Copy: Constantine Caesar to the people of the Catholic ChurchἈντίγραφον Κωνσταντῖνος Καῖσαρ τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς ἐκκλησ
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἀντίγραφον Κωνσταντῖνος Καῖσαρ τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας πόλεως τῶν Ἀλεξανδρέων. Οὐδὲ τὴν τῆς ὑμετέρας ἱερᾶς ἐννοίας διαπεφευγέναι γνῶσιν οἶμαι, διὰ τοῦτο Ἀθανάσιον τὸν τοῦ προσκυνητοῦ νόμου ὑποφήτην ... [Ἐγράφη ὀπίσω εἰς τὸν οε λόγον ἀπαραλλάκτως.] Τὰ μὲν οὖν γραφέντα ταῦτα, τῆς δὲ συσκευῆς αὐτῶν τίς ἕτερος ἀξιόπιστος τούτου μάρτυς ἂν γένοιτο; ταῦτα γὰρ εἰδὼς οὕτως καὶ αὐτὸς ἔγραψεν. Οἱ μέντοι περὶ Εὐσέβιον βλέποντες ἐλαττουμένην αὐτῶν τὴν αἵρεσιν γράφουσιν εἰς Ῥώμην, γράφουσι δὲ καὶ τοῖς βασιλεῦσι Κωνσταντίνῳ καὶ Κώνσταντι κατὰ Ἀθανασίου.ἀρχῆς ὁ Φίλιππος, οὕτως ὡς ἰδιώτην γενομενον, ὑφ' ὧν οὐκ ἤθελε καταπαίζεσθαι. Πάνυ γοῦν καὶ αὐτὸς λυπούμενος, καὶ κατὰ τὸν Κάϊν στένων καὶ τρέμων, καὶ καθ᾿ ἡμέραν προσδοκῶν τὸν ἀναιροῦντα ἔξω τῆς ἑαυτοῦ πατρίδος καὶ αὐτὸς καὶ τῶν ἰδίων, ὥσπερ ἐκ- πλαγείς, ἐπεὶ μὴ οὕτως ἤθελεν, ἀπέθανε. Πλὴν ὅτι καὶ κατὰ νεκρῶν οὐ φείδονται, καθ᾽ ὧν καὶ ζώων ἐπλάσαντο προφάσεις· οὕτω γὰρ ἑαυτοὺς πρὸς πάνω τας φοβερούς ἐπιδεικνύειν ἐσπούδασαν, καὶ ζῶντας μὲν ἐξορίζουσιν, ἀποθανόντας δὲ οὐκ ἐλεοῦσιν· ἀλλὰ καὶ τότε μόνοι παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους μισοῦσι τοὺς ἀπελθόντας, καὶ τοῖς οἰκείοις αὐτῶν ἐπιβουλεύ- ουσιν, οἱ τῷ ὄντι ἀπάνθρωποι καὶ μισόκαλοι, και πλέον ἐχθρῶν τὸν τρόπον ἄγριον ἔχοντες, διὰ τὴν ἑαυ ἐνιαυτὸς, καὶ μετὰ πολλῆς ἀτιμίας καθηρέθη τῆς Β τῶν (49) ἀσέβειαν. οἱ μὴ ἐξ ἀληθείας, ἀλλ᾽ ἐκ πε πλασμένων προφάσεων ἡμῖν τε καὶ τοῖς ἑτέροις πᾶσιν ἐπιβουλεύειν σπουδάσαντες. (ΔΝΝΟ 540), σταντίνος Καίσαρ τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν ᾿Αλεξανδρέων. τίνος, Κονστάντιος, καὶ Κώνστας, ἐποίησαν πάντας μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐπανελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· γράψαντες περὶ μὲν τῶν ἄλλων ἰδίᾳ τῇ ἑκάστου Ἐκκλησίᾳ· περὶ δὲ ᾿Αθανασίου ταῦτα, & πάλιν τὴν μὲν τοῦ πράγματος βίαν δεί κνυσι, τὴν δὲ τῶν περὶ Εὐσέβιον ἀνδροφόνον προαί ρεσιν ἐλέγχει. Αντίγραφον Κωνσταντίνου Καίσαρος τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν Ἀλε ξανδρέων (50). Οὐδὲ τὴν τῆς ὑμετέρας ἱερᾶς ἐννοίας διαπεφευγέ και γνῶσιν οἶμαι, διὰ τοῦτο ᾿Αθανάσιον τὴν τοῦ προσ- κυνητοῦ νόμου ὑποφήτην. (Εγράφη (54) ὀπίσω εἰς τὸν δε λόγον (52) ἀπαραλλάκτως.) Τὰ μὲν οὖν γραφέντα ταῦτα· τῆς δὲ συσκευῆς αὐτ τῶν τίς ἕτερος ἀξιόπιστος τούτου μάρτυς ἂν γένοιτο : ταῦτα γὰρ εἰδὼς, οὕτω καὶ αὐτὸς ἔγραψεν μένην αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, γράφουσιν εἰς Ῥώμην, γράφουσι δὲ καὶ τοῖς βασιλεῦσι Κωνσταντίνῳ καὶ Κώνσταντι κατὰ ᾿Αθανασίου. Ὡς δὲ καὶ οἱ παρὰ 'Α- θανασίου ἀποσταλέντες διήλεγξαν τὰ παρ' ἐκείνων γραφέντα, παρὰ μὲν τῶν βασιλέων ἐνετράπησαν. Ο δὲ ἐπίσκοπος Ρώμης Ιούλιος ἔγραψε χρῆναι γενέ- σθαι σύνοδον, ἔνθα ἂν ἐθελήσωμεν, ἵνα ἃ μὲν κατ ηγοροῦσι δείξωσι, περὶ δὲ ὧν κατηγοροῦνται καὶ αὐτοὶ, θαῤῥοῦντες ἀπολογήσωνται. Τοῦτο γὰρ καὶ οἱ παρ᾽ αὐτῶν ἀποσταλέντες πρεσβύτεροι, βλέποντες ἑαυτούς ελεγχομένους, ἠξίωσαν γενέσθαι. Τούτων τοίνυν γε νομένων, ὁρῶντες ἑαυτοὺς οἱ πρὸς πάντα τυγχάνοντες ὕποπτοι μὴ περιγινομένους ἐν ἐκκλησιαστικῇ κρίσει, προσέρχονται μόνῳ Κωνσταντίῳ, καὶ λοιπὸν ἀπολύ ρονται, ὡς πρὸς τὸν τῆς αἱρέσεως προστάτην, Φεῖ- σαι, λέγοντες, τῆς αἱρέσεως· ὁρᾷς πάντας ἀποστάν τας ἀφ᾿ ἡμῶν· ὀλίγοι λοιπὸν ἀπελείφθημεν (55). Αρ ξαι διώκειν, ἐπεὶ καὶ παρὰ τῶν ὀλίγων ἀφιέμεθα, Τὰ μὲν οὖν γραφέντα, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. hatus est : ita ut tanquam privatus, quibus minime & volebat ludibrio esset. Itaque admodum tristis, ac velut Cain gemebundus ac tremens, cum in dies ex- spectaret qui se procul patria suisque confoderet, veluti attonitus, quod hæc minimé placerent, interiit. Caterum illi ne ipsis quidem mortuis parcunt, quoς dum viverent confictis- criminationibus adorieban- tur. lta enim sese omnibus terribiles exhi- bere satagunt, ut viventes in exsilium agant, et nulla erga defunctos misericordia moveantur : sed etiam præter hominum ominium morem, defunctos odio habent, eorumque affinibus insidiantur, inhu- mani illi ac bonorum inimici homines vel immanis- simis hostibus efferatiores: eaque omnia impieta- tis suæ causa agunt, non enim veris, sed confictis criminationibus, nobis aliisque omnibus insidiantur. Constantinus, Constantius, et Constans, post obi- tum patris sui omnes in patriam et Ecclesiam suam reverti jusserunt: qui de aliis episcopis ad singu- lorum Ecclesias rescripsere: de Athanasio autem ista, quæ et. vim hoc in negotio allatam compro- bant, et Eusebianorum sanguinarium animum ar- guunt. Exemplar epistola Constantini Cæsaris populo ca- tholicæ Ecclesiæ urbis Alexandrinæ. Nec sacræ mentis vestræ notitiam præteriisse ar- bitror, ideo Athanasium venerandæ legis interpre- C tem, etc. (Scripta supra in Tractatu septuagesimo quinto absque u!lo discrimine.) Vide p. 160. llæ sunt illæ litteræ. Conjurationis autem cornm quis alius illo fide dignior exstiterit? ita quippe ille scripsit, cum rem exploratain haberet. resis suæ vires, litteras Romam, litteras item ad imperatores Constantinum et Constantem mittunt adversus Athanasium. Ut autem Athanasii legati eo- rum scripta falsi arguerunt, cum maximo pudore ab imperatoribus illi repulsam tulere. Romanus vero episcopus Julius litteris suis indicavit, quo vel- lemus loco, cogendam synodum esse; ut accusatio- nes illi {suas veras comprobarent, sibi vero illatas cum fiducia depellerent. Idipsum presbyteri ab illis D missi rogarant, cum sese falsi convictos adverte- rent. His ita gestis cum perspectum haberent illi in omnibus suspecti homines, se ne- quaquam ecclesiastico judicio superiores fore, Con- stantium seorsim adeunt, apud quem, nipote hære- seos patronum fletus gemitusque profundant, Mise- rare, aientes, hæresim : cernis a nobis omnes defe cisse : pauci demum relicti sumus : age, persecu- tionem incipe, quandoquidem vel a paucis illis re- etc. 8. (ANNO 338.) Hoc cum adverterent tres fratres, 9. Itaque, cum adverterent Eusebiani frangi hæ- (49) Sic Reg. et Basil. Editi vero, αὐτῶν. (50) Reg. lis omnibus omissis sic habet, Κων. 8. Ταῦτα συνορῶντες οἱ τρεῖς ἀδελφοί, Κωνσταν 9. Οἱ μέντοι περὶ Εὐσέβιον, βλέποντες έλα-του- (54) Hoc ordine habetur in Basilicnsi codice : (52) Basil. εἰς τὸν δε λόγον. In editis oe' deest. (55) Reg. ὑπελείφθημεν.
ὡς δὲ καὶ οἱ παρὰ Ἀθανασίου ἀποσταλέντες διήλεγξαν τὰ παρ’ ἐκείνων γραφέντα, παρὰ μὲν τῶν βασιλέων ἐνετράπησαν, ὁ δὲ ἐπίσκοπος Ῥώμης Ἰούλιος ἔγραψε χρῆναι γενέσθαι σύνοδον, ἔνθα ἂν ἐθελήσωμεν, ἵνα ἃ μὲν κατηγοροῦσι δείξωσι, περὶ δὲ ὧν κατηγοροῦνται καὶ αὐτοὶ θαρροῦντες ἀπολογήσωνται. τοῦτο γὰρ καὶ οἱ παρ’ αὐτῶν ἀποσταλέντες πρεσβύτεροι βλέποντες ἑαυτοὺς ἐλεγχομένους ἠξίωσαν γενέσθαι. τούτων τοίνυν γενομένων ὁρῶντες ἑαυτοὺς οἱ πρὸς πάντα τυγχάνοντες ὕποπτοι μὴ περιγινομένους ἐν ἐκκλησιαστικῇ κρίσει προσέρχονται μόνῳ Κωνσταντίῳ καὶ λοιπὸν ἀποδύρονται ὡς πρὸς τὸν τῆς αἱρέσεως προστάτην φεῖσαι λέγοντες τῆς αἱρέσεως· ὁρᾷς πάντας ἀποστάντας ἀφ’ ἡμῶν· ὀλίγοι λοιπὸν ὑπελείφθημεν. ἄρξαι διώκειν, ἐπεὶ καὶ παρὰ τῶν ὀλίγων ἀφιέμεθα καὶ μένομεν ἔρημοι. οὓς γὰρ ἐβιασάμεθα τούτων ἐξορισθέντων, τούτους ἐπανελθόντες ἔπεισαν πάλιν φρονεῖν καθ’ ἡμῶν. γράψον οὖν κατὰ πάντων καὶ πέμψον Φιλάγριον δεύτερον ἔπαρχον τῆς Αἰγύπτου, αὐτὸς γὰρ ἐπιτηδείως δύναται διώκειν ἤδη μὲν τῇ πείρᾳ δείξας, μάλιστα δὲ καὶ παραβάτης ὤν.ἀρχῆς ὁ Φίλιππος, οὕτως ὡς ἰδιώτην γενομενον, ὑφ' ὧν οὐκ ἤθελε καταπαίζεσθαι. Πάνυ γοῦν καὶ αὐτὸς λυπούμενος, καὶ κατὰ τὸν Κάϊν στένων καὶ τρέμων, καὶ καθ᾿ ἡμέραν προσδοκῶν τὸν ἀναιροῦντα ἔξω τῆς ἑαυτοῦ πατρίδος καὶ αὐτὸς καὶ τῶν ἰδίων, ὥσπερ ἐκ- πλαγείς, ἐπεὶ μὴ οὕτως ἤθελεν, ἀπέθανε. Πλὴν ὅτι καὶ κατὰ νεκρῶν οὐ φείδονται, καθ᾽ ὧν καὶ ζώων ἐπλάσαντο προφάσεις· οὕτω γὰρ ἑαυτοὺς πρὸς πάνω τας φοβερούς ἐπιδεικνύειν ἐσπούδασαν, καὶ ζῶντας μὲν ἐξορίζουσιν, ἀποθανόντας δὲ οὐκ ἐλεοῦσιν· ἀλλὰ καὶ τότε μόνοι παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους μισοῦσι τοὺς ἀπελθόντας, καὶ τοῖς οἰκείοις αὐτῶν ἐπιβουλεύ- ουσιν, οἱ τῷ ὄντι ἀπάνθρωποι καὶ μισόκαλοι, και πλέον ἐχθρῶν τὸν τρόπον ἄγριον ἔχοντες, διὰ τὴν ἑαυ ἐνιαυτὸς, καὶ μετὰ πολλῆς ἀτιμίας καθηρέθη τῆς Β τῶν (49) ἀσέβειαν. οἱ μὴ ἐξ ἀληθείας, ἀλλ᾽ ἐκ πε πλασμένων προφάσεων ἡμῖν τε καὶ τοῖς ἑτέροις πᾶσιν ἐπιβουλεύειν σπουδάσαντες. (ΔΝΝΟ 540), σταντίνος Καίσαρ τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν ᾿Αλεξανδρέων. τίνος, Κονστάντιος, καὶ Κώνστας, ἐποίησαν πάντας μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐπανελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· γράψαντες περὶ μὲν τῶν ἄλλων ἰδίᾳ τῇ ἑκάστου Ἐκκλησίᾳ· περὶ δὲ ᾿Αθανασίου ταῦτα, & πάλιν τὴν μὲν τοῦ πράγματος βίαν δεί κνυσι, τὴν δὲ τῶν περὶ Εὐσέβιον ἀνδροφόνον προαί ρεσιν ἐλέγχει. Αντίγραφον Κωνσταντίνου Καίσαρος τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν Ἀλε ξανδρέων (50). Οὐδὲ τὴν τῆς ὑμετέρας ἱερᾶς ἐννοίας διαπεφευγέ και γνῶσιν οἶμαι, διὰ τοῦτο ᾿Αθανάσιον τὴν τοῦ προσ- κυνητοῦ νόμου ὑποφήτην. (Εγράφη (54) ὀπίσω εἰς τὸν δε λόγον (52) ἀπαραλλάκτως.) Τὰ μὲν οὖν γραφέντα ταῦτα· τῆς δὲ συσκευῆς αὐτ τῶν τίς ἕτερος ἀξιόπιστος τούτου μάρτυς ἂν γένοιτο : ταῦτα γὰρ εἰδὼς, οὕτω καὶ αὐτὸς ἔγραψεν μένην αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, γράφουσιν εἰς Ῥώμην, γράφουσι δὲ καὶ τοῖς βασιλεῦσι Κωνσταντίνῳ καὶ Κώνσταντι κατὰ ᾿Αθανασίου. Ὡς δὲ καὶ οἱ παρὰ 'Α- θανασίου ἀποσταλέντες διήλεγξαν τὰ παρ' ἐκείνων γραφέντα, παρὰ μὲν τῶν βασιλέων ἐνετράπησαν. Ο δὲ ἐπίσκοπος Ρώμης Ιούλιος ἔγραψε χρῆναι γενέ- σθαι σύνοδον, ἔνθα ἂν ἐθελήσωμεν, ἵνα ἃ μὲν κατ ηγοροῦσι δείξωσι, περὶ δὲ ὧν κατηγοροῦνται καὶ αὐτοὶ, θαῤῥοῦντες ἀπολογήσωνται. Τοῦτο γὰρ καὶ οἱ παρ᾽ αὐτῶν ἀποσταλέντες πρεσβύτεροι, βλέποντες ἑαυτούς ελεγχομένους, ἠξίωσαν γενέσθαι. Τούτων τοίνυν γε νομένων, ὁρῶντες ἑαυτοὺς οἱ πρὸς πάντα τυγχάνοντες ὕποπτοι μὴ περιγινομένους ἐν ἐκκλησιαστικῇ κρίσει, προσέρχονται μόνῳ Κωνσταντίῳ, καὶ λοιπὸν ἀπολύ ρονται, ὡς πρὸς τὸν τῆς αἱρέσεως προστάτην, Φεῖ- σαι, λέγοντες, τῆς αἱρέσεως· ὁρᾷς πάντας ἀποστάν τας ἀφ᾿ ἡμῶν· ὀλίγοι λοιπὸν ἀπελείφθημεν (55). Αρ ξαι διώκειν, ἐπεὶ καὶ παρὰ τῶν ὀλίγων ἀφιέμεθα, Τὰ μὲν οὖν γραφέντα, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. hatus est : ita ut tanquam privatus, quibus minime & volebat ludibrio esset. Itaque admodum tristis, ac velut Cain gemebundus ac tremens, cum in dies ex- spectaret qui se procul patria suisque confoderet, veluti attonitus, quod hæc minimé placerent, interiit. Caterum illi ne ipsis quidem mortuis parcunt, quoς dum viverent confictis- criminationibus adorieban- tur. lta enim sese omnibus terribiles exhi- bere satagunt, ut viventes in exsilium agant, et nulla erga defunctos misericordia moveantur : sed etiam præter hominum ominium morem, defunctos odio habent, eorumque affinibus insidiantur, inhu- mani illi ac bonorum inimici homines vel immanis- simis hostibus efferatiores: eaque omnia impieta- tis suæ causa agunt, non enim veris, sed confictis criminationibus, nobis aliisque omnibus insidiantur. Constantinus, Constantius, et Constans, post obi- tum patris sui omnes in patriam et Ecclesiam suam reverti jusserunt: qui de aliis episcopis ad singu- lorum Ecclesias rescripsere: de Athanasio autem ista, quæ et. vim hoc in negotio allatam compro- bant, et Eusebianorum sanguinarium animum ar- guunt. Exemplar epistola Constantini Cæsaris populo ca- tholicæ Ecclesiæ urbis Alexandrinæ. Nec sacræ mentis vestræ notitiam præteriisse ar- bitror, ideo Athanasium venerandæ legis interpre- C tem, etc. (Scripta supra in Tractatu septuagesimo quinto absque u!lo discrimine.) Vide p. 160. llæ sunt illæ litteræ. Conjurationis autem cornm quis alius illo fide dignior exstiterit? ita quippe ille scripsit, cum rem exploratain haberet. resis suæ vires, litteras Romam, litteras item ad imperatores Constantinum et Constantem mittunt adversus Athanasium. Ut autem Athanasii legati eo- rum scripta falsi arguerunt, cum maximo pudore ab imperatoribus illi repulsam tulere. Romanus vero episcopus Julius litteris suis indicavit, quo vel- lemus loco, cogendam synodum esse; ut accusatio- nes illi {suas veras comprobarent, sibi vero illatas cum fiducia depellerent. Idipsum presbyteri ab illis D missi rogarant, cum sese falsi convictos adverte- rent. His ita gestis cum perspectum haberent illi in omnibus suspecti homines, se ne- quaquam ecclesiastico judicio superiores fore, Con- stantium seorsim adeunt, apud quem, nipote hære- seos patronum fletus gemitusque profundant, Mise- rare, aientes, hæresim : cernis a nobis omnes defe cisse : pauci demum relicti sumus : age, persecu- tionem incipe, quandoquidem vel a paucis illis re- etc. 8. (ANNO 338.) Hoc cum adverterent tres fratres, 9. Itaque, cum adverterent Eusebiani frangi hæ- (49) Sic Reg. et Basil. Editi vero, αὐτῶν. (50) Reg. lis omnibus omissis sic habet, Κων. 8. Ταῦτα συνορῶντες οἱ τρεῖς ἀδελφοί, Κωνσταν 9. Οἱ μέντοι περὶ Εὐσέβιον, βλέποντες έλα-του- (54) Hoc ordine habetur in Basilicnsi codice : (52) Basil. εἰς τὸν δε λόγον. In editis oe' deest. (55) Reg. ὑπελείφθημεν.
PG 25:704πέμψον δὲ καὶ Γρηγόριον ἐπίσκοπον εἰς Ἀλεξάνδρειαν, καὶ οὗτος γὰρ δύναται συστῆσαι τὴν ἡμετέραν αἵρεσιν. Γράφει τοίνυν τότε Κωνστάντιος, πάντας δὲ διώκει καὶ πέμπει Φιλάγριον ἔπαρχον καὶ Ἀρσάκιόν τινα εὐνοῦχον, πέμπει δὲ καὶ Γρηγόριον μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας. καὶ τοιαῦτα γέγονεν, οἷα καὶ τὸ πρότερον. συναγαγόντες γὰρ πλῆθος βουκόλων καὶ ποιμένων ἄλλων τε ἀγοραίων καὶ ἀσελγῶν νεωτέρων μετὰ ξιφῶν καὶ ῥοπάλων ἐπῆλθον ἀθρόως τῇ ἐκκλησίᾳ τῇ καλουμένῃ Κυρίνου. καὶ τοὺς μὲν ἀπέκτειναν, τοὺς δὲ κατεπάτησαν, ἄλλους τε πληγαῖς κατακόψαντες εἰς δεσμωτήριον ἐνέβαλον καὶ ἐξώριζον, πολλάς τε γυναῖκας κατασύροντες εἷλκον εἰς τὸ δικαστήριον δημοσίᾳ καὶ τῶν τριχῶν ἕλκοντες ὕβριζον, ἄλλους ἐδήμευον, ἄλλων ἄρτους ἀφῃροῦντο δι’ οὐδὲν ἕτερον, ἢ ἵνα τοῖς Ἀρειανοῖς προσθῶνται καὶ Γρηγόριον δέξωνται τὸν ἀπὸ βασιλέως ἀποσταλέντα. Ἀθανάσιος μὲν οὖν καὶ πρὶν γενέσθαι ταῦτα καὶ μόνον ἀκούσας ἔπλευσεν εἰς τὴν Ῥώμην εἰδώς τε τὸν θυμὸν τῶν αἱρετικῶν, καὶ ἵνα, ὡς ἤρεσεν, ἡ σύνοδος γένηται·ἀρχῆς ὁ Φίλιππος, οὕτως ὡς ἰδιώτην γενομενον, ὑφ' ὧν οὐκ ἤθελε καταπαίζεσθαι. Πάνυ γοῦν καὶ αὐτὸς λυπούμενος, καὶ κατὰ τὸν Κάϊν στένων καὶ τρέμων, καὶ καθ᾿ ἡμέραν προσδοκῶν τὸν ἀναιροῦντα ἔξω τῆς ἑαυτοῦ πατρίδος καὶ αὐτὸς καὶ τῶν ἰδίων, ὥσπερ ἐκ- πλαγείς, ἐπεὶ μὴ οὕτως ἤθελεν, ἀπέθανε. Πλὴν ὅτι καὶ κατὰ νεκρῶν οὐ φείδονται, καθ᾽ ὧν καὶ ζώων ἐπλάσαντο προφάσεις· οὕτω γὰρ ἑαυτοὺς πρὸς πάνω τας φοβερούς ἐπιδεικνύειν ἐσπούδασαν, καὶ ζῶντας μὲν ἐξορίζουσιν, ἀποθανόντας δὲ οὐκ ἐλεοῦσιν· ἀλλὰ καὶ τότε μόνοι παρὰ πάντας τοὺς ἀνθρώπους μισοῦσι τοὺς ἀπελθόντας, καὶ τοῖς οἰκείοις αὐτῶν ἐπιβουλεύ- ουσιν, οἱ τῷ ὄντι ἀπάνθρωποι καὶ μισόκαλοι, και πλέον ἐχθρῶν τὸν τρόπον ἄγριον ἔχοντες, διὰ τὴν ἑαυ ἐνιαυτὸς, καὶ μετὰ πολλῆς ἀτιμίας καθηρέθη τῆς Β τῶν (49) ἀσέβειαν. οἱ μὴ ἐξ ἀληθείας, ἀλλ᾽ ἐκ πε πλασμένων προφάσεων ἡμῖν τε καὶ τοῖς ἑτέροις πᾶσιν ἐπιβουλεύειν σπουδάσαντες. (ΔΝΝΟ 540), σταντίνος Καίσαρ τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν ᾿Αλεξανδρέων. τίνος, Κονστάντιος, καὶ Κώνστας, ἐποίησαν πάντας μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐπανελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν· γράψαντες περὶ μὲν τῶν ἄλλων ἰδίᾳ τῇ ἑκάστου Ἐκκλησίᾳ· περὶ δὲ ᾿Αθανασίου ταῦτα, & πάλιν τὴν μὲν τοῦ πράγματος βίαν δεί κνυσι, τὴν δὲ τῶν περὶ Εὐσέβιον ἀνδροφόνον προαί ρεσιν ἐλέγχει. Αντίγραφον Κωνσταντίνου Καίσαρος τῷ λαῷ τῆς καθολικῆς Ἐκκλησίας πόλεως τῶν Ἀλε ξανδρέων (50). Οὐδὲ τὴν τῆς ὑμετέρας ἱερᾶς ἐννοίας διαπεφευγέ και γνῶσιν οἶμαι, διὰ τοῦτο ᾿Αθανάσιον τὴν τοῦ προσ- κυνητοῦ νόμου ὑποφήτην. (Εγράφη (54) ὀπίσω εἰς τὸν δε λόγον (52) ἀπαραλλάκτως.) Τὰ μὲν οὖν γραφέντα ταῦτα· τῆς δὲ συσκευῆς αὐτ τῶν τίς ἕτερος ἀξιόπιστος τούτου μάρτυς ἂν γένοιτο : ταῦτα γὰρ εἰδὼς, οὕτω καὶ αὐτὸς ἔγραψεν μένην αὐτῶν τὴν αἵρεσιν, γράφουσιν εἰς Ῥώμην, γράφουσι δὲ καὶ τοῖς βασιλεῦσι Κωνσταντίνῳ καὶ Κώνσταντι κατὰ ᾿Αθανασίου. Ὡς δὲ καὶ οἱ παρὰ 'Α- θανασίου ἀποσταλέντες διήλεγξαν τὰ παρ' ἐκείνων γραφέντα, παρὰ μὲν τῶν βασιλέων ἐνετράπησαν. Ο δὲ ἐπίσκοπος Ρώμης Ιούλιος ἔγραψε χρῆναι γενέ- σθαι σύνοδον, ἔνθα ἂν ἐθελήσωμεν, ἵνα ἃ μὲν κατ ηγοροῦσι δείξωσι, περὶ δὲ ὧν κατηγοροῦνται καὶ αὐτοὶ, θαῤῥοῦντες ἀπολογήσωνται. Τοῦτο γὰρ καὶ οἱ παρ᾽ αὐτῶν ἀποσταλέντες πρεσβύτεροι, βλέποντες ἑαυτούς ελεγχομένους, ἠξίωσαν γενέσθαι. Τούτων τοίνυν γε νομένων, ὁρῶντες ἑαυτοὺς οἱ πρὸς πάντα τυγχάνοντες ὕποπτοι μὴ περιγινομένους ἐν ἐκκλησιαστικῇ κρίσει, προσέρχονται μόνῳ Κωνσταντίῳ, καὶ λοιπὸν ἀπολύ ρονται, ὡς πρὸς τὸν τῆς αἱρέσεως προστάτην, Φεῖ- σαι, λέγοντες, τῆς αἱρέσεως· ὁρᾷς πάντας ἀποστάν τας ἀφ᾿ ἡμῶν· ὀλίγοι λοιπὸν ἀπελείφθημεν (55). Αρ ξαι διώκειν, ἐπεὶ καὶ παρὰ τῶν ὀλίγων ἀφιέμεθα, Τὰ μὲν οὖν γραφέντα, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. hatus est : ita ut tanquam privatus, quibus minime & volebat ludibrio esset. Itaque admodum tristis, ac velut Cain gemebundus ac tremens, cum in dies ex- spectaret qui se procul patria suisque confoderet, veluti attonitus, quod hæc minimé placerent, interiit. Caterum illi ne ipsis quidem mortuis parcunt, quoς dum viverent confictis- criminationibus adorieban- tur. lta enim sese omnibus terribiles exhi- bere satagunt, ut viventes in exsilium agant, et nulla erga defunctos misericordia moveantur : sed etiam præter hominum ominium morem, defunctos odio habent, eorumque affinibus insidiantur, inhu- mani illi ac bonorum inimici homines vel immanis- simis hostibus efferatiores: eaque omnia impieta- tis suæ causa agunt, non enim veris, sed confictis criminationibus, nobis aliisque omnibus insidiantur. Constantinus, Constantius, et Constans, post obi- tum patris sui omnes in patriam et Ecclesiam suam reverti jusserunt: qui de aliis episcopis ad singu- lorum Ecclesias rescripsere: de Athanasio autem ista, quæ et. vim hoc in negotio allatam compro- bant, et Eusebianorum sanguinarium animum ar- guunt. Exemplar epistola Constantini Cæsaris populo ca- tholicæ Ecclesiæ urbis Alexandrinæ. Nec sacræ mentis vestræ notitiam præteriisse ar- bitror, ideo Athanasium venerandæ legis interpre- C tem, etc. (Scripta supra in Tractatu septuagesimo quinto absque u!lo discrimine.) Vide p. 160. llæ sunt illæ litteræ. Conjurationis autem cornm quis alius illo fide dignior exstiterit? ita quippe ille scripsit, cum rem exploratain haberet. resis suæ vires, litteras Romam, litteras item ad imperatores Constantinum et Constantem mittunt adversus Athanasium. Ut autem Athanasii legati eo- rum scripta falsi arguerunt, cum maximo pudore ab imperatoribus illi repulsam tulere. Romanus vero episcopus Julius litteris suis indicavit, quo vel- lemus loco, cogendam synodum esse; ut accusatio- nes illi {suas veras comprobarent, sibi vero illatas cum fiducia depellerent. Idipsum presbyteri ab illis D missi rogarant, cum sese falsi convictos adverte- rent. His ita gestis cum perspectum haberent illi in omnibus suspecti homines, se ne- quaquam ecclesiastico judicio superiores fore, Con- stantium seorsim adeunt, apud quem, nipote hære- seos patronum fletus gemitusque profundant, Mise- rare, aientes, hæresim : cernis a nobis omnes defe cisse : pauci demum relicti sumus : age, persecu- tionem incipe, quandoquidem vel a paucis illis re- etc. 8. (ANNO 338.) Hoc cum adverterent tres fratres, 9. Itaque, cum adverterent Eusebiani frangi hæ- (49) Sic Reg. et Basil. Editi vero, αὐτῶν. (50) Reg. lis omnibus omissis sic habet, Κων. 8. Ταῦτα συνορῶντες οἱ τρεῖς ἀδελφοί, Κωνσταν 9. Οἱ μέντοι περὶ Εὐσέβιον, βλέποντες έλα-του- (54) Hoc ordine habetur in Basilicnsi codice : (52) Basil. εἰς τὸν δε λόγον. In editis oe' deest. (55) Reg. ὑπελείφθημεν.
PG 25:705ὁ δὲ Ἰούλιος γράφει καὶ πέμπει πρεσβυτέρους, Ἐλπίδιον καὶ Φιλόξενον, ὁρίσας καὶ προθεσμίαν, ἵνα ἢ ἔλθωσιν ἢ γινώσκοιεν ἑαυτοὺς ὑπόπτους εἶναι κατὰ πάντα. ἀλλ’ οἱ περὶ Εὐσέβιον ὡς μόνον ἤκουσαν ἐκκλησιαστικὴν ἔσεσθαι κρίσιν, ἐν ᾗ κόμης οὐ παραγίγνεται, οὐ στρατιῶται πρὸ τῶν θυρῶν, οὐ βασιλικῷ προστάγματι τὰ τῆς συνόδου τελειοῦται [ἐν τούτοις γὰρ ἀεὶ κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἴσχυσαν καὶ ἄνευ τούτων οὐδ’ ὅλως λαλῆσαι θαρροῦσιν], οὕτω κατέπτηξαν, ὡς τοὺς μὲν πρεσβυτέρους κατασχεῖν καὶ μετὰ τὴν προθεσμίαν, πλάσασθαι δὲ πρόφασιν ἀπρεπῆ ὅτι μὴ δυνάμεθα νῦν ἐλθεῖν διὰ τοὺς παρὰ Περσῶν γιγνομένους πολέμους. τοῦτο δὲ οὐκ ἦν ἀληθές, ἀλλὰ φόβος τοῦ συνειδότος. τί γὰρ κοινὸν πόλεμος πρὸς ἐπισκόπους; ἢ διατί μὴ δυνάμενοι διὰ τοὺς Πέρσας εἰς Ῥώμην ἐλθεῖν καίτοι μακρὰν ἀπέχουσαν καὶ πέραν θαλάττης οὖσαν τοὺς τῆς ἀνατολῆς τόπους καὶ τοὺς ἐγγὺς ἐκείνων περιήρχοντο ὡς λέοντες ζητοῦντες, τίς αὐτοῖς ἐναντιοῦται, ἵνα διαβάλλοντες ἐξορίσωσιν; Ἀμέλει τοὺς πρεσβυτέρους ἀπολύσαντες ἐπὶ τῇ ἀπιθάνῳ ταύτῃ προφάσει συνελάλουν ἀλλήλοις·καὶ μένομεν ἔρημοι. Οὓς γὰρ ἐβιασάμεθα, τούτων ἐξ- ορισθέντων, τούτους ἐπανελθόντες ἔπεισαν πάλιν φρο- νεῖν καθ' ἡμῶν. Γράψον οὖν κατὰ πάντων, καὶ πέμε τον Φιλάγριον δεύτερον ἔπαρχον τῆς Αἰγύπτου· αὐτ τὸς γὰρ ἐπιτηδείως δύναται διώκειν, ἤδη μὲν τῇ πεί- ρα δείξας, μάλιστα δὲ καὶ παραβάτης ών. Πέμψον δὲ καὶ Γρηγόριον ἐπίσκοπον εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν· καὶ οὗ τος γὰρ δύναται συστῆσαι τὴν ἡμετέραν αίρεσιν. διώκει, καὶ πέμπει Φιλάγριον ἔπαρχον, καὶ ᾿Αρσά- κιόν τινα εὐνοῦχον· πέμπει δὲ καὶ Γρηγόριον μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας. Καὶ τοιαῦτα γέγονεν, οἷα και πρότερον (54). Συναγαγόντες γὰρ πλῆθος βουκόλων καὶ ποιμένων, ἄλλων τε ἀγοραίων καὶ ἀσελγῶν νεω- τέρων, μετὰ ξιφῶν καὶ ῥοπάλων, ἐπῆλθεν ἀθρόως (55) τῇ ἐκκλησίᾳ τῇ καλουμένῃ Κυρίνου· καὶ τοὺς μὲν ἀπέκτειναν, τοὺς δὲ κατεπάτησαν, ἄλλους τε πληγαίς κατακόψαντες εἰς δεσμωτήριον ἐνέβαλον, καὶ ἐξώρι- ζον· πολλάς τε γυναῖκας κατασύροντες, εἷλκον εἰς τὸ δικαστήριον δημοσίᾳ, καὶ τῶν τριχῶν ἕλκοντες ύβρι ζον· ἄλλους ἐδήμευον, ἄλλων ἄρτους ἀφῃροῦντο, δι' οὐδὲν ἕτερον, ἢ ἵνα τοῖς ᾿Αρειανοῖς προσθῶνται, καὶ Γρηγόριον δέξωνται τὸν ἀπὸ βασιλέως ἀποσταλέντα. καὶ μόνον ἀκούσας, ἔπλευσεν εἰς τὴν Ῥώμην, εἰδώς σε τὸν θυμὸν τῶν αἱρετικῶν, καὶ ἵνα, ὡς ήρεσεν, ἡ σύνοδος γένηται· ὁ δὲ Ἰούλιος γράφει καὶ πέμπει πρεσβυτέρους, Ἐλπίδιον καὶ Φιλόξενον, ὁρίσας καὶ προθεσμίαν, ἵνα ἢ ἔλθωσιν, ἢ γινώσκοιεν ἑαυτοὺς ὑπόπτους εἶναι κατὰ πάντα. Αλλ' οἱ περὶ Εὐσέβιον, ὡς μόνον ήκουσαν ἐκκλησιαστικὴν ἔσεσθαι κρίσιν, ἐν Η κόμης οὐ παραγίγνεται, οὐ στρατιῶται πρὸ τῶν θυρῶν, οὐ βασιλικῷ προστάγματι τὰ τῆς συνόδου τε- λειοῦται (ἐν τούτοις γὰρ ἀεὶ κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἴσχυσαν, καὶ ἄνευ τούτων οὐδόλως λαλῆσαι θαῤῥοῦ σιν), οὕτω κατέπτηξαν, ὡς τοὺς μὲν πρεσβυτέρους κατασχεῖν καὶ μετὰ τὴν προθεσμίαν, πλάσασθαι δὲ πρόφασιν ἀπρεπῆ, ὅτι μὴ δυνάμεθα νῦν ἐλθεῖν διὰ τοὺς παρὰ Περσῶν γιγνομένους πολέμους. Τοῦτο δὲ οὐκ ἦν ἀληθὲς, ἀλλὰ φόβος τοῦ συνειδότος. Τί γὰρ κοι- νὸν πόλεμος πρὸς ἐπισκόπους; Η διατί μὴ δυνάμενοι διὰ τοὺς Πέρσας εἰς Ρώμην ἐλθεῖν, καίτοι μακρὰν ἀπέχουσαν, καὶ πέραν θαλάττης οὖσαν, τοὺς τῆς ᾿Ανα- τολῆς τόπους καὶ τοὺς ἐγγὺς ἐκείνων περιήρχοντο ώς λέοντες, ζητοῦντες τίς αὐτοῖς ἐναντιοῦται, ἵνα δια βάλλοντες ἐξορίσωσιν; τῇ ἀπιθάνῳ ταύτῃ προφάσει, συνελάλουν ἀλλήλοις· Ἐπεὶ μὴ δυνάμεθα ἐκκλησιαστικῇ κρίσει κρατεῖν, τὴν συνήθη τόλμαν ἐπιδειξώμεθα. Γράφουσι τοίνυν Φιλα Ει πρίν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A linquimur, desertique manemus. lis enim, quos B C D tur item per totam epistolam encyclicam anno conscriptam, et in epist. Julii, num. 43. PATROL. GR. XXV. (post fugatos in exsiliuinque inissos episcopos illos) ad nostras partes vi pertraximus, reversi illi ab exsilio, persuaserunt ut adversum nos sentirent. Litteras igitur scribe adversus omnes, Philagrium- que secundo Ægypti præfectum mittito, qui stre- nuissimus est in persequendo, ut experientia com- pertum est, cum maxime sit apostata. Mitte etiam Gregorium Alexandriam episcopum, idoneum sane bominem ad nostram stabiliendant hæresim. tius, ac in omnes novel persecutionem, Philagrium- que mittit, cum Arsacio quodam eunucho. Mittit item Gregorium cum militari manu: resque supe- rioribus similes gestæ sunt; coacta quippe illi bu- bulcorum, opilionum, aliorum forensium ac pelu- lantium juvenum multitudine, cum gladiis et clavis in ecclesiam Cyrini dictam irrupere : ibique alios occiderunt, alios pedibus calcarunt, alios plagis la- mialos in carcerem truserunt in exsiliumque expulerunt; mulieres plurimas abductas ad tribu- nal palam pertraxere, crinibusque raptatas contu- meliis affecere : alios proscripsere, aliorum panes abstulere : idque nulla alia de causa, quam ut eos Arianis adhærere, Gregoriumque ab imperatore missum recipere cogerent. mum rei auditum Romam navigavit, quod hæreti- corum furorem probe perspectum haberet : ut etiam, prout statutum fuerat, synodus ibi celebra- retur. Julius autem presbyteros Elpidium et Phi- loxenum cum litteris mittit, tempusque illis præsti- tuit, ut intra illud Romam se conferrent, aut sci- rent se in omnibus suspectos haberi. At Eusebiani, ubi solum audiere, ecclesiasticum illic fore judi- cium, ubi nec comes adesset, nec milites pro fo- ribus stantes: ubi nee synodi acta ex imperatoris jussu ederentur (hoc enim solum modo in epi- scopos semper prævaluerunt : iis deficientibus, ne mutire quidem audent), tanto sunt terrore perculsi, ut presbyteros ultra præfinitum tempus detinerent, futilemque excusationem commenti: Ob Persarum bellum nequimus, aiebant, jam accedere. Haud verus autem obtentus ille erat, sed conscientia metu detinebantur. Quid enim ad episcopos bel lum ? quare Persarun bello præpedirentur, quin Romam peterent, longinquam et transmari- uam urbem; illi, inquam, qui Orientis loca, etiam Persis finitima, tum temporis instar leonum circu- ibant, inquirendo quisnam ipsis adversaretur, ut calumniis eum suis in exsilium pellerent? cum absurda illa excusatione dimisissent, hæc mutuo collocuti sunt : Cum ecclesiastico judicio prævalere nequeamus, solita audacia rem geramus. Litteris Quæ aulem hic referuntur nonnihil dificul- tatis habent, quam in Athanasii Vita nos levasse speramus. 10. Γράφει τοίνυν τότε Κωνστάντιος, πάντας δὲ 11. Αθανάσιος μὲν οὖν, πρὶν (56) γενέσθαι ταῦτα, 12. Αμέλει, τοὺς πρεσβυτέρους ἀπολύσαντες ἐπὶ (54) Reg., τὸ πρότερον. Quæ sequuntur, enarran (55) Sic Reg. 'Αθρόως deest in editis. 10. (Anno 341.) Litteras itaque scribit Constan- 11. Athanasius porro his nondumn actis, ad pri- 12. (ANNO 342.) Et sane postquam presbyteros (56) Ita Reg. In editis vero και legitur ante
PG 25:706ἐπεὶ μὴ δυνάμεθα ἐκκλησιαστικῇ κρίσει κρατεῖν, τὴν συνήθη τόλμαν ἐπιδειξώμεθα. γράφουσι τοίνυν Φιλαγρίῳ καὶ ποιοῦσιν αὐτὸν μετὰ Γρηγορίου κατ’ ὀλίγον ἐξελθεῖν εἰς τὴν Αἴγυπτον καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι μαστίζονται καὶ ἐδεσμοῦντο πικρῶς. Σαραπάμμωνα γοῦν ἐπίσκοπον ὁμολογητὴν ἐξορίζουσι, Ποτάμωνα δὲ ἐπίσκοπον ὁμολογητὴν ἀπολέσαντα καὶ αὐτὸν τὸν ὀφθαλμὸν ἐν τῷ διωγμῷ οὕτω κατέκοψαν ταῖς καταυχενίοις πληγαῖς, ὡς μὴ πρότερον παύσασθαι, πρὶν ἂν νομισθῆναι τὸν ἄνθρωπον νεκρόν. οὕτω γοῦν ἐρρίφη καὶ μόγις μετὰ ὥρας θεραπευόμενος καὶ διαρριπιζόμενος ἀνέπνευσε τοῦ θεοῦ δεδωκότος τὸ ζῆν. ἀλλὰ μετὰ χρόνον ὀλίγον ἐκ τοῦ πόνου τῶν πληγῶν ἀπέθανεν ἔχων ἐν Χριστῷ τὸ καύχημα δευτέρου μαρτυρίου. πόσοι τε ἄλλοι μονάζοντες ἐμαστίζοντο καθεζομένου Γρηγορίου μετὰ Βαλακίου τοῦ λεγομένου δουκός, πόσοι ἐπίσκοποι ἐκόπτοντο, πόσαι παρθένοι ἐτύπτοντο. Εἶτα ὁ ἄθλιος Γρηγόριος μετὰ ταῦτα παρεκάλει πάντας κοινωνεῖν αὐτῷ· καίτοι εἰ κοινωνίαν ἠξίους παρ’ αὐτῶν ἔχειν, οὐκ ἦσαν ἄξιοι πληγῶν, εἰ δὲ ὡς φαύλους ἔκοπτες, τί ὡς ἁγίους παρεκάλεις;καὶ μένομεν ἔρημοι. Οὓς γὰρ ἐβιασάμεθα, τούτων ἐξ- ορισθέντων, τούτους ἐπανελθόντες ἔπεισαν πάλιν φρο- νεῖν καθ' ἡμῶν. Γράψον οὖν κατὰ πάντων, καὶ πέμε τον Φιλάγριον δεύτερον ἔπαρχον τῆς Αἰγύπτου· αὐτ τὸς γὰρ ἐπιτηδείως δύναται διώκειν, ἤδη μὲν τῇ πεί- ρα δείξας, μάλιστα δὲ καὶ παραβάτης ών. Πέμψον δὲ καὶ Γρηγόριον ἐπίσκοπον εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν· καὶ οὗ τος γὰρ δύναται συστῆσαι τὴν ἡμετέραν αίρεσιν. διώκει, καὶ πέμπει Φιλάγριον ἔπαρχον, καὶ ᾿Αρσά- κιόν τινα εὐνοῦχον· πέμπει δὲ καὶ Γρηγόριον μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας. Καὶ τοιαῦτα γέγονεν, οἷα και πρότερον (54). Συναγαγόντες γὰρ πλῆθος βουκόλων καὶ ποιμένων, ἄλλων τε ἀγοραίων καὶ ἀσελγῶν νεω- τέρων, μετὰ ξιφῶν καὶ ῥοπάλων, ἐπῆλθεν ἀθρόως (55) τῇ ἐκκλησίᾳ τῇ καλουμένῃ Κυρίνου· καὶ τοὺς μὲν ἀπέκτειναν, τοὺς δὲ κατεπάτησαν, ἄλλους τε πληγαίς κατακόψαντες εἰς δεσμωτήριον ἐνέβαλον, καὶ ἐξώρι- ζον· πολλάς τε γυναῖκας κατασύροντες, εἷλκον εἰς τὸ δικαστήριον δημοσίᾳ, καὶ τῶν τριχῶν ἕλκοντες ύβρι ζον· ἄλλους ἐδήμευον, ἄλλων ἄρτους ἀφῃροῦντο, δι' οὐδὲν ἕτερον, ἢ ἵνα τοῖς ᾿Αρειανοῖς προσθῶνται, καὶ Γρηγόριον δέξωνται τὸν ἀπὸ βασιλέως ἀποσταλέντα. καὶ μόνον ἀκούσας, ἔπλευσεν εἰς τὴν Ῥώμην, εἰδώς σε τὸν θυμὸν τῶν αἱρετικῶν, καὶ ἵνα, ὡς ήρεσεν, ἡ σύνοδος γένηται· ὁ δὲ Ἰούλιος γράφει καὶ πέμπει πρεσβυτέρους, Ἐλπίδιον καὶ Φιλόξενον, ὁρίσας καὶ προθεσμίαν, ἵνα ἢ ἔλθωσιν, ἢ γινώσκοιεν ἑαυτοὺς ὑπόπτους εἶναι κατὰ πάντα. Αλλ' οἱ περὶ Εὐσέβιον, ὡς μόνον ήκουσαν ἐκκλησιαστικὴν ἔσεσθαι κρίσιν, ἐν Η κόμης οὐ παραγίγνεται, οὐ στρατιῶται πρὸ τῶν θυρῶν, οὐ βασιλικῷ προστάγματι τὰ τῆς συνόδου τε- λειοῦται (ἐν τούτοις γὰρ ἀεὶ κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἴσχυσαν, καὶ ἄνευ τούτων οὐδόλως λαλῆσαι θαῤῥοῦ σιν), οὕτω κατέπτηξαν, ὡς τοὺς μὲν πρεσβυτέρους κατασχεῖν καὶ μετὰ τὴν προθεσμίαν, πλάσασθαι δὲ πρόφασιν ἀπρεπῆ, ὅτι μὴ δυνάμεθα νῦν ἐλθεῖν διὰ τοὺς παρὰ Περσῶν γιγνομένους πολέμους. Τοῦτο δὲ οὐκ ἦν ἀληθὲς, ἀλλὰ φόβος τοῦ συνειδότος. Τί γὰρ κοι- νὸν πόλεμος πρὸς ἐπισκόπους; Η διατί μὴ δυνάμενοι διὰ τοὺς Πέρσας εἰς Ρώμην ἐλθεῖν, καίτοι μακρὰν ἀπέχουσαν, καὶ πέραν θαλάττης οὖσαν, τοὺς τῆς ᾿Ανα- τολῆς τόπους καὶ τοὺς ἐγγὺς ἐκείνων περιήρχοντο ώς λέοντες, ζητοῦντες τίς αὐτοῖς ἐναντιοῦται, ἵνα δια βάλλοντες ἐξορίσωσιν; τῇ ἀπιθάνῳ ταύτῃ προφάσει, συνελάλουν ἀλλήλοις· Ἐπεὶ μὴ δυνάμεθα ἐκκλησιαστικῇ κρίσει κρατεῖν, τὴν συνήθη τόλμαν ἐπιδειξώμεθα. Γράφουσι τοίνυν Φιλα Ει πρίν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A linquimur, desertique manemus. lis enim, quos B C D tur item per totam epistolam encyclicam anno conscriptam, et in epist. Julii, num. 43. PATROL. GR. XXV. (post fugatos in exsiliuinque inissos episcopos illos) ad nostras partes vi pertraximus, reversi illi ab exsilio, persuaserunt ut adversum nos sentirent. Litteras igitur scribe adversus omnes, Philagrium- que secundo Ægypti præfectum mittito, qui stre- nuissimus est in persequendo, ut experientia com- pertum est, cum maxime sit apostata. Mitte etiam Gregorium Alexandriam episcopum, idoneum sane bominem ad nostram stabiliendant hæresim. tius, ac in omnes novel persecutionem, Philagrium- que mittit, cum Arsacio quodam eunucho. Mittit item Gregorium cum militari manu: resque supe- rioribus similes gestæ sunt; coacta quippe illi bu- bulcorum, opilionum, aliorum forensium ac pelu- lantium juvenum multitudine, cum gladiis et clavis in ecclesiam Cyrini dictam irrupere : ibique alios occiderunt, alios pedibus calcarunt, alios plagis la- mialos in carcerem truserunt in exsiliumque expulerunt; mulieres plurimas abductas ad tribu- nal palam pertraxere, crinibusque raptatas contu- meliis affecere : alios proscripsere, aliorum panes abstulere : idque nulla alia de causa, quam ut eos Arianis adhærere, Gregoriumque ab imperatore missum recipere cogerent. mum rei auditum Romam navigavit, quod hæreti- corum furorem probe perspectum haberet : ut etiam, prout statutum fuerat, synodus ibi celebra- retur. Julius autem presbyteros Elpidium et Phi- loxenum cum litteris mittit, tempusque illis præsti- tuit, ut intra illud Romam se conferrent, aut sci- rent se in omnibus suspectos haberi. At Eusebiani, ubi solum audiere, ecclesiasticum illic fore judi- cium, ubi nec comes adesset, nec milites pro fo- ribus stantes: ubi nee synodi acta ex imperatoris jussu ederentur (hoc enim solum modo in epi- scopos semper prævaluerunt : iis deficientibus, ne mutire quidem audent), tanto sunt terrore perculsi, ut presbyteros ultra præfinitum tempus detinerent, futilemque excusationem commenti: Ob Persarum bellum nequimus, aiebant, jam accedere. Haud verus autem obtentus ille erat, sed conscientia metu detinebantur. Quid enim ad episcopos bel lum ? quare Persarun bello præpedirentur, quin Romam peterent, longinquam et transmari- uam urbem; illi, inquam, qui Orientis loca, etiam Persis finitima, tum temporis instar leonum circu- ibant, inquirendo quisnam ipsis adversaretur, ut calumniis eum suis in exsilium pellerent? cum absurda illa excusatione dimisissent, hæc mutuo collocuti sunt : Cum ecclesiastico judicio prævalere nequeamus, solita audacia rem geramus. Litteris Quæ aulem hic referuntur nonnihil dificul- tatis habent, quam in Athanasii Vita nos levasse speramus. 10. Γράφει τοίνυν τότε Κωνστάντιος, πάντας δὲ 11. Αθανάσιος μὲν οὖν, πρὶν (56) γενέσθαι ταῦτα, 12. Αμέλει, τοὺς πρεσβυτέρους ἀπολύσαντες ἐπὶ (54) Reg., τὸ πρότερον. Quæ sequuntur, enarran (55) Sic Reg. 'Αθρόως deest in editis. 10. (Anno 341.) Litteras itaque scribit Constan- 11. Athanasius porro his nondumn actis, ad pri- 12. (ANNO 342.) Et sane postquam presbyteros (56) Ita Reg. In editis vero και legitur ante
PG 25:707ἀλλ’ οὐδὲν ἦν αὐτῷ προκείμενον ἢ τὰ τῶν ἀποστειλάντων πληρῶσαι καὶ τὴν αἵρεσιν συστῆσαι. διὰ τοῦτο καὶ ἀνδροφόνος γέγονε καὶ δήμιος καὶ ὑβριστὴς καὶ δόλιος καὶ βέβηλος καὶ τὸ ὅλον χριστομάχος ὁ ἀνόητος. τὴν γοῦν τοῦ ἐπισκόπου θείαν οὕτως ἐδίωξεν, ὡς μηδὲ ἀποθανοῦσαν ἀφεῖναι ταφῆναι. καὶ τοῦτ’ ἂν ἐγεγόνει καὶ ἄταφος ἐρρίφη, εἰ μὴ οἱ ὑποδεξάμενοι αὐτὴν ὡς ἴδιον νεκρὸν ἐξήνεγκαν· οὕτω καὶ ἐν τούτοις εἶχεν ἀνόσιον τὸν τρόπον. καὶ γὰρ καὶ χηρῶν καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην ἐκέλευε τὰ δεδομένα διαρπάζεσθαι καὶ τὰ ἀγγεῖα, ἐν οἷς ἔφερον τὸ ἔλαιον καὶ τὸν οἶνον, κατεάσσασθαι, ἵνα μὴ μόνον λαβὼν ἀσεβήσῃ, ἀλλὰ καὶ ἔργοις ἀτιμάζῃ τὸν κύριον ἀκουσόμενος ὅσον οὐδέπω παρ’ αὐτοῦ· «ἐφ’ ὅσον ἠτίμασας τούτους, ἐμὲ ἠτίμασας». Πολλά τε ἕτερα ἐποίει, ἃ καὶ λόγου φράσιν ὑπεραίρει καὶ ἀκούσας τις ἄπιστα νομίσειε. ταῦτα δὲ διὰ τοῦθ’ οὕτως ἔπραττεν, ἐπεὶ μήτε ἐκκλησιαστικῷ κανόνι τὴν κατάστασιν εἶχε μήτε ἀποστολικῇ παραδόσει κληθεὶς ἦν ἐπίσκοπος· ἀλλ’ ἐκ παλατίου μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας καὶ φαντασίας ἀπέσταλτο ὥσπερ ἀρχὴν κοσμικὴν ἐγκεχειρισμένος.Α γρίῳ, καὶ ποιοῦσιν αὐτὸν μετὰ Γρηγορίου κατ' ὀλι ἀπολέσαντα. ἀπολέσοντα, κατέκοψε, ἠξίου, γον ἐξελθεῖν εἰς τὴν Αἴγυπτον, καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι μαστίζονται καὶ ἐδεσμοῦντο πικρώς. Σαραπάμμω να γοῦν ἐπίσκοπον ὁμολογητὴν ἐξορίζουσι, Ποτάμ μωνα (57) δὲ ἐπίσκοπον ὁμολογητήν, ἀπολέσαντα καὶ αὐτὸν τὸν ὀφθαλμὸν ἐν τῷ διωγμῷ, οὕτω κατέκοψαν ταῖς καταυχενίοις πληγαῖς, ὡς μὴ πρότερον παύσασθαι πρὶν ἂν νομισθῆναι τὸν ἄνθρωπον νεκρόν. Οὕτω γοῦν ἐῤῥίφη, καὶ μόγις μετὰ ὥρας θεραπευόμενος καὶ διαρ ῥιπιζόμενος ἀνέπνευσε, τοῦ Θεοῦ δεδωκότος τὸ ζῇν ἀλλὰ μετὰ χρόνον ὀλίγον ἐκ τοῦ πόνου τῶν πληγών ἀπέθανεν, ἔχων ἐν Χριστῷ τὸ καύχημα δευτέρου μαρτυρίου. Πόσοι τε ἄλλοι μονάζοντες ἐμαστίζοντο, καθεζομένου Γρηγορίου μετὰ Βαλακίου, τοῦ λεγομέ- του δουκός ! πόσοι ἐπίσκοποι ἐκόπτοντο ! πόσαι παρ Β θένοι ἐτύπτοντο (58) λει πάντας κοινωνεῖν αὐτῷ· καίτοι εἰ κοινωνίαν ἠξίους (59) παρ' αὐτῶν ἔχειν, οὐκ ἦσαν ἄξιοι πλη- γῶν· εἰ δὲ ὡς φαύλους ἔκοπτες, τί ὡς ἁγίους παρ- εκάλεις ; 'Αλλ' οὐδὲν ἦν αὐτῷ προκείμενον, ἢ τὰ τῶν ἀποστειλάντων πληρῶσαι, καὶ τὴν αἵρεσιν συστῆσαι. Διὰ τοῦτο καὶ (60) ανδροφόνος γέγονε καὶ δήμιος, καὶ ὑβριστής, καὶ δόλιος, καὶ βέβηλος, καὶ τὸ ὅλον Χρι- στομάχος ὁ ἀνόητος. Τὴν γοῦν τοῦ ἐπισκόπου θείαν οὕτως ἐδίωξεν, ὡς μηδὲ ἀποθανοῦσαν ἀφεῖναι ταφή- ναι· καὶ τοῦτ᾽ ἂν ἐγεγόνει, καὶ ἄταφος ἐῤῥίφη, εἰ μὴ οἱ ὑποδεξάμενοι αὐτὴν ὡς ἴδιον νεκρὸν ἐξήνεγκαν· οὕτω καὶ ἐν τούτοις εἶχεν ἀνόσιον τὸν τρόπον. Καὶ γὰρ καὶ χηρῶν (61) καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην, ἐκέλευε τὰ δεδομένα διαρπάζεσθαι, καὶ τὰ ἀγγεῖα ἐν οἷς ἔφερον τὸ ἔλαιον καὶ τὸν οἶνον, κατ- εάγασθαι (62), ἵνα μὴ μόνον λαβὼν ἀσεβήσῃ, ἀλλὰ καὶ ἔργοις ἀτιμάζῃ τὸν Κύριον, ἀκουσόμενος δσεν οὐδέπω παρ' αὐτοῦ· Εφόσον ήτίμασας τούτους, ἐμὲ †τίμασας. ὑπεραίρει, καὶ ἀκούσας τις ἄπιστα νομίσεις. Ταῦτα δὲ διὰ τοῦθ᾽ οὕτως ἔπραττεν, ἐπεὶ μήτε ἐκκλησιαστι κῷ κανόνι τὴν κατάστασιν εἶχε, μήτε ἀποστολική παραδόσει κληθεὶς ἦν ἐπίσκοπος· ἀλλ᾽ ἐκ παλατίου μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας καὶ φαντασίας ἀπέσταλ το, ὥσπερ ἀρχὴν κοσμικὴν ἐγκεχειρισμένος. Διὰ τοῦτο καὶ ἀρχόντων μᾶλλον ηύχετο φίλος εἶναι ἡ ἐπι σκόπων καὶ μοναζόντων. Εἰ ποτε οὖν καὶ ὁ Πατήρ Αντώνιος ἐκ τοῦ ὄρους ἔγραφεν, ὥσπερ βδέλυγμα ἁμαρτωλῷ θεοσέβεια, οὕτως ἐβδελύσσετο τὰ τοῦ ἁγίου γράμματα. Ε' ποτε δὲ βασιλεὺς, ἡ στρατηλάτης, κα ἄλλος δικαστὴς ἐπέστελλεν, οὕτω περιχαρὴς ἐγίγνετο, ὡς οἱ ἐν ταῖς Παροιμίαις, καθὼς σχετλιάζων ἔλεγεν ὁ λόγος· " οἱ ἐγκαταλείποντες ὁδοὺς εὐθείας, οἱ ἀνεξόδους, ἀνὰ τὰς ἐξόδους S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - itaque 'Philagrio missis, auctores sunt, ut cum Gregorio brevi Ægyptum peragret. Hinc episcopi flagellantur, vinculisque acerbe const.inguntur : Sarapammonem igitur episcopum et confessoren pellunt in exsilium: Potammonem item episcopum confessoremque, cui oculus fuerat in persecutione effossus, tot plagis in cerviceın ceciderunt, ut non ante finem facerent, quam hominem exstinctum putarent. Eo igitur modo abjectus, vix post aliquas horas, curatione adhibita flabellique ope, Deo vi- tam concedente, respiravit : ita tamen ut, modico elapso tempore, plagarum dolore interierit, itera- tique martyrii gloriam in Christo obtinuerit. Quot alii monachi flagellis caesi sunt, sedente Gregorio cum Balacio duce nuncupato! Quot episcopi plagis concisi! Quot virgines verberata! tatus est ut secum communicarent. Atqui si com- munionem eorum postulabas, non digni plagis erant illi; sin ut improbos lancinasti, quid ut sanctos eosdem hortabare? At nihil ille in proposito ha- buit, quam ut virorum qui se miserant res perage- ret, baresimque stabiliret. Propterea homicida, carnifex, contumeliosus, fraudulentus, profanus, moque verbo, Christi hostis stultus ille effectus est. Episcopi materteram ita acerbe persecutus est, ut ne defunctam quidem sineret sepeliri, quod sane futurum erat, abjectaque fuisset insepulta, nisi qui eam sustulere, quasi proprium sibi cadaver asportassent : ita impiis hac in re moribus fuit. Præterea cum viduæ cæterique mendici elee- mosynam accipere consuessent, jussit ea diripi quæ erogabantur, confringique vasa quibus oleum vinumque deferebatur; ut non solum rapiendo illa impie ageret, verum etiam gestis suis Dominan probro afficeret, brevi ab illo auditurus: Quantum hos inhonorasti, et me inhonorasti. facultatem superant, quibus, qui audiret, fiden regarel. Talia autem agendi hæc illi causa fuit, quod scilicet neque juxta ecclesiasticum canonem ordinatus fuisset, neque juxta apostolicam tradi- tionem vocatus fuisset episcopus: sed ex palatio cum militari manu et pompa missus fuisset, quasi sæcularis sibi magistratus traditus esset. Quapro- pter magistratuum potius amicus optabat esse, quam episcoporum et monachorum. Si quando igitur Pater Antonius illi ex monte scriberet, sicut pietas erga Deum peccatori abominatio est; sic ille sancti viri litteras exsecrabatur. Sin vero impera- tor, aut dux exercitus, aut alius quispiam judex, litteras ad eum mitteret, tanta perfusus erat læti- Basil., Editi vero, male. Paulo post Reg., perperam. editis, sed in Reg. leguntur. vero Paris., male.. C D habetur. Mid., haec vox significat niendicos, ita vocatos, quod eaul per viας : al longe alio sensu accepta est a quibusdam, sed male, ut infra videbitur. 13. Post hæc improbus Gregorius omnes cohor- 14. Multa quoque alia fecit quæ omnem loquendi (57) Reg., Ποτάμωνα cum unico μ. Mox Reg. et (58) Hec, πόσαι παρθένοι ἐτύπτοντο, desunt in (59) Sic Reg., Basil. et edit. Commeliniana. Edit. (60) Καὶ post τοῦτο deest in editis, sed in Reg. 13. Εἶτα ὁ ἄθλιος Γρηγόριος μετὰ ταῦτα παρεκά 14. Πολλά τε ἕτερα ἐποίει, ἃ καὶ λόγου φράσιν (61) Sic Reg. In editis vero καὶ χηρῶν deest. (62) Sic editi. Reg., κατεάσσεσθαι.
PG 25:708διὰ τοῦτο καὶ ἀρχόντων μᾶλλον ηὔχετο φίλος εἶναι ἢ ἐπισκόπων καὶ μοναζόντων. εἴ ποτε οὖν καὶ ὁ πατὴρ Ἀντώνιος ἐκ τοῦ ὄρους ἔγραφεν, ὥσπερ βδέλυγμα ἁμαρτωλῷ θεοσέβεια οὕτως ἐβδελύσσετο τὰ τοῦ ἁγίου γράμματα. εἴ ποτε δὲ βασιλεὺς ἢ στρατηλάτης ἢ ἄλλος δικαστὴς ἐπέστελλεν, οὕτω περιχαρὴς ἐγίγνετο ὡς οἱ ἐν ταῖς Παροιμίαις, καθὼς σχετλιάζων ἔλεγεν ὁ λόγος· «ὦ οἱ ἐγκαταλείποντες ὁδοὺς εὐθείας, οἱ εὐφραινόμενοι ἐπὶ κακοῖς καὶ χαίροντες ἐπὶ διαστροφῇ κακῶν». ἀμέλει τοὺς μὲν ταῦτα κομίζοντας ἐτίμα χρήμασιν, Ἀντωνίου δέ ποτε γράψαντος πεποίηκε τὸν δοῦκα Βαλάκιον καταπτῦσαι τῆς ἐπιστολῆς καὶ ταύτην ἀπορρίψαι. ἀλλ’ οὐ παρεῖδεν ἡ θεία δίκη, μετ’ οὐ πολὺ γὰρ τὸν λεγόμενον δοῦκα ἐπικαθήμενον ἵππῳ καὶ ἀπερχόμενον εἰς τὴν πρώτην μονὴν ἐπιστραφεὶς ὁ ἵππος καὶ δακὼν εἰς τὸν μηρὸν κατέβαλε καὶ τριῶν ἡμερῶν ἀπέθανεν. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτως ἔπραττον κατὰ πάντων, ἐν δὲ τῇ Ῥώμῃ συνελθόντες ἐπίσκοποί που πεντήκοντα τοὺς μὲν περὶ Εὐσέβιον ὡς ὑπόπτους καὶ φοβηθέντας ἐλθεῖν οὐκ ἀπεδέξαντο, ἀλλὰ καὶ τὰ γραφέντα παρ’ αὐτῶν ἠκύρωσαν, ἡμᾶς δὲ ἀπεδέξαντο καὶ τὴν πρὸς ἡμᾶς κοινωνίαν ἠγάπησαν.Α γρίῳ, καὶ ποιοῦσιν αὐτὸν μετὰ Γρηγορίου κατ' ὀλι ἀπολέσαντα. ἀπολέσοντα, κατέκοψε, ἠξίου, γον ἐξελθεῖν εἰς τὴν Αἴγυπτον, καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι μαστίζονται καὶ ἐδεσμοῦντο πικρώς. Σαραπάμμω να γοῦν ἐπίσκοπον ὁμολογητὴν ἐξορίζουσι, Ποτάμ μωνα (57) δὲ ἐπίσκοπον ὁμολογητήν, ἀπολέσαντα καὶ αὐτὸν τὸν ὀφθαλμὸν ἐν τῷ διωγμῷ, οὕτω κατέκοψαν ταῖς καταυχενίοις πληγαῖς, ὡς μὴ πρότερον παύσασθαι πρὶν ἂν νομισθῆναι τὸν ἄνθρωπον νεκρόν. Οὕτω γοῦν ἐῤῥίφη, καὶ μόγις μετὰ ὥρας θεραπευόμενος καὶ διαρ ῥιπιζόμενος ἀνέπνευσε, τοῦ Θεοῦ δεδωκότος τὸ ζῇν ἀλλὰ μετὰ χρόνον ὀλίγον ἐκ τοῦ πόνου τῶν πληγών ἀπέθανεν, ἔχων ἐν Χριστῷ τὸ καύχημα δευτέρου μαρτυρίου. Πόσοι τε ἄλλοι μονάζοντες ἐμαστίζοντο, καθεζομένου Γρηγορίου μετὰ Βαλακίου, τοῦ λεγομέ- του δουκός ! πόσοι ἐπίσκοποι ἐκόπτοντο ! πόσαι παρ Β θένοι ἐτύπτοντο (58) λει πάντας κοινωνεῖν αὐτῷ· καίτοι εἰ κοινωνίαν ἠξίους (59) παρ' αὐτῶν ἔχειν, οὐκ ἦσαν ἄξιοι πλη- γῶν· εἰ δὲ ὡς φαύλους ἔκοπτες, τί ὡς ἁγίους παρ- εκάλεις ; 'Αλλ' οὐδὲν ἦν αὐτῷ προκείμενον, ἢ τὰ τῶν ἀποστειλάντων πληρῶσαι, καὶ τὴν αἵρεσιν συστῆσαι. Διὰ τοῦτο καὶ (60) ανδροφόνος γέγονε καὶ δήμιος, καὶ ὑβριστής, καὶ δόλιος, καὶ βέβηλος, καὶ τὸ ὅλον Χρι- στομάχος ὁ ἀνόητος. Τὴν γοῦν τοῦ ἐπισκόπου θείαν οὕτως ἐδίωξεν, ὡς μηδὲ ἀποθανοῦσαν ἀφεῖναι ταφή- ναι· καὶ τοῦτ᾽ ἂν ἐγεγόνει, καὶ ἄταφος ἐῤῥίφη, εἰ μὴ οἱ ὑποδεξάμενοι αὐτὴν ὡς ἴδιον νεκρὸν ἐξήνεγκαν· οὕτω καὶ ἐν τούτοις εἶχεν ἀνόσιον τὸν τρόπον. Καὶ γὰρ καὶ χηρῶν (61) καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην, ἐκέλευε τὰ δεδομένα διαρπάζεσθαι, καὶ τὰ ἀγγεῖα ἐν οἷς ἔφερον τὸ ἔλαιον καὶ τὸν οἶνον, κατ- εάγασθαι (62), ἵνα μὴ μόνον λαβὼν ἀσεβήσῃ, ἀλλὰ καὶ ἔργοις ἀτιμάζῃ τὸν Κύριον, ἀκουσόμενος δσεν οὐδέπω παρ' αὐτοῦ· Εφόσον ήτίμασας τούτους, ἐμὲ †τίμασας. ὑπεραίρει, καὶ ἀκούσας τις ἄπιστα νομίσεις. Ταῦτα δὲ διὰ τοῦθ᾽ οὕτως ἔπραττεν, ἐπεὶ μήτε ἐκκλησιαστι κῷ κανόνι τὴν κατάστασιν εἶχε, μήτε ἀποστολική παραδόσει κληθεὶς ἦν ἐπίσκοπος· ἀλλ᾽ ἐκ παλατίου μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας καὶ φαντασίας ἀπέσταλ το, ὥσπερ ἀρχὴν κοσμικὴν ἐγκεχειρισμένος. Διὰ τοῦτο καὶ ἀρχόντων μᾶλλον ηύχετο φίλος εἶναι ἡ ἐπι σκόπων καὶ μοναζόντων. Εἰ ποτε οὖν καὶ ὁ Πατήρ Αντώνιος ἐκ τοῦ ὄρους ἔγραφεν, ὥσπερ βδέλυγμα ἁμαρτωλῷ θεοσέβεια, οὕτως ἐβδελύσσετο τὰ τοῦ ἁγίου γράμματα. Ε' ποτε δὲ βασιλεὺς, ἡ στρατηλάτης, κα ἄλλος δικαστὴς ἐπέστελλεν, οὕτω περιχαρὴς ἐγίγνετο, ὡς οἱ ἐν ταῖς Παροιμίαις, καθὼς σχετλιάζων ἔλεγεν ὁ λόγος· " οἱ ἐγκαταλείποντες ὁδοὺς εὐθείας, οἱ ἀνεξόδους, ἀνὰ τὰς ἐξόδους S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - itaque 'Philagrio missis, auctores sunt, ut cum Gregorio brevi Ægyptum peragret. Hinc episcopi flagellantur, vinculisque acerbe const.inguntur : Sarapammonem igitur episcopum et confessoren pellunt in exsilium: Potammonem item episcopum confessoremque, cui oculus fuerat in persecutione effossus, tot plagis in cerviceın ceciderunt, ut non ante finem facerent, quam hominem exstinctum putarent. Eo igitur modo abjectus, vix post aliquas horas, curatione adhibita flabellique ope, Deo vi- tam concedente, respiravit : ita tamen ut, modico elapso tempore, plagarum dolore interierit, itera- tique martyrii gloriam in Christo obtinuerit. Quot alii monachi flagellis caesi sunt, sedente Gregorio cum Balacio duce nuncupato! Quot episcopi plagis concisi! Quot virgines verberata! tatus est ut secum communicarent. Atqui si com- munionem eorum postulabas, non digni plagis erant illi; sin ut improbos lancinasti, quid ut sanctos eosdem hortabare? At nihil ille in proposito ha- buit, quam ut virorum qui se miserant res perage- ret, baresimque stabiliret. Propterea homicida, carnifex, contumeliosus, fraudulentus, profanus, moque verbo, Christi hostis stultus ille effectus est. Episcopi materteram ita acerbe persecutus est, ut ne defunctam quidem sineret sepeliri, quod sane futurum erat, abjectaque fuisset insepulta, nisi qui eam sustulere, quasi proprium sibi cadaver asportassent : ita impiis hac in re moribus fuit. Præterea cum viduæ cæterique mendici elee- mosynam accipere consuessent, jussit ea diripi quæ erogabantur, confringique vasa quibus oleum vinumque deferebatur; ut non solum rapiendo illa impie ageret, verum etiam gestis suis Dominan probro afficeret, brevi ab illo auditurus: Quantum hos inhonorasti, et me inhonorasti. facultatem superant, quibus, qui audiret, fiden regarel. Talia autem agendi hæc illi causa fuit, quod scilicet neque juxta ecclesiasticum canonem ordinatus fuisset, neque juxta apostolicam tradi- tionem vocatus fuisset episcopus: sed ex palatio cum militari manu et pompa missus fuisset, quasi sæcularis sibi magistratus traditus esset. Quapro- pter magistratuum potius amicus optabat esse, quam episcoporum et monachorum. Si quando igitur Pater Antonius illi ex monte scriberet, sicut pietas erga Deum peccatori abominatio est; sic ille sancti viri litteras exsecrabatur. Sin vero impera- tor, aut dux exercitus, aut alius quispiam judex, litteras ad eum mitteret, tanta perfusus erat læti- Basil., Editi vero, male. Paulo post Reg., perperam. editis, sed in Reg. leguntur. vero Paris., male.. C D habetur. Mid., haec vox significat niendicos, ita vocatos, quod eaul per viας : al longe alio sensu accepta est a quibusdam, sed male, ut infra videbitur. 13. Post hæc improbus Gregorius omnes cohor- 14. Multa quoque alia fecit quæ omnem loquendi (57) Reg., Ποτάμωνα cum unico μ. Mox Reg. et (58) Hec, πόσαι παρθένοι ἐτύπτοντο, desunt in (59) Sic Reg., Basil. et edit. Commeliniana. Edit. (60) Καὶ post τοῦτο deest in editis, sed in Reg. 13. Εἶτα ὁ ἄθλιος Γρηγόριος μετὰ ταῦτα παρεκά 14. Πολλά τε ἕτερα ἐποίει, ἃ καὶ λόγου φράσιν (61) Sic Reg. In editis vero καὶ χηρῶν deest. (62) Sic editi. Reg., κατεάσσεσθαι.
ἕως δὲ ταῦτα ἐγίγνετο, ἦλθεν εἰς γνῶσιν τοῦ βασιλέως Κώνσταντος ἥ τε ἐν Ῥώμῃ γενομένη σύνοδος καὶ τὰ ἐν τῇ Ἀλεξανδρείᾳ καὶ πάσῃ τῇ ἀνατολῇ κατὰ τῶν ἐκκλησιῶν γεγενημένα, καὶ γράφει τῷ ἀδελφῷ Κωνσταντίῳ καὶ λοιπὸν ἀμφοτέροις ἀρέσκει σύνοδον γενέσθαι καὶ διαγνωσθῆναι τὰ πράγματα, ἵν’ οἱ μὲν ἀδικηθέντες μηκέτι πάσχωσιν, οἱ δὲ ἀδικοῦντες μηκέτι τοιαῦτα τολμᾶν δύνωνται. συνέρχονται τοίνυν ἀπό τε τῆς ἀνατολῆς καὶ τῆς δύσεως ἐν τῇ Σερδῶν πόλει πλέον ἢ ἔλαττον ρο τὸν ἀριθμὸν ἐπίσκοποι. καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς δύσεως μόνοι ἦσαν ἐπίσκοποι ἔχοντες πατέρα τὸν Ὅσιον, οἱ δὲ ἀπὸ τῆς ἀνατολῆς ἐπήγοντο μεθ’ ἑαυτῶν παιδαγωγοὺς καὶ συνηγόρους Μουσουνιανὸν κόμητα καὶ Ἡσύχιον τὸν καστρήσιον, δι’ οὓς καὶ προθύμως ἦλθον νομίζοντες μετ’ ἐξουσίας αὐτῶν πάλιν πάντα πράττεσθαι. οὕτω γὰρ ἀεὶ διὰ τούτων φοβεροὺς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον οἷς ἐβούλοντο καὶ ἐπεβούλευον οἷς ἂν αὐτοῖς ἐδόκει.Α γρίῳ, καὶ ποιοῦσιν αὐτὸν μετὰ Γρηγορίου κατ' ὀλι ἀπολέσαντα. ἀπολέσοντα, κατέκοψε, ἠξίου, γον ἐξελθεῖν εἰς τὴν Αἴγυπτον, καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι μαστίζονται καὶ ἐδεσμοῦντο πικρώς. Σαραπάμμω να γοῦν ἐπίσκοπον ὁμολογητὴν ἐξορίζουσι, Ποτάμ μωνα (57) δὲ ἐπίσκοπον ὁμολογητήν, ἀπολέσαντα καὶ αὐτὸν τὸν ὀφθαλμὸν ἐν τῷ διωγμῷ, οὕτω κατέκοψαν ταῖς καταυχενίοις πληγαῖς, ὡς μὴ πρότερον παύσασθαι πρὶν ἂν νομισθῆναι τὸν ἄνθρωπον νεκρόν. Οὕτω γοῦν ἐῤῥίφη, καὶ μόγις μετὰ ὥρας θεραπευόμενος καὶ διαρ ῥιπιζόμενος ἀνέπνευσε, τοῦ Θεοῦ δεδωκότος τὸ ζῇν ἀλλὰ μετὰ χρόνον ὀλίγον ἐκ τοῦ πόνου τῶν πληγών ἀπέθανεν, ἔχων ἐν Χριστῷ τὸ καύχημα δευτέρου μαρτυρίου. Πόσοι τε ἄλλοι μονάζοντες ἐμαστίζοντο, καθεζομένου Γρηγορίου μετὰ Βαλακίου, τοῦ λεγομέ- του δουκός ! πόσοι ἐπίσκοποι ἐκόπτοντο ! πόσαι παρ Β θένοι ἐτύπτοντο (58) λει πάντας κοινωνεῖν αὐτῷ· καίτοι εἰ κοινωνίαν ἠξίους (59) παρ' αὐτῶν ἔχειν, οὐκ ἦσαν ἄξιοι πλη- γῶν· εἰ δὲ ὡς φαύλους ἔκοπτες, τί ὡς ἁγίους παρ- εκάλεις ; 'Αλλ' οὐδὲν ἦν αὐτῷ προκείμενον, ἢ τὰ τῶν ἀποστειλάντων πληρῶσαι, καὶ τὴν αἵρεσιν συστῆσαι. Διὰ τοῦτο καὶ (60) ανδροφόνος γέγονε καὶ δήμιος, καὶ ὑβριστής, καὶ δόλιος, καὶ βέβηλος, καὶ τὸ ὅλον Χρι- στομάχος ὁ ἀνόητος. Τὴν γοῦν τοῦ ἐπισκόπου θείαν οὕτως ἐδίωξεν, ὡς μηδὲ ἀποθανοῦσαν ἀφεῖναι ταφή- ναι· καὶ τοῦτ᾽ ἂν ἐγεγόνει, καὶ ἄταφος ἐῤῥίφη, εἰ μὴ οἱ ὑποδεξάμενοι αὐτὴν ὡς ἴδιον νεκρὸν ἐξήνεγκαν· οὕτω καὶ ἐν τούτοις εἶχεν ἀνόσιον τὸν τρόπον. Καὶ γὰρ καὶ χηρῶν (61) καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην, ἐκέλευε τὰ δεδομένα διαρπάζεσθαι, καὶ τὰ ἀγγεῖα ἐν οἷς ἔφερον τὸ ἔλαιον καὶ τὸν οἶνον, κατ- εάγασθαι (62), ἵνα μὴ μόνον λαβὼν ἀσεβήσῃ, ἀλλὰ καὶ ἔργοις ἀτιμάζῃ τὸν Κύριον, ἀκουσόμενος δσεν οὐδέπω παρ' αὐτοῦ· Εφόσον ήτίμασας τούτους, ἐμὲ †τίμασας. ὑπεραίρει, καὶ ἀκούσας τις ἄπιστα νομίσεις. Ταῦτα δὲ διὰ τοῦθ᾽ οὕτως ἔπραττεν, ἐπεὶ μήτε ἐκκλησιαστι κῷ κανόνι τὴν κατάστασιν εἶχε, μήτε ἀποστολική παραδόσει κληθεὶς ἦν ἐπίσκοπος· ἀλλ᾽ ἐκ παλατίου μετὰ στρατιωτικῆς ἐξουσίας καὶ φαντασίας ἀπέσταλ το, ὥσπερ ἀρχὴν κοσμικὴν ἐγκεχειρισμένος. Διὰ τοῦτο καὶ ἀρχόντων μᾶλλον ηύχετο φίλος εἶναι ἡ ἐπι σκόπων καὶ μοναζόντων. Εἰ ποτε οὖν καὶ ὁ Πατήρ Αντώνιος ἐκ τοῦ ὄρους ἔγραφεν, ὥσπερ βδέλυγμα ἁμαρτωλῷ θεοσέβεια, οὕτως ἐβδελύσσετο τὰ τοῦ ἁγίου γράμματα. Ε' ποτε δὲ βασιλεὺς, ἡ στρατηλάτης, κα ἄλλος δικαστὴς ἐπέστελλεν, οὕτω περιχαρὴς ἐγίγνετο, ὡς οἱ ἐν ταῖς Παροιμίαις, καθὼς σχετλιάζων ἔλεγεν ὁ λόγος· " οἱ ἐγκαταλείποντες ὁδοὺς εὐθείας, οἱ ἀνεξόδους, ἀνὰ τὰς ἐξόδους S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - itaque 'Philagrio missis, auctores sunt, ut cum Gregorio brevi Ægyptum peragret. Hinc episcopi flagellantur, vinculisque acerbe const.inguntur : Sarapammonem igitur episcopum et confessoren pellunt in exsilium: Potammonem item episcopum confessoremque, cui oculus fuerat in persecutione effossus, tot plagis in cerviceın ceciderunt, ut non ante finem facerent, quam hominem exstinctum putarent. Eo igitur modo abjectus, vix post aliquas horas, curatione adhibita flabellique ope, Deo vi- tam concedente, respiravit : ita tamen ut, modico elapso tempore, plagarum dolore interierit, itera- tique martyrii gloriam in Christo obtinuerit. Quot alii monachi flagellis caesi sunt, sedente Gregorio cum Balacio duce nuncupato! Quot episcopi plagis concisi! Quot virgines verberata! tatus est ut secum communicarent. Atqui si com- munionem eorum postulabas, non digni plagis erant illi; sin ut improbos lancinasti, quid ut sanctos eosdem hortabare? At nihil ille in proposito ha- buit, quam ut virorum qui se miserant res perage- ret, baresimque stabiliret. Propterea homicida, carnifex, contumeliosus, fraudulentus, profanus, moque verbo, Christi hostis stultus ille effectus est. Episcopi materteram ita acerbe persecutus est, ut ne defunctam quidem sineret sepeliri, quod sane futurum erat, abjectaque fuisset insepulta, nisi qui eam sustulere, quasi proprium sibi cadaver asportassent : ita impiis hac in re moribus fuit. Præterea cum viduæ cæterique mendici elee- mosynam accipere consuessent, jussit ea diripi quæ erogabantur, confringique vasa quibus oleum vinumque deferebatur; ut non solum rapiendo illa impie ageret, verum etiam gestis suis Dominan probro afficeret, brevi ab illo auditurus: Quantum hos inhonorasti, et me inhonorasti. facultatem superant, quibus, qui audiret, fiden regarel. Talia autem agendi hæc illi causa fuit, quod scilicet neque juxta ecclesiasticum canonem ordinatus fuisset, neque juxta apostolicam tradi- tionem vocatus fuisset episcopus: sed ex palatio cum militari manu et pompa missus fuisset, quasi sæcularis sibi magistratus traditus esset. Quapro- pter magistratuum potius amicus optabat esse, quam episcoporum et monachorum. Si quando igitur Pater Antonius illi ex monte scriberet, sicut pietas erga Deum peccatori abominatio est; sic ille sancti viri litteras exsecrabatur. Sin vero impera- tor, aut dux exercitus, aut alius quispiam judex, litteras ad eum mitteret, tanta perfusus erat læti- Basil., Editi vero, male. Paulo post Reg., perperam. editis, sed in Reg. leguntur. vero Paris., male.. C D habetur. Mid., haec vox significat niendicos, ita vocatos, quod eaul per viας : al longe alio sensu accepta est a quibusdam, sed male, ut infra videbitur. 13. Post hæc improbus Gregorius omnes cohor- 14. Multa quoque alia fecit quæ omnem loquendi (57) Reg., Ποτάμωνα cum unico μ. Mox Reg. et (58) Hec, πόσαι παρθένοι ἐτύπτοντο, desunt in (59) Sic Reg., Basil. et edit. Commeliniana. Edit. (60) Καὶ post τοῦτο deest in editis, sed in Reg. 13. Εἶτα ὁ ἄθλιος Γρηγόριος μετὰ ταῦτα παρεκά 14. Πολλά τε ἕτερα ἐποίει, ἃ καὶ λόγου φράσιν (61) Sic Reg. In editis vero καὶ χηρῶν deest. (62) Sic editi. Reg., κατεάσσεσθαι.
PG 25:709ὡς δὲ ἀπαντήσαντες ἑωράκασιν ἐκκλησιαστικὴν δίκην μόνην γενομένην, ὡς ἑωράκασι τοὺς ἀφ’ ἑκάστης ἐκκλησίας καὶ πόλεως κατηγόρους καὶ τοὺς κατ’ αὐτῶν ἐλέγχους, ὡς ἑωράκασιν Ἄρειον καὶ Ἀστέριον, τιμίους ἐπισκόπους, ἀνελθόντας μὲν σὺν αὐτοῖς, ἀποπηδήσαντας δὲ ἀπ’ αὐτῶν καὶ ἐλθόντας μεθ’ ἡμῶν διηγουμένους τε τὴν πανουργίαν ἐκείνων, ὡς ὕποπτοι εἶεν ἐν τοῖς πράγμασι καὶ φοβοῦνται κρίσιν γενέσθαι, μὴ ἐλεγχθῶσι παρ’ ἡμῶν μὲν συκοφάνται, παρὰ δὲ τῶν ἐπλάσαντο κατηγόρων, ὡς αὐτοὶ πάντα ὑποβαλόντες καὶ τὰ τοιαῦτα μηχανησάμενοι. ταῦτα συνορῶντες, καίτοι μετὰ σπουδῆς ἐλθόντες, νομίσαντες μηδὲ ἡμᾶς ἀπαντᾶν ὡς φοβουμένους, ὡς ἑωράκασι καὶ τὴν ἡμῶν προθυμίαν, ἀποκλείουσιν ἑαυτοὺς ἐν τῷ παλατίῳ· ἐκεῖ γὰρ ᾤκουν. καὶ λοιπὸν ἀλλήλοις συνελάλουν· ἤλθομεν ἐπ’ ἄλλοις καὶ ἄλλα βλέπομεν· ἀπηντήσαμεν μετὰ κομήτων καὶ χωρὶς κομήτων ἡ κρίσις γίνεται· κατακρινόμεθα πάντως. οἴδατε πάντες τὰ προστάγματα· ἔχουσιν οἱ περὶ Ἀθανάσιον τὰ ἐν τῷ Μαρεώτῃ ὑπομνήματα, ἐξ ὧν αὐτὸς μὲν καθαρίζεται, ἡμεῖς δὲ καταισχυνόμεθα. τί δὴ οὖν μέλλομεν; τί βραδύνομεν; πλασώμεθα προφάσεις καὶ ἀπέλθωμεν, μὴ μένοντες κατακριθῶμεν.εὐφραινόμενοι ἐπὶ κακοῖς, καὶ χαίροντες ἐπὶ διαστροφή κακών. Αμέλει τοὺς μὲν ταῦτα κομί- ζοντας ἐτίμα χρήμασιν (63)· 'Αντωνίου δέ ποτε γράψαντος, πεποίηκε τὸν δοῦκα Βαλάκιον καταπτύ σαι τῆς ἐπιστολῆς, καὶ ταύτην ἀποῤῥίψαι. Αλλ' οὐ παρεῖδεν ἡ θεία δίκη· μετ᾿ οὐ πολὺ γὰρ τὸν λεγό μενον δοῦκα ἐπικαθήμενον ἵππῳ, καὶ ἀπερχόμενον εἰς τὴν πρώτην μονὴν, ἐπιστραφεὶς ὁ ἵππος, καὶ δακὼν εἰς τὸν μηρόν, κατέβαλε, καὶ τριῶν ἡμερῶν ἀπέθανεν. των· ἐν δὲ τῇ Ῥώμῃ, συνελθόντες ἐπίσκοποι που πεντήκοντα, τοὺς μὲν περὶ Εὐσέβιον, ὡς ὑπόπτους καὶ φοβηθέντας ἐλθεῖν, οὐκ ἀπεδέξαντο, ἀλλὰ καὶ τὰ γραφέντα παρ' αὐτῶν ἠκύρωσαν· ἡμᾶς δὲ ἀπεδέ- ξαντο, καὶ τὴν πρὸς ἡμᾶς κοινωνίαν ἠγάπησαν. Ἕως δὲ ταῦτα ἐγίγνετο, ἦλθεν εἰς γνῶσιν τοῦ βασι λέως Κώνσταντος, ή τε ἐν Ῥώμῃ γενομένη σύνοδος, καὶ τὰ ἐν τῇ Ἀλεξανδρείᾳ, καὶ πάσῃ τῇ ᾿Ανατολή κατὰ τῶν Ἐκκλησιῶν γεγενημένα· καὶ γράφει τῷ ἀδελφῷ Κωνσταντίῳ, καὶ λοιπὸν ἀμφοτέροις ἀρέσκει σύνοδον γενέσθαι, καὶ διαγνωσθῆναι τὰ πράγματα, ἶν' οἱ μὲν ἀδικηθέντες μηκέτι πάσχωσιν, οἱ δὲ ἀδι- κοῦντες μηκέτι τοιαῦτα τολμᾷν δύνωνται (64). Συν- έρχονται τοίνυν ἀπό τε τῆς ᾿Ανατολῆς καὶ τῆς Δύσεως ἐν τῇ Σαρδῶν πόλει πλέον ἢ ἔλαττον ρδ τὸν ἀριθμὸν ἐπίσκοποι. Καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς Δύσεως μόνοι ἦσαν ἐπίσκοποι, ἔχοντες Πατέρα τὸν Οσιον· οἱ δὲ ἀπὸ τῆς Ἀνατολῆς ἐπήγοντο μεθ᾿ ἑαυτῶν παιδαγωγοὺς καὶ συνηγόρους, Μουσουνιανὸν κόμητα (65), και Ησύχιον τὸν Καστρήσιον, δι' οὓς καὶ προθύμως ἦλθον, νομί ζοντες μετ' ἐξουσίας αὐτῶν πάλιν πάντα πράττεσθαι. Οὕτω γὰρ ἀεὶ διὰ τούτων φοβεροὺς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον οἷς ἐβούλοντο, καὶ ἐπεβούλευον οἷς ἂν (66) αὐτοῖς ἐδόκει. ὡς δὲ ἀπαντήσαντες ἑωράκασιν ἐκκλησιαστι- κὴν δίκην μόνην γενομένην χωρίς κόμιτος καὶ στρα- τιωτῶν (67), ὡς ἑωράκασι τοὺς ἀφ' ἑκάστης Εκ κλησίας καὶ πόλεως κατηγόρους, καὶ τοὺς κατ᾿ αὐ τῶν ἐλέγχους· ὡς ἑωράκασιν "Αρειον καὶ ᾿Αστέριον, τιμίους ἐπισκόπους, ἀνελθόντας μὲν σὺν αὐτοῖς, ἀπο- δημήσαντας δὲ ἀπ' αὐτῶν, καὶ ἐλθόντας μεθ' ἡμῶν, διηγουμένους τε τὴν πανουργίαν ἐκείνων, ὡς ὑποπτοι εἶεν ἐν (68) τοῖς πράγμασι, καὶ φοβοῦνται κρίσιν γενέσθαι, μὴ ἐλεγχθῶσι παρ' ἡμῶν μὲν συκοφάν- ται, παρὰ δὲ τῶν ἐπλάσαντο κατηγόρων, ὡς αὐτοὶ πάντα ὑποβαλόντες (69), καὶ τὰ τοιαῦτα μηχανησά- μενοι· ταῦτα συνορῶντες, καίτοι μετὰ σπουδῆς ἐλ- θόντες, νομίσαντες μηδὲ ἡμᾶς ἀπαντᾶν ὡς φοβουμέν νους· ὡς ἐωράκασι καὶ τὴν ἡμῶν προθυμίαν, ἀπο- κλείουσιν ἑαυτοὺς ἐν τῷ παλατίῳ· ἐκεῖ γὰρ ᾤκουν. οι μητα. Καστρήσιον, Καστρί διον. Αt κόμητος, κόμιτος, "Αρειος HISTORIA ARIANORUM AD MONACHIOS. indignatione dicitur : Vue qui derelinquunt vias re- clas, qui lætantur in malis, et qui gaudent in con- versatione malorum ". Eos certe qui hujusmodi sibi litteras deferebant pecuniarum dono remuneraßat. Antonius vero cum aliquando scripsisset, auctor fuit ille ut Balacius dux in epistolam spueret, il- lamque projiceret : sed rem haud inultam reliquit divina vindicta; siquidem non diu postea equo in- sidentem ducem, et ad proximam mansionem iter A tia, quanta illi de quibus in Proverbiis haud sine instituentem, conversus equus in femore illum ita momordit, ut humi dejiceret, intraque triduum ille obiret. B • nora. Romæ vero coacti episcopi plus minus quin- quaginta, Eusebium et socios utpote suspectos ac metuentes accedere, nequaquam receperunt, imo eorum rescripta irrita fecerunt: nos autem admi- sere nostramque communionem amplexi sunt. Hæc dum agerentur, ad notitian Constantis imperatoris devenere, cum Romana synodus, tum res Alexan- driæ in universoque Oriente adversus Ecclesias gestæ : scripsitque ille fratri suo Constantio, ac demum placnit utrique ut synodus celebraretur, expenderenturque negotia : ut ne ultra vexarentur qui læsi fuissent, ac qui alios læserant, ne ejus- modi res perpetrare auderent. Conveniunt (ANNO urbe episcopi plus minus centum septuaginta. Oc- cidentales autem episcopi soli erant, secum ha- bentes Patrem Hosium : Orientales vero paedagogos advocatosque secum adducebant, Musonianum co- C milem et Hesychium Castrensem : quorum ope freti Prov. 11, 13. cum non nulla discrepantia. Ibi videsis. Mas Reg., recte. Editi, alacri animo accessere, rati se omnia deinceps eo- rum potentia acturos. Eo enim modo ac ejusmodi opitulatoribus subaixi, sese quibus libuit terribiles exhibuere, ac quibus placuit insidiati sunt. ubi accedentes adverterunt ecclesiasticum ibi fore ju- dicium absque comite vel militibus: ubi ex sin- gulis Ecclesiis urbibusque accusatores viderunt, cum paratis adversum se documentis: ubi Ariuin conspexerunt et Asterium, venerabiles episcopos, qui, cum secum accessissent, a se recesserant, ad parlesque nostras se contulerant, quique eorum vafritiem enarrabant; quantum scilicet in gestis suis suspecti essent, quam timerent illi ne judicium ferretur, neve a nobis sycophant depre- henderentur, ab iisque quos subornarant accusa- toribus proderentur, quod ipsi scilicet omnia sug- gessissent, ejusmodique res moliti essent; hæc animadvertentes, tametsi alacri animo isthuc se contulerant, rati nos præ formidine sui ne acce- dere quidem ausuros: ubi fiduciam conspexere in editis, sed in Reg. habentur, in quo secund: manu legitur prima et sic infra et alias semper. Qui infra dicitur, Macarius vocatur in postrema Sardicensi epistola. 15. Hæc erant illorum adversum omnes facis 347) cum ex Oriente tuur ex Occidente in Sardica 15. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτως ἔπραττον κατα παν (63) Har item enarrantur in Vila Antonii, seul (64) Reg., δύνανται. (65) Reg., κόμιτα, prima manu; secunda, κα (66) Reg., οἷς ἐάν. (67) Hc, χωρίς κόμιτος καὶ στρατιωτῶν, desunt (68) Sic Reg. lu editis vero ἐν deest. (69) Ita Reg. Elili, ὑποβάλλοντες.
PG 25:710βέλτιον φεύγοντας ἐρυθριᾶν ἢ ἐλεγχθέντας συκοφάντας κατακρίνεσθαι. ἐὰν φύγωμεν, δυνάμεθά πως κἂν τῆς αἱρέσεως προίστασθαι· ἐὰν δὲ καὶ φεύγοντας ἡμᾶς κατακρίνωσιν, ἀλλ’ ἔχομεν βασιλέα προστάτην τὸν μὴ ἀφιέντα ἡμᾶς ὑπὸ τῶν λαῶν ἐκβάλλεσθαι ἀπὸ τῶν ἐκκλησιῶν. Τοιαῦτα μὲν οὖν ἐκεῖνοι διελογίζοντο· Ὅσιος δὲ καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπίσκοποι πυκνότερον αὐτοῖς ἐσήμαινον τὴν προθυμίαν τῶν περὶ Ἀθανάσιον καὶ ὡς ἕτοιμοι πρὸς ἀπολογίαν εἰσὶν ἐπαγγελλόμενοι διελέγχειν ὑμᾶς συκοφάντας, ἔλεγόν τε εἰ φοβεῖσθε τὴν κρίσιν, τί ἀπηντᾶτε; ἔδει γὰρ ἢ μὴ ἐλθεῖν ἢ ἐλθόντας μὴ φεύγειν. ἐκεῖνοι ταῦτα ἀκούοντες καὶ μᾶλλον καταπλήξαντες ἀπρεπεστέρᾳ τῆς ἐν Ἀντιοχείᾳ προφάσεως ἄλλῃ προφάσει χρησάμενοι, ὡς βασιλέως αὐτοῖς ἐπινίκια κατὰ Περσῶν γράψαντος, ἐπεχείρησαν φεύγειν. καὶ ταύτην τὴν πρόφασιν οὐκ αἰδεσθέντες ἔπεμψαν δι’ Εὐσταθίου πρεσβυτέρου τῆς κατὰ Σαρδικὴν ἐκκλησίας. ἀλλ’ οὐδὲ οὕτως αὐτοῖς ἡ φυγὴ καταθυμίως ἀπέβη· εὐθὺς γὰρ ἡ ἁγία σύνοδος, ἧς προήγορος ἦν ὁ μέγας Ὅσιος, ἔγραψεν αὐτοῖς φανερῶς·εὐφραινόμενοι ἐπὶ κακοῖς, καὶ χαίροντες ἐπὶ διαστροφή κακών. Αμέλει τοὺς μὲν ταῦτα κομί- ζοντας ἐτίμα χρήμασιν (63)· 'Αντωνίου δέ ποτε γράψαντος, πεποίηκε τὸν δοῦκα Βαλάκιον καταπτύ σαι τῆς ἐπιστολῆς, καὶ ταύτην ἀποῤῥίψαι. Αλλ' οὐ παρεῖδεν ἡ θεία δίκη· μετ᾿ οὐ πολὺ γὰρ τὸν λεγό μενον δοῦκα ἐπικαθήμενον ἵππῳ, καὶ ἀπερχόμενον εἰς τὴν πρώτην μονὴν, ἐπιστραφεὶς ὁ ἵππος, καὶ δακὼν εἰς τὸν μηρόν, κατέβαλε, καὶ τριῶν ἡμερῶν ἀπέθανεν. των· ἐν δὲ τῇ Ῥώμῃ, συνελθόντες ἐπίσκοποι που πεντήκοντα, τοὺς μὲν περὶ Εὐσέβιον, ὡς ὑπόπτους καὶ φοβηθέντας ἐλθεῖν, οὐκ ἀπεδέξαντο, ἀλλὰ καὶ τὰ γραφέντα παρ' αὐτῶν ἠκύρωσαν· ἡμᾶς δὲ ἀπεδέ- ξαντο, καὶ τὴν πρὸς ἡμᾶς κοινωνίαν ἠγάπησαν. Ἕως δὲ ταῦτα ἐγίγνετο, ἦλθεν εἰς γνῶσιν τοῦ βασι λέως Κώνσταντος, ή τε ἐν Ῥώμῃ γενομένη σύνοδος, καὶ τὰ ἐν τῇ Ἀλεξανδρείᾳ, καὶ πάσῃ τῇ ᾿Ανατολή κατὰ τῶν Ἐκκλησιῶν γεγενημένα· καὶ γράφει τῷ ἀδελφῷ Κωνσταντίῳ, καὶ λοιπὸν ἀμφοτέροις ἀρέσκει σύνοδον γενέσθαι, καὶ διαγνωσθῆναι τὰ πράγματα, ἶν' οἱ μὲν ἀδικηθέντες μηκέτι πάσχωσιν, οἱ δὲ ἀδι- κοῦντες μηκέτι τοιαῦτα τολμᾷν δύνωνται (64). Συν- έρχονται τοίνυν ἀπό τε τῆς ᾿Ανατολῆς καὶ τῆς Δύσεως ἐν τῇ Σαρδῶν πόλει πλέον ἢ ἔλαττον ρδ τὸν ἀριθμὸν ἐπίσκοποι. Καὶ οἱ μὲν ἀπὸ τῆς Δύσεως μόνοι ἦσαν ἐπίσκοποι, ἔχοντες Πατέρα τὸν Οσιον· οἱ δὲ ἀπὸ τῆς Ἀνατολῆς ἐπήγοντο μεθ᾿ ἑαυτῶν παιδαγωγοὺς καὶ συνηγόρους, Μουσουνιανὸν κόμητα (65), και Ησύχιον τὸν Καστρήσιον, δι' οὓς καὶ προθύμως ἦλθον, νομί ζοντες μετ' ἐξουσίας αὐτῶν πάλιν πάντα πράττεσθαι. Οὕτω γὰρ ἀεὶ διὰ τούτων φοβεροὺς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον οἷς ἐβούλοντο, καὶ ἐπεβούλευον οἷς ἂν (66) αὐτοῖς ἐδόκει. ὡς δὲ ἀπαντήσαντες ἑωράκασιν ἐκκλησιαστι- κὴν δίκην μόνην γενομένην χωρίς κόμιτος καὶ στρα- τιωτῶν (67), ὡς ἑωράκασι τοὺς ἀφ' ἑκάστης Εκ κλησίας καὶ πόλεως κατηγόρους, καὶ τοὺς κατ᾿ αὐ τῶν ἐλέγχους· ὡς ἑωράκασιν "Αρειον καὶ ᾿Αστέριον, τιμίους ἐπισκόπους, ἀνελθόντας μὲν σὺν αὐτοῖς, ἀπο- δημήσαντας δὲ ἀπ' αὐτῶν, καὶ ἐλθόντας μεθ' ἡμῶν, διηγουμένους τε τὴν πανουργίαν ἐκείνων, ὡς ὑποπτοι εἶεν ἐν (68) τοῖς πράγμασι, καὶ φοβοῦνται κρίσιν γενέσθαι, μὴ ἐλεγχθῶσι παρ' ἡμῶν μὲν συκοφάν- ται, παρὰ δὲ τῶν ἐπλάσαντο κατηγόρων, ὡς αὐτοὶ πάντα ὑποβαλόντες (69), καὶ τὰ τοιαῦτα μηχανησά- μενοι· ταῦτα συνορῶντες, καίτοι μετὰ σπουδῆς ἐλ- θόντες, νομίσαντες μηδὲ ἡμᾶς ἀπαντᾶν ὡς φοβουμέν νους· ὡς ἐωράκασι καὶ τὴν ἡμῶν προθυμίαν, ἀπο- κλείουσιν ἑαυτοὺς ἐν τῷ παλατίῳ· ἐκεῖ γὰρ ᾤκουν. οι μητα. Καστρήσιον, Καστρί διον. Αt κόμητος, κόμιτος, "Αρειος HISTORIA ARIANORUM AD MONACHIOS. indignatione dicitur : Vue qui derelinquunt vias re- clas, qui lætantur in malis, et qui gaudent in con- versatione malorum ". Eos certe qui hujusmodi sibi litteras deferebant pecuniarum dono remuneraßat. Antonius vero cum aliquando scripsisset, auctor fuit ille ut Balacius dux in epistolam spueret, il- lamque projiceret : sed rem haud inultam reliquit divina vindicta; siquidem non diu postea equo in- sidentem ducem, et ad proximam mansionem iter A tia, quanta illi de quibus in Proverbiis haud sine instituentem, conversus equus in femore illum ita momordit, ut humi dejiceret, intraque triduum ille obiret. B • nora. Romæ vero coacti episcopi plus minus quin- quaginta, Eusebium et socios utpote suspectos ac metuentes accedere, nequaquam receperunt, imo eorum rescripta irrita fecerunt: nos autem admi- sere nostramque communionem amplexi sunt. Hæc dum agerentur, ad notitian Constantis imperatoris devenere, cum Romana synodus, tum res Alexan- driæ in universoque Oriente adversus Ecclesias gestæ : scripsitque ille fratri suo Constantio, ac demum placnit utrique ut synodus celebraretur, expenderenturque negotia : ut ne ultra vexarentur qui læsi fuissent, ac qui alios læserant, ne ejus- modi res perpetrare auderent. Conveniunt (ANNO urbe episcopi plus minus centum septuaginta. Oc- cidentales autem episcopi soli erant, secum ha- bentes Patrem Hosium : Orientales vero paedagogos advocatosque secum adducebant, Musonianum co- C milem et Hesychium Castrensem : quorum ope freti Prov. 11, 13. cum non nulla discrepantia. Ibi videsis. Mas Reg., recte. Editi, alacri animo accessere, rati se omnia deinceps eo- rum potentia acturos. Eo enim modo ac ejusmodi opitulatoribus subaixi, sese quibus libuit terribiles exhibuere, ac quibus placuit insidiati sunt. ubi accedentes adverterunt ecclesiasticum ibi fore ju- dicium absque comite vel militibus: ubi ex sin- gulis Ecclesiis urbibusque accusatores viderunt, cum paratis adversum se documentis: ubi Ariuin conspexerunt et Asterium, venerabiles episcopos, qui, cum secum accessissent, a se recesserant, ad parlesque nostras se contulerant, quique eorum vafritiem enarrabant; quantum scilicet in gestis suis suspecti essent, quam timerent illi ne judicium ferretur, neve a nobis sycophant depre- henderentur, ab iisque quos subornarant accusa- toribus proderentur, quod ipsi scilicet omnia sug- gessissent, ejusmodique res moliti essent; hæc animadvertentes, tametsi alacri animo isthuc se contulerant, rati nos præ formidine sui ne acce- dere quidem ausuros: ubi fiduciam conspexere in editis, sed in Reg. habentur, in quo secund: manu legitur prima et sic infra et alias semper. Qui infra dicitur, Macarius vocatur in postrema Sardicensi epistola. 15. Hæc erant illorum adversum omnes facis 347) cum ex Oriente tuur ex Occidente in Sardica 15. Ἐκεῖνοι μὲν οὖν οὕτως ἔπραττον κατα παν (63) Har item enarrantur in Vila Antonii, seul (64) Reg., δύνανται. (65) Reg., κόμιτα, prima manu; secunda, κα (66) Reg., οἷς ἐάν. (67) Hc, χωρίς κόμιτος καὶ στρατιωτῶν, desunt (68) Sic Reg. lu editis vero ἐν deest. (69) Ita Reg. Elili, ὑποβάλλοντες.
PG 25:711ἢ ἀπαντήσατε ἀπολογησόμενοι πρὸς τὰς ἐπιφερομένας καθ’ ὑμῶν κατηγορίας καὶ ἃς εἰργάσασθε συκοφαντίας, ἢ γινώσκετε ὅτι ὑμᾶς μὲν ὡς ὑπευθύνους ἡ σύνοδος κατακρίνει, τοὺς δὲ περὶ Ἀθανάσιον ἐλευθέρους καὶ καθαροὺς ἀπὸ πάσης αἰτίας ἀποφαίνεται. ἐκεῖνοι τοίνυν ὑπὸ φόβου τοῦ συνειδότος ἠλαύνοντο μᾶλλον ἢ τοῖς γράμμασιν ἐπείθοντο· καὶ γὰρ τοὺς ἀδικηθέντας παρ’ αὐτῶν ὁρῶντες οὐδὲ πρὸς τοὺς λέγοντας ἐπεστρέφοντο, ἀλλ’ ὀξύτερον ἔφευγον. Ἐκείνων μὲν οὖν οὕτως αἰσχρῶς καὶ ἀπρεπῶς γέγονεν ἡ φυγή, ἡ δὲ ἁγία σύνοδος ἡ ἀπὸ λε καὶ πλέον ἐπαρχιῶν συναχθεῖσα ἐπιγνοῦσα τὴν τῶν Ἀρειανῶν κακοήθειαν ἐδέξατο τοὺς περὶ Ἀθανάσιον εἰς ἀπολογίαν περὶ ὧν πεπόνθασι κἀκεῖνοι κατηγόρησαν, καὶ οὕτως ἀπολογησαμένους, ἅπερ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρήκαμεν, ἀπεδέξατο καὶ ὑπερεθαύμασεν, ὥστε αὐτούς τε καὶ τὴν κοινωνίαν αὐτῶν ἀγαπῆσαι καὶ γράψαι πανταχοῦ γράψαι τε καὶ εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν καὶ μάλιστα εἰς Ἀλεξάνδρειαν καὶ τὴν Αἴγυπτον καὶ εἰς τὰς Λιβύας, Ἀθανάσιον μὲν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ καθαροὺς καὶ πάσης μέμψεως ἐκτὸς εἶναι, τοὺς δὲ κατ’ αὐτῶν γενομένους συκοφάντας κακούργους καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοὺς τυγχάνειν.Α Καὶ λοιπὸν ἀλλήλοις συνελάλουν· Ἤλθομεν ἐπ' ἄλ- λοις, καὶ ἄλλα βλέπομεν· ἀπηντήσαμεν μετὰ κομήτ των, καὶ χωρὶς κομήτων ἡ κρίσις γίνεται· κατακρι- νόμεθα πάντως. Οἴδατε πάντες τὰ προστάγματα· ἔχουσιν οἱ περὶ ᾿Αθανάσιον τὰ ἐν τῷ Μαρεώτῃ ὑπο μνήματα, ἐξ ὧν αὐτὸς μὲν καθαρίζεται, ἡμεῖς δὲ καταισχυνόμεθα. Τί δὴ οὖν μέλλομεν; Τί βραδύνου μεν; πλασώμεθα προφάσεις, καὶ ἀπέλθωμεν, μὴ μένοντες κατακριθῶμεν. Βέλτιον φεύγοντας ἐρυθριᾷν, ἢ ἐλεγχθέντας συκοφάντας καταισχύνεσθαι (70). Ἐὰν φύγωμεν, δυνάμεθά πως κἂν τῆς αἱρέσεως προΐστασθαι· ἐὰν δὲ (71) καὶ φεύγοντας ἡμᾶς κατα- κρίνωσιν, ἀλλ᾽ ἔχομεν βασιλέα προστάτην, τὸν μὴ ἀφιέντα ἡμᾶς ὑπὸ τῶν λαῶν ἐκβάλλεσθαι ἀπὸ τῶν Ἐκκλησιῶν. η Ὅσιος δὲ καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπίσκοποι πυκνότερον αὐτοῖς ἐσήμαινον τὴν προθυμίαν τῶν περὶ ᾿Αθανά- σιον, καὶ ὡς ἕτοιμοι πρὸς ἀπολογίαν εἰσὶν, ἐπαγγελ- λόμενοι διελέγχειν ὑμᾶς συκοφάντας· ἔλεγόν τε· Εἰ φοβεῖσθε τὴν κρίσιν, τί ἀπηντᾶτε; ἔδει γὰρ ἢ μὴ ἐλθεῖν, ἢ ἐλθόντας μὴ φεύγειν. Ἐκεῖνοι ταῦτα ἀκούοντες, καὶ μᾶλλον καταπλήξαντες, ἀπρεπεστέρα τῆς ἐν Ἀντιοχείς προφάσεως ἄλλῃ προφάσει χρησά- μενοι, ὡς βασιλέως αὐτοῖς ἐπινίκια κατὰ Περσών γράψαντος, ἐπεχείρησαν φεύγειν. Καὶ ταύτην τὴν πρόφασιν οὐκ αιδεσθέντες ἔπεμψαν δι' Ευσταθίου πρεσβυτέρου τῆς κατὰ Σαρδικήν Ἐκκλησίας. Αλλ' οὐδὲ οὕτως αὐτοῖς ἡ φυγὴ καταθυμίως απέβη (73) - εὐθὺς γὰρ ἡ ἁγία σύνοδος, ἧς προήγορος ἦν ὁ μέσ γας Όσιος, ἔγραψεν αὐτοῖς φανερῶς· ἡ ἀπαντή σατε ἀπολογησόμενοι πρὸς τὰς ἐπιφερομένας καθ' ὑμῶν κατηγορίας, καὶ ὡς εἰργάσασθε συκοφαντίας, ἢ γινώσκετε, ὅτι ὑμᾶς μὲν ὡς ὑπευθύνους ή σύνοδος κατακρίνει· τοὺς δὲ περὶ ᾿Αθανάσιον ἐλευθέρους καὶ καθαροὺς ἀπὸ πάσης αἰτίας ἀποφαίνεται. Ἐκεῖνοι τοίνυν ὑπὸ φόβου τοῦ συνειδότος ἠλαύνοντο μᾶλλον, ἢ τοῖς γράμμασιν ἐπείθοντο· καὶ γὰρ τοὺς ἀδικηθές τας παρ' αὐτῶν ὁρῶντες, οὐδὲ πρὸς τοὺς λέγοντας έπεστρέφοντο, ἀλλ᾽ ὀξύτερον ἔφευγον. γέγονεν ἡ φυγή· ἡ δὲ ἁγία σύνοδος ἡ ἀπὸ λε' καὶ πλέον ἐπαρχιῶν συναχθεῖσα, ἐπιγνοῦσα τὴν τῶν 'Α- ρειανῶν κακοήθειαν, ἐδέξατο τοὺς περὶ ᾿Αθανάσιον εἰς ἀπολογίαν περὶ ὧν πεπόνθασι, κἀκεῖνοι κατηγό ρησαν· καὶ οὕτως ἀπολογησαμένους, ἅπερ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρήκαμεν, ἀπεδέξατο καὶ ὑπερεθαύμα σεν, ὥστε αὐτούς τε καὶ τὴν κοινωνίαν αὐτῶν ἀγα πῆσαι, καὶ γράψαι πανταχού, γράψαι τε καὶ εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν, καὶ μάλιστα εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν καὶ τὴν Αἴγυπτον, καὶ εἰς τὰς Λιβύας, ᾿Αθανάσιον μὲν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ καθαροὺς καὶ πάσης μέμψεως ἐκτὸς εἶναι, τοὺς δὲ κατ' αὐτῶν γενομένους συκοφάν τας, κακούργους, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανούς τυγχάνειν. Απέλυσαν γοῦν αὐτοὺς μετ᾿ εἰρήνης S. ATHANASII OPP. PARS I. nostram, sese redudunt intra palatium, illic enim habitabant. Tum invicem colloquebantur: Ad alia venimus, alia conspicimus : accessiinus cum comi libus, et absque comitibus judicium redditur : dan- nabimur haud dubie. Nostis omnes quæenam jussa fuerint : habet Athanasius rerum in Mareole ge- starum inonumenta, quibus ille purgatur, nos de- decore aflicimur. Quid moramur? quid comperen- dinamur? causas comminiscamur ad secedendum, ue hic manentes damnemnar. Salius est fugientes erubescere, quam sycophantas deprehensos affici pudore. Si fugiamus, qualicunque modo possumnus haresi patrocinari : quod si nos fugientes damna- rint, haud deerit patronus, imperator scilicet, qui non sinet nos ex Ecclesiis a populis exturbari. - HISTORICA ET DOGMATICA. sius vero cæterique omnes episcopi, frequentius il- lis Athanasii et sociorum liduciam significabant, declarabantque quam parati illi essent ad depellenda crimina, promittentes se probaturos sycophantas illos esse. Aiebant item : Si judicium pertimescitis, cur accessistis? oportuit enim aut non accessisse, aut postquam venistis non aufugere. His auditis illi, graviori perculsi terrore, cum absurdiorem, quam dudum Antiochiæ, attulissent excusationem; quod scilicet ipsis imperator litteris suis victoriam de Persis reportatam significasset, fugam fecerunt. Ejusmodique excusationem citra ullum pudorem miserunt per Eustathium Sardicensis Ecclesiæ pre- sbyterum. Verum ne ita quidem illis fuga ex sen- tentia cessit : statinı namque sacra synodus cujus præses erat magnus Hosius, hæc aperte illis rescri- psit : Aut occurrite vos purgaturi de quibus accusati estis, deque calumniis quas struxistis, aut notum sit vobis, ut noxios a synodo vos esse damnandos, Athanasium vero et socios insontes ab omnique crimine puros declarandos. At illi conscientiæ metu exterriti, magis ad fugam impellebantur, quam lit- teris obtemperarent: cum enim viros a se læsos corain conspicerent, ne converso quidem ad legatos vultu velocius fugiebant. C cere. Sacra vero synodus, ex plus triginta quinque provinciis coacta, animadversa Arianorum maligni- lale, Athanasium sociosque admisit, ut sese pur- garent de allatis criminationibus, quarum causa tot fuerant calamitatibus afflicti. Postquam autem illas depulissent eo quo supra retulimus modo, a synodo admissi ac summæ admirationi habiti sunt, adeo ut corum communionem amplecterentur : ac missis ubique litteris, missis item in unamquamque parœ- ciam, maximeque Alexandriam, in Ægyptum, et in Libyas, Athanasium et socios, puros omnisque criminis expertes esse, declararunt: adversarios autem illorum, sycophantas, facinorosos, ac quid- vis potius quam Christianos. Illos igitur cum pace quadrat. 46. How illi modo invicem colloquebantur. Ho- Β 17. Ita igitur illi turpiter et indecore fugam fe- (70) Ita Reg. Editi, κατακρίνεσθαι. Utraque lectio (71) Reg., ἂν δέ. 16. Τοιαῦτα μὲν οὖν (72) ἐκεῖνοι διελογίζοντο· 17. Ἐκείνων μὲν οὖν οὕτως αἰσχρῶς καὶ ἀπρεπῶς (72) Sic Reg. In editis οὖν deest. (73) Ita Reg. Editi vero, επέβη.
PG 25:712ἀπέλυσαν γοῦν αὐτοὺς μετ’ εἰρήνης, καθεῖλον δὲ Στέφανον καὶ Μηνόφαντον, Ἀκάκιον καὶ Γεώργιον τὸν ἐν Λαοδικείᾳ, Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα καὶ Θεόδωρον καὶ Νάρκισσον. Γρηγόριον γὰρ τὸν ἀπὸ βασιλέως εἰς Ἀλεξάνδρειαν ἀποσταλέντα οὕτως ἀπεκήρυξαν ὡς μηδὲ ὅλως ἐπίσκοπον γενόμενον μηδὲ ὀφείλοντα Χριστιανὸν ὀνομάζεσθαι. ἠκύρωσαν γοῦν καὶ ἃς ἔδοξε καταστάσεις ποιεῖσθαι προςτάξαντες μηδὲ αὐτὰς ὅλως ἐν ἐκκλησίαις ὀνομάζεσθαι διὰ τὸ καινὸν τῆς παρανομίας. Οὕτω μὲν οὖν Ἀθανάσιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἀπελύθησαν μετ’ εἰρήνης, τά τε γράμματα ἐν τῷ τέλει γέγραπται διὰ τὸ μῆκος τῆς ἐπιστολῆς, καὶ ἡ σύνοδος διαλέλυται, οἱ δὲ καθαιρεθέντες δέον καὶ οὕτως ἠρεμεῖν, οἱ δὲ καὶ μετὰ τὴν οὕτως αἰσχρὰν φυγὴν κατελθόντες τοιαῦτα ἔδρασαν, ὡς ἐκ τούτων μικρὰς αὐτῶν τὰς προτέρας δειχθῆναι πράξεις. ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ἠθέλησαν αὐτοῖς οἱ ἐν Ἀδριανουπόλει κοινωνῆσαι ὡς φυγοῦσιν ἀπὸ τῆς συνόδου καὶ ὑπευθύνοις γενομένοις, ἀνήνεγκαν βασιλεῖ Κωνσταντίῳ καὶ πεποιήκασιν ἀπὸ τῆς ἐκεῖ καλουμένης Φάβρικος δέκα λαικῶν ἀποτμηθῆναι τὰς κεφαλὰς ὑπουργοῦντος αὐτοῖς καὶ εἰς τοῦτο Φιλαγρίου πάλιν ἐκεῖ κόμητος γενομένου.Α Καὶ λοιπὸν ἀλλήλοις συνελάλουν· Ἤλθομεν ἐπ' ἄλ- λοις, καὶ ἄλλα βλέπομεν· ἀπηντήσαμεν μετὰ κομήτ των, καὶ χωρὶς κομήτων ἡ κρίσις γίνεται· κατακρι- νόμεθα πάντως. Οἴδατε πάντες τὰ προστάγματα· ἔχουσιν οἱ περὶ ᾿Αθανάσιον τὰ ἐν τῷ Μαρεώτῃ ὑπο μνήματα, ἐξ ὧν αὐτὸς μὲν καθαρίζεται, ἡμεῖς δὲ καταισχυνόμεθα. Τί δὴ οὖν μέλλομεν; Τί βραδύνου μεν; πλασώμεθα προφάσεις, καὶ ἀπέλθωμεν, μὴ μένοντες κατακριθῶμεν. Βέλτιον φεύγοντας ἐρυθριᾷν, ἢ ἐλεγχθέντας συκοφάντας καταισχύνεσθαι (70). Ἐὰν φύγωμεν, δυνάμεθά πως κἂν τῆς αἱρέσεως προΐστασθαι· ἐὰν δὲ (71) καὶ φεύγοντας ἡμᾶς κατα- κρίνωσιν, ἀλλ᾽ ἔχομεν βασιλέα προστάτην, τὸν μὴ ἀφιέντα ἡμᾶς ὑπὸ τῶν λαῶν ἐκβάλλεσθαι ἀπὸ τῶν Ἐκκλησιῶν. η Ὅσιος δὲ καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπίσκοποι πυκνότερον αὐτοῖς ἐσήμαινον τὴν προθυμίαν τῶν περὶ ᾿Αθανά- σιον, καὶ ὡς ἕτοιμοι πρὸς ἀπολογίαν εἰσὶν, ἐπαγγελ- λόμενοι διελέγχειν ὑμᾶς συκοφάντας· ἔλεγόν τε· Εἰ φοβεῖσθε τὴν κρίσιν, τί ἀπηντᾶτε; ἔδει γὰρ ἢ μὴ ἐλθεῖν, ἢ ἐλθόντας μὴ φεύγειν. Ἐκεῖνοι ταῦτα ἀκούοντες, καὶ μᾶλλον καταπλήξαντες, ἀπρεπεστέρα τῆς ἐν Ἀντιοχείς προφάσεως ἄλλῃ προφάσει χρησά- μενοι, ὡς βασιλέως αὐτοῖς ἐπινίκια κατὰ Περσών γράψαντος, ἐπεχείρησαν φεύγειν. Καὶ ταύτην τὴν πρόφασιν οὐκ αιδεσθέντες ἔπεμψαν δι' Ευσταθίου πρεσβυτέρου τῆς κατὰ Σαρδικήν Ἐκκλησίας. Αλλ' οὐδὲ οὕτως αὐτοῖς ἡ φυγὴ καταθυμίως απέβη (73) - εὐθὺς γὰρ ἡ ἁγία σύνοδος, ἧς προήγορος ἦν ὁ μέσ γας Όσιος, ἔγραψεν αὐτοῖς φανερῶς· ἡ ἀπαντή σατε ἀπολογησόμενοι πρὸς τὰς ἐπιφερομένας καθ' ὑμῶν κατηγορίας, καὶ ὡς εἰργάσασθε συκοφαντίας, ἢ γινώσκετε, ὅτι ὑμᾶς μὲν ὡς ὑπευθύνους ή σύνοδος κατακρίνει· τοὺς δὲ περὶ ᾿Αθανάσιον ἐλευθέρους καὶ καθαροὺς ἀπὸ πάσης αἰτίας ἀποφαίνεται. Ἐκεῖνοι τοίνυν ὑπὸ φόβου τοῦ συνειδότος ἠλαύνοντο μᾶλλον, ἢ τοῖς γράμμασιν ἐπείθοντο· καὶ γὰρ τοὺς ἀδικηθές τας παρ' αὐτῶν ὁρῶντες, οὐδὲ πρὸς τοὺς λέγοντας έπεστρέφοντο, ἀλλ᾽ ὀξύτερον ἔφευγον. γέγονεν ἡ φυγή· ἡ δὲ ἁγία σύνοδος ἡ ἀπὸ λε' καὶ πλέον ἐπαρχιῶν συναχθεῖσα, ἐπιγνοῦσα τὴν τῶν 'Α- ρειανῶν κακοήθειαν, ἐδέξατο τοὺς περὶ ᾿Αθανάσιον εἰς ἀπολογίαν περὶ ὧν πεπόνθασι, κἀκεῖνοι κατηγό ρησαν· καὶ οὕτως ἀπολογησαμένους, ἅπερ ἐν τοῖς ἔμπροσθεν εἰρήκαμεν, ἀπεδέξατο καὶ ὑπερεθαύμα σεν, ὥστε αὐτούς τε καὶ τὴν κοινωνίαν αὐτῶν ἀγα πῆσαι, καὶ γράψαι πανταχού, γράψαι τε καὶ εἰς τὴν ἑκάστου παροικίαν, καὶ μάλιστα εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν καὶ τὴν Αἴγυπτον, καὶ εἰς τὰς Λιβύας, ᾿Αθανάσιον μὲν καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ καθαροὺς καὶ πάσης μέμψεως ἐκτὸς εἶναι, τοὺς δὲ κατ' αὐτῶν γενομένους συκοφάν τας, κακούργους, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανούς τυγχάνειν. Απέλυσαν γοῦν αὐτοὺς μετ᾿ εἰρήνης S. ATHANASII OPP. PARS I. nostram, sese redudunt intra palatium, illic enim habitabant. Tum invicem colloquebantur: Ad alia venimus, alia conspicimus : accessiinus cum comi libus, et absque comitibus judicium redditur : dan- nabimur haud dubie. Nostis omnes quæenam jussa fuerint : habet Athanasius rerum in Mareole ge- starum inonumenta, quibus ille purgatur, nos de- decore aflicimur. Quid moramur? quid comperen- dinamur? causas comminiscamur ad secedendum, ue hic manentes damnemnar. Salius est fugientes erubescere, quam sycophantas deprehensos affici pudore. Si fugiamus, qualicunque modo possumnus haresi patrocinari : quod si nos fugientes damna- rint, haud deerit patronus, imperator scilicet, qui non sinet nos ex Ecclesiis a populis exturbari. - HISTORICA ET DOGMATICA. sius vero cæterique omnes episcopi, frequentius il- lis Athanasii et sociorum liduciam significabant, declarabantque quam parati illi essent ad depellenda crimina, promittentes se probaturos sycophantas illos esse. Aiebant item : Si judicium pertimescitis, cur accessistis? oportuit enim aut non accessisse, aut postquam venistis non aufugere. His auditis illi, graviori perculsi terrore, cum absurdiorem, quam dudum Antiochiæ, attulissent excusationem; quod scilicet ipsis imperator litteris suis victoriam de Persis reportatam significasset, fugam fecerunt. Ejusmodique excusationem citra ullum pudorem miserunt per Eustathium Sardicensis Ecclesiæ pre- sbyterum. Verum ne ita quidem illis fuga ex sen- tentia cessit : statinı namque sacra synodus cujus præses erat magnus Hosius, hæc aperte illis rescri- psit : Aut occurrite vos purgaturi de quibus accusati estis, deque calumniis quas struxistis, aut notum sit vobis, ut noxios a synodo vos esse damnandos, Athanasium vero et socios insontes ab omnique crimine puros declarandos. At illi conscientiæ metu exterriti, magis ad fugam impellebantur, quam lit- teris obtemperarent: cum enim viros a se læsos corain conspicerent, ne converso quidem ad legatos vultu velocius fugiebant. C cere. Sacra vero synodus, ex plus triginta quinque provinciis coacta, animadversa Arianorum maligni- lale, Athanasium sociosque admisit, ut sese pur- garent de allatis criminationibus, quarum causa tot fuerant calamitatibus afflicti. Postquam autem illas depulissent eo quo supra retulimus modo, a synodo admissi ac summæ admirationi habiti sunt, adeo ut corum communionem amplecterentur : ac missis ubique litteris, missis item in unamquamque parœ- ciam, maximeque Alexandriam, in Ægyptum, et in Libyas, Athanasium et socios, puros omnisque criminis expertes esse, declararunt: adversarios autem illorum, sycophantas, facinorosos, ac quid- vis potius quam Christianos. Illos igitur cum pace quadrat. 46. How illi modo invicem colloquebantur. Ho- Β 17. Ita igitur illi turpiter et indecore fugam fe- (70) Ita Reg. Editi, κατακρίνεσθαι. Utraque lectio (71) Reg., ἂν δέ. 16. Τοιαῦτα μὲν οὖν (72) ἐκεῖνοι διελογίζοντο· 17. Ἐκείνων μὲν οὖν οὕτως αἰσχρῶς καὶ ἀπρεπῶς (72) Sic Reg. In editis οὖν deest. (73) Ita Reg. Editi vero, επέβη.
