, ἀλλὰ τὴν πόλιν αὐτὴν πολιορκήσειν καὶ διαρπάσειν. ὅθεν ὁ Μοαγέτης κατορρωδήσας τὸ μέλλον ἐδεῖτο μηδὲν ποιῆσαι τοιοῦτον, καὶ προσετίθει κατὰ βραχὺ τῶν χρημάτων, καὶ τέλος ἔπεισε τὸν Γνάιον ρ τάλαντα καὶ μυρίους μεδίμνους λαβόντα πυρῶν προσδέξασθαι πρὸς τὴν φιλίαν αὐτόν. 24. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν ἡνίκα Γνάιος διῄει τὸν Κολοβάτον προσαγορευόμενον ποταμόν, ἦλθον πρὸς αὐτὸν πρέσβεις ἐκ τῆς Ἰούδα προσαγορευομένης πόλεως δεόμενοι σφίσι βοηθῆσαι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοὺς γὰρ Τερμησσεῖς ἐπισπασαμένους Φιλόμηλον τήν τε χώραν ἔφασαν αὑτῶν ἀνάστατον πεποιηκέναι καὶ τὴν πόλιν διηρπακέναι, νῦν τε πολιορκεῖν τὴν ἄκραν, συμπεφευγότων εἰς αὐτὴν πάντων τῶν πολιτῶν ὁμοῦ γυναιξὶ καὶ τέκνοις. ὧν διακούσας ὁ Γνάιος ἐκείνοις μὲν ὑπέσχετο βοηθήσειν μετὰ μεγάλης χάριτος, αὐτὸς δὲ νομίσας ἕρμαιον εἶναι τὸ προσπεπτωκὸς ἐποιεῖτο τὴν πορείαν ὡς ἐπὶ τῆς Παμφυλίας. ὁ δὲ Γνάιος συνεγγίσας τῇ Τερμησσῷ πρὸς μὲν τούτους συνέθετο φιλίαν λαβὼν ν τάλαντα, παραπλησίως δὲ καὶ πρὸς Ἀσπενδίους. ἀποδεξάμενος δὲ καὶ τοὺς παρὰ τῶν ἄλλων πόλεων πρεσβευτὰς κατὰ τὴν Παμφυλίαν καὶ τὴν προειρημένην δόξαν ἐνεργασάμενος ἑκάστοις κατὰ τὰς ἐντεύξεις, ἅμα δὲ καὶ τοὺς Ἰουδεῖς ἐξελόμενος ἐκ τῆς πολιορκίας αὖθις ἐποιεῖτο τὴν πορείαν ὡς ἐπὶ τοὺς Γαλάτας. 25. Ὅτι Κύρμασα πόλιν λαβὼν ὁ Γνάιος καὶ λείαν ἄφθονον ἀνέζευξεν. προαγόντων δὲ αὐτῶν παρὰ τὴν λίμνην, παρεγένοντο πρέσβεις ἐκ Λυσινόης διδόντες αὑτοὺς εἰς τὴν πίστιν. οὓς προςδεξάμενος ἐνέβαλεν εἰς τὴν τῶν Σαγαλασέων γῆν καὶ πολὺ πλῆθος ἐξελασάμενος λείας ἀπεκαραδόκει τοὺς ἐκ τῆς πόλεως, ἐπὶ τίνος ἔσονται γνώμης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραγενομένων δὲ πρεσβευτῶν ὡς αὐτόν, ἀποδεξάμενος τοὺς ἄνδρας καὶ λαβὼν ν ταλάντων στέφανον καὶ δισμυρίους κριθῶν μεδίμνους καὶ δισμυρίους πυρῶν προσεδέξατο τούτους εἰς τὴν φιλίαν. 26. Ὅτι τῶν Ῥωμαίων μετὰ τὴν τῶν Γαλατῶν νίκην αὐτῶν πραχθεῖσαν στρατοπεδευόντων περὶ τὴν Ἄγκυραν πόλιν, καὶ τοῦ Γναίου τοῦ στρατηγοῦ προάγειν εἰς τοὔμπροσθεν μέλλοντος, παραγίνονται πρέσβεις παρὰ τῶν Τεκτοσάγων ἀξιοῦντες τὸν Γνάιον τὰς μὲν δυνάμεις ἐᾶσαι κατὰ χώραν, αὐτὸν δὲ κατὰ τὴν ἐπιοῦσαν ἡμέραν προελθεῖν εἰς τὸν μεταξὺ τόπον τῶν στρατοπέδων· ἥξειν δὲ καὶ τοὺς παρ’ αὑτῶν βασιλεῖς κοινολογησομένους ὑπὲρ τῶν διαλύσεων. τοῦ δὲ Γναίου συγκαταθεμένου καὶ παραγενηθέντος κατὰ τὸ συνταχθὲν μετὰ φ ἱππέων, τότε μὲν οὐκ ἦλθον οἱ βασιλεῖς. ἀνακεχωρηκότος δ’ αὐτοῦ πρὸς τὴν ἰδίαν παρεμβολήν; αὖθις ἧκον οἱ πρέσβεις ὑπὲρ μὲν τῶν βασιλέων σκήψεις τινὰς λέγοντες, ἀξιοῦντες δὲ πάλιν ἐλθεῖν αὐτόν, ἐπειδὴ τοὺς πρώτους ἄνδρας ἐκπέμψουσι κοινολογησομένους ὑπὲρ τῶν ὅλων. ὁ δὲ Γνάιος κατανεύσας ἥξειν αὐτὸς μὲν ἔμεινεν ἐπὶ τῆς ἰδίας στρατοπεδείας, Ἄτταλον δὲ καὶ τῶν χιλιάρχων τινὰς ἐξαπέστειλε μετὰ τριακοσίων ἱππέων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ τῶν Γαλατῶν ἦλθον μὲν κατὰ τὸ συνταχθὲν καὶ λόγους ἐποιήσαντο περὶ τῶν πραγμάτων, τέλος δ’ ἐπιθεῖναι τοῖς προειρημένοις ἢ κυρῶσαί τι τῶν δοξάντων οὐκ ἔφασαν εἶναι δυνατόν. τοὺς δὲ βασιλεῖς τῇ κατὰ πόδας ἥξειν διωρίζοντο συνθησομένους καὶ πέρας ἐπιθήσοντας, εἰ καὶ Γνάιος ὁ στρατηγὸς ἔλθοι πρὸς αὐτούς, τῶν δὲ περὶ τὸν Ἄτταλον ἐπαγγειλαμένων ἥξειν τὸν Γνάιον, τότε μὲν ἐπὶ τούτοις διελύθησαν. ἐποιοῦντο δὲ [τὰς] ὑπερθέσεις ταύτας οἱ Γαλάται καὶ διεστρατήγουν τοὺς Ῥωμαίους βουλόμενοι τῶν τε σωμάτων τινὰ τῶν ἀναγκαίων καὶ τῶν χρημάτων ὑπερθέσθαι πέραν τοῦ Ἅλυος ποταμοῦ, μάλιστα δὲ τὸν στρατηγὸν τῶν Ῥωμαίων, εἰ δυνηθεῖεν, λαβεῖν ὑποχείριον, εἰ δὲ μή γε, πάντως ἀποκτεῖναι. ταῦτα δὲ προθέμενοι κατὰ τὴν ἐπιοῦσαν ἐκαραδόκουν τὴν παρουσίαν τῶν Ῥωμαίων ἑτοίμους ἔχοντες ἱππεῖς εἰς χιλίους. ὁ δὲ Γνάιος διακούσας τῶν περὶ τὸν Ἄτταλον καὶ πεισθεὶς ἥξειν τοὺς βασιλεῖς ἐξῆλθεν, καθάπερ εἰώθει, μετὰ φ ἱππέων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συνέβη δὲ ταῖς πρότερον ἡμέραις τοὺς ἐπὶ τὰς ξυλείας καὶ χορτολογίας ἐκπορευομένους ἐκ τοῦ τῶν Ῥωμαίων χάρακος ἐπὶ ταῦτα τὰ μέρη πεποιῆσθαι τὴν ἔφοδον [ἐπὶ τοὺς] ἐφεδρείᾳ χρωμένους τοῖς ἐπὶ τὸν σύλλογον πορευομένοις ἱππεῦσιν. οὗ καὶ τότε γενομένου, καὶ πολλῶν ἐξεληλυθότων, συνέταξαν οἱ χιλίαρχοι τοὺς εἰθισμένους ἐφεδρεύειν τοῖς προνομεύουσιν ἱππεῖς ἐπὶ ταῦτα τὰ μέρη ποιήσασθαι τὴν ἔξοδον, ὧν ἐκπορευθέντων, αὐτομάτως τὸ δέον ἐγενήθη πρὸς τὴν ἐπιφερομένην χρείαν. 27. Ὅτι κατὰ τοὺς καιροὺς τούτους κατὰ τὴν Ἀσίαν Γναίου τοῦ τῶν Ῥωμαίων στρατηγοῦ παραχειμάζοντος ἐν Ἐφέσῳ, κατὰ τὸν τελευταῖον ἐνιαυτὸν τῆς ὑποκειμένης ὀλυμπιάδος, παρεγένοντο πρεσβεῖαι παρά τε τῶν Ἑλληνίδων πόλεων τῶν ἐπὶ τῆς Ἀσίας καὶ παρ’ ἑτέρων πλειόνων συμφοροῦσαι στεφάνους τῷ Γναίῳ διὰ τὸ νενικηκέναι τοὺς Γαλάτας. ἅπαντες γὰρ οἱ τὴν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου κατοικοῦντες οὐχ οὕτως ἐχάρησαν Ἀντιόχου λειφθέντος ἐπὶ τῷ δοκεῖν ἀπολελύσθαι τινὲς μὲν φόρων, οἱ δὲ φρουρᾶς, καθόλου δὲ πάντες βασιλικῶν προσταγμάτων, ὡς ἐπὶ τῷ τὸν ἀπὸ τῶν βαρβάρων αὐτοῖς φόβον ἀφῃρῆσθαι καὶ δοκεῖν ἀπηλλάχθαι τῆς τούτων ὕβρεως καὶ παρανομίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἦλθε δὲ καὶ παρ’ Ἀντιόχου Μουσαῖος, καὶ παρὰ τῶν Γαλατῶν πρεσβευταὶ βουλόμενοι μαθεῖν ἐπὶ τίσιν αὐτοὺς δεῖ ποιεῖσθαι τὴν φιλίαν· ὁμοίως δὲ καὶ παρὰ Ἀριαράθου τοῦ τῶν Καππαδοκῶν βασιλέως. καὶ γὰρ οὗτος μετασχὼν Ἀντιόχῳ τῶν αὐτῶν ἐλπίδων καὶ κοινωνήσας τῆς πρὸς Ῥωμαίους μάχης ἐδεδίει καὶ διηπορεῖτο περὶ τῶν καθ’ αὑτόν, διὸ καὶ πλεονάκις πέμπων πρεσβευτὰς ἐβούλετο μαθεῖν τί δοὺς ἢ τί πράξας δύναιτ’ ἂν παραιτήσασθαι τὴν σφετέραν ἄγνοιαν. ὁ δὲ στρατηγὸς τὰς μὲν παρὰ τῶν πόλεων πρεσβείας πάσας ἐπαινέσας καὶ φιλανθρώπως ἀποδεξάμενος ἐξαπέστειλεν, τοῖς δὲ Γαλάταις ἀπεκρίθη, διότι προσδεξάμενος Εὐμένη τὸν βασιλέα τότε ποιήσεται τὰς πρὸς αὐτοὺς συνθήκας. τοῖς δὲ παρὰ Ἀριαράθου εἶπεν ἑξακόσια τάλαντα δόντας τὴν εἰρήνην ἔχειν. πρὸς δὲ τὸν Ἀντιόχου πρεσβευτὴν συνετάξατο μετὰ τῆς δυνάμεως ἥξειν ἐπὶ τοὺς τῆς Παμφυλίας ὅρους, τά τε δισχίλια τάλαντα καὶ φ κομιούμενος καὶ τὸν σῖτον, ὃν ἔδει δοῦναι τοῖς στρατιώταις αὐτοῦ πρὸ τῶν συνθηκῶν κατὰ τὰς πρὸς Λεύκιον ὁμολογίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δὲ ταῦτα καθαρμὸν ποιησάμενος τῆς δυνάμεως, καὶ τῆς ὥρας παραδιδούσης, παραλαβὼν Ἄτταλον ἀνέζευξεν, καὶ παραγενόμενος εἰς Ἀπάμειαν ὀγδοαῖος ἐπέμεινε τρεῖς ἡμέρας, κατὰ δὲ τὴν τετάρτην ἀναζεύξας προῆγε χρώμενος ἐνεργοῖς ταῖς πορείαις. ἀφικόμενος δὲ τριταῖος εἰς τὸν συνταχθέντα τόπον τοῖς περὶ Ἀντίοχον αὐτοῦ κατεστρατοπέδευσεν· συμμιξάντων δὲ τῶν περὶ τὸν Μουσαῖον καὶ παρακαλούντων αὐτὸν ἐπιμεῖναι, διότι καθυστεροῦσιν αἵ θ’ ἅμαξαι καὶ τὰ κτήνη τὰ παρακομίζοντα τὸν σῖτον καὶ τὰ χρήματα, πεισθεὶς τούτοις ἐπέμεινε τρεῖς ἡμέρας. τῆς δὲ χορηγίας ἐλθούσης, τὸν μὲν σῖτον ἐμέτρησε ταῖς δυνάμεσιν, τὰ δὲ χρήματα παραδούς τινι τῶν χιλιάρχων συνέταξε παρακομίζειν εἰς Ἀπάμειαν. Αὐτὸς δὲ πυνθανόμενος τὸν ἐπὶ τῆς Πέργης καθεσταμένον ὑπ’ Ἀντιόχου φρούραρχον οὔτε τὴν φρουρὰν ἐξάγειν οὔτ’ αὐτὸν ἐκχωρεῖν ἐκ τῆς πόλεως ὥρμησε μετὰ τῆς δυνάμεως ἐπὶ τὴν Πέργην. ἐγγίζοντος δ’ αὐτοῦ τῇ πόλει παρῆν ἀπ’ αὐτῶν ὁ τεταγμένος ἐπὶ τῆς φρουρᾶς ἀξιῶν καὶ δεόμενος μὴ προκαταγινώσκειν αὐτοῦ· ποιεῖν γὰρ ἕν τι τῶν καθηκόντων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραλαβὼν γὰρ ἐν πίστει παρ’ Ἀντιόχου τὴν πόλιν τηρεῖν ἔφη ταύτην, ἕως ἂν διασαφηθῇ πάλιν παρὰ τοῦ πιστεύσαντος τί δεῖ ποιεῖν· μέχρι δὲ τοῦ νῦν ἁπλῶς οὐδὲν αὐτῷ παρ’ οὐδενὸς ἀποδεδηλῶσθαι. διόπερ ἠξίου τριάκονθ’ ἡμέρας χάριν τοῦ διαπεμψάμενος ἐρέσθαι τὸν βασιλέα τί δεῖ πράττειν. ὁ δὲ Γνάιος θεωρῶν τὸν Ἀντίοχον ἐν πᾶσι τοῖς ἄλλοις εὐσυνθετοῦντα συνεχώρησε πέμπειν καὶ πυνθάνεσθαι τοῦ βασιλέως· καὶ μετά τινας ἡμέρας πυθόμενος παρέδωκε τὴν πόλιν. Κατὰ δὲ τὸν καιρὸν τοῦτον οἱ ι πρεσβευταὶ καὶ ὁ βασιλεὺς Εὐμένης εἰς Ἔφεσον κατέπλευσαν, ἤδη τῆς θερείας ἐναρχομένης· καὶ δύο ἡμέρας ἐκ τοῦ πλοῦ προσαναλαβόντες αὑτοὺς ἀνέβαινον εἰς τὴν Ἀπάμειαν. ὁ δὲ Γνάιος, προσπεσούσης αὐτῷ τῆς τούτων παρουσίας, Λεύκιον μὲν τὸν ἀδελφὸν μετὰ τετρακισχιλίων ἐξαπέστειλε πρὸς τοὺς Ὀροανδεῖς πειθανάγκης ἔχοντας διάθεσιν χάριν τοῦ κομίσασθαι τὰ προσοφειλόμενα τῶν ὁμολογηθέντων χρημάτων, αὐτὸς δὲ μετὰ τῆς δυνάμεως ἀναζεύξας ἠπείγετο σπεύδων συνάψαι τοῖς περὶ τὸν Εὐμένη. παραγενόμενος δὲ εἰς τὴν Ἀπάμειαν καὶ καταλαβὼν τόν τε βασιλέα καὶ τοὺς ι συνήδρευε περὶ τῶν πραγμάτων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔδοξεν οὖν αὐτοῖς κυρῶσαι πρῶτον τὰ πρὸς Ἀντίοχον ὅρκια καὶ τὰς συνθήκας, ὑπὲρ ὧν οὐδὲν ἂν δέοι πλείω διατίθεσθαι λόγον, ἀλλ’ ἐξ αὐτῶν τῶν ἐγγράπτων ποιεῖσθαι τὰς διαλήψεις. Ἦν δὲ τοιαύτη τις ἡ τῶν κατὰ μέρος διάταξις. φιλίαν ὑπάρχειν Ἀντιόχῳ καὶ Ῥωμαίοις εἰς ἅπαντα τὸν χρόνον ποιοῦντι τὰ κατὰ τὰς συνθήκας. μὴ διιέναι δὲ βασιλέα Ἀντίοχον καὶ τοὺς ὑποταττομένους διὰ τῆς αὑτῶν χώρας ἐπὶ Ῥωμαίους καὶ τοὺς συμμάχους πολεμίους, μηδὲ χορηγεῖν αὐτοῖς μηδέν· ὁμοίως δὲ καὶ Ῥωμαίους καὶ τοὺς συμμάχους ἐπ’ Ἀντίοχον καὶ τοὺς ὑπ’ ἐκεῖνον ταττομένους. μὴ πολεμῆσαι δὲ Ἀντίοχον τοῖς ἐπὶ ταῖς νήσοις μηδὲ τοῖς κατὰ τὴν Εὐρώπην. ἐκχωρείτω δὲ πόλεων καὶ χώρας μὴ ἐξαγέτω μηδὲν πλὴν τῶν ὅπλων ὧν φέρουσιν οἱ στρατιῶται· εἰ δέ τι τυγχάνουσιν ἀπενηνεγμένοι, καθιστάτωσαν πάλιν εἰς τὰς αὐτὰς πόλεις. μηδ’ ὑποδεχέσθωσαν τῶν ἐκ τῆς Εὐμένους τοῦ βασιλέως μήτε στρατιώτας μήτ’ ἄλλον μηδένα. εἰ δέ τινες ἐξ ὧν ἀπολαμβάνουσιν οἱ Ῥωμαῖοι πόλεων μετὰ δυνάμεώς εἰσιν Ἀντιόχου, τούτους εἰς Ἀπάμειαν ἀποκαταστησάτωσαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς δὲ Ῥωμαίοις καὶ τοῖς συμμάχοις, εἴ τινες εἶεν [ἐκ τῆς Ἀντιόχου βασιλείας], εἶναι τὴν ἐξουσίαν καὶ μένειν, εἰ βούλονται, καὶ ἀποτρέχειν. τοὺς δὲ δούλους Ῥωμαίων καὶ τῶν συμμάχων ἀποδότω Ἀντίοχος καὶ οἱ ὑπ’ αὐτὸν ταττόμενοι, καὶ τοὺς ἁλόντας καὶ τοὺς αὐτομολήσαντας, καὶ εἴ τινα αἰχμάλωτόν ποθεν εἰλήφασιν. ἀποδότω δὲ Ἀντίοχος, ἐὰν ᾖ δυνατὸν αὐτῷ, καὶ Ἀννίβαν Ἀμίλκου Καρχηδόνιον καὶ Μνασίλοχον Ἀκαρνᾶνα [καὶ Θόαντα] Αἰτωλόν, Εὐβουλίδαν καὶ Φίλωνα Χαλκιδεῖς, καὶ τῶν Αἰτωλῶν ὅσοι κοινὰς εἰλήφασιν ἀρχάς· καὶ τούτους ἐκπλεύσαντας τοὺς ἐν Ἀπαμείᾳ πάντας, καὶ μηκέτι ἄλλους ἐχέτω. ἀποδότω δὲ καὶ τὰς ναῦς τὰς μακρὰς καὶ τὰ ἐκ τούτων ἄρμενα καὶ τὰ σκεύη, καὶ μηκέτι ἐχέτω πλὴν ι καταφράκτων· μηδὲ τριακοντάκωπον ἐχέτω ἐλαυνόμενον, μὴδ’ αὐτὸ πολέμου ἕνεκεν αὐτὸς κατάρχει, μηδὲ πλείτωσαν ἐπὶ τάδε τοῦ Καλυκάδνου [καὶ Σαρπηδονίου] ἀκρωτηρίου, εἰ μὴ φόρους ἢ πρέσβεις ἢ ὁμήρους ἄγοιεν. μὴ ἐξέστω δὲ Ἀντιόχῳ μηδὲ ξενολογεῖν ἐκ τῆς ὑπὸ Ῥωμαίους ταττομένης, μηδ’ ὑποδεχέσθω τοὺς φεύγοντας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὅσαι δὲ οἰκίαι Ῥοδίων ἢ τῶν συμμάχων ἦσαν ἐν τῇ ὑπὸ βασιλέα Ἀντίοχον ταττομένῃ, ταύτας εἶναι Ῥοδίων ὡς καὶ πρὸ τοῦ ἐξήνεγκαν. καὶ εἴ τι χρῆμα ὀφείλετ’ αὐτοῖς, ὁμοίως ἔσται πράξιμον· καὶ εἴ τι ἀπελείφθη ὑπ’ αὐτῶν, ἀναζητηθὲν ἀποδοθήτω. ἀτελῆ δὲ ὁμοίως [ὡς] καὶ πρὸ τοῦ πολέμου τὰ πρὸς τοὺς Ῥοδίους ὑπαρχέτω. εἰ δέ τινας τῶν πόλεων, ἃς ἀποδοῦναι δεῖ Ἀντίοχον, ἑτέροις δέδωκεν Ἀντίοχος, ἐξαγέτω καὶ ἐκ τούτων τὰς φρουρὰς καὶ τοὺς ἄνδρας. ἐὰν δέ τινες ὕστερον ἀποτρέχειν βούλωνται, μὴ προσδεχέσθω. ἀργυρίου δὲ δότω Ἀντίοχος Ἀττικοῦ Ῥωμαίοις ἀρίστου τάλαντα μύρια δισχίλια ἐν ἔτεσιν ιβ, διδοὺς καθ’ ἕκαστον ἔτος χίλια, (μὴ ἔλαττον δ’ ἑλκέτω τὸ τάλαντον λιτρῶν Ῥωμαϊκῶν π) καὶ τοῦ σίτου φ καὶ μ. τνθ ἐν ἔτεσιν τοῖς πρώτοις ε, [ο] κατὰ τὸ ἔτος, τῷ ἐπιβαλλομένῳ καιρῷ [ᾧ] καὶ τοῖς Ῥωμαίοις ἀποδίδωσι, καὶ τοῦ σίτου, καθὼς ἐτίμησεν ὁ βασιλεὺς Ἀντίοχος, τάλαντα ρκζ καὶ δραχμὰς χιλίας ς ὀκτώ, ἃ συνεχώρησεν Εὐμένης λαβεῖν, γάζαν εὐαρεστουμένην ἑαυτῷ. ὁμήρους δὲ [κ] διδότω Ἀντίοχος, δι’ ἐτῶν τριῶν ἄλλους ἀνταποστέλλων, μὴ νεωτέρους ἐτῶν ιη μηδὲ πρεσβυτέρους με.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐὰν δέ τι διαφωνήσῃ τῶν ἀποδιδομένων χρημάτων, τῷ ἐχομένῳ ἔτει ἀποδότωσαν. ἂν δέ τινες τῶν πόλεων ἢ τῶν ἐθνῶν, πρὸς ἃ γέγραπται μὴ πολεμεῖν Ἀντίοχον, πρότεροι ἐκφέρωσι πόλεμον, ἐξέστω πολεμεῖν Ἀντιόχῳ. τῶν δὲ ἐθνῶν καὶ πόλεων τούτων μὴ ἐχέτω τὴν κυρίαν αὐτός, μηδ’ εἰς φιλίαν προσαγέσθω. περὶ δὲ τῶν ἀδικημάτων τῶν πρὸς ἀλλήλους γινομένων εἰς κρίσιν προκαλείσθωσαν. ἐὰν δέ τι θέλωσι πρὸς τὰς συνθήκας ἀμφότεροι κοινῷ δόγματι προστεθῆναι ἢ ἀφαιρεθῆναι ἀπ’ αὐτῶν, ἐξέστω. Τμηθέντων δὲ τῶν ὁρκίων ἐπὶ τούτοις, εὐθέως ὁ στρατηγὸς Κόιντον Μένιον Θέρμον καὶ Λεύκιον τὸν ἀδελφὸν ἄρτι κεκομικότας τὰ χρήματα παρὰ τῶν Ὀροανδέων εἰς Συρίαν ἐξαπέστειλε συντάξας κομίζεσθαι τοὺς ὅρκους παρὰ τοῦ βασιλέως καὶ διαβεβαιώσασθαι τὰ κατὰ μέρος ὑπὲρ τῶν συνθηκῶν. πρὸς δὲ Κόιντον Φάβιον τὸν ἐπὶ τοῦ ναυτικοῦ στρατηγὸν ἐξέπεμψε γραμματοφόρους κελεύων πάλιν πλεῖν αὐτὸν εἰς Πάταρα καὶ παραλαβόντα τὰς ὑπαρχούσας αὐτόθι ναῦς διαπρῆσαι. 28.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὴν Ἀπάμειαν οἵ τε δέκα καὶ Γνάιος ὁ στρατηγὸς τῶν Ῥωμαίων διακούσαντες πάντων τῶν ἀπηντηκότων τοῖς μὲν περὶ χώρας ἢ χρημάτων ἤ τινος ἑτέρου διαφερομένοις πόλεις ἀπέδωκαν ὁμολογουμένας ἀμφοτέροις, ἐν αἷς διακριθήσονται περὶ τῶν ἀμφισβητουμένων, τὴν δὲ περὶ τῶν ὅλων ἐποιήσαντο διάληψιν τοιαύτην. ὅσαι μὲν τῶν αὐτονόμων πόλεων πρότερον ὑπετέλουν Ἀντιόχῳ φόρον, τότε δὲ διεφύλαξαν τὴν πρὸς Ῥωμαίους πίστιν, ταύτας μὲν ἀπέλυσαν τῶν φόρων· ὅσαι δ’ Ἀττάλῳ σύνταξιν ἐτέλουν, ταύταις ἐπέταξαν τὸν αὐτὸν Εὐμένει διδόναι φόρον. εἰ δέ τινες ἀποστᾶσαι τῆς Ῥωμαίων φιλίας Ἀντιόχῳ συνεπολέμουν, ταύτας ἐκέλευσαν Εὐμένει διδόναι τοὺς Ἀντιόχῳ διατεταγμένους φόρους. τοὺς δὲ τὸ Νότιον οἰκοῦντας καὶ Κυμαίους καὶ Μυλαςσεῖς ἀφορολογήτους ἀφῆκαν· Κλαζομενίοις δὲ καὶ δωρεὰν προσέθηκαν τὴν Δρόμουσσαν καλουμένην νῆσον· Μιλησίοις δὲ τὴν ἱερὰν χώραν ἀπεκατέστησαν, ἧς διὰ τοὺς πολεμίους πρότερον ἐξεχώρησαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Χίους δὲ καὶ Σμυρναίους, ἔτι δ’ Ἐρυθραίους ἔν τε τοῖς ἄλλοις προῆγον καὶ χώραν προσένειμαν, ἧς ἕκαστοι κατὰ τὸ παρὸν ἐπεθύμουν καὶ σφίσι καθήκειν ὑπελάμβανον, ἐντρεπόμενοι τὴν εὔνοιαν καὶ σπουδήν, ἣν παρέσχηντο κατὰ τὸν πόλεμον αὐτοῖς. ἀπέδωκαν δὲ καὶ Φωκαιεῦσι τὸ πάτριον πολίτευμα καὶ τὴν χώραν, ἣν καὶ πρότερον εἶχον. μετὰ δὲ ταῦτα Ῥοδίοις ἐχρημάτισαν, διδόντες Λυκίαν καὶ Καρίας τὰ μέχρι Μαιάνδρου ποταμοῦ πλὴν Τελμισσοῦ. περὶ δὲ τοῦ βασιλέως Εὐμένους καὶ τῶν ἀδελφῶν ἔν τε ταῖς πρὸς Ἀντίοχον συνθήκαις τὴν ἐνδεχομένην πρόνοιαν ἐποιήσαντο, καὶ τότε τῆς μὲν Εὐρώπης αὐτῷ προσέθηκαν Χερρόνησον καὶ Λυσιμαχίαν καὶ τὰ προσοροῦντα τούτοις ἐρύματα καὶ χώραν, ἧς Ἀντίοχος ἐπῆρχεν, τῆς δ’ Ἀσίας Φρυγίαν τὴν ἐφ’ Ἑλλησπόντου, Φρυγίαν τὴν μεγάλην, Μυσούς, οὓς πρότερον αὐτὸς παρεσκευάσατο, Λυκαονίαν Μιλυάδα Λυδίαν Τράλλεις Ἔφεσον Τελμισσόν. ταύτας μὲν οὖν ἔδωκαν Εὐμένει τὰς δωρεάς· περὶ δὲ τῆς Παμφυλίας, Εὐμένους μὲν εἶναι φάσκοντος αὐτὴν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου, τῶν [δὲ] παρ’ Ἀντιόχου πρεσβευτῶν ἐπέκεινα, διαπορήσαντες ἀνέθεντο περὶ τούτων εἰς τὴν σύγκλητον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
σχεδὸν δὲ τῶν ἀναγκαιοτάτων καὶ πλείστων αὐτοῖς διῳκημένων ἀναζεύξαντες προῆγον ἐφ’ Ἑλλήσποντον, βουλόμενοι κατὰ τὴν πάροδον ἔτι τὰ πρὸς τοὺς Γαλάτας ἀσφαλίσασθαι. 29. Ὅτι κατὰ τὴν ὀγδόην καὶ μ ὀλυμπιάδα πρὸς ταῖς ρ πρεσβειῶν παρουσίαι ἐγένοντο πρὸς Ῥωμαίους παρὰ Φιλίππου καὶ παρὰ τῶν προσορούντων τῇ Μακεδονίᾳ. τὰ δόξαντα τῇ συγκλήτῳ περὶ τῶν πρέσβεων. 30. Ὅτι κατὰ τὴν Ἑλλάδα Φιλίππου διαφορὰ πρὸς Θετταλοὺς καὶ Περραιβοὺς περὶ τῶν πόλεων ὧν κατεῖχε Φίλιππος ἐκ τῶν Ἀντιοχικῶν καιρῶν τῆς Θετταλίας καὶ Περραιβίας. ἡ γενομένη δικαιολογία περὶ τούτων ἐπὶ Κοί̈ντου Καικιλίου περὶ τὰ Τέμπη. τὰ κριθέντα διὰ τοῦ Καικιλίου. κρίσις ἄλλη περὶ τῶν ἐπὶ Θρᾴκης πόλεων Φιλίππῳ πρὸς τοὺς παρ’ Εὐμένους πρεσβευτὰς καὶ τοὺς ἐκ Μαρωνείας φυγάδας, καὶ τὰ ῥηθέντα περὶ τούτων ἐν Θετταλονίκῃ καὶ τὰ δόξαντα τοῖς περὶ τὸν Καικίλιον. Ἡ γενομένη σφαγὴ διὰ Φιλίππου τοῦ βασιλέως ἐν Μαρωνείᾳ. παρουσία πρεσβευτῶν ἐκ Ῥώμης καὶ τὰ προσταχθέντα διὰ τούτων. αἰτίαι δι’ ἃς ἐγένετο Ῥωμαίοις πρὸς Περσέα πόλεμος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Κατὰ τὴν Πελοπόννησον πρεσβευτῶν παρουσία παρά τε Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως καὶ παρὰ Εὐμένους καὶ παρὰ Σελεύκου. καὶ τὰ δόξαντα τοῖς Ἀχαιοῖς ὑπέρ τε τῆς πρὸς Πτολεμαῖον συμμαχίας καὶ τῶν δωρεῶν τῶν προτεινομένων αὐτοῖς ὑπὸ τῶν προειρημένων βασιλέων. παρουσία Κοί̈ντου Καικιλίου καὶ μέμψις ὑπὲρ τῶν [κατὰ] Λακεδαίμονα διῳκημένων. Ὡς Ἀρεὺς καὶ Ἀλκιβιάδης ὄντες τῶν ἀρχαίων φυγάδων ἐκ Λακεδαίμονος ἐπρέσβευσαν εἰς τὴν Ῥώμην καὶ κατηγορίαν ἐποιήσαντο Φιλοποίμενος καὶ τῶν Ἀχαιῶν. 31. Ὅτι μετὰ τὴν ἐν τῷ Κομπασίῳ τῶν ἀνθρώπων ἐπαναίρεσιν δυσαρεστήσαντές τινες τῶν ἐν τῇ Λακεδαίμονι τοῖς γεγονόσι καὶ νομίσαντες ὑπὸ τοῦ Φιλοποίμενος ἅμα τὴν δύναμιν καὶ τὴν προστασίαν καταλελύσθαι τὴν Ῥωμαίων, ἐλθόντες εἰς Ῥώμην κατηγορίαν ἐποιήσαντο τῶν διῳκημένων καὶ τοῦ Φιλοποίμενος, καὶ τέλος ἐξεπορίσαντο γράμματα πρὸς τοὺς Ἀχαιοὺς παρὰ Μάρκου Λεπίδου τοῦ μετὰ ταῦτα γενηθέντος ἀρχιερέως, τότε δὲ τὴν ὕπατον ἀρχὴν εἰληφότος· ὃς ἔγραφε τοῖς Ἀχαιοῖς φάσκων οὐκ ὀρθῶς αὐτοὺς κεχειρικέναι τὰ κατὰ τοὺς Λακεδαιμονίους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὧν πρεσβευόντων, εὐθέως ὁ Φιλοποίμην πρεσβευτὰς καταστήσας τοὺς περὶ Νικόδημον τὸν Ἠλεῖον ἐξέπεμψεν εἰς τὴν Ῥώμην. Κατὰ δὲ τὸν καιρὸν τοῦτον ἧκε καὶ παρὰ Πτολεμαίου πρεσβευτὴς Δημήτριος Ἀθηναῖος ἀνανεωσόμενος τὴν προυπάρχουσαν συμμαχίαν τῷ βασιλεῖ πρὸς τὸ ἔθνος τῶν Ἀχαιῶν. [ὧν] προθύμως ἀναδεξαμένων τὴν ἀνανέωσιν, κατεστάθησαν πρεσβευταὶ πρὸς Πτολεμαῖον Λυκόρτας ὁ παρ’ ἡμῶν πατὴρ καὶ Θεοδωρίδας καὶ Ῥωσιτέλης Σικυώνιοι χάριν τοῦ δοῦναι τοὺς ὅρκους ὑπὲρ τῶν Ἀχαιῶν καὶ λαβεῖν παρὰ τοῦ βασιλέως. ἐγενήθη δέ τι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον πάρεργον μὲν ἴσως, ἄξιον δὲ μνήμης. μετὰ γὰρ τὸ συντελεσθῆναι τὴν ἀνανέωσιν τῆς συμμαχίας ὑπὲρ τῶν Ἀχαιῶν ὑπεδέξατο τὸν πρεσβευτὴν ὁ Φιλοποίμην· γενομένης δὲ παρὰ τὴν συνουσίαν μνήμης τοῦ βασιλέως, ἐπιβαλὼν ὁ πρεσβευτὴς πολλούς τινας διετίθετο λόγους ἐγκωμιάζων τὸν Πτολεμαῖον καί τινας ἀποδείξεις προεφέρετο τῆς τε περὶ τὰς κυνηγίας εὐχειρίας καὶ τόλμης, ἑξῆς τε [τῆς] περὶ τοὺς ἵππους καὶ τὰ ὅπλα δυνάμεως καὶ τῆς ἐν τούτοις ἀσκήσεως. τελευταίῳ δ’ ἐχρήσατο μαρτυρίῳ πρὸς πίστιν τῶν εἰρημένων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔφη γὰρ αὐτὸν κυνηγετοῦντα ταῦρον βαλεῖν ἀφ’ ἵππου μεσαγκύλῳ. [ΖΗΤΕΙ ΕΝ ΤΩ ΠΕΡΙ ΚΥΝΗΓΙΑΣ]. 32. Ὅτι κατὰ τὴν Βοιωτίαν μετὰ τὸ συντελεσθῆναι τὰς πρὸς Ἀντίοχον Ῥωμαίοις συνθήκας ἀποκοπεισῶν τῶν ἐλπίδων πᾶσι τοῖς καινοτομεῖν ἐπιβαλλομένοις, ἄλλην ἀρχὴν καὶ διάθεσιν ἐλάμβανον αἱ πολιτεῖαι. διὸ καὶ τῆς δικαιοδοσίας ἑλκομένης παρ’ αὐτοῖς σχεδὸν ἐξ εἴκοσι καὶ ε ἐτῶν, τότε λόγοι διεδίδοντο κατὰ τὰς πόλεις φασκόντων τινῶν, διότι δεῖ γίνεσθαι διέξοδον καὶ συντέλειαν τῶν πρὸς ἀλλήλους. πολλῆς δὲ περὶ τούτων ἀμφισβητήσεως ὑπαρχούσης διὰ τὸ πλείους εἶναι τοὺς καχέκτας τῶν εὐπόρων, ἐγίνετό τι συνέργημα τοῖς τὰ βέλτιστα αἱρουμένοις ἐκ ταὐτομάτου τοιοῦτον. ὁ γὰρ Τίτος ἐν τῇ Ῥώμῃ πάλαι μὲν ἐσπούδαζε περὶ τοῦ καταπορευθῆναι τὸν Ζεύξιππον εἰς τὴν Βοιωτίαν, ἅτε κεχρημένος αὐτῷ συνεργῷ πρὸς πολλὰ κατὰ τοὺς Ἀντιοχικοὺς καὶ Φιλιππικοὺς καιρούς· κατὰ δὲ τοὺς τότε χρόνους ἐξείργαστο γράψαι τὴν σύγκλητον τοῖς Βοιωτοῖς, διότι δεῖ κατάγειν Ζεύξιππον καὶ τοὺς ἅμ’ αὐτῷ φυγόντας εἰς τὴν οἰκείαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὧν προσπεσόντων, δείσαντες οἱ Βοιωτοὶ μὴ κατελθόντων τῶν προειρημένων ἀποσπασθῶσιν ἀπὸ τῆς Μακεδόνων εὐνοίας, βουλόμενοι κατακηρυχθῆναι τὰς κρίσεις τὰς κατὰ τῶν περὶ τὸν Ζεύξιππον, ἃς ἦσαν πρότερον αὐτοῖς ἔτι ὑπογεγραμμένοι καὶ τούτῳ τῷ τρόπῳ τῶν δικῶν μίαν μὲν αὐτῶν κατεδίκασαν ἱεροσυλίας, διότι λεπίσαιεν τὴν τοῦ Διὸς τράπεζαν ἀργυρᾶν οὖσαν, μίαν δὲ θανάτου διὰ τὸν Βραχύλλου φόνον. ταῦτα δὲ διοικήσαντες οὐκ ἔτι προσεῖχον τοῖς γραφομένοις, ἀλλ’ ἔπεμπον πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην τοὺς περὶ Καλλίκριτον φάσκοντες οὐ δύνασθαι τὰ κατὰ τοὺς νόμους ᾠκονομημένα παρ’ αὑτοῖς ἄκυρα ποιεῖν. ἐν δὲ τοῖς καιροῖς τούτοις πρεσβεύσαντος αὐτοῦ τοῦ Ζευξίππου πρὸς τὴν σύγκλητον, οἱ Ῥωμαῖοι τὴν τῶν Βοιωτῶν προαίρεσιν ἔγραψαν πρός τε τοὺς Αἰτωλοὺς καὶ πρὸς Ἀχαιοὺς κελεύοντες κατάγειν Ζεύξιππον εἰς τὴν οἰκείαν. οἱ δὲ Ἀχαιοὶ τοῦ μὲν [διὰ] στρατοπέδων ποιεῖσθαι τὴν ἔφοδον ἀπέσχον, πρεσβευτὰς δὲ προεχειρίσαντο πέμπειν τοὺς παρακαλέσοντας τοὺς Βοιωτοὺς τοῖς λεγομένοις ὑπὸ τῶν Ῥωμαίων πειθαρχεῖν καὶ τὴν δικαιοδοσίαν, καθάπερ καὶ τὴν ἐν αὐτοῖς, οὕτω καὶ τὴν πρὸς αὐτοὺς ἐπὶ τέλος ἀγαγεῖν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συνέβαινε γὰρ καὶ τὰ πρὸς τούτους συναλλάγματα παρέλκεσθαι πολὺν ἤδη χρόνον. ὧν διακούσαντες οἱ Βοιωτοί, στρατηγοῦντος Ἱππίου παρ’ αὐτοῖς, παραχρῆμα μὲν ὑπέσχοντο ποιήσειν τὰ παρακαλούμενα, μετ’ ὀλίγον δὲ πάντων ὠλιγώρησαν. διόπερ ὁ Φιλοποίμην, Ἱππίου μὲν ἀποτεθειμένου τὴν ἀρχήν, Ἀλκέτου δὲ παρειληφότος, ἀπέδωκε τοῖς αἰτουμένοις τὰ ῥύσια κατὰ τῶν Βοιωτῶν. ἐξ ὧν ἐγίνετο καταρχὴ διαφορᾶς τοῖς ἔθνεσιν οὐκ εὐκαταφρόνητος. παραυτίκα γὰρ ἔλαχε τῶν Μυρρίχου θρεμμάτων καὶ τοῦ Σίμωνος· καὶ περὶ ταῦτα γενομένης συμπλοκῆς, οὐκ ἔτι πολιτικῆς διαφορᾶς ἀλλὰ πολεμικῆς ἔχθρας ἐγένετο καταρχὴ καὶ προοίμιον. εἰ μὲν οὖν [ἡ] σύγκλητος προσέθηκε τἀκόλουθον περὶ τῆς καθόδου τῶν περὶ τὸν Ζεύξιππον, ταχέως ἂν ἐξεκαύθη πόλεμος· νῦν δ’ ἐκείνη τε παρεσιώπησεν, οἵ τε Μεγαρεῖς ἐπέσχον τὰ ῥύσια διαπρεσβευσαμένων τοῖς συναλλάγμασιν. 33. Ὅτι ἐγένετο Λυκίοις διαφορὰ πρὸς Ῥοδίους διὰ τοιαύτας αἰτίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καθ’ οὓς καιροὺς οἱ δέκα διῴκουν τὰ περὶ τὴν Ἀσίαν, τότε παρεγενήθησαν πρέσβεις παρὰ μὲν Ῥοδίων Θεαίτητος καὶ Φιλόφρων ἀξιοῦντες αὑτοῖς δοθῆναι τὰ κατὰ Λυκίαν καὶ Καρίαν χάριν τῆς εὐνοίας καὶ προθυμίας, ἣν παρέσχηνται σφίσι κατὰ τὸν Ἀντιοχικὸν πόλεμον· παρὰ δὲ τῶν Ἰλιέων ἧκον Ἵππαρχος καὶ Σάτυρος ἀξιοῦντες διὰ τὴν πρὸς αὑτοὺς οἰκειότητα συγγνώμην δοθῆναι Λυκίοις τῶν ἡμαρτημένων. ὧν οἱ δέκα διακούσαντες ἐπειράθησαν ἑκατέρων στοχάσασθαι κατὰ τὸ δυνατόν· διὰ μὲν γὰρ τοὺς Ἰλιεῖς οὐθὲν ἐβουλεύσαντο περὶ αὐτῶν ἀνήκεστον, τοῖς δὲ Ῥοδίοις χαριζόμενοι προσένειμαν ἐν δωρεᾷ τοὺς Λυκίους. ἐκ ταύτης τῆς διαλήψεως ἐγενήθη στάσις καὶ διαφορὰ τοῖς Λυκίοις πρὸς αὐτοὺς τοὺς Ῥοδίους οὐκ εὐκαταφρόνητος. οἱ μὲν γὰρ Ἰλιεῖς ἐπιπορευόμενοι τὰς πόλεις αὐτῶν ἀπήγγελλον, ὅτι παρῄτηνται τὴν ὀργὴν τῶν Ῥωμαίων καὶ παραίτιοι γεγόνασιν αὐτοῖς τῆς ἐλευθερίας· οἱ δὲ περὶ τὸν Θεαίτητον ἐποιήσαντο τὴν ἀγγελίαν ἐν τῇ πατρίδι φάσκοντες Λυκίαν καὶ Καρίας [τὰ] μέχρι τοῦ Μαιάνδρου δεδόσθαι Ῥοδίοις ὑπὸ Ῥωμαίων ἐν δωρεᾷ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
λοιπὸν οἱ μὲν Λύκιοι πρεσβεύοντες ἧκον εἰς τὴν Ῥόδον ὑπὲρ συμμαχίας, οἱ δὲ Ῥόδιοι προχειρισάμενοί τινας τῶν πολιτῶν ἐξαπέστελλον τοὺς διατάξοντας ταῖς κατὰ Λυκίαν καὶ Καρίαν πόλεσιν ὡς ἕκαστα δεῖ γενέσθαι. μεγάλης δ’ οὔσης τῆς παραλλαγῆς περὶ τὰς ἑκατέρων ὑπολήψεις, ἕως μέν τινος οὐ πᾶσιν ἔκδηλος ἦν ἡ διαφορὰ τῶν προειρημένων· ὡς δ’ εἰσελθόντες εἰς τὴν ἐκκλησίαν οἱ Ῥόδιοι διελέγοντο περὶ συμμαχίας, καὶ μετὰ τούτους Ποθίων ὁ πρύτανις τῶν Ῥοδίων ἀναστὰς ἐφώτισε τὴν ἑκατέρων αἵρεσιν καὶ προσεπετίμησε τοῖς Λυκίοις· πᾶν γὰρ ὑπομενεῖν ἔφασαν μᾶλλον ἢ ποιήσειν Ῥοδίοις τὸ προσταττόμενον … 34. Ὅτι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καιροὺς ἧκον εἰς τὴν Ῥώμην παρά τε τοῦ βασιλέως Εὐμένους πρεσβευταὶ διασαφοῦντες τὸν ἐξιδιασμὸν τοῦ Φιλίππου τῶν ἐπὶ Θρᾴκης πόλεων, καὶ παρὰ Μαρωνιτῶν οἱ φυγάδες κατηγοροῦντες καὶ τὴν αἰτίαν ἀναφέροντες τῆς αὑτῶν ἐκπτώσεως ἐπὶ τὸν Φίλιππον, ἅμα δὲ τούτοις Ἀθαμᾶνες Περραιβοὶ Θετταλοὶ φάσκοντες κομίζεσθαι δεῖν αὑτοὺς τὰς πόλεις, ἃς παρείλετο Φίλιππος αὐτῶν κατὰ τὸν Ἀντιοχικὸν πόλεμον. ἧκον δὲ καὶ παρὰ τοῦ Φιλίππου πρέσβεις πρὸς ἅπαντας τοὺς κατηγορήσαντας ἀπολογησόμενοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
γενομένων δὲ πλειόνων λόγων πᾶσι τοῖς προειρημένοις πρὸς τοὺς παρὰ τοῦ Φιλίππου πρεσβευτάς, ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ παραυτίκα καταστῆσαι πρεσβείαν τὴν ἐπισκεψομένην τὰ κατὰ τὸν Φίλιππον καὶ παρέξουσαν ἀσφάλειαν τοῖς βουλομένοις κατὰ πρόσωπον λέγειν τὸ φαινόμενον καὶ κατηγορεῖν τοῦ βασιλέως. καὶ κατεστάθησαν οἱ περὶ τὸν Κόιντον Καικίλιον καὶ Μάρκον Βαίβιον καὶ Τιβέριον Κλαύδιον. 35. Ὅτι κατὰ τὴν Πελοπόννησον ὡς μέν, ἔτι Φιλοποίμενος στρατηγοῦντος, εἴς τε τὴν Ῥώμην ἐξαπέστειλε πρεσβευτὰς τὸ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνος ὑπὲρ τῆς Λακεδαιμονίων πόλεως πρός τε τὸν βασιλέα Πτολεμαῖον τοὺς ἀνανεωσομένους τὴν προϋπάρχουσαν αὐτῷ συμμαχίαν, ἐδηλώσαμεν, φησὶν ὁ Πολύβιος. κατὰ δὲ τὸν ἐνεστῶτα χρόνον, Ἀρισταίνου στρατηγοῦντος, οἵ τε παρὰ Πτολεμαίου τοῦ βασιλέως [πρέσβεις ἧκον], ἐν Μεγαλοπόλει τῆς συνόδου τῶν Ἀχαιῶν ὑπαρχούσης· ἐξαπεστάλκει δὲ [καὶ] ὁ βασιλεὺς Εὐμένης πρεσβευτὰς ἐπαγγελλόμενος ρ καὶ εἴκοσι τάλαντα δώσειν τοῖς Ἀχαιοῖς ἐφ’ ᾧ, δανειζομένων τούτων, ἐκ τῶν τόκων μισθοδοτεῖσθαι τὴν βουλὴν τῶν Ἀχαιῶν ἐπὶ ταῖς κοιναῖς συνόδοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἧκον δὲ καὶ παρὰ Σελεύκου τοῦ βασιλέως πρεσβευταὶ τήν τε φιλίαν ἀνανεωσόμενοι καὶ δεκαναί̈αν μακρῶν πλοίων ἐπαγγελλόμενοι δώσειν τοῖς Ἀχαιοῖς. ἐχούσης δὲ τῆς συνόδου πραγματικῶς, πρῶτοι παρῆλθον οἱ περὶ Νικόδημον τὸν Ἠλεῖον, καὶ τούς τε ῥηθέντας ἐν τῇ συγκλήτῳ λόγους ὑφ’ αὑτῶν ὑπὲρ τῆς τῶν Λακεδαιμονίων πόλεως διῆλθον τοῖς Ἀχαιοῖς καὶ τὰς ἀποκρίσεις ἀνέγνωσαν, ἐξ ὧν ἦν λαμβάνειν ἐκδοχήν, ὅτι δυσαρεστοῦνται μὲν καὶ τῇ τῶν τειχῶν συντελέσει καὶ τῇ καταλύσει τῶν ἐν τῷ Κομπασίῳ διαφθαρέντων, οὐ μὴν ἄκυρόν τι ποιεῖν. οὐθενὸς δ’ οὔτ’ ἀντειπόντος οὔτε συνηγορήσαντος, οὕτω πως παρεπέμφθη. Μετὰ δὲ τούτους ἐπῆλθον οἱ παρ’ Εὐμένους πρέσβεις καὶ τήν τε συμμαχίαν τὴν πατρικὴν ἀνενεώσατο καὶ τὴν ὑπὲρ τῶν χρημάτων ἐπαγγελίαν διεσάφησαν τοῖς πολλοῖς, καὶ πλείω δὲ πρὸς ταύτας [τὰς] ὑποθέσεις διαλεχθέντες καὶ μεγάλην εὔνοιαν καὶ φιλανθρωπίαν τοῦ βασιλέως ἐμφήναντες πρὸς τὸ ἔθνος κατέπαυσαν τὸν λόγον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μεθ’ οὓς Ἀπολλωνίδας ὁ Σικυώνιος ἀναστὰς κατὰ μὲν τὸ πλῆθος τῶν διδομένων χρημάτων ἀξίαν ἔφη τὴν δωρεὰν τῶν Ἀχαιῶν, κατὰ δὲ τὴν προαίρεσιν τοῦ διδόντος καὶ τὴν χρείαν, εἰς ἣν δίδονται, πασῶν αἰσχίστην καὶ παρανομωτάτην. τῶν γὰρ νόμων κωλυόντων μηθένα μήτε ἰδιωτῶν μήτε τῶν ἀρχόντων παρὰ βασιλέως δῶρα λαμβάνειν κατὰ μηδ’ ὁποίαν πρόφασιν, πάντας ἅμα δωροδοκεῖσθαι προφανῶς προσδεξαμένους τὰ χρήματα πάντων εἶναι παρανομώτατον, πρὸς δὲ τούτοις αἴσχιστον ὁμολογουμένως. τὸ γὰρ ὀψωνιάζεσθαι τὴν βουλὴν ὑπ’ Εὐμένους καθ’ ἕκαστον ἔτος καὶ βουλεύεσθαι περὶ τῶν κοινῶν καταπεπωκότας οἱονεὶ δέλεαρ, πρόδηλον ἔχειν τὴν αἰσχύνην καὶ τὴν βλάβην. νῦν μὲν γὰρ Εὐμένη διδόναι χρήματα, μετὰ δὲ ταῦτα Προυσίαν δώσειν, καὶ πάλιν Σέλευκον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ πραγμάτων ἐναντίαν φύσιν ἐχόντων τοῖς τε βασιλεῦσι καὶ ταῖς δημοκρατίαις, καὶ τῶν πλείστων καὶ μεγίστων διαβουλίων ἀεὶ γινομένων [περὶ τῶν] πρὸς τοὺς βασιλεῖς ἡμῖν διαφερόντων, φανερῶς ἀνάγκη δυοῖν θάτερον ἢ τὸ τῶν βασιλέων λυσιτελὲς ἐπίπροσθεν γίνεσθαι τοῦ ἰδίᾳ συμφέροντος, ἢ τούτου μὴ συμβαίνοντος ἀχαρίστους φαίνεσθαι πᾶσιν ἀντιπράττοντας τοῖς αὑτῶν μισθοδόταις. διὸ μὴ μόνον ἀπείπασθαι παρεκάλει τοὺς Ἀχαιούς, ἀλλὰ καὶ μισεῖν τὸν Εὐμένη διὰ τὴν ἐπίνοιαν τῆς δόσεως. Μετὰ δὲ τοῦτον ἀναστὰς Πάσανδρος Αἰγινήτης ἀνέμνησε τοὺς Ἀχαιοὺς τῆς Αἰγινητῶν ἀκληρίας, ᾗ περιέπεσον διὰ τὸ μετὰ τῶν Ἀχαιῶν συμπολιτεύεσθαι, ὅτε Πόπλιος Σολπίκιος ἐπιπλεύσας τῷ στόλῳ πάντας ἐξηνδραποδίσατο τοὺς ταλαιπώρους Αἰγινήτας· ὑπὲρ ὧν διεσαφήσαμεν, τίνα τρόπον Αἰτωλοὶ κύριοι γενόμενοι τῆς πόλεως κατὰ τὰς πρὸς Ῥωμαίους συνθήκας Ἀττάλῳ παραδοῖεν λ τάλαντα παρ’ αὐτοῦ λαβόντες. ταῦτ’ οὖν τιθεὶς τοῖς Ἀχαιοῖς πρὸ ὀφθαλμῶν ἠξίου τὸν Εὐμένη μὴ διάφορα προτείνοντα θηρεύειν τὴν τῶν Ἀχαιῶν εὔνοιαν, ἀλλὰ τὴν πόλιν ἀποδιδόντα τυγχάνειν πάντων τῶν φιλανθρώπων ἀναντιρρήτως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοὺς δὲ Ἀχαιοὺς παρεκάλει μὴ δέχεσθαι τοιαύτας δωρεάς, δι’ ὧν φανήσονται καὶ τὰς εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδας ἀφαιρούμενοι τῆς Αἰγινητῶν σωτηρίας. Τοιούτων δὲ γενομένων λόγων, ἐπὶ τοσοῦτον παρέστη τὸ πλῆθος ὥστε μὴ τολμῆσαι μηθένα συνειπεῖν τῷ βασιλεῖ, πάντας δὲ μετὰ κραυγῆς ἐκβαλεῖν τὴν προτεινομένην δωρεάν, καίτοι δοκούσης αὐτῆς ἔχειν τι δυσαντοφθάλμητον διὰ τὸ πλῆθος τῶν προτεινομένων χρημάτων. Ἐπὶ δὲ τοῖς προειρημένοις εἰσήχθη τὸ περὶ Πτολεμαίου διαβούλιον. ἐν ᾧ προκληθέντων τῶν ἀποσταλέντων πρεσβευτῶν ὑπὸ τῶν Ἀχαιῶν πρὸς Πτολεμαῖον, προελθὼν Λυκόρτας μετὰ τῶν πρεσβευτῶν ἀπελογίσατο πρῶτον μὲν τίνα τρόπον καὶ δοῖεν καὶ λάβοιεν τοὺς ὅρκους [παρὰ τῶν Ἀχαιῶν] ὑπὲρ τῆς συμμαχίας; εἶτα ὅτι κομίζοιεν δωρεὰν κοινῇ τοῖς Ἀχαιοῖς ἑξακισχίλια μὲν ὅπλα χαλκᾶ πελταστικά, διακόσια δὲ τάλαντα νομίσματος ἐπισήμου χαλκοῦ· πρὸς δὲ τούτοις ἐπῄνεσε τὸν βασιλέα καὶ βραχέα περὶ τῆς εὐνοίας αὐτοῦ καὶ προθυμίας τῆς εἰς τὸ ἔθνος εἰπὼν κατέστρεψε τὸν λόγον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐφ’ οἷς ἀναστὰς ὁ τῶν Ἀχαιῶν στρατηγὸς Ἀρίσταινος ἤρετο τόν τε παρὰ τοῦ Πτολεμαίου πρεσβευτὴν καὶ τοὺς ἐξαπεσταλμένους ὑπὸ τῶν Ἀχαιῶν ἐπὶ τὴν ἀνανέωσιν, ποίαν ἧκε συμμαχίαν ἀνανεωσάμενος. οὐδενὸς δ’ ἀποκρινομένου, πάντων δὲ διαλαλούντων πρὸς ἀλλήλους, πλῆρες ἦν τὸ βουλευτήριον ἀπορίας. ἦν δὲ τὸ ποιοῦν τὴν ἀλογίαν τοιοῦτον. οὐσῶν καὶ πλειόνων συμμαχιῶν τοῖς Ἀχαιοῖς πρὸς τὴν Πτολεμαίου βασιλείαν, καὶ τούτων ἐχουσῶν μεγάλας διαφορὰς κατὰ τὰς τῶν καιρῶν περιστάσεις, οὔθ’ ὁ παρὰ τοῦ Πτολεμαίου πρεσβευτὴς οὐδεμίαν ἐποιήσατο διαστολήν, ὅτ’ ἀνενεοῦτο, καθολικῶς δὲ περὶ τοῦ πράγματος ἐλάλησεν, οὔθ’ οἱ πεμφθέντες πρέσβεις, ἀλλ’ ὡς μιᾶς ὑπαρχούσης αὐτοί τε τοὺς ὅρκους ἔδοσαν καὶ παρὰ τοῦ βασιλέως ἔλαβον. ὅθεν προφερομένου τοῦ στρατηγοῦ πάσας τὰς συμμαχίας καὶ κατὰ μέρος ἐν ἑκάστῃ διαστελλομένου, μεγάλης οὔσης διαφορᾶς, ἐζήτει τὸ πλῆθος εἰδέναι ποίαν ἀνανεοῖτο συμμαχίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ δυναμένου δὲ λόγον ὑποσχεῖν οὔτε τοῦ Φιλοποίμενος, ὃς ἐποιήσατο στρατηγῶν τὴν ἀνανέωσιν, οὔτε τῶν περὶ τὸν Λυκόρταν τῶν πρεσβευσάντων εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν, οὗτοι μὲν ἐσχεδιακότες ἐφαίνοντο τοῖς κοινοῖς πράγμασιν, ὁ δ’ Ἀρίσταινος μεγάλην ἐφείλκετο φαντασίαν ὡς μόνος εἰδὼς τί λέγει, καὶ τέλος οὐκ εἴασε κυρωθῆναι τὸ διαβούλιον, ἀλλ’ εἰς ὑπέρθεσιν ἤγαγε [διὰ] τὴν προειρημένην ἀλογίαν. τῶν δὲ παρὰ τοῦ Σελεύκου πρέσβεων εἰσελθόντων, ἔδοξε τοῖς Ἀχαιοῖς τὴν μὲν φιλίαν ἀνανεώσασθαι [πρὸς] τὸν Σέλευκον, τὴν δὲ τῶν πλοίων δωρεὰν κατὰ τὸ παρὸν ἀπείπασθαι. Καὶ τότε μὲν περὶ τούτων βουλευσάμενοι διέλυσαν εἰς τὰς ἰδίας ἕκαστοι πόλεις· μετὰ δὲ ταῦτα, τῆς πανηγύρεως ἀκμαζούσης, ἦλθε Κόιντος Καικίλιος ἐκ Μακεδονίας ἀνακάμπτων ἀπὸ τῆς πρεσβείας, ἧς ἐπρέσβευσε πρὸς Φίλιππον. καὶ συναγαγόντος Ἀρισταίνου τοῦ στρατηγοῦ τὰς ἀρχὰς εἰς τὴν τῶν Ἀργείων πόλιν, εἰσελθὼν ὁ Κόιντος ἐμέμφετο φάσκων αὐτοὺς βαρύτερον καὶ πικρότερον τοῦ δέοντος κεχρῆσθαι τοῖς Λακεδαιμονίοις καὶ παρεκάλει διὰ πλειόνων διορθώσασθαι τὴν προγεγενημένην ἄγνοιαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ μὲν οὖν Ἀρίσταινος εἶχε τὴν ἡσυχίαν δῆλος ὢν ἐξ αὐτοῦ τοῦ σιωπᾶν, ὅτι δυσαρεστεῖται τοῖς οἰκονομουμένοις καὶ συνευδοκεῖ τοῖς ὑπὸ Καικιλίου λεγομένοις· ὁ δὲ Διοφάνης ὁ Μεγαλοπολίτης ἄνθρωπος στρατιωτικώτερος ἢ πολιτικώτερος ἀναστὰς οὐχ οἷον ἀπελογήθη τι περὶ τῶν Ἀχαιῶν, ἀλλὰ καὶ προσυπέδειξε τῷ Καικιλίῳ διὰ τὴν πρὸς τὸν Φιλοποίμενα παρατριβὴν ἕτερον ἔγκλημα κατὰ τῶν Ἀχαιῶν· ἔφη γὰρ οὐ μόνον τὰ κατὰ Λακεδαίμονα κεχειρίσθαι κακῶς, ἀλλὰ καὶ τὰ κατὰ Μεσσήνην. ἦσαν δὲ περὶ τῶν φυγαδικῶν τοῖς Μεσσηνίοις ἀντιρρήσεις τινὲς πρὸς ἀλλήλους περὶ τὸ τοῦ Τίτου διάγραμμα καὶ τὴν τοῦ Φιλοποίμενος διόρθωσιν. ὅθεν ὁ Καικίλιος δοκῶν ἔχειν καὶ τῶν Ἀχαιῶν αὐτῶν τινας ὁμογνώμονας, μᾶλλον ἠγανάκτει τῷ μὴ κατακολουθεῖν ἑτοίμως τοῖς ὑπ’ αὐτοῦ παρακαλουμένοις τοὺς συνεληλυθότας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ Φιλοποίμενος καὶ Λυκόρτα, σὺν [δὲ] τούτοις Ἄρχωνος, πολλοὺς καὶ ποικίλους διαθεμένων λόγους ὑπὲρ τοῦ καλῶς μὲν διῳκῆσθαι τὰ κατὰ τὴν Σπάρτην καὶ συμφερόντως αὐτοῖς μάλιστα τοῖς Λακεδαιμονίοις, ἀδύνατον δ’ εἶναι τὸ κινῆσαί τι τῶν ὑποκειμένων ἄνευ τοῦ παραβῆναι καὶ τὰ πρὸς τοὺς ἀνθρώπους δίκαια καὶ τὰ πρὸς τοὺς θεοὺς ὅσια, μένειν ἔδοξε τοῖς παροῦσιν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων καὶ ταύτην δοῦναι τῷ πρεσβευτῇ τὴν ἀπόκρισιν. ὁ δὲ Καικίλιος ὁρῶν τὴν τούτων προαίρεσιν ἠξίου τοὺς πολλοὺς αὑτῷ συναγαγεῖν εἰς ἐκκλησίαν. οἱ δὲ τῶν Ἀχαιῶν ἄρχοντες ἐκέλευον αὐτὸν δεῖξαι τὰς ἐντολὰς ἃς εἶχε παρὰ τῆς συγκλήτου περὶ τούτων, τοῦ δὲ παρασιωπῶντος οὐκ ἔφασαν αὐτῷ συνάξειν τὴν ἐκκλησίαν· τοὺς γὰρ νόμους οὐκ ἐᾶν, ἐὰν μὴ φέρῃ τις ἔγγραπτα παρὰ τῆς συγκλήτου, περὶ ὧν οἴεται δεῖν συνάγειν. ὁ δὲ Καικίλιος ἐπὶ τοσοῦτον ὠργίσθη διὰ τὸ μηθὲν αὐτῷ συγχωρεῖσθαι τῶν ἀξιουμένων, ὥστ’ οὐδὲ τὴν ἀπόκρισιν ἠβουλήθη δέξασθαι παρὰ τῶν ἀρχόντων, ἀλλ’ ἀναπόκριτος ἀπῆλθεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δ’ Ἀχαιοὶ τὴν αἰτίαν ἀνέφερον καὶ τῆς πρότερον παρουσίας ἅμα τῆς Μάρκου τοῦ Φολουίου καὶ τῆς τότε τῶν περὶ τὸν Καικίλιον ἐπὶ τὸν Ἀρίσταινον καὶ τὸν Διοφάνην, ὡς τούτους ἀντισπασαμένους διὰ τὴν ἀντιπολιτείαν τὴν πρὸς τὸν Φιλοποίμενα· καί τις ἦν ὑποψία τῶν πολλῶν πρὸς τοὺς προειρημένους ἄνδρας. καὶ τὰ μὲν κατὰ Πελοπόννησον ἐν τούτοις ἦν. 36. Ὅτι τῶν περὶ τὸν Καικίλιον ἀνακεχωρηκότων ἐκ τῆς Ἑλλάδος καὶ διασεσαφηκότων τῇ συγκλήτῳ περί τε τῶν κατὰ Μακεδονίαν καὶ τῶν κατὰ Πελοπόννησον, εἰσῆγον εἰς τὴν σύγκλητον τοὺς περὶ τούτων [παρα]γεγονότας πρεσβευτάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰσελθόντων δὲ πρῶτον τῶν παρὰ τοῦ Φιλίππου καὶ παρ’ Εὐμένους, ἔτι δὲ τῶν ἐξ Αἴνου καὶ Μαρωνίας φυγάδων, καὶ ποιησαμένων τοὺς λόγους ἀκολούθως τοῖς ἐν Θετταλονίκῃ ῥηθεῖσιν ἐπὶ τῶν περὶ τὸν Καικίλιον, ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ πέμπειν πάλιν ἄλλους πρεσβευτὰς πρὸς τὸν Φίλιππον τοὺς ἐπισκεψομένους πρῶτον μὲν εἰ παρακεχώρηκε τῶν ἐν Περραιβίᾳ πόλεων κατὰ τὴν τῶν περὶ τὸν Καικίλιον ἐπίκρισιν, εἶτα τοὺς ἐπιτάξοντας αὐτῷ τὰς φρουρὰς ἐξάγειν ἐξ Αἴνου καὶ Μαρωνίας, καὶ συλλήβδην ἀποβαίνειν ἀπὸ τῶν παραθαλαττίων τῆς Θρᾴκης ἐρυμάτων καὶ τόπων καὶ πόλεων. μετὰ δὲ τούτους εἰσῆγον τοὺς ἀπὸ Πελοποννήσου παραγεγονότας. οἵ τε γὰρ Ἀχαιοὶ πρεσβευτὰς ἀπεστάλκεισαν τοὺς περὶ Ἀπολλωνίδαν τὸν Σικυώνιον δικαιολογησομένους πρὸς τὸν Καικίλιον ὑπὲρ τοῦ μὴ λαβεῖν αὐτὸν ἀπόκρισιν καὶ καθόλου διδάξοντας ὑπὲρ τῶν κατὰ Λακεδαίμονα πραγμάτων, ἔκ τε τῆς Σπάρτης Ἀρεὺς καὶ Ἀλκιβιάδης ἐπρέσβευσαν· οὗτοι δ’ ἦσαν τῶν ἀρχαίων φυγάδων τῶν ὑπὸ τοῦ Φιλοποίμενος καὶ τῶν Ἀχαιῶν νεωστὶ κατηγμένων εἰς τὴν οἰκείαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὃ καὶ μάλιστα τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς ὀργὴν ἦγε τῷ δοκεῖν, μεγάλης οὔσης καὶ προσφάτου τῆς εἰς τοὺς φυγάδας εὐεργεσίας, ἐξ αὐτῆς ἐπὶ τοσοῦτον ἀχαριστεῖσθαι παρ’ αὐτοῖς ὥστε καὶ καταπρεσβεύειν καὶ κατηγορίαν ποιεῖσθαι πρὸς τοὺς κρατοῦντας τῶν ἀνελπίστως αὐτοὺς σωσάντων καὶ καταγαγόντων εἰς τὴν πατρίδα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ποιησαμένων δὲ καὶ τούτων πρὸς ἀλλήλους ἐκ συγκαταθέσεως τὴν δικαιολογίαν, καὶ διδασκόντων τὴν σύγκλητον τῶν μὲν περὶ τὸν Ἀπολλωνίδαν τὸν Σικυώνιον ὡς ἀδύνατον εἴη τὸ παράπαν ἄμεινον χειρισθῆναι τὰ κατὰ τὴν Σπάρτην ἢ νῦν κεχείρισται διὰ τῶν Ἀχαιῶν καὶ διὰ Φιλοποίμενος, τῶν δὲ περὶ τὸν Ἀρέα τἀναντία πειρωμένων λέγειν καὶ φασκόντων πρῶτον μὲν καταλελύσθαι τὴν τῆς πόλεως δύναμιν ἐξηγμένου τοῦ πλήθους μετὰ βίας, εἶτ’ ἐν αὐτοῖς ἐπισφαλῆ καὶ ἀπαρρησίαστον καταλείπεσθαι τὴν πολιτείαν, ἐπισφαλῆ μὲν ὀλίγοις οὖσι καὶ τούτοις τῶν τειχῶν περιῃρημένων, ἀπαρρησίαστον δὲ διὰ τὸ μὴ μόνον τοῖς κοινοῖς δόγμασι τῶν Ἀχαιῶν πειθαρχεῖν, ἀλλὰ καὶ κατ’ ἰδίαν ὑπηρετεῖν τοῖς ἀεὶ καθισταμένοις ἄρχουσιν, διακούσασα καὶ τούτων ἡ σύγκλητος ἔκρινε τοῖς αὐτοῖς πρεσβευταῖς δοῦναι καὶ περὶ τούτων ἐντολάς, καὶ κατέστησε πρεσβευτὰς ἐπὶ τὴν Ἑλλάδα τοὺς περὶ Ἄππιον Κλαύδιον. Ἀπελογήθησαν δὲ καὶ πρὸς τὸν Καικίλιον ὑπὲρ τῶν ἀρχόντων οἱ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν πρέσβεις ἐν τῇ συγκλήτῳ φάσκοντες οὐθὲν ἀδικεῖν αὐτοὺς οὐδ’ ἀξίους ἐγκλήματος ὑπάρχειν ἐπὶ τῷ μὴ συνάγειν τὴν ἐκκλησίαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
νόμον γὰρ εἶναι παρὰ τοῖς Ἀχαιοῖς μὴ συγκαλεῖν τοὺς πολλούς, ἐὰν μὴ περὶ συμμαχίας ἢ πολέμου δέῃ γίνεσθαι διαβούλιον ἢ παρὰ συγκλήτου τις ἐνέγκῃ γράμματα. διὸ καὶ δικαίως τότε βουλεύσασθαι μὲν τοὺς ἄρχοντας συγκαλεῖν τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς ἐκκλησίαν, κωλύεσθαι δ’ ὑπὸ τῶν νόμων διὰ τὸ μήτε γράμματα φέρειν αὐτὸν παρὰ συγκλήτου μήτε τὰς ἐντολὰς ἐγγράπτους ἐθέλειν δοῦναι τοῖς ἄρχουσιν. ὧν ῥηθέντων ἀναστὰς Καικίλιος τῶν τε περὶ τὸν Φιλοποίμενα καὶ Λυκόρταν κατηγόρησε καὶ καθόλου τῶν Ἀχαιῶν καὶ τῆς οἰκονομίας, ᾗ περὶ τῆς τῶν Λακεδαιμονίων ἐκέχρηντο πόλεως. ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα τῶν λεγομένων ἔδωκε τοῖς Ἀχαιοῖς ἀπόκρισιν, ὅτι περὶ μὲν τῶν κατὰ Λακεδαίμονα πέμψει τοὺς ἐπισκεψομένους, τοῖς δὲ πρεσβευταῖς τοῖς ἀεὶ παρ’ ἑαυτῶν ἐκπεμπομένοις παρῄνει προσέχειν τὸν νοῦν καὶ καταδοχὴν ποιεῖσθαι τὴν ἁρμόζουσαν, καθάπερ καὶ Ῥωμαῖοι ποιοῦνται τῶν παραγινομένων πρὸς αὐτοὺς πρεσβευτῶν. 37. Ὅτι Φίλιππος ὁ Μακεδὼν γενόμενος καθ’ ἑαυτὸν καὶ συμμεταδοὺς τῶν φίλων Ἀπελλεῖ καὶ Φιλοκλεῖ περὶ τῶν ἐνεστώτων ἔγνω σαφῶς ἐπὶ πολὺ προβεβηκυῖαν αὑτοῦ τὴν πρὸς Ῥωμαίους διαφοράν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καθόλου μὲν οὖν πρόθυμος ἦν εἰς τὸ κατὰ πάντα τρόπον ἀμύνασθαι καὶ μετελθεῖν αὐτούς· πρὸς ἔνια δὲ τῶν ἐπινοουμένων ἀπόχειρος ὢν ἐπεβάλετο πῶς ἂν ἐπιγένοιτό τις ἀναστροφή, καὶ λάβοι χρόνον πρὸς τὰς εἰς τὸν πόλεμον παρασκευάς. ἔδοξεν οὖν αὐτῷ τὸν νεώτατον υἱὸν Δημήτριον πέμπειν εἰς τὴν Ῥώμην, τὰ μὲν ἀπολογησόμενον ὑπὲρ τῶν ἐγκαλουμένων, τὰ δὲ καὶ παραιτησόμενον, εἰ καί τις ἄγνοια ἐγεγόνει περὶ αὐτόν. πάνυ γὰρ ἐπέπειστο διὰ τούτου πᾶν τὸ προτεθὲν ἀνύεσθαι παρὰ τῆς συγκλήτου διὰ τὴν ὑπεροχὴν τὴν γεγενημένην τοῦ νεανίσκου κατὰ τὴν ὁμηρείαν. ταῦτα δὲ διανοηθεὶς ἅμα μὲν ἐγίνετο περὶ τὴν ἐκπομπὴν τούτου καὶ τῶν ἅμα τούτῳ συνεξαποσταλησομένων φίλων, ἅμα δὲ τοῖς Βυζαντίοις ὑπέσχετο βοηθήσειν, οὐχ οὕτως ἐκείνων στοχαζόμενος ὡς ἐπὶ τῇ ἐκείνων προφάσει βουλόμενος καταπλήξασθαι τοὺς τῶν Θρᾳκῶν δυνάστας τῶν ὑπὲρ τὴν Προποντίδα κατοικούντων χάριν τῆς προκειμένης ἐπιβολῆς. 38. Ὅτι κατὰ τὴν θ καὶ μ ὀλυμπιάδα πρὸς ταῖς ρ εἰς τὴν Ῥώμην ἠθροίσθησαν πρεσβειῶν πλῆθος ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος, ὅσον οὐ ταχέως πρότερον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ γὰρ Φιλίππου συγκλεισθέντος εἰς τὴν κατὰ τὸ σύμβολον δικαιοδοσίαν πρὸς τοὺς ἀστυγείτονας, καὶ τῶν Ῥωμαίων γνωσθέντων, ὅτι προσδέχονται τὰς κατὰ Φιλίππου κατηγορίας καὶ πρόνοιαν ποιοῦνται τῆς ἀσφαλείας [τῶν] πρὸς αὐτὸν ἀμφισβητούντων, ἅπαντες οἱ παρακείμενοι τῇ Μακεδονίᾳ παρῆσαν, οἱ μὲν κατ’ ἰδίαν, οἱ δὲ κατὰ πόλιν, οἱ δὲ κατὰ τὰς ἐθνικὰς συστάσεις ἐγκαλοῦντες τῷ Φιλίππῳ· σὺν δὲ τούτοις οἱ παρ’ Εὐμένους ἧκον ἅμ’ Ἀθηναίῳ τῷ τοῦ βασιλέως ἀδελφῷ κατηγορήσοντες αὐτοῦ περί τε τῶν ἐπὶ Θρᾴκης πόλεων καὶ περὶ τῆς ἀποσταλείσης Προυσίᾳ βοηθείας. ἧκε δὲ καὶ Δημήτριος ὁ τοῦ Φιλίππου πρὸς πάντας τούτους ἀπολογησόμενος, ἔχων Ἀπελλῆ καὶ Φιλοκλῆ μεθ’ αὑτοῦ τοὺς τότε δοκοῦντας εἶναι πρώτους φίλους τοῦ βασιλέως. παρῆσαν δὲ καὶ παρὰ Λακεδαιμονίων πρέσβεις ἀφ’ ἑκάστου γένους τῶν ἐν τῇ πόλει. πρῶτον μὲν οὖν ἡ σύγκλητος εἰσεκαλέσατο τὸν Ἀθήναιον καὶ δεξαμένη τὸν στέφανον, ὃν ἐκόμιζεν ἀπὸ μυρίων καὶ πεντακισχιλίων χρυσῶν, ἐπῄνεσέ τε μεγαλομερῶς τὸν Εὐμένη καὶ τοὺς ἀδελφοὺς διὰ τῆς ἀποκρίσεως καὶ παρεκάλεσε μένειν ἐπὶ τῆς αὐτῆς αἱρέσεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπὶ δὲ τούτῳ τὸν Δημήτριον εἰσαγαγόντες οἱ στρατηγοὶ παρεκαλέσαντο τοὺς κατηγοροῦντας τοῦ Φιλίππου πάντας, καὶ παρῆγον κατὰ μίαν πρεσβείαν. οὐσῶν δὲ τῶν πρεσβειῶν πολλῶν, καὶ τῆς εἰσόδου τούτων γενομένης ἐπὶ τρεῖς ἡμέρας, εἰς ἀπορίαν ἐνέπιπτεν ἡ σύγκλητος περὶ τοῦ πῶς δεῖ χειρισθῆναι τὰ κατὰ μέρος. παρά τε γὰρ Θετταλῶν καὶ κατὰ κοινὸν ἧκον καὶ κατ’ ἰδίαν ἀφ’ ἑκάστης πόλεως πρεσβευταί, παρά τε Περραιβῶν, ὁμοίως δὲ καὶ παρ’ Ἀθαμανῶν καὶ παρ’ Ἠπειρωτῶν καὶ παρ’ Ἰλλυριῶν· [ὧν] οἱ μὲν περὶ χώρας οἱ δὲ περὶ σωμάτων οἱ δὲ περὶ θρεμμάτων ἧκον ἀμφισβητοῦντες, ἔνιοι δὲ περὶ συμβολαίων καὶ τῶν εἰς αὑτοὺς ἀδικημάτων, τινὲς μὲν οὐ φάσκοντες δύνασθαι τυχεῖν τοῦ δικαίου κατὰ τὸ σύμβολον διὰ τὸ τὸν Φίλιππον ἐκκόπτειν τὴν δικαιοδοσίαν, τινὲς δ’ ἐγκαλοῦντες τοῖς κρίμασιν ὡς παραβεβραβευμένοι, διαφθείραντος τοῦ Φιλίππου τοὺς δικαστάς. καθόλου δὲ ποικίλη τις ἦν ἀκρισία καὶ δυσχώρητος ἐκ τῶν κατηγορουμένων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Excerpts from the Same on Embassies of Nations to the RomansExcerpta ex eodem de legationibus gentium ad Romanos
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ὅθεν ἡ σύγκλητος οὔτ’ αὐτὴ δυναμένη διευκρινεῖν οὔτε τὸν Δημήτριον κρίνουσα δεῖν ἑκάστοις τούτων λόγον ὑπέχειν, ἅτε καὶ φιλανθρώπως πρὸς αὐτὸν διακειμένη καὶ θεωροῦσα νέον ὄντα κομιδῇ καὶ πολὺ τῆς τοιαύτης συστροφίας καὶ ποικιλίας ἀπολειπόμενον, μάλιστα δὲ βουλομένη μὴ τῶν Δημητρίου λόγων ἀκούειν, ἀλλὰ τῆς Φιλίππου γνώμης ἀληθινὴν λαβεῖν πεῖραν, αὐτὸν [μὲν] Δημήτριον παρέλυσε τῆς δικαιολογίας, ἤρετο [δὲ] τὸν νεανίσκον καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ φίλους, εἴ τινα περὶ τούτων ὑπομνηματισμὸν ἔχουσι παρὰ τοῦ βασιλέως. τοῦ δὲ Δημητρίου φήσαντος ἔχειν καὶ προτείναντός τι βιβλίδιον οὐ μέγα, λέγειν αὐτὸν ἐκέλευσεν ἥνπερ τὰ ὑπομνήματα περιεῖχε πρὸς ἕκαστον τῶν κατηγορουμένων ἀπόφασιν κεφαλαιώδη. ὁ δὲ τὸ μὲν πεποιηκέναι τὸ προσταχθὲν ὑπὸ Ῥωμαίων ἔφασκεν, ἢ τὴν αἰτίαν τοῦ μὴ πεπρᾶχθαι τοῖς ἐγκαλοῦσιν ἀνετίθει· προσέκειτο δὲ πρὸς ταῖς πλείσταις ἀποφάσεσιν· καίτοι οὐκ ἴσως χρησαμένων ἡμῖν τῶν πρεσβευτῶν τῶν περὶ Καικίλιον ἐν τούτοις, καὶ πάλιν· καίτοι γε οὐ δικαίως ἡμῶν ταῦτα πασχόντων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοιαύτης δ’ οὔσης τῆς Φιλίππου γνώμης ἐν πάσαις ταῖς ἀποφάσεσιν, διακούσασα τῶν παραγεγονότων ἡ σύγκλητος μίαν ἐποιήσατο περὶ πάντων διάληψιν. ἀποδεξαμένη γὰρ τὸν Δημήτριον μεγαλομερῶς καὶ φιλανθρώπως διὰ τοῦ στρατηγοῦ, πολλοὺς καὶ παρακλητικοὺς πρὸς αὐτὸν διαθεμένη λόγους ἀπόκρισιν ἔδωκεν, διότι περὶ πάντων καὶ τῶν εἰρημένων ὑπ’ αὐτοῦ καὶ τῶν ἀνεγνωσμένων Δημητρίῳ πιστεύει, διότι τὰ μὲν γέγονε, τὰ δὲ ἔσται, καθάπερ δίκαιόν ἐστι γίνεσθαι. ἵνα δὲ καὶ Φίλιππος εἰδῇ, διότι τὴν χάριν ταύτην ἡ σύγκλητος Δημητρίῳ δίδωσιν, ἐξαποστελεῖν ἔφη πρεσβευτὰς ἐποψομένους, εἰ γίνεται πάντα κατὰ τὴν τῆς συγκλήτου βούλησιν, ἅμα δὲ διασαφήσοντας τῷ βασιλεῖ, διότι τῆς συμπεριφορᾶς τυγχάνει ταύτης διὰ Δημήτριον. Καὶ ταῦτα μὲν τοιαύτης ἔτυχε διεξαγωγῆς· μετὰ δὲ τούτους εἰσῆλθον οἱ παρ’ Εὐμένους πρέσβεις περί τε τῆς βοηθείας τῆς ἀποσταλείσης ὑπὸ τοῦ Φιλίππου τῷ Προυσίᾳ κατηγορῆσαι καὶ περὶ τῶν ἐπὶ Θρᾴκης τόπων, φάσκοντες οὐδ’ ἔτι καὶ νῦν αὐτὸν ἐξαγηοχέναι τὰς φρουρὰς ἐκ τῶν πόλεων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ Φιλοκλέους ὑπὲρ τούτων βουληθέντος ἀπολογεῖσθαι διὰ τὸ καὶ πρὸς τὸν Προυσίαν πεπρεσβευκέναι καὶ τότε περὶ τούτων ἐξαπεστάλθαι πρὸς τὴν σύγκλητον ὑπὸ τοῦ Φιλίππου, βραχύν τινα χρόνον ἡ σύγκλητος ἐπιδεξαμένη τοὺς λόγους ἔδωκεν ἀπόκρισιν, διότι τῶν ἐπὶ Θρᾴκης τόπων, ἐὰν μὴ καταλάβωσιν οἱ πρεσβευταὶ πάντα διῳκημένα κατὰ τὴν τῆς συγκλήτου γνώμην καὶ πάσας τὰς πόλεις εἰς τὴν Εὐμένους πίστιν ἐγκεχειρισμένας, οὐκ ἔτι δυνήσεται φέρειν οὐδὲ καρτερεῖν παρακρουομένη περὶ τούτων. Καὶ τῆς μὲν Φιλίππου καὶ Ῥωμαίων παρατριβῆς ἐπὶ πολὺ προβαινούσης ἐπίστασις ἐγενήθη κατὰ τὸ παρὸν διὰ τὴν τοῦ Δημητρίου παρουσίαν· πρὸς μέντοι γε τὴν καθόλου τῆς οἰκίας ἀτυχίαν οὐ μικρὰ συνέβη τὴν εἰς τὴν Ῥώμην τοῦ νεανίσκου πρεσβείαν συμβαλέσθαι. ἥ τε γὰρ σύγκλητος ἀπερεισαμένη τὴν χάριν ἐπὶ τὸν Δημήτριον ἐμετεώρισε μὲν τὸ μειράκιον, ἐλύπησε δὲ καὶ τὸν Περσέα καὶ τὸν Φίλιππον ἰσχυρῶς τῷ δοκεῖν μὴ δι’ αὐτοὺς ἀλλὰ διὰ Δημήτριον τυγχάνειν τῆς παρὰ Ῥωμαίων φιλανθρωπίας· ὅ τε Τίτος ἐκκαλεσάμενος τὸ μειράκιον καὶ πρσβιβάσας εἰς λόγους ἀπορρήτους οὐκ ὀλίγα συνεβάλετο πρὸς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τόν τε γὰρ νεανίσκον ἐψυχαγώγησεν, ὡς αὐτίκα μάλα συγκατασκευασόντων αὐτῷ Ῥωμαίων τὴν βασιλείαν, τούς τε περὶ τὸν Φίλιππον ἠρέθισε γράψας ἐξ αὐτῆς τὸν Δημήτριον ἀποστέλλειν πάλιν εἰς τὴν Ῥώμην μετὰ τῶν φίλων ὡς πλείστων καὶ χρησιμωτάτων. ταύταις γὰρ ταῖς ἀφορμαῖς χρησάμενος ὁ Περσεὺς μετ’ ὀλίγον ἔπεισε τὸν πατέρα συγκαταθέσθαι τῷ Δημητρίου θανάτῳ. Περὶ μὲν οὖν τούτων, ὡς ἐχειρίσθη τὰ κατὰ μέρος, ἐν τοῖς ἑξῆς δηλώσομεν. ἐπὶ δὲ τούτοις εἰσεκλήθησαν οἱ παρὰ τῶν Λακεδαιμονίων πρέσβεις. τούτων δ’ ἦσαν διαφοραὶ δ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν γὰρ περὶ Λύσιν ἥκοντες τῶν ἀρχαίων φυγάδων ἐπρέσβευον φάσκοντες δεῖν ἔχειν αὐτοὺς πάσας τὰς κτήσεις ἀφ’ ὧν ἐξ ἀρχῆς ἔφυγον, οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀρέα καὶ τὸν Ἀλκιβιάδην, ἐφ’ ᾧ ταλαντιαίαν λαβόντες κτῆσιν ἐκ τῶν ἰδίων τὰ λοιπὰ διαδοῦναι τοῖς ἀξίοις τῆς πολιτείας, Σήριππος δ’ ἐπρέσβευε περὶ τοῦ μένειν τὴν ὑποκειμένην κατάστασιν, ἣν ἔχοντές ποτε συνεπολιτεύοντο μετὰ τῶν Ἀχαιῶν, ἀπὸ δὲ τῶν τεθανατωμένων καὶ τῶν ἐκπεπτωκότων κατὰ τὰ τῶν Ἀχαιῶν δόγματα παρῆσαν οἱ περὶ Χαίρωνα κάθοδον αὑτοῖς ἀξιοῦντες συγχωρηθῆναι καὶ τὴν πολιτείαν ἀποκατασταθῆναι τοιαύτην ἐπορεύοντο πρὸς τοὺς Ἀχαιοὺς οἰκείους ταῖς ἰδίαις ὑποθέσεσι λόγους, οὐ δυναμένη διευκρινεῖν ἡ σύγκλητος τὰς κατὰ μέρος διαφορὰς προεχειρίσατο τρεῖς ἄνδρας τοὺς καὶ πρότερον ἤδη πεπρεσβευκότας περὶ τούτων εἰς τὴν Πελοπόννησον· οὗτοι δ’ ἦσαν Τίτος Κόιντος, Καικίλιος .