PG 25:713καὶ τούτων τὰ μνήματα πρὸ τῆς πόλεώς ἐστιν, ἅπερ παρερχόμενοι καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν. εἶτα ὥσπερ κατορθώσαντες, ὅτι διὰ τοῦτ’ ἔφυγον, ἵνα μὴ ἐλεγχθῶσι συκοφάνται, ἅπερ ἐβούλοντο, ταῦτα καὶ βασιλεὺς ἐκέλευε. πεποιήκασι γοῦν καὶ ἀπὸ τῆς Ἀλεξανδρείας εἰς τὴν Ἀρμενίαν ἐξορισθῆναι πρεσβυτέρους δύο καὶ διακόνους τρεῖς. καὶ Ἄρειον μὲν καὶ Ἀστέριον, τὸν μὲν ἀπὸ Πέτρων τῆς Παλαιστίνης, τὸν δὲ ἀπὸ τῆς Ἀραβίας, ἐπισκόπους τοὺς ἀποπηδήσαντας ἀπ’ αὐτῶν οὐ μόνον ἐξώρισαν εἰς τὴν ἄνω Λιβύην, ἀλλὰ καὶ ὕβρεων μετασχεῖν αὐτοὺς πεποιήκασι, Λούκιον δὲ τὸν τῆς Ἀδριανουπόλεως ἐπίσκοπον, ἐπειδὴ ἔβλεπον πολλῇ τῇ κατ’ αὐτῶν παρρησίᾳ χρώμενον καὶ ἐλέγχοντα αὐτῶν τὴν ἀσέβειαν, πεποιήκασι πάλιν, ὥσπερ καὶ πρότερον, ἁλύσεσι σιδηραῖς δεθῆναι τὸν τράχηλον καὶ τὰς χεῖρας καὶ οὕτως ἐξώρισαν· ἔνθα καὶ ἐτελεύτησεν, ὡς ἐκεῖνοι γινώσκουσι.καθεῖλον δε Στέφανον καὶ Μηνόφαντον, ᾿Ακάκιον καὶ ἡ Γεώργιον τὸν ἐν Λαοδικείᾳ, Ουρσάκιον, καὶ Οὐάλεν- τα, καὶ Θεόδωρον καὶ Νάρκισσον · Γρηγόριον γὰρ τὸν ἀπὸ βασιλέως εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ἀποσταλέντα οὕτως ἀπεκήρυξαν, ὡς μηδὲ ὅλως ἐπίσκοπον γενόμενον, μηδὲ (74) ὀφείλοντα Χριστιανὸν ὀνομάζεσθαι· ἡκύ- ρωσαν γοῦν καὶ ἂς ἔδοξε καταστάσεις ποιεῖσθαι, προστάξαντες μηδὲ αὐτὰς ὅλως ἐν Ἐκκλησίᾳ (75) ὀνομάζεσθαι διὰ τὴ καινὸν τῆς παρανομίας. Οὕτω μὲν οὖν ᾿Αθανάσιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἀπελύθησαν μετ' εἰρήνης. Τά τε γράμματα (76) ἐν τῷ τέλει γέ- γραπται (77) διὰ τὸ μῆκος τῆς ἐπιστολῆς· καὶ ἡ σύνοδος διαλέλυται. οἱ δὲ καὶ μετὰ τὴν οὕτως αἰσχρὰν φυγὴν κατελθόντες, τοιαῦτα ἔδρασαν, ὡς ἐκ τούτων μικρὰς αὐτῶν τὰς προτέρας δειχθῆναι πράξεις. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ἠθέλη- σαν αὐτοῖς οἱ ἐν Ἀδριανουπόλει κοινωνῆσαι, ὡς φυ- γοῦσιν ἀπὸ τῆς συνόδου καὶ ὑπευθύνοις γενομένοις, ἀνήνεγκαν βασιλεῖ Κωνσταντίῳ, καὶ πεποιήκασιν ἀπὸ τῆς ἐκεῖ καλουμένης Φάρικος δέκα (78) λαϊκῶν ἀποτμηθῆναι τὰς κεφαλὰς, υπουργοῦντος αὐτοῖς καὶ εἰς τοῦτο Φιλαγρίου, πάλιν ἐκεῖ κόμητος (79) γενο μένου. Καὶ τούτων τα μνήματα πρὸ τῆς πόλεως ἐ- στιν, ἅπερ παρερχόμενοι καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν. Εἶτα ὥσπερ (80) κατορθώσαντες, ὅτι διὰ τοῦτ᾽ ἔφυγον, ἵνα μὴ ἐλεγχθῶσι συκοφάνται, ἅπερ ἐβούλοντο, ταῦτα καὶ βασιλεὺς ἐκέλευε. Πεποιήκασι γοῦν καὶ ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξανδρείας εἰς τὴν ᾿Αρμενίαν ἐξορισθῆναι πρεσβυ- τέρους δύο, καὶ διακόνους τρεῖς· καὶ ῎Αρειον μὲν καὶ Αστέριον, τὸν μὲν ἀπὸ Πετρῶν τῆς Παλαιστίνης, τὸν δὲ ἀπὸ τῆς ᾿Αραβίας, ἐπισκόπους, τοὺς ἀποπηδήσαν- τὰς ἀπ' αὐτῶν, οὐ μόνον ἐξώρισαν εἰς τὴν ἄνω Λιβύην, ἀλλὰ καὶ ὕβρεων μετασχεῖν αὐτοὺς πεποιήκασιν. πον, ἐπειδὴ (81) ἔβλεπον πολλῇ τῇ κατ' αὐτῶν παρ ῥησία χρώμενον, καὶ ἐλέγχοντα αὐτῶν τὴν ἀσέβειαν, πεποιήκασι πάλιν, ὥσπερ καὶ πρότερον, ἀλύσεσι σιδηραῖς δεθῆναι τὸν τράχηλον καὶ τὰς χεῖρας, καὶ οὕτως ἐξώρισαν, ἔνθα καὶ ἐτελεύτησεν, ὡς ἐκεῖνοι γινώσκουσι καὶ Διόδωρον μὲν ἐπίσκοπον ἐκτος πίζουσιν, Ὀλύμπιον δὲ τὸν ἀπὸ Αίνων, Θεόδουλον (83) Ηκύρωσαν γοῦν. Ηκύρωσαν γάρ. γραπται. Φάρικος δίκην λαϊ χῶν, ἐκεῖ. περ. χοντα. κατελέγχοντα. ὥσπερ καὶ πρότερον, τὸν πολλάκις τὰς ἀλύσεις φορέσαντα, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. dimisere; Stephanum vero, Menophantum, Aca- eium, Georgium Laodicenum, Ursaeium, Valentem, Theodorum et Narcissum deposuere. Nam Gregorium ab imperatore Alexandriam missum, Ita proscripse- runt, ut qui nunquam episcopus fuisset, nec vel Chris stianus esset vocandus. Ordinationes etiam quas fecisse putabatur irritas declararunt, jusseruntque, ut ne nominarentur quidem in Ecclesiis, ob præva- ricationis insolentiam. Ita cum pace Athanasius et socii dinissi sunt. Littera vero eorum ob epistole prolixitatem in fine sunt adjunctæ. Sic porro soluta synodus est. quiescere par fuit, post adeo turpem fugam, digres- B si, talia perpetrarunt scelera, ut levia priora faci- C Reg., Editi, contra Arian., num. 41, ideoque non sunt ab ama- nuensibus ad calcem hujus operis apposite. Nanoius qui vertit decem. Et hæc vera lectio est. Male igitur quidam Nannium haud sine convitio emendare voluerunt. Editi, perperam. De Fabrica Ammianus Marcellinus, quorum illic (Adrianopoli scilicet) ampla est multitu- do, etc. Bou libent, D nora iis collata viderentur. Nam cum Adrianopoli- tani communicare cum ipsis nollent, quod scilicet a synodo aufugissent agitiisque obnoxii essent, illos ad imperatorem detulere, effeceruntque ut ex. Fabrica, ita dicta scilicet, decem laici capite trun- carentur: hac in re ministro usi Philagrio, illic tum comite. Horum monumenta ante urbem sita, nos illac transeuntes vidimus. Deinde quasi rem præ- clare gessissent, quod scilicet propterea aufugissent ne sycophantæ deprehenderentur, quodcunque pla- cuit ipsis, id ab imperatore jussum est. Duos igitur presbyteros, diaconosque tres in Armeniam rele gari curarunt : Arium vero et Asterium, illum Pe traruin in Palæstina, hunc in Arabia episcopum, quod abs se resiliissent, non modo in superioren Libyam relegarunt, sed et operam dederum ut contumeliis afficerentur. magna adversum se loquendi fiducia utentem, suanı- que impietatem coarguentem cernerent, catenis ferreis iterum, quod jam prius egerant, collo et manibus vinciri curarunt: itaque illum in exsilium- miserunt : atque illic, ut ipsi probe norunt, defun- clus est (82). Diodorum item episcopum loco pel- lunt. Olympium autem Enorum, Theodulumque Elliti, Quæ Lucium porro Adrianopolitanum spectant, nonnibil implicata sunt: putant quidam eum jam ante Romanam synodum anni bis calenis vinctum fuisse; unde colliga- tur illud jam tertio, auno scilicet 347, contigisse. Sed minime certa res est: imo ex his Athanasii verbis, iudicari videtur semel tantum eum antea vinctum fuisse. Licet enim in: Apologia de Fuga, num. 5, legamus qui calenas pluries gestuvi ; at illud pluries actum dici potest, quod bis contige- rit. Admodum dubia res est. qui non cohærere cum Encyclica Sardicensis syn- oli Epistola, ubi Theodulus jam obiisse fertur,. num. 45; qui enim, aiunt, post Sardicensem syno- duin vexari ab Arianis potuit, qui jam ante syno- dum extinctus esset? Verum nihil hic difficultatis erit, si dicamus Theodulum, statim atque Ariani Sardica aufugientes in Thraciam pervenissent, fu- 8. Qui autem depositi fuerunt, quos vel tunc 18. Οἱ δὲ καθαιρεθέντες, δέον καὶ οὕτως ἠρεμεῖν, 19. Λούκιον δὲ τὸν τῆς Ἀδριανουπόλεως ἐπίσκο- (74) Sic Reg. In editis vero, και ante μηδέ. Μος (75) Sic Reg. Editi, ἐν Εκκλησίαις. (76) Epistole hic memorata habentur in Apol. (77) Sic Reg. et Basil. Edili, male, ἐν εἰρήνῃ γέ- (78) Sic Regius, et Basiliensis codes, et ita legit 1. xxxr. c. 6 :Omnem plebem cum fabricensibus, (79) Sic Basil. Reg., ἐκεῖ κόμιτος, de more. Editi (80) Ita Regius et Basil. Editi vero, εἶναι ὥστ (81) Sic Reg. Elili, επειδή. Mos Beg., καὶ ἐλέγ 19. Lucium vero Adrianopolis episcopum, cumn (82) Obiisse putatur Lucius ante annum 350. (83) Quæ de Theodulo hic habentur, putant ali-
PG 25:714καὶ Διόδωρον μὲν ἐπίσκοπον ἐκτοπίζουσιν, Ὀλύμπιον δὲ τὸν ἀπὸ Αἴνων καὶ Θεόδουλον τὸν ἀπὸ τῆς Τραιανουπόλεως, ἀμφοτέρους ἀπὸ τῆς Θρᾴκης ἐπισκόπους, ἀγαθοὺς καὶ ὀρθοδόξους ἄνδρας, ἐπειδὴ ἑωράκασι μισοῦντας τὴν αἵρεσιν, διέβαλον, τὸ πρῶτον μὲν οἱ περὶ Εὐσέβιον καὶ ἔγραψε βασιλεὺς Κωνστάντιος, τὸ δεύτερον δὲ ὑπέμνησαν οὗτοι. ἦν δὲ τὰ γραφέντα μὴ μόνον ἐκβάλλεσθαι τῶν πόλεων καὶ τῶν ἐκκλησιῶν αὐτούς, ἀλλὰ καὶ κεφαλικὴν διδόναι δίκην, εἴ που εὑρεθεῖεν οὗτοι. τοῦτο δὲ εἰ καὶ θαυμαστόν, ἀλλ’ οὐκ ἀλλότριον τῆς προαιρέσεως αὐτῶν, ὡς γὰρ μαθόντες τὸ τοιοῦτον ἀπὸ τῶν περὶ Εὐσέβιον καὶ ὥσπερ κληρονόμοι τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς προαιρέσεως αὐτῶν τυγχάνοντες ἠθέλησαν ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν ἐν τῇ Θρᾴκῃ, οὕτω καὶ οὗτοι ἐν τῇ Ἀλεξανδρείᾳ φοβεροὺς ἑαυτοὺς δεῖξαι, καὶ ποιοῦσι γραφῆναι, ὥστε τοὺς λιμένας καὶ τὰς εἰσόδους τῶν πόλεων τηρεῖσθαι, μήπως διὰ τὴν ἀπὸ τῆς συνόδου συγχώρησιν ἐπανέλθωσιν εἰς τὰς ἐκκλησίας.καθεῖλον δε Στέφανον καὶ Μηνόφαντον, ᾿Ακάκιον καὶ ἡ Γεώργιον τὸν ἐν Λαοδικείᾳ, Ουρσάκιον, καὶ Οὐάλεν- τα, καὶ Θεόδωρον καὶ Νάρκισσον · Γρηγόριον γὰρ τὸν ἀπὸ βασιλέως εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ἀποσταλέντα οὕτως ἀπεκήρυξαν, ὡς μηδὲ ὅλως ἐπίσκοπον γενόμενον, μηδὲ (74) ὀφείλοντα Χριστιανὸν ὀνομάζεσθαι· ἡκύ- ρωσαν γοῦν καὶ ἂς ἔδοξε καταστάσεις ποιεῖσθαι, προστάξαντες μηδὲ αὐτὰς ὅλως ἐν Ἐκκλησίᾳ (75) ὀνομάζεσθαι διὰ τὴ καινὸν τῆς παρανομίας. Οὕτω μὲν οὖν ᾿Αθανάσιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἀπελύθησαν μετ' εἰρήνης. Τά τε γράμματα (76) ἐν τῷ τέλει γέ- γραπται (77) διὰ τὸ μῆκος τῆς ἐπιστολῆς· καὶ ἡ σύνοδος διαλέλυται. οἱ δὲ καὶ μετὰ τὴν οὕτως αἰσχρὰν φυγὴν κατελθόντες, τοιαῦτα ἔδρασαν, ὡς ἐκ τούτων μικρὰς αὐτῶν τὰς προτέρας δειχθῆναι πράξεις. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ἠθέλη- σαν αὐτοῖς οἱ ἐν Ἀδριανουπόλει κοινωνῆσαι, ὡς φυ- γοῦσιν ἀπὸ τῆς συνόδου καὶ ὑπευθύνοις γενομένοις, ἀνήνεγκαν βασιλεῖ Κωνσταντίῳ, καὶ πεποιήκασιν ἀπὸ τῆς ἐκεῖ καλουμένης Φάρικος δέκα (78) λαϊκῶν ἀποτμηθῆναι τὰς κεφαλὰς, υπουργοῦντος αὐτοῖς καὶ εἰς τοῦτο Φιλαγρίου, πάλιν ἐκεῖ κόμητος (79) γενο μένου. Καὶ τούτων τα μνήματα πρὸ τῆς πόλεως ἐ- στιν, ἅπερ παρερχόμενοι καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν. Εἶτα ὥσπερ (80) κατορθώσαντες, ὅτι διὰ τοῦτ᾽ ἔφυγον, ἵνα μὴ ἐλεγχθῶσι συκοφάνται, ἅπερ ἐβούλοντο, ταῦτα καὶ βασιλεὺς ἐκέλευε. Πεποιήκασι γοῦν καὶ ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξανδρείας εἰς τὴν ᾿Αρμενίαν ἐξορισθῆναι πρεσβυ- τέρους δύο, καὶ διακόνους τρεῖς· καὶ ῎Αρειον μὲν καὶ Αστέριον, τὸν μὲν ἀπὸ Πετρῶν τῆς Παλαιστίνης, τὸν δὲ ἀπὸ τῆς ᾿Αραβίας, ἐπισκόπους, τοὺς ἀποπηδήσαν- τὰς ἀπ' αὐτῶν, οὐ μόνον ἐξώρισαν εἰς τὴν ἄνω Λιβύην, ἀλλὰ καὶ ὕβρεων μετασχεῖν αὐτοὺς πεποιήκασιν. πον, ἐπειδὴ (81) ἔβλεπον πολλῇ τῇ κατ' αὐτῶν παρ ῥησία χρώμενον, καὶ ἐλέγχοντα αὐτῶν τὴν ἀσέβειαν, πεποιήκασι πάλιν, ὥσπερ καὶ πρότερον, ἀλύσεσι σιδηραῖς δεθῆναι τὸν τράχηλον καὶ τὰς χεῖρας, καὶ οὕτως ἐξώρισαν, ἔνθα καὶ ἐτελεύτησεν, ὡς ἐκεῖνοι γινώσκουσι καὶ Διόδωρον μὲν ἐπίσκοπον ἐκτος πίζουσιν, Ὀλύμπιον δὲ τὸν ἀπὸ Αίνων, Θεόδουλον (83) Ηκύρωσαν γοῦν. Ηκύρωσαν γάρ. γραπται. Φάρικος δίκην λαϊ χῶν, ἐκεῖ. περ. χοντα. κατελέγχοντα. ὥσπερ καὶ πρότερον, τὸν πολλάκις τὰς ἀλύσεις φορέσαντα, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. dimisere; Stephanum vero, Menophantum, Aca- eium, Georgium Laodicenum, Ursaeium, Valentem, Theodorum et Narcissum deposuere. Nam Gregorium ab imperatore Alexandriam missum, Ita proscripse- runt, ut qui nunquam episcopus fuisset, nec vel Chris stianus esset vocandus. Ordinationes etiam quas fecisse putabatur irritas declararunt, jusseruntque, ut ne nominarentur quidem in Ecclesiis, ob præva- ricationis insolentiam. Ita cum pace Athanasius et socii dinissi sunt. Littera vero eorum ob epistole prolixitatem in fine sunt adjunctæ. Sic porro soluta synodus est. quiescere par fuit, post adeo turpem fugam, digres- B si, talia perpetrarunt scelera, ut levia priora faci- C Reg., Editi, contra Arian., num. 41, ideoque non sunt ab ama- nuensibus ad calcem hujus operis apposite. Nanoius qui vertit decem. Et hæc vera lectio est. Male igitur quidam Nannium haud sine convitio emendare voluerunt. Editi, perperam. De Fabrica Ammianus Marcellinus, quorum illic (Adrianopoli scilicet) ampla est multitu- do, etc. Bou libent, D nora iis collata viderentur. Nam cum Adrianopoli- tani communicare cum ipsis nollent, quod scilicet a synodo aufugissent agitiisque obnoxii essent, illos ad imperatorem detulere, effeceruntque ut ex. Fabrica, ita dicta scilicet, decem laici capite trun- carentur: hac in re ministro usi Philagrio, illic tum comite. Horum monumenta ante urbem sita, nos illac transeuntes vidimus. Deinde quasi rem præ- clare gessissent, quod scilicet propterea aufugissent ne sycophantæ deprehenderentur, quodcunque pla- cuit ipsis, id ab imperatore jussum est. Duos igitur presbyteros, diaconosque tres in Armeniam rele gari curarunt : Arium vero et Asterium, illum Pe traruin in Palæstina, hunc in Arabia episcopum, quod abs se resiliissent, non modo in superioren Libyam relegarunt, sed et operam dederum ut contumeliis afficerentur. magna adversum se loquendi fiducia utentem, suanı- que impietatem coarguentem cernerent, catenis ferreis iterum, quod jam prius egerant, collo et manibus vinciri curarunt: itaque illum in exsilium- miserunt : atque illic, ut ipsi probe norunt, defun- clus est (82). Diodorum item episcopum loco pel- lunt. Olympium autem Enorum, Theodulumque Elliti, Quæ Lucium porro Adrianopolitanum spectant, nonnibil implicata sunt: putant quidam eum jam ante Romanam synodum anni bis calenis vinctum fuisse; unde colliga- tur illud jam tertio, auno scilicet 347, contigisse. Sed minime certa res est: imo ex his Athanasii verbis, iudicari videtur semel tantum eum antea vinctum fuisse. Licet enim in: Apologia de Fuga, num. 5, legamus qui calenas pluries gestuvi ; at illud pluries actum dici potest, quod bis contige- rit. Admodum dubia res est. qui non cohærere cum Encyclica Sardicensis syn- oli Epistola, ubi Theodulus jam obiisse fertur,. num. 45; qui enim, aiunt, post Sardicensem syno- duin vexari ab Arianis potuit, qui jam ante syno- dum extinctus esset? Verum nihil hic difficultatis erit, si dicamus Theodulum, statim atque Ariani Sardica aufugientes in Thraciam pervenissent, fu- 8. Qui autem depositi fuerunt, quos vel tunc 18. Οἱ δὲ καθαιρεθέντες, δέον καὶ οὕτως ἠρεμεῖν, 19. Λούκιον δὲ τὸν τῆς Ἀδριανουπόλεως ἐπίσκο- (74) Sic Reg. In editis vero, και ante μηδέ. Μος (75) Sic Reg. Editi, ἐν Εκκλησίαις. (76) Epistole hic memorata habentur in Apol. (77) Sic Reg. et Basil. Edili, male, ἐν εἰρήνῃ γέ- (78) Sic Regius, et Basiliensis codes, et ita legit 1. xxxr. c. 6 :Omnem plebem cum fabricensibus, (79) Sic Basil. Reg., ἐκεῖ κόμιτος, de more. Editi (80) Ita Regius et Basil. Editi vero, εἶναι ὥστ (81) Sic Reg. Elili, επειδή. Mos Beg., καὶ ἐλέγ 19. Lucium vero Adrianopolis episcopum, cumn (82) Obiisse putatur Lucius ante annum 350. (83) Quæ de Theodulo hic habentur, putant ali-
ποιοῦσι δὲ γραφῆναι καὶ τοῖς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ δικασταῖς περὶ Ἀθανασίου καὶ πρεσβυτέρων τινῶν ἐξ ὀνόματος, ἵνα, εἴτε ἐπίσκοπος εἴτε τις ἐξ ἐκείνων εὑρεθείη τῆς πόλεως ἢ τῶν ὅρων αὐτῆς ἐπιβάς, ἐξῇ τῷ δικαστῇ τῶν εὑρισκομένων τὰς κεφαλὰς ἀποτέμνειν. οὕτως ἡ ἰουδαικὴ νέα αἵρεσις οὐ μόνον ἀρνεῖται τὸν κύριον, ἀλλὰ καὶ φονεύειν μεμάθηκεν. Οὐδὲ οὕτω δὲ ἠρέμουν, ἀλλ’ ὥσπερ ὁ πατὴρ τῆς αἱρέσεως αὐτῶν «περιέρχεται ὡς λέων ζητῶν τίνα καταπίῃ», οὕτως οὗτοι δημοσίου δρόμου τὴν ἐξουσίαν λαβόντες καὶ περιερχόμενοι, ὃν ἂν ηὕρισκον ὀνειδίζοντα τούτοις τὴν φυγὴν καὶ μισοῦντα τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν, τούτους ἐμάστιζον, ἐδέσμενον, ἐποίουν ἐξορίζεσθαι τῆς ἰδίας πατρίδος, φοβερούς τε ἑαυτοὺς οὕτως ἐποίουν, ὡς πολλοὺς μὲν ὑποκριτὰς ποιῆσαι, πολλοὺς δὲ εἰς ἐρημίας φεύγειν ἢ τούτοις βούλεσθαι κἂν ὅλως συντυγχάνειν. τοιαῦτα ἦν αὐτῶν μετὰ τὴν φυγὴν τῆς μανίας τὰ τολμήματα. καὶ γὰρ καὶ δρῶσιν ἄλλο τι καινόν, ὅπερ τῆς μὲν αἱρέσεως αὐτῶν ἐστι κατάλληλον, οὔπω δὲ πρότερον ἠκούσθη, ἀλλ’ οὐδὲ τάχα γενήσεταί ποτε οὐδὲ παρὰ τοῖς ἀσελγεστέροις τῶν Ἑλλήνων, μήτιγε Χριστιανοῖς.καθεῖλον δε Στέφανον καὶ Μηνόφαντον, ᾿Ακάκιον καὶ ἡ Γεώργιον τὸν ἐν Λαοδικείᾳ, Ουρσάκιον, καὶ Οὐάλεν- τα, καὶ Θεόδωρον καὶ Νάρκισσον · Γρηγόριον γὰρ τὸν ἀπὸ βασιλέως εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ἀποσταλέντα οὕτως ἀπεκήρυξαν, ὡς μηδὲ ὅλως ἐπίσκοπον γενόμενον, μηδὲ (74) ὀφείλοντα Χριστιανὸν ὀνομάζεσθαι· ἡκύ- ρωσαν γοῦν καὶ ἂς ἔδοξε καταστάσεις ποιεῖσθαι, προστάξαντες μηδὲ αὐτὰς ὅλως ἐν Ἐκκλησίᾳ (75) ὀνομάζεσθαι διὰ τὴ καινὸν τῆς παρανομίας. Οὕτω μὲν οὖν ᾿Αθανάσιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἀπελύθησαν μετ' εἰρήνης. Τά τε γράμματα (76) ἐν τῷ τέλει γέ- γραπται (77) διὰ τὸ μῆκος τῆς ἐπιστολῆς· καὶ ἡ σύνοδος διαλέλυται. οἱ δὲ καὶ μετὰ τὴν οὕτως αἰσχρὰν φυγὴν κατελθόντες, τοιαῦτα ἔδρασαν, ὡς ἐκ τούτων μικρὰς αὐτῶν τὰς προτέρας δειχθῆναι πράξεις. Ἐπειδὴ γὰρ οὐκ ἠθέλη- σαν αὐτοῖς οἱ ἐν Ἀδριανουπόλει κοινωνῆσαι, ὡς φυ- γοῦσιν ἀπὸ τῆς συνόδου καὶ ὑπευθύνοις γενομένοις, ἀνήνεγκαν βασιλεῖ Κωνσταντίῳ, καὶ πεποιήκασιν ἀπὸ τῆς ἐκεῖ καλουμένης Φάρικος δέκα (78) λαϊκῶν ἀποτμηθῆναι τὰς κεφαλὰς, υπουργοῦντος αὐτοῖς καὶ εἰς τοῦτο Φιλαγρίου, πάλιν ἐκεῖ κόμητος (79) γενο μένου. Καὶ τούτων τα μνήματα πρὸ τῆς πόλεως ἐ- στιν, ἅπερ παρερχόμενοι καὶ ἡμεῖς ἑωράκαμεν. Εἶτα ὥσπερ (80) κατορθώσαντες, ὅτι διὰ τοῦτ᾽ ἔφυγον, ἵνα μὴ ἐλεγχθῶσι συκοφάνται, ἅπερ ἐβούλοντο, ταῦτα καὶ βασιλεὺς ἐκέλευε. Πεποιήκασι γοῦν καὶ ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξανδρείας εἰς τὴν ᾿Αρμενίαν ἐξορισθῆναι πρεσβυ- τέρους δύο, καὶ διακόνους τρεῖς· καὶ ῎Αρειον μὲν καὶ Αστέριον, τὸν μὲν ἀπὸ Πετρῶν τῆς Παλαιστίνης, τὸν δὲ ἀπὸ τῆς ᾿Αραβίας, ἐπισκόπους, τοὺς ἀποπηδήσαν- τὰς ἀπ' αὐτῶν, οὐ μόνον ἐξώρισαν εἰς τὴν ἄνω Λιβύην, ἀλλὰ καὶ ὕβρεων μετασχεῖν αὐτοὺς πεποιήκασιν. πον, ἐπειδὴ (81) ἔβλεπον πολλῇ τῇ κατ' αὐτῶν παρ ῥησία χρώμενον, καὶ ἐλέγχοντα αὐτῶν τὴν ἀσέβειαν, πεποιήκασι πάλιν, ὥσπερ καὶ πρότερον, ἀλύσεσι σιδηραῖς δεθῆναι τὸν τράχηλον καὶ τὰς χεῖρας, καὶ οὕτως ἐξώρισαν, ἔνθα καὶ ἐτελεύτησεν, ὡς ἐκεῖνοι γινώσκουσι καὶ Διόδωρον μὲν ἐπίσκοπον ἐκτος πίζουσιν, Ὀλύμπιον δὲ τὸν ἀπὸ Αίνων, Θεόδουλον (83) Ηκύρωσαν γοῦν. Ηκύρωσαν γάρ. γραπται. Φάρικος δίκην λαϊ χῶν, ἐκεῖ. περ. χοντα. κατελέγχοντα. ὥσπερ καὶ πρότερον, τὸν πολλάκις τὰς ἀλύσεις φορέσαντα, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. dimisere; Stephanum vero, Menophantum, Aca- eium, Georgium Laodicenum, Ursaeium, Valentem, Theodorum et Narcissum deposuere. Nam Gregorium ab imperatore Alexandriam missum, Ita proscripse- runt, ut qui nunquam episcopus fuisset, nec vel Chris stianus esset vocandus. Ordinationes etiam quas fecisse putabatur irritas declararunt, jusseruntque, ut ne nominarentur quidem in Ecclesiis, ob præva- ricationis insolentiam. Ita cum pace Athanasius et socii dinissi sunt. Littera vero eorum ob epistole prolixitatem in fine sunt adjunctæ. Sic porro soluta synodus est. quiescere par fuit, post adeo turpem fugam, digres- B si, talia perpetrarunt scelera, ut levia priora faci- C Reg., Editi, contra Arian., num. 41, ideoque non sunt ab ama- nuensibus ad calcem hujus operis apposite. Nanoius qui vertit decem. Et hæc vera lectio est. Male igitur quidam Nannium haud sine convitio emendare voluerunt. Editi, perperam. De Fabrica Ammianus Marcellinus, quorum illic (Adrianopoli scilicet) ampla est multitu- do, etc. Bou libent, D nora iis collata viderentur. Nam cum Adrianopoli- tani communicare cum ipsis nollent, quod scilicet a synodo aufugissent agitiisque obnoxii essent, illos ad imperatorem detulere, effeceruntque ut ex. Fabrica, ita dicta scilicet, decem laici capite trun- carentur: hac in re ministro usi Philagrio, illic tum comite. Horum monumenta ante urbem sita, nos illac transeuntes vidimus. Deinde quasi rem præ- clare gessissent, quod scilicet propterea aufugissent ne sycophantæ deprehenderentur, quodcunque pla- cuit ipsis, id ab imperatore jussum est. Duos igitur presbyteros, diaconosque tres in Armeniam rele gari curarunt : Arium vero et Asterium, illum Pe traruin in Palæstina, hunc in Arabia episcopum, quod abs se resiliissent, non modo in superioren Libyam relegarunt, sed et operam dederum ut contumeliis afficerentur. magna adversum se loquendi fiducia utentem, suanı- que impietatem coarguentem cernerent, catenis ferreis iterum, quod jam prius egerant, collo et manibus vinciri curarunt: itaque illum in exsilium- miserunt : atque illic, ut ipsi probe norunt, defun- clus est (82). Diodorum item episcopum loco pel- lunt. Olympium autem Enorum, Theodulumque Elliti, Quæ Lucium porro Adrianopolitanum spectant, nonnibil implicata sunt: putant quidam eum jam ante Romanam synodum anni bis calenis vinctum fuisse; unde colliga- tur illud jam tertio, auno scilicet 347, contigisse. Sed minime certa res est: imo ex his Athanasii verbis, iudicari videtur semel tantum eum antea vinctum fuisse. Licet enim in: Apologia de Fuga, num. 5, legamus qui calenas pluries gestuvi ; at illud pluries actum dici potest, quod bis contige- rit. Admodum dubia res est. qui non cohærere cum Encyclica Sardicensis syn- oli Epistola, ubi Theodulus jam obiisse fertur,. num. 45; qui enim, aiunt, post Sardicensem syno- duin vexari ab Arianis potuit, qui jam ante syno- dum extinctus esset? Verum nihil hic difficultatis erit, si dicamus Theodulum, statim atque Ariani Sardica aufugientes in Thraciam pervenissent, fu- 8. Qui autem depositi fuerunt, quos vel tunc 18. Οἱ δὲ καθαιρεθέντες, δέον καὶ οὕτως ἠρεμεῖν, 19. Λούκιον δὲ τὸν τῆς Ἀδριανουπόλεως ἐπίσκο- (74) Sic Reg. In editis vero, και ante μηδέ. Μος (75) Sic Reg. Editi, ἐν Εκκλησίαις. (76) Epistole hic memorata habentur in Apol. (77) Sic Reg. et Basil. Edili, male, ἐν εἰρήνῃ γέ- (78) Sic Regius, et Basiliensis codes, et ita legit 1. xxxr. c. 6 :Omnem plebem cum fabricensibus, (79) Sic Basil. Reg., ἐκεῖ κόμιτος, de more. Editi (80) Ita Regius et Basil. Editi vero, εἶναι ὥστ (81) Sic Reg. Elili, επειδή. Mos Beg., καὶ ἐλέγ 19. Lucium vero Adrianopolis episcopum, cumn (82) Obiisse putatur Lucius ante annum 350. (83) Quæ de Theodulo hic habentur, putant ali-
PG 25:715τῆς γὰρ ἁγίας συνόδου πρεσβευτὰς ἀποστειλάσης ἐπισκόπους, Βικέντιον μὲν τὸν ἀπὸ Καπύης [ἔστι δὲ αὕτη μητρόπολις τῆς Καμπανίας], Εὐφράτην δὲ τὸν ἀπὸ Ἀγριππίνης [ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς ἄνω Γαλλίας], ἵνα, ὡς ἡ σύνοδος ἔκρινε, συγχωρήσῃ βασιλεὺς εἰς τὰς ἐκκλησίας τοὺς ἐπισκόπους ἐπανελθεῖν, ἐπειδὴ καὶ αὐτὸς ἐξέβαλε, γράψαντός τε καὶ τοῦ εὐσεβεστάτου Κώνσταντος τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ καὶ συστήσαντος τοὺς ἐπισκόπους. οἱ θαυμαστοὶ καὶ πρὸς πάντα τολμηροί, ὡς ἑωράκασιν αὐτοὺς ἐπὶ τῆς Ἀντιοχείας, βουλεύονται μὲν κοινῇ, μόνος δὲ Στέφανος ἀναδέχεται τὸ δρᾶμα ὡς ἐπιτηδείως ἔχων περὶ τὰ τοιαῦτα. μισθοῦνται τοίνυν πόρνην δημοσίαν ἐν αὐταῖς ταῖς ἡμέραις τοῦ ἁγιωτάτου πάσχα καὶ γυμνώσαντες ταύτην ἐπαφιᾶσι νυκτὸς Εὐφράτῃ τῷ ἐπισκόπῳ. καὶ ἡ μὲν πόρνη τὸ πρῶτον νομίσασα νεώτερον εἶναι τὸν καλέσαντα προθύμως ἠκολούθει, ὡς δὲ ῥιφεῖσα παρ’ ἐκείνων εἶδε κοιμώμενον τὸν ἄνθρωπον καὶ μὴ εἰδότα τὸ γιγνόμενον, εἶτα ὡς κατενόησε καὶ εἶδε πρεσβύτου πρόσωπον καὶ ἐπισκόπου κατάστασιν, εὐθὺς ἀναβοήσασα τὴν βίαν ἐβόα. ἐκεῖνοί τε ἠξίουν σιωπᾶν καὶ καταψεύδεσθαι τοῦ ἐπισκόπου.Α τὸν ἀπὸ τῆς Τραϊανουπόλεως, ἀμφοτέρους ἀπὸ τῆς Θράκης ἐπισκόπους, ἀγαθοὺς καὶ ὀρθοδόξους ἄνδρας, ἐπειδὴ ἑωράκασι μισοῦντας τὴν αἵρεσιν, δια έβαλον, τὸ πρῶτον μὲν οἱ περὶ Εὐσέβιον, καὶ ἔγραψε βασιλεὺς Κωνστάντιος, τὸ δεύτερον δὲ υπέμνησαν οὗτοι. "Ην δὲ τὰ γραφέντα μὴ μόνον ἐκβάλλεσθαι τῶν πόλεων καὶ τῶν Ἐκκλησιῶν αὐτοὺς, ἀλλὰ καὶ κεφαλικὴν διδόναι δίκην, εἴ που εὑρεθεῖεν οὗτοι Τοῦτο δὲ εἰ καὶ θαυμαστὸν, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον τῆς προαιρέσεως αὐτῶν· ὡς γὰρ μαθόντες τὸ τοιοῦτον ἀπὸ τῶν περὶ Εὐσέβιον, καὶ ὥσπερ κληρονόμοι τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς προαιρέσεως αὐτῶν τυγχάνοντες, ἠθέλησαν, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν ἐν τῇ Θράκη, οὕτω καὶ οὗτοι ἐν τῇ ᾿Αλεξανδρείᾳ φοβεροὺς ἑαυτοὺς δεῖ- ξαι· καὶ ποιοῦσι γραφῆναι, ὥστε τοὺς λιμένας καὶ (84) τὰς εἰσόδους τῶν πόλεων τηρεῖσθαι, μήπως διὰ τὴν ἀπὸ τῆς συνόδου συγχώρησιν ἐπανέλθωσιν εἰς τὰς Ἐκκλησίας. Ποιοῦσι δὲ γραφῆναι καὶ τοῖς [εν] ᾿Αλεξανδρείᾳ δικασταῖς, περὶ ᾿Αθανασίου καὶ [ἐν] πρεσβυτέρων τινῶν ἐξ ὀνόματος, ἵνα, εἴτε ἐπίσκο πος, εἴτε τις ἐξ ἐκείνων εὑρεθείη τῆς πόλεως ἢ τῶν ὅρων αὐτῆς ἐπιβὰς, ἐξῇ τῷ δικαστῇ τῶν εὑρισκομέ νων τὰς κεφαλὰς ἀποτέμνειν. Οὕτως ἡ Ἰουδαϊκὴ νέα αἴρεσις οὐ μόνον ἀρνεῖται τὸν Κύριον, ἀλλὰ καὶ φονεύειν μεμάθηκεν. τῆς αἱρέσεως αὐτῶν περιέρχεται ὡς λέων, ζητῶν τίτ να καταπίῃ, οὕτως οὗτοι δημοσίου δρόμου τὴν ἐξου σίαν λαβόντες και περιερχόμενοι, ὃν ἂν ηὕρισκον ὀνειδίζοντα τούτοις τὴν φυγὴν, καὶ μισοῦντα τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, τούτους ἐμάστιζον, ἐδέσμενον, ἐποίουν ἐξορίζεσθαι τῆς ἰδίας πατρίδος· φοβερούς τε ἑαυτοὺς οὕτως ἐποίουν, ὡς πολλοὺς μὲν ὑποκριτὰς ποιῆσαι, πολλοὺς δὲ εἰς ἐρημίας φεύγειν, ἢ τούτοις βούλεσθαι κἂν ὅλως συντυγχάνειν (83). Τοιαῦτα ἦν αὐτῶν μετὰ τὴν φυγὴν τῆς μανίας τὰ τολμήματα. Καὶ γὰρ καὶ ὁρῶσιν ἄλλο τι καινόν, ὅπερ τῆς μὲν αἱρέσεως αὐτῶν ἐστι κατάλληλον, οὔπω δὲ πρότερον ἠκούσθη, ἀλλ' οὐδὲ τάχα γενήσεταί ποτε οὐδὲ παρὰ τοῖς ἀσελγεστέροις τῶν Ἑλλήνων, μήτιγε παρὰ (86) Χριστιανοῖς. Τῆς γὰρ ἁγίας συνόδου πρεσβευτάς ἀποστειλάσης ἐπισκόπους, Βικέντιον μὲν τὸν ἀπὸ Καπύης (ἔστι δὲ αὕτη μητρόπολις τῆς Καμπανίας), Εὐφράτην δὲ τὸν ἀπὸ ᾿Αγριππίνης (ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς ἄνω Γαλλίας), ἵνα, ὡς ἡ σύνοδος ἔκρινε, συγχωρήσῃ βασιλεὺς εἰς τὰς ἐκκλησίας τοὺς ἐπισκόπους ἐπανελθεῖν, ἐπειδὴ καὶ αὐτὸς ἐξέβαλε τ γράψαντός τε καὶ τοῦ εὐσεβεστάτου Κώνσταντος τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ, καὶ συστήσαντος τοὺς ἐπισκόπους - οἱ θαυμαστοὶ καὶ πρὸς πάντα τολμηροί, ὡς ἑωράκη- σιν αὐτοὺς ἐπὶ τῆς ᾿Αντιοχείας, βουλεύονται μὲν κοιτ Βικέντιον. Ουϊνκέτιον. Απογριππίνης, ἀπὸ ᾿Αγριππίνης. S. ATHANASI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. Trajanopolis, ambos Thraciæ episcopos, probosque illos et orthodoxos viros, cum hæresi suæ adverte- rent esse infensissimos, calumniati sunt. Et illud primo egerant Eusebiani, eaque de re scripserat imperator Constantius; secundo ipsi calumnias re- dintegrarunt. Illud autem litteræ ferebant, ut non modo ipsi urbibus ecclesiisque suis pellerentur : sed ut capitali poena, sicubi reperti fuissent, plecte- rentur. Hoc autem tametsi stupendum est, nequa- quam alienum tamen ab eorum proposito; nam idipsum cum ab Eusebianis didicerint, bæredesque sint illorum impietatis, atque propositi; ut patres sui in Thracia, sic et illi Alexandriæ sese terribiles exhibere conati sunt : litterasque obtinuerunt qui- bus jussum erat ut ad portus ingressusque orbium custodiæ agerentur, no ii quibus id concessum a synodo fuerat, ad suas Ecclesias remigrarent. Au- ctores quoque fuerunt ut scripto significaretur Alexandrinis judicibus, circa Athanasium, et quos dam nominatim recensitos presbyteros ; ut sive epi- scopus, sive quispiam ex illis, vel in urbem vel in fines ejus ingressus deprehenderetur, judici liceret istic repertos capite truncare. Ita scilicet Judaica nova illa hæresis non modo Christum abne- gat, sed etiam interficere didicit. B sicut ipsorum hæreseos pater tanquam leo circuit quærens quem devoret; sic et illi accepta publici curriculi facultate, circumeuntes, si quos offenderent qui fugam sibi exprobrarent, Arianamque aversa- c rentur hæresim, hos flagris cadunt, vinciunt, patria cogunt exsulare. Tantusque terror hominum illo- rum fuit, ut multi ad simulandum adacti fuerint: multi in solitudinem fugere mallent, quam ullo mo- do cum illis communicare. Hæc post fugam erant furentium hominum facinora, Imo vero novum quod- dam scelus aggrediuntur, eorum sane hæresi con- sentaneum : veruin quod nec ante auditum, neque forte unquam futurum sit, ne vel apud gentilium petulantissimos, nedum apud Christianos. Nam cum Sacra synodus legatos episcopos misisset (ANNO 548), Vicentium Capuæ, quæ metropolis est Campa- nia, episcopum, et Euphratem Agrippinæ, quae me- tropolis est Galliæ Superioris ; ut, prout decretum a synodo fuerat, imperator episcopos in suas reverti D ccclesias concederet, quos nempe expulisset ipse, etsi commendatitias pro episcopis litteras misisset fratri suo piissimus Constans; at admirandi homi- nes, ad omneque scelus audacissimi, ubi illos Antio- chiæ conspexere, una consilium ineunt, solus tamen Stephanus, utpote ad res hujusmodi probe compa- gatum ab Arianis, interiisse antequam soluta Sar- dicensis synodus esset. Res certa videtur: nam bic Athanasius res statim a fuga gestas ab Arianis enarrat. Certumque est cœpisse synodum post Aria- norum fugam, et aliquantum temporis durasse. Li- cet autem quædam superius enarrarit Athanasius quæ nonnisi post solutam synodum contigisse vi- dentur, videlicet quæ paulo ante refert de Ario et Asterio episcopis, hoc, inquam, nihil negotii facial Hon ordine quippe res gestas recenset ipse, sed prout memoriæ sese offerebant. Mox Reg. et edit. Comm., Εdit. Paris.. Paulo post editi, una voce. Reg., Quæ hic de Vicentia et Euphrate narrantur, fusius habentur apud Theo- doret., lib. 11, cap. 9, et in Vita Athanasii supra. I 20. Verum ne ita quidem conquieverunt illi. Sed 20. Οὐδὲ οὕτω δὲ ἠρέμουν, ἀλλ᾿ ὥσπερ ὁ πατὴρ (84) Sic Reg. et Basil. In editis καί deest. (85) Sic Reg. Euliti, τυγχάνειν, minus recte. (86) Sic Regius codex. in editis vero παρά deest.
PG 25:716ἡμέρας τοίνυν γενομένης διατεθρύλητο τὸ πρᾶγμα καὶ πᾶσα ἡ πόλις συνέτρεχεν, οἵ τε ἀπὸ τοῦ παλατίου ἐκινοῦντο θαυμάζοντες τὸ θρυλούμενον καὶ ἀξιοῦντες μὴ σιωπηθῆναι τοῦτο. γέγονε τοίνυν κρίσις, καὶ ὁ μὲν ἑταιροτρόφος ἤλεγξε τοὺς ἐλθόντας ἐπὶ τὴν πόρνην, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Στέφανον· ἦσαν γὰρ αὐτοῦ κληρικοί. ὁ μὲν οὖν Στέφανος καθαιρεῖται, καὶ γίγνεται ἀντ’ αὐτοῦ Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ἵνα μόνον μὴ λείπῃ τῇ ἀρειανῇ αἱρέσει προστάτης. Ὁ δὲ βασιλεὺς Κωνστάντιος ὀλίγον τι κατανυγεὶς εἰς ἑαυτὸν ἦλθε λογισάμενός τε ἐξ ὧν ἔδρασαν τῷ Εὐφράτῃ ὅτι καὶ τὰ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπιχειρήματα τοιαῦτά ἐστι, τοὺς μὲν ἐξορισθέντας ἀπὸ τῆς Ἀλεξανδρείας εἰς τὴν Ἀρμενίαν πρεσβυτέρους καὶ διακόνους εὐθὺς ἀπολυθῆναι κελεύει, γράφει δὲ εἰς Ἀλεξάνδρειαν φανερῶς μηκέτι διώκεσθαι τοὺς μετὰ Ἀθανασίου κληρικούς τε καὶ λαικούς. εἶτα μετὰ μῆνάς που δέκα τελευτήσαντος Γρηγορίου μεταπέμπεται καὶ Ἀθανάσιον μετὰ πάσης τιμῆς, οὐχ ἅπαξ οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον γράψας αὐτῷ μὲν φιλικά, δι’ ὧν θαρρεῖν καὶ ἐλθεῖν προέτρεπε. πέμπει τε πρεσβύτερον καὶ διάκονον, ἵν’ ἔτι μᾶλλον θαρρῶν ἐπανέλθοι.Α τὸν ἀπὸ τῆς Τραϊανουπόλεως, ἀμφοτέρους ἀπὸ τῆς Θράκης ἐπισκόπους, ἀγαθοὺς καὶ ὀρθοδόξους ἄνδρας, ἐπειδὴ ἑωράκασι μισοῦντας τὴν αἵρεσιν, δια έβαλον, τὸ πρῶτον μὲν οἱ περὶ Εὐσέβιον, καὶ ἔγραψε βασιλεὺς Κωνστάντιος, τὸ δεύτερον δὲ υπέμνησαν οὗτοι. "Ην δὲ τὰ γραφέντα μὴ μόνον ἐκβάλλεσθαι τῶν πόλεων καὶ τῶν Ἐκκλησιῶν αὐτοὺς, ἀλλὰ καὶ κεφαλικὴν διδόναι δίκην, εἴ που εὑρεθεῖεν οὗτοι Τοῦτο δὲ εἰ καὶ θαυμαστὸν, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον τῆς προαιρέσεως αὐτῶν· ὡς γὰρ μαθόντες τὸ τοιοῦτον ἀπὸ τῶν περὶ Εὐσέβιον, καὶ ὥσπερ κληρονόμοι τῆς ἀσεβείας καὶ τῆς προαιρέσεως αὐτῶν τυγχάνοντες, ἠθέλησαν, ὡς οἱ πατέρες αὐτῶν ἐν τῇ Θράκη, οὕτω καὶ οὗτοι ἐν τῇ ᾿Αλεξανδρείᾳ φοβεροὺς ἑαυτοὺς δεῖ- ξαι· καὶ ποιοῦσι γραφῆναι, ὥστε τοὺς λιμένας καὶ (84) τὰς εἰσόδους τῶν πόλεων τηρεῖσθαι, μήπως διὰ τὴν ἀπὸ τῆς συνόδου συγχώρησιν ἐπανέλθωσιν εἰς τὰς Ἐκκλησίας. Ποιοῦσι δὲ γραφῆναι καὶ τοῖς [εν] ᾿Αλεξανδρείᾳ δικασταῖς, περὶ ᾿Αθανασίου καὶ [ἐν] πρεσβυτέρων τινῶν ἐξ ὀνόματος, ἵνα, εἴτε ἐπίσκο πος, εἴτε τις ἐξ ἐκείνων εὑρεθείη τῆς πόλεως ἢ τῶν ὅρων αὐτῆς ἐπιβὰς, ἐξῇ τῷ δικαστῇ τῶν εὑρισκομέ νων τὰς κεφαλὰς ἀποτέμνειν. Οὕτως ἡ Ἰουδαϊκὴ νέα αἴρεσις οὐ μόνον ἀρνεῖται τὸν Κύριον, ἀλλὰ καὶ φονεύειν μεμάθηκεν. τῆς αἱρέσεως αὐτῶν περιέρχεται ὡς λέων, ζητῶν τίτ να καταπίῃ, οὕτως οὗτοι δημοσίου δρόμου τὴν ἐξου σίαν λαβόντες και περιερχόμενοι, ὃν ἂν ηὕρισκον ὀνειδίζοντα τούτοις τὴν φυγὴν, καὶ μισοῦντα τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, τούτους ἐμάστιζον, ἐδέσμενον, ἐποίουν ἐξορίζεσθαι τῆς ἰδίας πατρίδος· φοβερούς τε ἑαυτοὺς οὕτως ἐποίουν, ὡς πολλοὺς μὲν ὑποκριτὰς ποιῆσαι, πολλοὺς δὲ εἰς ἐρημίας φεύγειν, ἢ τούτοις βούλεσθαι κἂν ὅλως συντυγχάνειν (83). Τοιαῦτα ἦν αὐτῶν μετὰ τὴν φυγὴν τῆς μανίας τὰ τολμήματα. Καὶ γὰρ καὶ ὁρῶσιν ἄλλο τι καινόν, ὅπερ τῆς μὲν αἱρέσεως αὐτῶν ἐστι κατάλληλον, οὔπω δὲ πρότερον ἠκούσθη, ἀλλ' οὐδὲ τάχα γενήσεταί ποτε οὐδὲ παρὰ τοῖς ἀσελγεστέροις τῶν Ἑλλήνων, μήτιγε παρὰ (86) Χριστιανοῖς. Τῆς γὰρ ἁγίας συνόδου πρεσβευτάς ἀποστειλάσης ἐπισκόπους, Βικέντιον μὲν τὸν ἀπὸ Καπύης (ἔστι δὲ αὕτη μητρόπολις τῆς Καμπανίας), Εὐφράτην δὲ τὸν ἀπὸ ᾿Αγριππίνης (ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς ἄνω Γαλλίας), ἵνα, ὡς ἡ σύνοδος ἔκρινε, συγχωρήσῃ βασιλεὺς εἰς τὰς ἐκκλησίας τοὺς ἐπισκόπους ἐπανελθεῖν, ἐπειδὴ καὶ αὐτὸς ἐξέβαλε τ γράψαντός τε καὶ τοῦ εὐσεβεστάτου Κώνσταντος τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ, καὶ συστήσαντος τοὺς ἐπισκόπους - οἱ θαυμαστοὶ καὶ πρὸς πάντα τολμηροί, ὡς ἑωράκη- σιν αὐτοὺς ἐπὶ τῆς ᾿Αντιοχείας, βουλεύονται μὲν κοιτ Βικέντιον. Ουϊνκέτιον. Απογριππίνης, ἀπὸ ᾿Αγριππίνης. S. ATHANASI OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. Trajanopolis, ambos Thraciæ episcopos, probosque illos et orthodoxos viros, cum hæresi suæ adverte- rent esse infensissimos, calumniati sunt. Et illud primo egerant Eusebiani, eaque de re scripserat imperator Constantius; secundo ipsi calumnias re- dintegrarunt. Illud autem litteræ ferebant, ut non modo ipsi urbibus ecclesiisque suis pellerentur : sed ut capitali poena, sicubi reperti fuissent, plecte- rentur. Hoc autem tametsi stupendum est, nequa- quam alienum tamen ab eorum proposito; nam idipsum cum ab Eusebianis didicerint, bæredesque sint illorum impietatis, atque propositi; ut patres sui in Thracia, sic et illi Alexandriæ sese terribiles exhibere conati sunt : litterasque obtinuerunt qui- bus jussum erat ut ad portus ingressusque orbium custodiæ agerentur, no ii quibus id concessum a synodo fuerat, ad suas Ecclesias remigrarent. Au- ctores quoque fuerunt ut scripto significaretur Alexandrinis judicibus, circa Athanasium, et quos dam nominatim recensitos presbyteros ; ut sive epi- scopus, sive quispiam ex illis, vel in urbem vel in fines ejus ingressus deprehenderetur, judici liceret istic repertos capite truncare. Ita scilicet Judaica nova illa hæresis non modo Christum abne- gat, sed etiam interficere didicit. B sicut ipsorum hæreseos pater tanquam leo circuit quærens quem devoret; sic et illi accepta publici curriculi facultate, circumeuntes, si quos offenderent qui fugam sibi exprobrarent, Arianamque aversa- c rentur hæresim, hos flagris cadunt, vinciunt, patria cogunt exsulare. Tantusque terror hominum illo- rum fuit, ut multi ad simulandum adacti fuerint: multi in solitudinem fugere mallent, quam ullo mo- do cum illis communicare. Hæc post fugam erant furentium hominum facinora, Imo vero novum quod- dam scelus aggrediuntur, eorum sane hæresi con- sentaneum : veruin quod nec ante auditum, neque forte unquam futurum sit, ne vel apud gentilium petulantissimos, nedum apud Christianos. Nam cum Sacra synodus legatos episcopos misisset (ANNO 548), Vicentium Capuæ, quæ metropolis est Campa- nia, episcopum, et Euphratem Agrippinæ, quae me- tropolis est Galliæ Superioris ; ut, prout decretum a synodo fuerat, imperator episcopos in suas reverti D ccclesias concederet, quos nempe expulisset ipse, etsi commendatitias pro episcopis litteras misisset fratri suo piissimus Constans; at admirandi homi- nes, ad omneque scelus audacissimi, ubi illos Antio- chiæ conspexere, una consilium ineunt, solus tamen Stephanus, utpote ad res hujusmodi probe compa- gatum ab Arianis, interiisse antequam soluta Sar- dicensis synodus esset. Res certa videtur: nam bic Athanasius res statim a fuga gestas ab Arianis enarrat. Certumque est cœpisse synodum post Aria- norum fugam, et aliquantum temporis durasse. Li- cet autem quædam superius enarrarit Athanasius quæ nonnisi post solutam synodum contigisse vi- dentur, videlicet quæ paulo ante refert de Ario et Asterio episcopis, hoc, inquam, nihil negotii facial Hon ordine quippe res gestas recenset ipse, sed prout memoriæ sese offerebant. Mox Reg. et edit. Comm., Εdit. Paris.. Paulo post editi, una voce. Reg., Quæ hic de Vicentia et Euphrate narrantur, fusius habentur apud Theo- doret., lib. 11, cap. 9, et in Vita Athanasii supra. I 20. Verum ne ita quidem conquieverunt illi. Sed 20. Οὐδὲ οὕτω δὲ ἠρέμουν, ἀλλ᾿ ὥσπερ ὁ πατὴρ (84) Sic Reg. et Basil. In editis καί deest. (85) Sic Reg. Euliti, τυγχάνειν, minus recte. (86) Sic Regius codex. in editis vero παρά deest.
PG 25:717ἐνόμιζε γὰρ διὰ τὸν φόβον τῶν πρότερον γενομένων ὀλιγωρεῖν με περὶ τὴν ἐπάνοδον. γράφει δὲ καὶ τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ Κώνσταντι, ἵνα καὶ αὐτὸς ἐπανελθεῖν με προτρέψηται. διεβεβαιοῦτο γὰρ ἐνιαυτὸν ὅλον ἐκδέχεσθαι τὸν Ἀθανάσιον καὶ οὐκ ἄν ποτε ἐπιτρέψαι μὴ γενέσθαι τινὰ καινοτομίαν ἢ καὶ κατάστασιν φυλάττων Ἀθανασίῳ τῷ ἐπισκόπῳ τὰς ἐκκλησίας. Οὕτω δὴ οὖν γράψαντος αὐτοῦ καὶ προτρεψαμένου διὰ πολλῶν [καὶ γὰρ καὶ τοὺς κόμητας αὐτοῦ πεποίηκε γράψαι, Πολέμιον, Δατιανόν, Βαρδίωνα, Θάλασσον, Ταῦρον καὶ Φλωρέντιον, οἷς καὶ μᾶλλον πιστεύειν ἦν], τὸ δὲ ὅλον δεδωκὼς τῷ θεῷ τῷ καὶ εἰς τοῦτο κατανύξαντι τὸν Κωνστάντιον ἦλθεν Ἀθανάσιος μετὰ τῶν σὺν αὐτῷ πρὸς αὐτόν, γνησίως τε αὐτὸν ἑώρακε καὶ ἀπέλυσεν εἰσελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὰς ἐκκλησίας γράψας καὶ τοῖς κατὰ τόπον δικασταῖς, ἐπειδὴ πρότερον προστάξας ἦν φυλάττεσθαι τὰς διόδους, ἵνα ἀκώλυτον ἔχωσι τὴν πάροδον. εἶτα τοῦ ἐπισκόπου ἀποδυρομένου περὶ ὧν πέπονθε καὶ περὶ τῶν κατ’ αὐτοῦ γραφέντων παρ’ αὐτοῦ παρατιθεμένου τε, μὴ πάλιν μετὰ τὴν ἀποδημίαν διαβολαὶ γένωνται παρὰ τῶν ἐχθρῶν, καὶ λέγοντος·νῇ, μόνος δὲ Στέφανος ἀναδέχεται τὸ δράμα, ὡς ἐπιτηδείως ἔχων περὶ τὰ τοιαῦτα. Μισθοῦνται τοίνυν πόρνην δημοσίαν ἐν αὐταῖς ταῖς ἡμέραις τοῦ ἁγιωτά- του Πάσχα, καὶ γυμνώσαντες ταύτην ἐπαφιᾶσι νυκτὸς Εὐφράτῃ τῷ ἐπισκόπῳ. Καὶ ἡ μὲν πόρνη τὸ πρῶτον, νομίσασα νεώτερον εἶναι τὸν καλέσαντα, προθύμως ἠκολούθει· ὡς δὲ ῥιφεῖσα παρ' ἐκείνων, εἶδε κοιμώμενον τὸν ἄνθρωπον, καὶ μὴ εἰδότα τὸ γιγνόμενον, εἶτα ὡς κατενόησε καὶ εἶδε πρεσβύτου πρόσωπον, καὶ ἐπισκόπου κατάστασιν, εὐθὺς ἀναβοή- σασα τὴν βίαν ἐβόα. Ἐκεῖνοί τε ἠξίουν σιωπᾷν, καὶ καταψεύδεσθαι τοῦ ἐπισκόπου. Ἡμέρας τοίνυν γενο- μένης, διατεθρύλητο τὸ πρᾶγμα, καὶ πᾶσα ἡ πόλις συνέτρεχεν· οἵ τε ἀπὸ τοῦ παλατίου ἐκινοῦντο, θαυ- μάζοντες τὸ θρυλούμενον, καὶ ἀξιοῦντες μὴ σιωπηθῆ. ναι τοῦτο. Γέγονε τοίνυν κρίσις, καὶ ὁ μὲν (87) έται- ροτρόφος ήλεγξε τοὺς ἐλθόντας ἐπὶ τὴν πόρνην, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Στέφανον· ἦσαν γὰρ αὐτοῦ κληρικοί. Ὁ μὲν οὖν Στέφανος καθαιρεῖται, καὶ γίγνεται ἀντ' αὐτοῦ Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ἵνα μόνον μὴ λείπῃ τῇ Αρειανῇ αἱρέσει προστάτης. νυγείς, εἰς ἑαυτὸν ἦλθε· λογισάμενός τε, ἐξ ὧν ἕδρα- σαν τῷ Εὐφράτῃ, ὅτι καὶ τὰ κατὰ τῶν ἄλλων (88) ἐπιχειρήματα τοιαῦτά ἐστι, τοὺς μὲν ἐξορισθέντας ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξανδρείας εἰς τὴν ᾿Αρμενίαν πρεσβυτέ- ρους καὶ διακόνους, εὐθὺς ἀπολυθῆναι κελεύει. Γρά- φει τε εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν φανερῶς, μηκέτι διώκεσθαι τοὺς μετὰ ᾿Αθανασίου κληρικούς τε καὶ λαούς (89). Εἶτα μετὰ μῆνας που δέκα τελευτήσαντος Γρηγο ρίου (90), μεταπέμπεται καὶ ᾿Αθανάσιον μετὰ πάσης τιμῆς, οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον γράψας αὐτῷ μὲν φιλικά, δι' ὧν θαῤῥεῖν καὶ ἐλθεῖν προέτρεπε. Πέμπει τε πρεσβύτερον καὶ διάκονον, ἵν' ἔτι μᾶλλον θαῤῥῶν ἐπανέλθοι. Ενόμιζε γὰρ διὰ τὸν φόβον τῶν πρότερον γενομένων ὀλιγωρεῖν με περὶ τὴν ἐπάνοδον. Γράφει δὲ καὶ τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ Κώνσταν τι, ἵνα καὶ αὐτὸς ἐπανελθεῖν με προτρέψηται. Διεβε βαιοῦτο (91) γὰρ ἐνιαυτὸν ὅλον ἐκδέχεσθαι τὸν ᾿Αθα νάσιον, καὶ οὐκ ἄν ποτε ἐπιτρέψαι γενέσθαι τινὰ και νοτομίαν, ἢ καὶ κατάστασιν, φυλάττων ᾿Αθανασίῳ τῷ ἐπισκόπῳ τὰς Ἐκκλησίας. μένου διὰ πολλῶν (καὶ γὰρ καὶ τοὺς κόμητας (92) αὐτοῦ πεποίηκε γράψαι, Πολέμων, Δατιανόν, Βαρ- δίωνα, Θάλασσον, Ταῦρον, καὶ Φλωρέντιον (95), οἷς καὶ μᾶλλον πιστεύειν ἦν), τὸ δὲ ὅλον δεδωκώς τῷ Θεῷ, τῷ καὶ εἰς τοῦτο κατανύξαντι τὸν Κωντάντιον, ἦλθεν ᾿Αθανάσιος μετὰ τῶν σὺν αὐτῷ πρὸς αὐτὸν, γνησίως τε αὐτὸν ἑώρακε, καὶ ἀπέλυσεν εἰσελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὰς Ἐκκλησίας, γράψας καὶ τοῖς κατὰ τόπον δικασταῖς, ἐπειδὴ πρότερον προστάξας ἦν φυλάττεσθαι τὰς διόδους, ἵνα ἀκώλυτον ἔχωσι την πάροδον. Εἶτα τοῦ ἐπισκόπου ἀποδυρομένου περὶ ὧν Β βαιοῦντο. επιτρέψαι, με, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A ratus, fabulam peragendam suscipit. Publicam ita- C que meretricem, ipsis sanctissimi Paschatis diebus mercede conductam, noctuad Euphratem episcopum nudatam immittunt. Meretrix quæ se initio a juvene accitam existimabat, prompte sequebatur ; ubi autem intromissa ab illis, dormientem vidit hominem, ac rei quæ agebatur ignarum, debinc senem hominem, ac episcopi formam conspicata, clamore statim edi- to vim sibi inferri conquerebatur. Rogare illi ut ta- ceret, confictamque criminationem episcopo impo- neret. Die igitur illuscescente pervulgata res est, accurritque universa civitas. At qui e palatio erant, tanti rumoris stupore commoti, rogabant ut ne illud silentio tegeretur. In jus itaque res vocatur, homi- nesque qui meretricem acciverant leno prodidit : illi Stephanum : erant enim ejus clerici. Stephanus ergo episcopatu abdicatur, in ejusque locum Leon- tius castratus sufficitur, idque eo solum ne Arianæ . hæresi patronus deesset. punctus, ad se rediit : renique in Euphratem gestam secum reputans, ejusmodi esse illorum adversum cæteros molimina suspicatus est. Ac eos qui Ale- xandria in Armeniam relegati fuerant presbyteros diaconosque continuo liberos diinitti jubet : publi- casque Alexandriam litteras mittit, ut ne ultra ve- xarentur Athanasii clerici vel populi. Ilinc, post decem circiter menses defuncto Gregorio, Athana- “ sium cum summo honore accivil, cui non unas, aut binas, sed ternas misit litteras amicitiæ plenas, quibus hortabatur illum ut cum fiducia accederet. Misit item presbyterum diaconumque ut majore animi securitate rediret: ratus me ob ante gestarum rerum formidinem ægre reversurum. Scripsit etiam fratri suo Constanti, ut me et ille ad remigrandum cohortaretur. Affirmabat enim se anno integro Athanasium exspectasse, neque concessisse ut quid- piam novi aut ordinatio aliqua fieret quod Athana- sio episcopo suas Ecclesias servare vellet. D ipse, multis illum verbis cohortatus (uam comites quoque suos jussit ad illum scribere, Polemium, Datianum, Bardionem, Thalassum, Taurum et Flo- rentium, quibus præcipue habenda fides erat), Atha- nasius rem totam Deo acceptam referens, qui cor Constantii compunxerat, ut eam rem ageret, cum suis illum adiit; quem placido vultu imperator in- tuitus est, dimisitque ut in patriam et in Ecclesias suas ingrederetur, missis litteris ad varios per di- versa loca judices, quibus ante præceperat aditus custodire, ut liberum jam præberent transitum. Μox, post editi habent quæ vox importuna in Reg. deleta est, a nobisque omissa. 21. Ὁ δὲ βασιλεὺς Κωνστάντιος ὀλίγον τι κατα- 22. Οὕτω δὴ οὖν γράψαντος αὐτοῦ, καὶ προτρεψα (87) Ita Reg. Balili, ἡ μέν, etc. (88) Sic Reg. Editi vero, ὅτι τὰ κατὰ ἄλλων. (89) Ita Reg. Editi autem, λαϊκούς. (90) Sub initium anni 349. (91) Ita Reg. et Basil. Editi omnes, male, διαβε 21. Porro imperator Constantius, paulisper com 22. (ANNO 349.) Cum eo itaque modo scripsisset (92) Regius codes, κόμιτας. (93) Regius codex, Φλορέντιον.
PG 25:718κάλει τούτους, εἰ βούλει, [ἔξεστι γὰρ ἑστάναι τούτους δι’ ἡμᾶς] καὶ διελέγχομεν αὐτούς, τοῦτο μὲν οὐ πεποίηκε, πάντα δέ, ὅσα πρότερον ἐκ διαβολῆς ἦν γραφέντα κατ’ αὐτοῦ, ἀναιρεθῆναι ταῦτα καὶ ἀπαλειφῆναι κελεύει διαβεβαιωσάμενος· μηκέτι τοῦ λοιποῦ διαβολῶν ἀνέχεσθαι, ἀλλ’ εἶναι βεβαίαν καὶ ἀμετάβλητον τὴν προαίρεσιν. καὶ τοῦτο οὐχ ἁπλῶς ἔλεγεν, ἀλλ’ ὅρκοις ἐπεσφράγιζε τοὺς λόγους τὸν θεὸν ἐπὶ τούτοις καλῶν μάρτυρα. πολλοῖς γοῦν καὶ ἑτέροις λόγοις προτρεψάμενος αὐτὸν καὶ θαρρεῖν παρακελευσάμενος γράφει πρὸς τοὺς ἐπισκόπους καὶ τοὺς δικαστὰς ταῦτα· Νικητὴς Κωνστάντιος Μέγιστος Σεβαστὸς ἐπισκόποις καὶ κληρικοῖς τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας. Οὐκ ἀπελείφθη τῆς τοῦ θεοῦ χάριτος ὁ αἰδεσιμώτατος ... [Ἐγράφη ὀπίσω εἰς τὸν ξε λόγον καὶ ἔστιν ἐξ ὁλοκλήρου ὁμοία ταύτης.] νῇ, μόνος δὲ Στέφανος ἀναδέχεται τὸ δράμα, ὡς ἐπιτηδείως ἔχων περὶ τὰ τοιαῦτα. Μισθοῦνται τοίνυν πόρνην δημοσίαν ἐν αὐταῖς ταῖς ἡμέραις τοῦ ἁγιωτά- του Πάσχα, καὶ γυμνώσαντες ταύτην ἐπαφιᾶσι νυκτὸς Εὐφράτῃ τῷ ἐπισκόπῳ. Καὶ ἡ μὲν πόρνη τὸ πρῶτον, νομίσασα νεώτερον εἶναι τὸν καλέσαντα, προθύμως ἠκολούθει· ὡς δὲ ῥιφεῖσα παρ' ἐκείνων, εἶδε κοιμώμενον τὸν ἄνθρωπον, καὶ μὴ εἰδότα τὸ γιγνόμενον, εἶτα ὡς κατενόησε καὶ εἶδε πρεσβύτου πρόσωπον, καὶ ἐπισκόπου κατάστασιν, εὐθὺς ἀναβοή- σασα τὴν βίαν ἐβόα. Ἐκεῖνοί τε ἠξίουν σιωπᾷν, καὶ καταψεύδεσθαι τοῦ ἐπισκόπου. Ἡμέρας τοίνυν γενο- μένης, διατεθρύλητο τὸ πρᾶγμα, καὶ πᾶσα ἡ πόλις συνέτρεχεν· οἵ τε ἀπὸ τοῦ παλατίου ἐκινοῦντο, θαυ- μάζοντες τὸ θρυλούμενον, καὶ ἀξιοῦντες μὴ σιωπηθῆ. ναι τοῦτο. Γέγονε τοίνυν κρίσις, καὶ ὁ μὲν (87) έται- ροτρόφος ήλεγξε τοὺς ἐλθόντας ἐπὶ τὴν πόρνην, ἐκεῖνοι δὲ τὸν Στέφανον· ἦσαν γὰρ αὐτοῦ κληρικοί. Ὁ μὲν οὖν Στέφανος καθαιρεῖται, καὶ γίγνεται ἀντ' αὐτοῦ Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ἵνα μόνον μὴ λείπῃ τῇ Αρειανῇ αἱρέσει προστάτης. νυγείς, εἰς ἑαυτὸν ἦλθε· λογισάμενός τε, ἐξ ὧν ἕδρα- σαν τῷ Εὐφράτῃ, ὅτι καὶ τὰ κατὰ τῶν ἄλλων (88) ἐπιχειρήματα τοιαῦτά ἐστι, τοὺς μὲν ἐξορισθέντας ἀπὸ τῆς ᾿Αλεξανδρείας εἰς τὴν ᾿Αρμενίαν πρεσβυτέ- ρους καὶ διακόνους, εὐθὺς ἀπολυθῆναι κελεύει. Γρά- φει τε εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν φανερῶς, μηκέτι διώκεσθαι τοὺς μετὰ ᾿Αθανασίου κληρικούς τε καὶ λαούς (89). Εἶτα μετὰ μῆνας που δέκα τελευτήσαντος Γρηγο ρίου (90), μεταπέμπεται καὶ ᾿Αθανάσιον μετὰ πάσης τιμῆς, οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον γράψας αὐτῷ μὲν φιλικά, δι' ὧν θαῤῥεῖν καὶ ἐλθεῖν προέτρεπε. Πέμπει τε πρεσβύτερον καὶ διάκονον, ἵν' ἔτι μᾶλλον θαῤῥῶν ἐπανέλθοι. Ενόμιζε γὰρ διὰ τὸν φόβον τῶν πρότερον γενομένων ὀλιγωρεῖν με περὶ τὴν ἐπάνοδον. Γράφει δὲ καὶ τῷ ἀδελφῷ ἑαυτοῦ Κώνσταν τι, ἵνα καὶ αὐτὸς ἐπανελθεῖν με προτρέψηται. Διεβε βαιοῦτο (91) γὰρ ἐνιαυτὸν ὅλον ἐκδέχεσθαι τὸν ᾿Αθα νάσιον, καὶ οὐκ ἄν ποτε ἐπιτρέψαι γενέσθαι τινὰ και νοτομίαν, ἢ καὶ κατάστασιν, φυλάττων ᾿Αθανασίῳ τῷ ἐπισκόπῳ τὰς Ἐκκλησίας. μένου διὰ πολλῶν (καὶ γὰρ καὶ τοὺς κόμητας (92) αὐτοῦ πεποίηκε γράψαι, Πολέμων, Δατιανόν, Βαρ- δίωνα, Θάλασσον, Ταῦρον, καὶ Φλωρέντιον (95), οἷς καὶ μᾶλλον πιστεύειν ἦν), τὸ δὲ ὅλον δεδωκώς τῷ Θεῷ, τῷ καὶ εἰς τοῦτο κατανύξαντι τὸν Κωντάντιον, ἦλθεν ᾿Αθανάσιος μετὰ τῶν σὺν αὐτῷ πρὸς αὐτὸν, γνησίως τε αὐτὸν ἑώρακε, καὶ ἀπέλυσεν εἰσελθεῖν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὰς Ἐκκλησίας, γράψας καὶ τοῖς κατὰ τόπον δικασταῖς, ἐπειδὴ πρότερον προστάξας ἦν φυλάττεσθαι τὰς διόδους, ἵνα ἀκώλυτον ἔχωσι την πάροδον. Εἶτα τοῦ ἐπισκόπου ἀποδυρομένου περὶ ὧν Β βαιοῦντο. επιτρέψαι, με, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A ratus, fabulam peragendam suscipit. Publicam ita- C que meretricem, ipsis sanctissimi Paschatis diebus mercede conductam, noctuad Euphratem episcopum nudatam immittunt. Meretrix quæ se initio a juvene accitam existimabat, prompte sequebatur ; ubi autem intromissa ab illis, dormientem vidit hominem, ac rei quæ agebatur ignarum, debinc senem hominem, ac episcopi formam conspicata, clamore statim edi- to vim sibi inferri conquerebatur. Rogare illi ut ta- ceret, confictamque criminationem episcopo impo- neret. Die igitur illuscescente pervulgata res est, accurritque universa civitas. At qui e palatio erant, tanti rumoris stupore commoti, rogabant ut ne illud silentio tegeretur. In jus itaque res vocatur, homi- nesque qui meretricem acciverant leno prodidit : illi Stephanum : erant enim ejus clerici. Stephanus ergo episcopatu abdicatur, in ejusque locum Leon- tius castratus sufficitur, idque eo solum ne Arianæ . hæresi patronus deesset. punctus, ad se rediit : renique in Euphratem gestam secum reputans, ejusmodi esse illorum adversum cæteros molimina suspicatus est. Ac eos qui Ale- xandria in Armeniam relegati fuerant presbyteros diaconosque continuo liberos diinitti jubet : publi- casque Alexandriam litteras mittit, ut ne ultra ve- xarentur Athanasii clerici vel populi. Ilinc, post decem circiter menses defuncto Gregorio, Athana- “ sium cum summo honore accivil, cui non unas, aut binas, sed ternas misit litteras amicitiæ plenas, quibus hortabatur illum ut cum fiducia accederet. Misit item presbyterum diaconumque ut majore animi securitate rediret: ratus me ob ante gestarum rerum formidinem ægre reversurum. Scripsit etiam fratri suo Constanti, ut me et ille ad remigrandum cohortaretur. Affirmabat enim se anno integro Athanasium exspectasse, neque concessisse ut quid- piam novi aut ordinatio aliqua fieret quod Athana- sio episcopo suas Ecclesias servare vellet. D ipse, multis illum verbis cohortatus (uam comites quoque suos jussit ad illum scribere, Polemium, Datianum, Bardionem, Thalassum, Taurum et Flo- rentium, quibus præcipue habenda fides erat), Atha- nasius rem totam Deo acceptam referens, qui cor Constantii compunxerat, ut eam rem ageret, cum suis illum adiit; quem placido vultu imperator in- tuitus est, dimisitque ut in patriam et in Ecclesias suas ingrederetur, missis litteris ad varios per di- versa loca judices, quibus ante præceperat aditus custodire, ut liberum jam præberent transitum. Μox, post editi habent quæ vox importuna in Reg. deleta est, a nobisque omissa. 21. Ὁ δὲ βασιλεὺς Κωνστάντιος ὀλίγον τι κατα- 22. Οὕτω δὴ οὖν γράψαντος αὐτοῦ, καὶ προτρεψα (87) Ita Reg. Balili, ἡ μέν, etc. (88) Sic Reg. Editi vero, ὅτι τὰ κατὰ ἄλλων. (89) Ita Reg. Editi autem, λαϊκούς. (90) Sub initium anni 349. (91) Ita Reg. et Basil. Editi omnes, male, διαβε 21. Porro imperator Constantius, paulisper com 22. (ANNO 349.) Cum eo itaque modo scripsisset (92) Regius codes, κόμιτας. (93) Regius codex, Φλορέντιον.
Interpretation from the Latin to my Lord and brother, Bishop AthanasiusἙρμηνεία ἀπὸ Ῥωμαικοῦ Κυρίῳ μου ἀδελφῷ Ἀθανασίῳ ἐπισκόπῳ…
Clean text (TLG). Diplomatic Greek text; the machine OCR of the Migne page is kept in the OCR and Page views.
Ἑρμηνεία ἀπὸ Ῥωμαικοῦ Κυρίῳ μου ἀδελφῷ Ἀθανασίῳ ἐπισκόπῳ Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης ἐπίσκοποι.ταθυμίως ἀποβαίνειν τῷ ποτέ μου ἀδελφῷ Κώνσταντι, οὐδὲ τὴν σὴν σύνεσιν ἔλαθεν· ἐν ὅσῃ τε λύπῃ διετέ θην μαθὼν τοῦτον ἀνῃρῆσθαι παρά τινων ἀνοσιωτά των, στοχάζεσθαι πάλιν δύναται ἡ σὴ φρόνησις. Ἐπεὶ οὖν τινές εἰσιν οἱ ἐν τῷ παρόντι καιρῷ, τῷ οὕτως πενθικῷ, πειρώμενοι σε εκφοβεῖν, διὰ τοῦτο ταῦτα πρὸς τὴν σὴν στερρότητα δοθῆναι τὰ γράμ τα εδικαίωσα, προτρεπόμενος σε ἵνα, ὡς πρέ πει ἐπίσκοπον, τοὺς λαοὺς τὰ ὀφειλόμενα τῇ θείᾳ θρησκείᾳ διδάσκῃς, καὶ μετ᾿ αὐτῶν συνήθως εὐχαῖς σχολάζης, (5) καὶ μὴ ματαίοις θρύλοις, οἵτινες ἂν γένοιντο, πιστεύσης. Ἡμῖν γὰρ τοῦτο ἐν τῇ ψυχῇ πέπηγεν, ὥστε σε ἀκολούθως τῇ ἡμετέρᾳ προαιρέσει διαπαντὸς ἐν τῷ τόπῳ σου θέλειν ἐπίσκοπον εξ- ναι (6). Η θεία πρόνοια πολλοῖς ἔτεσί σε διατηροίη, γονεῦ Β προσφιλέστατε. μένων, καὶ τῆς ὁδοῦ λοιπὸν ἐπιβάντων, οἱ μὲν φίλοι φίλον ὁρῶντες ἔχαιρον· τῶν δὲ ἄλλων οἱ μὲν ἐδυσωποῦντο βλέποντες αὐτόν· οἱ δὲ καὶ παῤῥησίαν οὐκ ἔχοντες, ἐκρύπτοντο· οἱ δὲ καὶ μετεγίνωσκον ἐφ' οἷς ἔγραψαν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου. Πάντες οὖν (7) σε ἀπὸ Παλαιστίνης ἐπίσκοποι, χωρίς δύο που τριῶν (8), καὶ αὐτῶν ὑπόπτων τυγχανόντων, οὕτω τὸν ᾿Αθανάσιον ὑπεδέξαντο, καὶ τὴν πρὸς αὐτὸν ἠσπάσαντο κοινωνίαν, ὡς καὶ γράψαι καὶ ἀπολογήσα- σθαι, ὅτι ἃ πρότερον ἔγραψαν, οὐ κατὰ προαίρεσιν, ἀλλὰ βιαζόμενοι πεποιήκασι. Περὶ γὰρ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ καὶ ταῖς Λιβύαις ἐπισκόπων, καὶ τῶν ἐν αὐταῖς καὶ τῶν ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ λαῶν, περιττόν ἐστι καὶ λέγειν· πάντων συντρεχόντων, καὶ ἀνεκλάλητον ἐχόντων τὴν χαράν· οὐχ ὅτι μόνον τοὺς ἰδίους παρ' ἐλπίδα ζῶντας ἀπελάμβανον, ἀλλ' ὅτι καὶ τῶν αἱρε- τικῶν ὡς τυράννων καὶ λυττώντων κυνῶν ἀπηλλάτ- τοντο. Μεγάλη γοῦν ἦν εὐφροσύνη, τῶν λαῶν ἐν ταῖς συνάξεσι παροξυνόντων ἀλλήλους εἰς ἀρετήν. Πόσαι τῶν ἀγάμων, πρότερον οὖσαι πρὸς γάμον ἕτοιμοι, ἔμειναν παρθένοι τῷ Χριστῷ πόσοι νεώτεροι βλέ- ποντες ἑτέρους, τὸν μονήρη βίον ἠγάπησαν ! πόσοι πατέρες προέτρεπον τέκνα! πόσοι δὲ καὶ παρὰ τέκνων ἠξιώθησαν, μὴ ἐμποδίζεσθαι τῆς ἐν Χριστῷ ἀσκήσεως! πόσαι γυναῖκες ἔπεισαν ἄνδρας, πόσαι δὲ παρὰ ἀνδρῶν ἐπείσθησαν σχολάζειν τῇ προσευχῇ, ὡς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος ! πόσαι χῆραι, πόσοι δὲ καὶ ὀρφα- νοί, τὸ πρότερον πεινῶντες καὶ γυμνοὶ τυγχάνοντες, ἐκ πολλῆς τῆς τῶν λαῶν προθυμίας, οὔτε λοιπὸν ἐπείνων, ἀλλὰ καὶ ἐνδεδυμένοι προήρχοντο ! Καὶ ὅλως τοσαύτη ἦν ἅμιλλα περὶ ἀρετὴν, ὡς ἑκάστην οἰκίαν, καὶ οἶκον ἔκαστον (9) νομίζειν ἐκκλησίαν εξ ναι, διὰ τὴν τῶν ἐνοικούντων φιλοκαλίαν τε καὶ τὴν * θύλοις. θρύλοις. εἴ τινες. οἵτινες, ἐπίσκοπον εἶναι, καὶ ἄλλῃ χειρί, προσφιλέστατε, καὶ ταῦτα μὲν ὁ Κωνστάντιος, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A quondam meo Constanti ex sententia cederent, ne- C que prudentiæ tuæ latere arbitror. Quem ubi a qui- busdam sceleratissimis sublatum cognovissen, quanto mærore affectus sim, tua item prudentia æstimare valet. Cæterum quia nonnulli sunt qui te tam luctuoso temporis decursu terrere conantur ; ideo hasce litteras ad tuam constantiam mittere æquum existimavi : hortorque te ut, quemadmo- dum episcopum decet, quæ ad divinam religionem pertinent populos doceas, ac cum illis de more precibus vaces, neque vanis rumoribus, quicunque tandem illi sint, fidem adhibeas. Hoc enim firmum in animo propositum habemus, ut, juxta placitum et voluntatem nostram, in tuis semper sedibus episcopus sis. Divina te providentia multis annis conservet, Pater dilectissime. nasius, seseque viæ commisisset, amici amicum videntes, leti : ex aliis vero quidam ad ejus con- spectum pudore affecti sunt : nonnulli coram se sistere non ausi, sese abdebant: alii pœnitentia ducti, scripta adversus episcopum sua repudiabant. Omnes itaque Palæstinæ episcopi, duobus vel tri- bus exceptis, iisque suspectis viris, ita Alba - nasium suscepere, ita ejus communionem amplexi sunt, ut etiam litteris sese excusarent, testaren- turque se ea quæ ante scripserant, non motu pro- prio, sed vi adactos scripsisse. Nam quod spectat Ægypti et Libyarum episcopos, necnon earum re- gionum Alexandriæque populos, enarrare forte supervacaneum fuerit : accurrebant quippe omnes, erantque ineffabili gaudio perfusi : non tantum quod suos prater spem incolumes reciperent, sed etiam quod ab hæreticis quasi a tyrannis et rabidis canibus eriperentur. Ingens itaque fuit lætitia po- pulorum sese invicem in synaxibus ad virtutem cohortantium. Quot innuptæ, ad nubendum tamen paratæ, virgines Christo dicat permanserunt ! quot adolescentes aliorum exemplo concitati, vitam monasticam amplexi sunt ! quot patres filios suos hortabantur ! quot patres a filiis rogati sunt, ut ne suam in Christo exercitationem interpellarent ! quot uxores viris suis, quot viri uxoribus suis D persuaserunt, ut orationi incumberent, quemadmo- Cor. vi, 5. muntur in Apol. ad Const. num. 25. Ibid. editi, male, Reg., Ibid. R g., Editi, qua genuina videtur lectio. legitur, ut indicetur »- quentia alia manu scripta fuisse. nec imperatoris nomine. Mox post illud, editi hac dum ait Apostolus »! quot viduæ, quot orphani, qui prius esuriebant, nudique crant, ex ardenti populorum ad virtutemi studio, non ultra esuriere, imo etiam induti prodiere! Tanta demum de vir- tute contentio fuit, ut singulas familias, singulas domos, ob probitatem iulabitantium, precesque ad habent, quæ cum in Reg. desint, a contextu expunximus. Apol. contru Arianos, numn. 57, ubi synodi Hieroso- lymitanæ epistola legitur. Scvthopolitanus excipiendi. Vide pag. 133. 25. His ita gestis, postquam vale dixisset Atha- 25. Τούτων οὕτω πραχθέντων, οὕτω τε συνταξα- (5) Hac verba usque ad ἡμῖν sequens non expri- (6) In Apol. ad Constantium, numn. 23, post illud, (7) Reg., γοῦν. Quæ mox sequuntur videsis in (8) Acacius scilicet Cæsariensis et Patrophilus (9) Regius codex, ἑκάστου.
PG 25:722Ἀφορμὴ ἡμῖν ἐδόθη διὰ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ συμπρεσβυτέρου ... [Ἐγράφη ὀπίσω εἰς τὸν αὐτὸν ξη λόγον καὶ ἔστιν ὁμοία καὶ ἴση ἐξ ὁλοκλήρου.] Ταῦτα γράψαντες ὑπέγραψαν καὶ τοῖς εἰρηνικοῖς παρερχομένων πρεσβυτέρων Ἀθανασίου Πέτρου τε καὶ Εἰρηναίου καὶ Ἀμμωνίου λαικοῦ, καίτοι μηδὲ δι’ αὐτῶν γράψαντος αὐτοῖς. Τίς τοίνυν οὐκ ἐθαύμαζε βλέπων ταῦτα καὶ τὴν τοσαύτην τῶν ἐκκλησιῶν εἰρήνην; τίς οὐκ ἔχαιρεν ὁρῶν τῶν τοσούτων ἐπισκόπων τὴν ὁμόνοιαν; τίς οὐκ ἐδόξαζε τὸν κύριον θεωρῶν τῶν λαῶν τὴν ἐν ταῖς συνάξεσιν εὐφροσύνην; πόσοι τῶν ἐχθρῶν μετενόουν· πόσοι τῶν πρότερον διαβαλλόντων ἀπελογοῦντο· πόσοι πρότερον μισοῦντες αὐτὸν ὕστερον ἠγάπησαν· πόσοι τῶν γραψάντων κατ’ αὐτοῦ παλινῳδίαν ᾖσαν. πολλοὶ καὶ τῶν μὴ προαιρέσει, ἀλλ’ ἀνάγκῃ μετὰ τῶν Ἀρειανῶν ὄντες ἐρχόμενοι νυκτὸς ἀπελογοῦντο, καὶ τὴν μὲν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζον, ἠξίουν δὲ συγγνώμην ἔχειν, ὅτι διὰ τὰς συσκευὰς καὶ τὰς διαβολὰς τὰς παρ’ αὐτῶν γιγνομένας τοῖς μὲν σώμασιν ἐκεῖ φαίνονται, τῇ δὲ καρδίᾳ μετὰ Ἀθανασίου συνάγονται καὶ ἀεὶ μετ’ αὐτοῦ τυγχάνουσι· ναὶ πιστεύσατε.ταθυμίως ἀποβαίνειν τῷ ποτέ μου ἀδελφῷ Κώνσταντι, οὐδὲ τὴν σὴν σύνεσιν ἔλαθεν· ἐν ὅσῃ τε λύπῃ διετέ θην μαθὼν τοῦτον ἀνῃρῆσθαι παρά τινων ἀνοσιωτά των, στοχάζεσθαι πάλιν δύναται ἡ σὴ φρόνησις. Ἐπεὶ οὖν τινές εἰσιν οἱ ἐν τῷ παρόντι καιρῷ, τῷ οὕτως πενθικῷ, πειρώμενοι σε εκφοβεῖν, διὰ τοῦτο ταῦτα πρὸς τὴν σὴν στερρότητα δοθῆναι τὰ γράμ τα εδικαίωσα, προτρεπόμενος σε ἵνα, ὡς πρέ πει ἐπίσκοπον, τοὺς λαοὺς τὰ ὀφειλόμενα τῇ θείᾳ θρησκείᾳ διδάσκῃς, καὶ μετ᾿ αὐτῶν συνήθως εὐχαῖς σχολάζης, (5) καὶ μὴ ματαίοις θρύλοις, οἵτινες ἂν γένοιντο, πιστεύσης. Ἡμῖν γὰρ τοῦτο ἐν τῇ ψυχῇ πέπηγεν, ὥστε σε ἀκολούθως τῇ ἡμετέρᾳ προαιρέσει διαπαντὸς ἐν τῷ τόπῳ σου θέλειν ἐπίσκοπον εξ- ναι (6). Η θεία πρόνοια πολλοῖς ἔτεσί σε διατηροίη, γονεῦ Β προσφιλέστατε. μένων, καὶ τῆς ὁδοῦ λοιπὸν ἐπιβάντων, οἱ μὲν φίλοι φίλον ὁρῶντες ἔχαιρον· τῶν δὲ ἄλλων οἱ μὲν ἐδυσωποῦντο βλέποντες αὐτόν· οἱ δὲ καὶ παῤῥησίαν οὐκ ἔχοντες, ἐκρύπτοντο· οἱ δὲ καὶ μετεγίνωσκον ἐφ' οἷς ἔγραψαν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου. Πάντες οὖν (7) σε ἀπὸ Παλαιστίνης ἐπίσκοποι, χωρίς δύο που τριῶν (8), καὶ αὐτῶν ὑπόπτων τυγχανόντων, οὕτω τὸν ᾿Αθανάσιον ὑπεδέξαντο, καὶ τὴν πρὸς αὐτὸν ἠσπάσαντο κοινωνίαν, ὡς καὶ γράψαι καὶ ἀπολογήσα- σθαι, ὅτι ἃ πρότερον ἔγραψαν, οὐ κατὰ προαίρεσιν, ἀλλὰ βιαζόμενοι πεποιήκασι. Περὶ γὰρ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ καὶ ταῖς Λιβύαις ἐπισκόπων, καὶ τῶν ἐν αὐταῖς καὶ τῶν ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ λαῶν, περιττόν ἐστι καὶ λέγειν· πάντων συντρεχόντων, καὶ ἀνεκλάλητον ἐχόντων τὴν χαράν· οὐχ ὅτι μόνον τοὺς ἰδίους παρ' ἐλπίδα ζῶντας ἀπελάμβανον, ἀλλ' ὅτι καὶ τῶν αἱρε- τικῶν ὡς τυράννων καὶ λυττώντων κυνῶν ἀπηλλάτ- τοντο. Μεγάλη γοῦν ἦν εὐφροσύνη, τῶν λαῶν ἐν ταῖς συνάξεσι παροξυνόντων ἀλλήλους εἰς ἀρετήν. Πόσαι τῶν ἀγάμων, πρότερον οὖσαι πρὸς γάμον ἕτοιμοι, ἔμειναν παρθένοι τῷ Χριστῷ πόσοι νεώτεροι βλέ- ποντες ἑτέρους, τὸν μονήρη βίον ἠγάπησαν ! πόσοι πατέρες προέτρεπον τέκνα! πόσοι δὲ καὶ παρὰ τέκνων ἠξιώθησαν, μὴ ἐμποδίζεσθαι τῆς ἐν Χριστῷ ἀσκήσεως! πόσαι γυναῖκες ἔπεισαν ἄνδρας, πόσαι δὲ παρὰ ἀνδρῶν ἐπείσθησαν σχολάζειν τῇ προσευχῇ, ὡς εἶπεν ὁ Ἀπόστολος ! πόσαι χῆραι, πόσοι δὲ καὶ ὀρφα- νοί, τὸ πρότερον πεινῶντες καὶ γυμνοὶ τυγχάνοντες, ἐκ πολλῆς τῆς τῶν λαῶν προθυμίας, οὔτε λοιπὸν ἐπείνων, ἀλλὰ καὶ ἐνδεδυμένοι προήρχοντο ! Καὶ ὅλως τοσαύτη ἦν ἅμιλλα περὶ ἀρετὴν, ὡς ἑκάστην οἰκίαν, καὶ οἶκον ἔκαστον (9) νομίζειν ἐκκλησίαν εξ ναι, διὰ τὴν τῶν ἐνοικούντων φιλοκαλίαν τε καὶ τὴν * θύλοις. θρύλοις. εἴ τινες. οἵτινες, ἐπίσκοπον εἶναι, καὶ ἄλλῃ χειρί, προσφιλέστατε, καὶ ταῦτα μὲν ὁ Κωνστάντιος, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A quondam meo Constanti ex sententia cederent, ne- C que prudentiæ tuæ latere arbitror. Quem ubi a qui- busdam sceleratissimis sublatum cognovissen, quanto mærore affectus sim, tua item prudentia æstimare valet. Cæterum quia nonnulli sunt qui te tam luctuoso temporis decursu terrere conantur ; ideo hasce litteras ad tuam constantiam mittere æquum existimavi : hortorque te ut, quemadmo- dum episcopum decet, quæ ad divinam religionem pertinent populos doceas, ac cum illis de more precibus vaces, neque vanis rumoribus, quicunque tandem illi sint, fidem adhibeas. Hoc enim firmum in animo propositum habemus, ut, juxta placitum et voluntatem nostram, in tuis semper sedibus episcopus sis. Divina te providentia multis annis conservet, Pater dilectissime. nasius, seseque viæ commisisset, amici amicum videntes, leti : ex aliis vero quidam ad ejus con- spectum pudore affecti sunt : nonnulli coram se sistere non ausi, sese abdebant: alii pœnitentia ducti, scripta adversus episcopum sua repudiabant. Omnes itaque Palæstinæ episcopi, duobus vel tri- bus exceptis, iisque suspectis viris, ita Alba - nasium suscepere, ita ejus communionem amplexi sunt, ut etiam litteris sese excusarent, testaren- turque se ea quæ ante scripserant, non motu pro- prio, sed vi adactos scripsisse. Nam quod spectat Ægypti et Libyarum episcopos, necnon earum re- gionum Alexandriæque populos, enarrare forte supervacaneum fuerit : accurrebant quippe omnes, erantque ineffabili gaudio perfusi : non tantum quod suos prater spem incolumes reciperent, sed etiam quod ab hæreticis quasi a tyrannis et rabidis canibus eriperentur. Ingens itaque fuit lætitia po- pulorum sese invicem in synaxibus ad virtutem cohortantium. Quot innuptæ, ad nubendum tamen paratæ, virgines Christo dicat permanserunt ! quot adolescentes aliorum exemplo concitati, vitam monasticam amplexi sunt ! quot patres filios suos hortabantur ! quot patres a filiis rogati sunt, ut ne suam in Christo exercitationem interpellarent ! quot uxores viris suis, quot viri uxoribus suis D persuaserunt, ut orationi incumberent, quemadmo- Cor. vi, 5. muntur in Apol. ad Const. num. 25. Ibid. editi, male, Reg., Ibid. R g., Editi, qua genuina videtur lectio. legitur, ut indicetur »- quentia alia manu scripta fuisse. nec imperatoris nomine. Mox post illud, editi hac dum ait Apostolus »! quot viduæ, quot orphani, qui prius esuriebant, nudique crant, ex ardenti populorum ad virtutemi studio, non ultra esuriere, imo etiam induti prodiere! Tanta demum de vir- tute contentio fuit, ut singulas familias, singulas domos, ob probitatem iulabitantium, precesque ad habent, quæ cum in Reg. desint, a contextu expunximus. Apol. contru Arianos, numn. 57, ubi synodi Hieroso- lymitanæ epistola legitur. Scvthopolitanus excipiendi. Vide pag. 133. 25. His ita gestis, postquam vale dixisset Atha- 25. Τούτων οὕτω πραχθέντων, οὕτω τε συνταξα- (5) Hac verba usque ad ἡμῖν sequens non expri- (6) In Apol. ad Constantium, numn. 23, post illud, (7) Reg., γοῦν. Quæ mox sequuntur videsis in (8) Acacius scilicet Cæsariensis et Patrophilus (9) Regius codex, ἑκάστου.
PG 25:723Ἀλλὰ ταῦτα ἀκούοντες καὶ βλέποντες οἱ κληρονόμοι τῆς γνώμης καὶ τῆς ἀσεβείας τῶν περὶ Εὐσέβιον, Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ὃν οὐδὲ ὡς λαικὸν κοινωνεῖν ἐχρῆν, διότι ἑαυτὸν ἀπέκοψεν ὑπὲρ τοῦ μετ’ ἐξουσίας λοιπὸν κοιμᾶσθαι μετὰ Εὐστολίου τινός, γυναικὸς μὲν δι’ αὐτόν, λεγομένης δὲ παρθένου, Γεώργιός τε καὶ Ἀκάκιος καὶ Θεόδωρος καὶ Νάρκισσος, οἵτινες καὶ ἐν τῇ συνόδῳ καθῃρέθησαν, μεγάλως ᾐσχύνοντο. εἶτα βλέποντες τὴν πρὸς Ἀθανάσιον τῶν ἐπισκόπων συμφωνίαν τε καὶ εἰρήνην, πλείους δὲ ἦσαν υ, ἀπό τε τῆς μεγάλης Ῥώμης καὶ τῆς Ἰταλίας πάσης Καλαβρίας τε καὶ Ἀπουλίας καὶ Καμπανίας Βριττίας τε καὶ Σικελίας Σερδινίας τε καὶ Κορσικῆς καὶ πάσης τῆς Ἀφρικῆς τούς τε ἀπὸ Γαλλίων καὶ Βριττανίας καὶ Σπανίων μετὰ τοῦ μεγάλου καὶ ὁμολογητοῦ Ὁσίου, ἔπειτα τοὺς ἀπὸ τῶν Παννονίων καὶ Νωρικοῦ καὶ Σισκίας Δαλματίας τε καὶ Δαρδανίας Δακίας τε καὶ Μυσίας Μακεδονίας Θεσσαλίας καὶ πάσης τῆς Ἀχαίας καὶ Κρήτης Κύπρου τε καὶ Λυκίας καὶ πλείστους τῆς Παλαιστίνης τε καὶ Ἰσαυρίας Αἰγύπτου καὶ Θηβαίδος καὶ πάσης Λιβύης καὶ Πενταπόλεως·Α πρὸς τὸν Θεὸν εὐχήν. Εἰρήνη τε ἦν ἐν ταῖς Ἐκκλησ σίκις βαθεῖα καὶ θαυμαστή, γραφόντων τῶν παντα- χόθεν ἐπισκόπων, καὶ δεχομένων παρὰ ᾿Αθανασίου τὰ συνήθη τῆς εἰρήνης γράμματα. ὑπὸ τοῦ συνειδότος μαστιζόμενοι, μετέγνωσαν· καὶ γράφουσι μὲν αὐτῷ τῷ ἐπισκόπῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνι κὴν ἐπιστολὴν, καίτοι μὴ λαβόντες παρ' αὐτοῦ (10) γράμματα. Ανελθόντες δὲ καὶ εἰς τὴν Ῥώμην μετα ενόουν, ὁμολογοῦντες ὅτι πάντα, ὅσα πεποιήκασι καὶ εἰρήκασι κατ' αὐτοῦ, ταῦτα εἶναι πάντα ψευδῆ, καὶ μόνον συκοφαντίαν. Οὐχ ἁπλῶς δὲ τοῦτο οὐδ᾽ αὐτοὶ πεποιήκασιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ (11) ἀναθεματίσαντες τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, ἔγγραφον τὴν μετάνοιαν αὐτ τῶν δεδώκασι, γράψαντες Ἰουλίῳ τῷ ἐπισκόπῳ, Ῥω Β μαϊστὶ μὲν, μεταβληθέντα δὲ Ἑλληνιστί, ταῦτα. Τὸ γὰρ (12) ἀντίγραφον ἀπεστάλη ἡμῖν παρὰ Παύλου ἐπισκόπου Τρικέρων Ρωμαϊστί. Ερμηνεία ἀπὸ ῾Ρωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου μακαριωτάτῳ Πάπα Ιουλίῳ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης. Ἐπειδὴ συνέστηκεν ἡμᾶς πρὸ τούτου πολλά τε καὶ δεινά. (Ἐγράφη ὀπίσω εἰς ξη' λόγον (15), καὶ ἔστι κατὰ πάντα ὁμοία καὶ ἴση.) Ερμηνεία ἀπὸ Ῥωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου ἀδελφῷ ᾿Αθανασίῳ ἐπισκόπῳ, Ουρ σάκιος, καὶ Οὐάλης ἐπίσκοποι. Αφορμὴ ἡμῖν ἐδόθη διὰ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ συμπρε- σβυτέρου. (Ἐγράφη ἐπίσω εἰς τὸν αὐτὸν ξη' (14) λόγον, καὶ ἔστιν ὁμοία καὶ ἴση ἐξ ὁλοκλή ( ρου.) παρὰ Παυλίνου ἐπισκό που Τιβέρων, Ταῦτα γράψαντες, ὑπέγραψαν καὶ τοῖς εἰρηνικοῖς, παρερχομένων πρεσβυτέρων ᾿Αθανασίου, Πέτρου τε καὶ Εἰρηναίου, καὶ ᾿Αμμωνίου λαϊκοῦ· καίτοι μηδὲ δι' αὐτῶν γράψαντος αὐτοῖς τὴν τοσαύτην τῶν Ἐκκλησιῶν εἰρήνην ; Τίς οὐκ ἔχαι ρεν, ὁρῶν τῶν τοσούτων ἐπισκόπων τὴν ὁμόνοιαν; Τίς οὐκ ἐδόξασε τὸν Κύριον, θεωρῶν τῶν λαῶν τὴν ἐν ταῖς συνάξεσιν εὐφροσύνην; Πόσοι τῶν ἐχθρῶν μετενόουν ! πόσοι τῶν πρότερον διαβαλλόντων ἀπελο- γοῦντοι πόσοι πρότερον μισοῦντες αὐτὸν, ὕστερον ἠγάπησαν! πόσοι τῶν γραψάντων κατ' αὐτοῦ, παλιν ῳδίαν ἦσαν! πολλοὶ καὶ τῶν μὴ προαιρέσει, ἀλλ ἀνάγκῃ μετὰ τῶν ᾿Αρειανῶν ὄντες, ερχόμενοι νυκτός ἀπελογοῦντο· καὶ τὴν μὲν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζον, ἠξίουν δὲ συγγνώμην ἔχειν, ὅτι διὰ τὰς συσκευὰς (15), καὶ τὰς διαβολάς, τὰς παρ' αὐτῶν γιγνομένας, τοῖς μὲν σώμασιν ἐκεῖ φαίνονται, τῇ δὲ καρδίᾳ μετὰ ᾿Αθα νασίου συνάγονται, καὶ ἀεὶ μετ᾿ αὐτοῦ τυγχάνουσι· καὶ πιστεύσατε. καὶ τὰς συσκευάς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Deum fusas, lot ecclesias existimasses. Pax pro- funda admirandaque erat in Ecclesiis, cum episcopi undique Athanasio scriberent, ab eoque mutuo acciperent consuetas pacis litteras. Valens quasi a conscientia perculsi, pœnitentiam egerunt, ac eidem ipsi episcopo anicam pacificam- que epistolam scripsere, tametsi nullas ab eo litte- ras acceperant. Romamque profecti poenitentiam egerunt, confitentes, quæcunque adversus eum fe- cissent dixis-entve, falsa ae mera esse sycophan- tiam. Neque sat illis fuit ita egisse: nam Ariana hæresi anathemate damnata, pœnitentiain suam scripto tradidere, per basce litteras, quas Julio episcopo Latine scriptas misere, quæque Græce translatæ sunt. Quarum exemplar Latine nobis a Paulo Trevirensi episcopo transmissum est. Interpretatio ex Latino. Domino meo beatissimo papæ Julio Ursacius et Valens. Quoniam constat nos antehac multa gravia, etc. (Descripla est supra in tractatu 68, estque huic omnino ad verbum similis.) Vide pag. 159. Interpretatio ex Latino. Domino meo fratri Athanasio episcopo, Ursacius et Valens episcopi. Dedit se occasio fratris et compresbyteri, etc. (Descripla est supra in eodem tractatu 68, estque tola et ad verbum huic similis.) Vide pag. 159. His datis epistolis, pacificis etiam litteris oblatis a Petro et Irenæo Athanasii presbyteris, et Ammonio taico, subscripsere, cum tamen nullas Athanasii litteras ad illos directas afferrent ipsi. clesiarum pace conspecta, admiratus non est ? Quis gavisus non est cernens illam tot tantorumque episcoporum concordiam ? Quis Domino gloriam non retulit, perspecta in synaxibus tanta populi lætitia ? Quot ex inimicis pœnitentiam egerunt ! quot prius calumniati, sese excusarunt! quod qui eum ante oderant, postea dilexerunt! quot cum aðúversus illum scripsissent, palinodiam cecinerunt! quot qui non proprio motu, sed vi ex Arianorum partibus stabant, noctu accedentes sese excusabant, D hæresique anathemate damnata, rogabant sibi ve- niam dari, quod nempe ob conspirationes calum- uiasque ab illis structas, corpore tantum eorum Conventibus interessent, cum tamen corde cum Athanasio convenirent, semperque cum illo essent! Ja rem se habere credite. clusive, desunt in Nanniana versione. In Apol. contra Arianos, num. 58, legitur, ubi Naumius vertit a Paulino episcopo Tyburis. Circa quod vide que supra diximus in Apolog a ad Constantium, num. 9. Ea de re item ag:tur in Athanasii Vita. Sequentes Ursacii et Va- lentis epistolas integras habes in Apol. contra Arian., n. 58, cum Hilarii contextu Latiuo. num. 23. 26. (Anno 349 VEL 350.) Quin etiam Ursacius et 26. Καὶ γὰρ καὶ Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης, ὥσπερ 27. Quis igitur his animadversis, tantaque Ec- 28. At his auditis visisque, hæredes sententiæ (10) Sic Reg. Editi vero, τὰ παρ' αὐτοῦ (41) Ita Reg. In editis και deest. (15) Her, τὸ ἀντίγραφον, usque ad Ρωμαϊστί in- 27. Τίς τοίνυν οὐκ ἐθαύμαζε βλέπων ταῦτα, καὶ 28. ᾿Αλλὰ ταῦτα ἀκούοντες καὶ βλέποντες οἱ κλη (15) Reg, εἰς τὸν ν' λόγον. Vide paulo superius, (14) Reg., εἰς τὸν να'. (15) Sic Regius codex et Basil. Editi vero,
PG 25:724ταῦτα βλέποντες ἐκεῖνοι φθόνῳ καὶ φόβῳ συνεσχέθησαν, φθόνῳ μὲν διὰ τὴν τοσούτων κοινωνίαν, φόβῳ δὲ μὴ οἱ παρ’ αὐτῶν ἀπατηθέντες προστεθῶσι τῇ τῶν τοσούτων ὁμοψυχίᾳ καὶ λοιπὸν ἡ αἵρεσις αὐτῶν παραδειγματισθεῖσα θριαμβευθῇ καὶ στηλιτευθῇ πανταχοῦ. Πρῶτον μὲν τοὺς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα ὡς τοὺς κύνας μεταπείθουσι μεταβαλέσθαι καὶ εἰς τὸν ἴδιον ἐμετὸν ἐπιστρέψαι καὶ ὡς τοὺς χοίρους εἰς τὸν πρότερον βόρβορον τῆς ἀσεβείας πάλιν κυλισθῆναι πρόφασίν τε τῆς μετανοίας πλάσασθαι, ὡς διὰ φόβον τοῦ θεοσεβεστάτου Κώνσταντος εἶεν τοῦτο πεποιηκότες, καίτοι, εἰ καὶ φόβος ἦν, ἀλλ’ οὐκ ἐχρῆν, εἴπερ ἐθάρρουν οἷς ἔπραξαν, προδότας τούτων γίγνεσθαι. ὅτε δὲ οὐδὲ φόβος, ἀλλ’ ἐψεύδοντο, πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης καταγνώσεώς εἰσιν; οὔτε γὰρ στρατιώτου παρόντος, οὐ παλατινῶν ἢ νοταρίων ἀποσταλέντων, ὁποῖα νῦν αὐτοὶ ποιοῦσιν, ἀλλ’ οὐδὲ βασιλέως παρόντος οὐδὲ ὅλως κληθέντες παρά τινος ἔγραψαν, ἀλλ’ αὐτοὶ θέλοντες ἀνῆλθον εἰς τὴν Ῥώμην καὶ ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ, ἔνθα φόβος μὲν ἔξωθεν οὐκ ἦν, μόνος δὲ ὁ τοῦ θεοῦ φόβος ἐστὶ καὶ ἐλευθέραν ἕκαστος ἔχει τὴν προαίρεσιν δι’ ἑαυτῶν μετενόησαν καὶ ἔγραψαν.Α πρὸς τὸν Θεὸν εὐχήν. Εἰρήνη τε ἦν ἐν ταῖς Ἐκκλησ σίκις βαθεῖα καὶ θαυμαστή, γραφόντων τῶν παντα- χόθεν ἐπισκόπων, καὶ δεχομένων παρὰ ᾿Αθανασίου τὰ συνήθη τῆς εἰρήνης γράμματα. ὑπὸ τοῦ συνειδότος μαστιζόμενοι, μετέγνωσαν· καὶ γράφουσι μὲν αὐτῷ τῷ ἐπισκόπῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνι κὴν ἐπιστολὴν, καίτοι μὴ λαβόντες παρ' αὐτοῦ (10) γράμματα. Ανελθόντες δὲ καὶ εἰς τὴν Ῥώμην μετα ενόουν, ὁμολογοῦντες ὅτι πάντα, ὅσα πεποιήκασι καὶ εἰρήκασι κατ' αὐτοῦ, ταῦτα εἶναι πάντα ψευδῆ, καὶ μόνον συκοφαντίαν. Οὐχ ἁπλῶς δὲ τοῦτο οὐδ᾽ αὐτοὶ πεποιήκασιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ (11) ἀναθεματίσαντες τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, ἔγγραφον τὴν μετάνοιαν αὐτ τῶν δεδώκασι, γράψαντες Ἰουλίῳ τῷ ἐπισκόπῳ, Ῥω Β μαϊστὶ μὲν, μεταβληθέντα δὲ Ἑλληνιστί, ταῦτα. Τὸ γὰρ (12) ἀντίγραφον ἀπεστάλη ἡμῖν παρὰ Παύλου ἐπισκόπου Τρικέρων Ρωμαϊστί. Ερμηνεία ἀπὸ ῾Ρωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου μακαριωτάτῳ Πάπα Ιουλίῳ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης. Ἐπειδὴ συνέστηκεν ἡμᾶς πρὸ τούτου πολλά τε καὶ δεινά. (Ἐγράφη ὀπίσω εἰς ξη' λόγον (15), καὶ ἔστι κατὰ πάντα ὁμοία καὶ ἴση.) Ερμηνεία ἀπὸ Ῥωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου ἀδελφῷ ᾿Αθανασίῳ ἐπισκόπῳ, Ουρ σάκιος, καὶ Οὐάλης ἐπίσκοποι. Αφορμὴ ἡμῖν ἐδόθη διὰ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ συμπρε- σβυτέρου. (Ἐγράφη ἐπίσω εἰς τὸν αὐτὸν ξη' (14) λόγον, καὶ ἔστιν ὁμοία καὶ ἴση ἐξ ὁλοκλή ( ρου.) παρὰ Παυλίνου ἐπισκό που Τιβέρων, Ταῦτα γράψαντες, ὑπέγραψαν καὶ τοῖς εἰρηνικοῖς, παρερχομένων πρεσβυτέρων ᾿Αθανασίου, Πέτρου τε καὶ Εἰρηναίου, καὶ ᾿Αμμωνίου λαϊκοῦ· καίτοι μηδὲ δι' αὐτῶν γράψαντος αὐτοῖς τὴν τοσαύτην τῶν Ἐκκλησιῶν εἰρήνην ; Τίς οὐκ ἔχαι ρεν, ὁρῶν τῶν τοσούτων ἐπισκόπων τὴν ὁμόνοιαν; Τίς οὐκ ἐδόξασε τὸν Κύριον, θεωρῶν τῶν λαῶν τὴν ἐν ταῖς συνάξεσιν εὐφροσύνην; Πόσοι τῶν ἐχθρῶν μετενόουν ! πόσοι τῶν πρότερον διαβαλλόντων ἀπελο- γοῦντοι πόσοι πρότερον μισοῦντες αὐτὸν, ὕστερον ἠγάπησαν! πόσοι τῶν γραψάντων κατ' αὐτοῦ, παλιν ῳδίαν ἦσαν! πολλοὶ καὶ τῶν μὴ προαιρέσει, ἀλλ ἀνάγκῃ μετὰ τῶν ᾿Αρειανῶν ὄντες, ερχόμενοι νυκτός ἀπελογοῦντο· καὶ τὴν μὲν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζον, ἠξίουν δὲ συγγνώμην ἔχειν, ὅτι διὰ τὰς συσκευὰς (15), καὶ τὰς διαβολάς, τὰς παρ' αὐτῶν γιγνομένας, τοῖς μὲν σώμασιν ἐκεῖ φαίνονται, τῇ δὲ καρδίᾳ μετὰ ᾿Αθα νασίου συνάγονται, καὶ ἀεὶ μετ᾿ αὐτοῦ τυγχάνουσι· καὶ πιστεύσατε. καὶ τὰς συσκευάς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Deum fusas, lot ecclesias existimasses. Pax pro- funda admirandaque erat in Ecclesiis, cum episcopi undique Athanasio scriberent, ab eoque mutuo acciperent consuetas pacis litteras. Valens quasi a conscientia perculsi, pœnitentiam egerunt, ac eidem ipsi episcopo anicam pacificam- que epistolam scripsere, tametsi nullas ab eo litte- ras acceperant. Romamque profecti poenitentiam egerunt, confitentes, quæcunque adversus eum fe- cissent dixis-entve, falsa ae mera esse sycophan- tiam. Neque sat illis fuit ita egisse: nam Ariana hæresi anathemate damnata, pœnitentiain suam scripto tradidere, per basce litteras, quas Julio episcopo Latine scriptas misere, quæque Græce translatæ sunt. Quarum exemplar Latine nobis a Paulo Trevirensi episcopo transmissum est. Interpretatio ex Latino. Domino meo beatissimo papæ Julio Ursacius et Valens. Quoniam constat nos antehac multa gravia, etc. (Descripla est supra in tractatu 68, estque huic omnino ad verbum similis.) Vide pag. 159. Interpretatio ex Latino. Domino meo fratri Athanasio episcopo, Ursacius et Valens episcopi. Dedit se occasio fratris et compresbyteri, etc. (Descripla est supra in eodem tractatu 68, estque tola et ad verbum huic similis.) Vide pag. 159. His datis epistolis, pacificis etiam litteris oblatis a Petro et Irenæo Athanasii presbyteris, et Ammonio taico, subscripsere, cum tamen nullas Athanasii litteras ad illos directas afferrent ipsi. clesiarum pace conspecta, admiratus non est ? Quis gavisus non est cernens illam tot tantorumque episcoporum concordiam ? Quis Domino gloriam non retulit, perspecta in synaxibus tanta populi lætitia ? Quot ex inimicis pœnitentiam egerunt ! quot prius calumniati, sese excusarunt! quod qui eum ante oderant, postea dilexerunt! quot cum aðúversus illum scripsissent, palinodiam cecinerunt! quot qui non proprio motu, sed vi ex Arianorum partibus stabant, noctu accedentes sese excusabant, D hæresique anathemate damnata, rogabant sibi ve- niam dari, quod nempe ob conspirationes calum- uiasque ab illis structas, corpore tantum eorum Conventibus interessent, cum tamen corde cum Athanasio convenirent, semperque cum illo essent! Ja rem se habere credite. clusive, desunt in Nanniana versione. In Apol. contra Arianos, num. 58, legitur, ubi Naumius vertit a Paulino episcopo Tyburis. Circa quod vide que supra diximus in Apolog a ad Constantium, num. 9. Ea de re item ag:tur in Athanasii Vita. Sequentes Ursacii et Va- lentis epistolas integras habes in Apol. contra Arian., n. 58, cum Hilarii contextu Latiuo. num. 23. 26. (Anno 349 VEL 350.) Quin etiam Ursacius et 26. Καὶ γὰρ καὶ Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης, ὥσπερ 27. Quis igitur his animadversis, tantaque Ec- 28. At his auditis visisque, hæredes sententiæ (10) Sic Reg. Editi vero, τὰ παρ' αὐτοῦ (41) Ita Reg. In editis και deest. (15) Her, τὸ ἀντίγραφον, usque ad Ρωμαϊστί in- 27. Τίς τοίνυν οὐκ ἐθαύμαζε βλέπων ταῦτα, καὶ 28. ᾿Αλλὰ ταῦτα ἀκούοντες καὶ βλέποντες οἱ κλη (15) Reg, εἰς τὸν ν' λόγον. Vide paulo superius, (14) Reg., εἰς τὸν να'. (15) Sic Regius codex et Basil. Editi vero,
καὶ ὅμως Ἀρειανοὶ δεύτερον γενόμενοι τοιαύτην πάλιν ἀπρεπῆ πρόφασιν ἐπινοήσαντες οὐκ ἐρυθριῶσιν. Ἔπειτα κοινῇ προσελθόντες παρεκάλουν τὸν βασιλέα Κωνστάντιον λέγοντες καὶ τὸ πρῶτον ἀξιοῦντες οὐκ ἐπιστεύθημεν· ἐλέγομεν γάρ, ὅτε μετεπέμπου τὸν Ἀθανάσιον, ὅτι τοῦτον προσκαλούμενος τὴν ἡμετέραν αἵρεσιν ἐκβάλλεις. οὗτος γὰρ ἐξ ἀρχῆς κατ’ αὐτῆς γέγονε καὶ οὐ παύεται ταύτην οὗτος ἀναθεματίζων. αὐτὸς μὲν οὖν ἤδη πεπλήρωκε τὰ πανταχοῦ γράφων καθ’ ἡμῶν, καὶ οἱ μὲν πλεῖστοι τὴν μετ’ αὐτοῦ κοινωνίαν ἔχουσι, τῶν δὲ καὶ δοξάντων μεθ’ ἡμῶν εἶναι οἱ μὲν προσετέθησαν αὐτῷ, οἱ δὲ μέλλουσιν· ἡμεῖς δὲ ἐμείναμεν μόνοι. καὶ φόβος μὴ καὶ ἡ αἵρεσις γνωσθῇ καὶ λοιπὸν ἡμεῖς καὶ σὺ χρηματίσωμεν αἱρετικοί. κἂν τοῦτο γένηται, σκόπει μὴ μετὰ Μανιχαίων λογισθῶμεν. ἄρξαι πάλιν οὖν διώκειν καὶ πρόστα τῆς αἱρέσεως· καὶ γὰρ καὶ αὕτη σὲ βασιλέα ἔχει.3 τοιαῦτα μὲν οὖν ἦν τούτων τὰ τῆς πανουργίας ῥήματα.Α πρὸς τὸν Θεὸν εὐχήν. Εἰρήνη τε ἦν ἐν ταῖς Ἐκκλησ σίκις βαθεῖα καὶ θαυμαστή, γραφόντων τῶν παντα- χόθεν ἐπισκόπων, καὶ δεχομένων παρὰ ᾿Αθανασίου τὰ συνήθη τῆς εἰρήνης γράμματα. ὑπὸ τοῦ συνειδότος μαστιζόμενοι, μετέγνωσαν· καὶ γράφουσι μὲν αὐτῷ τῷ ἐπισκόπῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνι κὴν ἐπιστολὴν, καίτοι μὴ λαβόντες παρ' αὐτοῦ (10) γράμματα. Ανελθόντες δὲ καὶ εἰς τὴν Ῥώμην μετα ενόουν, ὁμολογοῦντες ὅτι πάντα, ὅσα πεποιήκασι καὶ εἰρήκασι κατ' αὐτοῦ, ταῦτα εἶναι πάντα ψευδῆ, καὶ μόνον συκοφαντίαν. Οὐχ ἁπλῶς δὲ τοῦτο οὐδ᾽ αὐτοὶ πεποιήκασιν, ἀλλὰ γὰρ καὶ (11) ἀναθεματίσαντες τὴν ᾿Αρειανὴν αἵρεσιν, ἔγγραφον τὴν μετάνοιαν αὐτ τῶν δεδώκασι, γράψαντες Ἰουλίῳ τῷ ἐπισκόπῳ, Ῥω Β μαϊστὶ μὲν, μεταβληθέντα δὲ Ἑλληνιστί, ταῦτα. Τὸ γὰρ (12) ἀντίγραφον ἀπεστάλη ἡμῖν παρὰ Παύλου ἐπισκόπου Τρικέρων Ρωμαϊστί. Ερμηνεία ἀπὸ ῾Ρωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου μακαριωτάτῳ Πάπα Ιουλίῳ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης. Ἐπειδὴ συνέστηκεν ἡμᾶς πρὸ τούτου πολλά τε καὶ δεινά. (Ἐγράφη ὀπίσω εἰς ξη' λόγον (15), καὶ ἔστι κατὰ πάντα ὁμοία καὶ ἴση.) Ερμηνεία ἀπὸ Ῥωμαϊκοῦ. Κυρίῳ μου ἀδελφῷ ᾿Αθανασίῳ ἐπισκόπῳ, Ουρ σάκιος, καὶ Οὐάλης ἐπίσκοποι. Αφορμὴ ἡμῖν ἐδόθη διὰ τοῦ ἀδελφοῦ καὶ συμπρε- σβυτέρου. (Ἐγράφη ἐπίσω εἰς τὸν αὐτὸν ξη' (14) λόγον, καὶ ἔστιν ὁμοία καὶ ἴση ἐξ ὁλοκλή ( ρου.) παρὰ Παυλίνου ἐπισκό που Τιβέρων, Ταῦτα γράψαντες, ὑπέγραψαν καὶ τοῖς εἰρηνικοῖς, παρερχομένων πρεσβυτέρων ᾿Αθανασίου, Πέτρου τε καὶ Εἰρηναίου, καὶ ᾿Αμμωνίου λαϊκοῦ· καίτοι μηδὲ δι' αὐτῶν γράψαντος αὐτοῖς τὴν τοσαύτην τῶν Ἐκκλησιῶν εἰρήνην ; Τίς οὐκ ἔχαι ρεν, ὁρῶν τῶν τοσούτων ἐπισκόπων τὴν ὁμόνοιαν; Τίς οὐκ ἐδόξασε τὸν Κύριον, θεωρῶν τῶν λαῶν τὴν ἐν ταῖς συνάξεσιν εὐφροσύνην; Πόσοι τῶν ἐχθρῶν μετενόουν ! πόσοι τῶν πρότερον διαβαλλόντων ἀπελο- γοῦντοι πόσοι πρότερον μισοῦντες αὐτὸν, ὕστερον ἠγάπησαν! πόσοι τῶν γραψάντων κατ' αὐτοῦ, παλιν ῳδίαν ἦσαν! πολλοὶ καὶ τῶν μὴ προαιρέσει, ἀλλ ἀνάγκῃ μετὰ τῶν ᾿Αρειανῶν ὄντες, ερχόμενοι νυκτός ἀπελογοῦντο· καὶ τὴν μὲν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζον, ἠξίουν δὲ συγγνώμην ἔχειν, ὅτι διὰ τὰς συσκευὰς (15), καὶ τὰς διαβολάς, τὰς παρ' αὐτῶν γιγνομένας, τοῖς μὲν σώμασιν ἐκεῖ φαίνονται, τῇ δὲ καρδίᾳ μετὰ ᾿Αθα νασίου συνάγονται, καὶ ἀεὶ μετ᾿ αὐτοῦ τυγχάνουσι· καὶ πιστεύσατε. καὶ τὰς συσκευάς. S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. Deum fusas, lot ecclesias existimasses. Pax pro- funda admirandaque erat in Ecclesiis, cum episcopi undique Athanasio scriberent, ab eoque mutuo acciperent consuetas pacis litteras. Valens quasi a conscientia perculsi, pœnitentiam egerunt, ac eidem ipsi episcopo anicam pacificam- que epistolam scripsere, tametsi nullas ab eo litte- ras acceperant. Romamque profecti poenitentiam egerunt, confitentes, quæcunque adversus eum fe- cissent dixis-entve, falsa ae mera esse sycophan- tiam. Neque sat illis fuit ita egisse: nam Ariana hæresi anathemate damnata, pœnitentiain suam scripto tradidere, per basce litteras, quas Julio episcopo Latine scriptas misere, quæque Græce translatæ sunt. Quarum exemplar Latine nobis a Paulo Trevirensi episcopo transmissum est. Interpretatio ex Latino. Domino meo beatissimo papæ Julio Ursacius et Valens. Quoniam constat nos antehac multa gravia, etc. (Descripla est supra in tractatu 68, estque huic omnino ad verbum similis.) Vide pag. 159. Interpretatio ex Latino. Domino meo fratri Athanasio episcopo, Ursacius et Valens episcopi. Dedit se occasio fratris et compresbyteri, etc. (Descripla est supra in eodem tractatu 68, estque tola et ad verbum huic similis.) Vide pag. 159. His datis epistolis, pacificis etiam litteris oblatis a Petro et Irenæo Athanasii presbyteris, et Ammonio taico, subscripsere, cum tamen nullas Athanasii litteras ad illos directas afferrent ipsi. clesiarum pace conspecta, admiratus non est ? Quis gavisus non est cernens illam tot tantorumque episcoporum concordiam ? Quis Domino gloriam non retulit, perspecta in synaxibus tanta populi lætitia ? Quot ex inimicis pœnitentiam egerunt ! quot prius calumniati, sese excusarunt! quod qui eum ante oderant, postea dilexerunt! quot cum aðúversus illum scripsissent, palinodiam cecinerunt! quot qui non proprio motu, sed vi ex Arianorum partibus stabant, noctu accedentes sese excusabant, D hæresique anathemate damnata, rogabant sibi ve- niam dari, quod nempe ob conspirationes calum- uiasque ab illis structas, corpore tantum eorum Conventibus interessent, cum tamen corde cum Athanasio convenirent, semperque cum illo essent! Ja rem se habere credite. clusive, desunt in Nanniana versione. In Apol. contra Arianos, num. 58, legitur, ubi Naumius vertit a Paulino episcopo Tyburis. Circa quod vide que supra diximus in Apolog a ad Constantium, num. 9. Ea de re item ag:tur in Athanasii Vita. Sequentes Ursacii et Va- lentis epistolas integras habes in Apol. contra Arian., n. 58, cum Hilarii contextu Latiuo. num. 23. 26. (Anno 349 VEL 350.) Quin etiam Ursacius et 26. Καὶ γὰρ καὶ Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης, ὥσπερ 27. Quis igitur his animadversis, tantaque Ec- 28. At his auditis visisque, hæredes sententiæ (10) Sic Reg. Editi vero, τὰ παρ' αὐτοῦ (41) Ita Reg. In editis και deest. (15) Her, τὸ ἀντίγραφον, usque ad Ρωμαϊστί in- 27. Τίς τοίνυν οὐκ ἐθαύμαζε βλέπων ταῦτα, καὶ 28. ᾿Αλλὰ ταῦτα ἀκούοντες καὶ βλέποντες οἱ κλη (15) Reg, εἰς τὸν ν' λόγον. Vide paulo superius, (14) Reg., εἰς τὸν να'. (15) Sic Regius codex et Basil. Editi vero,
PG 25:725καὶ αὐτὸς δὲ διερχόμενος, ὅτε πρὸς Μαγνέντιον ἔσπευδε, καὶ βλέπων τὴν πρὸς Ἀθανάσιον τῶν ἐπισκόπων κοινωνίαν, ὡς ὑπὸ πυρὸς ἀναφθεὶς μετεβάλλετο τὴν γνώμην καὶ οὔτε τῶν ὅρκων ἐμνημόνευσεν, ἀλλὰ καὶ ὧν ἔγραψεν ἐπελάθετο καὶ τῶν πρὸς τὸν ἀδελφὸν καθηκόντων ἀγνώμων γέγονε. καὶ γὰρ καὶ αὐτῷ γράφων καὶ Ἀθανάσιον ἑωρακὼς ὅρκους δέδωκε, μὴ ἄλλως ποιήσειν, ἢ ὡς ἂν ὁ λαὸς βούληται καὶ τῷ ἐπισκόπῳ καταθυμίως τυγχάνοι. ἀλλ’ ἡ πρὸς τὴν ἀσέβειαν σπουδὴ πάντων ἀθρόως αὐτὸν ἐπιλαθέσθαι πεποίηκεν. οὐ δεῖ δὲ θαυμάζειν, εἰ μετὰ τοσαῦτα γράμματα καὶ τοσούτους ὅρκους ἠλλοιώθη Κωνστάντιος, ὅπουγε καὶ ὁ τῆς Αἰγύπτου τότε τύραννος Φαραὼ πολλάκις ἐπαγγελλόμενος καὶ διὰ τοῦτο λαμβάνων τῶν βασάνων ἄνεσιν μετετίθετο, ἕως εἰς τέλος ἀπώλετο σὺν αὐτοῖς τοῖς ὁμονοήσασιν αὐτῷ. Τούτους μὲν οὖν κατὰ πόλιν πρῶτον ἐβιάζετο μετατίθεσθαι, γενόμενος δὲ ἐν τῇ Ἀρελατῷ καὶ τῇ Μεδιολάνῳ λοιπόν, ὡς οἱ αἱρετικοὶ συνεβούλευσαν καὶ ὑπέθεντο, οὕτως αὐτὸς ἔπραττε, μᾶλλον δὲ οὕτως καὶ αὐτοὶ διεπράττοντο καὶ ἐνήλλοντο κατὰ πάντων ἔχοντες τὴν ἐξουσίαν.ρονόμοι τῆς γνώμης καὶ τῆς ἀσεβείας τῶν περὶ Εὐσέ- Α βιον, Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ὃν οὐδὲ ὡς λαϊκὸν κοινωνεῖν ἐχρῆν, διότι ἑαυτὸν ἀπέκοψεν ὑπὲρ τοῦ μετ' ἐξουσίας λοιπὸν κοιμᾶσθαι μετὰ Εὐστολίου τινός, γυναικὸς μὲν δι' αὐτὸν, λεγομένης δὲ παρθένου Γεώργιός τε καὶ Ακάκιος, καὶ Θεόδωρος, καὶ Νάρκισσος, οἵτινες καὶ ἐν τῇ συνόδῳ καθηρέθησαν, μεγάλως ᾐσχύνοντο. Εἶτα βλέποντες τὴν (16) πρὸς ᾿Αθανάσιον τῶν ἐπισκόπων συμφωνίαν τε καὶ εἰρήνην, πλείους δὲ ἦσαν υ', ἀπό τε τῆς μεγάλης Ρώμης καὶ τῆς Ἰταλίας πάσης, Κα- λαβρίας τε καὶ ᾿Απουλίας καὶ Καμπανίας, Βρεττίας τε· καὶ Σικελίας, Σαρδινίας τε καὶ Κορσικῆς καὶ πάσης τῆς ᾿Αφρικῆς· τούς τε ἀπὸ Γαλλιῶν, καὶ Βρετ τανίας, καὶ Σπανιῶν, μετὰ τοῦ μεγάλου καὶ ὁμολο γητοῦ Ὁσίου· ἔπειτα τοὺς ἀπὸ τῶν Παννονίων, καὶ Νωρικοῦ, καὶ Σισκίας, Δαλματίας τε καὶ Δαρδα- νίας (17), Δακίας τε καὶ Μυσίας, Μακεδονίας, Θεσ σαλίας, καὶ πάσης τῆς (18) 'Αχαΐας, καὶ Κρήτης, Κύπρου τε καὶ Λυκίας, καὶ πλείστους τῆς Παλαι- στίνης τε καὶ Ἰσαυρίας, Αἰγύπτου, καὶ Θηβαΐδος, καὶ πάσης Λιβύης, καὶ Πενταπόλεως· ταῦτα βλέ- ποντες ἐκεῖνοι, φθόνῳ καὶ φόβῳ συνεσχέθησαν· φθόνῳ μὲν διὰ τὴν τοσούτων κοινωνίαν (19), φόβῳ δὲ μὴ οἱ παρ' αὐτῶν ἀπατηθέντες προστεθῶσι τῇ τῶν τοσούτων ομοψυχίᾳ, καὶ λοιπὸν ἡ αἵρεσις αὐτῶν παραδειγματισθεῖσα θριαμβευθῇ καὶ στηλιτευθῇ παν ταχοῦ. Β ὡς τοὺς κύνας μεταπείθουσι μεταβάλλεσθαι, καὶ εἰς τὸν ἴδιον έμετον ἐπιστρέψαι, καὶ ὡς τοὺς χοίρους εἰς τὸν πρότερον βόρβορον τῆς ἀσεβείας πάλιν κυλισθῆναι, πρόφασίν τε τῆς μετανοίας πλάσασθαι, ὡς διὰ φόβον τοῦ θεοσεβεστάτου Κώνσταντος εἶεν τοῦτο πεποιηκό- τες· καίτοι, εἰ καὶ φόβος ἦν, ἀλλ' οὐκ ἐχρῆν, εἴπερ ἐθάρξουν οἷς ἔπραξαν, προδότας τούτων γίγνεσθαι. Οτε δὲ οὐδὲ φόβος, ἀλλ' ἐψεύδοντο, πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης καταγνώσεώς εἰσιν; Οὔτε γὰρ στρατιώτου παρόντος, οὐ παλατινῶν, ἢ νοταρίων ἀποσταλέντων, ὁποῖα νῦν αὐτοὶ ποιοῦσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ βασιλέως παρόν- τος, οὐδὲ ὅλως κληθέντες παρά τινος ἔγραψαν· ἀλλ᾽ αὐτοὶ θέλοντες ἀνῆλθον εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ ἐν τῇ Εκκλησίᾳ, ἔνθα φόβος μὲν ἔξωθεν οὐκ ἦν, μόνος δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ἐστὶ, καὶ ἐλευθέραν ἕκαστος ἔχει τὴν προαίρεσιν, δι᾿ ἑαυτῶν μετενόησαν καὶ ἔγραψαν. Καὶ ὅμως ᾿Αρειανοὶ δεύτερον γενόμενοι, τοιαύτην πάλιν ἀπρεπῆ πρόφασιν ἐπινοήσαντες, οὐκ ἐρυ θριῶσιν. βασιλέα Κωνστάντιον, λέγοντες· Καὶ τὸ πρῶτον ἀξιοῦντες, οὐκ ἐπιστεύθημεν· ἐλέγομεν (20) γάρ, ὅτε μετεπέμποὺ τὸν ᾿Αθανάσιον, ὅτι, τοῦτον προκα λούμενος, τὴν ἡμετέραν αἵρεσιν ἐκβάλλεις. Οὗτος γὰρ ἐξ ἀρχῆς κατ' αὐτῆς γέγονε, καὶ οὐ παύεται ταύτην ” Σαρδανίας, σούτων ὁμοψυχίαν, μετέπεμπες. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. laici quidem noinine ad communionem admittendus erat, quod sese ipse castrasset, ut sibi deinceps copia foret dormiendi cum quadam Eustolio, 'quæ cum mulier ejus opera esset, virgo tamen vocaba. tur: Georgius item, Acacius, Theodorus et Narcis sus, qui depositi in synodo fuerant, 'ingenti sunt pudore suffusi. Deinde cum animadverterent cum Athanasio concordiam et pacem servare episcopos plusquam quadringentos, ex magna Roma, ex universa Italia, Calabria, Apulia, Campania, Bruttia, Sicilia, Sardinia, Corsica, ex tota Africa, ex Galliis, ex Britannia, ex Hispaniis, cum magno et confessore Hosio: episcopos etiam Pannoniarum, Norici, Siscis, Dalmatiæ, Dardaniæ, Dacia, Mysiæ, Macedoniæ, Thessaliæ, totiusque Achaia, Creta, Cypri et Lycia, plurimos item Palaestinæ, Isaurie, Ægypti, Thebaidis, totius Libyæ, et Pentapoleos. Haec, inquam, cum viderent illi, invidia ac metu correpti sunt : invidia, quod tam multi tantique episcopi cum illo communicarent ; metu, ne qui a se decepti fuerant, tantæ tamque concordi mul- titudini sese adjungerent: neve in posterum sua hæresis infamata quasi in triumphum ubique du- impietatisque Eusebii, Leontius castratus, qui ne B · c D II Petr. 11, 22. Comm. et mss., male, nam Sardinia jam supra memorata est. Dardania vero ilem nemora- tur in Apologia contra Arianos, num, et 56. ceretur, ut mutata sententia, quasi canes ad proprium vo- mitum revertantur ", et tanquam porci in pristino impietatis luto volutentur, ac simulantes, hanc poe- nitentiæ suæ causam comminiscantur, quod scilicet piissimi Constantis formidine ad id agendam com- pulsi essent. Atqui, etsi formidinis causa erat, non decuit certe, si tamen gestis suis confidissent, illo- rum proditores esse. At quandoquidem metus nullus fuit, qui, quæso, non omni daninatione digni sunt? Nullo quippe milite præsente, nullis missis palatinis vel notariis, ut jam illi agunt, non coram impera- toré, a nulloque acciti hæc scripsere; sed ultro ipsi Romam profecti in ecclesia, ubi nulla extranea formido, sed solus Dei timor est : ubi liberam quisque habet voluntatem, sua sponte pœnitentiam illi egerunt, scriptoque tradiderunt. Atamen Ariani iterum effecti, absurdum cjusmodi obtentum com- minisci non erubescunt. * 30. Deinde imperatorem una omnes conveniunt, hisque verbis rogant : Cum primum te deprecare- mur, fides nobis habita non est. Aiebamus quidem, ubi Athanasium accivisti, te nostram expellere bæ- resim ab initio quippe ille adversarius ejus fuit, quam non cessat anathemate condemnare. Namque omissis intermediis. Reg. et Basil., 29. Πρῶτον μὲν τοὺς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα, 30. Ἔπειτα κοινῇ προσελθόντες παρεκάλουν τὸν (16) Ita Reg et Basil., τήν deest in editis. (17) Sic Edit. Parisiens., et ita legendum. Εdit. 29. Primo quidem Ursacio et Valenti persuadent (18) Ita Reg. In editis τῆς deest. (19) Ita Reg. et Basiliensis. Editi vero, διὰ τὴν του (20) Ita Reg. et Basil. Editi autenι, λέγομεν. Μος
PG 25:726καὶ εὐθὺς ὧδε μὲν ἐντολαὶ καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα τέως ὁ σῖτος ἀφαιρεθῇ παρὰ Ἀθανασίου καὶ δοθῇ τοῖς τὰ Ἀρείου φρονοῦσι, καὶ ἵνα ἐξῇ ὑβρίζειν τοῖς βουλομένοις τοὺς μετ’ αὐτοῦ συναγομένους. ἀπειλή τε ἦν τοῖς δικασταῖς, εἰ μὴ συνάγοιντο μετὰ τῶν Ἀρειανῶν. ἦν δὲ ταῦτα προοίμια τῶν μετὰ ταῦτα γενομένων διὰ τοῦ δουκὸς Συριανοῦ. εἰς δὲ τὰ ἔξω μέρη προστάγματα πάλιν, καὶ νοτάριοι κατὰ πόλιν καὶ παλατινοὶ φέροντες ἀπειλὰς ἀπεστέλλοντο πρός τε τοὺς ἐπισκόπους καὶ τοὺς δικαστάς, ἵν’ οἱ μὲν δικασταὶ ἐπείγωσιν, οἱ δὲ ἐπίσκοποι ἢ ἵνα κατὰ Ἀθανασίου γράφωσι κοινωνίαν ἔχοντες πρὸς τοὺς Ἀρειανοὺς ἢ τιμωρίαν αὐτοὶ μὲν ὑπομένωσιν ἐξοριστίας, οἱ δὲ τούτοις συνερχόμενοι λαοὶ δεσμὰ καὶ ὕβρεις καὶ πληγὰς κατ’ αὐτῶν καὶ ἀφαίρεσιν τῶν ἰδίων ὑπαρχόντων ἔσεσθαι γινώσκοιεν. οὐκ ἠμελεῖτο δὲ τὸ πρόσταγμα· καὶ γὰρ εἶχον οἱ ἀποσταλέντες μεθ’ ἑαυτῶν κληρικοὺς Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος, ἵνα καὶ παροξύνωσι καὶ ἀμελοῦντας τοὺς δικαστὰς κατενέγκωσι τῷ βασιλεῖ.ρονόμοι τῆς γνώμης καὶ τῆς ἀσεβείας τῶν περὶ Εὐσέ- Α βιον, Λεόντιος ὁ ἀπόκοπος, ὃν οὐδὲ ὡς λαϊκὸν κοινωνεῖν ἐχρῆν, διότι ἑαυτὸν ἀπέκοψεν ὑπὲρ τοῦ μετ' ἐξουσίας λοιπὸν κοιμᾶσθαι μετὰ Εὐστολίου τινός, γυναικὸς μὲν δι' αὐτὸν, λεγομένης δὲ παρθένου Γεώργιός τε καὶ Ακάκιος, καὶ Θεόδωρος, καὶ Νάρκισσος, οἵτινες καὶ ἐν τῇ συνόδῳ καθηρέθησαν, μεγάλως ᾐσχύνοντο. Εἶτα βλέποντες τὴν (16) πρὸς ᾿Αθανάσιον τῶν ἐπισκόπων συμφωνίαν τε καὶ εἰρήνην, πλείους δὲ ἦσαν υ', ἀπό τε τῆς μεγάλης Ρώμης καὶ τῆς Ἰταλίας πάσης, Κα- λαβρίας τε καὶ ᾿Απουλίας καὶ Καμπανίας, Βρεττίας τε· καὶ Σικελίας, Σαρδινίας τε καὶ Κορσικῆς καὶ πάσης τῆς ᾿Αφρικῆς· τούς τε ἀπὸ Γαλλιῶν, καὶ Βρετ τανίας, καὶ Σπανιῶν, μετὰ τοῦ μεγάλου καὶ ὁμολο γητοῦ Ὁσίου· ἔπειτα τοὺς ἀπὸ τῶν Παννονίων, καὶ Νωρικοῦ, καὶ Σισκίας, Δαλματίας τε καὶ Δαρδα- νίας (17), Δακίας τε καὶ Μυσίας, Μακεδονίας, Θεσ σαλίας, καὶ πάσης τῆς (18) 'Αχαΐας, καὶ Κρήτης, Κύπρου τε καὶ Λυκίας, καὶ πλείστους τῆς Παλαι- στίνης τε καὶ Ἰσαυρίας, Αἰγύπτου, καὶ Θηβαΐδος, καὶ πάσης Λιβύης, καὶ Πενταπόλεως· ταῦτα βλέ- ποντες ἐκεῖνοι, φθόνῳ καὶ φόβῳ συνεσχέθησαν· φθόνῳ μὲν διὰ τὴν τοσούτων κοινωνίαν (19), φόβῳ δὲ μὴ οἱ παρ' αὐτῶν ἀπατηθέντες προστεθῶσι τῇ τῶν τοσούτων ομοψυχίᾳ, καὶ λοιπὸν ἡ αἵρεσις αὐτῶν παραδειγματισθεῖσα θριαμβευθῇ καὶ στηλιτευθῇ παν ταχοῦ. Β ὡς τοὺς κύνας μεταπείθουσι μεταβάλλεσθαι, καὶ εἰς τὸν ἴδιον έμετον ἐπιστρέψαι, καὶ ὡς τοὺς χοίρους εἰς τὸν πρότερον βόρβορον τῆς ἀσεβείας πάλιν κυλισθῆναι, πρόφασίν τε τῆς μετανοίας πλάσασθαι, ὡς διὰ φόβον τοῦ θεοσεβεστάτου Κώνσταντος εἶεν τοῦτο πεποιηκό- τες· καίτοι, εἰ καὶ φόβος ἦν, ἀλλ' οὐκ ἐχρῆν, εἴπερ ἐθάρξουν οἷς ἔπραξαν, προδότας τούτων γίγνεσθαι. Οτε δὲ οὐδὲ φόβος, ἀλλ' ἐψεύδοντο, πῶς οὐκ ἄξιοι πάσης καταγνώσεώς εἰσιν; Οὔτε γὰρ στρατιώτου παρόντος, οὐ παλατινῶν, ἢ νοταρίων ἀποσταλέντων, ὁποῖα νῦν αὐτοὶ ποιοῦσιν, ἀλλ᾽ οὐδὲ βασιλέως παρόν- τος, οὐδὲ ὅλως κληθέντες παρά τινος ἔγραψαν· ἀλλ᾽ αὐτοὶ θέλοντες ἀνῆλθον εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ ἐν τῇ Εκκλησίᾳ, ἔνθα φόβος μὲν ἔξωθεν οὐκ ἦν, μόνος δὲ ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ἐστὶ, καὶ ἐλευθέραν ἕκαστος ἔχει τὴν προαίρεσιν, δι᾿ ἑαυτῶν μετενόησαν καὶ ἔγραψαν. Καὶ ὅμως ᾿Αρειανοὶ δεύτερον γενόμενοι, τοιαύτην πάλιν ἀπρεπῆ πρόφασιν ἐπινοήσαντες, οὐκ ἐρυ θριῶσιν. βασιλέα Κωνστάντιον, λέγοντες· Καὶ τὸ πρῶτον ἀξιοῦντες, οὐκ ἐπιστεύθημεν· ἐλέγομεν (20) γάρ, ὅτε μετεπέμποὺ τὸν ᾿Αθανάσιον, ὅτι, τοῦτον προκα λούμενος, τὴν ἡμετέραν αἵρεσιν ἐκβάλλεις. Οὗτος γὰρ ἐξ ἀρχῆς κατ' αὐτῆς γέγονε, καὶ οὐ παύεται ταύτην ” Σαρδανίας, σούτων ὁμοψυχίαν, μετέπεμπες. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. laici quidem noinine ad communionem admittendus erat, quod sese ipse castrasset, ut sibi deinceps copia foret dormiendi cum quadam Eustolio, 'quæ cum mulier ejus opera esset, virgo tamen vocaba. tur: Georgius item, Acacius, Theodorus et Narcis sus, qui depositi in synodo fuerant, 'ingenti sunt pudore suffusi. Deinde cum animadverterent cum Athanasio concordiam et pacem servare episcopos plusquam quadringentos, ex magna Roma, ex universa Italia, Calabria, Apulia, Campania, Bruttia, Sicilia, Sardinia, Corsica, ex tota Africa, ex Galliis, ex Britannia, ex Hispaniis, cum magno et confessore Hosio: episcopos etiam Pannoniarum, Norici, Siscis, Dalmatiæ, Dardaniæ, Dacia, Mysiæ, Macedoniæ, Thessaliæ, totiusque Achaia, Creta, Cypri et Lycia, plurimos item Palaestinæ, Isaurie, Ægypti, Thebaidis, totius Libyæ, et Pentapoleos. Haec, inquam, cum viderent illi, invidia ac metu correpti sunt : invidia, quod tam multi tantique episcopi cum illo communicarent ; metu, ne qui a se decepti fuerant, tantæ tamque concordi mul- titudini sese adjungerent: neve in posterum sua hæresis infamata quasi in triumphum ubique du- impietatisque Eusebii, Leontius castratus, qui ne B · c D II Petr. 11, 22. Comm. et mss., male, nam Sardinia jam supra memorata est. Dardania vero ilem nemora- tur in Apologia contra Arianos, num, et 56. ceretur, ut mutata sententia, quasi canes ad proprium vo- mitum revertantur ", et tanquam porci in pristino impietatis luto volutentur, ac simulantes, hanc poe- nitentiæ suæ causam comminiscantur, quod scilicet piissimi Constantis formidine ad id agendam com- pulsi essent. Atqui, etsi formidinis causa erat, non decuit certe, si tamen gestis suis confidissent, illo- rum proditores esse. At quandoquidem metus nullus fuit, qui, quæso, non omni daninatione digni sunt? Nullo quippe milite præsente, nullis missis palatinis vel notariis, ut jam illi agunt, non coram impera- toré, a nulloque acciti hæc scripsere; sed ultro ipsi Romam profecti in ecclesia, ubi nulla extranea formido, sed solus Dei timor est : ubi liberam quisque habet voluntatem, sua sponte pœnitentiam illi egerunt, scriptoque tradiderunt. Atamen Ariani iterum effecti, absurdum cjusmodi obtentum com- minisci non erubescunt. * 30. Deinde imperatorem una omnes conveniunt, hisque verbis rogant : Cum primum te deprecare- mur, fides nobis habita non est. Aiebamus quidem, ubi Athanasium accivisti, te nostram expellere bæ- resim ab initio quippe ille adversarius ejus fuit, quam non cessat anathemate condemnare. Namque omissis intermediis. Reg. et Basil., 29. Πρῶτον μὲν τοὺς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα, 30. Ἔπειτα κοινῇ προσελθόντες παρεκάλουν τὸν (16) Ita Reg et Basil., τήν deest in editis. (17) Sic Edit. Parisiens., et ita legendum. Εdit. 29. Primo quidem Ursacio et Valenti persuadent (18) Ita Reg. In editis τῆς deest. (19) Ita Reg. et Basiliensis. Editi vero, διὰ τὴν του (20) Ita Reg. et Basil. Editi autenι, λέγομεν. Μος
PG 25:727καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ὡς μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς συνεχώρουν βλασφημεῖν εἰς τὸν κύριον, μόνοις δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ἐπεβούλευον οὐ φέροντες ἀκούειν περὶ Χριστοῦ λόγων εὐσεβῶν. πόσοι τοιγαροῦν ἐπίσκοποι κατὰ τὸ γεγραμμένον «ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλέας ἤχθησαν» καὶ παρὰ δικαστῶν ἤκουσαν· ἢ ὑπογράψατε ἢ τῶν ἐκκλησιῶν ἀναχωρεῖτε, καθαιρεθῆναι γὰρ ὑμᾶς βασιλεὺς προσέταξε. πόσοι διεσείσθησαν παρ’ αὐτῶν κατὰ πόλιν, ἵνα μὴ ὡς φίλους τῶν ἐπισκόπων αὐτοὺς καταμέμψωνται. καὶ γὰρ καὶ πολιτευταῖς ἐγράφετο, καὶ ἦν ἀπειλή, ζημία χρημάτων, εἰ μὴ ἀναγκάζοι ἕκαστος τὸν τῆς ἰδίας πόλεως ἐπίσκοπον ὑπογράφειν. καὶ ὅλως πᾶς τόπος καὶ πᾶσα πόλις ἐπεπλήρωτο φόβου καὶ ταραχῆς τῶν μὲν ἐπισκόπων ἑλκομένων, τῶν δὲ δικαστῶν ὁρώντων τοὺς ὀδυρμοὺς καὶ στεναγμοὺς τῶν λαῶν. Ταῦτα μὲν παρὰ τῶν ἀποσταλέντων παλατινῶν ἐπράττετο, οἱ δὲ θαυμαστοὶ θαρροῦντες αἷς ἔχουσι προστασίαις σπουδὴν τίθενται·οὗτος ἀναθεματίζων. Αὐτὸς μὲν οὖν ἤδη πεπλήρωνε τὰ πανταχοῦ γράφων καθ' ἡμῶν· καὶ οἱ μὲν πλεῖστοι τὴν μετ' αὐτοῦ κοινωνίαν ἔχουσι· τῶν δὲ καὶ δοξάν των μεθ᾿ ἡμῶν εἶναι οἱ μὲν προσετέθησαν αὐτῷ, οἱ δὲ μέλλουσιν· ἡμεῖς δὲ ἐμείναμεν μόνοι. Καὶ φόβος μὴ καὶ ἡ αἵρεσις γνωσθῇ, καὶ λοιπὸν ἡμεῖς καὶ σὺ χρηματίσωμεν αἱρετικοί· κἂν τοῦτο γένηται, σκόπει μὴ μετὰ Μανιχαίων λογισθῶμεν. Αρξαι πάλιν οὖν διώκειν, καὶ πρόστα τῆς αἱρέσεως· καὶ γὰρ καὶ αὕτη σὲ βασιλέα ἔχει. Τοιαῦτα μὲν οὖν ἦν τούτων τὰ τῆς πανουργίας ῥήματα. Καὶ αὐτὸς δὲ διερχόμεν νος, ὅτι πρὸς Μαγνέντιον ἔσπευδε, καὶ βλέπων τὴν πρὸς ᾿Αθανάσιον τῶν ἐπισκόπων κοινωνίαν, ὡς ὑπὸ πυρὸς ἀναφθεὶς μετεβάλλετο την γνώμην, καὶ οὔτε τῶν ὅρκων ἐμνημόνευσεν, ἀλλὰ καὶ ὧν ἔγραψεν ἐπε ελάθετο, καὶ τῶν πρὸς τὸν ἀδελφὸν καθηκόντων ἀγνώ μων γέγονε. Καὶ γὰρ καὶ αὐτῷ γράφων, καὶ ᾿Αθα νάσιον ἑωρακώς, ὅρκους δέδωκε μὴ ἄλλως ποιήσειν, ἢ ὡς ἂν ὁ λαὸς βούληται, καὶ τῷ ἐπισκόπῳ καταθι μίως τυγχάνοι. Αλλ' ἡ πρὸς τὴν ἀσέβειαν σπουδή πάντων ἀθρόως αὐτὸν ἐπιλαθέσθαι πεποίηκεν. Ο δεῖ δὲ θαυμάζειν εἰ μετὰ τοσαῦτα γράμματα καὶ τοσούτους ὅρκους Αλλοιώθη Κωνστάντιος, ὅπουγε καὶ ὁ τῆς Αἰγύπτου τότε τύραννος Φαραώ, πολλάκις ἐπαγγελλόμενος, καὶ διὰ τοῦτο λαμβάνων τῶν βατά- νων ἄνεσιν, μετετίθετο, ἕως εἰς τέλος ἀπώλετο σύν αὐτοῖς τοῖς ὁμονοήσασιν αὐτῷ. μετατίθεσθαι· γενόμενος δὲ ἐν τῇ ᾿Αρελατῷ καὶ τῇ Μεδιολάνῳ, λοιπὸν ὡς οἱ αἱρετικοί συνεβούλευσαν καὶ ὑπέθεντο, οὕτως αὐτὸς ἔπραττε, μᾶλλον δὲ οὕτως καὶ αὐτοὶ διεπράττοντο, καὶ ἐνήλλοντο κατὰ πάντων ἔχοντες τὴν ἐξουσίαν. Καὶ εὐθὺς ὧδε μὲν ἐντολα! καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα τέως ἡ σῖτος ἀφαιρε θῇ παρὰ ᾿Αθανασίου, καὶ δοθῇ τοῖς τὰ ᾿Αρείου φρο νοῦσι, καὶ ἵνα ἐξῃ ὑβρίζειν τοῖς βουλομένοις τοὺς μετ' αὐτοῦ συναγομένους. Απειλή τε ἦν τοῖς δικα σταῖς, εἰ μὴ συνάγοιντο μετὰ τῶν ᾿Αρειανῶν (21). Ην δὲ ταῦτα προοίμια τῶν μετὰ ταῦτα γενομένων διὰ τοῦ δουκὸς Συριανοῦ. Εἰς δὲ τὰ ἔξω μέρη προσ τάγματα πάλιν, καὶ νοτάριοι κατά πόλιν καὶ παλα τινοί φέροντες ἀπειλὰς ἀπεστέλλοντο πρός τε τοὺς ἐπισκόπους καὶ τοὺς δικαστάς· ἵνα οἱ μὲν δικασταὶ ἐπείγωσιν, οἱ δὲ ἐπίσκοποι ἢ ἵνα κατὰ ᾿Αθανασίου γράφωσι, κοινωνίαν ἔχοντες πρὸς τοὺς ᾿Αρειανούς, ἢ τιμωρίαν αὐτοὶ μὲν ὑπομένωσιν ἐξοριστίας, οἱ δὲ τού τοις συνερχόμενοι λαοὶ δεσμά, καὶ ὕβρεις, καὶ πλη γὰς κατ' αὐτῶν, καὶ ἀφαίρεσιν τῶν ἰδίων ὑπαρχόν των ἔσεσθαι γινώσκοιεν. Οὐκ ὴμελεῖτο δὲ τὸ πρόστα γμα· καὶ γὰρ εἶχον οἱ ἀποσταλέντες μεθ' ἑαυτῶν κατ ρικοὺς Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος, ἵνα καὶ παροξύνωσι, καὶ ἀμελοῦντας τοὺς δικαστὰς κατενέγκωσι τῷ βα- σιλεῖ. Καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ὡς μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς συνεχώρουν βλασφημεῖν εἰς τὸν Κύριον, μόν νοις δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ἐπεβούλευον, οὐ φέροντες ἀκούειν περὶ Χριστοῦ λόγων εὐσεβῶν. Πόσοι τοιγαρο S. ATHANASHI OPP. PARS I. - HISTÓRICA ET DOGMATICA. ille omnia ubique loca suis adversum nos litteris & implevit : plurimique cum eo communione juncli sunt. Imo ex iis qui nostrarum esse partium puta- bantur, alii sese jam illi sociarunt, alii idipsum acturi sunt : nosque soli remansimus. Periculumque est ne dignoscatur hæresis, neve nos deinceps tu- que similiter haeretici appellemur. Illud si accidat, tute, quæso, videas ne curn Manicheis computemur. Age itaque, persecutionem denuo incipe, bæresique patrocinare : nam te illa quoque imperatorem ha- bet. Ilæc ipsa erant subdola eorum verba. Ille vero cum contra Magnentium properans pertransiret, conspecta episcoporum cum Athanasio communione, quasi igne inflammatus, sententiam commutavit, juramentorumque immemor, suorum quoque scri- plorum oblitus est, debiti item fratri suo olcii B ingratus ille recordatus non est. Nam in suis ad eum litteris, et cum Athanasium conspexit, jura- imento affirmavit, sese nihil acturum, quam quod po- pulo et episcopo iu optatis esset. Sed studium erga impietatem omnium oblivionem adduxit. Neque mirum si post tam multas scriptas litteras, tam multa data juramenta, mutatus sit Constantius : nam ille olim Ægypti tyrannus Pharao plerumque pollicitus, atque 286. hinc poenarum remissionem consecutus, sententiam mutabat, donec tandem cum sibi consciis hominibus interiret. C ad sententiam commutandain adigebat : cuin autem Arelatem et Mediolanum advenisset, ibi ex hæreti- corum consilio et cohortatu omnia agebantur, imo potius ipsi res gerebant, acceptaque potestate ir- ruebant in omnes. Hinc statim jussa ac litteræ ad præfectum, ut continuo frumentum Athanasio aufer- retur, dareturque iis qui Arianice sentirent: ac cuique volenti facultas esset, contumelias inferendi iis qui Athanasii conventibus interessent. Hinc mi- næ quoque judicibus intentatæ, nisi cum Arianis cɔmmunicarent. Erant autem bæc præludia rerum a Syriano duce postea gestaruin. In exteriores au- tem partes iterum jussa, notarii item per singulas urbes et palatini minas deferentes ad episcopos et ad judices mittututur, ut judices concitent, episco- pique vel Arianorum communionem amplexi contra Athanasium subscribant, aut exsilii poenam susti- D neant, ac qui cum illis conveniunt populi, certo sciant se vincula, contumelias, plagas, bonorumque direptiones experturos. Neque mandatum neglectui habitum est; legatis quippe corrites dati sunt, Uro sacii et Valentis clerici, qui concitarent illos, re- missioresque judices ad imperatorem deferrent. Cumque reliquas hæreses, utpote minores suas so- rores, concederent in Dominum blasphemare, solis Christianis parabant insidias, quod indigne ferrent pios de Christo sermones audire. Quot igitur epi- scopi, uti scriptum est', ad duces et reges ducti Marc. Sill, 9. 31. (ANNO 355.) Hos igitur in singulis urbibus 31. Τούτους μὲν οὖν κατὰ πόλιν πρῶτον ἐβιάζετο (21) Sic. Reg. cod. quem sequimur. Editi vero, αἱρετικῶν.