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐφ’ οἷς γενομένων λόγων πλειόνων, ὑπὲρ μὲν τοῦ καταπορεύεσθαι τοὺς καταπεφευγότας καὶ τεθανατωμένους καὶ περὶ τοῦ μένειν τὴν πόλιν μετὰ τῶν Ἀχαιῶν ἐγένετο πᾶσι σύμφωνον, περὶ δὲ τῶν κτήσεων, πότερον δεῖ τὸ τάλαντον εἴς τε γὰρ τοὺς φυγάδας ἐκ τῶν ἰδίων ἐκλέξασθαι, περὶ τούτων διημφισβήτουν πρὸς ἀλλήλους. ἵνα δὲ μὴ πάλιν ἐξ ἀκεραίου περὶ πάντων ἀντιλέγοιεν, ἔγγραπτον ὑπὲρ τῶν ὁμολογουμένων ἐφ’ ὃ πάντες ἐπεβάλοντο τὰς ἰδίας σφραγῖδας. οἱ δὲ περὶ τὸν Τίτον βουλόμενοι καὶ τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς τὴν ὁμολογίαν ἐμπλέξαι προσεκαλέσαντο τοὺς περὶ Ξέναρχον· οὗτοι γὰρ ἐπρέσβευον τότε παρὰ τῶν Ἀχαιῶν, ἅμα μὲν ἀνανεούμενοι τὴν συμμαχίαν, ἅμα δὲ τῇ τῶν Λακεδαιμονίων διαφορᾷ προσεδρεύοντες. καὶ παρὰ τὴν προσδοκίαν ἐρωτώμενοι περὶ τῶν γραφομένων, εἰ συνευδοκοῦσιν, οὐκ οἶδ’ ὅπως εἰς ἀπορίαν ἐνέπεσον· δυσηρεστοῦντο μὲν γὰρ τῇ καθόδῳ τῶν φυγάδων καὶ τῶν τεθανατωμένων διὰ τὸ γίνεσθαι παρὰ τὰ τῶν Ἀχαιῶν δόγματα καὶ παρὰ τὴν στήλην, εὐδοκοῦντο δὲ τοῖς ὅλοις τῷ γράφεσθαι, διότι [δεῖ] τὴν πόλιν τῶν Λακεδαιμονίων πολιτεύειν μετὰ τῶν Ἀχαιῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ πέρας τὰ μὲν ἀπορούμενοι τὰ δὲ καταπληττόμενοι τοὺς ἄνδρας ἐπεβάλοντο τὴν σφραγῖδα. ἡ δὲ σύγκλητος προχειρισαμένη Κόιντον Μάρκιον πρεσβευτὴν ἐξαπέστελλεν ἐπί τε τὰ κατὰ Μακεδονίαν καὶ τὰ κατὰ Πελοπόννησον. 39. Ὅτι Δεινοκράτης ὁ Μεσσήνιος παραγενόμενος εἰς τὴν Ῥώμην πρεσβευτὴς καὶ καταλαβὼν τὸν Τίτον πρεσβευτὴν καθεσταμένον ὑπὸ τῆς συγκλήτου πρός τε Προυσίαν καὶ τὸν Σέλευκον, περιχαρὴς ἐγενήθη νομίζων τὸν Τίτον διά τε τὴν πρὸς αὐτὸν φιλίαν (ἐγεγόνει γὰρ αὐτῷ συνήθης κατὰ τὸν Λακωνικὸν πόλεμον) καὶ διὰ τὴν πρὸς τὸν Φιλοποίμενα διαφορὰν παραγενόμενον εἰς τὴν Ἑλλάδα χειριεῖν τὰ κατὰ τὴν Μεσσήνην πάντα κατὰ τὴν αὑτοῦ προαίρεσιν. διὸ καὶ παρεὶς τἄλλα προσεκαρτέρει τῷ Τίτῳ καὶ πάσας εἰς τοῦτον ἀπηρείσατο τὰς ἐλπίδας. καὶ ὁ Δεινοκράτης παρῆν μετὰ τοῦ Τίτου εἰς τὴν Ἑλλάδα πεπεισμένος ἐξ ἐφόδου τὰ κατὰ τὴν Μεσσήνην χειρισθήσεσθαι κατὰ τὴν αὑτοῦ βούλησιν, οἱ δὲ περὶ τὸν Φιλοποίμενα σαφῶς ἐπεγνωκότες, ὅτι περὶ τῶν Ἑλληνικῶν ὁ Τίτος οὐδεμίαν ἐντολὴν ἔχει παρὰ τῆς συγκλήτου, τὴν ἡσυχίαν εἶχον καραδοκοῦντες αὐτοῦ τὴν παρουσίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ δὲ καταπλεύσας εἰς Ναύπακτον ἔγραφε τῷ στρατηγῷ καὶ τοῖς δημιουργοῖς τῶν Ἀχαιῶν κελεύων συνάγειν τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς ἐκκλησίαν, ἀντέγραψαν αὐτῷ διότι ποιήσουσιν, ἂν γράψῃ περὶ τίνων βούλεται διαλεχθῆναι τοῖς Ἀχαιοῖς· τοὺς γὰρ νόμους ταῦτα τοῖς ἄρχουσιν ἐπιτάττειν. τοῦ δὲ μὴ τολμῶντος γράφειν, αἱ μὲν τοῦ Δεινοκράτους ἐλπίδες καὶ τῶν ἀρχαίων λεγομένων φυγάδων, τότε δὲ προσφάτως ἐκ τῆς Λακεδαίμονος ἐκπεπτωκότων, καὶ συλλήβδην ἡ τοῦ Τίτου παρουσία καὶ προσδοκία τοῦτον τὸν τρόπον διέπεσεν. 40. Ὅτι κατὰ τοὺς αὐτοὺς καιροὺς ἐξαπεστάλησαν ὑπὸ τῶν ἐκ Λακεδαίμονος φυγάδων πρέσβεις εἰς τὴν Ῥώμην, ἐν οἷς ἦν Ἀρκεσίλαος καὶ Ἀγησίπολις, ὃς ἔτι παῖς ὢν ἐγενήθη βασιλεὺς ἐν τῇ Σπάρτῃ. τούτους μὲν οὖν λῃσταί τινες περιπεσόντες ἐν τῷ πελάγει διέφθειραν, οἱ δὲ μετὰ τούτων κατασταθέντες διεκομίσθησαν εἰς τὴν Ῥώμην. 41.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τοῦ Δημητρίου παραγενηθέντος ἐκ τῆς Ῥώμης εἰς τὴν Μακεδονίαν καὶ κομίζοντος τὰς ἀποκρίσεις, ἐν αἷς οἱ Ῥωμαῖοι πᾶσαν τὴν ἐξ αὑτῶν χάριν καὶ πίστιν εἰς τὸν Δημήτριον ἀπηρείδοντο καὶ διὰ τοῦτον ἔφασαν πάντα πεποιηκέναι καὶ ποιήσειν, οἱ μὲν Μακεδόνες ἀπεδέχοντο τὸν Δημήτριον μεγάλων ὑπολαμβάνοντες ἀπολελύσθαι φόβων καὶ κινδύνων (προσεδόκων γὰρ ὅσον οὔπω τὸν ἀπὸ Ῥωμαίων πόλεμον ἐπ’ αὐτοὺς ἥξειν διὰ τὰς τοῦ Φιλίππου παρατριβάς), ὁ δὲ Φίλιππος καὶ Περσεὺς οὐχ ἡδέως ἑώρων τὸ γινόμενον, οὐδ’ ἤρεσεν αὐτοῖς τὸ δοκεῖν τοὺς Ῥωμαίους αὐτῶν μὲν μηθένα λόγον ποιεῖσθαι, τῷ δὲ Δημητρίῳ πᾶσαν ἀνατιθέναι τὴν ἐξ αὐτῶν χάριν. οὐ μὴν [ἀλλ’] ὁ μὲν Φίλιππος ἐπεκρύπτετο τὴν ἐπὶ τούτοις δυσαρέστησιν, ὁ δὲ Περσεὺς οὐ μόνον ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους εὐνοίᾳ παρὰ πολὺ τἀδελφοῦ λειπόμενος, ἀλλὰ καὶ περὶ τἄλλα πάντα καθυστερῶν καὶ τῇ φύσει καὶ τῇ κατασκευῇ, δυσχερῶς ἔφερεν, τὸ δὲ συνέχον ἐδεδίει περὶ τῆς ἀρχῆς, μὴ πρεσβύτερος ὢν ἐξωσθῇ διὰ τὰς προειρημένας αἰτίας. διὸ τούς τε φίλους ἔφθειρε τοὺς τοῦ Δημητρίου. 42.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸ δεύτερον ἔτος ἡ σύγκλητος, παραγενομένων πρέσβεων παρὰ Εὐμένους καὶ Φαρνάκου καὶ παρὰ τοῦ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνους, ἔτι δὲ παρὰ τῶν ἐκ τῆς Λακεδαίμονος ἐκπεπτωκότων καὶ παρὰ τῶν κατεχόντων τὴν πόλιν, ἐχρημάτισε τούτοις· ἧκον δὲ καὶ Ῥόδιοι πρεσβεύοντες ὑπὲρ τῆς Σινωπέων ἀτυχίας. τούτοις μὲν οὖν καὶ τοῖς παρ’ Εὐμένους καὶ Φαρνάκου πρεσβεύουσιν ἡ σύγκλητος ἀπεκρίθη, διότι πέμψει πρεσβευτὰς τοὺς ἐπισκεψομένους περί τε Σινωπέων καὶ περὶ τῶν τοῖς βασιλεῦσιν ἀμφισβητουμένων. τοῦ δὲ Κοί̈ντου Μαρκίου προσφάτως ἐκ τῆς Ἑλλάδος παραγεγονότος καὶ περί τε τῶν ἐν Μακεδονίᾳ καὶ περὶ τῶν ἐν Πελοποννήσῳ διασεσαφηκότος, οὐκ ἔτι πολλῶν προσεδεήθη λόγων ἡ σύγκλητος, ἀλλ’ εἰσκαλεσαμένη καὶ τοὺς ἀπὸ Πελοποννήσου καὶ Μακεδονίας πρεσβεύοντας διήκουσε μὲν τῶν λόγων, τάς γε μὴν ἀποκρίσεις ἔδωκε καὶ τὴν διάληψιν ἐποιήσατο τῶν πραγμάτων οὐ πρὸς τοὺς τῶν πρεσβευτῶν λόγους, ἀλλὰ πρὸς τὴν ἀποπρεσβείαν ἁρμοσαμένη τοῦ Μαρκίου. ὃς ὑπὲρ μὲν τοῦ Φιλίππου τοῦ βασιλέως ἀπηγγέλκει, διότι πεποίηκε μὲν τὰ προσταττόμενα, πεποίηκε δὲ τὰ πάντα βαρυνόμενος, καὶ ὅτι λαβὼν καιρὸν πᾶν τι ποιήσει κατὰ Ῥωμαίων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ τοῖς μὲν παρὰ τοῦ Φιλίππου πρεσβευταῖς τοιαύτην ἔδωκε τὴν ἀπόκρισιν, δι’ ἧς ἐπὶ μὲν τοῖς γεγονόσιν ἐπῄνει τὸν Φίλιππον, εἰς δὲ τὸ λοιπὸν ᾤετο δεῖν προσέχειν αὐτόν, ἵνα μηδὲν ὑπεναντίον φαίνηται πράττων Ῥωμαίοις. περὶ δὲ τῶν κατὰ Πελοπόννησον ὁ Μάρκιος τοιαύτην ἐπεποίητο τὴν ἀπαγγελίαν, διότι, τῶν Ἀχαιῶν οὐ βουλομένων ἀναφέρειν οὐδὲν ἐπὶ τὴν σύγκλητον, ἀλλὰ φρονηματιζομένων καὶ πάντα δι’ ἑαυτῶν πράττειν ἐπιβαλλομένων, ἐὰν παρακούσωσι μόνον αὐτῶν κατὰ τὸ παρὸν καὶ βραχεῖαν ἔμφασιν ποιήσωσι δυσαρεστήσεως, ταχέως ἡ Λακεδαιμόνων τῇ Μεσσήνῃ συμφρονήσει. τούτου δὲ γενομένου μετὰ μεγάλης χάριτος ἥξειν τοὺς Ἀχαιοὺς ἔφη καταπεφευγότας ἐπὶ Ῥωμαίους. διὸ τοῖς μὲν ἐκ τῆς Λακεδαίμονος ἀπεκρίθησαν τοῖς περὶ Σήριππον βουλόμενοι μετέωρον ἐᾶσαι τὴν πόλιν, διότι πάντα πεποιήκασιν αὐτοῖς τὰ δυνατά, κατὰ δὲ τὸ παρὸν οὐ νομίζουσιν εἶναι τοῦτο τὸ πρᾶγμα πρὸς αὑτούς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ Ἀχαιῶν παρακαλούντων, εἰ μὲν δυνατόν ἐστιν, βοήθειαν αὐτοῖς πέμψαι κατὰ τὴν συμμαχίαν ἐπὶ τοὺς Μεσσηνίους, εἰ δὲ μή, προνοηθῆναι, ἵνα μηθεὶς τῶν ἐξ Ἰταλίας μήθ’ ὅπλα μήτε σῖτον εἰς τὴν Μεςσήνην εἰσαγάγῃ, τούτων μὲν οὐδενὶ προσεῖχον, ἀπεκρίθησαν δὲ διότι οὐδ’ ἂν ὁ Λακεδαιμονίων ἢ Κορινθίων ἢ Ἀργείων ἀφίστηται δῆμος, οὐ δεήσει τοὺς Ἀχαιοὺς θαυμάζειν, ἐὰν μὴ πρὸς αὑτοὺς ἡγῶνται. ταύτην δὲ τὴν ἀπόκρισιν ἐκθέμενοι κηρύγματος ἔχουσαν διάθεσιν τοῖς βουλομένοις ἕνεκεν Ῥωμαίων ἀφίστασθαι τῆς τῶν Ἀχαιῶν πολιτείας λοιπὸν τοὺς πρεσβευτὰς παρακατεῖχον, καραδοκοῦντες τὰ κατὰ τὴν Μεσσήνην, πῶς προχωρήσει τοῖς Ἀχαιοῖς. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἰταλίαν ἐν τούτοις ἦν. 43. Ὅτι ὁ Λυκόρτας ὁ τῶν Ἀχαιῶν στρατηγὸς τοὺς Μεσσηνίους καταπληξάμενος τῷ πολέμῳ. πάλαι μὲν οἱ Μεσσήνιοι καταπεπληγμένοι τὸν πρὸ τοῦ χρόνον τοὺς προεστῶτας, τότε μόλις ἐθάρρησάν τινες αὐτῶν φωνὴν ἀφιέναι πιστεύσαντες τῇ τῶν πολεμίων ἐφεδρείᾳ καὶ λέγειν, ὅτι δεῖ πρεσβεύειν ὑπὲρ διαλύσεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν οὖν περὶ τὸν Δεινοκράτην οὐκ ἔτι δυνάμενοι πρὸς τὸ πλῆθος ἀντοφθαλμεῖν διὰ τὸ περιέχεσθαι τοῖς πράγμασιν εἴξαντες ἀνεχώρησαν εἰς τὰς ἰδίας οἰκήσεις· οἱ δὲ πολλοὶ παρακληθέντες ὑπό τε τῶν πρεσβυτέρων καὶ μάλιστα τῶν ἐκ Βοιωτίας πρεσβευτῶν, οἳ πρότερον ἤδη παραγεγονότες ἐπὶ τὰς διαλύσεις, Ἐπαινετὸς καὶ Ἀπολλόδωρος, εὐκαίρως τότε παρέτυχον ἐν τῇ Μεσσήνῃ, ταχέως ἐπακολουθήσαντες ἐπὶ τὰς διαλύσεις οἱ Μεσσήνιοι κατέστησαν πρεσβευτὰς καὶ τούτους ἐξέπεμψαν δεόμενοι τυχεῖν συγγνώμης ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις. ὁ δὲ στρατηγὸς τῶν Ἀχαιῶν παραλαβὼν τοὺς συνάρχοντας καὶ διακούσας τῶν παραγεγονότων μίαν ἔφη Μεσσηνίοις πρὸς τὸ ἔθνος εἶναι διάλυσιν, ἐὰν μὲν τοὺς αἰτίους τῆς ἀποστάσεως καὶ τῆς Φιλοποίμενος ἀναιρέσεως ἤδη παραδῶσιν αὑτῷ, περὶ δὲ τῶν ἄλλων ἁπάντων ἐπιτροπὴν δῶσι τοῖς Ἀχαιοῖς, εἰς δὲ τὴν ἄκραν ἐκδέξωνται παραχρῆμα φυλακήν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀναγγελθέντων δὲ τούτων εἰς τοὺς ὄχλους, οἱ μὲν πάλαι πικρῶς διακείμενοι πρὸς τοὺς αἰτίους τοῦ πολέμου πρόθυμοι τούτους ἦσαν ἐκδιδόναι καὶ συλλαμβάνειν, οἱ δὲ πεπεισμένοι μηδὲν πείσεσθαι δεινὸν ὑπὸ τῶν Ἀχαιῶν ἑτοίμως συγκατέβαινον εἰς τὴν ὑπὲρ τῶν ὅλων ἐπιτροπήν. τὸ δὲ συνέχον, οὐκ ἔχοντες αἵρεσιν περὶ τῶν παρόντων ὁμοθυμαδὸν ἐδέξαντο τὰ προτεινόμενα. τὴν μὲν οὖν ἄκραν εὐθέως παραλαβὼν ὁ στρατηγὸς τοὺς πελταστὰς εἰς αὐτὴν παρήγαγεν, μετὰ δὲ ταῦτα προσλαβὼν τοὺς ἐπιτηδείους ἐκ τοῦ στρατοπέδου παρῆλθεν εἰς τὴν πόλιν καὶ συναγαγὼν τοὺς ὄχλους παρεκάλεσε τὰ πρέποντα τοῖς ἐνεστῶσι καιροῖς, ἐπαγγελλόμενος ἀμεταμέλητον αὐτοῖς ἔσεσθαι τὴν πίστιν. τῆς μὲν οὖν ὑπὲρ τῶν ὅλων διαλήψεως τὴν ἀναφορὰν ἐπὶ τὸ ἔθνος ἐποιήσατο (καὶ γὰρ ὥσπερ ἐπίτηδες συνέβαινε τότε πάλιν συνάγεσθαι τοὺς Ἀχαιοὺς εἰς Μεγάλην πόλιν ἐπὶ τὴν δευτέραν σύνοδον), τῶν δὲ ἐν ταῖς αἰτίαις ὅσοι μὲν μετέσχον τοῦ παρ’ αὐτὸν τὸν καιρὸν ἐπανελέσθαι τὸν Φιλοποίμενα, τούτοις ἐπέταξε παραχρῆμα πάντας αὐτοὺς ἐξάγειν ἐκ τοῦ ζῆν. 44.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι οἱ Μεσσήνιοι διὰ τὴν αὑτῶν ἄγνοιαν εἰς τὴν ἐσχάτην παραγενόμενοι διάθεσιν ἀποκατέστησαν εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς κατάστασιν τῆς συμπολιτείας διὰ τὴν Λυκόρτα καὶ τῶν Ἀχαιῶν μεγαλοψυχίαν. ἡ δ’ Ἀβία καὶ Θουρία καὶ Φαραὶ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἀπὸ μὲν τῆς Μεσσήνης ἐχωρίσθησαν, ἰδίᾳ [δὲ] θέμεναι στήλην ἑκάστη μετεῖχε τῆς κοινῆς συμπολιτείας. Ῥωμαῖοι δὲ πυθόμενοι κατὰ λόγον κεχωρηκέναι τοῖς Ἀχαιοῖς τὰ κατὰ τὴν Μεςσήνην, οὐδένα λόγον ποιησάμενοι τῆς πρότερον ἀποφάσεως ἄλλην ἔδωκαν τοῖς αὐτοῖς πρεσβευταῖς ἀπόκρισιν, διασαφοῦντες ὅτι πρόνοιαν πεποίηνται τοῦ μηθένα τῶν ἐξ Ἰταλίας μήθ’ ὅπλα μήτε σῖτον εἰσάγειν εἰς τὴν Μεσσήνην. ἐξ οὗ καταφανεῖς ἅπασιν ἐγενήθησαν ὅτι τοσοῦτον ἀπέχουσι τοῦ τὰ μὴ λίαν ἀναγκαῖα τῶν ἐκτὸς πραγμάτων ἀποτρίβεσθαι καὶ παρορᾶν, ὡς τοὐναντίον καὶ δυσχεραίνουσιν ἐπὶ τῷ μὴ πάντων τὴν ἀναφορὰν ἐφ’ ἑαυτοὺς γίνεσθαι καὶ πάντα πράττεσθαι μετὰ τῆς αὑτῶν γνώμης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰς δὲ τὴν Λακεδαίμονα παραγενομένων τῶν πρεσβευτῶν ἐκ τῆς Ῥώμης καὶ κομιζόντων τὴν ἀπόκρισιν, εὐθέως ὁ στρατηγὸς τῶν Ἀχαιῶν μετὰ τὸ συντελέσαι τὰ κατὰ τὴν Μεσσήνην συνῆγε τοὺς πολλοὺς εἰς τὴν τῶν Σικυωνίων πόλιν, ἀθροισθέντων δὲ τῶν Ἀχαιῶν [ἀν]- εδίδου διαβούλιον ὑπὲρ τοῦ προσλαβέσθαι [τὴν Σπάρτην] εἰς τὴν συμπολιτείαν φάσκων Ῥωμαίους μὲν ἀποτρίβεσθαι τὴν πρότερον αὐτοῖς δοθεῖσαν ἐπιτροπὴν ὑπὲρ τῆς πόλεως ταύτης (ἀποκεκρίσθαι γὰρ αὐτοὺς νῦν μηθὲν εἶναι τῶν κατὰ Λακεδαίμονα πραγμάτων εἰς αὑτούς), τοὺς δὲ κυριεύοντας τῆς Σπάρτης κατὰ τὸ παρὸν βούλεσθαι σφίσι μετέχειν τῆς συμπολιτείας. διὸ παρεκάλει προσδέχεσθαι τὴν πόλιν· εἶναι γὰρ τοῦτο κατὰ β τρόπους συμφέρον, καθ’ ἕνα μὲν ὅτι τούτους [μέλλουσι] προσλήψεσθαι τοὺς διατετηρηκότας τὴν πρὸς τὸ ἔθνος πίστιν, καθ’ ἕτερον δὲ διότι τῶν ἀρχαίων φυγάδων τοὺς ἀχαρίστως καὶ ἀσεβῶς ἀνεστραμμένους εἰς αὑτοὺς οὐχ ἕξουσι κοινωνοὺς τῆς πολιτείας, ἀλλ’ ἑτέρων αὐτοὺς ἐκκεκλεικότων τῆς πόλεως, βεβαιώσαντες τὰς ἐκείνων προαιρέσεις ἅμα τὴν ἁρμόζουσαν αὐτοῖς χάριν ἀποδώσουσι μετὰ τῆς τῶν θεῶν προνοίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ μὲν οὖν Λυκόρτας ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα λέγων παρεκάλει τοὺς Ἀχαιοὺς προσδέξασθαι τὴν πόλιν· ὁ δὲ Διοφάνης καί τινες ἕτεροι βοηθεῖν ἐπειρῶντο τοῖς φυγάσι καὶ παρεκάλουν τοὺς Ἀχαιοὺς μὴ συνεπιθέσθαι τοῖς ἐκπεπτωκόσιν, μηδὲ δι’ ὀλίγους ἀνθρώπους συνεπισχῦσαι τοῖς ἀσεβῶς καὶ παρανόμως αὐτοὺς ἐκ τῆς πατρίδος ἐκβεβληκόσιν. τοιαῦτα μὲν ἦν τὰ ῥηθέντα παρ’ ἑκατέρων· οἱ δ’ Ἀχαιοὶ διακούσαντες ἀμφοτέρων ἔκριναν προσλαβέσθαι τὴν πόλιν, καὶ μετὰ ταῦτα στήλης προγραφείσης συνεπολιτεύετο μετὰ τῶν Ἀχαιῶν ἡ Σπάρτη, προσδεξαμένων τῶν ἐν τῇ πόλει τούτους τῶν ἀρχαίων φυγάδων, ὅσοι μηδὲν ἐδόκουν ἄγνωμον πεποιηκέναι κατὰ τοῦ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνους. οἱ δ’ Ἀχαιοὶ ταῦτα κυρώσαντες πρεσβευτὰς ἀπέστειλαν εἰς τὴν Ῥώμην τοὺς περὶ Βίππον τὸν Ἀργεῖον διασαφήσοντας τῇ συγκλήτῳ περὶ πάντων. ὁμοίως δὲ καὶ Λακεδαιμόνιοι τοὺς περὶ Χαίρωνα κατέστησαν. ἐξαπέστειλαν δὲ καὶ οἱ φυγάδες [τοὺς περὶ] Κλῆτιν Διακτόριον τοὺς καταστησομένους ἐν τῇ συγκλήτῳ πρὸς τοὺς παρὰ τῶν Ἀχαιῶν πρεσβευτάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Εἰς δὲ τὴν Ῥώμην παραγεγονότων τῶν πρεσβευτῶν παρά τε τῶν ἐκ Λακεδαίμονος φυγάδων [καὶ] παρὰ τῶν Ἀχαιῶν, ἅμα δὲ καὶ τῶν παρ’ Εὐμένους καὶ παρ’ Ἀριαράθου τοῦ βασιλέως ἡκόντων καὶ τῶν παρὰ Φαρνάκου, τούτοις πρῶτον ἐχρημάτισεν ἡ σύγκλητος. Βραχεῖ δὲ χρόνῳ πρότερον ἀνηγγελκότων τῶν περὶ τὸν Μάρκον πρεσβευτῶν, οὓς ἀπεστάλκεισαν ἐπὶ τὸν Εὐμένει καὶ Φαρνάκῃ συνεστηκότα πόλεμον, καὶ διασεσαφηκότων περί τε τῆς Εὐμένους μετριότητος ἐν πᾶσι καὶ περὶ τῆς Φαρνάκου πλεονεξίας καὶ καθόλου τῆς ὑπερηφανίας, οὐκ ἔτι πολλῶν προσεδεήθη λόγων ἡ σύγκλητος διακούσασα τῶν παραγεγονότων, ἀπεκρίθη δὲ διότι πάλιν πέμψει πρεσβευτὰς τοὺς φιλοτιμότερον ἐπισκεψομένους ὑπὲρ τῶν διαφερόντων [τοῖς] προειρημένοις. μετὰ δὲ ταῦτα τῶν ἐκ τῆς Λακεδαίμονος φυγάδων εἰσπορευθέντων καὶ τῶν ἐκ τῆς πόλεως ἅμα τούτοις, ἐπὶ πολὺ διακούσασα τοῖς μὲν ἐκ τῆς πόλεως οὐδὲν ἐπετίμησε περὶ τῶν γεγονότων, τοῖς δὲ φυγάσιν ἐπηγγείλατο γράψειν πρὸς τοὺς Ἀχαιοὺς περὶ τοῦ κατελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν οἰκείαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δέ τινας ἡμέρας εἰσπορευθέντων [τῶν] περὶ Βίππον τὸν Ἀργεῖον, οὓς ἀπεστάλκει τὸ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνος, καὶ διασαφούντων περὶ τῆς Μεσσηνίων ἀποκαταστάσεως, οὐθενὶ δυσαρεστήσασα περὶ τῶν οἰκονομουμένων ἡ σύγκλητος ἀπεδέξατο φιλανθρώπως τοὺς πρεσβευτάς. 45. Ὅτι κατὰ τὴν Πελοπόννησον παραγενομένων ἐκ Ῥώμης τῶν ἐκ τῆς Λακεδαίμονος φυγάδων καὶ κομιζόντων παρὰ τῆς συγκλήτου γράμματα τοῖς Ἀχαιοῖς ὑπὲρ τοῦ προνοηθῆναι ὑπὲρ τῆς αὑτῶν καθόδου καὶ σωτηρίας εἰς τὴν οἰκείαν, ἔδοξε τοῖς Ἀχαιοῖς ὑπερθέσθαι τὸ διαβούλιον, ἕως ἂν οἱ παρ’ αὐτῶν ἔλθωσι πρεσβευταί. ταῦτα δὲ τοῖς φυγάσιν ἀποκριθέντες συνέθεντο τὴν πρὸς Μεσσηνίους στήλην συγχωρήσαντες αὐτοῖς πρὸς τοῖς ἄλλοις φιλανθρώποις καὶ τριῶν ἐτῶν ἀτέλειαν, ὥστε τὴν τῆς χώρας καταφθορὰν μηδὲν ἧττον βλάψαι τοὺς Ἀχαιοὺς ἢ Μεσσηνίους. τῶν δὲ περὶ τὸν Βίππον παραγενομένων ἐκ τῆς Ῥώμης καὶ διασαφούντων γραφῆναι τὰ γράμματα περὶ τῶν φυγάδων οὐ διὰ τὴν τῆς συγκλήτου σπουδήν, ἀλλὰ διὰ τὴν τῶν φυγάδων φιλοτιμίαν, ἔδοξε τοῖς Ἀχαιοῖς μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων. 46.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι γενομένων συνθηκῶν πρὸς ἀλλήλους Φαρνάκου καὶ Ἀττάλου καὶ τῶν λοιπῶν, ἅπαντες μετὰ τῶν οἰκείων δυνάμεων ἀνεχώρησαν εἰς τὴν οἰκείαν. Εὐμένης δὲ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἀπολελυμένος τῆς ἀρρωστίας καὶ διατρίβων ἐν Περγάμῳ, παραγενομένου τἀδελφοῦ καὶ διασαφοῦντος περὶ τῶν ᾠκονομημένων, εὐδοκήσας τοῖς γεγονόσι προέθετο πέμπειν τοὺς ἀδελφοὺς ἅπαντας εἰς τὴν Ῥώμην, ἅμα μὲν ἐλπίζων πέρας ἐπιθήσειν τῷ πρὸς τὸν Φαρνάκην πολέμῳ διὰ τῆς τούτων πρεσβείας, ἅμα δὲ συστῆσαι σπουδάζων τοὺς ἀδελφοὺς τοῖς τε ἰδίᾳ φίλοις καὶ ξένοις ὑπάρχουσιν αὐτῶν ἐν τῇ Ῥώμῃ καὶ τῇ συγκλήτῳ κατὰ κοινόν. προθύμων δὲ καὶ τῶν περὶ τὸν Ἄτταλον ὑπαρχόντων ἐγένοντο περὶ τὴν ἐκδημίαν. καὶ τούτων παραγενομένων εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ κατ’ ἰδίαν μὲν πάντες ἀπεδέχοντο τοὺς νεανίσκους φιλανθρώπως ἅτε συνήθειαν ἐσχηκότες ἐν ταῖς περὶ τὴν Ἀσίαν στρατείαις, ἔτι δὲ μεγαλομερέστερον ἡ σύγκλητος ἀπεδέξατο τὴν παρουσίαν αὐτῶν· καὶ γὰρ ξένια καὶ παροχὰς τὰς μεγίστας ἐξέθηκεν αὐτοῖς καὶ πρὸς τὴν ἔντευξιν καλῶς ἀπήντησεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ περὶ τὸν Ἄτταλον εἰσελθόντες εἰς τὴν σύγκλητον τά τε προϋπάρχοντα φιλάνθρωπα διὰ πλειόνων λόγων ἀνενεώσαντο, καὶ τοῦ Φαρνάκου κατηγορήσαντες παρεκάλουν ἐπιστροφήν τινα ποιήσασθαι, δι’ ἧς τεύξεται τῆς ἁρμοζούσης δίκης. ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα φιλανθρώπως ἀπεκρίθη, διότι πέμψει πρεσβευτὰς τοὺς κατὰ πάντα τρόπον λύσοντας τὸν πόλεμον. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἰταλίαν οὕτως εἶχεν. 47. Ὅτι περὶ τοὺς αὐτοὺς καιροὺς Πτολεμαῖος ὁ βασιλεὺς βουλόμενος ἐμπλέκεσθαι τῷ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνει διεπέμψατο πρεσβευτὴν ἐπαγγελλόμενος δεκαναί̈αν δώσειν ἐντελῆ πεντηκοντηρικῶν πλοίων. οἱ δ’ Ἀχαιοὶ καὶ διὰ τὸ δοκεῖν τὴν δωρεὰν ἀξίαν εἶναι χάριτος ἀσμένως ἀπεδέξαντο τὴν ἐπαγγελίαν· δοκεῖ γὰρ ἡ δαπάνη οὐ πολὺ λείπειν τῶν δέκα ταλάντων. ταῦτα δὲ βουλευσάμενοι προεχειρίσαντο πρεσβευτὰς Λυκόρταν καὶ Πολύβιον καὶ σὺν τούτοις Ἄρατον υἱὸν Ἀράτου τοῦ Σικυωνίου, τοὺς ἅμα μὲν εὐχαριστήσοντας τῷ βασιλεῖ περί τε τῶν ὅπλων, ὧν πρότερον ἀπέστειλε, καὶ τοῦ νομίσματος, ἅμα δὲ παραληψομένους τὰ πλοῖα καὶ πρόνοιαν ποιησομένους περὶ τῆς ἀποκομιδῆς αὐτῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κατέστησαν δὲ τὸν μὲν Λυκόρταν διὰ τὸ κατὰ τὸν καιρόν, καθ’ ὃν ἐποιεῖτο τὴν ἀνανέωσιν τῆς συμμαχίας ὁ Πτολεμαῖος, στρατηγοῦντα τότε συνεργῆσαι φιλοτίμως αὐτῷ, τὸν δὲ Πολύβιον νεώτερον ὄντα τῆς κατὰ τοὺς νόμους ἡλικίας διὰ τὸ τήν τε συμμαχίαν αὐτοῦ τὸν πατέρα πρεσβεύσαντα πρὸς Πτολεμαῖον ἀνανεώσασθαι καὶ τὴν δωρεὰν τῶν ὅπλων καὶ τοῦ νομίσματος ἀγαγεῖν τοῖς Ἀχαιοῖς· παραπλησίως δὲ καὶ τὸν Ἄρατον διὰ τὰς προγονικὰς συστάσεις πρὸς τὴν βασιλείαν. οὐ μὴν συνέβη γε τὴν πρεσβείαν ταύτην ἐξελθεῖν διὰ τὸ μεταλλάξαι τὸν Πτολεμαῖον περὶ τοὺς καιροὺς τούτους. 48.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἀναδόντος Ὑπερβάτου τοῦ στρατηγοῦ διαβούλιον ὑπὲρ τῶν γραφομένων παρὰ Ῥωμαίων ὑπὲρ τῆς τῶν ἐκ Λακεδαίμονος φυγάδων [καθόδου] τί δεῖ ποιεῖν, οἱ μὲν περὶ τὸν Λυκόρταν παρεκάλουν μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων, διότι Ῥωμαῖοι ποιοῦσι μὲν τὸ καθῆκον αὐτοῖς συνυπακούοντες τοῖς ἀκληρεῖν δοκοῦσιν εἰς τὰ μέτρια τῶν ἀξιουμένων, ὅταν μέντοι γε διδάξῃ τις αὐτούς, ὅτι τῶν παρακαλουμένων τὰ μέν ἐστιν ἀδύνατα τὰ δὲ μεγάλην αἰσχύνην ἐπιφέροντα καὶ βλάβην τοῖς φίλοις, οὔτε φιλονεικεῖν εἰώθασιν οὔτε παραβιάζεσθαι περὶ τῶν τοιούτων. διὸ καὶ νῦν, ἐάν τις αὐτοὺς διδάξῃ ὅτι συμβήσεται τοῖς Ἀχαιοῖς, ἂν πειθαρχήσωσι τοῖς γραφομένοις, παραβῆναι τοὺς ὅρκους τοὺς νόμους τὰς στήλας, ἃ συνέχει τὴν κοινὴν συμπολιτείαν ἡμῶν, ἀναχωρήσουσι καὶ συγκαταθήσονται, διότι καλῶς ἐπέχομεν καὶ παραιτούμεθα περὶ τῶν γραφομένων. ταῦτα μὲν οὖν οἱ περὶ τὸν Λυκόρταν ἔλεγον· οἱ δὲ περὶ τὸν Ὑπέρβατον καὶ Καλλικράτην πειθαρχεῖν τοῖς γραφομένοις παρῄνουν καὶ μήτε νόμον μήτε στήλην μήτ’ ἄλλο μηθὲν τούτου νομίζειν ἀναγκαιότερον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοιαύτης δ’ οὔσης τῆς ἀντιλογίας ἔδοξε τοῖς Ἀχαιοῖς πρεσβευτὰς ἐξαποστεῖλαι πρὸς τὴν σύγκλητον τοὺς διδάξοντας ἃ Λυκόρτας λέγει. καὶ παραυτίκα κατέστησαν πρεσβευτὰς Καλλικράτην Λεοντήσιον Λυδιάδαν Μεγαλοπολίτην Ἄρατον Σικυώνιον, καὶ δόντες ἐντολὰς ἀκολούθους τοῖς προειρημένοις ἐξαπέστειλαν. ὧν παραγενομένων εἰς τὴν Ῥώμην, εἰσελθὼν ὁ Καλλικράτης εἰς τὴν σύγκλητον τοσοῦτον ἀπέσχε τοῦ ταῖς ἐντολαῖς ἀκολούθως διδάσκειν τὸ συνέδριον, ὥστε τοὐναντίον ἐκ καταβολῆς ἐπεχείρησεν οὐ μόνον τῶν ἀντιπολιτευομένων κατηγορεῖν θρασέως, ἀλλὰ καὶ τὴν σύγκλητον νουθετεῖν. ἔφη γὰρ αὐτοὺς τοὺς Ῥωμαίους αἰτίους εἶναι τοῦ μὴ πειθαρχεῖν αὐτοῖς τοὺς Ἕλληνας, ἀλλὰ παρακούειν καὶ τῶν γραφομένων καὶ τῶν παραγγελλομένων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
δυοῖν γὰρ οὐσῶν αἱρέσεων κατὰ τὸ παρὸν ἐν πάσαις ταῖς δημοκρατικαῖς πολιτείαις, καὶ τῶν μὲν φασκόντων δεῖν ἀκολουθεῖν τοῖς γραφομένοις ὑπὸ Ῥωμαίων καὶ μήτε νόμον μήτε στήλην μήτ’ ἄλλο μηθὲν προυργιαίτερον νομίζειν τῆς Ῥωμαίων προαιρέσεως, τῶν δὲ τοὺς νόμους προφερομένων καὶ τοὺς ὅρκους καὶ [τὰς] στήλας καὶ παρακαλούντων τὰ πλήθη μὴ ῥᾳδίως ταῦτα παραβαίνειν, ἀχαϊκωτέραν εἶναι παρὰ πολὺ ταύτην τὴν ὑπόθεσιν καὶ νικητικωτέραν ἐν τοῖς πολλοῖς, ἐξ οὗ τοῖς μὲν αἱρουμένοις τὰ Ῥωμαίων ἀδοξίαν συνεξακολουθεῖν παρὰ τοῖς ὄχλοις καὶ διαβολήν, τοῖς δ’ ἀντιπράττουσι τἀναντία. ἐὰν μὲν οὖν ὑπὸ τῆς συγκλήτου γίνηταί τις ἐπισημασία, ταχέως καὶ τοὺς πολιτευομένους μεταθήσεσθαι πρὸς τὴν Ῥωμαίων αἵρεσιν, καὶ τοὺς πολλοὺς τούτοις ἐπακολουθήσειν διὰ τὸν φόβον. ἐὰν δὲ παρορᾶται τοῦτο τὸ μέρος, ἅπαντας ἀπονεύσειν ἐπ’ ἐκείνην τὴν ὑπόθεσιν· ἐνδοξοτέραν γὰρ εἶναι καὶ καλλίω παρὰ τοῖς ὄχλοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ νῦν ἤδη τινὰς οὐθὲν ἕτερον προσφερομένους [καὶ] δίκαιον πρὸς φιλοδοξίαν δι’ αὐτὸ τοῦτο τῶν μεγίστων τυγχάνειν τιμῶν παρὰ τοῖς ἰδίοις πολιτεύμασιν, διὰ τὸ δοκεῖν ἀντιλέγειν τοῖς ὑφ’ ὑμῶν γραφομένοις χάριν τοῦ διαμένειν τοὺς νόμους ἰσχυροὺς καὶ τὰ δόγματα τὰ γινόμενα παρ’ αὐτοῖς. εἰ μὲν οὖν ἀδιαφόρως ἔχουσιν ὑπὲρ τοῦ πειθαρχεῖν αὐτοῖς τοὺς Ἕλληνας καὶ συνυπακούειν τοῖς γραφομένοις, ἄγειν αὐτοὺς ἐκέλευε τὴν ἀγωγήν, ἣν καὶ νῦν ἄγουσιν· εἰ δὲ βούλονται γίνεσθαι σφίσι τὰ παραγγελλόμενα καὶ μηθένα καταφρονεῖν τῶν γραφομένων, ἐπιστροφὴν ποιήσασθαι παρεκάλει τοῦ μέρους τούτου τὴν ἐνδεχομένην. εἰ δὲ μή, σαφῶς εἰδέναι, διότι τἀναντία συμβήσεται ταῖς ἐπινοίαις αὐτῶν· ὃ καὶ νῦν ἥκει γινόμενον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρώην μὲν γὰρ ἐν τοῖς Μεσσηνιακοῖς πολλὰ ποιήσαντος Κοί̈ντου Μαρκίου πρὸς τὸ μηδὲν τοὺς Ἀχαιοὺς βουλεύσασθαι περὶ Μεσσηνίων ἄνευ τῆς Ῥωμαίων προαιρέσεως, παρακούσαντας καὶ ψηφισαμένους αὐτοὺς τὸν πόλεμον οὐ μόνον τὴν χώραν αὐτῶν καταφθεῖραι πᾶσαν ἀδίκως, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐπιφανεστάτους τῶν πολιτῶν οὓς μὲν φυγαδεῦσαι, τινὰς δ’ αὐτῶν ἐκδότους λαβόντας αἰκισαμένους πᾶσαν αἰκίαν ἀποκτεῖναι, διότι προεκαλοῦντο περὶ τῶν ἀμφισβητουμένων ἐπὶ Ῥωμαίους. νῦν δὲ πάλιν ἐκ πλείονος χρόνου γραφόντων αὐτῶν ὑπὲρ τῆς καθόδου τῶν ἐκ Λακεδαίμονος φυγάδων, τοσοῦτον ἀπέχειν τοῦ πειθαρχεῖν, ὡς καὶ στήλην τεθεῖσθαι καὶ πεποιῆσθαι πρὸς τοὺς κατέχοντας τὴν πόλιν ὅρκους ὑπὲρ τοῦ μηδέποτε κατελεύσεσθαι τοὺς φυγάδας. εἰς ἃ βλέποντας αὐτοὺς ἠξίου πρόνοιαν ποιεῖσθαι τοῦ μέλλοντος. Ὁ μὲν οὖν Καλλικράτης ταῦτα καὶ τοιαῦτ’ εἰπὼν ἀπῆλθεν. οἱ φυγάδες δ’ ἐπεισελθόντες καὶ βραχέα περὶ αὑτῶν διδάξαντες καί τινα τῶν πρὸς τὸν κοινὸν ἔλεον εἰπόντες ἀνεχώρησαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος δόξασα τὸν Καλλικράτην λέγειν τι τῶν αὐτῇ συμφερόντων καὶ διδαχθεῖσα, διότι δεῖ τοὺς μὲν τοῖς αὑτῆς δόγμασι συνηγοροῦντας αὔξειν, τοὺς δ’ ἀντιλέγοντας ταπεινοῦν, οὕτω καὶ τότε πρῶτον ἐπεβάλετο τοὺς μὲν κατὰ τὸ βέλτιστον ἱσταμένους ἐν τοῖς ἰδίοις πολιτεύμασιν ἐλαττοῦν, τοὺς δὲ καὶ δικαίως [καὶ ἀδίκως] προστρέχοντας αὐτῇ σωματοποιεῖν. ἐξ ὧν αὐτῇ συνέβη κατὰ βραχύ, τοῦ χρόνου προβαίνοντος, κολάκων μὲν εὐπορεῖν, φίλων δὲ σπανίζειν ἀληθινῶν. οὐ μὴν ἀλλὰ τότε περὶ μὲν τῆς καθόδου τῶν φυγάδων οὐ μόνον τοῖς Ἀχαιοῖς ἔγραψε παρακαλοῦσα συνεπισχύειν, ἀλλὰ καὶ τοῖς Αἰτωλοῖς καὶ τοῖς Ἠπειρώταις, σὺν δὲ τούτοις Ἀθηναίοις Βοιωτοῖς Ἀκαρνᾶσιν, πάντας ὡσανεὶ προδιαμαρτυρομένη χάριν τοῦ συντρῖψαι τοὺς Ἀχαιούς. περὶ δὲ τοῦ Καλλικράτους αὐτοῦ κατ’ ἰδίαν παρασιωπήσασα τοὺς συμπρεσβευτὰς κατέταξεν εἰς τὴν ἀπόκρισιν, διότι δεῖ τοιούτους ὑπάρχειν ἐν τοῖς πολιτεύμασιν ἄνδρας, οἷός ἐστι Καλλικράτης. ὁ δὲ προειρημένος ἔχων τὰς ἀποκρίσεις ταύτας παρῆν εἰς τὴν Ἑλλάδα περιχαρής, οὐκ εἰδώς, ὅτι μεγάλων κακῶν ἀρχηγὸς γέγονε πᾶσι μὲν τοῖς Ἕλλησιν, μάλιστα δὲ τοῖς Ἀχαιοῖς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔτι γὰρ τούτοις ἐξῆν καὶ κατ’ ἐκείνους τοὺς χρόνους κατὰ ποσὸν ἰσολογίαν ἔχειν πρὸς Ῥωμαίους διὰ τὸ τετηρηκέναι τὴν πίστιν ἐν τοῖς ἐπιφανεστάτοις καιροῖς, ἐξ οὗ τὰ Ῥωμαίων εἵλοντο, λέγω δὲ τοῖς κατὰ Φίλιππον καὶ Ἀντίοχον. ὅτι δέ, τοῦ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνους ηὐξημένου καὶ προκοπὴν εἰληφότος κατὰ τὸ βέλτιστον ἀφ’ ὧν ἡμεῖς ἱστοροῦμεν χρόνων, αὕτη πάλιν ἀρχὴ τῆς ἐπὶ τὸ χεῖρον ἐγένετο μεταβολῆς, τὸ Καλλικράτους θράσος. 49. Ὅτι Ῥωμαῖοι ὄντες ἄνθρωποι καὶ ψυχῇ χρώμενοι λαμπρᾷ καὶ προαιρέσει καλῇ πάντας μὲν ἐλεοῦσι τοὺς ἐπταικότας καὶ πᾶσι πειρῶνται χαρίζεσθαι τοῖς καταφεύγουσιν ὡς αὐτούς· ὅταν μέντοι γέ τις ὑπέμνησε τῶν δικαίων τετηρηκὼς τὴν πίστιν, ἀνατρέχουσι καὶ διορθοῦνται σφᾶς αὐτοὺς κατὰ δύναμιν ἐν τοῖς πλείστοις. ὁ δὲ Καλλικράτης πρεσβεύσας κατὰ τοὺς ἐνεστῶτας καιροὺς εἰς τὴν Ῥώμην χάριν τοῦ λέγειν τὰ δίκαια περὶ τῶν Ἀχαιῶν, χρησάμενος κατὰ τοὐναντίον τοῖς πράγμασι καὶ συνεπισπασάμενος [τὰ] κατὰ Μεσσηνίους, ὑπὲρ ὧν οὐδ’ ἐνεκάλουν Ῥωμαῖοι, παρῆν εἰς Ἀχαί̈αν προσανατεινόμενος τὸν ἀπὸ Ῥωμαίων φόβον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ διὰ τὴν ἀποπρεσβείαν καταπληξάμενος καὶ συντρίψας τοὺς ὄχλους διὰ τὸ μηδὲν εἰδέναι τῶν ὑπ’ αὐτοῦ κατ’ ἀλήθειαν εἰρημένων ἐν τῇ συγκλήτῳ τοὺς πολλούς, πρῶτον μὲν ᾑρέθη στρατηγός, πρὸς τοῖς ἄλλοις κακοῖς καὶ δωροδοκηθείς, ἑξῆς δὲ τούτοις παραλαβὼν τὴν ἀρχὴν κατῆγε τοὺς ἐκ τῆς Λακεδαίμονος καὶ τοὺς ἐκ τῆς Μεσσήνης φυγάδας. 50. Ὅτι ὁ Φαρνάκης, ἐξαπιναίου καὶ βαρείας αὐτῷ τῆς ἐφόδους γενομένης, ἕτοιμος ἦν πρὸς πᾶν τὸ προτεινόμενον· πρέσβεις γὰρ ἐξαπέστειλε πρὸς Εὐμένη καὶ Ἀριαράθην. τῶν δὲ περὶ Εὐμένη καὶ Ἀριαράθην προσδεξαμένων τοὺς λόγους καὶ παραχρῆμα συνεξαποστειλάντων πρεσβευτὰς παρ’ αὑτῶν πρὸς τὸν Φαρνάκην, καὶ τούτου γενομένου πλεονάκις παρ’ ἑκατέρων, ἐκυρώθησαν αἱ διαλύσεις ἐπὶ τούτοις· εἰρήνην ὑπάρχειν Εὐμένει καὶ Προυσίᾳ καὶ Ἀριαράθῃ πρὸς Φαρνάκην καὶ Μιθριδάτην εἰς τὸν πάντα χρόνον. Γαλατίας μὴ ἐπιβαίνειν Φαρνάκην κατὰ μηδένα τρόπον. ὅσαι γεγόνασι πρότερον συνθῆκαι Φαρνάκῃ πρὸς Γαλάτας, ἀκύρους ὑπάρχειν· ὁμοίως Παφλαγονίας ἐκχωρεῖν ἀποκαταστήσαντα τοὺς οἰκήτορας οὓς πρότερον ἐξαγηόχει, σὺν δὲ τούτοις ὅπλα καὶ βέλη καὶ τὰς ἄλλας παρασκευάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀποδοῦναι δὲ καὶ Ἀριαράθῃ τῶν τε χωρίων ὅσα παρῄρητο μετὰ τῆς προϋπαρχούσης κατασκευῆς καὶ τοὺς ὁμήρους. ἀποδοῦναι δὲ καὶ Τίειον παρὰ τὸν Πόντον, ὃ μετά τινα χρόνον Εὐμένης ἔδωκε Προυσίᾳ πεισθεὶς μετὰ μεγάλης χάριτος. ἐγράφη δὲ καὶ τοὺς αἰχμαλώτους ἀποκαταστῆσαι Φαρνάκην χωρὶς λύτρων καὶ τοὺς αὐτομόλους ἅπαντας· πρὸς δὲ τούτοις τῶν χρημάτων καὶ τῆς γάζης, ἧς ἀπήνεγκε παρὰ Μορζίου καὶ Ἀριαράθου, ἀποδοῦναι τοῖς προειρημένοις βασιλεῦσιν ἐννακόσια τάλαντα, καὶ τοῖς περὶ τὸν Εὐμένη τ προσθεῖναι τῆς εἰς τὸν πόλεμον δαπάνης. ἐπεγράφη δὲ καὶ Μιθριδάτῃ τῷ τῆς Ἀρμενίας σατράπῃ τ τάλαντα, διότι παραβὰς τὰς πρὸς Εὐμένη συνθήκας ἐπολέμησεν Ἀριαράθῃ. περιελήφθησαν δὲ ταῖς συνθήκαις τῶν μὲν κατὰ τὴν Ἀσίαν δυναστῶν Ἀρταξίας ὁ τῆς πλείστης Ἀρμενίας ἄρχων καὶ Ἀκουσίλοχος, τῶν δὲ κατὰ τὴν Εὐρώπην Γάταλος ὁ Σαρμάτης, τῶν δ’ αὐτονομουμένων Ἡρακλεῶται Μεσημβριανοὶ Χερρονησῖται, σὺν δὲ τούτοις Κυζικηνοί. περὶ δὲ τῶν ὁμήρων τελευταῖον ἐγράφη πόσους δεήσει καὶ τίνας δοῦναι τὸν Φαρνάκην· ὧν καὶ παραγενηθέντων ἐξ αὐτῆς ἀνέζευξαν αἱ δυνάμεις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ τοῦ μὲν Εὐμένει καὶ Ἀριαράθῃ πρὸς Φαρνάκην συστάντος πολέμου τοιοῦτον ἀπέβη τὸ τέλος. 51. Ὅτι μετὰ τὴν ἀποστολὴν τῶν ὑπάτων Τιβερίου καὶ Κλαυδίου τὴν πρὸς Ἴστρους καὶ Ἀγρίους ἡ σύγκλητος ἐχρημάτισε τοῖς παρὰ τῶν Λυκίων ἥκουσι πρεσβευταῖς, ἤδη τῆς θερείας ληγούσης, οἵτινες παρεγένοντο μὲν εἰς τὴν Ῥώμην ἤδη καταπεπολεμημένων τῶν Λυκίων, ἐξαπεστάλησαν δὲ χρόνοις ἱκανοῖς ἀνώτερον. οἱ γὰρ Ξάνθιοι καθ’ ὃν καιρὸν ἔμελλον εἰς τὸν πόλεμον ἐμβαίνειν ἐξέπεμψαν πρεσβευτὰς εἴς τε τὴν Ἀχαί̈αν καὶ τὴν Ῥώμην τοὺς περὶ Νικόστρατον, οἳ τότε παραγενηθέντες εἰς τὴν Ῥώμην πολλοὺς εἰς ἔλεον ἐξεκαλέσαντο τῶν ἐν τῷ συνεδρίῳ, τιθέντες ὑπὸ τὴν ὄψιν τήν τε Ῥοδίων βαρύτητα καὶ τὴν αὑτῶν περίστασιν. καὶ τέλος εἰς τοῦτ’ ἤγαγον τὴν σύγκλητον ὥστε πέμψαι πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥόδον τοὺς διασαφήσοντας ὅτι, τῶν ὑπομνηματισμῶν ἀναληφθέντων [ὧν] οἱ δέκα πρέσβεις ἐποιήσαντο κατὰ τὴν Ἀσίαν, ὅτε τὰ πρὸς Ἀντίοχον ἐχείριζον, εὕρηνται Λύκιοι δεδομένοι Ῥοδίοις οὐκ ἐν δωρεᾷ, τὸ δὲ πλεῖον ὡς φίλοι καὶ σύμμαχοι. τοιαύτης δὲ γενομένης διαλύσεως, οὐδ’ ὅλως ἤρεσκε πολλοῖς τὸ γεγονός.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐδόκουν γὰρ οἱ Ῥωμαῖοι τὰ κατὰ τοὺς Ῥοδίους καὶ Λυκίους διαγωνοθετεῖν θέλοντες ἐκδαπανᾶσθαι τὰς παραθέσεις τῶν Ῥοδίων καὶ τοὺς θησαυρούς, ἀκηκοότες τήν τε νυμφαγωγίαν τὴν νεωστὶ τῷ Περσεῖ γεγενημένην ὑπ’ αὐτῶν καὶ τὴν ἀνάπειραν τῶν πλοίων. συνέβαινε γὰρ βραχεῖ χρόνῳ πρότερον ἐπιφανῶς καὶ μεγαλομερῶς ταῖς παρασκευαῖς ἀναπεπειρᾶσθαι τοὺς Ῥοδίους ἅπασι τοῖς σκάφεσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῖς. καὶ γὰρ ξύλων πλῆθος εἰς ναυπηγίαν ἐδίδοτο παρὰ τοῦ Περσέως τοῖς Ῥοδίοις, καὶ στελγίδα χρυσῆν ἑκάστῳ τῶν ἀφρακτιτῶν ἐδεδώρητο τῶν νεωστὶ νενυμφαγωγηκότων αὐτῷ τὴν Λαοδίκην. 52. Ὅτι εἰς τὴν Ῥόδον παραγενομένων τῶν ἐκ τῆς Ῥώμης πρεσβευτῶν καὶ διασαφούντων τὰ δεδογμένα τῇ συγκλήτῳ, θόρυβος ἦν ἐν τῇ Ῥόδῳ καὶ πολλὴ ταραχὴ περὶ τοὺς πολιτευομένους, ἀγανακτούντων ἐπὶ τῷ μὴ φάσκειν ἐν δωρεᾷ δεδόσθαι τοὺς Λυκίους αὐτοῖς, ἀλλὰ κατὰ συμμαχίαν. ἄρτι γὰρ δοκοῦντες καλῶς τεθεῖσθαι τὰ κατὰ Λυκίους αὖθις ἄλλην ἀρχὴν ἑώρων φυομένην πραγμάτων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εὐθέως γὰρ οἱ Λύκιοι, τῶν Ῥωμαίων παραγενομένων καὶ διασαφούντων ταῦτα τοῖς Ῥοδίοις, πάλιν ἐστασίαζον καὶ πᾶν ὑπομένειν οἷοί τ’ ἦσαν ὑπὲρ τῆς αὐτονομίας καὶ τῆς ἐλευθερίας. οὐ μὴν ἀλλ’ οἵ γε Ῥόδιοι ἀκούσαντες τῶν πρεσβευτῶν καὶ νομίσαντες ἐξηπατῆσθαι τοὺς Ῥωμαίους ὑπὸ τῶν Λυκίων παραχρῆμα κατέστησαν τοὺς περὶ Λυκόφρονα πρεσβευτὰς διδάξοντας τὴν σύγκλητον περὶ τῶν προειρημένων. καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τούτων ἦν, ὅσον οὔπω δοκούντων πάλιν ἐπαναστήσεσθαι τῶν Λυκίων. 53. Ὅτι ἡ σύγκλητος, παραγενομένων τῶν ἐκ τῆς Ῥόδου πρεσβευτῶν, διακούσασα τῶν λόγων ὑπερέθετο τὴν ἀπόκρισιν. ἡκόντων δὲ τῶν Δαρδανίων καὶ περὶ τοῦ πλήθους τῶν Βασταρνῶν καὶ περὶ τοῦ μεγέθους τῶν ἀνδρῶν [καὶ] τῆς ἐν τοῖς κινδύνοις τόλμης ἐξηγουμένων, καὶ διασαφούντων περὶ τῆς Περσέως κοινοπραγίας καὶ τῶν Γαλατῶν, καὶ φασκόντων τοῦτον ἀγωνιᾶν μᾶλλον ἢ τοὺς Βαστάρνας καὶ διὰ ταῦτα δεομένων σφίσι βοηθεῖν, παρόντων δὲ καὶ Θετταλῶν καὶ συνεπιμαρτυρούντων τοῖς Δαρδανίοις, καὶ παρακαλούντων καὶ τούτων ἐπὶ τὴν βοήθειαν, ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ πέμψαι τινὰς τοὺς αὐτόπτας ἐσομένους τῶν προςαγγελλομένων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ παραυτίκα καταστήσαντες Αὖλον Ποστόμιον ἐξαπέστειλαν καὶ σὺν τούτῳ τινὰς τῶν νέων. Περὶ πρέσβεων ἐθνικῶν πρὸς Ῥωμαίους λόγος κζ. 54. Ὅτι ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ παρεγένοντο πρέσβεις παρὰ μὲν Θεσπιέων οἱ περὶ Λασὺν καὶ Καλλέαν, παρὰ δὲ Νέωνος Ἰσμηνίας, οἱ μὲν περὶ Λασὺν ἐγχειρίζοντες τὴν ἑαυτῶν πατρίδα Ῥωμαίοις, ὁ δὲ Ἰσμηνίας κατὰ κοινὸν πάσας [τὰς] ἐν τῇ Βοιωτίᾳ πόλεις διδοὺς εἰς τὴν τῶν πρεσβευτῶν πίστιν. ἦν δὲ τοῦτο μὲν ἐναντιώτατον τοῖς περὶ τὸν Μάρκιον, τὸ δὲ κατὰ πόλιν διελεῖν τοὺς Βοιωτοὺς οἰκειότατον. διὸ τοὺς μὲν περὶ τὸν Λασὺν καὶ τοὺς Χαιρωνεῖς καὶ τοὺς Λεβαδεῖς καὶ τοὺς ἄλλους, ὅσοι παρῆσαν ἀπὸ τῶν πόλεων, ἀσμένως ἀπεδέχοντο καὶ κατέψων, τὸν δὲ Ἰσμηνίαν παρεδειγμάτιζον ἀποτριβόμενοι καὶ παρορῶντες, ὅτε καὶ συνεπιθέμενοί τινες τῶν φυγάδων μικροῦ κατέλευσαν τὸν Ἰσμηνίαν, εἰ μὴ κατέφυγεν ὑπὸ τὰ δίθυρα τῶν Ῥωμαίων. κατὰ δὲ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐν ταῖς Θήβαις συνέβαινε ταραχὰς εἶναι καὶ στάσεις·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν γὰρ ἔφασαν δεῖν διδόναι τὴν πόλιν εἰς τὴν Ῥωμαίων πίστιν, οἱ δὲ Κορωνεῖς καὶ Ἁλιάρτιοι συνδεδραμηκότες εἰς τὰς Θήβας ἀκμὴν ἀντεποιοῦντο τῶν πραγμάτων καὶ μένειν ἔφασαν δεῖν ἐν τῇ πρὸς τὸν Περσέα συμμαχίᾳ. καὶ μέχρι μέν τινος ἐφάμιλλος ἦν ἡ διάθεσις τῶν στασιαζόντων· Ὀλυμπίχου δὲ τοῦ Κορωνέως πρώτου μεταθεμένου καὶ φάσκοντος δεῖν ἀντέχεσθαι Ῥωμαίων, ἐγένετο ὁλοσχερὴς ῥοπὴ καὶ μετάπτωσις τοῦ πλήθους. καὶ πρῶτον μὲν τὸν Δικέταν ἠνάγκασαν πρεσβεύειν πρὸς τοὺς περὶ τὸν Μάρκιον ἀπολογησόμενον ὑπὲρ τῆς πρὸς τὸν Περσέα συμμαχίας, μετὰ δὲ ταῦτα τοὺς περὶ τὸν Νέωνα καὶ τὸν Ἱππίαν ἐξέβαλον συντρέχοντες ἐπὶ τὰς οἰκίας αὐτῶν καὶ κελεύοντες αὐτοὺς ὑπὲρ αὑτῶν ἀπολογεῖσθαι περὶ τῶν διῳκονομημένων· οὗτοι γὰρ ἦσαν οἱ [τὰ] περὶ τὴν συμμαχίαν οἰκονομήσαντες. τούτων δὲ παραχωρησάντων ἐξ αὐτῆς ἀθροισθέντες εἰς ἐκκλησίαν πρῶτον μὲν τιμὰς ἐψηφίσαντο καὶ [δωρεὰς] τοῖς Ῥωμαίοις, εἶτα ἐνεργεῖν ἐπέταξαν τοῖς ἄρχουσι τὴν συμμαχίαν· ἐπὶ δὲ πᾶσι πρεσβευτὰς κατέστησαν τοὺς ἐγχειριοῦντας τὴν πόλιν Ῥωμαίοις καὶ κατάξοντας τοὺς παρ’ αὑτῶν φυγάδας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Τούτων δὲ συντελουμένων ἐν ταῖς Θήβαις, οἱ φυγάδες ἐν τῇ Χαλκίδι προστησάμενοι Πομπίδην κατηγορίαν ἐποιοῦντο τῶν περὶ τὸν Ἰσμηνίαν καὶ Νέωνα καὶ Δικέταν. προδήλου δὲ τῆς ἀγνοίας οὔσης τῶν προειρημένων, καὶ τῶν Ῥωμαίων συνεπισχυόντων τοῖς φυγάσιν, εἰς τὴν ἐσχάτην διάθεσιν ἧκον οἱ περὶ τὸν Ἱππίαν, ὥστε καὶ τῷ βίῳ κινδυνεῦσαι παρ’ αὐτὸν τὸν καιρὸν ὑπὸ τῆς ὁρμῆς τοῦ πλήθους, ἕως οὗ βραχύ τι τῆς ἀσφαλείας αὐτῶν προυνοήθησαν οἱ Ῥωμαῖοι παρακατασχόντες τὴν ἐπιφορὰν τῶν ὄχλων. τῶν δὲ Θηβαίων παραγενομένων καὶ κομιζόντων τὰ προειρημένα δόγματα καὶ τὰς τιμάς, ταχεῖαν ἕκαστα τῶν πραγμάτων ἐλάμβανε τὴν ἀνταπόδοσιν, ἅτε τῶν πόλεων παρακειμένων ἀλλήλαις ἐν πάνυ βραχεῖ διαστήματι. πλὴν ἀποδεξάμενοι τοὺς Θηβαίους οἱ περὶ τὸν Μάρκιον τήν τε πόλιν ἐπῄνεσαν καὶ τοὺς φυγάδας συνεβούλευσαν καταγαγεῖν εἰς τὴν οἰκείαν, εὐθύς τε παρήγγειλαν πρεσβεύειν πᾶσι τοῖς ἀπὸ τῶν πόλεων εἰς τὴν Ῥώμην διδόντας αὑτοὺς εἰς τὴν πίστιν κατ’ ἰδίαν ἑκάστους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πάντων δὲ κατὰ τὴν πρόθεσιν αὐτοῖς χωρούντων, (ταῦτα δ’ ἦν τὸ διαλῦσαι τῶν Βοιωτῶν τὸ ἔθνος καὶ λυμήνασθαι τὴν τῶν πολλῶν εὔνοιαν πρὸς τὴν Μακεδόνων οἰκίαν) οὗτοι μὲν μεταπεμψάμενοι Σερούιον ἐξ Ἄργους καὶ καταλιπόντες ἐπὶ τῆς Χαλκίδος προῆγον ἐπὶ Πελοπόννησον, Νέων δὲ μετά τινας ἡμέρας ἀνεχώρησεν εἰς Μακεδονίαν. οἱ δὲ περὶ τὸν Ἰσμηνίαν καὶ Δικέταν τότε μὲν ἀπήχθησαν εἰς φυλακήν, μετὰ δέ τινα χρόνον ἀπήλλαξαν αὑτοὺς ἐκ τοῦ ζῆν. τὸ δὲ τῶν Βοιωτῶν ἔθνος ἐπὶ πολὺν χρόνον συντετηρηκὸς τὴν κοινὴν συμπολιτείαν καὶ πολλοὺς καὶ ποικίλους καιροὺς διαπεφευγὸς παραδόξως τότε προπετῶς καὶ ἀλογίστως ἑλόμενον τὰ παρὰ Περσέως εἰκῇ καὶ παιδαριωδῶς πτοηθὲν κατελύθη καὶ διεσκορπίσθη κατὰ πόλεις. Οἱ δὲ περὶ τὸν Αὖλον καὶ Μάρκιον παραγενηθέντες εἰς τὴν τῶν Ἀργείων πόλιν ἐχρημάτισαν ταῖς συναρχίαις ταῖς τῶν Ἀχαιῶν καὶ παρεκάλεσαν Ἄρχωνα τὸν στρατηγὸν χιλίους ἐκπέμψαι στρατιώτας εἰς Χαλκίδα παραφυλάξοντας τὴν πόλιν μέχρι τῆς Ῥωμαίων διαβάσεως. τοῦ δὲ Ἄρχωνος ἑτοίμως συνυπακούσαντος, οὗτοι μὲν ταῦτα διαπράξαντες ἐν τοῖς Ἕλλησι κατὰ χειμῶνα καὶ τῷ Ποπλίῳ συμμίξαντες ἀπέπλεον εἰς τὴν Ῥώμην. 55.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Περσεὺς μετὰ τὸν σύλλογον τὸν πρὸς τοὺς Ῥωμαίους τῶν Ἑλλήνων πάντα τὰ δίκαια κατέταττεν εἰς τὴν ἐπιστολὴν καὶ τοὺς ὑφ’ ἑκατέρων ῥηθέντας λόγους, ἅμα μὲν ὑπολαμβάνων ὑπερδέξιος φανήσεσθαι τοῖς δικαίοις, ἅμα δὲ βουλόμενος ἀπόπειραν λαμβάνειν τῆς ἑκάστων προαιρέσεως. πρὸς μὲν οὖν τοὺς ἄλλους δι’ αὐτῶν τῶν γραμματοφόρων ἔπεμπε τὰς ἐπιστολάς, εἰς δὲ τὴν Ῥόδον καὶ πρεσβευτὰς συναπέστειλεν Ἀντήνορα καὶ Φίλιππον, οἳ καὶ παραγενηθέντες τὰ γεγραμμένα τοῖς ἄρχουσιν ἀπέδωκαν· καὶ μετά τινας ἡμέρας ἐπελθόντες ἐπὶ τὴν βουλὴν παρεκάλουν τοὺς Ῥοδίους κατὰ μὲν τὸ παρὸν ἡσυχίαν ἔχειν ἀποθεωροῦντας τὸ γινόμενον, ἐὰν δὲ Ῥωμαῖοι παρὰ τὰς συνθήκας ἐγχειρῶσι τὰς χεῖρας ἐπιβάλλειν τῷ Περσεῖ καὶ Μακεδόσιν, πειρᾶσθαι διαλύειν. τοῦτο γὰρ πᾶσι μὲν συμφέρειν, πρέπειν δὲ μάλιστα Ῥοδίοις· ὅσῳ γὰρ πλεῖον ὀρέγονται τῆς ἰσηγορίας καὶ παρρησίας καὶ διατελοῦσι προστατοῦντες οὐ μόνον τῆς αὑτῶν ἀλλὰ καὶ τῆς τῶν ἄλλων Ἑλλήνων ἐλευθερίας, τοσούτῳ καὶ τὴν ἐναντίαν προαίρεσιν μάλιστα δεῖν αὐτοὺς προορᾶσθαι καὶ φυλάττεσθαι κατὰ δύναμιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Excerpts from Menander Protector on Embassies of Barbarians to the RomansExcerpta ex Menandro Protectore de legationibus Barbarorum ad Romanos
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
ταῦτα καὶ τούτοις παραπλήσια διαλεχθέντων τῶν πρέσβεων, ἤρεσκε μὲν ἅπασι τὰ λεγόμενα, προκατεχόμενοι δὲ τῇ πρὸς Ῥωμαίους εὐνοίᾳ, καὶ νικῶντος αὐτοῖς τοῦ βελτίονος, τἄλλα μὲν ἀπεδέξαντο φιλανθρώπως τοὺς πρεσβευτάς, ἠξίουν δὲ τὸν Περσέα διὰ τῆς ἀποκρίσεως εἰς μηδὲν αὑτοὺς παρακαλεῖν τοιοῦτο, ἐξ οὗ φανήσονται πρὸς τὴν Ῥωμαίων ἀντιπράττοντες βούλησιν. οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀντήνορα τὴν μὲν ἀπόκρισιν οὐκ ἔλαβον, τὴν δὲ λοιπὴν φιλανθρωπίαν ἀποδεξάμενοι τὴν Ῥοδίων ἀπέπλευσαν εἰς τὴν Μακεδονίαν. 56. Ὅτι Περσεὺς πυνθανόμενος ἔτι τινὰς τῶν ἐν τῇ Βοιωτίᾳ πόλεις ἀντέχεσθαι τῆς πρὸς αὐτὸν εὐνοίας Ἀντίγονον ἐξαπέστειλε τὸν Ἀλεξάνδρου πρεσβευτήν, ὃς καὶ παραγενόμενος εἰς Βοιωτοὺς τὰς μὲν ἄλλας πόλεις παρῆκε διὰ τὸ μηδεμίαν ἀφορμὴν λαμβάνειν ἐπιπλοκῆς, εἰς δὲ Κορώνειαν καὶ Θήβας ἔτι δ’ Ἁλίαρτον εἰσελθὼν παρεκάλεσε τοὺς ἀνθρώπους ἀντέχεσθαι τῆς πρὸς Μακεδόνας εὐνοίας. τῶν δὲ προθύμως ἀποδεχομένων τὰ λεγόμενα καὶ πρεσβευτὰς ψηφισαμένων πέμπειν εἰς Μακεδονίαν, οὗτος μὲν ἀπέπλευσε καὶ συμμίξας τῷ βασιλεῖ διεσάφει τὰ κατὰ τὴν Βοιωτίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραγενομένων δὲ καὶ τῶν πρεσβευτῶν μετ’ ὀλίγον καὶ παρακαλούντων βοήθειαν ἐκπέμψαι ταῖς πόλεσι ταῖς αἱρουμέναις τὰ Μακεδόνων· τοὺς γὰρ Θηβαίους βαρεῖς ὄντας ἐπικεῖσθαι καὶ παρενοχλεῖν αὐτοὺς διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι συμφρονεῖν σφίσι μηδ’ αἱρεῖσθαι τὰ Ῥωμαίων· ἅπερ ὁ Περσεὺς διακούσας βοήθειαν μὲν οὐδαμῶς ἔφη δύνασθαι πέμπειν οὐδενὶ διὰ τὰς ἀνοχάς, καθόλου δ’ αὐτοὺς παρεκάλει Θηβαίους μὲν ἀμύνασθαι κατὰ δύναμιν, Ῥωμαίους δὲ μὴ πολεμεῖν, ἀλλὰ τὴν ἡσυχίαν ἔχειν. 57. Ὅτι οἱ Ῥωμαῖοι τῶν ἀπὸ τῆς Ἀσίας παραγεγονότων πρεσβευτῶν διακούσαντες τά τε κατὰ τὴν Ῥόδον καὶ τὰ κατὰ τὰς ἄλλας πόλεις, προσεκαλέσαντο τοὺς παρὰ τοῦ Περσέως πρεσβευτάς. οἱ δὲ περὶ τὸν Σόλωνα καὶ τὸν Ἱππίαν ἐπειρῶντο μὲν καὶ περὶ τῶν ὅλων λέγειν τι καὶ παραιτεῖσθαι τὴν σύγκλητον, τὸ δὲ πλέον ἀπελογοῦντο περὶ τῆς ἐπιβουλῆς τῆς κατὰ τὸν Εὐμένη. ληξάντων δὲ τῆς δικαιολογίας αὐτῶν, πάλαι προδιειληφότες ὑπὲρ τοῦ πολεμεῖν προσέταξαν αὐτοῖς ἐκ μὲν τῆς Ῥώμης εὐθέως ἀπαλλάττεσθαι, καὶ τοῖς ἄλλοις ἅπασι Μακεδόσιν, ὅσοι παρεπιδημοῦντες ἔτυχον, ἐκ δὲ τῆς Ἰταλίας ἐν τριάκονθ’ ἡμέραις ἐκχωρεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δὲ ταῦτα τοὺς ὑπάτους ἀνακαλεσάμενοι παρώρμων ἔχεσθαι τοῦ καιροῦ καὶ μὴ καθυστερεῖν. 58. Ὅτι μετὰ τὴν νίκην τῶν Μακεδόνων συνεδρίου παρὰ τῷ Περσεῖ συναχθέντος, ὑπέδειξάν τινες τῶν φίλων, διότι δεῖ πρεσβείαν πέμψαι τὸν βασιλέα πρὸς τὸν στρατηγὸν τῶν Ῥωμαίων ἐπιδεχόμενον ἔτι καὶ νῦν ὅτι φόρους δώσει Ῥωμαίοις, ὅσους πρότερον ὑπέσχετο ὁ πατὴρ καταπολεμηθείς, καὶ τόπων ἐκχωρήσει τῶν αὐτῶν. ἐὰν γὰρ δέξωνται τὰς διαλύσεις, καλὴν ἔφασαν ἔσεσθαι τῷ βασιλεῖ τὴν ἐξαγωγὴν τοῦ πολέμου πεπροτερηκότι διὰ τῶν ὑπαίθρων, καὶ καθόλου πρὸς τὸ μέλλον εὐλαβεστέρους ὑπάρξειν τοὺς Ῥωμαίους πεῖραν εἰληφότας τῆς Μακεδόνων ἀνδρείας εἰς τὸ μηδὲν ἄδικον μηδὲ βαρὺ προστάττειν Μακεδόσιν. ἐάν τε μὴ δέξωνται θυμομαχοῦντες ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν, ἐκείνοις μὲν δικαίως νεμεσήσειν τὸ δαιμόνιον, αὐτῷ δὲ διὰ τὴν μετριότητα συναγωνιστὰς ὑπάρξειν τοὺς θεοὺς καὶ τοὺς ἀνθρώπους. ταῦτα μὲν οὖν ἐδόκει τοῖς πλείοσι τῶν φίλων· συγκαταθεμένου δὲ τοῦ Περσέως ἐπέμποντο παραχρῆμα πρεσβευταὶ Πάνταυχος Βαλάκρου καὶ Μήδων Βεροιεύς. ὧν παραγενομένων πρὸς τὸν Λικίνιον εὐθέως ὁ στρατηγὸς συνῆγε συνέδριον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ πρέσβεων διασαφησάντων τὰ κατὰ τὰς ἐντολάς, μεταστησάμενοι τοὺς περὶ τὸν Πάνταυχον ἐβουλεύοντο περὶ τῶν προσπεπτωκότων. ἔδοξεν οὖν αὐτοῖς ὁμοθυμαδὸν ὡς βαρυτάτην δοῦναι τὴν ἀπόκρισιν. ἴδιον γὰρ τοῦτο πάντη παρὰ Ῥωμαίοις ἔθος καὶ πάτριόν ἐστι τὸ κατὰ μὲν τὰς ἐλαττώσεις αὐθαδεστάτους καὶ βαρυτάτους φαίνεσθαι, κατὰ δὲ τὰς ἐπιτυχίας ὡς μετριωτάτους. τοῦτο διότι καλόν, πᾶς ἄν τις ὁμολογήσειεν· εἰ δὲ καὶ δυνατὸν ἐν ἐνίοις καιροῖς, εἰκότως ἄν τις ἐπαπορήσειεν. πλὴν τότε γε τοιαύτην ἔδωκαν τὴν ἀπόκρισιν· ἐκέλευον γὰρ ἐπιτρέπειν τὸν Περσέα τὰ καθ’ αὑτόν, καὶ καθόλου διδόναι τῇ συγκλήτῳ τὴν ἐξουσίαν, ὡς ἂν αὐτῇ δοκῇ, βουλεύεσθαι περὶ τῶν κατὰ τὴν Μακεδονίαν. οἱ δὲ περὶ τὸν Πάνταυχον ταῦτ’ ἀκούσαντες ἐπανῆλθον καὶ διεσάφουν τῷ Περσεῖ καὶ τοῖς φίλοις. ὧν τινες ἐκπληττόμενοι τὴν ὑπερηφανίαν παρωξύνοντο καὶ συνεβούλευον τῷ Περσεῖ μήτε διαπρεσβεύεσθαι μηκέτι μήτε διαπέμπεσθαι περὶ μηδενός. οὐ μὴν ὁ Περσεὺς τοιοῦτος ἦν, ἀλλὰ προςτιθεὶς καὶ τὸ πλῆθος αὐτῷ τῶν χρημάτων διεπέμπετο πλεονάκις πρὸς τὸν Λικίνιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
προκόπτων δ’ οὐδέν, ἀλλὰ καὶ τῶν πλείστων φίλων ἐπιτιμώντων αὐτῷ καὶ φασκόντων, ὅτι νικῶν ποιεῖ τὰ τοῦ λειπομένου καὶ τοῖς ὅλοις ἐπταικότος, οὕτως ἠναγκάσθη τὰς διαπρεσβείας ἀπογνοὺς μεταστρατοπεδεῦσαι πάλιν ἐπὶ τὸ Συκύριον. καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τούτων ἦν. 59. Ὅτι κατὰ τὸν καιρόν, ἡνίκα Περσεὺς ἐκ τοῦ πολέμου τοῦ πρὸς Ῥωμαίους ἀπελύθη, Ἀντήνορος παραγενομένου παρὰ τοῦ Περσέως περὶ [τῆς] τῶν αἰχμαλώτων διαλυτρώσεως τῶν μετὰ Διοφάνους πλεόντων, ἐνέπεσε μεγάλη τοῖς πολιτευομένοις ἀπορία περὶ τοῦ τί δέον εἴη ποιεῖν. τοῖς μὲν γὰρ περὶ τὸν Φιλόφρονα καὶ Θεαίτητον οὐδαμῶς ἤρεσκε προσδέχεσθαι τὴν τοιαύτην ἐπιπλοκήν, τοῖς δὲ περὶ τὸν Δείνωνα καὶ Πολυάρατον ἤρεσκεν. καὶ τέλος ἐποιήσαντο διάταξιν πρὸς τὸν Περσέα περὶ τῆς τῶν αἰχμαλώτων διαλυτρώσεως. 60. Ὅτι Ἀντίοχος ὁρῶν ἐκφανῶς ἤδη τοὺς κατὰ τὴν Ἀλεξάνδρειαν παρασκευαζομένους εἰς τὸν περὶ Κοίλης Συρίας πόλεμον, εἰς μὲν τὴν Ῥώμην ἔπεμψε πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Μελέαγρον ἐντειλάμενος λέγειν τῇ συγκλήτῳ καὶ διαμαρτύρασθαι, διότι παρὰ πάντα τὰ δίκαια Πτολεμαῖος αὐτῷ τὰς χεῖρας ἐπιβάλλει. 61.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τοῦ πολέμου [τοῦ] περὶ Κοίλης Συρίας ἤδη καταρχὴν λαβόντος Ἀντιόχῳ καὶ Πτολεμαίῳ τοῖς βασιλεῦσιν, ἧκον πρέσβεις εἰς τὴν Ῥώμην παρὰ μὲν Ἀντιόχου Μελέαγρος καὶ Σωσιφάνης καὶ Ἡρακλείδης, παρὰ δὲ Πτολεμαίου Τιμόθεος καὶ Δάμων. συνέβαινε δὲ κρατεῖν τὸν Ἀντίοχον τῶν κατὰ Κοίλην Συρίαν καὶ Φοινίκην πραγμάτων· ἐξ οὗ γὰρ Ἀντίοχος ὁ πατὴρ τοῦ νῦν λεγομένου βασιλέως ἐνίκησε τῇ περὶ τὸ Πάνιον μάχῃ τοὺς Πτολεμαίου στρατηγούς, ἀπ’ ἐκείνων τῶν χρόνων ἐπείθοντο πάντες οἱ προειρημένοι τόποι τοῖς ἐν Συρίᾳ βασιλεῦσιν. διόπερ ὁ μὲν Ἀντίοχος ἡγούμενος τὴν κατὰ πόλεμον ἰσχυροτάτην καὶ καλλίστην εἶναι κτῆσιν ὡς ὑπὲρ ἰδίων ἐποιεῖτο τὴν σπουδήν· ὁ δὲ Πτολεμαῖος ἀδίκως ὑπολαμβάνων τὸν πρότερον Ἀντίοχον συνεπιθέμενον τῇ τοῦ πατρὸς ὀρφανίᾳ παρῃρῆσθαι τὰς κατὰ Κοίλην Συρίαν πόλεις αὐτῶν οὐχ οἷός τ’ ἦν ἐκείνῳ παραχωρεῖν τῶν τόπων τούτων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διόπερ οἱ περὶ τὸν Μελέαγρον ἧκον ἐντολὰς ἔχοντες μαρτύρεσθαι τὴν σύγκλητον, διότι Πτολεμαῖος αὐτῷ παρὰ πάντα τὰ δίκαια τὰς χεῖρας ἐπιβάλλει πρότερος, οἱ δὲ περὶ τὸν Τιμόθεον περί τε τῆς φιλανθρώπων ἀνανεώσεως καὶ τοῦ διαλύειν τὸν πρὸς Περσέα πόλεμον, μάλιστα δὲ παρατηρεῖν τὰς τῶν περὶ τὸν Μελέαγρον ἐντεύξεις. περὶ μὲν οὖν τῆς διαλύσεως οὐκ ἐθάρρησαν εἰπεῖν, Μάρκου συμβουλεύσαντος αὐτοῖς Αἰμιλίου· περὶ δὲ τῶν φιλανθρώπων ἀνανεωσάμενοι καὶ λαβόντες ἀποκρίσεις ἀκολούθους τοῖς ἀξιουμένοις ἐπανῆλθον εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν. τοῖς δὲ περὶ τὸν Μελέαγρον ἡ σύγκλητος ἀπεκρίθη, διότι Κοί̈ντῳ Μαρκίῳ δώσει τὴν ἐπιτροπὴν γράψαι τε περὶ τούτων πρὸς Πτολεμαῖον ὡς αὐτῷ δοκεῖ συμφέρειν ἐκ τῆς ἰδίας πίστεως. καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἐχειρίσθη κατὰ τὸ παρόν. 62. Ὅτι κατὰ τοὺς καιροὺς τούτους ἦλθον καὶ παρὰ Ῥοδίων πρέσβεις, ἤδη τῆς θερείας ληγούσης, Ἀγησίλοχος καὶ Νικαγόρας καὶ Νίκανδρος, τήν τε φιλίαν ἀνανεωσόμενοι καὶ σίτου θέλοντες ἐξαγωγὴν λαβεῖν, ἅμα δὲ καὶ περὶ τῶν διαβολῶν ἀπολογησόμενοι τῶν λεγομένων κατὰ τῆς πόλεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐκφανέστατα γὰρ ἐδόκουν στασιάζειν ἐν τῇ Ῥόδῳ οἱ μὲν περὶ τὸν Ἀγαθάγητον καὶ Φιλόφρονα καὶ Ῥοδοφῶντα καὶ Θεαίτητον ἀπερειδόμενοι πάσας τὰς ἐλπίδας ἐπὶ Ῥωμαίους, οἱ δὲ περὶ τὸν Δείνωνα καὶ Πολυάρατον ἐπὶ Περσέα καὶ Μακεδόνας· ἐξ ὧν πλεονάκις ἐν τοῖς ἐκείνων πράγμασιν ἀντιρρήσεως γινομένης καὶ διελκομένων τῶν διαβουλίων, ἐλάμβανον ἀφορμὰς οἱ βουλόμενοι λογοποιεῖν κατὰ τῆς πόλεως. οὐ μὴν ἥ γε σύγκλητος τότε προσεποιήθη τούτων οὐδέν, καίπερ σαφῶς εἰδυῖα τὰ γενόμενα παρ’ αὐτοῖς, σίτου δέκα μυριάδας μεδίμνων ἐξάγειν ἐκ Σικελίας. ταῦτα μὲν οὖν ἡ σύγκλητος ἐχρημάτισεν ἰδίᾳ τοῖς Ῥοδίων πρεσβευταῖς, ἀκολούθως δὲ καὶ τοῖς ἄλλοις ἅπασιν ἀπήντησε τοῖς ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος παραγεγονόσι τηροῦσι τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἰταλίαν ἐν τούτοις ἦν. 63. Ὅτι κατὰ τὴν Ἀκαρνανίαν συναχθείσης τῆς ἐκκλησίας εἰς Θούριον, Αἰσχρίων μὲν καὶ Γλαῦκος καὶ Χρεμίας ὄντες Ῥωμαίων παρεκάλουν τοὺς περὶ τὸν Γάιον ἔμφρουρον ποιῆσαι τὴν Ἀκαρνανίαν· εἶναι γὰρ παρ’ αὐτοῖς τοὺς ἀποφέροντας τὰ πράγματα πρὸς Περσέα καὶ Μακεδόνας. Διογένης δὲ τὴν ἐναντίαν ἐποιήσατο τούτοις συμβουλίαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ γὰρ ἔφη δεῖν φρουρὰν εἰσάγειν εἰς οὐδεμίαν πόλιν· ταῦτα γὰρ ὑπάρχειν τοῖς πολεμίοις γενομένοις καὶ καταπολεμηθεῖσιν ὑπὸ Ῥωμαίων· οὐδὲν δὲ πεποιηκότας Ἀκαρνᾶνας οὐκ ἀξίους εἶναι φρουρὰν εἰσδέχεσθαι κατ’ οὐδένα τρόπον. τοὺς δὲ περὶ Χρέμιν καὶ Γλαῦκον ἰδίαν ἐθέλοντας κατασκευάζεσθαι δυναστείαν διαβάλλειν τοὺς ἀντιπολιτευομένους καὶ θέλειν ἐπισπᾶσθαι φρουρὰν τὴν συνεπισχύουσαν ταῖς αὐτῶν πλεονεξίαις. ῥηθέντων δὲ τούτων οἱ περὶ τὸν Γάιον θεωροῦντες τοὺς ὄχλους δυσαρεστουμένους ταῖς φρουραῖς καὶ βουλόμενοι στοιχεῖν τῇ τῆς συγκλήτου προθέσει, συγκαταθέμενοι τῇ τοῦ Διογένους γνώμῃ καὶ συνεπαινέσαντες ἀπῆραν ἐπὶ Λαρίσσης πρὸς τὸν ἀνθύπατον. 64. Ὅτι Περσεὺς πρὸς Γένθιον τὸν βασιλέα ἀπέστειλε πρεσβευτὰς Πλευράτον τε τὸν Ἰλλυριὸν ὄντα φυγάδα παρ’ αὐτῷ καὶ τὸν Βεροιαῖον Ἀδαῖον, δοὺς ἐντολὰς διασαφεῖν τὰ πεπραγμένα κατὰ τὸν πόλεμον πρός τε Ῥωμαίους αὐτῷ καὶ πρὸς Δαρδανίους, ἔτι δὲ καὶ πρὸς Ἠπειρώτας καὶ πρὸς Ἰλλυριοὺς κατὰ τὸ παρόν, καὶ παρακαλεῖν αὐτὸν πρὸς τὴν τούτου καὶ Μακεδόνων φιλίαν καὶ συμμαχίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἳ καὶ ποιησάμενοι τὴν πορείαν ὑπὲρ τὸ Σκάρδον ὄρος διὰ τῆς ἐρήμου καλουμένης Ἰλλυρίδος, ἣν οὐ πολλοῖς χρόνοις ἀνώτερον ἀνάστατον ἐποίησαν Μακεδόνες διὰ τὸ δυσέργους ποιῆσαι τοῖς Δαρδανεῦσι τὰς εἰς τὴν Ἰλλυρίδα εἰσβολάς· πλὴν οἵ γε περὶ τὸν Ἀδαῖον διὰ τούτων τῶν τόπων μετὰ πολλῆς κακοπαθείας ἦλθον εἰς Σκόδραν, καὶ πυθόμενοι τὸν Γένθιον ἐν Λίσσῳ διατρίβειν διεπέμψαντο πρὸς αὐτόν. τοῦ δὲ ταχέως αὐτοὺς μεταπεμψαμένου, συμμίξαντες διελέγοντο περὶ ὧν εἶχον τὰς ἐντολάς. ὁ δὲ Γένθιος οὐκ ἐδόκει μὲν ἀλλότριος εἶναι τῆς πρὸς τὸν Περσέα φιλίας, ἐσκήπτετο δὲ τοῦ μὴ παραχρῆμα συγκατατίθεσθαι τοῖς ἀξιουμένοις τὴν ἀχορηγησίαν καὶ μὴ δύνασθαι χωρὶς χρημάτων ἀναδέξασθαι τὸν πρὸς Ῥωμαίους πόλεμον. οἱ μὲν [οὖν] περὶ τὸν Ἀδαῖον ταύτας λαβόντες τὰς ἀποκρίσεις ἐπανῆγον. ὁ δὲ Περσεὺς παραγενόμενος εἰς Στύβερραν τήν τε λείαν ἐλαφυροπώλησε καὶ τὴν δύναμιν ἀνέπαυσε προσδεχόμενος τοὺς περὶ τὸν Πλευράτον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραγενομένων δ’ αὐτῶν ἀκούσας τὰ παρὰ τοῦ Γενθίου πάλιν ἐξ αὐτῆς ἔπεμπε τὸν Ἀδαῖον καὶ σὺν τούτῳ τὸν Γλαυκίαν, ἕνα τῶν σωματοφυλάκων, καὶ τρίτον τὸν Ἰλλυριὸν διὰ τὸ τὴν διάλεκτον εἰδέναι τὴν Ἰλλυρίδα, δοὺς ἐντολὰς τὰς αὐτάς, ὥσπερ οὐ κυρίως τοῦ Γενθίου διασεσαφηκότος, τίνος προσδεῖται καὶ τίνος γενομένου δύναται συγκαταβῆναι εἰς τὰ παρακαλούμενα. τούτων δ’ ἀφορμησάντων ἀναζεύξας αὐτὸς μετὰ τῆς δυνάμεως ἐποιεῖτο τὴν πορείαν ἐπ’ Ἀκκύναν. 65. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἧκον οἱ πρὸς τὸν Γένθιον ἀποσταλέντες πρέσβεις οὔτ’ ᾠκονομηκότες πλεῖον οὐδὲν τῶν πρότερον οὔτ’ ἀναγγέλλοντες οὐδὲν ὧν καὶ πρότερον, διὰ τὸ τὸν Γένθιον μένειν ἐπὶ τῆς αὐτῆς αἱρέσεως, ὄντα μὲν ἕτοιμον τῷ Περσεῖ κοινωνεῖν τῶν αὐτῶν πραγμάτων, χρημάτων δὲ φάσκοντα χρείαν ἔχειν. ὧν ὁ Περσεὺς παρακούσας πάλιν ἔπεμπε τοὺς περὶ τὸν Ἱππίαν βεβαιωσομένους ὑπὲρ τῶν ὁμολογιῶν, τὸ συνέχον παραλιπών, φάσκων ἐξηγμένον εὐνοοῦντα ποιήσειν τὸν Γένθιον· ὥστε διαπορεῖν πότερα δεῖ λέγειν ἐπὶ τῶν τοιούτων ἀλογιστίαν ἢ δαιμονοβλάβειαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
δοκῶ μὲν ὅτι δαιμονοβλάβειαν, οἵτινες ἐφίενται μὲν τοῦ μεγάλα τολμᾶν καὶ παραβάλλονται [μὲν] τῇ ψυχῇ, παριᾶσι δὲ τὸ συνέχον ἐν ταῖς ἐπιβολαῖς βλέποντες αὐτὸ καὶ δυνάμενοι πράττειν. ὅτι γάρ, εἰ Περσεὺς κατ’ ἐκεῖνον τὸν καιρὸν ἠβουλήθη προέσθαι χρήματα καὶ κοινῇ τοῖς πολιτεύμασι καὶ κατ’ ἰδίαν τοῖς βασιλεῦσι καὶ τοῖς πολιτευομένοις, οὐ λέγω μεγαλομερῶς καθάπερ ἐξῆν αὐτῷ χορηγιῶν ἕνεκεν, ἀλλὰ μετρίως μόνον, πάντας ἂν συνέβη καὶ τοὺς Ἕλληνας καὶ τοὺς βασιλεῖς, εἰ δὲ μή γε, τοὺς πλείστους ἐξελεγχθῆναι, δοκῶ μηδένα τῶν νοῦν ἐχόντων πρός με διαμφισβητῆσαι περὶ τούτων. νῦν δὲ καλῶς ποιῶν οὐκ ἦλθε ταύτην τὴν ὁδόν, δι’ ἧς ἢ κρατήσας τῶν ὅλων ἐξουσίαν ὑπερήφανον ἔσχεν, ἢ σφαλεὶς πολλοὺς ἂν ἐποίησε τῆς αὐτῆς [τύχης] πεῖραν αὑτῷ λαβεῖν, ἀλλὰ τὴν ἐναντίαν, δι’ ἧς ὀλίγοι τελέως ἠλογήθησαν τῶν Ἑλλήνων ὑπὸ τὸν τῆς πράξεως καιρόν. 66. Ὅτι τοῦ Περσέως βουλομένου ἥξειν μετὰ δυνάμεως εἰς τὴν Θετταλίαν καὶ λήψεσθαι τὰ ὅλα κρίσιν ἐκ τῶν κατὰ λόγον, ἔδοξε τοῖς περὶ τὸν Ἄρχωνα δι’ αὐτῶν τῶν πραγμάτων ἀπολογεῖσθαι πάλιν πρὸς τὰς ὑπονοίας καὶ διαβολάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰσήνεγκεν οὖν εἰς τοὺς Ἀχαιοὺς δόγμα, διότι δεῖ πανδημεὶ ποιησαμένους τὴν ἔξοδον εἰς Θετταλίαν κοινωνῆσαι τῶν πραγμάτων ὁλοσχερῶς τοῖς Ῥωμαίοις. καὶ τούτου κυρωθέντος, ἔδοξε τοῖς Ἀχαιοῖς τὸν Ἄρχωνα γίνεσθαι περὶ τὴν συναγωγὴν τοῦ στρατεύματος καὶ περὶ τὰς εἰς τὴν ἔξοδον παρασκευάς, πρὸς δὲ τὸν ὕπατον πρεσβευτὰς πέμπειν εἰς Θετταλίαν τοὺς τὰ δεδογμένα τοῖς Ἀχαιοῖς διασαφήσοντας καὶ πευσομένους, πότε καὶ ποῦ δεῖ συμμιγνύειν αὐτῷ τὸ στρατόπεδον. καὶ κατέστησαν πρεσβευτὰς παραχρῆμα Πολύβιον καὶ ἄλλους καὶ ἐνετείλαντο τῷ Πολυβίῳ φιλοτίμως, ἐὰν ὁ στρατηγὸς εὐδοκῇ τῇ παρουσίᾳ τοῦ στρατοπέδου, τοὺς μὲν πρεσβευτὰς ἐξ αὐτῆς πέμπειν διασαφήσοντας, ἵνα μὴ καθυστερῶσι τῶν καιρῶν, αὐτὸν δὲ φροντίζειν ἵνα τὸ στράτευμα πᾶν ἐν ταῖς πόλεσιν ἀγορὰς ἔχῃ, δι’ ὧν ἂν πορεύηται, καὶ μηδὲν ἐλλείπῃ τῶν ἐπιτηδείων τοὺς στρατιώτας. ταύτας μὲν οὖν ἔχοντες οἱ προειρημένοι τὰς ἐντολὰς ἐξώρμησαν· κατέστησαν δὲ καὶ πρεσβευτὰς πρὸς Ἄτταλον τοὺς περὶ Τηλόκριτον ἀποκομίζοντας τὸ δόγμα τὸ περὶ τῆς ἀποκαταστάσεως τῶν Εὐμένους τιμῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν καὶ περὶ τοῦ βασιλέως Πτολεμαίου προσπεσόντος τοῖς Ἀχαιοῖς, διότι γέγονεν αὐτῷ τὰ νομιζόμενα γίνεσθαι τοῖς βασιλεῦσιν, ὅταν εἰς ἡλικίαν ἔλθωσιν, ἀνακλητήρια, νομίσαντες σφίσι καθήκειν ἐπισημήνασθαι τὸ γεγονὸς ἐψηφίσαντο πέμπειν πρεσβευτὰς ἀνανεωσομένους τὰ προϋπάρχοντα τῷ ἔθνει φιλάνθρωπα πρὸς τὴν βασιλείαν, καὶ παραυτίκα κατέστησαν Ἄλκιθον καὶ Πασιάδαν. Οἱ δὲ περὶ τὸν Πολύβιον καταλαβόντες τοὺς Ῥωμαίους ἐκ μὲν τῆς Θετταλίας κεκινηκότας, τῆς δὲ Περραιβίας στρατοπεδεύοντας Ἀζωρίου μεταξὺ καὶ Δολίχης, τὴν μὲν ἔντευξιν ὑπερέθεντο διὰ τοὺς περιεστῶτας καιρούς, τῶν δὲ κατὰ τὴν εἴσοδον τὴν εἰς Μακεδονίαν κινδύνων μετεῖχον. ἐπεὶ δὲ τοῦ στρατεύματος κατάραντος ἐπὶ τοὺς καθ’ Ἡράκλειαν τόπους ἔδοξε καιρὸς εἶναι πρὸς ἔντευξιν ἅτε τοῦ στρατηγοῦ δοκοῦντος ἠνύσθαι τὸ μέγιστον τῶν προκειμένων, τότε λαβόντες καιρὸν τὸ ψήφισμα τῷ Μαρκίῳ προσήνεγκαν καὶ διεσάφουν τὴν τῶν Ἀχαιῶν προαίρεσιν, διότι βουληθεῖεν αὐτῷ πανδημεὶ τῶν αὐτῶν μετασχεῖν ἀγώνων καὶ κινδύνων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ πρὸς τούτοις ὑπέδειξαν, διότι πᾶν τὸ γραφὲν ἢ παραγγελθὲν τοῖς Ἀχαιοῖς ὑπὸ Ῥωμαίων κατὰ τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον ἀναντίρρητον γέγονεν. τοῦ δὲ Μαρκίου τὴν μὲν προαίρεσιν ἀποδεχομένου τὴν Ἀχαιῶν μεγαλωστί, τῆς δὲ κακοπαθείας αὐτοὺς καὶ τῆς δαπάνης παραλύοντος διὰ τὸ μηκέτι χρείαν ἔχειν τοὺς καιροὺς τῆς τῶν συμμάχων βοηθείας, οἱ μὲν ἄλλοι πρέσβεις ἐπανῆλθον εἰς τὴν Ἀχαί̈αν, ὁ δὲ Πολύβιος αὐτοῦ μείνας μετεῖχε τῶν ἐνεστώτων πραγμάτων, ἕως ὁ Μάρκιος ἀκούσας Ἄππιον τὸν Κέντωνα πεντακισχιλίους στρατιώτας αἰτεῖσθαι παρὰ τῶν Ἀχαιῶν εἰς Ἤπειρον, ἐξαπέστειλε τὸν προειρημένον παρακαλέσας φροντίζειν, ἵνα μὴ δοθῶσιν οἱ στρατιῶται μηδὲ τηλικοῦτο δαπάνημα μάταιον γένηται τοῖς Ἀχαιοῖς· πρὸς οὐδένα γὰρ λόγον αἰτεῖν τοὺς στρατιώτας τὸν Ἄππιον. πότερα δὲ τοῦτ’ ἐποίει κηδόμενος τῶν Ἀχαιῶν ἢ τὸν Ἄππιον ἀπραγεῖν βουλόμενος, χαλεπὸν εἰπεῖν. πλὴν ὅ γε Πολύβιος ἀναχωρήσας εἰς τὴν Πελοπόννησον, ἤδη τῶν γραμμάτων ἐκ τῆς Ἠπείρου προσπεπτωκότων καὶ μετ’ οὐ πολὺ συναχθέντων εἰς Σικυῶνα τῶν Ἀχαιῶν, εἰς πρόβλημα παμμέγεθες ἐνέπεσεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ γὰρ διαβουλίου προτεθέντος ὑπὲρ ὧν ὁ Κέντων ᾔτει στρατιωτῶν, ἃ μὲν ὁ Μάρκιος αὐτῷ καταφροντίζειν τῇ ἰδίᾳ ἐνετείλατο, ταῦτα φροντίζειν οὐδαμῶς ἔκρινεν· τὸ δὲ μηδεμιᾶς ὑπαρχούσης φανερῶς ἀντιλέγειν τῇ βοηθείᾳ τελείως ἦν ἐπισφαλές. δυσχρήστου δὲ καὶ ποικίλης οὔσης τῆς ὑποθέσεως, ἐχρήσατο βοηθήματι πρὸς τὸ παρὸν τῷ τῆς συγκλήτου δόγματι τῷ κελεύοντι μηδένα προσέχειν τοῖς ὑπὸ τῶν στρατηγῶν γραφομένοις, ἐὰν μὴ τοῦτο ποιῶσι κατὰ τὸ δόγμα τῆς συγκλήτου· τοῦτο δ’ οὐκ ἦν προσκείμενον τοῖς γράμμασιν. διὸ καὶ κατεκράτησε τοῦ τὴν ἀναφορὰν ἐπὶ τὸν ὕπατον γενέσθαι καὶ δι’ ἐκείνου παραλυθῆναι τῆς δαπάνης τὸ ἔθνος οὔσης ὑπὲρ ρ εἴκοσι τάλαντα. μεγάλας γε μὴν τοῖς βουλομένοις διαβάλλειν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἄππιον ἀφορμὰς ἔδωκεν, ὅτι διακόψαι τὴν ἐπιβολὴν αὐτοῦ τὴν περὶ τῆς βοηθείας. 67. Ὅτι κατὰ τὴν Κρήτην δεδιότες Κυδωνιᾶται τοὺς Γορτυνίους διὰ τὸ καὶ τῷ πρότερον ἔτει παρ’ ὀλίγον κεκινδυνευκέναι τῇ πόλει τῶν περὶ Νοθοκράτην ἐπιβαλλομένων αὐτὴν κατασχεῖν, ἐξέπεμψαν πρέσβεις πρὸς Εὐμένη βοήθειαν αἰτούμενοι κατὰ τὴν συμμαχίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ βασιλεὺς προχειρισάμενος Λέοντα καὶ στρατιώτας σὺν τούτῳ τ ἐξαπέστειλε κατὰ σπουδήν, ὧν παραγενομένων οἱ Κυδωνιᾶται τάς τε κλεῖς τῶν πυλῶν τῷ Λέοντι παρέδωκαν καὶ καθόλου τὴν πόλιν ἐνεχείρισαν. 68. Ὅτι ἐν τῇ Ῥόδῳ τὰ τῆς ἀντιπολιτείας ἀεὶ μᾶλλον ἐπέτεινεν. προσπεσόντος γὰρ αὐτοῖς τοῦ τῆς συγκλήτου δόγματος, ἐν ᾧ διεσάφει μηκέτι προσέχειν τοῖς τῶν στρατηγῶν ἐπιτάγμασιν, ἀλλὰ τοῖς αὑτῆς δόγμασιν, καὶ τῶν πολλῶν ἀποδεχομένων τὴν τῆς συγκλήτου πρόνοιαν, οἱ περὶ τὸν Φιλόφρονα καὶ Θεαίτητον ἐπιλαβόμενοι τῆς ἀφορμῆς ταύτης ἐξειργάζοντο τἀκόλουθα φάσκοντες δεῖν ἐκπέμπειν πρεσβευτὰς πρὸς τὴν σύγκλητον καὶ τὸν Κόιντον Μάρκιον τὸν ὕπατον καὶ πρὸς Γάιον τὸν ἐπὶ τοῦ ναυτικοῦ· τότε γὰρ ἤδη γνώριμον ἦν ἅπασιν οἵτινες τῶν καθεσταμένων ἀρχόντων ἐν τῇ Ῥώμῃ παραγίνεσθαι μέλλουσιν εἰς τοὺς κατὰ τὴν Ἑλλάδα τόπους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κροτηθείσης δὲ τῆς ὑποθέσεως, καίπερ ἀντιρρήσεως γενομένης, ἀπεστάλησαν εἰς μὲν τὴν Ῥώμην ἀρχομένης θερείας Ἀγησίλοχος Ἡγησίου Νικαγόρας Νίκανδρος, πρὸς δὲ τὸν ὕπατον καὶ τὸν ἐπὶ τοῦ ναυτικοῦ στρατηγὸν Ἀγόπολις Ἀρίστων Παγκράτης, ἐντολὰς ἔχοντες ἀνανεοῦσθαι τὰ φιλάνθρωπα πρὸς Ῥωμαίους καὶ πρὸς τὰς διαβολὰς ἀπολογεῖσθαι τὰς λεγομένας ὑπό τινων κατὰ τῆς πόλεως, οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀγησίλοχον ἅμα τοῖς προειρημένοις καὶ περὶ σιτικῆς ἐξαγωγῆς ποιησόμενοι λόγους. τὰ μὲν οὖν ὑπὸ τούτων ῥηθέντα πρὸς τὴν σύγκλητον καὶ τὰς δοθείσας αὐτοῖς ἀποκρίσεις ὑπὸ τῆς συγκλήτου, καὶ διότι πάντων τῶν φιλανθρώπων τυχόντες ἐπανῆλθον, ἐν τοῖς Ἰταλικοῖς εἴπομεν. περὶ δὲ τούτου τοῦ μέρους χρήσιμόν ἐστι πλεονάκις ὑπομιμνήσκειν, ὃ δὴ καὶ πειρώμεθα ποιεῖν, διότι πολλάκις ἀναγκαζόμεθα τὰς ἐντεύξεις τῶν πρεσβειῶν καὶ τοὺς χρηματισμοὺς προτέρους ἐξαγγέλλειν τῆς καταστάσεως καὶ τῆς ἐξαποστολῆς· ἐπεὶ γὰρ καθ’ ἕκαστον ἔτος τὰς καταλλήλους πράξεις γράφοντες πειρώμεθα ἐν ἑνὶ καιρῷ συγκεφαλαιοῦσθαι τὰς παρ’ ἑκάστοις πράξεις, δῆλον ὡς ἀναγκαῖόν ἐστι τοῦτο συμβαίνειν περὶ τὴν γραφήν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀγόπολιν ἀφικόμενοι πρὸς τὸν Κόιντον, καταλαβόντες αὐτὸν ἐν Μακεδονίᾳ πρὸς Ἡράκλειαν στρατοπεδεύοντα διελέγοντο περὶ ὧν εἶχον τὰς ἐντολάς. ὁ δὲ διακούσας οὐχ οἷον αὐτὸς ἔφη προσέχειν ταῖς διαβολαῖς, ἀλλὰ κἀκείνους παρεκάλει μηδενὸς ἀνέχεσθαι τῶν λέγειν τι τολμώντων κατὰ Ῥωμαίων, καὶ πολλὰ καθόλου τῶν εἰς φιλανθρωπίαν [ἀν]ηκόντων ἐπεμέτρησεν. ἔγραψε δὲ ταῦτα καὶ πρὸς τὸν δῆμον τῶν Ῥοδίων. τοῦ δ’ Ἀγεσιπόλιδος ἐψυχαγωγημένου κατὰ τὴν ὅλην ἀπάντησιν ἰσχυρῶς, λαβὼν αὐτὸν κατ’ ἰδίαν εἰς τὰς χεῖρας ὁ Κόιντος θαυμάζειν ἔφη πῶς οὐ πειρῶνται διαλύσειν οἱ Ῥόδιοι τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον, μάλιστα τοῦ πράγματος ἐκείνοις καθήκοντος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πότερα δὲ τοῦτ’ ἐποίει τὸν Ἀντίοχον ὑποπτεύων, μή ποτε κρατήσας τῆς Ἀλεξανδρείας βαρὺς ἔφεδρος αὐτοῖς γένηται τοῦ πρὸς τὸν Περσέα πολέμου χρόνον λαμβάνοντος (ἤδη γὰρ τότε συνέβαινε συγκεχύσθαι τὸν περὶ Κοίλης Συρίας πόλεμον), ἢ θεωρῶν ὅσον οὔπω κριθησόμενα τὰ κατὰ τὸν Περσέα, τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατοπέδων ἐν Μακεδονίᾳ παραβεβληκότων, καὶ καλὰς ἐλπίδας ἔχων ὑπὲρ τῶν ἀποβησομένων ἐβούλετο τοὺς Ῥοδίους προνύξας μεσίτας ἀποδεῖξαι, καὶ τοῦτο πράξαντας δοῦναι τοῖς Ῥωμαίοις ἀφορμὰς εὐλόγους εἰς τὸ βουλεύεσθαι περὶ αὐτῶν ὡς ἂν αὐτοῖς φαίνηται, τὸ μὲν ἀκριβὲς οὐ ῥᾴδιον εἰπεῖν, δοκῶ δὲ μᾶλλον τὸ τελευταῖον εἰρημένον, ἐξ ὧν ἐμαρτύρησε τὰ μετ’ ὀλίγον συμβάντα τοῖς Ῥοδίοις. οἵ γε περὶ τὸν Ἀγεσίπολιν ἐξ αὐτῆς βαδίσαντες πρὸς τὸν Γάιον καὶ πάντων τυχόντες τῶν φιλανθρώπων ὑπερβολικώτερον ἢ παρὰ τῷ Μαρκίῳ ταχέως εἰς τὴν Ῥόδον ἀνεχώρησαν. γινομένης δὲ τῆς ἀποπρεσβείας, καὶ τῆς τε διὰ τῶν λόγων φιλανθρωπίας καὶ τῆς διὰ τῶν [ἀπο]κρίσεων εὐνοίας ἑκατέρων τῶν στρατηγῶν ἐφαμίλλου γενομένης, ὀρθοὶ καὶ μετέωροι ταῖς διανοίαις ἐγενήθησαν οἱ Ῥόδιοι πάντες, οὐ μὴν ὡσαύτως·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν γὰρ ὑγιαίνοντες περιχαρεῖς ἦσαν ἐπὶ τῇ φιλανθρωπίᾳ τῶν Ῥωμαίων, οἱ δὲ κινηταὶ καὶ καχέκται συνελογίζοντο παρ’ αὑτοῖς σημεῖον εἶναι τὴν ὑπερβολὴν τῆς φιλανθρωπίας τοῦ δεδιέναι τὴν περίστασιν τοὺς Ῥωμαίους καὶ μὴ χωρεῖν αὐτοῖς τὰ πράγματα κατὰ λόγον. ὅτε δὲ καὶ τὸν Ἀγεσίπολιν συνέβη παραφθέγξασθαι πρός τινας [τῶν] φίλων, ὅτι παρὰ τοῦ Μαρκίου κατ’ ἰδίαν ἐντολὰς εἴληφε μνημονεύειν πρὸς τὴν βουλὴν ὑπὲρ τοῦ διαλύειν τὸν πόλεμον, τότε δὴ τελέως οἱ περὶ τὸν Δείνωνα συνέθεσαν ἐν κακοῖς μεγάλοις εἶναι τοὺς Ῥωμαίους. ἀπέστειλαν δὲ καὶ πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν τοὺς διαλύσοντας τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον Ἀντιόχῳ καὶ Πτολεμαίῳ. 69. Ὅτι μετὰ τὸ παραλαβεῖν Ἀντίοχον τὰ κατὰ τὴν Αἴγυπτον ἔδοξε τοῖς περὶ τὸν Κομανὸν καὶ Κινέαν συνεδρεύσασι μετὰ τοῦ βασιλέως κοινοβούλιον καταγράφειν ἐκ τῶν ἐπιφανεστάτων ἡγεμόνων τὸ βουλευσόμενον περὶ τῶν ἐνεστώτων. πρῶτον οὖν ἔδοξε τῷ συνεδρίῳ τοὺς ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος παρεπιδημήσαντας πέμπειν πρεσβευτὰς ὡς τὸν Ἀντίοχον κοινολογησομένους ὑπὲρ διαλύσεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἦσαν δὲ τότε παρὰ μὲν τοῦ κοινοῦ τῶν Ἀχαιῶν πρεσβεῖαι δισσαί, μία μὲν ὑπὲρ τῆς τῶν φιλανθρώπων ἀνανεώσεως, ἣν ἐπρέσβευον Ἄλκιθος Ξενοφῶντος Αἰγιεὺς καὶ Πασιάδας, ἄλλη δὲ περὶ τοῦ τῶν Ἀντιγονείων ἀγῶνος. ἦν δὲ καὶ παρὰ Ἀθηναίων πρεσβεία περὶ δωρεᾶς, ἧς ἡγεῖτο Δημάρατος, καὶ θεωρίαι δισσαί, μία μὲν ὑπὲρ τῶν Παναθηναίων, ἧς προειστήκει Καλλίας ὁ παγκρατιαστής, ἡ δ’ ἄλλη περὶ μυστηρίων, ὑπὲρ ἧς Κλεόστρατος ἐποιεῖτο τὸν χρηματισμὸν καὶ τοὺς λόγους. ἐκ δὲ Μιλήτου παρῆσαν Εὔδημος καὶ Ἱκέσιος, ἐκ δὲ Κλαζομενῶν Ἀπολλωνίδης καὶ Ἀπολλώνιος. ἐξαπέστειλε δὲ καὶ ὁ βασιλεὺς Τληπόλεμον καὶ Πτολεμαῖον τὸν ῥήτορα πρεσβευτάς. οὗτοι μὲν οὖν ἔπλεον ἀνὰ τὸν ποταμὸν εἰς τὴν ἀπάντησιν. 70. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν ὅτε Ἀντίοχος τὴν Αἴγυπτον παρέλαβε, συνῆψαν τῶν ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος πρεσβευτῶν οἱ πεμφθέντες ἐπὶ τὰς διαλύσεις. ἀποδεξάμενος δὲ τοὺς ἄνδρας φιλανθρώπως τὴν μὲν πρώτην ὑποδοχὴν αὐτῶν ἐποιήσατο μεγαλομερῆ, κατὰ δὲ τὴν ἑξῆς ἔδωκεν ἔντευξιν καὶ λέγειν ἐκέλευσε περὶ ὧν ἔχουσι τὰς ἐντολάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρῶτοι μὲν οὖν οἱ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν ἐποιήσαντο λόγους, τούτοις δ’ ἑξῆς Δημάρατος ὁ παρὰ τῶν Ἀθηναίων, μετὰ δὲ τοῦτον Εὔδημος ὁ Μιλήσιος. πάντων δὲ πρὸς τὸν αὐτὸν καιρὸν καὶ τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν διαλεγομένων, παραπλησίους εἶναι συνέβαινε καὶ τοὺς κατὰ μέρος αὐτῶν λόγους· τὴν μὲν γὰρ αἰτίαν τῶν συμβεβηκότων πάντες ἔφερον ἐπὶ τοὺς περὶ τὸν Εὐλαῖον, τὴν δὲ συγγένειαν καὶ τὴν ἡλικίαν τὴν τοῦ Πτολεμαίου προφερόμενοι παρῃτοῦντο τὴν ὀργὴν τοῦ βασιλέως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἀντίοχος δὲ πᾶσι τούτοις ἀνθομολογησάμενος καὶ προσαυξήσας τὴν ἐκείνων ὑπόθεσιν ἤρξατο λέγειν [τὴν] ὑπὲρ τῶν ἐξ ἀρχῆς δικαίων, δι’ ὧν ἐπειρᾶτο συνιστάνειν τῶν ἐν Συρίᾳ βασιλέων ὑπάρχουσαν [τὴν] κτῆσιν τῶν κατὰ Κοίλην Συρίαν τόπων, ἰσχυροποιῶν μὲν τὰς ἐπικρατείας τὰς Ἀντιγόνου τοῦ πρώτου κατασχόντος τὴν ἐν Συρίᾳ βασιλείαν, προφερόμενος δὲ τὰ συγχωρήματα τὰ γενόμενα Σελεύκῳ διὰ τῶν ἀπὸ Μακεδονίας βασιλέων μετὰ τὸν Ἀντιγόνου θάνατον, ἑξῆς δὲ τούτοις ἀπερειδόμενος ἐπὶ τὴν τελευταίαν κατὰ πόλεμον Ἀντιόχου τοῦ πατρὸς ἔκτισιν, ἐπὶ δὲ πᾶσιν ἐξαρνούμενος τὴν ὁμολογίαν, ἣν ἔφασαν οἱ κατὰ τὴν Ἀλεξάνδρειαν γενέσθαι Πτολεμαίῳ τῷ νεωστὶ μετηλλαχότι πρὸς Ἀντίοχον τὸν ἐκείνου πατέρα, ὅτι δεῖ λαβεῖν αὐτὸν ἐν φερνῇ Κοίλην Συρίαν, ὅτ’ ἐλάμβανε Κλεοπάτραν τὴν τοῦ νῦν βασιλεύοντος μητέρα. πρὸς ταύτην τὴν ὑπόθεσιν διαλεχθεὶς καὶ πείσας οὐ μόνον αὑτὸν ἀλλὰ καὶ τοὺς ἀπηντηκότας ὡς δίκαια λέγει, τότε μὲν διέπλευσεν εἰς τὴν Ναύκρατιν· χρησάμενος δὲ καὶ τούτοις φιλανθρώπως καὶ δοὺς ἑκάστῳ τῶν Ἑλλήνων τῶν κατοικούντων χρυσοῦν προῆγεν ἐπὶ τῆς Ἀλεξανδρείας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς δὲ πρεσβευταῖς τὴν ἀπόκρισιν ὑπέσχετο δώσειν, ὅταν οἱ περὶ τὸν Ἀριστείδην καὶ Θῆριν ἀνακάμψωσιν ὡς αὐτόν· ἐξαπεσταλκέναι γὰρ ἐκείνους ἔφη πρὸς τὸν Πτολεμαῖον, βούλεσθαι δὲ πάντων συνίστορας εἶναι καὶ μάρτυρας τοὺς ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος πρεσβευτάς. 