PG 25:728καὶ οὕτω τῶν ἐπισκόπων τοὺς μὲν πρὸς βασιλέα καλοῦσι, τοὺς δὲ πάλιν διὰ γραμμάτων μεθοδεύουσι πλάττοντες κατ’ αὐτῶν προφάσεις, ἵν’ οἱ μὲν παρόντα Κωνστάντιον καταπτήξωσιν, οἱ δὲ τοὺς ἀποσταλέντας καὶ τὰς ἀπειλὰς τῆς ἐκ προφάσεως συκοφαντίας φοβηθέντες μεταθῶνται τῆς ἑαυτῶν ὀρθῆς καὶ εὐσεβοῦς μνήμης. οὕτω γοῦν ἐβιάσατο βασιλεὺς τὸ τοσοῦτον τῶν ἐπισκόπων πλῆθος, τὰ μὲν ἀπειλῶν, τὰ δὲ ἐπαγγελλόμενος, εἰπεῖν· οὐκέτι κοινωνοῦμεν Ἀθανασίῳ. οἱ γὰρ ἐρχόμενοι πρὸς αὐτὸν οὐ πρότερον ἔβλεπον αὐτὸν οὔδ’ ὅλως ἄνεσιν ἔχειν τινὰ ἢ προιέναι τῆς ἰδίας οἰκήσεως ἐπετρέποντο, πρὶν ἂν ὑπογράψωσιν ἢ ἀνανεύοντες ἐξορισθῶσιν. ἐποίει δὲ τοῦτο διὰ τὸ συνορᾶν ἀπὸ πάντων μισεῖσθαι τὴν αἵρεσιν, διὸ μάλιστα καὶ ἠνάγκασε τοὺς τοσούτους τοῖς ὀλίγοις συναριθμηθῆναι. καὶ ἐσπούδασεν ὄχλον ὀνομάτων συναγαγεῖν, πρὸς φθόνον μὲν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου, φαντασίας δὲ χάριν τῆς ἀρειανῆς ἀσεβείας, ἧς αὐτὸς προίσταται οἰόμενος ὅτι ὡς τοὺς ἀνθρώπους οὕτω καὶ τὴν ἀλήθειαν μεταστρέψαι δυνήσεται, οὐκ εἰδὼς οὐδὲ ἀναγνοὺς ὅτι οὐδὲ Σαδδουκαῖοι καὶ Ἡρωδιανοὶ προσλαβόμενοι τοὺς Φαρισαίους ἴσχυσαν ἐπικρύψαι τὴν ἀλήθειαν.οὗτος ἀναθεματίζων. Αὐτὸς μὲν οὖν ἤδη πεπλήρωνε τὰ πανταχοῦ γράφων καθ' ἡμῶν· καὶ οἱ μὲν πλεῖστοι τὴν μετ' αὐτοῦ κοινωνίαν ἔχουσι· τῶν δὲ καὶ δοξάν των μεθ᾿ ἡμῶν εἶναι οἱ μὲν προσετέθησαν αὐτῷ, οἱ δὲ μέλλουσιν· ἡμεῖς δὲ ἐμείναμεν μόνοι. Καὶ φόβος μὴ καὶ ἡ αἵρεσις γνωσθῇ, καὶ λοιπὸν ἡμεῖς καὶ σὺ χρηματίσωμεν αἱρετικοί· κἂν τοῦτο γένηται, σκόπει μὴ μετὰ Μανιχαίων λογισθῶμεν. Αρξαι πάλιν οὖν διώκειν, καὶ πρόστα τῆς αἱρέσεως· καὶ γὰρ καὶ αὕτη σὲ βασιλέα ἔχει. Τοιαῦτα μὲν οὖν ἦν τούτων τὰ τῆς πανουργίας ῥήματα. Καὶ αὐτὸς δὲ διερχόμεν νος, ὅτι πρὸς Μαγνέντιον ἔσπευδε, καὶ βλέπων τὴν πρὸς ᾿Αθανάσιον τῶν ἐπισκόπων κοινωνίαν, ὡς ὑπὸ πυρὸς ἀναφθεὶς μετεβάλλετο την γνώμην, καὶ οὔτε τῶν ὅρκων ἐμνημόνευσεν, ἀλλὰ καὶ ὧν ἔγραψεν ἐπε ελάθετο, καὶ τῶν πρὸς τὸν ἀδελφὸν καθηκόντων ἀγνώ μων γέγονε. Καὶ γὰρ καὶ αὐτῷ γράφων, καὶ ᾿Αθα νάσιον ἑωρακώς, ὅρκους δέδωκε μὴ ἄλλως ποιήσειν, ἢ ὡς ἂν ὁ λαὸς βούληται, καὶ τῷ ἐπισκόπῳ καταθι μίως τυγχάνοι. Αλλ' ἡ πρὸς τὴν ἀσέβειαν σπουδή πάντων ἀθρόως αὐτὸν ἐπιλαθέσθαι πεποίηκεν. Ο δεῖ δὲ θαυμάζειν εἰ μετὰ τοσαῦτα γράμματα καὶ τοσούτους ὅρκους Αλλοιώθη Κωνστάντιος, ὅπουγε καὶ ὁ τῆς Αἰγύπτου τότε τύραννος Φαραώ, πολλάκις ἐπαγγελλόμενος, καὶ διὰ τοῦτο λαμβάνων τῶν βατά- νων ἄνεσιν, μετετίθετο, ἕως εἰς τέλος ἀπώλετο σύν αὐτοῖς τοῖς ὁμονοήσασιν αὐτῷ. μετατίθεσθαι· γενόμενος δὲ ἐν τῇ ᾿Αρελατῷ καὶ τῇ Μεδιολάνῳ, λοιπὸν ὡς οἱ αἱρετικοί συνεβούλευσαν καὶ ὑπέθεντο, οὕτως αὐτὸς ἔπραττε, μᾶλλον δὲ οὕτως καὶ αὐτοὶ διεπράττοντο, καὶ ἐνήλλοντο κατὰ πάντων ἔχοντες τὴν ἐξουσίαν. Καὶ εὐθὺς ὧδε μὲν ἐντολα! καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα τέως ἡ σῖτος ἀφαιρε θῇ παρὰ ᾿Αθανασίου, καὶ δοθῇ τοῖς τὰ ᾿Αρείου φρο νοῦσι, καὶ ἵνα ἐξῃ ὑβρίζειν τοῖς βουλομένοις τοὺς μετ' αὐτοῦ συναγομένους. Απειλή τε ἦν τοῖς δικα σταῖς, εἰ μὴ συνάγοιντο μετὰ τῶν ᾿Αρειανῶν (21). Ην δὲ ταῦτα προοίμια τῶν μετὰ ταῦτα γενομένων διὰ τοῦ δουκὸς Συριανοῦ. Εἰς δὲ τὰ ἔξω μέρη προσ τάγματα πάλιν, καὶ νοτάριοι κατά πόλιν καὶ παλα τινοί φέροντες ἀπειλὰς ἀπεστέλλοντο πρός τε τοὺς ἐπισκόπους καὶ τοὺς δικαστάς· ἵνα οἱ μὲν δικασταὶ ἐπείγωσιν, οἱ δὲ ἐπίσκοποι ἢ ἵνα κατὰ ᾿Αθανασίου γράφωσι, κοινωνίαν ἔχοντες πρὸς τοὺς ᾿Αρειανούς, ἢ τιμωρίαν αὐτοὶ μὲν ὑπομένωσιν ἐξοριστίας, οἱ δὲ τού τοις συνερχόμενοι λαοὶ δεσμά, καὶ ὕβρεις, καὶ πλη γὰς κατ' αὐτῶν, καὶ ἀφαίρεσιν τῶν ἰδίων ὑπαρχόν των ἔσεσθαι γινώσκοιεν. Οὐκ ὴμελεῖτο δὲ τὸ πρόστα γμα· καὶ γὰρ εἶχον οἱ ἀποσταλέντες μεθ' ἑαυτῶν κατ ρικοὺς Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος, ἵνα καὶ παροξύνωσι, καὶ ἀμελοῦντας τοὺς δικαστὰς κατενέγκωσι τῷ βα- σιλεῖ. Καὶ τὰς μὲν αἱρέσεις ὡς μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς συνεχώρουν βλασφημεῖν εἰς τὸν Κύριον, μόν νοις δὲ τοῖς Χριστιανοῖς ἐπεβούλευον, οὐ φέροντες ἀκούειν περὶ Χριστοῦ λόγων εὐσεβῶν. Πόσοι τοιγαρο S. ATHANASHI OPP. PARS I. - HISTÓRICA ET DOGMATICA. ille omnia ubique loca suis adversum nos litteris & implevit : plurimique cum eo communione juncli sunt. Imo ex iis qui nostrarum esse partium puta- bantur, alii sese jam illi sociarunt, alii idipsum acturi sunt : nosque soli remansimus. Periculumque est ne dignoscatur hæresis, neve nos deinceps tu- que similiter haeretici appellemur. Illud si accidat, tute, quæso, videas ne curn Manicheis computemur. Age itaque, persecutionem denuo incipe, bæresique patrocinare : nam te illa quoque imperatorem ha- bet. Ilæc ipsa erant subdola eorum verba. Ille vero cum contra Magnentium properans pertransiret, conspecta episcoporum cum Athanasio communione, quasi igne inflammatus, sententiam commutavit, juramentorumque immemor, suorum quoque scri- plorum oblitus est, debiti item fratri suo olcii B ingratus ille recordatus non est. Nam in suis ad eum litteris, et cum Athanasium conspexit, jura- imento affirmavit, sese nihil acturum, quam quod po- pulo et episcopo iu optatis esset. Sed studium erga impietatem omnium oblivionem adduxit. Neque mirum si post tam multas scriptas litteras, tam multa data juramenta, mutatus sit Constantius : nam ille olim Ægypti tyrannus Pharao plerumque pollicitus, atque 286. hinc poenarum remissionem consecutus, sententiam mutabat, donec tandem cum sibi consciis hominibus interiret. C ad sententiam commutandain adigebat : cuin autem Arelatem et Mediolanum advenisset, ibi ex hæreti- corum consilio et cohortatu omnia agebantur, imo potius ipsi res gerebant, acceptaque potestate ir- ruebant in omnes. Hinc statim jussa ac litteræ ad præfectum, ut continuo frumentum Athanasio aufer- retur, dareturque iis qui Arianice sentirent: ac cuique volenti facultas esset, contumelias inferendi iis qui Athanasii conventibus interessent. Hinc mi- næ quoque judicibus intentatæ, nisi cum Arianis cɔmmunicarent. Erant autem bæc præludia rerum a Syriano duce postea gestaruin. In exteriores au- tem partes iterum jussa, notarii item per singulas urbes et palatini minas deferentes ad episcopos et ad judices mittututur, ut judices concitent, episco- pique vel Arianorum communionem amplexi contra Athanasium subscribant, aut exsilii poenam susti- D neant, ac qui cum illis conveniunt populi, certo sciant se vincula, contumelias, plagas, bonorumque direptiones experturos. Neque mandatum neglectui habitum est; legatis quippe corrites dati sunt, Uro sacii et Valentis clerici, qui concitarent illos, re- missioresque judices ad imperatorem deferrent. Cumque reliquas hæreses, utpote minores suas so- rores, concederent in Dominum blasphemare, solis Christianis parabant insidias, quod indigne ferrent pios de Christo sermones audire. Quot igitur epi- scopi, uti scriptum est', ad duces et reges ducti Marc. Sill, 9. 31. (ANNO 355.) Hos igitur in singulis urbibus 31. Τούτους μὲν οὖν κατὰ πόλιν πρῶτον ἐβιάζετο (21) Sic. Reg. cod. quem sequimur. Editi vero, αἱρετικῶν.
PG 25:729μᾶλλον γὰρ καὶ οὕτως αὕτη μὲν καθημέραν λαμπρὰ δείκνυται, οὗτοι δὲ καὶ κράξαντες· «οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα», καὶ ἔχοντες τὴν Πιλάτου κρίσιν οὐδὲν ἧττόν εἰσιν ἔρημοι καὶ πάσης αἰσχύνης, προσδοκῶντες ὅσον οὐδέπω μένειν καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν πέρδικα γυμνοί, ὅταν ἴδωσι καὶ τὸν προστάτην ἑαυτῶν ἀποθνήσκοντα. Εἰ δὲ καὶ ἀπρεπὲς τὸ ὅλως ἐπὶ τούτοις φοβηθέντας τινὰς τῶν ἐπισκόπων μεταθέσθαι, ἀλλὰ μᾶλλον ἀπρεπέστερον καὶ οὐ θαρρούντων οἷς πεπιστεύκασι τὸ βιάζεσθαι καὶ ἀναγκάζειν τοὺς μὴ βουλομένους. οὕτως ὁ μὲν διάβολος ἐπεὶ μηδὲν ἀληθὲς ἔχει «ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ» ἐπιβαίνων κατεάσσει τὰς θύρας τῶν μὴ δεχομένων αὐτόν, ὁ δὲ σωτὴρ οὕτως ἐστὶ πρᾶος, ὡς διδάσκειν μὲν «εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν» καὶ «ὁ θέλων εἶναί μου μαθητής», ἐρχόμενον δὲ πρὸς ἕκαστον μὴ βιάζεσθαι, ἀλλὰ μᾶλλον κρούειν τε καὶ λέγειν· «ἄνοιξόν μοι, ἀδελφή μου νύμφη», καὶ ἀνοιγόντων μὲν εἰσέρχεται, ὀκνούντων δὲ καὶ μὴ θελόντων ἐκείνων ἀναχωρεῖ. οὐ γὰρ ξίφεσιν ἢ βέλεσιν οὐδὲ διὰ στρατιωτῶν ἡ ἀλήθεια καταγγέλλεται, ἀλλὰ πειθοῖ καὶ συμβουλίᾳ. ποία οὖν πειθώ, ἔνθα βασιλέως φόβος;οὖν ἐπίσκοποι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλέας ἤχθησαν, καὶ παρὰ δικαστῶν ἤκουσαν· Η ὑπογράψατε, ἢ τῶν Ἐκκλησιῶν ἀναχωρεῖτε· καθώ αιρεθῆναι γὰρ ὑμᾶς βασιλεὺς προσέταξε; πόσοι δι εσείσθησαν παρ' αὐτῶν κατὰ πόλιν, ἵνα μὴ ὡς φίλους τῶν ἐπισκόπων αὐτοὺς καταμέμψωνται ! Καὶ γὰρ καὶ πολιτευταῖς ἐγράφετο. Καὶ ἦν ἀπειλή, ζημία χρημά- των, εἰ μὴ ἀναγκάζοι ἕκαστος τὸν τῆς ἰδίας πόλεως ἐπίσκοπον ὑπογράφειν· καὶ ὅλως πᾶς τόπος, καὶ πᾶσα πόλις ἐπεπλήρωτο φόβου καὶ ταραχῆς, τῶν μὲν ἐπισκόπων ἑλκομένων, τῶν δὲ δικαστῶν ὁρώντων τοὺς ὀδυρμοὺς καὶ στεναγμοὺς τῶν λαῶν. ἐπράττετο· οἱ δὲ θαυμαστοί (22) θα βοῦντες αἷς ἔχουσι προστασίαις, σπουδήν τίθενται· καὶ οὕτως τῶν ἐπισκόπων τοὺς μὲν πρὸς βασιλέα καλοῦσι, τοὺς Β δὲ πάλιν διὰ γραμμάτων μεθοδεύουσι, πλάττοντες κατ' αὐτῶν προφάσεις· ἵν᾿ οἱ μὲν παρόντα Κωνστάντιον καταπτήξωσιν, οἱ δὲ, τοὺς ἀποσταλέντας καὶ τὰς ἀπειλὲς τῆς ἐκ προφάσεως συκοφαντίας φοβηθέντες, μεταθῶνται τῆς ἑαυτῶν ὀρθῆς καὶ εὐσεβοῦς μνή- μης (25). Οὕτω γοῦν ἐβιάσατο βασιλεὺς τὸ τοσοῦτον τῶν ἐπισκόπων πλῆθος, τὰ μὲν ἀπειλῶν, τὰ δὲ ἐπαγ γελλόμενος, εἰπεῖν· Οὐκέτι κοινωνοῦμεν ᾿Αθανασίῳ. Οἱ γὰρ ἐρχόμενοι πρὸς αὐτὸν οὐ πρότερον ἔβλεπον αὐτὸν (24), οὔθ' ὅλως ἄνεσιν ἔχειν τινά, ἢ προϊέναι τῆς ἰδίας οἰκήσεως ἐπετρέποντο, πρὶν ἂν ἢ (25) ὑπογρά- ψωσιν, ἢ ἀνανεύοντες ἐξορισθῶσιν. Ἐποίει δὲ τοῦτο διὰ τὸ συνορᾶν ἀπὸ πάντων μισεῖσθαι τὴν αἵρεσιν· διὸ μάλιστα καὶ ἠνάγκασε τοὺς τοσούτοὺς τοῖς ὀλίγοις συναριθμηθῆναι. Καὶ ἐσπούδασαν ὄχλον ονομάτων συναγαγεῖν, πρὸς φθόνον μὲν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου, φαντασίας δὲ χάριν τῆς ᾿Αρειανῆς ἀσεβείας, ἧς αὐτὸς προΐσταται (26), οιόμενος, ὅτι, ὡς τοὺς ἀνθρώπους, οὕτω καὶ τὴν ἀλήθειαν μεταστρέψαι δυνήσεται· οὐκ εἰδὼς, οὐδὲ ἀναγνούς, ὅτι οὐδὲ Σαδδουκαῖοι καὶ Ἡρω- διανοὶ, προσλαβόμενοι τους Φαρισαίους, ἴσχυσαν ἐπι κρύψαι τὴν ἀλήθειαν· μᾶλλον γὰρ καὶ οὕτως αὕτη μὲν καθημέραν λαμπρὰ δείκνυται, οὗτοι δὲ καὶ κρά- ξαντες, Οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα, και ἔχοντες τὴν Πιλάτου κρίσιν, οὐδὲν ἧττον εἰσιν ἔρημοι, καὶ πάσης αἰσχύνης, πάσης (27) προσδοκῶντες ὅσον οὐδέπω μένειν καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν πέρδικα γυμνοί, ὅταν ἴδωσι καὶ τὴν προστάτην ἑαυτῶν ἀποθνήσκοντα. θέντας τινὰς τῶν ἐπισκόπων μεταθέσθαι, ἀλλὰ μᾶλ λον ἀπρεπέστερον, καὶ οὐ θαῤῥούντων οἷς πεπιστεύ κασι (28), τὸ βιάζεσθαι, καὶ ἀναγκάζειν τοὺς μὴ βουλομένους. Οὕτως ὁ μὲν διάβολος ἐπεὶ μηδὲν ἀλη • μης, οὐδ᾽ ὅλως. νoν πάσης μετά πάσης. Εφώνησε πέρδιξ, συνήγαγεν ἃ οὐκ ἔτεκε, ποιῶν πλοῦτον αὐ τοῦ οὐ μετὰ κρίσεως. Ἐν ἡμίσει ἡμερῶν αὐτοῦ ἐγ καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἐπ' ἐσχάτων αὐτοῦ ἔσται ἄφρων. πέρδικαν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A sunt, a judicibusque haec audiere : Ant subscribite, G Joan. xix, 25. • Jerem. xvii, 11. veritque, sententia, et ita legendum. Importuna hic repetita, videtur supervacanea. Forte leg. Alludit au- tem hic Athanasius ad perdicem illum de quo apud leremiam, c. xvi, 11, hæc leguntur: D aut ab Ecclesiis recedite, nam jussit imperator ut abdicemini ! quot ab illis per singulas urbes extur- bati sunt, ne illi ut episcoporum amici accusaren- tur! Nam ipsis magistratibus missa litterae sunt, minisque adhibitis, multa pecuniarum indicta, mi- si singuli suæ urbis episcopum adigerent ad sub- scribendum. Omnis denique locus, omnis civitas terrore ac tumultu replebatur, dum episcopi trabe- rentur, judicesque conspicerent luctum genitum- que populorum. mirandi auten illi homines, iis qua nacti sunt pa- trociniis freti, hoc curarunt ut ex episcopis alios ad imperatorem accerserent, alios litteris suis fictis- que criminationibus circumvenirent: ut illi præ- sentem Constantium reformidarent, hi legatos in- tentatasque ex conficta calumnia minas pertime- scentes, a recta piaque sua sententia desciscerent. Eo pacto itaque imperator tantum episcoporum nu- merum, cum minis tum promissis compulit ut dice- rent Non ultra cum Athanasio communicamus. 1llos enim qui se adibant, non ante ad conspectum admittebat suum, neque remissius tractabat, vel domo egredi sinebat, quam vel subscriberent, vel abuentes pellerentur in exsilium. Id auiem age bat, quod probe nosset invisam omnibus hæresim esse : eaque maxime de causa tamı ımultos vi adegit ut paucis annumerarentur. Curaque illi fuit, vim nominum una cogere, cum ut invidiam episcopo conflaret, tum ut ḍrianæ hæresi, cui ille patrocina- tur, aliquam afferret dignitatis speciem ; ralus se veritatem, perinde atque homines, subvertere posse. Ignorabat scilicet, neque legerat, Sadducæos He rodianosque, etiamsi sibi Pharisæos ascivissent, veritatem tamen offundere nequivisse : imo hinc illa in dies clarius elucet. Illi vero etsi clament : Non habemus regem nisi Cæsarem *, ac Pilati de- cretum impetrarint, nihilominus deserti sunt, ex- spectantque se cum omni turpitudine, instar perdicis illius ', lautum non nudatos fore, ubi patronus suum morte sublatum viderint. pos quosdam horum formidine sententiam mutasse ; multo sane indecentius, hominumque suæ senten- tiæ diffidentium est, vim inferre, ac invitos co- gere. Sic diabolus cum nihil veri habeat, in se- Clamavit perdix, congregarit quæ non pepe- ril, parans sibi divitias absque judicio. In medio dierum ejus deserent eum, e! in novissimis suis eris insipiens. Deserendos ait Arianos, instar perdicis il- lius, post obitum Constantii sui patroni. Reg. ibi, male, 32. Ταῦτα μὲν παρὰ τῶν ἀποσταλέντων παλατινῶν 53. Εἰ δὲ καὶ ἀπρεπὲς τὸ ὅλως ἐπὶ τούτοις φοβη (22) Sic Reg. In editis vero θαυμαστοί deest. (23) Sic editi et inss. Sed Nannius legit γνώ- (24) Reg. et Basil., ἔβλεπεν αὐτούς. Ibidemn Reg., (25) Reg. ita. In editis ) deest. (26) Reg., προΐσταται. Editi, προΐστατο. 32. Hæc erant missorum Palatinorum gesta. Ad- 33. Quod si indecorum omnino fuerit, episco- (28) Forte πεποιήκασι,
PG 25:730ἢ ποία συμβουλία, ἐν ᾗ ὁ ἀντιλέγων τὸ τέλος ἐξορισμὸν ἔχει καὶ θάνατον; καὶ ὁ μὲν Δαυὶδ καίτοι βασιλεὺς ὢν καὶ τὸν ἐχθρὸν ὑπὸ χεῖρας ἔχων θέλοντάς τε τοὺς στρατιώτας ἀποκτεῖναι τὸν ἐχθρὸν οὐ τῇ ἐξουσίᾳ κεκώλυκεν, ἀλλ’, ὡς ἡ γραφή φησιν, ἔπεισε Δαυὶδ τοὺς ἄνδρας αὐτοῦ ἐν λόγοις καὶ οὐκ ἔδωκεν αὐτοῖς ἀναστάντας θανατῶσαι τὸν Σαούλ. αὐτὸς δὲ τὸν λόγον οὐκ ἔχων μετ’ ἐξουσίας πάντας βιάζεται, ἵνα δειχθῇ πᾶσιν ὅτι ἡ φρόνησις αὐτῶν οὐκ ἔστι κατὰ θεόν, ἀλλ’ ἀνθρωπίνη, καὶ ὅτι οἱ τὰ Ἀρείου φρονοῦντες οὐκ ἔχουσιν ἀληθῶς βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα. δι’ αὐτοῦ γὰρ πάντα μὲν ὅσαπερ βούλονται καὶ πράττουσιν οἱ χριστομάχοι, δόξαντες δὲ δι’ αὐτοῦ πολλοῖς ἐπιβουλεύειν ἠγνόησαν πολλοὺς ποιήσαντες ὁμολογητὰς γενέσθαι, ἐξ ὧν εἰσιν οἱ νῦν λαμπρᾷ χρησάμενοι τῇ ὁμολογίᾳ ἄνδρες εὐλαβεῖς καὶ ἐπίσκοποι ἀγαθοί, Παυλῖνος ὁ ἀπὸ Τριβέρων τῆς μητροπόλεως τῶν Γαλλίων ἐπίσκοπος καὶ Λουκίφερ ὁ ἀπὸ μητροπόλεως τῆς Σερδινίας ἐπίσκοπος Εὐσέβιος τε ὁ ἀπὸ Βερκέλλων τῆς Ἰταλίας καὶ Διονύσιος ὁ ἀπὸ Μεδιολάνων, ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς Ἰταλίας.οὖν ἐπίσκοποι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλέας ἤχθησαν, καὶ παρὰ δικαστῶν ἤκουσαν· Η ὑπογράψατε, ἢ τῶν Ἐκκλησιῶν ἀναχωρεῖτε· καθώ αιρεθῆναι γὰρ ὑμᾶς βασιλεὺς προσέταξε; πόσοι δι εσείσθησαν παρ' αὐτῶν κατὰ πόλιν, ἵνα μὴ ὡς φίλους τῶν ἐπισκόπων αὐτοὺς καταμέμψωνται ! Καὶ γὰρ καὶ πολιτευταῖς ἐγράφετο. Καὶ ἦν ἀπειλή, ζημία χρημά- των, εἰ μὴ ἀναγκάζοι ἕκαστος τὸν τῆς ἰδίας πόλεως ἐπίσκοπον ὑπογράφειν· καὶ ὅλως πᾶς τόπος, καὶ πᾶσα πόλις ἐπεπλήρωτο φόβου καὶ ταραχῆς, τῶν μὲν ἐπισκόπων ἑλκομένων, τῶν δὲ δικαστῶν ὁρώντων τοὺς ὀδυρμοὺς καὶ στεναγμοὺς τῶν λαῶν. ἐπράττετο· οἱ δὲ θαυμαστοί (22) θα βοῦντες αἷς ἔχουσι προστασίαις, σπουδήν τίθενται· καὶ οὕτως τῶν ἐπισκόπων τοὺς μὲν πρὸς βασιλέα καλοῦσι, τοὺς Β δὲ πάλιν διὰ γραμμάτων μεθοδεύουσι, πλάττοντες κατ' αὐτῶν προφάσεις· ἵν᾿ οἱ μὲν παρόντα Κωνστάντιον καταπτήξωσιν, οἱ δὲ, τοὺς ἀποσταλέντας καὶ τὰς ἀπειλὲς τῆς ἐκ προφάσεως συκοφαντίας φοβηθέντες, μεταθῶνται τῆς ἑαυτῶν ὀρθῆς καὶ εὐσεβοῦς μνή- μης (25). Οὕτω γοῦν ἐβιάσατο βασιλεὺς τὸ τοσοῦτον τῶν ἐπισκόπων πλῆθος, τὰ μὲν ἀπειλῶν, τὰ δὲ ἐπαγ γελλόμενος, εἰπεῖν· Οὐκέτι κοινωνοῦμεν ᾿Αθανασίῳ. Οἱ γὰρ ἐρχόμενοι πρὸς αὐτὸν οὐ πρότερον ἔβλεπον αὐτὸν (24), οὔθ' ὅλως ἄνεσιν ἔχειν τινά, ἢ προϊέναι τῆς ἰδίας οἰκήσεως ἐπετρέποντο, πρὶν ἂν ἢ (25) ὑπογρά- ψωσιν, ἢ ἀνανεύοντες ἐξορισθῶσιν. Ἐποίει δὲ τοῦτο διὰ τὸ συνορᾶν ἀπὸ πάντων μισεῖσθαι τὴν αἵρεσιν· διὸ μάλιστα καὶ ἠνάγκασε τοὺς τοσούτοὺς τοῖς ὀλίγοις συναριθμηθῆναι. Καὶ ἐσπούδασαν ὄχλον ονομάτων συναγαγεῖν, πρὸς φθόνον μὲν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου, φαντασίας δὲ χάριν τῆς ᾿Αρειανῆς ἀσεβείας, ἧς αὐτὸς προΐσταται (26), οιόμενος, ὅτι, ὡς τοὺς ἀνθρώπους, οὕτω καὶ τὴν ἀλήθειαν μεταστρέψαι δυνήσεται· οὐκ εἰδὼς, οὐδὲ ἀναγνούς, ὅτι οὐδὲ Σαδδουκαῖοι καὶ Ἡρω- διανοὶ, προσλαβόμενοι τους Φαρισαίους, ἴσχυσαν ἐπι κρύψαι τὴν ἀλήθειαν· μᾶλλον γὰρ καὶ οὕτως αὕτη μὲν καθημέραν λαμπρὰ δείκνυται, οὗτοι δὲ καὶ κρά- ξαντες, Οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα, και ἔχοντες τὴν Πιλάτου κρίσιν, οὐδὲν ἧττον εἰσιν ἔρημοι, καὶ πάσης αἰσχύνης, πάσης (27) προσδοκῶντες ὅσον οὐδέπω μένειν καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν πέρδικα γυμνοί, ὅταν ἴδωσι καὶ τὴν προστάτην ἑαυτῶν ἀποθνήσκοντα. θέντας τινὰς τῶν ἐπισκόπων μεταθέσθαι, ἀλλὰ μᾶλ λον ἀπρεπέστερον, καὶ οὐ θαῤῥούντων οἷς πεπιστεύ κασι (28), τὸ βιάζεσθαι, καὶ ἀναγκάζειν τοὺς μὴ βουλομένους. Οὕτως ὁ μὲν διάβολος ἐπεὶ μηδὲν ἀλη • μης, οὐδ᾽ ὅλως. νoν πάσης μετά πάσης. Εφώνησε πέρδιξ, συνήγαγεν ἃ οὐκ ἔτεκε, ποιῶν πλοῦτον αὐ τοῦ οὐ μετὰ κρίσεως. Ἐν ἡμίσει ἡμερῶν αὐτοῦ ἐγ καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἐπ' ἐσχάτων αὐτοῦ ἔσται ἄφρων. πέρδικαν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A sunt, a judicibusque haec audiere : Ant subscribite, G Joan. xix, 25. • Jerem. xvii, 11. veritque, sententia, et ita legendum. Importuna hic repetita, videtur supervacanea. Forte leg. Alludit au- tem hic Athanasius ad perdicem illum de quo apud leremiam, c. xvi, 11, hæc leguntur: D aut ab Ecclesiis recedite, nam jussit imperator ut abdicemini ! quot ab illis per singulas urbes extur- bati sunt, ne illi ut episcoporum amici accusaren- tur! Nam ipsis magistratibus missa litterae sunt, minisque adhibitis, multa pecuniarum indicta, mi- si singuli suæ urbis episcopum adigerent ad sub- scribendum. Omnis denique locus, omnis civitas terrore ac tumultu replebatur, dum episcopi trabe- rentur, judicesque conspicerent luctum genitum- que populorum. mirandi auten illi homines, iis qua nacti sunt pa- trociniis freti, hoc curarunt ut ex episcopis alios ad imperatorem accerserent, alios litteris suis fictis- que criminationibus circumvenirent: ut illi præ- sentem Constantium reformidarent, hi legatos in- tentatasque ex conficta calumnia minas pertime- scentes, a recta piaque sua sententia desciscerent. Eo pacto itaque imperator tantum episcoporum nu- merum, cum minis tum promissis compulit ut dice- rent Non ultra cum Athanasio communicamus. 1llos enim qui se adibant, non ante ad conspectum admittebat suum, neque remissius tractabat, vel domo egredi sinebat, quam vel subscriberent, vel abuentes pellerentur in exsilium. Id auiem age bat, quod probe nosset invisam omnibus hæresim esse : eaque maxime de causa tamı ımultos vi adegit ut paucis annumerarentur. Curaque illi fuit, vim nominum una cogere, cum ut invidiam episcopo conflaret, tum ut ḍrianæ hæresi, cui ille patrocina- tur, aliquam afferret dignitatis speciem ; ralus se veritatem, perinde atque homines, subvertere posse. Ignorabat scilicet, neque legerat, Sadducæos He rodianosque, etiamsi sibi Pharisæos ascivissent, veritatem tamen offundere nequivisse : imo hinc illa in dies clarius elucet. Illi vero etsi clament : Non habemus regem nisi Cæsarem *, ac Pilati de- cretum impetrarint, nihilominus deserti sunt, ex- spectantque se cum omni turpitudine, instar perdicis illius ', lautum non nudatos fore, ubi patronus suum morte sublatum viderint. pos quosdam horum formidine sententiam mutasse ; multo sane indecentius, hominumque suæ senten- tiæ diffidentium est, vim inferre, ac invitos co- gere. Sic diabolus cum nihil veri habeat, in se- Clamavit perdix, congregarit quæ non pepe- ril, parans sibi divitias absque judicio. In medio dierum ejus deserent eum, e! in novissimis suis eris insipiens. Deserendos ait Arianos, instar perdicis il- lius, post obitum Constantii sui patroni. Reg. ibi, male, 32. Ταῦτα μὲν παρὰ τῶν ἀποσταλέντων παλατινῶν 53. Εἰ δὲ καὶ ἀπρεπὲς τὸ ὅλως ἐπὶ τούτοις φοβη (22) Sic Reg. In editis vero θαυμαστοί deest. (23) Sic editi et inss. Sed Nannius legit γνώ- (24) Reg. et Basil., ἔβλεπεν αὐτούς. Ibidemn Reg., (25) Reg. ita. In editis ) deest. (26) Reg., προΐσταται. Editi, προΐστατο. 32. Hæc erant missorum Palatinorum gesta. Ad- 33. Quod si indecorum omnino fuerit, episco- (28) Forte πεποιήκασι,
τούτους γὰρ βασιλεὺς καλέσας ἐκέλευσε κατὰ Ἀθανασίου μὲν ὑπογράφειν, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς κοινωνεῖν. εἶτα ἐκείνων θαυμαζόντων τὸ καινὸν ἐπιτήδευμα τοῦτο καὶ λεγόντων, μὴ εἶναι τοῦτον ἐκκλησιαστικὸν κανόνα, εὐθὺς ἐκεῖνος· ἀλλ’ ὅπερ ἐγὼ βούλομαι, τοῦτο κανών, ἔλεγε· νομιζέσθω· οὕτω γάρ μου λέγοντος ἀνέχονται οἱ τῆς Συρίας λεγόμενοι ἐπίσκοποι. ἢ τοίνυν πείσθητε ἢ καὶ ὑμεῖς ὑπερόριοι γενήσεσθε. Ταῦτα ἀκούσαντες οἱ ἐπίσκοποι πάνυ γε θαυμάσαντες καὶ τὰς χεῖρας ἀνατείναντες πρὸς τὸν θεὸν πολλῇ τῇ κατ’ αὐτοῦ παρρησίᾳ μετὰ λόγων ἐχρήσαντο διδάσκοντες, μὴ εἶναι τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος θεοῦ, ὃν καὶ φοβεῖσθαι αὐτὸν ἠξίουν, μὴ ἐξαίφνης αὐτὴν ἀφέληται· ἠπείλουν τε τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως καὶ συνεβούλευον αὐτῷ, μὴ διαφθείρειν τὰ ἐκκλησιαστικὰ μηδὲ ἐγκαταμίσγειν τὴν ῥωμαικὴν ἀρχὴν τῇ τῆς ἐκκλησίας διαταγῇ μηδὲ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν εἰσάγειν εἰς τὴν ἐκκλησίαν τοῦ θεοῦ. ἀλλ’ οὔτε ἤκουεν ἐκεῖνος οὔτε τι πλέον αὐτοὺς λέγειν ἐπέτρεπεν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἠπείλει καὶ ξίφος ἐγύμνου κατ’ αὐτῶν καὶ ἀπάγεσθαι δέ τινας ἐξ αὐτῶν ἐκέλευσε· καὶ πάλιν ὡς ὁ Φαραὼ μετεγίνωσκεν.οὖν ἐπίσκοποι, κατὰ τὸ γεγραμμένον, ἐπὶ ἡγεμόνας καὶ βασιλέας ἤχθησαν, καὶ παρὰ δικαστῶν ἤκουσαν· Η ὑπογράψατε, ἢ τῶν Ἐκκλησιῶν ἀναχωρεῖτε· καθώ αιρεθῆναι γὰρ ὑμᾶς βασιλεὺς προσέταξε; πόσοι δι εσείσθησαν παρ' αὐτῶν κατὰ πόλιν, ἵνα μὴ ὡς φίλους τῶν ἐπισκόπων αὐτοὺς καταμέμψωνται ! Καὶ γὰρ καὶ πολιτευταῖς ἐγράφετο. Καὶ ἦν ἀπειλή, ζημία χρημά- των, εἰ μὴ ἀναγκάζοι ἕκαστος τὸν τῆς ἰδίας πόλεως ἐπίσκοπον ὑπογράφειν· καὶ ὅλως πᾶς τόπος, καὶ πᾶσα πόλις ἐπεπλήρωτο φόβου καὶ ταραχῆς, τῶν μὲν ἐπισκόπων ἑλκομένων, τῶν δὲ δικαστῶν ὁρώντων τοὺς ὀδυρμοὺς καὶ στεναγμοὺς τῶν λαῶν. ἐπράττετο· οἱ δὲ θαυμαστοί (22) θα βοῦντες αἷς ἔχουσι προστασίαις, σπουδήν τίθενται· καὶ οὕτως τῶν ἐπισκόπων τοὺς μὲν πρὸς βασιλέα καλοῦσι, τοὺς Β δὲ πάλιν διὰ γραμμάτων μεθοδεύουσι, πλάττοντες κατ' αὐτῶν προφάσεις· ἵν᾿ οἱ μὲν παρόντα Κωνστάντιον καταπτήξωσιν, οἱ δὲ, τοὺς ἀποσταλέντας καὶ τὰς ἀπειλὲς τῆς ἐκ προφάσεως συκοφαντίας φοβηθέντες, μεταθῶνται τῆς ἑαυτῶν ὀρθῆς καὶ εὐσεβοῦς μνή- μης (25). Οὕτω γοῦν ἐβιάσατο βασιλεὺς τὸ τοσοῦτον τῶν ἐπισκόπων πλῆθος, τὰ μὲν ἀπειλῶν, τὰ δὲ ἐπαγ γελλόμενος, εἰπεῖν· Οὐκέτι κοινωνοῦμεν ᾿Αθανασίῳ. Οἱ γὰρ ἐρχόμενοι πρὸς αὐτὸν οὐ πρότερον ἔβλεπον αὐτὸν (24), οὔθ' ὅλως ἄνεσιν ἔχειν τινά, ἢ προϊέναι τῆς ἰδίας οἰκήσεως ἐπετρέποντο, πρὶν ἂν ἢ (25) ὑπογρά- ψωσιν, ἢ ἀνανεύοντες ἐξορισθῶσιν. Ἐποίει δὲ τοῦτο διὰ τὸ συνορᾶν ἀπὸ πάντων μισεῖσθαι τὴν αἵρεσιν· διὸ μάλιστα καὶ ἠνάγκασε τοὺς τοσούτοὺς τοῖς ὀλίγοις συναριθμηθῆναι. Καὶ ἐσπούδασαν ὄχλον ονομάτων συναγαγεῖν, πρὸς φθόνον μὲν κατὰ τοῦ ἐπισκόπου, φαντασίας δὲ χάριν τῆς ᾿Αρειανῆς ἀσεβείας, ἧς αὐτὸς προΐσταται (26), οιόμενος, ὅτι, ὡς τοὺς ἀνθρώπους, οὕτω καὶ τὴν ἀλήθειαν μεταστρέψαι δυνήσεται· οὐκ εἰδὼς, οὐδὲ ἀναγνούς, ὅτι οὐδὲ Σαδδουκαῖοι καὶ Ἡρω- διανοὶ, προσλαβόμενοι τους Φαρισαίους, ἴσχυσαν ἐπι κρύψαι τὴν ἀλήθειαν· μᾶλλον γὰρ καὶ οὕτως αὕτη μὲν καθημέραν λαμπρὰ δείκνυται, οὗτοι δὲ καὶ κρά- ξαντες, Οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα, και ἔχοντες τὴν Πιλάτου κρίσιν, οὐδὲν ἧττον εἰσιν ἔρημοι, καὶ πάσης αἰσχύνης, πάσης (27) προσδοκῶντες ὅσον οὐδέπω μένειν καὶ αὐτοὶ κατὰ τὸν πέρδικα γυμνοί, ὅταν ἴδωσι καὶ τὴν προστάτην ἑαυτῶν ἀποθνήσκοντα. θέντας τινὰς τῶν ἐπισκόπων μεταθέσθαι, ἀλλὰ μᾶλ λον ἀπρεπέστερον, καὶ οὐ θαῤῥούντων οἷς πεπιστεύ κασι (28), τὸ βιάζεσθαι, καὶ ἀναγκάζειν τοὺς μὴ βουλομένους. Οὕτως ὁ μὲν διάβολος ἐπεὶ μηδὲν ἀλη • μης, οὐδ᾽ ὅλως. νoν πάσης μετά πάσης. Εφώνησε πέρδιξ, συνήγαγεν ἃ οὐκ ἔτεκε, ποιῶν πλοῦτον αὐ τοῦ οὐ μετὰ κρίσεως. Ἐν ἡμίσει ἡμερῶν αὐτοῦ ἐγ καταλείψουσιν αὐτὸν, καὶ ἐπ' ἐσχάτων αὐτοῦ ἔσται ἄφρων. πέρδικαν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A sunt, a judicibusque haec audiere : Ant subscribite, G Joan. xix, 25. • Jerem. xvii, 11. veritque, sententia, et ita legendum. Importuna hic repetita, videtur supervacanea. Forte leg. Alludit au- tem hic Athanasius ad perdicem illum de quo apud leremiam, c. xvi, 11, hæc leguntur: D aut ab Ecclesiis recedite, nam jussit imperator ut abdicemini ! quot ab illis per singulas urbes extur- bati sunt, ne illi ut episcoporum amici accusaren- tur! Nam ipsis magistratibus missa litterae sunt, minisque adhibitis, multa pecuniarum indicta, mi- si singuli suæ urbis episcopum adigerent ad sub- scribendum. Omnis denique locus, omnis civitas terrore ac tumultu replebatur, dum episcopi trabe- rentur, judicesque conspicerent luctum genitum- que populorum. mirandi auten illi homines, iis qua nacti sunt pa- trociniis freti, hoc curarunt ut ex episcopis alios ad imperatorem accerserent, alios litteris suis fictis- que criminationibus circumvenirent: ut illi præ- sentem Constantium reformidarent, hi legatos in- tentatasque ex conficta calumnia minas pertime- scentes, a recta piaque sua sententia desciscerent. Eo pacto itaque imperator tantum episcoporum nu- merum, cum minis tum promissis compulit ut dice- rent Non ultra cum Athanasio communicamus. 1llos enim qui se adibant, non ante ad conspectum admittebat suum, neque remissius tractabat, vel domo egredi sinebat, quam vel subscriberent, vel abuentes pellerentur in exsilium. Id auiem age bat, quod probe nosset invisam omnibus hæresim esse : eaque maxime de causa tamı ımultos vi adegit ut paucis annumerarentur. Curaque illi fuit, vim nominum una cogere, cum ut invidiam episcopo conflaret, tum ut ḍrianæ hæresi, cui ille patrocina- tur, aliquam afferret dignitatis speciem ; ralus se veritatem, perinde atque homines, subvertere posse. Ignorabat scilicet, neque legerat, Sadducæos He rodianosque, etiamsi sibi Pharisæos ascivissent, veritatem tamen offundere nequivisse : imo hinc illa in dies clarius elucet. Illi vero etsi clament : Non habemus regem nisi Cæsarem *, ac Pilati de- cretum impetrarint, nihilominus deserti sunt, ex- spectantque se cum omni turpitudine, instar perdicis illius ', lautum non nudatos fore, ubi patronus suum morte sublatum viderint. pos quosdam horum formidine sententiam mutasse ; multo sane indecentius, hominumque suæ senten- tiæ diffidentium est, vim inferre, ac invitos co- gere. Sic diabolus cum nihil veri habeat, in se- Clamavit perdix, congregarit quæ non pepe- ril, parans sibi divitias absque judicio. In medio dierum ejus deserent eum, e! in novissimis suis eris insipiens. Deserendos ait Arianos, instar perdicis il- lius, post obitum Constantii sui patroni. Reg. ibi, male, 32. Ταῦτα μὲν παρὰ τῶν ἀποσταλέντων παλατινῶν 53. Εἰ δὲ καὶ ἀπρεπὲς τὸ ὅλως ἐπὶ τούτοις φοβη (22) Sic Reg. In editis vero θαυμαστοί deest. (23) Sic editi et inss. Sed Nannius legit γνώ- (24) Reg. et Basil., ἔβλεπεν αὐτούς. Ibidemn Reg., (25) Reg. ita. In editis ) deest. (26) Reg., προΐσταται. Editi, προΐστατο. 32. Hæc erant missorum Palatinorum gesta. Ad- 33. Quod si indecorum omnino fuerit, episco- (28) Forte πεποιήκασι,
PG 25:731ἐκτινάξαντες τοίνυν οἱ ἅγιοι τὸν κονιορτὸν καὶ πρὸς τὸν θεὸν ἀναβλέψαντες οὔτε ἀπειλὴν βασιλέως ἐφοβήθησαν οὔτε ξίφους γυμνουμένου προδεδώκασιν, ἀλλὰ καὶ τὸν ἐξορισμὸν ὡς λειτούργημα διακονίας ἐσχήκασι. διερχόμενοι γὰρ κατὰ τόπον καὶ κατὰ πόλιν, καίπερ ἐν δεσμοῖς ὄντες, εὐηγγελίζοντο τὴν μὲν εὐσεβῆ πίστιν κηρύττοντες, τὴν δὲ ἀρειανὴν αἵρεσιν ἀναθεματίζοντες καὶ τὴν μετάνοιαν Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος στηλιτεύοντες. ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πρὸς ἐναντίου τοῖς ἐπιβουλεύουσιν. ὅσῳ γὰρ πολὺ τὸ διάστημα τῆς ἐξοριστίας, τοσούτῳ μεῖζον τὸ κατ’ αὐτῶν μῖσος ηὔξανε, καὶ κήρυγμα ἦν κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἡ τούτων ἀποδημία. τίς γὰρ βλέπων τούτους διερχομένους οὐκ αὐτοὺς μὲν ὡς ὁμολογητὰς ὑπερεθαύμαζεν, ἐκείνους δὲ οὐκ ἀπεστρέφετο καὶ ἐβδελύττετο οὐκέτι μόνον ὡς ἀσεβεῖς, ἀλλὰ καὶ ὡς δημίους καὶ φονευτὰς καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοὺς ὀνομάζων; Βέλτιον μὲν οὖν ἦν κατὰ τὴν ἀρχὴν Κωνστάντιον μηδ’ ὅλως τῆς αἱρέσεως ταύτης γενέσθαι ἢ γενόμενον μὴ τοσοῦτον ἐνδοῦναι τοῖς ἀσεβέσιν ἢ ἐνδόντα μέχρι τούτων στῆναι μετ’ αὐτῶν, ἵνα κἂν ἕως τούτων ἔχωσι κοινὴν τὴν κρίσιν.Α θὲς ἔχει, ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ ἐπιβαίνων κατ- εάσσει (29) τὰς θύρας τῶν δεχομένων αὐτόν. Ὁ δὲ Σωτὴρ οὕτως ἐστὶ πρᾶος, ὡς διδάσκειν μὲν, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν· καὶ, Ο θέλων εἶναί μου μαθητής· ἐρχόμενον δὲ πρὸς ἕκαστον μὴ βιάζεσθαι, ἀλλὰ μᾶλλον κρούειν τε καὶ λέγειν· ῎Ανοιξόν μοι, ἀδελφή μου νύμφη· καὶ ἀνοιγόντων μὲν, εἰσέρχε- ται, ὀκνούντων δὲ καὶ μὴ θελόντων ἐκείνων, ἀναχω ρεῖ. Οὐ γὰρ ξίφεσιν, ἢ βέλεσιν, οὐδὲ διὰ στρατιωτῶν ἡ ἀλήθεια καταγγέλλεται, ἀλλὰ πειθοῖ καὶ συμβου- λίᾳ. Ποία οὖν πειθώ, ἔνθα βασιλέως φόβος; "Η ποία συμβουλία, ἐν ᾗ ὁ ἀντιλέγων τὸ τέλος ἐξορισμὸν ἔχει καὶ θάνατον; Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ καίτοι βασιλεὺς ὤν, καὶ τὸν ἐχθρὸν ὑπὸ χεῖρας ἔχων, θέλοντάς τε τοὺς στρατιώτας ἀποκτεῖναι τὸν ἐχθρὸν, οὐ τῇ ἐξουσία Β κεκώλυκεν, ἀλλ', ὡς ἡ Γραφή φησιν, έπεισε Δαβίδ τοὺς ἄνδρας αὐτοῦ ἐν λόγοις, καὶ οὐκ ἔδωκεν αὐτοῖς, ἀναστάντας θανατῶσαι τὸν Σαούλ. Αὐτὸς δὲ τὸν λό- γον οὐκ ἔχων, μετ᾿ ἐξουσίας πάντας βιάζεται· ἵνα δειχθῇ πᾶσιν, ὅτι ἡ φρόνησις αὐτῶν οὐκ ἔστι κατὰ Θεόν, ἀλλ᾽ ἀνθρωπίνη, καὶ ὅτι οἱ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦν τες οὐκ ἔχουσιν ἀληθῶς βασιλέα, εἰ μὴ Καίσαρα· δι' αὐτοῦ γὰρ πάντα μὲν ὅσαπερ (30) βούλονται καὶ πράττουσιν οἱ Χριστομάχοι. Δόξαντες δὲ δι' αὐτοῦ πολλοῖς ἐπιβουλεύειν, ηγνόησαν πολλούς ποιήσαντες ὁμολογητὰς γενέσθαι, ἐξ ὧν εἰσιν οἱ νῦν λαμπρᾷ χρησάμενοι τῇ ὁμολογία, ἄνδρες εὐλαβεῖς, καὶ ἐπί- σκοποι ἀγαθοὶ, Παυλίνος ὁ ἀπὸ Τριθέρων τῆς μητρο πόλεως τῶν Γαλλιῶν ἐπίσκοπος, καὶ Λουκίφερ ὁ ἀπὸ μητροπόλεως τῆς Σαρδινίας ἐπίσκοπος, Εὐσέβιος τε ὁ ἀπὸ Βερκέλλων (31) τῆς Ἰταλίας, καὶ Διονύσιος ὁ ἀπὸ Μεδιολάνων· ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς Ἰταλίας. Τούτους γὰρ βασιλεὺς καλέσας ἐκέλευσε κατὰ ᾿Αθανασίου μὲν ὑπογράφειν, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς κοινωνεῖν. Εἶτα ἐκείνων θαυμαζόντων τὸ καινὸν ἐπι- τήδευμα τοῦτο, καὶ λεγόντων μὴ εἶναι τοῦτον ἐκκλη σιαστικὴν κανόνα, εὐθὺς ἐκεῖνος, ᾿Αλλ' ὅπερ ἐγὼ βού λομαι, τοῦτο κανών, ἔλεγε, νομιζέσθω· οὕτω γάρ μου λέγοντος ἀνέχονται οἱ τῆς Συρίας λεγόμενοι ἐπίσκο ποι. Η τοίνυν πείσθητε, ἢ καὶ ὑμεῖς ὑπερόριοι γενή- σεσθε. μάσαντες, καὶ τὰς χεῖρας ἀνατείναντες πρὸς τὸν Θεὸν, πολλῇ τῇ κατ' αὐτοῦ παῤῥησίᾳ μετὰ λόγων ἐχρήσαν το, διδάσκοντες μὴ εἶναι τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος Θεοῦ, ἂν καὶ φοβεῖσθαι αὐτὸν ἠξίουν, μὴ ἐξαίφνης αὐτὴν ἀφέληται· ἠπείλουν τε τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως, καὶ συνεβούλευον αὐτῷ μὴ διαφθείρειν τὰ ἐκκλησιαστικά, μηδὲ ἐγκαταμίσγειν τὴν Ῥωμαῖ κὴν ἀρχὴν τῇ τῆς Ἐκκλησίας διαταγῇ, μηδὲ τὴν ᾿Α- ρειανὴν αἵρεσιν εἰσάγειν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ. Ἀλλ᾽ οὔτε ήκουεν ἐκεῖνος, οὔτε τι πλέον αὐτοὺς λέ- • ἐν πελέκει καὶ λαξευ τηρίῳ κατέρραξαν. λων. Βαρκέλλων. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. cari et ascia irruens confringit portas eorum qui se recipiunt. Salvator autem ea est mansuetu- dine, ut his verbis doceat quidem : Si quis vult post me venire³, et, Qui vult meus esse discipulus *; sed ubi quempiam adierit, nullam inferat vim, sed potius pulsando hæc loquatur: Aperi mihi, soror mea sponsa '. Tune si aperiant, ingreditur : sin negligant abnuantque, secedit. Non enim gladiis aut telis, non militum manu, verilas prædicatur, sed suasione et consilio. Quænam autem ibi suasio, ubi imperatoris fornido? Aut quodnam consilium, ubi qui abnuit, exsilio tandem vel morte multatur? David certe, rex quamvis esset, cum hostem præ manibus haberet, milites ejus interficiendi cupi- dos, nequaquam potentia sua vetuit, sed, ut ait Scriptura ®, viris suis David verbo persuasit, ne- que Saulis obtruncandi facultatem dedit. Hic vero nulla ratione præditus, potestateque usus omnibus vim infert : ut nulli non palam sit, illorum pruden- tiam, non secundum Deum, sed humanam esse, Ariique sectatores reapse non habere regem nisi Cæsarem. Ejus enim auctoritate freti Christi ad- versarii quæ placent omnia arbitratu suo perfi- ciunt. Porro cum sese putant plurimis ejus opera insidias parare, non advertunt sane se multos effi- cere confessores. E quorum numero sunt viri qui jam claram edidere confessionem, ipsique religiosi ac probi episcopi, Paulinus Trevirorum Galliæ me- tropolis episcopus, Lucifer metropolis Sardiniæ episcopus, Eusebius Vercellorum Italiæ urbis, Dionysius Mediolani; est autem et ipsa metropolis Italiæ. Accitis enim illis præcepit imperator, ut contra Athanasium subscriberent, ac cum hære- ticis communicarent. Quibus rei insolentia stupen- tibus ac dicentibus, id ecclesiastici non esse ca- nonis; statim ille, At quod ego volo, id pro canone, inquit, habeatur : me quippe ita lo- quentem Syri episcopi tolerant. Aut igitur obtem- perate, aut vos quoque extorres futuri estis. rati, manibus ad Deum tensis, compellare vi. rum docereque non suumn esse imperium, sed Dei qui tradidissel : rogare ut eum timeret, ne derepente datum adimeret : interminari judicii diem, suadereque ne ecclesiasticas res pessun- daret, neu Romanum imperium cum ecclesiasti- cis statutis commisceret, vel Arianam hæresim introduceret in Ecclesiam Dei. Verum ille neque audivit, nec eos plura dicere permisit; quin et acrius districto adversum illos gladio commina- C D Psal. LXXIV, 6. • Matth. XVI, 21. * Luc. viu, 20. apud Athanasium sub hac forma aliquando occur- rit. Psalmo Lxxιν, 6, legitur, Cant. V, 2. • Reg. XXVI, 9. Edit. Paris., 34. llis auditis episcopi reinque summopere mi- 54. Ταῦτα ἀκούσαντες οἱ ἐπίσκοποι, πάνυ γε θαυ (29) Reg., κατεάσσει : editi, κατέασει. Quæ vΟΥ (30) Sic Reg. Editi vero, ὅσα. (31) Sic Reg. codex. Edit. vero Comm., Μαρκέλα
PG 25:732ὡς δὲ ἔοικε, κατὰ τοὺς ἄφρονας δεσμοῖς τῆς ἀσεβείας ἑαυτοὺς περιπείροντες μείζονα καθ’ ἑαυτῶν τὴν κρίσιν ἐπισπῶνται. καὶ γὰρ οὐδὲ Λιβερίου τοῦ ἐπισκόπου Ῥώμης κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐφείσαντο, ἀλλὰ καὶ μέχρι τῶν ἐκεῖ τὴν μανίαν ἐξέτειναν, καὶ οὐχ ὅτι ἀποστολικός ἐστι θρόνος ᾐδέσθησαν, οὔδ’ ὅτι μητρόπολις ἡ Ῥώμη τῆς Ῥωμανίας ἐστὶν ηὐλαβήθησαν, οὔδ’ ὅτι πρότερον ἀποστολικοὺς αὐτοὺς ἄνδρας γράφοντες εἰρήκασιν ἐμνημόνευσαν. ἀλλὰ πάντα ὁμοῦ φύραντες πάντων ἀθρόως ἐπελάθοντο καὶ μόνης τῆς ὑπὲρ τῆς ἀσεβείας σπουδῆς ἐφρόντισαν. ἐπειδὴ γὰρ ἑωράκασιν αὐτὸν ὀρθοδοξοῦντα καὶ μισοῦντα μὲν τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν, σπουδάζοντα δὲ πάντας πείθειν ἀποστρέφεσθαι καὶ ἀναχωρεῖν ἀπ’ αὐτῆς, ἐλογίσαντο οἱ δυσσεβεῖς ὅτι· εἰ τὸν Λιβέριον πείσαιμεν, πάντων ταχέως κρατήσομεν. καὶ διαβάλλουσι βασιλεῖ· κἀκεῖνος ταχέως προσδοκήσας διὰ Λιβερίου πάντας ἕλκειν πρὸς ἑαυτὸν γράφει καὶ πέμπει σπάδοντα Εὐσέβιόν τινα καλούμενον μετὰ γραμμάτων καὶ δώρων, ἵνα τοῖς μὲν δώροις κολακεύσῃ, τοῖς δὲ γράμμασιν ἀπειλήσῃ.Α θὲς ἔχει, ἐν πελέκει καὶ λαξευτηρίῳ ἐπιβαίνων κατ- εάσσει (29) τὰς θύρας τῶν δεχομένων αὐτόν. Ὁ δὲ Σωτὴρ οὕτως ἐστὶ πρᾶος, ὡς διδάσκειν μὲν, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν· καὶ, Ο θέλων εἶναί μου μαθητής· ἐρχόμενον δὲ πρὸς ἕκαστον μὴ βιάζεσθαι, ἀλλὰ μᾶλλον κρούειν τε καὶ λέγειν· ῎Ανοιξόν μοι, ἀδελφή μου νύμφη· καὶ ἀνοιγόντων μὲν, εἰσέρχε- ται, ὀκνούντων δὲ καὶ μὴ θελόντων ἐκείνων, ἀναχω ρεῖ. Οὐ γὰρ ξίφεσιν, ἢ βέλεσιν, οὐδὲ διὰ στρατιωτῶν ἡ ἀλήθεια καταγγέλλεται, ἀλλὰ πειθοῖ καὶ συμβου- λίᾳ. Ποία οὖν πειθώ, ἔνθα βασιλέως φόβος; "Η ποία συμβουλία, ἐν ᾗ ὁ ἀντιλέγων τὸ τέλος ἐξορισμὸν ἔχει καὶ θάνατον; Καὶ ὁ μὲν Δαβὶδ καίτοι βασιλεὺς ὤν, καὶ τὸν ἐχθρὸν ὑπὸ χεῖρας ἔχων, θέλοντάς τε τοὺς στρατιώτας ἀποκτεῖναι τὸν ἐχθρὸν, οὐ τῇ ἐξουσία Β κεκώλυκεν, ἀλλ', ὡς ἡ Γραφή φησιν, έπεισε Δαβίδ τοὺς ἄνδρας αὐτοῦ ἐν λόγοις, καὶ οὐκ ἔδωκεν αὐτοῖς, ἀναστάντας θανατῶσαι τὸν Σαούλ. Αὐτὸς δὲ τὸν λό- γον οὐκ ἔχων, μετ᾿ ἐξουσίας πάντας βιάζεται· ἵνα δειχθῇ πᾶσιν, ὅτι ἡ φρόνησις αὐτῶν οὐκ ἔστι κατὰ Θεόν, ἀλλ᾽ ἀνθρωπίνη, καὶ ὅτι οἱ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦν τες οὐκ ἔχουσιν ἀληθῶς βασιλέα, εἰ μὴ Καίσαρα· δι' αὐτοῦ γὰρ πάντα μὲν ὅσαπερ (30) βούλονται καὶ πράττουσιν οἱ Χριστομάχοι. Δόξαντες δὲ δι' αὐτοῦ πολλοῖς ἐπιβουλεύειν, ηγνόησαν πολλούς ποιήσαντες ὁμολογητὰς γενέσθαι, ἐξ ὧν εἰσιν οἱ νῦν λαμπρᾷ χρησάμενοι τῇ ὁμολογία, ἄνδρες εὐλαβεῖς, καὶ ἐπί- σκοποι ἀγαθοὶ, Παυλίνος ὁ ἀπὸ Τριθέρων τῆς μητρο πόλεως τῶν Γαλλιῶν ἐπίσκοπος, καὶ Λουκίφερ ὁ ἀπὸ μητροπόλεως τῆς Σαρδινίας ἐπίσκοπος, Εὐσέβιος τε ὁ ἀπὸ Βερκέλλων (31) τῆς Ἰταλίας, καὶ Διονύσιος ὁ ἀπὸ Μεδιολάνων· ἔστι δὲ καὶ αὕτη μητρόπολις τῆς Ἰταλίας. Τούτους γὰρ βασιλεὺς καλέσας ἐκέλευσε κατὰ ᾿Αθανασίου μὲν ὑπογράφειν, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς κοινωνεῖν. Εἶτα ἐκείνων θαυμαζόντων τὸ καινὸν ἐπι- τήδευμα τοῦτο, καὶ λεγόντων μὴ εἶναι τοῦτον ἐκκλη σιαστικὴν κανόνα, εὐθὺς ἐκεῖνος, ᾿Αλλ' ὅπερ ἐγὼ βού λομαι, τοῦτο κανών, ἔλεγε, νομιζέσθω· οὕτω γάρ μου λέγοντος ἀνέχονται οἱ τῆς Συρίας λεγόμενοι ἐπίσκο ποι. Η τοίνυν πείσθητε, ἢ καὶ ὑμεῖς ὑπερόριοι γενή- σεσθε. μάσαντες, καὶ τὰς χεῖρας ἀνατείναντες πρὸς τὸν Θεὸν, πολλῇ τῇ κατ' αὐτοῦ παῤῥησίᾳ μετὰ λόγων ἐχρήσαν το, διδάσκοντες μὴ εἶναι τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀλλὰ τοῦ δεδωκότος Θεοῦ, ἂν καὶ φοβεῖσθαι αὐτὸν ἠξίουν, μὴ ἐξαίφνης αὐτὴν ἀφέληται· ἠπείλουν τε τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως, καὶ συνεβούλευον αὐτῷ μὴ διαφθείρειν τὰ ἐκκλησιαστικά, μηδὲ ἐγκαταμίσγειν τὴν Ῥωμαῖ κὴν ἀρχὴν τῇ τῆς Ἐκκλησίας διαταγῇ, μηδὲ τὴν ᾿Α- ρειανὴν αἵρεσιν εἰσάγειν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ. Ἀλλ᾽ οὔτε ήκουεν ἐκεῖνος, οὔτε τι πλέον αὐτοὺς λέ- • ἐν πελέκει καὶ λαξευ τηρίῳ κατέρραξαν. λων. Βαρκέλλων. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. cari et ascia irruens confringit portas eorum qui se recipiunt. Salvator autem ea est mansuetu- dine, ut his verbis doceat quidem : Si quis vult post me venire³, et, Qui vult meus esse discipulus *; sed ubi quempiam adierit, nullam inferat vim, sed potius pulsando hæc loquatur: Aperi mihi, soror mea sponsa '. Tune si aperiant, ingreditur : sin negligant abnuantque, secedit. Non enim gladiis aut telis, non militum manu, verilas prædicatur, sed suasione et consilio. Quænam autem ibi suasio, ubi imperatoris fornido? Aut quodnam consilium, ubi qui abnuit, exsilio tandem vel morte multatur? David certe, rex quamvis esset, cum hostem præ manibus haberet, milites ejus interficiendi cupi- dos, nequaquam potentia sua vetuit, sed, ut ait Scriptura ®, viris suis David verbo persuasit, ne- que Saulis obtruncandi facultatem dedit. Hic vero nulla ratione præditus, potestateque usus omnibus vim infert : ut nulli non palam sit, illorum pruden- tiam, non secundum Deum, sed humanam esse, Ariique sectatores reapse non habere regem nisi Cæsarem. Ejus enim auctoritate freti Christi ad- versarii quæ placent omnia arbitratu suo perfi- ciunt. Porro cum sese putant plurimis ejus opera insidias parare, non advertunt sane se multos effi- cere confessores. E quorum numero sunt viri qui jam claram edidere confessionem, ipsique religiosi ac probi episcopi, Paulinus Trevirorum Galliæ me- tropolis episcopus, Lucifer metropolis Sardiniæ episcopus, Eusebius Vercellorum Italiæ urbis, Dionysius Mediolani; est autem et ipsa metropolis Italiæ. Accitis enim illis præcepit imperator, ut contra Athanasium subscriberent, ac cum hære- ticis communicarent. Quibus rei insolentia stupen- tibus ac dicentibus, id ecclesiastici non esse ca- nonis; statim ille, At quod ego volo, id pro canone, inquit, habeatur : me quippe ita lo- quentem Syri episcopi tolerant. Aut igitur obtem- perate, aut vos quoque extorres futuri estis. rati, manibus ad Deum tensis, compellare vi. rum docereque non suumn esse imperium, sed Dei qui tradidissel : rogare ut eum timeret, ne derepente datum adimeret : interminari judicii diem, suadereque ne ecclesiasticas res pessun- daret, neu Romanum imperium cum ecclesiasti- cis statutis commisceret, vel Arianam hæresim introduceret in Ecclesiam Dei. Verum ille neque audivit, nec eos plura dicere permisit; quin et acrius districto adversum illos gladio commina- C D Psal. LXXIV, 6. • Matth. XVI, 21. * Luc. viu, 20. apud Athanasium sub hac forma aliquando occur- rit. Psalmo Lxxιν, 6, legitur, Cant. V, 2. • Reg. XXVI, 9. Edit. Paris., 34. llis auditis episcopi reinque summopere mi- 54. Ταῦτα ἀκούσαντες οἱ ἐπίσκοποι, πάνυ γε θαυ (29) Reg., κατεάσσει : editi, κατέασει. Quæ vΟΥ (30) Sic Reg. Editi vero, ὅσα. (31) Sic Reg. codex. Edit. vero Comm., Μαρκέλα
PG 25:733ἀπελθὼν τοίνυν ὁ σπάδων εἰς τὴν Ῥώμην πρῶτον παρεκάλει τὸν Λιβέριον κατὰ Ἀθανασίου μὲν ὑπογράψαι, τοῖς δὲ Ἀρειανοῖς κοινωνῆσαι, λέγων· τοῦτο βασιλεὺς βούλεται καὶ κελεύει σε ποιῆσαι. εἶτα ἐπιδεικνὺς τὰ δῶρα παρεκάλει καὶ χειρῶν ἥπτετο λέγων· πείσθητι βασιλεῖ καὶ ταῦτα δέξαι. Ὁ δὲ ἐπίσκοπος λόγῳ πείθων ἐδίδασκε· πῶς οἷόν τε τοῦτο γενέσθαι κατὰ Ἀθανασίου; ὃν γὰρ οὐ μόνον μία, ἀλλὰ καὶ δευτέρα σύνοδος πανταχόθεν συναχθεῖσα καλῶς ἐκαθάρισε καὶ ἡ Ῥωμαίων δὲ ἐκκλησία μετ’ εἰρήνης ἀπέλυσε, πῶς δυνάμεθα κατακρῖναι; ἢ τίς ἡμᾶς ἀποδέξεται, εἰ ὃν παρόντα ἠγαπήσαμεν καὶ εἴχομεν τῇ κοινωνίᾳ, τοῦτον ἐὰν ἀποστραφῶμεν ἀπόντα; οὐκ ἔστιν οὗτος ἐκκλησιαστικὸς κανὼν οὐδὲ τοιαύτην πώποτε παράδοσιν ἔσχομεν παρὰ τῶν πατέρων τῶν καὶ αὐτῶν παραλαβόντων παρὰ τοῦ μακαρίου καὶ μεγάλου ἀποστόλου Πέτρου.γειν ἐπέτρεπεν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἠπείλει, καὶ ξίφος ἐγύμνου κατ' αὐτῶν, καὶ ἀπάγεσθαι δέ τινας ἐξ αὐτ τῶν ἐκέλευσε· καὶ πάλιν, ὡς ὁ Φαραώ, μετεγίνωσκεν. Ἐκτινάξαντες τοίνυν οἱ ἅγιοι τὸν κονιορτόν, καὶ πρὸς τὸν Θεὸν ἀναβλέψαντες, οὔτε ἀπειλὴν βασιλέως ἐφο- βήθησαν, οὔτε ξίφους γυμνουμένου (52) προδεδώκασιν, ἀλλὰ καὶ τὸν ἐξορισμόν, ὡς λειτούργημα διακονίας, ἐσχήκασι· διερχόμενοι γὰρ κατὰ τόπον καὶ κατὰ πό λιν (35), καίπερ ἐν δεσμοῖς ὄντες, εὐηγγελίζοντο, την μὲν εὐσεβῆ πίστιν κηρύττοντες, τὴν δὲ 'Αρειανὴν αἴ- ρεσιν ἀναθεματίζοντες, καὶ τὴν μετάνοιαν Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος στηλιτεύοντες. Ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πρὸς ἐναντίου (34) τοῖς ἐπιβουλεύουσιν· ὅσῳ γὰρ πολὺ τὸ διάστημα τῆς ἐξοριστίας, τοσούτῳ μεῖζον τὸ κατ' αὐτ τῶν μῖσος ηύξανε, καὶ κήρυγμα ἦν κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἡ τούτων ἀποδημία. Τίς γάρ, βλέπων τούτους διερχομένους, οὐκ αὐτοὺς μὲν ὡς ὁμολογητὰς ὑπερ- εθαύμαζεν, ἐκείνους δὲ οὐκ ἀπεστρέφετο καὶ ἐβδελύτε τετο, οὐκέτι μόνον ὡς ἀσεβεῖς, ἀλλὰ καὶ ὡς δημίους καὶ ὡς φονευτάς, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοὺς ὀνομάζων; τιον μηδόλως τῆς αἱρέσεως ταύτης γενέσθαι, ἢ γενό- μενον, μὴ τοσοῦτον ἐνδοῦναι τοῖς ἀσεβέσιν, ἢ ἐν- δόντα μέχρι τούτων στῆναι μετ' αὐτῶν, ἵνα κἂν ἕως τούτων ἔχωσι τῶν τολμηθέντων (55) κοινὴν τὴν κρί- σιν. ὡς δὲ ἔοικε, κατὰ τοὺς ἄφρονας δεσμοῖς τῆς ἀσεβείας ἑαυτοὺς περιπείροντες, μείζονα καθ' ἑαυτῶν τὴν κρίσιν, ἐπισπῶνται. Καὶ γὰρ οὐδὲ Λιβερίου τοῦ ἐπισκόπου Ρώμης κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐφείσαντο, ἀλλὰ καὶ μέχρι τῶν ἐκεῖ τὴν μανίαν ἐξέτειναν· καὶ οὐχ ὅτι ἀποστολικός ἐστι θρόνος ᾐδέσθησαν, οὔθ' ὅτι (36) μη τρόπολις ἡ Ῥώμη τῆς Ῥωμανίας ἐστὶν, εὐλαβήθησαν, οὔθ' ὅτι πρότερον ἀποστολικοὺς αὐτοὺς ἄνδρας γρά- φοντες εἰρήκασιν, ἐμνημόνευσαν. Ἀλλὰ πάντα ὁμοῦ φύραντες, πάντων ἀθρόως ἐπελάθοντο, καὶ μόνης τῆς ὑπὲρ τῆς ἀσεβείας σπουδῆς ἐφρόντισαν. Ἐπειδὴ γὰρ ἑωράκασιν αὐτὸν ὀρθοδοξοῦντα, καὶ μισοῦντα μὲν τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν, σπουδάζοντα δὲ πάντας πείθειν ἀποστρέφεσθαι καὶ ἀναχωρεῖν ἀπ' αὐτῆς, ἐλογίσαντο οἱ δυσσεβεῖς, ὅτι Εἰ τὸν Λιβέριον πείσαιμεν, πάντων ταχέως κρατήσομεν· καὶ διαβάλλουσι βασιλεῖ. Κἀκεῖ. νος ταχέως, προσδοκήσας δια Λιβερίου πάντας έλκειν πρὸς ἑαυτὸν, γράφει, καὶ πέμπει σπάδοντα Εὐσέβιον τινα καλούμενον μετὰ γραμμάτων καὶ δωρεῶν, ἵνα τοῖς μὲν δώροις κολακεύσῃ, τοῖς δὲ γράμμασιν ἀπει λήσῃ. Απελθὼν τοίνυν ὁ σπάδων εἰς τὴν Ῥώμην, πρῶτον παρεκάλει την Λιβέριον κατὰ ᾿Αθανασίου μὲν ὑπογράψαι, τοῖς δὲ 'Αρειανοῖς κοινωνῆσαι, λέγων· Τοῦτο βασιλεὺς βούλεται, καὶ κελεύει σε ποιῆσαι εἶτα, ἐπιδεικνὺς τὰ δῶρα, παρεκάλει· καὶ χειρῶν ἤπτετο, λένων· Πείσθητι βασιλεῖ, καὶ ταῦτα δέξαι. οἷόν τε τοῦτο γενέσθαι κατὰ ᾿Αθανασίου; ὃν γὰρ οὐ μόνος, μία (37), ἀλλὰ καὶ δευτέρα σύνοδος πανταχόθεν γυμνουμένους, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A batur, imo ex iis nonnullos ad supplicium abduci R et Colon., male. C p jusserat : sed postea, uti Pharao, sententiam mu- tavit. Excusso itaque pulvere sancti illi, erectisque ad Deum oculis, neque minas imperatoris reformidarunt, neque stricti gladii metu veritatem prodidere, sed exsilium pro ministerii sui oficio habuerunt. Dum enim per loca perque civitates transirent, etsi vinculis constricti, nihilominus evangelizabant, ac piam fidem prædicantes, Aria- nam hæresim anathemate damnabant, traducebant- que Ursacii atque Valentis pœnitentiam. Quod con- tra quam rati erant cessit insidiatoribus: nam quanto longiore intervallo distabat exsilii locus, tanto majus in illos odium concitabatur. Sancto- rumque virorum) commigratio vera fuit prædicatio adversus illorum impietatem. Quis enim dum per- graules cerneret, non admiratus illos ut confes- sores, Arianos non tantum ut impios, sed etiam ut carnifices et homicidas non aversatus exsecra- tusque est, et non quovis potius quam Christiano- rum nomine appellavit? hujus hæresis sectatorem non fuisse : aut si fuis- set, non tantum impiis concessisse facultatis : aut si concessurus erat, hic saltem una cum illis sub- stitisse, ut facinorum duntaxat hactenus gestorum commune subirent judicium. Sed, uti palam est, dum sese, amentium instar, impietatis vinculis constringunt, gravius in se judicium attrahunt. Nam neque Liberio Romano episcopo ab ipso initio pepercere, sed usque ad ejus urbis cives suuni propagarunt furorem, nihil reveriti, quod aposto - licus thronus ille sit, nibil quod Roma sit metro- polis Romaniæ : nec recordati sunt, se antea illos apostolicos viros in litteris suis nuncupasse. Sed omnia simul commiscentes, omnium una oblivi- scuntur, nec quidpiam illis nisi impietas cordi fuit. Cum enim illum cernerent sanæ fidei cul:orem, Arianæque hæresis adversarium, auctoremque om- nibus esse ut eam aversarentur, ab eaque declina- rent, arbitrati sunt impii homines, se, si Liberium seducere possint, omnes illico superaturos: quare illum apud imperatorein calumniantur. Ille sperans se Liberii opera quaniprimuin omnes sibi concilia- turum, cum litteris spadonem quendam Eusebium nomine mittit, dona ferentem, ut blandiretur do- nis, litteris vero minaretur. Profectus Roman spado, principio auctor erat Liberio ut contra Atha- nasium subscriberet, cum Arianisque communica- ret : illud, aiens, imperator exoplat, hoc te fa- cere jubet. Hinc ostensis muneribus hortabatur : manusque Liberii contrectans aiebat: Imperatori obtempera, et hæc accipe. cebat hominem : Qui, quæso, adversus Athana- sium id agatur? Nam quem non una solum, sed 35. Βέλτιον μὲν οὖν ἦν κατα τὴν ἀρχὴν Κωνστάν 36. Ὁ δὲ ἐπίσκοπος λόγῳ πείθων ἐδίδασκε· Πῶς (32) Sic Reg. et edit. Comm., recte. Edit. Paris. (33) Ita Reg. Editi, καὶ πόλιν, omisso κατά. (34) Sic Regius et Basilien. Editi, πρὸς ἐναντίοις. 35. Satius certe esset Constantium a principio 36. Episcopus contra monebat, luisque verbis do- (35) Ita Reg. In editis τῶν τολμηθέντων deest. (56) Reg. hic et infra, οὐδ' ὅτι. (37) Regius codex, ἡ μία.
PG 25:734ἀλλ’ εἴπερ ἄρα μέλει τῷ βασιλεῖ περὶ τῆς ἐκκλησιαστικῆς εἰρήνης, εἰ κελεύει λυθῆναι τὰ παρ’ ἡμῖν περὶ Ἀθανασίου γραφέντα, λυέσθω καὶ τὰ παρ’ ἐκείνων κατ’ αὐτοῦ γενόμενα, λυέσθω δὲ καὶ τὰ κατὰ πάντων καὶ γενέσθω λοιπὸν ἐκκλησιαστικὴ σύνοδος μακρὰν τοῦ παλατίου, ἐν ᾗ βασιλεὺς οὐ πάρεστιν, οὐ κόμης παραγίνεται, οὐ δικαστὴς ἀπειλεῖ, ἀλλὰ μόνον ὁ τοῦ θεοῦ φόβος ἀρκεῖ καὶ ἡ τῶν ἀποστόλων διάταξις, ἵν’ οὕτως προηγουμένως ἡ μὲν ἐκκλησιαστικὴ πίστις σώζηται, καθὼς οἱ πατέρες ὥρισαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ, οἱ δὲ τὰ Ἀρείου φρονοῦντες ἐκβάλλωνται καὶ ἡ αἵρεσις αὐτῶν ἀναθεματισθῇ. καὶ τότε λοιπὸν κρίσεως γενομένης περὶ ὧν Ἀθανάσιος καὶ εἴ τις ἕτερος ἐγκαλεῖται καὶ περὶ ὧν ἐγκαλοῦνται καὶ αὐτοί, οἱ μὲν ὑπεύθυνοι ἐκβάλλωνται, οἱ δὲ καθαροὶ παρρησίαν ἔχωσιν. οὐ γὰρ οἷόν τε συνόδῳ συναριθμηθῆναι τοὺς περὶ πίστιν ἀσεβοῦντας οὐδὲ πρέπει προκρίνεσθαι πράγματος ἐξέτασιν τῆς περὶ πίστεως ἐξετάσεως. χρὴ γὰρ πρῶτον πᾶσαν περὶ τῆς πίστεως διαφωνίαν ἐκκόπτεσθαι καὶ τότε τὴν περὶ τῶν πραγμάτων ἔρευναν ποιεῖσθαι.γειν ἐπέτρεπεν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἠπείλει, καὶ ξίφος ἐγύμνου κατ' αὐτῶν, καὶ ἀπάγεσθαι δέ τινας ἐξ αὐτ τῶν ἐκέλευσε· καὶ πάλιν, ὡς ὁ Φαραώ, μετεγίνωσκεν. Ἐκτινάξαντες τοίνυν οἱ ἅγιοι τὸν κονιορτόν, καὶ πρὸς τὸν Θεὸν ἀναβλέψαντες, οὔτε ἀπειλὴν βασιλέως ἐφο- βήθησαν, οὔτε ξίφους γυμνουμένου (52) προδεδώκασιν, ἀλλὰ καὶ τὸν ἐξορισμόν, ὡς λειτούργημα διακονίας, ἐσχήκασι· διερχόμενοι γὰρ κατὰ τόπον καὶ κατὰ πό λιν (35), καίπερ ἐν δεσμοῖς ὄντες, εὐηγγελίζοντο, την μὲν εὐσεβῆ πίστιν κηρύττοντες, τὴν δὲ 'Αρειανὴν αἴ- ρεσιν ἀναθεματίζοντες, καὶ τὴν μετάνοιαν Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος στηλιτεύοντες. Ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πρὸς ἐναντίου (34) τοῖς ἐπιβουλεύουσιν· ὅσῳ γὰρ πολὺ τὸ διάστημα τῆς ἐξοριστίας, τοσούτῳ μεῖζον τὸ κατ' αὐτ τῶν μῖσος ηύξανε, καὶ κήρυγμα ἦν κατὰ τῆς ἀσεβείας αὐτῶν ἡ τούτων ἀποδημία. Τίς γάρ, βλέπων τούτους διερχομένους, οὐκ αὐτοὺς μὲν ὡς ὁμολογητὰς ὑπερ- εθαύμαζεν, ἐκείνους δὲ οὐκ ἀπεστρέφετο καὶ ἐβδελύτε τετο, οὐκέτι μόνον ὡς ἀσεβεῖς, ἀλλὰ καὶ ὡς δημίους καὶ ὡς φονευτάς, καὶ πάντα μᾶλλον ἢ Χριστιανοὺς ὀνομάζων; τιον μηδόλως τῆς αἱρέσεως ταύτης γενέσθαι, ἢ γενό- μενον, μὴ τοσοῦτον ἐνδοῦναι τοῖς ἀσεβέσιν, ἢ ἐν- δόντα μέχρι τούτων στῆναι μετ' αὐτῶν, ἵνα κἂν ἕως τούτων ἔχωσι τῶν τολμηθέντων (55) κοινὴν τὴν κρί- σιν. ὡς δὲ ἔοικε, κατὰ τοὺς ἄφρονας δεσμοῖς τῆς ἀσεβείας ἑαυτοὺς περιπείροντες, μείζονα καθ' ἑαυτῶν τὴν κρίσιν, ἐπισπῶνται. Καὶ γὰρ οὐδὲ Λιβερίου τοῦ ἐπισκόπου Ρώμης κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐφείσαντο, ἀλλὰ καὶ μέχρι τῶν ἐκεῖ τὴν μανίαν ἐξέτειναν· καὶ οὐχ ὅτι ἀποστολικός ἐστι θρόνος ᾐδέσθησαν, οὔθ' ὅτι (36) μη τρόπολις ἡ Ῥώμη τῆς Ῥωμανίας ἐστὶν, εὐλαβήθησαν, οὔθ' ὅτι πρότερον ἀποστολικοὺς αὐτοὺς ἄνδρας γρά- φοντες εἰρήκασιν, ἐμνημόνευσαν. Ἀλλὰ πάντα ὁμοῦ φύραντες, πάντων ἀθρόως ἐπελάθοντο, καὶ μόνης τῆς ὑπὲρ τῆς ἀσεβείας σπουδῆς ἐφρόντισαν. Ἐπειδὴ γὰρ ἑωράκασιν αὐτὸν ὀρθοδοξοῦντα, καὶ μισοῦντα μὲν τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν, σπουδάζοντα δὲ πάντας πείθειν ἀποστρέφεσθαι καὶ ἀναχωρεῖν ἀπ' αὐτῆς, ἐλογίσαντο οἱ δυσσεβεῖς, ὅτι Εἰ τὸν Λιβέριον πείσαιμεν, πάντων ταχέως κρατήσομεν· καὶ διαβάλλουσι βασιλεῖ. Κἀκεῖ. νος ταχέως, προσδοκήσας δια Λιβερίου πάντας έλκειν πρὸς ἑαυτὸν, γράφει, καὶ πέμπει σπάδοντα Εὐσέβιον τινα καλούμενον μετὰ γραμμάτων καὶ δωρεῶν, ἵνα τοῖς μὲν δώροις κολακεύσῃ, τοῖς δὲ γράμμασιν ἀπει λήσῃ. Απελθὼν τοίνυν ὁ σπάδων εἰς τὴν Ῥώμην, πρῶτον παρεκάλει την Λιβέριον κατὰ ᾿Αθανασίου μὲν ὑπογράψαι, τοῖς δὲ 'Αρειανοῖς κοινωνῆσαι, λέγων· Τοῦτο βασιλεὺς βούλεται, καὶ κελεύει σε ποιῆσαι εἶτα, ἐπιδεικνὺς τὰ δῶρα, παρεκάλει· καὶ χειρῶν ἤπτετο, λένων· Πείσθητι βασιλεῖ, καὶ ταῦτα δέξαι. οἷόν τε τοῦτο γενέσθαι κατὰ ᾿Αθανασίου; ὃν γὰρ οὐ μόνος, μία (37), ἀλλὰ καὶ δευτέρα σύνοδος πανταχόθεν γυμνουμένους, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A batur, imo ex iis nonnullos ad supplicium abduci R et Colon., male. C p jusserat : sed postea, uti Pharao, sententiam mu- tavit. Excusso itaque pulvere sancti illi, erectisque ad Deum oculis, neque minas imperatoris reformidarunt, neque stricti gladii metu veritatem prodidere, sed exsilium pro ministerii sui oficio habuerunt. Dum enim per loca perque civitates transirent, etsi vinculis constricti, nihilominus evangelizabant, ac piam fidem prædicantes, Aria- nam hæresim anathemate damnabant, traducebant- que Ursacii atque Valentis pœnitentiam. Quod con- tra quam rati erant cessit insidiatoribus: nam quanto longiore intervallo distabat exsilii locus, tanto majus in illos odium concitabatur. Sancto- rumque virorum) commigratio vera fuit prædicatio adversus illorum impietatem. Quis enim dum per- graules cerneret, non admiratus illos ut confes- sores, Arianos non tantum ut impios, sed etiam ut carnifices et homicidas non aversatus exsecra- tusque est, et non quovis potius quam Christiano- rum nomine appellavit? hujus hæresis sectatorem non fuisse : aut si fuis- set, non tantum impiis concessisse facultatis : aut si concessurus erat, hic saltem una cum illis sub- stitisse, ut facinorum duntaxat hactenus gestorum commune subirent judicium. Sed, uti palam est, dum sese, amentium instar, impietatis vinculis constringunt, gravius in se judicium attrahunt. Nam neque Liberio Romano episcopo ab ipso initio pepercere, sed usque ad ejus urbis cives suuni propagarunt furorem, nihil reveriti, quod aposto - licus thronus ille sit, nibil quod Roma sit metro- polis Romaniæ : nec recordati sunt, se antea illos apostolicos viros in litteris suis nuncupasse. Sed omnia simul commiscentes, omnium una oblivi- scuntur, nec quidpiam illis nisi impietas cordi fuit. Cum enim illum cernerent sanæ fidei cul:orem, Arianæque hæresis adversarium, auctoremque om- nibus esse ut eam aversarentur, ab eaque declina- rent, arbitrati sunt impii homines, se, si Liberium seducere possint, omnes illico superaturos: quare illum apud imperatorein calumniantur. Ille sperans se Liberii opera quaniprimuin omnes sibi concilia- turum, cum litteris spadonem quendam Eusebium nomine mittit, dona ferentem, ut blandiretur do- nis, litteris vero minaretur. Profectus Roman spado, principio auctor erat Liberio ut contra Atha- nasium subscriberet, cum Arianisque communica- ret : illud, aiens, imperator exoplat, hoc te fa- cere jubet. Hinc ostensis muneribus hortabatur : manusque Liberii contrectans aiebat: Imperatori obtempera, et hæc accipe. cebat hominem : Qui, quæso, adversus Athana- sium id agatur? Nam quem non una solum, sed 35. Βέλτιον μὲν οὖν ἦν κατα τὴν ἀρχὴν Κωνστάν 36. Ὁ δὲ ἐπίσκοπος λόγῳ πείθων ἐδίδασκε· Πῶς (32) Sic Reg. et edit. Comm., recte. Edit. Paris. (33) Ita Reg. Editi, καὶ πόλιν, omisso κατά. (34) Sic Regius et Basilien. Editi, πρὸς ἐναντίοις. 35. Satius certe esset Constantium a principio 36. Episcopus contra monebat, luisque verbis do- (35) Ita Reg. In editis τῶν τολμηθέντων deest. (56) Reg. hic et infra, οὐδ' ὅτι. (37) Regius codex, ἡ μία.
PG 25:735καὶ γὰρ ὁ κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς οὐ πρότερον ἐθεράπευε τοὺς πάσχοντας, πρὶν ἂν δείξωσι καὶ εἴπωσιν ὁποίαν πίστιν εἶχον εἰς αὐτόν. ταῦτα παρὰ τῶν πατέρων ἐμάθομεν, ταῦτα ἀπάγγειλον τῷ βασιλεῖ, ταῦτα γὰρ καὶ αὐτῷ συμφέρει καὶ τὴν ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ. μὴ ἀκουέσθω δὲ Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης, καὶ γὰρ καὶ ἐν τοῖς προτέροις μετενόησαν καὶ νῦν λέγοντες οὐκ εἰσὶ πιστοί. Ὁ μὲν οὖν ἐπίσκοπος Λιβέριος τοιαῦτα, ὁ δὲ εὐνοῦχος λυπηθεὶς οὐ τοσοῦτον, ὅτι μὴ ὑπέγραψεν, ἀλλ’ ὅτι τῆς αἱρέσεως ἐχθρὸν αὐτὸν εὗρεν, ἐπιλαθόμενός τε ὅτι πρὸς ἐπίσκοπον ἦν μεγάλως ἀπειλήσας ἐξήρχετο μετὰ τῶν δώρων. πράττει δέ τι παράνομον Χριστιανῶν μὲν ἀλλότριον, σπαδόντων δὲ τολμηρότερον. τὴν γὰρ παράβασιν τοῦ Σαοὺλ μιμησάμενος ἀπελθὼν εἰς τὸ μαρτύριον Πέτρου τοῦ ἀποστόλου τὰ δῶρα αὐτῷ ἀνέθηκεν. ἀλλὰ μαθὼν ὁ Λιβέριος πρὸς μὲν τὸν τηροῦντα τὸν τόπον καὶ μὴ κωλύσαντα μεγάλως ἠγανάκτησεν, αὐτὰ δὲ ὡς ἄθυτον θυσίαν ἀπέρριψε, καὶ τοῦτο μᾶλλον εἰς ὀργὴν ἐκίνει τὸν θλαδίαν. παροξύνει τοίνυν βασιλέα λέγων·Α συναχθεῖσα καλῶς ἐκαθάρισε, καὶ ἡ Ῥωμαίων δὲ Ἐκκλησία μετ' εἰρήνης ἀπέλυσε, πῶς δυνάμεθα και τακρίναι; Η τίς ἡμᾶς ἀποδέξεται, εἰ ἐν παρόντα ἠγαπήσαμεν, καὶ εἴχομεν τῇ κοινωνίᾳ, τοῦτον ἐὰν ἀποστραφῶμεν ἀπόντα ; Οὐκ ἔστιν οὗτος ἐκκλησιαστι κὸς κανών, οὔτε τοιαύτην πώποτε παράδοσιν ἔσχομεν παρὰ τῶν Πατέρων, τῶν καὶ αὐτῶν παραλαβόντων παρὰ τοῦ μακαρίου καὶ μεγάλου ἀποστόλου Πέτρου. Αλλ' εἴπερ ἄρα μέλει τῷ βασιλεῖ περὶ τῆς ἐκκλησια στικῆς εἰρήνης, εἰ κελεύει λυθῆναι τὰ παρ' ἡμῖν περὶ Αθανασίου γραφέντα· λυέσθω καὶ τὰ παρ' ἐκείνων κατ' αὐτοῦ γενόμενα, λυέσθω δὲ καὶ τὰ κατὰ πάντων καὶ γενέσθω λοιπὸν ἐκκλησιαστική σύνοδος μακρὰν τοῦ παλατίου, ἐν ᾗ βασιλεὺς οὐ πάρεστιν, οὐ κόμης παραγίνεται, οὐ δικαστὴς ἀπειλεῖ, ἀλλὰ μόνον ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ἀρκεῖ καὶ ἡ τῶν ἀποστόλων διάταξις· ἵν' οὕτως προηγουμένως ἡ μὲν ἐκκλησιαστικὴ πίστις σώ- ζηται, καθὼς οἱ Πατέρες ὥρισαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ· οἱ δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦντες ἐκβάλλωνται (58) καὶ ἡ αἵρεσις αὐτῶν ἀναθεματισθῇ· καὶ τότε λοιπόν, κρίσεως γενομένης περὶ ὧν ᾿Αθανάσιος, καὶ εἴ τις ἕτερος ἐγκαλεῖται, καὶ περὶ ὧν ἐγκελεύονται καὶ αὐτ τοί, οἱ μὲν ὑπεύθυνοι ἐκβάλλωνται, οἱ δὲ καθαροὶ παρ ῥησίαν ἔχωσιν. Οὐ γὰρ οἷόν τε συνόδων συναριθμη- θῆναι τοὺς περὶ πίστιν ἀσεβοῦντας· οὐδὲ πρέπει προ κρίνεσθαι πράγματος ἐξέτασιν τῆς περὶ πίστεως ἐξ. ετάσεως. Χρὴ γὰρ πρῶτον πᾶσαν περὶ τῆς πίστεως διαφωνίαν ἐκκόπτεσθαι, καὶ τότε τὴν περὶ τῶν πρα γμάτων ἔρευναν ποιεῖσθαι. Καὶ γὰρ ὁ Κύριος ἡμῶν Β Ἰησοῦς ὁ (59) Χριστὸς οὐ πρότερον ἐθεράπευε τοὺς πάσχοντας, πρὶν ἂν δείξωσι καὶ εἴπωσιν, ὁποίαν πί στιν εἶχον εἰς αὐτόν. Ταῦτα παρὰ τῶν Πατέρων ἐμά- θομεν· ταῦτα ἐπάγγειλον τῷ βασιλεῖ· ταῦτα γὰρ καὶ αὐτῷ συμφέρει, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ. Μὴ ἀκουέτω (40) δὲ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης· καὶ γὰρ καὶ ἐν τοῖς προτέροις μετενόησαν, και, νῦν λέγοντες, οὐκ εἰσὶ πιστοί. εὐνοῦχος, λυπηθεὶς, οὐ τοσοῦτον ἔτι μὴ ὑπέγραψεν, ἀλλ' ὅτι τῆς αἱρέσεως ἐχθρὸν αὐτὸν εὗρεν, ἐπιλαθό μενός τε, ὅτι πρὸς ἐπίσκοπον ἦν, μεγάλως ἀπειλή σας εξήρχετο μετὰ τῶν δώρων· πράττει δέ τι ράνομον, Χριστιανῶν μὲν ἀλλότριον, σπαδόντων δὲ τολμηρότερον. Τὴν γὰρ παράβασιν τοῦ Σαούλ μιμη σάμενος, ἀπελθὼν εἰς τὸ μαρτύριον Πέτρου τοῦ ἀπο ἐκβάλ- λωνται έγκελεύονται στόλου, τὰ δῶρα αὐτῷ ἀνέθηκεν. ᾿Αλλὰ μαθὼν ὁ Λε βέριος, πρὸς μὲν τὸν τηροῦντα τὸν τόπον, καὶ μὴ κωλύσαντα, μεγάλως ηγανάκτησεν· αὐτὰ δὲ ὡς ἄθυ τον θυσίαν ἀπέρριψε, καὶ τοῦτο μᾶλλον εἰς ὀργὴν ἐκίνει τὸν θλαδίαν. Παροξύνει τοίνυν βασιλέα, λέγων Οὐκέτι περὶ τοῦ γράψαι Λιβέριόν ἐστιν ἡμῖν ἡ φρον τὶς, ἀλλ' ὅτι κατὰ τῆς αἱρέσεως οὕτω φρονεῖ, ὡς ἐξ ὀνόματος τοὺς Ἀρειανοὺς ἀναθεματίζειν. Εἰς τοῦτο δὲ κινεῖ καὶ τοὺς ἑτέρους σπάδοντας (41)· πολλοὶ δὲ, ἐγκαλοῦντα. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - et altera synodus ex lolo orbe coacta purum in noxiumque jure declaravit, quem Romana synodus cum pace dimisit, quo pacto damnare possumus ? Quis nos probaturus est, şi quem præsentem aman- ter excepinius, ad communionemque admisimus, absentem aversemur? Non ecclesiastici canonis il- lud est, nee talem unquam a Patribus accepimus traditionem quas videlicet traditiones ipsi a beato et magno apostolo Petro accepere. Sed si impera- tor ecclesiasticam curat pacem; si jubet abrogari quæ apud nos pro Athanasio scripta sunt; abro- gentur item quæcunque ab illis adversus eum ge- sta fuerint; abrogentur quæ adversus alios sunt acta: ac demum ecclesiastica synodus procul Pa- latio cogatur, ubi nec imperator compareat, nec comes accedat, nec judex conminetur, sed Dei ti- mer sufficiat cum apostolica constitutione : ut eo modo cum primis ecclesiastica servetur fides, prout a Patribus in Nicæna synodo definita est. Ejiciantur Arii sectatores, anathemateque damne- tur eorum hæresis. Ac demum judicio reddito de criminibus in Athanasium, vel in alium quempiam allatis de criminibus item quibus accusantur illi; tunc demum rei expellantur, innoxii cum liðu- cia et securitate degant. Neque enim fas est eos synodo adnumerari, qui fide impii sunt: neque convenit fidei inquisitioni alterius cujusque ne- gotii inquisitionem anteferri. Primum quippe om- nis de fide dissensio abscindenda, ac tum demum de aliis quæratur negotiis. Nam Dominus noster C Jesus Christus non aute curavit ægrotos, quain Ostenderent declararentque, quam erga se haberent fidem. Hæc a Patribus didicimus; hæc imperatori renuntia; hæc et illi et Ecclesiæ ædificationi con- ducunt. Ne audiantur Ursacius et Valens qui cum de rebus a se ante gestis poenitentiam egerint, jaus minime fide digni sunt. gnatus, non tain quod subscribere renueret, quam quod illum hæresi adversarium comperisset, obli- tusque se coram episcopo stare, acriter intermina- tus cum donis abit, nefariamque rem aggreditur, quæ a Christianis quidem abhorreat, majorisque sit audaciae quam quæ spadonem deceat. Saulis quippe praevaricationem imitatus, profectusque ad D Martyrium Petri apostoli, ibi dona illa apposuit. Re comperta, Liberius adversus loci custodem graviter succensuit, quod non prohibuisset hominem : ipsa- que dona ut illicitum sacrificium abjecit : quæ res castratum ad iram magis concitavit. Imperatorem igitur ille his commovet dictis : Non id jam nobis sollicitudini est, ut Liberius subscribat: sed illud magis nos angit, quod contra lieresim ita sential, ut nominatim Arianos feriat anathemate. Ad ipsum geqnuntur autem post hanc vocem, usque ad sequens, deerant in edit. sed habentur in Reg. et Basil. in quibus vox mendose videtur posita pro 37. Ὁ μὲν οὖν ἐπίσκοπος Λιβέριος τοιαῦτα· ὁ δὲ 37. Hæc episcopus Liberius. At eunuchus indi- (38) Sic Basil. et editi. Reg., ἐκβάλλονται. Quæ (59) la Reg. ln editis articulus deest. (40) Forte ἀκουέσθω. (41) Quanta apud Constantium fuerit eunucho-
οὐκέτι περὶ τοῦ γράψαι Λιβέριόν ἐστιν ἡμῖν ἡ φροντίς, ἀλλ’ ὅτι κατὰ τῆς αἱρέσεως οὕτω φρονεῖ, ὡς ἐξ ὀνόματος τοὺς Ἀρειανοὺς ἀναθεματίζειν. εἰς τοῦτο δὲ κινεῖ καὶ τοὺς ἑτέρους σπάδοντας, πολλοὶ δέ, μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον εἰσὶν εὐνοῦχοι παρὰ Κωνσταντίῳ καὶ πάντα δύνανται παρ’ αὐτῷ, χωρίς τε τούτων οὐδέν ἐστιν ἐκεῖ γενέσθαι. γράφει δὴ οὖν βασιλεὺς εἰς Ῥώμην, καὶ πάλιν παλατινοὶ καὶ νοτάριοι καὶ κόμητες ἀποστέλλονται καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα ἢ πλανήσαντες δόλῳ τὸν Λιβέριον ἐξαγάγωσιν ἀπὸ τῆς Ῥώμης καὶ πέμψωσιν εἰς τὸ στρατόπεδον πρὸς αὐτὸν ἢ βίᾳ τοῦτον διώξωσι. Τοιούτων δὴ ὄντων τῶν γραφέντων λοιπὸν κἀκεῖ φόβος καὶ ἐπιβουλὴ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν ἤκμαζε. κατὰ πόσων γοῦν οἴκων ἀπειλὴ γέγονε; πόσοι πόσας ἐπαγγελίας εἰλήφασι κατὰ Λιβερίου; πόσοι ταῦτα βλέποντες ἐκρύβησαν ἐπίσκοποι; πόσοι τῶν ἐλευθέρων ἀνεχώρησαν εἰς χωρία διὰ τὰς διαβολὰς τῶν χριστομάχων; πόσοις ἀσκηταῖς ἐπεβούλευσαν; πόσους ἐκεῖ διατρίβοντας καὶ λοιπὸν τὸ ἐφέστιον ἔχοντας ἐκεῖ διωχθῆναι πεποιήκασι, ποσάκις καὶ ὅπως ἐφύλαξαν τὸν λιμένα καὶ τὰς εἰσόδους τῶν πυλῶν, ἵνα μή τις ὀρθόδοξος εἰσελθὼν θεωρήσῃ Λιβέριον;Α συναχθεῖσα καλῶς ἐκαθάρισε, καὶ ἡ Ῥωμαίων δὲ Ἐκκλησία μετ' εἰρήνης ἀπέλυσε, πῶς δυνάμεθα και τακρίναι; Η τίς ἡμᾶς ἀποδέξεται, εἰ ἐν παρόντα ἠγαπήσαμεν, καὶ εἴχομεν τῇ κοινωνίᾳ, τοῦτον ἐὰν ἀποστραφῶμεν ἀπόντα ; Οὐκ ἔστιν οὗτος ἐκκλησιαστι κὸς κανών, οὔτε τοιαύτην πώποτε παράδοσιν ἔσχομεν παρὰ τῶν Πατέρων, τῶν καὶ αὐτῶν παραλαβόντων παρὰ τοῦ μακαρίου καὶ μεγάλου ἀποστόλου Πέτρου. Αλλ' εἴπερ ἄρα μέλει τῷ βασιλεῖ περὶ τῆς ἐκκλησια στικῆς εἰρήνης, εἰ κελεύει λυθῆναι τὰ παρ' ἡμῖν περὶ Αθανασίου γραφέντα· λυέσθω καὶ τὰ παρ' ἐκείνων κατ' αὐτοῦ γενόμενα, λυέσθω δὲ καὶ τὰ κατὰ πάντων καὶ γενέσθω λοιπὸν ἐκκλησιαστική σύνοδος μακρὰν τοῦ παλατίου, ἐν ᾗ βασιλεὺς οὐ πάρεστιν, οὐ κόμης παραγίνεται, οὐ δικαστὴς ἀπειλεῖ, ἀλλὰ μόνον ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ἀρκεῖ καὶ ἡ τῶν ἀποστόλων διάταξις· ἵν' οὕτως προηγουμένως ἡ μὲν ἐκκλησιαστικὴ πίστις σώ- ζηται, καθὼς οἱ Πατέρες ὥρισαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ· οἱ δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦντες ἐκβάλλωνται (58) καὶ ἡ αἵρεσις αὐτῶν ἀναθεματισθῇ· καὶ τότε λοιπόν, κρίσεως γενομένης περὶ ὧν ᾿Αθανάσιος, καὶ εἴ τις ἕτερος ἐγκαλεῖται, καὶ περὶ ὧν ἐγκελεύονται καὶ αὐτ τοί, οἱ μὲν ὑπεύθυνοι ἐκβάλλωνται, οἱ δὲ καθαροὶ παρ ῥησίαν ἔχωσιν. Οὐ γὰρ οἷόν τε συνόδων συναριθμη- θῆναι τοὺς περὶ πίστιν ἀσεβοῦντας· οὐδὲ πρέπει προ κρίνεσθαι πράγματος ἐξέτασιν τῆς περὶ πίστεως ἐξ. ετάσεως. Χρὴ γὰρ πρῶτον πᾶσαν περὶ τῆς πίστεως διαφωνίαν ἐκκόπτεσθαι, καὶ τότε τὴν περὶ τῶν πρα γμάτων ἔρευναν ποιεῖσθαι. Καὶ γὰρ ὁ Κύριος ἡμῶν Β Ἰησοῦς ὁ (59) Χριστὸς οὐ πρότερον ἐθεράπευε τοὺς πάσχοντας, πρὶν ἂν δείξωσι καὶ εἴπωσιν, ὁποίαν πί στιν εἶχον εἰς αὐτόν. Ταῦτα παρὰ τῶν Πατέρων ἐμά- θομεν· ταῦτα ἐπάγγειλον τῷ βασιλεῖ· ταῦτα γὰρ καὶ αὐτῷ συμφέρει, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ. Μὴ ἀκουέτω (40) δὲ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης· καὶ γὰρ καὶ ἐν τοῖς προτέροις μετενόησαν, και, νῦν λέγοντες, οὐκ εἰσὶ πιστοί. εὐνοῦχος, λυπηθεὶς, οὐ τοσοῦτον ἔτι μὴ ὑπέγραψεν, ἀλλ' ὅτι τῆς αἱρέσεως ἐχθρὸν αὐτὸν εὗρεν, ἐπιλαθό μενός τε, ὅτι πρὸς ἐπίσκοπον ἦν, μεγάλως ἀπειλή σας εξήρχετο μετὰ τῶν δώρων· πράττει δέ τι ράνομον, Χριστιανῶν μὲν ἀλλότριον, σπαδόντων δὲ τολμηρότερον. Τὴν γὰρ παράβασιν τοῦ Σαούλ μιμη σάμενος, ἀπελθὼν εἰς τὸ μαρτύριον Πέτρου τοῦ ἀπο ἐκβάλ- λωνται έγκελεύονται στόλου, τὰ δῶρα αὐτῷ ἀνέθηκεν. ᾿Αλλὰ μαθὼν ὁ Λε βέριος, πρὸς μὲν τὸν τηροῦντα τὸν τόπον, καὶ μὴ κωλύσαντα, μεγάλως ηγανάκτησεν· αὐτὰ δὲ ὡς ἄθυ τον θυσίαν ἀπέρριψε, καὶ τοῦτο μᾶλλον εἰς ὀργὴν ἐκίνει τὸν θλαδίαν. Παροξύνει τοίνυν βασιλέα, λέγων Οὐκέτι περὶ τοῦ γράψαι Λιβέριόν ἐστιν ἡμῖν ἡ φρον τὶς, ἀλλ' ὅτι κατὰ τῆς αἱρέσεως οὕτω φρονεῖ, ὡς ἐξ ὀνόματος τοὺς Ἀρειανοὺς ἀναθεματίζειν. Εἰς τοῦτο δὲ κινεῖ καὶ τοὺς ἑτέρους σπάδοντας (41)· πολλοὶ δὲ, ἐγκαλοῦντα. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - et altera synodus ex lolo orbe coacta purum in noxiumque jure declaravit, quem Romana synodus cum pace dimisit, quo pacto damnare possumus ? Quis nos probaturus est, şi quem præsentem aman- ter excepinius, ad communionemque admisimus, absentem aversemur? Non ecclesiastici canonis il- lud est, nee talem unquam a Patribus accepimus traditionem quas videlicet traditiones ipsi a beato et magno apostolo Petro accepere. Sed si impera- tor ecclesiasticam curat pacem; si jubet abrogari quæ apud nos pro Athanasio scripta sunt; abro- gentur item quæcunque ab illis adversus eum ge- sta fuerint; abrogentur quæ adversus alios sunt acta: ac demum ecclesiastica synodus procul Pa- latio cogatur, ubi nec imperator compareat, nec comes accedat, nec judex conminetur, sed Dei ti- mer sufficiat cum apostolica constitutione : ut eo modo cum primis ecclesiastica servetur fides, prout a Patribus in Nicæna synodo definita est. Ejiciantur Arii sectatores, anathemateque damne- tur eorum hæresis. Ac demum judicio reddito de criminibus in Athanasium, vel in alium quempiam allatis de criminibus item quibus accusantur illi; tunc demum rei expellantur, innoxii cum liðu- cia et securitate degant. Neque enim fas est eos synodo adnumerari, qui fide impii sunt: neque convenit fidei inquisitioni alterius cujusque ne- gotii inquisitionem anteferri. Primum quippe om- nis de fide dissensio abscindenda, ac tum demum de aliis quæratur negotiis. Nam Dominus noster C Jesus Christus non aute curavit ægrotos, quain Ostenderent declararentque, quam erga se haberent fidem. Hæc a Patribus didicimus; hæc imperatori renuntia; hæc et illi et Ecclesiæ ædificationi con- ducunt. Ne audiantur Ursacius et Valens qui cum de rebus a se ante gestis poenitentiam egerint, jaus minime fide digni sunt. gnatus, non tain quod subscribere renueret, quam quod illum hæresi adversarium comperisset, obli- tusque se coram episcopo stare, acriter intermina- tus cum donis abit, nefariamque rem aggreditur, quæ a Christianis quidem abhorreat, majorisque sit audaciae quam quæ spadonem deceat. Saulis quippe praevaricationem imitatus, profectusque ad D Martyrium Petri apostoli, ibi dona illa apposuit. Re comperta, Liberius adversus loci custodem graviter succensuit, quod non prohibuisset hominem : ipsa- que dona ut illicitum sacrificium abjecit : quæ res castratum ad iram magis concitavit. Imperatorem igitur ille his commovet dictis : Non id jam nobis sollicitudini est, ut Liberius subscribat: sed illud magis nos angit, quod contra lieresim ita sential, ut nominatim Arianos feriat anathemate. Ad ipsum geqnuntur autem post hanc vocem, usque ad sequens, deerant in edit. sed habentur in Reg. et Basil. in quibus vox mendose videtur posita pro 37. Ὁ μὲν οὖν ἐπίσκοπος Λιβέριος τοιαῦτα· ὁ δὲ 37. Hæc episcopus Liberius. At eunuchus indi- (38) Sic Basil. et editi. Reg., ἐκβάλλονται. Quæ (59) la Reg. ln editis articulus deest. (40) Forte ἀκουέσθω. (41) Quanta apud Constantium fuerit eunucho-
PG 25:736ἔσχε καὶ Ῥώμη πεῖραν τῶν χριστομάχων καὶ ἔγνω λοιπὸν ὅπερ οὐκ ἐπίστευεν ἀκούουσα πρότερον, πῶς καὶ αἱ ἕτεραι ἐκκλησίαι κατὰ πόλιν ἐπορθήθησαν παρ’ αὐτῶν. εὐνοῦχοι δὲ ἦσαν οἱ καὶ ταῦτα καὶ τὰ κατὰ πάντων κινοῦντες. καὶ τὸ παράδοξον τῆς ἐπιβουλῆς τοῦτό ἐστιν, ὅτι ἡ ἀρειανὴ αἵρεσις ἀρνουμένη τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ἐξ εὐνούχων ἔχει τὴν βοήθειαν, οἵτινες ὡς τῇ φύσει οὕτως καὶ τὴν ψυχὴν ἀρετῆς ἄγονοι τυγχάνοντες οὐ φέρουσιν ἀκούειν ὅλως περὶ υἱοῦ. ὁ μὲν οὖν ἐκ τῆς Αἰθιοπίας εὐνοῦχος μὴ νοῶν ἃ ἀνεγίνωσκεν ἐπείσθη τῷ Φιλίππῳ διδάσκοντι περὶ τοῦ σωτῆρος, οἱ δὲ τοῦ Κωνσταντίου σπάδοντες οὔτε τοῦ Πέτρου ὁμολογοῦντος ἀνέχονται, ἀλλὰ καὶ τὸν πατέρα δεικνύντα τὸν υἱὸν ἀποστρέφονται καὶ μαίνονται κατὰ τῶν λεγόντων γνήσιον εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ ἐκδικοῦντες σπαδόντων αἵρεσιν, μηδὲν εἶναι γνήσιον καὶ ἀληθινὸν ἐκ τοῦ πατρός. διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος εἴργει τούτους εἰς ἐκκλησιαστικὴν συμβουλίαν προσλαμβάνεσθαι, καὶ ὅμως τούτους νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν κριμάτων κυρίους ἐλογίσατο, καὶ ὅπερ ἂν αὐτοῖς δόξῃ, τοῦτο Κωνστάντιος κρίνει καὶ οἱ λεγόμενοι ἐπίσκοποι ὑποκρίνονται.Α συναχθεῖσα καλῶς ἐκαθάρισε, καὶ ἡ Ῥωμαίων δὲ Ἐκκλησία μετ' εἰρήνης ἀπέλυσε, πῶς δυνάμεθα και τακρίναι; Η τίς ἡμᾶς ἀποδέξεται, εἰ ἐν παρόντα ἠγαπήσαμεν, καὶ εἴχομεν τῇ κοινωνίᾳ, τοῦτον ἐὰν ἀποστραφῶμεν ἀπόντα ; Οὐκ ἔστιν οὗτος ἐκκλησιαστι κὸς κανών, οὔτε τοιαύτην πώποτε παράδοσιν ἔσχομεν παρὰ τῶν Πατέρων, τῶν καὶ αὐτῶν παραλαβόντων παρὰ τοῦ μακαρίου καὶ μεγάλου ἀποστόλου Πέτρου. Αλλ' εἴπερ ἄρα μέλει τῷ βασιλεῖ περὶ τῆς ἐκκλησια στικῆς εἰρήνης, εἰ κελεύει λυθῆναι τὰ παρ' ἡμῖν περὶ Αθανασίου γραφέντα· λυέσθω καὶ τὰ παρ' ἐκείνων κατ' αὐτοῦ γενόμενα, λυέσθω δὲ καὶ τὰ κατὰ πάντων καὶ γενέσθω λοιπὸν ἐκκλησιαστική σύνοδος μακρὰν τοῦ παλατίου, ἐν ᾗ βασιλεὺς οὐ πάρεστιν, οὐ κόμης παραγίνεται, οὐ δικαστὴς ἀπειλεῖ, ἀλλὰ μόνον ὁ τοῦ Θεοῦ φόβος ἀρκεῖ καὶ ἡ τῶν ἀποστόλων διάταξις· ἵν' οὕτως προηγουμένως ἡ μὲν ἐκκλησιαστικὴ πίστις σώ- ζηται, καθὼς οἱ Πατέρες ὥρισαν ἐν τῇ κατὰ Νίκαιαν συνόδῳ· οἱ δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦντες ἐκβάλλωνται (58) καὶ ἡ αἵρεσις αὐτῶν ἀναθεματισθῇ· καὶ τότε λοιπόν, κρίσεως γενομένης περὶ ὧν ᾿Αθανάσιος, καὶ εἴ τις ἕτερος ἐγκαλεῖται, καὶ περὶ ὧν ἐγκελεύονται καὶ αὐτ τοί, οἱ μὲν ὑπεύθυνοι ἐκβάλλωνται, οἱ δὲ καθαροὶ παρ ῥησίαν ἔχωσιν. Οὐ γὰρ οἷόν τε συνόδων συναριθμη- θῆναι τοὺς περὶ πίστιν ἀσεβοῦντας· οὐδὲ πρέπει προ κρίνεσθαι πράγματος ἐξέτασιν τῆς περὶ πίστεως ἐξ. ετάσεως. Χρὴ γὰρ πρῶτον πᾶσαν περὶ τῆς πίστεως διαφωνίαν ἐκκόπτεσθαι, καὶ τότε τὴν περὶ τῶν πρα γμάτων ἔρευναν ποιεῖσθαι. Καὶ γὰρ ὁ Κύριος ἡμῶν Β Ἰησοῦς ὁ (59) Χριστὸς οὐ πρότερον ἐθεράπευε τοὺς πάσχοντας, πρὶν ἂν δείξωσι καὶ εἴπωσιν, ὁποίαν πί στιν εἶχον εἰς αὐτόν. Ταῦτα παρὰ τῶν Πατέρων ἐμά- θομεν· ταῦτα ἐπάγγειλον τῷ βασιλεῖ· ταῦτα γὰρ καὶ αὐτῷ συμφέρει, καὶ τὴν Ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ. Μὴ ἀκουέτω (40) δὲ Ουρσάκιος καὶ Οὐάλης· καὶ γὰρ καὶ ἐν τοῖς προτέροις μετενόησαν, και, νῦν λέγοντες, οὐκ εἰσὶ πιστοί. εὐνοῦχος, λυπηθεὶς, οὐ τοσοῦτον ἔτι μὴ ὑπέγραψεν, ἀλλ' ὅτι τῆς αἱρέσεως ἐχθρὸν αὐτὸν εὗρεν, ἐπιλαθό μενός τε, ὅτι πρὸς ἐπίσκοπον ἦν, μεγάλως ἀπειλή σας εξήρχετο μετὰ τῶν δώρων· πράττει δέ τι ράνομον, Χριστιανῶν μὲν ἀλλότριον, σπαδόντων δὲ τολμηρότερον. Τὴν γὰρ παράβασιν τοῦ Σαούλ μιμη σάμενος, ἀπελθὼν εἰς τὸ μαρτύριον Πέτρου τοῦ ἀπο ἐκβάλ- λωνται έγκελεύονται στόλου, τὰ δῶρα αὐτῷ ἀνέθηκεν. ᾿Αλλὰ μαθὼν ὁ Λε βέριος, πρὸς μὲν τὸν τηροῦντα τὸν τόπον, καὶ μὴ κωλύσαντα, μεγάλως ηγανάκτησεν· αὐτὰ δὲ ὡς ἄθυ τον θυσίαν ἀπέρριψε, καὶ τοῦτο μᾶλλον εἰς ὀργὴν ἐκίνει τὸν θλαδίαν. Παροξύνει τοίνυν βασιλέα, λέγων Οὐκέτι περὶ τοῦ γράψαι Λιβέριόν ἐστιν ἡμῖν ἡ φρον τὶς, ἀλλ' ὅτι κατὰ τῆς αἱρέσεως οὕτω φρονεῖ, ὡς ἐξ ὀνόματος τοὺς Ἀρειανοὺς ἀναθεματίζειν. Εἰς τοῦτο δὲ κινεῖ καὶ τοὺς ἑτέρους σπάδοντας (41)· πολλοὶ δὲ, ἐγκαλοῦντα. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - et altera synodus ex lolo orbe coacta purum in noxiumque jure declaravit, quem Romana synodus cum pace dimisit, quo pacto damnare possumus ? Quis nos probaturus est, şi quem præsentem aman- ter excepinius, ad communionemque admisimus, absentem aversemur? Non ecclesiastici canonis il- lud est, nee talem unquam a Patribus accepimus traditionem quas videlicet traditiones ipsi a beato et magno apostolo Petro accepere. Sed si impera- tor ecclesiasticam curat pacem; si jubet abrogari quæ apud nos pro Athanasio scripta sunt; abro- gentur item quæcunque ab illis adversus eum ge- sta fuerint; abrogentur quæ adversus alios sunt acta: ac demum ecclesiastica synodus procul Pa- latio cogatur, ubi nec imperator compareat, nec comes accedat, nec judex conminetur, sed Dei ti- mer sufficiat cum apostolica constitutione : ut eo modo cum primis ecclesiastica servetur fides, prout a Patribus in Nicæna synodo definita est. Ejiciantur Arii sectatores, anathemateque damne- tur eorum hæresis. Ac demum judicio reddito de criminibus in Athanasium, vel in alium quempiam allatis de criminibus item quibus accusantur illi; tunc demum rei expellantur, innoxii cum liðu- cia et securitate degant. Neque enim fas est eos synodo adnumerari, qui fide impii sunt: neque convenit fidei inquisitioni alterius cujusque ne- gotii inquisitionem anteferri. Primum quippe om- nis de fide dissensio abscindenda, ac tum demum de aliis quæratur negotiis. Nam Dominus noster C Jesus Christus non aute curavit ægrotos, quain Ostenderent declararentque, quam erga se haberent fidem. Hæc a Patribus didicimus; hæc imperatori renuntia; hæc et illi et Ecclesiæ ædificationi con- ducunt. Ne audiantur Ursacius et Valens qui cum de rebus a se ante gestis poenitentiam egerint, jaus minime fide digni sunt. gnatus, non tain quod subscribere renueret, quam quod illum hæresi adversarium comperisset, obli- tusque se coram episcopo stare, acriter intermina- tus cum donis abit, nefariamque rem aggreditur, quæ a Christianis quidem abhorreat, majorisque sit audaciae quam quæ spadonem deceat. Saulis quippe praevaricationem imitatus, profectusque ad D Martyrium Petri apostoli, ibi dona illa apposuit. Re comperta, Liberius adversus loci custodem graviter succensuit, quod non prohibuisset hominem : ipsa- que dona ut illicitum sacrificium abjecit : quæ res castratum ad iram magis concitavit. Imperatorem igitur ille his commovet dictis : Non id jam nobis sollicitudini est, ut Liberius subscribat: sed illud magis nos angit, quod contra lieresim ita sential, ut nominatim Arianos feriat anathemate. Ad ipsum geqnuntur autem post hanc vocem, usque ad sequens, deerant in edit. sed habentur in Reg. et Basil. in quibus vox mendose videtur posita pro 37. Ὁ μὲν οὖν ἐπίσκοπος Λιβέριος τοιαῦτα· ὁ δὲ 37. Hæc episcopus Liberius. At eunuchus indi- (38) Sic Basil. et editi. Reg., ἐκβάλλονται. Quæ (59) la Reg. ln editis articulus deest. (40) Forte ἀκουέσθω. (41) Quanta apud Constantium fuerit eunucho-
PG 25:737ὦ τίς ἂν γένοιτο τούτων λογογράφος; τίς ἀπαγγείλαι ταῦτα εἰς γενεὰν ἑτέραν; τίς ἄρα πιστεύσειεν ἀκούων ὅτι σπάδοντες οἱ οἰκειακὰς ὑπηρεσίας μόγις πιστευόμενοι [φιλήδονον γὰρ τὸ τούτων εἶδος, καὶ οὐδὲν ἄλλο μεριμνῶσιν ὡς τοῦθ’, ὅπερ αὐτοὺς ἡ φύσις ἀφείλατο, ἐμποδίζειν] οὗτοι νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν κατάρχουσι, καὶ τούτοις ὑποπίπτων Κωνστάντιος πᾶσιν ἐπεβούλευσε καὶ Λιβέριον ἐξώρισεν; Ἐπειδὴ γὰρ πολὺς ἦν εἰς Ῥώμην γράφων, ἀπειλῶν, ἀποστέλλων, ἐπιβουλεύων, λοιπὸν δ’ ἐγεγόνει καὶ ὁ κατὰ Ἀλεξάνδρειαν διωγμός. ἕλκεται καὶ Λιβέριος πρὸς βασιλέα καὶ πολλῇ καὶ αὐτὸς κέχρηται τῇ παρρησίᾳ· παῦσαι, λέγων, διώκων Χριστιανούς· μὴ πείραζε δι’ ἡμῶν εἰσάξαι τὴν ἀσέβειαν εἰς τὴν ἐκκλησίαν. πάντα ὑπομένειν ἐσμὲν ἕτοιμοι ἢ Ἀρειομανῖται κληθῆναι. Χριστιανοὺς ὄντας ἡμᾶς μὴ ἀνάγκαζε χριστομάχους γενέσθαι. τοῦτο καὶ σοὶ συμβουλεύομεν· μὴ μάχου πρὸς τὸν δεδωκότα σοι τὴν ἀρχὴν ταύτην· μὴ ἀντ’ εὐχαριστίας ἀσεβήσῃς εἰς αὐτόν· μὴ δίωκε τοὺς πιστεύοντας εἰς αὐτόν· μὴ ἀκούσῃς καὶ σύ· «σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν». ἀλλ’ εἴθε κἂν ἀκούσῃς, ἵνα καὶ σὺ πεισθῇς ὡς ὁ ἅγιος Παῦλος.μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον εἰσὶν εὐνοῦχοι παρὰ Κωνσταντίῳ, καὶ πάντα δύνανται παρ' αὐτῷ, χωρίς τε τούτων οὐδέν ἐστιν ἐκεῖ γενέσθαι. Γράφει δὴ οὖν βασιλεὺς εἰς Ρώμην, καὶ πάλιν παλατινοί, καὶ νοτάριοι, καὶ κόμητες (42) αποστέλλονται, καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα ἢ πλανήσαντες δόλῳ τὸν Λιβέριον ἐξαγάγωσιν ἀπὸ τῆς Ῥώμης, καὶ πέμψωσιν εἰς τὸ στρατόπεδον πρὸς αὐτὸν, ἢ βίᾳ τοῦτον διώξωσιν. Ει κἀκεῖ φόβος καὶ ἐπιβουλὴ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν ήκμαζε. Κατὰ πόσων γοῦν οἴκων ἀπειλὴ γέγονε ; πόσοι πόσας ἐπαγγελίας ειλήφασι κατὰ Λιβερίου ; πόσοι ταῦτα βλέποντες ἐκρύβησαν ἐπίσκοποι ; πόσαι τῶν ἐλευθέρων ἀνεχώρησαν εἰς χωρία διὰ τὰς δια βολὰς τῶν Χριστομάχων ; πόσοις ἀσκηταῖς ἐπεβού- λευσαν ; πόσους ἐκεῖ διατρίβοντας καὶ λοιπὸν τὸ ἐφ- έστιον ἔχοντας ἐκεῖ διωχθῆναι πεποιήκατι; ποσάκις καὶ ὅπως ἐφύλαξαν τὸν λιμένα καὶ τὰς εἰσόδους τῶν πυλῶν, ἵνα μή τις ὀρθόδοξος εἰσελθὼν θεωρήσῃ Λι βέριον ; Ἔσχε καὶ Ῥώμη πεῖραν τῶν Χριστομάχων, καὶ ἔγνω λοιπὸν ὅπερ οὐκ ἐπίστευεν ἀκούουσα πρότ τερον, πῶς καὶ αἱ ἕτεραι Εκκλησίαι κατὰ πόλιν ἐπορ θήθησαν παρ' αὐτῶν. Εὐνοῦχοι δὲ ἦσαν οἱ καὶ ταῦτα καὶ τὰ κατὰ πάντων κινοῦντες. Καὶ τὸ παράδοξον τῆς ἐπιβουλῆς τοῦτό ἐστιν, ὅτι ἡ ᾿Αρειανή αἵρεσις ἀρνουμένη τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐξ ευνούχων ἔχει τὴν βοήθειαν, οἵτινες, ὡς τῇ φύσει, οὕτως καὶ τὴν ψυχὴν ἀρετῆς ἄγονοι τυγχάνοντες, οὐ φέρουσιν ἀκούειν ὅλως περὶ Υἱοῦ. Ὁ μὲν οὖν ἐκ τῆς Αἰθιοπίας εὐνοῦ χος, μὴ νοῶν ὁ ἀνεγίνωσκεν, ἐπείσθη τῷ Φιλίππῳ, διδάσκοντι περὶ τοῦ Σωτῆρος· οἱ δὲ τοῦ Κωνσταντίου σπάδοντες οὔτε τοῦ Πέτρου ὁμολογοῦντος ἀνέχονται, ἀλλὰ καὶ τὸν Πατέρα δεικνύντα τὸν Υἱὸν ἀποστρέ- φονται, καὶ μαίνονται κατὰ τῶν λεγόντων γνήσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐκδικοῦντες σπαδόντων αἴρε- σιν, μηδὲν εἶναι γνήσιον καὶ ἀληθινὸν ἐκ τοῦ Πατρός. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος εἴργει τούτους εἰς ἐκκλη σιαστικὴν συμβουλίαν προσλαμβάνεσθαι· καὶ ὅμως τούτους νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν κριμάτων κυρίους ἐλογίσαντο· καὶ ὅπερ ἂν αὐτοῖς δόξῃ, τοῦτο Κων- στάντιος κρίνει, καὶ οἱ λεγόμενοι ἐπίσκοποι ὑποκρί- νονται. Ὢ τίς ἂν γένοιτο τούτων λογογράφος; τίς ἀπαγγείλῃ ταῦτα εἰς γενεὰν ἑτέραν ; εἰς ἄρα πιστεύ σειεν ἀκούων, ὅτι σπάδοντες οἱ οἰκειακὰς (43) ὑπηρε σίας μόγις πιστευόμενοι φιλήδονον γὰρ τὸ τού των εἶδος, καὶ οὐδὲν ἄλλο μεριμνῶσιν, ὡς τοῦθ᾽, ὅπερ αὐτοὺς ἡ φύσις ἀφείλατο, ἐμποδίζειν), οὗτοι νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν (44) κατάρχουσι, καὶ τούτοις ὑποπί- πτων Κωνστάντιος, πᾶσιν ἐπεβούλευσε, καὶ Λιδέ- ριον ἐξώρισεν ; • ΧΧΥ. ἐκκλησιαστικῶν κριμάτων κυρίους. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A loquendum cæteros spadones provocal, plerique B etenim imo omnes apud Constantium eunuchi sunt, penes quos omnis est ibi potestas, nibilque nisi de illorum sententia geritur. Litteras igitur Romam mittit imperator : iterumque palatini, notarii et comites, litteræque ad præfectum mittuntur, ut aut Liberium dolo Roma subductum in castra ad se transmitterent, aut vi hominem persequerentur. litteris, metus exortus est, insidiæque per totam urbem paratæ. Quot igitur domibus insidiati sunt? quot viris quantæ pollicitationes factæ, ut adversus Liberium rem gererent ? quot episcopi his perspe- ctis rebus sese abdebant? quot liberæ mulieres ob structas a Christi inimicis calumnias, per pagos secesserunt? quot ascetis insidiati sunt? quot illic commorantes homines, qui statum ibi domicilium nacti erant, expelli curarunt ? quoties et quo sti- dio portum exitusque portarum custodierunt, ut ne quis ingressus orthodoxorum, Liberium inviseret ? Tum Roma quoque Christi hostium immanitatem experta est, novitque demum, quæ ante non creli- gulisque urbibus vastitatem intulissent illi. Eunu- dit, cum audiret, quantam celeris Ecclesiis, sin- chi porro erant qui hæc et alia in universos gesta movebant. quod in ejusmodi insidiis mirandum est, Ariana haeresis quæ Filium Dei abnegat, auxilio nititur eunuchorum, qui nt natura, sic et anima ad gignendas virtutes steriles sunt, nec prorsus de C Filio audire verba sustinent. Εthiops certe euu- Act. vii, 27. to Matth. xv, 5. rum potestas, haud sine querimoniis testantur scri- plores plurimi. Eusebium autem istum præfectum cubiculi memorat Anmianus Marcellinus, lib. xiv, cap. 11, lib. xv, cap. 3, et alibi. Aitque ipse Am- mianus euin a Juliano imperatore morti addictum, atque ab Adrastia mulierė præcipitatum fuisse, li- PATROL. GR. D chus cum non intelligeret quæ legebat, Phi- lippo de Salvatore docenti credidit : at Constantil spadones, ne Petrum quidem confitentem tolerant, ¡mo Patrem qui Filium suum declarat aversantur, furuntque in eos qui aiunt genninum esse Dei Fi- lium : atque ita spadonum ulciscuntur hæresim, quæ ait, nihil ex Patre genuinum ac verum esse. Quocirca vetat lex illos ad ecclesiasticum consi- lium admitti. Attamen hos nunc ecclesiasticorum judiciorum dominos reputant: eorumque arbitratu judicat Constantius, dissimulantibus illis qui epi- ecopi nomine vocantur. Heu quis res ejusmodi scri- pto traditurus est ? quis narraturus generationi al- teri? quis narranti fidem habeat, spadones scilicet quibus domestica vix ministeria concredantur (vo- luptarium enim genus est, qui nihil aliud curant, quam ut quod sibi a natura negatum est, hoc illi in aliis impediant), illos inquam, ecclesiasticis jain rebus imperare, Constantiumque illis subditum, insidias in omines parasse, atque Liberium in exsi - lium misisse ? bro xxii, capite 4. quam esse veram lectionem suadent hæc paulo ante dicta 38. ( ARNO 355.) His itaque et ejusmodi missis 58. Τοιούτων δὴ ὄντων τῶν γραφέντων, λοιπὸν 39. Ἐπειδὴ γὰρ πολὺς ἦν εἰς Ρώμην γράφων, 39. Nam, cum multus esset ille in scribendo Ro- (42) Reg., κόμιτες, de more. (43) Reg., οικιακάς. (44) Editi, Εκκλησιῶν. Reg., ἐκκλησιαστικῶν,
PG 25:738ἰδοὺ πάρεσμεν, ἤλθομεν, πρὶν πλάσωνται πρόφασιν· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐσπεύσαμεν εἰδότες ὅτι ἐξορισμὸς ἡμᾶς μένει παρὰ σοῦ, ἵνα, πρὶν προφάσεως πάθωμεν, καὶ πᾶσι δειχθῇ φανερῶς ὅτι καὶ οἱ ἄλλοι πάντες οὕτω πεπόνθασιν ὡς ἡμεῖς καὶ αἱ λεχθεῖσαι κατ’ αὐτῶν προφάσεις ἐπλάσθησαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν καὶ πάντα τὰ κατ’ αὐτούς ἐστι συκοφαντία καὶ ψευδῆ. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Λιβέριος τότε λέγων ἐθαυμάζετο παρὰ πάντων, ὁ δὲ ἀντὶ τοῦ ἀποκρίνασθαι μόνον ἐκέλευσε καὶ ἐξώρισεν ἕκαστον διαστήσας, ὅπερ καὶ ἐπὶ τῶν προτέρων πεποίηκε. τοῦτον γὰρ ἐξορίζων τὸν τύπον αὐτὸς ἐποίησεν, ἵνα καὶ ἐν ταῖς τιμωρίαις ὠμότερος τῶν πρὸ αὐτοῦ τυράννων καὶ διωκτῶν γένηται.μᾶλλον δὲ τὸ ὅλον εἰσὶν εὐνοῦχοι παρὰ Κωνσταντίῳ, καὶ πάντα δύνανται παρ' αὐτῷ, χωρίς τε τούτων οὐδέν ἐστιν ἐκεῖ γενέσθαι. Γράφει δὴ οὖν βασιλεὺς εἰς Ρώμην, καὶ πάλιν παλατινοί, καὶ νοτάριοι, καὶ κόμητες (42) αποστέλλονται, καὶ γράμματα πρὸς τὸν ἔπαρχον, ἵνα ἢ πλανήσαντες δόλῳ τὸν Λιβέριον ἐξαγάγωσιν ἀπὸ τῆς Ῥώμης, καὶ πέμψωσιν εἰς τὸ στρατόπεδον πρὸς αὐτὸν, ἢ βίᾳ τοῦτον διώξωσιν. Ει κἀκεῖ φόβος καὶ ἐπιβουλὴ κατὰ πᾶσαν τὴν πόλιν ήκμαζε. Κατὰ πόσων γοῦν οἴκων ἀπειλὴ γέγονε ; πόσοι πόσας ἐπαγγελίας ειλήφασι κατὰ Λιβερίου ; πόσοι ταῦτα βλέποντες ἐκρύβησαν ἐπίσκοποι ; πόσαι τῶν ἐλευθέρων ἀνεχώρησαν εἰς χωρία διὰ τὰς δια βολὰς τῶν Χριστομάχων ; πόσοις ἀσκηταῖς ἐπεβού- λευσαν ; πόσους ἐκεῖ διατρίβοντας καὶ λοιπὸν τὸ ἐφ- έστιον ἔχοντας ἐκεῖ διωχθῆναι πεποιήκατι; ποσάκις καὶ ὅπως ἐφύλαξαν τὸν λιμένα καὶ τὰς εἰσόδους τῶν πυλῶν, ἵνα μή τις ὀρθόδοξος εἰσελθὼν θεωρήσῃ Λι βέριον ; Ἔσχε καὶ Ῥώμη πεῖραν τῶν Χριστομάχων, καὶ ἔγνω λοιπὸν ὅπερ οὐκ ἐπίστευεν ἀκούουσα πρότ τερον, πῶς καὶ αἱ ἕτεραι Εκκλησίαι κατὰ πόλιν ἐπορ θήθησαν παρ' αὐτῶν. Εὐνοῦχοι δὲ ἦσαν οἱ καὶ ταῦτα καὶ τὰ κατὰ πάντων κινοῦντες. Καὶ τὸ παράδοξον τῆς ἐπιβουλῆς τοῦτό ἐστιν, ὅτι ἡ ᾿Αρειανή αἵρεσις ἀρνουμένη τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐξ ευνούχων ἔχει τὴν βοήθειαν, οἵτινες, ὡς τῇ φύσει, οὕτως καὶ τὴν ψυχὴν ἀρετῆς ἄγονοι τυγχάνοντες, οὐ φέρουσιν ἀκούειν ὅλως περὶ Υἱοῦ. Ὁ μὲν οὖν ἐκ τῆς Αἰθιοπίας εὐνοῦ χος, μὴ νοῶν ὁ ἀνεγίνωσκεν, ἐπείσθη τῷ Φιλίππῳ, διδάσκοντι περὶ τοῦ Σωτῆρος· οἱ δὲ τοῦ Κωνσταντίου σπάδοντες οὔτε τοῦ Πέτρου ὁμολογοῦντος ἀνέχονται, ἀλλὰ καὶ τὸν Πατέρα δεικνύντα τὸν Υἱὸν ἀποστρέ- φονται, καὶ μαίνονται κατὰ τῶν λεγόντων γνήσιον εἶναι τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἐκδικοῦντες σπαδόντων αἴρε- σιν, μηδὲν εἶναι γνήσιον καὶ ἀληθινὸν ἐκ τοῦ Πατρός. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὁ νόμος εἴργει τούτους εἰς ἐκκλη σιαστικὴν συμβουλίαν προσλαμβάνεσθαι· καὶ ὅμως τούτους νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν κριμάτων κυρίους ἐλογίσαντο· καὶ ὅπερ ἂν αὐτοῖς δόξῃ, τοῦτο Κων- στάντιος κρίνει, καὶ οἱ λεγόμενοι ἐπίσκοποι ὑποκρί- νονται. Ὢ τίς ἂν γένοιτο τούτων λογογράφος; τίς ἀπαγγείλῃ ταῦτα εἰς γενεὰν ἑτέραν ; εἰς ἄρα πιστεύ σειεν ἀκούων, ὅτι σπάδοντες οἱ οἰκειακὰς (43) ὑπηρε σίας μόγις πιστευόμενοι φιλήδονον γὰρ τὸ τού των εἶδος, καὶ οὐδὲν ἄλλο μεριμνῶσιν, ὡς τοῦθ᾽, ὅπερ αὐτοὺς ἡ φύσις ἀφείλατο, ἐμποδίζειν), οὗτοι νῦν τῶν ἐκκλησιαστικῶν (44) κατάρχουσι, καὶ τούτοις ὑποπί- πτων Κωνστάντιος, πᾶσιν ἐπεβούλευσε, καὶ Λιδέ- ριον ἐξώρισεν ; • ΧΧΥ. ἐκκλησιαστικῶν κριμάτων κυρίους. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A loquendum cæteros spadones provocal, plerique B etenim imo omnes apud Constantium eunuchi sunt, penes quos omnis est ibi potestas, nibilque nisi de illorum sententia geritur. Litteras igitur Romam mittit imperator : iterumque palatini, notarii et comites, litteræque ad præfectum mittuntur, ut aut Liberium dolo Roma subductum in castra ad se transmitterent, aut vi hominem persequerentur. litteris, metus exortus est, insidiæque per totam urbem paratæ. Quot igitur domibus insidiati sunt? quot viris quantæ pollicitationes factæ, ut adversus Liberium rem gererent ? quot episcopi his perspe- ctis rebus sese abdebant? quot liberæ mulieres ob structas a Christi inimicis calumnias, per pagos secesserunt? quot ascetis insidiati sunt? quot illic commorantes homines, qui statum ibi domicilium nacti erant, expelli curarunt ? quoties et quo sti- dio portum exitusque portarum custodierunt, ut ne quis ingressus orthodoxorum, Liberium inviseret ? Tum Roma quoque Christi hostium immanitatem experta est, novitque demum, quæ ante non creli- gulisque urbibus vastitatem intulissent illi. Eunu- dit, cum audiret, quantam celeris Ecclesiis, sin- chi porro erant qui hæc et alia in universos gesta movebant. quod in ejusmodi insidiis mirandum est, Ariana haeresis quæ Filium Dei abnegat, auxilio nititur eunuchorum, qui nt natura, sic et anima ad gignendas virtutes steriles sunt, nec prorsus de C Filio audire verba sustinent. Εthiops certe euu- Act. vii, 27. to Matth. xv, 5. rum potestas, haud sine querimoniis testantur scri- plores plurimi. Eusebium autem istum præfectum cubiculi memorat Anmianus Marcellinus, lib. xiv, cap. 11, lib. xv, cap. 3, et alibi. Aitque ipse Am- mianus euin a Juliano imperatore morti addictum, atque ab Adrastia mulierė præcipitatum fuisse, li- PATROL. GR. D chus cum non intelligeret quæ legebat, Phi- lippo de Salvatore docenti credidit : at Constantil spadones, ne Petrum quidem confitentem tolerant, ¡mo Patrem qui Filium suum declarat aversantur, furuntque in eos qui aiunt genninum esse Dei Fi- lium : atque ita spadonum ulciscuntur hæresim, quæ ait, nihil ex Patre genuinum ac verum esse. Quocirca vetat lex illos ad ecclesiasticum consi- lium admitti. Attamen hos nunc ecclesiasticorum judiciorum dominos reputant: eorumque arbitratu judicat Constantius, dissimulantibus illis qui epi- ecopi nomine vocantur. Heu quis res ejusmodi scri- pto traditurus est ? quis narraturus generationi al- teri? quis narranti fidem habeat, spadones scilicet quibus domestica vix ministeria concredantur (vo- luptarium enim genus est, qui nihil aliud curant, quam ut quod sibi a natura negatum est, hoc illi in aliis impediant), illos inquam, ecclesiasticis jain rebus imperare, Constantiumque illis subditum, insidias in omines parasse, atque Liberium in exsi - lium misisse ? bro xxii, capite 4. quam esse veram lectionem suadent hæc paulo ante dicta 38. ( ARNO 355.) His itaque et ejusmodi missis 58. Τοιούτων δὴ ὄντων τῶν γραφέντων, λοιπὸν 39. Ἐπειδὴ γὰρ πολὺς ἦν εἰς Ρώμην γράφων, 39. Nam, cum multus esset ille in scribendo Ro- (42) Reg., κόμιτες, de more. (43) Reg., οικιακάς. (44) Editi, Εκκλησιῶν. Reg., ἐκκλησιαστικῶν,
PG 25:739τῷ μὲν γὰρ προτέρῳ διωγμῷ κοινῇ καὶ πολλοὺς ἅμα κελεύων ὁ τότε Μαξιμιανὸς ἐξώριζεν ὁμολογητὰς καὶ τὴν τιμωρίαν ἐπεκούφιζε παραμυθούμενος αὐτοὺς τῇ συνουσίᾳ, οὗτος δὲ κἀκείνου γέγονεν ὠμότερος καὶ διέστησε τοὺς κοινῇ παρρησιασαμένους καὶ ὁμολογήσαντας καὶ διεχώρισε τοὺς συνδεθέντας τῇ πίστει, ἵνα καὶ ἀποθνήσκοντες ἀλλήλους μὴ βλέπωσι, νομίζων ὡς ὁ χωρισμὸς τοῦ σώματος πάντως καὶ τὴν τῆς ψυχῆς διάθεσιν διίστησιν ἢ χωρισθέντες ἀφ’ ἑαυτῶν ἐπιλάθωνται τῆς ἀλλήλων ὁμοφροσύνης τε καὶ ὁμοψυχίας· οὐκ εἰδὼς ὅτι, κἂν ἕκαστος ἀπομείνῃ, ἀλλ’ ἔχει μεθ’ ἑαυτοῦ πάλιν ὃν κοινῇ συνόντες ὡμολόγησαν κύριον, ὃς καὶ πλείους εἶναι ποιήσει μεθ’ ἑκάστου [ὡς πεποίηκεν ἐπὶ Ἑλισσαίου τοῦ προφήτου] ἤπερ εἰσὶ μετὰ Κωνσταντίου στρατιῶται. τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· ἐν ᾧ γὰρ ἔδοξαν λυπεῖν τοὺς ὁμολογητὰς διαχωρίζοντες αὐτοὺς ἀπ’ ἀλλήλων, ἐν τούτῳ μᾶλλον ἑαυτοὺς μεγάλως ἠδίκησαν. ὅλως μὲν γὰρ εἰ συνῆσαν ἀλλήλοις καὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐτύγχανον, ἐξ ἑνὸς τόπου τῶν ἀσεβῶν ἐγνωρίζετο τὸ μύσος, νῦν δὲ διαστήσαντες αὐτοὺς πεποιήκασιν εἰς πάντα τόπον διαδραμεῖν ἑαυτῶν καὶ γνωσθῆναι τὴν ἀσεβῆ αἵρεσιν καὶ πονηρίαν.γόνει καὶ ὁ κατὰ ᾿Αλεξάνδρειαν διωγμός (45) Έλκε - ται καὶ Λιβέριος πρὸς βασιλέα, καὶ πρὸς πολλῇ καὶ αὐτὸς κέχρηται (46) τῇ παῤῥησίᾳ, Παῦσαι, λέγων, διώχων Χριστιανούς· μὴ πείραζε δι' ἡμῶν εἰσάξαι τὴν ἀσέβειαν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν. Πάντα υπομένειν ἐσμὲν ἕτοιμοι, η Αρειομανίται κληθῆναι (47). Χρι στιανοὺς ὄντας ἡμᾶς μὴ ἀνάγκαζε Χριστομάχους γε- νέσθαι. Τοῦτο καὶ σοὶ συμβουλεύομεν· μὴ μάχου πρὸς τὸν δεδωκότα σοι τὴν ἀρχὴν ταύτην· μὴ ἀντ' εὐχαριστίας ἀσεβήσῃς εἰς αὐτόν· μὴ δίωκε τοὺς πιο στεύοντας εἰς αὐτὸν, μὴ ἀκούσῃς καὶ σύ· Σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν. Ἀλλ᾽ εἴθε κἂν ἀκού- σῃς, ἵνα καὶ σὺ πεισθῇς, ὡς ὁ ἅγιος Παῦλος. Ἰδοὺ πάρεσμεν, ἤλθομεν πρὶν πλάσωνται πρόφασιν· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐσπεύσαμεν, εἰδότες, ὅτι ἐξορισμὸς ἡμᾶς μένει παρὰ σοῦ, ἵνα, πρὶν (48) προφάσεως πά- θωμεν, καὶ πᾶσι δειχθῇ φανερῶς, ὅτι καὶ οἱ ἄλλοι πάντες οὕτω πεπόνθασιν, ὡς ἡμεῖς, καὶ αἱ λεχθεί σαι κατ' αὐτῶν προφάσεις επλάσθησαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν, καὶ πάντα τὰ κατ' αὐτούς ἐστ' συκοφαντία καὶ ψευδή. Α ἀπειλῶν, ἀποστέλλων, ἐπιβουλεύων, λοιπὸν δὲ ἐγε- Β ζετο παρά πάντων· ὁ δὲ, ἀντὶ τοῦ ἀποκρίνασθαι, με νον ἐκέλευσε καὶ ἐξώρισεν, ἕκαστον διαστήσας, δπερ καὶ ἐπὶ τῶν προτέρων πεποίηκε. Τοῦτον γὰρ, ἐξορί ζων, τον τύπον αὐτὸς ἐποίησεν, ἵνα καὶ ἐν ταῖς τι μωρίαις ώμότερος τῶν πρὸ αὐτοῦ τυράννων καὶ ἕνω κτῶν γένηται. Τῷ μὲν γὰρ προτέρω διωγμῷ κοινή καὶ πολλοὺς ἅμα κελεύων ὁ τότε Μαξιμιανὸς ἐξώμ:- ξεν ὁμολογητὰς καὶ τὴν τιμωρίαν ἐπεκούφιζε, παρα μυθούμενος αὐτοὺς (49) τῇ συνουσίᾳ· οὗτος δὲ κἀκείνου γέγονεν ὠμότερος, καὶ διέστησε τοὺς καντ παῤῥησιασαμένους καὶ ὁμολογήσαντας, καὶ διεχώ ρισε (50) τοὺς συνδεθέντας τῇ πίστει, ἵνα καὶ ἀπο θνήσκοντες ἀλλήλους μὴ βλέπωσι, νομίζων, ὡς ὁ χω ρισμὸς τοῦ σώματος πάντως καὶ τὴν τῆς ψυχῆς διάθεσιν διίστησιν, ἢ χωρισθέντες ἀφ' ἑαυτῶν, ἐπι- λάθωνται (51) τῆς ἀλλήλων ὁμοφροσύνης τε καὶ ὁμο ψυχίας· οὐκ εἰδὼς, ὅτι, κἂν ἕκαστος ἀπομείνῃ, ἀλλο ἔχει μεθ' ἑαυτοῦ πάλιν ἐν κοινῇ συνόντες ώμολόγη σαν Κύριον, ὃς καὶ πλείους εἶναι ποιήσει μεθ᾿ ἑκά στου (ὡς πεποίηκεν ἐπὶ Ελισσαίου τοῦ προφήτου), Χριστομάχος, κληθῆναι, κληθῆναι ἤπερ εἰσὶ μετὰ Κωνσταντίου στρατιῶται. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· ἐν ᾧ γὰρ ἔδοξαν λυπεῖν τοὺς ὁμο λογητάς, διαχωρίζοντες αὐτοὺς ἀπ' ἀλλήλων, ἐν τού τῳ μᾶλλον ἑαυτοὺς μεγάλως ἡδίκησαν. Όλως μὲν γὰρ εἰ συνῆσαν ἀλλήλοις, καὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐτύγχανον, κληθῆναι, γενέσθαι πρίν. θνήσκοντας. ἀποθνήσκοντες, S. ATHANASII OPP."PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - 7:0 mam, cum minas intentaret, legatos mitteret, iusi- diasque pararet, demum facta est Alexandrina per- secutio : Liberiusque ad imperatorem trahitur : multaque ille usus loquendi fiducia, Desine, inquit, Christianos persequi: ne nostra opera coneris im- pietatem introducere in Ecclesiam. Sumus sane ad omnia toleranda parati, potiusquam Arionianitæ auliamus : ne nos, qui Christiani sumus, cogas Christomachos, il est, Christo iniunicos efici. Hu- jus quoque tibi consilii auctores sumus, ne pugnes cum eo qui hoc tibi imperium tradidit: neu pro gratiarum actione impietatem illi referas: ne per- sequare illos qui credunt in eum, ne tu quoque au- dias Durum est tibi contra stimulum calcitrare". Sed utinam auscultes, ut tu quoque, quemadmoduin beatus Paulus obtemperes. Ecce adsumus, accessi- mus priusquam illi criminationem comminiscantur. - ideo properavimnus, gnari nobis a te exspectandum exsilium esse, ut ante confictam criminationem patiamur, omnibusque propalam sit, alios onines eadem qua nos ratione perpessos esse, allatasque adversus illos criminationes, confictas ab inimicis fuisse : quorum omnia dicta, nihil nisi calumni, nibil nisi mendacia fuere. ▸ C fuit; at ille nullum aliud responsum dedit, quam quod jussit illum mitti in exsilium : singulosque, ut antea fecerat, ab invicem disjunxit. Quam exsilii rationem adinvenit ipse; ut in penis irrogandis prioribus crudelior tyrannis et persecutoribus esset. Nam in superiori persecutione, plures una confes- sores relegari jussit Maximianus, ac per consortii consolationem pœnam mitigavit. At hic longe illo crudelior, viros in loquendi libertate, atque in con- fessione socios ab invicem semovit illos disjunxit qui fide copulati erant, ut ne vel in morte mutuo fruerentur aspectu, ratus corporis segregationem, animæ quoque affectum disjungere, aut illos invi- cem sejunctos concordiæ et unanimitatis oblituros. Ignorat scilicet, etiamsi singuli seorsum degant, adesse tamen unicuique Dominum quem una omnes confessi sunt, qui illud aget, ut multo plures singulis adsint (ut olim Elisæo prophetæ præsti- tit”) quam sint cum Constantio milites. Cæca plane res est malitia : dum enim se pu- D tant confessores contristare, ubi illos invicem segregant, in hoc præcipue sese ipse valde læ- serunt. Nam si una illi et in eodem loco fuis- sent, ex uno tantum loco impiorum scelus evulga- tum fuisset : jam vero cum illos segregarint, illud "Act. ix, 5. " IV Reg. vi, 16. Theodoretus item lib. 11, cap. 16, colloquium affert Liberii cum Constantio. Qua de re in Vita Athana- sii. infra post habet transmut:- sis vocibus. Edit. Comm. utrobique h- bel, et ita Basil. codex, prima manu; sed secund:, erso postremo habet Editi, utraque lectio quadrat. 40. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Λιβέριος τότε λέγων, ἐθαυμά 40. Ita locutus Liberius omnibus admirationi (45) Hæc Ammianus refert lib. xv, cap. 7, p. 91. (46) Ita Reg. Editi vero, κέκτηται, male. (47) Sic Reg. Edit vero Paris. bic, γενέσθαι, εἰ (48) Edit. Parisiens., πρινή. Edit. Comm. et rss. (49) Ita Reg.; sed αὐτούς deest in editis. (50) Ita Reg. Editi, διεχώρησε. Mor Reg., ἀπο- (51) Editi, ἐπιλάθωνται. Reg., ἐπιλάθονται.