71. Ὅτι Ἀντίοχος μετὰ τὸ καταλιπεῖν Ἀλεξάνδρειαν πολιορκεῖν πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην ἐξέπεμπεν· οὗτοι δ’ ἦσαν Μελέαγρος Σωσιφάνης Ἡρακλείδης, συνθεὶς ρ καὶ ν τάλαντα, πεντήκοντα μὲν στέφανον Ῥωμαίοις, τὰ δὲ λοιπὰ τῶν χρημάτων εἰς δωρεάν τισι τῶν κατὰ τὴν Ἑλλάδα πόλεων. 72. Ὅτι κατὰ τὰς αὐτὰς ἡμέρας κατέπλευσαν ἐκ Ῥόδου πρέσβεις εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν ἐπὶ τὰς διαλύσεις οἱ περὶ Πρατίωνα, καὶ μετ’ οὐ πολὺ παρῆσαν εἰς τὴν παρεμβολὴν πρὸς Ἀντίοχον. γενομένης δὲ τῆς ἐντεύξεως, πολλοὺς διετίθεντο λόγους τήν τε τῆς ἰδίας πατρίδος εὔνοιαν προφερόμενοι πρὸς ἀμφοτέρας τὰς βασιλείας καὶ τὴν αὐτῶν τῶν βασιλέων ἀναγκαιότητα πρὸς ἀλλήλους καὶ τὸ συμφέρον ἑκατέροις ἐκ τῆς διαλύσεως. ὁ δὲ βασιλεὺς ἔτι λέγοντα τὸν πρεσβευτὴν ἐπιτεμὼν οὐκ ἔφη προσδεῖσθαι πολλῶν λόγων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὴν μὲν γὰρ βασιλείαν εἶναι Πτολεμαίου τοῦ πρεσβυτέρου, πρὸς δὲ τοῦτον καὶ διαλελύσθαι πάλαι καὶ φίλους ὑπάρχειν, καὶ νῦν βουλομένων τῶν ἐν τῇ πόλει κατάγειν τοῦτον μὴ κωλύειν Ἀντίοχον. καὶ δὴ πεποίηκεν. 73. Ὅτι παραγενομένων πρὸ τοῦ χειμῶνος τῶν περὶ τὸν Ἱππίαν, οὓς ἀπεστάλκει πρεσβευτὰς ὁ Περσεὺς πρὸς Γένθιον ὑπὲρ τῆς συμμαχίας, καὶ διασαφούντων, ὅτι πρόθυμος ὁ βασιλεύς ἐστιν ἀναδέχεσθαι τὸν πρὸς Ῥωμαίους πόλεμον, ἐὰν αὐτῷ δοθῇ τ τάλαντα καὶ πίστεις αἱ προσήκουσαι περὶ τῶν ὅλων, πυθόμενος ταῦτα καὶ κρίνων ἀναγκαίαν εἶναι τὴν Γενθίου κοινοπραγίαν προεχειρίσατο Πάνταυχον ἕνα τῶν πρώτων φίλων, καὶ τοῦτον ἐξαπέστειλε δοὺς ἐντολὰς πρῶτον μὲν ὁμολογήσοντα περὶ τῶν χρημάτων ὅρκους καὶ δοῦναι καὶ λαβεῖν ὑπὲρ τῆς συμμαχίας, εἶτα τοὺς ὁμήρους ἐξ αὐτῆς κἀκεῖνον πέμπειν, οὓς ἂν δοκῇ Πανταύχῳ, καὶ παρ’ αὐτοῦ λαμβάνειν, οὓς ἂν ἀποφήνῃ Γένθιος διὰ τῶν ἐγγράπτων, πρὸς δὲ τούτοις διατάξασθαι περὶ τῆς κομιδῆς τῶν τ ταλάντων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Πάνταυχος ἐξ αὐτῆς ποιησάμενος τὴν ὁρμὴν καὶ παραγενόμενος εἰς Μετέωνα τῆς Λαβεάτιδος κἀνταῦθα συμμίξας τῷ Γενθίῳ ταχέως παρεστήσατο τὸν νεανίσκον πρὸς τὸ κοινωνεῖν τῷ Περσεῖ τῶν αὐτῶν ἐλπίδων. τμηθέντων δὲ τῶν ὁρκίων ὑπὲρ τῆς συμμαχίας καὶ καταγραφέντων, εὐθέως ὁ Γένθιος ἅμα τοὺς ὁμήρους ἔπεμπε τοὺς ὑπὸ τοῦ Πανταύχου καταγραφέντας, καὶ σὺν τούτοις Ὀλυμπίωνα παραληψόμενον τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς ὁμήρους παρὰ τοῦ Περσέως, ἑτέρους δὲ τοὺς περὶ τῶν χρημάτων ἕξοντας τὴν ἐπιμέλειαν. σὺν δὲ τοῖς προειρημένοις ἔπεισεν ὁ Πάνταυχος τὸν Γένθιον καὶ πρεσβευτὰς συνεξαποστέλλειν, οἵτινες ἅμα τοῖς παρὰ τοῦ Περσέως πεμπομένοις εἰς τὴν Ῥόδον πρεσβεύσουσιν ὑπὲρ τῆς κοινῆς συμμαχίας. τούτου [γὰρ] γενομένου, καὶ συνεμβάντων τῶν Ῥοδίων εἰς τὸν πόλεμον, τελέως εὐκαταγωνίστους ἐσομένους ἀπέφαινε τοὺς Ῥωμαίους. ὁ δὲ πεισθεὶς τοῖς παρακαλουμένοις καὶ προχειρισάμενος Παρμενίωνα καὶ Μόρκον ἐξαπέστειλε δοὺς ἐντολάς, ὅταν λάβωσι τοὺς ὅρκους παρὰ τοῦ Περσέως καὶ τοὺς ὁμήρους, καὶ περὶ τῶν χρημάτων γένηται σύμφωνον, πρεσβεύειν εἰς τὴν Ῥόδον. Οὗτοι μὲν οὖν πάντες προῆγον εἰς τὴν Μακεδονίαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Πάνταυχος μένων παρὰ πλευρὰν ὑπεμίμνησκε καὶ παρώξυνε τὸν νεανίσκον πρὸς τὸ μὴ καθυστερεῖν ταῖς παρασκευαῖς, ἀλλ’ ἕτοιμον ὄντα προκαταλαμβάνειν καὶ τόπους καὶ πόλεις καὶ συμμάχους· μάλιστα δ’ αὐτὸν ἠξίου παρασκευάζεσθαι πρὸς τὴν κατὰ θάλατταν μάχην. τῶν γὰρ Ῥωμαίων εἰς τέλος ἀπαρασκεύων ὄντων πρὸς τοῦτο τὸ μέρος κατά τε τοὺς περὶ τὴν Ἤπειρον καὶ τοὺς περὶ τὴν Ἰλλυρίδα τόπους, ἀκονιτὶ πᾶν τὸ προτεθὲν ἐπιτελεσθήσεσθαι δι’ αὐτοῦ καὶ τῶν ὑπ’ αὐτοῦ πεμπομένων. ὁ μὲν οὖν Γένθιος τούτοις τοῖς λόγοις ἀναπειθόμενος ἐγίνετο περί τε τὰς κατὰ γῆν καὶ κατὰ θάλατταν παρασκευάς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Περσεύς, παραγενομένων εἰς τὴν Μακεδονίαν τῶν πρεσβευτῶν παρὰ τοῦ Γενθίου καὶ τῶν ὁμηρευόντων, ὁρμήσας ἀπὸ τῆς περὶ τὸν Ἐλπιὸν ποταμὸν παρεμβολῆς μετὰ πάντων τῶν ἱππέων ἀπήντα τοῖς προειρημένοις εἰς τὸ Δῖον, καὶ συμμίξας πρῶτον μὲν ἀπέδωκε τοὺς ὅρκους ὑπὲρ τῆς συμμαχίας ἐναντίον πάντων [τῶν] ἱππέων (πάνυ γὰρ ἐβούλετο σαφῶς εἰδέναι τοὺς Μακεδόνας τὴν τοῦ Γενθίου κοινοπραγίαν ἐλπίζων εὐθαρσεστέρους αὐτοὺς ὑπάρξειν προσγενομένης ταύτης τῆς ῥοπῆς), ἔπειτα δὲ τοὺς ὁμήρους παρελάμβανε καὶ παρεδίδου τοὺς ἑαυτοῦ τοῖς περὶ Ὀλυμπίωνα, ὧν ἦσαν ἐπιφανέστατοι Λιμναῖος ὁ Πολεμοκράτους καὶ Βάλακρος ὁ Πανταύχου. μετὰ δὲ ταῦτα τοὺς μὲν ἐπὶ τὰ χρήματα παρόντας εἰς Πέλλαν ἐξέπεμπεν ὡς ἐκεῖ παραληψομένους, τοὺς δὲ πρεσβευτὰς τοὺς εἰς τὴν Ῥόδον εἰς Θετταλονίκην πρὸς Μητρόδωρον συντάξας ἑτοίμους εἶναι πρὸς τὸν πλοῦν. ἔπεισε δὲ καὶ τοὺς Ῥοδίους συμβαίνειν εἰς τὸν πόλεμον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταῦτα δὲ διοικήσας Ἡροφῶντα μὲν ἐξέπεμψε πρεσβευτὴν πρὸς τὸν Εὐμένη καὶ πρότερον ἤδη ἀπεσταλμένον, Τηλέμναστον δὲ τὸν Κρῆτα πρὸς τὸν Ἀντίοχον μὴ παρορᾶν τὸν καιρὸν μηδ’ ὑπολαμβάνειν πρὸς αὐτὸν μόνον ἀνήκειν τὴν ὑπερηφανίαν καὶ τὴν βαρύτητα τῶν Ῥωμαίων, σαφῶς δὲ γινώσκειν ὡς, ἐὰν μὴ καὶ νῦν αὐτὸς συνεπιλαμβάνηται, μάλιστα μὲν διαλύων τὸν πόλεμον, εἰ δὲ μή, βοηθῶν, ταχέως πεῖραν λήψεται τῆς αὐτῆς ἑαυτῷ τύχης. 74. Ὅτι προτεθείσης χειροτονίας τοῖς Ῥοδίοις, ἐνίκων οἷς ἤρεσκε πέμπειν τοὺς πρεσβευτὰς ὑπὲρ τῶν διαλύσεων. καὶ τὴν μὲν Ῥοδίων ἀντιπολιτείαν τοῦτον τὸν τρόπον, ὡς ἐν τῷ περὶ δημηγορίας τέθειται, διέκρινε τὸ διαβούλιον, ἐν ᾧ πλεῖον ἐφάνησαν ἰσχύοντες οἱ τὰ τοῦ Περσέως αἱρούμενοι τῶν σώζειν σπουδαζόντων τὴν πατρίδα καὶ τοὺς νόμους. οἱ δὲ πρυτάνεις παραχρῆμα πρεσβευτὰς κατέστησαν τοὺς διαλύσοντας τὸν πόλεμον, εἰς μὲν τὴν Ῥώμην Ἀγέπολιν Διοπῆ Κληνόμβροτον, πρὸς δὲ τὸν στρατηγὸν καὶ Περσέα Δάμωνα Νικόκρατον [καὶ] Ἀγησίλοχον Τήλεφον. τούτῳ δ’ ἑξῆς τὸ συνεχὲς ἐξειργάζοντο καὶ προσετίθεσαν ποιοῦντες ἀναπολόγητον τὴν ἁμαρτίαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εὐθέως γὰρ εἰς τὴν Κρήτην ἔπεμπον πρεσβευτὰς τοὺς ἀνανεωσομένους πρὸς πάντας Κρηταιεῖς τὰ ὑπάρχοντα φιλάνθρωπα καὶ παρακαλέσοντας βλέπειν τοὺς καιροὺς καὶ τὴν περίστασιν καὶ συμφρονεῖν τῷ δήμῳ καὶ τὸν αὐτὸν ἐχθρὸν αἱρεῖσθαι καὶ φίλον, ὁμοίως δὲ καὶ κατ’ ἰδίαν πρὸς τὰς πόλεις ὑπὲρ τῶν αὐτῶν διαλεχθησομένους. 75. Ὅτι τῶν περὶ τὸν Παρμενίωνα καὶ Μόρκον τῶν παρὰ τοῦ Γενθίου καὶ σὺν τούτοις τοῦ Μητροδώρου παραγενομένων εἰς τὴν Ῥόδον, καὶ συναχθείσης τῆς βουλῆς, παντάπασιν θορυβώδης ἦν ἐκκλησία, τῶν μὲν περὶ τὸν Δείνωνα φανερῶς ἤδη τολμώντων λέγειν τὰ τοῦ Περσέως, τῶν δὲ περὶ Θεαίτητον καταπεπληγμένων τὰ συμβαίνοντα. καὶ γὰρ ἡ τῶν λέμβων παρουσία καὶ τὸ πλῆθος τῶν ἀπολωλότων ἱππέων καὶ ἡ τοῦ Γενθίου μετάθεσις συνέτριβεν αὐτούς. διὸ καὶ τὸ πέρας τῆς ἐκκλησίας ἀκόλουθον ἐγενήθη τοῖς προειρημένοις· ἔδοξε γὰρ τοῖς Ῥοδίοις ἀποκριθῆναι φιλανθρώπως ἀμφοτέροις τοῖς βασιλεῦσι καὶ διασαφεῖν, ὅτι δέδοκται διαλύειν αὐτοῖς τὸν πόλεμον καὶ παρακαλεῖν κἀκείνους εὐδιαλύτους ὑπάρχειν. ἐδέξαντο δὲ καὶ τοὺς πρεσβευτὰς ἐπὶ τὴν κοινὴν ἑστίαν τοὺς παρὰ τοῦ Γενθίου μετὰ πολλῆς φιλανθρωπίας. 76.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν καιρόν, ἐν ᾧ Περσεὺς ἡττηθεὶς ἀνεδίδρασκεν, ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ τοὺς παρὰ τῶν Ῥοδίων πρεσβευτὰς παραγεγονότας ὑπὲρ τοῦ διαλύειν τὸν πρὸς Περσέα πόλεμον προσκαλέσασθαι, τῆς τύχης ὥσπερ ἐπίτηδες ἀναβιβαζούσης ἐπὶ σκηνὴν τὴν τῶν Ῥοδίων ἄγνοιαν, εἰ χρὴ Ῥοδίων λέγειν, ἀλλὰ μὴ τῶν ἐπιπολασάντων ἀνθρώπων τότε κατὰ τὴν Ῥόδον. οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀγέπολιν εἰσπορευθέντες ἐλθεῖν μὲν ἔφασαν διαλύσοντες τὸν πόλεμον· τὸν γὰρ δῆμον τῶν Ῥοδίων, ἑλκομένου τοῦ πολέμου καὶ πλείω χρόνον, θεωροῦντα, διότι πᾶσι μὲν τοῖς ἄλλοις ἀλυσιτελὴς καὶ αὐτοῖς δὲ Ῥωμαίοις διὰ τὸ μέγεθος τῶν δαπανημάτων, ἐλθεῖν ἐπὶ ταύτην τὴν γνώμην· νῦν δὲ λελυμένου τοῦ πολέμου κατὰ τὴν τῶν Ῥοδίων βούλησιν συγχαίρειν αὐτοῖς. ταῦτα μὲν οὖν οἱ περὶ τὸν Ἀγέπολιν εἰπόντες βραχέως ἐπανῆλθον. ἡ δὲ σύγκλητος χρωμένη τῷ καιρῷ καὶ βουλομένη παραδειγματίσαι τοὺς Ῥοδίους ἀπόκρισιν ἐξέβαλεν, ἧς ἦν τὰ συνέχοντα ταῦτα, διότι τὴν πρεσβείαν ταύτην οὔτε τῶν Ἑλλήνων ἕνεκεν ὑπολαμβάνουσιν ἐσταλκέναι τοὺς Ῥοδίους οὔθ’ ἑαυτῶν, ἀλλὰ Περσέως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ μὲν γὰρ τῶν Ἑλλήνων χάριν ἐπρέσβευον, ἐκεῖνον οἰκειότερον εἶναι τὸν καιρόν, ὅτε ὁ Περσεὺς τὴν τῶν Ἑλλήνων χώραν ἐπόρθει καὶ τὰς πόλεις, στρατοπεδεύων μὲν ἐν Θετταλίᾳ σχεδὸν ἐπὶ β ἐνιαυτοὺς τὸ δὲ παρέντας ἐκεῖνον τὸν καιρὸν νῦν παρεῖναι σπουδάζοντας διαλύειν τὸν πόλεμον, ὅτε παρεμβεβληκότων τῶν ἡμετέρων στρατοπέδων εἰς Μακεδονίαν συγκεκλεισμένος ὁ Περσεὺς ὀλίγας παντάπασιν ἐλπίδας εἶχε τῆς σωτηρίας, προφανὲς εἶναι τοῖς ὀρθῶς σκοπουμένοις, διότι τὰς πρεσβείας ἐξέπεμψαν οὐ διαλύειν ἐθέλοντες τὸν πόλεμον, ἀλλ’ ἐξελέσθαι τὸν Περσέα καὶ σῶσαι, καθ’ ὅσον εἰσὶ δυνατοί. δι’ ἃς αἰτίας οὔτ’ εὐεργετεῖν οὔτε φιλανθρώπως αὐτοῖς ἀποκρίνεσθαι κατὰ τὸ παρὸν ὀφείλειν ἔφασαν. ταῦτα μὲν ἡ σύγκλητος ἐχρημάτισε τοῖς παρὰ τῶν Ῥοδίων πρεσβευταῖς. 77. Ὅτι κατὰ τὴν Πελοπόννησον ἔτι κατὰ χειμῶνα πρεσβείας παραγενομένης παρὰ τῶν βασιλέων ἀμφοτέρων Πτολεμαίου καὶ Πτολεμαίου περὶ βοηθείας, ἐγενήθη διαβούλια καὶ πλείω πολλὴν ἔχοντα φιλοτιμίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς μὲν γὰρ περὶ τὸν Καλλικράτην καὶ Διοφάνην καὶ σὺν τούτοις Ὑπέρβατον οὐκ ἤρεσκε διδόναι βοήθειαν, τοῖς δὲ περὶ τὸν Ἄρχωνα καὶ Λυκόρταν καὶ Πολύβιον ἤρεσκε τὸ διδόναι τοῖς βασιλεῦσι κατὰ τὴν ὑπάρχουσαν συμμαχίαν. ἤδη γὰρ συνέβαινε τότε τὸν νεώτερον Πτολεμαῖον ὑπὸ τῶν ὄχλων ἀναδεδεῖχθαι βασιλέα διὰ τὴν περίστασιν, τὸν δὲ πρεσβύτερον ἐκ τῆς Μέμφεως καταπεπορεῦσθαι καὶ συμβασιλεύειν τἀδελφῷ. καὶ δεόμενοι παντοδαπῆς ἐπικουρίας ἐξαπέστειλαν πρεσβευτὰς Εὐμένη καὶ Διονυσόδωρον πρὸς τοὺς Ἀχαιοὺς αἰτοῦντες πεζοὺς μὲν χιλίους ἱππεῖς δὲ ς, ἡγεμόνα δὲ τῆς ὅλης συμμαχίας Λυκόρταν, τῶν δ’ ἱππέων Πολύβιον. πρὸς δὲ Θεοδωρίδαν τὸν Σικυώνιον διεπέμψαντο παρακαλοῦντες αὐτὸν συστήσασθαι ξενολόγιον χιλίων ἀνδρῶν. συνέβαινε δὲ τοὺς μὲν βασιλεῖς τὴν ἐπὶ πλεῖον σύστασιν ἔχειν πρὸς τοὺς εἰρημένους ἄνδρας ἐκ τῶν πράξεων ὧν εἰρήκαμεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ πρεσβευτῶν παραγενομένων, τῆς συνόδου τῶν Ἀχαιῶν οὔσης ἐν Κορίνθῳ, καὶ τά τε φιλάνθρωπα πρὸς τὴν βασιλείαν ἀνανεωσαμένων ὄντα μεγάλα, καὶ τὴν περίστασιν τῶν βασιλέων ὑπὸ τὴν ὄψιν ἀγόντων, καὶ δεομένων σφίσι βοηθεῖν, τὸ μὲν πλῆθος τῶν Ἀχαιῶν ἕτοιμον ἦν οὐ μέρει τινί, πανδημεὶ δὲ συγκινδυνεύειν, εἰ δέοι, τοῖς βασιλεῦσιν (ἀμφότεροι γὰρ εἶχον τό τε διάδημα καὶ τὴν ἐξουσίαν), οἱ δὲ περὶ τὸν Καλλικράτην ἀντέλεγον φάσκοντες δεῖν καθόλου μὲν μὴ πραγματοκοπεῖν, ἐν δὲ τοῖς παροῦσι καιροῖς μηδ’ ὅλως, ἀλλ’ ἀπερισπάστους ὑπάρχοντας Ῥωμαίοις παρέχεσθαι χρείας. μάλιστα γὰρ ἦν τότε προσδόκιμος ὁ περὶ τῶν ὅλων κίνδυνος, ἅτε τοῦ Κοί̈ντου τοῦ Φιλίππου τὴν παραχειμασίαν ἐν τῇ Μακεδονίᾳ ποιουμένου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ πολλῶν εἰς ἀπορίαν ἐμπιπτόντων, μὴ δόξωσι Ῥωμαίων ἀστοχεῖν, μεταλαβόντες τοὺς λόγους οἱ περὶ τὸν Λυκόρταν καὶ Πολύβιον ἐδίδασκον ἄλλα τε καὶ πλείω προφερόμενοι καὶ διότι, τῷ πρότερον ἔτει ψηφισαμένων τῶν Ἀχαιῶν πανδημεὶ συστρατεύειν τοῖς Ῥωμαίοις καὶ πεμψάντων πρεσβευτὴν τὸν Πολύβιον, ὁ Κόιντος ἀποδεξάμενος τὴν προθυμίαν ἀπείπατο μὴ χρείαν ἔχειν τῆς βοηθείας, ἐπεὶ κεκράτηκε τῆς εἰς Μακεδονίαν εἰσβολῆς. ἐξ ὧν ἀπεδείκνυσαν σκῆψιν οὖσαν τὴν Ῥωμαίων χρείαν πρὸς τὸ διακωλῦσαι βοηθεῖν. διὸ παρεκάλουν τοὺς Ἀχαιούς, ὑποδεικνύοντες τὸ μέγεθος τῆς περιστάσεως, ἐν ᾗ συνέβαινε τότε τὴν βασιλείαν ὑπάρχειν, μὴ παριδεῖν τὸν καιρόν, ἀλλὰ μνημονεύοντας τῶν ὁμολογιῶν καὶ τῶν εὐεργεσιῶν, μάλιστα δὲ τῶν ὅρκων, ἐμπεδοῦν τὰς συνθήκας. τῶν δὲ πολλῶν ἐπιφερομένων πάλιν βοηθεῖν, τότε μὲν οἱ περὶ τὸν Καλλικράτην ἐξέβαλον τὸ διαβούλιον διασείσαντες τοὺς ἄρχοντας, ὡς οὐκ οὔσης ἐξουσίας κατὰ τοὺς νόμους ἐν ἀγορᾷ βουλεύεσθαι περὶ βοηθείας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δέ τινα χρόνον συγκλήτου συναχθείσης εἰς τὴν τῶν Σικυωνίων πόλιν, ἐν ᾗ συνέβαινε μὴ μόνον συμπορεύεσθαι τὴν βουλήν, ἀλλὰ πάντας τοὺς ἀπὸ τριάκοντ’ ἐτῶν, καὶ λόγων γινομένων πλειόνων, καὶ μάλιστα τοῦ Πολυβίου διοριζομένου πρῶτον μὲν περὶ τοῦ χρείαν μὴ ἔχειν τοὺς Ῥωμαίους τῆς βοηθείας καὶ δοκοῦντος οὐκ εἰκῇ ταῦτα λέγειν διὰ τὸ γεγονέναι τὴν παρελθοῦσαν νύκτα ἐν τῇ Μακεδονίᾳ περὶ τοῦ Φιλίππου, δεύτερον δὲ φάσκοντος, ἐὰν καὶ δέωνται Ῥωμαῖοι τῆς συμμαχίας, οὐ διὰ τοὺς ς ἱππεῖς καὶ χιλίους πεζοὺς τοὺς ἀποσταλησομένους εἰς Ἀλεξάνδρειαν ἀδυνατήσειν τοὺς Ἀχαιοὺς βοηθεῖν Ῥωμαίοις (καλῶς γὰρ ποιοῦντας αὐτοὺς καὶ τρεῖς ἄγειν καὶ δ μυριάδας ἀνδρῶν μαχίμων), εὐδοκοῦντες τοῖς λεγομένοις ἔρρεπον οἱ πολλοὶ πρὸς τὸ πέμπειν τὴν συμμαχίαν. τῇ δὲ δευτέρᾳ τῶν ἡμερῶν, ἐν ᾗ κατὰ τοὺς νόμους ἔδει τὰ ψηφίσματα προσφέρειν τοὺς βουλομένους, οἱ μὲν περὶ τὸν Λυκόρταν προσήνεγκαν, διότι δεῖ πέμπειν τὴν βοήθειαν, οἱ δὲ περὶ τὸν Καλλικράτην, διότι δεῖ πρεσβευτὰς ἐξαποστέλλειν τοὺς διαλύσοντας τοὺς βασιλεῖς πρὸς τὸν Ἀντίοχον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πάλιν δὲ τῶν διαβουλίων προτεθέντων ἀγὼν ἐγίνετο νεανικός, πολύ γε μὴν ὑπερεῖχον οἱ περὶ τὸν Λυκόρταν. αἵ τε γὰρ βασιλεῖαι συγκρινόμεναι μεγάλην εἶχον διαφοράν· ὑπὸ μὲν γὰρ τῆς Ἀντιόχου σπάνιον ἦν εὑρεῖν οἰκεῖόν τι γεγονὸς καθόλου πρὸς τοὺς Ἕλληνας ἔν γε τοῖς ἀνώτερον χρόνοις (καὶ γὰρ ἡ τοῦ τότε βασιλεύοντος μεγαλοψυχία δῆλος ἐγένετο τοῖς Ἕλλησιν), ὑπὸ δὲ τῆς Πτολεμαίου τοσαῦτα καὶ τηλικαῦτα τοῖς Ἀχαιοῖς ἐγεγόνει φιλάνθρωπα κατὰ τοὺς ἀνώτερον χρόνους ὥστ’ ἂν μηδενὶ πλεῖον ἀξίως. ἃ διατιθέμενος ὁ Λυκόρτας μεγάλην ἐποιεῖτο φαντασίαν, ἅτε τῆς παραθέσεως ὁλοσχερῆ τὴν διαφορὰν ἐχούσης· καθ’ ὅσον γὰρ οὐκ ἐξαριθμήσασθαι ῥᾴδιον ἦν τὰς τῶν ἐν Ἀλεξανδρείᾳ βασιλέων εὐεργεσίας, κατὰ τοσοῦτον ἁπλῶς οὐδὲν ἦν εὑρεῖν φιλάνθρωπον ἐκ τῆς Ἀντιόχου βασιλείας ἀπηντημένον εἰς πραγμάτων λόγον τοῖς Ἀχαιοῖς. 78. Ὅτι ἕως μέν τινος οἱ περὶ τὸν Ἀνδρωνίδαν καὶ Καλλικράτην ἐχρῶντο τοῖς ὑπὲρ τῆς διαλύσεως λόγοις, οὐδενὸς δὲ προςέχοντος αὐτοῖς ἐπεισήγαγον μηχανήν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παρῆν γὰρ ἐκ πορείας εἰς τὸ θέατρον γραμματηφόρος φέρων ἐπιστολὴν παρὰ Κοί̈ντου Μαρκίου, δι’ ἧς παρεκάλει τοὺς Ἀχαιοὺς ἀκολουθοῦντας τῇ Ῥωμαίων προαιρέσει πειρᾶσθαι διαλύειν τοὺς βασιλεῖς· συνέβαινε γὰρ καὶ τὴν σύγκλητον ἀπεσταλκέναι πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Νεμέσιον διαλύσοντας τοὺς βασιλεῖς. ἦν δὲ τοῦτο κατὰ τῆς ὑποθέσεως· οἱ γὰρ περὶ τὸν Τίτον ἀδυνατήσαντες τοῦ διαλύειν ἀνακεχωρήκεισαν εἰς τὴν Ῥώμην ἄπρακτοι τελείως. ἀλλ’ οἱ περὶ τὸν Πολύβιον οὐ βουλόμενοι διὰ τὸν Μάρκιον πρὸς τὴν ἐπιστολὴν ἀντιλέγειν ἀνεχώρησαν ἐκ τῶν πραγμάτων. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν βοήθειαν οὕτω διέπεσε τοῖς βασιλεῦσι, τοῖς δ’ Ἀχαιοῖς ἔδοξε πρεσβευτὰς ἀποστέλλειν τοὺς διαλύσοντας· καὶ κατεστάθησαν Ἄρχων Αἰγειράτης, Ἀρκεσίλαος Ἀρίστων Μεγαλοπολῖται. οἱ δὲ παρὰ τοῦ Πτολεμαίου πρεσβευταὶ διαψευσθέντες τῆς συμμαχίας ἀνέδωκαν τοῖς ἄρχουσιν ἑτοίμας ἔχοντες ἐπιστολὰς παρὰ τῶν βασιλέων, δι’ ὧν ἠξίουν τοὺς Ἀχαιοὺς ἐκπέμπειν Λυκόρταν καὶ Πολύβιον ἐπὶ τὸν ἐνεστῶτα πόλεμον. 79.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἦλθε παρὰ τοῦ βασιλέως Εὐμένους ἀδελφὸς Ἄτταλος ἔχων μὲν πρόφασιν, εἰ καὶ μὴ τὸ κατὰ τοὺς Γαλάτας ἐγεγόνει σύμπτωμα περὶ τὴν βασιλείαν, ὅμως ἐλθεῖν εἰς τὴν Ῥώμην ἕνεκεν τοῦ συγχαρῆναι τῇ συγκλήτῳ καὶ τυχεῖν τινος ἐπισημασίας διὰ τὸ συμπεπολεμηκέναι καὶ πάντων εὐμενῶς σφίσι μετεσχηκέναι τῶν κινδύνων· τότε δὲ καὶ διὰ τὴν Γαλατικὴν περίστασιν ἠναγκασμένος ἧκεν εἰς τὴν Ῥώμην. πάντων δὲ φιλοφρόνως αὐτὸν ἀποδεχομένων διά τε τὴν ἐν τῇ στρατείᾳ γεγενημένην συνήθειαν καὶ διὰ τὸ δοκεῖν εὔνουν αὐτοῖς ὑπάρχειν, καὶ γινομένης τῆς ἀπαντήσεως ὑπὲρ τὴν προσδοκίαν, μετέωρος ἐγενήθη ταῖς ἐλπίσιν οὐκ εἰδὼς τὴν ἀληθινὴν αἰτίαν τῆς ἀποδοχῆς. διὸ καὶ παρ’ ὀλίγον ἦλθε τοῦ λυμήνασθαι τὰ σφέτερα πράγματα καὶ τὴν ὅλην βασιλείαν. τῶν γὰρ πλείστων Ῥωμαίων ἀπηλλοτριωμένων τῆς τοῦ βασιλέως Εὐμένους εὐνοίας καὶ πεπεισμένων αὐτὸν πλάγιον ἐν τῷ πολέμῳ γεγονέναι λαλοῦντα τῷ Περσεῖ καὶ τοῖς καιροῖς ἐφεδρεύοντα τοῖς κατ’ αὐτῶν, ἔνιοι τῶν ἐπιφανῶν ἀνδρῶν λαμβάνοντες εἰς τὰς χεῖρας τὸν Ἄτταλον παρεκάλουν τὴν μὲν ὑπὲρ τἀδελφοῦ πρεσβείαν ἀποθέσθαι, περὶ δὲ αὑτοῦ ποιεῖσθαι τοὺς λόγους·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
βούλεσθαι γὰρ αὐτῷ τὴν σύγκλητον συγκατασκευάζειν ἰδίαν ἀρχὴν καὶ δυναστείαν διὰ τὴν ἀλλοτριότητα τὴν πρὸς τὸν ἀδελφόν. ἐφ’ οἷς συνέβαινε τὸν Ἄτταλον ἐπὶ πολὺ μετεωρίζεσθαι καὶ συγκατανεύειν [ἐν] ταῖς κατ’ ἰδίαν ὁμιλίαις τοῖς εἰς τοῦτο τὸ μέρος αὐτὸν παρορμῶσιν. τέλος δὲ πρὸς ἐνίους τῶν ἀξιολόγων ἀνδρῶν συνέθετο καὶ παρελθὼν εἰς τὴν σύγκλητον ποιήσεσθαι τοὺς περὶ τούτων λόγους. Τοιαύτης δ’ οὔσης τῆς διαθέσεως περὶ τὸν Ἄτταλον, ὀττευσάμενος ὁ βασιλεὺς τὸ μέλλον ἐπιπέμπει Στράτιον τὸν ἰατρὸν εἰς τὴν Ῥώμην, ὃς μεγίστην παρ’ αὐτῷ πίστιν εἶχεν, τὰ μὲν ὑποδείξας, τὰ δὲ ἐντειλάμενος πᾶσαν εἰσενέγκασθαι μηχανὴν πρὸς τὸ μὴ κατακολουθῆσαι τὸν Ἄτταλον τοῖς βουλομένοις λυμήνασθαι τὴν βασιλείαν αὐτῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ παραγενόμενος εἰς τὴν Ῥώμην καὶ λαβὼν εἰς τὰς χεῖρας τὸν Ἄτταλον πολλοὺς μὲν καὶ ποικίλους διέθετο λόγους (καὶ ἦν ὁ ἄνθρωπος ἔχων τι νουνεχὲς καὶ πιστικόν), μόγις δὲ καθίκετο τῆς προθέσεως καὶ μετεκάλεσε τὸν Ἄτταλον ἀπὸ τῆς ἀλόγου φορᾶς θεὶς ὑπὸ τὴν ὄψιν, ὅτι κατὰ μὲν τὸ παρὸν συμβασιλεύει τἀδελφῷ τούτῳ διαφέρων ἐκείνου τῷ μὴ διάδημα περιτίθεσθαι μηδὲ χρηματίζειν βασιλεύς, τὴν δὲ λοιπὴν ἴσην καὶ τὴν αὐτὴν ἔχων ἐξουσίαν, εἰς δὲ τὸ μέλλον ὁμολογουμένως καταλείπεται διάδοχος τῆς ἀρχῆς, οὐ μακρὰν ταύτης [τῆς] ἐλπίδος ὑπαρχούσης, ἅτε τοῦ βασιλέως διὰ μὲν τὴν σωματικὴν ἀσθένειαν ἀεὶ προσδοκῶντος τὴν ἐκ τοῦ βίου μετάστασιν, διὰ δὲ τὴν ἀπαιδίαν οὐδ’ εἰ βουληθείη δυναμένου τὴν ἀρχὴν ἄλλῳ καταλιπεῖν· οὐδέπω γὰρ ἀναδεδειγμένος ἐτύγχανε κατὰ φύσιν υἱὸς ὢν αὐτῷ ὁ μετὰ ταῦτα διαδεξάμενος τὴν ἀρχήν. τὸ δὲ συνέχον θαυμάζειν ἔφη πόσα βλάπτει τοὺς ἐνεστῶτας καιρούς. μεγάλην γὰρ εἶναι πᾶσι τοῖς θεοῖς χάριν, εἰ συμπνεύσαντες καὶ μιᾷ γνώμῃ χρώμενοι δύναιντο τὸν ἀπὸ Γαλατῶν φόβον ἀπώσασθαι καὶ τὸν ἀπὸ τούτων ἐφεστῶτα κίνδυνον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ δὲ νῦν εἰς στάσιν καὶ διαφορὰν ἥξει πρὸς τὸν ἀδελφόν, πρόδηλον εἶναι, διότι καταστρέψει τὴν βασιλείαν καὶ στερήσει μὲν αὑτὸν καὶ τῆς παρούσης ἐξουσίας καὶ τῆς εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδος, στερήσει δὲ καὶ τοὺς ἀδελφοὺς τῆς ἀρχῆς καὶ τῆς ἐν αὐτῇ δυναστείας. ταῦτα δὴ καὶ τούτοις ἕτερα παραπλήσια διατιθέμενος ὁ Στράτιος ἔπεισε τὸν Ἄτταλον μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων. Διόπερ εἰσελθὼν εἰς τὴν σύγκλητον ὁ προειρημένος συνεχάρη μὲν ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν καὶ περὶ τῆς καθ’ αὑτὸν εὐνοίας καὶ προθυμίας, ἣν παρέσχετο κατὰ τὸν πρὸς Περσέα πόλεμον, ἀπελογίσατο· παραπλησίως δὲ καὶ περὶ τοῦ πέμψαι πρεσβευτὰς τοὺς παρακαθέξοντας τὴν τῶν Γαλατῶν ἀπόνοιαν καὶ πάλιν εἰς τὴν ἐξ ἀρχῆς αὐτοὺς ἀποκαταστήσοντας διάθεσιν παρεκάλεσε διὰ πλειόνων. ἐποιήσατο δὲ λόγους καὶ περὶ τῆς Αἰνίων καὶ τῆς Μαρωνιτῶν πόλεως ἀξιῶν αὑτῷ δοθῆναι ταύτας ἐν δωρεᾷ· τὸν δὲ κατὰ τοῦ βασιλέως λόγον καὶ τὸν περὶ τοῦ μερισμοῦ τῆς ἀρχῆς εἰς τέλος παρεσιώπησεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος ὑπολαμβάνουσα πάλιν αὐτὸν ἰδίᾳ περὶ τούτων εἰσπορεύσεσθαι τούς τε πρεσβευτὰς συμπέμψειν ὑπέσχετο καὶ τοῖς εἰθισμένοις δώροις ἐτίμησεν αὐτὸν μεγαλομερῶς, ἐπηγγείλατο δὲ καὶ τὰς προειρημένας πόλεις δώσειν. ἐπειδὴ δὲ παραυτὰ τυχὼν τῶν φιλανθρώπων ὥρμησεν ἐκ τῆς Ῥώμης οὐδὲν ποιήσας τῶν προσδοκωμένων, διαψευσθεῖσα τῶν ἐλπίδων ἡ σύγκλητος ἄλλο μὲν οὐδὲν εἶχε ποιεῖν, ἔτι δὲ κατὰ τὴν Ἰταλίαν ὄντος αὐτοῦ τὴν μὲν Αἶνον καὶ τὴν Μαρωνίαν ἠλευθέρωσεν ἀθετήσασα τὴν ἐπαγγελίαν, τοὺς δὲ περὶ τὸν Πόπλιον Λικίνιον ἔπεμψε πρεσβευτὰς πρὸς τοὺς Γαλάτας. οἷς ποίας μὲν ἔδωκεν ἐντολάς, εἰπεῖν οὐ ῥᾴδιον, στοχάζεσθαι δὲ ἐκ τῶν μετὰ ταῦτα συμβάντων οὐ δυσχερές. τοῦτο δ’ ἔσται δῆλον ἐκ τῶν πράξεων αὐτῶν. Ἧκον δὲ καὶ παρὰ Ῥοδίων πρέσβεις, πρῶτον μὲν οἱ περὶ Φιλοκράτην, μετὰ δὲ τούτους οἱ περὶ Φιλόφρονα καὶ Ἀστυμήδην. οἱ γὰρ Ῥόδιοι κομισάμενοι τὴν ἀπόκρισιν, ἣν οἱ περὶ τὸν Ἀγέπολιν. ἔλαβον εὐθέως μετὰ τὴν παράταξιν, καὶ θεωροῦντες ἐκ ταύτης τὴν πρὸς αὑτοὺς ὀργὴν καὶ τὴν ἀνάτασιν τῆς συγκλήτου, παραυτίκα τὰς προειρημένας πρεσβείας ἐξέπεμψαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀστυμήδην καὶ Φιλόφρονα κατανοοῦντες ἐκ τῶν ἐντεύξεων καὶ κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν τὴν ὑφόρασιν καὶ τὴν ἀλλοτριότητα τῶν ἀνθρώπων τὴν πρὸς αὑτούς, εἰς ἀθυμίαν ὁλοσχερῆ καὶ δυσχρηστίαν ἐνέπιπτον. ὡς δὲ καὶ τῶν στρατηγῶν τις ἀναβὰς ἐπὶ τοὺς ἐμβόλους παρεκάλει τοὺς ὄχλους ἐπὶ τὸν κατὰ Ῥοδίων πόλεμον, τότε δὴ παντάπασιν ἔξω τοῦ φρονεῖν γενόμενοι διὰ τὸν περὶ τῆς πατρίδος κίνδυνον εἰς τοιαύτην ἦλθον διάθεσιν, ὥστε καὶ φαιὰ λαβεῖν ἱμάτια καὶ κατὰ τὰς παρακλήσεις μηκέτι παρακαλεῖν μηδ’ ἀξιοῦν τοὺς φίλους, ἀλλὰ δεῖσθαι μετὰ δακρύων μηδὲν ἀνήκεστον βουλεύσασθαι περὶ αὑτῶν. μετὰ δέ τινας ἡμέρας εἰσαγαγόντος αὐτοὺς Ἀντωνίου τοῦ δημάρχου καὶ τὸν στρατηγὸν τὸν παρακαλοῦντα πρὸς τὸν πόλεμον κατασπάσαντος ἀπὸ τῶν ἐμβόλων, ἐποιεῖτο τοὺς λόγους πρῶτον μὲν Φιλόφρων, μετὰ δὲ τοῦτον Ἀστυμήδης, ὅτε δὴ κατὰ τὴν παροιμίαν τὸ κύκνειον ἐξηχήσαντες ἔλαβον ἀποκρίσεις τοιαύτας, δι’ ὧν τοῦ μὲν ὁλοσχεροῦς φόβου τοῦ κατὰ τὸν πόλεμον ἐδόκουν παραλελύσθαι, περὶ δὲ τῶν κατὰ μέρος ἐγκλημάτων αὐτοῖς ἡ σύγκλητος πικρῶς καὶ βαρέως ὠνείδισεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἦν δ’ ὁ νοῦς τῆς ἀποκρίσεως τοιοῦτος, ὅτι εἰ μὴ δι’ ὀλίγους ἀνθρώπους τοὺς αὑτῶν φίλους, καὶ μάλιστα δι’ αὐτούς, ᾔδεισαν καλῶς καὶ δικαίως ὡς δέον ἦν αὐτοῖς χρήσασθαι. ὁ δ’ Ἀστυμήδης αὑτῷ μὲν ἐδόκει καλῶς εἰρηκέναι περὶ τῆς πατρίδος, οὐ μὴν τοῖς γε παρεπιδημοῦσιν οὐδὲ τοῖς ἐκεῖ μένουσι τῶν Ἑλλήνων οὐδαμῶς ἤρεσκεν. ἐξέβαλε γὰρ ἔγγραπτον μετὰ ταῦτα ποιήσας τὴν σύνταξιν τῆς δικαιολογίας, ἣ τοῖς πλείστοις τῶν ἀναλαμβανόντων εἰς τὰς χεῖρας ἄτοπος ἐφαίνετο καὶ τελέως ἀπίθανος. συνεστήσατο γὰρ τὴν δικαιολογίαν οὐ μόνον ἐκ τῶν τῆς πατρίδος δικαίων, ἔτι δὲ μᾶλλον ἐκ τῆς τῶν ἄλλων κατηγορίας. τὰ μὲν γὰρ εὐεργετήματα καὶ συνεργήματα παραβάλλων καὶ συγκρίνων τὰ μὲν τῶν ἄλλων ἐπειρᾶτο ψευδοποιεῖν καὶ ταπεινοῦν, τὰ δὲ τῶν Ῥοδίων ηὔξανε πολλαπλασιάζων καθ’ ὅσον οἷός τ’ ἦν· τὰ δ’ ἁμαρτήματα κατὰ τοὐναντίον τὰ μὲν τῶν ἄλλων ἐξωνείδιζε πικρῶς καὶ δυσμενικῶς, τὰ δὲ τῶν Ῥοδίων ἐπειρᾶτο περιστέλλειν, ἵνα κατὰ τὴν παράθεσιν τὰ μὲν οἰκεῖα μικρὰ καὶ συγγνώμης ἄξια φανῇ, τὰ δὲ τῶν πέλας ἀπαραίτητα καὶ μεγάλα τελέως, ἐφ’ οἷς ἔφη συγγνώμης τετευχέναι τοὺς ἡμαρτηκότας ἅπαντας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸ δὲ γένος τοῦτο τῆς δικαιολογίας οὐδαμῶς ἂν πρέπειν ἀνδρὶ πολιτικῷ δόξειεν, ἐπεί τοι καὶ τῶν κοινοπραγησάντων περί τινων ἀπορρήτων οὐ τοὺς διὰ φόβον ἢ πόρον μηνυτὰς γενομένους τῶν συνειδότων ἐπαινοῦμεν, ἀλλὰ τοὺς πᾶσαν ἐπιδεξαμένους βάσανον καὶ τιμωρίαν καὶ μηδὲν τῶν συνειδότων παραιτίους γενομένους τῆς αὐτῆς συμφορᾶς, τούτους ἀποδεχόμεθα καὶ τούτους ἄνδρας ἀγαθοὺς νομίζομεν. ὁ δὲ διὰ τὸν ἄδηλον φόβον πάντα τὰ τῶν ἄλλων ἁμαρτήματα τιθεὶς ὑπὸ τὴν ὄψιν τοῖς κρατοῦσι καὶ καινοποιήσας, ὑπὲρ ὧν ὁ χρόνος εἰς λήθην ἀγηόχει τοὺς ὑπερέχοντας, πῶς οὐκ ἔμελλε δυσαρεστήσειν τοῖς ἱστορήσασιν. Τὴν δὲ προειρημένην ἀπόκρισιν οἱ μὲν περὶ τὸν Φιλοκράτην λαβόντες ἐξ αὐτῆς ὥρμησαν, οἱ δὲ περὶ τὸν Ἀστυμήδην αὐτόθι μένοντες παρήδρευον χάριν τοῦ μηδὲν αὐτοὺς λανθάνειν τῶν προςπιπτόντων ἢ λεγομένων κατὰ τῆς πατρίδος. προσπεσούσης δὲ τῆς ἀποκρίσεως ταύτης εἰς τὴν Ῥόδον, δόξαντες ἀπολελύσθαι τοῦ μεγίστου φόβου τοῦ κατὰ τὸν πόλεμον τἄλλα καίπερ ἀκμὴν ὄντα δυσχερῆ ῥᾳδίως ἔφερον. οὕτως ἀεὶ τὰ μείζω τῶν προσδοκωμένων κακῶν λήθην ποιεῖ τῶν ἐλαττόνων συμπτωμάτων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ παραχρῆμα ψηφισάμενοι τῇ Ῥώμῃ στέφανον ἀπὸ μυρίων χρυσῶν καὶ καταστήσαντες πρεσβευτὴν ἅμα καὶ ναύαρχον Θεαίτητον ἐξέπεμπον θερείας ἀρχομένης ἄγοντα τὸν στέφανον, καὶ μετὰ τούτου τοὺς περὶ Ῥοδοφῶντα πειρασομένους κατὰ πάντα τρόπον συμμαχίαν συνθέσθαι πρὸς Ῥωμαίους. τοῦτο δ’ ἐποίησαν βουλόμενοι διὰ τοῦ ψηφίσματος καὶ πρεσβείας ἀποτυχεῖν, ἐὰν ἄλλως δόξῃ Ῥωμαίοις, δι’ αὐτῆς δὲ τῆς τοῦ ναυάρχου προαιρέσεως τὴν κατάπειραν ποιήσασθαι· τὴν γὰρ ἐξουσίαν εἶχε ταύτην ὁ ναύαρχος ἐκ τῶν νόμων. οὕτω γὰρ ἦν πραγματικὸν τὸ πολίτευμα τῶν Ῥοδίων, ὡς σχεδὸν ἔτη μ πρὸς τοῖς ρ κεκοινωνηκὼς ὁ δῆμος Ῥωμαίοις τῶν ἐπιφανεστάτων καὶ καλλίστων ἔργων οὐκ ἐπεποίητο πρὸς αὐτοὺς συμμαχίαν. τίνος δὲ χάριν οὕτως ἐχείριζον οἱ Ῥόδιοι τὰ καθ’ αὑτούς, οὐκ ἄξιον παραλιπεῖν. βουλόμενοι γὰρ μηδένα τῶν ἐν ταῖς ὑπεροχαῖς καὶ δυναστείαις ἀπελπίζειν τὴν ἐξ αὑτῶν ἐπικουρίαν καὶ συμμαχίαν οὐκ ἐβούλοντο συνδυάζειν οὐδὲ προκαταλαμβάνειν σφᾶς αὐτοὺς ὅρκοις καὶ συνθήκαις, ἀλλ’ ἀκέραιοι διαμένοντες κερδαίνειν τὰς ἐξ ἑκάστων ἐλπίδας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τότε δὲ μεγάλην ἐποιοῦντο φιλοτιμίαν βουλόμενοι ταύτης τῆς τιμῆς τυχεῖν παρὰ Ῥωμαίων, οὐ κατεπειγόμενοι συμμαχίας οὐδ’ ἀγωνιῶντες ἁπλῶς οὐδένα κατὰ τὸ παρὸν πλὴν αὐτῶν τῶν Ῥωμαίων, ἀλλὰ βουλόμενοι κατὰ τὴν ὑπέρθεσιν τῆς ἐπιβολῆς ἀφαιρεῖσθαι τὰς ὑπονοίας τῶν δυσχερές τι διανοουμένων περὶ τῆς πόλεως. ἄρτι δὲ τῶν περὶ τὸν Θεαίτητον καταπεπλευκότων, ἀπέστησαν Καύνιοι, κατελάβοντο δὲ καὶ Μυλασσεῖς τὰς ἐν Εὐρώμῳ πόλεις. κατὰ δὲ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἡ σύγκλητος ἐξέβαλε δόγμα, διότι δεῖ Κᾶρας καὶ Λυκίους ἐλευθέρους εἶναι πάντας, ὅσους προσένειμε Ῥοδίοις μετὰ τὸν Ἀντιοχικὸν πόλεμον. τὰ μὲν οὖν κατὰ τοὺς Καυνίους καὶ τοὺς Εὐρωμεῖς ταχέως οἱ Ῥόδιοι διωρθώσαντο· τοὺς μὲν [γὰρ] Καυνίους Λύκωνα πέμψαντες μετὰ στρατιωτῶν ἠνάγκασαν πάλιν ὑφ’ αὑτοὺς τάττεσθαι, καίπερ Κιβυρατῶν αὐτοῖς παραβοηθησάντων, ἐπὶ δὲ τὰς ἐν Εὐρώμῳ πόλεις στρατεύσαντες ἐνίκησαν μάχῃ Μυλασσεῖς καὶ Ἀλαβανδεῖς, ἀμφοτέρων παραγενομένων μετὰ στρατιᾶς ἐπ’ Ὀρθωσίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ περὶ τῶν Λυκίων καὶ Καρῶν δόγματος αὐτοῖς προσπεσόντος, πάλιν ἀπεσοβήθησαν ταῖς διανοίαις δείσαντες μή ποτε μάταιος μὲν αὐτοῖς ἡ τοῦ στεφάνου δόσις γέγονεν, μάταιαι δὲ αἱ περὶ τῆς συμμαχίας ἐλπίδες. 80. Ὅτι μετὰ τὴν τοῦ Περσέως κατάλυσιν, ἅμα τῷ κριθῆναι τὰ ὅλα, πανταχόθεν ἐξέπεμπον πρέσβεις συγχαρησομένους τοῖς στρατηγοῖς ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν. τῶν δὲ πραγμάτων ὁλοσχερῶς ἐπὶ Ῥωμαίους κεκλικότων, ἐπιπολάζοντες διὰ τὸν καιρὸν οἱ δοκοῦντες εἶναι φίλοι Ῥωμαίων ἐν πᾶσι τοῖς πολιτεύμασιν, εἴς τε τὰς πρεσβείας οὗτοι καθίσταντο καὶ τὰς ἄλλας χρείας. διὸ συνέδραμον εἰς τὴν Μακεδονίαν ἐκ μὲν Ἀχαί̈ας Καλλικράτης Ἀριστόδαμος Ἀγησίας Φίλιππος, ἐκ δὲ Βοιωτίας οἱ περὶ Μνάσιππον, ἐκ δὲ τῆς Ἀκαρνανίας οἱ περὶ Χρέμαν, παρὰ δὲ τῶν Ἠπειρωτῶν οἱ περὶ τὸν Χάροπα καὶ Νικίαν, παρὰ δὲ τῶν Αἰτωλῶν οἱ περὶ τὸν Λυκίσκον καὶ Τίσιππον. ἁπάντων δὲ τούτων ὁμοῦ γενομένων καὶ πρὸς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν ἁμιλλωμένων προθύμως, καὶ μηδενὸς ὑπάρχοντος ἀνταγωνιστοῦ διὰ τὸ τοὺς ἀντιπολιτευομένους ἅπαντας εἴκοντας τοῖς καιροῖς ἀνακεχωρηκέναι τελέως, ἀκονιτὶ κατεκράτησαν τῆς ὑποθέσεως οἱ προειρημένοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρὸς μὲν οὖν τὰς ἄλλας πόλεις καὶ τὰς ἐθνικὰς συστάσεις οἱ δέκα δι’ αὐτῶν τῶν στρατηγῶν ἐποιήσαντο τὴν ἐπιταγήν, οὓς δεήσει πορεύεσθαι τῶν ἀνδρῶν εἰς τὴν Ῥώμην. οὗτοι δ’ ἦσαν ὡς ἐπίπαν οὓς ἀπέγραψαν οἱ προειρημένοι κατὰ τὰς ἰδίας ἀντιπαραγωγάς, πλὴν ὀλίγων τελέως τῶν ἔκδηλόν τι πεποιηκότων. πρὸς δὲ τὸ τῶν Ἀχαιῶν ἔθνος πρεσβευτὰς ἐξέπεμψαν τοὺς ἐπιφανεστάτους ἄνδρας τῶν ι, Γάιον Κλαύδιον καὶ Γνάιον Δομίτιον, διὰ δύο αἰτίας, πρῶτον μὲν εὐλαβούμενοι τοὺς Ἀχαιοὺς μή ποτ’ οὐ πειθαρχήσωσι τοῖς γραφομένοις, ἀλλὰ καὶ κινδυνεύσωσιν οἱ περὶ τὸν Καλλικράτην δόξαντες ἐξειργάσθαι τὰς κατὰ πάντων τῶν Ἑλλήνων διαβολάς, ὃ κατ’ ἀλήθειαν ἦν, δεύτερον δὲ διὰ τὸ μηθὲν ἐν τοῖς αἰχμαλώτοις γράμμασιν ἀκριβὲς εὑρῆσθαι κατὰ μηδενὸς τῶν Ἀχαιῶν. περὶ μὲν οὖν τούτων μετά τινα χρόνον ἐξέπεμπεν ὁ στρατηγὸς τὰς ἐπιστολὰς καὶ τοὺς πρέσβεις, καίπερ οὐκ εὐδοκούμενος κατά γε τὴν αὑτοῦ γνώμην ταῖς τῶν περὶ τὸν Λυκίσκον καὶ Καλλικράτην διαβολαῖς, ὡς ἐξ αὐτῶν τῶν πραγμάτων ὕστερον ἐγένετο καταφανές. 81.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὴν Αἴγυπτον οἱ βασιλεῖς ἀπολελυμένοι τοῦ πρὸς Ἀντίοχον πολέμου πρῶτον μὲν εἰς Ῥώμην πρεσβευτὴν ἐξέπεμψαν Νουμίνιον ἕνα τῶν φίλων εὐχαριστήσοντα περὶ τῶν εἰς αὐτοὺς γεγονότων εὐεργετημάτων· ἀπέλυσαν δὲ καὶ τὸν Λακεδαιμόνιον Μεναλκίδαν ἐνεργῶς κεχρημένον τοῖς κατὰ τῆς βασιλείας καιροῖς πρὸς τὴν ἰδίαν ἐπανόρθωσιν, Γαί̈ου Ποπιλίου τὴν ὑπὲρ τῆς ἀπολύσεως χάριν αἰτησαμένου παρὰ τῶν βασιλέων. 82. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον Κότυς ὁ τῶν Ὀδρυσῶν βασιλεὺς ἀπέστειλε πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην ἀξιῶν ἀποδοθῆναι τὸν υἱὸν αὑτῷ καὶ περὶ τῆς γενομένης πρὸς Περσέα κοινοπραγίας δικαιολογούμενος. οἱ δὲ Ῥωμαῖοι νομίσαντες ἠνύσθαι σφίσι τὸ προκείμενον, τοῦ πρὸς τὸν Περσέα πολέμου κατὰ νοῦν προκεχωρηκότος, τὴν δὲ πρὸς Κότυν διαφορὰν πρὸς οὐδὲν ἔτι διατείνειν, συνεχώρησαν αὐτῷ κομίζεσθαι τὸν υἱόν, ὃς ὁμηρείας χάριν δοθεὶς εἰς Μακεδονίαν ἑαλώκει μετὰ τῶν Περσέως τέκνων, βουλόμενοι τὴν αὑτῶν πραότητα καὶ μεγαλοψυχίαν ἐμφαίνειν, ἅμα δὲ καὶ τὸν Κότυν ἀναδούμενοι διὰ τῆς τοιαύτης χάριτος. 83.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἦλθε καὶ Προυσίας ὁ βασιλεὺς εἰς τὴν Ῥώμην συγχαρησόμενος τῇ συγκλήτῳ καὶ τοῖς στρατιώταις ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν. ὁ δὲ Προυσίας οὗτος οὐδαμῶς γέγονεν ἄξιος τοῦ τῆς βασιλείας προσχήματος. τεκμήραιτο δ’ ἄν τις ἐκ τούτων. ὅς γε πρῶτον μέν, πρεσβευτῶν παραγεγονότων Ῥωμαϊκῶν πρὸς αὐτόν, ἐξυρημένος τὴν κεφαλὴν καὶ πίλιον ἔχων καὶ τήβενναν καὶ καλικίους ἀπήντα τούτοις, καὶ καθόλου τοιαύτῃ διασκευῇ κεχρημένος, οἵαν ἔχουσιν οἱ προσφάτως ἠλευθερωμένοι παρὰ Ῥωμαίοις, οὓς καλοῦσι λιβέρτους, καὶ δεξιωσάμενος τοὺς πρεσβευτάς· ὁρᾶτ’, ἔφη, τὸν ὑμέτερον λίβερτον ἐμὲ πάντα βουλόμενον χαρίζεσθαι καὶ μιμεῖσθαι τὰ παρ’ ὑμῖν. ἧς ἀγενεστέραν φωνὴν οὐ ῥᾴδιον εἰπεῖν. τότε δὲ κατὰ τὴν εἴσοδον τὴν εἰς τὴν σύγκλητον στὰς κατὰ τὸ θύρετρον ἀντίος τοῦ συνεδρίου καὶ καθεὶς τὰς χεῖρας ἀμφοτέρας προσεκύνησε τὸν οὐδὸν καὶ τοὺς καθημένους ἐπιφθεγξάμενος· χαίρετε, θεοὶ σωτῆρες, ὑπερβολὴν οὐ καταλιπὼν ἀνανδρίας ἅμα δὲ καὶ γυναικισμοῦ καὶ κολακείας οὐδενὶ τῶν ἐπιγινομένων. ἀκόλουθα δὲ τούτοις καὶ κατὰ τὴν κοινολογίαν εἰσελθὼν ἐπετελέσατο, περὶ ὧν καὶ τὸ γράφειν ἀπρεπὲς ἦν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
φανεὶς δὲ τελέως εὐκαταφρόνητος ἀπόκρισιν ἔλαβε δι’ αὐτὸ τοῦτο φιλάνθρωπον. Ἤδη δὲ τούτου τὰς ἀποκρίσεις εἰληφότος, προσέπεσε παραγίνεσθαι τὸν Εὐμένη. τοῦτο δὲ τὸ πρᾶγμα πολλὴν ἀπορίαν παρέσχε τοῖς ἐν τῷ συνεδρίῳ. διαβεβλημένοι γὰρ πρὸς αὐτὸν καὶ διαλήψεις ἀμεταθέτους ἔχοντες οὐκ ἐβούλοντο κατ’ οὐδένα τρόπον ἐμφανίζειν αὑτούς. πᾶσι γὰρ ἀναδεδειχότες πρῶτον καὶ μέγιστον φίλον τὸν βασιλέα τοῦτον ἔμελλον εἰς ὄψιν ἐλθόντες καὶ προςδεξάμενοι δικαιολογίαν, εἰ μὲν τὸ δοκοῦν ἀποκριθεῖεν ἀκολουθοῦντες ταῖς ἰδίαις διαλήψεσιν, ἐκθεατριεῖν αὑτούς, εἰ τοιοῦτον ἄνθρωπον ἐπὶ τοσοῦτον ἐξετίμησαν ἐν τοῖς ἀνώτερον χρόνοις, εἰ δὲ δουλεύοντες τῇ τῶν ἐκτὸς φαντασίᾳ φιλανθρώπως ἀποκριθεῖεν, παρόψεσθαι τὴν ἀλήθειαν καὶ τὸ τῇ πατρίδι συμφέρον. διόπερ ἐξ ἑκατέρας τῆς ἀποφάσεως μέλλοντος ἀπιθάνου τινὸς αὐτοῖς ἐξακολουθήσειν, εὕροντο λύσιν τοῦ προβλήματος τοιαύτην. ὡς γὰρ καθόλου δυσαρεστούμενοι ταῖς τῶν βασιλέων ἐπιδημίαις δόγμα τι τοιοῦτον ἐξέβαλον, μηδένα βασιλέα παραγίνεσθαι πρὸς αὐτούς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δὲ ταῦτα πυθόμενοι τὸν Εὐμένη καταπεπλευκέναι τῆς Ἰταλίας εἰς Βρεντέσιον ἐπαπέστειλαν τὸν ταμίαν φέροντα τὸ δόγμα καὶ κελεύοντα λέγειν πρὸς αὑτόν, εἴ τι τυγχάνει τῆς συγκλήτου χρείαν ἔχων, εἰ δὲ μηδενὸς δεῖται, παραγγελοῦντα τὴν ταχίστην αὐτὸν ἐκ τῆς Ἰταλίας ἀπαλλάττεσθαι. ὁ δὲ βασιλεύς, συμμίξαντος αὐτῷ τοῦ ταμίου, γνοὺς τὴν τῆς συγκλήτου προαίρεσιν εἰς τέλος ἀπεσιώπησεν οὐδενὸς φήσας προσδεῖσθαι. καὶ δὴ τούτῳ τῷ τρόπῳ συνέβη τὸν Εὐμένη κωλυθῆναι τῆς εἰς τὴν Ῥώμην ἀναβάσεως. συνηκολουθήκει δὲ καὶ ἕτερόν τι πραγματικὸν τούτῳ τῷ διαβουλίῳ. μεγάλου γὰρ ὑπὸ τῶν Γαλατῶν ἐπικρεμαμένου κινδύνου τῇ βασιλείᾳ, προφανὲς ἦν, ὅτι διὰ τὸν σκυβαλισμὸν τοῦτον οἱ μὲν τοῦ βασιλέως σύμμαχοι ταπεινωθήσονται πάντες, οἱ δὲ Γαλάται διπλασίως ἐπιρρωσθήσονται πρὸς τὸν πόλεμον. διὸ πάντη πάντως βουλόμενοι ταπεινοῦν αὐτὸν ἐπὶ ταύτην κατηνέχθησαν τὴν γνώμην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τούτων δὲ γινομένων ἔτι κατ’ ἀρχὰς τοῦ χειμῶνος, λοιπὸν ἡ σύγκλητος ἅπασι τοῖς παραγεγονόσι κατὰ πρεσβείανοὐ γὰρ ἦν οὔτε πόλις οὔτε δυνάστης οὔτε βασιλεύς, ὃς οὐκ ἀπεστάλκει πρεσβείαν κατ’ ἐκεῖνον τὸν καιρὸν τὴν συγχαρησομένην ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν· οἷς ἅπασιν οἰκείως ἀπήντησε καὶ φιλανθρώπως, πλὴν τῶν Ῥοδίων. τούτους δὲ παρέπεμπε ποικίλας ἐμφάσεις ποιοῦσα περὶ τοῦ μέλλοντος. ἐπείχετο δὲ καὶ κατὰ τοὺς Ἀθηναίους. 84. Ὅτι οἱ Ἀθηναῖοι παρεγένοντο πρεσβεύοντες τὸ μὲν πρῶτον ὑπὲρ τῆς τῶν Ἁλιαρτίων σωτηρίας, παρακουόμενοι δὲ περὶ τούτου τοῦ μέρους ἐκ μεταθέσεως διελέγοντο περὶ Δήλου καὶ Λήμνου καὶ τῆς τῶν Ἁλιαρτίων χώρας εἰς ἑαυτοὺς ἐξαιτούμενοι τὴν κτῆσιν· εἶχον γὰρ διττὰς ἐντολάς. οἷς περὶ μὲν τῶν κατὰ Δῆλον καὶ Λῆμνον οὐκ ἄν τις ἐπιτιμήσειε διὰ τὸ καὶ πρότερον ἀντιπεποιῆσθαι τῶν νήσων τούτων, περὶ δὲ τῆς τῶν Ἁλιαρτίων χώρας εἰκότως ἄν τις καταμέμψαιτο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸ γὰρ πόλιν σχεδὸν ἀρχαιοτάτην τῶν κατὰ τὴν Βοιωτίαν ἐπταικυῖαν μὴ συνεπανορθοῦν κατὰ πάντα τρόπον, τὸ δ’ ἐναντίον ἐξαλείφειν ἀφαιρουμένους καὶ τὰς εἰς τὸ μέλλον ἐλπίδας τῶν ἠκληρηκότων, δῆλον ὡς οὐδενὶ μὲν ἂν δόξαι τῶν Ἑλλήνων καθήκειν, ἥκιστα δὲ τῶν ἄλλων Ἀθηναίοις· τὸ γὰρ τὴν μὲν ἰδίαν πατρίδα κοινὴν ποιεῖν ἅπασιν, τὰς δὲ τῶν ἄλλων ἀναιρεῖν, οὐδαμῶς οἰκεῖον ἂν φανείη τοῦ τῆς πόλεως ἤθους. πλὴν ἥ γε σύγκλητος καὶ τὴν Δῆλον αὐτοῖς ἔδωκε καὶ τὴν Λῆμνον. καὶ τὰ μὲν κατὰ τοὺς Ἀθηναίους τοιαύτην ἔσχε διάθεσιν. 85. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον Θεαίτητος εἰσελθὼν εἰς τὴν σύγκλητον λόγους μὲν ἐποιήσατο περὶ τῆς συμμαχίας· ὑπερθεμένης δὲ τῆς συγκλήτου τὸ διαβούλιον, οὗτος μὲν μετήλλαξε τὸν βίον κατὰ φύσιν (ἔτη γὰρ εἶχε πλείω τῶν π), παραγενομένων δὲ φυγάδων ἔκ τε Καύνου καὶ Στρατονικείας εἰς τὴν Ῥώμην καὶ παρελθόντων εἰς τὴν σύγκλητον, ἐγένετο δόγμα Ῥοδίους ἐξάγειν τὰς φρουρὰς ἔκ τε Καύνου καὶ Στρατονικείας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ περὶ τὸν Φιλόφρονα καὶ Ἀστυμήδην λαβόντες ταύτην τὴν ἀπόκρισιν ἀπέπλευσαν κατὰ σπουδὴν εἰς τὴν οἰκείαν, δεδιότες μὴ παρακούσαντες οἱ Ῥόδιοι περὶ τοῦ τὰς φρουρὰς ἐξαγαγεῖν αὖθις ἄλλην ἀρχὴν ἐγκλημάτων ποιήσωσιν. 86. Ὅτι ἐξεπολέμησαν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον Κνώσιοι μετὰ Γορτυνίων πρὸς τοὺς Ῥαυκίους καὶ συνθήκας ἐποιήσαντο πρὸς ἀλλήλους ἐνόρκους, μὴ πρότερον λύσειν τὸν πόλεμον πρὶν ἢ κατὰ κράτος ἑλεῖν τὴν Ῥαῦκον. Οἱ δὲ Ῥόδιοι κομισάμενοι τὰ περὶ τῶν Καυνίων καὶ θεωροῦντες οὐ καταλήγουσαν τὴν ὀργὴν τῶν Ῥωμαίων, ἐπειδὴ περὶ πάντων ἀκολούθως ταῖς ἀποκρίσεσιν ἐπειθάρχησαν, εὐθέως τοὺς περὶ Ἀριστοτέλην πρεσβευτὰς καταστήσαντες ἐξέπεμπον εἰς τὴν Ῥώμην δόντες ἐντολὰς πειράζειν πάλιν περὶ τῆς συμμαχίας. οἳ καὶ παραγενηθέντες εἰς τὴν Ῥώμην θερείας ἀκμαζούσης εἰσῆλθον εἰς τὴν σύγκλητον καὶ παραυτίκα περὶ τοῦ πεπειθαρχηκέναι τὸν δῆμον τοῖς ἐπιταττομένοις διεσάφουν, καὶ παρεκάλουν ὑπὲρ τῆς συμμαχίας πολλοὺς καὶ ποικίλους διαθέμενοι λόγους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος ἔδωκεν ἀπόκρισιν, ἐν ᾗ τὴν μὲν φιλίαν παρεσιώπησεν, περὶ δὲ τῆς συμμαχίας οὐκ ἔφη καθήκειν αὑτῇ τοῦτο συγχωρεῖν Ῥοδίοις κατὰ τὸ παρόν. 87. Ὅτι μετὰ τὴν συντέλειαν τῶν ἀγώνων, ἄρτι τούτων γεγονότων, ἧκον οἱ περὶ τὸν Τιβέριον πρεσβευταὶ κατασκόπων ἔχοντες τάξιν. οἷς οὕτως ἐπιδεξίως ἀπήντησεν Ἀντίοχος καὶ φιλοφρόνως, ὥστε μὴ οἷον τοὺς περὶ τὸν Τιβέριον ὑποπτεῦσαί τι περὶ αὐτοῦ πραγματικὸν ἢ παρατριβῆς ἔμφασιν ἔχον ἐκ τῶν κατὰ τὴν Ἀλεξάνδρειαν, ἀλλὰ καὶ τῶν λεγόντων τι τοιοῦτον καταγινώσκειν διὰ τὴν ὑπερβολὴν τῆς κατὰ τὴν ἀπάντησιν φιλανθρωπίας· ὅς γε πρὸς τοῖς ἄλλοις καὶ τῆς αὐλῆς παρεχώρησε τοῖς πρεσβευταῖς, μικροῦ δὲ καὶ τοῦ διαδήματος κατὰ τὴν ἐπίφασιν, καίπερ οὐκ ὢν τῇ προαιρέσει τοιοῦτος, ἀλλὰ τοὐναντίον. 88. Ὅτι τοῖς παρὰ τῶν ἐκ τῆς Ἀσίας Γαλατῶν πρεσβευταῖς συνεχώρησαν τὴν αὐτονομίαν μένουσιν ἐν ταῖς ἰδίαις κατοικίαις καὶ μὴ στρατευομένοις ἐκτὸς τῶν ἰδίων ὅρων. 89. Ὅτι κατὰ τὴν Πελοπόννησον, παραγενομένων τῶν πρεσβευτῶν καὶ διασαφούντων τὰ κατὰ τὰς ἀποκρίσεις, οὐκ ἔτι θόρυβος ἦν, ἀλλ’ ὀργὴ καὶ μῖσος ἐκφανὲς πρὸς τοὺς περὶ τὸν Καλλικράτην. 90.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι εἰς τὴν Ῥώμην παραγεγονότων πρεσβευτῶν πλειόνων καὶ ἑτέρων, ἐπιφανεστάτων δὲ παρὰ μὲν Ῥοδίων τῶν περὶ Ἀστυμήδην, παρὰ δὲ τῶν Ἀχαιῶν τῶν περὶ Εὐρέαν καὶ Ἀναξίδαμον καὶ Σάτυρον, παρὰ δὲ Προυσίου τῶν περὶ Πύθωνα, τούτοις ἐχρημάτισεν ἡ σύγκλητος. οἱ μὲν οὖν παρὰ τοῦ Προυσίου κατηγορίαν ἐποιοῦντο Εὐμένους τοῦ βασιλέως φάσκοντες αὑτῶν τέ τινα χωρία παραιρεῖσθαι τὸν Εὐμένη καὶ τῆς Γαλατίας οὐκ ἀφίστασθαι τὸ παράπαν, οὐδὲ πειθαρχεῖν τοῖς τῆς συγκλήτου δόγμασιν, ἀλλὰ τοὺς τὰ σφέτερα μὲν φρονοῦντας σωματοποιεῖν, τοὺς δὲ τὰ Ῥωμαίων αἱρουμένους καὶ βουλομένους πολιτεύεσθαι τοῖς τῆς συγκλήτου δόγμασιν ἀκολούθως κατὰ πάντα τρόπον ἐλαττοῦν. ἦσαν δέ τινες πρεσβευταὶ καὶ παρὰ τῶν τῆς Ἀσίας πόλεων, οἳ κατηγόρουν τοῦ βασιλέως ἔμφασιν ποιοῦντες τῆς πρὸς τὸν Ἀντίοχον κοινοπραγίας. ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα τῶν κατηγορούντων οὔτ’ ἀπέρριπτε τὰς διαβολὰς οὔτ’ ἐξέφαινε τὴν ἑαυτῆς γνώμην, ἀλλὰ συνετήρει παρ’ ἑαυτῇ διαπιστοῦσα καθόλου τοῖς περὶ τὸν Εὐμένη καὶ τὸν Ἀντίοχον· τοῖς γε μὴν Γαλάταις ἀεί τι προσετίθει καὶ συνεπίσχυε περὶ τῆς ἐλευθερίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ περὶ τὸν Τιβέριον ἥκοντες ἀπὸ τῆς πρεσβείας οὐδὲν περιττότερον ἠδυνήθησαν οὔτ’ αὐτοὶ διαλαβεῖν οὔτε τῇ συγκλήτῳ διασαφῆσαι περὶ τῶν κατὰ τὸν Εὐμένη καὶ τὸν Ἀντίοχον, ἤπερ ἂν καὶ πρότερον ὄντες ἐν τῇ Ῥώμῃ διελάμβανον· οὕτως αὐτοὺς οἱ βασιλεῖς ἐξετέμοντο τῇ κατὰ τὴν ἀπάντησιν φιλανθρωπίᾳ. Μετὰ δὲ ταῦτα προσκαλεσαμένη τοὺς Ῥοδίους διήκουε τούτων. ὁ δ’ Ἀστυμήδης εἰσελθὼν μετρίως ἔστη καὶ βέλτιον ἢ κατὰ τὴν πρὸ ταύτης πρεσβείαν· ἀφέμενος γὰρ τοῦ κατηγορεῖν τῶν ἄλλων ὥρμησεν ἐπὶ τὸ παραιτεῖσθαι καθάπερ οἱ μαστιγούμενοι τὰς πληγάς, φάσκων ἱκανοῖς προστίμοις περιπεπτωκέναι τὴν πατρίδα καὶ μείζοσι τῆς ἁμαρτίας. καὶ προσθέμενος ἐξηγεῖτο τὰς ἐλαττώσεις κεφαλαιωδῶς διεξιών, πρῶτον μὲν ὅτι Λυκίαν καὶ Καρίαν ἀπολωλέκασιν, εἰς ἣν ἐξ ἀρχῆς μὲν ἐδαπάνησαν χρημάτων ἱκανὸν πλῆθος τρισσοὺς πολέμους ἀναγκασθέντες πολεμεῖν αὐτοῖς, νυνὶ δὲ προσόδων ἐστέρηνται πολλῶν, ὧν ἐλάμβανον παρὰ τῶν προειρημένων. ἀλλ’ ἴσως, ἔφη, ταῦτα μὲν ἔχει λόγον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ γὰρ ἐδώκαθ’ ὑμεῖς αὐτὰ τῷ δήμῳ, μετὰ χάριτος τὴν εὔνοιαν, καὶ χαρίζοντες αὐτὰ κατὰ λόγον ἐδοκεῖτε τοῦτο πράττειν, ἐμπεσούσης τινὸς ὑποψίας καὶ διαφορᾶς ὑμῖν. ἀλλὰ Καῦνον δήπου διακοσίων ταλάντων ἐξηγοράσαμεν παρὰ τῶν Πτολεμαίου στρατηγῶν, καὶ Στρατονίκειαν ἐλάβομεν ἐν μεγάλῃ χάριτι παρ’ Ἀντιόχου τοῦ Σελεύκου· καὶ παρὰ τούτων τῶν πόλεων ἀμφοτέρων ρ καὶ εἴκοσι τάλαντα τῷ δήμῳ πρόσοδος ἔπιπτε καθ’ ἕκαστον ἔτος. τούτων ἁπασῶν ἐστερήμεθα τῶν προσόδων θέλοντες πειθαρχεῖν τοῖς ὑμετέροις προστάγμασιν. ἐξ ὧν μείζονα φόρον ἐπιτεθείκατε τοῖς Ῥοδίοις τῆς ἀγνοίας ἢ Μακεδόσι τοῖς διὰ παντὸς πολεμίοις ὑμῖν ὑπάρξασι. τὸ δὲ μέγιστον σύμπτωμα τῆς πόλεως· καταλέλυται γὰρ ἡ τοῦ λιμένος πρόσοδος, ὑμῶν Δῆλον μὲν ἀτελῆ πεποιηκότων, ἀφῃρημένων δὲ τὴν τοῦ δήμου παρρησίαν, δι’ ἧς καὶ [τὰ] κατὰ τὸν λιμένα καὶ τἄλλα πάντα τῆς πόλεως ἐτύγχανε τῆς ἁρμοζούσης προστασίας. ὅτι δὲ τοῦτ’ ἔστιν ἀληθές, οὐ δυσχερὲς καταμαθεῖν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ γὰρ ἐλλιμενίου κατὰ τοὺς ἀνώτερον χρόνους εὑρίσκοντος ρ μυριάδας δραχμῶν, νῦν εὑρήκατε ιε μυριάδας, ὥστε καὶ λίαν, ὦ ἄνδρες Ῥωμαῖοι, τὴν ὑμετέραν ὀργὴν ἧφθαι τῶν κυρίων τόπων τῆς πόλεως. εἰ μὲν [οὖν] συμβεβήκει πάνδημον γεγονέναι τὴν ἁμαρτίαν καὶ τὴν ἀλλοτριότητα τοῦ δήμου, τάχα ἴσως ἐδοκεῖτε καὶ ὑμεῖς εὐλόγως ἐπίμονον καὶ δυσπαραίτητον ἔχειν τὴν ὀργήν· εἰ δὲ σαφῶς ἴστε παντάπασιν ὀλίγους γεγονότας αἰτίους τῆς τοιαύτης ἀλογίας, καὶ τούτους ἅπαντας ἀπολωλότας ὑπ’ αὐτοῦ τοῦ δήμου, τί πρὸς τοὺς μηδὲν αἰτίους ἀκαταλλάκτως ἔχετε; καὶ ταῦτα πρὸς τοὺς ἄλλους ἅπαντας εἶναι δοκοῦντες πραότατοι καὶ μεγαλοψυχότατοι. διόπερ, ὦ ἄνδρες, ἀπολωλεκὼς ὁ δῆμος τὰς προσόδους τὴν παρρησίαν τὴν ἰσολογίαν, ὑπὲρ ὧν τὸν πρὸ τοῦ χρόνον πᾶν ἀναδεχόμενος διατετέλεκεν, ἀξιοῖ καὶ δεῖται πάντων ὑμῶν, ἱκανὰς ἔχων πληγάς, λήξαντας τῆς ὀργῆς διαλυθῆναι καὶ συνθέσθαι τὴν συμμαχίαν, ἵνα γένηται τοῦτο συμφανὲς ἅπασιν, ὅτι τὴν μὲν ὀργὴν ἀποτέθεισθε τὴν πρὸς Ῥοδίους, ἀνακεχωρήκατε δ’ ἐπὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς αἵρεσιν καὶ φιλίαν. τούτου γὰρ χρείαν ἔχει νῦν ὁ δῆμος, οὐ τῆς διὰ τῶν ὅπλων καὶ στρατιωτῶν συμμαχίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταῦτα μὲν οὖν καὶ τούτοις παραπλήσια διαλεχθεὶς Ἀστυμήδης ἐδόκει πρεπόντως τοῖς καιροῖς πεποιῆσθαι τοὺς λόγους· πλεῖστά γε μὴν συνήργησαν τοῖς Ῥοδίοις πρὸς τὸ τυχεῖν τῆς συμμαχίας οἱ περὶ τὸν Τιβέριον ἄρτι παραγεγονότες. οὗτοι γὰρ ἀπομαρτυρήσαντες πρῶτον μὲν πᾶσι τοῖς τῆς συγκλήτου δόγμασι πεπειθαρχηκέναι τοὺς Ῥοδίους, ἔπειτα πάντας τοὺς αἰτίους τῆς ἀλλοτριότητος κατακεκρίσθαι θανάτου παρ’ αὐτοῖς, ἥττησαν τοὺς ἀντιλέγοντας καὶ ἐποιήσαντο τὴν πρὸς Ῥωμαίους συμμαχίαν. 91. Ὅτι μετά τινα χρόνον εἰσῆλθον οἱ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν πρέσβεις ἔχοντες ἐντολὰς ἀκολούθως ταῖς ἀποκρίσεσιν αἷς πρότερον ἔλαβον· αὗται δ’ ἦσαν διότι θαυμάζουσι πῶς, ὑπὲρ ὧν αὐτοὶ κεκρίκασι, περὶ τούτων αὐτοὺς παρακαλοῦσι κρίνειν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ τότε παρῆσαν οἱ περὶ τὸν Εὐρέαν πάλιν ἐξ αὐτῆς ἐμφανίζοντες, διότι τὸ μὲν ἔθνος οὔτε δικαιολογουμένων ἀκήκοε τῶν κατῃτιαμένων οὔτε κρίσιν οὐδεμίαν πεποίηται περὶ αὐτῶν, τὴν δὲ σύγκλητον ἀξιοῖ πρόνοιαν ποιήσασθαι τῶν ἀνθρώπων, ἵνα κρίσεως τύχωσι καὶ μὴ καταφθαρῶσιν ἄκριτοι, καὶ μάλιστα μὲν αὐτὴν ἐξετάσασαν διασαφῆσαι τοὺς ἐνόχους ὄντας τοῖς ἐγκλήμασιν, εἰ δὲ διὰ τοὺς περισπασμοὺς αὐτὴ μὴ δύναται τοῦτο ποιῆσαι, τοῖς Ἀχαιοῖς ἐπιτρέψαι περὶ τοῦ πράγματος, οἳ πειράσονται μισοπονήρως χρήσασθαι τοῖς αἰτίοις. ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα τῶν πρεσβευτῶν ἀκολούθως ταῖς ἐντολαῖς διαλεγομένων καὶ δυσχρηστοῦσα διὰ τὸ πανταχόθεν ἐξελέγχεσθαι (τό τε γὰρ κρίνειν οὐκ ἐνόμιζεν αὑτῇ καθήκειν, τό τε χωρὶς κρίσεως ἀπολύειν τοὺς ἄνδρας πρόδηλον ἔχειν ἐδόκει τὸν ὄλεθρον τοῖς φίλοις αὐτῶν), διόπερ ἀναγκαζομένη καὶ βουλομένη παρελέσθαι καθόλου τὴν ἐλπίδα τῶν πολλῶν ὑπὲρ τῆς τῶν κατεχομένων σωτηρίας, ἵνα συμμύσαντες πειθαρχῶσιν ἐν μὲν Ἀχαί̈ᾳ τοῖς περὶ τὸν Καλλικράτην, ἐν δὲ τοῖς ἄλλοις πολιτεύμασι τοῖς δοκοῦσιν εἶναι Ῥωμαίων, ἔγραψαν ἀπόκρισιν τοιαύτην, ὅτι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡμεῖς οὐχ ὑπολαμβάνομεν συμφέρειν οὔτε τοῖς ὑμετέροις δήμοις τούτους τοὺς ἄνδρας ἐπανελθεῖν εἰς οἶκον. ταύτης δὲ τῆς ἀποκρίσεως ἐκπεσούσης, οὐ μόνον περὶ τοὺς ἀνακεκλημένους ἐγένετό τις ὁλοσχερὴς ἀθυμία καὶ παράλυσις τῆς ψυχῆς, ἀλλὰ καὶ περὶ τοὺς Ἕλληνας ὡσανεὶ κοινόν τι πένθος, ἅτε δοκούσης τῆς ἀποκρίσεως ὁλοσχερῶς ἀφαιρεῖσθαι τὴν ἐλπίδα τῆς σωτηρίας τῶν ἀκληρούντων. κατὰ δὲ τὴν Ἑλλάδα διαγγελθείσης [τῆς] ἀποκρίσεως τῆς τοῖς Ἀχαιοῖς δεδομένης ὑπὲρ τῶν καταιτιαθέντων, τὰ μὲν πλήθη συνετρίβη ταῖς διανοίαις, καί τις οἷον ἀπελπισμὸς ὑπέδραμε τοὺς ἀνθρώπους, οἱ δὲ περὶ τὸν Χάροπα καὶ Καλλικράτην καὶ πάντες οἱ τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως προεστῶτες μετέωροι πάλιν ἐγενήθησαν. 92. Ὅτι Τιβέριος τοὺς Καμμανοὺς τὰ μὲν βιασάμενος τὰ δὲ παραλογισάμενος ὑπηκόους ἐποίησε Ῥωμαίοις. Εἰς δὲ τὴν Ῥώμην καὶ πλειόνων παραγεγονότων ἐχρημάτισεν ἡ σύγκλητος τοῖς περὶ Ἄτταλον καὶ τὸν Ἀθήναιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συνέβαινε γὰρ τὸν Προυσίαν οὐ μόνον αὐτὸν ἐνεργῶς κεχρῆσθαι ταῖς διαβολαῖς ταῖς κατὰ τὸν Εὐμένη καὶ τὸν Ἄτταλον, ἀλλὰ καὶ τοὺς Γαλάτας παρωξυκέναι καὶ τοὺς Ἐλγεῖς καὶ πλείους ἑτέρους κατὰ τὴν Ἀσίαν πρὸς τὴν αὐτὴν ὑπόθεσιν, ὧν χάριν ὁ βασιλεὺς Εὐμένης ἐξαπεστάλκει τοὺς ἀδελφοὺς ἀπολογησομένους πρὸς τὰς ἐπιφερομένας διαβολάς. οἳ καὶ παρελθόντες εἰς τὴν σύγκλητον ἐνδεχομένως ἔδοξαν πρὸς ἅπαντας τοὺς κατηγοροῦντας ποιήσασθαι τὴν ἀπολογίαν, καὶ τέλος οὐ μόνον ἀποτριψάμενοι τὰς ἐπιφερομένας αἰτίας ἀλλὰ καὶ τιμηθέντες ἐπανῆλθον εἰς τὴν Ἀσίαν. οὐ μὴν τῆς γε κατὰ τὸν Εὐμένη καὶ κατὰ τὸν Ἀντίοχον ὑποψίας ἔληγεν ἡ σύγκλητος, ἀλλὰ Γάιον Σολπίκιον καὶ Μάνιον Σέργιον καταστήσασα πρεσβευτὰς ἐξαπέστελλεν ἅμα μὲν ἐποπτεύσοντας τὰ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, ἅμα δὲ τοῖς Μεγαλοπολίταις καὶ τοῖς Λακεδαιμονίοις διευκρινήσοντας περὶ τῆς ἀντιλεγομένης χώρας, μάλιστα δὲ πολυπραγμονήσοντας τὰ κατὰ τὸν Ἀντίοχον καὶ τὰ κατὰ τὸν Εὐμένη, μή τις ἐξ αὐτῶν παρασκευὴ γίνεται καὶ κοινοπραγία κατὰ Ῥωμαίων. 93.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Δημήτριος ὁ τοῦ Σελεύκου πολὺν ἤδη χρόνον κατεχόμενος ἐν τῇ Ῥώμῃ κατὰ τὴν ὁμηρείαν πάλαι μὲν ἐδόκει παρὰ τὸ δίκαιον κατέχεσθαι· δοθῆναι γὰρ ὑπὸ Σελεύκου τοῦ πατρὸς τῆς ἐκείνου πίστεως ἕνεκεν, Ἀντιόχου δὲ μετειληφότος τὴν βασιλείαν οὐκ ὀφείλειν ὑπὲρ [τῶν] ἐκείνου τέκνων ὁμηρεύειν. οὐ μὴν ἀλλὰ τὸν μὲν πρὸς τοῦ χρόνον ἦγε τὴν ἡσυχίαν, καὶ μάλιστα διὰ τὴν ἀδυναμίαν (ἦν γὰρ ἔτι παῖς)· τότε δὲ τὴν ἀκμαιοτάτην ἔχων ἡλικίαν ἐποιήσατο λόγους εἰσελθὼν εἰς τὴν σύγκλητον, ἀξιῶν καὶ παρακαλῶν κατάγειν αὑτὸν ἐπὶ τὴν βασιλείαν· καθήκειν γὰρ αὑτῷ μᾶλλον ἢ τοῖς Ἀντιόχου τέκνοις τὴν ἀρχήν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διαθεμένου δὲ καὶ πλείονας λόγους αὐτοῦ πρὸς τὴν προειρημένην ὑπόθεσιν, καὶ μάλιστα προσδραμόντος ἐν τῷ λέγειν, διότι συμβαίνει καὶ πατρίδα καὶ τροφὸν τὴν Ῥώμην ὑπάρχειν αὐτῷ, καὶ τοὺς μὲν υἱοὺς τῶν ἐκ τοῦ συνεδρίου ἅπαντας ἀδελφῶν ἔχειν διάθεσιν, τοὺς δὲ βουλευτὰς πατέρων διὰ τὸ παραγενέσθαι μὲν ἔτι νήπιος, τότε δὲ κατὰ τὴν ἡλικίαν ὑπάρχειν ἐτῶν κ καὶ γ, [ἐν]ετρέποντο μὲν ἅπαντες ἀκούοντες ἐν ἑαυτοῖς, κοινῇ γε μὴν ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ τὸν μὲν Δημήτριον κατασχεῖν, τῷ δὲ καταλελειμμένῳ παιδὶ συγκατασκευάζειν τὴν ἀρχήν. τοῦτο δ’ ἐποίησεν, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ, ὑπειδομένη τὴν ἀκμὴν τοῦ Δημητρίου, μᾶλλον δὲ κρίνασα συμφέρειν τοῖς σφετέροις πράγμασι τὴν νεότητα καὶ τὴν ἀδυναμίαν τοῦ παιδὸς τοῦ διαδεδεγμένου τὴν βασιλείαν. ἐγένετο δὲ τοῦτο δῆλον ἐκ τῶν μετὰ ταῦτα συμβάντων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εὐθέως γὰρ καταστήσαντες πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Τιβέριον Ὀκταούιον καὶ Σπόριον Λοκρήτιον καὶ Λεύκιον Αὐρήλιον ἐξέπεμψαν τοὺς διοικήσοντας τὰ κατὰ τὴν βασιλείαν, ὡς αὐτὴ προῃρεῖτο, διὰ τὸ μηδένα τὸν ἐμποδὼν στησόμενον εἶναι τοῖς ἐπιταττομένοις, τοῦ μὲν βασιλέως παιδὸς ὄντος, τῶν δὲ προεστώτων ἀσμενιζόντων ἐπὶ τῷ μὴ παραδεδόσθαι τὰ πράγματα τῷ Δημητρίῳ· μάλιστα γὰρ τοῦτο προσεδόκων. οἱ μὲν οὖν περὶ τὸν Γνάιον ἐξώρμησαν ἔχοντες ἐντολὰς πρῶτον μὲν τὰς ναῦς τὰς καταφράκτους διαπρῆσαι, μετὰ δὲ ταῦτα τοὺς ἐλέφαντας νευροκοπῆσαι καὶ καθόλου λυμήνασθαι τὴν βασίλειον δύναμιν. προσενετείλαντο δὲ τούτοις καὶ τὰ κατὰ τὴν Μακεδονίαν ἐπισκέψασθαι· συνέβαινε γὰρ τοὺς Μακεδόνας ἀήθεις ὄντας δημοκρατικῆς καὶ συνεδριακῆς πολιτείας στασιάζειν πρὸς αὑτούς. ἔδει δὲ τοὺς περὶ τὸν Γνάιον καὶ τὰ περὶ τοὺς Γαλάτας καὶ τὰ κατὰ τὴν Ἀριαράθου βασιλείαν ἐποπτεῦσαι. μετὰ δέ τινα χρόνον αὐτοῖς ἐπαπεστάλη γράμματα παρὰ τῆς συγκλήτου καὶ τοὺς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ βασιλεῖς διαλῦσαι κατὰ δύναμιν. 94.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι παρεγένοντο κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν παρὰ Ἀριαράθου τοῦ νεωστὶ διαδεδεγμένου τὴν Καππαδοκῶν βασιλείαν πρέσβεις ἀνανεωσόμενοι τήν τε φιλίαν καὶ συμμαχίαν τὴν προϋπάρχουσαν καὶ καθόλου παρακαλέσοντες τὴν σύγκλητον ἀποδέξασθαι τὴν τοῦ βασιλέως εὔνοιαν καὶ προθυμίαν, ἣν ἔχει καὶ κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν πρὸς ἅπαντας Ῥωμαίους. ἡ δὲ σύγκλητος διακούσασα τῶν λόγων τήν τε φιλίαν ἀνενεώσατο καὶ τὴν συμμαχίαν, καὶ καθόλου τὴν ὅλην αἵρεσιν ἀποδεξαμένη τοῦ βασιλέως φιλάνθρωπος ἐγενήθη. τοῦτο δ’ ἐγένετο μάλιστα διὰ τὸ τοὺς περὶ τὸν Τιβέριον, καθ’ ὃν καιρὸν ἐξαπεστάλησαν ἐπισκεψόμενοι τὰ κατὰ τοὺς βασιλεῖς ἐπανελθόντας εὐφήμους λόγους ποιήσασθαι περί τε τοῦ πατρὸς καὶ καθόλου τῆς βασιλείας αὐτῶν· οἷς πιστεύσαντες οἱ τοῦ συνεδρίου τούς τε πρεσβευτὰς φιλανθρώπως ἀπεδέξαντο καὶ τὴν ὅλην αἵρεσιν τοῦ βασιλέως. 95. Ὅτι Ῥόδιοι διαπεπνευκότες ἐκ τῆς περὶ αὐτοὺς γενομένης δυσχερείας ἔπεμπον εἰς τὴν Ῥώμην πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Κλεαγόραν, Κάλυνδα μὲν ἀξιώσοντας σφίσι παραχωρηθῆναι, περὶ δὲ τῶν ἐχόντων ἐν τῇ Λυκίᾳ καὶ Καρίᾳ κτήσεις αἰτησομένους τὴν σύγκλητον, ἵνα αὐτοῖς ἔχειν ἐξῇ καθὰ καὶ πρότερον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐψηφίσαντο δὲ καὶ κολοσσὸν στῆσαι τοῦ δήμου τῶν Ῥωμαίων ἐν τῷ τῆς Ἀθηνᾶς ἱερῷ τριακοντάπηχυν. 96. Ὅτι τῶν Καλυνδέων ἀποστάντων Καυνίων, καὶ μετὰ ταῦτα πολιορκεῖν ἐπιβαλλομένων αὐτοὺς τῶν Καυνίων, τὰς μὲν ἀρχὰς ἐπεκαλέσαντο Κνιδίους οἱ Καλυνδεῖς, ὧν καὶ παραπεσόντων κατὰ βοήθειαν ἐπὶ ποσὸν ἀντεῖχον τοῖς ὑπεναντίοις, ἀγωνιῶντες δὲ τὸ μέλλον πρεσβεύειν μὲν ἐγχειρίζοντες σφᾶς αὐτοὺς καὶ τὴν πόλιν. οἱ δὲ Ῥόδιοι πέμψαντες βοήθειαν καὶ κατὰ γῆν καὶ κατὰ θάλατταν τήν τε πολιορκίαν ἔλυσαν καὶ παρέλαβον τὴν πόλιν. συνέβη δὲ καὶ τὴν σύγκλητον αὐτοῖς βεβαιῶσαι τὴν τῶν Καλυνδέων κτῆσιν. Ὁ δὲ Ἀριαράθης ὁ βασιλεὺς Καππαδοκίας προσδεδεγμένος τοὺς εἰς τὴν Ῥώμην ἀποσταλέντας πρεσβευτάς, νομίσας ἐκ τῶν ἀποκρίσεων ἐν ὀρθῷ κεῖσθαι τὴν βασιλείαν αὑτῷ, ἐπειδὴ καθῖκται τῆς Ῥωμαίων εὐνοίας, ἔθυε τοῖς θεοῖς χαριστήρια τῶν γεγονότων καὶ τοὺς ἡγεμόνας εἱστία. μετὰ δὲ ταῦτα πρεσβευτὰς ἀπέστειλε πρὸς τοὺς περὶ τὸν Λυσίαν εἰς τὴν Ἀντιόχειαν σπουδάζων ἀνακομίσασθαι τὰ τῆς ἀδελφῆς καὶ μητρὸς ὀστᾶ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸ μὲν οὖν ἐγκαλεῖν ὑπὲρ τοῦ γεγονότος ἀσεβήματος ἀπεδοκίμαζεν οὐ βουλόμενος ἐρεθίζειν τοὺς περὶ τὸν Λυσίαν, ἵνα μὴ διαψευσθῇ τῆς προθέσεως, καίπερ βαρέως φέρων τὸ γεγονός· ἀξιωματικὰς δὲ δοὺς ἐντολὰς ἐξαπέστειλε τοὺς πρέσβεις. τῶν δὲ περὶ τὸν Λυσίαν συγχωρησάντων, καὶ τῶν ὀστῶν ἀνακομισθέντων ὡς αὐτόν, ἀποδεξάμενος μεγαλομερῶς τὴν παρουσίαν αὐτῶν ἔθαψε παρὰ τὸν τοῦ πατρὸς τάφον κηδεμονικῶς. 97. Ὅτι μετὰ τὸ μερίσαι τοὺς Πτολεμαίους τὴν βασιλείαν παρεγένετο Πτολεμαῖος ὁ νεώτερος εἰς τὴν Ῥώμην ἀθετεῖν βουλόμενος τὸν γεγονότα μερισμὸν αὑτῷ πρὸς τὸν ἀδελφόν, φάσκων οὐχ ἑκὼν ἀλλὰ κατ’ ἀνάγκην τῷ καιρῷ περιληφθεὶς πεποιηκέναι τὸ προσταττόμενον, καὶ παρεκάλει τὴν σύγκλητον μερίσαι τὴν Κύπρον αὑτῷ· καὶ γὰρ τούτου γενομένου καταδεεστέραν ἕξειν μερίδα τοῦ ἀδελφοῦ παρὰ πολύ. τῶν δὲ περὶ τὸν Κανολήιον καὶ Κόιντον ἀπομαρτυρούντων τοῖς περὶ τὸν Μένυλλον, τοῖς παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου παραγεγονόσι πρεσβευταῖς, διότι καὶ τὴν Κυρήνην ὁ νεώτερος καὶ τὸ πνεῦμα δι’ αὐτοὺς ἔχοι· τοιαύτην γενέσθαι τὴν τῶν ὄχλων πρὸς αὐτὸν ἀλλοτριότητα καὶ προσκοπήν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ παρ’ ἐλπίδα καὶ παραδόξως δεδομένων αὐτῷ τῶν κατὰ Κυρήνην πραγμάτων ἀσμένως δέξαιτο, καὶ σφαγίων τμηθέντων καὶ λάβοι τοὺς ὅρκους παρὰ τἀδελφοῦ καὶ δοίη περὶ τούτου· τοῦ δὲ Πτολεμαίου πᾶσι τούτοις ἀντιλέγοντος, ἡ σύγκλητος ἅμα μὲν ὁρῶσα τὸν μερισμὸν γεγονότα τελέως, ἅμα δὲ βουλομένη διελεῖν τὴν βασιλείαν πραγματικῶς, αὐτῶν αἰτίων γενομένων τῆς διαιρέσεως, συγκατέθετο τοῖς ὑπὸ τοῦ νεωτέρου παρακαλουμένοις ἐπὶ τῷ σφετέρῳ συμφέροντι. πολὺ γὰρ ἤδη τοῦτο τὸ γένος ἐστὶ τῶν διαβουλίων παρὰ Ῥωμαίοις, ἐν οἷς διὰ τῆς τῶν πέλας ἀγνοίας αὔξουσι καὶ κατασκευάζονται τὴν ἰδίαν ἀρχὴν πραγματικῶς, ἅμα χαριζόμενοι καὶ δοκοῦντες εὐεργετεῖν τοὺς ἁμαρτάνοντας. διὸ καὶ καθορῶντες τὸ μέγεθος τῆς ἐν Αἰγύπτῳ δυναστείας καὶ δεδιότες, ἄν ποτε τύχῃ προστάτου, μὴ μεῖζον φρονήσῃ τοῦ καθήκοντος, κατέστησαν πρεσβευτὰς Τίτον Τορκουάτον καὶ Γνάιον Μερόλαν τοὺς κατάξοντας ἐπὶ τὴν Κύπρον τὸν Πτολεμαῖον καὶ τελειώσοντας ἅμα τὴν ἐκείνων καὶ τὴν αὑτῶν πρόθεσιν. καὶ παραχρῆμα τούτους ἐξαπέστειλαν δόντες ἐντολὰς διαλῦσαι τοὺς ἀδελφοὺς καὶ κατασκευάσαι τῷ νεωτέρῳ τὴν Κύπρον χωρὶς πολέμου. 98.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον προσπεσούσης τῆς περὶ τὸν Γνάιον περιπετείας, ὡς ἀνῃρέθη, καὶ τῶν παρὰ τοῦ βασιλέως Ἀντιόχου πρεσβευόντων, ὧν ὁ Λυσίας ἔπεμψε, παραγεγονότων καὶ πολλοὺς διαθεμένων λόγους ὑπὲρ τοῦ μὴ κεκοινωνηκέναι τῆς πράξεως τοὺς τοῦ βασιλέως φίλους, ἡ μὲν σύγκλητος παρέπεμπε τοὺς πρεσβευτὰς οὐ βουλομένη διδόναι περὶ τούτων ἀπόφασιν οὐδεμίαν οὐδ’ ἐκτίθεσθαι καθόλου τὴν αὑτῆς γνώμην, ὁ δὲ Δημήτριος πτοηθεὶς ἐπὶ τοῖς ἠγγελμένοις ἐξ αὐτῆς προσεκάλει τὸν Πολύβιον καὶ προσανέφερε διαπορῶν, εἰ δεῖ πάλιν ἐντυχεῖν τῇ συγκλήτῳ περὶ τῶν καθ’ αὑτόν. ὁ δὲ παρεκάλει μὴ δὶς πρὸς [τὸν] αὐτὸν λίθον πταίειν, ἀλλ’ ἐν ἑαυτῷ τὰς ἐλπίδας ἔχειν καὶ τολμᾶν τι βασιλείας ἄξιον· πολλὰς γὰρ ὑποδεικνύειν ἀφορμὰς τοὺς ἐνεστῶτας καιρούς. ὁ δὲ Δημήτριος συννοήσας τὸ λεγόμενον τότε μὲν ἀπεσιώπησεν, μετ’ ὀλίγον δέ τινι τῶν συνήθων Ἀπολλωνίῳ μετέδωκε περὶ τῶν αὐτῶν. ὁ δὲ προειρημένος ἄκακος ὢν καὶ κομιδῇ νέος συνεβούλευε πεῖραν ἔτι λαβεῖν τῆς συγκλήτου. πεπεῖσθαι γάρ, ἐπεὶ τῆς βασιλείας ἀλόγως αὐτὸν ἐστέρηκε, τῆς γε ὁμηρείας αὐτὸν ἀπολύσειν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἄτοπον γὰρ εἶναι τελέως, Ἀντιόχου τοῦ παιδὸς διαδεδεγμένου τὴν ἐν Συρίᾳ βασιλείαν, Δημήτριον ὁμηρεύειν ὑπὲρ αὐτοῦ. τούτοις μὲν οὖν τοῖς λόγοις πεισθεὶς πάλιν εἰσῆλθεν εἰς τὴν σύγκλητον ὁ προειρημένος καὶ παρεκάλει τῆς γε κατὰ τὴν ὁμηρείαν ἀνάγκης αὑτὸν ἀπολύειν, ἐπεὶ τὴν βασιλείαν ἔκριναν Ἀντιόχῳ συγκατασκευάζειν. καὶ πλείω δὲ πρὸς ταύτην τὴν ὑπόθεσιν αὐτοῦ διαλεχθέντος, ἔμεινεν ἡ σύγκλητος ἐπὶ τῆς αὐτῆς αἱρέσεως. ὅπερ εἰκὸς ἦν· καὶ γὰρ πρότερον οὐ διὰ τὸ μὴ λέγειν τὰ δίκαια τὸν Δημήτριον ἔκρινε τὴν ἀρχὴν τῷ παιδὶ συνδιαφυλάσσειν, ἀλλὰ διὰ τὸ συμφέρειν τοῖς σφετέροις πράγμασιν, μενόντων δὲ τῶν ὅλων ἐπὶ τῆς αὐτῆς διαθέσεως μένειν εἰκὸς ἦν καὶ τὴν τῆς συγκλήτου διάληψιν ἐπὶ τῆς αὐτῆς προαιρέσεως. Πλὴν ὅ γε Δημήτριος μάτην ἐξᾴσας τὸ κύκνειον καὶ γνούς, ὅτι καλῶς αὐτῷ συνεβούλευεν ὁ Πολύβιος μὴ δὶς πρὸς τὸν αὐτὸν λίθον πταίειν, μεταμεληθεὶς ἐπὶ τοῖς γεγονόσιν, ἅμα δὲ καὶ φύσει μεγαλόφρων ὑπάρχων καὶ τόλμαν ἱκανὴν ἔχων πρὸς τὸ κριθέν, εὐθέως ἐκάλει Διόδωρον προσφάτως ἐκ τῆς Συρίας παραγεγονότα καὶ μετεδίδου περὶ τῶν καθ’ αὑτόν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Διόδωρος τροφεὺς μὲν ἐγεγόνει τοῦ Δημητρίου, πανοῦργος δ’ ὢν καὶ κατωπτευκὼς ἐπιμελῶς τὰ κατὰ τὴν Συρίαν ὑπεδείκνυεν αὐτῷ διότι, τῶν μὲν ἐκεῖ τεταραγμένων διὰ τὸν Γναίου φόνον καὶ διαπιστούντων, τῶν μὲν πολλῶν τοῖς περὶ τὸν Λυσίαν, τῶν δὲ περὶ τὸν Λυσίαν τοῖς πολλοῖς, τῆς δὲ συγκλήτου πεπεισμένης ἐκ τῶν τοῦ βασιλέως φίλων γεγονέναι τὴν εἰς τοὺς σφετέρους πρεσβευτὰς παρανομίαν, κάλλιστον εἶναι καιρὸν ἐπιφανῆναι τοῖς πράγμασιν. ταχέως γὰρ τοὺς μὲν ἐκεῖ μεταρρίψειν τὴν βασιλείαν εἰς αὐτόν, κἂν ὅλως μετὰ παιδὸς ἑνὸς ποιήσηται τὴν παρουσίαν, τὴν δὲ σύγκλητον οὐ τολμήσειν ἔτι βοηθεῖν οὐδὲ συνεπισχύειν τοῖς περὶ τὸν Λυσίαν τοιαῦτα διεργασαμένοις. λοιπὸν εἶναι τὸ λαθεῖν ἐκ τῆς Ῥώμης ἀπελθόντας, καὶ μηδένα λαβεῖν ἔννοιαν τῆς ἐπιβολῆς αὐτοῦ. δοξάντων δὲ τούτων, μετεπέμπετο τὸν Πολύβιον, καὶ δηλώσας τὰ δεδογμένα παρεκάλει συνεπιλαβέσθαι τῆς ἐπιβολῆς καὶ συνδιανοηθῆναι, πῶς ἂν χειρισθείη τὰ κατὰ τὸν δρασμόν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συνέβαινε δὲ κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον Μένυλλον μὲν τὸν Ἀλαβανδέα παρεῖναι πρεσβεύοντα παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου βασιλέως Πτολεμαίου χάριν τοῦ συγκαταστῆναι καὶ δικαιολογηθῆναι πρὸς τὸν νεώτερον Πτολεμαῖον· ἐτύγχανε δὲ προϋπάρχουσα τῷ Πολυβίῳ πρὸς τὸν Μένυλλον ἰσχυρὰ συνήθεια καὶ πίστις, διὸ καὶ νομίσας αὐτὸν ἐπιτήδειον εἶναι πρὸς τὴν ἐνεστῶσαν χρείαν συνέστησε τῷ Δημητρίῳ μετὰ μεγάλης σπουδῆς καὶ φιλοτιμίας. ὁ δὲ κοινωνήσας τῆς ἐπιβολῆς ἀνεδέξατο τήν τε ναῦν ἑτοιμάσειν καὶ τἄλλα πρὸς τὸν πλοῦν ἀπαρτιεῖν. οὗτος μὲν οὖν εὑρὼν ἐν τῷ στόματι τοῦ Τιβέριος ὁρμοῦσαν Καρχηδονίαν ναῦν ἱεραγωγὸν ταύτην ἐναυλώσατο. συμβαίνει δὲ τὰ πλοῖα ταῦτα λαμβάνεσθαι κατ’ ἐκλογὴν ἐκ τῆς Καρχηδόνος, ἐφ’ οἷς εἰς τὴν Τύρον ἐκπέμπουσιν οἱ Καρχηδόνιοι τὰς πατρίους ἀπαρχὰς τοῖς θεοῖς. ἐναυλοῦτο δὲ φανερῶς εἰς τὴν ἰδίαν ἀνακομιδήν, διὸ καὶ τήν τε τῶν ἐπιμηνίων παρασκευὴν ἀνυπόπτως ἐποιεῖτο καὶ φανερῶς ἐλάλει καὶ συνέταττε τοῖς ναυτικοῖς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἐπειδὴ δὲ πάντ’ ἦν ἕτοιμα τῷ ναυκλήρῳ λοιπόν [τ’] ἔδει τὸν Δημήτριον ἀπαρτίζειν τὰ καθ’ αὑτόν, [τὸν] τροφέα προαπέστειλεν εἰς τὴν Συρίαν ὠτακουστήσοντα καὶ κατοπτεύσοντα τὰ ἐκεῖ συμβαίνοντα περὶ τοὺς ὄχλους. ὁ δὲ σύντροφος Ἀπολλώνιος ἐξ ἀρχῆς αὐτῷ μετεῖχε τῆς ἐπιβολῆς· δυεῖν δ’ ὑπαρχόντων ἀδελφῶν, Μελεάγρου καὶ Μενεσθέως, τούτοις ἐκοινωνήσατο τὴν πρᾶξιν, ἄλλῳ δ’ οὐδενὶ τῶν μετ’ αὐτοῦ, καίτοι πλειόνων ὄντων. οὗτοι δ’ ἦσαν Ἀπολλωνίου κατὰ φύσιν υἱοὶ τοῦ μεγάλην μὲν εὐκαιρίαν ἔχοντος παρὰ Σελεύκῳ, μεταστάντος δὲ κατὰ τὴν Ἀντιόχου μετάληψιν τῆς ἀρχῆς εἰς Μίλητον. τῆς δὲ συνταχθείσης ἡμέρας πρὸς τοὺς ναυτικοὺς συνεγγιζούσης, ἔδει γενέσθαι παρά τινι τῶν φίλων ὑποδοχὴν πρὸς τὴν ἔξοδον. παρὰ γὰρ αὐτῷ ποιεῖν τὸ δεῖπνον οὐχ οἷόν τ’ ἦν· εἴθιστο γὰρ ἐπιμελῶς καλεῖν ἅπαντας τούς περ αὐτὸν ὄντας. οἱ δὲ συνειδότες τὴν πρᾶξιν ἔμελλον ἐξ οἴκου δειπνήσαντες ἐπὶ τὸ πλοῖον ἥξειν, ἔχοντες ἕνα παῖδα μεθ’ ἑαυτῶν ἕκαστος· τοὺς γὰρ λοιποὺς ἀπεστάλκεισαν εἰς Ἀναγνείας κατὰ τὴν ἐπιοῦσαν αὐτοὶ παρεπόμενοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸν δὲ Πολύβιον συνέβαινε κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἠσθενηκότα μένειν κατακλινῆ, εἰδέναι δὲ πάντα τὰ πραττόμενα, τοῦ Μενύλλου συνεχῶς αὐτῷ μεταδιδόντος ἀεὶ περὶ τῶν ὑποπιπτόντων. διόπερ ἀγωνιάσας ὁ προειρημένος, μή, τῆς συνηθείας ἑλκυσθείσης, ἅτε τοῦ Δημητρίου συμποτικοῦ φυσικῶς καὶ νεωτέρου τελέως ὑπάρχοντος, ἀπόρημά τι γένηται περὶ τὴν ἔξοδον διὰ τὴν μέθην, γράψας βραχὺ πιττάκιον καὶ σφραγισάμενος πέμπει παρ’ αὑτοῦ παῖδα συσκοτάζοντος ἄρτι τοῦ θεοῦ, συντάξας ἐκκαλεσάμενον τὸν οἰνοχόον τοῦ Δημητρίου δοῦναι τὸ πιττάκιον μηδὲν εἰπόντα τίς ἢ παρὰ τίνος, καὶ κελεύειν ἀποδιδόναι τῷ Δημητρίῳ παραχρῆμα διαναγνῶναι. γενομένων δὲ πάντων κατὰ τὸ συνταχθέν, λαβὼν ὁ Δημήτριος ἐπανέγνω. τὸ δὲ πιττάκιον περιεῖχε τὰς γνώμας ταύτας. ὁ δρῶν τὰ τοῦ μέλλοντος οἴχεται φέρων. ἴσον φέρει νύξ, τοῖς δὲ τολμῶσιν πλέον. τόλμα τι, κινδύνευε, πρᾶττ’, ἀποτύγχανε, ἐπίτυχε, πάντα μᾶλλον ἢ σαυτὸν πρόου. νῆφε καὶ μέμνης’ ἀπιστεῖν· ἄρθρα ταῦτα τῶν φρενῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ταῦτα διαναγνοὺς ὁ Δημήτριος καὶ συννοήσας τὰς ὑποθέσεις, καὶ τίνες καὶ παρὰ τίνος εἰσίν, παραυτίκα προσποιηθεὶς ὡς ἐπιναύσιος γεγονὼς ἀπηλλάττετο, συμπροπεμπόντων αὐτὸν καὶ τῶν φίλων. παραγενόμενος δ’ ἐπὶ σκηνὴν τοὺς μὲν ἀνεπιτηδείους τῶν οἰκετῶν ἐξέπεμψεν εἰς τὰς Ἀναγνείας συντάξας λαβόντας τὰ λίνα καὶ τοὺς κύνας ἀπαντᾶν ἐπὶ τὸ Κίρκαιον· ἐκεῖ γὰρ ἐπιμελῶς εἰώθει κυνηγετεῖν τὸν ὗν, ἐξ οὗ καὶ τῆς πρὸς τὸν Πολύβιον αὐτῷ συνηθείας τὴν καταρχὴν γενέσθαι συνέπεσεν. μετὰ δὲ ταῦτα τοῖς περὶ τὸν Νικάνορα διεσάφει τὴν ἐπιβολὴν καὶ κοινωνεῖν παρεκάλει τῶν αὐτῶν ἐλπίδων. πάντων δὲ προθύμως δεξαμένων τὸν λόγον, παρήγγειλε κατὰ σπουδὴν ἐπανελθόντας ἐπὶ τὰς ἰδίας καταλύσεις τοῖς μὲν παισὶ συντάξαι προάγειν ὑπὸ τὴν ἑωθινὴν εἰς τὰς Ἀναγνείας καὶ μετὰ τῶν κυνηγῶν ἀπαντᾶν εἰς τὸ Κίρκαιον, αὐτοὺς δὲ λαβόντας ἐσθῆτας τὰς ὁδοιπορικὰς ἀνακάμπτειν ὡς αὐτὸν εἰπόντας τοῖς οἰκέταις, ὅτι μετὰ Δημητρίου συμμίξουσιν αὐτοῖς κατὰ τὴν ἐπιοῦσαν ἐπὶ τὸν προειρημένον τόπον. γενομένων δὲ πάντων καθὼς προείρηται, προῆγον εἰς τὴν Ὀστίαν νυκτὸς ἐπὶ τὸ στόμα τοῦ Τιβέριος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Μένυλλος προπορευόμενος ἐκοινολογεῖτο τοῖς ναυτικοῖς φάσκων αὑτῷ προσπεπτωκέναι παρὰ τοῦ βασιλέως δι’ ὃ δέον ἐστὶν αὐτὸν μὲν μένειν κατὰ τὸ παρὸν ἐν τῇ Ῥώμῃ, τῶν δὲ νεανίσκων τοὺς πιστοτάτους ἐκπέμψαι πρὸς αὐτόν, παρ’ ὧν ἐπιγνώσεται πάντα τὰ κατὰ τὸν ἀδελφόν. διόπερ αὐτὸς μὲν οὐκ ἔφησεν ἐμβαίνειν, τοὺς δὲ νεανίσκους ἥξειν περὶ μέσας νύκτας τοὺς μέλλοντας πλεῖν. τῶν δὲ ναυκλήρων ἀδιαφορούντων διὰ τὸ μένειν αὐτοῖς τὸ ταχθὲν ναῦλον ἐξ ἀρχῆς καὶ πάντα κατηρτικότων ἐκ πολλοῦ τὰ πρὸς τὸν πλοῦν, παρῆσαν οἱ περὶ τὸν Δημήτριον κατὰ τρίτην φυλακὴν λήγουσαν ὄντες η καὶ παῖδες ε καὶ παιδάρια γ. τοῦ δὲ Μενύλλου κοινολογηθέντος αὐτοῖς καὶ παραδείξαντος τὴν τῶν ἐπιμηνίων παρασκευήν, ἔτι δὲ συστήσαντος τῷ ναυκλήρῳ καὶ τοῖς ἐπιβάταις ἐκτενῶς, οὗτοι μὲν ἐπέβησαν, ὁ δὲ κυβερνήτης ἄρτι διαφαύσκοντος ἄρας τὰς ἀγκύρας ἐτέλει τὸν πλοῦν ἁπλῶς οὐδεμίαν ἔννοιαν ἔχων τοῦ πράγματος, ἀλλ’ ὡς στρατιώτας τινὰς ἄγων παρὰ τοῦ Μενύλλου πρὸς τὸν Πτολεμαῖον. Ἐν δὲ τῇ Ῥώμῃ κατὰ τὴν ἐπιοῦσαν οὐδεὶς ἐπιζητήσειν ἔμελλε τὸν Δημήτριον οὐδὲ τοὺς μετ’ ἐκείνου προάγοντας·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν γὰρ αὐτοῦ μένοντες ὡς ἐπὶ τὸ Κίρκαιον ὡρμηκότα διελάμβανον, οἱ δὲ ἐν ταῖς Ἀναγνείαις ἀπήντων ἐπὶ τὸν αὐτὸν τόπον ὡς ἐκεῖ παρεσόμενον. διὸ συνέβαινε τελέως ἄσημον εἶναι τὸν δρασμόν, ἕως οὗ τῶν παίδων τις μεμαστιγωμένος ἐν ταῖς Ἀναγνείαις ἔδραμεν ἐπὶ τὸ Κίρκαιον ὡς ἐκεῖ τῷ Δημητρίῳ συμμίξων, οὐχ ὁρῶν δὲ πάλιν εἰς τὴν Ῥώμην ἔτρεχεν ὡς κατὰ πορείαν ἀπαντήσων, οὐδαμῇ δὲ συντυχὼν αὐτῷ τοῦτο διεσάφησε τοῖς ἐν Ῥώμῃ φίλοις καὶ τοῖς καταλελειμμένοις ἐπὶ τῆς οἰκίας. ἐπιζητουμένου δὲ τοῦ Δημητρίου κατὰ τὴν τετάρτην ἡμέραν, ἀφ’ ἧς ὥρμησεν, ὑπενοήθη τὸ γεγονός. τῇ δὲ ε σύγκλητος εὐθέως συνήγετο περὶ τούτων, ἐν ᾗ συνέβαινε τὸν Δημήτριον ἐκτὸς ἤδη τοῦ πορθμοῦ τοῦ κατὰ Σικελίαν ὑπάρχειν. τὸ μὲν οὖν διώκειν ἀπέγνωσαν, ἅμα μὲν ὑπολαμβάνοντες αὐτὸν πολὺ προειληφέναι κατὰ τὸν πλοῦν (καὶ γὰρ ἔσχε φορὸν ἄνεμον), ἅμα δὲ προορώμενοι τὸ βουληθέντες κωλύσειν ἀδυνατῆσαι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρεσβευτὰς δὲ κατέστησαν μετά τινας ἡμέρας τοὺς περὶ Τιβέριον Γράκχον καὶ Λεύκιον Λέντλον καὶ Σερουίλιον Γλαυκίαν, οἵτινες ἔμελλον πρῶτον μὲν ἐποπτεύσειν τὰ κατὰ τοὺς Ἕλληνας, ἔνθεν ἐπιβαλόντες ἐπὶ τὴν Ἀσίαν τά τε κατὰ τὸν Δημήτριον καραδοκήσειν καὶ τὰς τῶν ἄλλων βασιλέων προαιρέσεις ἐξετάσειν καὶ τὰ πρὸς τοὺς Γαλάτας ἀντιλεγόμενα τοῖς προειρημένοις διευκρινήσειν. διὸ τὸν Τιβέριον κατεστήσαντο πάντων αὐτόπτην γεγονέναι. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἰταλίαν ἐν τούτοις ἦν. Μετὰ δὲ ταῦτα Πτολεμαῖος ὁ νεώτερος παραγεγονὼς εἰς τὴν Ἑλλάδα μετὰ τῶν πρεσβευτῶν συνήθροιζε ξενολόγιον ἐμβριθές, ἐν οἷς προσελάβετο καὶ Δαμάσιππον τὸν Μακεδόνα, ὃς κατασφάξας ἐν τῷ Φάκῳ τοὺς συνέδρους ἔφυγε μετὰ γυναικὸς καὶ τέκνων ἐκ τῆς Μακεδονίας. ἀφικόμενος δὲ εἰς τὴν τῶν Ῥοδίων Περαίαν καὶ ξενισθεὶς ὑπὸ τοῦ δήμου προετίθετο πλεῖν εἰς τὴν Κύπρον. οἱ δὲ περὶ τὸν Τορκουάτον θεωροῦντες αὐτὸν συνεσταμένον ξενικὴν χεῖρα βαρεῖαν ὑπεμίμνησκον τῶν ἐντολῶν, διότι δεῖ χωρὶς πολέμου ποιεῖσθαι τὴν κάθοδον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ τέλος ἔπεισαν αὐτὸν ἕως Σίδης προαγαγόντα τὸ ξενολόγιον διαλύσασθαι καὶ τῆς εἰς Κύπρον ἐπιβολῆς ἀποστῆναι καὶ συμμίσγειν αὑτοῖς ἐπὶ τοὺς τῶν Κυρηναίων ὅρους. αὐτοὶ [δὲ] πλεύσαντες εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν ἔφασαν παραστήσεσθαι τὸν βασιλέα πρὸς τὰ παρακαλούμενα καὶ συναντήσειν ἐπὶ τοὺς ὅρους ἔχοντες κἀκεῖνον μεθ’ αὑτῶν. τούτοις μὲν οὖν τοῖς λόγοις πεισθεὶς ὁ νεώτερος Πτολεμαῖος, ἀπογνοὺς τὰ κατὰ τὴν Κύπρον τὸ μὲν ξενολόγιον διέλυσεν, αὐτὸς δὲ τὸ μὲν πρῶτον εἰς Κρήτην ἀπέπλευσεν τόν τε Δαμάσιππον ἔχων μεθ’ ἑαυτοῦ καὶ τῶν πρεσβευτῶν ἕνα Γνάιον Μερόλαν, ξενολογήσας δὲ ἐκ τῆς Κρήτης περὶ χιλίους στρατιώτας ἀνήχθη καὶ διάρας εἰς τὴν Λιβύην κατέσχεν ἐπὶ τὸν Ἄπιν. Οἱ δὲ περὶ τὸν Τορκουάτον [καὶ] τὸν Τίτον διακομισθέντες εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν ἐπειρῶντο μὲν παρακαλεῖν τὸν πρεσβύτερον Πτολεμαῖον διαλύεσθαι πρὸς τὸν ἀδελφὸν καὶ συγχωρεῖν αὐτῷ τὴν Κύπρον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ [δὲ] Πτολεμαίου τὰ μὲν ἐπαγγελλομένου, τὰ δὲ παρακούοντος, καὶ τῷ τοιούτῳ τρόπῳ κατατρίβοντος τὸν χρόνον, στρατοπεδεύων ὁ νεώτερος μετὰ τῶν Κρητῶν ἐν τῇ Λιβύῃ περὶ τὸν Ἄπιν κατὰ τὸ συντεταγμένον καὶ τελέως ἀσχάλλων ἐπὶ τῷ μηδὲν διασαφήσασθαι, τὸ μὲν πρῶτον ἐξαπέστειλε τὸν Γνάιον εἰς τὴν Ἀλεξάνδρειαν ὡς διὰ τούτου κἂν τῶν περὶ τὸν Τορκουάτον ἐπιγενομένων, συνεξομοιωθέντος δὲ τούτου τοῖς πρότερον, καὶ τοῦ χρόνου διελκομένου, καὶ μ διελθουσῶν ἡμερῶν, καὶ μηδενὸς προςπίπτοντος, εἰς ἀπορίαν ἐνέπιπτε περὶ τῶν ὅλων. ὁ γὰρ πρεσβύτερος βασιλεὺς πᾶν γένος ἀρεσκείας προσφερόμενος πάντας ἐξιδιάσατο τοὺς πρεσβευτὰς καὶ παρακατέσχε τὸ πλεῖον οὐχ ἑκόντας ἀλλ’ ἄκοντας. κατὰ δὲ τὸν καιρὸν τοῦτον προσέπεσε τῷ νεωτέρῳ Πτολεμαίῳ τούς τε Κυρηναίους ἀφεστάναι καὶ τὰς πόλεις συμφρονεῖν τούτοις, κεκοινωνηκέναι δὲ περὶ τῆς ἀποστάσεως καὶ Πτολεμαῖον τὸν Συμπετῆσιν, ὃς ἦν τὸ γένος Αἰγύπτιος, ἐπιστεύθη δὲ τὴν ἐπιμέλειαν τῶν ὅλων ὑπὸ τοῦ βασιλέως, καθ’ ὃν καιρὸν ἐποιεῖτο τὸν πλοῦν εἰς τὴν Ῥώμην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τούτων δὲ προσπιπτόντων τῷ βασιλεῖ, καὶ μετ’ ὀλίγον διότι στρατοπεδεύουσιν ἐν τοῖς ὑπαίθροις οἱ Κυρηναῖοι, δείσας μὴ βουλόμενος προσλαβεῖν τὴν Κύπρον καὶ τὴν Κυρήνην ἀπολέσῃ, πάντα τἄλλα πάρεργα θέμενος ἀνέζευξεν ἐπὶ Κυρήνης. παραγενόμενος δ’ εἰς τὸν Μέγαν καλούμενον καταβαθμὸν κατέλαβε τοὺς Λίβυας μετὰ τῶν Κυρηναίων κατέχοντας τὰς δυσχωρίας. ὁ δὲ Πτολεμαῖος ἀπορούμενος ἐπὶ τῷ συμβαίνοντι τοὺς μὲν ἡμίσεις τῶν στρατιωτῶν ἐμβιβάσας εἰς τὰ πλοῖα περιπλεῖν τὰς δυσχωρίας ἐπέταξε καὶ κατὰ νώτου τοῖς πολεμίοις ἐπιφαίνεσθαι, τοὺς δ’ ἡμίσεις ἔχων αὐτὸς ἐβιάζετο κατὰ στόμα πρὸς τὴν ἀνάβασιν. τῶν δὲ Λιβύων καταπλαγέντων τὴν ἐξ ἀμφοῖν ἔφοδον καὶ λειπόντων τοὺς τόπους, ἅμα τῆς ἀναβάσεως ἐγένετο κύριος καὶ τῆς ὑποκειμένης Τετραπυργίας, ἐν ᾗ συνέβαινε πλῆθος ἄφθονον ὕδατος ὑπάρχειν. ὅθεν ἀφορμήσας ἑβδομαῖος ἧκε διὰ τῆς ἐρήμου. παραπλεόντων δ’ αὐτῷ καὶ τῶν ἐπὶ Μοχυρίνου, συνέβαινε τοὺς Κυρηναίους στρατοπεδεύειν ὄντας εἰς ὀκτακισχιλίους, ἱππεῖς δὲ περὶ φ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ γὰρ Κυρηναῖοι πεῖραν εἰληφότες τῆς τοῦ Πτολεμαίου προαιρέσεως ἐκ τῶν [κατὰ] τὴν Ἀλεξάνδρειαν πεπραγμένων καὶ θεωροῦντες οὐ βασιλικὴν ἀλλὰ τυραννικὴν οὖσαν τὴν ἀρχὴν αὐτοῦ καὶ τὴν ὅλην αἵρεσιν, οὐχ οἷοί τ’ ἦσαν ἐθελοντὴν σφᾶς αὐτοὺς ὑποτάττειν, ἀλλὰ πᾶν ὑπομένειν ἐτόλμων ἀντεχόμενοι τῆς πρὸς τὴν ἐλευθερίαν ἐλπίδος. διὸ καὶ τότε συνεγγίσαντος αὐτοῦ ἐξ αὐτῆς παρετάξαντο. καὶ τέλος ἡττήθη. 99. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἦλθε καὶ Γνάιος ὁ Μερόλας ἐκ τῆς Ἀλεξανδρείας διασαφῶν τῷ βασιλεῖ, διότι εἰς οὐθὲν τῶν ἀξιουμένων προσελήλυθεν ὁ ἀδελφός, ἀλλά φησι δεῖν μένειν ἐπὶ τοῖς ἐξ ἀρχῆς διομολογουμένοις. ὁ δὲ βασιλεὺς ταῦτα διακούσας, εὐθέως προχειρισάμενος Κομανὸν καὶ Πτολεμαῖον τοὺς ἀδελφοὺς ἐξαπέστελλε πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην μετὰ τοῦ Γναίου διασαφήσοντας τῇ συγκλήτῳ περὶ τῆς τἀδελφοῦ πλεονεξίας καὶ καταφρονήσεως. ἀπέλυσε δὲ κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν καὶ τοὺς περὶ Τίτον ἀπράκτους ὁ πρεσβύτερος Πτολεμαῖος. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἀλεξάνδρειαν καὶ Κυρήνην ἐπὶ τούτων ἦν. 100.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τοὺς ὑποκειμένους καιροὺς ἧκον παρὰ τοῦ νεωτέρου Πτολεμαίου πρέσβεις οἱ περὶ τὸν Κομανὸν καὶ παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου παραπλησίως οἱ περὶ τὸν Μένυλλον τὸν Ἀλαβανδέα. ὧν εἰσελθόντων εἰς τὴν σύγκλητον, καὶ πολλῶν λόγων γινομένων καὶ φιλαπεχθῶν κατὰ πρόσωπον εἰς ἀλλήλους, καὶ τῶν περὶ Τίτον καὶ Γνάιον ἀπομαρτυρούντων καὶ συνεπισχυόντων τῷ νεωτέρῳ μετὰ πολλῆς σπουδῆς, ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ τοὺς περὶ Μένυλλον ἐν πένθ’ ἡμέραις ἀποτρέχειν ἐκ τῆς Ῥώμης, καὶ τὴν συμμαχίαν [ἀν]αιρεῖν τὴν πρὸς τὸν πρεσβύτερον, πρὸς δὲ τὸν νεώτερον πέμψαι πρεσβευτὰς τοὺς διασαφήσοντας τὰ δεδογμένα τῇ συγκλήτῳ. καὶ κατεστάθησαν Πόπλιος Ἀπούστιος καὶ Γάιος Λέντλος, οἳ καὶ πλεύσαντες ἐξ αὐτῆς εἰς τὴν Κυρήνην ἀνήγγειλαν τῷ Πτολεμαίῳ τὰ δεδογμένα μετὰ πολλῆς σπουδῆς. ὁ δὲ Πτολεμαῖος ἐπαρθεὶς εὐθέως ἐξενολόγει καὶ ταῖς ἐπιβολαῖς ὅλος καὶ πᾶς ἦν περὶ τὴν Κύπρον. καὶ τὰ μὲν κατὰ τὴν Ἰταλίαν ἐν τούτοις ἦν. 101.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὴν Λιβύην Μασσανάσσης θεωρῶν τὸ πλῆθος τῶν πόλεων τῶν περὶ τὴν μικρὰν Σύρτιν ἐκτισμένων καὶ τὸ κάλλος τῆς χώρας, ἣν καλοῦσιν Ἐμπόρια, καὶ πάλαι τὸ πλῆθος τῶν προσόδων τῶν γινομένων ἐν τούτοις τοῖς τόποις ὀφθαλμιῶν, ἐπεβάλετο καταπειράζειν τῶν Καρχηδονίων οὐ πολλοῖς ἀνώτερον χρόνοις τῶν νῦν λεγομένων καιρῶν. τῆς μὲν οὖν χώρας ταχέως ἐγενήθη κύριος ἅτε τῶν ὑπαίθρων κρατῶν διὰ τὸ τοὺς Καρχηδονίους ἀεὶ μὲν ἀλλοτρίους ὑπάρχειν τῆς ἐν τῇ γῇ χρείας, τότε δὲ καὶ τελέως ἐκτεθηλύνθαι διὰ τὴν πολυχρόνιον εἰρήνην· τῶν δὲ πόλεων οὐκ ἠδυνήθη γενέσθαι κύριος διὰ τὸ τοὺς Καρχηδονίους ἐπιμελῶς τηρεῖν αὐτάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀμφοτέρων δὲ ποιουμένων τὴν ἀναφορὰν ἐπὶ τὴν σύγκλητον ὑπὲρ τῶν ἀμφισβητουμένων, καὶ πρεσβευτῶν πολλάκις ἐληλυθότων διὰ ταῦτα παρ’ ἑκατέρων, αἰεὶ συνέβαινε τοὺς Καρχηδονίους ἐλαττοῦσθαι παρὰ τοῖς Ῥωμαίοις, οὐ τῷ δικαίῳ, ἀλλὰ τῷ πεπεῖσθαι τοὺς κρίνοντας συμφέρειν σφίσι τὴν τοιαύτην γνώμην, ἐπείτοι χρόνοις οὐ πολλοῖς ἀνώτερον αὐτὸς ὁ Μασσανάσσης διώκων τὸν Ἀφθῆρα τὸν ἀποστάτην μετὰ στρατοπέδου δίοδον ᾐτήσατο τοὺς Καρχηδονίους διὰ ταύτης τῆς χώρας, οἱ δὲ οὐχ ὑπήκουσαν ὡς οὐδὲν αὐτῷ προσηκούσης. οὐ μὴν ἀλλὰ τέλος εἰς τοῦτο συνεκλείσθησαν οἱ Καρχηδόνιοι διὰ τῶν ἀποφάσεων κατὰ τοὺς νῦν λεγομένους καιρούς, ὥστε μὴ μόνον τὰς πόλεις καὶ τὴν χώραν ἀποβαλεῖν, ἀλλὰ καὶ φ τάλαντα προσθεῖναι τῆς καρπείας τῶν χρόνων, ἐξ οὗ συνέβη γενέσθαι τὴν ἀμφισβήτησιν. 102. Ὅτι κατὰ τὴν Ἀσίαν Προυσίας μὲν ἐξέπεμψεν εἰς τὴν Ῥώμην πρεσβευτὰς μετὰ Γαλατῶν τοὺς κατηγορήσοντας Εὐμένους, οὗτος δὲ πάλιν τὸν ἀδελφὸν Ἄτταλον ἀπολογησόμενον πρὸς τὰς διαβολάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἀριαράθης δὲ τῇ τε Ῥώμῃ στέφανον ἐξαποστείλας ἀπὸ χρυσῶν μυρίων ἔπεμψε καὶ πρεσβευτὰς τοὺς διασαφήσοντας τῇ συγκλήτῳ τήν [τε] πρὸς τὸν Τιβέριον ἀπάντησιν αὐτοῦ καὶ καθόλου παρακαλέσοντας διασαφεῖν ὑπὲρ ὧν ἂν δέωνται, διότι πᾶν ποιήσειν ἕτοιμός ἐστι Ῥωμαίοις τὸ παραγγελλόμενον. 103. Ὅτι τοῦ Μηνοχάρους παραγενηθέντος εἰς τὴν Ἀντιόχειαν πρὸς Δημήτριον καὶ διασαφήσαντος τῷ βασιλεῖ τὴν γεγενημένην ἔντευξιν αὐτῷ πρὸς τοὺς περὶ Τιβέριον ἐν τῇ Καππαδοκίᾳ, νομίσας ὁ βασιλεὺς ἀναγκαιότατον εἶναι τῶν παρόντων τὸ τοὺς προειρημένους ἄνδρας ἐξομιλῆσαι καθ’ ὅσον οἷός τ’ ἦν, πάντα τἄλλα πάρεργα ποιησάμενος διεπέμπετο πρὸς τούτους, τὸ μὲν πρῶτον εἰς Παμφυλίαν, μετὰ δὲ ταῦτα πάλιν εἰς Ῥόδον, πάντα ποιήσειν Ῥωμαίοις ἀναδεχόμενος, ἕως ἐξειργάσατο βασιλεὺς ὑπ’ αὐτῶν προσαγορευθῆναι. καὶ γὰρ ἦν ὁ Τιβέριος εὔνους αὐτῷ διαφερόντως· διὸ καὶ μεγάλα συνεβάλετο πρὸς τὸ καθικέσθαι καὶ κτήσασθαι τὰ κατὰ τὴν ἀρχὴν αὐτόν. ὁ δὲ Δημήτριος τυχὼν τῆς προειρημένης ἀφορμῆς εὐθέως εἰς τὴν Ῥώμην ἔπεμπε πρεσβευτὰς στέφανόν τε κομίζοντας καὶ τὸν αὐτόχειρα τοῦ Γναίου γεγονότα καὶ σὺν τούτοις τὸν κριτικὸν Ἰσοκράτην. 104.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἧκον παρὰ Ἀριαράθου πρέσβεις στέφανόν τε κομίζοντες ἀπὸ μυρίων χρυσῶν καὶ διασαφοῦντες τὴν τοῦ βασιλέως προαίρεσιν, ἣν ἔχει πρὸς τὰ Ῥωμαίων πράγματα· καὶ τούτων μάρτυρας ἐπέμποντο τοὺς περὶ τὸν Τιβέριον. ὧν ἀνθομολογησαμένων ἡ σύγκλητος τόν τε στέφανον ἀπεδέξατο μετὰ μεγάλης χάριτος καὶ τὰ μέγιστα τῶν παρ’ αὐτῇ νομιζομένων δώρων ἀνταπέστειλε τόν τε σκήπωνα καὶ τὸν ἐλεφάντινον δίφρον. τούτους μὲν οὖν ἐξ αὐτῆς ἔτι πρὸ τοῦ χειμῶνος ἀπέλυσεν ἡ σύγκλητος· μετὰ δὲ τούτους Ἀττάλου παραγενηθέντος, ἤδη τῶν ὑπάτων τὰς ἀρχὰς εἰληφότων, καὶ τῶν Γαλατῶν αὐτοῦ κατηγορησάντων, οὓς ἀπέσταλκε Προυσίας, [καὶ] πλειόνων ἑτέρων ἀπὸ τῆς Ἀσίας, διακούσασα πάντων ἡ σύγκλητος οὐ μόνον ἀπέλυσε τῶν διαβολῶν τὸν Ἄτταλον, ἀλλὰ καὶ προσαυξήσασα τοῖς φιλανθρώποις ἐξαπέστειλεν· καθ’ ὅσον γὰρ ἀπηλλοτρίωτο τοῦ βασιλέως καὶ διεφέρετο πρὸς τὸν Εὐμένη, κατὰ τοσοῦτον ἐφιλοποιεῖτο καὶ συνηῦξε τὸν Ἄτταλον. 105.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἧκον καὶ παρὰ τοῦ Δημητρίου τοῦ βασιλέως πρέσβεις οἱ περὶ τὸν Μηνοχάρην στέφανον ἀπὸ μυρίων χρυσῶν τῇ Ῥώμῃ κομίζοντες, ἅμα δὲ καὶ τὸν προσενέγκαντα τῷ Γναίῳ τὰς χεῖρας ἄγοντες. ἡ δὲ σύγκλητος ἐπὶ πολὺν μὲν χρόνον διηπόρησε περὶ τούτων, πῶς δεῖ χρήσασθαι τοῖς πράγμασιν, ὅμως δὲ προςεδέξατο καὶ τοὺς πρεσβευτὰς καὶ τὸν στέφανον· τούς γε μὴν ἀγομένους ἀνθρώπους οὐ προσεδέξατο. καίτοι γε Δημήτριος οὐ μόνον τὸν Λεπτίνην ἀπέστειλε τὸν αὐτόχειρα τοῦ Γναίου γενόμενον, ἀλλὰ καὶ τὸν Ἰσοκράτην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὗτος δὲ ἦν μὲν γραμματικὸς τῶν τὰς ἀκροάσεις ποιουμένων, φύσει δὲ ὢν λάλος καὶ πέρπερος καὶ κατακορὴς προσέκοπτε μὲν καὶ τοῖς Ἕλλησιν, ἅτε καὶ τῶν περὶ τὸν Ἀλκαῖον ἐν ταῖς συγκρίσεσιν ἐπιδεξίως σκωπτόντων αὐτὸν καὶ διαχλευαζόντων, παραγενόμενος δ’ εἰς τὴν Συρίαν καὶ καταφρονήσας τῶν ἀνθρώπων οὐκ ἠρκεῖτο περὶ τῶν ἰδίων ἐπιτηδευμάτων ποιούμενος τοὺς λόγους, ἀλλὰ καὶ πραγματικὰς ἀποφάσεις ἐξέβαλε φάσκων δίκαια πεπονθέναι τὸν Γνάιον, δεῖν δὲ καὶ τοὺς ἄλλους πρεσβευτὰς ἀπολωλέναι πρὸς τὸ μηδὲ τὸν ἀγγελοῦντα καταλειφθῆναι τοῖς Ῥωμαίοις τὸ γεγονός, ἵνα παύσωνται τῶν ὑπερηφάνων ἐπιταγμάτων καὶ τῆς ἀνέδην ἐξουσίας. τοιαῦτα μὲν οὖν ῥιψολογῶν ἐνέπεσεν εἰς τὴν προειρημένην ἀτυχίαν, ἐγένετο δέ τι περὶ τοὺς προειρημένους ἄξιον μνήμης. ὁ μὲν γὰρ Λεπτίνης μετὰ τὸ προσενέγκαι Γναίῳ τὰς χεῖρας εὐθέως ἐν τῇ Λαοδικείᾳ περιῄει φανερῶς φάσκων δίκαια πεποιηκέναι καὶ μετὰ τῆς τῶν θεῶν γνώμης ταῦτα πεπραχέναι. τοῦ δὲ Δημητρίου παραλαβόντος τὰ πράγματα, προσεπορεύετο τῷ βασιλεῖ παρακαλῶν αὐτὸν μὴ δεδιέναι τὸν Γναίου φόνον μηδὲ βουλεύεσθαι μηδὲν δυσχερὲς κατὰ τῶν Λαοδικέων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
αὐτὸς γὰρ εἰς τὴν Ῥώμην πορεύεσθαι καὶ διδάξειν τὴν σύγκλητον, ὅτι μετὰ τῆς τῶν θεῶν γνώμης ταῦτα πεποίηκεν. καὶ πέρας διὰ τὴν ἑτοιμότητα καὶ προθυμίαν οὗτος μὲν ἄνευ δεσμῶν ἤχθη καὶ φυλακῆς, ὁ δ’ Ἰσοκράτης ἐμπεσὼν εἰς τὴν αἰτίαν ὁλοσχερῶς παρεξέστη τῇ διανοίᾳ, τοῦ δὲ κλοιοῦ αὐτῷ περὶ τὸν τράχηλον περιτεθέντος καὶ τῆς ἁλύσεως, σπανίως μὲν καὶ τὴν τροφὴν προσίετο, τῆς δὲ τοῦ σώματος θεραπείας εἰς τέλος ἀπέστη. διὸ καὶ παρεγένετο εἰς τὴν Ῥώμην θέαμα θαυμάσιον, εἰς ὃν ἀποβλέψας ἄν τις ὁμολογήσειε, διότι καὶ κατὰ σῶμα καὶ κατὰ ψυχὴν οὐδέν ἐστιν ἀνθρώπου φοβερώτερον, ὅταν ἅπαξ ἀποθηριωθῇ. ἥ τε γὰρ ὄψις ἐκτόπως ἦν αὐτοῦ φοβερὰ καὶ θηριώδης ὡς ἀνθρώπου πλεῖον ἐνιαυτοῦ μὴ τὸν ῥύπον, μὴ τοὺς ὄνυχας, μὴ τὰς τρίχας ἀφῃρημένου, τά τε κατὰ τὴν διάνοιαν ἐκ [τῆς] τῶν ὀμμάτων ἐμφάσεως καὶ κινήσεως τοιαύτην ἐποιεῖτο τὴν φαντασίαν, ὥστε τὸν θεασάμενον πρὸς πᾶν ζῶον ἑτοιμότερον ἂν προσελθεῖν ἢ πρὸς ἐκεῖνον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Λεπτίνης μένων ἐπὶ τῆς ἐξ ἀρχῆς προαιρέσεως εἴς τε τὴν σύγκλητον ἕτοιμος ἦν εἰσπορεύεσθαι πρός τε τοὺς ἐντυγχάνοντας ἁπλῶς ἀνθωμολογεῖτο περὶ τῆς πράξεως, καὶ προσδιωρίζετο μηδὲν αὑτῷ δυσχερὲς ἀπαντήσειν ὑπὸ Ῥωμαίων. καὶ τέλος εὐστόχησε τῆς ἐλπίδος· ἡ γὰρ σύγκλητος, ὡς ἐμοὶ δοκεῖ ὑπολαβοῦσα, διότι δόξει τοῖς πολλοῖς ἔχειν τοῦ φόνου δίκην, ἐὰν τοὺς αἰτίους παραλαβοῦσα τιμωρήσηται, τούτους μὲν οὐ προσεδέξατο μικροῦ δεῖν, ἐτήρει δὲ τὴν αἰτίαν ἀκέραιον, ὥστ’ ἔχειν ἐξουσίαν, ὅτε βουληθείη, χρήσασθαι τοῖς ἐγκλήμασι. διὸ καὶ τὴν ἀπόκρισιν ἔδωκε τοιαύτην τῷ Δημητρίῳ, διότι τεύξεται τῶν φιλανθρώπων, ἐὰν τὸ ἱκανὸν ποιῇ τῇ συγκλήτῳ κατὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἐξουσίαν. Ἧκον δὲ καὶ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν πρέσβεις οἱ περὶ Ξένωνα καὶ Τηλεκλῆν ὑπὲρ τῶν κατῃτιαμένων, καὶ μάλιστα τοῦ Πολυβίου καὶ τοῦ Στρατίου χάριν· τοὺς μὲν γὰρ πλείστους σχεδὸν ἅπαντας ὁ χρόνος ἤδη καταναλώκει, τούς γε δὴ καὶ μνήμης ἀξίους. παρῆσαν δ’ οἱ πρέσβεις ἐντολὰς ἔχοντες ἁπλῶς ἀξιωματικάς, χάριν τοῦ πρὸς μηδὲν ἀντιφιλονεικεῖν τῇ συγκλήτῳ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰσπορευθέντων δὲ καὶ ποιησαμένων τοὺς ἁρμόζοντας λόγους οὐδ’ ὣς οὐδὲν ἠνύσθη, τὸ δ’ ἐναντίον ἔδοξε τῇ συγκλήτῳ μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων. 106. Ὅτι παρὰ τῶν Ἀθηναίων ἧκον πρέσβεις καὶ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν οἱ περὶ Θεαρίδαν καὶ Στέφανον ὑπὲρ τῶν ῥυσίων. τοῖς γὰρ Δηλίοις διαδοθείσης ἀποκρίσεως παρὰ Ῥωμαίων, μετὰ τὸ συγχωρηθῆναι τὴν Δῆλον τοῖς Ἀθηναίοις αὐτοῖς μὲν ἐκχωρεῖν ἐκ τῆς νήσου, τὰ δ’ ὑπάρχοντα κομίζεσθαι, μεταστάντες εἰς Ἀχαί̈αν οἱ Δήλιοι καὶ πολιτογραφηθέντες ἐβούλοντο τὸ δίκαιον ἐκλαβεῖν παρὰ τῶν Ἀθηναίων κατὰ τὸ πρὸς τοὺς Ἀχαιοὺς σύμβολον. τῶν δ’ Ἀθηναίων φασκόντων μηδὲν εἶναι πρὸς αὐτοὺς τῆς δικαιοδοσίας ταύτης, ᾐτοῦντο ῥύσια τοὺς Ἀχαιοὺς οἱ Δήλιοι κατὰ τῶν Ἀθηναίων. ὑπὲρ ὧν τότε πρεσβεύσαντες ἔλαβον ἀπόκρισιν κυρίας εἶναι τὰς κατὰ τοὺς νόμους γεγενημένας παρὰ τοῖς Ἀχαιοῖς οἰκονομίας περὶ τῶν Δηλίων. 107.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τῶν Ἰσσίων καὶ τῶν Δαοσσῶν πλεονάκις πεπρεσβευκότων εἰς τὴν Ῥώμην καὶ διασαφούντων, ὅτι Δελματεῖς τὴν χώραν ἀδικοῦσι καὶ τὰς πόλεις τὰς μετ’ αὐτῶν ταττομένας (αὗται δέ εἰσιν Ἐπέτιον καὶ Τραγύριον), ὁμοίως δὲ καὶ τῶν Δαοσσῶν ἐγκαλούντων, ἐξαπέστειλεν ἡ σύγκλητος πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Γάιον Φάννιον ἐποπτεύσοντας τὰ κατὰ τὴν Ἰλλυρίδα, καὶ μάλιστα τούτων τὰ κατὰ τοὺς Δελματεῖς. οὗτοι δέ, μέχρι μὲν ἔζη Πλευράτος, ὑπήκουον ἐκείνῳ· μεταλλάξαντος δὲ τούτου τὸν βίον καὶ διαδεξαμένου Γενθίου τὴν βασιλείαν, ἀποστάντες ἀπὸ τούτου τοῖς ὁμόροις προσεπολέμουν καὶ κατεστρέφοντο τοὺς ἀστυγείτονας, ὧν ἔνιοι καὶ φόρους αὐτοῖς ἔφερον· ὁ δὲ φόρος ἦν θρέμματα καὶ σῖτος. καὶ οἱ μὲν περὶ Φάννιον ἐπὶ τούτοις ἐξώρμησαν. 108. Ὅτι ὁ βασιλεὺς Ἀριαράθης παρεγένετο εἰς τὴν Ῥώμην ἔτι θερείας οὔσης· τότε δέ, παρειληφότων τούτων τὰς ἀρχὰς τῶν περὶ τὸν Σέξτον Ἰούλιον, ἐγίνετο περὶ τὰς κατ’ ἰδίαν ἐντεύξεις οἰκείαν ποιούμενος περικοπὴν καὶ φαντασίαν τῆς ὑποκειμένης περιστάσεως. παρῆσαν δὲ καὶ παρὰ Δημητρίου πρέσβεις οἱ περὶ τὸν Μιλτιάδην πρὸς ἑκατέραν τὴν ὑπόθεσιν ἡρμοσμένοι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ γὰρ περὶ Ἀριαράθου ἀπολογεῖσθαι καὶ κατηγορεῖν αὐτοῦ παρεσκευάζετο φιλαπεχθῶς. ἀπεστάλκει δὲ καὶ Ὁλοφέρνης πρεσβευτὰς τοὺς περὶ Τιμόθεον καὶ Διογένην στέφανόν τε κομίζοντας τῇ Ῥώμῃ καὶ τὴν φιλίαν καὶ τὴν συμμαχίαν ἀνανεωσομένους, τὸ δὲ πλεῖον συγκαταστησομένους τῷ Ἀριαράθῃ καὶ τὰ μὲν ἀπολογησομένους, τὰ δὲ κατηγορήσοντας. ἐν μὲν οὖν ταῖς κατ’ ἰδίαν ἐντεύξεσι μείζω φαντασίαν εἷλκον οἱ περὶ τὸν Διογένην καὶ Μιλτιάδην, ἅτε καὶ κατὰ τὸ πλῆθος πρὸς ἕνα συγκρινόμενοι καὶ κατὰ τὴν ἄλλην περικοπὴν εὐτυχοῦντες πρὸς ἐπταικότα θεωρούμενοι· παραπλησίως δὲ καὶ περὶ τὴν τῶν πραγμάτων ἐξήγησιν πολὺ περιῆσαν· πᾶν μὲν γὰρ καὶ πρὸς παντοῖα λέγειν ἐθάρρουν οὐδένα λόγον ποιούμενοι τῆς ἀληθείας, τὸ δὲ λεγόμενον ἀνυπεύθυνον ἦν οὐκ ἔχον τὸν ἀπολογησόμενον. λοιπὸν ἀκονιτὶ τοῦ ψεύδους ἐπικρατοῦντος, ἐδόκει σφίσι τὰ πράγματα κατὰ γνώμην χωρεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον παραγεγονότων πρεσβευτῶν ἐξ Ἠπείρου παρά τε τῶν τὴν Φοινίκην κατεχόντων καὶ παρὰ τῶν ἐκπεπτωκότων καὶ ποιησαμένων λόγους κατὰ πρόσωπον, ἔδωκεν ἀπόκρισιν αὐτοῖς ἡ σύγκλητος ὅτι δώσει περὶ τούτων ἐντολὰς τοῖς ἀποστελλομένοις πρεσβευταῖς εἰς τὴν Ἰλλυρίδα μετὰ Γαί̈ου Μαρκίου. 109. Ὅτι Ἄτταλος ἡττηθεὶς παρὰ Προυσίου προχειρισάμενος Ἀθήναιον τὸν ἀδελφὸν ἐξαπέστειλε μετὰ τῶν περὶ τὸν Πόπλιον διασαφήσοντα τῇ συγκλήτῳ τὸ γεγονός. οἱ δὲ ἐν τῇ Ῥώμῃ, τοῦ μὲν Ἀνδρονίκου παραγενομένου καὶ διασαφοῦντος τὰ περὶ τὴν πρώτην ἔφοδον τῶν πολεμίων, οὐ προσεῖχον, ἀλλ’ ὑπενόουν τὸν Ἄτταλον βουλόμενον αὐτὸν ἐπιβαλεῖν τῷ Προυσίᾳ τὰς χεῖρας προφάσεις προκατασκευάζεσθαι καὶ προκαταλαμβάνειν διαβολαῖς· ἅμα δὲ τοῦ τε Νικομήδους καὶ τῶν περὶ τὸν Ἀντίφιλον, τῶν παρὰ τοῦ Προυσίου πρεσβευτῶν, διαμαρτυρομένων μηδὲν εἶναι τούτων, ἔτι μᾶλλον ἠπίστει τὰ λεγόμενα περὶ τοῦ Προυσίου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μετὰ δέ τινα χρόνον ἐπιδιασαφουμένης τῆς πραγματείας, ἀμφιδοξήσασα περὶ τῶν προσπιπτόντων ἡ σύγκλητος ἐξαπέστειλε πρεσβευτὰς Λεύκιον Ἀπολήιον καὶ Γάιον Πετρώνιον τοὺς ἐπισκεψομένους πῶς ἔχει τὰ κατὰ τοὺς προειρημένους βασιλεῖς. Λόγος λγ. 110. Ὅτι ἡ σύγκλητος ἔτι κατὰ χειμῶνα διακούσασα τῶν περὶ τὸν Πόπλιον Λέντλον ὑπὲρ τῶν κατὰ Προυσίαν διὰ τὸ νεωστὶ παραγεγονέναι τούτους ἐκ τῆς Ἀσίας, εἰσεκαλέσατο καὶ τὸν Ἀθήναιον τὸν Ἀττάλου τοῦ βασιλέως ἀδελφόν. οὐ μέντοι πολλῶν προσεδεήθη λόγων, ἀλλ’ εὐθέως καταστήσασα πρεσβευτὰς συνεξαπέστελλε τῷ προειρημένῳ τοὺς περὶ Γάιον Κλαύδιον Κέντωνα καὶ Λεύκιον Ὀρτήσιον καὶ Γάιον Αὐρουκολήιον, ἐντολὰς δοῦσα κωλύειν τὸν Προυσίαν Ἀττάλῳ πολεμεῖν. Παρεγένοντο δὲ καὶ παρὰ τῶν Ἀχαιῶν πρέσβεις εἰς Ῥώμην ὑπὲρ τῶν κατεχομένων οἱ περὶ Ξένωνα τὸν Αἰγιέα καὶ Τηλεκλέα τὸν Αἰγεάτην. ὧν ποιησαμένων λόγους ἐν τῇ συγκλήτῳ, καὶ τοῦ διαβουλίου προτεθέντος, παρ’ ὀλίγον ἦλθον ἀπολῦσαι τοὺς κατῃτιαμένους οἱ τοῦ συνεδρίου. τὴν δ’ αἰτίαν ἔσχε τοῦ μὴ συντελεσθῆναι τὴν ἀπόλυσιν Αὖλος Ποστόμιος στρατηγὸς ὢν ἑξαπέλεκυς καὶ βραβεύων τὸ διαβούλιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τριῶν γὰρ οὐσῶν γνωμῶν, μιᾶς μὲν τῆς ἀφιέναι κελευούσης, ἑτέρας δὲ τῆς ἐναντίας ταύτης, τρίτης δὲ τῆς ἀπολύειν μέν, ἐπισχεῖν δὲ κατὰ τὸ παρόν, καὶ πλείστων δὲ ὄντων τῶν ἐφιεμένων, παρελθὼν τὴν μίαν γνώμην διηρώτα τὰς β καθολικῶς, οἷς δοκεῖ τοὺς ἀνακεκλημένους ἀφιέναι καὶ τοὐναντίον. λοιπὸν οἱ κατὰ τὸ παρὸν ἐπέχειν κελεύοντες προσέβησαν πρὸς τοὺς μὴ φάσκοντας δεῖν ἀπολύειν, καὶ πλείους ἐγενήθησαν τῶν ἀφιέντων. καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τούτων ἦν. 111. Ὅτι τῶν ἐκ τῆς Ῥώμης πρεσβευτῶν ἀνακαμψάντων εἰς τὴν Ἀχαί̈αν καὶ διασαφούντων, ὅτι παρ’ ὀλίγον ἔλθοι τὰ πράγματα τοῦ πάντας ἐπανελθεῖν τοὺς κατεχομένους, εὐέλπιδες γενόμενοι καὶ μετεωρισθέντες οἱ πολλοὶ πάλιν ἐξ αὐτῆς ἔπεμπον Τηλεκλέα τὸν Μεγαλοπολίτην [καὶ] Ἀναξίδαμον. καὶ τὰ μὲν κατὰ Πελοπόννησον ἐπὶ τούτων ἦν. 112. Ὅτι κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν ἧκον καὶ παρὰ Μασσαλιητῶν πάλαι μὲν κακῶς πάσχοντες ὑπὸ τῶν Λιγυστινῶν, τότε δὲ συγκλειόμενοι τελέως, καὶ πρὸς τούτοις καὶ πολιορκουμένων τῶν πόλεων Ἀντιπόλεως καὶ Νικαίας, ἐξαπέστειλαν πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην τοὺς τά τε γινόμενα διασαφήσοντας καὶ δεομένους σφίσι βοηθεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὧν καὶ παρελθόντων εἰς τὴν σύγκλητον, ἔδοξε τῷ συνεδρίῳ πρεσβευτὰς πέμψαι τοὺς ἅμα μὲν αὐτόπτας γενομένους τῶν γινομένων, ἅμα δὲ πειρασομένους λόγῳ διορθώσασθαι τῶν βαρβάρων τὴν ἄγνοιαν. 113. Ὅτι κατὰ τοὺς καιρούς, καθ’ οὓς ἐξέπεμψεν ἡ σύγκλητος τὸν Ὀπίμιον ἐπὶ τὸν τῶν Ὀξυβίων πόλεμον, ἧκε Πτολεμαῖος ὁ νεώτερος εἰς τὴν Ῥώμην καὶ παρελθὼν εἰς τὴν σύγκλητον ἐποιεῖτο κατηγορίαν τἀδελφοῦ, φέρων τὴν αἰτίαν τῆς ἐπιβουλῆς ἐπ’ ἐκεῖνον. ἅμα δὲ τὰς ἐκ τῶν τραυμάτων οὐλὰς ὑπὸ τὴν ὄψιν δεικνὺς καὶ τὴν λοιπὴν δεινολογίαν ἀκόλουθον τούτοις διατιθέμενος ἐξεκαλεῖτο τοὺς ἀνθρώπους πρὸς ἔλεον. ἧκον δὲ καὶ παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου πρέσβεις οἱ περὶ τὸν Νεολαί̈δαν καὶ Ἀνδρόμαχον ἀπολογούμενοι πρὸς τὰς ὑπὸ τἀδελφοῦ γενομένας κατηγορίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὧν ἡ σύγκλητος οὐδ’ ἀνέχεσθαι δικαιολογουμένων ἠβουλήθη προκατειλημμένη ταῖς ὑπὸ τοῦ νεωτέρου διαβολαῖς, ἀλλὰ τούτοις μὲν ἐπανάγειν ἐκ τῆς Ῥώμης προσέταξεν ἐξ αὐτῆς, τῷ δὲ νεωτέρῳ ε πρεσβευτὰς καταστήσασα τοὺς περὶ Γνάιον Μερόλαν καὶ Λεύκιον Θέρμον καὶ πεντήρη δοῦσα τῶν πρεσβευτῶν ἑκάστῳ, τούτοις μὲν παρήγγειλε κατάγειν Πτολεμαῖον εἰς Κύπρον, τοῖς δὲ κατὰ τὴν Ἑλλάδα καὶ τὴν Ἀσίαν συμμάχοις ἔγραψαν ἐξεῖναι συμπράττειν τῷ Πτολεμαίῳ τὰ κατὰ τὴν κάθοδον. 114. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐν τῇ Ῥώμῃ τῶν ἐκ τῆς Ἀχαί̈ας πρεσβευτῶν εἰσελθόντων εἰς τὴν σύγκλητον περὶ τῶν ἀνακεκλημένων, ἔδοξε τῷ συνεδρίῳ μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων. 115. Ὅτι ὁ Ἡρακλείδης ἔτι τῆς θερείας ἀκμαζούσης παρῆγεν εἰς τὴν Ῥώμην ἄγων τὴν Λαοδίκην καὶ τὸν Ἀλέξανδρον. ποιούμενος δὲ τὴν παρεπιδημίαν μετὰ τερατείας ἅμα καὶ κακουργίας ἐνεχρόνιζε κατασκευαζόμενος τὰ περὶ τὴν σύγκλητον. καὶ Ἀστυμήδης ὁ Ῥόδιος καὶ πρεσβευτὴς ἅμα καὶ ναύαρχος καθεσταμένος παρελθὼν ἐξ αὐτῆς εἰς τὴν σύγκλητον διελέγετο περὶ τοῦ πολέμου τοῦ πρὸς Κρηταιεῖς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος προσέχουσα τὸν νοῦν ἐπιμελῶς παραχρῆμα πρεσβευτὰς ἐξαπέστειλε τοὺς περὶ Κόιντον λύσοντας τὸν πόλεμον. 116. Ὅτι κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον οἱ Κρηταιεῖς πρεσβευτὰς ἀπέστειλαν πρὸς Ἀχαιοὺς ὑπὲρ βοηθείας [τοὺς περὶ] Ἀντιφάταν Τηλεμνάστου Γορτύνιον, παραπλησίως δὲ καὶ Ῥόδιοι τοὺς περὶ Θευφάνην. οὔσης δὲ τῆς συνόδου τῶν Ἀχαιῶν ἐν Κορίνθῳ, καὶ διαλεγομένων τῶν πρεσβευτῶν ἑκατέρων ὑπὲρ τῆς βοηθείας, ἔρρεπον ταῖς γνώμαις οἱ πολλοὶ μᾶλλον ἐπὶ τοὺς Ῥοδίους ἐντρεπόμενοι καὶ τὸ τῆς πόλεως ἀξίωμα καὶ τὴν ὅλην αἵρεσιν τῆς πολιτείας καὶ τῶν ἀνδρῶν. εἰς ἃ βλέπων Ἀντιφάτας ἐβουλήθη πάλιν ἐπειςελθεῖν, τοῦ δὲ στρατηγοῦ συγχωρήσαντος ἐχρήσατο λόγοις βαρυτέροις ἢ κατὰ Κρῆτα καὶ σπουδαιοτέροις· καὶ γὰρ ἦν ὁ νεανίσκος οὐδαμῶς Κρητικὸς ἀλλὰ πεφευγὼς τὴν Κρητικὴν ἀναγωγίαν. διὸ καὶ συνέβαινε τοὺς Ἀχαιοὺς ἐπιδέχεσθαι τὴν παρρησίαν αὐτοῦ καὶ μᾶλλον ἔτι διὰ [τὸ] τὸν πατέρα τοῦ προειρημένου Τηλέμναστον μετὰ φ Κρητῶν ἐλθόντα συμπεπολεμηκέναι τὸν πρὸς Νάβιν πόλεμον εὐγενῶς αὐτοῖς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πλὴν διακούσαντες οὐδὲν ἧττον ὁρμὴν εἶχον οἱ πολλοὶ τοῖς Ῥοδίοις βοηθεῖν, ἕως Καλλικράτης ὁ Λεοντήσιος ἀναστὰς οὐκ ἔφη δεῖν οὔτε πολεμεῖν οὐδενὶ χωρὶς τῆς Ῥωμαίων γνώμης οὔτε βοήθειαν πέμπειν οὐδενὶ κατ’ οὐδενός. καὶ διὰ ταῦτα κατίσχυσε μένειν ἐπὶ τῶν ὑποκειμένων. 117. Ὅτι πρέσβεων διαφόρων παραγενομένων εἰς τὴν Ῥώμην ἡ σύγκλητος πρῶτον μὲν εἰσεκαλέσατο τὸν Εὐμένους τοῦ βασιλέως υἱὸν Ἄτταλον· παραγεγόνει γὰρ ἔτι παῖς ὢν κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον εἰς Ῥώμην χάριν τοῦ τῇ τε συγκλήτῳ συσταθῆναι καὶ τὰς πατρικὰς ἀνανεώσασθαι φιλίας καὶ ξενίας. οὗτος μὲν οὖν φιλανθρωπίνως ὑπό τε τῆς συγκλήτου καὶ τῶν πατρικῶν φίλων ἀποδεχθεὶς καὶ λαβὼν ἀποκρίσεις ἃς ἐβούλετο καὶ τιμὰς ἁρμοζούσας τῇ καθ’ αὑτὸν ἡλικίᾳ, μετά τινας ἡμέρας ἐπανῆλθεν εἰς τὴν οἰκείαν, πασῶν αὐτὸν τῶν κατὰ τὴν Ἑλλάδα πόλεων ἐκτενῶς καὶ μεγαλοψύχως ἀποδεξαμένων κατὰ τὴν δίοδον. ἧκε δὲ καὶ Δημήτριος κατὰ τὸν αὐτὸν καιρόν, τυχὼν δὲ μετρίας ἀποδοχῆς ὡς παῖς αὖθις ἀνεχώρησεν εἰς τὴν οἰκείαν. ὁ δ’ Ἡρακλείδης κεχρονικὼς ἐν τῇ Ῥώμῃ παρῆλθεν εἰς τὴν σύγκλητον ἔχων μεθ’ ἑαυτοῦ τὴν Λαοδίκην καὶ τὸν Ἀλέξανδρον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρῶτον μὲν οὖν ὁ νεανίσκος ἐποιήσατό τινας μετρίους λόγους, ἠξίου δὲ Ῥωμαίους μνησθῆναι τῆς πρὸς τὸν Ἀντίοχον τὸν αὑτοῦ πατέρα φιλίας καὶ συμμαχίας, μάλιστα μὲν συγκατασκευάζειν αὑτῷ τὴν βασιλείαν, εἰ δὲ μή, συγχωρῆσαι τὴν κάθοδον καὶ μὴ κωλῦσαι τοὺς βουλομένους συμπράττειν αὐτῷ πρὸς τὸ καθικέσθαι τῆς πατρῴας ἀρχῆς. ὁ δ’ Ἡρακλείδης παραλαβὼν τὸν λόγον καὶ πολλήν τινα ποιησάμενος Ἀντιόχου μὲν μνείαν ἐπ’ ἀγαθῷ, Δημητρίου δὲ κατηγορίαν, εἰς τοῦτο κατήντησεν, ὅτι δεῖ συγχωρεῖν τὴν κάθοδον τῷ τε νεανίσκῳ καὶ τῇ Λαοδίκῃ κατὰ τὸ δίκαιον, οὖσιν Ἀντιόχου τοῦ βασιλέως ἐκγόνοις κατὰ φύσιν. τοῖς μὲν οὖν μετρίοις τῶν ἀνθρώπων οὐδὲν ἤρεσκε τούτων, ἀλλὰ καὶ τὴν κατασκευὴν τοῦ δράματος ἐνενόουν καὶ τὸν Ἡρακλείδην ἐβδελύττοντο προφανῶς· οἱ δὲ πολλοὶ τεθεραπευμένοι ταῖς Ἡρακλείδου γοητείαις συγκατηνέχθησαν ἐπὶ τὸ γράφειν δόγμα τοιοῦτον· Ἀλέξανδρος καὶ Λαοδίκη, βασιλέως υἱοὶ φίλου καὶ συμμάχου ἡμετέρου γεγενημένου, ἐπελθόντες ἐπὶ τὴν σύγκλητον λόγους ἐποιήσαντο· ἡ δὲ σύγκλητος αὐτοῖς ἐξουσίαν ἔδωκεν ἐπὶ τὴν πατρῴαν ἀρχὴν καταπορεύεσθαι, καὶ βοηθεῖν αὐτοῖς, ὡς ἠξίουν, ἔδοξεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δ’ Ἡρακλείδης ἐπιλαβόμενος τῆς ἀφορμῆς ταύτης εὐθέως ἐξενολόγει καὶ προσεκαλεῖτο τῶν ἐπιφανῶν ἀνδρῶν. ἀφικόμενος δ’ εἰς τὴν Ἔφεσον ἐγίνετο περὶ τὴν παρασκευὴν τῆς προκειμένης ἐπιβολῆς. 118. Ὅτι ἐπειδὴ οἱ Κελτίβηρες ἀνοχὰς ποιησάμενοι πρὸς Μάρκον Κλαύδιον τὸν στρατηγὸν τῶν Ῥωμαίων ἐξαπέστειλαν τὰς πρεσβείας εἰς τὴν Ῥώμην, οὗτοι μὲν τὴν ἡσυχίαν ἦγον καραδοκοῦντες τὴν ἀπόφασιν τῆς συγκλήτου, Μάρκος δὲ στρατεύσας εἰς τοὺς Λυσιτανοὺς καὶ τὴν Νερκόβρικα πόλιν κατὰ κράτος ἑλὼν ἐν Κορδαβᾷ τὴν παραχειμασίαν ἐποιεῖτο. τῶν δὲ πρέσβεων εἰς τὴν Ῥώμην παραγενομένων, τοὺς μὲν παρὰ τῶν Βελλῶν καὶ Τίττων, ὅσοι τὰ Ῥωμαίων ᾑροῦντο, παρεδέξαντο πάντας εἰς τὴν πόλιν, τοὺς δὲ παρὰ τῶν Ἀραυακῶν πέραν τοῦ Τιβέρεως ἐκέλευσαν κατασκηνοῦν διὰ τὸ πολεμίους ὑπάρχειν, ἕως βουλεύσωνται περὶ τῶν ὅλων. γενομένου δὲ καιροῦ πρὸς ἔντευξιν, κατὰ πόλιν ὁ στρατηγὸς εἰσῆγε πρώτους τοὺς συμμάχους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ καίπερ ὄντες βάρβαροι διετίθεντο λόγους καὶ πάσας ἐξευκρινεῖν ἐπειρῶντο τὰς διαφοράς, ὑποδεικνύντες ὡς, εἰ μὴ συστήσονται καὶ τεύξονται τῆς ἁρμοζούσης κολάσεως οἱ πεπολεμηκότες, παραυτίκα μέν, ἐπανελθόντων τῶν Ῥωμαϊκῶν στρατοπέδων ἐκ τῆς Ἰβηρίας, ἐκ χειρὸς προσεπιθήσουσι τὴν δίκην αὐτοῖς ὡς προδόταις γεγονόσι, ταχὺ δὲ πάλιν αὐτοὶ κινήσουσι πραγμάτων ἀρχήν, ἐὰν ἀνεπιτίμητοι διαφύγωσιν ἐκ τῆς πρώτης ἁμαρτίας, ἑτοίμους δὲ πάντας πρὸς καινοτομίαν ποιήσουσι τοὺς κατὰ τὴν Ἰβηρίαν ὡς ἱκανοὶ γεγονότες ἀντίπαλοι Ῥωμαίοις. διόπερ ἠξίουν ἢ μένειν τὰ στρατόπεδα κατὰ τὴν Ἰβηρίαν καὶ διαβαίνειν καθ’ ἕκαστον ἔτος ὕπατον ἐφεδρεύσοντα τοῖς συμμάχοις καὶ κολάσοντα τὰς Ἀραυακῶν ἀδικίας, ἢ βουλομένους ἀπάγειν τὰς δυνάμεις παραδειγματιστέον εἶναι τὴν τῶν προειρημένων ἐπανάστασιν, ἵνα μηδεὶς ἔτι ποιεῖν θαρρῇ τὸ παραπλήσιον τούτοις. οἱ μὲν οὖν Βελλῶν καὶ Τίττων συμμαχοῦντες Ῥωμαίοις ταῦτα καὶ τὰ τούτοις παραπλήσια διελέχθησαν· ἐπὶ δὲ τούτοις εἰσῆγον τοὺς παρὰ τῶν πολεμίων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δ’ Ἀραυάκαι παρελθόντες κατὰ μὲν τὴν ὑπόκρισιν ἐχρῶντο τοῖς λόγοις ὑποπεπτωκότως καὶ ταπεινῶς, τῇ γε μὴν προαιρέσει, ὡς διέφαινον, οὐκ εἰκούσῃ τοῖς ὅλοις οὐδ’ ἡττωμένῃ. καὶ γὰρ τὰ τῆς τύχης ἄδηλα πολλάκις ὑπεδείκνυον, καὶ τὰς προγεγενημένας μάχας ἀμφιδηρίτους ποιοῦντες ἐν πάσαις ἔμφασιν ἀπέλειπον ὡς ἐπικυδεστέρων αὐτῶν γεγονότων. τέλος δ’ ἦν τῶν λόγων· εἰ μέν τι δεῖ ῥητὸν πρόστιμον ὑπομένειν τῆς ἀγνοίας, ἀναδέχεσθαι τοῦτο ἔφασαν, τελεσθέντος δὲ τοῦ προςτάγματος ἐπανάγειν ἠξίουν ἐπὶ τὰς κατὰ Τιβέριον ὁμολογίας αὐτοῖς γενομένας πρὸς τὴν σύγκλητον. Οἱ δὲ ἐν τῷ συνεδρίῳ διακούσαντες ἀμφοτέρων εἰσήγαγον τοὺς παρὰ τοῦ Μαρκέλλου πρέσβεις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
θεωροῦντες δὲ καὶ τούτους ῥέποντας ἐπὶ τὴν διάλυσιν καὶ τὸν στρατηγὸν προσνέμοντα τὴν αὑτοῦ γνώμην τοῖς πολεμίοις μᾶλλον ἢ τοῖς συμμάχοις, τοῖς μὲν Ἀραυάκαις ἔδωκαν καὶ τοῖς συμμάχοις ἀπόκρισιν, ὅτι Μάρκελλος ἀμφοτέροις ἐν Ἰβηρίᾳ διασαφήσει τὴν τῆς συγκλήτου γνώμην, αὐτοὶ δὲ νομίσαντες τοὺς συμμάχους ἀληθῆ καὶ συμφέροντα σφίσι λέγειν, τοὺς δὲ Ἀραυάκας ἀκμὴν μεγαλοφρονεῖν, τὸν δὲ στρατηγὸν ἀποδειλιᾶν τὸν πόλεμον, ἐντολὰς ἔδωκαν δι’ ἀπορρήτων τοῖς παρ’ ἐκείνου πρεσβευταῖς πολεμεῖν γενναίως καὶ τῆς πατρίδος ἀξίως. ἐπειδὴ δὲ τὸν πόλεμον ἐποίησαν κατάμονον, πρῶτον μὲν τῷ Μαρκέλλῳ διαπιστήσαντες ἕτερον στρατηγὸν ἔμελλον διαπέμπειν εἰς τὴν Ἰβηρίαν· ἤδη γὰρ ἔτυχον ὕπατοι τότε καθεσταμένοι καὶ τὰς ἀρχὰς παρειληφότες Αὖλος Ποστόμιος καὶ Λεύκιος Λικίνιος Λεύκολλος· ἔπειτα περὶ τὰς παρασκευὰς ἐγίνοντο φιλοτίμως καὶ μεγαλομερῶς νομίζοντες διὰ ταύτης τῆς πράξεως κριθήσεσθαι τὰ κατὰ τὴν Ἰβηρίαν· κρατηθέντων μὲν γὰρ τῶν ἐχθρῶν πάντας ὑπέλαβον σφίσι ποιήσειν τὸ προσταττόμενον, ἀποστρεψαμένων δὲ τὸν ἐνεστῶτα φόβον οὐ μόνον Ἀραυάκας καταθαρρήσειν, ἀλλὰ καὶ τοὺς ἄλλους ἅπαντας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅσῳ δὲ φιλοτιμότερον ἡ σύγκλητος διέκειτο πρὸς τὸν πόλεμον, τοσούτῳ σφίσι τὰ πράγματα ἀπέβαινε παραδοξότερα. τοῦ μὲν γὰρ Κοί̈ντου τοῦ τὸν πρότερον ἐνιαυτὸν στρατηγήσαντος ἐν Ἰβηρίᾳ καὶ τῶν μετ’ αὐτοῦ στρατευσαμένων ἠγγελκότων εἰς τὴν Ῥώμην τήν τε συνέχειαν τῶν ἐκ παρατάξεως κινδύνων καὶ τὸ πλῆθος τῶν ἀπολωλότων καὶ τὴν ἀνδρείαν τῶν Κελτιβήρων, τοῦ δὲ Μαρκέλλου προφανῶς ἀποδειλιῶντος τὸν πόλεμον, ἐνέπεσέ τις πτοία τοῖς νέοις παράλογος, οἵαν οὐκ ἔφασαν οἱ πρεσβῦται γεγενημένην πρότερον. εἰς γὰρ τοῦτο προύβη τὰ τῆς ἀποδειλιάσεως ὥστε μήτε χιλιάρχους προπορεύεσθαι πρὸς τὴν ἀρχὴν τοὺς ἱκανούς, ἀλλ’ ἐλλείπειν τὰς χώρας, τὸ πρότερον εἰθισμένων πολλαπλασιόνων προπορεύεσθαι τῶν καθηκόντων, μήτε τοὺς εἰσφερομένους ὑπὸ τῶν ὑπάτων πρεσβευτὰς ὑπακούειν, οὓς ἔδει πορεύεσθαι μετὰ τοῦ στρατηγοῦ· τὸ δὲ μέγιστον τοὺς νέους διακλίνειν τὰς καταγραφὰς καὶ τοιαύτας πορίζεσθαι προφάσεις, ἃς λέγειν μὲν αἰσχρὸν ἦν, ἐξετάζειν δ’ ἀπρεπές, ἐπιτέμνειν δ’ ἀδύνατον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τέλος δὲ καὶ τῆς συγκλήτου καὶ τῶν ἀρχόντων ἐν ἀμηχανίαις ὄντων, τί τὸ πέρας ἔσται τῆς τῶν νέων ἀναισχυντίας (τούτῳ γὰρ ἠναγκάζοντο χρῆσθαι τῷ ῥήματι διὰ τὰ συμβαίνοντα), Πόπλιος Κορνήλιος Ἀφρικανὸς νέος μὲν ὤν, δοκῶν δὲ σύμβουλος γεγονέναι τοῦ πολέμου, ἐπὶ καλοκαγαθίᾳ καὶ σωφροσύνῃ δόξαν ὁμολογουμένην πεποιημένος, τῆς δὲ ἐπ’ ἀνδρείᾳ φήμης προσδεόμενος, θεωρῶν τὴν σύγκλητον ἀπορουμένην ἀναστὰς εἶπεν εἴτε χιλίαρχον εἴτε πρεσβευτὴν πέμπειν αὐτὸν εἰς τὴν Ἰβηρίαν μετὰ τῶν ὑπάτων ἐξεῖναι· πρὸς ἀμφότερα γὰρ ἑτοίμως ἔχειν. καίτοι γ’ ἔφη κατ’ ἰδίαν μὲν αὑτῷ τὴν εἰς Μακεδονίαν ἔξοδον ἅμα μὲν ἀσφαλεστέραν εἶναι (συνέβαινε γὰρ τότε τοὺς Μακεδόνας ἐπ’ ὀνόματος καλεῖν τὸν Σκιπίωνα διαλύσοντα τὰς ἐν αὐτοῖς στάσεις)· ἀλλὰ τοὺς τῆς πατρίδος καιροὺς ἔφη κατεπείγειν μᾶλλον καὶ καλεῖν εἰς τὴν Ἰβηρίαν τοὺς ἀληθινῶς φιλοδοξοῦντας. πᾶσι δὲ παραδόξου φανείσης τῆς ἐπαγγελίας καὶ διὰ τὴν ἡλικίαν καὶ διὰ τὴν ἄλλην εὐλάβειαν, παραυτίκα μὲν εὐθέως συνέβη μεγάλην ἀποδοχὴν γενέσθαι τοῦ Σκιπίωνος, ἔτι δὲ μᾶλλον ταῖς ἑξῆς ἡμέραις·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ γὰρ πρότερον ἀποδειλιῶντες ἐκτρεπόμενοι τὸν ἐκ παραθέσεως ἔλεγχον οἱ μὲν πρεσβεύσειν ἐθελοντὴν ἐπηγγέλλοντο τοῖς στρατηγοῖς, οἱ δὲ πρὸς τὰς στρατιωτικὰς καταγραφὰς προσεπορεύοντο κατὰ συστρέμματα καὶ συνηθείας. Λόγος λ. 119. Ὅτι τῶν Καρχηδονίων πάλαι βουλευομένων περὶ τοῦ πῶς ἀπαντῆσαι τὴν Ῥωμαίων ἀπόκρισιν, καὶ τῶν Ἰτυκαίων ὑποτεμομένων τὴν ἐπίνοιαν αὐτῶν, τοῖς Ῥωμαίοις τὴν ἑαυτῶν προδιδόντων πόλιν, ὁλοσχερὴς ἀμηχανία περιέστη τοὺς ἀνθρώπους. μιᾶς γὰρ ἐλπίδος ἔτι φαινομένης αὐτοῖς, εἰ συγκαταβαῖεν εἰς τὸ δοῦναι τὴν ἐπιτροπὴν περὶ αὑτῶν, διότι πάντως εὐδοκεῖν ποιήσουσι τοὺς Ῥωμαίους διὰ τὸ μηδ’ ἐν ταῖς μεγίσταις περιστάσεσι καταπολεμηθέντες, καὶ πρὸς τοῖς τείχεσι τῶν πολεμίων ὑπαρχόντων, μηδέποτε τὴν ἐπιτροπὴν δεδωκέναι τῆς πατρίδος, καὶ ταύτης τῆς ἐπινοίας τὸν καρπὸν ἀπέβαλον προκαταληφθέντες ὑπὸ τῶν Ἰτυκαίων· οὐδὲν γὰρ ξένον οὐδὲ παράδοξον ἔμελλε φανήσεσθαι τοῖς Ῥωμαίοις, εἰ ταὐτὸν ποιήσαιεν τοῖς προειρημένοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ μὴν [ἀλλὰ] κακῶν αἱρέσεως καταλειπομένης, ἢ τὸν πόλεμον ἀναδέχεσθαι γενναίως ἢ διδόναι τὴν ἐπιτροπὴν περὶ τῶν καθ’ αὑτούς, πολλοὺς καὶ ποικίλους ἐν τῷ συνεδρίῳ δι’ ἀπορρήτων ποιησάμενοι λόγους κατέστησαν πρεσβευτὰς αὐτοκράτορας, καὶ τούτους ἐξαπέστελλον δόντες ἐντολὴν βλέποντας πρὸς τὰ παρόντα πράττειν τὸ δοκοῦν [συμφέρειν] τῇ πατρίδι. ἦσαν δ’ [οἱ] πρεσβεύοντες Γίσκων Στρυτάνος ἐπικαλούμενος, Ἀμίλκας, Μίσδης, Γιλλίμας, Μάγων. ἧκόν τε οἱ πρέσβεις παρὰ τῶν Καρχηδονίων εἰς Ῥώμην καὶ καταλαβόντες πόλεμον δεδογμένον καὶ τοὺς στρατηγοὺς ὡρμηκότας μετὰ τῶν δυνάμεων, οὐκ ἔτι διδόντων βουλὴν αὐτοῖς τῶν πραγμάτων, ἔδωκαν τὴν ἐπιτροπὴν περὶ αὑτῶν. περὶ δὲ τῆς ἐπιτροπῆς εἴρηται μὲν ἡμῖν καὶ πρότερον, ἀναγκαῖον δ’ ἔστι καὶ νῦν ὑπομνῆσαι κεφαλαιωδῶς· οἱ γὰρ διδόντες αὑτοὺς εἰς τὴν Ῥωμαίων ἐπιτροπὴν διδόασι πρῶτον μὲν χώραν τὴν ὑπάρχουσαν αὐτοῖς καὶ πόλεις τὰς ἐν ταύτῃ, σὺν δὲ τούτοις ἄνδρας καὶ γυναῖκας τοὺς ὑπάρχοντας ἐν τῇ χώρᾳ καὶ ταῖς πόλεσιν ἅπαντας, ὁμοίως ποταμοὺς λιμένας ἱερὰ τάφους συλλήβδην, ὥστε πάντων εἶναι κυρίους Ῥωμαίους, αὐτοὺς δὲ τοὺς διδόντας ἁπλῶς μηκέτι μηδενός.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
γενομένης δὲ τῆς ἀνθομολογήσεως τοιαύτης ὑπὸ τῶν Καρχηδονίων, καὶ μετ’ ὀλίγον εἰσκληθέντων αὐτῶν εἰς τὸ συνέδριον, ἔλεγεν ὁ στρατηγὸς τὴν τῆς συγκλήτου γνώμην, ὅτι καλῶς αὐτῶν βεβουλευμένων δίδωσιν αὐτοῖς ἡ σύγκλητος τήν τ’ ἐλευθερίαν καὶ τοὺς νόμους ἔτι δὲ τὴν χώραν ἅπασαν καὶ τὴν τῶν ἄλλων ὑπαρχόντων κτῆσιν καὶ κοινῇ καὶ κατ’ ἰδίαν, οἱ δὲ Καρχηδόνιοι ταῦτ’ ἀκούσαντες ἔχαιρον δόξαντες ὡς ἐν κακῶν αἱρέσει καλῶς σφίσι κεχρῆσθαι τὴν σύγκλητον, ἅτε τῶν ἀναγκαιοτάτων καὶ μεγίστων αὐτοῖς συγκεχωρημένων. μετὰ δὲ ταῦτα τοῦ στρατηγοῦ διασαφοῦντος, διότι τεύξονται τούτων, ἐὰν τ ὁμήρους εἰς τὸ Λιλύβαιον ἐκπέμψωσιν ἐν τριάκονθ’ ἡμέραις τοὺς υἱοὺς τῶν ἐκ συγκλήτου καὶ τῆς γερουσίας, καὶ τοῖς ὑπὸ τῶν ὑπάτων παραγγελλομένοις πειθαρχήσωσιν, ἐπὶ ποσὸν ἠπόρησαν πότε διὰ τῶν ὑπάτων αὐτοῖς ἔσται παραγγελλόμενα· πλὴν τότε γε ἐξ αὐτῆς ὥρμησαν σπεύδοντες ἀναγγεῖλαι τῇ πατρίδι περὶ τούτων. παραγενόμενοι δ’ εἰς τὴν Καρχηδόνα διεσάφουν τοῖς πολίταις τὰ κατὰ μέρος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ διακούσαντες τἄλλα μὲν ἐνδεχομένως ἐνόμιζον βεβουλεῦσθαι τοὺς πρεσβευτάς, περὶ δὲ πόλεως μὴ γεγονέναι μνείαν εἰς μεγάλην ἐπίστασιν αὐτοὺς ἦγε καὶ πολλὴν ἀμηχανίαν. ἐν δὲ τῷ καιρῷ τούτῳ φασὶν Μάγωνα τὸν Βρέττιον χρήσασθαι λόγοις ἀνδρώδεσι καὶ πραγματικοῖς. δύο γάρ, ὡς ἔοικε, καιροὺς ἔφασκεν εἶναι τοῦ βουλεύσασθαι περὶ σφῶν καὶ τῆς πατρίδος, ὧν τὸν μὲν ἕνα παρεῖσθαι. δεῖν γὰρ οὐ μὰ Δία νῦν διαπορεῖν τί διὰ τῶν ὑπάτων αὐτοῖς παραγγελθήσεται, καὶ διὰ τί περὶ πόλεως οὐδεμίαν ἐποιήσατο μνείαν ἡ σύγκλητος, ἀλλὰ καθ’ ὃν καιρὸν ἐδίδοσαν τὴν ἐπιτροπήν· δόντας δὲ σαφῶς γινώσκειν, διότι πᾶν τὸ παραγγελλόμενον ἐπιδεκτέον ἐστίν, ἐὰν μὴ τελέως ὑπερήφανον [ᾖ] καὶ παρὰ τὴν προσδοκίαν. εἰ δὲ μή, τότε πάλιν βουλεύεσθαι πότερα δεῖ προσδέχεσθαι τὸν πόλεμον εἰς τὴν χώραν καὶ πάσχειν ὅ τι ποτ’ ἂν οὗτος ἐπιφέρῃ τῶν δεινῶν, ἢ κατορρωδήσαντας τὴν τῶν πολεμίων ἔφοδον ἐθελοντὴν ἀναδέχεσθαι πᾶν τὸ προσταττόμενον. πάντων δὲ διὰ τὸν ἐφεστῶτα πόλεμον καὶ διὰ τὸ τῆς προσδοκίας ἄδηλον φερομένων ἐπὶ τὸ πειθαρχεῖν τοῖς παραγγελλομένοις, ἔδοξε πέμπειν τοὺς ὁμήρους εἰς τὸ Λιλύβαιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ παραυτίκα καταλέξαντες τριακοσίους τῶν νέων ἐξέπεμπον μετὰ μεγάλης οἰμωγῆς καὶ δακρύων, ἅτε προπεμπόντων ἕκαστον τῶν ἀναγκαίων καὶ συγγενῶν, καὶ μάλιστα τῶν γυναικῶν ἐκκαιουσῶν τὴν τοιαύτην διάθεσιν. ἐπεὶ δὲ κατέπλευσαν εἰς τὸ Λιλύβαιον, οἱ μὲν ἐξ αὐτῆς παρεδόθησαν διὰ τῶν ὑπάτων Κοί̈ντῳ Φαβίῳ Μαξίμῳ· συνέβαινε γὰρ τοῦτον ἐπὶ τῆς Σικελίας τετάχθαι στρατηγὸν τότε. δι’ οὗ παρακομισθέντες ἀσφαλῶς εἰς τὴν Ῥώμην συνεκλείσθησαν ὁμοῦ πάντες εἰς τὸ τῆς ἑκκαιδεκήρους νεώριον. Καὶ τῶν μὲν ὁμήρων ἐκεῖσε ὑπαρχόντων οἱ στρατηγοὶ κατήχθησαν εἰς τὴν τῆς Ἰτύκης ἄκραν. τούτων δὲ προσπεπτωκότων τοῖς Καρχηδονίοις, ὀρθὴ καὶ περίφοβος ἦν ὁ πόλις διὰ τὴν ἀδηλότητα τῶν προσδοκωμένων. οὐ μὴν ἀλλ’ ἔδοξεν αὐτοῖς πρεσβευτὰς πέμπειν τοὺς πευσομένους τῶν ὑπάτων τί δεῖ ποιεῖν καὶ διασαφήσοντας, ὅτι πρὸς πᾶν τὸ παραγγελλόμενον ἕτοιμοι πάντες εἰσίν. τῶν δὲ πρεσβευτῶν ἀφικομένων εἰς τὴν τῶν Ῥωμαίων παρεμβολήν, καὶ τοῦ συνεδρίου συναχθέντος, εἰσελθόντες οἱ πρέσβεις διελέγοντο κατὰ τὰς ἐντολάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ πρεσβύτερος τῶν ὑπάτων ἐπαινέσας αὐτῶν τὴν πρόθεσιν καὶ προαίρεσιν ἐκέλευε παραδιδόναι τά τε ὅπλα καὶ τὰ βέλη πάντα χωρὶς δόλου καὶ ἀπάτης. οἱ δὲ πρέσβεις ποιήσειν μὲν ἔφασαν τὸ παραγγελλόμενον, σκοπεῖσθαι δ’ αὐτοὺς ἠξίουν τὸ συμβησόμενον, ἐὰν αὐτοὶ μὲν παραχωρήσωσι τῶν ὅπλων, ἐκεῖνοι δὲ λαβόντες ἀποπλεύσωσιν. ὅμως ταῦτα ἔδωκαν. Τέλος τῆς ἱστορίας Πολυβίου. Περὶ πρέσβεων ἐθνῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς Ἰωσήπου ἀρχαιολογίας. Λόγος ζ. 1. Ὅτι Ἰωνάθης ὁ ἀρχιερεὺς ὁρῶν ὅτι πάντα κατὰ νοῦν αὐτῷ χωριεῖ κατὰ πρόνοιαν θεοῦ πρεσβευτὰς πρὸς Ῥωμαίους ἀπέστειλεν ἀνανεώσασθαι βουλόμενος τὴν γενομένην τῷ ἔθνει πρὸς αὐτοὺς ἔμπροσθεν φιλίαν. τοῖς δὲ αὐτοῦ πρεσβευταῖς ἐπέστειλεν ἀπὸ τῆς Ῥώμης ἀναστρέφουσιν πρὸς τοὺς Σπαρτιάτας ἐφικέσθαι καὶ τὴν πρὸς αὐτοὺς ὑπομνῆσαι φιλίαν καὶ συγγένειαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ ἐλθόντες εἰς τὴν Ῥώμην καὶ παρελθόντες εἰς τὴν βουλὴν καὶ τὰ παρὰ Ἰωνάθου τοῦ ἀρχιερέως εἰπόντες, ὡς πέμψειεν αὐτοὺς ἐπὶ τῇ τῆς συμμαχίας βεβαιώσει, τῆς βουλῆς ἐπικυρωσάσης τὰ πρότερον αὐτῇ περὶ τῆς Ἰουδαίων φιλίας ἐγνωσμένα [καὶ] δούσης ἐπιστολὰς πρὸς ἅπαντας τούς τε βασιλεῖς τῆς Ἀσίας καὶ Εὐρώπης καὶ τῶν πόλεων ἄρχοντας αὐτοῖς κομίζειν, ὅπως ἀσφαλοῦς τῆς εἰς τὴν οἰκείαν κομιδῆς δι’ αὐτῶν τύχωσιν. 2. Ὅτι Ὑρκανὸς ὁ τῶν Ἰουδαίων ἀρχιερεὺς ἀνανεώσασθαι τὴν πρὸς Ῥωμαίους φιλίαν βουλόμενος πέμπει πρὸς αὐτοὺς πρεσβείαν. καὶ ἡ σύγκλητος δεξαμένη τὰ παρ’ αὐτοῦ γράμματα ποιεῖται πρὸς αὐτὸν φιλίαν τούτῳ τῷ τρόπῳ·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Φάννιος Μάρκου υἱὸς στρατηγὸς βουλὴν ἤγαγεν ἐν Πομπίῳ παρόντος Λουκίου Μαννίου καὶ Γαί̈ου Σεμπρωνίου περὶ ὧν ἐπρέσβευσε Σίμων Δωσιθέου καὶ Ἀπολλώνιος Ἀλεξάνδρου καὶ Δωρόθεος Ἰάσωνος ἄνδρες ἀγαθοὶ καὶ καλοὶ πεμφθέντες ὑπὸ δήμου τοῦ Ἰουδαίων, καὶ διελέχθησαν περὶ φιλίας τῆς ὑπαρχούσης τούτοις καὶ συμμαχίας πρὸς Ῥωμαίους καὶ τῶν δημοσίων πραγμάτων, ὅπως τε Ἰόπη καὶ λιμένες καὶ Γάζωρα καὶ πηγαὶ καὶ ὅσας πόλεις αὐτῶν καὶ ἄλλα χωρία πολεμῶν Ἀντίοχος παρὰ τὸ τῆς συγκλήτου δόγμα [ἀφείλετο] ταῦτα ἀποκατασταθῇ, ἵνα τε τοῖς στρατιώταις τοῖς βασιλικοῖς μὴ ἐξῇ διὰ τῆς χώρας τῆς αὐτοῖς ὑπηκόου διέρχεσθαι, καὶ ὅπως τὰ κατὰ τὸν πόλεμον ἐκεῖνον ψηφισθέντα ὑπὸ Ἀντιόχου παρὰ τὸ τῆς συγκλήτου δόγμα ἄκυρα γένηται, ἵνα [τε] πρέσβεις πέμψαντες ἀποδοθῆναί τε αὐτοῖς ποιήσωσι τὰ ὑπὸ Ἀντιόχου ἀφαιρεθέντα καὶ τὴν χώραν διατιμήσωνται τὴν ἐν τῷ πολέμῳ διεφθαρμένην, ὅπως τε αὐτοῖς πρός τε βασιλεῖς καὶ δήμους ἐλευθέρους γράμματα δώσειν εἰς ἀσφάλειαν τῆς εἰς οἶκον ἐπανόδου. ἔδοξεν οὖν ταῦτα· ἀνανεώσασθαι φιλίαν καὶ συμμαχίαν πρὸς ἄνδρας ἀγαθοὺς καὶ ὑπὸ δήμου πεμφθέντας ἀγαθοῦ καὶ φίλου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
περὶ μέντοι τῶν πραγμάτων ἀπεκρίναντο βουλεύσασθαι ὅτ’ ἂν ἀπὸ τῶν ἰδίων ἡ σύγκλητος εὐσχολήσῃ, σπουδάσειν τε τοῦ λοιποῦ μηδὲν εἰς αὐτοὺς ἀδίκημα τοιοῦτον γενέσθαι, δοῦναί τε αὐτοῖς τὸν στρατηγὸν Φάννιον χρήματα ἐκ τοῦ δημοσίου, ὅπως ἂν εἰς τὴν οἰκείαν ἐπανέλθοιεν. Φάννιος μὲν οὖν οὕτως ἀποπέμπει τοὺς τῶν Ἰουδαίων πρέσβεις χρήματά τε δοὺς αὐτοῖς ἐκ τοῦ δημοσίου καὶ δόγμα συγκλήτου πρὸς τοὺς διαπέμψαντας [καὶ] ἀσφαλῆ παρεξομένους τὴν οἴκαδε παρουσίαν. 3. Ὅτι Καῖσαρ Ὑρκανὸν ἀποδείκνυσιν ἀρχιερέα, Ἀντιπάτρῳ δὲ ἀφίησι δυναστείαν, ἣν αὐτὸς προαιρεῖται. ταύτην δὲ ἐπ’ αὐτῷ ποιησάμενος τὴν κρίσιν ἐπίτροπον αὐτὸν ἀποδείκνυσι τῆς Ἰουδαίας. ἐπιτρέπει δὲ καὶ Ὑρκανῷ τὰ τῆς πατρίδος ἀναστῆσαι τείχη ταύτην αἰτησαμένῳ τὴν χάριν· ἔτι γὰρ ἔρριπτο, καταβαλόντος αὐτὰ Πομπηίου· ἐπιστέλλει δὲ τοῖς ὑπάτοις εἰς Ῥώμην ἀναγράψαι ἐν τῷ Καπιτωλίῳ. τὸ δὲ γενόμενον ὑπὸ τῆς συγκλήτου δόγμα τοῦτον ἔχει τὸν τρόπον· Λεύκιος Οὐαλέριος Λευκίου υἱὸς στρατηγὸς συνεβουλεύσατο τῇ συγκλήτῳ ἐν τῷ τῆς Ὁμονοίας ναῷ. γραφομένῳ δὲ τῷ δόγματι παρῆσαν πλεῖστοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
περὶ ὧν Ἀλέξανδρος καὶ Νουμήνιος Ἰουδαίων πρεσβευταί, ἄνδρες ἀγαθοὶ καὶ σύμμαχοι, διελέχθησαν ἀνανεούμενοι τὰς προϋπηργμένας πρὸς Ῥωμαίους χάριτας καὶ τὴν φιλίαν, καὶ ἀσπίδα χρυσῆν σύμβολον τῆς συμμαχίας γενομένην ἀνήνεγκαν ἀπὸ χρυσῶν μυριάδων ε, καὶ γράμματα αὐτοῖς ἠξίωσαν δοθῆναι πρός τε τὰς αὐτονομουμένας πόλεις καὶ τοὺς βασιλεῖς ὑπὲρ τοῦ τὴν χώραν αὐτῶν καὶ τοὺς λιμένας ἀδείας τυγχάνειν καὶ μηδένα ἀδικεῖσθαι. ἔδοξε γὰρ συνθέσθαι φιλίαν καὶ χάριτας πρὸς αὐτούς, καὶ ὅσων ἐδεήθησαν τυχεῖν ταῦτα αὐτοῖς παρασχεῖν καὶ τὴν κομισθεῖσαν ἀσπίδα προσδέξασθαι. ταῦτα ἐγένετο ἐπὶ Ὑρκανοῦ ἀρχιερέως καὶ ἐθνάρχου. Εὕρετο δὲ καὶ παρὰ τοῦ τῶν Ἀθηναίων δήμου τιμὰς Ὑρκανὸς πολλὰ καὶ αὐτὸς εἰς αὐτοὺς χρήσιμος γενόμενος, ἔπεμψάν τε αὐτῷ ψήφισμα τοῦτον ἔχοντα τὸν τρόπον· ἐπὶ πρυτάνεως καὶ ἱερέως Διονυσίου Ἀσκληπιάδου ἀπιόντος ἐπεδόθη τοῖς στρατηγοῖς ψήφισμα Ἀθηναίων. ἐκκλησίας γενομένης ἐν τῷ θεάτρῳ τῶν προέδρων ἐψήφισε Δωρόθεος ἀρχιερεὺς καὶ οἱ συμπρόεδροι τῷ δήμῳ, Διονύσιος Διονυσίου εἶπεν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπειδὴ Ὑρκανὸς Ἀλεξάνδρου ἀρχιερεὺς καὶ ἐθνάρχης τῶν Ἰουδαίων διὰ τέλους κοινῇ τε τῷ δήμῳ καὶ ἰδίᾳ τῶν πολιτῶν ἑκάστῳ εὔνους ὢν καὶ πάσῃ χρώμενος περὶ αὐτοὺς σπουδῇ καὶ τοὺς παραγενομένους Ἀθηναίων ἢ κατὰ πρεσβείαν ἢ κατ’ ἰδίαν πρὸς αὐτὸν ὑποδέχεται φιλοφρόνως καὶ προπέμπει τῆς ἀσφαλοῦς αὐτῶν ἐπανόδου προνοούμενος, ἐμαρτυρήθη μὲν καὶ πρότερον περὶ τούτων, δεδόχθαι δὲ καὶ νῦν Διονυσίου εἰσηγησαμένου καὶ περὶ τῆς τοῦ ἀνδρὸς ἀρετῆς μαρτυρήσαντος τὸν δῆμον, καὶ ὅτι προαίρεσιν ἔχει ποιεῖν ἡμᾶς ὅ τι ποτ’ ἂν δύνηται ἀγαθόν, τιμῆσαι τὸν ἄνδρα χρυσῷ στεφάνῳ ἀριστείῳ κατὰ τὸν νόμον, καὶ στῆσαι αὐτῷ εἰκόνα χαλκῆν ἐν τῷ τεμένει τοῦ Δήμου καὶ τῶν Χαρίτων, ἀνειπεῖν δὲ τὸν στέφανον ἐν τῷ θεάτρῳ Διονυσίοις Παναθηναίων ἀγομένων, ἐπιμεληθῆναί τε τοὺς στρατηγοὺς διαμένοντί τε αὐτῷ καὶ φυλάσσοντι τὴν πρὸς ἡμᾶς εὔνοιαν εἶναι πᾶν ὅ τι ἂν ἐπινοήσωμεν εἰς τιμὴν καὶ χάριν τῆς τοῦ ἀνδρὸς σπουδῆς καὶ φιλοτιμίας, ἵνα τούτων γινομένων φαίνηται ὁ δῆμος ἡμῶν ἀποδεχόμενος τοὺς ἀγαθοὺς καὶ τῆς προσηκούσης τιμῆς ἀξιῶν καὶ ζηλώσῃ τὴν περὶ ἡμᾶς σπουδὴν τῶν ἤδη τετιμημένων·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἑλέσθαι δὲ καὶ πρέσβεις ἐξ ἁπάντων Ἀθηναίων, οἵτινες τὸ ψήφισμά τε αὐτῷ κομιοῦσι καὶ παρακαλέσουσι προσδεξάμενον τὰς τιμὰς πειρᾶσθαί τι ποιεῖν ἀγαθὸν ἡμῶν τὴν πόλιν. αἱ μὲν οὖν παρὰ Ῥωμαίων καὶ τοῦ δήμου τῶν Ἀθηναίων [τιμαὶ] πρὸς Ὑρκανὸν δεδήλωνται ἡμῖν. 4. Ὅτι Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς Ἰουδαίων μετὰ τὸ ἀνελεῖν Ὑρκανὸν τὸν ἀρχιερέα εἰς Ῥόδον ἠπείγετο Καίσαρι συντυχεῖν. καὶ ἐπειδὴ κατέπλευσεν εἰς τὴν πόλιν, ἀφῄρητο μὲν τὸ διάδημα, τοῦ δὲ ἄλλου περὶ αὐτὸν ἀξιώματος οὐδὲν ὑφεικώς, ὅτε κοινωνῆσαι λόγου κατὰ τὴν συντυχίαν ἠξιώθη, πολὺ μᾶλλον ἐνέφηνε τὸ μεγαλεῖον τοῦ κατ’ αὐτὸν φρονήματος, οὔτε εἰς ἱκεσίας, ὡς εἰκὸς ἐπὶ τοιούτοις, τραπόμενος οὔτε δέησίν τινα προτείνων ὡς ἐφ’ ἡμαρτημένοις, ἀποδοὺς δὲ τὸν λογισμὸν τῶν πεπραγμένων ἀνυποτιμήτως. ἔλεγε γὰρ τῷ Καίσαρι καὶ φιλίαν αὐτῷ μεγίστην γενέσθαι πρὸς Ἀντώνιον καὶ πάντα πρᾶξαι κατὰ τὴν αὐτοῦ δύναμιν, ὡς ἐπ’ ἐκείνῳ γενήσεται τὰ πράγματα, στρατιᾶς μὲν οὐ κοινωνήσας κατὰ περιολκὰς τῶν Ἀράβων, πέμψας δὲ καὶ χρήματα καὶ σῖτον ἐκείνῳ. καὶ ταῦτα εἶναι μετριώτερα τῶν ἐπιβαλλόντων αὐτῷ γενέσθαι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὸν γὰρ ὁμολογοῦντα μὲν εἶναι φίλον, εὐεργέτην δὲ ἐκεῖνον ἐπιστάμενον, παντὶ μέρει ψυχῆς καὶ σώματος καὶ περιουσίας συγκινδυνεύειν δέον ὧν αὐτὸς ἔλαττον ἢ καλῶς εἶχεν ἀναστραφεὶς ἀλλ’ ἐκεῖνό γε συνειδέναι καλῶς αὐτῷ πεποιηκότι τὸ μηδὲ ἡττηθέντα τὴν ἐν Ἀκτίῳ μάχην καταλιπεῖν, μηδὲ συμμεταβῆναι ταῖς ἐλπίσιν φανερῶς ἤδη μεταβαινούσης καὶ τῆς τύχης, φυλάξαι δὲ αὐτόν, εἰ καὶ μὴ συναγωνιστὴν ἀξιόχρεων, ἀλλὰ σύμβουλόν γε δεξιώτατον Ἀντωνίῳ τὴν μίαν αἰτίαν τοῦ σώζεσθαι καὶ μὴ τῶν πραγμάτων ἐκπεσεῖν ὑποδεικνύντα, Κλεοπάτραν ἐπανελέσθαι· προανῃρημένης γὰρ ἐκείνης αὐτῷ [τε] τῶν πραγμάτων ἀρχὴν ὑπεῖναι καὶ τὰς πρὸς σὲ συμβάσεις ῥᾷον εὑρίσκεσθαι τῆς ἔχθρας. ὧν [δὲ] οὐδὲν ἐκεῖνος ἐννοηθεὶς ἀλυσιτελῶς μὲν αὐτῷ, συμφερόντως δὲ σοὶ προετίμησε τὴν ἀβουλίαν. νῦν οὖν, εἰ μὲν τῇ πρὸς Ἀντώνιον ὀργῇ κρίνεις καὶ τὴν ἐμὴν προθυμίαν, οὐκ ἂν εἴη μοι τῶν πεπραγμένων ἄρνησις οὐδὲ ἀπαξιώσω τὴν ἐμαυτοῦ πρὸς ἐκεῖνον εὔνοιαν ἐκ τοῦ φανεροῦ λέγειν, εἰ δὲ τὸ πρόσωπον ἀνελών, τίς εἰμι πρὸς τοὺς εὐεργέτας καὶ ποῖος φίλος ἐξετάζοις, ἐνέσται σοι πείρᾳ τῶν ἤδη γεγενημένων ἡμᾶς εἰδέναι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ γὰρ ὀνόματος ὑπαλλαγέντος οὐδὲν ἔλαττον τὸ τῆς φιλίας βέβαιον ἐν ἡμῖν εὐδοκιμεῖν δυνήσεται. Τοιαῦτα λέγων καὶ παράπαν ἐμφαίνων τὸ τῆς ψυχῆς ἐλευθέριον οὐ μετρίως [ἐπ]εσπάσατο τὸν Καίσαρα φιλότιμον ὄντα καὶ λαμπρόν, ὥστε αὐτῷ τὰς τῶν ἐγκλημάτων αἰτίας σύστασιν ἤδη τῆς πρὸς ἐκεῖνον εὐνοίας πραγματεύεσθαι. καὶ τό τε διάδημα πάλιν ἀποκαθίστησιν αὐτῷ καὶ προτρεψάμενος μηδὲν ἐλάττω περὶ αὐτὸν ἢ πρότερον ἦν περὶ τὸν Ἀντώνιον φαίνεσθαι, διὰ πάσης ἦγε τιμῆς, προσθεὶς ὅτι Καπίδιος γράφει ἐν ἁπάσῃ προθυμίᾳ τὰ πρὸς τοὺς μονάρχους αὐτῷ συλλαβέσθαι τὸν Ἡρώδην. τοσαύτης ἀποδοχῆς ἠξιωμένος καὶ παρ’ ἐλπίδας ὁρῶν αὐτῷ πάλιν ἐξ ὑπαρχῆς βεβαιοτέραν τὴν βασιλείαν δόσει Καίσαρος καὶ δόγματι Ῥωμαίων. ὅπερ ἐκεῖνος αὐτῷ πρὸς τὸ βέβαιον ἐπραγματεύσατο, παρέπεμψεν ἐπ’ Αἴγυπτον Καίσαρα δωρησάμενος ὑπὲρ δύναμιν αὐτόν τε καὶ τοὺς φίλους καὶ πᾶσαν ἐμφαίνων μεγαλοψυχίαν. ᾐτεῖτο δὲ καὶ τῶν Ἀντωνίῳ συνήθων Ἀλέξανδρον ὡς μηδὲν ἀνήκεστον παθεῖν. ἀλλὰ τούτων μὲν οὐκ ἔτυχεν ὅρκῳ προκατειλημμένου Καίσαρος·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπανῄει δὲ πάλιν εἰς τὴν Ἰουδαίαν πλείονί τε τιμῇ καὶ παρρησίᾳ καὶ τοῖς τὰ ἐναντία προσδοκήσασιν ἔκπληξιν παρέσχεν ὡς ἀεὶ τὸ λαμπρότερον ἐκ τῶν κινδύνων κατ’ εὐμένειαν τοῦ θεοῦ προσεπικτώμενος. εὐθὺς μὲν οὖν περὶ τὴν ὑποδοχὴν ἐγεγόνει Καίσαρος ἀπὸ Συρίας εἰς Αἴγυπτον ἐμβαλεῖν μέλλοντος. καὶ ἐπειδὴ παρῆν, δέχεται μὲν αὐτὸν ἐν Πτολεμαί̈δι πάσῃ τιμῇ βασιλικῇ, παρέσχε δὲ καὶ τῷ στρατεύματι ξένια καὶ τῶν ἐπιτηδείων ἀφθονίαν. κἀν τοῖς εὐνουστάτοις ἐξητάζετο τάς τε δυνάμεις ἐκτάττοντος συνιππαζόμενος καὶ δεχόμενος αὐτὸν φίλοις ἀνδράσιν ρ καὶ ν πᾶσιν εἰς πολυτέλειαν καὶ πλοῦτον ὑπηρεσίας ἠσκημένοις. παρέσχε δὲ καὶ τὴν ἀνυδρίαν διερχομένοις τὴν τῶν ἐπειγόντων χορηγίαν, ὥστε μήτε οἴνου μήτε ὕδατος, ὃ καὶ μᾶλλον ἦν ἐν χρείᾳ τοῖς στρατιώταις, ὑστερηθῆναι. αὐτόν γε μὴν Καίσαρα ταλάντοις ω ἐδωρήσατο καὶ παρέστησεν ἅπασιν ἔννοιαν λαβεῖν, ὅτι τῆς βασιλείας ἧς εἶχε πολὺ μείζω καὶ λαμπρότερα τὰ κατὰ τὰς ὑπουργίας ἐπεδείκνυτο. τοῦτο αὐτὸν καὶ μᾶλλον εἰς πίστιν εὐνοίας καὶ προθυμίας ἐπισυνίστη καὶ πλεῖστον ἠνέγκατο τῇ χρείᾳ τοῦ καιροῦ τὸ μεγαλόψυχον ἁρμόσας. 5.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς Ἰουδαίων ἔγνω τοὺς παῖδας αὐτοῦ πέμπειν εἰς Ῥώμην Ἀλέξανδρον καὶ Ἀριστόβουλον συντευξομένους Καίσαρι. τούτοις ἀνελθοῦσι καταγωγὴ μὲν ἦν ὁ Πολλίωνος οἶκος ἀνδρὸς τῶν μάλιστα σπουδασάντων περὶ τὴν Ἡρώδου βασιλείαν, ἐφεῖτο δὲ κἀν τοῖς Καίσαρος κατάγεσθαι· καὶ γὰρ ἐδέξατο μετὰ πάσης φιλανθρωπίας τοὺς παῖδας· καὶ δίδωσιν Ἡρώδῃ τήν τε βασιλείαν ὅτῳ βούλεται βεβαιοῦν τῶν ἐξ αὐτοῦ γεγονότων καὶ χώραν ἔτι τόν τε Τράχωνα καὶ Βαταναίαν καὶ Αὐρανῖτιν ἔδωκε διὰ τοιαύτην αἰτίαν· Ζηνόδωρός τις ἐμεμίσθωτο τὸν οἶκον τοῦ Λυσανίου. τούτῳ τὰ μὲν κατὰ τὰς προσόδους οὐκ ἤρκει, τὰ λῃστήρια δὲ ἔχων ἐν τῷ Τράχωνι πλείω τὴν πρόσοδον ἔφερεν· οἰκοῦσι γὰρ ἄνδρες ἐξ ἀπονοίας ζῶντες τοὺς τόπους, οἳ τὰ Δαμασκηνῶν ἐληίζοντο, καὶ Ζηνόδωρος οὔτε εἶργεν αὐτοὺς οὔτε τῶν ὠφελειῶν ἐκοινώνει. κακῶς δὲ πάσχοντες οἱ πλησιόχωροι τοῦ Τράχωνος κατεβόων τοῦ τότε ἡγεμονεύοντος καὶ γράφειν ἠξίουν Καίσαρι τοῦ Ζηνοδώρου τὴν ἀδικίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Καῖσαρ δὲ ἀνενεχθέντων τούτων ἀντέγραφεν ἐξελεῖν τὰ λῃστήρια τήν τε χώραν Ἡρώδῃ προσένειμεν, ὡς διὰ τῆς ἐπιμελείας τῆς ἐκείνου μηκέτι ἂν ὀχληρῶν τῶν περὶ τὸν Τράχωνα γενησομένων τοῖς πλησίον· οὐδὲ γὰρ ῥᾴδιον ἦν ἐπισχεῖν αὐτοὺς ἐν ἔθει τὸ λῃστεύειν πεποιημένους καὶ βίον οὐκ ἄλλοθεν ἔχοντας. 6. Ὅτι Ἡρώδης μετὰ τὸ κτίσαι τὸν ναὸν τὴν εἰς Ἰταλίαν ὁρμὴν ἐποιήσατο Καίσαρί τε συντυχεῖν ὁρμηθεὶς καὶ θεάσασθαι τοὺς παῖδας ἐν τῇ Ῥώμῃ διατρίβοντας. Καῖσαρ δὲ τά τε ἄλλα φιλοφρόνως αὐτὸν ὑπεδέξατο καὶ τοὺς παῖδας [ὡς] ἤδη τελειωθέντας ἐν τοῖς μαθήμασιν ἀπέδωκεν ἄγειν εἰς τὴν οἰκείαν. 7. Ὅτι Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐπεὶ ἐπύθετο Μάρκον Ἀγρίππαν καταπεπλευκέναι πάλιν ἐκ τῆς Ἰταλίας εἰς τὴν Ἀσίαν, ἐπειχθεὶς πρὸς αὐτὸν ἠξίωσεν εἴς τε τὴν βασιλείαν αὐτοῦ παρελθεῖν καὶ τυχεῖν ὧν ἔδει παρ’ ἀνδρὸς ξένου καὶ φίλου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κἀκεῖνος μὲν εἴξας λιπαρῶς [ἐγκειμένου] ἧκεν εἰς τὴν Ἰουδαίαν, Ἡρώδης δὲ οὐδὲν ἀρεσκείας ἀπέλιπεν ἔν τε ταῖς νεοκτίστοις πόλεσιν ὑποδεχόμενος αὐτὸν καὶ μετὰ τοῦ τὰς κατασκευὰς ἐπιδεικνύναι πᾶσαν ἀπόλαυσιν διαίτης καὶ πολυτελείας ἐξαλλάττων αὐτῷ καὶ τοῖς φίλοις ἔν τε τῇ Σεβαστῇ [καὶ] Καισαρείᾳ περὶ τὸν λιμένα τὸν ὑπ’ αὐτοῦ κατεσκευασμένον κἀν τοῖς ἐρύμασιν, ἃ πολλαῖς δαπάναις ἐξῳκοδόμησεν, τό τε Ἀλεξάνδρειον καὶ Ἡρώδειον καὶ τὴν Ὑρκανίαν. ἦγε δὲ καὶ εἰς τὴν πόλιν τῶν Ἱεροσολυμιτῶν ἀπαντῶντός τε τοῦ δήμου παντὸς ἐν ἑορτώδει στολῇ καὶ δεχομένου τὸν ἄνδρα σὺν εὐφημίαις. Ἀγρίππας [δὲ] τῷ θεῷ μὲν ἑκατόμβην κατέθυσεν, ἑστιᾷ δὲ τὸν δῆμον οὐδενὸς τῶν μεγίστων πλήθει λειπόμενος. αὐτὸς δὲ ὅσον ἐπὶ τῷ καθ’ ἡδονὴν κἂν ἔτι πλείους ἐπιμείνας ἡμέρας διὰ τὸν καιρὸν ἠπείγετο· τὸν γὰρ πλοῦν ἐπιβαίνοντος τοῦ χειμῶνος οὐκ ἐνόμιζεν ἀσφαλῆ κομιζομένῳ πάλιν ἐξ ἀνάγκης εἰς τὴν Ἰωνίαν. Ἐκεῖνος μὲν οὖν ἀπέπλει πολλαῖς αὐτὸν δωρεαῖς τετιμηκότος Ἡρώδου καὶ [τῶν] σὺν αὐτῷ τοὺς ἐπισημοτάτους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ βασιλεὺς χειμάσας ἐν τοῖς οἰκείοις ἔαρος ἠπείγετο συντυχεῖν αὐτῷ τὴν εἰς Βόσπορον εἰδὼς στρατιὰν προῃρημένον. καὶ πλεύσας διὰ Ῥόδου καὶ Κῶ προσέσχε περὶ Λέσβον οἰόμενος ἐπικαταλήψεσθαι τὸν Ἀγρίππαν. ἐκεῖ δὲ αὐτὸν ἀπολαμβάνει πνεῦμα βόρειον εἶργον τὴν ἀναγωγὴν τῶν νηῶν. ὁ δὲ ἐπεὶ διέτριβεν ἡμέρας πλείους ἐν τῇ Χίῳ πολλοὺς μὲν τῶν προσιόντων δεξιούμενος ἀνελάμβανε βασιλικαῖς δωρεαῖς, αὐτῆς δὲ τῆς πόλεως τὰ πεπτωκότα τῶν τειχῶν ἀνήγειρεν. λήξαντος δὲ τοῦ πνεύματος εἰς Μιτυλίνην κἀκεῖθεν εἰς Βυζάντιον παρακομισθείς, ὡς ἤκουσεν ἐντὸς Κυανέων ἤδη πεπλευκέναι τὸν Ἀγρίππαν, μετέσπευδε ὡς ἐνῆν. καὶ περὶ Σινώπην τὴν ἐν τῷ Πόντῳ καταλαβὼν ἀπροσδόκητος μὲν [ὤφθη ταῖς ναυσὶ προσπλέων, ἄσμενος] δὲ ἐφάνη πολλαί τε φιλοφρονήσεις ἦσαν, ἅτε καὶ μεγίστην πίστιν εἰληφέναι δοκοῦντος εὐνοίας καὶ φιλοστοργίας τῆς εἰς αὐτὸν Ἀγρίππαν, τοσοῦτον μὲν πλοῦν ἀνύσαντος τοῦ βασιλέως, οὐκ ἀπολειφθέντος δὲ τῆς ἐκείνου χρείας, ἣν μετὰ τοῦ καταλιπεῖν ἀρχὴν καὶ διοίκησιν οἰκείων πραγμάτων προυργιαιτέραν ἔθετο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πᾶν γοῦν ἦν αὐτῷ κατὰ τὴν στρατιὰν Ἡρώδης, ἔν τε τοῖς πραγματικοῖς συναγωνιστὴς κἀν τοῖς κατὰ μέρος σύμβουλος, ἡδὺς δὲ κἀν ταῖς ἀνέσεσι καὶ μόνος ἁπάντων κοινωνὸς ὀχληρῶν μὲν διὰ τὴν εὔνοιαν, ἡδέων δὲ διὰ τὴν τιμήν. ὡς δὲ αὐτοῖς κατείργαστο καὶ τὰ περὶ τὸν Πόντον, ὧν ἕνεκεν Ἀγρίππας ἐστάλη, τὴν ἀνακομιδὴν οὐκ ἔτι ἐδόκει ποιεῖσθαι πλέουσιν, ἀλλὰ διαμειψάμενοι τήν τε Παφλαγονίαν καὶ Καππαδοκίαν κἀκεῖθεν ἐπὶ τῆς μεγάλης Φρυγίας ὁδεύσαντες εἰς Ἔφεσον ἀφίκοντο, εἶτα εἰς Σάμον. πολλαὶ μὲν οὖν καὶ κατὰ πόλιν ἑκάστην εὐεργεσίαι τῷ βασιλεῖ κατὰ τὰς χρείας τῶν ἐντυγχανόντων ἐγίνοντο· καὶ γὰρ αὐτὸς ὅσα διὰ χρημάτων ἦν δεξιώσεως οὐ παρέλιπεν ἐξ αὐτοῦ τὰς δαπάνας ποιούμενος καὶ τῶν παρ’ Ἀγρίππα τινῶν ἐπιζητουμένων μεσίτης ἦν καὶ διεπράττετο μηδενὸς ἀτυχῆσαι τοὺς δεομένους. ὄντος δὲ κἀκείνου χρηστοῦ καὶ μεγαλοψύχου πρὸς τὸ παρέχειν ὅσα τοῖς ἠξιωκόσιν ὠφέλιμα ὄντα μηδένα τῶν ἄλλων ἐλύπει, πλεῖστον ἡ τοῦ βασιλέως ἐποίει ῥοπὴ προτρέπουσα πρὸς τὰς εὐεργεσίας οὐ βραδύνοντα τὸν Ἀγρίππαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἰλιεῦσι μὲν γὰρ αὐτὸν διήλλαξεν ὀργιζόμενον, διέλυσε δὲ Χίοις τὰ πρὸς τοὺς Καίσαρος ἐπιτρόπους χρήματα καὶ τῶν εἰσφορῶν ἀπήλλαξεν, τοῖς δὲ ἄλλοις καθὸ δεηθεῖεν ἕκαστοι παρίστατο. 8. Ὅτι Ὀβάδας ἐτεθνήκει ὁ τῶν Ἀράβων, παραλαμβάνει δὲ τὴν τῶν Ἀράβων ἀρχὴν Αἰνείας ὁ μετονομασθεὶς Ἀρέτας. τοῦτον δὲ ἐπιχειρεῖ διαβολαῖς παρωσάμενος Ἡρώδης ἀνταναλαμβάνειν τὴν ἀρχήν, χρήματα μὲν πολλὰ διδοὺς τοῖς περὶ τὴν αὐλήν, πολλὰ δὲ Καίσαρι δώσειν ὑπισχνούμενος. ὁ δὲ τῷ μὴ τὸν Ἀρέταν ἐπιστείλαντα πρότερον αὐτῷ βασιλεύειν ὠργίζετο. πέμπει δὲ κἀκεῖνος ἐπιστολὴν καὶ δῶρα τῷ Καίσαρι στέφανόν [τε] χρυσοῦν ἀπὸ πολλῶν [ταλάντων]· ἡ δὲ ἐπιστολὴ κατηγόρει Σύλλαιον ὄντα πονηρὸν δοῦλον Ὀβάδαν δὲ φαρμάκοις διαφθεῖραι καὶ ζῶντος ἔτι κρατεῖν αὐτὸν τάς τε τῶν Ἀράβων μοιχεύοντα καὶ χρήματα δανειζόμενον, ὥστε ἐξιδιώσασθαι τὴν ἀρχήν. προσέσχε δὲ οὐδὲ τούτοις ὁ Καῖσαρ, ἀλλὰ ἀποπέμπει μηδὲν τῶν δώρων λαβών. τὰ δὲ περὶ τὴν Ἰουδαίαν καὶ Ἀραβίαν ἀεὶ καὶ μᾶλλον ἐπεδίδου τὰ μὲν εἰς ἀταξίαν τὰ δὲ ὡς διαφθειρομένων μηδένα προεστάναι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν γὰρ βασιλέων ὁ μὲν οὔπω τὴν ἀρχὴν βεβαίαν ἔχων οὐχ ἱκανὸς ἦν κωλύειν τοὺς ἀδικοῦντας, Ἡρώδης δὲ ἐφ’ οἷς ἠμύνατο τάχιον ὀργισθέντος αὐτῷ Καίσαρος ἁπάσας τὰς εἰς αὐτὸν παρανομίας φέρειν ἠναγκάζετο. πέρας δὲ [οὐδὲν] ὁρῶν τῶν περιεστώτων κακῶν ἔγνω πάλιν εἰς Ῥώμην ἀποστέλλειν εἴ τι δύναιτο μετριώτερον εὑρεῖν διά τε τῶν φίλων καὶ πρὸς αὐτὸν Καίσαρα τὴν ἐντυχίαν ποιησάμενος. κἀκεῖ μὲν ὁ Δαμασκηνὸς ἀπῄει Νικόλαος. 9. Ὅτι Ἡρώδης ἀποστέλλει Νικόλαον πρὸς Καίσαρα πρεσβευτήν, ὡς ἂν διαλλαγῇ αὐτῷ. τὰ δὲ περὶ τὴν πρεσβείαν ἀπέβη τοῦτον τὸν τρόπον· ὡς ἀνῆλθεν εἰς τὴν Ῥώμην καὶ περὶ τὴν αὐλὴν ἐγένετο, πρῶτον μὲν οὐκ ἐφ’ οἷς ἐληλύθει μόνον ἀλλὰ καὶ Συλλαίου κατηγορεῖν ἠξίου, καὶ δῆλοι πρὸ τῆς ἐντυχίας ἦσαν ἀλλήλους πολεμοῦντες. ὑπονοστήσαντες ἐξ αὐτοῦ καὶ τῷ Νικολάῳ προςελθόντες τὰς ἀδικίας ἁπάσας ἐμήνυον καὶ τῶν Ὀβάδου ὡς διαφθαρέντων πλείστων ἐκφανῆ τεκμήρια παρέχοντες, ἦν γὰρ καὶ τῶν γραμμάτων αὐτοῦ κατὰ τὴν ἀπόστασιν, καὶ διὰ τούτων ἤλεγχον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Νικόλαος ἐπιτυχίαν ταύτην ὁρῶν αὐτῷ προσγεγενημένη δι’ αὐτῆς ἐπραγματεύετο τὸ μέλλον, ἐπείγων ἐλθεῖν εἰς διαλλαγὰς Ἡρώδῃ Καίσαρα ποιῆσαι. σαφῶς γὰρ ἠπίστατο βουλομένῳ μὲν ἀπολογήσασθαι περὶ ὧν ἔπραξεν οὐκ ἔσεσθαι παρρησίαν, ἐθέλοντι δὲ κατηγορεῖν Συλλαίου γενήσεσθαι καιρὸν ὑπὲρ Ἡρώδου λέγειν. συνεστώτων οὖν ἐπ’ ἀλλήλους καὶ δοθείσης ἡμέρας Νικόλαος παρόντων αὐτῷ τῶν Ἀρέτα πρέσβεων τά τε ἄλλα κατηγόρει τοῦ Συλλαίου, τήν τε τοῦ βασιλέως ἀπώλειαν λέγων καὶ πολλῶν Ἀράβων, χρήματά τε ὡς εἴη δεδανεισμένος ἐπ’ οὐδὲν ὑγιές, καὶ μοιχείαν ἐξελέγχων οὐ τῶν Ἀράβων μόνον ἀλλὰ καὶ τῶν ἐν Ῥώμῃ γυναικῶν· προσετίθει δὲ τὸ μέγιστον, ὡς ἐξαναστήσειε Καίσαρα μηδὲν ἀληθὲς διδάξας ὑπὲρ τῶν Ἡρώδῃ πεπραγμένων. ὡς δὲ ἧκεν ἐπὶ τοῦτον τὸν τόπον, ὁ μὲν Καῖσαρ ἐξεῖργεν αὐτὸν τοῦτο μόνον ἀξιῶν ὑπὲρ Ἡρώδου λέγειν, ὡς οὐ στρατιὰν ἤγαγεν εἰς Ἀραβίαν μηδὲ δισχιλίους φ ἀπέκτεινε τῶν ἐκεῖ μηδὲ αἰχμαλώτους λάβοι τὴν χώραν διαρπάσας. πρὸς ταῦτα ὁ Νικόλαος ὑπὲρ τούτων ἔφη καὶ μάλιστα διδάξειν, ὅτι μηδὲν ἢ τὰ πλεῖστά γε αὐτῶν οὐ γέγονεν, ὡς σύ τε ἀκήκοας καὶ δίκαιον ἦν [χαλεπώτερον] ἐπ’ αὐτοῖς φέρειν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρὸς δὲ τὸ παράδοξον Καίσαρος ἐνδόντος αὐτὸν ἀκροατήν, τὸ δάνειον εἰπὼν τῶν φ ταλάντων καὶ τὴν συγγραφήν, ἐν ᾗ καὶ τοῦτο ἦν προσγεγραμμένον ἐξεῖναι τῆς προθεσμίας παρελθούσης ῥύσια λαμβάνειν ἐξ ἁπάσης τῆς χώρας, τὴν μὲν στρατιὰν οὐ στρατιὰν ἔλεγεν, ἀλλ’ ἐπὶ δικαίαν τῶν ἰδίων ἀπαίτησιν χρημάτων· [καὶ] μηδὲ ταχὺ ταύτη μηδὲ ὡς ἐπέτρεπον αἱ συγγραφαί, πολλάκις μὲν ἐπὶ Σατορνῖνον ἐλθόντα καὶ Οὐολούμνιον τοὺς τῆς Συρίας ἡγεμόνας, τελευταῖον δὲ ἐν Βηρυτῷ τούτων ἐναντίον Συλλαίου τὴν σὴν τύχην ἐπονομάσαντος, ἦ μὴν ἐντὸς ἡμερῶν λ παρέξειν τὰ χρήματα καὶ τοὺς ἐκ τῆς ἀρχῆς τῆς Ἡρώδου πεφευγότας. ὧν οὐδὲν ποιήσαντος Συλλαίου πάλιν ἐπὶ τοὺς ἡγεμόνας ἐλθεῖν Ἡρώδην κἀκείνων ἐφέντων αὐτῷ λαμβάνειν τὰ ῥύσια μόλις οὕτως ἐξελθεῖν σὺν τοῖς περὶ αὐτόν. ὁ μὲν δὴ πόλεμος, ὡς οὗτοι τραγῳδοῦντες ἔλεγον, καὶ τὰ τῆς ἐπιστρατιᾶς τοιαῦτα. καίτοι πῶς ἂν εἴη πόλεμος, ἐπιτρεψάντων μὲν τῶν σῶν ἡγεμόνων, δεδωκυίας δὲ τῆς συνθήκης, ἠσεβημένου δὲ μετὰ τῶν ἄλλων θεῶν καὶ τοῦ σοῦ, Καῖσαρ, ὀνόματος; τὰ δὲ περὶ τοὺς αἰχμαλώτους ἑξῆς ἤδη λεκτέον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