PG 25:740Οἷα γὰρ καὶ ταῦτα πράττοντες ἔδρασαν, τίς ἀκούσας οὐχ ἡγήσεται πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χριστιανοὺς εἶναι; Λιβερίου γὰρ ἀποστείλαντος πρὸς βασιλέα Εὐτρόπιον πρεςβύτερον καὶ διάκονον Ἱλάριον μετὰ γραμμάτων, ὅτε καὶ οἱ περὶ Λουκίφερον ὡμολόγουν, τὸν μὲν πρεσβύτερον εὐθὺς ἐξώρισαν, τὸν δὲ διάκονον Ἱλάριον γυμνώσαντες καὶ τὰ νῶτα μαστίξαντες ἐξώρισαν ἐπιφωνοῦντες· διὰ τί μὴ ἀντέστης Λιβερίῳ, ἀλλὰ καὶ παρ’ αὐτοῦ κεκόμικας γράμματα; ἐποίουν δὲ τοῦτο Οὐρσάκιος καὶ Οὐάλης καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς σπάδοντες. καὶ ὁ μὲν διάκονος μαστιζόμενος ηὐλόγει τὸν κύριον μνησθεὶς αὐτοῦ λέγοντος· «τὸν νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας». οἱ δὲ καὶ μαστίζοντες ἐγέλων καὶ ἐχλεύαζον αὐτὸν οὐκ ἐρυθριῶντες, ὅτι Λευίτην ὕβριζον· πρέποντα δὲ ἑαυτοῖς καὶ οὗτοι γελῶντες ἐφρόνουν κἀκεῖνος εὐλογῶν ὑπέμενε. τὸ μὲν γὰρ τύπτεσθαι Χριστιανῶν ἴδιόν ἐστι, τὸ δὲ μαστίζειν Χριστιανοὺς Πιλάτου καὶ Καιάφα τὸ τόλμημα.γόνει καὶ ὁ κατὰ ᾿Αλεξάνδρειαν διωγμός (45) Έλκε - ται καὶ Λιβέριος πρὸς βασιλέα, καὶ πρὸς πολλῇ καὶ αὐτὸς κέχρηται (46) τῇ παῤῥησίᾳ, Παῦσαι, λέγων, διώχων Χριστιανούς· μὴ πείραζε δι' ἡμῶν εἰσάξαι τὴν ἀσέβειαν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν. Πάντα υπομένειν ἐσμὲν ἕτοιμοι, η Αρειομανίται κληθῆναι (47). Χρι στιανοὺς ὄντας ἡμᾶς μὴ ἀνάγκαζε Χριστομάχους γε- νέσθαι. Τοῦτο καὶ σοὶ συμβουλεύομεν· μὴ μάχου πρὸς τὸν δεδωκότα σοι τὴν ἀρχὴν ταύτην· μὴ ἀντ' εὐχαριστίας ἀσεβήσῃς εἰς αὐτόν· μὴ δίωκε τοὺς πιο στεύοντας εἰς αὐτὸν, μὴ ἀκούσῃς καὶ σύ· Σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν. Ἀλλ᾽ εἴθε κἂν ἀκού- σῃς, ἵνα καὶ σὺ πεισθῇς, ὡς ὁ ἅγιος Παῦλος. Ἰδοὺ πάρεσμεν, ἤλθομεν πρὶν πλάσωνται πρόφασιν· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐσπεύσαμεν, εἰδότες, ὅτι ἐξορισμὸς ἡμᾶς μένει παρὰ σοῦ, ἵνα, πρὶν (48) προφάσεως πά- θωμεν, καὶ πᾶσι δειχθῇ φανερῶς, ὅτι καὶ οἱ ἄλλοι πάντες οὕτω πεπόνθασιν, ὡς ἡμεῖς, καὶ αἱ λεχθεί σαι κατ' αὐτῶν προφάσεις επλάσθησαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν, καὶ πάντα τὰ κατ' αὐτούς ἐστ' συκοφαντία καὶ ψευδή. Α ἀπειλῶν, ἀποστέλλων, ἐπιβουλεύων, λοιπὸν δὲ ἐγε- Β ζετο παρά πάντων· ὁ δὲ, ἀντὶ τοῦ ἀποκρίνασθαι, με νον ἐκέλευσε καὶ ἐξώρισεν, ἕκαστον διαστήσας, δπερ καὶ ἐπὶ τῶν προτέρων πεποίηκε. Τοῦτον γὰρ, ἐξορί ζων, τον τύπον αὐτὸς ἐποίησεν, ἵνα καὶ ἐν ταῖς τι μωρίαις ώμότερος τῶν πρὸ αὐτοῦ τυράννων καὶ ἕνω κτῶν γένηται. Τῷ μὲν γὰρ προτέρω διωγμῷ κοινή καὶ πολλοὺς ἅμα κελεύων ὁ τότε Μαξιμιανὸς ἐξώμ:- ξεν ὁμολογητὰς καὶ τὴν τιμωρίαν ἐπεκούφιζε, παρα μυθούμενος αὐτοὺς (49) τῇ συνουσίᾳ· οὗτος δὲ κἀκείνου γέγονεν ὠμότερος, καὶ διέστησε τοὺς καντ παῤῥησιασαμένους καὶ ὁμολογήσαντας, καὶ διεχώ ρισε (50) τοὺς συνδεθέντας τῇ πίστει, ἵνα καὶ ἀπο θνήσκοντες ἀλλήλους μὴ βλέπωσι, νομίζων, ὡς ὁ χω ρισμὸς τοῦ σώματος πάντως καὶ τὴν τῆς ψυχῆς διάθεσιν διίστησιν, ἢ χωρισθέντες ἀφ' ἑαυτῶν, ἐπι- λάθωνται (51) τῆς ἀλλήλων ὁμοφροσύνης τε καὶ ὁμο ψυχίας· οὐκ εἰδὼς, ὅτι, κἂν ἕκαστος ἀπομείνῃ, ἀλλο ἔχει μεθ' ἑαυτοῦ πάλιν ἐν κοινῇ συνόντες ώμολόγη σαν Κύριον, ὃς καὶ πλείους εἶναι ποιήσει μεθ᾿ ἑκά στου (ὡς πεποίηκεν ἐπὶ Ελισσαίου τοῦ προφήτου), Χριστομάχος, κληθῆναι, κληθῆναι ἤπερ εἰσὶ μετὰ Κωνσταντίου στρατιῶται. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· ἐν ᾧ γὰρ ἔδοξαν λυπεῖν τοὺς ὁμο λογητάς, διαχωρίζοντες αὐτοὺς ἀπ' ἀλλήλων, ἐν τού τῳ μᾶλλον ἑαυτοὺς μεγάλως ἡδίκησαν. Όλως μὲν γὰρ εἰ συνῆσαν ἀλλήλοις, καὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐτύγχανον, κληθῆναι, γενέσθαι πρίν. θνήσκοντας. ἀποθνήσκοντες, S. ATHANASII OPP."PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - 7:0 mam, cum minas intentaret, legatos mitteret, iusi- diasque pararet, demum facta est Alexandrina per- secutio : Liberiusque ad imperatorem trahitur : multaque ille usus loquendi fiducia, Desine, inquit, Christianos persequi: ne nostra opera coneris im- pietatem introducere in Ecclesiam. Sumus sane ad omnia toleranda parati, potiusquam Arionianitæ auliamus : ne nos, qui Christiani sumus, cogas Christomachos, il est, Christo iniunicos efici. Hu- jus quoque tibi consilii auctores sumus, ne pugnes cum eo qui hoc tibi imperium tradidit: neu pro gratiarum actione impietatem illi referas: ne per- sequare illos qui credunt in eum, ne tu quoque au- dias Durum est tibi contra stimulum calcitrare". Sed utinam auscultes, ut tu quoque, quemadmoduin beatus Paulus obtemperes. Ecce adsumus, accessi- mus priusquam illi criminationem comminiscantur. - ideo properavimnus, gnari nobis a te exspectandum exsilium esse, ut ante confictam criminationem patiamur, omnibusque propalam sit, alios onines eadem qua nos ratione perpessos esse, allatasque adversus illos criminationes, confictas ab inimicis fuisse : quorum omnia dicta, nihil nisi calumni, nibil nisi mendacia fuere. ▸ C fuit; at ille nullum aliud responsum dedit, quam quod jussit illum mitti in exsilium : singulosque, ut antea fecerat, ab invicem disjunxit. Quam exsilii rationem adinvenit ipse; ut in penis irrogandis prioribus crudelior tyrannis et persecutoribus esset. Nam in superiori persecutione, plures una confes- sores relegari jussit Maximianus, ac per consortii consolationem pœnam mitigavit. At hic longe illo crudelior, viros in loquendi libertate, atque in con- fessione socios ab invicem semovit illos disjunxit qui fide copulati erant, ut ne vel in morte mutuo fruerentur aspectu, ratus corporis segregationem, animæ quoque affectum disjungere, aut illos invi- cem sejunctos concordiæ et unanimitatis oblituros. Ignorat scilicet, etiamsi singuli seorsum degant, adesse tamen unicuique Dominum quem una omnes confessi sunt, qui illud aget, ut multo plures singulis adsint (ut olim Elisæo prophetæ præsti- tit”) quam sint cum Constantio milites. Cæca plane res est malitia : dum enim se pu- D tant confessores contristare, ubi illos invicem segregant, in hoc præcipue sese ipse valde læ- serunt. Nam si una illi et in eodem loco fuis- sent, ex uno tantum loco impiorum scelus evulga- tum fuisset : jam vero cum illos segregarint, illud "Act. ix, 5. " IV Reg. vi, 16. Theodoretus item lib. 11, cap. 16, colloquium affert Liberii cum Constantio. Qua de re in Vita Athana- sii. infra post habet transmut:- sis vocibus. Edit. Comm. utrobique h- bel, et ita Basil. codex, prima manu; sed secund:, erso postremo habet Editi, utraque lectio quadrat. 40. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Λιβέριος τότε λέγων, ἐθαυμά 40. Ita locutus Liberius omnibus admirationi (45) Hæc Ammianus refert lib. xv, cap. 7, p. 91. (46) Ita Reg. Editi vero, κέκτηται, male. (47) Sic Reg. Edit vero Paris. bic, γενέσθαι, εἰ (48) Edit. Parisiens., πρινή. Edit. Comm. et rss. (49) Ita Reg.; sed αὐτούς deest in editis. (50) Ita Reg. Editi, διεχώρησε. Mor Reg., ἀπο- (51) Editi, ἐπιλάθωνται. Reg., ἐπιλάθονται.
οὕτω μὲν οὖν καὶ τὴν Ῥωμαίων ἐκκλησίαν καὶ κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπεχείρησαν διαφθεῖραι θελήσαντες ἐγκαταμίξαι καὶ ἐν αὐτῇ τὴν ἀσέβειαν, ὁ δὲ Λιβέριος ἐξορισθεὶς ὕστερον μετὰ διετῆ χρόνον ὤκλασε καὶ φοβηθεὶς τὸν ἀπειλούμενον θάνατον ὑπέγραψεν. ἀλλὰ καὶ τοῦτο δείκνυσιν ἐκείνων μὲν τὴν βίαν, Λιβερίου δὲ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος καὶ τὴν ὑπὲρ Ἀθανασίου ψῆφον, ὅτε τὴν προαίρεσιν εἶχεν ἐλευθέραν. τὰ γὰρ ἐκ βασάνων παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς γνώμην γιγνόμενα, ταῦτα οὐ τῶν φοβηθέντων, ἀλλὰ τῶν βασανιζόντων ἐστὶ βουλήματα. πάντα μέντοι ποιεῖν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως ἐπεχείρησαν. καθ’ ἑκάστην δὲ ἐκκλησίαν τηροῦντες ἣν ἔμαθον πίστιν, τοὺς μὲν διδασκάλους προσδοκῶσι, τὴν δὲ χριστομάχον αἵρεσιν κατέβαλον καὶ πάντες ὡς ὄφιν ἐκτρέπονται. Τοιαῦτα δὲ καὶ τοσαῦτα ποιήσαντες οἱ δυσσεβεῖς οὐδὲν ἐνόμιζον πεποιηκέναι, ἕως ὁ μέγας Ὅσιος ἀπείρατος ἦν αὐτῶν τῆς πονηρίας. καὶ γὰρ καὶ κατὰ τοῦ τηλικούτου γέροντος ἐκτεῖναι τὴν μανίαν ἑαυτῶν ἐσκέψαντο.γόνει καὶ ὁ κατὰ ᾿Αλεξάνδρειαν διωγμός (45) Έλκε - ται καὶ Λιβέριος πρὸς βασιλέα, καὶ πρὸς πολλῇ καὶ αὐτὸς κέχρηται (46) τῇ παῤῥησίᾳ, Παῦσαι, λέγων, διώχων Χριστιανούς· μὴ πείραζε δι' ἡμῶν εἰσάξαι τὴν ἀσέβειαν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν. Πάντα υπομένειν ἐσμὲν ἕτοιμοι, η Αρειομανίται κληθῆναι (47). Χρι στιανοὺς ὄντας ἡμᾶς μὴ ἀνάγκαζε Χριστομάχους γε- νέσθαι. Τοῦτο καὶ σοὶ συμβουλεύομεν· μὴ μάχου πρὸς τὸν δεδωκότα σοι τὴν ἀρχὴν ταύτην· μὴ ἀντ' εὐχαριστίας ἀσεβήσῃς εἰς αὐτόν· μὴ δίωκε τοὺς πιο στεύοντας εἰς αὐτὸν, μὴ ἀκούσῃς καὶ σύ· Σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν. Ἀλλ᾽ εἴθε κἂν ἀκού- σῃς, ἵνα καὶ σὺ πεισθῇς, ὡς ὁ ἅγιος Παῦλος. Ἰδοὺ πάρεσμεν, ἤλθομεν πρὶν πλάσωνται πρόφασιν· διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ἐσπεύσαμεν, εἰδότες, ὅτι ἐξορισμὸς ἡμᾶς μένει παρὰ σοῦ, ἵνα, πρὶν (48) προφάσεως πά- θωμεν, καὶ πᾶσι δειχθῇ φανερῶς, ὅτι καὶ οἱ ἄλλοι πάντες οὕτω πεπόνθασιν, ὡς ἡμεῖς, καὶ αἱ λεχθεί σαι κατ' αὐτῶν προφάσεις επλάσθησαν παρὰ τῶν ἐχθρῶν, καὶ πάντα τὰ κατ' αὐτούς ἐστ' συκοφαντία καὶ ψευδή. Α ἀπειλῶν, ἀποστέλλων, ἐπιβουλεύων, λοιπὸν δὲ ἐγε- Β ζετο παρά πάντων· ὁ δὲ, ἀντὶ τοῦ ἀποκρίνασθαι, με νον ἐκέλευσε καὶ ἐξώρισεν, ἕκαστον διαστήσας, δπερ καὶ ἐπὶ τῶν προτέρων πεποίηκε. Τοῦτον γὰρ, ἐξορί ζων, τον τύπον αὐτὸς ἐποίησεν, ἵνα καὶ ἐν ταῖς τι μωρίαις ώμότερος τῶν πρὸ αὐτοῦ τυράννων καὶ ἕνω κτῶν γένηται. Τῷ μὲν γὰρ προτέρω διωγμῷ κοινή καὶ πολλοὺς ἅμα κελεύων ὁ τότε Μαξιμιανὸς ἐξώμ:- ξεν ὁμολογητὰς καὶ τὴν τιμωρίαν ἐπεκούφιζε, παρα μυθούμενος αὐτοὺς (49) τῇ συνουσίᾳ· οὗτος δὲ κἀκείνου γέγονεν ὠμότερος, καὶ διέστησε τοὺς καντ παῤῥησιασαμένους καὶ ὁμολογήσαντας, καὶ διεχώ ρισε (50) τοὺς συνδεθέντας τῇ πίστει, ἵνα καὶ ἀπο θνήσκοντες ἀλλήλους μὴ βλέπωσι, νομίζων, ὡς ὁ χω ρισμὸς τοῦ σώματος πάντως καὶ τὴν τῆς ψυχῆς διάθεσιν διίστησιν, ἢ χωρισθέντες ἀφ' ἑαυτῶν, ἐπι- λάθωνται (51) τῆς ἀλλήλων ὁμοφροσύνης τε καὶ ὁμο ψυχίας· οὐκ εἰδὼς, ὅτι, κἂν ἕκαστος ἀπομείνῃ, ἀλλο ἔχει μεθ' ἑαυτοῦ πάλιν ἐν κοινῇ συνόντες ώμολόγη σαν Κύριον, ὃς καὶ πλείους εἶναι ποιήσει μεθ᾿ ἑκά στου (ὡς πεποίηκεν ἐπὶ Ελισσαίου τοῦ προφήτου), Χριστομάχος, κληθῆναι, κληθῆναι ἤπερ εἰσὶ μετὰ Κωνσταντίου στρατιῶται. Τυφλὸν ἀληθῶς ἡ κακία· ἐν ᾧ γὰρ ἔδοξαν λυπεῖν τοὺς ὁμο λογητάς, διαχωρίζοντες αὐτοὺς ἀπ' ἀλλήλων, ἐν τού τῳ μᾶλλον ἑαυτοὺς μεγάλως ἡδίκησαν. Όλως μὲν γὰρ εἰ συνῆσαν ἀλλήλοις, καὶ ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐτύγχανον, κληθῆναι, γενέσθαι πρίν. θνήσκοντας. ἀποθνήσκοντες, S. ATHANASII OPP."PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - 7:0 mam, cum minas intentaret, legatos mitteret, iusi- diasque pararet, demum facta est Alexandrina per- secutio : Liberiusque ad imperatorem trahitur : multaque ille usus loquendi fiducia, Desine, inquit, Christianos persequi: ne nostra opera coneris im- pietatem introducere in Ecclesiam. Sumus sane ad omnia toleranda parati, potiusquam Arionianitæ auliamus : ne nos, qui Christiani sumus, cogas Christomachos, il est, Christo iniunicos efici. Hu- jus quoque tibi consilii auctores sumus, ne pugnes cum eo qui hoc tibi imperium tradidit: neu pro gratiarum actione impietatem illi referas: ne per- sequare illos qui credunt in eum, ne tu quoque au- dias Durum est tibi contra stimulum calcitrare". Sed utinam auscultes, ut tu quoque, quemadmoduin beatus Paulus obtemperes. Ecce adsumus, accessi- mus priusquam illi criminationem comminiscantur. - ideo properavimnus, gnari nobis a te exspectandum exsilium esse, ut ante confictam criminationem patiamur, omnibusque propalam sit, alios onines eadem qua nos ratione perpessos esse, allatasque adversus illos criminationes, confictas ab inimicis fuisse : quorum omnia dicta, nihil nisi calumni, nibil nisi mendacia fuere. ▸ C fuit; at ille nullum aliud responsum dedit, quam quod jussit illum mitti in exsilium : singulosque, ut antea fecerat, ab invicem disjunxit. Quam exsilii rationem adinvenit ipse; ut in penis irrogandis prioribus crudelior tyrannis et persecutoribus esset. Nam in superiori persecutione, plures una confes- sores relegari jussit Maximianus, ac per consortii consolationem pœnam mitigavit. At hic longe illo crudelior, viros in loquendi libertate, atque in con- fessione socios ab invicem semovit illos disjunxit qui fide copulati erant, ut ne vel in morte mutuo fruerentur aspectu, ratus corporis segregationem, animæ quoque affectum disjungere, aut illos invi- cem sejunctos concordiæ et unanimitatis oblituros. Ignorat scilicet, etiamsi singuli seorsum degant, adesse tamen unicuique Dominum quem una omnes confessi sunt, qui illud aget, ut multo plures singulis adsint (ut olim Elisæo prophetæ præsti- tit”) quam sint cum Constantio milites. Cæca plane res est malitia : dum enim se pu- D tant confessores contristare, ubi illos invicem segregant, in hoc præcipue sese ipse valde læ- serunt. Nam si una illi et in eodem loco fuis- sent, ex uno tantum loco impiorum scelus evulga- tum fuisset : jam vero cum illos segregarint, illud "Act. ix, 5. " IV Reg. vi, 16. Theodoretus item lib. 11, cap. 16, colloquium affert Liberii cum Constantio. Qua de re in Vita Athana- sii. infra post habet transmut:- sis vocibus. Edit. Comm. utrobique h- bel, et ita Basil. codex, prima manu; sed secund:, erso postremo habet Editi, utraque lectio quadrat. 40. Οὕτω μὲν οὖν ὁ Λιβέριος τότε λέγων, ἐθαυμά 40. Ita locutus Liberius omnibus admirationi (45) Hæc Ammianus refert lib. xv, cap. 7, p. 91. (46) Ita Reg. Editi vero, κέκτηται, male. (47) Sic Reg. Edit vero Paris. bic, γενέσθαι, εἰ (48) Edit. Parisiens., πρινή. Edit. Comm. et rss. (49) Ita Reg.; sed αὐτούς deest in editis. (50) Ita Reg. Editi, διεχώρησε. Mor Reg., ἀπο- (51) Editi, ἐπιλάθωνται. Reg., ἐπιλάθονται.
PG 25:741καὶ οὔθ’ ὅτι πατήρ ἐστι τῶν ἐπισκόπων ᾐσχύνθησαν, οὔθ’ ὅτι γέγονεν ὁμολογητὴς ηὐλαβήθησαν, οὔτε τὸν χρόνον τῆς ἐπισκοπῆς, ὅτι ἑξήκοντα ἔτη καὶ πλεῖον ἔχει ἐν αὐτῇ, ᾐδέσθησαν, ἀλλὰ πάντα ἐξουθένουν καὶ πρὸς μόνην τὴν αἵρεσιν ἔβλεπον, ἄνθρωποι ἀληθῶς «μήτε τὸν θεὸν φοβούμενοι μήτε ἄνθρωπον ἐντρεπόμενοι». προσελθόντες τοίνυν Κωνσταντίῳ τοιούτοις πάλιν ἐχρήσαντο ῥήμασι· πάντα μὲν πεποιήκαμεν καὶ ἐξωρίσαμεν τὸν Ῥωμαίων ἐπίσκοπον, ἐξωρίσαμεν δὲ καὶ πρὸ αὐτοῦ πλείστους ὅσους ἐπισκόπους, πάντα τε τόπον φόβου πεπληρώκαμεν· ἀλλ’ εἰς οὐδὲν ἡμῖν ἐστι τὰ τηλικαῦτά σου ἔργα οὐδὲ κατώρθωται ὁτιοῦν ἡμῖν, ἕως Ὅσιος περιλείπεται. ἐκείνου γὰρ ὄντος ἐν τοῖς ἰδίοις καὶ πάντες ἐν ταῖς ἰδίαις ἐκκλησίαις εἰσίν, ἱκανός ἐστιν ἐν λόγῳ καὶ πίστει πείθειν πάντας καθ’ ἡμῶν. οὗτος καὶ συνόδων καθηγεῖται καὶ γράφων ἀκούεται πανταχοῦ· οὗτος καὶ τὴν ἐν Νικαίᾳ πίστιν ἐξέθετο καὶ τοὺς Ἀρειανοὺς ἐκήρυξεν αἱρετικοὺς εἶναι πανταχοῦ. ἂν τοίνυν οὗτος μείνῃ, περιττὸς ὁ τῶν ἑτέρων ἐξορισμὸς γέγονεν· ἡ γὰρ αἵρεσις ἡμῶν ἐκποδὼν γίγνεται. ἄρξαι τοίνυν καὶ τοῦτον διώκειν καὶ μὴ φείσῃ, κἂν ἀρχαῖος ᾖ.ἐξ ἑνὸς τόπου τῶν ἀσεβῶν ἐγνωρίζετο τὸ μύσος (52). νῦν δὲ, διαστήσαντες αὐτοὺς, πεποιήκασιν εἰς πάντα τόπον διαδραμεῖν ἑαυτῶν καὶ γνωσθῆναι τὴν ἀσεβῆ αἵρεσιν καὶ πονηρίαν. ἀκούσας οὐχ ἡγήσεται πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χρισ στιανοὺς εἶναι; Λιβερίου γὰρ ἀποστείλαντος πρὸς βασιλέα Εὐτρόπιον (53) πρεσβύτερον, καὶ διάκονον Τλάριον μετὰ γραμμάτων, ὅτε καὶ οἱ περὶ Λουκίφε- ρον (54) ὡμολόγουν, τὸν μὲν πρεσβύτερον εὐθὺς ἐξ ώρισαν, τὸν δὲ διάκονον Ιλάριον γυμνώσαντες, καὶ τὰ νῶτα μαστίξαντες, ἐξώρισαν, ἐπιφωνοῦντες· Διὰ τί μὴ ἀντέστης Λιβερίῳ, ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτοῦ κεκόμι και γράμματα; ἐποίουν δὲ τοῦτο Ουρσάκιος καὶ Οὐά- λης, καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς σπάδοντες. Καὶ ὁ μὲν διάκο νος μαστιζόμενος ηυλόγει τὸν Κύριον, μνησθεὶς αὐτ τοῦ λέγοντος· Τὸν νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας. Οἱ δὲ καὶ μαστίζοντες ἐγέλων καὶ ἐχλεύαζον αὐτὸν, οὐκ ερυθριῶντες, ὅτι Λευΐτην ύβριζον· πρέποντα δὲ ἑαυτοῖς καὶ οὗτοι γελώντες εφρόνουν, κἀκεῖνος εὐλο γῶν ὑπέμενε. Τὸ μὲν γὰρ τύπτεσθαι Χριστιανῶν Ιδιόν ἐστι, τὸ δὲ μαστίζειν Χριστιανούς Πιλάτου καὶ Καϊάφα τὸ τόλμημα. Οὕτω μὲν οὖν καὶ τὴν Ῥω- μαίων Ἐκκλησίαν καὶ κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπεχείρησαν διαφθείραι (55), θελήσαντες ἐγκαταμίξαι καὶ ἐν αὐτῇ τὴν ἀσέβειαν· ὁ δὲ Λιβέριος, ἐξορισθεὶς, ὕστερον μετὰ διετῆ χρόνον ώκλασε, καὶ φοβηθεὶς τὸν ἀπειλού μενον θάνατον, ὑπέγραψεν. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦτο δείχνυ- σιν ἐκείνων μὲν τὴν βίαν, Λιβερίου δὲ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος, καὶ τὴν ὑπὲρ Αθανασίου ψῆφον, ὅτε τὴν προαίρεσιν εἶχεν ἐλευθέραν. Τὰ γὰρ ἐκ βα- σάνων παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς γνώμην γιγνόμενα, ταῦτα οὐ τῶν φοβηθέντων, ἀλλὰ τῶν βασανιζόντων ἐστὶ βουλήματα. Πάντα μέντοι ποιεῖν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως ἐπεχείρησαν· καθ᾽ ἑκάστην δὲ Ἐκκλησίαν, τηροῦντες ἣν ἔμαθον πίστιν, τοὺς μὲν διδασκάλους προσδοκῶσι, τὴν δὲ Χριστομάχον αἵρεσιν κατέλαβον (56), καὶ πάντες, ὡς ὄφιν, ἐκτρέπονται. βεῖς, οὐδὲν ἐνόμιζον πεποιηκέναι, ἕως ὁ μέγας Όσιος ἀπείρατος ἦν αὐτῶν τῆς πονηρίας. Καὶ γὰρ καὶ κατὰ τοῦ τηλικούτου γέροντος ἐκτεῖναι τὴν μανίαν ἑαυτῶν ἐσκέψαντο· καὶ οὔθ' ὅτι πατήρ ἐστι τῶν ἐπισκόπων ᾐσχύνθησαν, οὔθ' ὅτι γέγονεν ὁμολογητής ηὐλαβήθη- σαν, οὔτε τὸν χρόνον τῆς ἐπισκοπῆς, ὅτι ἐξήκοντα ἔτη καὶ πλεῖον ἔχει ἐν αὐτῇ, ἡδέσθησαν· ἀλλὰ πάντα ἐξουθένουν, καὶ πρὸς μόνην τὴν αἵρεσιν ἔβλεπον· ἄνθρωποι ἀληθῶς μήτε τὸν Θεὸν φοβούμενοι, μήτε ἄνθρωπον ἐντρεπόμενοι. Προσελθόντες τοίνυν Κων- σταντίῳ, τοιούτοις πάλιν ἐχρήσαντο ρήμασι· Πάντα μὲν πεποιήκαμεν, καὶ ἐξωρίσαμεν τὸν 'Ρωμαίων (57) ἐπίσκοπον· ἐξωρίσαμεν δὲ καὶ πρὸ αὐτοῦ πλείστους ὅσους ἐπισκόπους· πάντα τε τόπον φόβου πεπληρώ 1ª τῶν Ρωμαίων. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A effecere, ut impiæ sua hæresis malitiæque fama omnem in locum pervaderet, ac ubique perspecta B c D Isa. L, 6. pellat Fragment. 5, num. 6, postremæ editionis essel. arbitretur illos quidvis potius quam Christianos esse ? Cum Liberius Eutropium presbyterum, et Hi- larium diaconum cum litteris misisset ad imperato- rem, quo tempore item Lucifer cum sociis con- fitebatur; presbyterum statim illi in exsilium able- garunt : diaconum vero Hilarium, postquam nudas- sent, atque dorso flagris cæcidissent, in exsilium item miserunt. Dum flagellarent autem hæc vocife- rabantur : Quare Liberio non obstitisti, sed ejus detulisti litteras? Illud facinoris admisere Ursacius et Valens cum spadonibus. Diaconus porro dum ver- beraretur benedicebat Domino, memor illius dicen- tis : Dorsam meum dedi ad flagella ''. Illi vero ver- berantes, irridebant illudebantque viro: neque erubuere quod levitam afficerent contumeliis: dum- que cachinnos profunderent, rem sibi consentaneam agebant : illeque benedicendo perseverabat. Verle rari nempe, Christianorum, Christianos autem ver- berare, Pilati et Caiphæ facinus est. Sic itaque principio ipsam Romanam Ecclesiam labefactare conati sunt, optantes suam illi admiscere impieta- tem. Porro Liberius extorris factus, post bienniaın denique fractus est, minisque mortis perterritus sub- scripsit (ANNO 357). Verum ea ipsa re comprobatur cum violentia eorumn, tum Liberit in læresin illam odium, ejusque pro Athanasio suffragium, quandiu scilicet libere arbitrioque suo agere licuit. Nam quæ tormentorum vi præter priorem sententiam eliciun- tur, ea non reformidantium, sed vexantium sunt placita. Nihil itaque hæresis suæ gratia non aggressi sunt. Populi vero per singulas Ecclesias quam didi- cere fidem retinentes, magistros exspectant suos, ac Christo adversariam hæresim, quam coacti re- cepere, omnes veluti serpentem aversantur. perfecisse rati impii, quandiu magnus Husius eorum malignitatem expertus non esset; ad tam venera- bilem senem furorem saum propagare studuerunt : non patrem episcoporum, non confessorem virum reveriti sunt, non episcopatus tempus in quo plus sexaginta annos exegerat, erubuere : sed posthabi- tis despectisque cæteris omnibus, sola hæresis cordi fuit homines sane qui nec Deum timent, neque hoininem reverentur. Constantium igitur adeuntes, his sermonibus alloquuntur: Nihil non egimus : Romanorum episcopum in exsilium ablegavimus, et ante illum permultos alios episcopos : omnia loca formidine replevimus. Sed nihil nobis tanta tua gesta juvabunt, nibildum a nobis recte factuın, cum edit., 41. Οἷα γὰρ καὶ ταῦτα πράττοντες έδρασαν, τίς 42. Τοιαῦτα δὲ καὶ τοσαῦτα ποιήσαντες οἱ δυσσε (52) lta Reg. et Basil. Eoliti vero, μίσος. (53) Eutropium hunc, Hilarius Pancratium a- (54) Vide supra num. 33. 41. Hæc item illorum facinora quis si audiat, non 42. Post talia tamque multa facinora, nihil se (35) Regius codex, διαφθαρεῖναι, male. (56) Forte, κατέβαλον. (57) Sic Reg. prima manu, secunda vero idem
PG 25:742καὶ γὰρ ἡ αἵρεσις ἡμῶν οὐκ οἶδεν οὐδὲ γερόντων τιμᾶν πολιάν. Ταῦτα ἀκούων οὐκ ἐμέλλησε βασιλεύς, ἀλλ’ εἰδὼς τὸν ἄνθρωπον καὶ τὸ ἱκανὸν τοῦ γέροντος γράφει καὶ κελεύει τοῦτον ἐλθεῖν πρὸς αὐτόν, ἡνίκα καὶ Λιβέριον κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπείραζεν. ἐλθόντα δὴ οὖν αὐτὸν ἠξίου καὶ προέτρεπε τὰ συνήθη λέγων, οἷς δὴ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπατᾶν ἐνόμιζεν, ἵνα καθ’ ἡμῶν μὲν γράψῃ, πρὸς δὲ τοὺς Ἀρειανοὺς ἔχῃ τὴν κοινωνίαν. ὁ δὲ γέρων καὶ τὴν ἀκοὴν ἀηδῶς ἐνέγκας καὶ λυπηθείς, ὅτι κἂν ὅλως ἐφθέγξατό τι τοιοῦτον, ἐπιπλήξας καὶ πείσας αὐτὸν ἀνεχώρησεν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν ἐκκλησίαν ἑαυτοῦ. ἀλλὰ τῶν αἱρετικῶν ἀποδυρομένων καὶ πάλιν παροξυνόντων [εἶχε δὲ καὶ τοὺς εὐνούχους ὑπομιμνήσκοντας καὶ μᾶλλον παροξύνοντας] γράφει λοιπὸν βασιλεὺς μετὰ ἀπειλῆς. καὶ ὑβρίζεται μὲν ὁ Ὅσιος, οὐ κινεῖται δὲ διὰ τὸν φόβον τῆς ἐπιβουλῆς, ἀλλ’ ἑστηκὼς τῷ φρονήματι καὶ ἐπὶ τὴν πέτραν οἰκοδομήσας ἑαυτοῦ τὴν τῆς πίστεως οἰκίαν ἐπαρρησιάζετο κατὰ τῆς αἱρέσεως ῥανίδας καὶ πνοὰς ἀνέμων ἡγούμενος τὰς ἐκ τῶν γραμμάτων ἀπειλάς.ἐξ ἑνὸς τόπου τῶν ἀσεβῶν ἐγνωρίζετο τὸ μύσος (52). νῦν δὲ, διαστήσαντες αὐτοὺς, πεποιήκασιν εἰς πάντα τόπον διαδραμεῖν ἑαυτῶν καὶ γνωσθῆναι τὴν ἀσεβῆ αἵρεσιν καὶ πονηρίαν. ἀκούσας οὐχ ἡγήσεται πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χρισ στιανοὺς εἶναι; Λιβερίου γὰρ ἀποστείλαντος πρὸς βασιλέα Εὐτρόπιον (53) πρεσβύτερον, καὶ διάκονον Τλάριον μετὰ γραμμάτων, ὅτε καὶ οἱ περὶ Λουκίφε- ρον (54) ὡμολόγουν, τὸν μὲν πρεσβύτερον εὐθὺς ἐξ ώρισαν, τὸν δὲ διάκονον Ιλάριον γυμνώσαντες, καὶ τὰ νῶτα μαστίξαντες, ἐξώρισαν, ἐπιφωνοῦντες· Διὰ τί μὴ ἀντέστης Λιβερίῳ, ἀλλὰ καὶ παρ' αὐτοῦ κεκόμι και γράμματα; ἐποίουν δὲ τοῦτο Ουρσάκιος καὶ Οὐά- λης, καὶ οἱ σὺν αὐτοῖς σπάδοντες. Καὶ ὁ μὲν διάκο νος μαστιζόμενος ηυλόγει τὸν Κύριον, μνησθεὶς αὐτ τοῦ λέγοντος· Τὸν νῶτόν μου ἔδωκα εἰς μάστιγας. Οἱ δὲ καὶ μαστίζοντες ἐγέλων καὶ ἐχλεύαζον αὐτὸν, οὐκ ερυθριῶντες, ὅτι Λευΐτην ύβριζον· πρέποντα δὲ ἑαυτοῖς καὶ οὗτοι γελώντες εφρόνουν, κἀκεῖνος εὐλο γῶν ὑπέμενε. Τὸ μὲν γὰρ τύπτεσθαι Χριστιανῶν Ιδιόν ἐστι, τὸ δὲ μαστίζειν Χριστιανούς Πιλάτου καὶ Καϊάφα τὸ τόλμημα. Οὕτω μὲν οὖν καὶ τὴν Ῥω- μαίων Ἐκκλησίαν καὶ κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπεχείρησαν διαφθείραι (55), θελήσαντες ἐγκαταμίξαι καὶ ἐν αὐτῇ τὴν ἀσέβειαν· ὁ δὲ Λιβέριος, ἐξορισθεὶς, ὕστερον μετὰ διετῆ χρόνον ώκλασε, καὶ φοβηθεὶς τὸν ἀπειλού μενον θάνατον, ὑπέγραψεν. ᾿Αλλὰ καὶ τοῦτο δείχνυ- σιν ἐκείνων μὲν τὴν βίαν, Λιβερίου δὲ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος, καὶ τὴν ὑπὲρ Αθανασίου ψῆφον, ὅτε τὴν προαίρεσιν εἶχεν ἐλευθέραν. Τὰ γὰρ ἐκ βα- σάνων παρὰ τὴν ἐξ ἀρχῆς γνώμην γιγνόμενα, ταῦτα οὐ τῶν φοβηθέντων, ἀλλὰ τῶν βασανιζόντων ἐστὶ βουλήματα. Πάντα μέντοι ποιεῖν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως ἐπεχείρησαν· καθ᾽ ἑκάστην δὲ Ἐκκλησίαν, τηροῦντες ἣν ἔμαθον πίστιν, τοὺς μὲν διδασκάλους προσδοκῶσι, τὴν δὲ Χριστομάχον αἵρεσιν κατέλαβον (56), καὶ πάντες, ὡς ὄφιν, ἐκτρέπονται. βεῖς, οὐδὲν ἐνόμιζον πεποιηκέναι, ἕως ὁ μέγας Όσιος ἀπείρατος ἦν αὐτῶν τῆς πονηρίας. Καὶ γὰρ καὶ κατὰ τοῦ τηλικούτου γέροντος ἐκτεῖναι τὴν μανίαν ἑαυτῶν ἐσκέψαντο· καὶ οὔθ' ὅτι πατήρ ἐστι τῶν ἐπισκόπων ᾐσχύνθησαν, οὔθ' ὅτι γέγονεν ὁμολογητής ηὐλαβήθη- σαν, οὔτε τὸν χρόνον τῆς ἐπισκοπῆς, ὅτι ἐξήκοντα ἔτη καὶ πλεῖον ἔχει ἐν αὐτῇ, ἡδέσθησαν· ἀλλὰ πάντα ἐξουθένουν, καὶ πρὸς μόνην τὴν αἵρεσιν ἔβλεπον· ἄνθρωποι ἀληθῶς μήτε τὸν Θεὸν φοβούμενοι, μήτε ἄνθρωπον ἐντρεπόμενοι. Προσελθόντες τοίνυν Κων- σταντίῳ, τοιούτοις πάλιν ἐχρήσαντο ρήμασι· Πάντα μὲν πεποιήκαμεν, καὶ ἐξωρίσαμεν τὸν 'Ρωμαίων (57) ἐπίσκοπον· ἐξωρίσαμεν δὲ καὶ πρὸ αὐτοῦ πλείστους ὅσους ἐπισκόπους· πάντα τε τόπον φόβου πεπληρώ 1ª τῶν Ρωμαίων. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A effecere, ut impiæ sua hæresis malitiæque fama omnem in locum pervaderet, ac ubique perspecta B c D Isa. L, 6. pellat Fragment. 5, num. 6, postremæ editionis essel. arbitretur illos quidvis potius quam Christianos esse ? Cum Liberius Eutropium presbyterum, et Hi- larium diaconum cum litteris misisset ad imperato- rem, quo tempore item Lucifer cum sociis con- fitebatur; presbyterum statim illi in exsilium able- garunt : diaconum vero Hilarium, postquam nudas- sent, atque dorso flagris cæcidissent, in exsilium item miserunt. Dum flagellarent autem hæc vocife- rabantur : Quare Liberio non obstitisti, sed ejus detulisti litteras? Illud facinoris admisere Ursacius et Valens cum spadonibus. Diaconus porro dum ver- beraretur benedicebat Domino, memor illius dicen- tis : Dorsam meum dedi ad flagella ''. Illi vero ver- berantes, irridebant illudebantque viro: neque erubuere quod levitam afficerent contumeliis: dum- que cachinnos profunderent, rem sibi consentaneam agebant : illeque benedicendo perseverabat. Verle rari nempe, Christianorum, Christianos autem ver- berare, Pilati et Caiphæ facinus est. Sic itaque principio ipsam Romanam Ecclesiam labefactare conati sunt, optantes suam illi admiscere impieta- tem. Porro Liberius extorris factus, post bienniaın denique fractus est, minisque mortis perterritus sub- scripsit (ANNO 357). Verum ea ipsa re comprobatur cum violentia eorumn, tum Liberit in læresin illam odium, ejusque pro Athanasio suffragium, quandiu scilicet libere arbitrioque suo agere licuit. Nam quæ tormentorum vi præter priorem sententiam eliciun- tur, ea non reformidantium, sed vexantium sunt placita. Nihil itaque hæresis suæ gratia non aggressi sunt. Populi vero per singulas Ecclesias quam didi- cere fidem retinentes, magistros exspectant suos, ac Christo adversariam hæresim, quam coacti re- cepere, omnes veluti serpentem aversantur. perfecisse rati impii, quandiu magnus Husius eorum malignitatem expertus non esset; ad tam venera- bilem senem furorem saum propagare studuerunt : non patrem episcoporum, non confessorem virum reveriti sunt, non episcopatus tempus in quo plus sexaginta annos exegerat, erubuere : sed posthabi- tis despectisque cæteris omnibus, sola hæresis cordi fuit homines sane qui nec Deum timent, neque hoininem reverentur. Constantium igitur adeuntes, his sermonibus alloquuntur: Nihil non egimus : Romanorum episcopum in exsilium ablegavimus, et ante illum permultos alios episcopos : omnia loca formidine replevimus. Sed nihil nobis tanta tua gesta juvabunt, nibildum a nobis recte factuın, cum edit., 41. Οἷα γὰρ καὶ ταῦτα πράττοντες έδρασαν, τίς 42. Τοιαῦτα δὲ καὶ τοσαῦτα ποιήσαντες οἱ δυσσε (52) lta Reg. et Basil. Eoliti vero, μίσος. (53) Eutropium hunc, Hilarius Pancratium a- (54) Vide supra num. 33. 41. Hæc item illorum facinora quis si audiat, non 42. Post talia tamque multa facinora, nihil se (35) Regius codex, διαφθαρεῖναι, male. (56) Forte, κατέβαλον. (57) Sic Reg. prima manu, secunda vero idem
PG 25:743πολλάκις γοῦν γράψαντος Κωνσταντίου καὶ τὰ μὲν κολακεύοντος ὡς πατέρα, τὰ δὲ ἀπειλοῦντος καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ὀνομάζοντος καὶ λέγοντος· ἔτι σὺ μόνος τυγχάνεις ὁ κατὰ τῆς αἱρέσεως; πείσθητι καὶ γράψον κατὰ Ἀθανασίου. ὁ γὰρ κατ’ ἐκείνου γράφων πάντως τὰ Ἀρειανῶν μεθ’ ἡμῶν φρονήσει. οὐ κατορρωδήσας ὁ Ὅσιος, ἀλλὰ καὶ πάσχων ὕβρεις ἔγραψε καὶ αὐτὸς τοιαῦτα, καὶ τὴν ἐπιστολὴν ἀνέγνωμεν, καὶ ἔστιν ἐν τῷ τέλει γεγραμμένη. ... Ἐγὼ μὲν ὡμολόγησα καὶ τὸ πρῶτον, ὅτε διωγμὸς γέγονεν ἐπὶ τῷ πάππῳ σου Μαξιμιανῷ. εἰ δὲ καὶ σύ με διώκεις, ἕτοιμος καὶ νῦν πᾶν ὁτιοῦν ὑπομένειν ἢ ἐκκενοῦν ἀθῶον αἵμα καὶ προδιδόναι τὴν ἀλήθειαν, σὲ δὲ οὐκ ἀποδέχομαι τοιαῦτα γράφοντα καὶ ἀπειλοῦντα. παῦσαι τοῦ τοιαῦτα γράφειν καὶ μὴ φρόνει τὰ Ἀρείου, μηδὲ ἄκουε τῶν ἀνατολικῶν μηδὲ πίστευε τοῖς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα. ἃ γὰρ ἐκεῖνοι λέγουσιν, οὐ δι’ Ἀθανάσιον φθέγγονται, ἀλλὰ διὰ τὴν ἰδίαν αἵρεσιν. πίστευέ μοι, Κωνστάντιε, πάππος εἰμί σου καθ’ ἡλικίαν. ἐγενόμην αὐτὸς ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν συνόδῳ, ὅτε σύ τε καὶ ὁ μακαρίτης ἀδελφός σου Κώνστας πάντας ἡμᾶς συνήγαγε.καμεν· ἀλλ' εἰς οὐδὲν ἡμῖν ἐστι τὰ τηλικαῦτά σου Β 43. ἔργα, οὐδὲ κατώρθωται ὁτιοῦν ἡμῖν, ἕως Ὅσιος περι- λείπεται (58). Εκείνου γὰρ ὄντος ἐν τοῖς ἰδίας, καὶ πάντες ἐν ταῖς ἰδίαις Ἐκκλησίαις εἰσίν· ἱκανός ἐστιν ἐν λόγῳ καὶ πίστει πείθειν πάντας καθ' (59) ἡμῶν. Οὗτος καὶ συνόδων καθηγεῖται, καὶ γράφων ἀκούεται πανταχοῦ· οὗτος καὶ τὴν ἐν Νικαίᾳ πίστιν ἐξέθετο, καὶ τοὺς ᾿Αρειανοὺς ἐκήρυξεν αἱρετικοὺς εἶναι παν ταχοῦ. Ἂν τοίνυν οὗτος μείνῃ, περιττὸς ὁ τῶν ἐτέ- ρων ἐξορισμὸς γέγονεν· ἡ γὰρ αἵρεσις ἡμῶν ἐκπο- δὼν γίγνεται. Αρξαι τοίνυν καὶ τοῦτον διώκειν, καὶ μὴ φείσῃ, κἂν ἀρχαῖος ᾖ· καὶ γὰρ ἡ αἵρεσις ἡμῶν οὐκ οἶδεν οὐδὲ γερόντων τιμᾷν πολιάν. εἰδὼς τὸν ἄνθρωπον, καὶ τὸ ἱκανὸν τοῦ γέροντος, γράφει καὶ κελεύει τοῦτον ἐλθεῖν πρὸς αὐτὸν, ἡνίκα (60) καὶ Λιβέριον κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπείραζεν. Ελθόντα δὴ οὖν αὐτὸν ἠξίου, καὶ προέτρεπε τὰ συνο ήθη λέγων, οἷς δὴ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπατᾷν ἐνόμιζεν, ἵνα καθ᾿ ἡμῶν μὲν γράψῃ, πρὸς δὲ τοὺς ᾿Αρειανούς ἔχῃ τὴν κοινωνίαν. Ὁ δὲ γέρων, καὶ τὴν ἀκοὴν ἀηδῶς ἐνέγκας, καὶ λυπηθεὶς, ὅτι κἂν ὅλως ἐφθέγξατό τι τοιοῦτον, ἐπιπλήξας, καὶ πείσας αὐτὸν, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν ἑαυτοῦ. Ἀλλὰ τῶν αἱρετικῶν ἀποδυρομένων, καὶ πάλιν παροξυνόν των, εἶχε δὲ καὶ τοὺς εὐνούχους ὑπομιμνήσκοντας, καὶ μᾶλλον παροξύνοντας, γράφει λοιπὸν βασιλεὺς μετὰ ἀπειλῆς· καὶ ὑβρίζεται μὲν ὁ Ὅσιος, οὐ κι- νεῖται δὲ διὰ τὸν φόβον τῆς ἐπιβουλῆς· ἀλλ' ἐστηκὼς τῷ φρονήματι, καὶ ἐπὶ τὴν πέτραν οἰκοδομήσας ἑαυτοῦ τὴν τῆς πίστεως οἰκίαν, ἐπαρρησιάζετο κατὰ τῆς αἱρέσεως, ῥανίδας καὶ πνοὰς ἀνέμων ἡγούμενος τὰς ἐκ τῶν γραμμάτων ἀπειλάς. Πολλάκις γοῦν γράφ ψαντος Κωνσταντίου, καὶ τὰ μὲν κολακεύοντος ὡς πατέρα, τὰ δὲ ἀπειλοῦντος, καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ὀνομάζοντος, καὶ λέγοντος· Ἔτι σὺ μόνος τυγχάνεις ὁ κατὰ τῆς αἱρέσεως; Πείσθητι, καὶ γράψον κατὰ ᾿Αθανασίου· ὁ γὰρ κατ' ἐκείνου γράφων πάντως τὰ ᾿Αρειανῶν μεθ᾿ ἡμῶν φρονήσει· οὐ κατοῤῥωδήσας ὁ ῞Οσιος, ἀλλὰ καὶ πάσχων ὕβρεις, ἔγραψε καὶ αὐτὸς τοιαῦτα, καὶ τὴν ἐπιστολὴν ἀνέγνωμεν, καὶ ἔστιν ἐν τῷ τέλει γεγραμμένη (61). Όσιος Κωνσταντίῳ βασιλεῖ ἐν Κυρίῳ χαίρειν (62). γμὸς γέγονεν ἐπὶ τῷ πάππῳ σου Μαξιμιανῷ. Εἰ καὶ σύ με διώκεις, ἕτοιμος καὶ νῦν πᾶν ὁτιοῦν ὑπομέ- νειν, ἢ ἐκκενοῦν ἀθῶον αἷμα, καὶ προδιδόναι τὴν ἀλήθειαν· σὲ δὲ οὐκ ἀποδέχομαι τοιαῦτα γράφονται καὶ ἀπειλοῦντα. Παῦσαι τοῦ τοιαῦτα γράφειν, καὶ μὴ φρόνει τὰ 'Αρείου, μηδὲ ἄκουε τῶν ἀνατολικῶν, μηδὲ πίστευε τοῖς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα. Α γὰρ ἐκεῖνοι λέγουσιν, οὐ δι' ᾿Αθανάσιον φθέγγονται, ἀλλὰ διὰ τὴν ἰδίαν αἵρεσιν. Πίστευε μοι, Κωνστάντια, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. quandiu Hosios illæsus remanserit. Nam dum apud A suos ipse degit, omnes in suis Ecclesiis remanent ; potest quippe ille verbo fideque sua omnes adver- sum nos inducere. Hic et synodis præesse solet, ejusque litteris ubique omnes obtemperant. Hic Ni- cænam fidem edidit, Arianosque ut hæreticos ubi- que traduxit. Si igitur remanserit ille, inutile nobis ſuerit aliorum exsilium: mox enim de medio tol- lenda nostra hæresis est. Et hunc ergo persequi in- cipias nec virum quamvis grandævum miserare, nescit quippe nostra hæresis vel senum çanitiem venerari. His auditis inperator, nihil cunctatus cum virum senisque gravitatem probe nosset, lit- teris illi suis præcepit ut se conveniret, quo tem- pore (60) Liberium pertentare incipiebat. Acce dentem illumn rogabat, solitisque verbis, quibus sci licet alios decipere consueverat, hortabatur, ut adversum uos scriberet, et cum Ariauis conmuni- caret. Senex, qui rei hujusce vel auditum egre fer- ret, indignatus quod hujusmodi quidpiam vel pro- ferre ausus fuisset; imperatorem verbis suis per- culsum de sententia deduxit, atque ita in patriam et in Ecclesiam suam remigravit. Sed, cum hære- t'ci haud sine querelis et lamentis denuo instigarent, bortarentur eunuchi, ac magis magisque concita- rent, litteras demum imperator mittit, iuterminatur- que : hinc Hosius afficitur contumeliis, neque tamen insidiarum metu de sententia dimovetur. Sed, cum perstaret firmus in proposito suo : cum fidei suæ C domum supra petram ædificasset, nihiloque vali- diores quam stillas, ventorumque dalus, epistolarum ninas reputaret, cum fiducia adversus hæresim lo- cuius est. Plerisque igitur a Constantio missis epi- stolis, ubi modo virum adulabatur quasi patrem modo minabatur, exsulesque nominabat, hæc aiens : Tune solus etiamnum bæresi infestus permanebis? Obsequere, ac scribe contra Athanasium : quicun- que enim adversus illum scripserit, hic plane Aria- nice nobiscum sentiet; nihil reformidavit Husius, sed, tametsi contumeliis lacessitus, hæc scripsit. Ejusque nos epistolam legimus, et ad calcem ea ipsa descripta est. Hosius Constantio imperatori in Domino salutem. tuo Maximiano persecutio grassaretur. Quod si tu quoque me persequare, etiamnum ad quidvis potios tolerandum paratus sum, quod ut innoxium effun- dam sanguinem, veritatemque prodam teque eo modo scribentem ac interminautem minime approbo. Desine itaque talia scribere, ac cum Ario ne sen- tias, nec Orientales audias, neu Ursacio et Valenti babeas fidem. Nam quæ eßutiunt illi, non Athana- sii causa, sed hæresis suæ gratia loquuntur. Crede adinodum. D transtu'erunt amanuenses. 44. Ego jam pridem confessus sum, cum sub avo. (58) Ita Reg. et Basil. Editi, περιλείπηται. (59) Sic Reg. Editi, πάντας τάς, πιθηκος». (60) Nannius forte aliter 'legit, nam vertit, quem- 43. Ταῦτα ἀκούων, οὐκ ἐμέλλησε βασιλεὺς, ἀλλ᾽ 44. Ἐγὼ μὲν ὠμολόγησα καὶ τὸ πρῶτον, ὅτε δια (61) flanc epistolam ad calcem conscriptam, huc (62) Titulus epistolæ non habetur in Reg.
PG 25:744καὶ δι’ ἐμαυτοῦ τοὺς ἐχθροὺς Ἀθανασίου προσεκαλεσάμην ἐλθόντας αὐτοὺς εἰς τὴν ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ ᾤκουν ἐγώ, ἵν’, εἴ τι ἔχοιεν κατ’ αὐτοῦ, λέγωσιν, ἐπαγγειλάμενος αὐτοῖς θαρρεῖν καὶ μὴ ἄλλο τι προσδοκᾶν ἢ ὀρθὸν τὸ κριτήριον ἐπὶ πᾶσιν ἔσεσθαι. τοῦτο δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον ἐποίησα προτρέπων, εἰ μὴ θέλοιεν ἐπὶ πάσης τῆς συνόδου, κἂν ἐπ’ ἐμοῦ μόνου, ἐπαγγειλάμενος πάλιν ὅτι, ἂν μὲν ὑπεύθυνος δειχθῇ, πάντως ἀποβληθήσεται καὶ παρ’ ἡμῶν, ἂν δὲ ἀναίτιος εὑρεθῇ καὶ ἐλέγξῃ συκοφάντας ὑμᾶς, εἰ παραιτεῖσθε τὸν ἄνθρωπον, ἐγὼ μετ’ ἐμαυτοῦ πείθω τὸν Ἀθανάσιον ἐλθεῖν εἰς τὰς Σπανίας. καὶ ὁ μὲν Ἀθανάσιος ἐπὶ τούτοις ἐπείθετο καὶ οὐκ ἀντέλεγεν, ἐκεῖνοι δὲ πρὸς πάντα μὴ θαρροῦντες ἴσως ἀνένευον. ἐγένετο δὲ πάλιν ὁ Ἀθανάσιος εἰς τὸ σὸν στρατόπεδον, ἡνίκα μετεπέμψω γράψας αὐτῷ, καὶ παρόντας ἐν αὐτῇ τῇ Ἀντιοχείᾳ τοὺς ἐχθροὺς κληθῆναι πάντας ἢ ἕκαστον αὐτῶν ἠξίωσεν, ἵν’ ἢ ἐλέγξωσιν ἢ ἐλεγχθῶσι, καὶ ἵνα ἢ παρόντα δείξωσιν οἷον λέγουσιν ἢ ἀπόντα μὴ διαβάλλωσι. καὶ οὔτε σὺ λέγοντος ἠνέσχου, ἀλλὰ κἀκεῖνοι παρῃτήσαντο. τί τοίνυν ἀκούεις ἔτι τῶν κακολογούντων αὐτόν;καμεν· ἀλλ' εἰς οὐδὲν ἡμῖν ἐστι τὰ τηλικαῦτά σου Β 43. ἔργα, οὐδὲ κατώρθωται ὁτιοῦν ἡμῖν, ἕως Ὅσιος περι- λείπεται (58). Εκείνου γὰρ ὄντος ἐν τοῖς ἰδίας, καὶ πάντες ἐν ταῖς ἰδίαις Ἐκκλησίαις εἰσίν· ἱκανός ἐστιν ἐν λόγῳ καὶ πίστει πείθειν πάντας καθ' (59) ἡμῶν. Οὗτος καὶ συνόδων καθηγεῖται, καὶ γράφων ἀκούεται πανταχοῦ· οὗτος καὶ τὴν ἐν Νικαίᾳ πίστιν ἐξέθετο, καὶ τοὺς ᾿Αρειανοὺς ἐκήρυξεν αἱρετικοὺς εἶναι παν ταχοῦ. Ἂν τοίνυν οὗτος μείνῃ, περιττὸς ὁ τῶν ἐτέ- ρων ἐξορισμὸς γέγονεν· ἡ γὰρ αἵρεσις ἡμῶν ἐκπο- δὼν γίγνεται. Αρξαι τοίνυν καὶ τοῦτον διώκειν, καὶ μὴ φείσῃ, κἂν ἀρχαῖος ᾖ· καὶ γὰρ ἡ αἵρεσις ἡμῶν οὐκ οἶδεν οὐδὲ γερόντων τιμᾷν πολιάν. εἰδὼς τὸν ἄνθρωπον, καὶ τὸ ἱκανὸν τοῦ γέροντος, γράφει καὶ κελεύει τοῦτον ἐλθεῖν πρὸς αὐτὸν, ἡνίκα (60) καὶ Λιβέριον κατὰ τὴν ἀρχὴν ἐπείραζεν. Ελθόντα δὴ οὖν αὐτὸν ἠξίου, καὶ προέτρεπε τὰ συνο ήθη λέγων, οἷς δὴ καὶ τοὺς ἄλλους ἀπατᾷν ἐνόμιζεν, ἵνα καθ᾿ ἡμῶν μὲν γράψῃ, πρὸς δὲ τοὺς ᾿Αρειανούς ἔχῃ τὴν κοινωνίαν. Ὁ δὲ γέρων, καὶ τὴν ἀκοὴν ἀηδῶς ἐνέγκας, καὶ λυπηθεὶς, ὅτι κἂν ὅλως ἐφθέγξατό τι τοιοῦτον, ἐπιπλήξας, καὶ πείσας αὐτὸν, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν ἑαυτοῦ. Ἀλλὰ τῶν αἱρετικῶν ἀποδυρομένων, καὶ πάλιν παροξυνόν των, εἶχε δὲ καὶ τοὺς εὐνούχους ὑπομιμνήσκοντας, καὶ μᾶλλον παροξύνοντας, γράφει λοιπὸν βασιλεὺς μετὰ ἀπειλῆς· καὶ ὑβρίζεται μὲν ὁ Ὅσιος, οὐ κι- νεῖται δὲ διὰ τὸν φόβον τῆς ἐπιβουλῆς· ἀλλ' ἐστηκὼς τῷ φρονήματι, καὶ ἐπὶ τὴν πέτραν οἰκοδομήσας ἑαυτοῦ τὴν τῆς πίστεως οἰκίαν, ἐπαρρησιάζετο κατὰ τῆς αἱρέσεως, ῥανίδας καὶ πνοὰς ἀνέμων ἡγούμενος τὰς ἐκ τῶν γραμμάτων ἀπειλάς. Πολλάκις γοῦν γράφ ψαντος Κωνσταντίου, καὶ τὰ μὲν κολακεύοντος ὡς πατέρα, τὰ δὲ ἀπειλοῦντος, καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ὀνομάζοντος, καὶ λέγοντος· Ἔτι σὺ μόνος τυγχάνεις ὁ κατὰ τῆς αἱρέσεως; Πείσθητι, καὶ γράψον κατὰ ᾿Αθανασίου· ὁ γὰρ κατ' ἐκείνου γράφων πάντως τὰ ᾿Αρειανῶν μεθ᾿ ἡμῶν φρονήσει· οὐ κατοῤῥωδήσας ὁ ῞Οσιος, ἀλλὰ καὶ πάσχων ὕβρεις, ἔγραψε καὶ αὐτὸς τοιαῦτα, καὶ τὴν ἐπιστολὴν ἀνέγνωμεν, καὶ ἔστιν ἐν τῷ τέλει γεγραμμένη (61). Όσιος Κωνσταντίῳ βασιλεῖ ἐν Κυρίῳ χαίρειν (62). γμὸς γέγονεν ἐπὶ τῷ πάππῳ σου Μαξιμιανῷ. Εἰ καὶ σύ με διώκεις, ἕτοιμος καὶ νῦν πᾶν ὁτιοῦν ὑπομέ- νειν, ἢ ἐκκενοῦν ἀθῶον αἷμα, καὶ προδιδόναι τὴν ἀλήθειαν· σὲ δὲ οὐκ ἀποδέχομαι τοιαῦτα γράφονται καὶ ἀπειλοῦντα. Παῦσαι τοῦ τοιαῦτα γράφειν, καὶ μὴ φρόνει τὰ 'Αρείου, μηδὲ ἄκουε τῶν ἀνατολικῶν, μηδὲ πίστευε τοῖς περὶ Οὐρσάκιον καὶ Οὐάλεντα. Α γὰρ ἐκεῖνοι λέγουσιν, οὐ δι' ᾿Αθανάσιον φθέγγονται, ἀλλὰ διὰ τὴν ἰδίαν αἵρεσιν. Πίστευε μοι, Κωνστάντια, S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. quandiu Hosios illæsus remanserit. Nam dum apud A suos ipse degit, omnes in suis Ecclesiis remanent ; potest quippe ille verbo fideque sua omnes adver- sum nos inducere. Hic et synodis præesse solet, ejusque litteris ubique omnes obtemperant. Hic Ni- cænam fidem edidit, Arianosque ut hæreticos ubi- que traduxit. Si igitur remanserit ille, inutile nobis ſuerit aliorum exsilium: mox enim de medio tol- lenda nostra hæresis est. Et hunc ergo persequi in- cipias nec virum quamvis grandævum miserare, nescit quippe nostra hæresis vel senum çanitiem venerari. His auditis inperator, nihil cunctatus cum virum senisque gravitatem probe nosset, lit- teris illi suis præcepit ut se conveniret, quo tem- pore (60) Liberium pertentare incipiebat. Acce dentem illumn rogabat, solitisque verbis, quibus sci licet alios decipere consueverat, hortabatur, ut adversum uos scriberet, et cum Ariauis conmuni- caret. Senex, qui rei hujusce vel auditum egre fer- ret, indignatus quod hujusmodi quidpiam vel pro- ferre ausus fuisset; imperatorem verbis suis per- culsum de sententia deduxit, atque ita in patriam et in Ecclesiam suam remigravit. Sed, cum hære- t'ci haud sine querelis et lamentis denuo instigarent, bortarentur eunuchi, ac magis magisque concita- rent, litteras demum imperator mittit, iuterminatur- que : hinc Hosius afficitur contumeliis, neque tamen insidiarum metu de sententia dimovetur. Sed, cum perstaret firmus in proposito suo : cum fidei suæ C domum supra petram ædificasset, nihiloque vali- diores quam stillas, ventorumque dalus, epistolarum ninas reputaret, cum fiducia adversus hæresim lo- cuius est. Plerisque igitur a Constantio missis epi- stolis, ubi modo virum adulabatur quasi patrem modo minabatur, exsulesque nominabat, hæc aiens : Tune solus etiamnum bæresi infestus permanebis? Obsequere, ac scribe contra Athanasium : quicun- que enim adversus illum scripserit, hic plane Aria- nice nobiscum sentiet; nihil reformidavit Husius, sed, tametsi contumeliis lacessitus, hæc scripsit. Ejusque nos epistolam legimus, et ad calcem ea ipsa descripta est. Hosius Constantio imperatori in Domino salutem. tuo Maximiano persecutio grassaretur. Quod si tu quoque me persequare, etiamnum ad quidvis potios tolerandum paratus sum, quod ut innoxium effun- dam sanguinem, veritatemque prodam teque eo modo scribentem ac interminautem minime approbo. Desine itaque talia scribere, ac cum Ario ne sen- tias, nec Orientales audias, neu Ursacio et Valenti babeas fidem. Nam quæ eßutiunt illi, non Athana- sii causa, sed hæresis suæ gratia loquuntur. Crede adinodum. D transtu'erunt amanuenses. 44. Ego jam pridem confessus sum, cum sub avo. (58) Ita Reg. et Basil. Editi, περιλείπηται. (59) Sic Reg. Editi, πάντας τάς, πιθηκος». (60) Nannius forte aliter 'legit, nam vertit, quem- 43. Ταῦτα ἀκούων, οὐκ ἐμέλλησε βασιλεὺς, ἀλλ᾽ 44. Ἐγὼ μὲν ὠμολόγησα καὶ τὸ πρῶτον, ὅτε δια (61) flanc epistolam ad calcem conscriptam, huc (62) Titulus epistolæ non habetur in Reg.
PG 25:745πῶς ἀνέχῃ Οὐάλεντος καὶ Οὐρσακίου, καίτοι μετανοησάντων αὐτῶν καὶ ἐγγράφως αὐτῶν ὁμολογησάντων τὴν συκοφαντίαν; ὡμολόγησαν γὰρ οὐ βίαν παθόντες, ὡς αὐτοὶ προφασίζονται, οὐ στρατιωτῶν ἐπικειμένων, οὐκ εἰδότος τοῦ ἀδελφοῦ σου [οὐκ ἐγίγνετο γὰρ παρ’ αὐτῷ τοιαῦτα, οἷα νῦν γίγνεται, μὴ γένοιτο], ἀλλ’ αὐτοὶ θέλοντες ἑαυτοῖς ἀνῆλθον εἰς τὴν Ῥώμην καὶ τοῦ ἐπισκόπου καὶ τῶν πρεσβυτέρων παρόντων ἔγραψαν. γράψαντες πρότερον καὶ Ἀθανασίῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνικὴν ἐπιστολήν. εἰ δὲ βίαν προφασίζονται, καὶ τοῦτο γιγνώσκουσι κακόν, οὐκ ἀποδέχῃ δὲ οὐδὲ σύ. παῦσαι τοῦ βιάζεσθαι καὶ μήτε γράφε μήτε πέμπε κόμητας. ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ἀπόλυσον, ἵνα μὴ βίαν αἰτιωμένου σου μείζονας βίας ἐκεῖνοι ποιῶσι. τί γὰρ τοιοῦτον γέγονε παρὰ Κώνσταντος; τίς ἐπίσκοπος ἐξωρίσθη; πότε κρίσεως ἐκκλησιαστικῆς μέσος γέγονε; ποῖος αὐτοῦ παλατῖνος ἠνάγκασε κατά τινος ὑπογράψαι, ἵνα οἱ περὶ Οὐάλεντα τοιαῦτα λέγωσι; παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ μνήσθητι, ὅτι θνητὸς ἄνθρωπος τυγχάνεις, φοβήθητι τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως, φύλαξον σεαυτὸν εἰς ἐκείνην καθαρόν.πάππος εἰμί σου καθ᾽ ἡλικίαν· ἐγενόμην αὐτὸς ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν (63) συνόδῳ, ὅτε σύ τε καὶ ὁ μακα ρίτης ἀδελφός σου Κώνστας πάντας ἡμᾶς συνήγαγε.. Καὶ δι' ἐμαυτοῦ τοὺς ἐχθροὺς ᾿Αθανασίου προσεκα- λεσάμην, ἐλθόντας αὐτοὺς εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ ἔχουν ἐγώ, ἵν', εἴ τι ἔχοιεν κατ' αὐτοῦ, λέγωσιν· ἐπαγγειλάμενος αὐτοῖς θαῤῥεῖν, καὶ μὴ ἄλλο τι προσ- δοκᾷν, ἢ ὀρθὸν τὸ κριτήριον ἐπὶ πᾶσιν ἔσεσθαι. Τοῦτο δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον ἐποίησα, προ τρέπων, εἰ μὴ θέλοιεν ἐπὶ πάσης τῆς συνόδου, κἂν ἐπ᾿ ἐμοῦ μόνου· ἐπαγγειλάμενος πάλιν, ὅτι, ἂν μὲν ὑπεύθυνος δειχθῇ, πάντως ἀποβληθήσεται καὶ παρ' ἡμῶν· ἂν δὲ ἀναίτιος εὑρεθῇ, καὶ ἐλέγξῃ συκοφάν-. τας ὑμᾶς, εἰ παραιτεῖσθε τὸν ἄνθρωπον, ἐγὼ μετ' ἐμαυτοῦ πείθω τὸν ᾿Αθανάσιον ἐλθεῖν εἰς τὰς Σπα- νίας. Καὶ ὁ μὲν ᾿Αθανάσιος ἐπὶ τούτοις επείθετο, Β καὶ οὐκ ἀντέλεγεν· ἐκεῖνοι δὲ, πρὸς πάντα μὴ θαρ ῥοῦντες, ἴσως ἀνένευον. Εγένετο δὲ πάλιν ὁ ᾿Αθα νάσιος εἰς τὸ σὸν στρατόπεδον, ἡνίκα μετεπέμψω γράψας αὐτῷ, καὶ παρόντας ἐν αὐτῇ τῇ Ἀντιοχεία τοὺς ἐχθροὺς κληθῆναι πάντας ἢ ἕκαστον αὐτῶν ἠξίωσεν, ἵν' ἡ ἐλέγξωσιν, ἢ ἐλεγχθῶσι· καὶ ἵνα ἢ παρόντα δείξωσιν οἷον λέγουσιν, ἢ ἀπόντα μὴ διαβάλ- λωσι. Καὶ οὔτε σὺ λέγοντος ἠνέσχου (64), ἀλλὰ κἀκεῖ- και παρητήσαντο. Τί τοίνυν ἀκούεις ἔτι τῶν κακολο γούντων αὐτόν ; Πῶς ἀνέχῃ Οὐάλεντος καὶ Οὐρσακίου, καίτοι μετανοησάντων αὐτῶν, καὶ ἐγγράφως αὐτῶν ὁμολογησάντων τὴν συκοφαντίαν; αμολόγησαν γὰρ οὐ βίαν παθόντες, ὡς αὐτοὶ προφασίζονται, οὐ στρα τιωτῶν ἐπικειμένων, οὐκ εἰδότος τοῦ ἀδελφοῦ σου (οὐκ ἐγίγνετο γὰρ παρ' αὐτῷ τοιαῦτα, οἷα νῦν γίγνε- ται, μὴ γένοιτο !), ἀλλ' αὐτοὶ θέλοντες ἑαυτοῖς ἀνῆλ θον εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ τοῦ ἐπισκόπου καὶ τῶν πρε- σβυτέρων παρόντων ἔγραψαν· γράψαντες πρότερον Εἰ δὲ βίαν προφασίζονται, καὶ τοῦτο γινώσκουσι και κὸν, οὐκ ἀποδέχῃ δὲ οὐδὲ σύ· παῦσαι τοῦ βιάζεσθαι, καὶ μήτε γράφε, μήτε πέμπε κόμητας (66)· ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ἀπόλυσον, ἵνα μὴ, βίαν αίτιω μένου σου, μείζονας βίας ἐκεῖνοι ποιῶσι. Τί γὰρ τοιοῦτον γέγονε παρὰ Κώνσταντος ; τίς ἐπίσκοπος ἐξωρίσθη ; πότε κρίσεως ἐκκλησιαστικῆς μέσος γέν γονε ; ποῖος αὐτοῦ Παλατίνος ἠνάγκασε κατά τινος ὑπογράψαι, ἵνα οἱ περὶ Οὐάλεντα τοιαῦτα λέγωσι ; Παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ μνήσθητι, ὅτι θνητὸς ἄνθρω- τος τυγχάνεις· φοβήθητι τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως· φύλαξον σεαυτὸν εἰς ἐκείνην καθαρόν. Μη τίθει σεαυτὸν εἰς τὰ ἐκκλησιαστικά· μηδὲ σὺ περὶ τούτων ἡμῖν παρακελεύου· ἀλλὰ μᾶλλον παρ' ἡμῶν σὺ μάν θανε ταῦτα. Σοὶ βασιλείαν ὁ Θεὸς ἐνεχείρισεν· ἡμῖν τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἐπίστευσε. Καὶ ὥσπερ ὁ τὴν σὴν ἀρχὴν ὑποκλέπτων ἀντιλέγει τῷ διαταξαμένῳ Θεῷ, οὕτω φοβήθητι μὴ καὶ σὺ, τὰ τῆς Ἐκκλησίας εἰς ἑαυτὸν ἕλκων, ὑπεύθυνος ἐγκλήματι μεγάλῳ γένῃ· 'Απόδοτε, γέγραπται, τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Οὔτε τοίνυν ἡμῖν ἄρχειν ἐπὶ ** HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A mihi, Constanti, qui per ætatem avus tuus esse pos- ac beata vir nemoriæ frater tuus Constans, nos sim: Sardicensi interfui synodo, quo tempore tute vocavi, cum in Ecclesiam, ubi commorabar ego, omnes convocastis. Ipseque inimicos Athanasii pro advenissent, ut si quid in Athanasio culpandum hae Derent, id renuntiarent. Fidem dedi, securitatemque promisi, ut nihil nisi rectum in omnibus judicium exspectarent. Id non semel tantum, sed et bis præ- stiti, hortatus, si nollent coram tota synodo, mihi saltem soli rem deferrent. Id quoque pollicitus sum: tur; sin humorius, vosque sycophantas probarit : si Si reus deprehendatur homo, a nobis plane abjicie- nihilominus illum recusaveritis, Athanasio persua - debo, ut mecum in Hispanias proficiscatur. Hisque conditionibus citra repugnantiam obtemperabat Atha- Matth. xx11, 21. nasius. Illi vero rebus omnino suis diffisi, æque id ab- nuerunt. Iterumque ubi Athanasius ad tuum exerci- tum se contulit ; cum tu illum litteris tuis accivisti, inimicos ille suos qui tum ibi, Antiochiæ videlicet, gavit, ut aut se convincerent, aut co: vincerentur ipsi ; versabantur, vel omnes una, vel singulos advocari ro- et se vel coram qualem esse dicebant comprobarent, vel absentem non calumniarentur. Verum nec từ bæð dicenti morem gessisti, imo illi abnuerunt. Cur itaque lentemque toleras, tametsi illi poenitentiam egeruul, etiamnum obtrectatores ejus audis? Cur Ursacium V:- calumniamque suam scripto confessi sunt? Confessi sunt, inquam, non vi coacti, ut obtendunt illi : non urgentibus militibus, non conscio fratre tuo: non C talia quippe sub illo, qualia his temporibus, ageban- tur, absit! sed ultro ipsi Romam profecti, coram epi- scopo et presbyteris hæc scripsere, cum antea ami- cam et pacificam epistolam ad Athanasium misis- sent. Quod si vim sibi illatam obtendunt, quam illicitam agnoscant : sique vin tute non approbes, desine vim inferre, nec litteras, nec comites mise- ris ; sed exsules remitte, ne cum tu vim redargulis, majorem illi vim exerceant. Quidnam ejusmodi a Constante actum est? quis episcopus exsulavit? quandonam ille ecclesiasticis judiciis medius inter- fuit? quis sub illo palatinus contra quem subscribere coegit, ut Valens cum socio talia effutiat? Desine, quæso le, et memento te mortalem hominem esse : time judicli diem, teque ipse innoxium ad eam diem Custodias. Ne te rebus misceas ecclesiasticis; neu nobis his de rebus præcepta mandes; sed a nobis potius hæc ediscas. Tibi Deus imperium tradidit, nobis ecclesiastica concredidit. Ac quemadmodum qui tibi imperium subripit, Deo ordinanti repugnat ; ita metue ne, si ad te ecclesiastica pertrahas, magui criminis reus Gas : Reddite, scriptum est, qua sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo “. Neque nobis igitur terræ imperare licet, neque tu adolendi habes potestatem. Hæc quod tuam curem salutem scribo: quod vero res spectat de quibus scripsisti, D (63) καὶ ᾿Αθανασίῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνικὴν ἐπιστολήν. (63) Regius codex, Σερβικήν. (64) Ita Regius et sic legendumn. Editi, ἡνέσχον. (65) Sic Reg. Editi, πρότερον. (66) Reg., κόμιτας, die more.
μὴ τίθει σεαυτὸν εἰς τὰ ἐκκλησιαστικά, μηδὲ σὺ περὶ τούτων ἡμῖν παρακελεύου, ἀλλὰ μᾶλλον παρ’ ἡμῶν σὺ μάνθανε ταῦτα. σοὶ βασιλείαν ὁ θεὸς ἐνεχείρισεν, ἡμῖν τὰ τῆς ἐκκλησίας ἐπίστευσε. καὶ ὥσπερ ὁ τὴν σὴν ἀρχὴν ὑποκλέπτων ἀντιλέγει τῷ διαταξαμένῳ θεῷ, οὕτω φοβήθητι, μὴ καὶ σὺ τὰ τῆς ἐκκλησίας εἰς ἑαυτὸν ἕλκων ὑπεύθυνος ἐγκλήματι μεγάλῳ γένῃ. «ἀπόδοτε», γέγραπται, «τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ». οὔτε τοίνυν ἡμῖν ἄρχειν ἐπὶ τῆς γῆς ἔξεστιν οὔτε σὺ τοῦ θυμιᾶν ἐξουσίαν ἔχεις, βασιλεῦ. ταῦτα μὲν οὖν κηδόμενος τῆς σῆς σωτηρίας γράφω, περὶ δὲ ὧν ἐπέστειλας ταύτης εἰμὶ τῆς γνώμης. ἐγὼ οὔτε Ἀρειανοῖς συγκατατίθεμαι, ἀλλὰ καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἀναθεματίζω, οὔτε κατὰ Ἀθανασίου γράφω, ὃν ἡμεῖς τε καὶ ἡ Ῥωμαίων ἐκκλησία καὶ πᾶσα ἡ σύνοδος ἐκαθάρισε. καὶ γὰρ ταῦτα καὶ σὺ συνορῶν μετεπέμψω τὸν ἄνθρωπον καὶ συνεχώρησας αὐτῷ μετὰ τιμῆς εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν ἐκκλησίαν ἐπανελθεῖν. τίς τοίνυν γέγονε πρόφασις τῆς τοσαύτης μεταβολῆς; οἱ αὐτοὶ γὰρ ἐχθροὶ οἱ καὶ πρότερον ὄντες καὶ νῦν εἰσιν αὐτοῦ.πάππος εἰμί σου καθ᾽ ἡλικίαν· ἐγενόμην αὐτὸς ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν (63) συνόδῳ, ὅτε σύ τε καὶ ὁ μακα ρίτης ἀδελφός σου Κώνστας πάντας ἡμᾶς συνήγαγε.. Καὶ δι' ἐμαυτοῦ τοὺς ἐχθροὺς ᾿Αθανασίου προσεκα- λεσάμην, ἐλθόντας αὐτοὺς εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ ἔχουν ἐγώ, ἵν', εἴ τι ἔχοιεν κατ' αὐτοῦ, λέγωσιν· ἐπαγγειλάμενος αὐτοῖς θαῤῥεῖν, καὶ μὴ ἄλλο τι προσ- δοκᾷν, ἢ ὀρθὸν τὸ κριτήριον ἐπὶ πᾶσιν ἔσεσθαι. Τοῦτο δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον ἐποίησα, προ τρέπων, εἰ μὴ θέλοιεν ἐπὶ πάσης τῆς συνόδου, κἂν ἐπ᾿ ἐμοῦ μόνου· ἐπαγγειλάμενος πάλιν, ὅτι, ἂν μὲν ὑπεύθυνος δειχθῇ, πάντως ἀποβληθήσεται καὶ παρ' ἡμῶν· ἂν δὲ ἀναίτιος εὑρεθῇ, καὶ ἐλέγξῃ συκοφάν-. τας ὑμᾶς, εἰ παραιτεῖσθε τὸν ἄνθρωπον, ἐγὼ μετ' ἐμαυτοῦ πείθω τὸν ᾿Αθανάσιον ἐλθεῖν εἰς τὰς Σπα- νίας. Καὶ ὁ μὲν ᾿Αθανάσιος ἐπὶ τούτοις επείθετο, Β καὶ οὐκ ἀντέλεγεν· ἐκεῖνοι δὲ, πρὸς πάντα μὴ θαρ ῥοῦντες, ἴσως ἀνένευον. Εγένετο δὲ πάλιν ὁ ᾿Αθα νάσιος εἰς τὸ σὸν στρατόπεδον, ἡνίκα μετεπέμψω γράψας αὐτῷ, καὶ παρόντας ἐν αὐτῇ τῇ Ἀντιοχεία τοὺς ἐχθροὺς κληθῆναι πάντας ἢ ἕκαστον αὐτῶν ἠξίωσεν, ἵν' ἡ ἐλέγξωσιν, ἢ ἐλεγχθῶσι· καὶ ἵνα ἢ παρόντα δείξωσιν οἷον λέγουσιν, ἢ ἀπόντα μὴ διαβάλ- λωσι. Καὶ οὔτε σὺ λέγοντος ἠνέσχου (64), ἀλλὰ κἀκεῖ- και παρητήσαντο. Τί τοίνυν ἀκούεις ἔτι τῶν κακολο γούντων αὐτόν ; Πῶς ἀνέχῃ Οὐάλεντος καὶ Οὐρσακίου, καίτοι μετανοησάντων αὐτῶν, καὶ ἐγγράφως αὐτῶν ὁμολογησάντων τὴν συκοφαντίαν; αμολόγησαν γὰρ οὐ βίαν παθόντες, ὡς αὐτοὶ προφασίζονται, οὐ στρα τιωτῶν ἐπικειμένων, οὐκ εἰδότος τοῦ ἀδελφοῦ σου (οὐκ ἐγίγνετο γὰρ παρ' αὐτῷ τοιαῦτα, οἷα νῦν γίγνε- ται, μὴ γένοιτο !), ἀλλ' αὐτοὶ θέλοντες ἑαυτοῖς ἀνῆλ θον εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ τοῦ ἐπισκόπου καὶ τῶν πρε- σβυτέρων παρόντων ἔγραψαν· γράψαντες πρότερον Εἰ δὲ βίαν προφασίζονται, καὶ τοῦτο γινώσκουσι και κὸν, οὐκ ἀποδέχῃ δὲ οὐδὲ σύ· παῦσαι τοῦ βιάζεσθαι, καὶ μήτε γράφε, μήτε πέμπε κόμητας (66)· ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ἀπόλυσον, ἵνα μὴ, βίαν αίτιω μένου σου, μείζονας βίας ἐκεῖνοι ποιῶσι. Τί γὰρ τοιοῦτον γέγονε παρὰ Κώνσταντος ; τίς ἐπίσκοπος ἐξωρίσθη ; πότε κρίσεως ἐκκλησιαστικῆς μέσος γέν γονε ; ποῖος αὐτοῦ Παλατίνος ἠνάγκασε κατά τινος ὑπογράψαι, ἵνα οἱ περὶ Οὐάλεντα τοιαῦτα λέγωσι ; Παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ μνήσθητι, ὅτι θνητὸς ἄνθρω- τος τυγχάνεις· φοβήθητι τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως· φύλαξον σεαυτὸν εἰς ἐκείνην καθαρόν. Μη τίθει σεαυτὸν εἰς τὰ ἐκκλησιαστικά· μηδὲ σὺ περὶ τούτων ἡμῖν παρακελεύου· ἀλλὰ μᾶλλον παρ' ἡμῶν σὺ μάν θανε ταῦτα. Σοὶ βασιλείαν ὁ Θεὸς ἐνεχείρισεν· ἡμῖν τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἐπίστευσε. Καὶ ὥσπερ ὁ τὴν σὴν ἀρχὴν ὑποκλέπτων ἀντιλέγει τῷ διαταξαμένῳ Θεῷ, οὕτω φοβήθητι μὴ καὶ σὺ, τὰ τῆς Ἐκκλησίας εἰς ἑαυτὸν ἕλκων, ὑπεύθυνος ἐγκλήματι μεγάλῳ γένῃ· 'Απόδοτε, γέγραπται, τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Οὔτε τοίνυν ἡμῖν ἄρχειν ἐπὶ ** HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A mihi, Constanti, qui per ætatem avus tuus esse pos- ac beata vir nemoriæ frater tuus Constans, nos sim: Sardicensi interfui synodo, quo tempore tute vocavi, cum in Ecclesiam, ubi commorabar ego, omnes convocastis. Ipseque inimicos Athanasii pro advenissent, ut si quid in Athanasio culpandum hae Derent, id renuntiarent. Fidem dedi, securitatemque promisi, ut nihil nisi rectum in omnibus judicium exspectarent. Id non semel tantum, sed et bis præ- stiti, hortatus, si nollent coram tota synodo, mihi saltem soli rem deferrent. Id quoque pollicitus sum: tur; sin humorius, vosque sycophantas probarit : si Si reus deprehendatur homo, a nobis plane abjicie- nihilominus illum recusaveritis, Athanasio persua - debo, ut mecum in Hispanias proficiscatur. Hisque conditionibus citra repugnantiam obtemperabat Atha- Matth. xx11, 21. nasius. Illi vero rebus omnino suis diffisi, æque id ab- nuerunt. Iterumque ubi Athanasius ad tuum exerci- tum se contulit ; cum tu illum litteris tuis accivisti, inimicos ille suos qui tum ibi, Antiochiæ videlicet, gavit, ut aut se convincerent, aut co: vincerentur ipsi ; versabantur, vel omnes una, vel singulos advocari ro- et se vel coram qualem esse dicebant comprobarent, vel absentem non calumniarentur. Verum nec từ bæð dicenti morem gessisti, imo illi abnuerunt. Cur itaque lentemque toleras, tametsi illi poenitentiam egeruul, etiamnum obtrectatores ejus audis? Cur Ursacium V:- calumniamque suam scripto confessi sunt? Confessi sunt, inquam, non vi coacti, ut obtendunt illi : non urgentibus militibus, non conscio fratre tuo: non C talia quippe sub illo, qualia his temporibus, ageban- tur, absit! sed ultro ipsi Romam profecti, coram epi- scopo et presbyteris hæc scripsere, cum antea ami- cam et pacificam epistolam ad Athanasium misis- sent. Quod si vim sibi illatam obtendunt, quam illicitam agnoscant : sique vin tute non approbes, desine vim inferre, nec litteras, nec comites mise- ris ; sed exsules remitte, ne cum tu vim redargulis, majorem illi vim exerceant. Quidnam ejusmodi a Constante actum est? quis episcopus exsulavit? quandonam ille ecclesiasticis judiciis medius inter- fuit? quis sub illo palatinus contra quem subscribere coegit, ut Valens cum socio talia effutiat? Desine, quæso le, et memento te mortalem hominem esse : time judicli diem, teque ipse innoxium ad eam diem Custodias. Ne te rebus misceas ecclesiasticis; neu nobis his de rebus præcepta mandes; sed a nobis potius hæc ediscas. Tibi Deus imperium tradidit, nobis ecclesiastica concredidit. Ac quemadmodum qui tibi imperium subripit, Deo ordinanti repugnat ; ita metue ne, si ad te ecclesiastica pertrahas, magui criminis reus Gas : Reddite, scriptum est, qua sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo “. Neque nobis igitur terræ imperare licet, neque tu adolendi habes potestatem. Hæc quod tuam curem salutem scribo: quod vero res spectat de quibus scripsisti, D (63) καὶ ᾿Αθανασίῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνικὴν ἐπιστολήν. (63) Regius codex, Σερβικήν. (64) Ita Regius et sic legendumn. Editi, ἡνέσχον. (65) Sic Reg. Editi, πρότερον. (66) Reg., κόμιτας, die more.
PG 25:746καὶ ἃ νῦν ψιθυρίζουσιν [οὐ γὰρ παρόντος αὐτοῦ φθέγγονται], ταῦτα καὶ πρὶν μεταπέμψῃ τὸν Ἀθανάσιον κατελάλουν. ταῦτα καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν σύνοδον διεθρύλουν καὶ ἀπαιτούμενοι παρ’ ἐμοῦ, καθὰ προεῖπον, τὰς ἀποδείξεις οὐκ ἴσχυσαν παρασχεῖν· εἰ γὰρ εἶχον, οὐκ ἂν ἔφυγον οὕτως αἰσχρῶς. τίς οὖν ἔπεισέ σε μετὰ τοσοῦτον χρόνον ἐπιλαθέσθαι τῶν σαυτοῦ γραμμάτων καὶ ῥημάτων; ἐπίσχες καὶ μὴ πείθου κακοῖς ἀνθρώποις, ἵνα μὴ διὰ τὸ πρὸς ἀλλήλους καθῆκον σαυτὸν ὑπεύθυνον ποιήσῃς. ὧδε γὰρ τούτοις καθηκεύεις ἐν δὲ τῇ κρίσει μόνος μέλλεις ἀπολογεῖσθαι. οὗτοι τὸν ἴδιον ἐχθρὸν διὰ σοῦ θέλουσιν ἀδικεῖν καὶ βούλονταί σε διάκονον τῆς ἑαυτῶν πονηρίας γενέσθαι, ἵνα διὰ σοῦ καὶ τὴν μυσαρὰν αἵρεσιν εἰς τὴν ἐκκλησίαν ἐπισπείρωσιν. οὐκ ἔστι δὲ φρόνιμον δι’ ἄλλων ἡδονὴν ἑαυτὸν εἰς προῦπτον κίνδυνον ἐμβάλλειν. παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ πείσθητί μοι, Κωνστάντιε. ταῦτα γὰρ πρέπει καὶ ἐμὲ γράφειν καὶ σὲ τούτων μὴ καταφρονεῖν ...πάππος εἰμί σου καθ᾽ ἡλικίαν· ἐγενόμην αὐτὸς ἐν τῇ κατὰ Σαρδικὴν (63) συνόδῳ, ὅτε σύ τε καὶ ὁ μακα ρίτης ἀδελφός σου Κώνστας πάντας ἡμᾶς συνήγαγε.. Καὶ δι' ἐμαυτοῦ τοὺς ἐχθροὺς ᾿Αθανασίου προσεκα- λεσάμην, ἐλθόντας αὐτοὺς εἰς τὴν Ἐκκλησίαν, ἐν ᾗ ἔχουν ἐγώ, ἵν', εἴ τι ἔχοιεν κατ' αὐτοῦ, λέγωσιν· ἐπαγγειλάμενος αὐτοῖς θαῤῥεῖν, καὶ μὴ ἄλλο τι προσ- δοκᾷν, ἢ ὀρθὸν τὸ κριτήριον ἐπὶ πᾶσιν ἔσεσθαι. Τοῦτο δὲ οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ καὶ δεύτερον ἐποίησα, προ τρέπων, εἰ μὴ θέλοιεν ἐπὶ πάσης τῆς συνόδου, κἂν ἐπ᾿ ἐμοῦ μόνου· ἐπαγγειλάμενος πάλιν, ὅτι, ἂν μὲν ὑπεύθυνος δειχθῇ, πάντως ἀποβληθήσεται καὶ παρ' ἡμῶν· ἂν δὲ ἀναίτιος εὑρεθῇ, καὶ ἐλέγξῃ συκοφάν-. τας ὑμᾶς, εἰ παραιτεῖσθε τὸν ἄνθρωπον, ἐγὼ μετ' ἐμαυτοῦ πείθω τὸν ᾿Αθανάσιον ἐλθεῖν εἰς τὰς Σπα- νίας. Καὶ ὁ μὲν ᾿Αθανάσιος ἐπὶ τούτοις επείθετο, Β καὶ οὐκ ἀντέλεγεν· ἐκεῖνοι δὲ, πρὸς πάντα μὴ θαρ ῥοῦντες, ἴσως ἀνένευον. Εγένετο δὲ πάλιν ὁ ᾿Αθα νάσιος εἰς τὸ σὸν στρατόπεδον, ἡνίκα μετεπέμψω γράψας αὐτῷ, καὶ παρόντας ἐν αὐτῇ τῇ Ἀντιοχεία τοὺς ἐχθροὺς κληθῆναι πάντας ἢ ἕκαστον αὐτῶν ἠξίωσεν, ἵν' ἡ ἐλέγξωσιν, ἢ ἐλεγχθῶσι· καὶ ἵνα ἢ παρόντα δείξωσιν οἷον λέγουσιν, ἢ ἀπόντα μὴ διαβάλ- λωσι. Καὶ οὔτε σὺ λέγοντος ἠνέσχου (64), ἀλλὰ κἀκεῖ- και παρητήσαντο. Τί τοίνυν ἀκούεις ἔτι τῶν κακολο γούντων αὐτόν ; Πῶς ἀνέχῃ Οὐάλεντος καὶ Οὐρσακίου, καίτοι μετανοησάντων αὐτῶν, καὶ ἐγγράφως αὐτῶν ὁμολογησάντων τὴν συκοφαντίαν; αμολόγησαν γὰρ οὐ βίαν παθόντες, ὡς αὐτοὶ προφασίζονται, οὐ στρα τιωτῶν ἐπικειμένων, οὐκ εἰδότος τοῦ ἀδελφοῦ σου (οὐκ ἐγίγνετο γὰρ παρ' αὐτῷ τοιαῦτα, οἷα νῦν γίγνε- ται, μὴ γένοιτο !), ἀλλ' αὐτοὶ θέλοντες ἑαυτοῖς ἀνῆλ θον εἰς τὴν Ῥώμην, καὶ τοῦ ἐπισκόπου καὶ τῶν πρε- σβυτέρων παρόντων ἔγραψαν· γράψαντες πρότερον Εἰ δὲ βίαν προφασίζονται, καὶ τοῦτο γινώσκουσι και κὸν, οὐκ ἀποδέχῃ δὲ οὐδὲ σύ· παῦσαι τοῦ βιάζεσθαι, καὶ μήτε γράφε, μήτε πέμπε κόμητας (66)· ἀλλὰ καὶ τοὺς ἐξορισθέντας ἀπόλυσον, ἵνα μὴ, βίαν αίτιω μένου σου, μείζονας βίας ἐκεῖνοι ποιῶσι. Τί γὰρ τοιοῦτον γέγονε παρὰ Κώνσταντος ; τίς ἐπίσκοπος ἐξωρίσθη ; πότε κρίσεως ἐκκλησιαστικῆς μέσος γέν γονε ; ποῖος αὐτοῦ Παλατίνος ἠνάγκασε κατά τινος ὑπογράψαι, ἵνα οἱ περὶ Οὐάλεντα τοιαῦτα λέγωσι ; Παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ μνήσθητι, ὅτι θνητὸς ἄνθρω- τος τυγχάνεις· φοβήθητι τὴν ἡμέραν τῆς κρίσεως· φύλαξον σεαυτὸν εἰς ἐκείνην καθαρόν. Μη τίθει σεαυτὸν εἰς τὰ ἐκκλησιαστικά· μηδὲ σὺ περὶ τούτων ἡμῖν παρακελεύου· ἀλλὰ μᾶλλον παρ' ἡμῶν σὺ μάν θανε ταῦτα. Σοὶ βασιλείαν ὁ Θεὸς ἐνεχείρισεν· ἡμῖν τὰ τῆς Ἐκκλησίας ἐπίστευσε. Καὶ ὥσπερ ὁ τὴν σὴν ἀρχὴν ὑποκλέπτων ἀντιλέγει τῷ διαταξαμένῳ Θεῷ, οὕτω φοβήθητι μὴ καὶ σὺ, τὰ τῆς Ἐκκλησίας εἰς ἑαυτὸν ἕλκων, ὑπεύθυνος ἐγκλήματι μεγάλῳ γένῃ· 'Απόδοτε, γέγραπται, τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Οὔτε τοίνυν ἡμῖν ἄρχειν ἐπὶ ** HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A mihi, Constanti, qui per ætatem avus tuus esse pos- ac beata vir nemoriæ frater tuus Constans, nos sim: Sardicensi interfui synodo, quo tempore tute vocavi, cum in Ecclesiam, ubi commorabar ego, omnes convocastis. Ipseque inimicos Athanasii pro advenissent, ut si quid in Athanasio culpandum hae Derent, id renuntiarent. Fidem dedi, securitatemque promisi, ut nihil nisi rectum in omnibus judicium exspectarent. Id non semel tantum, sed et bis præ- stiti, hortatus, si nollent coram tota synodo, mihi saltem soli rem deferrent. Id quoque pollicitus sum: tur; sin humorius, vosque sycophantas probarit : si Si reus deprehendatur homo, a nobis plane abjicie- nihilominus illum recusaveritis, Athanasio persua - debo, ut mecum in Hispanias proficiscatur. Hisque conditionibus citra repugnantiam obtemperabat Atha- Matth. xx11, 21. nasius. Illi vero rebus omnino suis diffisi, æque id ab- nuerunt. Iterumque ubi Athanasius ad tuum exerci- tum se contulit ; cum tu illum litteris tuis accivisti, inimicos ille suos qui tum ibi, Antiochiæ videlicet, gavit, ut aut se convincerent, aut co: vincerentur ipsi ; versabantur, vel omnes una, vel singulos advocari ro- et se vel coram qualem esse dicebant comprobarent, vel absentem non calumniarentur. Verum nec từ bæð dicenti morem gessisti, imo illi abnuerunt. Cur itaque lentemque toleras, tametsi illi poenitentiam egeruul, etiamnum obtrectatores ejus audis? Cur Ursacium V:- calumniamque suam scripto confessi sunt? Confessi sunt, inquam, non vi coacti, ut obtendunt illi : non urgentibus militibus, non conscio fratre tuo: non C talia quippe sub illo, qualia his temporibus, ageban- tur, absit! sed ultro ipsi Romam profecti, coram epi- scopo et presbyteris hæc scripsere, cum antea ami- cam et pacificam epistolam ad Athanasium misis- sent. Quod si vim sibi illatam obtendunt, quam illicitam agnoscant : sique vin tute non approbes, desine vim inferre, nec litteras, nec comites mise- ris ; sed exsules remitte, ne cum tu vim redargulis, majorem illi vim exerceant. Quidnam ejusmodi a Constante actum est? quis episcopus exsulavit? quandonam ille ecclesiasticis judiciis medius inter- fuit? quis sub illo palatinus contra quem subscribere coegit, ut Valens cum socio talia effutiat? Desine, quæso le, et memento te mortalem hominem esse : time judicli diem, teque ipse innoxium ad eam diem Custodias. Ne te rebus misceas ecclesiasticis; neu nobis his de rebus præcepta mandes; sed a nobis potius hæc ediscas. Tibi Deus imperium tradidit, nobis ecclesiastica concredidit. Ac quemadmodum qui tibi imperium subripit, Deo ordinanti repugnat ; ita metue ne, si ad te ecclesiastica pertrahas, magui criminis reus Gas : Reddite, scriptum est, qua sunt Cæsaris Cæsari, et quæ sunt Dei Deo “. Neque nobis igitur terræ imperare licet, neque tu adolendi habes potestatem. Hæc quod tuam curem salutem scribo: quod vero res spectat de quibus scripsisti, D (63) καὶ ᾿Αθανασίῳ φιλικὴν καὶ εἰρηνικὴν ἐπιστολήν. (63) Regius codex, Σερβικήν. (64) Ita Regius et sic legendumn. Editi, ἡνέσχον. (65) Sic Reg. Editi, πρότερον. (66) Reg., κόμιτας, die more.
PG 25:747Ταῦτα μὲν ὁ Ἀβραμιαῖος γέρων, ὁ ἀληθῶς Ὅσιος ἐφρόνησέ τε καὶ ἔγραψεν, ὁ δὲ οὔτε τοῦ ἐπιβουλεύειν ἀνεχώρει οὔτε πρόφασιν κατ’ αὐτοῦ ζητῶν πέπαυται, ἀλλὰ καὶ ἀπειλῶν ἐπέμενε δεινῶς, ἵνα ἢ βιαζόμενος μεταγάγῃ ἢ μὴ πειθόμενον ἐξορίσῃ. πρόφασιν μὲν οὖν ὥσπερ οἱ τακτικοὶ καὶ σατράπαι τῆς Βαβυλῶνος ζητοῦντες «οὐχ εὕρισκον κατὰ τοῦ Δανιὴλ εἰ μὴ ἐν νόμοις θεοῦ αὐτοῦ», οὕτω καὶ οἱ νῦν σατράπαι τῆς ἀσεβείας οὐδὲ πλάσασθαι κατὰ τοῦ γέροντος ἄλλην ἠδυνήθησαν [πᾶσι γὰρ γνώριμος ἦν ὁ ἀληθῶς Ὅσιος καὶ ὁ τούτου βίος ἀνεπίληπτος], εἰ μὴ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος. διαβάλλουσι τοίνυν καὶ αὐτὸν οὐκέτι ὡς ἐκεῖνον Δαρείῳ [ἀηδῶς γὰρ ἤκουε Δαρεῖος κατὰ τοῦ Δανιήλ], ἀλλ’ ὡς Ἰεζάβελ κατὰ τοῦ Ναβουθαὶ καὶ ὡς οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Ἡρώδῃ λέγοντες· οὐ μόνον οὐχ ὑπογράφει κατὰ Ἀθανασίου, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς δι’ αὐτὸν κατακρίνει καὶ τὴν αἵρεσιν οὕτω μισεῖ, ὡς καὶ ἄλλοις γράφειν θάνατον μᾶλλον ὑπομένειν ἢ προδότας γίγνεσθαι τῆς ἀληθείας. δι’ αὐτὴν γὰρ καὶ ὁ ἀγαπητὸς ἡμῶν Ἀθανάσιος διώκεται καὶ Λιβέριος ὁ Ῥωμαίων ἐπίσκοπος καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπιβουλεύονται.Α τῆς γῆς ἔξεστιν, οὔτε σὺ τοῦ θυμιᾷν ἐξουσίαν έχεις, Β βασιλεῦ. Ταῦτα μὲν οὖν (67) κηδόμενος τῆς σῆς στ τηρίας γράψω· περὶ δὲ ὧν ἐπέστειλας, ταύτης εἰμὶ τῆς γνώμης· Ἐγὼ ούτε Αρειανοίς συγκατατίθεμαι, ἀλλὰ καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἀναθεματίζω· ούτε κατά ᾿Αθανασίου γράφω, ὖν ἡμεῖς τε καὶ ἡ Ῥωμαίων Έχο κλησία, καὶ πᾶσα ἡ σύνοδος ἐκαθάρισε. Καὶ γὰρ ταῦτα καὶ σὺ συνορῶν μετεπέμψω τὸν ἄνθρωπον, καὶ συνεχώρησας αὐτῷ μετὰ τιμῆς εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν ἐπανελθεῖν (68). Τίς τοίνυν γέγονε πρόφασις τῆς τοσαύτης μεταβολῆς; Οἱ αὐτοὶ γὰρ ἐχθροὶ οἱ καὶ πρότερον ὄντες καὶ νῦν εἰσιν αὐτοῦ· καὶ ἃ νῦν ψιθυρίζουσιν οὐ γὰρ παρόντος αὐτοῦ φθέγγονται), ταῦτα, καὶ πρὶν μεταπέμψῃ (69) τὸν ᾿Αθανάσιον, κατελάλουν· ταῦτα καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν σύνοδον διεθρύλλουν· καὶ ἀπαιτούμενοι παρ' ἐμοῦ, καθὰ προείπον, τὰς ἀποδείξεις οὐκ ἴσχυσαν παρα- σχεῖν· εἰ γὰρ εἶχον, οὐκ ἂν ἔφυγον οὕτως αἰσχρῶς. Τίς οὖν ἔπεισέ σε μετὰ τοσοῦτον χρόνον ἐπιλαθέσθαι τῶν σαυτοῦ γραμμάτων καὶ ῥημάτων; Επίσχες, καὶ μὴ πείθου κακοῖς ἀνθρώποις, ἵνα μὴ διὰ τὸ πρὸς ἀλλήλους καθῆκον σαυτὸν ὑπεύθυνον ποιήσης. 'Ωδε γὰρ τούτοις καθηκετεύεις (70), ἐν δὲ τῇ κρίσει μόνος μέλλεις ἀπολογεῖσθαι. Οὗτοι τὸν ἴδιον ἐχθρὸν διὰ σοῦ θέλουσιν ἀδικεῖν, καὶ βούλονται σε διάκονον τῆς ἑαυ τῶν πονηρίας γενέσθαι, ἵνα διὰ σοῦ καὶ τὴν μυσαράν αἵρεσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν ἐπισπείρωσιν. Οὐκ ἔστι δὲ φρόνιμον δι᾿ ἄλλων ἡδονὴν ἑαυτὸν εἰς προϋπτον κίνδυνον ἐμβάλλειν. Παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ πείσθητί μοι, Κωνστάντις. Ταῦτα γὰρ πρέπει καὶ ἐμὲ γράφειν,καὶ λουν, λ. 10. σὲ τούτων μὴ καταφρονεῖν. Οσιος ἐφρόνησέ τε καὶ ἔγραψεν, ὁ δὲ οὔτε τοῦ ἐπι- βουλεύειν ἀνεχώρει (71), ούτε πρόφασιν κατ' αὐτοῦ ζητῶν πέπαυται· ἀλλὰ καὶ ἀπειλῶν ἐπέμενε δεινώς, ἵνα ἢ βιαζόμενος μεταγάγῃ, ἢ μὴ πειθόμενον ἐξορί σῃ. Πρόφασιν μὲν οὖν, ὥσπερ οἱ τακτικοὶ καὶ σατρά παι τῆς Βαβυλῶνος, ζητοῦντες, οὐχ εύρισκον κατά τοῦ Δανιὴλ εἰ μὴ ἐν νόμοις Θεοῦ αὐτοῦ· οὕτω καὶ οἱ νῦν σατράπαι τῆς ἀσεβείας οὐδὲ πλάσασθαι κατὰ τοῦ γέροντος ἄλλην ήδυνήθησαν. Πᾶσι γὰρ γνώριμος ἦν ὁ ἀληθῶς Οσιος, καὶ ὁ τούτου βίος ἀνεπίληπτος, εἰ μὴ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος. Διαβάλλουσι τοίνυν καὶ αὐτὸν, οὐκέτι ὡς ἐκεῖνον Δαρείω (ἀηδῶς γὰρ ἤκουσεν ὁ Δαρεῖος κατὰ τοῦ Δανιήλ), ἀλλ' ὡς Ιεζά- βελ κατὰ τοῦ Ναβουθαι, καὶ ὡς οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Ἡ- ρώδη, λέγοντες· Οὐ μόνον οὐχ ὑπογράφει κατὰ ᾿Αθα νασίου, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς δι' αὐτὸν κατακρίνει· καὶ τὴν αἵρεσιν οὕτω μισεῖ, ὡς καὶ ἄλλοις γράφειν θάνατον μᾶλλον ὑπομένειν, ἢ προδότας γίνεσθαι τῆς ἀληθείας. Δι' αὐτὴν γὰρ καὶ ὁ ἀγαπητὸς ἡμῶν ᾿Αθανάσιος διώ κεται, καὶ Λιβέριος ὁ Ρωμαίων ἐπίσκοπος, καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπιβουλεύονται. Ταῦτα ἀκούσας ὁ τῆς ἀσεβείας προστάτης, καὶ τῆς αἱρέσεως βασιλεὺς Κωνστάντιος, καὶ ὅτι μάλιστα καὶ ἕτεροί εἰσι κατά καθηκεύειν. καθικετεύειν S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. ecce meam sententiam : Arianis minime adjungor, imo cam hæresim ferio anathemate: Dec contra Athanasium scribam, quem nos et Romana Ecclesia, imo lota synodus insontem declaravit. Nam tute hæc cum perspecta haberes, hominem accivisti, ac concessisti ut cum honore in patriam ille et in Ec- elesiam suam remigraret. Quænam exstitit tantæ mutationis causa? lidem enim ipsi sunt ejus inimici qui jam ante ſuere : et quæ jam susurraut (non omim ea coramı ¡Ho proferunt), bæc prius etiam quam Athanasium accires obloquebantur : hæc cum ad synodum advenissent obmurmurabant : meque, uti supra dixi, probationes postulante, proferre ipsi nequivere: nam, si habuissent, non ita turpiter au- fugissent. Quis te induxit, ut post tantum temporis, literarum juxta ac verborum tuorum obliviscerere? Cohibe te, quæso, et ne improbis hominibus morem geras, ut ne mutui commodi causa te ipse reum con- stituas. Quod enim jam illis indulges, de hoc in die judicii solus rationem es redditurus. Adversarium illi suum auspiciis tuis lædere optant, teque volunt esse malitiæ suæ ministrum, ut tua ope exsecran- dam hæresim in Ecclesia disseminent. Non est prudentis, ob aliorum libidinem sese in manifestum conjicere periculum. Desine, quæso te, et mihi obtempera, Constanti. Hæc enim et me deeet scri- bcre, et te non vilipendere. ið est, sancti, sententia : hæ illius litteræ. Ille vero vec insidiarum finem fecit, neque desiit obtentum adversus illum perquirere; sed perstitit graviter interminando, ut eum aut vi a sententia deduceret, aut non obsequentem pelleret in exsilium. Ac quem- admodum Babylonici duces et satrapæ, cum incu- sandi Danielis occasionem captarent, nonnisi io lege Dei sui illam invenere; ita et nunc im- pietatis satrapæ nullam aliam potuerunt adversus senem vel comminisci. Nulli quippe notus non erat ille vere Hosius, id est, sanetus, cujus inculpata vita erat, nisi eo nomine, quod hæresim odio haberet. Hunc itaque calumniantur, non perinde atque ille Dario delatus fuit, invitus quippe Darius criminatio- nem in Danielem audivit ; sed, sicut Jezabel Nabo. D thum “, ac ut Judæi apud Herodem ", his verbis : Non modo non subscribit ille adversus Athanasium, sed nos etiam ejus gratia damnat : itaque hæresim aversatur, ut cæteros litteris bortetur, necem ut potius subeant, quam veritatis proditores evadant. Nam, ait ille, veritatis causa dilectus noster Alba- nasius persecutionem sustinet, insidiæque tendun- tur Liberio Romano episcopo, aliisque universis. ** Dan. vi, 14. ** III Reg. xxi, de more cuin unico Reg., In editis vero vulgo scribitur. 45. Haec illa fuit Abrahamici senis vere Hosii, C (67) In Reg., οὖν deest. (68) Reg., ἀπελθεῖν, minus recte. 7. 19 Luc. xx1!!, (69) Ita Reg. Editi vero, πέμψῃ. Mos Reg., διεθρύ 45. Ταῦτα μὲν ὁ ᾿Αβραμιαίος γέρων, ὁ ἀληθῶς (70) Sic editi. Reg., καθικετεύεις. Alias ider (71) lta Reg. Editi, ενεχείρει.
PG 25:748ταῦτα ἀκούσας ὁ τῆς ἀσεβείας προστάτης καὶ τῆς αἱρέσεως βασιλεὺς Κωνστάντιος καί, ὅτι μάλιστα καὶ ἕτεροί εἰσι κατὰ τὰς Σπανίας ταυτὰ τῷ Ὁσίῳ φρονοῦντες, πειράσας κἀκείνους ὑπογράψαι καὶ μὴ δυνηθεὶς ἀναγκάσαι μεταπέμπεται τὸν Ὅσιον. καὶ ἀντὶ ἐξορισμοῦ κατέχει τοῦτον ὅλον ἐνιαυτὸν ἐν τῷ Σερμίῳ οὔτε τὸν θεὸν φοβηθεὶς ὁ ἄθεος οὔτε τοῦ πατρὸς τὴν διάθεσιν, ἣν εἶχε πρὸς τὸν Ὅσιον, αἰδεσθεὶς ὁ ἀνόσιος οὔτε τὸ γῆρας [ἑκατονταετὴς γὰρ λοιπὸν ἦν] αἰσχυνθεὶς ὁ ἄστοργος. πάντα γὰρ ταῦτα παρεῖδε διὰ τὴν ἀσέβειαν ὁ νέος Ἀχαὰβ καὶ ἄλλος Βαλθασὰρ ἐφ’ ἡμῶν γενόμενος. τοσαύτην γὰρ βίαν πεποίηκε τῷ γέροντι καὶ τοσοῦτον αὐτὸν συνέσχεν, ὡς θλιβέντα αὐτὸν μόγις κοινωνῆσαι μὲν τοῖς περὶ Οὐάλεντα καὶ Οὐρσάκιον, μὴ ὑπογράψαι δὲ κατὰ Ἀθανασίου. ἀλλὰ καὶ οὕτως οὐκ ἠμέλησεν ὁ γέρων, μέλλων γὰρ ἀποθνήσκειν ὥσπερ διατιθέμενος ἐμαρτύρατο τὴν βίαν καὶ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζε καὶ παρήγγελλε μηδένα ταυτὴν ἀποδέχεσθαι. Τίς ταῦτα βλέπων ἢ καὶ μόνον ἀκούων οὐκ ἐξίσταται καὶ αὐτὸς καὶ καταβοήσει πρὸς κύριον λέγων·Α τῆς γῆς ἔξεστιν, οὔτε σὺ τοῦ θυμιᾷν ἐξουσίαν έχεις, Β βασιλεῦ. Ταῦτα μὲν οὖν (67) κηδόμενος τῆς σῆς στ τηρίας γράψω· περὶ δὲ ὧν ἐπέστειλας, ταύτης εἰμὶ τῆς γνώμης· Ἐγὼ ούτε Αρειανοίς συγκατατίθεμαι, ἀλλὰ καὶ τὴν αἵρεσιν αὐτῶν ἀναθεματίζω· ούτε κατά ᾿Αθανασίου γράφω, ὖν ἡμεῖς τε καὶ ἡ Ῥωμαίων Έχο κλησία, καὶ πᾶσα ἡ σύνοδος ἐκαθάρισε. Καὶ γὰρ ταῦτα καὶ σὺ συνορῶν μετεπέμψω τὸν ἄνθρωπον, καὶ συνεχώρησας αὐτῷ μετὰ τιμῆς εἰς τὴν πατρίδα καὶ τὴν Ἐκκλησίαν ἐπανελθεῖν (68). Τίς τοίνυν γέγονε πρόφασις τῆς τοσαύτης μεταβολῆς; Οἱ αὐτοὶ γὰρ ἐχθροὶ οἱ καὶ πρότερον ὄντες καὶ νῦν εἰσιν αὐτοῦ· καὶ ἃ νῦν ψιθυρίζουσιν οὐ γὰρ παρόντος αὐτοῦ φθέγγονται), ταῦτα, καὶ πρὶν μεταπέμψῃ (69) τὸν ᾿Αθανάσιον, κατελάλουν· ταῦτα καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν σύνοδον διεθρύλλουν· καὶ ἀπαιτούμενοι παρ' ἐμοῦ, καθὰ προείπον, τὰς ἀποδείξεις οὐκ ἴσχυσαν παρα- σχεῖν· εἰ γὰρ εἶχον, οὐκ ἂν ἔφυγον οὕτως αἰσχρῶς. Τίς οὖν ἔπεισέ σε μετὰ τοσοῦτον χρόνον ἐπιλαθέσθαι τῶν σαυτοῦ γραμμάτων καὶ ῥημάτων; Επίσχες, καὶ μὴ πείθου κακοῖς ἀνθρώποις, ἵνα μὴ διὰ τὸ πρὸς ἀλλήλους καθῆκον σαυτὸν ὑπεύθυνον ποιήσης. 'Ωδε γὰρ τούτοις καθηκετεύεις (70), ἐν δὲ τῇ κρίσει μόνος μέλλεις ἀπολογεῖσθαι. Οὗτοι τὸν ἴδιον ἐχθρὸν διὰ σοῦ θέλουσιν ἀδικεῖν, καὶ βούλονται σε διάκονον τῆς ἑαυ τῶν πονηρίας γενέσθαι, ἵνα διὰ σοῦ καὶ τὴν μυσαράν αἵρεσιν εἰς τὴν Ἐκκλησίαν ἐπισπείρωσιν. Οὐκ ἔστι δὲ φρόνιμον δι᾿ ἄλλων ἡδονὴν ἑαυτὸν εἰς προϋπτον κίνδυνον ἐμβάλλειν. Παῦσαι, παρακαλῶ, καὶ πείσθητί μοι, Κωνστάντις. Ταῦτα γὰρ πρέπει καὶ ἐμὲ γράφειν,καὶ λουν, λ. 10. σὲ τούτων μὴ καταφρονεῖν. Οσιος ἐφρόνησέ τε καὶ ἔγραψεν, ὁ δὲ οὔτε τοῦ ἐπι- βουλεύειν ἀνεχώρει (71), ούτε πρόφασιν κατ' αὐτοῦ ζητῶν πέπαυται· ἀλλὰ καὶ ἀπειλῶν ἐπέμενε δεινώς, ἵνα ἢ βιαζόμενος μεταγάγῃ, ἢ μὴ πειθόμενον ἐξορί σῃ. Πρόφασιν μὲν οὖν, ὥσπερ οἱ τακτικοὶ καὶ σατρά παι τῆς Βαβυλῶνος, ζητοῦντες, οὐχ εύρισκον κατά τοῦ Δανιὴλ εἰ μὴ ἐν νόμοις Θεοῦ αὐτοῦ· οὕτω καὶ οἱ νῦν σατράπαι τῆς ἀσεβείας οὐδὲ πλάσασθαι κατὰ τοῦ γέροντος ἄλλην ήδυνήθησαν. Πᾶσι γὰρ γνώριμος ἦν ὁ ἀληθῶς Οσιος, καὶ ὁ τούτου βίος ἀνεπίληπτος, εἰ μὴ τὸ κατὰ τῆς αἱρέσεως μῖσος. Διαβάλλουσι τοίνυν καὶ αὐτὸν, οὐκέτι ὡς ἐκεῖνον Δαρείω (ἀηδῶς γὰρ ἤκουσεν ὁ Δαρεῖος κατὰ τοῦ Δανιήλ), ἀλλ' ὡς Ιεζά- βελ κατὰ τοῦ Ναβουθαι, καὶ ὡς οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Ἡ- ρώδη, λέγοντες· Οὐ μόνον οὐχ ὑπογράφει κατὰ ᾿Αθα νασίου, ἀλλὰ καὶ ἡμᾶς δι' αὐτὸν κατακρίνει· καὶ τὴν αἵρεσιν οὕτω μισεῖ, ὡς καὶ ἄλλοις γράφειν θάνατον μᾶλλον ὑπομένειν, ἢ προδότας γίνεσθαι τῆς ἀληθείας. Δι' αὐτὴν γὰρ καὶ ὁ ἀγαπητὸς ἡμῶν ᾿Αθανάσιος διώ κεται, καὶ Λιβέριος ὁ Ρωμαίων ἐπίσκοπος, καὶ οἱ ἄλλοι πάντες ἐπιβουλεύονται. Ταῦτα ἀκούσας ὁ τῆς ἀσεβείας προστάτης, καὶ τῆς αἱρέσεως βασιλεὺς Κωνστάντιος, καὶ ὅτι μάλιστα καὶ ἕτεροί εἰσι κατά καθηκεύειν. καθικετεύειν S. ATHANASII OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. ecce meam sententiam : Arianis minime adjungor, imo cam hæresim ferio anathemate: Dec contra Athanasium scribam, quem nos et Romana Ecclesia, imo lota synodus insontem declaravit. Nam tute hæc cum perspecta haberes, hominem accivisti, ac concessisti ut cum honore in patriam ille et in Ec- elesiam suam remigraret. Quænam exstitit tantæ mutationis causa? lidem enim ipsi sunt ejus inimici qui jam ante ſuere : et quæ jam susurraut (non omim ea coramı ¡Ho proferunt), bæc prius etiam quam Athanasium accires obloquebantur : hæc cum ad synodum advenissent obmurmurabant : meque, uti supra dixi, probationes postulante, proferre ipsi nequivere: nam, si habuissent, non ita turpiter au- fugissent. Quis te induxit, ut post tantum temporis, literarum juxta ac verborum tuorum obliviscerere? Cohibe te, quæso, et ne improbis hominibus morem geras, ut ne mutui commodi causa te ipse reum con- stituas. Quod enim jam illis indulges, de hoc in die judicii solus rationem es redditurus. Adversarium illi suum auspiciis tuis lædere optant, teque volunt esse malitiæ suæ ministrum, ut tua ope exsecran- dam hæresim in Ecclesia disseminent. Non est prudentis, ob aliorum libidinem sese in manifestum conjicere periculum. Desine, quæso te, et mihi obtempera, Constanti. Hæc enim et me deeet scri- bcre, et te non vilipendere. ið est, sancti, sententia : hæ illius litteræ. Ille vero vec insidiarum finem fecit, neque desiit obtentum adversus illum perquirere; sed perstitit graviter interminando, ut eum aut vi a sententia deduceret, aut non obsequentem pelleret in exsilium. Ac quem- admodum Babylonici duces et satrapæ, cum incu- sandi Danielis occasionem captarent, nonnisi io lege Dei sui illam invenere; ita et nunc im- pietatis satrapæ nullam aliam potuerunt adversus senem vel comminisci. Nulli quippe notus non erat ille vere Hosius, id est, sanetus, cujus inculpata vita erat, nisi eo nomine, quod hæresim odio haberet. Hunc itaque calumniantur, non perinde atque ille Dario delatus fuit, invitus quippe Darius criminatio- nem in Danielem audivit ; sed, sicut Jezabel Nabo. D thum “, ac ut Judæi apud Herodem ", his verbis : Non modo non subscribit ille adversus Athanasium, sed nos etiam ejus gratia damnat : itaque hæresim aversatur, ut cæteros litteris bortetur, necem ut potius subeant, quam veritatis proditores evadant. Nam, ait ille, veritatis causa dilectus noster Alba- nasius persecutionem sustinet, insidiæque tendun- tur Liberio Romano episcopo, aliisque universis. ** Dan. vi, 14. ** III Reg. xxi, de more cuin unico Reg., In editis vero vulgo scribitur. 45. Haec illa fuit Abrahamici senis vere Hosii, C (67) In Reg., οὖν deest. (68) Reg., ἀπελθεῖν, minus recte. 7. 19 Luc. xx1!!, (69) Ita Reg. Editi vero, πέμψῃ. Mos Reg., διεθρύ 45. Ταῦτα μὲν ὁ ᾿Αβραμιαίος γέρων, ὁ ἀληθῶς (70) Sic editi. Reg., καθικετεύεις. Alias ider (71) lta Reg. Editi, ενεχείρει.
PG 25:749«μὴ ἆρα εἰς ἐξάλειψιν σὺ ποιήσῃς τὸν Ἰσραήλ;» τίς ταῦτα κατανοῶν οὐκ εὐκαίρως καὶ αὐτὸς ἀναβοήσει λέγων· «ἔκστασις καὶ φρικτὰ ἐγενήθη ἐπὶ τῆς γῆς» καὶ «ἐξέστη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ τούτῳ καὶ ἡ γῆ ἐπὶ πλεῖον ἔφριξε σφόδρα»; οἱ πατέρες τῶν λαῶν καὶ διδάσκαλοι τῆς πίστεως αἴρονται καὶ οἱ ἀσεβεῖς εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσάγονται. τίς, ὅτε Λιβέριος ὁ ἐπίσκοπος Ῥώμης ἐξωρίσθη καὶ ὁ πατὴρ τῶν ἐπισκόπων ὁ μέγας Ὅσιος, [οὕτω πάσχοντα ἢ τίς] ὁρῶν τοσούτους ἐπισκόπους ἀπὸ τῆς Σπανίας καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐξοριζομένους οὐκ ἐπέγνω, κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχῃ, ὅτι καὶ τὰ κατὰ Ἀθανάσιον καὶ τοὺς ἄλλους προφάσεις εἰσὶ ψευδεῖς καὶ πάντα συκοφαντίας μεστά· τούτου γὰρ χάριν κἀκεῖνοι πάντα παθεῖν ὑπέμειναν συνορῶντες τὴν γενομένην ἐκ συκοφαντίας ἐκείνων ἐπιβουλήν. ἐπεὶ ποῖον ἔγκλημα καὶ Λιβερίῳ; ἢ ποία κατηγορία κατὰ τοῦ γέροντος Ὁσίου; τίς κἂν ἐψεύσατο κατὰ Παυλίνου καὶ Λουκιφέρου καὶ Διονυσίου καὶ Εὐσεβίου; ἢ ποῖον ἁμάρτημα κατὰ τῶν ἄλλων ἐξορισθέντων ἐπισκόπων καὶ πρεςβυτέρων καὶ διακόνων;τάς Σπανίας (72) ταυτὰ τῷ Οσίῳ φρονοῦντες, πειράσας κακείνους ὑπογράψαι, καὶ μὴ δυνηθεὶς ἀναγκάσαι, μεταπέμπεται τὸν Ὅσιον· καὶ ἀντὶ ἐξορισμοῦ κατ έχει τοῦτον ὅλον ἐνιαυτὸν ἐν τῷ Σιρμίῳ (73), οὔτε τὸν Θεὸν φοβηθεὶς ὁ ἄθεος, οὔτε τοῦ πατρὸς τὴν διάθεσιν, Αν εἶχε πρὸς τὸν Ὅσιον, αἰδεσθεὶς ὁ ἀνόσιος, οὔτε τὸ γῆρας (ἑκατονταετης γὰρ λοιπὸν ἦν) αἰσχυνθεὶς ὁ άστοργος. Πάντα γὰρ ταῦτα παρεῖδε διὰ τὴν ἀσέβειαν ὁ νέος 'Αχαάβ, καὶ ἄλλος Βαλθασὰρ ἐφ' ἡμῶν γενό- μενος. Τοσαύτην γάρ βίαν πεποίηκε τῷ γέροντι, καὶ τοσοῦτον αὐτὸν συνέσχεν, ὡς θλιβέντα αὐτὸν, μόγις κοινωνῆσαι μὲν τοῖς περὶ Οὐάλεντα καὶ Οὐρσάκιον, μὴ ὑπογράψαι δὲ κατὰ ᾿Αθανασίου. ᾿Αλλὰ καὶ οὕτως οὐκ ἠμέλησεν ὁ γέρων· μέλλων γὰρ ἀποθνήσκειν, ὥσπερ διατιθέμενος εμαρτύρατο τὴν βίαν, καὶ τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζε, καὶ παρήγγελλε μηδένα ταύτην ἀποδέχεσθαι. ἐξίσταται καὶ αὐτὸς, καὶ καταβοήσει πρὸς Κύριον, λέγων (74)· Μὴ ἄρα εἰς ἐξάλειψιν σὺ ποιήσῃς τὸν Ἰσραήλ; Τίς, ταῦτα κατανοῶν, οὐκ εὐκαίρως καὶ αὐτὸς καταβοήσει, λέγων· Εκστασις καὶ φρικτὰ ἐγενήθη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ, Ἐξέστη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ τούτῳ, καὶ ἡ γῆ ἐπὶ πλεῖον ἔφριξε σφόδρα; Οἱ (75) πατέρες τῶν λαῶν, καὶ διδάσκαλοι τῆς πίστεως α- ρονται, καὶ οἱ ἀσεβεῖς εἰς τὰς Ἐκκλησίας εἰσάγον- ται. Τίς, ότε Λιβέριος ἐπίσκοπος Ρώμης ἐξωρίσθη, καὶ ὁ πατὴρ τῶν ἐπισκόπων ὁ μέγας ῞Οσιος, οὕτω πάσχοντα, ἢ τίς ὁρῶν τοσούτους ἐπισκόπους ἀπὸ τῆς Σπανίας καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐξοριζομένους, οὐκ ἐπέγνω, κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχῃ, ὅτι καὶ τὰ κατὰ ᾿Αθανάσιον καὶ τοὺς ἄλλους προφάσεις εἰσὶ ψευδεῖς, καὶ πάντα συκοφαντίας μεστά; Τούτου γὰρ χάριν κἀκεῖνοι πάντα παθεῖν ὑπέμειναν, συνορῶντες την γενομένην ἐκ συκοφαντίας ἐκείνων ἐπιβουλήν. Ἐπεὶ ποῖον ἔγκλημα καὶ Λιβερίῳ ; ἢ ποια κατηγορία κατὰ τοῦ γέροντος Οσίου; τίς κἂν ἐψεύσατο κατὰ Παυλι νου, καὶ Λουκιφέρου, καὶ Διονυσίου, καὶ Εὐσεβίου; ἢ ποῖον ἁμάρτημα κατὰ τῶν ἄλλων ἐξορισθέντων ἐπισκόπων, καὶ πρεσβυτέρων, καὶ διακόνων; οὐκ ἔστι τοῦτο, μὴ γένοιτο! Οὐ γὰρ δι' ἐγκλήματα γεγό- νασιν αἱ συσκευαί, οὐδὲ διὰ κατηγορίαν ἕκαστος ἐξ- & τῷ Οσίῳ. πατρὸς τήν. τοῦ πρὸς τήν. πατρός, πατρί, πατέρες, πρὸς, πρι, πρές. Πατρίκιος Πρίκιος Πατροκλής, Οίμοι, οίμοι, Κύριε· εἰς συντέ λειαν ποιεῖς σὺ τοὺς καταλοίπους του Ισραήλ. ποιήσεις, ποιήσης. οι πρεσβύτεροι. πρες πρεσβύτεροι . HISTORIA' ARIANORUM AD MONACHOS. A Hæc cum audisset impietatis patronus haeresisque imperator Constantius, maximeque cum comperis, set alios esse in Hispaniis qui ejusdem atque Hosius sententiæ essent, tentatos illos ut subseriberent, cum non valuisset eo vi adducere, arcessit Hosium : quem, exsilii vice, anno integro Sirmii detinet, nec Deum metuens impius homo, neque patris erga flo- sium affectum 'reveritus, improbus ille, neque se- nectutem (centenarius quippe erat) veneratus, vit inhumanus. Hæc namque omnia, hæreseos gratia, nihil fecit novus ille Achab, aliusque nostri ævi Balthasar. Tantam enim seni vim intulit, landiu- que ¡lum detinuit, ut malis oppressus vix tandem cum Valente et Ursacio communicarel (ANNo 357), neque tamen subscriberet contra Athanasium. Sed eam rem minime neglexit senex : instante quippe B morte, vim sibi illatam quasi testamento declaravit, obstupescet, ad Dominumque clamabit : Num ad internecionem dabis Israel ? Quis hæc animad- vertens non opportune ad Dominum exclamabit : Arianamique hæresim feriit anathemate, vetuitque ne quis illam reciperet. Ezech. x1, 13. “ Jerem. v, 30. Jerem. 11, 12. Stupor et horribilia facta sunt super terram ; et : Obstupuit cælum super hóc, et terra vehementer ex- horruit 30? Patres populorum et fidei magistri lol- luntur, impiique in Ecclesias intruduntur. Quisnam, ubi vidit Liberium Romanum episcopum in exsi- lium ejici, aut patrem episcoporum magnum Ho- sium tantis affici malis: quis cum cerneret tam multos episcopos ex Hispania et ex aliis partibus extorres fieri, non exploratum habuit, etiamsi mo- dico sensu præditus esset, criminationes in Atha- nasiumn in aliosque allatas, confctas fuisse, on- niaque calunniæ plena ? Ideo enim illi omnia mala perferenda putarunt, quod insidias ex eorum sy- coplíantia structas compertas haberent. Quod enim Liberii crimen ? quæ adversus senem Hosium cri- minatio ? quis Paulino, Lucifero, Dionysio et Euse- bio, vel falsum scelus imposuit? aut quæ culpa aliorum exsulum, episcoporum, presbyterorum, et diaconorum ? nulla sane fuit, absit. Non enim cri- minis cujuspiam causa conspirationes conflata sunt, neque ob allatas criminationes singuli extor- ip Reg., deest ante Editi perperam, Ortus error ex amanuensium abbreviandi ratione; ji nam- que fere semper, ita scri- bunt, Quod editores sepissime fe- fellit, maxime apud Athanasiunı, ubi similes infra errores passim animadvertas. Non solum autem in casibus obliquis vocis mathp lapsus ille obtinuit; sed etiam in nominibus propriis ab ea derivatis. Sic duo episcopi quibus nomen erat, men- dose in superioribus editis nuncupabantur: ut animadvertimus in Apologia contra Arianos, n1. ptoribus quibuslibet Græcis edendis operam navant, similes quippe alibi errores vidimus. Sic Xenopton- idem qui lib. vi, pag. 610, nuncupatus fueral. Quæ Hosium vero spectant fuse in Athanasii Vila pertractamus. longe diversis verbis exprimitur apud LXX, licet eadem fere sententia. Ibi dem Reg, recte. Editi vero, pres vetus. Editi, Νimirum cum in codicibus mss. legeretur, amannenses aut edi- tores, mancam vocem esse, ac legen- dum putarunt. Hic lapsus infra item occurrit. Quæ sequuntur porro habentur item in fine Apologia contra Arianos. 46. Quis hæc si videat, vel solum audiat, non 46. Τίς ταῦτα βλέπων, ἢ καὶ μόνον ἀκούων, οὐκ (72) Sic Reg. probe; editi male, τῆς Σπανίας. Μox D tis lib. vit Hist. Grac., p. 613, Προκλῆς vocatur (73) Basil., Σερμίῳ. Paulo post Reg., optime, τοῦ 50. Caveant itaque sibi ab ejusmodi vitio qui scri- (74) Putamnus hunc locum Ezechielis esse, qui (75) Sic Reg. et Basil. recte, et ita lr geral inter-
PG 25:750οὐκ ἔστι τοῦτο, μὴ γένοιτο, οὐ γὰρ δι’ ἐγκλήματα γεγόνασιν αἱ συσκευαὶ οὐδὲ διὰ κατηγορίαν ἕκαστος ἐξωρίσθη, ἀλλ’ ἐπανάστασίς ἐστι τῆς ἀσεβείας κατὰ τῆς εὐσεβείας, καὶ σπουδὴ μὲν ὑπὲρ τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεως, προοίμια δὲ τῆς τοῦ ἀντιχρίστου παρόδου Κωνσταντίου ταύτην προκατασκευάζοντος ἐκείνῳ. Μετὰ γὰρ τὸ διαπράξασθαι πάντα, ὅσαπερ ἠθέλησεν εἰς τὰς ἐκκλησίας τὰς ἐν τῇ Ἰταλίᾳ καὶ τὰ ἄλλα μέρη, μετὰ τὸ τοὺς μὲν ἐξορίσαι, τοὺς δὲ ἀναγκάσαι καὶ πληρῶσαι φόβου τὰ πανταχοῦ λοιπὸν εἰς Ἀλεξάνδρειαν ὥσπερ τι νόσημα τὸν ἑαυτοῦ θυμὸν ἔστρεψεν· ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πανούργως παρὰ τῶν χριστομάχων. ἵνα γὰρ φαντασίαν ἔχωσιν ὑπογραφῆς πολλῶν ἐπισκόπων, καὶ ἵνα διωχθεὶς Ἀθανάσιος μὴ ἔχῃ κἂν ἀποδύρεσθαι πρὸς ἐπίσκοπον, διὰ τοῦτο προλαμβάνοντες τὰ πανταχοῦ πεπληρώκασι φόβου. καὶ τοῦτον ἔφεδρον εἰς τὴν ἐπιβουλὴν ἐτήρησαν οὐκ εἰδότες οἱ ἄφρονες ὅτι οὐ προαίρεσιν ἐπισκόπων, ἀλλὰ τὴν παρ’ αὐτῶν γενομένην βίαν ἐπεδείκνυντο, καὶ ὅτι, κἂν ἀδελφοὶ καταλείψωσι, κἂν φίλοι καὶ γνώριμοι μακρὰν ἀποστῶσι καὶ μηδεὶς εὑρεθῇ συλλυπούμενος καὶ παρακαλῶν, ἀλλ’ ὑπὲρ πάντα μᾶλλον ἡ πρὸς θεὸν ἐξαρκεῖ καταφυγή.τάς Σπανίας (72) ταυτὰ τῷ Οσίῳ φρονοῦντες, πειράσας κακείνους ὑπογράψαι, καὶ μὴ δυνηθεὶς ἀναγκάσαι, μεταπέμπεται τὸν Ὅσιον· καὶ ἀντὶ ἐξορισμοῦ κατ έχει τοῦτον ὅλον ἐνιαυτὸν ἐν τῷ Σιρμίῳ (73), οὔτε τὸν Θεὸν φοβηθεὶς ὁ ἄθεος, οὔτε τοῦ πατρὸς τὴν διάθεσιν, Αν εἶχε πρὸς τὸν Ὅσιον, αἰδεσθεὶς ὁ ἀνόσιος, οὔτε τὸ γῆρας (ἑκατονταετης γὰρ λοιπὸν ἦν) αἰσχυνθεὶς ὁ άστοργος. Πάντα γὰρ ταῦτα παρεῖδε διὰ τὴν ἀσέβειαν ὁ νέος 'Αχαάβ, καὶ ἄλλος Βαλθασὰρ ἐφ' ἡμῶν γενό- μενος. Τοσαύτην γάρ βίαν πεποίηκε τῷ γέροντι, καὶ τοσοῦτον αὐτὸν συνέσχεν, ὡς θλιβέντα αὐτὸν, μόγις κοινωνῆσαι μὲν τοῖς περὶ Οὐάλεντα καὶ Οὐρσάκιον, μὴ ὑπογράψαι δὲ κατὰ ᾿Αθανασίου. ᾿Αλλὰ καὶ οὕτως οὐκ ἠμέλησεν ὁ γέρων· μέλλων γὰρ ἀποθνήσκειν, ὥσπερ διατιθέμενος εμαρτύρατο τὴν βίαν, καὶ τὴν Αρειανὴν αἵρεσιν ἀνεθεμάτιζε, καὶ παρήγγελλε μηδένα ταύτην ἀποδέχεσθαι. ἐξίσταται καὶ αὐτὸς, καὶ καταβοήσει πρὸς Κύριον, λέγων (74)· Μὴ ἄρα εἰς ἐξάλειψιν σὺ ποιήσῃς τὸν Ἰσραήλ; Τίς, ταῦτα κατανοῶν, οὐκ εὐκαίρως καὶ αὐτὸς καταβοήσει, λέγων· Εκστασις καὶ φρικτὰ ἐγενήθη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ, Ἐξέστη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ τούτῳ, καὶ ἡ γῆ ἐπὶ πλεῖον ἔφριξε σφόδρα; Οἱ (75) πατέρες τῶν λαῶν, καὶ διδάσκαλοι τῆς πίστεως α- ρονται, καὶ οἱ ἀσεβεῖς εἰς τὰς Ἐκκλησίας εἰσάγον- ται. Τίς, ότε Λιβέριος ἐπίσκοπος Ρώμης ἐξωρίσθη, καὶ ὁ πατὴρ τῶν ἐπισκόπων ὁ μέγας ῞Οσιος, οὕτω πάσχοντα, ἢ τίς ὁρῶν τοσούτους ἐπισκόπους ἀπὸ τῆς Σπανίας καὶ τῶν ἄλλων μερῶν ἐξοριζομένους, οὐκ ἐπέγνω, κἂν ὀλίγην αἴσθησιν ἔχῃ, ὅτι καὶ τὰ κατὰ ᾿Αθανάσιον καὶ τοὺς ἄλλους προφάσεις εἰσὶ ψευδεῖς, καὶ πάντα συκοφαντίας μεστά; Τούτου γὰρ χάριν κἀκεῖνοι πάντα παθεῖν ὑπέμειναν, συνορῶντες την γενομένην ἐκ συκοφαντίας ἐκείνων ἐπιβουλήν. Ἐπεὶ ποῖον ἔγκλημα καὶ Λιβερίῳ ; ἢ ποια κατηγορία κατὰ τοῦ γέροντος Οσίου; τίς κἂν ἐψεύσατο κατὰ Παυλι νου, καὶ Λουκιφέρου, καὶ Διονυσίου, καὶ Εὐσεβίου; ἢ ποῖον ἁμάρτημα κατὰ τῶν ἄλλων ἐξορισθέντων ἐπισκόπων, καὶ πρεσβυτέρων, καὶ διακόνων; οὐκ ἔστι τοῦτο, μὴ γένοιτο! Οὐ γὰρ δι' ἐγκλήματα γεγό- νασιν αἱ συσκευαί, οὐδὲ διὰ κατηγορίαν ἕκαστος ἐξ- & τῷ Οσίῳ. πατρὸς τήν. τοῦ πρὸς τήν. πατρός, πατρί, πατέρες, πρὸς, πρι, πρές. Πατρίκιος Πρίκιος Πατροκλής, Οίμοι, οίμοι, Κύριε· εἰς συντέ λειαν ποιεῖς σὺ τοὺς καταλοίπους του Ισραήλ. ποιήσεις, ποιήσης. οι πρεσβύτεροι. πρες πρεσβύτεροι . HISTORIA' ARIANORUM AD MONACHOS. A Hæc cum audisset impietatis patronus haeresisque imperator Constantius, maximeque cum comperis, set alios esse in Hispaniis qui ejusdem atque Hosius sententiæ essent, tentatos illos ut subseriberent, cum non valuisset eo vi adducere, arcessit Hosium : quem, exsilii vice, anno integro Sirmii detinet, nec Deum metuens impius homo, neque patris erga flo- sium affectum 'reveritus, improbus ille, neque se- nectutem (centenarius quippe erat) veneratus, vit inhumanus. Hæc namque omnia, hæreseos gratia, nihil fecit novus ille Achab, aliusque nostri ævi Balthasar. Tantam enim seni vim intulit, landiu- que ¡lum detinuit, ut malis oppressus vix tandem cum Valente et Ursacio communicarel (ANNo 357), neque tamen subscriberet contra Athanasium. Sed eam rem minime neglexit senex : instante quippe B morte, vim sibi illatam quasi testamento declaravit, obstupescet, ad Dominumque clamabit : Num ad internecionem dabis Israel ? Quis hæc animad- vertens non opportune ad Dominum exclamabit : Arianamique hæresim feriit anathemate, vetuitque ne quis illam reciperet. Ezech. x1, 13. “ Jerem. v, 30. Jerem. 11, 12. Stupor et horribilia facta sunt super terram ; et : Obstupuit cælum super hóc, et terra vehementer ex- horruit 30? Patres populorum et fidei magistri lol- luntur, impiique in Ecclesias intruduntur. Quisnam, ubi vidit Liberium Romanum episcopum in exsi- lium ejici, aut patrem episcoporum magnum Ho- sium tantis affici malis: quis cum cerneret tam multos episcopos ex Hispania et ex aliis partibus extorres fieri, non exploratum habuit, etiamsi mo- dico sensu præditus esset, criminationes in Atha- nasiumn in aliosque allatas, confctas fuisse, on- niaque calunniæ plena ? Ideo enim illi omnia mala perferenda putarunt, quod insidias ex eorum sy- coplíantia structas compertas haberent. Quod enim Liberii crimen ? quæ adversus senem Hosium cri- minatio ? quis Paulino, Lucifero, Dionysio et Euse- bio, vel falsum scelus imposuit? aut quæ culpa aliorum exsulum, episcoporum, presbyterorum, et diaconorum ? nulla sane fuit, absit. Non enim cri- minis cujuspiam causa conspirationes conflata sunt, neque ob allatas criminationes singuli extor- ip Reg., deest ante Editi perperam, Ortus error ex amanuensium abbreviandi ratione; ji nam- que fere semper, ita scri- bunt, Quod editores sepissime fe- fellit, maxime apud Athanasiunı, ubi similes infra errores passim animadvertas. Non solum autem in casibus obliquis vocis mathp lapsus ille obtinuit; sed etiam in nominibus propriis ab ea derivatis. Sic duo episcopi quibus nomen erat, men- dose in superioribus editis nuncupabantur: ut animadvertimus in Apologia contra Arianos, n1. ptoribus quibuslibet Græcis edendis operam navant, similes quippe alibi errores vidimus. Sic Xenopton- idem qui lib. vi, pag. 610, nuncupatus fueral. Quæ Hosium vero spectant fuse in Athanasii Vila pertractamus. longe diversis verbis exprimitur apud LXX, licet eadem fere sententia. Ibi dem Reg, recte. Editi vero, pres vetus. Editi, Νimirum cum in codicibus mss. legeretur, amannenses aut edi- tores, mancam vocem esse, ac legen- dum putarunt. Hic lapsus infra item occurrit. Quæ sequuntur porro habentur item in fine Apologia contra Arianos. 46. Quis hæc si videat, vel solum audiat, non 46. Τίς ταῦτα βλέπων, ἢ καὶ μόνον ἀκούων, οὐκ (72) Sic Reg. probe; editi male, τῆς Σπανίας. Μox D tis lib. vit Hist. Grac., p. 613, Προκλῆς vocatur (73) Basil., Σερμίῳ. Paulo post Reg., optime, τοῦ 50. Caveant itaque sibi ab ejusmodi vitio qui scri- (74) Putamnus hunc locum Ezechielis esse, qui (75) Sic Reg. et Basil. recte, et ita lr geral inter-
PG 25:751μόνος γὰρ ἦν καὶ Ἠλίας διωκόμενος καὶ πάντα καὶ ἐν πᾶσιν ἦν ὁ θεὸς τῷ ἁγίῳ. καὶ τοῦτον δὲ τύπον δέδωκεν ἡμῖν ὁ σωτὴρ καὶ μόνος καταλειφθεὶς ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν ἐπεβουλεύετο, ἵνα, κἂν ἡμεῖς διωκόμενοι καταλειφθῶμεν ὑπὸ ἀνθρώπων, μὴ ἐκκακῶμεν, ἄλλ’ ἔχωμεν εἰς αὐτὸν τὴν ἐλπίδα καὶ μὴ προδίδωμεν τὴν ἀλήθειαν, ἥτις, κἂν κατὰ τὴν ἀρχὴν θλίβεσθαι δόξῃ, ἀλλ’ ὕστερον καὶ οἱ διώκοντες αὐτὴν ἐπιγνώσονται. Παροξύνουσι τοίνυν καὶ γράφει τὸ πρῶτον βασιλεὺς καὶ πέμπει πρός τε τὸν δοῦκα καὶ τοὺς στρατιώτας ἀπειλήν. νοτάριοί τε Διογένιός τε καὶ Ἱλάριος καὶ παλατῖνοι σὺν αὐτοῖς ἀποστέλλονται. καὶ γέγονε τὰ τοσαῦτα δεινὰ καὶ ὠμὰ κατὰ τῆς ἐκκλησίας, ἃ μικρῷ πρόσθεν δι’ ὀλίγων εἴρηται καὶ πάντες ἔγνωσαν, ἐξ ὧν ἔθηκαν οἱ λαοὶ διαμαρτυριῶν, ἃς καὶ ἀναγνῶναι δύναταί τις γραφείσας ἐν τῷ τέλει τούτων. εἶτα μετὰ τὸ γενέσθαι τὰ παρὰ Συριανοῦ, μετὰ τὸ γενέσθαι τὰ τοσαῦτα καὶ τὰς κατὰ τῶν παρθένων ὕβρεις ἀποδεξάμενος τὰ οὕτω καὶ τὰ τοιαῦτα κακὰ γράφει πάλιν τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ τῆς Ἀλεξανδρείας παροξύνων τοὺς νεωτέρους, ἵνα πάντες συνελθόντες ἢ διώξωσιν Ἀθανάσιον ἢ γινώσκοιεν ἐχθροὺς αὐτοῦ τυγχάνειν αὐτούς.ωρίσθη ἀλλ᾽ ἐπανάστασίς ἐστι τῆς ἀσεβείας κατά τῆς εὐσεβείας· καὶ σπουδὴ μὲν ὑπὲρ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως, προοίμια δὲ καὶ τῆς τοῦ ᾿Αντιχρίστου (76) καρέλου, Κωνσταντίου ταύτην προκατασκευάζοντος ἐκείνῳ. θέλησεν εἰς τὰς Ἐκκλησίας τὰς ἐν τῇ Ἰταλίᾳ, καὶ τα άλλα μέρη· μετὰ τὸ τοὺς μὲν ἐξορίσαι, τοὺς δὲ ἀναγκάσαι, καὶ πληρώσει φόδου τὰ πανταχού, λοι- τὸν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ώσπερ τι νόσημα τὸν ἑαυτοῦ θυμὸν ἔστρεψεν. Ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πανούργως παρὰ τῶν Χριστομάχων· ἵνα γὰρ φαντασίαν ἔχωσιν ὑπογραφῆς πολλῶν ἐπισκόπων, καὶ ἵνα διωχθεὶς ᾿Αθανάσιος μὴ ἔχῃ κἂν ἀποδύρεσθαι πρὸς ἐπίσκοπον, διὰ τοῦτο, προλαμβάνοντες, τὰ πανταχού πεπληρώ 47, κασι φόβου καὶ τοῦτον ἔφεδρον εἰς τὴν ἐπιβουλήν καταλειφθείς, διαμαρτυριών. διὰ μαρτυριών, διαμαρτυριώντες. ἐτήρησαν· οὐκ εἰδότες οἱ ἄφρονες, ὅτι οὐ προαίρεσιν ἐπισκόπων, ἀλλὰ τὴν παρ' αὐτῶν γενομένην βίαν ἐπεδείκνυντο (77)· καὶ ὅτι, κἂν ἀδελφοὶ καταλείψωσι, και φίλοι καὶ γνώριμοι μακρὰν ἀποστῶσι, καὶ μηδεὶς εὐρεθῇ συλλυπούμενος καὶ παρακαλῶν, ἀλλ' ὑπὲρ πάντα μᾶλλον ἢ πρὸς Θεὸν ἐξαρχεῖ καταφυγή. Μόνος γὰρ ἦν καὶ Ἠλίας διωκόμενος, καὶ πάντα καὶ ἐν πᾶσιν ἦν ὁ Θεὸς τῷ ἁγίῳ. Καὶ τοῦτον δὲ τύπον ἡμῖν δέδωκεν ὁ Σωτὴρ, καὶ μόνος καταληφθείς (78), ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν ἐπεβουλεύετο· ἵνα κἂν ἡμεῖς (79) διωκόμενοι καταλειφθῶμεν ὑπὸ ἀνθρώπων, μὴ ἐκκα- χῶμεν, ἀλλ' ἔχωμεν εἰς αὐτὸν τὴν ἐλπίδα, καὶ μὴ προδίδωμεν τὴν ἀλήθειαν· ἥτις, κἂν κατὰ τὴν ἀρχὴν θλίβεσθαι δόξῃ, ἀλλ᾽ ὕστερον καὶ οἱ διώκοντες αὐτὴν Ο ἐπιγνώσονται. βασιλεὺς, καὶ πέμπει πρός τε τὸν δοῦκα καὶ τοὺς στρατιώτας ἀπειλήν. Νοτάριοί τε Διογένιός τε καὶ Ιλάριος, καὶ παλατῖνοι σὺν αὐτοῖς ἀποστέλλονται· καὶ γέγονε τὰ τοσαῦτα δεινὰ καὶ ὠμὰ κατὰ τῆς Εκκλησίας, ἃ μικρῷ πρόσθεν δι' (80) ὀλίγων εἴρηται, καὶ πάντες ἔγνωσαν, ἐξ ὧν ἔθηκαν οἱ λαοὶ διαμαρ τυριῶν, ὡς καὶ ἀναγνῶναι δύναταί τις γραφείσας ἐν τῷ τέλει τούτων (81). Εἶτα μετὰ τὸ γενέσθαι τὰ παρὰ Συριανοῦ, μετὰ τὸ γενέσθαι τοσαῦτα (82), καὶ τὰς κατὰ τῶν παρθένων θέρεις, ἀποδεξάμενος τὰ οὕτω καὶ τὰ (83) τοιαῦτα κακά, γράφει πάλιν τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ τῆς ᾿Αλεξανδρείας, παροξύνων τοὺς νεωτέρους, ἵνα πάντες συνελθόντες ἢ διώξω- σιν (84) ᾿Αθανάσιον, ἢ γινώσκοιεν ἐχθροὺς αὐτοῦ τυγχάνειν αὐτούς. Αὐτὸς μὲν οὖν, καὶ πρὶν ἐλθεῖν ταῦτα, ἐξ οὗ τῇ Ἐκκλησίᾳ Συριανὸς ἐπῆλθεν, ἀναχω- ρήσας ἦν, εἰδὼς τὸ γεγραμμένον· 'Αλλ' ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον ὅσον (85), ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή τῇ ὀργῇ. ἡ ὀργή. S. ATHANASII OPP. PARS I. — HISTORICA ET DOGMATICA. • res sa. facti : sed nihil aliud illud est quam eruptio kupietatis adversus pietatem, studiumque erga bæresim Arianam, præludiaque adventus An- tichristi, cui viam præparat Constantius. (Axxo 356.) Nam postquam quæ libuit omnia adversus Ecclesias Italiæ aliarumque regionum pe- regisset : postquam hos in exsilium misisset, illos vi coegisset, ac omnia ubique formidine implesset, farorem denique suum, instar cujusdam morbi, ver- tit in urben Alexandriam. Callide aulem Christi bostes eam rem aggressi sunt : namque ut multo- rum episcoporum subscriptionem ostentare possen L, vexatusque Athanasius nu'lum baberet episcopum apud quem conquereretur, omnia ubique terrore impleverunt : huncque terrorem succenturiatun in insidiis servarunt : non advertentes insani homines, se non episcoporum propositum pro se obtendere ; sed vim a se illatam exhibere : ac licet fratres dese- rant, licet amici et noti procul recedant, quanquam inveniatur nemo qui condoleat et consoletur, Domi- num tamen idoneum majusque cæteris omnibus esse perfugium. Solus namque Elias erat in perse- cutione”, sancto tamen viro Deus in omnibus omnia erat. Hanc item formam nobis tradidit Salvator, qui solus relictus, inimicorum insidiis appetebatur ", ut si nos quoque in persecutione deseramur ab lio- minibus, ne despondeamus animam, sed in illo spem habeamus, neque prodamus veritatem : quæ licet initio videatur opprimi, at demum ipsi perse- cutores eam sunt agnituri. litteras mittit, minasque ad ducem et ad milites. Legantur item notarii Diogenius, et llilarius, et una cum illis palatini : tumque gravia et immania ad- versus Ecclesiam edita sunt facinora, quæ paulo ante paucis perstricta sunt, omnibusque comperta ex iis quas populi edidere contestationibus, quas ad calcem hujus Operis perscriptas, cuique volenti legere licebit. Hinc post illa Syriani gesta, post Lauta admissa facinora, post illatas virginibus contumelias; cum ejusmodi scelera ille probaret, litteras rursum mittit ad senatum et populum Alexandrinum, juvenes sollicitans, ut vel una coacti Athanasium persequerentur, vel notum haberent ipsos sibi inimicos fore. At ille vel antequam hæc contingerent, ex quo Syrianus in ecclesiam irru- pit, abscesserat (ANNO 356), cum sciret illud quod scriptum est: Sed abscondere modicum ad momen- tum, donec pertranseal indignatio s. Ilarum autem Reg. xix, 3, 4. ss Matth. xxvΙ, 56. sa Isa. dum et ita legit vetus interpres, qui vertit, derelictus. post Basil. quem sequimur, Reg., male divisis vocibus. Édiui perpe ram Ex duabus itaque Contesta- D xxvi, 20. tionibus quæ ab Athanasio huic operi adnexæ fue- rant, prior ob allatam in Aduionitione causam omissa videtur: secunda tantuin superest. puli Alexandrini, infra. editi mnale, Reg. et Basil., 47. Μετὰ γὰρ τὸ διαπράξασθαι πάντα, ὅσαπερ 48. Imperatorem itaque concitant, qui primum (76) Βεβ., δὲ τῆς ᾿Αντιχρίστου. (77) Ita Reg. Editi, ἐπεδείκνυτο. (78) Sic omnes inss. et editi. Sed videtur legen (79) Basil., ἡμῖν, male. (80) Ita Reg. Editi vero, μικρῷ πρότερον. Paulo 48. Παροξύνουσι τοίνυν, καὶ γράφει τὸ πρῶτον (81) Hac facinora narrantur in Contestatione po (82) Reg., τὰ τοσαῦτα. (83) In Reg., τα deletum est. (84) Reg., διώξουσιν. (85) Ita Reg. prole. In editis semel ὅτον. Mo
αὐτὸς μὲν οὖν καὶ πρὶν ἐλθεῖν ταῦτα, ἐξ οὗ τῇ ἐκκλησίᾳ Συριανὸς ἐπῆλθεν, ἀναχωρήσας ἦν εἰδὼς τὸ γεγραμμένον· «ἀλλ’ ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον ὅσον, ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή», τῶν δὲ γραμμάτων τούτων γίνεται διάκονος Ἡράκλειός τις τῷ ἀξιώματι κόμης προοδεύων τινὸς Γεωργίου τοῦ ἀποστελλομένου παρὰ τοῦ βασιλέως κατασκόπου· οὐ γὰρ ἂν εἴη ἐπίσκοπος ὁ παρ’ ἐκείνου πεμπόμενος, μὴ γένοιτο, ὡς καὶ αὐτὰ τὰ γενόμενα καὶ τὰ προοίμια τῆς εἰσόδου δείκνυσι. Τὰ μὲν οὖν γράμματα προὔθηκε δημοσίᾳ καὶ πολλὴν αἰσχύνην ἐδείκνυον τοῦ γράφοντος. ἐπειδὴ γὰρ, ὡς ἔγραψεν ὁ μέγας Ὅσιος, οὐχ ηὕρισκε πιθανὴν πρόφασιν τῆς ἑαυτοῦ μεταβολῆς, ἐπενόησε πολλῷ καὶ μᾶλλον ἀπρεπεστέραν ἑαυτῷ καὶ τοῖς τούτῳ συμβουλεύσασιν, ἔφησε γάρ· τὴν πρὸς τὸν ἀδελφὸν αἰδούμενος φιλίαν τὸν τῆς θείας καὶ εὐσεβοῦς μνήμης ἐπὶ καιρὸν αὐτῷ τὴν ὡς ὑμᾶς γενέσθαι πάροδον ἠνεσχόμην. τοῦτο δὲ καὶ τὴν ἐπαγγελίαν ψευσάμενον καὶ πρὸς τὸν ἀδελφὸν μετὰ θάνατον ἀγνώμονα δείκνυσιν.ωρίσθη ἀλλ᾽ ἐπανάστασίς ἐστι τῆς ἀσεβείας κατά τῆς εὐσεβείας· καὶ σπουδὴ μὲν ὑπὲρ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως, προοίμια δὲ καὶ τῆς τοῦ ᾿Αντιχρίστου (76) καρέλου, Κωνσταντίου ταύτην προκατασκευάζοντος ἐκείνῳ. θέλησεν εἰς τὰς Ἐκκλησίας τὰς ἐν τῇ Ἰταλίᾳ, καὶ τα άλλα μέρη· μετὰ τὸ τοὺς μὲν ἐξορίσαι, τοὺς δὲ ἀναγκάσαι, καὶ πληρώσει φόδου τὰ πανταχού, λοι- τὸν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ώσπερ τι νόσημα τὸν ἑαυτοῦ θυμὸν ἔστρεψεν. Ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πανούργως παρὰ τῶν Χριστομάχων· ἵνα γὰρ φαντασίαν ἔχωσιν ὑπογραφῆς πολλῶν ἐπισκόπων, καὶ ἵνα διωχθεὶς ᾿Αθανάσιος μὴ ἔχῃ κἂν ἀποδύρεσθαι πρὸς ἐπίσκοπον, διὰ τοῦτο, προλαμβάνοντες, τὰ πανταχού πεπληρώ 47, κασι φόβου καὶ τοῦτον ἔφεδρον εἰς τὴν ἐπιβουλήν καταλειφθείς, διαμαρτυριών. διὰ μαρτυριών, διαμαρτυριώντες. ἐτήρησαν· οὐκ εἰδότες οἱ ἄφρονες, ὅτι οὐ προαίρεσιν ἐπισκόπων, ἀλλὰ τὴν παρ' αὐτῶν γενομένην βίαν ἐπεδείκνυντο (77)· καὶ ὅτι, κἂν ἀδελφοὶ καταλείψωσι, και φίλοι καὶ γνώριμοι μακρὰν ἀποστῶσι, καὶ μηδεὶς εὐρεθῇ συλλυπούμενος καὶ παρακαλῶν, ἀλλ' ὑπὲρ πάντα μᾶλλον ἢ πρὸς Θεὸν ἐξαρχεῖ καταφυγή. Μόνος γὰρ ἦν καὶ Ἠλίας διωκόμενος, καὶ πάντα καὶ ἐν πᾶσιν ἦν ὁ Θεὸς τῷ ἁγίῳ. Καὶ τοῦτον δὲ τύπον ἡμῖν δέδωκεν ὁ Σωτὴρ, καὶ μόνος καταληφθείς (78), ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν ἐπεβουλεύετο· ἵνα κἂν ἡμεῖς (79) διωκόμενοι καταλειφθῶμεν ὑπὸ ἀνθρώπων, μὴ ἐκκα- χῶμεν, ἀλλ' ἔχωμεν εἰς αὐτὸν τὴν ἐλπίδα, καὶ μὴ προδίδωμεν τὴν ἀλήθειαν· ἥτις, κἂν κατὰ τὴν ἀρχὴν θλίβεσθαι δόξῃ, ἀλλ᾽ ὕστερον καὶ οἱ διώκοντες αὐτὴν Ο ἐπιγνώσονται. βασιλεὺς, καὶ πέμπει πρός τε τὸν δοῦκα καὶ τοὺς στρατιώτας ἀπειλήν. Νοτάριοί τε Διογένιός τε καὶ Ιλάριος, καὶ παλατῖνοι σὺν αὐτοῖς ἀποστέλλονται· καὶ γέγονε τὰ τοσαῦτα δεινὰ καὶ ὠμὰ κατὰ τῆς Εκκλησίας, ἃ μικρῷ πρόσθεν δι' (80) ὀλίγων εἴρηται, καὶ πάντες ἔγνωσαν, ἐξ ὧν ἔθηκαν οἱ λαοὶ διαμαρ τυριῶν, ὡς καὶ ἀναγνῶναι δύναταί τις γραφείσας ἐν τῷ τέλει τούτων (81). Εἶτα μετὰ τὸ γενέσθαι τὰ παρὰ Συριανοῦ, μετὰ τὸ γενέσθαι τοσαῦτα (82), καὶ τὰς κατὰ τῶν παρθένων θέρεις, ἀποδεξάμενος τὰ οὕτω καὶ τὰ (83) τοιαῦτα κακά, γράφει πάλιν τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ τῆς ᾿Αλεξανδρείας, παροξύνων τοὺς νεωτέρους, ἵνα πάντες συνελθόντες ἢ διώξω- σιν (84) ᾿Αθανάσιον, ἢ γινώσκοιεν ἐχθροὺς αὐτοῦ τυγχάνειν αὐτούς. Αὐτὸς μὲν οὖν, καὶ πρὶν ἐλθεῖν ταῦτα, ἐξ οὗ τῇ Ἐκκλησίᾳ Συριανὸς ἐπῆλθεν, ἀναχω- ρήσας ἦν, εἰδὼς τὸ γεγραμμένον· 'Αλλ' ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον ὅσον (85), ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή τῇ ὀργῇ. ἡ ὀργή. S. ATHANASII OPP. PARS I. — HISTORICA ET DOGMATICA. • res sa. facti : sed nihil aliud illud est quam eruptio kupietatis adversus pietatem, studiumque erga bæresim Arianam, præludiaque adventus An- tichristi, cui viam præparat Constantius. (Axxo 356.) Nam postquam quæ libuit omnia adversus Ecclesias Italiæ aliarumque regionum pe- regisset : postquam hos in exsilium misisset, illos vi coegisset, ac omnia ubique formidine implesset, farorem denique suum, instar cujusdam morbi, ver- tit in urben Alexandriam. Callide aulem Christi bostes eam rem aggressi sunt : namque ut multo- rum episcoporum subscriptionem ostentare possen L, vexatusque Athanasius nu'lum baberet episcopum apud quem conquereretur, omnia ubique terrore impleverunt : huncque terrorem succenturiatun in insidiis servarunt : non advertentes insani homines, se non episcoporum propositum pro se obtendere ; sed vim a se illatam exhibere : ac licet fratres dese- rant, licet amici et noti procul recedant, quanquam inveniatur nemo qui condoleat et consoletur, Domi- num tamen idoneum majusque cæteris omnibus esse perfugium. Solus namque Elias erat in perse- cutione”, sancto tamen viro Deus in omnibus omnia erat. Hanc item formam nobis tradidit Salvator, qui solus relictus, inimicorum insidiis appetebatur ", ut si nos quoque in persecutione deseramur ab lio- minibus, ne despondeamus animam, sed in illo spem habeamus, neque prodamus veritatem : quæ licet initio videatur opprimi, at demum ipsi perse- cutores eam sunt agnituri. litteras mittit, minasque ad ducem et ad milites. Legantur item notarii Diogenius, et llilarius, et una cum illis palatini : tumque gravia et immania ad- versus Ecclesiam edita sunt facinora, quæ paulo ante paucis perstricta sunt, omnibusque comperta ex iis quas populi edidere contestationibus, quas ad calcem hujus Operis perscriptas, cuique volenti legere licebit. Hinc post illa Syriani gesta, post Lauta admissa facinora, post illatas virginibus contumelias; cum ejusmodi scelera ille probaret, litteras rursum mittit ad senatum et populum Alexandrinum, juvenes sollicitans, ut vel una coacti Athanasium persequerentur, vel notum haberent ipsos sibi inimicos fore. At ille vel antequam hæc contingerent, ex quo Syrianus in ecclesiam irru- pit, abscesserat (ANNO 356), cum sciret illud quod scriptum est: Sed abscondere modicum ad momen- tum, donec pertranseal indignatio s. Ilarum autem Reg. xix, 3, 4. ss Matth. xxvΙ, 56. sa Isa. dum et ita legit vetus interpres, qui vertit, derelictus. post Basil. quem sequimur, Reg., male divisis vocibus. Édiui perpe ram Ex duabus itaque Contesta- D xxvi, 20. tionibus quæ ab Athanasio huic operi adnexæ fue- rant, prior ob allatam in Aduionitione causam omissa videtur: secunda tantuin superest. puli Alexandrini, infra. editi mnale, Reg. et Basil., 47. Μετὰ γὰρ τὸ διαπράξασθαι πάντα, ὅσαπερ 48. Imperatorem itaque concitant, qui primum (76) Βεβ., δὲ τῆς ᾿Αντιχρίστου. (77) Ita Reg. Editi, ἐπεδείκνυτο. (78) Sic omnes inss. et editi. Sed videtur legen (79) Basil., ἡμῖν, male. (80) Ita Reg. Editi vero, μικρῷ πρότερον. Paulo 48. Παροξύνουσι τοίνυν, καὶ γράφει τὸ πρῶτον (81) Hac facinora narrantur in Contestatione po (82) Reg., τὰ τοσαῦτα. (83) In Reg., τα deletum est. (84) Reg., διώξουσιν. (85) Ita Reg. prole. In editis semel ὅτον. Mo
PG 25:752εἶτα θείας καὶ εὐσεβοῦς αὐτὸν μνήμης ὡσπεροῦν καὶ ἔστιν ἄξιον ὀνομάζει, οὗ τὴν ἐντολὴν καὶ τὴν φιλίαν [αἰδεῖται], ὡς αὐτὸς ἔγραψε, καίτοι, εἰ καὶ διὰ τὸν μακαρίτην Κώνσταντα συγχωρήσας ἦν, ὤφειλε μὴ ἀκαθήκων περὶ τὸν ἀδελφὸν γενέσθαι, ἵν’ ὥσπερ τῆς βασιλείας οὕτω καὶ τῆς γνώμης αὐτοῦ κληρονόμος γένηται. Ἀλλὰ τὸν μὲν Βρετανίωνα καθεῖλεν ἐθελήσας τὸ δίκαιον ἀπαιτεῖν λέγων· τίνι μετὰ θάνατον ἀδελφῶν ἡ κληρονομία γίγνεται;3 διὰ δὲ τὴν μυσαρὰν αἵρεσιν τῶν χριστομάχων οὔτε τὸ δίκαιον οἶδεν, ἀλλὰ καὶ πρὸς τοὺς ἀδελφοὺς ἀκαθήκων γίγνεται· δι’ ἣν αἵρεσιν οὐδὲ τοῦ πατρὸς ὁλόκληρον τὴν γνώμην φυλάττειν ἐνενόησεν, ἀλλ’ εἰς μὲν τὸ ἀρέσκον τοῖς ἀσεβέσι τοῦτο τηρεῖν ὑποκρίνεται, εἰς δὲ τὸ λυποῦν ἐκείνους οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὸ πρὸς τὸν πατέρα σέβας φυλάξαι.ωρίσθη ἀλλ᾽ ἐπανάστασίς ἐστι τῆς ἀσεβείας κατά τῆς εὐσεβείας· καὶ σπουδὴ μὲν ὑπὲρ τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως, προοίμια δὲ καὶ τῆς τοῦ ᾿Αντιχρίστου (76) καρέλου, Κωνσταντίου ταύτην προκατασκευάζοντος ἐκείνῳ. θέλησεν εἰς τὰς Ἐκκλησίας τὰς ἐν τῇ Ἰταλίᾳ, καὶ τα άλλα μέρη· μετὰ τὸ τοὺς μὲν ἐξορίσαι, τοὺς δὲ ἀναγκάσαι, καὶ πληρώσει φόδου τὰ πανταχού, λοι- τὸν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν ώσπερ τι νόσημα τὸν ἑαυτοῦ θυμὸν ἔστρεψεν. Ἐγίγνετο δὲ τοῦτο πανούργως παρὰ τῶν Χριστομάχων· ἵνα γὰρ φαντασίαν ἔχωσιν ὑπογραφῆς πολλῶν ἐπισκόπων, καὶ ἵνα διωχθεὶς ᾿Αθανάσιος μὴ ἔχῃ κἂν ἀποδύρεσθαι πρὸς ἐπίσκοπον, διὰ τοῦτο, προλαμβάνοντες, τὰ πανταχού πεπληρώ 47, κασι φόβου καὶ τοῦτον ἔφεδρον εἰς τὴν ἐπιβουλήν καταλειφθείς, διαμαρτυριών. διὰ μαρτυριών, διαμαρτυριώντες. ἐτήρησαν· οὐκ εἰδότες οἱ ἄφρονες, ὅτι οὐ προαίρεσιν ἐπισκόπων, ἀλλὰ τὴν παρ' αὐτῶν γενομένην βίαν ἐπεδείκνυντο (77)· καὶ ὅτι, κἂν ἀδελφοὶ καταλείψωσι, και φίλοι καὶ γνώριμοι μακρὰν ἀποστῶσι, καὶ μηδεὶς εὐρεθῇ συλλυπούμενος καὶ παρακαλῶν, ἀλλ' ὑπὲρ πάντα μᾶλλον ἢ πρὸς Θεὸν ἐξαρχεῖ καταφυγή. Μόνος γὰρ ἦν καὶ Ἠλίας διωκόμενος, καὶ πάντα καὶ ἐν πᾶσιν ἦν ὁ Θεὸς τῷ ἁγίῳ. Καὶ τοῦτον δὲ τύπον ἡμῖν δέδωκεν ὁ Σωτὴρ, καὶ μόνος καταληφθείς (78), ὑπὸ τῶν ἐχθρῶν ἐπεβουλεύετο· ἵνα κἂν ἡμεῖς (79) διωκόμενοι καταλειφθῶμεν ὑπὸ ἀνθρώπων, μὴ ἐκκα- χῶμεν, ἀλλ' ἔχωμεν εἰς αὐτὸν τὴν ἐλπίδα, καὶ μὴ προδίδωμεν τὴν ἀλήθειαν· ἥτις, κἂν κατὰ τὴν ἀρχὴν θλίβεσθαι δόξῃ, ἀλλ᾽ ὕστερον καὶ οἱ διώκοντες αὐτὴν Ο ἐπιγνώσονται. βασιλεὺς, καὶ πέμπει πρός τε τὸν δοῦκα καὶ τοὺς στρατιώτας ἀπειλήν. Νοτάριοί τε Διογένιός τε καὶ Ιλάριος, καὶ παλατῖνοι σὺν αὐτοῖς ἀποστέλλονται· καὶ γέγονε τὰ τοσαῦτα δεινὰ καὶ ὠμὰ κατὰ τῆς Εκκλησίας, ἃ μικρῷ πρόσθεν δι' (80) ὀλίγων εἴρηται, καὶ πάντες ἔγνωσαν, ἐξ ὧν ἔθηκαν οἱ λαοὶ διαμαρ τυριῶν, ὡς καὶ ἀναγνῶναι δύναταί τις γραφείσας ἐν τῷ τέλει τούτων (81). Εἶτα μετὰ τὸ γενέσθαι τὰ παρὰ Συριανοῦ, μετὰ τὸ γενέσθαι τοσαῦτα (82), καὶ τὰς κατὰ τῶν παρθένων θέρεις, ἀποδεξάμενος τὰ οὕτω καὶ τὰ (83) τοιαῦτα κακά, γράφει πάλιν τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ τῆς ᾿Αλεξανδρείας, παροξύνων τοὺς νεωτέρους, ἵνα πάντες συνελθόντες ἢ διώξω- σιν (84) ᾿Αθανάσιον, ἢ γινώσκοιεν ἐχθροὺς αὐτοῦ τυγχάνειν αὐτούς. Αὐτὸς μὲν οὖν, καὶ πρὶν ἐλθεῖν ταῦτα, ἐξ οὗ τῇ Ἐκκλησίᾳ Συριανὸς ἐπῆλθεν, ἀναχω- ρήσας ἦν, εἰδὼς τὸ γεγραμμένον· 'Αλλ' ἀποκρύβηθι μικρὸν ὅσον ὅσον (85), ἕως ἂν παρέλθῃ ἡ ὀργή τῇ ὀργῇ. ἡ ὀργή. S. ATHANASII OPP. PARS I. — HISTORICA ET DOGMATICA. • res sa. facti : sed nihil aliud illud est quam eruptio kupietatis adversus pietatem, studiumque erga bæresim Arianam, præludiaque adventus An- tichristi, cui viam præparat Constantius. (Axxo 356.) Nam postquam quæ libuit omnia adversus Ecclesias Italiæ aliarumque regionum pe- regisset : postquam hos in exsilium misisset, illos vi coegisset, ac omnia ubique formidine implesset, farorem denique suum, instar cujusdam morbi, ver- tit in urben Alexandriam. Callide aulem Christi bostes eam rem aggressi sunt : namque ut multo- rum episcoporum subscriptionem ostentare possen L, vexatusque Athanasius nu'lum baberet episcopum apud quem conquereretur, omnia ubique terrore impleverunt : huncque terrorem succenturiatun in insidiis servarunt : non advertentes insani homines, se non episcoporum propositum pro se obtendere ; sed vim a se illatam exhibere : ac licet fratres dese- rant, licet amici et noti procul recedant, quanquam inveniatur nemo qui condoleat et consoletur, Domi- num tamen idoneum majusque cæteris omnibus esse perfugium. Solus namque Elias erat in perse- cutione”, sancto tamen viro Deus in omnibus omnia erat. Hanc item formam nobis tradidit Salvator, qui solus relictus, inimicorum insidiis appetebatur ", ut si nos quoque in persecutione deseramur ab lio- minibus, ne despondeamus animam, sed in illo spem habeamus, neque prodamus veritatem : quæ licet initio videatur opprimi, at demum ipsi perse- cutores eam sunt agnituri. litteras mittit, minasque ad ducem et ad milites. Legantur item notarii Diogenius, et llilarius, et una cum illis palatini : tumque gravia et immania ad- versus Ecclesiam edita sunt facinora, quæ paulo ante paucis perstricta sunt, omnibusque comperta ex iis quas populi edidere contestationibus, quas ad calcem hujus Operis perscriptas, cuique volenti legere licebit. Hinc post illa Syriani gesta, post Lauta admissa facinora, post illatas virginibus contumelias; cum ejusmodi scelera ille probaret, litteras rursum mittit ad senatum et populum Alexandrinum, juvenes sollicitans, ut vel una coacti Athanasium persequerentur, vel notum haberent ipsos sibi inimicos fore. At ille vel antequam hæc contingerent, ex quo Syrianus in ecclesiam irru- pit, abscesserat (ANNO 356), cum sciret illud quod scriptum est: Sed abscondere modicum ad momen- tum, donec pertranseal indignatio s. Ilarum autem Reg. xix, 3, 4. ss Matth. xxvΙ, 56. sa Isa. dum et ita legit vetus interpres, qui vertit, derelictus. post Basil. quem sequimur, Reg., male divisis vocibus. Édiui perpe ram Ex duabus itaque Contesta- D xxvi, 20. tionibus quæ ab Athanasio huic operi adnexæ fue- rant, prior ob allatam in Aduionitione causam omissa videtur: secunda tantuin superest. puli Alexandrini, infra. editi mnale, Reg. et Basil., 47. Μετὰ γὰρ τὸ διαπράξασθαι πάντα, ὅσαπερ 48. Imperatorem itaque concitant, qui primum (76) Βεβ., δὲ τῆς ᾿Αντιχρίστου. (77) Ita Reg. Editi, ἐπεδείκνυτο. (78) Sic omnes inss. et editi. Sed videtur legen (79) Basil., ἡμῖν, male. (80) Ita Reg. Editi vero, μικρῷ πρότερον. Paulo 48. Παροξύνουσι τοίνυν, καὶ γράφει τὸ πρῶτον (81) Hac facinora narrantur in Contestatione po (82) Reg., τὰ τοσαῦτα. (83) In Reg., τα deletum est. (84) Reg., διώξουσιν. (85) Ita Reg. prole. In editis semel ὅτον. Mo
PG 25:753ἀπέστειλε μὲν γὰρ ἐκεῖνος τὸν ἐπίσκοπον ἐκ διαβολῆς τῶν περὶ Εὐσέβιον εἰς τὰς Γαλλίας ἐπὶ καιρὸν διὰ τὴν τῶν ἐπιβουλευόντων ὠμότητατοῦτο γὰρ ὁ μακαρίτης Κωνσταντῖνος ὁ τούτου ἀδελφὸς μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐδήλωσεν ὡς ἐκ τῶν γραμμάτων αὐτοῦ δείκνυται, οὐκ ἐπείσθη δὲ τοῖς περὶ Εὐσέβιον ἀποστεῖλαι ὃν ἤθελον ἐπίσκοπον αὐτοί, ἀλλὰ καὶ θέλοντας ἐκώλυσε καὶ ἐπιχειρήσαντας ἐπέσχε μετὰ δεινῆς ἀπειλῆς. Πῶς οὖν, εἰ τὰ τοῦ ἑαυτοῦ γεννήτορος, ὡς γράφει, φυλάττειν ἤθελεν, ἀπέστειλε τὸ μὲν πρῶτον Γρηγόριον καὶ νῦν δὲ τὸν ταμειοφάγον Γεώργιον; ἢ διὰ τί τοὺς Ἀρειανούς, οὓς ἐκεῖνος Πορφυριανοὺς ὠνόμασε, τούτους οὗτος εἰς τὴν ἐκκλησίαν εἰσαγαγεῖν σπουδάζει καὶ τούτων προιστάμενος ἄλλους ἐξορίζει; εἰ δὲ καὶ ἑώρακεν Ἄρειον ὁ πατὴρ αὐτοῦ, ἀλλ’ ἐπιορκήσας Ἄρειος καὶ ῥαγεὶς ἔλυσε τὴν τοῦ πατρὸς φιλανθρωπίαν· καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς μαθὼν ὡς αἱρετικοῦ κατέγνω λοιπόν. πῶς δὲ καὶ προφασιζόμενος φροντίζειν τοῦ ἐκκλησιαστικοῦ κανόνος πάντα παρὰ τοῦτον ἐπενόησε πράττειν; ποῖος γὰρ κανὼν ἀπὸ παλατίου πέμπεσθαι τὸν ἐπίσκοπον; ἢ ποῖος κανὼν στρατιώτας ἐπιβαίνειν ἐκκλησίαις;τῶν δὲ γραμμάτων τούτων γίνεται διάκονος Ηρά- κλειός τις τῷ ἀξιώματι κόμης, προοδεύων τινὸς Γεωργίου τοῦ ἀποστελλομένου παρὰ τοῦ βασιλέως κατασκόπου οὐ γὰρ ἂν εἴη (86) ἐπίσκοπος ὁ παρ' ἐκείνου πεμπόμενος, μή γένοιτο ! ὡς καὶ αὐτὰ τὰ γενόμενα, καὶ τὰ προοίμια τῆς εἰσόδου δείκνυσιν. 49-50. Τὰ μὲν οὖν γράμματα προΰθηκε (87) δημο σίᾳ, καὶ πολλὴν αἰσχύνην ἐδείκνυον τοῦ γράφοντος· Ἐπειδὴ γὰρ, ὡς ἔγραψεν ὁ μέγας Οσιος, οὐχ εὔρι σκε πιθανὴν πρόφασιν τῆς ἑαυτοῦ μεταβολῆς, ἐπ- ενόησε πολλῷ καὶ μᾶλλον ἀπρεπεστέραν ἑαυτῷ· καὶ τοῖς τούτῳ συμβουλεύσασιν· ἔφησε γάρ· Τὴν πρὸς τὸν ἀδελφὸν αἰδούμενος φιλίαν, τὸν τῆς θείας καὶ εὐσεβοῦς μνήμης, ἐπὶ καιρὸν αὐτῷ τὴν ὡς ὑμᾶς γε νέσθαι πάροδον ήνεσχόμην. Τοῦτο δὲ καὶ τὴν ἐπαγγε- λίαν ψευσάμενον, καὶ πρὸς τὸν ἀδελφὸν μετὰ θάνα- τον ἀγνώμονα δείκνυσιν. Εἶτα θείας καὶ εὐσεβοῦς αὐτὸν μνήμης, ὡσπεροῦν καὶ ἔστιν, ἄξιον ὀνομάζει, οὗ τὴν ἐντολὴν καὶ τὴν φιλίαν, ὡς αὐτὸς ἔγραψε, καίτοι, εἰ καὶ διὰ τὸν μακαρίτην Κώνσταντα συγχω- ρήσας ἦν, ώφειλε μὴ ἀκαθήκων περὶ τὸν ἀδελφὸν γενέσθαι, ἵν', ὥσπερ τῆς βασιλείας, οὕτω καὶ τῆς γνώμης αὐτοῦ κληρονόμος γένηται. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν Βρετανίωνα καθεῖλεν, ἐθελήσας τὸ δίκαιον ἀπαιτεῖν, λέγων· Τίνι μετὰ θάνατον ἀδελφῶν ἡ κληρονομία γίνεται ; διὰ δὲ τὴν μυσαράν αἵρεσιν τῶν Χριστομά χων οὔτε τὸ δίκαιον οἶδεν, ἀλλὰ καὶ πρὸς τοὺς ἀδελ φοὺς ἀκαθήκων γίνεται· δι' ήν αἵρεσιν (88) οὐδὲ τοῦ πατρὸς ὁλόκληρον τὴν γνώμην φυλάττειν ἐνενόησεν· ἀλλὰ εἰς μὲν τὸ ἀρέσκον τοῖς ἀπεβέσι, τοῦτο τηρεῖν ὑποκρίνεται· εἰς δὲ τὸ λυποῦν ἐκείνους, οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὸ πρὸς τὸν πατέρα σέβας φυλάξαι. Απέστειλε μὲν γὰρ ἐκεῖνος τὸν ἐπίσκοπον ἐκ διαβολῆς τῶν περὶ Εὐσέβιον εἰς τὰς Γαλλίας ἐπὶ καιρὸν διὰ τὴν τῶν ἐπιβουλευόντων ὠμότητα (τοῦτο γὰρ ὁ μακαρίτης Κωνσταντῖνος ὁ τούτου ἀδελφὸς μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐδήλωσεν, ὡς ἐκ τῶν γραμμάτων (89) αὐτοῦ δείκνυται)· οὐκ ἐπείσθη δὲ τοῖς περὶ Εὐσέβιον ἀποστείλαι, ἂν ἤθελον ἐπίσκοπον αὐτοῖ, ἀλλὰ καὶ θέλοντας εκώλυσε, καὶ ἐπιχειρήσαντας ἐπέσχε μετὰ δεινῆς ἀπειλῆς. Β γράφει, φυλάττειν ἤθελεν, ἀπέστειλε τὸ μὲν πρῶτον Γρηγόριον, καὶ νῦν δὲ τὸν ταμειοφάγον Γεώργιον ; ἢ (90) διὰ τί τοὺς ᾿Αρειανούς, οὓς ἐκεῖνος Πορφυ- ριανοὺς ὠνόμασε, τούτους οὗτος εἰς τὴν Ἐκκλησίαν εἰσαγαγεῖν σπουδάζει, καὶ τούτων προϊστάμενος, ἄλλους ἐξορίζει; Εἰ δὲ καὶ ἑώρακεν "Αρειον ὁ παι τὴρ αὐτοῦ, ἀλλ' ἐπιορκήσας "Αρειος καὶ ῥαγείς, ἔλυσε τὴν τοῦ πατρὸς φιλανθρωπίαν· καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς, μαθών, ὡς αἱρετικοῦ (91) κατέγνω λοιπόν. Πῶς δὲ καὶ, προφασιζόμενος φροντίζειν τοῦ ἐκκλη ἐνενόησεν ; ενόησεν. . HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A litterarum tabellarius fuit Heraclius quidam digmi B C tate comes, qui præcursor fuit cujusdam Georgii, quem imperator calascopum, id est exploratorem, mittebat, haud enim episcopus is fuerit qui ab illo mittitur, absit ! ut et res gestæ, et ipsa ingressus ejus præludia comprobant. 49-50. Litteras itaque promulgavit, quæ ingentem scribentis turpitudinem præferrent. Cum enim, prout magnus scripserat Hosius, veri similem nullam mu- tationis suæ causam reperire posset, longe indecen- tiorem sibi et consiliariis suis comminiscitur : Fra- tris mei, aiebat, divinæ ac piæ memoria, amicitiam reveritus, Athanasium ad quoddam spatium tempo- ris vos adire permisi. Illud autem eum et in promissis fallacem, et erga fratrem suum post obi- tum ejus ingratum comprobat. Deinde, divinæ illum ac piæ memoriæ (ut revera se habet), dignum ap- pellat, cujus mandatum et amicitiam (licet Athanasii reditum, in gratiam tantum beatæ memoriæ Con- stantis permisisset) servasse oportuit, nec sese inol- ficiosum erga fratrem exhibuisse, ut sicut imperii, sic et sententiæ illius hæres foret. Sed ille cum jus suum repetere vellet, Vetranionem imperio abdica- vit, hæc aiens: Ad queminami post fratrum obitum pertinet hæreditas ? quanquam abominanda Christi hostium hæreseos causa, nec quid juris sit novit ; imo vero sese erga fratres suos ingratum præbet. Cujus item hæreseos gratia, ne patris quidem sen- tentiam integram servare in animum induxit : sed quantum hæreticis libet, sese servare simulat; sin displiceat illis, debitam patri suo reverentiam ser- vare nescit. Ille siquidem Eusebii et sociorum ca- lumnia inductus, episcopum amandavit in Gallias, ad tempus scilicet, ac ut insidiatorum inımanitatera devitaret (id enim post patris obitum declaravit bea- tæ vir memoriæ Constantinus hujus frater, ut in ejus epistola cernere est): at nequaquam iisdem Eusebianis morem gessit, neque misit quem illi epi- scopun eo mittere peroptabant ; imo id volentes coercuit, atque rem aggressos, gravibus minis de- terruit. servare voluit, primo Gregorium, jam vero depecu- D latorein Georgium misit? aut cur Arianos, ques editi, Arianos. Porphyrianos ille nuncupavit, hic studet in Eccle- siam introducere, ac dum patrocinatur illis, alios pellit in exsilium ? Nam etiamsi Arium pater ejus ad conspectum admiserit suum, at ubi post perju- rium Arius disruptus est, patris ejus amisit bene- volentiam etenim re comperta ille Arium dein- ceps ut hæreticum reprobavit. Quare, dum se simu- lat ecclesiasticum curare canonem, omnia contra deest. In epistola Constantini ad episcopos et po- pulos quæ habetur apud Socrat., p. 32, jubet in- perator ut Ariani Porphyriani vocentur, nomine Porphyrii philosophi, Christianæ religioni infen- sissimi. 51. Cur itaque si patris sui, uti scribit, placita 51. Πῶς οὖν, εἰ τὰ τοῦ ἑαυτοῦ γεννήτορος, ὡς (86) Ita Reg., Editi vero, ἂν ἔτι εἴη. (87) Ita Reg. et Basil. Editi, ἔθηκε. (88) Ita Reg. In editis, αἵρεσιν deest. Mox Reg., (89) Eas litteras vide sub finen Apologia contra (90) Ita Reg. et edit. Comm. In edit. ve:o Paris. (94) Reg., ὡς αἱρετικούς.
PG 25:754ἢ τίς παραδέδωκε κόμητας καὶ τοὺς ἀλογίστους σπάδοντας κατάρχειν τῶν ἐκκλησιαστικῶν καὶ διατάγματι τὴν κρίσιν τῶν λεγομένων ἐπισκόπων δηλοῦσθαι; πάντα ψεύδεται διὰ τὴν ἀνόσιον αἵρεσιν· καὶ γὰρ παρὰ γνώμην τοῦ πατρὸς καὶ τότε Φιλάγριον τὸ δεύτερον ἔπεμψεν ἔπαρχον καὶ τὰ νῦν γενόμενα γέγονε. καὶ διὰ τὸν ἀδελφὸν δὲ οὐκ ἀληθεύει. καὶ γὰρ καὶ μετὰ τὸν ἐκείνου θάνατον οὐχ ἅπαξ οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον ἔγραψε τῷ ἐπισκόπῳ. καὶ πάλιν ἐπηγγείλατο μὴ μεταβάλλεσθαι, ἀλλὰ καὶ θαρρεῖν παρεκελεύσατο, ὥστε παρὰ μηδενὸς αὐτὸν ταράττεσθαι, ἀλλὰ καὶ μένειν ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ μετὰ πάσης ἀμεριμνίας. καὶ ἐντολὰς δὲ δι’ Ἀστερίου κόμητος καὶ Παλλαδίου νοταρίου ἔπεμψε Φιλικισσίμῳ τῷ τότε δουκὶ καὶ Νεστορίῳ τῷ ἐπάρχῳ, ἵνα, εἴτε Φίλιππος ὁ ἔπαρχος εἴτε τις ἄλλος ἐπιβουλεύειν Ἀθανασίῳ τολμήσῃ, τοῦτον ἐκεῖνοι κωλύωσι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὅτε Διογένης ἦλθε καὶ Συριανὸς ἐνήδρευσεν, αὐτοί τε καὶ ἡμεῖς καὶ ὁ λαὸς ἀπῃτοῦμεν γράμματα βασιλέως νομίζοντες, ὅτι, ὥσπερ γέγραπται, «μηδὲν ψεῦδος ἀπὸ στόματος λεγέσθω βασιλεῖ» οὕτω καὶ βασιλεὺς ἐπαγγειλάμενος οὔτε ψεύσεται οὔτε μεταβληθήσεται.τῶν δὲ γραμμάτων τούτων γίνεται διάκονος Ηρά- κλειός τις τῷ ἀξιώματι κόμης, προοδεύων τινὸς Γεωργίου τοῦ ἀποστελλομένου παρὰ τοῦ βασιλέως κατασκόπου οὐ γὰρ ἂν εἴη (86) ἐπίσκοπος ὁ παρ' ἐκείνου πεμπόμενος, μή γένοιτο ! ὡς καὶ αὐτὰ τὰ γενόμενα, καὶ τὰ προοίμια τῆς εἰσόδου δείκνυσιν. 49-50. Τὰ μὲν οὖν γράμματα προΰθηκε (87) δημο σίᾳ, καὶ πολλὴν αἰσχύνην ἐδείκνυον τοῦ γράφοντος· Ἐπειδὴ γὰρ, ὡς ἔγραψεν ὁ μέγας Οσιος, οὐχ εὔρι σκε πιθανὴν πρόφασιν τῆς ἑαυτοῦ μεταβολῆς, ἐπ- ενόησε πολλῷ καὶ μᾶλλον ἀπρεπεστέραν ἑαυτῷ· καὶ τοῖς τούτῳ συμβουλεύσασιν· ἔφησε γάρ· Τὴν πρὸς τὸν ἀδελφὸν αἰδούμενος φιλίαν, τὸν τῆς θείας καὶ εὐσεβοῦς μνήμης, ἐπὶ καιρὸν αὐτῷ τὴν ὡς ὑμᾶς γε νέσθαι πάροδον ήνεσχόμην. Τοῦτο δὲ καὶ τὴν ἐπαγγε- λίαν ψευσάμενον, καὶ πρὸς τὸν ἀδελφὸν μετὰ θάνα- τον ἀγνώμονα δείκνυσιν. Εἶτα θείας καὶ εὐσεβοῦς αὐτὸν μνήμης, ὡσπεροῦν καὶ ἔστιν, ἄξιον ὀνομάζει, οὗ τὴν ἐντολὴν καὶ τὴν φιλίαν, ὡς αὐτὸς ἔγραψε, καίτοι, εἰ καὶ διὰ τὸν μακαρίτην Κώνσταντα συγχω- ρήσας ἦν, ώφειλε μὴ ἀκαθήκων περὶ τὸν ἀδελφὸν γενέσθαι, ἵν', ὥσπερ τῆς βασιλείας, οὕτω καὶ τῆς γνώμης αὐτοῦ κληρονόμος γένηται. ᾿Αλλὰ τὸν μὲν Βρετανίωνα καθεῖλεν, ἐθελήσας τὸ δίκαιον ἀπαιτεῖν, λέγων· Τίνι μετὰ θάνατον ἀδελφῶν ἡ κληρονομία γίνεται ; διὰ δὲ τὴν μυσαράν αἵρεσιν τῶν Χριστομά χων οὔτε τὸ δίκαιον οἶδεν, ἀλλὰ καὶ πρὸς τοὺς ἀδελ φοὺς ἀκαθήκων γίνεται· δι' ήν αἵρεσιν (88) οὐδὲ τοῦ πατρὸς ὁλόκληρον τὴν γνώμην φυλάττειν ἐνενόησεν· ἀλλὰ εἰς μὲν τὸ ἀρέσκον τοῖς ἀπεβέσι, τοῦτο τηρεῖν ὑποκρίνεται· εἰς δὲ τὸ λυποῦν ἐκείνους, οὐκ οἶδεν οὐδὲ τὸ πρὸς τὸν πατέρα σέβας φυλάξαι. Απέστειλε μὲν γὰρ ἐκεῖνος τὸν ἐπίσκοπον ἐκ διαβολῆς τῶν περὶ Εὐσέβιον εἰς τὰς Γαλλίας ἐπὶ καιρὸν διὰ τὴν τῶν ἐπιβουλευόντων ὠμότητα (τοῦτο γὰρ ὁ μακαρίτης Κωνσταντῖνος ὁ τούτου ἀδελφὸς μετὰ θάνατον τοῦ πατρὸς ἐδήλωσεν, ὡς ἐκ τῶν γραμμάτων (89) αὐτοῦ δείκνυται)· οὐκ ἐπείσθη δὲ τοῖς περὶ Εὐσέβιον ἀποστείλαι, ἂν ἤθελον ἐπίσκοπον αὐτοῖ, ἀλλὰ καὶ θέλοντας εκώλυσε, καὶ ἐπιχειρήσαντας ἐπέσχε μετὰ δεινῆς ἀπειλῆς. Β γράφει, φυλάττειν ἤθελεν, ἀπέστειλε τὸ μὲν πρῶτον Γρηγόριον, καὶ νῦν δὲ τὸν ταμειοφάγον Γεώργιον ; ἢ (90) διὰ τί τοὺς ᾿Αρειανούς, οὓς ἐκεῖνος Πορφυ- ριανοὺς ὠνόμασε, τούτους οὗτος εἰς τὴν Ἐκκλησίαν εἰσαγαγεῖν σπουδάζει, καὶ τούτων προϊστάμενος, ἄλλους ἐξορίζει; Εἰ δὲ καὶ ἑώρακεν "Αρειον ὁ παι τὴρ αὐτοῦ, ἀλλ' ἐπιορκήσας "Αρειος καὶ ῥαγείς, ἔλυσε τὴν τοῦ πατρὸς φιλανθρωπίαν· καὶ γὰρ καὶ αὐτὸς, μαθών, ὡς αἱρετικοῦ (91) κατέγνω λοιπόν. Πῶς δὲ καὶ, προφασιζόμενος φροντίζειν τοῦ ἐκκλη ἐνενόησεν ; ενόησεν. . HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A litterarum tabellarius fuit Heraclius quidam digmi B C tate comes, qui præcursor fuit cujusdam Georgii, quem imperator calascopum, id est exploratorem, mittebat, haud enim episcopus is fuerit qui ab illo mittitur, absit ! ut et res gestæ, et ipsa ingressus ejus præludia comprobant. 49-50. Litteras itaque promulgavit, quæ ingentem scribentis turpitudinem præferrent. Cum enim, prout magnus scripserat Hosius, veri similem nullam mu- tationis suæ causam reperire posset, longe indecen- tiorem sibi et consiliariis suis comminiscitur : Fra- tris mei, aiebat, divinæ ac piæ memoria, amicitiam reveritus, Athanasium ad quoddam spatium tempo- ris vos adire permisi. Illud autem eum et in promissis fallacem, et erga fratrem suum post obi- tum ejus ingratum comprobat. Deinde, divinæ illum ac piæ memoriæ (ut revera se habet), dignum ap- pellat, cujus mandatum et amicitiam (licet Athanasii reditum, in gratiam tantum beatæ memoriæ Con- stantis permisisset) servasse oportuit, nec sese inol- ficiosum erga fratrem exhibuisse, ut sicut imperii, sic et sententiæ illius hæres foret. Sed ille cum jus suum repetere vellet, Vetranionem imperio abdica- vit, hæc aiens: Ad queminami post fratrum obitum pertinet hæreditas ? quanquam abominanda Christi hostium hæreseos causa, nec quid juris sit novit ; imo vero sese erga fratres suos ingratum præbet. Cujus item hæreseos gratia, ne patris quidem sen- tentiam integram servare in animum induxit : sed quantum hæreticis libet, sese servare simulat; sin displiceat illis, debitam patri suo reverentiam ser- vare nescit. Ille siquidem Eusebii et sociorum ca- lumnia inductus, episcopum amandavit in Gallias, ad tempus scilicet, ac ut insidiatorum inımanitatera devitaret (id enim post patris obitum declaravit bea- tæ vir memoriæ Constantinus hujus frater, ut in ejus epistola cernere est): at nequaquam iisdem Eusebianis morem gessit, neque misit quem illi epi- scopun eo mittere peroptabant ; imo id volentes coercuit, atque rem aggressos, gravibus minis de- terruit. servare voluit, primo Gregorium, jam vero depecu- D latorein Georgium misit? aut cur Arianos, ques editi, Arianos. Porphyrianos ille nuncupavit, hic studet in Eccle- siam introducere, ac dum patrocinatur illis, alios pellit in exsilium ? Nam etiamsi Arium pater ejus ad conspectum admiserit suum, at ubi post perju- rium Arius disruptus est, patris ejus amisit bene- volentiam etenim re comperta ille Arium dein- ceps ut hæreticum reprobavit. Quare, dum se simu- lat ecclesiasticum curare canonem, omnia contra deest. In epistola Constantini ad episcopos et po- pulos quæ habetur apud Socrat., p. 32, jubet in- perator ut Ariani Porphyriani vocentur, nomine Porphyrii philosophi, Christianæ religioni infen- sissimi. 51. Cur itaque si patris sui, uti scribit, placita 51. Πῶς οὖν, εἰ τὰ τοῦ ἑαυτοῦ γεννήτορος, ὡς (86) Ita Reg., Editi vero, ἂν ἔτι εἴη. (87) Ita Reg. et Basil. Editi, ἔθηκε. (88) Ita Reg. In editis, αἵρεσιν deest. Mox Reg., (89) Eas litteras vide sub finen Apologia contra (90) Ita Reg. et edit. Comm. In edit. ve:o Paris. (94) Reg., ὡς αἱρετικούς.
PG 25:755πῶς οὖν, εἰ διὰ τὸν ἀδελφὸν συνεχώρησεν, ἔγραψε καὶ μετὰ θάνατον αὐτοῦ; εἰ δὲ καὶ τότε διὰ τὴν ἐκείνου μνήμην ἔγραψε, διὰ τί μετὰ ταῦτα τὸ ὅλον ἠγνωμόνησεν αὐτὸν διώκων τὸν ἄνθρωπον καὶ τοιαῦτα γράφων, ἐν οἷς προφασίζεται μὲν κρίσιν ἐπισκόπων, πράττει δὲ αὐτός, ὡς ἂν αὐτῷ δοκῇ, οὐ λανθάνων ὅμως, ἀλλὰ καὶ ἐγγὺς ἔχων τὸν ἔλεγχον τῆς πανουργίας; εἰ γὰρ ἐπισκόπων ἐστὶ κρίσις, τί κοινὸν ἔχει πρὸς ταύτην βασιλεύς; εἰ δὲ βασιλέως ἐστὶν ἀπειλή, τίς ἐνταῦθα χρεία τῶν λεγομένων ἐπισκόπων; πότε γὰρ ἐκ τοῦ αἰῶνος ἠκούσθη τοιαῦτα; πότε κρίσις ἐκκλησίας παρὰ βασιλέως ἔσχε τὸ κῦρος ἢ ὅλως ἐγνώσθη τοῦτο τὸ κρῖμα; πολλαὶ σύνοδοι πρὸ τούτου γεγόνασι, πολλὰ κρίματα τῆς ἐκκλησίας γέγονεν, ἀλλ’ οὔτε οἱ πατέρες ἔπεισάν ποτε περὶ τούτων βασιλέα οὔτε βασιλεὺς τὰ τῆς ἐκκλησίας περιειργάσατο. Παῦλος ἀπόστολος εἶχε φίλους τοὺς τῆς τοῦ Καίσαρος οἰκίας καὶ γράφων ἠσπάζετο τοὺς Φιλιππησίους ἀπὸ τούτων, ἀλλ’ οὐκ εἰς κρίματα τούτους κοινωνοὺς παρελάμβανε. νῦν δὲ θέαμα καινὸν καὶ τοῦτο τῆς ἀρειανῆς αἱρέσεώς ἐστιν εὕρημα.Α σιαστικού κανόνος, πάντα παρὰ τοῦτον ἐπενόησε πράττειν ; Ποῖος γὰρ κανών (92) ἀπὸ καλατίου πέμ- πεσθαι τὴν ἐπίσκοπον ; Η ποῖος κανών στρατιώτας ἐπιβαίνειν ἐκκλησίαις ; "Η τίς παραδέδωκε κόμη τας (93) καὶ τοὺς ἀλογίστους σπάδοντας κατάρχειν τῶν ἐκκλησιαστικῶν, καὶ διατάγματι τὴν κρίσιν τῶν λεγομένων ἐπισκόπων δηλοῦσθαι ; Πάντα ψεύδεται διὰ τὴν ἀνόσιον (94) αἵρεσιν· καὶ γὰρ παρὰ γνώμην τοῦ πατρὸς καὶ τότε Φιλάγριον τὸ δεύτερον ἔπεμψεν ἔπαρχον, καὶ τὰ νῦν γενόμενα γέγονε. Καὶ διὰ τὸν ἀδελφὸν δὲ οὐκ ἀληθεύει· καὶ γὰρ καὶ μετὰ τὴν ἐκείνου θάνατον οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον ἔγραψε τῷ ἐπισκέπῳ· καὶ πάλιν ἐπηγγείλατο μὴ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ καὶ θαῤῥεῖν παρεκελεύ σατο, ὥστε (95) παρὰ μηδενὸς αὐτὸν ταράττεσθαι, Β ἀλλὰ καὶ μένειν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ μετὰ πάσης ἀμετ ριμνίας · καὶ ἐντολὰς δὲ δι᾿ Αστερίου κόμητος (96) καὶ Παλλαδίου νοταρίου έπεμψε Φηλικισσίμῳ τῷ τότε δουκὶ, καὶ Νεστορίῳ τῷ ἐπάρχῳ, ἵνα είτε φί λιππος ὁ ἔπαρχος, εἴτε τις ἄλλος ἐπιβουλεύειν ᾿Αθα νασίῳ τολμήσοι, τοῦτον ἐκεῖνοι κωλύωσιν. "Η ποῖος γὰρ κανών, γάρ σπάδοντας. σπεύδοντας, Φιλι- κισσίμι, ριανὸς ἐνήδρευσεν, αὐτός τε (97) καὶ ἡμεῖς, καὶ ὁ λαὸς ἀπῃτοῦμεν γράμματα τοῦ βασιλέως, νομίζοντες, ὅτι, ὥσπερ γέγραπται, Μηδὲν ψεῦδος ἀπὸ στόμα τος λεγέσθω βασιλεῖ, οὕτω καὶ βασιλεὺς, ἐπαγγει λάμενος, ούτε ψεύσεται, οὔτε μεταβληθήσεται. Πῶς οὖν, εἰ διὰ τὸν ἀδελφὸν συνεχώρησεν, ἔγραψε καὶ μετὰ θάνατον αὐτοῦ; Εἰ δὲ καὶ τότε διὰ τὴν ἐκείνου μνήμην ἔγραψε, διὰ τί μετὰ ταῦτα τὸ ὅλον ἡγνωμό νησεν αὐτὸν, διώκων τὸν ἄνθρωπον, καὶ τοιαῦτα γράφων, ἐν οἷς προφασίζεται μὲν κρίσιν ἐπισκόπων, πράττει δὲ αὐτὸς ὡς ἂν αὐτῷ δοκῇ, οὐ λανθάνων ὅμως, ἀλλὰ καὶ ἐγγὺς ἔχων τὸν ἔλεγχον τῆς πανουρ γίας ; Εἰ γὰρ ἐπισκόπων ἐστὶ κρίσις, τί κοινὸν ἔχει πρὸς ταύτην βασιλεύς ; εἰ δὲ βασιλέως ἐστὶν ἀπειλή, τίς ἐνταῦθα χρεία τῶν λεγομένων ἐπισκόπων ; Πότε γὰρ ἐκ τοῦ αἰῶνος ἠκούσθη τοιαῦτα ; πότε κρίσις Εκκλησίας παρὰ βασιλέως (98) ἔσχε τὸ κῦρος, ἢ ὅλως ἐγνώσθη τὸ κρῖμα ; Πολλαὶ σύνοδοι πρὸ τούτου γεγόνασι · πολλὰ κρίματα τῆς Ἐκκλησίας γέγονεν· ἀλλ᾽ οὔτε οἱ Πατέρες (99) ἔπεισαν ποτε περὶ τούτων βασιλέα, οὔτε βασιλεὺς τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιειρ γάσατο. Παῦλος ἀπόστολος εἶχε φίλους τοὺς τῆς τοῦ Καίσαρος (1) οἰκίας, καὶ γράφων ήσπάζετο τους Φιλιππησίους ἀπὸ τούτων· ἀλλ᾽ οὐκ εἰς κρίματα τούτους κοινωνούς παρελάμβανε. Νῦν δὲ θέαμα καινὸν, καὶ τοῦτο τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως ἐστιν εὖ- ρημα· συνῆλθον γὰρ αἱρετικοὶ καὶ βασιλεὺς Κων αὐτός τε, τότε, ὅτε βασιλέως ρὰ τοῦ βασιλέως, - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. canonem agere molitus est? Quis canon præcipit ut e palatio mittatur episcopus? Quis canon jubet mi- lites invadere ecclesias ? Quis tradidit comites in- consideratosque spadones ecclesiasticis præesse re- bus, aut edi‹ to judicia eorum qui episcopi vocantur promulgare? Nullo mendacio non utitur ille impiæ hæresis causa: nam et tum præter patris senten- tiam Philagrium secundo misit præfectum et jam hæc facinora gesta sunt. Neque vera sunt quæ de fratre loquitur : siquidem post fratris obitum, non s'nel, neque secundlo, sed ter litteras misit ad epi- scopum, fidemque dedit se nunquam sententiam mu- taturum : jussitque ut confideret se a nullo un- quam conturbandum fore; sed cum magna tran- quillitate in Ecclesia mansurum: missisque Asterio comite et Palladio notario, jussit Felicissimo tunc temporis duci, et Nestorio præfecto; ut sive Phi- lippus præfectus, sive alius quispiam ausus esset Athanasio insidiari, arcerent ipsi. C paravit Syrianus, tune ille, nos item atque populi lit- teras postulabamus iniperatoris, rati, quoniam scri- plum est, Nullum mendacium apud regem ore profe- ratur*,sic neque imperatorem qui fidem dederit,eam violaturum unquam, aut sententiam mutaturum esse, Cur itaque, si fratris tantum gratia nos remigra- re concessit, post ejus obitum litteras misit? Quod si illius memoriæ gratia ea scripserit; cur tandem postea sese fratri ingratum præstitit, ubi hominem persecutus est, ac dumn in litteris suis judicium obtendit episcoporum, arbitrio ille suo rem gerit? licet minime lateat, sed in proximo sint vafritiei illius argumenta? Si namque illud episcoporum decretum est, quid illud attinet ad imperatorem? sin imperatoriæ minæ sunt, quid opus hominibus nuncupatis episcopis ? Quandonam a sæculo res hujusmodi audita est ? quandonam Ecclesiæ decretum ab imperatore accepit auctoritatem, aut pro decreto illud habitum est? Multæ antehac synodi coactæ sunt : multa prodiere Ecclesiae decreta ; sed nu- quam Patres res hujusmodi imperatori suasere, nunquam imperator ecclesiastica curiose perqui- sivit. Ex Caesaris domesticis quidam Paulo apo- D stolo amici fuere, quorum nomine Philippenses ille in Epistola sua salutavit ”; sed nequaquam illos judiciorum consortes admisit. Jam vero spectacu- lum novum, quod Arianæ hæresis inventum est : * Eccli. vi, 13, 14. ** Philipp. 1, 22. perain. Paulo post editi, seul expunximus, quod desit in Reg. Editi, male. superefluat, omissuu. fuit. editis, sed legitur in Reg. Mox idem Regius, retur, haud facile est conjectare : uisi forte, mendum sit pro quod vox paulo supe- rius posita suadere videtur. Paulo post to ante deest in Reg. di causam vide supra. Reg. 52. Quapropter cum advenit Diogenes, insiliasque (92) Ita Reg. et Basil. Editi vero γὰρ κἄν, per- (93) Reg., κόμιτας, de more. Mox Reg. et Basil., (94) Ita Reg. Editi vero, ἀνόητον. (95) Ὥστε μή eliti, sed μή quod desit in Reg el (96) Reg., κόμιτος Ibid. νος, νοταρίου deest in 52. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὅτε Διογένης ἦλθε, καὶ Συ (97) Αυτός τε, quinam hic ab Athanasio nena- (98) Ita Reg. cod. quem sequi visum est. Editi, ma- (99) Sic Reg. Editi vero, πρεσβύτεροι, cujus men- (1) Editi, τοὺς τῆς τοῦ Καισαρος. Τούς deest in
PG 25:756συνῆλθον γὰρ αἱρετικοὶ καὶ βασιλεὺς Κωνστάντιος, ἵνα κἀκεῖνος τὴν ἐπισκόπων ἔχων πρόφασιν τῇ ἐξουσίᾳ καθ’ ὧν ἂν ἐθέλοι πράττῃ καὶ διώκων μὴ λέγηται διώκτης. καὶ οὗτοι δὲ τὴν βασιλέως ἔχοντες δυναστείαν ἐπιβουλεύωσιν οἷς ἂν ἐθέλωσι· θέλουσι δὲ τοῖς μὴ ἀσεβοῦσιν ὡς αὐτοί. τοῦτο δὲ ὡς ἐπὶ σκηνῆς ἄν τις ἴδοι κωμῳδούμενον παρ’ αὐτοῖς, καὶ τοὺς μὲν λεγομένους ἐπισκόπους ὑποκρινομένους, τὸν δὲ Κωνστάντιον τὰ ἐκείνων ἐνεργοῦντα καὶ πάλιν ἐπαγγελλόμενον μὲν τοῦτον, ὡς Ἡρώδης τῇ Ἡρωδιάδι, τούτους δὲ πάλιν ὀρχουμένους τὰς διαβολὰς ἐπὶ ἐξορισμῷ καὶ θανάτῳ τῶν εἰς τὸν κύριον εὐσεβούντων. Τίνα οὖν οὐκ ἔβλαψαν διαβάλλοντες; τίνων οὐ γεγόνασιν ἐπίβουλοι οἱ χριστομάχοι; τίνα Κωνστάντιος οὐκ ἐξώρισε κατενεχθέντα παρ’ αὐτῶν; πότε καταθυμίως αὐτῶν οὐκ ἤκουσε; καὶ τὸ παράδοξον τίνα πώποτε λέγοντα κατ’ ἐκείνων ἐδέξατο καὶ οὐ μᾶλλον λέγοντας ἐκείνους, οἷα κἂν εἴπωσιν, ἀπεδέξατο; ποία ἐκκλησία νῦν μετ’ ἐλευθερίας τὸν Χριστὸν προσκυνεῖ; ἄν τε γὰρ εὐσεβὴς ᾖ, κινδυνεύει, ἄν τε ὑποκρίνηται, φοβεῖται. πάντα ὑποκρίσεως καὶ ἀσεβείας, ὅσον εἰς αὐτὸν ἧκε, πεπλήρωκεν.Α σιαστικού κανόνος, πάντα παρὰ τοῦτον ἐπενόησε πράττειν ; Ποῖος γὰρ κανών (92) ἀπὸ καλατίου πέμ- πεσθαι τὴν ἐπίσκοπον ; Η ποῖος κανών στρατιώτας ἐπιβαίνειν ἐκκλησίαις ; "Η τίς παραδέδωκε κόμη τας (93) καὶ τοὺς ἀλογίστους σπάδοντας κατάρχειν τῶν ἐκκλησιαστικῶν, καὶ διατάγματι τὴν κρίσιν τῶν λεγομένων ἐπισκόπων δηλοῦσθαι ; Πάντα ψεύδεται διὰ τὴν ἀνόσιον (94) αἵρεσιν· καὶ γὰρ παρὰ γνώμην τοῦ πατρὸς καὶ τότε Φιλάγριον τὸ δεύτερον ἔπεμψεν ἔπαρχον, καὶ τὰ νῦν γενόμενα γέγονε. Καὶ διὰ τὸν ἀδελφὸν δὲ οὐκ ἀληθεύει· καὶ γὰρ καὶ μετὰ τὴν ἐκείνου θάνατον οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον ἔγραψε τῷ ἐπισκέπῳ· καὶ πάλιν ἐπηγγείλατο μὴ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ καὶ θαῤῥεῖν παρεκελεύ σατο, ὥστε (95) παρὰ μηδενὸς αὐτὸν ταράττεσθαι, Β ἀλλὰ καὶ μένειν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ μετὰ πάσης ἀμετ ριμνίας · καὶ ἐντολὰς δὲ δι᾿ Αστερίου κόμητος (96) καὶ Παλλαδίου νοταρίου έπεμψε Φηλικισσίμῳ τῷ τότε δουκὶ, καὶ Νεστορίῳ τῷ ἐπάρχῳ, ἵνα είτε φί λιππος ὁ ἔπαρχος, εἴτε τις ἄλλος ἐπιβουλεύειν ᾿Αθα νασίῳ τολμήσοι, τοῦτον ἐκεῖνοι κωλύωσιν. "Η ποῖος γὰρ κανών, γάρ σπάδοντας. σπεύδοντας, Φιλι- κισσίμι, ριανὸς ἐνήδρευσεν, αὐτός τε (97) καὶ ἡμεῖς, καὶ ὁ λαὸς ἀπῃτοῦμεν γράμματα τοῦ βασιλέως, νομίζοντες, ὅτι, ὥσπερ γέγραπται, Μηδὲν ψεῦδος ἀπὸ στόμα τος λεγέσθω βασιλεῖ, οὕτω καὶ βασιλεὺς, ἐπαγγει λάμενος, ούτε ψεύσεται, οὔτε μεταβληθήσεται. Πῶς οὖν, εἰ διὰ τὸν ἀδελφὸν συνεχώρησεν, ἔγραψε καὶ μετὰ θάνατον αὐτοῦ; Εἰ δὲ καὶ τότε διὰ τὴν ἐκείνου μνήμην ἔγραψε, διὰ τί μετὰ ταῦτα τὸ ὅλον ἡγνωμό νησεν αὐτὸν, διώκων τὸν ἄνθρωπον, καὶ τοιαῦτα γράφων, ἐν οἷς προφασίζεται μὲν κρίσιν ἐπισκόπων, πράττει δὲ αὐτὸς ὡς ἂν αὐτῷ δοκῇ, οὐ λανθάνων ὅμως, ἀλλὰ καὶ ἐγγὺς ἔχων τὸν ἔλεγχον τῆς πανουρ γίας ; Εἰ γὰρ ἐπισκόπων ἐστὶ κρίσις, τί κοινὸν ἔχει πρὸς ταύτην βασιλεύς ; εἰ δὲ βασιλέως ἐστὶν ἀπειλή, τίς ἐνταῦθα χρεία τῶν λεγομένων ἐπισκόπων ; Πότε γὰρ ἐκ τοῦ αἰῶνος ἠκούσθη τοιαῦτα ; πότε κρίσις Εκκλησίας παρὰ βασιλέως (98) ἔσχε τὸ κῦρος, ἢ ὅλως ἐγνώσθη τὸ κρῖμα ; Πολλαὶ σύνοδοι πρὸ τούτου γεγόνασι · πολλὰ κρίματα τῆς Ἐκκλησίας γέγονεν· ἀλλ᾽ οὔτε οἱ Πατέρες (99) ἔπεισαν ποτε περὶ τούτων βασιλέα, οὔτε βασιλεὺς τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιειρ γάσατο. Παῦλος ἀπόστολος εἶχε φίλους τοὺς τῆς τοῦ Καίσαρος (1) οἰκίας, καὶ γράφων ήσπάζετο τους Φιλιππησίους ἀπὸ τούτων· ἀλλ᾽ οὐκ εἰς κρίματα τούτους κοινωνούς παρελάμβανε. Νῦν δὲ θέαμα καινὸν, καὶ τοῦτο τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως ἐστιν εὖ- ρημα· συνῆλθον γὰρ αἱρετικοὶ καὶ βασιλεὺς Κων αὐτός τε, τότε, ὅτε βασιλέως ρὰ τοῦ βασιλέως, - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. canonem agere molitus est? Quis canon præcipit ut e palatio mittatur episcopus? Quis canon jubet mi- lites invadere ecclesias ? Quis tradidit comites in- consideratosque spadones ecclesiasticis præesse re- bus, aut edi‹ to judicia eorum qui episcopi vocantur promulgare? Nullo mendacio non utitur ille impiæ hæresis causa: nam et tum præter patris senten- tiam Philagrium secundo misit præfectum et jam hæc facinora gesta sunt. Neque vera sunt quæ de fratre loquitur : siquidem post fratris obitum, non s'nel, neque secundlo, sed ter litteras misit ad epi- scopum, fidemque dedit se nunquam sententiam mu- taturum : jussitque ut confideret se a nullo un- quam conturbandum fore; sed cum magna tran- quillitate in Ecclesia mansurum: missisque Asterio comite et Palladio notario, jussit Felicissimo tunc temporis duci, et Nestorio præfecto; ut sive Phi- lippus præfectus, sive alius quispiam ausus esset Athanasio insidiari, arcerent ipsi. C paravit Syrianus, tune ille, nos item atque populi lit- teras postulabamus iniperatoris, rati, quoniam scri- plum est, Nullum mendacium apud regem ore profe- ratur*,sic neque imperatorem qui fidem dederit,eam violaturum unquam, aut sententiam mutaturum esse, Cur itaque, si fratris tantum gratia nos remigra- re concessit, post ejus obitum litteras misit? Quod si illius memoriæ gratia ea scripserit; cur tandem postea sese fratri ingratum præstitit, ubi hominem persecutus est, ac dumn in litteris suis judicium obtendit episcoporum, arbitrio ille suo rem gerit? licet minime lateat, sed in proximo sint vafritiei illius argumenta? Si namque illud episcoporum decretum est, quid illud attinet ad imperatorem? sin imperatoriæ minæ sunt, quid opus hominibus nuncupatis episcopis ? Quandonam a sæculo res hujusmodi audita est ? quandonam Ecclesiæ decretum ab imperatore accepit auctoritatem, aut pro decreto illud habitum est? Multæ antehac synodi coactæ sunt : multa prodiere Ecclesiae decreta ; sed nu- quam Patres res hujusmodi imperatori suasere, nunquam imperator ecclesiastica curiose perqui- sivit. Ex Caesaris domesticis quidam Paulo apo- D stolo amici fuere, quorum nomine Philippenses ille in Epistola sua salutavit ”; sed nequaquam illos judiciorum consortes admisit. Jam vero spectacu- lum novum, quod Arianæ hæresis inventum est : * Eccli. vi, 13, 14. ** Philipp. 1, 22. perain. Paulo post editi, seul expunximus, quod desit in Reg. Editi, male. superefluat, omissuu. fuit. editis, sed legitur in Reg. Mox idem Regius, retur, haud facile est conjectare : uisi forte, mendum sit pro quod vox paulo supe- rius posita suadere videtur. Paulo post to ante deest in Reg. di causam vide supra. Reg. 52. Quapropter cum advenit Diogenes, insiliasque (92) Ita Reg. et Basil. Editi vero γὰρ κἄν, per- (93) Reg., κόμιτας, de more. Mox Reg. et Basil., (94) Ita Reg. Editi vero, ἀνόητον. (95) Ὥστε μή eliti, sed μή quod desit in Reg el (96) Reg., κόμιτος Ibid. νος, νοταρίου deest in 52. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὅτε Διογένης ἦλθε, καὶ Συ (97) Αυτός τε, quinam hic ab Athanasio nena- (98) Ita Reg. cod. quem sequi visum est. Editi, ma- (99) Sic Reg. Editi vero, πρεσβύτεροι, cujus men- (1) Editi, τοὺς τῆς τοῦ Καισαρος. Τούς deest in
εἰ γὰρ καί πού τίς ἐστιν εὐσεβὴς καὶ φιλόχριστος [εἰσὶ δὲ πανταχοῦ πολλοὶ τοιοῦτοι ὡς οἱ προφῆται καὶ Ἠλίας ὁ μέγας], κρύπτονται, ἄν που καὶ αὐτοὶ ὡς τὸν Ἀβδιοῦ πιστὸν ἄνθρωπον εὕρωσι καὶ ἢ εἰς σπήλαιον καὶ τὰς ὀπὰς τῆς γῆς ἀπέλθωσιν ἢ ἐπ’ ἐρημίαις περιερχόμενοι διατρίψωσι. τοιαῦτα γὰρ διαβάλλουσιν οἱ ἄφρονες, οἷα καὶ ἡ Ἰεζάβελ ἐπλάσατο κατὰ τοῦ Ναβουθαὶ καὶ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ σωτῆρος, καὶ λοιπὸν ἐκεῖνος προστάτης τῆς αἱρέσεως ὢν τήν τε ἀλήθειαν μεταστρέψαι θέλων ὡς ὁ Ἀχαὰβ τὸν ἀμπελῶνα εἰς κῆπον λαχανίας, ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι πράττει, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς ἅπερ ἤθελεν ἤκουσε παρ’ αὐτῶν. Οὕτω, καθὰ προεῖπον, τοὺς ἀληθινοὺς ἐπισκόπους, ἐπεὶ μὴ ἠσέβουν ὡς ἤθελεν αὐτός, ἐξώρισεν, οὕτως καὶ κατὰ Ἀθανασίου νῦν ἀπέστειλεν Ἡράκλειον τὸν κόμητα καὶ τὰ μὲν διατάγματα προέθηκε δημοσίᾳ, ἐντολὰς δὲ βασιλέως ἀπήγγειλεν, εἰ μὴ πειςθεῖεν τοῖς γράμμασιν, ἀφαίρεσιν τοῦ ἄρτου καὶ τῶν εἰδώλων ἔσεσθαι καταστροφὴν πολλῶν τε πολιτευτῶν καὶ τῶν ἀπὸ τοῦ δήμου πάντως αἰχμαλωσίαν γενήσεσθαι. εἶτα ταῦτα ἀπειλῶν οὐκ ᾐσχύνθη δημοσίᾳ μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγειν·Α σιαστικού κανόνος, πάντα παρὰ τοῦτον ἐπενόησε πράττειν ; Ποῖος γὰρ κανών (92) ἀπὸ καλατίου πέμ- πεσθαι τὴν ἐπίσκοπον ; Η ποῖος κανών στρατιώτας ἐπιβαίνειν ἐκκλησίαις ; "Η τίς παραδέδωκε κόμη τας (93) καὶ τοὺς ἀλογίστους σπάδοντας κατάρχειν τῶν ἐκκλησιαστικῶν, καὶ διατάγματι τὴν κρίσιν τῶν λεγομένων ἐπισκόπων δηλοῦσθαι ; Πάντα ψεύδεται διὰ τὴν ἀνόσιον (94) αἵρεσιν· καὶ γὰρ παρὰ γνώμην τοῦ πατρὸς καὶ τότε Φιλάγριον τὸ δεύτερον ἔπεμψεν ἔπαρχον, καὶ τὰ νῦν γενόμενα γέγονε. Καὶ διὰ τὸν ἀδελφὸν δὲ οὐκ ἀληθεύει· καὶ γὰρ καὶ μετὰ τὴν ἐκείνου θάνατον οὐχ ἅπαξ, οὐδὲ δεύτερον, ἀλλὰ καὶ τρίτον ἔγραψε τῷ ἐπισκέπῳ· καὶ πάλιν ἐπηγγείλατο μὴ μεταβάλλεσθαι· ἀλλὰ καὶ θαῤῥεῖν παρεκελεύ σατο, ὥστε (95) παρὰ μηδενὸς αὐτὸν ταράττεσθαι, Β ἀλλὰ καὶ μένειν ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ μετὰ πάσης ἀμετ ριμνίας · καὶ ἐντολὰς δὲ δι᾿ Αστερίου κόμητος (96) καὶ Παλλαδίου νοταρίου έπεμψε Φηλικισσίμῳ τῷ τότε δουκὶ, καὶ Νεστορίῳ τῷ ἐπάρχῳ, ἵνα είτε φί λιππος ὁ ἔπαρχος, εἴτε τις ἄλλος ἐπιβουλεύειν ᾿Αθα νασίῳ τολμήσοι, τοῦτον ἐκεῖνοι κωλύωσιν. "Η ποῖος γὰρ κανών, γάρ σπάδοντας. σπεύδοντας, Φιλι- κισσίμι, ριανὸς ἐνήδρευσεν, αὐτός τε (97) καὶ ἡμεῖς, καὶ ὁ λαὸς ἀπῃτοῦμεν γράμματα τοῦ βασιλέως, νομίζοντες, ὅτι, ὥσπερ γέγραπται, Μηδὲν ψεῦδος ἀπὸ στόμα τος λεγέσθω βασιλεῖ, οὕτω καὶ βασιλεὺς, ἐπαγγει λάμενος, ούτε ψεύσεται, οὔτε μεταβληθήσεται. Πῶς οὖν, εἰ διὰ τὸν ἀδελφὸν συνεχώρησεν, ἔγραψε καὶ μετὰ θάνατον αὐτοῦ; Εἰ δὲ καὶ τότε διὰ τὴν ἐκείνου μνήμην ἔγραψε, διὰ τί μετὰ ταῦτα τὸ ὅλον ἡγνωμό νησεν αὐτὸν, διώκων τὸν ἄνθρωπον, καὶ τοιαῦτα γράφων, ἐν οἷς προφασίζεται μὲν κρίσιν ἐπισκόπων, πράττει δὲ αὐτὸς ὡς ἂν αὐτῷ δοκῇ, οὐ λανθάνων ὅμως, ἀλλὰ καὶ ἐγγὺς ἔχων τὸν ἔλεγχον τῆς πανουρ γίας ; Εἰ γὰρ ἐπισκόπων ἐστὶ κρίσις, τί κοινὸν ἔχει πρὸς ταύτην βασιλεύς ; εἰ δὲ βασιλέως ἐστὶν ἀπειλή, τίς ἐνταῦθα χρεία τῶν λεγομένων ἐπισκόπων ; Πότε γὰρ ἐκ τοῦ αἰῶνος ἠκούσθη τοιαῦτα ; πότε κρίσις Εκκλησίας παρὰ βασιλέως (98) ἔσχε τὸ κῦρος, ἢ ὅλως ἐγνώσθη τὸ κρῖμα ; Πολλαὶ σύνοδοι πρὸ τούτου γεγόνασι · πολλὰ κρίματα τῆς Ἐκκλησίας γέγονεν· ἀλλ᾽ οὔτε οἱ Πατέρες (99) ἔπεισαν ποτε περὶ τούτων βασιλέα, οὔτε βασιλεὺς τὰ τῆς Ἐκκλησίας περιειρ γάσατο. Παῦλος ἀπόστολος εἶχε φίλους τοὺς τῆς τοῦ Καίσαρος (1) οἰκίας, καὶ γράφων ήσπάζετο τους Φιλιππησίους ἀπὸ τούτων· ἀλλ᾽ οὐκ εἰς κρίματα τούτους κοινωνούς παρελάμβανε. Νῦν δὲ θέαμα καινὸν, καὶ τοῦτο τῆς ᾿Αρειανῆς αἱρέσεως ἐστιν εὖ- ρημα· συνῆλθον γὰρ αἱρετικοὶ καὶ βασιλεὺς Κων αὐτός τε, τότε, ὅτε βασιλέως ρὰ τοῦ βασιλέως, - S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. canonem agere molitus est? Quis canon præcipit ut e palatio mittatur episcopus? Quis canon jubet mi- lites invadere ecclesias ? Quis tradidit comites in- consideratosque spadones ecclesiasticis præesse re- bus, aut edi‹ to judicia eorum qui episcopi vocantur promulgare? Nullo mendacio non utitur ille impiæ hæresis causa: nam et tum præter patris senten- tiam Philagrium secundo misit præfectum et jam hæc facinora gesta sunt. Neque vera sunt quæ de fratre loquitur : siquidem post fratris obitum, non s'nel, neque secundlo, sed ter litteras misit ad epi- scopum, fidemque dedit se nunquam sententiam mu- taturum : jussitque ut confideret se a nullo un- quam conturbandum fore; sed cum magna tran- quillitate in Ecclesia mansurum: missisque Asterio comite et Palladio notario, jussit Felicissimo tunc temporis duci, et Nestorio præfecto; ut sive Phi- lippus præfectus, sive alius quispiam ausus esset Athanasio insidiari, arcerent ipsi. C paravit Syrianus, tune ille, nos item atque populi lit- teras postulabamus iniperatoris, rati, quoniam scri- plum est, Nullum mendacium apud regem ore profe- ratur*,sic neque imperatorem qui fidem dederit,eam violaturum unquam, aut sententiam mutaturum esse, Cur itaque, si fratris tantum gratia nos remigra- re concessit, post ejus obitum litteras misit? Quod si illius memoriæ gratia ea scripserit; cur tandem postea sese fratri ingratum præstitit, ubi hominem persecutus est, ac dumn in litteris suis judicium obtendit episcoporum, arbitrio ille suo rem gerit? licet minime lateat, sed in proximo sint vafritiei illius argumenta? Si namque illud episcoporum decretum est, quid illud attinet ad imperatorem? sin imperatoriæ minæ sunt, quid opus hominibus nuncupatis episcopis ? Quandonam a sæculo res hujusmodi audita est ? quandonam Ecclesiæ decretum ab imperatore accepit auctoritatem, aut pro decreto illud habitum est? Multæ antehac synodi coactæ sunt : multa prodiere Ecclesiae decreta ; sed nu- quam Patres res hujusmodi imperatori suasere, nunquam imperator ecclesiastica curiose perqui- sivit. Ex Caesaris domesticis quidam Paulo apo- D stolo amici fuere, quorum nomine Philippenses ille in Epistola sua salutavit ”; sed nequaquam illos judiciorum consortes admisit. Jam vero spectacu- lum novum, quod Arianæ hæresis inventum est : * Eccli. vi, 13, 14. ** Philipp. 1, 22. perain. Paulo post editi, seul expunximus, quod desit in Reg. Editi, male. superefluat, omissuu. fuit. editis, sed legitur in Reg. Mox idem Regius, retur, haud facile est conjectare : uisi forte, mendum sit pro quod vox paulo supe- rius posita suadere videtur. Paulo post to ante deest in Reg. di causam vide supra. Reg. 52. Quapropter cum advenit Diogenes, insiliasque (92) Ita Reg. et Basil. Editi vero γὰρ κἄν, per- (93) Reg., κόμιτας, de more. Mox Reg. et Basil., (94) Ita Reg. Editi vero, ἀνόητον. (95) Ὥστε μή eliti, sed μή quod desit in Reg el (96) Reg., κόμιτος Ibid. νος, νοταρίου deest in 52. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ ὅτε Διογένης ἦλθε, καὶ Συ (97) Αυτός τε, quinam hic ab Athanasio nena- (98) Ita Reg. cod. quem sequi visum est. Editi, ma- (99) Sic Reg. Editi vero, πρεσβύτεροι, cujus men- (1) Editi, τοὺς τῆς τοῦ Καισαρος. Τούς deest in
PG 25:757τὸν μὲν Ἀθανάσιον παραιτεῖται βασιλεύς, τοῖς δὲ Ἀρειανοῖς τὰς ἐκκλησίας παραδοθῆναι ἐκέλευσε. πάντων τε ἐπὶ τούτῳ θαυμαζόντων καὶ πρὸς ἀλλήλους νευόντων τε καὶ λεγόντων· εἰ Κωνστάντιος αἱρετικὸς γέγονε; δέον ἐρυθριᾶν, ὁ δὲ μᾶλλον ἠνάγκαζε βουλευτὰς καὶ δημότας ἐθνικοὺς νεωκόρους τῶν εἰδώλων ἐπὶ τούτοις ὑπογράφειν καὶ ὁμολογεῖν, δέχεσθαι ὃν ἂν ἀποστείλῃ βασιλεὺς ἐπίσκοπον. πάνυ γε κανόνας ἐκκλησίας ἐκδικῶν ἐποίει τοῦτο γενέσθαι Κωνστάντιος. ἀντὶ γὰρ ἐκκλησίας τὴν ἀγοράν, ἀντὶ τῶν λαῶν τοὺς νεωκόρους ἀπῄτει γράμματα· ἐγίγνωσκε γὰρ οὐκ ἐπίσκοπον αὐτὸν Χριστιανοῖς, ἀλλά τινα φιλοπράγμονα πέμπειν αὐτοῖς τοῖς γράφουσιν. Ἕλληνες μὲν οὖν ὥσπερ ὠνούμενοι τῇ ὑπογραφῇ τὴν τῶν εἰδώλων ἑαυτῶν ἀσυλίαν καί τινες τῶν ἐργασιῶν ἄκοντες μέν, ἔγραψαν δὲ ὅμως ὡς περὶ ἡγεμόνος ἢ ἄλλου τινὸς ἀποστελλομένου δικαστοῦ διὰ τὰς παρ’ ἐκείνου λεγομένας ἀπειλάς. τί γὰρ ἔμελλον Ἕλληνες ὄντες ποιεῖν ἢ τοῦθ’ ὅπερ δοκεῖ τῷ βασιλεῖ;στάντιος, ἵνα κἀκεῖνος, τὴν ἐπισκόπων ἔχων πρόφα- σιν, τῇ ἐξουσίᾳ καθ' ὧν ἂν ἐθέλοι (2), πράττῃ, καὶ διώχων μὴ λέγοιτο διώκτης· καὶ οὗτοι δὲ, τὴν βασι λέως ἔχοντες δυναστείαν, ἐπιβουλεύωσιν οἷς ἂν ἐθέ- λωσι· θέλουσι δὲ τοῖς μὴ ἀσεβοῦσιν, ὡς αὐτοί. Τοῦτο δὲ ὡς ἐπὶ σκηνῆς ἄν τις ἴδοι κωμῳδούμενον παρ' αὐτοῖς· καὶ τοὺς μὲν λεγομένους ἐπισκόπους ὑποκρινομένους, τὸν δὲ Κωνστάντιον τὰ ἐκείνων ἐνεργοῦντα, καὶ πάλιν ἐπαγγελλόμενον τοῦτον, ὡς Ηρώδης της Ηρωδιάδος· τούτους δὲ πάλιν ὀρχου- μένους τὰς διαβολὰς ἐπὶ ἐξορισμῷ καὶ θανάτῳ τῶν εἰς τὸν Κύριον εὐσεβούντων. γεγόνασιν ἐπίβουλοι οι Χριστομάχοι; τίνα Κωνστάν- τις οὐκ ἐξώρισε κατενεχθέντα παρ' αὐτῶν ; πότε κατα- θυμίως αὐτῶν οὐκ ἤκουσε ; καὶ τὸ παράδοξον, τίνα πώποτε λέγοντα κατ' ἐκείνων ἐδέξατο, καὶ οὐ μᾶλλον λέγοντας ἐκείνους οἷα κἂν εἴπωσιν ἀπεδέξατο; ποία Ἐκκλησία νῦν τὸν Χριστὸν μετ' ἐλευθερίας προσκυ νεῖ; ἄν τε γὰρ εὐσεβὴς ᾖ, κινδυνεύει· ἄν τε (5) ὑπο- κρίνηται, φοβεῖται. Πάντα ὑποκρίσεως καὶ ἀσεβείας, ὅσον εἰς αὐτὸν ἧκε, πεπλήρωκεν. Εἰ γὰρ καὶ ποὺ τίς ἐστιν εὐσεβὴς καὶ φιλόχριστος (εἰσὶ δὲ πανταχοῦ πολλοί τοιοῦτοι, ὡς οἱ προφῆται καὶ Ηλίας ὁ μέγας), κρύπτονται, ἄν που (4) καὶ αὐτοὶ, ὡς τὸν ᾿Αβδιοῦ, πιστὸν ἄνθρωπον εὕρωσι, καὶ ἢ εἰς σπήλαιον καὶ τὰς ὀπὰς τῆς γῆς ἀπέλθωσιν, ἢ ἐπ᾿ ἐρημίαις (5) περιερ χόμενοι διατρίψωσι. Τοιαῦτα γὰρ διαβάλλουσιν οἱ ἄφρονες, οἷα καὶ ἡ Ἰεζάβελ ἐπλάσατο κατὰ τοῦ Να βουθαὶ, καὶ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτῆρος· καὶ λοι- πὸν ἐκεῖνος, προστάτης τῆς αἱρέσεως ὤν, τήν τε (6) ἀλήθειαν μεταστρέψαι θέλων, ὡς ὁ ᾿Αχαάβ τὸν ἀμ- πελῶνα εἰς κῆπον λαχανίας, ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι, πράτ- τει, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς (7) ἅπερ ἤθελεν ἤκουσε παρ' αυτ τῶν. τους, ἐπεὶ μὴ ἡσέβουν, ὡς ἤθελεν αὐτὸς, ἐξώρισεν· οὕτως καὶ κατὰ ᾿Αθανασίου νῦν ἀπέστειλεν Ηρά κλειον τὸν κόμητα (8), καὶ τὰ μὲν διατάγματα προ έθηκε δημοσίᾳ, ἐντολὰς δὲ βασιλέως ἀπήγγειλεν, εἰ μὴ πεισθεῖεν τοῖς γράμμασιν, ἀφαίρεσιν τοῦ ἄρτου, καὶ τῶν εἰδώλων ἔσεσθαι καταστροφήν, πολλῶν τε πολιτευτῶν, καὶ τῶν ἀπὸ τοῦ δήμου πάντως (9) αί- χμαλωσίαν γενήσεσθαι. Εἶτα ταῦτα ἀπειλῶν, οὐκ ᾐσχύνθη δημοσίᾳ μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγειν· Τὸν μὲν ᾿Αθανάσιον παραιτεῖται βασιλεύς· τοῖς δὲ Αρειανοῖς τὰς Ἐκκλησίας παραδοθῆναι ἐκέλευσε. Πάντων τε ἐπὶ τούτῳ θαυμαζόντων, καὶ πρὸς ἀλλήλους νευόντων τε *6 ἐάν τε. 'Αβδιού, ᾿Αβδίου. עבדיו τῆς αἱρέσεως προστάτης, τήν τε. προστάτης τῆς αἱρέσεως Κωνστάντιος, τήν τε. διατάγματα. ενώ τολάς. ἐντολαῖς. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A hæretici cum imperatore Constantio una convenere, B ut ille episcoporum obtentu, quos libuerit adoriatur, ac licet persequatur, persecutor tamen minime audiat; hæretici vero imperatoris auctoritate freti, quibus voluerint insidias tendant: tendunt autem illis qui non secum impie sentiunt. Porro hanc ab illis quasi in scena comœdiam agi videre est : ubi qui epi- scopi nomine vocantur, histrionum partes gerunt : Constantius vero eorum res agit, qui quasi He- rodes Herodiadi promissa dat· Hos rursum cer- nere est calumniis suis quasi saltitantes, idque ad exsilium et cædem virorum qui pie de Domino sentiunt. cuinam illi oppugnatores Christi, insidias non pa- rarunt? quem Constantius ab illis delatum non ablegavit in exsilium? quandonam non libentissime illis aurem præbuit? et quod prorsus stupendum est, quem unquam qui hæreticos deferret auscul- tavit, annon potius loquentes illos, quidquid tan- dem afferrent, libenter admisit? quænam Ecclesia est quæ jam libere Christum adoret? nam si pia quidem sit, in periculo versatur : sin simulet, re- formidat. Omnia simulatione impietateque, quoad facultas tulit, replevit. Si quis ubivis pius homo Christique amans reperiatur (exstant sane ubique Lales permulti, sicut prophetæ, magnusque Elias), ejusmodi, inquam, homines delitescunt, sicubi tamen C ipsi fidum hominem, veluti Abdiam ", inveniant : III Reg. xvii, 10. III Reg. xx1, 7. Ita Reg, Editi vero, Mor Reg. et Basil., cum accentu in postre- ma. Euliti, Estque nomen illud vulgo inde- clinabile apud Athanasium, ex Hebræo expressum D I vel si liceat in cavernas et in foramina terræ se- cedere, aut demum in desertis locis aberrantes commorari. Eas enim calumnias deferunt amentes illi, quales Jezabel adversus Nabothum 17, et Judæi in Salvatorem confinxere: ac denique patronus ille hæresis, cum veritatem immutare velit, haud secus quam Achab vineam convertit in hortum olerum, omnia pro eorum libidine agit, quia nempe ille quæ optavit ab illis audivit. nollent impia profiteri, arbitratu suo, relegavit : ita adversus ipsum Athanasium, Heraclium misit comi- tem, qui mandata publice proposuit, ac jussu imperatoris denuntiavit, si non litteris obtempera- rent, auferendum panem, subvertenda idola, pluri- misque magistratibus, popularibusque captivitatem plane exspectandam fore. Deinde his denuntiatis minis, non puduit hominem hæc palam altaque voce proferre : Athanasium imperator repudiat, Ecclesiasque Arianis tradi jussit. Hinc mirari super hac re omnes, nutus invicem dare, ac dicere: Nuni Constantius factus est hæreticus? ille autem, ubi militer Basil. mutatis tamen vocibus, Editi minus recte, alii omnes, Ibidem Reg. ct Basil,, Editi, 53. Quemnam igitur non calumniis lasere suis ? 53. Τίνα οὖν οὐκ ἔβλαψαν διαβάλλοντες; τίνων οὐ 54. Οὕτω, καθὰ προείπον, τοὺς ἀληθινοὺς ἐπισκό (2) Reg., ἐθέλῃ. Infra idem, λέγηται. (4) la Regius codex, editi vero, ἄχρι που, male. (5) la Reg. Editi vero, ἐπ' ἐρημίας. (6) Reg., προστάτης τῆς αἱρέσεως ὤν, τήν τε : δια 54. Sic, uti supra dixi, veros episcopos, quod (7) Ita Reg. Editi vero, ἐπεὶ ὁ αὐτός. (8) Reg., κόμιτα. Mox editi Conmel., διατάγματι; (9) Sic Reg. Editi vero, πάντας.
PG 25:758τῶν δὲ λαῶν ἐν τῇ μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ συνελθόντων [τετάρτη γὰρ ἦν σαββάτου] λαμβάνει μεθ’ ἑαυτοῦ τῇ ἑξῆς Ἡράκλειος ὁ κόμης τὸν ἔπαρχον τῆς Αἰγύπτου Καταφρόνιον καὶ Φαυστῖνον τὸν καθολικὸν τόν τε Βιθυνὸν αἱρετικὸν ὄντα καὶ παροξύνουσι τῶν ἀγοραίων τοὺς νεωτέρους καὶ σεβομένους εἴδωλα, ταύτην ἐντολὴν εἶναι βασιλέως λέγοντες, ἵν’ ἐπέλθωσι τῇ ἐκκλησίᾳ καὶ λιθάσωσι τοὺς λαούς. ἤδη μὲν οὖν ἦσαν οἱ πλεῖστοι τοῦ λαοῦ γενομένης ἀπολύσεως ἐξελθόντες, γυναικῶν δὲ ὀλίγων ἀπομεινασῶν γέγονεν ὡς προσέταξαν. καὶ θέαμα οἰκτρὸν ἦν· ἄρτι γὰρ ἦσαν ἀπὸ τῆς εὐχῆς ὀλίγαι καθεζόμεναι, καὶ γυμνοὶ μετὰ λίθων εὐθὺς καὶ ξύλων ἐπῆλθον οἱ νεώτεροι καὶ τὰς μὲν ἐλίθαζον, τὰ δὲ τῶν παρθένων ἅγια σώματα κατέκοπτον πληγαῖς οἱ ἄθεοι εἷλκόν τε τὰ σκεπάσματα καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν ἐγύμνουν καὶ ἀνθελκούσας ἐλάκτιζον τοῖς ποσὶν οἱ δείλαιοι. δεινὰ μὲν οὖν ταῦτα καὶ λίαν ἐστὶ δεινά, ἀλλὰ τὰ μετὰ ταῦτα δεινότερα καὶ πάσης ὕβρεως ἀφορητότερα γέγονεν.στάντιος, ἵνα κἀκεῖνος, τὴν ἐπισκόπων ἔχων πρόφα- σιν, τῇ ἐξουσίᾳ καθ' ὧν ἂν ἐθέλοι (2), πράττῃ, καὶ διώχων μὴ λέγοιτο διώκτης· καὶ οὗτοι δὲ, τὴν βασι λέως ἔχοντες δυναστείαν, ἐπιβουλεύωσιν οἷς ἂν ἐθέ- λωσι· θέλουσι δὲ τοῖς μὴ ἀσεβοῦσιν, ὡς αὐτοί. Τοῦτο δὲ ὡς ἐπὶ σκηνῆς ἄν τις ἴδοι κωμῳδούμενον παρ' αὐτοῖς· καὶ τοὺς μὲν λεγομένους ἐπισκόπους ὑποκρινομένους, τὸν δὲ Κωνστάντιον τὰ ἐκείνων ἐνεργοῦντα, καὶ πάλιν ἐπαγγελλόμενον τοῦτον, ὡς Ηρώδης της Ηρωδιάδος· τούτους δὲ πάλιν ὀρχου- μένους τὰς διαβολὰς ἐπὶ ἐξορισμῷ καὶ θανάτῳ τῶν εἰς τὸν Κύριον εὐσεβούντων. γεγόνασιν ἐπίβουλοι οι Χριστομάχοι; τίνα Κωνστάν- τις οὐκ ἐξώρισε κατενεχθέντα παρ' αὐτῶν ; πότε κατα- θυμίως αὐτῶν οὐκ ἤκουσε ; καὶ τὸ παράδοξον, τίνα πώποτε λέγοντα κατ' ἐκείνων ἐδέξατο, καὶ οὐ μᾶλλον λέγοντας ἐκείνους οἷα κἂν εἴπωσιν ἀπεδέξατο; ποία Ἐκκλησία νῦν τὸν Χριστὸν μετ' ἐλευθερίας προσκυ νεῖ; ἄν τε γὰρ εὐσεβὴς ᾖ, κινδυνεύει· ἄν τε (5) ὑπο- κρίνηται, φοβεῖται. Πάντα ὑποκρίσεως καὶ ἀσεβείας, ὅσον εἰς αὐτὸν ἧκε, πεπλήρωκεν. Εἰ γὰρ καὶ ποὺ τίς ἐστιν εὐσεβὴς καὶ φιλόχριστος (εἰσὶ δὲ πανταχοῦ πολλοί τοιοῦτοι, ὡς οἱ προφῆται καὶ Ηλίας ὁ μέγας), κρύπτονται, ἄν που (4) καὶ αὐτοὶ, ὡς τὸν ᾿Αβδιοῦ, πιστὸν ἄνθρωπον εὕρωσι, καὶ ἢ εἰς σπήλαιον καὶ τὰς ὀπὰς τῆς γῆς ἀπέλθωσιν, ἢ ἐπ᾿ ἐρημίαις (5) περιερ χόμενοι διατρίψωσι. Τοιαῦτα γὰρ διαβάλλουσιν οἱ ἄφρονες, οἷα καὶ ἡ Ἰεζάβελ ἐπλάσατο κατὰ τοῦ Να βουθαὶ, καὶ οἱ Ἰουδαῖοι κατὰ τοῦ Σωτῆρος· καὶ λοι- πὸν ἐκεῖνος, προστάτης τῆς αἱρέσεως ὤν, τήν τε (6) ἀλήθειαν μεταστρέψαι θέλων, ὡς ὁ ᾿Αχαάβ τὸν ἀμ- πελῶνα εἰς κῆπον λαχανίας, ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι, πράτ- τει, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς (7) ἅπερ ἤθελεν ἤκουσε παρ' αυτ τῶν. τους, ἐπεὶ μὴ ἡσέβουν, ὡς ἤθελεν αὐτὸς, ἐξώρισεν· οὕτως καὶ κατὰ ᾿Αθανασίου νῦν ἀπέστειλεν Ηρά κλειον τὸν κόμητα (8), καὶ τὰ μὲν διατάγματα προ έθηκε δημοσίᾳ, ἐντολὰς δὲ βασιλέως ἀπήγγειλεν, εἰ μὴ πεισθεῖεν τοῖς γράμμασιν, ἀφαίρεσιν τοῦ ἄρτου, καὶ τῶν εἰδώλων ἔσεσθαι καταστροφήν, πολλῶν τε πολιτευτῶν, καὶ τῶν ἀπὸ τοῦ δήμου πάντως (9) αί- χμαλωσίαν γενήσεσθαι. Εἶτα ταῦτα ἀπειλῶν, οὐκ ᾐσχύνθη δημοσίᾳ μεγάλῃ τῇ φωνῇ λέγειν· Τὸν μὲν ᾿Αθανάσιον παραιτεῖται βασιλεύς· τοῖς δὲ Αρειανοῖς τὰς Ἐκκλησίας παραδοθῆναι ἐκέλευσε. Πάντων τε ἐπὶ τούτῳ θαυμαζόντων, καὶ πρὸς ἀλλήλους νευόντων τε *6 ἐάν τε. 'Αβδιού, ᾿Αβδίου. עבדיו τῆς αἱρέσεως προστάτης, τήν τε. προστάτης τῆς αἱρέσεως Κωνστάντιος, τήν τε. διατάγματα. ενώ τολάς. ἐντολαῖς. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A hæretici cum imperatore Constantio una convenere, B ut ille episcoporum obtentu, quos libuerit adoriatur, ac licet persequatur, persecutor tamen minime audiat; hæretici vero imperatoris auctoritate freti, quibus voluerint insidias tendant: tendunt autem illis qui non secum impie sentiunt. Porro hanc ab illis quasi in scena comœdiam agi videre est : ubi qui epi- scopi nomine vocantur, histrionum partes gerunt : Constantius vero eorum res agit, qui quasi He- rodes Herodiadi promissa dat· Hos rursum cer- nere est calumniis suis quasi saltitantes, idque ad exsilium et cædem virorum qui pie de Domino sentiunt. cuinam illi oppugnatores Christi, insidias non pa- rarunt? quem Constantius ab illis delatum non ablegavit in exsilium? quandonam non libentissime illis aurem præbuit? et quod prorsus stupendum est, quem unquam qui hæreticos deferret auscul- tavit, annon potius loquentes illos, quidquid tan- dem afferrent, libenter admisit? quænam Ecclesia est quæ jam libere Christum adoret? nam si pia quidem sit, in periculo versatur : sin simulet, re- formidat. Omnia simulatione impietateque, quoad facultas tulit, replevit. Si quis ubivis pius homo Christique amans reperiatur (exstant sane ubique Lales permulti, sicut prophetæ, magnusque Elias), ejusmodi, inquam, homines delitescunt, sicubi tamen C ipsi fidum hominem, veluti Abdiam ", inveniant : III Reg. xvii, 10. III Reg. xx1, 7. Ita Reg, Editi vero, Mor Reg. et Basil., cum accentu in postre- ma. Euliti, Estque nomen illud vulgo inde- clinabile apud Athanasium, ex Hebræo expressum D I vel si liceat in cavernas et in foramina terræ se- cedere, aut demum in desertis locis aberrantes commorari. Eas enim calumnias deferunt amentes illi, quales Jezabel adversus Nabothum 17, et Judæi in Salvatorem confinxere: ac denique patronus ille hæresis, cum veritatem immutare velit, haud secus quam Achab vineam convertit in hortum olerum, omnia pro eorum libidine agit, quia nempe ille quæ optavit ab illis audivit. nollent impia profiteri, arbitratu suo, relegavit : ita adversus ipsum Athanasium, Heraclium misit comi- tem, qui mandata publice proposuit, ac jussu imperatoris denuntiavit, si non litteris obtempera- rent, auferendum panem, subvertenda idola, pluri- misque magistratibus, popularibusque captivitatem plane exspectandam fore. Deinde his denuntiatis minis, non puduit hominem hæc palam altaque voce proferre : Athanasium imperator repudiat, Ecclesiasque Arianis tradi jussit. Hinc mirari super hac re omnes, nutus invicem dare, ac dicere: Nuni Constantius factus est hæreticus? ille autem, ubi militer Basil. mutatis tamen vocibus, Editi minus recte, alii omnes, Ibidem Reg. ct Basil,, Editi, 53. Quemnam igitur non calumniis lasere suis ? 53. Τίνα οὖν οὐκ ἔβλαψαν διαβάλλοντες; τίνων οὐ 54. Οὕτω, καθὰ προείπον, τοὺς ἀληθινοὺς ἐπισκό (2) Reg., ἐθέλῃ. Infra idem, λέγηται. (4) la Regius codex, editi vero, ἄχρι που, male. (5) la Reg. Editi vero, ἐπ' ἐρημίας. (6) Reg., προστάτης τῆς αἱρέσεως ὤν, τήν τε : δια 54. Sic, uti supra dixi, veros episcopos, quod (7) Ita Reg. Editi vero, ἐπεὶ ὁ αὐτός. (8) Reg., κόμιτα. Mox editi Conmel., διατάγματι; (9) Sic Reg. Editi vero, πάντας.