λῃσταὶ τῶν Τράχωνα κατοικούντων μ τὸ πρῶτον, εἶτα αὖθις πλείονες τὰς Ἡρώδου κολάσεις διαφεύγοντες ὁρμητήριον ἐποιήσαντο τὴν Ἀραβίαν. αὐτοὺς ὑπεδέξατο Συλλαῖος ἐπὶ πάντας ἀνθρώπους τρέφων καὶ χώραν ἔδωκε νέμεσθαι καὶ τὰ κέρδη τῶν λῃστῶν αὐτὸς ἐλάμβανεν. ὡμολόγησε δὲ καὶ τούτους ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς ὅρκοις ἀποδώσειν κατὰ τὴν αὐτὴν τοῦ δανείου προθεσμίαν. καὶ δύναιτο ἂν οὐκ ἐπιδεῖξαι κατὰ τὸ παρὸν ἄλλον τινὰ τῆς Ἀράβων χώρας ἢ τούτους ἐξῃρημένους, οὐδὲ πάντας, ἀλλ’ ὅσοι μὴ λαθεῖν ἴσχυσαν. οὕτως οὖν καὶ τοὺς τῆς αἰχμαλωσίας ἐπιφθόνου συκοφαντήματος πεφηνότος, μέγιστον, ὦ Καῖσαρ, κατάμαθε πλάσμα καὶ ψεῦσμα πρὸς τὴν σὴν ὀργὴν αὐτῷ ποιηθέν. φημὶ γὰρ ἐπελθούσης ἡμῖν τῆς Ἀράβων δυνάμεως καὶ τῶν περὶ Ἡρώδην πεσόντος ἑνὸς καὶ δευτέρου, τότε μόλις ἀμυνομένου τὸν στρατηγὸν αὐτῶν καὶ ε καὶ κ τοὺς πάντας, ὧν ἕκαστον αὐτὸς εἰς ρ ἀναφέρων δισχιλίους φ τοὺς ἀπολωλότας ἔλεγεν. Ταῦτα μᾶλλον ἐκίνει τὸν Καίσαρα καὶ πρὸς τὸν Συλλαῖον ἐπιστραφεὶς ὀργῆς μεστὸς ἀνέκρινεν, ὁπόσοι τεθνήκασι τῶν Ἀράβων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀπορουμένου δὲ αὐτοῦ καὶ πεπλανῆσθαι λέγοντος, αἵ τε συνθῆκαι τῶν δανείων [ἀν]εγινώσκοντο καὶ τὰ τῶν ἡγεμόνων γράμματα, πόλεις τε ὅσαι λῃστήρια κατῃτιῶντο, καὶ πέρας εἰς τοῦτο κατέστη Καῖσαρ, ὡς τοῦ μὲν Συλλαίου καταγνῶναι θάνατον, Ἡρώδῃ δὲ διαλλάττεσθαι μετάνοιαν ἐφ’ οἷς ἐκ διαβολῆς πικρότερον ἔγραψεν αὐτῷ πεπονθώς, καί τι τοιοῦτον εἰπεῖν εἰς τὸν Συλλαῖον, ὡς ἀναγκάσειεν αὐτὸν ψευδεῖ λόγῳ πρὸς ἄνδρα φίλον ἀγνωμονῆσαι. τὸ δὲ σύμπαν ὁ μὲν Συλλαῖος ἀνεπέμπετο τὰς δίκας καὶ τὰ χρέα τοῖς δεδανεικόσιν ἀποδώσων, εἶτα οὕτω κολασθησόμενος. Ἀρέτᾳ δὲ οὐκ εὐμενὴς ἦν Καῖσαρ, ὅτι τὴν ἀρχὴν δι’ ἐκείνου καθ’ αὑτὸν ἔλαβεν. ἐγνώκει γὰρ καὶ τὴν Ἀραβίαν Ἡρώδῃ διδόναι. 10. Ὅτι στάσεως ἐν Ἀλεξανδρείᾳ γενομένης ἐπὶ Γαί̈ου Καίσαρος Ἰουδαίων τε οἳ ἐνοικοῦσι καὶ Ἑλλήνων τρεῖς ἀφ’ ἑκατέρας στάσεως πρεσβευταὶ αἱρεθέντες παρῆσαν ὡς τὸν Γάιον. καὶ ἦν γὰρ τῶν Ἀλεξανδρέων πρέσβεων εἷς Ἀπίων, ὃς πολλὰ εἰς τοὺς Ἰουδαίους ἐβλασφήμησεν ἄλλα τε λέγων καὶ ὡς τῶν Καίσαρος τιμῶν περιορῷεν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πάντων γοῦν, ὁπόσοι τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ ὑποτελεῖς εἶεν, βωμοὺς τῷ Γαί̈ῳ καὶ νεὼς ἱδρυμένων τά τε ἄλλα πᾶσιν αὐτὸν ὥσπερ τοὺς θεοὺς δεχομένων, μόνους τούσδε ἄδοξον ἡγήσασθαι ἀνδριᾶσι τιμᾶν καὶ ὅρκιον αὐτοῦ τὸ ὄνομα ποιεῖσθαι. πολλὰ δὲ καὶ χαλεπὰ Ἀπίωνος εἰρηκότος, ὑφ’ ὧν ἀρθῆναι ἤλπιζε τὸν Γάιον καὶ εἰκὸς ἦν, Φίλων ὁ προεστὼς τῶν Ἰουδαίων τῆς πρεσβείας, ἀνὴρ τὰ πάντα ἔνδοξος, Ἀλεξάνδρου δὲ τοῦ ἀλαβάρχου ἀδελφὸς ὢν καὶ φιλοσοφίας οὐκ ἄπειρος, οἷός τε ἦν ἐπ’ ἀπολογίᾳ χωρεῖν τῶν κατηγορημένων. διακλείει δ’ αὐτὸν Γάιος κελεύσας ἐκποδὼν ἀπελθεῖν, περιοργής τε ὢν φανερὸς ἦν ἐργασόμενός τι δεινὸν αὐτούς. ὁ δὲ Φίλων ἔξεισι περιυβρισμένος καί φησι πρὸς τοὺς Ἰουδαίους, οἳ περὶ αὐτὸν ἦσαν, ὡς χρὴ θαρρεῖν, Γαί̈ου λόγῳ μὲν αὐτοῖς ὠργισμένου, ἔργῳ δὲ ἤδη τὸν θεὸν ἀντιπαρεξάγοντος. Γάιος δὲ ἐν δεινῷ φέρων εἰς τοσόνδε ὑπὸ Ἰουδαίων περιῶφθαι μόνων πρεσβευτὴν ἐπὶ Συρίας ἐκπέμπει Πετρώνιον διάδοχον Οὐιτελλίῳ τῆς ἀρχῆς, κελεύων χειρὶ πολλῇ εἰσβαλόντι εἰς τὴν Ἰουδαίαν, εἰ μὲν ἑκόντες δέχονται, ἱστᾶν αὐτοῦ ἀνδριάντα ἐν τῷ ναῷ τοῦ θεοῦ, εἰ δ’ ἀγνωμοσύνῃ χρῷντο, πολέμῳ κρατήσαντα τοῦτο ποιεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ Πετρώνιος Συρίαν παραλαβὼν ἠπείγετο διακονεῖσθαι ταῖς ἐπιστολαῖς τοῦ Καίσαρος, συμμαχίαν δὲ πλείστην ὅσην ἠδύνατο ἀθροίσας καὶ τάγματα δύο τῆς Ῥωμαίων δυνάμεως ἄγων ἐπὶ Πτολεμαί̈δος παρῆν αὐτόθι χειμάσων ὡς πρὸς ἔαρ τοῦ πολεμεῖν οὐκ ἀφεξόμενος, καὶ πρὸς τὸν Γάιον ἔγραφεν περὶ τῶν ἐγνωσμένων. ὁ δὲ ἐπῄνει τῆς προθυμίας αὐτόν. 11. Ὅτι Ἀγρίππας ὁ βασιλεὺς Ἰουδαίων ἧκεν εἰς Τιβεριάδα πόλιν τῆς Γαλιλαίας. ἧκε γοῦν παρ’ αὐτὸν Κομμαγηνῆς βασιλεὺς Ἀντίοχος, Δαμάσων Σαμψιγέρανος, Ἡρώδης δέ· οὗτος ἀδελφὸς ἦν αὐτοῦ, ἦρχε δὲ τῆς Χαλκίδος. ὡμίλησε δὲ πᾶσιν κατὰ τὰς ὑποδοχὰς καὶ φιλοφρονήσεις ὡς μάλιστα διαδείξεως φρονήσεως ὕψος καὶ διὰ τοῦτό γε δοκεῖν δικαίως [τῆς τοῦ βασιλέως παρουσίας τετιμῆσθαι. ἀλλὰ γὰρ τούτων διατριβόντων ἐπεὶ παρ’ αὐτῷ Μάρσος] ὁ τῆς Συρίας ἡγεμὼν παρεγένετο. τὸ πρὸς τοὺς Ῥωμαίους συντιμητικὸν τηρῶν ὑπαντησόμενος αὐτῷ τῆς πόλεως ἀπωτέρω σταδίοις ζ προῆλθεν ὁ βασιλεύς. τοῦτο δὲ ἄρα ἔμελλε τῆς πρὸς Μάρσον ἀρχὴ γενήσεσθαι διαφορᾶς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συγκαθεζόμενος ἐπὶ τῆς ἀπήνης ἀπηγγέλλετο τοὺς ἄλλους βασιλέας, Μαρσώη τούτων ὁμόνοια καὶ μέχρι τοσοῦδε φιλία πρὸς ἀλλήλους ὑπωπτεύθη συμφέρειν οὐχ ὑπολαμβάνοντι Ῥωμαίοις δυναστῶν τοσούτων συμφρόνησιν. εὐθὺς οὖν ἑκάστῳ τῶν ἐπιτηδείων τινὰς πέμπων ἐπέστελλεν ἐπὶ τὰ ἑαυτοῦ δίχα μελλήσεως ἀπέρχεσθαι. ταῦτα Ἀγρίππας ἀνιαρῶς ἐξεδέχετο· καὶ Μάρσῳ μὲν ἐκ τούτου διαφόρως ἔσχεν. Τέλος τῆς ἱστορίας Ἰωσήπου. Περὶ πρέσβεων ἐθνῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Ζωσίμου Ἀσκαλωνίτου. Λόγος ε. 1. Ὅτι ἐπὶ Ἰοβιανοῦ βασιλέως Ῥωμαίων οἱ Πέρσαι τοὺς Ῥωμαίους κατὰ πολλοὺς τρόπους ἐλαττώσαντες ὅμως ἐποιοῦντο λόγους οἱ Πέρσαι Σουρήναν τε καὶ ἄλλους τῶν ἐν δυνάμει παρ’ αὐτοῖς ὄντων ἐκπέμψαντες περὶ διαλύσεως πολέμου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἰοβιανοῦ δὲ τοὺς περὶ εἰρήνης προσδεξαμένου λόγους στείλαντός τε Σαλούστιον τὸν τῆς αὐλῆς ὕπαρχον καὶ Ἀρίνθαιον σὺν τούτῳ, λόγων περὶ τούτων γενομένων αὐτοῖς πρὸς ἀλλήλους, ἐγίνοντο μὲν τριακοντούτεις σπονδαί, συνεδόκει δὲ Ῥωμαίους τοῦ τε Ζαβδικηνῶν ἔθνους ἐκστῆναι τοῖς Πέρσαις, ἔτι δὲ Καρδουηνῶν καὶ Ῥημήνων Καρξαληνῶν τε πρὸς τούτοις καὶ ἐπὶ πᾶσιν τῶν περὶ αὐτὰ φρουρίων ὄντων τὸν ἀριθμὸν ιε μετὰ τῶν οἰκητόρων καὶ κτημάτων καὶ ζώων καὶ πάσης ἀποσκευῆς, Νίσιβιν δὲ παραδοῦναι δίχα τῶν ἐνοικούντων. ἐδόκει γὰρ τούτους ἔνθα ἂν δόξειε Ῥωμαίοις μετοικισθῆναι. προσαφείλοντο δὲ καὶ Ἀρμενίας τὸ πολὺ μέρος οἱ Πέρσαι βραχύ τι ταύτης Ῥωμαίοις ἔχειν ἐνδόντες. ἐπὶ τούτοις δὴ σπονδαὶ γεγονυῖαι καὶ γραμματείοις ἑκατέρωθεν ἐπισφραγισθεῖσαι δεδώκασι Ῥωμαίοις εὐρυχωρίαν τῆς οἴκαδε ἐπανόδου κατὰ μηδὲν τὰ Περσῶν διαφθείρουσιν ὅρια, μήτε αὐτοῖς ὑπὸ Περσικῆς ἐπιβουλευομένοις ἐνέδρας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰς τοῦτο τῆς ἱστορίας ἀφιγμένῳ τὸ μέρος ἐπὶ τοὺς ἀνωτάτω μοι χρόνους ἐπῆλθεν ἀναδραμεῖν καὶ ζητῆσαι, εἴ ποτε Ῥωμαῖοι τῶν αὐτοῖς τι κτηθέντων ἑτέροις ὑπέστησαν παραδοῦναι ἢ ὅλως ἕτερον ἔχειν τι τῶν ὑπὸ τὴν ἐπικράτειαν αὐτῶν ἅπαξ γενομένων ἀνέσχοντο. Λευκίου γὰρ Λουκούλλου Τιγράνην καθελόντος καὶ Μιθριδάτην, περιπονήσαντός τε πρώτου τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ τὰ μέχρις Ἀρμενίας τῆς ἐνδοτάτω καὶ Νίσιβιν ἐπὶ τούτοις καὶ τὰ πρόσοικα φρούρια ταύτῃ, Πομπήιος Μάγνος τοῖς τούτου κατορθώμασι τέλος ἐπιθεὶς διὰ τῆς ὑπ’ αὐτοῦ γενομένης εἰρήνης τὴν τούτων Ῥωμαίοις ἐβεβαίωσε κτῆσιν. ἐπεὶ δὲ Περσῶν αὖθις κινηθέντων ἐχειροτόνησεν ἡ γερουσία Κράσσον αὐτοκράτορα στρατηγόν, ὁ δὲ εἰς χεῖρας ἐλθὼν αἰσχρὰν ἄχρι τοῦδε κατέλιπε πρὸς Ῥωμαίους δόξαν ἁλούς τε ἐν τῇ μάχῃ καὶ παρὰ Πέρσαις ἀποθανών, τότε παραλαβὼν τὴν στρατηγίαν Ἀντώνιος καὶ τῷ Κλεοπάτρας ἐχόμενος ἔρωτι τοῖς περὶ τὸν πόλεμον ἐκμελῶς καὶ ὀλιγώρως προσέσχεν, καὶ ἀπήλλαξε μὲν κἀκεῖνος ἀνάξια πεπραχὼς τοῦ Ῥωμαίων ὀνόματος, Ῥωμαῖοι δὲ οὐδὲ τούτων αὐτοῖς τῶν ἐλαττωμάτων συμβάντων ἐκπεπτώκασι τούτων τῶν τόπων τινός.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
μεταστάντος δὲ αὐτοῖς ἐς μοναρχίαν τοῦ πολιτεύματος, καὶ τοῦ Σεβαστοῦ στήσαντος ὅρια τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ Τίγριν τε καὶ Εὐφράτην, οὐδὲ οὕτω τῆς χώρας ταύτης ἀπέστησαν. χρόνοις δὲ πολλοῖς ὕστερον Γορδιανοῦ τοῦ βασιλέως Πέρσαις ἐπιστρατεύσαντος καὶ ἐν μέσῃ τῇ πολεμίᾳ πεσόντος, οὐδὲ μετὰ ταύτην τὴν νίκην οἱ Πέρσαι παρεσπάσαντό τι τῶν ἤδη Ῥωμαίοις ὑπηκόων γεγενημένων, καὶ ταῦτα Φιλίππου διαδεξαμένου τὴν ἀρχὴν καὶ εἰρήνην αἰσχίστην πρὸς Πέρσας θεμένου. μετ’ οὐ πολὺ δὲ τῇ ἑῴᾳ τοῦ Περσικοῦ πυρὸς ἐπιβρίσαντος, ἁλούσης δὲ κατὰ κράτος τῆς μεγάλης Ἀντιοχείας καὶ μέχρι Κιλικιῶν πυλῶν τοῦ Περσικοῦ στρατεύματος διαβάντος, Οὐαλεριανὸς αὐτοῖς ἐπιστρατεύσας ὁ βασιλεὺς καὶ ὑπὸ τὰς Περσῶν γενόμενος χεῖρας οὐδὲ οὕτω Πέρσαις ἄδειαν δέδωκεν ὑφ’ ἑαυτοῖς τὰ χωρία ταῦτα ποιήσασθαι. μόνη δὲ ἡ Ἰουλιανοῦ τελευτὴ πρὸς τὴν τούτων ἀπώλειαν ἤρκεσεν, ὥστε ἄχρι τοῦδε μηδὲν δυνηθῆναι τούτων τοὺς Ῥωμαίων βασιλέας ἀναλαβεῖν, ἀλλὰ καὶ προσαπολέσαι κατὰ βραχὺ τὰ πλείονα τῶν ἐθνῶν, τὰ μὲν αὐτόνομα γεγονότα, τὰ δὲ βαρβάροις ἐκδεδομένα, τὰ δὲ καὶ εἰς ἐρημίαν πολλὴν περιστάντα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ Ἰοβιανὸς δὲ ὁ βασιλεὺς Ῥωμαίων μετὰ τῆς πρὸς Πέρσας γενομένης εἰρήνης μετὰ ἀδείας ἐπανιὼν ἅμα τῷ στρατοπέδῳ καὶ πολλαῖς περιπεσὼν δυσχωρίαις καὶ τόποις ἀνύδροις, πολλοὺς δὲ τῆς στρατιᾶς ἀποβαλὼν ἐν τῇ διὰ τῆς πολεμίας παρόδῳ. 2. Ὅτι Γρατιανὸς ὁ βασιλεὺς ἐκπέμπει τοῖς κατὰ τὸ Ἰλλυρικὸν στρατιωτικοῖς τάγμασιν στρατηγὸν Βιδιλιανόν. τούτου δὲ ἡγουμένου δύο μοῖραι τῶν ὑπὲρ τὸν Ῥῆνον Γερμανικῶν ἐθνῶν, ἡ μὲν ἡγεμόνι Φριτιγέρνῳ χρωμένη, ἡ δὲ ὑπὸ Ἀλλόθεον καὶ Σέφρακτα τεταγμένη, τοῖς Κελτικοῖς ἔθνεσιν ἐπικείμεναι κατέστησαν εἰς ἀνάγκην τὸν βασιλέα Γρατιανὸν ἐνδοῦναι σφίσιν ἀπολιπούσαις τὰ ἐν Κελτοῖς διὰ τοῦ Ἴστρου Παιονίαν καὶ τὴν ἄνω Μυσίαν καταλαβεῖν. ἦν γὰρ αὐτῷ λόγος τε καὶ σπουδὴ τέως ἀπαλλαγῆναι τῆς συνεχοῦς τούτων ἐφόδου. διαπλεύσαντες οὖν ἐπὶ τούτοις τὸν Ἴστρον διανοούμενοί τε διὰ Παιονίας ἐπὶ τὴν Ἤπειρον διαβῆναι, περαιωθῆναι δὲ τὸν Ἀχελῷον καὶ ταῖς Ἑλληνικαῖς πόλεσιν ἐπιθέσθαι, τροφὰς πορίσαντες ᾠήθησαν πρότερον ὅθεν Ἄριχον παντὸς τοῦ βασιλείου τῶν Σκυθῶν ἄρχοντα γένους ἐκποδὼν ποιήσασθαι, πρὸς τῷ μηδένα κατὰ νώτου τὸν κωλύσοντα τὴν αὐτῶν ἐπιχείρησιν ἔχειν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπιθέμενοι τοίνυν αὐτῷ σὺν οὐδενὶ πόνῳ τῶν τόπων ἐν οἷς ἦν ἀπανέστησαν. ὁ δὲ ὡς Θεοδόσιον ἔδραμεν ἀρτίως ἀπαλλαγέντα νόσου τὸν βίον αὐτῷ καταστησάσης ἀμφίβολον. ὁ δὲ φιλοφρόνως μετὰ τῶν σὺν αὐτῷ βαρβάρων ἐδέξατο πόρρω που τῆς Κωνσταντινουπόλεως προελθὼν καὶ παραχρῆμα τελευτήσαντα ταφῇ βασιλικῇ περιέστειλεν. τοσαύτη δὲ ἦν ἡ περὶ τὴν ταφὴν πολυτέλεια, ὥστε τοὺς βαρβάρους ἅπαντας καταπλαγέντας τῇ ταύτης ὑπερβολῇ τοὺς μὲν Σκύθας ἐπανελθεῖν οἴκαδε καὶ μηκέτι Ῥωμαίοις παρενοχλεῖν τὴν εὐγνωμοσύνην τοῦ βασιλέως θαυμάσαντας, ὅσοι δὲ ἅμα τῷ τελευτήσαντι παρεγένοντο τῇ τῆς ὄχθης φυλακῇ προσεκαρτέρησαν τὰς τῶν ἐθνῶν κωλῦσαι κατὰ Ῥωμαίων ἐφόδους. Λόγος ε. 3. Ὅτι Ἀλλάριχος ὁ τύραννος πολλὰ ληισάμενος καὶ τὰς τῆς Παιονίας ἐσχατιὰς διαβὰς ἐκ τοῦ Νωρικοῦ πρὸς Στελίχωνα πρεσβείαν ἐκπέμπει χρήματα αἰτῶν ὑπέρ τε τῆς ἐν ταῖς Ἠπείροις τριβῆς, ἣν ἔλεγεν αὑτῷ Στελίχωνι πεισθέντι γενέσθαι, καὶ τῆς εἰς τὴν Ἰταλίαν καὶ τὸ Νωρικὸν εἰσβολῆς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Στελίχων τὴν πρεσβείαν δεξάμενος καὶ ἐν τῇ Ῥαουβένῃ τοὺς πρέσβεις ἐάσας εἰς τὴν Ῥώμην ἀφίκετο κοινώσασθαι τῷ βασιλεῖ καὶ τῇ γερουσίᾳ περὶ τοῦ πρακτέου βουλόμενος. συνελθούσης δὲ τῆς γερουσίας εἰς τὰ βασίλεια, καὶ βουλῆς περὶ τοῦ πολεμεῖν ἢ μὴ προτεθείσης, ἡ μὲν τῶν πλειόνων εἰς τὸ πολεμεῖν ἐφέρετο γνώμη, μόνος δὲ Στελίχων σὺν ὀλίγοις, ὅσοι φόβῳ συγκατετίθεντο, τὴν ἐναντίαν ἐχώρουν εἰρήνην πρὸς Ἀλλάριχον ποιεῖσθαι ψηφιζόμενοι. τῶν δὲ τὸν πόλεμον αἱρουμένων ἀπαιτούντων Στελίχωνα λέγειν, ἀνθ’ οὗ τὸ μὴ πολεμεῖν μᾶλλον ἀλλ’ εἰρήνην αἱρεῖται καὶ ταύτην ἐπ’ αἰσχύνῃ τοῦ Ῥωμαίων ἀξιώματος ἀνέχεται χρημάτων ὠνήσασθαι, διὰ γὰρ τὸ τῷ βασιλεῖ συνοῖσον, ἔφη, τοσοῦτον ἐν ταῖς Ἠπείροις ἐνδιέτριψε χρόνον, ὡς ἂν ἅμα οἱ τῷ τῆς ἑῴας βασιλεύοντι πολεμήσας Ἰλλυριοὺς ἐκείνης παρέληται τῆς ἀρχῆς καὶ τῇ Ὀνωρίου προσθείη. τοῦτο δ’ ἂν εἰς ἔργον ἤδη προῆλθεν, εἰ μὴ τοῦ βασιλέως Ὀνωρίου φθάσαντα γράμματα τὴν ἐπὶ τὴν ἑῴαν αὐτοῦ ἔλασιν διεκώλυσεν. ἣν ἐχόμενον Ἀλλάριχον αὐτόθι χρόνον δαπανῆσαι πολύν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ταῦτα λέγων ὁ Στελίχων ἅμα καὶ τὴν ἐπιστολὴν ἐδείκνυ καὶ τὴν Βερήναν αἰτίαν ἔλεγεν εἶναι τὴν ἀμφοτέρων τῶν βασιλέων ὁμόνοιαν ἀδιάφθορον φυλάττεσθαι βουλομένην. πᾶσι τοίνυν δόξαντος δίκαια λέγειν Στελίχωνος, ἐδόκει τῇ γερουσίᾳ χρυσίου τετρακοσίας ὑπὲρ τῆς εἰρήνης Ἀλλαρίχῳ δίδοσθαι λίτρας, τῶν πλειόνων οὐ κατὰ προαίρεσιν ἀλλὰ τῷ Στελίχωνος φόβῳ ψηφισαμένων, ὥστε ἀμέλει Λαμπάδιος γένους καὶ ἀξιώματος εὖ ἔχων πατρίῳ φωνῇ τούτῳ ὑποφθεγξάμενος ὃ δηλοῖ δουλείαν μᾶλλον ἤπερ εἰρήνην εἶναι τὸ πραττόμενον, ἅμα τῷ λυθῆναι τὸν σύλλογον δέει τοῦ μὴ παθεῖν τι διὰ τὴν παρρησίαν εἴς τινα πλησιάζουσαν τῶν χριστιανῶν ἀπέφυγεν ἐκκλησίαν. καὶ ὁ Στελίχων τὴν πρὸς Ἀλλάριχον εἰρήνην τοιῷδε τρόπῳ καταπραξάμενος ἐπὶ τὴν ἔξοδον ὥρμητο τοῖς αὐτῷ δόξασι τέλος ἐπιθήσων. 4. Ὅτι οἱ παραβλαπτόμενοι ἐν ταῖς γυναιξὶν αὐτῶν, ὅσοι προςήκοντες ἦσαν Στελίχωνι, ἐβούλοντο Ἀλλαρίχῳ προσθέσθαι, Ἀλλάριχος δὲ οὐδὲ παρὰ τούτων ἐρεθιζόμενος ᾑρεῖτο τὸν πόλεμον, ἀλλ’ ἔτι τὴν εἰρήνην [ἔμπροσθεν ἐποιεῖτο τῶν ἐπὶ Στελίχωνος σπονδῶν μεμνημένος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
στείλας δὲ πρέσβεις ἐπὶ χρήμασιν οὐ πολλοῖς εἰρήνην] ᾔτει γενέσθαι, λαβεῖν τε ὁμήρους Δέτιον καὶ Ἰάσονα, τὸν μὲν Ἰοβίου γενόμενον παῖδα, τὸν δὲ Γαυδεντίου, δοῦναί τε αὐτὸς τῶν παρ’ αὐτῷ τινας εὖ γεγονότας καὶ ἐπὶ τούτοις ἄγειν τὴν ἡσυχίαν, μεταστῆσαί τε εἰς Παιονίαν ἐκ τοῦ Νωρικοῦ τὸ στράτευμα. ἐπὶ τούτοις Ἀλλαρίχου τὴν εἰρήνην αἰτοῦντος, ὁ βασιλεὺς ἀπεσείετο τὰ αἰτούμενα. καίτοι γε δυοῖν ἐχρῆν θάτερον πράξαντα τὸ παρὸν εὖ διαθεῖναι. ἢ γὰρ ἀναβαλέσθαι τὸν πόλεμον ἔδει σπονδὰς ποιησάμενον ἐπὶ μετρίοις τισὶ χρήμασιν, ἢ πολεμεῖν αἱρούμενον πάντα συναγαγεῖν ὅσα στρατιωτῶν τάγματα ἦν καὶ ταῖς παρόδοις τῶν πολεμίων ἐγκαταστῆσαι καὶ ἀποκλεῖσαι τοῖς βαρβάροις τὸν ἐπὶ τὸ πρόσω πορείαν, ἡγεμόνα τε καταστῆσαι καὶ στρατηγὸν τοῦ πολέμου παντὸς Σάρον, ὄντα μὲν καθ’ ἑαυτὸν ἄξιον καταπλῆξαι τοὺς πολεμίους διά τε ἀνδρείαν καὶ πολεμικὴν ἐμπειρίαν, ἔχοντα δὲ καὶ βαρβάρων πλῆθος ἀρκοῦν εἰς ἀντίστασιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀλλ’ οὔτε τὴν εἰρήνην δεξάμενος οὔτε τὴν Σάρου φιλίαν ἐπισπασάμενος οὔτε τὸ Ῥωμαϊκὸν συναγαγὼν στρατόπεδον, τῶν δὲ Ὀλυμπίου τὰς ἐλπίδας ἀναστήσας εὐχῶν τοσούτων αἴτιος ἐγένετο τῷ πολιτεύματι συμφορῶν. στρατηγούς τε γὰρ ἐπέστησε τῷ στρατεύματι φρονίμους. [ΖΗΤΕΙ ΕΝ ΤΩ ΠΕΡΙ ΣΤΡΑΤΗ- ΓΗΜΑΤΩΝ.] Οὔπω δὲ τῆς πρὸς Ἀλλάριχον βεβαιωθείσης εἰρήνης οἷα τοῦ βασιλέως οὔτε τοὺς ὁμήρους παραδόντος οὔτε τὰ αἰτούμενα πάντα πληρώσαντος, ἐπέμποντο παρὰ τῆς γερουσίας εἰς τὴν Ῥαεβένναν πρέσβεις Καικιλιανὸς καὶ Ἄτταλος καὶ Μαξιμιανός, οἳ πάντα ἀποδυρόμενοι τὰ συμβάντα τῇ Ῥώμῃ καὶ τὸ πλῆθος τῶν ἀπολωλότων ἐκτραγῳδήσαντες ἤνυσαν πλέον οὐδέν, Ὀλυμπίου συνταράττοντος τὰ πάντα καὶ τοῖς καλῶς ἔχειν δοκοῦσιν ἐμποδὼν γινομένου. ταύτῃ τοὺς πρέσβεις ἐάσας ἀπράκτους ἐφ’ οἷς ἐληλύθασιν, παραλύσας Θεόδωρον τῆς τῶν ὑπάτων ἀρχῆς Καικιλιανῷ ταύτην παρέδωκεν. 5.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι παρὰ Κωνσταντίνου τοῦ τυράννου τοῦ ἐν Κελτοῖς ἀφίκετο κατὰ πρεσβείαν Ἰόβιος παιδείᾳ καὶ ἄλλαις ἀρεταῖς διαπρέπων, βεβαιωθῆναι τὴν πρότερον ὁμολογηθεῖσαν εἰρήνην, καὶ ἅμα συγγνώμην αἰτῶν ἕνεκα τῆς ἀναιρέσεως Διδυμίου καὶ Βηνιανοῦ τῶν συγγενῶν Ὀνωρίου τοῦ βασιλέως. ἀπελογεῖτο γὰρ λέγων ὡς οὐ κατὰ προαίρεσιν ἀνῄρηνται Κωνσταντίνου. συντεταραγμένον δὲ τὸν Ὀνώριον θεασάμενος εὔλογον ἔφασκεν εἶναι ταῖς περὶ τὴν Ἰταλίαν ἐνασχολουμένῳ φροντίσιν ἐνδοῦναι. συγχωρούμενος δὲ πρὸς Κωνσταντῖνον ἐκδημῆσαι καὶ τὰ συνέχοντα τὴν Ἰταλίαν ἀναγγεῖλαι, μετ’ οὐ πολὺ καὶ αὐτὸν ἄγειν σὺν παντὶ τῷ ἐν Κελτοῖς καὶ ἐν Ἰβηρίᾳ καὶ ἐν τῇ Βρεττανικῇ νήσῳ στρατιώταις ταῖς κατὰ τὴν Ἰταλίαν καὶ τὴν Ῥώμην βοηθήσοντα περιστάσεσιν. καὶ ὁ μὲν Ἰόβιος ἐπὶ τούτοις ἀναχωρεῖν ἐπετράπη. Περὶ πρέσβεων ἐθνικῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Δεξίππου Ἀθηναίου. Λόγος γ. 1. Ὅτι Αὐρηλιανὸς κατὰ κράτος νικήσας τοὺς Ἰουθούγγους Σκύθας καὶ κατὰ τὴν τοῦ Ἴστρου περαίωσιν ἐς τὴν ἀποφυγὴν πολλοὺς τούτων ἀνελών, οἱ λειπόμενοι ἐς σπονδὰς ἧκον καὶ πρεσβείαν ἐστείλαντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τὴν δὲ αἴτησιν τῆς εἰρήνης ἐδόκει μὴ σὺν τῷ ἄγαν περιδεεῖ καὶ καταπεπληγότι ἐκ τῆς ἥττης ποιεῖσθαι, ὡς ἂν ὑπάρχοι σφίσιν καὶ τῶν πρόσθεν φοιτώντων χρημάτων παρὰ Ῥωμαίων ἡ ἀποδοχή, μὴ ἐς τὸ ἀδεὲς πάντη τῶν ἐναντίων καθισταμένων. ὁ δὲ Ῥωμαίων βασιλεὺς Αὐρηλιανός, ὡς ἐπύθετο ἀφιγμένην τὴν Ἰουθούγγων πρεσβείαν, ἐς τὴν ὑστεραίαν φήσας χρηματιεῖν περὶ ὧν ἥκουσι διέταττεν τοὺς στρατιώτας ὡς ἐς μάχην ἐκπλήξεως εἵνεκα τῶν ἐναντίων. ἐπεὶ δὲ καλῶς εἶχεν αὐτῷ ἡ διακόσμησις, ἐπὶ ὑψηλοῦ βήματος μετέωρος βέβηκε καὶ ἁλουργίδα ἀμπέχων τὴν πᾶσαν τάξιν ἐποίει ἀμφ’ αὐτὸν μηνοειδῆ. παρεστήσατο δὲ καὶ τῶν ἐν τέλει, ὅσοι ἀρχάς τινας ἐπιτετραμμένοι, σύμπαντας ἐφ’ ἵππων. κατόπιν δὲ βασιλέως τὰ σημεῖα ἦν τῆς ἐπιλέκτου στρατιᾶς· τὰ δέ εἰσιν ἀετοὶ χρυσοῖ καὶ εἰκόνες βασίλειοι καὶ στρατοπέδων κατάλογοι γράμμασι χρυσοῖς δηλούμενοι· ἃ δὴ σύμπαντα ἀνατεταμένα προυφαίνετο ἐπὶ ξυστῶν ἠργυρωμένων. ἐπὶ δὲ τούτοις ὧδε διακοσμηθεῖσιν Ἰουθούγγους ἠξίου [παρελθεῖν]. τοὺς δὲ συνέβη θαμβήσασθαι ἰδόντας καὶ ἐπὶ πολὺ σιγῇ ἔχειν. ἐπεὶ δὲ σφίσιν ἐκ τοῦ βασιλέως ἀπεδόθη λέγειν, διά τινος ἑρμηνέως ἔλεξαν τοιάδε·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Οὔτε τῇ ἐπὶ καιροῦ συμβάσῃ κακοπραγίᾳ ἡμῶν παρὰ τὸ εἰκὸς καταπεπληγότες οὔτε δυνάμεως ἐνδεῶς ἔχοντες ἢ καὶ πολέμων ἄπειροι καθεστηκότες ἀσθενείας εὐπρεπείᾳ κατὰ τὸ ἡμῖν αὐτοῖς μόνοις συμφέρον ἐς τὴν εἰρήνην σπεύδομεν· ἀλλὰ περίεστι μὲν ἡμῖν τοσοῦτον τῆς ἐν τοῖς πολέμοις περιουσίας πλήθους εἵνεκα καὶ ἰσχύος, ὥστε μέρει ἐλαχίστῳ τὰς πρὸς Ἴστρῳ πόλεις ἐπελθόντες Ἰταλίαν μικροῦ πᾶσαν κατειλήφαμεν, ἱππικῷ μὲν στρατεύσαντες ἐς μυριάδας δ, καὶ τούτων οὐ μιγάδων οὐδὲ ἀσθενῶν, ἀλλὰ Ἰουθούγγων καθαρῶς, ὧν πολὺς ἐφ’ ἱππομαχίᾳ λόγος. ἀσπίδα δὲ ἄγομεν διπλασίαν δυνάμεως τῆς ἱππικῆς, οὐδὲ ἐν τούτοις ταῖς ἑτέρων ἐπιμιξίαις ἐπισκιάζοντες τοῦ σφετέρου στρατοῦ τὸ ἀνανταγώνιστον. ἔχοντες δὲ καὶ οὕτω παρασκευῆς διακρίνεσθαι οὐ διαγινώσκομεν ἐς ἀντιλογίαν ἥκειν τῆς συμφορᾶς πέρι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ διὰ τὸ μὴ κατὰ κράτος νενικῆσθαι, κατὰ δὲ τὸ ἄδηλον τοῦ ἐκβησομένου εἰρήνην πολέμου προτιμῶμεν, εἰκάζοντες καὶ ὑμῖν ὡς γένοιτ’ ἂν διὰ γνώμης πρὸς Ἰουθούγγους εὖ παρασχὸν τῆς πρόσθεν διαφορᾶς συμβῆναι, οἷα δὴ ὑπούσης καὶ παλαιᾶς ἀμφοῖν τοῖν γενοῖν πρὸς ἄλληλα πίστεως ἐς τὸ ἡσυχάζειν, δι’ ἣν χρὴ τὴν ἐπὶ καιροῦ διαφορὰν ἀπερίσκεπτον ἐν τῷ παρόντι καταλύσαντας πρὸς τὸ παλαίτερον καὶ λυσιτελοῦν μετατίθεσθαι ἑκατέροις. ἔν τε τῷ πολέμῳ οὐκ ἐπὶ πλεῖστον ταῖς καταδρομαῖς ληιζόμενοι, ἀλλ’ ὅσον ἐς ἀφορμὴν τῶν ἐπιτηδείων ἀγαπῶντες τὴν ἄθροισιν, μέχρι τῆς γενομένης μάχης ἡσυχίᾳ τὸν καιρὸν διετρίβομεν, ὡς τοῖς ἐπιοῦσιν ὑμῖν σὺν τῇ ὑμετέρᾳ δυνάμει τὸ καθ’ αὑτοὺς ἀντιτάξαντες. ὃ δὴ καὶ νῦν ποιεῖν παρεσκευάσμεθα· καὶ τό τε ὑμέτερον πρὸς πάντα κίνδυνον ἐκ τούτου ἀδεέστερον ἕξει, καὶ τῶν μεγίστων στρατοπέδων συνελθόντων οὐθ’ ἡτισοῦν ἑτέρα χεὶρ ἀξιόμαχος ἡμῖν νομισθήσεται.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ δέ τις τῇ εὐτυχίᾳ τοῦ πολέμου ἐπαιρόμενος ὀλίγωρός ἐστι πρὸς τὴν σύμβασιν, γνώτω οὐ βεβαίῳ πράγματι θρασυνόμενος, καὶ ὅτι ἐπὶ παντὶ φέρον τῆς δοκούσης εὐπραγίας ἡττηθέντας καὶ πρὸς τὴν παροῦσαν τῆς τύχης ἀκμὴν ἀποκλίναντας τῶν ἀμεινόνων ἐξηρτῆσθαι μόνων ἐλπίδων, καὶ ὑπὸ τοιαύταις ἀνοίαις τῆς τε πρὸς θάτερον μεταβολῆς ὑπεριδεῖν καὶ συμμαχίαν εὔκαιρον διδομένην παραιτήσασθαι. πεφύκασίν τε αἱ μείζους στρατιαί, παρὰ μὲν τὴν πρώτην θάρσει οἰκείας δυνάμεως ἐπαιρόμεναι καὶ ἐλαχίστῃ προμηθείᾳ χρώμεναι, σὺν καταφρονήσει τῶν ἀντιπολεμούντων ἐπὶ τὰς μάχας πορεύεσθαι καὶ κατὰ τὸ ἀφύλακτον ὡς ἐπὶ πολὺ τὸ ἧττον ἔχειν, αἱ δὲ τῷ αἰφνιδίῳ καὶ παρ’ ἐλπίδα χωρήσαντι λογισμῷ τε ἀσφαλεῖ καὶ περιουσίᾳ δυνάμεως βεβαίως χρησάμεναι δυσμαχώταται τοῖς ἀντιπάλοις γίνεσθαι. σὺν δὴ τοιαύτῃ ἐλπίδι καὶ ἡμεῖς, διχῇ τὴν δύναμιν διελόντες τὸ πρῶτον καὶ ἐν τῷ ποταμῷ τὰ πολλὰ τύχῃ μᾶλλον ἢ ἀρετῇ ὑμετέρᾳ σφαλέντες, οὐκ ἀπροσδόκητοί ἐσμεν ἀλλὰ νῦν ἅμα τῷ τοῦ μέλλοντος προμηθεῖ οὐχ ὑπόστατοι ὑμῖν γενέσθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κράτιστον δὴ τούτων εἵνεκα δι’ εἰρήνης αἱρεῖσθαι ὑμᾶς τὰς ἐκ τῆς ὁμονοίας ὠφελείας, καὶ τὰ τοῦ πολέμου πράγματα σὺν ἡμῖν τίθεσθαι, τῇ τε παρ’ ἡμῖν συμμαχίᾳ ῥωσθέντας πλέον ἔχειν πρὸς τοὺς ἐπιόντας. εἰ δὲ ταῦτα ποιεῖν ὧδε κρίνοιτε, ὑπάρχειν ἡμῖν δίκαιον καὶ ὅσα ἐν χρυσοῦ ἀσήμου τε καὶ ἐπισήμου δόσεσιν καὶ ἀργύρου παρ’ ὑμῶν ἐφοίτα ἐπὶ φιλίας βεβαιότητι. ἀπειπαμένων γάρ, ὅσα ἐχθροὺς ἀμυνόμενοι καθότι δυνατὸν πολεμήσομεν. Πρὸς ταῦτα ὁ Ῥωμαίων βασιλεὺς ἔλεξεν ὧδε· εἰ μὲν ἐς ἀφανὲς καθέντες τὴν γνώμην ὑμῶν, περὶ ὧν πρεσβεύεσθε, ἐδιδάσκετε, οὐθ’ ἡμῖν τοῖς ἐκδεξαμένοις τὸν λόγον χαλεπὴν παρείχετ’ ἂν τὴν ἀπόκρισιν. ἐπεὶ δὲ τὰ εἰρημένα ἐς μὲν εὐπρέπειαν σύγκειται, ἔργῳ δὲ ἐναντίως ἔχει, πὴ μὲν εἰρήνης μνημονευόντων, ὅτε δ’ αὖθις πόλεμον ἐπανατεινομένων ὑμῶν, ὧν συγχεῖν ἐοίκατε ἑκάτερον ἐκ θατέρου, ἀμφίβολον καὶ ἡμῖν καθίσταται πρὸς ὅ τι χρὴ πρῶτον ἀποκρινομένους μὴ ἁμαρτάνειν. λέλειπται δέ τι καὶ ἐκ τῶν παρόντων βουλεύσασθαι· χρὴ γὰρ τὼ διττὼ τούτω λόγω διελόντας ἀπαντᾶν πρὸς ἄμφω. εἰ μὲν γὰρ καθαρῶς εἰρήνην ἐπαγγέλλεσθε, τί δεῖ μεμνῆσθαι χρημάτων αἰτήσεως;
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καίτοι κἀν τούτῳ οὐ σὺν τῷ προχείρῳ ἡ βουλὴ τοῖς νενικηκόσι πρὸς τὴν ἄρνησιν ἢ τὴν καταίνεσιν. εἰ δὲ ἐπισκοτεῖν ὑμῖν πρὸς τὸ συμφέρον καὶ τὰς ἐκ τοῦ πολέμου πλεονεξίας ἡγεῖσθε τὴν σύμβασιν, καὶ ἡττηθέντες ὥσπερ δασμοὺς παρ’ ἡμῶν ἀπαιτήσοντες ἥκετε, τῆς ῥᾳστώνης τὸ τερπνόν, ὅσον εἰρήνη δίδωσιν, ἐκ παντὸς μεταδιώκειν ἡμᾶς νομίζοντες, ἔχεσθε τῆς ὁμοίας τῇ πρόσθεν ἐπιχειρήσεως, μηδ’ εἰς εὐεργεσίας λόγον προϊσχόμενοι τοῦ πολέμου τὴν κατάλυσιν ἀνταιτεῖτε μισθὸν τῆς συγχωρήσεως ὠνητὴν καὶ οὐκ ἐθελούσιον ποιούμενοι τὴν παροῦσαν ἐς τὴν φιλίαν πρόκλησιν. οὐ γὰρ δὴ πολέμων ἀπείρους ὄντας ἡμᾶς τῷ πλήθει τῆς πολλὰ δὴ κομπασθείσης ὑφ’ ὑμῶν δυνάμεως ἐκπλήξετε, οὐδὲ πλούτῳ λαφύρων Ἰταλικῶν ἐπικομιζόμενοι ἀδεῶς ἐπ’ οἴκου πορεύσεσθε, ἀλλὰ δῆλαι μὲν ὑμῶν αἱ πεζαὶ παρασκευαί, οὐκ ἄδηλοι δὲ αἱ τῶν ἱππέων, πρὸς ἃς ἐς τρόπον τὸν δυνατὸν ἀντιστησόμεθα. τολμῶμέν τε γὰρ μετ’ ἀσφαλείας καὶ ἀναχωροῦμεν σὺν προμηθείᾳ, οἷα δὴ λογισμῷ ἡγεμόνι ἐς πάντα χρώμενοι, οἷς ἡ ἰσχὺς βεβαιοτάτη, καὶ ἐμπειρίαν πολεμικῶν ἔργων διαφερόντως ἔχοντες.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὑμεῖς δὲ μετά τε τοῦ προχείρου ἔπιτε καὶ διαμαρτάνοντες τῶν ἔργων διὰ τὸ μὴ προσκέψασθαι ἐφ’ ἃ δεῖ ἐλθεῖν πείρᾳ τὴν βλάβην τοῦ προπετοῦς φερόμενοι μεταγινώσκετε. τοῖς γὰρ ζέσει ἐς τὰς πράξεις μὴ συμφερομένοις ἀνάγκη τοῦ βελτίστου ἁμαρτάνειν. καὶ ταχεῖαι μὲν ὑμῶν αἱ ἐπιχειρήσεις, δι’ ὀλίγου δὲ αἱ μεταμέλειαι. καὶ τὸ σύμπαν κατὰ τὸ εἰκὸς θαύματος ἀπήλλακται ἀντιπάλους ἡμῖν τυχόντας καὶ ἠθῶν ἀνομοίων καὶ ἐς τὰς γνώμας πραττομένων διεστάναι οὐκ ἀπεοικός, καὶ ὑμᾶς μὲν ἀμαθίᾳ, ἡμᾶς δὲ λόγῳ συνεῖναι, σὺν ᾧ μάλιστα καὶ τὸ κρατεῖν τοὺς ἥσσους τῶν πλειόνων περιγίνεται συνέσει πρὸ δυνάμεως πιστεύοντας. τούς τε πλείονας σὺν τῷ ἀλογίστῳ διὰ μάχης ἰόντας κάκιον ἀμύνεσθαι ἔργου πείρᾳ μᾶλλον ἢ λόγου κομπωδεστέρᾳ προσποιήσει διδάσκεσθε βλέψαντες ἐς τὰ Σκυθῶν πάθη· μετὰ σαφεστάτων γὰρ τεκμηρίων καὶ οὐκ ἀμάρτυρα λέξομεν. οὗτοι δὴ λ μυριάσι στρατοῦ ἐφ’ ἑκατέρας τὰς Ἠπείρους σκεδασθέντες πάσῃ τε τῇ δυνάμει ἡττήθησαν πρὸς ἡμῶν καὶ λαμπρὰ τοῖς νενικηκόσιν ὑπελείποντο τῆς οἰκείας ἀρετῆς ὑπομνήματα, ὧν τὴν εὔκλειαν ἐς τὸ παντελὲς ἕξομεν νῦν τε καὶ ἔπειτα τῷ χρόνῳ συμπαραθέουσαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τάς τε Γαλμιόνων συμφορὰς ἄγειν σφᾶς τοῦ προχείρου τῷ ἀναρριφθέντι τῆς ἐπιχειρήσεως ταχυτέραν καὶ δι’ ὀλίγου ἔθεντο τὴν μετάγνωσιν. ἡμεῖς τε ἐπὶ ταῖς πλημμελείαις ὑμῶν, αἷς εἰς ἡμᾶς ἐπλημμελήσατε, οὐκ ἀποχρῆν ἡγούμεθα ἣν ἐπάθετε τιμωρίαν, εἰ μὴ καὶ τὸν Ἴστρον ὑπερβάντες ἐν ὅροις τοῖς ὑμετέροις τὴν ὀργὴν ὡς προαδικήσαντας ὑμᾶς ἀποπλήσαιμεν. πόλεμον γὰρ ἐπὶ σπονδαῖς ἀκήρυκτον ἐφ’ ἡμᾶς ἠγείρατε, ἐγκλήματα μὲν ὡς εἰς προαδικήσαντας εἰπεῖν οὐκ ἔχοντες, ἐπιθυμίαις δέ τισι καὶ ἐλπίσι κουφισθέντες, σὺν αἷς ὅμιλος ἀλόγιστος ἐπαίρεται στρατιᾶς καὶ πολέμου ἀντιλαμβάνεσθαι. ὅθεν οὐκ ἔξω προσδοκίας ἄγομεν καὶ τὰ παρὰ τοῦ θείου ἔσεσθαι ἡμῖν ἀρωγά, οἷα δὴ ἡμῶν μὲν θεσμὸν τὸν ἐπὶ σπονδαῖς οὐκ ἀτιμασάντων, Ἰουθούγγων δὲ ἄδικον ὁδόν τε ἐφ’ ἡμᾶς ἐλθόντων καὶ ὅρκους καὶ πᾶσαν πίστεως βεβαιότητα παρὰ φαῦλον τιθεμένων, τοῖς τε αὖ φθάνουσι κατορθώμασι τὸ μέλλον λαμβάνοντες καὶ περὶ τῶν ἐσομένων οὐκ ἀπεικότως πρὸς τοῖς εἰρημένοις χρηστὰ δοξάζομεν. ἡ μὲν γὰρ ἐπ’ εὐπραγίᾳ ἐλπὶς θάρσος φέρει, φόβον δὲ ἡ ἐπὶ τῷ ἐναντίῳ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
λογισμῷ τε ἡγεμόνι πρὸς τὰς πράξεις χρώμενοι τάς τε δόξας τῶν συμβησομένων οὐκ ἀβασανίστως προςιέμεθα, κἀν τοῖς παροῦσιν, οἷα ἄνδρες ἀθληταὶ κινδύνων τῶν ἀρίστων, οὐκ ἐκπληττόμεθα ταῖς τοῦ πολέμου χαλεπότησιν, ἐξ ὧν τὸ ἐλπιζόμενον κέρδος οὐκ ἀσθενὲς καὶ περιττότερον τῆς ἀχθηδόνος. τὸ γὰρ δὴ πλῆθος ὑμῶν σώμασί τε ἥκιστα ἰσχύει καὶ φρονήμασιν. ἀπείληπται γὰρ Ῥοδανοῦ μὲν εἴσω καὶ τῶν ἡμετέρων ὁρίων, σπανίῳ δὲ ἀγορᾷ συνεχόμενον καὶ τῇ ἄλλῃ ταλαιπωρήσει τοῖς ἀλγεινοῖς τοῖς μὲν ἤδη σύνεστι, τοῖς δὲ μέλλει, καὶ προκαμὸν ἐν τῷ ἀεὶ μοχθεῖν ἀτολμότερον ἔσται καὶ χρῆσθαι αὐτῷ παρέξει ἀμαχεὶ ὅ τι ἂν βουλώμεθα, ὡς ἂν πρὸς τὴν χρόνιον διατριβὴν ἀπειρηκότι. ὅθεν ὑμῖν τε τὸ πᾶν περιφανῶς κινδυνεύεται, καὶ ἡ τῆς εἰρήνης ὑμῶν αἴτησις ἐπ’ εὐπρεπείᾳ τοῦ φόβου σύγκειται, ὅπως ἂν τὸ σφέτερον δέος ἐπηλυγάζησθε. ἣν τί δεῖ προσίεσθαι, καλῶς ὑπάρχον πανταχόθεν ἀποκλεισθεῖσιν ὑμῖν τῆς οἴκαδε πορείας καὶ οἷον εἴσω πυλῶν ἀπειλημμένοις χρῆσθαι εὖ τε καὶ μή, ὅπως ἂν ἔχωμεν πρὸς ὑμᾶς διανοίας;
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ἐπὶ τούτοις λεχθεῖσιν ἐκ τοῦ βασιλέως κατεπλάγησάν τε οἱ Ἰουθοῦγγοι, καὶ ὡς οὐδὲν αὐτοῖς τῶν ἐς ἐλπίδας ἐπράττετο, παντελεῖ τῶν σπονδῶν ἀπογνώσει ἐχόμενοι παρὰ τοὺς σφετέρους ἀπεχώρησαν. 2. Ὅτι ἐπὶ Αὐρηλιανοῦ οἱ Βανδῆλοι κατὰ κράτος ἡττηθέντες παρὰ Ῥωμαίων πρεσβείαν ἐποιήσαντο πρὸς Ῥωμαίους περὶ διαλύσεως πολέμου καὶ συμβάσεως. καὶ πολλὰ ἀναμεταξὺ εἰπόντων ἀλλήλων, τοῦ τε βασιλέως καὶ τῶν βαρβάρων, διελύθη μὲν ὁ σύλλογος, τῇ δὲ ὑστεραίᾳ τό τε πλῆθος τῶν Ῥωμαίων στρατιωτῶν αὖθις ἠθροίσθη, καὶ ἐρομένου βασιλέως ὅ τι σφίσι περὶ τῶν παρόντων λῷον εἶναι δοκεῖ, κρίνοντες τὴν εὐτυχίαν τὴν ὑπάρχουσαν προμηθείᾳ τῆς ὑπὲρ τῶν ὄντων ἀσφαλείας διασώσασθαι καὶ βοῇ τὸ βουλόμενον σημαίνοντες σύμπαντες ἐς τὴν κατάλυσιν τοῦ πολέμου ἐχώρησαν. καὶ οἵδε μὲν ὧδε συνηνέχθησαν γνώμῃ· οἱ δὲ τῶν βαρβάρων βασιλεῖς καὶ ἄρχοντες ἥκοντες καθότι σφίσι προειρημένον ἔδοσαν ὁμήρους σφῶν αὐτῶν οὐ τὰ δεύτερα ἀξιώσεως καὶ τύχης. οἵ τε γὰρ βασιλεῖς τοὺς παῖδας ἑκάτεροι διδόασιν ἐς τὴν ὁμηρείαν ἐνδοιάσαντες οὐδέν, καὶ ἕτεροι ἅμα αὐτοῖς οὐ μάλα πόρρω ἀξιώσεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ἐπὶ τούτοις ἐχώρησάν τε πρὸς σύμβασιν καὶ αἱ σπονδαὶ ἐγένοντο. συνεμάχουν δὲ ἀπὸ τῆσδε Ῥωμαίοις Βανδήλων ἱππεῖς εἰς δισχιλίους, οἱ μέν τινες αἱρετοὶ ἐκ τοῦ πλήθους ἐς τὴν συμμαχίαν καταλεχθέντες, οἱ δὲ καὶ ἐθέλοντες ἑκούσιον στρατιὰν ὑποδυόμενοι. ὁ δὲ λοιπὸς Βανδήλων ὅμιλος ἐπ’ οἴκου ἐκομίζετο, παρέχοντος τοῦ Ῥωμαίων ἄρχοντος ἀγορὰν ἔστε ἐπὶ τὸν Ἴστρον. καὶ τὸ μὲν πλεῖστον αὐτοῦ ἀπαθὲς διεσώθη· ὅσοι δὲ παραβάσει τῶν σπονδῶν ἐπὶ λείας συλλογὴν ἀφθόνως ἀπεσκεδάσθησαν, ἀνῃρέθησαν σύμπαντες ὑπὸ τοῦ ἡγεμόνος τῶν ξενικῶν στρατοπέδων οὐ μείους γενόμενοι πεντακοσίων. οἷα γὰρ δὴ διὰ φιλίας τῆς χώρας πορευόμενοι καὶ θάρσει τῆς γενομένης πρὸς Ῥωμαίους εἰρήνης ἐπαρθέντες, τῆς πάσης τάξεως προεξαί̈σσοντες κατά τινας αἰφνιδίους ἐπιδρομὰς προσέβαλλον γνώμῃ τοῦ ἄρχοντος καὶ οὐκ ὀλίγα τῆς χώρας ἐκακούργουν. καὶ τὸ ἔργον τοῦτο τὸν ἐργασάμενον παρὰ τῷ βασιλεῖ κατατοξευθῆναι . οἱ δὲ λοιποὶ Βανδήλων διεσκεδάσθησαν καὶ ἀπενόστησαν ἐπ’ οἴκου. βασιλεὺς δὲ Ῥωμαίων τὴν πλείστην δυνάμεως τῆς πεζικῆς καὶ ἱππικῆς ἐκπέμπει ἐπ’ Ἰταλίας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ διαλιπόντων οὐ μάλα συχνῶν ἡμερῶν, τήν τε ἀμφ’ αὑτὸν τάξιν ἑταιρικήν, καὶ ὅση δορυφορία τοῦ ἄρχοντος, τῶν τε συμμάχων ὅσοι ἦσαν Βανδήλων, καὶ τοὺς ὁμηρεύειν αὐτῷ δοθέντας παῖδας ἐπαγόμενος καὶ αὐτὸς ἐπ’ Ἰταλίας ἐξήλαυνε σπουδῇ διὰ τὴν τῶν Ἰουθούγγων αὖθις παρουσίαν. Περὶ πρέσβεων ἐθνῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἐκκλησιαστικῆς ἱστορίας Σωκράτους. Λόγος γ. 1. Ὅτι, τοῦ Ἰουλιανοῦ εἰς Ταρσὸν τῆς Κιλικίας τυγχάνοντος καὶ πρὸς τὸν κατὰ Περσῶν πόλεμον εὐτρεπιζομένου, παρῆσαν πρέσβεις Περσῶν αἰτοῦντες ἐπὶ φανεροῖς καταθέσθαι τὸν πόλεμον. ὁ δὲ αὐτοὺς ἀπέπεμψεν εἰπών· αὐτόν με ὄψεσθε μετ’ οὐ πολύ, καὶ οὐδέν μοι δεήσει πρεσβείας. 2. Ὅτι ἐπὶ Οὐάλεντος τοῦ βασιλέως οἱ πέραν τοῦ Ἴστρου καλούμενοι Γότθοι ἐμφύλιον πρὸς ἑαυτοὺς κινήσαντες πόλεμον εἰς β μέρη ἐτμήθησαν, ὧν τοῦ ἑνὸς ἡγεῖτο Φριτιγέρνης, τοῦ δὲ ἑτέρου Ἀθανάριχος. ἐπικρατεστέρου δὲ τοῦ Ἀθαναρίχου φανέντος, Φριτιγέρνης προσφεύγει Ῥωμαίοις καὶ τὴν αὐτῶν κατὰ τοῦ ἀντιπάλου ἐπικαλεῖται βοήθειαν. γνωρίζεται ταῦτα τῷ βασιλεῖ Οὐάλεντι, καὶ κελεύει τοὺς ἐνιδρυμένους κατὰ τὴν Θρᾴκην στρατιώτας βοηθεῖν τοῖς βαρβάροις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κατὰ βαρβάρων οὖν στρατεύουσι καὶ ποιοῦνται νίκην κατὰ Ἀθαναρίχου πέραν τοῦ Ἴστρου τοὺς πολεμίους εἰς φυγὴν τρέψαντες. αὕτη πρόφασις γέγονε τοῦ χριστιανοὺς γενέσθαι τῶν βαρβάρων πολλούς. ὁ γὰρ Φριτιγέρνης χάριν ἀποδιδοὺς ὧν εὐηργέτητο τὴν θρησκείαν τοῦ βασιλέως ἠσπάζετο καὶ τοὺς ὑφ’ ἑαυτῷ τοῦτο ποιεῖν προετρέπετο. διὸ μέχρι νῦν πλείους οἱ Γότθοι τῆς Ἀρειανῆς θρησκείας ὄντες τυγχάνουσι τότε διὰ τὸν βασιλέα ταύτῃ προσθέμενοι. τότε καὶ Οὐλφίλας ὁ τῶν Γότθων ἐπίσκοπος γράμματα ἐφεῦρε Γοτθικὰ καὶ τὸν χριστιανισμὸν ἐδίδασκεν. οὐκ εἰς μακρὰν δὲ οἱ βάρβαροι φιλίαν πρὸς ἀλλήλους σπεισάμενοι αὖθις ὑφ’ ἑτέρων βαρβάρων γειτνιαζόντων αὐτοῖς τῶν καλουμένων Οὔννων καταπολεμηθέντες καὶ τῆς ἰδίας ἐξελασθέντες χώρας καὶ τὴν Ῥωμαίων γῆν καταφεύγουσιν δουλεύειν τῷ βασιλεῖ συντιθέμενοι καὶ τοῦτο πράττειν, ὅπερ ἂν ὁ Ῥωμαίων προστάξειε βασιλεύς. ταῦτα εἰς γνῶσιν ἥκει τοῦ Οὐάλεντος, καὶ μηδὲν προϊδόμενος κελεύει τοὺς ἱκετεύοντας οἴκτου τυχεῖν, πρὸς ἓν μόνον τοῦτο οἰκτίρμων γενόμενος. ἀφορίζει οὖν αὐτοῖς τὰ μέρη τῆς Θρᾴκης εὐτυχεῖν μάλιστα ἐπὶ τούτῳ νομίσας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐλογίζετο δὲ ὡς εἴη ἕτοιμον καὶ εὐπρεπὲς κτησάμενος [κατὰ] πολεμίων στράτευμα. ἤλπιζε γὰρ βαρβάρους Ῥωμαίων φοβερωτέρους ἔσεσθαι φύλακας καὶ διὰ τοῦτο ἠμέλει τοῦ λοιποῦ τοὺς Ῥωμαίων στρατιώτας αὐξῆσαι, καὶ τοὺς μὲν ἤδη πάλαι στρατευομένους καὶ κατὰ τοὺς πολέμους γενναίως ἀγωνισαμένους ὑπερεώρα, τὸν δὲ συντελούμενον ἐκ τῶν ἐπαρχιῶν κατὰ κώμας στρατιώτην ἐξηργύρισεν π χρυσίνους ὑπὲρ ἑκάστου στρατιώτου τοὺς συντελεστὰς ἀπαιτεῖσθαι κελεύσας οὐ πρότερον συντελείας κουφίσας αὐτοῖς. τοῦτο ἀρχὴ γέγονεν τοῦ δυστυχῆσαι τότε πρὸς ὀλίγον τὴν Ῥωμαίων ἀρχήν. οἱ γὰρ βάρβαροι τὴν Θρᾴκην κατειληφότες τὴν Ῥωμαίων καρπούμενοι χώραν τὴν εὐτυχίαν οὐκ ἤνεγκαν, ἀλλὰ κατὰ τῶν εὐεργετησάντων χωροῦσιν καὶ πάντα τὰ περὶ Θρᾴκην ἀνέτρεπον. ταῦτα οὕτως ἐπιγενόμενα εἰς γνῶσιν ἐλθόντα τοῦ Οὐάλεντος, τοῦ ἐξορίζειν τοὺς χριστιανίζοντας ἀφίστατο, καὶ ἐν θορύβῳ γενόμενος εὐθὺς ἐκ τῆς Ἀντιοχείας ἐπὶ τὴν Κωνσταντινούπολιν ἦλθεν. ἐλθὼν ὁ βασιλεὺς εἰς τὴν Κωνσταντινούπολιν εὑρίσκει τὸν δῆμον ἐν ἀθυμίᾳ καθεστῶτα πολλῇ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ γὰρ βάρβαροι καταδραμόντες τὴν Θρᾴκην ἤδη καὶ τὰ προάστεια ἐπόρθουν τῆς Κωνσταντινουπόλεως μηδεμιᾶς οὔσης ἀξιομάχου δυνάμεως. ἐπεὶ δὲ καὶ τοῖς τείχεσι προσπελάζειν ἐπεχείρουν οἱ βάρβαροι, χαλεπῶς ἡ πόλις ἔφερε τὰ γινόμενα. καὶ οὗτος ἐξελθὼν ἐπὶ τοὺς βαρβάρους θνήσκει ἀξίως τῶν αὐτοῦ πράξεων. μετὰ δὲ τὸν Οὐάλεντος θάνατον οἱ βάρβαροι πάλιν ἕως τῶν τειχῶν τῆς Κωνσταντινουπόλεως ἐλθόντες τὰ περὶ αὐτὴν ἐπόρθουν προάστεια. ἐφ’ οἷς ὁ δῆμος ἀγανακτῶν δι’ ἑαυτῶν τοῖς βαρβάροις ἀντεπεξῄεσαν ἕκαστος τὸ παρατυγχάνον ἀντὶ ὅπλου λαμβάνοντες. ἐδίδου δὲ τοῖς ἐξιοῦσιν εἰς τὸν πόλεμον τοῦ βασιλέως ἡ γυνὴ Δομνίκα μισθὸν ἐκ τοῦ βασιλικοῦ ταμείου. ἐπεβοήθουν δὲ αὐτοῖς ὀλίγοι Σαρακηνοὶ ὑπόσπονδοι παρὰ Μαυίας πεμφθέντες. καὶ τοῦ δήμου ἀγωνισαμένου, πόρρω τῆς πόλεως ἀπεχώρησαν οἱ βάρβαροι. 3. Ὅτι ἐπὶ Θεοδοσίου τοῦ βασιλέως ἡνίκα Μάξιμος ὁ τύραννος ἐπανέστη, πρεσβεία Περσῶν παρῆν εἰρήνην παρὰ τοῦ βασιλέως αἰτοῦσα. 4. Ὅτι ἐπὶ Θεοδοσίου τοῦ μικροῦ καὶ Ἀττικοῦ ἐπισκόπου Κωνσταντινουπόλεως διὰ τὸ διώκεσθαι τοὺς χριστιανοὺς ὑπὸ Περσῶν αἱ σπονδαί, ἃς πρὸς ἀλλήλους εἶχον, ἐλύοντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ γὰρ βασιλέως Περσῶν Ἰσδιγέρδου, ὃς τοὺς χριστιανοὺς οὐκ ἐδίωκε, τελευτήσαντος, ὁ υἱὸς αὐτοῦ Βαραβάνης τὴν βασιλείαν διαδεξάμενος καὶ ὑπὸ τῶν μάγων ἀναπεισθεὶς χαλεπῶς τοὺς χριστιανοὺς ἤλαυνε τιμωρίας καὶ στρέβλας Περσικὰς διαφόρους ἐπάγων αὐτοῖς. πιεζόμενοι οὖν ὑπὸ τῆς ἀνάγκης οἱ ἐν Πέρσαις χριστιανοὶ προσφεύγουσιν Ῥωμαίοις δεόμενοι μὴ παρορᾶν αὐτοὺς φθειρομένους. Ἀττικὸς δὲ ὁ ἐπίσκοπος ἀσμένως μὲν τοὺς ἱκετεύοντας προσδέχεται, παντοῖος δὲ ἦν ὅσα δυνατὸν ἐπαμύνειν αὐτοῖς, γνώριμά τε τῷ βασιλεῖ Θεοδοσίῳ καθιστᾷ τὰ γινόμενα. ἔτυχε δὲ κατὰ τοῦτον τὸν καιρὸν καὶ ἄλλης ἕνεκα αἰτίας λυπεῖσθαι Ῥωμαίους πρὸς Πέρσας, ἐπειδὴ Πέρσαι οὓς παρὰ Ῥωμαίων χρυσορύκτας ἐπὶ μισθῷ λαβόντες ἔσχον ἀποδοῦναι οὐκ ἤθελον, καὶ ὅτι φορτία τῶν ἐμπόρων Ῥωμαίων ἀφείλαντο. συλλαμβάνεται οὖν ἐκείνῃ τῇ λύπῃ καὶ ἡ τῶν χριστιανῶν πρὸς Ῥωμαίους καταφυγή. εὐθὺς γὰρ ὁ Πέρσης πρεσβείας ἔπεμπε τοὺς φεύγοντας ἐξαιτούμενος, Ῥωμαῖοι δὲ οὐδαμῶς προεδίδοσαν τοὺς προσφεύγοντας αὐτοῖς οὐ μόνον ὡς ἱκέτας σώζειν θέλοντες, ἀλλὰ γὰρ ὑπὲρ τοῦ χριστιανισμοῦ πάντα ποιεῖν προθυμούμενοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ καὶ πολεμεῖν Πέρσαις μᾶλλον ᾑροῦντο ἢ περιορᾶν ἀπολλυμένους χριστιανούς. λυθεισῶν οὖν διὰ τοῦτο τῶν σπονδῶν, πόλεμος συνεκροτήθη δεινός. φθάσας γὰρ ὁ Ῥωμαίων βασιλεὺς ἀποστέλλει μερικὴν δύναμιν, ἧς ἦρχε στρατηγὸς Ἀρδαβούριος, ὃς διὰ τῆς Ἀρμενίων χώρας ἐμβαλὼν τῇ Περσίδι μίαν αὐτῆς τῶν ἐπαρχιῶν Ἀζαζηνὴν καλουμένην ἐπόρθει. ἀπήντα δὲ αὐτῷ Ναρσαῖος στρατηγὸς τοῦ Περσῶν βασιλέως σὺν δυνάμει Περσικῇ, συμβαλὼν δὲ καὶ ἡττηθεὶς φυγῇ ἀνεχώρησεν ἔγνω τε λυσιτελεῖν διὰ Μεσοποταμίας εἰς τὴν Ῥωμαίων χώραν ἀφύλακτον οὖσαν ἀπροόπτως ἐμβαλεῖν καὶ τοῦτον τὸν τρόπον ἀμύνασθαι Ῥωμαίους. οὐ μὴν τὸν Ῥωμαίων στρατηγὸν ἡ βουλὴ Ναρσαίου διέλαθεν. λαφυραγωγήσας οὖν ἡσύχως τὴν Ἀζαζηνὴν ἐπὶ τὴν Μεσοποταμίαν καὶ αὐτὸς ἐπορεύθη, καὶ ὁ Περσῶν στρατηγὸς οὐκ ἴσχυσεν εἰς τὴν Ῥωμαίων ἐμβαλεῖν. καταλαβὼν δὲ τὴν Νίσιβιν (πόλις δὲ αὕτη μεθόριος Πέρσαις ἀνήκουσα) ἐκ ταύτης ἐδήλου τῷ Ἀρδαβουρίῳ κατὰ συνθήκας ποιεῖσθαι τὸν πόλεμον ὁρίσαι τε τόπον καὶ ἡμέραν τῇ συμβολῇ. ὁ δὲ τοῖς ἐλθοῦσιν, ἀπαγγείλατε, ἔφη, Ναρσαίῳ, οὐχ ὅτε σὺ θέλεις πολεμήσουσιν Ῥωμαίων βασιλεῖς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πάσῃ δὲ δυνάμει παρασκευάσασθαι τὸν Πέρσην ἐννοῶν ἀντετάττετο. [ΖΗΤΕΙ ΕΝ ΤΩ ΠΕΡΙ ΝΙΚΗΣ.] Περὶ πρέσβεων ἐθνῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Πέτρου πατρικίου καὶ μαγίστρου. 1. Ὅτι οἱ Πάρθοι πρὸς Τιβέριον ἐπρεσβεύοντο βασιλέα σφίσιν ἐκ τῶν ὁμηρευόντων δοῦναι. καὶ δέδωκεν αὐτοῖς Φραάτην τὸν τοῦ Φραάτου υἱόν. ἐκείνου δὲ κατὰ τὴν ὁδὸν τελευτήσαντος, Τιριδάτην ἐκ τοῦ βασιλικοῦ γένους ἔπεμψεν, καὶ ὅπως [ὡς] ῥᾷστα τὴν βασιλείαν παραλάβοι, ἔγραψε Μιθριδάτῃ τῷ Ἰβήρων βασιλεῖ εἰς τὴν Ἀρμενίαν εἰσβαλεῖν, ἵνα ὁ Ἀρτάβανος τῷ υἱεῖ βοηθῶν ἀπὸ τῆς οἰκείας παρῇ. καὶ εἰσελθὼν ὁ Τιριδάτης τὴν βασιλείαν κατέσχεν· οὐ μέντοι καὶ ἐπὶ πολὺ ἐβασίλευσεν· ὁ γὰρ Ἀρτάβανος Σκύθας προσλαβὼν οὐ χαλεπῶς αὐτὸν ἐξήλασε. καὶ ταῦτα μὲν τὰ κατὰ Πάρθους. 2. Ὅτι Μιθριδάτης ὁ τῶν Ἰβήρων βασιλεὺς ἐνεωτέρισε καὶ παρεσκευάζετο εἰς τὸν κατὰ τῶν Ῥωμαίων πόλεμον. τῆς δὲ μητρὸς ἀντιλεγούσης καὶ φυγεῖν, ἐπειδὴ μὴ πείθειν αὐτὸν ἠδύνατο, βουληθείσης, βουλόμενος ἐπικαλύψαι τὸ σπουδαζόμενον αὐτὸς μὲν παρεσκευάζετο, πέμπει δὲ Κότυν τὸν ἀδελφὸν εἰς πρεσβείαν φιλίους λόγους τῷ Κλαυδίῳ κομίζοντα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ παραπρεσβεύσας πάντα αὐτῷ κατεμήνυσε καὶ βασιλεὺς Ἰβηρίας ἀντὶ Μιθριδάτου γίνεται. 3. Ὅτι Δεκέβαλος ὁ Δακῶν βασιλεὺς ἐπεκηρυκεύετο πρὸς Δομιτιανὸν εἰρήνην ὑπισχνούμενος· ἐφ’ ὃν ἔπεμψε Δομιτιανὸς Φοῦσκον μετὰ πολλῆς δυνάμεως. ὅπερ μαθὼν ὁ Δεκέβαλος ἔπεμψε πρὸς αὐτὸν πρεσβείαν αὖθις ἐν χλευασμῷ λέγων ὡς, εἰ ἕλοιτο ἕκαστος Ῥωμαίων δύο ὀβολοὺς Δεκεβάλῳ ἑκάστου ἔτους τελεῖν, εἰρήνην πρὸς αὐτὸν τίθεσθαι· εἰ δὲ μὴ τοῦτο ἕλοιτο, πολεμήσειν καὶ μεγάλα αὐτοῖς προστρίψεσθαι κακά. 4. Ὅτι Δεκέβαλος πρὸς Τραιανὸν πρέσβεις ἔπεμψε πιλοφόρους· οὗτοι γάρ εἰσι παρ’ αὐτοῖς οἱ τιμιώτεροι. πρότερον γὰρ κομήτας ἔπεμπεν εὐτελεστέρους δοκοῦντας παρ’ αὐτοῖς εἶναι. ἐκεῖνοι δὲ ἐλθόντες ἐπὶ τοῦ Τραιανοῦ ἔρριψαν καὶ τὰ ὅπλα καὶ τὰς χεῖρας ὄπισθεν δήσαντες ἐν αἰχμαλώτων τάξει ἐδέοντο τοῦ Τραιανοῦ εἰς λόγους ἐλθεῖν Δεκεβάλῳ. 5. Ὅτι πάλιν ὁ Δεκέβαλος πρεσβείαν ἔπεμψε πρὸς Τραιανὸν τῶν παρόντων ἀνακωχὴν κομιζόμενος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὑπισχνεῖτο δὲ τά τε ὅπλα πάντα καὶ τὰ μηχανήματα παραδιδόναι τῷ Τραιανῷ καὶ τοὺς μηχανοποιοὺς τοὺς Ῥωμαίους τοὺς παρ’ αὐτῷ ὄντας καὶ τοὺς αὐτομόλους, καὶ τὰ ἐρύματα πάντα ὅσα κατεσκεύασε καθαιρεῖν, παραχωρεῖν δὲ καὶ τῆς γῆς, ἣν ἐκράτησεν ὁ Τραιανός, καὶ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ καὶ τῶν Ῥωμαίων οἰκείους ἐχθροὺς νομίζειν, καὶ αὐτόμολον μὴ ὑποδέχεσθαι, μηδὲ στρατιώτην Ῥωμαῖον ἔχειν ἐγγὺς ἑαυτοῦ. προσεδέξατο οὖν τὴν πρεσβείαν ὁ Τραιανὸς ἐπὶ ταύταις ταῖς συνθήκαις. ὁ δὲ Δεκέβαλος τὰ ὅπλα ἔρριψεν ἐπὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τὴν γῆν πεσὼν προσεκύνησε καὶ εἰς Ῥώμην πρέσβεις ἔπεμψε, καὶ αὐτοὶ ὁμοίως τὰς χεῖρας ἔδησαν ὡς ἐν αἰχμαλώτων τάξει. 6. Ὅτι Λαγγιοβάρδων καὶ Ὀβίων ἑξακισχιλίων τὸν Ἴστρον περαιωθέντων, τῶν περὶ Βίνδικα ἱππέων ἐξελασάντων καὶ τῶν ἀμφὶ Κάνδιδον πεζῶν ἐπιφθασάντων, εἰς παντελῆ φυγὴν οἱ βάρβαροι ἐτράποντο. ἐφ’ οἷς οὕτω πραχθεῖσιν ἐν δέει καταστάντες ἐκ πρώτης ἐπιχειρήσεως οἱ βάρβαροι πρέσβεις παρὰ Ἰάλλιον Βάσσον τὴν Παιονίαν διέποντα στέλλουσι, Βαλλομάριόν τε τὸν βασιλέα Μαρκομάννων καὶ ἑτέρους δέκα, κατὰ ἔθνος ἐπιλεξάμενοι ἕνα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ὅρκοις τὴν εἰρήνην οἱ πρέσβεις πιστωσάμενοι οἴκαδε χωροῦσιν. 7. Ὅτι Κούαδοι πρέσβεις ἔπεμψαν πρὸς Μάρκον εἰρήνην αἰτούμενοι, καὶ ἔτυχον. καὶ πολλοὺς μὲν ἵππους, πολλοὺς δὲ βόας δεδώκασι, καὶ αἰχμαλώτους τότε μὲν μυρίους καὶ τρισχιλίους, ὕστερον δὲ καὶ ἑτέρους πλείστους ἀπέλυσαν. 8. Ὅτι ἦλθον καὶ Ἄστιγγοι καὶ Λακριγγοὶ εἰς βοήθειαν τοῦ Μάρκου. 9. Ὅτι οἱ Κάρποι τὸ ἔθνος φθονοῦντες τοῖς καθ’ ἕκαστον ἐνιαυτὸν τελουμένοις τοῖς Γότθοις ἔπεμψαν πρὸς Τούλιον Μηνόφιλον πρεσβείαν μετὰ ὑπερηφανίας ἀπαιτοῦντες χρήματα. οὗτος δὲ δοὺξ ἦν Μυσίας καὶ καθ’ ἑκάστην ἡμέραν τὸν στρατὸν ἐγύμναζε· καὶ προμαθὼν τὴν ὑπερηφανίαν αὐτῶν ἐπὶ πολλὰς ἡμέρας οὐκ ἐδέξατο αὐτοὺς διδοὺς αὐτοῖς ἄδειαν ὁρᾶν τοὺς στρατιώτας γυμναζομένους. καὶ ἵνα τῷ παρελκυσμῷ καθέλοι αὐτῶν τὰ φρονήματα, καθίσας ἐπὶ βήματος ὑψηλοῦ καὶ παραστήσας τοὺς μεγίστους τοῦ στρατοπέδου ἐδέξατο αὐτοὺς μηδένα λόγον αὐτῶν ποιούμενος, ἀλλ’ ἐν τῷ μέσῳ λεγόντων αὐτῶν τὴν πρεσβείαν συνεχῶς ἑτέροις διελέγετο, ὡς δὴ ἄλλα τιμιώτερα πράγματα ἔχων. οἱ δὲ περιδεεῖς γενόμενοι οὐδὲν ἄλλο εἰρήκασιν, εἰ μὴ ὅτι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὰ τί οἱ Γότθοι τοσαῦτα χρήματα παρ’ ὑμῶν λαμβάνουσιν, καὶ ἡμεῖς οὐ λαμβάνομεν; ὁ δὲ εἶπεν ὅτι· ὁ αὐτοκράτωρ πολλῶν χρημάτων κύριός ἐστι καὶ τοῖς δεομένοις αὐτοῦ χαρίζεται. οἱ δὲ ἐπήγαγον ὅτι· καὶ ἡμᾶς ἐχέτω εἰς τοὺς δεομένους καὶ δότω ἡμῖν τοσαῦτα· ἡμεῖς γὰρ κρείττονες ἐκείνων ἐσμέν. καὶ γελάσας ὁ Μηνόφιλος εἶπεν· καὶ περὶ τούτων μηνῦσαι δέομαι τῷ αὐτοκράτορι. καὶ μετὰ δ μῆνας δεῦτε εἰς τόνδε τὸν τόπον, καὶ εὑρίσκετε καὶ λαμβάνετε ἀπόκρισιν. καὶ μετῆλθεν ἐκεῖ καὶ πάλιν τοὺς στρατιώτας ἐγύμναζεν. καὶ ἦλθον οἱ Κάρποι μετὰ τοὺς τέσσαρας μῆνας, καὶ τὸ ὅμοιον σχῆμα ποιήσας αὐτοῖς ἑτέραν εὗρεν ἀναβολὴν τριῶν μηνῶν. καὶ πάλιν εἰς ἕτερον στρατόπεδον ἐδέξατο αὐτοὺς ὁμοίως, καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ἀπόκρισιν ὅτι· ὅσον ἐξ ὑποσχέσεως οὐδὲν ὑμῖν παντελῶς δίδωσιν ὁ βασιλεύς· εἰ δὲ δέεσθε συγκροτήσεως, ἀπελθόντες ῥίψατε ἑαυτοὺς πρηνεῖς καὶ δεήθητε αὐτοῦ· καὶ εἰκός ἐστι συγκροτηθῆναι ὑμᾶς. οἱ δὲ μετὰ ἀγανακτήσεως ἀνεχώρησαν, καὶ [κατὰ] τὴν τοῦ Μηνοφίλου ἀρχὴν εἰς τρία ἔτη ἀνυσθεῖσαν ἡσυχίαν ἔσχον. 10.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Σαπώρης ὁ Περσῶν βασιλεὺς τὸν Εὐφράτην διαβὰς μετὰ τοῦ οἰκείου στρατοπέδου, ἠσπάζοντο ἀλλήλους καὶ ἔχαιρον ὡς ἀπὸ μεγάλου κινδύνου φυγόντες. πρὸς δὲ τοὺς ἐν Ἐδέσσῃ στρατιώτας πέμπει ὑποσχόμενος αὐτοῖς διδόναι πᾶν τὸ Σύριον νόμισμα τὸ ὂν παρ’ αὐτῷ, ἵν’ ἀνενόχλητον αὐτὸν συγχωρήσωσι παρελθεῖν καὶ μὴ ἕλωνται κίνδυνον εἰς ἀμφιβολίαν αὐτοὺς ἄγοντα καὶ ἀσχολίαν αὐτῷ περιποιῆσαι καὶ βραδυτῆτα. οὐ γὰρ δεδιὼς αὐτοὺς ταῦτα ἐπιδιδόναι ἔφη, ἀλλ’ ἐπειγόμενος τὴν ἑορτὴν εἰς τὰ οἰκεῖα ποιῆσαι καὶ μὴ βουλόμενος τριβὴν καὶ ὑπέρθεσιν γενέσθαι τῇ ὁδοιπορίᾳ αὐτοῦ. καὶ εἵλοντο οἱ στρατιῶται λαβεῖν τὸ χρυσίον ἀκινδύνως καὶ παραχωρῆσαι αὐτοῖς παρελθεῖν. 11. Ὅτι Οὐανδαλοὶ ἡττηθέντες ἔπεμψαν πρεσβείαν πρὸς Αὐρηλλιανὸν παρακαλοῦντες [εἰς] εἰρήνην. Αὐρηλλιανὸς δὲ ἀσμένως ἐδέξατο· καὶ πακτεύσας πρὸς αὐτοὺς ἀνεχώρησαν. 12. Ὅτι Ἀφφαρβᾶν φίλτατος ὢν ὡς μάλιστα τῷ Ναρσαίῳ τῷ Περσῶν βασιλεῖ εἰς πρεσβείαν πεμφθεὶς σὺν ἱκετείᾳ τῷ Γαλερίῳ ὑπήντησεν. ὅστις ἄδειαν τοῦ λέγειν λαβὼν εἶπεν· φανερόν ἐστι τῷ γένει τῶν ἀνθρώπων ὅτι ὡσπερανεὶ δύο λαμπτῆρές εἰσιν ἥ τε Ῥωμαϊκὴ καὶ Περσικὴ βασιλεία·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ χρὴ καθάπερ ὀφθαλμοὺς τὴν ἑτέραν τῇ τῆς ἑτέρας κοσμεῖσθαι λαμπρότητι, καὶ μὴ πρὸς ἀναίρεσιν ἑαυτῶν ἀμοιβαδὸν μέχρι παντὸς χαλεπαίνειν. τοῦτο γὰρ οὐκ ἀρετὴ μᾶλλον, ἀλλὰ κουφότης νομίζεται ἢ μαλακία· τοὺς γὰρ μεταγενεστέρους οἰόμενοι μὴ δύνασθαι ἑαυτοῖς βοηθεῖν σπουδάζουσι τοὺς ἀντιτεταγμένους ἀνελεῖν. μὴ χρῆναι μέντοι μηδὲ Ναρσαῖον ἀσθενέστερον πάντων τῶν ἄλλων βασιλέων νομίζεσθαι, ἀλλὰ τοσοῦτον τῶν ἄλλων βασιλέων Γαλέριον ὑπερέχειν ὥστε αὐτὸν τούτῳ μόνῳ δικαίως Ναρσαῖον ἡττῆσθαι, καίτοι τῆς τῶν οἰκείων προγόνων ἀξίας καταδεέστερον οὐ γενόμενον. πρὸς τούτοις ἔλεγεν ὁ Ἀφφαρβᾶν ἐντετάλθαι αὐτῷ παρὰ Ναρσαίου, ὡς ἔχοντες ἐπιείκειαν τὸ τῆς οἰκείας βασιλείας δίκαιον τῇ Ῥωμαίων ἐπιτρέψαι φιλανθρωπίᾳ. τοιγαροῦν μηδὲ τοὺς ὅρους κομίζειν, ἐφ’ οἷς χρὴ γενέσθαι τὴν εἰρήνην, ἀλλὰ τὸ ὅλον τῇ γνώμῃ τοῦ βασιλέως διδόναι, πλὴν ὅτι παρακαλεῖ τοὺς παῖδας μόνον καὶ τὰς γαμετὰς αὐτῷ ἀποδοθῆναι, διὰ τῆς τούτων ἀποδόσεως πλέον εὐεργεσίαις ἔνοχος εἶναι λέγων ἢ ὅπλοις περιών·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐδὲ νῦν δύνασθαι κατ’ ἀξίαν χάριτας ὁμολογεῖν, ὅτι ἐν αἰχμαλωσίᾳ γενόμενοι τῆς ἐντεῦθεν οὐκ ἐπειράθησαν ὕβρεως, ἀλλ’ οὕτω μετεχειρίσθησαν ὡς τῇ οἰκείᾳ εὐγενείᾳ ὅσον οὔπω ἀποδοθησόμενοι. ἐν τούτοις εἰς μνήμην ἦγε καὶ τὸ τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων εὐμετάβλητον. ὁ δὲ Γαλέριος πρὸς ταῦτα δόξας ὀργίζεσθαι, συγκινήσας τὸ ἑαυτοῦ σῶμα ἀπεκρίνατο λέγων οὐ καλῶς Πέρσας ἀξιοῦν τῆς μεταβολῆς τῶν ἀνθρωπίνων πραγμάτων ἑτέρους μεμνῆσθαι, ὁπότε αὐτοὶ καιροῦ ἐπιλαμβανόμενοι οὐ παύονται ταῖς τῶν ἀνθρώπων συμφοραῖς ἐπικείμενοι. καλῶς γὰρ καὶ ἐπὶ Βαλεριανοῦ τὸ μέτρον τῆς νίκης ἐφυλάξατε, οἵτινες δόλοις αὐτὸν ἀπατήσαντες κατέσχετε καὶ μέχρι γήρως ἐσχάτου καὶ τελευτῆς ἀτίμου οὐκ ἀπελύσατε, εἶτα μετὰ θάνατον μυσαρᾷ τινι τέχνῃ τὸ δέρμα αὐτοῦ φυλάξαντες θνητῷ σώματι ἀθάνατον ὕβριν ἐπηγάγετε.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταῦτα διεξελθὼν ὁ βασιλεὺς καὶ εἰπὼν ἑαυτὸν ἐπικαμφθῆναι οὐχ οἷς Πέρσαι διὰ τῆς πρεσβείας ὑπέμνησαν, ὡς δέοι πρὸς τὰς ἀνθρωπίνας ἀφορᾶν τύχας, (διὰ τοῦτο γὰρ μᾶλλον καὶ πρὸς ὀργὴν προσήκειν κινεῖσθαι, εἴ τις πρὸς ἃ Πέρσαι πεπράχασιν ἀποβλέψειεν·) ἀλλὰ τοῖς τῶν οἰκείων προγόνων ἴχνεσιν ἀκολουθεῖν, οἷς ἔθος φείδεσθαι μὲν τῶν ὑπηκόων, καταγωνίζεσθαι δὲ τῶν ἀντιταττομένων, ἐκέλευσε τῷ πρεσβευομένῳ τῷ ἰδίῳ βασιλεῖ ἀπαγγεῖλαι τὴν Ῥωμαίων καλοκἀγαθίαν, ὧν τῆς ἀρετῆς ἐπειράθη, καὶ οὐ πολλῷ ὕστερον πρέσβεις ἐλπίζειν παρ’ αὐτὸν ἀφιξομένους κατὰ γνώμην τοῦ βασιλέως. 13. Ὅτι Λικίννιος πέμπει πρεσβευτὴν πρὸς Κωνσταντῖνον Μεστριανὸν κόμητα. ἐλθόντα δὲ τὸν Μεστριανὸν ὁ βασιλεὺς ἐπί τινα χρόνον διέσυρεν· μετὰ ταῦτα δὲ πρός τε τὸ ἄδηλον τοῦ πολέμου ἀποβλέπων, ἅμα δὲ καὶ ὅτι οἱ τοῦ Λικιννίου ἐφόδῳ λανθανούσῃ χρησάμενοι τὴν βασταγὴν αὐτοῦ μετὰ τῆς βασιλικῆς ὑπηρεσίας κατέσχον, δέχεται αὐτόν. ὁ δὲ τοῖς δυσὶ βασιλεῦσι τὴν εἰρήνην ἐπρεσβεύετο μὴ χρῆναι λέγων τὸν τοὺς ὁμοφύλους νενικηκότα κατ’ αὐτῶν χαλεπαίνειν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὅ τι γὰρ ἂν ἀπόλοιτο, τοῦτο λοιπὸν τῷ νενικηκότι, ἀλλ’ οὐχὶ τοῖς ἡττημένοις ἀπόλλυσθαι· καὶ ὅτι ὁ ἑνὶ τὴν εἰρήνην ἀρνούμενος πολλῶν ἐμφυλίων πολέμων γίνεται αἴτιος. ὁ δὲ βασιλεὺς τῷ τε προσώπῳ καὶ τῇ τοῦ σώματος κινήσει τὸ μέγεθος τῆς ὀργῆς δηλῶν καὶ μόλις φωνὴν ἀφεὶς εἶπεν· οὐχ οὕτω μέχρι τοῦ παρόντος διεγενόμεθα, οὐδὲ διὰ τοῦτο ἐκ τοῦ ὠκεανοῦ μέχρι τῶν ἐνταῦθα πολεμοῦντες καὶ νικῶντες ἀφικόμεθα, ὥστε μὴ ἐθέλειν τὸν οἰκεῖον γαμβρὸν κοινωνὸν ἔχειν διὰ τὰ μύση αὐτοῦ καὶ τὴν ἀγχιστείαν ἀπαγορεύειν, εὐτελὲς δὲ ἀνδράποδον μετ’ αὐτοῦ εἰς τὰ βασίλεια προσδέξασθαι. ἐκέλευσεν οὖν τὸν Μεστριανόν, τούτου τοῦ μέρους τῆς πρεσβείας σχολάζοντος, εἴ τι ἕτερον αἰτεῖν βούλοιτο, λέγειν· καὶ ἔδοξε τὸν Βάλεντα ἐκβληθῆναι τῆς βασιλείας. 14. Ὅτι Μαγνέντιος καὶ Βρεττανίων πέμπουσι πρέσβεις πρὸς Κωνστάντιον. πέμπονται δὲ Ῥουφῖνος καὶ Μαρκελλῖνος, ὁ μὲν ὕπαρχος ὢν τῶν πραιτωρίων, ὁ δὲ ἕτερος στρατηλάτης, καὶ Νουνέχιος συγκλητικὸς ὕπαρχος, καὶ Μάξιμος πρὸς τούτοις, ὑπομνήσοντες τὸν Κωνστάντιον ὅπλων ἀποσχέσθαι καὶ πρώτην ἔχειν ἐν τῇ βασιλείᾳ τιμήν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Μαγνέντιος δι’ αὐτῶν τὴν ἰδίαν θυγατέρα τῷ Κωνσταντίῳ ὑπισχνεῖτο διδόναι γαμετὴν ἐπὶ τῷ καὶ αὐτὸς τὴν Κωνσταντίαν λαβεῖν τὴν ἀδελφὴν τοῦ Κωνσταντίου. ἐδέξατο οὖν ὁ βασιλεὺς τοὺς Βρεττανίωνος καὶ Μαγνεντίου πρέσβεις, ἐν οἷς ὁ Ῥουφῖνος τῷ οἰκείῳ χρώμενος ἀξιώματι πολλάκις τῆς περὶ τῶν παρόντων πραγμάτων καταστάσεως τὸν Κωνστάντιον ὑπεμίμνησκε φάσκων μὴ χρῆναι αὐτὸν ἀπροόπτως κεκμηκότα ἤδη τοῖς πολέμοις δύο κατ’ αὐτοῦ βασιλεῖς στρατιωτικῆς τε ἐπιστήμης ἐμπείρους καὶ ὁμονοοῦντας ἀλλήλοις καὶ ἔτι ἀκεραίους ὄντας εἰς πόλεμον προκαλεῖσθαι· οἵτινες, εἰ μὴ περὶ εἰρήνης συνδόξαιεν, ὁποῖοι καὶ πηλίκοι κατὰ τὸν ἐμφύλιον πόλεμον ἔσονται παραταττόμενοι, εἴτε εἷς μόνος εἴτε ὁμοῦ ἄμφω παραγένοιντο, μὴ θέλειν αὐτὸν ἑτέρωθεν μαθεῖν ἢ ἐκ τῶν ἤδη πεπραγμένων αὐτοῖς, ὅτε ταῖς ἐκείνων παρατάξεσιν αὐτῷ τε καὶ τῷ γένει αὐτοῦ θρίαμβοι κατωρθοῦντο. καὶ ὁ Νουνέχιος εὐθὺς ἔφη τῷ προοιμίῳ εἰρήνην αἰτεῖν τὸν Μαγνέντιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταύτης τῆς πρεσβείας ἀκούσας ὁ βασιλεὺς ἐν φροντίσι πολλαῖς ἦν, καὶ εἰς ὕπνον τραπεὶς εἶδεν ὄψιν, ὅτι ὁ πατὴρ αὐτοῦ ὥσπερ ἐξ ὕψους κατιὼν καὶ τῇ χειρὶ κατέχων τὸν Κώνσταντα, ὃν ἀνεῖλε Μαγνέντιος, τοῦτον αὐτῷ προσφέρων ταῦτα πρὸς αὐτὸν ἐδόκει τὰ ῥήματα φθέγγεσθαι· Κωνστάντιε, ἰδοὺ Κώνστας ὁ πολλῶν βασιλέων ἀπόγονος, ὁ ἐμὸς υἱὸς καὶ σὸς ἀδελφός, τυραννικῶς ἀπολλύμενος. μήτε οὖν τὴν βασιλείαν διακοπτομένην μήτε τὴν πολιτείαν ἀνατρεπομένην περιίδῃς μήτε εὐλαβηθῇς ἀπειλάς, ἀλλὰ τὴν ἐντεῦθεν ἐσομένην σοι δόξαν πάσης ἐκβάσεως προτίμησον, καὶ μὴ ἴδῃς ἀνεκδίκητον ἀδελφόν. μετὰ ταύτην τὴν ὄψιν ἀφυπνισθεὶς ὁ Κωνστάντιος, τῶν πρέσβεων πλὴν Ῥουφίνου φυλακῇ παραδοθέντων. 15. Ὅτι ἐπὶ Κωνσταντίου πρέσβεις ἦλθον Περσῶν. ὁ δὲ τῆς πρεσβείας ἡγεμὼν Ναρσῆς τὸ τραχὺ τῶν γραμμάτων ὧν ἐπεφέρετο τῇ τῶν οἰκείων ἡμερότητι τρόπων συγκεράσας ἔδωκε πρὸς ἀνάγνωσιν. 16. Ὅτι οἱ βάρβαροι ἐπὶ Ἰουλιανοῦ τοῦ παραβάτου εἰρήνην ᾔτουν· ὁ δὲ ἦλθεν εἰς τὸ σπείσασθαι αὐτοῖς καὶ ἐζήτει ὁμήρους λαβεῖν. οἱ δὲ βάρβαροι πάνυ πολλοὺς ἔλεγον ἔχειν, οὓς ὁ Ἰουλιανὸς ἔφασκε νόμῳ ἔχειν πολέμου, ἀλλ’ οὐ παρ’ ἐκείνων δεδομένους·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
νῦν δὲ ζητεῖν εἰρήνης ἐνέχυρα, εἴ τινες εἶεν πρὸς τοῦτο παρ’ αὐτοῖς ἐπιτήδειοι. ἐκείνων δὲ οὐδὲν ἀπαρνουμένων, ἀλλὰ δώσειν συντιθεμένων οὓς ἂν αὐτὸς ἐπιλέξαιτο, τὸν τοῦ βασιλέως υἱὸν ἠξίου λαβεῖν ὡς ἀντὶ πολλῶν μόνον ἀρκοῦντα· ὃν εἶχεν αἰχμάλωτον. οἱ δὲ βάρβαροι ἤδη τεθνάναι αὐτὸν ὑπολαμβάνοντες ἅμα πάντες μετὰ τοῦ σφῶν βασιλέως ὀδυρόμενοί τε καὶ στένοντες ἐδέοντο τοῦ Καίσαρος ἀδύνατα μὴ ζητεῖν, ἀπαιτοῦντα τοὺς ἤδη τεθνεῶτας ὁμήρους· τοῦτο δὲ τεκμήριον εἶναι τοῦ σπονδὰς αὐτὸν μὴ ἐθέλειν ποιήσασθαι. Περὶ πρέσβεων ἐθνικῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Διοδώρου Σικελιώτου. 1. Ὅτι ἐπὶ Ὁστιλλίου Τύλλου τοῦ Ῥωμαίων βασιλέως Ἀλβανοὶ τὴν αὔξησιν τῶν Ῥωμαίων ὑφορώμενοι καὶ ταπεινῶσαι τούτους βουλόμενοι προσεποιήσαντο ἐπὶ τῆς ἑαυτῶν χώρας γεγονέναι λῃστὰς Ῥωμαίους, καὶ ἔπεμψαν εἰς Ῥώμην πρεσβευτὰς τοὺς τὸ δίκαιον αἰτήσοντας, εἰ δὲ μὴ προσέχωσιν, πόλεμον καταγγελοῦντας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὁστίλλιος δὲ ὁ τῶν Ῥωμαίων βασιλεὺς πυθόμενος, ὡς ζητοῦσι πρόφασιν πολέμου, τοῖς μὲν φίλοις παρήγγειλε τοὺς πρέσβεις ἐκδέξασθαι καὶ παρακαλεῖν ἐπὶ ξενίαν, αὐτὸς δὲ ἐκκλίνας τὴν πρὸς τούτους ἔντευξιν ἔπεμψεν εἰς Ἀλβανοὺς τὸ παραπλήσιον τοῖς ἐκείνων ποιήσοντας. τοῦτο δὲ συνετέλεσεν ἀρχαϊκῷ τινι προαχθεὶς ἔθει διὰ τὸ τοὺς παλαιοὺς μηδὲν οὕτω σπουδάζειν ὡς τὸ δικαίους ἐνίστασθαι πολέμους. εὐλαβεῖτο γὰρ μὴ τοὺς αἰτίους τῆς λῃστείας οὔθ’ εὑρεῖν δυνάμενος οὔτε παραδιδοὺς τοῖς ἐξαιτοῦσι δόξῃ πόλεμον ἄδικον ἐπαναιρεῖσθαι. ἐντυχόντων δὲ πρότερον τῶν εἰς Ἄλβαν πεμφθέντων τὸ μὴ λαμβάνειν τὸ δίκαιον, εἰς ἡμέραν τριακοστὴν πόλεμον κατήγγειλαν. ὃν οἱ μὲν τῶν Ἀλβανῶν πρεσβευταὶ κατὰ τὴν ἐξαίτησιν ἀπόκρισιν ἔλαβον ὅτι, πρότερον ἐκείνων οὐ διδόντων τὸ δίκαιον, οἱ Ῥωμαῖοι πόλεμον αὐτοῖς κατηγγελκότες εἴησαν· οἱ δὲ δῆμοι πρὸς ἀλλήλους ἐπιγαμίας ἔχοντες καὶ φιλίαν ἀπὸ ταύτης τῆς αἰτίας εἰς διαφορὰν κατέστησαν. 2. Ὅτι Καμβύσου τοῦ Περσῶν βασιλέως κυριεύσαντος πάσης Αἰγύπτου, πρὸς τοῦτον οἱ Λίβυες καὶ Κυρηναῖοι συνεστρατευκότες τοῖς Αἰγυπτίοις ἀπέστειλαν δῶρα καὶ τὸ προσταττόμενον ποιήσειν ἐπηγγείλαντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
3. Ὅτι οἱ παρὰ Νάβιδος καὶ Φλαμινίου πεμφθέντες εἰς Ῥώμην πρεσβευταὶ περὶ τῶν συνθηκῶν ἐπεὶ διελέχθησαν τῇ συγκλήτῳ περὶ ὧν τὰς ἐντολὰς εἶχον, ἔδοξε τῇ γερουσίᾳ βεβαιοῦν τὰς ὁμολογίας καὶ τὰς φρουρὰς τὰς ἐκ τῆς Ἑλλάδος καὶ τὰς στρατείας ἀπάγειν. ὁ δὲ Φλαμίνιος ἀκούσας τὰ διῳκημένα πανταχόθεν τοὺς ἀρίστους τῶν Ἑλλήνων μετεπέμψατο καὶ συναγαγὼν ἐκκλησίαν τὰς τῶν Ῥωμαίων εἰς τοὺς Ἕλληνας εὐεργεσίας ἀνενεώσατο καὶ περὶ τῶν κατὰ τὸν Νάβιν ἀπελογεῖτο, διότι κατὰ τὸ δυνατὸν πεποιήκασι, καὶ ὅτι κατὰ τὴν τοῦ δήμου προαίρεσιν ἅπαντες οἱ τὴν Ἑλλάδα κατοικοῦντες ὦσιν ἐλεύθεροι καὶ ἀφρούρητοι καὶ τὸ μέγιστον τοῖς ἰδίοις νόμοις πολιτευόμενοι. ᾐτήσατο δὲ παρὰ τῶν Ἑλλήνων χάριν ὅπως τοὺς δουλεύοντας παρ’ αὐτοῖς Ἰταλιώτας ἀναζητήσαντες ἀποστείλωσιν ἐν ἡμέραις τριάκοντα. ὃ καὶ γέγονεν. 4. Ὅτι πάλιν ἡ σύγκλητος διήκουσε τῶν ἀπὸ τῆς Ἑλλάδος πρεσβειῶν καὶ ταύταις φιλανθρώπως προσεφώνει βουλομένη προθύμους αὐτοὺς ἔχειν πρὸς τὸν Ἀντιοχικὸν πόλεμον, ὃν ταχέως προσεδόκα. τοῖς δὲ παρὰ Φιλίππου πρέσβεσιν ἀπεκρίθη, διότι φυλάττοντος αὐτοῦ τὴν πίστιν τῶν τε φόρων αὐτὸν ἀπολύσει καὶ Δημήτριον τὸν υἱόν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς δὲ ἐληλυθόσι παρὰ Ἀντιόχου συνέστησεν ἐκ τῆς βουλῆς ἄνδρας δέκα τοὺς διακουσομένους περὶ ὧν ἔφησαν ἐντολὰς ἔχειν παρὰ τοῦ βασιλέως. ὧν συνεδρευσάντων ὁ τῆς πρεσβείας ἀφηγούμενος Μένιππος ἔλεγεν ἥκειν, ὅπως Ἀντιόχῳ φιλίαν καὶ συμμαχίαν συνάψηται πρὸς Ῥωμαίους. ἔφησε δὲ θαυμάζειν τὸν βασιλέα διὰ τίνα ποίαν τ’ αἰτίαν προστάττουσιν αὐτῷ Ῥωμαῖοι τινὰ μὲν τῶν κατὰ τὴν Εὐρώπην μὴ πολυπραγμονήσειν, τινῶν δὲ τῶν πόλεων ἀφίστασθαι καὶ παρ’ ἐνίων τοὺς ὀφειλομένους φόρους μὴ λαμβάνειν. ταῦτα γὰρ οὐ τοῖς ἐξ ἴσου τὴν φιλίαν ποιουμένοις ἔθος εἶναι ποιεῖν, ἀλλὰ τοῖς πολέμῳ νενικηκόσι· τοὺς δὲ πρὸς αὐτὸν πρεσβεύοντας ἐπὶ Λυσιμαχίαν ἐπιτακτικῶς αὐτῷ διαστέλλειν περὶ τούτων. Ἀντιόχῳ δὲ πρὸς Ῥωμαίους πόλεμον μὲν μηδέποτε γεγονέναι· φιλίαν δ’ ἂν συνθέσθαι βούλωνται πρὸς αὐτόν, ἕτοιμον εἶναι. ὁ δὲ Φλαμίνιος ἔφη δυοῖν πραγμάτων ὄντων ἕτερον τῷ βασιλεῖ τὴν σύγκλητον συγχωρεῖν, εἰ μὲν βούλεται τῆς Εὐρώπης ἀπέχεσθαι, μηδὲν πολυπραγμονεῖν Ῥωμαίους τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν· εἰ δὲ τοῦτο μὴ προαιρεῖται, γινώσκειν ὅτι Ῥωμαῖοι τοῖς ἑαυτῶν φίλοις καταδουλουμένοις βοηθήσουσιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ πρεσβευτῶν ἀποκριναμένων ὡς οὐδὲν τοιοῦτον συνθήσονται, δι’ οὗ ταπεινώσουσι τὴν βασιλέως ἀρχήν, τῇ ἐχομένῃ τοῖς Ἕλλησιν ἡ σύγκλητος εἶπεν ὡς, ἐὰν Ἀντίοχος περιεργάζηταί τι τῶν κατὰ τὴν Εὐρώπην, Ῥωμαῖοι μετὰ πολλῆς σπουδῆς τοὺς κατὰ τὴν Ἀσίαν Ἕλληνας ἐλευθερώσουσιν. ἐπισημηναμένων δὲ τῶν ἐκ τῆς Ἑλλάδος πρεσβευτῶν, οἱ παρὰ τοῦ βασιλέως ἠξίουν τε τὴν σύγκλητον ἐνθυμηθῆναι ἡλίκων ἑκατέροις κατάρχεται κινδύνων καὶ μηδὲν ταχέως πράττειν, ἀλλὰ τῷ βασιλεῖ δοῦναι χρόνον εἰς βουλήν, καὶ αὐτὴν ἐπιμελέστερον περὶ τούτων βουλεύεσθαι. 5. Ὅτι τοῖς Αἰτωλοῖς διαπρεσβευσαμένοις περὶ διαλύσεων ἐδογμάτισεν ἡ σύγκλητος ἢ τὰ καθ’ ἑαυτοὺς ἐπιτρέπειν Ῥωμαίοις ἢ χίλια τάλαντα ἀργυρίου δοῦναι παραχρῆμα Ῥωμαίοις. οἱ δὲ διὰ τὴν ἀποτομίαν τῆς ἀποκρίσεως οὐ προσδεξάμενοι τὰ προσταττόμενα εἰς φόβους καὶ μεγάλους κινδύνους ἐνέπεσον· συνηγωνισμένοι [τε] τῷ βασιλεῖ ἐκτενέστατα εἰς ἀπορίαν ἐνέπιπτον οὐδεμίαν ἔκβασιν ἔχοντες τῶν κακῶν. 6.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ὁ Ἀντίοχος πυθόμενος τοὺς Ῥωμαίους εἰς τὴν Ἀσίαν διαβεβηκέναι πρεσβευτὴν ἐξέπεμψε πρὸς τὸν ὕπατον Ἡρακλείδην τὸν Βυζάντιον περὶ διαλύσεων, ἀποδιδοὺς μὲν τὴν ἡμίσειαν τῆς δαπάνης, διδοὺς δὲ Λάμψακον καὶ Σμύρναν καὶ Ἀλεξάνδρειαν, δι’ ἃς ὁ πόλεμος ἐδόκει κεκινῆσθαι. αὗται γὰρ αἱ πόλεις πρῶται τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν Ἑλλήνων ἐπεπρεσβεύκεισαν πρὸς τὴν σύγκλητον παρακαλοῦσαι [περὶ] τῆς ἐλευθερίας αὑτῶν. 7. Ὅτι ὁ Ἀντίοχος Ποπλίῳ Σκιπίωνι τῷ τοῦ συνεδρίου προεστῶτι τὸν υἱὸν προσεπηγγείλατο ἄνευ λύτρων ἀποδώσειν, ὃν ἦν εἰληφὼς ὅτε περὶ Εὔβοιαν διέτριβεν, οὐδὲν δ’ ἧττον καὶ χρημάτων πλῆθος συνεπιλαβομένῳ τῆς εἰρήνης. ὁ δὲ Σκιπίων ὑπὲρ μὲν τῆς κατὰ τὸν υἱὸν ἀποδόσεως ἔφησε χάριν ἕξειν τῷ βασιλεῖ, χρημάτων δὲ πλήθους μὴ προσδεῖσθαι. ἀντὶ δὲ ταύτης τῆς εὐεργεσίας συμβουλεύειν αὐτῷ μὴ παρατάττεσθαι Ῥωμαίοις πεπειραμένον τῆς ἀρετῆς αὐτῶν. ὁ δὲ δόξας βαρύτερα τοῦ προσήκοντος προστάττειν τούτου οὐ προσεδέξατο τὰς ἀποκρίσεις. 8. Ὅτι ὁ Ἀντίοχος ἀπογνοὺς τὸν πόλεμον ἀπέστειλε πρέσβεις πρὸς τὸν ὕπατον ἀξιῶν αὑτῷ συγγνώμην δοθῆναι περὶ τῶν ἡμαρτημένων καὶ τυχεῖν ἐφ’ οἷς δυνατόν ἐστι τῆς εἰρήνης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ ὕπατος διατηρῶν τὴν πάτριον τῆς Ῥώμης ἐπιείκειαν καὶ παρακληθεὶς ὑπὸ τοῦ ἀδελφοῦ Ποπλίου συνεχώρησε τὴν εἰρήνην ἐπὶ τοῖσδε· ἐκχωρῆσαι τὸν βασιλέα τοῖς Ῥωμαίοις τῆς τε Εὐρώπης καὶ τῆς ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου χώρας καὶ τῶν ἐν αὐτῇ πόλεων καὶ ἐθνῶν· παραχωρῆσαι δὲ τῶν τε ἐλεφάντων καὶ μακρῶν νηῶν, καὶ τὰς δαπάνας τὰς γεγενημένας εἰς τὸν πόλεμον ἀποδοῦναι, ὧν ἦν ἡ διατίμησις ταλάντων Εὐβοϊκῶν μυρίων πεντακισχιλίων· ἐκδότους δὲ παραδοῦναι τόν τε Καρχηδόνιον Ἀννίβαν καὶ τὸν Αἰτωλὸν Θόαντα καί τινας ἑτέρους, καὶ ὁμήρους εἴκοσι, οὓς ἀπογράψωσι Ῥωμαῖοι. ὁ δὲ πάντα προσδεξάμενος διὰ τὴν τῆς εἰρήνης ἐπιθυμίαν ἀπελύθη τοῦ πολέμου. 9. Ὅτι ἐν τῇ Ῥώμῃ πρὸ τῆς κατὰ τὸν Ἀντίοχον ἥττης εἰσαχθέντων εἰς τὴν σύγκλητον τῶν ἐξ Αἰτωλίας πρεσβευτῶν καὶ περὶ μὲν τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων οὐδὲν διαλεχθέντων, αὐτὰ δὲ τὰ τοῖς Αἰτωλοῖς καλῶς πρὸς τοὺς Ῥωμαίους πραχθέντα διεξιόντων, ἀναστάς τις τῶν ἐκ τοῦ συνεδρίου τοὺς πρέσβεις ἠρώτησεν, εἰ παραδιδόασιν ἑαυτοὺς Αἰτωλοὶ εἰς τὴν πίστιν τῶν Ῥωμαίων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀποσιωπησάντων δὲ τῶν πρέσβεων, ἡ σύγκλητος ὑπολαβοῦσα τοὺς Αἰτωλοὺς ἀντέχειν ταῖς κατὰ τὸν Ἀντίοχον ἐλπίσιν ἀπράκτους ἀπέστειλεν εἰς τὴν Ἑλλάδα. 10. Ὅτι μετὰ τὴν κατὰ τὸν Ἀντίοχον ἧτταν ἀπὸ πασῶν τῶν κατὰ τὴν Ἀσίαν πόλεων καὶ δυναστῶν καταντησάντων πρέσβεων, τῶν μὲν περὶ τῆς ἐλευθερίας, τῶν δὲ καὶ περὶ εὐχαριστηρίων ἀνθ’ ὧν εὐεργετήκασι τὴν Ῥώμην καταγωνισάμενοι κατὰ Ἀντιόχου. οἷς πᾶσιν ἡ σύγκλητος ἀγαθὰς ἐλπίδας ὑπογράφουσα ἔφησε δέκα πρεσβευτὰς ἀποστέλλειν εἰς τὴν Ἀσίαν τοὺς μετὰ τῶν στρατηγῶν ἅπαντα ἕξοντας. ἐπανελθόντων δὲ εἰς τὰς πατρίδας, καὶ τῶν δέκα πρέσβεων μετὰ τῶν περὶ Σκιπίωνα καὶ τὸν Αἰμίλιον συνεδρευσάντων, ἔκριναν οὗτοι καὶ διεσάφησαν τὴν μὲν ἐπὶ τάδε τοῦ Ταύρου χώραν Εὐμένους εἶναι καὶ τοὺς ἐλέφαντας, Ῥοδίοις δὲ προσώρισαν Καρίαν καὶ Λυκίαν· τῶν δὲ πόλεων τὰς μὲν Εὐμένει φόρους δεδωκυίας ὑπὸ τὸν Εὐμένη τετάχθαι, τὰς δὲ Ἀντιόχῳ φόρον φερούσας ἀπολελύσθαι τῶν φόρων. 11.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Γναῖος Μάλλιος ὁ ἀνθύπατος, παραγενομένων πρὸς αὐτὸν πρεσβευτῶν παρὰ Γαλατῶν περὶ συλλύσεως τοῦ πολέμου, τούτοις ἔδωκεν ἀπόκρισιν, ὅτι τότε ποιήσεται πρὸς αὐτοὺς τὰς ὑπὲρ τῆς εἰρήνης συνθήκας, ὅτ’ ἂν οἱ βασιλεῖς αὐτῶν καταντήσωσι πρὸς αὐτόν. 12. Ὅτι ὁ αὐτὸς παρελθὼν εἰς Λυκαονίαν τὸν προσοφειλόμενον σῖτον ἐκομίσατο παρὰ Ἀντιόχου καὶ τὸν κατὰ τὰς συνθήκας φόρον ἐνιαυτοῦ χίλια τάλαντα. 13. Ὅτι κατὰ τὴν Πελοπόννησον τῆς κοινῆς συνόδου τῶν Ἀχαιῶν συνελθούσης, συνήχθησαν οἱ τῶν Ῥωμαίων πρέσβεις. οὗτοι δὲ ἔφησαν τὴν σύγκλητον δυσαρεστεῖσθαι τῇ τῶν τειχῶν τῶν ἐν Λακεδαίμονι καθαιρέσει, ἣν ἐποίησε τὸ κοινὸν τῶν Ἀχαιῶν, ὅτε τῆς Σπάρτης ἐκράτησε καὶ τοὺς Λακεδαιμονίους κατέταξεν εἰς τὴν κοινὴν πολιτείαν. μετὰ δὲ τούτους συνήχθησαν οἱ παρ’ Εὐμένους πρέσβεις κομίζοντες δωρεὰν ταλάντων εἴκοσι, ἐξ ὧν ᾤετο δεῖν ὁ βασιλεὺς ὀψωνιάζεσθαι τὴν τῶν Ἀχαιῶν σύνοδον. οἱ δὲ Ἀχαιοὶ τὴν δόσιν τῶν χρημάτων ἀποδοκιμάσαντες οὐ προςεδέξαντο τὴν δωρεάν. ἧκον δὲ καὶ παρὰ Σελεύκου πρέσβεις τὴν προγεγενημένην εἰς τὸν Ἀντίοχον τὸν βασιλέα συμμαχίαν ἀνανεούμενοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Excerpts from the Same on Embassies of the Romans to NationsExcerpta ex eodem de legationibus Romanorum ad gentes
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