PG 25:759εἰδότες γὰρ τὸ σεμνὸν τῶν παρθένων καὶ τὸ τῆς ἀκοῆς ἄχραντον, καὶ ὅτι μᾶλλον λίθους καὶ ξίφη ἢ τὰ τῆς αἰσχρορημοσύνης φέρειν δύνανται ῥήματα, τούτοις ἐχρῶντο κατ’ αὐτῶν ἐπερχόμενοι. Ἀρειανοὶ δὲ ταῦτα τοῖς νεωτέροις ὑπέβαλλον, καὶ γὰρ ἐγέλων τούτων λεγομένων καὶ γιγνομένων. καὶ αἱ μὲν ἅγιαι παρθένοι καὶ ἄλλαι σεμναὶ γυναῖκες ὡς ἀσπίδων δήγματα τὰ τοιαῦτα φθέγματα ἔφευγον, οἱ δὲ χριστομάχοι συνήργουν, τάχα δὲ καὶ συνεφθέγγοντο τοῖς νεωτέροις· καὶ γὰρ ἥδοντο τοῖς παρ’ ἐκείνων ἐκβαλλομένοις μετὰ ἀσελγείας ῥήμασιν. Εἶτα ὡς τὸ ὅλον τῆς ἐντολῆς πληροῦντες [τοῦτο γὰρ ἦν τὸ σπουδαζόμενον, τοῦτο καὶ κόμης καὶ ὁ καθολικὸς παρήγγελλον], ἁρπάσαντες τὰ συμψέλλια καὶ τὸν θρόνον καὶ τὴν τράπεζαν [ξυλίνη γὰρ ἦν] καὶ τὰ βῆλα τῆς ἐκκλησίας τά τε ἄλλα, ὅσα ἠδυνήθησαν, ἐξενέγκαντες ἔκαυσαν ἔμπροσθεν τοῦ πυλῶνος ἐν τῇ πλατείᾳ τῇ μεγάλῃ καὶ λίβανον ἐπέβαλον. ὦ τίς ἀκούσας οὐ δακρύσειε, τάχα καὶ τὴν ἀκοὴν κλείσειεν, ἵνα μηδὲ ἑτέρου λέγοντος ἀνέχηται βλάβην ἡγούμενος καὶ τὸ μόνον ἀκοῦσαί τι τοιοῦτον; τά τε γὰρ εἴδωλα ἑαυτῶν εὐφήμουν καὶ ἔλεγον·Α καὶ λεγόντων· Εἰ Κωνστάντιος αἱρετικός γέγινε; δέον ἐρυθριᾷν, ὁ δὲ μᾶλλον ἠνάγκαζε βουλευτὰς καὶ δημότας ἐθνικούς νεωκόρους τῶν εἰδώλων ἐπὶ τούτοις ὑπογράφειν καὶ ὁμολογεῖν, δέχεσθαι ὃν ἂν ἀποστείλη βασιλεὺς ἐπίσκοπον. Πάνυ γε κανόνας Εκκλησίας ἐκδικῶν, ἐποίει τοῦτο γενέσθαι Κωνστάντιος· ἀντί γὰρ Ἐκκλησίας τὴν ἀγορὰν, ἀντὶ τῶν λαῶν τοὺς νεωκόρους ἀπῄτει γράμματα· ἐγίγνωσκε γὰρ οὐκ ἐπίσκοπον αὐτὸν Χριστιανοῖς, ἀλλά τινα φιλοπρά γμονα πέμπειν αὐτοῖς τοῖς γράφουσιν. γραφῇ τὴν τῶν εἰδώλων ἑαυτῶν ἀσυλίαν, καί τινες τῶν ἐργασιῶν (9'), ἄκοντες μὲν, ἔγραψαν δὲ ὅμως. ὡς περὶ ἡγεμόνος, ἢ ἄλλου τινὸς ἀποστελλομένου δικα στοῦ, διὰ τὰς παρ' ἐκείνου λεγομένας ἀπειλάς· τί γὰρ Β έμελλον Ἕλληνες ὄντες ποιεῖν, ἢ τοῦθ' ὅπερ δοκεῖ (10) . ς ὅπερ δοκεῖ. τῷ βασιλεῖ; Τῶν δὲ λαῶν ἐν τῇ μεγάλη εκκλησία συνελθόντων (τετάρτη γὰρ ἦν Σαββάτου), λαμβάνει μεθ᾿ ἑαυτοῦ τῇ ἑξῆς (11) Ηράκλειος ὁ κόμης τὸν έπαρχον τῆς Αἰγύπτου Καταφρόνιον, καὶ Φαυστίνον τὸν Καθολικόν, τόν τε Βιθυνόν αἱρετικὸν ὄντα, καὶ παροξύνουσι τῶν ἀγοραίων τοὺς νεωτέρους καὶ σεβο- μένους είδωλα, ταύτην ἐντολὴν εἶναι βασιλέως λέγον τες, ἵνα ἐπέλθωσιν ἐκκλησίᾳ, καὶ λιθάσωσι τοὺς λαούς. Ηδη μὲν οὖν ἦσαν οἱ πλεῖστοι τοῦ λαοῦ, γενομένης ἀπολύσεως, ἐξελθόντες, γυναικῶν δὲ ὀλίγων ἀπομει νασῶν (12), γέγονεν ὡς προσέταξαν. Καὶ θέαμα οι κτρὸν ἦν· ἄρτι γὰρ ἦσαν ἀπὸ τῆς εὐχῆς ὀλίγαι καθ- εζόμεναι, καὶ γυμνοὶ μετὰ λίθων εὐθὺς καὶ ξύλων ἐπῆλθον οἱ νεώτεροι· καὶ τὰς μὲν ἐλίθαζον, τὰ δὲ τῶν παρθένων ἅγια σώματα κατέκοπτον πληγαῖς οἱ ἄθεοι, εἷλκόν τε τὰ σκεπάσματα, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν ἐγύμνουν, καὶ ἀνθελκούτας ἐλάκτιζον τοῖς που σὶν οἱ δείλαιοι. Δεινὰ μὲν οὖν ταῦτα καὶ λίαν ἐστὶ δεινά· ἀλλὰ τὰ μετὰ ταῦτα δεινότερα, καὶ πάσης ὕβρεως ἀφορητότερα γέγονεν. Ειδότες γὰρ τὸ σεμνὸν τῶν παρθένων, καὶ τὸ τῆς ἀκοῆς ἄχραντον, καὶ ὅτι μᾶλλον λίθους καὶ ξίφη ἢ τὰ τῆς αἰσχρος τη μοσύνης αὐτῶν ἐπερχόμενοι· 'Αρειανοὶ δὲ ταῦτα τοῖς νεωτέ ροις ὑπέβαλλον· καὶ γὰρ ἐγέλων τούτων λεγομένων καὶ γιγνομένων. Καὶ αἱ μὲν ἅγιαι παρθένοι καὶ ἄλλαι σεμναὶ γυναῖκες ὡς ἀσπίδων δήγματα τὰ τοιαῦτα φθέγματα ἔφευγον· οἱ δὲ Χριστομάχοι συνήργουν, τάχα δὲ καὶ συνεφθέγγοντο τοῖς νεωτέροις· καὶ γὰρ ήδοντο τοῖς παρ' ἐκείνων ἐκβαλλομένοις μετὰ ἀπελ- γείας βήμασιν. το γὰρ ἦν τὸ σπουδαζόμενον, τοῦτο καὶ κόμης καὶ ὁ Καθολικός παρήγγελλον), ἁρπάσαντες τὰ συμψέλλια, καὶ τὸν θρόνον, καὶ τὴν τράπεζαν (ξυλίνη γὰρ ἦν), καὶ τὰ βῆλα τῆς ἐκκλησίας, τά τε ἄλλα, ὅσα ἡδυνή θησαν, ἐξενέγκαντες, έκαυσαν ἔμπροσθεν τοῦ πολε νος ἐν τῇ πλατείᾳ τῇ μεγάλῃ, καὶ λίβανον ἐπέβαλον. Ω! τίς ἀκούσας οὐ δακρύσειε, τάχα καὶ τὴν ἀκοὴν ἑξῆς. σύνης. αἰσχρημοσύνης. S. ATHANASII OPP. PARS. I. - HISTORICA ET DOGMATICA. erubescendum erat, senatores contra, ethnicorum- que magistratus idolorum ædituos urgebat ut iis subscriberent, proflerenturque se illum recipere episcopum, quem mitteret imperator. In hoc certe agendo Constantius canones ecclesiasticos egregie vindicabat namque pro Ecclesiæ litteris, fori litteras, pro populorum scriptis, adituorum scripta reposcebat ; gnarus scilicet se non episcopum Chri- stianis, sed iis qui talia scriberent litigatorem mit- tere. mebant idolis suis immunitatem, et nonnu¤i ex agricolis, ac si de duce aut de alio quodam misso judice ageretur, licet inviti, ejus tamnen minas ve- riti, subscripsere : namn ethnici cum essent, quid acturi erant, quam quod imperatori placeret ? Po- C pulis autem in magna ecclesia congregatis, quarta quippe Sabbati erat, postridie Heraclius comes secum assumpsit Cataphronium Ægypti praefectum, Faustinum Catholicum, Bitlynumque hæreticum hominem, ac illi una forensium juniores eosque idolorum cultores concilant, aientes eam esse im- peratoris jussionem, ut in ecclesiam irruerent, po- pulosque lapidarent. Cum itaque jam e populo plu- rimi post dimissionem egressi essent, remanen- tibus paucis mulieribus : tunc uti præceperant gesta res est. Eratque miserabile spectaculum : nam cum pauce, fuita oratione, jamjam sedissent, derepente juvenes illi, cum lapidibus, et fustibus, nudi irruentes, alias lapidare, sacra vero virginum corpora plagis impii concidere, detractisque vela- minibus earum capita nudare, ex adversoque tra- hentes illas pedibus improbi percutere. Gravia certe illa et adínodum atrocia : sed quæ consecula sunt graviora, ac omni contumelia intolerabiliora. Cum enim virginum modestiam, auriumque puri- tatem perspectam haberent, gnari libentius illas lapides, gladiosque, quam obscena verba perferre, dum irrumperent talia proferebant, Arianique hæc adolescentibus suggerebant, quippe qui talia dicta, ejusmodique facinora cernentes cachinnos effunde- rent. Sacræ porro virgines, aliæque honestæ ma- tronæ, ab iisdem verbis, quasi a morsibus aspi- dum refugiebant. At Christi hostes, opem ferebant adolescentibus, imo forte ea ipsa cuin illis verba D proferebant : obscena quippe dicta voluptati ipsis erant. £6. Hinc quo prorsus mandatum exsequerentur (hoc namque illis cordi erat. hoc item cornes, Catho licusque præcipiebant), subsellia, thronum, men- sam, nam lignea erat, vela ecclesiæ ac cætera quæ potuere direpta et asportata, ante ostium in magna platea combusserunt, thusque injecerunt in ignem. Heu! quis hæc audiens lacrymas non fuderit, imo aures non obturarit, ne alium narrante ferat, Basilicus., 55. Ἕλληνες μὲν οὖν, ὥσπερ ὠνούμενοι τῇ ὑπο 55. Ethnici itaque qui tali subscriptione redi- (9) Forte, εργατών, vel εργασιών. Επιτ. (10) Ita Reg. Editi vero, perperain, ἢ τοῦ Θεοῦ (11) Sic Regius et Basiliensis. Editi, male, τῆς (15) φέρειν δύνανται ῥήματα, τούτοις ἐχρῶντο κατ' 56. Εἶτα, ὡς τὸ ὅλον τῆς ἐντολῆς πληροῦντες (του (12) Ita Reg. Editi vero, απομεινουσών. (13) Reg., αἰσχρορημοσύνης. Editi, αἰσχρότη
PG 25:760Ἕλλην γέγονε Κωνστάντιος καὶ οἱ Ἀρειανοὶ τὰ ἡμῶν ἐπέγνωσαν. οὐ φροντίζουσι γὰρ οὐδὲ Ἑλληνισμὸν ὑποκρίνασθαι, ἵνα μόνον ἡ αἵρεσις ἔχῃ τὴν σύστασιν. καὶ γὰρ καὶ βοίδιον ἐπαντλοῦν τοὺς κηπευομένους ἐν τῷ Καισαρείῳ τόπους ἐπεχείρησαν ἐπιθῦσαι, καὶ ἔθυσαν ἂν, εἰ μὴ θῆλυ τοῦτο ἦν· τὰ τοιαῦτα γὰρ ἔλεγον μὴ ἐξεῖναι παρ’ αὐτοῖς θύεσθαι. Τοιαῦτα μὲν οὖν οἱ δυσσεβεῖς Ἀρειανοὶ νομίζοντες εἰς ἡμῶν ὕβριν ταῦτα φθάνειν μετὰ τῶν Ἑλλήνων ἔπραττον. θεία δὲ δίκη τὴν πονηρίαν τούτων ἤλεγξε καὶ σημεῖόν τι μέγα καὶ ἐξαίρετον εἰργάσατο δεικνύουσα καὶ διὰ τούτου πᾶσι φανερῶς, ὅτι ὥσπερ ἀσεβοῦντες οὐκ εἰς ἄλλον ἀλλ’ εἰς τὸν κύριον τολμῶσιν, οὕτω ταῦτα ποιοῦντες εἰς αὐτοῦ πάλιν ὕβριν ἐπεχείρησαν πρᾶξαι· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἐκ τοῦ γενομένου θαύματος φανερωτέραν ἔσχε τὴν ἀπόδειξιν. τῶν ἀσελγῶν γάρ τις νεώτερος εἰσδραμὼν καὶ τολμήσας ἐπεκάθισε τῷ θρόνῳ. καὶ καθίσας διὰ τῶν ῥινῶν τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος. εἶτα ἀναστὰς ἐβιάζετο τὸν θρόνον ἀποσπᾶν καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἕλκειν, ἠγνόει δὲ καθ’ ἑαυτοῦ τὴν δίκην ἐπισπώμενος.Α καὶ λεγόντων· Εἰ Κωνστάντιος αἱρετικός γέγινε; δέον ἐρυθριᾷν, ὁ δὲ μᾶλλον ἠνάγκαζε βουλευτὰς καὶ δημότας ἐθνικούς νεωκόρους τῶν εἰδώλων ἐπὶ τούτοις ὑπογράφειν καὶ ὁμολογεῖν, δέχεσθαι ὃν ἂν ἀποστείλη βασιλεὺς ἐπίσκοπον. Πάνυ γε κανόνας Εκκλησίας ἐκδικῶν, ἐποίει τοῦτο γενέσθαι Κωνστάντιος· ἀντί γὰρ Ἐκκλησίας τὴν ἀγορὰν, ἀντὶ τῶν λαῶν τοὺς νεωκόρους ἀπῄτει γράμματα· ἐγίγνωσκε γὰρ οὐκ ἐπίσκοπον αὐτὸν Χριστιανοῖς, ἀλλά τινα φιλοπρά γμονα πέμπειν αὐτοῖς τοῖς γράφουσιν. γραφῇ τὴν τῶν εἰδώλων ἑαυτῶν ἀσυλίαν, καί τινες τῶν ἐργασιῶν (9'), ἄκοντες μὲν, ἔγραψαν δὲ ὅμως. ὡς περὶ ἡγεμόνος, ἢ ἄλλου τινὸς ἀποστελλομένου δικα στοῦ, διὰ τὰς παρ' ἐκείνου λεγομένας ἀπειλάς· τί γὰρ Β έμελλον Ἕλληνες ὄντες ποιεῖν, ἢ τοῦθ' ὅπερ δοκεῖ (10) . ς ὅπερ δοκεῖ. τῷ βασιλεῖ; Τῶν δὲ λαῶν ἐν τῇ μεγάλη εκκλησία συνελθόντων (τετάρτη γὰρ ἦν Σαββάτου), λαμβάνει μεθ᾿ ἑαυτοῦ τῇ ἑξῆς (11) Ηράκλειος ὁ κόμης τὸν έπαρχον τῆς Αἰγύπτου Καταφρόνιον, καὶ Φαυστίνον τὸν Καθολικόν, τόν τε Βιθυνόν αἱρετικὸν ὄντα, καὶ παροξύνουσι τῶν ἀγοραίων τοὺς νεωτέρους καὶ σεβο- μένους είδωλα, ταύτην ἐντολὴν εἶναι βασιλέως λέγον τες, ἵνα ἐπέλθωσιν ἐκκλησίᾳ, καὶ λιθάσωσι τοὺς λαούς. Ηδη μὲν οὖν ἦσαν οἱ πλεῖστοι τοῦ λαοῦ, γενομένης ἀπολύσεως, ἐξελθόντες, γυναικῶν δὲ ὀλίγων ἀπομει νασῶν (12), γέγονεν ὡς προσέταξαν. Καὶ θέαμα οι κτρὸν ἦν· ἄρτι γὰρ ἦσαν ἀπὸ τῆς εὐχῆς ὀλίγαι καθ- εζόμεναι, καὶ γυμνοὶ μετὰ λίθων εὐθὺς καὶ ξύλων ἐπῆλθον οἱ νεώτεροι· καὶ τὰς μὲν ἐλίθαζον, τὰ δὲ τῶν παρθένων ἅγια σώματα κατέκοπτον πληγαῖς οἱ ἄθεοι, εἷλκόν τε τὰ σκεπάσματα, καὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν ἐγύμνουν, καὶ ἀνθελκούτας ἐλάκτιζον τοῖς που σὶν οἱ δείλαιοι. Δεινὰ μὲν οὖν ταῦτα καὶ λίαν ἐστὶ δεινά· ἀλλὰ τὰ μετὰ ταῦτα δεινότερα, καὶ πάσης ὕβρεως ἀφορητότερα γέγονεν. Ειδότες γὰρ τὸ σεμνὸν τῶν παρθένων, καὶ τὸ τῆς ἀκοῆς ἄχραντον, καὶ ὅτι μᾶλλον λίθους καὶ ξίφη ἢ τὰ τῆς αἰσχρος τη μοσύνης αὐτῶν ἐπερχόμενοι· 'Αρειανοὶ δὲ ταῦτα τοῖς νεωτέ ροις ὑπέβαλλον· καὶ γὰρ ἐγέλων τούτων λεγομένων καὶ γιγνομένων. Καὶ αἱ μὲν ἅγιαι παρθένοι καὶ ἄλλαι σεμναὶ γυναῖκες ὡς ἀσπίδων δήγματα τὰ τοιαῦτα φθέγματα ἔφευγον· οἱ δὲ Χριστομάχοι συνήργουν, τάχα δὲ καὶ συνεφθέγγοντο τοῖς νεωτέροις· καὶ γὰρ ήδοντο τοῖς παρ' ἐκείνων ἐκβαλλομένοις μετὰ ἀπελ- γείας βήμασιν. το γὰρ ἦν τὸ σπουδαζόμενον, τοῦτο καὶ κόμης καὶ ὁ Καθολικός παρήγγελλον), ἁρπάσαντες τὰ συμψέλλια, καὶ τὸν θρόνον, καὶ τὴν τράπεζαν (ξυλίνη γὰρ ἦν), καὶ τὰ βῆλα τῆς ἐκκλησίας, τά τε ἄλλα, ὅσα ἡδυνή θησαν, ἐξενέγκαντες, έκαυσαν ἔμπροσθεν τοῦ πολε νος ἐν τῇ πλατείᾳ τῇ μεγάλῃ, καὶ λίβανον ἐπέβαλον. Ω! τίς ἀκούσας οὐ δακρύσειε, τάχα καὶ τὴν ἀκοὴν ἑξῆς. σύνης. αἰσχρημοσύνης. S. ATHANASII OPP. PARS. I. - HISTORICA ET DOGMATICA. erubescendum erat, senatores contra, ethnicorum- que magistratus idolorum ædituos urgebat ut iis subscriberent, proflerenturque se illum recipere episcopum, quem mitteret imperator. In hoc certe agendo Constantius canones ecclesiasticos egregie vindicabat namque pro Ecclesiæ litteris, fori litteras, pro populorum scriptis, adituorum scripta reposcebat ; gnarus scilicet se non episcopum Chri- stianis, sed iis qui talia scriberent litigatorem mit- tere. mebant idolis suis immunitatem, et nonnu¤i ex agricolis, ac si de duce aut de alio quodam misso judice ageretur, licet inviti, ejus tamnen minas ve- riti, subscripsere : namn ethnici cum essent, quid acturi erant, quam quod imperatori placeret ? Po- C pulis autem in magna ecclesia congregatis, quarta quippe Sabbati erat, postridie Heraclius comes secum assumpsit Cataphronium Ægypti praefectum, Faustinum Catholicum, Bitlynumque hæreticum hominem, ac illi una forensium juniores eosque idolorum cultores concilant, aientes eam esse im- peratoris jussionem, ut in ecclesiam irruerent, po- pulosque lapidarent. Cum itaque jam e populo plu- rimi post dimissionem egressi essent, remanen- tibus paucis mulieribus : tunc uti præceperant gesta res est. Eratque miserabile spectaculum : nam cum pauce, fuita oratione, jamjam sedissent, derepente juvenes illi, cum lapidibus, et fustibus, nudi irruentes, alias lapidare, sacra vero virginum corpora plagis impii concidere, detractisque vela- minibus earum capita nudare, ex adversoque tra- hentes illas pedibus improbi percutere. Gravia certe illa et adínodum atrocia : sed quæ consecula sunt graviora, ac omni contumelia intolerabiliora. Cum enim virginum modestiam, auriumque puri- tatem perspectam haberent, gnari libentius illas lapides, gladiosque, quam obscena verba perferre, dum irrumperent talia proferebant, Arianique hæc adolescentibus suggerebant, quippe qui talia dicta, ejusmodique facinora cernentes cachinnos effunde- rent. Sacræ porro virgines, aliæque honestæ ma- tronæ, ab iisdem verbis, quasi a morsibus aspi- dum refugiebant. At Christi hostes, opem ferebant adolescentibus, imo forte ea ipsa cuin illis verba D proferebant : obscena quippe dicta voluptati ipsis erant. £6. Hinc quo prorsus mandatum exsequerentur (hoc namque illis cordi erat. hoc item cornes, Catho licusque præcipiebant), subsellia, thronum, men- sam, nam lignea erat, vela ecclesiæ ac cætera quæ potuere direpta et asportata, ante ostium in magna platea combusserunt, thusque injecerunt in ignem. Heu! quis hæc audiens lacrymas non fuderit, imo aures non obturarit, ne alium narrante ferat, Basilicus., 55. Ἕλληνες μὲν οὖν, ὥσπερ ὠνούμενοι τῇ ὑπο 55. Ethnici itaque qui tali subscriptione redi- (9) Forte, εργατών, vel εργασιών. Επιτ. (10) Ita Reg. Editi vero, perperain, ἢ τοῦ Θεοῦ (11) Sic Regius et Basiliensis. Editi, male, τῆς (15) φέρειν δύνανται ῥήματα, τούτοις ἐχρῶντο κατ' 56. Εἶτα, ὡς τὸ ὅλον τῆς ἐντολῆς πληροῦντες (του (12) Ita Reg. Editi vero, απομεινουσών. (13) Reg., αἰσχρορημοσύνης. Editi, αἰσχρότη
PG 25:761ὡς γὰρ οἱ τότε τὴν Ἄζωτον κατοικοῦντες τολμήσαντες ἅψασθαι τῆς κιβωτοῦ, ᾗ κἂν προσβλέψαι θέμις οὐκ ἦν αὐτοῖς, παρ’ αὐτῆς εὐθὺς ἀπώλλυντο πρότερον διαφθειρόμενοι ταῖς βασάνοις τὰς ἕδρας, οὕτως καὶ οὗτος ὁ ἄθλιος μόνον ἐτόλμησεν ἕλκειν καί, ὅπερ εἷλκεν εἰς ἑαυτὸν ἐπεσπάσατο, καὶ ὡς ἀντιπεμπούσης τῆς δίκης τὸ ξύλον ἐν αὐτῷ τὴν ἰδίαν κοιλίαν ἔπληξε, καὶ ἀντὶ τοῦ θρόνου τῇ πληγῇ τὰ ἴδια ἐξήνεγκεν ἔντερα, καὶ μᾶλλον ὁ θρόνος ἐκείνου τὸ ζῆν ἀπέσπασεν ἢ αὐτὸς ἀπεσπάσθη παρ’ ἐκείνου. ἐξεχύθη γοῦν, ὡς γέγραπται κατὰ τὸν Ἰούδαν, τοῖς σπλάγχνοις καὶ καταπεσὼν ἐβαστάχθη καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν ἀπώλετο. καὶ ἕτερος δὲ μετὰ θαλλῶν εἰσελθὼν καὶ ὡς Ἕλλην κινῶν αὐτὰ τῇ χειρὶ καὶ χλευάζων εὐθὺς ἐσκοτώθη καὶ οὐκ ἔβλεπεν οὐδὲ ἐγίνωσκεν ἔτι λοιπόν, ὅποι γῆς ἐτύγχανε· μέλλων τε καὶ αὐτὸς καταπίπτειν χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων καὶ ὑποβασταζόμενος ἐξήρχετο καὶ αὐτός, μόγις μεθ’ ἡμέραν διανήψας καὶ οὐ γινώσκων, οὔτε τί πεποίηκεν οὔτε τί πέπονθεν ὁ τολμηρός.κλείσειεν, ἵνα μηδὲ ἑτέρου λέγοντος ἀνέχηται, βλά- Α βην ἡγούμενος καὶ τὸ μόνον ἀκοῦσαί τι τοιοῦτον ; Τά τε γὰρ εἴδωλα ἑαυτῶν εὐφήμουν, καὶ ἔλεγον· Ἕλλην γέγονε Κωνστάντιος, καὶ οἱ ᾿Αρειανοὶ τὰ ἡμῶν ἐπ- ἔγνωσαν· οὐ φροντίζουσι γὰρ οὐδὲ Ἑλληνισμὸν ὑπο- κρίνασθαι, ἵνα μόνον ἡ αἵρεσις ἔχῃ τὴν σύστασιν. Καὶ γὰρ βοΐδιον ἐπαντλοῦν τοὺς κηπευομένους ἐν τῷ Και σαρείῳ (14) τόπους ἐπεχείρησαν θῦσαι, καὶ ἔθυσαν ἄν, εἰ μὴ θῆλυ τοῦτο ἦν· τὰ τοιαῦτα γὰρ ἔλεγον μή ἐξεῖναι παρ' αὐτοῖς θύεσθαι. νομίζοντες εἰς ἡμῶν ὕβριν ταῦτα φθάνειν, μετὰ τῶν Ἑλλήνων ἔπραττον. Θεία δὲ δίκη τὴν πονηρίαν τού των ήλεγξε, καὶ σημεῖόν τι μέγα καὶ ἐξαίρετον εἰρ- γάσατο, δεικνύουσα καὶ διὰ τούτου πᾶσι φανερῶς, ὅτι, ὥσπερ ἀσεβοῦντες, οὐκ εἰς ἄλλον, ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κύριον τολμῶσιν· οὕτω, ταῦτα ποιοῦντες, εἰς αὐτοῦ πάλιν ὕβριν ἐπεχείρησαν πρᾶξαι· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἐκ τοῦ γενομένου θαύματος φανερωτέραν έσχε (16) τὴν ἀπόδειξιν. Τῶν ἀσελγῶν γάρ τις νεώτερος εἰσ δραμών, καὶ τολμήσας ἐπεκάθισε τῷ θρόνῳ. Καὶ καθίσας διὰ τῶν ῥινῶν τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος· εἶτα ἀναστὰς ἐβιάζετο τὸν θρόνον ἀποσπαν καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἕλκειν· ἡγνόει δὲ καθ᾿ ἑαυτοῦ τὴν δίκην ἐπισπώμενος. Ὡς γὰρ οἱ τότε τὴν ᾿Αζωτον κατοικοῦντες, τολμήσαντες ἅψασθαι τῆς Κιβωτοῦ, ནཱ καν (17) προσβλέψαι θέμις οὐκ ἦν αὐτοῖς, παρ' αὐτ τῆς εὐθὺς ἀπώλλυντο, πρότερον διαφθειρόμενοι ταῖς βασάνοις τὰς ἕδρας· οὕτως καὶ οὗτος ὁ ἄθλιος μόνον ἐτόλμησεν ἔλκειν, καὶ ὅπερ ελκεν, εἰς ἑαυτὸν ἐπε εσπάσατο, καὶ ὡς ἀντιπεμπούσης τῆς δίκης τὸ ξύ λον, ἐν αὐτῷ τὴν ἰδίαν κοιλίαν ἔπληξε· καὶ ἀντὶ τοῦ θρόνου τῇ πληγῇ τὰ ἴδια ἐξήνεγκεν ἔντερα· καὶ μᾶλλον ὁ θρόνος ἐκείνου τὸ ζῇν ἀπέσπασεν, ἢ αὐτ τὰς (18) ἀπεσπάσθη παρ' ἐκείνου. Ἐξεχύθη γοῦν, ὡς γέγραπται κατὰ τὸν Ἰούδαν, τοῖς σπλάγχνοις, καὶ καταπεσὼν ἐβαστάχθη, καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν από ώλετο. Καὶ ἕτερος δὲ μετὰ θαλλῶν εἰσελθὼν, καὶ ὡς Ἕλλην κινῶν αὐτὰ τῇ χειρὶ καὶ χλευάζων, εὐθὺς ἐσκοτώθη, καὶ οὐκ ἔβλεπεν, οὐδὲ ἐγίνωσκεν ἔτι (19) λοιπὸν ὅποι γῆς ἐτύγχανε· μέλλων τε καὶ αὐτός καταπίπτειν, χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων, καὶ ὑποβασταζόμενος εξήρχετο αὐτός (20), μόγις μεθ' ἡμέραν διανήψας, καὶ οὐ γινώσκων οὔτε τί πεποίη- κεν, οὔτε τί πέπονθεν ὁ τολμηρός. καὶ οὐδὲν πλέον ἐτόλμησαν· Αρειανοὶ δὲ οὐδὲ οὕτως ἐσχύνθησαν, ἀλλ' ὡς Ἰουδαῖοι σημεῖα βλέποντες, οὐκ ἐπίστευον οἱ ἄπιστοι· μᾶλλον γὰρ ἐσκληρύνοντο κατὰ τὸν Φαραώ, τὰς ἐλπίδας ἔχοντες καὶ αὐτοὶ ἐπιθύσαι. τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος, μοιχείας διάκονοι, κιχλίζοντες καὶ ψιθυρίζοντες, καὶ τὸ πορνικὸν ἀναίδην εἰς ἀσέλγειαν διὰ ῥινῶν ἐπιψο- φοῦντες, ἐπικιναίδισμα : HISTORIA ARIANORUM AD MONACIOS. . fore? Nam ethnici idola sua laudibus celebrabant, dicebantque : Gentilis Constantius efectus est, Arianique nostra approbant: nihil curant enim vel sese ethnicos simulare, dummodo sua hæresis sta- biliatur. Enimvero buculam, quæ hortos in Cæsareo sitos irrigabat, iinniolare sunt aggressi atque immolassent, nisi femina ea fuisset, quas sacrifi- care sibi nefas esse aiebant. ratus . ejusmodi rerum vel auditum damno sibi I Reg. v, 6. Act. 1, 18. leg., vol. etc. Clemens Alexan drinus Pedagog., lib. 11, cap. 14, pag. 230, de ci- pædis quibusdam et intemperantibus, hæc habet, B admisere, rati ea in nostram vertere contumeliam. At divina ultio eorum coarguit improbitatem, ma- guumque ac præclarissimum signum edidit, q quo palam fecit omnibus, eus ut impietate sua non alium quam Dominum oppugnant, sic jam suis facinoribus, ipsi Domino ignominiam inurere ten- tasse; quæ res ex miraculo tum edito liquidius cominonstratur. Nam juvenis quidam ex petulan- tioribus, irruens ausus est in throno sedere. Sedens- que scelestus meretricium quoddam naribus per- sonabat. Inde cum surrexisset, thronum convellere ad seque trabere conatus est, ignorans se sibi di- vinam attrahere vindictam. Quemadmodum enim Azoti quondam incolæ, Arcam tangere auši, quam ne obtueri quidem sibi licebat, ab illa continuo, prius tamen anorum cruciatibus confecti, perime- bantur se ita et ille miser, thronum avellere au- sus, quod pertraxit, in suam traxit perniciem, et quasi ipsa divina ultio lignum immitteret illo C avulso ventrem suum percussit: et cum thronum avellere optaret, ictu sua ipse intestina foras emi- sit: magisque thronus vitam illi avulsit, quam ab illo avulsus sit. Effusa sunt igitur, uti de Juda scriptum est *, viscera ejus, collapsusque aspor- latus est, et post unam diem interiit. Ingressus item alius qui thallos gestabat, cum, utpote ethni- cus, inanu illos agitaret, cachinuosque profunde- ret, derepente tenebris offusus, nihil videbat, nec ultra sciebat ubi terraruin esset qui jamjam collapsurus, a comitibusque suis manu adductus ac sustentatus exivit: vixque postridie mentis compes effectus est, facinoris juxta ac casus sui immemnor sceleratus ille. D que ultra agere sunt ausi: Arianos autem ne tum quidem gestorum puduit ; sed, quemadmodum Ju- dæi, cum signa viderent, non credebant tamen, adeo increduli erant ; imo potius instar Pharaonis adulterii ministri, qui lascive cachinnos effundunt, susurrantque et fornica- rium ac cinædicum sonum per nares ad lascivium edunt. Quo significatur, juvenem illum, more jam- diu apud impu sicos obtinente, ejusmodi sonos per nares edidisse. 57. Τοιαῦτα μὲν οὖν οἱ (15) δυσσεβεῖς ᾿Αρειανοί, 53. Ταῦτα βλέποντες, Έλληνες μὲν ἐφοβήθησαν, (14) Reg., Καισαρείῳ. Editi vero, Καισαρίφ. Μox (15) Ita Reg. Editi male, οἱ δὲ ἀσεβείας οἱ 'Αρεια- (16) Ita Reg. Editi vero, ἔχει. Infra, διὰ τῶν ῥινῶν 57. Ejusmodi facinora impii Ariani cum ethnicis 58. His conspectis, ethnici perterriti sunt, nihil- (17) Sic Reg. et Basil. Editi, fv xǎv. (18) Regius codex, εἰς αὐτόν. (19) lia Reg. in editis ἔτι deest. (20) 1 β., καὶ αὐτός.
Ταῦτα βλέποντες Ἕλληνες μὲν ἐφοβήθησαν καὶ οὐδὲν πλέον ἐτόλμησαν, Ἀρειανοὶ δὲ οὐδὲ οὕτως ᾐσχύνθησαν, ἀλλ’ ὡς Ἰουδαῖοι σημεῖα βλέποντες οὐκ ἐπίστευον οἱ ἄπιστοι. μᾶλλον γὰρ ἐσκληρύνοντο κατὰ τὸν Φαραὼ τὰς ἐλπίδας ἔχοντες καὶ αὐτοὶ κάτω που κειμένας ἐν τῷ βασιλεῖ καὶ ἐν τοῖς εὐνούχοις αὐτοῦ. τοὺς μὲν οὖν Ἕλληνας, μᾶλλον δὲ τῶν Ἑλλήνων τοὺς ἐκβλητοτέρους τὰ προειρημένα ποιεῖν ἐπέτρεπον· εἶχον γὰρ τὸν ὑποκρινόμενον αὐτοῖς τὰ τοιαῦτα καὶ παροξύνοντα τοὺς Ἕλληνας Φαυστῖνον, τὸν καθολικὸν μὲν λεγόμενον, ἀγοραῖον δὲ τὸν τρόπον καὶ ἀσελγῆ τὴν ψυχήν. αὐτοὶ δὲ τὰ ὅμοια τούτοις ἀνεδέξαντο δι’ ἑαυτῶν ποιεῖν, ἵν’, ὥσπερ τὴν αἵρεσιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αἱρέσεων ἀπεμάξαντο, οὕτω καὶ τὴν πονηρίαν μετὰ τῶν ἀσελγεστέρων ἔχωσι μεμερισμένην. τὰ μὲν οὖν ἄλλα δι’ ἐκείνων, καθὰ προεῖπον, ἔπραττον, ἃ δὲ δι’ ἑαυτῶν ἐπλημμέλουν, πῶς οὐ πᾶσαν ὑπερβάλλει πονηρίαν καὶ παντὸς δημίου νικᾷ κακίαν; ποῖον γὰρ οἶκον οὐκ ἐπόρθησαν; ποίαν οἰκίαν προφάσει τοῦ ἐρευνᾶν οὐ διήρπασαν; ποῖον κῆπον οὐ κατεπάτησαν καὶ τάφον οὐκ ἐπήνοιξαν;κλείσειεν, ἵνα μηδὲ ἑτέρου λέγοντος ἀνέχηται, βλά- Α βην ἡγούμενος καὶ τὸ μόνον ἀκοῦσαί τι τοιοῦτον ; Τά τε γὰρ εἴδωλα ἑαυτῶν εὐφήμουν, καὶ ἔλεγον· Ἕλλην γέγονε Κωνστάντιος, καὶ οἱ ᾿Αρειανοὶ τὰ ἡμῶν ἐπ- ἔγνωσαν· οὐ φροντίζουσι γὰρ οὐδὲ Ἑλληνισμὸν ὑπο- κρίνασθαι, ἵνα μόνον ἡ αἵρεσις ἔχῃ τὴν σύστασιν. Καὶ γὰρ βοΐδιον ἐπαντλοῦν τοὺς κηπευομένους ἐν τῷ Και σαρείῳ (14) τόπους ἐπεχείρησαν θῦσαι, καὶ ἔθυσαν ἄν, εἰ μὴ θῆλυ τοῦτο ἦν· τὰ τοιαῦτα γὰρ ἔλεγον μή ἐξεῖναι παρ' αὐτοῖς θύεσθαι. νομίζοντες εἰς ἡμῶν ὕβριν ταῦτα φθάνειν, μετὰ τῶν Ἑλλήνων ἔπραττον. Θεία δὲ δίκη τὴν πονηρίαν τού των ήλεγξε, καὶ σημεῖόν τι μέγα καὶ ἐξαίρετον εἰρ- γάσατο, δεικνύουσα καὶ διὰ τούτου πᾶσι φανερῶς, ὅτι, ὥσπερ ἀσεβοῦντες, οὐκ εἰς ἄλλον, ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κύριον τολμῶσιν· οὕτω, ταῦτα ποιοῦντες, εἰς αὐτοῦ πάλιν ὕβριν ἐπεχείρησαν πρᾶξαι· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἐκ τοῦ γενομένου θαύματος φανερωτέραν έσχε (16) τὴν ἀπόδειξιν. Τῶν ἀσελγῶν γάρ τις νεώτερος εἰσ δραμών, καὶ τολμήσας ἐπεκάθισε τῷ θρόνῳ. Καὶ καθίσας διὰ τῶν ῥινῶν τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος· εἶτα ἀναστὰς ἐβιάζετο τὸν θρόνον ἀποσπαν καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἕλκειν· ἡγνόει δὲ καθ᾿ ἑαυτοῦ τὴν δίκην ἐπισπώμενος. Ὡς γὰρ οἱ τότε τὴν ᾿Αζωτον κατοικοῦντες, τολμήσαντες ἅψασθαι τῆς Κιβωτοῦ, ནཱ καν (17) προσβλέψαι θέμις οὐκ ἦν αὐτοῖς, παρ' αὐτ τῆς εὐθὺς ἀπώλλυντο, πρότερον διαφθειρόμενοι ταῖς βασάνοις τὰς ἕδρας· οὕτως καὶ οὗτος ὁ ἄθλιος μόνον ἐτόλμησεν ἔλκειν, καὶ ὅπερ ελκεν, εἰς ἑαυτὸν ἐπε εσπάσατο, καὶ ὡς ἀντιπεμπούσης τῆς δίκης τὸ ξύ λον, ἐν αὐτῷ τὴν ἰδίαν κοιλίαν ἔπληξε· καὶ ἀντὶ τοῦ θρόνου τῇ πληγῇ τὰ ἴδια ἐξήνεγκεν ἔντερα· καὶ μᾶλλον ὁ θρόνος ἐκείνου τὸ ζῇν ἀπέσπασεν, ἢ αὐτ τὰς (18) ἀπεσπάσθη παρ' ἐκείνου. Ἐξεχύθη γοῦν, ὡς γέγραπται κατὰ τὸν Ἰούδαν, τοῖς σπλάγχνοις, καὶ καταπεσὼν ἐβαστάχθη, καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν από ώλετο. Καὶ ἕτερος δὲ μετὰ θαλλῶν εἰσελθὼν, καὶ ὡς Ἕλλην κινῶν αὐτὰ τῇ χειρὶ καὶ χλευάζων, εὐθὺς ἐσκοτώθη, καὶ οὐκ ἔβλεπεν, οὐδὲ ἐγίνωσκεν ἔτι (19) λοιπὸν ὅποι γῆς ἐτύγχανε· μέλλων τε καὶ αὐτός καταπίπτειν, χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων, καὶ ὑποβασταζόμενος εξήρχετο αὐτός (20), μόγις μεθ' ἡμέραν διανήψας, καὶ οὐ γινώσκων οὔτε τί πεποίη- κεν, οὔτε τί πέπονθεν ὁ τολμηρός. καὶ οὐδὲν πλέον ἐτόλμησαν· Αρειανοὶ δὲ οὐδὲ οὕτως ἐσχύνθησαν, ἀλλ' ὡς Ἰουδαῖοι σημεῖα βλέποντες, οὐκ ἐπίστευον οἱ ἄπιστοι· μᾶλλον γὰρ ἐσκληρύνοντο κατὰ τὸν Φαραώ, τὰς ἐλπίδας ἔχοντες καὶ αὐτοὶ ἐπιθύσαι. τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος, μοιχείας διάκονοι, κιχλίζοντες καὶ ψιθυρίζοντες, καὶ τὸ πορνικὸν ἀναίδην εἰς ἀσέλγειαν διὰ ῥινῶν ἐπιψο- φοῦντες, ἐπικιναίδισμα : HISTORIA ARIANORUM AD MONACIOS. . fore? Nam ethnici idola sua laudibus celebrabant, dicebantque : Gentilis Constantius efectus est, Arianique nostra approbant: nihil curant enim vel sese ethnicos simulare, dummodo sua hæresis sta- biliatur. Enimvero buculam, quæ hortos in Cæsareo sitos irrigabat, iinniolare sunt aggressi atque immolassent, nisi femina ea fuisset, quas sacrifi- care sibi nefas esse aiebant. ratus . ejusmodi rerum vel auditum damno sibi I Reg. v, 6. Act. 1, 18. leg., vol. etc. Clemens Alexan drinus Pedagog., lib. 11, cap. 14, pag. 230, de ci- pædis quibusdam et intemperantibus, hæc habet, B admisere, rati ea in nostram vertere contumeliam. At divina ultio eorum coarguit improbitatem, ma- guumque ac præclarissimum signum edidit, q quo palam fecit omnibus, eus ut impietate sua non alium quam Dominum oppugnant, sic jam suis facinoribus, ipsi Domino ignominiam inurere ten- tasse; quæ res ex miraculo tum edito liquidius cominonstratur. Nam juvenis quidam ex petulan- tioribus, irruens ausus est in throno sedere. Sedens- que scelestus meretricium quoddam naribus per- sonabat. Inde cum surrexisset, thronum convellere ad seque trabere conatus est, ignorans se sibi di- vinam attrahere vindictam. Quemadmodum enim Azoti quondam incolæ, Arcam tangere auši, quam ne obtueri quidem sibi licebat, ab illa continuo, prius tamen anorum cruciatibus confecti, perime- bantur se ita et ille miser, thronum avellere au- sus, quod pertraxit, in suam traxit perniciem, et quasi ipsa divina ultio lignum immitteret illo C avulso ventrem suum percussit: et cum thronum avellere optaret, ictu sua ipse intestina foras emi- sit: magisque thronus vitam illi avulsit, quam ab illo avulsus sit. Effusa sunt igitur, uti de Juda scriptum est *, viscera ejus, collapsusque aspor- latus est, et post unam diem interiit. Ingressus item alius qui thallos gestabat, cum, utpote ethni- cus, inanu illos agitaret, cachinuosque profunde- ret, derepente tenebris offusus, nihil videbat, nec ultra sciebat ubi terraruin esset qui jamjam collapsurus, a comitibusque suis manu adductus ac sustentatus exivit: vixque postridie mentis compes effectus est, facinoris juxta ac casus sui immemnor sceleratus ille. D que ultra agere sunt ausi: Arianos autem ne tum quidem gestorum puduit ; sed, quemadmodum Ju- dæi, cum signa viderent, non credebant tamen, adeo increduli erant ; imo potius instar Pharaonis adulterii ministri, qui lascive cachinnos effundunt, susurrantque et fornica- rium ac cinædicum sonum per nares ad lascivium edunt. Quo significatur, juvenem illum, more jam- diu apud impu sicos obtinente, ejusmodi sonos per nares edidisse. 57. Τοιαῦτα μὲν οὖν οἱ (15) δυσσεβεῖς ᾿Αρειανοί, 53. Ταῦτα βλέποντες, Έλληνες μὲν ἐφοβήθησαν, (14) Reg., Καισαρείῳ. Editi vero, Καισαρίφ. Μox (15) Ita Reg. Editi male, οἱ δὲ ἀσεβείας οἱ 'Αρεια- (16) Ita Reg. Editi vero, ἔχει. Infra, διὰ τῶν ῥινῶν 57. Ejusmodi facinora impii Ariani cum ethnicis 58. His conspectis, ethnici perterriti sunt, nihil- (17) Sic Reg. et Basil. Editi, fv xǎv. (18) Regius codex, εἰς αὐτόν. (19) lia Reg. in editis ἔτι deest. (20) 1 β., καὶ αὐτός.
PG 25:762πρόφασιν μὲν ὡς Ἀθανάσιον ἐπιζητοῦντες προβαλλόμενοι, τὸ δ’ ὅλον ἦν αὐτοῖς σπουδαζόμενον διαρπάζειν καὶ σκυλεύειν τοὺς ἀπαντῶντας. πόσων ἐπεσφραγίσθησαν οἶκοι; πόσων τὰ ἐν ταῖς ξενίαις ἐκδεδώκασι τοῖς ὑπουργοῦσιν αὐτοῖς στρατιώταις; τίς τούτων ἀπείρατος τῆς κακίας γέγονε; τίς τούτοις ἀπαντήσας οὐκ ἐκρύβη κατὰ τὴν ἀγοράν; τίς διὰ τούτους οὐ καταλείψας τὴν οἰκίαν ἐπὶ τῆς ἐρημίας διῆγε τὴν νύκτα; τίς τούτων χάριν φυλάξαι τὰ ἴδια σπεύδων οὐκ ἀπώλεσε τὰ πλεῖστα; τίς ἄπειρος θαλάττης οὐ μᾶλλον εἵλετο ταύτην καὶ τῶν ταύτης κινδύνων πεῖραν λαβεῖν ἢ τούτους ὁρᾶν ἀπειλοῦντας; πολλοὶ καὶ οἴκους μετῆλθον καὶ μετέστησαν ἀπὸ λαύρας εἰς λαῦραν καὶ ἀπὸ τῆς πόλεως εἰς τὰ προάστεια. πόσοι τε ζημίας πόσας ὑπέστησαν καὶ μὴ ἔχοντες ἐδανείσαντο παρ’ ἑτέρων, ἵνα μόνον τὰς ἐπιβουλὰς τούτων ἐκφύγωσι; Πᾶσι γὰρ φοβεροὺς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον καὶ πρὸς πάντας ἠλαζονεύοντο, βασιλέα πᾶσιν ὀνομάζοντες καὶ ἀπειλοῦντες μὲν τὸν ἐκείνου φόβον, ἔχοντες δὲ ὑπουργοὺς εἰς τὴν πονηρίαν τὸν δοῦκα Σεβαστιανόν, Μανιχαῖον ὄντα καὶ ἀσελγῆ νεώτερον, καὶ τὸν ἔπαρχον καὶ τὸν κόμητα καὶ ὑποκριτὴν τὸν καθολικόν.κλείσειεν, ἵνα μηδὲ ἑτέρου λέγοντος ἀνέχηται, βλά- Α βην ἡγούμενος καὶ τὸ μόνον ἀκοῦσαί τι τοιοῦτον ; Τά τε γὰρ εἴδωλα ἑαυτῶν εὐφήμουν, καὶ ἔλεγον· Ἕλλην γέγονε Κωνστάντιος, καὶ οἱ ᾿Αρειανοὶ τὰ ἡμῶν ἐπ- ἔγνωσαν· οὐ φροντίζουσι γὰρ οὐδὲ Ἑλληνισμὸν ὑπο- κρίνασθαι, ἵνα μόνον ἡ αἵρεσις ἔχῃ τὴν σύστασιν. Καὶ γὰρ βοΐδιον ἐπαντλοῦν τοὺς κηπευομένους ἐν τῷ Και σαρείῳ (14) τόπους ἐπεχείρησαν θῦσαι, καὶ ἔθυσαν ἄν, εἰ μὴ θῆλυ τοῦτο ἦν· τὰ τοιαῦτα γὰρ ἔλεγον μή ἐξεῖναι παρ' αὐτοῖς θύεσθαι. νομίζοντες εἰς ἡμῶν ὕβριν ταῦτα φθάνειν, μετὰ τῶν Ἑλλήνων ἔπραττον. Θεία δὲ δίκη τὴν πονηρίαν τού των ήλεγξε, καὶ σημεῖόν τι μέγα καὶ ἐξαίρετον εἰρ- γάσατο, δεικνύουσα καὶ διὰ τούτου πᾶσι φανερῶς, ὅτι, ὥσπερ ἀσεβοῦντες, οὐκ εἰς ἄλλον, ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κύριον τολμῶσιν· οὕτω, ταῦτα ποιοῦντες, εἰς αὐτοῦ πάλιν ὕβριν ἐπεχείρησαν πρᾶξαι· καὶ τοῦτο μᾶλλον ἐκ τοῦ γενομένου θαύματος φανερωτέραν έσχε (16) τὴν ἀπόδειξιν. Τῶν ἀσελγῶν γάρ τις νεώτερος εἰσ δραμών, καὶ τολμήσας ἐπεκάθισε τῷ θρόνῳ. Καὶ καθίσας διὰ τῶν ῥινῶν τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος· εἶτα ἀναστὰς ἐβιάζετο τὸν θρόνον ἀποσπαν καὶ πρὸς ἑαυτὸν ἕλκειν· ἡγνόει δὲ καθ᾿ ἑαυτοῦ τὴν δίκην ἐπισπώμενος. Ὡς γὰρ οἱ τότε τὴν ᾿Αζωτον κατοικοῦντες, τολμήσαντες ἅψασθαι τῆς Κιβωτοῦ, ནཱ καν (17) προσβλέψαι θέμις οὐκ ἦν αὐτοῖς, παρ' αὐτ τῆς εὐθὺς ἀπώλλυντο, πρότερον διαφθειρόμενοι ταῖς βασάνοις τὰς ἕδρας· οὕτως καὶ οὗτος ὁ ἄθλιος μόνον ἐτόλμησεν ἔλκειν, καὶ ὅπερ ελκεν, εἰς ἑαυτὸν ἐπε εσπάσατο, καὶ ὡς ἀντιπεμπούσης τῆς δίκης τὸ ξύ λον, ἐν αὐτῷ τὴν ἰδίαν κοιλίαν ἔπληξε· καὶ ἀντὶ τοῦ θρόνου τῇ πληγῇ τὰ ἴδια ἐξήνεγκεν ἔντερα· καὶ μᾶλλον ὁ θρόνος ἐκείνου τὸ ζῇν ἀπέσπασεν, ἢ αὐτ τὰς (18) ἀπεσπάσθη παρ' ἐκείνου. Ἐξεχύθη γοῦν, ὡς γέγραπται κατὰ τὸν Ἰούδαν, τοῖς σπλάγχνοις, καὶ καταπεσὼν ἐβαστάχθη, καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν από ώλετο. Καὶ ἕτερος δὲ μετὰ θαλλῶν εἰσελθὼν, καὶ ὡς Ἕλλην κινῶν αὐτὰ τῇ χειρὶ καὶ χλευάζων, εὐθὺς ἐσκοτώθη, καὶ οὐκ ἔβλεπεν, οὐδὲ ἐγίνωσκεν ἔτι (19) λοιπὸν ὅποι γῆς ἐτύγχανε· μέλλων τε καὶ αὐτός καταπίπτειν, χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων, καὶ ὑποβασταζόμενος εξήρχετο αὐτός (20), μόγις μεθ' ἡμέραν διανήψας, καὶ οὐ γινώσκων οὔτε τί πεποίη- κεν, οὔτε τί πέπονθεν ὁ τολμηρός. καὶ οὐδὲν πλέον ἐτόλμησαν· Αρειανοὶ δὲ οὐδὲ οὕτως ἐσχύνθησαν, ἀλλ' ὡς Ἰουδαῖοι σημεῖα βλέποντες, οὐκ ἐπίστευον οἱ ἄπιστοι· μᾶλλον γὰρ ἐσκληρύνοντο κατὰ τὸν Φαραώ, τὰς ἐλπίδας ἔχοντες καὶ αὐτοὶ ἐπιθύσαι. τι πορνικὸν ἀπήχησεν ὁ ἄθλιος, μοιχείας διάκονοι, κιχλίζοντες καὶ ψιθυρίζοντες, καὶ τὸ πορνικὸν ἀναίδην εἰς ἀσέλγειαν διὰ ῥινῶν ἐπιψο- φοῦντες, ἐπικιναίδισμα : HISTORIA ARIANORUM AD MONACIOS. . fore? Nam ethnici idola sua laudibus celebrabant, dicebantque : Gentilis Constantius efectus est, Arianique nostra approbant: nihil curant enim vel sese ethnicos simulare, dummodo sua hæresis sta- biliatur. Enimvero buculam, quæ hortos in Cæsareo sitos irrigabat, iinniolare sunt aggressi atque immolassent, nisi femina ea fuisset, quas sacrifi- care sibi nefas esse aiebant. ratus . ejusmodi rerum vel auditum damno sibi I Reg. v, 6. Act. 1, 18. leg., vol. etc. Clemens Alexan drinus Pedagog., lib. 11, cap. 14, pag. 230, de ci- pædis quibusdam et intemperantibus, hæc habet, B admisere, rati ea in nostram vertere contumeliam. At divina ultio eorum coarguit improbitatem, ma- guumque ac præclarissimum signum edidit, q quo palam fecit omnibus, eus ut impietate sua non alium quam Dominum oppugnant, sic jam suis facinoribus, ipsi Domino ignominiam inurere ten- tasse; quæ res ex miraculo tum edito liquidius cominonstratur. Nam juvenis quidam ex petulan- tioribus, irruens ausus est in throno sedere. Sedens- que scelestus meretricium quoddam naribus per- sonabat. Inde cum surrexisset, thronum convellere ad seque trabere conatus est, ignorans se sibi di- vinam attrahere vindictam. Quemadmodum enim Azoti quondam incolæ, Arcam tangere auši, quam ne obtueri quidem sibi licebat, ab illa continuo, prius tamen anorum cruciatibus confecti, perime- bantur se ita et ille miser, thronum avellere au- sus, quod pertraxit, in suam traxit perniciem, et quasi ipsa divina ultio lignum immitteret illo C avulso ventrem suum percussit: et cum thronum avellere optaret, ictu sua ipse intestina foras emi- sit: magisque thronus vitam illi avulsit, quam ab illo avulsus sit. Effusa sunt igitur, uti de Juda scriptum est *, viscera ejus, collapsusque aspor- latus est, et post unam diem interiit. Ingressus item alius qui thallos gestabat, cum, utpote ethni- cus, inanu illos agitaret, cachinuosque profunde- ret, derepente tenebris offusus, nihil videbat, nec ultra sciebat ubi terraruin esset qui jamjam collapsurus, a comitibusque suis manu adductus ac sustentatus exivit: vixque postridie mentis compes effectus est, facinoris juxta ac casus sui immemnor sceleratus ille. D que ultra agere sunt ausi: Arianos autem ne tum quidem gestorum puduit ; sed, quemadmodum Ju- dæi, cum signa viderent, non credebant tamen, adeo increduli erant ; imo potius instar Pharaonis adulterii ministri, qui lascive cachinnos effundunt, susurrantque et fornica- rium ac cinædicum sonum per nares ad lascivium edunt. Quo significatur, juvenem illum, more jam- diu apud impu sicos obtinente, ejusmodi sonos per nares edidisse. 57. Τοιαῦτα μὲν οὖν οἱ (15) δυσσεβεῖς ᾿Αρειανοί, 53. Ταῦτα βλέποντες, Έλληνες μὲν ἐφοβήθησαν, (14) Reg., Καισαρείῳ. Editi vero, Καισαρίφ. Μox (15) Ita Reg. Editi male, οἱ δὲ ἀσεβείας οἱ 'Αρεια- (16) Ita Reg. Editi vero, ἔχει. Infra, διὰ τῶν ῥινῶν 57. Ejusmodi facinora impii Ariani cum ethnicis 58. His conspectis, ethnici perterriti sunt, nihil- (17) Sic Reg. et Basil. Editi, fv xǎv. (18) Regius codex, εἰς αὐτόν. (19) lia Reg. in editis ἔτι deest. (20) 1 β., καὶ αὐτός.
PG 25:763πολλὰς γοῦν παρθένους καταγνούσας αὐτῶν τῆς ἀσεβείας καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐπιγνούσας κατήνεγκαν ἀπὸ τῶν οἰκιῶν καὶ ἄλλας περιπατούσας ὕβριζον καὶ ἐποίουν ὑπὸ τῶν παρ’ αὐτοῖς νεωτέρων γυμνοῦσθαι τὰς κεφαλὰς αὐτῶν· καὶ γυναιξὶ δὲ ταῖς παρ’ αὐτῶν δεδώκασιν ἐξουσίαν ὑβρίζειν ἣν θέλουσι. καὶ αἱ μὲν σεμναὶ καὶ πισταὶ γυναῖκες ἐξέκλινον καὶ παρεχώρουν ἐκείναις τὴν ὁδόν, αἱ δὲ ὥσπερ μαινάδες καὶ ἐρινύες περιερχόμεναι συμφορὰν ἡγοῦντο τὸ μὴ εὑρίσκειν ἀδικεῖν καὶ τὴν ἡμέραν ἐκείνην μετὰ λύπης διῆγον, ἐν ᾗ μὴ ἠδύναντο κακοποιεῖν. καὶ ὅλως οὕτως ἦσαν πᾶσιν ἄγριοι καὶ πικροὶ ὥστε δημίους φονευτὰς ἀθεμίτους φιλοπράγμονας κακούργους καὶ πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χριστιανοὺς παρὰ πάντων καλεῖσθαι. Καὶ γὰρ καὶ τοὺς Σκύθας μιμούμενοι ἥρπασαν Εὐτύχιον ὑποδιάκονον, ἄνδρα καλῶς ὑπηρετοῦντα τῇ ἐκκλησίᾳ, καὶ ποιήσαντες εἰς τὰ νῶτα ταυρείαις ἴσα θανάτῳ κατακοπῆναι ἠξίωσαν εἰς μέταλλον ἀποσταλῆναι, καὶ μέταλλον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ’ εἰς τὸ τῆς Φαινώ, ἔνθα καὶ φονεὺς καταδικαζόμενος ὀλίγας ἡμέρας μόγις δύναται ζῆσαι.κάτω που κειμένας ἐν τῷ βασιλεῖ καὶ ἐν τοῖς εὐ uιἱ Β νούχοις αὐτοῦ. Τοὺς μὲν οὖν Ελληνας, μᾶλλον δὲ τῶν Ἑλλήνων τοὺς ἐκβλητοτέρους, τὰ προειρημένα ποιεῖν ἐπέτρεπον· εἶχον γὰρ τὸν ὑποκρινόμενον αὐτ τοῖς τὰ τοιαῦτα, καὶ παροξύνοντα τοὺς Ἕλληνας, Φαυστίνον, τὸν Καθολικὸν μὲν λεγόμενον, ἀγοραῖον δὲ τὸν τρόπον, καὶ ἀσελγῆ τὴν ψυχήν. Αὐτοὶ δὲ τὰ ὅμοια τούτοις ἀνεδέξαντο δι᾿ ἑαυτῶν ποιεῖν· ἵν᾽, ὥσπερ τὴν αἵρεσιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αἱρέσεων ἀπὸ εμάξαντο (21), οὕτω καὶ τὴν πονηρίαν μετὰ τῶν ἀσελγεστέρων ἔχωσι μεμερισμένην. Τὰ μὲν οὖν ἄλλα δι' ἐκείνων, καθὰ προείπον, ἔπραττον· ὁ δὲ δι' ἑαυ τῶν ἐπλημμέλουν, πῶς οὐ πᾶσαν ὑπερβάλλει πονη- ρίαν, καὶ παντὸς δημίου (22) νικᾷ κακίαν; Ποῖον γὰρ οἶκον οὐκ ἐπόρθησαν; ποίαν οἰκίαν, προφάσει τοῦ ἐρευνᾷν, οὐ διήρπασαν; ποῖον κῆπον οὐ κατ επάτησαν, καὶ τάφον οὐκ ἐπήνοιξαν; πρόφασιν μὲν ὡς ᾿Αθανάσιον (23) ἐπιζητοῦντες προβαλλόμενοι, τὸ δ' ὅλον ἦν αὐτοῖς σπουδαζόμενον διαρπάζειν καὶ σκυλεύειν τοὺς ἀπαντῶντας. Πόσων επεσφραγίσθησαν οἶκοι; πόσων τὰ ἐν ταῖς ξενίαις ἐκδεδώκασι τοῖς ὑπουργοῦσιν αὐτοῖς στρατιώταις; τίς τούτων ἀπεί ρατος τῆς κακίας γέγονε ; τίς, τούτοις ἀπαντήσας, οὐκ ἐκρύβη κατὰ τὴν ἀγοράν; τίς διὰ τούτους ού, καταλείψας τὴν οἰκίαν, ἐπὶ τῆς ἐρημίας διῆγε τὴν νύκτα ; τίς, τούτων χάριν φυλάξαι τὰ ἴδια σπεύδων, οὐκ ἀπώλεσε τὰ πλεῖστα; τίς ἄπειρος θαλάττης οὐ μᾶλλον είλετο ταύτην, καὶ τῶν ταύτης κινδύνων πεῖραν λαβεῖν, ἢ τούτους ὁρᾶν ἀπειλοῦντας; Πολλοί καὶ οἴκους μετῆλθον καὶ μετέστησαν ἀπὸ λαύρας εἰς λαῦραν (21), καὶ ἀπὸ τῆς πόλεως εἰς τὰ προάστεια. Πόσοι τε ζημίας πόσας ὑπέστησαν, καὶ μὴ ἔχοντες ἐδανείσαντο παρ' ἑτέρων, ἵνα μόνον τὰς ἐπιβουλὰς τούτων ἐκφύγωσιν; πρὸς πάντας Αλαζονεύοντο, βασιλέα πᾶσιν ὀνομά ζοντες· καὶ ἀπειλοῦντες μὲν τὸν ἐκείνου φόβον, ἔχοντες δὲ ὑπουργοὺς εἰς τὴν πονηρίαν τὸν δοῦκα Σεβαστιανὸν, Μανιχαῖον ὄντα, καὶ ἀσελγή νεώτερον, καὶ τὸν ἔπαρχον, καὶ τὸν κόμητα (25), καὶ ὑποκρι- τὴν τὸν Καθολικόν. Πολλὰς γοῦν παρθένους κατα- γνούσας αὐτῶν τῆς ἀσεβείας, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐπι- γνούσας, κατήνεγκαν ἀπὸ τῶν οἰκιῶν, καὶ ἄλλας περιπατούσας ὕβριζον, καὶ ἐποίουν ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς νεωτέρων γυμνοῦσθαι τὰς κεφαλὰς αὐτῶν· καὶ γυναιξὶ δὲ ταῖς παρ' αὐτῶν δεδώκασιν ἐξουσίαν ὑβρίζειν ἢν θέλουσι. Καὶ αἱ μὲν σεμναὶ καὶ πιστα! γυναῖκες ἐξέκλινον καὶ παρεχώρουν εκείναις τὴν ὁδόν· αἱ δὲ ὥσπερ μαινάδες καὶ ἐριννύες (26) περι ερχόμεναι, συμφορὰν ἡγοῦντο τὸ μὴ εὑρίσκειν ἀδι- κεῖν, καὶ τὴν ἡμέραν ἐκείνην μετὰ λύπης διήγον, ἐν ᾗ μὴ ἠδύναντο κακοποιεῖν. Καὶ ὅλως οὕτως ήσαν πᾶσιν ἄγριοι καὶ πικροί, ὥστε δημίους, φονευτές, ἀθεμίτους, φιλοπράγμονας, κακούργους, καὶ πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χριστιανοὺς παρὰ πάντων καλεῖσθαι. S. ATHANASI OPP. PARS I. uti - HISTORICA ET DOGMATICA. indurabantur : spem quippe suam in infimis sitam A habebant, in imperatore scilicet et in eunuchis ejus. Ethnicos igitur, imno potius ethnicorum petu- lantissimos, supra dicta facinora perpetrare sine- bant. Aderat quippe illis in bis agendis histrio qui- dam qui ethnicos concitabat, Faustinus, qui Catho- licus dicebatur, moribus tamen circumforaneus et animo petulanti. Ariani vero per se ipsi ejusmodi res aggressi sunt, ut sicut suam hæresim ex aliis hæresibus expresserant, sic et jam nefaria gesta cum petulantioribus dividerent. Caetera igitur, supra dixi, illorum opera perpetrarunt: quæ vero ipsi facinora per se admisere, qui non omnem ex- superant malignitatem, qui non cujusvis carnificis malitiam vincunt ? Quam non diripuere domum ? quas aedes pervestigandi causa non devastarunt ? quem hortum non conculcarunt ? quod sepulcrum non aperuere, specie quidem Athanasii perquirendi, cum nihil tamen curarent quam diripere, et obvios spoliare? quam multorum domus obsignatæ sunt ? quam multa quæ in hospitalibus erant, ministris suis militibus dederunt ? quis illorum improbitatem expertus non est ? quis illis obvius non sese in foro occultavit ? quis non, eorum metu relicta domo, in deserto pernoctavit ? quis dum sua ab illis servare imperitus, non maluit illud ejusque pericula expe- riri, quam hos interminantes cernere ? Multi nam- que domicilia permutarunt, et a vico in vicum, ab urbe in suburbia translati sunt. Quain multis quantæ multæ sunt irrogatæ, et cum nihil suppe- teret, ab aliis ipsi fenerabantur, eo solum ut eorum insidias effugerent ? C que nomen proferentes, apud omnes sese vendita- bant, interminantes illius iram: nacti malitiæ suæ ministros ducem Sebastianum, Manichæum homi- nem, petulantemque juvenem, præfectum item el comitem, histrionemque Catholicum. Multas certe virgines quæ illorum impietatem damnabant, veri- tatemque proftebantur, ex ædibus suis dejecerunt, alias quæ ambulabant affecere contumeliis, earum- que capita a junioribus qui secum erant nudari jusserunt, mulieribusque suis facultatem dedere D contumelias arbitrio suo cuivis iliarum inferendi. Honestæ itaque fidelesque matronæ declinabant. Illæ autem quasi bacchæ ac furiæ, circumcursan- tes detrimentum putabant, si quam non offende- rent, cui inferrent injuriam : eamque diem cum inœrore agebant, in qua nullam lædere possent. Demum ita efferati acerbique in omnes erant, ut carnifices, homicidæ, nefarii, litigatores, malitiosi, nihilque non potius quam Christiani ab omnibus vocarentur. 300. studeret, non plurima amisit? quis maris 59. Πᾶσι γὰρ φοβερούς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον, καὶ 59. O mnibus quippe terrori erant: imperatoris- (21) Reg., απεμάζοντο. (22) Ita Reg. Euiti vero, καὶ τοῦ δημίου. (23) Reg, Αθανάσιον ὡς ζητοῦντες. (24) Reg., λαύραν cum aculo. (25) Reg., κόμιτα. (26) Reg., male, Ερινύαις.
PG 25:764καὶ τὸ παράδοξον οὐδὲ κἂν ὀλίγας ὥρας ἐπέτρεψαν αὐτὸν θεραπευθῆναι διὰ τὰς πληγάς, ἀλλ’ εὐθὺς ἐποίησαν ἀποσταλῆναι φάσκοντες· εἰ τοῦτο γένηται, πάντες φοβηθήσονται καὶ μεθ’ ἡμῶν ἔσονται λοιπόν. οὐ πολὺ δὲ διέστη καὶ μὴ δυνηθεὶς εἰς τὸ μέταλλον φθάσαι διὰ τὸν πόνον τῶν πληγῶν ἀπέθανεν ἐν τῇ ὁδῷ. καὶ ὁ μὲν ἐτελεύτα χαίρων ἔχων τὸ καύχημα τοῦ μαρτυρίου, οἱ δὲ ἀσεβεῖς οὐδὲ οὕτως ᾐσχύνοντο, κατὰ δὲ τὸ γεγραμμένον «ἀνελεήμονα σπλάγχνα ἔχοντες» καὶ τοῦτο μελετήσαντες σατανικόν τι πάλιν πεποιήκασιν. ἀξιούντων γὰρ τῶν λαῶν διὰ τὸν Εὐτύχιον καὶ δεομένων περὶ αὐτοῦ πεποιήκασιν ἁρπασθῆναι καλοὺς καὶ ἐλευθέρους ἄνδρας τέσσαρας, Ἑρμείαν λούοντα τοὺς ἀνεξόδους καὶ πάνυ γε τούτους πληγαῖς κατακόψας ἐνέβαλεν εἰς τὸ δεσμωτήριον ὁ δούξ. ἀλλ’ οἱ Ἀρειανοὶ καὶ Σκυθῶν ὠμότεροι τυγχάνοντες, ἐπεὶ ἑωράκασι μὴ τελευτήσαντας ἐκείνους ἀπὸ τῶν πληγῶν, ἐμέμφοντο καὶ ἠπείλουν· γράφομεν λέγοντες τοῖς εὐνούχοις, ὅτι μὴ μαστίζεις ὡς θέλομεν ἡμεῖς. ἐκεῖνός τε ἀκούσας καὶ φοβηθεὶς ἠναγκάσθη καὶ δεύτερον τύψαι τοὺς ἀνθρώπους.κάτω που κειμένας ἐν τῷ βασιλεῖ καὶ ἐν τοῖς εὐ uιἱ Β νούχοις αὐτοῦ. Τοὺς μὲν οὖν Ελληνας, μᾶλλον δὲ τῶν Ἑλλήνων τοὺς ἐκβλητοτέρους, τὰ προειρημένα ποιεῖν ἐπέτρεπον· εἶχον γὰρ τὸν ὑποκρινόμενον αὐτ τοῖς τὰ τοιαῦτα, καὶ παροξύνοντα τοὺς Ἕλληνας, Φαυστίνον, τὸν Καθολικὸν μὲν λεγόμενον, ἀγοραῖον δὲ τὸν τρόπον, καὶ ἀσελγῆ τὴν ψυχήν. Αὐτοὶ δὲ τὰ ὅμοια τούτοις ἀνεδέξαντο δι᾿ ἑαυτῶν ποιεῖν· ἵν᾽, ὥσπερ τὴν αἵρεσιν ἀπὸ τῶν ἄλλων αἱρέσεων ἀπὸ εμάξαντο (21), οὕτω καὶ τὴν πονηρίαν μετὰ τῶν ἀσελγεστέρων ἔχωσι μεμερισμένην. Τὰ μὲν οὖν ἄλλα δι' ἐκείνων, καθὰ προείπον, ἔπραττον· ὁ δὲ δι' ἑαυ τῶν ἐπλημμέλουν, πῶς οὐ πᾶσαν ὑπερβάλλει πονη- ρίαν, καὶ παντὸς δημίου (22) νικᾷ κακίαν; Ποῖον γὰρ οἶκον οὐκ ἐπόρθησαν; ποίαν οἰκίαν, προφάσει τοῦ ἐρευνᾷν, οὐ διήρπασαν; ποῖον κῆπον οὐ κατ επάτησαν, καὶ τάφον οὐκ ἐπήνοιξαν; πρόφασιν μὲν ὡς ᾿Αθανάσιον (23) ἐπιζητοῦντες προβαλλόμενοι, τὸ δ' ὅλον ἦν αὐτοῖς σπουδαζόμενον διαρπάζειν καὶ σκυλεύειν τοὺς ἀπαντῶντας. Πόσων επεσφραγίσθησαν οἶκοι; πόσων τὰ ἐν ταῖς ξενίαις ἐκδεδώκασι τοῖς ὑπουργοῦσιν αὐτοῖς στρατιώταις; τίς τούτων ἀπεί ρατος τῆς κακίας γέγονε ; τίς, τούτοις ἀπαντήσας, οὐκ ἐκρύβη κατὰ τὴν ἀγοράν; τίς διὰ τούτους ού, καταλείψας τὴν οἰκίαν, ἐπὶ τῆς ἐρημίας διῆγε τὴν νύκτα ; τίς, τούτων χάριν φυλάξαι τὰ ἴδια σπεύδων, οὐκ ἀπώλεσε τὰ πλεῖστα; τίς ἄπειρος θαλάττης οὐ μᾶλλον είλετο ταύτην, καὶ τῶν ταύτης κινδύνων πεῖραν λαβεῖν, ἢ τούτους ὁρᾶν ἀπειλοῦντας; Πολλοί καὶ οἴκους μετῆλθον καὶ μετέστησαν ἀπὸ λαύρας εἰς λαῦραν (21), καὶ ἀπὸ τῆς πόλεως εἰς τὰ προάστεια. Πόσοι τε ζημίας πόσας ὑπέστησαν, καὶ μὴ ἔχοντες ἐδανείσαντο παρ' ἑτέρων, ἵνα μόνον τὰς ἐπιβουλὰς τούτων ἐκφύγωσιν; πρὸς πάντας Αλαζονεύοντο, βασιλέα πᾶσιν ὀνομά ζοντες· καὶ ἀπειλοῦντες μὲν τὸν ἐκείνου φόβον, ἔχοντες δὲ ὑπουργοὺς εἰς τὴν πονηρίαν τὸν δοῦκα Σεβαστιανὸν, Μανιχαῖον ὄντα, καὶ ἀσελγή νεώτερον, καὶ τὸν ἔπαρχον, καὶ τὸν κόμητα (25), καὶ ὑποκρι- τὴν τὸν Καθολικόν. Πολλὰς γοῦν παρθένους κατα- γνούσας αὐτῶν τῆς ἀσεβείας, καὶ τὴν ἀλήθειαν ἐπι- γνούσας, κατήνεγκαν ἀπὸ τῶν οἰκιῶν, καὶ ἄλλας περιπατούσας ὕβριζον, καὶ ἐποίουν ὑπὸ τῶν παρ' αὐτοῖς νεωτέρων γυμνοῦσθαι τὰς κεφαλὰς αὐτῶν· καὶ γυναιξὶ δὲ ταῖς παρ' αὐτῶν δεδώκασιν ἐξουσίαν ὑβρίζειν ἢν θέλουσι. Καὶ αἱ μὲν σεμναὶ καὶ πιστα! γυναῖκες ἐξέκλινον καὶ παρεχώρουν εκείναις τὴν ὁδόν· αἱ δὲ ὥσπερ μαινάδες καὶ ἐριννύες (26) περι ερχόμεναι, συμφορὰν ἡγοῦντο τὸ μὴ εὑρίσκειν ἀδι- κεῖν, καὶ τὴν ἡμέραν ἐκείνην μετὰ λύπης διήγον, ἐν ᾗ μὴ ἠδύναντο κακοποιεῖν. Καὶ ὅλως οὕτως ήσαν πᾶσιν ἄγριοι καὶ πικροί, ὥστε δημίους, φονευτές, ἀθεμίτους, φιλοπράγμονας, κακούργους, καὶ πάντα μᾶλλον αὐτοὺς ἢ Χριστιανοὺς παρὰ πάντων καλεῖσθαι. S. ATHANASI OPP. PARS I. uti - HISTORICA ET DOGMATICA. indurabantur : spem quippe suam in infimis sitam A habebant, in imperatore scilicet et in eunuchis ejus. Ethnicos igitur, imno potius ethnicorum petu- lantissimos, supra dicta facinora perpetrare sine- bant. Aderat quippe illis in bis agendis histrio qui- dam qui ethnicos concitabat, Faustinus, qui Catho- licus dicebatur, moribus tamen circumforaneus et animo petulanti. Ariani vero per se ipsi ejusmodi res aggressi sunt, ut sicut suam hæresim ex aliis hæresibus expresserant, sic et jam nefaria gesta cum petulantioribus dividerent. Caetera igitur, supra dixi, illorum opera perpetrarunt: quæ vero ipsi facinora per se admisere, qui non omnem ex- superant malignitatem, qui non cujusvis carnificis malitiam vincunt ? Quam non diripuere domum ? quas aedes pervestigandi causa non devastarunt ? quem hortum non conculcarunt ? quod sepulcrum non aperuere, specie quidem Athanasii perquirendi, cum nihil tamen curarent quam diripere, et obvios spoliare? quam multorum domus obsignatæ sunt ? quam multa quæ in hospitalibus erant, ministris suis militibus dederunt ? quis illorum improbitatem expertus non est ? quis illis obvius non sese in foro occultavit ? quis non, eorum metu relicta domo, in deserto pernoctavit ? quis dum sua ab illis servare imperitus, non maluit illud ejusque pericula expe- riri, quam hos interminantes cernere ? Multi nam- que domicilia permutarunt, et a vico in vicum, ab urbe in suburbia translati sunt. Quain multis quantæ multæ sunt irrogatæ, et cum nihil suppe- teret, ab aliis ipsi fenerabantur, eo solum ut eorum insidias effugerent ? C que nomen proferentes, apud omnes sese vendita- bant, interminantes illius iram: nacti malitiæ suæ ministros ducem Sebastianum, Manichæum homi- nem, petulantemque juvenem, præfectum item el comitem, histrionemque Catholicum. Multas certe virgines quæ illorum impietatem damnabant, veri- tatemque proftebantur, ex ædibus suis dejecerunt, alias quæ ambulabant affecere contumeliis, earum- que capita a junioribus qui secum erant nudari jusserunt, mulieribusque suis facultatem dedere D contumelias arbitrio suo cuivis iliarum inferendi. Honestæ itaque fidelesque matronæ declinabant. Illæ autem quasi bacchæ ac furiæ, circumcursan- tes detrimentum putabant, si quam non offende- rent, cui inferrent injuriam : eamque diem cum inœrore agebant, in qua nullam lædere possent. Demum ita efferati acerbique in omnes erant, ut carnifices, homicidæ, nefarii, litigatores, malitiosi, nihilque non potius quam Christiani ab omnibus vocarentur. 300. studeret, non plurima amisit? quis maris 59. Πᾶσι γὰρ φοβερούς ἑαυτοὺς ἐδείκνυον, καὶ 59. O mnibus quippe terrori erant: imperatoris- (21) Reg., απεμάζοντο. (22) Ita Reg. Euiti vero, καὶ τοῦ δημίου. (23) Reg, Αθανάσιον ὡς ζητοῦντες. (24) Reg., λαύραν cum aculo. (25) Reg., κόμιτα. (26) Reg., male, Ερινύαις.
PG 25:765καὶ οἱ μὲν τυπτόμενοι εἰδότες, διὰ τί τύπτονται καὶ παρὰ τίνων διεβλήθησαν, οὐδὲν ἕτερον ἔλεγον ἤ· διὰ μὲν τὴν ἀλήθειαν τυπτόμεθα, οὐ κοινωνοῦμεν δὲ τοῖς αἱρετικοῖς· τύπτε λοιπόν, ὡς θέλεις, καί σε μέλλει διὰ τοῦτο κρίνειν ὁ θεός. οἱ μὲν οὖν ἀσεβεῖς ἤθελον αὐτοὺς καὶ ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ κινδυνεῦσαι καὶ ἀποθανεῖν, ὁ δὲ τοῦ θεοῦ λαὸς εἰδὼς τὸν καιρὸν ἠξίωσαν καὶ μεθ’ ἡμέρας ἑπτά που ἢ καὶ πλέον ἀπελύθησαν. Οἱ δὲ ὥσπερ λυπηθέντες ἕτερόν τι πάλιν ὠμότερον καὶ ἀνόσιον ποιεῖν ἐπεχείρησαν, ὠμὸν μὲν πρὸς πάντας, ἁρμόζον δὲ τῇ χριστομάχῳ αὐτῶν αἱρέσει. ὁ μὲν γὰρ κύριος ἐνετείλατο τῶν πτωχῶν μνημονεύειν «καὶ πωλήσατε», λέγων, «τὰ ὑπάρχοντα καὶ δότε ἐλεημοσύνην» καὶ «ἐπείνων καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ἐδίψων, καὶ ἐποτίσατέ με. ἐφ’ ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε». οὗτοι δὲ ὡς τῷ ὄντι κατὰ Χριστοῦ φρονοῦντες καὶ ἐν τούτοις ἀντιπρᾶξαι τῷ βουλήματι αὐτοῦ τετολμήκασι.σαν Εὐτύχιον ὑποδιάκονον, ἄνδρα καλῶς ὑπηρε τοῦντα τῇ Ἐκκλησίᾳ· καὶ ποιήσαντες εἰς τὰ νῶτα ταυρέαις ἴσα θανάτῳ κατακοπῆναι, ἠξίωσαν εἰς μέσ ταλλον ἀποσταλῆναι, καὶ μέταλλον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς τὸ τῆς Φαινώ (27), ἔνθα καὶ φονεύς καταδικα ζόμενος ὀλίγας ημέρας μόγις (28) δύναται ζῆσαι. Καὶ τὸ παράδοξον, οὐδὲ κἂν ὀλίγας ὥρας ἐπέτρεψαν αὐτὸν θεραπευθῆναι διὰ τὰς πληγάς· ἀλλ᾽ εὐθὺς ἐποίησαν ἀποσταλῆναι, φάσκοντες· Εἰ τοῦτο γένη- ται, πάντες φοβηθήσονται, καὶ μεθ᾿ ἡμῶν ἔσονται λοιπόν. Οὐ πολὺ δὲ διέστη, καὶ μὴ δυνηθεὶς εἰς τὸ μέσ ταλλον φθάσαι διὰ τὸν πόνον τῶν πληγῶν, ἀπέθανεν ἐν τῇ ὁδῷ. Καὶ ὁ μὲν ἐτελεύτα χαίρων, ἔχων τὸ καύχημα τοῦ μαρτυρίου· οἱ δὲ ἀσεβεῖς οὐδὲ οὕτως ᾐσχύνοντο, κατὰ δὲ τὸ γεγραμμένον, ἀνελεήμονα Β σπλάγχνα έχοντες, καὶ τοῦτο μελετήσαντες, σατα νικόν τι πάλιν πεποιήκασιν. Αξιούντων γὰρ τῶν λαῶν διὰ τὸν Εὐτύχιον, καὶ δεομένων περὶ αὐτοῦ, πεποιήκασιν ἁρπασθῆναι (29) καλοὺς καὶ ἐλευθέ ρους ἄνδρας τέσσαρας, Ερμείαν (50), λούοντα τοὺς ἀνεξόδους, καὶ πάνυ γε τούτους πληγαῖς κατακόψας ἐνέβαλεν εἰς τὸ δεσμωτήριον ὁ δούξ. 'Αλλ' οἱ Αρειανοί, καὶ Σκυθῶν ὠμότεροι τυγχάνοντες, ἐπεὶ ἑωράκασιν μὴ τελευτήσαντας εκείνους ἀπὸ τῶν πληγῶν, ἐμέμφοντο καὶ ἠπείλουν· Γράφομεν, λέ- γοντες, τοῖς εὐνούχοις, ὅτι μὴ μαστίζει ὡς ἐθέλο- μεν ἡμεῖς. Ἐκεῖνος δὲ (31) ἀκούσας καὶ φοβηθείς, ἠναγκάσθη καὶ δεύτερον τύψαι τοὺς ἀνθρώπους. Καὶ οἱ μὲν τυπτόμενοι, εἰδότες διὰ τί τύπτονται, καὶ παρὰ τίνων διεβλήθησαν, οὐδὲν ἕτερον ἔλεγον *· “ Διὰ μὲν τὴν ἀλήθειαν τυπτόμεθα, οὐ κοινωνοῦμεν δὲ τοῖς αἱρετικοῖς· τύπτε λοιπὸν, ὡς θέλεις, καί σε μέλλει διὰ τοῦτο κρίνειν ὁ Θεός. Οἱ μὲν οὖν ἀσε δεῖς ἤθελον αὐτοὺς καὶ ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ κινδυ νεῦσαι καὶ ἀποθανεῖν· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ λαός, εἰδὼς τὸν καιρὸν, ἠξίωσαν, καὶ μεθ᾿ ἡμέρας ἑπτά που καὶ πλέον ἀπελύθησαν. ὠμότερον καὶ ἀνόσιον ποιεῖν ἐπεχείρησαν, ὠμὸν μὲν πρὸς πάντας, ἀρμόζον δὲ τῇ Χριστομάχῳ αὐτῶν αἱ ρέσει. Ο μὲν γὰρ Κύριος ἐνετείλατο τῶν πτωχῶν μνημονεύειν, Καὶ πωλήσατε, λέγων, τὰ ὑπάρχον τα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην· καὶ, Ἐπείνων, καὶ Ὁμολογητὰς τοῖς κατὰ Φαινὼ τῆς Παλαιστίνης χαλκοῦ μετάλλοις τοὺς πάντας παραδίδωσιν. Φαινήσια μέταλλα. τοῖς κατὰ Φέννης παρεδό- θη μετάλλοις. Φινῶν ἣν κατώκησεν Ἰσραὴλ ἐπὶ τῆς ἐρήμου. 'Ην δὲ καὶ πόλις Εδώμ. Αὕτη ἐστὶ Φαινῶν, ἔνθα τὰ μέταλλα τοῦ χαλκού, μεταξύ κειμένη Πέτρας πόλεως καὶ 200- ρῶν : Φίνω. ΧΧΧΙΙΙ, 43. ναι. μείαν. ἀνεξόδους Καὶ γὰρ καὶ χηρῶν καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην, όδους ἀνὰ τὰς ἐξόδους HISTORIA ARIANORUM AD MONACIOS. diaconum, virum probe Ecclesiæ ministrantem, rapuere quem ubi taurinis scuticis a dorso ad necem ferme cædi curassent, rogarunt ad metalla mitti, ad metalla certe non quælibet, sed ad ea quæ Phæno appellantur, ubi homicida condemnatus, vix paucis diebus vivere queat. Et quod prorsus stupendum est, ne paucis quidem horis ejus curari vulnera concessere: sed continuo illum viæ commi- serunt, aientes: Si res ita fiat, reformidabunt omnes, ac nobis deinceps sociabuntur. At ille non multum progressus, cum ex vulnerum dolore ad metalla pervenire non valeret, in via interiit. Ac lætus quidem ille obiit, martyrii gloriam adeptus. Impii autem viri, ne ita quidem' affecti sunt pu- dore, sed, ut scriptum est, crudelia habentes vi- scera s, postquam id sceleris moliti essent, satani- cum quoddam facinus rursum designarunt. Nam cum supplices populi pro Eutychio deprecarentur, jusserunt illi ut quatuor probi liberique viri arri- perentur, inter quos Hermias erat, qui mendicorum pedes abluebat, quos gravibus ante plagis concisos dux conjecit in carcerem. At Ariani vel ipsis Scy- this immaniores, ubi illos plagarum dolore non exstinctos viderunt, expostulare, ac comminari : eunuchis, ajentes, scribemus, indicabimusque eum non arbitrio nostro flagellare. His auditis perterritus ille, coactus est denuo verlerare homines. At hi dum cæderentur, gnari cur ita vapularent, et a quibusnam insimulati essent, hæc tantum lo - quebantur : Propter veritatem vapulamus, nec Prov. I, 12. re bus Palestina, p. 328, de præsile Gesareae ait : Con- fessores omnes ad æris metalla quæ sunt apud Phæ- nm Palestine damnavit. Epiphanius vero ea nun- cupat har. 68, Theodoretus, Histor... hib. iv. cap. 22, Eusebius De locis Hebraicis : Phinon in qua habitavit Israel in deserto, eratque illa urbs Idumææ. Estque ipsa Phanon, ubi metalla æris, sita inter Petram urbem et Zooros. In Hebr. textu legitur, Vulgata similiter, Phunon, communicamus cum hæreticis : verbera pro libidine, a Deo hac de re judicandus es. Impii porro optabant illos in carcere periclitari, atque interire: sed populus Dei cum nosset temporis op- portunitatem, pro illis deprecatus est : atque post septem circiter aut plures dies, dimissi homines sunt. facinus illo immanius, nefariumque sunt aggressi : quod quidem crudelissimum apud omnes habeatur, eorum tamen hæresi Christo inimica consentaneum. Enimvero præcepit Dominus ut pauperum cura ha- beatur, Vendite, aiens, quæ possidetis, et date elec- LXX, Numer. Μox, quidam putavit esse, angi- portus non pervios. Sed haud genuinam esse eam interpretationem palam est, ex superiore loco, unde vera significatio elicitur, num. 13, ubi legi- tur : id est, enimvero cum vidiuæ cælerique mendici eleemosynam acciperent. Patet ibi ¿vež- esse non vicos, sed homines qui mendicat: it causa vagabantur. 60. Enimvero S. ythas imitati, Eutychium sub- 60. Καὶ γὰρ καὶ τοὺς Σκύθας μιμουμενοι, ἤρπα- Α 61. Οἱ δὲ, ὥσπερ λυπηθέντες, έτερόν (32) τι πάλιν (27) Εἰς τὸ τῆς Φαινώ. Eusebius Hist. de martyri- D 61. Al illi quasi eam rem indigne ferrent, aliudl (28) Reg., μόης, male. (29) Regius, άρπασθῆναι. Editi, ἀναρπασθῆ- (30) Reg., male, Ερμηνείαν. Alii habent, Έρε (31) Regius codex, τε. (32) Sic Reg. οι Basil, In editis πάλιν deest.
PG 25:766τοὺς γὰρ δεομένους καὶ τὰς χήρας, ἐπειδὴ τὰς ἐκκλησίας παραδέδωκεν ὁ δοὺξ τοῖς Ἀρειανοῖς, καὶ ἐν αὐταῖς διατρίβειν οὐκ ἠδύναντο, καθεζομένας, ἐν οἷς ὥρισαν αὐταῖς τόποις οἱ πεπιστευμένοι τὰς χήρας κληρικοί, ἐπειδὴ ἔβλεπον τοὺς ἀδελφοὺς προθύμως ἐπιδιδόντας αὐταῖς καὶ τρέφοντας τὰς χήρας, αὐτάς τε κατὰ τῶν ποδῶν τύπτοντες ἐδίωκον καὶ τοὺς παρέχοντας διέβαλλον τῷ δουκί. καὶ τοῦτο ἐγίγνετο μὲν διὰ Δυναμίου τινὸς στρατιώτου, φίλον δὲ ἦν τοῦτο Σεβαστιανῷ· παρὰ Μανιχαίοις γὰρ ἔλεος οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἐχθρόν ἐστι παρ’ αὐτοῖς τὸ ἐλεεῖν πένητα. ἦν τοίνυν καινὴ μέμψις καὶ δικαστήριον νῦν πρῶτον ἐπινοηθὲν παρ’ αὐτῶν· ἐπὶ εὐεργεσίᾳ τις ἐκρίνετο, καὶ ὁ μὲν ἐλεῶν κατηγορεῖτο, ὁ δὲ εὐεργετούμενος ἐτύπτετο· καὶ μᾶλλον ἤθελον πεινᾶν τὸν πένητα ἢ τὸν βουλόμενον ἐλεεῖν παρέχειν. καὶ τοῦτο δὲ παρὰ τῶν παλαιῶν πάλιν Ἰουδαίων ἔμαθον νέοι ὄντες Ἰουδαῖοι καὶ αὐτοί· καὶ γὰρ κἀκεῖνοι βλέποντες τὸν ἐκ γενετῆς τυφλὸν λοιπὸν βλέποντα καὶ τὸν πολλῷ τῷ χρόνῳ παραλυτικὸν γενόμενον ὑγιῆ, τὸν μὲν εὐεργετήσαντα κύριον ᾐτιῶντο, τοὺς δὲ εὖ παθόντας ὡς παραβάτας ἔκρινον. Τίς οὖν ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐθαύμαζε;σαν Εὐτύχιον ὑποδιάκονον, ἄνδρα καλῶς ὑπηρε τοῦντα τῇ Ἐκκλησίᾳ· καὶ ποιήσαντες εἰς τὰ νῶτα ταυρέαις ἴσα θανάτῳ κατακοπῆναι, ἠξίωσαν εἰς μέσ ταλλον ἀποσταλῆναι, καὶ μέταλλον οὐχ ἁπλῶς, ἀλλ' εἰς τὸ τῆς Φαινώ (27), ἔνθα καὶ φονεύς καταδικα ζόμενος ὀλίγας ημέρας μόγις (28) δύναται ζῆσαι. Καὶ τὸ παράδοξον, οὐδὲ κἂν ὀλίγας ὥρας ἐπέτρεψαν αὐτὸν θεραπευθῆναι διὰ τὰς πληγάς· ἀλλ᾽ εὐθὺς ἐποίησαν ἀποσταλῆναι, φάσκοντες· Εἰ τοῦτο γένη- ται, πάντες φοβηθήσονται, καὶ μεθ᾿ ἡμῶν ἔσονται λοιπόν. Οὐ πολὺ δὲ διέστη, καὶ μὴ δυνηθεὶς εἰς τὸ μέσ ταλλον φθάσαι διὰ τὸν πόνον τῶν πληγῶν, ἀπέθανεν ἐν τῇ ὁδῷ. Καὶ ὁ μὲν ἐτελεύτα χαίρων, ἔχων τὸ καύχημα τοῦ μαρτυρίου· οἱ δὲ ἀσεβεῖς οὐδὲ οὕτως ᾐσχύνοντο, κατὰ δὲ τὸ γεγραμμένον, ἀνελεήμονα Β σπλάγχνα έχοντες, καὶ τοῦτο μελετήσαντες, σατα νικόν τι πάλιν πεποιήκασιν. Αξιούντων γὰρ τῶν λαῶν διὰ τὸν Εὐτύχιον, καὶ δεομένων περὶ αὐτοῦ, πεποιήκασιν ἁρπασθῆναι (29) καλοὺς καὶ ἐλευθέ ρους ἄνδρας τέσσαρας, Ερμείαν (50), λούοντα τοὺς ἀνεξόδους, καὶ πάνυ γε τούτους πληγαῖς κατακόψας ἐνέβαλεν εἰς τὸ δεσμωτήριον ὁ δούξ. 'Αλλ' οἱ Αρειανοί, καὶ Σκυθῶν ὠμότεροι τυγχάνοντες, ἐπεὶ ἑωράκασιν μὴ τελευτήσαντας εκείνους ἀπὸ τῶν πληγῶν, ἐμέμφοντο καὶ ἠπείλουν· Γράφομεν, λέ- γοντες, τοῖς εὐνούχοις, ὅτι μὴ μαστίζει ὡς ἐθέλο- μεν ἡμεῖς. Ἐκεῖνος δὲ (31) ἀκούσας καὶ φοβηθείς, ἠναγκάσθη καὶ δεύτερον τύψαι τοὺς ἀνθρώπους. Καὶ οἱ μὲν τυπτόμενοι, εἰδότες διὰ τί τύπτονται, καὶ παρὰ τίνων διεβλήθησαν, οὐδὲν ἕτερον ἔλεγον *· “ Διὰ μὲν τὴν ἀλήθειαν τυπτόμεθα, οὐ κοινωνοῦμεν δὲ τοῖς αἱρετικοῖς· τύπτε λοιπὸν, ὡς θέλεις, καί σε μέλλει διὰ τοῦτο κρίνειν ὁ Θεός. Οἱ μὲν οὖν ἀσε δεῖς ἤθελον αὐτοὺς καὶ ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ κινδυ νεῦσαι καὶ ἀποθανεῖν· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ λαός, εἰδὼς τὸν καιρὸν, ἠξίωσαν, καὶ μεθ᾿ ἡμέρας ἑπτά που καὶ πλέον ἀπελύθησαν. ὠμότερον καὶ ἀνόσιον ποιεῖν ἐπεχείρησαν, ὠμὸν μὲν πρὸς πάντας, ἀρμόζον δὲ τῇ Χριστομάχῳ αὐτῶν αἱ ρέσει. Ο μὲν γὰρ Κύριος ἐνετείλατο τῶν πτωχῶν μνημονεύειν, Καὶ πωλήσατε, λέγων, τὰ ὑπάρχον τα, καὶ δότε ἐλεημοσύνην· καὶ, Ἐπείνων, καὶ Ὁμολογητὰς τοῖς κατὰ Φαινὼ τῆς Παλαιστίνης χαλκοῦ μετάλλοις τοὺς πάντας παραδίδωσιν. Φαινήσια μέταλλα. τοῖς κατὰ Φέννης παρεδό- θη μετάλλοις. Φινῶν ἣν κατώκησεν Ἰσραὴλ ἐπὶ τῆς ἐρήμου. 'Ην δὲ καὶ πόλις Εδώμ. Αὕτη ἐστὶ Φαινῶν, ἔνθα τὰ μέταλλα τοῦ χαλκού, μεταξύ κειμένη Πέτρας πόλεως καὶ 200- ρῶν : Φίνω. ΧΧΧΙΙΙ, 43. ναι. μείαν. ἀνεξόδους Καὶ γὰρ καὶ χηρῶν καὶ ἄλλων ἀνεξόδων λαβόντων ἐλεημοσύνην, όδους ἀνὰ τὰς ἐξόδους HISTORIA ARIANORUM AD MONACIOS. diaconum, virum probe Ecclesiæ ministrantem, rapuere quem ubi taurinis scuticis a dorso ad necem ferme cædi curassent, rogarunt ad metalla mitti, ad metalla certe non quælibet, sed ad ea quæ Phæno appellantur, ubi homicida condemnatus, vix paucis diebus vivere queat. Et quod prorsus stupendum est, ne paucis quidem horis ejus curari vulnera concessere: sed continuo illum viæ commi- serunt, aientes: Si res ita fiat, reformidabunt omnes, ac nobis deinceps sociabuntur. At ille non multum progressus, cum ex vulnerum dolore ad metalla pervenire non valeret, in via interiit. Ac lætus quidem ille obiit, martyrii gloriam adeptus. Impii autem viri, ne ita quidem' affecti sunt pu- dore, sed, ut scriptum est, crudelia habentes vi- scera s, postquam id sceleris moliti essent, satani- cum quoddam facinus rursum designarunt. Nam cum supplices populi pro Eutychio deprecarentur, jusserunt illi ut quatuor probi liberique viri arri- perentur, inter quos Hermias erat, qui mendicorum pedes abluebat, quos gravibus ante plagis concisos dux conjecit in carcerem. At Ariani vel ipsis Scy- this immaniores, ubi illos plagarum dolore non exstinctos viderunt, expostulare, ac comminari : eunuchis, ajentes, scribemus, indicabimusque eum non arbitrio nostro flagellare. His auditis perterritus ille, coactus est denuo verlerare homines. At hi dum cæderentur, gnari cur ita vapularent, et a quibusnam insimulati essent, hæc tantum lo - quebantur : Propter veritatem vapulamus, nec Prov. I, 12. re bus Palestina, p. 328, de præsile Gesareae ait : Con- fessores omnes ad æris metalla quæ sunt apud Phæ- nm Palestine damnavit. Epiphanius vero ea nun- cupat har. 68, Theodoretus, Histor... hib. iv. cap. 22, Eusebius De locis Hebraicis : Phinon in qua habitavit Israel in deserto, eratque illa urbs Idumææ. Estque ipsa Phanon, ubi metalla æris, sita inter Petram urbem et Zooros. In Hebr. textu legitur, Vulgata similiter, Phunon, communicamus cum hæreticis : verbera pro libidine, a Deo hac de re judicandus es. Impii porro optabant illos in carcere periclitari, atque interire: sed populus Dei cum nosset temporis op- portunitatem, pro illis deprecatus est : atque post septem circiter aut plures dies, dimissi homines sunt. facinus illo immanius, nefariumque sunt aggressi : quod quidem crudelissimum apud omnes habeatur, eorum tamen hæresi Christo inimica consentaneum. Enimvero præcepit Dominus ut pauperum cura ha- beatur, Vendite, aiens, quæ possidetis, et date elec- LXX, Numer. Μox, quidam putavit esse, angi- portus non pervios. Sed haud genuinam esse eam interpretationem palam est, ex superiore loco, unde vera significatio elicitur, num. 13, ubi legi- tur : id est, enimvero cum vidiuæ cælerique mendici eleemosynam acciperent. Patet ibi ¿vež- esse non vicos, sed homines qui mendicat: it causa vagabantur. 60. Enimvero S. ythas imitati, Eutychium sub- 60. Καὶ γὰρ καὶ τοὺς Σκύθας μιμουμενοι, ἤρπα- Α 61. Οἱ δὲ, ὥσπερ λυπηθέντες, έτερόν (32) τι πάλιν (27) Εἰς τὸ τῆς Φαινώ. Eusebius Hist. de martyri- D 61. Al illi quasi eam rem indigne ferrent, aliudl (28) Reg., μόης, male. (29) Regius, άρπασθῆναι. Editi, ἀναρπασθῆ- (30) Reg., male, Ερμηνείαν. Alii habent, Έρε (31) Regius codex, τε. (32) Sic Reg. οι Basil, In editis πάλιν deest.
PG 25:767τίς οὐ κατηρᾶτο τὴν αἵρεσιν καὶ τοὺς ἐκδικοῦντας αὐτήν; τίς οὐκ ἐγίνωσκεν, ὅτι καὶ θηρίων ἀγριώτεροι τυγχάνουσιν οἱ Ἀρειανοί; οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὧν ἕνεκα ταῦτα ἐποίουν ἐκέρδαινον οἱ μιαροί, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον τὸ καθ’ ἑαυτῶν μῖσος παρὰ πᾶσιν ηὔξανον. ἐνόμιζον ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φόβου βιάζεσθαί τινας εἰς τὴν αἵρεσιν, ὥστε καὶ συνάγεσθαι μετ’ αὐτῶν. ἀπέβαινε δὲ αὐτοῖς τὰ ἐναντία. οἱ μὲν γὰρ πάσχοντες ὡς μαρτύριον ὑπέφερον τὰ παρ’ ἐκείνων γιγνόμενα καὶ οὔτε προεδίδουν οὔτε ἠρνοῦντο τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν, οἱ δὲ θεωροῦντες ἔξωθεν αὐτούς, λοιπὸν δὲ καὶ οἱ Ἕλληνες βλέποντες ὡς ἀντιχρίστους ὡς δημίους κατηρῶντο· φιλόπτωχον γὰρ καὶ συμπαθὲς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος. οὗτοι δὲ καὶ τὸν ἀνθρώπων λογισμὸν ἀπώλεσαν. καὶ οἱ πάσχοντες ἂν ηὔξαντο παρ’ ἑτέρων εὖ παθεῖν, αὐτοὶ τοῦτο παθεῖν τοὺς ἄλλους οὐκ ἐπέτρεπον ἔχοντες τὴν τῶν δικαστῶν καὶ μάλιστα τὴν παρὰ τοῦ δουκὸς ἐπιτριβὴν καὶ ἐξουσίαν.Α ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψων, καὶ ἐποτίσατέ με. Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Οὗτοι δὲ, ὡς τῷ ὄντι κατὰ Χριστοῦ φρονοῦντες, καὶ ἐν τούτοις ἀντιπρᾶξαι τῷ βουλήματι αὐτοῦ τετολμήκασι. Τοὺς γὰρ δεομένους καὶ τὰς χή ρας, ἐπειδὴ τὰς ἐκκλησίας παραδέδωκεν (33) ὁ δοξ τοῖς 'Αρειανοῖς, καὶ ἐν αὐταῖς διατρίβειν οὐκ ἠδύ ναντο, καθεζομένας ἐν οἷς ὥρισαν αὐταῖς τόποις οἱ πεπιστευμένοι (54) τὰς χήρας κληρικοὶ, ἐπειδὴ ἔβλε τον τοὺς ἀδελφοὺς προθύμως ἐπιδιδόντας αὐταῖς, καὶ τρέφοντας τὰς χήρας, αὐτάς τε κατὰ τῶν ποδῶν τύπτοντες ἐδίωκον (35), καὶ τοὺς παρέχοντας διέβαλ λον τῷ δουκί. Καὶ τοῦτο ἐγίγνετο διὰ Δυναμίου (56) τινὸς στρατιώτου· φίλον δὲ ἦν τοῦτο (37) Σεβαστιανῷ· παρὰ Μανιχαίοις γὰρ ἔλεος οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἐχθρόν ἐστι παρ' αὐτοῖς τὸ ἐλεεῖν πένητα. "Ην τοίνυν καινὴ μέμψις, καὶ δικαστήριον νῦν πρῶτον ἐπινοηθέν παρ' αὐτῶν. Ἐπὶ εὐεργεσίᾳ τις ἐκρίνετο· καὶ ὁ μὲν ἐλεῶν κατηγορεῖτο, ὁ δὲ εὐεργετούμενος ἐτύπτετο καὶ μᾶλλον ήθελον πεινᾶν τὸν πένητα, ἢ τὸν βουλό- μενον ἐλεεῖν, παρέχειν. Καὶ τοῦτο δὲ παρὰ τῶν πα λαιῶν πάλιν Ἰουδαίων ἔμαθον, νέοι ὄντες Ιουδαίοι καὶ αὐτοί· καὶ γὰρ κἀκεῖνοι βλέποντες τὸν ἐκ γενετής τυφλὸν λοιπὸν βλέποντα, καὶ τὸν πολλῷ τῷ χρόνῳ παραλυτικὸν γενόμενον ὑγιῆ· τὸν μὲν εὐεργετήσαντα Κύριον ᾐτιῶντο, τοὺς δὲ εὖ παθόντας ὡς παραβάτας ἔκρινον. κατηρᾶτο τὴν αἵρεσιν, καὶ τοὺς ἐκδικοῦντας αὐτήν; Τίς οὐκ ἐγίνωσκεν, ὅτι καὶ θηρίων ἀγριώτεροι τυγ- χάνουσιν οἱ 'Αρειανοί; οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὧν ἕνεκα ταῦτα ἐποίουν ἐκέρδαινον οἱ μιαροί, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον τὸ καθ' ἑαυτῶν μίσος παρὰ πᾶσιν ηύξανον. Ενόμιζον ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φόβου βιάζεσθαί τινας εἰς τὴν αἵρεσιν, ὥστε καὶ συνάγεσθαι μετ' αὐτῶν. Ἀπέβαινε δὲ αὐτοῖς τὰ ἐναντία· οἱ μὲν γὰρ πάσχοντες ὡς μαρτύριον ὑπο έφερον τὰ παρ' ἐκείνων γιγνόμενα, καὶ οὔτε προεδί δουν, οὔτε ἡρνοῦντο τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν· οἱ δὲ θεωροῦντες ἔξωθεν αὐτοὺς, λοιπὸν δὲ καὶ οἱ Ἕλληνες βλέποντες, ὡς ἀντιχρίστους, ὡς δημίους κατηρῶντο· φιλόπτωχον γὰρ καὶ συμπαθὲς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος. Οὗτοι δὲ καὶ τὸν ἀνθρώπων λογισμὸν ἀπώλεσαν καὶ οἱ πάσχοντες ἂν ηύξαντο παρ' ἑτέρων εὖ παθεῖν, αὐτοὶ τοῦτο παθεῖν τοὺς ἄλλους οὐκ ἐπέτρεπον, ἔχον τες τὴν τῶν δικαστῶν, καὶ μάλιστα τὴν παρὰ τοῦ δουκὸς ἐπιτριβὴν καὶ ἐξουσίαν ποιήκασι, καὶ πῶς αὐτοὺς ἐπὶ τοῦ δουκὸς καὶ τῶν δικαστῶν ἐφυγάδευσαν, καταφέροντες ἐκ τῶν οίκων τοὺς οἰκείους αὐτῶν διὰ τῶν στρατιωτῶν, καὶ τοῦ στρατηγοῦ Γοργονίου καὶ πληγαῖς κατακόπτοντος, καὶ πῶς αὐτῶν (τό γε πάντων ώμότερον) καὶ τῶν S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - mosynam si ; el, Esurivi, et dedistis mihi mandu- care: silivi, et polastis me. Quantum enim fecistis uni ex his minimis, mihi fecistis ". Hi autem, ut- pote qui revera contra Christum sentiant, in his quoque ejus voluntati obsistere ausi sunt. Nam cum egenos conspicerent, et viduas (quæ, cum dux ec- clesias Arianis tradidisset, in iis versari nequi- bant) sedentes in assignatis sibi locis a clericis, quibus viduarum cura concredita fuerat: cum cer- nerent fratres prompto ipsis animo eleemosynam erogare, viduisque alimenta præbere; eas pedibus pulsantes (35) insequebantur, largitoresque defere- bant ad ducem. Illudque a Dynamio (36) quodam milite agebatur, eratque Sebastiano gratissimum : apud Manichæos enim nulla est commiseratio, res- que illis odiosa est pauperem miserari. Insolens itaque accusationis genus erat, novumque tribunal ab illis jam primum excogitatum est. De beneficio quippe collato in jus vocabantur homines: et qui eleemosynam darent, deferebantur: qui beneficium acciperet, vapulabat : malebantque pauperem esu- rire, quam erogare qui vellet. Hoc item ab antiquis ¡Mis Judæis didicerant novi isti Judæi. Illi namque cum cernerent cæcum a nativitate, visum recepis- sc ³, eumque qui jamdiu paralyticus erat, sanatum fuisse ", benefciorum auctorem Dominum crimi- nabantur beneficio affectos damnabant ut præva- ricatores. B hæresim ejusque vindices exsecratus? Quis non no- vit feris ipsis efferatiores Arianos esse ? Neque ta. C men scelesti ea nacti sunt quæ id agendo assequi peroptabant, imo vero in gravius universorun odium incurrerunt. Sperabant certe insidiis atque terrore quosdam eo adduci posse, ut hæresim am- plecterentur, atque conventibus interessent suis. Sed cessit res contra quam rati erant: nam quos illi affligebant, ii ærumnas sibi illatas quasi marty- rium perferebant : neque prodebant vel abnegabant piam in Għristum fidem. Extranei autem qui hæc conspiciebant, imo ethnici hæc dum cernerent, eos velut antichristos et carnifices exsecrabantur : est quippe genus humanum pauperum amans, ad misericordiamque pronum. Hi vero vel huma- num ratiocinium amiserant : nam qui, si passi D essent, peroplassent ab aliis beneficium accipere, non sinebant alios idipsum consequi; judicum scili- cet, præsertimque ducis immanitate potestateque freti. perpetrarunt; quo pacto illos ducis judicumque auctoritate in fugam verterint, affinesque illorum domibus deturbarint, militum scilicet opera, Gor-- goniique ducis, qui plagis eos lancinabat; quo pa- cto illorum (rein sane omnium crudelissimam) eo- ³¹ Luc. x11, 33. * Matth. xxv, 35, 40. ss Joan. x1, 9. ss Matth. 1, 7. Alexandrini. 62. Quisnam læc miratus non est ? Quis non est 63. Enimvero quæ in presbyteros diaconosque (33) Sic Reg. Editi, παρέδωκεν. (34) Ita Reg. Edili, πιστευόμενοι. (35) Forte eorum pedes pulsantes. 62. Τίς οὖν ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐθαύμαζε ; Τίς οὐ 65. "Α γὰρ καὶ τοῖς πρεσβυτέροις καὶ διακόνοις πε- (36) De Dynamio infra in Contestatione populi (37) Ita Reg., opline. Editi, δὲ νῦν τοῦτο.
Ἃ γὰρ καὶ τοῖς πρεσβυτέροις καὶ διακόνοις πεποιήκασι, καὶ πῶς αὐτοὺς ἐπὶ τοῦ δουκὸς καὶ τῶν δικαστῶν ἐφυγάδευσαν καταφέροντες ἐκ τῶν οἴκων τοὺς οἰκείους αὐτῶν διὰ τῶν στρατιωτῶν καὶ τοῦ στρατηγοῦ Γοργονίου καὶ πληγαῖς κατακόπτοντος, καὶ πῶς αὐτῶν [τό γε πάντων ὠμότερον] καὶ τῶν ἤδη τετελευτηκότων τοὺς ἄρτους μεθ’ ὅσης ὕβρεως διήρπασαν, οὐκ ἔστιν οὐδὲ λόγῳ φράσαι νικώσης τῆς ὠμότητος αὐτῶν τὴν ἐκ τῶν λόγων διήγησιν. τί γὰρ ἄν τις εἰπὼν εἰρηκέναι δόξειεν; ἢ ποίου πρώτου μνημονεύσας, οὐχ εὑρίσκει τὰ δεύτερα δεινότερα, τῶν δευτέρων τὰ μετὰ ταῦτα; πάντα γὰρ αὐτῶν τὰ ἐπιχειρήματα καὶ τὰ ἀσεβήματα φόνου καὶ ἀσεβείας πεπλήρωται. καὶ οὕτως εἰσὶ πανοῦργοι τὴν γνώμην καὶ ποικίλοι τὸν τρόπον, ὡς καὶ ἐπαγγελίᾳ προστασίας καὶ δόσει χρημάτων ἐπιχειρεῖν ἀπατᾶν, ἵν’, ἐπεὶ μὴ ἐξ εὐλόγων ἔχουσι τὴν σύστασιν, κἂν ἐκ τούτων δόξωσι φαντασίαν τινὰ τοῖς ἀκεραίοις ἐμποιεῖν. Τίς οὖν ἔτι τούτους κἂν ἐθνικοὺς καλέσειεν ἁπλῶς, μήτιγε Χριστιανούς; τίς τούτων τὸν τρόπον ἀνθρώπινον καὶ μὴ μᾶλλον τοῦτον θηριώδη ὑπολάβοι διά τε τὸ ὠμὸν καὶ τὸ ἄγριον τῆς πράξεως;Α ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψων, καὶ ἐποτίσατέ με. Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Οὗτοι δὲ, ὡς τῷ ὄντι κατὰ Χριστοῦ φρονοῦντες, καὶ ἐν τούτοις ἀντιπρᾶξαι τῷ βουλήματι αὐτοῦ τετολμήκασι. Τοὺς γὰρ δεομένους καὶ τὰς χή ρας, ἐπειδὴ τὰς ἐκκλησίας παραδέδωκεν (33) ὁ δοξ τοῖς 'Αρειανοῖς, καὶ ἐν αὐταῖς διατρίβειν οὐκ ἠδύ ναντο, καθεζομένας ἐν οἷς ὥρισαν αὐταῖς τόποις οἱ πεπιστευμένοι (54) τὰς χήρας κληρικοὶ, ἐπειδὴ ἔβλε τον τοὺς ἀδελφοὺς προθύμως ἐπιδιδόντας αὐταῖς, καὶ τρέφοντας τὰς χήρας, αὐτάς τε κατὰ τῶν ποδῶν τύπτοντες ἐδίωκον (35), καὶ τοὺς παρέχοντας διέβαλ λον τῷ δουκί. Καὶ τοῦτο ἐγίγνετο διὰ Δυναμίου (56) τινὸς στρατιώτου· φίλον δὲ ἦν τοῦτο (37) Σεβαστιανῷ· παρὰ Μανιχαίοις γὰρ ἔλεος οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἐχθρόν ἐστι παρ' αὐτοῖς τὸ ἐλεεῖν πένητα. "Ην τοίνυν καινὴ μέμψις, καὶ δικαστήριον νῦν πρῶτον ἐπινοηθέν παρ' αὐτῶν. Ἐπὶ εὐεργεσίᾳ τις ἐκρίνετο· καὶ ὁ μὲν ἐλεῶν κατηγορεῖτο, ὁ δὲ εὐεργετούμενος ἐτύπτετο καὶ μᾶλλον ήθελον πεινᾶν τὸν πένητα, ἢ τὸν βουλό- μενον ἐλεεῖν, παρέχειν. Καὶ τοῦτο δὲ παρὰ τῶν πα λαιῶν πάλιν Ἰουδαίων ἔμαθον, νέοι ὄντες Ιουδαίοι καὶ αὐτοί· καὶ γὰρ κἀκεῖνοι βλέποντες τὸν ἐκ γενετής τυφλὸν λοιπὸν βλέποντα, καὶ τὸν πολλῷ τῷ χρόνῳ παραλυτικὸν γενόμενον ὑγιῆ· τὸν μὲν εὐεργετήσαντα Κύριον ᾐτιῶντο, τοὺς δὲ εὖ παθόντας ὡς παραβάτας ἔκρινον. κατηρᾶτο τὴν αἵρεσιν, καὶ τοὺς ἐκδικοῦντας αὐτήν; Τίς οὐκ ἐγίνωσκεν, ὅτι καὶ θηρίων ἀγριώτεροι τυγ- χάνουσιν οἱ 'Αρειανοί; οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὧν ἕνεκα ταῦτα ἐποίουν ἐκέρδαινον οἱ μιαροί, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον τὸ καθ' ἑαυτῶν μίσος παρὰ πᾶσιν ηύξανον. Ενόμιζον ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φόβου βιάζεσθαί τινας εἰς τὴν αἵρεσιν, ὥστε καὶ συνάγεσθαι μετ' αὐτῶν. Ἀπέβαινε δὲ αὐτοῖς τὰ ἐναντία· οἱ μὲν γὰρ πάσχοντες ὡς μαρτύριον ὑπο έφερον τὰ παρ' ἐκείνων γιγνόμενα, καὶ οὔτε προεδί δουν, οὔτε ἡρνοῦντο τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν· οἱ δὲ θεωροῦντες ἔξωθεν αὐτοὺς, λοιπὸν δὲ καὶ οἱ Ἕλληνες βλέποντες, ὡς ἀντιχρίστους, ὡς δημίους κατηρῶντο· φιλόπτωχον γὰρ καὶ συμπαθὲς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος. Οὗτοι δὲ καὶ τὸν ἀνθρώπων λογισμὸν ἀπώλεσαν καὶ οἱ πάσχοντες ἂν ηύξαντο παρ' ἑτέρων εὖ παθεῖν, αὐτοὶ τοῦτο παθεῖν τοὺς ἄλλους οὐκ ἐπέτρεπον, ἔχον τες τὴν τῶν δικαστῶν, καὶ μάλιστα τὴν παρὰ τοῦ δουκὸς ἐπιτριβὴν καὶ ἐξουσίαν ποιήκασι, καὶ πῶς αὐτοὺς ἐπὶ τοῦ δουκὸς καὶ τῶν δικαστῶν ἐφυγάδευσαν, καταφέροντες ἐκ τῶν οίκων τοὺς οἰκείους αὐτῶν διὰ τῶν στρατιωτῶν, καὶ τοῦ στρατηγοῦ Γοργονίου καὶ πληγαῖς κατακόπτοντος, καὶ πῶς αὐτῶν (τό γε πάντων ώμότερον) καὶ τῶν S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - mosynam si ; el, Esurivi, et dedistis mihi mandu- care: silivi, et polastis me. Quantum enim fecistis uni ex his minimis, mihi fecistis ". Hi autem, ut- pote qui revera contra Christum sentiant, in his quoque ejus voluntati obsistere ausi sunt. Nam cum egenos conspicerent, et viduas (quæ, cum dux ec- clesias Arianis tradidisset, in iis versari nequi- bant) sedentes in assignatis sibi locis a clericis, quibus viduarum cura concredita fuerat: cum cer- nerent fratres prompto ipsis animo eleemosynam erogare, viduisque alimenta præbere; eas pedibus pulsantes (35) insequebantur, largitoresque defere- bant ad ducem. Illudque a Dynamio (36) quodam milite agebatur, eratque Sebastiano gratissimum : apud Manichæos enim nulla est commiseratio, res- que illis odiosa est pauperem miserari. Insolens itaque accusationis genus erat, novumque tribunal ab illis jam primum excogitatum est. De beneficio quippe collato in jus vocabantur homines: et qui eleemosynam darent, deferebantur: qui beneficium acciperet, vapulabat : malebantque pauperem esu- rire, quam erogare qui vellet. Hoc item ab antiquis ¡Mis Judæis didicerant novi isti Judæi. Illi namque cum cernerent cæcum a nativitate, visum recepis- sc ³, eumque qui jamdiu paralyticus erat, sanatum fuisse ", benefciorum auctorem Dominum crimi- nabantur beneficio affectos damnabant ut præva- ricatores. B hæresim ejusque vindices exsecratus? Quis non no- vit feris ipsis efferatiores Arianos esse ? Neque ta. C men scelesti ea nacti sunt quæ id agendo assequi peroptabant, imo vero in gravius universorun odium incurrerunt. Sperabant certe insidiis atque terrore quosdam eo adduci posse, ut hæresim am- plecterentur, atque conventibus interessent suis. Sed cessit res contra quam rati erant: nam quos illi affligebant, ii ærumnas sibi illatas quasi marty- rium perferebant : neque prodebant vel abnegabant piam in Għristum fidem. Extranei autem qui hæc conspiciebant, imo ethnici hæc dum cernerent, eos velut antichristos et carnifices exsecrabantur : est quippe genus humanum pauperum amans, ad misericordiamque pronum. Hi vero vel huma- num ratiocinium amiserant : nam qui, si passi D essent, peroplassent ab aliis beneficium accipere, non sinebant alios idipsum consequi; judicum scili- cet, præsertimque ducis immanitate potestateque freti. perpetrarunt; quo pacto illos ducis judicumque auctoritate in fugam verterint, affinesque illorum domibus deturbarint, militum scilicet opera, Gor-- goniique ducis, qui plagis eos lancinabat; quo pa- cto illorum (rein sane omnium crudelissimam) eo- ³¹ Luc. x11, 33. * Matth. xxv, 35, 40. ss Joan. x1, 9. ss Matth. 1, 7. Alexandrini. 62. Quisnam læc miratus non est ? Quis non est 63. Enimvero quæ in presbyteros diaconosque (33) Sic Reg. Editi, παρέδωκεν. (34) Ita Reg. Edili, πιστευόμενοι. (35) Forte eorum pedes pulsantes. 62. Τίς οὖν ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐθαύμαζε ; Τίς οὐ 65. "Α γὰρ καὶ τοῖς πρεσβυτέροις καὶ διακόνοις πε- (36) De Dynamio infra in Contestatione populi (37) Ita Reg., opline. Editi, δὲ νῦν τοῦτο.
PG 25:768καὶ γὰρ καὶ δημίων εἰσὶ πονηρότεροι καὶ τῶν ἄλλων αἱρέσεων τολμηρότεροι. Ἑλλήνων γὰρ πολὺ δεύτεροι, μᾶλλον δὲ καὶ μακρὰν αὐτῶν τυγχάνουσιν. ἐγὼ γὰρ ἤκουσα τῶν πατέρων καὶ πιστὸν ἡγοῦμαι τὸν ἐκείνων λόγον ὅτι τὸ πρῶτον, ὅτε γέγονε καὶ ἐπὶ Μαξιμιανῷ τῷ πάππῳ Κωνσταντίου διωγμός, Ἕλληνες ἔκρυπτον τοὺς ἀδελφοὺς ἡμῶν τοὺς Χριστιανοὺς ζητουμένους. καὶ πολλάκις ἀπώλεσαν αὐτοὶ χρήματα δεσμωτηρίων τε ἐπειράθησαν, ἵνα μόνον τῶν φευγόντων μὴ γένωνται προδόται, ὡς γὰρ ἑαυτοὺς ἐφύλαττον τοὺς προσφεύγοντας καὶ κινδυνεύειν πρὸ αὐτῶν ἐβουλεύοντο. ἀλλὰ νῦν οἱ θαυμαστοὶ οὗτοι, οἱ τῆς νέας αἱρέσεως ἐφευρεταί, ἐκ μηδενὸς ἑτέρου ἢ ἐκ τοῦ ἐπιβουλεύειν ἐπιγινωσκόμενοι πάντα τἀναντία πράττουσιν. αὐτοί τε γὰρ δι’ ἑαυτῶν δήμιοι γιγνόμενοι πάντας ζητοῦσι παραδιδόναι καὶ τοὺς κρύπτοντας ἐπιβουλεύεσθαι ποιοῦσιν ἴσον ἐχθρὸν ἡγούμενοι τόν τε κρύπτοντα καὶ τὸν κρυπτόμενον· οὕτως εἰσὶ φονευταὶ καὶ τὴν Ἰούδα πονηρίαν ἐξήλωσαν οἱ κακοῦργοι.Α ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψων, καὶ ἐποτίσατέ με. Εφ' ὅσον γὰρ ἐποιήσατε ἑνὶ τῶν μικρῶν τούτων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Οὗτοι δὲ, ὡς τῷ ὄντι κατὰ Χριστοῦ φρονοῦντες, καὶ ἐν τούτοις ἀντιπρᾶξαι τῷ βουλήματι αὐτοῦ τετολμήκασι. Τοὺς γὰρ δεομένους καὶ τὰς χή ρας, ἐπειδὴ τὰς ἐκκλησίας παραδέδωκεν (33) ὁ δοξ τοῖς 'Αρειανοῖς, καὶ ἐν αὐταῖς διατρίβειν οὐκ ἠδύ ναντο, καθεζομένας ἐν οἷς ὥρισαν αὐταῖς τόποις οἱ πεπιστευμένοι (54) τὰς χήρας κληρικοὶ, ἐπειδὴ ἔβλε τον τοὺς ἀδελφοὺς προθύμως ἐπιδιδόντας αὐταῖς, καὶ τρέφοντας τὰς χήρας, αὐτάς τε κατὰ τῶν ποδῶν τύπτοντες ἐδίωκον (35), καὶ τοὺς παρέχοντας διέβαλ λον τῷ δουκί. Καὶ τοῦτο ἐγίγνετο διὰ Δυναμίου (56) τινὸς στρατιώτου· φίλον δὲ ἦν τοῦτο (37) Σεβαστιανῷ· παρὰ Μανιχαίοις γὰρ ἔλεος οὐκ ἔστιν, ἀλλὰ καὶ ἐχθρόν ἐστι παρ' αὐτοῖς τὸ ἐλεεῖν πένητα. "Ην τοίνυν καινὴ μέμψις, καὶ δικαστήριον νῦν πρῶτον ἐπινοηθέν παρ' αὐτῶν. Ἐπὶ εὐεργεσίᾳ τις ἐκρίνετο· καὶ ὁ μὲν ἐλεῶν κατηγορεῖτο, ὁ δὲ εὐεργετούμενος ἐτύπτετο καὶ μᾶλλον ήθελον πεινᾶν τὸν πένητα, ἢ τὸν βουλό- μενον ἐλεεῖν, παρέχειν. Καὶ τοῦτο δὲ παρὰ τῶν πα λαιῶν πάλιν Ἰουδαίων ἔμαθον, νέοι ὄντες Ιουδαίοι καὶ αὐτοί· καὶ γὰρ κἀκεῖνοι βλέποντες τὸν ἐκ γενετής τυφλὸν λοιπὸν βλέποντα, καὶ τὸν πολλῷ τῷ χρόνῳ παραλυτικὸν γενόμενον ὑγιῆ· τὸν μὲν εὐεργετήσαντα Κύριον ᾐτιῶντο, τοὺς δὲ εὖ παθόντας ὡς παραβάτας ἔκρινον. κατηρᾶτο τὴν αἵρεσιν, καὶ τοὺς ἐκδικοῦντας αὐτήν; Τίς οὐκ ἐγίνωσκεν, ὅτι καὶ θηρίων ἀγριώτεροι τυγ- χάνουσιν οἱ 'Αρειανοί; οὐδὲ γὰρ οὐδὲ ὧν ἕνεκα ταῦτα ἐποίουν ἐκέρδαινον οἱ μιαροί, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον τὸ καθ' ἑαυτῶν μίσος παρὰ πᾶσιν ηύξανον. Ενόμιζον ἐξ ἐπιβουλῆς καὶ φόβου βιάζεσθαί τινας εἰς τὴν αἵρεσιν, ὥστε καὶ συνάγεσθαι μετ' αὐτῶν. Ἀπέβαινε δὲ αὐτοῖς τὰ ἐναντία· οἱ μὲν γὰρ πάσχοντες ὡς μαρτύριον ὑπο έφερον τὰ παρ' ἐκείνων γιγνόμενα, καὶ οὔτε προεδί δουν, οὔτε ἡρνοῦντο τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν· οἱ δὲ θεωροῦντες ἔξωθεν αὐτοὺς, λοιπὸν δὲ καὶ οἱ Ἕλληνες βλέποντες, ὡς ἀντιχρίστους, ὡς δημίους κατηρῶντο· φιλόπτωχον γὰρ καὶ συμπαθὲς τὸ τῶν ἀνθρώπων γένος. Οὗτοι δὲ καὶ τὸν ἀνθρώπων λογισμὸν ἀπώλεσαν καὶ οἱ πάσχοντες ἂν ηύξαντο παρ' ἑτέρων εὖ παθεῖν, αὐτοὶ τοῦτο παθεῖν τοὺς ἄλλους οὐκ ἐπέτρεπον, ἔχον τες τὴν τῶν δικαστῶν, καὶ μάλιστα τὴν παρὰ τοῦ δουκὸς ἐπιτριβὴν καὶ ἐξουσίαν ποιήκασι, καὶ πῶς αὐτοὺς ἐπὶ τοῦ δουκὸς καὶ τῶν δικαστῶν ἐφυγάδευσαν, καταφέροντες ἐκ τῶν οίκων τοὺς οἰκείους αὐτῶν διὰ τῶν στρατιωτῶν, καὶ τοῦ στρατηγοῦ Γοργονίου καὶ πληγαῖς κατακόπτοντος, καὶ πῶς αὐτῶν (τό γε πάντων ώμότερον) καὶ τῶν S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. - mosynam si ; el, Esurivi, et dedistis mihi mandu- care: silivi, et polastis me. Quantum enim fecistis uni ex his minimis, mihi fecistis ". Hi autem, ut- pote qui revera contra Christum sentiant, in his quoque ejus voluntati obsistere ausi sunt. Nam cum egenos conspicerent, et viduas (quæ, cum dux ec- clesias Arianis tradidisset, in iis versari nequi- bant) sedentes in assignatis sibi locis a clericis, quibus viduarum cura concredita fuerat: cum cer- nerent fratres prompto ipsis animo eleemosynam erogare, viduisque alimenta præbere; eas pedibus pulsantes (35) insequebantur, largitoresque defere- bant ad ducem. Illudque a Dynamio (36) quodam milite agebatur, eratque Sebastiano gratissimum : apud Manichæos enim nulla est commiseratio, res- que illis odiosa est pauperem miserari. Insolens itaque accusationis genus erat, novumque tribunal ab illis jam primum excogitatum est. De beneficio quippe collato in jus vocabantur homines: et qui eleemosynam darent, deferebantur: qui beneficium acciperet, vapulabat : malebantque pauperem esu- rire, quam erogare qui vellet. Hoc item ab antiquis ¡Mis Judæis didicerant novi isti Judæi. Illi namque cum cernerent cæcum a nativitate, visum recepis- sc ³, eumque qui jamdiu paralyticus erat, sanatum fuisse ", benefciorum auctorem Dominum crimi- nabantur beneficio affectos damnabant ut præva- ricatores. B hæresim ejusque vindices exsecratus? Quis non no- vit feris ipsis efferatiores Arianos esse ? Neque ta. C men scelesti ea nacti sunt quæ id agendo assequi peroptabant, imo vero in gravius universorun odium incurrerunt. Sperabant certe insidiis atque terrore quosdam eo adduci posse, ut hæresim am- plecterentur, atque conventibus interessent suis. Sed cessit res contra quam rati erant: nam quos illi affligebant, ii ærumnas sibi illatas quasi marty- rium perferebant : neque prodebant vel abnegabant piam in Għristum fidem. Extranei autem qui hæc conspiciebant, imo ethnici hæc dum cernerent, eos velut antichristos et carnifices exsecrabantur : est quippe genus humanum pauperum amans, ad misericordiamque pronum. Hi vero vel huma- num ratiocinium amiserant : nam qui, si passi D essent, peroplassent ab aliis beneficium accipere, non sinebant alios idipsum consequi; judicum scili- cet, præsertimque ducis immanitate potestateque freti. perpetrarunt; quo pacto illos ducis judicumque auctoritate in fugam verterint, affinesque illorum domibus deturbarint, militum scilicet opera, Gor-- goniique ducis, qui plagis eos lancinabat; quo pa- cto illorum (rein sane omnium crudelissimam) eo- ³¹ Luc. x11, 33. * Matth. xxv, 35, 40. ss Joan. x1, 9. ss Matth. 1, 7. Alexandrini. 62. Quisnam læc miratus non est ? Quis non est 63. Enimvero quæ in presbyteros diaconosque (33) Sic Reg. Editi, παρέδωκεν. (34) Ita Reg. Edili, πιστευόμενοι. (35) Forte eorum pedes pulsantes. 62. Τίς οὖν ἐπὶ τούτοις οὐκ ἐθαύμαζε ; Τίς οὐ 65. "Α γὰρ καὶ τοῖς πρεσβυτέροις καὶ διακόνοις πε- (36) De Dynamio infra in Contestatione populi (37) Ita Reg., opline. Editi, δὲ νῦν τοῦτο.
PG 25:769Καὶ οὐκ ἔστι κατ’ ἀξίαν ὧν διαπράττονται κακῶν εἰπεῖν ἢ τοῦτο μόνον ὅτι γράφοντά με καὶ θέλοντα καταλέγειν τῆς πονηρίας ἐκείνων τὰς πράξεις ὑπεισέρχεται νοεῖν, μὴ ἆρα τῆς ἐν ταῖς Παροιμίαις «βδέλλης ἡ τετάρτη θυγάτηρ» ἐστὶν ἡ αἵρεσις αὕτη, ἥτις μετὰ τὰς τοσαύτας ἀδικίας καὶ τοὺς τοσούτους φόνους οὐκ εἶπεν ἀρκεῖ. ἔτι γὰρ νεανιεύεται· καὶ τοὺς μὲν μηδέπω γνωσθέντας αὐτῇ περιέρχεται ζητοῦσα, οὓς δὲ ἔφθασεν ἀδικῆσαι, πάλιν ἐπαδικεῖν σπουδάζει. ἰδοὺ γὰρ μετὰ τὴν νυκτερινὴν ἔφοδον, μετὰ τὰ ἐξ αὐτῆς γενόμενα κακά, μετὰ τὸν δι’ Ἡρακλείου γενόμενον διωγμὸν πάλιν οὐ παύονται διαβάλλοντες βασιλεῖ. θαρροῦσι γὰρ ὡς ἀσεβοῦντες ἀκούονται, ἵνα πλέον τι τοῦ ἐξορισμοῦ γένηται καὶ λοιπὸν οἱ μὴ πειθόμενοι ταῖς ἀσεβείαις αὐτῶν ἀναιρῶνται. οὕτω γὰρ καὶ νῦν καταθρασυνόμενοι Σεκοῦνδος μὲν ὁ παγκάκιστος Πενταπολίτης καὶ ὁ τούτου συνωμότης Στέφανος εἰδότες ὅτι, κἂν ἀδικῶσιν, ἔχουσι πρὸς ἀπολογίαν τὴν αἵρεσιν· ἐπειδὴ μὴ πειθόμενον αὐτοῖς ἐν Βάρκῃ πρεσβύτερον ἑωράκασι, Σεκοῦνδος δὲ ἐκαλεῖτο, [ὁμώνυμος μὲν οὐχ ὁμόπιστος δὲ τῷ αἱρετικῷ], ἀπέκτειναν λακτίσμασιν αὐτόν.ἤδη τετελευτηκότων τοὺς ἄρτους (38) μεθ' ὅσης ὕβρεως διήρπασαν, οὐκ ἔστιν οὐδὲ λόγῳ φράσαι, νικώσης τῆς ὠμότητος αὐτῶν τὴν ἐκ τῶν λόγων διήγησιν. Τί γάρ ἄν τις εἰπὼν εἰρηκέναι δόξειεν; Η ποίου πρώτου μνημονεύσας, οὐχ εὑρίσκει τὰ δεύτερα δεινότερα, τῶν δευτέρων τὰ μετὰ ταῦτα; Πάντα γὰρ αὐτῶν τὰ ἐπιχειρήματα καὶ τὰ ἀσεβήματα φόνον καὶ ἀσεβείας πεπλήρωται· καὶ οὕτως εἰσὶ πανοῦργοι την γνώμην, καὶ ποικίλο: τὸν τρόπον, ὡς καὶ ἐπαγγελίᾳ προστα- σίας, καὶ δόσει χρημάτων ἐπιχειρεῖν ἀπατᾷν· ἵν', ἐπεὶ μὴ ἐξ εὐλόγων ἔχουσι τὴν σύστασιν, κἂν ἐκ τούτων δόξωσι φαντασίαν τινὰ τοῖς ἀκεραίοις ἐμ- ποιεῖν. ἁπλῶς, μήτιγε Χριστιανούς; τίς τούτων τὸν τρόπον ἀνθρώπινον, καὶ μὴ μᾶλλον τοῦτον θηριώδη ὑπολά- 6οι, διά τε τὸ ἀμὸν καὶ τὸ ἄγριον τῆς πράξεως; Καὶ γὰρ καὶ δημίων εἰσὶ πονηρότεροι, καὶ τῶν ἄλλων αί ρέσεων τολμηρότεροι· Ἑλλήνων γὰρ πολὺ δεύτεροι, μᾶλλον δὲ καὶ μακρὰν αὐτῶν τυγχάνουσιν. Ἐγὼ γὰρ ἤκουσα τῶν πατέρων, καὶ πιστὸν ἡγοῦμαι τὸν ἐκεί- νων λόγον, ὅτι τὸ πρῶτον, ὅτε γέγονε καὶ ἐπὶ Μαξι μιανῷ τῷ πάππῳ Κωνσταντίον διωγμός, Ἕλληνες ἔκρυπτον τοὺς ἀδελφοὺς ἡμῶν, τους Χριστιανούς ζη- τουμένους· καὶ πολλάκις ἀπώλεσαν αὐτοὶ χρήματα, δεσμωτηρίων τε ἐπειράσθησαν, ἵνα μόνον τῶν φευ γόντων μὴ γένωνται προδόται· ὡς γὰρ ἑαυτοὺς ἐφύ λαττον τους προσφεύγοντας, και κινδυνεύειν πρὸ αὐτῶν ἐβουλεύοντο. ᾿Αλλὰ νῦν οἱ θαυμαστοὶ οὗτοι, οἱ τῆς νέας αἱρέσεως ἐφευρεταί, ἐκ μηδενὸς ἑτέρου ή ἐκ τοῦ ἐπιβουλεύειν ἐπιγινωσκόμενοι, πάντα τἀναντία πράττουσιν. Αὐτοί τε γάρ, δι' ἑαυτῶν δήμιοι γιγνό μενοι, πάντας ζητοῦσι παραδιδόναι· καὶ τοὺς κρύ πτοντας ἐπιβουλεύεσθαι ποιοῦσιν, ἴσον ἐχθρὸν ἡγού μενοι τόν τε κρύπτοντα καὶ τὸν κρυπτόμενον· οὕτως εἰσὶ φονευταὶ, καὶ τὴν Ἰούδα πονηρίαν ἐζήλωσαν οι κακοῦργοι. κῶν εἰπεῖν ἢ τοῦτο μόνον, ὅτι γράφοντά με καὶ θέ λοντα καταλέγειν τῆς πονηρίας ἐκείνων τὰς πράξεις, υπεισέρχεται νοεῖν, μὴ ἄρα τῆς ἐν ταῖς Παροιμίαις βδέλλης ἡ τετάρτη θυγάτηρ ἐστὶν ἡ αἵρεσις αὕτη, ἥτις μετὰ τὰς τοσαύτας ἀδικίας καὶ τοὺς τοσούτους φόνους οὐκ εἶπεν, Αρκεῖ. Ετι γὰρ νεανιεύεται· καὶ τοὺς μὲν μηδέπω γνωσθέντας αὐτῇ περιέρχεται ζη- τοῦσα, οὓς δὲ ἔφθασεν ἀδικῆσαι, πάλιν ἐπαδικεῖν σπουδάζει. Ἰδοὺ γὰρ μετὰ τὴν νυκτερινὴν ἔφοδον, μετὰ τὰ ἐξ αὐτῆς γενόμενα κακά, μετὰ τὸν δι' Ηρα- κλείου γενόμενον διωγμὸν, πάλιν οὐ παύονται δια- βάλλοντες βασιλεῖ· θαῤῥούσι γὰρ ὡς ἀπεβοῦντες ἀκούονται· ἵνα πλέον τι τοῦ ἐξορισμοῦ γένηται, καὶ τὸ λοιπὸν οἱ μὴ πειθόμενοι ταῖς ἀσεβείαις αὐτῶν ἀναιρῶνται. Οὕτω γὰρ καὶ νῦν καταθρασυνόμενοι Σε κοῦνδος μὲν ὁ παγκάκιστος Πενταπολίτης, καὶ ὁ τού ΧΧΥ. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A rumque qui jam obierant panes, quantaque pelu- lantia, diripuerint, nequaquam verbis enuntiari potest : eorum quippe crudelitas omnen enarramli facultatem superat. Quidnam quis pro rei gravitate dicere queat? Aut cujusnam primum mentionem faciat, ut non inveniat secunda primnis, poste riora secundis atrociora ? Omnia quippe eorum fa- cinora, et nefaria gesta cædis et impietatis plena sunt. Eaque sunt ili vafritie mentis, et morum cal- liditate, ut patrocinii pollicitatione, pecuniarumque erogatione, decipere satagant; ut quandoquidem non ex æquo et bono commendationem habent, vel hinc saltem simplicioribus obtendant speciem quam- dam dignitatis. B rit, nedum Christianos ? quis horum mores, huma- nes, et non potius ferinos arbitretur, conspecta fa- cinorum crudelitate ferocitateque ? Etenim ipsis carnificibus immaniores, aliisque hæreticis auda- ciores sunt: imo, ethnicis ipsis multo deteriores, ab illisque, ut vere dicatur, longissime distant. Au- divi enim a patribus (veramque rem arbitror) in superiore sub Maximiano Constantii avo perseci - tione, ethnicos occultasse fratres nostros Christia- nos, dum inquirerentur: ac plerumque pecunia multatos, carcerique mancipatos fuisse, co soluma ut ne profugorum proditores essent. Profugos enim eadem qua seipsos fide servabant, neque dubitabant sese illorum causa periculis offerre. At nunc admi- randi illi novæ hæresis inventores nulla alia re, C quam insidiis celebres, secus omnia agunt ; nau Prov. xxx, 15. nius est interpretatus. Et vero non semel panes &p- To ab Arianis Arianorumve ministris rapti memo- PATROL. GR. D ipsi ultro carnifices effecti, omnes prodere quæ- runt : occultantibusque insidias parant, rati oc- cultantem perinde atque occultatum sibi inimi- cum esse: ita sanguinarii et homicidæ sunt, ita vel ipsam Judæ malignitatem æmulantur scelerati ili. narrari, nisi hoc solum modo, quod mihi scribenti, eorumque nefaria gesta recensere volenti, in men - tem subit; anne sanguisugæ, de qua in Proverbiis ™, quarta filia sit hæc hæresis, quæ post tot illatas injurias, post tol patralas cædes, nondum dixit, Sufficit. Etiamnum quippe ferocit, homines nondum sili notos perquirendo circumcursat : quos vero jampridem injuriis affecit, novis jam injuriis aggre. ditur. Næ illi post nocturnam invasionem, post mala quæ inde consecuta sunt; post persecutionem ab Heraclio factam, non cessant apud imperatorem calumniari. Confidunt enim, cum impiis suis con- siliis semper aurem ille præbeat, grávius quidpiam exsilio futurum, ac deinceps qui suis impietatibus non obtemperarint, obtruncandos esse. Certe j:n summæ viri audaciæ Secundus Pentapolitanus ace- rantur: sic in Apol. de fuga, p. 256. Et in Epis`, encyclic., p. 91. Vide in Athanasii Vita suora. 64. Quis itaque illos vel ethnicos ultra mincupa- 64. Τίς οὖν ἔτι τούτους κἂν ἐθνικούς καλέσειεν 65. Καὶ οὐκ ἔστι κατ᾽ ἀξίαν ὧν διαπράττονται και (38) Αρτους, vertimus panes, non artus, ut N- 65. Nec pro rei gravitate possunt eorum facinora
PG 25:770καὶ ὁ μὲν ἀναιρούμενος ἐμιμεῖτο τὸν ἅγιον λέγων· μηδείς με παρὰ δικασταῖς ἐκδικείτω· ἔχω τὸν ἐκδικοῦντά με κύριον, δι’ ὃν καὶ ταῦτα πάσχω παρ’ αὐτῶν, οἱ δὲ οὔτε λέγοντα ἠλέουν οὔτε τὰς ἡμέρας ἐδυσωποῦντο· ἐν αὐτῇ γὰρ τῇ τεσσαρακοστῇ λακτίζοντες ἀπέκτειναν τὸν ἄνθρωπον. Ὦ καινῆς αἱρέσεως ὅλον ἐνδυσαμένης τὸν διάβολον ἐν ἀσεβείᾳ καὶ πράξει. ἄρτι γὰρ πρῶτον ἐπενοήθη τοῦτο τὸ κακόν. εἰ δὲ καί τινες ἐδόκουν ποτὲ περὶ αὐτῆς λογίζεσθαι, ἀλλ’ ἔκρυπτον καὶ ἐλάνθανον ταῦτα φρονοῦντες. Εὐσέβιος δὲ καὶ Ἄρειος ὡς ὄφεις ἐξελθόντες ἀπὸ φωλεοῦ τὸν ἰὸν τῆς ἀσεβείας ταύτης ἐξήμεσαν. καὶ ὁ μὲν Ἄρειος τὴν τοῦ βλασφημεῖν ἐκ φανεροῦ τόλμην ἀνεδέξατο, ὁ δὲ Εὐσέβιος τὴν ταύτης προστασίαν. ἀλλ’ οὐ πρότερον ἴσχυσε προστῆναι τῆς αἱρέσεως εἰ μή, καθὰ προεῖπον, βασιλέα εὗρε προστάτην ταύτης.ἤδη τετελευτηκότων τοὺς ἄρτους (38) μεθ' ὅσης ὕβρεως διήρπασαν, οὐκ ἔστιν οὐδὲ λόγῳ φράσαι, νικώσης τῆς ὠμότητος αὐτῶν τὴν ἐκ τῶν λόγων διήγησιν. Τί γάρ ἄν τις εἰπὼν εἰρηκέναι δόξειεν; Η ποίου πρώτου μνημονεύσας, οὐχ εὑρίσκει τὰ δεύτερα δεινότερα, τῶν δευτέρων τὰ μετὰ ταῦτα; Πάντα γὰρ αὐτῶν τὰ ἐπιχειρήματα καὶ τὰ ἀσεβήματα φόνον καὶ ἀσεβείας πεπλήρωται· καὶ οὕτως εἰσὶ πανοῦργοι την γνώμην, καὶ ποικίλο: τὸν τρόπον, ὡς καὶ ἐπαγγελίᾳ προστα- σίας, καὶ δόσει χρημάτων ἐπιχειρεῖν ἀπατᾷν· ἵν', ἐπεὶ μὴ ἐξ εὐλόγων ἔχουσι τὴν σύστασιν, κἂν ἐκ τούτων δόξωσι φαντασίαν τινὰ τοῖς ἀκεραίοις ἐμ- ποιεῖν. ἁπλῶς, μήτιγε Χριστιανούς; τίς τούτων τὸν τρόπον ἀνθρώπινον, καὶ μὴ μᾶλλον τοῦτον θηριώδη ὑπολά- 6οι, διά τε τὸ ἀμὸν καὶ τὸ ἄγριον τῆς πράξεως; Καὶ γὰρ καὶ δημίων εἰσὶ πονηρότεροι, καὶ τῶν ἄλλων αί ρέσεων τολμηρότεροι· Ἑλλήνων γὰρ πολὺ δεύτεροι, μᾶλλον δὲ καὶ μακρὰν αὐτῶν τυγχάνουσιν. Ἐγὼ γὰρ ἤκουσα τῶν πατέρων, καὶ πιστὸν ἡγοῦμαι τὸν ἐκεί- νων λόγον, ὅτι τὸ πρῶτον, ὅτε γέγονε καὶ ἐπὶ Μαξι μιανῷ τῷ πάππῳ Κωνσταντίον διωγμός, Ἕλληνες ἔκρυπτον τοὺς ἀδελφοὺς ἡμῶν, τους Χριστιανούς ζη- τουμένους· καὶ πολλάκις ἀπώλεσαν αὐτοὶ χρήματα, δεσμωτηρίων τε ἐπειράσθησαν, ἵνα μόνον τῶν φευ γόντων μὴ γένωνται προδόται· ὡς γὰρ ἑαυτοὺς ἐφύ λαττον τους προσφεύγοντας, και κινδυνεύειν πρὸ αὐτῶν ἐβουλεύοντο. ᾿Αλλὰ νῦν οἱ θαυμαστοὶ οὗτοι, οἱ τῆς νέας αἱρέσεως ἐφευρεταί, ἐκ μηδενὸς ἑτέρου ή ἐκ τοῦ ἐπιβουλεύειν ἐπιγινωσκόμενοι, πάντα τἀναντία πράττουσιν. Αὐτοί τε γάρ, δι' ἑαυτῶν δήμιοι γιγνό μενοι, πάντας ζητοῦσι παραδιδόναι· καὶ τοὺς κρύ πτοντας ἐπιβουλεύεσθαι ποιοῦσιν, ἴσον ἐχθρὸν ἡγού μενοι τόν τε κρύπτοντα καὶ τὸν κρυπτόμενον· οὕτως εἰσὶ φονευταὶ, καὶ τὴν Ἰούδα πονηρίαν ἐζήλωσαν οι κακοῦργοι. κῶν εἰπεῖν ἢ τοῦτο μόνον, ὅτι γράφοντά με καὶ θέ λοντα καταλέγειν τῆς πονηρίας ἐκείνων τὰς πράξεις, υπεισέρχεται νοεῖν, μὴ ἄρα τῆς ἐν ταῖς Παροιμίαις βδέλλης ἡ τετάρτη θυγάτηρ ἐστὶν ἡ αἵρεσις αὕτη, ἥτις μετὰ τὰς τοσαύτας ἀδικίας καὶ τοὺς τοσούτους φόνους οὐκ εἶπεν, Αρκεῖ. Ετι γὰρ νεανιεύεται· καὶ τοὺς μὲν μηδέπω γνωσθέντας αὐτῇ περιέρχεται ζη- τοῦσα, οὓς δὲ ἔφθασεν ἀδικῆσαι, πάλιν ἐπαδικεῖν σπουδάζει. Ἰδοὺ γὰρ μετὰ τὴν νυκτερινὴν ἔφοδον, μετὰ τὰ ἐξ αὐτῆς γενόμενα κακά, μετὰ τὸν δι' Ηρα- κλείου γενόμενον διωγμὸν, πάλιν οὐ παύονται δια- βάλλοντες βασιλεῖ· θαῤῥούσι γὰρ ὡς ἀπεβοῦντες ἀκούονται· ἵνα πλέον τι τοῦ ἐξορισμοῦ γένηται, καὶ τὸ λοιπὸν οἱ μὴ πειθόμενοι ταῖς ἀσεβείαις αὐτῶν ἀναιρῶνται. Οὕτω γὰρ καὶ νῦν καταθρασυνόμενοι Σε κοῦνδος μὲν ὁ παγκάκιστος Πενταπολίτης, καὶ ὁ τού ΧΧΥ. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A rumque qui jam obierant panes, quantaque pelu- lantia, diripuerint, nequaquam verbis enuntiari potest : eorum quippe crudelitas omnen enarramli facultatem superat. Quidnam quis pro rei gravitate dicere queat? Aut cujusnam primum mentionem faciat, ut non inveniat secunda primnis, poste riora secundis atrociora ? Omnia quippe eorum fa- cinora, et nefaria gesta cædis et impietatis plena sunt. Eaque sunt ili vafritie mentis, et morum cal- liditate, ut patrocinii pollicitatione, pecuniarumque erogatione, decipere satagant; ut quandoquidem non ex æquo et bono commendationem habent, vel hinc saltem simplicioribus obtendant speciem quam- dam dignitatis. B rit, nedum Christianos ? quis horum mores, huma- nes, et non potius ferinos arbitretur, conspecta fa- cinorum crudelitate ferocitateque ? Etenim ipsis carnificibus immaniores, aliisque hæreticis auda- ciores sunt: imo, ethnicis ipsis multo deteriores, ab illisque, ut vere dicatur, longissime distant. Au- divi enim a patribus (veramque rem arbitror) in superiore sub Maximiano Constantii avo perseci - tione, ethnicos occultasse fratres nostros Christia- nos, dum inquirerentur: ac plerumque pecunia multatos, carcerique mancipatos fuisse, co soluma ut ne profugorum proditores essent. Profugos enim eadem qua seipsos fide servabant, neque dubitabant sese illorum causa periculis offerre. At nunc admi- randi illi novæ hæresis inventores nulla alia re, C quam insidiis celebres, secus omnia agunt ; nau Prov. xxx, 15. nius est interpretatus. Et vero non semel panes &p- To ab Arianis Arianorumve ministris rapti memo- PATROL. GR. D ipsi ultro carnifices effecti, omnes prodere quæ- runt : occultantibusque insidias parant, rati oc- cultantem perinde atque occultatum sibi inimi- cum esse: ita sanguinarii et homicidæ sunt, ita vel ipsam Judæ malignitatem æmulantur scelerati ili. narrari, nisi hoc solum modo, quod mihi scribenti, eorumque nefaria gesta recensere volenti, in men - tem subit; anne sanguisugæ, de qua in Proverbiis ™, quarta filia sit hæc hæresis, quæ post tot illatas injurias, post tol patralas cædes, nondum dixit, Sufficit. Etiamnum quippe ferocit, homines nondum sili notos perquirendo circumcursat : quos vero jampridem injuriis affecit, novis jam injuriis aggre. ditur. Næ illi post nocturnam invasionem, post mala quæ inde consecuta sunt; post persecutionem ab Heraclio factam, non cessant apud imperatorem calumniari. Confidunt enim, cum impiis suis con- siliis semper aurem ille præbeat, grávius quidpiam exsilio futurum, ac deinceps qui suis impietatibus non obtemperarint, obtruncandos esse. Certe j:n summæ viri audaciæ Secundus Pentapolitanus ace- rantur: sic in Apol. de fuga, p. 256. Et in Epis`, encyclic., p. 91. Vide in Athanasii Vita suora. 64. Quis itaque illos vel ethnicos ultra mincupa- 64. Τίς οὖν ἔτι τούτους κἂν ἐθνικούς καλέσειεν 65. Καὶ οὐκ ἔστι κατ᾽ ἀξίαν ὧν διαπράττονται και (38) Αρτους, vertimus panes, non artus, ut N- 65. Nec pro rei gravitate possunt eorum facinora
PG 25:771οἱ μὲν οὖν πατέρες ἡμῶν οἰκουμενικὴν σύνοδον πεποιήκασι καὶ τριακόσιοι πλεῖον ἢ ἔλαττον ἐπίσκοποι συνελθόντες κατέκριναν τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν καὶ ἀπεφήναντο πάντες ἀλλοτρίαν αὐτὴν καὶ ξένην τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως εἶναι, οἱ δὲ προστάται ταύτης ὁρῶντες ἑαυτοὺς λοιπὸν ἀσχημονοῦντας καὶ μηδὲν εὔλογον ἔχοντας ἄλλην ὁδὸν ἐπενόησαν [καὶ] διὰ τῆς ἔξωθεν ἐξουσίας ἐκδικεῖν ταύτην ἐπεχείρησαν· ἐφ’ ᾧ μᾶλλον ἄν τις αὐτῶν θαυμάσειε τὸ καινὸν καὶ πονηρὸν ἐπιτήδευμα, καὶ πῶς ὑπερβάλλουσι τὰς ἄλλας αἱρέσεις. τῶν μὲν γὰρ ἄλλων αἱρέσεων τὰ ἐφευρήματα ἐν πιθανότητι ῥημάτων ἔχει τὴν μανίαν πρὸς ἀπάτην τῶν ἀκεραίων. καὶ Ἕλληνες μέν, ὡς εἶπεν ὁ ἀπόστολος, ἐν ὑπεροχῇ καὶ πειθοῖ λόγων καὶ σοφίσμασι πιθανοῖς ἐπιχειροῦσιν, Ἰουδαῖοι δὲ ἀφέντες τὰς θείας γραφὰς λοιπόν, ὡς εἶπεν ὁ ἀπόστολος, «ἐν μύθοις καὶ γενεαλογίαις ἀπεράντοις» ἔχουσι τὴν ἔριν. Μανιχαῖοι γὰρ καὶ Οὐαλεντῖνοι σὺν αὐτοῖς καὶ ἄλλοι καπηλεύοντες τὰς θείας γραφὰς τοῖς ἑαυτῶν ἐπιπλάστοις λόγοις μυθολογοῦσιν.ἔχουσι πρὸς ἀπολογίαν τὴν αἵρεσιν· ἐπειδὴ μὴ παι θόμενον αὐτοῖς ἐν Βάρκῃ πρεσβύτερον ἑωράκασι· Σε κοῦνδος δὲ ἐκαλεῖτο, ὁμώνυμος μὲν, οὐχ ὁμόπιστος δὲ τῷ αἱρετικῷ· ἀπέκτειναν λακτίσμασιν αὐτόν. Καὶ ὁ μὲν ἀναιρούμενος ἐμιμεῖτο τὸν ἅγιον, λέγων Μη δείς με παρὰ δικασταῖς ἐκδικείτω· ἔχω τὸν ἐκδικούν τά με Κύριον (39), δι' δν καὶ ταῦτα πάσχω παρ' αὐτ τῶν. Οἱ δὲ οὔτε λέγοντα ἡλέουν, οὔτε τὰς ἡμέρας ἐδυσωποῦντο· ἐν αὐτῇ γὰρ τῇ Τεσσαρακοστῇ λακτία ζοντες ἀπέκτειναν τὸν ἄνθρωπον. Α του συνωμότης Στέφανος, εἰδότες, ὅτι, κἂν ἀδικῶσιν Β Ει βολον ἐν ἀσεβείᾳ καὶ πράξει! ἄρτι γὰρ πρῶτον ἐπο ενοήθη τοῦτο τὸ κακόν. Εἰ δὲ καί τινες ἐδόκουν ποτέ περὶ αὐτῆς λογίζεσθαι, ἀλλ' ἔκρυπτον καὶ ἐλάνθανον ταῦτα φρονοῦντες. Εὐσέβιος δὲ καὶ Άρειος, ὡς ὄφεις εξελθόντες ἀπὸ φωλεοῦ, τὸν Ιὸν τῆς ἀσεβείας ταύτης ἐξήμεσαν· καὶ ὁ μὲν "Αρειος τὴν τοῦ βλασφημεῖν ἐκ φανεροῦ τόλμην ἀνεδέξατο· ὁ δὲ Εὐσέβιος τὴν ταύτης προστασίαν! ἀλλ' οὐ πρότερον ἴσχυσε προστῆναι της αἱρέσεως, εἰ μὴ, καθὰ προείπον, βασιλέα εὗρε προ στάτην ταύτης. Οἱ μὲν οὖν Πατέρες ἡμῶν οἰκουμενικήν σύνοδον πεποιήκασι, καὶ τριακόσιοι (40) πλεῖον ἢ ἔλαττον συνελθόντες κατέκριναν τὴν ᾿Αρειανὴν αἴρε σιν, καὶ ἀπεφήναντο πάντες άλλοτρίαν αὐτὴν καὶ ξένην τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως εἶναι. Οἱ δὲ προστάται ταύτης, ὁρῶντες ἑαυτοὺς λοιπὸν ἀσχημο νοῦντας, καὶ μηδὲν εύλογον ἔχοντας, ἄλλην ὁδὸν ἐπὶ ενόησαν, καὶ διὰ (41) τῆς ἔξωθεν ἐξουσίας ἐκδικεῖν ταύτην ἐπεχείρησαν. Εφ᾽ ᾧ μᾶλλον ἄν τις αὐτῶν θαυμάσειε τὸ καινὸν καὶ πονηρὸν ἐπιτήδευμα, καὶ πῶς ὑπερβάλλουσι τὰς ἄλλας αἱρέσεις. Τῶν μὲν γὰρ ἄλλων αἱρέσεων τὰ ἐφευρήματα ἐν πιθανότητι ῥημάτων ἔχει τὴν μανίαν πρὸς ἀπάτην τῶν ἀκεραίων. Καὶ Έλληνες μὲν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν ὑπεροχῇ καὶ πειθοῖ λόγων καὶ σοφίσμασι πιθανοῖς ἐπιχειρο σιν· Ἰουδαῖοι δὲ, ἀφέντες τὰς θείας Γραφάς, λοιπόν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν μύθοις καὶ γενεαλογίαις ἀπεράντοις ἔχουσι τὴν ἔριν Μανιχαίοι γὰρ καὶ Οὐαλεντίνοι σὺν αὐτοῖς, καὶ ἄλλοι, καπηλεύοντες τὰς θείας Γραφάς, τοῖς ἑαυτῶν ἐπιπλάστοις λόγοις μια θολογοῦσιν· οἱ δὲ ᾿Αρειανοὶ τῶν μὲν ἄλλων αἱρέσεων εἰσι τολμηρότεροι, καὶ μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς ἀπέδειξαν ἐκείνας, πλέον αὐτῶν ἀσεβοῦντες, καθάπερ εἴρηται, καὶ πάντας, μάλιστα δὲ τοὺς Ἰουδαίους, ζη- λώσαντες ἐν πονηρία. Ως γὰρ ἐκεῖνοι, μὴ δυνάμενοι τὸν Παῦλον ἐλέγξαι περὶ ὧν ἐπροφασίζοντο, εὐθὺς ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν χιλίαρχον καὶ τὸν ἡγεμόνα οὕτως οὗτοι, καὶ πλέον ἐκείνων ἐπινοοῦντες, τῇ ἐξ ουσίᾳ μόνῃ τῶν δικαστῶν κέχρηνται· καὶ μόνον τις αὐτοῖς ἀντείρηκεν, ἕλκεται πρὸς τὸν ἡγεμόνα, ἢ τὸν στρατηλάτην. κόσιοι : καί 7:1 S. ATHANASIL OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. lera:issimus, ejusque conjurationis socius Stepha- nus, gnari se, quantumvis injurias inferant, hære- sim semper pro defensione sua habituros; cum presbyterum non sibi obsequentem in Barca cer- nerent, Secundum nomine, gentilem quidem hære- tici, sed non ejusdem fidei, calcitrando virum oc- ciderunt. Ille vero dum necaretur, sanctum imitatus aiebat : Nemo me apud judices ulciscatur, ultorem habeo Dominum, cujus causa hæc ab illis patior. At illi neque hæc dicentem miserati sunt, neque ullanı eorum dierum reverentiam habuerunt, in ipsa quippe Quadragesima hominem calcitrando inter- fecerunt. suis totum induit diabolum ! nam nunc primum illud mali excogitatum est : quod si qui antehac eam mente concepisse viderentur, at sententiam illi suam occultabant. Eusebius autem et Arius, veluti serpentes e cavernis egressi, virus impietatis hujasce evomuere : Arius aperte blasphemandi au- daciam suscepit, Eusebius hæresis patrociniumn; sed non ante valuit hæresi patrocinari, quam, uti supra dixi, imperatorem patronum ejus nactus sit. Patres itaque nostri cecumenicam synodum cele- brarunt, coactique plus minus trecenti nu- mero, Arianam damnarunt hæresim, declararunt- que peregrinam et alienam eam esse ab ecclesia- stica fide. Patroni autem illius cum sese conspice- rent in magna turpitudine versari, nullumque suppeteret legitimum argumentum, aliam viam excogitarunt, ac per externam auctoritatem lære. sin vindicare conati sunt. Qua in re magis magis que admirere eorum propositi insolentiam mali- tiamque, et quantopere illi alias superent hæreses. Aliarum quippe bæresum commenta, earumque in- sania in calliditate verborum sita est, ad simplicio res decipiendos. Græci quidem, ut ait Aposto- lus s, sublimitate, et suadela verborum, sophisma- tibusque verosimilibus suadere curant : Judæi vero dimissis divínís Scripturis, fabulis et genealogiis interminatis contendunt "7 " : Manichæi et Valenti- niani, aliique cum illis divinas Scripturas adulte- rantes, suis confictis sermocinationibus fabulas narrant: Ariani vero aliis omnibus hæresibus sunt audaciores, easque minores suas esse sorores de- clarant, majoreque quam illæ sunt impietate, uti supra dictum est: omniumque, in primis tamen Judæorum, malitiaın ænıulantur. Ut enim illi Pau- lum objectorum criminum reum convincere non valentes, eum continuo ad tribunum et ad præsi- dein adduxere : sic et isti plura quam illi excogi- tantes, sola judicum potestate sunt usi : ac statim atque quispiam contradixerit, is raptatus ad præ- sidem adducitur, vel ad duceu * Cor. 11, 4. ³º | Tim. 1, 4. G D nam nominativum casum postulat series. - (41) In Reg. deest. J 66. O novam hæresim quæ impietate et gestis (39) Sic Reg., με deest in editis. (40) Editi, τριακοσίων, Reg. sic, s, id est, τρια 66. Ο καινῆς αἱρέσεως, ὅλον ἐνδυσαμένης τὸν διά-
PG 25:772οἱ δὲ Ἀρειανοὶ τῶν μὲν ἄλλων αἱρέσεών εἰσι τολμηρότεροι καὶ μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς ἀπέδειξαν ἐκείνας πλέον αὐτῶν ἀσεβοῦντες, καθάπερ εἴρηται, καὶ πάντας, μάλιστα δὲ τοὺς Ἰουδαίους ζηλώσαντες ἐν πονηρίᾳ. ὡς γὰρ ἐκεῖνοι μὴ δυνάμενοι τὸν Παῦλον ἐλέγξαι περὶ ὧν ἐπροφασίζοντο εὐθὺς ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν χιλίαρχον καὶ τὸν ἡγεμόνα, οὕτως οὗτοι καὶ πλέον ἐκείνων ἐπινοοῦντες τῇ ἐξουσίᾳ μόνῃ τῶν δικαστῶν κέχρηνται. καὶ μόνον τις αὐτοῖς ἀντείρηκεν, ἕλκεται πρὸς τὸν ἡγεμόνα ἢ τὸν στρατηλάτην. Καὶ αἱ μὲν ἄλλαι αἱρέσεις ἐλεγχόμεναι ταῖς ἀποδείξεσιν ὑπ’ αὐτῆς τῆς ἀληθείας σιωπῶσι μηδὲν πλέον ἢ ἐντρεπόμεναι τοῖς ἐλέγχοις, ἡ δὲ νέα καὶ μυσαρὰ τούτων αἵρεσις, ὅταν ἀνατραπῇ τοῖς λόγοις, ὅταν ὑπ’ αὐτῆς τῆς ἀληθείας αἰσχυνθεῖσα πέσῃ, λοιπὸν οὓς μὴ δεδύνηται πεῖσαι λόγοις, τούτους τῇ βίᾳ καὶ πληγαῖς καὶ δεσμωτηρίοις ἕλκειν ἐπιχειρεῖ γνωρίζουσα ἑαυτὴν καὶ οὕτως, ὡς πάντα μᾶλλόν ἐστιν ἢ θεοσεβής. θεοσεβείας μὲν γὰρ ἴδιον μὴ ἀναγκάζειν, ἀλλὰ πείθειν, ὥσπερ εἴπαμεν. καὶ γὰρ ὁ κύριος αὐτὸς οὐ βιαζόμενος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει διδοὺς ἔλεγε πᾶσι μέν· «εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν», τοῖς δὲ μαθηταῖς·ἔχουσι πρὸς ἀπολογίαν τὴν αἵρεσιν· ἐπειδὴ μὴ παι θόμενον αὐτοῖς ἐν Βάρκῃ πρεσβύτερον ἑωράκασι· Σε κοῦνδος δὲ ἐκαλεῖτο, ὁμώνυμος μὲν, οὐχ ὁμόπιστος δὲ τῷ αἱρετικῷ· ἀπέκτειναν λακτίσμασιν αὐτόν. Καὶ ὁ μὲν ἀναιρούμενος ἐμιμεῖτο τὸν ἅγιον, λέγων Μη δείς με παρὰ δικασταῖς ἐκδικείτω· ἔχω τὸν ἐκδικούν τά με Κύριον (39), δι' δν καὶ ταῦτα πάσχω παρ' αὐτ τῶν. Οἱ δὲ οὔτε λέγοντα ἡλέουν, οὔτε τὰς ἡμέρας ἐδυσωποῦντο· ἐν αὐτῇ γὰρ τῇ Τεσσαρακοστῇ λακτία ζοντες ἀπέκτειναν τὸν ἄνθρωπον. Α του συνωμότης Στέφανος, εἰδότες, ὅτι, κἂν ἀδικῶσιν Β Ει βολον ἐν ἀσεβείᾳ καὶ πράξει! ἄρτι γὰρ πρῶτον ἐπο ενοήθη τοῦτο τὸ κακόν. Εἰ δὲ καί τινες ἐδόκουν ποτέ περὶ αὐτῆς λογίζεσθαι, ἀλλ' ἔκρυπτον καὶ ἐλάνθανον ταῦτα φρονοῦντες. Εὐσέβιος δὲ καὶ Άρειος, ὡς ὄφεις εξελθόντες ἀπὸ φωλεοῦ, τὸν Ιὸν τῆς ἀσεβείας ταύτης ἐξήμεσαν· καὶ ὁ μὲν "Αρειος τὴν τοῦ βλασφημεῖν ἐκ φανεροῦ τόλμην ἀνεδέξατο· ὁ δὲ Εὐσέβιος τὴν ταύτης προστασίαν! ἀλλ' οὐ πρότερον ἴσχυσε προστῆναι της αἱρέσεως, εἰ μὴ, καθὰ προείπον, βασιλέα εὗρε προ στάτην ταύτης. Οἱ μὲν οὖν Πατέρες ἡμῶν οἰκουμενικήν σύνοδον πεποιήκασι, καὶ τριακόσιοι (40) πλεῖον ἢ ἔλαττον συνελθόντες κατέκριναν τὴν ᾿Αρειανὴν αἴρε σιν, καὶ ἀπεφήναντο πάντες άλλοτρίαν αὐτὴν καὶ ξένην τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως εἶναι. Οἱ δὲ προστάται ταύτης, ὁρῶντες ἑαυτοὺς λοιπὸν ἀσχημο νοῦντας, καὶ μηδὲν εύλογον ἔχοντας, ἄλλην ὁδὸν ἐπὶ ενόησαν, καὶ διὰ (41) τῆς ἔξωθεν ἐξουσίας ἐκδικεῖν ταύτην ἐπεχείρησαν. Εφ᾽ ᾧ μᾶλλον ἄν τις αὐτῶν θαυμάσειε τὸ καινὸν καὶ πονηρὸν ἐπιτήδευμα, καὶ πῶς ὑπερβάλλουσι τὰς ἄλλας αἱρέσεις. Τῶν μὲν γὰρ ἄλλων αἱρέσεων τὰ ἐφευρήματα ἐν πιθανότητι ῥημάτων ἔχει τὴν μανίαν πρὸς ἀπάτην τῶν ἀκεραίων. Καὶ Έλληνες μὲν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν ὑπεροχῇ καὶ πειθοῖ λόγων καὶ σοφίσμασι πιθανοῖς ἐπιχειρο σιν· Ἰουδαῖοι δὲ, ἀφέντες τὰς θείας Γραφάς, λοιπόν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν μύθοις καὶ γενεαλογίαις ἀπεράντοις ἔχουσι τὴν ἔριν Μανιχαίοι γὰρ καὶ Οὐαλεντίνοι σὺν αὐτοῖς, καὶ ἄλλοι, καπηλεύοντες τὰς θείας Γραφάς, τοῖς ἑαυτῶν ἐπιπλάστοις λόγοις μια θολογοῦσιν· οἱ δὲ ᾿Αρειανοὶ τῶν μὲν ἄλλων αἱρέσεων εἰσι τολμηρότεροι, καὶ μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς ἀπέδειξαν ἐκείνας, πλέον αὐτῶν ἀσεβοῦντες, καθάπερ εἴρηται, καὶ πάντας, μάλιστα δὲ τοὺς Ἰουδαίους, ζη- λώσαντες ἐν πονηρία. Ως γὰρ ἐκεῖνοι, μὴ δυνάμενοι τὸν Παῦλον ἐλέγξαι περὶ ὧν ἐπροφασίζοντο, εὐθὺς ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν χιλίαρχον καὶ τὸν ἡγεμόνα οὕτως οὗτοι, καὶ πλέον ἐκείνων ἐπινοοῦντες, τῇ ἐξ ουσίᾳ μόνῃ τῶν δικαστῶν κέχρηνται· καὶ μόνον τις αὐτοῖς ἀντείρηκεν, ἕλκεται πρὸς τὸν ἡγεμόνα, ἢ τὸν στρατηλάτην. κόσιοι : καί 7:1 S. ATHANASIL OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. lera:issimus, ejusque conjurationis socius Stepha- nus, gnari se, quantumvis injurias inferant, hære- sim semper pro defensione sua habituros; cum presbyterum non sibi obsequentem in Barca cer- nerent, Secundum nomine, gentilem quidem hære- tici, sed non ejusdem fidei, calcitrando virum oc- ciderunt. Ille vero dum necaretur, sanctum imitatus aiebat : Nemo me apud judices ulciscatur, ultorem habeo Dominum, cujus causa hæc ab illis patior. At illi neque hæc dicentem miserati sunt, neque ullanı eorum dierum reverentiam habuerunt, in ipsa quippe Quadragesima hominem calcitrando inter- fecerunt. suis totum induit diabolum ! nam nunc primum illud mali excogitatum est : quod si qui antehac eam mente concepisse viderentur, at sententiam illi suam occultabant. Eusebius autem et Arius, veluti serpentes e cavernis egressi, virus impietatis hujasce evomuere : Arius aperte blasphemandi au- daciam suscepit, Eusebius hæresis patrociniumn; sed non ante valuit hæresi patrocinari, quam, uti supra dixi, imperatorem patronum ejus nactus sit. Patres itaque nostri cecumenicam synodum cele- brarunt, coactique plus minus trecenti nu- mero, Arianam damnarunt hæresim, declararunt- que peregrinam et alienam eam esse ab ecclesia- stica fide. Patroni autem illius cum sese conspice- rent in magna turpitudine versari, nullumque suppeteret legitimum argumentum, aliam viam excogitarunt, ac per externam auctoritatem lære. sin vindicare conati sunt. Qua in re magis magis que admirere eorum propositi insolentiam mali- tiamque, et quantopere illi alias superent hæreses. Aliarum quippe bæresum commenta, earumque in- sania in calliditate verborum sita est, ad simplicio res decipiendos. Græci quidem, ut ait Aposto- lus s, sublimitate, et suadela verborum, sophisma- tibusque verosimilibus suadere curant : Judæi vero dimissis divínís Scripturis, fabulis et genealogiis interminatis contendunt "7 " : Manichæi et Valenti- niani, aliique cum illis divinas Scripturas adulte- rantes, suis confictis sermocinationibus fabulas narrant: Ariani vero aliis omnibus hæresibus sunt audaciores, easque minores suas esse sorores de- clarant, majoreque quam illæ sunt impietate, uti supra dictum est: omniumque, in primis tamen Judæorum, malitiaın ænıulantur. Ut enim illi Pau- lum objectorum criminum reum convincere non valentes, eum continuo ad tribunum et ad præsi- dein adduxere : sic et isti plura quam illi excogi- tantes, sola judicum potestate sunt usi : ac statim atque quispiam contradixerit, is raptatus ad præ- sidem adducitur, vel ad duceu * Cor. 11, 4. ³º | Tim. 1, 4. G D nam nominativum casum postulat series. - (41) In Reg. deest. J 66. O novam hæresim quæ impietate et gestis (39) Sic Reg., με deest in editis. (40) Editi, τριακοσίων, Reg. sic, s, id est, τρια 66. Ο καινῆς αἱρέσεως, ὅλον ἐνδυσαμένης τὸν διά-
«μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε ἀπελθεῖν»; αὕτη παντελῶς ἀλλοτρία τῆς θεοσεβείας ἐστί. τί ποιεῖν αὐτὴν ἐχρῆν ἢ τἀναντία τοῦ σωτῆρος ὡς χριστομάχον ἡγεμόνα τῆς ἀσεβείας ἐπιγραφομένην Κωνστάντιον ὡς αὐτὸν τὸν ἀντίχριστον; αὐτὸς γὰρ διὰ τὴν αἵρεσιν ἐσπούδασε πρῶτον καὶ τὸν Σαοὺλ ἐν ὠμότητι ζηλῶσαι. ἐκεῖνος μὲν γάρ, ἐπειδὴ δεδώκασιν οἱ ἱερεῖς ἐπισιτισμὸν τῷ Δαυίδ, κελεύει καὶ ἀναιροῦνται πάντες τὸν ἀριθμὸν ὄντες τριακόσιοι καὶ πέντε, οὗτος δέ, ἐπειδὴ τὴν μὲν αἵρεσιν πάντες φεύγουσιν, ἡ δὲ ὑγιαίνουσα πίστις ἡ εἰς τὸν κύριον ὡμολογήθη, τριακοσίων ὅλων σύνοδον ἐπισκόπων ἀναιρεῖ. καὶ τοὺς μὲν ἐπισκόπους αὐτοὺς ἐξορίζει, τοὺς δὲ λαοὺς ἐμποδίζει μελετᾶν τὴν εὐσέβειαν καὶ εὔχεσθαι τῷ θεῷ κωλύων αὐτῶν τὰς συναγωγάς.ἔχουσι πρὸς ἀπολογίαν τὴν αἵρεσιν· ἐπειδὴ μὴ παι θόμενον αὐτοῖς ἐν Βάρκῃ πρεσβύτερον ἑωράκασι· Σε κοῦνδος δὲ ἐκαλεῖτο, ὁμώνυμος μὲν, οὐχ ὁμόπιστος δὲ τῷ αἱρετικῷ· ἀπέκτειναν λακτίσμασιν αὐτόν. Καὶ ὁ μὲν ἀναιρούμενος ἐμιμεῖτο τὸν ἅγιον, λέγων Μη δείς με παρὰ δικασταῖς ἐκδικείτω· ἔχω τὸν ἐκδικούν τά με Κύριον (39), δι' δν καὶ ταῦτα πάσχω παρ' αὐτ τῶν. Οἱ δὲ οὔτε λέγοντα ἡλέουν, οὔτε τὰς ἡμέρας ἐδυσωποῦντο· ἐν αὐτῇ γὰρ τῇ Τεσσαρακοστῇ λακτία ζοντες ἀπέκτειναν τὸν ἄνθρωπον. Α του συνωμότης Στέφανος, εἰδότες, ὅτι, κἂν ἀδικῶσιν Β Ει βολον ἐν ἀσεβείᾳ καὶ πράξει! ἄρτι γὰρ πρῶτον ἐπο ενοήθη τοῦτο τὸ κακόν. Εἰ δὲ καί τινες ἐδόκουν ποτέ περὶ αὐτῆς λογίζεσθαι, ἀλλ' ἔκρυπτον καὶ ἐλάνθανον ταῦτα φρονοῦντες. Εὐσέβιος δὲ καὶ Άρειος, ὡς ὄφεις εξελθόντες ἀπὸ φωλεοῦ, τὸν Ιὸν τῆς ἀσεβείας ταύτης ἐξήμεσαν· καὶ ὁ μὲν "Αρειος τὴν τοῦ βλασφημεῖν ἐκ φανεροῦ τόλμην ἀνεδέξατο· ὁ δὲ Εὐσέβιος τὴν ταύτης προστασίαν! ἀλλ' οὐ πρότερον ἴσχυσε προστῆναι της αἱρέσεως, εἰ μὴ, καθὰ προείπον, βασιλέα εὗρε προ στάτην ταύτης. Οἱ μὲν οὖν Πατέρες ἡμῶν οἰκουμενικήν σύνοδον πεποιήκασι, καὶ τριακόσιοι (40) πλεῖον ἢ ἔλαττον συνελθόντες κατέκριναν τὴν ᾿Αρειανὴν αἴρε σιν, καὶ ἀπεφήναντο πάντες άλλοτρίαν αὐτὴν καὶ ξένην τῆς ἐκκλησιαστικῆς πίστεως εἶναι. Οἱ δὲ προστάται ταύτης, ὁρῶντες ἑαυτοὺς λοιπὸν ἀσχημο νοῦντας, καὶ μηδὲν εύλογον ἔχοντας, ἄλλην ὁδὸν ἐπὶ ενόησαν, καὶ διὰ (41) τῆς ἔξωθεν ἐξουσίας ἐκδικεῖν ταύτην ἐπεχείρησαν. Εφ᾽ ᾧ μᾶλλον ἄν τις αὐτῶν θαυμάσειε τὸ καινὸν καὶ πονηρὸν ἐπιτήδευμα, καὶ πῶς ὑπερβάλλουσι τὰς ἄλλας αἱρέσεις. Τῶν μὲν γὰρ ἄλλων αἱρέσεων τὰ ἐφευρήματα ἐν πιθανότητι ῥημάτων ἔχει τὴν μανίαν πρὸς ἀπάτην τῶν ἀκεραίων. Καὶ Έλληνες μὲν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν ὑπεροχῇ καὶ πειθοῖ λόγων καὶ σοφίσμασι πιθανοῖς ἐπιχειρο σιν· Ἰουδαῖοι δὲ, ἀφέντες τὰς θείας Γραφάς, λοιπόν, ὡς εἶπεν ὁ ᾿Απόστολος, ἐν μύθοις καὶ γενεαλογίαις ἀπεράντοις ἔχουσι τὴν ἔριν Μανιχαίοι γὰρ καὶ Οὐαλεντίνοι σὺν αὐτοῖς, καὶ ἄλλοι, καπηλεύοντες τὰς θείας Γραφάς, τοῖς ἑαυτῶν ἐπιπλάστοις λόγοις μια θολογοῦσιν· οἱ δὲ ᾿Αρειανοὶ τῶν μὲν ἄλλων αἱρέσεων εἰσι τολμηρότεροι, καὶ μικροτέρας ἑαυτῶν ἀδελφὰς ἀπέδειξαν ἐκείνας, πλέον αὐτῶν ἀσεβοῦντες, καθάπερ εἴρηται, καὶ πάντας, μάλιστα δὲ τοὺς Ἰουδαίους, ζη- λώσαντες ἐν πονηρία. Ως γὰρ ἐκεῖνοι, μὴ δυνάμενοι τὸν Παῦλον ἐλέγξαι περὶ ὧν ἐπροφασίζοντο, εὐθὺς ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν χιλίαρχον καὶ τὸν ἡγεμόνα οὕτως οὗτοι, καὶ πλέον ἐκείνων ἐπινοοῦντες, τῇ ἐξ ουσίᾳ μόνῃ τῶν δικαστῶν κέχρηνται· καὶ μόνον τις αὐτοῖς ἀντείρηκεν, ἕλκεται πρὸς τὸν ἡγεμόνα, ἢ τὸν στρατηλάτην. κόσιοι : καί 7:1 S. ATHANASIL OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. lera:issimus, ejusque conjurationis socius Stepha- nus, gnari se, quantumvis injurias inferant, hære- sim semper pro defensione sua habituros; cum presbyterum non sibi obsequentem in Barca cer- nerent, Secundum nomine, gentilem quidem hære- tici, sed non ejusdem fidei, calcitrando virum oc- ciderunt. Ille vero dum necaretur, sanctum imitatus aiebat : Nemo me apud judices ulciscatur, ultorem habeo Dominum, cujus causa hæc ab illis patior. At illi neque hæc dicentem miserati sunt, neque ullanı eorum dierum reverentiam habuerunt, in ipsa quippe Quadragesima hominem calcitrando inter- fecerunt. suis totum induit diabolum ! nam nunc primum illud mali excogitatum est : quod si qui antehac eam mente concepisse viderentur, at sententiam illi suam occultabant. Eusebius autem et Arius, veluti serpentes e cavernis egressi, virus impietatis hujasce evomuere : Arius aperte blasphemandi au- daciam suscepit, Eusebius hæresis patrociniumn; sed non ante valuit hæresi patrocinari, quam, uti supra dixi, imperatorem patronum ejus nactus sit. Patres itaque nostri cecumenicam synodum cele- brarunt, coactique plus minus trecenti nu- mero, Arianam damnarunt hæresim, declararunt- que peregrinam et alienam eam esse ab ecclesia- stica fide. Patroni autem illius cum sese conspice- rent in magna turpitudine versari, nullumque suppeteret legitimum argumentum, aliam viam excogitarunt, ac per externam auctoritatem lære. sin vindicare conati sunt. Qua in re magis magis que admirere eorum propositi insolentiam mali- tiamque, et quantopere illi alias superent hæreses. Aliarum quippe bæresum commenta, earumque in- sania in calliditate verborum sita est, ad simplicio res decipiendos. Græci quidem, ut ait Aposto- lus s, sublimitate, et suadela verborum, sophisma- tibusque verosimilibus suadere curant : Judæi vero dimissis divínís Scripturis, fabulis et genealogiis interminatis contendunt "7 " : Manichæi et Valenti- niani, aliique cum illis divinas Scripturas adulte- rantes, suis confictis sermocinationibus fabulas narrant: Ariani vero aliis omnibus hæresibus sunt audaciores, easque minores suas esse sorores de- clarant, majoreque quam illæ sunt impietate, uti supra dictum est: omniumque, in primis tamen Judæorum, malitiaın ænıulantur. Ut enim illi Pau- lum objectorum criminum reum convincere non valentes, eum continuo ad tribunum et ad præsi- dein adduxere : sic et isti plura quam illi excogi- tantes, sola judicum potestate sunt usi : ac statim atque quispiam contradixerit, is raptatus ad præ- sidem adducitur, vel ad duceu * Cor. 11, 4. ³º | Tim. 1, 4. G D nam nominativum casum postulat series. - (41) In Reg. deest. J 66. O novam hæresim quæ impietate et gestis (39) Sic Reg., με deest in editis. (40) Editi, τριακοσίων, Reg. sic, s, id est, τρια 66. Ο καινῆς αἱρέσεως, ὅλον ἐνδυσαμένης τὸν διά-
PG 25:773καὶ ὥσπερ Σαοὺλ κατέσκαψε «τὴν Νομβὰ τὴν πόλιν τῶν ἱερέων», οὕτως οὗτος καὶ πλέον τὸ κακὸν αὐξάνων τὰς ἐκκλησίας τοῖς ἀσεβοῦσι παραδέδωκε καὶ ὡς ἐκεῖνος Δωὴκ τὸν διαβαλόντα προτετίμηκε τῶν ἀληθῶς ἱερέων τόν τε Δαυὶδ ἐδίωκε προσέχων τοῖς Ζιφαίοις, οὕτως οὗτος τοὺς μὲν αἱρετικοὺς προκρίνει τῶν εὐσεβῶν, τοὺς δὲ φεύγοντας αὐτὸν ἔτι διώκει προσέχων τοῖς θλαδίαις ἑαυτοῦ, τοῖς καὶ διαβάλλουσι τοὺς ὀρθοδόξους μὴ συνορῶν, ὡς ὅσα δ’ ἂν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως τῶν Ἀρειανῶν πράττῃ τε καὶ γράφῃ, ταῦτα κατὰ τοῦ σωτῆρος ἔχει τὴν ἐπιχείρησιν. Οὐχ οὕτως Ἀχαὰβ κατὰ τῶν ἱερέων τοῦ θεοῦ γέγονεν, ὡς οὗτος κατὰ τῶν ἐπισκόπων τετόλμηκεν. ὅλως γὰρ ἐκεῖνος καὶ φονευθέντος τοῦ Ναβουθαὶ «κατενύγη» καὶ τὸν Ἠλίαν ἑωρακὼς ἐφοβήθη, οὗτος δὲ οὐδὲ τὸν τηλικοῦτον Ὅσιον ᾐδέσθη οὐδὲ τοὺς τοσούτους ἐπισκόπους ἐξορίσας ἐνάρκησεν ἢ κἂν κατενύγη, ἀλλ’ ὡς ἄλλος Φαραὼ μᾶλλον ἐπιτριβόμενος σκληρύνεται καὶ χείρονα καθημέραν ἐπενόει. καὶ ἔστιν αὐτοῦ τοῦτο παράδοξον τῆς πονηρίας.ἀποδείξεσιν ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας (42), σιωπῶσι, μηδὲν πλέον ἢ ἐντρεπόμεναι τοῖς ἐλέγχοις· ἡ δὲ νέα καὶ μυσαρὰ τούτων αἵρεσις, ὅταν ἀνατραπῇ τοῖς λό- γοις, ὅταν ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας αἰσχυνθεῖσα πέσῃ, λοιπὸν οὓς μὴ δεδύνητα: πεῖται λόγοις, τούτους τῇ βία, καὶ πληγαῖς, καὶ δεσμωτηρίοις ἔλκειν ἐπιχειρεῖ, γνωρίζουσα ἑαυτὴν καὶ οὕτως, ὡς πάντα μᾶλλον ἐστιν Η θεοσεβής. Θεοσεβείας μὲν γὰρ ἴδιον, μὴ ἀναγκά- ζειν, ἀλλὰ πείθειν, ὥσπερ εἴπαμεν. Καὶ γὰρ ὁ Κύριος αὐτὸς οὐ βιαζόμενος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει διδούς ἔλεγε πᾶσι μέν· Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν· τοῖς δὲ μαθηταῖς· Μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε ἀπελθεῖν ; Αὕτη παντελῶς ἀλλοτρία τῆς θεοσεβείας ἐστί. Τί ποιεῖν αὐτὴν ἐχρῆν ἢ τἀναντία (45) τοῦ Σωτῆρος, ὡς χριστομάχον ἡγεμόνα τῆς ἀσεβείας ἐπιγραφομένην Β Κωνστάντιον, ὡς αὐτὸν τὸν ᾿Αντίχριστον; Αὐτὸς γὰρ διὰ τὴν αἵρεσιν ἐσπούδασε πρῶτον καὶ τὸν Σαούλ ἐν ὠμότητι ζηλῶσαι· ἐκεῖνος μὲν γὰρ, ἐπειδὴ δεδώκασιν οἱ ἱερεῖς ἐπισιτισμόν τῷ Δαβίδ, κελεύει, καὶ ἀναι ροῦνται πάντες, τὸν ἀριθμὸν ὄντες τριακόσιοι καὶ πέντε (44)· οὗτος δὲ, ἐπειδὴ τὴν μὲν αἵρεσιν πάντες φεύγουσιν, ἡ δὲ ὑγιαίνουσα πίστις ἡ εἰς τὸν Κύριον ὡμολογήθη, τριακοσίων ὅλων σύνοδον ἐπισκόπων ἀναιρεῖ· καὶ τοὺς μὲν ἐπισκόπους αὐτοὺς ἐξορίζει, τοὺς δὲ λαοὺς ἐμποδίζει μελετἂν τὴν εὐσέβειαν καὶ εὔχεσθαι τῷ Θεῷ, κωλύων αὐτῶν τὰς συναγωγάς. Καὶ ὥσπερ Σαούλ κατέσκαψε την Νομβά (45) τὴν πόλιν τῶν ἱερέων, οὕτως οὗτος καὶ πλέον τὸ κακὸν αὐξάνων, τὰς Ἐκκλησίας τοῖς ἀσεβοῦσι παραδέδωκε· καὶ ὡς ἐκεῖνος Δωὴκ τὸν διαβαλόντα προτετίμηκε τῶν ἀλη- θῶς ἱερέων, τόν τε Δαβὶδ ἐδίωκε προσέχων τοῖς Ζι φαίοις· οὕτως οὗτος τοὺς μὲν αἱρετικούς προκρίνει τῶν εὐσεβῶν, τοὺς δὲ φεύγοντας αὐτὸν ἔτι διώκει, προσέχων τοῖς θλαδίαις ἑαυτοῦ, τοῖς καὶ διαβάλλουσι τοὺς ὀρθοδόξους· μὴ συνορῶν, ὡς ὅσα δ᾽ ἂν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως τῶν 'Αρειανῶν πράττῃ τε καὶ γράφῃ (46), ταῦτα κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἔχει τὴν ἐπιχείρησιν. Θεοῦ γέγονεν, ὡς οὗτος κατὰ τῶν ἐπισκόπων τετόλ- μηκεν. Ολως γὰρ ἐκεῖνος καὶ, φονευθέντος τοῦ Να βουθαί, κατενύγη, καὶ τὸν Ἡλίαν έωρακώς ἐφοβήθη οὗτος δὲ οὐδὲ (48) τὸν τηλικοῦτον Ὅσιον ἡδέσθη, οὐδὲ τοὺς τοσούτους ἐπισκόπους ἐξορίσας, ἐνάρχη- σεν, ἢ κἂν (49) κατενύγη· ἀλλ' ὡς ἄλλος Φαραώ, ο μᾶλλον ἐπιτριβόμενος, σκληρύνεται, καὶ χείρονα καθ- ημέραν ἐπενόει. Καὶ ἔστιν αὐτοῦ τοῦτο παράδοξον τῆς πονηρίας· τῶν γὰρ ἐπισκόπων εξοριζομένων, συνέβαινε καὶ ἄλλους τινὰς δι' ἐγκλήματα φόνου (50), ἢ στάσεως, ἢ κλοπής, κατὰ τὴν τοῦ ἐγκλήματος ποιότητα, λαμβάνειν τὴν καταδίκην· καὶ τούτους ὀβδοήκοντα πέντε. διαβάλλοντα, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. c C ss Matth. xvi, 24. so Joan. VI, 68. Reg. xxi, Reg. xv, 22. Edit. Commel, anale, (sic) No66á. Mox xal post outw; deest in Reg., in editis monstrationibus ab ipsa veritate convictas, silent ; ideo scilicet quod sese veris argumentis confutatas erubescant : at nora et abominanda eorum hæresis, ubi rationibus confutatur, ubi ab ipsa veritate suf- fusa pudore, collabitur; tum quos verbis nequit ad suam adducere sententiam, hos vi, hos plagis et carceribus ad se trahere nititur: propalamque fa- cit se quidvis potius quam religiosam esse. Reli- gionis quippe proprium est, non cogere, sed per- suadere, uti diximus. Namque Dominus non vim inferens, sed cujusque voluntati facultatem relin- quens, ait cæteris quidem omnibus : Si quis vult post me venire™; discipulis vero suis: Num et vos abire vultis”? Hæc cum a pia religione prorsus sint aliena, quid eam agere par fuit, quam quæ Salvatori adversantur, quippe quæ sibi Constan- tium Christo adversarium, impietatis ducem ascri- pserit, veluti ipsum Antichristum? Hæresis quippe gratia id primum curavit ut Saulis crudelitatem æmularetur : ille namque cum sacerdotes Davidi alimenta præbuissent, jussit omnes numero trecentos et quinque obtruncari“: hic vero, cum hæresim omnes fugiant, sanaque in Dominum fides promul gala sit, trecentorum synodum episcoporum irri tam facit : ipsosque episcopos pellit in exsilium, populos vero cohibet ne pietati vacent, neu Deum precentur, præpeditque ne conventus agant. Ac quemadmodum Saul Nobbam sacerdotum urben diruit, sic iste multo graviori scelere ecclesias im- piis tradidit. Et sicut ille Doegum calumniatoren veris sacerdotibus antetulit, sic et iste hæreticos prefert piis hominitus, eos autem qui ab illo fu giunt, etianinum insequitur : anrenique praebet eunu- chis calumniantibus orthodoxos. Nec advertit sua omnia pro Ariana haresi gesta atque scripta in ipsum vertere Salvatoren. 68. Ne Achab quidem in sacerdotes Dei tam immanis fuit, quam hic in episcopos : ille si- quidem occiso Nabotho, compunctus est, visoque Elia pertimuit “. At hic neque tam eximium illum Hosium reveritus est, neque tot pulsis episcopis defaligatus, aut compunctus est : sed ut alter Pha- rao, quo magis atteritur, eo magis obduratur, pe- joraque molitur in dies us. At ecce improbitatem plane stupendam : dum episcopi ablegarentur exsilium, accidit quosdam alios, cædis vel seditio- nis, vel furti, pro sceleris modo condemniari : quos quidem post menses paucos rogalus ille, quemad- modum Barabbam Pilatus, a pena absolvit ; scr- 22. * III Reg, xxɩ, 20. * Exod. ix, 35. vero legitur. Paulo post Basil. 67. Καὶ αἱ μὲν ἄλλαι αἱρέσεις, ελεγχόμεναι ταῖς Α 68. Οὐχ οὕτως (47) ᾿Αχαάβ κατὰ τῶν ἱερέων τοῦ (42) Ita Reg. Editi, male, τὰς ἀληθείας. (45) Ita Reg. Editi vero, ἐναντία, (44) Sic Reg. Basil, et edit. Paris.. et ita legitur (45) Ita Reg., et sic legitur 1 Reg. xxi, 19. Editi 67. Et aliae quidem hæreses dum sese vident de- (46) Reg. γράφει. (47) Sic Reg. et Basil. Editi, male, οὐκ ὄντας. (48) Οὐδέ deest in Reg. (49) Ita Reg. In editis xἂν desideratur. (59) Regius codex φόνον,
PG 25:774τῶν γὰρ ἐπισκόπων ἐξοριζομένων συνέβαινε καὶ ἄλλους τινὰς δι’ ἐγκλήματα φόνου ἢ στάσεως ἢ κλοπῆς κατὰ τὴν τοῦ ἐγκλήματος ποιότητα λαμβάνειν τὴν καταδίκην, καὶ τούτους μὲν μετὰ μῆνας ὀλίγους ἀξιούμενος ὡς τὸν Βαραββᾶν Πιλᾶτος ἀπέλυε, τοὺς δὲ τοῦ Χριστοῦ δούλους οὐκ ἠφίει, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀνηλεῶς κατεδίκαζεν ἐν τοῖς ἐξορισμοῖς ἀθάνατον κακὸν γιγνόμενος εἰς αὐτούς. τῶν μὲν γὰρ διὰ τὸν τρόπον φίλος ἦν, τῶν ὀρθοδόξων δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν ἐχθρὸς ἐτύγχανεν. ἆρ’ οὖν οὐ πᾶσιν ἐκ τούτου λευκῶς ἐδείκνυεν ὅτι καὶ τότε οἱ Ἰουδαῖοι τὸν μὲν Βαραββᾶν αἰτησάμενοι, τὸν δὲ κύριον σταυρώσαντες τοιοῦτοι ἦσαν, οἷοι καὶ νῦν οἱ μετὰ Κωνσταντίου χριστομάχοι; καὶ τάχα πικρότερος οὗτος ἢ Πιλᾶτος. ὁ μὲν γὰρ κἂν ἐνίψατο συνορῶν τὴν ἀδικίαν, οὗτος δὲ καὶ μᾶλλον τρίζει τοὺς ὀδόντας ἐξορίζων τοὺς ἁγίους. Τί δὲ θαυμαστόν, εἰ πλανηθεὶς εἰς ἀσέβειαν οὕτω κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐστιν ὠμός, ὅπου γε οὐδὲ τῆς ἰδίας συγγενείας ὡς ἄνθρωπος ἐφείσατο;ἀποδείξεσιν ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας (42), σιωπῶσι, μηδὲν πλέον ἢ ἐντρεπόμεναι τοῖς ἐλέγχοις· ἡ δὲ νέα καὶ μυσαρὰ τούτων αἵρεσις, ὅταν ἀνατραπῇ τοῖς λό- γοις, ὅταν ὑπ' αὐτῆς τῆς ἀληθείας αἰσχυνθεῖσα πέσῃ, λοιπὸν οὓς μὴ δεδύνητα: πεῖται λόγοις, τούτους τῇ βία, καὶ πληγαῖς, καὶ δεσμωτηρίοις ἔλκειν ἐπιχειρεῖ, γνωρίζουσα ἑαυτὴν καὶ οὕτως, ὡς πάντα μᾶλλον ἐστιν Η θεοσεβής. Θεοσεβείας μὲν γὰρ ἴδιον, μὴ ἀναγκά- ζειν, ἀλλὰ πείθειν, ὥσπερ εἴπαμεν. Καὶ γὰρ ὁ Κύριος αὐτὸς οὐ βιαζόμενος, ἀλλὰ τῇ προαιρέσει διδούς ἔλεγε πᾶσι μέν· Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν· τοῖς δὲ μαθηταῖς· Μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε ἀπελθεῖν ; Αὕτη παντελῶς ἀλλοτρία τῆς θεοσεβείας ἐστί. Τί ποιεῖν αὐτὴν ἐχρῆν ἢ τἀναντία (45) τοῦ Σωτῆρος, ὡς χριστομάχον ἡγεμόνα τῆς ἀσεβείας ἐπιγραφομένην Β Κωνστάντιον, ὡς αὐτὸν τὸν ᾿Αντίχριστον; Αὐτὸς γὰρ διὰ τὴν αἵρεσιν ἐσπούδασε πρῶτον καὶ τὸν Σαούλ ἐν ὠμότητι ζηλῶσαι· ἐκεῖνος μὲν γὰρ, ἐπειδὴ δεδώκασιν οἱ ἱερεῖς ἐπισιτισμόν τῷ Δαβίδ, κελεύει, καὶ ἀναι ροῦνται πάντες, τὸν ἀριθμὸν ὄντες τριακόσιοι καὶ πέντε (44)· οὗτος δὲ, ἐπειδὴ τὴν μὲν αἵρεσιν πάντες φεύγουσιν, ἡ δὲ ὑγιαίνουσα πίστις ἡ εἰς τὸν Κύριον ὡμολογήθη, τριακοσίων ὅλων σύνοδον ἐπισκόπων ἀναιρεῖ· καὶ τοὺς μὲν ἐπισκόπους αὐτοὺς ἐξορίζει, τοὺς δὲ λαοὺς ἐμποδίζει μελετἂν τὴν εὐσέβειαν καὶ εὔχεσθαι τῷ Θεῷ, κωλύων αὐτῶν τὰς συναγωγάς. Καὶ ὥσπερ Σαούλ κατέσκαψε την Νομβά (45) τὴν πόλιν τῶν ἱερέων, οὕτως οὗτος καὶ πλέον τὸ κακὸν αὐξάνων, τὰς Ἐκκλησίας τοῖς ἀσεβοῦσι παραδέδωκε· καὶ ὡς ἐκεῖνος Δωὴκ τὸν διαβαλόντα προτετίμηκε τῶν ἀλη- θῶς ἱερέων, τόν τε Δαβὶδ ἐδίωκε προσέχων τοῖς Ζι φαίοις· οὕτως οὗτος τοὺς μὲν αἱρετικούς προκρίνει τῶν εὐσεβῶν, τοὺς δὲ φεύγοντας αὐτὸν ἔτι διώκει, προσέχων τοῖς θλαδίαις ἑαυτοῦ, τοῖς καὶ διαβάλλουσι τοὺς ὀρθοδόξους· μὴ συνορῶν, ὡς ὅσα δ᾽ ἂν ὑπὲρ τῆς αἱρέσεως τῶν 'Αρειανῶν πράττῃ τε καὶ γράφῃ (46), ταῦτα κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἔχει τὴν ἐπιχείρησιν. Θεοῦ γέγονεν, ὡς οὗτος κατὰ τῶν ἐπισκόπων τετόλ- μηκεν. Ολως γὰρ ἐκεῖνος καὶ, φονευθέντος τοῦ Να βουθαί, κατενύγη, καὶ τὸν Ἡλίαν έωρακώς ἐφοβήθη οὗτος δὲ οὐδὲ (48) τὸν τηλικοῦτον Ὅσιον ἡδέσθη, οὐδὲ τοὺς τοσούτους ἐπισκόπους ἐξορίσας, ἐνάρχη- σεν, ἢ κἂν (49) κατενύγη· ἀλλ' ὡς ἄλλος Φαραώ, ο μᾶλλον ἐπιτριβόμενος, σκληρύνεται, καὶ χείρονα καθ- ημέραν ἐπενόει. Καὶ ἔστιν αὐτοῦ τοῦτο παράδοξον τῆς πονηρίας· τῶν γὰρ ἐπισκόπων εξοριζομένων, συνέβαινε καὶ ἄλλους τινὰς δι' ἐγκλήματα φόνου (50), ἢ στάσεως, ἢ κλοπής, κατὰ τὴν τοῦ ἐγκλήματος ποιότητα, λαμβάνειν τὴν καταδίκην· καὶ τούτους ὀβδοήκοντα πέντε. διαβάλλοντα, HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. c C ss Matth. xvi, 24. so Joan. VI, 68. Reg. xxi, Reg. xv, 22. Edit. Commel, anale, (sic) No66á. Mox xal post outw; deest in Reg., in editis monstrationibus ab ipsa veritate convictas, silent ; ideo scilicet quod sese veris argumentis confutatas erubescant : at nora et abominanda eorum hæresis, ubi rationibus confutatur, ubi ab ipsa veritate suf- fusa pudore, collabitur; tum quos verbis nequit ad suam adducere sententiam, hos vi, hos plagis et carceribus ad se trahere nititur: propalamque fa- cit se quidvis potius quam religiosam esse. Reli- gionis quippe proprium est, non cogere, sed per- suadere, uti diximus. Namque Dominus non vim inferens, sed cujusque voluntati facultatem relin- quens, ait cæteris quidem omnibus : Si quis vult post me venire™; discipulis vero suis: Num et vos abire vultis”? Hæc cum a pia religione prorsus sint aliena, quid eam agere par fuit, quam quæ Salvatori adversantur, quippe quæ sibi Constan- tium Christo adversarium, impietatis ducem ascri- pserit, veluti ipsum Antichristum? Hæresis quippe gratia id primum curavit ut Saulis crudelitatem æmularetur : ille namque cum sacerdotes Davidi alimenta præbuissent, jussit omnes numero trecentos et quinque obtruncari“: hic vero, cum hæresim omnes fugiant, sanaque in Dominum fides promul gala sit, trecentorum synodum episcoporum irri tam facit : ipsosque episcopos pellit in exsilium, populos vero cohibet ne pietati vacent, neu Deum precentur, præpeditque ne conventus agant. Ac quemadmodum Saul Nobbam sacerdotum urben diruit, sic iste multo graviori scelere ecclesias im- piis tradidit. Et sicut ille Doegum calumniatoren veris sacerdotibus antetulit, sic et iste hæreticos prefert piis hominitus, eos autem qui ab illo fu giunt, etianinum insequitur : anrenique praebet eunu- chis calumniantibus orthodoxos. Nec advertit sua omnia pro Ariana haresi gesta atque scripta in ipsum vertere Salvatoren. 68. Ne Achab quidem in sacerdotes Dei tam immanis fuit, quam hic in episcopos : ille si- quidem occiso Nabotho, compunctus est, visoque Elia pertimuit “. At hic neque tam eximium illum Hosium reveritus est, neque tot pulsis episcopis defaligatus, aut compunctus est : sed ut alter Pha- rao, quo magis atteritur, eo magis obduratur, pe- joraque molitur in dies us. At ecce improbitatem plane stupendam : dum episcopi ablegarentur exsilium, accidit quosdam alios, cædis vel seditio- nis, vel furti, pro sceleris modo condemniari : quos quidem post menses paucos rogalus ille, quemad- modum Barabbam Pilatus, a pena absolvit ; scr- 22. * III Reg, xxɩ, 20. * Exod. ix, 35. vero legitur. Paulo post Basil. 67. Καὶ αἱ μὲν ἄλλαι αἱρέσεις, ελεγχόμεναι ταῖς Α 68. Οὐχ οὕτως (47) ᾿Αχαάβ κατὰ τῶν ἱερέων τοῦ (42) Ita Reg. Editi, male, τὰς ἀληθείας. (45) Ita Reg. Editi vero, ἐναντία, (44) Sic Reg. Basil, et edit. Paris.. et ita legitur (45) Ita Reg., et sic legitur 1 Reg. xxi, 19. Editi 67. Et aliae quidem hæreses dum sese vident de- (46) Reg. γράφει. (47) Sic Reg. et Basil. Editi, male, οὐκ ὄντας. (48) Οὐδέ deest in Reg. (49) Ita Reg. In editis xἂν desideratur. (59) Regius codex φόνον,
PG 25:775τοὺς μὲν γὰρ θείους κατέσφαξε καὶ τοὺς ἀνεψίους ἀνεῖλε, καὶ πενθερὸν μέν, ἔτι τὴν θυγατέρα γαμῶν αὐτοῦ, συγγενεῖς δὲ πάσχοντας οὐκ ἠλέησεν, ἀλλὰ καὶ ὅρκων ἀεὶ πρὸς πάντας παραβάτης γέγονεν. οὕτω γὰρ καὶ εἰς τὸν ἀδελφὸν ἀσεβεῖν τετόλμηκε· καὶ προσποιεῖται μὲν οἰκοδομεῖν αὐτῷ μνημεῖον, τὴν δὲ μνηστὴν αὐτοῦ τὴν Ὀλυμπιάδα βαρβάροις ἐκδέδωκεν, ἣν ἐκεῖνος μέχρι τελευτῆς ἐφύλαττε καὶ ὡς ἰδίαν ἀνέτρεφεν ἑαυτῷ γυναῖκα. καὶ τὴν γνώμην δὲ αὐτοῦ παραλύειν ἐπεχείρησεν, οὗ καὶ κληρονόμος εὔχεται εἶναι γράφων τοιαῦτα, ἐφ’ οἷς καὶ ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων ἄν τις ᾐσχύνθη. ἐγὼ δὲ συμβάλλων αὐτοῦ τὰς ἐπιστολὰς εὑρίσκω τοῦτον μὴ κατὰ φύσιν ἔχοντα τὰς φρένας, ἀλλὰ μόνον πρὸς τοὺς ὑποβάλλοντας κινούμενον, ἴδιον δὲ νοῦν καθόλου μὴ ἔχοντα. ὁ μὲν οὖν Σολομών φησι· «βασιλέως ὑπακούοντος λόγον ἄδικον, πάντες οἱ ὑπ’ αὐτὸν παράνομοι», οὗτος δὲ ἐξ ὧν ποιεῖ, δείκνυσιν ἑαυτὸν ἐκεῖνον εἶναι τὸν ἄδικον καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν παρανόμους. Πότε οὖν οὗτος τοιοῦτος ὢν καὶ τοιούτοις χαίρων δύναταί τι δίκαιον ἢ κατὰ λόγον φρονῆσαι;μὲν μετὰ μῆνας ὀλίγους ἀξιούμενος, ὡς τὸν Βαρα λους οὐ μόνον οὐκ ἠφίει, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀντλεῶ; κατεδίκαζεν ἐν τοῖς ἐξορισμοῖς, ἀθάνατον κακόν στο γνόμενος εἰς αὐτούς. Τῶν μὲν γὰρ διὰ τὸν τρόπον φίλος ἦν, τῶν ὀρθοδόξων δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐ σέβειαν ἐχθρὸς ἐτύγχανεν. Αρ' οὖν οὐ πᾶσιν ἐκ τού του λευκῶς ἐδείκνυεν, ὅτι καὶ τότε οι Ιουδαίοι, τὸν μὲν Βαραβάν αίτησάμενοι, τὸν δὲ Κύριον στην ρώσαντες, τοιοῦτοι ἦσαν, οἷοι καὶ νῦν εἰσιν (52) οἱ μετὰ Κωνσταντίου χριστομάχοι; Και τάχα πικρότε ρος οὗτος * Πιλάτος· ὁ μὲν γὰρ κἂν ἐνέψατο συνορῶν τὴν ἀδικίαν· οὗτος δὲ καὶ μᾶλλον τρίξει τους οδόντας, ἐξορίζων τοὺς ἁγίους. οὕτω κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐστὶν ὠμός, ὅπου γε οὐδὲ τῆς ἰδίας συγγενείας ὡς ἄνθρωπος ἐφείσατο; Τοὺς μὲν γὰρ θείους κατέσφαξε, καὶ τοὺς ἀνεψιοὺς ἀνεῖλε· καὶ πενθεροῦ (ίσως, πενθερόν) μὲν, ἔτι τὴν θυγατέρα γαμῶν αὐτοῦ, συγγενεῖς δὲ (53) πάσχοντας οὐκ ἠλέ- ησεν· ἀλλὰ καὶ ὅρκων ἀεὶ πρὸς πάντας παραβάτης γέγονεν. Οὕτω γὰρ καὶ εἰς τὸν ἀδελφὸν ἀσεβεῖν τε τόλμηκε. Καὶ προσποιεῖται μὲν οἰκοδομεῖν αὐτῷ μνη μεῖον, τὴν δὲ μνηστὴν αὐτοῦ τὴν Ὀλυμπιάδα βαρβά ροις ἐκδέδωκεν, ἣν ἐκεῖνος μέχρι τελευτῆς ἐφύλαττε, καὶ ὡς ἰδίαν ἀνέτρεφεν ἑαυτῷ γυναῖκα. Καὶ τὴν γνώ μὴν δὲ αὐτοῦ παραλύειν ἐπεχείρησεν, οὗ καὶ κληρο- νόμος εύχεται εἶναι, γράφων τοιαῦτα, ἐφ' οἷς καὶ ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων ἄν τις ᾐσχύνθη. Ἐγὼ δὲ, συμβάλλων αὐτοῦ τὰς ἐπιστολὰς, εὑρίσκω τοῦτον μὴ κατὰ φύσιν ἔχοντα τας φρένας, ἀλλὰ μόνον πρὸς τοὺς ὑποβάλλοντας κινούμενον, ἴδιον δὲ νοῦν καθόλου μή ἔχοντα. Ὁ μὲν οὖν Σαλομών φησι· Βασιλέως ὑπακού- οντος λόγον ἄδικον, πάντες οἱ ὑπ' αὐτὸν παρά νομοι. Οὗτος δὲ ἐξ ὧν ποιεῖ, δείκνυσιν ἑαυτὸν ἐκεῖνον εἶναι τὸν ἄδικον, καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν παρανόμους. ρων, δύναταί τι δίκαιον ἢ κατὰ λόγον φρονῆσαι; ἄν θρωπος δεδεμένος τῇ τῶν συνόντων παρανομίᾳ καὶ τούτων ὄντων ἐπαδόντων, οἵτινες τὸν ἐγκέφαλον μᾶλ λον (55) ἐν ταῖς πτέρναις καταπεπατημένον έχουσι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ γράφει, καὶ γράφων μεταμελεί ται, καὶ μεταμελόμενος παροξύνεται, πάλιν τε οδύρε ται (56), καὶ οὐκ ἔχων πράξει, δείκνυσιν ἑαυτοῦ τῆς ψυχῆς τὸ ἔρημον τῶν φρενών. Οὕτω δὲ τοῦτον ὄντα τοιοῦτον οἰκτείρειεν ἄν τις μᾶλλον δικαίως, ὅτι οὐκ ἀφῆκεν. μετ᾿ ἐλευθέρου σχήματος καὶ ὀνόματος δοῦλός ἐστι τῶν ἑλκόντων αὐτὸν πρὸς τὴν ἰδίαν ἡδονὴν τῆς ἀσε βείας. Αμέλει τὸ ἀνόητον καὶ κέπφον, ὡς εἶπεν ή Γραφή, καθηκεύειν (57) θέλων ἄλλοις, ἑαυτὸν εἰς και ταδίκην τῇ μελλούσῃ κρίσει τοῦ πυρὸς παρανάλωμα δέδωκεν· ἤδη πράττων ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι, καὶ το καθηκεύειν. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORIA ET DOGMATICA. vos aulem Christi nedum dimiserit, in ipsis etiam A exsiliis gravius imnaniusque condemnavit, ac im- mortale sæe illis malum exhibuit. Illis quippe ob morum consonantiam amicus, orthodoxis vero ob pietatem erga Christum inimicus fuit. Annon hinc palam fecit omnibus, Judæos olim qui postulato Barabba, Dominum craci affixere", his moribus fuisse, quibus isti qui jam cum Constantio adver- sus Christum decertant? Et fortasse ipso Pilato acerbior iste est : ille quippe visa ejusmodi iniqui- late, manus abluit ; at hic dum sanctos in exsi- lium pellit, magis magisque dentibus stridet. B adductus, ita in episcopos sæviat, cum ne cognatis quidem suis pro more hominum pepercerit? Pa- truos enim occidit, patrueles sustulit : socerumque cujus jam liliam duxerat, cognatos item suos aflictos minime miseralus est : sed etiam erga om- nes perjurus semper fuit. Sic jam erga fratrem sese impie gerere ausus est, cujus sepulcrum excitare se simulat : nam desponsam ejus Olympiadem barba- ris tradidit, quam ille usque ad mortem apud se servavit, educavitque quasi propriam sibi uxo- rem. Ejus item sententiam abrogare tentavit, cujus se hæredem esse gloriatur : eaque edit scripta, quæ vel modico sensu præditus bomo edidisse eru- kuerit. Equidem ejus epistolis invicem collatis, (54) comperi eum non proprio et naturali sibi animo praeditum esse, sed sola suggerentium volutale C moveri : propriam vero mentem nullatenus habere. Salomon itaque ait : Rege auscultante verbum ini- quum, omnes subditi ejus prævaricatores erunt Hic vero suis se factis declarat illum esse iniquum, clientesque suos legis esse prævaricatores. • lectatur, quandonam quid justum aut rationi con- sentaneum sapere valebit? Homo nequitia illigatus familiarium, incantatorum scilicet, qui revera ce- rebrum pedibus conculcatum habent. Ideoque mo- do scribit, mox eum scriptorum pœnitet: hinc, wiulala sententia, concitatur, lamentatur postea, ac quid sit agendum cum ignoret, sese animo men- leque destitutum declarat. Εjusmodi hominem jure quis deploret, quod sub libero habitu nomineque D servus sit virorum qui illum ad impiam suam tra- hunt libidinem. Næ ille, quod insani levissimique hominis est, ut ait Scriptura", dum aliis cupit adu- lari, sese in damnatione futuri judicii, ignique absumendum tradidit; cum jam eorum arbitratu omnia agat, insidiasque episcopis parandi faculta- Matth. XXVII, 15. ** ibid. 21. Prov. xxix, Editi, cisis Constanti consanguinels, deque Olympiade Arsaci Armeniæ regi tradita, agimus in Vita Atha- nasii. Notarum quippe harumce brevitas, res tantas, 12. Prov. vul, 22. ac nonnihil implicatas, capere nequit. semper 63. (51. Πελάτος, ἀπέλυε· τοὺς δὲ τοῦ Χριστοῦ δού 69. Quid mirum autem si devius in impietatem 53. Τί δὲ θαυμαστὸν εἰ, πλανηθεὶς εἰς ἀσέβειαν, 70. Πότε οὖν οὗτος, τοιοῦτος ὢν, καὶ τοιούτοις χαί- 70. Hic itaque qui talis est, quique talibus de- (54) Reg. Βαραββάν. Paulo post Reg. οὐκ ἠφίει. (52) Ita Reg. In editis εἰσιν deest (53) Ita Reg. et Basil. Editi συγγενεῖς τε. De oc- (54) Ita Reg. In editis vero, xal deest. (55) Ita Reg. In editis μᾶλλον deest. (56) Regius codex, ὠδύρετο. (57) Sic edit., sed alibi iidem καθικετεύειν : Βας.
PG 25:776ἄνθρωπος δεδεμένος τῇ τῶν συνόντων παρανομίᾳ καὶ τούτων ὄντων ἐπᾳδόντων, οἵτινες τὸν ἐγκέφαλον μᾶλλον ἐν ταῖς πτέρναις καταπεπατημένον ἔχουσι. διὰ τοῦτο γὰρ καὶ γράφει καὶ γράφων μεταμελεῖται καὶ μεταμελόμενος παροξύνεται, πάλιν τε ὀδύρεται καὶ οὐκ ἔχων, ὃ πράξει, δείκνυσιν ἑαυτοῦ τῆς ψυχῆς τὸ ἔρημον τῶν φρενῶν. οὕτω δὲ τοῦτον ὄντα τοιοῦτον οἰκτείρειεν ἄν τις μᾶλλον δικαίως, ὅτι μετ’ ἐλευθέρου σχήματος καὶ ὀνόματος δοῦλός ἐστι τῶν ἑλκόντων αὐτὸν πρὸς τὴν ἰδίαν ἡδονὴν τῆς ἀσεβείας. ἀμέλει τὸ ἀνόητον καὶ κέπφον, ὡς εἶπεν ἡ γραφή, καθηκεύειν θέλων ἄλλοις ἑαυτὸν εἰς καταδίκην τῇ μελλούσῃ κρίσει τοῦ πυρὸς παρανάλωμα δέδωκεν. ἤδη πράττων, ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι, καὶ προπίνων αὐτοῖς τήν τε κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλὴν καὶ τὴν τῶν ἐκκλησιῶν ἐξουσίαν. ἰδοὺ γὰρ καὶ νῦν πάλιν ἐτάραξε τὰς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ ἐκκλησίας καὶ τὰς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Λιβύαις πάσας, καὶ φανερῶς προσέταξε τοὺς μὲν τῆς καθολικῆς ἐκκλησίας καὶ τῆς εὐσεβείας ἐπισκόπους ἐκβάλλεσθαι τῶν ἐκκλησιῶν, τοῖς δὲ τὰ Ἀρείου φρονοῦσι πάσας αὐτὰς παραδίδοσθαι. τοῦτό τε ποιεῖν ὁ στρατηλάτης ἤρξατο.μὲν μετὰ μῆνας ὀλίγους ἀξιούμενος, ὡς τὸν Βαρα λους οὐ μόνον οὐκ ἠφίει, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον ἀντλεῶ; κατεδίκαζεν ἐν τοῖς ἐξορισμοῖς, ἀθάνατον κακόν στο γνόμενος εἰς αὐτούς. Τῶν μὲν γὰρ διὰ τὸν τρόπον φίλος ἦν, τῶν ὀρθοδόξων δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐ σέβειαν ἐχθρὸς ἐτύγχανεν. Αρ' οὖν οὐ πᾶσιν ἐκ τού του λευκῶς ἐδείκνυεν, ὅτι καὶ τότε οι Ιουδαίοι, τὸν μὲν Βαραβάν αίτησάμενοι, τὸν δὲ Κύριον στην ρώσαντες, τοιοῦτοι ἦσαν, οἷοι καὶ νῦν εἰσιν (52) οἱ μετὰ Κωνσταντίου χριστομάχοι; Και τάχα πικρότε ρος οὗτος * Πιλάτος· ὁ μὲν γὰρ κἂν ἐνέψατο συνορῶν τὴν ἀδικίαν· οὗτος δὲ καὶ μᾶλλον τρίξει τους οδόντας, ἐξορίζων τοὺς ἁγίους. οὕτω κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐστὶν ὠμός, ὅπου γε οὐδὲ τῆς ἰδίας συγγενείας ὡς ἄνθρωπος ἐφείσατο; Τοὺς μὲν γὰρ θείους κατέσφαξε, καὶ τοὺς ἀνεψιοὺς ἀνεῖλε· καὶ πενθεροῦ (ίσως, πενθερόν) μὲν, ἔτι τὴν θυγατέρα γαμῶν αὐτοῦ, συγγενεῖς δὲ (53) πάσχοντας οὐκ ἠλέ- ησεν· ἀλλὰ καὶ ὅρκων ἀεὶ πρὸς πάντας παραβάτης γέγονεν. Οὕτω γὰρ καὶ εἰς τὸν ἀδελφὸν ἀσεβεῖν τε τόλμηκε. Καὶ προσποιεῖται μὲν οἰκοδομεῖν αὐτῷ μνη μεῖον, τὴν δὲ μνηστὴν αὐτοῦ τὴν Ὀλυμπιάδα βαρβά ροις ἐκδέδωκεν, ἣν ἐκεῖνος μέχρι τελευτῆς ἐφύλαττε, καὶ ὡς ἰδίαν ἀνέτρεφεν ἑαυτῷ γυναῖκα. Καὶ τὴν γνώ μὴν δὲ αὐτοῦ παραλύειν ἐπεχείρησεν, οὗ καὶ κληρο- νόμος εύχεται εἶναι, γράφων τοιαῦτα, ἐφ' οἷς καὶ ὀλίγην αἴσθησιν ἔχων ἄν τις ᾐσχύνθη. Ἐγὼ δὲ, συμβάλλων αὐτοῦ τὰς ἐπιστολὰς, εὑρίσκω τοῦτον μὴ κατὰ φύσιν ἔχοντα τας φρένας, ἀλλὰ μόνον πρὸς τοὺς ὑποβάλλοντας κινούμενον, ἴδιον δὲ νοῦν καθόλου μή ἔχοντα. Ὁ μὲν οὖν Σαλομών φησι· Βασιλέως ὑπακού- οντος λόγον ἄδικον, πάντες οἱ ὑπ' αὐτὸν παρά νομοι. Οὗτος δὲ ἐξ ὧν ποιεῖ, δείκνυσιν ἑαυτὸν ἐκεῖνον εἶναι τὸν ἄδικον, καὶ τοὺς περὶ αὐτὸν παρανόμους. ρων, δύναταί τι δίκαιον ἢ κατὰ λόγον φρονῆσαι; ἄν θρωπος δεδεμένος τῇ τῶν συνόντων παρανομίᾳ καὶ τούτων ὄντων ἐπαδόντων, οἵτινες τὸν ἐγκέφαλον μᾶλ λον (55) ἐν ταῖς πτέρναις καταπεπατημένον έχουσι. Διὰ τοῦτο γὰρ καὶ γράφει, καὶ γράφων μεταμελεί ται, καὶ μεταμελόμενος παροξύνεται, πάλιν τε οδύρε ται (56), καὶ οὐκ ἔχων πράξει, δείκνυσιν ἑαυτοῦ τῆς ψυχῆς τὸ ἔρημον τῶν φρενών. Οὕτω δὲ τοῦτον ὄντα τοιοῦτον οἰκτείρειεν ἄν τις μᾶλλον δικαίως, ὅτι οὐκ ἀφῆκεν. μετ᾿ ἐλευθέρου σχήματος καὶ ὀνόματος δοῦλός ἐστι τῶν ἑλκόντων αὐτὸν πρὸς τὴν ἰδίαν ἡδονὴν τῆς ἀσε βείας. Αμέλει τὸ ἀνόητον καὶ κέπφον, ὡς εἶπεν ή Γραφή, καθηκεύειν (57) θέλων ἄλλοις, ἑαυτὸν εἰς και ταδίκην τῇ μελλούσῃ κρίσει τοῦ πυρὸς παρανάλωμα δέδωκεν· ἤδη πράττων ἃ θέλουσιν ἐκεῖνοι, καὶ το καθηκεύειν. S. ATHANASII OPP. PARS I. HISTORIA ET DOGMATICA. vos aulem Christi nedum dimiserit, in ipsis etiam A exsiliis gravius imnaniusque condemnavit, ac im- mortale sæe illis malum exhibuit. Illis quippe ob morum consonantiam amicus, orthodoxis vero ob pietatem erga Christum inimicus fuit. Annon hinc palam fecit omnibus, Judæos olim qui postulato Barabba, Dominum craci affixere", his moribus fuisse, quibus isti qui jam cum Constantio adver- sus Christum decertant? Et fortasse ipso Pilato acerbior iste est : ille quippe visa ejusmodi iniqui- late, manus abluit ; at hic dum sanctos in exsi- lium pellit, magis magisque dentibus stridet. B adductus, ita in episcopos sæviat, cum ne cognatis quidem suis pro more hominum pepercerit? Pa- truos enim occidit, patrueles sustulit : socerumque cujus jam liliam duxerat, cognatos item suos aflictos minime miseralus est : sed etiam erga om- nes perjurus semper fuit. Sic jam erga fratrem sese impie gerere ausus est, cujus sepulcrum excitare se simulat : nam desponsam ejus Olympiadem barba- ris tradidit, quam ille usque ad mortem apud se servavit, educavitque quasi propriam sibi uxo- rem. Ejus item sententiam abrogare tentavit, cujus se hæredem esse gloriatur : eaque edit scripta, quæ vel modico sensu præditus bomo edidisse eru- kuerit. Equidem ejus epistolis invicem collatis, (54) comperi eum non proprio et naturali sibi animo praeditum esse, sed sola suggerentium volutale C moveri : propriam vero mentem nullatenus habere. Salomon itaque ait : Rege auscultante verbum ini- quum, omnes subditi ejus prævaricatores erunt Hic vero suis se factis declarat illum esse iniquum, clientesque suos legis esse prævaricatores. • lectatur, quandonam quid justum aut rationi con- sentaneum sapere valebit? Homo nequitia illigatus familiarium, incantatorum scilicet, qui revera ce- rebrum pedibus conculcatum habent. Ideoque mo- do scribit, mox eum scriptorum pœnitet: hinc, wiulala sententia, concitatur, lamentatur postea, ac quid sit agendum cum ignoret, sese animo men- leque destitutum declarat. Εjusmodi hominem jure quis deploret, quod sub libero habitu nomineque D servus sit virorum qui illum ad impiam suam tra- hunt libidinem. Næ ille, quod insani levissimique hominis est, ut ait Scriptura", dum aliis cupit adu- lari, sese in damnatione futuri judicii, ignique absumendum tradidit; cum jam eorum arbitratu omnia agat, insidiasque episcopis parandi faculta- Matth. XXVII, 15. ** ibid. 21. Prov. xxix, Editi, cisis Constanti consanguinels, deque Olympiade Arsaci Armeniæ regi tradita, agimus in Vita Atha- nasii. Notarum quippe harumce brevitas, res tantas, 12. Prov. vul, 22. ac nonnihil implicatas, capere nequit. semper 63. (51. Πελάτος, ἀπέλυε· τοὺς δὲ τοῦ Χριστοῦ δού 69. Quid mirum autem si devius in impietatem 53. Τί δὲ θαυμαστὸν εἰ, πλανηθεὶς εἰς ἀσέβειαν, 70. Πότε οὖν οὗτος, τοιοῦτος ὢν, καὶ τοιούτοις χαί- 70. Hic itaque qui talis est, quique talibus de- (54) Reg. Βαραββάν. Paulo post Reg. οὐκ ἠφίει. (52) Ita Reg. In editis εἰσιν deest (53) Ita Reg. et Basil. Editi συγγενεῖς τε. De oc- (54) Ita Reg. In editis vero, xal deest. (55) Ita Reg. In editis μᾶλλον deest. (56) Regius codex, ὠδύρετο. (57) Sic edit., sed alibi iidem καθικετεύειν : Βας.
PG 25:777καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι δέσμιοι πρεσβύτεροί τε καὶ μονάζοντες σεσιδηρωμένοι καὶ πληγαῖς κατακοπέντες ἴσα θανάτῳ παρεπέμφθησαν πάντα τε κατὰ τόπον τετάρακται· καὶ ἡ Αἴγυπτος καὶ Λιβύη πᾶσα κινδυνεύει τῶν λαῶν δυσανασχετούντων ἐπὶ τῷ παρανόμῳ προστάγματι τούτῳ καὶ βλεπόντων τὴν τοῦ ἀντιχρίστου παρασκευὴν καὶ τὰ ἴδια ἀπ’ αὐτῶν μὲν ἁρπαζόμενα, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς ἐκδιδόμενα ταῦτα. Πότε οὖν ἠκούσθη τοσαύτη παρανομία; πότε τι τοιοῦτον κἂν ἐν διωγμῷ γέγονε κακόν; Ἕλληνες γεγόνασιν οἱ πρότερον διώξαντες, ἀλλ’ οὐκ εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσήνεγκαν τὰ εἴδωλα. Ἰουδαία ἦν Ζηνοβία καὶ Παύλου προέστη τοῦ Σαμοσατέως, ἀλλ’ οὐ δέδωκε τὰς ἐκκλησίας τοῖς Ἰουδαίοις εἰς συναγωγάς. καινόν ἐστι τοῦτο μύσος· οὐκ ἔστιν ἁπλῶς διωγμός, ἀλλὰ διωγμοῦ μὲν πλέον, προοίμιον δὲ καὶ παρασκευὴ τοῦ ἀντιχρίστου. ἔστω γὰρ καὶ κατὰ Ἀθανασίου καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἐπλάσαντο ψευδεῖς, τί πρὸς τὸ καινὸν ἐπιτήδευμα τοῦτο; ποίαν ἄρα πρόφασιν ἔχουσι κατὰ πάσης τῆς Αἰγύπτου καὶ Λιβύης καὶ Πενταπόλεως εἰπεῖν;πίνων αὐτοῖς τήν τε κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλήν, καὶ τὴν τῶν Ἐκκλησιῶν ἐξουσίαν. Ἰδοὺ γὰρ καὶ νῦν πάλιν ετάραξε τὰς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ Ἐκκλησίας, καὶ τὰς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Λιβύαις πάσαις· καὶ φανερῶς προσέταξε τοὺς μὲν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας καὶ τῆς (58) εὐσεβείας ἐπισκόπους ἐκβάλλεσθαι τῶν ἐχε κλησιῶν, τοῖς δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦσι πάσας αὐτὰς παραδίδοσθαι. Τοῦτό τε (59) ποιεῖν ὁ στρατηλάτης ἤρξατο· καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι δέσμιοι, πρεσβύτεροι τε καὶ μονάζοντες σεσιδηρωμένοι, καὶ πληγαῖς κατα- κοπέντες ἴσα θανάτῳ, παρεπέμφθησαν. Πάντα τε κατὰ τόπον τετάρακται· καὶ ἡ Αἴγυπτος καὶ Λιβύη πᾶσα κινδυνεύει, τῶν λαῶν δυσανασχετούντων ἐπὶ τῷ παρανόμῳ προστάγματι τούτῳ (60), καὶ βλεπόντων τὴν τοῦ ᾿Αντιχρίστου παρασκευὴν, καὶ τὰ ἴδια ἀπ' αὐτῶν ταῦτα. - μὲν (61) ἁρπαζόμενα, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς ἐκδιδόμενα τι τοιοῦτο κἂν ἐν διωγμῷ γέγονε κακόν; Έλληνες γεγόνασιν οἱ πρότερον διώξαντες· ἀλλ' οὐκ εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσήνεγκαν τὰ εἴδωλα. Ἰουδαία ἦν Ζηνο- βία, καὶ Παύλου προέστη τοῦ Σαμοσατέως· ἀλλ᾽ οὐ δέδωκε τὰς ἐκκλησίας τοῖς Ἰουδαίοις εἰς συναγω- γάς. Καινόν ἐστι τοῦτο μύσος (62)· οὐκ ἔστιν ἁπλῶς διωγμός, ἀλλὰ διωγμοῦ μὲν πλέον· προοίμιον δὲ καὶ παρασκευὴ τοῦ ᾿Αντιχρίστου. Έστω γὰρ, καὶ κατὰ Αθανασίου, καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἑπλάσαντο ψευδεῖς· τί πρὸς τὸ καινὸν ἐπιτήδευμα τοῦτο; ποίαν ἄρα πρόφασιν ἔχουσι κατὰ πάσης τῆς Αἰγύπτου, καὶ Λιβύης, καὶ Πεντα- πόλεως εἰπεῖν ; Οὐδὲ γὰρ καθ᾽ ἕκαστον ἐπιβουλεύειν ἤρξαντο, ἵνα κἂν ψεύσασθαι δυνηθῶσιν· ἀλλ' ἀθρόως πᾶσιν ἐπέθεντο, ἵνα, κἂν θέλωσι πλάσασθαι, κατα- γνωσθῶσιν. Ἐτύφλωσε γοῦν αὐτῶν ἐν τούτοις τὴν διάνοιαν ἡ κακία, καὶ πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐπισκόπους ἀπροφασίστως ἠξίωσαν ἐκβάλλεσθαι· ἵνα δείξωσιν, ὅτι κατὰ ᾿Αθανασίου καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἐπλάσαντο ψευδεῖς, δι' οὐδὲν ἕτερον ἢ διὰ τὴν μιαρὰν αἵρεσιν τῶν Χριστομάχων Ἀρειανῶν. Τοῦτο γὰρ λοιπὸν οὐ κέκρυπται (63), ἀλλὰ πᾶσι μάλιστα νῦν γέγονε φανερόν. ᾿Αθανάσιον μὲν γὰρ προσέταξεν ἐκβάλλεσθαι τῆς πόλεως, ἐκείνοις δὲ παραδέδωκε τὰς ἐκκλησίας. Καὶ οἱ μὲν πρεσβύ- τερο: καὶ οἱ διάκονοι, οι μετ' αὐτοῦ, ἀπὸ Πέτρου καὶ αι δι ᾿Αλεξάνδρου τυγχάνοντες, ἐκβάλλονται καὶ φυγα- δεύονται· οἱ δὲ ἀληθῶς 'Αρειανοί, οἱ μὴ ἔξωθεν ἀλη θῶς ὑπονοούμενοι (64), ἀλλ' οἱ ἐξ ἀρχῆς διὰ τὴν αἴρε σιν ἐκβληθέντες μετ' αὐτοῦ τοῦ ᾿Αρείου παρὰ ᾿Αλε- ξάνδρου τοῦ ἐπισκόπου, ἐν μὲν τῇ ἄνω Λιβύῃ Σε- κοῦνδος, ἐν δὲ τῇ ᾿Αλεξανδρείᾳ Εὐζώτος ὁ Χαναναίος, καὶ Ἰούλιος, καὶ ᾿Αμμων, Μάρκος τε, καὶ Εἰρηναῖος, καὶ Ζώσιμος, καὶ Σαραπίων ἐπίκλην Πελύκων (65), καὶ ἐν Λιβύῃ Σισίννιος, καὶ οἱ σὺν αὐτῷ νεώτεροι συνασεβοῦντες αὐτοῖς· οὗτοι τὰς ἐκκλησίας παρειλήφασιν. μένω. παραγο- HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A tem illis propinet, nec non potestatem in Eccle- sias. Enimvero jam denuo Alexandrinas perturba- vit Ecclesias, atque eas quæ in Ægypto in Libyisque habentur. Edixitque palam, callolica Eccle- siæ pietatisque sectatores episcopos exturbandos ex ecclesiis, illasque tradendas omnes iis qui Aria- nice sentirent. Illud agere jam cœpit dux exerci- tus : ac deinceps episcopi vinculis constricti, pre- sbyteri et monachi ferreis calenis ligati, ad necemn- que fere plagis concisi, relegati sunt. Mista ubique omnia in periculo versatur Ægyptus ac Libya tota, populis edictum ejusmodi indignissime feren- tibus, et Antichristi apparatum cernentibus, idem que sua bona ab aliis direpta hæreticisque tradita. donam, vel tempore persecutionis, malum ejusmodi admissum est? Ethnici erant qui antehac perseque- bantur : at nequaquam idola illi in ecclesias intro- duxere. Judæa erat Zenobia, et Pauli Saniosatensis patrona; at nequaquam Judæis ecclesias tradidit, ut eas in synagogas converterent. Insolens sane est hæc abominatio, nec tantum persecutio, sed plus quam persecutio habenda, proœmiumque et appa- ratus Antichristi. Esto contrà Athanasium, aliosque episcopos in exsilium missos, falsas confinxerint cri- minationes, cur novum id facinoris admittitur? quain comminiscentur causam adversus totanı C Ægyptum, Libyam et Pentapotin? Non singulos quippe insidiis suis aggressi sunt, ut hinc mentiendi locum habeant; sed una omnes adorti sunt, mentiri ausint, falsi arguantur. In his itaque eorum mentem excæcavit malitia : episcopos namque omnes nulla de causa ejici postularunt : ut palamı hinc facerent, se in Athanasium in aliosque episco- pos, quos fecerunt extorres, falsa confinxisse cri- mina, nulla alia de causa quam ob exsecrandam Christi hostium Arianorum hæresim. Hæc quippe res non occulta, sed jam omnibus exploratissima est. Enimvero Athanasium jussit ex urbe ejici, il- lisque tradidit ecclesias. Ac presbyteri quidem dia- conique ejus, qui a Petro et Alexandro ordinati fuerant, pelluntur profliganturque : veri autem D Ariani, qui non ob externam quamdam suspicio- nem, sed qui ab initio cum Ario hæreseos causa ab Alexandro episcopo pulsi sunt, in superiore qui- dem Libya Secundus, Alexandriæ vero Euzoius Chananæus, Julius, Ammon, Marcus, Irenæus, Zo- simus, et Sarapion cognomento Pelyron, et in Li- bya Sisiunius, et juniores quidam qui una cum illo impie sentiunt; hi, inquam, ecclesias occuparunt. "Sap. 11, 21. gitur. Naumius, securicula. Ili autem presbyteri et diaconi memorantur in damnatione Arii et in Epistola en- 71. Quandonam tanta audita est iniquitas ? quan- 71. Πότε οὖν ἠκούσθη τοσαύτη παρανομία ; πότε Β (58) Sic Reg. Ellici vero καὶ τοὺς τῆς. (59) Ita Reg. Editi autem, Τοῦτο δέ. (60) Sic Reg. et Basil. Editi vere, (61) Μέ» deest in editis, sed in Reg. et Basil. le- (62) Ita Reg. Editi vero μέσος. (63) Reg. οὐκέτι κέκρυπται. (64) Sic Reg. Editi vero, ἐπινοούμενοι. (65) Ita Reg. et Basil. Editi, Πελέκνον, vertitque
οὐδὲ γὰρ καθ’ ἕκαστον ἐπιβουλεύειν ἤρξαντο, ἵνα κἂν ψεύσασθαι δυνηθῶσιν, ἀλλ’ ἀθρόως πᾶσιν ἐπέθεντο, ἵνα, κἂν θέλωσι πλάσασθαι, καταγνωσθῶσιν. ἐτύφλωσε γοῦν αὐτῶν ἐν τούτοις τὴν διάνοιαν ἡ κακία, καὶ πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐπισκόπους ἀπροφασίστως ἠξίωσαν ἐκβάλλεσθαι, ἵνα δείξωσιν ὅτι κατὰ Ἀθανασίου καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων οὓς ἐξώρισαν προφάσεις ἐπλάσαντο ψευδεῖς δι’ οὐδὲν ἕτερον ἢ διὰ τὴν μιαρὰν αἵρεσιν τῶν χριστομάχων Ἀρειανῶν. τοῦτο γὰρ λοιπὸν οὐκέτι κέκρυπται, ἀλλὰ πᾶσι μάλιστα νῦν γέγονε φανερόν. Ἀθανάσιον μὲν γὰρ προσέταξεν ἐκβάλλεσθαι τῆς πόλεως, ἐκείνοις δὲ παραδέδωκε τὰς ἐκκλησίας.πίνων αὐτοῖς τήν τε κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλήν, καὶ τὴν τῶν Ἐκκλησιῶν ἐξουσίαν. Ἰδοὺ γὰρ καὶ νῦν πάλιν ετάραξε τὰς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ Ἐκκλησίας, καὶ τὰς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Λιβύαις πάσαις· καὶ φανερῶς προσέταξε τοὺς μὲν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας καὶ τῆς (58) εὐσεβείας ἐπισκόπους ἐκβάλλεσθαι τῶν ἐχε κλησιῶν, τοῖς δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦσι πάσας αὐτὰς παραδίδοσθαι. Τοῦτό τε (59) ποιεῖν ὁ στρατηλάτης ἤρξατο· καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι δέσμιοι, πρεσβύτεροι τε καὶ μονάζοντες σεσιδηρωμένοι, καὶ πληγαῖς κατα- κοπέντες ἴσα θανάτῳ, παρεπέμφθησαν. Πάντα τε κατὰ τόπον τετάρακται· καὶ ἡ Αἴγυπτος καὶ Λιβύη πᾶσα κινδυνεύει, τῶν λαῶν δυσανασχετούντων ἐπὶ τῷ παρανόμῳ προστάγματι τούτῳ (60), καὶ βλεπόντων τὴν τοῦ ᾿Αντιχρίστου παρασκευὴν, καὶ τὰ ἴδια ἀπ' αὐτῶν ταῦτα. - μὲν (61) ἁρπαζόμενα, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς ἐκδιδόμενα τι τοιοῦτο κἂν ἐν διωγμῷ γέγονε κακόν; Έλληνες γεγόνασιν οἱ πρότερον διώξαντες· ἀλλ' οὐκ εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσήνεγκαν τὰ εἴδωλα. Ἰουδαία ἦν Ζηνο- βία, καὶ Παύλου προέστη τοῦ Σαμοσατέως· ἀλλ᾽ οὐ δέδωκε τὰς ἐκκλησίας τοῖς Ἰουδαίοις εἰς συναγω- γάς. Καινόν ἐστι τοῦτο μύσος (62)· οὐκ ἔστιν ἁπλῶς διωγμός, ἀλλὰ διωγμοῦ μὲν πλέον· προοίμιον δὲ καὶ παρασκευὴ τοῦ ᾿Αντιχρίστου. Έστω γὰρ, καὶ κατὰ Αθανασίου, καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἑπλάσαντο ψευδεῖς· τί πρὸς τὸ καινὸν ἐπιτήδευμα τοῦτο; ποίαν ἄρα πρόφασιν ἔχουσι κατὰ πάσης τῆς Αἰγύπτου, καὶ Λιβύης, καὶ Πεντα- πόλεως εἰπεῖν ; Οὐδὲ γὰρ καθ᾽ ἕκαστον ἐπιβουλεύειν ἤρξαντο, ἵνα κἂν ψεύσασθαι δυνηθῶσιν· ἀλλ' ἀθρόως πᾶσιν ἐπέθεντο, ἵνα, κἂν θέλωσι πλάσασθαι, κατα- γνωσθῶσιν. Ἐτύφλωσε γοῦν αὐτῶν ἐν τούτοις τὴν διάνοιαν ἡ κακία, καὶ πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐπισκόπους ἀπροφασίστως ἠξίωσαν ἐκβάλλεσθαι· ἵνα δείξωσιν, ὅτι κατὰ ᾿Αθανασίου καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἐπλάσαντο ψευδεῖς, δι' οὐδὲν ἕτερον ἢ διὰ τὴν μιαρὰν αἵρεσιν τῶν Χριστομάχων Ἀρειανῶν. Τοῦτο γὰρ λοιπὸν οὐ κέκρυπται (63), ἀλλὰ πᾶσι μάλιστα νῦν γέγονε φανερόν. ᾿Αθανάσιον μὲν γὰρ προσέταξεν ἐκβάλλεσθαι τῆς πόλεως, ἐκείνοις δὲ παραδέδωκε τὰς ἐκκλησίας. Καὶ οἱ μὲν πρεσβύ- τερο: καὶ οἱ διάκονοι, οι μετ' αὐτοῦ, ἀπὸ Πέτρου καὶ αι δι ᾿Αλεξάνδρου τυγχάνοντες, ἐκβάλλονται καὶ φυγα- δεύονται· οἱ δὲ ἀληθῶς 'Αρειανοί, οἱ μὴ ἔξωθεν ἀλη θῶς ὑπονοούμενοι (64), ἀλλ' οἱ ἐξ ἀρχῆς διὰ τὴν αἴρε σιν ἐκβληθέντες μετ' αὐτοῦ τοῦ ᾿Αρείου παρὰ ᾿Αλε- ξάνδρου τοῦ ἐπισκόπου, ἐν μὲν τῇ ἄνω Λιβύῃ Σε- κοῦνδος, ἐν δὲ τῇ ᾿Αλεξανδρείᾳ Εὐζώτος ὁ Χαναναίος, καὶ Ἰούλιος, καὶ ᾿Αμμων, Μάρκος τε, καὶ Εἰρηναῖος, καὶ Ζώσιμος, καὶ Σαραπίων ἐπίκλην Πελύκων (65), καὶ ἐν Λιβύῃ Σισίννιος, καὶ οἱ σὺν αὐτῷ νεώτεροι συνασεβοῦντες αὐτοῖς· οὗτοι τὰς ἐκκλησίας παρειλήφασιν. μένω. παραγο- HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A tem illis propinet, nec non potestatem in Eccle- sias. Enimvero jam denuo Alexandrinas perturba- vit Ecclesias, atque eas quæ in Ægypto in Libyisque habentur. Edixitque palam, callolica Eccle- siæ pietatisque sectatores episcopos exturbandos ex ecclesiis, illasque tradendas omnes iis qui Aria- nice sentirent. Illud agere jam cœpit dux exerci- tus : ac deinceps episcopi vinculis constricti, pre- sbyteri et monachi ferreis calenis ligati, ad necemn- que fere plagis concisi, relegati sunt. Mista ubique omnia in periculo versatur Ægyptus ac Libya tota, populis edictum ejusmodi indignissime feren- tibus, et Antichristi apparatum cernentibus, idem que sua bona ab aliis direpta hæreticisque tradita. donam, vel tempore persecutionis, malum ejusmodi admissum est? Ethnici erant qui antehac perseque- bantur : at nequaquam idola illi in ecclesias intro- duxere. Judæa erat Zenobia, et Pauli Saniosatensis patrona; at nequaquam Judæis ecclesias tradidit, ut eas in synagogas converterent. Insolens sane est hæc abominatio, nec tantum persecutio, sed plus quam persecutio habenda, proœmiumque et appa- ratus Antichristi. Esto contrà Athanasium, aliosque episcopos in exsilium missos, falsas confinxerint cri- minationes, cur novum id facinoris admittitur? quain comminiscentur causam adversus totanı C Ægyptum, Libyam et Pentapotin? Non singulos quippe insidiis suis aggressi sunt, ut hinc mentiendi locum habeant; sed una omnes adorti sunt, mentiri ausint, falsi arguantur. In his itaque eorum mentem excæcavit malitia : episcopos namque omnes nulla de causa ejici postularunt : ut palamı hinc facerent, se in Athanasium in aliosque episco- pos, quos fecerunt extorres, falsa confinxisse cri- mina, nulla alia de causa quam ob exsecrandam Christi hostium Arianorum hæresim. Hæc quippe res non occulta, sed jam omnibus exploratissima est. Enimvero Athanasium jussit ex urbe ejici, il- lisque tradidit ecclesias. Ac presbyteri quidem dia- conique ejus, qui a Petro et Alexandro ordinati fuerant, pelluntur profliganturque : veri autem D Ariani, qui non ob externam quamdam suspicio- nem, sed qui ab initio cum Ario hæreseos causa ab Alexandro episcopo pulsi sunt, in superiore qui- dem Libya Secundus, Alexandriæ vero Euzoius Chananæus, Julius, Ammon, Marcus, Irenæus, Zo- simus, et Sarapion cognomento Pelyron, et in Li- bya Sisiunius, et juniores quidam qui una cum illo impie sentiunt; hi, inquam, ecclesias occuparunt. "Sap. 11, 21. gitur. Naumius, securicula. Ili autem presbyteri et diaconi memorantur in damnatione Arii et in Epistola en- 71. Quandonam tanta audita est iniquitas ? quan- 71. Πότε οὖν ἠκούσθη τοσαύτη παρανομία ; πότε Β (58) Sic Reg. Ellici vero καὶ τοὺς τῆς. (59) Ita Reg. Editi autem, Τοῦτο δέ. (60) Sic Reg. et Basil. Editi vere, (61) Μέ» deest in editis, sed in Reg. et Basil. le- (62) Ita Reg. Editi vero μέσος. (63) Reg. οὐκέτι κέκρυπται. (64) Sic Reg. Editi vero, ἐπινοούμενοι. (65) Ita Reg. et Basil. Editi, Πελέκνον, vertitque
PG 25:778καὶ οἱ μὲν πρεσβύτεροι καὶ οἱ διάκονοι οἱ μετ’ αὐτοῦ ἀπὸ Πέτρου καὶ Ἀλεξάνδρου τυγχάνοντες ἐκβάλλονται καὶ φυγαδεύονται, οἱ δὲ ἀληθῶς Ἀρειανοὶ οἱ μὴ ἔξωθεν ἀληθῶς ὑπονοούμενοι, ἀλλ’ οἱ ἐξ ἀρχῆς διὰ τὴν αἵρεσιν ἐκβληθέντες μετ’ αὐτοῦ τοῦ Ἀρείου παρὰ Ἀλεξάνδρου τοῦ ἐπισκόπου, ἐν μὲν τῇ ἄνω Λιβύῃ Σεκοῦνδος, ἐν δὲ τῇ Ἀλεξανδρείᾳ Εὐζώιος ὁ Χαναναῖος καὶ Ἰούλιος καὶ Ἄμμων Μάρκος τε καὶ Εἰρηναῖος καὶ Ζώσιμος καὶ Σαραπίων ἐπίκλην Πελύκων καὶ ἐν Λιβύῃ Σισίννιος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ νεώτεροι συνασεβοῦντες αὐτοῖς, οὗτοι τὰς ἐκκλησίας παρειλήφασιν. Καὶ ὁ μὲν στρατηλάτης Σεβαστιανὸς ἔγραψε τοῖς κατὰ τόπον πραιποσίτοις καὶ στρατιωτικαῖς ἐξουσίαις, καὶ οἱ μὲν ἀληθῶς ἐπίσκοποι ἐδιώχθησαν, οἱ δὲ τὰ τῆς ἀσεβείας φρονοῦντες ἀντ’ ἐκείνων εἰσήχθησαν. καὶ ἐξώρισαν μὲν ἐπισκόπους γηράσαντας ἐν τῷ κλήρῳ καὶ πολυετεῖς ἐν τῇ ἐπισκοπῇ ἀπὸ Ἀλεξάνδρου ὄντας τοῦ ἐπισκόπου, Ἀμμώνιον μὲν καὶ Ἑρμῆν καὶ Ἀνάγαμφον καὶ Μάρκον εἰς τὴν ἄνω Ὤασιν, Μοῦιν δὲ καὶ Ψενόσιριν καὶ Νειλάμμωνα καὶ Πλήνην καὶ Μάρκον καὶ Ἀθηνόδωρον εἰς τὴν Ἀμμωνιακὴν δι’ οὐδὲν ἕτερον, ἢ ἵνα διὰ τῶν ἐρήμων διερχόμενοι τελευτήσωσι.πίνων αὐτοῖς τήν τε κατὰ τῶν ἐπισκόπων ἐπιβουλήν, καὶ τὴν τῶν Ἐκκλησιῶν ἐξουσίαν. Ἰδοὺ γὰρ καὶ νῦν πάλιν ετάραξε τὰς ἐν ᾿Αλεξανδρείᾳ Ἐκκλησίας, καὶ τὰς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Λιβύαις πάσαις· καὶ φανερῶς προσέταξε τοὺς μὲν τῆς Καθολικῆς Ἐκκλησίας καὶ τῆς (58) εὐσεβείας ἐπισκόπους ἐκβάλλεσθαι τῶν ἐχε κλησιῶν, τοῖς δὲ τὰ ᾿Αρείου φρονοῦσι πάσας αὐτὰς παραδίδοσθαι. Τοῦτό τε (59) ποιεῖν ὁ στρατηλάτης ἤρξατο· καὶ λοιπὸν ἐπίσκοποι δέσμιοι, πρεσβύτεροι τε καὶ μονάζοντες σεσιδηρωμένοι, καὶ πληγαῖς κατα- κοπέντες ἴσα θανάτῳ, παρεπέμφθησαν. Πάντα τε κατὰ τόπον τετάρακται· καὶ ἡ Αἴγυπτος καὶ Λιβύη πᾶσα κινδυνεύει, τῶν λαῶν δυσανασχετούντων ἐπὶ τῷ παρανόμῳ προστάγματι τούτῳ (60), καὶ βλεπόντων τὴν τοῦ ᾿Αντιχρίστου παρασκευὴν, καὶ τὰ ἴδια ἀπ' αὐτῶν ταῦτα. - μὲν (61) ἁρπαζόμενα, τοῖς δὲ αἱρετικοῖς ἐκδιδόμενα τι τοιοῦτο κἂν ἐν διωγμῷ γέγονε κακόν; Έλληνες γεγόνασιν οἱ πρότερον διώξαντες· ἀλλ' οὐκ εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσήνεγκαν τὰ εἴδωλα. Ἰουδαία ἦν Ζηνο- βία, καὶ Παύλου προέστη τοῦ Σαμοσατέως· ἀλλ᾽ οὐ δέδωκε τὰς ἐκκλησίας τοῖς Ἰουδαίοις εἰς συναγω- γάς. Καινόν ἐστι τοῦτο μύσος (62)· οὐκ ἔστιν ἁπλῶς διωγμός, ἀλλὰ διωγμοῦ μὲν πλέον· προοίμιον δὲ καὶ παρασκευὴ τοῦ ᾿Αντιχρίστου. Έστω γὰρ, καὶ κατὰ Αθανασίου, καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἑπλάσαντο ψευδεῖς· τί πρὸς τὸ καινὸν ἐπιτήδευμα τοῦτο; ποίαν ἄρα πρόφασιν ἔχουσι κατὰ πάσης τῆς Αἰγύπτου, καὶ Λιβύης, καὶ Πεντα- πόλεως εἰπεῖν ; Οὐδὲ γὰρ καθ᾽ ἕκαστον ἐπιβουλεύειν ἤρξαντο, ἵνα κἂν ψεύσασθαι δυνηθῶσιν· ἀλλ' ἀθρόως πᾶσιν ἐπέθεντο, ἵνα, κἂν θέλωσι πλάσασθαι, κατα- γνωσθῶσιν. Ἐτύφλωσε γοῦν αὐτῶν ἐν τούτοις τὴν διάνοιαν ἡ κακία, καὶ πάντας ἁπλῶς τοὺς ἐπισκόπους ἀπροφασίστως ἠξίωσαν ἐκβάλλεσθαι· ἵνα δείξωσιν, ὅτι κατὰ ᾿Αθανασίου καὶ κατὰ τῶν ἄλλων ἐπισκόπων, οὓς ἐξώρισαν, προφάσεις ἐπλάσαντο ψευδεῖς, δι' οὐδὲν ἕτερον ἢ διὰ τὴν μιαρὰν αἵρεσιν τῶν Χριστομάχων Ἀρειανῶν. Τοῦτο γὰρ λοιπὸν οὐ κέκρυπται (63), ἀλλὰ πᾶσι μάλιστα νῦν γέγονε φανερόν. ᾿Αθανάσιον μὲν γὰρ προσέταξεν ἐκβάλλεσθαι τῆς πόλεως, ἐκείνοις δὲ παραδέδωκε τὰς ἐκκλησίας. Καὶ οἱ μὲν πρεσβύ- τερο: καὶ οἱ διάκονοι, οι μετ' αὐτοῦ, ἀπὸ Πέτρου καὶ αι δι ᾿Αλεξάνδρου τυγχάνοντες, ἐκβάλλονται καὶ φυγα- δεύονται· οἱ δὲ ἀληθῶς 'Αρειανοί, οἱ μὴ ἔξωθεν ἀλη θῶς ὑπονοούμενοι (64), ἀλλ' οἱ ἐξ ἀρχῆς διὰ τὴν αἴρε σιν ἐκβληθέντες μετ' αὐτοῦ τοῦ ᾿Αρείου παρὰ ᾿Αλε- ξάνδρου τοῦ ἐπισκόπου, ἐν μὲν τῇ ἄνω Λιβύῃ Σε- κοῦνδος, ἐν δὲ τῇ ᾿Αλεξανδρείᾳ Εὐζώτος ὁ Χαναναίος, καὶ Ἰούλιος, καὶ ᾿Αμμων, Μάρκος τε, καὶ Εἰρηναῖος, καὶ Ζώσιμος, καὶ Σαραπίων ἐπίκλην Πελύκων (65), καὶ ἐν Λιβύῃ Σισίννιος, καὶ οἱ σὺν αὐτῷ νεώτεροι συνασεβοῦντες αὐτοῖς· οὗτοι τὰς ἐκκλησίας παρειλήφασιν. μένω. παραγο- HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A tem illis propinet, nec non potestatem in Eccle- sias. Enimvero jam denuo Alexandrinas perturba- vit Ecclesias, atque eas quæ in Ægypto in Libyisque habentur. Edixitque palam, callolica Eccle- siæ pietatisque sectatores episcopos exturbandos ex ecclesiis, illasque tradendas omnes iis qui Aria- nice sentirent. Illud agere jam cœpit dux exerci- tus : ac deinceps episcopi vinculis constricti, pre- sbyteri et monachi ferreis calenis ligati, ad necemn- que fere plagis concisi, relegati sunt. Mista ubique omnia in periculo versatur Ægyptus ac Libya tota, populis edictum ejusmodi indignissime feren- tibus, et Antichristi apparatum cernentibus, idem que sua bona ab aliis direpta hæreticisque tradita. donam, vel tempore persecutionis, malum ejusmodi admissum est? Ethnici erant qui antehac perseque- bantur : at nequaquam idola illi in ecclesias intro- duxere. Judæa erat Zenobia, et Pauli Saniosatensis patrona; at nequaquam Judæis ecclesias tradidit, ut eas in synagogas converterent. Insolens sane est hæc abominatio, nec tantum persecutio, sed plus quam persecutio habenda, proœmiumque et appa- ratus Antichristi. Esto contrà Athanasium, aliosque episcopos in exsilium missos, falsas confinxerint cri- minationes, cur novum id facinoris admittitur? quain comminiscentur causam adversus totanı C Ægyptum, Libyam et Pentapotin? Non singulos quippe insidiis suis aggressi sunt, ut hinc mentiendi locum habeant; sed una omnes adorti sunt, mentiri ausint, falsi arguantur. In his itaque eorum mentem excæcavit malitia : episcopos namque omnes nulla de causa ejici postularunt : ut palamı hinc facerent, se in Athanasium in aliosque episco- pos, quos fecerunt extorres, falsa confinxisse cri- mina, nulla alia de causa quam ob exsecrandam Christi hostium Arianorum hæresim. Hæc quippe res non occulta, sed jam omnibus exploratissima est. Enimvero Athanasium jussit ex urbe ejici, il- lisque tradidit ecclesias. Ac presbyteri quidem dia- conique ejus, qui a Petro et Alexandro ordinati fuerant, pelluntur profliganturque : veri autem D Ariani, qui non ob externam quamdam suspicio- nem, sed qui ab initio cum Ario hæreseos causa ab Alexandro episcopo pulsi sunt, in superiore qui- dem Libya Secundus, Alexandriæ vero Euzoius Chananæus, Julius, Ammon, Marcus, Irenæus, Zo- simus, et Sarapion cognomento Pelyron, et in Li- bya Sisiunius, et juniores quidam qui una cum illo impie sentiunt; hi, inquam, ecclesias occuparunt. "Sap. 11, 21. gitur. Naumius, securicula. Ili autem presbyteri et diaconi memorantur in damnatione Arii et in Epistola en- 71. Quandonam tanta audita est iniquitas ? quan- 71. Πότε οὖν ἠκούσθη τοσαύτη παρανομία ; πότε Β (58) Sic Reg. Ellici vero καὶ τοὺς τῆς. (59) Ita Reg. Editi autem, Τοῦτο δέ. (60) Sic Reg. et Basil. Editi vere, (61) Μέ» deest in editis, sed in Reg. et Basil. le- (62) Ita Reg. Editi vero μέσος. (63) Reg. οὐκέτι κέκρυπται. (64) Sic Reg. Editi vero, ἐπινοούμενοι. (65) Ita Reg. et Basil. Editi, Πελέκνον, vertitque
PG 25:779καὶ γὰρ οὐδὲ νοσοῦντας αὐτοὺς ἠλέησαν, ἀλλὰ καὶ βαρέως διὰ τὴν ἀσθένειαν ἀποφέροντας ἤλαυνον, ὥστε φορείοις αὐτοὺς ἀποφέρεσθαι καὶ διὰ τὴν νόσον ἐπακολουθεῖν αὐτοῖς τὰ ἐντάφια. ἀπέθανε γοῦν εἷς ἐξ αὐτῶν, καὶ οὐδὲ τὸ σῶμα συνεχώρησαν ἀποφέρεσθαι τοῖς ἰδίοις. διὰ τοῦτο καὶ Δρακόντιον μὲν ἐπίσκοπον εἰς τὰ ἔρημα περὶ τὸ Κλύσμα ἐξώρισαν, Φίλωνα δὲ εἰς Βαβυλῶνα καὶ Ἀδέλφιον εἰς Ψίναβλα τῆς Θηβαίδος Ἱέρακά τε καὶ Διόσκορον τοὺς πρεσβυτέρους εἰς Σοήνην ἐξώρισαν. καὶ Ἀμμώνιον μὲν καὶ Ἀγαθὸν καὶ Ἀγαθοδαίμονα καὶ Ἀπολλώνιον καὶ Εὐλόγιον καὶ Ἀπολλὼ καὶ Παφνούτιον καὶ Γάιον καὶ Φλάβιον, ἀρχαίους ἐπισκόπους, καὶ Διόσκορον καὶ Ἀμμώνιον καὶ Ἡρακλείδην καὶ Ψάιν, πάλιν ἐπισκόπους, ἐφυγάδευσαν. καὶ τοὺς μὲν εἰς λειτουργίαν παραδεδώκασι, τοὺς δὲ ἐδίωξαν ἀναιρῆσαι θέλοντες ἄλλους τε πολλοὺς διήρπασαν. καὶ λαικοὺς μὲν μ καὶ παρθένους πρότερον παρὰ πῦρ στήσαντες αὐτὰς ἐξώρισαν. οὕτω κόψαντες πληγαῖς ταῖς ἀπὸ φοινίκων ῥάβδοις, ὡς μετὰ ἡμέρας πέντε τὰς μὲν αὐτῶν ἀποθανεῖν, τὰς δὲ χειρουργεῖσθαι διὰ τοὺς ἐμπαγέντας ἐν τοῖς μέλεσι σκόλοπας καὶ μείζονας θανάτου τὰς βασάνους ὑπομένειν·Μάρχον, Ερί- τοῖς κατὰ τόπον πραιποσίτοις καὶ στρατιωτικαῖς ἐξουσίαις· καὶ οἱ μὲν ἀληθῶς ἐπίσκοποι εδιώχθησαν, οἱ δὲ τὰ τῆς ἀσεβείας φρονοῦντες ἀντ᾽ ἐκείνων εἶπε ήχθησαν. Καὶ ἐξώρισαν μὲν ἐπισκόπους γηράσαντας ἐν τῷ κλήρῳ, καὶ πολυετεῖς ἐν τῇ ἐπισκοπῇ, ἀπὸ Αλεξάνδρου όντας τοῦ ἐπισκόπου Αμμώνιον μὲν καὶ Ἑρμῆν, καὶ 'Ανάγαμφον, καὶ Μάρκον (66), εἰς τὴν ἄνω κασιν· Μοῦῖν δὲ καὶ Γενόσιριν, καὶ Νειλάμε μωνα, καὶ Πλήνην, καὶ Μάρκον, καὶ 'Αθηνόδωρον, εἰς τὴν ᾿Αμμωνιακήν, δι' οὐδὲν ἔτερον ἢ ἵνα διὰ τῶν ερήμων διερχόμενοι τελευτήσωσι. Καὶ γὰρ οὐδὲ νο σοῦντας αὐτοὺς ἡλέησαν· ἀλλὰ καὶ βαρέως διὰ τὴν ἀσθένειαν φέροντες ήλαυνον, ὥστε φορείοις αὐτοὺς ἀποφέρεσθαι, καὶ διὰ τὴν νόσον ἐπακολουθεῖν αὐτοῖς τὰ ἐντάρια. ᾿Απέθανε γοῦν εἷς ἐξ αὐτῶν, καὶ οὐδὲ τὸ σῶμα συνεχώρησαν ἀποφέρεσθαι τοῖς ἰδίοις. Δια τοῦτο καὶ Δρακόντιον μὲν ἐπίσκοπον εἰς τὰ ἔρημα περὶ τὸ Κλύσμα ἐξώρισαν, Φίλωνα δὲ εἰς Βαβυλώνα, καὶ (67) 'Αδέλφιον εἰς Τίναβλα τῆς Θηβαΐδος, Ἱέραχά τε καὶ Διόσκορον τοὺς πρεσβυτέρους εἰς Σοήνην (68) εξώρισαν· καὶ ᾿Αμμώνιον μὲν καὶ ᾿Αγαθὸν, καὶ ᾿Αγα- θοδαίμονα, καὶ Ἀπολλώνιον, καὶ Εὐλόγιον, καὶ Απολλώ, καὶ Παφνούτιον, καὶ Γάϊον, καὶ Φλάβιον, ἀρχαίους ἐπισκόπους, καὶ Διόσκορον, καὶ ᾿Αμμώνιον, καὶ Ἡρακλείδην, καὶ Ψάϊν, πάλιν ἐπισκόπους, έφυ γάδευσαν· καὶ τοὺς μὲν εἰς λιθουργίαν (69) παραδε δώκασι, τοὺς δὲ ἐδίωξαν ἀναιρῆσαι θέλοντες, ἄλλους τε πολλούς διήρπασαν. Καὶ λαϊκοὺς μὲν μ' καὶ (70) παρθένους, πρότερον παρὰ πῦρ στήσαντες αὐτὰς, ἐξώρισαν· οὕτω κόψαντες πληγαῖς ταῖς ἀπὸ φοινίκων ῥάβδοις, ὡς μετὰ ἡμέρας πέντε τὰς μὲν αὐτῶν ἀπο θανεῖν, τὰς δὲ χειρουργεῖσθαι διὰ τοὺς ἐμπαγέντας Σοήνην Συήνη Επ λειτουρ γίαν. - B S. ATHANASII OPP. PARS I. sit ad omnes ubique locorum præpositos militares- que praefectos : tum veri episcopi pulsi; ii vero qui impie sentirent eorum vice intrusi sunt. Episcopos certe extorres fecerunt qui in clero consenueraut, quique multos annos in episcopatu, ab Alexandro nimirum episcopo ordinati, transegerant : Ammo- »ium scilicet, llermen, Anagamphum et Marcum in superiorem Oasin: Muim, Psenosirin, Nilasmo- nem, Plenem, Marcum et Athenodorum, in Ammo- niacam, non alia mente, quam ut per deserta hoca transeuntes interirent. Etenim ne infrinorum quidem miserti sunt; sed dum ægre illos ob infir- mitatem asportarent, impellebant tamen : sellisque deferebantur illi, funeralibus ob vim ægritudinis a tergo subsequentibus. Exstinctus itaque est unus ex illis, cujus cadaver suis auferendum non concesse - runt. Eadem de causa Dracontium episcopum ad deserta loca, circa Clysnia relegarunt : Philonem, Babylonen Adelphium in Psinabla Thebaidis : Hieracem et Dioscorum presbyteros Syenem exsu- les miserunt. Ammonium, Agathum, Agathodemo- nem, Apollonium, Eulogium, Apollo, Paphnutium, Gaium, et Flavium, antiquos episcopos, Diosco- rum, Ammonium, Heraclidem et P.aim, item epi- scopos, in fugam verterunt: quorum alios ad lapi- cidinas tradiderunt, alios ad necem insecuti sunt, alios multos diripuere. Laicos quadraginta, virgi- mesque igni ante admotas in exsilium miserunt : quas palmarum virgis ita conciderant, ut aliæ post quinque dies interirent, aliæ ob palmarum aculeos membris infixos medici opera egerent, morteque graviores perferrent cruciatus. Quodque atrocius, cyclica Alexandri, infra edendis, præter Ammonen et Marcum, qui post eam datam epistolam Ariani deprehensi et damnati videntur. Euzoius autem tunc diaconus tantum erat, vocaturque hic Chananæus, forte ob morum improbitatem qua cæteros longe su- perabat. Exstant in iis Alexandri scriptis alii multi, qui forsitan jam obierant cum hæc Athanasius seri- psit. Erantque alii ex urbe Alexandrina, alii es Ma- reute, Alexandrinæ diœcesis portione. in editis deerant, sed leguntur in Reg. scopos qui in magnam Oasin relegati sunt ex Libya fuisse ait Athanasius Apol. ad Constant. num. 32, sed an de omnibus, vel de quibusdam tantum loqua- tur, incertum : qui autem in Ammoniacam relegati sunt ait ex Thebaide fuisse. Non omnes autem ex- sules episcopos hic recenset; nam tredecim tantum memorantur, cum sedecim numeret ipse Apol. ad Constant, nun. 27, et Apol. de fuga sua, num. 7, ubi præter istos, Gaium, Agathum et Ammonium alterum refert. Dracontium vero et Philonem invisit Hilarion dum pergeret in Ægyptum, priorem in Castro Thebato, exsilii luco : Philonem vero Baby- lone, quem Philonem suspicantur quidam Luciferia- mis sese postea adjunxisse, quod verumne sit, dis- quirimus in Athanasii Vita. • D HISTORICA ET DOGMATICA. quimur, arbitramurque esse Syenem extremam Ro- mani imperii urbem ad Nili fluenta, Ethiopia fini- timam. Eam ter vocat item Orig. in Mauth. 352, et alias. Communius tamen vocatur. Proclivis eat transmutatio vocalium o et v. Episcopos plus triginta in fugam versos ait Atha- tantum hic memoret, multos haud dubie omisit. nasius in Apologia de fuga sua : quare cum tredecimi episcopis bic et superius nominatis permulti synodo Alexandrinæ anni adfuere, ibi videsis. Quæront nonnulli nuin Paphnutius hic memoratus, is ipse sit qui in persecutione Maximiani oculum amiserat, et synodo Nicænæ postea adfuit: sed veri non est simile eum ipsum esse, nam id indicaturus fuisset Athanasius : et alioqui vulgare admodum est Paph- Hulii nomen apud Ægyptios. Duo certe leguntur ejus nominis inter episcopos Ægyptios supra p. 169. vertit, lapicidinam. Reg. et edit. Conn. xal, etc. Hæc vero fusius enarrantur in Apol, de fu- ga, num. 8. Sed quæ de virginibus virgis palmaruın casis hic habentur, ea de viris quadraginta com- prehensis enarrat iisdem fere verbis Athanasius. At potuerunt tum viri illi, tum virgines eodem crucia- tus genere lancinari. 72. Porro Sebastianus dux exercitus litteras mi- A (66) Hac, μὲν καὶ Ἑρμῆν, και Ανάγαμφον, καὶ (67) Sic Reg. et Basil. Iu editis και deest. (69) Reg. Σοήνην. Εditi Σαΐνην. Regii lectionem sc- 72. Καὶ ὁ μὲν στρατηλάτης Σεβαστιανός έγραψε (69) Ita elit. Paris., et sic legit Nannius qui (70) Ita Reg., editi διήρπασαν· λαϊκοὺς μὲν με
PG 25:780καὶ τό γε δεινότερον παντὶ μὲν ἰσχύοντι, οἰκεῖον δὲ τῶν ἀσεβῶν. ἐπειδὴ κοπτόμεναι τὸν Χριστὸν ἐπεκαλοῦντο, μειζόνως ἔτριζον κατ’ αὐτῶν τοὺς ὀδόντας. ἀμέλει οὐδὲ τὰ σώματα τῶν ἀπογιγνομένων ἀπεδίδουν τοῖς ἰδίοις εἰς ταφήν, ἀλλ’ ἔκρυπτον, ἵνα δόξωσι λανθάνειν τὴν ἀνδροφονίαν. ἀλλ’ οὐκ ἔλαθον, πᾶσα γὰρ ἡ πόλις ἑώρακε καὶ πάντες ὡς δημίους, ὡς κακούργους καὶ λῃστὰς ἀπεστρέφοντο. καὶ γὰρ καὶ μοναστήρια κατέστρεψαν καὶ εἰς πῦρ ἐμβαλεῖν μοναχοὺς ἐπείρασαν καὶ διήρπασαν οἴκους καὶ παραθήκας τεθείσας παρὰ τοῦ ἐπισκόπου εἰς οἶκον ἐλευθέρων ἐπεισελθόντες ἥρπασαν καὶ ἀπεστέρησαν, τὰς χήρας κατὰ πελμάτων ἔκοπτον καὶ τὰς ἐλεημοσύνας ἐκώλυον. Τοιαῦτα μὲν οὖν τὰ πονηρεύματα τῶν Ἀρειανῶν. οἷα δὲ αὐτῶν καὶ τὰ τῆς ἀθεότητος ἐπιχειρήματα, τίς ἀκούσας οὐ φρίξειε;Μάρχον, Ερί- τοῖς κατὰ τόπον πραιποσίτοις καὶ στρατιωτικαῖς ἐξουσίαις· καὶ οἱ μὲν ἀληθῶς ἐπίσκοποι εδιώχθησαν, οἱ δὲ τὰ τῆς ἀσεβείας φρονοῦντες ἀντ᾽ ἐκείνων εἶπε ήχθησαν. Καὶ ἐξώρισαν μὲν ἐπισκόπους γηράσαντας ἐν τῷ κλήρῳ, καὶ πολυετεῖς ἐν τῇ ἐπισκοπῇ, ἀπὸ Αλεξάνδρου όντας τοῦ ἐπισκόπου Αμμώνιον μὲν καὶ Ἑρμῆν, καὶ 'Ανάγαμφον, καὶ Μάρκον (66), εἰς τὴν ἄνω κασιν· Μοῦῖν δὲ καὶ Γενόσιριν, καὶ Νειλάμε μωνα, καὶ Πλήνην, καὶ Μάρκον, καὶ 'Αθηνόδωρον, εἰς τὴν ᾿Αμμωνιακήν, δι' οὐδὲν ἔτερον ἢ ἵνα διὰ τῶν ερήμων διερχόμενοι τελευτήσωσι. Καὶ γὰρ οὐδὲ νο σοῦντας αὐτοὺς ἡλέησαν· ἀλλὰ καὶ βαρέως διὰ τὴν ἀσθένειαν φέροντες ήλαυνον, ὥστε φορείοις αὐτοὺς ἀποφέρεσθαι, καὶ διὰ τὴν νόσον ἐπακολουθεῖν αὐτοῖς τὰ ἐντάρια. ᾿Απέθανε γοῦν εἷς ἐξ αὐτῶν, καὶ οὐδὲ τὸ σῶμα συνεχώρησαν ἀποφέρεσθαι τοῖς ἰδίοις. Δια τοῦτο καὶ Δρακόντιον μὲν ἐπίσκοπον εἰς τὰ ἔρημα περὶ τὸ Κλύσμα ἐξώρισαν, Φίλωνα δὲ εἰς Βαβυλώνα, καὶ (67) 'Αδέλφιον εἰς Τίναβλα τῆς Θηβαΐδος, Ἱέραχά τε καὶ Διόσκορον τοὺς πρεσβυτέρους εἰς Σοήνην (68) εξώρισαν· καὶ ᾿Αμμώνιον μὲν καὶ ᾿Αγαθὸν, καὶ ᾿Αγα- θοδαίμονα, καὶ Ἀπολλώνιον, καὶ Εὐλόγιον, καὶ Απολλώ, καὶ Παφνούτιον, καὶ Γάϊον, καὶ Φλάβιον, ἀρχαίους ἐπισκόπους, καὶ Διόσκορον, καὶ ᾿Αμμώνιον, καὶ Ἡρακλείδην, καὶ Ψάϊν, πάλιν ἐπισκόπους, έφυ γάδευσαν· καὶ τοὺς μὲν εἰς λιθουργίαν (69) παραδε δώκασι, τοὺς δὲ ἐδίωξαν ἀναιρῆσαι θέλοντες, ἄλλους τε πολλούς διήρπασαν. Καὶ λαϊκοὺς μὲν μ' καὶ (70) παρθένους, πρότερον παρὰ πῦρ στήσαντες αὐτὰς, ἐξώρισαν· οὕτω κόψαντες πληγαῖς ταῖς ἀπὸ φοινίκων ῥάβδοις, ὡς μετὰ ἡμέρας πέντε τὰς μὲν αὐτῶν ἀπο θανεῖν, τὰς δὲ χειρουργεῖσθαι διὰ τοὺς ἐμπαγέντας Σοήνην Συήνη Επ λειτουρ γίαν. - B S. ATHANASII OPP. PARS I. sit ad omnes ubique locorum præpositos militares- que praefectos : tum veri episcopi pulsi; ii vero qui impie sentirent eorum vice intrusi sunt. Episcopos certe extorres fecerunt qui in clero consenueraut, quique multos annos in episcopatu, ab Alexandro nimirum episcopo ordinati, transegerant : Ammo- »ium scilicet, llermen, Anagamphum et Marcum in superiorem Oasin: Muim, Psenosirin, Nilasmo- nem, Plenem, Marcum et Athenodorum, in Ammo- niacam, non alia mente, quam ut per deserta hoca transeuntes interirent. Etenim ne infrinorum quidem miserti sunt; sed dum ægre illos ob infir- mitatem asportarent, impellebant tamen : sellisque deferebantur illi, funeralibus ob vim ægritudinis a tergo subsequentibus. Exstinctus itaque est unus ex illis, cujus cadaver suis auferendum non concesse - runt. Eadem de causa Dracontium episcopum ad deserta loca, circa Clysnia relegarunt : Philonem, Babylonen Adelphium in Psinabla Thebaidis : Hieracem et Dioscorum presbyteros Syenem exsu- les miserunt. Ammonium, Agathum, Agathodemo- nem, Apollonium, Eulogium, Apollo, Paphnutium, Gaium, et Flavium, antiquos episcopos, Diosco- rum, Ammonium, Heraclidem et P.aim, item epi- scopos, in fugam verterunt: quorum alios ad lapi- cidinas tradiderunt, alios ad necem insecuti sunt, alios multos diripuere. Laicos quadraginta, virgi- mesque igni ante admotas in exsilium miserunt : quas palmarum virgis ita conciderant, ut aliæ post quinque dies interirent, aliæ ob palmarum aculeos membris infixos medici opera egerent, morteque graviores perferrent cruciatus. Quodque atrocius, cyclica Alexandri, infra edendis, præter Ammonen et Marcum, qui post eam datam epistolam Ariani deprehensi et damnati videntur. Euzoius autem tunc diaconus tantum erat, vocaturque hic Chananæus, forte ob morum improbitatem qua cæteros longe su- perabat. Exstant in iis Alexandri scriptis alii multi, qui forsitan jam obierant cum hæc Athanasius seri- psit. Erantque alii ex urbe Alexandrina, alii es Ma- reute, Alexandrinæ diœcesis portione. in editis deerant, sed leguntur in Reg. scopos qui in magnam Oasin relegati sunt ex Libya fuisse ait Athanasius Apol. ad Constant. num. 32, sed an de omnibus, vel de quibusdam tantum loqua- tur, incertum : qui autem in Ammoniacam relegati sunt ait ex Thebaide fuisse. Non omnes autem ex- sules episcopos hic recenset; nam tredecim tantum memorantur, cum sedecim numeret ipse Apol. ad Constant, nun. 27, et Apol. de fuga sua, num. 7, ubi præter istos, Gaium, Agathum et Ammonium alterum refert. Dracontium vero et Philonem invisit Hilarion dum pergeret in Ægyptum, priorem in Castro Thebato, exsilii luco : Philonem vero Baby- lone, quem Philonem suspicantur quidam Luciferia- mis sese postea adjunxisse, quod verumne sit, dis- quirimus in Athanasii Vita. • D HISTORICA ET DOGMATICA. quimur, arbitramurque esse Syenem extremam Ro- mani imperii urbem ad Nili fluenta, Ethiopia fini- timam. Eam ter vocat item Orig. in Mauth. 352, et alias. Communius tamen vocatur. Proclivis eat transmutatio vocalium o et v. Episcopos plus triginta in fugam versos ait Atha- tantum hic memoret, multos haud dubie omisit. nasius in Apologia de fuga sua : quare cum tredecimi episcopis bic et superius nominatis permulti synodo Alexandrinæ anni adfuere, ibi videsis. Quæront nonnulli nuin Paphnutius hic memoratus, is ipse sit qui in persecutione Maximiani oculum amiserat, et synodo Nicænæ postea adfuit: sed veri non est simile eum ipsum esse, nam id indicaturus fuisset Athanasius : et alioqui vulgare admodum est Paph- Hulii nomen apud Ægyptios. Duo certe leguntur ejus nominis inter episcopos Ægyptios supra p. 169. vertit, lapicidinam. Reg. et edit. Conn. xal, etc. Hæc vero fusius enarrantur in Apol, de fu- ga, num. 8. Sed quæ de virginibus virgis palmaruın casis hic habentur, ea de viris quadraginta com- prehensis enarrat iisdem fere verbis Athanasius. At potuerunt tum viri illi, tum virgines eodem crucia- tus genere lancinari. 72. Porro Sebastianus dux exercitus litteras mi- A (66) Hac, μὲν καὶ Ἑρμῆν, και Ανάγαμφον, καὶ (67) Sic Reg. et Basil. Iu editis και deest. (69) Reg. Σοήνην. Εditi Σαΐνην. Regii lectionem sc- 72. Καὶ ὁ μὲν στρατηλάτης Σεβαστιανός έγραψε (69) Ita elit. Paris., et sic legit Nannius qui (70) Ita Reg., editi διήρπασαν· λαϊκοὺς μὲν με