οἱ δὲ τὴν συμμαχίαν ἀνενεώσαντο καὶ τὴν δωρεὰν προςεδέξαντο. 14. Ὅτι καταντησάντων εἰς Ῥώμην τῶν ἀπὸ τῆς Ἀσίας βασιλέων πρεσβευτῶν ἀποσταλέντων οἱ περὶ τὸν Ἄτταλον βασιλεῖς μεγάλης ἀποδοχῆς ἔτυχον. ἀπάντησις γὰρ αὐτοῖς ἐγένετο μεγαλοπρεπὴς καὶ ξένια καὶ τἄλλα φιλάνθρωπα διαφέροντα. σφόδρα γὰρ οἱ βασιλεῖς οὗτοι φιλορώμαιοι καθεστῶτες καὶ πάντα τῇ συγκλήτῳ πειθαρχοῦντες, ἔτι δὲ τοὺς παραβάλλοντας Ῥωμαίων εἰς τὴν βασιλίδα ὑποδεχόμενοι φιλανθρωπότατα, μεγίστης ἀποδοχῆς μεγάλως ἠξιοῦντο. δι’ ὧν καὶ τῶν πρέσβεων ἁπάντων ἡ σύγκλητος ἀκούσασα καὶ μάλιστα σπεύδουσα τοῖς περὶ τὸν Εὐμένη βασιλεῦσι χαρίζεσθαι προσηνῆ τούτοις τὴν ἀπόκρισιν ἐποιήσατο. ἀπεφήνατο γὰρ ἀποστελεῖν ἐκ τοῦ συνεδρίου πρέσβεις τοὺς ἐκ παντὸς τρόπου συλλύοντας τὸν πρὸς Φαρνάκην πόλεμον. 15.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τῆς παρὰ τοῖς Αἰτωλοῖς χρεωκοπίας κατὰ τὴν Θεςσαλίαν ζηλωθείσης, καὶ πάσης πόλεως εἰς στάσεις καὶ ταραχὰς ἐμπιπτούσης, ἡ σύγκλητος ὑπέλαβεν ἐκ τοῦ Περσέως γεγονέναι τὴν σύγχυσιν, καὶ ἀπελογίσατο τοῖς τοῦ Περσέως πρεσβευταῖς περὶ μὲν τῶν ἄλλων ἀπολύσειν αὐτὸν ἐγκλημάτων, περὶ δὲ τῆς Ἀβρουπόλιδος τοῦ Θρᾳκὸς ἐκ τῆς βασιλείας ἐκβολῆς ἐκέλευσε διορθώσασθαι τὸν Περσέα τὸ γεγονός. 16. Ὅτι τοῦ Ἁρπάλου τοῦ Περσέως πρεσβευτοῦ σιωπήσαντος, ἡ σύγκλητος τὸν Εὐμένη ἐλεφαντίνῳ τιμήσασα δίφρῳ καὶ τῆς ἄλλης ἀποδοχῆς ἀξιώσασα φιλοφρόνως ἐξαπέστειλεν εἰς τὴν Ἀσίαν. 17. Ὅτι ἡ σύγκλητος αὐθημερὸν ἐψηφίσατο τὸν πρὸς Περσέα πόλεμον καὶ τοῖς πρεσβευταῖς ἐχρημάτισε μέν, ἀπόκρισιν δὲ οὐδεμίαν δέδωκεν. προσέταξε δὲ τοῖς ὑπάτοις ἐν ἐκκλησίαις διαρρήδην ἀπαγορεύειν τούς τε πρεσβευτὰς καὶ πάντας Μακεδόνας ἐκ μὲν Ῥώμης ἀπελθεῖν αὐθημερόν, ἐκ δὲ τῆς Ἰταλίας ἐν ἡμέραις τριάκοντα. 18. Ὅτι ὁ Πτολεμαῖος ὁ τῆς Αἰγύπτου βασιλεὺς εἰδὼς τοὺς αὑτοῦ προγόνους ἐσχηκότας Κοίλην Συρίαν παρασκευὰς ἐποιεῖτο μεγάλας ἀμφισβητῶν ταύτης·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἤλπιζέ τε τὴν ἀδίκῳ πολέμῳ πρότερον ἀνειμένην τότε δικαίως τοῖς αὐτοῖς νόμοις ἀνακτήσασθαι. ἃ δὴ πυθόμενος ὁ Ἀντίοχος ἐξαπέστειλεν εἰς Ῥώμην πρέσβεις ἐντειλάμενος μαρτύρασθαι τὴν σύγκλητον ὅτι πολεμεῖν ἀδίκως ἐπιβάλλεται Πτολεμαῖος. ἐξαπέστειλε δὲ καὶ ὁ προειρημένος τοὺς ἀπολογησομένους καὶ διδάξοντας τὴν σύγκλητον, ὅτι παρὰ πάντα τὰ δίκαια κρατεῖ τῆς Κοίλης Συρίας Ἀντίοχος ἑαυτοῦ προγονικῆς ὑπαρχούσης. ἐνετείλατο δὲ τά τε φιλάνθρωπα πρὸς Ῥωμαίους ἀνανεώσασθαι καὶ περὶ τῆς πρὸς Περσέα διαλύσεως πειραθῆναι. 19. Ὅτι εἰς Ῥώμην παρεγένοντο πρεσβευταὶ Ῥοδίων πρὸς τὰς γεγενημένας κατ’ αὐτῶν διαβολὰς ἀπολογησόμενοι. ἐδόκουν γὰρ ἐν τῷ πρὸς Περσέα πολέμῳ ταῖς εὐνοίαις ἀποκεκλικέναι πρὸς τὸν βασιλέα καὶ προδεδωκέναι τὴν πρὸς Ῥωμαίους φιλίαν. ὁρῶντες δὲ τὴν ἀλλοτριότητα τὴν πρὸς αὑτοὺς εἰς ἀθυμίαν ἐνέπιπτον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὡς δὲ καὶ τῶν στρατηγῶν τις συναγαγὼν ἐκκλησίαν παρεκάλει τὰ πλήθη πρὸς τὸν κατὰ Ῥοδίων πόλεμον, τόθ’ ὁλοσχερῶς δείσαντες περὶ τῆς πατρίδος εἰς τοιαύτην ἦλθον κατάπληξιν, ὥστε πένθιμον ἀναλαβεῖν ἐσθῆτα, κατὰ δὲ τὰς ἐντεύξεις τῶν φίλων μηκέτι παρακαλεῖν μηδὲ ἀξιοῦν, ἀλλὰ δεῖσθαι μετὰ δακρύων μηδὲν ἀνήκεστον περὶ αὐτῶν βουλεύεσθαι. εἰσαγαγόντος δὲ αὐτοὺς εἰς τὴν σύγκλητον ἑνὸς τῶν δημάρχων [καὶ παρακαλοῦντος] καὶ τὸν παρακαλοῦντα πρὸς τὸν πόλεμον στρατηγὸν κατασπάσαντος ἀπὸ τῶν ἐμβόλων, ἐποιεῖτο τοὺς λόγους καὶ πολλὰ πρὸς δέησιν εἰπόντες ἔλαβον ἀποκρίσεις, δι’ ὧν τοῦ μὲν ὁλοσχεροῦς φόβου παρείθησαν, περὶ δὲ τῶν κατὰ μέρος ἐγκλημάτων πικρῶς ὠνειδίσθησαν. 20. Ὅτι κατὰ τοὺς αὐτοὺς χρόνους ἧκον εἰς Ῥώμην πάντοθεν οἱ πρεσβευταὶ συγχαρησόμενοι τοῖς γεγονόσι κατορθώμασιν. ἡ δὲ σύγκλητος φιλανθρώπως ἅπαντας ἀποδεχομένη καὶ τὰς ἀποκρίσεις ἐπιεικεῖς διδοῦσα συντόμως ἑκάστους ἀπέλυσεν εἰς τὰς πατρίδας. 21. Ὅτι κατὰ τοὺς αὐτοὺς χρόνους πολλῶν παραγεγονότων πρεσβευτῶν πρώτοις τοῖς περὶ Ἄτταλον ἐχρημάτισεν ἡ σύγκλητος·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὑπόπτως γὰρ εἶχον οἱ Ῥωμαῖοι τὰ πρὸς τὸν Εὐμένη ἕνεκεν τῶν γραμμάτων τῶν εὑρημένων, ἐν οἷς συμμαχίαν ἦν συντεθειμένος πρὸς Περσέα κατὰ Ῥωμαίων. κατηγορησάντων δὲ πλειόνων ἀπὸ τῆς Ἀσίας πρεσβευτῶν, καὶ μάλιστα τῶν ἀπεσταλμένων παρὰ Προυσίου βασιλέως καὶ Γαλατῶν, οἱ περὶ τὸν Ἄτταλον ἐνδεχομένως ἀπολογησάμενοι πρὸς ἕκαστον τῶν ἐγκαλουμένων οὐ μόνον ἀπετρίψαντο τὰς διαβολάς, ἀλλὰ καὶ τιμηθέντες ἐπανῆλθον εἰς τὴν οἰκείαν. ἡ δὲ σύγκλητος οὐ κατὰ πᾶν ἔληγε τῆς κατ’ Εὐμένους ὑποψίας, προχειρισαμένη δὲ Γάϊον ἐξαπέστειλε κατοπτεύσοντα τὰ κατὰ τὸν Εὐμένη. 22. Ὅτι ἧκον πρεσβευταὶ εἰς Ῥώμην παρά τε τοῦ νεωτέρου Πτολεμαίου καὶ παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου. δοθέντος δὲ αὐτοῖς ἐν τῷ συνεδρίῳ λόγου, διακούσασα ἡ σύγκλητος τὰ κατὰ μέρος ἐδογμάτισε τοὺς μὲν παρὰ τοῦ πρεσβυτέρου Πτολεμαίου πρεσβευτὰς ἐν ἡμέραις πέντε ταῖς πάσαις ἐκ τῆς Ἰταλίας ἀπαλλάττεσθαι, καὶ τὴν συμμαχίαν ἀνελεῖν τὴν πρὸς αὐτόν, πρὸς δὲ τὸν νεώτερον Πτολεμαῖον πέμψαι πρεσβευτὰς τοὺς ἐμφανιοῦντας αὐτῷ τὴν εὔνοιαν τῆς συγκλήτου καὶ τὰ διασεσαφημένα τἀδελφῷ. 23.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατὰ τὴν ρνε ὀλυμπιάδα πρέσβεις παρεγένοντο παρὰ Ἀριαράθου στέφανον κομίζοντες ἀπὸ χρυσῶν μυρίων καὶ διασαφοῦντες τὴν εὔνοιαν τοῦ βασιλέως ἣν ἔχει πρὸς Ῥωμαίους, ἔτι δὲ τὴν δι’ ἐκείνους γενομένην ἀπόρρησιν τοῦ γάμου καὶ φιλίας πρὸς Δημήτριον. συνεπιμαρτυρούντων δὲ καὶ τῶν περὶ τὸν Γράκχον πρεσβευτῶν, ἡ σύγκλητος ἐπαινέσασα τὸν Ἀριαράθη τόν τε στέφανον ἐδέξατο καὶ τὰ μέγιστα τῶν παρ’ αὐτοῖς νομιζομένων δώρων ἀπέστειλεν. 24. Ὅτι κατὰ τὸν αὐτὸν χρόνον συνεισήχθησαν καὶ οἱ παρὰ Δημητρίου πρέσβεις οἱ τὸν στέφανον κομίζοντες ἀπὸ μυρίων χρυσῶν καὶ τοὺς αἰτίους τοῦ κατὰ τὸν Ὀκταούιον φόνου δεσμίους ἀγαγόντες. ἡ δὲ σύγκλητος ἐπὶ πολὺν μὲν χρόνον διηπόρησε πῶς χρηστέον ἦν τοῖς πράγμασιν. καὶ ἡ σύγκλητος τὸν μὲν στέφανον προσεδέξατο, τοὺς δὲ μετὰ τοῦ στεφάνου παραδιδομένους Ἰσοκράτη καὶ Λεπτίνην οὐκ ἐβουλήθη παραλαβεῖν. 25. Ὅτι οἱ Κελτίβηρες μετὰ τὴν νίκην οὐκ ἀφρόνως προνοούμενοι τοῦ μέλλοντος πρεσβευτὰς ἐξαπέστειλαν πρὸς τὸν ὕπατον περὶ διαλύσεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ ἀναγκαῖον ἡγούμενος τηρεῖν τὸ τῆς πατρίδος μεγαλόψυχον ἀπεκρίθη τούτοις ἢ διδόναι περὶ πάντων ἐπιτροπὴν Ῥωμαίοις ἢ πράττειν ἐνεργῶς τὰ τοῦ πολέμου. 26. Ὅτι τῶν Ῥωμαίων στρατευσάντων πρὸς Καρχηδονίους, οἱ Καρχηδόνιοι πυθόμενοι τὸν εἰς τὸ Λιλύβαιον κατάπλουν καὶ πρὸς τὸν πόλεμον οὐδαμῶς καταβαίνοντες πρεσβευτὰς ἐξέπεμψαν εἰς Ῥώμην, οἳ ἐνεχείρισαν τοῖς Ῥωμαίοις ἑαυτούς τε καὶ τῆς πατρίδος τὰ πράγματα. ἡ δὲ σύγκλητος δεξαμένη τὴν παράδοσιν τῆς χώρας ἔδωκεν ἀπόκρισιν, ἐπεὶ καλῶς βουλεύονται Καρχηδόνιοι, δίδωσιν αὐτοῖς ἡ σύγκλητος νόμους, χώραν, ἱέρα, τάφους, ἐλευθερίαν, ὕπαρξιν, οὐδαμοῦ προστιθεῖσα πόλιν τὴν Καρχηδόνα, παρακρύπτουσα δὲ τὴν ταύτης ἀναίρεσιν. τεύξεσθαι δὲ τούτων τῶν φιλανθρωπιῶν, ἐὰν ὁμήρους δῶσι τριακοσίους υἱοὺς τῶν συγκλητικῶν καὶ πείθωνται τοῖς ὑπὸ τῶν ὑπάτων παραγγελλομένοις. οἱ δὲ νομίσαντες ἀπολελύσθαι τοῦ πολέμου τοὺς ὁμήρους ἐξέπεμψαν μετὰ πολλῆς οἰμωγῆς. εἶτα ἦλθον εἰς Ἰτύκην. οἱ δὲ πάλιν πρεσβευτὰς ἐξέπεμψαν τοὺς πευσομένους εἴ τι ἕτερον αὐτοῖς οἱ Ῥωμαῖοι ποιεῖν κελεύουσι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τῶν δὲ ὑπάτων εἰπόντων παραδοῦναι τὰ ὅπλα ἀδόλως καὶ τοὺς καταπέλτας, οἱ δὲ τὸ μὲν πρῶτον διὰ τὸν πρὸς Ἀσδρούβαν πόλεμον βαρέως ἔφερον, παρέλαβον δὲ ὅπλων παντοδαπῶν εἴκοσι μυριάδας καὶ καταπέλτας δισχιλίους. εἶτα πάλιν οἱ Ῥωμαῖοι διεπέμψαντο πρὸς Καρχηδονίους ἀποστεῖλαί τινας ἐκ τῆς γερουσίας κελεύοντες, οἷς τὸ καταλειπόμενον πρόςταγμα διασαφήσουσιν. οἱ δὲ τριάκοντα τῶν ἐπιφανεστάτων ἀπέστειλαν. ὁ δὲ πρεσβύτερος τῶν ὑπάτων Μαιμίλιος εἶπεν ὅτι τῇ συγκλήτῳ δέδοκται ἣν μὲν νῦν οἰκοῦσι πόλιν ἐκλιπεῖν, ἑτέραν δὲ κτίσαι τῆς θαλάσσης ἀπέχουσαν σταδίους ὀγδοήκοντα. τῶν δὲ πρεσβευτῶν εἰς οἶκτον καὶ ἔλεον τραπέντων, καὶ πάντων ῥιψάντων ἑαυτοὺς ἐπὶ τὴν γῆν καὶ πολὺν κλαυθμὸν μετὰ δακρύων προϊεμένων, διατροπὴ μεγάλη τὸ συνέδριον ἐπέσχεν. μόγις δὲ τῶν Καρχηδονίων ἀπὸ τῆς καταπλήξεως ἀναλεξαμένων, μόνος ὁ Βλάννων καλούμενος οἰκείαν τῆς περιστάσεως φωνὴν προέμενος διελέχθη παραστατικῶς ἅμα καὶ παρρησιαζόμενος, εἰς δὲ οἶκτον προαγόμενος τοὺς ἀκούοντας. 27.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι οἱ Ῥωμαῖοι ἀμετάθετοι ταῖς γνώμαις ὄντες πρὸς τὴν κατάλυσιν τῆς Καρχηδόνος προσέταξαν ἀπιέναι ταχέως εἰς τὴν Καρχηδόνα καὶ τὰ δεδογμένα τοῖς πολίταις ἀπαγγέλλειν. τῶν δὲ πρέσβεών τινες [οἱ] μὲν ἀπογνόντες τὴν εἰς τὴν πατρίδα πορείαν ἔφυγον ὁπότ’ οὖν ἕκαστος ἐδύνατο, οἱ δὲ λοιποὶ τὴν ἐπάνοδον ἑλόμενοι ἐπανῆλθον τὴν ὀλέθριον πρεσβείαν τετελεκότες. τῶν δὲ ὄχλων ὑπαπαντώντων, τούτοις μὲν οὐδὲν ἐλάλουν, τὰς δὲ ἑαυτῶν κεφαλὰς τύπτοντες καὶ τὰς χεῖρας ἐπανατείνοντες καὶ τοὺς θεοὺς ἐπιβοώμενοι προῆγον εἰς τὴν ἀγορὰν καὶ τῇ γερουσίᾳ ἀπήγγειλαν τὰ προστεταγμένα. 28. Ὅτι οἱ τὴν Ἄραδον οἰκοῦντες ὑπέλαβον καιρὸν εἰληφέναι πρὸς τὴν τῶν Μαραθηνῶν ἀπώλειαν. ἀποστείλαντες οὖν ἐν ἀπορρήτοις πρὸς Ἀμμώνιον τὸν προεστηκότα τῆς βασιλείας ἔπεισαν τριακοσίοις ταλάντοις παραδοῦναι τὴν Μάραθον αὐτοῖς. ὁ δὲ Ἰσίδωρον αὐτοῖς ἀπέστειλε λόγῳ μὲν ὡς ἐφ’ ἑτέρας χρείας, ἔργῳ δὲ τὴν πόλιν ἐξαιρήσοντα καὶ παραδώσοντα τοῖς Ἀραδίοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ Μαραθηνοὶ τὸν κεκυρωμένον καθ’ αὑτῶν ὄλεθρον ἀγνοοῦντες, τοὺς δὲ Ἀραδίους ὁρῶντες ἐν προτιμήσει παρὰ τῷ βασιλεῖ φερομένους, ἔγνωσαν τοὺς μὲν παρὰ τοῦ βασιλέως στρατιώτας εἰς τὴν πόλιν μὴ προσδέχεσθαι, τῶν δὲ Ἀραδίων αὐτοὺς ἱκέτας γενέσθαι. εὐθὺς οὖν τῶν πρεσβυτάτων τοὺς ἐπιφανεστάτους παρὰ τούτοις δέκα πρεσβευτὰς ἐξέπεμψαν εἰς τὴν Ἄραδον ἱκετηρίαν κομίζοντας μεθ’ ἑαυτῶν καὶ τὰ παλαιότατα τῶν κατὰ τὴν πόλιν ἀφιδρυμάτων· ὑπελάμβανον γὰρ ἐλέῳ συγγενείας καὶ θεῶν εὐσεβείᾳ μεταθήσειν τὴν πᾶσαν ὀργὴν τῶν Ἀραδίων. οἱ δὲ κατὰ τὰς δεδομένας ἐντολὰς ἐκβάντες τῆς νηὸς εἰς ἱκεσίαν καὶ δέησιν ἐτρέποντο τῶν ὄχλων. οἱ δὲ Ἀράδιοι ταῖς ψυχαῖς ἀνηρτημένοι κατεφρόνησαν μὲν τῶν κοινῶν τῆς ἱκεσίας νόμων, παρ’ οὐδὲν δὲ ἡγήσαντο τὴν τῶν συγγενικῶν ἀφιδρυμάτων καὶ θεῶν εὐσέβειαν· διόπερ τὰ μὲν τῶν θεῶν ἀγάλματα συντρίψαντες ὑβριστικῶς κατεπάτησαν, τοὺς δὲ πρεσβευτὰς ἐπεβάλοντο τοῖς λίθοις καταλεύειν. πρεσβυτέρων δέ τινων ἐπιλαβομένων τῆς ὁρμῆς τῶν ὄχλων, μόγις διὰ τὴν τούτων ἐντροπὴν τοῦ βάλλειν ἀποσχόμενοι προσέταξαν εἰς τὴν φυλακὴν αὐτοὺς ἀπαγαγεῖν. 29.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Νομαντῖνοι καὶ Τερμήσσιοι περὶ διαλύσεως διαπρεσβευσάμενοι πρὸς Ῥωμαίους συνεχώρησαν αὐτοῖς τὴν εἰρήνην ἐπὶ τούτοις· δοῦναι τῶν πόλεων ἑκατέραν Ῥωμαίοις ὁμήρους τριακοσίους, σάγους ἐννακισχιλίους, βύρσας τρισχιλίας, ἵππους πολεμιστὰς ὀκτακοσίους, ὅπλα πάντα. καὶ ταῦτα πράξαντας φίλους εἶναι καὶ συμμάχους. ταχθείσης δὲ ἡμέρας, ἐν ᾗ ταῦτα συντελεῖν ἔδει τὰς πόλεις, κατὰ τὰς ὁμολογίας πάντα ἐτέλεσαν. ὡς δὲ ἐπὶ τελευτῆς ἔδει τὴν τῶν ὅπλων παράδοσιν ποιήσασθαι, ὀδυρμός τις εὐγενὴς ἦν καὶ παράστασις ψυχῆς πρὸς ἐλευθερίαν ἐνέπεσε τοῖς πλήθεσιν. διὸ πρὸς ἀλλήλους ἐδεινοπάθουν, εἰ γυναικῶν τρόπον γυμνώσουσιν ἑαυτοὺς ὅπλων. μεταμελόμενοι δὲ τοῖς ψηφισθεῖσιν ἀλλήλους κατεμέμφοντο, καὶ πατέρες μὲν υἱοῖς ἐνεκάλουν, παῖδες δὲ γονεῦσι, γυναῖκες δὲ ἀνδράσι. καὶ ἐπὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς διάθεσιν ἀναδραμόντες καὶ τῶν ὅπλων οὐ παραχωρήσαντες ἀνεκαίνισαν τὸν πρὸς Ῥωμαίους πόλεμον. 30. Ὅτι Τρύφων ἐξ ἰδιώτου βασιλεὺς γεγονὼς ἔσπευδε τὴν δυναστείαν αὑτῷ διὰ δόγματος συγκλητικοῦ βεβαιῶσαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διόπερ κατασκευάσας Νίκην χρυσῆν ἄγουσαν ὁλκὴν χρυσίων μυρίων ἐξαπέστειλε πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην τοὺς ταύτην κομιοῦντας τῷ δήμῳ. ὑπελάμβανε γὰρ τοὺς Ῥωμαίους ἅμα μὲν διὰ τὸ λυσιτελές, ἅμα δὲ διὰ τὸ εὐοιώνιστον εἶναι, προσδέξασθαι τὴν Νίκην, καὶ προσαγορευθῆναι βασιλέα. εὗρε δὲ τὴν σύγκλητον πάνυ πανουργοτέραν ἑαυτοῦ καὶ τοὺς ἀπάτῃ παρακρουομένους συνέσει καταμαρτυροῦσαν· τὸ μὲν γὰρ δῶρον ἐδέξατο καὶ τὴν εὐφημίαν μετὰ τοῦ λυσιτελοῦς ἐτήρησεν, ἀντὶ δὲ Τρύφωνος μεταχρηματίσασα τὴν δόσιν εἰς τὸν ὑπ’ αὐτοῦ δολοφονηθέντα βασιλέα τὴν ἐπιγραφὴν ἐποιήσατο. διὰ δὲ ταύτης τῆς πράξεως ἀνέδειξεν ἑαυτὴν μισοπονηροῦσαν ἐπὶ τῇ τοῦ παιδὸς ἀναιρέσει καὶ δωρεὰς ἀσεβῶν ἀνδρῶν οὐ προσδεχομένην. 31. Ὅτι ἧκον εἰς Ἀλεξάνδρειαν οἱ περὶ τὸν Σκιπίωνα τὸν Ἀφρικανὸν πρεσβευταὶ κατασκεψόμενοι τὴν ὅλην βασιλείαν. ὁ δὲ Πτολεμαῖος μετὰ μεγάλης ἀπαντήσεως καὶ παρασκευῆς προσδεξάμενος τοὺς ἄνδρας τάς τε ἑστιάσεις πολυτελεῖς ἐποιεῖτο καὶ τὰ βασίλεια περιάγων ἐπεδείκνυτο καὶ τὴν ἄλλην τὴν βασιλικὴν γάζαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δὲ τῶν Ῥωμαίων πρέσβεις ἀρετῇ διαφέροντες τοῖς μὲν βρωτοῖς ὀλίγοις καὶ πρὸς ὑγείαν διατείνουσι χρώμενοι κατεφρόνουν τῆς πολυτελείας ὡς διαφθειρούσης καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα, τῶν δὲ ὑπὸ τοῦ βασιλέως θαυμαζομένων ἐν παρέργῳ τὴν θέαν ὡς οὐδενὸς ἀξίων ποιησάμενοι τὰ θέας ἄξια πρὸς ἀλήθειαν ἐπολυπραγμόνησαν ἀκριβῶς, τῆς πόλεως τὴν θέσιν καὶ τὸ βάρος καὶ τὰς περὶ τὸν Φάρον ἰδιότητας, πρὸς δὲ τούτοις ἀναπλεύσαντες εἰς Μέμφιν τὴν ἀρετὴν τῆς χώρας καὶ τὰς κατὰ τὸν Νεῖλον εὐκαιρίας, τό τε πλῆθος τῶν κατ’ Αἴγυπτον πόλεων καὶ τὰς ἀναριθμήτους τῶν οἰκητόρων μυριάδας καὶ τὴν ὀχυρότητα τῆς Αἰγύπτου καὶ τὴν ὅλην τῆς χώρας ὑπεροχήν, ὡς εὖ διάκειται πρὸς ἡγεμονίας ἀσφάλειάν τε καὶ μέγεθος. καὶ θαυμάσαντες τὰ πλήθη τῶν κατοικούντων τὴν Αἴγυπτον καὶ τὰ τῶν τόπων ἐπιτεύγματα διέλαβον μεγίστην ἡγεμονίαν δύνασθαι συσταθῆναι τυχούσης τῆς βασιλείας ταύτης ἀξίων τῶν ἡγεμόνων. οἱ μὲν οὖν πρεσβευταὶ κατασκεψάμενοι τὰ κατὰ τὴν Αἴγυπτον ἐπὶ Κύπρου κἀκεῖθεν ἐπὶ Συρίας τὴν ἀναγωγὴν ἐποιήσαντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καθόλου δὲ καὶ τὰ πλεῖστα μέρη τῆς οἰκουμένης ἐπῆλθον, καὶ παρὰ πᾶσι σώφρονα καὶ θαυμαστὴν ποιησάμενοι τὴν ἀποδημίαν μεγάλης ἀποδοχῆς ἔτυχον, καὶ τὰ πλεῖστα μέρη τῆς οἰκουμένης ἐπεληλυθότες μετ’ εὐφημίας ὑπὸ πάντων συμφωνουμένης ἐπανῆλθον. τῶν γὰρ ἐχόντων τὰς ἀμφισβητήσεις οὓς μὲν διηλλάχεισαν ἀλλήλοις, οὓς δ’ ἐπεπείκεσαν τὰ δίκαια ποιῆσαι τοῖς ἐγκαλοῦσι, τοὺς δὲ ἀναισχυντοῦντας διὰ τῆς ἀνάγκης κατεστάλκεισαν, τοὺς δὲ δυσδιακρίτους ἀναπεπόμφεσαν ἐπὶ τὴν σύγκλητον. ὡμιληκότες δὲ βασιλεῦσι καὶ δήμοις καὶ τὴν προϋπάρχουσαν αὐτοῖς φιλίαν πρὸς ἅπαντας ἀνανεωσάμενοι πρὸς εὔνοιαν τὴν ἡγεμονίαν ἐπηύξησαν, καὶ πάντες ταῖς αἱρέσεσιν οἰκείως διατεθέντες ἐξαπέστειλαν πρεσβευτὰς εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ τοὺς περὶ Σκιπίωνα πρέσβεις ἐπῄνεσαν, ὅτι τοιούτους ἄνδρας ἐξέπεμψαν. 32. Ὅτι Βόκχος ὁ κατὰ τὴν Λιβύην βασιλεύων πολλὰ καταμεμψάμενος τοῖς πείσασιν αὐτὸν πολεμεῖν τοῖς Ῥωμαίοις πρέσβεις ἔπεμψε πρὸς τὸν Μάριον, περὶ μὲν τῶν ἡμαρτημένων αἰτούμενος συγγνώμην, ἀξιῶν δὲ φιλίαν συνθέσθαι καὶ πολλὰ κατεπαγγελλόμενος χρήσιμος ἔσεσθαι Ῥωμαίοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ Μαρίου κελεύσαντος περὶ τούτων πρεσβεύειν πρὸς τὴν σύγκλητον, ὁ μὲν βασιλεὺς ἐξαπέστειλεν εἰς τὴν Ῥώμην πρεσβευτὰς περὶ τούτων, ἡ δὲ σύγκλητος αὐτοῖς ἀπόκρισιν ἔδωκεν ἁπάντων τεύξεσθαι τῶν φιλανθρώπων τὸν Βόκχον, ἐὰν Μάριον πείσῃ. τοῦ δὲ Μαρίου σπεύδοντος αἰχμάλωτον λαβεῖν Ἰογόρθαν τὸν βασιλέα, ὑπακούσας ὁ Βόκχος καὶ μεταπεμψάμενος τοῦτον, ὡς περί τινων κοινῇ συμφερόντων διαλεξόμενος, συνέλαβε τὸν Ἰογόρθαν καὶ δήσας παρέδωκε Λευκίῳ Σύλλᾳ τῷ ταμίᾳ τῷ πρὸς τὴν παράπεμψιν ἐκπεμφθέντι. τῇ δὲ τούτου συμφορᾷ τὴν ἰδίαν σωτηρίαν πορισάμενος διελύθη τῆς παρὰ τῶν Ῥωμαίων τιμωρίας. 33. Ὅτι εἰς τὴν Ῥώμην ἧκον πρεσβευταὶ Μιθριδάτου τοῦ βασιλέως κομίζοντες μετ’ αὐτῶν χρημάτων πλῆθος πρὸς τὴν τῆς συγκλήτου δωροδοκίαν. ὁ δὲ Σατορνῖνος δόξας ἀφορμὴν ἔχειν κατὰ τῆς συγκλήτου μεγάλην ὕβριν τῇ πρεσβείᾳ ἐνεδείξατο. καὶ τῶν συγκλητικῶν παροξυνάντων τοὺς πρεσβευτὰς καὶ συνεργήσειν ἐπαγγελλομένων, οἱ καθυβρισθέντες ἐπήνεγκαν κρίσιν τῷ Σατορνίνῳ περὶ τῆς εἰς αὐτοὺς ὕβρεως.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῦ δὲ ἀγῶνος ὄντος δημοσίου καὶ μεγάλου διὰ τὴν τῶν πρεσβευτῶν ἀσυλίαν καὶ τὴν συνήθη παρὰ τοῖς Ῥωμαίοις [πρὸς τὴν] ὑπὲρ τῶν πρεσβειῶν μισοπονηρίαν· ὁ δὲ Σατορνῖνος θανάτου κατηγορούμενος ὑπὸ τῶν συγκλητικῶν, ὡς ἂν ἐκείνων δικαζόντων τὰς τοιαύτας κρίσεις, εἰς τοὺς μεγίστους ἐνέπεσε φόβους τε καὶ κινδύνους, καὶ διὰ τὸ μέγεθος τῶν ὑποκειμένων ἀγώνων πτήξας κατέφυγεν ἐπὶ τὸν κοινὸν τῶν ἀκληρούντων ἔλεον, καὶ τὴν ἐσθῆτα τὴν πολυτελῆ κατέθετο, πιναρὰν δὲ μεταμφιασάμενος καὶ κοινὴν καὶ πώγωνα τρέφων περιῄει εἰς τοὺς κατὰ τὴν πόλιν ὄχλους, καὶ τοῖς μὲν πρὸς τὰ γόνατα πίπτων, τοῖς δὲ ταῖς χερσὶν ἐπιφυόμενος ἐδεῖτο καὶ μετὰ δακρύων καθικέτευε βοηθῆσαι τοῖς ἀκληρήμασιν· καταστασιάζεσθαι γὰρ ἑαυτὸν ἀπεφαίνετο παρὰ πᾶν τὸ δίκαιον ὑπὸ τῆς συγκλήτου, καὶ τοῦτο πάσχειν ἑαυτὸν ἀπεδείκνυε διὰ τὴν εἰς τὸν δῆμον εὔνοιαν, καὶ τοὺς αὐτοὺς ἔχειν ἐχθρούς τε καὶ κατηγόρους καὶ κριτάς. τοῦ δὲ δήμου συνεξαιρομένου ταῖς δεήσεσιν, πολλαὶ μυριάδες συνέδραμον ἐπὶ τὸ κριτήριον, καὶ παραδόξως ἀπελύθη. καὶ συνεργὸν ἔχων τὸν δῆμον πάλιν ἀνερρήθη δήμαρχος. 34.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Λεύκιος Ἀντώνιος συνθέμενος πρὸς Κρῆτας εἰρήνην, μέχρι μέν τινος ταύτην ἐτήρουν. μετὰ δὲ ταῦτα συντιθεμένης βουλῆς, ὅπως ἂν μάλιστα τῆς ὠφελείας προνοήσαιντο, οἱ πρεσβύτατοι καὶ φρονήσει διαφέροντες συνεβούλευον πρέσβεις ἐκπέμπειν εἰς τὴν Ῥώμην καὶ περὶ τῶν ἐπιφερομένων ἐγκλημάτων ἀπολογεῖσθαι καὶ πειρᾶσθαι τὴν σύγκλητον εὐγνώμοσι λόγοις καὶ δεήσεσιν ἐξιλάσκεσθαι. διόπερ ἀπέστειλαν εἰς τὴν Ῥώμην τριάκοντα πρεσβευτὰς τοὺς ἐπιφανεστάτους ἄνδρας. οὗτοι δὲ κατ’ ἰδίαν περιπορευόμενοι τὰς οἰκίας τῶν συγκλητικῶν καὶ πᾶσαν δεητικὴν προϊέμενοι φωνὴν ἐξεθεράπευον τοὺς τὸ συνέδριον συνέχοντας. εἰσαχθέντες δὲ εἰς τὴν σύγκλητον καὶ περί τε τῶν ἐγκλημάτων ἐμφρόνως ἀπολογησάμενοι τάς τε ἰδίας εὐεργεσίας καὶ συμμαχίας πρὸς τὴν ἡγεμονίαν ἀκριβῶς διελθόντες ἠξίουν αὐτοὺς εἰς τὴν προγεγενημένην εὔνοιάν τε καὶ συμμαχίαν ἀποκαταστῆναι. ἡ δὲ σύγκλητος ἀσμένως τοὺς λόγους προσδεξαμένη δόγμα ἐξέβαλε τὸ κυροῦν δι’ οὗ τῶν ἐγκλημάτων τοὺς Κρῆτας ἀπολύουσα φίλους καὶ συμμάχους τῆς ἡγεμονίας ἀνηγόρευεν· ἄκυρον δὲ τὸ δόγμα ἐποίησε Λέντλος ὁ ἐπικαλούμενος Σπινθήρ· οἱ δὲ Κρῆτες ἀπηλλάγησαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἡ δὲ σύγκλητος, περὶ τῶν Κρητῶν πολλάκις λόγου γενομένου ὅτι κοινωνοῦσι τῆς λῃστείας τοῖς πειραταῖς, δόγμα ἔγραψεν ὅπως οἱ Κρῆτες πάντα τὰ πλοῖα ἕως τετρασκάλμου ἀναπέμψωσιν εἰς Ῥώμην καὶ τριακοσίους ὁμήρους δῶσι τοὺς ἐπιφανεστάτους, ἐκπέμψωσι δὲ καὶ Λασθένην καὶ Πανάρην, κοινῇ δὲ πάντες ἐκτίσωσιν ἀργυρίου τάλαντα τετρακισχίλια. οἱ δὲ Κρῆτες πυθόμενοι τὰ δεδογμένα τῇ συγκλήτῳ περὶ τῶν προσηγγελμένων ἐβουλεύοντο. καὶ οἱ μὲν φρονήσει διαφέροντες ἔφρασαν δεῖν πάντα ποιεῖν τὰ προσταττόμενα, οἱ δὲ περὶ τὸν Λασθένην τοῖς ἐγκλήμασιν ὄντες ἔνοχοι καὶ φοβούμενοι, μὴ ἀναπεμφθέντες εἰς τὴν Ῥώμην τιμωρίας τύχωσιν, ἀνέσειον τὰ πλήθη παρακαλοῦντες τὴν ἐξ αἰῶνος παραδεδομένην ἐλευθερίαν διαφυλάττειν. Περὶ πρέσβεων. Ἐκ τῆς ἱστορίας Δίωνος Κοκκιανοῦ. 1. Ὅτι νικηθέντες οἱ Σαυνῖται ὑπὸ Ῥωμαίων ἐπεκηρυκεύσαντο τοῖς ἐν τῇ πόλει Ῥωμαίοις, τούς τε αἰχμαλώτους, ὅσους εἶχον αὐτῶν, πέμψαντες σφίσι, καί τινος Παπίου, ἀνδρὸς ἔς τε τὰ πρῶτα τῶν παρ’ αὐτοῖς ἀξιουμένου καὶ τὴν αἰτίαν τοῦ πολέμου πᾶσαν φερομένου, τήν τε οὐσίαν καὶ τὰ ὀστᾶ, ἐπειδὴ φθάσας ἑαυτὸν προαπεχρήσατο, διέρριψαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ μέντοι καὶ ἔτυχον τῆς εἰρήνης· ἄπιστοί τε γὰρ δόξαντες εἶναι καὶ πρὸς τὰς συμφορὰς ἐς παράκρουσιν τοῦ ἀεὶ κρατοῦντος σφῶν σπένδεσθαι, οὐχ ὅσον οὐχ εὕροντό τι συμβατικόν, ἀλλὰ καὶ ἄσπονδον σφίσι τὸν πόλεμον παρεσκεύασαν. οἱ γὰρ Ῥωμαῖοι, καίτοι τοὺς αἰχμαλώτους λαβόντες, ἀκηρυκτεὶ πολεμεῖν αὐτοῖς ἐψηφίσαντο. 2. Ὅτι Ἀγύλλαιοι, ἐπειδὴ ᾔσθοντο τοὺς Ῥωμαίους σφίσι πολεμῆσαι βουλομένους, πρέσβεις τε ἐς τὴν Ῥώμην ἔστειλαν πρὶν καὶ ὁτιοῦν ψηφισθῆναι, καὶ εἰρήνης ἐπὶ τῷ ἡμίσει τῆς χώρας ἔτυχον. Καὶ ὁ Πτολεμαῖος ὁ τῆς Αἰγύπτου βασιλεύς, ὁ Φιλάδελφος ἐπικληθείς, ὡς τόν τε Πύρρον κακῶς ἀπηλλαχότα καὶ τοὺς Ῥωμαίους αὐξανομένους ἔμαθε, δῶρά τε αὐτοῖς ἔπεμψε καὶ ὁμολογίαν ἐποιήσατο. οἱ οὖν Ῥωμαῖοι ἡσθέντες ὅτι καίτοι διὰ πλείστου ὢν περὶ πολλοῦ σφᾶς ἐπεποίητο, πρέσβεις πρὸς αὐτὸν ἀνταπέστειλαν. ἐπειδή τε ἐκεῖνοι δῶρα παρ’ αὐτοῦ μεγαλοπρεπῆ λαβόντες ἐς τὸ δημόσιον σφᾶς ἀπέδειξαν, οὐκ ἐδέξαντο αὐτά. 3. Ὅτι οἱ Καρχηδόνιοι φοβηθέντες μὴ ἁλῶσι προεκηρυκεύσαντο πρὸς τὸν ὕπατον, ὅπως ὁμολογίᾳ τινὶ ἐπιεικεῖ ἀποπέμψαντες αὐτὸν τὸ παραχρῆμα δεινὸν ὑπεκφύγωσιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπειδή τε οὐκ ἠθέλησαν Σικελίας τε πάσης καὶ Σαρδοῦς ἀποστῆναι καὶ τοὺς μὲν τῶν Ῥωμαίων αἰχμαλώτους προῖκα ἀφεῖναι, τοὺς δὲ σφετέρους λύσασθαι, τά τε δαπανηθέντα τοῖς Ῥωμαίοις ἐς τὸν πόλεμον πάντα διαλῦσαι καὶ χωρὶς ἄλλα καθ’ ἕκαστον ἔτος συντελεῖν, οὐδὲν ἤνυσαν. πρὸς γὰρ δὴ τοῖς εἰρημένοις καὶ ἐκεῖνα αὐτοὺς ἐλύπει, ὅτι μήτε πολεμεῖν [τὸ] μήτε συμβαίνειν ἄνευ τῶν Ῥωμαίων, καὶ αὐτοὶ μὲν μὴ πλείοσι μιᾶς ναυσὶ μακραῖς χρῆσθαι, ἐκείνοις δὲ πεντήκοντα τριήρεσιν ἐπικουρεῖν ὁσάκις ἂν ἐπαγγελθῇ σφίσιν, ἄλλα τέ τινα οὐκ ἐκ τοῦ ὁμοίου ποιεῖν ἐκελεύοντο. ἐξ οὖν τούτων ἅλωσιν σφῶν ἀκριβῆ τὰς σπονδὰς νομίσαντες ἔσεσθαι, πολεμεῖν αὐτοῖς μᾶλλον εἵλοντο. 4. Ὅτι φασὶ Καρχηδονίους ἐπικηρυκεύσασθαι τοῖς Ῥωμαίοις διά τε τἄλλα καὶ διὰ τὸ πλῆθος τῶν αἰχμαλώτων, μάλιστα μὲν εἴ πως καὶ τὴν εἰρήνην ἐπὶ μετρίοις τισὶ ποιήσαιντο, εἰ δὲ μή, ἵνα τούς γε ἑαλωκότας κομίσαιντο. φασὶ δὲ καὶ τὸν Ῥήγουλον ἐν τοῖς πρέσβεσι πεμφθῆναι διά τε τὸ ἀξίωμα αὐτοῦ καὶ τὴν ἀρετήν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὑπέλαβον γὰρ πᾶν ὁτιοῦν τοὺς Ῥωμαίους ἐπὶ τῷ κομίσασθαι αὐτὸν ἐλπίσαι σφᾶς πρᾶξαι, ὥστε καὶ μόνον ἀντὶ τῆς εἰρήνης ἢ πάντως γε ἀντὶ τῶν αἰχμαλώτων ἀνταποδοθῆναι. ὥρκωσάν τε οὖν αὐτὸν πίστεσι μεγάλαις, ἦ μὴν ἐπανήξειν, ἂν μηδέτερον αὐτῶν διαπράξηται, καὶ πρεσβευτὴν μεθ’ ἑτέρων ἔστειλαν. καὶ ὃς τά τε ἄλλα καθάπερ τις Καρχηδόνιος ἀλλ’ οὐ Ῥωμαῖος ὢν ἔπραττεν, καὶ οὔτε τὴν γυναῖκα ἐς λόγους ἐδέξατο, οὔτε ἐς τὴν πόλιν καίπερ ἐςκληθεὶς ἐσῆλθεν, ἀλλ’ ἔξω τοῦ τείχους τῆς βουλῆς ἀθροισθείσης, ὥσπερ τοῖς τῶν πολεμίων πρέσβεσιν ἔθος εἶχον χρηματίζειν, τήν τε πρόσοδον μετὰ τῶν ἄλλων, ὥς γε καὶ ὁ λόγος ἔχει, ᾐτήσατο. 5. Ὅτι οἱ Ῥωμαῖοι τοὺς Καρχηδονίους χρήματα ἐπιπραξάμενοι τὰς σπονδὰς ἀνενεώσαντο, καὶ τὸ μὲν πρῶτον πρεσβείᾳ αὐτῶν ἐλθούσῃ, ὅτι τε τῆς σφετέρας παρασκευῆς ᾔσθοντο καὶ ὅτι αὐτοὶ τῷ πρὸς τοὺς ὁμόρους πολέμῳ ἔτι καὶ τότε κατείχοντο, μέτριον οὐδὲν ἀπεκρίναντο, μετὰ δὲ τοῦτο Ἄννωνός τινος νέου τῇ ἡλικίᾳ καὶ δεινοῦ [τῇ] παρρησίᾳ πεμφθέντος, καὶ ἄλλα τε πολλὰ ἀπαρακαλύπτως καὶ τέλος ὅτι· εἰ μὴ βούλεσθε εἰρηνεῖν, ἀπόδοτε ἡμῖν καὶ Σαρδὼ καὶ Σικελίαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ γὰρ πρόσκαιρόν τινα ἀνοχὴν ἀλλ’ ἀίδιον φιλίαν ἀπ’ αὐτῶν ἐπριάμεθα, εἰπόντος, ἠπιώτεροί τε αἰσχυνθέντες ἐγένοντο. 6. Ὅτι ἐπικηρυκευσάμενοι οἱ Καρχηδόνιοι τῷ Σκιπίωνι τῶν τε ἐπιταχθέντων σφίσιν ὑπ’ αὐτοῦ οὐδὲν ὅτι οὐχ ὑποσχόμενοι, οἷα μηδὲν αὐτῷ παρέξειν μέλλοντες, χρήματα μὲν αὐτῷ εὐθὺς ἔδοσαν καὶ τοὺς αἰχμαλώτους πάντας ἀπέδωκαν, ὑπὲρ δὲ τῶν ἄλλων ἐς τὴν Ῥώμην ἐπρεσβεύσαντο. καὶ αὐτοὺς ἐκεῖνοι τότε οὐ προσεδέξαντο λέγοντες οὐκ εἶναι σφίσι πάτριον στρατοπέδων τισὶν ἐν τῇ Ἰταλίᾳ ὄντων ὑπὲρ εἰρήνης χρηματίζειν, ὕστερον δὲ ἀπάραντος τοῦ τε Ἀννίβου καὶ τοῦ Μάγωνος λόγον αὐτοῖς ἔδοσαν, καὶ ἦλθον μὲν ἐς ἀμφισβήτησιν πρὸς ἀλλήλους, ἐπ’ ἀμφότερα ταῖς γνώμαις γενόμενοι, τέλος δὲ ἐψηφίσαντο τὰς σπονδὰς ἐφ’ οἷς ὁ Σκιπίων συνετέθειτο. 7. Ὅτι οἱ Καρχηδόνιοι τῷ Σκιπίωνι ἐπέθεντο καὶ κατὰ γῆν καὶ κατὰ θάλατταν. τοῦ δὲ Σκιπίωνος ἀγανακτήσαντος ἐπὶ τούτῳ καὶ ἔγκλημα ποιησαμένου οὔτε τι μέτριον τοῖς πρέσβεσιν ἀπεκρίναντο, καὶ προσέτι καὶ ἐπεβούλευσαν αὐτοῖς ἀποπλεύσασιν· καὶ εἴγε μὴ ἄνεμος σφίσι κατὰ τύχην ἐπιγενόμενος ἐβοήθησεν, ἥλωσαν ἂν ἢ ἀπώλοντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ διὰ τοῦτο ὁ Σκιπίων, καίπερ ἐπελθόντων ἐν τούτῳ τῶν τὴν εἰρήνην αὐτοῖς φερόντων, οὐκ ἔτ’ αὐτὴν ἐποιήσατο. 8. Ὅτι διεκηρυκεύσαντο οἱ Καρχηδόνιοι τῷ Σκιπίωνι. ἦν δὲ τὰ διωμολογημένα ὁμήρους τε σφᾶς δοῦναι, καὶ τοὺς αἰχμαλώτους τούς τε αὐτομόλους, οὓς ἤτοι τῶν Ῥωμαίων ἢ τῶν συμμάχων σφῶν εἶχον, ἀποδοῦναι, καὶ τοὺς ἐλέφαντας πάντας καὶ τὰς τριήρεις πλὴν δέκα παραδοῦναι, καὶ τὸ λοιπὸν μὴ κεκτῆσθαι μήτε ἐλέφαντας μήτε ναῦς, καὶ τῷ Μασινίσσᾳ πάντων ὧν εἶχον αὐτοῦ ἀποστῆναι καὶ ἐκείνῳ δοῦναι, τήν τε χώραν καὶ τὰς πόλεις τὰς ἐν τῇ ἐπικρατείᾳ αὐτοῦ οὔσας ἀφεῖναι, καὶ μήτε καταλόγους ποιεῖσθαι μήτε μισθοφόροις χρῆσθαι μήτε πόλεμον πρὸς μηδένα παρὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων γνώμην ἀναιρεῖσθαι. 9. Ὅτι ἡ Καρχηδὼν πολλοῖς Ῥωμαίοις ἐξαιρετέα ἐδόκει εἶναι, καὶ Κορνηλίῳ ὑπάτῳ, καὶ ἔλεγεν ὅτι ἀδύνατόν ἐστι συνεστώσης αὐτῆς ἀδεεῖς σφᾶς εἶναι. 10. Ὅτι ὁ Φίλιππος ἡττηθεὶς ἐπεκηρυκεύσατο τῷ Φλαμινίῳ· καὶ ὅς, εἰ καὶ τὰ μάλιστα καὶ τῆς Μακεδονίας ἐγλίχετο καὶ τῇ παρούσῃ οἱ εὐτυχίᾳ ἐπίπαν ἐπεξελθεῖν ἐπεθύμει, ὅμως ἐσπείσατο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
αἴτιον δὲ ὅτι ἐφοβήθη μὴ οἵ τε Ἕλληνες ὑπεξαιρεθέντος αὐτοῦ τό τε φρόνημα τὸ παλαιὸν ἀναλάβωσι καὶ σφᾶς οὐκ ἔτι θεραπεύσωσι, καὶ οἱ Αἰτωλοὶ ἐν μεγάλῳ καὶ τότε αὐχήματι, ὅτι τὸ πλεῖστον τῆς νίκης κατειργάσαντο, ὄντες ἐπαχθέστεροι σφίσι γένωνται, ὅ τε Ἀντίοχος ἔς τε τὴν Εὐρώπην, ὥσπερ ἠγγέλλετο, ἔλθῃ καὶ τῷ Φιλίππῳ συμμαχήσῃ. 11. Ὅτι νεανίσκοι τινὲς Καρχηδονίων πρέσβεις ἐς τὴν Ῥώμην ἐλθόντας ὑβρίσαντες ἐπέμφθησαν μὲν ἐς τὴν Καρχηδόνα καὶ ἐξεδόθησαν σφίσιν, οὐκ ἔπαθον δὲ ὑπ’ αὐτῶν δεινὸν οὐδέν, ἀλλ’ ἀφείθησαν. 12. Ὅτι ὁ Περσεὺς σπονδῶν ἐδεήθη παρὰ Ῥωμαίοις, κἂν ἔτυχεν αὐτῶν, εἰ μὴ οἱ Ῥόδιοι συνεπρέσβευσαν αὐτῷ δέει τοῦ μὴ τοῖς Ῥωμαίοις τὸν ἀντίπαλον ὑπεξαιρεθῆναι. μέτριον μὲν γὰρ οὐδέν, οἷα δεομένους εἰκὸς ἦν εἰπεῖν, ἔλεξαν· καὶ τῆς εἰρήνης οὐκ αἰτηταὶ μᾶλλον τῷ Περσεῖ ἢ δόται ὄντες, ἄλλα τε πολλὰ ὑπερήφανα διελέχθησαν, καὶ τέλος ἠπείλησαν τοῖς αἰτίοις τοῦ μὴ συμβῆναι σφᾶς γενομένοις μετὰ τῶν ἑτέρων πολεμήσειν. κἀκ τούτου οὐδὲ τὸ πρὶν ἀνύποπτοι τοῖς Ῥωμαίοις ὄντες μᾶλλον διεβλήθησαν καὶ τὸν Περσέα τῶν σπονδῶν τυχεῖν ἐκώλυσαν. 13.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι οἱ Ῥόδιοι φρόνημα πολὺ πρότερον σχόντες ὡς καὶ αὐτοὶ τόν τε Φίλιππον καὶ τὸν Ἀντίοχον νενικηκότες τῶν τε Ῥωμαίων κρείττους ὄντες, ἐς τοσοῦτον δέους ἀφίκοντο ὥστε καὶ πρεσβευτὴν πρὸς τὸν Ἀντίοχον τὸν τῆς Συρίας βασιλέα σταλέντα Ποπίλιον μεταπέμψασθαι, καὶ παρόντος αὐτοῦ καταψηφίσασθαι πάντων τῶν τἀναντία τοῖς Ῥωμαίοις φρονησάντων, τούς τε συλληφθέντας αὐτῶν ἐπὶ τιμωρίαν πέμψαι. 14. Ὅτι οἱ αὐτοὶ πρεσβευσάμενοι πρὸς αὐτοὺς πολλάκις, ὥς που καὶ ἐδέοντό τινος, οὐδὲν ἔτ’ αὐτοῖς προσέφερον ὥσπερ καὶ πρότερον, ἀλλ’ ὅσα ἐς τὸ παραιτήσασθαι μὴ μνησικακεῖν σφίσιν αὐτοὺς χρήσιμα ἐξ ὧν ὑπούργησάν ποτε αὐτοῖς λαβεῖν ἐδύναντο, μόνα ἔλεγον, καὶ τήν γε πρόσρησιν τῆς συμμαχίας τῆς πρὸς αὐτοὺς μὴ προσδεχόμενοι πρόσθεν, ἵνα ὡς καὶ μετατάξασθαί ποτε ἀπ’ αὐτῶν ἐκ τοῦ μηδεμίαν ἔνορκον ἀνάγκην φιλίας ἔχειν δυνάμενοι φοβεροί τε αὐτοῖς ὦσι καὶ πρὸς τῶν ἀεὶ πολεμούντων σφίσιν ἐπιθεραπεύωνται, τότε καὶ πάνυ προσθέσθαι ἐσπούδαζον, τήν τε παρὰ τῶν Ῥωμαίων εὔνοιαν ἅμα βεβαιούμενοι, καὶ τιμὴν ἐκ τούτου καὶ παρὰ τῶν ἄλλων θηρώμενοι. 15.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ὁ Προυσίας αὐτός τε ἐς τὴν Ῥώμην καὶ ἐς τὸ βουλευτήριον ἐσελθὼν τόν τε οὐδὸν αὐτοῦ κατεφίλησε καὶ τοὺς βουλευτὰς θεοὺς ἐπωνόμασε καὶ προσεκύνησεν. ἐξ οὗπερ καὶ ἠλεήθη ὅτι μάλιστα, καίτοι καὶ τῷ Ἀττάλῳ παρὰ τὴν τῶν Ῥωμαίων γνώμην πολεμήσας. ἐλέγετο γὰρ καὶ οἴκοι τοὺς πρέσβεις αὐτῶν, ὁσάκις ἀφίκοιντό τινες, προσκυνεῖν, ἀπελεύθερόν τε ἑαυτὸν τοῦ δήμου ἐπεκάλει καὶ πίλιον πολλάκις ἐπετίθετο. 16. Ὅτι Ποπίλιος οὕτω κατεφόβησε τὸν Οὐιρίαθον ὥστε καὶ ὑπὲρ σπονδῶν οἱ εὐθύς, πρὶν καὶ μάχης τινὸς πειραθῆναι, προςπέμψαι, τούς τε κορυφαίους τῶν ἀποστάντων ἀπὸ τῶν Ῥωμαίων ἐξαιτηθέντα τοὺς μὲν ἀποκτεῖναι, ἐν οἷς καὶ ὁ κηδεστὴς αὐτοῦ, καίπερ ἰδίαν δύναμιν ἔχων, ἐφονεύθη, τοὺς δὲ καὶ ἐκδοῦναι, ὧν πάντων ὁ ὕπατος τὰς χεῖρας ἀπέκοψεν. κἂν παντελῶς κατελύσατο, εἰ μὴ καὶ τὰ ὅπλα ᾐτήθη· τοῦτο γὰρ οὔτ’ αὐτὸς οὔτε τὸ λοιπὸν πλῆθος ὑπομεῖναι ἐποίησεν. 17. Ὅτι ἐλθόντων Νουμαντίνων πρέσβεων οἱ Ῥωμαῖοι ἔξω τοῦ τείχους ἐδέξαντο αὐτούς, ἵνα μὴ καὶ βεβαιοῦν ἐκ τούτου τὰς σπονδὰς δόξωσιν. ξένια μέντοι σφίσι καὶ ὣς ἐξέπεμψαν, μὴ βουληθέντες πω τὴν ἐλπίδα αὐτῶν ὡς καὶ συναλλαγησομένων ἀφελέσθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔλεγον δὲ οἱ μὲν περὶ τὸν Μαγκῖνον τήν τε ἀνάγκην τῶν ὡμολογημένων καὶ τὸ πλῆθος τῶν σεσωσμένων, ὅτι τε πάνθ’ ὅσα καὶ πρότερον ἐν τῇ Ἰβηρίᾳ ἐκέκτηντο εἶχον· ἠξίουν τ’ αὐτοὺς μὴ πρὸς τὴν παροῦσαν σφῶν ἄδειαν, ἀλλὰ πρὸς τὸν τότε περιστάντα τοὺς στρατιώτας κίνδυνον ἐκλογίζεσθαι, οὐχ ὅσα ἔδει γεγονέναι, ἀλλ’ ὅσα ἐνεδέχετο πραχθῆναι. οἱ δὲ Νουμαντῖνοι πολλὰ μὲν περὶ τῆς προτέρας σφῶν ἐς αὐτοὺς εὐνοίας, πολλὰ δὲ καὶ περὶ τῆς ἐκείνων μετὰ ταῦτα ἀδικίας, ὑφ’ ἧς ἐς τὸν πόλεμον κατέστησαν, τήν τε τοῦ Πομπίου ψευδορκίαν προέφερον, καὶ τῆς τοῦ Μαγκίνου καὶ τῶν ἄλλων σωτηρίας εὐεργεσίαν ἀπῄτουν. καὶ τὰς σπονδὰς ἔλυσαν καὶ τὸν Μαγκῖνον ἐκδοθῆναι τοῖς Νουμαντίνοις ἔγνωσαν. 18. Ὅτι τῷ Ἰουγούρθᾳ ὁ Μέτελλος προσπέμψαντί οἱ ὑπὲρ τῆς εἰρήνης πολλὰ καθ’ ἓν ἕκαστον ὡς καὶ μόνον ἐπέταξε, καὶ οὕτως ὁμήρους τε παρ’ αὐτοῦ καὶ ὅπλα τούς τε ἐλέφαντας καὶ τοὺς αἰχμαλώτους τούς τε αὐτομόλους ἔλαβε. καὶ τούτους μὲν πάντας ἀπέκτεινεν, οὐ κατελύσατο δέ, ὅτι Ἰουγούρθας οὐκ ἠβουλήθη πρὸς αὐτόν, μὴ συλληφθῇ, ἐλθεῖν, καὶ ὁ Μάριος ὅ τε Γναῖος ἐνεπόδισαν. 19.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τῆς Κίρτας καθ’ ὁμολογίαν ἁλούσης ὁ Βόκχος ἐπεκηρυκεύσατο τῷ Μαρίῳ, καὶ τὰ μὲν πρῶτα τὴν τοῦ Ἰουγούρθου ἀρχὴν μισθὸν τῆς μεταστάσεως ᾔτει, ἔπειτα μὴ τυχὼν αὐτῆς ἁπλῶς ἠξίωσε συμβῆναι. καὶ ὁ μὲν πρέσβεις ἐς τὴν Ῥώμην ἔπεμψεν, ὁ δὲ Ἰουγούρθας τούτων [οὐ] γινομένων ἀπεχώρησεν ἐς τὰ ἐρημότατα τῆς ἑαυτοῦ γῆς. 20. Ὅτι ὁ Μάριος πρέσβεις τοῦ Βόκχου κομισάμενος οὐκ ἔφη αὐτῷ συνθήσεσθαι, εἰ μὴ τὸν Ἰουγούρθαν ἔκδοτον παρ’ αὐτοῦ λάβοι· ὃ καὶ γέγονεν. 21. Ὅτι ὁ Μιθριδάτης πρέσβεων ὄντων Ῥωμαίων οὐδὲν ἐκίνησεν, ἀλλ’ ἀνταιτιασάμενός τινα καὶ προσαποδείξας τοῖς πρέσβεσι τὸ πλῆθος τῶν χρημάτων, ὧν τῷ τε κοινῷ καὶ ἰδίᾳ τισὶν ἀναλώκει, ἡσυχίαν ἔσχεν. ὁ δὲ Νικομήδης τῇ συμμαχίᾳ αὐτῶν ἐπαρθεὶς καὶ χρημάτων δεηθεὶς ἐσέβαλεν ἐς τὴν χώραν αὐτοῦ. 22. Ὅτι ὁ Μιθριδάτης πρέσβεις ἀπέστειλεν ἐς τὴν Ῥώμην ἀξιῶν, εἰ μὲν φίλον τὸν Νικομήδην νομίζουσι, πεῖσαι αὐτὸν ἢ καταναγκάσαι τὰ δίκαιά οἱ ποιῆσαι, εἰ δὲ μή, αὐτῷ γε ἐπιτρέψαι τὸν ἐχθρὸν ἀμύνασθαι. οἱ δὲ οὐχ ὅτι τι ἔπραξαν ὧν ἤθελεν, ἀλλὰ καὶ ἐπηπείλησαν αὐτῷ, ἂν μὴ τῷ Ἀριοβαρζάνῃ τὴν Καππαδοκίαν ἀποδῷ καὶ πρὸς τὸν Νικομήδην εἰρήνην ἄγῃ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τούς τε πρέσβεις αὐτοῦ αὐθημερὸν ἀπέπεμψαν καὶ προσαπηγόρευσαν αὐτῷ μηκέτι μηδένα ἄλλον, ἂν μὴ πειθαρχῇ σφίσι, πέμψαι. 23. Ὅτι οἱ Ῥωμαῖοι τοῦ ἐμφυλίου πολέμου ἐνεστηκότος τὸν Μέτελλον μετεπέμψαντο, κελεύσαντες βοηθεῖν. 24. Ὅτι ὁ Ἀρχέλαος παρεκάλει τὸν Σύλλαν διαλλαγῆναι πρὸς τὸν Μιθριδάτην. δεξαμένου δὲ τούτου τὴν πρόκλησιν, ἐγένοντο συνθῆκαι, Μιθριδάτην μὲν τὴν Ἀσίαν ἀφεῖναι καὶ Παφλαγονίαν, ἐκστῆναι δὲ Βιθυνίας Νικομήδει καὶ Καππαδοκίας Ἀριοβαρζάνῃ, καταβαλεῖν δὲ Ῥωμαίοις δισχίλια τάλαντα καὶ δοῦναι ναῦς ἑβδομήκοντα χαλκήρεις μετὰ τῆς οἰκείας παρασκευῆς, Σύλλαν δὲ ἐκείνῳ τήν τε ἄλλην ἀρχὴν βεβαιοῦν καὶ σύμμαχον Ῥωμαίων ψηφίσασθαι. ταῦτα οὕτως ὡμολογήθη, καὶ ἐβάδιζε διὰ Θεσσαλίας καὶ Μακεδονίας ἐπὶ τὸν Ἑλλήσποντον ἔχων μεθ’ ἑαυτοῦ τὸν Ἀρχέλαον ἐν τιμῇ. καὶ νοσήσαντος ἐπισφαλῶς περὶ Λάρισσαν ἐπιστήσας τὴν πορείαν ὡς ἑνὸς τῶν ὑφ’ αὑτὸν ἡγεμόνων καὶ στρατηγῶν ἐπεμελήθη.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταῦτα δὲ διέβαλλε τὸ περὶ Χαιρώνειαν ἔργον ὡς οὐχὶ καθαρῶς ἀγωνισθέν, καὶ ὅτι τοὺς ἄλλους Μιθριδάτου φίλους, οὓς εἶχεν αἰχμαλώτους, ἀποδοὺς ὁ Σύλλας Ἀριστίωνα μόνον ἀνεῖλεν Ἀρχελάῳ διάφορον ὄντα, μάλιστα δὲ ἡ δοθεῖσα γῆ τῷ Καππάδοκι μυρίων πλέθρων ἐν Εὐβοίᾳ καὶ τὸ Ῥωμαίων φίλον αὐτὸν καὶ σύμμαχον ἀπογραφῆναι. 25. Ὅτι πρεσβευτῶν παραγενομένων παρὰ τοῦ Μιθριδάτου πρὸς Σύλλαν καὶ τὰ μὲν ἄλλα φασκόντων δέχεσθαι, Παφλαγονίαν δὲ ἀξιούντων μὴ ἀφαιρεθῆναι, τὰς δὲ ναῦς οὐδὲ ὅλως ὁμολογηθῆναι, χαλεπήνας ὁ Σύλλας· τί φατε; εἶπεν. Μιθριδάτης Παφλαγονίας ἀντιποιεῖται καὶ περὶ τῶν νηῶν ἔξαρνός ἐστιν; ὃν ἐγὼ προςκυνήσειν ἐνόμιζον, εἰ τὴν δεξιὰν αὐτῷ καταλείποιμι χεῖρα, δι’ ἧς τοσούτους Ῥωμαίων ἀνεῖλεν; ἑτέρας μέντοι φωνὰς ἀφήσει, διαβάντος μου ἐς τὴν Ἀσίαν. νῦν δὲ ἐν Περγάμῳ καθήμενος ὃν οὐχ ἑώρακε διαστρατηγεῖ πόλεμον. οἱ μὲν οὖν φοβηθέντες ἡσύχαζον, ὁ δὲ Ἀρχέλαος ἐδεῖτο τοῦ Σύλλου καὶ κατεπράυνε τὴν ὀργὴν ἁπτόμενος τῆς δεξιᾶς αὐτοῦ καὶ δακρύων, καὶ ἔπεισεν ἀποσταλῆναι πρὸς Μιθριδάτην. διαπράξεσθαι γὰρ ἐφ’ οἷς βούλεται τὴν εἰρήνην, εἰ δὲ μὴ πείσοι κτενεῖν αὐτὸς ἑαυτὸν ἐπὶ τούτοις. 26.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι συνεισῆλθεν ὁ Σύλλας τῷ Μιθριδάτῃ ἐν Δαρδάνῳ τῆς Τρῳάδος ἔχων ναῦς διακοσίας ἐνήρεις καὶ τῆς πεζῆς δυνάμεως ὁπλίτας μὲν δισμυρίους, ἱππεῖς δὲ ἑξακισχιλίους, Σύλλας δὲ τέςσαρας σπείρας καὶ διακοσίους ἱππεῖς. ἀπαντήσαντος δὲ τοῦ Μιθριδάτου καὶ τὴν δεξιὰν προτείνοντος, ἠρώτησεν αὐτόν, εἰ καταλύσοι τὸν πόλεμον, ἐφ’ οἷς ὡμολόγησεν Ἀρχέλαος. 27. Ὅτι τὰς συνθήκας ποιήσαντες Σύλλας καὶ Μιθριδάτης Ἀριοβαρζάνην καὶ Νικομήδην τοὺς βασιλεῖς διήλλαξαν. καὶ ὁ μὲν Μιθριδάτης ἑβδομήκοντα ναῦς παραδοὺς καὶ τοξότας ὡς πλείστους ἐν αὐταῖς εἰς τὸν Πόντον ἀποπλεῖν ἔμελλεν. ὁ δὲ Σύλλας ἀχθομένους ἰδὼν τοὺς στρατιώτας τῇ διαλύσει, τὸν γὰρ ἔχθιστον τῶν βασιλέων καὶ ιε μυριάδας ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ τῶν ἐν Ἀσίᾳ Ῥωμαίων ἀποσφαγῆναι παρασκευάσαντα δεινὸν ἡγοῦντο μετὰ πλούτου καὶ λαφύρων ὁρᾶν ἐκπλέοντα τῆς Ἀσίας, ἣν ἔτη δ λεηλατῶν καὶ φορολογῶν διετέλεσεν. ὁ δὲ ἀπελογεῖτο, ὡς οὐκ ἦν Φλάκκῳ καὶ Μιθριδάτῃ πολεμεῖν, εἰ συσταίησαν, δυνηθείς. 28.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τῶν Κρητῶν πρεσβευσαμένων πρὸς τοὺς Ῥωμαίους καὶ ἐλπιζόντων τάς τε παλαιὰς σπονδὰς ἀνανεώσεσθαι καὶ προςέτι καὶ εὐεργεσίαν τῆς τοῦ ταμίου τῶν τε συστρατιωτῶν αὐτῶν σωτηρίας εὑρήσεσθαι, οὗτοι ὀργὴν μᾶλλον ὅτι μὴ ἑάλωσαν λαβόντες ἢ χάριν αὐτοῖς ὅτι μὴ ἐκείνους ἔφθειραν γνόντες, οὔτ’ ἄλλως μέτριόν τι ἀπεκρίναντο, καὶ τοὺς αἰχμαλώτους τούς τε αὐτομόλους ἅπαντας παρ’ αὐτῶν ἀπῄτησαν. καὶ ὁμήρους χρήματά τε πολλὰ αἰτήσαντες, τάς τε ναῦς τὰς μείζους καὶ τοὺς ἄνδρας τοὺς κορυφαίους ἐξαιτήσαντες, οὐκ ἀνέμειναν τὴν οἴκοθεν αὐτῶν ἀπόκρισιν, ἀλλὰ τῶν ὑπάτων αὐτίκα τὸν ἕτερον ταῦτά τε ληψόμενον καὶ πολεμήσοντα σφίσιν, ἂν μὴ διδῶσιν, ὥσπερ οὐκ ἔμελλον, ἐξέπεμψαν· οἱ γὰρ ἀπ’ ἀρχῆς, πρὶν αἰτηθῆναί τι τοιοῦτο καὶ κρατῆσαι, μὴ θελήσαντες ὁμολογῆσαι πῶς ἂν μετὰ τὴν νίκην τοσαῦτά τε ἅμα καὶ τοιαῦτα προσταττόμενοι ἤνεγκαν; τοῦτό τε οὖν σαφῶς εἰδότες καὶ προσυποπτεύσαντες τοὺς πρέσβεις ἐπιχειρήσειν τινάς, ὡς καὶ κωλύσοντας τὴν στρατείαν, διαφθεῖραι χρήμασιν, ἐψηφίσαντο ἐν τῇ βουλῇ μηδένα αὐτοῖς μηδὲν δανεῖσαι. 29.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Ἀρσάκου τοῦ τῶν Πάρθων βασιλέως τελευτήσαντος Φραάντην τὸν διάδοχον αὐτοῦ ὁ Πομπήιος προσεδόκησεν οἰκειώσεσθαι, καὶ ἐπεὶ τὴν φιλίαν διὰ ταχέων ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς προσυνέθετο καὶ ἐς τὴν Ἀρμενίαν αὐτὸν τὴν τοῦ Τιγράνου προεμβαλεῖν ἀνέπεισεν, πυθόμενος τοῦτο κατέδεισε καὶ πρεσβευσάμενος εὐθὺς σύμβασιν ἔπραττεν. κελεύσαντός τε αὐτῷ τοῦ Πομπηίου τά τε ὅπλα καταθέσθαι καὶ τοὺς αὐτομόλους ἐκδοῦναι οὐκ ἔσχε καιρὸν βουλεύσασθαι· ἀκούσαντες γὰρ ταῦτα οἱ ἐν τῷ στρατοπέδῳ αὐτοῦ ὄντες, καὶ φοβηθέντες οἱ αὐτόμολοι (πολλοὶ δὲ ἦσαν) μὴ ἐκδοθῶσιν, καὶ οἱ βάρβαροι μὴ ἄνευ ἐκείνων πολεμεῖν ἀναγκασθῶσιν, ἐθορυβήθησαν. κἂν ἐξειργάσαντό τι τὸν Μιθριδάτην, εἰ μὴ ψευσάμενος ὅτι οὐκ ἐπὶ σπονδαῖς ἀλλ’ ἐπὶ κατασκοπῇ τῆς τῶν Ῥωμαίων παρασκευῆς τοὺς πρέσβεις ἔπεμψεν, μόλις αὐτοὺς κατέσχεν. 30. Ὅτι ὁ Ἀρτώκης ἡττηθεὶς ὑπὸ Πομπηίου ἐπεκηρυκεύσατο αὐτῷ καὶ δῶρα ἔπεμψεν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐκείνου δὲ δὴ ταῦτα μέν, ὅπως τὰς σπονδὰς ποιήσασθαι ἐλπίσας μὴ περαιτέρω προχωρήσῃ, λαβόντος, τὴν δὲ εἰρήνην οὐχ ὁμολογήσαντος δώσειν, ἂν μὴ τούς τε παῖδάς οἱ ὁμήρους προαποστείλῃ, χρόνον τινὰ ἐπέσχεν, μέχρις οὗ οἱ Ῥωμαῖοι καὶ τὸν Πέλωρον διαβατόν πη τοῦ θέρους γενόμενον οὐ χαλεπῶς, ἄλλως τε καὶ μηδενὸς κωλύοντος, ἐπεραιώθησαν. οὕτω δὲ δὴ τούς τε παῖδας αὐτῷ ἔπεμψε καὶ μετὰ τοῦτο καὶ συνηλλάγη. 31. Ὅτι Σηκουανοὶ καὶ Αἰδοῦοι τὴν προθυμίαν τοῦ Καίσαρος ἰδόντες καὶ τὰ ἔργα ὁμολογοῦντα ταῖς ἐλπίσιν αἰσθόμενοι ἐκείνῳ τε εὐεργεσίαν καταθέσθαι καὶ τοὺς Κελτοὺς τοὺς ὁμοχώρους σφίσι τιμωρήσασθαι ἠθέλησαν. διαβάντες γὰρ τὸν Ῥῆνον τῆς τε χώρας αὐτῶν [τινα] παρετέτμηντο καὶ ἑαυτοῖς ὑποτελεῖς ἐπεποίηντο ὁμήρους σφῶν ἔχοντες. ἦρχε δὲ τῶν Κελτῶν Ἀριόουιστος, καὶ τήν τε κύρωσιν τῆς βασιλείας παρὰ τῶν Ῥωμαίων εἰλήφει, πρὸς δὲ δὴ τὴν ἐκ τοῦ πολέμου δόξαν καὶ τὴν ἀπ’ αὐτῶν ἰσχὺν οὐδὲν αὐτῶν ἐφρόντισεν, πλὴν καθ’ ὅσον παρὰ τοῦ βαρβάρου πρόφασιν τῆς διαφορᾶς, μὴ καὶ προϋπάρχειν τι ἐς αὐτὸν νομισθῇ, λαβεῖν ἠθέλησεν. καὶ μετεπέμψατο αὐτὸν ὡς διαλεχθῆναί τι αὐτῷ δεόμενος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ δὲ οὐχ ὑπήκουσεν, ἀλλ’ ἔφη ὅτι· εἴ τί μοι βούλεται Καῖσαρ εἰπεῖν, αὐτὸς πρὸς ἐμὲ ἐλθέτω· οὔτε γὰρ ἄλλως καταδεέστερος αὐτοῦ εἰμί, καὶ τὸν χρείαν τινὸς ἔχοντα αὐτὸν πρὸς ἐκεῖνον ἀφικνεῖσθαι δεῖ, ὀργήν τε ὡς καὶ πάντας τοὺς Ῥωμαίους προπεπηλακικότος αὐτοῦ ἐν τούτῳ ἐποιήσατο, καὶ παραχρῆμα τούς τε ὁμήρους τῶν συμμάχων ἀπῄτησεν αὐτόν, καὶ προσαπηγόρευσεν αὐτῷ μήτε τῆς χώρας σφῶν ἐπιβαίνειν μήτε ἐπικουρίας οἴκοθεν ἐπάγεσθαι. ταῦτα δὲ ἔπραξεν οὐχ ὅτι καταπλήξειν αὐτόν, ἀλλ’ ὅτι ἐξοργιεῖν κἀκ τούτου πρόφασιν τοῦ πολέμου μεγάλην καὶ εὐπρεπῆ λήψεσθαι ἤλπισεν. ἀχθεσθεὶς δὲ ὁ βάρβαρος τοῖς ἐπιτάγμασι πολλὰ καὶ δεινὰ ἀπεκρίνατο, ὥστε τὸν Καίσαρα λόγους μὲν μηκέτ’ αὐτῷ ἀντιπέμψαι, ἀλλὰ πρὶν αἰθέσθαι τὴν Οὐεσουντίνων καὶ τὴν τῶν Σηκουανῶν πόλιν κατασχεῖν. 32. Ὅτι Καῖσαρ ἐς τὴν Ἀρμενίαν ἐσέβαλεν. ἐκπλαγεὶς οὖν ὁ Φαρνάκης καὶ πολὺ μᾶλλον τὴν ὁρμὴν ἢ τὸν στρατὸν αὐτοῦ καταδείσας, προσέπεμψεν αὐτῷ πρὶν πλησιάσαι πολλάκις προκηρυκευόμενος, εἴ πως τὸ παρὸν ἐφ’ ὁτῳδὴ συνθέμενος ἐκφύγοι. προί̈σχετο δὲ ἄλλα τε, καὶ ἐν τοῖς μάλιστα ὅτι οὐ συνήρατο τῷ Πομπηίῳ·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ἤλπιζεν ὑπάξεσθαί τε αὐτὸν ἐς σπονδὰς ἅτε καὶ ἐς τὴν Ἰταλίαν τήν τε Ἀφρικὴν ἐπειγόμενον, καὶ ἀπελθόντος αὐτοῦ ῥᾳδίως αὖθις πολεμήσειν. ὑποπτεύσας οὖν τοῦτο ὁ Καῖσαρ τοὺς μὲν πρώτους καὶ τοὺς δευτέρους πρέσβεις ἐφιλοφρονήσατο, ὅπως ὅτι μάλιστα ἀπροσδοκήτῳ οἱ τῇ τῆς εἰρήνης ἐλπίδι προσπέσῃ, τῶν δὲ τρίτων ἐλθόντων τά τε ἄλλα ἐπεκάλεσεν αὐτῷ καὶ ὅτι τὸν Πομπήιον τὸν εὐεργέτην ἐγκατέλιπεν. καὶ οὐκ ἀνεβάλετο, ἀλλ’ εὐθὺς αὐθημερόν, ὥσπερ εἶχεν ἐκ τῆς ὁδοῦ, συνέμιξεν. 33. Ὅτι παρὰ τοῦ Φραάτου πρέσβεις, ἐφ’ οἷς ἀντενεκάλουν ἀλλήλοις ἀφίκοντο. ὁ δὲ Ἀγρίππας ἐς τὴν βουλὴν αὐτοὺς ἐσήγαγε καὶ ἐπιτραπεὶς παρ’ αὐτῆς τὴν διάγνωσιν τὸν μὲν Τιριδάτην τῷ Φραάτῃ οὐκ ἐξέδωκεν, τὸν δὲ υἱὸν αὐτῷ, ὃν πρότερον παρ’ ἐκείνου λαβὼν εἶχεν, ἀπέπεμψεν ἐπὶ τῷ τούς τε αἰχμαλώτους καὶ τὰ σημεῖα τὰ στρατιωτικὰ τὰ ἔν τε τῇ τοῦ Κράσσου καὶ ἐν τῇ τοῦ Ἀντωνίου συμφορᾷ ἁλόντα κομίσασθαι. 34. Ὅτι ὁ Καῖσαρ ὁ Αὔγουστος ἐπὶ τοὺς Κελτοὺς ἐστράτευσεν. καὶ αὐτὸς μὲν ἐν τῇ οἰκείᾳ ὑπέμεινεν, ὁ δὲ Τιβέριος τὸν Ῥῆνον διέβη.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
φοβηθέντες οὖν αὐτοὺς οἱ βάρβαροι ἐπεκηρυκεύσαντο ἄνευ τῶν Καντάβρων, καὶ οὔτε τότε ἔτυχόν τινος (ὁ γὰρ Αὔγουστος οὐκ ἔφη σφίσιν ἄνευ ἐκείνων σπείσεσθαι) οὔθ’ ὕστερον. ἔπεμψαν μὲν γὰρ καὶ οἱ Σύγγαμβροι πρέσβεις, τοσούτου δὲ ἐδέησαν διαπράξασθαί τι ὥστε καὶ ἐκείνους πάντας καὶ πολλοὺς καὶ ἐλλογίμους ὄντας προσαπολέσθαι· ὁ γὰρ Αὔγουστος συλλαβὼν αὐτοὺς ἐς πόλεις τινὰς κατέθετο, οἱ δὲ δυσανασχετήσαντες ἑαυτοὺς κατεχρήσαντο. κἀκ τούτου χρόνον μέν τινα ἡσύχασαν, ἔπειτα ἐπὶ πολλῷ τὸ πάθημα σφῶν τοῖς Ῥωμαίοις ἀνταπέδοσαν. 35. Ὅτι ὡς ἐπύθοντο οἱ βάρβαροι τὴν ἐπιστρατείαν τοῦ Γαί̈ου, Φρατάκτης ἔπεμψε πρὸς τὸν Αὔγουστον ὑπὲρ τῶν γεγονότων ἀπολογούμενος καὶ τοὺς ἀδελφοὺς ἐπὶ εἰρήνῃ ἀπαιτῶν. καὶ αὐτῷ ἐκεῖνος Φρατάκτῃ ἄνευ τῆς τοῦ βασιλέως ἐπικλήσεως ἀντεπιστείλας τό τε ὄνομα τὸ βασιλικὸν καταθέσθαι καὶ τῆς Ἀρμενίας ἀποστῆναι προσέταξεν. ἐφ’ ᾧ δὴ ὁ Πάρθος οὐχ ὅσον οὐ κατέπτηξεν, ἀλλὰ καὶ ἀντέγραψέν οἱ τά τε ἄλλα ὑπερφρόνως καὶ αὑτὸν μὲν βασιλέα βασιλέων, ἐκεῖνον δὲ Καίσαρα μόνον ὀνομάσας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ δὴ Τιγράνης εὐθὺς μὲν οὐκ ἐπρεσβεύσατο, τοῦ δὲ Ἀρταβάζου νόσῳ ὕστερον τελευτήσαντος δῶρά τε τῷ Αὐγούστῳ, ὡς καὶ τοῦ ἀντιπάλου ὑπεξῃρημένου οἱ, ἔπεμψε τὸ τοῦ βασιλέως ὄνομα ἐς τὴν ἐπιστολὴν μὴ ἐγγράψας, καὶ τὴν βασιλείαν δῆθεν παρ’ αὐτοῦ ᾔτησεν. τούτοις τε οὖν ὑπαχθεὶς καὶ τὸν πόλεμον ἅμα τὸν Πάρθον φοβηθεὶς τά τε δῶρα ἐδέξατο καὶ μετ’ ἐλπίδων αὐτὸν χρηστῶν ἐς τὴν Συρίαν πρὸς τὸν Γάϊον ἐλθεῖν ἐκέλευσεν. 36. Ὅτι ὁ Πάλλας συνὼν τῇ Ἀγριππίνῃ πάντα φορτικὸς καὶ ἐπαχθὴς ἦν. ὁ δὲ Σενέκας καὶ ὁ Βοῦρρος, φρονιμώτατοι καὶ δυνατώτατοι τῶν περὶ τὸν Νέρωνα ἀνδρῶν ὄντες (ὁ μὲν γὰρ ἔπαρχος τοῦ δορυφορικοῦ ἦν, ὁ δὲ διδάσκαλος), ἔπαυσαν ἑκάτερον τοιᾶσδε ἀφορμῆς λαβόμενοι. πρεσβείας Ἀρμενίων ἐλθούσης καὶ ἡ Ἀγριππίνα ἐπὶ τὸ βῆμα, ἀφ’ οὗ σφίσιν ὁ Νέρων διελέγετο, ἀναβῆναι ἠθέλησεν. ἰδόντες οὖν αὐτὴν ἐκεῖνοι πλησιάζουσαν ἔπεισαν τὸν νεανίσκον προκαταβῆναι καὶ προαπαντῆσαι τῇ μητρὶ ὡς καὶ ἐπὶ δεξιώσει τινί.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πραχθέντος τε τούτου οὔτε τότε ἐπανῆλθον, ἐμβαλόντες τινὰ αἰτίαν, ὥστε μὴ καὶ ἐς τοὺς βαρβάρους τὸ νόσημα τῆς ἀρχῆς ἐκφανῆναι, καὶ μετὰ τοῦτ’ ἔπραττον, ὅπως μηδὲν ἔτι αὐτῇ τῶν κοινῶν ἐπιτρέπηται. κατεργασάμενοι δὲ τοῦτο αὐτοὶ τὴν ἀρχὴν πᾶσαν παρέλαβον. 37. Ὅτι ὁ Οὐολόγαισος ἀκούσας ὡς τὴν Ἀρμενίαν ὁ Νέρων ἄλλοις διένειμε καὶ τὴν Ἀδιαβηνὴν ὑπὸ τοῦ Τιγράνου πορθουμένην, αὐτὸς μὲν ὡς ἐς τὴν Συρίαν ἐπὶ τὸν Κουρβούλωνα στρατεύσων ἡτοιμάζετο, τὸν δὲ τῶν Ἀδιαβηνῶν βασιλέα Μονόβαζον καὶ Μοναίσην Πάρθον ἐς τὴν Ἀρμενίαν ἔπεμψεν. οὗτοι δὲ τὸν Τιγράνην ἐς τὰ Τιγρανόκερτα καθεῖρξαν. καὶ ἐπεὶ ἐν τῇ προσεδρείᾳ οὐδὲν αὐτὸν ἐλύπουν, ἀλλὰ καὶ ὁσάκις προσμίξειάν οἱ ἀπεκρούοντο καὶ ὑπ’ ἐκείνου καὶ ὑπὸ τῶν Ῥωμαίων τῶν συνόντων αὐτῷ, καὶ ὁ Κουρβούλων ἀκριβῆ φρουρὰν τῆς Συρίας ἐποιήσατο, ἐγνωσιμάχησε καὶ τὴν παρασκευὴν ἀφῆκε καὶ πέμψας πρὸς τὸν Κουρβούλωνα ἀνοχῆς ἔτυχεν ἐπὶ τῷ πρός τε τὸν Νέρωνα αὖθις πρεσβεύσασθαι καὶ τὴν πολιορκίαν λῦσαι καὶ τοὺς στρατιώτας ἐκ τῆς Ἀρμενίας ἐξαγαγεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Νέρων δὲ ἐκείνῳ μὲν οὐδὲ τότε οὐδὲ ταχὺ οὐδὲ σαφὲς ἀπεκρίνατο, Λούκιον δὲ Σένιον Παῖτον ἐς τὴν Καππαδοκίαν, ὅπως μηδὲν περὶ τὴν Ἀρμενίαν νεοχμωθῇ, ἀπέστειλεν. 38. Ὅτι ὁ Κουρβούλων ἐν μὲν τῷ φανερῷ τὸν πρὸς Οὐολόγαισον πόλεμον παρεσκευάζετο, καὶ πέμψας ἑκατοντάρχην ἐκέλευσεν αὐτὸν ἀπαλλαγῆναι τῆς χώρας, ἰδίᾳ δὲ συνεβούλευέν οἱ τὸν ἀδελφὸν ἐς τὴν Ῥώμην πέμψαι, καὶ ἔπεισεν, ἐπειδὴ κρείττων αὐτοῦ τῇ δυνάμει ἐδόκει εἶναι. συνῆλθον οὖν ἐν αὐτῇ τῇ Ῥανδείᾳ ὅ τε Κουρβούλων καὶ ὁ Τιριδάτης· τοῦτο γὰρ τὸ χωρίον ἀμφοτέροις ἤρεσεν, τῷ μὲν ὅτι ἀπολαβόντες ἐς αὐτὸ τοὺς Ῥωμαίους ὑποσπόνδους ἀφῆκαν, πρὸς ἔνδειξιν ὧν εὐεργέτηντο, τῷ δὲ ὅτι τὴν δύςκλειαν τὴν ἐν αὐτῷ πρότερον συμβᾶσαν σφίσιν ἀποτρίψεσθαι ἔμελλον. οὐδὲ γὰρ ἁπλῶς λόγους τινὰς ἐποιήσαντο, ἀλλὰ καὶ βῆμα ὑψηλὸν ἠγέρθη καὶ ἐπ’ αὐτοῦ εἰκόνες τοῦ Νέρωνος ἐστάθησαν, ὅ τε Τιριδάτης πολλῶν μὲν Ἀρμενίων πολλῶν δὲ Πάρθων καὶ Ῥωμαίων παρόντων προσῆλθέ τε αὐταῖς καὶ προσεκύνησε, θύσας τε καὶ ἐπευφημήσας τὸ διάδημα ἀπό τε τῆς κεφαλῆς ἀφεῖλε καὶ παρέθηκεν αὐταῖς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ὁ Μονόβαζος καὶ ὁ Οὐολόγαισος πρὸς τὸν Κουρβούλωνα ἦλθον καὶ ὁμήρους αὐτῷ ἔδωκαν. καὶ ἐπὶ τούτοις ὁ Νέρων αὐτοκράτωρ τε πολλάκις ἐπεκλήθη, καὶ τὰ ἐπινίκια ἔπεμψε παρὰ τὸ νεμομισμένον. 39. Ὅτι οἱ στρατιῶται τοῦ Βιτελλίου τῷ Πρίμῳ τῇ ὑστεραίᾳ ὑπαγομένῳ σφᾶς δι’ ἀγγέλων ὁμολογῆσαι ἀντέπεμψαν ἀντιπαραινοῦντες τὰ τοῦ Βιτελλίου προελέσθαι, καὶ ἐς χεῖρας ἐλθόντες τοῖς στρατιώταις αὐτοῦ προθυμότατα ἠγωνίσαντο. ἡ δὲ δὴ μάχη οὐκ ἐκ παρασκευῆς ἐγένετο, ἀλλ’ αἰφνίδιον ὀλίγοι τινὲς τῶν ἱππέων, οἷα παρὰ τοῖς ἀντιπαραστρατοπεδευομένοις γίγνεται, [τοῖς] προνομεύουσι τῶν ἑτέρων ἐπέθεντο, καὶ μετὰ τοῦτο προσβοηθούντων ἑκατέροις ἀμφοτέρωθεν, ὥς που ἐτύγχανον αἰσθόμενοι, τοτὲ μὲν τοῖς τοτὲ δὲ τοῖς ἄλλων, εἶτ’ ἄλλων, καὶ πεζῶν καὶ ἱππέων, καὶ ταῖς μάχαις αἱ τροπαὶ συνεγίγνοντο, μέχρις οὗ πάντες συνέδραμον. τότε δὲ ἐς τάξιν τινὰ ὥσπερ ἐκ συγκειμένου κατέστησαν, καὶ ἐν κόσμῳ τὸν ἀγῶνα ἐποίησαν καίπερ ἄναρκτοι· ὁ γὰρ Ἀλιηνὸς ἐδέδετο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κἀκ τούτου καὶ ἴση καὶ ἀντίρροπος οὐκ ἐν τῇ ἡμέρᾳ μόνον ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ νυκτὶ ἡ μάχη αὐτῶν ἐγένετο, οὐδὲ νὺξ αὐτὴν διέλυε τοσαύτῃ που καὶ ὀργῇ καὶ προθυμίᾳ, καίπερ καὶ γνωρίζοντες ἀλλήλους καὶ λαλοῦντες σφίσιν, ἐχρήσαντο. ὅθεν οὔθ’ ὁ λιμὸς αὐτοὺς οὔτε ὁ κάματος οὔτε τὸ ψῦχος οὔθ’ ὁ σκότος, οὐ τὰ τραύματα, οὐχ οἱ φόνοι, οὐ τὰ λείψανα τῶν προτέρων νεκρῶν, οὐχ ἡ μνήμη τοῦ πάθους, οὐ τὸ πλῆθος τῶν μάτην ἀπολομένων ἐπράυνε· τοιαύτη τις μανία ἀμφοτέρους κατέσχεν ὁμοίως, καὶ οὕτως ἐπεθύμουν καὶ ἐξ αὐτῆς τῆς τοῦ χωρίου [μνήμης] παροξυνόμενοι, οἱ μὲν καὶ τότε νικῆσαι, οἱ δὲ μὴ καὶ τότε ἡττηθῆναι, ὥσπερ ἀλλοφύλοις τισὶν ἀλλ’ οὐκ οἰκείοις πολεμοῦντες, καὶ μέλλοντες ἐξ ἑκατέρου πάντες ὁμοίως ἢ αὐτίκα ἀπολέσθαι ἢ μετὰ ταῦτα δουλεύειν. οὔκουν οὐδὲ τῆς νυκτὸς ἐπελθούσης, ὥσπερ εἶπον, ἐνέδοσαν, ἀλλὰ καὶ ἐκκαμόντες καὶ διὰ τοῦτο πολλάκις καὶ ἀναπαυόμενοι καὶ ἐς λόγους ἀλλήλοις ἰόντες, ὅμως ἠγωνίζοντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ἦν ἰδεῖν, ὁσάκις γε καὶ ἡ σελήνη διέλαμψε (νέφη γὰρ αὐτὴν πολλὰ καὶ ποικίλα διαθέοντα συνεχῶς συνέκρυπτεν), ἔστι μὲν ὅτε μαχομένους αὐτούς, ἔστι δ’ ὅτε ἑστηκότας καὶ ἐπὶ τὰ δόρατα ἐπερηρεισμένους ἢ καὶ καθημένους. καὶ τοτὲ μὲν κοινῇ τε συνεβόων, οἱ μὲν τὸν Βεσπασιανὸν οἱ δὲ τὸν Βιτέλλιον ὀνομάζοντες, καὶ ἀντιπροεκαλοῦντο ἀλλήλους, λοιδοροῦντές τε καὶ ἐπαινοῦντες ἑκάτερον· τοτὲ δὲ καὶ ἰδίᾳ ἄλλος ἄλλῳ διελάλει· συστρατιῶτα, πολῖτα, τί ποιοῦμεν; τί μαχόμεθα; δεῦρ’ ἧκε πρὸς ἐμέ. μὴ δῆτα, ἀλλὰ σὺ πρὸς ἐμέ. καὶ τί ἄν τις τοῦτο θαυμάσειεν, ὁπότε καὶ συνήσθιον (πάντες γὰρ καὶ ᾔδεσαν ἀλλήλους καὶ ἐγνώριζον). λάβε, ἔφη, συστρατιῶτα, καὶ φάγε· οὐ γὰρ ξίφος ἀλλὰ ἄρτον σοι δίδωμι. λάβε καὶ πίε· οὐ γὰρ ἀσπίδα ἀλλὰ κύλικά σοι προτείνω, ἵνα, ἄν τε ἀποκτείνῃς με ἄν τε καὶ ἀποθάνῃς, ῥᾷον ἀπαλλάξωμεν, μηδὲ ἐκλελυμένῃ καὶ ἀσθενεῖ τῇ χειρὶ μήτε ἐμὲ σὺ κατακόψῃς μήτε ἐγὼ σέ. ταῦτα γὰρ ἡμῖν ζῶσιν ἔτι τὰ ἐναγίσματα καὶ Βιτέλλιος καὶ Βεσπασιανὸς διδοῦσιν, ἵν’ ἡμᾶς τοῖς πάλαι νεκροῖς καταθύσωσιν. τοιαῦτά τινες πρὸς ἀλλήλους εἰπόντες καὶ ἀναπαυσάμενοι καὶ ἐμφαγόντες πάλιν ἀνεμαχέσαντο·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἶτ’ ἀνασχόντες αὖθις αὖ συνέβαλον. καὶ ταῦτα οὕτω δι’ ὅλης τῆς νυκτὸς μέχρι [τῆς] ἕω ἐγένετο. Καὶ ὁ Πρῖμος καὶ ὁ Κερεάλιος ἐς τὴν Ῥώμην ἐρχόμενοι καὶ τὸ πῦρ τὸ ἐκ τοῦ Καπιτωλίου ὥσπερ ἐκ φρυκτωρίας αἰρόμενον ἰδόντες ἠπείχθησαν. καὶ πρότερος τῇ πόλει μετὰ τοῦ ἱππικοῦ ὁ Κερεάλιος προσμίξας ἡττήθη μὲν κατ’ αὐτὴν τὴν ἔσοδον, ἅτε ἐν στενῷ μεθ’ ἱππέων ἀποληφθείς, ἐπέσχε δ’ οὖν τό τι κακὸν ὑπὸ τῶν ἐναντίων γενέσθαι· ὁ γὰρ Βιτέλλιος καταλλαγήσεσθαι ἐκ τῆς ἐπικρατείας ἐλπίσας τοὺς στρατιώτας ἀνεχαίτισεν καὶ πρέσβεις πρὸς Κερεάλιον ἔπεμψεν. ἔπραξαν δὲ οὐδέν. τῆς δὲ τοῦ Τιβέρεως γεφύρας ῥᾳδίως διελθόντες πολλὰ δεινὰ ἔδρασαν. συχνοὶ δὲ καὶ αὐτῶν ἀπό τε τῶν στεγῶν τῷ κεράμῳ βαλλόμενοι καὶ ἐν ταῖς στενοχωρίαις ὑπὸ τοῦ πλήθους τῶν ἀνθισταμένων ὠθούμενοι ἐκόπτοντο, ὥστε ἐς ε μυριάδας ὅλας ἀνθρώπων διαφθαρῆναι. 40. Ὅτι ὁ Τίτος τῷ τῶν Ἰουδαίων πολέμῳ προσταχθεὶς ἐπεχείρησε μὲν αὐτοὺς λόγοις τισὶ καὶ ἐπαγγελίαις προσποιήσασθαι, μὴ πεισθεῖσι δὲ ἐπολέμει. καὶ μάχαις [ταῖς] μὲν πρώταις ἀγχώμαλα ἀγωνισάμενος, εἶτα κρατήσας ἐπολιόρκει τὰ Ἱεροσόλυμα. ἦν δὲ τρία αὐτοῖς σὺν τῷ τοῦ νεὼ περιβόλῳ τείχη.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἵ τε οὖν Ῥωμαῖοι χώματά τε πρὸς τὸ τεῖχος ἐχώννυσαν καὶ μηχανήματα προςῆγον, τούς τε ἐπεκθέοντας ὁμόσε ἰόντες ἀνέστελλον, καὶ τοὺς ἐπὶ τοῦ τείχους ἐπόντας σφενδόναις καὶ τοξεύμασιν ἀνεῖργον· συχνοὺς γὰρ καὶ παρὰ βαρβάρων τινῶν βασιλέων πεμφθέντας εἶχον· καὶ οἱ Ἰουδαῖοι πολλοὶ μὲν αὐτόθεν, πολλοὶ δὲ καὶ παρὰ τῶν ὁμοήθων, οὐχ ὅτι ἐκ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀρχῆς, ἀλλὰ καὶ ἐκ τῶν πέραν Εὐφράτου, προσβεβοηθηκότες βέλη τε καὶ αὐτοὶ καὶ λίθους, τοὺς μὲν ἐκ χειρός, τοὺς δὲ καὶ μηχαναῖς, σφοδρότερον ἅτε καὶ ἀφ’ ὑψηλοῦ, ἔπεμπον, καὶ ἐπεξιόντες, ᾗ καιρὸς ἦν, νυκτός τε καὶ ἡμέρας τὰς μηχανὰς ἐνεπίμπρασαν, συχνοὺς [τ’] ἀπεκτίννυσαν, τόν τε χοῦν ὑπορύσσοντες ὑπὸ τὸ τεῖχος ὑφεῖλκον, καὶ τοὺς κριοὺς τοὺς μὲν βρόχοις ἀνέκλων, τοὺς δὲ ἁρπάγαις ἀνέσπων, ἑτέρων τὰς προσβολὰς σανίσι παχείαις συμπεπηγμέναις τε καὶ σεσιδηρωμέναις, ἃς πρὸ τοῦ τείχους καθίεσαν, ἀπέστρεφον. τὸ δὲ δὴ πλεῖστον οἱ Ῥωμαῖοι τῇ ἀνυδρίᾳ ἐκακοπάθουν καὶ φαῦλον καὶ πόρρωθεν ὕδωρ ἐπαγόμενοι. οἱ δὲ Ἰουδαῖοι διὰ τῶν ὑπονόμων ἴσχυον·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὀρωρυγμένους τε γὰρ αὐτοὺς ἔνδοθεν ὑπὸ τὰ τείχη μέχρι πόρρω τῆς χώρας εἶχον, καὶ δι’ αὐτῶν διεξιόντες τοῖς τε ὑδρευομένοις ἐπετίθεντο καὶ τοὺς ἀποσκεδαννυμένους ἐλυμαίνοντο· οὓς ὁ Τίτος πάντας ἀπέφραξε. κἀν τοῖς ἔργοις τούτοις πολλοὶ ἐτιτρώσκοντο ἑκατέρων καὶ ἔθνησκον, καὶ ὁ Τίτος αὐτὸς λίθῳ τὸν ἀριστερὸν ὦμον ἐπλήγη, καὶ ἀπ’ αὐτοῦ τὴν χεῖρα ἀσθενεστέραν εἶχεν. χρόνῳ δ’ οὖν ποτε τοῦ ἔξω περιβόλου οἱ Ῥωμαῖοι ἐπέβησαν, ἐν μέσῳ δὲ τῶν δύο περιβόλων στρατοπεδευσάμενοι πρὸς τὸ ἕτερον τεῖχος προσέβαλλον, οὐ μέντοι καὶ ὁμοία ἡ πρόσμιξις σφίσιν ἐγίγνετο· ἀναχωρήσαντες γὰρ ἐς ἐκεῖνο πάντες ῥᾷον, ἅτε καὶ ἐκ βραχυτέρας τῆς τοῦ κύκλου περιβολῆς, ἠμύνοντο. ὁ οὖν Τίτος κήρυγμα αὖθις ἄδειαν αὐτοῖς διδοὺς ἐποιήσατο. ἐκεῖνοί τε οὖν καὶ ὣς ἐκαρτέρουν, καὶ οἱ ἁλισκόμενοι οἵ τε αὐτομολοῦντες σφῶν τὸ ὕδωρ τῶν Ῥωμαίων λανθανόντως ἔφθειρον, καὶ τῶν ἀνθρώπων οὕς που μόνους ἀπολάβοιεν ἔσφαζον. ὁ δὲ Τίτος οὐκ ἔτ’ οὐδένα αὐτῶν ἐδέχετο. κἀν τούτῳ καὶ τῶν Ῥωμαίων τινὲς ἀδημονήσαντες οἷα ἐν χρονίῳ πολιορκίᾳ καὶ προσυποτοπήσαντες ὅπερ ἐθρυλεῖτο, ἀπόρθητον ὄντως τὴν πόλιν εἶναι, μετέστησαν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ αὐτοὺς ἐκεῖνοι, καίπερ σπανίζοντες τῆς τροφῆς, περιεῖπον ἐς ἐπίδειξιν τοῦ καὶ αὐτοὶ αὐτομόλους ἔχειν. διακοπέντος δὲ τοῦ τείχους μηχαναῖς κατὰ μὲν τοῦτο οὐδ’ ὣς ἑάλωσαν, ἀλλὰ καὶ πάνυ πολλοὺς ἐσβιαζομένους ἀπέκτειναν· ἐμπρήσαντες δέ τινα τῶν ἐγγὺς οἰκοδομημάτων ὡς καὶ ἐκ τούτου τοὺς Ῥωμαίους περαιτέρω, κἂν τοῦ κύκλου κρατήσωσι, προελθεῖν κωλύσοντες, τό τε τεῖχος ἐλυμήναντο καὶ τὸν περίβολον τὸν περὶ τὸ τεμένισμα ἄκοντες συγκατέφλεξαν, καὶ ἀνεῴχθη ἡ ἔσοδος ἡ ἐπὶ τὸν νεὼν τοῖς Ῥωμαίοις. οὐ μὴν καὶ παραχρῆμα διὰ τὸ δεισιδαιμονῆσαι ἐσέδραμον, ἀλλ’ ὀψέ ποτε, τοῦ Τίτου σφᾶς καταναγκάσαντος, εἴσω προεχώρησαν. καὶ αὐτοὺς οἱ Ἰουδαῖοι πολὺ προθυμότερον, ὥσπερ τι ἕρμαιον τὸ πρός τε τῷ ναῷ καὶ ὑπὲρ αὐτοῦ μαχόμενοι πεσεῖν εὑρηκότες, ἠμύνοντο, ὁ μὲν δῆμος κάτω ἐν τῷ προνάῳ, οἱ δὲ βουλευταὶ ἐν τοῖς ἀναβασμοῖς, οἵ θ’ ἱερεῖς ἐν αὐτῷ τῷ μεγάρῳ τεταγμένοι. καὶ οὐ πρότερόν γε ἐνικήθησαν, καίπερ ὀλίγοι πρὸς πολλῷ πλείους μαχόμενοι, πρὶν ὑποπρησθῆναί τι τοῦ νεώ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τότε γὰρ ἐθελούσιοι οἱ μὲν ξίφεσι σφᾶς τοῖς τῶν Ῥωμαίων περιέπειρον, οἱ δὲ ἀλλήλους ἐφόνευον, ἄλλοι ἑαυτοὺς κατεχρῶντο, οἱ δὲ ἐς τὸ πῦρ ἐσεπήδων, καὶ ἐδόκει πᾶσι μέν, μάλιστα δὲ ἐκείνοις, οὐχ ὅτι ὄλεθρος, ἀλλὰ καὶ νίκη καὶ σωτηρία εὐδαιμονία τε εἶναι, ὅτι τῷ ναῷ συναπώλλυντο. ἑάλωσαν δ’ οὖν καὶ ὣς ἄλλοι τε καὶ ὁ Βασπόρης, καὶ μόνος γε οὗτος ἐν τοῖς ἐπινικίοις ἐκολάσθη. οὕτω τὰ Ἱεροσόλυμα ἐν τῇ τοῦ Κρόνου ἡμέρᾳ, ἣν μάλιστα ἔτι καὶ νῦν σέβουσιν, ἐξώλετο. 41. Ὅτι ὁ Δομιτιανὸς Κουάδους καὶ Μαρκομάννους ἀμύνασθαι, ὅτι μὴ ἐβοήθησάν οἱ κατὰ Δακῶν, ἠθέλησε καὶ ἦλθεν ἐς Παννονίαν σφίσι πολεμήσων, καὶ τοὺς πρεσβευτὰς τοὺς δευτέρους, οὓς ἔπεμψαν ὑπὲρ εἰρήνης, ἀπέκτεινεν. 42. Ὅτι Χαριόμηρος ὁ τῶν Χερούσκων βασιλεὺς ὑπὸ Χάττων ἐκ τῆς ἀρχῆς διὰ τὴν πρὸς τοὺς Ῥωμαίους φιλίαν ἐκπεσὼν τὸ μὲν πρῶτον ἑτέρους τινὰς παρέλαβε καὶ κρείττων ἐν τῇ καθόδῳ ἐγένετο, ἔπειτα ἐγκαταλειφθεὶς ὑπ’ αὐτῶν, ἐπειδὴ ὁμήρους τοῖς Ῥωμαίοις ἔπεμψε, τὸν Δομιτιανὸν ἱκέτευσε καὶ συμμαχίας μὲν οὐκ ἔτυχε, χρήματα δὲ ἔλαβεν. 43.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἐν τῇ Μυσίᾳ Λύγιοι Σουήβοις τισὶ πολεμωθέντες πρέσβεις ἔπεμψαν αἰτοῦντες συμμαχίαν παρὰ Δομιτιανοῦ, καὶ ἔλαβον οὐ τῷ πλήθει ἰσχυρὰν ἀλλὰ τῷ ἀξιώματι· ἑκατὸν γὰρ ἱππεῖς μόνοι αὐτοῖς ἐδόθησαν. ἀγανακτήσαντες ἐπὶ τούτῳ οἱ Σούηβοι προσπαρέλαβον Ἰάζυγας καὶ προπαρεσκευάζοντο ὡς καὶ μετ’ αὐτῶν τὸν Ἴστρον διαβησόμενοι. 44. Ὅτι Μάσυος ὁ Σεμνόνων βασιλεὺς καὶ Γάννα (παρθένος ἦν μετὰ τὴν Βέληδα ἐν τῇ Κελτικῇ θειάζουσα) ἦλθον πρὸς τὸν Δομιτιανὸν καὶ τιμῆς παρ’ αὐτοῦ τυχόντες ἀνεκομίσθησαν. 45. Ὅτι ὁ Τραιανὸς τοὺς πρεσβευτὰς τοὺς παρὰ τῶν βασιλέων ἀφικνουμένους ἐν τῷ βουλευτικῷ θεάσασθαι ἐποίει. 46. Ὅτι ὁ Δεκέβαλος ἐπεπόμφει μὲν καὶ πρὸς τῆς ἥττης πρέσβεις, οὐκ ἔτι τῶν κομητῶν ὥσπερ πρότερον, ἀλλὰ τῶν πιλοφόρων τοὺς ἀρίστους. καὶ ἐκεῖνοι τά τε ὅπλα ῥίψαντες καὶ ἑαυτοὺς ἐς τὴν γῆν καταβαλόντες ἐδεήθησαν τοῦ Τραιανοῦ μάλιστα μὲν αὐτῷ τῷ Δεκεβάλῳ καὶ ἐς ὄψιν καὶ ἐς λόγους αὐτοῦ ἐλθεῖν, ὡς καὶ πάντα τὰ κελευσθησόμενα ποιήσοντι, ἐπιτραπῆναι, εἰ δὲ μή, σταλῆναί γέ τινα τὸν συμβησόμενον αὐτῷ. καὶ ἐπέμφθη ὁ Σούρας καὶ Κλαύδιος Λιβιανὸς ὁ ἔπαρχος, ἐπράχθη δὲ οὐδέν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ γὰρ Δεκέβαλος οὐδὲ ἐκείνοις ἐτόλμησε συμμῖξαι, ἔπεμψε δὲ καὶ τότε. ὁ δὲ Τραιανὸς ὄρη τε ἐντετειχισμένα ἔλαβε καὶ ἐν αὐτοῖς τά τε ὅπλα τά τε μηχανήματα τὰ αἰχμάλωτα τό τε σημεῖον τὸ ἐπὶ τοῦ Φούσκου ἁλὸν εὗρε. δι’ οὖν ταῦτα ὁ Δεκέβαλος, ἄλλως τε καὶ ἐπειδὴ ὁ Μάξιμος ἐν τῷ αὐτῷ χρόνῳ τήν τε ἀδελφὴν αὐτοῦ καὶ χωρίον τι ἰσχυρὸν εἷλεν, οὐδὲν ὅ τι οὐχ ἑτοίμως τῶν προταθέντων ἔσχε συνθέσθαι, οὐχ ὅτι καὶ ἐμμένειν αὐτοῖς ἔμελλεν, ἀλλ’ ἵν’ ἐκ τῶν παρόντων ἀναπνεύσῃ. τὰ γὰρ ὅπλα καὶ τὰ μηχανήματα τούς τε μηχανοποιοὺς παραδοῦναι καὶ τοὺς αὐτομόλους ἀποδοῦναι, τά τε ἐρύματα καθελεῖν καὶ τῆς χώρας τῆς ἑαλωκυίας ἀποστῆναι, καὶ προςέτι τούς τε αὐτοὺς ἐχθροὺς καὶ φίλους τοῖς Ῥωμαίοις νομίζειν, καὶ μήτ’ αὐτομόλων τινὰ ὑποδέχεσθαι μήτε στρατιώτῃ τινὶ ἐκ τῆς τῶν Ῥωμαίων ἀρχῆς χρῆσθαι (τοὺς γὰρ πλείστους τούς τε ἀρίστους ἐκεῖθεν ἀναπείθων προσεποιεῖτο) καὶ ἄκων ὡμολόγησε πρός τε τὸν Τραιανὸν ἐλθὼν καὶ ἐς τὴν γῆν πεσὼν καὶ προσκυνήσας αὐτὸν καὶ τὰ ὅπλα ἀπορρίψας. καὶ πρέσβεις ἐπὶ τούτοις ἐς τὸ βουλευτήριον ἔπεμψεν, ὅπως καὶ παρ’ ἐκείνου τὴν εἰρήνην βεβαιώσηται.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταῦτα συνθέμενος καὶ τὸ στρατόπεδον ἐν Ζερμιζεγεθούσῃ καταλιπών, τήν τε ἄλλην χώραν φρουραῖς διαλαβών, ἐς Ἰταλίαν ἀνεκομίσθη. 47. Ὅτι τῶν Δακῶν συχνῶν μεθισταμένων πρὸς Τραιανόν, καὶ δι’ ἄλλα τινά, ἐδεήθη αὖθις ὁ Δεκέβαλος εἰρήνης. ὡς δ’ οὐκ ἐπείσθη τά τε ὅπλα καὶ ἑαυτὸν παραδοῦναι, τὰς δυνάμεις φανερῶς ἤθροιζε καὶ τοὺς περιχώρους προσπαρεκάλει λέγων ὅτι, ἐὰν αὐτὸν πρόωνται, καὶ αὐτοὶ κινδυνεύσουσι, καὶ ὅτι ἀσφαλέστερον καὶ ῥᾷον μεθ’ ἑαυτοῦ πρίν τι κακὸν παθεῖν ἀγωνισάμενοι τὴν ἐλευθερίαν φυλάξουσιν, ἢ ἂν σφᾶς τε ἀπολλυμένους περιίδωσι καὶ αὐτοὶ ὕστερον ἐρημωθέντες τῶν συμμάχων χειρωθῶσιν. 48. Ὅτι ὁ Δεκέβαλος ὁ τῶν Δακῶν βασιλεὺς συλλαβὼν Λογγῖνον τὸν τοῦ Τραιανοῦ στρατιάρχην δόλῳ πρέσβιν τινὰ πέμψας πρὸς τὸν Τραιανὸν ἠξίου τήν τε χώραν μέχρι τοῦ Ἴστρου κομίσασθαι καὶ τὰ χρήματα, ὅσα ἐς τὸν πόλεμον ἐδεδαπανήκει, ἀπολαβεῖν ἐπὶ τῷ τὸν Λογγῖνόν οἱ ἀποδοῦναι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀποκριναμένου δέ τινα αὐτῷ μέσα, ἐξ ὧν οὔτε ἐν μεγάλῳ οὔτε ἐν σμικρῷ λόγῳ τὸν Λογγῖνον ποιεῖσθαι δόξειν ἔμελλε τοῦ μήτ’ ἀπολέσθαι αὐτὸν μήτ’ ἐπὶ πολλῷ σφίσιν ἀνασωθῆναι, Δεκέβαλος μὲν ἔτι διασκοπῶν ὅ τι πράξῃ ἀνεῖχεν, Λογγῖνος δὲ ἐν τούτῳ φαρμάκου διὰ τοῦ ἀπελευθέρου εὐπορήσας ὑπέσχετό τε αὐτῷ τὸν Τραιανὸν καταλλάξειν, ἵνα ὡς ἥκιστα ὑποτοπήσῃ τὸ γενησόμενον, μὴ καὶ φυλακὴν αὐτοῦ ἀκριβεστέραν ποιήσηται, καὶ γράμματά τινα ἱκετείαν ἔχοντα γράψας ἔδωκε τῷ ἐξελευθέρῳ πρὸς τὸν Τραιανὸν ἀποκομίσαι, ἵν’ ἐν ἀσφαλείᾳ γένηται. καὶ οὕτως ἀπελθόντος αὐτοῦ τὸ φάρμακον νυκτὸς ἔπιε καὶ ἀπέθανεν. γενομένου δὲ τούτου ὁ Δεκέβαλος ἐξῄτησε παρὰ τοῦ Τραιανοῦ τὸν ἀπελεύθερον, τό τε σῶμα τοῦ Λογγίνου καὶ δέκα αἰχμαλώτους ἀντιδώσειν οἱ ὑποσχόμενος, καὶ εὐθύ γε τὸν ἑκατοντάρχην τὸν ἁλόντα μετ’ αὐτοῦ ἔπεμψεν ὡς καὶ ταῦτα διαπράξοντα· παρ’ οὗ πάντα τὰ κατὰ τὸν Λογγῖνον ἐγνώσθη. οὐ μέντοι οὔτε ἐκεῖνον ὁ Τραιανὸς ἀπέπεμψεν οὔτε τὸν ἐξελεύθερον ἐξέδωκε προτιμοτέραν τὴν σωτηρίαν αὐτοῦ πρὸς τὸ τῆς ἀρχῆς ἀξίωμα τῆς τοῦ Λογγίνου ταφῆς ποιησάμενος. 49.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι πλεῖσται ὅσαι πρεσβεῖαι πρὸς Τραιανὸν παρὰ βαρβάρων ἄλλων τε καὶ Ἰνδῶν ἀφίκοντο. 50. Ὅτι τοῦ Τραιανοῦ ἐπὶ Πάρθους στρατεύσαντος καὶ ἐς Ἀθήνας ἀφικομένου πρεσβεία αὐτῷ ἐνταῦθα παρὰ τοῦ Ὀσρόου ἐνέτυχε τῆς εἰρήνης δεομένη καὶ δῶρα φέρουσα. ἐπειδὴ γὰρ ἔγνω τήν τε ὁρμὴν αὐτοῦ, καὶ ὅτι τοῖς ἔργοις τὰς ἀπειλὰς ἐτεκμηρίου, κατέδεισε, καὶ ὑφεὶς τοῦ φρονήματος ἔπεμψεν ἱκετεύων μὴ πολεμηθῆναι, τήν τε Ἀρμενίαν Παρθαμασίριδι Πακόρου καὶ αὐτῷ υἱεῖ ᾔτει καὶ ἐδεῖτο τὸ διάδημα αὐτῷ πεμφθῆναι· τὸν γὰρ Ἐξηδάρην ὡς οὐκ ἐπιτήδειον οὔτε τοῖς Ῥωμαίοις οὔτε τοῖς Πάρθοις ὄντα πεπαυκέναι ἔλεγεν. καὶ ὃς οὔτε τὰ δῶρα ἔλαβεν, οὔτ’ ἄλλο τι ἀπεκρίνατο ἢ καὶ ἐπέστειλε πλὴν ὅτι ἡ φιλία ἔργοις καὶ οὐ λόγοις κρίνεται, καὶ διὰ τοῦτ’, ἐπειδὰν ἐς τὴν Συρίαν ἔλθῃ, πάντα τὰ προςήκοντα ποιήσει. καὶ οὕτω διανοίας ὢν ἐπί τε τῆς Ἀσίας καὶ ἐπὶ Λυκίας τῶν τε ἐχομένων ἐθνῶν ἐς Σελεύκειαν ἐκομίσθη. γενομένῳ δὲ αὐτῷ ἐν Ἀντιοχείᾳ Ἄγβαρος ὁ Ὀσροηνὸς αὐτὸς μὲν οὐκ ὤφθη, δῶρα δὲ δὴ καὶ λόγους φιλίους ἔπεμψεν· ἐκεῖνόν τε γὰρ ὁμοίως καὶ τοὺς Πάρθους φοβούμενος ἐπημφοτέριζε καὶ διὰ τοῦτ’ οὐκ ἠθέλησέν οἱ συμμῖξαι. 51.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ὁ Παρθαμάσιρις βίαιόν τι ἐποίησε. γράψας δὲ δὴ τὰ πρῶτα τῷ Τραιανῷ ὡς βασιλεύς, ἐπειδὴ μηδὲν ἀντεγράφη, ἐπέστειλέ τε αὖθις τὸ ὄνομα τοῦτο περικόψας καὶ ᾔτησε Μάρκον Ἰούνιον τὸν τῆς Καππαδοκίας ἄρχοντα πεμφθῆναί οἱ ὡς καὶ δι’ αὐτοῦ τι αἰτησόμενος. ὁ οὖν Τραιανὸς ἐκείνῳ μὲν τὸν τοῦ Ἰουνίου υἱὸν ἔπεμψεν, αὐτὸς δὲ μέχρι Σαμωσάτου προχωρήσας καὶ ἀμαχεὶ αὐτὰ παραλαβὼν ἐς τὰ Σάταλα ἦλθε καὶ Ἀγχίαλον τὸν Ἡνιόχων τε καὶ Μαχελόνων βασιλέα δώροις ἠμείψατο. ἐν δὲ Ἐλεγείᾳ τῆς Ἀρμενίας τὸν Παρθαμάσιριν προσεδέξατο. καθῆστο δὲ ἐπὶ βήματος ἐν τῷ ταφρεύματι· καὶ ὃς ἀσπασάμενος αὐτὸν τό τε διάδημα ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἀφεῖλε καὶ πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ ἔθηκε, σιγῇ τε εἱστήκει καὶ προσεδόκα αὐτὸ ἀπολήψεσθαι. συμβοησάντων δὲ ἐπὶ τούτῳ τῶν στρατιωτῶν καὶ αὐτοκράτορα τὸν Τραιανὸν ὡς καὶ ἐπὶ νίκῃ τινὶ ἐπικαλεσάντων (νίκην γὰρ ἀσέλινον ἄναιμον ὠνόμαζον, ὅτι τὸν βασιλέα τὸν Ἀρσακίδην, τὸν Πακόρου παῖδα, τὸν Ὀσρόου ἀδελφιδοῦν, προσεστηκότα αὐτῷ ἄνευ διαδήματος εἶδον ὥσπερ αἰχμάλωτον), ἐξεπλάγη τε καὶ ἐνόμισεν ἐπὶ ὕβρει καὶ ὀλέθρῳ αὑτοῦ γεγονέναι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ μετεστράφη μὲν ὡς καὶ φευξούμενος, ἰδὼν δὲ ὅτι περιεστοίχισται ἐξῃτήσατο τὸ μὴ ἐν τῷ ὄχλῳ τι εἰπεῖν, καὶ οὕτως ἐς τὴν σκηνὴν ἐσαχθεὶς οὐδενὸς ἔτυχεν ὧν ἐβούλετο. ἐκπηδήσαντος οὖν ὀργῇ καὶ ἐκεῖθεν ἐκ τοῦ στρατοπέδου, μετεπέμψατο αὐτὸν ὁ Τραιανός, καὶ ἀναβὰς αὖθις ἐπὶ τὸ βῆμα ἐκέλευσεν αὐτῷ πάντων ἀκουόντων εἰπεῖν ὅσα ἤθελεν, ἵνα μὴ ἀγνοήσαντές τινες τὰ κατὰ μόνας σφίσιν εἰρημένα λογοποιήσωσί τινα διάφορα. ἀκούσας τοῦτο ὁ Παρθαμάσιρις οὐκ ἔτι τὴν ἡσυχίαν ἦγεν, ἀλλὰ μετὰ πολλῆς παρρησίας ἄλλα τέ τινα εἶπε καὶ ὅτι οὐχ ἡττηθεὶς οὐδὲ ζωγρηθεὶς ἀλλ’ ἑκὼν ἀφίκετο, πιστεύσας ὅτι οὔτε τι ἀδικηθήσεται καὶ τὴν βασιλείαν ἀπολήψεται ὥσπερ καὶ ὁ Τιριδάτης παρὰ τοῦ Νέρωνος. καὶ αὐτῷ ὁ Τραιανὸς πρός τε τἄλλα ἀντέλεξεν ὅσα ἥρμοζεν, καὶ Ἀρμενίαν μὲν οὐδενὶ προήσεσθαι ἔφη (Ῥωμαίων τε γὰρ εἶναι καὶ ἄρχοντα Ῥωμαῖον ἕξειν), ἐκείνῳ μέντοι ἀπελθεῖν ὅποι βούλεται ἐπιτρέψειν. καὶ τὸν μὲν Παρθαμάσιριν μετὰ τῶν Πάρθων [τῶν] συνόντων οἱ ἀπέπεμψεν, ἀγωγοὺς σφίσιν ἱππέας, ὅπως μήτε τινὶ συγγένωνται μήτε τι νεοχμώσωσι, δούς·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοὺς δὲ Ἀρμενίους πάντας τοὺς μετ’ αὐτοῦ ἐλθόντας προσέταξε κατὰ χώραν, ὡς καὶ αὑτοῦ ἤδη ὄντας, μεῖναι. 52. Ὅτι ὁ Τραιανὸς φρουρὰς ἐν τοῖς ἐπικαίροις καταλιπὼν ἦλθεν ἐς Ἔδεσαν κἀνταῦθα πρῶτον Ἄγβαρον εἶδεν. πρότερον μὲν γὰρ καὶ πρέσβεις καὶ δῶρα τῷ βασιλεῖ πολλάκις ἔπεμψεν, αὐτὸς δὲ ἄλλοτε κατ’ ἄλλας προφάσεις οὐ παρεγένετο, ὥσπερ [οὐδὲ] ὁ Μάννος ὁ τῆς Ἀραβίας τῆς πλησιοχώρου οὐδὲ ὁ Σποράκης ὁ τῆς Ἀνθεμουσίας φύλαρχος. τότε δὲ τὰ μὲν καὶ ὑπὸ τοῦ υἱέος Ἀρβάνδου καλοῦ καὶ ὡραίου ὄντος καὶ διὰ τοῦτο τῷ Τραιανῷ ᾠκειωμένου πεισθείς, τὰ δὲ καὶ τὴν παρουσίαν αὐτοῦ φοβηθείς, ἀπήντησέ τε αὐτῷ προσιόντι καὶ ἀπελογήσατο, συγγνώμης τε ἔτυχεν· ὁ γὰρ παῖς λαμπρόν οἱ ἱκέτευμα ἦν. καὶ ὁ μὲν φίλος τε ἐκ τούτου τῷ Τραιανῷ ἐγένετο καὶ εἱστίασεν αὐτόν, ἔν τε τῷ δείπνῳ παῖδα ἑαυτοῦ ὀρχησάμενον βαρβαρικῶς πως παρήγαγεν. 53.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τοῦ Τραιανοῦ ἐς Μεσοποταμίαν ἐλθόντος, καὶ τοῦ Μάννου ἐπικηρυκευσαμένου, καὶ τοῦ Μανισάρου πρέσβεις ὑπὲρ εἰρήνης διὰ τὸ τὸν Ὀσρόην ἐπιστρατεύειν αὐτῷ πέμψαντος καὶ τῆς τε Ἀρμενίας καὶ τῆς Μεσοποταμίας ἑαλωκυίας ἀποστῆναι ἑτοίμως ἔχοντος, οὔτε ἐκείνῳ πιστεύσειν τι ἔφη πρὶν ἂν ἐλθὼν πρὸς αὐτόν, ὥσπερ ὑπισχνεῖτο, τοῖς ἔργοις τὰς ἐπαγγελίας βεβαιώσῃ, καὶ τὸν Μάννον ὑπώπτευεν ἄλλως τε καὶ ὅτι συμμαχίαν Μηβαρσάπῃ τῷ τῆς Ἀδιαβηνῆς βασιλεῖ πέμψας πᾶσαν αὐτὴν ὑπὸ τῶν Ῥωμαίων ἀποβεβλήκει. διόπερ οὐδὲ τότε ἐπιόντας αὐτοὺς ὑπέμεινεν, ἀλλ’ ἐς τὴν Ἀδιαβηνὴν πρὸς ἐκείνους ἐξεχώρησε. καὶ οὕτω τά τε Σίγγαρα καὶ ἄλλα τινὰ ἀμαχεὶ διὰ τοῦ Λουσίου κατεσχέθη. 54. Ὅτι πρεσβευτὰς πεμφθέντας παρὰ τοῦ Οὐολογαίσου καὶ παρὰ τῶν Ἰαζύγων, ἐκείνου μὲν κατηγοροῦντός τινα Φαρασμάνου, τούτων δὲ τὴν εἰρήνην πιστουμένων, ἐς τὸ βουλευτήριον ἐσήγαγε καὶ παρ’ αὐτοῦ τὰς ἀποκρίσεις ποιήσασθαι ἐπιτραπεὶς συνέγραψέ τε αὐτὰς καὶ ἀνέγνω σφίσιν. 55.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Φαρασμάνῃ τῷ Ἴβηρι ἐς τὴν Ῥώμην μετὰ τῆς γυναικὸς ἐλθόντι τήν τε ἀρχὴν ἐπηύξησε καὶ θῦσαι ἐν τῷ Καπιτωλίῳ ἐφῆκεν ἀνδριάντα τε ἐπὶ ἵππου ἐν τῷ Ἐνυείῳ ἔστησε καὶ γυμνασίαν αὐτοῦ τε καὶ τοῦ υἱέος τῶν τε ἄλλων πρώτων Ἰβήρων ἐν ὅπλοις εἶδεν. 56. Ὅτι ὁ Μάρκος Ἀντωνῖνος ἐν τῇ Παννονίᾳ κατέμεινεν, ἵνα καὶ ταῖς τῶν βαρβάρων πρεσβείαις χρηματίζῃ. πολλοὶ γὰρ καὶ τότε πρὸς αὐτὸν ἦλθον, οἱ μὲν συμμαχίας ὑπισχνούμενοι, ὧν ἡγεῖτο Βαττάριος παῖς ἐτῶν ιβ, καὶ χρήματά τε ἔλαβον καὶ Τάρβον δυνάστην πλησιόχωρον σφῶν ἔς τε τὴν Δακίαν ἐλθόντα καὶ ἀργύριον αἰτοῦντα ἀπειλοῦντά τε πολεμήσειν, εἰ μὴ λάβοι, ἀνεῖρξαν· οἱ δὲ εἰρήνην αἰτούμενοι, ὥσπερ οἱ Κούαδοι, καὶ ἔτυχόν γε αὐτῆς, ἵνα τε ἀπὸ τῶν Μαρκομάννων ἀποσπασθῶσι, καὶ ὅτι ἵππους καὶ βοῦς πολλὰς ἔδωκαν τούς τε αὐτομόλους πάντας καὶ τοὺς αἰχμαλώτους, πρότερον μὲν ἐς μυρίους καὶ τρισχιλίους, ὕστερον δὲ καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποδώσειν ὑπέσχοντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ μέντοι καὶ τῆς ἐπιμιξίας καὶ ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἔτυχον, ἵνα μὴ καὶ οἱ Μαρκομάννοι οἵ τε Ἰάζυγες, οὓς οὔτε δέξασθαι οὔτε διήσειν διὰ τῆς χώρας ὀμωμόκεσαν, ἅμα μιγνύωνται σφίσιν καὶ ὡς Κούαδοι καὶ αὐτοὶ ὄντες τά τε τῶν Ῥωμαίων κατασκέπτωνται καὶ τὰ ἐπιτήδεια ἀγοράζωσιν. οὗτοί τε οὖν πρὸς τὸν Μάρκον ἀφίκοντο, καὶ ἕτεροι συχνοὶ παραδώσοντες ἑαυτοὺς οἱ μὲν κατὰ γένη, οἱ δὲ καὶ κατὰ ἔθνη ἐπρεσβεύσαντο. καὶ αὐτῶν οἱ μὲν ἐστρατεύσαντο ἄλλοσέ ποι πεμφθέντες, ὥσπερ καὶ τῶν ἁλισκομένων τῶν τε αὐτομολούντων [οἱ] δυνάμενοι, οἱ δὲ καὶ γῆν οἱ μὲν ἐν Δακίᾳ, οἱ δὲ ἐν Παννονίᾳ, οἱ δὲ Μυσίᾳ καὶ Γερμανίᾳ τῇ τε Ἰταλίᾳ αὐτῇ ἔλαβον. καὶ αὐτῶν ἐν Ῥαβέννῃ τινὲς οἰκοῦντες ἐνεωτέρισαν, ὥστε καὶ τὴν πόλιν κατασχεῖν τολμῆσαι. καὶ διὰ τοῦτ’ οὐκ ἔτ’ ἐς τὴν Ἰταλίαν οὐδένα τῶν βαρβάρων ἐσήγαγεν, ἀλλὰ καὶ τοὺς προαφιγμένους ἐξῴκισεν. 57.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Ἄστιγγοι, ὧν Ῥᾶός τε καὶ Ῥάπτος ἡγοῦντο, ἦλθον μὲν ἐς τὴν Δακίαν οἰκῆσαι ἐλπίδι τοῦ καὶ χρήματα καὶ χώραν ἐπὶ συμμαχίᾳ λήψεσθαι, μὴ τυχόντες δὲ αὐτῶν παρακατέθεντο τὰς γυναῖκας καὶ τοὺς παῖδας τῷ Κλήμεντι ὡς καὶ τὴν τῶν Κοστουβώκων χώραν τοῖς ὅπλοις κτησόμενοι, νικήσαντες δὲ ἐκείνους καὶ τὴν Δακίαν οὐδὲν ἧττον ἐλύπουν. δείσαντες δὲ οἱ Δάγκριγοι μὴ καὶ ὁ Κλήμης φοβηθεὶς σφᾶς ἐς τὴν γῆν, ἣν αὐτοὶ ἐνῴκουν, ἐσαγάγῃ, ἐπέθεντο αὐτοῖς μὴ προσδεχομένοις καὶ πολὺ ἐκράτησαν, ὥστε μηδὲν ἔτι πολέμιον τοὺς Ἀστίγγους πρὸς τοὺς Ῥωμαίους πρᾶξαι, πολλὰ δὲ δὴ τὸν Μάρκον ἱκετεύσαντας χρήματά τε παρ’ αὐτοῦ λαβεῖν καὶ χώραν γε ἀπαιτῆσαι, ἄν γέ τι κακὸν τοὺς τότε πολεμοῦντάς οἱ δράσωσιν. καὶ οὗτοι μὲν ἔπραξάν τι ὧν ὑπέσχοντο, Κοτινοὶ δὲ ἐσγγείλαντο αὐτοῖς ὅμοια, Ταρρουτήνιον δὲ Πατέρνον τὸν τὰς ἐπιστολὰς αὐτοῦ τὰς Λατίνας διὰ χειρὸς ἔχοντα παραλαβόντες ὡς καὶ ἐπὶ τοὺς Μαρκομάννους αὐτῷ συστρατεύσοντες οὐ μόνον οὐκ ἐποίησαν τοῦτο, ἀλλὰ καὶ αὐτὸν ἐκεῖνον δεινῶς ἐκάκωσαν, καὶ μετὰ ταῦτα ἀπώλοντο. 58. Ὅτι ἐπρεσβεύσαντο οἱ Ἰάζυγες εἰρήνης δεόμενοι πρὸς Μάρκον, οὐ μέντοι καὶ ἔτυχόν τινος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἄπιστόν τε γὰρ τὸ φῦλον αὐτῶν ὁ Μάρκος εἰδὼς ὄν, καὶ προσέτι καὶ ὑπὸ τῶν Κουάδων ἀπατηθείς, ἐπίπαν ἐξελεῖν ἠθέλησεν. οἱ γὰρ Κούαδοι οὐχ ὅτι ἐκείνοις τότε συνεμάχησαν, ἀλλὰ καὶ τοὺς Μαρκομάννους πρότερον, ὡς ἔτι ἐπολέμουν, καταφεύγοντας ἐς τὴν σφετέραν ὅτε βιασθεῖεν ἐδέχοντο, καὶ οὔτ’ ἄλλο τι ὧν ὡμολογήκεσαν ἐποίουν, οὔτε τοὺς αἰχμαλώτους πάντας ἀπέδοσαν, ἀλλ’ ὀλίγους καὶ τούτους οἷς οὔτε ἐς πρᾶσιν οὔτε ἐς ὑπηρεσίαν τινὰ χρήσασθαι ἐδύναντο. εἰ δ’ οὖν τινας καὶ τῶν ἀκμαζόντων ἀπεδίδοσαν, ἀλλὰ τούς γε συγγενεῖς αὐτῶν οἴκοι κατεῖχον, ἵνα καὶ ἐκεῖνοι πρὸς αὐτοὺς αὐτομολῶσιν. καὶ τὸν βασιλέα σφῶν Φούρτιον ἐκβαλόντες Ἀριόγαισον αὐτοὶ ἐφ’ ἑαυτῶν βασιλέα σφίσιν ἐστήσαντο. καὶ τούτοις διὰ ταῦτα ὁ αὐτοκράτωρ οὔτε ἐκεῖνον ὡς καὶ νόμῳ τινὶ γεγονότα ἐβεβαίωσεν, οὔτε τὰς σπονδάς, καίπερ πέντε μυριάδας αἰχμαλώτων ἀποδώσειν ὑπισχνουμένοις, ἀνενεώσατο. 59.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τοῖς Μαρκομάννοις πρεσβεύσασιν, ὅτι πάντα τὰ προςταχθέντα σφίσι χαλεπῶς μὲν καὶ μόλις, ἐποίησαν δ’ οὖν, τό τε ἥμισυ τῆς χώρας τῆς μεθορίας ἀνῆκεν, ὥστε αὐτοὺς ὀκτώ που καὶ τριάκοντα σταδίους ἀπὸ τοῦ Ἴστρου ἀποικεῖν, καὶ τὰ χωρία τάς τε ἡμέρας τῆς ἐπιμιξίας ἀφώρισεν (πρότερον γὰρ οὐ διεκέκριντο), τούς τε ὁμήρους ἠλλάξατο. 60. Ὅτι οἱ Ἰάζυγες κακωθέντες ἐς ὁμολογίαν ἦλθον, αὐτοῦ Ζαντικοῦ τὸν Ἀντωνῖνον ἱκετεύσαντος. πρότερον μὲν γὰρ τὸν Βανάδασπον τὸν δεύτερον σφῶν βασιλέα ἔδησαν, ὅτι διεκηρυκεύσατο αὐτῷ· τότε δὲ πάντες οἱ πρῶτοι μετὰ τοῦ Ζαντικοῦ ἦλθον καὶ συνέθεντο τὰ αὐτὰ τοῖς Κουάδοις καὶ τοῖς Μαρκομάννοις, πλὴν καθ’ ὅσον τὸ διπλάσιον αὐτῶν ἀπὸ τοῦ Ἴστρου ἀποικήσειν ἤθελον. ὁ γὰρ αὐτοκράτωρ ἤθελε μὲν καὶ αὐτοὺς παντάπασιν ἐκκόψαι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὅτι γὰρ καὶ τότε ἔτι ἔρρωντο καὶ ὅτι μεγάλα τοὺς Ῥωμαίους κακὰ ἔδρασαν, ἐξ ἐκείνου κατεφάνη, [ὅτι] τῶν τε αἰχμαλώτων μυριάδας δέκα ἀπέδοσαν, οὓς μετὰ πολλοὺς μὲν πραθέντας πολλοὺς δὲ τελευτήσαντας πολλοὺς δὲ καὶ φυγόντας εἶχον, καὶ ἱππέας εὐθὺς ὀκτακισχιλίους ἐς συμμαχίαν οἱ παρέσχον, ἀφ’ ὧν πεντακισχιλίους καὶ πεντακοσίους ἐς Βρεττανίαν ἔπεμψεν. 61. Ὅτι ὁ Κάσσιος καὶ ἡ Συρία νεοχμώσαντες ἠνάγκασαν καὶ παρὰ γνώμην τὸν Μάρκον Ἀντωνῖνον τοῖς Ἰάζυξι συμβῆναι· οὕτω γὰρ πρὸς τὰ ἀγγελθέντα ἐξεπλάγη, ὥστε μηδὲ ἐπιστεῖλαι τῷ συνεδρίῳ τὰς αἱρέσεις, ἐφ’ αἷς αὐτοῖς συνηλλάγη, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων ἐποίει. 62. Ὅτι οἱ Ἰάζυγες ἐπρεσβεύσαντο καὶ ᾔτησάν τινα ἀφεθῆναι σφίσιν ἐκ τῶν ὡμολογημένων· καὶ συνεχωρήθησάν τινα αὐτοῖς, ἵνα μὴ καὶ παντελῶς ἀλλοτριωθῶσιν. οὐ μέντοι πρότερον οὔτε οὗτοι οὔτε οἱ Βοῦροι συμμαχῆσαι τοῖς Ῥωμαίοις ἠθέλησαν, πρὶν πίστεις παρὰ Μάρκου λαβεῖν ἦ μὴν μέχρι παντὸς τῷ πολέμῳ χρήσεσθαι ἐφοβοῦντο γὰρ μὴ καταλλαγεὶς τοῖς Κουάδοις, ὥσπερ καὶ πρότερον, προσοίκους σφίσι πολεμίους ὑπολείπηται. 63.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ὁ Μάρκος τοὺς πρεσβευομένους τῶν ἐθνῶν ἐδέχετο οὐκ ἐπὶ τοῖς αὐτοῖς πάντας, ἀλλ’ ὥς που ἕκαστοι αὐτῶν ἢ πολιτείαν ἢ ἀτέλειαν ἢ ἀίδιον ἢ καὶ πρὸς χρόνον τινὰ ἄνεσιν τοῦ φόρου λαβεῖν ἢ καὶ τὴν τροφὴν ἀθάνατον ἔχειν ἄξιοι ἦσαν. καὶ ἐπειδὴ οἱ Ἰάζυγες χρησιμώτατοι αὐτῷ ἐγίγνοντο, πολλὰ καὶ ἐκ τῶν ἐπιτεταγμένων σφίσιν ἀφῆκεν, μᾶλλον δὲ πάντα πλὴν τῶν κατά τε τὰς συνόδους αὐτῶν καὶ κατὰ τὰς ἐπιμιξίας συγκειμένων, τοῦ τε μὴ ἰδίοις πλοίοις σφᾶς χρῆσθαι καὶ τοῦ τῶν νήσων τῶν ἐν τῷ Ἴστρῳ ἀπέχεσθαι. καὶ ἐφῆκεν αὐτοῖς πρὸς τοὺς Ῥοξολάνους διὰ τῆς Δακίας ἐπιμίγνυσθαι, ὁσάκις ἂν ὁ ἄρχων αὐτῆς ἐπιτρέψῃ σφίσιν. 64. Ὅτι τοῖς Κουάδοις καὶ τοῖς Μαρκομάννοις πρεσβευσαμένοις δύο μυριάδες ἑκατέροις στρατιωτῶν ἐν τείχεσιν ὄντες οὔτε νέμειν οὔτε γεωργεῖν οὔτ’ ἄλλο τι μετὰ ἀδείας ποιεῖν , ἀλλὰ καὶ αὐτομόλους παρ’ αὐτῶν καὶ αἰχμαλώτους τῶν σφετέρων πολλοὺς ὑπεδέχοντο, μὴ πάνυ τι αὐτοὶ ταλαιπωρούμενοι διὰ τὸ καὶ Βαλανεῖα καὶ πάντα ἀφθόνως ἔχειν τὰ ἐπιτήδεια, ὥστε τοὺς Κουάδους μὴ φέροντας τὸν ἐπιτειχισμὸν μεταναστῆναι πανδημεὶ πρὸς Σεμνόνας ἐπιχειρῆσαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Ἀντωνῖνος προμαθὼν τὴν διάνοιαν αὐτῶν, τὰς διόδους ἀποφράξας ἐκώλυσεν. οὕτως οὐ τὴν χώραν αὐτῶν προσκτήσασθαι, ἀλλὰ τοὺς ἀνθρώπους τιμωρήσασθαι ἐπεθύμει. «. Ὅτι καὶ Ναρισταὶ ταλαιπωρήσαντες τρισχίλιοι ἅμα ηὐτομόλησαν καὶ γῆν ἐν τῇ ἡμετέρᾳ ἔλαβον. ». Ὅτι οἱ Μαρκομάννοι οὔτε τροφὴν οὔτ’ ἄνδρας συχνοὺς ὑπό τε τοῦ πλήθους τῶν ἀπολλυμένων καὶ ὑπὸ τῆς ἀεὶ τῶν χωρίων κακώσεως ἔτι εἶχον· δύο γοῦν μόνους τῶν πρώτων καὶ δύο ἄλλους τῶν καταδεεστέρων πρέσβεις πρὸς αὐτὸν ὑπὲρ τῆς εἰρήνης ἔπεμψαν. καὶ ἐξεργάσασθαι αὐτοὺς δυνάμενος ῥᾳδίως, μισόπονος δὲ δὴ ὢν καὶ πρὸς τὰς ἀστικὰς ῥᾳστώνας ἐπειγόμενος ἐσπείσατο αὐτοῖς ἐπί τε τοῖς ἄλλοις, ἐφ’ οἷς ὁ πατὴρ αὐτοῦ συνετέθειτο, καὶ ἵνα τούς τε αὐτομόλους καὶ τοὺς αἰχμαλώτους, οὓς μετὰ ταῦτα ἔλαβον, ἀποδῶσιν αὐτῷ, καὶ σῖτόν τινα κατ’ ἔτος τακτὸν τελῶσιν, ὃν ὕστερον αὐτοῖς ἀφῆκεν. ὅπλα τέ τινα παρ’ αὐτῶν ἔλαβε καὶ στρατιώτας, παρὰ μὲν τῶν Κουάδων μυρίους καὶ τρισχιλίους, παρὰ δὲ τῶν Μαρκομάννων ἐλάττους· ἀνθ’ ὧν ἀνῆκεν αὐτοῖς τῶν κατ’ ἔτος διδόναι τινάς.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
προσεπέταξε μέντοι σφίσιν, ἵνα μήτε πολλάκις μήτε πολλαχοῦ τῆς χώρας ἀθροίζωνται, ἀλλὰ ἅπαξ ἐν ἑκάστῳ, μηνὶ καὶ ἐς τόπον ἕνα, ἑκατοντάρχου τινὸς Ῥωμαίου παρόντος, πρὸς δὲ καὶ ἵνα μήτε τοῖς Ἰάζυξι μήτε τοῖς Βούροις μήτε τοῖς Βανδήλοις πολεμῶσιν. ἐπὶ μὲν τούτοις συνηλλάγη, καὶ τά τε φρούρια πάντα τὰ ἐν τῇ χώρᾳ αὐτῶν ὑπὲρ τὴν μεθορίαν τὴν ἀποτετμημένην ὄντα ἐξέλιπεν. 67. Ὅτι τοῖς Βούροις ὁ Κόμμοδος εἰρήνην ἔδωκε πρεσβεύσασι. πρότερον μὲν γάρ, καίτοι πολλάκις αὐτὴν αἰτηθείς, οὐκ ἐποιήσατο, ὅτι τε ἔρρωντο καὶ ὅτι οὐκ εἰρήνην ἀλλὰ ἀνοχὴν ἐς τὸ παρασκευάσασθαι λαβεῖν ἤθελον· τότε δέ, ἐπειδὴ ἐξετρυχώθησαν, συνηλλάγη σφίσιν ὁμήρους λαβὼν καὶ αἰχμαλώτους παρά τε τῶν Βούρων πολλοὺς καὶ παρὰ τῶν ἄλλων μυρίους καὶ πεντακισχιλίους κομισάμενος, καὶ ἀναγκάσας τοὺς ἄλλους ὀμόσαι ὥστε μήτ’ ἐνοικήσειν ποτὲ μήτε ἐννεμεῖν τεσσαράκοντα στάδια τῆς χώρας σφῶν τῆς πρὸς τῇ Δακίᾳ οὔσης. ὁ αὐτὸς Σαβινιανὸς καὶ Δακῶν τῶν προσόρων μυρίους καὶ δισχιλίους ἐκ τῆς οἰκείας ἐκπεσόντας καὶ μέλλοντας τοῖς ἄλλοις βοηθήσειν ὑπηγάγετο γῆν τινα αὐτοῖς ἐν τῇ Δακίᾳ τῇ ἡμετέρᾳ δοθήσεσθαι ὑποσχόμενος. 68.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι οἱ Ὀρροηνοὶ καὶ οἱ Ἀδιαβηνοὶ ἀποστάντες καὶ Νίσιβιν πολιορκοῦντες καὶ ἡττηθέντες ὑπὸ Σεβήρου, ἐπρεσβεύσαντο πρὸς αὐτὸν μετὰ τὸν τοῦ Νίγρου θάνατον, οὐχ ὅπως ὡς καὶ ἠδικηκότες τι παραιτούμενοι, ἀλλὰ καὶ εὐεργεσίαν ἀπαιτοῦντες ὡς καὶ ὑπὲρ αὐτοῦ τοῦτο πεποιηκότες· τοὺς γὰρ στρατιώτας τὰ τοῦ Νίγρου φρονήσαντας ἔλεγον ἐκείνου ἕνεκα ἐφθαρκέναι. καί τινα καὶ δῶρα αὐτῷ ἔπεμψαν, τούς τε αἰχμαλώτους καὶ τὰ λάφυρα τὰ περιόντα ἀποδώσειν ὑπέσχοντο. οὐ μέντοι οὔτε τὰ τείχη ἃ ᾑρήκεσαν ἐκλιπεῖν οὔτε φρουροὺς λαβεῖν ἤθελον, ἀλλὰ καὶ τοὺς λοιποὺς ἐξαχθῆναι ἐκ τῆς χώρας ἠξίουν. διὰ ταῦτα ὁ πόλεμος οὗτος συνέστη. 69. Ὅτι οἱ Ἀράβιοι, ἐπειδὴ μηδεὶς σφίσι τῶν πλησιοχώρων βοηθῆσαι ἠθέλησε, πρὸς Σεβῆρον αὖθις ἐπρεσβεύσαντο, ἐπιεικέστερά τινα προτεινόμενοι. οὐ μέντοι καὶ ἔτυχον ὧν ἐβούλοντο, ἐπειδὴ μὴ καὶ αὐτοὶ ἦλθον. Περὶ πρέσβεων. Ἐκ τῆς ἱστορίας Ἡροδότου Ἀλικαρνασέως. 1. Ὅτι Ἀθηναῖοι μετὰ ταῦτα Κλεισθένεα καὶ τὰ ἑπτακόσια ἐπίστια τὰ διωχθέντα ὑπὸ Κλεομένεος μεταπεμψάμενοι πέμπουσιν ἀγγέλους ἐς Σάρδεις συμμαχίην βουλόμενοι ποιήσασθαι πρὸς Πέρσας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀπικομένων δὲ τῶν ἀγγέλων ἐς τὰς Σάρδεις καὶ λεγόντων τὰ ἐντεταλμένα, Ἀρταφέρνης ὁ Ὑστάσπεος Σαρδίων ὕπαρχος ἐπειρώτα τίνες ἐόντες ἄνθρωποι καὶ ποῖ γῆς οἰκημένοι δεοίατο Περσέων σύμμαχοι γενέσθαι. πυθόμενος δὲ πρὸς τῶν ἀγγέλων ἀπεκορύφου σφι τάδε, εἰ μὲν διδοῦσι βασιλεῖ Δαρείῳ Ἀθηναῖοι γῆν τε καὶ ὕδωρ, ὁ δὲ συμμαχίην σφι συνετίθετο, εἰ δὲ μὴ διδοῦσιν, ἀπαλλάσσεσθαι αὐτοὺς ἐκέλευεν. οἱ δὲ ἄγγελοι ἐπὶ σφέων αὐτῶν βαλλόμενοι διδόναι ἔφασαν βουλόμενοι τὴν συμμαχίην ποιήσασθαι. οὗτοι μὲν δὴ ἀπελθόντες ἐς τὴν ἑωυτῶν αἰτίας μεγάλας εἶχον. 2. Ὅτι Μαρδόνιος ἔπεμψε Μουρυχίδην Ἑλλησπόντιον ἐς Σαλαμῖνα φέροντα τοὺς αὐτοὺς λόγους οὓς καὶ Ἀλέξανδρος ὁ Μακεδὼν τοῖς Ἀθηναίοις διεπόρθμευσεν. ὁ δὲ ἀπικόμενος ἐπὶ τὴν βουλὴν ἔλεγε τὰ παρὰ Μαρδονίου· τῶν δὲ βουλευτέων Λυκίδης εἶπε γνώμην ὡς ἐδόκεε ἄμεινον εἶναι δεξαμένους τὸν λόγον τόν σφι Μουρυχίδης προσφέρει ἐξενεῖκαι ἐς τὸν δῆμον. Ἀθηναῖοι δὲ αὐτίκα δεινὸν ποιησάμενοι περιστάντες Λυκίδην κατέλευσαν βάλλοντες, τὸν δὲ Ἑλλησπόντιον Μουρυχίδην ἀπέπεμψαν ἀσινέα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
γενομένου δὲ θορύβου περὶ τὸν Λυκίδην, πυνθάνονται τὸ γιγνόμενον αἱ γυναῖκες τῶν Ἀθηναίων. διακελευσαμένη δὲ γυνὴ γυναικὶ καὶ παραλαβοῦσα ἐπὶ τὴν Λυκίδεω οἰκίην ἤισαν αὐτοκελέες καὶ κατὰ μὲν ἔλευσαν αὐτοῦ τὴν γυναῖκα, κατὰ δὲ τὰ τέκνα. Περὶ πρέσβεων. Ἐκ τῆς ἱστορίας Θουκυδίδου, 1. Ὅτι Ἐπιδάμνιοι, ἔστι δὲ πόλις ἐν δεξιᾷ πλέοντι τὸν Ἰόνιον κόλπον, ἄποικοι Κερκυραίων, τὰ τελευταῖα παρὰ τοῦδε τοῦ πολέμου ὁ δῆμος αὐτῶν ἐδίωξε τοὺς δυνατούς. οἱ δὲ ἀπελθόντες μετὰ τῶν βαρβάρων ἐληίζοντο τοὺς ἐν τῇ πόλει κατά τε γῆν καὶ κατὰ θάλασσαν. οἱ δὲ ἐν τῇ πόλει ὄντες Ἐπιδάμνιοι, ἐπειδὴ ἐπιέζοντο, πέμπουσιν ἐς τὴν Κέρκυραν πρέσβεις ὡς μητρόπολιν οὖσαν δεόμενοι σφᾶς μὴ περιορᾶν φθειρομένους, ἀλλὰ τούς τε φεύγοντας συναλλάξαι σφίσι καὶ τὸν τῶν βαρβάρων πόλεμον καταλῦσαι. ταῦτα δὲ ἱκέται καθεζόμενοι ἐς τὸ Ἥραιον ἐδέοντο. οἱ δὲ Κερκυραῖοι τὴν ἱκετείαν οὐκ ἐδέξαντο, ἀλλὰ ἀπράκτους ἀπέπεμψαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
γνόντες δὲ οἱ Ἐπιδάμνιοι οὐδεμίαν σφίσιν ἀπὸ Κερκύρας τιμωρίαν οὖσαν ἐν ἀπόρῳ εἴχοντο θέσθαι τὸ παρὸν καὶ πέμψαντες ἐς Δελφοὺς τὸν θεὸν ἐπήροντο, εἰ παραδοῖεν Κορινθίοις τὴν πόλιν ὡς οἰκισταῖς καὶ τιμωρίαν τινὰ πειρῷντο ἀπ’ αὐτῶν ποιεῖσθαι. ὁ δὲ αὐτοῖς ἀνεῖλε παραδοῦναι καὶ ἡγεμόνας ποιεῖσθαι. ἐλθόντες δὲ οἱ Ἐπιδάμνιοι ἐς Κόρινθον κατὰ τὸ μαντεῖον παρέδοσαν τὴν ἀποικίαν, τόν τε οἰκιστὴν ἀποδεικνύντες ἐκ Κορίνθου ὄντα καὶ τὸ χρηστήριον δηλοῦντες ἐδέοντο μὴ σφᾶς περιορᾶν διαφθειρομένους, ἀλλ’ ἐπαμῦναι. Κορίνθιοι δὲ κατά τε τὸ δίκαιον ὑπεδέξαντο τὴν τιμωρίαν νομίζοντες οὐχ ἧσσον ἑαυτῶν εἶναι τὴν ἀποικίαν ἢ Κερκυραίων, ἅμα δὲ καὶ μίσει τῶν Κερκυραίων, ὅτι αὐτῶν παρημέλουν ὄντες ἄποικοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὔτε γὰρ ἐν πανηγύρεσι ταῖς κοιναῖς διδόντες γέρα τὰ νομιζόμενα οὔτε Κορινθίῳ ἀνδρὶ προκαταρχόμενοι τῶν ἱερῶν ὥσπερ αἱ ἄλλαι ἀποικίαι, περιφρονοῦντες δὲ αὐτοὺς καὶ χρημάτων δυνάμει ὄντες κατ’ ἐκεῖνον τὸν χρόνον ὅμοια τοῖς Ἑλλήνων πλουσιωτάτοις καὶ τῇ ἐς πόλεμον παρασκευῇ δυνατώτεροι ναυτικῷ τε πολὺ προέχειν ἔστιν ὅτε ἐπαιρόμενοι, καὶ κατὰ τὴν τῶν Φαιάκων προενοίκησιν τῆς Κερκύρας κλέος ἐχόντων τὰ περὶ τὰς ναῦς ᾗ καὶ μᾶλλον ἐξηρτύοντο τὸ ναυτικὸν καὶ ἦσαν οὐκ ἀδύνατοι. τριήρεις γὰρ εἴκοσι καὶ ἑκατὸν ὑπῆρχον αὐτοῖς, ὅτε ἤρχοντο πολεμεῖν. πάντων οὖν τούτων ἐγκλήματα ἔχοντες οἱ Κορίνθιοι ἔπεμπον ἐς τὴν Ἐπίδαμνον ἄσμενοι τὴν ὠφέλειαν οἰκήτορά τε τὸν βουλόμενον ἰέναι κελεύοντες. 2. Ὅτι ἄνευ τῶν συμμάχων τῶν Κορινθίων νῆες παρεσκευάζοντο τριάκοντα καὶ τρισχίλιοι ὁπλῖται.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὡς δὲ ἐπύθοντο τὴν παρασκευὴν οἱ Κερκυραῖοι, ἐλθόντες ἐς Κόρινθον μετὰ Λακεδαιμονίων καὶ Σικυωνίων πρέσβεων, οὓς παρέλαβον, ἐκέλευον Κορινθίους τοὺς ἐν Ἐπιδάμνῳ φρουρούς τε καὶ οἰκήτορας ἀπάγειν, ὡς οὐ μετὸν αὐτοῖς Ἐπιδάμνου, εἰ δέ τι ἀντιποιοῦνται, δίκας ἤθελον δοῦναι ἐν Πελοποννήσῳ παρὰ πόλεσιν, αἷς [ἂν] ἀμφότεροι ξυμβῶσιν, ὁποτέρων δ’ ἂν δικασθῇ εἶναι τὴν ἀποικίαν, τούτους κρατεῖν. πόλεμον δὲ οὐκ εἴων ποιεῖν. εἰ δὲ μή, καὶ αὐτοὶ ἀναγκασθήσεςθαι ἐκείνων βιαζομένων φίλους ποιεῖσθαι οὓς οὐ βούλονται, ἑτέρους τῶν νῦν ὄντων μᾶλλον, ὠφελείας ἕνεκα. οἱ δὲ Κορίνθιοι ἀπεκρίναντο αὐτοῖς, ἢν τάς τε ναῦς καὶ τοὺς βαρβάρους ἀπὸ Ἐπιδάμνου ἀπάγωσι, βουλεύσεσθαι, πρότερον δ’ οὐ καλῶς ἔχειν τοὺς μὲν πολιορκεῖσθαι, αὐτοὺς δὲ δικάζεσθαι. Κερκυραῖοι δὲ ἀντέλεγον, ἢν καὶ ἐκεῖνοι τοὺς ἐν Ἐπιδάμνῳ ἀπαγάγωσι, ποιήσειν ταὐτά, ἕτοιμοι δὲ εἶναι ὥστε καὶ ἀμφοτέρους μένειν κατὰ χώραν, σπονδὰς δὲ ποιήσασθαι, ἕως ἂν ἡ δίκη γένηται. Κορίνθιοι δὲ οὐδὲν τούτων ὑπήκουον. Περὶ πρέσβεων. Ἐκ τῆς ἱστορίας Ἀγαθίου σχολαστικοῦ. 1.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ, ἐν ᾧ Τεί̈ας μὲν ἐτεθνήκει, τοῖς δὲ τῶν Γότθων πράγμασιν ὀθνείας τὸ λοιπὸν ἔδει ἐπικουρίας, τότε δὲ βασιλεὺς παρὰ Φράγγοις Θευδίβαλγος ἦν τὸ μειράκιον καὶ μὲν δὴ καὶ οἱ τούτου θεῖοι Χιλδίβερτος καὶ Χλωθάριος. ἐπὶ τούτους μέν (πορρωτάτω γὰρ ἐτύγχανον ἀπῳκισμένοι) οὐ χρῆναι ᾤοντο οἱ Γότθοι ἰέναι, πρὸς δὲ Θευδίβαλγον ἀναφανδὸν ἐπρεσβεύοντο, οὐ μὴν ἅπαν γε τὸ ἔθνος, μόνοι δὲ οἱ ἐκτὸς Πάδου ποταμοῦ ἱδρυμένοι. οἱ γὰρ δὴ ἄλλοι ἥδοντο μὲν τῷ νεωτερισμῷ καὶ τῇ τῶν καθεστώτων κινήσει, ἐτεθήπεσαν δὲ ὅμως ἀμφιγνοοῦντες τὰ ἐσόμενα, καὶ τὸ ἀστάθμητον δεδιότες τῆς τύχης μετεώρους τε καὶ ἀμφιβόλους εἶχον τὰς γνώμας, καραδοκοῦντες μὲν καὶ διαπυνθανόμενοι τὰ ποιούμενα, βουλευόμενοι δὲ τῶν κρατούντων γενέσθαι. οἱ δὲ τῶν ἑτέρων πρέσβεις ἀφικόμενοι ἐς ὄψιν τε τῷ ἡγεμόνι καταστάντες καὶ ἅπασι τοῖς ἐν τέλει ἐδέοντο μὴ σφᾶς περιιδεῖν ὑπὸ Ῥωμαίων πιεζομένους, συλλαβέσθαι δὲ μᾶλλον τοῦ ἀγῶνος καὶ ἀνακαλέσασθαι γένος πρόςοικόν τε καὶ φίλον καὶ ἄρδην οἰχήσεσθαι κινδυνεῦον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐδίδασκον δὲ ὡς καὶ αὐτοῖς ἐς τὰ μάλιστα συνοίσει μὴ ἐφιέναι Ῥωμαίοις ἐπὶ μεγάλα δυνάμεως αἰρομένοις, ἀλλὰ παντὶ σθένει τὴν αὔξην κολούειν· εἰ γὰρ ἅπαν τὸ Γοτθικὸν γένος ἐκποδὼν ποιήσονται, οὐκ ἐς μακράν, ἔφασαν οἱ πρέσβεις, καὶ καθ’ ὑμῶν αὐτῶν ἥξουσι καὶ ἀνανεώσονται τοὺς προτέρους πολέμους. ἐπιλείψει γὰρ αὐτοὺς οὐδ’ ὁπωστιοῦν εὐπρόσωπος αἰτία ἐς προκάλυμμα τῆς πλεονεξίας, ἀλλὰ σὺν δίκῃ γε ὑμᾶς δόξουσι μετιέναι, Μαρίους τινὰς καὶ Καμίλλους καὶ τῶν Καισάρων τοὺς πλείστους ἀπαριθμούμενοι, ὡς δὴ πάλαι ποτὲ τοῖς ἄνω Γερμανοῖς πολεμήσαντας καὶ τὰ ὑπὲρ Ῥῆνον ἅπαντα κατασχόντας· ταύτῃ τε οὐ βιάζεσθαι δόξουσιν, ἀλλ’ ὁσίως ἐπιστρατεύειν, ὡς οὐδέν τι ὀθνεῖον μαστεύσοντες, ἀλλὰ κτήματα τῶν σφετέρων προγόνων ἀνακομιούμενοι. τοιοῦτο γὰρ δή τι καὶ ἡμῖν ἐπαγαγόντες ἐπίκλημα, ὡς δὴ Θευδερίχου πάλαι τοῦ ἡμετέρου ἡγεμόνος καὶ οἰκιστοῦ οὐ προσηκόντως τῆς Ἰταλίας ἐπιλαβομένου, ἀφῄρηνται μὲν ἡμᾶς τὰ οἰκεῖα, τὸ δὲ πλεῖστον ἀπεκτόνασι τοῦ γένους, γύναια δὲ καὶ παῖδας τῶν παρ’ ἡμῖν εὐδαιμόνων ἀνδρῶν ἀφειδῶς ἠνδραποδίσαντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καίτοι Θευδέριχος οὐ βίᾳ λαβών, ἀλλὰ Ζήνωνος πρότερον τοῦ σφῶν βασιλέως ἐπιτρέψαντος προσηγάγετο τὴν Ἰταλίαν, οὐδὲν Ῥωμαίους ἀφελόμενος, (ἤδη γὰρ αὐτῆς ἀπεστέρηντο) ἀλλ’ Ὀδόακρον καθελὼν τὸν ἐπηλύτην, τὸν τύραννον, τἀκείνου ἅπαντα κατέσχε τῷ τοῦ πολέμου θεσμῷ. οἱ δέ, ἐπειδὴ βιάζεσθαι αὐτοῖς μᾶλλον ἐξῆν, οὐδὲν ἐνδίκως πεπράχασιν, ἀλλὰ Θευδάτῳ πρότερον Ἀμαλασούνθης δῆθεν ἕκατι χαλεπήναντες καὶ ταύτην ἀρχήν τε καὶ πρόφασιν τῷ πολέμῳ θέμενοι, εἶτα μέχρι νῦν οὐ μεθιᾶσιν, ἀλλὰ φέρουσι βιαίως ἅπαντα οὗτοι δὴ οἱ σοφοί τε καὶ δεισιδαίμονες καὶ μόνοι σὺν δικαιοσύνῃ πολιτεύεσθαι βρενθυόμενοι. ἵνα δὴ οὖν μὴ ταὐτὰ παθοῦσιν ὑμῖν μεταμελήσῃ τῆς ῥᾳθυμίας ὕστερον οὐκ ἐν δέοντι, προτερητέον ἐν τῷδε τοὺς πολεμίους καὶ οὐ διαμαρτητέον τοῦ παρόντος καιροῦ, ἀλλὰ στράτευμά τε στέλλειν ἐπ’ αὐτοὺς ἀξιόμαχον καὶ στρατηγὸν ἐξ ὑμῶν αὐτῶν ἀγαθὸν τὰ πολέμια, ὃς δὴ τὸν πρὸς Ῥωμαίους πόλεμον ἄριστα διανύσας ἀπελάσει τε αὐτοὺς ἐνθένδε ὡς τάχιστα καὶ τὴν χώραν ἡμῶν ἀνασώσει.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὕτω γὰρ ποιοῦντες τῷ τε Γοτθικῷ γένει ἐς τὰ μάλιστα χαριεῖσθε σωτῆρες ἀναφανέντες καὶ ἀλεξίκακοι, τά τε ὑμέτερα αὐτῶν ἐν τῷ ἀσφαλεῖ θήσεσθε, εἴ γε μηδὲν ὑμῖν ἔτι πολέμιον ἐκ γειτόνων παρείη· πρὸς δέ γε καὶ χρήματα ὑμῖν ἔσονται μυρία οὐ μόνον τὰ Ῥωμαίων ληισαμένοις, ἀλλὰ γὰρ καὶ αὐτοὶ ἕτερα καταθήσομεν. Ταῦτα ἐπεὶ ἔφασαν οἱ πρέσβεις, Θευδίβαλγος μέν, ἦν γὰρ μειράκιον ἀγεννὲς καὶ ἀπόλεμον ἤδη τε νοσώδης κομιδῇ ἐγεγόνει καὶ τὸ σῶμά οἱ πονήρως διέκειτο, τούτων δὴ οὖν ἕκατι οὐ μάλα ὅγε τῶν πρέσβεων ἦν οὐδὲ ᾤετο χρῆναι ὀθνείων ἕνεκα συμφορῶν οἰκείους καρπώσασθαι πολέμους. Λεύθαρις δὲ καὶ Βουτιλῖνος, εἰ καὶ τὸν βασιλέα σφῶν ἥκιστα ἤρεσκεν, ἀλλ’ αὐτοὶ ἀνεδέχοντο τὴν ξυμμαχίαν. 2.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἐν τούτῳ ἄνδρες τῶν παρὰ Μισιανοῖς δυνατωτάτων ἐς Ἰβηρίαν παρὰ τὸν Ναχοραγὰν ἀφικόμενοι ἅπαντά οἱ διήγγειλαν τὰ ἐπὶ Σωτηρίχῳ πρὸς αὐτῶν τετολμημένα, τὴν μὲν ἀληθεστάτην αἰτίαν ἠρέμα ὑποκρυπτόμενοι, λέγοντες δὲ ὡς, ἐπειδὴ ἐκ πλείστου τὰ Περσῶν ἐτύγχανον ᾑρημένοι, προπηλακίζεσθαι σφᾶς ὑπό τε Κόλχων αὐτῶν καὶ Ῥωμαίων καὶ ἐν τοῖς ἀτιμοτάτοις τετάχθαι, πέρας δὲ Σωτήριχον αὐτοῖς ἐπιστῆναι, λόγῳ μὲν ὡς δὴ χρυσίον τοῖς ξυμμάχοις διανεμοῦντα, ἔργῳ δὲ τὰ ἐπὶ λύμῃ τε καὶ καθαιρέσει τοῦ παντὸς γένους διαπραξόμενον. παρὸν τοίνυν ἡμῖν, ἔφασαν οἱ πρέσβεις, ἢ ἄρδην ἀπολωλέναι ἢ προτερήσασι δόξαν μέν τινα ἴσως παρ’ ἐνίοις ἀπενέγκασθαι προπετείας καὶ ὡς τοιοίδε κακίζεσθαι, βιοτεύειν δὲ ὅμως ἔτι κατ’ ἐξουσίαν [καὶ] τὰ ἡμέτερα αὐτῶν ᾗ ἂν συνοίσειν δοκοίη διατιθέναι, εἱλόμεθα τὰ ἀμείνονα καὶ τοῦ ἀνθρωπείου μᾶλλον ἐχόμενα τρόπου, τῶν μὲν λοιδοριῶν καὶ κατηγορημάτων ὀλίγα φροντίσαντες, περὶ πλείστου δὲ ποιησάμενοι τὴν σωτηρίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Σωτήριχόν τε γὰρ ἀπεκτείναμεν καὶ τοὺς ἅμα αὐτῷ ἐς τοῦτο ἐληλυθότας, ὡς ἂν ἐκείνους μὲν τισαίμεθα τῆς ἀδικίας, πίστιν δὲ εὐνοίας βεβαιοτάτην ἐνθένδε τοῖς Πέρσαις παρασχόμενοι εὐκλεέστερον προσχωρήσαιμεν. ἐπεὶ δὲ τούτων τε ἁπάντων καὶ μάλιστα τοῦ μηδισμοῦ ἕνεκα οὐκ ἀνήσουσι χαλεπαίνοντες οἱ Ῥωμαῖοι, ἀλλὰ τάχιστα ἡμῖν ἐπιπεσοῦνται καὶ ἅπαντας, τό γε ἐς αὐτοὺς ἧκον, διαφθεροῦσι, προσήκει δή σοι, ὦ στρατηγέ, δέχεσθαί τε ἡμᾶς εὐμενῶς καὶ ἐπαμύνειν, τῆς τε χώρας πέρι ὡς οἰκείας τὸ λοιπὸν καὶ κατηκόου τὰ προσήκοντα διανοεῖσθαι, καὶ [μὴ] περιιδεῖν οἰχήσεσθαι κινδυνεῦον γένος οὐ σμικρὸν οὐδὲ ἄσημον, ἀλλὰ καὶ πλείστην ὅσην ὠφέλειαν τῇ Περσῶν ἐπικρατείᾳ προσφέρεσθαι ἱκανώτατον. πολέμων τε γὰρ ἡμᾶς ἴδριας ὄντας ἀμωσγέπως εὑρήσοιτε ἂν καὶ καρτερώτατα [ξυναγωνιζομένους, ἥ τε χώρα ἐν ὑπερτέρῳ] τῶν Κόλχων κειμένη γενήσεται ὑμῖν ὁρμητήριον ἀσφαλὲς καὶ οἷον ἐπιτείχισμα κατὰ τῶν πολεμίων. ταῦτα ἀκούσας ὁ Ναχοραγὰν προσίετο αὐτοὺς ἀσμενέστατα καὶ ἐπῄνει τῆς μεταστάσεως καὶ θαρροῦντας ἰέναι ἐκέλευσεν, ὡς τῆς Περσικῆς ἐπικουρίας ἐν δέοντι τευξομένους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ μὲν οὖν πρέσβεις ἐς τὰ οἰκεῖα ἐπανελθόντες καὶ ἕκαστα διαγγείλαντες μεγίστων ἀνέπλησαν τὸ ἔθνος ἐλπίδων. 3. Ὅτι λογιζόμενος ὁ Χοσρόης ὡς οὐχ οἷόν τε αὐτῷ ἀνὰ τὴν Κολχίδα γῆν πρὸς Ῥωμαίους παρατάττεσθαι, τῶν μὲν τῆς θαλάςσης κρατούντων καὶ ἅπαντα, ὧν ἂν δέοιντο, ῥᾳδίως ἐνθένδε μεταπεμπομένων, αὐτοῦ δὲ διὰ μακρᾶς ὁδοῦ καὶ ἐρήμου μόλις τοῖς στρατοπεδεύουσιν ἐλάχιστα γοῦν τῶν ἐδωδίμων ὑπὸ ἀχθοφόροις ἀνδράσι τε καὶ ὑποζυγίοις χαλεπώτατα στέλλειν ἀναγκαζομένου· ταῦτα δὴ ἐπισκοπῶν ἔγνω τὸν ὅλον πόλεμον καταθέσθαι, ὡς ἂν μὴ ἐπὶ πλεῖστον αὐτοῖς ἡ εἰρήνη χωρίοις τισὶ περιοριζομένη ἀτελὴς καὶ οἷον σκάζουσα διαμένοι, ἀλλ’ ὁμοίως ἁπανταχοῦ ἐπιρρωσθείη. καὶ τοίνυν ἐκπέμπει ἐπὶ τῇ πρεσβείᾳ ἐς τὸ Βυζάντιον ἄνδρα Πέρσην τῶν σφόδρα παρ’ αὐτοῖς λογιμωτάτων, ὄνομα αὐτῷ Ζίχ. οὗτος ἀφικόμενος καὶ παρελθὼν ὡς Ἰουστινιανὸν βασιλέα πολλὰ μὲν ἔφη τῶν παρόντων πέρι, πολλὰ δὲ ἀκήκοεν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ πέρας ἐς τόδε ξυνηλθέτην ἐφ’ ᾧ Ῥωμαίους τε καὶ Πέρσας κατέχειν μὲν ἅπαντα, ὧν ἤδη ἐτύγχανον κατὰ τὴν Λαζῶν χώραν πολέμου θεσμῷ ἐπειλημμένοι, εἴτε πολίσματά γε εἴτε φρούρια εἶεν, ἡσυχίαν δὲ ἄγειν ἐφ’ ἑαυτῶν καὶ ἥκιστα κατ’ ἀλλήλων παρατάττεσθαι, ἕως ἐς ἕτερόν τι μεῖζον καὶ τελεώτερον τὸ ἑκατέρωθεν ἄρχον συμβαίη. ὁ μὲν οὖν Ζὶχ οὕτω τὰ τῆς πρεσβείας διαπραξάμενος ἀπενόστησεν ἐς τὰ οἰκεῖα. οὕτω μὲν οὖν τὰ μεγάλα καὶ ἀμφήριστα γένη κατὰ τὸ ξυγκείμενον τὰ ὅπλα ἔθεντο καὶ ἠρεμοῦντα ἐπὶ μακρότατον διετέλουν, ὡς μηδὲν ὁτιοῦν τό γε ἐπ’ ἐκείνοις ὁπότερον γοῦν αὐτῶν διαπονεῖσθαι. Τέλος τῆς ἱστορίας Ἀγαθίου σχολαστικοῦ. Περὶ πρέσβεων ἐθνικῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Μενάνδρου. 1. Περὶ Ἀβάρων, ὡς πολλὰ περινοστήσαντες ἧκον ἐς Ἀλανοὺς καὶ ἱκέται ἐγένοντο Σαρωσίου τοῦ Ἀλανῶν ἡγουμένου, ὡς ἂν δι’ αὐτοῦ γνώριμοι ἔσοιντο Ῥωμαίοις. ὁ δὲ Ἰουστίνῳ τῷ Γερμανοῦ κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ τῶν ἐν Λαζικῇ καταλόγων ἐξηγουμένῳ τῶν Ἀβάρων πέρι ἐδήλωσεν, ὁ δὲ Ἰουστῖνος Ἰουστινιανῷ βασιλεῖ· καὶ δὴ ἐνεκελεύσατο ὁ βασιλεὺς τῷ στρατηγῷ στέλλειν ἐς Βυζάντιον τὴν πρεσβείαν τοῦ ἔθνους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οὖν Κανδὶχ ὄνομά τις ᾑρέθη πρεσβευσόμενος ὑπὲρ Ἀβάρων πρῶτος, [ὃς] ἐς τὰ βασίλεια ἐσφοιτήσας ἔλεξε τῷ αὐτοκράτορι ὡς πάρεστι τὸ μέγιστόν τε καὶ ἀλκιμώτατον τῶν ἐθνῶν, καὶ ὡς τὸ φῦλον οἱ Ἄβαροι ἀκαταμάχητοί τέ εἰσι καὶ τὸ ἀντιστατοῦν οἷοί τε ῥᾳδίως ἀπώσασθαί τε καὶ διαφθείρειν, καὶ ὡς προσῆκόν ἐστι τῷ βασιλεῖ ἐς ὁμαιχμίαν σφᾶς ἑταιρίσασθαι ἀλεξητῆράς τε ἔχειν ἀγαθούς, καὶ ὡς οὐκ ἄλλως εὐνούστατοι ἔσονται τῇ Ῥωμαϊκῇ πολιτείᾳ ἢ δώροις ἐς τὰ μάλιστα τιμιωτάτοις καὶ χρήμασιν ἐτησίοις καὶ γῆς εὐφορωτάτης οἰκήσει. ταῦτα τῷ αὐτοκράτορι ἐπειδὴ ἤγγειλεν ὁ Κανδίχ, αὐτίκα, οὐ γὰρ ἐσφρίγα οἱ τὸ σῶμα οὐδὲ ἤκμαζεν ἡ ἀλκή, ὥσπερ ἀμέλει ἡνίκα Γελίμερά τε τὸν Βάνδηλον καὶ Οὐίττιγιν τὸν Γότθον ἄμφω ἔτι νεάζων ἔθετο δοριαλώτω, ἀλλ’ ἤδη γηραλέος τε ἦν καὶ τὸ ἀνδρεῖον ἐκεῖνο φρόνημα καὶ φιλοπόλεμον μετεβέβλητο ἐς τὸ ῥᾳθυμότερον, ταῦτα ἔγνω ἑτέρῳ τρόπῳ καὶ οὐχὶ πολέμῳ τὴν βαρβαρικὴν ἀποκρούσασθαι δύναμιν. καὶ κατηγωνίσατο ἂν καὶ ἄρδην ἠφάνισεν, εἰ καὶ μὴ πολέμῳ, ἀλλ’ οὖν εὐβουλίᾳ, εἴ γε μὴ τῷ ὀφειλομένῳ τέλει πρότερον ἠφανίσθη αὐτός· οὐ γὰρ πολλῷ ὕστερον ᾤχετο ἐκεῖσε.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ οὖν ἥκιστα ἦν οἷός τε περιεῖναι, τὴν ἑτέραν ἐτράπετο. 2. Ὅτι δημηγορήσας ὁ βασιλεύς, τοῦ τε ἱεροῦ ξυλλόγου τὸ ἀγχίνουν τε καὶ βουλευτικὸν τοῦ βασιλέως ἐπαινέσαντος, παραχρῆμα τά τε δῶρα ἔστελλεν, σειράς τε χρυσῷ διαπεποικιλμένας καὶ κλίνας ἐσθῆτάς τε σηρικὰς καὶ ἕτερα πλεῖστα ἐκμαλθακῶσαι οἷά τε ὄντα ἀλαζονείας ἀνάπλεα φρονήματα, πρὸς τοῖς καὶ πρεσβευσόμενον Βαλεντῖνον (εἷς δὲ οὗτος τῶν βασιλικῶν μαχαιροφόρων), προύτρεπέ τε τὸ φῦλον ὁμαιχμίαν ἐσάγειν Ῥωμαίοις καὶ κατὰ τῶν ἀντιπάλων ὁπλίζεσθαι, ἐμφρονέστατα, οἶμαι, προμηθευσάμενος ὁ βασιλεύς, ὡς ἢ νικῶντες οἱ Ἄβαροι ἢ καὶ ἡσσώμενοι ἐξ ἀμφοῖν πορίσωσι Ῥωμαίοις τὸ συνοῖσον. τοῦ δὲ Βαλεντίνου ἐκεῖσε ἀφικομένου καὶ τὰ δῶρα παρασχομένου καὶ ὅσα ἐσήμηνεν ὁ βασιλεὺς ἐξειπόντος, πρῶτον μὲν ἐξεπολεμώθησαν Οὐνιγούροις, εἶτα Ζάλοις, Οὐννικῷ φύλῳ· καὶ Σαβήρους δὲ καθεῖλον. 3. Ὅτι ἐπεὶ οἱ ἄρχοντες Ἀντῶν ἀθλίως διετέθησαν καὶ παρὰ τὴν σφῶν αὐτῶν ἐλπίδα ἐπεπτώκεσαν, αὐτίκα οἱ Ἄβαροι ἔκειρόν τε τὴν γῆν καὶ ἐληίζοντο τὴν χώραν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πιεζόμενοι δ’ οὖν ταῖς τῶν πολεμίων ἐπιδρομαῖς οἱ Ἄνται ἐπρεσβεύσαντο ὡς αὐτούς, Μεζάμηρον τὸν Ἰδαριζίου Κελαγάστου ἀδελφὸν ἐπὶ τὴν πρεσβείαν χειροτονήσαντες, ἐδέοντό τε πρίασθαι τῶν τινας τοῦ οἰκείου φύλου δοριαλώτων. καὶ τοίνυν Μεζάμηρος ὁ πρεσβευτής, στωμύλος τε ὢν καὶ ὑψαγόρας, ὡς Ἀβάρους ἀφικόμενος ἀπέρριψε ῥήματα ὑπερήφανά τε καὶ θρασύτερά πως. ταῦτά τοι ὁ Κοτράγηρος ἐκεῖνος, ὁ τοῖς Ἀβάροις ἐπιτήδειος, ὁ κατὰ Ἀντῶν τὰ ἔχθιστα βουλευσάμενος, ἐπεὶ ὁ Μεζάμηρος ὑψηλότερον ἢ κατὰ πρεσβευτὴν διελέγετο, εἶπεν ὡς τὸν Χαγάνον· οὗτος ὁ ἀνὴρ μεγίστην ἐσότι περιβέβληται δύναμιν ἐν Ἄνταις οἷός τε πέφυκε κατὰ τῶν ὁπωσοῦν αὐτῷ πολεμίων ἀντιτάττεσθαι. δεῖ τοιγαροῦν ἀποκτανθῆναι τοῦτον καὶ τὸ λοιπὸν ἀδεῶς ἐπιδραμεῖσθαι τὴν ἀλλοτρίαν. τούτῳ πεισθέντες οἱ Ἄβαροι, παρωσάμενοι τὴν τῶν πρέσβεων αἰδῶ ἐν οὐδενί τε λόγῳ θέμενοι τὴν δίκην ἀναιροῦσι τὸν Μεζάμηρον. ἐξ ἐκείνου πλέον ἢ πρότερον ἔτεμνον τὴν γῆν τῶν Ἀντῶν καὶ οὐκ ἀνίεσαν ἀνδραποδιζόμενοι ἄγοντές τε καὶ φέροντες. 4. Ὅτι ἐδέξατο Ἰουστινιανὸς παρὰ Ἀβάρων πρέσβεις, ἐφ’ ᾧ σφᾶς περιαθρῆσαι γῆν, ὅποι τὸ φῦλον θήσονται τὰς οἰκήσεις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ὁ μὲν βασιλεύς, Ἰουστίνου τοῦ στρατηγοῦ σημήναντός οἱ, ἐν βουλῇ ἐποιήσατο ἐς τὴν Ἐλούρων χώραν κατοικίσαι τὸ ἔθνος, ἔνθα πρὸ τοῦ ᾤκουν οἱ Ἔλουροι· δευτέρα δὲ προσαγορεύεται Παιονία· καὶ εἴ γε θυμῆρες αὐτοῖς ἐγένετο, καὶ κατένευσεν ἂν ὁ βασιλεύς. ἀλλ’ ἐκεῖνοι Σκυθίας οὔτι ᾤοντο δεῖν ἔσεσθαι ἐκτός· αὐτῆς γὰρ δήπουθεν ἐσότι ἐφίεντο. τοῦτο μὲν οὖν οὐ προύβη, ἔστειλε δὲ ὅμως Ἰουστῖνος ὁ στρατηγὸς τοὺς πρέσβεις ἐς τὸ Βυζάντιον ἐδήλωσέ τε τῷ βασιλεῖ, ὡς ἂν αὐτοῦ ἐν κατοχῇ ἔσοιντο ἐπὶ πολύ. ἐφιλοποιήσατο γὰρ τῶν πρέσβεων ἕνα (ὄνομά οἱ Κουνίμων) ἐν ἀπορρήτῳ τέ οἱ ἔλεξεν ὁ Κουνίμων ὡς ἕτερα διαλεγόμενοι ἕτερα γνωματεύουσι, καὶ ὡς λόγοις μὲν ἐς τὰ μάλιστα μετρίοις χρῶνται, καὶ ὡς τὴν ἐπιείκειαν παραπέτασμα προβάλλονται τοῦ δόλου τῷ ἐμπεδῶσαι δῆθεν τὸ εὔνουν ὡς τοὺς Ῥωμαίους, ὡς ἂν ταύτῃ διαπεραιωθεῖεν τὸν Ἴστρον, τὸ δέ γε βουλόμενον αὐτοῖς τῆς γνώμης ἔχει ἑτέρως, καὶ ὡς, εἴ γε διέλθοιεν τὸν ποταμόν, βούλονται πανστρατὶ ἐπιθέσθαι. τούτων οὖν Ἰουστῖνος ἐγνωσμένων αὐτῷ τῷ βασιλεῖ ἐσήμηνεν, ὡς ἂν οἱ πρέσβεις τῶν Ἀβάρων ἐγκαθειργμένοι ὦσιν ἐν Βυζαντίῳ·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ταύτῃ γὰρ οὐκ ἀνέξοιντο διελθεῖν τὸ ῥεῖθρον, πρὶν ἢ ἀφεθῶσιν οἱ πρέσβεις. ἐν ᾧ δὲ ταῦτα ἔπρασσεν ὁ Ἰουστῖνος, οὐχ ἧττον παρεσκευάζετο ἅμα φυλάξων τὰς διαβάσεις τοῦ ποταμοῦ· Βῶνον γὰρ τὸν πρωτοστάτην τοῦ θητικοῦ καὶ οἰκετικοῦ τῇ τοῦ ποταμοῦ ἀπένειμε φυλακῇ. οἱ δὲ πρέσβεις τῶν Ἀβάρων, ἐπεὶ οὐδέν τι ὤνησαν ὧνπερ αἰτοῦντες πρὸς βασιλέα ἀφίκοντο, δῶρα ὥσπερ σύνηθες ἦν αὐτοῖς παρ’ αὐτοῦ εἰληφότες, καὶ μὲν οὖν ὠνησάμενοι τὰ ὅσα χρεών, τοῦτο μὲν ἐσθῆτος, τοῦτο δὲ καὶ ὅπλων, ἀφέθησαν μέν, ὅμως δ’ οὖν Ἰουστίνῳ λάθρᾳ ἐνεκελεύσατο ὁ βασιλεὺς τρόπῳ τῳ τὰ ὅπλα ἀφελέσθαι παρὰ σφῶν. καὶ οὖν ὁ στρατηγός, ἐπεὶ ἐδέξατό γε αὖθις ἐπανιόντας τοὺς πρέσβεις, κατὰ ταῦτα ἐποίει. ἐντεῦθεν ἤρξατο ἡ δυσμένεια Ῥωμαίων τε καὶ Ἀβάρων ἤδη ἐκ πολλοῦ ὑποτυφομένη, καὶ μάλιστα τῷ μὴ ὡς θᾶττον ἀφεθῆναι τοὺς πρέσβεις. συνεχέστατα γὰρ ἐσήμηνεν ὁ Βαιανὸς ὡς ἂν ἐπανέλθοιεν· τὸ μελετώμενον δὲ σάφα ἐπιστάμενος ὁ βασιλεὺς ἄλλοτε ἄλλως διετίθει τὸ παρόν, ὅπως ἐς τὴν βασιλίδα πόλιν ἐγκαθειργμένοι εἶεν. 5.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἐπὶ Ἰουστίνου τοῦ νέου οἱ τῶν Ἀβάρων πρέσβεις παρεγένοντο ἐν Βυζαντίῳ τὰ συνήθη δῶρα ληψόμενοι, ἅπερ τῷ κατ’ αὐτοὺς ἔθνει Ἰουστινιανὸς ὁ πρὸ τοῦ βασιλεὺς ἐδίδου· ἦσαν δὲ καλῴδιά τε χρυσῷ διαπεποικιλμένα, ἐς τὸ εἴργειν τι τῶν ἀποδιδρασκόντων ἐπινενοημένα, καὶ κλῖναι ὁμοίως καὶ ἄλλα τινὰ ἐς τὸ ἁβρότερον ἀνειμένα. τότε δὴ οὖν οἱ πρέσβεις τῶν Ἀβάρων ἐς πεῖραν ἰέναι τοῦ βασιλέως ἐβούλοντο, εἴ γε οὐκ ἄλλως δῶρα λαμβάνειν αὐτοῖς καὶ τῇ Ῥωμαίων ῥᾳθυμίᾳ ἐπεντρυφᾶν καὶ τὸ ἀμελὲς αὐτῶν οἰκεῖον τίθεσθαι κέρδος· καὶ δὴ παρὰ βασιλέα φοιτᾶν ἠξίουν. καὶ οὖν τοῦτο ἐφειμένον αὐτοῖς, ἔτι γε μὴν καὶ διὰ τῶν ἑρμηνέων ὅ τι βούλονται λέγειν, τοιοῖσδε ἐχρήσαντο λόγοις· Χρεών, ὦ βασιλεῦ, κληρονομοῦντά σε τῆς πατρῴας ἀρχῆς καὶ τοὺς πατρῴους φίλους οὐκ ἄλλως ἤπερ ὁ πατὴρ ὁ σὸς εὖ ποιεῖν, καὶ ταύτῃ φαίνεσθαι μᾶλλον διάδοχον εἶναι τοῦ τετελευτηκότος τῷ μηδὲν ἐναλλάττειν ὧν ἐκεῖνος ἔπραττε περιών. οὕτω γὰρ καὶ ἡμεῖς τῆς αὐτῆς ἀνθεξόμεθα γνώμης, καὶ οὐχ ἧττον τὸ τῆς εὐεργεσίας ὄνομα μεταθήσομεν εἰς σέ, καὶ μετ’ ἐκεῖνον εὐεργέτην ἀποκαλέσοιμεν·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πρός γε καὶ αἰσχυνθησόμεθα τῷ πεπονθέναι καλῶς μὴ τοῖς ὁμοίοις ἀμείβεσθαι τὸν δεδρακότα. καὶ γὰρ πατέρα τὸν σὸν δώροις ἡμᾶς φιλοφρονούμενον ἀντεδωρούμεθα τῷ καὶ δυνάμενοι μὴ κατατρέχειν τὴν Ῥωμαϊκήν, ἀλλὰ πλέον ἐνδείκνυσθαί τι. τοὺς γὰρ ἐκ γειτόνων ὑμῖν βαρβάρους τὴν Θρᾴκην ἀεὶ περικόπτοντας ἠφανίσαμεν ἀθρόον, καὶ οὐδεὶς ὁστισοῦν αὐτῶν περιλέλειπται τὰ Θρᾳκῶν ὁρίσματα καταδραμούμενος· δεδίασι γὰρ τῶν Ἀβάρων τὴν δύναμιν φιλίως ἔχουσαν πρὸς τὴν Ῥωμαίων ἀρχήν. πεπείσμεθα δὴ οὖν ὡς ἐν τούτῳ μόνῳ καινοτομήσεις ἡμᾶς τῷ πλέον παρέχειν ἡμῖν ἢ ὁ σὸς ἐδίδου πατήρ· ἀνθ’ ὧν καὶ ἡμεῖς ἤπερ ἐκείνῳ γενησόμεθά σοι κατὰ τὸ πλέον ὑπεύθυνοι καὶ μείζονας ἐποφλήσομέν σοι τὰς χάριτας. πάρεσμεν οὖν ληψόμενοι τὰ κατὰ τὸ εἰωθός. γνῶθι γὰρ ὡς ἄλλως οὐκ ἔστι δυνατὸν τὸν καθ’ ἡμᾶς ἡγεμόνα σοί τε καὶ τῇ Ῥωμαίων εὐνούστατον ἔσεσθαι πολιτείᾳ, εἴ γε μὴ ἐγχειρισθείη πρότερον αὐτῷ τὰ ἐφ’ οἷς οὐ κινεῖν ὅπλα κατὰ Ῥωμαίων ἔγνω. Οἱ μὲν τῶν Ἀβάρων πρέσβεις τοιαῦτα διεξῆλθον ἐπαμφοτερίζοντες τῇ γνώμῃ· τοῦτο μὲν γὰρ ἐδόκουν ἱκετεύειν, τοῦτο δὲ ἀπειλεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ᾤοντο γὰρ ὡς ταύτῃ δεδίξονταί τε καὶ ἐκφοβήσουσι τὸν βασιλέα, καὶ ὡς ἐκ τούτου ἀναγκασθήσονται Ῥωμαῖοι ὥσπερ ὑπόφοροι εἶναι Ἀβάρων. ὁ δὲ βασιλεὺς οὐδὲν ἕτερον ἢ ψόφον ἡγησάμενος τῶν Ἀβάρων τὰ ῥήματα ἀντέλεξεν οὕτως· προβαλλομένων ὑμῶν σὺν ἱκετείᾳ τὴν μεγαληγορίαν οἰομένων τε τῇ συγκράσει ταύτῃ τῶν λόγων τὸ σπουδαζόμενον ὑμῖν ἀνύσειν, ἀμφοτέρας, ὡς εἰπεῖν, ἐκπεπτώκατε τῆς ἐλπίδος· οὐδὲ γὰρ ὑποθωπεύοντες ἡμᾶς ἀπατήσετε, οὐδὲ μὴν ἀπειλοῦντες ἐκφοβήσετε. πλείονα δὲ ὑμῖν ἐγὼ παρέξω τοῦ ἡμετέρου πατρὸς τὸ πέρα τοῦ δέοντος ἐπηρμένους ὑμᾶς τῷ πρέποντι σωφρονίζειν· ὁ γὰρ μεταρρυθμίζων τοὺς ἀτάκτους τῶν λογισμῶν καὶ ὥσπερ παιδεύων τε καὶ ἀνακόπτων τῆς ἐπ’ ὀλέθρῳ τῶν αὐθαδιζομένων ὁρμῆς ὀφθήσεται κατὰ τὸ μᾶλλον εὐεργέτης ἤπερ ὁ χορηγὸς τῆς τρυφῆς, ὃς φιλεῖν μὲν δοκεῖ, προφάσεως δὲ μικρᾶς ἐπιλαβόμενος τὸν δῆθεν εὐεργετούμενον ἠφάνισεν εὐθέως. ἄπιτε τοιγαροῦν πλείστου πριάμενοι παρ’ ἡμῶν κἂν γοῦν ἐν ζῶσι τελεῖν καὶ ἀντὶ τῶν Ῥωμαϊκῶν χρημάτων τὸν καθ’ ἡμᾶς φόβον εἰς σωτηρίαν εἰληφότες.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὔτε γὰρ δεηθείην ποτὲ τῆς καθ’ ὑμᾶς συμμαχίας, οὔτε τι λήψεσθε παρ’ ἡμῶν ἢ καθ’ ὅσον ἡμῖν δοκεῖ, ὥςπερ δουλείας ἔρανον, καὶ οὐχ, ὡς οἴεσθε, φορολογίαν τινά. τοιοῦτον ἐπισείσαντος φόβον τοῦ βασιλέως τοῖς πρέσβεσι τῶν Ἀβάρων, κατεγνωκότες ἐκ τῶν εἰρημένων οἱ βάρβαροι ὡς οὐκ ἀνέξεται σφῶν τῆς πλεονεξίας, καὶ ὡς οὐδὲν αὐτοῖς ἐκδοθήσεται ὧν ἐκομίζοντο πρὸ τοῦ, καὶ ὡς τὸ λοιπὸν ἀδεῶς οὐκ ἐπιδραμοῦνται τὴν Ῥωμαϊκήν, ἐν δυσθυμίᾳ τε ἐτύγχανον πολλῇ καὶ ἀναλογιζόμενοι ἦσαν ὅποι τὰ παρόντα ἐκβήσεται καὶ ὅποι τύχης αὐτοῖς χωρήσοι τὰ πράγματα· οὐδὲ γὰρ μένειν ἐν Βυζαντίῳ ἀνόνητα ἤθελον, οὔτε μὴν ἄπρακτοι ἀπιέναι ἐβούλοντο. ὅμως δ’ οὖν τῶν κακῶν αὐτοῖς αἱρετώτερον ὑπῆρχεν ἀπονοστῆσαι ὡς τοὺς ὁμοφύλους. καὶ τούτοις ἑνωθέντες ἐς τὴν τῶν Φράγγων χώραν ἀφίκοντο τοῦ βασιλέως τὴν ἀπολογίαν θαυμάσαντες. 6. Ὅτι ἠγγέλθη Ἰουστίνῳ ὡς ἐκ τῆς Περσῶν ἐπικρατείας ἐξώρμησεν ὁ Ζὶχ πρεσβευσόμενός τε καὶ διαλεχθησόμενος περὶ Σουάνων, ἐν ταὐτῷ καὶ φιλοφροσύνης ῥήματα ἀποκομίσων βασιλεῖ, ἔτι τε καὶ τὰ ἐφ’ οἷς Ῥωμαῖοι προσεγκαλοῦσιν εὖ διαθησόμενος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Ἰουστῖνος ἐν βουλῇ ἐποιεῖτο ἢ μὴ προσδέξασθαι τὴν πρεσβείαν ἢ προσδεχόμενον εἰδέναι τὸν Ζὶχ ὡς τὰ κατὰ νοῦν αὐτῷ ἀνυσθήσεται οὐδαμῶς. καὶ δὴ ξυγκροτηθείσης αὐτῷ ἐκκλησίας, δοκεῖ κατάδηλον γενέσθαι ἔτι ὁδοιποροῦντι τῷ Ζὶχ διὰ συλλαβῶν Ἰωάννου, ὡς τὸ παράπαν οὐδὲν τῶν δοκηθέντων προσεδέξατο ὁ βασιλεύς. τούτου γενομένου, τὸ γράμμα ἐνεχειρίσθη Τιμοθέῳ τῶν ἅμα Ἰωάννῃ γενομένων ἑνὶ κατὰ δὴ τὴν Περσῶν πρὸ τοῦ. καὶ οὖν Τιμοθέῳ ἐνεκελεύσατο βασιλεὺς ῥήματα μὲν δῆθεν τῆς ὡς Ῥωμαίους φιλίας ἀποκομίσαι βασιλεῖ τῶν Περσῶν, ὑπαντιάζοντι δέ, ὥσπερ εἰκός, τῷ πρεσβευτῇ ἐπιδεῖξαι τὴν Ἰωάννου ἐπιστολήν, ὡς ἂν ἔσοιτο ἐξεπιστάμενος ὁ Ζὶχ καὶ σαφέστατα προγινώσκων τὴν βασιλέως βουλήν. Τιμόθεος οὖν, τοῦτο ἐπιτετραμμένον αὐτῷ, παρεγένετο ἐν τοῖς ὁρίοις· γνοὺς δὲ ὡς οὔπω πάρεστιν ὁ Περσῶν πρεσβευτής, ἐπορεύετο ὅ γε αὐτίκα πρὸς Χοσρόην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ξυμβὰν δὲ οὕτω, τοῦ Ζὶχ δι’ ἑτέρας ἀτραποῦ ἐς τὴν Νίσιβιν ἀφικομένου ἐκεῖ τε διατρίψαντος τῷ διατεθῆναι τὸ σῶμα ἀρρώστως, ἐν τοσούτῳ Τιμόθεος πρὸς τοῦ Περσῶν βασιλέως ἀφεθεὶς ἐπικατέλαβε τὸν Ζὶχ ἐπανερχόμενος κατὰ δὴ τὴν Νίσιβιν ἔτι νοσώδη τά τε γραφέντα οἱ πρὸς Ἰωάννου ἐνεχείρισεν. ὁ δὲ καταμαθὼν ὡς ἐς τοὐναντίον αὐτῷ τῶν ἐλπισθέντων ἡ ὁδὸς γίνεται καὶ ὡς οὐκ αἰσίως οἱ προβήσεται τὰ τῆς πρεσβείας, δυσθυμίᾳ περιπεσὼν καὶ τῇ νόσῳ κάτοχος ὢν κατέστρεψε τὸν βίον. καὶ μὲν δὴ καὶ Ἰωάννην αὐτίκα συνέβη τεθνάναι. μετὰ ταῦτα ἀγγέλλεται ἐν Βυζαντίῳ ὡς ἕτερος ἥξοι πρεσβευτὴς ὁ προσαγορευόμενος Μεβώδης. οὗτος ἐς τὴν βασιλίδα ἐπορεύετο ἐξωγκωμένος καὶ μάλα βρενθυόμενος καὶ ἐλπίδα ἔχων, ὡς περὶ Σουανίας αὐτῷ κινηθήσονται λόγοι, καὶ ὅτι Πέρσας ἀρέσκουσαι γενήσονται ξυνθῆκαι. ταύτῃ τῇ διανοίᾳ ἐπηρμένος ἐν Βυζαντίῳ ᾔει αὐθαδέστερον ἢ κατὰ πρεσβευτὴν θέμενος τοῖς κατὰ τὴν ὁδοιπορίαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραγενομένου δέ, (βασιλεὺς γὰρ ἤδη ἐπέπυστο Μεβώδου τῆς ἀλαζονείας πέρι, καὶ ὁποῖα ἄττα ἐλπίζων τὴν ἄφιξιν ἐποιήσατο), τὰς μὲν ἐκ βασιλέως Περσῶν ἔδοξε δέχεσθαι προσρήσεις κατὰ τὸν εἰωθότα θεσμόν, περιεφρόνησε δὲ ὅμως τὸν Μεβώδη καὶ ἀπεφλαύριζε μηδὲ τὴν οἱανοῦν συνουσίαν ὡς αὐτὸν ποιούμενος. ὡς δὲ ἐς τοὐναντίον ἢπερ ἐβούλετο τὰ τῆς πρεσβείας οἱ ἐχώρει, καὶ τὸ παράπαν οὐδὲν αὐτῷ ἔλεξε περὶ Σουανίας ὁ βασιλεύς, ἔπειτα ἐξελιπάρει ὁ Μεβώδης τοὺς ἅμα οἱ Σαρακηνοὺς ἐς λόγους ἰέναι τῷ αὐτοκράτορι. εἵποντο γὰρ ἀμφὶ τοὺς τεσσαράκοντα οἰκείῳ τινὶ πρεσβευτῇ ταττόμενοι. ὁ γὰρ τῶν Σαρακηνῶν φύλαρχος Ἄμβρος ἐκπέμψας ὑπῆρχε καὶ ὅγε ξὺν τῷ Μεβώδῃ πρεσβείαν διαλεχθησομένους περὶ ὧν χρημάτων πρὸς Ἰουστινιανοῦ ἐκομίζοντο. Μεβώδης οὖν τοῦ σκοποῦ τοῦ περὶ Σουανίας ἁμαρτών, ὡς ἂν μὴ πάντη ἄπρακτος ἀναχωρήσοι, ἐπιμελέστατά πως ἠντιβόλει τῆς ὡς βασιλέα τυχεῖν εἰσόδου τοὺς Σαρακηνούς. καὶ τοίνυν ὑπολαβὼν ὁ αὐτοκράτωρ· τί γὰρ δῆτα, ἔφη, βούλονται οἱ καθ’ ὑμᾶς Σαρακηνοί; ὡς δὲ ἐγκείμενον ἑώρα, κατένευσε μόνῳ εἰσιέναι τῷ ἐκείνων πρεσβευτῇ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἠπίστατο γὰρ ὡς ἀπαυθαδιαζόμενος οὐκ ἂν ἕλοιτο ἄνευ τῶν οἱ ἑπομένων ὡς βασιλέα φοιτῆσαι, ἀλλ’ ὥσπερ ἡνίκα παρὰ Ἰουστινιανὸν ξὺν ἅπασι τοῖς ἅμα αὐτοῖς τῶν Σαρακηνῶν οἱ πρέσβεις ἐγίνοντο, καὶ τὸν οὕτω βούλεσθαι τὸ σύνηθες διασώζοντα ποιήσειν. ἐντεῦθέν τε εὐπρόσωπον ᾤετο ἕξειν αἰτίαν, ὡς αὐτὸς μὲν τὰ ἁρμόδια βασιλεῖ διεπράξατο, ὁ δὲ Σαρακηνὸς ἥκιστα ἔγνω τὰ δέοντα· εἶτα κατὰ δὴ τοῦ βαρβάρου ἀντιστραφήσεται τὸ ἐπίκλημα. καὶ οὐκ ἄλλως ἀπέβη ἢ βασιλεὺς ἐστοχάσατο. ὁ γὰρ δὴ Σαρακηνὸς ἀπρεπὲς εἶναι τὸ παρεῖναί οἱ μόνῳ ὡς βασιλέα ὑποτοπήσας, καὶ τὸ κρατῆσαν δῆθεν καταλύειν οὐχ αἱρετέον αὐτῷ, ἀπηνήνατο τὴν ἐς βασιλέα πάροδον. τότε ὁ βασιλεὺς τὸν μὲν Σαρακηνὸν τελεώτατα περιεφρόνησεν, ὁ δὲ ἐς τὸν Μεβώδη παρήγαγε τὰς αἰτίας. ὁ δὲ τῶν Περσῶν πρεσβευτής· ὦ δέσποτα, ἔλεξεν, οὐ πάρειμι συνεπαμύνων, εἴ γε ὁ Σαρακηνὸς ἐπλημμέλησέ τι, ἄλλως δὲ ἀκουσόμενος, ὅπως, εἰ μὲν ἁρμόδια τῷ δικαίῳ λέγοι, μὴ περιόψομαι, εἰ δέ γε ἐς τοὐναντίον ὀφθήσεται ἀδίκως ἐπεγκαλῶν, αὐτὸς ἐγὼ καταδιαιτήσω τοῦ Σαρακηνοῦ. ὁ βασιλεὺς ἐπιτωθάζων· ἥκεις, ὡς ἔοικεν, οὐχὶ πρεσβευσόμενος, ἀλλὰ δικάσων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ Μεβώδης αὐτίκα ὅγε τῷ πληκτικῷ τοῦ λόγου συγχέας τὸ πρόσωπον ἐφοινίττετο. τοιγαροῦν παραχρῆμα τὸν αὐτοκράτορα προσειπὼν ᾗπερ θέμις οὕτως ἀνεχώρησεν. ὀλίγαις δὲ ὕστερον ἡμέραις αὖθις ἐς τὰ βασίλεια παρελθὼν παρῃτεῖτο λιπαρῶς περὶ τῆς τῶν Σαρακηνῶν εἰσόδου. τοῦ δὲ βασιλέως ἀνανεύοντος, οὐχ ὅσιον ἔφασκεν εἶναι μὴ τὰ ὅσα ἐπετέλει πρὸ τοῦ παρὰ Ῥωμαίους πρεσβευόμενος ὁ Ζὶχ καὶ ἐμὲ αὖθις ἐπιτελεῖν. οἱ γὰρ καθ’ ἡμᾶς Σαρακηνοὶ ἅμα αὐτῷ παρὰ βασιλέα ἐγίνοντο. δεῖ οὖν καὶ ἐμὲ τῶν ἴσων ἐκείνῳ ἀπολαύειν, ὡς ἂν μὴ ὥσπερ λελωβημέναι ὦσιν αἱ μεταξὺ Ῥωμαίων τε καὶ Περσῶν συνθῆκαι. ὁ βασιλεὺς πρὸς ταῦτα ὀργίλως ἔχων· τί οὖν, εἰ καὶ πεφώραται ὁ Ζὶχ ἐπὶ μοιχείᾳ ἢ καὶ ἑτέρῳ ὅτῳ πλημμελήματι τῶν ἀνηκέστων ἁλούς, καὶ σοὶ κατ’ ἴχνος ἐκείνῳ ἰτέα; ἢ οὐ ξυναισθάνῃ βασιλεῖ Ῥωμαίων καὶ Ἰουστίνῳ διαλεγόμενος; τότε κατορρωδήσας ὁ Μεβώδης περιδεής τε γενόμενος πρηνὴς ἔκειτο ἐπ’ ἐδάφους, πρὸς ἄρνησίν τε καταφεύγων καὶ ἀναινόμενος εἰρῆσθαί οἱ τὰ τοιάδε. ταύτῃ [τῇ] ἀπολογίᾳ χρωμένου, ὁ αὐτοκράτωρ ἔδοξεν ὑπάγεσθαι τῇ πειθοῖ ἔλεξέ τε· ἔοικεν οὖν ὁ ἑρμηνεὺς ἡμῖν ἕτερα ἀνθ’ ἑτέρων φράσαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ τοίνυν οὐδὲν λέλεκταί σοι παρὰ τὸ προςῆκον, ἴσθι τὸ ἐπίκλημα ἀπονιψάμενος. οὕτως ὁ βασιλεὺς ἑκοντὶ ἀποπροσποιησάμενος τὰ λεχθέντα πρὸς αὐτοῦ εἰδέναι τῶν εἰρημένων τὴν ἄγνοιαν ὑπεκρίνατο, καὶ δὴ ἐς τὸ ἠπιώτερον μετηνέχθη, ὡς ἂν μὴ θρασύτερός τε καὶ κατὰ τὸ μᾶλλον ὑψαγόρας ἔσοιτο ὁ Μεβώδης τῷ ἐς ἔννοιαν ἔχειν συνειδέναι τὸν αὐτοκράτορα τῇ τῶν ῥημάτων τραχύτητι. οὕτω δὴ οὖν τοῦ βασιλέως παρακρουσαμένου τὴν ὑπόνοιαν· οἰμωζέτω, ἦ δὲ ὁ Μεβώδης, καὶ τὰ Σαρακηνικὰ φῦλα ἅπαντα καὶ Ἄμβρος αὐτὸς καὶ ἡ πρεσβεία ἡ κατ’ αὐτούς· ἐμοὶ γὰρ σιγὴ ἔσοιτο ἕκατί τε αὐτῶν, οὐδ’ εἴποιμί [τι] τὸ λοιπόν. τούτων οὕτω κεκινημένων, πλεῖστα μὲν καὶ ἄλλα ὁ βασιλεὺς τὸν Σαρακηνὸν εἶπε κακῶς, καὶ ὡς μεταβολεύς τε καὶ παλιγκάπηλος ἥκοι. πρὸς τοῖς δ’ ἔφασκεν ὡς οὐχ οἷός τε πέφυκε λήσειν ὅτου ἕνεκα βασιλεῖ ἐντευξόμενος ἀφίκετο. φησὶ γὰρ ὡς ἐθέλοι τὰ συνήθη χρήματα κομίσασθαι πρὸς ἡμῶν, ἀνθ’ ὧν, οἶμαι, κομιεῖται ξυμφορὰς ὁ κατάρατός τε καὶ ἀπολούμενος. γελοιῶδες γάρ, εἰ Σαρακηνῶν ἔθνει, καὶ ταῦτα νομάδων, Ῥωμαῖοί γε ὄντες τεταξόμεθα ἐς φόρων ἀπαγωγήν. ὁ Μεβώδης·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἶεν, ἔφη, ὦ δέσποτα, εἰ καὶ ἄπρακτον, ὅμως ἀποπέμψεις αὐτόν. ὁ βασιλεύς· καὶ εἰ μὴ παρεγένετο, ὅσον τό γε ἐφ’ ἡμῖν, ἀλλ’ οὖν ἀπίτω. καὶ ἐμὲ ξὺν αὐτῷ κέλευσον, ἦ δὲ ὁ Μεβώδης. ἐς τέλος ἐλθούσης τῆς πρεσβείας ἐν τούτοις, τόν τε Περσῶν πρεσβευτὴν καὶ τοὺς Σαρακηνοὺς ὁ βασιλεὺς ἅμα ἀφῆκεν ἐς τὰ πάτρια ἤθη ἀπονοστήσοντας. οὕτω τε ἀπεσιγήθη ἅπαντα τῇ τοῦ αὐτοκράτορος νουνεχείᾳ τὰ ὅσα Ἰωάννης ἐπὶ τῇ πρεσβείᾳ διεπράξατο οὐ κατὰ τὸ προσῆκον. ὡς δὲ οἱ Σαρακηνοὶ ἔνδον τῆς ἑαυτῶν ἐγένοντο ἀπήγγειλάν τε τῷ Ἄμβρῳ τὴν τοῦ βασιλέως βουλὴν περὶ τοὺς μηδίζοντας τῶν Σαρακηνῶν, τότε ὁ Ἄμβρος Καβώσῃ τῷ ἀδελφῷ, ὃς Ἀλαμουνδάρῳ τῷ τῶν ὑπὸ Ῥωμαίους Σαρακηνῶν ἡγουμένῳ ἀντικαθιστάμενος ἦν, σημαίνει καταδραμεῖν τὴν Ἀλαμουνδάρου γῆν. ἥδε δὲ ἡ γῆ ὑπὸ Ἀραβίαν τελεῖ. 7. Ὅτι ἀρχομένου τοῦ τετάρτου ἔτους τῆς Ἰουστίνου βασιλείας πρεσβεία τῶν Τούρκων ἀφίκετο ἐν Βυζαντίῳ. ὡς γὰρ τὰ Τούρκων ἐπὶ μέγα ἤρθη, οἱ Σογδαῖ̈ται οἱ πρὸ τοῦ μὲν Ἐφθαλιτῶν, τηνικαῦτα δὲ Τούρκων κατήκοοι, τοῦ σφῶν βασιλέως ἐδέοντο πρεσβείαν στεῖλαι ὡς Πέρσας, ὡς ἂν ἐκεῖσε ἀπιόντες οἱ Σογδαῖ̈ται ὤνιον παράσχοιντο τὴν μέταξαν τοῖς Μήδοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οὖν πείθεται ὁ Σιζάβουλος ἀφίησί τε πρεσβευσομένους Σογδαί̈τας· ἐξηγεῖτο δὲ τῆς πρεσβείας Μανιάχ. ἀφικόμενοι δὴ οὖν παρὰ βασιλέα Περσῶν ἐδέοντο τῆς μετάξης πέρι, ὅπως ἄνευ τινὸς κωλύμης αὐτοῖς προέλθοι ἐπ’ αὐτῇ τὰ τῆς ἐμπορίας. ὁ δὲ Περσῶν βασιλεύς (οὐδαμῶς γὰρ αὐτῷ ἤρεσκε τὰ τοιάδε, ὡς ἂν μὴ ἐνθένδε ἄδεια ἔσοιτο τούτοις τοῖς Περσῶν ἐμβατεύειν ὁρίοις) ἀνεβάλετο ἐς τὸ αὔριον· καὶ μὲν οὖν αὖθις ἀναβολῇ ἐχρῆτο πάλιν ἑτέρᾳ. ὡς δὲ ἄλλοτε ἄλλως τὸ παρὸν ἀπεκρούετο, τῶν Σογδαϊτῶν ἐκλιπαρούντων τε καὶ ἐγκειμένων, τότε Χοσρόης ἐκκλησιάσας ἀνελογίζετο. καὶ οὖν ὁ Κάτουλφος ἐκεῖνος ὁ Ἐφθαλίτης, ὃς διὰ τὴν ἐκ τοῦ κατ’ αὐτὸν βασιλέως γεγενημένην βιαίαν μίξιν τῇ γυναικὶ προύδωκε τὸ ὁμόφυλον τοῖς Τούρκοις, οὗτος γοῦν (μετανάστης γὰρ ἐν τῷ μεταξὺ ἐγεγόνει τοῦ χρόνου καὶ ἐμήδιζεν ἤδη) παρῄνεσε βασιλεῖ τῶν Περσῶν τὴν μέταξαν οὐδαμῶς ἀποπέμψασθαι, ἀλλὰ γὰρ καὶ ὠνήσασθαι, καὶ τὰ ὑπὲρ αὐτῆς μὲν καταθέσθαι τιμήματα, θεωμένων δὲ ἄλλως τῶν πρέσβεων ταύτην ἀφανίσαι πυρί, ὡς ἂν μήτε ἀδικεῖν δόξοι μήτε μὴν βούλεσθαι χρῆσθαι τῇ ἐκ Τούρκων μετάξῃ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ἡ μὲν μέταξα ἐπυρπολήθη, αὐτοὶ δὲ ἐς τὰ πάτρια ἤθη ἀνεχώρησαν τῷ γεγενημένῳ ἥκιστα χαίροντες. ἐπειδὴ δὲ τῷ Σιζαβούλῳ τὰ ξυγκυρήσαντα ἔφρασαν, αὐτίκα ὅγε καὶ ἑτέρᾳ πρεσβείᾳ ἐχρῆτο ὡς Πέρσας φιλοποιήσασθαι τὴν κατὰ σφᾶς πολιτείαν βουλόμενος. ἐπεὶ δὲ ἡ Τούρκων πρεσβεία αὖθις ἀφῖκτο, ὁ βασιλεὺς ἅμα τοῖς ἐν τέλει Περσῶν καὶ τῷ Κατούλφῳ ἐγνωμάτευε, πάντη ἀξύμφορον εἶναι Πέρσαις φιλίαν θέσθαι ὡς Τούρκους· τὸ γὰρ Σκυθικὸν εἶναι παλίμβολον. ταύτῃ τοι καὶ παρενεγύησε δηλητηρίῳ φαρμάκῳ ἐνίους διαφθαρῆναι τῶν πρέσβεων, ὅπως ἀπείποιεν τῆς ἐκεῖσε μετέπειτα παρουσίας. καὶ δὴ οἱ πλεῖστοι τῶν πρεσβευσαμένων Τούρκων τῇ περὶ τὴν ἐδωδὴν μίξει τῶν ἀναιρετικῶν φαρμάκων αὐτοῦ που τὸν βίον κατέλυσαν πλὴν τριῶν ἢ τεσσάρων. θροῦς δὲ ἐφοίτησε Πέρσαις ὡς διώλοντο τῷ πνιγηρῷ τῶν Περσῶν αὐχμῷ τῶν Τούρκων οἱ πρέσβεις, ἅτε τῆς αὐτῶν χώρας θαμὰ νιφετῷ παλυνομένης, καὶ ἀδύνατον ὂν αὐτοῖς ἄνευ κρυμώδους καταστήματος βιοτεύειν. ταύτῃ τοι καὶ ἄλλως ὑποτοπήσαντες, οἵ γε τὴν ἐπιβουλὴν διέφυγον, οὕτω ξυμβὰν εἰς τὴν πατρῴαν ἐπανελθόντες τὰ ἅπερ οἱ Πέρσαι καὶ οἳ διεψιθύρισαν ταῦτα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὅμως ὁ Σιζάβουλος (ἀγχίνους γάρ τις καὶ δεινός) οὐκ ἠγνόησε τὸ πραχθέν, ᾠήθη δέ, ὅπερ καὶ ἦν, ὡς ἐδολοφονήθησαν οἱ πρέσβεις. ἔνθεν τοιγαροῦν ἡ δυςμένεια ἤρξατο Περσῶν τε καὶ Τούρκων. καὶ λαβόμενος ὁ Μανιάχ, ὃς τῶν Σογδαϊτῶν προειστήκει, τοιοῦδε καιροῦ ξυμβουλεύει τῷ Σιζαβούλῳ ἄμεινον εἶναι Τούρκοις ἀσπάσασθαι τὰ Ῥωμαίων καὶ παρ’ αὐτοὺς ὤνιον ἀποκομίζειν τὴν μέταξαν, ὥς γε καὶ κατὰ τὸ πλέον τῶν ἄλλων ἀνθρώπων χρωμένους. ἑτοιμότατα δὲ ἔχειν ἔφη ὁ Μανιὰχ καὶ αὐτὸς συναπαίρειν τοῖς πρέσβεσιν τῶν Τούρκων· καὶ ὡς ταύτῃ φίλοι ἔσονται Ῥωμαῖοί τε καὶ Τοῦρκοι. τούτοις δήπου κατανεύσας τοῖς ῥήμασιν ὁ Σιζάβουλος ἐκπέμπει αὐτόν τε καὶ ἑτέρους τινὰς ὡς βασιλέα Ῥωμαίων πρεσβευσομένους προσρήσεις τε ἀποκομιοῦντας καὶ δῶρα μετάξης οὐκ ὀλίγον τι χρῆμα καὶ συλλαβάς τινας. [ΖΗΤΕΙ ΕΝ ΤΩ ΠΕΡΙ ΕΠΙΣΤΟΛΩΝ.] Τοιάσδε τινὰς ἐπιστολὰς ἐπιφερόμενος ὁ Μανιὰχ ἀπήρξατο τῆς ὁδοιπορίας, καὶ δὴ ἐς τὰ μάλιστα πολλὴν διανύσας ἀτραπὸν χώρους τε διελθὼν ἐσότι πλείστους ὄρη τε μέγιστα καὶ ἀγχινεφῆ καὶ πεδία καὶ νάπας λίμνας τε καὶ ποταμούς, εἶτα τὸν Καύκασον τὸ ὄρος ὑπερελθών, τὸ τελευταῖον ἀφίκετο ἐς Βυζάντιον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ τοίνυν εἰς τὰ βασίλεια παρελθὼν καὶ παρὰ βασιλέα γενόμενος ἅπαντα ἔπραξε τὰ ὅσα ἕπεται τῷ τῆς φιλίας θεσμῷ, τό τε γράμμα καὶ τὰ δῶρα ἐνεχείρισε τοῖς ἐς τοῦτο ἀνειμένοις, καὶ ἐδεῖτο μὴ ἀνονήτους αὐτῷ γενέσθαι τοὺς τῆς ὁδοιπορίας ἱδρῶτας. ἀτὰρ ὁ βασιλεὺς ἀναλεξάμενος διὰ τῶν ἑρμηνέων τὸ γράμμα τὸ Σκυθικὸν ἀσμενέστατα προσήκατο τὴν πρεσβείαν. τοιγαροῦν ἤρετο τοὺς πρέσβεις περὶ τῆς τῶν Τούρκων ἡγεμονίας τε καὶ χώρας. οἱ δέ γε ἔφασαν τέτταρας μὲν αὐτοῖς εἶναι ἡγεμονίας, τὸ δέ γε κράτος τοῦ ξύμπαντος ἔθνους ἀνεῖσθαι μόνῳ τῷ Σιζαβούλῳ. πρός γε ἔλεξαν ὡς παρεστήσαντο καὶ Ἐφθαλίτας μέχρι καὶ ἐς φόρου ἀπαγωγήν. πᾶσαν οὖν, ἔφη ὁ αὐτοκράτωρ, τὴν τῶν Ἐφθαλιτῶν ἐποιήσασθε δύναμιν; πάνυ μὲν οὖν, ἔλεξαν οἱ πρέσβεις. αὖθις ὁ βασιλεύς· κατὰ πόλεις ἤ που ἆρα κατὰ κώμας ᾤκουν οἱ Ἐφθαλῖται; οἱ πρέσβεις· ἀστικοί, ὦ δέσποτα, τὸ φῦλον. εὔδηλον οὖν, ἦ δὲ ὁ βασιλεύς, ὡς ἐκείνων δήπου τῶν πόλεων κύριοι καθεστήκατε. καὶ μάλα, ἔφασαν. ὁ βασιλεύς· ἄρα ἡμᾶς ἀναδιδάξητε ὅση τῶν Ἀβάρων πληθὺς τῆς τῶν Τούρκων ἀφηνίασεν ἐπικρατείας, καὶ εἴ τινες ἔτι παρ’ ὑμῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰσὶ μέν, ὦ βασιλεῦ, οἵ γε τὰ ἡμέτερα στέργουσιν ἔτι, τοὺς δὲ δήπουθεν ἀποδράσαντας οἶμαι ἀμφὶ τὰς εἴκοσιν εἶναι χιλιάδας. εἶτα ἀπαριθμησάμενοι οἱ πρέσβεις ἔθνη κατήκοα Τούρκων τὸ λοιπὸν ἠντιβόλουν τὸν αὐτοκράτορα εἰρήνην τε ξυνεστάναι καὶ ὁμαιχμίαν Ῥωμαίοις τε καὶ Τούρκοις. προσετίθεσαν δὲ ὡς καὶ ἑτοιμότατα ἔχουσι καταπολεμῆσαι τῆς Ῥωμαίων ἐπικρατείας τὸ δυσμενές, ὁπόσον ἐς τὴν κατ’ αὐτοὺς ἀγελάζονται ἤπειρον. ἐπὶ τούτοις ἅμα τῷ λέξαι τὼ χεῖρε ὑψοῦ ἀνατείνας ὁ Μανιὰχ οἵ τε ξὺν αὐτῷ ὅρκῳ ἐπιστώσαντο μεγίστῳ ἦ μὴν ὀρθογνώμονι διανοίᾳ ταῦτα εἰρῆσθαι. πρός γε καὶ κατέχεον ἀρὰς σφίσιν αὐτοῖς, ἔτι γε μὴν καὶ τῷ Σιζαβούλῳ, ἀλλὰ γὰρ καὶ παντὶ τῷ ἔθνει, εἴ γε οὐχὶ τὰ ἐπηγγελμένα ἀληθῆ τε εἴη καὶ πρακτέα. οὕτω μὲν οὖν τὸ φῦλον οἱ Τοῦρκοι φίλοι ἐγένοντο Ῥωμαίοις καὶ τῇ καθ’ ἡμᾶς οὐχὶ ἄλλως ἐφοίτησαν πολιτείᾳ. 8.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι διαθρυλληθὲν κατὰ τὴν Τουρκίαν, ὅσοι ἀγχίθυροι ἦσαν, ὡς Ῥωμαίων ἐνδημοῦσι πρέσβεις καὶ ὡς πορεύονται τὴν ἐπὶ τὸ Βυζάντιον ἅμα πρεσβείᾳ Τούρκων, ὁ τῶν ἐκείνη ἐθνῶν ἡγεμὼν ἐδήλωσε τῷ Σιζαβούλῳ ξὺν ἱκετείᾳ ὡς ἂν καὶ αὐτὸς ἐκ τοῦ σφετέρου τινὰς ἀποστείλαι ἔθνους ἐπὶ θέαν τῆς Ῥωμαϊκῆς πολιτείας· καὶ τοίνυν ὁ Σιζάβουλος ἐφίετο. καὶ ἕτεροι δὲ προεστῶτες ἐθνῶν ταῦτα ἐζήτουν· ὁ δὲ οὐδενὶ ξυνεχώρησε τῶν πάντων ἢ μόνον τῷ τῶν Χολιατῶν ἡγεμόνι. καὶ οὖν καὶ τοῦτον παρειληφότες οἱ Ῥωμαῖοι διὰ τοῦ λεγομένου ποταμοῦ Ὠὴχ καὶ ἀτραπὸν διανύσαντες οὐδαμῶς ὀλίγην ἐγένοντο κατὰ δὴ τὴν λίμνην τὴν ἄπλετον ἐκείνην καὶ εὐρεῖαν. ἐνταῦθα ὁ Ζήμαρχος ἐνδιατρίψας ἡμέρας τρεῖς στέλλει Γεώργιον, ὃς ἀνεῖτο ἐς τὴν τῶν ἐπιτομωτέρων συλλαβῶν ἀπαγγελίαν, προδηλώσοντα τῷ βασιλεῖ τὴν σφῶν αὐτῶν ἐκ Τούρκων ἐπάνοδον. καὶ οὖν ὁ Γεώργιος ἅμα Τούρκοις δέκα πρὸς τοῖς δύο ἀπήρξατο τῆς ἐπὶ τὸ Βυζάντιον ὁδοῦ ἀνύδρου τε μάλα οὔσης καὶ πάντη ἐρήμου, ὅμως δ’ οὖν ἐπιτομωτέρας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Ζήμαρχος κατὰ δὴ τὸ ψαμαθῶδες τῆς λίμνης παροδεύων ἐπὶ ἡμέρας δέκα καὶ δύο δυσβάτους τέ τινας χώρους παραμειψάμενος ἐγένετο κατὰ τὰ ῥεῖθρα τοῦ Ἴχ, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ κατὰ τὸν Δαί̈χ, καὶ διὰ λιμνῶν ἑτέρων αὖθις ἐς τὸν Ἀττίλαν· πάλιν ὡς Οὐγούρους, οἳ δὴ καὶ σφίσιν ἀπήγγειλαν ὡς εἰς τὰ περὶ τὸν Κωφῆνα ποταμὸν ἐς τὰ λάσια τέσσαρες χιλιάδες Περσῶν ἐπιτηροῦσι προλελοχισμένοι, ὡς ἂν χειρώσωνται παριόντας αὐτούς. ταύτῃ τοι ὁ τῶν Οὐγούρων ἡγούμενος, ὃς διέσωζεν ἐκεῖσε τοῦ Σιζαβούλου τὸ κράτος, πληρώσας ὕδατος ἀσκοὺς παρέσχετο τοῖς περὶ Ζήμαρχον, ὡς ἂν ἔχοιεν ὅθεν ὑδρεύσοιντο διὰ τῆς ἀνύδρου ἰόντες. εὗρον δὲ καὶ λίμνην, καὶ παραμειψάμενοι τὸ μέγα τοῦτο ὑδροστάσιον ἀφίκοντο ἐς ἐκείνας τὰς λίμνας, ἐν αἷς ἐπιμιγνύμενος ἀπόλλυται ὁ Κωφὴν ποταμός. ἐξ ἐκείνου δὴ τοῦ χώρου πέμπουσι διοπτῆρας προδιασκεψομένους εἴ γε ὡς ἀληθῶς οἱ Πέρσαι ἐνεδρεύουσιν· οἳ δὴ ἀνιχνεύσαντες ἀπήγγειλαν μηδένα ἰδεῖν. ὅμως ξὺν μεγίστῳ φόβῳ ἀφίκοντο ἐς Ἀλανίαν, κατὰ τὸ μᾶλλον δεδιότες τὸ φῦλον τῶν Ὀρομουσχῶν. 9.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι γενόμενοι ἐν Ἀλανίᾳ παρὰ Σαρώσιον τὸν ἐκείνη ἡγεμόνα καὶ ἅμα τοῖς ἑπομένοις Τούρκοις ἐσφοιτῆσαι βουλόμενοι, ὁ Σαρώσιος τὸν μὲν Ζήμαρχον καὶ τούς οἱ ἑπομένους ἐδέξατο ἀςμένως, τοὺς δὲ δὴ πρέσβεις τῶν Τούρκων ἔφασκε μὴ πρότερον τῆς ὡς αὐτὸν εἰσόδου τυχεῖν ἢ καταθεμένους τὰ ὅπλα. τοιγάρτοι καὶ ἅμιλλα αὐτοῖς ἐγένετο περὶ τούτου ἐπὶ ἡμέρας τρεῖς, καὶ Ζήμαρχος ἦν τῶν φιλονεικουμένων διαιτητής. τέλος ἀποθέμενοι τὰ ὅπλα οἱ Τοῦρκοι, ὡς Σαρωσίῳ ἐδόκει, ὡς αὐτὸν ἐσεφοίτησαν. ὁ δὲ δὴ Σαρώσιος παρενεγύησε τοῖς περὶ Ζήμαρχον διὰ τῆς τῶν Μιυσιμιανῶν ἀτραποῦ ἥκιστα ἰέναι, τῷ κατὰ τὴν Σουανίαν τοὺς Πέρσας ἐνεδρεύειν· ἄμεινον δὲ εἶναι διὰ τῆς λεγομένης Δαρεινῆς ἀτραποῦ οἴκοι ἀποχωρεῖν. ταῦτα ἐπεὶ ἔγνω ὁ Ζήμαρχος, διὰ τῆς Μιυσιμιανῆς ἔστειλεν ἀχθοφόρους δέκα μέταξαν ἐπιφερομένους ἀπατήσοντας Πέρσας τῷ προεκπεμφθῆναι τὴν μέταξαν καὶ προτερῆσαι τῇ ὁδῷ, ἐκ τούτου τε ὑποτοπῆσαι ὡς ἐς τὸ αὔριον παρέσται καὶ ὁ Ζήμαρχος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οἱ μὲν ἀχθοφόροι ᾤχοντο ἀπιόντες, Ζήμαρχος δὲ διὰ τῆς Δαρεινῆς παρεγένετο ἐς Ἀψιλίαν, τῇ Μιυσιμιανῇ χαίρειν εἰπὼν ἐς τὰ εὐώνυμά τε ἐάσας αὐτήν, ᾗ ἐπίδοξοι ἦσαν ἐπιθήσεσθαι οἱ Πέρσαι. καὶ ἧκεν ἐς τὸ Ῥογατόριον, εἶτα κατὰ δὴ τὸν Εὔξεινον Πόντον, εἶτα ναυτιλίᾳ χρησάμενος ἐς Φάσιν ποταμόν, πάλιν ἐς Τραπεζοῦντα· οὕτω τε δημοσίῳ ἵππῳ ἐς Βυζάντιον παρὰ βασιλέα εἰσελθὼν ἔφρασε τὸ πᾶν. Ζημάρχῳ μὲν οὖν ἐν τοιοῖσδε ἔληξεν ἡ πορεία καὶ ἀποπορεία ἐπὶ Τούρκους. 10. Ὅτι Ἀβάρων καὶ Φράγγων σπεισαμένων πρὸς ἀλλήλους, καὶ τῆς εἰρήνης ἐμπεδώτατα ἐχούσης, ἐσήμηνεν ὁ Βαιανὸς Σιγισβέρτῳ τῷ τῶν Φράγγων ἡγεμόνι οἷα λιμῷ πιεζομένης αὐτῷ τῆς στρατιᾶς, καὶ ὡς χρεὼν εἴη βασιλέα καθεστῶτα καὶ πρός γε αὐτόχθονα μὴ περιιδεῖν στράτευμα ἔνσπονδον. ἔφασκε δὲ ὡς, εἴ γε ἐπιρρώσει τῶν Ἀβάρων τὸ στράτευμα τοῖς ἀναγκαίοις, οὐ πλέον ἢ τρεῖς ἡμέρας αὐτοῦ ἐνδιατρίψει, εἶτα ἀπαλλαγήσεται. ταῦτα ἐπειδὴ ἀπήγγελτο τῷ Σιγισβέρτῳ, παραχρῆμα ὅ γε ἄλευρά τε ἔστειλε τοῖς Ἀβάροις καὶ ὄσπρια καὶ ὄϊς καὶ βόας. 11.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Ἀλβούιος ὁ τῶν Λογγιβάρδων μόναρχος, οὐ γὰρ αὐτῷ ἀπέληγεν ἡ πρὸς Κονιμοῦνδον ἀπέχθεια, ἀλλ’ ἐκ παντὸς τρόπου ᾤετο δεῖν καταστρέψασθαι τὴν τῶν Γηπαίδων ἐπικράτειαν, ταύτῃ τοι πρέσβεις ἐξέπεμψεν ὡς τὸν Βαιανὸν ἐς ὁμαιχμίαν παρακαλῶν. παραγενομένων δὲ τῶν πρέσβεων, ἠντιβόλουν μὴ περιιδεῖν σφᾶς ὑπὸ Γηπαίδων τὰ ἀνήκεστα πεπονθότας, μάλιστα καὶ Ῥωμαίων τῶν ἄγαν ἐχθίστων Ἀβάροις συμμαχούντων τοῖς Γήπαισιν. ἐδίδασκον δὲ ὡς οὐ κατὰ τοσοῦτον πρὸς Γήπαιδας τὸν πόλεμον ἀναρρίψουσι καθ’ ὅσον Ἰουστίνῳ μαχήσονται, βασιλεῖ τῷ τῶν Ἀβάρων ἔθνει ἐς τὰ μάλιστα δυσμενεστάτῳ γε ὄντι, ὃς παρωσάμενος τὰς Ἰουστινιανοῦ τοῦ μητραδέλφου σπονδὰς πρὸς Ἀβάρους ἐκ πολλοῦ γεγενημένας τῶν εἰωθότων ἐστέρησεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
προσετίθεσαν δὲ ὡς, εἴ γε ἔσοιντο ἅμα Λογγιβάρδοις, ἀκαταμάχητοι γενήσονταί πως, καὶ ὡς καταστρεφόμενοι Γήπαιδας τοῦ τε πλούτου σφῶν ἔτι γε μὴν καὶ τῆς ἐκείνων κοινῇ κρατήσουσι χώρας, καὶ ὡς ἡ Σκυθία τὸ λοιπὸν αὐτοῖς εὐημεροῦσί γε ἐς ἀεί, καὶ μὲν οὖν ἡ Θρᾴκη αὐτὴ ἔσται εὐεπίβατος, καὶ ἁπλῶς ξὺν οὐδενὶ πόνῳ ἐκ γειτόνων ὁρμώμενοι τὴν Ῥωμαίων καταδραμοῦνται, καὶ ὡς ἄχρις αὐτοῦ γε δήπου τοῦ Βυζαντίου ἐλάσουσιν. ἔφασκον δὲ οἱ τῶν Λογγιβάρδων πρέσβεις ὡς καὶ συνοίσει τοῖς Ἀβάροις τὴν πρὸς Ῥωμαίους ἀσπάσασθαι μάχην· ἢ γὰρ ἂν ἐκεῖνοι προτερήσουσι καὶ ἐκ παντὸς τρόπου καθελοῦσι τὴν Ἀβάρων δύναμιν, ὅπου καὶ γῆς τυγχάνουσιν ὄντες. 12. Ὅτι ὁ Βαιανὸς τοὺς τῶν Λογγιβάρδων πρέσβεις δεξάμενος ἐδόκει τούτους περιφρονεῖν τῷ βούλεσθαί γε αὐτὸς κερδαλεώτερον θέσθαι ὡς αὐτοὺς τὴν συμμαχίαν· καὶ πὴ μὲν τὸ μὴ δύνασθαι, πὴ δὲ τὸ δύνασθαι μὲν προί̈σχετο, μὴ βούλεσθαι δέ.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ξυνελόντα δὲ εἰπεῖν ἅπαντα τρόπον ἀπάτης τοῖς δεομένοις ἐπισείσας ἔδοξε μὲν πείθεσθαι μόλις, οὐκ ἄλλως δὲ ἢ [εἰ] τὸ δεκατημόριον τῶν τετραπόδων ἁπάντων, ὅσα παρὰ Λογγιβάρδοις ὑπῆρχεν, αὐτίκα κομίσαιντο, καὶ ὡς, εἰ γένοιντο καθυπέρτεροι, ἥμισυ μὲν τῆς λείας ἕξουσιν αὐτοί, τὴν δὲ τῶν Γηπαίδων χώραν εἰς τέλεον. ἃ δὴ καὶ ἐγένετο· καὶ ἐχώρουν Γήπαισι πολεμήσοντες. ἐπειδὴ δὲ ἐπύθετο Κονιμοῦνδος, λέγεται δείσας ὡς καὶ αὖθις παρὰ βασιλέα Ἰουστῖνον ἔπεμψε πρέσβεις, καὶ ὡς οὐδὲν ἧττον ἢ πρότερον ξυνεπιλαβέσθαι οἱ τοῦ κινδύνου ἱκέτευε, καὶ πάλιν τὸ Σίρμιον καὶ τὴν εἴσω Δράου ποταμοῦ χώραν ἐπηγγέλλετο δώσειν, αἰδώς τε αὐτὸν οὐκ εἶχεν ἤδη περὶ τῶν αὐτῶν ὀμωμοκότα ἅπαξ καὶ τοῖς ὅρκοις οὐχὶ ἐγκαρτερήσαντα. διὸ δὴ καὶ βασιλεὺς Ἰουστῖνος εὖ εἰδώς τε καὶ τεκμαιρόμενος τοῖς φθάσασιν, ὡς Κονιμούνδῳ ἔνεστι πίστεως οὐδὲν ὁτιοῦν, ἀνήνασθαι μὲν οὔτι ᾤετο χρῆναι τὴν ξυμμαχίαν, ἀναβολῇ δὲ ὅμως παρεκρούσατο τοῦ βαρβάρου τὴν αἴτησιν· ἔφη γὰρ ὡς διεσκεδασμένα τὰ Ῥωμαϊκὰ ὑπάρχει στρατεύματα, ξὺν σπουδῇ δὲ ὡς οἷόν τέ ἐστιν ἀθροίσας αὐτίκα ἐκπέμψοι. ἀκήκοα δὴ περὶ Κονιμούνδου καὶ τοιάδε, ἐμοὶ δὲ οὐ πιστά·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
λίαν γὰρ ἀναιδὲς ὑπῆρχε τὸν παρασπονδήσαντα περὶ τῶν αὐτῶν δεῖσθαι καὶ πάλιν. λέγεται δὲ ὡς καὶ Λογγίβαρδοι τηνικαῦτα ἐπρεσβεύσαντο παρὰ Ἰουστῖνον, καὶ ὅτι Γήπαιδας τῆς ὡς Ῥωμαίους ἀγνωμοσύνης πλεῖστα ὅσα κακηγορήσαντες τὴν ἐκ Ῥωμαίων μὲν θηρώμενοι συμμαχίαν ἤνυσαν οὐδέν, κατεπράξαντο δὲ ὅμως πρὸς τοῦ βασιλέως μηδετέρους τῆς Ῥωμαίων ἀπολαῦσαι ἐπικουρίας. 13. Ὅτι Βαιανὸς ὁ τῶν Ἀβάρων ἡγούμενος, ἐν ᾧ χρόνῳ τὸ Σίρμιον ἠβούλετο πολιορκήσειν, Βιταλιανόν τε τὸν ἑρμηνέα καὶ Κομιτᾶν εἶχεν ἐν δεσμοῖς. ἄμφω γὰρ τὼ ἄνδρε τούτω Ἰουστῖνος ὁ βασιλεὺς ἤδη στείλας ὑπῆρχεν ὡς αὐτὸν αἰτήσοντας αὐτοῦ, ὡς ἂν ἅττα διαλεχθείη γε αὐτοῖς. ὁ δὲ παρὰ τὸν κοινὸν τῶν πρέσβεων θεσμὸν εἶχεν ἐν δεσμοῖς. 14. Ὅτι ὁ Βαιανὸς μετὰ τὴν τειχομαχίαν στέλλει τινὰς ἀμφὶ τῆς εἰρήνης διαλεχθησομένους.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔνιοι δὲ τῶν ἐν Σιρμίῳ ἀνὰ τὸ ἠλίβατον τοῦ βαλανείου, ὃ δῆτα τῷ δήμῳ ἐτύγχανεν ἀνειμένον, ἐπὶ κατασκοπῇ τῶν πολεμίων κατὰ τὸ σύνηθες ἐνιζάνοντες καὶ ἐν ἀπόπτῳ καραδοκοῦντές τε καὶ θεώμενοι, εἴ που ἐπήλυσις ἔσται βαρβαρική, ὡς κατενόησαν τοὺς τῶν Ἀβάρων ἀγγελιαφόρους ἤδη προσιόντας, τῷ μήκει τῆς ἀτραποῦ ἀποπλανηθέντες καὶ οὔπω κατεγνωκότες τὸ ἀκριβὲς ὑπετόπησαν εἶναι πληθὺν Ἀβαρικήν, ἐδήλωσάν τε αὐτίκα καὶ τὸ σημεῖον καθεῖλον. ὁ δὲ Βῶνος πρὸς τοῦτο δυσχεράνας σαφέστερον ἔσπευσε καταμαθεῖν τἀληθές. γνοὺς δὲ ὀλίγους εἶναι τοὺς Ἀβάρους καὶ βούλεσθαί οἱ ἐπικηρυκεύσασθαι, ἐξέπεμψε καὶ αὐτὸς τοὺς ποιησομένους τὰς καταλλαγὰς ἐς τὰ ἔξω τοῦ τείχους. ἔτι γὰρ ἐκ τοῦ ἕλκους περιώδυνος ἦν, καὶ ὁ Θεόδωρος ὁ ἰατρὸς οὐκ εἴα τὸν στρατίαρχον ἐν φανερῷ γίνεσθαι τοῖς ἐναντίοις. εἰκὸς γὰρ μηδὲ [εἰδέναι] ἔφασκε τοὺς πολεμίους ὡς ἐβλήθη. εἰ δὲ τοῦτο κατάδηλον ἔσται αὐτοῖς, τότε ἀνάγκη μὴ ὑποκρύπτειν, ὡς ἂν μὴ ὑπόνοια γένηται σφίσι τοῦ ἀποβεβιωκέναι αὐτόν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οἱ δέ, ἐπεὶ ἕτεροι περὶ τῆς εἰρήνης ἦλθον διαλεχθησόμενοι καὶ οὐχὶ αὐτός, ὑπενόησαν ὡς διώλετο ὁ στρατηγός, καὶ αὐτῷ ἐθέλειν ἔφασκον ἐν συνουσίᾳ γενέσθαι. τότε ὁ Θεόδωρος τοῦ συνοίσοντος εὖ μάλα στοχασάμενος ἔλεξεν ὡς τὸ λοιπὸν οὐ χρεὼν ἀποκρύπτεσθαι τὸν στρατηγόν, μᾶλλον μὲν οὖν ἐς τὰ ἔξω ἰέναι τῆς πόλεως καὶ ἐς ὄψιν γίνεσθαι τῶν βαρβάρων· καὶ φαρμάκῳ τινὶ τὸ ἕλκος περιστείλας ἀφίησιν αὐτόν. καὶ δὴ προελθὼν ὁ Βῶνος ἀγχοῦ τε τῶν βαρβάρων γενόμενος ἐφάνη σφίσι. τότε οἱ πρέσβεις τοιάδε ἀμοιβαίῳ τῷ λόγῳ ἔφασαν· ταῦτα ἡμῖν, ὦ Ῥωμαῖοι, διαλεχθῆναι πρὸς ὑμᾶς ὁ τῶν Ἀβάρων ἐκέλευσε δεσπότης· μή μοι μέμψιν τινὰ ποιήσασθε πόλεμον ἀραμένῳ· ὑμεῖς γὰρ πρῶτοι τὴν αἰτίαν τοῦ πολέμου δεδώκατε. πολλοῖς γὰρ πόνοις ὁμιλήσας καὶ ἀποδημίας οὐχ ἥκιστα ποιησάμενος μόλις ἐχειρωσάμην ταυτηνὶ τὴν χώραν, καὶ ὑμεῖς ἀφείλεσθέ με βιαίως αὐτήν. πρὸς τοῖς καὶ τὸν Οὐσδίβαδον τῷ τῶν δοριαλώτων ἀνήκοντά μοι νόμῳ ἔχετε λαβόντες. ἀλλὰ γὰρ καὶ ὕβρεις ἐς τὰ μάλιστα πικρὰς ὁ καθ’ ὑμᾶς κατέχεέ μοι βασιλεύς, οὐ μόνον ἅπαξ ἢ δίς, ἀλλὰ καὶ πολλάκις, τῶν δεόντων τε οὐδὲν ἠβουλήθη διαπράξασθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ τοίνυν τοιαῦτα πρὸς ὑμῶν ἠδικημένος τοῖς ὅπλοις ἐχρησάμην, οὐδαμῶς ὑπάρχω μεμπτέος. καὶ νῦν οὖν, εἴ γε βούλεσθε περὶ σπονδῶν τε καὶ εἰρήνης ἡμῖν θέσθαι λόγους, ἑτοιμότατα ἔχομεν, ἐν ὑμῖν τε κείσθω προτιμῆσαι τὸ συνοῖσον καὶ τὰ εἰρηναῖα πρὸ τοῦ πολέμου ἑλέσθαι. πρὸς ταῦτα ἀπεκρίνατο ὁ Βῶνος· πρότεροι μὲν ἡμεῖς οὐκ ἠρξάμεθα πολέμου· οὐδὲ γὰρ καθ’ ὑμῶν ἠλάσαμεν, ἐς τοὐναντίον μὲν οὖν σὺ κατὰ τῆς Ῥωμαίων ἤλασας, λοιπὸν δέ, ὅτι καὶ ὁ βασιλεὺς ἐν βουλῇ ἐποιήσατο χρήματά σοι ἐπιδοῦναι· τοιγαροῦν καὶ παρέσχε τοῖς κατὰ σὲ πρέσβεσιν. ἐπεὶ δὲ κατενόησεν αὐθαδιζόμενον καὶ ὑπὲρ αὐτὴν δήπου τὴν βαρβαρικὴν ἀλαζονείαν ἐξωγκωμένον ῥήματά τε ὑπερήφανα σημάναντα καὶ τῆς σῆς δυνάμεως καθυπέρτερα, τηνικαῦτα καὶ αὐτὸς ἅτε ἀγχίνους ἐπετέλεσε τὰ οἰκεῖα. καὶ τὸ νῦν δὲ ἔχον ἡμέτερόν ἐστιν ὡς βασιλέα στεῖλαι οὓς ἂν σὺ βουληθείης πρέσβεις τοὺς βεβαιώσοντας τὰ περὶ τῆς εἰρήνης. μηδὲ γὰρ ἐν ἡμῖν εἶναι νόμιζε κἂν γοῦν φθέγξασθαί τι, μήτι γε καὶ ἑτέρως [ἢ] καθὰ βασιλεῖ τῷ ἡμετέρῳ δοκεῖ διαπράξασθαι. ταῦτα Βώνου εἰρηκότος, εὖ ἔχειν ἔδοξε τῷ Βαιανῷ τὰ ῥήματα. ἐσήμανε δὲ αὖθις·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπειδὴ τὰ ἐς ὁμαιχμίαν ἑπόμενά μοι ἔθνη αἰσχύνομαι, αἰδώς τέ με ἔχει, εἴ γε πάντη ἄπρακτος ἐνθένδε ἀναχωρήσω μηδέν τι ὀνήσας ἐμαυτόν, ὡς ἂν μὴ οὖν δόξω μάτην πεποιηκέναι καὶ ἀκερδῆ τὴν ἐπιχείρησιν, βραχέα μοί τινα πέμψατε δῶρα. καὶ γὰρ ἐν τῇ Σκυθίᾳ περαιωθεὶς οὐδὲν ὁτιοῦν ἐκομισάμην, καὶ τῶν ἀδυνάτων ἐστὶ κἀντεῦθεν ἥκιστα ὠφεληθέντα με ἀπελεύσεσθαι. Βώνῳ δὲ τῷ στρατηγῷ καὶ τοῖς ὅσοι γε ἀμφ’ αὐτὸν (ἦν δὲ ὁ τῆς πόλεως μέγιστος ἱερεύς) ἔδοξεν εὔλογον μὲν εἶναι τὸ προτεινόμενον· οὐδὲ γὰρ πλεῖστα ἐβούλετο κομίσασθαι, ἀλλ’ ἄχρι δίσκου ἑνὸς ἀργυροποιήτου καὶ ὀλίγου χρυσίου, ἔτι γε μὴν καὶ ἀμπεχονίου Σκυθίου. πλὴν ἐδεδίεσαν οἱ περὶ Βῶνον ἰδιοβουλῆσαι καὶ οὐχὶ γνώμῃ τοῦ αὐτοκράτορος ἅπαντα διαπράξασθαι. ἀντεσήμαναν τοιγαροῦν αὐτῷ ὡς· νῦν ἔχομεν βασιλέα φοβερόν τε καὶ ἐμβριθέστατον, καὶ οὐκ ἀνεξόμεθα οὐδὲ ὅσα οἷόν τέ ἐστι διαλαθεῖν αὐτὸν ἐπιτελέσαι αὐθαιρέτως, ἄλλως τε δὲ ἡμεῖς, ἅτε ἐν ἐκστρατεύματι τυγχάνοντες, οὐκ ἐπιφερόμεθα χρημάτων περιουσίαν, ἢ μόνον στρατιωτικὴν ἐφεστρίδα, ἥν γε δήπου καὶ περιβεβλήμεθα, ἔτι τε τὰ ὅπλα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
δωροφορῆσαι δὴ οὖν τῷ τῶν Ἀβάρων ἡγουμένῳ ἐξ ὧν ἐνταῦθα ἥκομεν ἔχοντες εὐτελῶν, ἄθρει, ὦ Χαγάνε, μὴ καὶ ὕβρις πέφυκέ τις. ἀξιότιμον δέ, καθὰ ἔφην, ὡδὶ οὐκ ἔχομεν· τὰ γὰρ τιμαλφέστερα τῶν ἐφοδίων ἡμῖν ἐν ἑτέροις ὑπάρχουσι τόποις καὶ ὡς πορρωτάτω ἡμῶν. εἰ οὖν ὁ καθ’ ἡμᾶς αὐτοκράτωρ φιλοφρονήσεταί σε δώροις, οὐκ ὀκνήσομεν δήπου καὶ ἡμεῖς γεγηθότες τε καὶ τῷ βασιλεῖ ἑπόμενοι ταῦτα διαπράξασθαι, καθ’ ὅσον οἷοί τέ ἐσμεν, ὥσπερ φίλῳ προσφερόμενοι καὶ ὁμοδούλῳ. πρὸς ταῦτα ἀγανακτήσας ὁ Βαιανὸς σὺν ὅρκῳ ἠπείλησεν ἦ μὴν στράτευμα ἐκπέμψειν τὴν Ῥωμαίων ἐπιδραμούμενον. καὶ δὴ τοῦ στρατηγοῦ κατάδηλον αὐτῷ πεποιηκότος, ὡς ἐξέσται μέν οἱ ποιεῖν ὅσα ἂν δυνήσοιτο, εἰδέναι δὲ ὡς οὐ πάντως ἐπ’ ἀγαθῷ τῶν στελλομένων ἔσται ἡ ἐπιδρομή, αὐτὸς ἔφη ὅτι· τοιούτους ἐπαφήσω τῇ Ῥωμαϊκῇ ὡς, εἰ καὶ συμβαίη γε σφίσι θανάτῳ ἁλῶναι, ἀλλ’ ἔμοιγε μὴ γενέσθαι τινὰ συναίσθησιν. καὶ δὴ παρεκελεύσατο δέκα χιλιάδας τῶν Κοτριγούρων λεγομένων Οὔννων διαβῆναι τὸν Σάον ποταμὸν καὶ δῃῶσαι τὰ ἐπὶ Δελματίαν, αὐτὸς δὲ ξὺν πάσῃ τῇ κατ’ αὐτὸν πληθύϊ διελθὼν τὸν Ἴστρον ἐς τὰ τῶν Γηπαίδων διέτριβεν ὅρια. 15.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι αὖθις ἦλθε Ταργίτιος βουλόμενος πρεσβεύσασθαι ὡς βασιλέα, ἐκεῖνά τε ἔφη τῷ βασιλεῖ καὶ ἤκουσε πρὸς αὐτοῦ ἅπερ καὶ ἄλλοτε. τήν τε γὰρ πόλιν τὸ Σίρμιον ἐβούλετο πρὸς Ῥωμαίων κομίσασθαι ἅτε οἰκεῖον ὂν αὐτῷ κτῆμα, ἐξότε τὰ τῶν Γηπαίδων ὑπ’ αὐτοῦ διέφθαρτο πράγματα, ἔτι τε καὶ τὰ χρήματα, ἅπερ Ἰουστῖνος τοῖς Οὔννοις ἐφ’ ἑκάστῳ ἐνιαυτῷ ἐδίδου· καί, οἷα μηδὲν εἰληφότων αὐτῶν ἐκ τῶν παροιχομένων ἐτῶν, ἅπαντα ὁμοῦ Ταργίτιος εἰσπράττειν ἠξίου οὕτω τε λοιπὸν τὰς ἐνιαυσιαίας συντάξεις ἐρρωμένας κατατιθέναι Ῥωμαίοις. πρός γε καὶ τὸν Οὐσδίβαδον ἐζήτει οἷα προσήκοντα τῷ τῶν δοριλήπτων αὐτῷ θεσμῷ. καὶ ἕτερα δέ τινα προεβάλλετο ὁ Ταργίτιος ὑπερηφανίας ἀνάπλεα, ὧν οὐδένα λόγον ἐποιεῖτο ὁ βασιλεύς· ἀλλὰ γὰρ τά τε λεγόμενα πρὸς αὐτοῦ ἀπεφλαύριζε καὶ μὲν οὖν βασιλικῶς ἐχρῆτο τοῖς ῥήμασιν. ἐπὶ τούτοις οὖν διάφοροι πρεσβεῖαι φοιτήσασαι, ὡς διηνύσθη πλέον οὐδέν, διαφῆκε τὸν Ταργίτιον ὁ βασιλεὺς εἰρηκὼς αὐτῷ στέλλειν ἐκεῖσε Τιβέριον αὐτοκράτορα στρατηγὸν περὶ τοῦ παντὸς διαλεχθησόμενον καὶ βεβαιώσοντα τὰ ἕκαστα. 16.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἄλλα τε πολλὰ αἴτια ἐγένοντο τοῦ πολέμου Ῥωμαίων τε καὶ Περσῶν, τὸ δέ γε μᾶλλον ἀναπτερῶσαν Ἰουστῖνον ὅπλα κινῆσαι κατὰ Περσῶν τὸ ἔθνος οἱ Τοῦρκοι ἐγένοντο. οἵδε γὰρ ἐσβάλλοντες ἐς τὴν Μηδικὴν τῆς τε γῆς ἔτεμον, ἔστειλαν δὲ καὶ ὡς Ἰουστῖνον πρεσβείαν ἐφ’ ᾧ συνεκπολεμῶσαί γε αὐτὸν Πέρσαις, κοινῇ τε καθελεῖν ἐξαιτοῦντες ἀμφοτέρων τοὺς δυσμενεῖς καὶ τὰ Τούρκων μᾶλλον ἀσπάσασθαι· οὕτω γὰρ ἂν τῇ μὲν Ῥωμαίων, τῇ δὲ Τούρκων ἐπιτιθεμένων ἐν μέσῳ τὰ Περσῶν διαφθαρῆναι. ταύταις ταῖς ἐλπίσιν ἐπηρμένος Ἰουστῖνος ῥᾳδίως ᾤετο τὴν Περσῶν καταστρέψεσθαι δύναμιν καὶ ἐς τὸ μὴ εἶναι ξυνελάσειν. καὶ οὖν ὡς οἷόν τε ἦν ἐν βεβαίῳ ἕξειν αὐτοῦ τὴν πρὸς Τούρκους φιλίαν ἅπαντα παρεσκευάζετο. 17. Ὅτι αὖθις οἱ Ἄβαροι πρεσβείαν ἔστειλαν ὡς Ῥωμαίους καί, περὶ ὧν πολλάκις, περὶ τῶν αὐτῶν ἐπρεσβεύοντο. ὡς δὲ οὐδὲν ὑπήκουον οἱ Ῥωμαῖοι, (οὐ γὰρ Ἰουστῖνον τὸν αὐτοκράτορα ἤρεσκε) τὸ τελευταῖον τοῦ Ἀψὶχ ἐς πρεσβείαν ἐληλυθότος ξυνήρεσε Τιβερίῳ καὶ τοῖς περὶ τὸν Ἀψὶχ παρασχεθῆναι γῆν τοὺς Ῥωμαίους, ἵνα κατοικίζεσθαι μέλλοιεν οἱ Ἄβαροι, εἴ γε τῶν παρὰ σφίσιν ἀρχόντων λήψονται τοὺς παῖδας ὁμηρεύσοντας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οὖν τὰ τοιάδε Τιβέριος ἐσήμηνε βασιλεῖ. ἀλλὰ γὰρ τῷ αὐτοκράτορι οὔτι ἐδόκει τοῖς πράγμασι τῶν Ῥωμαίων εἶναι λυσιτελές· οὐκ ἄλλως δὲ εἰρηνεύσειν ἔφασκεν, εἴ γε μὴ αὐτοῦ δῆτα τοῦ Ἀβάρων ἡγουμένου λάβοι τῶν παίδων τινὰς ἐς ὁμήρους. Τιβερίῳ δὲ οὐ ταῦτα ἐδόκει· ἐγνωμάτευε γὰρ ὡς, εἴ γε τῶν παρὰ Σκύθαις ἀρχόντων λήψονται τοὺς παῖδας, οἷα εἰκός, βουλευομένου τοῦ Χαγάνου τὰ ξυντεθειμένα παρώσασθαι, οὐ συγχωρήσειν ποτὲ τῶν ὁμηρευόντων τοὺς πατέρας. Τιβέριος μὲν τοιᾶσδε ὑπῆρχε γνώμης, βασιλεῖ δὲ οὐχ οὕτως ἐδόκει· ἀλλὰ γὰρ δήπου καὶ ἐνεμέσιζε τοῖς Ῥωμαίων στρατιάρχαις τὸν πόλεμον ἀναβαλλομένοις, συλλαβαῖς τε ἐχρῆτο ὡς αὐτοὺς διαγορευούσαις ὡς δέοι τοῖς βαρβάροις ἐνδείκνυσθαι ὅτι γε δήπου Ῥωμαίοις οὐχὶ ἐς τὸ ἁβροδίαιτον ὁ βίος, ἄλλως δὲ ὡς φιλοπόλεμοί τέ εἰσι καὶ φερέπονοι. ἐπεὶ δὲ τὰ τῆς ἔριδος ἐνίκα, καὶ ὁ πόλεμος ἠπειλεῖτο, Τιβέριος ἐσήμηνε Βώνῳ ἐν γράμμασι φυλάξασθαι τὰς διαβάσεις τοῦ ποταμοῦ. 18. Ὅτι μετὰ τὴν νίκην τῶν Ἀβάρων, ἡττηθέντος Τιβερίου τοῦ στρατηγοῦ, μετὰ τὰς ξυνθήκας συνήρεσε πρεσβεύσασθαι ὡς τὸν Ῥωμαίων αὐτοκράτορα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ δὴ Τιβέριος ξυναπέστειλε τῇ πρεσβείᾳ Δαμιανὸν ταξίαρχον ἐσήμηνέ τε τῷ βασιλεῖ ἅπαντα τὰ ξυνενεχθέντα, καὶ περὶ ὧν βούλεται τὸ Ἀβαρικόν. καὶ ἐσπείσαντο τελέως Ῥωμαῖοί τε καὶ Ἄβαροι. 19. Ὅτι τῶν Ἀβάρων σπεισαμένων καὶ ἐς τὰ οἰκεῖα ἀπερχομένων, οἱ Σκαμάρεις ἐγχωρίως ὀνομαζόμενοι ἐνεδρεύσαντες ἀφείλοντο ἵππους τε καὶ ἄργυρον καὶ ἑτέραν ἀποσκευήν. τούτου ἕνεκα πρεσβείαν ἔστειλαν αὖθις ὡς Τιβέριον, τῶν κεκλοφότων πέρι ἐπιμεμφόμενοι, ἔτι καὶ τὰ ἀφαιρεθέντα ἀνακομίσασθαι βουλόμενοι. καὶ δὴ ἀνερευνηθέντες οἱ τὴν κλοπὴν εἰργασμένοι ἐν φανερῷ τε γενόμενοι, μοῖράν τινα ἀπεκατέστησε τοῖς Ἀβάροις. 20. Ὅτι τοῦ δεκάτου ἔτους ἀνυσθέντος τῶν πεντηκοντουτίδων σπονδῶν, μετὰ τὴν σφαγὴν Σουρήνα, ἐν τούτῳ ὁ Περσῶν βασιλεὺς στέλλει Σεβόχθην ἄνδρα Πέρσην ἐς πρεσβείαν ὡς Ἰουστῖνον τὸν βασιλέα, τῶν ἐν Περσαρμενίᾳ μὲν ξυνενεχθέντων ἄγνοιαν δῆθεν ὑποκρινόμενος, ἄλλως δὲ τὸ συντεταγμένον Ῥωμαίους κατατιθέναι χρυσίον βουλόμενος, οἷα δὴ τῆς δεκαετίας περαιωθείσης, ἧς τὰ χρήματα ὑφ’ ἓν ἐκομίσατο, εἶτα ἐμπεδώτατα ξυνεστάναι τὴν εἰρήνην, καθά που ἐνεγέγραπτο ἐν ταῖς ξυνθήκαις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