PG 25:781τοὺς μὲν γὰρ τηλικούτους γέροντας καὶ πολυετεῖς ἐπισκόπους ἐξορισθῆναι πεποιήκασιν, ἀντὶ δὲ τούτων νεωτέρους ἀσελγεῖς Ἕλληνας μήτε κατηχηθέντας, δόξαντες εὐθὺς περαίνειν, καὶ ἄλλους διγυναίους καὶ ἐπὶ μείζοσιν αἰτίαις ἐγκαλουμένους διὰ τὸν περὶ αὐτοὺς πλοῦτον καὶ τὴν ἐκ τῆς πολιτείας δυναστείαν, χρυσίον διδόντας, ὡς ἀπὸ πωλητηρίου ἀπέστελλον αὐτοὺς ὀνομάσαντες ἐπισκόπους. καὶ λοιπὸν τοῖς λαοῖς δεινοτέρα ἐγίγνετο ἡ συμφορά. ἀποστρεφόμενοι γὰρ τοὺς μισθωτοὺς ἐκείνων καὶ ἀλλοτρίους ἑαυτῶν ἐμαστίζοντο, ἐδημεύοντο, εἰς τὰ δεσμωτήρια κατεκλείοντο παρὰ τοῦ στρατηλάτου. ἐποίει γὰρ τοῦτο προθύμως Μανιχαῖος ὤν, ἵνα τοὺς μὲν ἰδίους μὴ ἐπιζητῶσιν, οὓς δὲ ἀπεστρέφοντο δέχωνται ἀνθρώπους τοιαῦτα πράττοντας, οἷα καὶ πρὸ τούτου ἐν τοῖς εἰδώλοις ἔπαιζον. Τίς οὖν ταῦτα βλέπων ἢ ἀκούων, τίς ὁρῶν τὴν ἀλαζονείαν τῶν ἀσεβῶν καὶ τοσαύτην ἀδικίαν, εἰ δίκαιός ἐστιν, οὐ στενάξειεν; «ἐν τόποις γὰρ ἀσεβῶν στένουσι δίκαιοι». τίς τούτων γιγνομένων καὶ τῆς ἀσεβείας τοσαύτην ἀναισχυντίαν λαβούσης ἔτι τολμᾷ λέγειν Κοστύλλιον Χριστιανὸν καὶ οὐ μᾶλλον ἀντιχρίστου τὴν εἰκόνα;ἐν τοῖς μέλεσι σκόλοπας, καὶ μείζονας θανάτου τὰς βασάνους ὑπομένειν. Καὶ τό γε δεινότερον, παντὶ μὲν ἰσχύοντι, οἰκεῖον δὲ τῶν ἀσεβῶν· ἐπειδὴ κοπτό μεναι τὸν Χριστὸν ἐπεκαλοῦντο, μειζόνως ἔτριζον κατ' αὐτῶν τοὺς ὀδόντας. Αμέλει οὐδὲ τὰ σώματα τῶν ἀπογιγνομένων ἀπεδίδουν τοῖς ἰδίοις εἰς ταφήν· ἀλλ' ἔκρυπτον, ἵνα δόξωσι λανθάνειν τὴν ἀνδροφο- νίαν. Αλλ᾽ οὐκ ἔλαθον· πᾶσα γὰρ ἡ πόλις ἑώρακε, καὶ πάντες ὡς δημίους, ὡς κακούργους καὶ λῃστὰς ἀπεστρέφοντο. Καὶ γὰρ καὶ μοναστήρια κατέστρε ψαν, καὶ εἰς πῦρ ἐμβαλεῖν μοναχοὺς ἐπείρασαν· καὶ. διήρπασαν οἴκους, καὶ παραθήκας τεθείσας παρὰ τοῦ ἐπισκόπου εἰς οἶκον ἐλευθέρων ἐπεισελθόντες ἥρπασαν, καὶ ἀπεστέρησαν τὰς χήρας κατὰ πελμά των (71) έκοπτον, καὶ τὰς ἐλεημοσύνας εκώλυον. νῶν. Οἷα δὲ αὐτῶν καὶ τὰ τῆς ἀθεότητος επιχειρή ματα, τίς ἀκούσας οὐ φρίξεις; Τοὺς μὲν γὰρ τηλι κούτους γέροντας καὶ πολυετεῖς ἐπισκόπους ἐξορισθῆ και πεποιήκασιν· ἀντὶ δὲ τούτων νεωτέρους ἀσελγείς Έλληνας, μήτε κατηχηθέντας, δόξαντες εὐθὺς πε ραίνειν· καὶ ἄλλους διγυναίους, καὶ ἐπὶ μείζοσιν αι τίαις ἐγκαλουμένους, διὰ τὸν περὶ αὐτοὺς πλοῦτον, καὶ τὴν ἐκ τῆς πολιτείας δυναστείαν, χρυσίον δι- δόντας, ὡς ἀπὸ πωλητηρίου ἀπέστελλον αὐτοὺς ὀνο μάσαντες ἐπισκόπους. Καὶ λοιπὸν τοῖς λαοῖς δεινο- τέρα ἐγίγνετο ἡ συμφορά· ἀποστρεφόμενοι γὰρ τους μισθωτούς ἐκείνων, καὶ ἀλλοτρίους ἑαυτῶν, ἐμαστί ζοντο, ἐδημεύοντο, εἰς τὰ δεσμωτήρια κατεκλείοντο παρὰ τοῦ στρατηλάτου. Εποίει γὰρ τοῦτο προθύμως Μανιχαῖος ὧν· ἵνα τοὺς μὲν ἰδίους μὴ ἐπιζητῶσιν, οὺς δὲ ἀπεστρέφοντο, δέχωνται (72), ἀνθρώπους τοιαῦτα πράττοντας, οἷα καὶ πρὸ τούτου ἐν τοῖς εἰδώ- λοις ἔπαιζον. ἀλαζονείαν τῶν ἀσεβῶν, καὶ τοσαύτην ἀδικίαν, εἰ δίκαιός ἐστιν, οὐ στενάξειεν; Ἐν τόποις γὰρ ἀσε βῶν στένουσι δίκαιοι. Τίς, τούτων γιγνομένων καὶ τῆς ἀσεβείας τοσαύτην ἀναισχυντίαν λαβούσης, ἔτι τολμᾷ λέγειν Κοστύλλιον Χριστιανὸν (73), καὶ οὐ μᾶλλον ᾿Αντιχρίστου τὴν εἰκόνα; Τί γὰρ τῶν τούτου γνωρισμάτων παραλέλοιπεν; Ἡ πῶς οὐ πανταχόθεν οὗτος ἐκεῖνος εἶναι νομισθήσεται, - κἀκεῖνος τοιοῦτος ἂν ὑπονοηθείη, οἷός ἐστιν οὗτος (74); Οὐ τὰς ἐν τῇ μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ, τῇ ἐν τῷ Καισαρείς, γινομένας θυσίας, καὶ κατὰ Χριστοῦ βλασφημίας, ὡς ἐξ ἐντο λῆς αὐτοῦ πεποιήκασιν 'Αρειανοί τε καὶ Ἕλληνες; οὐχ ἡ δρασις τοῦ Δανιὴλ οὕτω σημαίνει τὸν ᾿Αντί- χριστον, ὅτι ποιήσει πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων, καὶ ισχύσει πρὸς αὐτοὺς, καὶ ὑπεροίσει ἐν κακοῖς πάντας τοὺς ἔμπροσθεν, καὶ τρεῖς βασιλεῖς ταπεινώσει, καὶ λόγους πρὸς τὸν Ὕψιστον λαλήσει, καὶ ὑπονοήσει τοῦ * κατὰ πελμάτων. ἀνθρώποις, Κωνστάντιος, οὔτε. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS.. existi A apud eos saltem qui mentis compotes sunt, metur, impiis tamen consentaneum, dum ille in- ter verbera Christum invocarent, magis stridebant dentibus adversus illas. Næ illi neque corpora de- functorum ad humandum tradidere, sed, ut sua la- terent homicidia, occultarunt. At nequaquam la- tuere, rem quippe vidit tota civitas, universique illos ut homicidas, improbos furesque aversaban- tur. Enimvero monasteria subverterunt, monachos- que in ignem injicere tentarunt : domos diripuere : deposita ab episcopo in liberorum domum delata, irrumpentes abstulerunt : viduas calcibus percusse- runt, eleemosynæ ne darentur cohibuerunt. B c D Prov. xxvi1, 28, in Gr. tex!u. ** Dan. vii, 25. perperam. dendo seilicet : editi, prior lectio edi- . tem sint eorum impietatis facinora, quis si audiat non exhorrescat? Siquidem tam graves senes, fani annosos episcopos in exsilium pelli curarunt, eoruni autem vice juniores petulantesque ethnicos, ne ca- techumenos quidem, ad summum statim gradum transira jussos : alios bigamos, majorumque crimi- num accusatos, quia nempe pecuriosi erant, ac ci- vili potentia valebant, aurum modo penderent ; eos, inquam, quasi a venalium foro mittebant, nomina- bantque episcopos. Hinc populis gravior emersit ca- lamitas; cum enim mercenarios illos alienosque sibi viros aversarentur, tunc verberati, proscripti, carcerjque a duce exercitus mancipati sunt. Quod ille utpote Manichus libentissime agebat : ue illi suos perquirerent episcopos, et ut reciperent quos aversabantur, homines sane qui talia agunt, qua- lia non ita pridem inter idola luserant. animadversa impiorum petulantia tantaque injuria, si æquus ipse sit, non ingemiscat? nam in locis impiorum justi, lamentantur ". Quis cum ejusinodi gesta sint, cum.impietas tantam sibi in- pudentiam arrogarit, Costyllium Christianum ultra vocare ausus fuerit, et non potius Antichristi ima- ginem? Quænam ex Antichristi notis ipsi deest? Aut quid est, cur non hunc illum ipsum esse ar- bitremur, illumque huic similem existimemus ? Nonne in magna ecclesia, quæ in Cæsareo sita est, ex ejus jussu sacrificia oblata, blasphemiæque in Christum dictæ sunt ab Arianis et gentilibus ? Nonne visio Danielis his indiciis Antichristum si- gnificat”: quod scilicet bellum sanctis illaturus est, adversusque illos prævalebit : omnes qui ante se fuerint malignitate superabit: tres reges humilia- bit : contra Altissimum verba proferet ; putabit se toribus mendosa visa fuit, ideoque immutata, sed recte habere putamus : nam eodem ille modo nun- cupatur infra num. 80. 73. Τοιαῦτα μὲν οὖν τὰ πονηρεύματα τῶν ᾿Αρεια- 74. Τίς οὖν ταῦτα βλέπων ἢ ἀκούων, τίς ὁρῶν τὴν (71) Regius codex καταπελμάτων, unica voce. Editi (72) Reg. δέχονται. Ibilem Reg ἀνθρώπους. Editi, (73) Ita Reg. et sic iufra vocat Constantium deri- 73. Ejusmodi sunt Arianorum scelera. Quanta au- 74. Quisnam his conspectis vel auditis, quis, (74) Reg. ἢ ὡς ἐστιν. Ibidem Reg. οὐ τάς editi,
PG 25:782τί γὰρ τῶν τούτου γνωρισμάτων παραλέλοιπεν; ἢ πῶς οὐ πανταχόθεν οὗτος ἐκεῖνος εἶναι νομισθήσεται, κἀκεῖνος τοιοῦτος ἂν ὑπονοηθείη, οἷός ἐστιν οὗτος; οὐ τὰς ἐν τῇ μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ τῇ ἐν τῷ Καισαρείῳ γινομένας θυσίας καὶ κατὰ Χριστοῦ βλασφημίας ὡς ἐξ ἐντολῆς αὐτοῦ πεποιήκασιν Ἀρειανοί τε καὶ Ἕλληνες; οὐχ ἡ ὅρασις τοῦ Δανιὴλ οὕτως σημαίνει τὸν ἀντίχριστον ὅτι «ποιήσει πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων καὶ ἰσχύσει πρὸς αὐτοὺς» καὶ ὑπεροίσει ἐν κακοῖς πάντας τοὺς ἔμπροσθεν «καὶ τρεῖς βασιλεῖς ταπεινώσει καὶ λόγους πρὸς τὸν ὕψιστον λαλήσει καὶ ὑπονοήσει τοῦ ἀλλοιῶσαι καιρὸν καὶ νόμον»; τίς οὖν ἄλλος πώποτε τοιαῦτα ἐπεχείρησε πρᾶξαι ἢ μόνος Κωνστάντιος; οὗτος γὰρ τοιοῦτός ἐστιν, οἷος ἂν ἐκεῖνος γένοιτο. λαλεῖ γὰρ λόγους πρὸς τὸν ὕψιστον προιστάμενος τῆς ἀσεβοῦς αἱρέσεως καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους ποιεῖ πόλεμον ἐξορίζων τοὺς ἐπισκόπους, εἰ καὶ πρὸς ὀλίγον ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ ἀπωλείᾳ ταύτην τὴν ἐξουσίαν ἔχει. καὶ γὰρ οὗτος τοὺς πρὸ αὐτοῦ νενίκηκεν ἐν κακίᾳ καινὸν ἐπινοήσας τρόπον τοῦ διωγμοῦ. καὶ τρεῖς βασιλεῖς Βρετανίωνα καὶ Μαγνέντιον καὶ Γάλλον καθελὼν εὐθὺς προέστη τῆς ἀσεβείας.ἐν τοῖς μέλεσι σκόλοπας, καὶ μείζονας θανάτου τὰς βασάνους ὑπομένειν. Καὶ τό γε δεινότερον, παντὶ μὲν ἰσχύοντι, οἰκεῖον δὲ τῶν ἀσεβῶν· ἐπειδὴ κοπτό μεναι τὸν Χριστὸν ἐπεκαλοῦντο, μειζόνως ἔτριζον κατ' αὐτῶν τοὺς ὀδόντας. Αμέλει οὐδὲ τὰ σώματα τῶν ἀπογιγνομένων ἀπεδίδουν τοῖς ἰδίοις εἰς ταφήν· ἀλλ' ἔκρυπτον, ἵνα δόξωσι λανθάνειν τὴν ἀνδροφο- νίαν. Αλλ᾽ οὐκ ἔλαθον· πᾶσα γὰρ ἡ πόλις ἑώρακε, καὶ πάντες ὡς δημίους, ὡς κακούργους καὶ λῃστὰς ἀπεστρέφοντο. Καὶ γὰρ καὶ μοναστήρια κατέστρε ψαν, καὶ εἰς πῦρ ἐμβαλεῖν μοναχοὺς ἐπείρασαν· καὶ. διήρπασαν οἴκους, καὶ παραθήκας τεθείσας παρὰ τοῦ ἐπισκόπου εἰς οἶκον ἐλευθέρων ἐπεισελθόντες ἥρπασαν, καὶ ἀπεστέρησαν τὰς χήρας κατὰ πελμά των (71) έκοπτον, καὶ τὰς ἐλεημοσύνας εκώλυον. νῶν. Οἷα δὲ αὐτῶν καὶ τὰ τῆς ἀθεότητος επιχειρή ματα, τίς ἀκούσας οὐ φρίξεις; Τοὺς μὲν γὰρ τηλι κούτους γέροντας καὶ πολυετεῖς ἐπισκόπους ἐξορισθῆ και πεποιήκασιν· ἀντὶ δὲ τούτων νεωτέρους ἀσελγείς Έλληνας, μήτε κατηχηθέντας, δόξαντες εὐθὺς πε ραίνειν· καὶ ἄλλους διγυναίους, καὶ ἐπὶ μείζοσιν αι τίαις ἐγκαλουμένους, διὰ τὸν περὶ αὐτοὺς πλοῦτον, καὶ τὴν ἐκ τῆς πολιτείας δυναστείαν, χρυσίον δι- δόντας, ὡς ἀπὸ πωλητηρίου ἀπέστελλον αὐτοὺς ὀνο μάσαντες ἐπισκόπους. Καὶ λοιπὸν τοῖς λαοῖς δεινο- τέρα ἐγίγνετο ἡ συμφορά· ἀποστρεφόμενοι γὰρ τους μισθωτούς ἐκείνων, καὶ ἀλλοτρίους ἑαυτῶν, ἐμαστί ζοντο, ἐδημεύοντο, εἰς τὰ δεσμωτήρια κατεκλείοντο παρὰ τοῦ στρατηλάτου. Εποίει γὰρ τοῦτο προθύμως Μανιχαῖος ὧν· ἵνα τοὺς μὲν ἰδίους μὴ ἐπιζητῶσιν, οὺς δὲ ἀπεστρέφοντο, δέχωνται (72), ἀνθρώπους τοιαῦτα πράττοντας, οἷα καὶ πρὸ τούτου ἐν τοῖς εἰδώ- λοις ἔπαιζον. ἀλαζονείαν τῶν ἀσεβῶν, καὶ τοσαύτην ἀδικίαν, εἰ δίκαιός ἐστιν, οὐ στενάξειεν; Ἐν τόποις γὰρ ἀσε βῶν στένουσι δίκαιοι. Τίς, τούτων γιγνομένων καὶ τῆς ἀσεβείας τοσαύτην ἀναισχυντίαν λαβούσης, ἔτι τολμᾷ λέγειν Κοστύλλιον Χριστιανὸν (73), καὶ οὐ μᾶλλον ᾿Αντιχρίστου τὴν εἰκόνα; Τί γὰρ τῶν τούτου γνωρισμάτων παραλέλοιπεν; Ἡ πῶς οὐ πανταχόθεν οὗτος ἐκεῖνος εἶναι νομισθήσεται, - κἀκεῖνος τοιοῦτος ἂν ὑπονοηθείη, οἷός ἐστιν οὗτος (74); Οὐ τὰς ἐν τῇ μεγάλῃ ἐκκλησίᾳ, τῇ ἐν τῷ Καισαρείς, γινομένας θυσίας, καὶ κατὰ Χριστοῦ βλασφημίας, ὡς ἐξ ἐντο λῆς αὐτοῦ πεποιήκασιν 'Αρειανοί τε καὶ Ἕλληνες; οὐχ ἡ δρασις τοῦ Δανιὴλ οὕτω σημαίνει τὸν ᾿Αντί- χριστον, ὅτι ποιήσει πόλεμον μετὰ τῶν ἁγίων, καὶ ισχύσει πρὸς αὐτοὺς, καὶ ὑπεροίσει ἐν κακοῖς πάντας τοὺς ἔμπροσθεν, καὶ τρεῖς βασιλεῖς ταπεινώσει, καὶ λόγους πρὸς τὸν Ὕψιστον λαλήσει, καὶ ὑπονοήσει τοῦ * κατὰ πελμάτων. ἀνθρώποις, Κωνστάντιος, οὔτε. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS.. existi A apud eos saltem qui mentis compotes sunt, metur, impiis tamen consentaneum, dum ille in- ter verbera Christum invocarent, magis stridebant dentibus adversus illas. Næ illi neque corpora de- functorum ad humandum tradidere, sed, ut sua la- terent homicidia, occultarunt. At nequaquam la- tuere, rem quippe vidit tota civitas, universique illos ut homicidas, improbos furesque aversaban- tur. Enimvero monasteria subverterunt, monachos- que in ignem injicere tentarunt : domos diripuere : deposita ab episcopo in liberorum domum delata, irrumpentes abstulerunt : viduas calcibus percusse- runt, eleemosynæ ne darentur cohibuerunt. B c D Prov. xxvi1, 28, in Gr. tex!u. ** Dan. vii, 25. perperam. dendo seilicet : editi, prior lectio edi- . tem sint eorum impietatis facinora, quis si audiat non exhorrescat? Siquidem tam graves senes, fani annosos episcopos in exsilium pelli curarunt, eoruni autem vice juniores petulantesque ethnicos, ne ca- techumenos quidem, ad summum statim gradum transira jussos : alios bigamos, majorumque crimi- num accusatos, quia nempe pecuriosi erant, ac ci- vili potentia valebant, aurum modo penderent ; eos, inquam, quasi a venalium foro mittebant, nomina- bantque episcopos. Hinc populis gravior emersit ca- lamitas; cum enim mercenarios illos alienosque sibi viros aversarentur, tunc verberati, proscripti, carcerjque a duce exercitus mancipati sunt. Quod ille utpote Manichus libentissime agebat : ue illi suos perquirerent episcopos, et ut reciperent quos aversabantur, homines sane qui talia agunt, qua- lia non ita pridem inter idola luserant. animadversa impiorum petulantia tantaque injuria, si æquus ipse sit, non ingemiscat? nam in locis impiorum justi, lamentantur ". Quis cum ejusinodi gesta sint, cum.impietas tantam sibi in- pudentiam arrogarit, Costyllium Christianum ultra vocare ausus fuerit, et non potius Antichristi ima- ginem? Quænam ex Antichristi notis ipsi deest? Aut quid est, cur non hunc illum ipsum esse ar- bitremur, illumque huic similem existimemus ? Nonne in magna ecclesia, quæ in Cæsareo sita est, ex ejus jussu sacrificia oblata, blasphemiæque in Christum dictæ sunt ab Arianis et gentilibus ? Nonne visio Danielis his indiciis Antichristum si- gnificat”: quod scilicet bellum sanctis illaturus est, adversusque illos prævalebit : omnes qui ante se fuerint malignitate superabit: tres reges humilia- bit : contra Altissimum verba proferet ; putabit se toribus mendosa visa fuit, ideoque immutata, sed recte habere putamus : nam eodem ille modo nun- cupatur infra num. 80. 73. Τοιαῦτα μὲν οὖν τὰ πονηρεύματα τῶν ᾿Αρεια- 74. Τίς οὖν ταῦτα βλέπων ἢ ἀκούων, τίς ὁρῶν τὴν (71) Regius codex καταπελμάτων, unica voce. Editi (72) Reg. δέχονται. Ibilem Reg ἀνθρώπους. Editi, (73) Ita Reg. et sic iufra vocat Constantium deri- 73. Ejusmodi sunt Arianorum scelera. Quanta au- 74. Quisnam his conspectis vel auditis, quis, (74) Reg. ἢ ὡς ἐστιν. Ibidem Reg. οὐ τάς editi,
PG 25:783καὶ ὡς γίγας πρὸς τὸν ὕψιστον ἐτόλμησεν ἐπαρθῆναι τῇ ἀλαζονείᾳ. οὗτος ὑπενόησεν ἀλλοιῶσαι νόμον παραλύων τὴν μὲν τοῦ κυρίου διὰ τῶν ἀποστόλων διάταξιν, τὰ δὲ τῆς ἐκκλησίας ἀλλάττων ἔθη καὶ καινὸν αὐτὸς ἐπινοῶν τρόπον τῶν καταστάσεων. ἐξ ἄλλων γὰρ τόπων καὶ πρὸ πεντήκοντα μονῶν μετὰ στρατιωτῶν ἐπισκόπους ἀποστέλλει πρὸς τοὺς μὴ θέλοντας λαούς, καὶ ἀντὶ γνώσεως τῆς πρὸς τοὺς λαοὺς ἐκεῖνοι φέρουσι τὰς ἀπειλὰς καὶ τὰ πρὸς τοὺς δικαστὰς γράμματα. οὕτω Γρηγόριον ἀπὸ Καππαδοκίας ἔπεμψεν εἰς Ἀλεξάνδρειαν, καὶ εἰς μὲν τὸ Σίρμιον ἀπὸ Κυζίκου μετεπέμψατο Γερμίνιον, ἀπὸ δὲ τῆς Λαοδικείας Κεκρόπιον εἰς τὴν Νικομήδειαν ἀπέστειλεν. καὶ Αὐξέντιον μέν τινα φιλοπράγμονα μᾶλλον ἢ Χριστιανὸν ἀπὸ Καππαδοκίας εἰς Μεδιόλανον μετεστείλατο, ἵν’, ἐπειδὴ τὸν ἐπίσκοπον τὸν ἐκεῖ Διονύσιον, ἄνθρωπον εὐλαβῆ, διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέβειαν ἐξώρισε, τοῦτον ἐκεῖ κελεύσῃ εἶναι, ἄνθρωπον μήπω μηδὲ τὴν Ῥωμαικὴν εἰδότα γλῶτταν ἢ μόνον ἀσεβεῖν.S. ATHANASU OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. ἀλλοιῶται (75) καιρὸν καὶ νόμον; Τίς οὖν ἄλλος του Β πότε τοιαῦτα ἐπεχείρησε πρᾶξαι ή μόνος Κωνστάν τος ; Οὗτος γὰρ τοιοῦτός ἐστιν, οἷος ἂν ἐκεῖνος γέ- νοιτο. Λαλεῖ γὰρ (76) λόγους πρὸς τὸν Ὕψιστον, προϊστάμενος τῆς ἀσεβοῦς αἱρέσεως· καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους ποιεῖ πόλεμον, ἐξορίζων τοὺς ἐπισκόπους· εἰ καὶ πρὸς ὀλίγον ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (77) ἀπωλείᾳ ταύτην τὴν ἐξουσίαν ἔχει. Καὶ γὰρ οὗτος τοὺς πρὸ αὐτοῦ νε νίκηκεν ἐν κακίᾳ, καινὸν ἐπινοήσας τρόπον τοῦ δι- ωγμοῦ· καὶ τρεῖς βασιλεῖς, Βρετανίωνα, καὶ Μαγνέν- καὶ Γάλλον καθελών, εὐθὺς προέστη τῆς ἀσε βείας· καὶ ὡς γίγας πρὸς τὸν Ὕψιστον ἐτόλμησεν επαρθῆναι τῇ ἀλαζονείς. Οὗτος ὑπενόησεν ἀλλοιῶσαι νόμον, παραλύων τὴν μὲν τοῦ Κυρίου διὰ τῶν ἀπο στόλων διάταξιν, τὰ δὲ τῆς Ἐκκλησίας αλλάττων ἔθη, καὶ καινὸν αὐτὸς ἐπινοῶν τρόπον τῶν καταστά σεων. Εξ ἄλλων γὰρ τόπων καὶ πρὸ πεντήκοντα (18) μονῶν μετὰ στρατιωτῶν ἐπισκόπους ἀποστέλλει πρὸς τοὺς μὴ θέλοντας λαούς· καὶ ἀντὶ γνώσεως τῆς πρὸς τοὺς λαούς, ἐκεῖνοι φέρουσι τὰς ἀπειλὰς, καὶ τὰ πρὸς τοὺς δικαστὰς γράμματα. Οὕτω Γρηγόριον ἀπὸ Καπ- παδοκίας έπεμψεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν· καὶ εἰς μὲν τὸ Σίρμιον ἀπὸ Κυζίκου μετεπέμψατο Γερμίνιον· ἀπὸ δὲ τῆς Λαοδικείας Κεκρόπιον εἰς τὴν Νικομήδειαν ἀπέστειλεν. Η Χριστιανὸν ἀπὸ Καππαδοκίας εἰς Μεδιόλανον μετά εστείλατο· ἵν', ἐπειδὴ τὸν ἐπίσκοπον τὸν ἐκεῖ Διο νύσιον, ἄνθρωπον εὐλαβή, διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέ βειαν ἐξώρισε, τοῦτον ἐκεῖ κελεύσῃ εἶναι· ἄνθρωπον μήπω μηδὲ τὴν Ῥωμαϊκὴν εἰδότα γλώτταν, ἢ μόνον ἀσεβεῖν· νῦν δὲ πάλιν Γεώργιόν τινα Καππαδόκην ἄνθρωπον, ὑποδέκτην ἐν Κωνσταντινουπόλει ταμια κῶν γενόμενον (79), καὶ σφετερισάμενον πάντα, καὶ δι' αὐτὸ τοῦτο φυγόντα, προσέταξεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν εἰσελθεῖν μετὰ στρατιωτικῆς φαντασίας, καὶ τῆς τοῦ στρατηλάτου ἐξουσίας. Εἶτα εὑρὼν Επίκτητόν τινα νεόφυτον, καὶ νεώτερον θρασὺν, ἠγάπησεν, ὁρῶν αὐτ τὸν ἕτοιμον εἰς κακίαν (80) · καὶ δι' αὐτοῦ οἷς ἐθέλος λοιπὸν ἐπισκόποις ἐπιβουλεύει· ἕτοιμος γὰρ ἐκεῖνό; ἐστι πάντα ποιεῖν & βούλεται βασιλεύς. Τούτῳ γοῦν ὑπηρέτῃ χρώμενος, καὶ ἐν τῇ Ῥώμῃ πεποίηκε παν ράδοξον, καὶ ἀληθῶς ὁμοίωμα τῆς ᾿Αντιχρίστου κακού νοίας· ἀντὶ γὰρ τῆς ἐκκλησίας τὸ παλάτιον παρα- σκευάσας, καὶ ἀντὶ τῶν λαῶν τρεις που θλαδίας αν τοῦ πεποίηκε παρεῖναι· καὶ λοιπὸν ἠνάγκασε τρεις κακοήθεις κατασκόπους (οὐ γὰρ ἄν τις ἐπισκόπους εἴποι·) καταστῆσαι δῆθεν ἐπίσκοπον ἐν τῷ παλατίῳ Φήλικά (81) τινα ἄξιον ἑαυτῶν. Οἱ γὰρ λαοὶ πάντες, εἰδότες τὴν παρανομίαν τῶν αἱρετικῶν, οὔτε συν εχώρησαν αὐτοῖς εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσελθεῖν, ἀλλὰ μακρὰν ἀπ' αὐτῶν ἀνεχώρησαν. υείων κρεῶν ὑποδοχέα, ἐθέλοι. - T:OV, tempus atque regem mutare posse? Quis unquam A alius ejusmodi res agere ausus est, præter solum Constantium? Ejusmodi quippe hic est qualis un- quam ille fuerit. Verba namque profert adversus Altissimum, dum impiæ hæresi patrocinatur: ad- versus sanctos bellum gerit, dum episcopos pellit in exsilium; tametsi ad breve tempus in suamque perniciem ea fruitur potestate. Nam ille omnes qui antehac exstitere malitia superavit, mova excogitata persecutionis ratione : et cum tres reges Velranio- nem, Magnentium et Gallum imperio abdicasset, continuo impietatis patrocinium suscepit : ac velut gigas adversus Alissimum arroganter insurgere est ausus. llic existimavit se legein immutaturum, dum statuta Domini per apostolos tradita viola- vit: Ecclesiæ mores invertit, novumque adinvenit ordinationum genus. Ex aliis quippe locis, etiam quinquaginta mansionibus dissitis, episcopos mili- tibus stipatos ad invitos populos transmittit : qui at populis commendentur, ipeisque moti fant minas afferunt litterasque ad judices. Ita Gregorium ex Cappadocia misit Alexandriam: ita Germinium Cyzico Sirmium transmisit: sie Cecropium Lao- dicea Nicomediam. quam Christianum, ex Cappadocia Mediołanum transmisit, ut postquam Dionysium episcopum, re- Agiosum hominem, ob suam erga Christum pieta tem relegaverat, bune ibi constitueret, hominem necdum Latina lingua, sed solius impietatis peri- C tom. Nune autem Georgium quendam Cappadocem hominem, qui Constantinopoli penuariorum cxce- ptor erat, quique pecunias omnes depeculatus, re- petundarum reus, aufugerat, jussit cum militari pompa, ducisque auctoritate Alexandriam ingredi. Deinde repertum quemdam Epicietum neophytumn, audacemque adolescentem, quod ad omnia scelera paratum cerneret, in amicis habuit: cujus opera quibus optat episcopis insidiatur : promptus quippe est ille ad omnia quæ placent imperatori peragenda. Thoc itaque usus ministro, rem plane stupendan Roma perpetravit, quæ revera Antichristi maligni- tatem præ se ferat. Adornato namque in ecclesiæ focum palatio, cum, populorumn vice, tres sibi castra- los adesse jussisset, demum improbos tres catasco- pos, il est exploratores, haud enim episcopi mancu- pandi, adegit ut Felicem quemdam ipsorum mori- bus dignum hominem, episcopum ordinarent in palatio. Populi enim animadversa hæreticorum præ- varicatione, non concesserunt ut in ecclesias ili ingrederentur, sed procul illis abscesserunt. quinquaginta sedium episcopos : sed vera sententia est quam exprimimus. Vide in Apol. contra Arianos pag. 117. D oral. 21, ait fuisse excepto rem suillium carnium, quibus alebantur milites. De Georgii hujus genere, patria,' moribusque, fuse in Athanasii Vita. Athanasii Vita. - 75. Ausentium vero quentiam litigatorem magis (75) Ita Reg. Eoliti ἀλλοτριῶσαι. (76) Sic Reg., γάρ deest in editis. (77) Ita Rey. Edit vero αὐτοῦ. (78) Πρὸ πεντήκοντα μονῶν, vertit Naunius : el 779) Hunc Georgium Gregorius Nazianz. in 75. Καὶ Αὐξέντιον μέν τινα φιλοπράγμονα μάλλον (80) Reg. μανίαν. Mox idem Reg. ἐθέλει. Editi (81) Reg. Φίλικα. De Felice actum jam est in
νῦν δὲ πάλιν Γεώργιόν τινα Καππαδόκην ἄνθρωπον, ὑποδέκτην ἐν Κωνσταντινουπόλει ταμιακῶν γενόμενον καὶ σφετερισάμενον πάντα καὶ δι’ αὐτὸ τοῦτο φυγόντα, προσέταξεν εἰς Ἀλεξάνδρειαν εἰσελθεῖν μετὰ στρατιωτικῆς φαντασίας καὶ τῆς τοῦ στρατηλάτου ἐξουσίας. εἶτα εὑρὼν Ἐπίκτητόν τινα νεόφυτον καὶ νεώτερον θρασὺν ἠγάπησεν ὁρῶν αὐτὸν ἕτοιμον εἰς κακίαν καὶ δι’ αὐτοῦ οἷς ἐθέλει λοιπὸν ἐπισκόποις ἐπιβουλεύει· ἕτοιμος γὰρ ἐκεῖνός ἐστι πάντα ποιεῖν ἃ βούλεται βασιλεύς. τούτῳ γοῦν ὑπηρέτῃ χρώμενος καὶ ἐν τῇ Ῥώμῃ πεποίηκε παράδοξον καὶ ἀληθῶς ὁμοίωμα τῆς ἀντιχρίστου κακονοίας. ἀντὶ γὰρ τῆς ἐκκλησίας τὸ παλάτιον παρασκευάσας καὶ ἀντὶ τῶν λαῶν τρεῖς που θλαδίας ἑαυτοῦ πεποίηκε παρεῖναι, καὶ λοιπὸν ἠνάγκασε τρεῖς κακοήθεις κατασκόπους [οὐ γὰρ ἄν τις ἐπισκόπους εἴποι] καταστῆσαι δῆθεν ἐπίσκοπον ἐν τῷ παλατίῳ Φήλικά τινα ἄξιον ἑαυτῶν. οἱ γὰρ λαοὶ πάντες εἰδότες τὴν παρανομίαν τῶν αἱρετικῶν οὔτε συνεχώρησαν αὐτοῖς εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσελθεῖν, ἀλλὰ μακρὰν ἀπ’ αὐτῶν ἀνεχώρησαν. Τί οὖν οὗτος τοῦ ἀντιχρίστου παραλέλοιπεν; ἢ τί πλέον ἐκεῖνος ἐλθὼν τούτου ποιήσειεν;S. ATHANASU OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. ἀλλοιῶται (75) καιρὸν καὶ νόμον; Τίς οὖν ἄλλος του Β πότε τοιαῦτα ἐπεχείρησε πρᾶξαι ή μόνος Κωνστάν τος ; Οὗτος γὰρ τοιοῦτός ἐστιν, οἷος ἂν ἐκεῖνος γέ- νοιτο. Λαλεῖ γὰρ (76) λόγους πρὸς τὸν Ὕψιστον, προϊστάμενος τῆς ἀσεβοῦς αἱρέσεως· καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους ποιεῖ πόλεμον, ἐξορίζων τοὺς ἐπισκόπους· εἰ καὶ πρὸς ὀλίγον ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (77) ἀπωλείᾳ ταύτην τὴν ἐξουσίαν ἔχει. Καὶ γὰρ οὗτος τοὺς πρὸ αὐτοῦ νε νίκηκεν ἐν κακίᾳ, καινὸν ἐπινοήσας τρόπον τοῦ δι- ωγμοῦ· καὶ τρεῖς βασιλεῖς, Βρετανίωνα, καὶ Μαγνέν- καὶ Γάλλον καθελών, εὐθὺς προέστη τῆς ἀσε βείας· καὶ ὡς γίγας πρὸς τὸν Ὕψιστον ἐτόλμησεν επαρθῆναι τῇ ἀλαζονείς. Οὗτος ὑπενόησεν ἀλλοιῶσαι νόμον, παραλύων τὴν μὲν τοῦ Κυρίου διὰ τῶν ἀπο στόλων διάταξιν, τὰ δὲ τῆς Ἐκκλησίας αλλάττων ἔθη, καὶ καινὸν αὐτὸς ἐπινοῶν τρόπον τῶν καταστά σεων. Εξ ἄλλων γὰρ τόπων καὶ πρὸ πεντήκοντα (18) μονῶν μετὰ στρατιωτῶν ἐπισκόπους ἀποστέλλει πρὸς τοὺς μὴ θέλοντας λαούς· καὶ ἀντὶ γνώσεως τῆς πρὸς τοὺς λαούς, ἐκεῖνοι φέρουσι τὰς ἀπειλὰς, καὶ τὰ πρὸς τοὺς δικαστὰς γράμματα. Οὕτω Γρηγόριον ἀπὸ Καπ- παδοκίας έπεμψεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν· καὶ εἰς μὲν τὸ Σίρμιον ἀπὸ Κυζίκου μετεπέμψατο Γερμίνιον· ἀπὸ δὲ τῆς Λαοδικείας Κεκρόπιον εἰς τὴν Νικομήδειαν ἀπέστειλεν. Η Χριστιανὸν ἀπὸ Καππαδοκίας εἰς Μεδιόλανον μετά εστείλατο· ἵν', ἐπειδὴ τὸν ἐπίσκοπον τὸν ἐκεῖ Διο νύσιον, ἄνθρωπον εὐλαβή, διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέ βειαν ἐξώρισε, τοῦτον ἐκεῖ κελεύσῃ εἶναι· ἄνθρωπον μήπω μηδὲ τὴν Ῥωμαϊκὴν εἰδότα γλώτταν, ἢ μόνον ἀσεβεῖν· νῦν δὲ πάλιν Γεώργιόν τινα Καππαδόκην ἄνθρωπον, ὑποδέκτην ἐν Κωνσταντινουπόλει ταμια κῶν γενόμενον (79), καὶ σφετερισάμενον πάντα, καὶ δι' αὐτὸ τοῦτο φυγόντα, προσέταξεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν εἰσελθεῖν μετὰ στρατιωτικῆς φαντασίας, καὶ τῆς τοῦ στρατηλάτου ἐξουσίας. Εἶτα εὑρὼν Επίκτητόν τινα νεόφυτον, καὶ νεώτερον θρασὺν, ἠγάπησεν, ὁρῶν αὐτ τὸν ἕτοιμον εἰς κακίαν (80) · καὶ δι' αὐτοῦ οἷς ἐθέλος λοιπὸν ἐπισκόποις ἐπιβουλεύει· ἕτοιμος γὰρ ἐκεῖνό; ἐστι πάντα ποιεῖν & βούλεται βασιλεύς. Τούτῳ γοῦν ὑπηρέτῃ χρώμενος, καὶ ἐν τῇ Ῥώμῃ πεποίηκε παν ράδοξον, καὶ ἀληθῶς ὁμοίωμα τῆς ᾿Αντιχρίστου κακού νοίας· ἀντὶ γὰρ τῆς ἐκκλησίας τὸ παλάτιον παρα- σκευάσας, καὶ ἀντὶ τῶν λαῶν τρεις που θλαδίας αν τοῦ πεποίηκε παρεῖναι· καὶ λοιπὸν ἠνάγκασε τρεις κακοήθεις κατασκόπους (οὐ γὰρ ἄν τις ἐπισκόπους εἴποι·) καταστῆσαι δῆθεν ἐπίσκοπον ἐν τῷ παλατίῳ Φήλικά (81) τινα ἄξιον ἑαυτῶν. Οἱ γὰρ λαοὶ πάντες, εἰδότες τὴν παρανομίαν τῶν αἱρετικῶν, οὔτε συν εχώρησαν αὐτοῖς εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσελθεῖν, ἀλλὰ μακρὰν ἀπ' αὐτῶν ἀνεχώρησαν. υείων κρεῶν ὑποδοχέα, ἐθέλοι. - T:OV, tempus atque regem mutare posse? Quis unquam A alius ejusmodi res agere ausus est, præter solum Constantium? Ejusmodi quippe hic est qualis un- quam ille fuerit. Verba namque profert adversus Altissimum, dum impiæ hæresi patrocinatur: ad- versus sanctos bellum gerit, dum episcopos pellit in exsilium; tametsi ad breve tempus in suamque perniciem ea fruitur potestate. Nam ille omnes qui antehac exstitere malitia superavit, mova excogitata persecutionis ratione : et cum tres reges Velranio- nem, Magnentium et Gallum imperio abdicasset, continuo impietatis patrocinium suscepit : ac velut gigas adversus Alissimum arroganter insurgere est ausus. llic existimavit se legein immutaturum, dum statuta Domini per apostolos tradita viola- vit: Ecclesiæ mores invertit, novumque adinvenit ordinationum genus. Ex aliis quippe locis, etiam quinquaginta mansionibus dissitis, episcopos mili- tibus stipatos ad invitos populos transmittit : qui at populis commendentur, ipeisque moti fant minas afferunt litterasque ad judices. Ita Gregorium ex Cappadocia misit Alexandriam: ita Germinium Cyzico Sirmium transmisit: sie Cecropium Lao- dicea Nicomediam. quam Christianum, ex Cappadocia Mediołanum transmisit, ut postquam Dionysium episcopum, re- Agiosum hominem, ob suam erga Christum pieta tem relegaverat, bune ibi constitueret, hominem necdum Latina lingua, sed solius impietatis peri- C tom. Nune autem Georgium quendam Cappadocem hominem, qui Constantinopoli penuariorum cxce- ptor erat, quique pecunias omnes depeculatus, re- petundarum reus, aufugerat, jussit cum militari pompa, ducisque auctoritate Alexandriam ingredi. Deinde repertum quemdam Epicietum neophytumn, audacemque adolescentem, quod ad omnia scelera paratum cerneret, in amicis habuit: cujus opera quibus optat episcopis insidiatur : promptus quippe est ille ad omnia quæ placent imperatori peragenda. Thoc itaque usus ministro, rem plane stupendan Roma perpetravit, quæ revera Antichristi maligni- tatem præ se ferat. Adornato namque in ecclesiæ focum palatio, cum, populorumn vice, tres sibi castra- los adesse jussisset, demum improbos tres catasco- pos, il est exploratores, haud enim episcopi mancu- pandi, adegit ut Felicem quemdam ipsorum mori- bus dignum hominem, episcopum ordinarent in palatio. Populi enim animadversa hæreticorum præ- varicatione, non concesserunt ut in ecclesias ili ingrederentur, sed procul illis abscesserunt. quinquaginta sedium episcopos : sed vera sententia est quam exprimimus. Vide in Apol. contra Arianos pag. 117. D oral. 21, ait fuisse excepto rem suillium carnium, quibus alebantur milites. De Georgii hujus genere, patria,' moribusque, fuse in Athanasii Vita. Athanasii Vita. - 75. Ausentium vero quentiam litigatorem magis (75) Ita Reg. Eoliti ἀλλοτριῶσαι. (76) Sic Reg., γάρ deest in editis. (77) Ita Rey. Edit vero αὐτοῦ. (78) Πρὸ πεντήκοντα μονῶν, vertit Naunius : el 779) Hunc Georgium Gregorius Nazianz. in 75. Καὶ Αὐξέντιον μέν τινα φιλοπράγμονα μάλλον (80) Reg. μανίαν. Mox idem Reg. ἐθέλει. Editi (81) Reg. Φίλικα. De Felice actum jam est in
PG 25:784ἢ πῶς ἐκεῖνος ἐλθὼν οὐχ εὑρήσει πρὸς ἀπάτην εὔκολον προετοιμασθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τούτου τὴν ὁδόν; καὶ γὰρ πάλιν ἀντὶ τῶν ἐκκλησιῶν εἰς τὰ παλάτια πρὸς ἑαυτὸν τὰς κρίσεις προκαλεῖται. καὶ τούτων μὲν αὐτὸς ἐξάρχει· τὸ δὲ θαυμαστόν, ὅτι, κἂν θεωρήσῃ τοὺς κατηγόρους ἀποροῦντας, αὐτὸς ἀναδέχεται τὴν κατηγορίαν, ἵνα μηδὲ ἀπολογεῖσθαι λοιπὸν ἐξῇ τοῖς ἀδικουμένοις διὰ τὴν παρ’ αὐτοῦ βίαν. καὶ τοῦτο πεποίηκεν ἐν τοῖς κατὰ Ἀθανασίου. τὴν γὰρ Παυλίνου καὶ Λουκιφέρου καὶ Εὐσεβίου καὶ Διονυσίου τῶν ἐπισκόπων παρρησίαν βλέπων, καὶ ὡς ἐκ τῆς μετανοίας Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος διήλεγχον τοὺς κατὰ τοῦ ἐπισκόπου λέγοντας καὶ συνεβούλευον μηκέτι χρῆναι πιστεύεσθαι τοὺς περὶ Οὐάλεντα μεταγνόντας ἐφ’ οἷς λέγουσι νῦν, εὐθὺς ἀναστὰς εἶπεν· ἐγὼ κατήγορός εἰμι νῦν Ἀθανασίου, δι’ ἐμὲ πιστεύσατε οἷς ἐὰν λέγωσιν οὗτοι. εἶτα ἐκείνων λεγόντων· πῶς δύνασαι κατήγορος εἶναι μὴ παρόντος τοῦ κατηγορουμένου; εἰ γὰρ σὺ κατήγορος εἶ, ἀλλ’ ἐκεῖνος μὴ παρὼν οὐ δύναται κρίνεσθαι. οὐ γὰρ Ῥωμαική ἐστιν ἡ κρίσις, ἵν’ ὡς βασιλεὺς πιστευθῇς, ἀλλὰ περὶ ἐπισκόπου ἐστὶ τὸ κρίμα.S. ATHANASU OPP. PARS I. HISTORICA ET DOGMATICA. ἀλλοιῶται (75) καιρὸν καὶ νόμον; Τίς οὖν ἄλλος του Β πότε τοιαῦτα ἐπεχείρησε πρᾶξαι ή μόνος Κωνστάν τος ; Οὗτος γὰρ τοιοῦτός ἐστιν, οἷος ἂν ἐκεῖνος γέ- νοιτο. Λαλεῖ γὰρ (76) λόγους πρὸς τὸν Ὕψιστον, προϊστάμενος τῆς ἀσεβοῦς αἱρέσεως· καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους ποιεῖ πόλεμον, ἐξορίζων τοὺς ἐπισκόπους· εἰ καὶ πρὸς ὀλίγον ἐπὶ τῇ ἑαυτοῦ (77) ἀπωλείᾳ ταύτην τὴν ἐξουσίαν ἔχει. Καὶ γὰρ οὗτος τοὺς πρὸ αὐτοῦ νε νίκηκεν ἐν κακίᾳ, καινὸν ἐπινοήσας τρόπον τοῦ δι- ωγμοῦ· καὶ τρεῖς βασιλεῖς, Βρετανίωνα, καὶ Μαγνέν- καὶ Γάλλον καθελών, εὐθὺς προέστη τῆς ἀσε βείας· καὶ ὡς γίγας πρὸς τὸν Ὕψιστον ἐτόλμησεν επαρθῆναι τῇ ἀλαζονείς. Οὗτος ὑπενόησεν ἀλλοιῶσαι νόμον, παραλύων τὴν μὲν τοῦ Κυρίου διὰ τῶν ἀπο στόλων διάταξιν, τὰ δὲ τῆς Ἐκκλησίας αλλάττων ἔθη, καὶ καινὸν αὐτὸς ἐπινοῶν τρόπον τῶν καταστά σεων. Εξ ἄλλων γὰρ τόπων καὶ πρὸ πεντήκοντα (18) μονῶν μετὰ στρατιωτῶν ἐπισκόπους ἀποστέλλει πρὸς τοὺς μὴ θέλοντας λαούς· καὶ ἀντὶ γνώσεως τῆς πρὸς τοὺς λαούς, ἐκεῖνοι φέρουσι τὰς ἀπειλὰς, καὶ τὰ πρὸς τοὺς δικαστὰς γράμματα. Οὕτω Γρηγόριον ἀπὸ Καπ- παδοκίας έπεμψεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν· καὶ εἰς μὲν τὸ Σίρμιον ἀπὸ Κυζίκου μετεπέμψατο Γερμίνιον· ἀπὸ δὲ τῆς Λαοδικείας Κεκρόπιον εἰς τὴν Νικομήδειαν ἀπέστειλεν. Η Χριστιανὸν ἀπὸ Καππαδοκίας εἰς Μεδιόλανον μετά εστείλατο· ἵν', ἐπειδὴ τὸν ἐπίσκοπον τὸν ἐκεῖ Διο νύσιον, ἄνθρωπον εὐλαβή, διὰ τὴν εἰς Χριστὸν εὐσέ βειαν ἐξώρισε, τοῦτον ἐκεῖ κελεύσῃ εἶναι· ἄνθρωπον μήπω μηδὲ τὴν Ῥωμαϊκὴν εἰδότα γλώτταν, ἢ μόνον ἀσεβεῖν· νῦν δὲ πάλιν Γεώργιόν τινα Καππαδόκην ἄνθρωπον, ὑποδέκτην ἐν Κωνσταντινουπόλει ταμια κῶν γενόμενον (79), καὶ σφετερισάμενον πάντα, καὶ δι' αὐτὸ τοῦτο φυγόντα, προσέταξεν εἰς ᾿Αλεξάνδρειαν εἰσελθεῖν μετὰ στρατιωτικῆς φαντασίας, καὶ τῆς τοῦ στρατηλάτου ἐξουσίας. Εἶτα εὑρὼν Επίκτητόν τινα νεόφυτον, καὶ νεώτερον θρασὺν, ἠγάπησεν, ὁρῶν αὐτ τὸν ἕτοιμον εἰς κακίαν (80) · καὶ δι' αὐτοῦ οἷς ἐθέλος λοιπὸν ἐπισκόποις ἐπιβουλεύει· ἕτοιμος γὰρ ἐκεῖνό; ἐστι πάντα ποιεῖν & βούλεται βασιλεύς. Τούτῳ γοῦν ὑπηρέτῃ χρώμενος, καὶ ἐν τῇ Ῥώμῃ πεποίηκε παν ράδοξον, καὶ ἀληθῶς ὁμοίωμα τῆς ᾿Αντιχρίστου κακού νοίας· ἀντὶ γὰρ τῆς ἐκκλησίας τὸ παλάτιον παρα- σκευάσας, καὶ ἀντὶ τῶν λαῶν τρεις που θλαδίας αν τοῦ πεποίηκε παρεῖναι· καὶ λοιπὸν ἠνάγκασε τρεις κακοήθεις κατασκόπους (οὐ γὰρ ἄν τις ἐπισκόπους εἴποι·) καταστῆσαι δῆθεν ἐπίσκοπον ἐν τῷ παλατίῳ Φήλικά (81) τινα ἄξιον ἑαυτῶν. Οἱ γὰρ λαοὶ πάντες, εἰδότες τὴν παρανομίαν τῶν αἱρετικῶν, οὔτε συν εχώρησαν αὐτοῖς εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσελθεῖν, ἀλλὰ μακρὰν ἀπ' αὐτῶν ἀνεχώρησαν. υείων κρεῶν ὑποδοχέα, ἐθέλοι. - T:OV, tempus atque regem mutare posse? Quis unquam A alius ejusmodi res agere ausus est, præter solum Constantium? Ejusmodi quippe hic est qualis un- quam ille fuerit. Verba namque profert adversus Altissimum, dum impiæ hæresi patrocinatur: ad- versus sanctos bellum gerit, dum episcopos pellit in exsilium; tametsi ad breve tempus in suamque perniciem ea fruitur potestate. Nam ille omnes qui antehac exstitere malitia superavit, mova excogitata persecutionis ratione : et cum tres reges Velranio- nem, Magnentium et Gallum imperio abdicasset, continuo impietatis patrocinium suscepit : ac velut gigas adversus Alissimum arroganter insurgere est ausus. llic existimavit se legein immutaturum, dum statuta Domini per apostolos tradita viola- vit: Ecclesiæ mores invertit, novumque adinvenit ordinationum genus. Ex aliis quippe locis, etiam quinquaginta mansionibus dissitis, episcopos mili- tibus stipatos ad invitos populos transmittit : qui at populis commendentur, ipeisque moti fant minas afferunt litterasque ad judices. Ita Gregorium ex Cappadocia misit Alexandriam: ita Germinium Cyzico Sirmium transmisit: sie Cecropium Lao- dicea Nicomediam. quam Christianum, ex Cappadocia Mediołanum transmisit, ut postquam Dionysium episcopum, re- Agiosum hominem, ob suam erga Christum pieta tem relegaverat, bune ibi constitueret, hominem necdum Latina lingua, sed solius impietatis peri- C tom. Nune autem Georgium quendam Cappadocem hominem, qui Constantinopoli penuariorum cxce- ptor erat, quique pecunias omnes depeculatus, re- petundarum reus, aufugerat, jussit cum militari pompa, ducisque auctoritate Alexandriam ingredi. Deinde repertum quemdam Epicietum neophytumn, audacemque adolescentem, quod ad omnia scelera paratum cerneret, in amicis habuit: cujus opera quibus optat episcopis insidiatur : promptus quippe est ille ad omnia quæ placent imperatori peragenda. Thoc itaque usus ministro, rem plane stupendan Roma perpetravit, quæ revera Antichristi maligni- tatem præ se ferat. Adornato namque in ecclesiæ focum palatio, cum, populorumn vice, tres sibi castra- los adesse jussisset, demum improbos tres catasco- pos, il est exploratores, haud enim episcopi mancu- pandi, adegit ut Felicem quemdam ipsorum mori- bus dignum hominem, episcopum ordinarent in palatio. Populi enim animadversa hæreticorum præ- varicatione, non concesserunt ut in ecclesias ili ingrederentur, sed procul illis abscesserunt. quinquaginta sedium episcopos : sed vera sententia est quam exprimimus. Vide in Apol. contra Arianos pag. 117. D oral. 21, ait fuisse excepto rem suillium carnium, quibus alebantur milites. De Georgii hujus genere, patria,' moribusque, fuse in Athanasii Vita. Athanasii Vita. - 75. Ausentium vero quentiam litigatorem magis (75) Ita Reg. Eoliti ἀλλοτριῶσαι. (76) Sic Reg., γάρ deest in editis. (77) Ita Rey. Edit vero αὐτοῦ. (78) Πρὸ πεντήκοντα μονῶν, vertit Naunius : el 779) Hunc Georgium Gregorius Nazianz. in 75. Καὶ Αὐξέντιον μέν τινα φιλοπράγμονα μάλλον (80) Reg. μανίαν. Mox idem Reg. ἐθέλει. Editi (81) Reg. Φίλικα. De Felice actum jam est in
PG 25:785καὶ δεῖ τὴν κρίσιν ἴσην εἶναι τῷ κατηγοροῦντι καὶ τῷ κρινομένῳ. πῶς δὲ καὶ κατηγορεῖς; συνεῖναι γὰρ οὐκ ἠδύνασο τῷ μακράν σου τυγχάνοντι. εἰ δὲ παρὰ τούτων ἀκούσας λέγεις, δίκαιόν ἐστί σε καὶ τὰ παρ’ ἐκείνου λεγόμενα πιστεύειν, εἰ δὲ μὴ πιστεύεις ἐκείνῳ, πιστεύεις δὲ τούτοις, φαίνονται μᾶλλον οὗτοι διὰ σὲ λέγοντες ταῦτα καὶ εἰς σὴν χάριν κατηγοροῦντες Ἀθανασίου. ταῦτα ἀκούσας καὶ νομίσας ὕβριν εἶναι τὸ λεχθὲν ὀρθῶς ἐκείνους μὲν ἐξώρισε, κινηθεὶς δὲ κατὰ Ἀθανασίου ἀγριώτερον ἔγραψεν αὐτόν τε παθεῖν τὰ γενόμενα καὶ τοῖς Ἀρειανοῖς παραδοθῆναι τὰς ἐκκλησίας καὶ τούτοις ἐξεῖναι πράττειν ἃ βούλονται. Δεινὰ μὲν οὖν καὶ πέρα δεινῶν τὰ τοιαῦτα, πρέπουσα δὲ πρᾶξις ὅμως τῷ σχηματιζομένῳ τὰ τοῦ ἀντιχρίστου. τίς γὰρ βλέπων αὐτὸν ἐξάρχοντα τῶν νομιζομένων ἐπισκόπων καὶ προκαθήμενον τῶν ἐκκλησιαστικῶν κρίσεων οὐκ ἀκολούθως ἂν εἴποι τοῦτ’ εἶναι τὸ διὰ τοῦ Δανιὴλ εἰρημένον «βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως»; τὸν γὰρ Χριστιανισμὸν περιβεβλημένος καὶ εἰς τοὺς ἁγίους τόπους εἰσερχόμενος ἑστηκώς τε ἐν αὐτοῖς ἐρημοῖ τὰς ἐκκλησίας, παραλύων τοὺς τούτων κανόνας καὶ τὰ ἴδια κρατεῖν βιαζόμενος.ἢ τί πλέον ἐκεῖνος ἐλθὼν τούτου ποιήσειεν; Η πῶς ἐκεῖνος ἐλθὼν οὐχ εὑρήσει πρὸς ἀπάτην εὔκολον προετοιμασθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τούτου τὴν ὁδόν; Και γὰρ πάλιν ἀντὶ τῶν ἐκκλησιῶν εἰς τὰ παλάτια πρὸς ἑαυτὸν τὰς κρίσεις προκαλεῖται. Καὶ τούτων μὲν αὐτ τὸς ἐξάρχει· τὸ δὲ θαυμαστὸν, ὅτι, κἂν θεωρήσῃ τοὺς κατηγόρους ἀποροῦντας, αὐτὸς ἀναδέχεται τὴν κατηγορίαν· ἵνα μηδὲ ἀπολογεῖσθαι (82) λοιπὸν ἐξῆ τοῖς ἀδικουμένοις διὰ τὴν παρ' αὐτοῦ βίαν. Καὶ τοῦτο πεποίηκεν ἐν τοῖς κατὰ ᾿Αθανασίου· τὴν γὰρ Παυλί νου, καὶ Λουκιφέρον, καὶ Εὐσεβίου, καὶ Διονυσίου τῶν ἐπισκόπων παῤῥησίαν βλέπων, καὶ ὡς ἐκ τῆς μετανοίας Ουρσακίου καὶ Οὐάλεντος (85) διήλεγχον τοὺς κατὰ τοῦ ἐπισκόπου λέγοντας, καὶ συνεβούλευον μηκέτι χρῆναι πιστεύεσθαι τοὺς περὶ Οὐάλεντα με ταγνόντας ἐφ' οἷς λέγουσι νῦν, εὐθὺς ἀναστὰς εἶπεν· Ἐγὼ κατήγορός εἰμι νῦν ᾿Αθανασίου, δι᾿ ἐμὲ πιστεύ σατε οἷς ἐὰν λέγωσιν οὗτοι. Εἶτα, ἐκείνων λεγόντων, πῶς δύνασαι κατήγορος εἶναι, μὴ παρόντος τοῦ κατ- ηγορουμένου; εἰ γὰρ σὺ κατήγορος εἴ, ἀλλ' ἐκεῖνος μὴ παρών, οὐ δύναται κρίνεσθαι. Οὐ γὰρ 'Ρωμαϊκή ἐστιν ἡ κρίσις, ἵν᾿ ὡς βασιλεὺς πιστευθῆς, ἀλλὰ περὶ ἐπισκόπου ἐστὶ τὸ κρῖμα· καὶ δεῖ τὴν κρίσιν ἴσην εἶναι τῷ κατηγοροῦντι καὶ τῷ κρινομένῳ. Πῶς δὲ καὶ κατηγορεῖς; συνεῖναι γὰρ οὐκ ἠδύνασο τῷ μακράν που τυγχάνοντι· εἰ δὲ παρὰ τούτων ἀκούσας λέγεις, δίκαιόν ἐστί σε καὶ τὰ παρ' ἐκείνου λεγόμενα τοι στεύειν· εἰ δὲ μὴ πιστεύεις ἐκείνῳ, πιστεύεις δὲ τού- τοῖς, φαίνονται μᾶλλον οὗτοι διὰ σὲ λέγοντες ταῦτα, καὶ εἰς σὴν χάριν κατηγοροῦντες ᾿Αθανασίου. Ταῦτα ἀκούσας, καὶ νομίσας ὕβριν εἶναι τὸ λεχθὲν ὀρθῶς, ἐκείνους μὲν ἐξώρισε· κινηθεὶς δὲ κατὰ ᾿Αθανασίου, ἀγριώτερον ἔγραψεν αὐτόν τε παθεῖν τὰ γενόμενα, καὶ τοῖς ᾿Αρειανοῖς παραδοθῆναι τὰς ἐκκλησίας, καὶ τούτοις ἐξεῖναι πράττειν & βούλονται. α πρέπουσα δὲ πράξις ὅμως τῷ σχηματιζομένῳ τὰ τοῦ Αντιχρίστου. Τίς γὰρ, βλέπων αὐτὸν ἐξάρχοντα τῶν νομιζομένων ἐπισκόπων καὶ προκαθήμενον τῶν ἐκ- κλησιαστικῶν κρίσεων, οὐκ ἀκολούθως ἂν εἴποι τοῦτ' εἶναι τὸ διὰ τοῦ Δανιὴλ εἰρημένον βδέλυγμα τῆς ἐρη μώσεως; Τὸν γὰρ Χριστιανισμόν περιβεβλημένος, καὶ εἰς τοὺς ἁγίους τόπους εἰσερχόμενος, ἑστηκώς τε ἐν αὐτοῖς, ἐρημοῖ τὰς ἐκκλησίας, παραλύων τοὺς τούτων κανόνας, καὶ τὰ ἴδια κρατεῖν βιαζόμενος. "Αρα τίς ἔτι τολμᾷ λέγειν τὸν καιρὸν τοῦτον εἰρηνι τὸν εἶναι Χριστιανῶν, καὶ οὐ μᾶλλον διωγμόν; καὶ διωγμὸν, οἷος οὔτε πώποτε γέγονεν, οὔτε τάχα τις ποιήσει ποτὲ τοιοῦτον, εἰ μὴ ἄρα ὁ υἱὸς τῆς ἀνομίας, οἱ Χριστομάχοι δεικνύουσιν (84), ἀναζωγραφοῦντες ἐν αὐτοῖς ἤδη. Διὸ καὶ μάλιστα προσήκει νήφειν, περὶ Ουάλεντα, δείκνυσιν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. B D praetermisit: aut quid amplius ille, cum veniet, aclu- rus est? Imo potius nonne ille in suo adventu, pra- paratam sibi a Constantio viam inveniet? Namque ille, ecclesiarum vice, in palatium judicia ad se transfert ecclesiastica, quibus ipse præsidet. Quod- que permirum habeatur, si quando hærentes con- spexerit accusatores, accusandi munus excipit ille, ut ne injuria affectis liceat criminationes depellere, ejus nempe violentia prohibitis. Idipsum egit adver- sus Athanasium : conspecta quippe Paulini, Lucife- ri, Eusebii et Dionysii episcoporum loquendi fiducia, et qua ratione illi ex Ursacii et Valentis pœniten- tia, viros qui episcopum insimulabant, falsi argue- rent, suaderentque non ultra fidein Valenti sociove habendam esse, quos ante pœnituisset eorum quæ jam dicerent: ille statim exsurgens, Ego, inquit, jam sum Athanasii accusator, mei gratia eorum dictis. Gdem habetole. Illis respondentibus, Quo pacto accusator esse potes absente reo: nam etiamsi tute sia accusator, judicandus tamen non est ille in sui absentia ? Non judicium quippe Romanum jam instituitur, ut tibi, quamvis imperator sis, Gdes habeatur, seul de episcopo judicium agitur, et pari jure cum accusatore et accusato agi oportet. Qui autem accusare tu potes? non enim præsens tibi ſuit vir qui procul te versabatur: quod si ea dicis quæ didicisti ab illis, æquum sane fuerit te ejus quo- que dictis fidem adhibere: sin illi fidem non adhi- bens, bis adhibes, videntur certe illi hac in tut gratiam proferre, in tui gratiam item Athanasium accusare. His ille auditis, ralus hæc verba, que recta sane erant, in suam vertere contumeliam, viros misit in exsilium : commotusque in Athana- sium, efferatas misit litteras, jubens illum iis affici malis quibus affectus revera est: Arianisque tradi ecclesias, facultatemque ipsis dari, quod liberet arbitratu suo agendi. so Dan. IX, 27. peraill. desunt in editis prioribus, eratque consentanea tamen ei qui Antichristi figuram gerit. Quis enim videns illum iis qui episcopi putantur præfiei, in ecelesiasticisque judiciis præsidere, non jure dicat hanc esse illam a Daniele pradictum abo minationem desolationis **? Christianismo quippe amictus ille, et in loca sancta ingressus, ibique consistens, ecclesias vastal : earumque abrogatis ca- nonibus, vi cogit ut sua obtineant decreta. Num quis ausit dicere tempus paeis Christianis adesse, nonne potius persecutionem? Aunon persecutionem qualis nanquam exstitit, et fortasse qualem nemo unquam excitaturus est, nisi filius iniquitatis, Christi oppugnatores exhibent, in suisque actis exprimunt ? Quapropter uobis summopere vigilandum est, ne hæresis isthæc quæ tanta est impudentia, quæ vel-. prorsus mutila sententia: quam ex Reg. et Basil, restituimus. Basilians. et edit. Paris. 76. Τί οὖν οὗτος τοῦ ᾿Αντιχρίστου παραλέλοιπεν ; Α 76. Quid igitur iste quod Antichristo congruat 77. Δεινὰ μὲν οὖν καὶ πέρα δεινῶν τὰ τοιαῦτα· (82) Sic Reg. et Basil. Editi ἀπολεῖσθα: per- (83) Quæ sequuntur post Ουάλεντος, usque a 77. Gravia quidem et plus quam gravia sunt ista, (84) Sic Regius codex. Edit. Comm. δείχνουσιν.
PG 25:786ἆρα τίς ἔτι τολμᾷ λέγειν τὸν καιρὸν τοῦτον εἰρηνικὸν εἶναι Χριστιανῶν καὶ οὐ μᾶλλον διωγμόν; καὶ διωγμόν, οἷος οὔτε πώποτε γέγονεν οὔτε τάχα τις ποιήσει ποτὲ τοιοῦτον εἰ μὴ ἄρα «ὁ υἱὸς τῆς ἀνομίας», ὃν οἱ χριστομάχοι δεικνύουσιν ἀναζωγραφοῦντες ἐν αὐτοῖς ἤδη. διὸ καὶ μάλιστα προσήκει νήφειν, μήπως ἡ αἵρεσις αὕτη πολλὴν ἀναισχυντίαν ἔχουσα καὶ διαχυνομένη ὡς «ἰὸς κεράστου», καθὼς ἐν ταῖς Παροιμίαις γέγραπται, διδάσκουσά τε κατὰ τοῦ σωτῆρος φρονεῖν, αὕτη ἂν εἴη ἡ ἀποστασία, μεθ’ ἣν ἐκεῖνος ἀποκαλυφθήσεται πάντως ἔχων τὸν πρόδρομον ἑαυτοῦ Κωνστάντιον. ἐπεὶ διὰ τί οὕτως μαίνεται κατὰ τῶν εὐσεβῶν; διὰ τί ὡς ὑπὲρ ἰδίας αἱρέσεως ἀγωνίζεται καὶ ἐχθρὸν μὲν ἴδιον λέγει τὸν μὴ πειθόμενον τῇ Ἀρείου μανίᾳ, τὰ δὲ παρὰ τῶν χριστομάχων λεγόμενα καταθυμίως δέχεται καὶ τοιαύτας καὶ τοσαύτας συνόδους ἀτιμάζει; διὰ τί τοῖς Ἀρειανοῖς ἐκέλευσε τὰς ἐκκλησίας παραδίδοσθαι; οὐχ ἵνα ἐκεῖνος ἐλθὼν εὕρῃ, πῶς εἰς αὐτὰς εἰσέλθῃ καὶ ἀποδέξηται τοῦτον ἑτοιμάσαντα τοὺς τόπους αὐτῷ;ἢ τί πλέον ἐκεῖνος ἐλθὼν τούτου ποιήσειεν; Η πῶς ἐκεῖνος ἐλθὼν οὐχ εὑρήσει πρὸς ἀπάτην εὔκολον προετοιμασθεῖσαν αὐτῷ παρὰ τούτου τὴν ὁδόν; Και γὰρ πάλιν ἀντὶ τῶν ἐκκλησιῶν εἰς τὰ παλάτια πρὸς ἑαυτὸν τὰς κρίσεις προκαλεῖται. Καὶ τούτων μὲν αὐτ τὸς ἐξάρχει· τὸ δὲ θαυμαστὸν, ὅτι, κἂν θεωρήσῃ τοὺς κατηγόρους ἀποροῦντας, αὐτὸς ἀναδέχεται τὴν κατηγορίαν· ἵνα μηδὲ ἀπολογεῖσθαι (82) λοιπὸν ἐξῆ τοῖς ἀδικουμένοις διὰ τὴν παρ' αὐτοῦ βίαν. Καὶ τοῦτο πεποίηκεν ἐν τοῖς κατὰ ᾿Αθανασίου· τὴν γὰρ Παυλί νου, καὶ Λουκιφέρον, καὶ Εὐσεβίου, καὶ Διονυσίου τῶν ἐπισκόπων παῤῥησίαν βλέπων, καὶ ὡς ἐκ τῆς μετανοίας Ουρσακίου καὶ Οὐάλεντος (85) διήλεγχον τοὺς κατὰ τοῦ ἐπισκόπου λέγοντας, καὶ συνεβούλευον μηκέτι χρῆναι πιστεύεσθαι τοὺς περὶ Οὐάλεντα με ταγνόντας ἐφ' οἷς λέγουσι νῦν, εὐθὺς ἀναστὰς εἶπεν· Ἐγὼ κατήγορός εἰμι νῦν ᾿Αθανασίου, δι᾿ ἐμὲ πιστεύ σατε οἷς ἐὰν λέγωσιν οὗτοι. Εἶτα, ἐκείνων λεγόντων, πῶς δύνασαι κατήγορος εἶναι, μὴ παρόντος τοῦ κατ- ηγορουμένου; εἰ γὰρ σὺ κατήγορος εἴ, ἀλλ' ἐκεῖνος μὴ παρών, οὐ δύναται κρίνεσθαι. Οὐ γὰρ 'Ρωμαϊκή ἐστιν ἡ κρίσις, ἵν᾿ ὡς βασιλεὺς πιστευθῆς, ἀλλὰ περὶ ἐπισκόπου ἐστὶ τὸ κρῖμα· καὶ δεῖ τὴν κρίσιν ἴσην εἶναι τῷ κατηγοροῦντι καὶ τῷ κρινομένῳ. Πῶς δὲ καὶ κατηγορεῖς; συνεῖναι γὰρ οὐκ ἠδύνασο τῷ μακράν που τυγχάνοντι· εἰ δὲ παρὰ τούτων ἀκούσας λέγεις, δίκαιόν ἐστί σε καὶ τὰ παρ' ἐκείνου λεγόμενα τοι στεύειν· εἰ δὲ μὴ πιστεύεις ἐκείνῳ, πιστεύεις δὲ τού- τοῖς, φαίνονται μᾶλλον οὗτοι διὰ σὲ λέγοντες ταῦτα, καὶ εἰς σὴν χάριν κατηγοροῦντες ᾿Αθανασίου. Ταῦτα ἀκούσας, καὶ νομίσας ὕβριν εἶναι τὸ λεχθὲν ὀρθῶς, ἐκείνους μὲν ἐξώρισε· κινηθεὶς δὲ κατὰ ᾿Αθανασίου, ἀγριώτερον ἔγραψεν αὐτόν τε παθεῖν τὰ γενόμενα, καὶ τοῖς ᾿Αρειανοῖς παραδοθῆναι τὰς ἐκκλησίας, καὶ τούτοις ἐξεῖναι πράττειν & βούλονται. α πρέπουσα δὲ πράξις ὅμως τῷ σχηματιζομένῳ τὰ τοῦ Αντιχρίστου. Τίς γὰρ, βλέπων αὐτὸν ἐξάρχοντα τῶν νομιζομένων ἐπισκόπων καὶ προκαθήμενον τῶν ἐκ- κλησιαστικῶν κρίσεων, οὐκ ἀκολούθως ἂν εἴποι τοῦτ' εἶναι τὸ διὰ τοῦ Δανιὴλ εἰρημένον βδέλυγμα τῆς ἐρη μώσεως; Τὸν γὰρ Χριστιανισμόν περιβεβλημένος, καὶ εἰς τοὺς ἁγίους τόπους εἰσερχόμενος, ἑστηκώς τε ἐν αὐτοῖς, ἐρημοῖ τὰς ἐκκλησίας, παραλύων τοὺς τούτων κανόνας, καὶ τὰ ἴδια κρατεῖν βιαζόμενος. "Αρα τίς ἔτι τολμᾷ λέγειν τὸν καιρὸν τοῦτον εἰρηνι τὸν εἶναι Χριστιανῶν, καὶ οὐ μᾶλλον διωγμόν; καὶ διωγμὸν, οἷος οὔτε πώποτε γέγονεν, οὔτε τάχα τις ποιήσει ποτὲ τοιοῦτον, εἰ μὴ ἄρα ὁ υἱὸς τῆς ἀνομίας, οἱ Χριστομάχοι δεικνύουσιν (84), ἀναζωγραφοῦντες ἐν αὐτοῖς ἤδη. Διὸ καὶ μάλιστα προσήκει νήφειν, περὶ Ουάλεντα, δείκνυσιν. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. B D praetermisit: aut quid amplius ille, cum veniet, aclu- rus est? Imo potius nonne ille in suo adventu, pra- paratam sibi a Constantio viam inveniet? Namque ille, ecclesiarum vice, in palatium judicia ad se transfert ecclesiastica, quibus ipse præsidet. Quod- que permirum habeatur, si quando hærentes con- spexerit accusatores, accusandi munus excipit ille, ut ne injuria affectis liceat criminationes depellere, ejus nempe violentia prohibitis. Idipsum egit adver- sus Athanasium : conspecta quippe Paulini, Lucife- ri, Eusebii et Dionysii episcoporum loquendi fiducia, et qua ratione illi ex Ursacii et Valentis pœniten- tia, viros qui episcopum insimulabant, falsi argue- rent, suaderentque non ultra fidein Valenti sociove habendam esse, quos ante pœnituisset eorum quæ jam dicerent: ille statim exsurgens, Ego, inquit, jam sum Athanasii accusator, mei gratia eorum dictis. Gdem habetole. Illis respondentibus, Quo pacto accusator esse potes absente reo: nam etiamsi tute sia accusator, judicandus tamen non est ille in sui absentia ? Non judicium quippe Romanum jam instituitur, ut tibi, quamvis imperator sis, Gdes habeatur, seul de episcopo judicium agitur, et pari jure cum accusatore et accusato agi oportet. Qui autem accusare tu potes? non enim præsens tibi ſuit vir qui procul te versabatur: quod si ea dicis quæ didicisti ab illis, æquum sane fuerit te ejus quo- que dictis fidem adhibere: sin illi fidem non adhi- bens, bis adhibes, videntur certe illi hac in tut gratiam proferre, in tui gratiam item Athanasium accusare. His ille auditis, ralus hæc verba, que recta sane erant, in suam vertere contumeliam, viros misit in exsilium : commotusque in Athana- sium, efferatas misit litteras, jubens illum iis affici malis quibus affectus revera est: Arianisque tradi ecclesias, facultatemque ipsis dari, quod liberet arbitratu suo agendi. so Dan. IX, 27. peraill. desunt in editis prioribus, eratque consentanea tamen ei qui Antichristi figuram gerit. Quis enim videns illum iis qui episcopi putantur præfiei, in ecelesiasticisque judiciis præsidere, non jure dicat hanc esse illam a Daniele pradictum abo minationem desolationis **? Christianismo quippe amictus ille, et in loca sancta ingressus, ibique consistens, ecclesias vastal : earumque abrogatis ca- nonibus, vi cogit ut sua obtineant decreta. Num quis ausit dicere tempus paeis Christianis adesse, nonne potius persecutionem? Aunon persecutionem qualis nanquam exstitit, et fortasse qualem nemo unquam excitaturus est, nisi filius iniquitatis, Christi oppugnatores exhibent, in suisque actis exprimunt ? Quapropter uobis summopere vigilandum est, ne hæresis isthæc quæ tanta est impudentia, quæ vel-. prorsus mutila sententia: quam ex Reg. et Basil, restituimus. Basilians. et edit. Paris. 76. Τί οὖν οὗτος τοῦ ᾿Αντιχρίστου παραλέλοιπεν ; Α 76. Quid igitur iste quod Antichristo congruat 77. Δεινὰ μὲν οὖν καὶ πέρα δεινῶν τὰ τοιαῦτα· (82) Sic Reg. et Basil. Editi ἀπολεῖσθα: per- (83) Quæ sequuntur post Ουάλεντος, usque a 77. Gravia quidem et plus quam gravia sunt ista, (84) Sic Regius codex. Edit. Comm. δείχνουσιν.
PG 25:787οἱ μὲν γὰρ ἀπὸ Ἀλεξάνδρου καὶ τοῦ πρὸ αὐτοῦ Ἀχιλλᾶ καὶ πάλιν τοῦ πρὸ τούτου Πέτρου γέροντες ἐπίσκοποι ἐξεβάλλοντο, ἐκεῖνοι δὲ εἰσήγοντο, οὓς ἂν ἔλεγον οἱ ἀκολουθοῦντες τοῖς στρατιώταις· ἔλεγον δὲ τοὺς τὰ αὐτῶν φρονεῖν ἐπαγγελλομένους. Εὔκολον δὲ τοῦτο Μελιτιανοῖς ἦν τὸ πρόβλημα. οἱ γὰρ πλεῖστοι, μᾶλλον δὲ οἱ πάντες οὐκ ἀπὸ θεοσεβοῦς ἀγωγῆς εἰσιν οὐδὲ γινώσκουσι τὴν εἰς Χριστὸν ὑγιαίνουσαν πίστιν, οὐδ’ ὅλως τίς ἐστι Χριστιανισμὸς, ἢ ποίας ἔχομεν ἡμεῖς οἱ Χριστιανοὶ γραφάς. οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐξ εἰδώλων ἐλθόντες, οἱ δὲ ἐκ τοῦ βουλευτηρίου καὶ τῆς πρώτης πολιτείας διὰ τὴν ταλαίπωρον ἀλειτουργησίαν καὶ προστασίαν πείσαντές τε χρήμασι τοὺς πρὸ αὐτῶν Μελιτιανοὺς εἰς τοῦτο παρῆλθον, καὶ πρὶν κατηχηθῶσιν. εἰ δὲ καὶ ἔδοξαν, ποία κατήχησις παρὰ Μελιτιανοῖς ἐστιν; ὅμως οὐδὲ δόξαντες κατηχεῖσθαι ἦλθον ἅμα, καὶ εὐθὺς ὥσπερ παῖδες ὄνομα λαβόντες ἐκλήθησαν ἐπίσκοποι. καὶ διὰ τοῦτο τοιοῦτοι ὄντες οὐδὲν ἡγήσαντο τὸ πρᾶγμα οὐδὲ διαφέρειν εὐσέβειαν ἀσεβείας ἐνόμισαν. προθύμως γοῦν καὶ ταχέως ἐκ Μελιτιανῶν Ἀρειανοὶ γεγόνασιν.Α μήπως ἡ αἵρεσις αύτη, πολλὴν ἀναισχυντίαν ἔχουσα, καὶ διαχυνομένη ὡς ἂς κεράστου, καθὼς ἐν ταῖς Παρ οιμίαις γέγραπται, διδάσκουσά τε κατά τοῦ Σωτή ρος φρονείν, αὕτη ἂν εἴη ἡ ἀποστασία μεθ' ήν ἐκεῖνος ἀποκαλυφθήσεται, πάντως ἔχων τὴν πρόδρομον έπι- τοῦ Κωνστάντιον. Ἐπεὶ διὰ τί οὕτως μαίνεται κατὰ τῶν εὐσεβῶν; διὰ τί ὡς ὑπὲρ ἰδίας αἱρέσεως ἀγωνί- ζεται ; καὶ ἐχθρὸν μὲν ἴδιον λέγει τὴν μὴ πειθόμενον τῇ 'Αρείου μανίᾳ, τὰ δὲ παρὰ τῶν Χριστομάχων λε γόμενα καταθυμίας δέχεται, καὶ τοιαύτας καὶ τοσαύ τας συνόδους ἀτιμάζει; διὰ τί (86) τοῖς Ἀρειανοίς ἐκέλευσε τὰς ἐκκλησίας παραδίδοσθαι; οὐχ ἵνα ἐκεῖνος ἐλθὼν εὕρῃ, πῶς εἰς αὐτὰς εἰσέλθῃ, καὶ ἀπ δέξηται τοῦτον ἑτοιμάσαντα τοὺς τόπους αὐτῷ; Οι μὲν γὰρ ἀπὸ ᾿Αλεξάνδρου, καὶ τοῦ πρὸ αὐτοῦ ᾿Αχιλλά, καὶ πάλιν τοῦ πρὸ τούτου Πέτρου, γέροντες ἐπίσκο ποι ἐξεβάλλοντο· ἐκεῖνοι δὲ εἰσήγοντο, οὓς ἂν ἔλεγον οἱ ἀκολουθοῦντες τοῖς στρατιώταις· ἔλεγον δὲ τοὺς τὰ αὐτῶν φρονεῖν ἐπαγγελλομένους. οἱ γὰρ πλεῖστοι, μᾶλλον δὲ οἱ πάντες, οὐκ ἀπὸ θεοσε δοῦς ἀγωγῆς εἰσιν, οὐδὲ γινώσκουσι τὴν εἰς Χριστὸν υγιαίνουσαν πίστιν, οὐδ᾽ ὅλως τί έστι (87) Χρι στιανισμός, ἡ ποίας ἔχομεν ἡμεῖς οἱ Χριστιανοί Γρα φάς. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐξ εἰδώλων ἐλθόντες, οἱ δὲ ἐκ τοῦ βουλευτηρίου καὶ τῆς πρώτης πολιτείας διὰ τὴν ταλαίπωρον ἀλειτουργησίαν καὶ προστασίαν· πεί- σαντές τε χρήμασι τοὺς πρὸ αὐτῶν Μελιτιανούς, εἰς τοῦτο παρῆλθον, καὶ πρὶν κατηχηθῶσιν. Εἰ δὲ καὶ έδοξαν, ποία κατήχησις παρὰ Μελιτιανοῖς ἐστιν; ὅμως οὐδὲ δίξαντες κατηχεῖσθαι, ἦλθον ἅμα· καὶ εὐθὺς, ὥσπερ παῖδες όνομα λαβόντες, εκλήθησαν ἐπίσκοποι. Καὶ διὰ τοῦτο, τοιοῦτοι ὄντες, οὐδὲν ἡγήσαντο τὸ πράγμα, οὐδὲ διαφέρειν εὐσέβειαν ἀσεβείας ἐνόμισαν. Προθύμως γοῦν καὶ ταχέως ἐκ Μελιτιανῶν ᾿Αρειανοὶ γεγόνασιν. Αν δὲ καὶ ἕτερόν τι προστάξῃ βασιλεύς, καὶ εἰς τοῦτο πάλιν εἰσὶν ἔτοιμοι μεταβάλλεσθαι. Η γὰρ τῆς εὐσεβείας ἄγνοια ταχέως ἐπὶ τὴν συνήθη καὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς, ἦν μεμαθήκασιν (88), ἀφροσύνην καταφέρει τούτους. Καὶ γὰρ οὐδέν ἐστιν αὐτοῖς ἀνέμῳ παντί και κλύδωνι περιφέρεσθαι, ἕως μόνον εἰσὶν ἀλειτούρ γητοι, καὶ προστασίαν ἀνθρωπίνην έχουσι (89) · τάχα δὲ οὐδὲ μεταβάλλεσθαι, οίοι καὶ πρὸ τούτου ἦσαν, καὶ οἱοι ἦσαν ὅτε πάλιν Ἕλληνες ἐτύγχανον. Αμέσ λει, τοιοῦτοι τὸν τρόπον ὄντες εὐκολοι, καὶ νομίζοντες πολιτείαν βουλῆς εἶναι τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ τὰ τῶν εἰδώλων φρονοῦντες, ὥσπερ ἔθνη, εἰσελθόντες εἰς τὸ καλὸν ὄνομα τοῦ Σωτῆρος, ἐμίαναν τὴν Αἴγυπτον πατ σαν ποιήσαντες κἂν ὅλως ὀνομασθῆναι τὴν 'Αρεια νὴν αἵρεσιν ἐν αὐτῇ. Ετι γὰρ ἐν ὁλοκλήρῳ μόνη τῇ Αἰγύπτῳ παρρησία τῆς ὀρθοδοξίας ἦν· καὶ διὰ τοῦτ' ἐσπούδασαν καὶ ταύτη φθόνον ἐπαγαγεῖν οἱ δυσσεβεῖς, μᾶλλον δὲ οὐκ αὐτοί, ἀλλ' ὁ κινήσας αὐτ τοὺς διάβολος· ἶν' ἐλθὼν ὁ τούτου κήρυξ ᾿Αντίχριστος εὕρῃ καὶ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ τὰς ἐκκλησίας ἑαυτοῦ (90) S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. vti crraste virus difunditur, ut in Proverbiis seri- ptum habetur”, quæque sententiam docet Christo adversantem, ea ipsa sit apostasia, post quam ille, scilicet Antichristos, revelabitur, praemisso suo præcursore Constantio. Alioqui cur ita contra pios viros furit? quare quasi pro sua hæresi decertal, eumque suum dicit inimicum qui Arii insaniæ von oblemperat. Quare quæ a Christi hostibus dicuntur libentissime admittit, talesque ae tanias vilipendit syno‹os? quare jnssit ecclesias tradi Arianis, nonne ut ille cum venerit, facultatem habeat in illas introeundi : amplexeturque Constantium qui illa sibi loca præparavit? li namque qui ab Alexandro el decessore ejus Achilla, imo hujus decessore Pe- tro ordinati fueraut, senes episcopi pulsi sunt, in- trusique li quos indicabant qui milites sequeban- tur : indicarunt autem illos qui suæ fore senten- tia pollicerentur. B c rimi, imo omnes, nequaquam religiosa institutione educati sunt, neque sanam norunt erga Christum fdem, nec quid sit Christianismos, aut quæ nobis Christianis sint Scripturæ. Nam quidam eorum, ex Idolis, alii ex senatu et ex supremis magistratibus ad nos accessere, idque ut miseram immunitatem et patrocinium assequerentur: ac antiquioribus se Meletianis pecunia corruptis, ad eam pervenere dignitatem prius quam institacrentur (85) : sed eliamsi instituti essent, qualis, quaeso, doctrina ap 1: Meletianos ? attamen ne specie quidem insti- tuli, derepente accesserunt : ac statim, accepto, quasi infantes, nomine, episcopi appellati sunt. Ideoque ejasniodi cum sint, rem illam nihili fecere, neque putarunt pietatem ab impietate discrepare. Libenter igitur protinusque ex Meletianis Ariani electi sunt. Quod si quidpiam aliud jusserit impe- rator, in illud Lese vertere sunt parati. Pietatis quippe ignorantia quam citissime illos ad consiie- tam et priorem, quam edocti fuere, stultitiam conjicit. Enimvero pro nibilo est illis omni vento et fluctu circumferri, dum immunes sint et hn- mano fruantur patrocinio : pro nihilo illis est sese immutare, talesque fieri quales antea erant, imo quales erant dum ethnici essent. Næ illi cum ita D moribus versatiles essent, rati Ecclesiam civileni esse senatum ; cumque cultum idolorum saperent, utpote ethnici, usurpato tamen præclaro Salvato- ris nomine, totain contaminaverunt Ægyptum, ubi Ariaram hæresim vel nominari in illa curarunt. flactenus enim in sola Ægypto libera ubique fuit sanæ fidei professio: quapropter invidiam ei quo- que conflare inıpii illi conati sunt : ¡mo, ut verius dicatur, non illi, sed qui eos concitarat diabo- lus; ut cum venerit ejus præco Antichristus, in- »¹ Prov. xxı, 32. 78. Εύκολον δὲ τοῦτο Μελιτιανοῖς ἦν τὸ πρόβλημα· 73. Facillima res erat Meletianis : quorum plo- (85) ld est, priusquam catecliumeni essent. (86) Sic Reg. una voce. Editi vero διὰ τί. (87) Ita Reg. Ealiti τίς έστι. (88) Ita Reg. Editi omnes, μεμαθήκασεν. (89) Regius codex, έχωσι. (90) Ita Reg. Editi vero, αὐτοῦ.
PG 25:788ἂν δὲ καὶ ἕτερόν τι προστάξῃ βασιλεύς, καὶ εἰς τοῦτο πάλιν εἰσὶν ἕτοιμοι μεταβάλλεσθαι. ἡ γὰρ τῆς εὐσεβείας ἄγνοια ταχέως ἐπὶ τὴν συνήθη καὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς ἣν μεμαθήκασιν ἀφροσύνην καταφέρει τούτους. καὶ γὰρ οὐδέν ἐστιν αὐτοῖς «ἀνέμῳ παντὶ καὶ κλύδωνι περιφέρεσθαι», ἕως μόνον εἰσὶν ἀλειτούργητοι καὶ προστασίαν ἀνθρωπίνην ἔχουσι, τάχα δὲ οὐδὲ μεταβάλλεσθαι, οἷοι καὶ πρὸ τούτου ἦσαν, καὶ οἷοι ἦσαν, ὅτε πάλιν Ἕλληνες ἐτύγχανον. ἀμέλει τοιοῦτοι τὸν τρόπον ὄντες εὔκολοι καὶ νομίζοντες πολιτείαν βουλῆς εἶναι τὴν ἐκκλησίαν καὶ τὰ τῶν εἰδώλων φρονοῦντες ὥσπερ ἔθνη εἰσελθόντες εἰς «τὸ καλὸν ὄνομα» τοῦ σωτῆρος ἐμίαναν τὴν Αἴγυπτον πᾶσαν, ποιήσαντες κἂν ὅλως ὀνομασθῆναι τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν ἐν αὐτῇ. ἔτι γὰρ ἐν ὁλοκλήρῳ μόνῃ τῇ Αἰγύπτῳ παρρησία τῆς ὀρθοδοξίας ἦν, καὶ διὰ τοῦτ’ ἐσπούδασαν καὶ ταύτῃ φθόνον ἐπαγαγεῖν οἱ δυσσεβεῖς, μᾶλλον δὲ οὐκ αὐτοί, ἀλλ’ ὁ κινήσας αὐτοὺς διάβολος, ἵν’ ἐλθὼν ὁ τούτου κῆρυξ ἀντίχριστος εὕρῃ καὶ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ τὰς ἐκκλησίας ἑαυτοῦ γενομένας τούς τε Μελιτιανοὺς προκατηχηθέντας ἤδη τὰ ἐκείνου καὶ ἐπιγνῷ ἑαυτὸν ἐν ἐκείνοις ἤδη μορφωθέντα.Α μήπως ἡ αἵρεσις αύτη, πολλὴν ἀναισχυντίαν ἔχουσα, καὶ διαχυνομένη ὡς ἂς κεράστου, καθὼς ἐν ταῖς Παρ οιμίαις γέγραπται, διδάσκουσά τε κατά τοῦ Σωτή ρος φρονείν, αὕτη ἂν εἴη ἡ ἀποστασία μεθ' ήν ἐκεῖνος ἀποκαλυφθήσεται, πάντως ἔχων τὴν πρόδρομον έπι- τοῦ Κωνστάντιον. Ἐπεὶ διὰ τί οὕτως μαίνεται κατὰ τῶν εὐσεβῶν; διὰ τί ὡς ὑπὲρ ἰδίας αἱρέσεως ἀγωνί- ζεται ; καὶ ἐχθρὸν μὲν ἴδιον λέγει τὴν μὴ πειθόμενον τῇ 'Αρείου μανίᾳ, τὰ δὲ παρὰ τῶν Χριστομάχων λε γόμενα καταθυμίας δέχεται, καὶ τοιαύτας καὶ τοσαύ τας συνόδους ἀτιμάζει; διὰ τί (86) τοῖς Ἀρειανοίς ἐκέλευσε τὰς ἐκκλησίας παραδίδοσθαι; οὐχ ἵνα ἐκεῖνος ἐλθὼν εὕρῃ, πῶς εἰς αὐτὰς εἰσέλθῃ, καὶ ἀπ δέξηται τοῦτον ἑτοιμάσαντα τοὺς τόπους αὐτῷ; Οι μὲν γὰρ ἀπὸ ᾿Αλεξάνδρου, καὶ τοῦ πρὸ αὐτοῦ ᾿Αχιλλά, καὶ πάλιν τοῦ πρὸ τούτου Πέτρου, γέροντες ἐπίσκο ποι ἐξεβάλλοντο· ἐκεῖνοι δὲ εἰσήγοντο, οὓς ἂν ἔλεγον οἱ ἀκολουθοῦντες τοῖς στρατιώταις· ἔλεγον δὲ τοὺς τὰ αὐτῶν φρονεῖν ἐπαγγελλομένους. οἱ γὰρ πλεῖστοι, μᾶλλον δὲ οἱ πάντες, οὐκ ἀπὸ θεοσε δοῦς ἀγωγῆς εἰσιν, οὐδὲ γινώσκουσι τὴν εἰς Χριστὸν υγιαίνουσαν πίστιν, οὐδ᾽ ὅλως τί έστι (87) Χρι στιανισμός, ἡ ποίας ἔχομεν ἡμεῖς οἱ Χριστιανοί Γρα φάς. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐξ εἰδώλων ἐλθόντες, οἱ δὲ ἐκ τοῦ βουλευτηρίου καὶ τῆς πρώτης πολιτείας διὰ τὴν ταλαίπωρον ἀλειτουργησίαν καὶ προστασίαν· πεί- σαντές τε χρήμασι τοὺς πρὸ αὐτῶν Μελιτιανούς, εἰς τοῦτο παρῆλθον, καὶ πρὶν κατηχηθῶσιν. Εἰ δὲ καὶ έδοξαν, ποία κατήχησις παρὰ Μελιτιανοῖς ἐστιν; ὅμως οὐδὲ δίξαντες κατηχεῖσθαι, ἦλθον ἅμα· καὶ εὐθὺς, ὥσπερ παῖδες όνομα λαβόντες, εκλήθησαν ἐπίσκοποι. Καὶ διὰ τοῦτο, τοιοῦτοι ὄντες, οὐδὲν ἡγήσαντο τὸ πράγμα, οὐδὲ διαφέρειν εὐσέβειαν ἀσεβείας ἐνόμισαν. Προθύμως γοῦν καὶ ταχέως ἐκ Μελιτιανῶν ᾿Αρειανοὶ γεγόνασιν. Αν δὲ καὶ ἕτερόν τι προστάξῃ βασιλεύς, καὶ εἰς τοῦτο πάλιν εἰσὶν ἔτοιμοι μεταβάλλεσθαι. Η γὰρ τῆς εὐσεβείας ἄγνοια ταχέως ἐπὶ τὴν συνήθη καὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς, ἦν μεμαθήκασιν (88), ἀφροσύνην καταφέρει τούτους. Καὶ γὰρ οὐδέν ἐστιν αὐτοῖς ἀνέμῳ παντί και κλύδωνι περιφέρεσθαι, ἕως μόνον εἰσὶν ἀλειτούρ γητοι, καὶ προστασίαν ἀνθρωπίνην έχουσι (89) · τάχα δὲ οὐδὲ μεταβάλλεσθαι, οίοι καὶ πρὸ τούτου ἦσαν, καὶ οἱοι ἦσαν ὅτε πάλιν Ἕλληνες ἐτύγχανον. Αμέσ λει, τοιοῦτοι τὸν τρόπον ὄντες εὐκολοι, καὶ νομίζοντες πολιτείαν βουλῆς εἶναι τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ τὰ τῶν εἰδώλων φρονοῦντες, ὥσπερ ἔθνη, εἰσελθόντες εἰς τὸ καλὸν ὄνομα τοῦ Σωτῆρος, ἐμίαναν τὴν Αἴγυπτον πατ σαν ποιήσαντες κἂν ὅλως ὀνομασθῆναι τὴν 'Αρεια νὴν αἵρεσιν ἐν αὐτῇ. Ετι γὰρ ἐν ὁλοκλήρῳ μόνη τῇ Αἰγύπτῳ παρρησία τῆς ὀρθοδοξίας ἦν· καὶ διὰ τοῦτ' ἐσπούδασαν καὶ ταύτη φθόνον ἐπαγαγεῖν οἱ δυσσεβεῖς, μᾶλλον δὲ οὐκ αὐτοί, ἀλλ' ὁ κινήσας αὐτ τοὺς διάβολος· ἶν' ἐλθὼν ὁ τούτου κήρυξ ᾿Αντίχριστος εὕρῃ καὶ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ τὰς ἐκκλησίας ἑαυτοῦ (90) S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. vti crraste virus difunditur, ut in Proverbiis seri- ptum habetur”, quæque sententiam docet Christo adversantem, ea ipsa sit apostasia, post quam ille, scilicet Antichristos, revelabitur, praemisso suo præcursore Constantio. Alioqui cur ita contra pios viros furit? quare quasi pro sua hæresi decertal, eumque suum dicit inimicum qui Arii insaniæ von oblemperat. Quare quæ a Christi hostibus dicuntur libentissime admittit, talesque ae tanias vilipendit syno‹os? quare jnssit ecclesias tradi Arianis, nonne ut ille cum venerit, facultatem habeat in illas introeundi : amplexeturque Constantium qui illa sibi loca præparavit? li namque qui ab Alexandro el decessore ejus Achilla, imo hujus decessore Pe- tro ordinati fueraut, senes episcopi pulsi sunt, in- trusique li quos indicabant qui milites sequeban- tur : indicarunt autem illos qui suæ fore senten- tia pollicerentur. B c rimi, imo omnes, nequaquam religiosa institutione educati sunt, neque sanam norunt erga Christum fdem, nec quid sit Christianismos, aut quæ nobis Christianis sint Scripturæ. Nam quidam eorum, ex Idolis, alii ex senatu et ex supremis magistratibus ad nos accessere, idque ut miseram immunitatem et patrocinium assequerentur: ac antiquioribus se Meletianis pecunia corruptis, ad eam pervenere dignitatem prius quam institacrentur (85) : sed eliamsi instituti essent, qualis, quaeso, doctrina ap 1: Meletianos ? attamen ne specie quidem insti- tuli, derepente accesserunt : ac statim, accepto, quasi infantes, nomine, episcopi appellati sunt. Ideoque ejasniodi cum sint, rem illam nihili fecere, neque putarunt pietatem ab impietate discrepare. Libenter igitur protinusque ex Meletianis Ariani electi sunt. Quod si quidpiam aliud jusserit impe- rator, in illud Lese vertere sunt parati. Pietatis quippe ignorantia quam citissime illos ad consiie- tam et priorem, quam edocti fuere, stultitiam conjicit. Enimvero pro nibilo est illis omni vento et fluctu circumferri, dum immunes sint et hn- mano fruantur patrocinio : pro nihilo illis est sese immutare, talesque fieri quales antea erant, imo quales erant dum ethnici essent. Næ illi cum ita D moribus versatiles essent, rati Ecclesiam civileni esse senatum ; cumque cultum idolorum saperent, utpote ethnici, usurpato tamen præclaro Salvato- ris nomine, totain contaminaverunt Ægyptum, ubi Ariaram hæresim vel nominari in illa curarunt. flactenus enim in sola Ægypto libera ubique fuit sanæ fidei professio: quapropter invidiam ei quo- que conflare inıpii illi conati sunt : ¡mo, ut verius dicatur, non illi, sed qui eos concitarat diabo- lus; ut cum venerit ejus præco Antichristus, in- »¹ Prov. xxı, 32. 78. Εύκολον δὲ τοῦτο Μελιτιανοῖς ἦν τὸ πρόβλημα· 73. Facillima res erat Meletianis : quorum plo- (85) ld est, priusquam catecliumeni essent. (86) Sic Reg. una voce. Editi vero διὰ τί. (87) Ita Reg. Ealiti τίς έστι. (88) Ita Reg. Editi omnes, μεμαθήκασεν. (89) Regius codex, έχωσι. (90) Ita Reg. Editi vero, αὐτοῦ.
Τοιοῦτον μὲν οὖν ἐστι τὸ ἐξελθὸν παρὰ Κωνσταντίου παράνομον πρόσταγμα, τῶν δὲ λαῶν προθυμία μὲν ἦν εἰς μαρτύριον καὶ μᾶλλον μῖσος κατὰ τῆς ἀσεβεστάτης αἱρέσεως, πένθος δὲ ὅμως διὰ τὰς ἐκκλησίας καὶ στεναγμὸς παρὰ πάντων βοώντων πρὸς τὸν κύριον· «φεῖσαι, κύριε, τοῦ λαοῦ σου, καὶ μὴ δῷς τὴν κληρονομίαν σου εἰς ὄνειδος» τοῖς ἐχθροῖς σου, ἀλλὰ καὶ τάχυνον τοῦ ἐξελέσθαι ἡμᾶς ἐκ χειρὸς ἀνόμων. ἰδοὺ γὰρ τῶν μέν σου θεραπόντων οὐκ ἐφείσαντο, τῷ δὲ ἀντιχρίστῳ τὴν ὁδὸν παρασκευάζουσιν. οὐ γὰρ ἀντιστήσονταί ποτε Μελιτιανοὶ τούτῳ οὐδὲ φροντίσουσι περὶ ἀληθείας οὐδὲ ἀρνήσασθαι τὸν Χριστὸν φαῦλον ἡγήσονται, ἄνθρωποι μηδόλως γνησίως προσελθόντες τῷ λόγῳ, πρὸς πάντα κατὰ τὸν χαμαιλέοντα σχηματιζόμενοι καὶ μισθωτοὶ τῶν ἀνυόντων αὐτῶν τὴν χρείαν γιγνόμενοι. οὐ γὰρ πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἔχουσι τὸν σκοπόν, ἀλλὰ ταύτης τὴν παραυτίκα προκρίνουσιν ἡδονήν, καὶ μόνον λέγουσι· «φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν». τῶν μὲν οὖν ὑποκριτῶν [πικριτιανῶν ἀντὶ Μελιτιανῶν] ἡ πρόθεσις τοιαύτη καὶ ὁ τρόπος ἄπιστος·Α μήπως ἡ αἵρεσις αύτη, πολλὴν ἀναισχυντίαν ἔχουσα, καὶ διαχυνομένη ὡς ἂς κεράστου, καθὼς ἐν ταῖς Παρ οιμίαις γέγραπται, διδάσκουσά τε κατά τοῦ Σωτή ρος φρονείν, αὕτη ἂν εἴη ἡ ἀποστασία μεθ' ήν ἐκεῖνος ἀποκαλυφθήσεται, πάντως ἔχων τὴν πρόδρομον έπι- τοῦ Κωνστάντιον. Ἐπεὶ διὰ τί οὕτως μαίνεται κατὰ τῶν εὐσεβῶν; διὰ τί ὡς ὑπὲρ ἰδίας αἱρέσεως ἀγωνί- ζεται ; καὶ ἐχθρὸν μὲν ἴδιον λέγει τὴν μὴ πειθόμενον τῇ 'Αρείου μανίᾳ, τὰ δὲ παρὰ τῶν Χριστομάχων λε γόμενα καταθυμίας δέχεται, καὶ τοιαύτας καὶ τοσαύ τας συνόδους ἀτιμάζει; διὰ τί (86) τοῖς Ἀρειανοίς ἐκέλευσε τὰς ἐκκλησίας παραδίδοσθαι; οὐχ ἵνα ἐκεῖνος ἐλθὼν εὕρῃ, πῶς εἰς αὐτὰς εἰσέλθῃ, καὶ ἀπ δέξηται τοῦτον ἑτοιμάσαντα τοὺς τόπους αὐτῷ; Οι μὲν γὰρ ἀπὸ ᾿Αλεξάνδρου, καὶ τοῦ πρὸ αὐτοῦ ᾿Αχιλλά, καὶ πάλιν τοῦ πρὸ τούτου Πέτρου, γέροντες ἐπίσκο ποι ἐξεβάλλοντο· ἐκεῖνοι δὲ εἰσήγοντο, οὓς ἂν ἔλεγον οἱ ἀκολουθοῦντες τοῖς στρατιώταις· ἔλεγον δὲ τοὺς τὰ αὐτῶν φρονεῖν ἐπαγγελλομένους. οἱ γὰρ πλεῖστοι, μᾶλλον δὲ οἱ πάντες, οὐκ ἀπὸ θεοσε δοῦς ἀγωγῆς εἰσιν, οὐδὲ γινώσκουσι τὴν εἰς Χριστὸν υγιαίνουσαν πίστιν, οὐδ᾽ ὅλως τί έστι (87) Χρι στιανισμός, ἡ ποίας ἔχομεν ἡμεῖς οἱ Χριστιανοί Γρα φάς. Οἱ μὲν γὰρ αὐτῶν ἐξ εἰδώλων ἐλθόντες, οἱ δὲ ἐκ τοῦ βουλευτηρίου καὶ τῆς πρώτης πολιτείας διὰ τὴν ταλαίπωρον ἀλειτουργησίαν καὶ προστασίαν· πεί- σαντές τε χρήμασι τοὺς πρὸ αὐτῶν Μελιτιανούς, εἰς τοῦτο παρῆλθον, καὶ πρὶν κατηχηθῶσιν. Εἰ δὲ καὶ έδοξαν, ποία κατήχησις παρὰ Μελιτιανοῖς ἐστιν; ὅμως οὐδὲ δίξαντες κατηχεῖσθαι, ἦλθον ἅμα· καὶ εὐθὺς, ὥσπερ παῖδες όνομα λαβόντες, εκλήθησαν ἐπίσκοποι. Καὶ διὰ τοῦτο, τοιοῦτοι ὄντες, οὐδὲν ἡγήσαντο τὸ πράγμα, οὐδὲ διαφέρειν εὐσέβειαν ἀσεβείας ἐνόμισαν. Προθύμως γοῦν καὶ ταχέως ἐκ Μελιτιανῶν ᾿Αρειανοὶ γεγόνασιν. Αν δὲ καὶ ἕτερόν τι προστάξῃ βασιλεύς, καὶ εἰς τοῦτο πάλιν εἰσὶν ἔτοιμοι μεταβάλλεσθαι. Η γὰρ τῆς εὐσεβείας ἄγνοια ταχέως ἐπὶ τὴν συνήθη καὶ τὴν ἐξ ἀρχῆς, ἦν μεμαθήκασιν (88), ἀφροσύνην καταφέρει τούτους. Καὶ γὰρ οὐδέν ἐστιν αὐτοῖς ἀνέμῳ παντί και κλύδωνι περιφέρεσθαι, ἕως μόνον εἰσὶν ἀλειτούρ γητοι, καὶ προστασίαν ἀνθρωπίνην έχουσι (89) · τάχα δὲ οὐδὲ μεταβάλλεσθαι, οίοι καὶ πρὸ τούτου ἦσαν, καὶ οἱοι ἦσαν ὅτε πάλιν Ἕλληνες ἐτύγχανον. Αμέσ λει, τοιοῦτοι τὸν τρόπον ὄντες εὐκολοι, καὶ νομίζοντες πολιτείαν βουλῆς εἶναι τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ τὰ τῶν εἰδώλων φρονοῦντες, ὥσπερ ἔθνη, εἰσελθόντες εἰς τὸ καλὸν ὄνομα τοῦ Σωτῆρος, ἐμίαναν τὴν Αἴγυπτον πατ σαν ποιήσαντες κἂν ὅλως ὀνομασθῆναι τὴν 'Αρεια νὴν αἵρεσιν ἐν αὐτῇ. Ετι γὰρ ἐν ὁλοκλήρῳ μόνη τῇ Αἰγύπτῳ παρρησία τῆς ὀρθοδοξίας ἦν· καὶ διὰ τοῦτ' ἐσπούδασαν καὶ ταύτη φθόνον ἐπαγαγεῖν οἱ δυσσεβεῖς, μᾶλλον δὲ οὐκ αὐτοί, ἀλλ' ὁ κινήσας αὐτ τοὺς διάβολος· ἶν' ἐλθὼν ὁ τούτου κήρυξ ᾿Αντίχριστος εὕρῃ καὶ ἐν τῇ Αἰγύπτῳ τὰς ἐκκλησίας ἑαυτοῦ (90) S. ATHANASI OPP. PARS I. - HISTORICA ET DOGMATICA. vti crraste virus difunditur, ut in Proverbiis seri- ptum habetur”, quæque sententiam docet Christo adversantem, ea ipsa sit apostasia, post quam ille, scilicet Antichristos, revelabitur, praemisso suo præcursore Constantio. Alioqui cur ita contra pios viros furit? quare quasi pro sua hæresi decertal, eumque suum dicit inimicum qui Arii insaniæ von oblemperat. Quare quæ a Christi hostibus dicuntur libentissime admittit, talesque ae tanias vilipendit syno‹os? quare jnssit ecclesias tradi Arianis, nonne ut ille cum venerit, facultatem habeat in illas introeundi : amplexeturque Constantium qui illa sibi loca præparavit? li namque qui ab Alexandro el decessore ejus Achilla, imo hujus decessore Pe- tro ordinati fueraut, senes episcopi pulsi sunt, in- trusique li quos indicabant qui milites sequeban- tur : indicarunt autem illos qui suæ fore senten- tia pollicerentur. B c rimi, imo omnes, nequaquam religiosa institutione educati sunt, neque sanam norunt erga Christum fdem, nec quid sit Christianismos, aut quæ nobis Christianis sint Scripturæ. Nam quidam eorum, ex Idolis, alii ex senatu et ex supremis magistratibus ad nos accessere, idque ut miseram immunitatem et patrocinium assequerentur: ac antiquioribus se Meletianis pecunia corruptis, ad eam pervenere dignitatem prius quam institacrentur (85) : sed eliamsi instituti essent, qualis, quaeso, doctrina ap 1: Meletianos ? attamen ne specie quidem insti- tuli, derepente accesserunt : ac statim, accepto, quasi infantes, nomine, episcopi appellati sunt. Ideoque ejasniodi cum sint, rem illam nihili fecere, neque putarunt pietatem ab impietate discrepare. Libenter igitur protinusque ex Meletianis Ariani electi sunt. Quod si quidpiam aliud jusserit impe- rator, in illud Lese vertere sunt parati. Pietatis quippe ignorantia quam citissime illos ad consiie- tam et priorem, quam edocti fuere, stultitiam conjicit. Enimvero pro nibilo est illis omni vento et fluctu circumferri, dum immunes sint et hn- mano fruantur patrocinio : pro nihilo illis est sese immutare, talesque fieri quales antea erant, imo quales erant dum ethnici essent. Næ illi cum ita D moribus versatiles essent, rati Ecclesiam civileni esse senatum ; cumque cultum idolorum saperent, utpote ethnici, usurpato tamen præclaro Salvato- ris nomine, totain contaminaverunt Ægyptum, ubi Ariaram hæresim vel nominari in illa curarunt. flactenus enim in sola Ægypto libera ubique fuit sanæ fidei professio: quapropter invidiam ei quo- que conflare inıpii illi conati sunt : ¡mo, ut verius dicatur, non illi, sed qui eos concitarat diabo- lus; ut cum venerit ejus præco Antichristus, in- »¹ Prov. xxı, 32. 78. Εύκολον δὲ τοῦτο Μελιτιανοῖς ἦν τὸ πρόβλημα· 73. Facillima res erat Meletianis : quorum plo- (85) ld est, priusquam catecliumeni essent. (86) Sic Reg. una voce. Editi vero διὰ τί. (87) Ita Reg. Ealiti τίς έστι. (88) Ita Reg. Editi omnes, μεμαθήκασεν. (89) Regius codex, έχωσι. (90) Ita Reg. Editi vero, αὐτοῦ.
PG 25:789οἱ δὲ πιστοὶ δοῦλοι τοῦ σωτῆρος καὶ ἀληθῶς ἐπίσκοποι, οἱ γνησίως πιστεύσαντες καὶ μὴ ἑαυτοῖς, ἀλλὰ τῷ κυρίῳ ζῶντες, οὗτοι πιστῶς εὐσεβοῦντες εἰς τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν καὶ γιγνώσκοντες, καθὰ προεῖπον, ὡς κατὰ τῆς ἀληθείας προφάσεις εἰσὶ ψευδεῖς καὶ φανερῶς ἐπλάσθησαν διὰ τὴν ἀρειανὴν αἵρεσιν· καὶ γὰρ καὶ ἐκ τῆς Οὐρσακίου καὶ Οὐάλεντος μετανοίας κατεμάνθανον τὴν κατὰ Ἀθανασίου συντεθεῖσαν συκοφαντίαν, ἵνα αὐτὸν μὲν ἐκποδὼν ἄρωσι, τὴν δὲ ἀσέβειαν τῶν χριστομάχων εἰς τὰς ἐκκλησίας εἰσάξωσιταῦτα συνορῶντες ὡς ἀληθείας ὄντες ὑπέρμαχοι καὶ κήρυκες ὑβρισθῆναι καὶ ἐξορισθῆναι μᾶλλον εἵλοντο καὶ ὑπέμειναν ἢ κατ’ αὐτοῦ ὑπογράψαι καὶ τοῖς Ἀρειομανίταις κοινωνῆσαι. οὐ γὰρ ἐπελάθοντο ἃ ἐδίδαξαν, ἀλλὰ καὶ μᾶλλον γιγνώσκουσιν, ὡς τοῖς μὲν προδόταις ἀτιμία πολλή, τοῖς δὲ ὁμολογοῦσι τὴν ἀλήθειαν βασιλεία οὐρανῶν.γενομένας, τούς τε Μελιτιανούς προκατηχηθέντας ἤδη τὰ ἐκείνου, καὶ ἐπιγνῷ ἑαυτὸν ἐν ἐκείνοις ήδη μορφωθέντα. σταντίου παράνομον πρόσταγμα· τῶν δὲ λαῶν προθυ μία μὲν ἦν εἰς μαρτύριον, καὶ μᾶλλον μίσος κατὰ τῆς ἀσεβεστάτης αἱρέσεως, πένθος δὲ ὅμως διὰ τὰς Έχε κλησίας, καὶ στεναγμός παρὰ πάντων, βοώντων πρὸς τὸν Κύριον· Φεῖσαι, Κύριε, τοῦ λαοῦ σου, καὶ μὴ δῶς τὴν κληρονομίαν σου εἰς ὄνειδος τοῖς ἐχθροῖς σου· ἀλλὰ καὶ τάχυνον τοῦ ἐξελέσθαι ἡμᾶς ἐκ χειρὸς ἀνόμων. Ἰδοὺ γὰρ τῶν μέν σου θεραπόντων οὐκ ἐφεί- σαντο, τῷ δὲ ᾿Αντιχρίστῳ τὴν ὁδὸν παρασκευάζουσιν. Οὐ γὰρ ἀντιστήσονταί ποτε Μελιτιανοὶ τούτῳ, οὐδὲ φροντίσουσι περὶ ἀληθείας, οὐδὲ ἀρνήσασθαι τὸν Χριστὸν φαῦλον ἡγήσονται· ἄνθρωποι μηδόλως γνη- Β σίως προσελθόντες τῷ λόγῳ, πρὸς πάντα κατὰ τὸν χαμαιλέοντα σχηματιζόμενοι, καὶ μισθωτοὶ τῶν ἀνυόν- των αὐτῶν τὴν χρείαν γιγνόμενοι. Οὐ γὰρ πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἔχουσι τὸν σκοπὸν, ἀλλὰ ταύτης τὴν παρ αντίκα προκρίνουσιν ἡδονὴν· καὶ μόνον λέγουσι· Φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Τῶν μὲν οὖν ὑποκριτών (91) Επικριτιανῶν ἀντὶ Μελι- τιανῶν ἡ πρόθεσις τοιαύτη, καὶ ὁ τρόπος ἄπιστος οἱ δὲ πιστοὶ δοῦλοι τοῦ Σωτῆρος καὶ ἀληθῶς ἐπίσκο ποι, οἱ γνησίως πιστεύσαντες, καὶ μὴ ἑαυτοῖς, ἀλλὰ τῷ Κυρίῳ ζῶντες, οὗτοι, πιστῶς εὐσεβοῦντες εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ γινώσκοντες, καθά προείπον, ὡς κατὰ τῆς ἀληθείας προφάσεις εἰσὶ ψευ δεῖς, καὶ φανερῶς ἐπλάσθησαν διὰ τὴν ᾿Αρειανὴν αἴρεσιν· καὶ γὰρ ἐκ τῆς Οὐρακίου και Ουάλεντος μετανοίας κατεμάνθανον τὴν κατὰ ᾿Αθανασίου συν τεθεῖσαν συκοφαντίαν· ἵνα αὐτὸν μὲν ἐκποδών ἄρωσι, τὴν δὲ ἀσέβειαν τῶν Χριστομάχων εἰς τὰς Ἐκκλη· σίας εἰσάξωσι· ταῦτα συνορῶντες, ὡς ἀληθείας ὄντες ὑπέρμαχοι καὶ κήρυκες, ὑβρισθῆναι καὶ ἐξορισθῆναι μάλλον είλοντο, καὶ ὑπέμειναν, ἢ κατ' αὐτοῦ ὑπογρά- ψαι, καὶ τοῖς 'Αρειομανίταις κοινωνῆσαι. Οὐ γὰρ ἐπελάθοντο, ὁ ἐδίδαξαν· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον (92) γιγνώ- σκουσιν, ὡς τοῖς μὲν προδόταις ἀτιμία πολλὴ, τοῖς δὲ ὁμολογοῦσι τὴν ἀλήθειαν, βασιλεία οὐρανῶν· καὶ τοῖς μὲν ὀλιγώροις καὶ φοβηθεῖσι Κωνστάντιον οὐδὲν ἔσται ἀγαθόν· τοῖς δὲ ὑπομείνασι τὰς ὧδε θλίψεις, ὡς ἐκ (93) χειμῶνος ναύταις εὔδιος λιμήν, ὡς ἀθλη- ταῖς μετὰ τὸν ἀγῶνα στέφανος, οὕτω καὶ αὐτοῖς με γάλη καὶ αἰώνιος χαρὰ καὶ εὐφροσύνη ἐν τοῖς οὐρα νοῖς γενήσεται· οἵαν ἔσχεν Ἰωσὴφ μετὰ τὰς θλίψεις ἐκείνας· οἵαν ὁ μέγας Δανιήλ μετὰ τοὺς πειρασμούς καὶ τὰς πολλὰς ἐπιβουλὰς τῶν βασιλικῶν· οἷαν ἔχει νῦν ὁ Παῦλος στεφανούμενος ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος· οἷαν προσδοκῶντες καὶ οἱ πανταχοῦ τοῦ Θεοῦ λαοί, ταῦτα βλέποντες, οὐκ ἠσθένησαν τῇ προαιρέσει, ἀλλὰ μᾶλ τον ἐνεδυναμώθησαν τῇ πίστει, καὶ πλέον ηύξησαν τὴν προθυμίαν. Πληροφορηθέντες γὰρ ὑπὲρ τῆς συ * Επικριτιανῶν. τοιαύτη. αὕτη. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A veniat in Ægypto ecclesias jam suas, Meletianos sua doctrina institutos, seque in illis jam deli- neatum agnoscat. tiò datum: sed populorum magna erat alacritas martyrii subeundi, graviusque iu impiissimam ba- resim odium incendebatur: luctus tamen ubique in Ecclesiis, gementibus omnibus ad Dominumque clamantibus : Parce, Domine, populo tuo, et ne des hæreditatem tuam in opprobrium inimicis tuis”; sed festina, ut eripias nos de manu iniquorum. Nam famulis ecce tuis non pepercerunt, viamque muniunt Antichristo. Huic enim nunquam obsistent - Meletiani, nulla erit cis veritatis cura, neque nera- rianı rem putabunt Christum abnegare : homines sane qui non sincero animo ad verbum accesse C Joel 11, 17. Μos Reg. Editi, D runt, nullam non, instar chameleonis, induli for- mam, mercenari¡que eorum qui sua utuntur opera. Nequaquam cui veritatem spectant illi, sed ei præsentem anteponunt voluptatem, et hæc sotam aiunt : Comedamus et bibamus : cras enim morie- mur”. Histrionum igitur 'Epicritianorum, magis quam Meletianorum, est hujusmodi propositum, perfidique mores. Fideles autem Salvatoris famuli, ac veri episcopi, qui sincere credunt, et non sibi sed Domino vivunt, qui piam in Dominum nostrum Jesum Christum fidem servant, probeque noscunt falsas esse illas contra veritatem crimina- tiones, aperteque confictas in gratiam Arianæ hæ- reseos (nam ex Ursacii et Valentis pœnitentia, conflatam deprehenderunt adversus Athanasium sycophantiam, ut eum de medio tollerent, el Christi hostium impietatem introducerent in Eccle- sins): illi, inquam, hæc animadvertentes, utpote veritatis propugnatores atque præcones, contu- melias et exsilium pati maluere, et pertulere reipsa, quam adversus Athanasium subscribere, et cum Arianis communicare. Eorum enim quæ do- cuerant haud immemores fuere, quinimo probe norunt, proditoribus multum dedecus, veritatem autem confitentibus, regnum cœlorum obventurum esse incuriosis item et Constantium reformidan- tibus, nihil fore boni; its autem qui ærumnas pertulerint, ut nautis post tempestaten, tranquil lus portus, ac sicut athletis post certamen, co. rona datur ; ita et illis magnum æternumque in cœ- lis fore gaudium lætitiamque, qualem Joseph lia- buit post illas calamitates: qualem magnus Da- niel post tentationes, multasque aulicorum iusi- dias: qualem nunc Paulus habet a Salvatore co- ronatus : qualem exspectantes omnes ubique po- puli Dei, hæc cum viderent animo fracti non sunt, quin potius in fide roborati, suam magis auxere alacritatem. Deprehensa quippe hæreti 79. Ejusmodi est imipium noc edictum a Constan- 79. Τοιοῦτον μὲν οὖν ἐστι τὸ ἐξελθὸν παρὰ Κων- 187. ΧΧ11, ω; 1 Cor. xv, 32. (91) Reg. Πικριτιανών ; Basil. Κριτιανών, editi, (92) Reg. μάλλα. Basil. μάλα γινώσκουσιν. (93) Ex. deert in Reg.
PG 25:790καὶ τοῖς μὲν ὀλιγώροις καὶ φοβηθεῖσι Κωνστάντιον οὐδὲν ἔσται ἀγαθόν, τοῖς δὲ ὑπομείνασι τὰς ὧδε θλίψεις, ὡς ἐκ χειμῶνος ναύταις εὔδιος λιμήν, ὡς ἀθληταῖς μετὰ τὸν ἀγῶνα στέφανος, οὕτω καὶ αὐτοῖς μεγάλη καὶ αἰώνιος χαρὰ καὶ εὐφροσύνη ἐν τοῖς οὐρανοῖς γενήσεται, οἵαν ἔσχεν Ἰωσὴφ μετὰ τὰς θλίψεις ἐκείνας, οἵαν ὁ μέγας Δανιὴλ μετὰ τοὺς πειρασμοὺς καὶ τὰς πολλὰς ἐπιβουλὰς τῶν βασιλικῶν, οἵαν ἔχει νῦν ὁ Παῦλος στεφανούμενος ὑπὸ τοῦ σωτῆρος, οἵαν προςδοκῶντες καὶ οἱ πανταχοῦ τοῦ θεοῦ λαοὶ ταῦτα βλέποντες οὐκ ἠσθένησαν τῇ προαιρέσει, ἀλλὰ μᾶλλον ἐνεδυναμώθησαν τῇ πίστει καὶ πλέον ηὔξησαν τὴν προθυμίαν. πληροφορηθέντες γὰρ ὑπὲρ τῆς συκοφαντίας καὶ ἀσεβείας τῶν αἱρετικῶν καταγινώσκουσι μὲν τοῦ διώκοντος, συντρέχουσι δὲ τοῖς διωκομένοις τῇ γνώμῃ καὶ τῇ ὁμοφροσύνῃ, ἵνα καὶ αὐτοὶ τὸν τῆς ὁμολογίας ἀπολάβωσι στέφανον. Πολλὰ μὲν οὖν ἄν τις δύναιτο λέγειν κατὰ τῆς μυσαρᾶς καὶ χριστομάχου ταύτης αἱρέσεως, πολλὰ δὲ καὶ ἀποδείξειεν ἄν τις εἶναι προοίμια τοῦ ἀντιχρίστου τὰ ἐπιτηδεύματα Κωνσταντίου.γενομένας, τούς τε Μελιτιανούς προκατηχηθέντας ἤδη τὰ ἐκείνου, καὶ ἐπιγνῷ ἑαυτὸν ἐν ἐκείνοις ήδη μορφωθέντα. σταντίου παράνομον πρόσταγμα· τῶν δὲ λαῶν προθυ μία μὲν ἦν εἰς μαρτύριον, καὶ μᾶλλον μίσος κατὰ τῆς ἀσεβεστάτης αἱρέσεως, πένθος δὲ ὅμως διὰ τὰς Έχε κλησίας, καὶ στεναγμός παρὰ πάντων, βοώντων πρὸς τὸν Κύριον· Φεῖσαι, Κύριε, τοῦ λαοῦ σου, καὶ μὴ δῶς τὴν κληρονομίαν σου εἰς ὄνειδος τοῖς ἐχθροῖς σου· ἀλλὰ καὶ τάχυνον τοῦ ἐξελέσθαι ἡμᾶς ἐκ χειρὸς ἀνόμων. Ἰδοὺ γὰρ τῶν μέν σου θεραπόντων οὐκ ἐφεί- σαντο, τῷ δὲ ᾿Αντιχρίστῳ τὴν ὁδὸν παρασκευάζουσιν. Οὐ γὰρ ἀντιστήσονταί ποτε Μελιτιανοὶ τούτῳ, οὐδὲ φροντίσουσι περὶ ἀληθείας, οὐδὲ ἀρνήσασθαι τὸν Χριστὸν φαῦλον ἡγήσονται· ἄνθρωποι μηδόλως γνη- Β σίως προσελθόντες τῷ λόγῳ, πρὸς πάντα κατὰ τὸν χαμαιλέοντα σχηματιζόμενοι, καὶ μισθωτοὶ τῶν ἀνυόν- των αὐτῶν τὴν χρείαν γιγνόμενοι. Οὐ γὰρ πρὸς τὴν ἀλήθειαν ἔχουσι τὸν σκοπὸν, ἀλλὰ ταύτης τὴν παρ αντίκα προκρίνουσιν ἡδονὴν· καὶ μόνον λέγουσι· Φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. Τῶν μὲν οὖν ὑποκριτών (91) Επικριτιανῶν ἀντὶ Μελι- τιανῶν ἡ πρόθεσις τοιαύτη, καὶ ὁ τρόπος ἄπιστος οἱ δὲ πιστοὶ δοῦλοι τοῦ Σωτῆρος καὶ ἀληθῶς ἐπίσκο ποι, οἱ γνησίως πιστεύσαντες, καὶ μὴ ἑαυτοῖς, ἀλλὰ τῷ Κυρίῳ ζῶντες, οὗτοι, πιστῶς εὐσεβοῦντες εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ γινώσκοντες, καθά προείπον, ὡς κατὰ τῆς ἀληθείας προφάσεις εἰσὶ ψευ δεῖς, καὶ φανερῶς ἐπλάσθησαν διὰ τὴν ᾿Αρειανὴν αἴρεσιν· καὶ γὰρ ἐκ τῆς Οὐρακίου και Ουάλεντος μετανοίας κατεμάνθανον τὴν κατὰ ᾿Αθανασίου συν τεθεῖσαν συκοφαντίαν· ἵνα αὐτὸν μὲν ἐκποδών ἄρωσι, τὴν δὲ ἀσέβειαν τῶν Χριστομάχων εἰς τὰς Ἐκκλη· σίας εἰσάξωσι· ταῦτα συνορῶντες, ὡς ἀληθείας ὄντες ὑπέρμαχοι καὶ κήρυκες, ὑβρισθῆναι καὶ ἐξορισθῆναι μάλλον είλοντο, καὶ ὑπέμειναν, ἢ κατ' αὐτοῦ ὑπογρά- ψαι, καὶ τοῖς 'Αρειομανίταις κοινωνῆσαι. Οὐ γὰρ ἐπελάθοντο, ὁ ἐδίδαξαν· ἀλλὰ καὶ μᾶλλον (92) γιγνώ- σκουσιν, ὡς τοῖς μὲν προδόταις ἀτιμία πολλὴ, τοῖς δὲ ὁμολογοῦσι τὴν ἀλήθειαν, βασιλεία οὐρανῶν· καὶ τοῖς μὲν ὀλιγώροις καὶ φοβηθεῖσι Κωνστάντιον οὐδὲν ἔσται ἀγαθόν· τοῖς δὲ ὑπομείνασι τὰς ὧδε θλίψεις, ὡς ἐκ (93) χειμῶνος ναύταις εὔδιος λιμήν, ὡς ἀθλη- ταῖς μετὰ τὸν ἀγῶνα στέφανος, οὕτω καὶ αὐτοῖς με γάλη καὶ αἰώνιος χαρὰ καὶ εὐφροσύνη ἐν τοῖς οὐρα νοῖς γενήσεται· οἵαν ἔσχεν Ἰωσὴφ μετὰ τὰς θλίψεις ἐκείνας· οἵαν ὁ μέγας Δανιήλ μετὰ τοὺς πειρασμούς καὶ τὰς πολλὰς ἐπιβουλὰς τῶν βασιλικῶν· οἷαν ἔχει νῦν ὁ Παῦλος στεφανούμενος ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος· οἷαν προσδοκῶντες καὶ οἱ πανταχοῦ τοῦ Θεοῦ λαοί, ταῦτα βλέποντες, οὐκ ἠσθένησαν τῇ προαιρέσει, ἀλλὰ μᾶλ τον ἐνεδυναμώθησαν τῇ πίστει, καὶ πλέον ηύξησαν τὴν προθυμίαν. Πληροφορηθέντες γὰρ ὑπὲρ τῆς συ * Επικριτιανῶν. τοιαύτη. αὕτη. HISTORIA ARIANORUM AD MONACHOS. A veniat in Ægypto ecclesias jam suas, Meletianos sua doctrina institutos, seque in illis jam deli- neatum agnoscat. tiò datum: sed populorum magna erat alacritas martyrii subeundi, graviusque iu impiissimam ba- resim odium incendebatur: luctus tamen ubique in Ecclesiis, gementibus omnibus ad Dominumque clamantibus : Parce, Domine, populo tuo, et ne des hæreditatem tuam in opprobrium inimicis tuis”; sed festina, ut eripias nos de manu iniquorum. Nam famulis ecce tuis non pepercerunt, viamque muniunt Antichristo. Huic enim nunquam obsistent - Meletiani, nulla erit cis veritatis cura, neque nera- rianı rem putabunt Christum abnegare : homines sane qui non sincero animo ad verbum accesse C Joel 11, 17. Μos Reg. Editi, D runt, nullam non, instar chameleonis, induli for- mam, mercenari¡que eorum qui sua utuntur opera. Nequaquam cui veritatem spectant illi, sed ei præsentem anteponunt voluptatem, et hæc sotam aiunt : Comedamus et bibamus : cras enim morie- mur”. Histrionum igitur 'Epicritianorum, magis quam Meletianorum, est hujusmodi propositum, perfidique mores. Fideles autem Salvatoris famuli, ac veri episcopi, qui sincere credunt, et non sibi sed Domino vivunt, qui piam in Dominum nostrum Jesum Christum fidem servant, probeque noscunt falsas esse illas contra veritatem crimina- tiones, aperteque confictas in gratiam Arianæ hæ- reseos (nam ex Ursacii et Valentis pœnitentia, conflatam deprehenderunt adversus Athanasium sycophantiam, ut eum de medio tollerent, el Christi hostium impietatem introducerent in Eccle- sins): illi, inquam, hæc animadvertentes, utpote veritatis propugnatores atque præcones, contu- melias et exsilium pati maluere, et pertulere reipsa, quam adversus Athanasium subscribere, et cum Arianis communicare. Eorum enim quæ do- cuerant haud immemores fuere, quinimo probe norunt, proditoribus multum dedecus, veritatem autem confitentibus, regnum cœlorum obventurum esse incuriosis item et Constantium reformidan- tibus, nihil fore boni; its autem qui ærumnas pertulerint, ut nautis post tempestaten, tranquil lus portus, ac sicut athletis post certamen, co. rona datur ; ita et illis magnum æternumque in cœ- lis fore gaudium lætitiamque, qualem Joseph lia- buit post illas calamitates: qualem magnus Da- niel post tentationes, multasque aulicorum iusi- dias: qualem nunc Paulus habet a Salvatore co- ronatus : qualem exspectantes omnes ubique po- puli Dei, hæc cum viderent animo fracti non sunt, quin potius in fide roborati, suam magis auxere alacritatem. Deprehensa quippe hæreti 79. Ejusmodi est imipium noc edictum a Constan- 79. Τοιοῦτον μὲν οὖν ἐστι τὸ ἐξελθὸν παρὰ Κων- 187. ΧΧ11, ω; 1 Cor. xv, 32. (91) Reg. Πικριτιανών ; Basil. Κριτιανών, editi, (92) Reg. μάλλα. Basil. μάλα γινώσκουσιν. (93) Ex. deert in Reg.
PG 25:791ἐπειδὴ δὲ, ὡς εἶπεν ὁ προφήτης, «ἀπὸ ποδῶν ἕως κεφαλῆς οὐδέν ἐστιν εὔλογον ἐν αὐτῇ», παντὸς δὲ ῥύπου καὶ πάσης ἀσεβείας πεπλήρωται, ὥστε καὶ μόνον ἐξ ἀκοῆς φευκτέαν αὐτὴν εἶναι, ὡς ἐξέραμα κυνὸς καὶ δρακόντων ἰόν, ἔστι δὲ καὶ Κοστύλλιος ἐκ φανεροῦ τὴν εἰκόνα φέρων τοῦ ἀντικειμένου. ἵνα μὴ μακρὸς ὁ λόγος γένηται, διὰ τοῦτο καλὸν ἀρκεσθῆναι τῇ θείᾳ γραφῇ καὶ πάντας αὐτῇ πεισθῆναι παραγγελλούσῃ διά τε τὰς ἄλλας αἱρέσεις καὶ μάλιστα διὰ ταύτην. ἔστι δὲ αὐτῆς τὸ παράγγελμα τοῦτο· «ἀπόστητε, ἀπόστητε, ἐξέλθετε ἐκεῖθεν καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅψησθε, ἐξέλθετε ἐκ μέσου αὐτῶν καὶ ἀφορίσθητε οἱ φέροντες τὰ σκεύη κυρίου». τοῦτο γὰρ πρὸς διδασκαλίαν ἀρκεῖ πᾶσιν, ἵν’, εἰ μέν τις ἠπατήθη παρ’ αὐτῶν ἐξελθὼν ὡς ἀπὸ Σοδόμων, μηκέτι πρὸς αὐτοὺς ἐπιστρέψῃ, μήποτε πάθῃ τὰ τῆς γυναικὸς τοῦ Λώτ, εἰ δέ τις καθαρὸς ἐξ ἀρχῆς ἀπὸ τῆς ἀσεβοῦς ταύτης αἱρέσεως διέμεινεν, ἔχῃ τὸ καύχημα ἐν Χριστῷ λέγων·Α κοφαντίας καὶ ἀσεβείας τῶν αἱρετικῶν, καταγινώ ακουσι μὲν τοῦ διώκοντος, συντρέχουσι δὲ τοῖς διωκο- μένοις τῇ γνώμῃ καὶ τῇ ὁμοφροσύνῃ· ἵνα καὶ αὐτοὶ τὸν τῆς ὁμολογίας ἀπολάβωσι στέφανον. μυσαρᾶς καὶ Χριστομάχου ταύτης αἱρέσεως· πολλὰ δὲ καὶ ἀποδείξειεν ἂν τις εἶναι προοίμια τοῦ Ἀντι- χρίστου, τὰ ἐπιτηδεύματα Κωνσταντίου· ἐπειδὴ δὲ, ὡς εἶπεν ὁ προφήτης, ἀπὸ ποδῶν ἕως κεφαλῆς οὐδέν ἐστιν εὔλογον ἐν αὐτῇ, παντὸς δὲ ῥύπου καὶ πάσης ἀσεβείας πεπλήρωται, ὥστε καὶ μόνον (94) ἐξ ἀκοῆς φευκτέαν αὐτὴν εἶναι, ὡς ἐξέραμα κυνός, καὶ δια κόντων ἰόν· ἔστι δὲ καὶ Κοστύλλιος (95) ἐκ φανεροῦ τὴν εἰκόνα φέρων τοῦ ἀντικειμένου· ἵνα μὴ μακρὸς ὁ λόγος γένηται, διὰ τοῦτο καλὸν ἀρκεσθῆναι τῇ θείᾳ Γραφῇ, καὶ πάντας αὐτῇ πεισθῆναι παραγγελλούση διά τε τὰς ἄλλας αἱρέσεις, καὶ μάλιστα διὰ ταύτην· ἔστι δὲ αὐτῆς τὸ παράγγελμα τοῦτο· Απόστητε, ἀπόστητε, ἐξέλθετε ἐκεῖθεν, καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅψησθε (96), ἐξέλθετε ἐκ μέσου αὐτῶν, καὶ ἀφ- ορίσθητε, οἱ φέροντες τὰ σκεύη Κυρίου. Τοῦτο γὰρ πρὸς διδασκαλίαν ἀρκεῖ πᾶσιν· ῖν', εἰ μέν τις ἐπα- τήθη παρ' αὐτῶν, ἐξελθὼν ὡς (97) ἀπὸ Σοδόμων, μηκέτι πρὸς αὐτοὺς ἐπιστρέψῃ (98), μήποτε πάθῃ τὰ τῆς γυναικὸς τοῦ Λώτ· εἰ δέ τις καθαρὸς ἐξ ἀρχῆς ἀπὸ τῆς ἀσεβοῦς ταύτης αἱρέσεως διέμεινεν, ἔχῃ τὸ καύχημα ἐν Χριστῷ λέγων· Οὐκ ἐξεπετάσαμεν χεῖ ρας ἡμῶν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, οὐδὲ προσεκυνή σαμεν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν ἡμῶν, οὐδὲ ἐλατρεύσα Ο μεν τῇ κτίσει παρὰ σὲ τὸν κτίσαντα τὰ πάντα Θεόν, διὰ τοῦ σοῦ Λόγου τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ σοὶ τῷ Πατρὶ, καὶ σὺν εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. αὐτῷ τῷ λόγῳ ἐν Πνεύματι ἁγίῳ, ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος μοναχοὺς περὶ τῶν γεγενημένων παρὰ τῶν ᾿Αρειανῶν ἐπὶ Κωνσταντίου. Οὗτος ὁλόγος διόλου κατὰ Κωνσταν τίου συντέτακται τῷ πάπα.) Τάδε δημοσίᾳ διαμαρτύρεται διὰ τῶν ἑξῆς ὑπο- γραφόντων ὁ λαὸς τῆς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ καθ- ολικῆς Ἐκκλησίας, ἥτις ἐστὶν ὑπὸ Ἀθανάσιον τὸν αἰδεσιμώτατον ἐπίσκοπον. Ηδη μὲν διεμαρτυράμεθα, περὶ ἧς πεπόνθαμεν νυκτερινῆς ἐφόδου, ἡμεῖς τε καὶ τὸ Κυριακόν· εἰ φευκταίαν. πτεσθε. τοῦ Κυρίου. τοῦ καὶ διαμαρτυρίας χρεία οὐκ ἦν ἐφ' οἷς πᾶσα ἡ πόλις ἔγνωκέ τε καὶ γινώσκει. Τά τε γὰρ εὑρεθέντα σώ ματα τῶν ἀναιρεθέντων δημοσίᾳ προετέθη, καὶ τὰ ἐν τῷ Κυριακῷ ὅπλα τε καὶ τόξα κέκραγε τὴν παρα- νομίαν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ μετὰ τὴν διαμαρτυρίαν ὁ λαμπρότατος δοὺξ Συριανός βιάζεται πάντας συνθέσθαι - S. ATHANASHI OPP. PARS I. corum sycophantis atque impietate, persecuto- rem damnant, cum vexatis autem, animo sen- tentiaque concurrunt, ut et ipsi confessionis co- rona donentur. 83⭑ , dam, Christoque adversariam hæresim : plura anim- adverti possent Constantii facinora, quæ sint Antichristi proœmia; at cum, ut ait propheta a pedibus usque ad caput nihil in ea lueresi sa- num sit, sed sordibus illa scateat et impietate, ita ut vel ex solo auditu, fugiența illa sit ut vomi- tus canis, et draconum virus: cum Costyllius cum Costyllius adversarii imaginem palam præferat; ut ne lon- gius percurrat oratio, sola nobis sit divina Scri- plura satis, ipsique obtemperemus omnes, boc præ- ceptum tradenti de aliis hæresibus, ac praesertim & de ista : Recedile, recedite, exile inde, et pollulum nohite tangere : exile de medio eorum, et segrega- mini qui ferlis vasa Domini ". Onibus quippe sufficit hæc doctrina, ut si quis ab illis seductus fuerit, is quasi e Sodomis egressus, ne sese ultra nd illos convertat, ne forte idem ei accidat quod uxori Lot. Quod si quis ab hac impia hæresi sese ab initio purun conservarit, is in Christo glorietur hæc aiens: Non expandimus manus nostras ad Deum alienum *: neque adoravimus opera ma- nuum nostrarum, neque creaturam coluimus loce tui omnium Creatoris Dei, per Verbum tuum uni- genitum Filium Dominum nostrum Jesum Chri- stum, per quem tibi Patri, et cum ipso Verbo, in Spiritu sancto, gloria et imperium in sæcula sæcu- lorum. Amen. HISTORICA ET DOGMATICA. (Athanasii episcopi ad omnes ubique monachos, de rebus gestis ab Arianis sub Constantio. Hic totus liber adversus Constantium a papa compo- situs est.) 81. CONTESTATIO SECUNDA. Hæc palam contestatur per eos qui postea subscribent, populus Alexandrinus catholica Ecclesia, qua est sub Athanasio reverendissimo episcopo. Contestati jam sumus de nocturna in nos et in Cyriacum facta invasione: tametsi contestatione p opus minime erat, circa rem universæ civitati notam exploratamque. Cæsoruim namque inventa corpora palam exposita sunt : arma item et tela in Cyriaco reperta scelus proclamarunt. Quia tamen post factam contestationem clarissimus dux Syrianus omnes vi compellit ut secum fateantur, nullum exstitisse tu- sa Isa. 1, vertit Costillius. Videnturque editores suo marte eam vocem immutasse, mendum esse rati. Paulo post editi In Reg. et G. S. T. deest. calcem subnectere. Hinc est quod hæc verba repe- riuntur in omnibns cum editis, tum manuscriptis : sed male in editis sic posita sunt, ut subsequentis contestationis titulus esse videantur. allatani in Monito et num. 49. 80. Plura dici possent adversus hanc exsecran, 80. Πολλὰ μὲν οὖν ἄν τις δύναιτο λέγειν κατὰ τῆς (99) (Αθανασίου ἐπισκόπου πρὸς τοὺς ἀπανταχοῦ 81. (1) ΔΙΑΜΑΡΤΥΡΙΑ ΔΕΥΤΕΡΑ. 6. * Isa. cr, 11. 85 Psal. XLIII, 21. (94) Sic Reg. Editi vero καὶ μὴ μόνον. Ibid. Reg. (95) Sic Reg. et Basil., et ita legerat Naunius qui (96) Ita Reg. et Græcus Scripturae textus. Editi - (97) Ita Reg. et Basil. In editis ως deest. (98) Sic Reg. Editi vero υποστρέψῃ. (99) Solent amanuenses titulum" tractatuum að (1) Prima contestatio interiit, ob causam supra
PG 25:792«οὐκ ἐξεπετάσαμεν χεῖρας ἡμῶν πρὸς θεὸν ἀλλότριον» οὐδὲ «προσεκυνήσαμεν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν ἡμῶν» οὐδὲ «ἐλατρεύσαμεν τῇ κτίσει παρὰ σὲ τὸν κτίσαντα» τὰ πάντα θεὸν διὰ τοῦ σοῦ λόγου τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ σοὶ τῷ πατρὶ καὶ σὺν αὐτῷ τῷ λόγῳ ἐν πνεύματι ἁγίῳ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. [Ἀθανασίου ἐπισκόπου πρὸς τοὺς ἁπανταχοῦ μοναχοὺς περὶ τῶν γεγενημένων παρὰ τῶν Ἀρειανῶν ἐπὶ Κωνσταντίου, οὗτος ὁ λόγος διόλου κατὰ Κωνσταντίου συντέτακται τῷ πάπᾳ] Α κοφαντίας καὶ ἀσεβείας τῶν αἱρετικῶν, καταγινώ ακουσι μὲν τοῦ διώκοντος, συντρέχουσι δὲ τοῖς διωκο- μένοις τῇ γνώμῃ καὶ τῇ ὁμοφροσύνῃ· ἵνα καὶ αὐτοὶ τὸν τῆς ὁμολογίας ἀπολάβωσι στέφανον. μυσαρᾶς καὶ Χριστομάχου ταύτης αἱρέσεως· πολλὰ δὲ καὶ ἀποδείξειεν ἂν τις εἶναι προοίμια τοῦ Ἀντι- χρίστου, τὰ ἐπιτηδεύματα Κωνσταντίου· ἐπειδὴ δὲ, ὡς εἶπεν ὁ προφήτης, ἀπὸ ποδῶν ἕως κεφαλῆς οὐδέν ἐστιν εὔλογον ἐν αὐτῇ, παντὸς δὲ ῥύπου καὶ πάσης ἀσεβείας πεπλήρωται, ὥστε καὶ μόνον (94) ἐξ ἀκοῆς φευκτέαν αὐτὴν εἶναι, ὡς ἐξέραμα κυνός, καὶ δια κόντων ἰόν· ἔστι δὲ καὶ Κοστύλλιος (95) ἐκ φανεροῦ τὴν εἰκόνα φέρων τοῦ ἀντικειμένου· ἵνα μὴ μακρὸς ὁ λόγος γένηται, διὰ τοῦτο καλὸν ἀρκεσθῆναι τῇ θείᾳ Γραφῇ, καὶ πάντας αὐτῇ πεισθῆναι παραγγελλούση διά τε τὰς ἄλλας αἱρέσεις, καὶ μάλιστα διὰ ταύτην· ἔστι δὲ αὐτῆς τὸ παράγγελμα τοῦτο· Απόστητε, ἀπόστητε, ἐξέλθετε ἐκεῖθεν, καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅψησθε (96), ἐξέλθετε ἐκ μέσου αὐτῶν, καὶ ἀφ- ορίσθητε, οἱ φέροντες τὰ σκεύη Κυρίου. Τοῦτο γὰρ πρὸς διδασκαλίαν ἀρκεῖ πᾶσιν· ῖν', εἰ μέν τις ἐπα- τήθη παρ' αὐτῶν, ἐξελθὼν ὡς (97) ἀπὸ Σοδόμων, μηκέτι πρὸς αὐτοὺς ἐπιστρέψῃ (98), μήποτε πάθῃ τὰ τῆς γυναικὸς τοῦ Λώτ· εἰ δέ τις καθαρὸς ἐξ ἀρχῆς ἀπὸ τῆς ἀσεβοῦς ταύτης αἱρέσεως διέμεινεν, ἔχῃ τὸ καύχημα ἐν Χριστῷ λέγων· Οὐκ ἐξεπετάσαμεν χεῖ ρας ἡμῶν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, οὐδὲ προσεκυνή σαμεν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν ἡμῶν, οὐδὲ ἐλατρεύσα Ο μεν τῇ κτίσει παρὰ σὲ τὸν κτίσαντα τὰ πάντα Θεόν, διὰ τοῦ σοῦ Λόγου τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ σοὶ τῷ Πατρὶ, καὶ σὺν εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Αμήν. αὐτῷ τῷ λόγῳ ἐν Πνεύματι ἁγίῳ, ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος μοναχοὺς περὶ τῶν γεγενημένων παρὰ τῶν ᾿Αρειανῶν ἐπὶ Κωνσταντίου. Οὗτος ὁλόγος διόλου κατὰ Κωνσταν τίου συντέτακται τῷ πάπα.) Τάδε δημοσίᾳ διαμαρτύρεται διὰ τῶν ἑξῆς ὑπο- γραφόντων ὁ λαὸς τῆς ἐν Ἀλεξανδρείᾳ καθ- ολικῆς Ἐκκλησίας, ἥτις ἐστὶν ὑπὸ Ἀθανάσιον τὸν αἰδεσιμώτατον ἐπίσκοπον. Ηδη μὲν διεμαρτυράμεθα, περὶ ἧς πεπόνθαμεν νυκτερινῆς ἐφόδου, ἡμεῖς τε καὶ τὸ Κυριακόν· εἰ φευκταίαν. πτεσθε. τοῦ Κυρίου. τοῦ καὶ διαμαρτυρίας χρεία οὐκ ἦν ἐφ' οἷς πᾶσα ἡ πόλις ἔγνωκέ τε καὶ γινώσκει. Τά τε γὰρ εὑρεθέντα σώ ματα τῶν ἀναιρεθέντων δημοσίᾳ προετέθη, καὶ τὰ ἐν τῷ Κυριακῷ ὅπλα τε καὶ τόξα κέκραγε τὴν παρα- νομίαν. Ἐπειδὴ δὲ καὶ μετὰ τὴν διαμαρτυρίαν ὁ λαμπρότατος δοὺξ Συριανός βιάζεται πάντας συνθέσθαι - S. ATHANASHI OPP. PARS I. corum sycophantis atque impietate, persecuto- rem damnant, cum vexatis autem, animo sen- tentiaque concurrunt, ut et ipsi confessionis co- rona donentur. 83⭑ , dam, Christoque adversariam hæresim : plura anim- adverti possent Constantii facinora, quæ sint Antichristi proœmia; at cum, ut ait propheta a pedibus usque ad caput nihil in ea lueresi sa- num sit, sed sordibus illa scateat et impietate, ita ut vel ex solo auditu, fugiența illa sit ut vomi- tus canis, et draconum virus: cum Costyllius cum Costyllius adversarii imaginem palam præferat; ut ne lon- gius percurrat oratio, sola nobis sit divina Scri- plura satis, ipsique obtemperemus omnes, boc præ- ceptum tradenti de aliis hæresibus, ac praesertim & de ista : Recedile, recedite, exile inde, et pollulum nohite tangere : exile de medio eorum, et segrega- mini qui ferlis vasa Domini ". Onibus quippe sufficit hæc doctrina, ut si quis ab illis seductus fuerit, is quasi e Sodomis egressus, ne sese ultra nd illos convertat, ne forte idem ei accidat quod uxori Lot. Quod si quis ab hac impia hæresi sese ab initio purun conservarit, is in Christo glorietur hæc aiens: Non expandimus manus nostras ad Deum alienum *: neque adoravimus opera ma- nuum nostrarum, neque creaturam coluimus loce tui omnium Creatoris Dei, per Verbum tuum uni- genitum Filium Dominum nostrum Jesum Chri- stum, per quem tibi Patri, et cum ipso Verbo, in Spiritu sancto, gloria et imperium in sæcula sæcu- lorum. Amen. HISTORICA ET DOGMATICA. (Athanasii episcopi ad omnes ubique monachos, de rebus gestis ab Arianis sub Constantio. Hic totus liber adversus Constantium a papa compo- situs est.) 81. CONTESTATIO SECUNDA. Hæc palam contestatur per eos qui postea subscribent, populus Alexandrinus catholica Ecclesia, qua est sub Athanasio reverendissimo episcopo. Contestati jam sumus de nocturna in nos et in Cyriacum facta invasione: tametsi contestatione p opus minime erat, circa rem universæ civitati notam exploratamque. Cæsoruim namque inventa corpora palam exposita sunt : arma item et tela in Cyriaco reperta scelus proclamarunt. Quia tamen post factam contestationem clarissimus dux Syrianus omnes vi compellit ut secum fateantur, nullum exstitisse tu- sa Isa. 1, vertit Costillius. Videnturque editores suo marte eam vocem immutasse, mendum esse rati. Paulo post editi In Reg. et G. S. T. deest. calcem subnectere. Hinc est quod hæc verba repe- riuntur in omnibns cum editis, tum manuscriptis : sed male in editis sic posita sunt, ut subsequentis contestationis titulus esse videantur. allatani in Monito et num. 49. 80. Plura dici possent adversus hanc exsecran, 80. Πολλὰ μὲν οὖν ἄν τις δύναιτο λέγειν κατὰ τῆς (99) (Αθανασίου ἐπισκόπου πρὸς τοὺς ἀπανταχοῦ 81. (1) ΔΙΑΜΑΡΤΥΡΙΑ ΔΕΥΤΕΡΑ. 6. * Isa. cr, 11. 85 Psal. XLIII, 21. (94) Sic Reg. Editi vero καὶ μὴ μόνον. Ibid. Reg. (95) Sic Reg. et Basil., et ita legerat Naunius qui (96) Ita Reg. et Græcus Scripturae textus. Editi - (97) Ita Reg. et Basil. In editis ως deest. (98) Sic Reg. Editi vero υποστρέψῃ. (99) Solent amanuenses titulum" tractatuum að (1) Prima contestatio interiit, ob causam supra