σφόδρα γὰρ ἐν ἀρχαῖς ἐτάραξε Χοσρόην αἰσθόμενον ὡς βασιλεὺς Ῥωμαίων πρὸς πόλεμον ὥρμητο τὰ εἰρηναῖα παρωσάμενος, ἐδεδοίκει τε μή πως ἐκ μεγάλης παρασκευῆς ἐπίθοιτό τε αὐτῷ, καὶ ἄλλως οὐχ ἥκιστα φροντίδα ἐτίθετο εἰς ἔσχατον γῆρας ἐληλακὼς καὶ ἤδη ἐκλελυμένος ταῖς ὁρμαῖς τοῦ πολέμου, ὥστε ἐρρῶσθαι τὰ εἰρηναῖα καὶ ὥσπερ ἀμέλει πατρῷον κτῆμα τοῖς γε αὐτοῦ παισὶν ἀσάλευτά τε καὶ ἄτρωτα καταλιπεῖν. Σεβόχθην μὲν οὖν Ἰουστῖνος φοιτήσαντα ἐς τὰ βασίλεια οὔτι μάλα προσίετο, ἐπεὶ καὶ ἄλλως, ἡνίκα εἰσῆλθε κατὰ δὴ τὸ εἰωθὸς τὸν αὐτοκράτορα προσκυνήσων, χαμαὶ ῥίψαντος ἑαυτόν, οὕτω ξυμβάν, ὁ πῖλος, ὃς ἐπὶ τῇ κεφαλῇ κατὰ τὸ νενομισμένον Πέρσαις ἐπέκειτο, ἐς τοὔδαφος ἔπεσεν. τούτῳ αἰσίῳ τινὶ συμβόλῳ χρησάμενοι οἱ ἐν τέλει καὶ ὁ δῆμος ταῖς κολακείαις τὸν βασιλέα ἐπτέρωσαν, ὡς ὅσον οὔπω ὑποπεσεῖταί γε αὐτῷ ἡ Περσίς. τῷ τοι ἄρα Ἰουστῖνος ἐπηρμένος τε ἦν ταῖς ἐλπίσι καὶ μετεωρίζετο τῇ διανοίᾳ τὰ κατὰ νοῦν ῥᾷστα ἐκβήσεσθαι οἰόμενος. Σεβόχθην δὴ οὖν ἀγγείλαντα ἐφ’ οἷς παρεγένετο ὁ βασιλεὺς περιεφρόνησέ γε αὐτὸν καὶ ἐν οὐδενὶ λόγῳ ἐποιεῖτο τὸν ἄνδρα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἔφη τοιγαροῦν ὡς αὐτὸν ὡς ἡ φιλότης χρήμασι βεβαιουμένη οὐκ ἀγαθή· (αἰσχρὰ γὰρ καὶ ἀνδραποδώδης ὠνητή τε ἡ τοιάδε) φιλίαν δὲ τὴν ἰσόρροπόν τε καὶ οὐχὶ κερδαλέαν ὁρίζεσθαι, ἐν ᾗ καὶ τὸ βέβαιον παραπέπηγε φύσει τινί. πρὸς τοῖσδε ἀνεπυνθάνετό γε πρὸς αὐτοῦ μήτι καὶ περὶ τῆς κατὰ σφᾶς Ἀρμενίας βούλοιτο διαλέγεσθαι. Σεβόχθης δὴ οὖν ἀπεκρίνατο ἀκηκοέναι μὲν τὸν αὐτοῦ βασιλέα ὡς ἀνὰ τὰ ἐκείνη βραχεῖά τις ἐγένετο ταραχή, στεῖλαι δὲ ὅμως τινὰ τὸν δυνάμενον ἐν κόσμῳ θέσθαι τὰ γεγενημένα καὶ τὸν θόρυβον καταπαύσοντα. Ἰουστῖνος δὲ Περσαρμενίους προφανέστατα ἔφη εἰσδέξασθαι Περσῶν ἀποχωρήσαντας, καὶ οὐ περιόψεσθαι σφᾶς ἀδικουμένους οἷα δὴ ὁμογνώμονας τὰ εἰς θεόν. Σεβόχθης δὴ οὖν ἐν Πέρσαις ἀγχίνους τε ἅμα καὶ νομίζων τὰ περὶ τὸ θεῖον οὐκ ἄλλως ἢ καθὰ νομίζουσι Χριστιανοί, ἐπιμελέστατά πως ἐδεῖτο τοῦ βασιλέως Ἰουστίνου μὴ κινῆσαί τι τῶν ἐν κόσμῳ, ἐν νῷ δὲ βαλέσθαι τὸν πόλεμον, οὕτως ἄδηλον πρᾶγμα καὶ οὔτι ἐπὶ ῥητοῖς εἰωθότα χωρεῖν, καὶ ὅτι δή, εἴ γε οὕτω τύχοι, καὶ κρατούντων Ῥωμαίων ἐς τοὐναντίον αὐτοῖς περισταίη τὰ τῆς νίκης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐσιόντες γὰρ ἐς τὴν Περσῶν καὶ ἐπὶ μακρότατον ὁδοιπορίας ἐλαύνοντες εὑρήσουσιν ἅπαντάς γε δήπου περὶ τὸ θεῖον οὐκ ἄλλως ἤπερ αὐτοὶ ἐσπουδακότας· ὡς, εἴγε ἕλοιντο τοὺς τοιούσδε ἀποκτιννύναι, οὐδὲν ἧττον αὐτοὶ πάλιν ἡττηθήσονται. οὐ δῆτα οὖν χρεὼν κατὰ Χριστιανῶν τοὺς ὁμοδόξους θήγειν τὰ ξίφη. ἀλλὰ γὰρ τοῖς οὕτω λίαν ὁμαλοῖς τε καὶ ἐπιεικέσι λόγοις Ἰουστῖνος οὐκ ᾤετο χρῆναι ἔσεσθαι πειθήνιος. ἔφη δὲ ὡς, εἴ γε πειραθείη δάκτυλον ἕνα κινηθῆναι βασιλεὺς Περσῶν, πῆχυν αὐτὸς κινηθήσεται, καὶ ὡς ἐς τὴν Περσῶν ἐλάσοι· θαρρεῖν τε ὡς, εἰ πρὸς πόλεμον ὁρμήσοι, καθελεῖ τε Χοσρόην καὶ αὐτὸς βασιλέα χειροτονήσοι Πέρσαις. οὕτω τοίνυν ὑπερόρια εἰπὼν ἀπέπεμψε Σεβόχθην. Βιβλίου β. 21. Ὅτι ἐπεὶ Ἰουστῖνος τὰς φρένας παρεκόπη καὶ Τιβέριος ἀνεδέξατο διοικεῖν τῆς πολιτείας τὰ πράγματα, ἐν ἀπόρῳ ἦσαν αὐτός τε Τιβέριος καὶ ἡ βασιλὶς Σοφία ὅπως διάθοιντο τὰ τῶν πολέμων. ἀλλὰ γὰρ ἔλυσε τὸ ἄπορον σφῶν βασιλεὺς ὁ Περσῶν ὡς τὸν Ῥωμαίων αὐτοκράτορα στείλας Ἰάκωβον, ὃς τὰ Περσικὰ ῥήματα τῇ Ἑλληνίδι φωνῇ διασαφηνίζειν ἠπίστατο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συννοήσας γὰρ ἐς ἔσχατον ὡς νῦν ἐλπίδος οἱ Ῥωμαῖοι κατολισθήσαντες ἥδιστον μὲν ἂν ἔχοιεν ἐπὶ ταῖς οἱαισοῦν ξυνθήκαις διαλῦσαι τὸν πόλεμον, οὐ μὴν θαρρῆσαι πρεσβείαν τινὰ στεῖλαι διὰ τὸ οὐκ εὐπρόσωπον εἶναι τὸν ἀρξάμενον πολέμου ἀπάρξασθαι καὶ ἱκετείας· προτερήσας οὖν ὁ Περσῶν βασιλεὺς τὴν αἰσχύνην προανεῖλε καὶ τῷ κατεπτηχότι τῆς γνώμης αὐτῶν ἐπενόησε πρόφασιν, ὡς ἂν ἔλθοιεν ἐς λόγους αἰτησόμενοι μεθ’ ἱκετηρίας εἰρήνην. στέλλει τοίνυν Ἰάκωβον ἄμεινόν πως βουλευσάμενος, ὡς οὐ πώποτε ἂν εὐκλεέστερον Πέρσαι τὸν πρὸς Ῥωμαίους κατάθοιντο πόλεμον· τοσαῦτα γὰρ ἐνδώσειν Ῥωμαίους, ὅσα ἂν ἐθελήσωσι Πέρσαι αὐτοί. ἡ δὲ σταλεῖσα πρὸς αὐτοῦ ὡς Ἰουστῖνον ἐπιστολὴ οὔτε τῆς ἡλικίας ἦν τοῦ Περσῶν βασιλέως, μειρακιώδης οὖσα παντοίως, οὔτε δὲ ἄλλου τινὸς οἶμαι ἐμφρονεστάτου. ἕτερον γὰρ τὸν ὁντιναοῦν ἀπαυθαδίζεσθαι οὐκ ἄπο τρόπου ἦν· ἐκεῖνον μέντοι οὐ βρενθύεσθαι ἴσως ἐχρῆν οὐδὲ ὑψαγόραν τινὰ εἶναι καὶ ἀπειρόκαλον. ἡ γὰρ ἐπιστολὴ ὕβρεών τε μεστὴ καὶ ὀνειδισμοῦ καὶ μεμεθυσμένων ῥημάτων ὑπῆρχεν. καὶ ἡ μὲν ἐπιστολὴ ὑπερηφανίας τε ἦν καὶ ἀλαζονείας πλήρης·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰσάγεται δ’ οὖν Ἰάκωβος, οὐ μὴν ὡς Ἰουστῖνον ἅτε νοσώδη τυγχάνοντα, ἀλλὰ γὰρ ὡς τὴν βασιλίδα, ἐπεὶ αὐτὴ ξὺν Τιβερίῳ ἅπαντα ἔπραττεν. ἀναλεξαμένη τοίνυν τὸ γράμμα ἐπηγγείλατο καὶ αὐτὴ στέλλειν τὸν πρεσβευσόμενον ὡς βασιλέα Περσῶν καὶ ἀμφὶ τῶν ὁπωσοῦν κεκινημένων διαλεχθησόμενον. στέλλεται δ’ οὖν Ζαχαρίας, ἐν τοῖς βασιλείοις καταταττόμενος ἰατροῖς, ἐπιφερόμενος γράμμα ἐκ τῆς βασιλίδος. 22. Ὅτι ἐπὶ Τιβερίου Καίσαρος οἱ τῶν Ῥωμαίων στρατηγοὶ εἰσβολὴν ἐς Ἀλβανίαν ποιησάμενοι καὶ ὁμήρους λαβόντες Σαβείρων καὶ Ἀλανῶν καὶ ἄλλων ἐθνῶν ἧκον ἐς Βυζάντιον. ἀφικομένους δὲ ἐν Βυζαντίῳ τοὺς πρέσβεις τῶν ἐνδεδωκότων ἑαυτοὺς Ἀλανῶν τε καὶ Σαβείρων ὁ Καῖσαρ δέχεται ἐπιεικῶς καὶ πάνυ φιλανθρώπως, πυθόμενός τε παρ’ αὐτῶν, ὁπόσα χρήματα αὐτοῖς ἐδίδου ὁ Περσῶν βασιλεύς, δεδωκώς τε ἐξουσίαν σφίσιν ἐς ὅσον ἠβούλοντο ἐξᾶραι τῇ ψευδολογίᾳ τὸ χρῆμα καὶ τῷ κόμπῳ τἀληθὲς ἐπικαλύψαι, διπλάσια τούτων ἔγωγε παρέξω, ἔφη, τοῖς τε ἐν τέλει ὑμῶν, πρὸς δὲ δὴ καὶ ὑμῖν αὐτοῖς. ἐπὶ τούτοις ἥσθησάν τε οἱ βάρβαροι καὶ ἐδόκουν χάριν εἰδέναι τῷ κρείττονι ἀνθ’ ὧν ὑπήκοοι Ῥωμαίων ἐγένοντο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἤγγελλον δὲ ὡς ὁ Σαβεὶρ ἀπέστη οὐκ ἐς μακρὰν ὀλίγα τε φροντίσας τῶν ὁμήρων Πέρσαις προσετέθη. τοῖς μὲν οὖν πρέσβεσιν αὖθις ἐν συνουσίᾳ γενόμενος ὁ Καῖσαρ τὰ ὅσα ἁρμόδια διελέχθη καὶ ἔφη τούς τε προσχωροῦντας αὐτῷ ἑκοντὶ μάλα εὐεργετήσειν, τοὺς δέ γε οὐ βουλομένους καὶ ἄκοντας ἕξειν ὑπὸ τὴν αὑτοῦ χεῖρα βίᾳ καὶ δυνάμει. 23. Ὅτι τῶν στρατηγῶν δῃούντων τὴν Περσῶν Ἀρμενίαν, ἐν τούτῳ παρεγένετο Ναδώης, ἐς τὴν λεγομένην σμικρὰν χειροτονηθεὶς πρεσβείαν, πρὸς Χοσρόου ἐκπεμφθείς· ὃς τῆς διὰ Θεοδώρου τοῦ Βάκχου πρεσβείας ἔδοξεν ἀμοιβαίαν ἀποκομίζειν ἐκ τοῦ Χοςρόου ἀγγελίαν, κυρίως δὲ ὡς ἑτοιμότατα ἔχοι καὶ αὐτὸς στεῖλαι τοὺς ἄρχοντας κατὰ δὴ τὰ ὅρια τῆς ἕω, ὡς ἂν ἐν τῷ αὐτῷ γενόμενοι τοῖς ἐκ Ῥωμαίων ἐκπεμφθησομένοις σκοπήσοιέν τε καὶ διασκέψοιντο ὅπως χρὴ τὰ ὅπλα καταθέσθαι, ἀνακρινομένου τούτου πρώτου τίς ἄρα πολιτεία τῆς λύσεως τῶν πεντηκοντουτίδων σπονδῶν αἰτία ἐγένετο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ᾧτινί γε δήπου ἐμφρονέστατά πως ἀπεκρίνατο ὁ Καῖσαρ, ὡς πρεσβυτέρῳ τυγχάνοντι βασιλεῖ Περσῶν αὐτὸς ἔτι νέος ὢν καὶ ὅσον ἐπὶ τῇ ἀκμῇ τῆς ἡλικίας Χοσρόου παῖς καθεστὼς ἕτοιμος εἴη ἐφ’ ὅπερ ἂν ἐκεῖνος ἡγήσοιτο ἕπεσθαί οἱ, καί, εἴτε τὰ ξίφη βούλοιτο εἴτε τὴν ἡσυχίαν, ἀκολουθήσειν. ἀποπέμψας οὖν ἐπὶ τοῖς τοιοῖσδε τὸν Ναδώην ὁ Καῖσαρ οὐκ ἐς μακρὰν καὶ αὐτὸς ἔστειλε κατὰ τὴν ἑῴαν τοὺς εὖ διαθήσοντας τὰ ἀμφίβολα, ἐς ταὐτὸν συνελευσομένους τοῖς Περσῶν ἡγεμόσιν. ἦσαν δὲ οἱ σταλέντες Θεόδωρος ὁ Πέτρου, ὃς τῶν ἐν τῇ αὐλῇ καταλόγων πρὸ τοῦ γενόμενος ἡγεμὼν τηνικαῦτα τῶν βασιλεῖ ἀνειμένων προειστήκει θησαυρῶν, οἵ γε ἀπὸ τῆς δαψιλείας τῇ Ῥωμαίων προσαγορεύονται φωνῇ (λαργοὺς γὰρ οἱ Λατῖνοι τὸ δαψιλὲς ὀνομάζουσιν)· Ἰωάννης τε καὶ Πέτρος, ἄμφω τῇ τῶν ὑπάτων τετιμημένω ἀξίᾳ, πρός γε καὶ Ζαχαρίας ἐν τοῖς βασιλείοις καταταττόμενος ἰατροῖς. οἳ δὴ γενόμενοι ἐς Κωνσταντίναν πόλιν τῆς μεταξὺ τῶν ποταμῶν ἀνέμενον ἐλευσόμενον ἐκ τοῦ Χοσρόου ἐς τὰ περὶ Νίσιβιν καὶ τὸ Δάρας Μεβώδην τὸν Σανναχοερύγαν, ᾧ δὴ τὸ κῦρος τῶν περὶ τὴν εἰρήνην ἐπέθηκε Χοσρόης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κατ’ αὐτὸν δὲ τὸν χρόνον καὶ Ἀστέριος, εἷς τῶν βασιλείων διαιτητῶν, οὓς δὴ ἀντιγραφέας ἀποκαλέσοις, δοριάλωτος ὢν ἀνῃρέθη ὑπὸ Χοσρόου φωραθεὶς ὡς κρύβδην ἐγεγράφει βασιλεῖ τῶν Ῥωμαίων ἐπιθέσθαι κεκακωμένοις νῦν Πέρσαις. Μεβώδου δὲ ἀφικομένου ἐν τοῖς ὁρίοις, ἅμιλλα μέν τις γέγονε πρότερον αὐτῷ τε καὶ τοῖς ἀμφὶ Θεοδώρῳ καὶ Ζαχαρίᾳ περὶ τοῦ ὅποι δέον ποιήσασθαι τὴν ξυνέλευσιν. Ῥωμαῖοι μὲν γὰρ ἠξίουν ἐν τοῖς τελοῦσιν ὑπὸ τὸ Δάρας χωρίοις οἷα δὴ οἰκείοις καθεστῶσι ξυγκροτεῖσθαι τὴν ἐκκλησίαν· ἀτὰρ οἱ Πέρσαι ἔφασκον, ἐπεὶ ἡ πόλις αὐτοῖς τῷ θεσμῷ τοῦ πολέμου ὑπεκλίθη, οὐκ ἄπο τρόπου καὶ τὰ ὅσα γε ὑπὸ τὴν πόλιν ἁρμόζειν αὐτοῖς, καὶ οὐ δέον ἐκεῖσε ξυνιέναι, οἷα μὴ καθεστώτων ὁροθεσίων. μετὰ γοῦν ταῦτα, οὕτω δοκοῦν ἀμφοτέροις τοῖς μέρεσι, ξυνῆλθον ἐν τῷ δὴ λεγομένῳ Ἀθραήλων· πρὸς τοῖς καὶ οἱ ἐπιχώριοι ἄρχοντες πολιτείας ἀμφοτέρας. καὶ τοίνυν προυτίθεσαν ἅς γε δήπουθεν ᾤοντο κατ’ ἀλλήλων τὰς πολιτείας ἔχειν αἰτίας, ὡς τῆς ἑτέρας τὴν ἑτέραν ἄδικά τε καὶ οὐχ ὅσια εἰργασμένης παρασπονδησάσης τε καὶ πόλεμον ἄδικον ἑλομένης.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πλείστων δὲ ὅσων ῥημάτων ἐξ ἀμφοῖν τοῖν μεροῖν, ὥς πη ἔτυχεν, ἐρριμμένων, χύδην τε προουσῶν τῶν δικαιολογιῶν τῷ ἕκαστον ἐθέλειν τῇ κατ’ αὐτὸν πολιτείᾳ, οἷα εἰκός, εὐνούστατον ἑαυτὸν ἀποφῆναι, τέλος ἐς δημηγορίαν πρῶτοι Ῥωμαῖοι κατέστησαν. 24. Ὅτι οἱ πρέσβεις ξυνελθόντες τε καὶ εἰς ἓν γενόμενοι κατὰ δὴ τὰ ὅρια τῆς ἕω ἐξ ἀμφοτέρας πολιτείας τὴν εἰρήνην ὅπως βεβαιωθῆναι δέον διασκεψόμενοι, γλαφυρά τε καὶ ποικίλα ῥήματα ἕκαστοι ἀπορρίψαντες εἰπόντες τε καὶ ἀκηκοότες τὰ ὅσα χρεών, τυχὸν καὶ τὰ ὅσα μὴ χρεών, τέλος ξυνῆκαν, οἱ πρέσβεις περὶ μὲν τοῦ διαρραγῆναι τὰς σπονδὰς τίς αἴτιος καὶ οὔ, τὸ τοιόνδε σιγηθῆναι, διερευνῆσαι δὲ τρόπον ὅτῳ ἐμπεδωθήσεται τὰ εἰρηναῖα τοῦ λοιποῦ καὶ αἱ ἀμφήριστοι πολιτεῖαι κατάθοιντο τὰ ὅπλα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εὐθὺς οὖν Μεβώδου κατὰ τὰς πρώην ξυνθήκας, αἵ γε ξυνέστησαν ἐπὶ τοῦ αὐτοκράτορος Ἰουστινιανοῦ, τὰς τριάκοντα χιλιάδας τῶν νομισμάτων φήσαντος χρῆναι τοὺς Ῥωμαίους τῇ πολιτείᾳ Περσῶν κατατιθέναι ἀν’ ἔτος, ἔτι γε μὴν ἀποχωρῆσαι Περσαρμενίας τε καὶ Ἰβηρίας, πρὸς δέ γε καὶ αὐτοὺς τοὺς ὅσοι γε αἴτιοι τῆς ἀποστάσεως ἀποδοθῆναι βασιλεῖ τῶν Περσῶν χρησομένῳ σφίσι ταῖς προσηκούσαις φωναῖς, τοσαῦτα τοῦ Μεβώδου κατατείναντος, οἱ τῶν Ῥωμαίων πρέσβεις, τὸ τοιόνδε ἐκ τοῦ Καίσαρος παρεγγυηθὲν αὐτοῖς, αὐτίκα οἵγε τοῦτο αὐτὸ οὐδὲ τοὔνομα προσίεσθαι ἔφασαν τῆς εἰρήνης, εἴπερ ἐπὶ συντελείᾳ τινὶ καὶ ἅτε ἐς φόρου ἀπαγωγὴν Πέρσαι ἐλπίζοιεν Ῥωμαίους ἕξειν τοῦ λοιποῦ· μηδὲ γὰρ ἀνέξεσθαι τοῦ τοιοῦδε τὸν Καίσαρά τι παρασχέσθαι μήτε μὴν ὥσπερ ἀμέλει ὤνιόν τι χρῆμα πρίασθαι τὴν εἰρήνην. οὕτω δὴ γὰρ εἰ ἔσοιτο, οὔτι εἶναι μόνιμον οὐδὲ βεβαίαν. χρῆναι τοίνυν Ῥωμαίων ἔλεγον οἱ πρέσβεις πρότερον τοῦ τοιοῦδε ἀπειπεῖν οὕτω τε ἐφ’ οἷς δέοι τὰ τῆς εἰρήνης προϊέναι διασκέψασθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ αὖθις ἕκατι τοῦ τοιοῦδε τερθρείας λόγων ἀπερριμμένης πολλῆς ἐξ ἀμφοῖν τοῖν μεροῖν, καὶ οὐχ ὑποχαλώντων ἐν ἀρχῇ τῶν Περσῶν, ἀλλ’ ἢ τὰς ἀνέκαθεν τριάκοντα χιλιάδας τοῦ χρυσοῦ νομίσματος ἢ προσάπαξ ὡς χρὴ μέγα τι καταθέσθαι δικαιολογουμένων, τὸ τελευταῖον ἔδοξεν ὁ Μεβώδης ἐπιδεικνύναι δῆθεν αὐτοῖς ἐκ τοῦ κατ’ αὐτὸν βασιλέως γράμμα ἄρτι σταλέν, ἐν ᾧ περιείχετο ὡς χάριν τῆς πρὸς Καίσαρα φιλίας ἀνέξοιτο καὶ χρημάτων ἐκτὸς ἐξ ἰσοτιμίας ἀναρρῶσαι τὴν εἰρήνην. τοῦτο ἐπεὶ [οἱ] κατὰ τὴν βασιλίδα διεθρυλήθη πόλιν, ἅπαντες ἀνεπτερώθησάν τε καὶ ἐδόκουν οἵ τε ἐν τέλει καὶ ὅσος ἕτερος ὅμιλος ἤδη ἀργήσειν τὰ ξίφη καὶ ἐμπεδώτατα καθέξειν τὴν εἰρήνην, ἐπεὶ καὶ ὁ Καῖσαρ Περσαρμενίας τε καὶ δὴ Ἰβηρίας αὐτῆς ἑτοιμότατα εἶχε παραχωρῆσαι Πέρσαις, σαφέστατα ἐξεπιστάμενος ὡς οὐπώποτε ἐνδώσοιεν τοσαύτης ἐστερημένοι χώρας, οὐδέ γε εἰ τελέως κατολισθήσοι καὶ ἐξίτηλα ἔσοιτο τὰ πράγματα Περσῶν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοὺς μέντοι γενεάρχας Περσαρμενίων, ἀλλὰ γὰρ καὶ τοὺς τῷ γένει σφῶν ἡνωμένους, καὶ ἁπλῶς τὸν ὁντιναοῦν, οἵ γε αὐτομολήσαντες ἦσαν ὡς Ῥωμαίους, οὔτε ἐκδώσειν, ἀλλ’ οὐδὲ ἑτέρως ἐμπεδώσειν ἔφασκε τὴν εἰρήνην, εἴ γε μὴ ἄδεια ἔσοιτο τοῖς βουλομένοις Περσαρμενίων τε καὶ Ἰβήρων τὴν σφετέραν ἐκλιπόντας ἀνασκευάσασθαι ἐς τὴν Ῥωμαίων. λόγον γὰρ οὐχ ἥκιστα ἐποιεῖτο πολὺν ὁ Καῖσαρ τῶν ὀμωμοσμένων ὑπὸ Ἰουστινιανοῦ τοῦ βασιλέως τοῖς Περσαρμενίοις καὶ τοῖς μεταχωρήσασιν Ἰβήρων. ὠμωμόκει γὰρ ὁ βασιλεὺς ὡς καθ’ ὅσον οἷόν τέ ἐστιν αὐτῷ ἅπαντα ἀνακινήσειν τρόπον, ὡς ἂν καὶ αὐτήν γε δήπου τὴν θρεψαμένην σφᾶς ποιήσεται ὑποχείριον· εἰ δέ γε ἄχρι τέλους οὔτι ἔσοιτο δυνατὸς πρὸς τὸν πόλεμον ἀνθέξειν, ἀλλὰ τοὺς αἰτίους τῆς ἀποστάσεως καὶ τοὺς τῷ αἵματι σφίσι προσήκοντας, ξυνελόντα δὲ εἰπεῖν τοὺς ὅσοι βούλονται Ῥωμαϊκῆς μετασχεῖν πολιτείας, οὐπώποτε ποιήσεσθαι ἐκδότους. ἐδόκει δὲ καὶ βασιλεὺς ὁ Περσῶν ἥδεσθαι ἐπὶ τοῖς, ὡς ἂν Ῥωμαῖοι μὲν ἐκστήσοιντο τῆς Περσῶν Ἀρμενίας τε καὶ Ἰβηρίας, ἐξουσίαν δὲ αὐτὸς προσνέμοι, ὅποι ἐθέλουσιν οἱ τῇδε οἰκήτορες ἰέναι, οὔτι ἄπο τρόπου γε, οἶμαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἠπίστατο γάρ, πλὴν ὀλιγίστων τῶν ἐν τέλει, οἳ τῆς ἀποστάσεως ἦρξαν, ὡς οὐδεὶς Περσαρμενίων καὶ Ἰβήρων πόθῳ τῆς θρεψαμένης, ὃς φύσει τοῖς ἀνθρώποις ἐνιζάνει τε καὶ προσπέπηγεν, ἀνασκευάσοιτο ἐς τὴν ὀθνείαν· ἄλλως τε καὶ ἅμα ἤλπιζε τοῦ πολέμου λωφήσαντος ἐν δέοντι θέσθαι τὰ περὶ Περσαρμενίας τε καὶ Ἰβηρίας. αἵδε γὰρ αὐτῷ αἱ χῶραι πάμφοροί τε ὑπῆρχον καὶ πλεῖστα ἐσότι ἐδασμοφόρουν. τοιγαροῦν διὰ ταῦτα ἤρεσκε τὸν βασιλέα Περσῶν ἐπὶ τοῖσδε τὸν πόλεμον καταθέσθαι. προσῆλθε δὲ τῷ Καίσαρι διανοεῖσθαι, ὡς ἂν τὸ λοιπὸν μηδεμία ὑπολείποιτο τοῦ πολέμου αἰτία, τῆς Περσαρμενίας τε καὶ Ἰβηρίας ἕκατι τὴν πόλιν τὸ Δάρας παρὰ σφῶν ἀντιλήψεσθαι, ἥκιστα μὲν τοῦ κερδαλέου χάριν· οὐ γὰρ δή τι τὸ Δάρας ἡ πόλις ἐς ἕτερόν τι ὀνησιφόρος ἢ τῷ ἀσφαλέστατα ἔχειν καὶ τῆς ὑπὸ Ῥωμαίους ἑῴας ὥσπερ τι ἔρυμα προβεβλῆσθαι. ἅμα οὖν τὸ ἀτύχημα ἀκέσασθαι βουλόμενος τῷ ἀπειληφέναι Ῥωμαίους τὰ οἰκεῖα, ἅμα δὲ καὶ μηδὲ ἕνα σπινθῆρα τοῦ πολέμου καταλιπεῖν ἐθέλων, ἔγνω ἀνασώσασθαι τὸ Δάρας ἢ χρήμασιν ἤγουν ἑτέρῳ τρόπῳ τινί.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
περὶ μὲν οὖν τοῦ χρῆναι ἐξ ἰσοτιμίας τὴν εἰρήνην προελθεῖν, πρὶν ἢ διακριθῆναι τὸν ἐν Ἀρμενίᾳ πόλεμον, ἐδόκει καὶ ξυνέθεντο Πέρσαι. μελλόντων δὲ ὅσον οὔπω παραχωρῆσαι Ῥωμαίοις καὶ τοῦ Δάρας ἢ οὐδενὸς ἤγουν ὀλιγίστης χρυσίου ποσότητος, εὔδηλον ὂν πρότερον ἀφισταμένων Ῥωμαίων Περσαρμενίας καὶ Ἰβηρίας, ἐν ᾧ τὰ τοιάδε οἱ ἐξ ἑκατέρων διαλεγόμενοι πρέσβεις, γέγονε τὰ κατὰ τὴν ἐν Ἀρμενίᾳ ξυμπλοκήν, ἐν ᾗ προςπταίσαντες οἱ Ῥωμαῖοι μεγάλως παρὰ πολὺ τῆς ἐλπίδος ἐς τὸ ἧττον ὠλίσθησαν. διὸ δὴ τῶν Περσῶν ταῖς εὐπραγίαις ἐπηρμένων, ὁ σφῶν βασιλεὺς ἔφασκεν ὅλως περὶ τὸ τὴν πόλιν τὸ Δάρας ἐνδοῦναι Ῥωμαίοις μὴ ἐνδέξασθαι λόγον τινά. αὐτὸς μὲν γὰρ κατὰ τὸν κοινὸν τοῦ πολέμου θεσμὸν βίᾳ καὶ δυνάμει ἐξελεῖν καὶ προςκτήσασθαι τὸ Δάρας ἀπισχυρίζετο· τοὺς δέ γε Ῥωμαίους Περσαρμενίᾳ τε καὶ Ἰβηρίᾳ ἐπιστῆναι παρασπονδήσαντας, πρὸς δέ γε καὶ ἀφηνιάσαντας τοὺς ταύτη οἰκοῦντας ἀπὸ Περσῶν ὑποδέξασθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ τοίνυν αὖθις ὁ βάρβαρος θρασύς τε καὶ ὑψαύχην ἦν, καὶ μὲν οὖν ἐπὶ τοῖς ξυνενεχθεῖσιν ἐβρενθύετο μέγα ἠπείλησέ τε καὶ πρὸ τοῦ πέρατος τῶν τριῶν ἐτῶν τῆς ἤδη ξυνεστώσης ἐκεχειρίας, ἧς ἐντὸς ἐδόκει τὴν εἰρήνην ἀνὰ τὴν ἕω ἐρρῶσθαι, τὰ ὅπλα κινήσειν, καὶ κατ’ αὐτήν γε δήπου τὴν πρὸς ἥλιον ἀνίσχοντα χώραν ξυγκροτήσειν τὸν πόλεμον πρότερον καταθέμενον Ῥωμαίοις τὸ ὑπὲρ τῆς τοιαύτης ἀνακωχῆς δεδομένον χρυσίον, ἡνίκα Ζαχαρίας ὁ ἰατρὸς καὶ τόδε ἐμπεδώσας ὑπῆρχεν. ἔφασκε δὲ τὰ χρήματα ἀποδώσειν κατὰ τοσοῦτον, καθ’ ὅσον ἐνέλιπε τῇ τριετίᾳ· εἶτα οὕτως πολέμου ἀπάρξεσθαι αὖθις. ταύτην οὖν Μεβώδου οἷα δὴ ἐκ βασιλέως Περσῶν ἀπαγγείλαντος τὴν γνώμην, οἱ τῶν Ῥωμαίων ἄρχοντες παραβήσεσθαι μὲν οἵδε τὰς ξυνθήκας ἥκιστα ἔλεγον· οὐδὲ γὰρ ξυντετάχθαι ἐν ταῖς ἐξεῖναι θατέρῳ βουλομένῳ τῶν μερῶν [ἢ] τοῦ χρυσίου παντὸς ἤγουν μοίρας τινὸς ὡς τὸν παρασχόμενον ἀναδραμούσης διαρρηγνύναι τὰς σπονδάς. ὅμως δ’ οὖν περὶ τούτων αὖθις ἐν ἀπορρήτῳ ἀλλήλοις Μεβώδης τε καὶ Ζαχαρίας ἐν τῷ αὐτῷ ξυνερχομένω διελεγέσθην, ἐκοινολογοῦντό τε καὶ προυτίθεσαν τὰ ὅσα ἄμφω τὼ ἄνδρε ᾤοντο χρῆναι εἰρῆσθαι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπειρῶντό τε ἅτερος ἑτέρου ὅπως ξυνέλθοιεν ἐς καταλλαγὰς αἱ πολιτεῖαι. καὶ Μεβώδης μὲν ἰσχυρότατά πως ἀπομνύμενος ἦν, ὡς βούλεται τῷ Καίσαρι χρησιμώτατα ἐξυπηρετήσασθαι καὶ μὲν δὴ ἐπιτηδειότατός οἱ εἶναι· Ζαχαρίας δὲ [ἤρετο] εἰ οἷόν τε εἴη λαθραιότατα καὶ ἥκιστα ἐξεπισταμένου τινὸς ὑπὲρ τῆς πόλεως τοῦ Δάρας ῥητόν τι παρασχέσθαι χρυσίον. Ζαχαρίας δὲ ἔφασκε τὰ τοιάδε, ἐπιτετραμμένον αὐτῷ πρὸς τοῦ Καίσαρος, οὐκ ἐς τὸ ἐμφανές, οὐδὲ μὴν ἑτέρου ἐξεπισταμένου τινὸς ἢ Μαυρικίου τοῦ Παύλου ἐς τὰ μάλιστα εὐνούστατα ὡς τὸν Καίσαρα ἔχοντος, ὃς ἐν τῷ τότε τὸν βασίλειον ἰθύνειν ἐκληρώσατο λόγον· ὥστε ἀμέλει μηδὲ πρὸς τῶν βασιλείων γραφέων τὰ περὶ τοῦ τοιοῦδε γεγράφθαι τῷ μάλα ἐν παραβύστῳ εἶναι τὰ βεβουλευμένα τῷ Καίσαρι. γράφει δ’ οὖν Ζαχαρίᾳ, ὡς εἴποις σὺ Μεβώδης λύτρα δῆθεν τοῦ Δάρας τὸν βασιλέα κομίσασθαι Περσῶν, αὐτῷ πεισθήσεται ὁ Καῖσαρ τὰ χρήματα καταθήσειν, καὶ δὴ οὐκ ἐς ἀναβολήν. ταῦτα τοίνυν Ζαχαρίου, εἰ καὶ μὴ ἀναφανδόν, ὑπαινιττομένου δὲ ὅμως τῷ Μεβώδῃ, οὐδὲν ὅγε ἔφασκε περὶ τούτου ἐπιτετράφθαι πρὸς τοῦ βασιλέως Περσῶν, οὐδὲ μὴν ἀνέξεσθαι ὅλως ἐπὶ χρήμασι μεταθεῖναι τὸ Δάρας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διεβεβαιοῦτο [δὲ] ἔμπης καὶ ὅρκοις τισὶν ἐπετίθει τὸ πιστόν, ὡς, νῦν εἰ προέλθοιεν αἱ ξυνθῆκαι, ὕστερον αἰτοῦντι τῷ Καίσαρι δώσειν ὥσπερ ἐξαίρετόν τι δῶρον τὸν βασιλέα Περσῶν τὴν πόλιν. πρόδηλος οὖν ἦν ἐντεῦθεν μὴ ἐρρωμένα φρονῶν τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ, ἀλλὰ πόρρω τῆς ἀληθείας φθεγγόμενος βουλόμενός τε Ῥωμαίους μὲν ἀμαχητὶ ὑπαναχωρῆσαι τῆς Περσαρμενίας καὶ Ἰβηρίας, τελευταῖον δὲ ἀμφὶ τοῦ Δάρας αἰτεῖν καὶ τῶν ἐπηγγελμένων ἥκιστα τυγχάνειν, εἶτα τὴν ἐν ὑστέρῳ βουλήν, καθὰ δήπου τὸ περιφερόμενον ἐκεῖνό φησι, μὴ ἔχειν ἰσχύν, ὥσπερ καὶ Σουανίας πέρι ἐν τῷ πρὸ τοῦ ἠπατήθη Πέτρος ὑπὸ τοῦ Ζίχ. ὁμοίως οὖν καὶ ὁ Μεβώδης ἠβούλετο δράσειν. ἐπεὶ δὲ ἑώρα Ζαχαρίαν ἐσότι ἐμφρονέστατον, καὶ οὐχ οἷόν τε ὂν αὐτῷ παρακρούσασθαι τὸν ἄνδρα, ὁ δὲ τὴν ἑτέραν ἐτράπετο, ὡς ἂν τρόπῳ τῳ ἀπάτῃ περιέλθοι τοὺς Ῥωμαίους. ἐπὶ χρόνον γάρ τινα ξυνῄει ἐς ταὐτὸ τοῖς ἀμφὶ Ζαχαρίαν ἐλπίδας ὑποστρωννύς, ὡς ἔσοιτο εἰρήνη, καὶ ὡς ἐπινεύσοι ὁ Περσῶν βασιλεὺς ἐνδοῦναι Ῥωμαίοις τὸ Δάρας, ταύτῃ οἰόμενος ἐκλύσειν τὴν ἐς τὸν πόλεμον προθυμίαν τοῦ Καίσαρος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οὖν ἐν τοιοῖσδε τριβομένου τοῦ χρόνου, καὶ τῶν ἐξ ἑκατέρας πολιτείας πρέσβεων περὶ ταῦτα ἐνησχολημένων, οὕτω τε φερομένου τοῦ ἑῴου πολέμου ἐπ’ ἀδήλοις, κατὰ δὲ τὸ τέταρτον ἔτος Τιβερίου Κωνσταντίνου Καίσαρος βασιλείας ἐν τῇ Θρᾴκῃ ξυνηνέχθη τὸ Σκλαυηνῶν ἔθνος μέχρι που χιλιάδων ἑκατὸν Θρᾴκην καὶ ἄλλα πολλὰ ληίσασθαι. 25. Ὅτι ὁ Καῖσαρ ἔστειλε κατὰ τὴν Ἰταλίαν χρυσίον συχνὸν ἄχρι κεντηναρίων τριάκοντα, ἅτινά γε δήπου Παμφρόνιος ὄνομα, ἀξίωμα βασιλέως πατήρ, ἐκομίσατο, ἐκ τῆς πρεσβυτέρας Ῥώμης κατὰ δὴ τὴν βασιλίδα τηνικαῦτα ἀφιγμένος ἐπὶ τούτῳ, ἐφ’ ᾧ δεήσεις τῷ Καίσαρι προσαγαγεῖν τῇ Ἰταλίᾳ ἐκτετρυχωμένῃ ταῖς τῶν Λογγιβάρδων ἐπιδρομαῖς ἐπαμῦναι. ὁ δὲ Καῖσαρ, ἐπεὶ αὐτῷ ὁ πόλεμος ὁ Περσικὸς ἅπαντα ἦν καὶ ἐνέκειτό γε ὅλος, ἐκεῖσε στρατιὰν οὐχ οἷός τε ἦν ἐκπέμπειν, οὐδὲ μὴν ἅμα τῇ ἕῳ καὶ κατὰ τὴν ἑσπέραν πολεμητέα γε αὐτῷ εἶναι ἐδόκει.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
χρήματα δὲ ἄλλως ἐπέδωκε Παμφρονίῳ, ἐφ’ ᾧ τινας τῶν ἡγεμόνων τοῦ Λογγιβάρδων ἔθνους, εἴ πώς γε ἔσται αὐτῷ δυνατά, πείσοι τοῦ κέρδους ἱμείραντας μεταβαλέσθαι ὡς Ῥωμαίους ξὺν τῇ κατ’ αὐτοὺς δυνάμει, καὶ τοῦτο μὲν τῇ Ἰταλίᾳ μὴ ἐνοχλεῖν, τοῦτο δὲ καὶ κατὰ τὴν ἕω πολεμησείοντας καὶ τῇ Ῥωμαίων ἐπικρατείᾳ ἐπικουρῆσαι. ἀπειθούντων δὲ τῶν Λογγιβάρδων, οἷα εἰκός, τὴν ἑτέραν ἰέναι, καί τινας τῶν Φραγγικῶν ἡγεμόνων διὰ τῆς τῶν χρημάτων ἐπιδόσεως ἑταιρίσασθαι καὶ ταύτῃ ἐκλειῆναί τε καὶ ἐκτρῖψαι τῶν Λογγιβάρδων τὴν δύναμιν. 26. Ὅτι οἱ Μῆδοι δεδιότες τὴν τῶν Ῥωμαίων ἐμβολὴν κατὰ τῆς Περσῶν ὅσον οὔπω ἐσομένην καὶ ἐπανιόντες τὸ λεγόμενον Θαυννάριος φρούριον, χηρεῦον Ῥωμαϊκῆς ἐπικουρίας, ἐν κατοχῇ ἐποιήσαντο· καὶ ἐπ’ οἴκου ἀνεχώρησαν μηδὲν τὸ παράπαν τῆς ἀναισχύντου τῶν σπονδῶν ξυγχύσεως ἄξιόν τι πορισάμενοι, μήτε μὴν μέγα τι Ῥωμαίους βλάψαντες, ὡς ὑπωπτεύθησαν τὴν ἀρχήν. 27.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Τανχοσδρὼ σαφῶς ἐξεπιστάμενος καὶ αὐτὸς τὴν Χοςρόου βουλήν, ὡς Μεβώδης ἀναπτερώσας αὐτὸν εἴη μὴ μεῖναι τὸ πέρας τῶν τριετηρίδων σπονδῶν, αἵ γε ἀμφὶ τῆς ἕω ἐμπεδωθεῖσαι ἐτύγχανον, καὶ ὅτι οὕτω δοκοῦν αὐτῷ ἀναμφιβόλως ἐμβαλεῖν αὐτόν τε Μεβώδην καὶ Σαπώην τὸν Μαιράνου κατὰ τῆς πρὸς τὴν ἕω τῶν Ῥωμαίων ἐπικρατείας, εἴτε προστεταγμένον οἱ τοιάδε ἐκ Χοςρόου εἴτε καὶ αὐτομάτως τοῦτο σκοπῶν ἐφ’ ἑαυτοῦ, ὥσπερ ἀμέλει δευτέραν ἀφεὶς ἄγκυραν, ἐκτραπεὶς ἀπὸ τοῦ Κιθαρίζον ὥρμησε καὶ αὐτὸς κατὰ τῆς Ῥωμαίων ἐν ἀνατολῇ χώρας ἀπὸ τῶν Ἀρμενίας ἐμβολῶν, διπλῆν ἐκεῖσε τὴν ταραχὴν ποιησόμενος. 28. Ὅτι πολιορκούντων Ῥωμαίων τὸ Χλωμάρων καὶ προσβολὰς ἐν κύκλῳ ποιουμένων τάς τε ἑλεπόλεις μηχανὰς περιστησάντων, πρὸς δέ γε καὶ ὑπονόμους ἔνερθεν ὑπορυττόντων ἐς τὸ ἀφανές, στέλλει Βιγγάνης ὡς Μαυρίκιον τόν τε τοῦ φρουρίου ἀρχιερέα ... Χριστιανοὶ γὰρ ἦσαν οἱ τῆς Ἀρζανηνῆς ἅπαντες. ταύτῃ τοι, ὡς αἰδοῦς ἀξιωθησόμενον πρὸς Ῥωμαίων Χριστιανῶν ὄντων τὸν προεστῶτα τῶν ἱερῶν τοῦ Χριστοῦ, ἱκετεύειν ἐπέτρεψε τῷ μυσταγωγῷ εἰληφότας ὁπόσος ἦν αὐτοῖς χρυσός τε καὶ ἄργυρος ἀπαναστῆναι καὶ μὴ πέρα πονεῖν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὔτε γὰρ ἐνδώσειν ποτὲ Βιγγάνου τὸν ἥλιον ὁρῶντος τοὺς ὅσοι γε ἐς τὸ Χλωμάρων εἰσὶ Ῥωμαίοις ἑαυτούς, προσμενόντων τε τῇ πολιορκίᾳ Χριστιανῶν ἔσεσθαι τὸ διαφθειρόμενον πλῆθος, καὶ ἀσεβήσειν Ῥωμαίους πρὸς θεὸν περιορῶντας ἀναιτίως τοὺς ἔνδον ἀπολλυμένους. ταῦτα Βιγγάνης ἐδήλου. Μαυρίκιος δὲ πολλά τε καὶ ἐπαγωγὰ τῷ ἱερεῖ διαλεχθεὶς καὶ τοῖς ἅμα αὐτῷ πρὸς ἱκετείαν ἀφιγμένοις, πίστεις τε εὐνοίας πρὸς τοῦ ἱερέως εἰληφώς, ἀπαγγέλλειν ἐκέλευσε Βιγγάνῃ ὡς, εἴπερ ἑαυτὸν ἐνδώσοι Ῥωμαίοις, ἀξιώματός τε μείζονος ἤπερ ἐφ’ οὗ νῦν ἐστι παρὰ Πέρσαις ἀξιωθήσεται πρὸς Ῥωμαίων, κτήσεώς τε διπλασίας καὶ ἄλλης εὐπορίας γενήσεται κύριος. καὶ ἕτερα δέ, ὁπόσα ἦν ἐφολκά, εἰπὼν ἀφίησιν αὖθις ἔνδον τοῦ φρουρίου γενέσθαι τὸν ἱερέα καὶ τοὺς ξὺν αὐτῷ. ἀλλὰ γὰρ ὁ Βιγγάνης εὐνούστατα ἔχων ὡς βασιλέα Περσῶν καὶ ἐς τὴν κατ’ αὐτὸν πολιτείαν, ἔτι γε μὴν τῷ χώρῳ πίσυνος, ἥκιστα ταῖς μεγίσταις ὑποσχέσεσι Μαυρικίου τὰ ὦτα ὑπέσχε καὶ ταῦτα βάρβαρος ὢν οὐκ ἀφηνίασε τοῦ πρέποντος, τὴν δὲ ἐξ ἀρχῆς δουλείαν τιμιωτέραν ἡγήσατο πλούτου.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
στέλλει δὲ αὖθις τὰ ἐς ἁγιστείαν τοῦ θεοῦ ἀνειμένα, περιρραντήριά τε καὶ ἐκπώματα καὶ ἄλλα ὅσα τιμαλφέστατα σκεύη, ὡς Μαυρίκιον, καθάπερ ἀμέλει λύτρα τοῦ φρουρίου ταῦτα ὑποδέχεσθαι ἀντιβολῶν τὴν πολιορκίαν καταλύσοντα. ἀτὰρ ὁ στρατηγός, ἐπειδὴ ταῦτα ἐθεάσατο, οὐ προσήκατο, καίτοι ἐρίτιμα τυγχάνοντα· ἥξειν γὰρ ἔφασκεν οὐ τὰ ἱερὰ σκυλεύσων οὔτε μὴν Χριστῷ μαχησόμενος, ἀλλὰ σὺν Χριστῷ πολεμήσων καὶ μᾶλλον ἐξαιρησόμενος τοὺς ὁμοδόξους πρὸς τῶν οὐκ ὀρθὰ φρονούντων Περσῶν. εἶτα ἐν ἀπορρήτῳ ἔλεξε τῷ ἱερουργῷ ὅσα ἐχρῆν, συνεχώρησέ τε αὖθις εἴσω γενέσθαι τοῦ φρουρίου. ὡς δὲ ἐπανῆκε τὸ τελευταῖον ὁ ἱερεὺς ὁ Βάρβαρος καὶ οὐδὲν ὁτιοῦν ἐς τὸ ἰθὺ τῆς γνώμης ἐφθέγξατο, ἐς τοὐναντίον μὲν οὖν τὰ Περσῶν ἐπεφώρατο ἀσπαζόμενος, ξυλλαμβάνεται μὲν ὅγε καὶ οἱ ξὺν αὐτῷ, αὖθις [δὲ] ἐγκελευσαμένου τοῦ στρατηγοῦ εἴχοντο τῆς πολιορκίας οἱ Ῥωμαῖοι. 29. Ὅτι Ἰταλία ὑπὸ τῶν Λογγιβάρδων σχεδὸν ἅπασα ἐπεπόρθητο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διὸ δὴ καὶ ἐκ τῆς συγκλήτου βουλῆς τῆς πρεσβυτέρας Ῥώμης ἅμα ἱερεῦσιν ἐκ τοῦ προεστῶτος [τῆς] ἐν Ῥώμῃ τῶν ἱερῶν πεμφθέντων τινῶν, παρεγένοντο πρεσβευόμενοι ὡς τὸν αὐτοκράτορα τοῖς ἐκεῖσε μέρεσιν ἐπαρκέσαι. ἀλλ’ ὁ Περσικὸς πόλεμος ἐν Ἀρμενίᾳ τε κατὰ ταὐτὸν καὶ ἐς τὰ περὶ τὴν ἑῴαν ξυνεστηκώς τε καὶ οὐκ ἀπολήγων, μᾶλλον μὲν οὖν ἐπὶ τὰ μείζονα δυσχερῆ ἐκτεινόμενος, οὐδεμίαν ἀξιόλογον συνεχώρησε στρατιὰν τὸν αὐτοκράτορα οὐδὲ μὴν ἀποχρῶσαν τοῖς ἐκεῖσε πράγμασι δύναμιν στεῖλαι. ὅμως δὲ καὶ ἐκ τῶν παρόντων τε καὶ ἐνδεχομένων στράτευμά τι ξυναγείρας ἔστελλεν ὁ βασιλεὺς καὶ τὴν ἄλλην ἐτίθετο ἐπιμέλειάν τε καὶ σπουδήν, εἴ πώς τινας τῶν ἡγουμένων τοῦ Λογγιβάρδων ἔθνους δεξιώσηται δώροις ὑποπείθων καὶ μεγίστας ἐπαγγελλόμενος χάριτας, ἤδη τε πλεῖστοι τῶν δυνατῶν μετετίθεντο ὡς Ῥωμαίους τὴν ἐκ τοῦ αὐτοκράτορος ὠφέλειαν προσδεχόμενοι. 30.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Βαιανὸς ὁ τῶν Ἀβάρων Χαγάνος οὐδεμιᾶς ἀφορμῆς ἢ σκήψεως λαβόμενος οὐδὲ ψευδῆ γοῦν κατὰ Ῥωμαίων αἰτίαν ἀξιώσας τινὰ συνθεῖναι, ἀλλὰ γὰρ καὶ κατὰ τόδε ὁμοίως τὸ ἔτος Ταργίτιον πρὸς βασιλέα στείλας, ὡς τὰ συνταχθέντα κομίσαιτο τῶν χρημάτων (ὀγδοήκοντα δὲ χιλιάδες ὑπῆρχον εἰς ἔτος ἕκαστον νομισμάτων), ἐπειδὴ τόν τε ἄλλον φόρτον, ὃν ἐκ τῶν χρημάτων ἐνεπορεύσατο, καὶ τὸ χρυσίον ἔχων ἐπανῆκεν ὡς αὐτόν, ἐκεῖνος ἀναισχυντότατα καὶ βαρβαρώτατα ἄφνω παραλύσας τὰς συνθήκας, ἃς πρὸς Τιβέριον τῆς Καίσαρος ἐπιβάντα τύχης εὐθὺς ἐν ἀρχαῖς ἐποιήσατο, καὶ πανστρατιᾷ κινήσας ἀφικνεῖται κατὰ δὴ τὸν Σάον ποταμὸν μεταξὺ Σιρμίου πόλεως καὶ Σιγγηδόνος.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ γεφυροῦν ἐπεχείρει τὸν ῥοῦν, ἐπιβουλεύων μὲν Σιρμίῳ τῇ πόλει καὶ παραστήσασθαι ταύτην βουλόμενος, δείσας δὲ μὴ διακωλυθείη πρὸς τῶν Ῥωμαίων τῶν ἐπιφυλαττόντων ἐν Σιγγηδόνι καὶ τὴν ἐκ πολλοῦ τοῦ χρόνου πεῖράν τε καὶ ἐπιστήμην αὐτῶν ἐν ταῖς διαπλεούσαις τὸν ποταμὸν ναυσὶν ὑπειδόμενος, βουλόμενός τε πρὸς [τοῦ] τὴν βουλὴν ἐς τὸ φανερὸν ἐκπεσεῖν τὸ ἐγχείρημα τελεώσασθαι, πλοῖα συναγείρας κατὰ τὴν ἄνω Παννωνίαν εἰς τὸν Ἴστρον πολλὰ βαρέα, καὶ οὐ κατὰ λόγον τῆς ναυπηγικῆς τέχνης, ὅμως ἐκ τῶν ἐνόντων μακρὰς συμπηξάμενος στρατιώτιδας ναῦς καὶ πολλοὺς ἐν αὐταῖς ἐπιβιβάσας ὁπλίτας ἐρέτας τε οὐ κατὰ κόσμον ἀλλὰ βαρβαρικῶς τε καὶ ἀνωμάλως ταῖς κώπαις τύπτοντας τὸ ὕδωρ, κινήσας ἀθρόον ταῖς τε ἐπακτρίσι κατὰ τὸν ποταμόν, καὶ αὐτὸς μετὰ πάσης τῆς Ἀβάρων στρατιᾶς πεζῇ διὰ τῆς Σιρμιανῆς πορευόμενος νήσου, παραγίνεται κατὰ τὸν Σάον ποταμόν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
διαταραχθέντων δὲ τῶν ἐν ταῖς πόλεσι ταύταις Ῥωμαίων καὶ τὸ ἐγχείρημα συννοησάντων, τοῦ τε ἐν Σιγγηδόνι στρατηγοῦ Σήθου τοὔνομα στείλαντος πρὸς τὸν Χαγάνον καὶ ἐπερωτῶντος ὅ τι δὴ καὶ βουλόμενος, εἰρήνης βεβαίας τε καὶ φιλίας συνεστώσης αὐτῷ τε καὶ Ῥωμαίοις, πρὸς τὸν Σάον ἀφίκετο ποταμόν, ἅμα δὲ λέγοντος ὡς οὐ περιόψεται γεφυροῦν ἐπιχειροῦντος αὐτοῦ τὸν ποταμόν, οὐκ ἐπιτρέποντος ὅλως τοῦ αὐτοκράτορος· οὐ κατὰ Ῥωμαίων τι μηχανώμενος ἔφη βούλεσθαι πηγνύναι τὴν γέφυραν, ἄλλως δὲ κατὰ Σκλαυηνῶν χωρεῖν, καὶ διαπεραιούμενος τὸν Σάον ἐπιβαίνων τε ἐς τὴν Ῥωμαίων αὖθις τὸν Ἴστρον διαβήσεσθαι κατ’ αὐτῶν, πλοίων αὐτῷ πολλῶν παρὰ τοῦ Ῥωμαίων αὐτοκράτορος ἐς τὴν διάβασιν παρασκευαζομένων· τοῦτο γὰρ δὴ καὶ πρότερον πρὸς χάριν τοῦ Ῥωμαίων βασιλέως πρᾶξαι καὶ πολλὰς αἰχμαλώτων μυριάδας ἐκ τῆς Ῥωμαίων γῆς Σκλαυηνοῖς δεδουλωμένων ἐλευθέρας αὖθις Ῥωμαίοις ἀποδοῦναι. νῦν δὲ ὑβρίσθαι μὲν ἔλεγε πρὸς αὐτῶν οὐ βουλομένων τὸ συνταχθὲν τηνικαῦτα τέλος παρὰ σφῶν καθ’ ἕκαστον ἔτος ἐπ’ αὐτὸν κατατιθέναι, καὶ πρέσβεις δὲ Ἀβάρων σταλέντας πρὸς αὐτῶν ἀνῃρῆσθαι, διὰ ταῦτά τε ἥκειν ἐς τὸν Σάον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ ἐπὶ τούτῳ πρέσβεις ἐκέλευε δέξασθαι παρ’ αὐτοῦ τὸν Σῆθον σταλησομένους δι’ αὐτοῦ ὡς τὸν αὐτοκράτορα καὶ αἰτήσοντας παρασκευάσαι κατὰ τὸν Ἴστρον αὐτῷ τὰ πλοῖα διαπεραιοῦσθαι μέλλοντι κατὰ Σκλαυηνῶν, ὀμνύειν τε ἔλεγεν ἔχειν ἑτοίμως τοὺς νομιζομένους μεγίστους παρά τε Ἀβάροις καὶ Ῥωμαίοις ὅρκους, ὡς οὐδεμίαν τινὰ κατὰ Ῥωμαίων ἢ κατὰ τῆς Σιρμίου πόλεως μηχανώμενος βλάβην, ἀλλ’ ἐπὶ τῇ τοῦ ἔθνους τῶν Σκλαυηνῶν ἐφόδῳ τὴν γέφυραν βούλοιτο πήξασθαι. ταῦτα οὐ πιστὰ μὲν οὔτε Σήθῳ αὐτῷ οὔτε τοῖς ἐν Σιγγηδόνι ἐδόκει Ῥωμαίοις· ὅμως δὲ οὔτε παρασκευὴν ἱκανὴν ἔχειν οἰόμενοι, στρατιωτῶν τε ὀλίγων αὐτοῖς παρόντων καὶ δρομάδων νεῶν πολλῶν οὐ παρουσῶν, οἷα τῆς κινήσεως ταύτης ἐξαίφνης τε καὶ ἀπροσδοκήτως γενομένης, ἅμα τε τοῦ Χαγάνου διαπειλεῖν ἀρξαμένου καὶ διαμαρτύρασθαι, ὡς αὐτὸς μὲν ταῖς πρὸς Ῥωμαίους συντεθειμέναις αὐτῷ περὶ τῆς εἰρήνης ἐμμένοι συνθήκαις, κατὰ δὲ τῶν ἑαυτοῦ τε καὶ Ῥωμαίων πολεμίων Σκλαυηνῶν χωρῶν οὐκ ἀφέξεται τοῦ ἔργου τῆς γεφυρώσεως·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
εἰ δέ τις θαρρήσοι Ῥωμαίων ἓν γοῦν ἀφεῖναι βέλος κατὰ τῶν ἐπιχειρούντων πηγνύναι τὴν γέφυραν, γινώσκειν αὐτοὺς ὡς αὐτοὶ τῆς αἰτίας τῆς τῶν σπονδῶν ἤρξαντο καταλύσεως, καὶ τὸ ἐντεῦθεν ἅτε ἐκπολεμώσαντας αὐτοὺς τὸ Ἀβάρων ἔθνος μὴ μέμφεσθαι ὅ τι ἂν παρ’ αὐτῶν ἡ Ῥωμαίων ἡγεμονία πάθῃ. ταῦτα δείσαντες οἱ ἐν Σιγγηδόνι τοὺς ὅρκους γοῦν αὐτὸν ὀμνύναι προεκαλοῦντο. καὶ ὃς παραυτίκα τούς τε Ἀβαρικοὺς ὤμνυεν ὅρκους ξίφος σπασάμενος καὶ ἐπαρασάμενος ἑαυτῷ τε καὶ τῷ Ἀβάρων ἔθνει παντὶ ὡς, εἰ κατὰ Ῥωμαίων τι μηχανώμενος γεφυροῦν βουλεύοιτο τὸν Σάον, ὑπὸ ξίφους μὲν αὐτός τε καὶ τὸ Ἀβάρων ἅπαν ἀναλωθείη φῦλον, τὸν δὲ οὐρανὸν ἄνωθεν αὐτοῖς καὶ τὸν ἐπὶ τοῦ οὐρανοῦ θεὸν πῦρ ἐπαφήσειν, καὶ τὰ πέριξ ὄρη καὶ τὰς ὕλας αὐτοῖς ἐπιπεσεῖσθαι, καὶ τὸν Σάον ποταμὸν ὑπερβλύσαντα συγκαλύψειν αὐτούς. τοιαῦτα βαρβαρικῶς ἀπομοσάμενος ὁ Χαγάνος· νῦν, ἔφη, καὶ τοὺς Ῥωμαίους ὅρκους ὀμνύναι βούλομαι. καὶ ἅμα ᾔτει παρ’ αὐτῶν, τί δὴ πιστόν τε καὶ σεβάσμιον ἔχειν νομίζοιεν, καθ’ οὗ τοὺς ὀμνύντας τὴν τοῦ θεοῦ μῆνιν, ἢν ἐπιορκοῖεν, οὐκ ἐκφεύξεσθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραχρῆμα οὖν ὁ τῆς Σιγγηδόνος πόλεως τὴν ἀρχιερωσύνην διέπων τὰς θεσπεσίας βίβλους αὐτῷ διὰ τῶν ἐν μέσῳ τὰς ἀγγελίας διακομιζόντων [ἐνεχείρισεν]· καὶ ὃς δολερώτατά πως ἐπικρυψάμενος τὸν νοῦν ἀνίσταταί τε ἐκ τῆς καθέδρας καὶ σὺν φόβῳ δῆθεν πολλῷ καὶ σεβάσματι ταῦτα προςποιησάμενος δέχεσθαι καὶ προσκυνήσας προθυμότατα ὤμνυ κατὰ τοῦ λαλήσαντος τὰ ἐν ταῖς ἁγίαις διφθέραις ῥήματα θεοῦ μηδὲν [τῶν] εἰρημένων παρ’ αὐτοῦ διαψεύσεσθαι. δέχεται τοιγαροῦν ὁ Σῆθος τοὺς παρ’ αὐτοῦ πρέσβεις καὶ ἀποστέλλει εἰς τὴν βασιλίδα Τιβερίῳ τῷ αὐτοκράτορι. ἕως δὲ οἵ τε πρέσβεις τὴν ἐπὶ τὴν βασιλεύουσαν πόλιν ὁδὸν διήνυον, καὶ ὁ αὐτοκράτωρ ἔμελλε ταῦτα ἀκούσεσθαι, ὁ Χαγάνος ἐν μέσῳ διαμελλήσας οὐδὲν πάσῃ σπουδῇ καὶ πολυχειρίᾳ, συμπάσης αὐτῷ τῆς Ἀβάρων ὡς εἰπεῖν στρατιᾶς συμπονούσης, ἐγεφύρου τὸν ποταμόν, θῆναι βουλόμενος πρὶν ἢ ὁ αὐτοκράτωρ αὐτοῦ συννοήσας τὸ βούλευμα διακωλύειν αὐτὸν ἐκ τῶν ἐνόντων ἐπιχειρήσοι. 31.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι ἀφικομένων τῶν πρέσβεων τῶν Ἀβάρων ἐς τὴν βασιλίδα καὶ αἰτούντων τὸν αὐτοκράτορα παρασκευάσαι τὰς ναῦς τῷ Χαγάνῳ καὶ τῇ στρατιᾷ τῶν Ἀβάρων ἐς τὸν Ἴστρον διαβησομένῃ κατὰ Σκλαυηνῶν (θαρροῦντα γὰρ ἤδη τὸν Χαγάνον ἐς τὴν φιλίαν τὴν αὐτοῦ τὴν γέφυράν τε ἐς τὸν Σάον ἐργάζεσθαι ποταμὸν καὶ βούλεσθαι τοὺς κοινοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ τε καὶ Ῥωμαίων Σκλαυηνοὺς ἐκτρῖψαι), ταῦτα ἀπαγγειλάντων, εὐθὺς μὲν τὸ ἐπιχείρημα καὶ τὴν ἔννοιαν τοῦ Χαγάνου διέγνω σαφῶς ὁ αὐτοκράτωρ, ὡς τὴν πόλιν τὸ Σίρμιον ἐξελεῖν βουλόμενος ἐργάζοιτο τὴν γέφυραν ἀποκωλῦσαι βουλόμενος τὴν τῶν ἀναγκαίων εἰσκομιδήν, ὅπως λιμῷ παραστήσοιτο τὴν πόλιν, (οὐ γὰρ ἦν ἀποχρώσας δαπάνας ἐς αὐτὴν προαποθέμενος, τῇ συνεστώσῃ πρὸς Ἀβάρους εἰρήνῃ θαρρῶν) ἀπορῶν δὲ στρατιᾶς, οὔτι λέγω πρὸς τὴν Ἀβάρων δύναμιν ἀντιταξομένης, ἀλλ’ οὐδὲ ὀλιγίστης ὅλως ὑπαρχούσης αὐτῷ, πάντων τῶν στρατιωτικῶν καταλόγων ἐς τὸν πρὸς Πέρσας πόλεμον ἐν Ἀρμενίᾳ τε καὶ τῇ μέσῃ τῶν ποταμῶν ἐνησχολημένων, ἀπεπροσποιεῖτο δῆθεν ὡς οὐ συννοήσας τὸ βουλευθὲν τῷ Χαγάνῳ, ἔφασκε δὲ βούλεσθαι μὲν καὶ αὐτὸς κατὰ Σκλαυηνῶν αὐτοὺς χωρῆσαι πολλὰ τῆς Ῥωμαίων ἐπικρατείας δῃούντων, οὐκ εἶναι δὲ τῆς ἐπιχειρήσεως τὸν καιρὸν Ἀβάροις συμφέροντα, Τούρκων ἤδη περὶ Χερσῶνα ἐστρατοπεδευμένων καὶ ταχεῖαν αἴσθησιν αὐτῶν, ἢν τὸν Ἴστρον διαπεραιωθῶσι, δεξομένων.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀλλὰ ἐπισχεῖν γὰρ νῦν εἶναι καλὸν αὐτοὺς καὶ ὑπερβαλέσθαι τὴν ἐπιχείρησιν. αὐτὸς δὲ οὐ πολλοῦ χρόνου τὴν διάνοιαν γνώσεσθαι Τούρκων, ὅποι δὴ καὶ τῆς ἐφόδου τὴν ἔννοιαν ἔχοιεν, καὶ ταύτην δήλην ποιήσειν τῷ Χαγάνῳ. ταῦτα οὐκ ἔλαθε τὸν Ἀβάρων πρεσβευτὴν ἐξεπίτηδες πρὸς τοῦ βασιλέως συμπεπλασμένα, καὶ ὡς τὸν ἀπὸ Τούρκων αὐτοῖς προβαλλόμενος φόβον ἐφέξειν ἤλπιζε τῆς ἐπινοίας αὐτούς. ἔδοξε δ’ οὖν πείθεσθαι καὶ συνετίθετο πάντως ἐπισχήσειν τὸν Χαγάνον· ἦν δὲ οὗτος ὁ μάλιστα ἐνάγων αὐτὸν ἀεὶ καὶ παροτρύνων ἐς τὸν κατὰ Ῥωμαίων πόλεμον. καὶ οὗτος μὲν δῶρα ἐφ’ οἷς ὑπέσχετο πολλὰ κομισάμενος ἐξώρμησε τῆς βασιλίδος· καὶ συνέβη κατὰ τὴν Ἰλλυριῶν αὐτὸν διοδεύοντα μετὰ τῶν προπεμπόντων ὀλίγων Ῥωμαίων πρὸς τῶν κατατρεχόντων τὴν χώραν Σκλαυηνῶν ἀναιρεθῆναι. οὐ πολλαὶ δὲ διέδραμον ἡμέραι, καὶ παραυτίκα ἕτερος ἧκεν ἐκ τοῦ Χαγάνου σταλεὶς ἐς τὴν βασιλίδα πρεσβευτής, Σόλαχος τοὔνομα, ὃς εἰσόδου πρὸς βασιλέα τυχὼν φανερώτατα ἤδη καὶ μετὰ γυμνῆς τῆς ἀναιδείας ἔφη ὧδε· ὡς ὁ Σάος μὲν ἤδη διαπέφρακται ποταμὸς γεφυρωθεὶς ἠλίθιόν τι νομίζω διαβεβαιοῦσθαι· τὸ γὰρ προδηλότατον ἐν εἰδόσι λέγειν ψόγος τῷ λέγοντι·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
καὶ οὐδεμία μηχανὴ Ῥωμαίους ἐπαρκέσαι Σιρμίῳ τῇ πόλει, μήτε τροφῆς μήτε μὴν ἑτέρας τινὸς βοηθείας διὰ τοῦ ποταμοῦ τὸ λοιπὸν ἐς αὐτὴν ἐσπλευσομένης, πλὴν εἰ μὴ τοσαύτη Ῥωμαίων ἀφίκοιτο πληθὺς ὡς δυνάμει καὶ βίᾳ τήν τε τῶν Ἀβάρων ἀπελάσαι στρατιὰν καὶ διαλῦσαι τὴν γέφυραν. χρῆναι γοῦν τὸν αὐτοκράτορα μηδαμῶς ἐκπολεμῶσαι μιᾶς ἕνεκα πόλεως εὐτελοῦς, μᾶλλον δὲ χύτρας, (ταύτῃ γὰρ αὐτῇ δήπουθεν ἐχρήσατο τῇ λέξει) Ἀβάρους τε καὶ [τὸν] τῶν Ἀβάρων Χαγάνον, ἀλλ’ ἐξαγαγόντα σῴους ἅπαντας τοὺς ἐν αὐτῇ στρατιώτας τε καὶ οἰκήτορας, οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ ὅσα ἐστὶν αὐτοῖς τῶν φέρεσθαι δυναμένων κτημάτων, παραχωρῆσαι τῷ Χαγάνῳ τῆς πόλεως γυμνῆς τε καὶ ἐρήμου τὸ λοιπὸν καθεστώσης. δεδοικέναι γὰρ αὐτὸν μὴ νῦν μὲν ταῖς τῆς εἰρήνης ἐμμένειν προσποιοῖντο Ῥωμαῖοι συνθήκαις, μέχρι τὸν κατὰ Περσῶν διάθοιντο πόλεμον, διαθέμενοι δὲ μετέπειτα πανστρατιᾷ κατὰ Ἀβάρων χωρήσοιεν, ἑτοιμότατον ἐπιτείχισμα ταύτην γε δήπου τὴν πόλιν ἔχοντες κατ’ αὐτῶν καὶ οὔτε ποταμῷ μεταξὺ μεγίστῳ οὔτε μὴν ἑτέρᾳ τινὶ δυσχωρίᾳ παντελῶς διειργόμενοι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
σαφές τε εἶναι καὶ φανερώτατον ὡς οὐκ ἐπὶ καλῷ τῷ Ἀβάρων, εἰρήνης τῷ αὐτοκράτορι πρὸς αὐτοὺς σταθερᾶς συνεστώσης, τηλικαῦτα περὶ τὴν πόλιν τὸ Σίρμιον ᾠκοδομήσατο τείχη. χαίρειν μὲν γὰρ ἔφασκε τὸν Χαγάνον καὶ ἐπὶ τοῖς καθ’ ἕκαστον ἔτος στελλομένοις αὐτῷ παρὰ βασιλέως δώροις· καλὸν γὰρ ὑπάρχειν κτῆμα καὶ χρυσὸν καὶ ἄργυρον καὶ μὲν οὖν ἐσθῆτα σηρικήν· ἁπάντων δ’ οὖν ἀξιοκτητότερον εἶναι τούτων καὶ τιμιώτερον τὴν ψυχήν, περὶ ἧς φοβούμενον αὐτὸν καὶ ἀναλογιζόμενον, ὡς τὰ πολλὰ τῶν εἰς τὸν φθάσαντα χρόνον κατ’ ἐκείνην δήπου τὴν χώραν ἐπελθόντων ἐθνῶν τοιούτοις δώροις Ῥωμαῖοι προδηλεάσαντες τέλος ἐς καιρὸν ἐπιθέμενοι πανωλεθρίᾳ διέφθειραν, οὐκ ἀποστήσεσθαι τῆς ἐπιχειρήσεως, οὐ δώροις, οὐκ ἐπαγγελίαις, οὐχ ἑτέρῳ τινὶ τῶν πάντων, πρὶν ἂν τὴν πόλιν τὸ Σίρμιον χειρωσάμενος τὴν Σιρμιανὴν ἅπασαν οἰκειώσηται νῆσον, ἣν δικαιότατα καὶ προσήκειν αὐτῷ Γηπαίδων πρότερον κτῆμα γενομένην, αὐτῶν δὲ ὑπὸ Ἀβάρων πολεμηθέντων, ὡς ἐντεῦθεν καὶ τὰ κτήματα κατὰ τὸ εἰκὸς αὐτῷ μᾶλλον καὶ οὐ Ῥωμαίοις ἁρμόζειν. ταῦτα ἐτάραξε μέν, καὶ τὴν διάνοιαν δεινῶς ὑπό τε ὀργῆς καὶ λύπης συνέχεε τοῦ αὐτοκράτορος·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τοῖς εἰκόσι δέ, ὡς ἐνῆν, λόγοις καὶ αὐτὸς χρησάμενος ἀντέλεξεν ὧδε· ὡς οὔτε δυνάμει καὶ ἀνδρείᾳ χειρὸς οὔτε σοφίᾳ περιῆλθεν ἡμᾶς ὁ Χαγάνος, ἀλλὰ εἰρήνας τε καὶ συνθήκας καὶ θεὸν τὸν ὀμοθέντα καθυβρίσας, παντί που δῆλον. πλέον δὲ ὅμως οὐδὲν αὐτῷ τὴν ἀπιστίαν οἶμαι παρέξειν· θᾶττον γὰρ ἂν αὐτῷ μίαν τῶν θυγατέρων κατεγγυήσω, δυοῖν ὑπαρχουσῶν, ἢ τὸ Σίρμιον τὴν πόλιν ἑκὼν παραδώσω. εἰ δέ γε δυνάμει καὶ βίᾳ ταύτην ἐξέλοι, καὶ οὕτω τὸν ὑβρισμένον παρ’ αὐτοῦ θεὸν ἔκδικον ἀναμένων αὐτὸς ἥκιστά τι καταπροέσθαι τῆς Ῥωμαίων πολιτείας ἐννοηθείην ποτέ. ἐπὶ τούτοις τὸν πρεσβευτὴν ἀποπεμψάμενος παρεσκευάζετο ἐκ τῶν ἐνόντων τῇ πόλει ἀμύνειν, στρατιὰν μέν, ὡς ἔφθην εἰρηκώς, οὐδὲ βραχεῖάν τινα ἔχων, στρατηγοὺς δὲ καὶ ἡγεμόνας καὶ λοχαγοὺς στέλλων, τοὺς μὲν διὰ τῆς Ἰλλυριῶν, τοὺς δὲ διὰ Δαλματίας, ὡς ἂν τὴν πόλιν διὰ φρουρᾶς ἔχοιεν. 32. Ὅτι Θέογνις, ἐπεὶ ἐν Κασίᾳ καὶ Καρβωναρίᾳ ταῖς νήσοις ἐγένετο, λόγων αὐτῷ κινηθέντων περὶ σπονδῶν, προσεδέξατο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
παραγενομένου τε τοῦ Βαιανοῦ καὶ τοῦ ἵππου ἀποβεβηκότος, τεθείσης οἱ καθέδρας χρυσῆς ἐνιζάνει αὐτοῦ, ἐκ δύο λινῶν ὑφασμάτων σκευασθείσης αὐτῷ ὥσπερ καλύβης τινός. ἀλλὰ γὰρ καὶ ὥςπερ ἀντ’ ἐρύματος πρὸ τῶν στέρνων αὐτῷ καὶ τοῦ προσώπου προυβάλλοντο θυρεοὺς διὰ τὸ μὴ ἐκτοξεῦσαι Ῥωμαίους τυχὸν οὕτω δὴ ἀθρόον ἐς αὐτόν. ἀτὰρ οἵ γε ἀμφὶ Θέογνιν παραγενόμενοι βραχύ τε ἀφεστῶτες τοῦ χωρίου, ἵνα ὁ Βαιανὸς ἐφεζόμενος ἦν, διελέγοντο, ἑρμηνέων Οὔννων τὰς πύστεις διασαφηνιζόντων, περὶ σπονδῶν. καὶ ὁ μὲν Βαιανὸς ἔφασκε δεῖν ὑπείκειν οἱ Ῥωμαίους ἀμαχητὶ τοῦ Σιρμίου, οἷα δὴ τὸ λοιπὸν μηδεμιᾶς ὑπολελειμμένης μηχανῆς ἐς τὸ μὴ ἁλῶναι τὸ ἄστυ· πρὸς τῷ καὶ χήτει τῶν ἀναγκαίων θᾶττον ὑποβληθήσεσθαι, τοῦτο μὲν ἐξ ἀμφοῖν τοῖν μεροῖν κεκωλυμένης αὐτῇ τῆς σιτοπομπίας, τοῦτο δὲ καὶ τῆς τῶν Ἀβάρων δυνάμεως τῷ πολέμῳ μὴ ὑποχαλώσης, ἄχρις οὗ ὑποχείριον ποιήσοιντο τὴν πόλιν. προυβάλλετο δὲ καί τινα εὐπρόσωπον αἰτίαν τοῦ ἱμείρειν δεσπόσαι τοῦ ἄστεος, διὰ τὸ μὴ αὐτομόλους ἐκ τῆς Ἀβαρικῆς στρατιᾶς, ἀγχιθύρου οὔσης τῆς πόλεως, ἑαυτοὺς ἐνδιδόναι Ῥωμαίοις.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
τούτων οἱ διειλεγμένων, ἀντεῖπε Θέογνις ὡς πρῶτον μὲν οὐδὲ αὐτὸς ἐνδώσοι τῷ πολέμῳ πρότερον ἢ τὸ Ἀβαρικὸν ἐνδοῦναι, ἄλλως τε μὴ ἐλπίζειν τὸν Βαιανὸν τοιούτους εὑρήσειν Ῥωμαίους ὁποίους καὶ βούλεται. ταῦτα αὐτῶν καὶ τὰ τοιαῦτα ἀποφηναμένων καὶ ξυμφωνησάντων οὐδαμῶς πρὸς εἰρήνην, διαρρήδην Θέογνις ἀπειρηκὼς τῶν σπονδῶν ἔφη ὡς τὸν Βαιανὸν ἀναχωρεῖν τε αὐτὸν καὶ πρὸς πολέμου παράταξιν ἐξοπλίζεσθαι, ἅτε αὔριον καὶ οὐκ ἐς ἀναβολὴν ἀναρρήξοντος αὐτοῦ τὴν μάχην. ἐπὶ τούτοις ἀπηλλάγησαν. Περὶ πρέσβεων ἐθνῶν πρὸς Ῥωμαίους. Ἐκ τῆς ἱστορίας Θεοφυλάκτου ἀπὸ ἐπάρχων καὶ ἀντιγραφέων. 1. Ὅτι τὸ Σίρμιον τὸ ἄστυ ἐπεὶ ἐν χερσὶν ἐγεγόνει τῶν Οὔννων, προῆλθον αἱ σπονδαί, ὅπως ἡσυχίαν ἀσπάσοιτο τὸ πολέμιον καὶ τὴν ἠρεμίαν φιλοσοφήσοιεν. αἱ δὲ συνθῆκαι ἐπονείδιστοι Ῥωμαίοις· μετὰ γὰρ τηλικοῦτον κολοφῶνα κακοῦ, οἷά πως ἀγωνοθέται καθήμενοι, ὥσπερ ἆθλον εὐδοξίας δῶρα λαμπρὰ τοῖς βαρβάροις παρείχοντο ὀγδοήκοντά τε χιλιάδας χρυσῶν καθωμολόγουν ἀν’ ἔτος ἕκαστον τοῖς βαρβάροις ἐγκαταβάλλεσθαι δι’ ἐμπορίας ἀργύρου τε καὶ ποικίλης ἐσθῆτος. οὐ περαιτέρω δὲ διήρκεσαν τῶν δύο ἐνιαυτῶν αἱ σπονδαί·
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
κατηυθαδιάσατο γὰρ Ῥωμαίων ὁ παρὰ τοῖς Οὔννοις λεγόμενος Χαγάνος. φήμη δέ τις [ἀμφ’] αὐτὸν πρὸ τοῦ τὴν εἰρήνην διαφθαρῆναι περιεκέχυτο, ὡς ζῶα τρέφεται παρὰ Ῥωμαίοις τῷ μεγέθει καὶ τῷ σώματι ἐμφανέστατα. διὸ ἐζήτησε βασιλέα Μαυρίκιον εἰς θέαν τούτων ἐλθεῖν. καὶ ψυχαγωγεῖ θᾶττον ὁ βασιλεὺς τῆς ἱστορίας τὸν ἔρωτα καὶ δίδωσιν εἰς Θεωρίαν ἐλεφάντων γενέσθαι, πέμψας ὡς αὐτὸν ἐκ τῶν παρ’ αὐτῷ τρεφομένων θηρίων τὸ ἐξοχώτατον. ὁπηνίκα δ’ εἶδε τὸ Ἰνδικὸν ζῶον ὁ Χαγάνος ἐλέφαντα, παραυτίκα καταλύει τὸ θέατρον καὶ παλιννοστεῖν προστάττει τὸ θηρίον παρὰ τὸν Καίσαρα, ἢ καταπλαγεὶς ἢ ἀποφαυλίσας τὸ θαυμαζόμενον, οὐκ ἔχω εἰπεῖν· οὐ γὰρ ἂν ἐκρυψάμην. ἐπώχλει δὲ τὸν Καίσαρα καὶ κλίνην χρυσῆν τεχνουργήσαντα ὡς αὐτὸν παραπέμψαι· ἐπὶ τοσοῦτον γὰρ τοῦτον μετεώριζεν ἡ τῆς παρούσης τύχης ἀκρώρεια. βασιλεὺς δὲ τὸ δῶρον ἐξεργασάμενος βασιλικῶς μετεπέμπετο. ὁ δὲ σοβαρευόμενος πολλῷ μᾶλλον κατεβρενθύετο οἷα προπηλακιζόμενος τῷ ἀναξίῳ τοῦ δωρήματος, ἀπεπέμπετο δὲ παρὰ τὸν αὐτοκράτορα ὡς εὐτελές τι καὶ ἄκομψον τὴν χρυσῆν ἀλαζονευόμενος κλίνην.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ναὶ μὴν ἠξίου καὶ πρὸς ταῖς ὀγδοήκοντα τοῦ χρυσοῦ χιλιάσι καὶ ἑτέρας εἴκοσιν ἀν’ ἔτος ἕκαστον παρὰ Ῥωμαίων ἀποίσεσθαι· καὶ δῆτα δυσανασχετοῦντος τοῦ αὐτοκράτορος, περιφρονεῖ τὰς συνθήκας καὶ τοὺς ὅρκους ταῖς αὔραις φέρειν ἐδίδου, ἀθρόον τε τὴν πολέμῳ φίλην ἀράμενος σάλπιγγα τὰς δυνάμεις συνήθροιζεν. 2. Ὅτι ὁ Χαγάνος Ταργίτιον σὺν Ἐλπιδίῳ τῷ Ῥωμαίων πρέσβει ὡς βασιλέα Μαυρίκιον ἔστειλεν εἴκοσι χιλιάδας χρυσοῦ πρὸς ταῖς ὀγδοήκοντα ἀναβιβάσας λαμβάνειν ἀν’ ἔτος. ἧκον δὲ ἄμφω ἐς βασιλέα, ῥήτρα τε καὶ ὁμολογία ἐγίγνετο ἦν μὴν εἴκοσι χιλιάδας πρὸς ταῖς ὀγδοήκοντα καταθεῖναι Ῥωμαίους χρυσῶν, ἢ πόλεμον ἀντιλαμβάνειν παραμελήσαντας. τοιγάρτοι αἱ συνθῆκαι δοκοῦσί πως ἀναθάλπεσθαι, καὶ ὁ πόλεμος ἐκεχειρίαν ἐλάμβανεν. μετά τινα δὲ βραχεῖαν χρόνου ῥοπὴν ἡ τῆς εἰρήνης εὐεξία νοθεύεται, καὶ πάλιν Ῥωμαίοις τὸ τῶν Ἀβάρων ἐπιτίθεται φῦλον, ἀλλ’ οὐκ ἀναφανδόν, ῥᾳδιουργικώτερον δέ πως καὶ δολερώτερον. τὸ γὰρ τῶν Σκλαυηνῶν ἔθνος ἐπαφίησιν, καὶ πλεῖστα τῆς Ῥωμαίων γῆς ἀποκείρεται, καὶ τῶν Μακρῶν μέχρι καλουμένων τειχῶν, οἷα διάττοντες, ἀθρόον προσβαλόντες ταῖς ὄψεσι πολὺν ἀπεργάζονται φόνον. 3.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι Φιλιππικοῦ τοῦ γαμβροῦ Μαυρικίου στρατηγοῦντος, ἐπεὶ τῆς βασιλίδος ἐξεδήμησε πόλεως καὶ τῆς Ἀμίδης ἐπέβη, πρεσβεύουσι Πέρσαι ἐνδόξως πως καταθέσθαι τὸν πόλεμον· προσέταττον γὰρ Ῥωμαίοις χρήμασι τὰς σπονδὰς σφετερίσασθαι Μεβώδην τὸν σατράπην ὡς τὸν στρατηγὸν ἀποστείλαντες. καὶ οὖν ἧκε Μεβώδης ὁ Πέρσης παρὰ τοὺς Ῥωμαίους, καὶ ὁ στρατηγὸς ἐκκλησίαν ἐκάθισεν ὡς ἑαυτὸν συγκαλεσάμενος τοὺς ταγματάρχας καὶ λοχαγοὺς [καὶ] ὑπασπιστὰς καὶ τῆς μαχίμου δυνάμεως τὸ ἐμφανέστερον. ὁπηνίκα δ’ ὁ σύλλογος ἐπεπλήρωτο, ὁ Πέρσης τῶνδε τῶν λόγων ἀπήρξατο· Ἄνδρες πολέμιοι, (μὴ ταραττέτω δὲ τοὺς ἀκούοντας τοῦ πρεσβευτοῦ τὸ προοίμιον· εἰ γὰρ τὰς γνώμας ἀμείψητε, μεταλλάξω κἀγὼ τὴν προσφώνησιν) ὁπλίσατε τὴν εἰρήνην ἀποχειροτονοῦντες τὸν πόλεμον, δόρυ καὶ ξίφος ὡς γεγηρακότα χαιρέτωσαν, καὶ στρατεύσατε σύριγγα πρᾶον ὁμοῦ καὶ ποιμενικὸν περιλαλοῦσαν τερέτισμα. ὁ Περσῶν βασιλεὺς τῆς εἰρήνης ἐστὶν ἐραστὴς καὶ σεμνύνεται ἀπεκδυόμενος πρῶτος τὸν πόλεμον· βασιλικὸν γὰρ ἡ τῆς εἰρήνης ἀρέσκεια, ὡς καὶ τυράννων ἴδιον τὸ φιλόνεικον.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἄνδρες τῶν αὐτῶν παθημάτων ἡμῖν κοινωνοί, μεινάτω τῶν πάντων ὁ πόλεμος μόνος ἀκόρεστος. αἵματι τὴν γῆν ἐμιάναμεν, πολλάκις τὸν θάνατον ἱστορήσαμεν· ζωγράφος γὰρ τοῦ θανάτου ὁ πόλεμος, ἐγὼ δέ φημι, καὶ ἀρχέτυπον καὶ τῶν ἀνθρωπίνων κακῶν ἀρχηγέτης καὶ διδάσκαλος αὐτοδίδακτος. χρημάτων ἐρᾷ τις; ἀλλὰ πλούτῳ καὶ πενίᾳ γεγόναμεν παίγνιον, ποτὲ κρατοῦντες ποτὲ δὲ κρατούμενοι, καὶ συμμεταβαλλόμενοι ταῖς τοῦ πολέμου τροπαῖς ἀίδιον ὥσπερ τὴν μεταβολὴν ἐκαρπούμεθα. ἐκόμα τις τῶν ἀριστέων χρυσῷ; μετὰ τῆς ἡδονῆς τὴν ἀπιστίαν ἐκέκτητο. τί γὰρ ἀπιστότερον ἐν πολέμῳ χρημάτων ἀμέσως μετατιθεμένων ἐς ἄλλον καὶ πάλιν ἐξ ἐκείνου εἰς ἕτερον, ὡς ἐγρηγορότα βλέπειν ἐνύπνιον τὸν κτησάμενον, ἢ τῇ ὑστεραίᾳ τῆς ἔναγχος μεμνῆσθαι κραιπάλης; ὑμεῖς, ὦ Ῥωμαῖοι, τὴν παρρησίαν πάλαι τῷ πολέμῳ δεδώκατε· ὑμεῖς καὶ τῆς εἰρήνης γίνεσθε μαθηταί. ἐπικηρυκευομένων Περσῶν τὸν φιλόδακρυν ἀποσείσασθε πόλεμον· οἷς γὰρ τῆς ἁμαρτίας ἡ ἔναρξις, τούτοις καὶ τῆς ἐπανορθώσεως ὁ μετάμελός ἐστιν ἁρμόδιος. μὴ γινέσθω θράσος ὑμῖν ταῦτα τὰ φιλάνθρωπα ῥήματα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐ γὰρ περιδεὴς γεγονὼς ὁ Περσῶν βασιλεὺς χθές που καὶ τρίτην, ὅτε τῆς Μηδικῆς τὸ Ῥωμαϊκὸν κατετόλμησε γῆς, τὴν συμπλοκὴν ἀπαναίνεται, χρυσῷ γὰρ πολλῷ καὶ δώροις λαμπροῖς πρίασθαι Ῥωμαίοις τὰς σπονδὰς ἐγκελεύεται. οὐ γὰρ νηποινὶ καταθέσθαι τοὺς ἡμαρτηκότας θέμις τὸν πόλεμον· ἱκανὴ γὰρ ἡ ἔκτισις καὶ Περσικὸν κατευνάσαι θυμὸν καὶ θράσος περιστεῖλαι Ῥωμαίων πολεμικῆς ὀρεγόμενον σάλπιγγος. Ἔτι τοίνυν παρατείνοντος τοῦ λόγου, τοῦ πρέσβεως Ῥωμαῖοι κατεχειροτόνουν συρίττοντες καὶ ταραχὴν ταῖς βοαῖς ἐνεποίουν, ὥσπερ δεινοπαθούντων ἐπὶ τοῖς ῥήμασι τοῦ βαρβάρου. ἐδόκουν γὰρ καὶ Ῥωμαῖοι μεγαλαυχεῖν ἐπὶ τοῖς ἔναγχος γεγενημένοις, ὡς ἐσέδυσαν ἐς τὴν Περσῶν πολιτείαν, ὡς λείας ἐκράτησαν, ὡς Καρδαρίγαν ἐφενάκισαν. ὁ δὲ στρατηγὸς τὴν ἐκκλησίαν διέλυσεν, καὶ ὁ Πέρσης οὐκ ἐπέθηκε τέλος τοῖς ῥήμασιν. ὀλίγαι τοίνυν ἡμέραι διῳχήκασιν, καὶ ὁ τῆς Νισίβιδος τῆς ἱερατικῆς προλάμπων τιμῆς ὡς τὸν στρατηγὸν ἀφικνεῖται τὰ αὐτὰ τῷ Μεβώδῃ ῥήματα ἐς μέσον τιθέμενος. τὸ τηνικαῦτα τοιγαροῦν ὁ στρατηγὸς τοὺς Περσῶν λόγους δι’ ἐπιστολέως ἐς βασιλέα παρέπεμψεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ βασιλεὺς τὰς τοῦ στρατηγοῦ ἱστορήσας κεραίας παραυτίκα ἀνεῖλε προστάγματι τὸν Φιλιππικὸν ἐγκελευσάμενος τὰς αἰσχίστας ταύτας σπονδὰς ἀποπέμπεσθαι ὡς ἀπᾳδούσας Ῥωμαϊκῆς μεγαλειότητος. καὶ μέντοι ὁ στρατηγὸς τὰς αὐτοκρατορικὰς δέλτους πτυξάμενος ἐπὶ τὸ Μαμβραθῶν στρατοπεδεύεται. οὕτω μὲν ἐσφρίγα ὁ πόλεμος. 4. Ὅτι ὁ Χοσρόης μετὰ τὴν ἧτταν τὰς στάσεις τοῦ ὁπλιτικοῦ δεδιὼς διενοήθη ἐς λόγους περὶ τῆς εἰρήνης κοινολογήσασθαι Τιβερίῳ τῷ Καίσαρι. ὁ δὲ Καῖσαρ ταῦτα πυθόμενος ἐς διαλλαγὰς προιέναι διέγνω. ἐκπέμπει γοῦν τοὺς περὶ συμβάσεως λόγους δυνατοὺς καθιδρύσασθαι κεχειροτονηκὼς πρεσβευτὰς Ἰωάννην καὶ Πέτρον, ἐν τῇ κορυφαίῳ τῆς συγκλήτου βουλῆς τελοῦντας ἀξίᾳ (πατρίκιοι δ’ ἄρα ὄντες ἐτύγχανον), Θεόδωρόν τε τῇ μαγιστερίᾳ ἀρχῇ παρὰ Ῥωμαίοις τιμώμενόν τε καὶ γεραιρόμενον· ναὶ μὴν καὶ Χοσρόης Σαρναχοργάνην, ἄνδρα τῇ Περσικῇ πολιτείᾳ διὰ τὴν ἀξίαν ἀπόβλεπτον, πρὸς ἑτέροις ἀξιολογωτάτοις ἀνδράσιν, τῷ πολέμῳ δι’ αὐτῶν παραδοὺς τὴν ἀνάπαυλαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
συστάσης τοίνυν περὶ τὴν Ἀρμενίαν κατ’ ἐκεῖνο καιροῦ κρατερᾶς μάχης Ῥωμαίοις τε καὶ Πάρθοις, Ταμχοσρὼ ἐφεστηκότος τῆς Βαβυλωνίας δυνάμεως, Ἰουστινιανοῦ δὲ τῆς Ῥωμαϊκῆς, γίνεται κατόπιν τὸ Ῥωμαϊκὸν τῆς προτέρας εὐκλείας. διά τοι τοῦτο ἀπειρήκασι Μῆδοι τῶν εἰρηναίων σπονδῶν, καὶ πάλιν αὐτοῖς ἀναζωπυροῦται τὸ φιλοπόλεμον, μετριοπαθεῖν ἐπὶ τοῖς ἔναγχος οὐ χωρήσαντες ἐπιτεύγμασιν. οἱ μὲν οὖν πρέσβεις μέχρι λόγων τὰ τοῦ σκοποῦ διανύσαντες χωροῦσι πρὸς τὰ οἴκοι ὀρφανὰς τὰς πρεσβείας τῆς εἰρήνης καταλείψαντες. 5. Ὅτι Χοσρόης ὁ Περσῶν βασιλεὺς ἡττηθεὶς καὶ ἀποδιωχθεὶς παρὰ Βαρὰμ καὶ τῆς βασιλείας ἐκπεσὼν καὶ δέκα σημείοις ἐχόμενα τοῦ Κιρκηνσίου τῆς πόλεως ἀγραυλιζόμενος ἀπεκπέμπει ἀγγέλους παραδηλῶν τὴν ἄφιξιν καὶ τὰς νεωτέρας τύχας καὶ τὴν ἐς τὸν Καίσαρα καταφυγήν, τήν τε ἐς τὰ οἴκοι κάθοδον ἐξαιτούμενος ἠξίου συμμαχικὸν ἀπὸ Ῥωμαίων ἀποίσεσθαι. τρίτη γοῦν φυλακὴ τῆς νυκτός, καὶ [οἱ] ἄγγελοι πρὸς ταῖς πύλαις ἐχώρησαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ δὲ τοῖς πυλωροῦσι τὰ τοῦ τειχίου διεξοδευόμενα ὑπὸ τῶν πρέσβεων διεγνωρίζετο, ὑπὸ τὸν ἡγεμόνα θᾶττον τῆς πόλεως οἱ τὴν φρουρὰν τῶν πυλῶν ἐγχειρισθέντες προίεσαν τῷ τε ἡγεμόνι [μετὰ] συντόνου σπουδῆς τὴν περιπέτειαν ἀνετίθεσαν. τῷ δὲ φρουράρχῃ ἦν ἄρα Πρόβος ὄνομα. ὁ μὲν οὖν Πρόβος ἐξ ἑωθινοῦ τὸν Χοσρόην πρὸς τὸ ἄστυ εἰσάγει, δεξιότητι δὲ καὶ φιλοφροσύνῃ τοῦτον ἐξένιζεν, τὰ δὲ τούτου γύναια παῖδας ὑπομαζίους περιαγόμενα λίαν εἰς τὰ μάλιστα φιλανθρωπίας ἠξίου, τούς τε ὑπασπιστὰς καὶ περιπόλους (τριάκοντα δ’ ἄρα τῷ Χοσρόῃ ὑπῆρχον) εὖ ἐποίει κάρτα ἐπιεικῶς. δευτέρα δὲ ἡμέρα, καὶ Χοσρόης ἐζήτει τὸν Πρόβον διὰ γράμματος πρεσβεύειν παρὰ τὸν Καίσαρα, καὶ ἐγχαράξας βασιλείους κεραίας διὰ Πρόβου τῷ αὐτοκράτορι ἔστελλεν. τῇ δὲ ὑστεραίᾳ Κομεντιόλῳ τῷ στρατηγῷ κατὰ τὴν Ἱερὰν πόλιν ἐνδιατρίβοντι κατάδηλον τὴν τοῦ Χοσρόου ἐνδημίαν ὁ Πρόβος πεποίηται, πέμψας ἐς αὐτὸν καὶ τὰ παρὰ Χοσρόου ἐν ἀξιώσει γεγραμμένα τῷ Καίσαρι· ὁ δὲ Κομεντίολος τῶν ὑπὸ τοῦ Πρόβου διαγνωσθέντων αὐτῷ κατὰ τὴν Ἱερὰν πόλιν τοῖς ταχυδρομοῦσιν ἄγγελον παρεδίδου ἥξοντα εἰς βασιλέα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δ’ αὐτοκράτωρ Μαυρίκιος τούτων ἀκηκοὼς περιγάνυται καὶ ταῖς κρείττοσιν ἐλπίσι κατάκομος ἦν, τά τε σήμαντρα τὰ Περσικὰ περιελόμενος ὅ τι ἂν καὶ ταῖς δέλτοις ἐνεκεχάρακτο διηρευνᾶτο ἀνελέσθαι τε καὶ διαγνῶναι. ἡ δὲ τῆς ἀξιώσεως τοῦ τῶν Περσῶν βασιλέως ἐν τούτοις που συνετέτακτο· ἐπὶ λέξεως γὰρ προσθήσω τὴν πρέσβευσιν ἀκαλλώπιστον φράσεως, ὅπως τῇ ἀμαθίᾳ τῆς λέξεως τὸν νοῦν τῆς ἀξιώσεως ἀνεπίπλαστον ἐνοπτρισώμεθα. Χοσρόης Περσῶν βασιλεὺς τῷ ἐμφρονεστάτῳ βασιλεῖ τῶν Ῥωμαίων, ἀγαθοποιῷ, εἰρηνικῷ, δυνάστῃ, φιλευγενεῖ καὶ μισοτυράννῳ, ἐπιεικεῖ, δικαιοπραγεῖ, τοῖς ἀδικουμένοις σωτῆρι, εὐεργετικῷ, ἀμνησικάκῳ χαίρειν. δύο τισὶν ὀφθαλμοῖς τὸν κόσμον καταλάμπεσθαι πάντα ἄνωθεν καὶ ἐξ ἀρχῆς τὸ θεῖον ἐπραγματεύσατο, τουτέστιν τῇ δυνατωτάτῃ τῶν Ῥωμαίων βασιλείᾳ καὶ τοῖς ἐμφρονεστάτοις σκήπτροις τῆς Περσῶν πολιτείας· ταύταις γὰρ ταῖς μεγίσταις ἀρχαῖς τὰ ἀπειθῆ καὶ φιλοπόλεμα ἔθνη λικμίζεται, καὶ ἡ τῶν ἀνθρώπων διαγωγὴ κατακοσμεῖται καὶ κυβερνᾶται διὰ παντός. καὶ ἔστι λαβεῖν τὴν τῶν πραγμάτων ἀκολουθίαν τοῖς ἡμετέροις ῥήμασι συμφωνοῦσαν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἐπεὶ τοίνυν σκαιοί τινες καὶ πονηροὶ ἐν τῷ κόσμῳ ἐπιπολάζοντες δαίμονες πάντα τὰ ὑπὸ τοῦ θεοῦ καλῶς τεταγμένα συγχεῖν μὲν ἐπείγονται, εἰ καὶ μὴ ἔκβασιν ἡ τούτων λαμβάνει ἐγχείρησις, πρέπει τοὺς θεοφιλεῖς καὶ εὐσεβεστάτους ἀνθρώπους τούτοις ἀντιστρατεύεσθαι ἔχοντας ἀπὸ τοῦ θεοῦ σοφίας θησαυρὸν καὶ δικαιοσύνης βραχίονα καὶ ὅπλα. κατὰ τοίνυν ταύτας τὰς ἡμέρας οἱ βλαπτικώτατοι δαίμονες κατὰ τῆς Περσῶν ἐπιφοιτήσαντες πολιτείας δεινὰ κατειργάσαντο καὶ δούλους κατὰ δεσποτῶν ἐπεστράτευσαν, κατὰ βασιλείας οἰκέτας, κατὰ τῆς τάξεως τὴν ἀταξίαν, κατὰ τοῦ καθήκοντος τὸ μὴ πρέπον, καὶ πᾶσι τοῖς ἐναντίοις τῶν ἀγαθῶν ἐχορήγησαν ὅπλα.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Βαρὰμ γάρ, ὁ κατάπτυστος δοῦλος, ὑπὸ τῶν ἡμετέρων προγόνων αὐξηθεὶς καὶ διαλάμψας καὶ μὴ χωρήσας τῆς δόξης τὸ μέγεθος πρὸς ὄλεθρον ἀπεσκίρτησεν, καὶ βασιλείαν ἑαυτῷ μνηστευόμενος πᾶσαν διετάραξε τὴν Περσῶν πολιτείαν, καὶ πάντα καὶ πράττει καὶ διεγχειρεῖ, ἵνα μέγαν ὀφθαλμὸν ἀποσβέσῃ δυνάμεως, καὶ λάβωσιν ἐντεῦθεν ἔθνη ἀνήμερα καὶ κακοπραγέστατα παρρησίαν καὶ δύναμιν κατὰ τῆς ἡμερωτάτης τῶν Περσῶν βασιλείας, εἶτα λοιπὸν ἐντεῦθεν τῷ χρόνῳ καὶ κατὰ τῶν παρ’ ὑμῖν φορολογουμένων ἐθνῶν κράτος ἄσχετον καὶ πολλῆς λύμης οὐκ ἄμοιρον. πρέπει τοίνυν τῷ εἰρηνικῷ τῆς προνοίας ὑμῶν λῃστευομένῃ βασιλείᾳ καὶ ὑπὸ τυράννων βιαζομένῃ παρασχεῖν χεῖρα σωτήριον, συστήσασθαί τε μέλλουσαν ἀρχὴν καταλύεσθαι, καὶ τῆς σωτηρίας τὰς αἰτίας ὥσπερ τρόπαια οἰκουμενικὰ ἐν τῇ Ῥωμαίων πολιτείᾳ ἱδρύσασθαι, ἀναγορευθῆναί τε ὑμᾶς κτίστας καὶ σωτῆρας καὶ ἰατροὺς τῆς Περσῶν πολιτείας.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
πάντα γὰρ τὰ τῷ δικαίῳ συμβαίνοντα πρέπει τοῖς δυνατωτάτοις βασιλεῦσι διὰ παντὸς ἀπεργάζεσθαι, καὶ ἐντεῦθεν τῆς μεγαλονοίας τὰ ἐγκώμια καὶ τοῦ τῇδε κόσμου μεταναστεύουσιν ἔχειν διὰ παντὸς ἀδιάφθαρτα, παράδειγμά τε συστήσασθαι ὡς οὐ δεῖ κατὰ δεσποτῶν δραπέτας ὁπλίζεσθαι. τὸ τοίνυν ἀνώμαλον νῦν τῶν πραγμάτων τῆς Περσικῆς πολιτείας προσήκει παρ’ ὑμῶν κυβερνᾶσθαι· λαμπροτέραν γὰρ ἐντεῦθεν οἱ Ῥωμαῖοι τὴν εὔκλειαν δι’ ὑμῶν ἀπολήψονται. ταῦτα Χοσρόης ἐγώ, ὡς παρών, γράφων προσφθέγγομαι, Χοσρόης ὁ σὸς υἱὸς καὶ ἱκέτης· οὐ γὰρ διὰ τὴν τύχην τῶν συμβεβηκότων ἀθετήσεις τῆς ἀξίας ἢ τῆς προσηγορίας τὸ πρόςφορον. οἱ δοτῆρες τῶν ἀγαθῶν ἄγγελοι τοῦ θεοῦ ἀνεπονείδιστον καὶ ἀτυράννητον ὑμῖν τὴν βασιλείαν διαφυλάξουσιν. 6. Ὅτι ὁ Χοσρόης μετὰ τὴν αἴτησιν τῆς πρεσβείας τῆς πρὸς Μαυρίκιον σταλείσης ἐπὶ τὴν λεγομένην Ἱερὰν πόλιν ἀφίκετο, οὐδὲ μὴν Κομεντίολος ὁ στρατηγὸς ἀγέραστον καταλέλοιπε τὸν τέως τῆς βασιλείας χηρεύοντα· οὕτω γὰρ ἔδοξε Μαυρικίῳ, καὶ τὸ δόγμα μετεχώρει πρὸς πρᾶξιν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
οὐκοῦν ἐπὶ τὸ Βεδαμᾶς, οὕτω χωρίον λεγόμενον, ἐς συνάντησιν γίνεται Κομεντίολος Χοσρόῃ τήν τε παρασκευὴν βασίλειον αὐτῷ συστησάμενος ἐδορυφόρει μεγαλουργῶς. ἐνάτη δ’ ἡμέρα, καὶ τοῖς ἐν Μαρτυροπόλει φρουροῦσι Πέρσαις ἄγγελον ὁ Χοσρόης ἐξέπεμψεν ἄνδρα σατράπην Μιραγδοῦν, οὕτω λεγόμενον, τάς τε νεωτέρας τύχας καταδηλῶν, καὶ ὡς οὐ μετὸν αὐτοῖς τῆς πόλεως ἔχεσθαι, τῆς τοῦ αὐτοκράτορος μεγαλονοίας ἀπομάχους καὶ φίλους Πέρσας μεταπλαττούσης. Βεστὰμ δὲ τῶν παρὰ Πέρσαις διαφανῶν κατὰ τὴν Ἀρμενίαν ἀπέστελλεν ἐς τὸ Ἀδραβίγανον ἐγκελευόμενος γενέσθαι καὶ τοὺς αὐτόθι ἐνδιατρίβοντας Πέρσας ὑπηκόους αὐτῷ καταστήσασθαι. καὶ ταῦτα μὲν οὕτως ἐς τὸ φανερὸν διεπράττετο· οἷα δὲ κέρκωψ πεφυκὼς τὴν διάνοιαν καὶ πάντα τοῦ δόλου τιθέμενος δεύτερα, τὸν τῆς φιλοξενίας ἀθετήσας θεσμὸν καὶ τοὺς ἅλας τῆς φιλοφροσύνης ὑπὸ τὰς πτέρνας καταβαλόμενος πεμπταῖον ἄγγελον κατέπεμπεν τοῖς τὴν Μαρτυρόπολιν κατοικοῦσι Χαλδαίοις, ἐγκελευόμενος ἔχεσθαι τῆς φρουρᾶς κάρτα κομιδῇ καὶ τοῖς ἐς τὸ φανερὸν προσταττομένοις αὐτῷ μὴ προσέχειν τὸν νοῦν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ἀναβολῆς τοίνυν τῆς περὶ τὴν βασιλείαν καθόδου τέως ἐγγινομένης αὐτῷ, ἐνεχείρει ὡς βασιλέα γενέσθαι Ῥωμαίων. ὁ μὲν οὖν Μαυρίκιος τὴν τούτου ἔφεσιν διαγνοὺς γράμμασι βασιλείοις τὴν ὡς αὐτὸν ἐνδημίαν ἐνέκοπτε δόξης ὑπερορῶν τήν τε τοῦ συνοίσοντος ἐπίδοσιν Χοσρόῃ πραγματευόμενος· διενοεῖτο γὰρ ὡς οὐ δεῖ πόρρω τῆς Περσῶν πολιτείας μεταχωρῆσαι τοῦτον, ἵνα μὴ τῷ Βαρὰμ πάγιον ἐντεῦθεν τὸ τῆς τυραννίδος καθιδρυνθείη ἐγχείρημα. ἦρος δ’ ἀρχομένου ὁ Χοσρόης πρέσβεις ἐς βασιλέα ἐξέπεμπεν. ὁ μὲν οὖν αὐτοκράτωρ βασιλικῶς ἐκκλησίαν τρίτῃ συγκροτήσας ἡμέρᾳ ἐπιφανῶς προσκυνεῖται ὑπὸ τῶν πρέσβεων. σιωπῆς τοίνυν δαψιλευομένης τῷ συνεδρίῳ, καὶ τοῦ βασιλέως ἄδειαν λόγων ἐκθέσεως ἀποδεδωκότος τοῖς Πέρσαις, ὁ τῶν πρέσβεων ἐπιφανέστερος προπιαίνων τῷ δακρύῳ τὸν λόγον κἀντεῦθεν τοὺς βασιλικοὺς οἰκτιρμοὺς ἀποθηρώμενος τῶνδε τῶν λόγων ἀπήρξατο.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
[ΖΗΤΕΙ ΕΝ ΤΩ ΠΕΡΙ ΔΗΜΗΓΟΡΙΩΝ.] Λεχθέντων δὲ μεταξὺ πολλῶν, καὶ τούτων οὕτω διαλαληθέντων ὑπὸ τῶν πρέσβεων, καὶ τῆς ἀξιώσεως τὸ πιθανὸν καὶ ἐπίχαρι κληρωσαμένης τῇ εὐροίᾳ τοῦ λόγου, ὑπό τε τῆς βουλῆς καὶ τοῦ αὐτοκράτορος δογματίζεται ἐπικουρήσειν τῷ Χοσρόῃ Ῥωμαίους, τῷ δὲ Βαρὰμ κάρτα κομιδῇ παρασκευάζεσθαι πόλεμον, ἀνάξιον Λατινίδος ἀρχῆς τοῦ βασιλέως κρίναντος ὅπλα τοῖς ἀδικοῦσι παρέχεσθαι καὶ προκινδυνεύειν τοῦ μὴ καλοῦ διὰ τὸν ὄγκον τῆς ὑποσχέσεως, καὶ Ῥωμαίους αἰσχίστην ἀναδεξαμένους ὑπόθεσιν ἀθανάτοις ὀνείδεσι διὰ παντὸς στηλιτεύεσθαι. τὰ μὲν οὖν περὶ τοῦ δόγματος ἐς ἐκείνην τὴν ἡμέραν περὶ τὸ βασίλειον ἄστυ ἐξηχεῖτό τε καὶ ἐπεπόλαζεν· πεμπταῖοι δ’ οἱ πρέσβεις εἰσφρήσαντες πρὸς τὸν Καίσαρα, δώροις διακοσμηθέντες βασιλικοῖς ἐν γράμμασι τὸ παρὰ τοῦ βασιλέως ἀποφέρονται ψήφισμα, τόν τε Σαμὲν καὶ Χοσροπερόζην τούς τε ἄλλους, τοὺς ἤδη πρότερον κατὰ τὸν τοῦ πολέμου καιρὸν ᾑρήκει τὸ Ῥωμαϊκόν, ὁ αὐτοκράτωρ ἐς Χοσρόην ἅμα τοῖς πρέσβεσιν ἐξαπέστειλεν.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁ δὲ Χοσρόης τὰ ἐν τῷ βιβλίῳ τοῦ βασιλέως διαγνοὺς τήν τε τῶν Ῥωμαίων ἀγασθεὶς ἀρετήν, τὴν Ἱερὰν πόλιν καταλιπὼν ἅμα Κομεντιόλῳ ἐς Κωνσταντίναν τὸ ἄστυ ἀφίκετο, μικροῦ τε ὕστερον καὶ ὁ τῆς Μελιτηνῆς προεστὼς (Δομετιανὸς δ’ ἄρα οὗτος) βασιλικαῖς ὑποθήκαις γίνεται πρὸς Χοσρόην, ὃς πρὸς γένος συνῆπται τῷ βασιλεῖ, τὴν τιμὴν ἱερεύς, τὴν δὲ περὶ τὸν βίον κατασκευὴν ἱερώτερος, τὸν λόγον ἡδύς, τὴν πρᾶξιν ταχύς, τὴν συμβουλὴν ἐμφρονέστατος. συνείπετο δὲ αὐτῷ ὅ τε Γρηγόριος, ὁ τῆς Ἀντιοχέων τοῦ ἱερατικοῦ ἐξηγούμενος· ἔδοξε γὰρ καὶ τοῦτο τῷ βασιλεῖ, καὶ μετεφοίτα πρὸς τὴν πρᾶξιν ὁ λόγος. παραγενηθέντες γοῦν οἱ ἱερεῖς ἐς Κωνσταντίναν λόγοις καὶ δώροις παρηγόρουν Χοσρόην, ἐπιτεύξεις ἐλπίδων ἀθυμουμένῳ διατιθέμενοι. ὁ μὲν οὖν Χοσρόης ἀνὰ τὴν Νίσιβιν πρέσβεις ἀπέστελλεν ἀναμιμνήσκων Πέρσας τῆς εὐνοίας τῆς ἐς τὸ βασίλειον γένος, παρακαλῶν τῷ ἠπίῳ τῆς παραινέσεως ὡς οὐ δεῖ τυράννων ἐξουσίας ἀνέχεσθαι καὶ καθυβρίζειν νόμον ἀρχαῖον καὶ πάτριον γεγηρακότα τῇ Περσῶν βασιλείᾳ καὶ μηδέποτε τῷ νεωτέρῳ τῆς καθαιρέσεως ἀπενεγκάμενον τὸ ἀδόκιμον. 7.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι τῷ Βαρὰμ ἐπεὶ κατάδηλον γέγονεν ὡς διεσώθη ὁ Χοσρόης, ὅπως τε Ῥωμαῖοι φιλοφρόνως αὐτὸν ἀνεδέξαντο, πρέσβεις ἐξέπεμψεν ἀξιῶν τὸν αὐτοκράτορα μηδαμῶς ταῖς Χοσρόου τύχαις ἐπικουρεῖν, διισχυριζόμενος Νίσιβίν τε πόλιν παραδιδόναι Ῥωμαίοις καὶ τὰ ἄχρι Τίγριδος ποταμοῦ. ὁ μὲν οὖν Βαρὰμ τηνάλλως ἐπλανᾶτο· οὐ γὰρ οἷός τε ἦν διαφθείρειν τὴν τοῦ βασιλέως ὁσιότητα. 8. Ὅτι μετὰ τῶν ἀνδραγαθημάτων τὴν ἐπίτευξιν ὁ Χοσρόης ἐς τὸν Μαυρίκιον τῶν ἑπομένων ἀρχόντων τινὰς μετεπέμπετο καὶ τὴν τῶν παρηκολουθηκότων περιπέτειαν ἐνσημαίνεται, ἠξίου τε μελλήσεως ἐγκοπὴν ταῖς συμμαχικαῖς αὐτὸν ἐπιθεῖναι δυνάμεσι καὶ ὡς τάχιστα βοηθεῖν, τήν τε τῶν χρημάτων αὐτῷ παρὰ τοῦ βασιλέως γενέσθαι περιβολήν, ἰσχυριζόμενος τὴν οἰκείαν ἀπολαβόντα ἀρχὴν ἀντικαταβάλλειν Ῥωμαίοις τὸ δάνειον. ὁ δὲ τοῦ Ῥωμαϊκοῦ βασιλεὺς μετὰ τῆς συμμαχίας τῶν ὅπλων καὶ τὴν τῶν χρημάτων αὐτῷ μεγίστην ῥοπὴν ἐχαρίζετο. ὁ τοίνυν Χοσρόης χειρογραφήσας τὸ δάνεισμα καὶ ἐς Μαυρίκιον ἀποστειλάμενος τὸν πολυτάλαντον τῶν χρημάτων ἐκομίζετο πλοῦτον, καὶ τοῦτον κατακερματίσας ταῖς περὶ αὐτὸν Περσικαῖς κατασπείρει δυνάμεσιν. 9.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
Ὅτι μετ’ οὐ πολὺ τῷ Σαράμῃ ἐς βασιλέα γενέσθαι Χοςρόης προσέταττε καθικετεύων τὸν Καίσαρα Κομεντίολον τῆς στρατηγικῆς ἐπιστασίας ἀποβαλεῖν, ὡς οἷα δὴ ὑπὸ Κομεντιόλου προπηλακιζομένου, καὶ ταῖς ἀναβολαῖς τὰς ἀναβολὰς τῆς ἐπικουρίας ὑποφθείροντος. ὁ τοίνυν Σαράμης κατὰ τὸ προστεταγμένον αὐτῷ ἐς Βυζάντιον ἀφικνεῖται τήν τε πρεσβείαν διεξῆλθε τῷ αὐτοκράτορι. καὶ οὖν ὁ βασιλεὺς ἀποστράτηγον τῆς ἐπὶ Περσίδα καθόδου Κομεντίολον ποιησάμενος Ναρσῇ, ὃς τοῦ στρατηγοῦ ὑπασπιστὴς ἐτύγχανεν ὤν, τὴν ἡγεμονίαν ἐντίθησιν. Ἕκτη δ’ ἡμέρα, καὶ ὁ Μαυρίκιος λιθοκόλλητον ζώνην καὶ τιάραν βασιλικὴν κλίνας τε καὶ τραπέζας χρυσᾶς ἐς τὸ Δάρας τῷ Χοσρόῃ ἀπέστελλεν, πομπήν τε βασίλειον αὐτῷ συγκροτῶν ἐκ τῶν παρ’ αὐτῷ δορυφόρων μεγαλοπρεπῶς μετεδίδου, ὅπως μὴ βασιλικῆς χηρεύων συντάξεως εὐκαταφρόνητος εἴη Ῥωμαίοις τε καὶ Πέρσαις. περιεστοιχίζετο γοῦν πάντοθεν βασιλικῇ δορυφορίᾳ Χοσρόης, ὁπόσῃ νόμος Ῥωμαίοις αὐτοκρατορικὰ σκῆπτρα γεραίρεσθαι.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.
ὁρῶντες γοῦν οἱ Μῆδοι ὁπόση τῷ Χοσρόῃ ὑπὸ τοῦ αὐτοκράτορος ῥώμη περιεκέχυτο, τὴν γνώμην μεταναστευσάμενοι, χαίρειν φράσαντες τῇ τυραννίδι προσεχώρουν Χοσρόῃ. καὶ τοῦ μὲν Βαρὰμ ὁσημέραι τὸ συμμαχικὸν κατησθένει, τῷ δὲ Χοσρόῃ κατὰ νοῦν ἐχώρει τὰ πράγματα, καταλιπαινομένης αὐτῷ τῆς δυνάμεως. διανοεῖται γοῦν παραυτίκα Χοσρόης τῷ Μαυρικίῳ εὐνουστάτην πρᾶξιν ἐνδείξασθαι. διὸ ἐν βασιλικῇ διφθέρᾳ τὴν πόλιν Δάρας ὑπήκοον ἐγγράφεται προῖκα Μαυρικίῳ τόν τε Δολαύζαν τὸν σατράπην, ἄνδρα ἀπόβλεπτον, ἐς Βυζάντιον στέλλει τὰς κλεῖς οἰσόμενον τοῦ πολίσματος τήν τε ἐν γράμμασι δωρεάν. ὁ μὲν οὖν πρέσβις ἐπὶ τὸ βασίλειον ἄστυ γενόμενος παρεδίδου Ῥωμαίοις τὸ πόλισμα καὶ ἐς λόγους πρὸς τὸν αὐτοκράτορα ἧκεν· ὁ δὲ Μαυρίκιος δώροις βασιλικοῖς μεγαλύνας τοῦτον τὴν τῶν προαπαγγελθέντων ὠχύρου καὶ αὖθις ὑπόσχεσιν, παῖδα Χοσρόην ἀποκαλῶν. 10. Ὅτι ὁ Χοσρόης δεδοικὼς μή που δολοφονία τις ὑποσταίη αὐτῷ ὑπὸ τῶν ἐγχωρίων, ἐδεῖτο Μαυρικίου ἐς τὴν τοῦ σώματος φρουρὰν χιλίους ἐκ τοῦ ὁπλιτικοῦ παραπέμπεσθαι. ὁ δὲ τῶν Ῥωμαίων βασιλεὺς σωματοφύλακας ἐς Χοσρόην ἐξέπεμπεν. 11.
737 DE LEGATIONIBUS ROMANORUM AD GENTES. 738 Καὶ ἑκάστου λέγειν τι περὶ τῶν καθεστώτων βου- Α Dum ita de præsenti rerum statu confabulamur, pov λομένου, Ονηγησίου ὑπεξελθόντος, παρ' αὐτὸν ἦλ- θομεν, καὶ ἐπειρώμεθα περὶ τῶν ἐσπουδασμένων μανθάνειν. Ο δέ τισι πρότερον Βαρβάροις διαλεχθείς, πυθέσθαι με παρὰ Μαξιμίνου ἐπέτρεπε τίνα Ρω μαῖοι ἄνδρα τῶν ὑπατικῶν παρὰ τὸν Ἀττήλαν πρεσβευόμενον στέλλουσιν. ὡς δὲ παρελθὼν εἰς τὴν σκηνὴν ἔφραζον, ἅπερ είρητό μοι, καὶ ὅ τι δεῖ λέγειν ὧν χάριν ὁ Βάρβαρος ἡμῶν ἐπύθετο ἅμα τῷ Μαξιμίνῳ βουλευσάμενος ἐπανῆλθον ὡς τὸν Ονηγήσιον, λέγων, ὡς ἐθέλουσι μὲν Ῥωμαῖοι αὐτ τον το παρὰ σφᾶς ἐλθόντα τῶν ἀμφιβόλων ἕνεκα διαλέγεσθαι, εἰ δὲ τούτου διαμάρτοιεν, ἐκπέμψειν βασιλέα ἦν βούλεται πρεσβευσάμενον. Καὶ εὐθὺς μετ ιέναι με τον Μαξιμίνον παρεκελεύσατο, καὶ ἥκοντα αὐτὸν ἦγε παρὰ τὸν ᾿Αττήλαν. Καὶ μικρὴν ὕστε- Β ὑπεξελθὼν ὁ Μαξιμῖνος ἔλεγεν, ἐθέλειν τὸν Βάρδα ρον Νόμον ἢ Ανατόλιον ἢ Σενάτορα πρεσβεύεσθαι· μὴ γὰρ ἂν ἄλλον παρὰ τοὺς εἰρημένους δέξεσθαι 7. Καὶ ὡς αὐτοῦ ἀποκριναμένου μή χρῆναι ἐπὶ τὴν πρε σβείαν τοὺς ἄνδρας καλοῦντα ὑπόπτους καθιστῶν βασι- λεῖ, εἰρηκέναι τὸν Ἀττήλαν, εἰ μὴ ἕλοιντο ποιεῖν, & βούλεται, ὅπλοις τὰ ἀμφίβολα διακριθήσεσθαι. Επαν ελθόντων δὲ ἡμῶν ἐς τὴν σκηνήν, ὁ τοῦ Ὀρέστου πατὴρ ἧκε λέγων, ὡς Αμφοτέρους ὑμᾶς το 'Αττή- λας ἐπὶ τὸ συμπόσιον παρακαλεῖ, γενήσεσθαι δὲ αὐτὸ περὶ θ' τῆς ἡμέρας. ὡς δὲ τὸν καιρὸν ἐφυ- λάξαμεν καὶ ἐπὶ τὸ δεῖπνον κληθέντες παραγει νόμεθα ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἀπὸ τῶν ἐσπερίων Ρω- μαίων πρέσβεις, ἔστημεν ἐπὶ τοῦ οὐδοῦ ἀντία Αττήλα. Καὶ κύλικα το οἱ οινοχόοι κατὰ τὸ ἐπι- χώριον ἐπέδοσαν ἔθος, ὡς καὶ ἡμᾶς πρὸ τῆς ἕδρας ἐπεύξασθαι. Οὗ δὴ γενομένου, τῆς κύλικος ἀπογευ σάμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους ήλθομεν, οὗ ἔδει καθεσθέν τις δειπνεῖν. Πρὸς δὲ τοῖς τοίχοις τοῦ οἰκήματος πάνω τες ὑπῆρχαν οἱ δίφροι ἐξ ἑκατέρας πλευρᾶς. Εν μεσωτάτῳ δὲ ἧστο ἐπὶ κλίνης ὁ Ἀττήλας, ἑτέρας ἐξόπισθεν κλίνης ὑπαρχούσης αὐτῷ, μεθ᾿ ἣν βαθμοί τινες ἐπὶ τὴν αὐτοῦ ἀνῆγον εὐνὴν, καλυπτομένην οθό ναις καὶ ποικίλοις παραπετάσμασι κόσμου χάριν, καθάπερ ἐπὶ τῶν γαμούντων Ελληνές τε καὶ Ρω- μαῖοι κατασκευάζουσι. Καὶ πρώτην μὲν ἐνόμιζον τῶν δειπνούντων τάξιν τὴν ἐν δεξιᾷ τοῦ ᾿Αττίλα, δευτέραν δὲ τὴν εὐώνυμον, ἐν ᾗ ἐτυγχάνομεν ὄντες, προκαθεσθέντος ἡμῶν Βερίχου, παρὰ Σκύθαις εὖ γεγονότος ἀνδρός· ὁ γὰρ Ονηγήσιος ἐπὶ δίφρου ἧστο ἐν δεξιᾷ τῆς τοῦ βασιλέως κλίνης. Αντικρύ δὲ τοῦ ᾿υνηγησίου ἐπὶ δίφρου ἐκαθέζοντο δύο τῶν Αττήλα παίδων· ὁ γὰρ πρεσβύτερος ἐπὶ τῆς ἐκείν νου ἧστο κλίνης, οὐκ ἐγγὺς, ἀλλ' ἐπ᾿ ἄκρου, αἰδοῖ τοῦ πατρὸς βλέπων ἐς γῆν. Πάντων δὲ ἐν κόσμῳ καθεστώτων, παρελθὼν οινοχόος τῷ ᾿Αττήλᾳ οἴνου κισσύβιον ἐπιδίδωσι. Δεξάμενος δὲ τὸν τῇ τάξει πρῶτον Ασπάζετο. Ο δὲ τῷ ἀσπασμῷ τιμηθεὶς διανίστατο· καὶ οὐ πρότερον Ιζῆσαι θέμις ἦν, πρὶν ἢ τῷ οἰνοχόῳ ἀπογευσάμενος ἢ καὶ ἐκπιὼν ἀπέδωκε Onegesius foras prodiit, ad quem, ut ex eo discere- mus, quæ nostræ curæ commissa fuerant, accessi- mus. Illo vero prius cum nescio quibus Barbaris collocutus, quærere me ex Maximino jussit, quem Romani ex consularibus legatum ad Attilam essent missuri. Ut in tentorium veni, et Maximino, quæ niki Onegesius dixerat, retuli, habita de eo, quod Barbaris respondendum esset, deliberatione, redii, dixique Onegesio, Romanos magnopere desiderare, illum suarum cum Attila controversiarum discepta- torem ad se accedere. Qua spe si exciderint, im- peratorem, quem sibi libuerit, legatum missurun. Extemplo me Maximinum arcessere jussit, quem, ut venit, ad Attilam deduxit. Unde non multo post Maximinus reversus, narravit, Barbarum velle, impe- ratorem ad se mittere legatos aut Nomum, aut Ana- tolium, aut Senatorem, neque ullos alios præter bos adınissurum. Et cum Maximinus 66 objiceret, minime convenire legatos, qui ad se mittantur, designando suspectos imperatori reddere, Attilam respondisse, si hæc abnuerint, armis se controver- sias disceptaturum. Reversis nobis in tentorium, ecce ad uos Orestis pater: « Vos ambos, inquit, ad convivium invitat Attilas, fiet vero illud ad nonamı diei horam. « Tempore condiclo observato, ut ve- ninius, et una quoque Romanorum Occidentalium legati, stetimus in limine cœnaculi coram Attila. Hic pincernæ, ut mos est in illis regionibus, cali- cem tradiderunt, ut ante accubitum vota faceremus. Quo facto, et calice degustato, ipsa solia, in quibus nos sedentes cœnare oportebat, ascendimus. Omnia sedilia circa parietes cubiculi ab utraque parte dis- posita erant: medius in lecto sedebat Attilas, altero lecto a tergo strato, pone quem erant quidam gra- dus, qui ad ejus cubile ferebant, linteis candidis et variis tapetibus ornatus gratia contectum, simile cubilibus, quæ Romani et Græci nubentibus ador- nare pro more habent. Et primum quidem convi- varum locum ejus habebant, qui ad Attilæ dextram sedebat, secundum ejus, qui ad lævam : in quo nos et Berichus, vir apud Scythas nobilis, sed Berichus superiore loco. Nam Ouegesius in sella ad dextrain regii tori, et e regione Onegesii duo ex Attila filiis sedebant. Senior enin in eodem, quo pater, throno, non prope, sed multum infra accumbebat, oculis præ pudore propter patris præsentiam semper in terraum conjectis. Omnibus ordine sedentibus, qui Attila erat a poculis ingrediens pateram vini tradit. Hanc ubi suscepit, proximum ordine salutavit, qui salutatione honoratus surrexit, neque prius eum sedere fas erat, quam merum degustans, aut etiam ebibens, poculum pocillatori redderet. Sedenti autem Attilæ eodem modo, qui convivio intererant, pocula suscipientes et post salutationem degustantes, hom norem exhibebant. Unicuique vero unus pocillator VARIA LECTIONES. 78 C D 10 αὐτὸν Ν., τὸν vulg. " δέξασθαι vulg. το ἡμᾶς conj. Β. το κύλικα Η., ἐπύλικα vulg.